AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL, SZERVEITŐL, HIVATALAITÓL ÉS ÜGYNÖKSÉGEITŐL SZÁRMAZÓ TÁJÉKOZTATÁSOK

21.9.2015

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 311/2

A Bíróság (nagytanács) 2015. július 16-i ítélete – Európai Bizottság kontra az Európai Unió Tanácsa

(C-425/13. sz. ügy) (1)

((Megsemmisítés iránti kereset - Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Európai Unión belüli kereskedelmi rendszerének az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Ausztrálián belüli kereskedelmi rendszerével való összekapcsolására irányuló tárgyalások megkezdésére felhatalmazást adó tanácsi határozat - Tárgyalási irányelvek - Különbizottság - Az EUSZ 13. cikk (2) bekezdése, az EUMSZ 218. cikk (2) – (4) bekezdése és az EUMSZ 295. cikk - Intézményi egyensúly))

(2015/C 311/02)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Európai Bizottság (képviselők: G. Valero Jordana és F. Castillo de la Torre meghatalmazottak)

A felperest támogató beavatkozó: Európai Parlament (képviselők: R. Passos és D. Warin meghatalmazottak)

Alperes: az Európai Unió Tanácsa (képviselők: K. Michoel, M. Moore és J.-P. Hix meghatalmazottak)

Az alperest támogató beavatkozók: Cseh Köztársaság (képviselők: M. Smolek, J. Vláčil és E. Ruffer meghatalmazottak), Dán Királyság (képviselők: C. Thorning, L. Volck Madsen és U. Melgaard meghatalmazottak), Németországi Szövetségi Köztársaság (képviselők: T. Henze és B. Beutler meghatalmazottak), Francia Köztársaság (képviselők: D. Colas, G. de Bergues, F. Fize és N. Rouam meghatalmazottak), Holland Királyság (képviselők: M. Bulterman és M. de Ree meghatalmazottak), Lengyel Köztársaság (képviselő: B. Majczyna meghatalmazott), Svéd Királyság (képviselők: A. Falk, C. Meyer-Seitz, U. Persson, E. Karlsson, L. Swedenborg és C. Hagerman meghatalmazottak), Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága (képviselők: E. Jenkinson és M. Holt meghatalmazottak, segítőik: J. Holmes és B. Kennelly barristerek)

Rendelkező rész

A Bíróság az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Unión belüli kereskedelmi rendszerének az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Ausztrálián belüli kereskedelmi rendszerével való összekapcsolására irányuló tárgyalások megkezdésére felhatalmazást adó, 2013. május 13-i tanácsi határozat mellékletének „A tárgyalások menete” című A. szakaszában megsemmisíti:

—	ezen A. szakasz 1. pontjának második mondatát, amelynek értelmében „[a]z Unió részletes tárgyalási álláspontját adott esetben az 1. cikk (2) bekezdésében említett különbizottságban vagy a Tanácson belül kell meghatározni”, és

—	az említett szakasz 3. pontjában az „és kialakítsa a tárgyalási álláspontot” szövegrészt.

2)	A Bíróság a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.

3)	Az Európai Bizottság és az Európai Unió Tanácsa maga viseli saját költségeit, ideértve a Bizottság kontra Tanács végzés (C-425/13, EU:C:2014:91) alapjául szolgáló eljárásban felmerült költségeket is.

4)	Az Európai Parlament, valamint a Cseh Köztársaság, a Dán Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Francia Köztársaság, a Holland Királyság, a Lengyel Köztársaság, a Svéd Királyság és az Egyesült Királyság maguk viselik saját költségeiket.

(1) HL C 274., 2013.9.21.

21.9.2015

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 311/3

A Bíróság (ötödik tanács) 2015. július 16-i ítélete (a Cour de cassation [Franciaország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Directeur général des finances publiques kontra Mapfre asistencia compania internacional de seguros y reaseguros SA és Mapfre warranty SpA kontra Directeur général des finances publiques

(C-584/13. sz. ügy) (1)

((Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - Adózás - Forgalmi adó - Hatály - Mentesség - A „biztosítási ügyletek” fogalma - A „szolgáltatásnyújtás” fogalma - Használt gépjármű meghibásodását fedező garanciára irányuló átalányösszeg))

(2015/C 311/03)

Az eljárás nyelve: francia

A kérdést előterjesztő bíróság

Cour de cassation

Az alapeljárás felei

Felperesek: Directeur général des finances publiques, Mapfre warranty SpA

Alperesek: Mapfre asistencia compania internacional de seguros y reaseguros SA, Directeur général des finances publiques

Rendelkező rész

Az 1991. december 16-i 91/680/EGK irányelvvel módosított, a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap-megállapításról szóló, 1977. május 17-i 77/388/EGK hatodik tanácsi irányelv 13. cikke B. részének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezés értelmében vett adómentes biztosítási ügyletnek minősül az a szolgáltatásnyújtás, amelynek lényege, hogy a használt járművek viszonteladójától független gazdasági szereplő átalányösszeg megfizetése ellenében biztosítást nyújt a jármű bizonyos alkatrészeinek mechanikai meghibásodásával szemben. A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy az alapügyekben szereplőkhöz hasonló körülményekre figyelemmel az alapügyekben szóban forgó szolgáltatás ilyen szolgáltatásnak minősül-e. Az ilyen szolgáltatás nyújtását, illetve a használt gépjármű értékesítését főszabály szerint olyan különálló és független ügyleteknek kell minősíteni, amelyeket a héa szempontjából elkülönítve kell kezelni. A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak meghatározása, hogy az alapügyek sajátos körülményeire tekintettel valamely használt gépjármű értékesítése és az e gépjármű viszonteladójától független gazdasági szereplő által e gépjármű bizonyos alkatrészeinek mechanikai meghibásodásával szemben nyújtott garancia olyannyira összekapcsolódnak-e, hogy azok egységes ügyletet képeznek, vagy éppen ellenkezőleg, független ügyleteknek minősülnek

(1) HL C 31., 2014.2.1.

21.9.2015

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 311/4

A Bíróság (második tanács) 2015. július 16-i ítélete – ClientEarth kontra Európai Bizottság

(C-612/13. P. sz. ügy) (1)

((Fellebbezés - Az európai uniós intézmények dokumentumaihoz való hozzáférés - 1049/2001/EK rendelet - A 4. cikk (2) bekezdésének harmadik francia bekezdése - Környezeti információk - Aarhusi Egyezmény - A 4. cikk (1) és (4) bekezdése - A hozzáférés joga alóli kivétel - A vizsgálati tevékenységek céljainak védelme - A környezeti irányelvek átültetése tárgyában az Európai Bizottság felkérésére valamely vállalkozás által készített tanulmányok - A hozzáférés részleges megtagadása))

(2015/C 311/04)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: ClientEarth (képviselő: P. Kirch ügyvéd)

A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság (képviselők: L. Pignataro-Nolin, P. Costa de Oliveira és M. Konstantinidis meghatalmazottak)

Az alperest támogató beavatkozók: Európai Parlament (képviselők: J. Rodrigues és L. Visaggio meghatalmazottak), az Európai Unió Tanácsa (képviselők: M. Moore, M. Simm és A. Jensen meghatalmazottak)

Rendelkező rész

A Bíróság az Európai Unió Törvényszékének ClientEarth kontra Bizottság ítéletét (T-111/11, EU:T:2013:482) hatályon kívül helyezi annyiban, amennyiben azzal az Európai Unió Törvényszéke elismerte, hogy az Európai Bizottság 2011. május 30-i határozatával egy általános vélelem alapján megtagadhatta, hogy a ClientEarth teljes körűen hozzáférjen a különböző tagállamok jogszabályainak a környezetre vonatkozó uniós joggal való összeegyeztethetőségére vonatkozó tanulmányok közül azokhoz, amelyek e határozat elfogadásának idején nem vezettek az EUMSZ 258. cikk első bekezdése alapján felszólító levélnek az érintett tagállam részére az Európai Bizottság által történő elküldéséhez, és ezért azokat nem csatolták egy kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás pert megelőző szakaszával kapcsolatos ügyiratokhoz.

2)	A Bíróság a fellebbezést a fennmaradó részében elutasítja.

3)	A Bíróság a Bizottság 2011. május 30-i határozatát megsemmisíti annyiban, amennyiben abban az Európai Bizottság megtagadta, hogy a ClientEarth részére teljes körű hozzáférést biztosítson a jelen ítélet rendelkező részének 1. pontjában említett tanulmányokhoz.

4)	A ClientEarth és az Európai Bizottság maga viseli a fellebbezési eljárással és az elsőfokú eljárással kapcsolatos költségeit.

5)	Az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa maga viseli a fellebbezési eljárással kapcsolatos költségeit.

(1) HL C 71., 2014.3.8.

21.9.2015

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 311/5

A Bíróság (második tanács) 2015. július 16-i ítélete – ClientEarth, Pesticide Action Network Europe (PAN Europe) kontra Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA), Európai Bizottság

(C-615/13. P. sz. ügy) (1)

((Fellebbezés - Az Európai Unió intézményeinek dokumentumaihoz való hozzáférés - 1049/2001/EK rendelet - A 4. cikk (1) bekezdésének b) pontja - 45/2001/EK rendelet - 8. cikk - A hozzáféréshez való jog alóli kivétel - A személyes adatok védelme - A „személyes adatok” fogalma - Személyes adatok továbbításának feltételei - Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságnak (EFSA) a növényvédő szerek forgalombahozatali engedélye iránti kérelmekhez csatolandó szakdokumentációt érintő útmutató-tervezetére vonatkozó egyes észrevételek szerzőinek neve - A hozzáférés megtagadása))

(2015/C 311/05)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbezők: ClientEarth, Pesticide Action Network Europe (PAN Europe) (képviselő: P. Kirch ügyvéd)

A többi fél az eljárásban: Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) (képviselők: D. Detken és C. Pintado meghatalmazottak, segítőjük: R. Van der Hout advocaat), Európai Bizottság (képviselők: B. Martenczuk és L. Pignataro-Nolin meghatalmazottak)

Az alpereseket támogató beavatkozó: európai adatvédelmi biztos (képviselők: A. Buchta és M. Pérez Asinari meghatalmazottak)

Rendelkező rész

1)	A Bíróság az Európai Unió Törvényszékének ClientEarth és PAN Europe kontra EFSA ítéletét (T-214/11, EU:T:2013:483) hatályon kívül helyezi.

2)	A Bíróság az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) 2011. december 12-i határozatát megsemmisíti.

3)	Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) maga viseli a saját költségeit, és köteles a ClientEarth és a Pesticide Action Network Europe (PAN Europe) részéről a fellebbezési eljárás és az elsőfokú eljárás keretében felmerült költségek viselésére.

4)	Az Európai Bizottság maga viseli a fellebbezési eljárással és az elsőfokú eljárással kapcsolatos saját költségeit.

5)	Az európai adatvédelmi biztos viseli a fellebbezési eljárással kapcsolatos saját költségeit.

(1) HL C 71., 2014.3.8.

21.9.2015

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 311/6

A Bíróság (harmadik tanács) 2015. július 16-i ítélete – Európai Bizottság kontra Olasz Köztársaság

(C-653/13. sz. ügy) (1)

((Tagállami kötelezettségszegés - Környezetvédelem - 2006/12/EK irányelv - 4. és 5. cikk - Hulladékgazdálkodás - Campania régió - A Bíróság ítélete - Kötelezettségszegés megállapítása - Az ítélet végrehajtásának részleges elmulasztása - EUMSZ 260. cikk, (2) bekezdés - Pénzügyi szankciók - Pénzbírság - Átalányösszeg))

(2015/C 311/06)

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Felperes: Európai Bizottság (képviselők: D. Recchia és E. Sanfrutos Cano meghatalmazottak)

Alperes: Olasz Köztársaság (képviselők: G. Palmieri, meghatalmazott, segítője S. Fiorentino, avvocato dello Stato)

Rendelkező rész

1)	Az Olasz Köztársaság – mivel nem hozta meg a Bizottság kontra Olaszország ítélet (C-297/08, EU:C:2010:115) végrehajtásához szükséges minden intézkedést – nem teljesítette az EUMSZ 260. cikk (1) bekezdésből eredő kötelezettségeit.

A Bíróság kötelezi az Olasz Köztársaságot arra, hogy az „Európai Unió saját forrásai” számlára fizessen az Európai Bizottságnak a jelen ítélet kihirdetésének napjától az említett Bizottság kontra Olaszország ítélet (C-297/08, EU:C:2010:115) teljes végrehajtásáig a Bizottság kontra Olaszország ítéletnek (C-297/08, EU:C:2010:115) való megfeleléshez szükséges intézkedések végrehajtása vonatkozásában késedelmi naponként 1 20 000 euró pénzbírságot.

3)	A Bíróság kötelezi az Olasz Köztársaságot arra, hogy az „Európai Unió saját forrásai” számlára fizessen 20 millió euró átalányösszeget az Európai Bizottságnak.

4)	A Bíróság az Olasz Köztársaságot kötelezi a költségek viselésére.

(1) HL C 93., 2014.3.29.

21.9.2015

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 311/6

A Bíróság (első tanács) 2015. július 16-i ítélete (a Hoge Raad der Nederlanden [Hollandia] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Diageo Brands BV kontra Simiramida-04 EOOD

(C-681/13. sz. ügy) (1)

((Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés - 44/2001/EK rendelet - A határozatok elismerése és végrehajtása - Kizáró okok - A megkeresett állam közrendjébe ütközés - Egy másik tagállami bíróságtól származó, az uniós védjegyjoggal ellentétes határozat - 2004/48/EK irányelv - A szellemi tulajdonjogok érvényesítése - Költségek))

(2015/C 311/07)

Az eljárás nyelve: holland

A kérdést előterjesztő bíróság

Hoge Raad der Nederlanden

Az alapeljárás felei

Felperes: Diageo Brands BV

Alperes: Simiramida-04 EOOD

Rendelkező rész

A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendelet 34. cikkének 1. pontját úgy kell értelmezni, hogy az a körülmény, hogy a valamely tagállamban hozott határozat ellentétes az uniós joggal, nem igazolja azt, hogy e határozatot ne ismerjék el a másik tagállamban azzal az indokkal, hogy az sérti ezen állam közrendjét, amennyiben a hivatkozott téves jogalkalmazás nem jelenti az uniós jogrendben, és így a megkeresett tagállam jogrendjében valamely lényegi jelentőségűnek tekintett jogszabály vagy e jogrendekben valamely alapvetőnek elismert jog nyilvánvaló megsértését. Nem jelenti azt az olyan hiba, amely az Európai Gazdasági Térségről szóló, 1992. május 2-i megállapodással módosított, a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21-i 89/104/EGK tanácsi irányelv 5. cikkének (3) bekezdéséhez hasonló rendelkezés alkalmazását érinti.

A megkeresett állam bíróságának, amikor megvizsgálja, hogy adott esetben fennáll-e ezen állam közrendjének a nyilvánvaló megsértése, figyelembe kell vennie azt, hogy – kivéve azokat a rendkívüli körülményeket, amelyek túlságosan nehézzé vagy lehetetlenné teszik a jogorvoslati lehetőségek kihasználását a származási tagállamban – a jogalanyoknak e tagállamban ki kell használniuk minden rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőséget annak érdekében, hogy megelőzzék az ilyen jogsértést.

A szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló, 2004. április 29-i 2004/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 14. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az alkalmazandó azokra a költségekre, amelyek a felek részéről a valamely tagállamban indított, a szellemi tulajdonjog megsértésének a megelőzése érdekében a másik tagállamban foganatosított lefoglalással okozott kár megtérítése iránti kereset keretében merültek fel, amikor az ezen kereset keretében az e másik tagállamban hozott azon határozat elismerésének a kérdése merül fel, amely megállapítja e lefoglalás indokolatlan jellegét.

(1) HL C 71., 2014.3.8.

21.9.2015

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 311/7

A Bíróság (nagytanács) 2015. július 16-i ítélete – Európai Bizottság kontra Rusal Armenal ZAO, az Európai Unió Tanácsa

(C-21/14. P. sz. ügy) (1)

((Fellebbezés - Dömping - Örményországból, Brazíliából és Kínából származó egyes alumíniumfóliák behozatala - Az Örmény Köztársaság Kereskedelmi Világszervezethez (WTO) történő csatlakozása - A 384/96/EK rendelet 2. cikkének (7) bekezdése - Az 1994. évi Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) VI. cikkének végrehajtásáról szóló megállapodással való összeegyeztethetőség))

(2015/C 311/08)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: Európai Bizottság (képviselők: J.-F. Brakeland, M. França és T. Maxian Rusche meghatalmazottak)

A többi fél az eljárásban: Rusal Armenal ZAO (képviselő: B. Evtimov ügyvéd), az Európai Unió Tanácsa (képviselők: S. Boelaert és J.-P. Hix meghatalmazottak, segítőik: B. O’Connor solicitor és S. Gubel ügyvéd)

A felebbezőt támogató beavatkozó: Európai Parlament (képviselők: D. Warin és A. Auersperger Matić meghatalmazottak)

Rendelkező rész

1)	A Bíróság hatályon kívül helyezi az Európai Unió Törvényszékének Rusal Armenal kontra Tanács ügyben hozott ítéletét (T-512/09, EU:T:2013:571).

2)	A Bíróság az ügyet visszautalja az Európai Unió Törvényszékéhez, hogy hozzon határozatot az előtte felhozott azon jogalapokról, amelyeket nem bírált el.

3)	A Bíróság a költségekről jelenleg nem határoz.

(1) HL C 61., 2014.3.1.

21.9.2015

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 311/8

A Bíróság (nagytanács) 2015. július 16-i ítélete (az Administrativen sad Sofia-grad [Bulgária] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – „CHEZ Razpredelenie Bulgaria” AD kontra Komisia za zashtita ot diskriminatsia

(C-83/14. sz. ügy) (1)

((2000/43/EK irányelv - A személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elve - Alapvetően roma származású személyek által lakott városrészek - A villamosenergiafogyasztás-mérőknek a levegőben futó áramvezeték-hálózat részét képező villanyoszlopokon, hat és hét méter közti magasságban való elhelyezése - A „közvetlen hátrányos megkülönböztetés” és a „közvetett hátrányos megkülönböztetés” fogalma - Bizonyítási teher - Esetleges igazolás - A villamoseneregiafogyasztás-mérők manipulációinak és a jogtalan áramvételezéseknek a megelőzése - Arányosság - Az intézkedés általános jellege - Ennek sértő és stigmatizáló hatása - 2006/32/EK és 2009/72/EK irányelv - A végső fogyasztónak a villamosenergia-fogyasztása ellenőrzésére való lehetőségének hiánya))

(2015/C 311/09)

Az eljárás nyelve: bolgár

A kérdést előterjesztő bíróság

Administrativen sad Sofia-grad

Az alapeljárás felei

Felperes:„CHEZ Razpredelenie Bulgaria” AD

Alperes: Komisia za zashtita ot diskriminatsia

Az eljárásban részt vesz: Anelia Nikolova, Darzhavna Komisia za energiyno i vodno regulirane

Rendelkező rész

A személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, 2000. június 29-i 2000/43/EK tanácsi irányelv, és konkrétan annak 1. cikke, illetve 2. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „etnikai származáson alapuló hátrányos megkülönböztetés” fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az alapügyben szóban forgó körülményekhez hasonló körülmények között – amikor az alapvetően roma származású lakosok lakta városrészben az összes villamosenergiafogyasztás-mérőt a levegőben futó áramvezeték-hálózat részét képező villanyoszlopokon, hat és hét méter közti magasságban helyezik el, miközben a többi városrészben az ilyen fogyasztásmérőket két méternél alacsonyabb magasságban helyezik el – e fogalmat alkalmazni kell, függetlenül attól, hogy az említett kollektív intézkedés azon személyeket érinti, akik bizonyos etnikai származással rendelkeznek, vagy azokat, akik anélkül, hogy az említett származással rendelkeznének, az előbbiekkel együtt az ezen intézkedésből következő, kevésbé kedvező bánásmódban részesülnek, illetve különös hátrányt szenvednek el.

A 2000/43 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének, illetve 2. cikke (2) bekezdése a) és b) pontjának a rendelkezéseit úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti rendelkezés, amely előírja, hogy ahhoz, hogy meg lehessen állapítani az ezen irányelv 3. cikkének (1) bekezdése által szabályozott területeken a faji vagy etnikai származáson alapuló, közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetés fennállását, az említett a) pontban hivatkozott kevésbé kedvező bánásmódnak, illetve az említett b) pontban hivatkozott különös hátránynak jogok vagy jogos érdekek megsértését kell jelentenie.

A 2000/43 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy a jelen rendelkező rész 1. pontjában leírt intézkedéshez hasonló intézkedés e rendelkezés értelmében vett közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül, ha bebizonyosodik, hogy az említett intézkedést az érintett városrész lakosságának többségére együttesen jellemző roma származáshoz kapcsolódó okokból vezették be és/vagy tartották fenn, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell értékelnie, figyelembe véve az ügy valamennyi releváns körülményét, valamint a bizonyítási teher megfordulásával kapcsolatos szabályokat, amelyek az említett irányelv 8. cikkének (1) bekezdésében szerepelnek.

A 2000/43 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy:

—	e rendelkezéssel ellentétes az olyan nemzeti rendelkezés, amely azt írja elő, hogy ahhoz, hogy faji vagy etnikai származáson alapuló, közvetett hátrányos megkülönböztetés álljon fenn, a különös hátránynak faji vagy etnikai származáshoz fűződő okokból kell bekövetkeznie;

—

az említett rendelkezés értelmében vett „látszólag semleges” rendelkezés, feltétel vagy gyakorlat alatt olyan rendelkezést, feltételt vagy gyakorlatot kell érteni, amelyeket színleg semlegesen – azaz a védett tulajdonságtól eltérő, és azzal nem egyenértékű tényezők figyelembevételével – fogalmaznak meg vagy alkalmaznak;

—

az ugyanezen rendelkezés értelmében vett „különös hátrány” nem a súlyos, nyilvánvaló vagy különösen jelentős egyenlőtlenség esetét jelöli, hanem azt jelenti, hogy különösen valamely adott faji vagy etnikai származású személyek azok, akik hátrányba kerülnek a szóban forgó rendelkezés, feltétel vagy gyakorlat miatt;

—

feltéve, hogy a jelen rendelkező rész 1. pontjában leírt intézkedéshez hasonló intézkedés nem minősül az említett irányelv 2. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében vett közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek, az ilyen intézkedés elvileg az említett 2. cikk (2) bekezdésének b) pontja értelmében vett látszólag semleges gyakorlatnak minősülhet, amely valamely adott etnikai származású személyeknek különös hátrányt okoz más személyekhez képest;

—

az ilyen intézkedés csupán akkor igazolható objektív módon a villamosenergia-hálózat biztonságának biztosítására és a villamosenergia-fogyasztás megfelelő nyomon követésére irányuló szándékra tekintettel, ha az említett gyakorlat nem megy túl azon a szinten, amely e jogszerű célok megvalósításához megfelelő és szükséges, és ha az okozott hátrányok az ekképpen kitűzött célokhoz képest nem aránytalanul nagyok. Nem ez a helyzet, ha megállapításra kerül – amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell ellenőriznie – vagy az, hogy léteznek más megfelelő és enyhébb eszközök, amelyek lehetővé teszik az említett célok elérését, vagy – ilyen más eszközök hiányában – az, hogy az említett intézkedés aránytalanul nagy mértékben sérti az érintett, alapvetően roma származású lakosok lakta városrészben élő végső villamosenergia-fogyasztók azon jogos érdekét, hogy olyan körülmények között férjenek hozzá a villamosenergia-szolgáltatáshoz, amelyeknek nincs sértő vagy stigmatizáló jellege, és amelyek lehetővé teszi számukra azt, hogy rendszeresen ellenőrizhessék a villamosenergia-fogyasztásukat.

(1) HL C 142., 2014.5.12.

21.9.2015

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 311/10

A Bíróság (harmadik tanács) 2015. július 16-i ítélete – Európai Bizottság kontra Szlovén Köztársaság

(C-140/14. sz. ügy) (1)

((Tagállami kötelezettségszegés - 2008/98/EK és 1999/31/EK irányelv - Földkitermelésből származó törmelék és egyéb hulladék lerakásának megelőzése és e lerakók ártalmatlanítása - Hulladéklerakás - E hulladékok ártalmatlanítására és tárolására irányuló intézkedések meghozatalának elmulasztása - Jogorvoslati lehetőségek igénybevétele))

(2015/C 311/10)

Az eljárás nyelve: szlovén

Felek

Felperes: Európai Bizottság (képviselők: E. Sanfrutos Cano és M. Žebre meghatalmazottak)

Alperes: Szlovén Köztársaság (képviselő: J. Morela meghatalmazott)

Rendelkező rész

A Szlovén Köztársaság,

—

mivel anélkül engedélyezte földkitermelésből származó törmelék lerakását Teharje (Bukovžlak) község 115/1. sz. parcelláján, hogy meggyőződött volna arról, hogy e területen korábban vagy ezzel egyidejűleg nem került sor semmilyen más hulladék átvételére, továbbá mivel semmilyen intézkedést nem tett e területen a kibocsátott engedély hatálya alá nem tartozó hulladék ártalmatlanítása érdekében, és ezért az említett területet illegális hulladéklerakónak kellett tekinteni, amely nem felelt meg az egyrészt a hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. november 19-i 2008/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 13. cikkében és 36. cikke (1) bekezdésében, másrészt a hulladéklerakókról szóló, 1999. április 26-i 1999/31/EK tanácsi irányelv 5. cikke (3) bekezdésének e) pontjában, az 1999/31/EK irányelv II. mellékletének 16. cikke alapján a hulladékok hulladéklerakókban történő átvételének kritériumairól és eljárásairól szóló, 2002. december 19-i 2003/33/EK tanácsi határozattal összefüggésben értelmezett 6. cikkében, valamint 7–9., 11. és 12. cikkében, továbbá I.–III. mellékletében foglalt feltételeknek és követelményeknek, továbbá

—

mivel 2009 áprilisa óta nem tette meg a kellő intézkedéseket annak érdekében, hogy a Gaberje-dél kereskedelmi övezetét kiszolgáló települési infrastruktúra építési területén megakadályozza a 17 05 06 (kotrási meddő, amely különbözik a 17 05 05-től) és a 17 05 05 (veszélyes anyagokat tartalmazó kotrási meddő) hulladékbesorolási osztályba tartozó, földkitermelésből származó törmelék lerakását, majd ártalmatlanítsa azt, és ezért e területet szintén illegális hulladéklerakónak kellett tekinteni, amely nem felelt meg az 1999/31 és a 2008/98 irányelv fent említett rendelkezéseinek, valamint ez utóbbi irányelv 12., 15. és 17. cikkének,

nem teljesítette az e rendelkezések összességéből eredő kötelezettségeit.

2)	A Szlovén Köztársaság viseli a költségeket.

(1) HL C 184., 2014.6.16.

21.9.2015

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 311/11

A Bíróság (harmadik tanács) 2015. július 16-i ítélete – Európai Bizottság kontra Bolgár Köztársaság

(C-145/14. sz. ügy) (1)

((Tagállami kötelezettségszegés - Környezetvédelem - 1999/31/EK irányelv - 14. cikk - Hulladéklerakás - Nem veszélyes hulladékok - A meglévő hulladéklerakók megfelelőségének hiánya))

(2015/C 311/11)

Az eljárás nyelve: bolgár

Felek

Felperes: Európai Bizottság (képviselők: S. Petrova és E. Sanfrutos Cano meghatalmazottak)

Alperes: Bolgár Köztársaság (képviselők: E. Petranova és D. Drambozova meghatalmazottak)

Rendelkező rész

A Bolgár Köztársaság – mivel nem tette meg az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy az országban meglévő, nem veszélyes hulladékok fogadására kijelölt hulladéklerakók 2009. július 16. után működésüket csak akkor folytathassák, ha a hulladéklerakókról szóló, 1999. április 26-i 1999/31/EK tanácsi irányelvben meghatározott követelményeknek megfelelnek – nem teljesítette az ezen irányelv 14. cikkének a)–c) pontjából eredő kötelezettségeit.

2)	A Bíróság a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.

3)	Az Európai Bizottság és a Bolgár Köztársaság maguk viselik saját költségeiket.

(1) HL C 159., 2014.5.26.

21.9.2015

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 311/11

A Bíróság (harmadik tanács) 2015. július 16-i ítélete (a Landgericht Köln [Németország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Sommer Antriebs- und Funktechnik GmbH kontra Rademacher Geräte-Elektronik GmbH & Co. KG

(C-369/14. sz. ügy) (1)

((Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - Elektromos és elektronikus berendezések hulladékai - 2002/96/EK irányelv - A 2. cikk (1) bekezdése és a 3. cikk a) pontja, valamint az I. A. és I. B. melléklet - 2012/19/EU irányelv - A 2. cikk (1) bekezdésének a) pontja, a 2. cikk (3) bekezdésének b) pontja és a 3. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontja, valamint az I. és II. melléklet - Az „elektromos és elektronikus berendezések” és az „elektromos és elektronikus szerszámok” fogalma - Garázskapu-mozgató motorok))

(2015/C 311/12)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Landgericht Köln

Az alapeljárás felei

Felperes: Sommer Antriebs- und Funktechnik GmbH

Alperes: Rademacher Geräte-Elektronik GmbH & Co. KG

Rendelkező rész

Egyrészt az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló, 2003. január 27-i 2002/96/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikkének (1) bekezdését és 3. cikkének a) pontját, valamint I. A. mellékletének 6. pontját és I. B. mellékletének 6. pontját, másrészt az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló. 2012. július 4-i 2012/19/EU irányelv 2. cikke (1) bekezdésének a) pontját és 3. bekezdésének b) pontját, 3. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontját, valamint az I. mellékletének 6. pontját és II. mellékletének 6. pontját úgy kell értelmezni, hogy a körülbelül 220–240 volt elektromos feszültséggel működtetett, az alapügybelihez hasonló garázskapu-mozgató motorok, amelyek rendeltetése az, hogy azokat a megfelelő garázskapuval együtt beépítsék az épülethez tartozó berendezésekbe, továbbá azok az említett berendezésekről bármikor leszerelhetők, oda újból felszerelhetők és/vagy azokkal a meglévő berendezések kiegészíthetők, az átmeneti időszakban a 2002/96/EK irányelv és a 2012/19/EU irányelv hatálya alá tartoznak.

(1) HL C 439., 2014.12.8.

21.9.2015

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 311/12

A Bíróság (kilencedik tanács) 2015. július 16-i ítélete – Európai Bizottság kontra Dán Királyság

(C-468/14. sz. ügy) (1)

((Tagállami kötelezettségszegés - 2001/37/EK irányelv - Dohánytermékek gyártása, kiszerelése és értékesítése - 2. cikk 4. és 8. pont - Szájon át fogyasztható dohánytermékek forgalmazásának tilalma - Ömlesztett „snüsz” [rágódohány]))

(2015/C 311/13)

Az eljárás nyelve: dán

Felek

Felperes: Európai Bizottság (képviselők: C. Cattabriga és M. Clausen meghatalmazottak)

Alperes: Dán Királyság (képviselők: C. Thorning és M. Wolff meghatalmazottak)

Rendelkező rész

A Dán Királyság – mivel továbbra is engedélyezte az ömlesztet „snüsz” (rágódohány) árusítását – nem teljesítette a tagállamoknak a dohánytermékek gyártására, kiszerelésére és árusítására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései közelítéséről szóló, 2001. június 5-i 2001/37/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikkének 4. pontjával együttesen értelmezett 8. cikkéből eredő kötelezettségeit.

2)	A Bíróság a Dán Királyságot kötelezi a költségek viselésére.

(1) HL C 439., 2014.12.8.

21.9.2015

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 311/12

A Bíróság (hatodik tanács) 2015. július 16-i ítélete – Európai Bizottság kontra Francia Köztársaság

(C-485/14. sz. ügy) (1)

((Tagállami kötelezettségszegés - A tőke szabad mozgása - Az EUMSZ 63. cikk és az EGT-Megállapodás 40. cikke - Ingyenes vagyonátruházási illeték - Mentesség - Hagyatékok és adományok - Eltérő bánásmód - Más tagállambeli szervezetek - Kétoldalú adójogi megállapodás hiánya))

(2015/C 311/14)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Európai Bizottság (képviselők: J.-F. Brakeland és W. Roels meghatalmazottak)

Alperes: Francia Köztársaság (képviselők: D. Colas és J.-S. Pilczer meghatalmazottak)

Rendelkező rész

A Francia Köztársaság – mivel az állami vagy közhasznú szervezeteknek juttatott adományokat és hagyatékokat kizárólag abban az esetben mentesíti az ingyenes vagyonátruházási illeték alól, ha az említett szervezetek székhelye Franciaországban, vagy pedig olyan tagállamban vagy az Európai Gazdasági Térségről szóló, 1992. május 2-i megállapodás olyan részes államában van, amely Franciaországgal kétoldalú megállapodást kötött – nem teljesítette az EUMSZ 63. cikkből és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás 40. cikkéből eredő kötelezettségeit.

2)	A Bíróság a Francia Köztársaságot kötelezi a költségek viselésére.

(1) HL C 7., 2015.1.12.

21.9.2015

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 311/14

A Törvényszék (hetedik tanács) T-509/11. sz., Makhlouf kontra Tanács ügyben 2015. január 21-én hozott ítélete ellen Mohammad Makhlouf által 2015. március 20-án benyújtott fellebbezés

(C-136/15. P. sz. ügy)

(2015/C 311/19)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Fellebbező: Mohammad Makhlouf (képviselő: G. Karouni ügyvéd)

A másik fél az eljárásban: az Európai Unió Tanácsa

A fellebbező kérelmei

—	a Bíróság helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;

—	állapítsa meg, hogy az Európai Unió Tanácsának a jelen fellebbezéssel érintett határozatai és rendeletei semmisek, amennyiben e jogi aktusok a fellebbezőre vonatkoznak;

—	kötelezze a Tanácsot a fellebbezőnek a fellebbezés és a Törvényszék előtti eljárás során felmerült költségei viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Fellebbezésének alátámasztása érdekében a fellebbező egyetlen jogalapra hivatkozik, amely a Tanácsra háruló kötelezettséggel kapcsolatos szabályok alkalmazása tekintetében a Törvényszék téves jogalkalmazásán alapul.

Konkrétabban a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék a Tanács olyan indokolására alapított, amely hiányos és nem részletes, ez pedig nem tette lehetővé számára azt, hogy azonosítsa jegyzékbe vételének egyedi és konkrét indokait. Következésképpen a fellebbezőnek nem volt lehetősége a megfelelő védelem biztosítására, mivel nem tudott arról, hogy azt rótták fel neki, hogy megtorlást gyakorolt a tüntetőkkel szemben, támogatást nyújtott a rezsimnek vagy hasznot húzott a rezsimből.

Továbbá a Törvényszék nyilvánvalóan elferdítette indokolási kötelezettségét azzal, hogy megkísérelte orvosolni a Tanács mulasztását, valamint hogy tévesen és első alkalommal az ítéletében hivatkozott arra, hogy a fellebbező „a rezsim politikáinak a kedvezményezettje”.

A korlátozó intézkedés alapját képező kifogásolt tényállásnak a Tanács indokolásában való egyértelmű és pontos említésének a hiánya ezért súlyosan sértette a fellebbező védelemhez való jogának a gyakorlását.

21.9.2015

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 311/15

A Törvényszék (harmadik tanács) T-195/11., T-458/11., T-448/12. és T-41/13. sz., Cahier és társai kontra Tanács és Bizottság ügyben 2015. március 18-án hozott ítélete ellen Robert Aubineau és társai által 2015. május 19-én benyújtott fellebbezés

(C-227/15. P. sz. ügy)

(2015/C 311/20)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Fellebbezők: Robert Aubineau és társai (képviselő: Ch.-E. Gudin ügyvéd)

A többi fél az eljárásban: Tanács, Bizottság, Franciaország

A fellebbezők kérelmei

A fellebbezők azt kérik, hogy a Bíróság:

—	helyezze hatályon kívül azt az ítéletet, amely nem ismeri el az arra vonatkozóan előírt tilalmat, hogy a borpárlat-termelők maguk párolják le a szokásos mennyiséget meghaladóan termelt bort, azzal az indokkal, hogy kérelmezhették elismerésüket, és ehhez ezt megelőzően lepárlókká válhattak;

—	helyezze hatályon kívül azt az ítéletet, amely nem ismeri el az 1623/2000/EK rendelet (1) hátrányosan megkülönböztető jellegét, amely rendelet nem biztosít ugyanolyan jogokat a borpárlatok termelőinek;

—

helyezze hatályon kívül azt az ítéletet, amely nem ismeri el azon intézmények felróható magatartását és felelősségét, amelyek a Bíróság ítélkezési gyakorlatában és az EUMSZ 40. cikkben általános uniós jogelvként szereplő hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvével összeegyeztethetetlen szabályozást vezettek be, amikor az a közös piacszervezés részét képezi, mint a jelen esetben;

—

helyezze hatályon kívül azt az ítéletet, amely nem ismeri el a fellebbezők által a kettős értelmezéssel bíró rendeletből fakadóan elszenvedett kárt, amely rendelet okán minden nemzeti bíróság szigorúan szankcionálta a fellebbezőket. Ez a kettős értelmezés egy olyan szöveg közvetlen következménye, amelyért annak megalkotója viseli a felelősséget, ez a jelen esetben a Bizottság.

Jogalapok és fontosabb érvek

Fellebbezésük alátámasztása érdekében a fellebbezők négy jogalapra hivatkoznak.

Először is a fellebbezők azt kérik a Bíróságtól, hogy helyezze hatályon kívül a Törvényszék ítéletét, amely nem ismeri el a borpárlatok termelőinek nem ugyanolyan jogokat biztosító 1623/2000 rendelet hátrányosan megkülönböztető jellegét.

Másodszor a fellebbezők úgy vélik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor nem ismerte el azon intézmények felróható magatartását és felelősségét, amelyek a Bíróság ítélkezési gyakorlatában és az EUMSZ 40. cikkben általános uniós jogelvként szereplő hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvével összeegyeztethetetlen szabályozást vezettek be és értelmeztek, amikor az a közös piacszervezés részét képezi, mint a jelen esetben.

Harmadszor a fellebbezők azt róják fel a Törvényszéknek, hogy nem ismerte el az általuk elszenvedett kárt. Az 1623/2000 rendelet lehetséges kettős értelmezése okán a nemzeti bíróságok szigorúan szankcionálták a fellebbezőket, és ebből következően ez a jogellenesség az elszenvedett kár oka.

Végül a fellebbezők azt róják fel a Törvényszéknek, hogy nem vette figyelembe a rendelet 65. cikkének értelmét és tartalmát, amely rendelkezés különös alakiságokat ír elő azon termelőknek, akik maguk rendelkeznek lepárlófelszereléssel, és akik a szokásos bormennyiséget meghaladóan termelt saját feleslegüknek a kötelező lepárlását tervezik.

(1) A piaci mechanizmusokra tekintettel a borpiac közös szervezéséről szóló 1493/1999/EK rendelet végrehajtása részletes szabályainak megállapításáról szóló, 2000. július 25-i 1623/2000/EK bizottsági rendelet (HL L 194., 45. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 30. kötet, 182. o.).

21.9.2015

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 311/16

A Törvényszék (nyolcadik tanács) T-596/13. sz., Emsibeth kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) ügyben 2015. március 26-án hozott ítélete ellen az Emsibeth SpA által 2015. május 26-án benyújtott fellebbezés

(C-251/15 P. sz. ügy)

(2015/C 311/21)

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Fellebbező: Emsibeth SpA (képviselő: A. Arpaia ügyvéd)

A másik fél az eljárásban: Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság

—	helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet (az Európai Unió Törvényszékének 2015. március 26-i ítélete, T-596/13. sz. ügy),

—	az ügyet érdemben bírálja el;

—	az OHIM-ot kötelezze a költségek viselésére, ideértve az elsőfokú eljárásban felmerült költségeket is.

Jogalapok és fontosabb érvek

A fellebbező a 207/2009/EK rendelet (1) 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére, illetve téves alkalmazására hivatkozik. Közelebbről, nem ért egyet az ítélettel azon kritériumokat illetően, amelyekkel a Törvényszék i) az érintett vásárlóközönség, ii) az áruk és iii) a védjegyek azonosságát, illetve hasonlóságát, valamint iv) a két védjegy közötti összetéveszthetőséget értékelte.

(i)

A megtámadott ítélet inkoherensnek mutatkozik abban a részében, amelyben amellett, hogy az – érintett vásárlóközönségként meghatározott – átlagos fogyasztót „szokásosan tájékozottnak, ésszerűen figyelmesnek és körültekintőnek” tartja, a két, nyilvánvalóan eltérő védjegy megkülönböztetésére irányuló képességének konkrét értékelésekor abszolút felületesnek és olyannak tekinti, aki a nem túl bonyolult értékelések önálló elvégzésére sem képes.

(ii)

A megtámadott ítélet sérti a közösségi ítélkezési gyakorlatot, amely szerint az áruk hasonlóságának értékelésénél figyelembe kell venni az árukkal kapcsolatos valamennyi releváns tényezőt és különösen az áruk vagy szolgáltatások természetét, rendeltetését, használatát, helyettesítő vagy egymást kiegészítő voltukat, valamint forgalmazási csatornáikat. A Törvényszék ténylegesen nem vette figyelembe ezen tényezők egyikét sem, csupán azt vizsgálta meg, hogy a hajfestékek és hajszőkítők a kozmetikumok „körébe tartoznak”, következésképpen azokat azonosnak kell tekinteni.

(iii)

A megtámadott ítélet tévesnek mutatkozik abban a részében, amelyben a Törvényszék egy szóvédjegy és egy összetett védjegy összehasonlításakor nem tulajdonított kellő fontosságot a második védjegyben látható, de az első védjegyben nem szereplő azon ábrás elemeknek, amelyek lehetővé teszik a két védjegy megkülönböztetését, és csupán a szóelemeket hasonlította össze.

A megtámadott ítélet ezenkívül tévesen zárta ki az összehasonlításból a korábbi védjegy első szavát (Mc), és nem állapította meg, hogy ezt az előtagot, hogyha egy név előtt áll, széleskörű elterjedtsége miatt általánosan skót eredetű nemzetségnévnek tekintik, és ezért azt az érintett vásárlóközönség egésze, és nem csupán angolszász része angolul ejti ki.

(iv)	A megtámadott ítélet tévesnek mutatkozik abban a részében, amelyben a Törvényszék annak ellenére, hogy az összehasonlított védjegyek között számos különbség áll fenn, megállapította az összetévesztés veszélyét.

(1) A közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26-i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL L 78., 1. o.)

21.9.2015

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 311/17

A Törvényszék (negyedik tanács) T-456/13. sz., Sea Handling kontra Bizottság ügyben 2015. március 25-én hozott ítélete ellen a felszámolás alatt álló Sea Handling SpA, korábban Sea Handling SpA által 2015. június 8-án benyújtott fellebbezés

(C-271/15. P. sz. ügy)

(2015/C 311/22)

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Fellebbező: a felszámolás alatt álló Sea Handling SpA, korábban Sea Handling SpA (képviselők: B. Nascimbene és M. Merola ügyvédek)

A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság

A fellebbező kérelmei

1.	A Bíróság helyezze hatályon kívül az Európai Unió Törvényszékének a T-456/13. sz. ügyben 2015. március 25-én hozott ítéletét;

2.	a Bíróság semmisítse meg a SA.21420. sz., Olaszország kontra SEA Handling eljárással kapcsolatos bizonyos dokumentumokhoz való hozzáférés iránt a SEA Handling által benyújtott kérelem elutasításáról szóló, 2013. június 12-i Ref. Ares(2013)2028929. sz. bizottsági határozatot;

3.	az Európai Bizottságot kötelezze a költségek – köztük a Törvényszék előtti eljárás során felmerült költségek – viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Első jogalap: az 1049/2001 rendelet (1) 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdésében szereplő, a vizsgálatok céljának védelmére vonatkozó kivétel értékelésével összefüggésben téves jogalkalmazás, a megtámadott ítélet indokolásának ellentmondásossága és hiányossága.

A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amennyiben úgy vélte, hogy a Bizottság jogszerűen folyamadott a konkrét dokumentumokra irányuló hozzáférés iránti kérelem esetében a bizalmas jelleg általános vélelméhez. Az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdésében szereplő, a vizsgálatok céljának védelmére vonatkozó kivételnek a Törvényszék általi értelmezése i. az 1049/2001 rendelet 4. cikkével elérni kívánt célokhoz képest aránytalan és ii. nem megfelelően indokolt korlátozást vezet be a dokumentumokhoz való hozzáférés tekintetében.

Az első kifogás keretében a felperes azt rója fel, hogy a Törvényszék nem teheti lehetővé a Bizottság számára, hogy a valamely állami támogatással kapcsolatos eljárásban keletkezett dokumentumokhoz való hozzáférés iránti, a kért dokumentumokat pontosan és részletesen meghatározó kérelem tekintetében az általános vélelemre hivatkozzon. Ez még inkább érvényes a jelen ügybelihez hasonló, a Bizottságnak felróható sajnálatos eljárási jogsértések jellemezte olyan helyzetben, amikor az ehhez hasonló eljárás a bizalmas jelleg általános vélelmének megdönthetetlen vélelemmé való átalakulását eredményezi, amely vélelmet a hozzáférést kérő fél nem támadhat meg, ami az 1049/2001 rendelet 4. cikkében szereplő rendelkezések megsértését képezi.

A második kifogást illetően a felperes azt rója fel, hogy a megtámadott ítélet nem tartalmaz megfelelő indokolást azon okokkal kapcsolatban, hogy a Törvényszék miért véli úgy, hogy a C-139/07. P. sz., Bizottság kontra Technische Glaswerke Ilmenau ügyben (EU:C:2010:376) 2010. június 29-én hozott ítéletben a Bíróság által megállapított jogelvet alkalmazni lehet azokban az esetekben is, amelyeket a nem a teljes dokumentációra, hanem pontosan meghatározott, egyedi dokumentumokra irányuló hozzáférés iránti kérelem jellemez.

Második jogalap: téves jogalkalmazás a megtámadott ítéletnek a dokumentumokhoz való részleges hozzáférés lehetőségét megtagadó részében.

A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy az általános vélelem igazolja a kért dokumentumok hozzáférésének megtagadását, ekként pedig jogszerűvé tette, hogy a Bizottság ne biztosítson részleges hozzáférést ezekhez a dokumentumokhoz. A jelen ügyben nem teljesültek azok a feltételek, amelyek korábban a Bizottságot arra késztették, hogy megtagadja a bizalmas jelleg általános vélelmének hatálya alá tartozó dokumentumokhoz való részleges hozzáférést, ekként pedig a Bizottság nem tagadhatta meg jogszerűen a részleges hozzáférést pusztán azon az alapon, hogy a kért dokumentumok egy, az állami támogatások ellenőrzésére irányuló eljárással kapcsolatos adminisztratív dokumentáció részét képezték.

Harmadik jogalap: téves jogalkalmazás a megtámadott ítéletnek abban a részében, amelyben a Törvényszék nem teljesítette a hozzáférés megtagadásának tárgyát képező dokumentumok vizsgálatára irányuló kötelezettségét.

A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amennyiben nem teljesítette a hozzáférés megtagadásának tárgyát képező dokumentumok vizsgálatára irányuló kötelezettségét, és amennyiben úgy vélte, hogy a szóban forgó dokumentumok vizsgálata nélkül is ellenőrizheti a Bizottság eljárását.

Negyedik jogalap: ellentmondásosság és téves jogalkalmazás, amennyiben a Törvényszék nem tekintette kellő mértékben relevánsnak a megtámadott határozat elfogadása során elkövetett eljárási szabálytalanságokat.

A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot a megtámadott ítélet azon részében, amelyben tagadta, hogy a Bizottság által vétett eljárási hibák következményekkel jártak a felperes azon képességére, hogy a jelen ügyben a bizalmas jelleg vélelmének alkalmazhatóságával kapcsolatos álláspontját előadja. A Törvényszék nem vette figyelembe, hogy a szóban forgó hibák kiüresítették a felperes eljárási jogait, ekként pedig megdönthető vélelemből megdönthetetlen vélelemmé alakították át a vizsgálatok sérelmére vonatkozó általános vélelmet.

Ötödik jogalap: téves jogalkalmazás, amennyiben a Törvényszék nem ismerte el nyomós közérdek fennállását.

A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor azt állította, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (2) bekezdésében szereplő kivételekkel szemben semmiféle nyomós közérdekre nem lehet hivatkozni, és amikor – kötelezettségével ellentétben – nem vette figyelembe a felperes által e tekintetben előadott érveket.

(1) Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet. 331. o.)

21.9.2015

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 311/19

A Sąd Apelacyjny w Warszawie (Lengyelország) által 2015. június 17-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Edyta Mikołajczyk kontra Marie Louise Czarneckiej, Stefanowi Czarneckiemu

(C-294/15. sz. ügy)

(2015/C 311/23)

Az eljárás nyelve: lengyel

A kérdést előterjesztő bíróság

Sąd Apelacyjny w Warszawie

Az alapeljárás felei

Felperes és fellebbező: Edyta Mikołajczyk

Alperes és a fellebbezési eljárásban ellenérdekű fél: Marie Louise Czarnecka, Stefan Czarnecki

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

A házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. november 27-i 2201/2003/EK tanácsi rendelet (1) hatálya alá tartoznak-e a házasságnak az egyik házastárs halálát követő érvénytelenítésével kapcsolatos eljárások?

2)	Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén: a házasság érvénytelenítésével kapcsolatos olyan eljárásokra is kiterjed-e a fent említett rendelet hatálya, amelyeket nem a házastársak valamelyike indított meg?

A második kérdésre adandó igenlő válasz esetén: a házasság érvénytelenítésével kapcsolatos, nem a házastársak valamelyike által megindított eljárásokban alapozható-e a bíróság joghatósága a rendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ötödik és hatodik francia bekezdésében felsorolt joghatósági okokra?

(1) HL L 338., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 243. o.; helyesbítés: HL 2013. L 82., 63. o.

21.9.2015

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 311/20

A Lietuvos Aukščiausiasis Teismas (Litvánia) által 2015. június 18-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – „Borta” UAB kontra VĮ Klaipėdos valstybinio jūrų uosto direkcija

(C-298/15. sz. ügy)

(2015/C 311/24)

Az eljárás nyelve: litván

A kérdést előterjesztő bíróság

Lietuvos Aukščiausiasis Teismas

Az alapeljárás felei

Felperes:„Borta” UAB

Alperes: VĮ Klaipėdos valstybinio jūrų uosto direkcija

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

A 2004/17 irányelv (1) 37., 38., 53. és 54. cikkét úgy kell-e érteni és értelmezni, akár együttesen, akár külön-külön (de az említett rendelkezések korlátozása nélkül), miszerint:

a)	azokkal ellentétes az a nemzeti szabály, amely értelmében, ha valamely építési beruházásra irányuló szerződés teljesítéséhez alvállalkozót vesznek igénybe, az ajánlatkérő által megjelölt fő munkát a szállítónak kell elvégeznie?

azokkal ellentétes a beszerzési dokumentumokban szereplő, a szállítók szakmai kapacitásainak halmozására szolgáló, a vitatott ajánlattételhez szükséges dokumentációban az ajánlatkérő által meghatározotthoz hasonló azon rendszer, amely előírja, hogy az adott gazdasági szereplő (egy közös vállalkozásban részes fél) szakmai kapacitását képviselő résznek meg kell felelnie az általa a közbeszerzési szerződés szerint ténylegesen elvégzendő konkrét munkának?

A 2004/17 irányelv 10., 46., és 47. cikkét úgy kell-e érteni és értelmezni, akár együttesen, akár külön-külön (de az említett rendelkezések korlátozása nélkül), miszerint:

a szállítókkal szembeni egyenlő bánásmód és az átláthatóság elve nem sérül, ha az ajánlatkérő:

—	a beszerzési dokumentumban előre előírja a szállítók szakmai kapacitásainak halmozására vonatkozó általános lehetőséget, de nem határozza meg az említett lehetőség végrehajtásának rendszerét;

—	ezt követően, a közbeszerzési eljárás során a szállítók szakmai kapacitásainak halmozására vonatkozó egyes korlátozások előírásával közelebbről meghatározza a szállítók minősítésének értékelését illető követelményeket;

—	a minősítési követelmények pontosabb meghatározása miatt meghosszabbítja az ajánlattétel benyújtási határidejét, és ezt a határidő–hosszabbítást a Hivatalos Lapban közzéteszi?

b)	a szállítók kapacitásainak halmozására vonatkozó korlátozást nem kell világosan előre feltüntetni, ha az ajánlatkérő tevékenységének adott jellege és a közbeszerzési szerződés különös jellemzői miatt ez a korlátozás előrelátható és indokolható?

(1) A vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai ágazatban működő ajánlatkérők beszerzési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31-i 2004/17/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 134., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás: 6. fejezet, 7. kötet, 19. o.).

21.9.2015

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 311/21

A Sąd Okręgowy w Łodzi (Lengyelország) által 2015. június 22-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – G. M. és M. S. elleni büntetőeljárás

(C-303/15. sz. ügy)

(2015/C 311/25)

Az eljárás nyelve: lengyel

A kérdést előterjesztő bíróság

Sąd Okręgowy w Łodzi

Az alap-büntetőeljárás résztvevői

G. M. és M. S.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

Lehet-e úgy értelmezni a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás és az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 1998. június 22-i 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (1) 8. cikkének (1) bekezdését, hogy a műszaki szabálynak minősített szabályok közlésének elmaradása esetén meg lehet különböztetni a következményeket oly módon, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 36. cikke szerinti korlátozások alá nem tartozó szabadságokat érintő szabályok esetén a közlés elmaradásának az kell legyen a következménye, hogy e szabályokat nem lehet alkalmazni valamely meghatározott eldöntendő eljárásban, míg a 36. cikk szerinti korlátozások alá tartozó szabadságokat érintő szabályok esetén a nemzeti és egyben uniós bíróság vizsgálhatja azt, hogy e szabályok a közlés elmaradása ellenére eleget tesznek-e a szerződés 36. cikke szerinti követelményeknek és alkalmazhatók?

(1) HL L 204., 37. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 20. kötet, 337. o.

21.9.2015

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 311/21

2015. június 23-án benyújtott kereset – Európai Bizottság kontra Románia

(C-306/15. sz. ügy)

(2015/C 311/26)

Az eljárás nyelve: román

Felek

Felperes: Európai Bizottság (képviselők: E. Sanfrutos Cano, L. Nicolae meghatalmazottak)

Alperes: Románia

Kereseti kérelmek

—

a Bíróság állapítsa meg, hogy Románia – mivel nem fogadott el minden ahhoz szükséges törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezést, hogy megfeleljen a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló 94/62/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv I. mellékletének módosításáról szóló, 2013. február 7-i 2013/2/EU bizottsági irányelvnek (1), és egyébként e rendelkezéseket nem közölte a Bizottsággal – nem teljesítette az említett irányelv 2. cikkének (1) bekezdése értelmében rá háruló kötelezettségeket;

—	a Bíróság Romániát kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Az irányelv nemzeti jogba történő átültetésének határideje 2013. szeptember 30-án lejárt.

(1) HL L 37., 10. o.

21.9.2015

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 311/22

A Supreme Court of the United Kingdom (Egyesült Királyság) által 2015. június 26-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – The Queen, a Hemming (kereskedelmi nevén „Simply Pleasure Ltd.”) és társai kérelme alapján kontra Westminster City Council

(C-316/15. sz. ügy)

(2015/C 311/27)

Az eljárás nyelve: angol

A kérdést előterjesztő bíróság

Supreme Court of the United Kingdom

Az alapeljárás felei

Felperesek: Hemming, kereskedelmi nevén „Simply Pleasure Ltd.”, James Alan Poulton, Harmony Ltd, Gatisle Ltd, kereskedelmi nevén „Janus”, Winart Publications Ltd, Darker Enterprises Ltd, Swish Publications Ltd.

Alperes: Westminster City Council

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

Amennyiben valamely szexlétesítményre vonatkozó engedély megadásáért vagy megújításáért a kérelmezőnek olyan, két részből összetevődő díjat kell fizetnie, amelynek egyik része a kérelem adminisztrálásával kapcsolatos, és vissza nem téríthető, a másik rész pedig az engedélyezési rendszer kezelésével, és a kérelem elutasítása esetén visszatérítendő:

(1)

a második, visszatérítendő részt is magában foglaló díj megfizetésének kötelezettsége az uniós jog szempontjából és minden további nélkül azt jelenti-e, hogy az alpereseket a kérelmükkel összefüggésben olyan díj terhelte, amely ellentétes volt a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelv (1) 13. cikkének (2) bekezdésével, amennyiben meghaladta a Westminster City Council részéről a kérelmek elbírálásával kapcsolatban felmerült költséget?

(2)

függ-e az a végkövetkeztetés, amely szerint az ilyen követelményt úgy kell tekinteni, mint amely díjat – vagy ha úgy kell tekinteni, a Westminster City Council részéről a kérelmek elbírálásával kapcsolatban felmerült költségeket meghaladó díjat – foglal magában, további (és ha igen, mely) követelmények hatásától, például:

(a)	annak bizonyítása, hogy a második, visszatérítendő rész a kérelmező számára valamiféle költséget vagy veszteséget jelentett, vagy valószínűleg fog jelenteni,

(b)	a második, visszatérítendő rész mértéke és az az időtartam, amíg azt a visszatérítésig visszatartják, vagy

(c)	a Westminster City Council részéről a kérelmek elbírálásával kapcsolatban felmerült költségekben (és így a vissza nem téríthető költségben) elért bármiféle megtakarítás, amely abból ered, hogy az összes kérelmezőnek előre meg kellett fizetnie a két részből összetevődő díjat?

(1) HL L 376., 36. o.

21.9.2015

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 311/23

A Hoge Raad der Nederlanden (Hollandia) által 2015. június 26-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – X, Staatssecretaris van Financiën

(C-317/15. sz. ügy)

(2015/C 311/28)

Az eljárás nyelve: holland

A kérdést előterjesztő bíróság

Hoge Raad der Nederlanden

Az alapeljárás felei

Felülvizsgálatot kérelmező felek: X, Staatssecretaris van Financiën

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

Az olyan korlátozások alkalmazására is kiterjed-e a korlátozások harmadik országokra történő alkalmazása fenntartásának az EUMSZ 64. cikk (1) bekezdésében rögzített elve, amelyek a szóban forgó meghosszabbított utólagos adómegállapítási elévülési időhöz hasonló nemzeti szabályozás alapján vannak hatályban, amely olyan esetekben is alkalmazható, amelyek nem közvetlen befektetéssel, pénzügyi szolgáltatások nyújtásával vagy értékpapírok tőkepiacokra történő bevezetésével függnek össze?

Olyan korlátozásokra is vonatkozik-e a pénzügyi szolgáltatások nyújtásával összefüggő tőkemozgásra vonatkozó korlátozások alkalmazása fenntartásának az EUMSZ 64. cikk (1) bekezdésében rögzített elve, amelyek a szóban forgó meghosszabbított utólagos adómegállapítási elévülési időhöz hasonlóan sem a szolgáltatóra nem vonatkoznak, sem a szolgáltatások nyújtásának feltételeit vagy szabályait nem határozzák meg?

Az EUMSZ 64. cikk (1) bekezdése értelmében vett „pénzügyi szolgáltatások nyújtásával összefüggő tőkemozgás” körébe tartozik-e a jelen ügyben szereplőhöz hasonló olyan helyzet is, amelyben a tagállamok egyikében lakóhellyel rendelkező személy (értékpapír) számlát nyitott egy Unión kívüli banknál, és a válasz attól függ-e, hogy az említett bank ennek keretében végez-e tevékenységeket, és ha igen, milyen mértékben, a számlatulajdonos részére?

21.9.2015

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 311/24

A Tribunale Amminiatrativo Regionale per il Piemonte (Olaszország) által 2015. június 26-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Tecnoedi Costruzioni Srl kontra Comune di Fossano

(C-318/15. sz. ügy)

(2015/C 311/29)

Az eljárás nyelve: olasz

A kérdést előterjesztő bíróság

Tribunale Amminiatrativo Regionale per il Piemonte

Az alapeljárás felei

Felperes: Tecnoedi Costruzioni Srl

Alperes: Comune di Fossano

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

Úgy kell-e értelmezni az Európai Unió működéséről szóló szerződés 49. és 56. cikkét, valamint a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadsága, az egyenlő bánásmód, a hátrányos megkülönböztetés tilalma és az arányosság elvét, hogy azokkal ellentétes a 2006. évi 163. sz. D.Lgs. 122. cikkének (9) bekezdésében és 253. cikkének (20a) bekezdésében foglalt, Olaszországban jelenleg hatályos azon rendelkezés, amely a határon átnyúló érdeket képviselő, értékhatárt el nem érő építési beruházásra irányuló szerződések odaítélésére irányuló eljárásban a kirívóan alacsony értékű ajánlatok automatikus kizárását írja elő?

21.9.2015

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 311/24

A Törvényszék (ötödik tanács) T-134/13. sz., Polynt SpA és Sitre Srl kontra Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA) ügyben 2015. április 30-án hozott ítélete ellen a Polynt SpA által 2015. június 30-án benyújtott fellebbezés

(C-323/15. P. sz. ügy)

(2015/C 311/30)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: Polynt SpA (képviselő: C. Mereu ügyvéd)

A többi fél az eljárásban: Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA), Sitre Srl, New Japan Chemical, REACh ChemAdvice GmbH, Holland Királyság, Európai Bizottság

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

—	helyezze hatályon kívül a Törvényszék T-134/13. sz. ügyben hozott ítéletét;

—	semmisítse meg a megtámadott határozatot, vagy másodlagosan utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé, hogy az határozzon a fellebbező megsemmisítés iránti kérelméről;

—	az alperest kötelezze valamennyi eljárási költség megfizetésére, ideértve a Törvényszék előtt felmerült költségeket is.

Jogalapok és fontosabb érvek

A fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék megsértette a közösségi jogot azáltal, hogy elutasította a megtámadott határozat megsemmisítése iráni kérelmét. Különösen azt állítja a fellebbező, hogy a Törvényszék több hibát is vétett az indokolásában, és a fellebbező helyzetére alkalmazandó jogi háttér értelmezésében. Ennek eredményeképpen a Törvényszék a következő jogalkalmazási hibákat követte el:

—	A Törvényszék ellentmondásos és téves állításokat tett a REACH-rendelet (1) 57. cikkének f) pontja szerinti kockázatértékelés figyelembe vételének szükségessége tekintetében, és ennek következtében tévesen értelmezte e rendelkezést.

—	A Törvényszék az iránymutatási dokumentáció helyzetére és súlyára vonatkozóan ellentmondásos állításokat tett és eltért a szilárd ítélkezési gyakorlattól az e rendelet 57. cikkének f) pontja szerinti „azonos mértékű aggodalomra ad okot” értelmezése tekintetében.

—	A Törvényszék által a REACH 60. cikkének (2) bekezdésére tett téves hivatkozás elégtelen indokolást eredményezett.

—	A Törvényszék hibás jogszabályi szöveget alkalmazott az alkalmazottak és a fogyasztók veszélynek való kitételére vonatkozó érvek elutasítása során, és ezáltal tévesen alkalmazta az 57. cikk f) pontját.

Ezen indokok alapján a fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a Törvényszék T-134/13. sz. ügyben hozott ítéletét és semmisítse meg a megtámadott határozatot.

(1) A vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. december 18-i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 396., 1. o.).

21.9.2015

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 311/25

A Törvényszék (ötödik tanács) T-135/13. sz., Hitachi Chemical Europe GmbH, Polynt SpA és Sitre Srl kontra Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA) ügyben 2015. április 30-án hozott ítélete ellen a Hitachi Chemical Europe GmbH és a Polynt SpA által 2015. június 30-án benyújtott fellebbezés

(C-324/15. P. sz. ügy)

(2015/C 311/31)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbezők: Hitachi Chemical Europe GmbH és Polynt SpA (képviselő: C. Mereu ügyvéd)

A többi fél az eljárásban: Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA), Sitre Srl, REACh ChemAdvice GmbH, New Japan Chemical, Holland Királyság, Európai Bizottság

A fellebbező kérelmei

A fellebbezők azt kérik, hogy a Bíróság:

—	helyezze hatályon kívül a Törvényszék T-135/13. sz. ügyben hozott ítéletét;

—	semmisítse meg a megtámadott határozatot, vagy másodlagosan utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé, hogy az határozzon a fellebbező megsemmisítés iránti kérelméről;

—	az alperest kötelezze valamennyi eljárási költség megfizetésére, ideértve a Törvényszék előtt felmerült költségeket is.

Jogalapok és fontosabb érvek

A fellebbezők azt állítják, hogy a Törvényszék megsértette a közösségi jogot azáltal, hogy elutasította a megtámadott határozat megsemmisítése iráni kérelmüket. Különösen azt állítják, hogy a Törvényszék több hibát is vétett az indokolásában, és a fellebbezők helyzetére alkalmazandó jogi háttér értelmezésében. Ennek eredményeképpen a Törvényszék a következő jogalkalmazási hibákat követte el:

—	A Törvényszék ellentmondásos és téves állításokat tett a REACH-rendelet (1) 57. cikkének f) pontja szerinti kockázatértékelés figyelembe vételének szükségessége tekintetében, és ennek következtében tévesen értelmezte e rendelkezést.

—	A Törvényszék az iránymutatási dokumentáció helyzetére és súlyára vonatkozóan ellentmondásos állításokat tett és eltért a szilárd ítélkezési gyakorlattól az e rendelet 57. cikkének f) pontja szerinti „azonos mértékű aggodalomra ad okot” értelmezése tekintetében.

—	A Törvényszék által a REACH 60. cikkének (2) bekezdésére tett téves hivatkozás elégtelen indokolást eredményezett.

—	A Törvényszék hibás jogszabályi szöveget alkalmazott az alkalmazottak és a fogyasztók veszélynek való kitételére vonatkozó érvek elutasítása során, és ezáltal tévesen alkalmazta az 57. cikk f) pontját.

Ezen indokok alapján a fellebbezők azt kérik, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a Törvényszék T-135/13. sz. ügyben hozott ítéletét és semmisítse meg a megtámadott határozatot.

21.9.2015

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 311/26

Az Administratīvā apgabaltiesa (Lettország) által 2015. július 1-jén benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – AS „DNB” Banka kontra Valsts ieņēmumu dienests

(C-326/15. sz. ügy)

(2015/C 311/32)

Az eljárás nyelve: lett

A kérdést előterjesztő bíróság

Administratīvā apgabaltiesa

Az alapeljárás felei

Felperes: AS „DNB Banka”

Alperes: Valsts ieņēmumu dienests

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

Az irányelv (1) 132. cikke (1) bekezdése f) pontjának értelmében vett személyek önálló csoportjáról lehet-e szó, ha a csoport tagjai az Európai Unió olyan eltérő tagállamaiban telepedtek le, amelyekben az irányelv hivatkozott rendelkezései nem összehangolt, különböző követelmények alapján kerültek átültetetésre?

A tagállam korlátozhatja-e egy jogalany számára az irányelv 132. cikke (1) bekezdésének f) pontjában előírt mentesség alkalmazását, ha a jogalany megfelelt a saját tagállamában a mentesség alkalmazásához szükséges valamennyi feltételnek, azonban a csoport többi tagjának tagállamaiban irányadó nemzeti jogszabályokban olyan korlátozásokkal ültették át a hivatkozott rendelkezést, amelyek megakadályozzák, hogy más tagállambeli jogalanyok saját államukban a megfelelő hozzáadottértékadó-mentességet alkalmazhassák?

Elfogadható-e az irányelv 132. cikke (1) bekezdésének f) pontja szerinti mentesség alkalmazása néhány szolgáltatás esetén e szolgáltatások hozzáadottértékadó-alanyisággal rendelkező igénybevevőjének tagállamában, ha a szolgáltatásnyújtó mint hozzáadottértékadó-alany más tagállamban az általános szabályok szerint hozzáadottérték-adót alkalmazott e szolgáltatásokra, vagyis úgy vélte, hogy az ilyen szolgáltatások után azok igénybevevőjének tagállamában hozzáadottértékadó-fizetési kötelezettség keletkezik az irányelv 196. cikke alapján?

Az irányelv 132. cikke (1) bekezdésének f) pontja értelmében vett „személyek önálló csoportját” önálló jogi személyként kell-e értelmezni, amelynek fennállását a személyek önálló csoportjának alapítására vonatkozó egyedi megállapodással kell igazolni?

Amennyiben az erre a kérdésre adandó válasz szerint a személyek önálló csoportja nem feltétlenül tekintendő önálló szervezetnek, úgy kell-e értelmezni, hogy a személyek önálló csoportja kapcsolt vállalkozások olyan csoportját képezi, amelyben a vállalkozások szokásos gazdasági tevékenységük keretében kereskedelmi tevékenységük megvalósítására egymás között kölcsönös támogatási szolgáltatásokat nyújtanak, és e csoport fennállása a szolgáltatásra irányuló aláírt szerződésekkel és a transzferárakra vonatkozó dokumentációval igazolható?

Korlátozhatja-e egy tagállam az adóalanynak az irányelv 132. cikke (1) bekezdésének f) pontjában előírt hozzáadottérték-adó alóli mentességét, ha az adóalany az ügyletekre felárat alkalmazott a székhely szerinti tagállam közvetlen adózás területére vonatkozó szabályozásában foglalt követelménynek megfelelően?

Alkalmazható-e az irányelv 132. cikke (1) bekezdésének f) pontja szerinti mentesség a harmadik államból származó szolgáltatásokra? Másképpen fogalmazva, egy harmadik állambeli jogalany lehet-e az irányelv hivatkozott rendelkezésének értelmében vett, személyek önálló csoportjának azon tagja, amely a csoport keretében a csoport többi tagjának nyújt szolgáltatásokat?

(1) A közös hozzáadottértékadó-rendszerrőll szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv (HL L 347., 1. o.)

21.9.2015

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 311/27

A Törvényszék (negyedik tanács) T-402/12. sz., Carl Schlyster kontra Európai Bizottság ügyben 2015. április 16-án hozott ítélete ellen a Francia Köztársaság által 2015. július 3-án benyújtott fellebbezés

(C-331/15. P. sz. ügy)

(2015/C 311/33)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: Francia Köztársaság (képviselők: G. de Bergues, D. Colas és F. Fize meghatalmazottak)

A többi fél az eljárásban: Carl Schlyter, Európai Bizottság, Finn Köztársaság, Svéd Királyság

A fellebbező kérelmei

A francia kormány azt kéri, hogy a Bíróság:

—

helyezze hatályon kívül a Törvényszék negyedik tanácsa T-402/12. sz., Carl Schlyter kontra Bizottság ügyben 2015. április 16-án hozott ítéletét azon részében, amelyben a Törvényszék megsemmisítette az Európai Bizottság 2012. június 27-i, a francia hatóságok által az 1998. július 20-i 98/48/EK parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló, 1998. június 22-i 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (1) rendelkezései alapján a Bizottsággal közölt, a nanorészecske méretű anyagokra vonatkozó éves nyilatkozatról szóló rendelettervezetre (2011/673/F) vonatkozó részletes bizottsági véleményhez való hozzáférést a szünetelési idő alatt megtagadó határozatát;

—	az ügyet utalja vissza a Törvényszék elé;

—	az ellenérdekű felet kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

2015. július 3-án benyújtott fellebbezésében a francia kormány a Bíróság alapokmányának 56. cikke alapján azt kéri az Európai Unió Bíróságától, hogy helyezze hatályon kívül a Törvényszék T-402/12. sz., Schlyter kontra Bizottság ügyben 2015. április 16-án hozott ítéletét (a továbbiakban: megtámadott ítélet).

Fellebbezésének alátámasztására a francia kormány egyetlen jogalapra hivatkozik.

E jogalap keretében a francia kormány úgy véli, hogy a Törvényszék több alkalommal tévesen alkalmazta a jogot a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló, 1998. június 22-i 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (a továbbiakban: 98/34 irányelv) előírt eljárás minősítésekor és az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) (a továbbiakban: 1049/2001 rendelet) 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdésében előírt, a vizsgálati tevékenység céljának védelmére vonatkozó kivétel alkalmazásakor.

Először is a francia kormány azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megtagadta, hogy a 98/34 irányelvben előírt eljárást az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdése értelmében vett vizsgálatnak minősítse.

E tekintetben a francia kormány elsősorban arra mutat rá, hogy a Törvényszék által a vizsgálat fogalmának a megtámadott ítéletben alkalmazott meghatározását sem az 1049/2001 rendelet, sem a 98/34 irányelv, sem az ítélkezési gyakorlat által használt egyetlen meghatározás sem támasztja alá.

Emellett másodsorban e meghatározás nincs összhangban a Törvényszék nyolcadik tanácsa által a T-306/12. sz., Spirlea kontra Bizottság ügyben 2014. szeptember 25-én hozott ítéletben alkalmazott megoldással. Ezen ítéletben ugyanis a Törvényszék elismerte, hogy az úgynevezett „EU Pilot” eljárást az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdése értelmében vett „vizsgálatnak” lehet tekinteni. Márpedig a francia kormány szerint az úgynevezett „EU Pilot” eljárás céljai és lefolytatása jelentős hasonlóságot mutat a 98/34 irányelvben előírt eljárás céljaival és lefolytatásával.

Harmadsorban abban az esetben, ha a Bíróság maga is a megtámadott ítéletben használt fogalom-meghatározást fogadná el, a francia kormány úgy véli, hogy a 98/34 irányelvben elírt eljárás céljaira és lefolytatására tekintettel mindenképpen megfelel e fogalomnak.

Másodszor a francia kormány elsősorban úgy véli, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor másodlagosan megállapította, hogy még ha a Bizottság által kibocsátott részletes vélemény az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdése értelmében vett vizsgálati tevékenység körébe tartozna is, e dokumentum hozzáférhetővé tétele nem sérti szükségképpen a 98/34 irányelvben előírt eljárás célját.

E tekintetben a francia kormány rámutat, hogy a felperes sem keresetlevelében, sem válaszában, sem a beavatkozási beadványokra vonatkozó észrevételeiben soha nem hozta fel azon érvet, amely szerint, ha a 98/34 irányelvben előírt eljárás vizsgálati tevékenységnek minősülne, a megtámadott dokumentum hozzáférhetővé tétele nem sértené a vizsgálati tevékenység célját.

Következésképpen mivel a Törvényszék által másodlagosan felhozott jogalapra a felperes nem hivatkozott, és az sérti a megtámadott határozat érdemi jogszerűségét, a francia kormány szerint a Törvényszék a megtámadott ítélet 84–88. pontjában e jogalap felhozatalával tévesen alkalmazta a jogot.

Másodsorban a Törvényszék a megtámadott ítélettel megállapította, hogy a 98/34 irányelvben előírt eljárás célja annak megelőzése, hogy a nemzeti jogalkotó olyan műszaki szabályt fogadjon el, amely a belső piacon akadályozza az áruk szabad mozgását, a szolgáltatások szabad mozgását vagy a szolgáltató vállalkozások letelepedésének szabadságát (a megtámadott ítélet 85. pontja).

Márpedig a francia kormány szerint a Törvényszék ezáltal megszorítóan értelmezte a 98/34 irányelvben előírt eljárás célját.

A francia kormány szerint ugyanis a nemzeti szabályokkal való összhang célkitűzésén túl a 98/34 irányelvben előírt eljárás a Bizottság és az érintett tagállam közötti párbeszéd minőségére vonatkozó célt is követ.

(1) HL L 204., 37. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 20. kötet, 337. o.

(2) HL L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet. 331. o.

21.9.2015

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 311/29

Az Arbetsdomstolen (Svédország) által 2015. július 6-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Unionen kontra Almega Tjänsteförbunden, ISS Facility Services AB

(C-336/15. sz. ügy)

(2015/C 311/34)

Az eljárás nyelve: svéd

A kérdést előterjesztő bíróság

Arbetsdomstolen

Az alapeljárás felei

Felperes: Unionen

Alperesek: Almega Tjänsteförbunden, ISS Facility Services AB

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

Összeegyeztethető-e a vállalkozások átruházásáról szóló irányelvvel (1), ha valamely kedvezményezett vállalkozás – az átruházását követő egy év elteltével – az átadónál teljesített szolgálati idő hosszát nem veszi figyelembe a nála fennálló kollektív szerződés azon rendelkezése alapján, amely a meghosszabbított felmondási időhöz egyazon munkáltatónál teljesített, adott hosszúságú folyamatos szolgálati időt ír elő, noha a munkavállalókat az átadóra vonatkozó kollektív szerződés azonos rendelkezése alapján megillette az a jog, hogy ezt a szolgálati időt figyelembe vegyék?

(1) A munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2001. március 12-i 2001/23/EK tanácsi irányelv (HL 2001. L 82., 16. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 98. o.).

21.9.2015

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 311/30

A Rechtbank van eerste aanleg te Brussel (Belgium) által 2015. július 7-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem –Luc Vanderborght elleni büntetőeljárás, más résztvevő: Verbond der Vlaamse Tandartsen VZW

(C-339/15. sz. ügy)

(2015/C 311/35)

Az eljárás nyelve: holland

A kérdést előterjesztő bíróság

Nederlandstalige Rechtbank van eerste aanleg te Brussel

Az alap-büntetőeljárás résztvevői

Vádlott: Luc Vanderborght

Más résztvevő: Verbond der Vlaamse Tandartsen VZW

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

Úgy kell-e értelmezni a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló, 2005. május 11-i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (1), hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti törvény, amely abszolút jelleggel megtiltja mindenki számára a száj-és fogápolásra vonatkozó reklámozást, ahogyan ezt a fogápolásra vonatkozó reklámról szóló, 1958. április 15-i belga törvény 1. cikke teszi?

A belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló, 2005. május 11-i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 3. cikkének (3) bekezdése értelmében vett, „a termékek egészségi és biztonsági vonatkozásaira alkalmazandó szabálynak” tekintendő-e a száj-és fogápolásra vonatkozó reklám tilalma?

Úgy kell-e értelmezni a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló, 2005. május 11-i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet, hogy azzal ellentétes a fogorvosi tevékenység gyakorlásának szabályozásáról szóló, 1934. június 1-jei királyi rendelet 8d. cikkéhez hasonló, olyan nemzeti szabályozás, amely részletesen meghatározza, hogy a fogorvos rendelőjén a nyilvánosság számára elhelyezett reklámfeliratnak az egyszerűséget illetően milyen követelményeknek kell megfelelnie?

Úgy kell-e értelmezni a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól szóló, 2000. június 8-i 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (2), hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti törvény, amely abszolút jelleggel megtiltja mindenki számára a száj-és fogápolásra vonatkozó reklámozást,, és amely az elektronikus (weboldalon keresztüli) kereskedelmi reklámot is megtiltja, ahogyan ezt a fogápolásra vonatkozó reklámról szóló, 1958. április 15-i belga törvény 1. cikke teszi?

5)	Hogyan kell értelmezni „az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásoknak” a 2000/31/EK irányelv 2. cikkének a) pontjában a 98/48/EK irányelvvel (3) módosított 98/34/EK irányelv (4) 1. cikkének 2. pontjára hivatkozva meghatározott fogalmát?

6)	Úgy kell-e értelmezni az EUMSZ 49. és EUMSZ 56. cikket, hogy azokkal ellentétes az alapügyben szereplőhöz hasonló, olyan nemzeti szabályozás, amely a közegészség védelme érdekében teljes reklámtilalmat ír elő a fogászati ellátás vonatkozásában?

(1) A belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2005. május 11-i európai parlamenti és tanácsi irányelv („Irányelv a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról”) (HL L 149., 22. o.)

(2) A belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól szóló, 2000. június 8-i európai parlamenti és tanácsi irányelv (Elektronikus kereskedelemről szóló irányelv) (HL L 178., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 25. kötet, 399. o.)

(3) A műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló 98/34/EK irányelv módosításáról szóló, 1998. július 20-i európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 217., 18. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 21. kötet, 8. o.)

(4) A műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló, 1998. június 22-i európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 204., 37. o., magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 20. kötet, 337. o.)

21.9.2015

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 311/31

A Centrale Raad van Beroep (Hollandia) által 2015. július 8-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – J. Klinkenberg kontra Minister van Infrastructuur en Milieu

(C-343/15. sz. ügy)

(2015/C 311/36)

Az eljárás nyelve: holland

A kérdést előterjesztő bíróság

Centrale Raad van Beroep

Az alapeljárás felei

Felperes: J. Klinkenberg

Alperes: Minister van Infrastructuur en Milieu

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

Úgy kell-e értelmezni az 1999/63/EK irányelv (1) 1. cikkét és az „Európai megállapodás a tengerészek munkaidejének szervezéséről” című melléklete 1. szakaszának 1. pontját, hogy az említett irányelv és az említett megállapodás alkalmazandó arra a közszolgálati alkalmazottra, aki az állami hajózási vállalatnál dolgozik, és halászati ellenőrzéseket végző hajó legénységének tagja?

Az első kérdésre adandó nemleges válasz esetén úgy kell-e értelmezni a 89/391/EGK irányelv (2) 2. cikkét, a 93/104/EK irányelv (3) 1. cikkének (3) bekezdését és 2. cikkének 1. és 2. pontját, valamint a 2003/88/EK irányelv (4) 1. cikkének (3) bekezdését és 2. cikkének 1. és 2. pontját, hogy a 93/104/EK irányelv és a 2003/88/EK irányelv alkalmazandó az első kérdés szerinti közszolgálati alkalmazottra?

Úgy kell-e értelmezni a 93/104/EK irányelv 3., 5. és 6. cikkét, valamint a 2003/88/EK irányelv 3., 5. és 6. cikkét, hogy azokkal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely szerint azok az órák, amelyek során az első kérdés szerinti közszolgálati alkalmazott a hajóút ideje alatt nem végez munkát, de köteles készen állni arra, hogy utasításra a gépház üzemzavarainak elhárítására irányuló munkát végezzen, pihenőidőnek tekintendők?

Úgy kell-e értelmezni a 93/104/EK irányelv 3., 5. és 6. cikkét, valamint a 2003/88/EK irányelv 3., 5. és 6. cikkét, hogy azokkal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely szerint azok az órák, amelyek során az első kérdés szerinti közszolgálati alkalmazott a hajóút ideje alatt nem végez munkát, a hajóparancsnok utasítására azonban köteles munkát végezni, amennyiben azt a hajó, a hajó fedélzetén tartózkodó személyek, a rakomány vagy a környezet biztonsága szükségessé teszi, illetve olyan esetekben, amikor bajba jutott másik hajó vagy személyek számára kell segítséget nyújtani, pihenőidőnek tekintendők?

(1) Az Európai Közösség Hajótulajdonosainak Szövetsége (ECSA) és a Közlekedési Dolgozók Szakszervezeteinek Szövetsége az Európai Unióban (FST) között, a tengerészek munkaidejének szervezésére vonatkozóan kötött megállapodásról szóló, 1999. június 21-i tanácsi irányelv (HL L 167., 33. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 363. o.).

(2) A munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló, 1989. június 12-i tanácsi irányelv (HL L 183., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 349. o.).

(3) A munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló, 1993. november 23-i tanácsi irányelv (HL L 307., 18. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 2. kötet, 197. o.).

(4) A munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló, 2003. november 4-i európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 299., 9. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 381. o.).

21.9.2015

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 311/32

Az Appeal Commissioners (Írország) által 2015. július 6-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – National Roads Authority kontra The Revenue Commissioners

(C-344/15. sz. ügy)

(2015/C 311/37)

Az eljárás nyelve: angol

A kérdést előterjesztő bíróság

Appeal Commissioners

Az alapeljárás felei

Felperes: National Roads Authority

Alperes: The Revenue Commissioners

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

Ha valamely közjog által szabályozott szerv olyan tevékenységet végez, mint a díjfizetés ellenében való úthasználat biztosítása, és ha a tagállamban vannak olyan magánszervezetek, amelyek a nemzeti törvényi rendelkezések alapján az érintett közjogi szervvel kötött megállapodással összhangban díjakat szednek különböző díjköteles utakkal összefüggésben, akkor úgy kell-e értelmezni a 2006/112/EK tanácsi irányelv (1) 13. cikke [(1) bekezdésének] második albekezdését, hogy az érintett közjogi szervet versenyhelyzetben lévőnek kell tekinteni az érintett magánüzemeltetőkkel úgy, hogy jelentős versenytorzulást eredményezőnek kell tekinteni a közjogi szerv nem adóalanykénti kezelését, azon tények ellenére, hogy a) nincs és nem is lehet valós verseny az érintett közjogi szerv és a magánüzemeltetők között, és b) nincs arra vonatkozó bizonyíték, hogy reális esély lenne arra, hogy magánüzemeltető jelenik meg a piacon azzal a céllal, hogy olyan díjköteles utat építsen, amely versenyhelyzetbe kerül a közjogi szerv által üzemeltetett díjköteles úttal?

2)	Ha nincs vélelem, akkor milyen gyakorlatot kell követni annak megállapítása érdekében, hogy fennáll-e a 2006/112/EK tanácsi irányelv 13. cikke [(1) bekezdésének] második albekezdése értelmében vett jelentős versenytorzulás?

(1) A közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv (HL L 347., 1. o.)

21.9.2015

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 311/33

A Törvényszék (második tanács) T-169/12. sz., Chelyabinsk electrometallurgical integrated plant OAO (CHEMK) és Kuzneckie ferrosplavy OAO (KF) kontra az Európai Unió Tanácsa ügyben 2015. április 28-án hozott ítélete ellen a Chelyabinsk electrometallurgical integrated plant OAO (CHEMK) és a Kuzneckie ferrosplavy OAO (KF) által 2015. július 7-én benyújtott fellebbezés

(C-345/15. P. sz. ügy)

(2015/C 311/38)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbezők: Chelyabinsk electrometallurgical integrated plant OAO (CHEMK), Kuzneckie ferrosplavy OAO (KF) (képviselők: B. Evtimov ügyvéd, D. O’Keeffe, Solicitor)

A többi fél az eljárásban: az Európai Unió Tanácsa, Európai Bizottság, Euroalliages

A fellebbezők kérelmei

A fellebbezők azt kérik, hogy a Bíróság:

—	helyezze hatályon kívül a Törvényszék ítéletét;

—	hozzon végleges határozatot az ügyben, amennyiben a per állása azt lehetővé teszi;

—	vagylagosan, az ügyet új eljárás lefolytatása céljából utalja vissza a Törvényszékhez;

—	az Európai Unió Tanácsát kötelezze a költségek viselésére;

—	a beavatkozókat kötelezze saját költségeik viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperesek azt állítják, hogy a Törvényszék az alábbiak szerint megsértette az uniós jogot, amikor az ítéletében a fellebbezők jogalapjait mérlegelte:

—

Első fellebbezési jogalapjukban a fellebbezők előadják, hogy a Törvényszék tévesen értelmezte az 1225/2009/EK tanácsi rendelet (1) (a továbbiakban: Dömpingellenes Alaprendelet) 11. cikkének (3) bekezdését, továbbá téves jogi mérlegelést folytatott le, amikor elutasította az elsőfokú eljárásban előterjesztett azon jogalapot, amely szerint a Dömpingellenes Alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdése és az e rendelkezésben foglalt, a Dömpingellenes Alaprendelet 2. cikkére vonatkozó utalás megköveteli, hogy az intézmények a dömping minden időközi felülvizsgálata során kiszámítsák a dömpingkülönbözetet, ezáltal pedig a Törvényszék megsértette a megfelelő ügyintézés, az átláthatóság és a jogbiztonság jogelveit is;

—	Második fellebbezési jogalapjukban a fellebbezők előadják, hogy a Törvényszék tévesen értelmezte a Törvényszék által a T-143/06. sz., MTZ Polyfilms kontra az Európai Unió Tanácsa ügyben hozott ítélet indokolását.

(1) Az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. november 30-i 1225/2009/EK tanácsi rendelet (HL L 343., 51. o.).

21.9.2015

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 311/34

A Tribunale di Santa Maria Capua Vetere (Olaszország) által 2015. július 10-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Luciano Baldetti elleni büntetőeljárás

(C-350/15. sz. ügy)

(2015/C 311/39)

Az eljárás nyelve: olasz

A kérdést előterjesztő bíróság

Tribunale di Santa Maria Capua Vetere

Az alap-büntetőeljárás résztvevői

Luciano Baldetti

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

[Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény hetedik kiegészítő jegyzőkönyvének] 4. cikke és az [Európai Unió Alapjogi Chartája] 50. cikke értelmében összeegyeztethető-e a közösségi joggal a 74/00. sz. decreto legislativo 10. cikke, amennyiben lehetővé teszi egy olyan személy büntetőjogi felelősségének vizsgálatát, akivel szemben ugyanezen tényállás (a héa megfizetésének elmulasztása) miatt az állami pénzügyi hatóságok végleges adómegállapításról szóló határozatot hoztak, és emellett közigazgatási bírsággal sújtottak?

21.9.2015

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 311/34

A Korkein hallinto-oikeus (Finnország) által 2015. július 14-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Ilves Jakelu Oy

(C-368/15. sz. ügy)

(2015/C 311/40)

Az eljárás nyelve: finn

A kérdést előterjesztő bíróság

Korkein hallinto-oikeus

Az alapeljárás felei

Panaszos: Ilves Jakelu Oy

Másik fél: közlekedési és hírközlési minisztérium

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

A 2002/39/EK irányelvvel (1) és a 2008/6/EK irányelvvel (2) módosított 97/67/EK postai irányelv (3) 9. cikkének értelmezésekor az e cikk (1) bekezdése értelmében vett, az egyetemes szolgáltatások körén kívül eső szolgáltatásnak vagy a (2) bekezdés értelmében vett, az egyetemes szolgáltatások körébe tartozó szolgáltatásnak tekintendő-e a szerződéses ügyfelek postai küldeményeinek a szétosztása, ha a postai vállalkozás megállapodik az ügyfeleivel a szétosztás feltételeiben, és az ügyfeleknek külön megállapodás szerinti díjat számít fel?

Ha a szerződéses ügyfelek postai küldeményeinek a fent említett szétosztása esetében az egyetemes szolgáltatások körén kívül eső szolgáltatásról van szó, akkor úgy kell-e értelmezni a 9. cikk (1) bekezdését és a 2. cikk 14. pontját, hogy az ilyen jellegű postai szolgáltatások nyújtása az alapeljárásban szereplőhöz hasonló körülmények között a postáról szóló törvényben előírthoz hasonló egyedi engedélyhez köthető?

Ha a szerződéses ügyfelek postai küldeményeinek a fent említett szétosztása esetében az egyetemes szolgáltatások körén kívül eső szolgáltatásról van szó, akkor úgy kell-e értelmezni a 9. cikk (1) bekezdését, hogy az e szolgáltatásokra vonatkozó engedély csak a postai irányelv 2. cikkének 19. pontja értelmében vett alapvető követelményeknek való megfelelés biztosításához szükséges feltételekhez köthető, és hogy az említett szolgáltatásokra vonatkozó engedélyekhez nem köthetők az irányelv 9. cikkének (2) bekezdése értelmében vett, az adott szolgáltatások minőségére, rendelkezésre állására és teljesítésére vonatkozó feltételek?

Ha csak az alapvető követelményeknek való megfelelés biztosításához szükséges feltételekhez köthetők a szerződéses ügyfelek postai küldeményeinek a fent említett szétosztására vonatkozó engedélyek, akkor az alapeljárás tárgyát képezőhöz hasonló, olyan feltételek, amelyek a postai szolgáltatás szétosztási feltételeire, a küldemények szétosztásának gyakoriságára, a címmódosítási és kézbesítésfelfüggesztési szolgáltatásra, a küldemények címkézésére és a gyűjtőhelyekre vonatkoznak, olyan feltételeknek tekinthetők-e, amelyek megfelelnek a 2. cikk 19. pontja értelmében vett alapvető követelményeknek, és a 9. cikk (1) bekezdésével összhangban az alapvető követelményeknek való megfelelés biztosításához szükségesek?

(1) A 97/67/EK irányelvnek a közösségi postai szolgáltatások verseny számára való további megnyitása tekintetében történő módosításáról szóló, 2002. június 10-i 2002/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 176., 21. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 4. kötet, 316. o.).

(2) A 97/67/EK irányelvnek a közösségi postai szolgáltatások belső piacának teljes megvalósítása tekintetében történő módosításáról szóló, 2008. február 20-i 2008/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 52., 3. o.).

(3) A közösségi postai szolgáltatások belső piacának fejlesztésére és a szolgáltatás minőségének javítására vonatkozó közös szabályokról szóló, 1997. december 15-i 97/67/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 15., 14. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 3. kötet, 71. o.).

21.9.2015

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 311/35

A Tribunal Supremo (Spanyolország) által 2015. július 13-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Siderúrgica Sevillana S.A. kontra Administración del Estado

(C-369/15. sz. ügy)

(2015/C 311/41)

Az eljárás nyelve: spanyol

A kérdést előterjesztő bíróság

Tribunal Supremo

Az alapeljárás felei

Felperes: Siderúrgica Sevillana S.A.

Alperes: Administración del Estado

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

A 2013/448/EU határozat (1) ellentétes-e az Európai Unió működéséről szóló szerződés 296. cikkével és az Alapjogi Charta (2) 41. cikkével abban a tekintetben, hogy a korrekciós tényezőt olyan mechanizmus útján határozták meg, amely az indokolási kötelezettséget megsértve nem teszi lehetővé az érintett létesítmények üzemeltetői számára, hogy megismerjék az elfogadásakor figyelembe vett adatokat, számításokat és feltételeket?

A 2013/448/EU határozat azáltal, hogy az általa véghezvitt módon meghatározza és megállapítja az ipari kibocsátások felső határát és az ágazatközi korrekciós tényezőt, melyekről a 2003/87/EK irányelv (3) 10a. cikkének (5) bekezdése és a 2011/278/EU határozat (4) 15. cikke rendelkezik, sérti-e az említett, 2003-as irányelv 10a. cikkének (1) bekezdését és 23. cikkének (3) bekezdését azon körülmény miatt, hogy azt nem az 1999/468/EK határozat (5) által meghatározott, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás keretében dolgozták ki?

Tekintettel arra, hogy a 2013/448/EU határozat és/vagy a 2011/278/EU határozat 15. cikke aszimmetriát teremtenek:

—	a [2003/87/EK irányelv] 10a. cikke (5) bekezdésének a) és b) pontja által szabályozott számítási alap és

—

az említett irányelv 10a. cikkének (1) és (4) bekezdése által a kibocsátási egységek ingyenes kiosztására előírt feltételek között azáltal, hogy az előzőnek nem képezik részét a hulladékgázok elégetésével és a kapcsolt hőenergiatermeléssel kapcsolatos villamosenergia-termelésből eredő kibocsátások, amelyek a hivatkozott irányelv I. mellékletében foglalt létesítményekből származnak, míg az utóbbi szerint ingyenes kiosztás körébe tartoznak az ilyen kibocsátások:

A 2013/448/EU határozat és/vagy 2011/278/EU határozat 15. cikke sérti-e a 2003/87/EK irányelvnek a 3. cikke u) pontjával és az említett 10a. cikke (1) bekezdése harmadik albekezdésének záró mondatával összefüggésben értelmezett 10a. cikkének (5) bekezdését annak megállapításával, hogy a hulladékgázok elégetésével és a hőtermeléssel olyan intézményekben termelt kibocsátások, amelyek az említett irányelv I. mellékletébe tartozó villamosenergiát termelnek, minden esetben „villamosenergia-termelő” kibocsátásoknak minősülnek az ipari kibocsátási felső határ meghatározása szempontjából, és ezért azokat ki kell zárni e számításból?

Még ha az előző kérdésre nemleges válasz adandó is, a 2013/448/EU határozat és/vagy 2011/278/EU határozat 15. cikke sértik-e 2003/87/EK irányelv 10a. cikkének (5) bekezdését és/vagy ezen irányelv céljait abban a tekintetben, hogy az ipari kibocsátások felső határának a hivatkozott irányelv által szabályozott számítási alapjából kizárják a hulladékgázokból történő, valamint a kapcsolt hőtermelés keretében folytatott villamosenergia-termeléshez kapcsolódó, és az említett irányelv I. mellékletében foglalt létesítményekből származó kibocsátásokat, amelyek tekintetében ugyanakkor térítésmentes kibocsátási egységek oszthatók ki ugyanazon irányelv 10a. cikkének (1) és (4) bekezdése alapján?

A 2013/448/EU bizottsági határozat, és adott esetben a 2011/278/EU határozat, amelyet az előbbi hajt végre, ellentétesek-e az irányelv l0a. cikkének (12) bekezdésével amiatt, hogy az ágazatközi korrekciós tényezőt olyan ágazatokra is kiterjesztik, amelyeket a 2010/2/EU bizottsági határozat (6) (jelenleg 2014/746/EU határozat (7)) a CO2-kibocsátásáthelyezés kockázatának jelentős mértékben kitett ágazatokként határoz meg, és ebből eredően csökkentik a kiosztott térítésmentes kibocsátási egységeket?

A 2013/448/EU határozat sérti-e a 2003/87/EK irányelv 10a. cikkének (5) bekezdését azáltal, hogy az Európai Bizottság a 2005 és 2007 közötti időszakban megvalósult azon hitelesített kibocsátások meghatározásához, amelyre az említett bekezdés a) és b) pontja hivatkozik:

a)	Figyelmen kívül hagyta az [Autonóm] Közösség független ügyleti jegyzőkönyvében nem szereplő kibocsátásokat, jóllehet olyan kibocsátásokról volt szó, amelyeket nem volt kötelező bejelenteni az adott időszakban?

b)	A 2008 utáni évek hitelesített kibocsátásainak releváns számadatait – a lehetséges mértékben – extrapolálta az 1,74 %-os tényező fordított irányban történő alkalmazásával?

c)	Kizárt valamennyi, 2011. június 30-a előtt bezárt létesítményből eredő kibocsátást?

(1) Az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 11. cikkének (3) bekezdésével összhangban történő átmeneti ingyenes kiosztását szolgáló nemzeti végrehajtási intézkedésekről szóló, 2013. szeptember 5-i 2013/448/EU bizottsági határozat (HL L 240., 27. o.)

(2) HL 2000. C 364., 1. o.

(3) Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2003. október 13-i 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 275., 32. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 7. kötet, 631. o.)

(4) A kibocsátási egységekre vonatkozó harmonizált ingyenes kiosztás uniós szintű átmeneti szabályainak a 2003/87 irányelv 10a. cikke értelmében történő meghatározásáról szóló, 2011. április 27-i 2011/278/EU bizottsági határozat (HL L 130., 1. o.)

(5) A Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozat (HL L 184., 23. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 124. o.)

(6) A CO2-kibocsátásáthelyezés kockázatának jelentős mértékben kitett ágazatok és alágazatok listájának a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv szerinti meghatározásáról szóló, 2009. december 24-i 2010/2/EU bizottsági határozat (HL L 1., 10. o.)

(7) HL L 308., 114. o.

21.9.2015

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 311/37

A Tribunal Supremo (Spanyolország) által 2015. július 13-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Solvay Solutions España S.L. kontra Administración del Estado

(C-370/15. sz. ügy)

(2015/C 311/42)

Az eljárás nyelve: spanyol

A kérdést előterjesztő bíróság

Tribunal Supremo

Az alapeljárás felei

Felperes: Solvay Solutions España S.L.

Alperes: Administración del Estado

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

Tekintettel arra, hogy a 2013/448/EU határozat és/vagy a 2011/278/EU határozat 15. cikke aszimmetriát teremtenek:

—	a [2003/87/EK irányelv] 10a. cikke (5) bekezdésének a) és b) pontja által szabályozott számítási alap és

—

a)	Figyelmen kívül hagyta az [Autonóm] Közösség független ügyleti jegyzőkönyvében nem szereplő kibocsátásokat, jóllehet olyan kibocsátásokról volt szó, amelyeket nem volt kötelező bejelenteni az adott időszakban?

b)	A 2008 utáni évek hitelesített kibocsátásainak releváns számadatait – a lehetséges mértékben – extrapolálta az 1,74 %-os tényező fordított irányban történő alkalmazásával?

c)	Kizárt valamennyi, 2011. június 30-a előtt bezárt létesítményből eredő kibocsátást?

(2) HL 2000. C 364., 1. o.

(7) HL L 308., 114. o.

21.9.2015

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 311/39

A Tribunal Supremo (Spanyolország) által 2015. július 13-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Cepsa Quimica, S.A. kontra Administración del Estado

(C-371/15. sz. ügy)

(2015/C 311/43)

Az eljárás nyelve: spanyol

A kérdést előterjesztő bíróság

Tribunal Supremo

Az alapeljárás felei

Felperes: Cepsa Quimica, S.A.

Alperes: Administración del Estado

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

Tekintettel arra, hogy a 2013/448/EU határozat és/vagy a 2011/278/EU határozat 15. cikke aszimmetriát teremtenek:

—	a [2003/87/EK irányelv] 10a. cikke (5) bekezdésének a) és b) pontja által szabályozott számítási alap és

—

a)	Figyelmen kívül hagyta az [Autonóm] Közösség független ügyleti jegyzőkönyvében nem szereplő kibocsátásokat, jóllehet olyan kibocsátásokról volt szó, amelyeket nem volt kötelező bejelenteni az adott időszakban?

b)	A 2008 utáni évek hitelesített kibocsátásainak releváns számadatait – a lehetséges mértékben – extrapolálta az 1,74 %-os tényező fordított irányban történő alkalmazásával?

c)	Kizárt valamennyi, 2011. június 30-a előtt bezárt létesítményből eredő kibocsátást?

(2) HL 2000. C 364., 1. o.

(7) HL L 308., 114. o.

21.9.2015

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 311/41

A Tribunal Supremo (Spanyolország) által 2015. július 13-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Dow Chemical Ibérica S.A. kontra Administración del Estado

(C-372/15. sz. ügy)

(2015/C 311/44)

Az eljárás nyelve: spanyol

A kérdést előterjesztő bíróság

Tribunal Supremo

Az alapeljárás felei

Felperes: Dow Chemical Ibérica S.A.

Alperes: Administración del Estado

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

Tekintettel arra, hogy a 2013/448/EU határozat és/vagy a 2011/278/EU határozat 15. cikke aszimmetriát teremtenek:

—	a [2003/87/EK irányelv] 10a. cikke (5) bekezdésének a) és b) pontja által szabályozott számítási alap és

—

a)	Figyelmen kívül hagyta az [Autonóm] Közösség független ügyleti jegyzőkönyvében nem szereplő kibocsátásokat, jóllehet olyan kibocsátásokról volt szó, amelyeket nem volt kötelező bejelenteni az adott időszakban?

b)	A 2008 utáni évek hitelesített kibocsátásainak releváns számadatait – a lehetséges mértékben – extrapolálta az 1,74 %-os tényező fordított irányban történő alkalmazásával?

c)	Kizárt valamennyi, 2011. június 30-a előtt bezárt létesítményből eredő kibocsátást?

(2) HL 2000. C 364., 1. o.

(7) HL L 308., 114. o.

21.9.2015

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 311/42

2015. július 17-én benyújtott kereset – Európai Bizottság kontra az Európai Unió Tanácsa

(C-389/15. sz. ügy)

(2015/C 311/45)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Európai Bizottság (képviselők: F. Castillo de la Torre, J. Guillem Carrau és B. Hartmann meghatalmazottak)

Alperes: az Európai Unió Tanácsa

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Bíróság:

—	semmisítse meg az eredetmegjelölésekről és a földrajzi jelzésekről szóló felülvizsgált Lisszaboni Megállapodásról folytatandó tárgyalások megkezdésére való felhatalmazásról szóló, 2015. május 7-i tanácsi határozatot az Európai Unió hatáskörébe tartozó területek tekintetében;

—	amennyiben szükséges, tartsa fenn a megtámadott határozat joghatásait azon új, a jelen ítélet meghozatalától számított ésszerű időn belül meghozandó határozat hatályba lépéséig, amelyet az Európai Unió Tanácsa az EUMSZ 218. cikk (3), (4) és (8) bekezdésének megfelelően fogad el;

—	az Európai Unió Tanácsát kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Első jogalap: a megtámadott határozat az EUMSZ 3. cikket megsértve elismeri a tagállami hatáskör fennállását, mivel a tárgyalás az Unió kizárólagos hatáskörébe tartozó megállapodást érint.

Második jogalap: az EUMSZ 207. cikk (3) bekezdésének, valamint az EUMSZ 218. cikk (3), (4) és (8) bekezdésének megsértése, mivel a Tanács az Unió hatáskörébe tartozó területen a tagállamokat nevezte ki „tárgyalóként”, és a megtámadott határozatot nem az alkalmazandó többségi szabályoknak megfelelően fogadta el.

21.9.2015

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 311/43

A Törvényszék (kibővített harmadik tanács) T-562/12. sz., John Dalli kontra Európai Bizottság ügyben 2015. május 12-én hozott ítélete ellen John Dalli által 2015. július 21-én benyújtott fellebbezés

(C-394/15. P. sz. ügy)

(2015/C 311/46)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: John Dalli (képviselők: L. Levi és S. Rodrigues lawyers)

A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

—	nyilvánítsa fellebbezését elfogadhatóvá;

—	helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;

—	semmisítse meg a megtámadott határozatot;

—	ítéljen meg 1 EUR szimbolikus összeget nem vagyoni kár kompenzációjául, valamint ideiglenes alapon 1 9 13 396 EUR összeget vagyoni kártérítésként;

—	a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Fellebbezése alátámasztása érdekében a felperes a következő jogalapokra hivatkozik:

—	az első jogalap azon alapul, hogy a Törvényszék ultra petita hozott ítéletet, megváltoztatva a jogvita tárgyát;

—	a második jogalap azon alapul, hogy nem teljesítették az indokolási kötelezettséget;

—	a harmadik jogalap azon alapul, hogy olyan eljárási hiba történt, amely hátrányosan befolyásolja a felperes érdekeit, ideértve a védelemhez való jogát;

—	a negyedik jogalap azon alapul, hogy több tényt és bizonyítékot eltorzítottak; valamint

—	az ötödik jogalap azon alapul, hogy a Törvényszék tévesen értelmezte vagy alkalmazta az uniós jogot.

21.9.2015

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 311/44

A Törvényszék 2015. június 29-i végzése – Frank Bold kontra Bizottság

(T-19/13. sz. ügy) (1)

((Környezetvédelem - 2003/87/EK irányelv - Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeinek kereskedelmi rendszere - A Cseh Köztársaságot a villamosenergia-termelés korszerűsítését szolgáló ingyenes kibocsátási egységek átmeneti kiosztására feljogosító határozat - A határozat belső felülvizsgálata iránti kérelem - Egyedi hatállyal bíró intézkedés hiánya - A felülvizsgálati kérelmet elfogadhatatlannak nyilvánító bizottsági határozat - Részben nyilvánvalóan elfogadhatatlan, részben nyilvánvalóan minden jogi alapot nélkülöző kereset))

(2015/C 311/47)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Frank Bold Society, korábban: Ekologický právní servis (Brno, Cseh Köztársaság) (képviselő: P. Černý ügyvéd)

Alperes: Európai Bizottság (képviselők kezdetben: P. Oliver és L. Pignataro-Nolin, később: L. Pignataro-Nolin és J. Tomkin meghatalmazottak)

Az alperest támogató beavatkozó: Cseh Köztársaság (képviselők: M. Smolek, T. Müller és D. Hadroušek meghatalmazottak)

Az ügy tárgya

Egyrészt a 2012. november 12-i C(2012) 8382 végleges bizottsági határozat megsemmisítése iránti kérelem, amely mint elfogadhatatlant elutasította a Cseh Köztársaságot a villamosenergia-termelés korszerűsítését szolgáló ingyenes kibocsátási egységek átmeneti kiosztására feljogosító, 2012. július 6-i C(2012) 4576 végleges bizottsági határozat belső felülvizsgálata iránti kérelmet, másrészt ez utóbbi határozat megsemmisítése iránti kérelem.

A végzés rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)	A Törvényszék a Frank Bold Society-t kötelezi saját költségein felül az Európai Bizottság részéről felmerült költségek viselésére.

3)	A Cseh Köztársaság maga viseli saját költségeit.

(1) HL C 79., 2013.3.16.

21.9.2015

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 311/45

A Törvényszék 2015. június 22-i végzése – In vivo kontra Bizottság

(T-690/13. sz. ügy) (1)

((„Intézményi mulasztás megállapítása iránti kereset - Külső vizsgálat megindításának az OLAF általi megtagadása - Állásfoglalás - Kötelezés elrendelése iránti kérelem - Közvetlen érintettség hiánya - Elfogadhatatlanság”))

(2015/C 311/48)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: In vivo OOO (Abinsk, Oroszország) (képviselő: T. Huopalainen ügyvéd)

Alperes: Európai Bizottság (képviselők: J.-P. Keppenne és J. Baquero Cruz meghatalmazottak)

Az ügy tárgya

Arra irányuló kereset, hogy a Törvényszék állapítsa meg, hogy az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) mulasztást követett el, amikor nem volt hajlandó külső vizsgálatot indítani, továbbá kötelezze az OLAF-ot e mulasztás megszüntetésére.

A végzés rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet mint elfogadhatatlant elutasítja.

2)	A Törvényszék az In vivo OOO-t kötelezi a költségek viselésére.

(1) HL C 151., 2014.5.19.

21.9.2015

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 311/45

A Törvényszék 2015. június 24-i végzése – Wm. Wrigley Jr. kontra OHIM (Extra)

(T-552/14. sz. ügy) (1)

((„Közösségi védjegy - Az Extra közösségi ábrás védjegy bejelentése - Feltétlen kizáró ok - Megkülönböztető képesség hiánya - A 207/2009/EK rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése - Nyilvánvalóan minden jogi alapot nélkülöző kereset”))

(2015/C 311/49)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Wm. Wrigley Jr. Company (Wilmington, Delaware, Egyesült Államok) (képviselők: M. Kinkeldey, S. Brandstätter és C. Schmitt ügyvédek)

Alperes: Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviselő: D. Walicka meghatalmazott)

Az ügy tárgya

Az OHIM ötödik fellebbezési tanácsának az Extra ábrás megjelölés közösségi védjegyként való lajstromozása iránti kérelemmel kapcsolatban 2014. május 19-én hozott határozata (R 199/2014-5. sz. ügy) ellen benyújtott kereset.

A végzés rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)	A Törvényszék a Wm. Wrigley Jr. Company-t kötelezi a költségek viselésére.

(1) HL C 351., 2014.10.6.

21.9.2015

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 311/46

A Törvényszék 2015. június 24-i végzése – Wm. Wrigley Jr. kontra OHIM (Extra)

(T-553/14. sz. ügy) (1)

(2015/C 311/50)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Wm. Wrigley Jr. Company (Wilmington, Delaware, Egyesült Államok) (képviselők: M. Kinkeldey, S. Brandstätter és C. Schmitt ügyvédek)

Alperes: Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviselő: D. Walicka meghatalmazott)

Az ügy tárgya

A végzés rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)	A Törvényszék a Wm. Wrigley Jr. Company-t kötelezi a költségek viselésére.

(1) HL C 351., 2014.10.6.

21.9.2015

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 311/47

A Törvényszék 2015. június 24-i végzése – Wm. Wrigley Jr. kontra OHIM (Gömb ábrázolása)

(T-625/14. sz. ügy) (1)

((„Közösségi védjegy - Gömböt ábrázoló közösségi ábrás védjegy bejelentése - Feltétlen kizáró ok - Megkülönböztető képesség hiánya - A 207/2009/EK rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése - Nyilvánvalóan minden jogi alapot nélkülöző kereset”))

(2015/C 311/51)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Wm. Wrigley Jr. Company (Wilmington, Delaware, Egyesült Államok) (képviselők: M. Kinkeldey, S. Brandstätter és C. Schmitt ügyvédek)

Alperes: Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviselő: J. Crespo Carillo meghatalmazott)

Az ügy tárgya

Az OHIM ötödik fellebbezési tanácsának egy gömböt ábrázoló ábrás megjelölés közösségi védjegyként való lajstromozása iránti kérelemmel kapcsolatban 2014. június 17-én hozott határozata (R 168/2014-5. sz. ügy) ellen benyújtott kereset.

A végzés rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)	A Törvényszék a Wm. Wrigley Jr. Company-t kötelezi a költségek viselésére.

(1) HL C 351., 2014.10.6.

21.9.2015

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 311/47

A Törvényszék 2015. június 24-i végzése – Wm. Wrigley Jr. kontra OHIM (Kék gömb ábrázolása)

(T-626/14. sz. ügy) (1)

((„Közösségi védjegy - Kék gömböt ábrázoló közösségi ábrás védjegy bejelentése - Feltétlen kizáró ok - Megkülönböztető képesség hiánya - A 207/2009/EK rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése - Nyilvánvalóan minden jogi alapot nélkülöző kereset”))

(2015/C 311/52)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Wm. Wrigley Jr. Company (Wilmington, Delaware, Egyesült Államok) (képviselők: M. Kinkeldey, S. Brandstätter és C. Schmitt ügyvédek)

Alperes: Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviselő: J. Crespo Carillo meghatalmazott)

Az ügy tárgya

Az OHIM ötödik fellebbezési tanácsának egy kék gömböt ábrázoló közösségi ábrás megjelölés közösségi védjegyként való lajstromozása iránti kérelemmel kapcsolatban 2014. június 17-én hozott határozata (R 169/2014-5. sz. ügy) ellen benyújtott kereset.

A végzés rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)	A Törvényszék a Wm. Wrigley Jr. Company-t kötelezi a költségek viselésére.

(1) HL C 351., 2014.10.6.

21.9.2015

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 311/48

2015. június 12-én benyújtott kereset – IR kontra OHIM – Pirelli Tyre (popchrono)

(T-132/15. sz. ügy)

(2015/C 311/53)

A keresetlevél nyelve: angol

Felek

Felperes: IR (Caen, Franciaország) (képviselő: C. de Marguerye ügyvéd)

Alperes: Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

A másik fél a fellebbezési tanács előtti eljárásban: Pirelli Tyre SpA (Milánó, Olaszország)

Az OHIM előtti eljárás adatai

A vitatott védjegy jogosultja: a felperes.

A vitatott védjegy: popchrono közösségi szóvédjegy – 4 177 267. sz. közösségi védjegy

Az OHIM előtti eljárás: megszűnés megállapítása iránti eljárás

A megtámadott határozat: az OHIM ötödik fellebbezési tanácsának 2015. február 13-án hozott határozata (R 217/2014-5. sz. ügy)

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	adjon helyt a kereseti kérelmeinek;

—	helyezze hatályon kívül a fellebbezési tanács 2015. február 13-i határozatát;

—	erősítse meg a POPCHRONO védjegy jogosultjának jogait;

—	az OHIM-ot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok

—	a meghallgatáshoz való jog megsértése;

—	a „tényleges használat” fellebbezési tanács általi szűk értelmezése;

—	a szóban forgó közösségi védjegy tényleges használatának újrakezdését az OHIM-nak a felperes által a megszüntetés iránti kérelem benyújtását megelőzően több mint három hónappal benyújtott bizonyítékok – ideértve az előzetes licenciaszerződést – alapján kellett volna vizsgálnia;

—	az OHIM nem vette figyelembe alapvető versenyszabályok megsértését, és figyelmen kívül hagyta az egyik félnek az ellenérdekű fél akadályozására irányuló szándékát.

21.9.2015

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 311/49

2015. június 30-án benyújtott kereset – Papapanagiotou kontra Parlament

(T-351/15. sz. ügy)

(2015/C 311/54)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Papapanagiotou AVEEA (Serre, Görögország) (képviselők: S. Pappas és I. Ioannidis ügyvédek)

Alperes: Európai Parlament

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—

semmisítse meg az Infrastrukturális és Logisztikai Főigazgatóság főigazgatójának D(2015)12887. sz. 2015. április 27-i határozatát, amelyben elutasításra került a felperes által az INLO.AO-2012-017-LUX-UAGBI-02. sz., „Irodabútorok”, „kiváló minőségű szabványos és vezetői irodabútorok és kiegészítők beszerzésére” irányuló közbeszerzési eljárás keretében az 1., a 2. és a 4. tétel vonatkozásában benyújtott ajánlat, és amelyben a főtitkár értesítette a felperest arról, hogy a fent hivatkozott közbeszerzési eljárásban semelyik ajánlat elbírálása keretében nem került figyelembe vételre az ajánlattételi dokumentációban pontosított egyik odaítélési szempont;

—	az alperest kötelezze a felperes részéről felmerült költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes három jogalapra hivatkozik.

Az első, a vitatott határozat jogellenességére alapított jogalap, mivel a közbeszerzési eljárás során kizárták a „szerkezet (törés-, kopás-, karcolás- és elszíneződésállóság)” odaítélési szempontot, ami sérti az ajánlattételhez szükséges dokumentációt, az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet (költségvetési rendelet) 110. cikkének (1) bekezdését és 113. cikkének (1) bekezdését és az egyenlő bánásmód és az átláthatóság alapelvét.

A második, az ajánlatkérő szerv által, különösen a nyertes ajánlat jellemzői és viszonylagos előnyei vonatkozásában az indokolási kötelezettség megsértésére alapított jogalap, megsértve ezáltal a költségvetési rendelet 113. cikkének (2) bekezdését, az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról szóló 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet alkalmazási szabályairól szóló, 2012. október 29-i 1268/2012/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (a költségvetési rendelet alkalmazási szabályai) 161. cikkének (3) bekezdését, az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikkét és az EUMSZ 296. cikket.

A harmadik, a költségvetési rendelet 102. cikke és az EUMSZ 15. cikk (3) bekezdése szerinti átláthatóság elvének megsértésére alapított jogalap, mivel az ajánlatkérő szerv elmulasztott információkkal és bizonyítékokkal szolgálni arról, hogy az ajánlatok újbóli elbírálása érdekében az ajánlatokban foglalt minták azonosak voltak-e az első, később törölt értékelési eljárás keretében eredetileg elbírált mintákkal.

21.9.2015

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 311/50

2015. június 26-án benyújtott kereset – NeXovation kontra Bizottság

(T-353/15. sz. ügy)

(2015/C 311/55)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: NeXovation, Inc. (Hendersonville, USA) (képviselők: A. von Bergwelt, F. Henkel és M. Nordmann ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	részben semmisítse meg a Németország által a Nürburgring részére végrehajtott SA.31550 állami támogatásról szóló, 2014. október 1-jei C(2014) 3634 végleges európai bizottsági határozatot (a határozat 2015. április 13-án helyesbített formájában) annyiban, amennyiben a határozat:

—	megállapítja, hogy a Nürburgring GmbH, a Motorsport Resort Nürburgring GmbH és a Congress- und Motorsport Hotel Nürburgring GmbH eszközeinek eladása nem minősül állami támogatásnak, amint ezt a megtámadott határozat (285) preambulumbekezdésének első francia bekezdése megállapítja;

—

megállapítja, hogy a Nürburgring GmbH, a Motorsport Resort Nürburgring GmbH és a Congress- und Motorsport Hotel Nürburgring GmbH eszközeinek eladása nem eredményez gazdasági folytonosságot a Nürburgring GmbH, a Motorsport Resort Nürburgring GmbH és a Congress- und Motorsport Hotel Nürburgring GmbH, valamint az eszközök új tulajdonosa, a Capricorn NÜRBURGRING Besitzgesellschaft GmbH, illetve annak leányvállalatai között, amint ezt a megtámadott határozat (285) preambulumbekezdése második francia bekezdésének első mondata megállapítja;

—

ennélfogva megállapítja, hogy a közös piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatás bármilyen esetleges visszatéríttetése nem fogja érinteni az ajánlattételi eljárást követően értékesített eszközök vevőjét, a Capricorn NÜRBURGRING Besitzgesellschaft GmbH-t, illetve annak leányvállalatait, amint ezt a megtámadott határozat (285) preambulumbekezdése második francia bekezdésének második mondatát követően a megtámadott határozat rendelkező része 3. cikkének (2) bekezdése megállapítja;

—	a Bizottságot kötelezze saját költségei, valamint a felperes részéről felmerült költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes vitatja a 2014. október 1-jei bizottsági határozatot (helyesbítve: 2015. április 13-án) annyiban, amennyiben az megállapítja, hogy a Nürburgring komplexum eszközeinek eladása nem minősül állami támogatásnak, hogy az eszközök eladása nem eredményez pénzügyi/gazdasági folytonosságot az eszközök eladói és vevője között, és hogy a közös piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatás bármilyen esetleges visszatéríttetése nem fogja érinteni a eszközök vevőjét.

Keresete alátámasztása érdekében a felperes a következő jogalapokra hivatkozik.

Az első jogalap azon alapul, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését, mivel félreértelmezte a legmagasabb ajánlatot tevő részére történő eladással járó, nyílt, átlátható és megkülönböztetéstől mentes pályázati eljárás lényegét, továbbá nem vizsgálta meg megfelelően, hogy az állam milyen szerepet játszott az értékesítési eljárásban.

A második jogalap azon alapul, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését, amikor megállapította, hogy a komplexum eszközeinek átmeneti bérbeadásáról szóló szerződés nem vezet állami támogatáshoz, és hogy az eladók nem befolyásolták jogellenesen az eszközöknek egy orosz befektető részére történő későbbi eladását.

3.	A harmadik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a pénzügyi/gazdasági folytonosság elvét.

4.	A negyedik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság nem indított hivatalos vizsgálati eljárást.

5.	Az ötödik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság megsértette a felperesnek a 659/1999 rendelet 20. cikkének (2) bekezdése szerinti jogait.

6.	A hatodik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság megsértette a pártatlan és alapos vizsgálat elveit.

7.	A hetedik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta az EUMSZ 296. cikk (2) bekezdését.

21.9.2015

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 311/51

A Közszolgálati Törvényszék F-159/12. és F-161/12. sz., CJ kontra ECDC egyesített ügyekben 2015. április 29-én hozott ítélete ellen CJ által 2015. július 9-én benyújtott fellebbezés

(T-370/15. P. sz. ügy)

(2015/C 311/56)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: CJ (Agios Stefanos, Görögország) (képviselő: V. Kolias ügyvéd)

A másik fél az eljárásban: Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC)

Kérelmek

A fellebbező azt kéri, hogy a Törvényszék:

—

helyezze hatályon kívül az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének az F-159/12. és F-161/12. sz., CJ kontra ECDC egyesített ügyekben 2015. április 29-én hozott ítéletét annyiban, amennyiben az:

—	részben elutasította az F-159/12. sz. ügyben előterjesztett keresetet és a fellebbezőt kötelezte a saját költségeinek viselésére;

—	teljes egészében elutasította az F-161/12. sz. ügyben előterjesztett keresetet és a fellebbezőt kötelezte a saját költségeinek és az ECDC részéről felmerült költségek viselésére;

—	kötelezte a fellebbezőt, hogy fizessen meg a Közszolgálati Törvényszéknek 2 000 eurót a számára okozott elkerülhető költségek megtérítése céljából.

—

következésképpen, amennyiben a fellebbezést a Törvényszék megalapozottnak mondja ki:

—	semmisítse meg a megtámadott 2012. február 24-i határozatot;

—	kötelezze az ECDC-t, hogy fizessen meg méltányossági alapon 80 000 euróban meghatározott összeget a fellebbezőnek okozott és az F-161/12. sz. ügy első kereseti kérelmében hivatkozott nem vagyoni kár megtérítéseként;

—	kötelezze az ECDC-t, hogy fizessen meg méltányossági alapon 56 800 euróban meghatározott összeget a fellebbezőnek okozott és az első fokú tárgyaláson előterjesztett járulékos kártérítési kérelemben hivatkozott nem vagyoni kár megtérítéseként;

—	az ECDC-t kötelezze az első fokú és a fellebbezési eljárásban felmerült összes költség viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Fellebbezése alátámasztása érdekében a fellebbező hét jogalapra hivatkozik.

Az első jogalap szerint a Közszolgálati Törvényszék megsértette az audi et elteram partem elvét azzal, hogy mint elfogadhatatlant elutasította a fellebbező válaszát amiatt, hogy annak fő része és mellékletei nem kapcsolódtak közvetlenül az ECDC ellenkérelmének egyes mellékleteihez;

A második jogalap értelmében a Közszolgálati Törvényszék nem határozott az először az eljárás során felhozott, az ECDC ellenkérelmében foglalt egyes nyilatkozatokkal okozott nem vagyoni kár megtérítésére irányuló járulékos kereseti kérelemről;

A harmadik jogalap szerint a Közszolgálati Törvényszék megsértette a személyzeti szabályzat 91. cikkének (1) bekezdését annak megállapításával, hogy nem vizsgálhatja az ECDC-ben megvalósult rossz pénzügyi gazdálkodásra vonatkozó állítások igaz voltát, mivel azokat korábban az OLAF már vizsgálta;

A negyedik jogalap értelmében a Közszolgálati Törvényszék tévesen értelmezte:

—	az Európai Közösségek egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek 86. cikkével együttesen értelmezett 47. cikke b) pontjának ii. alpontját annak megállapításával, hogy a fellebbező kötelezettségszegés miatt fegyelmi eljárás nélkül, azonnali hatállyal elbocsátható volt;

—	az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikke (2) bekezdésének a) pontját azon időtartammal kapcsolatban, amelyet a fellebbezőnek biztosítottak álláspontjának az elbocsátása előtti kifejtésére;

—	az Európai Unió Alapjogi Chartája 48. cikkének (1) bekezdését azon vádak bizonyítottként való elfogadásával, hogy a fellebbező bűncselekményt követett el, noha őt ilyen magatartással sosem vádolták büntetőbíróság előtt és az nem is ítélte el;

—	a munkáltató gondoskodási kötelezettségét annak megállapításával, hogy az ECDC nem volt köteles biztosítani a fellebbező számára egyes védelemhez való jogokat a személyzeti szabályzat IX. melléklete szerinti közigazgatási vizsgálat alatt;

Az ötödik jogalap szerint a Közszolgálati Törvényszék tévesen értelmezte az első, az ötödik és a nyolcadik jogalapot, valamint a kereseti kérelmet;

A hatodik jogalap értelmében a Közszolgálati Törvényszék egyes tényeket jogilag tévesen minősített;

A hetedik jogalap szerint a Közszolgálati Törvényszék elferdített bizonyos bizonyítékokat.

21.9.2015

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 311/53

2015. július 9-én benyújtott kereset – Preferisco Foods kontra OHIM – Piccardo & Savore' (PREFERISCO)

(T-371/15. sz. ügy)

(2015/C 311/57)

A keresetlevél nyelve: angol

Felek

Felperes: Preferisco Foods Ltd (Vancouver, Kanada) (képviselők: G. Macias Bonilla, P. López Ronda, G. Marín Raigal, E. Armero ügyvédek)

Alperes: Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

A másik fél a fellebbezési tanács előtti eljárásban: Piccardo & Savore' Srl (Chiusavecchia, Olaszország)

Az OHIM előtti eljárás adatai

A vitatott védjegy bejelentője: a felperes.

A vitatott védjegy: a „PREFERISCO” szóelemet magában foglaló közösségi ábrás védjegy – 10 974 616. sz. közösségi védjegy.

Az OHIM előtti eljárás: felszólalási eljárás.

A megtámadott határozat: az OHIM második fellebbezési tanácsának 2015. április 15-én hozott határozata (R 2598/2013-2. sz. ügy).

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	helyezze részben hatályon kívül OHIM második fellebbezési tanácsának 2015. április 15-én hozott, vitatott határozatát (R 2598/2013-2. sz. ügy), különösen a 29. és a 30. osztályba tartozó árukra vonatkozó, 10 974 616. sz. „PREFERISCO” közösségi védjegybejelentés elutasítása vonatkozásában;

—	az alperest kötelezze a költségek viselésére, az OHIM felszólalási osztálya és második fellebbezési tanácsa előtti eljárások során felmerült költségeket is beleértve.

Jogalap

—	A 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése.

21.9.2015

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 311/53

2015. július 16-án benyújtott kereset – Perfetti Van Melle Benelux kontra OHIM – PepsiCo (3D)

(T-390/15. sz. ügy)

(2015/C 311/58)

A keresetlevél nyelve: angol

Felek

Felperes: Perfetti Van Melle Benelux BV (Breda, Hollandia) (képviselő: P. Testa ügyvéd)

Alperes: Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

A másik fél a fellebbezési tanács előtti eljárásban: PepsiCo, Inc. (New York, Amerikai Egyesült Államok)

Az OHIM előtti eljárás adatai

A vitatott védjegy bejelentője: Felperes

A vitatott védjegy: a „3D” szóelemet magában foglaló közösségi fekete-fehér ábrás védjegy – 9 384 041. sz. védjegybejelentés

Az OHIM előtti eljárás: Felszólalási eljárás

A megtámadott határozat: az OHIM ötödik fellebbezési tanácsának 2015. május 8-án hozott határozata (R 465/2014-5. sz. ügy)

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot, helyt adva a 9384041. sz. bejelentési kérelemnek az alábbi áruk tekintetében: csokoládé; édestészta; édességek/cukrászáruk; édességek; rágócukorkák; bonbonok; rágóbonbonok; karamella (cukorkák); rágógumi; rágógumi; nyalókák; édesgyökér; zselék (cukorkaáruk); tejkaramella; mentabonbonok, mentacukorkák; édességek;

—	a PepsiCo, Inc.-et kötelezze a költségek viselésére.

Jogalap

—	a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése.

21.9.2015

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 311/54

2015. július 13-án benyújtott kereset – Università del Salento kontra Bizottság

(T-393/15. sz. ügy)

(2015/C 311/59)

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Felperes: Università del Salento (Lecce, Olaszország) (képviselő: F. Vetrò ügyvéd)

Alperes: Európai Bizottság

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék semmisítse meg a megtámadott határozatokat, majd ezt követően rendelje el az Università del Salento (Salentói Egyetem) Fejlesztési Mérnöki Kara részére a „Support for training career of researchers”, Grant Agreement n. 6102350, Explaining the nature of technological innovation in Chinese enterprises” elnevezésű szerződés alapján elmaradt összegek kifizetését annak minden jogi következményével, beleértve a jelen ítélettel kapcsolatban felmerült költségeket is.

Jogalapok és fontosabb érvek

A jelen kereset az Európai Bizottság Költségvetési Főigazgatósága Költségvetés-végrehajtási (Általános Költségvetés és EFA) és Követelés-behajtási Igazgatóságának 2015. május 4-i prot. N. D/CA – B.2 – 005817. sz. határozata, valamint az ahhoz csatolt terhelési értesítés ellen irányul. E határozat elrendeli az Università del Salento Fejlesztési Mérnöki Karát az ún. Marie Curie program keretében kötött „Support for training career of researchers”, Grant Agreement n. 6102350, Explaining the nature of technological innovation in Chinese enterprises” elnevezésű szerződés alapján a Bizottsággal szemben megillető követelés beszámítását egy olyan tartozásba, amely a Bizottság álláspontja szerint ugyanazon egyetem, az Università del Salento Jogtudományi Kara terhére állt fenn az Európai Bizottság javára a „Agreement JUST/2010/JPEN/AG/1540 – Judicial Training and Research on EU crimes against environment and maritime pollution” elnevezésű szerződés alapján.

Keresete alátámasztása érdekében a felperes három jogalapra hivatkozik.

Az első, az olasz Alkotmány 3. és 24. cikke megsértésére alapított jogalap a hatalommal való visszaélés, a téves feltevésen alapuló hatáskörtúllépés, a hiányos vizsgálat, a ténybeli tévedés fennállásának, valamint az Európai Unió költségvetési rendelete 81. cikkének megsértésének és téves alkalmazásának megállapítására irányul.

—

E tekintetben a felperes előadja, hogy a beszámítás sérti azon uniós alapelvet, miszerint beszámítás nem vitatott, egynemű és lejárt követelések esetén történhet. A jelen ügyben az adós vitatja az állítólagos tartozást, amint az az ügy irataiból is kiderül. A Bizottság határozata egyoldalú, s mint ilyen, sérti az egyenlőség alapelvét.

A második, a közösségi jog hatékony érvényesülése elvének megsértésére és téves alkalmazására, a hatékony pénzgazdálkodás elvének megsértésére és téves alkalmazására, valamint a hiányos vizsgálatból eredő hatáskörtúllépésre alapított jogalap.

—

E tekintetben a felperes arra hivatkozik, hogy a Fejlesztési Mérnöki Kar kutatási projektjére elkülönített összegeket csupán azon kutatási tevékenység megvalósítását követően kellett volna véglegesíteni, amelyre azokat megítélték, és nem lehetett volna ezen összegeket a fent meghatározott kutatási projekttől eltérő tevékenységekkel kapcsolatban felmerülő tartozásokba beszámítani az eredményesség elvének megsértése nélkül. A hátrányos eljárás a hatékony pénzgazdálkodás elvét is sérti mivel a Bizottság – a beszámítás elvégzésével – nem a céljuknak megfelelően használta fel a megítélt összegeket.

A harmadik, az EUMSZ 296. cikkének megsértésére és téves alkalmazására alapított jogalap.

—

E tekintetben a felperes előadja, hogy a megtámadott határozat nem tesz eleget annak az indokolási kötelezettségnek, amely a hivatkozott jogi normából ered, mivel nem tartalmazza a Fejlesztési Mérnöki Kar által várt összegeknek a Jogtudományi Kartól követelt összegekbe való beszámítására vonatkozó határozatnak sem a forrásait, sem az indokait, sem a jogalapjait.

21.9.2015

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 311/55

A Közszolgálati Törvényszék F-159/12. és F-161/12. sz., CJ kontra ECDC egyesített ügyekben 2015. április 29-én hozott ítélete ellen az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) által 2015. július 14-én benyújtott fellebbezés

(T-395/15. P. sz. ügy)

(2015/C 311/60)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) (képviselők: J. Mannheim és A. Daume meghatalmazottak, D. Waelbroeck és A. Duron ügyvédek)

A másik fél az eljárásban: CJ (Agios Stefanos, Görögország)

Kérelmek

A fellebbező azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	helyezze hatályon kívül az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének az F-159/12. és F-161/12. sz. egyesített ügyekben 2015. április 29-én hozott ítéletét a fellebbezésben kifogásolt jogalap vonatkozásában, és

—	a másik felet kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Fellebbezése alátámasztása érdekében a fellebbező két jogalapra hivatkozik.

Az első jogalap szerint a Közszolgálati Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot a meghallgatáshoz való jog terjedelmét illetően.

—

A Közszolgálati Törvényszék ítélkezési gyakorlatra való hivatkozás vagy külön indokolás nélkül kiterjesztően értelmezte a meghallgatáshoz való jog terjedelmét, amely jog nem csak az egyénnel szemben megfogalmazott állításokra, hanem az egyén magatartásának következményeire is alkalmazandó. Emellett a Közszolgálati Törvényszéknek a meghallgatáshoz való jog terjedelmével kapcsolatos megközelítése ellentmond a magában a vitatott ítéletben megfogalmazott megállapításoknak.

A második jogalap értelmében a Közszolgálati Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot az annak értékelése nyomán tett megállapításaiban, hogy az állítólagos szabálytalanság hiányában az eljárás eltérő eredményre vezethetett volna-e.

—	A Közszolgálati Törvényszék elismerte, hogy a felperes és az alperes közötti bizalmi viszony helyrehozhatatlanul megromlott, így az állítólagos szabálytalanság hiánya nem vezetett volna eltérő eredményre.

21.9.2015

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 311/56

2015. július 20-án benyújtott kereset – Morgan & Morgan kontra OHIM – Grupo Morgan & Morgan (Morgan & Morgan)

(T-399/15. sz. ügy)

(2015/C 311/61)

A keresetlevél nyelve: angol

Felek

Felperes: Morgan & Morgan International Insurance Brokers S.r.l. (Conegliano, Olaszország) (képviselők: F. Gatti és F. Caricato ügyvédek)

Alperes: Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

A másik fél a fellebbezési tanács előtti eljárásban: Grupo Morgan & Morgan (Ciudad de Panamá, Panama)

Az OHIM előtti eljárás adatai

A vitatott védjegy bejelentője: a felperes

A vitatott védjegy: a „Morgan & Morgan” szóelemet magában foglaló közösségi ábrás védjegy – 11 596 087. sz. védjegybejelentés

Az OHIM előtti eljárás: felszólalási eljárás

A megtámadott határozat: az OHIM első fellebbezési tanácsának 2015. május 7-én hozott határozata (R 1657/2014-1. sz. ügy)

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	ismerje el és állapítsa meg, hogy a fellebbező által előterjesztett jogorvoslati kérelem elfogadható és megalapozott;

—	változtassa meg a megtámadott határozatot;

—	adjon helyt a Morgan & Morgan International Insurance Brokers S.r.l. nevében 11 596 087. számon bejelentett közösségi védjegy jogerős lajstromozásának a 36. osztály tekintetében;

—	az OHIM-ot kötelezze mindhárom eljárás költségeinek viselésére.

Jogalap

—	a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése.

21.9.2015

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 311/57

2015. július 22-én benyújtott kereset – Lengyel Köztársaság kontra Európai Bizottság

(T-402/15. sz. ügy)

(2015/C 311/62)

Az eljárás nyelve: lengyel

Felek

Felperes: Lengyel Köztársaság (képviselő: B. Majczyna maghatalmazott)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—

semmisítse meg a „Konvergencia Lengyelországban” célkitűzés keretében a strukturális támogatáshoz tartozó „Innovatív gazdaság” operatív program részét képező „Európai közös szolgáltatási központ – Intelligens logisztikai rendszerek” elnevezésű nagyprojekthez az Európai Regionális Fejlesztési Alapból nyújtott pénzügyi hozzájárulást megtagadó 2015. május 11-i európai bizottsági határozatot (az értesítés a C(2015) 3228. számú dokumentummal történt);

—	az Európai Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes négy jogalapra hivatkozik.

Az első jogalap: az 1083/2006/EK rendelet 56. cikkének (3) bekezdésével és 60. cikkének a) pontjával összefüggésben értelmezett 41. cikke (1) bekezdésének, valamint a lojális együttműködés elvének megsértése, mivel a projektet oly módon bírálták el, amely túllépi a nyomonkövetési bizottság által megállapított kiválasztási kritériumokat, noha e kritériumokat a megállapításuk időpontjában a Bizottság nem kérdőjelezte meg, valamint a projekt elbírálási határidejének jelentős túllépése miatt az 1083/2006/EK rendelet 41. cikke (2) bekezdésének megsértése.

A második jogalap: az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) eszközeiből való társfinanszírozás jóváhagyására vonatkozó feltételek téves értelmezése annak feltételezése miatt, hogy csak azok a beruházások társfinanszírozhatók, amelyek innovációs szempontból a legnagyobb terjesztési (diffúziós) potenciállal rendelkeznek, valamint a projekt téves elbírálása annak feltételezése miatt, hogy a hiányzó innovációs erő miatt a projekt nem biztosítja az „Innovatív gazdaság” operatív programmal való összeegyeztethetőséget.

A harmadik jogalap: az ERFA eszközeiből való társfinanszírozás jóváhagyására vonatkozó feltételek téves értelmezése annak feltételezése miatt, hogy csak azok a beruházások társfinanszírozhatók, amelyek magas képzettséget igénylő munkahelyeket teremtenek, és a projekt téves elbírálása annak feltételezése miatt, hogy a projekt nem teremt magas képzettséget igénylő munkahelyeket.

4.	A negyedik jogalap: a projekt téves elbírálása annak feltételezése miatt, hogy a a projekt nem biztosítja az „Innovatív gazdaság” operatív program célkitűzéseinek megvalósítását, mivel hiányzik a hozzáadott érték és az ösztönző hatás.

21.9.2015

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 311/58

2015. július 22-én benyújtott kereset – JYSK kontra Bizottság

(T-403/15. sz. ügy)

(2015/C 311/63)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: JYSK sp. z o. o. (Radomsko, Lengyelország) (képviselő: H. Sønderby Christensen ügyvéd)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—

semmisítse meg a „Konvergencia Lengyelországban” célkitűzés keretében az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERFA) nyújtott támogatás tekintetében az „Innovatív gazdaság” operatív program részét képező „Európai közös szolgáltatási központ – Intelligens logisztikai rendszerek” elnevezésű nagyprojekthez az ERFA-ból nyújtott pénzügyi hozzájárulásra vonatkozó 2015. május 11-i C(2015) 3228 végleges bizottsági határozatot.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes hat jogalapra hivatkozik.

1.	Az első jogalap azon alapul, hogy a JYSK teljesíti a lengyel kormány által megállapított követelményeket, és mind a 2007–2013-as „Innovatív gazdaság” operatív program (IG OP), mind pedig az uniós jog célkitűzéseit.

A második jogalap azon alapul, hogy a projekt összhangban áll az IG OP-vel és az uniós joggal.

—

A felperes előadja, hogy a Bizottság a határozatában nem kérdőjelezi meg, hogy a 4.5.2. részintézkedésben (2. melléklet) megállapított kritériumok összhangban állnak az IG OP-vel és az uniós joggal. A felperes továbbá előadja, hogy a Bizottság nem kérdőjelezi meg azt a tényt sem, hogy a projekt összhangban áll a megállapított kritériumokkal, és/vagy hogy a JYSK jogosan ért el 60,5 pontot.

A harmadik jogalap e jogvita lényegére vonatkozik:

—

A felperes előadja, hogy a YISK-nek – valójában – semmi köze nincs e jogvitához, mivel valamennyi fél – még a Bizottság is – egyetért abban, hogy a JYSK ténylegesen eleget tett a megállapított kritériumoknak. A felperes szerint e jogvita ezért kizárólag egyrészt a lengyel hatóságok, másrészt pedig a Bizottság közötti, jogszerűségre vonatkozó vita. Ez nem mehet a JYSK terhére.

A negyedik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság képviselője megerősítette, hogy a lengyel hatóságok az uniós joggal és az IG OP-val összhangban jártak el.

—	A felperes szerint egyértelmű, hogy a Bizottság jóváhagyta valamennyi megállapított követelményt, és hogy elfogadta az IG OP-t és a konkrét végrehajtást.

Az ötödik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság megsértette a Bizottság és a lengyel hatóságok közötti hatáskörmegosztást, valamint megsértette a szubszidiaritás és az arányosság elvét.

—

A felperes előadja, hogy a Bizottság a nemzeti támogatást nem jogosult olyan okokra hivatkozva megtagadni, amelyekről a lengyel hatóságoknak kell dönteniük, mivel ez utóbbiak rendelkeznek a területet érintő alapos ismeretekkel. A felperes szerint a Bizottság továbbá olyan okokra hivatkozva sem jogosult megtagadni a támogatást, amelyek számára a JYSK kérelme benyújtásának időpontjában ismertek voltak. Az „Eredménytábla” (4.5.2. részintézkedés) pontosan kifejezi az IG OP célkitűzéseit és rendeltetését, amelyek a nyomonkövetési bizottságban a Bizottság képviselője számára a JYSK kérelme benyújtásának időpontjában ismertek voltak. Az IG OP megfelelő megértése/értelmezése során a felperes szerint figyelembe kell venni azt, hogy a lengyel hatóságok speciális ismeretekkel rendelkeznek a radomskói munkavállalók munkahelyeit és képesítéseit illetően, és a Bizottság nem hagyhatja figyelmen kívül minden részletében a lengyel hatóságok által a program végrehajtása keretében elvégzett értékelést, és nem helyes továbbá döntő jelentőségűként figyelembe venni az IG OP valamely adott szándékát vagy adott „célkitűzését”, ahogyan azt a Bizottság teszi. A felperes szerint az IG OP és az uniós jog helyes értelmezésének azon kell alapulnia, hogy egyes rendelkezések nagyobb jelentőséggel bírnak, mint mások, ahogyan ezt az eredménytábla is mutatja (4.5.2. részintézkedés).

A hatodik jogalap a Bizottság érveinek kifogásolásán alapul.

—

A felperes előadja, hogy a JYSK kérelme benyújtásának időpontjában (2008. július) a három fő érv egyike sem volt érvényes és/vagy döntő jelentőségű abban az értelemben, amelyet azoknak a Bizottság tulajdonít, és abban az értelmezésben, amelyre a Bizottság hivatkozik. A felperes szerint ezen érvek így nem lehetnek relevánsak ebben az ügyben, és ha a bíróság azokat relevánsnak is találja, azok nem döntő jelentőségűek.

21.9.2015

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 311/59

2015. július 27-én benyújtott kereset – Monster Energy kontra OHIM – Hot-Can Intellectual Property (HotoGo self-heating can technology)

(T-407/15. sz. ügy)

(2015/C 311/64)

A keresetlevél nyelve: angol

Felek

Felperes: Monster Energy Company (Corona, Amerikai Egyesült Államok) (képviselő: P. Brownlow solicitor)

Alperes: Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

A másik fél a fellebbezési tanács előtti eljárásban: Hot-Can Intellectual Property Sdn Bhd (Cheras, Malájzia)

Az OHIM előtti eljárás adatai

A vitatott védjegy bejelentője: a felperes

A vitatott védjegy: a „HotoGo self-heating can technology” szóelemeket magában foglaló ábrás védjegy – 11 418 101. sz. védjegybejelentés

Az OHIM előtti eljárás: felszólalási eljárás

A megtámadott határozat: az OHIM ötödik fellebbezési tanácsának 2015. május 4-én hozott határozata (R 1028/2014-5. sz. ügy)

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—	helyezze hatályon kívül a felszólalási osztály által a B2178567. sz. felszólalás ügyében 2014. február 21-én hozott határozatát;

—	a megtámadott védjegy bejelentését teljes egészében utasítsa el;

—	az OHIM-ot kötelezze a saját és a felperes költségeinek viselésére.

Jogalapok

—	a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése;

—	a 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének megsértése.

		ISSN 1977-0979
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		C 311

Magyar nyelvű kiadás	Tájékoztatások és közlemények	58. évfolyam 2015. szeptember 21.

Közleményszám	Tartalom	Oldal
	IV Tájékoztatások
	AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL, SZERVEITŐL, HIVATALAITÓL ÉS ÜGYNÖKSÉGEITŐL SZÁRMAZÓ TÁJÉKOZTATÁSOK
	Az Európai Unió Bírósága
2015/C 311/01	Az Európai Unió Bírósága utolsó kiadványai az Európai Unió Hivatalos Lapjában	1