21.1.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 19/1

1.

üdvözli, hogy az új Európai Bizottság kiemelt helyen kíván foglalkozni a növekedést és a munkahelyteremtést célzó beruházásokkal, és hangsúlyozza, hogy a Régiók Bizottsága kész együttműködni az uniós intézményekkel – különösen az Európai Bizottsággal és az Európai Beruházási Bankkal – annak érdekében, hogy meglegyen a nagyobb beruházásokat strukturális reformokkal ötvöző terv sikeréhez szükséges politikai elkötelezettség;

2.

üdvözli, hogy a javasolt beruházási tervben elismerik, hogy a helyi és regionális önkormányzatokra fontos szerep fog hárulni a növekedést és a munkahelyteremtést célzó beruházások fokozásában, hiszen 2013-ban az EU28-ban az összes állami beruházás mintegy 55 %-át a szubnacionális kormányzatok végezték (1);

3.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság is elismeri, hogy jelenleg jelentős az alulfinanszírozottság: a jelenlegi évi 230–370 milliárd EUR beruházási szinttel ez átlag alattinak mondható;

4.

hangsúlyozza, hogy a beruházási tervnek kellene jelentenie az első lépést egy szélesebb körű uniós beruházási stratégiához, melyet szorosan össze kellene kapcsolni az Európa 2020 stratégia felülvizsgálatával és a szabályozási akadályok felszámolásával;

5.

azt javasolja, hogy a tagállamonkénti beruházási rátát használják makrogazdasági felügyeleti kritériumként;

6.

hangsúlyozza, hogy az állami beruházásoknak tiszteletben kell tartaniuk az államadósság fenntarthatóságát. Kiemeli, hogy a minőségi közberuházások stimulálják a magánberuházásokat, sőt, gyakran előfeltételei is azoknak. Arra is felhívja a figyelmet, hogy a közberuházások beindításával olyan hatásokat kellene elérni, melyek eredményeként csökken az adósságállomány GDP-hez viszonyított aránya;

7.

arra kéri a tagállamokat, valamint a helyi és regionális önkormányzatokat, hogy az erre való felhívás nyomán járuljanak önkéntesen hozzá az Európai Stratégiai Beruházási Alaphoz (ESBA);

8.

egyetért azzal az európai bizottsági javaslattal, hogy az ESBA keretében támogatott projektek megsegítésére irányuló közberuházásokat ne vegyék figyelembe a Stabilitási és Növekedési Paktum deficitkalkulációjában;

9.

úgy véli, hogy ez a kivétel összhangban áll a Régiók Bizottsága arra vonatkozó kérésével, hogy az európai strukturális és beruházási alapok nemzeti társfinanszírozását ne vegyék figyelembe a Stabilitási és Növekedési Paktum deficitkalkulációjában, és ezért arra kéri az Európai Bizottságot, hogy mérje fel e kérés kivitelezhetőségét;

10.

egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a regionális önkormányzatok pénzügyi és projektalapú bevonása nélkül a beruházási csomag nem lesz képes megfelelő élénkítő hatást kifejteni a reálgazdaságban;

11.

megkérdőjelezi, hogy a számításba vett 1:15 arányú multiplikátorhatás megvalósítható-e Unió-szerte, figyelembe véve azt is, hogy néhány fejletlenebb régióban nincs olyan komoly magánszektor, amely jelentős többletforrásokat tudna juttatni a projektekhez;

12.

üdvözli az Európai Bizottság arra vonatkozó bejelentését, hogy az új ESBA-t az európai strukturális és beruházási alapok megtartása mellett hozzák majd létre; hangsúlyozza, hogy az ESBA és az európai strukturális és beruházási alapok között minden átfedést el kell kerülni, és további pontosításokat tart szükségesnek e beruházási alapok közötti komplementaritás kapcsán, például a pénzügyi eszközök felhasználását illetően;

13.

sürgeti a kisebb volumenű, a helyi szintű munkahelyteremtéshez hozzájáruló projektekhez való hozzáférhetőséget, és hangsúlyozza egy kiegyensúlyozott városi-vidéki beruházási terv szükségességét;

14.

hangsúlyozza, hogy nem szabad, hogy ez az új csomag bármiképpen kedvezőtlenül érintse azokat a projekteket, amelyeket a már most is működő COSME és Horizont 2020 programok keretében már elindítottak, illetve beterveztek;

15.

úgy véli, hogy a tőkeinjekciók során nem csupán az általános mennyiségi gazdaságélénkítő hatásra, hanem a minőségi beruházásokra is figyelni kell olyan területeken, mint például az oktatás, a képzés, a kutatás, a közlekedés, az infrastruktúra, az egészségügy, az energiahatékonyság, a fenntartható fejlődés, ezek ugyanis fokozzák a növekedési potenciált;

16.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság valamennyi regionális szintű köz- és magánszférabeli érintett szereplővel együtt kíván működni a kulcsfontosságú beruházási projektek előmozdítása, valamint annak érdekében, hogy biztosítva legyen azok hozzáférése a megfelelő finanszírozási forrásokhoz; hangsúlyozza, hogy a köz-magán partnerségek biztosíthatják a versenyképességet, ehhez azonban jól meghatározott tevékenységi területtel és közösen kitűzött célokkal kell rendelkezniük; sürgeti az Európai Bizottságot, hogy a tagállamoktól követelje meg az átláthatóság alkalmazását a projektek kiválasztásakor, és a folyamatba vonják be a helyi és regionális önkormányzatokat is;

17.

hangsúlyozza, hogy a nemzeti és regionális fejlesztési bankoknak fokozottabban közre kellene működniük a beruházási csomag végrehajtásában;

18.

javasolja, hogy a tervezett beruházási projektek értékelésekor vegyék figyelembe az OECD közberuházásokkal kapcsolatos elveit;

19.

támogatja az egyablakos „beruházási tanácsadó platform” elgondolását a prioritások európai szintű kitűzésének biztosítása érdekében; hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatok képesek arra, hogy a kulcsfontosságú beruházási projektek elősegítése érdekében kapcsolatokat építsenek a szervezőkkel, a beruházókkal és az üzemeltető állami szervekkel, és biztosítsák azt, hogy a megfelelő projektek hozzájussanak a szükséges finanszírozási forrásokhoz;

20.

üdvözli a tervben szereplő, a kkv-knak nyújtott kockázatitőke-befektetésekre vonatkozó kezdeményezést; köztudott azonban, hogy instabil gazdasági és pénzügyi helyzetben a kkv-k a legsérülékenyebb vállalkozások, ezért a támogatást teljes mértékben az EBB-nek kell garantálnia, és nem piaci árazást kell rá alkalmazni; hangsúlyozza, hogy a kockázati finanszírozás támogatását a kis- és mikrovállalkozások számára is hozzáférhetővé kell tenni, és aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a közepes nagyságú vállalatok tágabb értelmű meghatározása ahhoz vezethet, hogy a támogatás leginkább a nagyobb méretű közepes vállalkozásokat részesíti előnyben;

21.

támogatja a kezdeményezést, hogy szervezzenek regionális szintű workshopokat „Beruházás Európába” címmel, és megerősíti azt a szándékát, hogy szakértelmével hozzájárul ezek sikeréhez;

22.

hangsúlyozza, hogy a magánberuházások bővülésének legnagyobb akadálya gyakran a helyi és regionális közigazgatások azon képessége és minősége, hogy meghatározzák és előkészítsék a megfelelő projekteket; kiemeli, hogy a helyi és regionális önkormányzatok további pénzügyi adminisztratív terhekkel szembesülhetnek a terv végrehajtási szakaszában; hangsúlyozza a helyi és regionális önkormányzatokkal való együttműködés jelentőségét a szabályozási és a nem szabályozási akadályok meghatározásában, mivel a helyi és regionális önkormányzatok hajtják végre az uniós döntések kb. 70 %-át;

23.

következésképpen hangsúlyozza, hogy célirányosabb technikai támogatás szükséges a szubnacionális közigazgatás adminisztratív kapacitásának támogatására, hogy hatékonyan meg tudjon birkózni a beruházási környezet javítását célzó strukturális reformokkal;

24.

egyszerűsített eljárásokat sürget a projektek időben történő jóváhagyása érdekében, megakadályozandó a késedelmeket a terv végrehajtását illetően;

25.

osztja azt az álláspontot, hogy az uniós közbeszerzési szabályok hatékony és időben történő átültetése, a innovatív partnerségekre és az e-közbeszerzési eszközökre vonatkozó szabályokat is beleértve, javítani fogja a beruházási feltételeket; e tekintetben hangsúlyozza, hogy jelenleg számos ajánlatkérő hatóságnál hiányoznak az elektronikus számlák feldolgozásához szükséges berendezések, és így több tagállamnak lépéseket kell tennie a megfelelő it-rendszerek kifejlesztése és a meglévő hiányosságokat áthidaló megoldások érdekében;

26.

vállalja, hogy hozzájárul a beruházási terv végrehajtásáról szóló rendelettervezethez, amelyet az Európai Bizottság várhatóan 2015 januárjában fogad majd el;

27.

megbízza elnökét, hogy jelen állásfoglalást juttassa el az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Bizottság, valamint az Európai Tanács elnökéhez.

21.1.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 19/4

1.

hangsúlyozza, hogy a jelenleg is zajló pénzügyi, gazdasági és szociális válság jelentősen átalakítja a reálgazdaság finanszírozásának feltételeit. Ebben a helyzetben egyre nagyobb jelentőséget kap a köz- és magánberuházások hosszú távú támogatása. A közberuházások – amellett, hogy ösztönzik a magánberuházásokat – előfeltételei is lehetnek azoknak, mivel egyrészt hasznosak lehetnek azoknak a megfelelő szerkezeti feltételeknek a megteremtéséhez, amelyek között a gazdaság egy adott régióban működik, másrészt pedig anticiklikus hatásuk van a negatív gazdasági feltételek jellemezte időszakokban. A közberuházások emellett a magánberuházásokat kiegészítő jellegük mellett általános érdekű célok megvalósítására is szolgálhatnak olyan területeken (pl. oktatás, képzés, kutatás, infrastruktúra, egészségügy, környezetvédelem stb.), ahol a közszféra beavatkozására van szükség, mivel a társadalom számára kínált szélesebb előnyök nem illeszkednek a magánberuházások sémáiba;

2.

megjegyzi, hogy miközben a közvetlen beruházások világszerte évente csaknem kétszámjegyű százalékarányban növekednek (1), a magánberuházások volumene az Európai Unióban csökken. Mindemellett a jelenleg igen alacsony reálkamatok csak korlátozott mértékben ösztönzik a magánszektort a közberuházások rövid távú támogatására. Ezért fontos, hogy a magánberuházást ösztönző, kedvező feltételeket teremtsünk, javítva egyúttal a közberuházások szintjét, minőségét és hatékonyságát is, a magánkereslet hiányát a közszféra által támasztott kereslettel ellensúlyozva;

3.

hangsúlyozza, hogy az IMF 2014. októberi, „Világgazdasági kilátások” című dokumentuma szerint (2)„az olyan gazdaságok esetében, ahol pang a gazdaság, és alkalmazkodó monetáris politikát folytatnak, és amelyek egyértelműen azonosítható infrastrukturális szükségletekkel és hatékony közberuházási mechanizmusokkal rendelkeznek, komoly érvek szólnak az infrastrukturális közberuházások növelése mellett.”

4.

kiemeli, hogy az Európai Unión belül a közberuházások 2008 és 2013 között reálértékben 20 %-kal csökkentek. Elismeri, hogy a közberuházások visszaesése már a válságot megelőzően megkezdődött, és azóta csak súlyosbodott a helyzet. A válság alatt a közberuházásokat tovább korlátozta a bankok újratőkésítésére irányuló állami beavatkozás. Utóbbiaknak elsősorban a bizonyos euróövezetbeli országok ingatlanjaiba való, túlzott mértékű magánberuházások következményeivel kellett megküzdeniük. Az Európai Bizottság 2013-ra és 2014-re vonatkozó legutóbbi előrejelzései szerint a közberuházások az EU-27 országaiban 2014-ben történelmi mélypontot érnek el. Ez a magánszektor vonatkozásában már 2013-ban megtörtént (3);

5.

támogatja ezért az egyre inkább kialakulóban lévő konszenzust a tekintetben, hogy növekedésbarát beruházások ösztönzése nélkül lehetetlennek bizonyul majd a tartós növekedés helyreállítása az EU-ban (4). A növekedésbarát beruházások ösztönzése azért alapvetően fontos, mert – más típusú kiadásokkal, például a kormányzati fogyasztással, a szociális transzferekkel, a héacsökkentésekkel vagy az alkalmazottak által fizetendő nagyobb összegű társadalombiztosítási járulékokkal szemben – ezeknek van a legnagyobb pénzügyi multiplikátorhatásuk, azaz a legerősebb járulékos hatásuk a reál-GDP növekedésére (5);

6.

rámutat annak kockázatára, hogy a minőségi közberuházások továbbra is tartósan alacsony szintje tovább mélyítené a szakadékot a kohézió és konvergencia területein, ahogyan azt az Európai Bizottság 6. kohéziós jelentése is elemezte;

7.

felhívja azonban a figyelmet arra, hogy mind az egyes tagállamokban fennálló magas adósságszint, mind pedig a szociális szolgáltatásokra és a vállalatokat célzó tőketranszferekre fordított kiadások válság miatti növekedése csökkenti a közberuházások „költségvetési mozgásterét”;

8.

megjegyzi, hogy az államháztartások romló helyzete és a 2010 vége óta bevezetett költségvetési konszolidációs intézkedések számos tagállamban jelentős változásokat hoztak a közkiadások szerkezetében. Elsősorban arról van szó, hogy az említett intézkedések keretében aránytalan mértékben visszafogták a növekedésbarát kiadásokat, amelyek így az EU-27 országaiban a 2008-as 36,7 %-ról 2012-re 35,6 %-ra csökkentek (6);

9.

megismétli, hogy a szubnacionális kormányzatok kulcsszerepet játszanak a közberuházások tekintetében, hiszen 2013-ban az EU-28 területén az összes ilyen beruházás mintegy 55 %-át ők hajtották végre. Ennek ellenére a szubnacionális kormányzatok beruházásainak a GDP-hez viszonyított aránya az EU-27 országaiban az 1995. évi 2,2 %-ról 2013-ra mindössze 1,8 %-ra esett vissza, és 2010 óta reálértékben is folyamatos csökkenést mutat (7). Ez a visszaesés jelentős mértékben a hitelfelvételi lehetőségek romlásának tudható be. Az, hogy számos OECD-tagországban rendelkezéseket vezetnek be a szubnacionális hatóságok hitelfelvételének szabályozására, illetve hogy a költségvetési konszolidációs intézkedések keretében szigorították a már meglévő hasonló rendelkezéseket, sok esetben szükséges az államadósság korlátozása érdekében, ugyanakkor tovább csökkenti e hatóságok beruházási lehetőségeit;

10.

kiemeli, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez (EUMSZ) csatolt 12. jegyzőkönyv szerint az államháztartási hiányért – amelynél a kormányzat valamennyi szintjét figyelembe kell venni – a tagállamok felelősek. Ugyanakkor azonban az uniós költségvetési szabályok európai helyi és regionális önkormányzatokra gyakorolt hatása nagyon eltérő lehet. Ez a hatás a következőktől függ: i) az adott tagállam hogyan ültette át nemzeti törvényhozásába az uniós költségvetési szabályokat, ii) milyen a költségvetési decentralizáció szintje az adott tagállamban, iii) a helyi és regionális önkormányzatok hatásköreinek kiterjedtsége, s végül iv) a helyi és regionális önkormányzatok pénzügyi helyzete, amely még ugyanazon tagállamon belül is jelentős különbségeket mutathat;

11.

hangsúlyozza, hogy bár a közberuházásokat közvetve visszafogják a Stabilitási és Növekedési Paktumban lefektetett azon makrogazdasági követelmények, hogy a költségvetési hiány a GDP 3 %-a, az államadósság pedig a GDP 60 %-a alatt maradjon, az EU-szerződésekben a közberuházásokra való egyetlen konkrét hivatkozás a túlzottdeficit-eljárással összefüggésben jelenik meg, amelynek keretében nem tesznek különbséget a kiadások különböző típusai között. Az EUMSZ 126. cikkének (3) bekezdése rögzíti, hogy a túlzottdeficit-eljárás elindítását megelőző jelentés „figyelembe veszi, hogy a költségvetési hiány meghaladja-e az állami beruházások kiadásait, valamint minden egyéb érdemleges tényezőt”. A túlzottdeficit-eljárásról szóló rendeletben figyelembe vett „érdemleges tényezők” között van például „az elsődleges mind folyó, mind tőkekiadások alakulása” és „a közös uniós növekedési stratégiával összefüggő szakpolitikák végrehajtása és az államháztartás általános színvonala”;

12.

sajnálja, hogy a közberuházásokra vonatkozóan eddig nem dolgoztak ki uniós stratégiát, és hogy az Európai Bizottság többnyire nem kötelező érvényű ajánlásokat bocsátott ki a tagállamok számára: „Az adórendszer hatékonyságát, valamint a közkiadások minőségét növelő hihető és növekedésbarát konszolidáció hozzá fog járulni a növekedés ösztönzéséhez. […] A tagállamoknak mindenekelőtt a megfelelő költségvetési konszolidáció ütemének fenntartására kell törekedniük, az Európa 2020 stratégia növekedési és foglalkoztatási céljainak elérését célzó beruházások megőrzésével” (8). Ezt az ajánlást tovább pontosította a 2013. évi éves növekedési jelentés, amely kiemeli, hogy „Az oktatást, kutatást, innovációt és energiaügyet célzó befektetéseket prioritásként kell kezelni és lehetőség szerint fokozni kell, az ilyen jellegű kiadások hatékonyságának biztosítása mellett.” Hangsúlyozza, hogy minden európai stratégiának szigorúan tiszteletben kellene tartania a szubszidiaritás elvét;

13.

üdvözli azonban, hogy a 2014. évi országspecifikus ajánlások nagyobb hangsúlyt fektetnek a növekedés fellendítését célzó hosszú távú intézkedésekre, és elismerik, hogy a rövid távú költségvetési konszolidációs lépéseket egy kiegyensúlyozott gazdaságpolitikai kombinációban a növekedést és a munkahelyteremtést célzó hosszú távú beruházásoknak is kísérniük kell. Az országspecifikus ajánlások gyakran hivatkoznak a kutatásra és az innovációra, a szaktudásra, az oktatásra, a kkv-k piaci hozzáférésére (13 ország), az energiaszektorra (12 ország), illetve a közlekedési és a szélessávú infrastruktúrára (8 ország) (9);

14.

emlékeztet arra, hogy az állam- és kormányfők által 2012. június 28–29-én elfogadott „Növekedési és Munkahely-teremtési Paktum” előirányozza, hogy a tagállamok „különös figyelmet fordítanak a gazdaság növekedési potenciáljához közvetlenül kapcsolódó, a jövőbeli fejlődést célzó területekre irányuló beruházásokra, valamint a nyugdíjrendszerek fenntarthatóságának szavatolására. A Bizottság figyelemmel kíséri a szigorú költségvetési megszorításoknak a növekedést serkentő közkiadásokra és az állami beruházásokra gyakorolt hatását. Beszámol a közkiadások minőségéről, és arról, hogy milyen lehetséges intézkedésekre van mód az uniós és a nemzeti költségvetési kereteken belül.” Az ily módon meghatározott feladatra az Európai Bizottság egy eléggé akadémikus jellegű dokumentum előterjesztésével reagált, amely nem rendelkezik megfelelő jogi státusszal, és semmiféle politikai ajánlást nem tartalmaz (10);

15.

úgy véli, hogy az Európai Tanács 2012. decemberi következtetéseiben szereplő azon ajánlás, hogy „a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ága keretében ki lehet aknázni azokat a lehetőségeket, amelyeket a jelenlegi uniós költségvetési keret biztosít a közpénzből finanszírozott termelőberuházások iránti igényeknek és a költségvetési fegyelemre vonatkozó célkitűzéseknek az összeegyeztetésére” (11), amelyet nem követtek, továbbra is igen aktuális, ahogy azt az EKB elnöke is kiemelte 2014. augusztus 22-én, amikor leszögezte, hogy „Mivel az euróövezetet 2010 óta sújtja, hogy a költségvetési politika – különösen más jelentős, fejlett gazdaságokkal összehasonlítva – kevésbé áll rendelkezésre hatékony eszközként, […] az általános politikai alapállás szempontjából hasznos volna, ha a monetáris politika mellett a költségvetési politika is nagyobb szerepet játszhatna, és a konkrét kiindulási feltételeinket és a jogi korlátokat figyelembe véve úgy vélem, hogy erre van is lehetőség”;

16.

emlékeztet arra, hogy az 1177/2011/EU rendeletben meghatározott kivételes és átmeneti körülmények esetén lehetőség van a Stabilitási és Növekedési Paktum rugalmas alkalmazására, és hogy az Európai Bizottság saját értékelése szerint „az EU költségvetési kerete elegendő mozgásteret nyújt a közpénzből finanszírozott termelőberuházások iránti igények elismerésének és a költségvetési fegyelemre vonatkozó célkitűzéseknek az összeegyeztetésére” (12).

17.

utalva az Európai Tanács 2014. június 27-i következtetéseire, amelyek megerősítették, hogy „az Uniónak […] határozott lépéseket kell tennie a növekedés előmozdítása, a beruházások növelése, a több és jobb munkahely teremtése és a versenyképességet elősegítő reformok ösztönzése érdekében”, illetve hogy „ehhez arra is szükség van, hogy a lehető legjobban kiaknázzuk a Stabilitási és Növekedési Paktum jelenlegi szabályaiban rejlő rugalmasságot”, arra kéri az Európai Bizottságot, hogy tegyen közzé egy közleményt arra vonatkozóan, hogy miként tervezi alkalmazni a Stabilitási és Növekedési Paktum meglévő rugalmassági rendelkezéseit annak érdekében, hogy ösztönözze a gazdasági növekedés fellendítéséhez szükséges közberuházásokat;

18.

emlékeztet arra, hogy a közberuházások megfelelő és fenntartható szintjének biztosítása érdekében fontos megakadályozni a kormányokat abban, hogy a költségvetési kiigazítással kapcsolatos előírások teljesítése során megnyirbálják a beruházásokra fordított kiadásokat. Az ugyanis a tapasztalat, hogy a válság tetőpontján a kormányok úgy döntöttek, hogy inkább a beruházásokat fogják vissza, mint a folyó kiadásokat; holott jól tudjuk, hogy a beruházások az esb-alapok támogatását élvező régiókat és a városokat érintő hatékony strukturális intézkedések alapvető motorjai, melyek nélkül utóbbiak nem lennének képesek aktív szerepet játszani és részt venni az Európa 2020 stratégiában;

19.

megismétli, hogy támogatja az Európai Parlament arra vonatkozó felhívását, hogy a tagállami társfinanszírozást zárják ki a partnerségi megállapodások keretében az Európai Unió által társfinanszírozott beruházások köréből, és ezért kéri, hogy a helyi és regionális önkormányzatoknak a strukturális és kohéziós alapok támogatásával megvalósított beruházásait zárják ki a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek hatálya alól. Rámutat azonban arra is, hogy minden kormányzati szintnek törekednie kell adósságszintjének korlátozására, hogy csökkentsék a jövő generációkra háruló törlesztési terhet;

20.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a 2014. szeptembertől életbe lépő új Eurostat számviteli norma, az ESA 2010 nem tesz különbséget a kiadások és a beruházások között. Ráadásul egyes tagállamokban e normák nemzeti jogba való átültetése azt jelenti, hogy a helyi és regionális önkormányzatok egy lakosra számított, éves felső határértékeket kötelesek alkalmazni a beruházásokra. E határértékek miatt egyes tagállamok helyi és regionális önkormányzatai nem tudják biztosítani az ESIF-projektekhez szükséges társfinanszírozást. Emellett azoknak az önkormányzatoknak a kezét is megkötik, amelyek az ESIF-től független beruházási projektek indításához szükséges pénztartalékokkal rendelkeznek. Ezért sürgeti az Európai Bizottságot, hogy készítsen jelentést az ESA 2010 végrehajtásáról;

21.

hangsúlyozza, hogy ha a társfinanszírozást a hiány számításában nem vennék figyelembe, annak különösen az európai programok végrehajtási folyamatának felgyorsítása és elősegítése szempontjából lenne nagy jelentősége. Ezenkívül kiemeli, hogy ennek azon tagállamok számára is jelentősége lenne, amelyeket a válság a legsúlyosabban érintett, és amelyek az euróövezeten kívüli országokra vonatkozó fizetésimérleg-mechanizmushoz tartozó valamely program keretében (Románia, Lettország és Magyarország), illetve az eurózóna tagállamaira vonatkozó pénzügyi stabilizációs mechanizmus keretében (Görögország, Írország és Portugália) pénzügyi támogatásban részesültek, és amelyekben a strukturális alapokhoz kapcsolódó nemzeti társfinanszírozás aránya 2011 óta csökkent. Ha a társfinanszírozási arányokat a hiány számításánál nem vennék figyelembe, az egyébiránt segítené a helyi és regionális önkormányzatokat a társfinanszírozási összegek előteremtésében és relevánsabbá tenné azok összegét, ez pedig lehetővé tenné, hogy az uniós alapokat több projekt között osszák meg, ami növelné tőkeáttételi hatásukat és emelné a közberuházások színvonalát;

22.

mivel a kohéziós politika keretében zajló uniós közberuházásoknak a tematikus koncentráció alapelve miatt már eleve meghatározó elemei a közberuházások differenciált minőségére vonatkozó megfontolások (meghatározott célokra való elkülönítés az Európa 2020 stratégián belül), azt kérdezi az Európai Bizottságtól, hogy az EU miért ne fontolná meg, hogy hasonló értékelési kritériumokat alkalmazzon a nemzeti közkiadások figyelembevétele esetében is;

23.

kéri az Európai Bizottságot, hogy terjesszen be egy fehér könyvet, amely a közkiadások számításakor alkalmazandó, uniós szintű tipológiát határoz meg a közberuházások minőségének tekintetében a hosszú távú hatások függvényében. Egy ilyen tipológia elvezethetne oda, hogy a közberuházások minőségét a költségvetési hiány számításánál megfelelően súlyozva lehetne figyelembe venni, és/vagy jobban tekintetbe lehetne venni a tényleges makrogazdasági ciklust/környezetet, azzal a végső céllal, hogy egy olyan „aranyszabály” kerüljön bevezetésre, amely az államszámvitelben lehetővé teszi a folyó kiadások és a beruházások elkülönítését, elkerülendő, hogy a hosszú távon nettó hasznot hozó közberuházásoknak csupán a rövid távú, negatív „költségeit” vegyék figyelembe;

24.

megerősíti emellett, hogy támogatja az Európai Parlament „A szociális beruházásokról szóló megállapodás mint a válságra adott válasz” című 2012. novemberi jelentésében (13) tett ajánlásokat. A jelentés – felismerve a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság hosszan tartó hatásait például az európai szociális beruházások mennyiségére és minőségére – új megközelítés alkalmazására szólít fel az európai szociális beruházásokat illetően. Az Európai Parlament azt javasolja, hogy a tagállamok az Euro Plusz Paktum mintájára fontolják meg egy „szociális beruházási paktum” aláírását, amely beruházási célokat állapítana meg az Európa 2020 stratégia foglalkoztatási, szociálpolitikai és oktatási célkitűzéseinek elérése érdekében; ezen túlmenően sürgeti, hogy a közberuházási stratégia környezetvédelmi és szociális célokat kövessen;

25.

kéri a „strukturális hiány” kiszámítási módszerének felülvizsgálatát, hogy figyelembe lehessen venni az egyes nemzeti gazdaságok belső jellegzetességeit és a közkiadások strukturális eltéréseit (14);

26.

kéri az Európai Bizottságot, hogy a gazdasági és monetáris unió (GMU) államháztartásairól szóló éves jelentésekbe illesszen be egy, a közberuházások minőségéről szóló fejezetet, kitérve a szubnacionális szintre is;

27.

felhívja a figyelmet arra, hogy a kiadások minőségét a jó kormányzás nagymértékben meghatározza. E tekintetben egyetért azzal a nézettel, hogy „a kiadások felülvizsgálata megfelelő eszköznek tűnik a hatékony felhasználás biztosítására. E felülvizsgálatok célja a nemzeti politikai prioritások közötti »intelligensebb« forrásallokáció, amely egy szelektív és fenntartható kiadásalapú konszolidációra, vagyis az alaptervi kiadásoknak a kitűzött politikai eredmények fényében történő mélyreható és összehangolt vizsgálatára épül. Az ilyen felülvizsgálatok elvben fenntarthatóbb megközelítést kínálnak, mint a lineáris, »fűnyíróelven« működő költségcsökkentések, amelyek közép- és hosszú távon bizonyos negatív gazdasági és szociális hatásokkal járhatnak” (15).

28.

javasolja, hogy az Európai Bizottság hivatalosan is csatlakozzon a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) közberuházási alapelveket rögzítő 2014. márciusi ajánlásához (16). Üdvözli, hogy az ajánlás valamennyi politikai cselekvési terület (közberuházások összehangolása, kapacitásépítés, keretfeltételek meghatározása) vonatkozásában elismeri a regionális és helyi önkormányzatoknak a közberuházások tervezésében és végrehajtásában betöltött fontos és egyre növekvő szerepét;

29.

Kedvezően fogadja az ún. Juncker-csomag bejelentését, mely szerint összesen mintegy 300 milliárd eurónyi forrást mozgósítanak olyan ágazatokban, mint például a szélessávú hálózatok, az energia és az infrastruktúra az ipari területeken és a kommunikáció terén. Emellett szélesebb körű tájékoztatást kér a források eredetéről, tényleges addicionalitásukról és a bevonandó magánforrások nagyságáról, továbbá kéri a területi önkormányzatok megfelelő mértékű bevonását az intézkedések tervezési és végrehajtási folyamatába;

30.

javasolja, hogy az Európa 2020 stratégia félidei felülvizsgálatának keretében vegyenek fel egy olyan mutatót a makrogazdasági eredménytábla mutatói közé, amely a beruházási rátára vonatkozik;

31.

hangsúlyozza, hogy egy olyan európai stratégia, amely az adócsalás elleni küzdelem fokozására és az adóelkerülés csökkentésére irányul, egyben bevételi forrásokat is felszabadítana a minőségi közberuházások újraindításához, továbbá hatékonyabb és tisztességesebb egyenlő versenyfeltételek biztosításához a vállalati szférában;

32.

úgy véli, hogy egy európai megtakarítási számla létrehozása hozzájárulhatna a 300 milliárd eurós beruházási csomag finanszírozásához;

33.

arra számít, hogy a 11 tagállam által, a megerősített együttműködés elve alapján bevezetni kívánt pénzügyi tranzakciós adóból származó bevételeket összehangolják majd a 300 milliárd eurós beruházási csomaggal;

34.

szorosabb koordináció mellett száll síkra az EBB és a nemzeti beruházási bankok között, amelynek keretében közös projektek köré gyűjthetnék a pénzügyi kapacitást a határokon túl is átgyűrűző hatások létrehozása érdekében;

35.

üdvözli a szupergyors szélessávú hálózat kiépítésére irányuló első európai projektkötvényt, amelyet az Európai Bizottság és az Európai Beruházási Bank (EBB) 2014. július 23-án bocsátott ki, és kéri, hogy további határokon átnyúló, illetve európai projektkötvényeket is indítsanak el az infrastruktúra-fejlesztés támogatására;

36.

támogatja az EBB befizetett tőkéjének további 10 milliárd euróval való emelését, a 2012 közepén történt sikeres tőkeemelés mintájára, amely lehetővé tette, hogy a kkv-knak történő hitelnyújtást csaknem a duplájára növeljék. Egy további 10 milliárd eurós emelés lehetővé tenné az EBB hitelezési tevékenységének újabb, akár 80 milliárd eurós növelését; már amennyiben ez az egyes tagállamokban az EBB feladatkörébe tartozik;

37.

ezzel összefüggésben kéri az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy az EU költségvetésének egy kis részét – mondjuk évi 5 milliárd eurót – kockázati tőkepufferként használjanak fel, lehetővé téve az EBB számára, hogy további forrásokat hitelezzen infrastruktúra-projektek finanszírozására (projektkötvények) és az innováció elősegítésére, ami akár 40 milliárd eurónyi beruházást is generálhatna.

21.1.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 19/9

1.

úgy véli, hogy a kohéziós politika egyike az európai modellt leginkább jellemző politikáknak, és a gazdasági és a közigazgatási reformokkal kapcsolatban benne rejlő lehetőségek és több szinten szétterjedő hatása révén a legalkalmasabb arra, hogy hozzájáruljon egy olyan struktúrához, amely lehetővé teszi az EU-nak és régióinak, hogy válaszoljanak korunk nagy kihívásaira, a globalizációtól az éghajlatváltozáson és az energiaellátáson át a fenntartható fejlődésig;

2.

hangsúlyozza, hogy a gazdasági válság idején a kohéziós politika bebizonyította, hogy több tagállamban is képes hozzájárulni a közberuházások szintjének fenntartásához mind a beruházások mennyisége, mind minősége szempontjából, olyan kiválasztási mechanizmusoknak köszönhetően, amelyek biztosítják az uniós stratégiákkal való koherenciájukat;

3.

úgy véli, hogy közigazgatási szempontból gyakran a helyi és regionális önkormányzatok a beruházásokra irányuló közkiadások fő felelősei, és a kohéziós politikának, amely lényeges eszköz az önkormányzatok európai súlyának növeléséhez, alkalmasabbá kell tennie őket arra, hogy minőségi szolgáltatásokat nyújtsanak a polgároknak;

4.

úgy véli, hogy a pénzügyi és gazdasági válságnak az államháztartásokra gyakorolt hatása egész Európában még szükségesebbé teszi a fenntartható állami és magánberuházások növelését, és hogy kiemelt figyelmet fordítsanak a kiadási folyamatokra hatékonyságuk, szabályosságuk és gyorsaságuk érdekében;

5.

hangsúlyozza, hogy javítani kell a koordinációt a kohéziós politika és az Európa 2020 stratégia között, melynek félidős felülvizsgálatára 2015-ben kerül sor. A gyakorlatban ez magában foglalná egy gazdasági, társadalmi és területi kohéziós fejezet beillesztését az európai szemeszter nyitányaként minden év szeptemberében közzétett éves növekedési jelentésbe, a korábban a kohéziós jelentések között közzétett, a kohézió terén elért eredményekről szóló jelentések helyett;

6.

úgy gondolja, hogy a kohéziós politika központi szerepet játszik most, amikor a megszorító és a növekedést célzó intézkedések közti egyensúly, valamint egy új, a globalizációs nyomásokra választ adó fejlődési modell meghatározása az uniós menetrend fontos kérdései közé tartozik. Ebben a helyzetben – és az államháztartásokra nehezedő nyomás perspektívájában – az uniós intézkedéseknek továbbra is támogatniuk kell a növekedést, az egyes régiókra és az európai gazdaságra vonatkozó stratégiai célokat kell követniük, és hatékony közigazgatási rendszert kell kiépíteniük a globalizáció kihívásainak kezelésére. Ebből a célból – és éppen a 2014–2020-as programozási időszak kezdetekor – az RB hasznosnak tartana egy vitát arról, hogy hogyan lehetne minél nagyobb szerepet biztosítani a kohéziós politikának, hogyan lehetne kihasználni a többi eszköz és a kohéziós politika közötti szinergiákat, és hogyan lehetne minél jobban megismertetni ezt a politikát az európai közvéleménnyel;

7.

üdvözli a hatodik jelentést mint fontos eszközt, amely tájékoztatást nyújt a kohéziós politika működéséről, eredményeiről és operatív nehézségeiről, valamint az előttünk álló években megoldandó problémákról és az e politika hatékony alkalmazásából fakadó lehetőségekről.

8.

hangsúlyozza, hogy a többszintű kormányzás – amelyhez a polgárok és a vállalkozások igényeinek megfelelni képes hatékony struktúra, valamint hatékony és innovatív közbeszerzési rendszer tartozik – megfelelő működése nagyon fontos a kohéziós politika hatásának javításához. Ennek érdekében az RB – összhangban a hatodik jelentéssel –, azt javasolja, hogy a forrásokat és az ismereteket bocsássák a kohéziós politika rendelkezésére a közigazgatási kapacitás jelentős megerősítése céljából, többek között az új technológiák szélesebb körű igénybevétele és az adminisztratív eljárások egységesítése révén;

9.

rámutat, hogy a közkiadások minőségének javítása végett – a forráselosztás hatékonyságán kívül – tekintetbe kell venni a területi különbségeket és az egyedi jellemzőket, amelyek akadályozhatják a növekedést, meg kell vizsgálni az intézkedésekre gyakorolt hatásokat, és törekedni kell ezen intézkedések kiigazítására a kohéziós politika hatásának növelése céljából (1);

10.

hangsúlyozza, hogy mivel a jelenlegi válságban számos gazdaság különösen sérülékeny, a közpolitikáknak arra kell összpontosítaniuk, hogy képesek legyenek gyors és hatékony választ adni a gazdasági megrázkódtatásokra. Az RB szerint a strukturális alapokat, amelyeket a hosszú távú szerkezeti és gazdasági kiigazítás elősegítésére alakítottak ki, a rövid távú fellendülést célzó intézkedésekkel kellene kiegészíteni;

11.

hangsúlyozza, hogy amint arra a hatodik jelentés is rámutat, egy újfajta vállalkozói szellem kialakítása részben attól függ, mennyire könnyű vállalkozásokat alapítani, és megjegyzi, hogy ezzel kapcsolatban jelentős különbségek vannak a tagállamok között. Ezzel összefüggésben az RB további intézkedéseket is szükségesnek tart a jogszabályok és eszközök egyszerűsítése, az adminisztratív költségek csökkentése, és a beruházások általános feltételeinek javítása, illetve – az oktatás és a képzés terén – a vállalkozói készségek ösztönzése érdekében;

12.

egyetért azzal, hogy fontos az „intelligens” növekedés a versenyképesebb és a külső sokkhatásokkal szemben kevésbé sérülékeny regionális gazdaságok előmozdítása céljából. Az RB ezért arra buzdítja a régiókat és a városokat, hogy következetesen és folyamatosan dolgozzanak ki kezdeményezéseket a vállalkozói szellem ösztönzésére az innovatív ágazatokban, beruházásaikat pedig a „jövő” olyan ágazataira összpontosítsák, amilyen az agrár-élelmiszeripar (mezőgazdasági, állatorvosi és élelmiszer-technológiák), a zöld gazdaság, a kreatív iparágak, az e-egészségügy kezdeményezések, az idegenforgalom és a szociális szolgáltatások, az úgynevezett ezüst gazdaság. Az RB ezért arra kéri az Európai Bizottságot, hogy támogassa a regionális önkormányzatokat abban, hogy az uniós kerettel összhangban kidolgozott intelligens szakosodási stratégiákat hatékonyan valósítsák meg regionális szinten;

13.

úgy véli, hogy a globalizált gazdasággal összefüggő változások óriási hatással vannak a foglalkoztatásra, és hogy a polgárok álláskeresésének megkönnyítése érdekében egyrészt a munkaerőpiac korszerűsítését kellene előtérbe állítani, másrészt az olyan képzési formákat, amelyek a gazdaság új kihívásai által megkövetelt kompetenciák kialakítására irányulnak. Az RB ezzel kapcsolatban kiemeli, hogy az Európai Szociális Alapra (a továbbiakban ESZA) meghatározó szerep hárul az aktív szakpolitikák támogatásában, különösen azok ösztönzésében, amelyek a munkavállalók ismereteinek bővítésére, továbbá a társadalmi, technológiai és kulturális változásokhoz való alkalmazkodásukra irányulnak;

14.

hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika a rendelkezésre álló források egy részét a képzéssel és az oktatással kapcsolatos kezdeményezések támogatására fordítja, és emlékeztet rá, hogy a válság egyik következménye a fiatalok munkanélküliségének számottevő növekedése. Az RB rámutat arra, hogy a helyi és regionális önkormányzatok fontos szerepet játszanak ezen a területen, és szükségesnek tartja a fiatalok foglalkoztatására irányuló kezdeményezés (2) és az ESZA által finanszírozott tevékenységek – különösen az ifjúsági garancia és a munkavállalást elősegítő eszközök – közötti kapcsolatok erősítését;

15.

úgy véli, hogy tekintettel a szegénység és a társadalmi kirekesztés európai társadalmakban észlelt növekedésére, a közpolitikáknak erősíteniük kell a leginkább rászorulókat támogató eszközöket, többek között uniós szintű kezdeményezésekkel és a kohéziós politika forrásainak igénybevételével;

16.

helyesli, hogy a városfejlesztési menetrend kiemelt helyet foglal el a 6. kohéziós jelentésben, tekintettel a városoknak a globalizált gazdaságban betöltött szerepére, valamint a fenntarthatósággal kapcsolatos esetleges hatásokra, sajnálja azonban, hogy a vidéki és városi területek fejlődése közötti rendkívül jelentős különbségek nem kapnak nagyobb figyelmet, ezért továbbra is követeli a különféle régiók közötti, földrajzilag kiegyensúlyozott és többközpontú növekedés támogatását, többek között olyan intézkedések révén, amelyek határozottan fellépnek a digitális szakadék kérdésével és a területi sajátosságok szerinti differenciált megközelítésen alapuló, fenntartható közlekedési politikával kapcsolatban;

17.

emlékeztet arra, milyen fontos egy olyan növekedés, amely tiszta és hatékony energiák kifejlesztése révén új gazdasági perspektívákat nyit. Az RB kedvezően értékeli, hogy a helyi önkormányzatok az elmúlt években növelték a környezetvédelmi ágazatba irányuló közberuházásaikat, és kiemeli, hogy az európai városok és régiók elkötelezték magukat egy környezetbarátabb növekedésre történő átmenet mellett. Ezzel kapcsolatban az RB a Polgármesterek Szövetségének megerősítését kéri, hogy erősödjön és javuljon a helyi és regionális önkormányzatok elkötelezettsége az éghajlatváltozás elleni küzdelemben.

18.

amellett száll síkra, hogy az EU kohéziós politikája, amely a gazdasági, társadalmi és területi kohéziót tűzi ki célul, a jövőben is nagymértékben járuljon hozzá az Európa 2020 stratégia céljainak megvalósításához. A kohéziós politika a növekedési és konvergenciacélok szorosabb összekapcsolása révén elősegíti majd a stratégia kiemelt céljainak elérése terén mutatkozó Unión belüli egyenlőtlenségek csökkentését, és ezzel hozzájárul ahhoz, hogy egész Európában tartósan növekedjen a jólét. Ezt a lehetőséget következetesen ki kell használni, oly módon, hogy a kohéziós politika partneri megközelítése révén, regionális gyökerű stratégiák útján konkrétan kapcsolódunk a helyi feltételekhez és lehetőségekhez;

19.

ismételten kéri, hogy a tagállamok és a helyi és regionális önkormányzatok által a strukturális és beruházási alapok társfinanszírozása keretében támogatott kiadásokat ne sorolják a Stabilitási és Növekedési Paktumban meghatározott strukturális, állami vagy azzal egyenértékű kiadások közé. Ez a lépés egyrészt forrásokat szabadítana fel olyan beruházások számára, melyek kiválasztásakor az lenne a szempont, hogy megfelelnek-e az európai érdekeknek, másrészt felgyorsítaná az eszközök felhasználásának folyamatait;

20.

hangsúlyozza, hogy a hatodik kohéziós jelentés alapján a transzeurópai közlekedési hálózat kiépítésére vonatkozó iránymutatások kijelölik azt a célt, hogy egy uniós szintű, valódi multimodális, a vasútvonalakat magában foglaló hálózat álljon rendelkezésre, melyhez új infrastruktúrák kialakítására és a jelenlegiek korszerűsítésére van szükség. Tekintettel erre a célra az RB szerint fenntartható, versenyképes, energetikai szempontból hatékony és környezetbarátabb közlekedési eszközökre van szükség, támogatni kell az intermodalitást, a különféle közlekedési módok egymást kiegészítő használatát, továbbá az infrastruktúra-projekteket a kevésbé fejlett területeken, amelyek számára természeti akadályok nehezítik a belső piachoz való hozzáférést (például a legkülső és a hegyi régiók), vagy amelyek a területi kohézióval kapcsolatos problémákkal szembesülnek;

21.

a növekedésre irányuló beruházások volumenének növelése és minőségének javítása érdekében azt szeretné, ha erősödnének a szinergiák a tagállamok különféle kormányzati szintjeinek költségvetési eszközei és az EU pénzügyi eszközei között. Ezzel kapcsolatban az RB kiemelt fontosságúnak tartja, hogy folytassák a vitát az Európai Beruházási Bank (EBB) és az Európai Beruházási Alap szerepéről mandátumuk és tőkéjük bővítése céljából. Az RB szerint a programozási időszak kezdete alkalmas pillanat lehetne ahhoz, hogy olyan EBB-forrásokat jelöljenek ki, amelyek kimondottan a regionális fejlesztésre irányulnak, a költségekért felelős közigazgatási szervek szükségletei alapján meghatározott időtartamokkal és feltételekkel. Ezenkívül azt a lehetőséget is meg kellene vizsgálni, hogy az EBB felügyeleti szerepet kapna bizonyos, a helyi és regionális önkormányzatok által eszközölt beruházások esetében. Az EU pénzügyi intézménye mindenekelőtt a minőségüket értékelhetné, továbbá azt, hogy mennyiben kapcsolódnak a nagy európai stratégiai döntésekhez, többek között azért, hogy az e célok megvalósításához szükséges, a stabilitási paktum keretében nyújtott hiteleket kedvezményesen bírálják el;

22.

megismétli abbéli aggodalmát, hogy a tagállamok makroökonómiai politikái a makrogazdasági feltételrendszerrévén veszélybe sodorhatják a strukturális és beruházási alapok hatékonyságát és hasznosságát;

23.

kéri az Európai Bizottságtól annak értékelését, hogy az előzetes feltételrendszerrel kapcsolatos követelmények milyen mértékben járultak hozzá a partnerségi megállapodások és operatív programok megkötésében bekövetkezett jelentős késésekhez;

24.

rámutat, hogy a makroökonómiai egyensúlyhiányokra vonatkozó eljárás keretében alkalmazott mutatóknak – amelyeket úgynevezett „Six-pack” jogalkotási csomagban vezettek be – kizárólag gazdasági jellegük van. Az RB szorgalmazza, hogy az Európai Bizottság annak mérlegelésekor, hogy részesítsenek-e korai figyelmeztetésben egy tagállamot, vagy – a legsúlyosabb esetekben – indítsanak-e a makroökonómiai egyensúlyhiányokra vonatkozó eljárást, az Európa 2020 stratégia kiemelt céljainak megfelelően társadalmi, környezetvédelmi és területi mutatókat is vegyen figyelembe. Az RB véleménye szerint a pénzügyi és költségvetési célkitűzések, illetve a kohéziós politika közötti túl szoros kapcsolat gyengíthetné a területi kohéziós intézkedések megvalósítását;

25.

kéri, hogy jobban tartsák tiszteletben az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 174. cikkének területi kohézióról szóló rendelkezéseit, különösen a vidéki térségekben, az ipari átalakulás által érintett térségekben és az olyan súlyos és állandó természeti vagy demográfiai hátrányban lévő régiókban, mint a legészakibb, gyéren lakott régiók, valamint a szigeti, a határokon átnyúló és a hegyvidéki régiók. Emellett nem szabad megfeledkezni azokról a demográfiai kihívásokról sem, amelyek jelentős hatással vannak a régiókra, így az elnéptelenedésről, a népesség elöregedéséről és a rendkívül szétszórtan élő lakosságról. A Régiók Bizottsága arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a kohéziós politika végrehajtása során fordítson különös figyelmet a földrajzi és demográfiai szempontból leghátrányosabb helyzetű területekre;

26.

hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika keretében nyújtott támogatás a növekedés és a változások motorjaként komoly jelentőséggel bír a kevésbé fejlett régiók esetében, amelyeknek hosszú távon kitartó erőfeszítéseket kell tenniük;

27.

kéri továbbá, hogy a kohéziós politika meghatározása és végrehajtása keretében fordítsanak nagyobb figyelmet a legkülső régióknak az EUMSZ 349. cikkében is rögzített sajátosságaira és hátrányos helyzetére;

28.

úgy véli, hogy az innovációs szinttel kapcsolatban észlelt különbségekre való tekintettel a területi dimenziót teljes mértékben figyelembe kell venni az Európa 2020 stratégia meghatározása és megvalósítása során. Ezért véleménye szerint, ha fontosabb szerepet kapnának a helyi és regionális önkormányzatok, az nagyobb felelősséggel ruházná fel őket, ami kedvezne a kiemelt fontosságú beruházásokkal kapcsolatos döntéshozatal hatékonyságának. Az RB az elért haladás nyomon követésére regionális mutatók kidolgozását javasolja;

29.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a hatodik kohéziós jelentés nem tartalmazza az EU ágazati politikái kohéziós politikára gyakorolt területi hatásának explicit értékelését. Az RB, tekintettel a kohéziós politika és a többi ágazati politika közötti összefüggésekre, azt javasolja, hogy Európai Bizottság jelentése tartalmazzon egy külön erre vonatkozó fejezetet, ahogyan korábban is történt, és ahogyan az az EUMSZ rendelkezéseinek megfelel, melyek értelmében az uniós szakpolitikáknak elő kell mozdítaniuk a kohéziót Európában;

30.

emlékeztet annak fontosságára, hogy a szakpolitikák területi hatásának értékelésére szolgáló eszközöket dolgozzanak ki, melyeknek az a fő céljuk, hogy megvizsgálják, milyen területi hatásaik vannak az uniós szakpolitikáknak a helyi és regionális önkormányzatokra, és jobban ráirányítsák a figyelmet e hatásokra a jogalkotási folyamatban;

31.

azt szeretné ezért, ha egy prioritásos területi tengelyt határoznának meg az operatív programokon belül, integrálva az Európa 2020 stratégiához kapcsolódó tematikákat, annak érdekében, hogy a területi kohézió egy olyan területi struktúrát garantálhasson, amely kiegyensúlyozott, és képes a régiók közötti kölcsönös függés biztosítására;

32.

emlékezteti az Európai Bizottságot „A GDP-n túl” című korábbi véleményére és a regionális kihívások alaposabb vizsgálatának szükségességére (például, hogy az ikt és a gyors adatátvitelű szélessávú projektek hogyan támogathatók az ERFA forrásainak segítségével); úgy véli, hogy egy régió GDP-jének alapulvétele számos gyenge elemet tartalmaz, amelyek aláássák a kohéziós politika hitelességét, különösen ami a régiók besorolását és az esb-alapok forrásainak elosztását illeti;

33.

a programok gyors megvalósításának biztosítása, illetve a nagyobb hatékonyság érdekében olyan intézkedések elfogadását sürgeti, amelyek egyszerűsítik és ésszerűsítik az uniós finanszírozáshoz történő hozzájutás eljárásait, a programok kezelését és az ellenőrzési mechanizmusokat;

34.

arra kéri az illetékes hatóságokat, hogy tegyenek erőfeszítéseket azoknak az alapvető horizontális jogszabályoknak a harmonizálására és megfelelő átültetésére, amelyekre a kohéziós politika forrásainak kezelése épül, különös tekintettel a közbeszerzési eljárásokkal kapcsolatos jogszabályokra (3);

35.

úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak el kell kerülnie azt, hogy a túlzott bürokrácia gátolja az intézkedések hatékonyságát. Kéri az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja felül azt a gyakorlatot, amelynek értelmében a hatékonyabb operatív programokra ugyanakkora adminisztrációs terhek nehezednek, mint azokra a programokra, amelyekben hibák vagy csalások magasabb százalékban fordulnak elő. Ezen túlmenően a Régiók Bizottsága arra kéri az Európai Bizottságot, hogy fogadja el az operatív programok jóváhagyásának felgyorsításához szükséges intézkedéseket, hogy az új programozási időszak a lehető leghamarabb megkezdődhessen;

36.

a jelentéshez hasonlóan hangsúlyozza, hogy a strukturális és beruházási alapokat korlátozott számú beruházásra kell összpontosítani a helyi hatások maximalizálása végett. Az RB azonban aggodalmát fejezi ki a tematikus célok kiválasztásával kapcsolatos rugalmasság hiánya miatt, hiszen ezeket a célokat a különféle térségek sajátosságai és szükségletei alapján kell kijelölni;

37.

aggodalommal szemléli az addicionalitás elvének gyengülését a 2014–2020-as időszakban, amikor is csupán 14 tagállamban követelik meg az ellenőrzést, és arra kéri az Európai Bizottságot, hogy értékelje a szóban forgó elv EU-ban történő alkalmazását annak elkerülése érdekében, hogy az esb-alapok forrásait a tagállamok beruházásainak helyettesítésére használják fel;

38.

nem ért egyet egy nemzeti szintű uniós teljesítménytartalék létrehozásával, mivel úgy véli, hogy ez a mechanizmus szerény és könnyen elérhető eredményeket hozó célkitűzések kijelöléséhez vezethet. Az RB úgy véli, hogy a teljesítménykerettel kapcsolatos egyik legnagyobb kihívást számszerűsített célkitűzések és ambiciózus, ugyanakkor megvalósítható mutatók kidolgozása jelenti;

39.

emlékeztet arra, hogy az elmúlt években visszaestek az állami és magánberuházások, és egyes államokban kiugróan alacsony szintre süllyedtek. A szoros költségvetések és a kiadáscsökkentések súlyos következményekkel jártak a beruházásokra azokban az ágazatokban, amelyek képesek a gazdasági növekedés ösztönzésére. Ezzel kapcsolatban az RB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy gondosan értékelje – figyelembe véve a foglalkoztatásra és a növekedésre gyakorolt esetleges hatásokat – azokat az eseteket, amelyekben pénzügyi korrekciókat alkalmaznak vagy felfüggesztik a kifizetéseket;

40.

kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy gyorsítsák fel a partnerségi megállapodások és az operatív programok engedélyezését célzó tárgyalásokat és eljárásokat; hangsúlyozza az európai strukturális és beruházási alapokból származó eszközök jelentőségét a helyi és regionális önkormányzatok beruházási tevékenysége szempontjából, és ezért szoros és kooperatív együttműködésre hívja fel az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy az eljárás színvonala biztosított legyen, és az új támogatási időszak kezdetén a további késlekedéssel járó negatív hatások korlátok között maradjanak;

41.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy határozza meg az adminisztratív támogatás formáit olyan kulcsfontosságú területeken, mint az intézkedések céljainak kijelölése, ezek megfelelő mutatókkal mért eredményeinek értékelése és a nyomonkövetési intézkedések meghatározása. A cél, hogy mindezt egységes módon hajtsák végre a különböző érintett önkormányzatok, valamint, hogy hozzájáruljunk ahhoz, hogy az EU-ban kialakuljon egy nyomon követésen és értékelésen alapuló adminisztratív kultúra. Az RB hasonlóképpen fontosnak tartja, hogy a helyi és regionális önkormányzatoknak támogatást biztosítsanak az úgynevezett „pénzügyi tervezésre” vonatkozó, a források és a beruházások növeléséhez lényeges kezdeményezésekhez, valamint a közbeszerzésekkel kapcsolatban, amelyeknek egyre inkább az innovációt és a kreativitást ösztönző közigazgatási eszközként kell megjelenniük;

42.

meggyőződése, hogy a partnerségre vonatkozó magatartási kódex formailag és tartalmilag egyaránt megerősíti a tevékenységekben való részvételt a régiókban, és nagyon fontos a kohéziós politika hatásainak erősítéséhez és megszilárdításához. Az RB nyomatékosan arra kéri az Európai Bizottságot, hogy ellenőrizze a kódex megvalósításának módozatait a különféle jogszabályokban a helyi érdekelt felek széles körű és átlátható részvételének biztosítása végett, ugyanis ha nem vesznek teljes mértékben részt a programozási dokumentumok elkészítésében, közreműködésük kevésbé lesz hatékony a megvalósítási szakaszban, különösen azoknak az eszközöknek az esetében, amelyek a különféle kormányzási szintek részvételén alapuló programozást feltételeznek;

43.

rámutat, hogy a hatodik jelentés nem fordít különös figyelmet a kommunikációra és a tájékoztatásra egy olyan időszakban, amikor a politika teljes legitimitásának és az európai integráció elmélyítésének garantálásához fel kell hívni a polgárok figyelmét a strukturális alapok által finanszírozott projektek eredményeire és az uniós politikák által az egyes területekre gyakorolt hatásokra. Ezzel kapcsolatban a kohéziós politikára vonatkozó információk polgárok közötti terjesztésének optimalizálása érdekében az RB arra kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy jobban vonják be a helyi és regionális önkormányzatokat a kommunikációs kampányokba. Ezzel egy időben – többek között az informatikai eszközök teljes kihasználásával – az RB szerint hatékonnyá kell tenni azokat a rendelkezéseket, amelyek előírják az odaítélt források és az intézkedésektől várt eredmények átláthatóságát, továbbá javítani kell az összegyűjtött információ felhasználását (Open Data) a nyilvánosság szempontjából a leghasznosabbnak és leghatékonyabbnak ítélt célokra.

44.

véleménye szerint ahhoz képest, hogy az európai területi együttműködés a 2007–2013-as programozási időszak óta a kohéziós politika önálló célkitűzése, a kohézióról szóló jelentés túlságosan kevés figyelmet szentel ennek a témának. A határokon átnyúló régiók kohéziójára mindenekelőtt a határokon átnyúló együttműködés gyakorol hatást. Azt javasolja tehát, hogy a szóban forgó jelentés a jövőben a határokon átnyúló európai régiók kohéziójának értékelésére is térjen ki, e régiók fő problémáit is vizsgálja meg, és a határokon átnyúló együttműködés operatív programjainak következményeit is értékelje. Nagyobb figyelmet kellene fordítani erre az eszközre, különösen azért, mert előmozdítja az egyes tagállamok hatóságai közötti együttműködést és tapasztalatcseréket, és egy olyan közigazgatási rendszer kialakítását célozza, amely egyre inkább közös értékekre és módszerekre támaszkodik;

45.

sajnálja, hogy a kohéziós politika által a makroregionális stratégiák támogatásában játszott nagyon fontos szerepetnem fejti ki jobban a 6. kohéziós jelentés;

46.

az Európai Unió kohéziós politikájának és szomszédsági politikájának szorosabb összehangolását sürgeti, és a projektek eredményeinek jobb értékelését és szélesebb körű terjesztését kéri;

47.

„kohéziós politikai tanács” felállítását javasolja, mely a tagállamok illetékes kormányzati szintjének a kohéziós politikáért felelős minisztereiből állna. Az RB úgy véli ugyanis, hogy ez jobban felhívhatja a figyelmet a kohézióra, és folyamatos politikai vitát garantálhatna erről a témáról. Az RB ezzel kapcsolatban kész arra, hogy aktívan részt vegyen egy ilyen struktúra felállítására vonatkozó politikai vitában, hogy biztosítható legyen a helyi és regionális önkormányzatok álláspontjának teljes mértékű figyelembevétele (4).

21.1.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 19/15

1.

2010 óta az RB az iparpolitikát elsősorban az Európa 2020 stratégia e területre vonatkozó kiemelt kezdeményezéseinek szemszögéből vizsgálta, a stratégia nyomon követésére pedig egy sor felmérést és konferenciát tartott (1). Mindennek lezárásaként az RB elkészítette a teljes Európa 2020 stratégia átfogó értékelését, amelyet 2014. március 7-én mutatott be a növekedéssel és a munkahelyteremtéssel kapcsolatos helyi és regionális elképzelésekről szóló Athéni Nyilatkozat (2) keretében, egy félidei értékelő jelentés (3) kíséretében. Összefoglalva az RB az alábbiakat sürgeti:

2.

hangsúlyozza, hogy a városoknak a szakpolitikai ciklus valamennyi szakaszába való szorosabb bevonásával az EU jobban tud reagálni a polgárok által Európa-szerte tapasztalt változásokra. Ez többszintű kormányzást – azaz valamennyi kormányzati szinttel (vertikális partnerségek) és különböző mértékben az összes szereplővel (horizontális partnerségek) való együttműködést – igényel;

3.

azt javasolja, hogy az Európai Bizottság fokozza a helyi és regionális teljesítményértékelés, a tapasztalatcsere és az egymástól való tanulás terén végzett tevékenységeit – ezek mind elengedhetetlenek az ipari innovációs kapacitás kiépítésében és ezért nagy jelentőségük van az Európa 2020 szempontjából. Ahhoz, hogy koordináló szerepet tudjanak vállalni és fórumot tudjanak biztosítani a partnereik számára a megoldások kereséséhez, meg kell erősíteni a helyi és regionális önkormányzatok ezzel kapcsolatos adminisztratív kapacitását;

4.

Az RB elemezte az iparpolitikai csomag területi dimenzióját, és azonosította az iparpolitika végrehajtása során a helyi és regionális önkormányzatok számára felmerülő főbb kérdéseket és szükségleteket: (1) a helyi és regionális területek szerepe a globális értékláncban; (2) a válság egyenetlen és nem múló hatása a gazdasági, társadalmi és területi kohézióra; (3) többszintű kormányzás és szakpolitikai koordináció; (4) intézményi kapacitás és az iparpolitikák stratégiai irányítása; (5) kapacitás a vállalkozói felfedezés előmozdítására és a piac méltányos és hatékony szabályozására;

5.

megjegyzi, hogy az elemzés során megvizsgálta, hogy milyen kapcsolat van az iparpolitikai csomagról szóló közlemények és a fenti problémák és igények között, valamint elvégezte néhány bevált gyakorlat teljesítményértékelését is. Ennek eredményeként javaslatokat is tesz a helyi és regionális önkormányzatoknak az ipari tevékenység támogatására és előmozdítására vonatkozóan;

6.

Az elemzés alapján az RB azt ajánlja a helyi és regionális önkormányzatoknak, hogy az intelligens szakosodáson alapuló kutatási és innovációs stratégiáikban (RIS3) fordítsanak kiemelt figyelmet az alábbi tevékenységekre, melyek megvalósítása több esetben európai bizottsági intézkedéseket is igényel:

7.

egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy az erős iparbázis elsőrendűen fontos Európa versenyképessége és folyamatos fejlődése szempontjából. Hangsúlyozva, hogy az ipar sokkal többet jelent azoknál a hagyományos kézműipari tevékenységeknél, amelyeket a szó alatt általában értenek, és hogy az ipari folyamatok és ökoszisztémák óriási és szerteágazó hatást fejtenek ki a társadalomban, az RB sürgeti a fenti kijelentés kapcsán javasolt intézkedések mielőbbi bevezetését;

8.

hangsúlyozza, hogy Európa világgazdasági versenyelőnye mindenekelőtt a fenntartható, magas hozzáadott értékű termékekre és szolgáltatásokra alapul, ezért rámutat, hogy az ipar megújításához elengedhetetlen innovációs beruházásoknak a gazdasági válság idején történő visszaesése komoly fenyegetéssé vált Európa jövője szempontjából;

9.

sürgeti az Uniót, hogy ismerje fel, hogy az értékes munkahelyeket adó stratégiai ágazatokban globális vezető szerepre kell törekednie. Ehhez a meglévő ipart stimulálni kell az új technológiákba való beruházással, az üzleti környezet javításával, a piacokhoz és a pénzforrásokhoz való hozzáférés megkönnyítésével, valamint annak biztosításával, hogy a munkavállalók rendelkezzenek a megfelelő szakmai készségekkel;

10.

hangsúlyozza, hogy az Unió területén tapasztalható, minden idők legtartósabb recessziója rávilágított arra, hogy milyen fontos az életerős, versenyképes és fenntartható ipar mint a polgárok jólétének biztosítéka. Az iparból származik Európa kivitelének több mint 80 %-a, valamint a magánkutatás és -innováció 80 %-a. A magánszektorbeli munkahelyek közel egynegyedét az ipar adja, gyakran magasan képzett munkaerőt alkalmazva, és minden egyes új gyártóipari munkahely 0,5-2 munkahelyet teremt más ágazatokban.

11.

Az RB hangsúlyozza, hogy a társadalmi fellépések mellett minden egyes iparvállalat reagáló képessége és intézkedései döntően fontosak ahhoz, hogy az ipar, a reálgazdaság és a jólét e sarokköve, képes legyen versenyképesen fejlődni;

12.

felhívja a figyelmet arra, hogy Európa-szerte változnak a helyi szintű menedzsmenttel szembeni elvárások. Az ipari és a politikai kompetenciákhoz ma szorosabban hozzátartozik az üzleti folyamatok ismerete, a tudás- és technológiamenedzsment, valamint az emberi kapcsolatokban való jártasság. Az értékláncokon és -hálózatokon belüli ipari tevékenységek egyre bővülnek és összetettebbé válnak, ahogy a különböző ágazatokban és országokban működő nagyvállalatok és kkv-k összekapcsolódnak. Az ipari ágazatban működő nagyvállalatok és kkv-k politikáit hatékonyan össze kell kapcsolni az ezeknek helyet adó államok és régiók konkrét iparpolitikáival;

13.

rámutat arra, hogy a rögzített szakaszokkal és termelési tényezőkkel jellemzett hagyományos termelésilánc-szemlélet egyre inkább háttérbe szorul, mivel valójában globális hálózatba kapcsolódó ökoszisztémákban zajló összetett interakciókról van szó. A technológiák kulcsszerepet játszanak az új, fenntartható megoldások létrejöttében;

14.

hangsúlyozza az EU hagyományos ipari ágazatainak modernizációjába való beruházás jelentőségét, különösen olyan iparágakat illetően, amelyek versenyképességét főként a munkaerőköltségek befolyásolták, és amelyek jelentős, hasznosításra váró szaktudással rendelkeznek;

15.

az aktuális ipari fejlődéssel kapcsolatban megjegyzi: az ipari termékek és a szolgáltatások kiegészítik egymást. A szolgáltatások az európai gyártási exportban a hozzáadott érték mintegy 40 %-át képviselik. Az ilyen termékexport által teremtett munkahelyek körülbelül egyharmada olyan vállalatoknál található, amelyek az exportőrök számára árukat és kiegészítő szolgáltatásokat biztosítanak. Az olyan szolgáltatások, mint a karbantartás és a képzés az összetett termékek alapvető részét képezik. A szakértői szolgáltatások, például a pénzközvetítői szolgáltatás, a kommunikáció, a biztosítás és a tudásigényes üzleti szolgáltatások egyre nagyobb szerepet játszanak az ipari termékek gyártásában. Ez is megmagyarázza, miért járulnak hozzá a szolgáltatások egyre növekvő mértékben egy gazdaság össztermeléséhez;

16.

hangsúlyozni kívánja az ikt-paradigmaváltás következményeit. Manapság az autókban, az elektronikus fogyasztási cikkekben, az ipari termelésben és az egészségügyi ellátásban több a mobil hálózati kapcsolat, mint az emberek mindennapi tevékenységeiben. A korszerű gépgyárakban gyakran akár több mint tízszer több a számítógép és a hálózati eszköz, mint az irodai környezetben. A hálózatban folyó tevékenységekhez fontos az ismeretek hatékony kezelése: az egyes rendszerekhez információ-modellezést végzünk, és bővítjük a nyitott innovációs tevékenységet és az együttműködést, amiből mindenki profitál. A várostervezésben sürgető szükség van a regionális információk modellezésére, városi és regionális szinten pedig a folyamatirányításra;

17.

sürgeti, hogy a termelékenyebb, fenntarthatóbb és inkluzívabb gazdaság alapjaként az európai iparpolitikába építsék bele a vállalatok társadalmi felelősségével kapcsolatos fogalmakat.

18.

egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy kérni kell a tagállamokat arra, hogy foglalkozzanak az ipar fellendítésével és keressenek még több tagállam által elfogadott megoldásokat az európai versenyképesség és fenntartható növekedés előmozdítására; Úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak jobban ki kellene használnia az iparpolitika által nyújtott valamennyi lehetőséget az EUMSZ 173. cikkének felhatalmazása alapján, különösen úgy, hogy él azzal a lehetőséggel, hogy „minden hasznos kezdeményezést megtehet a (tagállamok közötti, iparpolitikával kapcsolatos) összehangolás előmozdítására, különös tekintettel az iránymutatások és mutatók megállapítására, a bevált gyakorlatok cseréjének megszervezésére, valamint az időszakonkénti felülvizsgálat és kiértékelés szükséges elemeinek kialakítására irányuló kezdeményezésekre”;

19.

hangsúlyozza, hogy az ipari stratégia nem valósítható meg a gyakorlatban különálló szakpolitikaként, mivel többszörös kölcsönhatásban áll más szakpolitikai területekkel. Az ipari stratégiát szorosan össze kell kapcsolni az energia-, az oktatás-, a K+F+I-, a kereskedelem-, az infrastrukturális, a társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos, illetve az egészségügyi és a biztonságpolitikákkal, ezért az iparpolitika integráltabb és interdiszciplinárisabb megközelítését sürgeti;

20.

véleménye szerint el kell ismerni, hogy a kkv-k az európai iparpolitika stratégiai elemét képezik, érvényre juttatva a kisvállalkozási intézkedéscsomagról szóló közleményben foglaltakat;

21.

hangsúlyozza az alapvető nehézipari ágazatok jelentőségét az európai biogazdaság fejlődésében, és azt javasolja, hogy az EU vezessen be olyan új együttműködési és finanszírozási mechanizmusokat, melyekkel a legújabb európai technológiákat és más szaktudást alkalmazni lehet az alapvető iparágak megújítását célzó nagyszabású, színvonalas projektekben, főként a magas munkanélküliséggel küzdő térségekben;

22.

hangsúlyozni szeretné az Európai Bizottság által az európai ipar versenyképességének támogatása érdekében javasolt prioritásokat. Rámutat azonban arra, hogy olyan alapvető követelményekről van szó, amelyeket tovább kell fejleszteni és konkrétan végre kell hajtani;

23.

üdvözli az Európai Tanács által az ipari versenyképesség javítása kapcsán 2014. március 20–21-én hozott fontos határozatokat. A Tanács kijelentette, hogy az európai érdeket szolgáló projektek mielőbbi meghatározása révén támogatást kell biztosítani a kulcsfontosságú alaptechnológiák számára, és különös figyelmet fordított a tiszta technológiák szerepére is, mivel ezek az ipari versenyképesség növelésének horizontális tényezői;

24.

a szabadalmak területén megvalósítandó megerősített együttműködésről szóló 126/2012. sz. rendelet végrehajtásának keretében szükségesnek tartja az egyensúly biztosítását a szellemi tulajdonjognak az innováció ösztönzését célzó védelme és a potenciálisan a jövőbeli technológiai fejlődés forrását jelentő ismeretek maximális mértékű megosztása között. Európai szinten meg kell előzni azt, hogy a szabadalmakat stratégiai fegyverként vessék be, például az „összeragadt szabadalmak” („patent thickets”) visszaélésszerű használatával vagy a szabadalmak szétszabdalásával. Ezenkívül szigorú szabadalmaztathatósági kritériumokat kell bevezetni annak érdekében, hogy elkerüljük az alacsony értéktöbblettel bíró szabadalmak monopoljogait;

25.

nyugtázza, hogy a Tanács felkérte továbbá az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy kezeljék sürgős, prioritást élvező feladatként az ún. „STEM” készségek (tudományos, technológiai, mérnöki és matematikai készségek) területén mutatkozó hiányosságok orvoslását, az ipar fokozott bevonása mellett. Ennek teljesítése sürgős intézkedéseket igényel, melyekbe az RB olyan fellépések beépítését is javasolja, melyek javítják a nyelvtudást és így a belső piac működését;

26.

kéri az Európai Bizottságot, hogy tegyen olyan, Európa újraiparosítására irányuló intézkedéseket, melyekben nagy szerepet kap a Horizont 2020 stratégia segítségével elérhető kiválóság és annak a különböző európai iparvidékek körében történő terjesztése. Az INTERREG-programok feltétlenül szükséges eszközök az ipari térségekben működő felsőfokú szakképző intézmények közötti hálózatépítés megerősítéséhez. A tudományos világ és az ipar közötti kapcsolatok megerősítése tekintetében azonban az RB őszintén sajnálja, hogy a Horizont 2020 programban a 2014–2020 közötti időszakban nem szerepel a „tudásrégiók” eszköze, amely pedig korábban a keretprogramokban közel tíz éven keresztül bizonyította érdemeit a regionális klaszterek kutatási menetrendjeinek összehangolása terén; hangsúlyozza, hogy a Horizont 2020 program első évében bebizonyosodott, hogy ehhez nem dolgoztak ki kellően hatékony új eszközt. Minél előbb újból létre kell hozni és be kell vezetni a „tudásrégiók” eszköz új megfelelőjét;

27.

arra biztatja az Európai Bizottságot, hogy hangsúlyozza a tudomány, az üzleti szféra, a társadalom, a polgárok és a politikai döntéshozatal közötti kapcsolatot, továbbá támogatja, hogy a régiók fontos szerepet játsszanak abban, hogy a hármas, illetve négyes spirál modellje alapján valamennyi érdekelt szereplőt összefogjanak;

28.

kiemeli, hogy a Tanács emellett hangsúlyozta, hogy az Európa versenyképességének és fenntartható növekedésének javítására irányuló célok elérése érdekében az összes rendelkezésre álló eszközt, köztük az európai strukturális és beruházási alapokat is fel kell használni;

29.

hangsúlyozza, hogy a növekedést és a munkahelyteremtést célzó 300 milliárd eurós beruházási csomag összeállítása és megvalósítása az Európai Bizottság, a tagállamok, valamint a helyi és regionális önkormányzatok közös feladata, mivel ezen a téren egymást kiegészítő jogi és költségvetési hatáskörökkel rendelkeznek. A rövid és hosszú távú hatással bíró új megoldások az alábbi elveken alapulhatnak:

30.

támogatja, hogy az ökoszisztémák megerősítése tekintetében olyan alternatív finanszírozási források után nézzenek, mint a közösségi finanszírozás, a kockázati tőke vagy egyéb innovatív eszközök, amelyek révén szakítani lehet azzal a hagyománnyal, hogy a gazdaság finanszírozása a bankhitelektől függjön.

31.

elismeri, hogy Európa versenyelőnye a világgazdaságban továbbra is a fenntartható, magas hozzáadott értéket jelentő árukon és szolgáltatásokon, az értékláncok hatékony kezelésén és a világ különféle piacaira való kijutáson alapul;

32.

hangsúlyozza, hogy a szabályozási környezet stabilitása és kiszámíthatósága elengedhetetlen ahhoz, hogy az EU területén ipari beruházások valósuljanak meg. Ezt a stabilitást és kiszámíthatóságot helyi és regionális szinten ugyanúgy biztosítani kell, mint tagállami és uniós szinten. Ezt a stabilitást és kiszámíthatóságot, amely egyfajta jogbiztonságot jelent a vállalatoknak, uniós jogszabállyal, lehetőleg irányelvekkel kellene ösztönözni;

33.

támogatja az Európai Bizottság azon nézetét, hogy az egységes piac fejlesztése a versenyképes és fenntartható ipar sarokköve. Ezenkívül az RB rámutat arra, hogy a belső piaci termék- és szolgáltatásszabályozás nemcsak az európai ipar versenyképessége, hanem a fogyasztó- és környezetvédelem szempontjából is kulcsfontosságú;

34.

egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a versenyképesség megőrzése érdekében az ipari termékek és szolgáltatások európai piacának olyan keretszabályozásra van szüksége, amely lehetővé teszi az innovációt és nem akadályozza szükségtelenül az új technológiák időben történő átvételét és az innovációk piaci bevezetését. Az európai jogszabályoknak és szabványoknak lehetővé kell tenniük, hogy az új termékek, szolgáltatások és technológiák gyorsan elérhetőek legyenek a piacon, hogy Európa kihasználhassa az elsőbbségből fakadó előnyöket a globális piacon;

35.

hangsúlyozza, hogy a régióknak képesnek kell lenniük saját növekedési potenciáljuk meghatározására és az innováció fellendítésére, és be kell vonniuk ebbe a helyi és regionális szintű hatóságok szervezeteit a felülről lefelé és az alulról felfelé építkező megközelítéseket kombinálva;

36.

megismétli azt a javaslatát, hogy hozzanak létre „területi paktumokat”, amelyek lehetővé tennék a területi fejlesztési projektekhez kapcsolódó együttműködés különféle szintjeinek megszervezését, és előmozdítanák a régiók közti együttműködést. Ehhez egy egységes programtervezési dokumentumot javasol, amelynek révén a nemzeti és helyi szakpolitikákat területi szinten össze lehetne kapcsolni az uniós ágazati és kohéziós politikákkal;

37.

azt kéri, hogy az ezekhez az egyedi programtervezési dokumentumokhoz kötődő beruházások külön hitelkeretet kapjanak az Európai Beruházási Banktól (EBB) azzal a céllal, hogy létrehozzák a gazdasági és társadalmi innováció új területi ökoszisztémáit. Ez nagyszerű eszköze lehet annak, hogy ösztönözzük az innovatív megoldásokat, hogy szemléltető példákat adjunk a vállalkozások számára, hogy elősegítsük a konzorciumok létrehozását olyan témákkal kapcsolatban, amelyek újfajta partnerséget tesznek szükségessé a vállalkozások között. Ezeknek az ökoszisztémáknak – az állami és a magánszektor közötti partnerségekként – két célt kellene szolgálniuk: mind a vállalkozások versenyképességének javításához, mind a közszolgáltatás hatékonyságának növeléséhez (tehát a közkiadások racionalizálásához) hozzá kellene járulniuk;

38.

úgy véli, hogy az iparral kapcsolatos uniós ambíciókat elsősorban az intelligens szakosodásra vonatkozó regionális politikával (RIS3) lehet támogatni, melynek alapja a meglévő regionális sajátosságok, illetve az innovációs és növekedési lehetőségek módszeres elemzése;

39.

a tagállamoknak olyan területrendezési politikák elfogadását javasolja, amelyek gyors válaszokat tesznek lehetővé a gazdasági tevékenységgel rendelkező övezetek kijelölése esetén, és nem gördítenek felesleges akadályokat a vállalkozások letelepedése elé;

40.

arra ösztönzi a régiókat, hogy mérjék fel, mely technológiák szükségesek a saját intelligens szakosodási RIS3 stratégiáikban kitűzött fejlesztési célok előmozdításához, és vegyék fel a kiemelt finanszírozási célok közé az iparpolitika előmozdításához szükséges intézkedéseket, valamint a céljaik elérése érdekében kötött uniós partnerségek szorosabbra fűzését szolgáló intézkedéseket;

41.

kéri az Európai Bizottságot, hogy támogassa különösen a régióközi hálózatokat és az ezek közötti együttműködést, valamint az ezek tevékenységeiből való tanulást. Ilyen például az élkezdeményezés, amely S3-tevékenységei középpontjába az ipar újjászületését helyezte azzal a céllal, hogy előmozdítsa a tapasztalatcserét, a kiválósághoz vezető utak kiépítését és projektekre való közös pályázást;

42.

arra kéri az EU-t, hogy biztosítson finanszírozást a régiók számára, hogy segítse őket hatékony innovációs ökoszisztémák és közös európai kezdeményezések kialakításában. Az RB hangsúlyozza, hogy a RIS3-célok Unió-szerte történő elérésének egyetlen eszközét az EU által támogatott decentralizált innovációs tevékenységek jelentik;

43.

hangsúlyozza, hogy a tagállamok és a regionális hatóságok által megállapított szabályokat és gyakorlatokat az eredmények és a hatás kiemelése és mérése érdekében meg kellene újítani az előző, 2007–2013-as tervezési időszakhoz képest. Ehhez mindenképpen szükséges egyrészt az összes kulcsfontosságú regionális KFI-szereplő fokozott részvétele a régió RIS3-stratégiájának megvalósításában, másrészt a hatékony uniós szintű kapcsolatépítés;

44.

osztja azt az Európa-szerte számos szereplő által hangoztatott aggodalmat, hogy a tagállamok és a regionális hatóságok nem követték az Európai Bizottságnak a bürokráciacsökkentéssel, a finanszírozás RIS3-ra alapuló megújításával és egy rugalmas, felhasználóközpontú ESIF-finanszírozási rendszer kiépítésével kapcsolatos iránymutatásait;

45.

arra kéri a tagállamokat, hogy mérjék fel a helyi vállalkozói környezetet, hogy hatékonyabbá lehessen tenni a hatóságok munkáját, illetve hogy meg lehessen szüntetni a vállalkozások adminisztratív terheit. Ezzel összehasonlíthatóvá válnak a helyi vállalkozói környezetet meghatározó különböző adminisztratív eljárások és szabályozási mechanizmusok;

46.

sürgeti a régiókat, hogy az Európai Bizottsággal együtt vizsgálják felül RIS3-stratégiáikat és európai partnerségi terveiket a kulcsfontosságú alaptechnológiák tekintetében. A RIS3 platform jelentése szerint a regionális döntéshozók számára sok minden nem világos az állami támogatásokkal és a kulcsfontosságú alaptechnológiák finanszírozásával kapcsolatban, ideértve a demonstrációs projektek és az infrastruktúrák finanszírozásának szabályait is;

47.

rámutat arra, hogy emellett tagállami – piaci alapú és más innovatív finanszírozási – eszközöket is be kell vezetni. Az Európai Bizottság és az EBB által közösen meghatározott új finanszírozási prioritások nagy lehetőséget jelentenek az élen járó vállalkozások kulcsfontosságú alaptechnológiákkal kapcsolatos beruházásaihoz;

48.

hangsúlyozza az európai strukturális és beruházási alapok, valamint a Horizont 2020 program jelentőségét az EU ipari versenyképességének megerősítése szempontjából. Különösen fontosnak tartja a multidiszciplináris csúcsszínvonalú kutatás bővítését és eredményeinek regionális szintű gyakorlati alkalmazását. Olyan, több forrásból finanszírozott intézkedéscsomagokra van szükség, melyekkel a legújabb ikt-val és kulcsfontosságú alaptechnológiákkal kapcsolatos kutatási eredményeket a különböző iparágak korszerűsítésében hasznosítják, és kialakítják a tartós társadalmi eredmények eléréséhez szükséges új gyakorlatokat;

49.

továbbra is fontos emellett az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapból (EGAA) érkező támogatás, hiszen olyan gyakorlati eszközről van szó, amely új munkahelyhez juttatja az elbocsátottakat, így segítve az embereket és a régiókat a gazdasági válság következményeinek és a globalizáció hatásainak feldolgozásában;

50.

felhívja a figyelmet arra, hogy a humántőkének, az első osztályú szaktudásnak és a készségeknek alapvető szerepük van az ipari kihívások megválaszolásában. A készségkereslet és -kínálat közötti eltérések és a képzéssel kapcsolatos egyéb kérdések az elkövetkező években az egyik legnagyobb kihívást jelentik az uniós ipar számára, különösen ahogyan a gyártási technológiák fejlődése nyomán megnövekszik a speciális szakmai készségek és képzések iránti kereslet. Az RB úgy véli, hogy javítani kell a nagyközönség ezzel kapcsolatos tájékozottságát, és multidiszciplináris és ágazatközi képzési és oktatási programokat kell létrehozni, hogy a kutatási és innovációs eredményeket fejleszteni, meghonosítani és a gyakorlatban alkalmazni lehessen;

51.

arra ösztönzi a fiatal digitális generációt és induló vállalkozásaikat, hogy járuljanak hozzá a regionális intelligens szakosodási stratégiák kialakításához és végrehajtásához azáltal, hogy a régiókban a szükséges értékláncokon belül feltárják a hiányosságokat és kijavítják a folyamathibákat. Az új innovatív megoldásoknak az állami és a magán ipari folyamatokra, valamint a polgárok mint fogyasztók magatartására egyaránt irányulniuk kellene;

52.

sürgeti az EU-t, a tagállamokat és a régiókat, hogy a kohéziós alapokat és a Horizont 2020 forrásait fordítsák a régiókon átívelő ipari körzetek határon átnyúló és ágazatközi lehetőségeket kiaknázó, versenyképességet növelő beruházásaira. Kiemelt figyelmet kell fordítani az energiaellátás, a közlekedés és a digitális infrastruktúra területére, lehetővé téve az országok közötti együttműködést, az ellátási csatornák integrációját és az EU-n belüli intenzívebb kereskedelmet.

53.

véleményeiben ipari strukturális reformok bevezetését sürgette, és hangsúlyozta a társadalom és a vállalkozások reagáló képességének jelentőségét a globalizáció és a digitalizálás teremtette új versenykörnyezetben. Ezek az ajánlások ugyanakkor a szükséges készségek szintjét emelő intézkedésekhez, az összhatást hangsúlyozó életciklus-szemlélethez és az éghajlat-változási célokhoz is kapcsolódnak. Néhány példa:

54.

már korábban megállapította, hogy elsősorban min kellene változtatni az iparpolitikában és melyek a vállalkozói tevékenység korszerűsítéséhez szükséges beruházások, és ezek milyen eszközökkel valósíthatóak meg. Az RB három éve elfogadott véleményéből származó alábbi idézetek azt mutatják, hogy ezek az iránymutatások még mindig kidolgozásra várnak, és hogy az uniós intézkedések túl nehézkesek ahhoz, hogy gyorsan reagáljanak a változó gazdasági és üzleti igényekre. Az RB (6):

55.

hangsúlyozza, hogy a változás felgyorsítható, ha a helyi és regionális szint több forrást kap. Innovatív és jó minőségű úttörő tevékenységekre van szükség, melyek eredményeit Európa-szerte alkalmazni kell. A régiók készen állnak a kísérletezésre és a gyors tesztelésre, ami a siker egyik kulcsa;

56.

számos véleményében kifejtette, hogy a végrehajtás során mire kellene hangsúlyt fektetni. A Horizont 2020-ról szóló, két éve elfogadott véleményéből (7) származó alábbi példáknak az iparpolitikai csomag végrehajtása szempontjából is nagy szerepe van. Az RB:

57.

leszögezi, hogy a globális versenykörnyezet alapvetően megváltozott, és nem elég az új helyzethez alkalmazkodni, hanem több szempontból a változás motorjává is kell válni. Az uniós vállalkozások tartós globális versenyképességének nagyobb hangsúlyt kell kapnia a jelenlegi uniós szabályozás értékelésében és a KFI-támogatások odaítélésében;

58.

hangsúlyozza, hogy az ipari termékekkel kapcsolatos uniós szabályozás meghatározza a vállalkozásokra vonatkozó, a biztonsággal, egészséggel és egyéb közérdekű szempontokkal kapcsolatos fő követelményeket. Nagyon fontos, hogy ne terheljék meg az ipart túl gyakori jogszabályi változásokkal, hanem éppen ellenkezőleg, bocsássanak rendelkezésre konkrét mechanizmusokat, amelyek célja az vállalkozások beruházásainak az elősegítése és támogatása. A szabályozási akadályok ellenőrzött megszüntetése fontos szerepet kap, ahogy egyre gyorsabb ütemben fejlődik a technológia és egyre szorosabban összefonódnak a globális ellátási láncok;

59.

arra biztatja az európai régiókat és városokat, hogy olyan szabályozási keretet alakítsanak ki és ültessenek át a gyakorlatba, amely területükön minden gazdasági ágban ösztönzi az innovációt és az ikt-kba irányuló beruházásokat. Amennyiben az EU globális szinten ismét vezető szerepet fog betölteni az innováció terén, akkor az beindítja a termelékenységnövekedés–gazdasági növekedés–munkahelyteremtés kedvező körforgását;

60.

emlékeztet arra, hogy az Európai Bizottság ígéretet tett a szabályozás hosszú távú stabilizálására és jelentős egyszerűsítésére. Ezt a célkitűzést haladéktalanul teljesíteni kell. Az új szabályok esetében alapos hatásvizsgálatot kellene végezni. Az uniós szabványokra az egész világ modellként tekint, és az Európai Bizottság a továbbiakban is támogatja a nemzetközi szabványosítási rendszert;

61.

ismételten kéri, hogy az Európai Bizottság finomítsa elemzőképességét és a vállalatok számára nyújtandó támogatási eszközeit, és az élelmiszeripar esetében elfogadott módon tanulmányozza egy olyan, a kkv és a nagyvállalat közötti köztes vállalati kategória létrehozásának lehetőségét, amely 250–750 alkalmazottat foglalkoztat, éves forgalma pedig kevesebb, mint 200 millió euró. Ez a vállalati kategória a méretéhez illeszkedő mértékű, a nagyvállalatokénál magasabb, de a kkv-kénál alacsonyabb támogatásban részesülhetne (8);

62.

rámutat, hogy 2014 júliusában új állami támogatási szabályok léptek életbe az általános csoportmentességi rendeletre (General Block Exemption Regulation; GBER) és a kutatásra, fejlesztésre és innovációra vonatkozóan (9). Az új szabályok lehetővé teszik a korábbinál nagyobb kutatási és innovációs beruházásokat, különös tekintettel a nagyszabású és összetett projektekre. A cél többek közt az ipari termelés megújításának jelentős befolyásolása;

63.

megjegyzi, hogy különösen nagy előrelépésnek számít, hogy az általános csoportmentességi rendelet hatályának kiterjesztésével megkönnyítették az uniós strukturális és beruházási alapok felhasználását;

64.

megjegyzi, hogy az általános csoportmentességi rendelet lefekteti, hogy az állami támogatásokról milyen feltételek mellett nem kell előzetesen tájékoztatni az Európai Bizottságot, magasabb bejelentési határértéket és támogatási intenzitást határoz meg, és további új kategóriákat vezet be a bejelentési kötelezettség alá nem tartozó támogatásokra, amilyen például az innovációs klaszterek támogatása és a kutatási infrastruktúrákkal kapcsolatos beruházások támogatása;

65.

megjegyzi, hogy a KFI-célú állami támogatások kerete magában foglalja a kísérleti fejlesztés és az ipari kutatás támogatását, és megemelték az alkalmazott kutatásra adható támogatás felső küszöbértékét;

66.

hangsúlyozza, hogy a közös európai érdeket szolgáló fontos projektek (IPCEI) eszközének hatálya nemcsak a K+F-re terjed ki, hanem az alkalmazás első szakaszára is, és az IPCEI-k megvalósításához gyakran jelentős állami közreműködésre van szükség, mivel a piac e nélkül nem finanszírozna ilyen projekteket;

67.

megismétli, hogy az IPCEI-k jelentősen hozzájárulhatnak a gazdasági növekedéshez, a munkahelyteremtéshez és az uniós ipar és gazdaság versenyképességéhez, mivel kedvező közvetett hatással vannak a belső piacra és az uniós társadalomra;

68.

hangsúlyozza, hogy az európai vállalkozás, ipari megújulás és munkahelyteremtés előmozdítása során a tagállamoknak és az ipari szereplőknek maradéktalanul ki kellene aknázniuk a megújított állami támogatási szabályok által kínált lehetőségeket;

69.

rámutat arra, hogy bár a kulcsfontosságú fejlődő piacokon tisztességtelen feltételeket szabnak az európai vállalatok számára, az európai vállalkozásoknak javítaniuk kell innovációs képességüket, és kulcsszereplőkké kell válniuk a dinamikusan bővülő értékláncok hálózataiban.

21.1.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 19/24

1.

úgy véli, hogy a kék növekedési potenciál kiaknázásának köszönhetően fellendülhet a helyi gazdaság, és minőségi munkahelyek jöhetnek létre a tudás- és befektetésalapú gazdasági ágazatokban;

2.

rámutat arra, hogy a környezetvédelemnek továbbra is a kék növekedésről szóló európai stratégia egyik legfontosabb céljának kell maradnia;

3.

úgy véli, hogy a tudományos adatok kiértékelése jelentős mértékben hozzájárulhat a közös halászati politika reformjának eredményes végrehajtásához, emellett pedig fő feltétele az e politika részét képező regionalizációs elem megvalósításának;

4.

ismét hangsúlyozza, hogy az európai akvakultúra fejlesztése és támogatása kulcsfontosságú eleme a strukturálisan gyenge területeken való munkahelyteremtésnek, és biztosítja, hogy az európai fogyasztó kiemelkedő minőségű tengeri eredetű élelmiszerekhez jusson hozzá;

5.

támogatja azokat az európai bizottsági kezdeményezéseket, amelyek a kék gazdaság növekedését kívánják fellendíteni;

6.

hangsúlyozza, hogy több területet érintő és integrált megközelítést kell alkalmazni a tudományos kutatási, gazdasági, közös halászati és közlekedési politikák koordinációja során. Annak érdekében, hogy a kék gazdaság területén hatékonyabb uniós intézkedések szülessenek, az említett politikákat nem lehet csak és kizárólag elkülönített területekként kezelni. A közöttük lévő szinergia megteremtésével növekszik az említett kezdeményezések hatékonysága, és biztosított a nagyobb hozzáadott érték;

7.

felhívja a figyelmet arra, hogy a közös halászati politikára vonatkozó reform végrehajtásakor, a tengeri ökoszisztémák védelme során, valamint a válsághelyzetek kockázatkezelésekor támaszkodni kell a tudományos kutatásokra. Hangsúlyozza azonban, hogy a tudományos kutatások eredményeinek felhasználását és az innováció alkalmazását mindenekelőtt a kék növekedésre kell összpontosítani. Utóbbit nem lehet csak a tengergazdálkodás keretén belüli gazdasági növekedésként felfogni, mivel más gazdasági ágazatokra is kedvező hatást gyakorol;

8.

felhívja a figyelmet arra, hogy bár a tengerek és az óceánok potenciáljának a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés érdekében történő kiaknázása szükséges és kívánatos, ez nem vezethet a környezet állapotának romlásához és a tengeri ökoszisztémák pusztulásához;

9.

szorgalmazza, hogy az innovációnak a gazdasági növekedés fokozása és a munkahelyteremtés érdekében való alkalmazása során nagyobb mértékben vegyék figyelembe az akvakultúrát, valamint a tengeri és a rövidtávú tengeri fuvarozási, valamint az utasszállítási ágazatokat;

10.

szorgalmazza a kék növekedésről szóló stratégia, ill. a más európai uniós stratégiák és programok – és különösen az Európa 2020 stratégia – közötti szélesebb körű és hatékonyabb koordinációt;

11.

hangsúlyozza, hogy a kék növekedésre irányuló tudományos kutatásoknak és az innováció alkalmazásának nemcsak a tengergazdaságra, hanem a gazdaság más ágazataira is hatást kell gyakorolniuk;

12.

szorgalmazza egy specifikus tudományos és innovációs társulás létrehozását a kék gazdaság érdekében. Ez az intézkedés újabb lépést jelentene a készségfejlesztésben és a tengerkutatásból származó ötletek magánszférának való átadásában;

13.

úgy véli, hogy a tengereink és óceánjaink állapotára, a tengeri erőforrásokra, a tengeri életre, valamint az élőhelyeket és az ökoszisztémákat fenyegető veszélyekre vonatkozó hiányos ismeretek és adatok kulcsfontosságú problémának minősülnek, és gátolják a kék gazdaság fejlődését. Amennyiben bővebb ismeretekkel rendelkezünk a tengereinkről, az egyfelől ösztönzi a kék gazdaság növekedését, mivel jobban megismerjük erőforrásait és jobban megértjük, miként lehet őket felhasználni, másfelől elősegíti a környezetvédelmi célok teljesítését;

14.

hangsúlyozza, hogy a kék gazdaság növekedése szempontjából nagy jelentőséggel bír a tengereink és óceánjaink állapotával kapcsolatos adatok hozzáférhetősége. Az adatok iránti kereslet fokozása és hozzáférhetőségük javítása az innováció és a versenyképesség hajtóerejét fogja jelenteni, lehetővé téve majd a kritikus helyzetekben a megfelelő kockázatkezelést, és csökkentve a tengeri területekkel kapcsolatos bizonytalanságokat;

15.

úgy véli, hogy a tengereink és óceánjaink állapotával kapcsolatos adatok hozzáférhetősége nem korlátozódhat az Európai Unió, illetve az egyes tagállamok szintjén releváns általános információkra. Kulcsfontosságú az egyes régiók szükségleteinek figyelembevétele, valamint hogy hozzáférhetővé tegyék számukra a szóban forgó területre vonatkozó ismereteket, amelyeket mind a köz-, mind pedig a magánszférában hatékonyan felhasználhatnak;

16.

felhívja a figyelmet arra, hogy bármilyen fontos is a tengerek és óceánok állapotával kapcsolatos adatok regionális, helyi és nemzeti szintű hozzáférhetősége, a teljes folyamatot uniós szinten kell koordinálni. Ez növeli a felhasznált adatok hatékonyságát, és lehetővé teszi az érdekelt felek közötti megfelelő információcserét;

17.

kéri az Európai Bizottságot, hogy a közös halászati politika regionalizációjára irányuló erőfeszítéseiben támaszkodjon nagyobb mértékben a tudományos kutatásra. E kutatás eredményeinek szélesebb körű felhasználása egyrészt tükrözni fogja a kék gazdaság több területet érintő megközelítésének gondolatát, másrészt pedig ésszerűbbé teszi majd a halászati források kezelését;

18.

hangsúlyozza, hogy az Európai Uniónak továbbra is támogatnia kell az akvakultúrát, amely az élelmiszer-termelés egyik leggyorsabban fejlődő ágazata. A megfelelő tudományos vizsgálatok, amelyek új és bővebb ismereteket bocsátanak majd a vállalkozók rendelkezésére a tengerek és az óceánok állapotáról, segíthetnek a vállalkozások versenyképességének növelésében, ami főként a strukturálisan gyenge területeken a foglalkoztatottság növekedésében jelentkezik;

19.

megállapítja, hogy a tengerek és óceánok állapotával kapcsolatos információk összegyűjtése és átadása nem jelenthet semmilyen kellemetlenséget vagy pótlólagos adminisztratív terhet a helyi és regionális önkormányzatok vagy a gazdasági szereplők számára;

20.

úgy véli, hogy a tengerek és óceánok állapotával kapcsolatos információkhoz való megfelelő hozzáférés nem csupán az innovatív megoldások bevezetése, a környezet védelme, valamint a halászati források és az akvakultúra kezelése szempontjából fontos, hanem meghatározó tényező a válsághelyzetekben való megfelelő kockázatkezelés és a megfelelő támogató intézkedések meghozatala szempontjából is. Ezzel összefüggésben a Régiók Bizottsága egy olyan mechanizmus kidolgozását tartja szükségesnek, amely lehetővé teszi a Copernicus program műholdas szolgáltatásaiból származó műholdas felvételek adatainak felhasználását, és amely a természeti katasztrófák bekövetkeztekor segítené a helyi és regionális önkormányzatokat azonnali intézkedéseik meghozatalában;

21.

hangsúlyozza, hogy folyamatosan nyomon kell követni az innováció és a növekedés megvalósítását a kék gazdaságban, hogy biztosítani lehessen a meghozott intézkedések lehető legnagyobb hatékonyságát. A Régiók Bizottsága ezért a kék gazdaságbeli növekedés és innováció vonatkozásában egyértelműen meghatározott teljesítménymutatók kidolgozását ajánlja. Az ily módon meghatározott mutatók nem csupán az Európai Bizottság számára lesznek hasznosak, de a tagállamok és a régiók megfelelő célkitűzéseinek meghatározását is segíteni fogják;

22.

felhívja a figyelmet arra, hogy a kék gazdaság szempontjából nem csupán az bír kiemelt jelentőséggel, hogy a tengerekre vonatkozó információkat felhasználják a gazdasági növekedés fokozása érdekében, hanem mindenekelőtt az, hogy ezeket az információkat a tengeri ökoszisztémák megőrzésére és a tengeri környezet minőségének fenntartására használják. A tengeri ökoszisztémák védelmének és megőrzésének az európai tengerpolitika kulcsfontosságú elemének kell lennie;

23.

kiemeli, hogy a tengeri környezetnek tisztának és egészségesnek kell lennie. Ennek megfelelően hivatalosan is figyelembe kell venni azt az elképzelést, hogy – amint az a Régiók Bizottságának egyik korábbi véleményében (1) is szerepel – terveket kell kidolgozni a tengerbe került katonai eredetű hulladékanyagok és vegyi anyagok eltávolítására, miközben a tengerekről és óceánokról szerzett ismereteket is fel kell használni tengeri környezetünk megtisztítására és helyreállítására, ez ugyanis hozzájárul biológiai sokféleségének és termékenységének biztosításához;

24.

kiemeli, hogy a védett tengeri területekre épülő tiszta és egészséges tengeri környezet többek között a fenntartható búvárkodáson alapuló idegenforgalmi tevékenységek fejlesztésében fontos, a tengeri környezet megismerésének és a közvélemény azzal kapcsolatos figyelemfelkeltésének stratégiai eszközeként;

25.

úgy véli, hogy az akvakultúra ágazatán belüli nagyobb versenyképesség és magasabb foglalkoztatás ösztönzi az ágazat fejlődésének ütemét; mindez nem vezethet azonban oda, hogy a tengeri eredetű termékek minősége a mennyiség érdekében csökkenjen. Ezzel összefüggésben továbbra is minden szükséges intézkedést meg kell hozni annak érdekében, hogy az európai fogyasztókat kiváló minőségű termékekkel lássák el, ami elsősorban azt jelenti, hogy genetikailag módosított organizmusok (GMO) nem kerülhetnek a fogyasztók kosarába;

26.

nagyra értékeli, hogy a kék növekedésről szóló stratégiában az Európai Bizottság nagyobb mértékben figyelembe kívánja venni a tudományos kutatások eredményeit és az innovációt. Nem szabad azonban elfeledkezni arról, hogy a kék növekedésről szóló stratégia legfontosabb és legkívánatosabb eredményének a vállalkozások tengereink és óceánjaink ki nem használt lehetőségeire épülő fejlődésének kell lennie;

27.

úgy véli, hogy a közlemény nem foglalkozik néhány olyan területtel, amelyek pedig a legnagyobb mértékben hozzájárulnak a kék gazdasághoz. Ilyen például a hajógyártás, a tengeri szállítás és a kék energia. Bár a közlemény kétségtelenül utat nyit a jövőbeli innovációnak és a tudományos kezdeményezéseknek, a kék gazdaság hajtóerejét továbbra is az előbb említett gazdasági ágazatok jelentik;

28.

úgy véli, hogy az innováció kék gazdaságba történő bevezetésének lehetőségeit mérlegelve kiemelt figyelmet kell szentelni a tengeri szállítás és idegenforgalom fejlesztésének, mivel a munkahelyteremtés szempontjából hatalmas lehetőségek rejlenek ezekben az ágazatokban;

29.

hangsúlyozza, hogy a gazdasági növekedés ösztönzésének, valamint az új és jobb munkahelyek létrehozásának érdekében a magánvállalkozások kulcsfontosságú szerepet tölthetnek be az innováció megteremtésében és felhasználásában. Mindenekelőtt a kkv-ágazatba tartozó vállalkozások játszhatnak főszerepet e területen;

30.

felhívja a figyelmet arra, hogy a kkv-k kék gazdaságban történő részvételének növelésére irányuló európai bizottsági szándékot össze kell kötni a meglévő, ill. a jövőbeli programok keretébe tartozó, megfelelő pénzügyi támogatással. Különösen az akvakultúra ágazatában nyilvánvaló a támogatás szükségessége, itt ugyanis a mikrovállalkozások, amelyek az ágazat 90 %-át teszik ki, képesek megteremteni az innováció kívánatos szintjét;

31.

úgy véli, hogy a magánvállalkozások kék gazdaságba történő bevonásához egy megerősített politikai keretre van szükség. A magánszféra szükségletei és a közszféra közötti megfelelő szinergia megteremtése érdekében lehetőséget kell biztosítani a vállalkozásoknak a tudományos kutatással összefüggő szükségleteik megfogalmazására, valamint a normák, a szabványok és a vállalkozásbarát megoldások meghatározására;

32.

felhívja a figyelmet arra, hogy a magánvállalkozások nagyobb mértékű bevonása a kék gazdaságba nem jelenthet szükségtelen terheket a magánszféra számára;

33.

felkéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek intézkedéseket annak érdekében, hogy javuljon a tengeri ágazat európai gazdasági szereplőinek versenyképessége. Ha a vállalkozások kék gazdaságba történő bevonásával összefüggésben érthetővé válnak a magánszféra igényei, az intézkedéseket és a politikákat egyszerűbb lesz uniós, nemzeti és regionális szinten is hozzáigazítani e szükségletekhez;

34.

kiemeli, hogy a kék gazdaságban aktív vállalkozások működése túlmutat a tengereken és óceánokon végzett tevékenységeken. Fontos a megfelelő támogatások tervezése a kék gazdaságban tevékeny, szárazföldön működő vállalkozások számára – ilyenek például a helyi halfeldolgozó üzemek –, hogy kiegyensúlyozott vállalkozói környezetet teremtsenek a helyi halászoknak;

35.

felhívja a figyelmet arra, hogy a megfelelő emberi erőforrásokról is gondoskodni kell, ha a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés érdekében be kívánják vezetni az innovációt a kék gazdaságba. Annak érdekében, hogy a tengereken végzett munka érdekesebbé és vonzóbbá váljon a fiatalok számára, szoros koordinációra van szükség a politikák alakítása, az oktatás és a vállalkozói szféra között;

36.

hangsúlyozza, hogy a kék gazdaság előnyös hatásai mind a köz-, mind pedig a magánszférában érzékelhetőek lesznek. Valamennyi köztámogatásnak megvannak azonban a maga korlátai. Fontos ezért, hogy az e területen végrehajtandó intézkedések finanszírozásához a magántőke is mozgósítható legyen. Így ösztönözni kell a köz- és a magánszféra közötti szoros együttműködést, többek között a köz-magán társulások nyújtotta lehetőségek kihasználásával, melynek során a közszféra nemcsak a magánszféra finanszírozási lehetőségeit, de tudását, üzleti tapasztalatait, irányítási képességeit és szellemi potenciálját is felhasználhatná a kék gazdaságbeli innováció megteremtéséhez és végrehajtásához;

37.

hangsúlyozza, hogy az egyes tagállamokban az ilyen társulásokra vonatkozóan megállapított, eltérő jogi formák miatt az Európai Bizottságnak meghatározó szerepet kell játszania a kék gazdaságbeli köz-magán társulásokra vonatkozó bevált gyakorlatok és megoldások terjesztésében. A lehetséges munkahelyteremtésre való tekintettel különösen érdemes mérlegelni az intézményesített köz-magán társulások létrehozásának lehetőségét;

38.

megállapítja, hogy a magánszféra szereplőit – ezen belül a kis- és közepes vállalkozásokat – csak abban az esetben lehet majd bevonni a közszférával való együttműködésbe, ha az együttműködést helyi és regionális szinten is ösztönzik. Egyszerűsíteni kell és elő kell segíteni a helyi és regionális önkormányzatok arra irányuló munkáját, hogy a magánszféra szereplőit bevonják a köz-magán társulások formájában megvalósított vállalkozásokba;

39.

felhívja a figyelmet arra, hogy a kék gazdaságon belüli köz-magán társulásokat nem lehet csak arra használni, hogy nagy vállalkozásokat nyerjenek meg magánpartnerként. A köz-magán partnerségek megfelelő működése során a kis- és középvállalkozások számára alkalmas pénzügyi potenciált és kockázatkezelési kapacitást is figyelembe kell venni, ami a kisebb területi egységek számára is lehetővé teszi e szereplők pénzeszközeinek felhasználását;

40.

örömmel veszi, hogy a közlemény tiszteletben tartja a szubszidiaritás és az arányosság elvét – ahogy azt az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikke, illetve az Európai Unió működéséről szóló szerződés 3. és 4. cikke meghatározza.

21.1.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 19/28

1.

méltatja az Európai Bizottság közleményét, amely szerint az egészségügyi rendszereknek az a feladatuk, hogy ne csak hosszabb, hanem jobb életet tegyenek lehetővé az emberek számára, hozzájárulva a polgárok egészségének javításához is. Az egyének egészségét – amennyiben egészség alatt nem csupán jó fizikai erőnlétet, hanem jó mentális közérzetet is értünk – az egészségügyi és betegellátási intézkedések mellett más tényezők is meghatározzák;

2.

azt kéri, hogy az egészséget önmagában való értékként ismerjék el, az egészségügyi rendszerekbe irányuló kiadásokat pedig a lakosság egészségébe történő befektetésként kell felfogni, amelyek ráadásul úgy is éreztethetik kedvező hatásukat, hogy nő a termelékenység, nagyobb lesz a munkaerő-kínálat és stabilabbak az államháztartások;

3.

utal arra, hogy a helyi és regionális önkormányzatok EU-szerte ugyanazokkal a problémákkal szembesülnek: nőnek az egészségügyi kiadások, öregszik a népesség, melynek körében egyre több a krónikus megbetegedés és növekszik a multimorbiditás. Mindennek pedig az a következménye, hogy nő az egészségügyi szolgáltatások iránti igény. A Régiók Bizottsága szerint a nemzeti, regionális és helyi szint feladta ezeknek a kihívásoknak a megoldása;

4.

üdvözli, hogy az emberek jó minőségű, hatékony orvosi ellátásban részesülnek az EU-ban, és szorgalmazza is ezt. Azt is üdvözli, hogy az elmúlt évek tapasztalataiból kiindulva az Európai Bizottság támogatni kívánja a tagállamokat olyan stratégiák kifejlesztésében, amelyek segítségével hatékonyabbá és még inkább alkalmazkodóképessé válhatnak az egészségügyi rendszerek, illetve az emberek könnyebben juthatnak orvosi ellátáshoz;

5.

úgy véli, hogy mindenképpen be kell tartani az uniós szerződés 168. cikkét, melynek értelmében az egészségügy alapvetően tagállami hatáskörbe tartozik, illetve tiszteletben kell tartani a szubszidiaritás elvét. Ennek kapcsán a Régiók Bizottsága emlékeztet arra, hogy az egészségüggyel kapcsolatos politika tagállami hatáskörbe tartozik, és az egészségügy területén a felelősségi körök nagy része a legtöbb esetben a helyi és regionális önkormányzatok kezében van;

6.

megjegyzi, hogy 2013-ban, az európai szemeszter keretében tizenegy tagállamnak azt ajánlották, hogy reformálja meg egészségügyi rendszerét. Ezzel kapcsolatban a Régiók Bizottsága utal arra, hogy a tagállami egészségügyi rendszerekben megfigyelhető különbségek eltérő társadalmi döntésekre vezethetők vissza. Emlékeztet arra, hogy a Szerződés 168. cikke szerint az egészségügy kapcsán az EU szerepe csupán arra korlátozódik, hogy kiegészítse az idevonatkozó nemzeti politikát;

7.

egyetért azzal, hogy az egészségügy területére kimondottan jellemző az innováció, és méltatja az ágazat nagy gazdasági jelentőségét. Ugyanakkor azt ajánlja, hogy az aktuális gazdasági fellendülésnél mindig legyenek fontosabbak azok a közös értékek – az uniós egészségügyi rendszerek univerzalitása, a színvonalas egészségügyi ellátáshoz való hozzájutás és a szolidaritás –, amelyeket 2006-ban fogalmazott meg a (Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi) Tanács;

8.

tudatában van annak, hogy a gazdasági válság miatt pénzügyi nehézségek léptek fel a tagállamokban, azonban arra is emlékeztet, hogy az egészségügyi rendszereknek folyamatosan, tehát nemcsak a jövőben, hanem már ma is meg kell felelniük bizonyos alapvető, közös értékeknek;

9.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság – arra törekedve, hogy támogassa a tagállamokat egészségügyi rendszereik hatékonyságának kiértékelésében – szorosabban együtt kíván működni olyan nemzetközi szervezetekkel, mint a WHO és az OECD;

10.

azt javasolja az Európai Bizottságnak, hogy megfontoltan járjon el, amikor átfogó jelentéstételi rendszert akar kiépíteni az egészségügyi rendszerek teljesítményének kiértékeléséhez, és arra hívja fel a figyelmet, hogy a WHO-val és az OECD-vel szorosabban együttműködve fel lehet használni már most is rendelkezésre álló adatokat;

11.

szorgalmazza, hogy a tagállamok erősítsék meg a meglévő kapacitásokat, illetve szükség esetén akár hozzanak létre újakat, hogy biztosítani lehessen az egészségügyi adatok folyamatos és automatikus gyűjtését, mivel ezzel hozzá lehet járulni ahhoz, hogy az olyan szervezeteknél, mint a WHO és az OECD, jó minőségű nemzetközi adatállomány álljon rendelkezésre;

12.

hangsúlyozza, hogy az egészségügyi rendszerek eredményességének kiértékeléséhez olyan átfogó és könnyen hozzáférhető mutatókat kellene alkalmazni, mint például az egyes betegségek túlélési aránya vagy a várakozási idő. Üdvözli, hogy olyan keretet akarnak bevezetni egy sor, az egészségügyi rendszerek teljesítményének kiértékelésére szolgáló közös európai kritériumhoz, amelynek célja, hogy elősegítsék a tagállamokban a politikai vitát és a különböző prioritások meghatározását;

13.

egyetért azzal, hogy a betegek és az egészségügyi dolgozók növekvő mobilitása azt eredményezi, hogy a tagállami egészségügyi rendszerek jobban hatnak egymásra. Hangsúlyozza, hogy jobban ki kellene aknázni a helyi és regionális szintű szakmai ismereteket, amikor az egészségügyi rendszerek közötti szorosabb együttműködés keretében ezt a kérdést próbálják kezelni;

14.

megjegyzi, hogy a jól képzett és a készségfejlesztésre jó lehetőségekkel rendelkező szakemberek, illetve a szükséges készségek megléte, a hatékonyan működő menedzsment és a rendszeren belüli megfelelő információáramlás leginkább olyan egészségügyi rendszerekre jellemző, amelyekben egyes jogköröket helyi és regionális szintre delegáltak;

15.

felhívja a figyelmet arra, hogy az orvosi ellátás integrációjára a betegek fokozott bevonása és az ellátás színvonalának előtérbe helyezése mellett kell sort keríteni. Egyben utal arra is, hogy az európai bizottsági szakértői testület erre és más területekre vonatkozó munkáját meg kellene vitatni a helyi és regionális önkormányzatokkal is – például a testület munkájának eredményeiről tartott közmeghallgatások keretében;

16.

úgy véli, hogy az egészségügyi rendszereknek alkalmazkodóképesnek kell lenniük, tudniuk kell igazodni a különböző körülményekhez és kevés forrással is meg kell tudniuk birkózni a komoly kihívásokkal. Véleménye szerint ezeket a jellemzőket a lakosság egészségéért való helyi és regionális szintű felelősségre alapozva kell biztosítani;

17.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság elismeri, hogy a gazdasági válság szociális hatásainak orvoslásában komoly szerep hárul az egészségügyre, viszont kiemeli, hogy az átfogó gazdasági válsághelyzetek/problémák kezelésével kapcsolatos döntéseket a lakosság egészségére gyakorolt esetleges káros hatások szemszögéből is ki kell elemezni, hogy ezeket a hatásokat el lehessen kerülni;

18.

üdvözli és támogatja, hogy olyan stratégiát dolgozzanak ki a társadalmi befogadásra, amelynek keretében biztosítható, hogy az egyes tagállamokban élők egészségi állapotában megmutatkozó egyre nagyobb különbségek megszüntetése érdekében széles tömegek előtt nyitva álljon a jó és megfizethető egészségügyi ellátás;

19.

üdvözli és támogatja az uniós szintű betegbiztonsággal kapcsolatban jelenleg folyó munkákat, melyek kapcsán azt kéri, hogy a jövőben az egészségüggyel kapcsolatos uniós kezdeményezésekbe kiemelten építsék be a betegek tapasztalatait, illetve mindenképpen vonják be magukat a betegeket; továbbá kezeljék kiemelten az egészségügyi dolgozók készségfejlesztését is;

20.

utal arra, hogy nehéz meghatározni az egészségügyi rendszerekben elért eredményeket, így gondot okoz, hogy e tekintetben összehasonlítsuk egymással az egyes tagállamokat. Egyetért ugyanakkor azzal, hogy fontos cél az, hogy felmérjük és összehasonlítsuk egymással az egyes egészségügyi rendszerek hatékonyságát;

21.

továbbra is úgy gondolja, hogy a tagállamokat kizárólag azért szabad csak összehasonlítani egymással, hogy tanulni lehessen az eredményekből, illetve hogy meg lehessen osztani egymással a bevált módszereket; a tagállamoknak így alkalmuk nyílik arra, hogy nemzetközi nézőpontból szemlélhessék a tökéletesítés érdekében tett saját erőfeszítéseik előrehaladását;

22.

úgy véli, hogy szükség lehet egy európai adatbázis létrehozására azokon a speciális területeken, amelyek esetében a nemzetközi szervezetek (például a WHO és az OECD) nem tudnak elegendő adatot rendelkezésre bocsátani;

23.

üdvözli, hogy az európai bizottsági közlemény utalást tesz az európai szociális paktum alapelveire, és hogy hangsúlyozza, hogy egyrészt átlátható kritériumokra van szükség az orvosi ellátáshoz való hozzájutás kapcsán, másrészt pedig garantálni kell, hogy kivétel nélkül minden társadalmi csoport hozzájuthasson az orvosi ellátáshoz;

24.

egyetért azzal, hogy nehéz mérni, hogy az emberek mennyire jutnak hozzá az egészségügyi ellátáshoz, ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy olyan mutatók segítségével, amelyek az emberek tapasztalatairól szóló beszámolókra épülnek, sokat meg lehet tudni arról, hogy az emberek miként vélekednek az egészségügyi ellátáshoz való hozzájutásról;

25.

egyetért azzal, hogy az egészségügyi ellátáshoz való hozzájutás értékelésekor figyelembe kell venni, hogy a társadalomnak mekkora részét és milyen mértékben látják el egészségügyi szolgáltatásokkal. Arra is emlékeztet azonban, hogy az ellátásban és az ellátás mértékében megfigyelhető különbségek különböző nemzeti, regionális vagy helyi szinten meghozott társadalmi döntésekre vezethetők vissza;

26.

egyetért azzal, hogy a hozzáférhetőség alapvető feltételt jelent az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzájutásban. Itt figyelembe kell venni a várakozási időt, a földrajzi távolságot, de az egészségügyben dolgozókat is. Arra is felhívja azonban a figyelmet, hogy néha elkerülhetetlen, hogy egyes speciális kezeléseket csak koncentráltan, bizonyos központi helyeken végezzenek, ahová el kell jutni. Bizonyos szakterületeken csak így biztosítható a megfelelő szakértelem. Mindemellett azonban ügyelni kell arra, hogy a demográfiai és földrajzi szempontból hátrányos helyzetű régiókban élő emberek is hozzáférhessenek az ilyen speciális egészségügyi szolgáltatásokhoz;

27.

emlékeztet arra, hogy a földrajzi és demográfiai nehézségekkel küzdő régiók (szétszórtan élő lakosság, alacsony népsűrűség, a lakosság nagymértékű elöregedése, szigeti vagy hegyi régiók) különleges kihívásokat jelentenek, amelyek az egészségügy területén még jobban érezhetők;

28.

véleménye szerint az integrált ellátási modellek és az elektronikus egészségügyi szolgáltatások részben megoldást jelentenek a tagállamokban az egészségügyi ellátás hozzáférhetőségével kapcsolatos problémára és különösen a földrajzi és demográfiai szempontból hátrányos helyzetű régiókban kínálhatnak megoldásokat;

29.

ezzel kapcsolatban hiányolja, hogy nem tesznek utalást arra, hogy különösen a fogyatékkal élők esetenként csak korlátozva jutnak egészségügyi szolgáltatásokhoz. A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 9. cikkének fényében pedig emlékezteti az Európai Bizottságot arra, hogy elkötelezte magát [COM(2010) 636 final] aziránt, hogy az egészségügy terén mutatkozó egyenlőtlenségek felszámolására szolgáló stratégiák végrehajtása során kiemelt figyelmet fog szentelni a fogyatékkal élőknek;

30.

üdvözli, hogy a határokon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv jobban a figyelem középpontjába helyezte az egészségügyi rendszereknek az orvosi ellátáshoz való hozzájutással kapcsolatos felelősségét;

31.

örömmel látja, hogy az Európai Bizottság központi célként kezeli azt, hogy az egészségügyi dolgozók a jövőben is fontos tanácsadó szerepet töltsenek be, és hogy erre más ágazatokkal együttműködve kerülhet sor. Felhívja a figyelmet arra, hogy a további munka során fel lehetne használni a helyi és regionális szint ilyen együttműködési formákkal kapcsolatos széles körű tudását és tapasztalatát;

32.

támogatja a gyógyszerekhez való jobb hozzájutással kapcsolatos információk megosztását, emlékeztet azonban arra, hogy az árképzéssel és a betegek költségeinek megtérítésével kapcsolatos határozatok társadalmi döntések, illetve annak nyomán születnek, hogy nemzeti, regionális és helyi szinten mire helyezik a hangsúlyt. A Régiók Bizottsága azonban arra is felhívja a figyelmet, hogy a gyógyászati termékek átláthatóbb árképzésével hatékonyabban lehetne felhasználni a meglévő forrásokat;

33.

tudomásul veszi, hogy az Európai Bizottság továbbra is támogatni kívánja az egészségügyi dolgozókkal kapcsolatos tagállami tervezéseket, hogy így segítsen az egészségügyi dolgozók mobilitása kapcsán felmerülő problémák megoldásában;

34.

egyetért azzal, hogy a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a gyakorlatban megfelelően megvalósuljon a határokon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv;

35.

tudomásul veszi, hogy az európai szemeszter során az Európai Bizottság azt ajánlotta, hogy reformálják meg a tagállamokban az egészségügyi rendszereket. Ennek kapcsán utal a Szerződés 168. cikkére, amely szerint az egészségügy terén az EU szerepe arra korlátozódik, hogy kiegészítse a tagállami politikákat;

36.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság támogatja a tagállamokat egészségügyi rendszereik reformjában, méghozzá úgy, hogy kezdeményezéseket indít bevált módszerek megismerésére, illetve más tagállamokkal és régiókkal való megismertetésére;

37.

felhívja a figyelmet arra, hogy az egészségügyi rendszerekbe irányuló elegendő és távlati beruházások hosszú távon költséghatékonyabbak lehetnek, mint a rövid távú és konjunktúrafüggő pénzügyi szemléletmód. Úgy véli továbbá, hogy a jövőben kiemelten kellene foglalkozni azzal, hogy rövid, illetve hosszabb távon milyen hatásokkal járnak az egészségügyi beruházások;

38.

úgy véli, hogy az egészségügyi rendszereknek pénzügyi szempontból stabilaknak kell lenniük, és nem szabad, hogy a rövid távú, konjunktúrafüggő pénzügyi szempontok túlsúlyba kerüljenek az egészséggel mint önmagában vett értékkel, a betegek biztonságával és bevonásával, valamint az egészségügyi dolgozók készségeinek fejlesztésével szemben;

39.

elismeri és üdvözli az Európai Bizottság munkáját, melynek során hat olyan tényezőt azonosított az alkalmazkodóképességgel kapcsolatban, amely hozzájárulhat ahhoz, hogy az egészségügyi rendszerek hozzáférhető és hatékony egészségügyi ellátást garantáljanak a lakosságnak;

40.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság támogatja azt az ambiciózus célkitűzést, amely a határokon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv által létrehozott egészségügyi technológiaértékelési hálózathoz kapcsolódik, és egyetért azzal, hogy a hálózat révén csökkenthető a felesleges átfedés a különböző szervek munkája között;

41.

tudomásul veszi, hogy az Európai Bizottság nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy a betegekkel kapcsolatos információkat juttassák el az érintett egészségügyi szolgáltatónak, és azt ajánlja, hogy az Európai Bizottság támogassa ebben a tagállamokat úgy, hogy ösztönzi az ismeretek átadását, illetve az információáramlással kapcsolatban bevált módszerek megosztását;

42.

emlékeztet arra, hogy az emberek szempontjából a helyi és regionális szint rendkívül sok ismerettel rendelkezik az egészségügyi rendszerről, és úgy véli, hogy fontosabb ennek a tudásnak az aktív felhasználása, mint annak a tanulmányozása, hogy miként lehetne egy átfogó konzorciumot létrehozni egy európai kutatási infrastruktúrához;

43.

úgy véli, hogy ma még nem aknázzák ki optimálisan a határ menti régiók egészségügyi szolgálatai között teremthető szinergiák lehetőségét, pedig ezek javítanák az egészségügyi rendszerek hozzáférhetőségét, és a betegeket szolgálnák. A Régiók Bizottsága arra kéri a tagállamok hatóságait, hogy ösztönözzék az ilyen értelmű együttműködési megállapodások létrejöttét;

44.

felhívja a figyelmet arra, hogy a WHO-val és az OECD-vel szorosabban együttműködve úgy is fel lehetne használni a meglévő adatokat, hogy az a kutatási infrastruktúra előnyére váljon.

21.1.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 19/32

1.

üdvözli az Európai Tanács 2013. decemberi következtetéseit, amelyben felkérik az Európai Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködésben 2015 júniusáig dolgozza ki az Európai Unió Alpokra vonatkozó stratégiáját (EUSALP);

2.

hangsúlyozza, hogy e felkérés révén jelentősen erősödik a régióknak az EUSALP kidolgozásában és végrehajtásában játszott szerepe is, ezért a további fejlődés elősegítéséhez Európának el kell ismernie, illetve a lehető legjobban ki kell használnia saját sokféleségét ahelyett, hogy az egységesítés felé hajlana. A makroregionális stratégiák olyan eszközök, amelyek ténylegesen hozzá tudnak járulni a különböző területek fejlődésbeli sajátosságainak előtérbe helyezéséhez, tiszteletben tartva természeti adottságaikat és jellegzetességeiket;

3.

üdvözli a makroregionális stratégia elgondolását, amely az azonos földrajzi régióban található tagállamokra és harmadik országokra vonatkozó, az Európai Tanács által elfogadott és az Európai Parlament által támogatott integrált keret, amely a közös kihívásokkal foglalkozik, valamint kihasználja a gazdasági, társadalmi és területi kohézióért folytatott megerősített együttműködés előnyeit (1);

4.

továbbra is támogatni kívánja a makroregionális stratégiák kidolgozását és végrehajtását, amint ez a makroregionális stratégiák hozzáadott értékéről szóló véleményében (2) is megfogalmazásra került, és hangsúlyozza, hogy a meglévő makroregionális stratégiák többletértékét már politikai és stratégiai szempontból is elismerik (3);

5.

megállapítja, hogy a balti-tengeri régióra, a Duna régióra, illetve az adriai- és jón-tengeri régióra vonatkozó uniós stratégiák után az EUSALP lesz a negyedik makroregionális stratégia. Azoknak a komoly kihívásoknak a fényében pedig, amelyekkel a többi európai nagytérségnek kell megbirkóznia, kijelenti, hogy támogatja további makroregionális stratégiák kidolgozását;

6.

üdvözli, hogy az EUSALP keretében öt uniós tagállam (Németország, Franciaország, Olaszország, Ausztria és Szlovénia), valamint két EU-n kívüli ország (Liechtenstein és Svájc) működik együtt, jelentősen hozzájárulva a teljes európai integrációhoz. Ez az integrációs szempont komoly hozzáadott értéket jelent e makroregionális stratégia szempontjából (4);

7.

hangsúlyozza, hogy azt a közös stratégiát, amely az Alpok térségét uniós szintre emeli, az alpesi régiók kezdeményezték, ezért az EUSALP valóban egy alulról felfelé, a részt vevő régióktól az alpesi országokon át egészen az európai szintig építkező folyamat során jött létre;

8.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság az alpesi térség országaival és régióival egyetértésben az EUSALP irányítóbizottságában konkrét akciótervet dolgoz ki a stratégia végrehajtására;

9.

üdvözli, hogy az EUSALP eddig kidolgozott prioritásairól folytatott széles körű nyilvános konzultáció a célok és a legmegfelelőbb eszközök kidolgozása érdekében valamennyi érdekelt félnek és polgárnak megteremtette a lehetőséget arra, hogy értékelje ezeket a fő pontokat, egyéb és pótlólagos témákat javasoljon és készítsen elő, valamint hogy azonosítsa az érdekelt szereplőket, hogy elérhetővé váljon az Alpok térségének valamennyi önkormányzata által megcélzott magas fejlettségi és jóléti szint;

10.

kiemeli, hogy az alpesi régióbeli határokon átnyúló együttműködésnek régi hagyománya van, és az 1970-es évek óta ennek keretében sokféle együttműködési eszköz jött létre, pl. az alpesi országok munkaközössége, az Alpok-Adria-Szövetség, az Alpesi Egyezmény, az EU-Alpesi térség program, az Alpok–Mediterrán Eurorégióhoz hasonló két- és többoldalú együttműködési struktúrák, a „Senza Confini” és a „Tirol–Dél-Tirol–Trentino Eurorégió” elnevezésű európai területi együttműködési csoportosulások, valamint különféle civil szervezetek;

11.

hangsúlyozza, hogy az EUSALP túlnyomórészt alulról felfelé építkezik, és – e sokrétű együttműködési formák közös tető alá hozásával, ami növeli a hatékonyságot és az eredményességet – integrálni kívánja a határokon átnyúló együttműködésnek az alpesi térségben már létező eszközeivel folytatott lényegi munkát;

12.

emlékeztet arra, hogy a makroregionális stratégiák egyik lényeges többletértéke abból áll, hogy a közös kihívásokat az érdekelt szereplők célirányos tevékenységein keresztül, valamint a megfelelő finanszírozási eszközök, pl. a köz-magán partnerségek lehető legjobb felhasználásával kezelik;

13.

utal arra, hogy az EUSALP közös válaszokat ad majd azokra a kihívásokra, amelyekkel az Alpok térsége szembesül. E kihívások közé tartozik az életminőség fenntartása, a magas szintű környezetvédelem és az eredményes gazdasági fejlődés a globalizációból, az éghajlatváltozásból és a demográfiai változásokból adódó körülmények között, és különösképpen a mezőgazdaságon és az idegenforgalmon belüli alapvető szerkezeti változások, az ipar leépülése, a digitális szakadék, valamint bizonyos területeken az általános érdekű szolgáltatásokhoz történő hozzáférés korlátozott volta;

14.

hangsúlyozza, hogy a stratégia referenciapontja az Alpok hegylánca, és hogy az alpesi térség az Alpesi Egyezmény hatályának megfelelően mind a központi területet jelentő hegyvidékből, mind ennek egy sor nagyvárost is magában foglaló peremvidékéből áll. Ezek a területek szoros kölcsönhatásokon és funkcionális kapcsolatokon keresztül összeköttetésben állnak egymással, e kapcsolatok és kölcsönhatások pedig befolyást gyakorolnak a gazdasági, társadalmi és ökológiai fejlődésre;

15.

tudatában van annak, hogy a hegyvidékek és a városokat magukban foglaló peremvidékük gyakran eltérő célokat és prioritásokat követnek; hangsúlyozza, hogy az alpesi térség és a peremvidéke közötti párbeszédet egyenlő felek párbeszédeként kell elmélyíteni annak biztosítására, hogy mindkét terület lakosságának érdekei egyenlő mértékben essenek latba;

16.

támogatja az EUSALP alkalmazási területének rugalmas kezelését, ilyenformán azt, hogy a stratégiai együttműködés kiterjedését úgy határozzák meg, hogy tekintettel legyenek az intézkedési területek sajátos követelményeire, emellett pedig vegyék figyelembe az alpesi térség központi területe és ennek peremvidéke közötti funkcionális kapcsolatokat;

17.

egyetért azzal, hogy az EUSALP-nak specifikusan – az alpesi térség szükségleteihez igazítva –, hozzá kell járulnia az Európa 2020 stratégia végrehajtásához az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés elérése érdekében, ezáltal biztosítva Európa gazdasági, társadalmi és területi kohéziójának növelését;

18.

fontosnak tartja, hogy az EUSALP stratégiai prioritásait úgy válasszák ki, hogy az alpesi térség központjában található hegyvidékek érdekeit kiemelten, a térség peremvidékeinek és városainak érdekeit pedig szintén megfelelő módon vegyék figyelembe, hogy az e területek közötti kapcsolatok kölcsönös előnyökkel járjanak;

19.

meggyőződése, hogy azok az innovatív megközelítések, amelyek révén a stratégia fejlődésorientált összetevői összehangolhatók a környezet szükséges védelmével, meghatározó szerepet játszanak az EUSALP sikerében, mivel csak így lehet az Alpok térségét egy Európa szívében elhelyezkedő élettérként, valamint gazdasági és természeti térségként megőrizni és fenntartható módon értékként kezelni;

20.

hivatkozik az Alpokra vonatkozó makroregionális stratégiáról szóló, 2013. május 23-i európai parlamenti állásfoglalásra (2013/2549(RSP)), és utal arra is, hogy a stratégia tartalmát összhangba kell hozni az Alpesi Egyezménnyel;

21.

hangsúlyozza, hogy az EUSALP kidolgozásában és végrehajtásában az összes területi szereplő partnerségi együttműködése fontos, és üdvözli az EUSALP irányítóbizottsága által – a régiók, az országok és az Európai Bizottság egyenrangú együttműködésével – mindeddig kidolgozott tartalmakat a következő három pillérben: „A fenntartható növekedés biztosítása, valamint a teljes foglalkoztatás, a versenyképesség és az innováció ösztönzése a gazdasági tevékenységek konszolidálásán és diverzifikálásán keresztül, a hegyvidéki és városi területek közötti kölcsönös szolidaritás megerősítésére tekintettel”, „A területfejlesztés ösztönzése, középpontba helyezve a környezetbarát mobilitást, a megerősített tudományos együttműködést, a szolgáltatások fejlesztését, valamint a közlekedési és kommunikációs infrastruktúrára vonatkozó politikákat”, valamint „A fenntartható energiagazdálkodás, a természetes és kulturális források, a környezetvédelem, valamint a biológiai sokféleség megőrzésének és a természetes élőhelyek fenntartásának ösztönzése”;

22.

kéri, hogy e tartalmak integrált továbbfejlesztésére tekintettel a cselekvési tervben fordítsanak kiemelt figyelmet a következő témákra: a foglalkoztatás fellendítése; az alpesi értékteremtő-láncok, az idegenforgalom, illetve egy alpesi vállalatokból álló hálózat fejlesztése makroregionális szinten; az általános érdekű szolgáltatások, valamint az Alpok-régió különböző területein élő emberek közötti kölcsönös szolidaritás fejlesztése; az összekapcsolások javítása és a digitális szakadék megszüntetése a kedvezőtlen adottságú területeken; a közlekedésbeli intermodalitás és interoperabilitás fejlesztése, például a helyi és regionális közlekedési hálózatoknak a fölérendelt európai közlekedési utakhoz való kapcsolása; az áruszállítás utakról sínekre történő átirányításának ösztönzése; az energiahatékonyság és a fenntartható megújulóenergia-termelés növelése, különösképpen a vízierőművek használata terén; a természeti és kulturális forrásokkal való fenntartható és hatékony gazdálkodás; végül az éghajlatváltozás tekintetében a természeti kockázatok kezelésének továbbfejlesztése, kiemelten figyelembe véve a hidrogeológiai szerkezet és a környezet védelmét;

23.

elvárja, hogy a cselekvési terv szinergiákat teremtsen a különböző meglévő programok között, valamint hogy a prioritások korlátozott számára összpontosítson, lehetővé téve a források koncentrálását;

24.

érdeklődéssel fogadja az Európai Bizottságnak a makroregionális stratégiák (5) irányítására vonatkozó jelentését, megállapítja azonban, hogy e dokumentum nem veszi kellően figyelembe a régiók mint döntéshozók szerepét;

25.

kiemeli a helyi és regionális önkormányzatok szerepét annak biztosításában, hogy az EUSALP olyan józan megközelítést válasszon, amelyet a polgárok elvárnak. Rámutat egyben, hogy ki kell építeni annak feltételeit, hogy a helyi és regionális önkormányzatok is irányíthassanak vezérprojekteket;

26.

emlékeztet arra, hogy az EUSALP sikere annak függvénye, hogy a helyi és regionális szintű politikai szereplők, ezen belül az európai területi együttműködési csoportosulások is, továbbra is közreműködjenek ennek a többszintű folyamatnak a politikai irányításában, valamint hogy tiszteletben tartsák az uniós jogban meghatározott szubszidiaritási elvet, ezzel kapcsolatban helyénvaló a társadalmi, gazdasági és kulturális szereplők részvételét is ösztönözni az érintett területeken belül;

27.

kéri, hogy a Régiók Bizottsága chartájába (6) foglalt többszintű kormányzás alapelvének szellemében biztosítsák, hogy a stratégia végrehajtási módozataiban a regionális szint a nemzeti szinttel egyenrangú módon vegyen részt, az adott hatáskörök által meghatározott keretben;

28.

hangsúlyozza, hogy a 2014 júniusában felállított „Alpok makrorégió” régióközi csoportja a kapcsolattartó pontjaikon keresztül a tervek szerint támogatást nyújt az Európai Bizottságnak és az alpesi országoknak az Alpokra vonatkozó stratégia kialakításában és támogatásában, segíti a cselekvési terv kidolgozását, a közös identitás kiemelésén keresztül határozottabb arculatot biztosít az alpesi régió számára regionális, nemzeti és európai szinten, és így érvényre juttatja a régióban rejlő nagy lehetőségeket;

29.

támogatja, hogy az EUSALP elnökségét a stratégia fő irányvonalainak kidolgozása érdekében az országok vagy az egyes országok régiói rotációs elv alapján töltsék be. Az alpesi stratégia tagállamai egy előre meghatározott rotációs elv alapján, egymást követve egy-egy éven keresztül töltik be az elnökséget, annak érdekében, hogy a részes államok és régiók kiegyensúlyozott módon vehessenek részt a stratégia alakításában, és hogy egyformán részesüljenek az EUSALP vezetésével kapcsolatos munkából. Az elnökség egy stratégiai fórum létrehozásában és szervezésében is részt vehet;

30.

egyetért azzal, hogy az EUSALP régiói és tagállamai az európai TEN-T-koordinátorok mintájára hozzák létre a stratégia koordinátori funkcióját, aki megbízatása alatt semmilyen politikai tisztséget nem vállal és nem rendelkezik végrehajtói jogkörrel. A cél, hogy segítsék az Európai Bizottságot és az elnökséget, illetve hogy a stratégia szorosabban kötődjön az európai intézményekhez;

31.

fontosnak tartja, hogy az EUSALP koordinátori funkcióját egy, a régiókból érkező, az Alpok-régióra vonatkozóan régióközi és határokon átívelő együttműködésben tapasztalatokkal bíró személyiség lássa el. Ez különösen a stratégia alulról felfelé építkező megközelítésének szempontjából meghatározó jelentőségű;

32.

úgy véli, hogy az irányítási szerkezet kiegyensúlyozott általános kialakításának biztosítania kellene, hogy az országok és régiók érdekeit az Európai Bizottság érdekeivel egyenlő mértékben vegyék figyelembe;

33.

azt javasolja, hogy az Európai Bizottság játsszon fontos szerepet az EUSALP stratégiai irányításában, elsősorban azáltal, hogy biztosítja az összhangot az uniós politikákkal és álláspontokkal, valamint hogy az uniós intézkedéseknél – különösen az európai finanszírozási programoknál és eszközöknél – gondoskodik a makroregionális elgondolás figyelembevételéről;

34.

úgy véli, hogy a stratégiai prioritások végrehajtásának irányítását – a felelősség széles körű megosztása érdekében –, a „pilléreken” belüli egyes súlypontok szintjén kell kezdeni, valamint hogy különösképpen az éghajlatváltozáshoz hasonló átfogó témák esetében különleges szervezési formákat kell kialakítani;

35.

meggyőződése, hogy többszintű kormányzás nélkül nem lehet az európai stratégiákat és politikákat hatékonyan végrehajtani, és arra ösztönöz, hogy adott hatáskörükön belül tekintsék az európai területi együttműködési csoportosulásokat is a stratégia végrehajtási eszközének;

36.

hivatkozik az Alpokra vonatkozó makroregionális stratégiáról szóló, 2013. május 23-i európai parlamenti állásfoglalásra (2013/2549(RSP)) és utal arra is, hogy az EUSALP végrehajtásakor figyelembe kell venni az e téren működő transznacionális együttműködéseket és hálózatokat is;

37.

tudatában van annak, hogy a polgárok számára kézzelfogható eredmények csak az EUSALP cselekvési tervét megvalósító konkrét projekteken keresztül célozhatók meg, és kéri a végrehajtás útjában álló jogi és adminisztratív akadályok felszámolását;

38.

hangsúlyozza, hogy a makroregionális stratégiák megfelelő keretet jelentenek a civil társadalmi partnereknek a döntéshozatali folyamatokba való bevonásához, a már meglévő kezdeményezésekkel létrejövő szinergiák és a források optimalizálása érdekében. Ebben a tekintetben, és a korábban leírt részvétel konkrétabbá tétele, illetve a rendelkezésre álló pénzügyi forrásokhoz való hozzáférés és azok hatékony felhasználása érdekében együttműködési megállapodásokat és jegyzőkönyveket kellene aláírni ezekkel a civil társadalmi partnerekkel, így például szakmai szervezetekkel, kereskedelmi kamarákkal, egyetemekkel és az érintett területek egyéb gazdasági és szociális szereplőivel;

39.

támogatja az Európa Tanácsnak és különösen a Helyi és Regionális Hatóságok Kongresszusának a bevonását a makroregionális alpesi folyamatba, mivel az e makroregionális stratégiában részt vevő országok közül kettő – Svájc és Liechtenstein – nem uniós tagállam, de tagja az Európa Tanácsnak;

40.

örömmel látja, hogy az általános rendelkezésekkel és az európai területi együttműködéssel együtt a rendelet a strukturális alapok felhasználásán keresztül lehetővé teszi a makroregionális prioritások támogatását; felkéri az Európai Bizottságot annak meghatározására, hogy a partnerségi megállapodásokkal és az alpesi térségbeli regionális operatív programokkal összhangban miként használhatók fel ezek az alapok;

41.

elismeri, hogy a „három nem szabálya” (a stratégia nem járhat együtt a több pénz, a több szabályozás vagy az új intézmények iránti igénnyel) hozzájárult ahhoz, hogy az európai területi együttműködési alapokat hatékonyabban használták fel azokban a régiókban, ahol már létezik egy makroregionális stratégia. Hangsúlyozza azonban, hogy fontos a hosszú távú finanszírozás, amelyre elsősorban a stratégia végrehajtásának összehangolásáért felelős szervezeteknek van szükségük. Az érintett tagállamoknak és önkormányzataiknak a több szintű kormányzás értelmében nagyobb felelősséget kell vállalniuk, és megfelelő forrást kell biztosítaniuk az Alpokra vonatkozó makroregionális stratégia végrehajtásához;

42.

hangsúlyozza, hogy a meglévő makroregionális stratégiákra vonatkozó véleményével (7) összhangban a „három igen szabályának” (nagyobb fokú egyeztetés a meglévő pénzügyi források felhasználásáról, jobb intézményi koordinálás, valamint több új elgondolás és projekt) is érvényesülnie kell, és fontosnak tartja a helyi és regionális önkormányzatok hatékony bevonását a koordinálásba;

43.

üdvözli, hogy az „Alpesi Térség 2014–2020” nemzetközi együttműködési program egyik prioritása az innovatív kormányzási modellek támogatása;

44.

elvárja, hogy az EUSALP révén javuljon az európai, nemzeti, regionális és helyi szinten hozzáférhető alapok közötti koordináció, ezért arra kéri elsősorban az Európai Bizottságot és annak mind az európai strukturális és befektetési alapokhoz kapcsolódó, mind pedig a közvetlen irányítás alatt álló programokért felelős szolgálatait, hogy adott hatásköreik keretében biztosítsák azt, hogy az EUSALP célkitűzései és fellépései ezen eszközök és politikák keretében megvalósuljanak.

21.1.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 19/36

1.

rámutat, hogy egy a járművezetők és az utasok számára kifejlesztett, naprakész és egész Európában működőképes információs rendszer, amely az összes szállítási módra kiterjed, kulcsfontosságú eszköze az EU által hirdetett alapvető szabadságok egyike, nevezetesen a személyek szabad mozgása gyakorlásának. Ugyanis annak megvalósítása nem csupán a szabad mozgás előtt álló akadályok megszüntetését jelenti, hanem, amennyire lehetséges, annak megkönnyítését is a polgárok számára. Ezért kellene kötelezővé tenni a menetrendekre vonatkozó adatok és a többi, utazással kapcsolatos információ közzétételét, valamint ezek teljes mértékű elérhetővé tételét az EU összes polgára számára, megkülönböztetés nélkül, oly módon, hogy a lehető legegyszerűbben és leghatékonyabban használhassák azokat. A fenti rendszer keretében az EU-nak és összes tagállamának biztosítani kellene azt, hogy egyetlen tömegközlekedési szolgáltató se élvezzen előnyöket a többi kárára. Emellett az összes személy- és teherfuvarozó számára biztosítani kellene a fenti rendszerekhez való megkülönböztetésmentes hozzáférést. Ugyanebből az átfogó nézőpontból kell megközelíteni az európai jogszabály kidolgozását, melyet majd a későbbiekben átültetnek a nemzeti jogszabályokba. Ezt a megközelítést nem csupán a közlekedésre vonatkozó „statikus” információkra – vagyis a rögzített menetrendekre – kellene alkalmazni, hanem a „dinamikus” információkra is, mint például az olyan valós idejű információkra, amelyek megadják a tömegközlekedési eszközöknek az útvonalukon elfoglalt pontos helyét. Ez az igény, amely a személyszállító tömegközlekedési eszközök valós időben elfoglalt pozíciójára vonatkozó adatok összegyűjtésére irányul, egyúttal elősegíti a Galileo program űrkomponensének a hasznosítását is;

2.

ezért örömmel fogadja az Európai Bizottság által a közlekedés és adatrögzítés („jegyárusítási szolgáltatások”) terén az utasok számára biztosított multimodális tájékoztatás problémakörének szentelt figyelmet, és úgy véli, hogy a jelenleg vizsgált munkadokumentum közzététele olyan jelentős állomás, amely elősegíti a vita folytatását, a megoldások keresését, valamint a megvalósítás folyamatát;

3.

tisztában van a probléma összetettségével, és – jóllehet örül annak, hogy az Európai Bizottság a tömegközlekedés mellett az egyéni közlekedéssel is foglalkozik – úgy véli, hogy, bár az alkalmazási kör további bővítése a teljesség előnyét biztosítja, a jelenlegi helyzetben érezhetően bonyolítja is a probléma egészét, melynek megoldása így várat magára és egyre nehezebb lesz. Ezért köztes célok beiktatását javasolja, először a tömegközlekedésen belül, és csak egy későbbi fázisban tanácsolja a tömegközlekedési és közösségi közlekedési rendszereknek az egyéni közlekedési módokkal történő kiegészítését. A különböző egyéni közlekedési módok integrálásának az üteme eltérhet egymástól az EU különböző régióiban attól függően, hogy az adott egyéni közlekedési mód mekkora piaci részesedéssel bír;

4.

rámutat arra, hogy hosszabb távon az egyéni közlekedésre is fokozott figyelmet kell fordítani, és hatékony jogi-technikai megoldásokat kell kidolgozni. Javasolja ezért egy strukturált ütemterv kidolgozását, amely biztosítja az intézkedések megfelelő hatékonyságát;

5.

hangsúlyozza, hogy a vizsgált dokumentum teljesen egyértelművé teszi, hogy az utazásokkal és az adatrögzítéssel kapcsolatos tájékoztatás szempontjából a legnehezebb szakasz „az első és az utolsó kilométer”, amely rendszerint az útvonalnak az a része, amely a helyi és regionális önkormányzatok hatáskörébe tartozik. Ezért alapvető fontosságú a helyi és regionális önkormányzatok bevonása mind a megoldások megvalósításába és azok működésének nyomon követésébe, mind pedig a rendszer egésze hatékony működésének a biztosításába;

6.

rámutat, hogy a tömegközlekedés terén az utasok tájékoztatását és a jegyértékesítést szolgáló rendszerek problémakörének megoldása több szakaszból áll: 1) a megfelelő összeköttetések megkeresése, 2) helyfoglalás, 3) a jegy kifizetése, 4) a jegy felhasználása az utazás során; így minden egyes szakaszra megoldást kell találni, de a legfontosabb az első szakasz (a megfelelő összeköttetések megkeresése) megoldása, mivel az összes többi ezen alapul;

7.

hangsúlyozza, hogy jelenleg az EU tagállamainak többsége még a rögzített menetrendek olyan nemzeti rendszerével sem rendelkezik, amely tartalmazná az összes menetrendet és lehetővé tenné a tömegközlekedési összeköttetések kikeresését és foglalását a tagállamon belül; ezért elengedhetetlennek tartja azt, hogy először tagállami szinten hozzák létre ezeket a rendszereket, mivel tagállami szinten hozhatók olyan törvények, amelyek kötelezik mind az állami, mind a magánszállítókat a menetrendekkel kapcsolatos információk államnak történő benyújtására. Minden tagállamnak létre kellene hoznia egy nemzeti menetrend-információs rendszert, amelybe az állami és a magánvállalatok minden regionális menetrendjét integrálni kell; továbbá biztosítani kell a rendszer folyamatos aktualizálását és karbantartását, különösen a menetrendek változása esetében. Ez az első és elengedhetetlen lépés egy ilyen európai rendszer megteremtése felé. Emellett minden tagállamnak biztosítania kellene a nemzeti rendszerben lévő információk helytállóságát. E rendszer révén nemzeti szinten lehetővé kell válnia a menetjegyek teljes körű online foglalásának és kifizetésének. Ez azt jelenti, hogy a menetrenddel kapcsolatos adatok mellett – a menetjegyek árairól való tájékoztatás érdekében – minden vállalat díjszabási információit is rendelkezésre kell bocsátani;

8.

úgy véli, hogy azoknak a minimális információknak, amelyek a rendszer megfelelő minőségének biztosításához szükségesek, az érdekelt felek és az ágazati szakemberek konzultációján kell alapulniuk, a tesztek és a kísérleti program eredményeként;

9.

mivel a legtöbb esetben a menetrendekre vonatkozó adatokat regionális szinten, nem pedig nemzeti szinten gyűjtik és kezelik, és számos regionális információs rendszer létezik, ezeket össze kellene kötni, különösen határokon átnyúlóan. A Régiók Bizottsága üdvözli, hogy a 7. tematikus célkitűzésben („a fenntartható közlekedés támogatása és a szűk keresztmetszetek eltávolítása az alapvető fontosságú hálózati infrastruktúrákból”) helyet kapott a multimodális közlekedésről szóló tájékoztatás, de rámutat arra, hogy az ilyen, elsősorban határokon átnyúló összeköttetések érdekében az európai strukturális és beruházási alapok egyes operatív programjain belül és azok között biztosítani kell az eszközök jobb koordinációját és koncentrációját;

10.

úgy véli, hogy az összes szállítási módra kiterjedő információs és jegyárusítási szolgáltatások terén történő előrelépéshez az esb-alapokból – elsősorban az egyes megfelelő operatív programok keretében – eszközöket kell allokálni nem csupán a kutatáshoz és fejlesztéshez vagy más kapcsolódó intézkedésekhez, hanem a rendszerek konkrét megvalósításához is;

11.

ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy a problémakör megoldását az egyszerűbb, de konkrét kérdésekkel kell kezdeni. Ilyen például az EU-n belül bevett terminológia és szimbólumok egységesítése, a rögzített menetrendek összegyűjtése a tagállamokon belül, majd ezek határokon átnyúló használata. A jegyárusítással kapcsolatban ki kellene dolgozni egy referenciamodellt az egész ágazat számára, amely világossá tenné a rendszer hiányosságait és az általa kínált lehetőségeket, keresve ugyanakkor a foglalási rendszerek kölcsönös megnyitásának a lehetőségét az összes szállító és szolgáltató között;

12.

rámutat arra, hogy az olyan korszerű elektronikus jegyértékesítési rendszerek, amelyek a szomszédos országok rendszereivel nem kompatibilis, intelligens bérletkártyákat alkalmaznak, új határokat hoznak létre és megnehezítik a határokon átnyúló közlekedést; ezért egy olyan európai intelligens tömegközlekedési menetjegyrendszer létrehozását sürgeti, amely az összes tagállamban és valamennyi határokon átnyúló utazás esetében működne;

13.

úgy véli, hogy ezen a problématerületen rövid távon nem lenne reális kötelező normák kidolgozása egész Európa számára, ugyanakkor szükség van egyfajta interoperabilitás biztosítására, azaz hogy a különböző rendszerek a lehető legjobban tudjanak kommunikálni egymással. Ezért közös specifikációt kellene kidolgozni a különböző régióközi és határokon átnyúló összeköttetésekre, melynek működését először kísérleti fázisban tesztelnék. Ily módon egy adott területre „közös műszaki specifikációt” határoznának meg, amely lehetővé tenné, hogy a területen belül a meglévő vagy újonnan létrehozandó rendszerek képesek legyenek egymással kommunikálni. Ennek érdekében arra is oda kellene figyelni, hogy ennek a „közös műszaki specifikációnak” a betartása ne legyen diszkriminatív kritériumként értelmezhető a szerződéskötések odaítélésekor;

14.

úgy gondolja továbbá, hogy a különböző információs rendszerek közötti kapcsolatok létrehozásakor nemcsak a rögzített menetrendek kínálta statikus információkra kellene támaszkodni, hanem azokra a széles körű lehetőségekre is, melyeket a GNSS-rendszerekből – köztük a Galileo európai navigációs rendszerből – érkező információk fognak kínálni. Így ezekkel a kizárólag statikus adatokat kezelő rendszerekkel intelligens rendszereket lehet majd létrehozni, amelyek a forgalomnak és a szállítók kapacitásainak aktuális állapotára reagálnak. Ezek a rendszerek ezután nemcsak az utasok számára tudnak majd a közlekedés helyzetére vonatkozó valós idejű információkat rendelkezésre bocsátani, és számukra más lehetőségeket felkínálni, hanem szélesebb körű pillanatnyi információkat tudnak majd a tömegközlekedési és egyéni szállítási szolgáltatóknak is nyújtani, hogy azok gyorsan reagálhassanak az adott helyzetre. Az egymással összekapcsolt információs rendszerek létrehozásához pontosan a meglévő helyi és regionális rendszereknek a dinamikus közlekedési információ hasznosítására való képessé tétele, illetve ezáltal jobb minőségű rendszerekké alakítása kellene, hogy megadja a döntő lökést. A dinamikus közlekedési információ megszerzéséhez előnyös a meglévő Galileo európai navigációs rendszer használata, amely más hasonló rendszerektől eltérően még meghatározott minőségű lokalizációs jellel is kínál szolgáltatást. Ezeket az információkat, amelyek elengedhetetlenek a modern közlekedésirányításhoz, nemcsak a szállítók, hanem a multimodális közlekedés terén alkalmazott információs rendszerek, továbbá a nemzeti, helyi és regionális hatóságok is fel tudják használni. Utóbbiak különféle alkalmazásokon keresztül tudják az adatokat felhasználni, hosszú távú tervezési (például menetrendek, útvonalak stb.), stratégiai döntéshozatali és válságkezelési célokra;

15.

azt javasolja, hogy – a különböző szituációk, például válsághelyzetek megoldására, valamint azért, hogy a tömegközlekedés szolgáltatói, melyek jórészt a helyi és regionális önkormányzatok, gyorsan reagálhassanak – biztosítsák a multimodális közlekedési információkat nyújtó rendszerek összekapcsolását is a Copernicus környezetvédelmi és biztonsági megfigyelési programmal (a GMES elődje). Azok a különböző alkalmazások, amelyek hasznosítanák e két forrást, lehetővé tennék egyrészt a lehetséges válsághelyzetek azonosítását, másrészt pedig elősegítenék a szükséges intézkedések megfogalmazását, nem csupán alternatív útvonalak keresésével, hanem a szükséges pótló járatok kapacitásainak jelzésével, majd ezt követően az utasoknak alternatív útvonalak megadásával;

16.

jelzi továbbá, hogy ahhoz, hogy az utasok teljes mértékben és aktívan használhassák a multimodális közlekedési információs rendszereket, azokat úgy kell létrehozni, hogy a tömegközlekedési járműveken, a megállókban, a jegyvásárláskor és a beszálláskor kapcsolódni lehessen egy széles sávú hálózathoz. Az állandó és jó minőségű hálózati kapcsolat biztosítása az egyik előfeltétele az intelligens rendszer létrehozásának, illetve annak, hogy az utasok élvezhessék az aktuális közlekedési feltételekre vonatkozó dinamikus információk előnyeit;

17.

megjegyzi, hogy az európai utasok jogai csak esetileg, mindig az adott személyszállítási szerződésre érvényesek, és mivel számos határokon átnyúló utazás vagy multimodális utazás esetében nem lehetséges a teljes útvonalra szóló jegyek vásárlása, az utasok nem támaszkodhatnak a szokásos utasjogokra; ezért olyan jogi szabályozást sürget, amely egy európai utasjogi rendszert hoz létre a multimodális közlekedés tekintetében;

18.

rámutat, hogy a multimodális közlekedéssel kapcsolatos információkat nyújtó rendszereket az utasok számára minél felhasználóbarátabbá kellene tenni, ezért is kell őket naprakész kartográfiai és geográfiai segédeszközökhöz kapcsolni. Emellett a felhasználók szempontjából indokolt és az ő érdekeiket szolgálja, ha ezeket a rendszereket összekötik olyan alkalmazásokkal, amelyeken keresztül más turisztikai jellegű helyi és regionális információk, például a szálláskínálatra, az idegenforgalmi látnivalókra, a kulturális és egyéb eseményekre vonatkozó információk is elérhetők;

19.

hangsúlyozza, hogy a multimodális közlekedéssel kapcsolatos komplex információs rendszerek összekötése a GNSS rendszerekkel, ezen belül a Galileóval, a kartográfiai és geográfiai segédeszközökkel, a Copernicus programmal és egyéb információ- és adatforrásokkal az alkalmazások széles körének a létrehozását teszi lehetővé. Ezek az alkalmazások lehetőséget nyújtanak a közlekedési útvonalak hatékony tervezésére, a kérdéssel kapcsolatban megjelenő igények gyors kezelésére, a normálistól eltérő vagy válsághelyzetek hatékony megoldására, a közlekedés hatékonyságának érezhető javítására – amivel energia takarítható meg és jelentős mértékben hozzájárulhatunk a szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséhez és a környezet általános javításához –, valamint a polgárok mobilitásának támogatására, melynek révén utóbbiaknak nagyobb lehetőségük nyílik a munkaerő-keresletnek való megfelelésre stb. Mindenekelőtt azonban egy új iparág fog megjelenni az adatkezelés, az alkalmazások kezelése és eredményeik felhasználása terén, amivel számos új munkahely jön létre. Ezek az ily módon létrejött új munkahelyek azzal az előnnyel rendelkeznek, hogy a munkát nem feltétlenül kell majd a helyszínen elvégezni, ezért munkalehetőséget kínálhatnak a peremterületeken és a kevésbé fejlett régiókban is;

20.

megjegyzi, hogy egyre több mobilalkalmazás létezik a multimodális utazástervezéssel és információs szolgáltatásokkal kapcsolatban, és hogy ezeket gyakran kreatív magánfejlesztők hozzák létre; arra kéri az érintett üzemeltetőket és hatóságokat, hogy működjenek együtt, és adataikat nyílt forráskódú megoldásokkal tegyék hozzáférhetővé;

21.

végezetül hangsúlyozza, hogy – mivel a helyi és regionális önkormányzatok kulcsszerepet játszanak ennek az átfogó rendszernek a létrehozásában – a következő kérdéseket meg kell oldani azért, hogy a helyi és regionális önkormányzatok, illetve az ő szerveik sokkal aktívabban vehessenek részt a folyamatban, és az egész folyamat haladásának a motorjai lehessenek:

21.1.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 19/40

1.

hangsúlyozza, hogy az intézményekkel és általában a politikával szembeni bizalmatlanság, illetve a 2014. május 22–25. között rendezett európai választások alkalmával az EU-ellenes szavazatok számának növekedése és a távolmaradók példátlanul magas aránya újabb figyelmeztetést jelent, amelyből mielőbb le kell vonni a konzekvenciákat;

2.

kiemeli, hogy az, hogy a polgárokat ismét az európai uniós projekt mellé állítsuk, és erősítsük az európai projekt iránti elkötelezettségüket, olyan, a politikai és a demokratikus működés, továbbá a kommunikáció szintjén jelentkező kihívást jelent, amelyet az uniós irányítás és a területi kormányzás különböző szintjeinek közösen kell megoldaniuk;

3.

hangsúlyozza, hogy az európai uniós intézmények közös feladata, hogy olyan, új kommunikációs irányvonalat javasoljanak az európai projekthez, amely elősegíti a polgárok szorosabb kötődését az EU-hoz. E decentralizált és kreatív folyamat során az intézményeknek meg kell állapodniuk egy közös kommunikációs koncepcióban, amely pozitívan mutatja be az Európai Uniót, elismerve annak identitását, létjogosultságát, értékeit és politikáinak konkrét eredményeit. A kommunikációs koncepciónak választ kell adnia a hétköznapi emberek aggodalmaira;

4.

megjegyzi, hogy a régióknak és a városoknak kipróbált hagyományaik és ismereteik vannak a polgárokkal folytatott konzultáció és párbeszéd terén. Ez főként a részvételi mechanizmusokon alapul, amelyek az EU hivatalos kommunikációs tevékenységének fő erősségét képezik;

5.

ismételten leszögezi, hogy ahhoz, hogy az Európai Uniót közelebb hozzuk a polgáraihoz, meg kell teremtenünk a megfelelő feltételeket a döntéshozatali folyamat javításához és ahhoz, hogy a polgárok és a helyi, regionális, országos és európai szintű intézmények közti párbeszéd demokratikusabbá és átláthatóbbá váljon;

6.

üdvözli a civil és demokratikus részvétel feltételeinek javítását célzó uniós szintű kezdeményezéseket, például az európai polgári kezdeményezést, és sajnálja, hogy az új többéves pénzügyi kereten belül csökkentették az „Európa a polgárokért” program költségvetését;

7.

ahogyan azt az RB már az intézmény fennállásának 20. évfordulójára elfogadott állásfoglalásában és az európai többszintű kormányzás általa kidolgozott chartájában is jelezte, az uniós szintű fellépéseknek mindenképp szorosabb kapcsolatban kell lenniük a polgárokat foglalkoztató kérdésekkel, és valódi hozzáadott értéket kell jelenteniük, miközben megfelelnek a szubszidiaritás és az arányosság elvének is;

8.

meg van győződve arról, hogy a helyi és regionális önkormányzatoknak mint az Európa és a polgárai között hidat építeni kívánó kommunikáció fontos partnereinek több lehetőséget kell kapniuk ezen a területen. Az RB-tagoknak a regionális és helyi politikai képviselőkkel együtt saját választókerületeikben az európai integráció fontos népszerűsítőiként, az európai uniós intézmények felé pedig saját területük helyi közvéleményének közvetítőiként kell működniük. Másrészt a regionális és helyi önkormányzatokra, ezen belül is a választott testületekre az a szerep hárul, hogy széles körű tájékoztató kampányok révén megismertessék polgáraikat a területükön megvalósuló uniós projektekkel, ahogy azt a strukturális alapokról szóló kommunikáció szabályai eleve előírják. Ahhoz, hogy ezeknek a kölcsönösen érvényes kötelezettségeknek teljesen eleget tegyenek, az is kívánatos, hogy részt vegyenek helyi és európai rendezvényeken;

9.

úgy véli, hogy fontos lenne elkerülni a kommunikációs csatornák, prioritások, források és stílusok szétforgácsolódását és szaporodását, hogy jobban össze lehessen hangolni az Európai Unió intézményeinek és szerveinek stratégiáit és kommunikációs tevékenységeit;

10.

megjegyzi továbbá, hogy közelíteni kell egymáshoz az egyes uniós intézmények sajátos megközelítéseit, hogy a polgárok jobban át tudják tekinteni az európai projekt egészét, továbbá hogy az uniós szaknyelvet és terminológiát „le kell fordítani” a polgárok számára, és áttekinthető információs anyagokkal kell hozzájárulni az EU intézményi struktúráinak jobb megértéséhez;

11.

szükségesnek tartja, hogy az EU intézményei további erőfeszítéseket tegyenek kommunikációs és részvételi politikáik professzionálisabbá tétele és optimalizálása érdekében. A kommunikációnak összhangban kell lennie a polgárok érdekeivel és nem szabad csak az intézményi kampányokra és az európai választások előtti utolsó pillanatokra korlátozódnia. Például az Európai Parlament által a politikai pártok segítségével az európai választások kampánya során elvégzett munka mintaként kellene, hogy szolgáljon az EU mindennapi kommunikációjához;

12.

kéri az uniós intézményeket, hogy a következő európai választások előkészületeként közösen álljanak a 2015–2019 közötti időszakra szóló kommunikációs terv: az Európa és polgárai közötti kapcsolat újraépítése mögé oly módon, hogy összehangolt és decentralizált fő stratégiai irányvonalak és kommunikációs kezdeményezések köré épülő számszerűsített és mérhető célokat határoznak meg az emberek mozgósítására és a közvélemény európai projekt iránti figyelmének felkeltésére nézve;

13.

kiemeli, hogy a tervnek el kell szakadnia az Európát magyarázni és „eladni” kívánó, felülről lefelé irányuló hagyományos megközelítéstől. Ha párbeszéd alakul ki a polgárokkal és a polgárok között, az lehetővé teszi majd a kétirányú kommunikációt, és azt, hogy visszajelzések érkezzenek a helyi szintről;

14.

javasolja, hogy 2019 májusáig érjük el, hogy a „Standard” Eurobarométer közvélemény-kutatás keretében megkérdezett polgárok többsége úgy érezze, hogy számít a véleménye az Európai Unióban, ismerje az EU fő döntéshozatali folyamatait és politikáit, tájékozott legyen az európai kérdésekről, és arról számoljon be, hogy pozitív képe van az EU-ról (1);

15.

úgy véli, hogy az EU kommunikációs tartalmait hozzá kell igazítani a helyi kulturális, társadalmi és gazdasági keretfeltételekhez, és azoknak figyelembe kell venniük a nemzeti jelentőségű kérdéseket; úgy gondolja emellett, hogy célszerűbb és praktikusabb volna a meglévő helyi, regionális és nemzeti szférákat „európaizálni”, mint egy egységes európai nyilvános szférát teremteni;

16.

azt ajánlja, hogy a kommunikáció a polgárok, így elsősorban a fiatalok, a növekvő lélekszámú idős népesség, valamint a vidéki és városkörnyéki területek lakóinak igényeihez és érdeklődéséhez igazodjon;

17.

nyomatékosan hangsúlyozza, hogy egy minden régióban ugyanolyan fontos célcsoport a fiatalok csoportja. Azok a fiatalok, akik aktívan részt vehettek az EU mobilitási programjaiban, a diákcserékben, külföldi szemesztereken vagy nemzetközi ifjúsági mozgalmakban, valamint testvériskolai tevékenységekben, az Európai Unió leendő nagykövetei; az RB ezért azt követeli, hogy minél több fiatal előtt nyíljon meg az európai programokban és partnerségekben való részvétel lehetősége, pl. az Erasmus+ program révén, amelyet a régiókban még ismertebbé kell tenni;

18.

úgy véli, hogy a 2015–2019 közötti időszakra szóló kommunikációs terv sikeréhez mindenképpen olyan reklámeszközökre van szükség, amelyek az európainak lenni és európainak érezni magunkat emocionális elem aktív népszerűsítését és erősítését szolgálják. Sok helyi és regionális önkormányzat rendelkezik olyan internetes/közösségi platformokkal, amelyek nagyon hasznosak lehetnek ahhoz, hogy megszólítsuk a polgárokat és sikeresen megnyerjük őket az európai projektnek;

19.

megismétli, hogy jobban figyelembe kell venni az arra vonatkozó konkrét adatokat, hogy milyen jelentőségük és hatásuk van az uniós politikáknak az emberek mindennapi élete szempontjából;

20.

emlékeztet a többnyelvűség fontosságára; kéri ezért, hogy az információk az EU valamennyi hivatalos nyelvén hozzáférhetőek legyenek;

21.

arra ösztönzi az uniós intézményeket, hogy megfelelő tájékoztatással lépjenek fel az Európa hiteltelenítésére irányuló, a tényeket eltorzító híresztelésekkel és hamis információkkal szemben; minden szint politikai képviselőit arra kéri, hogy közvetlenül szálljanak szembe a megalapozatlan „Brüsszel-szapulással”, különösen akkor, ha azt a tagállami kormányok és politikai pártok belpolitikai okokból gyakorolják; szeretné, ha jobban kiemelnék az Európát a mindennapokban formáló férfiak és nők szerepét, és az európai ügyek megvitatását objektív és pontos információkra kívánja alapozni;

22.

támogatja, hogy ösztönözzék egy Európa-értelmezés kialakítását, amelynek keretében párbeszéd és gondolkodási folyamat indulhat el az európai közönség körében az európai integráció történelmi, kulturális, filozófiai és szociológiai alapjairól, ahogy az európai egység hiányából fakadó költségekről is, anélkül azonban, hogy ez egy felülről erőltetett folyamat lenne, vagy tendenciózusan az uniós politikák utólagos legitimálásának irányába vezetne;

23.

hangsúlyozza ezzel kapcsolatban annak fontosságát, hogy az európai narratíva alátámasztása érdekében helyi, regionális, nemzeti és európai szinten használják fel a sporthoz hasonló innovatív, európaivá lett, még alábecsült és nem kihasznált ágazatokat, a közös narratívára és a pedagógiai megközelítésre támaszkodva;

24.

azt ajánlja, hogy ezt az európai narratívát különféle kommunikációs eszközökkel (videoklipek, hordozható készülékre fejlesztett alkalmazások, képregények stb.) is támasszák alá, hogy a jelentős európai eseményekhez egy személyesebb „családtörténet” is kapcsolódhasson, illetve hogy az eurózóna bankjegyein jelenítsék meg az EU értékeit megtestesítő személyeket; azt javasolja továbbá, hogy az ehhez az új európai narratívához hozzájáruló kulturális szakemberek és értelmiségiek számára hozzanak létre olyan platformokat és keretfeltételeket, amelyek támogatják hálózatba szerveződésüket és cserekapcsolataikat;

25.

kéri, hogy az Intézményközi Tájékoztatási Csoport az Európai Parlament, a Miniszterek Tanácsa és az Európai Bizottság közös elnökletével negyedévente üljön össze, azzal a világosan meghatározott feladattal, hogy meghatározza, végrehajtsa és értékelje a közös stratégiai prioritásokat, és hogy a kommunikációt jobban hozzáigazítsa az egyes intézmények igényeihez; ajánlja emellett, hogy ösztönözzék a Tanács információs munkacsoportját, hogy valamennyi tagállamban hozzon létre olyan mechanizmusokat, amelyek biztosítják az EU-ról folyó kommunikációért nemzeti és szubnacionális szinten felelős személyek közötti koordinációt;

26.

úgy véli, hogy a 2014. évi európai választások alkalmával az Európai Parlament bebizonyította a központosított tájékoztatási kampány – amelyből a Régiók Bizottsága jelentős részt vállalt – hasznosságát, megjegyzi azonban, hogy az egész európai földrészt átfogó kommunikációs műveletekhez decentralizált együttműködést kell kialakítani a régiókkal és a településekkel, a civil társadalommal és a sajtóval; ezzel kapcsolatban utal az Európai Bizottság kommunikációs politikájának átalakítására, amely várhatóan elősegíti ennek az együttműködésnek a megvalósulását;

27.

azt javasolja, hogy az uniós intézmények öt év alatt szervezzenek 500 „párbeszédet a polgárokkal”, ügyelve arra, hogy ez Európa teljes területére kiterjedjen, elkerülve, hogy az üléseket kizárólag nagyvárosokban tartsák; hangsúlyozza, hogy ezekbe a polgárokkal szervezett találkozókba módszeresen be kell vonni az Európai Parlament tájékoztatási irodáit, az Európai Bizottság képviseleteit, a Régiók Bizottságát, valamint a helyi és területi önkormányzatokat, amelyek rendelkeznek a szükséges forrásokkal és tapasztalatokkal, és ismerik a helyi sajátosságokat; ezeket a párbeszédeket szimbolikus helyeken kellene lebonyolítani, és egy uniós ágazati politikát és egy népességcsoport vagy régió számára nagyon fontos témaköröket kellene megvitatni. A regionális és helyi felelősök, mindenekelőtt az RB tagjai és az európai parlamenti képviselők, felkérést kapnának a párbeszédek moderálására és egy konkrét nyomon követés biztosítására; hasznos lenne, ha ezt a kezdeményezést a Europe Direct információs központjainak Európai Bizottság által beindított hálózata koordinálná, amely minden tagállamban jelen van, és amelynek már vannak tapasztalatai az európai projekt helyi és regionális szintű népszerűsítésében;

28.

szeretné, ha egy európai biztos minden évben ellátogatna mind a 277 európai régióba, hogy meghallgassa polgártársainkat és népszerűsítse az uniós intézkedéseket;

29.

hasznos lenne, ha az Európai Bizottság tisztviselőihez hasonlóan az európai parlamenti képviselők és a Régiók Bizottsága tagjai is minden évben részt vennének a „Back to school” elnevezésű kezdeményezésben;

30.

örömmel fogadja az Európai Bizottság által 2014 második félévében elindított, hat tagállamra kiterjedő „kísérleti” kommunikációs kampányokat, amelyek – helyi kampányokként, amelyek bizonyítják az uniós szakpolitikák és jogszabályok konkrét hatásait – az EU 2015–2019. évi kommunikációs tervének egy másik pillérét alkothatják; azt javasolja, hogy terjesszék ki ezt a pillért a többi tagállamra, vonják be a régiókat és a városokat, és bővítsék egy interaktív elemmel;

31.

kéri, hogy a tagállamokban működő, uniós intézményekhez tartozó kommunikációs szolgálatok (az Európai Bizottság képviseletei, az Európai Parlament tájékoztatási irodái, a „Europe Direct” információs központjai, az európai alapok általános kezeléséért felelős irányító hatóságok) aktívabban működjenek együtt a helyi és regionális önkormányzatokkal és ezek nemzeti szövetségeivel, valamint rendelkezzenek megfelelő információkkal a Régiók Bizottsága uniós jogalkotással kapcsolatos döntéshozatal során végzett munkájáról annak érdekében, hogy kiemeljék az uniós szakpolitikák helyi szintű jelentőségét és hatásait, ösztönözzék a polgárok aggodalmait és problémáit figyelembe vevő kezdeményezéseket, és tegyék lehetővé, hogy a polgárok kifejezésre juttathassák problémáikat;

32.

arra kéri ezeket a tagállamokban levő kommunikációs szerveket, hogy készítsenek leltárt a polgári részvétellel kapcsolatos állami és magánkezdeményezésekről, hogy egyrészt ezeken keresztül lehessen eljuttatni az üzeneteket, amelyek így interaktívvá válhatnak, másrészt pedig, hogy nagyobb hatást lehessen elérni helyi szinten. Ennek érdekében hasznos lenne hálózatokat létrehozni és azokat alapvető tájékoztatási eszközként beépíteni a kommunikációs tervbe;

33.

megjegyzi, hogy a helyi és regionális önkormányzatok gyakran saját médiával rendelkeznek, amely széles körben hozzáférhető, és alkalmas a helyi körülményekhez igazított európai információkra vonatkozó tájékoztatásra és az ezekkel kapcsolatos viták kibontakoztatására. Az EU azonnal felhasználható és zsargonmentes kommunikációs eszközöket (cikkeket a tájékoztató magazinoknak, sémákat, videoklipeket stb.) bocsáthatna ennek a mintegy 1 00  000 helyi önkormányzatnak a rendelkezésére. A nemzeti területi szövetségek és az RB nemzeti küldöttségei kiválóan alkalmasak arra, hogy kapcsolatot létesítsenek ezzel a szubnacionális hatóságokból álló célcsoporttal;

34.

emlékeztet arra, hogy az európai jogszabályok igen jelentős részének végrehajtásáért a helyi és regionális önkormányzatok felelősek. Igen fontos tehát, hogy minél jobb részvételi lehetőségeket biztosítsunk számukra az európai jogalkotási folyamatban. Az Európai Bizottság és az Európai Parlament nemrégiben kiadott közös javaslata azonban, amely szerint a helyi önkormányzatoknak és szövetségeiknek kötelezően fel kellene vétetniük magukat a lobbisták jegyzékébe, jelentősen korlátozza ezeket a részvételi lehetőségeket. A Régiók Bizottsága ezért kéri, hogy vizsgálják felül a javaslatnak ezt a részét, és a helyi önkormányzatokat és szövetségeiket a régiókhoz hasonlóan mentesítsék a regisztrációs kötelezettség alól.

35.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy szigorítsa meg az európai önkormányzatok uniós támogatások odaítéléséhez kapcsolódó kommunikációs kötelezettségeit (a táblák mérete, elhelyezése, uniós logók a kommunikációs eszközökön stb.). Az utca embere számára érthetetlen betűszavak – amilyen például az ERFA, az EMVA és az ESZA – helyére az „Európai uniós társfinanszírozással” megjelölésnek kellene kerülnie; úgy véli, hogy modellként szolgálhatnának bizonyos régiók arra irányuló erőfeszítései, hogy vonják össze az európai strukturális és beruházási alapok egyes programjainak kommunikációs költségvetési kereteit, és fordítsák őket hatékonyabb kampányokra; szinergiák felkutatását is javasolja (az „europa.eu” portál révén) az Európai Bizottság, a tagállamok, a Parlament és az RB különféle online projektjei (2) között, amelyek mind az EU által helyi szinten támogatott projekteket bemutató interaktív térképekre támaszkodnak;

36.

a 2015–2019. évi kommunikációs terv fő eszközeiként az online kommunikációs eszközök és a közösségi médiák fokozottabb igénybevételét javasolja. Örömmel fogadja azokat a kezdeményezéseket, amelyek több tagállam polgárainak online részvételére és a tőlük származó észrevételek összegyűjtésére vonatkozó innovatív módszerek kialakítását célozzák, és hangsúlyozza, hogy a közösségi hálózatokon kifejtett hatásuk miatt milyen óriási ösztönző hatásuk lehet a helyi és regionális politikai vezetőknek;

37.

ellenzi, hogy csökkentsék azokat a forrásokat, amelyekkel az uniós intézmények a 2014–2020-as időszakra vonatkozó kommunikációs tevékenységükhöz rendelkeznek;

38.

azt javasolja, hogy az uniós kommunikációs költségvetés 20 %-át nemzeti és helyi szinten decentralizálják, többek között az „Europe direct” – Európa Ház tájékoztató központoknak juttatva ezt –, annak érdekében, hogy megerősítsék ezeket a szerveket, strukturális együttműködést alakítsanak ki a helyi és regionális partnerekkel, és szélesebb közönséget érhessenek el;

39.

az EU intézkedéseinek népszerűsítését és döntési mechanizmusainak jobb megértetését célzó reklámkampányok kibővítését ajánlja; partnerségi megállapodások kötését javasolja 500 helyi sajtótermékkel, televízióval és rádióval a viták megszervezése és azok megszólaltatása céljából, akik a mindennapokban megélik és építik Európát; hangsúlyozza, hogy ezeknek a partnerségi megállapodásoknak teljes körű szerkesztői függetlenséget kell biztosítaniuk a szerkesztők és a műsorszórók számára; úgy véli, hogy az uniós intézményeknek támogatniuk kellene a Régiók Bizottsága arra irányuló erőfeszítéseit, hogy tájékoztassa a helyi és regionális újságírókat, rendszeres közös tevékenységek szervezése révén;

40.

az uniós kommunikációs stratégiák társfinanszírozására új modellek kidolgozását javasolja a 2013-ban leállított irányítási partnerségi program helyett. Hangsúlyozza, hogy a kidolgozandó struktúra várhatóan közvetlen partnerségek kialakítását is lehetővé teszi a tagállamok helyi és regionális önkormányzataival. Megjegyzi, hogy az európai bizottsági képviseletek és a regionális önkormányzatok között a közelmúltban kialakított, a stratégiai partnerségre vonatkozó kísérleti projekteket modellnek lehetne tekinteni és szélesebb körben lehetne alkalmazni őket, feltéve, hogy kölcsönös pénzügyi kötelezettségvállalásokat tartalmaznak;

41.

500 stratégiai partnerség kialakítását javasolja, melyek költségvetését az Európai Bizottság képviseletei, tovább a helyi és regionális önkormányzatok fedeznék „a 2015–2019 közötti időszakra szóló kommunikációs terv: az Európa és polgárai közötti kapcsolat újraépítése” keretében;

42.

rámutat, milyen hasznosak az olyan strukturált hálózatok, mint az RB EuroPCom nevű éves konferenciája, amelyen Brüsszelben minden évben az uniós intézmények több mint 700 kommunikációs szakembere vesz részt, továbbá a helyi, regionális és nemzeti hatóságok kommunikációs kapacitásainak erősítésére irányuló támogató intézkedések. Azt javasolja, hogy 2019-ig tömörítsenek legalább 5  000 települést, várost és régiót az „Európa barátai” hálózatba annak érdekében, hogy mozgósítsák, képezzék ki, és támogassák a kommunikációs felelősöket a tagállamokban;

43.

arra ösztönzi az Európai Bizottság és a Parlament tagállamokban működő intézményi képviseleteit, hogy szervezzenek regionális szinten, Brüsszelben és Strasbourgban találkozókat a helyi és regionális közigazgatási szervek kommunikációs szakembereivel és egyéb munkatársaival;

44.

azt javasolja, hogy értékeljék ki az EU 2015–2019. évi kommunikációs tervének hatását, végezzenek több helyi és regionális szinten lebonyolított regionális Eurobarométer-felmérést, és dolgozzanak ki közös módszertant a kommunikációs tevékenységek EU-ra gyakorolt helyi hatásának mérése céljából, felhasználva a decentralizált hatóságok szakértelmét és azt, hogy e hatóságok jól ismerik a lakosság nézeteit.

21.1.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 19/45

1.

kiemeli, hogy az európai szomszédságpolitika (ENP) az Európai Unió (EU) külpolitikájának fontos eszköze, amely az Uniótól délre és keletre fekvő országokra irányul és arra törekszik, hogy szorosabbra fűzze a kapcsolatokat a szóban forgó országok és az EU között;

2.

felhívja a figyelmet a többszintű kormányzásra és arra, hogy az ENP-n belüli kapcsolatok igen összetettek és sokrétűek, ami miatt a kormányközi együttműködés kiegészítéseképpen szükség van az ENP regionális és helyi dimenziójának támogatására;

3.

ezért arra kéri a nemrégiben kinevezett főképviselőt, hogy a szakpolitikák további kidolgozásába vonja be a helyi és regionális szintet mind az EU-ban, mind pedig az ENP-országokban, és szorosan működjön együtt az RB-vel az ENP helyi kialakításának, végrehajtásának és elfogadottságának javítása érdekében;

4.

kiemeli egyben, hogy az egyes kedvezményezett országokban zajló demokratikus átalakulás támogatását és a gazdasági reformok végrehajtását illetően rugalmasabb intézkedésekre és egyedi, „testre szabott” megközelítésre van szükség;

5.

hangsúlyozza a keleti partnerség és az Unió a Mediterrán Térségért jelentőségét. Ez az ENP regionális dimenzióját képviselő két kezdeményezés nemcsak az EU tematikus politikáinak képezi részét, hanem az egyes uniós tagállamok külpolitikájában is kiemelt területnek számít, központi, regionális és helyi szinten egyaránt;

6.

szorgalmazza, hogy a szubnacionális hatóságok tevékenyebben és elkötelezettebben vegyenek részt az ENP végrehajtásában. A Régiók Bizottsága által a párbeszéd és az együttműködés érdekében létrehozott két platform, azaz a Helyi és Regionális Önkormányzatok Euromediterrán Közgyűlése (ARLEM) és a keleti partnerség helyi és regionális önkormányzatainak konferenciája (CORLEAP) a helyi és regionális szintű konkrét együttműködés és közvetlen párbeszéd révén lehetőséget nyújt az ENP szóban forgó dimenziójának továbbfejlesztésére;

7.

méltányolja az Európai Unió arra irányuló erőfeszítéseit, hogy az ENP-partnerországok megfelelő pénzügyi és technikai támogatása révén előmozdítsa az intézményi és gazdasági reformfolyamatokat. Ezek az erőfeszítések azonban további egyszerűsítésre és rendszerezésre szorulnak. A szomszédos országoknak nyújtandó uniós támogatás kiterjesztését a szerkezeti átalakítások terén elért eredményektől, a demokratizálódás mértékétől, a jogállamiság tiszteletben tartásától, valamint a nők és férfiak egyenjogúságától kellene függővé tenni. Ezek a reformfolyamatok a közelmúltbeli tragikus események miatt még sürgetőbbé váltak, és az emberi jogok teljes mértékű tiszteletben tartása mellett kell végrehajtani őket úgy, hogy az érintett országok teljes körű állampolgárságot nyújtanak az összes vallási és etnikai kisebbségnek;

8.

felhívja a figyelmet a regionális és helyi szint alapvetően fontos szerepére a támogató programok és eszközök megfelelő előrejelzésében, tervezésében, végrehajtásában és nyomon követésében, és szorgalmazza, hogy a regionális és helyi önkormányzatok számára könnyítsék meg a finanszírozáshoz való hozzáférést, illetve egyszerűsítsék az ezzel kapcsolatos mechanizmusokat és eljárásokat;

9.

kiemeli, hogy szubnacionális szinten erős és demokratikus közigazgatásra kell törekedni, és felhívja a figyelmet egyfelől a helyi demokrácia kérdésére a partnerállamokban, másfelől az önkormányzatok működésével kapcsolatos gondokra. Ezzel összefüggésben fontosnak tartja a decentralizációs folyamatot (különösen a fiskális decentralizációt), a helyi kezdeményezések támogatását és az önkormányzatok szerepének elismerését a nélkülözhetetlen belügyi reformok végrehajtásában;

10.

kiemeli, hogy az európai szomszédságpolitikához tartozó területeken a 2013-as évet rendkívül dinamikus változások jellemezték. Az elmúlt évben az ENP – amelynek célja, hogy különleges kapcsolatokat alakítson ki az EU és az egyes szomszédos országok között, így fokozva a biztonságot, a jólétet és a jószomszédi kapcsolatokat – részben meg tudta valósítani törekvéseit, de néhány jelentős visszalépést is el kellett könyvelnie. Kritikus szemmel meg kell vizsgálnunk, hogy egészében véve az ENP megfelelő eszköz-e a jelenlegi formájában;

11.

kedvező viszont, hogy egyes déli szomszédos országokban, például Tunéziában, Marokkóban és bizonyos mértékig Egyiptomban felgyorsult az amúgy nehézkes demokratikus átalakulás, és 2013 novemberében az ENP keleti dimenziójának két országa, Grúzia és Moldova, majd 2014-ben Ukrajna is parafálta a társulási megállapodást (és ennek szerves részeként a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térségről szóló megállapodást). Azzal, hogy Grúzia és Moldova már alá is írta a megállapodásokat, sikeresen lezárult egy hosszú tárgyalási folyamat, és megkezdődhetett a megállapodásokban rögzített kötelezettségek végrehajtását szolgáló menetrend előkészítése;

12.

megállapítja azonban, hogy 2013-ban számos ENP-ország komoly politikai zavargásokkal és társadalmi-gazdasági válsággal szembesült. Szaporodtak az országos és regionális szintű biztonsági fenyegetések (a déli és keleti ENP-államokban egyaránt). A drámai események Ukrajnában, a szíriai polgárháború és az izraeli-palesztin konfliktus eszkalációja rámutat arra, hogy a stabilitás előmozdítása érdekében minden eddiginél fontosabb feladat egy koherens európai politika létrehozása, amely határozott helyi és regionális dimenzióval rendelkezik;

13.

megfelelő intézkedéseket szorgalmaz azzal a céllal, hogy a helyi önkormányzatok segítséget kapjanak a humanitárius válságoknak és különösen a több ENP-országra – jelenleg elsősorban Szíriára és Ukrajnára – jellemző bizonytalanságból következő menekülthullámoknak a kezeléséhez. A migrációs hullámok – különösen a földközi-tengeri térségben – hosszú távú és átfogó megközelítést igényelnek, amelybe minden tagállamot – tehát nem csak a földrajzilag érintetteket – és a regionális és helyi önkormányzatokat is aktívan be kell vonni. Az Európai Unió külső határain elhelyezkedő országoknak, régióknak és helyi önkormányzatoknak megfelelő támogatást kell kapniuk a külső határok ellenőrzésére, továbbá a migrációhoz köthető vészhelyzetek – például az egészségügyi vészhelyzetek – kezelésére;

14.

megállapítja, hogy az ENP-államok között nagy különbségek vannak a szükséges politikai, társadalmi és gazdasági reformok végrehajtására vonatkozó menetrendek és politikai akarat tekintetében. Ezért az ENP keretébe tartozó kezdeményezéseket ahhoz kellene igazítani, hogy az adott kormányok mennyiben készek ténylegesen a megfelelő átalakítások végrehajtására és az EU–val fenntartott kapcsolatok elmélyítésére, illetve mennyiben hajlandóak a reformok előmozdítására és arra, hogy ezekhez megszerezzék a társadalmi támogatást. A helyi és regionális önkormányzatok e tekintetben központi szerepet játszanak, de gyakran függnek az adott tagállami kormánytól – mégis fontos kapcsolattartónak kellene tekinteni őket;

15.

egyetért azzal, hogy az EU számára alapvetően fontos, hogy a partnerországokban kiépüljön a demokrácia. A demokratizálódás és a decentralizáció nélkülözhetetlen a társadalmi-gazdasági fejlődéshez, és alapvetően fontos szerepet játszik a keleti partnerséghez tartozó területeken és a földközi-tengeri medencében zajló átalakulási folyamatokban. Az ENP kitűnő eszköz e folyamatok támogatására, a CORLEAP és az ARLEM pedig olyan platformok, amelyek alkalmasak a partnerség és a nyitottság előmozdítására a demokratizálódás és a civil társadalmi fejlődés folyamatában;

16.

maradéktalanul támogatja azt a közös közleményben szereplő megállapítást, mely szerint fontos, hogy az ENP vonzó együttműködési kezdeményezés maradjon, amely igyekszik kielégíteni partnerországainak szükségleteit. Az EU-nak az ENP-államok stratégiai partnereként kell fellépnie, támogatva őket a gazdasági fejlődés irányainak meghatározásában és a jobb kormányzást célzó törekvéseikben, miközben tiszteletben tartja szuverenitásukat;

17.

emlékeztet arra, hogy a jövőbeli uniós tagság az egyik legfontosabb olyan ösztönző, amellyel az EU reformok elindítására késztetheti a partnerországokat. Ezért kulcsfontosságú, hogy ezt az eszközt megfelelő, átlátható és realisztikus módon alkalmazzuk az adott országok egyedi helyzetének függvényében;

18.

emlékeztet arra, hogy a helyi és regionális önkormányzatok kulcsszerepet játszanak a demokratikus folyamatok támogatásában és kialakításában, stratégiai partnerek a jó kormányzás előmozdításában és a fejlesztések pozitív hatásainak kibontakoztatásában, és az EU külpolitikájának is fontos szereplői;

19.

hangsúlyozza ugyanakkor, hogy fel kell mérni, milyen eredményeket hozhat az ENP a jövőben, többek között a helyi és regionális önkormányzatok és szupranacionális szintű képviselőik részvétele szempontjából. Ez hiányzik a vélemény tárgyát képező közleményből;

20.

hangsúlyozza, hogy a kétoldalú ENP-t érdemes regionális és többoldalú együttműködési kezdeményezésekkel gazdagítani, melyek egyfelől az EU és a szomszédos országok közötti, másfelől az egyes országok közötti együttműködés támogatását célzó mechanizmusok biztosításán alapulnak, így javítva és bővítve a már létező uniós kezdeményezések keretében az együttműködési lehetőségeket az EU-n belül vagy kívül fekvő európai régiók és azok hálózatai között;

21.

úgy véli, hogy az európai szomszédságpolitika interaktív kezdeményezés. Hatékony megvalósításához nélkülözhetetlen, hogy minden oldal elkötelezze magát és együttműködjön a különböző kormányzati szinteken. Az európai szomszédságpolitikában részt vevő és a belső reformok végrehajtására kész országok csak így működhetnek együtt sikeresen az EU–val, csak így várhatnak tőle politikai támogatást, mélyreható és átfogó kereskedelmi megállapodásokat, a vízumliberalizáció irányába mutató intézkedéseket, illetve technikai és pénzügyi segítséget;

22.

megjegyzi, hogy mivel az egyes szomszédos országokban más-más módon hajtják végre a reformokat és eltérő mértékben törekednek az EU–val fenntartott kapcsolatok elmélyítésére, és az ENP-országok előtt álló jelenlegi kihívások is sokfélék, az EU részéről az ENP egyedi, „testre szabott” megközelítésére van szükség, nemcsak földrajzi értelemben (déli és keleti dimenzió), de a konkrét partnerországok tekintetében felmerülő elvárásokkal, lehetőségekkel és feladatokkal összefüggésben is;

23.

egyetért azzal az elképzeléssel, hogy az EU-nak be kell ruháznia ágazati, tematikusan strukturált finanszírozási eszközökbe. Ez a megközelítés ösztönzi a bevált gyakorlatok szélesebb körű terjesztését és a fejlesztési stratégiák kidolgozását olyan meghatározott, politikai szempontból kiemelt jelentőségű területeken, amilyen például a közigazgatás reformja, a fiskális decentralizáció és a területi együttműködés;

24.

hangsúlyozni szeretné azon erőfeszítések támogatásának jelentőségét, amelyek célja a stabilabb demokrácia kiépítése és a politikai reformok megvalósítása a partnerországokban. Nem kétséges, hogy a régiókban és a régiók által végrehajtott szomszédságpolitika hatékony eszköz lehet az uniós alapvető értékek, azaz az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok, ezen belül pedig a kisebbségekhez tartozó személyek jogai tiszteletben tartásának előmozdítására;

25.

véleménye szerint kiemelten figyelembe kell venni azt, hogy a helyi és regionális önkormányzatok bevonása az EU és az ENP-országok konkrét együttműködési projektjeibe nemcsak fontos, de előnyös is. A kitűzött célok megvalósítása ugyanis nagymértékben összefügg a regionális fejlődéssel, valamint az egyes országoknak a központi, regionális és helyi szintű hatékony kormányzásra vonatkozó képességével;

26.

kéri, hogy az Európai Bizottság és a tagállamok vegyék figyelembe az RB-nek és tagjainak ajánlásait és tapasztalatát, így támogatva a partnerországokban zajló gazdasági és rendszerszintű átalakulásokat és a hatékonyabb együttműködést valamennyi kormányzati szinten;

27.

hangsúlyozza, hogy mindezek mellett az egyes országok többszintű külpolitikája is fontos tényező. Itt alapvetően az a kihívás, hogy szinergiát teremtsünk a tagállami külpolitikák nemzeti és önkormányzati dimenziója között. Ezen a téren a CORLEAP és az ARLEM kitűnő fórumot biztosít a szükségletek meghatározására és a tapasztalatcserére;

28.

hangsúlyozni szeretné, hogy nemzetközi kapcsolataiknak köszönhetően és a gazdasági életben való aktív részvételük révén a regionális és helyi önkormányzatok hozzájárulnak a társadalmi-gazdasági fejlődés ösztönzéséhez, megvalósítva ezzel az európai integráció egyik legfontosabb célját. Ezt szem előtt tartva fontos, hogy a regionális és helyi önkormányzatok részt vegyenek az ENP tervezési, végrehajtási, nyomonkövetési és értékelési folyamataiban, különös tekintettel azokra a területekre, amelyeken közvetlen kompetenciával és tapasztalattal rendelkeznek;

29.

elismeri, hogy az intézményi és adminisztratív kapacitás bővítése alapvetően fontos az ENP-országok többsége számára. E szakpolitikai dimenzió egyik kulcselemét éppen a helyi és regionális önkormányzatok jelentik. Ezért az RB-nek, valamint a helyi és regionális önkormányzatoknak aktív szerepet kell játszaniuk az ún. átfogó intézményépítési programok (CIB) kidolgozásában és végrehajtásában. Ezeket a programokat az Európai Bizottság és a tagállamok kezdeményezték azzal a céllal, hogy támogassák az intézményi és adminisztratív kapacitásfejlesztést a keleti partnerség országaiban;

30.

arra bátorítja a helyi és regionális önkormányzatokat, hogy a kormányokkal együtt vegyenek részt az EU és a partnerországok által elfogadott társulási megállapodások, stratégiai dokumentumok és cselekvési tervek kidolgozásában és végrehajtásában;

31.

hangsúlyozza, hogy fontosak az alulról felfelé irányuló, jól koordinált kezdeményezések, hasonlóképpen az uniós és az ENP-országokbeli helyi és regionális önkormányzatok közötti együttműködés támogatása is, ezek ugyanis ösztönzőleg hatnak a helyi demokrácia és a civil társadalom struktúrájának kialakítására;

32.

úgy véli, hogy ésszerű az ENP-országokbeli régiók és városok kezelésébe és hatáskörébe tartozó és a szubnacionális szintű hatóságok által végrehajtható kezdeményezések – például a partnervárosok közötti együttműködés vagy a határokon átnyúló, kulturális, gazdasági stb. együttműködések – támogatása;

33.

úgy véli, hogy a közigazgatás központi szinten zajló demokratikus reformját regionális és helyi szintű intézkedésekkel kell kiegészíteni. Ennek nagy a jelentősége az intézményi kapacitás megerősítése, az EU–val kötött megállapodások, azaz a társulási megállapodások végrehajtása, illetve az átfogó és mélyreható szabadkereskedelmi térségek megvalósítása szempontjából;

34.

hangsúlyozza, hogy a partnerországokon belüli regionális fejlődést az uniós alapok fontos céljának kell tekinteni. Az alapok felhasználásához egyértelmű kritériumokat kell meghatározni, a kidolgozott és jóváhagyott regionális fejlesztési stratégiák, konkrét célkitűzések és eredmények alapján. A helyi és regionális önkormányzatoknak és a civil társadalomnak megfelelő képviselettel kell rendelkeznie az alapok felhasználásának nyomon követésében;

35.

kéri, hogy az ENP mindkét dimenziójában vezessenek be olyan mechanizmusokat, amelyek ösztönzik a közvetlen párbeszédet, az információcserét és a szaktudás átadását az ENP-országok helyi és regionális szintje felé (pl. a helyi közigazgatást támogató – már létező – eszköz formájában);

36.

kívánatosnak tartja az ikerintézményi programokhoz és a TAIEX-hez hasonló támogató eszközök hatékonyabb alkalmazását az uniós helyi és regionális önkormányzatok és az ENP-országokbeli partnereik között, támogatva ezzel az ENP-országokat a hatékony és modern adminisztratív struktúrák kialakításában, például az önkormányzatok közötti szoros együttműködés révén, melynek keretében, egyik fő elemként, a tagállamok tisztviselőket küldenek az ENP-országokba. Az EU régiói emellett növelhetnék szerepüket a 2014–2020 közötti időszakra szóló, harmadik országokra irányuló uniós programok – például az IPA II (Előcsatlakozási Támogatási Eszköz), és a Horizont 2020 nemzetközi kapcsolatok fejezete, valamint a tagállamok és harmadik országok közreműködésével zajló uniós programok – lehetséges résztvevőinek támogatásában, ahogy az a 2007–2013-as időszakban az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz CBCMED programja esetében is történt, amelynek keretében a határokon átnyúló együttműködés a 2014–2020-as időszakban is további finanszírozást kap;

37.

meggyőződése, hogy az RB tevékenyebb részvétele az ún. tematikus platformokban hatékonyabb intézkedésekhez és színvonalasabb eredmények eléréséhez segíti majd hozzá a helyi és regionális önkormányzatokat. Kiegészítő szerepének, valamint a CORLEAP és az ARLEM által hozott döntések támogatásának köszönhetően az RB ugyanis kulcsfontosságú szerepet játszik e területen;

38.

hangsúlyozza, hogy az uniós pénzügyi támogatás igénylésének kritériumai és az igényléssel kapcsolatos eljárások kidolgozását illetően az RB elkötelezett amellett, hogy tanácsot adjon az Európai Bizottságnak és szolgálatainak, annak biztosítása érdekében, hogy e finanszírozás hozzáférhető és hasznos legyen az ENP-országok helyi és regionális önkormányzatai számára. Ezeknek a kritériumoknak azonban nem szabad figyelmen kívül hagyniuk azt, hogy az ENP-országok helyi önkormányzatainak nagyobb felelősséget kell vállalniuk mind a szervezés, mind az eredmények szempontjából;

39.

úgy gondolja, hogy a tartós politikai és adminisztratív struktúrák létrehozására irányuló uniós erőfeszítéseknek a helyi és regionális igazgatás képviselői számára biztosított (helyben vagy távoktatás formájában zajló) képzési programokat is magukban kellene foglalniuk, annak érdekében, hogy korszerűsítsék a szakmai képesítéseket és a képességeket, valamint hogy elősegítsék e támogatási eszközök hatékony felhasználását;

40.

emlékeztet az RB már folyamatban lévő projektjeire a szomszédságpolitikához tartozó országokban zajló hatáskör-átruházások nyomon követése és értékelése terén. Ezek az eszközök, köztük egy e-platform, a jövőben nemcsak információforrásként, hanem új intézkedési irányok kidolgozásának, illetve a már meglévő irányok módosításának alapjaként is szolgálhatnak;

41.

úgy véli, hogy az uniós pénzügyi támogatási eszközök keretében hozzáférhető támogatási programokra és igénylési eljárásokra vonatkozó információkat minden érdekelt fél számára elérhetővé kellene tenni az ENP-országokban. A helyi és regionális önkormányzatoknak pedig jelezniük kellene a megfelelő nemzeti és nemzetek feletti partnerek felé az olyan képzésekre és egyéb intézkedésekre vonatkozó igényeiket, amelyek elősegítik a helyi és regionális szintű „jó kormányzást”. A partnerek közötti hatékony kommunikáció és párbeszéd kell hogy legyen az az erő, amely összetartja az európai szomszédságpolitikát;

42.

javasolja, hogy a regionális politikáról szóló, meglévő „Inforegio” honlap mintájára dolgozzanak ki egy e-kézikönyvet az ENP-országokról és azokról a rendelkezésre álló finanszírozási eszközökről, amelyek címzettjei és felhasználói az ENP-országok helyi és regionális önkormányzatai. A kézikönyv biztosítaná, hogy mind az EU, mind pedig a partnerországok helyi és regionális önkormányzatai érthető és naprakész információkhoz jussanak;

43.

végezetül felkéri az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), hogy az ENP-országokbeli uniós képviseletek mindegyikén jelöljön ki „kapcsolattartó személyeket”. Ezek a kapcsolattartó személyek egyrészt információval szolgálhatnának a fogadó ország területi szervezetei, illetve helyi és regionális önkormányzatai számára a tervezett vagy meglévő, nem kormányzati szintű kezdeményezésekről, másrészt pedig közvetíthetnék az RB üzeneteit az ENP-országokbeli partnerek felé.

21.1.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 19/50

1.

emlékeztet arra az általános felfogásra, hogy a szerkezetátalakítások és a strukturális változások szerves részét képezik a gazdaság természetes fejlődésének;

2.

rámutat, hogy a szerkezetátalakítások következményei jelentős mértékben érezhetőek regionális szinten. Közép-, illetve akár hosszú távon is hatással lehetnek a régiók strukturális fejlődésére és versenyképességére. Emiatt szükség van regionális szintű megközelítésekre (decentralizált politikákra, amelyek illeszkednek a helyi szintű igényekhez és a főbb partnerek részvételével kerülnek megvalósításra) (1);

3.

rámutat, hogy a kevésbé fejlett régiókat, melyekben általában kevésbé versenyképes és innovatív az ipari struktúra, és magas a munkanélküliség, különösen súlyosan érinti a szerkezetátalakítás, ezért az ilyen régiókra kiemelt figyelmet kell fordítani;

4.

üdvözli ezért, hogy a minőségi keret elismeri az összes érintett szereplő – köztük a regionális önkormányzatok – közös felelősségét. Rámutat arra, hogy a vizsgált problémakör a helyi önkormányzatokat és különösen a nagyvárosokat is érinti; utóbbiakban él ugyanis a legtöbb munkavállaló, emellett meghatározó szerepet játszanak a vonzáskörzetükben található kisebb városközpontok gazdasági helyzetének irányítása szempontjából;

5.

kiemeli, hogy a közös irányítás a javasolt megközelítések sikerének egyik fontos előfeltétele. Az EU-nak is ösztönöznie kellene az összes fontosabb szereplő közötti partnerségek megerősítését. Az állami, regionális és helyi hatóságok koordinációs szerepe szintén lényeges, mivel a munkavállalók és a munkáltatók gyakran eltérően vélekednek a szerkezetátalakítási folyamatokról;

6.

úgy véli, hogy az Európa 2020 stratégia sikeréhez a jelenlegi társadalmi-gazdasági környezetben elengedhetetlen, hogy az erőfeszítéseket a foglalkoztatás növelésére (munkahelyek teremtésére és fenntartására) koncentrálják;

7.

nagy súlyt helyez a változásra való felkészülésre és arra, hogy valamennyi érintett fél képes legyen a változásokhoz történő alkalmazkodásra. Ennek a törekvésnek három eleme van:

8.

üdvözli az Európai Bizottság által indított kezdeményezéseket, mint amilyen például az Európai Változásmegfigyelő Központ (EMCC) vagy az Európai Szerkezetátalakítási Figyelő (ERM) (2). Javasolja, hogy folytassák ezek megerősítését például a sajátos helyzetben levő helyi és regionális önkormányzatoknak nyújtott testre szabott tanácsadással;

9.

üdvözli még, hogy kutatási tevékenységét a Eurofound a szerkezetátalakítások regionális szintű következményeire összpontosítja, és így az elmúlt évek során hatékonyan reagált az ezen a területen tapasztalható információhiányra;

10.

kedvezően fogadja, hogy az Európai Bizottság közleményében felsorol bevált gyakorlatokat, amelyek önkéntes alapú elfogadását javasolja; ezen túlmenően javasolja az Európai Bizottságnak, hogy foglalkozzon az Európai Parlament és a Régiók Bizottsága arra irányuló kérésével (3), hogy vizsgálja felül a munkavállalóknak a változásra való felkészülés és a szerkezetátalakítás kapcsán történő tájékoztatására és a velük való konzultációra vonatkozó hatályos jogszabályi keretet, amelynek elégtelenségét maga az Európai Bizottság is kiemeli a vizsgált közleményben;

11.

javasolja, hogy az Európai Bizottság működjön együtt az összes érdekelt partnerrel a minőségi keret bevezetésének értékelésében, és e folyamat keretében vegye figyelembe az egyes tagállamokban létező eljárásokat vagy partnerek közötti megállapodásokat;

12.

rámutat, hogy az Európai Bizottság által javasolt minőségi keret, amely egy – általa önkéntes alapon elfogadásra javasolt – ajánláscsomagból és bevált gyakorlatokból áll, nem hivatkozik semmilyen konkrét, a szerződésekben szereplő jogalapra, és olyan sui generis jogi eszközt jelent, amelyet a szerződések nem is irányoznak elő kifejezetten. Az Európai Bizottság megközelítése ezért nem teszi lehetővé az Európai Parlament számára azt, hogy érdemben állást foglaljon. Tekintettel ugyanakkor arra, hogy az európai bizottsági javaslat illeszkedik az Unió és a tagállamok megosztott szociálpolitikai illetékességi körébe az EUMSZ 151. és 153. cikkében meghatározottak szerint, és arra, hogy a tapasztalatok és bevált gyakorlatok EU-szintű cseréje nyilvánvaló értéktöbblettel bír, az európai bizottsági javaslat úgy tűnik, megfelel a szubszidiaritás és az arányosság elvének;

13.

rámutat arra, milyen jelentős szerepet töltenek be a helyi és regionális önkormányzatok a képzettségi igények előrejelzésében és azáltal, hogy különösen az oktatás és a szakképzés és a fiatalok vállalkozó szellemének előmozdítása területén hozott intézkedések révén a képesítéseket összhangba hozzák a munkaerő-piaci igényekkel (4). A tagállamoknak tisztában kellene lenniük ezzel a szereppel, és biztosítaniuk kellene az önkormányzatok számára a pénzügyi forrásokat ahhoz, hogy megkönnyíthessék a fiatalok átlépését az oktatásból a munka világába. Különösen a helyi önkormányzatokra hárul fontos szolgáltatói szerep az oktatás, a szakképzés és a foglalkoztatás területén (5);

14.

ismételten hangsúlyozza, hogy az olyan kérdések, mint a szakmai mobilitás vagy a munkaerő-piaci kínálat és kereslet helyi szintű egyensúlyba hozása, igen jelentősen hatnak a szerkezetátalakítás hatékonyságára. A munkavállalók mobilitását személyre szabott álláskereső szolgáltatásokkal, munkatapasztalat-szerzéshez hozzásegítő képzésekkel és tanfolyamokkal kellene előmozdítani, hogy képzettségüket a munkaerőpiac igényeihez igazíthassák (6). Ezzel mindenekelőtt a hosszú távú munkanélküliséggel küzdő sajátos csoportokat (fiatalok, alacsony képzettségűek, idősek, bevándorlók és fogyatékossággal élők) kellene megcélozni;

15.

a határrégiókkal kapcsolatban hangsúlyozza, milyen fontos a munkajogi és egészségbiztosítási akadályok megszüntetésével (adózási akadályok felszámolása, álláskeresési járadék exportálása és nyugdíjjogosultságok átvitele) megkönnyíteni a munkavállalók számára a határokon át történő mozgást (7). A helyi és regionális önkormányzatok az EURES-szolgáltatásokat igénybe vevő ingázók számára nyújtott konzultációval és a létező, határokon átnyúló struktúrákkal kapcsolatban is jelentős szerepet játszhatnak (8);

16.

nagyobb együttműködésre ösztönzi az önkormányzatokat az adott helyi vagy regionális munkaerőpiac munkakínálatára vonatkozó információk cseréje területén. A személyek mobilitását és a munkaerőpiacra vonatkozó információcserét ösztönző közös intézkedéseken keresztül növekedhetne az azokon a keresett szakmákon belüli foglalkoztatás, amelyek vonatkozásában az adott helyi/regionális piacon nincs képzés;

17.

üdvözli az Európai Bizottság 2014 januárjában közzétett, „Az európai ipar reneszánszáért” című közleményét (COM(2014) 14), és arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a változásra való felkészülést és a szerkezetátalakítás irányítását a szélesebb körű európai iparpolitika támogatására irányuló aktív intézkedésekként kezelje. A strukturális változások kihatnak az iparra a régiókban és a városokban. Ezért úgy véli, hogy a strukturális változásokról folytatott valamennyi vitának foglalkoznia kell az ipari és regionális politikák azon szerepével is, amelyet azok a szóban forgó változásokra való felkészülésben játszanak;

18.

hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatokra jelentős szerep hárul az uniós strukturális alapoknak – amilyen például az ESZA és az ERFA –, valamint a megfelelő régiókban az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak a színvonalas munkahelyek teremtésére és az inkluzív átállás előmozdítására irányuló felhasználásában. A fenntarthatóság érdekében biztosítani kell, hogy a változások előrejelzéséhez és a szerkezetátalakításokhoz kapcsolódó intézkedések finanszírozása több forrásból származzon;

19.

hangsúlyozza, hogy az intelligens szakosodást célzó kutatási és innovációs stratégiáknak (RIS3) nagy jelentősége van a régiók által kiemelten kezelt változások megvalósításának lehetővé tétele szempontjából. A RIS3 természetétől fogva mindenekelőtt a gazdasági életben bekövetkező változásokra irányuló folyamatot takar, melynek segítségével a régiók a lehető legjobb innovációs készségekhez és együttműködési partnerekhez jutnak. A RIS3-folyamatokban kiemelt szerepet játszó európai együttműködés jelentős hozzáadott értéket nyújt a szerkezetátalakítások megvalósításához;

20.

úgy véli, hogy az önkormányzatok szerkezetátalakítással kapcsolatos legfontosabb szerepe abban áll, hogy összehangolják valamennyi érintett fél tevékenységét. A gyakorlatban az állandó koordinációs rendszerek létfontosságúnak bizonyultak a regionális szint gyors és hatékony reagálásához;

21.

támogatja az EGSZB azon felhívását, amelyben „szorosabb koordinációt és együttműködést javasol európai szinten az Európai Bizottság politikái és szolgálatai, az ügynökségek és a számos megfigyelőközpont között, hogy a szerkezetátalakításon átmenő vállalkozások egységes és koherens támogatást kapjanak döntéshozataluk során. Különösen a kkv-kat és a mikrovállalkozásokat kellene megfelelő és egyedi támogatási intézkedésekkel és mentorrendszerekkel segíteni a szerkezetátalakításra való felkészülésben” (9).

21.1.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 19/54

1.

hangsúlyozza, hogy erőteljesebb nyomatékot kell adni az EU elkötelezettségének a szolidaritás és a felelősségmegosztás elvének biztosítása mellett ahhoz, hogy ki lehessen alakítani egy teljes körű migrációs politikát, amely az összes, a helyi és regionális önkormányzatoknak problémát okozó kérdéssel foglalkozik. Ezzel összefüggésben az RB üdvözli, hogy az olasz elnökség prioritásként kezeli egy átfogó migrációs stratégia kidolgozását, és hangsúlyt helyez a tényleges szolidaritás előmozdítására egy valódi európai migrációs politikában a migránsok, az EU-n kívüli származási országok és a tranzitországok, továbbá a migránsok által megcélzott országok, régiók és városok számára, valamint a különböző kormányzási szintek között;

2.

örömmel fogadja, hogy az olasz elnökség egyértelmű prioritásként határozza meg egy olyan közös európai migrációs politika kidolgozását, amely az emberi jogok tiszteletben tartásán, a szolidaritáson, a kölcsönös bizalmon, a nemzetközi egyezményeken, valamint a tagállamok, illetve a helyi és regionális önkormányzatok közötti megosztott felelősségen alapul, továbbá képes hozzájárulni az EU növekedési menetrendjéhez, és illeszkedik a migránsok származási országainak a gazdasági növekedését elősegítő stratégiához;

3.

megítélése szerint a többszintű kormányzás kulcsfontosságú eszköze és alapvető feltétele annak, hogy optimális eredményeket érjünk el a migránsok és a második generáció beilleszkedése terén. Az EU-ban minden kormányzati szintnek együtt kellene viselnie a felelősséget a menekültek és a migránsok befogadásáért és integrációjáért, valamint az intenzívebb régióközi együttműködésért, koordinációért és szolidaritásért egy olyan, az Európai Unió, a tagállamok, a régiók és a helyi önkormányzatok közötti felelősségmegosztó mechanizmus kidolgozása révén, amely figyelembe veszi a strukturális korlátokat, az erőforrásokat, a munkaerő-piaci igényeket, a demográfiai helyzetet és más releváns tényezőket (mint például a családegyesítés). Ennek keretében elengedhetetlen, hogy az uniós, nemzeti és szubnacionális szintű hatóságok szoros együttműködésben dolgozzanak a civil társadalommal, a migránsszövetségekkel, az EU-n kívülről érkező migránsok származási országaival és a tranzitországokkal, valamint a helyi közösségekkel, és nyitottak legyenek hozzájárulásaikra;

4.

szeretne gratulálni Olaszországnak a Mare Nostrum földközi-tengeri életmentő művelet kapcsán végzett tevékenységeihez; sajnálkozással fogadja ezért az EU azon döntését, hogy azt a Frontex egy olyan műveletével helyettesítik, amelynek nem egyértelmű célja az életmentés és a bajba került emberek kimentése; felkéri az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy sürgősen biztosítsák a szükséges eszközöket a tengeri halálesetek megelőzése érdekében;

5.

úgy véli, hogy az Európai Uniónak és legfontosabb intézményeinek egy ilyen kényes és stratégiai téma kapcsán vállalnia kellene egy valódi migrációs politika irányítójának szerepét, továbbá e politika végrehajtásának felelősségét, nem pedig az egyes, különösen az Unió határán fekvő tagállamok egyéni felelősségére bízni ezt a szerepet, és be kellene őket vonnia, a helyi önkormányzatokkal együtt, egy olyan közös migrációs politikai terv kidolgozásába, amelyben a megfelelő operatív intézkedések is helyet kapnak;

6.

emlékeztet arra, hogy 15 évvel egy közös migrációs politika felvázolásainak első kísérletei után még mindig széles szakadék tátong a gyakorlat, valamint az elvek és a hangoztatott értékek között. Mindeddig nem alkalmazták megfelelő mértékben az EUMSZ 80. cikkét annak érdekében, hogy a szolidaritás és a felelősség igazságos elosztásának elve megvalósítására irányuló intézkedéseket fogadjanak el a tagállamok közötti mobilitás és annak pénzügyi vonzatai terén. A migrációval és a hazaszállítással kapcsolatos kötelezettségvállalások teljességgel önkéntes alapon működnek – néhány esetben maguk a helyi önkormányzatok kezdeményezik e kötelezettségek végrehajtását;

7.

üdvözli az Európai Tanács 2014. júniusi, a szabadság, biztonság és jogérvényesülés területével kapcsolatos jogalkotási és politikai tervezésre vonatkozó stratégiai iránymutatásait, amelyek abszolút prioritásként kezelik a közös európai menekültügyi rendszer átültetését és végrehajtását;

8.

emlékeztet arra, hogy a demográfiai változásra és az esetleges munkaerő-piaci hiányosságokra való reagálás érdekében az Európai Uniónak szüksége van a migrációra, éspedig mind polgárainak tagállamok közötti szabad áramlása, mind pedig a harmadik országokból történő bevándorlás formájában; fellépésének folytatására buzdítja az Európai Tanácsot, figyelembe véve, hogy foglalkozni kell a szolidaritás és a felelősség igazságos elosztása hiányának problémájával is. Ugyanakkor mindaddig, amíg nem határoztuk meg pontosan, hogyan lehetne a szolidaritás elvét ösztönözni, illetve amíg nem létezik valódi átfogó jellegű uniós migrációs politika, addig a következő jogalkotási periódusban nem csupán a meglévő szabályok konszolidálására és végrehajtására kellene összpontosítani;

9.

hangsúlyozza, hogy a stratégiai iránymutatások minden szinten történő, tényleges végrehajtásának biztosítása érdekében kulcsfontosságú a helyi és regionális önkormányzatok bevonása. A Régiók Bizottsága kész a szoros együttműködésre egy cselekvési terv felvázolása érdekében. 2015-től kezdve kibővül az Európai Bizottság, valamint az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság által létrehozott Európai Integrációs Fórum hatásköre a menekültügyi és bevándorlási politikával. A cselekvési terv hasznosítani tudná egy olyan kibővített fórum szakértelmét, amelyben az RB is részt vesz. Ezért az RB megismétli, hogy az Európai Bizottság és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság mellett ő is tagja kíván lenni a jövőbeli Európai Migrációs Fórum Elnökségének;

10.

Jelenleg jelentős pénzügyi terhet ró a helyi és regionális önkormányzatokra a migránsok fogadása. A befogadás azonban – akár a tagállamok közötti, akár a tagállamokon belüli helyzetet tekintjük – egyenlőtlen: egyes helyi és regionális önkormányzatok jóval nagyobb felelősséget vállalnak, amikor olyan nagy számban fogadnak be bevándorlókat, hogy az gyakran meghaladja az egyes régiók kapacitásait;

11.

úgy véli, hogy a menedékkérők és menekültek egyenlőtlen eloszlása a tagállamok és a régiók között, illetve a régiókon belül komoly feladat elé állítja a helyi és regionális önkormányzatokat. Hasonló problémát jelent, hogy nehéz előre tervezni és nincs lehetőség kellően előre felkészülni a befogadásra. A rögtönzött megoldások gyakran negatív társadalmi következményekkel járnak, ami pedig rontja az érintettek esélyeit arra, hogy megfelelően felvértezzék magukat az integrációs folyamat megkezdéséhez;

12.

ezért úgy véli, hogy ideje pontosabban és realisztikusan meghatározni, mit érthetünk szolidaritáson az EU-ban és az egyes tagállamokon belül, ha menekültügyi és migrációs kérdésekről van szó. Nyilvánvaló, hogy a különböző államoknak, régióknak és helyi önkormányzatoknak – saját egyedi körülményeikből és kívánságaikból kiindulva – más-más elképzelésük van arról, hogy mi is értendő méltányos felelősségmegosztáson vagy szolidaritáson;

13.

kiemeli, hogy a szolidaritás hajtóerő a nagyszámú bevándorlót fogadó helyi önkormányzatok döntéseiben. Lampedusa Olaszországban, Ceuta és Melilla Spanyolországban és Calais Franciaországban csupán néhány belépési és tranzitállomás az EU-n belüli menedékkérők és migránsok számára, azonban kiválóan érzékeltetik azokat a komoly nehézségeket, amelyekkel néhány helyi önkormányzat küzd a migránsok fogadása, a menekülő migránsok igazgatása és a humanitárius válaszintézkedések terén;

14.

úgy véli, hogy a menedékkérők és migránsok méltányos és fenntartható fogadásának alapvető feltétele, hogy a helyi, regionális, állami és európai szint viszonyát hatékony együttműködés és bizalom jellemezze a források és a felelősség elosztását illetően;

15.

úgy gondolja, hogy a meglévő struktúrák eszközöket és csatornát biztosítanak az uniós szint, a tagállamok és a civil szervezetek közti szakpolitikai párbeszédhez, a helyi/regionális szint és az uniós szint közti párbeszéd azonban széttagolt vagy ad hoc módon zajlik;

16.

azt javasolja, hogy vizsgálják felül az azokhoz a pénzügyi forrásokhoz való hozzáférést, amelyeket a helyi és regionális önkormányzatoknak szántak, hogy utóbbiak eleget tehessenek a migrációval és integrációval kapcsolatos kötelezettségeiknek, és biztosítsák hozzáférésüket a nemzeti és uniós alapokhoz (például a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alaphoz, az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszközhöz, az Európai Szociális Alaphoz és a Külső Határok Alaphoz);

17.

hangsúlyozza, hogy létfontosságú a határellenőrzések és az illegális migráció kezelésére irányuló intézkedések erősítése, de ezek nem élvezhetnek elsőbbséget az emberi élet mentésével és az emberi jogok tiszteletben tartásával kapcsolatos nemzetközi kötelezettségekkel (például UNCLOS, SOLAS és SAR), vagy az EU-ban történő menedékkérelemhez való joggal szemben, hiszen utóbbi a nemzetközi védelemre szoruló személyek menedéke. Felhívja továbbá a figyelmet, hogy kiskorú menedékkérők, menekültek, bevándorlók, illetve kísérő nélküli menekült gyermekek befogadásakor az ENSZ gyermekjogi egyezményét mindig figyelembe kell venni;

18.

a Frontex megerősítésére szólít fel a nemzeti határvédelmi hatóságok közötti tényleges és hatékonyan megerősített, illetve egyszerűsített együttműködés érdekében, továbbá a migránsok és az EU külső határainak védelmében, valamint az emberkereskedelem elleni küzdelem terén folytatott együttműködés céljából;

19.

támogatja „a migrációs nyomással kapcsolatos uniós intézkedések” keretében vázolt stratégiák ellenőrzésére és végrehajtására irányuló erőfeszítések folytatását, és felszólítja az Európai Uniót, hogy helyezze figyelme középpontjába a tagállami intézkedések összehangolását, és ebben a releváns uniós ügynökségek – az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség (Frontex), az EUROPOL és az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (EASO) – játsszák a központi szerepet;

20.

alapvető fontosságúnak tartja a további erőfeszítéseket az integrált és kiegyensúlyozott határigazgatás továbbfejlesztése érdekében a külső határok jobb ellenőrzése céljából, valamint azért, hogy hatékonyabban lehessen kezelni az illegális bevándorlást, a migránsok csempészését, az embercsempészetet, valamint a határokon átnyúló bűncselekmények és a nemzetközi bűnözés emberkereskedelemhez kapcsolódó más formáit;

21.

támogatja az intelligens határellenőrzési csomagot, melynek célja a határellenőrzési eljárások felgyorsítása, elősegítése és megerősítése az EU-ba beutazó külföldiek számára, és tartalmazza a regisztráltutas-programot, és a határregisztrációs rendszert, azonban emlékeztet néhány, 2013-ban már kifejezésre juttatott aggályára a magánélet védelme és a javaslatok költséghatékonysága kapcsán. Az RB tudomásul veszi az Európai Bizottság és az eu-LISA által készített műszaki tanulmány eredményeit, amely hosszú távú megoldást javasol a nagyméretű informatikai rendszerek operatív irányítására, melyek elengedhetetlen eszközök az EU menekültügyi, határigazgatási és migrációs politikájához;

22.

javasolja, hogy szenteljenek különös figyelmet az eddig már felállított különböző szervek és rendszerek közötti szinergiák javításának, konkrét feladataik és hatásköreik alapján: például a Frontex, a SIS II és az EUROSUR a migráció és a személyek mozgásának keretében működik, míg a biztonság terén az EUROPOL és az EUROJUST az illegális tranzitmozgásokhoz kapcsolódó bűncselekmények megelőzésére és megszüntetésére törekszik;

23.

támogatja, különös tekintettel az EUROSUR-ra, a nemrégiben elfogadott rendelet teljes körű végrehajtását a tengeren történő halálesetek kockázatának mérséklése érdekében.

24.

olyan intézkedésekre irányuló erőfeszítéseket sürget, melyekkel megelőzhető lenne az illegális migráció, valamint biztonságos és legális alternatív útvonalakat lehetne kialakítani Európa felé, hogy elkerülhetőek legyenek a veszélyes utazások során bekövetkező további halálesetek. Ilyen intézkedések közé tartozhatna egy „humanitárius folyosó” létrehozása, több vízum kibocsátása humanitárius alapon, a letelepítési kvóták növelése, valamint fogadóközpontok felállítása a tranzitországokban a menedékjog iránti kérelmek kezelésére vagy az uniós országokba történő belépés támogathatóságának elbírálására (1). A helyi és regionális önkormányzatok ebben nagyon hasznos szerepet játszhatnának.

25.

üdvözli a mediterrán térséggel foglalkozó munkacsoport (2) létrehozását, amire a Bel- és Igazságügyi Tanács 2013. október 7–8-i ülését követően került sor, hogy az Európai Unió reagálhasson e helyzetre. Előbbi elsődleges célja, hogy meghatározza a megfelelő eszközöket ahhoz, hogy el lehessen kerülni a lampedusai partoknál történt tragikus események megismétlődését, és stratégiaibb, holisztikus és hosszú távú megközelítést alakítson ki a földközi-tengeri térség migrációs helyzete kapcsán. Az RB ennek kapcsán emlékeztet az általa az ARLEM keretében végzett munkára, illetve mindenekelőtt az ARLEM ECOTER bizottsága által a közelmúltban elfogadott, „A helyi és regionális önkormányzatok szerepe a földközi-tengeri migráció kezelésében” című jelentésben megfogalmazott ajánlásokra;

26.

hangsúlyozni kívánja, hogy a 2014. augusztus 27-én elindított „Frontex Plus” művelet, amely a Mare Nostrum helyét kívánja átvenni, nem fedi a Mare Nostrum által jelenleg végzett tevékenységeket. A Frontex költségvetését a többéves pénzügyi keret korlátozza, a Frontex Plusnak pedig a tagállamok pénzügyi hozzájárulásaira kell majd támaszkodnia. A pénzügyi megfontolásokat félretéve, a két művelet szellemében is különbözik – a Mare Nostrum humanitárius megközelítést követ, míg a Frontex elsősorban határellenőrzési problémákkal foglalkozik;

27.

ösztönzi a párbeszéd és együttműködés továbbfejlesztését a migrációs áramlások EU-n kívüli származási országaival és tranzitországaival, összhangban az EU-nak a migrációval és a mobilitással kapcsolatos általános megközelítésével, a mobilitási partnerségek eszközén keresztül, valamint regionális párbeszédek és folyamatok, mint például a rabati folyamat révén;

28.

támogatja a Frontex erőfeszítéseit, melyek célja operatív együttműködési megállapodások megkötése a harmadik országokkal a határellenőrzés és az illegális bevándorlás terén, ami növelné az érintett harmadik országok felelősségvállalását a kérdésben;

29.

üdvözli az olasz elnökség kezdeményezését, amely hasonló párbeszéd kialakítására törekszik a kelet-afrikai országokkal. A legális migráció előmozdításának célja az EU növekedésre irányuló erőfeszítéseinek támogatása, és ezáltal a legális migrációs csatornákkal történő visszaélés megelőzése, hiszen utóbbi alááshatja az egész európai migrációs rendszer hitelességét;

30.

kiemeli a körkörös migráció fogalmának jelentőségét, hiszen az segíthet ellensúlyozni a migráció hatását mind a származási, mind a befogadó régióban, és ezáltal mindkettőnek a fejlődéséhez hozzájárul. Ennek keretében olyan hatékony és fenntartható visszatérési politikára van szükség, amely teljes mértékben tiszteletben tartja a migránsok jogait, és figyelembe veszi a származási országok sajátos jellemzőit. Ezért javítani kell a helyi önkormányzatok és az érintett harmadik országok közötti gyakorlati együttműködést a leghatékonyabb önkéntes visszatérési rendszerek támogatása és létrehozása érdekében;

31.

úgy véli, hogy a hatóságoknak minden szinten el kell magukat kötelezniük a harmadik országokkal történő párbeszéd és együttműködés védelme és elősegítése mellett, hogy konkrét támogatást biztosítsanak a legális belépési csatornáknak politikai és gazdasági szinten egyaránt, továbbá az illegális bevándorlás és a hozzá kapcsolódó bűnözés összes formájának megelőzése és kezelése érdekében ezen országok illetékes hatóságai operatív és intézményi kapacitásainak a javítása révén;

32.

hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatok szerepet kaphatnak az uniós és a tagállami szint, illetve a harmadik országok közös erőfeszítéseiben, melyek az illegális migráció kezelésére és megelőzésére irányulnak, nevezetesen a származási és a célországokban kifejtett tevékenységükkel (előbbiekben figyelemfelkeltő kampányokkal, az illegális határátlépés veszélyeiről szóló tájékoztatással, az integrációt elősegítő intézkedésekkel, képzéssel, a családegyesítés támogatásával, nyelvtanfolyamokkal és a kultúrák közötti párbeszéd elősegítését célzó intézkedésekkel; utóbbiakban pl. a helyi kiválasztási rendszerek helyi igényeknek megfelelő kialakításával, fogadási és támogató intézkedésekkel stb.). Segíthetik az embercsempészet áldozatainak azonosítását és védelmét, csakúgy mint az országaikba visszatérő illegális migránsok újbóli integrációját. Emellett a hatékony legális migrációs és integrációs politikák helyi és regionális szinten a rasszizmus és az idegengyűlölet elleni küzdelem eszközei is;

33.

azt javasolja, hogy a menekültek EU-ban történő letelepítésének felgyorsítása legyen a Földközi-tenger medencéje déli és keleti részén elhelyezkedő, sok menekültet fogadó országok támogatására irányuló uniós erőfeszítések szerves része (3). Ez egy olyan terület, ahol az európai városok és régiók jelentős szerepet játszanak a menekültek helyi közösségekbe történő integrációjának elősegítésével és a társadalmi kohézió javítására irányuló intézkedésekkel;

34.

a származási és célországok városai és régiói közötti migrációs és integrációs partnerségek előmozdítására szólít fel az együttműködés és a kölcsönös bizalom javítása, és ezáltal a migráció decentralizáltabb kezelésének biztosítása érdekében. A Régiók Bizottsága megismétli azt a javaslatát (4) is, amely szerint a helyi és a regionális önkormányzatokat be kellene vonni a harmadik országokkal kötendő migrációs és integrációs partnerségek kialakításába;

35.

hangsúlyozza, hogy az integráció új európai programjáról szóló európai bizottsági közlemény (5) több figyelmet kért helyi szinten, és rámutat arra, hogy az integrációs politikák kidolgozásához valódi alulról felfelé építkező megközelítés szükséges;

36.

úgy gondolja, hogy a helyi és regionális önkormányzatoknak jelentősebb szerepet kellene játszaniuk a migrációs politika kezelése szélesebb kontextusának a kialakításában;

37.

hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatok, valamint a tagállamok között szükség van a bevált gyakorlatok megosztására a menedékkérők és a menekültek kérelmeinek feldolgozása, az integrációs politikák és a jogilag rendezetlen migráció kezelése terén. A Régiók Bizottsága segítséget nyújthat ebben a folyamatban, hogy még eredményesebben bevonják a helyi és regionális önkormányzatokat a bevándorlási és integrációs politikák megtervezésébe és végrehajtásába, a többszintű kormányzás és a szubszidiaritás elvével összhangban; ez hozzájárulhat a tagállamok és a régiók között a menedékkérők, a menekültek vagy migránsok fogadása és ellátása terén meglévő különbségek kezeléséhez is;

38.

javasolja, hogy az eu-LISA – a Nagyméretű IT-rendszereinek Üzemeltetési Igazgatását Végző Európai Ügynökség – a VIS rendszer alapján a közeljövőben dolgozzon ki egy teljes körű adatmegosztási rendszert a migráció és a helyi önkormányzatok témakörében. Egy ilyen rendszer nagyon hasznos lehet a szakértelem megosztásához és a tapasztalatok összegyűjtéséhez a lakhatási kérdések kezelésében, a menedékkérők és a menekültek kérelmeinek a feldolgozásában, az integrációs politikák terén, valamint az illegális migráció kezelésében, és gyakorlati megoldásokat kínálna a helyi önkormányzatok közötti szolidaritás ösztönzésére;

39.

Javasolja egy adatbázis létrehozását, amely hozzájárulna a tagállamokon belüli migrációs áramlások nyomon követéséhez. Az adatbázis a kibocsátási országokból a célországokba irányuló népességáramlással kapcsolatos információkat tartalmazná. E mozgásoknak az ismerete megkönnyítené a helyi, regionális és uniós szintű döntéshozatalt;

40.

úgy véli, hogy az együttműködés és a szolidaritás sokkal könnyebben megvalósulna, ha több gyakorlati és pragmatikus megoldás lenne. A helyi és regionális önkormányzatok ismereteit nem szabad figyelmen kívül hagyni a legfontosabb problémák meghatározásakor;

41.

úgy gondolja, hogy az EU-nak minden lehetőséget meg kellene ragadnia az intézményi partnerekkel történő együttműködésre és a vita folytatására az összes releváns kereten belül. E tekintetben például fontos partner a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) vagy az RB Helyi és Regionális Önkormányzatok Euromediterrán Közgyűlése (ARLEM);

42.

örömmel fogadja, hogy a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) következő, 2015. októberi konferenciájának középpontjában az a kérdés áll majd, hogy a városok miként járulhatnak hozzá a migráció kezeléséhez, hiszen ez kiváló fórumot teremt majd a városok közötti globális párbeszéd számára. Szeretne részt venni ezen a konferencián és hozzájárulni a vitákhoz.

21.1.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 19/59

1.

Az Európai Unió Tanácsa olasz elnökségének felkérésére a Régiók Bizottsága megalapozott javaslatokat dolgoz ki arról, hogy európai összeköttetések segítségével különösen az elkövetkező öt év során hogyan lehet kiaknázni az ikt-szektorban mint növekedési és munkahely-teremtési forrásban rejlő óriási lehetőségeket.

2.

Az új ipari forradalom idején a digitalizálást Európa a társadalmi és gazdasági fejlődés motorjaként használhatja, összhangban az Európa 2020 stratégiával. Fel kell ismerni, hogy a megrendelőnek milyen szolgáltatásra van szüksége, és ennek megfelelő technológiát kell tudni fejleszteni, emellett tisztában kell lenni azzal, hogy a vásárlónak nemcsak a termék, hanem a termelékenység, a munkahelyi biztonság és a vásárlói elégedettség is fontos. Mindez elérhető a digitalizálás hasznosításával. A körkörös gazdaság, a digitalizálás és a szolgáltatások kialakítása segítségével új „zöld” munkahelyek teremthetők, és megújítható a hagyományos ipar. Az Európai Bizottság tanulmányai szerint a digitális belső piac fejlesztésének felgyorsításával az európai GDP 2020-ig 4 %-kal növekedhetne, a kormányzati kiadásokat pedig 15-20 %-kal lehetne csökkenteni a közszolgáltatások digitalizálásával (1). Az internet még magas munkanélküliség idején is két megszűnő munkahely mellett öt újat teremt. A digitális menetrendhez kapcsolódó közös európai intézkedésekkel a becslések szerint hosszú távon minden iparágban akár 3,8 millió új munkahely teremthető.

3.

Európa azonban nem minden szempontból áll készen arra, hogy a digitalizálás révén növekedést és munkahelyeket teremtsen. A polgárok ikt-készségeit fejleszteni kell, mivel a lakosság közel fele csak kis mértékben vagy egyáltalán nem rendelkezik ilyen készségekkel. Mivel a szolgáltatások fejlesztése globális üzleti környezetben, informatikai eszközökkel történik, fontos javítani Európa versenypozícióját a szolgáltatásnyújtás és -fejlesztés terén. A vállalkozások is kihívásokkal teli környezetben működnek; a forgalmuk alapján a világ 10 vezető ikt-vállalata között egyelten európai cég sem található.

—

Ösztönözni kell és alaposan meg kell tervezni a különféle finanszírozási mechanizmusok közötti, illetve a köz- és a magánszektor közötti szinergiákat, hogy jó minőségű és megfizethető infrastruktúrát lehessen kialakítani, amely képes támogatni a felhőalapú szolgáltatásokat, az óriási méretű adathalmazokat és a gyors szélessávú kapcsolatot.

—

Az uniós, nemzeti, regionális és helyi kormányzatoknak kiemelten kell foglalkozniuk azzal, hogy megfelelő digitális és vállalkozási készségekkel lássák el az embereket, melyek segítségével azok maximálisan ki tudják aknázni az új technológiákat, elemezni tudják az óriási méretű adathalmazokat, tisztában vannak a kiberbiztonsággal kapcsolatos kérdésekkel, javítani tudják foglalkoztathatóságukat és új üzleti lehetőségeket tudnak teremteni.

—

Az uniós, nemzeti és szubnacionális hatóságoknak olyan rugalmas szabályozási keret kialakítására kellene törekedniük, amely megkönnyíti az ikt-vállalkozások alapítását és működtetését és csökkenti ennek költségeit, miközben könnyen hozzáférhetővé teszi a finanszírozást és ösztönzi az innovációt, ezen belül az értékelési és jutalmazási politikákat is.

—

A helyi és regionális önkormányzatoknak a polgárok digitális képzésében, a digitális infrastruktúrák gyakran határokon átnyúló vagy régióközi együttműködés keretében történő kiépítésében és kezelésében, az innovációs és vállalkozói felfedezési folyamatban és az e-kormányzás megvalósításában játszott kulcsszerepét és lehetőségeit figyelembe kellene venni a digitális egységes piac kiteljesítésére irányuló minden jövőbeli intézkedésben.

4.

kedvezően fogadta az elektronikus kommunikáció belső piacára vonatkozó intézkedésjavaslatokat, melyeknek célja az, hogy felgyorsítsák valamennyi gazdasági ágazat dinamikus és tartós növekedését és a munkahelyteremtést, ami magas szintű fogyasztóvédelmet is biztosít. A helyi és regionális önkormányzatoknak az e-kormányzás megvalósításában játszott kulcsszerepét és lehetőségeit a digitális egységes piac kiteljesítésére irányuló minden jövőbeli intézkedésben figyelembe kellene venni;

5.

emlékeztet arra, hogy a kiemelt kezdeményezések – köztük a digitális menetrend – alapvetően segítik a növekedést. A kiemelt kezdeményezéseket arra kellene használni, hogy előmozdítsák a különféle szintek közötti, az Európa 2020-as célokat szem előtt tartó szakpolitikai koordinációt, és bele kellene építeni őket a legfontosabb dokumentumokba. A kiemelt kezdeményezéseket a helyi és regionális önkormányzatoknak továbbra is hivatkozási keretként kellene alkalmazniuk, nemcsak a szakpolitikai tervezés során, hanem a magasabb kormányzati szintekkel és más érdekeltekkel való kapcsolattartáshoz is. Emellett a helyi és regionális önkormányzatok (és velük együtt az olyan közintézmények, mint a könyvtárak, a kórházak és az iskolák) határozottabb szerepet vállalhatnának a Horizont 2020 eredményeinek terjesztésében és felhasználásában;

6.

emlékeztet arra, hogy részleges optimalizálással nem valósítható meg gazdasági növekedés és munkahelyteremtés, ehelyett mindenre kiterjedő szemléletre, irányításra és intézkedésekre van szükség. A helyi és regionális önkormányzatok például saját tevékenységeik során jobban ki tudják használni a digitalizálás előnyeit, ha költségvetési eljárásaik és mutatóik jó összeredményeket feltételeznek és az egyes tevékenységi területek közötti együttműködésre ösztönöznek. Emellett az RB fontosnak tartja, hogy a kormányzati hatáskörök és az új innovatív fejlesztések iránti igény között megfelelő legyen az egyensúly, hogy új innovatív adminisztratív módszereket lehessen kidolgozni. A problémák megelőzését, illetve új társadalmi innovációk fejlesztését és tesztelését célzó kísérleti projektekre szánt finanszírozási forrásokkal igen jók a tapasztalatok;

7.

az alulról induló kezdeményezések és a felülről jövő stratégiai irányítás ötvözését sürgeti. A helyi és regionális szereplők a digitalizálás fejlesztésének és hasznosításának fontos motorjai. A helyi és regionális döntéshozók, a munkavállalók és a lakosság mind hajtóerőt jelenthetnek, feltéve, hogy rendelkezésükre állnak a szükséges ismeretek és készségek, és pozitívan viszonyulnak a digitalizáláshoz. E készségek kialakítása a helyi és regionális szereplők feladata. A helyi és regionális szintnek szorosan figyelemmel kellene kísérnie a saját fejlődését, hogy a helyi, illetve regionális szereplők ne álljanak saját maguk útjában;

8.

emlékeztet arra, hogy a polgárok Európájában a digitalizálás lehetővé teszi az emberek közti kapcsolatépítést és kapcsolattartást: társaloghatnak, tanulhatnak egymástól, közös véleményt alakíthatnak ki, továbbá saját kívánságaikkal és célkitűzéseikkel hozzájárulhatnak a döntéshozáshoz és erősíthetik a közös európai identitást. Az új munkahelyek a piactól függenek, a piaci kínálat pedig könnyebben létrejön, ha az európai digitális identitás erős, és a polgárok hasznosítani akarják a digitalizálást, sőt, új digitális megoldásokat igényelnek;

9.

emlékeztet arra, hogy a munkamódszerek megváltoztatása révén a digitalizálás egyes munkahelyeket elkerülhetetlenül feleslegessé tett, és emiatt fontos, hogy a vállalkozások és az állami szektor képes legyen megújulni és kiaknázni a jól képzett munkaerőt, hogy több hozzáadott értéket teremtsen. A digitalizálás azt is lehetővé teszi, hogy a polgárok mikrovállalkozások révén biztosítsák a megélhetésüket. Emellett a digitalizálás révén törekedni kellene a gyorsan növekvő vállalkozások ösztönzésére is, mivel ez lehetővé teszi a szolgáltatások és termékek időtől és helytől független előállítását és rendelkezésre bocsátását. A digitalizálásból a távoli területeken élő szereplők is másokkal azonos feltételek mellett profitálhatnak;

10.

hangsúlyozza, hogy uniós és tagállami szinten olyan növekedési stratégiára van szükség, amely figyelembe veszi a digitális menetrend biztosította lehetőségeket, hogy az eddiginél jobb és biztosabb munkahelyek teremtését támogassa, különösen a fiatalok számára. A foglalkoztathatóságért nem csak az érintett személy felelős: minden érdekcsoportnak, pl. a vállalkozásoknak, a felsőoktatási intézményeknek, az iskoláknak, az önkormányzatoknak és a fiataloknak is hozzá kellene járulniuk;

11.

megjegyzi, hogy a természeti erőforrásokkal való ellátás biztosítása és a szénlábnyom csökkentése a fenntartható fejlődés sarokpontjai. Európa gazdasági növekedésének így a fogyasztói javak előállításának fokozása helyett valami máson kell alapulnia. A digitális módon előállítható és értékesíthető termékek és szolgáltatások a természeti erőforrások alacsonyabb mértékű megterhelése mellett eredményezhetnek növekedést (2);

12.

arra ösztönzi a helyi és regionális önkormányzatokat, hogy vizsgálják meg, milyen lehetőségeik vannak a köztulajdon – különösen az épített környezet és az épületek – élettartamának növelésére az ikt-k, az információ-modellezés és a PPP-kultúra segítségével;

13.

rámutat arra, hogy a technológia-alapú termékfejlesztés mellett figyelmet kellene fordítani az emberközpontú eljárások, szolgáltatások és termékek fejlesztésére, ideértve a fogyasztó-, illetve felhasználóközpontú tervezést, a különféle szereplők közös fejlesztési együttműködését (co-creation) és a gyors kísérleti projekteket (rapid piloting). Az RB támogatja az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközt, melynek segítségével új infrastruktúrák fejleszthetők a digitális közszolgáltatásokhoz, illetve lehetőségek tárhatók fel arra, hogy a különféle problémákkal küzdő régiók könnyebben rátaláljanak az Európa különböző területeiről származó megoldási javaslatokra. Ilyen intézkedésekkel biztosítható, hogy a digitális termékek gyorsabban és jobban megfeleljenek a piac és ezen belül a közszektor valódi igényeinek, és javuljon az európai termékek és vállalkozások versenyképessége;

14.

sürgeti annak megvizsgálását, hogy áthidalható-e az ikt és az „üzleti tevékenységek” közötti szakadék úgy, hogy az információsrendszer-szolgáltatásokat átfogó architektúrán keresztül irányítják, azaz nemcsak információ- vagy operatív irányítás révén, hanem holisztikus megközelítéssel. Az átfogó architektúramodellben a legfontosabb az, hogy a megvalósítandó információs és technológiai környezetet megfelelően irányított, szisztematikus módon a fő tevékenységek stratégiai és operatív szükségleteihez kell igazítani;

15.

ezért megjegyzi, hogy azokon a területeken, ahol a piaci mechanizmusok nem bizonyulnak elégségesnek, kiemelt szerepük és felelősségük van a helyi és regionális önkormányzatoknak az egyenlő és megfizethető szélessávú hozzáférés biztosításában, és sürgeti, hogy a ritkán lakott vidéki területek digitális felzárkóztatására irányuló projekteket általános gazdasági érdekű szolgáltatásként ismerjék el (3);

16.

emlékeztet arra, hogy az ikt-knak az innováció terén történő hasznosításával választ adhatunk a legfontosabb társadalmi-gazdasági kihívásokra, és új szakpolitikai keretet javasol, mellyel az Európai Unió ösztönözné, hogy az ikt-alapú vállalkozási tevékenység a komoly – pl. az éghajlatváltozással, az energetikai kihívásokkal vagy a népesség elöregedésével kapcsolatos – társadalmi problémák megoldására irányuljon. Az egyik legfontosabb európai innovációs partnerség a tevékeny és egészséges időskor témájára vonatkozik, és elektronikus szolgáltatások fejlesztését sürgeti a tevékeny időskor érdekében (digital active ageing). Az időseknek szánt, az egészségi állapotot javító és a társas életet elősegítő digitális szolgáltatásokba való befektetéssel Európa úttörővé válhat ezen a területen, ami megteremti egy új globális exportpiac alapjait. Ezzel párhuzamosan Európa csökkenthetné az öregedéshez kapcsolódó kiadásokból eredő nyomást;

17.

növekedést és munkahelyeket teremtő lehetőséget lát a digitalizálás és az olyan hagyományosan erős európai ágazatok innovatív módon történő ötvözésében, mint az idegenforgalom vagy a kultúra. Például a szolgáltatók és a szolgáltatások igénybevevői új, innovatív digitális platformok és módszerek segítségével találkozhatnak egymással. A helyi és regionális szereplők segíthetnek abban, hogy a turisztikai és kulturális szolgáltatók hasonló szolgáltatókat találjanak más európai régiókban, és – digitális megoldások alkalmazásával – kapcsolatba lépjenek egymással, közösen növelve ismertségüket. Az idegenforgalmi és kulturális szolgáltatások igénybevevői használhatják és a közösségi ötletbörze (crowd-sourcing) révén maguk is bővíthetik a tartalmakat. A nyilvános adatbázisok, mint a múzeumok, archívumok és könyvtárak digitális anyagai új turisztikai és kulturális szolgáltatások alapjait képezhetik;

18.

azt ajánlja, hogy a digitalizálás elterjesztése érdekében vezessenek be egymást kiegészítő üzleti modelleket, aminek köszönhetően például a szociális vállalkozások és a harmadik szektor szereplői szolgáltatásokat nyújthatnak ott, ahová az állami szektor nem ér el, és ahol a vállalkozások még nem látnak üzleti lehetőségeket;

19.

felhívja a figyelmet arra a kutatási eredményre, hogy az ikt-beruházások jobban hozzájárulhatnak a regionális növekedéshez, mint más tőkebefektetések. Ezért javasolja, hogy kezeljék kiemelten a digitális egységes piac 2015-ig történő megvalósítását, valamint a távközlési-infrastruktúra beruházási igényeinek kielégítését, az uniós strukturális alapok teljes körű felhasználásával, a magán- és közberuházások megfelelő arányú ötvözésének előmozdításával, más finanszírozási források, például az Európai Beruházási Bank eszközeinek felhasználásával, és a megfelelő szabályozási keret kialakításával. Az igen sűrűn lakott térségekben a magánszféra támogathatná az infrastruktúra-beruházásokat, a többi régiónak inkább a közforrásokhoz kellene hozzáférést biztosítani az ilyen infrastruktúrák támogatásához;

20.

üdvözli az Európai Bizottság „Összekapcsolt közösségek” (Connected Communities) kezdeményezését, melynek célja az, hogy az önkormányzatoknak és a helyi szélessávú partnerségek tagjainak és a szolgáltatóknak iránymutatást adjon arról, hogy hogyan juthatnak finanszírozáshoz és hogyan fejleszthetnek testre szabott üzleti modelleket, melyek segítségével gyors szélessávú kapcsolatot kínálhatnak a helyi közösségnek. Az RB arra ösztönzi a helyi és regionális szereplőket, hogy használják fel az EU által a szélessávú infrastruktúra kialakítására nyújtott új finanszírozási eszközöket és támogatást;

21.

úgy véli, hogy a gyors hálózatok elérhetősége, használatba vétele és költségeik csökkentése munkahelyeket teremt az európai vállalkozásoknál, felgyorsítja a modern szolgáltatások fejlesztését, előmozdítja az elektronikus kereskedelmet és üzleti lehetőségeket kínál a dolgok internete (IoT – Internet of Things) és a gépek közti kommunikáció (M2M – Machine-to-Machine) területén. Az RB-t aggasztja az a tendencia, hogy a következő generációs technológiák (felhőalapú szolgáltatások, 3D-s nyomtatás, e-egészségügy, e-kormányzás, intelligens városok, szórakoztatás, távjelenlét, óriási méretű adathalmazok (big data), a gépkocsik hálózatba kapcsolása stb.) még nagyobb sávszélességet és folyamatos szolgáltatást igényelnek szerte Európában, és az ezek megvalósításához kifejlesztett üzleti modellek a teherbíró képességüket meghaladó mértékben növelik a helyi és regionális önkormányzatok költségeit. Az RB fontosnak tartja, hogy a szélessávúprojektek összköltségvetésében az indulási költségeken túl felmerülő, többek közt a gyors technológiafejlődésből fakadó költségeket is figyelembe vegyék;

22.

emlékeztet arra, hogy az intelligens városokra és községekre vonatkozó európai innovációs partnerség (4) olyan platform, amely hatékonyan előmozdítja a digitalizálásra alapuló fenntartható növekedést. A termékfejlesztés és a kísérleti platform hatékony működéséhez jól működő innovációs és üzleti ökoszisztémára is szükség van. A helyi és regionális szereplők az összekapcsolt intelligens városok együttműködése révén tudják legjobban ösztönözni a vállalkozások által létrehozott megoldások továbbfejlesztését és ezzel előmozdítani a vállalkozások versenyképességét a globális üzleti környezetben;

23.

azt javasolja, hogy az intelligens szakosodási stratégiák (RIS3) kidolgozása során a régiók éljenek a digitalizálás eszközével, hogy több hozzáadott értéket teremtsenek, és így a régió gyorsabban fejlődhessen. Az RB arra ösztönzi a helyi és regionális önkormányzatokat, hogy hozzanak létre innovatív és vállalkozói felfedezési folyamatokat és irányítási mechanizmusokat a különféle állami és magánfinanszírozási mechanizmusok közötti szinergiák optimalizálása, a különféle regionális és helyi projektportfóliók közti szinergiák létrehozása és annak érdekében, hogy előtérbe kerüljön az európai partnerségeknek pl. a Horizont 2020, az Interreg és a makrorégiók keretében történő kialakítása;

24.

sürgeti az Európai Bizottságot, hogy lépjen fel annak biztosítása érdekében, hogy a régiók egyértelmű iránymutatást kapjanak arról, hogy a RIS3 stratégiák hogyan valósíthatók meg több forrásból finanszírozott nagyszabású „megavállalkozások” és projektportfóliók révén, melyeket a hagyományos, egyedi projektirányítás helyett szinergikus együttműködést megvalósítva szerveznek. A munkakultúra ilyen irányú fejlesztésében kulcsszerepe van a digitális projektirányítási eszközöknek és a virtuális munkakörnyezeteknek;

25.

megjegyzi, hogy már korábban javasolta, hogy a Horizont 2020 programon és a strukturális alapokon belül hajtsanak végre a kutatás, az innováció és az intelligens szakosodási stratégiák összekapcsolását szolgáló intézkedéseket annak érdekében, hogy létrehozzák a kiválósági fokozatok objektív mutatóit és kiépítsék az európai kutatási térséget (5). Felveti továbbá, hogy a kifejlesztett mutatókat fel lehetne használni a közforrásokból finanszírozott kutatási projektek hasznának értékelésére. Az értékelésnek az olyan eredményekre és hatásokra kellene koncentrálnia, mint például a helyi és regionális önkormányzatok haszna, új üzleti lehetőségek és munkahelyteremtés, a szolgáltatás megtervezésének, funkcionalitásának, használhatóságának és hatékonyságának javítása, a termékek és szolgáltatások általános minősége vagy általában az innovációs rendszerekhez való hozzájárulás;

26.

véleményeiben hangsúlyozta az innovatív közbeszerzés aktív alkalmazását, ötvözve ezt az eljárások egyszerűsítésével. Arra ösztönzi a helyi és regionális tisztviselőket, hogy ezeket az elveket alkalmazzák a digitális megoldások elterjedésének felgyorsításához;

27.

az európai belső piac működésének és a digitális gazdaság versenyképességének legfontosabb feltétele az, hogy összehozzák a digitális megoldások létrehozását szolgáló értékhálózatok szereplőit: pl. tartalomszolgáltatókat, forgalmazókat, elosztási csatornákat, az internetes kereskedelmet, szoftverfejlesztőket, távközlési szolgáltatókat és finanszírozókat, kutatási és innovációs, oktatási és szellemi tulajdonjogi szakértőket. Az RB azt ajánlja, hogy a helyi és regionális szereplők vállaljanak nagyobb szerepet az európai szintű és régiók közötti értékhálózatok kiépítésében és irányításában;

28.

megjegyzi, hogy a növekedés és a munkahelyteremtés javítható az információk, a folyamatok, a közterületek és a közfinanszírozású K+F-projektekből származó járulékos innovációk hozzáférhetővé tétele révén. Például ha az önkormányzatok külön lefixált díj ellenében rendelkezésre bocsátják a helyiségeiket és az ott található hálózati kapcsolatot és eszközöket, azzal támogathatják a mikrovállalkozókat, illetve különféle lakossági csoportokat mozgósíthatnak;

29.

megjegyzi, hogy európai bizottsági tanulmányok kimutatták, hogy a közszféra és a közfinanszírozású szereplők adatainak hozzáférhetősége ösztönzi a gazdasági növekedést, és új üzleti lehetőségeket teremt a kkv-szektor kisebb vállalkozásai számára is, földrajzi elhelyezkedésüktől függetlenül. A közszféra információinak nyilvánossága jobb feltételeket nyújthat a digitális belső piac működéséhez, ahol egyszerű, biztonságos és rugalmas hozzáférés biztosítható a fogyasztók számára a legális digitális tartalmakhoz és szolgáltatásokhoz (6);

30.

emlékeztet arra, hogy a közszféra adatainak nyilvánossá tételéhez szükséges technológia már fejlett, azonban helyi és regionális szinten nem feltétlenül áll rendelkezésre sem a kellő szakértelem, sem pedig az újrafelhasználható adatok felleléséhez szükséges mechanizmusok (7). A metaadat az információ további felhasználásának fontos dimenzióját képezi, és a metaadatok szabványosított formában való közzététele jelentős mértékben fokozná az információk határokon átnyúló megosztását, hasznosíthatóságát és értékesítését;

31.

rámutat arra, hogy az interneten megtalálható adatok mennyisége rohamtempóban nő. Az óriási méretű adathalmazok hasznosításától az elkövetkező években új üzleti lehetőségeket és munkahelyeket várunk, de a közszektorban, pl. az egészségügyi ellátásban, a közlekedésben vagy a foglalkoztatási szolgáltatásokban e hasznosítás még gyerekcipőben jár. A nyilvános és óriási méretű adathalmazok, a köz- és magánadatbázisok egyesítésében hatalmas lehetőségek rejlenek. Az uniós szabályozást olyan irányba kellene fejleszteni, hogy lehetővé tegye az óriási méretű adathalmazok célszerű hasznosítását úgy, hogy közben ne sérüljön a polgárok adatainak védelme;

32.

támogatja, hogy Európában a világ legbiztonságosabb hálózati környezetét alakítsák ki, és javasolja, hogy a globális versenyben Európa biztonságos és szilárd üzleti környezetként jelenjen meg, ahol kiváló az adatforgalmi infrastruktúra. Így vonzani tudná az informatikára erősen támaszkodó vállalatokat, hogy európai régiókban fektessenek be és terjeszkedjenek. Az informatikai hálózatok fennakadásait, valamint az ellenük irányuló támadásokat és az internetes bűnözést minimálisra kell csökkenteni, mivel ártanak a vállalatok imázsának, csökkentik a munka termelékenységét és kárt okoznak a vállalkozások számára létfontosságú adatokban;

33.

sürgeti, hogy Európa területén hozzanak létre technológiai platformokat, és a kiberbiztonság érdekében vizsgálják meg, hogy a jelenlegi internet mellett szükséges volna-e egy zártabb internethálózat kiépítése. Ezek versenyelőnyt nyújtanának a bizalomra épülő üzleti tevékenységek, a felhőalapú szolgáltatások és a kutatás terén. Az Európai Unió pedig arra sarkallhatná az általa finanszírozott szereplőket, hogy vegyék igénybe ezeket a platformokat, felgyorsítva ezzel az új megoldások kereskedelmi sikerét;

34.

hangsúlyozza, hogy a biztonsági követelmények betartásáról minden szinten alapvetően fontos gondoskodni annak érdekében, hogy biztosítva legyen a magánélet és a személyes adatok minél magasabb szintű védelme, és hogy engedély nélkül ne lehessen nyomon követni semmilyen személyes és személyhez kötődő adatot, például vásárlási szokásokat, egészségi állapotot, orvosi adatokat stb., illetve ezek alapján a személyről képet alkotni. A személyes adatok védelmét abból a szempontból is meg kell vizsgálni, hogy a különböző forrásokból származó adatok automatikus összekapcsolása az egyénekről igen részletes képet alkothat (8);

35.

megjegyzi, hogy a digitalizálás révén, ideértve a virtuális szabadegyetemet (Massive Open Online Courses) is, a felsőoktatásban jelenleg hasonló szerkezeti átalakulás megy végbe, mint amely például a média működési környezetét is megváltoztatta. Fennáll a veszélye, hogy a felsőoktatás terén Európa lemarad a világ más régióitól, melyek az oktatás megújítása érdekében információs és kommunikációs technológiákra alapuló stratégiákba ruháznak be. Másrészről a helyi és regionális szereplőknek lehetőségük is van arra, hogy a felsőoktatási intézményekkel együttműködésben a digitális eszközökkel megújítsák az oktatási szektort. Ez jobb feltételeket teremtene az európai szereplőknek ahhoz, hogy megállják a helyüket a növekvő globális oktatási piacon, ugyanakkor lehetőséget is teremtene új munkahelyek teremtésére a felsőoktatási szektorban. A digitalizálást kiaknázó felsőoktatási intézmények a tudásháromszög (kutatás, innováció, oktatás) elvét alkalmazva hitelesebben tudnák megújítani régiójuk más ágazatait, és így segíteni a vállalkozásoknak az új munkahelyek teremtésében vagy az állami szektornak az e-kormányzat vagy e-szolgáltatások kifejlesztésében;

36.

örömmel fogadja, hogy a digitális munkahelyekkel foglalkozó „nagykoalíció” (Grand Coalition for Digital Jobs  (9)) keretében és az ágazattal együttműködve igyekeznek előmozdítani az ikt-felhasználók számára szükséges készségeket. Mind a szervezeteknek, mind az egyéneknek egyre inkább alkalmazkodniuk kell: többet és új dolgokat kell tanulniuk, hogy lépést tudjanak tartani. Emiatt egyre sürgetőbb, hogy a vállalkozások és a kormányzatok innovatív módszereket fejlesszenek ki, hogy a jövőben is biztosítani tudják a szükséges készségeket. Az előttük álló legnagyobb akadály a megfelelő tudás és kompetencia hiánya. Különösen a munkanélküliek digitális készségeit kellene javítani, és lehetőséget kellene kínálni a felsőoktatási vagy szakiskolai végzettséggel rendelkezőknek, hogy kitanulják az internetes kereskedelmet. Az RB támogatja az európai internetes vállalkozást fejlesztő kezdeményezéseket;

37.

támogatta azt a javaslatot, hogy az új Erasmus+ és Horizont 2020 képzési programokon keresztül támogassák az oktatásszolgáltatókat új üzleti és oktatási modellek kidolgozásában és olyan kísérleti programok elindításában, melyek innovatív oktatási módszereket, tantervfejlesztést és készségértékelést tesztelnek (10). A növekedés és a munkahelyteremtés érdekében az RB támogatja, hogy a helyi és regionális szereplők saját fenntartású vagy finanszírozású tanintézeteket nyissanak, melyek élő laboratóriumként szolgálnának az új digitális tanulási módszerek fejlesztésére, tesztelésére és kipróbálására;