8.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 439/1

8.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 439/2

8.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 439/3

8.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 439/3

1)

A 2007. november 13-i 1394/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexéről szóló, 2001. november 6-i 2001/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 10. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében vett „referencia-gyógyszer” fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az kiterjed az olyan gyógyszerre, amelynek forgalombahozatali engedélyét ezen irányelv 10a. cikke alapján állították ki.

2)

Az 1394/2007 rendelettel módosított 2001/83 irányelvnek az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkével összefüggésben értelmezett 10. cikkét úgy kell értelmezni, hogy egy olyan gyógyszer forgalombahozatali engedélyének jogosultja, amelyet egy másik gyártó generikumára vonatkozó forgalombahozatali engedély iránti, ezen irányelv 10. cikke alapján benyújtott kérelemben referencia-gyógyszerként használtak fel, jogorvoslati joggal rendelkezik azon határozattal szemben, amelyben az illetékes hatóság forgalombahozatali engedélyt adott a generikus gyógyszer tekintetében, amennyiben a jogosult a számára az említett 10. cikkben biztosított valamely előjog bírói jogvédelmét kéri. Ilyen jogorvoslati jog többek között akkor áll fenn, ha az említett jogosult azt kéri, hogy gyógyszerét ne használják fel egy olyan gyógyszer forgalombahozatali engedélyének az említett 10. cikk alapján történő megszerzése céljából, amely tekintetében saját gyógyszere nem tekinthető ugyanazon 10. cikk (2) bekezdésének a) pontja értelmében vett referencia-gyógyszernek.

8.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 439/4

8.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 439/5

1)

A Bíróság a keresetet elutasítja.

2)

A Bíróság az Európai Bizottságot kötelezi a költségek viselésére.

8.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 439/5

8.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 439/6

8.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 439/7

1)

A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendelet 1. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy az alapügyben szóban forgóhoz hasonló, az uniós versenyjog állítólagos megsértéséből eredő kár megtérítésére irányuló kereset az e rendelkezés értelmében vett „polgári és kereskedelmi ügy” fogalmába, következésképpen pedig e rendelet hatálya alá tartozik.

2)

A 44/2001 rendelet 22. cikkének 2. pontját akként kell értelmezni, hogy az alapügyben szóban forgóhoz hasonló, az uniós versenyjog állítólagos megsértéséből eredő kár megtérítésére irányuló kereset nem képez az e rendelkezés értelmében vett olyan eljárást, amelynek tárgya társaságok szervei határozatainak érvényessége.

3)

A 44/2001 rendelet 34. cikkének 1. pontját akként kell értelmezni, hogy sem az azon határozatban elrendelt ideiglenes és biztonsági intézkedésekkel érintett összegek meghatározásának módjai, amely határozat elismerését és végrehajtását kérik – amennyiben az említett összegek meghatározását eredményező érvelésmenet követhető, továbbá amennyiben nyitva álltak jogorvoslati lehetőségek és azokkal éltek is az e számítási módok kifogásolása céljából –, sem a súlyos gazdasági következményekre való puszta hivatkozás nem minősül a megkeresett tagállam közrendjét sértő olyan oknak, amely lehetővé teszi a valamely más tagállamban hozott határozat e tagállamban való elismerésének és végrehajtásának megtagadását.

8.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 439/8

1)

A szerződéses kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló, 1980. június 19-én Rómában aláírásra megnyitott egyezmény 4. cikke (4) bekezdésének utolsó mondatát úgy kell értelmezni, hogy e rendelkezés kizárólag akkor alkalmazandó a szállítmányozási szerződésre, ha a szerződés elsődleges tárgya az érintett áru szoros értelemben vett szállítása, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálni.

2)

Az említett egyezmény 4. cikkének (4) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az árufuvarozási szerződésre alkalmazandó jogot – amennyiben az e rendelkezés második mondata alapján nem állapítható meg – az e cikk (1) bekezdése által előírt főszabály alapján kell meghatározni, vagyis e szerződésre irányadó jog azon ország joga, amellyel a szerződés a legszorosabb kapcsolatban áll.

3)

Ugyanezen egyezmény 4. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy abban az esetben, ha a felek állítása szerint a szerződés szorosabban kapcsolódik valamely olyan országhoz, amely eltér attól, amelynek jogát kijelöli az említett bekezdésben szereplő vélelem, a nemzeti bíróságnak e szerződés és azon ország között fennálló kapcsolatot, amelynek jogát a vélelem kijelöli, össze kell hasonlítania e szerződés és a másik érintett ország közötti kapcsolattal. E tekintetben a nemzeti bíróságnak figyelembe kell vennie a körülmények összességét, ideértve a szóban forgó szerződéshez kapcsolódó egyéb szerződések fennállását is.

8.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 439/8

8.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 439/9

8.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 439/10

1)

A Bíróság az Európai Unió Törvényszékének a Spanyolország kontra Bizottság ítéletét (T-384/10, EU:T:2013:277) hatályon kívül helyezi.

2)

A Bíróság „A Guadiana folyó vízgyűjtő területén élő lakosság vízellátása: Andévalo kerület” (2000.ES.16.C.PE.133), „A Guadalquivir medencéjének lecsapolása és tisztítása: Guadaira, Aljarafe és a Guadalquivir környezetvédelmi területe” (2000.ES.16.C.PE.066), valamint „Granada és Malaga megye önkormányzati társulási rendszereinek vízellátása” (2002.ES.16.C.PE.061) megnevezésű projektek, illetve projektcsoportok tekintetében a Kohéziós Alapok terhére odaítélt pénzügyi támogatás lecsökkentéséről szóló, 2010. június 30-i C(2010) 4147 bizottsági határozatot megsemmisíti.

3)

A Bíróság az Európai Bizottságot kötelezi a saját, valamint a Spanyol Királyság részéről mind az elsőfokú eljárásban, mind pedig a jelen fellebbezés keretében felmerült költségek viselésére.

8.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 439/10

1)

Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az, hogy az importált áruk származásának a vámhatóságok által a nemzeti eljárásjog alapján szolgáltatott bizonyítéka harmadik személy által elvégzett vizsgálatok eredményein alapul, amely eredmények tekintetében e harmadik személy megtagadja, hogy kiegészítő információkat szolgáltasson akár a vámhatóságoknak, akár a bejelentőnek, és ami azzal a következménnyel jár, hogy megnehezíti vagy ellehetetleníti a levont következtetések helytállóságának vizsgálatát, illetve vitatását, feltéve hogy tiszteletben tartják a tényleges érvényesülés és az egyenértékűség elvét. A nemzeti bíróság feladata annak vizsgálata, hogy az alapügyben ez így történt-e.

2)

Az olyan esetben, mint az alapügyben szereplő eset, és azt feltételezve is, hogy a vámhatóságok nem tudnak kiegészítő tájékoztatást adni az érintett vizsgálatokról, azt a kérdést, hogy a vámhatóságoknak támogatniuk kell-e az érdekelt arra irányuló kérelmét, hogy a saját költségére az általa megjelölt származási országban vizsgálják be a szóban forgó árut, valamint azt a kérdést, hogy meg kell-e őrizni meghatározott ideig az áruk részmintáit, amelyeket az érdekelt igénybe vehetett volna a célból, hogy egy másik laboratóriumban megvizsgáltathassa azokat, igenlő válasz esetén pedig a vámhatóság köteles-e az érdekelt figyelmét felhívni arra, hogy rendelkezésre állnak még az áruk megőrzött részmintái, valamint arra a tényre, hogy azokat az említett vizsgálat céljából igénybe veheti, a nemzeti eljárásjog alapján kell értékelni.

8.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 439/11

1)

A 2010. december 7-i 2010/88/EU tanácsi irányelvvel módosított, a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv 138. cikkének (1) bekezdését és a 139. cikke (1) bekezdésének második albekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az, ha – olyan körülmények között, mint amely az alapügy tárgya – a tagállami adóhatóság megtagadja a Közösségen belüli termékértékesítés utáni hozzáadottértékadó-mentességhez való jogban való részesülést azzal az indokkal, hogy a vevő nem szerepelt más tagállam ezen adót érintő nyilvántartásában, és az eladó nem bizonyította az állítólagosan adómentes értékesítésre vonatkozó bevallásának alátámasztására benyújtott dokumentumokon lévő aláírás valódiságát, sem pedig a vevő nevében e dokumentumokat aláíró személy képviseleti jogát, miközben az eladó által a bevallása alátámasztására benyújtott dokumentumok megfeleltek azon dokumentumok listájának, amelyeket a nemzeti jog szerint az említett adóhatóságnak be kell mutatni, és e hatóság először elfogadta azokat a mentességhez való jog bizonyítékaiként; ezt a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia.

2)

A 2010/88 irányelvvel módosított 2006/112 irányelv 138. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az közvetlen hatállyal bír, így arra az adóalanyok a nemzeti bíróságok előtt az állammal szemben hivatkozhatnak a Közösségen belüli termékértékesítés utáni hozzáadottértékadó-mentességben való részesülés érdekében.

8.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 439/12

8.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 439/12

8.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 439/13

8.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 439/13

1)

A Bíróság a keresetet elutasítja.

2)

A Bíróság a British Telecommunications plc-t és a BT Pension Scheme Trustees Ltd-t kötelezi a költségek viselésére.

8.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 439/14

1)

A Bíróság a fellebbezést elutasítja.

2)

A Bíróság a Spanyol Királyságot kötelezi a költségek viselésére.

8.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 439/14

1)

A házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. november 27-i 2201/2003/EK tanácsi rendelet 2. cikkének 11. pontját és 11. cikkét akként kell értelmezni, hogy abban az esetben, ha a gyermek elvitelére olyan, ideiglenesen végrehajtható bírósági határozatnak megfelelően került sor, amelyet később hatályon kívül helyezett egy, a gyermek tartózkodási helyéül a származási tagállamban élő szülő lakóhelyét kijelölő bírósági határozat, azon tagállam bíróságának, ahová a gyermeket vitték, a gyermek visszavitele iránti kérelem elbírálása során vizsgálnia kell az adott ügy konkrét tényállása valamennyi körülményének mérlegelése során, hogy a gyermek közvetlenül az állítólagos jogellenes visszatartást megelőzően még a származási tagállamban rendelkezett-e szokásos tartózkodási hellyel. E mérlegelés keretében tekintetbe kell venni azt a tényt, hogy az elvitelt engedélyező bírósági határozat ideiglenesen végrehajtható volt, és hogy az ellen fellebbezést nyújtottak be.

2)

A 2201/2003 rendeletet akként kell értelmezni, hogy abban az esetben, ha a gyermek elvitelére olyan, ideiglenesen végrehajtható bírósági határozatnak megfelelően került sor, amelyet később hatályon kívül helyezett egy, a gyermek tartózkodási helyéül a származási tagállamban élő szülő lakóhelyét kijelölő bírósági határozat, a gyermek e tagállamba való visszavitelének megtagadása e második határozat meghozatalát követően jogellenes, és a rendelet 11. cikkét kell alkalmazni, amennyiben megállapítást nyer, hogy a gyermek közvetlenül e visszatartást megelőzően még az említett tagállamban rendelkezett szokásos tartózkodási hellyel. Ha ellenben az nyer megállapítást, hogy a gyermek ebben az időpontban már nem a származási tagállamban rendelkezett szokásos tartózkodási hellyel, az e rendelkezésre alapított visszavitel iránti kérelmet elutasító határozatot az ugyanezen rendelet III. fejezetében foglalt, valamely tagállamban hozott határozat elismerésére és végrehajtására vonatkozó szabályok alkalmazásának sérelme nélkül kell meghozni.

8.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 439/15

1)

Úgy kell-e értelmezni az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló, 2003. január 27-i 2002/96/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (1) 2. cikkének (1) bekezdését, 3. cikkének a) pontját, valamint I. A. és I. B. mellékletét és/vagy az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló, 2012. július 4-i 2012/19/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (2) 2. cikke (1) bekezdésének a) pontját, 3. cikke (1) bekezdésének a) pontját, valamint I. és II. mellékletét, hogy a körülbelül 220–240 V-os elektromos feszültséggel működtetett (garázs)kapu-mozgató motorok, amelyek rendeltetése, hogy a (garázs)kapuval együtt az épületszerelvénybe építsék be azokat, az elektromos és elektronikus berendezések, különösen az elektromos és elektronikus szerszámok fogalma alá tartoznak?

2)

Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén:

Úgy kell-e értelmezni a 2002/96/EK irányelv I. A. mellékletének 6. pontját és I. B. mellékletének 6. pontját és/vagy a 2012/19/EU irányelv 3. cikke (1) bekezdésének b) pontját, I. mellékletének 6. pontját és II. mellékletének 6. pontját, hogy az első kérdés szerinti (garázskapu-mozgató) motorok az említett rendelkezések értelmében vett helyhez kötött, nagyméretű ipari szerszámok részének tekintendők

3)

Az első kérdésre adandó igenlő és a második kérdésre adandó nemleges válasz esetén:

Úgy kell-e értelmezni a 2002/96/EK irányelv 2. cikkének (1) bekezdését és/vagy a 2012/19/EU irányelv 2. cikke (3) bekezdésének b) pontját, hogy az első kérdés szerinti (garázskapu-mozgató) motorok egy más jellegű, az adott irányelv hatálya alá nem tartozó berendezés részének tekintendők?

8.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 439/16

1)

Közvetlenül a helyfoglalással érintett járat vonatkozásában kell-e felmerülnie a rendelet (1) 5. cikkének (3) bekezdése értelmében vett rendkívüli körülménynek?

2)

Az első kérdésre adandó nemleges válasz esetén: a tervezett járat lebonyolítására szánt légi jármű hány korábbi oda-vissza útja bír jelentőséggel valamely rendkívüli körülmény szempontjából? Van-e időbeli korlát a korábbi oda-vissza járatok során felmerült rendkívüli körülmények figyelembevétele tekintetében? És ha igen, miként kell ezen időbeli korlátot megszabni?

3)

Amennyiben a korábbi oda-vissza utak során felmerülő rendkívüli körülmények is jelentőséggel bírnak valamely későbbi járat szempontjából: az üzemeltető légifuvarozónak csak a rendkívüli körülmény elkerülésére kell-e a rendelet 5. cikkének (3) bekezdése szerinti ésszerű intézkedéseket megtenni, vagy a hosszabb késés elkerülésére is?

8.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 439/16

1)

A vám- és statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló 2658/87/EGK tanácsi rendelet I. számú mellékletének módosításáról szóló Bizottság 861/2010/EU (1) rendelete, „DOHÁNY ÉS FELDOLGOZOTT DOHÁNYPÓTLÓ” 24. ÁRUCSOPORTJA 2401 10 35 KN kódja szerinti „természetes úton szárított világos dohány” megjelölés szerinti vámáru termékleírását akként kell-e értelmezni, hogy abba csak az olyan természetes úton szárított leveles dohány beletartozó,

2)

A jövedéki adóra vonatkozó általános rendelkezésekről és a 92/12/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, a tanács 2008/118/EK irányelve 4. cikkének 6. pontja szerinti vámfelfüggesztési eljárás, vagy intézkedés fogalmát akként kell-e értelmezni, hogy annak hatálya alatt áll a vámáru (jövedéki termék) akkor is, ha külső árutovábbítási eljárással történő továbbítása, átmeneti megőrzésbe vétele és vámraktározási eljárás alá vonása olyan árut kísérő okmányokkal történik, melyeken a vámtarifaszám tévesen lett megjelölve (a 2401 10 35 KN szám helyett 2403 10 9000 KN szám) de a releváns árucsoport (24-es árucsoport – dohány) helyesen lett megadva, és a kísérő okmányokon minden további adat (konténerszám, mennyiség, nettó tömeg) helyesen lett megjelölve, a vámzárak sértetlenek?

(Azaz megkérdőjelezhető-e egy adott áru vámfelfüggesztés hatálya alatt állása akkor, amikor a közös vámtarifa szerinti árucsoport helyesen, ellenben a konkrét vámtarifaszám helytelenül került az áru kísérőokmányain megjelölésre?)

3)

A jövedéki adóra vonatkozó általános rendelkezésekről és a 92/12/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, a Tanács 2008/118/EK (2) irányelve 2. cikkének b) pontja szerinti „importálás”, illetve a 4. cikkének 8. pontjában megjelölt „jövedéki termékek importálása” fogalmát akként kell-e értelmezni, hogy az megvalósul az esetben is, ha a külső árutovábbítási eljárással érintett valós áru vámtarifaszáma és az árut kísérő okmányokon szereplő vámtarifaszám eltérő azzal, hogy az árucsoport-megjelölés (jelen esetben 24-es árucsoport – dohány) egyező, ezen eltérésen túl azonban a valós áru mennyisége, nettó tömege azonos az árut kísérő okmányok adataival?

4)

A jövedéki adóra vonatkozó általános rendelkezésekről szóló tanács 2008/118/EK irányelv 38. cikkében megjelölt szabálytalanság körébe beletartozó-e a tényállás, amennyiben vámáru úgy kerül vámfelfüggesztés hatálya alá, hogy az árut kísérő okmányon a vám és statisztikai nómenklatúráról szóló 861/2010/EU rendelettel módosított 2658/87/EGK tanácsi rendelet I. számú melléklete szerinti KN megjelölés helytelen?

8.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 439/17

1)

A Tanács 2006/112/EK (1) irányelve (2006. november 28.) a közös hozzáadottértékadó-rendszerről (a továbbiakban: HÉA-irányelv) 2. cikk (1) bekezdés c) pontja, 24. cikk (1) bekezdése és 43. cikke alkalmazásában a héa szempontjából szolgáltatást nyújtó személy megállapítása során az ügylet mesterséges, valós gazdasági és kereskedelmi tartalmat nélkülöző, kizárólag adóelőny megszerzését célzó vizsgálatakor van-e az értelmezésben annak jelentősége, hogy az alapügyben fennálló helyzetben a licencbeadó gazdasági társaság vezető tisztségviselője és 100 %-os tulajdonosa az a magánszemély, aki a licenciaszerződéssel egyébként átruházott know-how megalkotója?

2)

Ha az 1. kérdésre adott válasz igenlő, a HÉA-irányelv 2. cikk (1) bekezdés c) pontja, 24. cikk (1) bekezdése és 43. cikke alkalmazásában és a visszaélésszerű gyakorlat megállapításában van-e jelentősége annak, hogy e magánszemélynek informálisan lehet vagy van befolyása a licencbevevő gazdasági társaság általi hasznosítás módjára, annak üzleti döntéseire? E körben az értelmezésben szerepet játszhat-e az a körülmény, hogy a know-how megalkotója egyébként szakmai tanácsadással, a know-how fejlesztésére vagy hasznosítására vonatkozó tanácsaival közvetlenül vagy közvetve részt vesz vagy részt vehet a know-how-n alapuló szolgáltatás nyújtásával kapcsolatos üzleti döntésekben?

3)

Az alapügyben szereplő körülmények alapján – figyelemmel a 2. kérdésben foglaltakra – a héa szempontjából szolgáltatásnyújtó személy megállapítása során az alapul fekvő szerződéses ügylet vizsgálata mellett van-e szerepe annak, hogy a know-how megalkotója mint magánszemély befolyást, illetve meghatározó befolyást vagy irányítást gyakorol-e a know-how-n alapuló szolgáltatásnyújtás módjára?

4)

Ha a 3. kérdésre adott válasz igenlő, a befolyás és irányítás mértékének meghatározásában milyen körülmények vehetők figyelembe, illetve milyen kritériumok alapján állapítható meg, hogy meghatározó befolyást gyakorol a szolgáltatásnyújtásra, s az alapul fekvő ügylet valós gazdasági tartalmát a licencbeadó vállalkozás számára végezték?

5)

Az alapügyben foglalt helyzetben az adóelőny megszerzésének vizsgálatakor az ügyletben érintett gazdasági szereplők és személyek kapcsolatainak értékelésében van-e jelentősége annak, hogy a kifogásolt adóelkerülést célzó szerződéses ügyletben részt vevő adózók jogi személyek, míg a hasznosítás stratégiai és operatív döntéseinek meghozatalát a tagállami adóhatóság egy magánszemélynek tudja be, és ha igen, figyelembe kell-e venni, hogy a magánszemély e döntéseket mely tagállam területén hozta meg? Olyan körülmények esetén mint a jelen ügyben, ha megállapítható, hogy a felek szerződéses jogállása nem meghatározó, van-e jelentősége annak az értelmezésben, hogy a jelen internetalapú szolgáltatás nyújtásához szükséges technikai eszközök, személyi állomány, pénzügyi tranzakciók kezelését alvállalkozók végzik?

6)

Ha megállapítható, hogy a licenciaszerződéses kikötések nem tükrözik a valós gazdasági tartalmat, a szerződéses kikötések átminősítése, és annak a helyzetnek a visszaállítása, amely a visszaélésszerű gyakorlatot megtestesítő ügylet hiányában állt volna fenn, azt is magában foglalja-e, hogy a teljesítés helye szerinti tagállamot és így az adófizetési kötelezettség helyét a tagállami adóhatóság akkor is eltérően határozhatja meg, ha egyébként a licencbevevő adófizetési kötelezettségének a székhelye szerinti tagállamban az ott meghatározott törvényi feltételek szerint eleget tett?

7)

Úgy kell-e értelmezni az EUMSZ 49. és 56. cikkét, hogy azokkal ellentétes, és a letelepedés és szolgáltatásnyújtás szabadságával való visszaélésnek minősülhet az alapügyben felmerült olyan szerződéses konstrukció kialakítása, amelyben az egyik tagállamban honos adóalany vállalkozás egy másik tagállamban honos adóalany vállalkozás számára licenciaszerződés útján bérbe adja egy interaktív internet-alapú kommunikációs technológián alapuló felnőtt tartalomszolgáltatás nyújtásának know-how-ját és felhasználási jogát, olyan körülmények között, amikor a licencbevevő székhelye szerinti tagállam héa-terhelése kedvezőbb az átruházott szolgáltatás tekintetében?

8)

Olyan körülmények esetében, mint a jelen ügyben, milyen súllyal kell figyelembe venni a feltételezhetően elérhető adóelőny mellett a licencbeadó vállalkozás által követett üzleti megfontolásokat, és e körben különösen van-e jelentősége annak az értelmezés szempontjából, hogy a licencbeadó gazdasági társaságnak 100 %-os tulajdonosa és vezető tisztségviselője az a magánszemély, aki a know-how eredeti megalkotója?

9)

Figyelembe vehetőek-e, és ha igen, milyen súllyal az alapügyben vizsgáltakhoz hasonló olyan körülmények a visszaélésszerű magatartás vizsgálatakor mint a kifogásolt ügylet tárgyát képező szolgáltatás bevezetésének és folytatásának technikai-infrastrukturális adottságai, a licencbeadó felkészültsége, személyi állománya az adott szolgáltatás nyújtására?

10)

Úgy kell-e értelmezni a jelen ügy tényállása alapján a Héa-irányelv 2. cikk (1) bekezdés c) pontját, 24. cikk (1) bekezdését, 43. cikkét és 273. cikkét az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésére és az EUMSZ 325. cikkére figyelemmel, hogy a HÉA teljes összegének hatékony és pontos beszedésére vonatkozó uniós tagállami kötelezettség tényleges érvényesülése és a tagállamok határain átnyúló adókijátszás és adókikerülés költségvetési veszteségének elkerülése érdekében, a szolgáltatásnyújtási ügylet esetén a szolgáltatásnyújtó személyének megállapítása végett a tagállami adóhatóság jogosult az adóigazgatási (közigazgatási) eljárásban foganatosított bizonyítási eljárás során az adóalannyal szemben – az adóhatóság nyomozó szerve által büntetőeljárás keretében – folytatott titkos adatgyűjtés során beszerzett adatok, információk, bizonyítási eszközök, így lehallgatási jegyzőkönyvek átvételére a tényállás felderítése körében és arra, hogy ezeket felhasználja, és az adójogi következmények megállapítását erre (is) alapítsa, a tagállami adóhatóság közigazgatási határozatának bírósági felülvizsgálatát végző közigazgatási bíróság pedig a bizonyítékok körében – a bizonyítékok törvényességével együtt – ezeket értékelje?

11)

Úgy kell-e értelmezni a jelen ügy tényállása alapján a Héa-irányelv 2. cikk (1) bekezdés c) pontját, 24. cikk (1) bekezdését, 43. cikkét és 273. cikkét az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésére és az EUMSZ 325. cikkére figyelemmel, hogy a HÉA teljes összegének hatékony és pontos beszedésére vonatkozó uniós tagállami kötelezettség tényleges érvényesülése, valamint azon tagállami kötelezettség végrehajtása érdekében, amelynél fogva a tagállam köteles biztosítani az adóalanyokra rótt kötelezettségek tiszteletben tartását, hogy a tagállami adóhatóság rendelkezésére álló eszközök felhasználásának módja kapcsán biztosított mozgástér magában foglalja a tagállami adóhatóság azon jogát is, hogy az eredetileg bűnüldözési céllal beszerzett bizonyítási eszközöket az adóelkerülő magatartások visszaszorítása érdekében felhasználja akkor is, ha a nemzeti jog önmagában az adóelkerülési magatartások visszaszorítása érdekében a közigazgatási eljárásban történő titkos adatgyűjtést nem teszi lehetővé, vagy a büntetőeljárás során végzett titkos adatgyűjtési tevékenységet a közigazgatási adóeljárásban nem szabályozott garanciális rendelkezésekhez köti, de egyébként a nemzeti jog alapján a közigazgatási hatóság a szabad bizonyítás elve alapján járhat el?

12)

Kizárja-e a tagállami adóhatóság 10–11. kérdésben szereplő jogkörének elismerését a Charta 52. cikk (2) bekezdésére figyelemmel az EJEE 8. cikk (2) bekezdése, vagy az adóelkerülés visszaszorítása érdekében az adóigazgatási eljárásban a titkos adatgyűjtés eredményeinek felhasználása az „ország gazdasági jólétének” érdekében a hatékony adóbehajtás érdekében a jelen ügy körülményei alapján indokoltnak tekinthető?

13)

Amennyiben a 10–12. kérdésre adott válaszból az következik, hogy a tagállami adóhatóság a közigazgatási eljárásban az ilyen bizonyítási eszközöket felhasználhatja, a tagállami adóhatóságnak – a Charta 51. cikk (1) bekezdésére figyelemmel a Charta 7. cikke, 8. cikke, 41. cikke és 48. cikke alapján – a megfelelő ügyintézéshez és a védelemhez való jog tényleges érvényesülése érdekében abszolút kötelessége-e az adóalany közigazgatási eljárásban történő meghallgatása, a beszerzett titkos adatgyűjtés eredményeibe való betekintés biztosítása, valamint ezen bizonyítási eszközökben szereplő adatok beszerzése célhoz kötöttségének érvényre juttatása, vagy utóbbi körben a kizárólagos bűnüldözési célú titkos adatgyűjtés eleve kizárja az ilyen bizonyítási eszközök felhasználását?

14)

A Charta 7. cikkének, 8. cikkének, 41. cikkének és 48. cikkének megsértésével beszerzett és felhasznált bizonyítási eszközök esetén – figyelemmel a Charta 47. cikkére – a hatékony jogorvoslatnak eleget tesz-e az olyan nemzeti jogi szabályozás, amely szerint az adóügyben hozott határozatok eljárásjogi jogszerűségének bíróság előtti vitatása csak akkor járhat sikerrel, és eredményezheti a határozat hatályon kívül helyezését, ha az eset körülményei alapján konkrét lehetőség áll fenn arra, hogy az eljárási szabálytalanság nélkül a megtámadott határozattól eltérő határozat született volna, és ha az eljárási szabálytalanság ezenfelül egyúttal a felperest megillető anyagi jogi jogállást érint, vagy az ily módon elkövetett eljárási szabálytalanságok szélesebb körben veendők figyelembe, függetlenül a Chartába ütköző eljárási szabálytalanságnak az eljárás eredményére gyakorolt hatásától?

15)

A Charta 47. cikke tényleges érvényesülésének feltétele-e, hogy az olyan eljárásjogi helyzetben mint a jelenlegi, a tagállami adóhatóság közigazgatási határozatának bírósági felülvizsgálatát végző közigazgatási bíróság felülvizsgálhassa a büntetőeljárásban titkos adatgyűjtéssel bűnüldözési céllal felvett bizonyítási eszközök beszerzésének jogszerűségét, különösen akkor, ha a párhuzamosan folyamatban lévő büntetőeljárásban az eljárás alá vont adózó ezen iratokat meg nem ismerhette és azok törvényességét bíróság előtt nem vitathatta?

16)

Tekintettel a 6. kérdésre is, úgy kell-e értelmezni a Tanács 904/2010/EU (2) rendeletét a hozzáadottérték-adó területén történő közigazgatási együttműködésről és csalás elleni küzdelemről – különös tekintettel annak (7) preambulumbekezdésére, amely szerint a befizetendő adó beszedése érdekében a tagállamoknak közösen kell biztosítaniuk, hogy a héa helyesen kerüljön megállapításra minden tagállamban, tehát nemcsak ellenőrizniük kell a saját területükön keletkező adókötelezettség megfelelő teljesítését, hanem ezenkívül segítséget kell nyújtaniuk más tagállamoknak is a saját területükön folytatott tevékenység folytán más tagállamban keletkező adókötelezettség megfelelő teljesítésének biztosításához is –, hogy az olyan tényállás alapján mint a jelen ügyben, az adóhiányt feltáró tagállami adóhatóság köteles megkereséssel fordulni annak a tagállamnak az adóhatóságához, amelyben az adóellenőrzés alá vont adóalany adófizetési kötelezettségét már teljesítette?

17)

Amennyiben a 16. kérdésre a válasz igenlő, a tagállami adóhatóság által hozott határozatok eljárásjogi jogellenességének ezen az alapon, vagyis a tagállami társhatóság megkeresésének és az információgyűjtés elmulasztásának bíróság előtti vitatása és megállapítása esetén, milyen következményt kell alkalmaznia a tagállami adóhatóság által hozott közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatát végző bíróságnak, figyelemmel a 14. kérdésben foglaltakra is?

8.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 439/20

1)

Ellentétes-e az uniós joggal, és különösen a 2006/112/EK irányelv (1) 78. cikkének a) pontjával, ha [...] a gázszolgáltató által fizetett altalajhasználati díjat mint olyat átterhelik a végső fogyasztóra az általa a gázfogyasztásért fizetett ártól függetlenül, tehát a díj nincs belefoglalva az említett árba?

Az első kérdésre adandó nemleges válasz esetén, előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést kerül előterjesztésre:

2)

Ellentétes-e az uniós joggal, és különösen a 2006/112/EK irányelv 78. cikkének a) pontjával, ha [...] a gázszolgáltató által fizetett altalajhasználati díjat mint olyat átterhelik a végső fogyasztóra az általa a gázfogyasztásért fizetett ártól függetlenül, [így a díj] a héa szempontjából nem minősül adóalapnak?

8.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 439/21

1)

Összeegyeztethető-e a HÉA irányelv (1) 213. cikkének (1) bekezdésében és 214. cikkének (1) bekezdésében foglalt bejelentési kötelezettséggel az a magyar nemzeti gyakorlat, amelyik – az alanyi áfamentes határon belül – áfaköteles tevékenységet folytatni nem kívánó magánszemélytől megköveteli a szabályszerű bejelentkezést?

2)

Egy utólagos ellenőrzéskor az adóhatóság szankcionálhatja-e a bejelentés elmulasztását az alanyi adómentesség határán belül?

3)

Az adóhatóság utólagos ellenőrzéskor átveheti-e a magánszemély döntési jogosultságát, és a méltányos eljárás elvének mellőzésével kizárhatja-e az alanyi adómentesség választási lehetőségét?

8.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 439/21

1)

A 2011/95/EU irányelv (1) 33. cikke értelmében vett szabad mozgás korlátozását jelenti-e az a feltétel, hogy a tagállam egy földrajzilag behatárolt területén (település, járás, régió) kell lakóhelyet létesíteni, ha a külföldi egyébként szabadon mozoghat és tartózkodhat a tagállam területén?

2)

Összeegyeztethető-e a 2011/95/EU irányelv 33. és/vagy 29. cikkével a kiegészítő védelemben részesülő személyekkel szemben kikötött, lakóhelyre vonatkozó feltétel, ha azt az állami szociális terheknek az államterületen belüli, azok viselői közötti arányos megosztására alapozzák?

3)

Összeegyeztethető-e a 2011/95/EU irányelv 33. és/vagy 29. cikkével a kiegészítő védelemben részesülő személyekkel szemben kikötött lakóhelyre vonatkozó feltétel, ha azt migrációs vagy integrációs politikai indokokra, például a külföldiek bizonyos településeken vagy járásokban való nagyszámú letelepedése által előidézett szociális feszültségek megakadályozásának indokára alapozzák? Elegendőek-e e tekintetben elvont migrációs vagy integrációs politikai indokok, vagy az ilyen indokokat konkrétan kell megjelölni?

8.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 439/22

1)

A 2011/95/EU irányelv (1) 33. cikke értelmében vett szabad mozgás korlátozását jelenti-e az a feltétel, hogy a tagállam egy földrajzilag behatárolt területén (település, járás, régió) kell lakóhelyet létesíteni, ha a külföldi egyébként szabadon mozoghat és tartózkodhat a tagállam területén?

2)

Összeegyeztethető-e a 2011/95/EU irányelv 33. és/vagy 29. cikkével a kiegészítő védelemben részesülő személyekkel szemben kikötött lakóhelyre vonatkozó feltétel, ha azt az állami szociális terheknek az államterületen belüli, azok viselői közötti arányos megosztására alapozzák?

3)

Összeegyeztethető-e a 2011/95/EU irányelv 33. és/vagy 29. cikkével a kiegészítő védelemben részesülő személyekkel szemben kikötött lakóhelyre vonatkozó feltétel, ha azt migrációs vagy integrációs politikai indokokra, például a külföldiek bizonyos településeken vagy járásokban való nagyszámú letelepedése által előidézett szociális feszültségek megakadályozásának indokára alapozzák? Elegendőek e e tekintetben elvont migrációs vagy integrációs politikai indokok, vagy az ilyen indokokat konkrétan kell megjelölni?

8.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 439/23

1)

A 2011/95/EU irányelv (1) 33. cikke értelmében vett szabad mozgás korlátozását jelenti e az a feltétel, hogy a tagállam egy földrajzilag behatárolt területén (település, járás, régió) kell lakóhelyet létesíteni, ha a külföldi egyébként szabadon mozoghat és tartózkodhat a tagállam területén?

2)

Összeegyeztethető-e a 2011/95/EU irányelv 33. és/vagy 29. cikkével a kiegészítő védelemben részesülő személyekkel szemben kikötött lakóhelyre vonatkozó feltétel, ha azt az állami szociális terheknek az államterületen belüli, azok viselői közötti arányos megosztására alapozzák?

3)

Összeegyeztethető-e a 2011/95/EU irányelv 33. és/vagy 29. cikkével a kiegészítő védelemben részesülő személyekkel szemben kikötött lakóhelyre vonatkozó feltétel, ha azt migrációs vagy integrációs politikai indokokra, például a külföldiek bizonyos településeken vagy járásokban való nagyszámú letelepedése által előidézett szociális feszültségek megakadályozásának indokára alapozzák?

8.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 439/23

8.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 439/24

1)

Úgy kell-e értelmezni az EUMSZ 49. és azt követő cikkeket, valamint az EUMSZ 56. és azt követő cikkeket, továbbá az Európai Unió Bíróságának a C-72/10. és C-77/10. sz. egyesített ügyekben 2012. február 16-án hozott ítéletében megerősített elveket, hogy azokkal ellentétes, ha a pályázati eljárás tárgyát képező koncessziók időtartama rövidebb a korábban odaítélt koncessziók időtartamánál, amennyiben a pályázati eljárás célja, hogy orvosolja bizonyos számú piaci szereplő eljárásokból való jogellenes kizárásának következményeit?

2)

Úgy kell-e értelmezni az EUMSZ 49. és azt követő cikkeket, valamint az EUMSZ 56. és azt követő cikkeket, továbbá az Európai Unió Bíróságának a C-72/10. és C-77/10. sz. egyesített ügyekben 2012. február 16-án hozott ítéletében megerősített elveket, hogy azokkal ellentétes, ha a koncesszióra vonatkozó szabályozásnak a lejárat átmeneti kiigazítása révén történő átalakításának követelménye megfelelően igazolja a pályázati eljárás tárgyát képező koncessziók időtartamának a korábban odaítélt koncessziós jogviszonyok időtartamánál rövidebb megállapítását?

8.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 439/24

1)

Úgy kell-e értelmezni a 2006/112 irányelv (1) 24. cikkének (1) bekezdését és 25. cikkének b) pontját, hogy a „szolgáltatásnyújtás” fogalmába beletartoznak a tanácsadási szolgáltatásnyújtásra irányuló átalányszerződések alapügyben hasonló esetei is, amelyeknél a szolgáltatás nyújtására szakképzettséggel rendelkező személyzettel rendelkező szolgáltató a szerződés időtartamára a megbízó rendelkezésére áll, és kötelezettséget vállal arra, hogy a megbízó versenytársaival nem köt összehasonlítható tárgyú szerződéseket?

2)

Úgy kell-e értelmezni a 2006/112 irányelv 64. cikkének (1) bekezdését és 63. cikkét, hogy az tanácsadási átalány szolgáltatásnyújtások esetében az adóztatandó tényállás azon időszak lejártakor valósul meg, amelyre megállapodtak a fizetésben, függetlenül attól, hogy a megbízó igénybe vette-e, és ha igen, milyen gyakran azokat a szolgáltatásokat, amelyek tekintetében a tanácsadó a megbízó rendelkezésére állt?

3)

Úgy kell-e értelmezni a 2006/112 irányelv 62. cikkének (2) bekezdését, hogy a tanácsadásra irányuló átalány szerződés keretében szolgáltatást nyújtó fél köteles felszámítani a hozzáadottérték-adót azon időszak lejártakor, amelyre megállapodtak az átalánydíjban, vagy ez a kötelezettség csak akkor keletkezik, amikor a megbízó a megfelelő adómegállapítási időszakban igénybe vette a tanácsadó szolgáltatásait?

8.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 439/25

—

a Bíróság állapítsa meg, hogy a Dán Királyság – mivel fenntartotta azt a jogi helyzetet, amely szerint a tagállamoknak a dohánytermékek gyártására, kiszerelésére és árusítására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései közelítéséről szóló, 2001. június 5-i 2001/37/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (1) 8. cikkével együttesen értelmezett 2. cikke 4. pontjának megsértésével engedélyezte a szájon át fogyasztott dohánytermékek árusítását – nem teljesítette az ezen irányelvből eredő kötelezettségeit;

—

a Dán Királyságot kötelezze a költségek viselésére.

8.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 439/26

1)

A H.-ra vonatkozó 56,76 euró összegű személyzeti költség, az 1  354,08 euró összegű utazási költség és az igénybe vett szolgáltatások 351,82 euró összegű költségei, amelyek a Technische Universität Dresden részéről a közegészségügyre vonatkozó közösségi cselekvési program (2003–2008) címén folytatott „Collection of European Data on Lifestyle Health Determinants – Coordinating Party (LiS)” projekt pénzügyi támogatására kötött, 2003114 (SI2.377438) sz. szerződés végrehajtása keretében merültek fel, elszámolhatóak, következésképpen az Európai Bizottság ezen összegekre vonatkozó, a 2010. november 4-i 3241011712. sz. terhelési értesítésben foglalt követelése megalapozatlan.

2)

A Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.

3)

A Törvényszék a Technische Universität Dresdent kötelezi a költségek viselésére.

8.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 439/27

1)

A Törvényszék a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) negyedik fellebbezési tanácsának 2012. október 11-i határozatát (R 274/2011-4. és R 520/2011-4. sz. egyesített ügyek) hatályon kívül helyezi.

2)

Az OHIM viseli a saját, valamint Xavier Grau Ferrer költségeit.

3)

Juan Cándido Rubio Ferrer és Alberto Rubio Ferrer viselik a saját költségeiket.

8.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 439/27

1)

A Törvényszék elnöke az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet elutasítja.

2)

A Törvényszék elnöke a költségekről jelenleg nem határoz.

8.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 439/28

—

állapítsa meg, hogy az alperesek elmulasztották az ahhoz szükséges jogszabályi intézkedés elfogadását, hogy teljes érvényesülést lehessen biztosítani az uniós jog általános elveinek, különösen a határozott idejű munkavégzésről szóló irányelvnek a felpereseknek az egykori Olympiaki Aeroporiától történő elbocsátásukat követően, amit az Európai Bizottságnak a görög jogba a 3717/2008. sz. törvénnyel átültetett határozata írt elő;

—

biztosítsa valamely, közvetlenül alkalmazandó uniós jogi aktusban – irányelv, rendelet vagy más uniós jogi aktus – a felperesek, valamint az egykori Olympiaki Aeroporiától elbocsátott valamennyi munkavállaló számára azt a lehetőséget, hogy megkapják azt a kártérítést, amelyhez mint határozatlan időre foglalkoztatott munkavállalóknak lett volna joguk az Olympiaki Aeroporiától történő kötelező elbocsátásuk-felmondásuk jogcímén;

—

rendeljen el valamely, közvetlenül alkalmazandó uniós jogi aktusban – irányelv, rendelet vagy más uniós jogi aktus – 3 00  000 eurónak megfelelő kártérítést minden egyes felperes javára az általuk elszenvedett zavarok és szorongások, alapvető jogaik súlyos megsértése, valamint szakmai pályafutásuk idő előtti félbeszakadásának okán.

1.

Az első jogalap: a 3717/2008 sz. törvény, amely előírja az Olympiaki Aeroporia működésének megszűnését és valamennyi ideiglenes alkalmazott elbocsátását, hiteles uniós jogi aktusnak minősül, és lényegében azt az uniós intézmények fogadták el, többek között az EKB és az Európai Bizottság, és a görög kormány által elfogadott valamennyi intézkedés az Eurogroup, az ECOFIN, az EKB és az Európai Bizottság javaslata, pontosabban ezek határozatát követően írták elő.

2.

A második jogalap: az egykori Olympiaki Aeroporia elbocsátott ideiglenes alkalmazottainak az egykori Olympiaki Aeroporia határozott idejű munkavállalóival történő egyenrangúsítása elmulasztása, valamint az ezeknek nyújtott kifejezett kártérítés elmulasztása, amikor elbocsátották őket, számukra közvetlen, személyes és súlyos kárt okoztak, és megfosztották őket attól, hogy élhessenek alapvető jogaikkal

8.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 439/29

—

állapítsa meg, hogy az alperesek elmulasztották az ahhoz szükséges jogszabályi intézkedések elfogadását, hogy a felperesek által megszerzett kötvényeket kifejezetten mentesüljenek a PSI által a görög kötvények görög jog szerinti birtokosai tekintetében előírt, az (államadóságban) való kényszerű részvállalás alól;

—

valamely közvetlenül alkalmazandó uniós jogi aktusban – irányelv, rendelet vagy más közösségi jogforrás – tegye lehetővé a felperesek számára, hogy visszakaphassák a PSI programba bevont kötvények teljes értékét anélkül, hogy azt kérelmezték volna, illetve azt engedélyezték volna számukra;

—

valamely közvetlenül alkalmazandó uniós jogi aktusban – irányelv, rendelet vagy más közösségi jogforrásban ítéljen meg minden egyes felperes javára 5 00  000 eurónak megfelelő összegű kártérítést az elszenvedett hátrányok, károk és az alapvető jogok megsértése okán.

1.

Első jogalap: azok jogszabályi és nem jogszabályi aktusok, amelyek a görög kötények görög jog szerinti birtokosainak kényszerű kötvénycsere programjában való részvételre kötelezték Görögországot, nyilvánvaló uniós aktusok.

2.

A második jogalap: a görög kormány által a görög adóssággal szemben elfogadott intézkedéseket lényegében az Európai Unió intézményei írták elő, különösen az EKB és az Európai Bizottság.

3.

A harmadik jogalap: az alperesek elmulasztották az ahhoz szükséges jogszabályi intézkedések elfogadását, hogy az alperesek kötvényeit kifejezetten mentesítsék a görög minisztertanács azon aktusaival, amelyek meghatározták a PSI Görögországban történő alkalmazásának feltételeit.

4.

Negyedik jogalap: a PSI-ben való részvétel alóli kifejezett mentesítés elmulasztása súlyos és közvetlen személyes sérelmeket okozott a felpereseknek, és megakadályozta őket abban, hogy élhessenek alapvető jogaikkal.

5.

Ötödik jogalap: a görög kormány valamennyi jogszabályi intézkedését az Eurogroup, az ECOFIN, az EKB és az Európai Bizottság javaslata, jobban mondva határozata alapján fogadták el.

8.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 439/29

—

semmisítse meg az SA.38517 (2014/NN) állami támogatás – Micula kontra Románia (ICSID döntőbírósági ítélet) ügyben 2014. május 26-án hozott C(2014) 3192 végleges határozatot, amely elrendelte, hogy Románia függesszen fel minden olyan eljárást, amely az Ioan Micula, Viorel Micula és társai kontra Románia (ICSID ARB/05/20. sz.) ügyben a Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központjának égisze alatt létrehozott döntőbíróság 2013. december 11-i ítéletének végrehajtásához, illetve az abban foglaltak teljesítéséhez vezethet, mivel a Bizottság úgy véli, hogy az ítélet végrehajtása jogellenes állami támogatásnak minősül, ameddig a Bizottság nem hozott végleges döntést ezen állami támogatásnak a belső piaccal való összeegyeztethetőségéről.

—

ítélje meg a felperesek eljárási költségeit.

1.

Az első jogalap a hatáskör hiányán alapul.

2.

A második jogalap nyilvánvaló téves jogalkalmazáson és nyilvánvaló értékelési hibán alapul.

8.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 439/30

—

az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése alapján semmisítse meg az SA.32009 (2011/C). sz. ügyben 2014. július 9-én hozott határozatot abban a részében, amelyben a Bizottság a kérelmezett 4 5 2 57  273 euró összegű támogatásból a 17 millió eurót meghaladó összeget (2 8 2 57  273 eurót) a belső piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánította;

—

másodlagosan: az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése alapján semmisítse meg az SA.32009 (2011/C). sz. ügyben 2014. július 9-én hozott határozatot abban a részében, amelyben a Bizottság 22,5 millió euró összeget, amelyet a 800/2008/EK rendelet (1) 6. cikkének (2) bekezdése alapján nem kell bejelenteni, a belső piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánított;

—

a Törvényszék eljárási szabályzatának 87. cikke alapján az alperest kötelezze az eljárási költségek viselésére.

1.

Az első, az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének megsértésére alapított jogalap

2.

A második, az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdése c) pontjának megsértésére alapított jogalap

3.

Az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése és a 800/2008 rendelet megsértésére alapított másodlagos jogalap

8.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 439/31

—

semmisítse meg a nagy koncentrációban ösztradiolt tartalmazó, helyi alkalmazású, emberi felhasználásra szánt gyógyszerek forgalombahozatali engedélyeit érintő, a 2001/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 31. cikkével összefüggésben elfogadott rendelkezésekről szóló, 2014. augusztus 19-i C(2014) 6030 végleges bizottsági végrehajtási határozatot abban a részében, amelyben az a tagállamokat kötelezi a végrehajtási határozat I. mellékletében felsorolt és fel nem sorolt, 0,01 % tömegszázalékban ösztradiolt tartalmazó, helyi alkalmazású, emberi felhasználásra szánt gyógyszerek tekintetében a végrehajtási határozatban foglalt előírások betartására azon korlátozás kivételével, hogy a végrehajtási határozat I. mellékletében megnevezett, 0,01 % tömegszázalékban ösztradiolt tartalmazó, helyi alkalmazású gyógyszereket már csak intravaginálisan lehet alkalmazni;

—

az Európai Bizottságot kötelezze az eljárási költségek viselésére.

1.

Az első, a 2001/83/EK irányelv (1) 31. és azt követő cikkeinek megsértésére alapított jogalap

2.

A második, a 2001/83/EK irányelv 116. cikke első mondatának és 126. cikke első mondatának megsértésére alapított jogalap

3.

A harmadik, az arányosság elvének és az egyenlő bánásmód elvének megsértésére alapított jogalap

8.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 439/33

—

semmisítse meg a határozatot annyiban, amennyiben az megállapítja, hogy a Lupin megsértette az EUMSZ 101. cikket; és/vagy

—

törölje vagy csökkentse a Lupinnal szemben kiszabott bírságot; és

—

kötelezze a Bizottságot a Lupin ezen eljárásban felmerült költségeinek viselésére.

1.

Az első jogalap azon alapul, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a felperes az EUMSZ 101. cikkbe ütköző, cél általi jogsértést követett el. A felperes előadja, hogy:

2.

A második jogalap azon alapul, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a felperes az EUMSZ 101. cikkbe ütköző, hatás általi jogsértést követett el. A felperes álláspontja szerint a Bizottság megközelítése a tekintetben, hogy a szabadalmi megállapodás hatás általi jogsértés-e, ugyanazokban a hiányosságokban szenved, mint a cél általi jogsértésre vonatkozó megközelítése.

3.

A harmadik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság tévedett, amikor egyáltalán bírságot szabott ki a felperessel szemben, másodlagosan pedig, hogy a kiszabott bírság túl magas, és azt csökkenteni kell. A felperes azt állítja, hogy: