13.2.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 52/1

1.

Az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról szóló 966/2012/EU, Euratom rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat célja, hogy e pénzügyi szabályokat összehangolja a 2014/24/EU irányelv és a koncessziós szerződésekről szóló 2014/23/EU irányelv közbeszerzési szabályaival.

2.

A Számvevőszék helyesli a célul kitűzött összehangolást. Ennek oka elsősorban az, hogy a közbeszerzés jogi keretének javítása a közkiadások hatékonyabbá tétele révén hozzájárul a gondos pénzgazdálkodáshoz és a jogbiztonsághoz: ez utóbbiakra mind a tagállamoknak (5), mind az Uniónak törekedniük kell. Másodsorban az Uniónak a szakpolitikái és tevékenységei (6) közötti összhang céljából, valamint betartva a lojális együttműködés elvét (7) biztosítania kell, hogy az általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályok (a költségvetési rendelet) céljai megegyezzenek a fentebb említett irányelvek céljaival. Továbbá, a megfelelően indokolt esetek kivételével, az Uniónak pontosan át kell vennie az irányelvek rendelkezéseit, legalábbis azokban az esetekben, amikor a tagállamok nem saját belátásuk szerint hajtják végre azokat.

3.

Az összehangolás folyamatában a jogalkotó a költségvetési rendeletet módosító szabályokat, a Bizottság pedig felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadná el. Mivel a költségvetési rendelet rendelkezései és a végrehajtási szabályok szorosan kapcsolódnak egymáshoz, a Számvevőszék szerint, mielőtt a jogalkotó elfogadná a költségvetési rendelet módosítására irányuló szabályokat, tájékoztatni kellene őt arról, hogy a Bizottság mely módosításokat javasolja a végrehajtási szabályok tekintetében.

4.

A költségvetési rendelet módosítására irányuló, a Bizottság által elfogadott javaslat jogszabályi hátterét illetően a Számvevőszék megjegyzi, hogy e javaslat számos olyan jogszabályt is magában foglal, amelyek célja az Európai Unió pénzügyi érdekei védelmének megerősítése az e pénzügyi érdekeket érintő kockázatok gyors feltárására képes rendszer bizottsági bevezetése révén. Ezért az EUMSZ 325. cikkének is a javaslat jogszabályi hátteréül kellene szolgálnia. E cikk azonban nem szerepel a vélemény tárgyát képező javaslat jogszabályi hivatkozásai között.

5.

A Számvevőszék véleménye szerint a közbeszerzés témájának a költségvetési rendelet és a végrehajtási szabályok közötti megosztása sérti a döntéshozatallal kapcsolatos, a Szerződésekben lefektetett és a Bíróság ítélkezési gyakorlatában pontosított szabályokat, illetve eljárásokat. Ez különösen igaz bizonyos alapkifejezések és -fogalmak használata esetében, amelyekre vonatkozóan sem meghatározás, sem magyarázat nem szerepel a rendeletre irányuló javaslatban (lásd: 21., 23., 35., 39., 41. és 42. bekezdés), noha az EUMSZ 290. cikke alapján csak a pénzügyi szabályok nem alapvető fontosságú rendelkezései képezhetik felhatalmazáson alapuló jogi aktus tárgyát. Az e területen alapvető fontosságú szabályokat az Európai Parlament és a Tanács közös hatáskörébe kell utalni (8).

6.

A Számvevőszék ezért úgy véli, hogy a jogalkotó a 290. cikk alapján nem hatalmazhatja fel a Bizottságot annak meghatározására, hogy melyek a közbeszerzéssel kapcsolatos alapvető fontosságú rendelkezések – a rendeletre irányuló jelenlegi javaslat révén azonban ezt tenné.

7.

Továbbá, mivel a javaslat a közbeszerzéssel kapcsolatos legtöbb alapkifejezést és fogalmat valószínűleg a végrehajtási szabályokat tartalmazó rendeletbe kívánja helyezni, a Számvevőszék nem tudja megítélni, hogy a módosítás teljes mértékben eléri-e a közbeszerzési szabályok egyértelműsítésének célját. Szeretnénk e tekintetben megjegyezni, hogy a jogbiztonság megfelelőbb biztosítása és az Európai Unió Bírósága vonatkozó ítélkezési gyakorlatának jogszabályba építése céljából a közbeszerzési irányelv törekszik néhány alapfogalom tisztázására (9).

8.

Végezetül, ez a felosztás a közbeszerzési szabályok reformjának mögöttes céljára, az egyértelműsítésre is negatív hatással van, amely cél alapul szolgált a 2014/24/EU irányelv szövegének kialakításához és szerkezetéhez. Az intézményekre alkalmazandó beszerzési szabályok megértése ugyanis bonyolultabb lesz, ha az összehangolást két jogi aktus párhuzamos módosításaként képzeljük el, és ha úgy veszünk át rendelkezéseket az irányelvből, hogy nem tartjuk meg a normaszöveg szerkezetét (10).

9.

A Számvevőszék azt ajánlja, hogy a döntéshozatali folyamatnak való megfelelés és az egyértelműsítés célkitűzése kapjon elsőbbséget. A Számvevőszék véleménye szerint ez a célkitűzés az intézményekre alkalmazandó valamennyi közbeszerzési szabálynak egy külön rendeletben való egységes szerkezetbe foglalásával érhető el, ami megkönnyítené a szabályok érthetőségét és alkalmazását (11).

10.

A közbeszerzési szabályoknak a 2014/23/EU és a 2014/24/EU beszerzési irányelvek elfogadásával történő felülvizsgálatának és korszerűsítésének a célja „a közkiadások hatékonyságának növelése, elősegítve különösen a kis- és középvállalkozásoknak (kkv-k) a közbeszerzésben való részvételét, valamint az, hogy a beszerzők jobban fel tudják használni a közbeszerzést a közös társadalmi célok támogatására” (12).

11.

A Számvevőszék azt ajánlja, hogy a javasolt rendelet preambulumbekezdései világosan emlékeztessenek ezekre a célokra. A jelenlegi javaslatban azok csak részben szerepelnek az indokolásban, amely szerint „olyan új rendelkezések bevezetésére került sor, mint például […] a környezetvédelmi, szociális és munkajogi rendelkezéseknek való megfelelés mint kulcsfontosságú követelmény …”. A célkitűzéseket a rendelet rendelkező részében is egyértelműbben kell szerepeltetni.

12.

Ezért először is a közbeszerzésnek a közös társadalmi célok támogatására való jobb felhasználásával kapcsolatos célt világosan kell megfogalmazni, pontosítva ugyanakkor azt is, hogy a közbeszerzés e módon történő alkalmazása nem sértheti az uniós költségvetéssel kapcsolatos gondos pénzgazdálkodás elvét. Másodsorban a környezetvédelmi, szociális és munkajogi rendelkezéseknek való megfelelés követelményét a beszerzésre alkalmazandó általános elvek között ismételten szerepeltetni kell (lásd: 20. bekezdés), hozzátéve, melyek azok a konkrét szankciók, amelyekkel a szabályokat be nem tartó pályázók, illetve szerződő felek sújthatók (lásd: 34. és 40. bekezdés).

13.

A Számvevőszék ismételten felhívja a figyelmet azon észrevételére, hogy jelenleg a zöld közbeszerzés tekintetében az uniós intézményekre vonatkozó jogi kötelezettségek megengedőbbek, mint amelyeket az uniós jogszabályok a tagállami hatóságok számára írnak elő (13). Az ágazatspecifikus irányelvek előírják a tagállami hatóságok számára, hogy az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek elérése érdekében aknázzák ki a közbeszerzésben rejlő lehetőségeket. Ezeknek a követelményeknek (14) ezért az uniós intézmények közbeszerzéseire is vonatkozniuk kell.

14.

A kis- és középvállalkozások közbeszerzésbe való bevonásának megkönnyítésével kapcsolatos célkitűzést szintén egyértelműen ki kell fejezni a rendeletre irányuló javaslatban. A Számvevőszék véleménye szerint a kkv-k bevonásának megkönnyítéséhez különösen a következő területeket kell szabályozni: az arra irányuló kötelezettség, hogy az ajánlatkérő szervek indokolják a döntésüket, ha nem tagolják a közbeszerzéseket részekre (a 2014/24/EU irányelv 46. cikkének (1) bekezdése), az e-Certis adatbázis kötelező használata (61. cikk), az alvállalkozóknak teljesített közvetlen kifizetések (71. cikk (7) bekezdés), a közbeszerzési szabályok alkalmazásának monitoringja (83. cikk (3) bekezdés), valamint az uniós intézményekre és szervekre vonatkozó kötelező erejű közbeszerzési jogszabályok értelmezésével és alkalmazásával kapcsolatos információk és iránymutatások elérhetővé tétele a nyilvánosság számára (83. cikk (4) bekezdés).

15.

A Számvevőszék mindenképpen támogatja az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelmét célzó, hatásos kockázatfeltáró rendszer révén bevezetendő, szigorúbb intézkedéseket. A Számvevőszék véleménye szerint továbbra is a Bizottságnak kell maradnia az egyetlen olyan intézménynek, amely illetékes a kizárások központi adatbázisának kezelésében, a többi uniós intézmény és szerv által megküldött időszerű információk alapján.

16.

A rendeletjavaslat 106. és 108. cikkének rendelkezései azonban, amelyek a Bizottság által működtetendő, a gazdasági szereplőkre vonatkozó központosított szankciórendszer ad hoc testületek révén történő létrehozására vonatkoznak, többségükben nem egyeztethetők össze az egyéb intézmények és szervek szervezeti kérdéseket érintő önállóságával. Egy ilyen rendszer megfosztaná ezen intézményeket és szerveket saját közbeszerzési eljárásaik ellenőrzésétől és saját szerződéseik kezelésétől annak ellenére, hogy a Szerződés és a költségvetési rendelet biztosítja számukra ezt az önállóságot, és engedélyező hatóságként ők a legalkalmasabbak az ilyen ellenőrzések gyakorlására. Aggályos továbbá, hogy a javasolt döntéshozatali folyamat hosszadalmas és bonyolult lenne, márpedig ezen a területen elengedhetetlen az azonnali fellépés. A rendszer valószínűleg összeférhetetlenségeket is eredményezne a pénzügyi érdekek védelméért felelős hatóságok és testületek között, különös tekintettel az OLAF-ra (15).

17.

Fontos szem előtt tartani, hogy az egyes gazdasági szereplők közbeszerzési eljárásból való kizárására, illetve elutasítására irányuló intézkedések megegyeznek az olyan kizáró szankciókkal, amelyeket a nemzeti büntető joghatóságok jogi személyekre nézve érvényesíthetnek. A Számvevőszék úgy véli, hogy a rendeletjavaslatban felvázolt rendszert felül kell vizsgálni a szankciók jogszerűségének és arányosságának, valamint a védelemhez való jog tiszteletben tartásának elve fényében.

18.

Végezetül a kizárás jelenlegi rendszerének módosításához vezető okokat világosabban kell szerepeltetni a preambulumban. Bár általánosságban megfogalmazták a szabályok ehhez kapcsolódóan történő javításának célját, azt azonban nem lehet megállapítani, hogy konkrétan a rendszer mely elemeinek javításáról lenne szó.

19.

Ez a szakasz a Számvevőszék rendeletjavaslatra vonatkozó elemzését tartalmazza egyrészt a közbeszerzési szabályok felülvizsgálatával és korszerűsítésével kapcsolatos azon célok szempontjából, amelyek a fent említett közbeszerzési irányelvek elfogadásához is alapul szolgáltak, másrészt az Unió pénzügyi érdekeinek védelmével kapcsolatos cél szempontjából. A Számvevőszék a javaslat minden cikkét megvizsgálta e célok teljesülése szempontjából. Abban az esetben teszünk megjegyzést, ha az irányelvekkel való összehangolás folyamata hiányosnak tűnik vagy a javasolt mechanizmus a pénzügyi érdekek védelme szempontjából javításra szorul.

20.

A Számvevőszék úgy véli, hogy a cikket – a 2014/24/EU irányelv 18. cikkének (2) bekezdése mintájára – a szerződések jogszerű teljesítésére vonatkozó és az elérendő szükséges társadalmi célokat figyelembe vevő általános elvvel kell kiegészíteni. Javasoljuk, hogy a 102. cikk a következő bekezdéssel egészüljön ki:

„Az ajánlatkérő szervek a közbeszerzési szerződések odaítélése és teljesítése során megfelelő intézkedéseket hoznak az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés támogatása érdekében, valamint annak érdekében, hogy a gazdasági szereplők betartsák a vonatkozó környezetvédelmi, szociális és munkajogi követelményeket, amelyeket az uniós jog, a nemzeti jog, a kollektív szerződések, illetve a 2014/24/EU irányelv X. mellékletében felsorolt nemzetközi környezetvédelmi, szociális és munkajogi rendelkezések írnak elő.”

21.

A rendeletjavaslat 104. cikkének (1) bekezdése felsorolja a közbeszerzési eljárásokat. A cikket ki kell bővíteni az egyes eljárások meghatározásával, valamint azzal, hogy a kivételes jellegű eljárások (tárgyalásos (verseny)eljárás, versenypárbeszéd, tárgyalásos eljárás) mely feltételek mellett alkalmazhatók. Ezek a közbeszerzés alapfogalmai közé tartoznak, amelyeket nem lehet az EUMSZ 290. cikke alapján értelmezni.

22.

Az egyértelműség és a teljesség kedvéért a javaslat 104. cikkének (5) bekezdését a következők szerint kell kibővíteni és módosítani: „A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 210. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el a 2014/24/EU irányelv 4. cikke (a) és (b) pontjában megállapított értékhatárok feletti és alatti koncessziós szerződések, illetve közbeszerzési szerződések odaítéléséhez folytatott közbeszerzési eljárások típusaival, a dinamikus beszerzési rendszerrel, valamint a közös és intézményközi közbeszerzési eljárásokkal, a kis értékű szerződésekkel, valamint a számla ellenében történő kifizetésekkel kapcsolatos részletes szabályokra vonatkozóan.”

23.

Tekintettel a közbeszerzésből való kizárás gazdasági szereplőkre kivethető szankciójának jellegére, azokat a helyzeteket és körülményeket, amelyekben, illetve amelyek között a szankció alkalmazható, világos, pontos és szűken értelmezhető jogi keretekbe kell helyezni. E tekintetben azonban a javasolt szöveg jócskán bővelkedik pontatlanságokban, különösen ami a következő területeket illeti:

24.

A javaslat értelmében a kizáráshoz vezető körülmények súlyos szerződésszegés esetén (106. cikk (1) bekezdésének e) pontja) olyan esetekre korlátozódnának, amelyek az Unió pénzügyi érdekeit veszélyeztetik, mivel a 108. cikkben hivatkozott testület intézkedési köre is az ilyen esetekre korlátozódik. Mindazonáltal előfordulhat, hogy bár a szerződő fél súlyos szerződésszegést követ el, ez mégsem jár szükségszerűen az Unió pénzügyi érdekeinek veszélyeztetésével. Lehetségessé kell tenni továbbá a gazdasági szereplő kizárását, ha e szereplő nem tett eleget a 2014/24/EU irányelv 18. cikke (2) bekezdésében szereplő (és a javaslat 102. cikkében átvett – lásd: fent) vonatkozó kötelezettségeknek, hasonlóan az említett irányelv 57. cikke (4) bekezdése a) pontjához.

25.

A kizárást mint szankciót alkalmazó, és ezt megfelelően kihirdető illetékes hatóság kérdését szintén tisztázni kell. Egyrészt a javaslat nem tárgyalja ezeket a kérdéseket az olyan kizárási ügyek tekintetében, amelyben nincs szükség a testület fellépésére, például mert a gazdasági szereplőre vonatkozóan már született jogerős ítélet vagy mert csődeljárás van folyamatban. Másrészt, amennyiben a 108. cikk rendelkezéseinek megfelelően létrehozott testület döntésére lehet számítani egy kizárási ügyben, úgy tűnhet, hogy csak ez a testület hozhatna döntést kizárásról, illetve pénzügyi szankciókról, megfosztva ezzel az ajánlatkérő szervet attól az önálló döntéshozatali hatáskörtől, amellyel az ilyen jellegű esetekben rendelkezett, és amely szükséges számára a közigazgatási tevékenységek eredményes elvégzéséhez. Annak megállapításában tehát, hogy súlyos szerződésszegésnek (106. cikk (1) bekezdésének e) pontja) tekinthető-e az adott helyzet, az ajánlatkérő szerv a legilletékesebb. Az ad hoc testület fellépése nem indokolt, és az az intézményi önállóságot is sértené.

26.

A javaslat 106. cikkének (3) bekezdése a szankcionálás tekintetében ismét döntéshozatali hatáskörrel ruházza fel az ajánlatkérő szervet. Ez láthatólag nincs összhangban a 108. cikk mögöttes érvelésével, amelynek értelmében a kizárással mint szankcióval kapcsolatos döntéseket a Bizottságnak – egy ebből a célból létrehozott testület révén – kell meghoznia. Logikus lenne tehát, ha ez a rendelkezés a gazdasági szereplő adott eljárásban való részvételének elutasítását tárgyaló 107. cikkhez kerülne, mivel az ajánlatkérő szerv ebben az összefüggésben ítélheti meg, hogy az adott, általa indított közbeszerzési eljárásban alkalmazza, illetve fenntartja-e a kizárást.

27.

Tekintettel a jogorvoslati eszközökkel kapcsolatos átláthatóság követelményére (a költségvetési rendelet 97. cikke), tisztázni kell az illetékes döntéshozatali hatóság kérdését is. Ha a testület szankcionálásról (kizárás vagy pénzügyi szankció) hoz döntést, a döntések elleni fellebbezéseket a nevében eljáró testületet létrehozó Bizottsággal szemben kell benyújtani. Ez egyben azt is jelenti, hogy az ajánlatkérő szerv pályázatokat vagy ajánlatokat elutasító, a testület által elhatározott kizárási szankcióval indokolt döntései elleni fellebbezések nem elfogadhatók, mivel a sérelmet okozó jogi aktus a szankcióról szóló döntés (lásd még: 32. bekezdés).

28.

Az EUMSZ 261. cikke értelmében a szövegnek korlátlan hatáskörrel kell felruháznia a Bíróságot az ezen cikkek alapján kiszabott kizárási szankciók tekintetében.

29.

A 108. cikk (3) bekezdésének utolsó albekezdését ki kell egészíteni úgy, hogy az lehetővé tegye a fellebbezést a 108. cikk (3) bekezdés g) pontja alapján hozott kizárási döntés felülvizsgálatára irányuló kérdés elutasítása esetén.

30.

Jelenlegi formájában a 108. cikk (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy amennyiben a vizsgálat vagy a nemzeti igazságszolgáltatási eljárás titkosságának megőrzésére irányuló lényeges jogos érdek áll fenn, a gazdasági szereplő csalásért (a 106. cikk (1) bekezdésének d) pontja) vagy szabálytalanságért (a 106. cikk (1) bekezdésének f) pontja) előzetes meghallgatás nélkül kizárható az eljárásból. A védelemhez való alapvető joggal kapcsolatos ezen kivételt még szorosabb keretek közé kell vonni. A Számvevőszék azt ajánlja, hogy ha egy adott szerv e kivételhez kíván folyamodni, erre vonatkozóan előzőleg legyen köteles írásbeli engedélyt szerezni az eljárási garanciák jövőbeni ellenőrétől (18).

31.

A rendeletre irányuló javaslat indokolása és (15) preambulumbekezdése szerint az eljárásból való kizárás kritériumai ezentúl világosan különválnak az adott eljárásban való részvétel elutasításának kritériumaitól. Ez azonban csak a 107. cikk (1) bekezdésének b) és c) pontja esetében van így. Ennek oka, hogy függetlenül attól, hogy a gazdasági szereplőt kizárják az eljárásból vagy részvételét az adott eljárásban elutasítják, mind a 106. cikk (1) és (2) bekezdésében hivatkozott helyzetek, mind a követendő eljárás megegyeznek. Az elutasítás nem az ajánlatkérő szerv megítélésétől, hanem jogerős ítélettől, közigazgatási határozattól vagy a 108. cikkben hivatkozott testület által hozott döntéstől függne. Az eredményesség és az intézményi önállóság érdekében e két helyzet különválasztásának szándékának megfelelően a 107. cikket teljes mértékben a 2014/24/EU irányelv 57. cikke (4) bekezdéséhez kell igazítani, és az ajánlatkérő szervet ismét teljes mértékben fel kell ruházni az arra irányuló döntési jogkörrel, hogy egy gazdasági szereplő adott eljárásban való részvételét el kell-e utasítani.

32.

A védelemhez való jog tiszteletben tartása érdekében a 107. cikket ki kell egészíteni azzal, hogy az adott eljárásban való részvétel elutasításáról szóló döntés meghozatala előtt az ajánlatkérő szerv köteles lehetőséget adni az ajánlattevőnek, illetve a pályázónak arra, hogy kifejthesse az elutasítással kapcsolatos álláspontját. Sérelmet okozó jogi aktusnak tekinthetők a hamis nyilatkozattétel (19) alapján, illetve az amiatt hozott elutasítási döntések, mert a gazdasági szereplő megelőzően részt vett a pályázati dokumentáció elkészítésében. Az olyan esetekben azonban, amikor az elutasításról szóló döntést a Bizottság által – a nevében eljáró testület révén – jóváhagyott szankcionálásról szóló döntést követően hozták meg, az elutasításról szóló döntést úgy kell tekinteni, mint a sérelmet okozó jogi aktusnak tekinthető kizárási szankcióról szóló döntés megerősítését. Ebben az esetben az ajánlattevő, illetve a pályázó álláspontját nem kell figyelembe venni. Az alábbi bekezdés javasolt: „Adott eljárás elutasításáról szóló döntés meghozatala előtt az ajánlatkérő szerv lehetőséget ad a gazdasági szereplőnek arra, hogy ismertesse észrevételeit, kivéve, ha ez utóbbi ajánlatának vagy részvételre irányuló kérelmének elutasítását olyan, a kizárási szankcióról szóló döntés indokolja, amely észrevételeinek ismertetése után született”.

33.

A javaslat 107. cikke adott gazdasági szereplő közbeszerzési eljárásban való részvétele elutasításának indokai között már nem sorolja fel az összeférhetetlenséget. A 2014/24/EU irányelv 57. cikkének (4) bekezdése e) pontja azonban éppen ezt a helyzetet tárgyalja. A javaslat 107. cikke csupán az olyan összeférhetetlenségi helyzetre hivatkozik, amelybe akkor kerülhet az ajánlattevő, ha részt vesz az eljárás előkészítésében. Ez a konkrét helyzet eltér az irányelv 57. cikkének (4) bekezdésében hivatkozott összeférhetetlenségi helyzettől. Bizonyos, hogy a költségvetési rendelet 57. cikke szerinti, az ajánlatkérő szerv alkalmazottja és egy gazdasági szereplő közötti összeférhetetlenségi esetek többségében az ajánlattevő szervnek a saját alkalmazottját, nem pedig a gazdasági szereplőt kell kivonni az érintett szerződés-odaítélési eljárásból. A gazdasági szereplő elutasításának ezt az okát szintén szerepeltetni kell, mert ez vonatkozik többek között azokra az esetekre, amikor a gazdasági szereplő gazdasági kapcsolatban áll az adott szerződés-odaítélési eljárás tárgyát képező szerződéshez rendelt költségvetés egy részének végrehajtásában vagy kezelésében részt vevő vállalattal. Az elutasításhoz vezető ezen ok szerepeltetéséhez az alábbi albekezdés hozzáadását javasoljuk: „d) esetében olyan, az 57. cikk szerinti összeférhetetlenség áll fenn, amelyet nem lehet kevésbé kényszerítő intézkedésekkel orvosolni”.

34.

A felülvizsgálat tervezetében felsorolt célkitűzések teljesítése céljából a rendeletjavaslat 110. cikke (1) bekezdésének a 2014/24/EU irányelv 56. cikke alapján ki kell mondania, hogy „az ajánlatkérő szerv dönthet úgy, hogy a szerződést nem ítéli oda a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlatot benyújtó ajánlattevőnek, amennyiben megállapította, hogy az ajánlat nem felel meg azoknak a környezetvédelmi, szociális és munkajogi követelményeknek, amelyeket az uniós jog, a nemzeti jog, a kollektív szerződések, illetve a 2014/24/EU irányelv X. mellékletében felsorolt nemzetközi környezetvédelmi, szociális és munkajogi rendelkezések írnak elő”.

Az ilyen jellegű ajánlatokat ilyen rendelkezés hiányában csak akkor lehetne elutasítani, ha a követelmények be nem tartása miatt kirívóan alacsony összeg szerepel az ajánlatban, illetve ha az ajánlat nem tesz eleget az ajánlatkérés minimumkövetelményeinek.

35.

A rendeletben meg kell határozni az odaítélési kritériumokat, mivel azok a közbeszerzés alapvető fontosságú elemeit képezik. A rendeletnek ezért tisztáznia kell a „gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat” kifejezés jelentését. E tekintetben a 2014/24/EU irányelv 67. cikkét a rendeletnek teljes egészében át kell emelnie, beleértve a 2. bekezdés b) pontját is, amely egy az ítélkezési gyakorlat során megállapított odaítélési kritériumot tartalmaz: „a szerződés teljesítésére kijelölt személyi állomány […] képzettségét és tapasztalatát, amennyiben a kijelölt személyzet minősége jelentős hatással lehet a szerződés teljesítésének színvonalára”. Itt az ítélkezési gyakorlat során kialakult előrelépésről van szó, amely az ajánlatkérő szervek tényleges igényét tükrözi, és a közkiadások a hatékonyabbá tételéhez is hozzájárul. Az ajánlatkérő szerveknek képesnek kell lenniük arra, különösen a tudásalapú szolgáltatási szerződések esetében, hogy – a szerződés, illetve a keretszerződés végrehajtására az ajánlattevő által javasolt szakmai csoport tagjainak szakmai háttere és tapasztalata alapján – megítéljék egy ajánlat szakmai értékét (20). Amennyiben a rendeletjavaslat a fenti célkitűzésekkel kapcsolatos összehangolási folyamat részét képezi, az odaítélési kritériumok ezen alapeleme nem elhagyható.

36.

A költségvetési rendelet következetességének és közérthetőségének biztosítása céljából a 112. cikknek hivatkoznia kell a 96. cikkre. A következő megfogalmazást javasoljuk: „1. A közbeszerzési eljárás időtartama alatt minden, az ajánlatkérő és a részvételre jelentkezők vagy ajánlattevők közötti kapcsolattartásnak teljesítenie kell az átláthatóságot és az egyenlő bánásmódot biztosító feltételeket, és ennek során be kell tartani a megfelelő ügyintézés 96. cikkben lefektetett elvét. Az ajánlatok beérkezési határidejének letelte után a kapcsolattartás nem vezethet a közbeszerzési dokumentumok módosításához vagy a benyújtott ajánlat feltételeinek lényeges módosításához, kivéve, ha e lehetőségeket a 104. cikk (1) bekezdésében foglalt eljárás kifejezetten lehetővé teszi.”

37.

A 113. cikk (2) bekezdése (2) albekezdésének és (3) bekezdése a) pontjának megfogalmazása nem kötelezné az ajánlatkérő szervet, hogy újabb versenyeztetéssel járó keretszerződés alapján odaítélt egyedi szerződések esetében azon ajánlattevőket, akiknek ajánlatát elutasították, tájékoztassa az elutasítás okairól, a sikeres ajánlat relatív előnyeiről és annak az ajánlattevőnek a nevéről, akinek odaítélték a szerződést. Ezt a kivételt az átláthatósági szabályok és az indokolási kötelezettség alól semmi nem indokolja.

38.

A szerződés végrehajtás során történő módosítására vonatkozó jogi keretek tekintetében a 2014/24/EU irányelv a Bíróság e területtel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatának átemelését követően újabb részleteket tartalmaz. Amint az irányelv (107) preambulumbekezdése is rámutat, a szerződések módosítása lehetséges, de az eredeti szerződés lényeges megváltoztatásakor új közbeszerzési eljárásra van szükség. E tekintetben a 114a. cikk (2) bekezdése így hangzik: „Az ajánlatkérő közbeszerzési eljárás nélkül kizárólag abban az esetben módosíthatja lényegesen a szerződést vagy keretszerződést, amennyiben az e rendelet szerint elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus úgy rendelkezik, és a lényeges módosítás nem változtatja meg a szerződés vagy keretszerződés tárgyát.” A pénzügyi szabályok és az irányelv, valamint az uniós ítélkezési gyakorlat közötti összhang érdekében a „lényegesen” és a „lényeges” kifejezéseket vagy ki kell törölni a bekezdésből vagy ellentétes értelmű szóval kell helyettesíteni azokat.

39.

A rendeletjavaslat nem határozza meg, hogy a végrehajtás során milyen jellegű módosítás hajtható végre a szerződésen. Márpedig ezek a fogalmak a közbeszerzés alapfogalmai közé tartoznak, és azok meghatározását szerepeltetni kell a költségvetési rendeletben. Hacsak az uniós költségvetésből finanszírozott szerződések sajátos jellege az ettől való eltérést nem indokolja, a megfogalmazásnak át kell emelnie a 2014/24/EU irányelv 72. cikkének megfogalmazását.

40.

A szerződési szankciók mechanizmusát, beleértve a szerződés felmondását is, mindig az ajánlatkérő szervnek kell működtetnie (különösen lásd: a költségvetési rendelet 116. cikke). A költségvetési rendelet 116. cikkében a szerződés felfüggesztésének vagy felmondásának okaként meg kell adni, hogy a lényeges szerződéses kötelezettségek megszegésének melyek azok a súlyos esetei, amelyek súlyos szerződésszegés címén pénzügyi vagy kizárási szankciót vonhatnak maguk után. Ezeket az eseteket meg kell különböztetni a lényeges hibák eseteitől. Továbbá, a szerződéses kötelezettségek súlyos megszegését szerződési szankciókkal büntethetővé kell tenni még akkor is, ha ezekben az esetekben nem sérülnek az Európai Unió pénzügyi érdekei. Ennek révén elsősorban azok az esetek szabályozhatók, amikor a szerződésszegés az uniós jog, a nemzeti jog, a kollektív szerződések, illetve a 2014/24/EU irányelv X. mellékletében felsorolt nemzetközi környezetvédelmi, szociális és munkajogi rendelkezések által előírt vonatkozó környezetvédelmi, szociális és munkajogi követelmények be nem tartása nem jár az uniós költségvetés veszteségével.

41.

A szerződés értékének meghatározásához alkalmazott módszerekre vonatkozó szabályok a közbeszerzés kérdését tekintve alapvető jelentőségűek, mivel ezek alapján kerül sor az odaítélési eljárás megválasztására. Ezeket a szabályokat ezért be kell építeni a költségvetési rendeletbe. Ezzel kapcsolatban pontosítani kell, hogy – csakúgy, mint a dinamikus beszerzési rendszerek szerinti keretszerződések, illetve szerződések értékét megállapító szabályok esetében – a részvételi szándék kifejezésére való felhívás szerinti eljárás esetében is értékként a részvételi szándék kifejezésére való felhívást követően létrehozott lista teljes időtartama alatt tervezett összes szerződés maximális értékét kell figyelembe venni.

42.

Mivel a várakozási időszak be nem tartásáért kiszabott szankciókra vonatkozó szabályok a közbeszerzés alapvető elemei, a 118. cikket a következő záradékkal kell kiegészíteni: „a várakozási időszak vége előtt kötött szerződések érvénytelennek tekintendők”. Az ilyen visszatartó erejű szankció hiányában felmerül a veszély, hogy ezt a kötelezettséget nem tartják be. Márpedig a várakozási idővel kapcsolatos követelmény betartása a közbeszerzés eredményes jogorvoslat rendszerének szerves részét képezi, amely rendszert mind az Európai Uniónak, mind a tagállamoknak biztosítaniuk kell.