16.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 451/1

Előadó:

Panagiotis GKOFAS

Társelőadó:

Luis Miguel PARIZA CASTAÑOS

1.1

A vélemény célja az, hogy adalékul szolgáljon a görög elnökség munkájához, valamint az olasz elnökség alatt is biztosítsa a folytonosságot az uniós bevándorlási és menekültügyi politika külső dimenziójának megerősítése érdekében. A bevándorlás különösen összetett kérdéskör, amely a számos érdekelt együttműködését, valamint az EU közös, átfogó irányítását igényli mind nemzetközi, mind európai szinten (1).

1.2

Az EU-nak a jövőben nem úgy kell kezelnie a bevándorláspolitikát, mintha az szinte kizárólag a tagállamok belügye lenne. Egyes hibás fellépések mögött éppen ez a téves szemlélet áll. Az EGSZB úgy véli, hogy a bevándorlást Európának egy olyan átfogó megközelítés keretében kell kezelnie, amely a belső és a külső dimenziót is magában foglalja: a migrációs áramlások belső kezelése és a harmadik országokkal való együttműködés egyetlen politika két elemét kell hogy alkossa ahhoz, hogy eredményes lehessen.

1.3

A személyek mobilitásával járó kihívásokat a gazdasági globalizáció összefüggéseiben kell kezelnünk. A bevándorlás és a mobilitás kölcsönösen összefügg egymással. A személyek mobilitásáról és a migrációról szóló nemzetközi párbeszédet össze kell kapcsolni az európai politika olyan más elemeivel, mint a kereskedelem, a fejlesztési együttműködés, az emberi jogok és a biztonság.

1.4

Az Unió egyes tagállamai külön-külön nem képesek megfelelően kezelni a bevándorlást és a menekültügyet, ezért a Szerződés lefekteti egy olyan közös politika alapjait, amelyet harmonizált jogszabályi kerettel kell bevezetni. A szolidaritás és az igazságos felelősségmegosztás elvét meg kell erősíteni.

1.5

A tagállamok külső határai ellenőrzésének feladatát az EU-nak kell vállalnia, mivel a schengeni övezeten belül e határok az egész Európai Unió határait képezik. A Frontexet európai határőrszolgálattá kell alakítani. Az EU-nak meg kell erősítenie a tagállamok közti szolidaritást, és javítania kell a feladatmegosztást.

1.6

Egyes európai területek földrajzi elhelyezkedésükből adódóan sajátos nehézségekkel küzdenek, mivel tranzitállomásként szolgálnak a rendezetlen jogállású bevándorlók számára, és időnként a befogadóképességüket meghaladó számban érkeznek hozzájuk bevándorlók. Az Európai Uniónak a felelősség jobb megosztására irányuló, valamint operatív természetű, pénzügyi szolidaritási és befogadási eljárásokat kell bevezetnie.

1.7

A globalizálódott világban Európának együtt kell működnie a harmadik országokkal és a nemzetközi intézményekkel egy a migrációra és a mobilitásra vonatkozó nemzetközi jogi keret kialakításában.

1.8

Ennek kapcsán az EGSZB úgy véli, hogy a bevándorlást az alábbi három, egymáshoz kapcsolódó területen kell kezelni: a bevándorlók származási országában, a tranzitországokban és a célországokban, vagyis ebben az esetben az EU-ban, mivel csak így kezelhetők majd eredményesen a migrációs áramlások.

1.9

A menekültügyi és bevándorláspolitikát jobban össze kell hangolni az Unió külpolitikájával. Az Európai Külügyi Szolgálatnak (EKSZ) be kell töltenie szerepét, és foglalkoznia kell a bevándorlási, menekültügyi és határigazgatási politikákkal, hogy erősebb legyen az ezek közötti összhang. Az EGSZB, amely hozzájárult a görög elnökség munkájához, üdvözli, hogy az Európai Tanács által 2014. június 26–27-én elfogadott stratégiai iránymutatások magukban foglalják a migráció, a menekültügy és a határigazgatás külső dimenzióját. Emellett a Parlament szerepét is növelni kell e kérdések kapcsán.

1.10

A migrációval és a mobilitással kapcsolatos általános megközelítés keretében az Uniónak megállapodásokat kell kezdeményeznie harmadik országokkal, különösen a szomszédos országokkal, a bevándorlók származási országaival és a tranzitországokkal.

1.11

Az EGSZB ennek érdekében a fenti országokkal folytatott párbeszéd fokozását javasolja, új, átfogóbb mobilitási és migrációs partnerségek bevezetése céljából, az 1.3. és 5.1.6. pontokban foglaltaknak megfelelően.

1.12

A mobilitási partnerségeknek vannak bizonyos korlátaik, amelyeket az elkövetkező évek során meg kell szüntetni; ilyen például az, hogy nem kötelezőek a szerződő felekre nézve. Rugalmasságuk ugyan elősegíti jogi kötelezettségek nélküli politikai megállapodások tető alá hozatalát, az EGSZB szerint azonban kötelező érvényű nemzetközi megállapodásokká kell alakítani őket.

1.13

A mobilitási partnerségek prioritásai között szerepelniük kell a gazdasági migrációval és a mobilitással kapcsolatos szempontoknak: a biztonság, a visszatoloncolás és a határellenőrzés mellett nagyobb súlyt kell helyezni a legális migráció megszervezésére és a vízumpolitikára, a szakképesítések elismerésére, a szociális biztonsági jogokra, valamint a migráció és a mobilitás fejlődéshez nyújtott hozzájárulására.

1.14

Az EGSZB azt javasolja, hogy a származási országokban az EU nyisson migrációs hivatalokat, melyeket az Európai Bizottság működtetne az EKSZ, valamint a Belügyi és a Foglalkoztatási Főigazgatóság tisztviselőivel. Az EU internetes bevándorlási portálja hasznos, de elégtelen eszköz; fontos, hogy több nyelven és interaktívabban lehessen használni.

1.15

Javítani kell a származási és a tranzitországokkal való együttműködést, valamint meg kell előzni és akadályozni a rendezetlen jogállású bevándorlást. Emellett tájékoztató kampányokat kell szervezni, és hatékonyan küzdeni kell az emberkereskedelmet vagy illegális embercsempészetet folytató bűnszövetkezetek ellen. A rendőrségi és igazságügyi együttműködés alapvető a bűnszövetkezetek elleni küzdelemhez. Illegális gazdasági profitszerzés érdekében az emberkereskedők és -csempészek emberek életét és biztonságát veszélyeztetik. A mobilitási partnerségeknek új együttműködési rendszereket kell kialakítaniuk a határellenőrzés, valamint a támogatott visszatérés területén.

1.16

Ugyanennyire döntőek a pozitív feltételesség elvén („többet többért”) alapuló pénzügyi segítségnyújtási és fejlesztési programok, amelyek egyszerre kezelik a bevándorlás különféle tényezőit, a visszatérési és visszafogadási politikát is beleértve. Hasonlóképpen fontos megerősíteni a civil szervezeteket és a mobilitási partnerségekben való részvételüket.

1.17

Az EGSZB pártolja emellett a Frontex és az Europol szervezett bűnözés – különösen az emberkereskedelem és embercsempészet – elleni együttműködését, továbbá az olyan emberi jogi szervezetekkel való kooperációt, mint a Nemzetközi Migrációs Szervezet, az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága, vagy a Nemzetközi Migrációs Politikát Fejlesztő Központ. Az EGSZB támogatja továbbá az Európai Bizottság arra irányuló rendeleteit, hogy 2014-től kezeljék rugalmasabban a Menekültügyi és Migrációs Alapot és a Belső Biztonsági Alapot.

1.18

Uniós szinten megfelelő, koherens, közös európai bevándorláspolitika alakítandó ki, valamennyi tagállam kötelezettségvállalása és kölcsönös segítségnyújtása alapján. Az EU-nak eredményes visszatérési politikát kell elfogadnia a visszatoloncolásról és visszafogadásról szóló nemzetközi szerződések alapján. Az EU határai, beleértve a Földközi-tenger partján fekvő uniós tagállamok tengeri határait is, az EU-t alkotó valamennyi ország határai is egyben, így – a Szerződésekkel összhangban – aktív őrizetük is a tagállamok közös felelőssége.

1.19

Folyamatosan tiszteletben kell tartani a rendezetlen jogi helyzetű bevándorlók emberi jogait: megmentésükkor vagy fogadásukkor, amíg védelmi státuszt nem nyernek, amikor jogilag rendezetlen, „iratok nélküli” státusban vannak, illetve amikor visszatoloncolják őket a származás szerinti országba. Minden tagállamban további, magasabb színvonalú ideiglenes tartózkodási és befogadóközpontok alakítandók ki a bevándorlók számára, az egész Európai Unió segítségével, figyelembe véve az egészségügyi és orvosi ellátással, valamint a menedékjog vagy szociális támogatás iránti kérelmek gyorsabb elbírálásával kapcsolatos feltételeket. Az EGSZB megismétli álláspontját, mely szerint nem folytatható a menedékkérők és a rendezetlen jogállású bevándorlók – különösen a gyermekek, kísérő nélküli kiskorúak, terhes nők és súlyos betegségben szenvedők – őrizetben tartásának gyakorlata.

1.20

Az EGSZB aggodalommal állapítja meg, hogy Európában fokozódik a bevándorlókkal szembeni intolerancia, rasszizmus és idegengyűlölet; továbbá aggasztónak tartja, hogy egyes tagállamokban egyre csökken az alapvető jogok védelme.

1.21

Valamennyi uniós intézmény megerősítette már, hogy a bevándorlás mind gazdasági, mind demográfiai szempontból nagy jelentőséggel bír az EU számára. Az Európa 2020 stratégia is rámutat erre. Amint azt az EGSZB többször is megállapította, fontos, hogy az európai bevándorláspolitika proaktív legyen, védje az emberi jogokat, fellépjen a munkavállalási és szociális diszkrimináció ellen, és integrációs menetrendet is tartalmazzon.

1.22

Az Európai Uniónak létre kell hoznia egy harmonizált jogszabályok alapján működő közös menekültügyi rendszert. A Dublini Egyezményt olyan rendszerrel kell felváltani, amely nagyobb fokú szolidaritást biztosít az EU-n belül, figyelembe veszi a menedékkérők szempontjait is, és biztosítja a felelősségek arányosabb elosztását a tagállamok között.

1.23

A Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alapról szóló új rendelet kiemelt figyelmet szentel a vész- és válsághelyzeteknek. Az EGSZB egyetért az Európai Bizottság javaslatával, mely szerint európai szinten rugalmas intézkedési kapacitást kell biztosítani és elegendő pénzügyi forrást kell nyújtani a vészhelyzetek kezeléséhez. A Szíriából és más afrikai háborús övezetekből érkezők nagy száma megköveteli az EU fellépését, mivel humanitárius vészhelyzetekről van szó.

2.1

A közös európai bevándorláspolitika hiánya, a közelmúltbeli és ismétlődő tragikus események a Líbia, Málta, Görögország, Olaszország és Spanyolország partjainál bekövetkezett halálos tengeri balesetekkel kapcsolatban, a Szíria határaihoz érkező egyre nagyobb számú menekült, a probléma összetettsége, valamint az érintettek nagy száma mind olyan tényezők, amelyek igencsak próbára teszik a földközi-tengeri országok reagáló képességét. Üdvözöljük ezért, hogy a soros elnökséget ellátó Olaszország, a leköszönő elnök Görögországhoz hasonlóan, továbbra is prioritásként kezeli a bevándorlás kérdését.

3.1

A XXI. században mind az emberek mobilitása, mind a migrációs áramlások intenzívebbé válnak. Napjainkban a világ népességének mindössze 3 %-a él szülőhazáján kívül, de ez növekvő tendenciát mutat (az éves növekedési ráta 3 %). Másrészt ki kell emelni, hogy a déli államok között erősödnek a migrációs áramlások, főként az ún. feltörekvő országok irányába. Az EU tagállamai közötti (2) és az Európai Gazdasági Térségen belüli mobilitás is növekszik.

3.2

A szegénység, a munkanélküliség, a demográfiai trendek, a lehetőségek hiánya, a konfliktusok, az ökológiai katasztrófák és az éghajlatváltozás csak néhány a nemzetközi migrációt kiváltó okok közül.

3.3

Az EGSZB azt javasolta, hogy a külpolitika területén az EU támogassa egy olyan, a migrációra és a mobilitásra vonatkozó nemzetközi jogi keret létrehozását, amely enyhítené a tagállamokra nehezedő nyomást. Ennek magában kell foglalnia a főbb ILO-egyezményeket, valamint a vendégmunkások és családtagjaik jogainak védelméről szóló nemzetközi ENSZ-egyezményt, amelyet az Unió tagállamai még nem ratifikáltak (3). Az EGSZB arra szólítja fel az Európai Bizottságot, hogy készítsen jelentést azokról az intézkedésekről, amelyeket az egyezmény mielőbbi aláírása érdekében hoznak a tagállamok.

3.4

Mint már említettük, a vélemény fő célkitűzése az, hogy megvizsgálja és kiemelje a bevándorlás által általánosságban felvetett fő kérdéseket, valamint hogy átfogó megoldásokat keressen, amelyek a bevándorlók jogait is tiszteletben tartó, hatékony bevándorláspolitikát szavatolnak.

4.1.1

Az elmúlt tíz évben az EU fokozatosan közös jogi keretet fogadott el olyan szempontokkal kapcsolatban, mint a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkezők státusza vagy a családegyesítés. Harmonizálták a hallgatók és kutatók belépési feltételeit, a magasan képzett bevándorlók számára pedig kék kártya áll rendelkezésre. Átfogó jogszabályokat is elfogadtak, amelyekbe beletartozik a migráns munkavállalók összevont engedélye, az idénymunkások befogadásával kapcsolatos irányelv és a vállalaton belül áthelyezett munkavállalók befogadásával kapcsolatos irányelv.

Az EU-nak támogatnia kell a munkavállalási célú bevándorlásra vonatkozó közös politikát, és olyan jogi keretet kell kialakítania, amely koherens, átfogó, horizontális, és nagy figyelmet fordít a munkavállalók jogainak tiszteletben tartására, az egyenlő bánásmódra és a vállalkozások igényeire, illetve a migráns munkavállalók legális foglalkoztatására. Jogszabályokra, valamint a származási országokkal való együttműködésre van szükség, ami mind a magasan képzett munkaerő, mind az alacsonyabb képzettséget igénylő tevékenységeket végző munkavállalók számára lehetővé teszi a törvényes és átlátható módon történő migrációt.

Átfogó és koherens politikára van szükség a bevándorlás, a menekültügy és határigazgatás területén, és harmonizálni kell a jogszabályokat, mindezt a tagállamok, az Európai Bizottság szolgálatai, az EKSZ és az illetékes uniós testületek aktív közreműködésével.

4.1.2

Az EGSZB és az Európai Bizottság szorosan együttműködik az integrációs politikák kidolgozásában. Az EU néhány közös alapelv keretében kidolgoz egy integrációs menetrendet, amely egy pénzügyi alappal is rendelkezik. Az EGSZB és az Európai Bizottság továbbra is együttműködik az Európai Integrációs Fórum tevékenységeiben.

4.2.1

Az EU fokozatosan közös menekültügyi rendszert és harmonizált jogi rendszert alakít ki, de a helyzet még távolról sem megfelelő, ugyanis a tagállamok továbbra is egymástól eltérő szakpolitikákat és jogszabályokat alkalmaznak (4).

4.2.2

Az EGSZB kritikával illette, hogy az EU nem tanúsít elég szolidaritást a menekültügy terén, ugyanis a kérelmek 90 %-ával mindössze tíz tagállamnak kell megbirkóznia. Relatíve a kisebb országok – például Málta, Ciprus és Görögország – vannak kitéve a legnagyobb nyomásnak.

4.2.3

A Dublini Egyezmény meghatározza, hogy az egyes menekültügyi kérelmek elbírálása melyik tagállam feladata. Az EGSZB azonban úgy véli, hogy ez a rendszer nem biztosítja a szolidaritást az uniós tagállamok között. A menedékkérőknek lehetőségük kellene hogy legyen arra, hogy bármelyik tagállamban benyújthassák kérelmüket. Középtávon új hatásköröket kellene biztosítani az EU-nak annak szavatolására, hogy kezelni tudja a kérelmeket – és ezt ne a nemzeti hatóságok végezzék. Ily módon a kérelmeket gyorsabban bírálnák el, és javulnának a menekültstátusz megadásának feltételei is. Egyszóval a Dublini Egyezményt olyan rendszerrel kell felváltani, amely nagyobb fokú szolidaritást biztosít az EU-n belül, figyelembe veszi a menedékkérők szempontjait is, és biztosítja a felelősségek arányosabb elosztását a tagállamok között.

4.2.4

Annak érdekében, hogy segítsék a tagállamokat a menekültügyi rendszer kialakításában, létrehozták az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatalt (EASO), amely technikai és operatív támogatást is nyújt. Az EASO feladatai közé kell hogy tartozzon a nemzeti menekültügyi rendszerek értékelése, illetve annak vizsgálata, hogy ezek a rendszerek megfelelnek-e az európai és nemzetközi jogból eredő kötelezettségeknek, valamint az alapvető jogoknak.

4.2.5

Az EGSZB azt javasolja, hogy harmadik országokkal és az UNHCR-rel együttműködve bővítsék a letelepedési programokat az EU-n kívülről érkező menekültek áttelepítésére és Unión belüli letelepítésére.

4.2.6

Azt is javasolja, hogy bővítsék az EU-n belüli áttelepítési programokat, pénzügyi ösztönzőkkel támogatva a programra jelentkező tagállamokat. Az EGSZB véleménye szerint a tagállamok között jelenleg csak nagyon csekély szolidaritás figyelhető meg a menekültek védelemben részesülők és a menedékkérők letelepedésével áttelepítésével kapcsolatban.

4.2.7

Az áthelyezést egy állandó, jól kiépített mechanizmus alapján kellene végezni. Ezzel kapcsolatban az Európai Bizottságnak jogalkotási javaslatot kellene előterjesztenie egy állandó és hatásos, Unión belüli áthelyezési mechanizmusra a menedékkérők áthelyezésére vonatkozó uniós eloszlási mutató alapján, ahogy azt a menekültüggyel kapcsolatos, az Unión belüli szolidaritás fokozásáról szóló európai parlamenti jelentés is említi (2012/2032 INI). A mechanizmus minél hatékonyabb működése érdekében a jogalkotási javaslatnak figyelembe kellene vennie a Málta számára indított, EUREMA elnevezésű kísérleti projekt gyakorlati tapasztalatait is (5).

4.3.1

Ha a bevándorlás és a bűnözés között párhuzamot vonunk, ahogy ezt beszédében számos politikus teszi, az nem felel meg a valóságnak, és erősíti az idegengyűlöletet. A rendezetlen jogi helyzetű bevándorlók nagy része legálisan, rövid távú tartózkodásra jogosító vízummal lépett be az EU területére, és aztán meghosszabbította ott-tartózkodását, vagy ideiglenes tartózkodási engedélye van, és ennek lejárta után nem távozik.

4.3.2

Sok ilyen személy méltatlan munkakörülmények között, illetve teljesen a munkajog keretén kívül, az informális gazdaságban dolgozik, és társadalmi kirekesztéssel kell szembenéznie. Néhány ilyen eset tükrében a civil szervezetek és az EGSZB támogatták az illegális bevándorlók jogi státuszának rendezésére irányuló eljárásokat, és általánosabban azt javasolták, hogy az EU dolgozzon ki javaslatokat és intézkedéseket, hogy elébe menjen az ilyen helyzetek kialakulásának.

4.3.3

A rendezetlen jogállású bevándorlók jogait mindenkor tiszteletben kell tartani – kimentésük vagy feltartóztatásuk percétől kezdve egészen addig, amíg védett státuszt nem kapnak, vagy amíg vissza nem toloncolják őket a származási országukba. A tengeri úton történő illegális bevándorlás gyakran emberi életeket követel. Ebben az összefüggésben az EGSZB felhívja a figyelmet arra, hogy mennyire fontos az alapvető emberi jogok mindenkori tiszteletben tartása.

4.4.1

Az Európai Uniónak a külső határokra vonatkozó hiteles, hatékony és legitim politikára van szüksége, amely demokratikus ellenőrzésnek van alávetve. A schengeni övezethez tartozó tagállamok nem végeznek határellenőrzéseket a közös határokon. Ez azt jelenti, hogy a külső határok igazgatásával kapcsolatban együtt kell működniük, és meg kell osztaniuk egymás között a felelősséget. A Schengeni Határ-ellenőrzési Kódex szabályozza a határátlépéseket és az ellenőrzéseket, azon követelmények figyelembevételével, amelyeket a harmadik országok állampolgárainak teljesíteniük kell ahhoz, hogy beléphessenek az EU területére, és legfeljebb három hónapig ott tartózkodhassanak. Az EU listákat állít össze azokról az országokról, amelyek polgárainak beutazásra jogosító vízumot kell igényelniük.

4.4.2

Az EGSZB szerint a Frontex szerepét meg kell erősíteni, hogy középtávon egy európai határőrkontingensből álló európai határőrszolgálattá váljon. Fő feladata a Határellenőrzési Kódexben előírt közös szabályok alkalmazása lenne. Az EGSZB úgy véli, hogy meg kell erősíteni az EU tagállamok iránti szolidaritását, figyelembe véve azok földrajzi helyzetét.

4.4.3

Az illegális emberkereskedelem és -csempészet elleni küzdelem során az áldozatok számára mindig biztosítani kell a nemzetközi humanitárius jogszabályokban és az európai emberjogi egyezményekben előírt védelmet. A Schengeni Határ-ellenőrzési Kódex 6. cikkének (2) bekezdése kimondja, hogy a határőrök részéről tilos a személyek nem, faji vagy etnikai származás, vallás vagy világnézet, fogyatékosság, kor vagy szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetése, a 13. cikk pedig úgy rendelkezik, hogy harmadik országok azon állampolgárai, akiktől megtagadták a beléptetést, fellebbezéssel élhetnek e határozat ellen.

4.4.4

Az EGSZB támogatja a vízumokról szóló jogszabályok módosítására vonatkozó európai bizottsági javaslatokat. A harmadik országokkal való együttműködés alapvető a vízumpolitika területén, mely sokszor kölcsönösségen alapul.

4.5.1

A mobilitási partnerségeknek elő kell irányozniuk, hogy a visszatérési eljárások elsősorban a segélyezéssel kísért önkéntes hazatéréseken alapuljanak (6). Ha mégis kitoloncolási eljárásra kerül sor, maradéktalanul tiszteletben kell tartani az érintettek emberi jogait, figyelembe véve az Európa Tanács ajánlásait (7).

4.5.2

A harmadik országokkal kötött megállapodásoknak minden esetben a pozitív feltételességen kell alapulniuk, pénzügyi segítséget nyújtva és fejlesztési programokat hozva létre a rendezetlen jogállású bevándorlás megelőzése érdekében.

4.5.3

Az EU-ba jogilag rendezetlen módon belépett migránsok visszatoloncolását a kialakított szabályoknak megfelelően kell kezelni. E tekintetben a harmadik országokkal kötött visszatérési egyezmények kulcsfontosságúak annak biztosításában, hogy a visszatérő migránsok jogait teljes mértékben tiszteletben tartsák.

4.5.4

A Charta kifejezetten tiltja a kollektív kiutasításokat, és garantálja, hogy senki sem toloncolható ki vagy utasítható ki olyan államba, vagy adható ki olyan államnak, ahol komolyan fenyegeti az a veszély, hogy halálra ítélik, kínozzák, vagy más embertelen bánásmódnak vagy büntetésnek vetik alá – a visszatoloncolás tilalmának elve. Különféle nem kormányzati szervek azonban jelezték, hogy a gyakorlatban létezik a kollektív kitoloncolás, illetve rendezetlen jogállású bevándorlók és menedékkérők kiutasítása olyan országokba, ahol megsértik az emberi jogokat. Az EGSZB emlékeztet arra, hogy az emberi jogok európai egyezménye és a Charta olyan rendelkezéseket tartalmaz, melyek alkalmazhatók a jogilag rendezetlen módon történő bevándorlással foglalkozó európai politikára is – kiemelt figyelmet szentelve a kitoloncolással, kiutasítással vagy kiadatással kapcsolatos védelemre.

4.5.5

Az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) az emberi jogok európai egyezménye 3. cikkével kapcsolatos értelmezése alapján súlyos testi vagy mentális betegségben szenvedőket nem lehet őrizetben tartani vagy kitoloncolni, ők egészségügyi ellátást igényelnek. Ugyanez vonatkozik a terhes nőkre is. A kiskorúak helyzetének is kiemelt figyelmet kell szentelni, és speciális védelemben kell őket részesíteni, különösen, ha kísérő nélküliek.

4.5.6

Az EGSZB megismétli álláspontját, mely szerint nem folytatható a menedékkérők és a rendezetlen jogállású bevándorlók őrizetben tartásának gyakorlata, hiszen fogdában történő elhelyezésük minden esetben kivételes intézkedésnek kell hogy számítson (8). Az EGSZB nagyobb átláthatóságot követel az Unióban és az azon kívül található fogdák kapcsán, illetve azt kéri, hogy tájékoztassák az UNHCR-t az ezekben elhelyezett személyek helyzetéről.

5.1.1

Az első lépést az Európai Tanács tette meg azzal, hogy 2005 végén elfogadta a migrációval kapcsolatos általános megközelítést (Global Approach to Migration, GAM). Az európai bevándorláspolitika külkapcsolati dimenziójának kialakítása érdekében az Európai Bizottság különböző kezdeményezéseket indított.

5.1.2

A mobilitási partnerségek a migrációval és a mobilitással kapcsolatos általános megközelítés végrehajtásának legfontosabb politikai eszközét jelentik. Alkalmazásuk kísérleti szakasza már befejeződött, az Európai Bizottság pedig 2009-ben politikai értékelést végzett róla (9).

5.1.3

„A dél-mediterrán országokkal a migráció, a mobilitás és a biztonság érdekében folytatandó párbeszéd” című közleményében (COM(2011) 292) az Európai Bizottság azt ajánlotta, hogy úgy szálljanak szembe a bevándorlási és menekültügyi politika előtt álló új kihívásokkal (mint a háborúk és a földközi-tengeri térség lakosságának megmozdulásai), hogy párbeszédet kezdenek a migrációról, a mobilitásról és a biztonságról az EU-ban. Azóta az EU néhány országgal megkezdte a párbeszédet.

5.1.4

Mindeddig hat mobilitási partnerség jött létre a következő országokkal: Zöld-foki-szigetek (2008. május) (10), Moldova (2008. május) (11), Grúzia (2009. november) (12), Örményország (2011. október) (13), Azerbajdzsán (2013. december) (14) és Marokkó (2013. június) (15). A Tunéziával kötendő mobilitási partnerségről szóló tárgyalások lezárultak, és ez év március 3-án egy közös nyilatkozat aláírására került sor. A Jordániával folytatott tárgyalások megkezdődtek, befejezésük még a görög elnökség hivatali ideje alatt várható. A migrációról, a mobilitásról és a biztonságról új párbeszédeket is kezdeményeznek a földközi-tengeri térség déli részének más országaival is, így Egyiptommal, Líbiával, Algériával és Libanonnal. Az EU–Afrika csúcstalálkozó migrációról és mobilitásról szóló nyilatkozata (16) globális megközelítést alkalmaz, amelyet az EGSZB támogat.

5.1.5

Az Európai Bizottság 2011-ben elemzést tett közzé a migrációval kapcsolatos általános megközelítésről (17), és javasolta, hogy az EU erősítse meg külpolitikáját a migráció terén, valamint előterjesztett egy új, a migrációval és a mobilitással kapcsolatos általános megközelítést (GAMM), amely négy pilléren nyugszik: 1) a legális migráció és mobilitás megszervezése és elősegítése; 2) az illegális migráció és az emberkereskedelem megelőzése és visszaszorítása, 3) a nemzetközi védelem előmozdítása, valamint a menekültügyi politika külső dimenziójának erősítése, valamint 4) a migráció és a mobilitás fejlesztési hatásának optimalizálása.

5.1.6

A mobilitási partnerségeknek vannak korlátai, melyeket az EGSZB szerint a következő években meg kell szüntetni. Jogi szempontból ún. „puha” jogi eszközök: az EU, az érdekelt tagállamok egy csoportja és egy harmadik állam közös nyilatkozatai, de nem kötelező érvényűek a felek számára. Rugalmas jellegük hozzájárul politikai megállapodások megkötéséhez, de nem biztosít jogi felelősségi köröket. Amint az EGSZB már korábban említette (18), a mobilitási partnerségeknek a szerződő felek számára kötelező érvényű nemzetközi megállapodásoknak kellene lenniük.

5.1.7

A mobilitási partnerségeknek átfogóbb és kiegyensúlyozottabb módon kell kialakítaniuk a mobilitással és a migrációval kapcsolatos szempontjaikat, és ezt prioritásként kell kezelniük. Mindeddig a rendezetlen jogállású bevándorlók biztonságára, visszatérésére, visszafogadására és a határőrizetre helyezték a hangsúlyt. A párbeszédről szóló európai bizottsági közlemény megállapította, hogy „a mobilitás növekedése” specifikus feltételek teljesítésének függvénye lenne a harmadik országok részéről. Az EGSZB úgy véli, hogy az EU-nak ezen országok számára is egyéb lehetőségeket kell biztosítania a jogszerű és átlátható eljárások révén történő bevándorlásra (19).

5.1.8

Az EGSZB azt javasolja, hogy az EU nyisson új csatornákat a partnerországok részére a személyek mobilitását, a vízumrendszer megkönnyítését és liberalizációját, valamint az új bevándorlók bebocsátását illetően. Az EGSZB (20) támogatja, hogy az új megállapodásokban más témakörök is szerepeljenek:

5.1.9

Ha az EU bevándorlási központokat hoz létre a származási országokban, az növelni fogja az EU jelenlétét azokban az országokban, ugyanakkor csökkenti a csempészek által terjesztett félrevezető információkat, és a legális bevándorlási kérelmeket ösztönzi. Különös figyelmet kell szentelni a helyi civil társadalom megerősítésének, illetve ahol még nem létezik, a létrehozásának.

5.1.10

A tömeges lakóhelyelhagyás által a tranzitországokban okozott humanitárius válsághelyzetekben a bevándorlási és ideiglenes tartózkodási központok létrehozását az EU finanszírozhatja, figyelembe véve a pozitív feltételesség elvét. Az UNHCR-rel és az IOM-mel együttműködve ezek a központok biztosítanák a rászorulók részére a nemzetközi menekültügyi rendszer által nyújtott védelmet.

5.1.11

Az EU-nak megállapodásokat kell kötnie a tranzitországokkal, és különös figyelmet kell fordítania az emberi jogi elvekkel és a visszatoloncolással kapcsolatos követelményekre.

5.1.12

A megállapodások megkötése a Frontexszel és az Europollal való együttműködésre is kiterjedhet. A szervezett csempészbandák elleni küzdelem létfontosságú a jogilag rendezetlen módon történő bevándorlás megelőzéséhez és csökkentéséhez. A csempészek által kizsákmányolt embereket ártatlan áldozatoknak kell tekinteni.

5.1.13

A lampedusai katasztrófát követően az IB Tanács a 2013. október 7–8-i ülésén létrehozta a mediterrán térséggel foglalkozó munkacsoportot. A munkacsoport munkája a mediterrán térséggel foglalkozó munkacsoport tevékenységéről szóló közlemény (COM(2013) 869) előterjesztésével zárult le, amely rövid-, közép- és hosszú távú intézkedéseket tartalmaz öt elsődleges cselekvési területen: intézkedések harmadik országokkal együttműködve; regionális védelem, letelepedés és az EU-ba való belépés jogszerű útjainak megerősítése; küzdelem az embercsempészet, emberkereskedelem és szervezett bűnözés ellen; a határőrizet megerősítése; valamint az erős migrációs nyomással szembesülő tagállamok támogatása és a velük való szolidaritás.

5.1.14

Az EGSZB létfontosságúnak tartja, hogy a rövid távú intézkedések olyan hosszú távú intézkedésekkel egészüljenek ki, amelyek célja a nem önkéntes migráció mélyebb okaival szembeni fellépés.

5.1.15

A 2013. decemberi Európai Tanács támogatta a javasolt intézkedéseket, és megerősítette, hogy határozott fellépés szükséges az emberéleteket követelő tengeri balesetek és a jövőbeli tragédiák elkerülése érdekében. Megismételte, hogy az ilyen esetek megelőzéséhez kiemelt fontosságú a harmadik országokkal való együttműködés.

16.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 451/10

Előadó:

Joost Van IERSEL és Carmelo CEDRONE

—

a GMU – az EU továbbfejlesztésének sarokköve – célja az életminőség, a prosperitás és a stabilitás előmozdítása az európai polgárok számára. A bizalomépítés és a reálgazdaság számára kedvező feltételek a növekedés, a foglalkoztatás, a versenyképesség és a beruházások előfeltételei. Ezek a tényezők jól mutatják, hogy mennyire fontos a GMU nemcsak az euróövezeti, hanem a nem euróövezeti tagok számára is,

—

a fejlesztések kiszámíthatatlansága arra kényszeríti az euróövezetet, hogy sürgősen teremtse meg a megfelelő feltételeket, mivel a mai globalizált környezetben egyetlen európai ország sem képes garantálni saját cselekvési szabadságát. Ez komoly következményekkel jár mind a GMU irányítására, mind pedig politikára nézve,

—

a GMU nem önálló képződmény. Eredetileg egy nyitott európai belső tér és az egységes piac kiteljesítésének képzelték el. A költségvetési fegyelem mellett az EU-nak és a tagállamoknak egyidejűleg a növekedést és a foglalkoztatást célzó gazdaság- és szociálpolitikákat is ki kell dolgozniuk, amelyek a sikeres konszolidáció legfontosabb tényezői (1),

—

a tagállamok közötti konvergencia számos területen történő biztosítása érdekében mélyrehatóan ki kell igazítani a gazdasági és strukturális politikákat, melyek egészen a közelmúltig nagyrészt kizárólagos nemzeti hatáskörbe tartoztak. A bizalmatlanságot és a feszültséget a közös bizalomépítésnek kell felváltania. Egy szorosabb unió az egész társadalomra hatással van. A társadalmi és a civil párbeszédet minden szinten biztosítani kell.

I.

A GMU megvalósítását, melyet az euróövezet szilárd irányítási és vezetési struktúrája biztosít, a következőkre támaszkodva:

II.

Egy valódi európai növekedési és foglalkoztatási terv sürgős elindítását fiskális lendületet kiváltó állami és magánberuházások által finanszírozott, jelentős beruházási program alapján. Biztosítani kell a meglévő eszközök, azaz a hatos csomag, a kettes csomag és az európai szemeszter kiegyensúlyozását, illetve megfelelő végrehajtását;

III.

Ütemterv, valamint intézkedések kidolgozását Európa átfogó politikai integrációjának megkezdésére, többek között egy új európai egyezmény keretében megvalósuló, az intézményi felépítéséről szóló gondolkodási folyamat révén;

IV.

Egy a GMU-ról szóló kommunikációs és egyszerűsítési stratégia elindítását, az Európai Bizottság, az EP, a tagállamok és a civil társadalom közös erőfeszítéseként.

2.1

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy egy teljes és sikeres GMU hatása messze túlmutat a költségvetési, monetáris és banki megállapodásokon. Egy célirányos vezető szerep révén arra kellene ösztönöznie a polgárokat és a gazdasági szereplőket, hogy higgyenek a közös küldetésben és az Európához való tartozás érzésében.

2.2

Az elkövetkező öt év döntő fontosságú ahhoz, hogy a GMU még mindig törékeny struktúrája kiforrottá váljon. Ez mindenekelőtt felelősségvállalást, nyitottságot és átláthatóságot feltételez; ezért hatékony politikákra van szükség, valamint arra, hogy az eurozónához tartozó tagállamok kormányai, a Tanács és minden más uniós testület világosan és egyértelműn kommunikáljon – nem pedig kettős beszéddel!

2.3

Néhány prominens európai politikussal egyetértésben az EGSZB a politikai uniót fontos orientációs pontnak tekinti (2). Érvelésükkel összhangban az EGSZB a politikai uniót nemcsak önmagában, a GMU végleges kiteljesítéseként szemléli, hanem napjaink globalizált világának szélesebb nemzetközi összefüggésében is, amely alapjaiban kérdőjelezi meg a vesztfáliai államrendszert és az egyes államok szabályozói jogköreit.

2.4

Napjaink globalizált világában egyetlen európai állam sem képes egyedül létezni. Ebből következőleg az állami szuverenitás jobban biztosítható egy közös politikai és gazdasági keretben.

2.5

Herman Van Rompuy elnök „A valódi GMU felé” című jelentése és az Európai Bizottság vonatkozó, 2012. novemberi és decemberi közleménye egy olyan útiterv-tervezetet ismertetett, amelyben a konkrét intézkedések ugyanebbe az irányba mutatnak. Az EGSZB üdvözölte ezt (3). A fő probléma az, hogy a jelentős előrelépések ellenére a közös valuta és a kormányközi gazdasági kormányzás közötti szeparáció leküzdhetetlen feszültségeket teremt. Az EGSZB szorgalmazza, hogy a Van Rompuy-jelentés a jogalkotási kezdeményezések szakpolitikai alapja maradjon az elkövetkező időszakban.

2.6

A gazdasági és pénzügyi válság különösen az euróövezetet érintette súlyosan, és felfedte a GMU jelenlegi korlátait. Az európai integráció építőeleme helyett az euróra sokan egyfajta ékként tekintettek, mely megosztja az országokat és a civil társadalmat, magát az Unió jövőjét kockáztatva ezzel. Ez a téves felfogás nem ismeri el, hogy a válság – amely nagymértékben az euróövezeten kívülről ered – még mélyrehatóbb lett volna a közös valuta nélkül.

2.7

Az országcsoportok között meglévő egyenlőtlenségek és gazdasági különbségek, amelyek már 1991 óta fennállnak, és amelyekkel nem foglalkoztak, pillanatnyilag fékezik az integrációs folyamat elmélyítését. Még veszélyes megosztó és renacionalizációs tendenciák is felbukkannak.

2.8

A jövő így kiszámíthatatlanná válik. A fellendülés jelei optimizmusra adnak okot, és a válságtól való elmozdulást jelzik. Ugyanakkor részben a GMU hiányos volta és az európai pénzügyi piac széttöredezettsége miatt még jó ideig alacsony/közepes növekedési ráták várhatók. A gazdaság volatilitására és az elkövetkező évek esetleges visszaeséseire való tekintettel az EGSZB óva int attól, hogy túlzottan megnyugodva elhanyagoljuk ezt a kérdést.

2.9

Ebben az összefüggésben a legutóbbi, bár korlátozott döntések – többek között a hatos csomagról, a kettes csomagról és a bankunióról születettek – szükségesek és sürgetőek voltak. Ezek az új irányítási mechanizmusok azonban általában inkább a költségvetési és stabilitási problémákon, semmint az embereket foglalkoztató problémákon alapulnak, ezért maradtak ki a növekedést célzó és a szociális intézkedések. Ezen túlmenően a döntéshozatal hosszadalmas folyamata és a rendszer összetettsége hallgatólagos vagy nyílt ellenállással jár a tagállamokban és a Tanácsban, a politikai bizalmatlanság és a nemzeti szuverenitásra helyezett hangsúly következményeként. Ez a helyzet már eddig is gazdasági és társadalmi költségeket generált az Unió számára, és rontja annak nemzetközi helyzetét. A bizalom kiépítése tehát elengedhetetlen az akadályok leküzdéséhez.

2.10

Az EGSZB ezért egy olyan meggyőző ütemtervet szorgalmaz, mely a következő európai jogalkotási ciklusra pontos határidők megjelölésével további lépéseket határoz meg, amelyeknek a GMU megvalósítására kell összpontosítaniuk, szoros összefüggésben az EU2020 stratégia célkitűzéseivel, illetve kiemelt kezdeményezéseivel. Ez a vélemény néhány lényeges elemet javasol egy ilyen útitervhez.

2.11

Az egyik legfontosabb alapelvnek továbbra is az EU-n belüli differenciált integrációnak kell lennie, melyet már sikerrel alkalmaznak számos politikai területen. Több, a GMU megvalósításához elengedhetetlen döntést is meg lehet hozni a meglévő jogszabályok értelmében és/vagy a megerősített együttműködés révén, míg mások új szerződést és/vagy a meglévők megváltoztatását teszik szükségessé. Ezek a döntések lehetővé tennék a GMU kialakításában bekövetkezett késedelem behozatalát, illetve egy sor intézkedés gyors meghozatalát, anélkül, hogy figyelmen kívül hagynánk a hosszú távú kilátásokat, mivel az euróövezetnek is valódi strukturális reformokra van szüksége intézményi szinten, az egyes országokban elvégzendőkkel párhuzamosan.

3.1

Egy első, azonnali lépés a következő európai parlamenti ciklus ütemtervében a növekedést, a foglalkoztatást és a stabilitást célzó valódi paktum aláírása és végrehajtása lenne a fellendülés meggyorsítása, illetve a tartozások visszafizetéséhez szükséges feltételek megteremtése érdekében (egy európai New Deal). Egy ilyen tervnek legalább az alábbi pontokat kell tartalmaznia:

4.1.1

Ami a monetáris politikát illeti, az euróövezetben megerősített makrogazdasági irányítással összhangban feltétlenül ki kell teljesíteni az EKB mandátumát annak érdekében, hogy egyenrangúvá váljon a többi, Európán kívüli központi bankkal, illetve az EU-n és az euróövezeten kívüli országokéval, lehetővé téve többek között, hogy végső hitelezőként lépjen fel, valamint egyenrangú partnerként szerepeljen a nemzetközi fórumokon, teljes önállósággal járva el. Az EKB-nak teljes mértékben lehetővé kell tenni, hogy a likviditási válságokat – a beruházások számára (kkv-k) kedvező módon – elkerülje.

4.1.2

Nem lehet azonban egyedül az EKB-t felelőssé tenni. A pénzügyi és gazdasági unió felé vezető úton lényegi fontosságú a teljes bankunió  (8). A kormányzatok és a bankok között tartósan fennálló összefonódások miatt a tagállamok vonakodnak megteremteni a szükséges politikai és gazdasági feltételeket, ami a legmegfelelőbb és leghatékonyabb döntések elhalasztását eredményezi (9). Ez gátolja az összes bank hatékony EKB-felügyeletét is, amelynek ellensúlyoznia kellene a pénzügyi töredezettséget, meg kellene szüntetnie a nemkívánatos kapcsolatokat a nemzeti politika és a bankok között, valamint kedvező feltételeket kellene teremtenie a bankok határokon átnyúló egyesüléséhez.

4.1.3

A Tanáccsal a bankunióról folytatott tárgyalások során az Európai Parlamentnek sikerült megállapodásra jutnia az egységes szanálási mechanizmus és az Egységes Bankszanálási Alap felé történő előrelépésről (10). Az EGSZB teljes mértékben támogatja az EP álláspontját. A döntések a közeljövőben várhatóan hozzájárulnak az európai tőkepiac egységesítéséhez, az Egyesült Államokban működőhöz hasonlóképpen.

4.1.4

A teljes bankunióhoz jól strukturált egységes szanálási mechanizmusra, a tagállamokban harmonizált betétbiztosítási rendszerekre és egy olyan európai stabilitási mechanizmusra van szükség, mely lehetővé teszi a közvetlen banki feltőkésítést (11). Az ezzel összefüggő döntéshozatali rendszernek hatékonynak kell lennie, illetve biztosítania kell a gyors cselekvés lehetőségét. Fel kell gyorsítani ezen elemek kidolgozásának és megvalósításának folyamatát.

4.1.5

Önmagában a bankunió azonban nem elegendő a gazdaság és a beruházások élénkítéséhez. Az európai pénzügyi szektor rugalmasabbá tétele érdekében az elkövetkező évek menetrendjében a Bázel III. maradéktalan végrehajtásának, a Pénzügyi Stabilitási Tanácsnak és a „csődhöz túl nagy” bankokra való megoldás megtalálásának is szerepelnie kell, összhangban a nemzetközi megállapodásokkal (G-20).

4.1.6

Barnier biztos nemrégiben közzétett terjedelmes jogalkotási csomagja a bankokról és a pénzügyi piacokról jelentősen hozzájárulhat az európai pénzügyi piacok megfelelő működéséhez, valamint egy stabil és megbízható bankszektor megteremtéséhez. Ez döntő fontosságú a reálgazdaság számára. Az e téren legutóbb elfogadott tanácsi határozatok csak részben mutatnak a kívánt irányba.

4.1.7

A megfelelő hitel kiemelt fontosságú a gazdasági fellendülés és növekedés, illetve a fejlesztés szempontjából. Ez azt jelenti, hogy az uniós szabályozásnak egyensúlyt kell teremtenie a szigorú banki keretfeltételek biztosítása és az operatív banki tevékenységek végzéséhez elegendő lehetőség támogatása között, különös tekintettel a beruházások megkönnyítésére, amelyek nélkülözhetetlenek minden növekedési politikához. Magától értetődik, hogy döntő fontosságú a megfelelő intézkedések meghozatala az induló vállalkozások és a kkv-k javára (12).

4.2.1

Ezen a területen jelzésértékű és kiábrándító az Európai Tanácsban a kötelező érvényű gazdasági reformszerződésekről folytatott döcögős vita (13). Ezért az EGSZB ragaszkodik ahhoz, hogy az Európai Bizottság fejlessze tovább az ilyen szerződéses megállapodásokról szóló javaslatát, mely azok formája, finanszírozása és demokratikus legitimitása tekintetében további megvitatásra szorul (14).

4.2.2

A kölcsönösen elfogadott szerződéses megállapodások rendszerén és a kapcsolódó szolidaritási mechanizmusokon alapuló partnerségek hozzájárulhatnak a hatékony kiigazítási politikák elősegítéséhez és támogatásához. Ezek az intézkedések előmozdítanák mind a tagállami felelősségvállalást egy közös kereten belül, mind pedig a reformokat a fenntartható növekedéssel, a versenyképességgel és a foglalkoztatással kapcsolatos valamennyi területen, melyek közül mindhárom erősebbé tesz majd az egész EU-t (15). Egy ilyen keret hozzájárulhat ahhoz, hogy európai uniós szintű választ adjunk az országspecifikus aszimmetrikus sokkokra, ami az EU szolidaritásának egyik formája lenne.

4.2.3

Az ilyen partnerségek előmozdítanák a kohéziót és a bizalmat a lakosság körében, ami döntő fontosságú a nemzeti szuverenitással kapcsolatos aggodalmak leküzdéséhez. Ez pedig hozzájárul majd az európai érdekközösséghez, mely nélkülözhetetlen alapja az uniós eszközök, például az euróövezeti költségvetés, az Európai Szolidaritási Alap és az eurókötvények fejlesztésének.

4.2.4

A gazdasági rendszerek, köztük az adórendszerek (16) konvergenciája egy szolidaritási eszközzel kiegészülve kulcsfontosságú tényezőt jelent az országok közötti makro- és mikrogazdasági különbségek fokozatos felszámolása számára. Középtávon, még ha a szerződés módosítására is van szükség, ez az eszköz mindenképpen gazdasági kompenzációs mechanizmussá válik az euróövezethez tartozó országok gazdaságának egyensúlyba hozatalára és integrálására. Idővel esetleg a közös euróövezeti költségvetés részévé válhat. A strukturális és kohéziós alapokat is ebben az összefüggésben lehetne felhasználni.

4.2.5

Az új Európai Bizottságnak, mely elsődleges szerepet tölt be a folyamatban, vállalnia kell a felelősséget a jogalkotási javaslatok megfogalmazásáért, a pénzügyi rendszer szabályozására Barnier biztos által követett módszernek megfelelően azokon a területeken, ahol a vitát addig a tagállamok uralták, hogy konkrét javaslatok alapján gyümölcsöző megbeszéléseket ösztönözzön a Tanácsban.

4.2.6

Az Európai Bizottság eddig nem használta ki ezt a módszert. Alkalmazni lehetne például a fontosabb gazdaságpolitikai reformokra vonatkozó tervek előzetes koordinációja, a gazdasági reformokra vonatkozó, szolidaritási mechanizmussal kiegészült szerződések, egy európai adósság-visszavásárlási alap létrehozása és az eurókincstárjegyek esetében. Amennyiben ezek a javaslatok szükségessé teszik a Szerződés módosítását, az Európai Bizottságnak ezt világossá kell tennie az euróövezet tagjai számára.

4.2.7

E megközelítés rákényszeríti a Tanácsot, hogy állást foglaljon ezekkel a javaslatokkal kapcsolatban. Átláthatóvá és egyértelművé teszi a különböző politikai álláspontokat, és az egyetlen módja lesz a jelenlegi felépítésben kialakult kormányközi patthelyzet meghaladásának. Az Európai Bizottságnak ezt is megfelelően kommunikálnia kell a különböző érdekelt felek, többek között a nagyközönség felé.

4.2.8

Középtávon ezért az euróövezet gazdasági kormányzására van szükség (ez már a Maastrichti Szerződés óta így van) a mikro- és makrogazdasági politikákkal kapcsolatban, a jelenlegi koordinációs módszert – mely eddig gyenge eredményeket hozott – az e politikák „alapelemeiről” való közös döntéshozatal felé mozdítva el. Az euróövezet nem engedheti meg magának ezután, hogy azonos pénznem mellett különálló gazdaságpolitikákkal rendelkezzen, ez utóbbiakat tehát integrálni kell ahhoz, hogy többek között megkönnyítsék az EKB feladatát.

4.2.9

Újraelosztási mechanizmust kell alkalmazni aszimmetrikus sokkok esetén: a felelősség elvét (nem csupán az államokét, hanem a polgárokét is) nem szabad elválasztani a szolidaritás elvétől. Ezért konkrét intézkedéseket kell tenni, meghatározott időszakra vonatkozóan, a leginkább veszélyeztetett lakossági csoportok érdekében. Ez minden állampolgár és minden ország felelőssége.

4.2.10

Ugyanebben a szellemben kell elindulnunk az euróövezet megfelelő saját költségvetése felé, közösen elfogadott szabályokkal; ez az egyetlen módja annak, hogy lépéseket tegyünk egy közös fiskális politika felé és tompítsunk minden olyan sokkot, mely a jövőben előfordulhat. A finanszírozás a következők révén történhet: célzott adók, pénzügyi tranzakciós adó (amennyiben kiterjed az euróövezet egészére), szén-dioxid-adó, ideiglenes illeték a 6 %-os küszöböt meghaladó fizetési mérleg többletére, végül pedig közös kötvények kibocsátása.

4.2.11

Államadósság: létre kellene hozni egy olyan mechanizmust, mely az országok adóssággal kapcsolatos felelősségvállalásának törlése nélkül kiveszi azt a pénzügyi spekulánsok kezéből. A legfeljebb 60 %-nak megfelelő, fokozatosan átváltott államadósságot (ahogyan az EGSZB javasolta (17)), vagy a 60 % feletti részt (összhangban az Európai Bizottságnak az adósság-visszavásárlási alapra tett javaslatával (18)) egy konszolidált adósság számlán lehetne tartani, és a kamatokat a különböző tagállamok törlesztenék arányosan. Alternatív megoldásként ideiglenes eurókincstárjegy alapot lehetne létrehozni egy kormányközi szerződésen keresztül, mely rövid lejáratú euróövezeti adósságinstrumentumok kibocsátását tenné lehetővé, és ezáltal megszüntetné az euróövezeti kormányzati likviditási válság kockázatát. Szakértői csoportjának következtetései alapján, amely azzal a speciális megbízatással alakult, hogy elemezze a közös kötvénykibocsátás különböző lehetőségeinek előnyeit és kockázatait, az Európai Bizottságnak most konkrét javaslatot kellene tennie arra vonatkozóan, hogy milyen eszközöket kell használni, és milyen időkeretben.

4.3.1

A mikrogazdasági politikák is sok figyelmet igényelnek, különösen az ipar- és ágazati politikák terén, melyek létfontosságúak az európai gazdaság növekedése szempontjából, és amelyeket már nem lehet széttagoltan megközelíteni. Egyes politikákat (és a vonatkozó döntéshozatali eljárásokat), amelyek közvetett hatással vannak a nemzeti költségvetésekre, ezért egyesíteni kell annak érdekében, hogy kialakuljon az Európai Bizottság és a tagállamok közös jövőképe és közös fellépése, különösen az alábbiak tekintetében:

4.4.1

Az EGSZB ragaszkodik ahhoz, hogy konkrét intézkedések szülessenek a GMU társadalmi dimenziójával kapcsolatban (20). A fiatalok foglalkoztatási szintje továbbra is fájdalmasan alacsony. Az új Európai Bizottságnak a tagállamokkal közösen vállalnia kell a felelősséget arra vonatkozóan, hogy a következőek révén javítja az élet- és munkakörülményeket:

4.4.2

Valamennyi szinten biztosítani kell a megfelelő szociális párbeszédet. Ehhez le kell leküzdeni a tagállamokon belüli és az azok közötti hatékony konzultáció előtt álló akadályokat. Az EU nagy segítséget nyújthat abban, hogy összefogja a különböző országok érdekelt feleit, akik megvitathatják a sikeres gyakorlatokat és terveket dolgozhatnak ki a munkahelyteremtés feltételeinek javítása érdekében.

4.4.3

Ahhoz, hogy kiteljesítsük az Uniót és különösen az euróövezetet, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a jelenlegi gazdaságpolitikák társadalmi következményeit azzal, hogy teljesen az egyes országokra hagyjuk őket. Mind a gazdasági, mind pedig a szociális intézkedéseknek figyelembe kell venniük nemcsak a stabilitási paktum paramétereit, hanem a makrogazdasági paraméterek szélesebb körét is (pl. munkanélküliségi ráta, növekedési ráta, fizetési mérleg, foglalkoztatási ráta, szegénységi arány, a jövedelmek és a vagyon elosztása stb.). Nem biztosítható a GMU stabilitása az euróövezetre vonatkozó szociális mechanizmusok nélkül, amelyek képesek kezelni a súlyos gazdasági recesszió és/vagy egyensúlyhiány következményeit. Ezek közül az intézkedések közül néhány szükségessé teheti a Szerződés módosítását. Ezek középtávon a következőket foglalhatják magukban:

4.4.4

Más politikákat, amelyek növelik a lakosság összetartozás-érzését és elősegítik a személyek szabad mozgását, szintén közösen kellene kezelni a köz érdekében. Ilyenek többek közt:

4.5.1

Egy ilyen átfogó programot csak a döntéshozatali folyamathoz szükséges demokratikus legitimitással lehet elvégezni. Teljes mértékben tiszteletben tartva az elmúlt években elért jelentős fejlődést, az EGSZB azon a véleményen van, hogy a következő időszakban csak akkor lehet további előrelépést tenni, ha különös figyelmet fordítunk az elszámoltathatóságra, a legitimitásra, a demokráciára, az átláthatóságra és a kommunikációra.

4.5.2

Európa-szerte egyre élesebb politikai viták folynak az integrációs folyamatról. Uniós szinten a politikai pártoknak világosan definiálniuk kell választási lehetőségeiket, hogy azok előmozdítsák az EP különböző politikai csoportjainak állásfoglalását, valamint növeljék az európai politikai pártok tevékenységének ismertségét. A határokon átnyúló politikai formációk részvételével folyó transznacionális európai választások várhatóan rendkívüli módon megerősítik és előmozdítják az európai vitát.

4.5.3

A közös felelősségviselés és az állami támogatás szükségessége sokkal több elkötelezettséget igényel a nemzeti parlamentek részéről az európai vitában. Az uniós jogalkotási javaslatokat és a nemzeti reformprogramokat kellően meg kell tárgyalni a parlamentekben. Interaktív konzultációkat kell előirányozni stratégiai kérdésekben az EP és a nemzeti parlamentek között, ami szintén növeli a nemzeti parlamentek közötti dinamikát.

4.5.4

Az Európai Bizottságnak minél hatékonyabban kell alkalmaznia a közösségi módszert a jogalkotási javaslatok és intézkedések előterjesztésében, a tagállamokkal megosztott hatáskörök esetében is. Ahogy a múltban is, a céltudatos és bátor hozzáállás megtérül.

4.5.5

A parlamentek és/vagy a civil társadalom kérésére az Európai Bizottságot meg kellene hívni az európai kérdésekről szóló nemzeti vitákban való részvételre.

4.5.6

Az Európai Tanács és a tanácsok, különösen az ECOFIN-Tanács központi döntéshozók és alapvetően fontosak az elszámoltathatóság és a legitimitás szempontjából. Ezért nagyobb átláthatóságra van szükség, mivel demokratikus követelményről van szó.

4.5.7

A Tanács tagjai, akik nemzeti érdekeket képviselnek, valamint társ-döntéshozók európai szinten, gyakran másképp beszélnek otthon és Brüsszelben, ami általában jelentős zavart kelt, és akadályozza a megállapodást. Ez a kettős beszéd elfogadhatatlan. A tagállamoknak minden döntéshozatali szinten meg kellene állapodniuk a közös politikai üzenetekről.

4.5.8

A tagállamok egyszerre játszanak aktív és passzív szerepet a GMU felépítésében. Az európai módszertanhoz való közelítés a nemzeti adminisztratív eljárások és hagyományok megőrzése mellett lehetséges ugyan, de jelentős kiigazításokat tesz majd szükségessé számos országban. A megbízható politikai és közigazgatási gyakorlatok elengedhetetlennek bizonyulnak a bizalom kiépítéséhez.

4.5.9

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a civil társadalom, melynek szerepét gyakran alábecsülik, nagyobb súlyt kell, hogy kapjon az EU és egy integráltabb euróövezet jövőbeli felépítésében. Számos olyan terület van, ahol a haladás részben vagy teljes egészében nem kormányzati szereplőktől függ. A civil társadalmat maradéktalanul be kell vonni. Sok országban a civil társadalom még mindig marginális helyzetben van, pedig meg kell kapnia a szükséges eszközöket az intézményi döntéshozókhoz való kapcsolódásra. A civil társadalomnak vállalnia kell a felelősséget, és részt kell vennie az EU döntéshozatali folyamatában, hogy bővüljön annak demokratikus alapja. Aktív szerepvállalása nélkül a GMU-t egyáltalán nem lehet sikerrel kiteljesíteni.

4.5.10

Különösen a szociális partnerek számára nagyon hasznos lenne megvizsgálni egy konszenzuális modell eredményeit a tagállamokban, amit az EGSZB nyomatékosan támogat. Javasoljuk továbbá a bevált gyakorlatok cseréjét.

4.5.11

Az EGSZB megítélése szerint nyilvánvalóvá vált, hogy a jelenlegi szabályok nem megfelelőek, és nem működtek úgy, ahogy azt vártuk, és hogy a kormányközi fellépés nem képes megfelelni GMU előtt álló kihívásoknak. Azzal kapcsolatban sem szabad áltatni magunkat, hogy a válság elmúltával a vihar tombolása idején sietve létrehozott stabilizációs mechanizmusok elegendőek lesznek az előrelépéshez és az új válságok megelőzéséhez.

4.5.12

Az egyetlen módja annak, hogy elkerüljük az ilyen helyzetek megismétlődését, ha megváltoztatjuk a szabályokat, valamint az euróövezetet szabályozó döntéshozatali folyamatot annak érdekében, hogy átláthatóbb és demokratikusabb legyen:

5.1

Amellett, hogy a fent leírt módon kiteljesítik a GMU-t, a következő választási ciklusban indokolt lenne megkezdeni egy komoly gondolkodási folyamatot az EU egészének elmélyítéséről és intézményi szerveinek működéséről, valamint a megosztandó politikák kiválasztásáról. Az EGSZB véleménye szerint az alábbiakban felsorolt szempontokra kellene koncentrálni.

5.2

Az Európai Bizottságnak a Parlament jóváhagyásától függő tevékenysége, a kezdeményezési jog megosztásával is. Az EP-t az európai pártok által összeállított európai listák alapján lehetne megválasztani.

5.3

A láthatóság, a demokratikus legitimitás és a hatalommegosztás előmozdítása érdekében meg kellene szüntetni az Európai Tanács elnöke és az Európai Bizottság elnöke közötti kettős királyságot, akit vagy az EP vagy közvetlenül az emberek választanának meg, feltéve, hogy az ő szerepe is megváltozik. A jelenlegi Tanács az „államok szenátusává” válhat új eljárási szabályokkal.

5.4

Azok a politikák, amelyeket részben vagy egészben az EU folytatna, és amelyek felett döntéshozatali jogkörének kellene lennie, magukba foglalhatnák a külpolitikát és az Unió nemzetközi szerepét, beleértve a nemzetközi szervezetekben való egyszerű jelenlétet, adott esetben a védelmi politikát, az energiapolitikát, a kutatási politikát, a menekültügyi és bevándorlási politikát, valamint az előírásoknak és jogoknak való megfelelést, az ezeket megsértő államokkal szembeni fellépés lehetőségével, ahogyan az már a gazdasági kérdések és a költségvetési szabályok esetében történik.

5.5

Az új intézményi felépítést, amelyet nem lehet csupán a megerősített együttműködésen keresztül elérni, valamint a Parlament, a Tanács, az Európai Bizottság, az EGSZB és az RB szerepét egy új konvent határozhatná meg, melynek 2019-ig kellene befejeznie munkáját, amikor 2014 után a következő európai parlamenti választásra kerül sor.

6.1

A bizalom visszaszerzésének folyamatában a jó kommunikáció elengedhetetlen. Az EGSZB meggyőződése, hogy a legjobb kommunikációt jó politikák és gyakorlatok révén lehet biztosítani, melyek hosszú távú kilátásokat nyújtanak az egész európai társadalom számára.

6.2

Fontos, hogy elősegítsük és javítsuk a nyilvánosság felé történő kommunikációt. A kommunikáció érdeklődést kelt, ami segíti a megértést. Olyan szempontról van szó, amelyet nem vettek kellően tekintetbe, és ezért a hiányosságért az Európai Bizottság és a tagállamok hibáztathatók. A közösségi média teljes spektrumát alkalmazni kell.

6.3

A GMU-t és a kapcsolódó területeket gyakran technikai kérdésként prezentálták. Pedig nem azok, alapvetően politikai jellegűek és nagy befolyással bírnak minden állampolgár életére. Mégis ritkán folyik vita róluk ebből a szempontból, még kevésbé kerül sor tájékoztatásra, ami nagymértékben megmagyarázza azt a hatalmas szakadékot is, mely az EU és az egyszerű polgár között tátong.

6.4

A különböző hagyományok és helyzetek nap mint nap fájdalmasan tanúskodnak egy „közös GMU nyelv” hiányáról, ami néha nagyon zavaró, és ártalmas a közvélemény támogatása szempontjából. Az EGSZB véleménye szerint az Európai Bizottság az egyetlen olyan hatóság, amely az uniós jogalkotási folyamatban meglévő kezdeményezési joga okán képes megoldást találni. Ezt egy olyan perspektívából kell szemlélni, mely a korábbinál egységesebb politikát szem előtt tartó Európai Bizottságot és EP-t tár elénk.

6.5

Közös felelősséget viselő szereplőkként a civil társadalomnak és a szociális partnereknek szerepet kell játszaniuk a kommunikációban, amit eddig nem mindig használtak ki eléggé. A civil társadalomnak és a szociális partnereknek közvetíteniük kell a polgárok és a vállalkozások aggályait a hatóságok felé, és együtt kell működniük azok kezelésében. A véleménycserének mindkét irányban kell működnie.

6.6

Európának már nem kellene azt a benyomást keltenie, hogy egy elefántcsonttorony, ahogy a közvélemény nagy része látja. Világosan el kell magyarázni a polgároknak az európai integráció előnyeit, a konkrét előrelépéseket és azokat az előnyöket, amelyek abból a beruházások, a munkahelyteremtés és a fogyasztók számára származnak. Az úgynevezett új európai narratívát az Európai Bizottság és a tagállamok – melyek szerepe kulcsfontosságú a politikai pártok és a civil társadalom mellett – közös kommunikációs és egyszerűsítési stratégiájával kellene megkezdeni.

16.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 451/20

Előadó:

Michael SMYTH

1.1

Bár több mint hat év telt el a pénzügyi és gazdasági válság kezdete óta, a vállalkozások, különösen a kkv-k finanszírozásának megszokott csatornái részben még mindig nem nyíltak meg. A bankok, amelyek a legtöbb kkv számára a finanszírozás hagyományos forrásának számítanak, számos ok, például a hitelállomány jelenleg zajló leépítése, a magasabb tőkearány- és likviditási követelmények, a behajthatatlan követelésekhez való tartalékképzés és a kockázat kerülése miatt kevesebb hajlandóságot mutatnak a hitelezésre. A pénzügyi piacok és finanszírozási csatornák széttöredezettsége a pénzügyi válság egyik legmarkánsabb jellemzője volt Európában.

1.2

A kkv-k számára nyújtott forgótőke-hitelezés visszaesése a piaci zavarok olyan, tartós megnyilvánulásának tekinthető, amely megfelelő válaszlépéseket követel meg az uniós politikaalkotóktól. Az eddigi válaszlépések azonban nem állnak arányban a probléma súlyosságával.

1.3

Az EKB LTRO-kezdeményezése (1) sikeresen elhárította a bankrendszer összeomlásának veszélyét, azonban a finanszírozás legnagyobb része nem jutott át a reálgazdaságba. Ehelyett a finanszírozási forrásokat a bankok mérlegének konszolidálására használták fel, ami elszalasztott lehetőséget jelent, mivel a vállalkozások továbbra is szenvednek a forgótőke hiányától.

1.4

Az EBB-t, amely igen aktív szerepet játszik a kkv-k támogatásában Európa-szerte, jelentős mértékben feltőkésítették, és a bank megerősítette hitelnyújtási tevékenységét a kkv-k számára. A kkv-k támogatása jelenti az EBB-csoport legnagyobb önálló politikai prioritását, amely az EBB által éves szinten kihelyezett hitelek mennyiségének több mint 20 %-áért és az EBA tevékenységeinek 100 %-áért felelős. Bár az EBB jelentősen hozzájárul a kkv-k fejlesztési finanszírozásának biztosításához, az euróövezetbeli vállalatok számára nyújtott teljes hitelállományból továbbra is csak kis mértékben veszi ki a részét.

1.5

Az EGSZB támogatta a gazdaság hosszú távú finanszírozásáról szóló tavaly megjelent zöld könyvet (2), amelyet egy nemrégiben közzétett intézkedéscsomag (3) követett. Ez általában véve ösztönzi a hosszú távú finanszírozást, és konkrétan a kkv-k finanszírozására irányul. A csomag olyan intézkedéseket tartalmaz, amelyek ösztönzik a kkv-k számára nyújtott kölcsönök értékpapírosításának alkalmazását. Az Európai Bizottság emellett új szabályokat javasol a nyugdíjalapok pénzügyi eszközökbe való befektetésének ösztönzésére, így mozdítva elő a hosszú távú növekedés finanszírozását a reálgazdaságban (4). Olyan javaslatok is vannak, amelyek a vállalati és egyéb típusú kötvények likvid és átlátható másodlagos piacának megteremtésére irányulnak. Az EGSZB üdvözli ezeket a javaslatokat, és úgy véli, hogy idővel hozzájárulhatnak a kkv-k finanszírozásának megújult és hatékonyabb piacához.

1.6

Jelenleg számos egyéb kezdeményezés megvalósítására is sor kerül annak érdekében, hogy megszüntessék azokat az akadályokat, amelyek gátolják a hitelezőket a hitelképesség és hitelkockázat pontosabb felmérésében. Ide tartozik az olyan digitális adattárak szélesebb körű használata, amelyek bejegyzési szabványokat tartalmaznak a cégnyilvántartások, statisztikai hivatalok, a banki hitelek minősítése és egyéb hitelezők számára, valamint végső soron egy európai központi hitelnyilvántartás létrehozása. A kkv-k pénzügyi teljesítményére vonatkozó jobb és több aktuális információnak lehetővé kellene tennie a hitelezők által végzett kockázatelemzés hatékonyságának növelését és a kockázat megfelelőbb beárazását.

1.7

A kkv-k finanszírozáshoz való hozzáférésének javítására irányuló számos javaslat jelenleg éppen kidolgozás vagy mérlegelés alatt áll. Az EGSZB támogatja ezt a proaktívabb politikai döntéshozói választ, azonban ezek végrehajtásához időre van szükség. A kihívás továbbra is abban áll, hogy meghatározzuk, mi a teendő most és rövid távon a kkv-k finanszírozáshoz való hozzáférésének javítása érdekében.

1.8

Egy univerzális megoldás nem biztos, hogy minden tagállamban alkalmazható. Néhány tagállam nemzeti pénzügyi struktúráinak és szabályainak megfelelő megközelítéseket dolgozott ki. Az egyik legérdekesebb kezdeményezés a hitelfinanszírozási rendszer az Egyesült Királyságban (5). Ez rendkívül sikeresen mozdította elő a jelzáloghitelezést és a háztartások számára nyújtott hiteleket az Egyesült Királyságban az elmúlt két évben, és jelenleg sikeresen ösztönzi kizárólag a kkv-k finanszírozását. A rendszer a finanszírozás költségeinek csökkentése révén ösztönzőt nyújt a részt vevő bankoknak a kkv-k számára nyújtott nettó hitelállomány növeléséhez. Támogatói szerint a rendszer nélkül a kkv-k számára nyújtott hitelek mennyisége sokkal alacsonyabb lenne.

1.9

Az EGSZB a hitelfinanszírozási rendszert a bevált gyakorlatok egyik példájának tekinti, és azt ajánlja, hogy az EKB komolyan fontolja meg egy hasonló kezdeményezés bevezetését az euróövezetben. 2014. június 5-én az EKB egy sor likviditási intézkedést jelentett be a kkv-knak nyújtott banki kölcsönök előmozdítására (6). Az EGSZB örömmel nyugtázza, hogy az EKB fő javaslatát képező ún. célzott, hosszabb lejáratú refinanszírozási műveletek (CHLRM) hasonlítanak az e véleményben is említett hitelfinanszírozási rendszerhez. Azt is érdemes megjegyezni, hogy az EGSZB e véleménnyel kapcsolatos munkája megelőzi a szakpolitikai döntéshozók gondolkodásmódjának változását.

2.1

A vállalati hitelezés és finanszírozás kapcsán folytatott viták korábban a – főként a kkv-knak szánt – fejlesztési vagy befektetési tőke keresleti és kínálati oldalára összpontosítottak. A hitelezők azt szokták hangsúlyozni, hogy nincs elég új projekt, és ezért gyenge a kereslet a fejlesztési célú finanszírozásra. A kkv-k és a középvállalkozások képviselői pedig gyakran a fejlesztési célú finanszírozás kínálata és az ilyenfajta hitelek költségei miatt panaszkodnak, megjegyezve, hogy a bankok túlárazzák a finanszírozás kockázatát. Bizonyos szempontból mindkét álláspontnak igaza van. Mindenesetre a kis- és nagyvállalkozások számára nyújtott hitelek állománya az uniós tagállamokban a legjobb esetben is csak stagnált, és a legrosszabb esetben meredeken zuhant.

2.2

Az EGSZB jelen véleménye nem elsősorban a fejlesztési tőke vagy az új (induló) vállalkozások, illetve innovációk finanszírozásának vizsgálatát célozza, hanem a forgótőkéhez való hozzáférés kérdésével foglalkozik, azaz a folyószámlahitelek és rulírozó hitelek lehetőségeivel, amelyek a legtöbb vállalkozás működéséhez elengedhetetlenek. A forgótőke hitelezési feltételeinek trendjeit nehéz feladat pontosan meghatározni, mivel hiányoznak a megfelelő adatok, azonban a legfőbb tendenciák kiolvashatók az EKB nem pénzügyi jellegű vállalkozások számára nyújtott hitelezésére vonatkozó adatokból. Ezek a számadatok csökkenő tendenciát mutattak az elmúlt négy évben, és csak az utóbbi néhány hónapban mutatják a kilábalás jeleit.

2.3

Az elmúlt hat év pénzügyi és gazdasági válságainak legtartósabb jellemzője a vállalatfinanszírozás meredek visszaesése. Ahogy a bankok azért küzdöttek, hogy korlátozzák az értékcsökkent kölcsönöknek és értékvesztett adósságnak való kitettségüket, a vállalatok, különösen pedig a kisebb és mikrovállalkozások számára rendelkezésre álló forgótőke szokásos ellátottsági szintje visszaesett, mind nominális, mind pedig reálértelemben. A vállalkozások számára nyújtott hitelezés visszaesése a piaci zavarok tartós megnyilvánulásának tekinthető. Ezenfelül az európai pénzügyi piacok széttöredezettsége kettős hitelkamat-szerkezethez vezetett. Az olasz és spanyol kisvállalkozásoknak például sokkal magasabb kamatköltségeik vannak, mint a hasonló német és brit vállalkozásoknak. Az uniós politikai döntéshozók által tett eddigi válaszlépések nem álltak arányban a probléma súlyosságával, és bizonyos jelek arra mutatnak, hogy a megszigorított uniós és nemzetközi bankszabályozás még súlyosbíthatta is a hitelezési válságot a bankok kockázatvállalási készségének csökkentése révén.

3.1

Az uniós politikaalakítók nehezen boldogultak a pénzügyi válság következményeinek és a reálgazdaságra gyakorolt hatásainak kezelésével. Az uniós bankrendszer sérülékenysége a gazdasági fellendülés kerékkötőjévé vált. E sérülékenység orvoslása érdekében az Európai Központi Bank (EKB) 2012/13-ban egy teljesen újszerű kezdeményezésbe fogott, amely a bankoknak több mint 1 billió euró értékű, viszonylag alacsony kamatozású hitelhez biztosított hozzáférést. Ezt a kezdeményezést hosszabb távú újrafinanszírozási műveletnek (LTRO) nevezték el, és válaszként szolgált arra a fenyegetésre, hogy a bankok esetleg befagynak vagy csődbe mennek, miközben megpróbálják mérlegüket helyrehozni és megfelelni a szabályozás által előírt szigorúbb tőkemegfelelési mutatóknak. Az LTRO sikeresen elhárította az összeomlás veszélyét, azonban a finanszírozás legnagyobb része nem jutott át a reálgazdaságba. A forrásokat ehelyett a bankok mérlegének konszolidálására használták fel. Bizonyos értelemben ez a végeredmény előre megjósolható és érthető volt. A legtöbb európai bank számára a túlélés jelentette és jelenti a prioritást. Más értelemben azonban elszalasztott lehetőséget jelent, mivel a vállalkozások továbbra is szenvednek a forgótőke hiányától.

3.2

2013 márciusában az Európai Beruházási Bankot (EBB) jelentős mértékben feltőkésítették. Befizetett tőkéjét a részvényesek 10 milliárd eurós készpénzinjekcióval megnövelték. Az EBB tervei szerint az elkövetkező három-négy évben mintegy 40 milliárd euróval tudja majd növelni a kkv-k számára nyújtott, már eddig is jelentős mértékű hitelezését. A feltőkésítés segített az EBB-nek abban, hogy megerősítse hitelezési tevékenységét a kkv-k számára. A kkv-k támogatása jelenti az EBB-csoport legnagyobb önálló politikai prioritását, amely az EBB által éves szinten kihelyezett hitelek mennyiségének több mint 20 %-áért és az EBA tevékenységeinek 100 %-áért felelős. Az EBB által a kkv-k számára nyújtott hitelezést azonban leginkább fejlesztési tőke, innováció és új projektek céljaira használják fel. Tény, hogy az EBB jelenleg mérlegeli a forgótőke hitelezésének lehetőségét, és érdeklődve figyeljük e megfontolások kimenetelét. Bár az EBB jelentősen hozzájárul a kkv-k fejlesztési finanszírozásának biztosításához, az euróövezetbeli vállalatok számára nyújtott teljes hitelállományból továbbra is csak kis mértékben veszi ki a részét.

3.3

Az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban a monetáris hatóságok a bankrendszer likviditásának biztosítása érdekében olyan, nem hagyományos intézkedésekhez folyamodtak, mint a kereskedelmi papírok felvásárlása („mennyiségi lazítás”). Ez a politika azt jelenti, hogy a központi bankok nagyon nagy mennyiségben állam- és vállalati kötvényeket vásárolnak fel, és új pénzt hoznak létre a bankrendszer számára. Ez segített a pénzpiacok befagyásának elkerülésében, és előmozdította a monetáris politika érvényre juttatásának mechanizmusát az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban. Vannak arra utaló jelek, hogy a mennyiségi lazítás programja az Egyesült Államokban segített a hitelezés és finanszírozás reálgazdaságban való kiterjesztésében. A gazdasági fellendülés fokozódó erősödésével az amerikai monetáris hatóságok most a felvásárlási program visszafogását mérlegelik. Az Egyesült Királyságban a Bank of England előretekintő iránymutatása arra enged következtetni, hogy a gazdasági fellendülés megszilárdulásával a mennyiségi lazítás politikája is véget ér majd.

3.4

Az Európai Bizottság 2013 márciusában zöld könyvet tett közzé a gazdaság hosszú távú finanszírozásáról (7), és ezt egy intézkedéscsomag követte, amely általánosságban ösztönzi a hosszú távú finanszírozást, és konkrétan a kkv-k finanszírozására irányul (8). E csomag központi elemét olyan intézkedések képezik, amelyek a kkv-k számára nyújtott kölcsönökre vonatkozó eszközfedezetű értékpapírok (ABS) alkalmazásának ösztönzésére irányulnak. Az eszközfedezetű értékpapírok szélesebb körű használata mentesítené a bankokat és egyéb pénzintézeteket attól, hogy a vállalatfinanszírozás nagyobb volumeneit vállalják magukra. Az Európai Bizottság emellett új szabályokat javasol a nyugdíjalapok pénzügyi eszközökbe (például eszközfedezetű értékpapírokba) való befektetésének ösztönzésére, így mozdítva elő a hosszú távú növekedés finanszírozását a reálgazdaságban (9). Olyan javaslatok is vannak, amelyek a vállalati kötvények likvid és átlátható másodlagos piacának megteremtésére és a fedezett kötvények és zártkörű kibocsátások vonzóerejének növelésére irányulnak. Közétettek egy közösségi finanszírozásról („crowd funding”) szóló közleményt (10) is, amelynek célja a legjobb gyakorlatok népszerűsítése, a közösségi finanszírozási piacok fejlődésének figyelemmel kísérése és egy közösségi finanszírozási minőségi címke megteremtésének megkönnyítése.

3.5.

Számos egyéb kezdeményezés is fontos ebben a tekintetben. Azok az akadályok, amelyek gátolják a hitelezőket a hitelképesség és a hitelkockázat pontosabb felmérésében, általában a költségekhez kapcsolódnak, és a megfelelő pénzügyi információk hiányának tudhatók be. A Nemzetközi Pénzügyi Intézet (IFF) számos intézkedést javasol az akadályok csökkentése érdekében. Ide tartozik az olyan digitális adattárak szélesebb körű használata, amelyek bejegyzési szabványokat tartalmaznak a cégnyilvántartások, statisztikai hivatalok, a banki hitelek minősítése és egyéb hitelezők számára. A hitelkockázati adatok nemzeti adattárát össze kell hangolni az európai adatraktárral, ami végső soron egy európai központi hitelnyilvántartás létrehozásához vezet majd. Az IIF az információgyűjtés és jelentéstétel egész Európára érvényes szabványának meghatározását sürgeti, hogy lehetővé váljanak a vállalatok és nemzetek közötti elemzések. A kkv-k pénzügyi teljesítményére vonatkozó jobb és több aktuális információnak lehetővé kellene tennie a hitelezők által végzett kockázatelemzés hatékonyságának növelését és a kockázat megfelelőbb beárazását.

3.6.

A kkv-k számára nyújtott finanszírozási áramlatok javítására irányuló egyéb javaslatokhoz többek között a következők tartoznak:

4.1

Nem egyszerű feladat egy olyan rendszer megtervezése, amely az EU egészében ösztönzi a finanszírozáshoz való hatékonyabb hozzáférést. Néhány tagállam nemzeti pénzügyi struktúráinak és szabályainak megfelelő megoldásokat dolgozott ki. Egy univerzális megközelítés nem biztos, hogy minden tagállamban alkalmazható. Az egyik legérdekesebb ilyen kezdeményezés a brit hitelfinanszírozási rendszer (FLS), amelyet érdemes közelebbről is megvizsgálni.

4.2

A brit pénzügyminisztérium és a Bank of England 2012 júliusában vezette be a hitelfinanszírozási rendszert a reálgazdaságnak nyújtott hitelezés élénkítése érdekében (11). A pénzügyminisztérium – a Bank of England részvényeseként – felügyeli a hitelfinanszírozási rendszer működését. A hitelfinanszírozási rendszer a részt vevő bankoknak olcsó finanszírozási forrást kínál, ezek az alacsonyabb finanszírozási költségek pedig lehetővé tehetik a bankok számára, hogy az általuk megszabott kamatlábak csökkentése révén növeljék a hitelezési lehetőségeket. A rendszer hitelezési tevékenységük fokozására ösztönzi a bankokat, és így lehetővé teszi számukra, hogy további finanszírozási forrásokat hívjanak le a rendszerből. A hitelfinanszírozási rendszer életre hívása óta hozzájárult a banki finanszírozási költségek jelentős csökkentéséhez, és ez kedvezőbb hitelfeltételek formájában csapódott le. Joggal mondhatjuk, hogy a hitelfinanszírozási rendszer legfőbb sikere eddig a háztartások számára nyújtott hitelek és különösen a jelzáloghitelezés ösztönzésében állt. Kevésbé volt sikeresnek mondható a vállalatfinanszírozás ösztönzésének tekintetében, és ezért 2013 novemberében a hatóságok úgy módosították a hitelfinanszírozási rendszert, hogy az kizárólag a kkv-knak nyújtott hitelezésre összpontosítson.

4.3

A hitelfinanszírozási rendszert úgy tervezték, hogy a részt vevő bankoknak kereskedelmi ösztönzőt nyújtson nettó hitelezésük (azaz a törlesztésekkel csökkentett bruttó hitelezésük) növelésére. A rendszer diszkontált finanszírozást biztosít valamennyi bank számára, még az olyan bankok számára is, amelyek leépítik hitelállományukat. A rendszer nem határoz meg felső korlátot a bankok által igénybe vehető finanszírozási összeg tekintetében. Például, ha egy részt vevő bank 100 milliárd eurós vállalathitelezési állománnyal rendelkezik a rendszer kezdetekor, akkor legalább 5 milliárd euró értében hívhat le finanszírozási forrásokat. Ha ugyanez a bank további 1 milliárd euróval megnövelné a kkv-k számára nyújtott hitelezését, további 5 milliárd euró lehívására lenne jogosult a hitelfinanszírozási rendszerből. Ez a kkv-knak nyújtott nettó hitelezéshez viszonyított egy az öthöz lehívási arány, valamint a finanszírozás alacsonyabb költsége erős ösztönzőt jelent a bankok számára a hitelezési tevékenység kibővítésére (12).

4.4

A Bank of England felügyeli a módosított hitelfinanszírozási rendszert, amelyben a legtöbb brit pénzügyi intézmény részt vesz. A kizárólag a vállalathitelezés ösztönzését célzó felülvizsgált rendszer 2013. november óta működik, és még valószínűleg túl korai bármilyen messzemenő következtetést levonni a hatékonyságát illetően. A legnagyobb brit és euróövezetbeli bankok közül néhány tovább folytatta hitelállományának gyors ütemű leépítését, és a vállalathitelezés terén megfigyelt csökkenés nagyrészt valószínűleg erre vezethető vissza. A hitelfinanszírozási rendszer támogatói szerint a hitelezés helyzete sokkal rosszabb lenne az Egyesült Királyságban az FSL finanszírozás lehetősége nélkül.

4.5

Az EGSZB úgy véli, hogy egy a hitelfinanszírozási rendszerhez hasonló rendszert kellene megvalósítani az euróövezetben is. Egy az euróövezetben elindított, a hitelfinanszírozási rendszerhez hasonló projekt egy behatárolt – legfeljebb két vagy három éves – időszak alatt hozzájárulhatna a vállalatfinanszírozás egészségesebb szintjének visszaállításához, és megkönnyíthetné a hitelállomány leépítésének jelenleg zajló folyamatát is.

4.6

2014. június 5-én az EKB egy sor likviditási intézkedést jelentett be a kkv-knak nyújtott banki kölcsönök előmozdítására (13). Az EGSZB örömmel nyugtázza, hogy az EKB fő javaslatát képező ún. célzott, hosszabb lejáratú refinanszírozási műveletek (CHLRM) hasonlítanak az e véleményben is említett hitelfinanszírozási rendszerhez.

4.7

Az EGSZB üdvözli a kkv-k finanszírozáshoz való hozzáférésének javítását célzó, az Európai Bizottság által előterjesztett javaslatok legnagyobb részét, azonban ezek leginkább közép- vagy hosszabb távra vonatkoznak, és így új jogszabályok és/vagy intézmények létrehozását követelhetik meg. Eközben azonban a vállalkozások számára nyújtott forgótőke hitelezésének válsága azonnali és sürgető probléma, amely valószínűleg súlyosbodni fog. Az EGSZB úgy véli, hogy az EU politikai döntéshozóinak többet kellene tenniük olyan rövidebb távú megoldások keresése érdekében, mint a fentiekben felvázolt ösztönző rendszerek (FLS és CHLRM). A megnőtt pénzügyi vagy hírnévbeli kockázatokkal szembe kell állítani azt a 26 millió (ebből 5,6 millió 25 évesnél fiatalabb) polgárt, akiket az EU-ban munkanélküliként tartanak nyilván.

16.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 451/25

Előadó:

Isabel CAÑO AGUILAR

1.1

Az Európai Uniónak a jövőben nemcsak felhasználóként, hanem fejlesztőként és tartalomszolgáltatóként is részt kell vennie a digitális piacon, ehhez pedig támogatnia kell a tehetségeket. Ebben kiemelt szerepe van a tájékoztatásnak, a képzésnek és az oktatásnak.

1.2

Az EGSZB úgy véli, hogy a digitális társadalomhoz való hozzáférést az egész európai társadalomnak prioritásként kell kezelnie. Az e téren eddig végrehajtott intézkedések nem elegendőek az egyre mélyülő digitális szakadék áthidalásához.

1.3

Az EGSZB emlékeztet arra, hogy meg kell tenni az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy a digitális társadalomban a fogyatékkal élők másokkal azonos feltételek mellett férhessenek hozzá az új technológiákhoz.

1.4

A digitális társadalom nem válhat a kirekesztés újabb terepévé. Az EGSZB különösen hangsúlyozza, hogy megfelelő politikák elfogadásával biztosítani kell, hogy az idősek ne rekesztődjenek ki, hanem a mindennapi élet részét képező technológiák felhasználói csoportjának aktív tagjai legyenek.

1.5

Az uniós és a tagállami hatóságoknak közösen kell fellépniük ahhoz, hogy megfizethetőbb és a többnyelvűség elvét tiszteletben tartó informatikai felszerelések és programok jöjjenek létre.

1.6

Az európai oktatáspolitikának fel kell készítenie a polgárokat az életre. Az EGSZB nyomatékosan hangsúlyozza, hogy ki kell kérni az oktatási ágazat szakmai szervezeteinek a véleményét.

1.7

Az EGSZB úgy véli, hogy a közoktatás – a tagállamok pénzügyi lehetőségeihez mért – támogatása alapvető az esélyegyenlőségi célkitűzés eléréséhez.

1.8

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a nyilvános könyvtárak jelentős szerepet játszanak a digitális képzés és oktatás folyamatában.

1.9

Az EGSZB a nyílt innovációval és a nyílt szabványokkal kapcsolatos modellek népszerűsítését javasolja. Kerülni kell a szellemi tulajdon védelmét célzó, indokolatlan intézkedéseket, amelyek akadályozhatják az innovációs folyamatokat a digitális gazdaságban.

1.10

Az EGSZB azt javasolja, hogy kövessék az Európai Alapítvány a Színvonalas e-Tanulásért (EFQUEL) oktatással kapcsolatos ajánlásait.

1.11

Az EGSZB megismétli, hogy a szakképzésnek és az oktatásnak fontos szerepe van a gazdasági válság leküzdésében és a fellendülés elősegítésében, és ennek kapcsán kiemeli a CEDEFOP szerepét. Ezért az EGSZB a következőket szorgalmazza:

1.12

A Horizont 2020 kezdeményezésnek hozzá kell járulnia Európa világpiaci pozíciójának megerősítéséhez a digitális technológiák területén, ahol az európai vállalatok kevesebb beruházást végeznek, mint ázsiai és amerikai versenytársaik.

1.13

Az EGSZB alapvetőnek tartja az információs és kommunikációs technológiák (ikt) ágazatában működő európai kis- és középvállalkozások (kkv-k) támogatását, mivel ezek ösztönözni tudnak az állandóan változó ipar szempontjából létfontosságú innovatív projekteket. A kkv-kra vonatkozó adóügyi és a finanszírozás megkönnyítését célzó intézkedéseknek is nagy szerepe lesz a gazdasági válság elleni küzdelemben.

1.14

A digitális technológia területén megjelenő induló vállalkozások támogatása hozzájárulhat az európai hardver- és szoftverágazat megerősítéséhez. Az EGSZB nagyra értékeli azt a kezdeményezést, hogy a digitális menetrend keretében nagy kockázatú programokat támogatnak, de több támogatást kér a pénzügyi rendszer részéről.

1.15

Az EGSZB egy sor intézkedést javasol a nők digitális társadalomban való részvételének fokozására.

2.1

Számos különféle uniós politikai döntés, program és kezdeményezés utal az ikt-knak az oktatásban való hasznosítására, például:

2.2

Az európai digitális menetrend (2010), a Horizont 2020 program céljainak teljesítésére irányuló központi uniós kulcsstratégia számos fellépést irányzott elő, többek közt az alábbiak kapcsán:

2.3

Az EGSZB több véleményében (1) is foglalkozott ezekkel a kérdésekkel.

2.4

Ez a saját kezdeményezésű vélemény a digitális társadalomhoz való hozzáféréssel, az oktatással, az egyenlőséggel és a foglalkoztatással kapcsolatos néhány szempontot jár körül.

3.1.1

Az ikt-k nyújtotta eszközöket az emberek egyre gyakrabban használják a mindennapi életben. A digitális társadalomhoz való hozzáférés jog, és olyan lehetőségek forrása, melyeket teljes körűen ki kell aknázni.

3.1.2

Az EGSZB többször is megjegyezte, hogy a széles sávú kapcsolat fontos az európai társadalom és gazdaság szempontjából (2), ezért üdvözli, hogy műholdak segítségével mind a 28 tagállamban általánosan elérhető. A digitális szakadék számos oka azonban ma is fennáll, sőt tovább súlyosbodott a szegénységi ráta emelkedése miatt, amelyet a gazdasági és szociális válság csak még tovább növelt.

3.1.3

A digitális szakadék nem csökken, többek között az alábbi tényezők miatt: az oktatás (a magasan képzettek háromszor akkora eséllyel lesznek internethasználók, mint a lakosság alacsonyabban képzett egyharmada), az életkor (az internethasználat a fiatalok körében általános, szinte teljes körű a diákok körében, az idősek között azonban igen csekély), az információ, amely többségében angolul érhető el, a vidéki, városi és szigeti területek közti különbségek stb.

3.1.4

A hatóságoknak a költségvetési megszorítások fényében sokszor komoly nehézségeket okoz az oktatási informatikai eszközök finanszírozása, és úgy tűnik, hogy a Stabilitási Paktum csak tovább súlyosbítja ezt. A lehetséges finanszírozási források közül a felhasználói díjak bevezetése a hozzáférhetőség és az oktatás terén érvényesülő egyenlőség kárára válhat.

3.1.5

Az akadálymentesség emberi jog (3). Emellett szem előtt kell tartani, hogy a Lisszaboni Szerződés szerves részét képező európai uniós Alapjogi Charta 20., 21. és 26. cikkében tiltja a fogyatékosság miatti mindenfajta megkülönböztetést, és kimondja, hogy a fogyatékossággal élő személyeknek joguk van bizonyos speciális intézkedésekhez. A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény pedig kötelezi a tagállamokat, hogy megfelelő intézkedéseket hozzanak arra, hogy másokkal azonos alapon biztosítsák a fogyatékossággal élő személyek számára többek között az információhoz és kommunikációs technológiákhoz, például az internethez való hozzáférést (4).

3.1.6

A fogyatékkal élőknek kétszer nagyobb az esélyük a munkanélküliségre. Az új technológiák (köztük a világháló) utat nyitnak számukra a szabadidős tevékenységek, az oktatás és a kultúra és sok egyéb magán- és közszolgáltatás felé, ezenkívül előmozdítják a demokratikus életben való részvételüket. Ezért az akadálymentes ikt-k elengedhetetlenek ahhoz, hogy a fogyatékkal élők egyenlő esélyekkel szálljanak versenybe az egyre nagyobb digitális piacon, és az ún. digitális társadalom tagjai legyenek.

3.1.7

A digitális társadalom nem válhat a kirekesztés újabb terepévé. Éppen ellenkezőleg, a kiszolgáltatott helyzetű személyek számára kiutat kell biztosítania a kirekesztettségből.

3.2.1

A digitális társadalomhoz elengedhetetlen, hogy az intézmények nyitottak legyenek a változásokra. Az Uniónak olyan, mindenki számára hozzáférhető oktatási és képzési rendszereket kell kialakítania, amelyek elősegítik a polgárok széles körű ismereteinek, képességeinek és készségeinek, szociális, polgári és kulturális készségeinek, tanulási képességének, valamint a kreativitásnak, az innovációnak és a csapatmunkára való képességnek a fejlesztését.

3.2.2

Az oktatási rendszer minden felelősének olyan oktatási légkör megteremtésére kell törekednie az iskolában, amely elősegíti az oktatási módszerek innovációjával, minőségével és az együttműködéssel kapcsolatos pozitív hozzáállást, az összes diák tanulási aktivitásának növelését, az iskolai bevált gyakorlatok, a civil szerepvállalás és a tapasztalatok terjesztését, valamint az értékelési kultúrát.

3.2.3

Az EU oktatáspolitikájának nem sikerült kellően ösztönöznie a nemzeti oktatási hatóságokat arra, hogy az ikt-k oktatási célú felhasználását már a tanári alapképzésben és az iskolákban a tantervek részévé tegyék, különösen az alap- és középfokú oktatásban, valamint a szakképzésben. Nem ösztönözte kellőképpen a tagállamokat az ikt-kon alapuló modern, innovatív és minőségi oktatáshoz szükséges beruházások megvalósítására sem.

3.2.4

Az oktatási minisztériumoknak szakképzési programokat kell szervezniük a tanárok számára, és ösztönözniük kell a tanulási módszerek újragondolását.

3.2.5

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a nyilvános könyvtárak jelentős szerepet játszanak a digitális képzés és oktatás szempontjából.

3.2.6

A kisiskolásokat már a kezdetektől fogva játékosan be lehetne vezetni a számítógép-használatba és talán a programozásba is, hogy az európai polgárok egyszerű ikt-felhasználókból minél gyorsabban fejlesztőkké és tartalomszolgáltatókká váljanak. Az EU már rendelkezik kiválósági központokkal a kutatás területén (például elektronikus nanorészecskék kutatása), de ennél tovább kell lépnie.

3.2.7

Az európai oktatási rendszerek színvonalas modelleket kínálnak az alapfokú oktatástól a szakképzésen át a felsőoktatásig. Ugyanakkor tantervi változtatásokra van szükség, ezek között szerepel az ikt-k oktatási hasznosítása és ennek értékelése.

3.2.8

Az EGSZB a nyílt innovációval és a nyílt szabványokkal kapcsolatos modellek népszerűsítését javasolja. Kerülni kell a szellemi tulajdon védelmét célzó, indokolatlan intézkedéseket is, amelyek akadályozhatják az innovációs folyamatokat a digitális gazdaságban.

3.2.9

Az Európai Szabványügyi Bizottság (CEN) által kidolgozott SPI (Simple Publishing Interface) protokoll célja a tanulási források és metaadatok folyamatos kezelését végző tartalom- és adatszolgáltató eszközök közti kommunikáció megkönnyítése.

3.2.10

A kölcsönös átjárhatóság a fogyatékkal élők ikt-hozzáféréséhez szükséges támogató technológiák használatát is megkönnyítheti.

3.3.1

A szakoktatás és -képzés az életre készíti fel az embereket és olyan készségekkel látja el őket, amelyek szükségesek egy demokratikus társadalomban. A társadalmi és gazdasági fejlődés nagyban függ a szakképzéstől, mivel ez utat nyit a munkaerőpiacra való belépéshez szükséges készségek és eszközök előtt. A leghátrányosabb helyzetű és marginalizált csoportok esetében javíthat az életminőségen. A szakképzés azonban nem csupán híd az oktatás és a munka világa között, hanem önmagában is nagy szerepe van. Az UNESCO statisztikai hivatala szerint korreláció áll fenn a gazdasági fejlődés és a szakképzés között.

3.3.2

Az Erasmus+ program az EU központi stratégiája e területen, és amint azt az EGSZB hangsúlyozta: „kulcsfontosságú eszköz kell, hogy legyen az oktatás és a képzés támogatásának növelésére, a polgárok ismereteinek bővítése, a fiatalok – számos tagállamban nagyarányú – munkanélküliségének mérséklése [...] érdekében”. Ugyanakkor az e területen hatáskörrel rendelkező tagállamok dolga, hogy az oktatási rendszer részét képező szakképzés számára biztosítsák a szükséges erőforrásokat és presztízst.

3.3.3

Az EGSZB emlékeztet arra, hogy a CEDEFOP folyamatos tanulással és szakképzéssel kapcsolatos tevékenységei olyan kérdésekkel foglalkoznak (például felnőttképzés, képesítések és készségek, elismertetés és minőségbiztosítási eljárások), amelyek alapvető fontosságúak a munkaerőpiachoz nehezebben hozzáférők számára. Több forrást kell biztosítani a CEDEFOP számára.

3.3.4

Az EGSZB a következőket javasolja:

3.4.1

Az EU-ban magas a munkanélküliség, ugyanakkor az Európai Bizottság szerint rövid távon 9 00  000 szakképzett munkavállalóra lenne szükség az ikt-ágazatbeli munkahelyek betöltéséhez.

3.4.2

Az ikt-k nagy hatással vannak a foglalkoztatásra, és a digitális menetrend sikere függ a csúcstechnológiai vállalkozások jelenlététől: 2008-ban az ikt-ágazat 574 milliárd euró értékű hozzáadott értéket nyújtott az EU-nak és 8,3 millió személyt foglalkoztatott. A piacok fragmentáltságával, az elégtelen finanszírozással és hasonló problémákkal küzdő európai vállalatoknak meg kell erősíteniük a pozíciójukat a világpiacokat uraló óriásokkal szemben, melyek többsége észak-amerikai.

3.4.3

Mint minden technológiai fejlődés, az ikt-k is jelentős változásokat okoznak a foglalkoztatásban. Ennek kapcsán meg kell vizsgálni szakmai tagozatok, képesítések, készségek és tanúsítások létrehozását mind az ikt-k miatt a foglalkoztatásból kirekesztettek, mind pedig azok számára, akiknek integrációját az ikt-k segítik.

3.4.4

Az Európai Bizottság által 2013 márciusában létrehozott, digitális munkahelyekkel foglalkozó „nagykoalíció” foglalkozik a főbb kérdésekkel (oktatás és a tanfolyamok hozzáigazítása a digitális területen üres állásokhoz, mobilitás, tanúsítás, figyelemfelkeltés, innovatív oktatás és tanulás), de költségvetési forrásokból nem részesül. Ezenkívül – a digitális menetrend keretében – más kezdeményezések is léteznek: az e-készségekre vonatkozó stratégia, a foglalkoztatási intézkedéscsomag, a „Megnyíló oktatás” kezdeményezés, a „Gondoljuk újra az oktatást” stratégia, a „Több lehetőséget a fiataloknak” kezdeményezés és az uniós „készségkörkép”.

3.4.5

Ebbe a koalícióba be kell vonni az ipart is, csakúgy mint az oktatási szektort, hogy a vállalati gyakornoki képzések jobban kapcsolódjanak az ikt-ágazathoz.

3.4.6

Meg kell említeni, hogy ezek a programok nem veszik kellően figyelembe a fogyatékosság miatt kirekesztettek sajátos szükségleteit, különösen az e-készségek és a digitális jártasság elsajátítása, valamint a digitális munkaerőpiacra való beilleszkedés terén.

3.4.7

A legnagyobb európai csúcstechnológiai vállalatok végeznek ugyan K+F-beruházásokat, de kisebb arányban, mint az ázsiai és amerikai cégek. Az EGSZB reméli, hogy a 78,6 milliárd eurós költségvetésű Horizont 2020 program hozzájárul Európa világpiaci pozíciójának megerősítéséhez.

3.4.8

Az EGSZB alapvetőnek tartja az ikt-ágazatbeli európai kkv-k támogatását, mivel ezek olyan innovatív projekteket tudnak ösztönözni, amelyek létfontosságúak az állandóan változó ipar szempontjából. A válságból való kilábalás érdekében megoldásokat kell kínálni a kisvállalkozásokat és a technológiai innovációval foglalkozó induló vállalkozásokat (start-up) sújtó finanszírozási nehézségekre.

3.5.1

Jelenleg az ikt-ágazatban mintegy 7 millióan dolgoznak, és mindössze 30 %-uk nő, akik minden szinten, de főként a döntéshozatali posztokon alulreprezentáltak. A nők között több a felsőfokú végzettségű, mint a férfiak között, az álláslehetőségek, a fizetések, a munkafeltételek és a nagyobb felelősséggel járó posztok hozzáférhetősége terén azonban a nők még mindig hátrányban vannak.

3.5.2

Szakpolitikai reformra annál is inkább szükség van, mert az ikt területén diplomával rendelkező nők aránya lecsökkent: jelenleg ezer posztgraduális képzést végzett nőből csak 29 szerzett képesítést az ikt területén, és mindössze négy az, aki közvetlenül itt is helyezkedik el.

3.5.3

Jóllehet ha több nő dolgozna az ikt-ágazatban, az 9 milliárd euróval növelhetné az euróövezet GDP-jét, részvételi arányuk különféle okok (többek közt kulturális hagyományok és sztereotípiák) miatt is alacsony, ez azonban nemcsak Európában, hanem világszerte probléma.

3.5.4

Az EGSZB ezért a következőket ajánlja:

4.1

A hozzáférést nemcsak a hatóságoknak, hanem az egész társadalomnak kiemelt célként kell kezelnie, ezért az összes gazdasági és szociális szereplőnek el kell magát köteleznie emellett. Az Unió és általában számos tagállam politikái azonban mind ez idáig kevésnek bizonyultak.

4.2

Az EGSZB azt javasolja, hogy az Unió és a tagállami hatóságok támogassanak közös fellépéseket az informatikai anyagok költségének jelentős csökkenése érdekében – ideértve az ingyenes szoftverek és nyílt forráskódú programok (pl. a Linux) használatának elterjedését –, valamint azért, hogy európai tartalommal töltsék fel az információk és ismeretek tárát.

4.3

Egy megfelelő XXI. századi uniós politikának nyitottnak kell lennie a változásokra. Az európai oktatási és képzési rendszerek fő célja nem lehet pusztán a konkrét munkaerő-piaci igények kielégítése (jóllehet az Európai Bizottság erre összpontosítja az oktatáspolitikáját), hanem az életre kell nevelnie. Az uniós oktatáspolitikák kidolgozásakor számolni kell a tanárok és az iskolák európai szervezeteinek részvételével, márpedig jelenleg ez nem valósul meg.

4.4

Figyelembe véve a tagállamok költségvetési korlátait és azt, hogy – demokratikus intézmények keretében – ők hozzák meg a lakosságuk számára legjobbnak ítélt döntéseket, hangsúlyozni kell, hogy a közoktatásba való befektetés elengedhetetlen az oktatáshoz való, a diákok szociális hátterétől és pénzügyi helyzetétől függetlenül egyenlő hozzáférés megvalósításához.

4.5

Az Európai Bizottságnak hangsúlyoznia kell, hogy az oktatási metaadatoknak szabadnak és általános érdekűnek kell lenniük, és nem szabadalmaztathatják őket magáncégek. Az SPI szabványra vonatkozó európai program mellett ki kell emelni az Európai Bizottság metaadatokról szóló programja, az e-Contentplus jelentőségét.

4.6

Az oktatás és képzés minőségének és megfelelőségének biztosítása érdekében a tananyag ellenőrzését a tanárokra és az iskolákra kell bízni. Az EGSZB úgy véli, hogy figyelembe kell venni az Európai Alapítvány a Színvonalas e-Tanulásért (EFQUEL) jogi intézkedésekkel, harmonizációval, szellemi tulajdonnal stb. kapcsolatos ajánlásait.

4.7

Az EGSZB már hangot adott csalódottságának azzal kapcsolatban, hogy a 2014–2020-as időszakra vonatkozó digitális menetrend költségvetését jelentősen, az eredetileg javasolt 9,2 milliárd euróról végül 1,14 milliárdra csökkentették.

4.8

Az EGSZB kedvezően ítéli meg a kkv-k által végzett igen kockázatos innovatív kezdeményezések pénzügyi támogatását, melyről a Horizont 2020 keretében határoztak. Nagyon fontosak azok az intézkedések, melyeknek célja az, hogy a kkv-k és az induló vállalkozások ne csak a hatóságoktól, hanem a piacokról és a pénzügyi rendszerből is több finanszírozáshoz jussanak.

4.9

Az EGSZB azt javasolja, hogy a digitális szektor minden kezdeményezésébe építsék bele az akadálymentesség dimenzióját, gondoskodva arról, hogy az e-tanulási programok, az ikt-k és az (online és offline) anyagok és eszközök hozzáférhetőek legyenek a fogyatékkal élők és minden hátrányos helyzetű számára. Ezenkívül külön figyelmet kell fordítani arra, hogy az Európai Unió által betölteni kívánt új ikt-állások a fogyatékkal élők számára is nyitva álljanak.

16.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 451/31

Előadó:

Thomas McDONOGH

1.1

Az EGSZB azt javasolja, hogy a központi légiközlekedési hatóság, az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (EASA) mintájára hozzanak létre egy uniós szintű kiberbiztonsági hatóságot, amely garantálhatná az ahhoz szükséges, kellően erős uniós szintű irányítást, hogy végre lehessen hajtani egy eredményes európai kiberbiztonsági politikát, melynek kidolgozása komplex feladatot jelent.

1.2

A hatékony európai kiberbiztonság szempontjából nagyon fontosak a jól tájékozott és jogaikkal élni tudó polgárok. A személyes kiberbiztonság és az adatvédelem oktatása minden iskolai tananyag és munkahelyi képzés alapvető része kell hogy legyen. Az EU-nak pedig ezekkel a kérdésekkel kapcsolatos, nyilvános tájékoztató programokat és kezdeményezéseket kell ösztönöznie EU-szerte.

1.3

Jogszabályokban elő kellene írni a vállalatoknak, hogy alakítsanak ki proaktív módszereket arra, hogy megvédjék magukat az informatikai támadásoktól. Ennek részét jelenti a biztonságos és kellő védelemmel ellátott információs és kommunikációs technológia (ikt), illetve – az egészségügyi és balesetvédelmi képzésekhez hasonlóan – a munkatársak biztonságpolitikai képzése.

1.4

Minden tagállamban fel kellene állítani egy olyan szervezetet, amelynek az lenne a feladata, hogy tájékoztassa, oktassa és támogassa a kis- és középvállalkozói ágazatot a kiberbiztonság kapcsán bevált módszerek terén. A nagyvállalatok könnyen hozzájuthatnak a szükséges ismeretekhez, de a kkv-k támogatásra szorulnak.

1.5

Ki kellene szélesíteni az Európai Hálózat- és Információbiztonsági Ügynökség (ENISA) jogköreit, és finanszírozást kell biztosítani számára ahhoz, hogy közvetlen feladatköröket láthasson el a kifejezetten a magánszemélyeknek, illetve a kis- és középvállalkozásoknak (kkv-knak) szóló, kiberbiztonsággal kapcsolatos oktatási és tájékoztatási programok terén.

1.6

A vállalatoknak és szervezeteknek jobban fel kell hívni a figyelmét arra, hogy igazgatósági szinten kell felelősséget vállalni a kiberbiztonságért. Egyértelműen tájékoztatni kell minden szervezetnél a vezetőséget arról, hogy a nem megfelelő kiberbiztonsági politikából és intézkedésekből adódó következményekért adott esetben a vállalat egésze milyen felelősséggel tartozik.

1.7

Mivel az internetszolgáltatók kiemelt szerepet játszanak az online szolgáltatások biztosításában, mindegyiküknek speciális felelősséget kell vállalnia az EU-ban azért, hogy megvédjék ügyfeleiket az esetleges informatikai támadásoktól. Ezt a felelősséget uniós szinten kell meghatározni és jogszabályokban rögzíteni.

1.8

Ahhoz, hogy a felhőalapú számítástechnika dinamikus terjedésének jelentős gazdaságnövelő erejét minél előbb ki lehessen aknázni (1), uniós szinten különleges biztonsági követelményeket és kötelezettségeket is elő kellene írni az ilyen szolgáltatásokat nyújtók számára.

1.9

Az EGSZB úgy véli, hogy az önkéntes intézkedések nem eredményesek, és az európai kiberbiztonság harmonizációjának, felügyeletének és megerősítésének biztosításához szigorú szabályozási kötelezettségeket kell megfogalmazni a tagállamok számára. Jogszabályra is szükség van ahhoz, hogy ne csak a kritikus infrastruktúrát biztosító cégek, hanem valamennyi vállalat és szervezet számára kötelező legyen a komoly kiberbiztonsági incidensek bejelentése. Ennek segítségével Európa hatékonyabban reagálhatna a fenyegetésekre, illetve több ismerettel rendelkeznénk az informatikai támadásokról, jobban megértve azok természetét, ami jobb védekezést tenne lehetővé.

1.10

Az EGSZB határozottan ajánlja, hogy az EU-ban olyan megközelítést alkalmazzanak az informatikai támadások kezeléséhez, amely arra épül, hogy minden Európában használt internetcsatlakozási technológiát és online szolgáltatást már eleve úgy terveznek meg, hogy azok a lehető legmagasabb szintű kiberbiztonságot tudják nyújtani. Az ilyen jellegű tervezéskor elsősorban az ember és a gép közötti kommunikációs felületekre kell figyelni.

1.11

Az EGSZB örömmel venné, ha az európai szabványügyi szervezetek alapvető kiberbiztonsági szabványokat dolgoznának ki minden informatikai hálózati technológiához és szolgáltatáshoz, majd el is terjesztenék ezeket. Ezeknek a szabványoknak magukban kellene foglalniuk egy kötelező gyakorlati kódexet, amellyel garantálható, hogy minden Európában forgalmazott ikt-berendezés és internetes szolgáltatás a legmagasabb szintű előírásoknak feleljen meg.

1.12

Az EU-nak haladéktalanul gondoskodnia kell arról, hogy minden egyes tagállamban legyen egy jól működő, hálózatbiztonsági vészhelyzeteket elhárító csoport (CERT), amely védelmet nyújt az adott országnak és Európának az informatikai támadásokkal szemben.

1.13

Az EGSZB nyomatékosan kéri, hogy az Europolon belül működő Számítástechnikai Bűnözés Elleni Európai Központ (EC3) kapja meg a szükséges többletforrásokat az internetes bűnözés elleni küzdelemhez és ahhoz, hogy megerősíthesse az együttműködést az európai és az Unión kívüli rendőri erőkkel annak érdekében, hogy Európa hatékonyabban el tudja fogni a kiberbűnözőket, és vádat tudjon emelni ellenük.

1.14

Összegezve, az EGSZB szerint az uniós kiberbiztonsági politikának elsősorban az alábbiak terén kell eredményesnek lennie: határozott uniós vezetés; olyan kiberbiztonsági előírások, amelyek a biztonság megerősítése mellett a magánéletet és egyéb alapjogokat is tiszteletben tartanak; az emberek figyelmének felhívása a problémára és proaktív elővigyázatossági gyakorlatok ösztönzése; átfogó irányítás minden tagállam részvételével; kellő tájékozottsággal meghozott és felelősségteljes üzleti válaszlépések; szoros partnerségek a kormányzatok, a magánszféra és a polgárok között; megfelelő szintű beruházások; színvonalas műszaki szabványok és elegendő beruházás a K+F+I terén; nemzetközi elkötelezettség. Ennek megfelelően az EGSZB megismétli a kiberbiztonsági politikával kapcsolatban már korábbi véleményeiben is számos alkalommal megfogalmazott ajánlásait (2), és választ vár az Európai Bizottságtól az azokban kért intézkedésekkel kapcsolatosan.

2.1

Az internetre épülő gazdaság az EU-ban a GDP növekedésének több mint egyötödét adja, és évente több mint 200 millió európai vásárol az interneten. Az internet és az ahhoz kapcsolódó digitális technológiák nélkül a létfontosságú energetikai, egészségügyi, kormányzati és pénzügyi szolgáltatások nem is tudnának működni. Másfelől azonban ezek a kritikus digitális infrastruktúrák és szolgáltatások, amelyek ilyen fontos szerepet játszanak gazdasági és társadalmi életünkben, egyre jobban ki vannak szolgáltatva az informatikai támadások veszélyeinek, amelyek jólétünkre és életminőségünkre is fenyegetést jelentenek.

2.2

Az EGSZB szerint bár az Unió egyre jobban függ az internettől és a digitális technológiától, ehhez képest nincs elegendő olyan gyakorlat és politikai intézkedés, amely most és a jövőre nézve is megfelelő szintű kiberbiztonságot nyújtana Európa-szerte. A vélemény célja az, hogy rávilágítson azokra a hiányosságokra, amelyek az EGSZB szerint az uniós kiberbiztonság területén mutatkoznak, és hogy javaslatokat tegyen olyan intézkedésekre, amelyekkel csökkenteni lehet az informatikai támadások veszélyeit.

2.3

Az informatikai támadások hátterében sokféle ok állhat: kezdve a teljesen személyestől, például egy személy vagy vállalat elleni bosszútól, egészen a nemzetállamok internetes kémtevékenységéig vagy akár az országok közötti internetes háborúig. A vélemény előkészítése során úgy döntöttünk, hogy a szöveg csak a kimondottan bűnügyi indíttatású informatikai támadásokra korlátozódjon, hogy az ajánlásokat azokra a problémákra összpontosítva fogalmazhassuk meg, amelyek az EGSZB tagjainak többsége számára kiemelkedő jelentőséggel bírnak. A tagállamok által magánszemélyek vagy más országok ellen elkövetett informatikai támadásokról folyó széles körű politikai vita esetleg majd egy későbbi vélemény tárgyát képezheti.

2.4

A vélemény csak olyan informatikai támadásokkal foglalkozik, amelyekre gazdasági haszonszerzés céljával, számítógépes bűnözés keretében kerül sor. Ezek jelentik egyébként a támadások túlnyomó többségét. Olyan kiberbiztonsági intézkedések bevezetésével, amelyek hatékonyan tudják kezelni a bűnözési céllal elkövetett informatikai támadásokat, a politikai vagy akár személyes indíttatású ilyen támadások kockázata is csökkenthető.

2.5

Az EU ugyan előrelépéseket ért el a digitális menetrend terén a bizalmat és a biztonságot szolgáló intézkedések végrehajtásával, és olyan széles körű kiberbiztonsági stratégiát dolgozott ki, amely figyelembe veszi a fent említett célok nagy részét, de ennél még többre van szükség.

3.1

Informatikai támadás alatt minden olyan offenzív fellépés értendő, amely számítástechnikai információs rendszerek, infrastruktúrák, számítógépes hálózatok és/vagy személyes digitális eszközök ellen irányul bármilyen, rosszindulatú cselekedetre alkalmas formában, egy bizonyos célpont ellopásának, módosításának vagy megsemmisítésének céljával. A célpont lehet pénz, adat vagy információs technológia.

3.2

Az informatikai bűnözők azért indítanak ilyen támadásokat, hogy pénzt vagy adatot lopjanak, csalást kövessenek el, illegálisan kémkedjenek vagy zsaroljanak. Az informatikai támadások kárt okozhatnak azokban az alapvető hálózatokban és szolgáltatásokban, amelyekre egészségünk, biztonságunk és gazdasági jólétünk szempontjából elengedhetetlenül szükségünk van, ideértve a kormányzati, közlekedési és energiahálózatokat is.

3.3

Ahogy egyre inkább ki vagyunk szolgáltatva az internetnek és a digitális technológiának, úgy az informatikai támadások által jelentett kockázat is egyre nagyobb. A Symantec egyik friss jelentése szerint 2013-ban világszerte 63 %-kal nőtt az adatvédelem-feltörési esetek száma. Több mint 552 millió sornyi tárolt adat vált hozzáférhetővé. Gyakran nevekre, születési időre vagy személyazonosító számokra, orvosi aktákra vagy pénzügyi helyzetre vonatkozó adatok maradtak védelem nélkül. Emellett a mobiltelefon-használók 38 %-át érte informatikai támadás az elmúlt 12 hónapban.

3.4

Az informatikai támadások komoly károkat okozhatnak magáncégeknek, de Európa tágabb értelemben vett gazdaságának is:

3.5

Az informatikai támadások módszerei folyamatosan fejlődnek:

3.6

A kiberbiztonsággal foglalkozó szervezetek egyetértenek abban, hogy az embereknek és a vállalkozásoknak milyen elsődleges intézkedéseket kellene tenniük annak érdekében, hogy megvédjék magukat az informatikai támadásoktól. Ezeket a gyakorlatokat minden kiberbiztonsággal foglalkozó felvilágosító és oktatóprogramban kommunikálni kellene:

3.7

A kisebb cégeknek gyakran nincsenek elegendő informatikai erőforrásaik ahhoz, hogy naprakészen védve legyenek az esetleges informatikai támadásokkal szemben, ezért a védelemhez speciális segítségre van szükségük.

3.8

A védekezés érdekében mindenképpen fel kell tárni, hogy milyen informatikai támadások érték a rendszert, illetve hogy melyek annak gyenge pontjai. Ez különösen az ún. nulladik napi (zero-day) támadások esetén fontos, amikor olyan újfajta támadás éri a rendszert, amelyet a kiberbiztonsággal foglalkozó közösség sem ismer még. A vállalatok azonban sokszor nem számolnak be az őket ért informatikai támadásokról, mert féltik hírnevüket, illetve nem akarják vállalni az esetleges jogi felelősséget. A nyilvánosságra hozatal elmaradása miatt Európa kevésbé lesz képes arra, hogy gyors és hatékony választ adjon az informatikai fenyegetésekre, és hogy a tapasztalatok cseréjéből tanulva általánosan javítsa a kiberbiztonságot.

3.9

A magánszemélyek és vállalatok internetszolgáltatókon keresztül vásárolnak internethozzáférést és internetes szolgáltatásokat. Mivel az internetszolgáltatók kiemelt szerepet játszanak az online szolgáltatások biztosításában, elengedhetetlen, hogy ügyfeleiknek a lehető legmagasabb szintű védelmet nyújtsák informatikai támadások ellen. Amellett, hogy biztosítaniuk kell, hogy saját szolgáltatásaik és infrastruktúrájuk olyan legyen, hogy a legmagasabb szintű kiberbiztonságot tudja garantálni, az internetszolgáltatóknak minőségi tanácsadással is szolgálniuk kell ügyfeleik számára kiberbiztonsági kérdésekben, és különleges eljárásokkal fel kell készülniük arra, hogy ha informatikai támadás éri ügyfeleiket, segíthessenek a támadások kiszűrésében és kivédésében. Ezt a felelősséget uniós szinten kell meghatározni és jogszabályokban rögzíteni.

3.10

Az uniós gazdaság szempontjából nagyon fontos, hogy a polgárok és a cégek egyaránt minél hamarabb széles körben használják a felhőalapú technológiákat Európában (3). Mivel egyre nagyobb a bizalom a felhőalapú technológiákra épülő személyes és vállalati alkalmazások iránt, fontos, hogy Európa kiemelten kezelje és biztosítsa az ilyen szolgáltatásokat nyújtók kiberbiztonságát. A felhőalapú szolgáltatások biztonságával kapcsolatos bizonytalanság lassítja ennek a dinamikusan fejlődő technológiának az elterjedését. Az EGSZB azt kéri, hogy az ágazat növekedésének serkentése érdekében az EU vezessen be speciális biztonsági követelményeket és kötelezettségeket a felhőalapú számítástechnikai szolgáltatások nyújtóira nézve.

3.11

Külön erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy megfelelő munkaerőt találjanak az európai kiberbiztonsággal foglalkozó iparágba. A várakozások szerint a szakképzett információbiztonsági munkatársak iránt kétszer gyorsabban nő majd a kereslet, mint általában az informatikában. Ennek kapcsán az EGSZB felhívja az Európai Bizottság figyelmét azoknak az USA-ban és néhány tagállamban szervezett versenyeknek a sikerére, amelyek növelik a kiberbiztonsággal kapcsolatos tudatosságot, és elősegítik az ezzel foglalkozó szakemberek következő generációjának fejlődését.

3.12

Az egyik legjobb stratégia az informatikai támadások elleni védekezéshez az, ha olyan megközelítést alkalmaznak, amely arra épül, hogy minden Európában használt internetcsatlakozási technológiát és online szolgáltatást már eleve úgy terveznek meg, hogy azok a lehető legmagasabb szintű biztonságot tudják nyújtani a kibertámadások ellen. Az ilyen jellegű tervezéskor elsősorban az ember és a gép közötti kommunikációs felületekre kell ügyelni. Ehhez az kell, hogy együttműködjenek egymással a technológiát gyártók, az internetszolgáltatók, a kiberbiztonsággal foglalkozó iparág, az EC3, az ENISA, a tagállamok nemzeti védelmi és biztonsági ügynökségei és a polgárok. A kiberbiztonság ilyen fajta megközelítését uniós szinten az Európai Bizottság szervezhetné meg, és esetleg az ENISA koordinálhatná.

4.1

Az EU átfogó stratégián (4) dolgozik, hogy növelje az európaiak kiberbiztonságát:

4.2

Az EGSZB erélyesen reagált a hálózat- és információbiztonsággal kapcsolatos európai bizottsági irányelvjavaslatra (6), mivel az ebben javasolt intézkedések szerinte nem elég erőteljesek, és nem ösztönöznék eléggé a tagállamokat arra, hogy megvédjék polgáraikat és vállalataikat az informatikai támadásoktól. Ráadásul a javasolt irányelv elfogadása során az Európai Parlament tovább csökkentette annak célszerűségét azzal, hogy az irányelv alkalmazási körét szigorúan csak a „kritikus infrastruktúrákat” biztosítók körére korlátozta. Így az irányelv nem alkalmazandó keresőmotorokra, közösségimédia-platformokra, internetes fizetési rendszerekre és felhőszolgáltatókra.

4.3

Így a hálózat- és információbiztonsággal kapcsolatos európai bizottsági irányelvjavaslat nem lesz majd képes elegendő jogalapot biztosítani ahhoz, hogy fokozni lehessen a veszélyekkel kapcsolatos tájékoztatást és az informatikai támadásokra adandó uniós válaszok hatékonyságát. Az EGSZB azt kéri, hogy dolgozzanak ki egy olyan új jogszabályt, amelynek értelmében kötelező lesz jelenteni minden komolyabb kiberbiztonsági incidenst – nem csak a kritikus infrastruktúrákkal kapcsolatosakat. Amíg nincs jelentési kötelezettség, addig a kiberbűnözők csak hasznot húznak a kiszolgáltatott helyzetben levő célpontok tájékozatlanságából.

4.4

Az EU-nak meg kellene fontolnia az ENISA jogköreinek kibővítését, hogy EU-szerte jobban fel lehessen hívni a figyelmet az informatikai támadások veszélyeire, és hatékonyabb válaszokkal lehessen szolgálni rájuk. Esetleg ki lehetne bővíteni az ENISA jogköreit úgy, hogy az több közvetlen feladatot láthasson el a kiberbiztonsággal kapcsolatos, magánszemélyeknek és kkv-knak szóló képzési és figyelemfelhívó programok terén.

4.5

2013-ban az Europolon belül létrehozták a Számítástechnikai Bűnözés Elleni Európai Központot (EC3), hogy Európa hatékonyabban tudja felvenni a harcot az informatikai bűnözéssel. Az EC3 központi európai bűnügyi hírszerző szervként működik, amely segíti a tagállamokat az informatikai támadásokkal kapcsolatos műveletekben és vizsgálatokban. Első éves jelentésében ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy jelenlegi forrásai már most korlátozzák a vizsgálatok előrehaladását, és a szerv nem lesz képes megbirkózni a jövőben várható nagyobb szabású vizsgálati feladatokkal.

4.6

Az EU-nak fel kellene kérni az európai szabványügyi szervezeteket – CEN, CENELEC és ETSI –, hogy dolgozzanak ki kiberbiztonsági szabványokat minden, az EU-ban kereskedelmi forgalomban elérhető szoftverhez, hardverhez, illetve internetalapú szolgáltatáshoz. Ezeket a szabványokat folyamatosan frissíteni is kell, hogy lépést lehessen tartani az új fenyegetésekkel.

4.7

Jogszabályra van szükség ahhoz, hogy ne csak a kritikus infrastruktúrát biztosító cégek, hanem valamennyi vállalat és szervezet számára kötelező legyen a komoly kiberbiztonsági incidensek bejelentése. Ennek segítségével könnyebben lehetne reagálni az aktuális veszélyekre, és jobban meg lehetne ismerni az elkövetett informatikai támadások jellegét és működését. Mindez pedig segítséget jelentene a hatóságoknak, a kiberbiztonsággal foglalkozó iparágnak, a vállalatoknak és a magánszemélyeknek is a kiberbiztonság növelésében és a kockázatok kezelésében. Ahhoz, hogy ösztönözzük az informatikai támadásokkal kapcsolatos információk közreadását, az kell, hogy a jogszabályok megfelelő anonimitást garantáljanak a támadásokról beszámoló cégeknek és szervezeteknek. Azt is meg lehetne fontolni, hogy indokolt esetben felelősségvédelmet is kapjanak.

4.8

Az eddigiekben megvalósított uniós kezdeményezések ellenére a tagállamok nagyon különböző képességekkel és felkészültséggel rendelkeznek, így az EU-ban rendszertelenül reagálnak az informatikai támadásokra. Mivel a rendszerek és a hálózatok össze vannak kötve egymással, a nem hatékony kiberbiztonsági módszerekkel rendelkező tagállamok az egész EU-t gyengítik az ilyen támadásokkal szemben. Intézkedések kellenek, hogy minden tagállam eljusson egy elfogadható kiberbiztonsági szintre. Kiemelt figyelmet kell fordítani arra, hogy minden egyes tagállamban legyen egy jól működő, hálózatbiztonsági vészhelyzeteket elhárító csoport (CERT).

4.9

Korábbi javaslatainak értelmében, melyeket az informatikai támadásokkal szembeni uniós védelem növelésével kapcsolatban fogalmazott meg régebbi véleményeiben (7), az EGSZB úgy véli, hogy az önkéntes intézkedések nem eredményesek, és az európai kiberbiztonság harmonizációjának, felügyeletének és megerősítésének biztosításához szigorú szabályozási kötelezettségeket kell megfogalmazni a tagállamok számára.

4.10

Összegezve tehát elmondható, hogy az uniós kiberbiztonsági politikának az alábbi intézkedésekre kell hangsúlyt helyeznie, hogy tényleges és naprakész védelmet nyújthasson a polgároknak és a vállalkozásoknak az informatikai támadások ellen:

16.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 451/39

Előadó:

Marina ŠKRABALO

1.1

Az EU bővítési politikája – még ha nem is nevezhető a legnépszerűbb uniós szakpolitikának – az EU legsikeresebb politikai projektjei közé tartozik. Az elmúlt években több szempontból javult a csatlakozási folyamat átláthatósága és befogadó jellege, ahogy ez a jelenleg Szerbiában és Montenegróban zajló folyamatokból is kitűnik. Az uniós intézményeknek az alapvető kérdések – azaz a jogállamiság és a gazdasági kormányzás – felé történő stratégiai elmozdulása lehetőséget teremt arra, hogy a részvételi demokráciát a bővítési politika egészének keretében – és ne csak azzal párhuzamosan – támogassuk.

1.2

Mégis sok még a megoldandó feladat. Következetesebben kell gondoskodnunk arról, hogy mind az uniós intézmények, mind az érintett kormányzatok átlátható és inkluzív megközelítést alkalmazzanak a csatlakozási folyamat minden szakaszában, minden szakpolitikai területen és minden tagjelölt és potenciális tagjelölt országban. Szorosabb szakpolitikai integrációra van szükség (1) az aktuális tárgyalások, (2) a civil társadalmi fejlődés és a szociális párbeszéd támogatása, valamint (3) az intézményi kapacitásépítés tekintetében, és mindennek megfelelőbb módon tükröződnie kellene az előcsatlakozási támogatás finanszírozásában.

1.3

Az EGSZB azt ajánlja, hogy az Európai Bizottság, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Parlament

1.4

Az EGSZB azt ajánlja, hogy a tárgyaló országok nemzeti kormányai

1.5

Ajánlások az EGSZB számára:

2.1

Egyes hosszú távú társadalmi és politikai hatásait meg lehet ugyan kérdőjelezni, de az EU bővítési politikája nyilvánvalóan fontos szerepet játszott abban, hogy a nemzeti kormányzati struktúrákban felgyorsuljanak a piacgazdaság és a demokrácia irányába mutató változások, és a háború utáni Nyugat-Balkánon támogatást kapjon a regionális együttműködés. Az uniós csatlakozási tárgyalások dimenziójában alapvetően fontos kérdést jelentenek az uniós joganyag végrehajtására meghatározott átmeneti időszakok és a kapcsolódó költségek mind az EU, mind a tagjelölt országok tekintetében. Mivel a Tanácsnak minden egyes tárgyalási fejezet megnyitását és lezárását egyhangúlag meg kell szavaznia, a tárgyalások tempója és ütemterve gyakran meglehetősen kiszámíthatatlan – tekintettel egy vagy több tagállam nemzeti politikáinak lehetséges hatásaira.

2.2

Az EU nyitottnak bizonyult arra, hogy a politikai körülmények változásainak megfelelően pontosítsa és kiigazítsa a tárgyalási folyamatot. Megjegyzendő, hogy ennek a „tapasztalva tanulásnak” köszönhetően a jelenlegi tárgyalási módszertan igen sokat fejlődött az évek során.

2.3

Ahogy azt az Európai Bizottság a Bővítési stratégia és a legfontosabb kihívások 2013–2014 című közleményében (4) megállapította, „a múlt egyik legfontosabb tanulsága, hogy először az alapvető kérdésekkel kell foglalkozni”, mindenekelőtt a jogállamisággal, amely „mára a bővítési folyamat központi kérdése lett”. Ez komoly stratégiai elmozdulást jelent a konkrét szakpolitikai kiigazításoktól a demokratikus kormányzás átfogó kérdésköre felé, ami végül az uniós vívmányokkal való érdemi és tartós szakpolitikai harmonizáció előfeltétele. Ennek megfelelően a folyamatban lévő csatlakozási tárgyalásoknál (Montenegró, Szerbia, Törökország) az Európai Bizottság tervei szerint a 23. fejezet (Igazságszolgáltatás és alapvető jogok) és a 24. fejezet (A jog érvényesülése, szabadság, biztonság) a csatlakozási tárgyalások teljes időtartama alatt nyitva marad, így a tárgyalások üteme alighanem attól függ majd, hogy milyen eredményeket sikerül elérni e két meghatározóan fontos fejezetben.

2.4

A csatlakozási folyamatok során alkalmazott tárgyalási módszerek módosításai egyfelől azt jelzik, hogy az EU rugalmas, és szívén viseli a tárgyalások hatékonyságának biztosítását. Az, hogy több figyelmet kapott a „tényeken alapuló” bővítés, megerősítette a nem kormányzati szereplők pozícióját. A tőlük kapott független információk értékes hozzájárulást jelentenek az európai bizottsági eredményjelentésekben ismertetett rendszeres értékelésekhez. A bevezetett módosításokról másfelől azt is gondolhatjuk, hogy elsősorban az EU szelektív információigényét tükrözik, figyelmen kívül hagyva a kapcsolódó adminisztratív terheket, amelyeket a tárgyalási országoknak kell viselniük, ha nincsenek egyértelmű eljárások az adatgyűjtésre és az érdekelt felek bevonására.

2.5

A Szerbiára vonatkozó tárgyalási keret  (5) az első olyan tárgyalási keret, amely külön utal az inkluzív jelleg és az átláthatóság elveire: „A csatlakozási folyamattal kapcsolatos közbizalom megerősítése érdekében a határozatokat a lehető legnyitottabb módon, nagyobb átláthatóság biztosítása mellett kell meghozni. A belső konzultációkat és megbeszéléseket a szükséges mértékű védelemben kell részesíteni annak érdekében, hogy az Unió tevékenységi területeit érintő dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésről szóló uniós jogszabályoknak megfelelően ne sérüljön a döntéshozatali folyamat.” Ezzel fontos tanulságokat vontak le Horvátország esetéből – ahol minden eddigit alulmúlt az EU-ról szóló népszavazáson részt vevők aránya (43 %) –, és a Montenegróval folytatandó tárgyalások tekintetében megtették az első lépést egyes javított gyakorlatok formalizálása irányában.

2.6

Azzal, hogy nagyobb hangsúlyt fektet a gazdasági kormányzásra, az EU nemzeti gazdasági reformstratégiákat és az államháztartási gazdálkodásra vonatkozó cselekvési terveket irányoz elő abban a reményben, hogy gyorsabb információáramlással és makrogazdasági felügyelettel meg lehet előzni az olyan elhúzódó gazdasági visszaeséseket és túlzott hiányokat, mint amilyenek Horvátországban jelentkeztek közvetlenül a csatlakozás után. Ennek megfelelően azt tervezik, hogy a csatlakozó országokat hasonló vizsgálatnak vetik alá, mint az uniós tagállamokat az európai szemeszter keretében. A vállalkozói szférát időben fel kell készíteni, hogy a cégek versenyképesebbé válhassanak és kezelni tudják az EU egységes piacának kihívásait, de a szociális partnerek bevonása is nélkülözhetetlen a gazdasági reformok szociális dimenziójának értékeléséhez és jóváhagyásához.

2.7

A csatlakozó országokbeli tömegtájékoztatás szabadságának és integritásának elősegítéséhez a 2014–2020-as időszakban nyújtandó uniós támogatásokról szóló, a Bővítési Főigazgatóság által kidolgozott iránymutatások  (6) értelmében az aktív civil társadalom alapvetően fontos a pluralizmus és a részvételi demokrácia ösztönzéséhez. Ezért a civil társadalomra irányuló uniós támogatásnak a következőkre kellene összpontosítania: (1) a civil társadalmi tevékenységek számára kedvező környezet megteremtése és (2) a civil szervezetek kapacitásának fejlesztése, hogy hatékony és megbízható független szereplőként működhessenek. Ezek az iránymutatások minden bizonnyal hasznos eszközök lesznek a civil társadalom integrálására, ha úgy hajtják őket végre, ahogy azt a bennük tükröződő ambíciók megkívánják.

2.8

A bővítési politikának egyelőre nem sikerült maradéktalanul teljesítenie azt a feladatot, hogy tájékoztassa az uniós polgárokat a bővítés jelentőségéről az egész kontinens biztonságára és jólétére nézve – pedig ez segítene a további bővítésektől való félelem mérséklésében, amely az idegengyűlölet más formáival együtt könnyen felütheti a fejét, különösen gazdasági válságok idején. Mivel a balkáni háborúk emléke lassan elhalványul, szolgáljon a jelenlegi ukrán válság emlékeztetőül arra, hogy a béke és demokrácia hiánya mindnyájunkat érinthet.

3.1

Bár az átláthatósággal és az inkluzív jelleggel kapcsolatos feltételek nem képezik részét a csatlakozási folyamatnak, az uniós csatlakozásról tárgyaló országokban egyre nagyobbak a nyilvánosság ezzel kapcsolatos elvárásai. Horvátország esetében hiányos volt a tárgyalásokra vonatkozó technikai eljárásokról szóló tájékoztatás: elfogadtak ugyan egy jegyzőkönyvet az uniós tárgyalási álláspontokkal kapcsolatos belső szakpolitikai koordinációról, de ezt soha nem tették közzé a hivatalos közlönyben. A horvát kormány által az uniós tárgyalásokkal kapcsolatban kidolgozott dokumentumokat – a jogszabálytervezetek kivételével – mind zárt körű kormányüléseken vitatták meg és fogadták el. Így a nagyközönség még csak nem is kérhetett hozzáférést a nem minősített dokumentumokhoz, hiszen létezésükről sem állt rendelkezésre hivatalos információ. A civil társadalomnak több éven keresztül kellett nyomást gyakorolnia ahhoz, hogy a kormány elkezdje közzétenni az üléseken megvitatott dokumentumokról szóló alapvető információkat.

3.2

Ami a parlament általi ellenőrzést illeti, Szlovénia egyedülálló gyakorlatot követett: a nemzeti parlamentnek joga volt ahhoz, hogy megvétózza a tárgyalási álláspontokat (7), amelyeket a nagyközönség számára is hozzáférhetővé tettek. A horvát parlament kompetens módon őrizte ugyan a politikai konszenzust a hat évig húzódó, nehézkes uniós tárgyalások alatt, de a parlamenti képviselőknek, a szakértőknek és a nagyközönségnek a szakpolitikai vitákba való szélesebb körű bevonása tekintetében kudarcot vallott. A tárgyalási álláspontokhoz és jelentésekhez csak a kormányhivatalnokok és a csatlakozási tárgyalások nyomon követésével foglalkozó nemzeti bizottság tagjainak kiválasztott csoportjai fértek hozzá, ami gyakorlatilag a parlamenti képviselők túlnyomó többségének és természetesen a nagyközönségnek a kizárását jelentette. Fontos, hogy az eljövendő tárgyalási fordulóknál ne ismétlődjön meg ez a forgatókönyv.

3.3

Azt, hogy a nem állami szereplők és a média időben betekinthessenek a dokumentumokba, és független módon nyomon lehessen követni a tárgyalási folyamatot, az is akadályozta, hogy az Európai Bizottság és a Tanács által kidolgozott dokumentumok, például az EU közös álláspontjai nem képezték a Horvát Köztársaság tulajdonát. Így a horvát kormány arra hivatkozott, hogy nem áll módjában ezek közzététele. Ezzel párhuzamosan az uniós intézmények sem igyekeztek közzétenni a dokumentumokat (8).

3.4

Montenegró esetében egyértelmű előrelépések tapasztalhatók a tárgyalásokkal kapcsolatos dokumentumok hozzáférhetősége tekintetében. Az Európai Bizottság minden átvilágítási jelentést közzétett a honlapján, amivel értékes eszközt adott az érdekelt felek kezébe annak vizsgálatához, hogy megfelelnek-e a nemzeti jogszabályok az uniós vívmányoknak. A Tanács ezen túlmenően – a szóban forgó reformok jelentőségére és közérdekű jellegére való tekintettel – proaktív módon közzétette a 23. és 24. fejezetre vonatkozó közös uniós álláspontokat. Még kérdéses, hogy ez a támogatandó megközelítés olyan politikai gyakorlattá fejlődik-e, melynek alkalmazását Szerbia és Törökország esetében vagy a már nyitott tárgyalási fejezeteknél is javasolják. Megemlítendő még, hogy nem ismeretes olyan formális ok, ami miatt a Tanács ne tehetné közzé teljes terjedelmében a tárgyalási nyitókritériumokat, ha már egyszer egyhangúan elfogadták ezeket. Ahhoz, hogy a civil társadalom is hozzászólhasson, illetve hozzájárulhasson a kérdéshez, a média megalapozott tájékoztatást adhasson, és független módon nyomon lehessen követni a kötelezettségek teljesítésére irányuló kormányzati lépéseket, alapvetően fontos, hogy időben hozzá lehessen férni ezekhez a kulcsfontosságú tárgyalási dokumentumokhoz.

3.5

A korábbi bővítési fordulók tapasztalataiból tanulva az Európai Bizottság jobban odafigyel a független és professzionális média alapvetően fontos szerepére, ahogy azt a „Speak-Up” címmel általa szervezett két konferencia is bizonyította (2011-ben és 2013-ban), de erre utal a csatlakozó országokbeli tömegtájékoztatás szabadságának és integritásának elősegítéséhez a 2014–2020-as időszakban nyújtandó uniós támogatásokról szóló iránymutatások elfogadása is, amelyek a pénzeszközök elosztásának alapjául is szolgálhatnak. Továbbra is kérdés azonban, miként lehet gondoskodni arról, hogy a média az EU-n belüli közönséget is elérje, melyet szintén megfelelően tájékoztatni kell a bővítési politika jelentőségéről és dinamikájáról.

4.1

A civil társadalom többféle módon vesz részt a csatlakozási folyamatban: (1) közvetlen részvétel az aktuális tárgyalásokban (például átvilágítás, a nemzeti álláspontok előkészítése, a folyamat nyomon követése), (2) szociális és civil párbeszéd a politikák kialakításához és a vívmányokkal való jogharmonizációhoz kapcsolódóan, (3) részvétel az előcsatlakozási támogatások programtervezésében, (4) a reformfolyamatok eredményeinek és társadalmi hatásainak független nyomon követése. E szerepek betöltéséhez megfelelő pénzügyi támogatásra van szükség a nemzeti kormányokon és az uniós előcsatlakozási támogatáson keresztül.

4.2

A tárgyalási álláspontokat kidolgozó horvát és montenegrói munkacsoportokban igen sok civil szakértő vett részt (a tagok több mint egyharmadát ők képviselték). Mindkét esetben nyílt pályázati felhívás keretében választották ki a résztvevőket, és a munkacsoportok minden tagjának nevét közzétették. De Horvátország esetében a szerepvállalás mértéke jórészt az adott csoporton belüli vezetői hozzáállástól függött: egyes csoportokban a civil társadalmi tagok nem kaptak lehetőséget a tárgyalási álláspontok tervezetének megtekintésére. A civil társadalom következésképpen elsősorban a kezdeti átvilágítási szakaszban jutott szerephez, és alig befolyásolhatta a tárgyalási stratégia kialakítását, valamint a társadalmi és gazdasági költségek és hasznok korai értékelését.

4.3

Az uniós intézmények gondoskodtak arról, hogy többféle konzultációs csatornán keresztül érintkezzenek a civil társadalommal, így gyűjtve adatokat a csatlakozással kapcsolatos reformok alakulásáról. Ilyen csatorna például az online levelezés, a Brüsszelben rendezett évenkénti civil társadalmi konzultációk, az érintett országokban szervezett találkozók vagy az uniós tisztviselők látogatásával összekötött tájékoztatók és nyilvános rendezvények. Az Európai Bizottság a civil szervezetek által kidolgozott független nyomonkövetési jelentésekre is nyitott volt, viszont el is ismerte, hogy jóval proaktívabban viszonyult a nem kormányzati szervezetekhez, mint a szakszervezetekhez és a vállalkozói szövetségekhez. Ez jól látszik egyfelől a kapcsolattartás mértékéből, másfelől a kapacitásépítéshez és szakpolitikai nyomon követéshez nyújtott előcsatlakozási támogatások köréből és céljából.

4.4

Horvátország csatlakozási folyamata elszalasztott lehetőség volt arra, hogy az uniós csatlakozással összefüggésben megerősödjön a szociális párbeszéd az országban, ami pedig hathatósabb és tartósabb feltételeket eredményezhetett volna az EU-tagság tekintetében – ahogy ezt Bulgáriában láthattuk. A nemzeti gazdasági és szociális tanácsokat nem vonták be kellően a szociális és gazdasági alkalmazkodás költségeinek és a támogató intézkedéseknek a megvitatásába, ahogy az előcsatlakozási támogatás programtervezésébe sem. Az előcsatlakozási támogatásból csak nagyon kevés eszközt különítettek el a szociális párbeszéd struktúráinak és a szociális partnerek szervezeti kapacitásának megerősítésére. A vállalkozói szövetségeket és szakszervezeteket – kapilláris felépítésük révén – jobban fel lehetne használni mint fontos platformokat, ahol meg lehet vitatni a csatlakozással járó költségeket és előnyöket, illetve a gazdaság időben történő felkészítését.

4.5

Ami a szakpolitikák kialakítását illeti, Horvátország esetében – a korábbi csatlakozási fordulók negatív trendjeit követve – a vívmányokkal kapcsolatos jogszabályok több mint 80 %-át gyorsított eljárással fogadták el, gyakran mindennemű nyilvános konzultációt mellőzve, és minimálisra szűkítve a szabályozás hatásvizsgálatának körét. Ez sokat ártott a jogalkotás minőségének és átláthatóságának (9). Méltányolandó ugyanakkor, hogy az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA) programtervezése inkluzív jellegű volt – különösen a civil társadalmat illetően –, irányításának feladatait pedig a civil társadalom fejlődésével foglalkozó tanács látta el a civil társadalmi kérdésekért felelős kormányhivatal technikai támogatásával. Ez rendkívül ésszerű támogatási programok kidolgozásához vezetett a reformok által érintett több fontos területen alkalmazott stratégiák független nyomon követésének elősegítésére, és lehetővé tette, hogy a szociális partnerek jelentős beleszólást kapjanak a szociális párbeszédhez szükséges kompetenciák megerősítését szolgáló pénzeszközök elosztásába. El kell kerülni a fent ismertetett két folyamat közötti következetlenségeket, és a következő csatlakozási folyamatokban mindig az inkluzív jellegű döntéshozatalnak kell dominálnia.

5.1

Az EGSZB – mint a bővítési politika határozott támogatója – konzultatív vegyes bizottságokat (kvb-ket) állított fel, melyek keretében a civil társadalmi szervezetek egybegyűlhetnek, hogy ajánlásokat dolgozzanak ki a két fél politikai hatóságai számára, és a csatlakozó országokban támogassák az uniós integrációról szóló nyilvános vitát. E struktúráknak köszönhetően tájékozottan, több szempontot figyelembe véve lehet vitázni a tárgyalásokról, és fel lehet mérni az uniós vívmányok elfogadásának különféle társadalmi csoportokra gyakorolt hatásait, így támogatva a civil társadalom szerepvállalását a folyamatban. A kvb-k mellett a Nyugat-balkáni Civil Társadalmi Fórum regionális platformként működik annak érdekében, hogy meg lehessen szólítani a politikai hatóságokat, kapcsolatokat lehessen építeni a nyugat-balkáni civil szervezetek között, és meg lehessen vizsgálni a régióban tapasztalható legfontosabb civiltársadalmi problémákat.

5.2

Néhány példa a kvb-k által feltérképezett kihívásokra:

5.3

Az EGSZB küldetésként, de kihívásként is tekintett arra, hogy felhívja a figyelmet a civil társadalom szerepére és a szociális partnereknek a csatlakozási folyamatba való bevonására. Voltak országok, amelyek kormánya nem változtatott negatív hozzáállásán a civil társadalommal szemben, így ezekben az országokban a kvb-k ajánlásai alig találtak visszhangra. A kvb-k mindazonáltal lehetőségeket teremtettek arra, hogy a civil társadalom, az EU és a nemzeti politikusok és tisztviselők közvetlen eszmecserét folytassanak, még ha ez kevéssé is befolyásolta a kormánypolitikákat. Ezt szem előtt tartva nagyon jó hatással lenne a kvb-kre, ha több támogatást kapnának az Európai Bizottságtól, a Tanácstól és az EP-től, és szorosabban együttműködhetnének velük, így gondoskodva arról, hogy minden fontos döntéshozatali színtéren meghallják az adott országokban zajló társadalmi és szociális párbeszéd során a csatlakozás országos következményeivel kapcsolatban elhangzó legfontosabb aggodalmakat.

16.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 451/45

Előadó:

Edgardo Maria IOZIA

1.1

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) teljes mértékben támogatja a bankrendszer javasolt reformját, amely véleménye szerint a legfontosabb a pénzügyi válságot követően kidolgozott számos szabályozási intézkedés közül. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy ezzel a reformmal első alkalommal válik lehetővé a bankrendszer lényegi és alapos szabályozása és a bankunió kiteljesítése. Emellett a reform jelentős mértékben hozzájárulhat a vállalkozások és a nyilvánosság közötti bizalom helyreállításához, továbbá – a gazdaság önfinanszírozása érdekében – az európai bankrendszer megerősítéséhez, valamint az átterjedés kockázatának mérsékléséhez.

1.2

Az EGSZB szerint ez a rendelet, amely egy egész sor banki és pénzügyi szolgáltatás irányítását fogja módosítani, elengedhetetlen. Egyértelmű számára, hogy a javasolt rendelet nem elegendő egy következő válság elkerüléséhez. Ehhez a pénzügyi kultúra nagyobb mértékű változására, valamint az etikai elvek támogatására van szükség a pénzügyi ágazat mindennapi tevékenységei során. Minden érintettet be kellene vonni egy új pénzügyi és gazdasági rendszer létrehozásába egy fenntartható és ellenálló pénzügyi ágazat kialakításához, és meg kell találni a lehető legnagyobb egyensúlyt az összes érintett érdekei között. Az EGSZB ezért széles körű megegyezést támogat és ösztönöz a gazdaság fellendítése és a pénzügyi intézményekbe vetett bizalom helyreállítása céljából, és arra kéri az Európai Bizottságot, hogy mozdítson elő a fenntartható finanszírozást célzó európai szociális paktumot. Az alkalmazottaknak, a vezetőknek, a részvényeseknek, a befektetőknek, a családoknak, a kkv-knek, az iparnak és a kereskedelmi ügyfeleknek egy stabil és tisztességes megállapodást kellene kötniük egy olyan pénzügyi szolgáltatási ipar létrehozásához, amelynek célja a jólét megteremtése, a reálgazdaság, a növekedés és a jó munkahelyek támogatása, a környezet védelme, továbbá a nemkívánatos negatív társadalmi következmények elkerülése.

1.3

Az EGSZB szükségesnek tartja a nemzeti hatóságok értékelési kritériumai egységességének biztosítását, és azt javasolja, hogy a rendeletet alkalmazzák egységes módon, európai szinten, lehetőleg a harmadik országok nemzeti hatóságaival egyeztetve.

1.4

Aggodalmát fejezi ki amiatt a lehetőség miatt, amely lehetővé teszi a különböző nemzeti szabályozások és az európai szabályozás egy időben való fenntartását. Ugyanis meggyőződése, hogy egy ilyen struktúra nem tudná biztosítani az új szabályok egységes alkalmazását. Üdvözli, hogy ezt a derogációt csupán a rendelettervezet megalkotásakor hatályos jogszabályokra dolgozták ki, azzal a feltétellel, hogy biztosított a vizsgált rendelettel való teljes egyenértékűsége.

1.5

Az EGSZB értékes és hatékony eszköznek tekinti az Európai Bizottság által javasolt rendeletet a kereskedési banki tevékenységek és a befektetői tevékenységek szétválasztására. A választott megoldás ugyanis – a bizonyos tagállamok által választott alternatívákhoz képest – párbeszéden és értékelésen alapul, amely nem mond ellent az univerzális banki modellnek, megtartja azt, és csupán az ahhoz kapcsolódó magas kockázatokat kezeli.

1.6

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a javasolt jogszabály munkahelyekre gyakorolt hatását nem vették megfelelő mértékben figyelembe. Több százezer munkahelyet veszíthetünk el a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó szabályozás összessége miatt, és elfogadhatatlan, hogy nincs olyan tervezett intézkedés, amely mérsékelné a jelentős közvetlen és közvetett társadalmi hatást. Lehet, hogy ez a rendelet korlátozott közvetlen hatással bír, de az a befolyás, amelyet a vállalati alapokra gyakorolna, érezhető lenne az egész pénzügyi rendszerben. Másrészt el kell ismerni, hogy a kisebb banki kockázat a reálgazdaság egészének kedvezne, kétségtelen előnyökkel általában a foglalkoztatásra nézve.

1.7

Komoly aggodalmak vannak azzal kapcsolatban, hogy a költségeket a munkavállalókra fogják hárítani. Bár az Európai Bizottság hatásértékelése figyelembe vette ezt a lehetőséget, úgy tűnik, hogy a reformban már kevés helyet hagyott ennek a problémának. Igaz ugyan, hogy a reform által érintett tevékenységek a legkevésbé munkaerő-igényesek, a reform közvetett hatásaként költségcsökkentési politikákat fognak kidolgozni, ez pedig további munkahelyek megszűnését eredményezheti, ahogyan azt fontos bankintézmények már előre jelezték.

1.8

Számos erő (pénzügyik lobbik, a nagyobb tagállamok, fogyasztók és befektetők, családok, kis- és nagyvállalatok, egyesületek stb.) és igen eltérő érdek fejti ki hatását. A múltból leszűrhető tanulság – amikor a pénzügyi érdekek mindent felülírtak – mára egyértelmű kellene, hogy legyen: a közérdeknek kell felülkerekednie. Az EGSZB ezért irányváltást javasol és a közérdek középpontba helyezését, az érintettek érdekeinek egyensúlyba állításával, mert meggyőződése, hogy a reform csak így működhet hatékonyan.

1.9

Az EGSZB meggyőződése szerint egy fenntartható pénzügyi rendszerhez „türelmes” pénzügyi politikára van szükség, amely felhagy a mindenáron való profit rövid távú érdekeivel, és a hatékonyságot, valamint a hosszú távú stabilitást helyezi előtérbe. Ez a rendelet az üzleti modell megváltoztatását javasolja.

1.10

Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak nagyobb figyelmet kell fordítania a befektetőkre és a munkavállalókra, akiket a reform jelenleg kevéssé vesz figyelembe. Hosszú távon ugyanis a rendszer fenntarthatóságát a megújult bizalom fogja garantálni, amely biztonságosabb környezetet teremt mind a befektetők, mind a munkavállalók számára, akik a kockázatkezelési folyamat aktív részesei.

1.11

Az EGSZB véleménye szerint a szabályozás rugalmas alkalmazása értékes és kívánatos dolog. A banki ügyletek sokfélesége (1) biztosítja ugyanis a rendszer stabilitását és hatékonyságát. Az EGSZB mindamellett fontosnak tartja annak tisztázását, hogy ez nem keverendő össze a szabályok önkényes jellegével.

1.12

Az EGSZB azt tanácsolja az Európai Bizottságnak, hogy hatásvizsgálatában részletesen érdekelje a jelen rendelet javaslatai és a többi, nemrégiben elfogadott kezdeményezés (CRD-IV, a bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló irányelv, egységes szanálási mechanizmus) közötti kölcsönhatást, valamint az árnyékbankok felé történő elmozdulás kockázatait.

1.13

Az EGSZB szoros együttműködést és koordinációt javasol a felügyeleti tevékenységek elvégzése során az EBH és a nemzeti hatóságok között, akik jól ismerik a piacokat, és fontos szerepet játszanak majd a megreformált új európai pénzügyek irányításában.

2.1

Az Európai Bizottság szerint ez a javaslat fontos részét képezi a „csődhöz túl nagy bankok” problémakörének rendezését célzó uniós intézkedéseknek, és célja, hogy megakadályozza, hogy az európai bankrendszer ellenőrizetlen és kezelhetetlen kockázatokat mutasson. Akadályozni fogja a tisztán spekulatív jellegű tevékenységek terjedését.

2.2

A rendeletjavaslatnak a célja a rendszerszintű kockázatnak, a pénzügyi nyomásnak, illetve a nagy, összetett és összekapcsolt jogalanyok, különösen a hitelintézetek csődjének az elkerülése, és a következő célkitűzések elérése:

2.3

A további pénzügyi szolgáltatások/termékek más típusait (értékpapírosítás, vállalati kötvények, derivatívák) tehát továbbra is engedélyezni kellene.

3.1

Az Európai Bizottság becslései szerint a pénzügyi válság az EU kormányainak mintegy 1  600 milliárd euróba került (az EU GDP-jének 13 %-ába), a pénzügyi ágazat megmentésére nyújtott állami támogatások formájában.

3.2

A banki ágazat koncentrációja kifejezetten magas: 14 európai csoport áll a rendszerszempontból globális szinten jelentős pénzügyi intézmények (SIFI) listájának élén, továbbá 15 európai bankcsoport tartja kezében a piaci tevékenységek volumenének 43 %-át, ami a 27 tagú EU GDP-je 150 %-ának felel meg, míg az első 30 csoport e tevékenység 65 %-áért felelős.

3.3

Az Egyesült Államokban kezdődő, majd az európai rendszerre cunamiként továbbterjedő pénzügyi válság különböző okokra vezethető vissza. A legfontosabbak a következők: a túlzott kockázatvállalás, a tőkeáttétel túlzott alkalmazása, nem megfelelő tőke- és likviditási feltételek támasztása, valamint általában a bankrendszer összetett struktúrája.

3.3.1

2012 októberében a Liikanen-csoport a következő kijelentést tette: „Egyes különösen kockázatos pénzügyi tevékenységeket jogilag el kell választani a bankcsoporton belüli, betétgyűjtéssel foglalkozó bankoktól. A leválasztandó tevékenységek közé tartozna az értékpapírokkal és derivatívákkal történő saját számlás kereskedés, és még néhány, az értékpapír- és derivatívapiacokhoz szorosan köthető tevékenység” (2).

3.4

Az Európai Bizottság ezzel a rendelettel csökkenteni kívánja a bankrendszer kockázati mozgásterét, és ellenőrzés alá kívánja vonni az összes potenciális spekulatív műveletet. Ezt az értékpapír-finanszírozási ügyletekről szóló rendelettel (3) együtt kell vizsgálni, melynek célja az ún. árnyékbankok átláthatóbbá tétele. 2012 végén az árnyékbankrendszer eszközei összességében 53  000 milliárd eurót tettek ki. Ez a nemzetközi bankrendszer eszközállományának a fele, és nagyrészt Európára (körülbelül 23  000 milliárd euró) és az Egyesült Államokra (körülbelül 19  300 milliárd euró) koncentrálódik. Ezek hatalmas összegek, ha összevetjük őket az EU-28 2013. évi GDP-jével, ami nem volt több, mint 13  071 milliárd euró (Eurostat).

3.5

Az Európai Parlament McCarthy-állásfoglalása (4) meghatároz néhány alapvető elvet; rögzíti többek között, hogy „úgy véli, hogy a bankreform legfontosabb alapelve a biztonságos, stabil és eredményes bankrendszer biztosítása, amely a reálgazdaság, az ügyfelek és a fogyasztók igényeit szolgálja; (...) a szerkezeti reformnak ösztönöznie kell a gazdasági növekedést azáltal, hogy támogatja a gazdaság – különösen a kkv-k és az induló vállalkozások – számára történő hitelnyújtást, ellenállóbbá teszi a rendszert az esetleges pénzügyi válságokkal szemben, helyreállítja a bankok iránti bizalmat és megszünteti az államháztartásokat fenyegető kockázatokat; egy hatékony bankrendszernek változást kell előidéznie a banki kultúrában az összetettség csökkentése, a verseny fokozása, a kockázatos és kereskedelmi tevékenységek közötti összefonódás korlátozása, a vállalatirányítás javítása, egy felelős javadalmazási rendszer létrehozása, egy hatékony bank-helyreállítási és -szanálási rendszer lehetővé tétele, a banktőke megerősítése és a reálgazdaságnak történő hitelezés érdekében.”

A nemzetközi piacok felügyelete ma már erőteljesebb, alaposabb és mindenekelőtt a korábbiakhoz képes nagyobb hatalommal bír, kevésbé diszkrét és nagyobb garanciákat nyújt a piacnak és a végfelhasználóknak.

4.1

Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottság jó úton jár, ugyanakkor úgy véli, hogy hasznos lenne tájékoztatni azokról a véleményekről, amelyek a különböző érintettekkel való konzultáció során kerültek napvilágra, és amelyekre korábban talán nem gondoltak eléggé. Az EGSZB ezért felhívja az Európai Bizottság figyelmét az érintettek által említett néhány kulcsfontosságú elemre. Ezek nem fedik teljes mértékben az EGSZB véleményét, azonban megérdemlik a pontos közlést.

4.2

A jelenleg vizsgált reformot általában kedvezően fogadták. A többség úgy vélte, hogy a saját számlás kereskedés megtiltása, valamint a hagyományos és a kereskedelmi tevékenységek szétválasztása megfelelő eszköz lehet a pénzügyi termékekkel való spekuláció korlátozására, valamint a banki kölcsönök előmozdítására, amely a kkv-k fő pénzügyi forrása, és az utóbbi években jelentős mértékben visszaesett a kereskedelmi spekulációkra vonatkozó politikák miatt.

4.3

A reform alkalmazása szempontjából fontos az üzleti modellek széles skálájának a figyelembevétele annak biztosítására, hogy a helyi bankok továbbra is kiszolgálhassák a helyi gazdaságot.

4.4

Az önsegélyezési pénztárak és a takarékszövetkezetek üzleti modellje különös figyelmet érdemel. Az ő specifikus hálózatuknak a reform csak kevéssé felel meg, illetve feleltethető meg. Az elsődlegesen megfogalmazott aggodalom az, hogy a reform ellehetetleníti működési módjukat és napi szinten lévő helyi jelenlétüket, mellyel támogatták a reálgazdaságot. Az ajánlás ezért sajátos jellegük és eltérő üzletkötési modelljük megőrzésére irányul.

4.5

A reform az Európai Bizottság által az elmúlt években hozott több más intézkedéssel egyetemben javítani fogja az egyes tranzakciók és általában a bankrendszer átláthatóságát, ugyanakkor összességében különböző szinten növeli majd azok költségeit. Ezzel kapcsolatban a vita során világossá vált, hogy szükség van a pénzügyi szabályozás reformjának átfogó hatásvizsgálatára, jóllehet tisztában vagyunk egy ilyen értékelés komplexitásával.

4.6

Félő, hogy ezek a költségek – ahogy gyakran lenni szokott – a pénzügyi szolgáltatások végső fogyasztóira terhelődnek. A kérdés az, hogy vajon az új intézkedésektől várt pozitív hatások például a bankrendszer stabilitása terén nem lesznek-e kisebbségben a negatívokhoz képest.

4.7

A bejelentő személyek védelmét biztosító rendszert illetően az EGSZB és a kérdést említő szociális partnerek üdvözlik az Európai Bizottság tervezett szabályrendszerét. Többen kérték a „megfelelő védelem” kifejezés pontosabb meghatározását, valamint annak tisztázását, hogy mit jelent a javasolt szabályok kiterjesztése valamennyi munkavállalóra, ezzel bátorítva és ösztönözve őket arra, hogy jelentsék az esetleges jogsértéseket.

4.8

A 28. és 29. cikkben előírt szankciókkal kapcsolatban azt javasolják, hogy az esetleges jogsértések felelősségét mindenekelőtt intézményi, és ne személyi szinten állapítsák meg, a kormányzáshoz kapcsolódóan.

4.9

A javadalmazási rendszert illetően viszont azt szorgalmazzák, hogy a rendelet kifejezetten hivatkozzon a tőkekövetelmény-irányelv (CRD) IV 69. cikkének rendelkezéseire.

5.1

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság javaslatában szereplő intézkedéseket, és egyetért a rendelet mint szabályozási eszköz kiválasztásával, amely megfelel az egységes piac harmonizálása céljának a szabályozási arbitrázs elkerülése és annak érdekében, hogy visszatérjünk a polgárok és a közösség szolgálatában álló, hatékony és eredményes bankrendszerhez, mely támogatja a reálgazdaságot, a háztartásokat, a társadalom kiegyensúlyozott és fenntartható fejlődését, hosszú távú jövőképpel, amely egyesíteni tudja az innovációt a biztonsággal.

5.2

Az EGSZB meggyőződéssel támogatta az ezt követő reformokat, melyek kezdik meghozni első gyümölcseiket. A vizsgált rendelet az egész rendszer egyik legösszetettebb és legérzékenyebb aspektusával foglalkozik: a pénzügyi cégek ellenálló képességével és jogi struktúrájával, amelyek közül néhánynak nagyobb a tevékenységi volumene, mint több tagállam GDP-je. Az első tíz európai bank teljes üzleti volumene meghaladja az EU-28 (5) GDP-jét (több, mint 15 ezer milliárd euró).

5.3

A rendelettervezet célja, hogy átvágja az úgynevezett „rendszerszintű” intézmények mérete, összekapcsolódásai és összetettsége által létrehozott gordiuszi csomót, vagyis, ami rendszerszintű válsághoz vezethet. „Too big to fail” („túl nagyok ahhoz, hogy elbukhassanak”) ismételjük ma már gépiesen, mely mantra mögött olyan fellépések rejlenek, amelyek nemcsak megsértik a legalapvetőbb etikai elveket, hanem csalást és jogsértést képviselnek, ahogyan arról a legutóbbi és nagyon is közelmúltbeli pénzügyi botrányok sajnos továbbra is tanúskodnak. Ezeket a gyakorlatokat eufemisztikusan „moral hazard” (erkölcsi kockázat) kifejezéssel illetik!

5.4

Michel Barnier biztos azzal indította útjára a javaslatot, hogy a cél az, hogy megelőzzük annak a banktípusnak a létezését, amelynek jellemzője: „túl nagy ahhoz, hogy elbukhasson, túl drága megmenteni, túl bonyolult szanálni”.

5.5

Az EGSZB úgy véli, hogy a javasolt intézkedések a kívánt irányba mutatnak, azaz csökkentik annak kockázatát, hogy az adófizetőknek újra lépéseket kelljen tenniük a bajba jutott bankok megmentésére. Az ismételt megmentéseket követően az EGSZB óva intett attól a katasztrofális hatástól, amelyet ezek az államadósságra gyakorolhatnak, következésképpen az egyértelműen elkerülhetetlen recesszió káros hatásaitól. Sajnos ezek az előrejelzések még a vártnál is rosszabb következményekkel váltak valóra, köszönhetően a nemzeti követelményekből vagy a rövidlátó és helytelen uniós politikából fakadó egyre több költségvetési konszolidációs politika hatásaival kapcsolatos hihetetlen hibáknak. Az EU nem értette meg, hogy rugalmasságra van szükség, illetve recesszió elleni kompenzációs intézkedésekre.

5.5.1

Csak most tudjuk teljes mértékben felmérni az e politika által okozott károkat, és be kell látnunk, hogy csak az euróövezet Európai Központi Bank általi bölcs irányítása volt az, mely megelőzte a legrosszabbat, és megmentette az eurót, végső soron az EU-t. Ha hallgattak volna az EGSZB-re, talán a kár nagy része elkerülhető lett volna!

5.6

Az Európai Bizottság joggal szán meghatározó szerepet az Európai Bankhatóságnak (EBH) e rendelet alkalmazásában. Az EBH-val konzultálni kell abban az esetben, ha az ebben a javaslatban előírt bizonyos döntéseket el kell fogadni, továbbá szabályozás- és végrehajtás-technikai standardtervezetek kidolgozásával is meg lesz bízva, valamint a rendelet végrehajtásáról szóló jelentések benyújtásával naprakésszé kell tennie az Európai Bizottságot. Az EGSZB több alkalommal jelezte, hogy a szakmai tudás vitathatatlan megléte ellenére az Európai Bizottság nem ruházta fel megfelelő felelősségi körrel és forrásokkal ezt a fontos hatóságot.

5.7

1999-ben az Egyesült Államokban törvényt fogadtak el, amely hatályon kívül helyezte a Glass – Steagall törvényt, különösen a kereskedelmi banki és a befektetési banki tevékenység elválasztása tekintetében. Sajnos az EU is követte az amerikai vezetés szerencsétlen döntését: az EGSZB megállapítja, hogy a jelenlegi rendelkezések valójában visszaállítják e két tevékenységi terület szétválasztását, sőt, még tovább is mennek, amennyiben néhány kivételtől eltekintve megtiltják a betéteket gyűjtő hitelintézetek számára a befektetésekkel főkötelezettként történő kereskedést és a kereskedési céllal tartott eszközök tartását.

5.7.1

Alapvetően fontos, hogy az EU szorosan együttműködjön a harmadik országokkal, különösen az USA-val, hogy közös lényegi megközelítést fogadjanak el a szabályozással kapcsolatban. Az EGSZB arra sürgeti az Európai Bizottságot, hogy erősítse a nemzetközi együttműködést.

5.8

A javasolt rendelet jelentős teret hagy a mérlegelésre az illetékes hatóságoknak. Fontos, hogy ezek fellépjenek, és értékeléseiket egyértelmű, összehangolt és kiszámítható kritériumokra alapozzák, amelyek meghatározzák, ha egy bank már nem tudja tovább kezelni nagy kockázatú kereskedési tevékenységeit. Közös keret nélkül fennáll a veszélye annak, hogy a szubjektív értelmezés az EUMSZ 114. cikkének rendelkezéseivel összhangban álló, kívánt hatással ellentétes hatáshoz vezethet.

5.9

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság azon végső döntését, hogy nem folyamodott a részvénypiaci és saját számlás kereskedelmi tevékenységek előzetes szétválasztásához, hanem az utólagos opció mellett döntött: az EBH-ra joggal bízott technikai standardok ezért alapvetően fontosak. A szanálásra vonatkozó szabályok alkalmazására, és különösen a szanálási hatóságnak az Ecofin Tanács által 2013 decemberében jóváhagyott létrehozására való tekintettel az EGSZB javasolja, hogy mielőbb dolgozzanak ki intézkedéseket a nemzeti és európai hatóságok felelősségi köreinek koordinálására és meghatározására, hogy elkerülhető legyen a kettős döntések kockázata, vagy ami még rosszabb, az illetékes hatóságok értelmezése és értékelése közötti kontraszt. Amint feláll az egységes szanálási hatóság, részt kell vennie a mechanizmus kidolgozásában, valamint a műszaki szabványok EBH melletti meghatározásában.

5.10

Az EGSZB nem ért egyet az Európai Bizottsággal szemben megfogalmazott, az esetleg elkülönítés tárgyát képező tevékenységek relatív fontosságára vonatkozó bírálatokkal. Ezek néhány hitelintézetben rendkívüli súllyal bírtak és a konkrét szabályok hiánya miatt nagyon nagy kockázatnak voltak kitéve, ami a jelenleg bekövetkezettnél sokkal rosszabb rendszerszintű válsághoz vezethetett volna, kiszámíthatóan katasztrofális hatással az elszámolási rendszerekre és általában a gazdaságra. A katasztrófát csak az adófizetők pénzének friss injektálásával és az EKB reakciókészségének köszönhetően lehetett elhárítani.

5.11

Az EGSZB üdvözli és támogatja, hogy az Európai Bizottság konkrét rendelkezéseket emel a szövegbe a pénzügyi szektor szakembereinek védelmére, akik súlyos következményeknek vannak kitéve, ha a köz érdekében nyilvánosságra hozzák a szabálytalanságokat: megtorlásként zaklatással vagy elbocsátással kell szembenézniük. Ezt a belső ellenőrzést, azaz a visszaélések bejelentését ösztönözni és támogatni kell. A jogszabályi rendelkezések tiszteletben tartása gyakran laza, kijátsszák vagy meg is sértik, kiszámíthatatlan kockázatoknak téve ki a bankintézeteket és személyzetüket. Az utóbbi időben leleplezett néhány eset, ahol olykor jól ismert és köztiszteletben álló cégek szegtek meg minden szabványt vagy törvényt, csak a nekik dolgozó emberek aktív közreműködésével történhetett meg!

5.11.1

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki egyedi ellenőrzést a tagállamok azon kötelezettségére vonatkozóan, hogy megfelelő védelmet nyújtó jogszabályokat fogadjanak el, és hogy a kérdésben jelentést nyújtsanak be a rendelet hatályba lépését követő két éven belül.

5.12

Az EGSZB-t nagyon is foglalkoztatják a harmadik országokkal fenntartott kapcsolatok körüli kérdések, különös tekintettel a kölcsönösségre és az előírásoknak való megfelelésre az EU-ban működő minden vállalkozás esetében. Az Európai Bizottság megközelítését kiegyensúlyozottnak tartja, és támogatja az ezzel kapcsolatban kialakított rendszert. Támogatja az Egyesült Államokkal való együttműködés folytatását és fokozását, különösen a pénzügyi szabályozás területén, olyan rendszerek kifejlesztése érdekében, amelyek a lehető leghomogénebbek, és amelyek ugyanazokat a problémákat egységesen közelítik meg.

5.13

Ezen túlmenően az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság rendeletei megfelelő választ kezdtek adni az egyik pontra, amelyet az EGSZB korábban már többször is hangsúlyozott, ebben az esetben a közigazgatási szankciókkal kapcsolatban, mivel a büntetőjogi szankciók kívül esnek az Európai Bizottság mozgásterén. Az Európai Bizottság javaslatai arányosnak, megfelelőnek és visszatartó erejűnek tűnnek.

5.14

Az EGSZB már számos korábbi alkalommal kifejezte fenntartásait a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok alkalmazásával kapcsolatban. Bár elismeri, hogy az évek során fontos kiigazítani a jogszabályokat, az EGSZB rámutat arra, hogy a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok alkalmazása olyan bizonytalansági elemeket hoz be, amelyek nem tanácsosak ezen a területen.

16.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 451/51

Előadó:

Daniela RONDINELLI

1.1

Az EGSZB üdvözli az online rendelt áruk kézbesítési szolgáltatásai egységes piacának kialakítására vonatkozó útitervet, amely egy jelentős növekedési és foglalkoztatási potenciállal bíró szektort érint. A hatékony és megbízható kézbesítési szolgáltatások alapvető előfeltételei az elektronikus kereskedelem elősegítésének, valamint az értékesítők és a vásárlók közötti bizalom növelésének.

1.2

Az EGSZB szerint a csomagkézbesítés egységes piacának a kialakításához, valamint az elvárások, a védelem és az elérhetőség között jelenleg tátongó hatalmas szakadék áthidalásához a következőkre van szükség: egyetemleges felelősség, a küldemények nyomon követhetősége és visszakeresése, interoperabilitás; a kézbesítési lehetőségek szélesebb palettájához való hozzáférés az EU teljes területén (a szigetekre is); bizonyosság azzal kapcsolatban, hogy az érintettek (különösen a kkv-k és a fogyasztók) ismerik jogaikat és kötelezettségeiket, kiváltképp a panasztétel és a termékek visszaküldése esetén; egyszerű és összehasonlítható adatok gyűjtése; fenntartható szociális dimenzió, valamint egy megfelelő képzési kínálat.

1.3

Az EGSZB megerősíti azt a véleményét (1), hogy ennek a célkitűzésnek az amúgy kívánatos megállapodásokon és az önkéntes kódexeken túl a minimumkövetelmények európai jogi keretén kellene alapulnia, amely a piac – a fogyasztókat és a kkv-kat az online kereskedelem igénybevételétől elijesztő – megoldatlan működési zavarai esetén hatékony és rugalmas módon nyújthat segítséget, és kezelheti a következő problémákat:

1.4

Az EGSZB kéri, hogy a menetrend keretében világos határidőket határozzanak meg, valamint egy ütemtervet az előírások végrehajtására és az önszabályozás megvalósítására, hogy valamennyi érintett szereplő, és különösen az európai polgárok körében nagyobb bizalmat teremtsenek, miközben biztosítják a kölcsönös jogok teljes mértékű tiszteletben tartását és védelmét.

1.5

Az EGSZB kéri, hogy a menetrend két további intézkedést irányozzon elő, amelyek közül az egyik a megfizethető árú szolgáltatásokhoz való hozzáférésre, a másik pedig a piacok szociális dimenziójára összpontosít.

1.6

Az EGSZB a következőket javasolja az Európai Bizottságnak, az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak:

1.7

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért (Eurofound) támogatásával kétévente készítsen jelentést az ágazatbeli foglalkoztatási és munkakörülményekről, a fogyasztókkal és a teljes kézbesítési láncolat szereplőivel szembeni feltételekről, valamint utóbbiak fejlődési lehetőségeiről, és juttassa el ezeket az EGSZB-hez, az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, illetve a szociális partnerekhez.

2.1

Európában az elektronikus kereskedelem a gazdasági és foglalkoztatási növekedés motorja lehet: ez a becslések szerint évi 10 %-ot jelent a 2013–2016 közötti időszakra (5). Az uniós polgárok 45 %-a vásárolt az interneten az elmúlt 12 hónapban. Visszajelzésük alapján a legtöbb probléma a kézbesítés során, illetve a kései kézbesítés miatt merül fel (6).

2.2

Az Európai Bizottság azonosította (7) a „digitális egységes piac öt fő akadályát”, „és ezek felszámolására ajánlott cselekvési tervet”, de egyben megállapította, hogy „az emberek 10 %-a nem vásárol online módon (8), mivel tart a szállítási költségektől – főként az országhatárokon átnyúló szállítások esetében –, valamint a szolgáltatás minőségétől”.

2.3

Az EGSZB a zöld könyvről szóló véleményében (9) irányelv elfogadását kérte, amelynek a következőket kellene tartalmaznia: az eladókra vonatkozó egyetemleges felelősség, a kézbesített csomagok nyomon követhetősége és visszakereshetősége, a több kézbesítési lehetőség felajánlására vonatkozó kötelezettség, a kézbesítéssel kapcsolatos nemzeti problémamegoldó központok európai hálózatának felállítása, a méltányos munkafeltételek tiszteletben tartásának kötelezettsége, és átláthatóság a feltételek és az árak tekintetében.

2.4

A zöld könyvről folytatott vitát 2013 decemberében az Útiterv a csomagkézbesítés egységes piacának kialakítása felé című közlemény (10) követte.

2.5

Közelmúltbeli, világszinten végzett kutatások (11) alapján a vállalat és fogyasztó közötti („business to consumer”, B2C) elektronikus kereskedelem fejlesztésének legfontosabb problémái a következők:

2.6

Az Európai Bizottság szerint még nem állnak rendelkezésre a „nemzeti szabályozó hatóságok [...] releváns piaci adatai, amelyeket a belföldi és határokon átnyúló csomagforgalommal kapcsolatos, a B2C és B2B csomagkézbesítési piacon működő minden postai szolgáltatótól gyűjtöttek, beleértve a közvetítőket, a konszolidátorokat és az alternatív szolgáltatókat is” (12).

2.7

Különböző vizsgálatok megállapították, hogy a postai szolgáltatások néhány szegmensében a többihez képest nagyobb a versenyellenes magatartás lehetősége, ezért megfelelő szabályozásra és felügyeletre van szükség például a B2C-piacon a B2B szolgáltatásokhoz képest, illetve a határokon átnyúló szolgáltatások esetében a belföldi postai szolgáltatásokhoz képest (13).

2.8

Az EGSZB elégedetten nyugtázza, hogy a zöld könyvről alkotott véleményében megfogalmazott következtetések jelentős részét figyelembe vették. A Tanács (14) és az Európai Parlament (15) ugyancsak arra kérte az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja meg a határokon átnyúló kézbesítési szolgáltatások jelenlegi akadályait, és hozzon megfelelő intézkedéseket azok leküzdésére. Az Európai Parlament (16) emellett kéri hozzáférhető, megfizethető, hatékony és magas színvonalú kézbesítési szolgáltatások biztosítását, valamint a kézbesítési szolgáltatók közötti együttműködési és információcsere-platformok kialakítását, továbbá a reklamációk és viták gyors és a lehető legalacsonyabb költségek melletti rendezését.

3.1

Az EGSZB fontosnak tartja, hogy a szabad és nyitott belső piac, valamint a fölösleges túlszabályozás elkerülése érdekében a gyors feldolgozást alacsony költségek mellett biztosító, átjárható hálózatok és rendszerek révén a lánc valamennyi szereplője által elfogadott, megfelelő szabályozási és önszabályozási keretben állítsák helyre a kkv-k és az online termékeket rendelő fogyasztók bizalmát. Ezért kéri, hogy az útitervet világos határidők rögzítésével és egy előre meghatározott 18 hónapos ütemterv szerint hajtsák végre.

3.2

Az EGSZB fontosnak tartja, hogy az EU alakítsa ki a csomagkézbesítés egységes piacát, és ennek során a fogyasztók, munkavállalók és valamennyi szereplő (köztük az online kereskedelem, a szállítás és a logisztika területén működő kkv-k) védelme érdekében biztosítsa a szolgáltatások gyorsaságát, minőségét, megbízhatóságát és megfizethetőségét, valamint orvosolja a piaci hiányosságokat és az egységes piac jelenlegi működési zavarait.

3.3

Az EGSZB azonban arra számított, hogy a közlemény külön hivatkozik majd a földrajzi kihívásokkal küzdő régiók, így a szigetek, a legkülső és hegyvidéki területek helyzetére, mivel véleménye szerint ezek a régiók sajátos problémákkal kénytelenek szembenézni, amelyek megoldása különösen a gazdasági megvalósíthatóság szempontjából tűnik nehéznek: a csomagküldés egységes piacának kiteljesítése aligha képzelhető el anélkül, hogy ezek a területek kiemelt figyelmet kapnának, amit megfelelő intézkedésekkel kell párosítani.

3.4

Az EGSZB szerint a javasolt intézkedési csomag lényegében az önkéntes önszabályozásra, a nemzeti postai szolgáltatókra vonatkozó szabályokra, a postai szolgáltatásokkal foglalkozó szabályozó hatóságok tevékenységére és a hatályos uniós előírások pontos és maradéktalan alkalmazásának alapelveire támaszkodik, anélkül, hogy az összes szereplőre kiterjedő egységes keretet határozna meg és konkrét határidőket szabna az előirányzott 18 hónapos időkereten belül.

3.5

Az EGSZB utal arra, hogy a menetrend még nem irányozza elő az önszabályozás kísérő jellegű támogatását – itt egy – az EGSZB által már sürgetett (17) – irányelvre lenne szükség, hogy átfogó, koherens és konszolidált módon valamennyi piaci szereplő számára biztosítsák a határokon átnyúló csomagkézbesítés egységes piacának kialakítására vonatkozó követelményeknek való megfelelést.

3.6

Az EGSZB szerint az EU-nak a piac megoldatlan problémáinak kezelése, valamint a fogyasztók és a kkv-k (B2B) védelme érdekében olyan európai megoldást kell biztosítania az önszabályozás és a szabályozás ösztönzésén keresztül, amely a következő területeket érinti:

3.7

Még ha a javaslatokban ki is térnek az EU 2014–2020-as időszakra szóló pénzügyi keretével való összeegyeztethetőségre, az EGSZB szerint az útitervben feltétlenül utalni kell az EU vonatkozó pénzügyi eszközeire a következő területeken:

3.8

Az EGSZB azt javasolja az Európai Bizottságnak, hogy hatalmazza fel az Európai Szabványügyi Bizottságot (CEN) európai műszaki szabványok mielőbbi kidolgozására, és ebbe a tevékenységbe széles körben vonja be az összes érdekcsoportot, különösen pedig a kkv-kat és a fogyasztókat. Szükségesnek tartja, hogy mutatókat dolgozzanak ki a csomagkézbesítési szolgáltatások európai biztonsági és minőségi védjegyének tekintetében is, amelyekkel biztosítható a szolgáltatások minősége, megbízhatósága, fenntarthatósága, valamint azok szociális és biztonsági garanciái.

4.1

Az EGSZB szerint két további fellépésre is szükség van, mégpedig a hozzáférhetőség biztosítása és a piac szociális dimenziója terén.

4.1.1.1

Az EGSZB kéri, hogy a minőségjelzés odaítélésének keretében irányozzanak elő egy olyan kötelezettséget, amely a piaci hozzáférést és a szolgáltatások megfizethető áron való igénybevételét az EU egész területén biztosítja. Csalódottan veszi tudomásul, hogy a legkülső régiók és a szigetek nem kaptak külön figyelmet, és ezért elvárja, hogy az új rendelet térjen ki a földrajzilag hátrányos helyzet fogalmára az online kereskedelmi piac terén, hiszen az európai polgárok jelentős része él ilyen területeken.

4.1.1.2

Az EGSZB szerint valamennyi üzemeltetőnek teljes körű hozzáférést kell biztosítani a kézbesítési szolgáltatások nyújtásakor alkalmazott adatinfrastruktúrákhoz és információs forrásokhoz az összes felhasználó érdekeinek védelme és/vagy egy hatékony verseny ösztönzése érdekében.

4.1.1.3

Az EGSZB sürgeti az Európai Bizottságot, hogy a határokon átnyúló szolgáltatásokra és a szabványköltségekre kiható jogalkotási és piaci fejleményekre való tekintettel, valamint liberálisabb és költségtudatos intézkedésekre törekedve (18) dolgozza át az ágazatbeli versenyszabályok alkalmazásáról szóló 1998-as közleményt, tiszteletben tartva a Lisszaboni Szerződéshez csatolt 26. jegyzőkönyv rendelkezéseit, elsősorban az általános gazdasági érdekű szolgáltatások egyetemes hozzáférhetőségét és megfizethető árát illetően.

4.1.2.1

Az EGSZB egy fenntartható és koherens szociális dimenzió megteremtését kéri, amelynek keretében az érintett ágazatok vállalatai által támogatott innovatív erőfeszítésekre is építve – többek között a megfelelő szakképzési és átképzési lehetőségekhez való hozzáférés révén – biztosítható a kvalifikált és magas színvonalú foglalkoztatás.

4.1.2.2

Az EGSZB megismétli azt a kérését is, hogy tisztességes és emberhez méltó fizetési és munkakörülményeket teremtsenek a bizonytalan foglalkoztatási körülményekkel és a be nem jelentett munkával szembeni küzdelem érdekében, különösen a kiszállítás utolsó mérföldjéhez kapcsolódó kihelyezett tevékenységekhez kapcsolódóan, és ebben a kontextusban nyomatékosan utal a közúti fuvarozói szakma gyakorlására vonatkozó feltételekről szóló 1071/2009/EK rendeletre, a 2009/992/EU határozatra és a 1213/2010/EU rendeletre, amelyekben a színlelt önfoglalkozás elleni intézkedések lehetővé tétele érdekében sor kerül a „foglalkoztatási viszony” fogalmának meghatározására, ahogyan azt az EGSZB egy nemrégiben közétett véleményében megállapította (19).