17.11.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 383/1

Előadó:

Madi SHARMA

Társelőadó:

Raymond HENCKS

1.1.

A közlekedési ágazat minden területén – légi, tengeri, közúti, vasúti közlekedés, belvízi hajózás, világűr, logisztika – hagyományosan a férfiak dominálnak. Ennek eredménye a következő:

Az 1. mellékletben található, az ágazat aktuális statisztikáiról készült pillanatfelvétel rávilágít az ágazatban tapasztalható diszkriminációra. Számos említett akadály általánosan jellemző más ágazatokra is, a közlekedési ágazat azonban különösen rosszul kezeli ezeket a kérdéseket.

1.2.

Ezért a feltáró vélemény, amely az uniós közlekedési biztos felkérésére készült, arra összpontosít, hogy milyen lehetőségek vannak a közlekedési ágazatban a nők jobb bevonására és a nagyobb gazdasági, társadalmi és fenntartható növekedés megteremtésére. Ez a dokumentum nem foglalkozik a nőkkel mint a közlekedés felhasználóival, az EGSZB azonban úgy véli, hogy erről a kérdésről is lehetne feltáró véleményt kidolgozni. A hiányosságok ellenére a helyzet változhat, ha az Európa 2020 stratégia keretében nemi szempontból semleges politikák megvalósítására kerül sor a versenyképesség, az innováció, a növekedés és a munkahelyteremtés támogatása érdekében. A növekedést és a munkahelyteremtést ösztönző új európai beruházási tervnek figyelembe kell vennie a nemek közötti egyenlőséget, oly módon, hogy megszünteti a létező nemi alapú akadályokat, és kiépíti a kötelezettségvállalás és a bevonás kultúráját, hogy a férfiak és a nők egyenlő mértékben tevékenykedhessenek a közlekedés valamennyi területén. A nemek közötti egyenlőséget nagyobb mértékben el kell ismerni ahhoz, hogy az az uniós közlekedéspolitika jelentős részévé váljon.

1.3.

A legfőbb ajánlások a következők:

2.1.

A nemek kérdése a közlekedésben összetett téma, ezért itt nem foglalkozunk vele részletesen. A közlekedés iránti érdeklődést az oktatás, a család, a tapasztalatok, a szükség vagy az innovációk szükséglete kelti fel. Az ágazatban való részvétel az oktatási intézményekben kínált karrierlehetőségek, képesítések, készségek vagy hálózatok eredménye. Az ágazatban való megmaradás függhet a humánerőforrás-fejlesztéstől, a képzéstől, készségfejlesztéstől és diverzifikációtól, a munkakörülményektől, a fizetéstől, a munkaidőtől és a munka és magánélet egyensúlyától.

2.2.

A nők esetében ide tartoznak a biztonság kérdései, a nemi alapú erőszak, valamint a munkatársak vagy más felhasználók által elszenvedett szexuális zaklatás. Ezenkívül a nők – az anyaság vagy hozzátartozóik gondozása miatt – szakmai pályafutásuk megszakadásával is szembesülhetnek. Ezért az ágazatba való visszatérésükhöz rugalmas munkaszervezésre, átképzésekre és a szolgálati idejük/státusuk elveszítését megakadályozó intézkedésekre van szükség.

2.3.

Ahol azonban jók a munkakörülmények, ott az ágazatban dolgozó férfiak és nők is elégedettek munkájukkal, magas képzési normákkal, készségfejlesztéssel, előrelépési lehetőségekkel és a döntéshozatalban való részvétel lehetőségével számolhatnak. A vállalat tulajdonosa számára ez innovációs, növekedési és munkahely-teremtési lehetőségeket eredményez.

2.4.

A foglalkoztatási tendenciák elemzése során különbséget kell tenni a közlekedés terén dolgozó, utazó és nem utazó személyzet között. A közlekedésben dolgozó női munkavállalók nehezebbnek találják, ha otthonuktól távol kell dolgozniuk, így a közlekedéshez tartozó csaknem minden szakmában, a repülés kivételével, az utazással járó munkahelyeken a férfiak vannak túlsúlyban. Az utazással járó munkákat hagyományosan jobban megfizetik, így a nemek közötti bérszakadék a közlekedésben egyre tartósabb és egyre nehezebben kezelhető.

2.5.

A gazdasági válság hatásai a női munkavállalókat is érintették. A válság előtti tendenciák azt mutatták, hogy az ágazat nyit a nők felé, nagyobb erőfeszítéseket tettek a női munkaerő felvételének aktív támogatása érdekében. Akkoriban ennek a tendenciának nagy részét a szárazföldi szolgáltatásokkal kapcsolatos munkakörök tették ki, valamint az olyan technológiákba való beruházások, amelyek már nem követelnek meg fizikai munkát. Ezeket a tendenciákat azonban visszavetette a válság, mivel a költségek megnyirbálása érintette a nemek közötti munkahelyi egyenlőséggel kapcsolatos politikákhoz szükséges intézkedéseket is.

3.1.

Az EGSZB örömmel látja, hogy Violeta Bulc személyében egy nő kapta a közlekedési biztosi tárcát. A döntéshozó testületek nemi összetétele gyakran inkább sztereotípiákon alapul, mint a hozzáértésen. Ahhoz, hogy az EU közlekedési ágazata sikeres legyen és erős fenntartható növekedést mutasson fel, biztosítani kell a nemeket illető semlegességet a politikák kidolgozása és a döntéshozatal során. A nőket egyenlő mértékben be kell vonni mindkét folyamatba, nem pozitív diszkrimináció révén, hanem érdemeik, hozzáértésük és a kinevezések átláthatósága alapján.

3.2.

Bebizonyosodott, hogy alapvető előnyöket hoz a vállalatok részére, ha több nő dolgozik vezetői szinten, ideértve a nem ügyvezető igazgatói posztokat is (1). A nők döntéshozatali folyamatokban való részvétele hozzájárul ahhoz, hogy a vállalatok, intézmények és szövetségek innovációkkal, valamint új piaci szemléletmóddal álljanak elő. A munkaerő nemi szempontból vegyes összetétele elősegíti az együttműködést, a megértést és a toleranciát, valamint bebizonyosodott, hogy ösztönzi a versenyképességet, a termelékenységet és a vállalati társadalmi felelősséget, biztosítva mindkét nemnek a munkahelyen való megtartását.

3.3.

Az EGSZB ezért azt ajánlja, hogy vezessenek be egyszerű, nem bürokratikus, rendszeres felülvizsgálati és jelentéstételi eljárásokat arról, hogy a közlekedési szereplők (politikai döntéshozók, vállalatok, szakszervezetek, közlekedési szövetségek, érdekelt felek) milyen eredményeket értek el a nemek közötti egyenlőség terén. Ennek magában kell foglalnia a felhasználóknak a sztereotípiák elhagyásával és a szemléletváltással kapcsolatos képzését. A férfiaknak és a nőknek ugyanolyan lehetőséget kellene kapniuk a közlekedési rendszer létrehozásának, megtervezésének és irányításának befolyásolására, egyforma fontosságot tulajdonítva értékeiknek. Az Európai Bizottságnak erre tekintettel kell lennie mind a saját politikai párbeszédében, mind pedig a TEN-T projektek finanszírozásával vagy a kutatás-fejlesztés finanszírozásával kapcsolatos követelményként.

4.1.

Az Európai Bizottság és a tagállamok jobban támogathatnák az iparágat a nemi szempontokat is szem előtt tartó és nemek szerint lebontott adatok gyűjtésével és statisztikai elemzésével, kiemelve a beruházásra vagy támogatásra érdemes kulcsfontosságú területeket.

4.2.

Az alábbi mutatókat kellene fontolóra venni:

4.3.

Az adatok elemzését fel lehet használni a foglalkoztatási ciklus vizsgálatára, ahol akadályok vannak a nők belépése és előrejutása előtt az ágazatban. Ezután ágazatspecifikus eszközöket lehet létrehozni a nők elleni diszkriminációt eredményező gyenge pontok kezelése érdekében.

4.4.

Az Európai Bizottság ezenkívül fontolóra vehetné a következők elemzését:

5.1.

Európában az utóbbi évtizedekben valamennyi ágazatban növekedett a nők munkaerő-piaci részvétele. A növekedés folytatódik, a közlekedési ágazat azonban továbbra is eléggé barátságtalan a dolgozó nőkkel szemben. Az Európai Szociális Alap és az EQUAL program számos kezdeményezése ellenére a közlekedés továbbra is szegregált ágazat, melyben a férfiak túlnyomórészt vezetőként/pilótaként, szerelőként vagy fizikai munkával és nagy munkaterheléssel járó állásokban dolgoznak, a nők pedig többnyire a szolgáltatásokhoz kapcsolódó és adminisztratív munkakörökben.

5.2.

A közlekedési ágazat átszervezése általában a főként férfiak által dominált munkaköröket érintette: vasút, kikötők és belvízi hajózás, ugyanakkor több nőt foglalkoztatnak az újonnan létrejött ellátási láncok, logisztikai vállalatok stb. keretében kialakuló szolgáltatási tevékenységek terén. Ma az új technológiák bevezetése lehetővé teszi, hogy nők és férfiak egyenlő arányban vállaljanak munkát olyan ágazatokban, amelyek hagyományosan nehéz fizikai munkával jártak A munka és magánélet egyensúlya azonban továbbra is problémát jelent, és továbbra is akadályozza a nők foglalkoztatását az utazással járó munkakörökben.

5.3.

Széles körben általános az a szemlélet, hogy bizonyos munkák, munkahelyek, munkaidő-szervezési formák kizárólag a férfiak számára megfelelőek. Ez jelentős hatást gyakorol a női munkaerőnek az olyan munkakörökbe való felvételére, illetve azokban való megtartására, amelyekben a nők alulreprezentáltak.

5.4.

Ami az egyenlő bérezést illeti, a szegregáció a közlekedésben fenntartja a nemek közötti bérszakadékot. A férfiak, akiket képzettebbnek tekintenek, túlnyomórészt műszaki munkakörökben dolgoznak, míg a nők többségben vannak az adminisztráció és az ügyfélszolgálat terén. A férfiak több órát dolgoznak és több teljes munkaidős állással rendelkeznek a közlekedésben, a nők ugyanakkor inkább a rugalmasabb munkaszervezési formákat választják, amelyek korlátozott lehetőségekkel járnak. A közlekedési ágazatban a férfiak előtt jobb karrierlehetőségek állnak, mint a nők előtt. A férfiak által dominált munkakörökhöz való hozzáférés még mindig problematikus, annak ellenére, hogy a férfiak és nők ugyanúgy részesülhetnek szakmai képzésekben. Ez olyan helyzeteket eredményez, hogy a nőknek van ugyan műszaki képesítésük, de nem tudnak a képzettségi szintjüknek megfelelő munkát szerezni. Mindez hozzájárul a nők és a férfiak közötti bérszakadék mélyüléséhez a közlekedés terén.

5.5.

A munkahelyi egészségvédelem és biztonság nemi szempontokat is szem előtt tartó megközelítése számos kihívást eredményez, mivel azoknak a munkaköröknek a többségében, amelyekben jelentős kockázata van a munkahelyi baleseteknek és megbetegedéseknek, a férfiak vannak túlsúlyban. Ez csökkenti annak esélyét, hogy egy nem szerint differenciált megközelítést lehessen alkalmazni az egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos politikák/intézkedések terén. A különféle munkakörök, feladatok, munkakörülmények és munkaidők azonban különböző kockázati kitettséget eredményeznek.

5.6.

Az Európai Unió közlekedési ágazatában nagy számban fordul elő az erőszak minden formája, az incidensek több fajtáját pedig nem jelentik. A harmadik fél általi erőszak ugyanilyen problematikus a közlekedés terén, mivel a nők többnyire olyan munkakörökben dolgoznak, amelyek esetében közvetlen kapcsolat áll fenn a fogyasztókkal, így ők jobban ki vannak téve a fogyasztók agresszív viselkedésének és támadásainak. Az ügyfélszolgálatok személyzetének egyre nagyobb szintű frusztrációval kell szembesülnie a közlekedési dugók, késések vagy a késésekkel kapcsolatos információk hiánya miatt. Ezzel összefüggésben többet kellene tenni annak érdekében, hogy a közlekedési társaságok ösztönzést kapjanak a munkahelyi erőszakkal szembeni zéró tolerancia politikájának elfogadására.

5.7.

Az EGSZB azt javasolja, hogy az „Útiterv az egységes európai közlekedési térség megvalósításához” című 2011-es fehér könyv átdolgozása során vegyenek fel egy új kezdeményezést az I. melléklet listájába, hogy a közlekedéssel kapcsolatos foglalkozások körében megvalósuljon a nemek közötti egyenlőség. Olyan fellépésekről van szó, amelyek vonzóbbá teszik a nők számára a közlekedési ágazat foglalkoztatási lehetőségeit, olyan intézkedésekkel, amelyek minden közlekedési mód esetében emelik a foglalkoztatás színvonalát, javítják a munkafeltételeket, a képzést és az egész életen át tartó tanulást, az üzemi és munkahelyi egészséget és biztonságot, a jó karrierlehetőségeket, amelyek közül mindegyik tényező hozzájárul a munka és a magánélet jobb egyensúlyának megteremtéséhez. A nőket jobban lehetne integrálni a közlekedési ágazatba olyan pozitív intézkedésekkel, amelyekhez legalábbis új egészségügyi infrastruktúrára, öltözőkre és szálláshelyekre van szükség, továbbá átgondoltabban meg kell vizsgálni az egyes közlekedési módokkal kapcsolatos folyamatos munkaidő, stressz, ismétlődő mozdulatok és fáradtság kérdését.

5.8.

Az ágazati európai szociális partnerek számos olyan kezdeményezése, melynek célja, hogy a közlekedés jobb munkahely legyen a nők számára, azt mutatja, hogy az iparág ismeri a kezelendő potenciális akadályokat. Egy tanulmány, melyet a CER és az ETF vasúti szociális partnerek készítettek a nőknek a vasúti foglalkozások terén való képviseletéről és jobb integrációjáról, ajánlásokat fogalmazott meg, amelyek vállalati szintű végrehajtását jelenleg a két szervezet közösen felügyeli. Ugyanilyen megközelítést alkalmaz a városi tömegközlekedés terén az UITP és az ETF. A tengerészet terén 2014-ben az ETF és az ECSA átfogó képzési eszköztárat dolgozott ki, amely iránymutatásokból, egy videóból és egy munkafüzetből áll. A cél, hogy kezeljék a hajók fedélzetén bekövetkező zaklatási eseteket. A kikötőkre és dokkokra vonatkozóan az ETF, az ESPO, az IDC és a FEPORT nemrég közös ajánlásokról állapodott meg, amelyek 14 cselekvési pontot tartalmaznak, és a nők kikötőkben való munkavállalásának népszerűsítésére irányulnak.

5.9.

Számos szervezet, köztük az ILO, valamint a szociális partnerek is kidolgoztak már olyan iránymutatásokat, képzési csomagokat, eszköztárakat és gyakorlati útmutatókat, amelyeket fel lehet használni vagy ki lehet bővíteni a nők ágazati részvételének növeléséhez. Az Európai Bizottság egy, a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos erőteljes dimenziót is beépíthetne a közlekedési szociális, foglalkoztatási és képzési megfigyelőközpont pillérei közé, amint azt az EGSZB is javasolta „Az uniós politikák hatása a közlekedési dolgozók foglalkoztatására, képzési igényeire és munkafeltételeire” című 2011-es véleményében.

6.1.

A vállalkozók egyre fontosabbá válnak foglalkoztatási lehetőségeket kínáló szereplőkként és többek között a közlekedési ágazat kulcsszereplőiként (2). Ez jelenleg a többek között a zöld gazdaság, az intelligens közlekedési rendszerek, a CCTV, a valós idejű tervezés és a biztonság terén való részvételüket foglalja magában.

6.2.

Egyszerű, külön a női tulajdonú vállalkozásokra irányuló politikákkal olyan fokú megtérülés érhető el, amely fokozná a növekedést és a foglalkoztatási lehetőségeket az EU-ban. Az Európai Bizottságnak meg kellene fontolnia a női tulajdonú vállalkozások hivatalának létrehozását az Európai Bizottságon és az illetékes tagállami minisztériumokon belül. Ennek lehetőleg a gazdasági fejlődéssel foglalkozó minisztériumok részeként kell működnie, hogy egyértelmű legyen a gazdasági vállalkozói tevékenységek és a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos feladatkörök szétválasztása.

6.3.

Ezenkívül megfontolandó egy, a női vállalkozásokkal foglalkozó igazgató vagy főképviselő kinevezése az Európai Bizottságon belül és a tagállamokban, akinek az lenne a több tárcát is érintő szerepe, hogy tudatosítsa, milyen gazdasági előnyök rejlenek abban, ha minél több nőt ösztönöznek üzleti vállalkozás indítására és fejlesztésére. Ennek a vállalkozásokkal foglalkozó igazgatónak a felelősségi körébe az is beletartozhatna, hogy segítse azokat az iparágakat, illetve tudományos ágazatokat, amelyek nagyobb számú női vállalkozást eredményeznek: a kutatást, a természettudományokat, a csúcstechnológiát alkalmazó mérnöki tudományokat, a közlekedéstervezést és az informatikai fejlesztést.

7.1.

A nők alulreprezentáltságának megszüntetése és a nők tehetségében rejlő lehetőségeknek a közlekedési munkaerőpiacon történő hatékonyabb és kiterjedtebb kihasználása érdekében az EGSZB a következő eszközöket ajánlja, amelyeket minden szinten fel lehet használni a nők kapacitásainak kiépítésére. Ezt pedig az uniós projektek Közlekedési Főigazgatóságon belül történő kidolgozása révén, vagy más megvalósított uniós projektekkel együttműködve (partnerségek) lehet végrehajtani:

7.2.

Mentorálás: a támogatási mechanizmusok erősítése, tudás és tapasztalatok átadása, hálózatépítés és tanácsadás. Ezt belülről, a vállalatokon belül és munkavállalói szintek között, valamint kívülről, vállalatok és hasonló közlekedési szereplők között, továbbá már létező, nem csak a közlekedésre összpontosító mentorálási programok révén lehet biztosítani. A mentorok hálózatában férfi és női résztvevőknek is közre kell működniük. Ezeket a hálózatokat klaszterekké is át lehetne alakítani, és ágazatokon átnyúló jelleget is ölthetnek, hogy a közlekedési ipar egészében meg lehessen osztani a tudást, a legjobb gyakorlatokat, az ismereteket és lehetőségeket.

7.3.

Fejlesztési programok: olyan képzés létrehozása, amely lehetővé teszi a készségek fejlesztését és a szakmai képzettségek megszerzését a kompetenciák fejlesztése érdekében nemi előítéletek nélkül, így biztosítva a munkaerő-felvételhez vagy az előléptetéshez szükséges kompetenciák egyenlő szintjét.

7.4.

Oktatás: az oktatási rendszer felülvizsgálata és a közlekedési ágazatban betöltött szerepek népszerűsítése annak a feltételezésnek az átgondolása érdekében, hogy az ágazat csak a férfiak számára megfelelő. Női szerepmodellek azonosítása a lehetőségek kibontakoztatása érdekében.

7.5.

Az innováció és a kisvállalkozások támogatása a közlekedésben: a kis- és közepes méretű vállalkozásokban dolgozó nők felkutatása új tendenciák, innovációs és kutatás-fejlesztési lehetőségek felmérése céljából. Sikeres példák bemutatása. Legjobb gyakorlat: A Women 1st Top 100 Club a vendéglátás, személyszállítás, utazás és idegenforgalom terén dolgozó legbefolyásosabb nők hálózata, akik a jövő női vezetőinek követeiként és szerepmodelljeiként tevékenykednek (http://women1st.co.uk/top-100).

7.6.

Az ellátási láncok bevonása: a beszállítók ösztönzése arra, hogy az ellátási láncukra vonatkozóan nemi adatokat is felvegyenek. Annak fontolóra vétele, hogy milyen lehetőségek vannak a közbeszerzési szerződések női tulajdonban lévő vállalkozásoknak történő odaítélésére. (Legjobb gyakorlat: az egyesült államokbeli WEConnect kezdeményezés külön a nők részére kínál pályázatokat és közbeszerzési szerződéseket valamennyi ágazatban. Jelenleg már Európában is működik (http://weconnectinternational.org).

7.7.

Vállalati társadalmi felelősségvállalás (CSR): a vállalatok ösztönzése arra, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás keretében tegyenek közzé nemekre vonatkozó statisztikákat, és segítsék a nők előrejutását a közlekedési ágazatban. Hozzájárulás egy mindenkire vonatkozó „választott iparág” ágazati márka kiépítéséhez.

7.8.

Nemzetközivé válás: Európát nagyra értékelik a tudástranszfer és a partnerségek kiépítése miatt. A közlekedés világméretű ágazat, számos kihívással, melyek terén Európa megoszthatja tapasztalatait és innovációs kapacitását, valamint ő maga is nyithat új piacok felé. Az ágazatban tevékenykedő nők egyik kulcsfontosságú szerepe lenne az európai ipar és szakértelem népszerűsítése a világban.

17.11.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 383/8

Előadó:

Bernardo HERNÁNDEZ BATALLER

1.1.

A kereskedelmi kommunikáció fontos eszköz a vállalatok kezében ahhoz, hogy termékeiket és szolgáltatásaikat átlátható módon tudják terjeszteni, a belső piac hatékony működését magas szintű fogyasztóvédelem mellett garantálva. Bizonyos üzenetek azonban nem helytállóak, vagy pontatlanságokat tartalmaznak, azaz olyan környezetvédelmi, szociális vagy etikai és egészségre vonatkozó állításokkal élnek, amelyek kárt okoznak mind a szabályokat maradéktalanul betartó vállalatoknak, mind pedig a fogyasztóknak.

1.2.

Az áruk és szolgáltatások környezeti és szociális hatását jelenleg különféle kezdeményezések keretében, többféle módon és formában mérik és jelölik, különböző értékelési módszerek alapján. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) fontosnak tartja, hogy az Európai Bizottság uniós módszereket javasoljon az áruk és szolgáltatások átfogó környezeti hatásának értékelésére és jelzésére. Hasonlóképpen létre kellene hozni a hivatalos címkék lajstromát, amely tartalmazná azok jelentését és az odaítélésükért, érvényességükért és ellenőrzésükért felelős testületeket. A fogyasztóknak minden esetben joguk van világos és pontos tájékoztatásra a termékek származási helyét illetően.

1.3.

Az EGSZB reméli, hogy az Európai Bizottság a 2005/29/EK irányelv folytatásaként felülvizsgálja a fogyasztók és vállalatok megbízható és átlátható információhoz való hozzáférésének megkönnyítését célzó irányelveket, és tisztázza a kereskedelmi kommunikációban alkalmazott környezetvédelmi, etikai és az egészségre vonatkozó állítások alkalmazását.

1.4.

Az adminisztratív együttműködés keretében a tagállami szintű fogyasztói hatóságoknak „szemlét” kellene tartaniuk a környezetvédelmi, szociális, etikai és egészségre vonatkozó kereskedelmi üzenetek (állítások) terén, hogy konkrét adatok segítségével értékelni tudják a jelenlegi helyzetet.

1.5.

Uniós szinten koherens, teljes és konzisztens jogi keretet kell létrehozni az internetes kereskedelmi kommunikáció szabályozására, amely figyelembe veszi a magánszférához való jogot, valamint egyéb közérdekű célok védelmét.

1.6.

Az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak saját hatáskörükön belül fejleszteniük kellene az e területen meglévő ön- és társszabályozási rendszerekkel kapcsolatos felügyeleti, ellenőrzési és büntető tevékenységeiket, melyek kitérnek a környezetvédelmi, szociális és egészséggel kapcsolatos kereskedelmi üzenetekre (állításokra), garantálva, hogy a nemzeti és európai reklám-önszabályozási szervek betartsák a közösségi rendelkezésekben és ajánlásokban meghatározott előírásokat, különösen a magas szintű fogyasztóvédelem elérése érdekében. Emellett tájékoztatni kellene a fogyasztói szervezeteket a magatartási kódexek készítéséről, bevonva őket azok kidolgozásába.

2.1.

Az Európai Unióban számos vállalat kínál teljes körű, helytálló és átlátható információt a fogyasztóknak a piacon forgalmazott áruk és szolgáltatások legfontosabb jellemzőiről. A környezetvédelmi, szociális és egészséggel kapcsolatos állítások nem megfelelő alkalmazása azonban hátrányt okoz a szabályokat betartó cégeknek és az árukat és szolgáltatásokat megvásárló fogyasztóknak.

2.2.

A tájékoztatáshoz való jog lehetővé teszi a belső piac átláthatóbb működését és ellensúlyozza a beszállítók és a fogyasztók közti nyilvánvaló aszimmetriák hatásait.

2.3.

A fogyasztóknak joguk van ahhoz, hogy teljes körű, helytálló és átlátható információt kapjanak a piacon forgalmazott áruk és szolgáltatások legfontosabb jellemzőiről.

2.4.

Következésképpen az információ meghatározó tényező a fogyasztók és felhasználók vásárlási döntéseinek meghozatalában, mind akkor, amikor egy adott terméket preferálnak és tudatosan kiválasztanak, mind pedig akkor, amikor elutasítják a szükségleteiket vagy igényeiket kevésbé kielégítő termékeket. A technológiai fejlődés segítségével pedig a vállalatok egyre könnyebben tudják testre szabottan kezelni a különböző fogyasztói csoportok igényeit, a termékek személyre szabásával magukhoz kötve a vásárlókat. Erre kiváló példa a one to one marketing.

2.5.

Egy olyan szociális piacgazdasági modellben, amilyet a Szerződés lefektet, nem mondható el, hogy az EU átfogó jogi kerettel rendelkezik a kereskedelmi kommunikációra vonatkozóan. Ez a keret feleslegesen bonyolult, hiányos, következetlen és esetenként összefüggéstelen, mivel elsősorban az alábbi jogszabályokon alapul:

2.6.

Az Európai Bizottság számos közleményt kiadott és egy nyilvános vitát is szervezett, jelenleg pedig többek között a termékek „ökológiai lábnyomának” témáját dolgozza fel, melynek célja, hogy megbízható és pontos tájékoztatást tudjon garantálni a termékek egész életciklusuk folyamán kifejtett környezeti hatásairól.

2.7.

Jóllehet a fogyasztók a technológiai fejlődésnek köszönhetően könnyebben hozzáférnek az információhoz, az online kereskedelmi kommunikáció uniós szintű szabályozását jelenleg több különböző dokumentum tartalmazza (irányelvek az elektronikus kereskedelemről, a fogyasztóvédelemről, a magánélet védelméről a kereskedelmi kommunikációban, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról stb.). Az EGSZB úgy véli, hogy a jövőben javaslatot kell benyújtani az elfogadott stratégia folytatásaként. Ugyanakkor haladéktalanul konszolidációt kellene végrehajtani, hogy egyetlen, egységes szerkezetbe foglalt szöveg tartalmazza a hatályos szabályokat, elkerülve az e csatornán keresztül közvetített üzenetek ellentmondásosságát.

2.8.

Másrészről a fogyasztóvédelmi együttműködésről szóló 2006/2004/EK rendelet együttműködési keretet hozott létre az Európai Bizottság és a tagállamok között, melynek az esetleges szabálysértések értékelése érdekében alaposabban foglalkoznia kellene ezekkel a területekkel.

2.9.

A jelenleg elérhető jogorvoslati lehetőségek tagállamonként igen eltérőek: van, ahol közvetlenül a bíróságtól várnak hatékony megoldást a szabályok betartásának elérésére, máshol a reklámra vonatkozóan különféle ön- és társszabályozási kezdeményezéseket dolgoztak ki magatartási kódexek és bíróságon kívüli vitarendezési szervek létrehozása révén, melyek kiegészítik a hatályos adminisztratív és bírósági szabálykövetés-ellenőrzési jogszabályokat és mechanizmusokat.

2.10.

Vannak azonban olyan egyéb tényezők, amelyek tovább bonyolítják a kérdést, például:

2.11.

Végül bizonyos promóciós módszerek – mint a branded content, (márkázott tartalom), az érzelmekre ható marketing és a storytelling, a termékmegjelenítés (product placement) vagy az ún. neuromarketing-alkalmazások – miközben segítik az áru/szolgáltatás kínálóját, hogy hatékonyabban érje el kereskedelmi céljait, a polgárok számára megnehezítik, hogy az áruk és szolgáltatások hasznának reális értékelése és azoknak az árhoz való viszonyítása alapján racionális vásárlási, használati és fogyasztási döntéseket hozzanak. Egyebek mellett azért, mert sokszor „megfeledkeznek” a hirdetési és nem hirdetési tartalmak közti hagyományos különbségtételről, amivel sértik az üzenet címzettjének azon jogát, hogy tisztában legyen a látszólag informatív üzenet mögött rejlő kereskedelmi jelleggel és szándékkal, és így hajlamosak elsősorban a leginkább kiszolgáltatott fogyasztókat (fiatalokat, időseket, fogyatékossággal élőket és cselekvőképteleneket) megtéveszteni.

2.12.

Egyszóval az EGSZB üdvözli, hogy vannak olyan jobb minőségű termékek és szolgáltatások, amelyeket etikus módon állítottak elő, vagy nagyobb környezeti vagy társadalmi hasznuk van, illetve, hogy léteznek a környezetvédelmi, szociális és egészségre vonatkozó kereskedelmi üzenetek (állítások). Ebben a véleményben mindenesetre a helytelen, pontatlan vagy zavart okozó állításokkal és kereskedelmi kommunikációval foglalkozik.

3.1.

A bizonytalan, pontatlan vagy nehezen ellenőrizhető, és így tévedésekhez és zavarhoz vezető állításokon alapuló kereskedelmi kommunikáció földrajzi előfordulása és gyakorisága változó, de mindenképpen komoly károkat okoz a fogyasztóknak, a szabálykövető vállalatoknak és tágabb értelemben véve az etikus és átlátható áru- és szolgáltatáspiaci gyakorlatnak.

3.2.

A következményei közül például az alábbiakat említhetjük meg:

3.3.

Az információknak meg kell felelniük a fogyasztók valós szükségleteinek és elvárásainak, ezért megfelelőségüket a cél, a tartalom, a prezentálás és a hirdetés üzenetének kontextusa alapján kell értékelni, az alábbi alapvető szempontok alapján: megbízhatóság, aktualitás, pártatlanság, pontosság, relevancia, tömörség, érthetőség, egyértelműség, olvashatóság és könnyű hozzáférhetőség. Az EGSZB kiáll amellett, hogy a termékek címkéjén jelenítsék meg a termék származási helyét, mivel ez emeli a védelem szintjét és megelőzi a fogyasztók megtévesztését és összezavarását, továbbá megkönnyíti számukra a választást.

4.1.

A környezetvédelemmel kapcsolatos állítások középpontjában elsősorban az áll, hogy a termékek összetétele vagy felhasználása milyen hatást gyakorol a környezetre. Gyakran az éghajlatváltozással és a szennyező anyag-kibocsátásokkal kapcsolatosak, de más kérdéseket is érinthetnek, például a természeti erőforrások racionális felhasználását, az erdőirtást, a fajok sokféleségét vagy az energiahatékonyságot. Alapvetően a vállalati tevékenységek és a termékfogyasztás környezetre gyakorolt hatására, ökológiai lábnyomára koncentrálnak.

4.2.

Ha ezeket az állításokat tisztán a formalitás vagy a látszat kedvéért alkalmazzák, a termékekhez vagy azok előállításához viszont semmi közük, akkor a „zöldre festés” (greenwashing) néven ismert jelenséggel állunk szemben, amely a következőképpen határozható meg: „a környezeti szempontból kedvező információk szelektív felnagyítása a reklámban, miáltal a fogyasztóban olyan torz kép alakul ki, amelyben e »környezetbarát« tulajdonságok túlreprezentáltak”. Ezt az Európai Bizottság is definiálja a 2005/29/EK irányelv alkalmazásáról kiadott útmutatójában (7).

4.3.

Egy márka (káros vagy kedvező) környezeti hatásairól szóló információ is formálja a márka imázsát a fogyasztók körében. Az imázs pedig kihat többek közt a vásárlási döntésekre vagy a politikai álláspontokra. A vásárlási döntésekben testet öltő „rossz” magatartás büntetése és a „jók” megjutalmazása révén a rendszer mintegy dinamikus egyensúlyban van.

4.4.

A leggyakoribb „greenwashing”-módszerek a következők:

4.5.

Olyan kritériumokat kell alkalmazni, melyek elősegítik, hogy a fogyasztók helyes információhoz jussanak, és meg kell tiltani a kereskedelmi kommunikációban alkalmazott környezetvédelmi állításokkal való visszaéléseket.

4.6.

Harmonizált európai módszereket kellene bevezetni – amilyen például az ún. „ökológiai lábnyom” – annak érdekében, hogy megoldható legyen a termékek és a szervezetek környezeti nyomon követése. Ez segítene átláthatóbbá tenni a piac működését. Célszerű volna, ha ezek a módszerek széles körben alkalmazott nemzetközi szabványokon alapulnának, például a gyártó/forgalmazó által tett, környezeti hatásra vonatkozó állításokra vonatkozó ISO 14201 nemzetközi szabványon vagy a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara kódexén.

5.1.

Ugyanúgy, ahogy a környezetbarát jellegre vonatkozó állításokkal is Dunát lehetne rekeszteni, a vállalatok és az áruk „etikus és szociális jellege” kapcsán is beszélhetünk egyfajta „zöldre festésről”. Ezúttal arról van szó, hogy a termék megvásárlását szociális jellegű, jótékony vagy szolidáris cselekedetként állítják be, amely közvetetten bizonyos szükségletekkel vagy nehézségekkel szembesülő csoportok vagy közösségek javát szolgálja.

5.2.

Manapság gyakran látni, hogy egyes márkákat valamilyen szociális célú projekttel kapcsolnak össze vásárlásösztönző kampányok révén. Ezek az úgynevezett „jótékonysági promóciók” vagy szociális tevékenységhez kapcsolt promóciós kampányok, amelyek a gazdasági válság kontextusában gyakoribbá váltak. Ha ezek hamis állításokkal kizárólag az értékesítést szolgálják, megzavarhatják és hibás vásárlási döntésre vezethetik a fogyasztót, ezért kimondottan károsak.

5.3.

A tevékenységek bizonyos közösségeket vagy népcsoportokat célzó szolidaritási, humanitárius vagy szociális segítségnyújtási kampányokra, vagy akár egy vészhelyzet, illetve egy diszkriminációval, szegregációval vagy egyenlőtlenséggel járó strukturális probléma következtében előálló akut ügyek támogatására irányulnak.

5.4.

Szintén a „social washing” vagy szociális „greenwashing” kategóriájába tartozik, ha kellő megalapozottság nélkül társadalmilag felelősként mutatnak be egy vállalatot, vagy ha egy szociális és hirdetési jellemzőt felnagyítanak, mintha az az adott cég alaptevékenységének része volna.

5.5.

Az etikai vagy szociális természetű állításokat időnként környezetvédelmi állításokkal kombinálják, de az aktuális helyzet függvényében más szempontokra is kiterjedhetnek, pl. munkaügy, a helyi termékek promóciója, állampolgári részvétel, vagy bármi más, amivel kapcsolatban vásárlásra lehet ösztönözni a fogyasztókat.

5.6.

Emellett figyelembe kell venni az etikai, szociális és környezetvédelmi „álszakértők” burkolt tevékenységét, ami tévedéshez vezet és összezavarja a fogyasztókat, mivel e „szakértők” gazdasági szereplőkként vagy közvetítőkként dolgoznak a piacon, kihasználva a fogyasztók jóhiszeműségét és hiszékenységét, és hazug érvekkel és profitszerzési céllal igyekeznek termékeket és szolgáltatásokat értékesíteni.

5.7.

A belső piac működése szempontjából különösen károsak azok a pénzügyi jellegű tevékenységek, amelyek etikai, szociális vagy környezetvédelmi érvekkel próbálnak pénzügyi termékeket és szolgáltatásokat eladni anélkül, hogy megfelelnének a pénzügyi intézményektől elvárt fizetőképességi követelményeknek és más felügyeleti ellenőrzéseknek. Az Európai Bankfelügyelet nemrégiben véleményt fogadott el, melyben számos intézkedést javasol a kockázatok csökkentésére, a reklámokra vonatkozó követelmények állítására és a résztvevőknek az esetleges érdekellentétekkel szembeni védelmét szolgáló ajánlások megfogalmazására.

5.8.

Elébe kell menni a „social washing” jelenségének, azaz annak, hogy hamis információkkal a társadalmi elkötelezettség látszatát keltsék.

6.1.

A fogyasztókat az utóbbi időkben foglalkoztatja az egészséges életmód, és az élelmiszerek, kozmetikai és egyéb egészséggel kapcsolatos termékek előállításában is teret nyer a technológia, ami szintén az egészséggel kapcsolatos állítások használatára ösztönöz, akár – súlycsökkentési és esztétikai céllal – az étkezéssel és a táplálkozással, akár a kognitív és fizikai képességek javításával kapcsolatban.

6.2.

A környezetvédelmi állításokhoz hasonlóan a fogyasztók egészséges étkezéssel kapcsolatos, az utóbbi időkben felerősödött aggodalmai is lehetőséget kínálnak a biogazdaságra vonatkozó állítások használatára, illetve bizonyos összetevők – vitaminok, omega-3 zsírsavak, cukrok, só, alkohol vagy akár transzgenikus anyagok – jelenlétét/hiányát is jelezhetik.

6.3.

A lakosság fokozatos elöregedése és a várható élettartam növekedése is kiváló táptalajt biztosít az illegálisan használt állításokat alkalmazó tájékoztatási gyakorlat terjedésének.

6.4.

Az „egészségmarketing” területén, amely ilyen állításokhoz folyamodva igyekszik hatékonyabbá tenni az áruk értékesítését, például az étrend-kiegészítők és a gyógynövénytermékek ágazatában vagy a tömegesen fogyasztott termékek területén is, szintén visszaélnek az állítólagos gyógyhatásról szóló állításokkal, melyeket áltudományos érvekkel támasztanak alá.

7.1.

Figyelembe kell venni, hogy a fakultatív címkézés és a logó- és piktogramtervezés kínálta lehetőségek nagyon tág asszociációkat indítanak el a fogyasztókat vásárlási döntésre indító kognitív és érzelmi folyamatokban. Szöveggel vagy képpel nem szabad semmi olyat határozottan állítani, amit nem lehet kétséget kizáróan bizonyítani. Az állítások ellenőrzésére egyedi intézkedéseket kellene hozni.

7.2.

Az állítások felügyeletét azonban a közvetítéséhez használt médium függvényében kell megszervezni, mivel mindegyik esetében sajátos körülményeket kell figyelembe venni. Röviden és sematikusan összefoglalva az állítások az alábbi módokon jelentethetők meg:

7.3.

Olyan információk esetén, amelyek nem bizonyítható kijelentéseket alkalmaznak vagy kereskedelmi célokat szolgálnak, kérni lehet ezek mellőzését vagy megfelelő kiigazítását.

7.4.

Ezért az EGSZB sürgeti az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy a 2006/2004/EK rendelet keretében, az adminisztratív együttműködés révén és konkrétan a közös tevékenységek előmozdításával hozzák meg a szükséges intézkedéseket az etikai, környezetvédelmi vagy egészséggel kapcsolatos, helytelen állítások csalárd alkalmazásának felszámolása érdekében, szorosan együttműködve az európai fogyasztói központokkal, amelyekre alapvető szerep hárul az ilyen jellegű helyzetekben.

17.11.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 383/14

Előadó:

Bernardo HERNÁNDEZ BATALLER

1.1.

A sport hozzájárul az Unió stratégiai célkitűzéseinek megvalósításához, kiemeli az alapvető pedagógiai és kulturális értékeket, valamint az integráció motorjaként működik, mivel nemtől, etnikai származástól, vallástól, életkortól, állampolgárságtól, szociális körülményektől és szexuális irányultságtól függetlenül valamennyi polgárhoz szól. A sport olyan eszköz, amely hozzá tud járulni az intolerancia, az idegenellenesség és a rasszizmus leküzdéséhez.

1.2.

A sporttevékenységek mindenki számára lehetővé teszik, hogy konstruktív életszemléletet sajátítsanak el, és gazdagabbá váljanak olyan, sportban rejlő értékekkel, mint a kemény munka, a szolidaritás vagy az összetartás. Ezek a tevékenységek emellett fizikai és mentális értelemben is jó közérzetet teremtenek, pozitív értékek felmutatásával segítve a szociális problémák enyhítését. Ilyen szempontból fontos, hogy a vitában arról is szó legyen, hogy rögzíteni kell egy általános minimumnorma-rendszert, amely elősegíti, hogy a gyermekek és a fiatalok a sport gyakorlása során minden sportágban szem előtt tartsák a „fair play” szabályait.

1.3.

A sport területén végzett önkéntes munkának kulcsszerepe van a tömegsport fejlődésében és a sportklubok működésében, így társadalmi és gazdasági téren, valamint a demokrácia szempontjából jelentős értéket teremt. Éppen ezért a sport révén megvalósuló önkéntességet és aktív polgári szerepvállalást támogatni kell, a téli sportok esetében is.

1.4.

A jó kormányzásra és a helyes gazdálkodásra vonatkozó alapelveknek biztosítaniuk kell a sportversenyek tisztességességét. A sportban fontos feltétel a sportszervezetek autonómiája, amelyeknek az átláthatóság, az elszámoltathatóság és a demokrácia elveivel összhangban kell működniük. Ebből kiindulva tehát valamennyi érdekelt félnek megfelelő képviselettel kell rendelkeznie a döntéshozatali folyamatban. Ennek az általános prevenciós keretnek a megszilárdítása érdekében, ahogy azt egy nemrégiben készült széles körű tanulmány (1) is igazolta, alapvetően fontos, hogy erősítsük a bizalmat a nemzeti hatóságok és a sportintézmények között, megkönnyítve ezzel a nemzeti igazságszolgáltatási intézmények és a nemzetközi sportintézmények közötti szükséges információcserét.

1.5.

Az EGSZB kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy az innováció tekintetében terjesszenek, illetve egymás között, Európán belül cseréljenek információkat az ahhoz kapcsolódó kedvező tapasztalatokról és bevált gyakorlatokról, hogy miként lehet a sport innovációs és gazdasági hajtóerőként játszott szerepének erősítését célzó stratégiai partnerségeket létrehozni és támogatni a különböző ágazatokhoz tartozó főbb érdekeltek között. Ilyen szempontból nagyon fontos, hogy élni tudjunk azokkal az előnyökkel, amelyeket a nagy sportrendezvények megszervezése hozhat – és kell is, hogy hozzon – az őket megrendező régiók és városok számára; úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak oda kell figyelnie azokra a világban felmerülő új kezdeményezésekre és módszerekre, amelyek segíteni kívánják a régiókat és városokat abban, hogy olyan sportprojekteket indítsanak el, amelyek előmozdítják a gazdaság és a társadalom fenntartható fejlődését.

1.6.

A sportszektor fejlődése érdekében a különböző szinteken elő kell segíteni az EU finanszírozási eszközeinek alkalmazását.

1.7.

Európai szinten lépéseket kell tenni a társadalmi kohézió elősegítésére, a hátrányos helyzetű közösségek sporttevékenységekbe való bevonásának előmozdítására, valamint az emberek társadalmi beilleszkedésének támogatására, ideértve a börtönbüntetésüket töltő személyeket is, hogy a sport eszközt jelenthessen számukra a társadalomba való visszailleszkedéshez, hiszen a benne rejlő értékeknek (kemény munka, szolidaritás és végső soron a „fair play”) köszönhetően lelkileg feltölt és érzelmi stabilitást ad. Mindez hozzájárulhat a társadalmi kirekesztés és a hátrányos megkülönböztetés kiküszöböléséhez.

1.8.

Az EU-nak fontos szerep jut az egyenlőtlenségek leküzdésében, hogy így felszámolhassuk azokat az akadályokat, amelyek elzárják a fogyatékkal élők elől a sportolási lehetőségeket, támogathassuk sportversenyeken való részvételüket, és megszűnjenek az ilyen téren tapasztalható társadalmi előítéletek. Pozitív lépés volna ezért az Európai Bizottság részéről, ha javasolná a Miniszterek Tanácsának, hogy dolgozzon ki egy európai kódexet a sport és a társadalmi integráció összekapcsolása terén bevált gyakorlatokról, ezzel is támogatva és ösztönözve a sporttevékenységet a fogyatékossággal élők körében.

1.9.

Az EU-nak és a tagállamoknak kiemelt figyelmet kellene fordítaniuk arra, hogy az idősebbek körében népszerűsítsék a sportot és a testmozgást. Az egyre idősödő Európában rendkívül fontos, hogy ezt célzott kezdeményezésekkel és finanszírozással segítsék elő.

2.1.

Az integrációs folyamat keretében a Lisszaboni Szerződés közös értékeket irányoz elő az Unió és tagállamai számára. Ezek a magasabb rendű értékek az alábbiak: az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartása, beleértve a kisebbségekhez tartozók jogait is.

A Lisszaboni Szerződés hatáskört biztosít az EU-nak arra, hogy hozzájáruljon az európai sport előmozdításához (EUMSZ 165. cikk). A sport különböző (társadalmi, gazdasági, kulturális) vetületeit meg kell vizsgálni abból a szempontból, hogy azok hogyan illeszkednek az EUSZ 2. cikkében rögzített értékekhez. Ez a cikk kimondatlanul is egyértelmű fellépési kötelezettséget ír elő az intézmények és a tagállamok számára, amelyeknek – a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása mellett – támogatniuk kell az európai sport előmozdítását célzó politikákat, szabályokat és intézkedéseket.

2.2.

Ennek a saját kezdeményezésű véleménynek az a célja, hogy a polgárok és a társadalmi szervezetek körében megpróbálja jobban tudatosítani az európai értékekben és a sport – ideértve a téli sportokat is – értékeiben rejlő lehetőségeket, illetve hogy lendületet adjon az EU sportpolitikájának, hiszen egyelőre csak néhány bírósági ítélet született ezen a téren, amelyek főként a gazdasági szabadságjogok gyakorlásához kapcsolódtak.

2.3.

Már az ókori görög filozófusok is különbséget tettek a testi és a szellemi tevékenység között, és az olimpia szelleme is ebből a gondolatkörből nőtt ki, amelyben csírájában már ott volt az etikus magatartás és a béke elősegítésének célkitűzése is.

Az Európa 2020 stratégia európai és globális céljainak megvalósítása terén fontos szerep jut a sportnak, hiszen ez a szektor jelentősen hozzájárulhat az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedéshez.

3.1.

Ahhoz, hogy a sport betölthesse társadalmi szerepét, a tagállamoknak megfelelő infrastruktúrákat kell fenntartaniuk, amelyek a területükön elegendő és kiegyensúlyozott alaplétesítmény-hálózatot és felszereltséget biztosítanak, és így lehetővé teszik a sporttevékenységek gyakorlását.

3.2.

Az önkéntes munka továbbra is az európai sport egyik sarokköve marad, hiszen az önkéntesek azok, akik – a nonprofit sportegyesületekkel karöltve – önzetlenül lehetővé teszik a sporttal kapcsolatos eszmék kibontakoztatását és terjesztését. Ennek kapcsán hangsúlyozni kell az iskolák szerepét az olimpiai értékek közvetítésében, hiszen egy demokratikus és pluralista társadalomban az integráció és az együttélés elősegítőiként ezek elősegítik a béke és az egyetértés szellemének a sportban való érvényesülését, emellett előmozdítják a sporthoz kötődő, az erőszak, a rasszizmus, az intolerancia és az idegenellenesség kiküszöböléséhez hozzájáruló emberi értékek megőrzését.

3.2.1.

A jó kormányzás elveinek alkalmazása alapvetően fontos a sportszervezetek esetében, amelyek működését az átláthatóság, a felelősségvállalás és a demokrácia kell hogy jellemezze. Emellett megfelelő képviseletet kell kapnia bennük a döntéshozatali folyamatokban érdekelt valamennyi félnek, így a szurkolóknak is, akik szintén elősegíthetik a „fair play” elterjesztését. Ahol a tevékenységek finanszírozásában közpénzek is szerepet kapnak, ott el kell gondolkodni azon, hogy nincs-e szükség szigorúbb átláthatósági követelmények előírására.

3.2.2.

Az EGSZB úgy véli, hogy mérlegelni kell az olyan nemkívánatos jelenségek, mint például a sporteredmények manipulálása, a dopping vagy az erőszakos cselekmények elleni fellépések összehangolásának lehetőségét, nem csupán az Unió által az EUMSZ 6. és 165. cikkében elismert hatáskörök, hanem a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének térségéhez kapcsolódó hatáskörök és minden olyan, egyéb hatáskör alapján is, amely szükséges lehet olyan szupranacionális intézkedések elfogadásához, amelyeknek valóban visszatartó hatásuk lehet.

3.2.3.

Ezeknek az intézkedéseknek a magas szintű biztonság garantálását kellene célozniuk; szó lehet például olyan lépésekről, amelyek a rendőri (Europol) és az igazságügyi szervek (Eurojust) vagy más illetékes szervek – köztük a sportszövetségek – közötti koordinációra és együttműködésre irányulnak.

3.3.

A testmozgás és a sport ösztönzése döntően fontos a modern társadalomban élő emberek egészségének védelméhez. Ki kell emelni, hogy a sporttevékenység az egészséges életmód része, amely javítja az életminőséget, és a rendszeres sport révén csökkenthetők az egészségügyi kiadások.

3.4.

Az EU intézményei által a sport területén tett lépések – többek között „a sport európai dimenziója” téma körül kialakult vitának, a sport Erasmus+ programba való felvételének, valamint a nemek közötti egyenlőség sportban való érvényesülését célzó stratégiai lépéseknek köszönhetően – jelentős lendületet kaptak. Az említett program prioritásait minden évben újra megvitatják, így az EGSZB azt kéri, hogy a következő kiértékeléskor vegyék figyelembe a jelen véleményben foglalt észrevételeket is.

3.4.1.

Ezt az intézményi fellépést erősíteni kell majd azzal, hogy meghozzák az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy az EU kulturális és történelmi sokszínűségét kifejező, helyi hagyományokban gyökerező, tradicionális sportágak hozzáadott értéke és kedvező oldalai megfelelően érvényesülhessenek. Ezt a sokszínűséget elő kell segíteni és ismertebbé kell tenni.

3.4.2.

Az említett Erasmus+ program alapján az Európai Bizottságnak egyértelműen értékelnie kellene – különösen az új készségekkel és munkahelyekkel, illetve az ifjúsággal kapcsolatos célkitűzések elérése szempontjából – a sporttal kapcsolatos tevékenységeknek a programba való beépítéséből eredő hatásokat.

3.5.

Ahhoz, hogy a sport hozzájárulhasson az európai értékek megszilárdításához és fejlődéséhez, olyan koordinációs, kiegészítő, illetve támogató intézkedéseket kell elfogadni és végrehajtani, amelyek ezeknek az európai értékeknek a védelmére irányulnak; különösen az emberi méltóság védelméről, valamint az oktatási folyamat egyes aspektusairól van szó. Ezeknek az értékeknek a megfelelő érvényesülése meghatározó a demokrácia és a jogállam zökkenőmentes működése szempontjából. E megközelítésnek nagyobb nyomatékot adhat a sport „fair play” üzenete, amely továbbítja a társadalom felé az európai értékek egy jelentős részét.

A sport európai dimenziója emellett ahhoz is hozzájárul, hogy jobban megfelelhessünk a nők és a férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó bizonyos normáknak. Fontos lenne oktatási anyagokat kidolgozni és használni mind a sportvezetők, mind a szülők képzésére, hogy hozzájáruljunk a nemi jellegű sztereotípiák kiküszöböléséhez, valamint a férfiak és nők közötti egyenlőség érvényesüléséhez a sportban, és elősegítsük, hogy a különböző vezetőtestületekben és sportbizottságokban a két nem egyre kiegyenlítettebben képviseltesse magát. Ebben az összefüggésben igen fontos lépésnek tekinthető a bevált gyakorlatok chartájának összeállítása a fiatalok sport általi személyiségfejlesztése és a sporton belüli védelem területén (2).

3.6.

A sportolás, akár egyénileg, akár csapatban történik, a munkahelyteremtés, a gazdagság és a jólét legitim forrása lehet. A sport megfelelő felhasználása nagyon fontos napjainkban a fiatalok munkanélkülisége és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemben. Külön említést érdemel azoknak a sportolóknak a helyzete, akik a magas szintű versenysportból történő visszavonulásuk után második karriert kezdenek, és külön fel kell készülniük életüknek erre a szakaszára (kettős karrier). Ezeknek a fiataloknak a megfelelő fejlődéséhez feltétlenül szükség van a sport területén szerzett diplomák és képesítések egyenértékűségére és elismerésére. Ez fontos az ebben az ágazatban esetleg létező feketegazdaság felszámolásához és jövőbeli kifehérítéséhez.

3.6.1.

Célszerű lenne meghatározni, hogyan mozgósíthatók az uniós pénzügyi mechanizmusok a sport támogatására olyan eszközként, amely elősegíti a társadalmi integrációt, a fiatalok foglalkoztatását, a nemek közötti egyenlőséget, az innovációt, a társadalomba való visszailleszkedést támogató szervezetekből álló hálózatok létrehozását és más közérdekű célokat.

A társadalmi kirekesztés elleni küzdelem, valamint a társadalomba való visszailleszkedés megkönnyítésére a sport megfelelő eszköz, amelynek révén érvényesíthetők a személyes és szociális fejlődést elősegítő, az egészségre és az oktatásra hatást gyakorló értékek. Európai szinten lépéseket kellene tenni a társadalmi kohézió és integráció elősegítésére, a börtönbüntetésüket töltő személyek esetében is, akik számára a sport a társadalomba való visszailleszkedés egyik eszközét jelentheti, hiszen a benne rejlő értékeknek (kemény munka, szolidaritás és végső soron a „fair play”) köszönhetően lelkileg feltölt és érzelmi stabilitást ad.

3.6.2.

Létre kellene hozni egy hálózatot olyan szervezetekből, amelyek támogatják a társadalmi kohéziót és a társadalomba való beilleszkedést a sport révén. Különösen azokról a sportágakról lehet szó, melyeket a legszélesebb körben űznek; így kialakulhat a legjobb gyakorlatok cseréje a Szerződésekben foglalt európai értékek alapján. Ennek eszköze egyrészt egy európai kongresszus felállítása lehetne, amely a sport révén történő társadalmi visszailleszkedésre és uniós szintű sportversenyek szervezésére vonatkozó innovatív gyakorlatokkal foglalkozik, másrészt a hálózatok eredményeinek közzététele és terjesztése.

3.7.

Az EU-nak intézményi szinten fontos szerep jut az egyenlőtlenségek leküzdésében, hogy így felszámolhassuk azokat az akadályokat, amelyek elzárják a fogyatékos személyek elől a sportolási lehetőségeket, támogathassuk sportversenyeken való részvételüket, és megszűnjenek az ilyen téren tapasztalható társadalmi előítéletek.

Pozitív lépés volna az Európai Bizottság részéről, ha javasolná a Miniszterek Tanácsának, hogy dolgozzanak ki egy európai kódexet a sport és a társadalmi integráció bevált gyakorlatairól.

3.7.1.

Sportesemények révén elő kellene segíteni a fogyatékos személyek integrációját, hogy javuljon az ő és családjuk életminősége, és fejlődjenek társas készségeik. Ezért a sport nem csupán egy egészséges időtöltés, hanem egyúttal javítja és növeli ezeknek az embereknek a mobilitását, és lehetővé teszi számukra, hogy fejlesszék döntéshozó képességüket, barátságokat kössenek, és javítsák a csapatmunkával kapcsolatos készségeiket.

3.7.2.

Annak érdekében, hogy támogassák a fogyatékos személyek paralimpiai vagy egyéb magas szintű sportját, és így jobban felkeltsék a közvélemény figyelmét, a hatóságoknak kommunikációs stratégiát kell indítaniuk a paralimpiai játékokkal és egyéb magas szintű nemzetközi eseményekkel kapcsolatban. Ehhez igénybe kell venniük a megfelelő médiákat és szakembereket, és a televíziónak magas színvonalon, nagy óraszámban és főműsoridőben kell a paralimpiai játékokat közvetítenie.

3.7.3.

Azok a rendelkezések, amelyek az egyes nemzeti jogi kereteket hozzáigazítják a fogyatékos személyek jogairól szóló nemzetközi egyezményhez, ugyanezeket a célokat követik, és „akadálymentességet és egyetemes tervezést” írnak elő olyan eszközökként, amelyeket fel kell használni a polgárok teljes mértékű részvételét lehetővé tevő környezet át-, illetve kialakítására.

3.7.4.

Mivel az idősebbek és a fogyatékos személyek sporttevékenységekbe történő bevonását célzó programok kidolgozásával kapcsolatban rendszeresen megemlített egyik akadály az érintett szereplők képzettségének hiánya, azt javasoljuk, hogy biztosítsák az általános és középiskolai testnevelő tanárok és edzők képzési igényeinek kielégítéséhez szükséges eszközöket, hogy befogadó környezetben testnevelési-sportolási tevékenységeket tudjanak szervezni.

3.8.

Az európai társadalom elöregedésének láthatóan visszafordíthatatlan folyamata, melyet a várható élettartam folyamatos növekedése kísér, elengedhetetlenné teszi, hogy célzott intézkedések és programok révén támogassuk a sportot és a testmozgást az idősek körében. Ez egy olyan terület, amelyet a legtöbb országban figyelmen kívül hagytak, és uniós és tagállami szinten egyaránt különös gondosságot igényel.

4.1.

A sportnak gazdasági vetülete is van, amely a sportolással és a hivatásos sporttal összefüggő gazdasági tevékenységekből adódik, és ez a belső piacot is érinti. A sport egy másik sajátossága az, hogy olyan struktúrákon alapul, amelyek az önkéntes munkára és ennek társadalmi, pedagógiai és kulturális funkcióira támaszkodnak, jelentős mértékben hozzájárulva olyan pozitív értékekhez, mint a sportszerűség, a tisztelet és a társadalmi befogadás.

Ezért a sporttal összefüggő érdekeket meg kell különböztetni a kereskedelmi érdekektől, és az EGSZB úgy véli, hogy a sportot meg kell védeni a gazdaság túlzott befolyásától annak érdekében, hogy érvényesüljenek a sport elvei és értékei.

4.1.1.

A sportnak e sajátossága kapcsán, annak egyedi és lényegi aspektusaira való tekintettel testre szabott kritériumok alapján kellene alkalmazni az uniós jogszabályokat azokban az esetekben, amelyekben az EU a tagállamoknál hatékonyabban és a szubszidiaritás elvét tiszteletben tartva tud fellépni.

4.2.

A sport említett gazdasági dimenziójával kapcsolatban figyelembe kell venni a szóban forgó tevékenységek és az alapvető jogok közötti különleges kapcsolatot.

4.2.1.

Így a szellemi tulajdont érintő, a sport gazdaságát veszélybe sodró jogsértésekkel, különösen a digitális kalózkodással szembeni védelem érdekében el kell gondolkodni azon, hogy – az arányossági elv alapján – milyen intézkedéseket kellene hozni. Mindenképpen érvényesíteni kell a polgároknak azt az alapvető jogát, hogy hozzájuthassanak az információkhoz. Garantálni kell a nagyközönségnek legalább azt a jogát, hogy értesüljön a hírekről, tudósítani kell a nagy fontosságú eseményekről, és tiszteletben kell tartani az újságírók tájékoztatáshoz való jogát.

4.2.2.

Más területeken, mint amilyen például a versenypolitika – konkrétan az állami támogatások –, helyes lenne az állami támogatásokra vonatkozó iránymutatásokat elfogadni annak érdekében, hogy egyértelmű legyen, mely típusú támogatások tekinthetők jogszerűnek a sport társadalmi, kulturális és oktatási feladatainak megvalósításához.

4.2.3.

A sportot jelenleg fenyegető egyik legnagyobb veszélyt a nem szabályozott piacokon működő online sportfogadások, különösen az illegális fogadások jelentik. Negatív hatásai hasonlóak a dopping és a nézők által elkövetett erőszakos cselekmények hatásaihoz, és a sportversenyek bizonytalan kimenetele miatt manipulációkra adhatnak alkalmat. A fogadások és a szerencsejátékok szintén problematikus területek. Közérdekű intézkedéseket kell hozni a játékfüggőség megelőzése és a kiskorúak védelme érdekében, különösen az internetes szerencsejátékokkal kapcsolatban.

4.2.4.

A sportban rejlő belső ösztönző erő teljesítményük folyamatos javítására és a kiválóság keresésére készteti a sportolókat, ezért a sportágazatra állandó innováció jellemző, amely a sporttechnológiát az alkalmazott tudományok – például a textiltechnológia, az emberi mozgásmechanika, az új anyagok, az érzékelők, az indítószerkezetek és az emberközpontú tervezés – jelentős ágazatává tette. A sportlétesítmények építése és működtetése, továbbá a sporteseményeken történő részvétel és jelenlét egyre inkább a tapasztalati gazdaság fontos részévé válik. A sportturizmus fejlesztése szintén példa erre a fajta gazdaságra.

4.2.5.

Egyéb, a sporttal gazdasági szempontból összefüggő témákat – amilyen például a személyek és a szolgáltatások szabad mozgása, valamint a szponzorálási szerződések, a sportolók által megbízott menedzserek tevékenységének szabályozása, a sport- és egészségbiztosítások, a sportolók oktatási programjai és a sporttal kapcsolatos szakmai képesítések –, értékelni kellene, és adott esetben az Európai Bizottságnak intézkedéseket kellene hoznia vagy javasolnia velük kapcsolatban.

4.2.6.

A fiatalabb edzők szakképzésével kapcsolatban javítani kell az egyes uniós tagállamokban létező szabályozást, figyelembe véve, hogy az edzők tevékenysége hasonló a pedagógusokéhoz, és egyes esetekben (pl. a sportversenyekre való felkészülés során), az edző több időt tölt a fiatal sportolóval, mint a tanár a tanulókkal. Az edzőképzést hivatalos keretben kell végezni, és állami, pedagógus szintű diplomával kell elismerni.

4.2.7.

Az EGSZB azt kéri, hogy az európai sportszövetségek álljanak ki az ebben a véleményben tárgyalt értékek és elvek védelmében, és reméli, hogy tevékenységük minden területen ezekre támaszkodik, még az egyszerű díjátadások és nyilvános elismerések esetében is.

17.11.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 383/19

Előadó:

Pierre-Jean COULON

1.1.

Az EGSZB kéri, hogy – tekintettel az Európai Unió éghajlat-változási és energiaügyi céljaira – az energiaszerkezetben nagyobb arányban legyenek jelen a megújuló energiaforrások. Az EGSZB mindig is támogatta a megújuló energiaforrásokat, hiszen a jövőbeli energiaellátás szempontjából az egyetlen hosszú távú megoldást egy jórészt megújuló energiaforrásokból álló fenntartható energiarendszer jelenti. Az EGSZB felhívja a figyelmet arra, hogy az energiarendszert további elemekkel kell kiegészíteni.

1.2.

A megújuló energiák és fejlődésük – mivel időszakosan állnak rendelkezésre – igazi kihívást jelentenek az energiatárolás tekintetében. A tárolás stratégiai kihívást jelent az Európai Unió számára, hogy folyamatosan biztosítható legyen az EU energiaellátásának biztonsága és egy mind műszaki szempontból, mind a költségek tekintetében fenntartható energiapiac létezése. Ezért ez a kérdés igen fontos helyet foglal el az európai napirendben, és prioritást élvező terület, különösen a 2015. februárban elindított energiaunió keretében.

1.3.

Az EGSZB egyik előző véleményében már kiemelte a tárolás kérdését, amely „megoldandó probléma, kihasználandó lehetőség és abszolút szükségszerű”. Hangsúlyozza a sikeres energetikai átállás fontosságát az Európai Unióban, és kéri, hogy minden eszközt használjanak fel a konkrét és nagy léptékű eredmények elérése érdekében a tárolás terén.

1.4.

Az EGSZB megjegyzi, hogy bár különböző tárolási megoldások léteznek, azok technológiai és ipari kiforrottsága eltérő stádiumban van.

1.5.

Az EGSZB emlékeztet arra, hogy az energia tárolása – előnyei mellett – jelentős pénzügyi, környezeti és egészségügyi költségeket is generálhat. Kéri tehát, hogy végezzenek rendszeres hatástanulmányokat nemcsak a technológiák versenyképességének, hanem a környezetre és az egészségre gyakorolt hatásának az értékelésére is. Az EGSZB annak vizsgálatát is fontosnak tartja, hogy e technológiák milyen hatást gyakorolnak a foglalkoztatásra és a munkahelyteremtésre.

1.6.

Az EGSZB kéri, hogy növeljék a tárolással kapcsolatos beruházásokat, illetve kutatási és fejlesztési tevékenységeket, valamint javítsák az európai szinergiákat e területen annak érdekében, hogy az energetikai átállás költségei csökkenjenek, garantálva legyen az ellátás biztonsága és az európai gazdaság versenyképes lehessen. Az EGSZB egyetért azzal, hogy javítani kell a tagállamok közötti szabályozás összehangolását az energiatárolás terén.

1.7.

Az EGSZB ezenkívül kéri egy egész Európára kiterjedő nyilvános párbeszéd – az európai energiaügyi párbeszéd – elindítását annak érdekében, hogy a polgárok és a civil társadalom egésze magáénak érezhesse az energetikai átállás kérdését, és befolyásolhassa az energiatárolási technológiákkal kapcsolatos jövőbeli döntéseket.

1.8.

Az EGSZB emlékeztet a földgáz jelentőségére az energiaszerkezetben, valamint a polgárok energiabiztonsága terén játszott szerepére. Az EGSZB kéri, hogy oly módon ösztönözzék a tárolást az ágazatban, hogy a készletek a szolidaritás elve alapján valamennyi tagállamnak rendelkezésére álljanak.

2.1.

Az energiaellátás és annak irányítása jelentős társadalmi-gazdasági és politikai prioritás, és alapvető fontosságú a sikeres energetikai átállás és az éghajlatváltozás jelentette kihívások kezelése szempontjából. Az EU-n belül tapasztalható, energia iránti keresletcsökkenés ellenére (az energiafogyasztás 2006 óta csökken, és jelenleg megközelítőleg annyi energiát fogyasztunk, mint a 90-es évek elején) az időszakosan rendelkezésre álló megújuló energiaforrások egyre növekvő alkalmazása fokozta az energia tárolása iránti igényt. Az energiatárolás létfontosságú szerepet játszik majd sok ágazatban (az időszakosság ellensúlyozása, elektromos autók, védelmi ipar stb.), és stratégiai kihívást fog jelenteni Európa és az európai ipar számára. Azt sem felejthetjük el, hogy a megújuló energiák tárolásának a problémája a megújuló energiaforrások ellenzőinek az egyik fő érve.

2.2.

Jóllehet a primer energia (földgáz, olaj és szén) könnyen tárolható, a stratégiai tároló létesítmények mérete, költségei és elhelyezkedése továbbra is kérdéseket vet fel. A többi fontos elsődleges energiahordozó, a megújuló energiák vegyes eredményeket mutatnak a tárolás terén. A vízenergia sokszor felhalmozható a víz tavakban és víztározókban történő tárolásával. A biomasszát is viszonylag könnyen lehet tárolni, ugyanakkor a nap- és a szélenergia, melyeket a villamos energia előállításához általában használnak, ma még csak bonyolult és költséges köztes folyamatok útján tárolható.

3.1.

Az Európai Bizottság elemezte az energiarendszer széntelenítésére kidolgozott forgatókönyveket, és 2011-ben kiadott egy 2050-ig szóló energiaügyi ütemtervet, amely ismerteti a 2050-re szóló különböző forgatókönyveket. Az ebben feltételezett széntelenítési célok eléréséhez a villamosenergia-ágazat nagy arányban, 59 és 85 % között támaszkodna a megújuló energiaforrásokra, amelyek nagy része különböző megújuló energiát előállító erőművekből származna. Egy ezt követő, 2014-ben kiadott közleményben – „Éghajlat- és energiapolitikai keret a 2020–30-as időszakra” – megerősítették a széntelenítés melletti korábbi döntést, és a megújuló energiaforrások részarányát a villamosenergia-termelésben 2030-ra közel 45 %-osra jelezték. Ez összhangban van az uniós vezetők által 2014. október 23-án, a 2030. évi szakpolitikai kerethez kapcsolódóan meghatározott célokkal. A változó mennyiségben rendelkezésre álló megújuló energiaforrások jelentős részaránya az energiarendszerben több tíz vagy több száz GW-os tárolási kapacitást tenne szükségessé a villamosenergia-hálózatban, még más rugalmas intézkedések alkalmazása esetén is.

3.2.

Ezen túlmenően az Európai Bizottság a villamos energia tárolását az egyik kiemelt intézkedési területévé tette, és több ízben hangsúlyozza a tárolás alapvető szerepét. Így az energiatárolásról szóló, 2013. évi munkadokumentumában (http://ec.europa.eu/energy/sites/ener/files/energy_storage.pdf) e területnek és az Unió más kulcsfontosságú szakpolitikai területeinek, például a klímaváltozásnak a jobb összehangolására szólít fel. Az energiatárolást az összes, az energiaügy terén meglévő és jövőbeli releváns intézkedésbe és jogalkotási aktusba be kell építeni, illetve támogatni kell azokkal, ideértve az energetikai infrastruktúrákra vonatkozó stratégiákat is. Az energiaunióról szóló, 2015. február 25-i közleményében az Európai Bizottság emlékeztet arra, hogy „az Európai Unió elkötelezett amellett, hogy világszinten vezető szerepet töltsön be a megújuló energia területén, és globális központként működjön közre a magas technikai színvonalat képviselő és versenyképes megújuló energiák következő generációjának kifejlesztésében. Az EU ezenfelül azt a célt tűzte ki maga elé, hogy 2030-ra az Unió energiafogyasztásán belül a megújuló energia részaránya elérje a 27 %-ot.” Az Európai Bizottság ösztönzést kíván adni egy új kutatási és innovációs stratégiának: „ha [Európa] első helyet akar elfoglalni a megújuló energiák globális színterén, ösztönöznie kell a megújulóenergia-technológiák következő generációjának kifejlesztését és korszerű tárolási megoldások kidolgozását”.

3.3.

A legutóbbi madridi fórum következtetései is ez irányba mutatnak: „A fórum leszögezi, hogy a földgáz tárolása stratégiai szerepet játszik az Európai Unió energiaellátásának biztonsága szempontjából.” Az EGSZB szintén hangsúlyozza a földgáztárolás fejlesztése ösztönzésének a jelentőségét.

4.1.

A villamos energia tárolására szolgáló megoldások négy fő kategóriába sorolhatók, mivel az energiaszükséglet és a lehetőségek függvényében az energia különféle formában tárolható (villamos energia, földgáz, hidrogén, melegenergia, hidegenergia) vagy a termelési helyszín közelében, hálózatokban, vagy a felhasználás helye mellett:

4.2.

A villamos energia tárolásának legelterjedtebb módja a világon a víz energiatárolásra való felhasználása vízszivattyúval, ilyenek például a szünetmentes tápegységek (angolul: UPS: „uninterruptible power system”). E rendszerek iránt újra érdeklődnek a villamosenergia-hálózatok üzemeltetői, a gyáriparosok és a szolgáltatási épületek kezelői. A PSP-k lehetővé teszik a következőket: az időszakos megújuló energiák, különösen a szél- és a fotovoltaikus energia integrálása; csúcskapacitások és az energiaszükséglet időbeli eltolása; gazdasági arbitrázs (feltöltés az olcsó és gyenge kereslettel jellemezhető időszakokban, viszonteladás a drágább és nagyobb kereslettel jellemezhető időszakokban, „szociális” kísérő intézkedések mellett); a villamosenergia-hálózatokba történő beruházások időbeli eltolása. Kevéssé valószínű ugyanakkor, hogy a lehetséges tárolási kapacitások elegendőek lesznek a hosszan tartó szél- vagy napmentes időszakok ellensúlyozására ezeknek a megújuló energiáknak a nagy léptékű hasznosítása esetén.

4.3.

A tárolási piacon megjelent továbbá öt új szegmens, amelyek a következő évtized során általánossá válhatnak:

4.4.

Fel kell hívni a figyelmet a hidrogén ígéretes szerepére (bár az ára, valamint a biztonsági és szállítási kérdések jelentősen mérséklik a benne rejlő lehetőségeket): amennyiben szén-dioxid-mentes forrásból állítják elő, üvegházhatást okozó gázok kibocsátása nélküli energiahordozónak minősül, és számos alkalmazása lehetséges, elsősorban az iparban, többek között a helyi villamosenergia-termelés (elzárt területek ellátása, vészüzemi áramfejlesztők), az energiatárolás (hálózatok támogatása, a megújuló energiák hasznosítása) és a kogeneráció területén. Használatos továbbá a szárazföldi közlekedésben (személygépjárművek, tömegközlekedés, nehézgépjárművek stb.), a légi közlekedésben (fő vagy kiegészítő repülőgép-hajtóművek), a tengeri és folyami közlekedésben (tengeralattjáró, fő vagy kiegészítő hajtómű) és a kőolaj-finomító és petrokémiai ágazatban („zöld hidrogén”), nem beszélve az egyéb felhasználásokról, elsősorban a mobil készülékekről (különálló töltők vagy beépített elemek). Jelenleg mindez fejlesztés alatt áll.

Az elektrolízissel vagy üzemanyagcellával történő előállítási technikák jelenleg már igen rugalmasak és széles körben hozzáférhetőek, még akkor is, ha továbbra is alacsony hatékonyságúak. Ez tovább erősíti a szélturbinák és a napelemek iránti igényt, és így az ezen a területen lévő többletkapacitást. A hidrogén mint energiahordozó megkerülhetetlen a különböző energiahálózatokat rugalmasan összekötő rendszerekben (pl. a berlini „hibrid erőmű”). Szükség esetén a hidrogén („metanizált” hidrogén) a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiából is előállítható és betáplálható a gázhálózatba, vagy tárolható is, tüzelőanyagként vagy vegyi anyagként való terjesztés céljából, vagy akár villamos energiaként való visszatáplálásra. Azon túl, hogy az energiatárolás területén messze a legnagyobb potenciállal rendelkezik, hogy teljes biztonsággal szállítható, és hogy (hosszú távon) tárolható olyan infrastruktúrákban, amelyeket jelenleg a gáziparban használnak (geológiai tárolás stb.), a metanizált hidrogénből hosszú láncú szénhidrogének is előállíthatók (amelyek sokféleképpen felhasználhatók: a légi közlekedésben használt üzemanyagoktól az olyan műanyagokig, amelyeket jelenleg csak fosszilis üzemanyagokból állítanak elő). Ezenkívül ideális esetben a körkörös gazdaságban megtalálható szenet (CO2 stb.) újra felhasználják, így az nem halmozódik fel a légkörben. Üvegházhatást okozó gázok helyett tehát energiát termelnek. Mivel a hidrogén, illetve a hidrogénalapú villamos energia előállítása során hő keletkezik, ennek a hőnek a hasznosítása tovább növeli e megoldások jelentőségét. A hidrogén így egyike azoknak a ritka energiahordozóknak, amelyek lehetővé teszik a villamos energia és más energiaforrások piacainak a gazdasági, társadalmi és környezeti szempontokat figyelembe vevő kiegyensúlyozását.

4.5.

Egy másik jó példa a napelemek által a nap folyamán előállított villamos energia egy akkumulátorban való tárolása. A lakóházak tetőire szerelt napelemek problémája az, hogy akkor termelnek villamos energiát, amikor a házak üresek. Este, amikor a lakók hazaérnek, a nap általában már rég lenyugodott, a napelemek pedig már nem termelnek energiát.

4.6.

Megoldást nyújthat az a felfedezés, illetve annak gyakorlati alkalmazása, amelyet egy német vállalat tett. Ez a vállalat egyes alkatrészeket összekapcsolt egy okostelefonos alkalmazással kísért szoftverrel: a fogyasztók mobiltelefonjukon ellenőrizhetik annak az akkumulátornak a töltöttségi szintjét, amely a nap folyamán a napelemek által előállított áramot tárolja. A pénzügyi számítás árulkodó: egy otthon napelemei általában véve egy család energiaszükségletének 25-35 %-át termelik meg, ezzel a megoldással pedig rendszeresen meghaladható a szükségletek 70 %-a. Mai árakon számolva a beruházások körülbelül 8 év múlva térülnek meg, az akkumulátorok garanciája pedig 20 évre szól.

4.7.

A fenti példa a családi termelés-fogyasztásra is ösztönzőleg hat, utóbbit az EGSZB több véleményében is támogatta („termelő-fogyasztók”, angolul „prosumers”).

4.8.

Már léteznek különféle megoldások, úgy tűnik azonban, hogy a kiegészítő berendezések továbbra is korlátozottan állnak rendelkezésre. Ezenkívül továbbra is jelentős akadályok gátolják az új, rugalmasabb technológiáknak, mint pl. a lítium-ion akkumulátoroknak vagy a villamos energia gázzá alakításának az elterjedését. A legfőbb hátrány e megoldások költsége és gazdasági versenyképessége, mivel még mindig igen távol állnak a piaci feltételek teljesítésétől, de hasonló hátrány az akkumulátorok továbbra is jelentős mérete. Az ADEME előretekintő elemzése (Francia Környezetvédelmi és Energiagazdálkodási Ügynökség – Les systèmes de stockage d’énergie/Feuille de route stratégique [Energiatárolási rendszerek/stratégiai menetrend], 2011) csupán 2030 távlatában számol a helyhez kötött tárolási rendszerek ipari szintű fellendülésével. A maga részéről a McKinsey tanácsadó cég úgy véli, hogy bár az energiatárolás költsége csökkenni fog az elkövetkező években, e csökkenés mértékéről és sebességéről még vita folyik (Battery Technology Charges Ahead, McKinsey, 2012). A tanácsadó cég szerint a lítium-ion akkumulátor költsége 600 USD/kWh-ról 2020-ig 200 USD/kWh-ra, 2025-ig pedig 160 USD/kWh-ra csökkenhet.

5.1.

Az EGSZB emlékeztet arra, hogy az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésének szükségessége és az az általános tendencia, hogy egyre szűkösebbé válik a fosszilis üzemanyagok kínálata (noha az elmúlt években új forrásokat fedeztek fel) a megújuló energiák arányának növekedéséhez vezet, ahogy azt az EGSZB több véleményében is kiemelte (TEN/564 és TEN/508). Ezekben hangsúlyozta annak fontosságát, hogy a megújuló energiaforrások fejlődésére való tekintettel ki kell építeni az energiarendszer kiegészítő elemeit, vagyis bővíteni kell a szállítási hálózatokat, a tároló létesítményeket és tartalékkapacitásokat. A nagy mennyiségű megújuló energia előállítása stratégiai célkitűzés, mivel egyrészt csökkenti a behozatalt, ami gazdasági és etikai előnyt jelent, másrészt pedig megköveteli a tárolási lehetőségek széles körű kialakítását (olyan létesítmények kiépítését, amelyek nem csak egyik napról a másikra, hanem egyik évszakról a másikra is képesek energiát tárolni).

5.2.

Az EGSZB tehát elismeri, hogy a nagyrészt időszakosan rendelkezésre álló megújuló energiák felhasználását jelentő energetikai átállás szempontjából a tárolás kulcsfontosságú kihívást jelent. Emlékeztet arra, hogy létre kell hozni és bővíteni kell a tárolási kapacitásokat. Hangsúlyozza, hogy az energiatárolás elengedhetetlen az Európai Unió fő energiaügyi célkitűzéseinek eléréséhez, amelyeket az EGSZB támogat, különösen a következőket:

5.3.

Az EGSZB elismeri, hogy az energia tárolása jelentős pénzügyi, környezeti és egészségügyi költségeket is generálhat. Ez vonatkozik egyes föld alatti gáztárolási projektekre, amelyek ütköznek a vízkészletek megőrzésének célkitűzésével. Az EGSZB ezért valamennyi technológia javításáért síkraszáll. Úgy véli, hogy a tömeges tárolás jelentős előnyt jelenthet a megújuló energia kiegészítő jellegű hasznosításában. Ennélfogva, tekintettel a napelemekkel történő villamosenergia-termelés rövid, közép- és hosszú távú ingadozásaira, ezt a szélenergia helyettesítheti. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy mindez hozzájárul majd egy olyan hálózat létrehozásához, amely megteremti majd az összeköttetést a különböző áramforrások között, és amely az intelligens hálózatokra („smart grid”) támaszkodik majd. Ezek az intelligens hálózatok olyan informatikai technológiákat használnak, amelyek optimalizálják az energiatermelést, -elosztást és -fogyasztást. Az EGSZB úgy véli, hogy ezt a technológiát fejleszteni kell, mivel hozzájárul az energiaigény irányításához, ugyanakkor fontosnak tartja a megfelelő hatásvizsgálatok figyelembevételét és az egyéni fogyasztók szabadságának tiszteletben tartását is. Még hasznosabb lenne, ha elkészítenék minden rendelkezésre álló eszköz – például az intelligens fogyasztásmérésre vonatkozó M/441. sz. szabványosítási megbízás és a német BSI védelmi profil – átfogó értékelését annak érdekében, hogy többek között az adatátvitel és -terjesztés teljesen biztonságos legyen, és hogy biztosítható legyen az „intelligens otthon” („smart home”) integrációja, és hogy így ki lehessen dolgozni az intelligens városok jövőbeli igényeire vonatkozó konkrét alkalmazásokat, amilyen például a meteorológiai előrejelzések alapján történő programozás.

5.4.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy fontos az energiatárolásra vonatkozó európai szabályozási keret megteremtése, hogy számszerűsíteni lehessen a villamosenergia- és gázhálózatok környezetbarátabbá tételének előnyeit.

5.5.

Az EGSZB ezenkívül rámutat arra, hogy a villamosenergia-hálózatokat kiszolgáló villamosenergia-tárolási piac erőteljesen növekszik, és jelentős vállalkozás- és munkahely-teremtési potenciált rejt, amely kompenzálhatná a munkahelyek megszűnését az energiapiac más területein. A hálózatüzemeltetők és az energiaszolgáltatók beruházási terveit alátámasztja, hogy egyre nagyobb arányban kell szakaszos energiaforrásokat integrálni a rendszerbe. Európában a szivattyús energiatárolással működő erőművek építése, a már meglévők felújítása, valamint a duzzasztógátak ilyen típusú erőművekké alakítása jelenti a piac fejlődésének alapját. Ezért haladéktalanul csökkenteni kell a szivattyús energiatárolással működő erőművek hatékonyságát csökkentő akadályokat. E technológia gazdasági és környezeti előnyeinek biztosítása érdekében meg kell tenni a szükséges intézkedéseket az ilyen erőművek építése és működtetése érdekében.

6.1.

Az EGSZB megállapítja, hogy az uniós kiadásokat mindeddig inkább a technológiák alkalmazására, semmint a K+F-re fordították („Energia, Európa hálózatban” című jelentés, Michel Derdevet, 2015. február 23.). A K+F-re vonatkozó közkiadások Európában (az összes ágazat tekintetében) reálértékben többé-kevésbé az 1980-as évek szintjén állnak (ezzel szemben az amerikai vagy japán kiadások nőttek), míg a megújuló energiaforrások dinamikusan fejlődnek. A 2007-ben elindított SET tervnek (az energiatechnológiákra vonatkozó stratégiai terv) nem sikerült a megfelelő finanszírozást mozgósítania. Az európai energiarendszerre nehezedő számos nyomás – mind a megújuló energiaforrások integrálásának, mind az ellátásbiztonság és az európai gazdasági versenyképesség garantálásának területén – szükségessé teszik az energetikai K+F-re vonatkozó európai együttműködés ösztönzését. A tárolás kulcsfontosságú eleme az intelligens energiahálózatokkal kapcsolatos, 2012-ben és 2013-ban elindított projekteknek, és a K+F egyik legfontosabb pontja a jövő energiahálózataival kapcsolatos problémák megoldása terén.

6.2.

Az energiatárolási technológiák technológiai és ipari kiforrottsága eltérő stádiumban van. Az EGSZB kéri, hogy fokozzák a kutatási és fejlesztési munkát, illetve hogy teremtsenek nagyobb szinergiát európai szinten, különösen azért, mert a legtöbb K+F-projekt Európában és világszerte is hasonló kihívásokkal és lehetőségekkel szembesül. Az EGSZB már több véleményében sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a kutatási erőfeszítések nem illeszkednek a célkitűzésekhez, és a kutatás európai szinten történő megerősítésére szólított fel. A tagállamokat is ösztönözni kell, hogy arányosan járuljanak hozzá ehhez az erőfeszítéshez. Az Uniónak mindenképpen és késedelem nélkül fokoznia kell tevékenységeinek koordinációját és beruházásait, mivel a K+F kulcsfontosságú szerepet játszik az utolsó technikai akadályok leküzdésében és abban, hogy a tárolási megoldások meghonosodásának köszönhetően csökkenjenek a még mindig túl magas beruházási költségek. Ez lehetővé tenné a megújuló energiaforrások jobb integrálását, az energetikai átállás költségeinek csökkentését, bizonyos energiafajták egészségre gyakorolt hatásának korlátozását, az ezen ágazaton belüli képzés és foglalkoztatás fejlesztését, az energetikai rendszer biztonságának garantálását, az innovatív és nemzetközi szinten versenyképes hálózatok fejlesztését, és az európai gazdaság versenyképességének javítását is.

17.11.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 383/24

Előadó:

Daniela RONDINELLI

1.1.

A növekvő urbanizáció kontextusában az EU és tagállamai „egy dinamikusabb, digitális Európa laboratóriumai”-ként tekintenek a városokra, ahol tesztelhetik azokat az intézkedéseket, amelyek a munkahelyteremtés és a társadalmi fejlődés révén képesek növekedést generálni.

1.2.

A városok fenntarthatósága a fejlettebb és innovatívabb technológiák, az (európai, nemzeti és helyi szinten) integrált platformok, a modern infrastruktúra, az energiahatékonyság, a polgárok és a felhasználók igényein alapuló hatékonyabb szolgáltatások átalakítása, valamint az intelligens elektromos hálózatok, az internet és a szenzoros technológia közötti integráció intelligens elegyének lesz a gyümölcse.

1.3.

A városok mint fejlett, kiterjedt innovációs laboratóriumok hozzájárulhatnának az EU ipari és társadalmi-gazdasági „reneszánszához”, beindítva ezzel egy tényleges ipari, pénzügyi és szociális forradalmat.

1.4.

Az EGSZB ezért úgy véli, hogy az intelligens városok egy olyan új európai iparpolitika motorjaivá válhatnak, mely konkrét termelési ágazatok fejlődését képes befolyásolni, széles körre kiterjesztve a digitális gazdaságban rejlő lehetőségeket. Az EGSZB 2015. április 22-i plenáris ülésén tartott beszédében az Európai Bizottság alelnöke, Maroš Šefčovič többek között kijelentette, hogy az intelligens városok az EU fejlesztési prioritásai közé tartoznak, és kiemelte, hogy a városok polgármesterei lelkesen támogatják a jövő településeibe történő befektetést.

1.5.

A megvalósításhoz elengedhetetlen egy az eddigi rendkívül széttagolt fellépéseknél fejlettebb és hatékonyabb fejlesztési modellhez való közelítés. Az EGSZB ezért azt javasolja, hogy az európai intézmények és a nemzeti kormányok az „intelligens” koncepciót egy olyan fenntartható, integrált fejlődési modellhez kapcsolják, amely egyaránt alkalmazható a városokra, a szigetekre, a nemzeti szint alatti egységekre és az ipari körzetekre, és amely az alábbi hat alappillér együttes jelenlétével és integrációjával jellemezhető:

1.6.

E hat pillér egyidejű jelenléte standard és elengedhetetlen összetevője kell, hogy legyen egy intelligens városokkal foglalkozó stratégiai projektnek. Ugyanilyen fontos, hogy e modell használatára olyan politikai kontextusban kerüljön sor, amely a legszigorúbb biztonsági előírásokról gondoskodik a digitális ökoszisztéma-szolgáltatások alapját adó hálózatok, informatikai rendszerek, alkalmazások és eszközök tekintetében.

1.7.

E javaslat konkrét intézkedésekké alakítása érdekében az EGSZB a civil társadalom elengedhetetlen bevonásán túlmenően azt is rendkívül fontosnak tartja, hogy az EU és a tagállamok összehangolják politikai intézkedéseiket és megfelelő állami pénzügyi forrásokkal lássák el azokat, megnyitva az utat a köz- és magánszféra közötti partnerség strukturális elérhetősége előtt.

1.8.

Az EGSZB úgy véli, hogy a polgárok életminőségének és jólétének javítását célzó, teljes mértékben fenntartható innovációk bevezetése érdekében támogatni kell az intelligensebb városokba történő beruházásokat a jelenlegi európai, nemzeti és regionális állami alapok közötti szinergiahatások növelése, valamint az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) által nyújtott lehetőségek kiaknázása révén.

1.9.

Ennek megvalósítása érdekében az EGSZB reméli, hogy:

1.10.

Az EGSZB megítélése szerint ezekre az új eszközökre támaszkodva támogatni kellene egy az ESBA által előírt jellemzőkkel bíró európai projektplatformot, amely előmozdítja az intelligens városokkal kapcsolatos projektek megjelenését és integrálását a tagállamok között, illetve támogatja a projektek finanszírozhatóságát a rendelkezésre álló állami források, potenciális magánforrások és az ESBA keretében elérhető biztosítékformák révén.

1.11.

Az EGSZB elengedhetetlennek tartja az intelligens városok közös piacának előmozdítását, többek között egy olyan összehangolt szabályozási keret révén, amely a következőket foglalja magában:

1.12.

Az EGSZB számára a civil társadalmi szervezetek bevonása és részvétele, illetve a szociális partnerek közötti konzultáció nemcsak az intelligens városok fenntartható és integrált fejlesztési modellje végrehajtásával kapcsolatos stratégiai tervek és projektek kidolgozása szempontjából elengedhetetlen, hanem annak biztosítása miatt is, hogy ezek a tervek gazdasági és társadalmi előnyökben öltenek testet a polgárok számára, valamint jobb élet- és munkakörülményeket eredményeznek.

2.1.

A globális (a 11. számú millenniumi fejlesztési cél keretében az Egyesült Nemzetek Szervezete a United Smart Cities projekt végrehajtásán dolgozik, azzal a céllal, hogy a világ minden városa fenntartható, inkluzív, a katasztrófákkal szemben ellenállóképes és biztonságos legyen) és európai szinten (1) növekvő urbanizáció egyre jobban kapcsolódik az intelligens városok elterjedéséhez (Európai Unió – Regionális politika. Cities of tomorrow, 2011. október), mivel a polgárok többsége (az EU népességének 72 %-a (359 millió) él jelenleg városokban, és 2020-ra ez az arány 80 % lesz az Európai Bizottság adatai szerint) és tés a vállalkozások többsége itt összpontosítja gazdasági, személyes és szociális érdekeit. Egyébiránt Európában, ahol a kisebb városközpontok széles körben elterjedtek, és ahol az ipar hagyományosan kedvezett az üzleti láncoknak és hálózatoknak, az e felé az új modell felé való átmenetet nagy területek és körzetek számára is elő kell készíteni és meg kell könnyíteni.

2.2.

A nemzeti és helyi döntéshozók e kérdésekkel kapcsolatos fokozott érzékenységét az is tanúsítja, hogy egyre több kétoldalú partnerségi megállapodás születik európai intelligens városok és más földrészek olyan települései között, amelyeknek még fejlődniük kell a fenntarthatóság irányába. Az ilyen megállapodások célja a sikeres pozitív tapasztalatok cseréje és a bevált gyakorlatok hasznosítása és megosztása. Például a kínai kormány kiválasztott 12 várost, amelyek fenntartható városfejlesztési együttműködési megállapodásokat írtak alá a legintelligensebbnek tartott európai városokkal (http://ec.europa.eu/energy/sites/ener/files/documents/12_cities.pdf). Emellett egyre több projekt és kezdeményezés született az intelligens városfejlesztés témakörében a kormányok, illetve a polgárok (például a Malagai Charta, 2011. február 7., http://www.catmed.eu/pag/fr/11/la-charte-de-malaga), vagy egyesületek, szervezetek vagy európai hálózatok, például a Eurocities (http://www.eurocities.eu) és a Polgármesterek Szövetsége (http://www.covenantofmayors.eu) spontán kezdeményezésére.

2.3.

Az Európa 2020 stratégia az ikt-infrastruktúrába, a humántőke növelése érdekében és olyan megoldásokba történő befektetések révén mozdítja elő az intelligens városokat Európa-szerte, amelyek kihasználják az új technológiákból és a digitalizálásból adódó lehetőségeket a következő célok elérése érdekében: a fenntarthatóság és az élet- és munkaminőség javítása a polgárok és a vállalkozások számára; a szolgáltatások hatékonyságának és hozzáférhetőségének növelése; valamint a szegénység, a munkanélküliség, a társadalmi kirekesztés, a szennyezés és a környezeti károk csökkentése.

2.4.

A „Digitális Európáról szóló Velencei Nyilatkozat”-tal (http://ec.europa.eu/digital-agenda/en/news/digital-venice-2014) a tagállamok kormányai újból kifejezték, hogy támogatni kívánják a digitális gazdaság felé való átmenetet, abban a meggyőződésben, hogy a digitális technológiák egy új iparpolitikai modell sarokkövévé válhatnak, ahol az információs és kommunikációs technológiák fontos szerepet játszanak a javak és szolgáltatások bármilyen fajta előállításában, a pénzügyi eszközökhöz és az energiaforrásokhoz való hozzáféréshez hasonlóan.

2.5.

Ebben az összefüggésben a tagállamok „egy dinamikusabb, digitális Európa laboratóriumai”-ként tekintenek a városokra, mivel azok a változások lehetséges motorjai. Az intelligens városok az EU kísérleti terepei a munkahelyteremtés révén növekedést generáló intézkedések kipróbálásához, mivel a digitális technológiákat ott lehet innovatív infrastruktúrákkal és új szolgáltatásokkal kombinálni.

2.6.

A városok intelligenssé tétele hatással lesz a technológiai innovációra, az intelligens közlekedésre és energiahatékonyságra, valamint a polgárok, munkavállalók és vállalkozások mindennapi életére, például a távmunkához, a digitális demokráciához, a jobb átláthatósághoz kapcsolódó számos változás révén, továbbá lehetővé teszi a döntéshozatali folyamatban való aktívabb részvételt.

2.7.

Az „Intelligens városok – civil innovációval Európa gazdaságának megújulása felé” címmel 2014. november 10-én tartott EGSZB-konferencia alkalmával (http://www.eesc.europa.eu/?i=portal.en.events-and-activities-smart-cities-civic-innovation) a politikai döntéshozók, városvezetők és a civil társadalom képviselői megvitatták, hogy hogyan válhatnak az intelligens városok „útmutató eszközökké” egy új iparpolitika kialakítása számára Európában; illetve támogathatják a növekedést és a foglalkoztatást; miként vehetnek részt a civil társadalom szereplői a stratégiák kialakításában; valamint milyen politikai eszközöket kell végrehajtani az intelligens városokba történő beruházások növekedésének előmozdítása érdekében az egész EU-ban.

2.8.

Az EGSZB úgy véli, hogy ahhoz, hogy az intelligens városok egy új európai iparpolitika motorjaivá váljanak (2), három intézkedésre kell összpontosítani:

2.8.1.

a jelenlegi széttagolt fellépéseknél fejlettebb és hatékonyabb intelligens városfejlesztési modell meghatározása, valamint a projektek egységes látásmódjának előmozdítása, az ikt-k, a mobilitás és az energiahatékonyság integrálásán túlmutatóan. Különösen olyan kezdeményezéseket kellene megcélozni, amelyek különböző formákat ölthetnek helyi szinten, és amelyek a GDP-re, a növekedésre, a foglalkoztatásra és a termelékenységre (mennyiségi gazdasági mutatók), valamint az emberek életminőségére, illetve fizikai és mentális jólétére (kvalitatív gazdasági mutatók) kívánnak hatni egyidejűleg;

2.8.2.

az intelligens városokba történő beruházások előmozdítása a köz- és magánszféra közötti partnerségek keretében, amelyek elsőbbséget biztosítanak a rendelkezésre álló európai alapok kihasználásának, valamint az ESBA működésével kapcsolatos szinergiák létrehozásának (rendeletre irányuló javaslat az 1291/2013/EK és az 1316/2013/EK rendelet módosításáról (COM(2015) 10 final), azzal a céllal, hogy egy olyan fejlesztési modellt fogadjanak el európai szinten, mely egyszerre képes szociális, környezetvédelmi, termelési és foglalkoztatási megtérülést generálni (az Európai Bizottság becslése szerint 2,8 millió új munkahellyel számolhatunk 2018-ig (Start-up Europe, EGSZB-konferencia, 2014. november 10.); illetve biztosítani a magánbefektetők kilátásait tőkéjük visszaszerzésére;

2.8.3.

a civil társadalom és a szociális partnerek jelenlétének és szerepének megerősítése az intelligens városok stratégiai kialakításának, végrehajtásának és későbbi nyomon követésének folyamatában alapvetően fontos a polgárok és a vállalkozások jobb élet- és munkakörülményeinek biztosítása szempontjából.

3.1.

Az Európai Parlament tanulmánya (3) rámutat arra, hogy a jelenlegi stratégiák és kezdeményezések hogyan célozzák a városok intelligensebbé tételét legalább az egyik alábbi területen: az állampolgári részvétel irányítása, kapcsolat a polgárokkal, életkörülmények, mobilitás, gazdaság, környezetvédelem. Azaz egy intelligens város megteremtésére irányuló projekt akkor is elképzelhető, ha e jellemzőknek csak egyike van jelen. A tanulmány ezt követően meghatározza egy intelligens város három kulcsfontosságú elemét: ezek a technológiai, emberi és intézményi összetevők.

3.2.

Az EGSZB elengedhetetlennek tartja az intelligens város fenntartható, produktív és inkluzív új modelljének kidolgozását, melyet már nem „információs technológiai”, „környezetvédelmi fejlesztési” vagy „energiahatékonysági” projektnek, hanem egy új európai iparpolitika részének kell tekinteni, ahol a növekedés, mely munkahelyteremtést és társadalmi fejlődést generál, gazdaságaink digitális átállásának eredményét jelenti.

3.3.

Ennek a modellnek a megvalósítása nemcsak az intelligens városokra irányuló projektek integráltabb megközelítéséhez kapcsolódik, hanem a következőkhöz is:

3.4.

Ezért az EGSZB – mivel tudatában van annak, hogy egy intelligens stratégia egyaránt megfeleltethető a városoknak, a szigeteknek, a nemzeti szint alatti egységeknek és az ipari körzeteknek – azt javasolja, hogy az európai intézmények és a nemzeti kormányok fogadjanak el egy az intelligens városok számára kidolgozott fejlesztési modellt olyan programokon keresztül, amelyek az alábbi hat alappillér együttes jelenlétével és integrációjával jellemezhetőek (Olaszországban ez az Amerigo szövetség [International Cultural Exchange Programs Alumni] és az Enam [European Network of American Alumni Associations]) javaslata alapján kidolgozott modell szolgál inspirációként a gazdaságfejlesztési minisztérium számára az intelligens városok stratégiájának a meghatározásához az úgynevezett Juncker-terv keretében):

3.5.

Ezeknek az elemeknek az együttes jelenléte maximalizálhatja a projektek által elért hatást a gazdasági és foglalkoztatási növekedés, az életminőség javítása és a közigazgatási szervek közötti, illetve az azokhoz fűződő kapcsolatok egyszerűsítése, valamint az állami és a magánszektorban megvalósuló energiatakarékosság terén, továbbá a vállalati rendszeren belül továbbgyűrűző hatást generálhat a versenyképesség és a kompetencia terén.

3.6.

Az ily módon kialakuló intelligens városok minőségi közszolgáltatásokat és életszínvonalat, jobb munkahelyeket nyújtanak a polgárok és a vállalkozások számára, továbbá új munkalehetőségeket kínálnak az innovatívabb vállalkozási ökoszisztéma és a környezetvédelem fenntarthatóságának javítása révén. Ezek az eredmények már kis mennyiségű, vissza nem térítendő közfinanszírozással is elérhetők, a magánfinanszírozás bevonása és olyan szolgáltatási rendszerek stratégiai tervezése révén, amelyek „új bevételi források”-at képesek teremteni, valamint a nagy ipari csoportok, illetve a kis- és középvállalkozások közötti hálózatok létrehozásával.

3.7.

Ezekkel a nagy lehetőségeket rejtő tervekkel kapcsolatban az EGSZB elengedhetetlennek tartja, hogy foglalkozzanak a digitális ökoszisztéma-szolgáltatások alapját adó hálózatok, az informatikai rendszerek, alkalmazások és az eszközök biztonságosságának kérdésével. A városok „intelligens” irányba történő változása megkívánja, hogy a szolgáltatások alapját nyújtó, nagyon érzékeny információkat bizalmasan, tisztességesen és segítőkészen kezeljék.

3.8.

Ezen túlmenően elengedhetetlen egy a tagállamok közötti európai szintű vita azokról a biztonsági előírásokról, melyeket az Internet of Everything keretén belüli szolgáltatásokkal és eszközökkel kapcsolatban be kell vezetni. Meg kell előzni, hogy ezeket esetleg leállítsák, befolyásolják vagy más célokra használják fel, hiszen ez komoly károkat okozna az emberek, a közegészségügy, a magánélet és a gazdasági tevékenységek védelme, végső soron pedig minden olyan kezdeményezés számára, amelynek célja az intelligens városok létrehozása.

4.1.

A hat alappillér integrálása révén az intelligens városokkal a beruházások egy olyan új csoportját lehet támogatni, amelyekkel pozitív társadalmi hatás érhető el az externáliák terén, és olyan profitmechanizmus alakul ki, amely gazdasági-pénzügyi szempontból teljes mértékben fenntarthatóvá teszi a beruházásokat.

4.2.

Az intelligens városok számára kidolgozott európai projekt a következő három tényező jelenlétében megsokszorozná a kezdeményezések hatását: a megoldások méretezhetőségét elősegítő politikák, ami egyébként az alkotóelemek szabványosításától függ; az intelligens városok közös piacának előmozdítása az egyes tagállamok szétaprózódott és diverzifikált intézkedéseinek ellensúlyozására, valamint közös eszközök meghatározása válaszul a megfogalmazott kritikákra; egységes pénzügyi megközelítés.

4.3.

A megoldások méretezhetősége, azaz a már meglévő megoldások kiterjesztésének vagy ismétlésének a lehetősége, pillanatnyilag elsősorban a kísérleti mikro-infrastruktúrákhoz és az intelligens közlekedési rendszerekhez kapcsolódik, és a nagyobb technológiai szolgáltatók bevonásától és a városok együttműködésétől függ. Egyéb kísérleti kezdeményezések, bár jelentősek a javasolt megoldások minősége vagy a polgárok és a vállalkozások helyi szintű bevonásának képessége szempontjából, annyira sajátos természetűek, hogy ez korlátozza a megismételhetőséget.

4.4.

Az EGSZB úgy véli, hogy a megoldások európai szintű méretezhetősége kulcsfontosságú elem a megfelelő mennyiségű, a közberuházásokkal partnerségben megvalósuló magánberuházás vonzása szempontjából, hogy ezáltal az intelligens városokra vonatkozó politika maga után tudja vonni a foglalkoztatás, a GDP, a termelékenység növelését és az életminőség javulását.

4.5.

Az EGSZB úgy véli, hogy:

4.6.

Ezen intézkedések együttes alkalmazása az intelligens városok közös piacának a létrejöttéhez vezethet, melynek révén az EU az első olyan globális platform lehetne, ahol tesztelhető lenne a fentiekben ismertetett fejlesztési modellt, ami jelentős hatással lenne a következőkre:

5.1.

Sem európai, sem tagállami szinten nem létezik külön alap az intelligens városok számára, hanem egyedi programokhoz kapcsolódóan többféle finanszírozási lehetőség áll rendelkezésre. (A tagállami forrásokon és a strukturális alapokon (ERFA, ESZA, EMVA) nyugvó tagállami programok mellett léteznek olyan európai alapok, amelyekkel finanszírozhatók az egyes intelligens városok specifikus aspektusai; ilyen például a „Horizont 2020” keretprogram, az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz, valamint a COSME, az Urban és a LIFE program.) Mivel a jelenlegi szabályozási keretben nem képzelhető el a források egyetlen alapba történő tömörítése, az EGSZB szerint alapvető fontosságú az érintett intézmények közötti együttműködés javítása; politikáik között nagyobb szinergiákat kell teremteni, az intézmények, a városok, valamint a köz- és magánszféra érintettjei közötti kommunikációt egyértelművé kell tenni és egységesíteni kell.

5.2.

Azzal kapcsolatosan, hogy ki kellene alakítani egy az integrált intézkedéseket tartalmazó, érdemi fejlesztési modellt, az EGSZB úgy véli, hogy ez a cél nem érhető el teljes mértékben az Európai Bizottság (hat főigazgatóság foglalkozik horizontálisan az intelligens városokkal) és a tagállamok szakértelmének és erőforrásainak töredezettsége miatt: a tagállamokban a központi, a regionális és helyi kormányzatok között a hatáskörök és a felelősség megosztása nem mindig világos.

5.3.

Az EGSZB ezért azt ajánlja, hogy az Európai Bizottság hozzon létre egy egységes európai szakértői központot az intelligens városokkal kapcsolatos politikák és források kezelésére, az érintett főigazgatóságok, a tagállamok, a Régiók Bizottsága és az EGSZB bevonásával, amelynek feladata a következő lenne:

5.4.

Az intelligens városok egységes európai szakértői központjának az Európai Stratégiai Beruházási Alappal összehangoltan kellene működnie, és ezzel kapcsolatban az EGSZB ismételten rámutat arra (4), hogy az ESBA-nak támogatást kellene nyújtania a stratégiai infrastrukturális projektek számára, amelyek gazdasági és társadalmi hozzáadott értéket képviselnek, hogy hozzá tudjanak járulni az EU szakpolitikai célkitűzéseinek megvalósításához (5), amelyek célja a közlekedés, a távközlés, a digitális infrastruktúra, az energia, a városi és vidéki területek fejlődése, a társadalmi fejlődés, a környezetvédelem és a természeti erőforrások egységes piacának a kiteljesítése.

5.5.

E projektek, melyek rendkívül fontosak az intelligens városok létrejöttéhez, megerősíthetik az európai tudományos és technológiai bázist, és előnyösnek bizonyulhatnak a társadalom egésze számára az innovációval, kutatással és technológiai fejlesztéssel kapcsolatos stratégiák gazdasági és ipari potenciáljának jobb kihasználása révén.

5.6.

Az egységes európai központ és az ESBA integrációjának köszönhetően, illetve mivel utóbbi lehetőséget kínál platformok létrehozására a projektekhez, továbbá az európai, nemzeti és ágazati szintű finanszírozáshoz, az EGSZB úgy véli, hogy létre kellene hozni egy európai projektplatformot az intelligens városok számára finanszírozásuk egységes megközelítésének az előmozdítása érdekében, egyrészt a rendelkezésre álló állami és a potenciális magánforrások bevonása, másrészt pedig a kockázatcsökkentés megfelelő állami formáinak az alkalmazása révén. Ez a platform elősegítené azoknak a projekteknek az azonosítását, összevonását és finanszírozását, amelyek több tagállamot érintenek és megfelelnek az intelligens városok modelljének, mely utóbbit az EGSZB szerint el kellene fogadnia az Európai Bizottságnak.

5.7.

Az ilyen típusú projektek létrejöttének előmozdítására az EGSZB azt javasolja a tagállamoknak, hogy állítsanak fel egyablakos ügyintézési pontokat az intelligens városok technikai és pénzügyi támogatására, az alábbi célkitűzésekkel:

5.8.

Az EGSZB reméli, hogy az ESBA mellett felállítandó új Európai Beruházási Tanácsadó Szolgálat (EIAH) elő fogja mozdítani a tagállamokban egy projekttár létrehozását, valamint a projektek finanszírozásához szükséges eszközök bevezetését. Az EGSZB szeretné, ha elkülönítenének egy intelligens városok fejezetet, amely tartalmazná a projektekkel kapcsolatos összes aspektus figyelembevételéhez szükséges készségeket és kompetenciákat.

6.1.

Az EGSZB rámutat, hogy az intelligens városok integrált fejlesztési modell elfogadásának és végrehajtásának előfeltételei a következők: hosszú távú látásmód elfogadása intézményi szinten, a folyamatban lévő változások által érintett érdekcsoportok (a nyilvánosság, a civil társadalmi szervezetek és szociális partnerek) teljes mértékű bevonása, valamint az intelligens városok kialakításához kapcsolódó folyamatok hatékony és innovatív irányítása.

6.2.

Az intelligens városok előmozdításához szükséges intézkedések stratégiai tervezésébe bevont európai, nemzeti és helyi intézményeket fel kell szólítani arra, hogy ezekhez a programokhoz hosszú távú, stratégiai látásmódot alkalmazzanak. Az integrált fejlesztési modell eszközként szolgálhat az összes érintett érdekcsoport igényeinek az ötvözéséhez, garantálva azok maximális bevonását, és biztosítva, hogy a kezdeményezések gazdasági és pénzügyi szempontból is fenntarthatóak legyenek.

6.3.

A városok intelligens „stratégiai tervező és felügyeleti” szerepben vesznek majd részt a folyamatban, és a tervezett intézkedések végrehajtását egy a különböző üzleti, pénzügyi, ipari, szociális és önkéntes szektorbeli szereplők között, meghatározott ütemterv szerint végbemenő, gyümölcsöző, szoros és folyamatos párbeszédre kellene alapozni, amely lehetőséget nyújt a változásokhoz és a fejleményekhez való alkalmazkodásra.

6.4.

A városok csak akkor válhatnak intelligens városokká, ha a folyamat a civil társadalommal zajló állandó párbeszéden alapul, melynek eredményeképp megvalósul a kollektív, magán vagy az általános érdekeket képviselő csoportok teljes mértékű bevonása az igényértékelési szakaszba, ezeknek az igényeknek a konkrét elvárásokká alakításába, valamint a meghozott intézkedések hatékonyságának ellenőrzésébe. Ezt a fajta polgári részvételt mind európai, mind nemzeti, mind pedig helyi szinten elő kell mozdítani.

6.5.

Ennek elérésére az EGSZB a következőket javasolja:

17.11.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 383/34

Előadó:

Emmanuelle BUTAUD-STUBBS

Társelőadó:

Panagiotis GKOFAS

1.1.

A kkv-knak az európai gazdaságon belüli súlyára tekintettel az EGSZB alapvető fontosságúnak tartja, hogy ágazatonként és tagállamonként pontos hatástanulmány készüljön arról, hogy a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség hatálybalépése a tárgyalások jelenlegi állása szerint várhatóan milyen következményekkel jár az európai kkv-kra – és egyebek mellett a foglalkoztatásra és a vállalati etikára – nézve.

1.2.

A Kereskedelmi Főigazgatóság kkv-król készített két tanulmánya – az egyik, általánosabb hangvételű az exportáló kkv-k által tapasztalt kihívásokról és az előttük megnyíló piacokról (1), míg a másik, frissebb (2015. áprilisi) kimondottan a kkv-król és a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségről szól (2) – ugyanis kétségtelenül hasznos, de nem tér ki minden szempontra. Ezek a tanulmányok arra alkalmasak, hogy bemutassák a kkv-k nemzetközi terjeszkedésével és az általuk tapasztalt kereskedelmi és szabályozási akadályokkal kapcsolatos nehézségeket, de nem adnak pontos, megalapozott és ágazatonként és tagállamonként részletezett becslést arról, hogy a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség milyen hatást gyakorolhat a különböző értékláncok részét képező exportáló és nem exportáló vállalkozásokra.

1.3.

Ezért az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a tevékenységi ágazatukban (mezőgazdaság, agrár-élelmiszeripar, idegenforgalom, kézművesipar, szállodaipar, vendéglátás, ipar, szolgáltatások stb.) létrehozott integrált transzatlanti piac lehetséges hatásának felmérése érdekében készítsen új hatástanulmányt a partnerség által a kkv-kra, a mikrovállalkozásokra és a szabadfoglalkozásúakra gyakorolt hatásokról – függetlenül attól, hogy azok foglalkoznak-e exportálással vagy sem. Alapvető fontosságú, hogy fel lehessen készülni arra, hogy egy integráltabb transzatlanti piac megnyitása hogyan érinti majd ezeket a vállalkozásokat. Az új versenykörnyezetben a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség megváltoztatja-e gazdasági modelljüket, termelési módszereiket, szabályozási környezetüket, szolgáltatásaik vagy stratégiáik jellegét a beruházások és a foglalkoztatás szempontjából?

1.4.

Az EGSZB az Egyesült Államokkal folytatott tárgyalások kapcsán egy tényeken alapuló megközelítés (pl. a közbeszerzések és a kkv-k összehasonlító értékelése, a finanszírozáshoz és a tőkepiacokhoz való hozzáférés, katasztrófavédelem, a piacra vonatkozó információkhoz/követelményekhez való hozzáférés és a kisvállalkozási normák) révén össze kívánja hasonlítani az Atlanti-óceán két partján a kkv-k támogatására alkalmazott politikákat. Ez az összehasonlítás minden bizonnyal lehetővé fogja tenni, hogy az európai kisvállalkozói intézkedéscsomag (SBA) gyakorlati megvalósításának megerősítése érdekében új releváns intézkedéseket határozzunk meg a kkv-k támogatásával kapcsolatban. Ebben a témakörben az EGSZB-nél jelenleg is zajlik egy vélemény kidolgozása (INT/755), amely az ugyanebben a tárgyban korábban készült véleményekre épül. Az EGSZB úgy véli, hogy eljött az ideje annak, hogy az európai intézmények figyelembe vegyék a kkv-k európai és tagállami szervezeteinek kérését, amely egy jogilag kötelező erejű európai kisvállalkozói intézkedéscsomag kidolgozására, valamint az ipar- és kereskedelempolitikák fokozottabb összehangolására irányult. Fontos lenne továbbá, hogy a kkv-követek (SME Envoys) hálózata valóban egy olyan, hatékonyabb hatósággá váljon, amely a belső piacon összehangolja, nyomon követi és érvényesíti a kkv-politikát, valamint előmozdítja a kkv-k újonnan felmerülő igényeinek kielégítését, és megfelelő megoldásokat keres számukra.

1.4.1.

Az Európai Unióban a kkv-k kategóriája önmagában is rendkívül heterogén, amelyen belül nagy arányban vannak a kevesebb mint 9 munkavállalót foglalkoztató mikrovállalkozások. Ráadásul a kkv-k méret szerinti megoszlása tagállamonként is nagyon eltérő. Ugyanez érvényes a szabályozott és a nem szabályozott szabad foglalkozásokra. Mivel a kereskedelem, az ipar és a kézművesipar területén rendkívül sok mikrovállalkozás tevékenykedik, az EGSZB azt ajánlja az Európai Bizottságnak, hogy a leginkább érintett tagállamok hatóságaival koordinálva (bevonva állami/magán kutatási intézményeket és egyetemeket is) szervezzen helyi szintű figyelemfelkeltő és tájékoztató kampányokat, és rendezzen képzési szemináriumokat a partnerség különböző fejezeteiről és az általa lefedett ágazatokról, valamint az ahhoz kapcsolódó a piacnyitásokról és a fokozott odafigyelést igénylő kérdésekről.

1.4.2.

A – szabályozott és nem szabályozott – szabadfoglalkozású tevékenységek az EU-ban olyan, a megbízó és a nagyközönség érdekében végzett, szenzitív szolgáltatásokból álló rendszert alkotnak, amelyek mindig különleges kezelésben részesültek.

1.5.

Az EGSZB örömmel fogadja, hogy a tárgyalások részét képezi egy a kkv-knak szentelt fejezet is, ám szeretné annak tartalmát javítani, ezért a részletes megjegyzéseket tartalmazó részben ajánlásokat fogalmaz meg. E fejezet Európai Bizottság által javasolt jelenlegi tartalma több szempontból is kiegészítésre szorul, különösen abban a tekintetben, hogy a kkv-k miként képviseltessék magukat a majdani kkv-bizottságban, és hogy melyek legyenek e bizottság feladatai.

1.6.

Az EGSZB annak biztosítását kéri az Európai Bizottság kkv-küldöttétől, hogy a kis- és mikrovállalkozásokat, illetve a szabad foglalkozásúakat képviseljék a tárgyalási folyamatban, és legalább egy külön helyet kapjanak a tanácsadó testületben (TTIP Advisory Board) a tájékoztatás terén fellépő hiányosságok leküzdése, a több ágazatot átfogó szükséges szakértelem biztosítása és a közös érdeklődésre számot tartó információkkal/adatokkal kapcsolatos alapvető átláthatóságnak való megfelelés érdekében. Javasolja továbbá intézkedések bevezetését a kkv-k gazdasági, szakmai és ágazati szervezeteinek támogatására a kkv-knak és mikrovállalkozásoknak biztosított támogatási és tanácsadási tevékenységeikben az eziránt érdeklődő tudományos és kutatási testületekkel való együttműködésben, illetve szükség esetén finanszírozási módozatok kidolgozását is kéri. Az EGSZB kéri, hogy az állami kereskedelem minden egyes szintjére vonatkozóan kölcsönösen ismerjék el a szakképesítéseket és a minősítéseket, illetve egyenlő versenyfeltételeket szorgalmaz a közbeszerzések minden szintjére vonatkozóan (ideértve a megyéket, a régiókat és a településeket).

2.2.1.

Méretükből adódóan a kkv-kat gyakran aránytalanul hátrányosan érintik a transzatlanti kereskedelmet terhelő magas vámilletékek és jogszabályi követelmények, mivel a nagyvállalatokhoz képest a kkv-knak több erőforrásra és kompetenciára van szükségük ahhoz, hogy a mennyiségben és értékben is kisebb kereskedelmi forgalom mellett leküzdjék a kereskedelmi akadályokat. Ezért a transzatlanti megállapodás a kkv-kra vonatkozóan vámjellegű és nem vámjellegű liberalizációs intézkedéseket határozott meg. A „Transzatlanti kereskedelmi kapcsolatok és az EGSZB véleménye az együttműködés fokozásáról és egy esetleges EU–USA szabadkereskedelmi megállapodásról” című véleményében az EGSZB már a tárgyalás során érintett összes témával kapcsolatban számba vette a piacnyitási lehetőségeket és a figyelemmel kísérendő kérdéseket (5).

2.2.2.

A transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségtől várt egyik legfőbb előnyt a kkv-k számára a – valószínűleg bizonyos szabályok harmonizációjához, illetve közelítéséhez vezető – szabályozási együttműködés, illetve a felügyelet és a tanúsítás kölcsönös elismerése terén elért eredmények jelenthetik. Az EGSZB azonban szeretné itt felhívni a figyelmet a két fél aziránti határozott kötelezettségvállalására, hogy a TTIP-t nem használják fel a hatályos műszaki normák szintjének csökkentésére. Ezért igen ígéretes lehet az Európai Bizottság és a leginkább reprezentatív kkv-szervezetek által partnerségben támogatott Kisvállalkozói Szabványok (Small Business Standards) szervezetre vonatkozó uniós tapasztalatok hozzáadott értékének az elemzése. A szabályozási együttműködésnek átláthatónak kell lennie, és tiszteletben kell tartania a tagállamok és az Európai Unió szabályozási autonómiáját, megőrizve arra vonatkozó hatáskörüket, hogy meghozzák az általuk megfelelőnek tartott intézkedéseket az olyan területeken, mint az egészségügy, a fogyasztóvédelem, a munkaügy és a környezetvédelem.

—

külföldre irányuló közvetlen kivitel,

—

kivitel külföldi független szakemberek segítségével,

—

leányvállalatok létrehozása külföldön,

—

infrastruktúra létrehozása külföldön az exporttevékenység célországában történő termelés és értékesítés érdekében.

—

a vállalkozás tevékenységi ágazatának exportintenzitása,

—

a belső piac mérete.

—

az exportfinanszírozáshoz való hozzáférés akadályai,

—

a termékekkel/szolgáltatásokkal kapcsolatos követelményekre vonatkozó naprakész információk és adatok hiánya,

—

annak a piacnak az elégtelen ismerete, amelyen a kkv-k a termékeiket vagy szolgáltatásaikat szeretnék értékesíteni (piackutatások),

—

nehézségek a potenciális ügyfelek felkutatásával és a kapcsolatfelvétellel kapcsolatban,

—

az alkalmazotti állomány nem megfelelően képzett a nemzetközi fejlődés lebonyolításához, illetve a befektetőkkel vagy importőrökkel való kapcsolati tőke kiépítéséhez,

—

a hatóságok nem biztosítanak ösztönzőket és támogatást, az állami támogatási politikák pedig bürokratikusak,

—

kulturális és nyelvi akadályok,

—

nem egységes szabályozás, valamint eltérő ekvivalencia- és elismertetési rendszerek a képesítések és működési engedélyek terén.

—

a kötelezettségek nagyon eltérő hatálya és az azok piackonform árakon való biztosíthatóságában mutatkozó jelentős különbségek,

—

a szállítási költséggel, a vámalakiságok időtartamával és bonyolultságával, valamint az azzal kapcsolatban felmerülő exportköltségek (a vámilletékek nélkül), hogy vámügynököt kell tartani vagy fizetni, valamint hogy a felelősség megállapítására irányuló esetleges keresetek fedezésére – különösen az Egyesült Államokban – biztosítással kell rendelkezni,

—

az exporthitelhez jutás nehézségei,

—

az adók és vámok, amelyek egyes ágazatokban, – például a dohány-, a textil- és ruhaipari ágazatban – továbbra is jelentős akadályt jelentenek,

—

a származási szabályok bonyolultsága és a származási bizonyítványok költsége,

—

a különböző műszaki, illetve egészségügyi és növény-egészségügyi szabályoknak való megfelelés, valamint az e szabályoknak megfelelő bizonyítványok és ellenőrzések,

—

a kizárólag egyes amerikai államokban kötelező műszaki és egészségügyi előírások, illetve az államonként eltérő szabályok,

—

a szövetségi államonként és helyi szabályozási körzetenként eltérő képesítési követelmények és működési korlátozások,

—

a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok védelme, különösen az eredetmegjelölések, valamint a védjegyekre és szabadalmakra vonatkozó előírások különbözőségének figyelmen kívül hagyása,

—

a jogi védelem és a piacfelügyelet költsége a földrajzi jelzéssel rendelkező európai vállalatok számára,

—

a közbeszerzéseknek a „Buy American” törvényből és e törvény hatályának kiterjesztését célzó rendszeres módosításokból következő korlátozásai,

—

a vízum, a tartózkodási engedély és a munkavállalási, illetve az adott tevékenység megkezdéséhez szükséges engedély kérelmezési eljárásának bonyolultsága az Egyesült Államokban,

—

az egyes szolgáltatókra vonatkozóan szövetségi szinten vagy a szövetségi államok szintjén bevezetett korlátozások és szükséges engedélyek.

2.7.1.

A kkv-knak – különösen a kis- és a mikrovállalkozásoknak – az előttük álló akadályokra és korlátozott forrásaikra tekintettel leginkább olyan megfelelő segítségnyújtási és tanácsadási szolgáltatásokra lenne szükségük, egyebek között a munkavállalók képzése terén (egyéni figyelemmel kísérés, azaz coaching, mentorálás, azaz mentoring), amelyeket általában a kkv-k gazdasági, szakmai vagy ágazati szervezetei biztosítanak. Ügyelni kell arra, hogy ez utóbbiaknak rendelkezésére álljanak az ahhoz szükséges logisztikai eszközök, hogy tájékoztathassák és tanácsokkal láthassák el a vállalkozásokat, és egyénileg támogathassák őket, többek között az európai strukturális és beruházási alapok használatával.

2.7.2.

A sajátosságaik és egyéni igényeik szerint az egyes kkv-khoz igazított támogatási és tanácsadási szolgáltatásokon túl a vállalkozásoknak rendelkezniük kell a materiális és immateriális beruházásaik finanszírozásához szükséges eszközökkel is. Ennek érdekében az EGSZB javasolja, hogy az európai strukturális és beruházási alapokon kívül a COSME program finanszírozási eszközei, azok között is a kockázati tőke és a garanciarendszerek szintén könnyen hozzáférhetőek legyenek a – nem utolsósorban az Egyesült Államok piacain beruházni kész – kkv-k számára.

2.7.3.

Az EU-nak felül kellene vizsgálnia az áru- és szolgáltatásexportra vonatkozó biztosítási ajánlatot és piaci alapú ajánlatokká kellene azt továbbfejlesztenie.

3.1.1.

A szabályozott és nem szabályozott szabad foglalkozások a kkv-knak egy, bár eltérő mértékben és hangsúllyal, de valamennyi uniós tagállamban jelen lévő speciális típusát jelentik. Piaci és szolgáltatáskínálatuk a szaktudáson alapul, a szolgáltatás igénybevevője részéről különleges bizalmat igényel, és függetlenségüket illetően speciális követelményeknek kell megfelelniük. Gazdasági partnerként betöltött szerepük mellett az európai társadalmi modellnek is részét képezik.

—

minden információnak rendelkezésre kell állnia az Európai Unió 24 hivatalos nyelvén,

—

a szoftvernek a lehető legegyszerűbbnek és leginkább felhasználóbarátnak kell lennie,

—

annak biztosítása érdekében, hogy az eszköz megfeleljen az igényeiknek, az adatbázis működését egy uniós vállalkozásokból álló csoportnak kell tesztelnie,

—

az adatbázisba legyen beépítve egy humán modul is, amelynek segítségével az Atlanti-óceán mindkét partján egy-egy csapat válaszol a feltett kérdésekre.

3.7.1.

Fontos, hogy a partnerségről ne az a kép alakuljon ki, hogy az a közbeszerzési szerződések keretében a kkv-k számára helyi és regionális szinten fenntartott preferenciális elbánás lerombolásának eszköze. Épp ellenkezőleg: a partnerségnek meg kell őriznie az ilyen preferenciákat, amennyiben azok az európai és az amerikai kkv-kra egyaránt vonatkoznak.

3.7.2.

Ezenfelül kiemelten fontos, hogy a tárgyalási folyamat során, valamint a szabályozási együttműködés terén tiszteletben tartsák a „gondolkozz először kicsiben” elvet, és ezáltal a kis- és mikrovállalkozások prioritásait és adottságait már a jogalkotási folyamat megindításakor figyelembe vegyék, sajátos érdekeiket pedig védjék. Az EGSZB ezért azt kéri, hogy a kis- és mikrovállalkozások rendelkezzenek külön képviselettel a tanácsadó testületben (TTIP Advisory Board).

3.7.3.

A szabályozási együttműködést illetően biztosítani kell annak lehetőségét, hogy testre szabott támogatást nyújtsanak a kkv-k, különösen a kis- és mikrovállalkozások számára, hogy azok segítséget kapjanak a szabályozás előírásainak való megfeleléshez.

3.7.4.

Hangsúlyozni kell, hogy a transzatlanti piacon beruházni vagy exportálni képes vállalkozások között sok innovatív vállalkozás van, amelyeknek az Egyesült Államokban és az Európai Unióban egyaránt szigorú és érthető szabályokra van szüksége a szellemi tulajdon védelme terén.

3.7.5.

Az agrár-élelmiszer-ipari ágazattal kapcsolatban kiemelt figyelmet kell fordítani azokra a vállalkozásokra, amelyek termelésüket és az azzal kapcsolatos eljárásaikat etikai, kulturális és környezetvédelmi megfontolásokra alapozzák. Továbbra is fontos, hogy ezeknek a fenntartható fejlődéshez hozzájáruló termékeknek a kereskedelmét elő kell segíteni. A fogyasztó számára mind a termékek eredete, mind a termelési módszerek tekintetében garanciát jelentő földrajzi jelzések megfelelő védelmét szintén biztosítani kell. Az EU évek óta minőségi termékpolitikát folytat: ez az egyik fő, az uniós termelőknek versenyelőnyt biztosító tényező, egyben jelentősen hozzájárul a kulturális és gasztronómiai hagyományok megőrzéséhez, és a piactámogatási és a termelők bevételeit kiegészítő intézkedésekkel együtt segíti a vidékfejlesztést.

3.7.6.

Az EGSZB egy másik véleményben vizsgálja az európai kisvállalkozói intézkedéscsomaggal (SBA) kapcsolatban az Egyesült Államokban és az EU-ban szerzett tapasztalatokat, hogy feltérképezze, hogy az amerikai kisvállalkozói intézkedéscsomag milyen előnyöket biztosít az amerikai kkv-k számára a közbeszerzésekhez vagy a finanszírozáshoz való hozzáférés terén. E vizsgálat lehetővé teszi, hogy ha eljön az ideje, javaslatot tegyünk az európai kisvállalkozói intézkedéscsomag javítására és hozzá kapcsolódó hatékonyabb munkamódszerekre annak érdekében, hogy az az európai kkv-k számára még kedvezőbb és erősebb legyen.

17.11.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 383/44

Előadó:

An LE NOUAIL MARLIÈRE

1.1.

Az EGSZB azt javasolja az Unió a Mediterrán Térségért tagállamainak és az EU-nak, hogy a megfelelő nemzetközi egyezmények ratifikálásával erősítsék meg a közös megegyezés alapján kialakított fenntartható fejlesztési célokat.

1.2.

Az EGSZB javasolja az Unió a Mediterrán Térségért tagállamainak és az EU-nak, hogy gondoskodjanak a fenntartható fejlesztési célok eléréséhez szükséges közberuházások hatékony védelméről.

1.3.

Az EGSZB azt ajánlja az Unió a Mediterrán Térségért tagállamainak és az EU-nak, hogy az emberekhez minél közelebb, a civil társadalom és az önkormányzatok helyi szintű bevonásával szervezzék meg a végrehajtást.

1.4.

Az EGSZB tudomásul veszi a „Külügyek és nemzetközi kapcsolatok” tanácsa 2015. május 26-i ülésének következtetéseit, valamint az Európai Bizottságnak az EU és a tagállamok hivatalos fejlesztési támogatáshoz kapcsolódó kötelezettségvállalásairól és teljesítéséről szóló 2015. évi jelentését.

1.5.

Ugyanakkor sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az EU csak 2030-ra kívánja elérni a GDP 0,7 %-ában meghatározott célt (1).

1.6.

Az EGSZB támogatja az EU-nak azt a szándékát, hogy megerősítse a nem pénzügyi vetületeket (a nemzetközi jogi eszközök ratifikálása, a pénzügyi bűncselekmények elleni küzdelem).

1.7.

A két-, több és sokoldalú kereskedelmi érdekeket, valamint a fenntartható fejlődés céljait egyaránt figyelembe vevő, koherens álláspont kialakítását szorgalmazza, hogy mind a célok, mind az európai támogatások hitelességét meg lehessen őrizni.

1.8.

Az EGSZB azt javasolja, hogy hosszabbítsák meg a szociális partnerek és az uniós intézmények között a szakképzésről és az egész életen át tartó tanulásról folyó párbeszédet, amelyben az EGSZB-t is részvételre kérték fel, és amelynek megvalósításához intézményünk is hozzájárult (2). Javasolja emellett a megfelelő cselekvési programok meghosszabbítását is.

1.9.

Az EGSZB javasolja, hogy ezeket az ajánlásokat építsék be az EU programjába és szomszédságpolitikájába, és biztosítsák az összhangot a kereskedelmi, kül-, fejlesztési, pénzügyi, demokráciavédelmi és emberi jogi politika között, ahogyan arra Federica Mogherini alelnök is kötelezettséget vállalt 2015. május 28-án a civil társadalom előtt (3).

2.1.

A 2015 utáni fenntartható fejlesztési célokról szóló vita a következő években előkelő helyet kap mind az európai, mind a nemzetközi napirenden. Az euromediterrán régió országainak van néhány olyan közös sajátossága, amelyekre oda kell figyelni annak mérlegelésekor, hogy a fenntartható fejlesztési célokat miként lehet beépíteni az európai szomszédságpolitikába és a dél-mediterrán országok szakpolitikáiba. Az élelmezésbiztonság, a szegénység és a társadalmi kirekesztés, a vízhez való hozzáférés nehézségei, a régió demokratikus és gazdasági átmenet alatt álló országainak különleges helyzete, valamint a béke és biztonság helyreállításának szükségessége miatt hasznos lehet egy olyan EGSZB-vélemény, amely azzal a céllal készül, hogy néhány irányelvet fektessen le a földközi-tengeri térségre vonatkozó 2015 utáni menetrend végrehajtása és nyomon követése kapcsán.

2.2.

Az EGSZB azzal, hogy megkönnyíti a konkrét nehézségek azonosítását és a civil társadalommal karöltve javaslatokat dolgoz ki az euromediterrán régió számára, hasznos tanácsokat adhat e sokat szenvedett régió kormányainak és az európai uniós intézményeknek.

2.3.

Az EGSZB ezzel a véleménnyel folytatni kívánja a fenntartható fejlesztési célokkal kapcsolatban általában, illetve konkrétan e földrajzi régió – a Földközi-tenger partvidéke – vonatkozásában végzett munkáját.

2.4.

Az ENSZ főtitkára összefoglaló jelentést terjesztett be a kormányoknak a Rio+20 konferencia után elfogadott „Milyen jövőt akarunk?” című nyilatkozatára épülő, a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos 2015 utáni általános célkitűzéseket vizsgáló nyílt munkacsoport eredményeiről. Ebben szerepel az a döntés, hogy a fejlődő országokra vonatkozó millenniumi célokat olyan univerzális – ugyanakkor differenciált – célkitűzésekké kell átalakítani, amelyek az emberiség egészére vonatkoznak, az iparosodott, a feltörekvő, a fejlődő és a kevésbé fejlett országokban egyaránt. Széles körű konzultációkra került sor különböző regionális és szubregionális szinteken, és a szervezett civil társadalom ENSZ-ben képviselettel rendelkező főbb csoportjainak lehetőségük volt ezekben részt venni és érvényesíteni érdekeiket. 17 átfogó célkitűzést és ezen belül 169 célt fogadtak el „a végrehajtás eszközeit és a fenntartható fejlődést célzó globális partnerséget” illetően.

2.5.

2015-ben két fontos rendezvényre kerül sor, amelyek elválaszthatatlanul összekapcsolódnak a 2015 utáni fenntartható fejlesztési célokkal: egy, a fejlesztés finanszírozásáról 2015 júliusában, Addisz-Abebában tartandó nemzetközi konferenciára, valamint 2015 végén, Párizsban az Éghajlat-változási Keretegyezmény Feleinek 21. Konferenciájára.

2.6.

A 2015 utánra szóló fenntartható fejlesztési program keretet kíván létrehozni az ENSZ jövőbeli helyszíni fellépéseihez, mostantól kiemelt hangsúlyt helyezve az egyenlőségre, a társadalmi befogadásra és a tisztességes munkára, s emellett megőrizve a dolgozó emberek fenntartható bevételi forrásait, megóvva a környezetet, és figyelembe véve a biológiai és természeti erőforrások megújulásának ütemét is. A program azonban abból az előfeltevésből indul ki, hogy a társadalmainkat vezérlő gazdasági paradigma nem fenntartható. Ez azt jelenti, hogy a világ vezető politikusainak ambiciózus célokat kell kitűzniük. A jelenlegi gazdasági, szociális, környezetvédelmi – és így végeredményben politikai – helyzet a világ számos részén egyáltalán nem fenntartható, és a szóban forgó, euromediterrán régióra ez különösen igaz. Sokan vélik úgy, hogy a fenntartható fejlődési célok eléréséhez legalábbis módosítani kellene a gazdaságokat korunkban vezérlő gazdasági és pénzügyi alapelveket, hogy így változtatni tudjunk a jelenlegi helyzeten.

2.7.

A Földközi-tenger északi partvidékén, a dél-európai országokban olyan a társadalmi és gazdasági helyzet, amelyet a polgárok már nem fogadnak el, és amely nem teszi lehetővé azoknak a sürgető környezet- és éghajlatvédelmi intézkedéseknek a megtételét, amelyek esélyt teremtenének az európai polgárok számára ahhoz, hogy egy környezetvédelmi, gazdasági és szociális tekintetben más jellegű térséget építsenek ki maguknak. A fiataloknak – annak ellenére, hogy a nemzeti és az európai rendszer sokat fektetett az oktatásukba – nincs módjuk arra, hogy kibontakozzanak, és hozzájáruljanak az EU gazdasági, társadalmi és környezeti versenyképességének erősítéséhez.

2.8.

2008 óta kevés új munkahely jött létre, sőt, számos leépítésre került sor, a munkahelyek létrejöttének üteme pedig nem követi a demográfiai tényezők alakulását, sem a munkaerőpiacra kikerülő diplomások számát, ami oda vezet, hogy az emberek elutasítják a kilátástalan megszorítási politikákat. Az oktatással, az egészségüggyel, a közlekedéssel és a lakhatással kapcsolatos közpolitikák és közszolgáltatások viselik a megszorítások következményeit, pedig a fenntartható fejlődési célok megvalósításához éppen e szolgáltatások megerősítésére van szükség. A hajléktalanok vagy rossz lakáskörülmények közt élők száma az EU-28 területén egyre nő, és a létrejövő munkahelyek többsége rendkívül ingatag, bizonytalan és perspektíva nélküli. Rohamosan nő a nem vagy csak rosszul fizetett gyakornokok száma, az európai társadalom radikalizálódásának, a tolerancia csökkenésének, a másokkal szembeni ellenségességnek és meg nem értésnek lehetünk tanúi, a generációk közti szakadék egyre mélyül, és individualista, túlélésre koncentráló szemlélet ver éket a hivatásos politikusok és a frusztrált polgárok közé.

2.9.

A Földközi-tenger déli partvidékén a gazdasági hasznot kisajátító, a szólásszabadságot és a polgárok közötti egyenlőséget korlátozó diktatúrák elutasítását láthattuk. Több ország is irányt váltott azonban, és ahelyett, hogy – ahogy reméltük – a demokrácia melletti nemzeti konszenzus példáit követték volna, a hatalom visszacsúszott egy nagy hatalommal rendelkező, autoriter katonai réteg kezébe. Eközben radikalizálódott csoportok, élve a kínálkozó lehetőségekkel, katonai tevékenységet kezdtek folytatni vagy bűnöző rezsimeket alakítottak. Afrika egy része ma ilyen jellegű, állandó fenyegetés alatt van, a Közel- és Közép-Keleten pedig tömeges népességmozgások, illetve a katonai és a politikai erővonalak átrendeződése figyelhető meg. Tömören fogalmazva, a civil lakosságnak egy perc nyugalma sincs.

2.10.

Ilyen körülmények között nem valószínű, hogy a béke helyreállításának, az anyagi jólét növelésének vagy a régió gazdasági fejlesztésének eszközeként a fenntartható fejlődéshez kapcsolódó bármilyen cél hiteles lehetne. Demokratikus, társadalmi vagy környezeti szempontból instabil régiók nem képesek tartósan befektetéseket vonzani, a befektetések ott hosszabb ideig nem maradnak meg és nem prosperálnak. Emellett az, hogy a gazdasági fejlődés hosszú évtizedekig csak a családok és az emberek kisebb része és a diktátorok számára hozott hasznot, aláásta az igazságos, átlátható és demokratikus módon működni képes intézményeket.

3.1.

A tények azt mutatják, hogy az euromediterrán régió ki van téve a – tengeri és szárazföldi – környezeti katasztrófák kockázatának. Egy 2013-as jelentés szerint a földközi-tengeri partvidéki környezet legalább 150 millió ember megélhetését biztosítja. Ugyanez a jelentés idézi az ENSZ Környezetvédelmi Programját (UNEP), mely szerint a Földközi-tenger partvidékén összesen 13 gázkitermelő üzem, 55 olajfinomító, 180 erőmű, 750 jachtkikötő, 286 kereskedelmi kikötő, 112 repülőtér és 238 tengervíz-sótalanító üzem található, és ezek legtöbbje potenciálisan kiválthat környezetvédelmi vészhelyzetet. A jelentés megállapítja továbbá, hogy az egész térség számára kiemelten fontos, hogy megfelelő intézkedéseket léptessenek életbe az esetleges természeti vagy ember okozta katasztrófák hatásának enyhítésére (4).

4.1.

Johannes Hahn biztos május 28-i beszédében hangsúlyozta, hogy minden évben 5 millió új munkahelyet kell teremteni ahhoz, hogy munkát adhassunk az egyre növekvő számú munkaerő kezébe és biztosíthassuk a társadalmi befogadást. Emlékeztetett továbbá arra, hogy e cél eléréséhez legalább 6 %-os gazdasági növekedésre van szükség a régióban.

4.2.

Ehhez a tisztességes munkahelyek megteremtésének elősegítése (8. célkitűzés) a kulcs, mivel a szegénység egyik gyökere az alacsony színvonalú (bizonytalan, rosszul fizetett, tartós és átfogó szociális védelem nélküli) foglalkoztatás. A hangsúlyt ezért a szegénység és a kirekesztés elleni küzdelem alapvető eszközeiként ismét a növekedés minőségére, a biztonságos és egészséges foglalkoztatási és munkafeltételekre, valamint a munkavállalók és családjuk számára biztosított szociális védelemre kell helyezni.

5.1.

A magánszférának az iparfejlesztést célzó kereskedelmi partnerségekhez való hozzájárulása csak akkor lehet produktív és hatékony, ha azt a tisztességes foglalkoztatásra vonatkozó megfelelő menetrend kíséri, amelynek az eddiginél kérlelhetetlenebbnek kell lennie a tisztességes munkafeltételek megkövetelése terén. Minden eddiginél fontosabb, hogy a létrehozott munkahelyek színvonalasak és jól fizetettek legyenek, emellett tekintettel legyenek a környezetre és az emberi egészségre, valamint hatékony szociális védelemmel párosuljanak (5). Ez különösen fontos a közel-keleti és észak-afrikai térségben, ahol a fiatalok munkanélkülisége a legmagasabbak között van a világon és folyamatosan növekszik, így jelentős a nem foglalkoztatott, de oktatásban, képzésben sem részesülő (NEET) fiatalok aránya. Alapvetően fontos, hogy az informális szektorban dolgozók számára a társadalmi és politikai stabilitás és a konfliktusok megelőzése érdekében garantáljunk egy minimális jövedelembiztonságot, mivel ez csökkenti a radikalizmust és a szélsőségességet, s ezzel hozzájárul a politikai stabilitáshoz és a biztonsághoz (6). Az alap- és továbbképzés, az egyenlőség, a fiatalok és a nők munkaerő-piaci részvétele, a polgároknak az az igénye, hogy tiszteletben tartsák őket, a véleménynyilvánítás szabadsága, a tisztességes bérek, a biztonság, a környezet és a közegészség védelme, a koragyermekkori nevelés, valamint a generációk közötti szolidaritás közös kívánalmak a Földközi-tenger mindkét partján. A kormányoknak képeseknek kell lenniük arra, hogy ezek megvalósulását garantálják, és ne merüljön fel a részérdekeket egyoldalúan védő szupranacionális egyezkedés veszélye, még akkor sem, ha esetleg szeretnénk, hogy az univerzális célok finanszírozása terén a nemzetközi kereskedelem nagy szerepet kapjon (7).

6.1.

A WTO keretében folyó többoldalú tárgyalások során központi téma a kereskedelem mint a tisztességes fenntartható fejlődés megvalósításának eszköze. Eközben több folyamatban lévő tárgyalás is arról tanúskodik, hogy nincs összhang egyes szabad kereskedelmi célok, illetve a fenntartható fejlődéshez kapcsolódó célkitűzések megvalósítása között. A következőkről van például szó: a szolgáltatásokról szóló olyan megállapodások, amelyek számos, sok ember számára hozzáférhető és a célok megvalósításához szükséges közszolgáltatás liberalizációját vagy privatizációját irányozzák elő; a környezeti termékekről szóló megállapodások, technológiatranszferek, iparjogvédelmi jogok; megállapodás az új informatikai technológiákról, a nyersanyag-kitermelő és bányászati iparágakról; a multinacionális vállalatok és az államok közötti viták rendezésére szolgáló rendszerek. Számos olyan terület van, ahol az önmagukban helyeselhető célkitűzések a nagy hatalmú vállalatok és államok közötti alkudozások nyomán veszítettek hitelességükből.

6.2.

A kereskedelempolitikának nemcsak a liberalizációt kellene öncélként támogatnia, hanem politikai mozgásteret kellene biztosítania a fejlődő országok számára, hogy megfelelően odafigyelhessenek a munkanélküliségre, a kiszolgáltatott helyzetben lévő emberekre, a nemek közötti egyenlőségre és a fenntartható fejlődésre gyakorolt hatásokra. Ezért valamennyi kereskedelmi megállapodás és beruházási egyezmény átfogó áttekintését javasoljuk, hogy meghatározzuk azokat a területeket, ahol esetleg korlátozzák a fejlődő országok lehetőségeit abban, hogy megelőzzék és kezeljék a válságokat, szabályozzák a tőkeáramlásokat, védjék a megélhetéshez és tisztességes munkahelyhez való jogot, érvényesítsék a méltányos adózás szempontjait, alapvető közszolgáltatásokat nyújtsanak és biztosítsák a fenntartható fejlődést.

6.3.

A kormányoknak kötelezően el kellene végezniük a két- és többoldalú kereskedelmi és beruházási megállapodások emberi jogi szempontú hatásvizsgálatát, különös figyelmet fordítva a fejlődéshez, az élelmiszerhez, az egészséghez és a megélhetéshez fűződő jogokra és tekintetbe véve a perifériára szorult csoportok helyzetét is. Ehhez hozzátartozna a genfi Emberi Jogi Tanács által 2014 júniusában elfogadott állásfoglalás-tervezet végrehajtása, mely szerint munkacsoportot kell létrehozni egy olyan eszköz előkészítésére, amely az emberi jogokkal kapcsolatos nemzetközi kötelezettségeket írna elő a transznacionális vállalatok számára.

6.4.

Bizonyos ideig – amíg nem mondható ki, hogy a világ kiheverte a 2008-as pénzügyi válság és a 2011-es demokratikus válság utóhatásait – a 2015 utáni fejlesztési célokhoz kapcsolódó, foglalkoztatási és környezetvédelmi szempontból előnyös beruházásokat nem szabadna figyelembe venni a költségvetési hiány számításánál, és úgy kellene tekinteni őket, mint közérdekű, általános, tartós és fenntartható befektetéseket, amelyeket nulla kamattal finanszíroznak, és amelyekbe fedezeti alapok nem fektethetnek.

6.5.

Az adócsalás és adókikerülés, valamint az illegális tevékenységből – például nem hivatalos munkából, migránsok utaztatásából, újrahasznosítatlan hulladékok kiviteléből – származó pénzek pénzmosási célú illegális mozgásai elleni küzdelem várhatóan lehetővé tenné, hogy hozzájussunk a fenntartható fejlesztési célok eléréséhez szükséges további forrásokhoz (8).

6.6.

Végül pedig szem előtt kell tartani, hogy a meglévő nemzetközi jogi eszközök szintén segíthetik a végrehajtást, és ha bizonyos egyezményeket – így az ILO munkára vonatkozó legfontosabb egyezményeit, a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló, 1979. december 18-i ENSZ-egyezményt, a migráns munkavállalók és családjuk védelméről szóló egyezményt, a háztartási alkalmazottak védelméről szóló C189. sz. egyezményt, a mezőgazdaság munkavédelméről szóló C184. sz. egyezményt vagy a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát és annak fakultatív jegyzőkönyvét, hogy csak néhány példát említsünk – ratifikálnak, és átültetik őket az Unió a Mediterrán Térségért valamennyi tagállamának tételes jogába, akkor azok elsődleges nem pénzügyi végrehajtási eszközöket jelentenének, amelyek (de jure) már önmagukban is garantálnák az egyének jogvédelmét, amire elengedhetetlenül szükség van ahhoz, hogy a gyakorlatban (de facto) is megvalósíthassunk számos fenntartható fejlődési célt, például az alábbiakhoz kapcsolódóakat:

Fenntartható fejlődési célok (9)

6.7.

2015. május 28-án a Régiók Bizottsága és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság az Európai Bizottsággal közösen fórumot rendezett az euromediterrán országok civil társadalma részére, amelyen Johannes HAHN európai biztos és Federica Mogherini alelnök, valamint az Európai Parlament elnöke is felszólalt.

6.8.

E fórum során, amelynek célja az volt, hogy megvitassa az EU szomszédságpolitikájának új irányait, Johannes HAHN biztos emlékeztetett azokra a különféle pénzeszközökre, amelyeket közvetlenül a Szíriában és a szomszédos országokban kialakult humanitárius válság enyhítésére fordítottak – a Szomszédságpolitikai Civil Társadalmi Eszközből 52 millió eurót szántak erre –, és ismertette azokat a vállalt fellépéseket, amelyekre további 40 millió eurót kell fordítani a Madad alapból.

6.9.

Végül pedig utalni kell az európai migrációs stratégiára, amelyet az Európai Bizottság két héttel az államfői csúcstalálkozó után tett közzé, és amely az EUMSZ 78. cikkének (3) bekezdése alapján a menekültek befogadásával és letelepítésével kapcsolatos tevékenységek konkrét megosztását javasolja (11).

17.11.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 383/49

Előadó:

Ivan VOLEŠ

1.1.

Az EGSZB kéri, hogy az új fejlesztési menetrend kapjon globális dimenziót, és törekedjen az emberek életminőségének javítására. E programnak az emberi jogok tiszteletben tartásán, a konfliktusmegelőzésen és a békés konfliktusrendezésen, a felelősségteljes kormányzáson, a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésén, a nők szerepének erősítésén, valamint mindazok részvételén kell alapulnia, akik felelősnek érzik magukat a világ fejlődéséért és annak megőrzéséért a jövő nemzedékei számára.

1.2.

Az EGSZB üdvözli a fenntartható fejlődéssel kapcsolatban javasolt célok elfogadását, és a rendelkezésre álló pénzügyi források teljes körű igénybevételét, illetve azok átlátható és hatékony felhasználását kéri a fenntartható fejlődés gazdasági, társadalmi és környezeti dimenzióinak kiegyensúlyozott integrálása érdekében. Küzdeni kell a források fegyveres konfliktusokra történő pazarlása, jogellenes átcsoportosítása és az árnyékgazdaságba történő átirányítása ellen.

1.3.

Az EGSZB kéri, hogy a szociális párbeszéd előmozdítása tartozzon a fejlesztési prioritások közé, mivel az fontos eszköz a szociális partnerek érdekeinek kiegyensúlyozott figyelembevételéhez, és ezáltal a fenntartható fejlesztési célok sikeres végrehajtásához elengedhetetlen társadalmi béke fenntartásához.

1.4.

A hivatalos fejlesztési támogatásnak a legkevésbé fejlett országokra és a kiszolgáltatott helyzetű országokra kell irányulnia. Az EU-nak ismételten meg kellene erősítenie abbéli elkötelezettségét, hogy a GNP 0,7 %-át fordítja a hivatalos fejlesztési támogatás egészére, melyből 0,15–0,20 %-ot biztosít a legkevésbé fejlett országok számára. Ezt a kötelezettségvállalást össze kell kapcsolni a fejlesztési támogatás valamennyi finanszírozási forrásának felhasználására vonatkozó szabályszerűség és ésszerűség követelményével, a Monterrey-ben, Dohában és Busanban elfogadott elvekkel összhangban.

1.5.

A hivatalos fejlesztési támogatást nemcsak volumene, hanem minősége és a fenntartható fejlődéshez való hozzájárulása tekintetében is értékelni kell. E célból a hatékonyság értékeléséhez új mutatók kidolgozása szükséges.

1.6.

A fejlődő országoknak nyújtott költségvetési támogatás hatékonyságának növelése érdekében az EGSZB az uniós kohéziós politika és annak eszközei, így a strukturális alapok és a Kohéziós Alap alkalmazásával kapcsolatos tapasztalatok kiaknázását javasolja, hogy ezeket a fejlesztési finanszírozási eszközöket célzottan a fenntartható fejlesztési célok megvalósítására használják.

1.7.

Annak érdekében, hogy javuljon az – egyre jelentősebb, állami vagy magánforrásból származó – nemzeti erőforrások felhasználása, az adórendszer gyökeres reformjára, a jó adóügyi kormányzás megvalósítására és az informális szektornak a legális gazdaságba történő integrálására, valamint a korrupció kezelését és megelőzését célzó eltökélt harcra van szükség. Az adócsalás, az adóparadicsomok és a jogellenes pénzmozgások elleni küzdelemre vonatkozó nemzetközi megállapodások megkötése, valamint az OECD-vel és az ENSZ nemzetközi adóügyi együttműködési szakértői bizottságával való jobb együttműködés segítheti ezeket a lépéseket.

1.8.

Az EGSZB üdvözli, hogy a köz- és magánszféra közötti partnerségek és a PPP-projektek finanszírozásának ötvözése („blending”) révén a magánszektor részt vesz a kereskedelmi szempontból teljes egészében vagy részben életképtelen projektek megvalósításában. A sikeres végrehajtás a fenntarthatóság előzetes értékelésén, az átláthatóság – ideértve a jelentések kidolgozásáét is –, a megosztott felelősségvállalás és a kötelező erejű kötelezettségvállalások elveinek tiszteletben tartásán alapul.

1.9.

Az EGSZB elismeri azt a hozadékot, amelyet a közvetlen külföldi befektetések jelenthetnek a fejlesztés számára, amennyiben azok a fenntartható fejlesztési célok elérésére irányulnak. A közvetlen külföldi befektetések jövedelmét elsősorban azokban a fejlődő országokban kellene újra befektetni, ahol azok keletkeztek. A kedvezményezett országoknak világos beruházási stratégiával kellene rendelkezniük. Az új befektető államoknak, így például Kínának, Brazíliának, Indiának és másoknak figyelembe kellene venniük a fenntartható fejlődés elveit a fejlődő országokban végrehajtott beruházásaik során.

1.10.

Az EGSZB támogatja a fejlesztési finanszírozás innovatív és kiegészítő forrásait, például a közösségi finanszírozást, a nemzetközi jótékonysági alapok tevékenységeit, a diaszpóra megtakarításainak hazautalását a származási országokba. Üdvözli a fejlődés innovatív finanszírozásával foglalkozó vezető csoport egyes javaslatait, mivel ezek a finanszírozási formák fontos erőforrássá válhatnak, amennyiben globális szinten kerülnek bevezetésre és nem rónak túlzott terheket az érintett ágazatra.

1.11.

A civil társadalmat, melynek részei a szociális partnerek és a nem kormányzati szervezetek is, hatékonyabb és strukturáltabb módon kell bevonni a fejlesztési programok kialakításába, végrehajtásuk nyomon követésébe, illetve eredményeik és hatásaik értékelésébe. Következésképpen mind a fejlődő, mind pedig a fejlett országokban helyénvaló egy a fejlesztési támogatási folyamatok ellenőrzésére szolgáló rendszer kialakítása és automatikus tökéletesítése, valamint a civil társadalom érintett szervezeteinek ebbe történő bevonása. Ennek érdekében az EGSZB rendelkezésre bocsátja az AKCS-országokkal, Latin-Amerikával, Ázsiával, a keleti partnerséggel, az euromediterrán térséggel és egyéb partnerekkel való együttműködés terén szerzett széles körű tapasztalatait.

1.12.

Ahhoz, hogy a civil társadalom képes legyen e feladat ellátására, programokkal kell támogatni a partnerországok civil társadalmi intézményeinek kapacitásépítését.

2.1.

A 2015. év döntő fontosságú az új globális fejlesztési megközelítés meghatározása szempontjából. A millenniumi fejlesztési célok csak részben teljesítették legfontosabb feladatukat, a szegénység csökkentését. Az új fenntartható fejlesztési céloknak (1) biztosítaniuk kellene azokat az alapvető változásokat, amelyeket az EGSZB már régóta szorgalmaz. Az EGSZB örömmel veszi tudomásul, hogy ajánlásai egy részét beépítették a fenntartható fejlesztési célokba.

2.2.

Legutóbbi véleményeiben az EGSZB azt kérte, hogy az új fejlesztési célok képezzék szerves részét a világszintű fenntartható fejlődésnek (2). Kiemelte azt a pótolhatatlan szerepet, amelyet a civil társadalom játszik a fejlesztési politikában (3); rámutatott arra, hogy a szociális biztonságot integrálni kell az EU fejlesztési politikájába (4), valamint benyújtott egy sor javaslatot a magánszektor 2015 utáni fejlesztésbe történő bevonására (5), a fenntartható fejlődés célkitűzéseinek és a civil társadalom szerepének az uniós beruházási megállapodásokba foglalására (6), a kereskedelem növekedéshez és fejlesztéshez történő hozzájárulásának módjaira (7), valamint az euromediterrán régió vonatkozásában a 2015 utáni időszakra szóló célkitűzésekre (8). 2014. október 20-i, rendkívüli együttes ülésén a REX szekció és az EGSZB fenntartható fejlődés megfigyelőközpontja ajánlásokat fogadott el a 2015 utáni időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend kapcsán a fenntartható fejlesztési célokról és azok finanszírozásáról szóló, soron következő tárgyalások számára.

2.3.

A szociális párbeszéd a 2015 utáni időszakra vonatkozó fejlesztési menetrend fontos alkotóelemét kell, hogy képezze, mivel egy olyan eszközről van szó, amely lehetővé teszi a munkáltatók és a munkavállalók közötti kapcsolatok szabályozását, a szociális partnerek érdekeinek kiegyensúlyozott figyelembevétele révén pedig elősegíti egy adott társadalom sikeres és folyamatos fejlődéséhez elengedhetetlen társadalmi béke megőrzését.

2.4.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a szabad kereskedelmi célok, illetve a fenntartható fejlődéshez kapcsolódó célkitűzések közötti összhangot a WTO keretében folyó tárgyalások, az EU által jelenleg a szolgáltatásokról és a környezeti termékekről folytatott tárgyalások, valamint a már létező WTO-megállapodások végrehajtása során.

2.5.

Minden kereskedelmi és beruházási megállapodásnak meg kell felelnie a fenntartható fejlesztési kritériumoknak, éspedig a foglalkoztatásra, a kiszolgáltatott csoportokra és a nemek közötti egyenlőségre kifejtett hatásuk tekintetében is. Nem akadályozhatják meg a fejlődő országokat abban, hogy kezeljék a válsághelyzeteket, szabályozzák a tőkeáramlásokat, érvényesítsék a méltányos adózás szempontjait és alapvető közszolgáltatásokat nyújtsanak. A kormányoknak teljes körű fenntarthatósági hatásvizsgálatot kellene végezniük – különösen a gazdasági partnerségi megállapodások kapcsán –, külön figyelmet fordítva a fejlődéshez, az élelmiszerhez, az egészséghez és a méltányos jövedelemhez fűződő jogokra és tekintetbe véve a kiszolgáltatott csoportok helyzetét is.

2.6.

A fenntartható fejlődéssel kapcsolatos általános konszenzusnak tiszteletben kell tartania az alapvető emberi jogokat, valamint ki kell állnia a konfliktusok megelőzése és a béketeremtés, a társadalmi egyenlőtlenségek felszámolása, a jó kormányzás biztosítása, a demokratikus helyi önkormányzatok támogatása, a nők szerepének megerősítése, illetve a magánszektornak a fejlesztésbe való bevonása mellett. Ennek érdekében az ENSZ tagjainak el kell fogadniuk, valamint népszerűsíteniük és ratifikálniuk kell a nemzetközi jogi eszközöket, egyezményeket, megállapodásokat és szabályozásokat (9). Úgy véljük, hogy az Európai Bizottság Globális partnerség a szegénység felszámolásáért és a fenntartható fejlődésért 2015 után című közleménye (10) megfelelő alapot jelent az elkövetkezendő tárgyalásokhoz, amelyek során vezető szerep betöltésére kérjük az Európai Uniót.

3.1.

Az EGSZB kiemeli, hogy a fenntartható fejlődés területén globális megközelítésre van szükség. Elsősorban az egyes államok felelőssége saját fejlődésének biztosítása, míg a nemzetközi közösség feladata, hogy olyan támogató nemzetközi környezetet alakítson ki, amely minden ország fenntartható fejlődését elősegíti, magában foglalja a világszintű közjavak tiszteletben tartását, a természeti erőforrások megőrzését, a pénzügyi piacok stabilitását, a nemzetközi kereskedelem nyitottságát, a migráció kezelését és a technológiai fejlesztések célzott támogatását a fenntartható fejlesztés szolgálatában.

3.2.

A fenntartható fejlesztési célok megvalósításának előfeltétele az összes rendelkezésre álló pénzügyi forrás mobilizálása. Az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciájának becslése szerint a fejlődő országoknak a fenntartható fejlesztési célok eléréséhez szükséges éves beruházási szükségletei a 2015–2030 közötti időszakban 3  900 milliárd USD-t tesznek ki, melyből 2  500 milliárdra nincsen finanszírozás (11).

3.3.

Az EGSZB egyetért azzal a meggyőződéssel, hogy világszerte elegendő finanszírozási forrás áll rendelkezésre. A hivatalos erőforrások mellett (12) léteznek rejtett erőforrások, mint például a háborúk és fegyveres konfliktusok finanszírozása a világban. A rendelkezésre álló forrásokat az adóelkerülés, a feketegazdaság és a jogellenes pénzügyi átutalások is korlátozzák, amelyekkel szemben szisztematikusan fel kell venni a harcot.

3.4.

A források felkutatásának és rendelkezésre bocsátásának szervesen kapcsolódnia kell ahhoz a kötelezettséghez, hogy megfelelően kell azokat felhasználni. Továbbra is igazodnunk kell a fejlesztési támogatással kapcsolatos eredményesség és hatékonyság Monterrey-ben, Dohában és Busanban elfogadott elveihez, és határozottan küzdenünk kell a fejlesztési erőforrások minden formájának (pénzügyi vagy sem) pazarló és ésszerűtlen felhasználása ellen.

3.5.

A fejlesztési támogatást nemcsak volumene, hanem minősége és a fenntartható fejlesztési célkitűzések eléréséhez való hozzájárulása, valamint az emberek életének javítása szempontjából is értékelni kell. Ehhez értékelési kritériumokat is magukban foglaló új mutatókat kell kidolgozni, illetve meg kell erősíteni a fejlődő országok statisztikai hivatalait, ennek keretében szaktudásátadást és kölcsönös információcserét is végezve.

3.6.

A civil társadalom összes rétegéből származó szervezeteknek a fejlesztési célkitűzések és a nemzeti fejlesztési tervek kialakításában történő fokozottabb részvétele elősegítené a magánszektorbeli érdekek és az állami célkitűzések összeegyeztetését. Ezeknek az ágazatoknak közös az érdeke: az olyan elvek érvényesítése, mint az átláthatóság, a közbeszerzések nyitottsága, az alkalmazott eszközök hatékonysága és ésszerűsége, illetve a köztisztviselők felelősségvállalása az elfogadott fejlesztési stratégia végrehajtása érdekében.

3.7.

A fejlesztés terén rá háruló feladatok ellátásához a magánszektornak kedvező vállalkozói légkörre van szüksége, amely magában foglalja a jogállamiság általánosan elismert demokratikus elveinek tiszteletben tartását, megkönnyíti a vállalkozások létrehozását és növekedését, csökkenti a bürokráciát, erősíti az átláthatóságot, megállítja a korrupciót és ösztönzi a beruházásokat. Fontos, hogy a magánszektor megfeleljen a vállalatok társadalmi felelősségvállalása terén nemzetközileg elfogadott elveknek, tiszteletben tartsa az alapvető gazdasági és szociális jogokat, valamint a fenntartható fejlődés követelményeit, illetve az ILO tisztességes munkára vonatkozó menetrendjének megfelelő új munkahelyeket teremtsen.

3.8.

Az EGSZB emellett a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos valamennyi uniós politika koordinációjának és koherenciájának megerősítését kéri (13), hogy elkerülhetőek legyenek az esetleges párhuzamos erőfeszítések, az átfedések, a széttöredezettség vagy akár az ellentmondó megközelítések, és a fenntartható fejlesztési célok elérése érdekében a tagállamok által nyújtott kétoldalú fejlesztési támogatás szisztematikus koordinálásának elmélyítését szorgalmazza.

4.

4.1.1.

Jóllehet a hivatalos fejlesztési támogatásnak nincs módja minden fejlesztési támogatásra vonatkozó igény kielégítésére, továbbra is nélkülözhetetlen marad a legkevésbé fejlett országok, a fegyveres konfliktusok által sújtott, a természeti katasztrófáktól vagy járványoktól fenyegetett országok, illetve a távoli szigetek és a tengeri kijárattal nem rendelkező országok lakói számára.

4.1.2.

Elsősorban a hivatalos fejlesztési támogatásból származó eszközöket célszerű a szegénység felszámolására fordítani a szegény és sebezhető országokban. Az EGSZB megjegyzi, hogy a vagyon egyenlőtlen eloszlása következtében nőtt a szegénység a közepes jövedelmű országokban. A szegénység felszámolása céljából fontos kihasználni a hivatalos fejlesztési támogatás fellendítő hatását minden támogatási forrás, köztük a magánbefektetések mobilizálására.

4.1.3.

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot és a Tanácsot, hogy az Addisz-Abebában tartandó konferenciára való felkészülés keretében állapodjanak meg egy közös és egyértelmű európai álláspontban a hivatalos fejlesztési támogatással kapcsolatosan. Az EU-nak ismételten meg kellene erősítenie abbéli elkötelezettségét, hogy a GNP 0,7 %-át fordítja a hivatalos fejlesztési támogatás egészére, és hogy a GNP 0,15–0,20 %-át a legkevésbé fejlett országok számára bocsátja rendelkezésre hivatalos fejlesztési támogatás keretében. Az EGSZB felhívja a figyelmet arra, hogy az éghajlatváltozás elleni fellépést célzó intézkedések, amelyek megtárgyalására a 2015. decemberi párizsi konferencián kerül sor, további erőforrásokat igényelnek majd.

4.1.4.

A hivatalos fejlesztési támogatás volumenére vonatkozó statisztikák nem mutatják sem a támogatás minőségét vagy eredményeit, sem pedig azok tényleges hatását a kedvezményezett országok fejlődésére. Az EGSZB támogatja az OECD Fejlesztési Segítségnyújtási Bizottsága arra vonatkozó javaslatát, hogy a hivatalos fejlesztési támogatáson túlmenően a hivatalos fejlesztési támogatás keretén kívül nyújtott fenntartható fejlesztési támogatást is kövessék nyomon (14). A nem pénzügyi támogatásnak (pl. oktatás, tapasztalatcsere, a technológia és a know-how átadása, tudományos és technológiai együttműködés) gyakran jóval nagyobb hatása van a fejlődés szempontjából egy országra, mint a pénzügyi támogatásnak.

4.1.5.

A fejlődő országok számára nyújtott költségvetési támogatásnak mindig rendelkeznie kellene egy pontos költségvetési előirányzattal, illetve biztosítani kellene az adományozó és a kedvezményezett közös felelősségvállalását abban a tekintetben, hogy a támogatás e formájának a fenntartható fejlesztési célok elérésére történő felhasználása összhangban legyen a pénzügyi igazgatásra és ellenőrzésre vonatkozó nemzetközileg elismert szabályokkal, ideértve a korrupció kezelését és megelőzését célzó, szigorú feltételekhez kötött rendelkezéseket, valamint intézkedéseket. Magát az uniós finanszírozást hitelesen meg kell védeni a korrupciótól. Az EGSZB az európai kohéziós politika végrehajtása során szerzett tapasztalatok kihasználását javasolja a fejlődő országokban is, a fenntartható fejlesztési célokra szánt fejlesztési előirányzatok elosztásának javítása és célzottabbá tétele, felhasználásuk szigorúbb ellenőrzése és az elért eredmények értékelése érdekében.

4.2.1.

Az EGSZB meggyőződése, hogy a fejlesztésre szánt nemzeti – akár állami, akár magán- – erőforrások jelentősége érzékelhetően nőni fog az elkövetkező időszakban.

4.2.2.

Ahhoz, hogy nőjön a nemzeti erőforrások felhasználásának volumene és hatékonysága, folyamatosan küzdeni kell az illegális pénzmozgások, valamint az illegális tevékenységekből – például nem hivatalos munkából, migránsok utaztatásából, újrahasznosítatlan hulladékok kiviteléből – származó pénzek tisztára mosása ellen, javítani kell az adóbeszedést, küzdeni kell a korrupció és a bűnözés ellen, továbbá az elterjedt feketegazdaságot integrálni kell a legális gazdaságba. Támogatni kell a fejlődő országokat adórendszerük gyökeres megreformálásában, illetve a jó pénzügyi kormányzás javításában. Az EGSZB kéri, hogy az EU aktívabban lépjen fel az adócsalás, az adóparadicsomok és az illegális pénzmozgások elleni küzdelemre vonatkozó nemzetközi megállapodások megkötése, valamint az OECD Adópolitikai és adóigazgatósági központjával és az ENSZ nemzetközi adóügyi együttműködési szakértői bizottságával való jobb együttműködés érdekében.

4.2.3.

Napjainkban a nemzeti magánberuházások volumene, függetlenül attól, hogy azok közvetlenül vagy egy portfólió keretében realizálódnak-e, sokszorosa a külföldi beruházásokénak. Ezeket a fejlesztési célok felé kell irányítani, például megfelelő ösztönzők, illetve jól előkészített és szavatolt PPP-projektek révén annak érdekében, hogy fontos eszközzé váljanak a fenntartható fejlesztési célok elérésében.

4.2.4.

Különösen az ásványkincsekben gazdag fejlődő országok rendelkeznek kiaknázatlan lehetőségekkel a nemzeti erőforrások terén, miközben lakosságuk nagy része szegénységben él a viszonylag jelentős állami bevételek ellenére, és nem törődnek saját gazdaságuk, infrastruktúrájuk és szociális szolgáltatásaik kiépítésével. A civil társadalom joggal kritizálja a fejlődő országok nyersanyag-kitermelő iparágaiba befektető egyes külföldi beruházók módszereit, amikor a környezetvédelemmel, a munkavállalók szociális védelmével, az adófizetés átláthatóságával és a nyereség külföldre történő átutalásával kapcsolatos alapvető normáknak való megfelelést, valamint az OECD multinacionális vállalkozásokra vonatkozó iránymutatásaiban foglalt jelentések elkészítését kéri (15). Az EGSZB üdvözli a helyzet orvoslása érdekében tett intézkedéseket, amilyen például a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezés (16).

4.3.1.

A források ötvözése („blending”) és a köz- és magánszféra közötti partnerségek (PPP-k) Az EGSZB meggyőződése, hogy ott, ahol a kormányok nem rendelkeznek megfelelő eszközökkel ahhoz, hogy saját forrásaikból megvalósítsák az elengedhetetlen beruházásokat, és ahol ez utóbbiak – elsősorban az infrastruktúra és a közszolgáltatások terén – kereskedelmi szempontból nem életképesek, a köz- és magánszféra közötti partnerségekhez kell fordulni és ezen PPP-projektek finanszírozását a források ötvözése révén kell megvalósítani, az OECD ajánlásainak megfelelően (17).

4.3.2.

Ezeket a köz- és a magánszféra partnerségére alapuló projekteket az érintett állam fejlesztési stratégiájával összhangban kell kialakítani, megvalósíthatósági tanulmányokra alapozva, előzetesen figyelembe véve a fenntarthatósági tényezőket, illetve tiszteletben tartva az átláthatóság, a megosztott felelősség és a kötelező erejű kötelezettségvállalások elvét. A szociális partnereket és a civil társadalom egyéb képviselőit be kell vonni e projektek fenntartható fejlesztési hozadékának értékelésébe, illetve meg kell őket bízni azzal, hogy ellenőrizzék az ILO-egyezmények betartását.

4.3.3.

A források ötvözéséhez lehetne fordulni a szociális gazdaság, illetve a kiszolgáltatott társadalmi csoportok gazdasági környezetbe való integrálására irányuló fenntartható projektek keretében is.

4.4.1.

2013-ban a fejlődő országok felé irányuló közvetlen külföldi befektetések elérték a 778 milliárd USD-t, azonban azok hozzájárulása a fenntartható fejlődéshez gyakran továbbra is kétséges maradt. A fejlődő országokba irányuló közvetlen külföldi befektetések csupán 2 %-a jut a legkevésbé fejlett országoknak. Szubszaharai-Afrikában a közvetlen külföldi befektetések elsősorban a nyersanyag-kitermelő iparágak felé irányulnak, figyelmen kívül hagyva a gazdaság többi részét. Az új befektető államoknak, így például Kínának, Brazíliának, Indiának és másoknak figyelembe kellene venniük a fenntartható fejlődés elveit a fejlődő országokban végrehajtott beruházásaik során.

4.4.2.

Az EURODAD nem kormányzati szervezetnek a fejlődő országok pénzügyeivel foglalkozó 2014-es tanulmánya szerint az ezekből az országokból kivitt pénzügyi források összege kétszerese a külföldről érkezőkének, ideértve a hivatalos fejlesztési támogatást, a közvetlen külföldi befektetéseket, a jótékonysági adományokat, a nyereségátvitelt, a megtakarításokat és egyéb forrásokat is (18). Biztosítani kellene, hogy ezek a pénzeszközök lehetőség szerint a kedvezményezett országokban kerüljenek ismét befektetésre a fenntartható fejlesztés érdekében.

4.4.3.

A nemzeti fejlesztési stratégiákban is szerepelnie kellene a beruházások támogatásának. A közvetlen külföldi befektetések elnyeréséhez és fenntartható fejlesztési célok felé irányításához megfelelő feltételeket kell teremteni: ilyen például a béke, a stabilitás, a jó közigazgatás. A fejlődő országoknak a fenntartható fejlesztési célokat is bele kellene foglalniuk a megkötendő beruházási megállapodásaikba, valamint megfelelő biztosítékokat kellene ajánlaniuk. Az EGSZB javasolja, hogy a származási országokban és a célországokban működő, a befektetések előmozdításával foglalkozó ügynökségek és pénzügyi intézmények létesítsenek közvetlen technikai együttműködést a nemzeti fenntartható fejlesztési stratégiával összhangban.

4.4.4.

Elő kell segíteni a környezet- és társadalomtudatos befektetést, mely rövid távon is biztosít némi nyereségességet, és hosszú távú nyereségességre nyújt kilátást szociális hatásainak, mint például a kapacitásépítésnek és a környezetvédelemnek köszönhetően, előmozdítva ezáltal a fenntartható fejlődést.

4.5.1.

A közösségi finanszírozás és beruházás (19) olyan eszköz, mely nagy lehetőségeket rejt a kisebb fejlesztési projektek finanszírozására. Az EGSZB felhívja a figyelmet arra, hogy nagyon rövid időn belül definiálni kell ezeket az eszközöket, és ki kell dolgozni, majd pedig jóvá kell hagyni a szükséges megfelelő szabályozási keretet, ahogyan azt az erről szóló véleményében már javasolta (20).

4.5.2.

Az EGSZB üdvözli, hogy egyre több jótékonysági alap, alapítvány és nemzetközi program foglalkozik a fenntartható fejlődéssel; ilyen pl. az AIDS, a tuberkulózis és a malária elleni küzdelmet célzó globális alap, az oktatást célzó globális partnerség, a legkevésbé fejlett országokban a gyermekek védőoltásáért küzdő szövetség (GAVI) stb. Az ilyen alapoknak és alapítványoknak, ahol az állami intézmények együttműködnek a magánadományozókkal és a nem kormányzati szervezetekkel, javítaniuk kellene tevékenységeik összehangolását, és azokat a fenntartható fejlesztési célok elérésére kellene irányítaniuk.

4.5.3.

A hivatalos fejlesztési támogatásra szánt összegeket, amikor éppen nem fejlesztési projektekhez vannak rendelve, fejlesztési célú befektetési alapokba és garantált kötvényekbe lehetne fektetni annak érdekében, hogy rövid távon jövedelmet termeljenek, és hozzájáruljanak a pótlólagos forrásteremtéshez (21). Ez hosszabb távon hozzájárulna a fejlesztési támogatáshoz szükséges források mennyiségének növeléséhez (22).

4.5.4.

Az EGSZB üdvözli a fejlődés innovatív finanszírozásával foglalkozó kísérleti csoport bizonyos javaslatait (23), és támogatja a fenntartható fejlesztési célok új finanszírozási forrásainak megteremtésére irányuló erőfeszítéseket. Az is szükséges azonban, hogy ezeket az új forrásokat világszinten összehangoltan alkalmazzák, hogy azok ne gátolják egy adott ágazat versenyképességét, és hogy a fenntartható fejlesztési célokra való felhasználásuk átlátható legyen. Az EGSZB üdvözölné, ha a bankszektor egy önkéntes globális kezdeményezés révén hozzájárulna a fenntartható fejlesztési célok eléréséhez rendelkezésre álló források és a szükségletek közötti szakadék finanszírozásához a fenntartható fejlesztési célok megvalósítása érdekében.

4.5.5.

A kevéssé kiaknázott források között találhatók a diaszpórából származó pénzügyi eszközök, vagyis a származási országba hazautalt megtakarítások, amelyeket szintén hasznosítani lehetne a fenntartható fejlesztési célok elérése érdekében. Az ilyen átutalások költségét csökkenteni kellene. A diaszpóraközösségek tagjai számára oktatási és ösztönző programokat kellene kínálni, amelyek elősegítik a befektetési hajlandóságukat olyan fejlesztési projektekbe, amelyek nemcsak a megtakarításaik hasznosítását tennék lehetővé, de fenntartható fejlesztési célok megvalósítását is előmozdítanák.

4.6.1.

A mikro-, kis- és középvállalkozások, amelyek a legnagyobb növekedési és munkahely-teremtési potenciállal bírnak, nehézségekkel küzdenek a kellő mértékű finanszírozáshoz való hozzáférés terén. Ez elsősorban a legkevésbé fejlett országokban akkut probléma. Meg kell találni a módját a mikro-, kis- és középvállalkozások pénzügyi forrásokhoz való hozzáférése megkönnyítésének. Ehhez figyelembe kell venni a vállalati formák különbözőségét a fejlődő országokban, ahol a mikrovállalkozások, a kisebb kereskedők, a mezőgazdaságban pedig a kis családi gazdaságok vannak túlsúlyban.

4.6.2.

A kis- és középvállalkozások számára többféle mikrohitelrendszer létezik. Az EGSZB a mobiltelefonos alkalmazásokat használó rendszereket tartja a leghatékonyabbnak. Üdvözli továbbá a zöld energiaprojektek finanszírozásához használt mikrohiteleket, valamint a 0 %-os kamatra nyújtott mikrohitelekre irányuló kezdeményezéseket. Hiányzik a kis- és középvállalkozások számára történő (10–2 00  000 USD közötti) hitelnyújtás; azt lízinggel és egyéb sajáttőke-eszközökkel lehetne helyettesíteni. Ennek érdekében támogatni kell a pénzügyi piacok és a helyi bankok fejlődését, ideértve a helyi ügynökökét is.

4.6.3.

A fejlett országok által a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott támogatás részét kellene képeznie a tapasztalatok, a menedzsmentismeretek és a technikai know-how átadásának, a pénzügyi irányítással kapcsolatos képzésnek, a pénzügyi alapismeretek oktatásának, valamint az ellátási és értékláncokba való beilleszkedésük előmozdításának. Az EU-nak ajánlania kellene a késedelmes fizetésekről szóló irányelvében megállapított elveknek a kis- és középvállalkozások finanszírozása javítása érdekében történő alkalmazását.

4.6.4.

Meg kell védeni a mezőgazdasági ágazatban tevékenykedő mikro-, kis- és középvállalkozásokat a „földszerzési” célú befektetési gyakorlatoktól, amelyek a megszűnésükhöz vezetnek. Az éghajlatváltozás hatásaival kapcsolatos biztosítási eszközök bevezetése is segíthetné őket. A fejlesztési tervek keretében nem szabad megfeledkezni a szociális gazdaság vállalkozásainak a támogatásáról sem, mivel azok fontos szerepet játszhatnak a fenntartható fejlesztési célok teljesítésében.

4.6.5.

A társadalmi és gazdasági fejlődéshez fontos annak elérése, hogy a fejlődő országokban élő lakosság lehető legszélesebb rétegei férjenek hozzá a pénzügyi eszközökhöz (például alapszintű bankszámlához vagy mobiltelefonos pénzügyi alkalmazásokhoz).

4.7.1.

A fejlett országok civil társadalma, beleértve a szociális partnereket és a nem kormányzati szervezeteket is, közvetlenül vesz részt a fejlesztésben, és fontos szerepet játszik a fejlesztési együttműködés irányvonalának meghatározásában, és az együttműködés hatékonyságának ellenőrzésében (24).

4.7.2.

Szisztematikusan támogatni kell a fejlesztési támogatás folyamatának és eredményeinek nyomon követésére szolgáló ellenőrző rendszerek létrehozását, illetve továbbfejlesztését a különböző országokban, az érintett civil társadalmi szervezetek közvetlen bevonásával, a fenntartható fejlesztési célok elérése előtt álló akadályok beazonosítása és felszámolása érdekében. E téren az EGSZB építhet a bizottságok, platformok és közös konzultatív szervek – így az AKCS–EU nyomonkövetési bizottság, valamint az EU–Latin-Amerika–Karib-térség civil társadalmi találkozók – nagy múltú tevékenységeinek pozitív tapasztalataira.

4.7.3.

A közvetlen fejlesztési támogatást nyújtók között találjuk a szociális partnereket is. A fejlett országokban a szakszervezetek szociális célú fejlesztési projekteket valósítanak meg, és támogatják a társszervezetek intézményi fejlődését. A munkáltatói szervezetek, a kereskedelmi kamarák, a kkv-k szövetségei és az ágazati szövetségek projekteket hajtanak végre a fejlődő országok vállalati partnerszervezeteivel közösen, és átadják azoknak a tapasztalataikat.

4.7.4.

A nem kormányzati szervezetek pótolhatatlan szerepet játszanak a fejlesztési támogatásban a fejlett és a fejlődő országokban egyaránt. Elsősorban természeti és humanitárius katasztrófák következményeinek elhárítására, továbbá például szociális, egészségügyi, a nemek közti egyenlőséggel összefüggő és oktatási téren lépnek fel. Forrásokat mozgósítanak a nagyközönség köréből, gyűjtéseket, oktatási kampányokat szerveznek stb. Érdekes példa ezenkívül a „távolból történő örökbefogadás” révén való oktatásfinanszírozás, amely az egyszerű polgárok közti kapcsolatkialakítást teszi lehetővé.

4.7.5.

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy támogassa az uniós civil társadalmi szervezeteknek a fenntartható fejlesztési célok elérését célzó tevékenységeit, megfelelően finanszírozva a partnerországok civil társadalmi intézményrendszerének kialakítását célzó programokat. Az EGSZB jelenleg tájékoztató jelentést készít, amely módozatokat fog javasolni a civil társadalomnak a 2015 utáni fejlesztési program végrehajtásába és nyomon követésébe történő hatékony bevonására, és kiegészíti majd a jelen véleményt.

17.11.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 383/57

Előadó:

Ronny LANNOO

1.1.

Ebben a véleményében az EGSZB ajánlásokat fogalmaz meg az érintett felekkel az EUSZ-ben előírtak szerint folytatott konzultációról, e konzultációk színvonalának javítása, továbbá az uniós polgárok és Európa közötti szakadék csökkentése érdekében. Ez a szándék vezette az Európai Bizottságot is, amikor az érintett felekkel széles körű konzultációt kezdeményezett a konzultációs eljárásokról, és ugyanez a törekvés tükröződik a Timmermans alelnök által kezdeményezett, a minőségi jogalkotásra irányuló jogszabálycsomagban is. Az Európai Bizottság kérésére az EGSZB hamarosan véleményt fogalmaz meg a minőségi jogalkotásra irányuló jogszabálycsomagról.

1.2.

Az EGSZB aggasztónak találja az érintett felekkel folytatott konzultáció lebonyolításának módját, és következésképpen a konzultáció eredményeinek minőségét is. Ezért kiegyensúlyozott, reprezentatív, továbbá az érintett szervezetek és érdekcsoportok számára hozzáadott értéket képviselő konzultációk lebonyolítását kéri.

1.3.

Az EGSZB 2014. első félévében vizsgálatot végzett egy konzultációs mintán, aminek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a minőségi szempontú megközelítés az adott főigazgatóságtól függően változik; a válaszok száma nem elégséges, ami rontja a reprezentativitást; a konzultáció nyelvezete és szóhasználata nem felel meg a célcsoportoknak, az eredményekről nem állnak rendelkezésre jelentések és a nyomon követés is elmarad. Összességében tehát az állapítható meg, hogy a mostanáig érvényben lévő konzultációs iránymutatások alkalmazása nem megfelelő.

1.4.

Az EGSZB tisztában van azzal, hogy az Európai Unió tagállamainak sokszínű polgárságával és szervezeteivel nehéz az iránymutatásoknak megfelelő konzultációt folytatni, ezért az alábbiakban néhány kézzelfogható és reális strukturális javaslatot ismertet, egyúttal pedig felkéri az Európai Bizottságot, hogy vállaljon konstruktív szerepet új intézkedések kidolgozásában és végrehajtásában.

1.5.

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy főigazgatóságai számára tegye kötelezővé az érintett felekkel folytatott konzultációra vonatkozó iránymutatások és minőségi normák betartását. Ezen iránymutatások végrehajtása érdekében az EGSZB azt javasolja, hogy a főtitkárságának szintjén a Bizottság hozzon létre egy koordinációs egységet, amely az érintett felekkel folytatott konzultáció során támogatást nyújtana a főigazgatóságoknak.

1.6.

A válaszok minőségének javulását és számának növekedését vélhetően egy olyan stratégiai szemléletű megközelítés biztosítaná, amely a konzultáció előkészítésétől az eredmények kiértékeléséig szisztematikus részvételt irányozna elő az érintett szereplők (a célközönséget képviselő szervezetek, a tanácsadó és egyeztető szervek) számára. A konzultációk átgondoltabb ütemezése és a célokkal kapcsolatos kommunikáció minden bizonnyal elő tudná mozdítani az érintett felek részvételét.

1.7.

Az EGSZB rámutat arra, hogy a minőségi konzultációs eljáráshoz alapvető fontosságú az érintett felek megfelelő feltérképezése. Ezért azt javasolja, hogy az Európai Bizottság ennek érdekében vonja be a meglévő szervezeteket, például az EGSZB-t és a képviseleti szervezeteket, és támaszkodjon az átláthatósági nyilvántartásra. Új szervezetek létrehozására ezért nincs szükség.

1.8.

Az EGSZB úgy véli, hogy újra racionalizálni kell az érintett felekkel folytatott konzultáció módszereit és eszközeit. Alapvetően kétféle konzultációs módszer létezik: az írásbeli/online konzultáció és a szóbeli konzultáció/interaktív vita. A megfelelő módszereket és eszközöket többek között mindig a kitűzött cél vagy a célközönség függvényében kell kiválasztani, méghozzá oly módon, hogy illeszkedjenek a konzultációs folyamat általános stratégiai szemléletébe. Az EGSZB javasolja továbbá új és hatékony technológiák bevezetését bizonyos célcsoportok – például a fiatalok – eredményesebb megszólítása érdekében.

1.9.

E megközelítésben különbséget kell tenni a civil társadalmi szervezetekkel, illetve a közvéleménnyel folytatott konzultáció között. E kettő ugyanis nemcsak módszerében, hanem céljaiban is eltér egymástól, hiszen míg az első esetében a reprezentativitást kell biztosítani, a másodiknál azt, hogy minél több válaszadó vegyen részt a konzultációban.

1.10.

Az EGSZB véleménye szerint az írásbeli kérdőíves módszer alkalmazása esetén a kérdőívet az EU összes hivatalos nyelvén rendelkezésre kell bocsátani. Az EGSZB azt is támogatja, hogy a kérdőívet az érintett közönséget képviselő szervezetek előzetesen megkapják, hogy annak esetlegesen túl szakmai szóhasználata ne okozzon értelmezési nehézséget a célközönség számára.

1.11.

Az EGSZB hangsúlyozza: az eredmények feldolgozásakor fontos lenne mennyiségi és minőségi súlyozást alkalmazni attól függően, hogy a válasz magánszemélytől vagy civil társadalmi szervezettől érkezett-e, illetve hogy a szóban forgó szervezet mennyire reprezentatív és szerepvállalása milyen mértékű. A képviseleti szervezettől érkezett válasz ekkor magasabb súllyal esne latba.

1.12.

A konzultációkban való részvételi arány növelése érdekében az EGSZB fontosnak tartja, hogy minden konzultáció esetében készüljön összefoglaló jelentés a beérkezett válaszokról, és az arra is térjen ki, hogy egyes válaszokat miért vettek figyelembe a javaslat kidolgozása során, másokat pedig miért nem.

1.13.

A Szerződésekben meghatározott feladatának értelmében az érintett felekkel folytatott konzultáció sikere érdekében az EGSZB kész a közvetítő szerepét betölteni. Az EGSZB szívesen vállalja, hogy a folyamat minden fontos szakaszában (az érintett felek körének meghatározása, a kérdőívek összeállítása, az eredmények összesítése és nyomon követése) részt vesz és együttműködik. A folyamat strukturáltságának, kiegyensúlyozottságának és reprezentativitásának fokozása érdekében az EGSZB vállalja, hogy – mint korábban is – meghallgatásokat, konferenciákat, valamint platformokat és vitafórumokat szervez.

1.14.

Az érintett felekkel folytatott konzultáció keretében az Európai Bizottságnak jobban ki kellene aknáznia az EGSZB-vel folytatott megerősített együttműködésben rejlő lehetőségeket, ahogyan azt az EGSZB és az Európai Bizottság által 2012. február 22-én aláírt együttműködési jegyzőkönyv (1) is ajánlja. Ez az erőforrások optimalizálása érdekében és az intézményközi együttműködés elveinek szem előtt tartásával lehetővé tenné egyfelől az érintett felek egyedülálló tudásának és szakértelmének, másfelől az EGSZB által a konzultációs gyakorlatok során szerzett szaktudásnak, tapasztalatnak és szakértelemnek a lehető legjobb kiaknázását.

1.15.

Az interaktív viták esetében az EGSZB szervezőként tudna együttműködni az Európai Bizottsággal, ahogyan azt a (például a bevándorlásról, a fogyasztópolitikáról stb. szóló) strukturált párbeszéd-platformok kapcsán most is gyakran vállalja.

1.16.

Végül az EGSZB szorgalmazza egy széles körű tájékoztatási kampány indítását a konzultációs folyamatról és a konzultációkról. Az EGSZB az általa képviselt szervezetekkel együtt kész tevékeny szerepet vállalni ebben a munkában.

1.17.

Az EGSZB a részvételi demokrácia alapvető eszközét jelentő strukturált civil párbeszéd előmozdítójaként arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy éljen gyakrabban a strukturális párbeszéd platformokban rejlő lehetőségekkel. Ez egyrészt lehetővé tenné az érintett szereplők számára, hogy folyamatosan részt vegyenek a politikai folyamat összes szakaszában, másrészt kedvező hatást gyakorolna a költségekre és a konzultáció hosszára.

2.1.1.

Az Európai Unióról szóló szerződés 11. cikkének (3) bekezdésének értelmében „az Európai Bizottság, annak érdekében, hogy biztosítsa az Unió fellépéseinek koherenciáját és átláthatóságát, az érintett felekkel széles körű előzetes konzultációkat folytat.”

2.1.2.

A „konzultáció” olyan folyamat, amelynek keretében az Európai Bizottság összegyűjti a polgárok és az érintett felek véleményét és nézeteit. Ez a kiegészítő folyamat nem érinti a civil társadalommal folytatott strukturált párbeszédet (EUMSZ 11. cikk (2) bekezdés), a különleges keretek között, például a társadalmi párbeszéd keretében a szociális partnerekkel (munkáltatói szervezetekkel és szakszervezetekkel) folytatott konzultációt (EUMSZ, 154. cikk), vagy a tanácsadó szervekkel, pl. az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt (EUMSZ 304. cikk) (2), melyeket semmi esetre sem pótolhat.

2.1.3.

Az EUMSZ 154. cikkének értelmében folytatott konzultáción kívül a szociális partnerek, a szakszervezetek és a munkáltatói szervezetek teljes mértékben részt vesznek a 2.1.1. és a 2.1.2. pontban említett konzultációkban, közelebbről egyebek mellett a fogyasztóvédelem, a környezetvédelmi jog vagy a kereskedelempolitika területén.

2.2.1.

Az Európai Bizottság 2002-ben minimumszabályokat (4) állapított meg, amelyeket kötelezően alkalmazni kell az érdekelt felekkel bármilyen jogalkotási vagy nem jogalkotási javaslatról folytatott konzultációkra. A célravezető és hatásos szabályozás program (REFIT) keretében a Bizottság azt is jelezte, hogy a felhatalmazáson alapuló, illetve a végrehajtási jogi aktusok értékelése, célravezetőségi vizsgálata és kidolgozása érdekében konzultációkra kerül sor (5).

2.2.2.

A konzultációk lebonyolításához a főigazgatóságoknak szóló 2002-es iránymutatásaiban az Európai Bizottság egyebek mellett előírja, hogy az adott témában magyarázó feljegyzéseket kell közzétenni, valamint közzé kell tenni a konzultáció tartalmát és célját. A dokumentum előírja továbbá, hogy a konzultáció végén közzé kell tenni a kapott válaszok számát, a válaszadói kör ismertetését és az eredmények összefoglalását.

2.2.3.

A kérdőívek többnyelvűségével kapcsolatban jelenleg nincs hatályban lévő formális szabály.

2.2.4.

Az érintett felekkel folytatott konzultáció során betartandó 2002. évi iránymutatások és minimumszabályok a konzultációs folyamatban tíz lépést határoznak meg, amelyek három szakaszra oszthatók: a stratégiakidolgozás (6), a konzultáció lebonyolítása (7), az eredmények elemzése (8).

2.2.5.

Az Európai Bizottság a célkitűzésektől és a célközönségtől függően tizenkét különböző módszert határozott meg az előkészítő konzultációkra vonatkozóan. Ezek a következők: nyilvános online konzultáció; tanulmányok; Eurobarométer felmérés; konferenciák, nyilvános meghallgatások; találkozók az érintett felekkel; megbeszélések, műhelymunkák, szemináriumok a közvetlenül érintett felekkel; célcsoportok; személyes interjú; az Európai Bizottság szakértői csoportja; kkv-panelek; konzultáció a helyi és regionális önkormányzatokkal; kérdőívek, online vitafórumok.

2.3.1.

Az iránymutatások és a számtalan lehetséges módszer és eszköz ellenére a jelenlegi konzultációs rendszer hatékonyságát több érintett fél is megkérdőjelezi. A konkrét akadályok között említik azt, hogy nehezen lehet értesülni a konzultációról (vagyis a konzultációval kapcsolatos információk és a konzultáció meghirdetése nehezen lelhető fel a vonatkozó uniós honlapokon), de említik még a konzultáció nyelvét és szóhasználatát, az eredményekről való tájékoztatást, illetve a nyomon követést.

2.3.2.

Ezenfelül a konzultációk minősége és szemléletmódja terén jelentős különbségek vannak az egyes főigazgatóságok között, és megállapítható a koordináció vagy az egységes módszertani megközelítés hiánya.

2.3.3.

Az EGSZB mintavételezést végzett, hogy megvizsgálja: a 2014-ben megtartott első 25 konzultáció során hogyan alkalmazták az iránymutatásokat. Az EGSZB e mintavételes vizsgálat alapján a követező megállapításokat teszi:

Azaz megállapítható, hogy általában a reprezentativitás, a minőség, valamint az eredményekre és a nyomon követésre vonatkozó információk hiányoznak.

3.1.

Az új Európai Bizottság politikai iránymutatásaiban meghatározott tíz prioritás közé tartozik a demokrácia fokozása az Európai Unióban. E prioritás középpontjában az Európai Bizottsággal és az Európai Parlamenttel kapcsolatot tartó minden szervezetre és személyre kiterjedő kötelező lobbinyilvántartás létrehozása áll.

3.2.

Az Európai Bizottság 2015. május 19-én a jogalkotás minőségének javítását célzó intézkedéscsomagot (10) tett közzé, amelyről az EGSZB az Európai Bizottság felkérésére hamarosan véleményt fog alkotni. A tervezett intézkedések négy fő pilléren nyugszanak: nagyobb átláthatóság és több konzultáció, a hatályos jogszabályok folyamatos felülvizsgálata, a hatásvizsgálatok és a minőség-ellenőrzés javítása és egy új intézményközi megállapodás.

3.3.

Ennek keretében az Európai Bizottság javaslatot tett az érintett felekkel folytatott konzultációra vonatkozó iránymutatások kiigazítására is. Ennek előkészítéseként konzultációt tartott az érdekelt felekkel folytatott konzultációra vonatkozó iránymutatásokról (11). E konzultáció eredményeit (12) ebben a véleményben is figyelembe vesszük.

4.1.1.

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a főigazgatóságok számára tegye kötelezővé a meglévő belső iránymutatások követését, szankcionálja azok be nem tartását (például akkor, ha a válaszok nem átláthatóak vagy nem készült vizsgálati jelentés) ugyanúgy, ahogy a Hatásvizsgálati Testület a rossz minőségű hatásvizsgálatot szankcionálja.

4.1.2.

Ennek érdekében az EGSZB szorgalmazza, hogy az Európai Bizottság a főtitkárságán állítson fel egy koordinációs egységet, amely az Európai Bizottság témáért felelős alelnökének közvetlen irányítása alá tartozna. Ez az egység a főigazgatóságok számára is segítséget nyújtana a konzultációk átfogó és stratégiai megközelítése, a minőségi követelmények és az eljárások kidolgozása és végrehajtása, valamint a minőséggel, a tájékoztatással és a nyomon követéssel kapcsolatos támogatás terén.

4.1.3.

A koordinációs egység munkáját egy szakértői csoport és a konzultáció célcsoportjainak képviselői segítenék. Az EGSZB kéri, hogy az Európai Bizottság ehhez vegye igénybe az EGSZB szakértelmét is, különösen a célcsoportok kiválasztása, a kérdőívek jóváhagyása, valamint az eredmények összefoglalása és nyomon követése terén.

4.1.4.

A konzultációk szisztematikusabb megközelítésével – pontos ütemezéssel és előzetes bejelentéssel – az érdekelt felek segítséget kaphatnak ahhoz, hogy a részvételüket előkészítsék. Ezért a konzultációkhoz feltétlenül szükség van egy megbízható és rendszeresen frissített, előzetes ütemtervre. Az EGSZB általánosabb megközelítésben azt javasolja, hogy az Európai Bizottság intézményi alapon és a reprezentativitás tekintetében strukturálja jobban a konzultációkat, és aknázza ki a tanácsadó szervek vagy azok tagállami, regionális vagy helyi szintű testvérszervezeteinek erőforrásait.

4.1.5.

Az EGSZB kéri, hogy az Európai Bizottság minden évben tegyen közzé értékelést a konzultációkkal kapcsolatos megközelítéséről és annak eredményeiről.

4.2.1.

A konzultáció célcsoportjának helyes meghatározása alapvető fontosságú a szükséges információk megszerzéséhez. Ehhez bizonyítottan megbízható és professzionális eszközökre van szükség. Ezenfelül feltétlenül biztosítani kell a meglévő szereplőkkel, az EGSZB-vel, valamint a civil társadalommal, illetve annak legitim szervezeteivel folytatott hatékony együttműködést is. Hatáskörének megfelelően, valamint az érintett szervezetekkel és a Bizottsággal folytatott eredményes együttműködés keretében az EGSZB vállalja, hogy részt vesz a meghatározott célcsoportokon belül tevékenykedő képviseleti szervezetek feltérképezésében.

4.2.2.

Az EGSZB által a szervezett civil társadalom szervezeteinek reprezentativitására vonatkozó kritériumok terén végzett munkát (16) referenciaként lehetne felhasználni a fent említett képviseleti szervezetek körének meghatározásához. Az EGSZB ezzel kívánja elérni, hogy az említett szervezetek még nagyobb befolyást gyakoroljanak a konzultációkra, és hogy a velük folytatott együttműködés szálait még szorosabbra fűzze.

4.2.3.

A válaszadók megfelelő földrajzi és célcsoport szerinti megoszlására módszeresen oda kell figyelni. Ezenfelül biztosítani kell, hogy az érdekelt felek feltérképezése során az alulreprezentált vagy kevesebb erőforrással rendelkező csoportok nagyobb figyelmet kapjanak.

4.2.4.

Az EGSZB hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a konzultáció kérdéseire adott válaszok elemzésekor alkalmazzanak súlyozási mechanizmust, hogy ezáltal elsőbbséget biztosítsanak a reprezentatív és a közvetlenül érintett szervezetek számára.

4.2.5.

Az érintett felek konzultációkon való részvételének fokozásához rendkívül fontos az e konzultációk végén adott visszajelzések tartalma. Fontos, hogy a résztvevők lássák a hozzájárulásuk eredményét, és ezáltal érezzék, hogy ténylegesen hatást gyakoroltak az előterjesztett javaslatokra, vagy hogy magyarázatot kapjanak arra, hogy egyes válaszokat miért hagytak figyelmen kívül.

4.3.1.

Az EGSZB „a hálózatok hálózataként” vállalja, hogy az írásbeli konzultációkat a különböző érdekelt felek körében (online) terjeszti (hasonlóan a Régiók Bizottságához, amely ugyanezt a szerepet tölti be a helyi önkormányzatok felé). Az interaktív viták esetében az EGSZB kapcsolati hálójának és az e téren szerzett tapasztalatainak birtokában szervezőként lépne fel.

4.3.2.

A célközönség nyelvén megfogalmazott (online) konzultációs kérdőívet véleményezésre át kell adni az érintett célcsoport vagy célcsoportok civil szervezeteinek. Ezenfelül ajánlott, hogy a kérdőívet egy, az érintett szereplőkből összeállított csoporton előzetesen leteszteljék. Az ilyen szervezetek eléréséhez jó eszköz lehetne az érintett szereplők előzetes feltérképezése, valamint az átláthatósági nyilvántartás (lásd: 4.2. pont). Az EGSZB ebben a munkában az ösztönző szerepét vállalná.

4.4.1.

Az iránymutatás előírja, hogy egy online konzultáció esetében legalább 12 hetes, egy interaktív vita esetében pedig 20 munkanapos határidőt kell előirányozni. Az EGSZB azt javasolja, hogy a nyári időszakban ne indítsanak konzultációt. Ezenfelül fontos, hogy a tervezett ütemezést maximálisan betartsák (lásd: 4.1.4. pont).

4.5.1.

Az EGSZB kéri, hogy az Európai Bizottság – a tagállamokban működő küldöttségeivel együtt – dolgozzon ki hatékony és folyamatos tájékoztatási kampányt a konzultációk meghirdetésére, és az érintett feleket ösztönözze az abban való részvételre. Az EGSZB ebben is kész szerepet vállalni, és felkérni tagjait arra, hogy a hálózatukon belül terjesszék az információkat.

4.5.2.

Minden konzultációt világosan, megfelelő módon és a kellő időben meg kell hirdetni az Európai Bizottság és a tagállamok tömegtájékoztatási eszközeiben, valamint a civil társadalom érintett szervezeteinél. Az Európai Bizottság tagállami képviselőit szintén be kellene vonni ebbe az átfogó megközelítésbe.

4.6.1.

Az EGSZB hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az Európai Bizottság vegye figyelembe a konzultációk során kifejezésre juttatott szempontokat, és indokolja meg, hogy azokat milyen mértékben vette figyelembe.

4.6.2.

Az eredmények feldolgozásakor alkalmazott, indokolással ellátott súlyozás során (lásd: 4.2.3. pont) fontos, hogy a szervezett civil társadalom szereplői képviseltessék magukat a legnagyobb arányban.

4.7.1.

Az EGSZB támogatja, hogy a beérkezett válaszok áttekintése mellett az Európai Bizottság összefoglaló jelentést is tegyen közzé. Ez elősegíti az átláthatóságot.

4.7.2.

Az EGSZB szorgalmazza továbbá, hogy – elsősorban a válaszadók – kapjanak tájékoztatást az eljárás utóéletéről, úgymint a javaslat esetleges kiigazításairól és a döntéshozatali folyamat következő szakaszairól.

5.1.1.

Az erőforrások optimalizálása érdekében és az intézményközi együttműködés szem előtt tartásával az EGSZB a döntéshozatali folyamathoz kész a Bizottság rendelkezésére bocsátani az uniós szakpolitikákban aktív szerepet vállaló érdekcsoportokkal kapcsolatos ismereteit, valamint az érintett felekkel folytatott konzultációs gyakorlatok során szakértőként szerzett tapasztalatát és szakértelmét.

5.1.2.

Az EGSZB vállalja, hogy – munkái prioritásától függően – az Európai Bizottsággal együttműködésben nyomon követ és értékel bizonyos konzultációkat, véleményt fogalmaz meg a témában és adott esetben nyilvános meghallgatást szervez.

5.1.3.

Az EGSZB az érintett szervezetekkel együttműködésben kész arra, hogy támogatását és szakértelmét felkínálja az Európai Bizottságnak a konzultációs folyamat fontosabb szakaszaiban, különösen a célcsoport kiválasztása, a kérdőívek kidolgozása és a nyomon követés terén.

5.1.4.

Ezenfelül az EGSZB „a hálózatok hálózataként” vállalja, hogy az írásbeli konzultációkat a különböző érdekelt felek körében (online) terjeszti (hasonlóan a Régiók Bizottságához, amely ugyanezt a szerepet tölti be a helyi önkormányzatok felé).

5.1.5.

Az interaktív viták esetében az EGSZB szervezőként tudna együttműködni az Európai Bizottsággal, ahogyan azt a (például a bevándorlásról, a fogyasztópolitikáról stb. szóló) strukturált párbeszéd-platformok kapcsán most is gyakran vállalja

5.1.6.

Egy hatékony és folyamatos tájékoztatási kampány keretében az EGSZB azzal tud segítséget nyújtani, hogy felkéri a tagjait, hogy a hálózatukon belül terjesszék az információkat.

5.2.1.

Az EGSZB a konzultáció előkészítésének, végrehajtásának és nyomon követésének szakaszaiban kommunikációs csatornaként vállalhat szerepet az Európai Bizottság és a szervezett civil társadalom közötti közvetítésben.

5.2.2.

Bizonyos tevékenységek, például az interaktív viták esetében pedig az Európai Bizottság és az EGSZB közösen léphetne fel.

17.11.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 383/64

Előadó:

Juan MENDOZA CASTRO

Társelőadó:

Milena ANGELOVA

1.1.

Az EGSZB támogatja a tőkepiaci unió kiépítéséről szóló zöld könyvet, és várakozással tekint az Európai Bizottság ahhoz kapcsolódó javaslatai elé, hogy milyen változtatásokra lehet majd szükség a dokumentumban megfogalmazott célok megvalósításához. Bízik abban, hogy a javasolt intézkedések az összes érdekcsoport által kifejtett álláspontok kiegyensúlyozott figyelembevételén alapulnak majd.

1.2.

Az Európai Bizottság kezdeményezésének célja az kell, hogy legyen, hogy megfelelő szabályozási mechanizmusok segítségével megteremtse egy olyan hatékony és korszerű pénzügyi szolgáltatási szektor feltételeit, amely lehetővé teszi, hogy a finanszírozási forrásokat kereső vállalatok – különösen a kkv-k és a nagy növekedési potenciállal rendelkező vállalatok – előtt megnyíljon az út a tőkebefektetőkhöz.

1.3.

Az EGSZB a tőkepiacokat olyan likviditási gyűjtőhelyeknek tekinti, ahol a vállalatok finanszírozáshoz juthatnak, valamint pénzügyi eszközökkel kereskedhetnek, és határozattan támogatja a tőkepiaci unió végső célját, azaz a piac jelenlegi szétaprózottságának megszüntetését, ami lehetővé teszi valamennyi vállalattípus tőzsdei jegyzését.

1.4.

Mivel a tőkepiaci unió (CMU) már jelentős részben megvalósult a nagyvállalatok esetében, az EGSZB hangsúlyozza az olyan intézkedések szükségességét, amelyek lehetővé teszik, hogy a kkv-k is élvezhessék a CMU előnyeit.

1.5.

A CMU-nak hosszú távon úgy kellene javítania a gazdaság finanszírozását, hogy kiaknázza a vállalatirányítás és a vállalati társadalmi felelősségvállalás legjobb gyakorlatainak ösztönzésében rejlő lehetőségeket, és eközben nemcsak gazdasági, hanem környezetvédelmi és társadalmi célokat is szem előtt tart.

1.6.

A kkv-k sajátos szükségleteire külön figyelmet kell fordítani a CMU-val kapcsolatos jövőbeli döntések során. Az EGSZB ezért meghatározó és gyors fellépést javasol a következő területeken:

1.7.

Az EGSZB egyetért a zöld könyv megállapításával, amely szerint a háztartások megtakarításainak csak igen kis hányadát tartják az államkötvényeknél és banki betéteknél produktívabb befektetési formákban, különösen most, hogy a megtakarítókra pénzügyi tekintetben nehéz idők járnak.

1.8.

Az EGSZB kiemeli a hagyományos banki tevékenységek jelentőségét a pénzügyi rendszer stabilitásának szempontjából, és elismeri az európai bankunió megvalósításának jelentőségét.

1.9.

A fenntartható, magas színvonalú értékpapírosításhoz ösztönözni kell a rövid közvetítői láncokat alkalmazó alapstruktúrákat.

1.10.

Az EGSZB úgy véli, hogy a zöld könyv részletes áttekintést nyújt a tőkepiacok jelenlegi helyzetéről Európában, valamint a CMU megvalósításához szükséges intézkedésekről.

2.1.

Más joghatóságokhoz képest Európában nem kellőképpen fejlett a tőkepiaci alapú finanszírozás. Az európai részvény-, kötvény- és egyéb piacok kisebb szerepet játszanak a növekedés finanszírozásában, és az európai vállalkozások változatlanul nagymértékben támaszkodnak a bankokra, így gazdaságainkat érzékenyen érinti a banki hitelezés szigorítása.

2.2.

Emellett a megfelelő befektetői bizalom is hiányzik, és az európai megtakarításokat nem feltétlenül a leggyümölcsözőbb módon használják fel.

2.3.

A tőkepiaci unió (CMU) kiépítése az Európai Bizottság munkaprogramjának kulcsfontosságú kezdeményezése.

2.4.

A CMU célja, hogy diverzifikáltabb finanszírozási forrásokat biztosítson a gazdaságnak, továbbá csökkentse a tőkebevonás költségeit, különösen a kkv-k számára.

2.5.

Az integráltabb tőkepiacok – különösen a saját tőke tekintetében – javítanák az európai gazdaság sokkelnyelő képességét, és több befektetést tennének lehetővé anélkül, hogy növekedne az eladósodottság.

2.6.

A tőkepiaci unió – a hatékony piaci infrastruktúrának és a közvetítőknek köszönhetően – várhatóan fellendíti a befektetőktől az európai beruházási projektek felé irányuló tőkeáramlást, javítja a kockázatok és a tőke uniós szintű elosztását, és végső soron ellenállóbbá teszi majd Európát a jövőbeli sokkokkal szemben.

2.7.

A CMU alapjául szolgáló legfontosabb elvek a következőket tűzik ki célul: a tőkepiacok által a gazdaság számára, továbbá a munkahelyteremtés és a növekedés terén biztosított előnyök maximalizálása, a 28 tagállamra kiterjedő egységes tőkepiac megteremtése, a pénzügyi stabilitás szilárd alapjaira való építkezés, hatékony védelem biztosítása a fogyasztók és a befektetők számára, hozzájárulás egy globálisan vonzó befektetési környezet megteremtéséhez és az Unió versenyképességének javításához.

3.1.

Az EGSZB teljes mértékben támogatja az Európai Bizottság kezdeményezését. Ha azt akarjuk, hogy Európa valamennyi tagállama egy dinamikus, tudásalapú gazdaságban fejlődjön tovább, a tőkepiaci uniót szükséges strukturális reformnak kell tekintenünk. A különféle innovatív pénzügyi termékek unióbeli fejlesztése előtt álló akadályokat fel kell számolni, mivel ez visszafogja a beruházási célú, versenyképes finanszírozást, különösen a kis- és középvállalkozások, az induló vállalkozások és a hosszú távú infrastrukturális termékek tekintetében.

3.2.

Az Európai Bizottság kezdeményezésének azt kellene célul kitűznie, hogy egy olyan hatékony és korszerű pénzügyi szolgáltatási szektort hozzon létre, amelyet megfelelő, de nem túlzó szabályozás jellemez, mivel ez a befektetési finanszírozás forrásainak jóval bővebb választékát kínálja, és egyúttal kezeli a beruházások aggasztóan alacsony szintjének problémáját is.

3.3.

Az EGSZB a tőkepiacokat olyan likviditási gyűjtőhelyeknek tekinti, ahol a vállalatok finanszírozáshoz juthatnak, és pénzügyi eszközökkel kereskedhetnek. Ebből kiindulva az EGSZB úgy véli, hogy a CMU már megvalósult a nagyvállalatok esetében, és az Európai Bizottság zöld könyvben feltett kérdéseire adott válaszaiban főként olyan intézkedésekre összpontosít majd, amelyek lehetővé teszik, hogy a kkv-k és a nagy növekedési potenciállal rendelkező vállalatok is profitáljanak egy ilyen unióból.

3.4.

A CMU-nak hosszú távon úgy kellene javítania a gazdaság finanszírozását, hogy kiaknázza a vállalatirányítás és a vállalati társadalmi felelősségvállalás legjobb gyakorlatainak ösztönzésében rejlő lehetőségeket, és eközben nemcsak gazdasági, hanem környezetvédelmi és társadalmi célokat is szem előtt tart.