29.4.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 142/1

(1)

Létfontosságú az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (a továbbiakban: EFSA) függetlenségének, valamint tevékenysége magas tudományos színvonalának, átláthatóságának és hatékonyságának a biztosítása. Ugyancsak nélkülözhetetlen a tagállamokkal való együttműködés.

(2)

Az EFSA Igazgatótanácsának egy tagja, Valérie BADUEL, lemondott. A hivatali idejének hátralévő részére ezért egy új tagot kell kinevezni.

(3)

Az EFSA Igazgatótanácsa új tagjának kinevezése érdekében a Tanács – a Bizottság által készített dokumentáció alapján és az Európai Parlament által kifejtett álláspont fényében – megvizsgálta a Bizottság által készített névjegyzéket. A cél a lehető legnagyobb szakértelemnek és a megfelelő – például irányítási és közigazgatási – szakmai tapasztalatok széles körének, valamint az Unió területén belüli lehető legszélesebb földrajzi megoszlásnak a biztosítása.

(4)

A 178/2002/EK rendelet 25. cikkének értelmében az EFSA Igazgatótanácsának tagjai közül négynek fogyasztóvédelmi szervezetekhez vagy az élelmiszerláncban tevékenykedő egyéb érdekképviseleti szervezethez kapcsolódó szakmai háttérrel kell rendelkeznie. A tagok közül jelenleg négyen már rendelkeznek ilyen szakmai háttérrel,

29.4.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 142/3

Council of the European Union

General Secretariat

DG C 1C

Rue de la Loi/Wetstraat 175

1048 Bruxelles/Brussel

BELGIQUE/BELGIË

E-mail cím: sanctions@consilium.europa.eu

29.4.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 142/4

29.4.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 142/5

29.4.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 142/6

29.4.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 142/7

(1)

Az 1005/2008/EK rendelet (a továbbiakban: az IUU-rendelet) létrehozza a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat (IUU-halászat) megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló uniós rendszert.

(2)

Az IUU-rendelet VI. fejezete meghatározza a nem együttműködő harmadik országok azonosítására, az említett országokkal szembeni lépésekre, ugyanezen országok listájának összeállítására, a listáról való törlésre, e lista nyilvánosságára és a sürgősségi intézkedésekre vonatkozó eljárást.

(3)

Az IUU-rendelet 32. cikke szerint a Bizottságnak értesítenie kell a harmadik országokat arról az eshetőségről, hogy nem együttműködő országként kerülhetnek azonosításra. Az ilyen értesítés előzetes jellegű. Az értesítést az IUU-rendelet 31. cikkében megállapított kritériumokra kell alapozni. A Bizottságnak emellett a rendelet 32. cikkében felsorolt valamennyi lépést meg kell tennie az értesített harmadik országokkal szemben. A Bizottságnak az értesítésben fel kell tüntetnie különösen az ilyen azonosítás alapjául szolgáló lényeges tényeket és megfontolásokat, továbbá az érintett országok számára lehetőséget kell biztosítania a válaszadásra, valamint az azonosítást cáfoló bizonyítékok, vagy adott esetben a javításra irányuló cselekvési terv és a helyzet rendezése érdekében hozott intézkedések ismertetésére. A Bizottság az érintett harmadik országoknak az értesítés megválaszolásához megfelelő időt, a helyzet orvoslásához pedig ésszerű időt köteles biztosítani.

(4)

Az IUU-rendelet 31. cikke értelmében a Bizottság azonosítja azokat a harmadik országokat, amelyeket az IUU-halászat elleni küzdelemben nem együttműködő harmadik országnak tekint. Egy harmadik ország akkor azonosítandó nem együttműködő harmadik országként, ha nem teljesíti a nemzetközi jog szerint rá, mint lobogó, kikötő, forgalomba hozatal szerinti vagy parti államra háruló azon kötelezettségét, hogy intézkedést hozzon az IUU-halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására.

(5)

A nem együttműködő harmadik országok azonosítása az IUU-rendelet 31. cikkének (2) bekezdése szerinti valamennyi információ áttekintésén alapul.

(6)

Az IUU-rendelet 33. cikke értelmében a Tanács állítja össze a nem együttműködő harmadik országok listáját. Ezen országokkal szemben többek között az IUU-rendelet 38. cikkében megállapított intézkedések alkalmazandók.

(7)

Az IUU-rendelet 20. cikkének (1) bekezdése értelmében a hitelesített fogási tanúsítványok lobogó szerinti harmadik országoktól való elfogadásának feltétele a Bizottságnak címzett értesítés azon törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések, valamint állományvédelmi és gazdálkodási intézkedések alkalmazására, ellenőrzésére és végrehajtására vonatkozó rendelkezésekről, amelyeket a halászhajóiknak teljesíteniük kell.

(8)

Az IUU-rendelet 20. cikkének (4) bekezdése értelmében a Bizottság az említett rendelet végrehajtásához kapcsolódó területeken igazgatási együttműködést folytat a harmadik országokkal.

(9)

A Bizottság 2009. október 6-án kapta meg a Thaiföldi Királyság lobogó szerinti államként küldött értesítését az IUU-rendelet 20. cikke alapján.

(10)

2011. április 18. és 22. között a Bizottság az IUU-rendelet 20. cikkének (4) bekezdésében előírt igazgatási együttműködés keretében az Európai Halászati Ellenőrző Hivatal (EFCA) támogatásával ellenőrző látogatást tett Thaiföldön.

(11)

Az ellenőrző látogatás célja a thaiföldi halászhajók által teljesítendő törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések, valamint állományvédelmi és gazdálkodási intézkedések alkalmazására, ellenőrzésére és végrehajtására vonatkozó nemzeti rendelkezésekkel, illetve az IUU-halászat elleni küzdelemben, valamint az uniós fogási tanúsítási rendszer végrehajtásához kapcsolódó követelmények és szempontok teljesítése érdekében Thaiföldre háruló kötelezettségek végrehajtása érdekében hozott intézkedésekkel kapcsolatos információk ellenőrzése volt.

(12)

Az ellenőrző látogatásról szóló záró jelentést 2011. június 30-án küldték el Thaiföldnek.

(13)

2012. április 27-én szakmai találkozóra került sor Thaiföld és a Bizottság szolgálatai között. Thaiföld az IUU-rendelet végrehajtásával kapcsolatos, 2011 áprilisa óta bekövetkezett fejleményekről szóló aktualizált dokumentumot nyújtott be. Thaiföld bemutatta a kormány által elfogadott és a szenátus és a parlament általi elfogadásra készen álló, felülvizsgált halászati törvényt; a hajómegfigyelési rendszerre irányuló, már megkezdett és 2013-ban kiterjesztendő programot; valamint az IUU-ról szóló nemzeti cselekvési terv fordításra készen álló végleges változatát.

(14)

A Bizottság az első látogatás nyomán hozott intézkedések nyomon követésére 2012. október 9. és 12. között újabb ellenőrző látogatást tett Thaiföldön.

(15)

Az ellenőrző látogatásról szóló záró jelentést 2012. november 9-én kézbesítették Thaiföldnek.

(16)

Thaiföld 2012. november 29-én további információkat nyújtott be, 2013. január 23-án pedig észrevételeket nyújtott be az ellenőrző látogatásról szóló, 2012. novemberi jelentéshez.

(17)

2013. február 15-én a Bizottság válaszolt a Thaiföld által benyújtott 2013. január 23-i jelentésben foglalt észrevételekre.

(18)

Thaiföld 2013. április 11-én a behozott halászati termékek nyomonkövetési rendszereinek fejlesztésére irányuló cselekvési tervben további információkat nyújtott be.

(19)

A Bizottság a 2012. októberi látogatás nyomán hozott intézkedések nyomon követésére 2014. október 8. és 9. között újabb ellenőrző látogatást tett Thaiföldön.

(20)

Az ellenőrző látogatásról szóló záró jelentést 2014. október 29-án küldték el Thaiföldnek. A Bizottság az ellenőrző látogatás során megállapította, hogy a 2011 óta észlelt, kritikusnak minősülő gyenge pontok tekintetében haladást egyáltalán nem vagy csak kis mértékben értek el.

(21)

2014. november 19-én találkozóra került sor Thaiföld és a Bizottság szolgálatai között, amelynek keretében Thaiföld további észrevételeket tett. Thaiföld a találkozó után számos írásbeli nyilatkozatot nyújtott be. 2015. január 28-án Thaiföld benyújtotta a felülvizsgált halászati törvény nem hivatalos változatát, amely 2015. január 9-én került közzétételre (B.E. 2558 (2015) számú halászati referenciatörvény).

(22)

Thaiföld az Indiai-óceáni Tonhalbizottság (IOTC) tagja. Thaiföld ratifikálta az Egyesült Nemzetek 1982. évi Tengerjogi Egyezményét (UNCLOS).

(23)

Annak megállapítása érdekében, hogy Thaiföld eleget tesz-e a (22) preambulumbekezdésben említett nemzetközi megállapodásokban előírt, valamint a preambulumbekezdésben említett releváns regionális halászati gazdálkodási szervezet (RFMO) által meghatározott, lobogó, kikötő, forgalomba hozatal szerinti vagy parti államként rá háruló nemzetközi kötelezettségeknek, a Bizottság minden szükségesnek tartott információt összegyűjtött és megvizsgált. A thai halászati gazdálkodásra irányadó, jelenleg érvényes fő jogszabály az 1947. évi halászati törvény. A 2015. januári felülvizsgált jogszabály várhatóan 2015-ben lép hatályba. Ezt számos miniszteri rendelet és értesítés egészíti ki, amelyek a halászati gazdálkodás szakmai vonatkozásairól szólnak. Ezeknek a szövegeknek a többsége 10 évesnél régebbi és még nem került frissítésre. A thaiföldi hatóságok elismerték a halászati törvény felülvizsgálatának szükségességét, és évek óta dolgoznak az új jogszabály kidolgozásán.

(24)

A Bizottság felhasznált továbbá az IOTC által közzétett, rendelkezésre álló adatokból nyert információkat, valamint nyilvánosan elérhető információkat is.

(25)

A Bizottság az IUU-rendelet 31. cikkének (3) bekezdése értelmében megvizsgálta a lobogó, kikötő, forgalomba hozatal szerinti vagy parti államként Thaiföldre háruló kötelezettségeket. Az áttekintés során a Bizottság az IUU-rendelet 31. cikkének (4)–(7) bekezdésében felsorolt kritériumokat vette figyelembe.

(26)

A Bizottság a helyszíni látogatások során és a nyilvánosan elérhető információk alapján megállapította, hogy a 2010–2014 (2)  (3)  (4) közötti időszak alatt legalább 11 hajó folytatott IUU-tevékenységet.

(27)

A felkutatott bizonyítékok alapján a Thaiföld lobogója alatt közlekedő hajók a jelentések szerint az alábbi súlyos jogsértéseket követték el az érintett halászati területekre vonatkozó állományvédelmi és gazdálkodási intézkedések ellenére: a lobogó szerinti állam vagy az érintett parti államok által kiállított érvényes jogosítvány, felhatalmazás vagy engedély nélkül halásztak; fedélzeti hajómegfigyelési berendezés nélkül halásztak a nyílt tengeren és olyan parti állami területeken, ahol valamennyi külföldi lobogó alatt közlekedő hajónak hajómegfigyelési berendezéssel kell rendelkeznie; a halászati területekre vonatkozóan téves adatokat nyújtottak be azzal a céllal, hogy megszerezzék a thai hatóságoknak a fogási tanúsítványokra és a termékeknek az Európai Unióba történő behozatalára vonatkozó hitelesítését; jelöléseiket, azonosítójukat vagy lajstromozásukat meghamisították vagy álcázták; akadályozták a parti állam szerinti tisztviselőket az alkalmazandó állományvédelmi és gazdálkodási intézkedések betartásának ellenőrzésére irányuló feladataik ellátásában. Ezenkívül néhány hajó nem teljesítette a belépési, kilépési és fogási adatok rögzítésére és a parti állami hatóságok felé való bejelentésére irányuló kötelezettségeit. A thaföldi Halászati Minisztérium (Department of Fisheries, DOF) megvizsgálta az e határozatban (a (79) preambulumbekezdésben) kifejtett egyik esetet, azonban más intézkedésekre vonatkozó bizonyítékok nem kerültek benyújtásra a Bizottság részére.

(28)

2014 októberében 5 thaiföldi lobogó alatt közlekedő hajó jogellenes halászat miatt feltartóztatásra került Pápua Új-Guinea kizárólagos gazdasági övezetében (EEZ). Tekintettel arra, hogy a thaiföldi lobogó alatt közlekedő hajók többségén nem állt rendelkezésre fedélzeti hajómegfigyelési rendszer (a ((37)) preambulumbekezdésben ismertetettek szerint), valamint a szomszédos országokkal folytatott gyenge együttműködésre (e határozat 3.2. szakasza), magas annak a kockázata, hogy a thai flotta körében IUU-tevékenység fordul elő. Ezt az Indiai-óceánon és a Csendes-óceán nyugati részén 2011 és 2014 között folytatott IUU-tevékenységekben részt vett thaiföldi hajók (a (26) preambulumbekezdésben megállapítottak szerint) kiterjedt eloszlása is alátámasztja. Ezeknek az incidenseknek a helyszíne és az elterjedtsége összhangban van a thai távolsági halászflotta 2012 előtti eloszlásával.

(29)

A thai flotta korábban az összes tengeri eredetű halászati fogáshoz 40 %-ban járult hozzá. Ez az utóbbi években jelentősen visszaesett a tengerfenéki és nyíltvízi állományoknak a thai vizekben történt túlhalászása (5) miatt. 2007-ben a thai flotta bejelentés szerint Indonézia, Kambodzsa, Malajzia, Banglades, Szomália, Madagaszkár és Mianmar/Burma vizein több mint 460 ismert hajóval folytatott halászati tevékenységet. Jelenleg a távolsági flotta 10 db, az IOTC-területen halászat folytatására engedéllyel rendelkező horogsoros hajóból és 52 db, Pápua Új-Guinea vizein halászat folytatására engedéllyel rendelkező vonóhálós halászhajóból áll. A thaiföldi parti tenger halállományának csökkenése és a harmadik országok vizeihez való hozzáférési jog elvesztése következtében csökkent halászati területek alapján arra lehet következtetni, hogy számos halászhajó továbbra is illegálisan működik, a nyílt tengeri és a parti állami vízi fogások szabályozása és bejelentése nélkül.

(30)

A flotta 2011 óta több mint 15 000 hajóval bővült, jelenleg megközelítőleg 40 000 hajóból áll, amelyből 7 000 kereskedelmi hajóként van osztályozva (egyenkénti bruttó űrtartalmuk több mint 20 tonna). Az összes hajó kevesebb mint egy ötöde használ hajónaplót, ami arra enged következtetni, hogy a fogások nagy része nem kerül bejelentésre. E tekintetben Thaiföld nem teljesítette az UNCLOS 61. és 62. cikkében előírt, a kizárólagos gazdasági övezet halászati erőforrásainak tudományos, környezeti és gazdasági tényezők szerinti optimális hasznosításának biztosítására irányuló parti állami kötelezettségét. Ez Jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló nemzetközi cselekvési terv (IPOA IUU) (6) 24. pontját is sérti, amely előírja a fogásokra vonatkozó hajónaplóadatok rendszeres benyújtásának kötelezettségét.

(31)

A (28)–(30) preambulumbekezdés bemutatja, hogy Thaiföld halászati ágazatát csökkenő halállomány, csökkent halászati terület (a kizárólagos gazdasági övezeten belüli lezárások és a harmadik országok parti állami vizeihez való hozzáférési jog elvesztése) és növekvő halászati kapacitás (megközelítőleg 4 000 kereskedelmi hajó 2011-ben, 2014-ben pedig 7 000) jellemzi. Az említett prembulumbekezdésekben ismertetett tények mind alátámasztják azt az előzetes következtetést, hogy a thai flotta jogellenesen folytatja tevékenységét a thai parti tengeren kívüli területeken és a fogásokat vagy nem jelenti be, vagy hibásan jelenti be.

(32)

A (26), (27), (28) és (31) preambulumbekezdésben megállapított információkra tekintettel a Bizottság úgy ítéli meg, hogy Thaiföld nem teljesítette arra irányuló lobogó szerinti állami kötelezettségét, hogy megelőzze flottájának az IUU-tevékenységekben való részvételét. E tekintetben emlékezni kell arra, hogy az UNCLOS 94. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerint, a lobogó szerinti állam a belső joga szerint vállalja a joghatóságot minden lobogója alatt közlekedő hajó, annak kapitánya, tisztjei és személyzete felett. Meg kell jegyezni, hogy a lobogó szerinti állam kötelezettsége, hogy akár más államokkal együttműködve, a nyílt tengerek élő forrásainak megőrzése érdekében szükséges intézkedéseket tegyen állampolgárai tekintetében.

(33)

A Bizottság a 31. cikk (4) bekezdésének b) pontja alapján megvizsgálta az IUU-halászatból származó halászati termékeknek a thaiföldi piacra jutásával kapcsolatban Thaiföld által hozott intézkedéseket is.

(34)

A Bizottság dokumentumokat és egyéb információkat vizsgált meg a tengeri halászat és a behozott termékek Thaiföld általi nyomon követésére és szabályozására vonatkozóan. A Bizottság, ezen értékelés alapján úgy ítéli meg, hogy Thaiföld nem tudja biztosítani azt, hogy a kikötőibe és a feldolgozóüzemeibe érkező halászati termékek nem IUU-halászatból származnak. A thai hatóságok nem tudták bizonyítani, hogy az Európai Unió piacára szánt behozatal és feldolgozott termékek jogszerűségének tanúsításához szükséges valamennyi információval rendelkeznek. A Bizottság értékelésének alapját képező legfontosabb elemek összefoglalása az alábbiakban található.

(35)

A thai hajók lajstromozását és engedélyezését külön-külön a Tengerügyi Minisztérium (MD) és a Halászati Minisztérium (DOF) végzi; az utóbbi 2010 óta mindkét tevékenységben részt vesz. A lajstromozott hajók száma 2011-ben közel megkétszereződött azt követően, hogy a hatóságok lefolytatták a még nem lajstromozott és nem engedélyezett hajók lajstromba vételre való jelentkezésére irányuló ösztönző programot.

(36)

A 2012. évi látogatás feltárta, hogy a lajstromozásban részt vevő két minisztérium nem működik együtt és a bejegyzett hajók száma néhány ezerrel eltér. A Tengerügyi Minisztérium (MD) és a Halászati Minisztérium (DOF) együttműködésének hiánya gyengíti Thaiföldnek a flotta méretének és kapacitásának nyomon követésére való képességét és lehetővé teszi a jogellenesen működő piaci szereplők számára, hogy észrevétlenül Thaiföldről működjenek. Még mindig magas annak kockázata, hogy thai hajók anélkül működnek, hogy lajstromozásra kerültek volna, vagy engedéllyel rendelkeznének, és be nem jelentett fogásokat rakodnak ki feldolgozásra.

(37)

Ezenkívül a hajómegfigyelési rendszer mint a halászati tevékenység helyszíne megfigyelésére szolgáló eszköz hiánya hátrányosan befolyásolja a thai fogási tanúsítványok hitelesítési eljárását, mivel a hatóságok nem tudják módszeresen és függetlenül ellenőrizni és a piaci szereplők által bejelentett területekkel összevetni a fogási területeket. E tekintetben Thaiföld nem tesz eleget az UNCLOS 94. cikkében és az IPOA-IUU a nemzetközi cselekvési terv 24. cikkében előírt, a halászat átfogó és hatékony megfigyelésére, ellenőrzésére és felügyeletére irányuló kötelezettségeinek.

(38)

A harmadik országok hajói nem jogosultak arra, hogy thai vizekben halásszanak. Thaiföld nagy mennyiségű, harmadik országokból származó halászati terméket dolgoz fel, értesített és nem értesített harmadik országokból származóakat egyaránt.

(39)

A harmadik országokból származó halak bizonyos része olyan országok lobogója alatt közlekedő hajókról származik, amelyeket a Bizottság az 1005/2008/EK rendelet 32. cikke szerint mint nem együttműködő harmadik országként azonosítható érintett országokat értesített. Többek között az alábbiak tartoznak ide: Korea, Pápua Új-Guinea és a Fülöp-szigetek.

(40)

Thaiföldön olyan harmadik országokból származó halakat is feldolgoznak, amelyekről a Bizottság az IUU-rendelet 20. cikkében foglaltakkal ellentétben nem került értesítésre, ideértve Vanuatut, Mikronéziai Szövetségi Államokat és a Marshall-szigeteket. Ez pedig növeli annak kockázatát, hogy az Európai Unió piacára szánt halászati termékek esetében nem garantálható, hogy nem IUU-halászatból származnak (a (48)–(51) preambulumbekezdésben ismertetettek szerint).

(41)

A thai hatóságok számos nyomonkövetési rendszert kidolgoztak a thai kikötőkbe feldolgozásra vagy további kivitelre érkező, harmadik országokból származó halászati termékek nyomon követésére és ellenőrzésére.

(42)

A hatóságok által rendelkezésre bocsátott információk szerint a thai kikötőkben végzett kirakodások 10 %-a hitelesített. A hatóságoknak ugyanakkor nincs joglapjuk a harmadik országok hajóinak a thai kikötőkbe való belépésének figyelésére, jóváhagyására vagy elutasítására. Valamennyi behozatal esetében bizonyos dokumentumok (hajólajstrom, jogosítvány stb.), valamint az Európai Unió piacára szánt termékek esetében fogási tanúsítvány bemutatása esetén behozatali engedély kerül kiállításra. A 2012. és 2014. évi látogatás feltárta, hogy a fogási tanúsítványok gyakran hetekkel vagy akár hónapokkal a Thaiföldre történt behozatal után érkeznek meg. A behozatali engedély és a fogási tanúsítvány száma közötti kapcsolatot ha nem is lehetetlen, de nagyon nehéz megállapítani, ezáltal a nyomon követhetőség még nehezebben valósul meg.

(43)

A 11. cikk (2) bekezdésében és a 11. cikk (3) bekezdésében a FAO magatartási kódex azt is meghatározza, hogy a halak és halászati termékek nemzetközi kereskedelme nem veszélyeztetheti a halászterületek fenntartható fejlődését, továbbá átlátható intézkedéseken, valamint egyszerű és átfogó törvényeken, rendeleteken és közigazgatási eljárásokon kell alapulnia. Az IPOA IUU további iránymutatást ad a piaccal kapcsolatos nemzetközileg elfogadott intézkedésekről (a 65–76. pont), amelyek az IUU-halászatból származó halak és halászati termékek kereskedelmének csökkentését vagy megszüntetését mozdítják elő. A Bizottság által megfigyelt nyomonkövetési rendszerek (a (44)–(48) preambulumbekezdésben leírtak szerint) egyértelműen mutatják, hogy Thaiföld hogyan mulasztott el olyan – a piacai átláthatóságának javítására irányuló – intézkedéseket hozni, amelyek megelőznék annak kockázatát, hogy Thaiföldön IUU-termékekkel kereskedjenek.

(44)

2012-ben a Bizottság számos piaci szereplőnél, közvetítőnél és tonhalfeldolgozó üzemnél látogatást tett a thai halászati piac átláthatóságának és nyomon követhetőségének értékelése céljából. Számos hiányosság került azonosításra (a (45)–(47) preambulumbekezdésben ismertetettek szerint).

(45)

A thai hatóságok bevezettek egy olyan nyomonkövetési rendszert, amely annak biztosítása céljából került kidolgozásra, hogy az Európai Unió piacára szánt valamennyi termék egészen az eredetéig visszakövethető legyen és valamennyi termék el legyen számolva. A Bizottság ezt a nyomonkövetési rendszert mind a hatóságok szintjén, mind a feldolgozó vállalatok szintjén értékelte a 2012. októberi látogatása során. A Bizottság megállapította, hogy a thai hatóságok által kidolgozott nyomonkövetési rendszerek nem kerültek integrálásra a vállalatok elszámolási rendszereibe, következésképpen nem biztosítják az adatok kimerítő voltát és megbízhatóságát, mivel nincs összefüggés a hatósági rendszerekben nyilvántartott és a vállalatok elszámolási és termelési rendszereiben nyilvántartott adatok között. Ez a helyzet pedig vállalati szinten aláássa a nyomonkövetési lánc megbízhatóságát. Ezenkívül a hatósági rendszereket támogató elektronikus adatbázisok hiányosak, az ellátási lánc szempontjából döntő fontosságú dokumentumokon pedig, mint például az importkísérő dokumentumon, nem kerülnek rögzítésre kritikus adatok (pl. a szállító hajó neve és a feldolgozó vállalat által beszerzett tényleges összmennyiség). A fentiek rávilágítanak a nyomonkövetési rendszer egészének hibáira.

(46)

A piaci szereplők helytelenül használják a hatóságok által nyomon követés céljára kidolgozott nemzeti dokumentációs rendszereket; kiderült, hogy pontatlanul rögzítik a beérkező halmennyiségeket. Ez pedig a rendszerrel való visszaélés lehetőségét hordozza magában, mivel lehetővé teszi a piaci szereplők számára, hogy a hibás fogási tanúsítványok alapján nagyobb bejövő mennyiséget valljanak be, és hogy e túlzó becslések alapján az illegális tevékenységből származó halat legális eredetűnek tüntessék fel („tisztára mossák”).

(47)

A vállalatok a rendszer alkalmazásában nyersanyagmérleg-űrlapot töltenek ki. Az űrlapon a ténylegesen beszerzett mennyiséggel ellentétben a fogási tanúsítványban bejelentett teljes mennyiséget tüntetik fel. A vállalatok az űrlapot a belső elszámolási rendszerektől függetlenül töltik ki és csak a feldolgozás után annak érdekében, hogy megkapják a hatóságoktól a IV. melléklet szerinti feldolgozási nyilatkozatot. Ebből látható, hogy a vizsgált adatrögzítő rendszerek nem megfelelőek a tekintetben, hogy nem veszik figyelembe a hozambeli különbségeket és az átszámítási rátákat. Ezenkívül az a tény, hogy a belső elszámolási rendszerek használatával nem lehet a nyersanyagmennyiségeket a feldolgozott termék mennyiségéhez kapcsolni, lehetőséget teremtve a hamis bevallásokra és az IUU-termékek legális eredetűnek való feltüntetésére („tisztára mosás”). A Halászati Minisztérium által végzett ellenőrzések viszonylag csekély száma, valamint a nem megfelelő nyomonkövetési rendszerek javítására irányuló bizonyítható fellépések hiánya azt mutatja, hogy Thaiföld nem hajlandó biztosítani az ellátási lánc átláthatóságát és elmulasztott intézkedéseket tenni az IUU halászati tevékenységekkel közvetlenül vagy közvetetten kapcsolatba hozható piaci szereplőkkel szemben az IPOA-IUU 72–74. pontjában előírtakkal ellentétben.

(48)

A 2012. évi látogatás azt is feltárta, hogy a vámhatóságok nem végezték el 40 000 tonna behozott tonhal ellenőrzését. A Halászati Minisztérium és a vámhatóságok közötti, a nyersanyag-behozatal pontosságának biztosítására irányuló együttműködés gyenge.

(49)

Az Európai Halászati Ellenőrző Hivatal (EFCA) a 2014. évi látogatásra való felkészülés jegyében elvégezte az Európai Unió határain bemutatott, Thaiföldről származó szállítmányokra vonatkozó néhány száz fogási tanúsítvány vizsgálatát. Ezeket a fogási tanúsítványokat a thai halászati hatóságok a thai piaci szereplők által rendelkezésre bocsátott információk alapján hitelesítették. Az adatrögzítési rendszerekkel kapcsolatos fent ismertetett problémák hatása az alábbiakban felsorolt (az (50) és (51) preambulumbekezdésben ismertetett) szabálytalanságokban mutatkozik meg.

(50)

A hazai fogásokból származó termékek vizsgálata az alábbi ellentmondásokat tárta fel: ugyanazon nyersanyag különböző mennyiségeihez azonos súlyú feldolgozott késztermék tartozott; ugyanazon halászati úthoz kapcsolódóan két fogási tanúsítvány került kiállításra; a szárított termékek súlya annak ellenére nagyobb volt, hogy a dehidratációs folyamatot követően rendszerint a súly csökkenése várható; a halhozam exportőrönként változott, és a késztermékek mennyisége a nyersanyagmennyiségnek akár kétszerese is volt; az exportálás időpontja a fogás és a feldolgozás időpontjánál 3–4 évvel későbbi volt; a fogási terület nem került feltüntetésre; a nemzetközi, regionális és nemzeti állományvédelmi és gazdálkodási intézkedések nem kerültek feltüntetésre.

(51)

A harmadik országok Thaiföldön feldolgozott fogási tanúsítványainak vizsgálata az alábbi szabálytalanságokat tárta fel: ismert IUU-tevékenységhez kapcsolódó fogási tanúsítvány; helytelen vagy következetlen adatok a fogási tanúsítványokon, például: helytelen IMO-szám, a kifogott, kirakodott és feldolgozott termékek tömegére vonatkozó adatok következetlensége, az RFMO-k által jóváhagyott lajstromban nem szereplő hajó, az RFMO-k által megállapított halszállító hajók listáján nem szereplő halszállító hajó, az átrakodás időpontját megelőző kirakodási dátumok, a fogási tanúsítványokon szereplő mennyiségek és dátumok módosítása. A közvetlenül IUU-tevékenységekhez kapcsolódó fogásokból származó termékek, valamint az egyértelműen azonosítható hibákat tartalmazó fogási tanúsítványokon alapuló fogások feldolgozása mutatja, hogy Thaiföld az NPOA-IUU 68. és 72. pontjában előírtakkal ellentétben elmulasztott együttműködni a többi állammal és a regionális halászati gazdálkodási szervezetekkel az IUU-halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló megfelelő piaci intézkedések elfogadása céljából.

(52)

Az (50) és (51) preambulumbekezdésben ismertetett információk alátámasztják, hogy a termékek Thaiföldön történő feldolgozása miatt meghiúsul a FAO magatartási kódex 11. cikke szerinti, a betakarítás utáni fenntartható eljárásokra vonatkozó szabályok betartása, továbbá rámutatnak arra, hogy Thaiföld részéről hogyan hiúsult meg a halászatot folytató harmadik országokkal való megfelelő együttműködést biztosító szabályok bevezetése, valamint a NPOA-IUU 67–69., és 71–72. pontjával összhangban a piacon a termékek átláthatóságát és nyomon követését biztosító intézkedéseknek a halak és halászati termékek nyomon követhetőségének lehetővé tétele érdekében történő végrehajtása.

(53)

A határozat e szakaszában ismertetett helyzetre tekintettel, valamint a Bizottság által összegyűjtött tények és az érintett ország által tett nyilatkozatok alapján – az IUU-rendelet 31. cikkének (3) bekezdése és 31. cikke (4) bekezdésének b) pontja értelmében – megállapítható, hogy Thaiföld elmulasztotta a nemzetközi jog alapján parti vagy forgalomba hozatal szerinti államként rá háruló azon kötelezettsége teljesítését, hogy megakadályozza az IUU-halászatból származó halászati termékeknek a piacára történő bejutását.

(54)

Az IUU-rendelet 31. cikke (5) bekezdésének a) pontja értelmében a Bizottság megvizsgálta a Thaifölddel folytatott együttműködést annak megállapítása végett, hogy Thaiföld hatékonyan működött-e együtt azáltal, hogy válaszolt az IUU-halászat és a kapcsolódó tevékenységek kivizsgálására és az azokról szóló visszacsatolásra irányuló megkeresésekre.

(55)

Az együttműködés a Thaiföld által elért éves fejlődés tükrében került értékelésre.

(56)

A 2011. évi látogatás után a Bizottság felkérte Thaiföldet arra, hogy több, sürgős figyelmet igénylő halászati gazdálkodási kérdésben működjön együtt. Ezek az alábbiak: – A halászati gazdálkodás jogi és igazgatási keretrendszerét aktualizálni kell egy felülvizsgált halászati törvény és az IUU-ról szóló nemzeti cselekvési terv elfogadásával a nemzetközi és regionális halászati gazdálkodási jogszabályoknak a nemzeti jogba történő átültetésének biztosítása érdekében. – A Bizottság felkérte Thaiföldet arra, hogy dolgozzon ki egy következetes és visszatartó erejű, a szabályszegések és szankciók nyilvántartásával támogatott szankciórendszert. – A Bizottság javaslatot tett a megfigyelési, ellenőrzési és felügyeleti keretrendszernek a thai flottának és a harmadik országok thai kikötőkbe való belépésének ellenőrzése érdekében történő fejlesztésére. Hajómegfigyelési rendszert, valamint felügyeleti tervet kell kidolgozni. – Az Európai Unió piacára szánt kivitelre vonatkozó fogástanúsítási és nyomonkövetési rendszer hatékonyságán és átláthatóságán javítani kell.

(57)

A 2012. évi thaiföldi látogatás feltárta, hogy a Bizottság által 2011-ben kiemelt érintett területeken egyáltalán nem történt előrehaladás, vagy csak kis mértékű javulás történt (a fenti preambulumbekezdésben ismertetettek szerint). A halászati törvénynek és az IUU-ról szóló nemzeti cselekvési tervnek (NPOA-IUU) még csak a tervezete állt rendelkezésre, és a jóváhagyás időpontja sem volt pontosan meghatározva. A megfigyelési, ellenőrzési és felügyeleti keretrendszerben (MCS) fejlődést nem lehetett megállapítani, és azon kívül, hogy létrejött egy további, a behozatali dokumentumok és a harmadik országok fogási tanúsítványai közötti kapcsolódási pont, egyéb jelentős előrelépést nem lehetett megfigyelni a nyomonkövetési rendszer megvalósítása terén. A Bizottság 2012. novemberi jelentése részletesen ismerteti az e preambulumbekezdésben említett problémákat; ezek lényegében ugyanazok, mint amelyek a 2014. novemberi látogatás során megállapításra kerültek.

(58)

A Bizottság a 2012. november 9-i jelentésében megismételte, hogy együttműködési és korrekciós intézkedésekre van szükség. Thaiföld 2013. január 23-án tette meg a jelentéssel kapcsolatos észrevételeit. A Bizottság 2013. február 15-én válaszolt ezekre az észrevételekre, hangsúlyozva, hogy a thai intézkedések olyan jövőbeni kezdeményezések, amelyekhez nincsenek megállapítva részletes célkitűzések vagy teljesítési határidők. A 2011. és 2012. évi látogatások során kiemelt problémákra nem születtek konkrét megoldások, illetve intézkedések, továbbá a halászati törvény elfogadásával és a nyomonkövetési rendszer fejlesztésével kapcsolatos kérdések nem kerültek megválaszolásra.

(59)

Thaiföld A behozott halászati termékek nyomonkövetési rendszerének továbbfejlesztésére irányuló cselekvési terv benyújtásával 2013. április 11-én válaszolt. Ezt 2013. április 27-én szakmai értekezlet egészítette ki, amelynek során Thaiföld kitűzte az új jogi keretrendszer elfogadásának határidejét (amelyet 2013-ra irányzott elő), valamint a folyamatban lévő halászati és nyomonkövetési projektek részletes célkitűzéseit.

(60)

A következő kapcsolatfelvételt a Bizottság kezdeményezte 2014. június 30-án a 2012. évi látogatás nyomon követésére irányuló kéréssel. A 2014. októberi látogatás feltárta, hogy 2012 óta semmilyen haladást nem értek el. A halászati törvénynek, amelynek az elfogadásával lehetővé válna a kulcsfontosságú halászati gazdálkodási és nyomonkövetési eszközök bevezetése és használata, még mindig csak a tervezete állt rendelkezésre, elfogadását pedig valamikor 2015-re tervezték. A hajómegfigyelési rendszer (VMS) kevesebb hajóra terjedt ki, mint 2012-ben, és a Thaiföldön feldolgozott fogási tanúsítványok vizsgálata rávilágított arra, hogy fennáll a kockázata annak, hogy az Európai Unió piacára IUU-termékek jutnak be. Ezekből az okokból kifolyólag a Bizottság úgy ítéli meg, hogy Thaiföld részéről meghiúsult a 2012-ben meghatározott összes probléma kezelése, és Thaiföld az UNCLOS 94. cikkében előírtakkal ellentétben elmulasztotta ténylegesen gyakorolni joghatóságát a flottája tekintetében a közigazgatási, műszaki és szociális kérdéseket illetően. Thaiföld továbbá elmulasztotta végrehajtani az IPOA IUU 24. bekezdésének rendelkezéseit a flottája megfigyelése, ellenőrzése és felügyelete tekintetében és különösen a hajómegfigyelési rendszer (VMS) megvalósítása és a hajónapló vezetésével kapcsolatos követelmények tekintetében (a (36)–(38) és (69)–(74) preambulumbekezdésekben ismertetettek szerint).

(61)

A thai hatóságok összességében együttműködőek voltak és általában gyorsan válaszoltak mind a tagállamok, mind a Bizottság – az 1005/2008/EK rendelet 17. cikkének (6) bekezdése értelmében eszközölt – tájékozódási vagy ellenőrzési célú megkereséseire. A hatóságok válaszainak pontosságát azonban hátrányosan befolyásolták a nyomonkövetési rendszereiknek az e határozat 3. szakaszának (1) bekezdésében megállapított hiányosságai. Ezeket a gyengeségeket tovább súlyosbítja a thai hatóságok és azon lobogó szerinti harmadik országok közötti együttműködés hiánya, ahonnan Thaiföld nyersanyagokat importál.

(62)

Az UNCLOS 63. és 64. cikke szerint a parti és lobogó szerinti államok kötelesek együttműködni a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló és hosszú távon vándorló halfajok ügyében. Az IPOA IUU 28. és 51. pontja felvázolja azokat a gyakorlatokat és munkaterületeket, amelyek tekintetében az államoknak törekedniük kell az együttműködésre. Ezek között szerepel a közös politikák kidolgozása, az adatmegosztási mechanizmusok és a közös megfigyelési, ellenőrzési és felügyeleti munka.

(63)

Thaiföld a világ legnagyobb tonhalimportőre; évente 800 000–850 000 metrikus tonna tonhalat importál (2008. évi adatok) több mint 50 tonhalfeldolgozásra szakosodott feldolgozóüzem ellátása céljából. Ezeknek a behozataloknak a 90 %-a a Csendes-óceán nyugati és középső részéről származik, a többi része pedig a Nyugat-Indiai-óceán (7) területéről. Ezek a számadatok rávilágítanak arra, hogy Thaiföld milyen fontos szerepet játszik az Európába érkező feldolgozott halászati termékek ellátási láncában, valamint hogy ebből kifolyólag mennyire fontos az együttműködés azokkal a harmadik országokkal, ahonnan a nyers halászati termékeket importálja.

(64)

2010 óta Thaiföld a lobogó szerinti harmadik országokból származó több ezer behozatal tekintetében csupán 26 esetben végzett ellenőrzést, és ezekből csak 14-re érkezett válasz az érintett harmadik országtól. A Bizottság az (51) és (52) prembulumbekezdésben hangsúlyozott, a harmadik országok fogási tanúsítványaival kapcsolatos problémákat figyelembe véve úgy ítéli meg, hogy Thaiföld elmulasztott a kommunikáció megkönnyítése érdekében együttműködni a többi állammal, elsősorban azáltal, hogy nem hozta nyilvánosságra az államok közötti kommunikáció céljára szolgáló hivatalos kapcsolattartási pontokat, másodsorban pedig azáltal, hogy nem kötött megállapodásokat azokkal az országokkal, ahonnan a halászati termékeket feldolgozásra importálja.

(65)

2011-ben Thaiföld Mianmarral/Burmával, Jemennel, Ománnal, Iránnal, Pápua Új-Guineával és Bangladessel kötött kétoldalú halászati megállapodásokkal rendelkezett. Ezek közül ma már csak egy kétoldalú megállapodás van érvényben, amelyet pápua új-guineai független halászati társulásokkal kötött.

(66)

2014 októberében feltartóztatásra került 5 thaiföldi lobogó alatt közlekedő hajó Pápua Új-Guinea kizárólagos gazdasági övezetében (EEZ) folytatott jogellenes halászat miatt. A Bizottság ezt a 2014. november 19-én Thaifölddel folytatott találkozón felvetette, azonban a Halászati Minisztérium azt állította, hogy nem volt tudomása az esetről. Ez pedig rávilágít arra, hogy milyen gyenge az együttműködés Thaiföld és a többi harmadik ország között, ideértve még azokat az országokat is, amelyekkel kétoldalú megállapodás van érvényben.

(67)

Az IUU-rendelet 31. cikke (5) bekezdésének b) pontjával összhangban a Bizottság megvizsgálta az IUU-halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló thaiföldi végrehajtási intézkedéseket.

(68)

A hajók lajstromozására és engedélyezésére vonatkozó szabályok nem egyértelműek, és a thai hatóságok nem alkalmaztak megfelelő szankciókat a thai jogszabályokban előírt regisztrációs kötelezettség teljesítésének elmulasztása esetén (8). Ezt a helyzetet tovább súlyosbítja az igazgatási szerveknek a lajstromozási adatok összehasonlítása céljából folytatott együttműködésének hiánya, továbbá ez a helyzet megnyitja a lehetőséget a rendszerrel kapcsolatos csalások elkövetésére ((35) és (36) preambulumbekezdés). Az UNCLOS 94. cikke és az NPOA-IUU 42. és 43. pontja egyértelműen meghatározza a lobogó szerinti államoknak a halászhajóik lajstromozására vonatkozó kötelezettségeit. E tekintetben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy Thaiföld elmulasztott gondoskodni a lobogója alatt közlekedő hajók lajstromozásáról és engedélyezéséről, továbbá elmulasztott a helyzet orvoslására irányuló hatékony végrehajtási intézkedéseket hozni.

(69)

A Bizottság a 2014. novemberi találkozó során hangsúlyozta, hogy a halászati törvény felülvizsgált tervezetében előírt szankciók enyhék. A bírságok jelenlegi szintje nem elégséges ahhoz, hogy a nagy kereskedelmi hajókat megfossza az esetleges jogellenes tevékenységekből származó haszontól. A szankciók a jelenlegi formájukban nem kellően átfogóak és szigorúak ahhoz, hogy visszatartó erővel bírjanak. Ezenkívül a Halászati Minisztérium (DOF) nem vezet nyilvántartást a jogsértésekről és a szankciókról, következésképpen nem képes a jogsértések közötti összefüggéseket az ismételt jogsértések leleplezése céljából azonnal megállapítani. Ez tovább súlyosbítja az egyértelmű és átlátható – különösen a hajók lajstromozásával és engedélyezésével, valamint a kirakodásokra és fogásokra vonatkozó adatok nyomon követhetőségével és megbízhatóságával kapcsolatos – jogszabályok és eljárások hiánya. Thaiföld elmulasztotta teljesíteni az UNCLOS 94. cikke szerinti, hatékony végrehajtási intézkedések bevezetésére irányuló kötelezettségét, és elmulasztotta bizonyítani, hogy az IPOA IUU 21. pontjában előírtaknak megfelelően rendelkezik az IUU-halászat elleni küzdelmet szolgáló megfelelő szanckiórendszerrel.

(70)

A thai jogszabályok nem írnak elő a hajómegfigyelési rendszerrel (VMS-re) szemben támasztott követelményeket, és a hajókat nem kötelezi jogszabály arra, hogy a thai parti tengeren VMS rendszert üzemeltessenek.

(71)

2011-ben a Halászati Minisztérium előterjesztette egy olyan VMS kísérleti projekt elindítását, amely több mint 300 hajóra terjedt ki. A rendszert magánszolgáltatók működtették, és a jelentéstételi gyakoriság nem felelt meg a VMS-jelentéstételre vonatkozó olyan nemzetközi előírásoknak, mint például a regionális halászati gazdálkodási szervezetek (RFMO-k) által megállapított előírások. Ezenkívül a Halászati Minisztérium nem követte megfelelően nyomon a jelentéstétel gyakoriságával és a VMS-jelentéstétellel kapcsolatos szabálytalanságokat.

(72)

2012-ben a VMS kísérleti projekt 110 hajóra terjedt ki; ezek a hajók parti állami vizeken vagy nyílt tengeri területeken működtek, ahol a VMS használatát jogszabály teszi kötelezővé. A projektet a tervek szerint 2014–15-re a teljes kereskedelmi flottára kiterjesztették volna. 2014 októberére azonban a VMS-lefedettség már csak 50 hajóra terjedt ki, és akkor még nem létezett a thai flottára vonatkozó VMS-követelményeket megállapító jogi keret.

(73)

Az a tény, hogy a flotta hajóinak többségére nem terjedt ki a VMS-lefedettség, bizonyítja a tengeri halászati műveletek megfigyelésére való képtelenséget, és ellehetetleníti azt, hogy a Halászati Minisztérium hatékonyan érvényesítse a különféle érintett tengeri területekre alkalmazandó szabályokat. Ez és a harmadik országokkal való együttműködés hiánya pedig oda vezetett, hogy thai hajók VMS nélkül halásztak Pápua Új-Guinea vizein, ahol a pápua új-guineai jogszabályok a harmadik országok valamennyi hajója számára előírják a fedélzeti VMS használatát. Thaiföld felvázolt egy programtervezetet, amely VMS-transzpondereknek a flottájára (a több mint 30 tonna bruttó űrtartalmú összes hajóra) történő telepítésére vonatkozott. A hatékony VMS rendszer bevezetésének elmulasztása negatívan befolyásolja Thaiföldnek az UNCLOS 94. cikkének és az IPOA-IUU 24. pontjában foglalt ajánlásoknak való megfelelését. A Bizottság következésképpen úgy véli, hogy Thaiföld nem biztosítja a lobogója alatt közlekedő halászhajók átfogó és hatékony megfigyelését, ellenőrzését és felügyeletét.

(74)

A Thaiföldre irányuló, harmadik országokból származó behozatal tekintetében az illetékes hatóságok által végzett viszonylag kis számú ellenőrzés ((64) preambulumbekezdés) alátámasztja, hogy Thaiföld nem folytatott proaktív együttműködést a harmadik országokkal a feldolgozott termékek jogszerűségének biztosítása érdekében. Ennek hiánya pedig gyengíti a nyomonkövetési lánc átláthatóságát és a Halászati Minisztériumnak a jogsértések észlelésére és a megfelelő jogérvényesítési intézkedéseknek a megtételére való képességét.

(75)

A Bizottság megjegyzi, hogy a Bizottság 2011. és 2012. évi ellenőrző látogatásaiból nyert információk alapján nem lehet úgy tekinteni, hogy a thai hatóságoknak nincs elegendő pénzügyi forrása, inkább a szükséges jogi és közigazgatási környezet, valamint a lobogó szerinti, parti és forgalomba hozatal szerinti államként rájuk háruló feladatok hatékony és eredményes elvégzése hiányzik.

(76)

Thaiföld magas fejlettségi szintű fejlődő országnak minősül (9), amely a különféle nemzetközi szervezetekkel (pl. FAO) és az Európai Unióval létesített közös partnerségek révén támogatásban részesül. Thaiföld humán fejlettségi mutatója magas, 2014-ben (10) ENSZ humán fejlettségi mutatója alapján 187 ország közül a 89. volt. Ezeket az elemeket és a 2011–2014. évi látogatásokon alapuló információkat figyelembe véve a Bizottság úgy ítéli meg, hogy Thaiföld nincs híján a lobogó szerinti, parti, kikötő szerinti és forgalomba hozatal szerinti államként rá háruló feladatok ellátásához szükséges pénzügyi forrásoknak, inkább a feladatai hatékony és eredményes elvégzéséhez szükséges jogi és közigazgatási környezet hiányzik.

(77)

A határozat e szakaszában ismertetett helyzetre tekintettel, valamint a Bizottság által összegyűjtött tényelemek és a Thaiföldi Királyság által tett nyilatkozatok alapján – az IUU-rendelet 31. cikkének (3) és (5) bekezdése értelmében – megállapítható, hogy Thaiföld elmulasztotta a nemzetközi jog szerinti rá háruló kötelezettségek teljesítését.

(78)

Thaiföld 2011-ben ratifikálta az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezményét (UNCLOS) és az Indiai-óceáni Tonhalbizottság (IOTC) szerződő fele.

(79)

Az IUU-rendelet 31. cikke (6) bekezdésének b) pontja értelmében a Bizottság megvizsgált valamennyi, Thaiföld IOTC szerződő félként fennálló státusára vonatkozó információt. A fő témák a thaiföldi lobogó alatt közlekedő halászhajóknak a mauritániai kizárólagos gazdasági övezeten belüli engedély, illetve jogosítvány nélküli halászat miatti feltartóztatása (11), valamint a tonhalfogó horogsoros hajók által 2013-ban a tengeri átrakodások során elkövetett esetleges szabálysértések voltak (12). Thaiföld kivizsgálta a 2013. évi ügyet és kielégítő válasszal szolgált (13), azonban a 2011. évi ügy kapcsán nem válaszolt, és az ügy kivizsgálásáról szóló jelentést sem nyújtott be (14). Ez pedig nem egészen egyeztethető össze a lobogó szerinti államnak az UNCLOS 94. cikke szerinti, a hajói által elkövetett jogsértésekkel kapcsolatos ügyek kivizsgálására irányuló kötelezettségével, valamint az UNCLOS 118. cikke szerinti azon feladatával, hogy az élő források megőrzésével és a velük való gazdálkodással kapcsolatos kérdésekben működjön együtt az államokkal. A megfigyelési és fogási adatok késedelmes benyújtásával kapcsolatos egyéb, kisebb problémák is azonosításra kerültek, azonban Thaiföld valamennyi problémára határidőn belül válaszolt (15).

(80)

A 2015. évi felülvizsgált halászati törvény első tervezete 1999-ben készült el, amely 2014 decemberében kisebb módosításokkal került kiegészítésre, amelyek a halászati ellenőrzéssel, akvakultúrával, élelmiszer-higiéniával és egy szankciórendszerrel kapcsolatos kiegészítő intézkedéseket írtak elő. A benyújtott jelenlegi tervezet azonban nem foglalkozik kielégítően a halászati tevékenységeknek és a termékek thaiföldi kereskedelmének az aktuális helyzet szerinti összetettségével. Először is úgy tűnik, hogy a fogalommeghatározások hiányosak, mivel nem szerepel közöttük az IUU-tevékenységnek minősülő vagy súlyos jogsértésnek minősülő tevékenységek fogalommeghatározása. Másodsorban a törvény alkalmazási köre szűk a tekintetben, hogy főként a parti tengerben és a thai kizárólagos gazdasági övezeten kívül eső 3 olyan területen folytatott halászati tevékenységek szabályozásáról rendelkezik, amely területekre vonatkozóan Thaiföld nem rendelkezik az ott történő halászatra jogosító engedéllyel, illetve megállapodással. Ahhoz, hogy a törvény hatékony legyen, a hatályának valamennyi, a thai vizekben működő hajóra, valamint a kizárólagos gazdasági övezeten kívül működő thai hajókra is ki kell terjednie. Harmadsorban a törvény tervezetének elkészítése azelőtt történt, hogy Thaiföld 2011-ben ratifikálta az UNCLOS-t, és a tervezet javasolt szövege nem ülteti át az olyan kulcsfontosságú nemzetközi állományvédelmi és gazdálkodási elveket, mint például az UNCLOS 61–64. cikkében foglaltak. Továbbá a tervezet számos kulcsfontosságú nemzetközi halászati gazdálkodási eszköz – mint például a 2001-ben elkészült IPOA-IUU – kidolgozása előtt készült, következésképpen nem tartalmazza ennek a – noha jogi értelemben nem kötelező, de – széles körben elfogadott tervnek az elveit és fogalommeghatározását. Végül pedig a törvény nem tartalmaz visszatartó erejű szankciórendszert, és ennek következtében Thaiföld nem tud eleget tenni az UNCLOS a törvények és rendelkezések végrehajtásáról szóló 73. cikke követelményeinek és az IPOA IUU 21. pontjának.

(81)

Az UNCLOS 62. cikke (1) bekezdése megállapítja, hogy a parti állam köteles az adott régióban és a nyílt tengeren alkalmazandó intézkedésekkel összhangban álló intézkedéseket elfogadni a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló és a nagy távolságra vándorló halállományok hosszú távú fenntarthatóságának biztosítása, valamint a halászati erőforrások optimális hasznosításának előmozdítása érdekében. Thaiföld jogi kerete mindössze korlátozott állományvédelmi és gazdálkodási intézkedésekről rendelkezik a parti tengerre vonatkozóan.

(82)

Thaiföld az 1982. évi UNCLOS egyezményen kívül más, a halászati gazdálkodással kapcsolatos nemzetközi jogi eszközt nem ratifikált. Thaiföldnek mint forgalomba hozatal szerinti államnak – különösen pedig vándorló tonhal- és tonhalszerű fajokat forgalomba hozó államnak – a fontosságát figyelembe véve, a megállapított hiányosságok aláássák az UNCLOS (62., 63., 116. és 117. cikke) szerinti együttműködési kötelezettség teljesítésére irányuló erőfeszítéseket.

(83)

A hajómegfigyelési rendszer megvalósításával kapcsolatos hiányosságok nem egyeztethetők össze az IPOA IUU 24. pontja (3) bekezdésével, amely előírja, hogy az államoknak a tevékenység megkezdésétől a kirakodás helyszínén át egészen a végső célállomásig gondoskodniuk kell a halászat átfogó és hatékony megfigyeléséről, ellenőrzéséről és felügyeletéről, többek között a hajómegfigyelési rendszernek a vonatkozó nemzeti, regionális és nemzetközi előírásokkal összhangban történő megvalósítása révén. A fenti nemzetközi eszközök állományvédelmi és gazdálkodási intézkedéseinek ratifikálásával és átültetésével meg lehetne előzni annak eshetőségét, hogy a thai flotta IUU-tevékenységekben részt vevő államként kerüljön azonosításra.

(84)

Az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet (FAO) felelősségteljes halászatra vonatkozó magatartási kódexe (FAO magatartási kódex), amelyet Thaiföld szintén nem fogadott el, átláthatóságot javasol a halászati törvényekben és azok előkészítésében, valamint a vonatkozó irányelvek meghatározásában, a döntéshozatalban és a gazdálkodási folyamatokban (6. cikk (13) bekezdése, illetve 7. cikk (1) bekezdésének (9) pontja). Minden halászterület állományvédelmére, gazdálkodására és fejlesztésére vonatkozóan elveket és normákat állapít meg, és – többek között – kiterjed a halászatra, a feldolgozásra, valamint a halak és halászati termékek kereskedelmére, a halászati műveletekre és a halászati kutatásra is. Ezen elvek jelentősége elismerésének a Halászati Minisztérium által 2014 novemberében tanúsított hiánya megerősíti a Bizottság arra vonatkozó előzetes következtetését, hogy Thaiföld elmulasztott egyértelmű, átfogó és átlátható szabályokról és eljárásokról gondoskodni (a (80) preambulumbekezdésben ismertetettek szerint). Mindemellett az e határozat 3.1. szakaszában ismertetett, nyomon követéssel kapcsolatos mulasztások ellentétesek a FAO magatartási kódex 11. cikke (1) bekezdésnek (11) pontjában foglalt elvvel, amely felszólítja az államokat, hogy a halak és halászati termékek eredetének megbízhatóbb azonosítása révén törekedjenek a halak és halászati termékek nemzetközi és belföldi kereskedelmének a helyes állományvédelmi és gazdálkodási gyakorlatokkal való összhangjára. Thaiföldnek, mint a legnagyobb halfeldolgozó nemzetek egyikének a jelentőségét figyelembe véve, ezeknek az elveknek az alkalmazása alapvető fontosságúnak tűnik ahhoz, hogy az UNCLOS 61., 117. és 119. cikkében előírtaknak megfelelően a parti és a nyílt tengeri területeken egyaránt biztosítani tudja az élő források fenntartható megőrzését.

(85)

Thaiföld nemzetközi jogi aktusok végrehajtása tekintetében nyújtott teljesítménye nem áll összhangban az IUU-halászatról szóló nemzetközi cselekvési terv 10. pontjában foglalt ajánlásokkal, amelyek javaslata szerint az államoknak a halállományokról szóló ENSZ-megállapodást (UNFSA) mindenekelőtt ratifikálniuk kell, el kell azt fogadniuk vagy csatlakozniuk kell ahhoz. A Bizottság úgy véli, hogy Thaiföld esetében ez az ajánlás különösen fontos, hiszen az ország jelentős halászflottával rendelkezik, amely nagy távolságokra vándorló fajokat (főleg az IOTC- és WCPFC-területen élő tonhalakat) érintő halászati tevékenységeket folytat.

(86)

A határozat e szakaszában ismertetett helyzetre tekintettel, valamint a Bizottság által összegyűjtött tények és az ország által tett nyilatkozatok alapján – az IUU-rendelet 31. cikkének (3) és (6) bekezdése értelmében – megállapítható, hogy Thaiföld elmulasztotta a nemzetközi szabályok, előírások, valamint állományvédelmi és gazdálkodási intézkedések tekintetében a nemzetközi jog szerint rá háruló kötelezettségei teljesítését.

(87)

Emlékeztetni kell arra, hogy az ENSZ humán fejlettségi mutatója (UNHDI) alapján Thaiföld magas humán fejlettségű országnak tekintendő (187 ország közül a 89. volt). Azt sem szabad elfelejteni, hogy a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló, 2006. december 18-i 1905/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (16) szerint Thaiföld a „közepes jövedelmű országok és területek (felső sáv)” kategóriában szerepel (17).

(88)

Meg kell jegyezni, hogy a Bizottság az IUU-rendelet 20. cikke értelmében 2009. október 6-án elfogadta Thaiföld lobogó szerinti államként küldött értesítését. Thaiföld az IUU-rendelet 20. cikkének (1) bekezdése értelmében megerősítette, hogy bevezette azon törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések, valamint állományvédelmi és gazdálkodási intézkedések alkalmazására, ellenőrzésére és végrehajtására vonatkozó nemzeti rendelkezéseket, amelyeket a halászhajóinak be kell tartaniuk.

(89)

Indokolt megjegyezni továbbá, hogy az Unió az IUU-halászat elleni thaiföldi küzdelemhez kapcsolódó, célzott technikai segítségnyújtási intézkedéshez már nyújtott támogatást 2011-ben (18).

(90)

Figyelembe véve az ENSZ humán fejlettségi mutatója szerinti fent ismertetett besorolást, valamint a 2011–2014. évi látogatások során megfigyelteket, nem található arra utaló bizonyíték, hogy Thaiföld az alacsony fejlettség miatt mulasztotta volna el a nemzetközi jog szerint ráháruló kötelezettségei teljesítését. Semmilyen kézzelfogható bizonyíték nem létezik, amely alapján a halászati megfigyelés, ellenőrzés és felügyelet területén fennálló hiányosságokat összefüggésbe lehetne hozni a gyenge kapacitással és infrastruktúrával. Thaiföld sosem érvelt azzal, hogy a fejlesztési megszorítások befolyásolják arra való képességét, hogy megbízható megfigyelést, ellenőrzést és felügyeletet gyakoroljon, és csak a közelmúltban (2014. november) folyamodott támogatásért az Európai Unióhoz a nyomonkövetési és fogástanúsítási rendszerek fejlesztése céljából. A Bizottság pozitívan válaszolt erre az általános kérésre.

(91)

A határozat e szakaszában ismertetett helyzetre tekintettel, valamint a Bizottság által összegyűjtött tények és az ország által tett nyilatkozatok alapján – az IUU-rendelet 31. cikkének (7) bekezdése értelmében – megállapítható, hogy Thaiföld halászati gazdálkodással kapcsolatos fejlettségi állapotára és összteljesítményére az ország fejlettségi szintje nem gyakorol hátrányos befolyást.

(92)

A fenti megállapítások fényében, amelyek szerint Thaiföld elmulasztotta a nemzetközi jog értelmében rá, mint lobogó, kikötő, forgalomba hozatal szerinti vagy parti államra háruló, az IUU-halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló intézkedések meghozatalára vonatkozó kötelezettségek teljesítését, ezt az országot az IUU-rendelet 32. cikke értelmében értesíteni kell arról az eshetőségről, hogy a Bizottság az IUU-halászat elleni küzdelemben nem együttműködő harmadik országként azonosítja.

(93)

Az IUU-rendelet 32. cikkének (1) bekezdése szerint a Bizottságnak értesítenie kell a Thaiföldet arról az eshetőségről, hogy nem együttműködő harmadik országként azonosítják. A Bizottságnak emellett az IUU-rendelet 32. cikkében felsorolt valamennyi lépést meg kell tennie Thaifölddel szemben. A hatékony ügyintézés érdekében ki kell tűzni azt a határidőt, amelyen belül az érintett ország írásban válaszolhat az értesítésre, és rendezheti a helyzetet.

(94)

Továbbá ki kell jelenteni, hogy Thaiföld értesítése arról az eshetőségről, hogy olyan országként azonosítják, amelyet a Bizottság e határozat alkalmazásában nem együttműködő harmadik országnak tekint, nem zárja ki, de nem is vonja automatikusan maga után azt a lehetőséget, hogy a későbbiekben a Bizottság vagy a Tanács a nem együttműködő országok jegyzékének összeállítása céljából további lépéseket tegyen,

29.4.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 142/18

1.

A tanácsadó bizottság egyetért az Európai Bizottsággal, hogy a felek „közösen végzett reklámozásra vonatkozó megállapodása” és annak kiegészítése (a továbbiakban: a megállapodás) az EUMSZ 101. cikke értelmében véve a verseny korlátozását célozta.

2.

A tanácsadó bizottság egyetért az Európai Bizottság határozattervezetével azon következtetés tekintetében, hogy a felek közötti megállapodás alkalmas volt arra, hogy érzékelhető hatást gyakoroljon az uniós tagállamok közötti kereskedelemre.

3.

A tanácsadó bizottság egyetért az Európai Bizottsággal, hogy az EUMSZ 101. cikkének (3) bekezdésében foglalt feltételek nem teljesülnek.

4.

A tanácsadó bizottság egyetért az Európai Bizottság határozattervezetével a határozattervezet valamennyi címzettje vonatkozásában, különös tekintettel az anyavállalatok felelősségére.

5.

A tanácsadó bizottság egyetért a Bizottság értékelésével a jogsértés időtartamát illetően.

6.

A tanácsadó bizottság javasolja, hogy véleményét az Európai Unió Hivatalos Lapjában tegyék közzé.

29.4.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 142/19

1.

A tanácsadó bizottság egyetért a Bizottsággal abban, hogy a határozattervezet címzettjeire bírságokat kell kiszabni.

2.

A tanácsadó bizottság egyetért a Bizottsággal a Johnson & Johnsonra, illetve a Janssen-Cilag B.V.-re kiszabott bírság alapösszege tekintetében.

3.

A tanácsadó bizottság egyetért a Bizottsággal a Johnson & Johnson, illetve a Janssen-Cilag B.V. által fizetendő bírság összegének a kellő elrettentő hatás biztosítása érdekében történő emelésével.

4.

A tanácsadó bizottság egyetért a Bizottsággal a Johnson & Johnsonra, illetve a Janssen-Cilag B.V.-re kiszabott bírság végső összege tekintetében.

5.

A tanácsadó bizottság egyetért azzal a megközelítéssel, amely értelmében a Bizottság a Novartis AG, illetve a Sandoz B.V. által fizetendő bírság összegének kiszámításakor az átruházott értéket vette alapul.

6.

A tanácsadó bizottság egyetért a Bizottsággal a Novartis AG, illetve a Sandoz B.V. által fizetendő bírság összegének a kellő elrettentő hatás biztosítása érdekében történő emelésével.

7.

A tanácsadó bizottság egyetért a Bizottsággal a Novartis AG-re, illetve a Sandoz B.V.-re kiszabott bírság végső összege tekintetében.

8.

A tanácsadó bizottság javasolja, hogy véleményét az Európai Unió Hivatalos Lapjában tegyék közzé.

29.4.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 142/20

(1)

Az ügy az egyfelől az originális termékeket gyártó holland gyógyszeripari vállalat, a Janssen-Cilag B.V., a Johnson & Johnson egyik leányvállalata (a továbbiakban: J&J), másfelől pedig az originális termékeket gyártó két holland gyógyszeripari vállalat – a feltételezett jogsértés idején mindkettő a Novartis AG leányvállalata volt – Hexal B.V. és a Sandoz B.V. A megállapodás értelmében a generikus versenytárs eláll attól, hogy belépjen a fentanil fájdalomcsillapító holland piacára.

(2)

2013. január 30-án az Európai Bizottság kifogásközlést fogadott el. 2013. február 15-én betekintést biztosítottak a felek számára az ügy aktájához, és azok 2013. április 22-én, illetve 30-án válaszoltak a kifogásközlésre, miután a Versenypolitikai Főigazgatóság az eredeti határidőt egy-, illetve két héttel meghosszabbította. A felek szóbeli meghallgatást nem kértek.

(3)

A kifogásközlésre adott válaszaikban a felek által ismertetett új érvekre és tényekre való tekintettel a Bizottság 2013. október 17-én tényállást közlő levet adott ki. A J&J erre 2013. október 30-án, a Novartis/Sandoz pedig 2013. november 6-án (a Versenypolitikai Főigazgatóságtól rövid határidő-hosszabbítás alapján) válaszolt.

(4)

A határozattervezet megállapítja, hogy a J&J és a Novartis/Sandoz közötti megállapodás at EUMSZ 101. cikkének megsértésének minősül.

(5)

A 2011/695/EU határozat 16. cikkének megfelelően megvizsgáltam, hogy a határozattervezet csak olyan kifogásokat érint-e, amelyekre vonatkozóan a feleknek lehetőségük nyílt álláspontjuk ismertetésére, és ezt megerősítő következtetésre jutottam.

(6)

A fentiek alapján és tekintettel arra, hogy a felek nem nyújtottak be hozzám kérelmet vagy panaszt, úgy tekintem, hogy az ügyben a Bizottság tiszteletben tartotta az eljárásban részt vevő felek eljárási jogainak hatékony gyakorlását.

29.4.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 142/21

(1)

2013. december 10-én a Bizottság határozatot fogadott el az Európai Unió működéséről szóló szerződés 101. cikke szerinti eljárással kapcsolatban. Az 1/2003/EK tanácsi rendelet (1) 30. cikkének rendelkezéseivel összhangban a Bizottság ezúton közzéteszi a felek nevét, a határozat lényegét és a kiszabott büntetéseket, figyelembe véve a vállalkozások üzleti titkaik védelmére vonatkozó jogos érdekét.

(2)

A határozat két gyógyszeripari vállalat, a Johnson & Johnson, illetve a Novartis AG holland leányvállalatai között az ún „közösen végzett reklámozás” tekintetében létrejött megállapodásra vonatkozik. A megállapodás értelmében a Johnson & Johnson havonta folyósít bizonyos összeget, amennyiben a (legalábbis) potenciális versenytársnak minősülő Novartis nem lép be a holland piacra egy Johnson & Johnson-termék- az erős fájdalomcsillapítók közé sorolható fentanil – általa gyártott generikus változatával.

(3)

E határozat címzettjei a Johnson & Johnson, annak holland leányvállalata, a Janssen-Cilag B.V. (a továbbiakban: Janssen-Cilag), a Novartis AG (a továbbiakban: Novartis), valamint annak holland leányvállalata, a Sandoz B. V. (a továbbiakban: Sandoz).

(4)

A Bizottság 2011. október 18-án eljárást indított.

(5)

2013. január 30-án a Bizottság kifogásközlést fogadott el, és erről értesítette a feleket.

(6)

A felek 2013 áprilisában benyújtották a kifogásközlésre adott válaszaikat; szóbeli meghallgatást nem kértek.

(7)

A versenykorlátozó magatartásokkal és erőfölénnyel foglalkozó tanácsadó bizottság 2013. december 2-án és 6-án kedvező véleményt adott.

(8)

A Bizottság 2013. december 10-én elfogadta ezt a határozatot.

(9)

A fentanilt a Johnson & Johnson fejlesztette ki és az 1960-as évektől kezdődően különböző formában hozta azt kereskedelmi forgalomba. 2005-ben a Johnson & Johnson által gyártott Fentanyl depot tapasz védelme lejárt Hollandiában és a Novartis holland leányvállalata, a Sandoz már éppen bevezette volna saját termékét, a Fentalyn depot tapasz generikus változatát. Többek között már a szükséges csomagolóanyagot is legyártotta.

(10)

2005 júliusában azonban a generikus változat értékesítésének megkezdése helyett a Sandoz ún. „közösen végzett reklámozásra” vonatkozó megállapodást írt alá a Johnson & Johnson holland leányvállalatával, a Janssen-Cilaggal. A megállapodás értelmében a Janssen-Cilag által havonta folyósított összeg magasabb volt, mint a Sandoz generikus termékének értékesítésétől várható nyereség, és arra az időtartamra vonatkozott, amíg nem kerül sor Hollandiában generikus termék bevezetésére. Belső dokumentumok szerint a Sandoz nem lép piacra, ha ezért cserébe „ők is részesülnek az előnyökből”. A verseny helyett a Johnson & Johnson és a Novartis az együttműködés mellett döntött annak érdekében, hogy „ne legyen generikus depot termék a piacon és ezáltal fenntartható legyen a jelenlegi magas ár”.

(11)

Így a Sandoz nem vezette be a termékét a holland piacra mindaddig, amíg a megállapodás érvényben volt. A megállapodás 2006 decemberében szűnt meg, amikor egy harmadik fél generikus Fentanyl tapaszt készült bevezetni a piacra.

(12)

A Bizottság a következőket állapította meg: A gazdasági és jogi háttér elemzése alapján a Sandoz a Janssen-Cilaggal való megállapodás megkötésének időpontjában a Janssen-Cilag közeli és (legalábbis) potenciális versenytársa volt. A megállapodás a piacra lépést kizáró mechanizmust foglalt magába: ennek értelmében a Janssen-Cilag a Sandoz vagy valamely harmadik fél piacra lépését követően beszünteti a havi juttatás folyósítását. Ennek megfelelően a Sandoz saját Fentanyl depot tapaszát valóban nem vitte piacra Hollandiában a megállapodás teljes időtartama alatt (2005 július 11-étől2006. december 15-ig). A megállapodás következtében a Janssen-Cilag közeli (legalábbis) potenciális generikus versenytársát kizárták a piacról akkor, amikor a termék tervezett piaci bevezetése azonnali fenyegetésként jelentkezett.

(13)

Ezenfelül az érintett időszak alatt a Janssen-Cilag összesen mintegy 5 millió EUR-t folyósított havi részletekben a Sandoznak. A Sandoznak folyósított összeg jóval magasabb volt, mint az a bevétel, amelyet a Sandoz a megállapodás megkötésének időpontjában tett számításai szerint remélt volna attól, ha bevezeti saját Fentanyl depot tapaszát a holland piacra. E havi összegeket közösen végzett reklámozással kapcsolatos, közelebbről meg nem határozott szolgáltatásokért folyósították. A közösen végzett reklámozásra vonatkozó eredeti megállapodás hatályának ideje alatt (2005. július 11-étől2006. július 11-éig) a Sandoz csak korlátozott mértékben végzett reklámtevékenységet, a kiegészítés tárgyát képező időszakban pedig (2006. július 11-étől2006. december 15-ig) nincs bizonyíték arra, hogy a Sandoz végzett volna bármiféle reklámtevékenységet.

(14)

Az elemzés fentebb említett objektív tényezőit a felek szándéka is megerősítette. A közösen végzett reklámozásra vonatkozó megállapodást mindkét fél úgy alakította ki, hogy az garantálja, hogy a Sandoz generikus terméke ne kerüljön piacra és a Janssen-Cilag maximalizálhassa az originális termék értékesítéséből származó nyereségét a megállapodás hatályának lejártáig. A Janssen-Cilag a versenyár feletti árból származó nyereségen osztozott a Sandozzal.

(15)

A Bizottság ezért megállapította, hogy a megállapodás az EUMSZ 101. cikke célzott megsértésének minősül.

(16)

A jogsértés legalább a közösen végzett reklámozásról szóló eredeti megállapodás 2005. július 11-i hatálybalépésétől a 2006. december 15-ig, azaz a közösen végzett reklámozásról szóló eredeti megállapodás (beleértve annak kiegészítését is) megszüntetésének időpontjáig tartott.

(17)

A Bizottság az ügyben a következő bírságokat szabta ki:

29.4.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 142/23

European Court of Auditors

Publications (PUB)

12, rue Alcide De Gasperi

1615 Luxembourg

LUXEMBURG

Tel. +352 4398-1

e-mail: eca-info@eca.europa.eu

29.4.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 142/23

European Court of Auditors

Publications (PUB)

12, rue Alcide De Gasperi

1615 Luxembourg

LUXEMBURG

Tel. +352 4398-1

e-mail: eca-info@eca.europa.eu

29.4.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 142/24

1.

2015. április 22-én a Bizottság a 139/2004/EK tanácsi rendelet (1) 4. cikke szerint bejelentést kapott a Comcast csoport (a továbbiakban: Comcast, Egyesült Államok) tulajdonában lévő KKR & Co. L. P. (a továbbiakban: KKR, Egyesült Államok), Comcast Ventures LP és NBC Sports Venture, LLC, a Pentech Fund II L. P. (a továbbiakban: Pentech, Egyesült Királyság), a Piton Capital Venture Fund L. P. (a továbbiakban: Piton, Egyesült Királyság), a Scottish Enterprise (Egyesült Királyság) és a Shamrock Capital Growth Fund III, L. P. (a továbbiakban: Shamrock, Egyesült Államok) által tervezett összefonódásról, amely szerint e vállalkozások részesedés vásárlása útján közös irányítást szereznek az összefonódás-ellenőrzési rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja és 3. cikkének (4) bekezdése értelmében a FanDuel Limited (a továbbiakban: FanDuel, Egyesült Királyság) felett.

2.

Az érintett vállalkozások üzleti tevékenysége a következő:

—   a KKR esetében: globális alternatív eszközkezelés és tőkepiaci megoldások,

—   a Comcast esetében: globális média- és technológiai szolgáltatások,

—   a Pentech esetében: kockázatitőke-társaság,

—   a Piton esetében: kockázatitőke- és növekedési potenciállal bíró társaság,

—   a Scottish Enterprise esetében: Skócia gazdaságfejlesztési ügynöksége,

—   a Shamrock esetében: befektetési vállalkozás,

—   a FanDuel esetében: online sportjátékokhoz kapcsolódó szolgáltatások Észak-Amerikában.

3.

A Bizottság előzetes vizsgálatára alapozva megállapítja, hogy a bejelentett összefonódás az összefonódás-ellenőrzési rendelet hatálya alá tartozhat, a végleges döntés jogát azonban fenntartja. A Bizottság a 139/2004/EK tanácsi rendelet szerinti egyes összefonódások kezelésére vonatkozó egyszerűsített eljárásról szóló közleménye (2) szerint az ügyet egyszerűsített eljárásra utalhatja.

4.

A Bizottság felhívja az érdekelt harmadik feleket, hogy az összefonódás kapcsán esetlegesen felmerülő észrevételeiket nyújtsák be a Bizottságnak.

Az észrevételeknek a közzétételt követő tíz napon belül kell a Bizottsághoz beérkezniük. Az észrevételeket az M.7624 – KKR/Comcast/Pentech/Piton/Scottish Enterprise/Shamrock/FanDuel/JV hivatkozási szám feltüntetése mellett lehet eljuttatni a Bizottsághoz faxon (+32 22964301), e-mailben a COMP-MERGER-REGISTRY@ec.europa.eu címre vagy postai úton a következő címre:

29.4.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 142/25

—

hajlított kolbász: U alakra hajlított, 200–500 gramm tömegű kolbász;

—

egyenes, görbület nélküli, 200–500 gramm tömegű kolbász;

—

„rúdon szárított” füstölt kolbász: egy több gyűrűben rúd köré tekert kolbász, amelynek esetében sem a gyűrűk számát, sem a tömeget nem határozták meg.

—

egészben felcímkézve, csomagolás nélkül, illetve makroperforált, illetve védőgázas tasakba csomagolva vagy vákuumcsomagolásban,

—

darabolva, vákuum- vagy védőgázas csomagolásban, kivéve, ha fel van szeletelve.

—

a „Saucisson de Lacaune” vagy „Saucisse de Lacaune” OFJ elnevezése,

—

a „Lacaune” logó, amelyet egy kézzel írt és aláhúzott – hegyekre [franciául: montagnes] emlékeztető – nagy „M” betű és az alatta nagybetűvel feltüntetett „LACAUNE” név alkot.

—

sok csapadék, amely az év során egyenletesen oszlik el,

—

viszonylag alacsony átlaghőmérséklet és kismértékű hőmérséklet-ingadozás,

—

rendszeresen változó irányú és nedvességtartalmú szél, valamint egy napon belül is igen változékony hőmérséklet és páratartalom.

29.4.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 142/29