AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL, SZERVEITŐL, HIVATALAITÓL ÉS ÜGYNÖKSÉGEITŐL SZÁRMAZÓ KÖZLEMÉNYEK

AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL, SZERVEITŐL, HIVATALAITÓL ÉS ÜGYNÖKSÉGEITŐL SZÁRMAZÓ TÁJÉKOZTATÁSOK

25.9.2015

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 317/2

Euroátváltási árfolyamok (1)

2015. szeptember 24.

(2015/C 317/02)

1 euro =

	Pénznem	Átváltási árfolyam
USD	USA dollár	1,1241
JPY	Japán yen	134,48
DKK	Dán korona	7,4612
GBP	Angol font	0,73870
SEK	Svéd korona	9,4292
CHF	Svájci frank	1,0928
ISK	Izlandi korona
NOK	Norvég korona	9,4630
BGN	Bulgár leva	1,9558
CZK	Cseh korona	27,162
HUF	Magyar forint	314,21
PLN	Lengyel zloty	4,2300
RON	Román lej	4,4178
TRY	Török líra	3,4370
AUD	Ausztrál dollár	1,6147
CAD	Kanadai dollár	1,5039
HKD	Hongkongi dollár	8,7119
NZD	Új-zélandi dollár	1,7857
SGD	Szingapúri dollár	1,6054
KRW	Dél-Koreai won	1 344,25
ZAR	Dél-Afrikai rand	15,7352
CNY	Kínai renminbi	7,1743
HRK	Horvát kuna	7,6250
IDR	Indonéz rúpia	16 584,10
MYR	Maláj ringgit	4,8862
PHP	Fülöp-szigeteki peso	52,840
RUB	Orosz rubel	74,7945
THB	Thaiföldi baht	40,850
BRL	Brazil real	4,7304
MXN	Mexikói peso	19,4059
INR	Indiai rúpia	74,4594

(1) Forrás: Az Európai Központi Bank (ECB) átváltási árfolyama.

25.9.2015

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 317/3

Módosítás iránti kérelem közzététele a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszereiről szóló 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 50. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján

(2015/C 317/03)

Ez a közzététel az 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) 51. cikke alapján jogot keletkeztet a módosítás iránti kérelem elleni felszólalásra.

AZ OLTALOM ALATT ÁLLÓ EREDETMEGJELÖLÉSEKHEZ/OLTALOM ALATT ÁLLÓ FÖLDRAJZI JELZÉSEKHEZ KAPCSOLÓDÓ TERMÉKLEÍRÁS NEM KISEBB JELENTŐSÉGŰ MÓDOSÍTÁSÁNAK JÓVÁHAGYÁSÁRA IRÁNYULÓ KÉRELEM

Az 1151/2012/EU rendelet 53. cikke (2) bekezdésének első albekezdése szerinti módosítás jóváhagyására irányuló kérelem

„HUILE D’OLIVE DE NIMES”

EU-szám: FR-PDO-0105-01283 – 2014.11.21.

OEM ( X ) OFJ ( )

1. Kérelmező csoportosulás és jogos érdek

Syndicat des AOP Olive et Huile d’Olive de Nîmes

Mas de l’Agriculture – 1120 Route de Saint Gilles

30 900 Nîmes

FRANCE

Tel. +33 466045034

Fax +33 466045031

E-mail: olive.nimes@orange.fr

A Syndicat des AOP Olive et Huile d’Olive de Nîmes az „Huile d’olive de Nîmes” előállítóiból és feldolgozóiból áll, és jogos érdeke fűződik a módosításra irányuló kérelem benyújtásához.

2. Tagállam vagy harmadik ország

Franciaország

3. A termékleírás módosítással (módosításokkal) érintett rovata

—	☐	A termék elnevezése
—	☒	A termék leírása
—	☒	Földrajzi terület
—	☒	A származás igazolása
—	☒	Az előállítás módja
—	☐	Kapcsolat
—	☒	Címkézés
—	☒	Egyéb: ellenőrzések

4. A módosítás típusa

—	☒	Bejegyzett OEM vagy OFJ termékleírásának az 1151/2012/EU rendelet 53. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdése szerinti, kisebb jelentőségűnek nem tekinthető módosítása
—	☐	Bejegyzett OEM vagy OFJ termékleírásának az 1151/2012/EU rendelet 53. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdése szerinti, kisebb jelentőségűnek nem tekinthető oly módon történő módosítása, amelyre vonatkozóan nem tettek közzé egységes (vagy azzal egyenértékű) dokumentumot

5. Módosítás(ok)

A termék leírása

A leírást a következők érdekében pontosították:

—

Egyrészt az olaj érzékszervi jellemzőinek kiegészítése érdekében. Az OEM bejegyzésének kérelmezésekor benyújtott termékleírás ugyanis csak azt pontosította, hogy az „Huile d’olive de Nîmes” jellemzői a következők „Illatában az articsóka és a zöld levél aromája lelhető fel. A zöld levél aromája a szájban száraz ízérzetet kelt és piros gyümölcsök zamatává alakul.”. Az eredetmegjelölés elismerése óta elvégzett ellenőrzések alapján pontosítható, hogy az illatában kibontakozó zöld levél aromája „friss fű, kaszált széna, nyers articsóka, paradicsompalánta illatára emlékeztető növényi illathatásokban” nyilvánul meg, és hogy a szájban érezhető gyümölcsös zamatokat nagyrészt a következők jellemzik: „fűneműek, széna, ananász, sárga mirabolánszilva és nyers articsóka, ezenfelül esetleg piros mirabolánszilva és alma aromája”.

—	Másrészt annak érdekében, hogy tartalmazza az olívaolaj analitikai jellemzőit az első forgalombahozatali szakaszban: legfeljebb 0,8 g/100 g olajsavtartalom, valamint 1 kg olívaolajra vetítve legfeljebb 16 mEq oxigén értékű peroxidmutató.

Ennek keretében bevezették a kesernyés íz mutatóját (amelynek értéke a Nemzetközi Olívatanács tízes érzékszervi skáláján 1,5 és 4,5 közötti) és a csípős íz mutatóját (amelynek értéke a Nemzetközi Olívatanács tízes érzékszervi skáláján 1,5 és 4,5 közötti).

E módosítások célja a termék jobb jellemzése és azonosítása.

Földrajzi terület

Az eredetmegjelölés elismeréséről szóló eredeti rendeletben előírt parcellaazonosítási feltételek bekerültek a termékleírásba.

A származás igazolása

A nemzeti jogalkotás és szabályozás változásaira tekintettel „A terméknek a földrajzi területről való származását igazoló elemek” rovat szövegét egységesítették, és ez többek között a termék és előállítási feltételei nyomonkövethetőségére vonatkozó jelentéstételi és nyilvántartási kötelezettségeket tartalmazza.

Emellett ez a rovat több, a termék nyomonkövethetőségét és a termékleírás előírásainak való megfelelését lehetővé tevő nyilvántartásokra és nyilatkozatokra vonatkozó rendelkezéssel egészült ki.

Az előállítás módja

—

Fajták: a szövegezést a különböző fajtákra vonatkozó, eredetileg előírt rész megváltoztatása nélkül – a termék és az eredete közötti összefüggéssel összhangban – módosították annak érdekében, hogy az még jobban hangsúlyozza a Picholine fajta domináns jellegét. Ennek megfelelően a Picholine, a Négrette és a Noirette fajtákat „fő fajtára” és „kiegészítő fajtákra” osztották. Ezenkívül kiegészítő módosítást kértek: a porzó fajtákból származó olajbogyók – olaj előállításához engedélyezett, eredetileg 5 %-ban rögzített – maximális arányának törlését (ez az arány megegyezik az említett fajták gyümölcsösökön belüli fáinak számával). Az olívaolaj előállításához a porzó fajtájú fákról leszedett olajbogyó-mennyiség általában az eredetmegjelölésre jogosult olaj előállítására sajtolóüzembe szállított teljes olajbogyó-mennyiséghez adódik és minimális marad.

—

Ültetési sűrűség: a rendelkezés pontosítása és ellenőrzése végett az egy fára jutó („a sorok közötti távolság és a fák közötti távolság szorzataként meghatározott”) legalább 24 m2 ültetési sűrűségre vonatkozó rendelkezések kerülnek a termékleírásba. Az 1956-os fagyban károsodott fákra vonatkozóan – a fagy utáni és többtörzsű fákat eredményező új hajtásokra vagy törzsnyesésekre tekintettel – pontosítás került a termékleírásba. Ebben az esetben a fák közötti távolság lehet 4 méternél kevesebb.

—	Metszés: a lemetszett gallyak eltávolítására vonatkozó rendelkezést törölték, mivel az alkalmazott eltávolítási módszerektől függően a lemetszett gallyak helyben felapríthatók, azokat nem távolítják el a parcelláról.

—	Öntözés: az ellenőrzési műveletek megkönnyítése érdekében a termékleírás pontosítja az öntözési határidőt, és azt szeptember 30-ra tűzi ki.

—

A gyümölcsösök karbantartása: a termékleírás pontosítja a gyümölcsösök karbantartásának feltételeit. A termékleírás azzal pontosítja a „talajművelés” fogalmát, hogy az gyomtalanítást vagy megművelést is jelenthet. Ez a pontosítás lehetővé teszi a termékleírás és az „Olive de Nîmes” termékleírásának összehangolását is.

—	Hozam: módosult a szövegezés formája, és törölték a hozam meghaladásának és csökkentésének feltételeire vonatkozó rendelkezést. Ez az eltérés ugyanis nem megfelelő intézkedés.

—	Betakarítás: módosult a fák termelésbe állítási korára vonatkozó szövegezés: a rendelkezés ellenőrzés céljából történő pontosítása érdekében követelmény, hogy a fák öt éve a parcellára legyenek ültetve.

—

Pontosították a betakarítási módszereket („közvetlenül a fáról, kézzel vagy gépi eljárásokkal végzett betakarítás”), a javasolt rendelkezések az előző termékleírásban meghatározott gyakorlatokhoz hasonlóak maradnak. A feldolgozott olajbogyók egészségügyi minőségének garantálása érdekében az elváltozásokat mutató olajbogyók legmagasabb százalékos arányát a lehetséges elváltozások különböző típusaitól függően pontosították (a kártevők által károsított olajbogyók aránya kevesebb mint 5 %, a jégverte olajbogyók aránya kevesebb mint 10 %, a fagyott vagy penészes olajbogyók mellőzése). Ezenkívül az egyszerűbb adminisztráció érdekében a betakarítás kezdetéről az INAO igazgatója dönt, azt ezentúl nem prefektusi rendelet írja elő, és az eltérés lehetősége megszűnt. A minimális érettségi fok alacsonyabb, az élénkzöldről sárga színűre változott olajbogyók aránya (25 % helyett) legalább 10 %: ezt a módosítást a Picholine fajta sajátossága indokolja, amely igen későn feketedik be, és még a fiziológiai érettség után is zöld maradhat. A betakarítás és a sajtolóüzembe szállítás között eltelt idő a használt tárolóeszközök típusától függően módosul, az olajbogyók bármilyen elváltozásának elkerülése megelőzése a raklapra történő betakarítás esetén a legfeljebb három napos szállítási határidő 24 órára csökken.

—

Feldolgozási feltételek: az olajbogyók bármilyen elváltozásának elkerülése érdekében a termékleírás a sajtolóüzemi tárolás maximális idejével (legfeljebb négy nap), valamint az olajbogyók pépesítés előtti sajtolóüzemi tárolási feltételeire vonatkozó rendelkezésekkel egészül ki. Az olajbogyók minőségének jobb szabályozása érdekében a betakarítás és a pépesítés között eltelt maximális idő (a jelenlegi nyolc nap helyett) hat napra csökken. A Picholine fajta olajon belüli részaránya az olaj előállítása érdekében feldolgozott olajbogyók tömegének 60 %-áról 70 %-ára emelkedik annak érdekében, hogy figyelembe lehessen venni a Picholine fajtájú olajfáknak az olajban jelen levő egyéb fajtákhoz viszonyított magasabb hozamát. A termékleírásban foglalt rendelkezések nem megfelelő értelmezésének elkerülése érdekében pontosították az engedélyezett kezeléseket (a termékleírás kiegészült a levelek eltávolításával, a zúzással és a keveréssel).

Címkézés

Az eredetmegjelölésre vonatkozó címkefeliratok összhangba kerültek az 1151/2012/EU rendelet rendelkezéseivel: a termékleírás kiegészült azzal a kötelezettséggel, hogy a nemzeti feliratok helyett az Európai Unió OEM szimbólumát és az „appellation d’origine protégée” (oltalom alatt álló eredetmegjelölés) vagy az „AOP” (OEM) feliratot kell feltüntetni.

Egyéb: ellenőrzés

A nemzeti jogszabályok és szabályozások változásaira tekintettel a „Nemzeti előírások” rovat táblázatos formában mutatja be a főbb ellenőrizendő pontokat, azok referenciaértékeit és értékelési módszerét.

Az ellenőrző szervek elérhetőségi adatait frissítették.

EGYSÉGES DOKUMENTUM

„HUILE D’OLIVE DE NIMES”

EU-szám: FR-PDO-0105-01283 – 2014.11.21.

OEM ( X ) OFJ ( )

1. Elnevezés(ek):

„Huile d’olive de Nîmes”

2. Tagállam vagy harmadik ország

Franciaország

3. A mezőgazdasági termék vagy élelmiszer leírása

3.1. A termék típusa

1.5. osztály: Olajok és zsírok (vaj, margarin, olaj stb.)

3.2. Az 1. pontban szereplő elnevezéssel jelölt termék leírása

Az „Huile d’olive de Nîmes” jellemzői alapvetően a Picholine fajta olajon belüli domináns jelenlétéhez kapcsolódnak:

—	az illatában friss fű, kaszált széna, nyers articsóka, paradicsompalánta illatára emlékeztető növényi illathatások különülnek el,

—	a szájban a gyümölcsös ízt nagyrészt fűneműek, széna, ananász, sárga mirabolán és nyers articsóka, ezenfelül esetleg piros mirabolán és alma aromája jellemzi.

A kesernyés íz értéke a Nemzetközi Olívatanács (COI) tízes érzékszervi skáláján 1,5 és 4,5 között változik.

A csípős íz értéke a Nemzetközi Olívatanács (COI) tízes érzékszervi skáláján 1,5 és 4,5 között változik.

Színe zöld, fénye esetleg sárgás.

Az előállított olaj olajsavban kifejezett szabad savtartalma 100 grammonként legfeljebb 0,8 gramm.

Az első forgalombahozatali szakaszban a peroxidmutatónak 1 kg olívaolajra vetítve legfeljebb 16 mEq oxigénnek kell lennie.

3.3. Takarmány (kizárólag állati eredetű termékek esetében) és nyersanyagok (kizárólag feldolgozott termékek esetében)

A Picholine fajtájú olajbogyók a feldolgozott olajbogyók tömegének legalább 70 %-át teszik ki.

3.4. Az előállítás azon műveletei, amelyeket a meghatározott földrajzi területen kell elvégezni

Az alapanyag előállításával és a feldolgozással kapcsolatos műveleteket a meghatározott földrajzi területen kell végrehajtani.

3.5. A bejegyzett elnevezést viselő termék szeletelésére, aprítására, csomagolására stb. vonatkozó egyedi szabályok

—

3.6. A bejegyzett elnevezést viselő termék címkézésére vonatkozó egyedi szabályok

Az élelmiszerek címkézésére és kiszerelésére vonatkozó jogszabályokban előírt, kötelezően feltüntetendő feliratokon kívül az „Huile d’olive de Nîmes” eredetmegjelölésű olaj címkéjén a következő információk szerepelnek:

—	az „Huile d’olive de Nîmes” eredetmegjelölés neve, az „appellation d’origine protégée” (oltalom alatt álló eredetmegjelölés) felirat. Ezeket az információkat egyetlen látómezőben kell feltüntetni, ugyanazon a címkén,

—	az Európai Unió „OEM” szimbóluma.

4. A földrajzi terület tömör meghatározása

Az „Huile d’olive de Nîmes” előállításának földrajzi területe Gard megye olajbogyó-termesztő területe, valamint Hérault megye olajbogyó-termesztő területének keleti része, kivéve a Causses térségét, a Cévennek hegységet és a Camargue-ot.

Természetes határai keleten a Rhône folyó, délen a Camargue régió. Északon a határ éghajlati, mégpedig a Picholine-kultúra termőterületének határvonala; északkeleten Gard megye határvonalának felel meg (300 méter tengerszint feletti magasságot meghaladó mészhegységek). Nyugaton a határ túlnyúlik a Vidourle völgyén és a Ganges–Pic St. Loup–Lez vonalon található, erdővel borított hegygerinceket követi.

A termelési terület 223 településre terjed ki, ebből 183 Gard megyében és 40 Hérault megyében található.

Az olajbogyó-betakarítás és -feldolgozás az alábbi járások és települések területére kiterjedő földrajzi területen történik:

Gard megye:

A következő járások valamennyi települése: Aramon, Lédignan, Marguerittes, Nîmes, Quissac, Saint-Chaptes, Saint-Mamert-du-Gard, Sommières, La Vistrenque.

A következő járások települései: Anduze (Générargues, Saint-Sébastien-d’Aigrefeuille települések kivételével), Remoulins (Pouzilhac, Valliguières települések kivételével), Rhôny-Vidourle (Aimargues, le Cailar települések kivételével), Sauve (Fressac település kivételével), Uzès (La Capelle-et-Masmolène település kivételével), Vézénobres (Brouzet-les-Alès település kivételével).

A következő települések: Alès; Allègre-les-Fumades egy része; Aubord; Beaucaire egy része; Bellegarde egy része; Belvezet; Bernis; Bouquet; Conqueyrac; Fons-sur-Lussan; Fontarèches; Générac; Goudargues egy része; Jonquières-Saint-Vincent; La Bruguière; La Cadière-et-Cambo; Lussan; Méjannes-les-Alès; Mons; Rochefort-du-Gard; Saint-Christol-Les-Alès; Saint-Gilles egy része; Saint-Hilaire-de-Brethmas; Saint-Hippolyte-du-Fort; Saint-Laurent-la-Vernède; Saint-Privat-des-Vieux; Saze; Vallérargues; Vauvert egy része; Verfeuil egy része.

Hérault megye:

A következő járások települései: Castries (Jacou település kivételével); Claret (Ferrières-les-Verrerie település kivételével); Lunel (Marsillargues, Saint-Just, Saint-Nazaire-de-Pézan települések kivételével).

A következő települések: Les Matelles, Moules-et-Baucels, Saint-Bauzille-de-Montmel, Sainte-Croix-de-Quintillargues, Saint-Jean-de-Cuculles, Saint-Mathieu-de-Tréviers, Saint-Vincent-de-Barbeyrargues.

A csak részben lefedett települések vonatkozásában az önkormányzatnál letétbe van helyezve egy, a földrajzi terület határait megjelölő térképészeti dokumentum. Az e települések területén fekvő érintett zónák térképészeti meghatározása az INSPIRE-irányelv előírásainak megfelelően megtekinthető az illetékes nemzeti hatóság honlapján.

5. Kapcsolat a földrajzi területtel

5.1. A földrajzi terület sajátosságai

A hagyományos olajligetekre az emberi szakértelem, a jelen lévő fajták és a környező ökoszisztéma kölcsönhatásának eredményét mutató telepítési tulajdonságok jellemzőek.

A földrajzi terület olajligeteire 700 és 1 000 mm közötti csapadékmennyiség hull, elsősorban heves tavaszi és őszi záporok formájában. A Cévennek határán található néhány gyümölcsösön és a costière-i újabb telepítésű gyümölcsösökön kívül az olajligeteket nagyrészt meszes talajokra telepítették, ami lehetővé teszi a fák túléléséhez szükséges vízelvezetést; ezek a talajok azonban már nem rendelkeznek jelentős agronómiai értékkel, a jelentős agronómiai értékű talajok ugyanis más, nyereségesebb növénykultúrák számára vannak fenntartva.

A földrajzi terület gyakori, időnként heves széllökéseknek kitett övezet, ahol a zord telek sem ritkák. E feltételek mellett a domináns fajta a Picholine, amely bizonyos fokig ellenáll a hidegnek, és amelynek gyümölcse még érett állapotban sem hullik le könnyen. Megjegyzendő továbbá, hogy a Picholine vagy a helyi fajtájú olajligeteket viszonylag alacsony tengerszint feletti magasságban művelik, hogy azokat a szélrohamok ne veszélyeztessék.

A gyümölcsösök lehetőleg déli fekvésű lankákon, valamint fagyveszélynek kevésbé kitett övezetekben találhatók (a mélyen fekvő területek és a zárt síkságok, ahol beáll a köd, kizártak).

Végezetül az olajligetek telepítése maximális tengerszint feletti magassághoz kötött, különösen a Picholine fajta esetében, amelynek gyümölcsei későn érők, emiatt nő a fagy kockázata és egyúttal veszélybe kerül az olívaolaj előállítása. A Picholine fajtájú fák tehát általában legfeljebb 350 méter tengerszint feletti magasságban találhatók, és a betakarításra korán kerül sor.

Az olajtermelők szakértelme a minőségi olajtermelésnek leginkább kedvező szektorok kiválasztásában (fekvés, tengerszint feletti magasság), a hagyományosan alacsonyan fekvő gyümölcsösök művelésében és az olajbogyók korai, éppen megérett állapotban történő betakarításában fejeződik ki (azok legalább 10 %-a az érési folyamat során éppen jellemző színű olajbogyó).

5.2. A termék sajátosságai

Az olajbogyók elszállítására és feldolgozására rövid időn belül sor kerül, azok legalább 70 % arányban Picholine fajtájúak; ez biztosítja az eredetmegjelölés sajátosságát: az „Huile d’olive de Nîmes” olívaolajat viszonylag markáns kesernyés és csípős íz, valamint az illatában és a szájban egyaránt hangsúlyosan érvényesülő növényi aromák jellemzik.

5.3. A földrajzi terület és (OEM esetében) a termék minősége vagy jellemzői közötti vagy (OFJ esetében) a termék különleges minősége, hírneve vagy egyéb jellemzője közötti ok-okozati kapcsolat

Ezt az olajat nagyrészt a Picholine fajtából állítják elő, amelyet a szívóssága miatt részesítenek előnyben, ami lehetővé tette, hogy tökéletesen alkalmazkodjon a talajviszonyokhoz és az éghajlati adottságokhoz. Ez a fajta bizonyos fokig ellenáll a téli hidegeknek, gyümölcsei pedig az erős őszi szeleknek.

Bár a gyümölcs ízjellemzői és a fa botanikai jellemzői hozzájárultak a Picholine fajta világszintű elterjedéséhez, emlékeztetni kell arra, hogy ez a fajta a meghatározott területről származik, a földrajzi területen általánosan elterjedt Plant de Collias fajta nemesítésének eredménye. Ez magyarázza, hogy ez a fajta miért alkalmazkodik különösen jól a földrajzi terület sajátosságaihoz, és miért domináns a jelenléte az „Huile d’olive de Nîmes” olívaolajban.

A környezeti tényezők és a gyakorlatok kombinációja (mégpedig a feldolgozott olajbogyók érettsége és a Picholine fajta olajon belüli minimális aránya) az „Huile d’olive de Nîmes” olívaolajat kereskedelmi szempontból megfelelően értékelt, egyedi és eredeti termékké teszi.

Hivatkozás a termékleírás közzétételére

(e rendelet 6. cikke (1) bekezdésének második albekezdése)

https://info.agriculture.gouv.fr/gedei/site/bo-agri/document_administratif-bb09848f-1fb0-455e-955d-bc5985e35cc5/telechargement

(1) HL L 343., 2012.12.14., 1. o.

25.9.2015

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 317/9

Kérelem közzététele a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszereiről szóló 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 50. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján

(2015/C 317/04)

Ez a közzététel az 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) 51. cikke alapján jogot keletkeztet a kérelem elleni felszólalásra.

EGYSÉGES DOKUMENTUM

„MORTADELLA DI PRATO”

EU-szám: IT-PGI-0005-01333 – 2015.5.8.

OEM ( ) OFJ ( X )

1. Elnevezés [OEM vagy OFJ]

„Mortadella di Prato”

2. Tagállam vagy harmadik ország

Olaszország

3. A mezőgazdasági termék vagy élelmiszer leírása

3.1. A termék típusa

1.2. osztály: Húsipari termékek (főzve, sózva, füstölve stb.)

3.2. Az 1. pontban szereplő elnevezéssel jelölt termék leírása

A „Mortadella di Prato” elnevezés egy sertéshús, tengeri só, fokhagyma, fűszerek és (0,3–0,6 %) Alchermes (vagy Alkermes) likőr keverékéből készülő, hőkezelt felvágottat jelöl. Forgalomba kerülésekor a termék az alábbi sajátosságokkal írható le: súlya:0,5 és 10 kg közötti; formája: henger vagy enyhén ellipszis alakú; méretei: hosszúsága 8 és 70 cm közötti, átmérője 6 és 35 cm között változik; organoleptikus (érzékszervi) tulajdonságai: a massza állaga: kemény, tömör, a szájba véve, a finomra darált összetevőknek köszönhetően puha; színe kívül: rózsaszínes, mattba hajló; színe belül: az Alchermes-től sötét rózsaszín, a benne lévő zsírkockák miatt fehérrel pöttyözött; illata: átható fűszeres aroma, az Alchermes első pillanattól érezhető felhangjával; íze: a terméknek a fűszerek, a fokhagyma és a tengeri só meleg, csípős, és az Alchermes kellemesen édes ízének kontrasztja kölcsönöz jellegzetes ízvilágot; fizikai-kémiai tulajdonságai: lipid/fehérje arány: legfeljebb 1,5.

3.3. Takarmány (kizárólag állati eredetű termékek esetében) és nyersanyagok (kizárólag feldolgozott termékek esetében)

A „Mortadella di Prato” előállítására szánt sertéseknek adott takarmány lehetőleg moslék vagy kása formában kerül adagolásra, a szárazanyag részaránya a legfeljebb 80 kg élősúlyú állatok esetében legalább a teljes takarmány 45 %-a, a hízlalás szakaszában pedig legalább a teljes takarmány 55 %-a. A tejsavó (alvadási melléktermék) és az író (vajkészítési melléktermék) napi fejadagja legfeljebb 15 liter.

A „Mortadella di Prato” kizárólag az alábbi húsrészekből áll a feltüntetett arányban: lapocka 40 % és 50 % között; szalonna 9–15 %; sonkanyesedék 10–20 %; tarja 5–15 %; tokaszalonna 5–15 %; dagadó 5–10 %. Kötelező hozzávalók: Alchermes 0,3–0,6 %; őrölt bors 0,1–0,3 %; szemes bors: 0,1–0,2 %; tengeri só 2,0–3,0 %; őrölt fűszerek (koriander, fahéj, szerecsendió, szerecsendió-virág, szegfűszeg): 0,1–0,25 %; fokhagyma 0,08–0,2 %; nátrium-glutamát hozzáadása tilos. A termék előállításához használt hús legalább 160 kg (+/- 10 %) súlyú, 9 hónaposnál idősebb vágási korú sertésekből származik. A sertés levágása és a hús feldolgozása között legalább 24, legfeljebb 96 órának kell eltelnie.

3.4. Az előállítás azon műveletei, amelyeket a meghatározott földrajzi területen kell elvégezni

A „Mortadella di Prato” előállításának alábbi műveleteit – folyamatos egymásutánban, szünet nélkül – az előállítási területen kell végezni: Tisztítás, darálás és a massza összeállítása; töltés és kötözés; áztatás és főzés; öblítés és hűtés.

3.5. A bejegyzett elnevezést viselő termék szeletelésére, aprítására, csomagolására stb. vonatkozó egyedi szabályok

A hűtéstől – az azt követő szárítással együtt – a csomagolásig legfeljebb 20 perc telhet el. A feltüntetett időkorlátozás be nem tartása a mikroorganizmusok elszaporodásának kockázatán kívül azzal a következménnyel járna, hogy jóvátehetetlenül megbomlik a termék kényes organoleptikus (érzékszervi) tulajdonságainak egyensúlya, veszélyeztetve a termék aromáját és jellegzetes rózsaszín színét.

3.6. A bejegyzett elnevezést viselő termék címkézésére vonatkozó egyedi szabályok

A „Mortadella di Prato” termék egészben, darabolva vagy szeletelve kerülhet forgalomba. A göngyölegen jól olvasható betűtípussal kötelezően fel kell tüntetni az alábbiakban bemutatott terméklogót, ami a következőképp néz ki: ellipszis alakú, alsó részén egy téglalap egyik oldala metszi úgy, hogy a két forma egyetlen ábrává olvad össze.

4. A földrajzi terület tömör meghatározása

A „Mortadella di Prato” feldolgozási és csomagolási területe Prato, valamint a Pistoia megyében található Agliana, Quarrata és Montale települések egész közigazgatási területét foglalja magában.

5. Kapcsolat a földrajzi területtel

Prato területére a településen áthaladó folyó – a Bisenzio – és számos patak vizének ésszerű kihasználása jellemző. A területen élők már a XII. században felismerték a talajjavítás szükségességét a kiterjedt és termékeny árterületen, illetve azt, hogy a víz energiája malmok és textilipari gépek működtetésére egyaránt felhasználható; mindez a „gora” elnevezésű, a pratói síkságon áthaladó, továbbá a szomszédos – Pistoia megyéhez tartozó – Agliana, Quarrata és Montale településeket is érintő mesterséges csatornahálózat kiépítéséhez vezetett. Az energia biztosítása mellett a „gorá”-k és a patakok meglétének köszönhető, hogy a középkortól kezdődően fejlődésnek indult a hentesmesterség: higiéniai okokból ugyanis ehhez a tevékenységhez, a kelmefestéshez hasonlóan, jelentős mennyiségű vízre van szükség. Akkoriban terjedt el és tett szert különösen jó hírnévre a sertéshús feldolgozása és fogyasztása; olyan jelentős gazdasági tényező volt, hogy a téli hónapokban a legfontosabb fogyasztási cikként tartották számon. Minden egyes gazdálkodó család saját disznót nevelt, a tehetősebb polgárok pedig a bérhizlalás intézményéhez folyamodtak: gazdálkodó családokra bízták a jószágot, és megállapodtak velük, hogy „elfelezik, amivé a jószág a jóisten segedelmével válik”. Az éves sertéshús-fogyasztás a későbbi századokban továbbra is jelentős, olyannyira, hogy a pratói „mészárosok” igen jó hírnévnek örvendtek; mivel felvágottakból már akkoriban is óriási forgalmat bonyolítottak, különleges adókat vetettek ki rájuk. A terület sajátos vízkészletének köszönhetően tehát évszázadok óta szoros közelségben találjuk az ősi kelmefestőket – akiknek a bíbortetű színezőanyagának kezdetleges használata köszönhető – és a mészárosokat; e közelségnek tudható be, hogy a későbbiek során a mészárosok körében elterjedt a híres „grana del tintore”, a kelmefestők kárminpiros anyagának a felvágottakhoz ízesítő-, és színezőanyagként történő alkalmazása.

A „Mortadella di Prato” hírneve főként az Alchermes használatának köszönhető – a kellemes és lágy ízű likőrfajtának a fűszerek, a fokhagyma és a tengeri só meleg, csípős ízével alkotott kontrasztja ugyanis teljességgel eredeti organoleptikus (érzékszervi) jellemzőket kölcsönöz a terméknek. Az alább felsorolt tényezők egytől egyig tovább erősítik a termék jellegzetes voltát: a helyiek hagyományos hozzáértése, amellyel kiválasztják a főzésre legalkalmasabb húsrészeket; a kötőszövetek fehérjetartalmának és az Alchermes cukortartalmának keveredése nyomán létrejövő kohézió a masszában; az őrölt fűszerek, fekete bors, fokhagyma és tengeri só keveréke által, azok bakteriosztatikus hatása révén, a zsírok megavasodás elleni védelmének fokozására kifejtett hatás; a termék hosszabb ideig tartó, fokozatos szárításának biztosítása azáltal, hogy az áztatás a főzés művelete után következik. Csupa olyan szempont, amelyek mindegyike a maga nemében egyedülállóvá teszi a terméket az olasz gasztronómia palettáján.

Az, hogy az Alchermes a „Mortadella di Prato” egyik hozzávalója, a termék kizárólagos pratói eredetének biztos jele. Az Alchermes ugyanis egy élénkvörös színű likőr, amely korábban kizárólag bíbortetűből készült: az élősködő rovart kiszárították és porrá zúzták; a bíbortetűt évszázadokon át használták a Prato „gorá”-iban, valamint a város övezetében kezdettől fogva a fő gazdasági tevékenységet jelentő kelmefestéshez. A pratóiaknak a bíbortetű felhasználásában szerzett óriási jártassága nyomán ennek a színezőanyagnak igen sokoldalú felhasználása alakult ki: a textilágazaton kívül az élelmiszer- és a gyógyszerészeti ágazatban is elterjedt. Fennmaradt például az Alchermes gasztronómiai alkalmazása a húsipartól a jellegzetes cukrásztermékekig, ilyen például a „pesche di Prato” (pratói barack) elnevezésű édesség. Ez a sajátosság, valamint az a tény, hogy a pratói üzemekben sikerült megőrizni a hagyományos előállítási módszereket, tovább öregbítette a „Mortadella di Prato” termék hírnevét, amelyet tekintélyes dokumentáció is alátámaszt. A „Mortadella di Prato”-t, mint Prato város jellegzetes termékét elsőként említő írásos dokumentumok 1733-ból valók, amikor Caterina de Ricci nővér boldoggá avatására a pratói domonkos-rendi kolostorokban az apácák helyi jellegzetességként szolgálták fel az ünnepi ebédre meghívott vendégeknek. A „Mortadella di Prato” terméket ugyanezen a néven számos helyen megtaláljuk: említésre kerül 1854-ben a Guasti-Pierallini féle levelezésben, a „Lo Zenzero” (Gyömbér) című újság több cikkében 1862-ben, és a tizenkilencedik században megjelent különféle gazdasági kiadványokban (amilyen az 1868-as „L’Italia economica” – Olaszország gazdasága –, illetve az 1869-es „L’Italia all’opera” – A tevékeny Olaszország), számos olasz, angol és francia nyelven, a londoni és a párizsi világkiállításokra készült jelentésben, továbbá egy francia rendőrségi feljegyzésben (1867), amely – a termék hírnevét megerősítendő – annak Franciaországba történő exportjáról ad felvilágosítást. A Londoni világkiállítás egyik biztosának beszámolójában különösen azt olvashatjuk, hogy „Le Mortadelle di Prato e di Bologna fuori (cioè all’estero) dan nome al genere intero” (a „Mortadella di Prato” és a „Mortadella di Bologna” termékeknek köszönhetően vált az országhatárokon túl is ismertté az árunem). A huszadik században is számos helyen találunk a „Mortadella di Prato” termékre történő utalást – a receptkönyveken túl különféle kiadványokban, az országos napi sajtóban, a nemzeti és nemzetközi gasztronómiai írásokban – mindez egyértelmű bizonyíték a termék egyre növekvő hírnevére. Sajátos jellegének köszönhetően a terméket számos szakácskönyv, helyi, nemzeti és nemzetközi gasztronómiai kalauz is említi, a Touring Club Italiano „Guida gastronomica d’Italia” (Olaszország gasztronómiai kalauza) 1931-es kiadásától kezdődően. Hírnevét az is megalapozta, hogy jó nevű séfek, valamint a kultúra és a gasztronómia világának hírességei – mint M. V. Montalban író – köreiben is közkedvelt volt. Ezenkívül tovább növelték a termék, mint a pratói gasztronómiai hagyományok hamisítatlan kifejeződésének értékét olyan társulások, mint az Accademia della cucina italiana – Az olasz konyhaművészeti akadémia – (1987) és a Slow food, amely 2000-ben prezídiumot hozott létre a termék oltalmára. A XVIII. század óta szokás a „Mortadella di Prato” terméket fügével fogyasztani, de a hagyományos konyhaművészetben is sok jellegzetes helyi fogás, például a „sedani alla pratese” (zeller pratói módra) nevű fogás hozzávalói között is szerepel. A termékkel a helyi, „Divini profumi. Tra bere e sapere, cultura e sapori di Prato” (Isteni illatok. Prato tartomány italai, tudásanyaga, kultúrája és ízei) elnevezésű vásáron kívül különféle nemzetközi vásárokon is rendre találkozhatunk.

Hivatkozás a termékleírás közzétételére

(e rendelet 6. cikke (1) bekezdésének második albekezdése)

Ez a közigazgatási szerv a „Mortadella di Prato” OFJ elismerésére irányuló javaslatnak az Olasz Köztársaság 2014. augusztus 20-i, 192. számú Hivatalos Közlönyében történő közzétételével, a fenti kérelem vonatkozásában elindította a nemzeti kifogásolási eljárást.

A termékleírás szövege a Ministero delle politiche agricole alimentari e forestali (Mezőgazdásági, Élelmezési és Erdészeti minisztérium) honlapján, az alábbi linken érhető el: http://www.politicheagricole.it/flex/cm/pages/ServeBLOB.php/L/IT/IDPagina/3335

Vagy közvetlenül a Minisztérium honlapján (www.politicheagricole.it), (a képernyő jobb felső sarkában) a „Prodotti DOP IGP” („OEM OFJ termékek”) címszóra, majd a „Prodotti DOP IGP STG” („OEM OFJ HKT termékek”) (a képernyő bal oldalán), végül a „Disciplinari di produzione all’Esame dell’UE” („Az uniós vizsgálatnak alávetett termékleírások”) menüpontra kattintva.

(1) HL L 343., 2012.12.14., 1. o.

25.9.2015

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 317/12

(2015/C 317/05)

Ez a közzététel az 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) 51. cikke alapján jogot keletkeztet a kérelem elleni felszólalásra.

EGYSÉGES DOKUMENTUM

„CAPPELLACCI DI ZUCCA FERRARESI”

EU-szám: IT-PGI-0005-01324 – 2015.3.26.

OEM ( ) OFJ ( X )

1. Elnevezés [OEM vagy OFJ]

„Cappellacci di zucca ferraresi”

2. Tagállam vagy harmadik ország

Olaszország

3. A mezőgazdasági termék vagy élelmiszer leírása

3.1. A termék típusa

2.5. osztály: Tészta

3.2. Az 1. pontban szereplő elnevezéssel jelölt termék leírása

A „Cappellacci di zucca ferraresi” elnevezés közönséges búza, durumbúza és tojás keverékéből gyúrt friss, töltött tésztát jelöl, amelynek tölteléke sárga „pézsmatök”, reszelt sajt és szerecsendió keverékéből készül.

Forgalomba kerülésekor a „Cappellacci di zucca ferraresi” az alábbi tulajdonságokkal rendelkezik:

Fizikai tulajdonságok:

Formája: kerekded, a szélein visszahajló, a földművesek jellegzetes szalmakalapjára emlékeztet.

Mérete: átmérője 4 és 7 cm közötti.

Súlya: 10 és 28 g közötti.

Organoleptikus (érzékszervi) tulajdonságok:

Külső megjelenése: a tojásos tésztára jellemző sárga szín, amely a töltelék környékén, a sütőtök sárga húsa miatt erősebb árnyalatú.

Belső megjelenése: az érett sütőtökre jellemző sárga szín.

A tészta állaga: közepes, puhába hajló.

Íze: leveles tészta ízű termék, amelyen érezhető az édes sütőtök és a sós sajt kontrasztja, illetve a szerecsendió aromája.

3.3. Takarmány (kizárólag állati eredetű termékek esetében) és nyersanyagok (kizárólag feldolgozott termékek esetében)

A „Cappellacci di zucca ferraresi” hagyományos receptje szerint a leveles tészta, illetve a töltelék hozzávalói a következők:

Hozzávalók 1 kg leveles tésztához:

Hozzávalók 1 kg késztermékhez	Mennyiségek grammban megadva	Tűréshatár grammban megadva
„00”-ás közönséges búzaliszt és durum búzaliszt keveréke változó arányban, de mindenképp több közönséges búzaliszt hozzáadásával	250	+/- 50
Tojás, vagy pasztőrözött vegyes tojástermék	165	+/- 20

Hozzávalók a töltelékhez:

Hozzávalók 1 kg késztermékhez	Mennyiségek grammban megadva	Tűréshatár grammban megadva
Sárga sütötök (Cucurbita Moschata, közönséges nevén „pézsmatök”) húsa	400	+/- 30
Reszelt sajt	122	+/- 40
Zsemlemorzsa	60	+/- 20
Szerecsendió	3	+/- 1
Választható összetevők:	Átlagosan felhasznált mennyiségek
Cukor	szükséges mennyiség

Színezőanyagok vagy tartósítószerek használata tilos.

3.4. Az előállítás azon műveletei, amelyeket a meghatározott földrajzi területen kell elvégezni

A leveles tészta és a töltelék előállítását, továbbá a termék előállításának valamennyi műveletét a 4. pontban meghatározott földrajzi területen kell végezni.

3.5. A bejegyzett elnevezést viselő termék szeletelésére, aprítására, csomagolására stb. vonatkozó egyedi szabályok

Mivel kényes termékről van szó, mind a termékbiztonság, mint pedig a fogyasztó által érzékelhető tulajdonságok tekintetében minimálisra kell csökkenteni a kockázatokat, amelyek az alábbiakból adódhatnak: a termék további feldolgozása, fizikai és környezeti hatásoknak való kitettsége, amelyek hatására a következők léphetnek fel: a tészta megromlik, berepedezik, vagy belsejében víz szabadul fel, amiből adódóan nő a baktériumtartalma és a töltelék megbarnul (jellegzetes narancsszíne szürkésbarnára változik). Ennélfogva a terméket az értékesítés helyén, a fogyasztó igénye szerint göngyölegekbe helyezve, csomagolva, vagy közvetlen értékesítésre előrecsomagolt állapotban kell forgalomba hozni. A „Cappellacci di zucca ferraresi” fizikai és organoleptikus (érzékszervi) tulajdonságainak megőrzése érdekében a terméket az előállítási művelet befejezését követő 60 percen belül be kell csomagolni.

3.6. A bejegyzett elnevezést viselő termék címkézésére vonatkozó egyedi szabályok

A „Cappellacci di zucca ferraresi” termék csomagolva, vagy ömlesztve kerülhet forgalomba.

Utóbbi esetben a közvetlen értékesítésre szánt tészta csomagolásán – attól függetlenül, hogy előrecsomagolt termékről van szó, vagy nem – jól látható helyen ugyanazokat az információkat és elemeket kell feltüntetni, mint a termék göngyölegén.

A védőgázas csomagolásban forgalomba kerülő termék esetén a göngyöleget hőhegesztéssel kell lezárni.

A göngyölegben forgalomba kerülő termék nettó tömege 100 g és 2 000 g közötti lehet.

A göngyölegen fel kell tüntetni az OFJ közösségi szimbólumát, a „Cappellacci di zucca ferraresi” feliratot, valamit az alábbi kiegészítő információkat:

—	a gyártást és/vagy csomagolást végző cég elnevezését, társasági formáját és címét,

—	a termék logóját.

A termék logója:

4. A földrajzi terület tömör meghatározása

A „Cappellacci di zucca ferraresi” előállítási területe Ferrara tartomány egész területét magában foglalja.

5. Kapcsolat a földrajzi területtel

A terület valódi gabonatermesztő vidéknek számít, a rendkívül elterjedt búzatermesztésnek, illetve az itt található, gabonafélékből készült termékeket előállító nagyszámú üzem megléte miatt egyaránt. A ferrarai földeken hagyományosan termesztett, szintén elterjedt növény a „pézsmatök”, melyet nem egy vidéki búcsú (köztük az 1995 óta megrendezésre kerülő pontelangorinói, valamint az 1998 óta tartott ostellatói) keretében ünnepelnek; a termék feldolgozására is jelentős, a sütőtök-termesztésen alapuló tevékenység alakult ki. A különleges tészta előállítása a területen a hagyományok szerint történik; az ennek során tapasztalható, lényegében az itteni dolgozók kézügyességén alapuló nagy szakképzettség és kézműipari jelleg elkerülhetetlenül összekapcsolódik a másutt nehezen elérhető emberi erőforrás meglétével.

A „Cappellacci di zucca ferraresi” – nem is annyira a ferrarai vidéken élő földművesek régi szalmakalapját idéző, eredeti formájának, mint inkább kiemelkedő organoleptikus (érzékszervi) jellemzőinek köszönhetően – az idők során nagy hírnévre tett szert. Az ínyencek által különösen kedvelt ugyanis a töltelékben a hozzávalók, vagyis a sajt sós, és – az egyébként kevéssé szálas húsú, hosszan eltartható – „pézsmatök” édes íze között érezhető a kontraszt.

A sütőtöknek a töltelékhez történő felhasználása a növény ferrarai földeken 1570-től folytatott termesztését tükrözi.

A fentiekben felsorolt tényezők mellett nem szabad megfeledkezni az előállításban részt vevőknek a területen kialakult kézügyességéről sem. Utóbbi különösen nagy hangsúlyt kap a sütőtök feldolgozása, illetve a termék készítése (úgymint a tölteléknek a négyzet alakú tésztadarabon történő elhelyezése, és az azt követő megmunkálás) során.

A „Cappellacci di zucca ferraresi” termék ezenkívül a tojásos (vagy leveles) tészta feldolgozásának szintén nagy hagyományokra visszatekintő technikáját jelképezi, amelynek leírása első ízben Cristoforo da Messiburgo (a d’Este hercegek asztalnokának) 1549-ből való, „Banchetti composizione di vivande e apparecchio generale” (Bankettek – az étkek hozzávalói és általános apparátus) című receptkönyvében szerepel. Nagy jelentőségű tehát a tény, hogy a szóban forgó termék – a „szegényes” sütőtökből készülő tölteléke ellenére nagy becsben tartott luxuskészítmény – mindenképpen méltó arra, hogy hivatalos eseményeken az asztalra kerüljön.

A termék hírneve tiszteletreméltó, a reneszánsz korig visszavezethető származásán kívül erősen összefonódik a – kezdettől fogva nagy sütőtök-fogyasztók hírében álló – ferraraiak étkezési szokásaival. Erről tanúskodik egy helyi történész, Giuseppe Longhi „Le donne, i cavalier, l’armi, gli amori e … la Cucina ferrarese” (A ferrarai fehérnépek, lovagok, fegyverek, szerelmek és … konyhaművészet) című írása is. A múlt század nyolcvanas éveinek elejét megelőző vidéki életstílusról így ír a szerző: „azoknál a családoknál, amelyek nem különösebben engedhették meg maguknak a fényűzést, gyakran kerül az asztalra egy szegényes, ám erőteljes szagú étel: a sütőtök virágából készült lángos. […]. A sütőtököt ma már nem használják ilyen széles körben, de a »cappellacci« máig fennmaradt. A »cappellacci«, a batù-nak nevezett, sütőtökből és sajtból álló töltelékkel”.

A „Cappellacci di zucca ferraresi” terméket ezen a néven a köznyelvben és a kereskedelemben egyaránt széles körben ismerik. A jellegzetes ferrarai termékként szerzett hírnevét öregbíti az a dokumentált szokás, hogy a múlt században a fontos ebédeken (ünnepnapokon, prominens személyek részére adott hivatalos ebédeken, mint például az olasz államfő 1988-as ferrarai látogatása alkalmával) mindig szerepelt a felszolgált fogások között.

A „Cappellacci di zucca ferraresi” tészta és előállítási területe közötti kulturális kapcsolatról szép számmal tanúskodnak a terméknek szentelt, már több éve megrendezésre kerülő rendezvények. Közülük említésre méltó a Poggio Renatico (FE) település Coronella nevű településrészében 1989 óta megrendezésre kerülő „Sagra dal Caplaz” (búcsú – a tészta tájnyelvi elnevezéséből), illetve az első ízben San Carlo di Sant’Agostino (FE) helységben 2001-ben, azóta pedig rendszeresen megrendezett „Sagra della zucca e del suo cappellaccio” (Sütőtök és capellaccio-ja búcsú) – mindkettőt augusztus utolsó harmadára időzítik. Az említett búcsúk egyúttal kiváló alkalmat nyújtanak a termék kóstoltatására is.

A termék nevét a tizenkilencedik századtól említik a különböző klasszikus ferrarai szakácskönyvek (Cucina pratica ferrarese – A ferrarai konyhaművészet a gyakorlatban, 1896; Longhi, 1984; Iori Galluzzi Iannotta, 1987), a helyi (Ferrara, terra acqua e sapori – Ferrara, föld, víz és ízek, 2009), valamint a nemzeti gasztronómiai kalauzok (élükön az 1967-ből való Il Boccafina), és persze az éttermek étlapjain is megtaláljuk

Hivatkozás a termékleírás közzétételére

(e rendelet 6. cikke (1) bekezdésének második albekezdése)

Ez a közigazgatási szerv a „Cappellacci di zucca ferraresi” OFJ termékleírásának módosítására irányuló javaslatnak az Olasz Köztársaság 2015. január 31-i, 25. számú Hivatalos Közlönyében történő közzétételével, a fenti kérelem vonatkozásában elindította a nemzeti kifogásolási eljárást.

A termékleírás egységes szerkezetbe foglalt szövege az alábbi internetes oldalon tekinthető meg: http://www.politicheagricole.it/flex/cm/pages/ServeBLOB.php/L/IT/IDPagina/3335

(1) HL L 343., 2012.12.14., 1. o.

		ISSN 1977-0979
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		C 317

Magyar nyelvű kiadás	Tájékoztatások és közlemények	58. évfolyam 2015. szeptember 25.

Közleményszám	Tartalom	Oldal
	II Közlemények
	AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL, SZERVEITŐL, HIVATALAITÓL ÉS ÜGYNÖKSÉGEITŐL SZÁRMAZÓ KÖZLEMÉNYEK
	Európai Bizottság
2015/C 317/01	Bejelentett összefonódás engedélyezése (Ügyszám: M.7732 – JBS/Moy Park)	1

	IV Tájékoztatások
	AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL, SZERVEITŐL, HIVATALAITÓL ÉS ÜGYNÖKSÉGEITŐL SZÁRMAZÓ TÁJÉKOZTATÁSOK
	Európai Bizottság
2015/C 317/02	Euroátváltási árfolyamok	2

	V Hirdetmények
	EGYÉB JOGI AKTUSOK
	Európai Bizottság
2015/C 317/03	Módosítás iránti kérelem közzététele a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszereiről szóló 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 50. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján	3
2015/C 317/04	Kérelem közzététele a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszereiről szóló 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 50. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján	9
2015/C 317/05	Kérelem közzététele a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszereiről szóló 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 50. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján	12