21.7.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 239/1

(1)

Annak érdekében, hogy az 515/97/EK tanácsi rendelet (2) az Unió vámterületével kapcsolatos valamennyi lehetséges árumozgásra kiterjedjen, az áruk be- és kilépésének fogalma tekintetében helyénvaló pontosítani a „vámjogszabályok” és a „fuvarozók” fogalommeghatározását.

(2)

A szabálytalanságok leküzdésére szolgáló közigazgatási és büntetőeljárások további erősítése érdekében gondoskodni kell arról, hogy a kölcsönös segítségnyújtás útján beszerzett bizonyítékok felhasználhatóak legyenek a megkereső hatóság tagállamának közigazgatási és igazságügyi hatóságai előtti eljárásokban.

(3)

Az egyértelműség, a következetesség és az átláthatóság érdekében konkrétabban meg kell határozni, hogy mely hatóságok férhetnek hozzá az 515/97/EK rendelet alapján létrehozott nyilvántartásokhoz. Ebből a célból az illetékes hatóságokra vonatkozóan egységes hivatkozást kell létrehozni. Az e hatóságok általi közvetlen hozzáférés alapvető feltétele annak, hogy eredményes legyen a tagállamok közigazgatási hatóságai közötti kölcsönös segítségnyújtás, valamint a vám- és mezőgazdasági jogszabályok helyes alkalmazásának biztosítása érdekében az e hatóságok és a Bizottság közötti együttműködés.

(4)

A konténermozgásokkal kapcsolatos adatok lehetővé teszik az Unió vámterületére érkező és azt elhagyó árukkal kapcsolatos csalások felderítését. Az ilyen adatok hasznos eszközt jelentenek a vámjogszabályok megsértésének minősülő vagy annak látszó műveletek megelőzése és kivizsgálása, valamint az azokkal kapcsolatos vádemelés szempontjából. A lehető legteljesebb adatkészlet összegyűjtése és felhasználása érdekében, elkerülve ugyanakkor a szállítmányozási ágazatban tevékenykedő kis- és középvállalkozásokat érő esetleges kedvezőtlen hatásokat, a fuvarozóknak adatokat kell benyújtaniuk a tagállamoknak a konténermozgásokkal kapcsolatban, amennyiben nyomon követő rendszerük útján elektronikusan gyűjtenek ilyen adatokat vagy azokat a megbízásukból más szolgáltató tárolja. Az ilyen adatokat közvetlenül a Bizottság által erre a célra létrehozott egységes nyilvántartásba kell továbbítani.

(5)

A magas szintű fogyasztóvédelem érdekében az Unió feladata, hogy felvegye a küzdelmet a vámcsalásokkal szemben, és ezáltal hozzájáruljon a belső piac biztonságos, valós származási tanúsítványokkal rendelkező termékekkel való ellátására irányuló célkitűzés megvalósításához.

(6)

A csalások felderítése jelentős mértékben függ a releváns operatív adatok azonosításától és átfogó elemzésétől. Ezért létre kell hozni uniós szinten egy olyan nyilvántartást, amely az áruk behozatalára, kivitelére és továbbítására – többek között az áruk tagállamokon belüli átszállítására és közvetlen kivitelére – vonatkozó adatokat tartalmazza. Ebből a célból a Bizottságnak az általa üzemeltetett forrásokból származó adatokról rendszeresen másolatot kell készítenie, amit aztán rögzítenie kell a behozatali, kiviteli és továbbítási nyilvántartásban, a tagállamoknak pedig lehetővé kell tenni, hogy az áruk egy adott tagállamon belüli továbbítására és a közvetlen kivitelre vonatkozó adatokat nyújtsanak be a Bizottságnak, az adatok és a tagállami információtechnológiai infrastruktúra meglététől függően.

(7)

Az elektronikus vámrendszerek a 70/2008/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (3) szerinti 2011. évi bevezetése – amelynek révén immár nem a vámügyi hatóságok, hanem a gazdasági szereplők őrzik meg a behozatali és kiviteli vámáru-nyilatkozatokat kísérő okmányokat – késedelmekhez vezetett az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) vámügyi vizsgálataiban, mivel az OLAF-nak az említett hatóságokra kell támaszkodnia a szóban forgó okmányok beszerzéséhez. Ezenfelül a vámtartozás beszedésére vonatkozó három éves elévülési idő további akadályokat gördít a vizsgálatok sikeres lefolytatása elé. A vámügy terén folytatott vizsgálatok felgyorsítása érdekében meg kell határozni, hogy a Bizottság számára a vámáru-nyilatkozatokkal kapcsolatos információszerzésre nyitva álló egyéb lehetőségeken kívül a Bizottság milyen eljárásban kérhet a tagállamoktól a behozatali és kiviteli vámáru-nyilatkozatokat kísérő okmányokat.

(8)

Az e rendelet és az 515/97/EK rendelet alapján létrehozott nyilvántartásokba felvett adatok bizalmas kezelése és magasabb fokú biztonsága érdekében rendelkezni kell arról, hogy a felvett adatokhoz kizárólag egyes konkrét felhasználók és csak meghatározott célokból férhetnek hozzá.

(9)

Az 515/97/EK rendelet rendelkezik az adatok feldolgozásáról. Ezen adatfeldolgozás személyes adatokra is kiterjedhet, és azt az uniós joggal összhangban kell végezni. A személyes adatok feldolgozását az említett rendelet céljának megfelelő módon, valamint a 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (4) és a 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (5) összhangban és különösen az adatok minőségével, az arányossággal, a célhoz kötöttséggel és a tájékoztatáshoz, a személyes adatokra vonatkozó hozzáféréshez, a helyesbítéshez, a törléshez és a zároláshoz való joggal kapcsolatos uniós követelményeknek, a szervezési és technikai intézkedéseknek és a személyes adatok nemzetközi továbbításával kapcsolatos követelményeknek megfelelően kell végezni. A felvett adatok bizalmas kezelésének biztosítása érdekében rendelkezni kell arról, hogy a felvett adatokhoz kizárólag meghatározott felhasználók férhessenek hozzá.

(10)

A Bizottságnak és a tagállamoknak védelemben kell részesíteniük a bizalmas üzleti információkat, és biztosítaniuk kell a jelentett konténerállapot-üzenetekre vonatkozó nyilvántartáson és a behozatali, kiviteli és továbbítási nyilvántartáson keresztül kicserélt információk bizalmas kezelését.

(11)

A naprakész információknak, az átláthatósághoz való jognak, valamint az érintettek tájékoztatáshoz való, a 45/2001/EK és a 95/46/EK irányelvben megállapított jogának a biztosítása érdekében lehetővé kell tenni a Bizottság számára, hogy az interneten keresztül frissítse a tagállamok által kijelölt azon illetékes hatóságoknak és a Bizottság azon szervezeti egységeinek a jegyzékét, amelyek felhatalmazással rendelkeznek a VIR-hez való hozzáférés vonatkozásában.

(12)

Az 515/97/EK rendelet, valamint az annak alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusok, illetve végrehajtási jogi aktusok alkalmazásában a személyes adatok feldolgozásának tiszteletben kell tartani az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 8. cikkében elismert, a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való alapvető jogot, továbbá az Európai Unió Alapjogi Chartájának (Charta) 7. cikkében elismert, a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jogot és a 8. cikkében biztosított, a személyes adatok védelméhez való jogot. Ezen felhatalmazáson alapuló jogi aktusoknak, illetve végrehajtási jogi aktusoknak emellett biztosítaniuk kell, hogy a személyes adatok feldolgozása a 95/46/EK irányelvvel és a 45/2001/EK rendelettel összhangban történjen.

(13)

Az adatvédelmi felügyelet következetességének javítása érdekében az európai adatvédelmi biztosnak a VIR ellenőrzéseinek koordinálása céljából szorosan együtt kell működnie a 2009/917/IB (6) tanácsi határozat alapján létrehozott közös ellenőrző hatósággal.

(14)

Az adatok VIR-ben való tárolására vonatkozó rendelkezések gyakran idéznek elő indokolatlan információveszteséget. Ennek oka az, hogy a tagállamok nem rendszeresen végzik el az éves felülvizsgálatot az azzal együtt járó adminisztratív teher és a megfelelő erőforrások hiánya miatt. Ezért egyszerűsíteni kell a VIR-ben történő adattárolási eljárást oly módon, hogy megszüntetik az adatok éves felülvizsgálatára vonatkozó kötelezettséget, és – indokolt esetben további két évvel meghosszabbítható – ötéves maximális adattárolási időt állapítanak meg, amely megfelel az 515/97/EK rendelet alapján létrehozott nyilvántartások esetében előírt időszakoknak. Azért van szükség erre az időtartamra, mert a szabálytalanságok feldolgozása hosszadalmas eljárás, és mivel a szóban forgó adatok szükségesek a közös vámügyi műveletek és a vizsgálatok lefolytatásához.

(15)

A csalások elemzésével kapcsolatos lehetőségek további bővítése és a vizsgálatok lefolytatásának elősegítése érdekében a vámügyirat-azonosítási adatbázisban tárolt, a folyamatban lévő vizsgálatokkal kapcsolatos adatokat anonimizálni kell, ha egy év eltelt a legutolsó megállapítás óta, és ezután olyan formában kell azokat megőrizni, amelyben már nincs lehetőség az érintettek azonosítására.

(16)

Mivel e rendelet célját, nevezetesen a vámügyi csalásoknak az Unióban való felderítését, kivizsgálását és megelőzését a tagállamok egyedül nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban az intézkedés terjedelme vagy hatása miatt e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(17)

Azok a fuvarozók, akik e rendelet hatálybalépésekor a konténermozgások adatainak átadásával kapcsolatos, magánjogi szerződésekbe foglalt kötelezettségek hatálya alá tartoznak, késleltethetik a konténerállapot-üzenetekre vonatkozó jelentési kötelezettségük alkalmazását annak érdekében, hogy újratárgyalják a szerződéseiket, és gondoskodjanak arról, hogy a jövőbeli szerződések összeegyeztethetők legyenek a tagállamok részére történő adatszolgáltatásra vonatkozó kötelezettséggel.

(18)

Az 515/97/EK rendelet az egyes rendelkezéseinek végrehajtására vonatkozó hatásköröket ruház a Bizottságra. Ennek megfelelően a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének következtében az említett rendelet alapján a Bizottságra ruházott hatásköröket össze kell hangolni az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 290. és 291. cikkével.

(19)

Az 515/97/EK rendelet egyes nem alapvető jelentőségű elemeinek kiegészítése érdekében és különösen a VIR-be felveendő adatok meghatározása céljából a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a mezőgazdasági jogszabályok alkalmazásával kapcsolatos azon műveletek meghatározása tekintetében, amelyek vonatkozásában adatokat kell felvenni a VIR-be. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, illetve adott esetben az üzleti élet képviselőivel. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítése és megszövegezése során a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács számára egyidejűleg, időben és megfelelő módon történő eljuttatásáról.

(20)

Az 515/97/EK rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosításához a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni a konténerállapot-üzenetek jelentési gyakorisága, adatformátuma, továbbítási módja, valamint az egyes kategóriákra vonatkozó, a VIR-be felveendő konkrét adatelemek tekintetében. Ezeket a hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (7) megfelelően kell gyakorolni. A végrehajtási jogi aktusok elfogadásához a vizsgálóbizottsági eljárást kell alkalmazni.

(21)

Az európai adatvédelmi biztossal konzultációt folytattak, aki 2014. március 11-én véleményt adott ki.

(22)

Az 515/97/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

1.

A 2. cikk (1) bekezdése a következőképpen módosul:

2.

A 12. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„12. cikk

Az 51. cikk sérelme nélkül, a megkeresett hatóság tisztviselői által beszerzett és a 4–11. cikk szerinti segítségnyújtás során a megkereső hatóságnak átadott információ – ideértve a dokumentumokat, azok hitelesített másolatait, tanúsítványokat, a közigazgatási hatóságoktól származó valamennyi eszközt, illetve határozatot, jelentést és bármely adatot –, ahhoz hasonlóan, mintha az eljárás helye szerinti tagállamban szerezték volna be, felhasználható bizonyítéknak minősülhet:

3.

A 16. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„16. cikk

Az 51. cikk sérelme nélkül, az adatközlő hatóság tisztviselői által beszerzett és a 13–15. cikk szerinti segítségnyújtás során a fogadó hatóságnak átadott információ – ideértve a dokumentumokat, azok hitelesített másolatait, tanúsítványokat, a közigazgatási hatóságoktól származó valamennyi eszközt, illetve határozatot, jelentést és bármely adatot –, ahhoz hasonlóan, mintha az eljárás helye szerinti tagállamban szerezték volna be, felhasználható bizonyítéknak minősülhet:

4.

A 18a. cikk a következőképpen módosul:

5.

A rendelet a következő cikkel egészül ki:

„18c. cikk

A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján rendelkezéseket fogad el a konténerállapot-üzenetek jelentési gyakoriságával, adatformátumával és továbbítási módjával kapcsolatban.

A végrehajtási jogi aktusokat a 43a. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni, legkésőbb 2016. február 29-ig.”;

6.

A rendelet a következő cikkekkel egészül ki:

„18d. cikk

(1)   A Bizottság létrehozza és kezeli a következőkre vonatkozó nyilvántartást (a továbbiakban: behozatali, kiviteli és továbbítási nyilvántartás):

A behozatali, kiviteli és továbbítási nyilvántartást a 2454/93/EGK bizottsági rendelet (13) 37. és 38. mellékletében részletezett módon kell tárolni.

A Bizottság a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 952/2013/EU rendelet alapján általa üzemeltetett forrásokból származó adatokról rendszeresen másolatot készít, amit aztán rögzíti a behozatali, kiviteli és továbbítási nyilvántartásban. A tagállamok az adatok és a tagállami információtechnológiai infrastruktúra meglététől függően az áruk egy adott tagállamon belüli továbbítására és a közvetlen kivitelre vonatkozó adatokat is benyújthatnak a Bizottságnak.

Az e rendelet 29. cikkében említett, a Bizottság által kijelölt szervezeti egységek és a 29. cikkben említett nemzeti hatóságok az e rendelet szerinti célokból felhasználhatják a nyilvántartást arra, hogy elemezzék az adatokat, valamint a behozatali, kiviteli és továbbítási nyilvántartásban foglalt adatokat összevessék az állapotüzenet-nyilvántartásba továbbított konténerállapot-üzenetekkel, és információt cserélhetnek az összevetés eredményéről.

(2)   A behozatali, kiviteli és továbbítási nyilvántartáshoz az e rendelet 29. cikkében említett nemzeti hatóságok férhetnek hozzá. A Bizottságon belül kizárólag a kijelölt elemzők jogosíthatók fel a behozatali, kiviteli és továbbítási nyilvántartásban szereplő adatok feldolgozására.

A tagállamok közvetlen hozzáféréssel rendelkeznek a következőkhöz:

Azok az illetékes hatóságok, amelyek adatokat vettek fel az e rendelet 23. cikkének (1) bekezdésében említett váminformációs rendszerbe, illetve az e rendelet 41b. cikkével összhangban vizsgálati fájlból származó adatot vettek fel az e rendelet 41a. cikkének (1) bekezdésében említett vámügyirat-azonosítási adatbázisba, az adott bejegyzéssel vagy fájllal kapcsolatos összes olyan adathoz hozzáférhetnek, amelyet a behozatali, kiviteli és továbbítási nyilvántartás tartalmaz.

(3)   A Bizottság által a behozatali, kiviteli és továbbítási nyilvántartásban szereplő adatok körében végzett személyesadat-feldolgozásra a 45/2001/EK rendelet alkalmazandó.

A Bizottságot a 45/2001/EK rendelet 2. cikke d) pontja értelmében vett adatkezelőnek kell tekinteni.

Az európai adatvédelmi biztos a 45/2001/EK rendelet 27. cikkének megfelelően előzetesen ellenőrzi a behozatali, kiviteli és továbbítási nyilvántartást.

A behozatali, kiviteli és továbbítási nyilvántartásban szereplő adatok nem tárolhatók öt évnél tovább, mely időtartam indokolt esetben további két évvel meghosszabbítható.

(4)   A behozatali, kiviteli és továbbítási nyilvántartás nem tartalmazhat a 45/2001/EK rendelet 10. cikkének (5) bekezdése szerinti különleges adatkategóriákat.

A Bizottság megfelelő technikai és szervezési intézkedéseket hajt végre a személyes adatok véletlen vagy jogellenes megsemmisítése, véletlen elvesztése vagy engedély nélküli közlése, megváltoztatása és hozzáférhetővé tétele vagy bármely más jogellenes feldolgozása elleni védelme érdekében.

(5)   A Bizottság és a tagállamok biztosítják a bizalmas üzleti információk védelmét. A Bizottság és a tagállamok a nemzeti és uniós joggal összhangban a legmagasabb szintű technikai, szervezési és személyzetbiztonsági jellegű szakmai titoktartási szabályokat vagy a bizalmas kezeléssel kapcsolatos egyéb előírásokat alkalmaznak a kijelölt szakértőik vonatkozásában.

Amennyiben valamely tagállam a behozatali, kiviteli és továbbítási nyilvántartáson keresztül megosztott egyes információk bizalmas kezelését kéri, a Bizottság és a többi tagállam biztosítja e kérés teljesítését.

18e. cikk

A Bizottság felkérheti a tagállamokat, hogy a vámjogszabályok végrehajtásával kapcsolatos vizsgálatok tekintetében továbbítsák részére az azon behozatali és kiviteli vámáru-nyilatkozatokat kísérő okmányokat, amelyekre vonatkozóan a gazdasági szereplők kísérő okmányokat készítettek vagy gyűjtöttek.

Az első bekezdésben említett megkeresést az illetékes hatóságokhoz kell intézni. Amennyiben valamely tagállam egynél több illetékes hatóságot jelölt ki, meg kell jelölnie a Bizottság megkeresésének megválaszolására illetékes közigazgatási egységet.

A tagállam a Bizottság megkeresésének kézhezvételétől számított négy héten belül

(13)  A Bizottság 2454/93/EGK rendelete (1993. július 2.) a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról (HL L 253., 1993.10.11., 1. o.).”;"

7.

A 21. cikk (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   A 20. cikkben említett közösségi küldetések során feltárt megállapításokat és információkat és különösen az érintett harmadik országok illetékes hatóságai által átadott okmányokat, valamint a közigazgatási vizsgálatok során – többek között a Bizottság szervezeti egységei által – megszerzett információkat a 45. cikk szerint kell kezelni.”;

8.

A 23. cikk (4) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(4)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 43. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a mezőgazdasági jogszabályok alkalmazásával kapcsolatos azon tevékenységek meghatározására, amelyek esetében információkat kell felvenni a VIR-be.

E felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat 2016. február 29-ig el kell fogadni.”;

9.

A 25. cikk (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján rendelkezéseket fogad el a 24. cikkben említett egyes kategóriák szerint a VIR-be felveendő adatok tekintetében, amennyiben erre szükség van a VIR céljának eléréséhez. A 24. cikk e) pontjában említett kategóriában nem tüntethetők fel személyes adatok. A végrehajtási jogi aktusokat a 43a. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni, legkésőbb 2016. február 29-ig.”;

10.

A 29. cikk (1) és (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   A VIR-be felvett adatokhoz kizárólag az egyes tagállamok által kijelölt nemzeti hatóságok és a Bizottság által kijelölt szervezeti egységek férhetnek hozzá. Az említett nemzeti hatóságok a vámügyi hatóságok, de ide tartozhatnak egyéb illetékes, a 23. cikk (2) bekezdésében meghatározott cél elérése érdekében az adott tagállam törvényei, rendeletei és eljárásai szerint eljáró más hatóságok is.

Az adatokat közlő VIR-partner jogosult meghatározni, hogy az ezen bekezdés első albekezdésében említett nemzeti hatóságok közül melyek férhetnek hozzá az általa a VIR-be felvett adatokhoz.

(2)   Minden tagállam megküldi a Bizottságnak az általa a VIR-adatokhoz való hozzáférésre kijelölt illetékes nemzeti hatóságok jegyzékét, minden hatóság esetében meghatározva, hogy milyen adatokhoz férhet hozzá és milyen célból.

A Bizottság az érintett tagállamokkal ellenőrzi a kijelölt illetékes nemzeti hatóságok jegyzékét a tekintetben, hogy a kijelölt hatóságok köre nem túlzott-e. Az ellenőrzést követően az érintett tagállamok megerősítik vagy módosítják a kijelölt illetékes nemzeti hatóságok jegyzékét. A Bizottság erről tájékoztatja a többi tagállamot. Emellett a Bizottság a VIR-hez való hozzáférésre jogosult szervezeti egységeire vonatkozó részletekről is tájékoztat minden tagállamot.

A kijelölt nemzeti hatóságoknak és a Bizottság kijelölt szervezeti egységeinek jegyzékét a Bizottság tájékoztatás céljából közzéteszi az Európai Unió Hivatalos Lapjában, a jegyzék későbbi frissítéseit pedig az interneten teszi közzé.”;

11.

A 30. cikk a következőképpen módosul:

12.

Az V. cím 4. fejezetének címe helyébe a következő szöveg lép:

„4. fejezet

Az adatok tárolása”;

13.

A 33. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„33. cikk

A VIR-be felvett adatokat csak az azon cél eléréséhez szükséges ideig szabad tárolni, amelyre azokat felvették, és nem tárolhatók öt évnél tovább. Ez az időtartam indokolt esetben további két évvel meghosszabbítható.”;

14.

A 37. cikk a következő (5) bekezdéssel egészül ki:

„(5)   Az európai adatvédelmi biztos és a 2009/917/IB tanácsi határozat (14) alapján létrehozott közös ellenőrző hatóság a saját hatáskörükön belül eljárva együttműködnek a VIR koordinált felügyelete és ellenőrzése céljából.

(14)  A Tanács 2009/917/IB határozata (2009. november 30.) az információs technológia vámügyi alkalmazásáról (HL L 323., 2009.12.10., 20. o.).”;"

15.

A 38. cikk a következőképpen módosul:

16.

A 41d. cikk a következőképpen módosul:

17.

A 43. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„43. cikk

(1)   A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás gyakorlásának feltételeit e cikk határozza meg.

(2)   A Bizottságnak a 23. cikk (4) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves időtartamra szól …-tól/-től (15) kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam letelte előtt jelentést készít a felhatalmazás gyakorlásáról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal az egyes időtartamok vége előtt, a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra.

(3)   Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 23. cikk (4) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. Az említett határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon vagy a határozatban megjelölt későbbi napon lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)   A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(5)   A 23. cikk (4) bekezdése értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítést követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.”;

18.

A rendelet a következő cikkel egészül ki:

„43a. cikk

(1)   A Bizottság munkáját egy bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (16) értelmében vett bizottságnak minősül.

(2)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

43b. cikk

A Bizottság …-ig (17) elvégzi annak értékelését, hogy:

(16)  Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).”;"

19.

Az 53. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„Azon fuvarozók esetében, akik …-án/én (18) olyan magánjogi szerződések hatálya alá tartoznak, amelyek megakadályozzák őket a 18a. cikk (4) bekezdésében meghatározott jelentési kötelezettségük teljesítésében, az említett kötelezettséget …-tól/től (19) kell alkalmazni.”.

21.7.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 239/12

1.

A Bizottság 2013. november 26-án benyújtotta a Tanácsnak a fenti javaslatot, amely az Európai Unió működéséről szóló szerződés 33. és 325. cikkén alapul, és amelynek célja a vámügy terén alkalmazott csalás elleni rendszer működésének javítása.

2.

A Számvevőszék 2014. március 18-án nyilvánított véleményt.

3.

Az Európai Parlament 2014. április 15-én elfogadta az első olvasatban kialakított álláspontját (1).

4.

A vámunió-munkacsoport több ülésén is vizsgálta a javaslatot a görög és az olasz elnökség ideje alatt, és a 2014. szeptember 9-i ülésén – AT és DE ellenszavazata és ES tartózkodása mellett – széles körű megállapodásra jutott a 13179/14 dokumentumban foglalt elnökségi kompromisszumos szövegről.

5.

Az Állandó Képviselők Bizottsága 2014. szeptember 23-án megbízást adott az elnökségnek az Európai Parlamenttel folytatandó háromoldalú egyeztetések megkezdésére.

6.

A háromoldalú egyeztetések három fordulóban, 2014. november 10-én, december 10-én és december 18-án zajlottak (2). Az Állandó Képviselők Bizottsága jóváhagyta a december 18-i ülésen elért kompromisszumot. Ezt követően az Európai Parlament a 2015. március 23-i keltezésű levelében arról tájékoztatta a Tanácsot, hogy az Európai Parlament második olvasatban módosítás nélkül jóváhagyná a Tanács álláspontját.

7.

Mindezek fényében a Tanács a 2015. április 20-i ülésén elfogadta a 7565/15 dokumentumban foglalt politikai megállapodást.

8.

Ez a rendelet az 515/97/EK rendeletet módosítja. A módosítások célja a vámcsalások felderítésére szolgáló, meglévő rendszerekben mutatkozó hiányosságok kezelése; az OLAF-vizsgálatok során bekövetkező késedelmek orvosolása; az adatvédelmi felügyelet egyszerűsítése; az adatnyilvánosság korlátozására vonatkozó lehetőség egyértelművé tétele; és a kölcsönös segítségnyújtás keretében gyűjtött bizonyítékok elfogadhatóságára vonatkozó szabályok pontosítása.

9.

A Tanács számos módosítást vezetett be az eredeti javaslatba, és jelentős mértékben módosította a szöveg szerkezetét. Ezzel párhuzamosan az Európai Parlament 53 módosítást fogadott el a Bizottság javaslatára vonatkozóan.

Ennek megfelelően a Tanács első olvasatban kialakított álláspontja az Európai Parlamenttel létrejött megállapodás alapján történő részleges újraszövegezéssel módosítja az eredeti bizottsági javaslatot.

21.7.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 239/14

(1)

A Törvényszék hatáskörének a létrehozása óta történő fokozatos bővítése miatt az előtte folyó eljárások száma évről évre növekszik, aminek következtében az ezen igazságszolgáltatási fórum előtt folyamatban lévő ügyek száma ez idő alatt szintén megnövekedett. Mindez kihatással van az eljárások időtartamára is.

(2)

Az eljárások időtartama a peres felek jelenleg szempontjából nem tűnik elfogadhatónak, különösen az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkében és az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 6. cikkében meghatározott követelmények fényében.

(3)

A Törvényszék jelen helyzete többek között olyan strukturális okokra vezethető vissza, amelyek az Unió intézményei, szervei és hivatalai jogi aktusai számának növekedésével és sokrétűbbé válásával, valamint a Törvényszékhez érkező ügyek számával és összetettségével kapcsolatosak, különösen a versenyjog és az állami támogatások területén.

(4)

Következésképpen olyan intézkedésekre van szükség, amelyekkel ez a helyzet orvosolható, és a Szerződések által biztosított azon lehetőség kihasználásával, amelynek értelmében a Törvényszéket alkotó bírák száma növelhető, lehetővé válna, hogy rövid időn belül csökkenjen a Törvényszék előtt folyamatban lévő ügyek mennyisége, valamint a Törvényszék előtti eljárások kirívóan hosszú időtartama.

(5)

A Törvényszék munkaterhének várható alakulására tekintettel a bírák számát 56-ban célszerű megállapítani, amelyet három lépcsőben kell elérni, szem előtt tartva azt is, hogy a Törvényszéknek nem lehet egyidejűleg kettőnél több olyan bírája, akit ugyanazon tagállam javaslatára neveztek ki.

(6)

Az ügyhátralék gyors csökkentése érdekében … (2) tizenkét további bírának kell hivatalba lépnie.

(7)

Az uniós közszolgálati ügyekben történő elsőfokú törvénykezésnek és az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke hét bírói álláshelyéinek a Bíróság által a jövőben benyújtandó jogalkotási kérelem alapján 2016 szeptemberében át kell kerülnie a Törvényszékhez.

(8)

A fennmaradó további kilenc bírának 2019 szeptemberében kell hivatalba lépnie. A költséghatékonyság biztosítása érdekében ez nem járhat további jogi referensek vagy egyéb támogató személyzet felvételével. Intézményen belüli átszervezésekkel kell biztosítani a meglévő emberi erőforrások hatékony felhasználását.

(9)

Az Európai Unió Bírósága alapokmányának a bírák és főtanácsnokok háromévenkénti részleges megújítására vonatkozó rendelkezéseit ennek megfelelően ki kell igazítani.

(10)

Az Európai Unió Bíróságának alapokmányáról szóló (3.) jegyzőkönyvet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

1.

A 9. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„9. cikk

A bírói kar részleges megújítása, amelyre háromévente kerül sor, a bírák felét érinti. Amennyiben a bírák száma páratlan, a bírói kar megújítása felváltva a bírák számának feléhez legközelebb eső nagyobb számú, illetve a bírák számának feléhez legközelebb eső kisebb számú bírót érinti.

Az első bekezdés alkalmazandó a főtanácsnoki kar részleges megújításakor is, amelyre háromévente kerül sor.”.

2.

A 48. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„48. cikk

A Törvényszéket alkotó bírák létszáma

a)

A …-tól/től (3) kinevezendő tizenkét további bíró közül hat bíró hivatali ideje 2016. augusztus 31-én jár le. Ezen hat bíró sorsolással kerül kiválasztásra. A másik hat bíró hivatali ideje 2019. augusztus 31-én jár le.

b)

A 2016. szeptember 1-jével kinevezendő hét további bíró közül három bíró hivatali ideje 2019. augusztus 31-én jár le. Ezen három bíró sorsolással kerül kiválasztásra. A másik négy bíró hivatali ideje 2022. augusztus 31-én jár le.

c)

A 2019. szeptember 1-jével kinevezendő kilenc további bíró közül négy bíró hivatali ideje 2022. augusztus 31-én jár le. Ezen négy bíró sorsolással kerül kiválasztásra. A másik öt bíró hivatali ideje 2025. augusztus 31-én jár le.

21.7.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 239/17

1.

Az Európai Unió Bírósága 2011. március 28-án az EUMSZ 281. cikkének második bekezdése alapján benyújtott egy jogalkotási kezdeményezést (1) az Európai Unió Bírósága alapokmányának a módosítása céljából, amely – egyebek mellett – 12-vel növelné a Törvényszék bíráinak számát. A többi módosítás elfogadására 2012. augusztus 11-én sor került, azonban a bírák számának növeléséről nem sikerült megállapodást kialakítani a Tanácson belül.

2.

Az Európai Parlament a 2014. április 15-i plenáris ülésén elfogadta a Bíróság javaslatára vonatkozó első olvasatbeli álláspontját, melyben támogatta a törvényszéki bírák számának 12-vel való megemelését.

3.

Mindezek alapján, valamint tekintettel arra, hogy az eredeti javaslat benyújtása óta jelentősen megnőtt a Törvényszék elé kerülő ügyek száma, az EU Bírósága 2014. október 13-án azt javasolta (2), hogy a társjogalkotók módosítsák azt oly módon, hogy a Törvényszék bíráinak száma 2019-re összesen kétszeresére növekedjen; a bővítést három szakaszban javasolta végrehajtani, úgy, hogy az magában foglalja a Közszolgálati Törvényszéknek a Törvényszékbe való integrálását is; a bírák száma így végül összesen 21-gyel növekedne.

4.

Ennek alapján a Coreper 2014. december 11-én elvi szintű megállapodásra jutott a reform legfőbb elemeiről, melynek szövegét a 2014. december 8-i 16576/14 dokumentum tartalmazza.

5.

Az elnökség 2015. első féléve folyamán négyoldalú formációban – a Bíróság és a Bizottság bevonásával – próbált informálisan egyeztetni az Európai Parlament Jogi Bizottságával a reformra vonatkozó „második olvasatbeli korai megállapodás” kialakítása céljából, melynek keretében a Tanács egy előzetesen közösen megtárgyalt szöveg alapján elfogadná első olvasatbeli álláspontját, az Európai Parlament pedig ezt az EUMSZ 294. cikke (7) bekezdésének a) pontja alapján jóváhagyhatná. Az erre irányuló erőfeszítések azonban nem jártak sikerrel.

6.

A Tanács e helyzetben úgy határozott, hogy az EUMSZ 294. cikkének (5) bekezdése alapján elfogadja első olvasatbeli álláspontját, és közli azt az Európai Parlamenttel, csatolva az azt alátámasztó indokolást is.

7.

Hatáskörének fokozatos bővítése miatt a Törvényszék elé kerülő esetek száma évről évre folyamatosan növekszik, aminek következtében egyre több ügy van folyamatban ezen igazságszolgáltatási fórum előtt. Ez hatással van az eljárások időtartamára, ami elfogadhatatlan a peres felek szempontjából, és nem egyeztethető össze az Unió azon kötelezettségével, hogy gondoskodjon az ítéletek ésszerű időn belüli meghozataláról – amint ezt az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke előírja. Ez a helyzet különös aggodalomra ad okot a versenyjog és az állami támogatások területén.

8.

Tekintettel a Törvényszék 2011 óta növekvő munkaterhére, amint fentebb, a 3. pontban is említettük, a Bíróság 2014. október 13-án azt javasolta, hogy a társjogalkotók az eredeti javaslatot módosítva kettőzzék meg a Törvényszék bíráinak számát, mégpedig 2019-ig három szakaszban, a Közszolgálati Törvényszéknek a Törvényszékbe való integrálásával együtt, a következő célok megvalósítása érdekében:

9.

A Tanács első olvasatbeli álláspontja lényegét tekintve megfelel a Bíróság 2014. október 13-i javaslatának (lásd fentebb, a 3. pontban), bár alacsonyabb költségszintet irányoz elő. A törvényszéki bírák számát 56 főre javasolja növelni, a következő három szakaszban:

10.

Az első és a második szakaszban mindegyik újonnan létrehozott bírói hivatalhoz három jogi referens tartozna. A Bírósággal közösen elfogadott (9) preambulumbekezdés szerint azonban a harmadik szakasz már nem járna további adminisztratív költségekkel (nem kerülne sor további jogi referensek és asszisztensek felvételére).

11.

A Bíróság ezenkívül a politikai kompromisszum részeként évenként adatokkal fog szolgálni igazságszolgáltatási tevékenységeiről, így többek között a fellebbezési ügyek alakulásáról is, és szükség szerint javaslatot fog tenni a megfelelő intézkedésekre. Megegyezés született arról is, hogy a Törvényszék kibővítésének második és harmadik szakaszában értékelés fog készülni a Törvényszék helyzetéről, amelynek alapján szükség szerint bizonyos kiigazításokra kerülhet sor – annak szem előtt tartásával, hogy e kiigazítások nem érinthetik a bírák létszámát, de kiterjedhetnek bármely egyéb, a Törvényszék működésével és igazgatási kiadásaival kapcsolatos aspektusra. Végül pedig: a Törvényszéknek a belső szervezete és az eljárási szabályzata felülvizsgálatát is el kellene majd végeznie, majd pedig ennek alapján meghozni a szükséges intézkedéseket, illetve jóváhagyásra benyújtani a Tanácsnak a megfelelő javaslatokat, még azt megelőzően, hogy 2019-ben megkezdődne a kibővítése utolsó szakasza.

12.

A Tanács úgy véli, hogy a Törvényszék e reformja szükséges lépés, hiszen a függőben lévő esetekből felhalmozódott hátralék és az eljárások túlzottan hosszú időtartama 2015-re már lényegesen túlnőtt a 2011-es szinten, amikor is a Bíróság a 12 új bírói tisztség létrehozásáról szóló jogalkotási kezdeményezését benyújtotta. Az új esetek száma 2010-ben 636 volt. 2014-ben ehhez képest 912 új eset volt, ami 4 év alatt mintegy 43 %-os növekedést jelent. A jelenlegi helyzetben előfordul, hogy a feleknek több mint négy évet kell várniuk az ítélet megszületésére; különösen nagy mértékben érinti ez a versenyjogi és állami támogatási esetek kapcsán a gazdasági szereplőket, hiszen esetükben alkalmanként jelentős pénzösszegek immobilizálódnak, vagyis nem kerülhetnek vissza az európai gazdaságba. Ráadásul a későn megszülető ítéletek miatt már kártérítési perek is indultak az Unióval szemben. A Törvényszék reformjának hiánya – amellett, hogy miatta sérül az Európai Unió hírneve, mert nem tartja tiszteletben saját alapjogi chartáját – még jelentős költségekkel is jár az európai gazdaság és az adófizetők számára.

13.

Mindezek fényében indokoltnak tekinthető a 21 új bírói tisztség létrehozása. Ahhoz képest, hogy az esetek száma 43 %-kal nőtt, a Tanács első olvasatbeli álláspontja csak 22 %-kal javasolja növelni a bírák számát (40-ről 49-re) – feltéve, hogy eltekintünk a Közszolgálati Törvényszéktől áthozandó 7 bírói tisztség beszámításától, amelyek hatása semleges lenne a Törvényszék kapacitására nézve, hiszen a közszolgálati esetekből fakadó munkateher (évente mindegy 150–200 eset) 2016-tól szintén a Törvényszékre fog nehezedni. Ezenfelül a már elfogadott vagy jelenleg tárgyalási szakaszban lévő új jogszabályok valószínűleg szintén növelni fogják a Törvényszék elé kerülő esetek számát.

14.

Azáltal, hogy az igazságszolgáltatási szervek száma háromról kettőre csökken, egyszerűsödni fog az igazságszolgáltatási rendszer, javulni fog az ítélkezési gyakorlat koherenciája, és méretgazdaságossági előnyöket is el lehet érni. A reformnak köszönhetően lehetővé válik majd a Törvényszéken belüli tanácsok szakosodása, amely egyértelműen jótékony hatással lesz a Törvényszék termelékenységére. Egyúttal azt is lehetővé fogja tenni, hogy a Törvényszék mélyrehatóbb tanácskozásokat tudjon folytatni annak köszönhetően, hogy gyakrabban lesz lehetősége három helyett öt bírából álló tanács keretében döntéseket hozni, és szükség esetén a Törvényszék tagjait a főtanácsnoki szerepkör ellátására is felkérheti.

15.

A Tanács első olvasatbeli álláspontjában javasolt reform (lásd a fenti 10. és 11. pontot) évenként nettó 13,5 millió EUR összegű költségnövekedéssel járna teljes sebességgel való végrehajtás esetén, az eredeti javaslat 12 új bírói tisztséghez kapcsolódó 11,2 millió EUR összegű költségvetéséhez képest, melyet az Európai Parlament az első olvasata során már elfogadott. A Tanács első olvasatbeli álláspontja így a 2011-es javaslathoz képest a reform összköltségének 20 %-kal való növelését eredményezné, miközben ugyanezen idő alatt az évente a Törvényszékhez kerülő új esetek száma 43 %-kal nőtt. Ha figyelembe vesszük azt is, hogy milyen költségekkel járna a reform elmaradása, ezek a költségek szerénynek és indokoltnak tűnnek.

16.

A Tanács első olvasatbeli álláspontjában előirányzott reform az elfogadása esetén fenntartható és hosszú távú megoldást jelentene az Unió igazságszolgáltatási szervei előtt álló aktuális kihívásokra, és lehetővé tenné, hogy azok olyan időkereteken belül és olyan minőségi színvonalon lássák el feladataikat, amilyet egy jogállamiságra épülő Unióban az európai polgárok és vállalkozások joggal várhatnak el tőlük.