29.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 247/1

(1)

Az Európai Tanács 2010. március 26-án jóváhagyta a Bizottságnak az „Európa 2020” elnevezésű, a gazdaságpolitikák fokozott összehangolásán alapuló, a növekedést és a foglalkoztatást célzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia azokra a kulcsfontosságú területekre összpontosít, amelyeken intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy javuljanak Európa lehetőségei a fenntartható növekedés és a versenyképesség terén.

(2)

A Tanács a Bizottság javaslatai alapján 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló ajánlást (2010–2014), 2010. október 21-én pedig elfogadta a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot (3), amelyek együtt alkotják az „integrált iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat.

(3)

A tagállamok állam-, illetve kormányfői 2012. június 29-én elfogadták a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumot, amely koherens keretet teremt a minden lehetséges ösztönzőt, jogi és szakpolitikai eszközt felhasználó tagállami, uniós és euroövezeti tevékenységek számára. Döntöttek a tagállami szinten megvalósítandó intézkedésekről, és kifejezték teljes körű elkötelezettségüket az „Európa 2020” stratégia céljainak megvalósítása és az országspecifikus ajánlások végrehajtása iránt.

(4)

A Tanács 2013. július 9-én ajánlást (4) fogadott el Belgium 2013. évi nemzeti reformprogramjáról, valamint véleményezte Belgium 2012–2016-os időszakra vonatkozó aktualizált stabilitási programját. A Bizottság 2013. november 15-én az Európai Parlament és a Tanács 473/2013/EU rendeletének (5) megfelelően kiadta Belgium 2014-re vonatkozó költségvetésiterv-javaslatáról szóló véleményét.

(5)

A Bizottság 2013. november 13-án elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2014. évi európai szemeszterét. Ugyancsak 2013. november 13-án a Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést, amelyben Belgiumot azon tagállamok közé sorolta, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor.

(6)

Az Európai Tanács 2013. december 20-án elfogadta a pénzügyi stabilitás, a költségvetési konszolidáció és a növekedést ösztönző intézkedések biztosítására irányuló prioritásokat. Hangsúlyozta, hogy differenciált és növekedést elősegítő költségvetési konszolidációt kell végrehajtani, helyre kell állítani a gazdaságnak történő hitelnyújtás rendes feltételeit, ösztönözni kell a növekedést és a versenyképességet, kezelni kell a munkanélküliséget és a válság társadalmi következményeit, valamint korszerűsíteni kell a közigazgatást.

(7)

A Bizottság 2014. március 5-én az 1176/2011/EU rendelet 5. cikkének megfelelően közzétette a Belgiumra vonatkozó részletes vizsgálat eredményeit. Vizsgálata alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Belgiumban továbbra is makrogazdasági egyensúlyhiány tapasztalható, amely nyomon követést és szakpolitikai intézkedéseket tesz szükségessé. Továbbra is kiemelt figyelmet kell fordítani a javak külső versenyképességére, mivel ennek tartós romlása veszélyeztetné a makrogazdasági stabilitást.

(8)

Belgium 2014. április 30-án benyújtotta 2014. évi nemzeti reformprogramját és 2014. évi stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(9)

A 2014. évi stabilitási programban felvázolt költségvetési stratégia célja, hogy 2016-ra strukturális egyensúlyban lévő költségvetést érjenek el; a középtávú költségvetési cél elérését pedig az azt követő évre tűzték ki. A stabilitási program megerősíti a Stabilitási és Növekedési Paktum célját tükröző, a GDP 0,75 %-ában meghatározott korábbi középtávú költségvetési célt, annak elérését azonban a tavalyi stabilitási programban rögzítettnél egy évvel későbbre, 2017-re halasztja. A középtávú költségvetési cél felé tervezett éves haladás összhangban van a Stabilitási és Növekedési Paktum által előírt kiigazítással. A stabilitási program szerint a programidőszak során nagyjából elérik a kiadási referenciaértéket. Az adósság a Szerződés szerinti, a GDP 60 %-ában meghatározott referenciaérték felett van, 2013-ban a GDP 101,5 %-a, és a stabilitási program szerint 2017-re várhatóan a GDP 93 %-a körüli értékre csökken. Összességében a stabilitási program céljai összhangban vannak a Stabilitási és Növekedési Paktum követelményeivel. A stabilitási program költségvetési előrejelzéseit megalapozó makrogazdasági forgatókönyv – amelyet független intézet (a szövetségi tervezőiroda) készített – megalapozott. A növekedési előrejelzések megközelítik a Bizottság szolgálatainak 2014. tavaszi előrejelzésében foglaltakat. A tervezett költségvetési pályát még nem támasztják alá intézkedések. A Bizottság előrejelzése nem mutat strukturális javulást 2014-ben, és – a változatlan gazdaságpolitika szokásos feltételezése mellett – strukturális romlást jelez 2015-re. Ez veszélyezteti a célok elérését, és 2014-2015-ben a középtávú költségvetési cél felé mutató kiigazítástól való jelentős eltérést eredményezhet. Emellett a Bizottság előrejelzése szerint Belgium sem 2014-ben, sem 2015-ben nem fog megfelelni az adósságszabálynak. A stabilitási programnak és a Bizottság előrejelzésének az 1466/97/EK rendelet szerinti értékelése alapján a Tanács úgy véli, hogy Belgium 2013-ban fenntartható módon a GDP 3 %-a alá vitte államháztartási hiányát, de 2014-től fennáll a prevenciós ág követelményeitől való jelentős eltérés kockázata.

(10)

Belgium jelentős előrelépést tett a strukturáltabb koordinációs intézkedések bevezetése terén. A költségvetési koordinációról szóló, 2013 végén megkötött együttműködési megállapodás a strukturális költségvetési egyenlegre vonatkozó (a középtávú költségvetési céllal összhangban meghatározott) szabályt vezet be általános kormányzati szinten, a költségvetési paktumban előírtakkal összhangban. Emellett formalizálja a bevett együttműködési gyakorlatot azáltal, hogy i. hivatalossá teszi a kormányközi „tanácsadó bizottság” szerepét a folyamatban, és ii. határozottabbá teszi a Pénzügyi Államtanács tanácsadó szerepét. A megállapodás egy explicit korrekciós mechanizmus bevezetése révén megerősíti továbbá a főtanács monitoring szerepét; a mechanizmus az egyeztetett céloktól való jelentős eltérés esetén lép életbe. További intézkedésekre lehet szükség annak érdekében, hogy a célokat 2014 után is kötelező érvényűvé tegyék.

(11)

Bár Belgiumnak sikerült megfékeznie az államadósság arányának növekedését, az még mindig magas: jelenleg a GDP 101,5 %-át teszi ki, és a nyugdíjkötelezettségekből jelentős pénzbeli kötelezettségek és jövőbeli kötelmek származnak. Ha ezeket a magas életszínvonal fenntartása mellett akarják fedezni, meg kell fékezni a jövőbeli költségvetési terhek alakulását, növelni kell az aktivitási és a foglalkoztatottsági rátát, és javítani kell a nemzetközi versenyképességet. Belgium e területek mindegyikén jelentős kihívásokkal áll szemben. Bár Belgium a megfelelő irányba tett lépéseket, amelyeknek eredménye a következő években válik láthatóvá, ambiciózusabb intézkedésekre lesz szükség, annál is inkább, mert a kereskedelmi partnerek is reformokat vezetnek be.

(12)

Az általános adószint Belgiumban az egyik legmagasabb az Unióban, és az adóteher erőteljesen a munkaerő irányába dől, ami azt eredményezi, hogy az itt tapasztalható adóékek a legnagyobbak közé tartoznak az Unióban. Az adórendszer számos specifikus vonása, többek között például a céges autók adóügyi megítélése környezetvédelmi szempontból káros. Sor került néhány célzott intézkedésre bizonyos csoportok munkaerő-költségének csökkentése, valamint annak érdekében, hogy a legalacsonyabban fizetettek esetében csökkenjen a bruttó és nettó bér közötti rés. Nem történt azonban jelentős eltolódás olyan adóalapok felé, amelyek esetében az adóteher kevésbé van káros hatással a növekedésre. Megkezdődtek a fenntartható államháztartás elérését megkönnyítő, a versenyképességet és a foglalkoztatást támogató, valamint a környezetet védő, átfogó adóügyi reformról szóló első viták. Egy ilyen átfogó adóügyi reformnak tartalmaznia kell többek között az adók munkaerőtől való elmozdulását, az adórendszer egyszerűsítését, a héa hatékonyságának növelését, az adóalapok szélesítését, az adókiadások csökkentését, a jogi kiskapuk bezárását és a környezetvédelmi szempontból káros támogatások fokozatos megszüntetését.

(13)

Belgium az elöregedés igen jelentős előrevetített hatásával kénytelen szembenézni: az előrejelzések szerint a népesség elöregedésével összefüggő költségek 2010 és 2060 között a GDP több mint 8 %-ával nőnek, különösen a nyugdíjkiadások és a tartós ápolás-gondozás területén. Az idősebbek szociális biztonságát érintő, nemrégiben kezdeményezett reform célja, hogy pozitív hatással legyen a foglalkoztatásukra. Tekintettel azonban a kihívás méretére, a költségvetés fenntarthatóságának eléréséhez további erőfeszítésekre lesz szükség. Ennek során figyelembe kell venni, hogy fenn kell tartani az időskorral kapcsolatos szociális biztonsági rendszerek megfelelőségét. Olyan intézkedésekre van szükség, amelyek a nyugdíjkorhatárt a várható élettartam alakulásához igazítják, csökkentik a törvényben előírt nyugdíjkorhatár és a tényleges nyugdíjbavonulási életkor közötti eltérést, és javítják a tartós ápolás-gondozás területén az állami kiadások költséghatékonyságát.

(14)

Belgiumban krónikusan elégtelen a munkaerő kihasználása. Az aktivitási és foglalkoztatási ráták elmaradnak az uniós átlagtól és stagnálnak, a tartós munkanélküliség teljes munkanélküliségen belüli százalékos aránya továbbra is magas. Az esetek többségében a munkaerőt terhelő súlyos adóék (kölcsönhatásban a juttatási rendszerrel) a legtöbb munkavállalói kategória vonatkozásában a munkanélküliség és az inaktivitás jelentős csapdáit hozza létre. Bár hoztak intézkedéseket az alacsony jövedelműek munkanélküliségi csapdáinak csökkentésére, a többi kategória legtöbbjében a csapda szélesebbé vált, az inaktivitás csapdái pedig továbbra is mindent áthatnak. Mivel a munkaerő-költség továbbra is magas, a munkaerő-felvételi politikák a kockázatok minimalizálására törekszenek, így büntetik a kívülállókat, például a fiatalokat, az alacsony képzettségűeket és a migráns háttérrel rendelkezőket. E csoportok (és az idősebb munkavállalók) munkaerő-piaci részvételének aránya messze elmarad az uniós átlagtól. A bennfentesek erőteljes védelme – vagyis az, hogy a munkahelyváltás együtt jár bizonyos jogosultságok (pl. végkielégítés, előrehozott nyugdíj, a szenioritáshoz kapcsolódó juttatások) elvesztésével – a munkahelyek és szektorok közötti szakmai mobilitás ellen hat. Ez a tehetetlenség azt eredményezi, hogy Belgiumban viszonylag kevéssé hatékonyak az aktív munkaerő-piaci szakpolitikák, valamint hogy egyes területeken magas a munkanélküliség, míg más területeken egyes ágazatok munkaerő-hiánnyal és a képességek növekedést gátoló hiányával kénytelenek megküzdeni. Az ifjúsági munkanélküliség jelentősen nőtt az elmúlt évben, az egyes régiók és csoportok között nagyok az eltérések. A strukturális munkaerőhiány problémájának kezelése együtt kell járjon a korai iskolaelhagyás és az oktatási rendszert végzettség nélkül elhagyó fiatalok egyre sürgetőbb problémájának megoldásával. A hatodik állami reform megteremti a foglalkoztatási politikák hatékonyabbá és célzottabbá tételének lehetőségét, feltéve, hogy optimalizálják a szövetségi és a regionális szint közötti együttműködést.

(15)

Belgium versenyképessége (a nem költségalapú versenyképességet is beleértve) továbbra is romlik. Különösen erőteljesen romlik a gyártás azon képessége, hogy helytálljon a nemzetközi versenyben – ez tükröződik a gyártók egyre csökkenő árrésében és a munkahelyek megszűnésében. A vásárlóerő fenntartása érdekében Belgium hagyományosan a bérindexálás eszközével élt. A teljes bérnövekedés terén előforduló túlzásokat azonban későn és nem elégségesen korrigálták. Emellett a központi bérnorma nem mindig teszi lehetővé az ágazati termelékenység-alakulás és a helyi munkaerő-piaci feltételek megfelelő módon történő figyelembevételét. Következésképpen a bérek gyorsabban nőttek a termelékenységnél, ami a munkahelyek és a versenyképesség terén is veszteségekhez vezetett. A szociális partnerekkel konzultálva és a nemzeti gyakorlattal összhangban Belgiumnak olyan módon kell megreformálnia bérkialakítási rendszerét, hogy az lehetővé tegye a nagyobb ágazati bérszóródást, továbbá a bérek szorosabb hozzákapcsolását a termelékenység alakulásához. A kiskereskedelmi árak továbbra is magasabbak, mint a szomszédos országokban, a szakmai szolgáltatásokra vonatkozó korlátozások pedig akadályozzák az innovatív üzleti modellek fejlődését, és visszafogják a beruházásokat. A villamos energia elosztási díjai változatlanul a legmagasabbak között vannak Európában, tervezett regionalizálásuk pedig fokozza a végső felhasználók által fizetett elosztási díjak jövőbeli alakulásával kapcsolatos bizonytalanságot, mivel a jelenlegi, befagyasztott díjak nem fedezik az elosztók növekvő költségeit. Ha Belgium fenn akarja tartani a magas béreket és ezzel egyidejűleg új munkahelyeket is kíván teremteni, akkor a mainál bonyolultabb és magasabb hozzáadott értékű javakat kell előállítania és a világpiacon értékesítenie. Belgiumban hiányoznak az innovatív ágazatbeli, gyorsan növekvő vállalkozások. Bár az ország innováció-támogatási rendszere kellően fejlett és a teljes innovációs ciklust lefedi, azonban mégis túlzottan összetetté és fragmentálttá vált. A magas hozzáadott értéket képviselő tevékenységek növekedését gyakran akadályozza a megfelelően képzett emberi erőforrások hiánya.

(16)

Az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere által le nem fedett szektorokban Belgium várhatóan, legalábbis rugalmassági mechanizmus alkalmazása nélkül, nem fogja teljesíteni 2020-ig az üvegházhatásúgáz-kibocsátás 15 %-os csökkentésére vonatkozó célt. Bár történtek kezdeményezések, úgy tűnik, ezekből hiányzik az egységes irány, és – különösen a közlekedési szektor és az épületek esetében – továbbra sem egyértelmű a kibocsátás csökkentésére irányuló intézkedések együttes hatása. A villamos energiára kivetett héa csökkentése az ilyen irányú erőfeszítések ellen hathat. A szövetségi állam és a régiók közötti, együttműködési és tehermegosztási megállapodásról szóló tárgyalások nem eredményezték az erőfeszítések egyértelmű elosztását. A legtöbb más országhoz viszonyítva Belgium gazdaságára súlyos terhet rónak a forgalmi torlódások. A probléma súlya átfogó szakpolitikai megoldást tesz szükségessé, amely figyelembe veszi az időben differenciált forgalomterhelési díjakban rejlő potenciált, felülvizsgálja a céges autók és üzemanyagkártyák magáncélú használatának kedvező adóügyi megítélését és javítja a tömegközlekedés hatékonyságát.

(17)

Az európai szemeszterrel összefüggésben a Bizottság elvégezte Belgium gazdaságpolitikájának átfogó elemzését, és értékelte a stabilitási programot és a nemzeti reformprogramot. Figyelembe vette nemcsak a programoknak a Belgium fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy azok megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a jövőbeli nemzeti döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni. Az alábbi 1–6. ajánlás tükrözi a Bizottságnak az európai szemeszter keretében tett ajánlásait.

(18)

A Tanács ezen értékelés fényében megvizsgálta Belgium stabilitási programját, és arról alkotott véleményét (6) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi.

(19)

A Bizottság által elvégzett részletes vizsgálat és ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a nemzeti reformprogramot és a stabilitási programot. Az alábbi 2., 4., és 5. ajánlás tükrözi az 1176/2011/EU rendelet 6. cikke szerinti ajánlásait.

(20)

Az európai szemeszter keretében a Bizottság elkészítette az euroövezet egészének gazdaságpolitikájára vonatkozó elemzését is. Ennek alapján a Tanács specifikus ajánlásokat adott ki azon tagállamok részére, amelyeknek hivatalos pénzneme az euro (7). Belgiumnak, amelynek pénzneme ugyancsak az euro, az említett ajánlások teljes körű és megfelelő időben történő végrehajtásáról is gondoskodnia kell,

1.

A túlzott hiány kiigazítását követően a Bizottság 2014 tavaszi előrejelzése szerint a GDP 0,5 %-át kitevő (és a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágának követelményeihez viszonyított, jelentős eltérés kockázatát hordozó) rés megjelenésének fényében erősítse meg a 2014. évi költségvetési intézkedéseket. 2015-ben nagymértékben erősítse meg a költségvetési stratégiát, így biztosítva az előírt, legalább a GDP 0,6 %-át kitevő kiigazítást a középtávú költségvetési cél elérése felé, ami egyúttal az adósságszabálynak való megfelelést is biztosítaná. Ezt követően mindaddig, amíg el nem éri a középtávú költségvetési célt, hajtsa végre az eléréséhez vezető, tervezett éves strukturális kiigazítást, betartva az éves strukturális kiigazításra vonatkozó, a GDP legalább 0,5 %-ában meghatározott követelményt, illetve ennél nagyobb mértékűt jó gazdasági feltételek fennállása esetén vagy az adósságszabály ahhoz szükséges betartása érdekében, hogy a magas államadósság-rátát tartósan csökkenő pályára állítsa. Kötelező erejű, a középtávú tervezési perspektíván belül a célok explicit bontását tartalmazó eszköz révén biztosítsa, hogy a kormányzat minden szintje kiegyensúlyozott módon járuljon hozzá a költségvetési szabályok teljesítéséhez, beleértve a strukturális költségvetési egyenlegre vonatkozó szabályt is.

2.

Javítsa az általános adórendszer egyensúlyát és méltányosságát és dolgozzon ki átfogó adóügyi reformot, amely lehetővé teszi az adók munkaerőről más, a növekedést jobban elősegítő adóalapok felé történő elmozdulását, az adórendszer egyszerűsítését, a kiskapuk felszámolását, a héa hatékonyabbá tételét, az adóalapok szélesítését, az adókiadások csökkentését és a környezetvédelmi szempontból káros támogatások fokozatos megszüntetését.

3.

Fékezze meg a népesség elöregedésével kapcsolatos állami kiadások növekedését, különösen a nyugdíjkiadások és a tartós ápolás-gondozás területén, a nyugdíjkorhatár és a tényleges nyugdíjbavonulási életkor közötti eltérés csökkentése, a korai nyugdíjbavonulási lehetőségek fokozott csökkentése, a tevékeny időskor ösztönzése, a nyugdíjkorhatárnak és a várható élettartam változásához kapcsolása, valamint a tartós ápolással-gondozással kapcsolatos állami kiadások költséghatékonyságának javítása révén.

4.

Növelje a munkaerő-piaci részvételt, különösen a munkavállalás ellen ható pénzügyi ösztönzők csökkentése, a hátrányos helyzetű csoportok, például a fiatalok és a migráns hátterűek munkaerő-piaci hozzáférésének javítása, a szakmai mobilitás javítása, a hiányképességek, a strukturális munkaerőhiány és a korai iskolaelhagyók problémájának kezelése révén. A fiatalok időben történő, személyre szabott támogatása érdekében országszerte erősítse meg a hatóságok, állami foglalkoztatási szolgálatok és oktatási intézmények közötti partnerséget.

5.

Állítsa helyre a versenyképességet a szociális partnerekkel konzultálva és a nemzeti gyakorlattal összhangban a bérmegállapítási rendszer (többek között a bérindexálás) reformjának folytatása révén, azt biztosítandó, hogy a bérek alakulása tükrözi a termelékenység ágazati és/vagy vállalati szintű alakulását és a gazdasági körülményeket, és szükség esetén hatékony automatikus korrekciót biztosít; a kiskereskedelmi ágazatokban a verseny megerősítése, a szolgáltatásokra vonatkozó, túlzott korlátozások megszüntetése, valamint az energiaelosztási költségek további növekedésére vonatkozó kockázat kezelése révén; az innovációnak az ésszerűsített ösztönzőrendszerek és csökkentett adminisztratív korlátok révén történő előmozdítása által; valamint a nagyarányú strukturális munkaerőhiány és a korai iskolaelhagyás terén fennálló regionális különbségek kezelésére irányuló, összehangolt oktatási és képzési szakpolitikák követése révén.

6.

Biztosítsa, hogy a kibocsátáskereskedelmi rendszerben részt nem vevő tevékenységekből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás 2020. évi céljai teljesüljenek, különösen az épületek és a közlekedés tekintetében. Biztosítsa, hogy a közlekedés hozzájárulása összhangban legyen a forgalmi torlódások csökkentésére vonatkozó céllal. Állapodjon meg a szövetségi és regionális intézmények közötti egyértelmű erőfeszítés- és tehermegosztásról.

29.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 247/7

(1)

Az Európai Tanács 2010. március 26-án jóváhagyta a Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a gazdaságpolitikák fokozott összehangolásán alapuló, a növekedést és a foglalkoztatást célzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia azokra a kulcsfontosságú területekre összpontosít, amelyeken intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy javuljanak Európa lehetőségei a fenntartható növekedés és a versenyképesség terén.

(2)

A Tanács a Bizottság javaslatai alapján 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló ajánlást (2010–2014), 2010. október 21-én pedig elfogadta a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot (3), amelyek együtt alkotják az „integrált iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat.

(3)

A tagállamok állam-, illetve kormányfői 2012. június 29-én elfogadták a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumot, amely koherens keretet teremt a minden lehetséges ösztönzőt, jogi és szakpolitikai eszközt felhasználó tagállami, uniós és euroövezeti tevékenységek számára. Döntöttek a tagállami szinten megvalósítandó intézkedésekről, és kifejezték teljes körű elkötelezettségüket az „Európa 2020” stratégia céljainak megvalósítása és az országspecifikus ajánlások végrehajtása iránt.

(4)

A Tanács 2013. július 9-én ajánlást fogadott el (4) Bulgária 2013. évi nemzeti reformprogramjáról, valamint véleményezte Bulgária 2012–2016-os időszakra vonatkozó aktualizált konvergenciaprogramját.

(5)

A Bizottság 2013. november 13-án elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2014. évi európai szemeszterét. Szintén 2013. november 13-án a Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést, amelyben Bulgáriát azon tagállamok közé sorolta, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor.

(6)

Az Európai Tanács 2013. december 20-án elfogadta a pénzügyi stabilitás, a költségvetési konszolidáció és a növekedést ösztönző intézkedések biztosítására irányuló prioritásokat. Hangsúlyozta, hogy differenciált és növekedést elősegítő költségvetési konszolidációt kell végrehajtani, helyre kell állítani a gazdaságnak történő hitelnyújtás rendes feltételeit, ösztönözni kell a növekedést és a versenyképességet, kezelni kell a munkanélküliséget és a válság társadalmi következményeit, valamint korszerűsíteni kell a közigazgatást.

(7)

A Bizottság 2014. március 5-én az 1176/2011/EU rendelet 5. cikkének megfelelően közzétette a Bulgáriára vonatkozó részletes vizsgálat eredményeit. Vizsgálata alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Bulgáriában továbbra is makrogazdasági egyensúlyhiány tapasztalható, amely nyomon követést és szakpolitikai intézkedéseket tesz szükségessé. Mindenekelőtt a munkaerőpiac elhúzódó kiigazítása indokolja a szakpolitikai fellépést, a külső pozíciók korrekciója és a vállalatok hitelállományának leépítése viszont jól halad előre.

(8)

Bulgária 2014. április 17-én benyújtotta 2014. évi nemzeti reformprogramját, valamint 2014. évi konvergenciaprogramját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(9)

A 2014. évi konvergenciaprogramban felvázolt költségvetési stratégia célja a GDP -1 %-ának megfelelő strukturális hiányban meghatározott középtávú költségvetési cél megvalósítása 2016-ra. A középtávú költségvetési cél szigorúbb a Stabilitási és Növekedési Paktumban előírtnál. A közös finanszírozású projektekre tekintettel Bulgária 2013-ban a GDP 0,6 %-ának, 2014-ben pedig a GDP 0,1 %-ának megfelelő mértékkel átmenetileg eltérhet a középtávú költségvetési céltól. A konvergenciaprogram szerint az (újraszámított) strukturális egyenleg 2014-ben a GDP 0,3 %-ának megfelelő mértékben romlik a GDP -1,3 %-ára, majd 2015-ben a GDP 0,3 %-ának megfelelő mértékben javul a GDP -1,0 %-ára, így biztosított a középtávú célhoz való visszatérés. A kormányzati kiadások növekedésének mértéke 2014–2015-ben nem haladja meg a viszonyítási alapul szolgáló megfelelő középtávú kiadási referenciaértéket, így a költségvetési tervek összhangban vannak a Stabilitási és Növekedési Paktum előírásával. Az adósságráta jóval a GDP 60 %-a alatt marad, és a konvergenciaprogram szerint a programidőszak végére várhatóan csak csekély mértékben növekszik, a GDP 20,6 %-ára. A konvergenciaprogramban szereplő költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv a 2014–2015-ös időszak tekintetében optimista: 2014-re 2,1 %-os, 2015-re 2,6 %-os éves növekedéssel számol a 2014. évi tavaszi, a Bizottság szolgálatai által készített előrejelzésben szereplő 1,7 %-kal (2014) és 2,0 %-kal (2015) szemben. A Bizottság előrejelzése szerint Bulgária esetében a középtávú céltól való eltérés 2014-ben meghaladja a közösen finanszírozott projektekre való tekintettel lehetővé tett átmeneti eltérés mértékét, és a középtávú célhoz való előírt visszatérés 2015-ben nem valósul meg. A 2014. évi konvergenciaprogramnak és a bizottsági előrejelzésnek a Tanács által az 1466/97/EK tanácsi rendelet szerint végzett értékelése alapján a Tanács úgy véli, hogy 2014–2015-ben fennáll a középtávú céltól való eltérés kockázata.

(10)

Bulgáriában továbbra is központi probléma az adózási fegyelem és az adóigazgatás minősége. A rendelkezésre álló becslések szerint Bulgáriában jelentős méretű a feketegazdaság, amit a be nem jelentett munkavégzésre vonatkozó adatok is megerősítenek. Az adóbeszedés igazgatási költségei és az adószabályoknak való megfelelés költségei viszonylag magasak. Bár számos intézkedésre került sor e problémák kezelése érdekében, Bulgáriának még mindig nincs az adózási fegyelemre vonatkozó olyan átfogó stratégiája, amely kiterjedne valamennyi adóhatóságra és magában foglalná az adóbeszedés legjelentősebb kockázatainak előzetes elemzését, valamint a hatályos intézkedések értékelését, ideértve az egyszerűsítésre és az ellenőrzések hatékonyságának javítására irányuló intézkedéseket is.

(11)

A nyugdíjreform terén tett korábbi kötelezettségvállalásai tekintetében Bulgária 2013-ban egy lépést visszalépett. A korai nyugdíjbavonulási formák alkalmazását nem fogta vissza a terveknek megfelelő mértékben. A kötelező nyugdíjkorhatár tervezett éves emelését elhalasztották. Nem történt előrelépés a nők és a férfiak kötelező nyugdíjkorhatárának összehangolása tekintetében, és nem tettek lépéseket a jogosultsági kritériumok szigorítása, valamint a rokkantnyugdíjas ellátásokkal kapcsolatos visszaélések ellenőrzésének szigorítása terén. A bolgár lakosság elöregedése az egyik leggyorsabb az Unióban, ami kedvezőtlen hatást gyakorol a munkaerőpiacra, a gazdaság potenciális növekedésére és a nyugdíjrendszer finanszírozására. Bulgáriának ezért folytatnia kell a nyugdíjrendszer reformját. Az ország komoly kihívások előtt áll a kórházi ágazat ésszerűsítése és irányítása terén is, ideértve a kórház-finanszírozás átláthatóságának hiányát és a járóbeteg-ellátás nem megfelelő fejlettségét. Emellett a betegek által közvetlenül fizetendő, jogszabályilag megállapított díjak és a hálapénz magas aránya miatt a népesség egyes szegmensei ténylegesen ki vannak zárva az egészségügyi szolgáltatásokból. Az egészségi állapotra vonatkozó mutatók más tagállamokkal összehasonlítva rosszak, ami arra utal, hogy a jövőben strukturálisan magasabb egészségügyi közkiadásokkal kell számolni.

(12)

A munkaerőpiac elmúlt évekbeli gyenge teljesítménye korlátozta a gazdaság kiigazítási kapacitását és veszélyeztette növekedési potenciálját. A munkanélküliségi ráta 2013-ban stagnált, de az ifjúsági munkanélküliség és a tartós munkanélküliség aránya tovább emelkedett. Bulgáriában az egyik legmagasabb a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalok aránya, ami a humántőke komoly kihasználatlanságát és fejletlenségét jelzi. A foglalkoztatási szolgálat kapacitásának megerősítése terén csak rendkívül csekély előrelépés történt. Szükség van az aktív munkaerő-piaci intézkedések hatékonyságának és hatókörének növelésére is. Bulgária nem tett a nyilvántartásba nem vett, többek között roma fiatalokra irányuló hatékony intézkedéseket, ami nincs összhangban az ifjúsági garancia célkitűzéseivel. A munkanélküliek jelentős hányadára nem terjed ki a szokásos szociális biztonsági háló, így (álláskeresési járadék és szociális segély híján) ők a családi szolidaritás igénybevételére és be nem jelentett munkára kényszerülnek. Uniós összehasonlításban Bulgáriában az egyik legsúlyosabb a szegénység és a társadalmi kirekesztettség kockázata. A társadalombiztosítási járulékfizetés alsó küszöbértékeinek meghatározása megakadályozhatja, hogy az alacsony képzettségű munkavállalók teljes mértékben részt vegyenek a legális gazdaságban. Készültek elemzések a lehetséges hatás mérésére, ezeket értékelni kell és megfelelő szakpolitikai intézkedések révén nyomon kell követni. Bulgáriában nincs egyértelmű iránymutatás a minimálbér átlátható megállapítása tekintetében. A kötelező minimálbér 2011 óta megemelkedett, ami negatív hatást gyakorolhat a foglalkoztatásra, ezért nyomon kell követni.

(13)

Még nem fogadták el az iskolai oktatásról szóló törvényt, amely keretet biztosít az iskolarendszer szükséges átfogó reformjához, ideértve a tananyag korszerűsítését, valamint a tanárképzés fejlesztését. Szükség van a szakképzés minőségének fokozására és az általános oktatási struktúrába való jobb integrálására, hogy lehetővé váljon a képzési utak rugalmas megválasztása, a korai iskolaelhagyás visszaszorítása és az egész életen át tartó tanuláshoz való hozzáférés javítása. A felsőoktatás terén folyamatos kihívást jelent a munkaerő-piaci igényeknek való megfelelés javítása. A minőségtanúsítás alacsony színvonala hozzájárul a gyenge teljesítményhez. Jelenleg tárgyalják a felsőoktatásra vonatkozó új stratégiát, amelynek részét kell, hogy képezze az egyetemek irányításának átszervezése, amelyet az érdekelt felek, így az üzleti szféra és a diákok közvetlen bevonásával kell megvalósítani, továbbá az egyetemek konszolidációja és a felsőoktatás által kínált végzettségeknek a munkaerő-piaci igényekhez való hozzáigazítását célzó teljesítményalapú megközelítés alkalmazása. Változatlanul probléma a hátrányos helyzetű, és különösen a roma gyerekek oktatáshoz való hozzáférése. A kétéves kötelező iskola előtti nevelés bevezetése a jó irányba mutató alapvető intézkedés, amelyet – a korai iskolaelhagyást megakadályozó intézkedésekkel együtt – szigorúan végre kell hajtani. Fokozni kell a tanárok képzésének javítására irányuló meglévő kezdeményezéseket és csökkenteni kell az iskolákban előforduló tényleges szegregációt. Bevezetésre kerültek a családi pótlék folyósítását az oktatásban való részvételhez kötő szabályok, de elképzelhető, hogy az intézkedések eddig még nem hozták meg a kívánt eredményeket.

(14)

A közigazgatás korszerűsítését célzó szélesebb erőfeszítéseknek a széttöredezett megközelítés és a mélyreható reformok iránti elégtelen elkötelezettség miatt korlátozott hatásuk volt. A közigazgatás és a szabályozási hatóságok szakmai színvonalának és függetlenségének fokozása érdekében Bulgáriának összehangolt stratégiára van szüksége a közigazgatási reform terén, beleértve az érdemeken alapuló kinevezések rendszerét és a köztisztviselők előmenetelét, valamint a korrupciós kockázatok kezelésének hatékony struktúráját. Az általános üzleti környezet javításához további intézkedésekre van szükség. A kihívások közé tartozik a vállalkozások engedélyezése és nyilvántartásba vétele; a fizetésképtelenségi eljárások átlagosan több mint három évig tartanak és a megtérülési arány alacsony. 2013-ban a késedelmes fizetésekre vonatkozó új szabályokat fogadtak el, amelyeket végre kell hajtani. Az elektronikus kormányzat fejlesztése elakadt és elégtelen a rendszerek interoperabilitásának biztosítását és az egyablakos ügyintézés létrehozását célzó koordináció, ami hátráltatja az átláthatóság fokozására és az adminisztratív terhek csökkentésére irányuló erőfeszítéseket. Egyszerű és kodifikált jogi keret hiányában a közbeszerzés terén összetett jogi és szabályozási környezet alakult ki, ami bizonytalanságot okoz a résztvevők számára. Emellett továbbra is komoly probléma az igazságszolgáltatás függetlensége, ami befolyásolja a bolgár üzleti környezetet. Bulgária hozott néhány intézkedést a korrupció kezelése érdekében, de az előrelépés összességében korlátozott és instabil, ami következetesebb ellenőrzést igényel és az összeférhetetlenség visszatartó erejű szankcionálását teszi szükségessé. Biztosítani kell továbbá a korrupcióellenes intézmények közötti jobb koordinációt és a politikai befolyástól való mentességüket.

(15)

Változatlanul korlátozott a verseny a villamosenergia- és a földgázágazatban. Ami az energiapiacok működését illeti, különösen javításra szoruló terület a villamosenergia- és gáztőzsde, valamint az átlátható nagykereskedelmi piac hiánya. A villamos energia szabad piacát egyetlen szállító határozza meg és a piac korlátozott méretéből adódóan a verseny nem tudja betölteni a költséghatékonyságot biztosító szerepét. A nemzeti szabályozó hatóság függetlensége és hatékonysága továbbra is korlátozott. A csekély számú szállítótól származó importtól való függés és az infrastruktúra-fejlesztés hiánya magában hordozza a hirtelen fellépő ellátási problémák veszélyét. A 2014–2020 közötti új programozási időszak keretében az energiahatékonyság javítását szolgáló átfogó intézkedéscsomagot javasolnak uniós finanszírozásra.

(16)

Az európai szemeszterrel összefüggésben a Bizottság elvégezte Bulgária gazdaságpolitikájának átfogó elemzését, értékelte a nemzeti reformprogramot és a konvergenciaprogramot. Figyelembe vette nemcsak a programok Bulgária fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy azok megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a jövőbeli nemzeti döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni. Az alábbi 1–6. ajánlás tükrözi a Bizottság által az európai szemeszter keretében tett ajánlásokat.

(17)

A Tanács ezen értékelés fényében megvizsgálta Bulgária konvergenciaprogramját, és arról alkotott véleményét (5) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi.

(18)

A Bizottság által elvégzett részletes vizsgálat és ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta Bulgária nemzeti reformprogramját és konvergenciaprogramját. A Tanácsnak az 1176/2011/EU rendelet 6. cikke szerinti ajánlásait különösen az alábbi 3–5. ajánlás tükrözi,

1.

Tekintettel a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágának előírásaihoz képest mutatkozó eltérésre, erősítse meg a 2014. évi költségvetési intézkedéseket. 2015-ben kövessen szilárd költségvetési stratégiát a középtávú költségvetési cél elérésének és a későbbi időszakban történő fenntartásának biztosítása érdekében. Biztosítsa az új költségvetési tanács számára a megbízatásának teljesítéséhez szükséges kapacitást. Hajtson végre átfogó adóstratégiát az adóbevételek növelése, a feketegazdaság visszaszorítása és a megfelelési költségek csökkentése céljából.

2.

Fogadjon el a nyugdíjrendszerre irányuló hosszú távú stratégiát, folytassa a kötelező nyugdíjkorhatár tervezett éves emelését és állapítson meg a kötelező nyugdíjkorhatárt hosszú távon a várható élettartamhoz igazító mechanizmust, miközben leépíti a korai nyugdíjba vonulás lehetőségeit, továbbá a férfiakra és a nőkre egyformán érvényes kötelező nyugdíjkorhatárt vezet be. Szigorítsa a rokkantsági nyugellátásokra való jogosultsági kritériumokat és eljárásokat, például a kérelmezők megváltozott munkaképességének jobb figyelembevételével. Gondoskodjon a költséghatékony egészségügyi ellátásról, többek között az egészségügyi szolgáltatások árképzésének javítása, a kórházak eredménytől függő finanszírozása, a kórházhálózat optimalizálásának felgyorsítása és a járóbeteg-ellátás fejlesztése révén.

3.

Javítsa a foglalkoztatási szolgálat hatékonyságát a teljesítmény-ellenőrzési rendszer fejlesztése, valamint a legkiszolgáltatottabbak, így az alacsony képzettségű és az idősebb munkavállalók, a tartósan munkanélküliek és a romák célzottabb kezelése révén. Növelje az aktív munkaerő-piaci intézkedések hatókörét és eredményességét az álláskeresők profiljának a kereslethez való igazítása, valamint a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő, munkanélküliként nem nyilvántartott fiatalok elérése érdekében. Javítsa az álláskeresési járadékok és a szociális juttatások tényleges hatókörét és az aktivizálási intézkedésekkel való összekapcsolásukat. Folytassa a társadalombiztosítási járulékfizetés alsó küszöbértékeinek átfogó felülvizsgálatát annak biztosítása érdekében, hogy a túl magas költségek miatt a rendszer ne szorítsa ki az alacsony képzettségű munkavállalókat a munkaerőpiacról. A szociális partnerekkel együttműködve dolgozzon ki átlátható iránymutatást a kötelező minimálbérnek a foglalkoztatásra és a versenyképességre gyakorolt hatás figyelembevételével történő kiigazításához. A szegénység enyhítése érdekében javítsa tovább a szociális transzferekhez és szolgáltatásokhoz való hozzáférést és ezek hatékonyságát, különösen a gyerekek és az idősebb emberek tekintetében.

4.

Fogadja el az iskolai oktatásról szóló törvényt és folytassa a szakképzés és a felsőoktatás reformját a különböző szinteken megszerzett készségek színvonalának és hasznosíthatóságának növelése céljából, miközben előmozdítja az oktatási intézmények és az üzleti szféra közötti partnerséget a felsőoktatás által kínált végzettségeknek a munkaerő-piaci igényekhez való hozzáigazítása érdekében. Erősítse a szakképzés és a képzési intézmények minőségét és javítsa az egész életen át tartó tanuláshoz való hozzáférést. Fokozza az erőfeszítéseket a hátrányos helyzetű, különösen a roma gyerekek inkluzív minőségi bölcsődei-óvodai oktatáshoz való hozzáférésének javítása céljából, és szigorúan hajtsa végre a családi pótlék folyósítását az oktatásban való részvételhez kötő szabályokat.

5.

A bürokrácia csökkentésén, az elektronikus kormányzat előmozdításán, a fizetésképtelenségi eljárások egyszerűsítésén és a késedelmes fizetésekre vonatkozó szabályozás végrehajtásán keresztül folytassa az üzleti környezet javítását, mindenekelőtt a kis- és középvállalkozások tekintetében. Az igazgatási kapacitás fokozása és a közbeszerzési hatóság által végzett előzetes ellenőrzések megerősítése révén javítsa a közbeszerzési rendszert és tegyen konkrét lépéseket az e-közbeszerzés megvalósítása felé. Fokozza a bíróságok színvonalát és függetlenségét és erősítse a korrupció elleni küzdelmet.

6.

Folytassa az energiaágazat reformját a verseny, a piaci hatékonyság és az átláthatóság, valamint az energiahatékonyság fokozása érdekében, mindenekelőtt a piaci akadályok felszámolása, a szabályozott szegmens súlyának csökkentése, a villamos energia és a földgáz átlátható nagykereskedelmi piacának megteremtésére irányuló intézkedések megerősítése, a kvóták kivezetése és az energiaágazati szabályozó hatóság függetlenségének és igazgatási kapacitásának erősítése révén. Gyorsítsa fel a szomszédos tagállamokkal folytatott közös rendszerösszekötő – különösen a gázhálózatok összekötését célzó – projekteket, és erősítse a kapacitást az ellátási zavarok kezelése érdekében.

29.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 247/12

(1)

Az Európai Tanács 2010. március 26-án jóváhagyta a Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a gazdaságpolitikák fokozott összehangolásán alapuló, a növekedést és a foglalkoztatást célzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia azokra a kulcsfontosságú területekre összpontosít, amelyeken intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy javuljanak Európa lehetőségei a fenntartható növekedés és a versenyképesség terén.

(2)

A Tanács a Bizottság javaslatai alapján 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló ajánlást (2010–2014), 2010. október 21-én pedig elfogadta a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot (2), amelyek együtt alkotják az „integrált iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat.

(3)

A tagállamok állam-, illetve kormányfői 2012. június 29-én elfogadták a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumot, amely koherens keretet teremt a minden lehetséges ösztönzőt, jogi és szakpolitikai eszközt felhasználó tagállami, uniós és euroövezeti tevékenységek számára. Döntöttek a tagállami szinten megvalósítandó intézkedésekről, és kifejezték teljes körű elkötelezettségüket az „Európa 2020” stratégia céljainak megvalósítása és az országspecifikus ajánlások végrehajtása iránt.

(4)

A Tanács 2013. július 9-én ajánlást (3) fogadott el a Cseh Köztársaság 2013. évi nemzeti reformprogramjáról, valamint véleményt nyilvánított a Cseh Köztársaság 2012–2016-os időszakra vonatkozó, aktualizált konvergenciaprogramjáról.

(5)

A Bizottság 2013. november 13-án elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2014. évi európai szemeszterét. Ugyancsak 2013. november 13-án a Bizottság az 1176/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) alapján elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést, amelyben a Cseh Köztársaságot nem sorolta azon tagállamok közé, amelyek vonatkozásában részletes felülvizsgálatra kerül sor.

(6)

Az Európai Tanács 2013. december 20-án elfogadta a pénzügyi stabilitás, a költségvetési konszolidáció és a növekedést ösztönző intézkedések biztosítására irányuló prioritásokat. Hangsúlyozta, hogy differenciált és növekedést elősegítő költségvetési konszolidációt kell végrehajtani, helyre kell állítani a gazdaságnak történő hitelnyújtás rendes feltételeit, ösztönözni kell a növekedést és a versenyképességet, kezelni kell a munkanélküliséget és a válság társadalmi következményeit, valamint korszerűsíteni kell a közigazgatást.

(7)

A Cseh Köztársaság 2014. április 16-án benyújtotta a 2014. évi nemzeti reformprogramját, 2014. április 28-án pedig a 2014. évi konvergenciaprogramját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(8)

A 2014. évi konvergenciaprogramban körvonalazott költségvetési stratégia célja az államháztartási hiánynak a Szerződés szerinti, a GDP 3 %-ában meghatározott referenciaérték alatt tartása a programidőszak alatt. A konvergenciaprogram említi, hogy a középtávú cél a GDP 1 %-a, amely tükrözi a Stabilitási és Növekedési Paktumban foglalt követelményeket. A költségvetési stratégia 2014-ben ugyan összhangban van a Stabilitási és Növekedési Paktummal, 2015-ben azonban nem várható az előírt strukturális kiigazítás elvégzése, mivel az újraszámított strukturális egyenleg várhatóan 0,6 százalékponttal romlani fog. Ezen felül az állami kiadások várhatóan olyan mértékben nőnek, amely nem felel meg a kiadási referenciaértéknek. Az újraszámított strukturális egyenleg várhatóan 2016-ban és 2017-ben is eltér majd a szükséges kiigazítási pályától: az újraszámított strukturális egyenleg az előrejelzés szerint a GDP 1,6 %-a, illetve 1,9 %-a lesz. Összességében, 2015-től számolni kell a középtávú költségvetési cél eléréséhez vezető kiigazítási pályától való eltérés kockázatával. A konvergenciaprogram szerint az adósságráta – amely a GDP 60 %-ában meghatározott referenciaérték alatti – az előrejelzés szerint 2014-ben átmenetileg 1,1 százalékponttal a GDP 45 %-ára esik vissza, majd 2015-ben a GDP 46 %-ára növekszik. A konvergenciaprogram költségvetési előrejelzéseit alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv megalapozott. A konvergenciaprogram szerint a cseh gazdaság 2014-ben 1,7 %-kal, 2015-ben pedig 2 %-kal fog nőni, szemben a Bizottság szolgálatainak 2014-es tavaszi előrejelzése szerinti 2 %-kal, illetve 2,4 %-kal. A költségvetési kilátásokkal kapcsolatos fő kockázatok az állami beruházások jövőbeli alakulásával kapcsolatos jelentős bizonytalanságokból, továbbá a vadászgépek tervezett lízingelésével kapcsolatos, 2015-ben a hiányt várhatóan a GDP 0,5 %-ával növelő egyszeri kiadásból erednek.

A Bizottság előrejelzése szerint 2015-ben fennáll a középtávú céltól való jelentős eltérés kockázata. A konvergenciaprogramban szereplő forgatókönyvtől való eltérés oka a 2015-ös szakpolitikákra és diszkrecionális intézkedésre vonatkozó feltevések különbözősége. A Tanács a konvergenciaprogramnak és a bizottsági előrejelzésnek az 1466/97/EK tanácsi rendelet értelmében általa végzett értékelése alapján úgy véli, hogy 2013-ban a hiányt fenntartható módon a GDP 3 %-a alá csökkentették a tanácsi ajánlásnak megfelelően, azonban bár 2014-ben a középtávú célt várhatóan elérik, fennáll a kockázata annak, hogy attól 2015-ben jelentősen el fognak térni.

(9)

A Cseh Köztársaság egy két éves recesszióból lábalt ki, és jelenleg azzal a kihívással kell szembenéznie, hogy a népesség gyors elöregedése ellenére tartósan érdemi növekedést érjen el. Az elmúlt években az állami beruházások volumene meredeken ívelt lefelé, amit az infrastrukturális beruházások különösen megszenvedtek. A válság előtt a cseh gazdaság növekedési modellje főként a külföldi tőke nagy mennyiségű beáramlására és az exportorientáltságra támaszkodott. Mivel látszólag korlátozott mozgástér áll rendelkezésre a termelési tényezők (köztük a külföldi tőke) felhalmozására alapozott felzárkózáshoz, a gazdaságnak a növekedés hazai ösztönzői felé való kormányzása új lehetőségeket nyitna a termelékenység fokozása tekintetében. E folyamat nélkülözhetetlen elemei közé tartozik az oktatás, a képzés és az innováció támogatása, valamint az intézmények megerősítése.

(10)

A kormány nemrégiben jóváhagyta a stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződést, a parlament általi megerősítés azonban még függőben van. A költségvetési keret reformjára irányuló munka 2011-ben kezdődött, elfogadása és végrehajtása azonban még mindig bizonytalan. A 2011/85/EU tanácsi irányelvnek (5) való megfelelést biztosító jogszabályok elfogadása szintén késedelmet szenved.

(11)

Az adózás terén a Cseh Köztársaság előtt álló főbb kihívásokat a bevételek beszedésének hatékonyabbá tétele és egy növekedésbarátabb adórendszer kialakítása jelentik. A Cseh Köztársaság tett néhány lépést az adózási morál javítása érdekében, különösképpen a közvetett adózás terén, azonban a szabályoknak való megfeleléssel járó teljes költség továbbra is magas. Ezzel összefüggésben az adóalapokat (jövedelemadó, társadalombiztosítási járulékok) még nem harmonizálták, az egységes beszedő pont 2015-ös létrehozására vonatkozó terveket pedig visszavonták. A kormány azonban bejelentette, hogy az adóalapok harmonizációjának kérdésével foglalkozni kíván. Az adórendszerre vonatkozó 2013-as ajánlásokat azonban nem követték intézkedések. A munkához kapcsolódó közterhek – különösen a magas társadalombiztosítási járulékok miatt – továbbra is magasak, főként az alacsony jövedelműek, köztük a részmunkaidőben dolgozó munkavállalók esetében. Van némi lehetőség a súlypont áthelyezésére a munkát terhelő adókról olyan más területekre, mint például a jelenleg viszonylag alacsony környezetvédelmi adók és a rendszeres ingatlanadók. Továbbra is jelentős eltérések állnak fenn a munkavállalókra és az önfoglalkoztatókra vonatkozó adók és társadalombiztosítási járulékok terén, ami az adóalap szűküléséhez vezetett és ösztönözte a színlelt önfoglalkoztatást, ami a rendes munkaszerződéssel rendelkező munkavállalókra nézve tisztességtelen következményekkel jár.

(12)

A Cseh Köztársaság hosszú távon közepes fenntarthatósági kockázatokkal néz szembe jórészt amiatt, hogy várhatóan növekednek az egészségügyi és nyugdíjkiadások. A hatályos jogszabályok alapján hosszú távon a kötelező nyugdíjkorhatár emelkedése van előirányozva, azonban középtávon ez az ütem túl lassú. A kormány tervezi egy felülvizsgálati mechanizmus bevezetését, amely a nyugdíjkorhatárt hozzáigazítja a várható élettartamban bekövetkező változásokhoz, azonban mindez csak részleges választ nyújt a fenntarthatósági kihívásra. Ezen felül a nyugdíjak átmenetileg alacsonyabb indexálása 2015-ben befejeződik, egy évvel korábban a tervezettnél, a nyugdíjak általános indexálási mechanizmusát (az árak plusz a reálbér-növekedés harmada) pedig még nem vizsgálták felül. Az idősebb munkavállalók foglalkoztathatóságának elősegítése érdekében csak korlátozott előrelépés történt. Az egészségügyre fordított közkiadások költséghatékonyságának javítása érdekében nem történt előrelépés. A fekvőbeteg-ellátás ágazata többletkapacitást mutat, így ott volna mozgástér a költséghatékonyság és az irányítás esetleges javítására.

(13)

Kezdeti lépések történtek az állami foglalkoztatási szolgálat kapacitásának és minőségének fokozására. Ezek a lépések a helyes irányba mutatnak, azonban hatásukat értékelni kell. Az aktív munkaerő-piaci intézkedések alulfinanszírozottak és nem célozzák meg kellőképpen a kisgyermekes nőket, a fiatalokat és az idősebb munkavállalókat. A viszonylag magas általános foglalkoztatási ráta ellenére e csoportok továbbra is alulreprezentáltak a munkaerőpiacon. A megfizethető gyermekgondozó létesítményekhez és szolgáltatásokhoz való korlátozott hozzáférés és a részmunkaidő csekély mértékű kihasználása korlátozza a nők munkaerő-piaci részvételét. 2012-ben a nemek közötti bérszakadék még mindig a legnagyobbak között volt az Unióban.

(14)

A cseh oktatási rendszer minősége és a munkaerő-piaci igényekhez való igazodása aggodalomra ad okot. A kötelező oktatás tekintetében történtek bizonyos intézkedések az értékelési keret javítása érdekében, azonban a rosszabb teljesítményű iskolák és diákok problémájának kezelése továbbra is kihívást jelent. A tanári hivatás csekély vonzereje is problémát jelent, de ezzel a kormány foglalkozni kíván. A roma gyermekek részvétele a többségi inkluzív kisgyermekkori nevelésben és az általános iskolai oktatásban kihívást jelent az integrációjuk szempontjából. A felsőoktatási reform várat magára, és nem történt előrelépés sem az akkreditáció javítása, sem pedig a finanszírozás terén. A kutatóintézetek finanszírozásában csupán kisebb változásokat vezettek be. Továbbra is kulcsfontosságú megfelelően ösztönözni az állami kutatókat arra, hogy munkájuk során törekedjenek a kiválóságra, foglalkozzanak a társadalmi kihívásokkal és működjenek együtt az üzleti szektorral.

(15)

A nagy számú szabályozott szakma deregulációjának folyamata megkezdődött, azonban a lassú ütem miatt nem élvezhetők elég korán a szolgáltatási ágazatban megnövekedett verseny nyújtotta előnyök. A Cseh Köztársaság tett bizonyos kezdeti intézkedéseket az energiahatékonyság fokozása érdekében, különösképpen az építőipari ágazatot támogatandó állami finanszírozási ösztönzők révén. Az energiamegtakarítási potenciál továbbra is jelentős, az ambiciózusabb intézkedések pedig szintén hozzájárulnának az energiafüggőség csökkentéséhez.

(16)

A közigazgatás minősége és hatékonysága a jövőben is kihívást jelent, ami negatív gazdasági következményekkel jár. A régóta várt közszolgálati törvényt még nem fogadták el; a törvény elfogadása a kormány fő prioritásai közé tartozik. A korrupcióellenes küzdelem terén korlátozott előrelépés történt; a 2013–2014-es korrupcióellenes stratégia fontosabb jogszabályai még nem kerültek elfogadásra. Ennek a gazdasági és társadalmi fejlődés szempontjából kiemelkedő fontosságú kérdésnek a tartós megoldására vonatkozóan még nem fogalmaztak meg egyértelmű, hosszú távú elképzelést. Előfordult, hogy a közbeszerzési pályázatok helyi és regionális szintű lebonyolítása szükségtelen késedelmet szenvedett. Az új közbeszerzési szabályok visszalépést jelentenek, mivel az átláthatósági biztosítékok közül eltöröltek néhányat. Korlátozott előrelépés történt az uniós alapok felhasználásának javítása terén. További erőfeszítések szükségesek, mivel 2013 végén az ellenőrző hatóság számos program tekintetében magas hibaarányról számolt be.

(17)

Az európai szemeszter keretében a Bizottság elvégezte a Cseh Köztársaság gazdaságpolitikájának átfogó elemzését, értékelte a nemzeti reformprogramot és a konvergenciaprogramot. A Bizottság figyelembe vette nemcsak a programoknak a Cseh Köztársaság fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy azok megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Európai Unió átfogó gazdasági kormányzását uniós szempontoknak a jövőbeli nemzeti döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni. Az alábbi, 1–7. ajánlás tükrözi a Bizottság európai szemeszter keretében tett ajánlásait.

(18)

A Tanács ezen értékelés fényében megvizsgálta a konvergenciaprogramot, és arról alkotott véleményét (6) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi.

1.

A túlzott hiány korrekcióját követően 2014-ben tartsa fenn a költségvetés rendezett helyzetét. 2015-ben jelentős mértékben erősítse meg a költségvetési stratégiát a középtávú cél elérése, majd érvényesülése érdekében. Biztosítson elsőbbséget a növekedést elősegítő kiadásoknak a fellendülés támogatása és a növekedési kilátások javítása érdekében. Fogadjon el és hajtson végre olyan intézkedéseket, amelyek megerősítik a költségvetési keretet, és különösképpen hozza létre a költségvetési politikákat nyomon követő független költségvetési intézményt, vezessen be költségvetési szabályokat a helyi és regionális önkormányzatok számára és javítsa a kormányzat valamennyi szintje közötti együttműködést.

2.

Javítsa az adózási morált, különös tekintettel a héára, valamint csökkentse az adók beszedésének és befizetésének költségeit az adórendszer egyszerűsítése, valamint a személyi jövedelemadó, illetve az egészségügyi és szociális járulékok alapjának harmonizációja révén. Csökkentse a munkát terhelő magas adókat, különösképpen az alacsony jövedelműek tekintetében. Helyezze át az adózás súlypontját olyan területekre, mint például a rendszeres ingatlanadók és a környezetvédelmi adók, amelyek kevésbé hátráltatják a növekedést. Csökkentse tovább a munkavállalók és az önfoglalkoztatók adóügyi megítélése közötti eltéréseket.

3.

Biztosítsa az állami nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatóságát, különösképpen a kötelező nyugdíjkorhatár megemelése ütemének felgyorsításával, továbbá a nyugdíjkorhatárnak a várható élettartam változásaihoz történő egyértelműbb igazításával. Segítse elő az idősebb munkavállalók foglalkoztathatóságát és vizsgálja felül a nyugdíjindexálási mechanizmust. Tegyen intézkedéseket az egészségügyi ágazat költséghatékonyságának és irányításának javítása érdekében, különösen a kórházi ellátás esetében.

4.

Erősítse meg az állami foglalkoztatási szolgálat hatékonyságát és eredményességét, különösképpen egy teljesítménymérő rendszer létrehozása révén. Növelje a munkanélküli fiatalok részvételét a személyre szabott szolgáltatásokban. Jelentős mértékben növelje a megfizethető és minőségi gyermekgondozó létesítmények és szolgáltatások elérhetőségét, összpontosítva a három évesnél fiatalabb gyermekekre.

5.

Biztosítsa a felsőoktatás terén, hogy az akkreditáció, az irányítás és a finanszírozás hozzájáruljon a minőség fokozásához és munkaerő-piaci igényekhez való jobb igazodáshoz. A teljesítmény alapú finanszírozás arányának a kutatóintézményeken belüli növelése érdekében gyorsítsa fel a kutatás-értékelés és a forráselosztás új módszertanának kidolgozását és bevezetését. A kötelező oktatás terén tegye vonzóbbá a tanári hivatást, alkalmazzon átfogó értékelési keretrendszert és dolgozzon ki támogatást a rossz eredményeket elérő iskolák és diákok részére. Fokozza az oktatás inkluzív jellegét, különösen azáltal, hogy elősegíti a társadalmilag hátrányos helyzetű, illetve roma gyermekeknek különösen a kisgyermekkori nevelésben való részvételét.

6.

Gyorsítsa meg a szabályozott foglalkozások reformját, összpontosítva az indokolatlan és aránytalan követelmények megszüntetésére. Tegyen nagyobb erőfeszítéseket a gazdaság energiahatékonyságának növelésére.

7.

2014-ben fogadjon el olyan törvényt a közszolgálatról, amely biztosítja, hogy a közigazgatás stabil, hatékony és szakmailag felkészült legyen. A 2013–2014-es korrupció elleni stratégiában előirányzott, még hátralévő jogszabályi intézkedések végrehajtása és a következő időszakra vonatkozó tervek kidolgozása útján gyorsítsa fel és jelentős mértékben szilárdítsa meg a korrupció elleni küzdelmet. Folytassa az uniós alapok felhasználásának javítását a végrehajtási struktúrák egyszerűsítése, a kapacitás növelése és az összeférhetetlenség leküzdése révén. Növelje a közbeszerzés átláthatóságát és megfelelő tanácsadással és felügyelettel javítsa a közbeszerzési pályázatok lebonyolítását.

29.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 247/17

(1)

Az Európai Tanács 2010. március 26-án jóváhagyta a Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a gazdaságpolitikák fokozott összehangolásán alapuló, a növekedést és a foglalkoztatást célzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia azokra a kulcsfontosságú területekre összpontosít, amelyeken intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy javuljanak Európa lehetőségei a fenntartható növekedés és a versenyképesség terén.

(2)

A Tanács a Bizottság javaslatai alapján 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló ajánlást (2010–2014), 2010. október 21-én pedig elfogadta a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot (3), amelyek együtt alkotják az „integrált iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat.

(3)

A tagállamok állam-, illetve kormányfői 2012. június 29-én elfogadták a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumot, amely koherens keretet teremt a minden lehetséges ösztönzőt, jogi és szakpolitikai eszközt felhasználó tagállami, uniós és euróövezeti tevékenységek számára. Döntöttek a tagállami szinten megvalósítandó intézkedésekről, és kifejezték teljes körű elkötelezettségüket az „Európa 2020” stratégia céljainak megvalósítása és az országspecifikus ajánlások végrehajtása iránt.

(4)

A Tanács 2013. július 9-én ajánlást fogadott el (4) Dánia 2013. évi nemzeti reformprogramjáról, valamint véleményezte Dánia 2013–2016 közötti időszakra vonatkozó aktualizált konvergenciaprogramját.

(5)

A Bizottság 2013. november 13-án elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2014. évi európai szemeszterét. Ugyancsak 2013. november 13-án a Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést, amelyben Dániát azon tagállamok közé sorolta, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor.

(6)

Az Európai Tanács 2013. december 20-án elfogadta a pénzügyi stabilitás, a költségvetési konszolidáció és a növekedést ösztönző intézkedések biztosítására irányuló prioritásokat. Hangsúlyozta, hogy differenciált és növekedést elősegítő költségvetési konszolidációt kell végrehajtani, helyre kell állítani a gazdaságnak történő hitelnyújtás rendes feltételeit, ösztönözni kell a növekedést és a versenyképességet, kezelni kell a munkanélküliséget és a válság társadalmi következményeit, valamint korszerűsíteni kell a közigazgatást.

(7)

A Bizottság 2014. március 5-én közzétette az 1176/2011/EU rendelet 5. cikke értelmében végzett, Dániára vonatkozó részletes vizsgálatának eredményeit. Vizsgálata alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Dániában a magánszektor adósságállományával és a külső versenyképességgel kapcsolatos makrogazdasági kihívások már nem tekintendők a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás értelmében vett egyensúlyhiánynak. Különösen az ingatlanpiaci kiigazítások, valamint a magánszektor magas adósságállományának a reálgazdaságra és a pénzügyi szektor stabilitására gyakorolt hatásai tűnnek korlátozottnak. Ugyanakkor ezek a fejlemények és a külső versenyképességet meghatározó tényezők folyamatos nyomon követést tesznek szükségessé.

(8)

Dánia 2014. április 15-én benyújtotta 2014. évi nemzeti reformprogramját, valamint 2014. évi konvergenciaprogramját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(9)

A 2014. évi konvergenciaprogramban felvázolt költségvetési stratégia célja biztosítani a túlzott hiány fenntartható korrekcióját és a strukturális egyenlegnek a középtávú költségvetési célt elérő vagy meghaladó értéken történő megőrzését. A GDP 0,5 %-ának megfelelő középtávú költségvetési cél tükrözi a Stabilitási és Növekedési Paktum követelményeit. Dánia államháztartási hiányát 2013-ban sikerült tartósan a GDP 3 %-a alá visszaszorítani. A konvergenciaprogram 2014-re a GDP 1,3 %-ának megfelelő, 2015-re pedig a GDP 2,9 %-ának megfelelő államháztartási hiányt irányoz elő, amely összhangban áll a középtávú költségvetési célt elérő vagy azt meghaladó (újraszámított) strukturális egyenleggel. Összességében a konvergenciaprogramban felvázolt költségvetési stratégia összhangban van a Stabilitási és Növekedési Paktumban szereplő követelményekkel. Az adósságállomány, amely 2013-ban a GDP 44,5 %-át tette ki, 2015-ben várhatóan átmenetileg nőni fog, majd ezt követően csökken. A konvergenciaprogram költségvetési előrejelzéseit alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv megalapozott. A GDP növekedését 2014-ben 1,6 %-ra és 2015-ben 1,9 %-ra előrejelző forgatókönyv nagyjából megfelel a Bizottság szolgálatai által készített 2014. tavaszi előrejelzésnek, amely szerint a GDP 1,5 %-kal, illetve 1,9 %-kal növekszik majd. A Tanács a 2014. évi konvergenciaprogramnak és a Bizottság előrejelzésének az 1466/97/EK tanácsi rendelet értelmében általa végzett értékelése alapján úgy véli, hogy Dánia államháztartása rendezett és a konvergenciaprogram célkitűzése várhatóan teljesül.

(10)

Dánia tett némi előrelépést a munkaerőpiac peremére szorult csoportok helyzetének kezelése, valamint az oktatási rendszer költséghatékonyságának előmozdítása érdekében. A rokkantsági nyugdíjak és a rugalmas munkahelyek rendszerének reformja kezd eredményeket felmutatni, a pénzbeli ellátások reformja hatályba lépett, megállapodás született a betegségi ellátás reformjáról és áprilisban a kormány reformjavaslatot terjesztett elő az aktív munkaerő-piaci politikára vonatkozóan. A további kihívásokat a kellő számú tanulószerződéses gyakorlati képzés biztosítása, az ilyen típusú képzések minősége és a róluk alkotott kép javítása, a szakoktatás és -képzés rendszerének korszerűsítése, valamint a magas lemorzsolódási arány kezelése jelentik. A reformok végrehajtásának korai szakaszára tekintettel, a teljes hatás egyelőre még nem ismert. A szakoktatás és a szakképzés reformjára vonatkozóan 2014 februárjában megállapodás született, amely várhatóan 2015 közepén lép hatályba, azzal a céllal, hogy a kezdeményezések széles köre révén javítsa a szakoktatás és szakképzés színvonalát.

(11)

A termelékenység fellendítése továbbra is kihívást jelent a dán gazdaság számára. A Bizottság értékelése nagyjából összhangban áll a termelékenységi bizottság megállapításaival. 2014 áprilisában a termelékenységi bizottság 25 főbb ajánlást és több mint 100 konkrét javaslatot tett közzé többek között a verseny, a közbeszerzés, az oktatás, a nemzetköziesítés, az innováció, az adózás és az infrastruktúra területén. A termelékenységi bizottság ajánlásainak végrehajtásával meg kell kezdeni az alacsony termelékenységnövekedéssel kapcsolatos probléma kezelését.

(12)

Az európai szemeszterrel összefüggésben a Bizottság elvégezte Dánia gazdaságpolitikájának átfogó elemzését, valamint értékelte a nemzeti reformprogramot és a konvergenciaprogramot. Figyelembe vette nemcsak a programok Dánia fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy azok megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a jövőbeli nemzeti döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni. Az alábbi 1–3. ajánlás tükrözi a Bizottság által az európai szemeszter keretében tett ajánlásokat.

(13)

A Tanács ezen értékelés fényében megvizsgálta Dánia konvergenciaprogramját, és arról alkotott véleményét (5) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi,

1.

A túlzott hiány korrekcióját követően, továbbra is folytasson növekedésbarát költségvetési politikát, őrizze meg a költségvetés rendezett pozícióját, biztosítva, hogy a középtávú költségvetési célt továbbra is betartják a konvergenciaprogram által lefedett időszak egésze alatt.

2.

Tegyen további intézkedéseket a munkaerőpiac peremére szorult személyek foglalkoztathatóságának javítása érdekében. Javítsa az oktatás eredményeit, különösen a migráns hátterű fiatalok körében, valamint a szakképzés hatékonyságát. Segítse elő az átmenetet az oktatásból a munka világába, többek között a munkahelyi képzés és a tanulószerződéses gyakorlati képzés szélesebb körű alkalmazásával.

3.

Fokozza az erőfeszítéseket a piacra lépés korlátainak lebontása és a szabályozásból eredő terhek csökkentése érdekében, hogy a termelékenységi bizottság ajánlásainak megfelelően növelje a versenyt a hazai szolgáltatási szektorban, különösen a kiskereskedelemben és az építőiparban.

29.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 247/20

(1)

Az Európai Tanács 2010. március 26-án jóváhagyta a Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a gazdaságpolitikák fokozott összehangolásán alapuló, a növekedést és a foglalkoztatást célzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia azokra a kulcsfontosságú területekre összpontosít, amelyeken intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy javuljanak Európa lehetőségei a fenntartható növekedés és a versenyképesség terén.

(2)

A Tanács a Bizottság javaslatai alapján 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló ajánlást (2010–2014), 2010. október 21-én pedig elfogadta a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot (3), amelyek együtt alkotják az „integrált iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat.

(3)

A tagállamok állam-, illetve kormányfői 2012. június 29-én elfogadták a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumot, amely koherens keretet teremt a minden lehetséges ösztönzőt, jogi és szakpolitikai eszközt felhasználó tagállami, uniós és euroövezeti tevékenységek számára. Döntöttek a tagállami szinten megvalósítandó intézkedésekről, és kifejezték teljes körű elkötelezettségüket az „Európa 2020” stratégia céljainak megvalósítása és az országspecifikus ajánlások végrehajtása iránt.

(4)

A Tanács 2013. július 9-én ajánlást (4) fogadott el Németország 2013. évi nemzeti reformprogramjáról, valamint véleményezte Németország 2012‐2017-es időszakra vonatkozó aktualizált stabilitási programját. A Bizottság 2013. november 15-én a 473/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (5) megfelelően kiadta véleményét Németország 2014-re vonatkozó költségvetésiterv-javaslatáról.

(5)

A Bizottság 2013. november 13-án elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2014. évi európai szemeszterét. Szintén 2013. november 13-án a Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést, amelyben Németországot azon tagállamok közé sorolta, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor.

(6)

Az Európai Tanács 2013. december 20-án elfogadta a pénzügyi stabilitás, a költségvetési konszolidáció és a növekedést ösztönző intézkedések biztosítására irányuló prioritásokat. Hangsúlyozta, hogy differenciált és növekedést elősegítő költségvetési konszolidációt kell végrehajtani, helyre kell állítani a gazdaságnak történő hitelnyújtás rendes feltételeit, ösztönözni kell a növekedést és a versenyképességet, kezelni kell a munkanélküliséget és a válság társadalmi következményeit, valamint korszerűsíteni kell a közigazgatást.

(7)

A Bizottság 2014. március 5-én az 1176/2011/EU rendelet 5. cikkének megfelelően közzétette a Németországra vonatkozó részletes vizsgálat eredményeit. Vizsgálata alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Németországban makrogazdasági egyensúlyhiány tapasztalható, amely nyomon követést és szakpolitikai intézkedéseket tesz szükségessé. A folyó fizetési mérleg tartósan nagyon magas többletet mutat fel, ami tükrözi az erős versenyképesség pozitív hatásait, mindemellett igen jelentősek a külföldön befektetett megtakarítások. Ez azt is jelzi, hogy visszafogott a belső növekedés, és a gazdasági források elosztása nem mindig hatékony. Bár a folyó fizetési mérleg jelentős többlete nem hordoz olyan kockázatokat, mint a nagy hiány, Németországban e többlet nagysága és tartóssága azonban különös figyelmet igényel. Tekintettel a német gazdaság méretére, különösen fontosak a német gazdaság és az euroövezet működésére gyakorolt negatív hatások kockázatát csökkentő intézkedések.

(8)

Németország 2014. április 14-én benyújtotta 2014. évi nemzeti reformprogramját, 2014. április 8-án pedig 2014. évi stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(9)

A 2014. évi stabilitási programban felvázolt költségvetési stratégia célja annak biztosítása, hogy a középtávú költségvetési cél továbbra is teljesüljön. A stabilitási program megerősíti a GDP 0,5 %-ának megfelelő középtávú célt, amely összhangban van a Stabilitási és Növekedési Paktum követelményeivel. A stabilitási program szerint az (újraszámított) strukturális egyenleg 2014-ben pozitív marad és a bruttó államadósság aránya 2014-ben a GDP 76 %-ára esik vissza, majd ezután kellőképpen csökkenő pályára áll. Ennélfogva a stabilitási programban felvázolt költségvetési stratégia összhangban van a Stabilitási és Növekedési Paktum követelményeivel. A stabilitási program költségvetési előrejelzéseit alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv – amelyet független szerv ez idáig nem hagyott jóvá – megalapozott, hiszen messzemenően megfelel a Bizottság szolgálatai által készített 2014. évi tavaszi előrejelzésnek. A stabilitási programnak és a Bizottság előrejelzésének az 1466/97/EK rendelet szerinti értékelése alapján a Tanács úgy véli, hogy az államháztartás helyzete Németországban összességében rendezett, mivel a középtávú költségvetési cél az előrejelzések alapján továbbra is fenntartható, és az államadósságra vonatkozó szabályozást tiszteletben tartják.

(10)

Az egészségügyre és a tartós ápolás-gondozásra fordított állami kiadások hatékonyságának növelését illetően Németország – a meghirdetett új kezdeményezések ellenére – csak korlátozott haladást ért el. E kezdeményezések célja az egészségügy hatékonyságának növelése, a tervezett intézkedések azonban valószínűleg nem lesznek elegendők a várható későbbi költségnövekedés visszafogásához. A nemrég elfogadott nyugdíjreform célja az előrehozott nyugdíjba vonulás feltételeinek a megkönnyítése („Rente mit 63”) és bizonyos csoportok nyugdíjszintjének a javítása; utóbbiak közé sorolható az 1992 előtt született gyermekeket felnevelőknek járó nyugdíj-kiegészítés („Mütterrente”). A reform, amely további terhet jelent az állami nyugdíjrendszer fenntarthatóságára nézve, a tervek szerint a nyugdíjjárulék mértékének emelésével kerül finanszírozásra, ami pedig az aktív keresők rendelkezésre álló jövedelmére lesz negatív hatással. A reform negatívan érintheti a második és harmadik pillérhez tartozó kiegészítő nyugdíjak elterjedését. Németország az oktatást célzó ráfordítások növelése terén korlátozott előrelépéseket tett, míg a magasabb szintű kutatásokkal kapcsolatos kiadások terén némi haladást ért el. További erőfeszítésekre van szükség a közigazgatás minden szintjén, hogy 2015-re teljesüljön az oktatással és kutatással összefüggő állami és magánösszkiadások tekintetében a GDP 10 %-ában rögzített cél, annak érdekében pedig, hogy Németország felzárkózzon a leginnovatívabb gazdaságokhoz, még ambiciózusabb célokat kell előirányoznia. Németország az elmúlt években fokozta az infrastrukturális beruházásokat, és továbbiak vannak tervben, ugyanakkor pótlólagos erőfeszítések szükségesek.

(11)

Összességében korlátozott erőfeszítések történtek az adórendszer hatékonyságának és növekedést elősegítő jellegének javítására, illetve a munka magas adóterheinek csökkentésére. Németország nem helyezett kilátásba a növekedést elősegítő bevételi források irányába mutató jelentős intézkedéseket. A hozzáadottérték-adó (héa) – jelenleg 7 %-os – kedvezményes mértékének alkalmazási köre csökkenthető, az általános héaalap pedig kiszélesíthető. A rendszeres vagyonadókból származó meglehetősen alacsony bevételek mozgásteret hagynak az emelésnek, és a helyi ingatlanadóra (Grundsteuer) alkalmazott adóalap felülvizsgálatával igazságosabbá tehető az adóteher-elosztás. A helyi iparűzési adó (Gewerbesteuer) reformjával, az adóbehajtáshoz kapcsolódó adminisztratív terhek mérséklésével és a társasági adózás meglévő, adósságfinanszírozást ösztönző elemeinek csökkentésével Németország tovább javíthatna a beruházási feltételeken.

(12)

A költségvetési keret kiegészült a kiegyensúlyozott költségvetésre vonatkozó nemzeti szabállyal és egy független tanácsadó testület létrehozásával. Számos tartományban (Länder ) továbbra is a kiegyensúlyozott költségvetésre vonatkozó alkotmányos szabály (államadósság-korlát) érvényesítésére vonatkozó, konkrét végrehajtási szabályokra van szükség annak biztosításához, hogy az adósságféket hatékonyan alkalmazzák az éves költségvetési eljárásban. A szövetségi, tartományi és önkormányzati szintek közötti fiskális kapcsolatok tervezett felülvizsgálatát a fiskális felelősség és költségvetési elszámoltathatóság fokozására kellene használni.

(13)

A bérek visszaszorításának többéves időszaka után az elmúlt években ismét emelkedtek a bérek, de a 2013-as reálbér-növekedés alacsonyabb volt a 2012. évinél. Németország 8,50 EUR/óra minimálbér 2015-ös bevezetését helyezte kilátásba, amely 2017-től válna teljes érvényűvé. A munkavállalók megfelelő minimális jövedelmét biztosítani hivatott általános minimálbér bevezetésének (különösen a foglalkoztatásra gyakorolt) hatását szorosan nyomon kell követni. A magas adóék csökkentésére irányuló – elsősorban az alacsony jövedelműeket érintő – erőfeszítések korlátozottak voltak. Az elfogadott nyugdíjreform és a tartós ápolás-gondozás területén nemrégiben megfogalmazott reformtervek, amelyek a társadalombiztosítási járulékok mértékének növekedésével járnak, ismét az adóék növekedését eredményezhetik. Németország tett némi előrelépést a hátrányos helyzetű csoportok tanulmányi teljesítményének fokozása érdekében, de a tanulmányi teljesítmény és a társadalmi-gazdasági háttér közötti reláció továbbra is erős, és a munkavállalók aktív kereső időszakának egészében meghatározó marad. A megfelelő aktivizálási és integrációs intézkedések irányába tett lépések ellenére a tartós munkanélküliség továbbra is problémát jelent – ez arra utal, hogy kiegészítő intézkedésekre van szükség. Csak korlátozott előrelépés történt a miniállások (minijob) olyan állásokká alakítását elősegítő intézkedések meghozatala terén, amelyek esetében kötelezően teljes társadalombiztosítási járulékokat kell fizetni. Nem sikerült eredményt elérni a második keresők foglalkoztatását hátráltató adóügyi tényezők csökkentését illetően. Németországban valamelyest javult a helyzet a kisgyermekek számára rendelkezésre álló egész napos nevelési és gondozási férőhelyek számának bővítése terén, csakúgy, mint az egész napos iskolák kibővítésében. Ezzel egyidejűleg továbbra is aggályos a gyermekgondozási létesítmények és az egész napos iskolák minősége, és a regionális különbségeket sem sikerült felszámolni.

(14)

A megújuló energiáról szóló törvény felülvizsgálatára irányuló kormányjavaslat célja az általános energiaköltségek emelkedésének mérséklése, a fogyasztók közötti egyenlőbb költségelosztás, a megújuló energia térhódításának szabályozása, továbbá a piaci integráció előmozdítása. Gondosan figyelemmel kell kísérni, milyen hatást gyakorol a reform végrehajtása a támogatási rendszer költséghatékonyságára. A hálózatok kiterjesztését és a szomszédos országokkal való koordinálást illetően további erőfeszítésekre van szükség.

(15)

Korlátozottak voltak a szolgáltatási ágazatokban a verseny további ösztönzése érdekében tett szakpolitikai intézkedések, mindazonáltal bizonyos szakmákban és régiókban életbe lépett egy-egy reform, így például az építőiparban az engedélyezések és a kereskedelmi kommunikáció tekintetében. Jóllehet a termelékenységnövekedés strukturálisan alacsonyabb a szolgáltatási ágazatokban, mint az iparban, ugyanakkor néhány szolgáltatási ágazat – különösképpen a szakmai szolgáltatások – esetében kifejezetten alacsony. E területen változatlanul fennállnak az egyes szakmai tevékenységek megkezdésére és gyakorlására vonatkozó korlátok. Ide sorolhatók a jogi formára és részesedésre vonatkozó korlátozások, illetve a szakmai képesítéssel kapcsolatos követelmények. A szakmai tevékenységekre vonatkozó, tartományonként eltérő szabályozási rendelkezések azt mutatják, hogy van mozgástér a legkevésbé terhelő szabályozási gyakorlatok kiválasztására és azoknak az ország egészére történő kiterjesztésére. A német hatóságok által az uniós közbeszerzési jogszabályokkal összhangban közzétett közbeszerzési szerződések értéke továbbra is az egyik legalacsonyabb az Unióban. Az elektronikus közbeszerzési piacra való teljes körű átállással növelhető lenne a verseny. A kiskereskedelmi ágazatban egyes tartományok tervezésre vonatkozó szabályai továbbra is korlátozzák a piacra lépést. A vasúti piaci verseny élénkítése terén csak korlátozott eredményeket értek el.

(16)

Németország korlátozott előrelépéseket tett a bankszektor konszolidációjára irányuló intézkedések, többek között az irányítási keret javítása tekintetében. A tartományi bankok (Landesbanken) szerkezetátalakítását az elmúlt években mindenekelőtt a Bizottság állami támogatással kapcsolatos határozatai vitték előre, az ágazat töredezettsége nem változott. További erőfeszítések szükségesek a piac által irányított konszolidációt akadályozó strukturális és kormányzati akadályok kezeléséhez, amellyel az egész ágazat általános hatékonysága is javulna. A második pillérbe tartozó bankok jogi keretének felülvizsgálata tovább ösztönözhetné az állami bankszektor konszolidálását.

(17)

Az európai szemeszter keretében a Bizottság elvégezte Németország gazdaságpolitikájának átfogó elemzését, értékelte a nemzeti reformprogramot és a stabilitási programot. Figyelembe vette nemcsak a programok Németország fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy azok megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a jövőbeli nemzeti döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni. Az alábbi 1–4. ajánlás tükrözi a Bizottság európai szemeszter keretében tett ajánlásait.

(18)

A Tanács ezen értékelés fényében megvizsgálta a stabilitási programot, és arról alkotott véleményét (6) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi.

(19)

A Bizottság által elvégzett részletes vizsgálat és ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a nemzeti reformprogramot és a stabilitási programot. Az 1176/2011/EU rendelet 6. cikke szerinti ajánlását az alábbi 1–4. ajánlás tükrözi.

(20)

Az európai szemeszter keretében a Bizottság elkészítette az euroövezet egészének gazdaságpolitikájára vonatkozó elemzését is. Ezen elemzés alapján a Tanács külön ajánlásokat adott ki azon tagállamok számára, amelyek pénzneme az euro (7). Németországnak, amelynek pénzneme ugyancsak az euro, szintén biztosítania kell ezen ajánlások teljes körű és időben történő végrehajtását,

1.

Folytasson növekedést ösztönző költségvetési politikát és tartsa fenn a költségvetés rendezett pozícióját, biztosítva a középtávú költségvetési célnak való megfelelést a stabilitási program által lefedett teljes időszakban, valamint az államadósság-ráta stabil csökkenő pályán tartását. Használja ki a rendelkezésre álló mozgásteret annak érdekében, hogy nagyobb mértékben és hatékonyabb módon eszközöljön állami beruházásokat az infrastruktúra, az oktatás és a kutatás területén. Többek között a magánberuházások ösztönzése céljából javítsa az adórendszer hatékonyságát, mindenekelőtt a (fogyasztásra vonatkozó) adóalap szélesítésével, a helyi ingatlanadóra alkalmazott adóalap átértékelésével, az adóigazgatás javításával és a helyi iparűzési adó felülvizsgálatával. Tegyen további erőfeszítéseket az egészségügyre és a tartós ápolás-gondozásra fordított állami kiadások hatékonyságának növelését illetően. Biztosítsa az állami nyugdíjrendszer fenntarthatóságát a következők révén: i. a biztosítástól idegen/külső ellátások („Mütterrente”) finanszírozásának adóbevétel-alapú finanszírozássá alakítása (többek között a társadalombiztosítási járulékok további emelésének elkerülése érdekében), ii. a későbbi nyugdíjba vonulást serkentő ösztönzők fokozása, valamint iii. a második és harmadik pillérhez tartozó nyugdíjrendszerekbe való belépés növelése. Következetes módon hajtsa végre az adósságféket valamennyi tartományban, időben történő és releváns ellenőrzési eljárások és korrekciós mechanizmusok biztosításával. Javítson a szövetségi, tartományi és önkormányzati szintek közötti fiskális kapcsolatok kialakításán, többek között a közigazgatás minden szintjén megfelelő állami beruházás biztosítása céljával.

2.

Javítsa a belső kereslet további ösztönzését szolgáló feltételeket, többek között a magas adók és társadalombiztosítási járulékok csökkentésével, különösen az alacsony jövedelműek esetében. Az általános minimálbér végrehajtásakor kövesse nyomon annak foglalkoztatásra gyakorolt hatását. Javítsa a munkavállalók foglalkoztathatóságát a hátrányos helyzetű csoportok tanulmányi teljesítményének további fokozásával, valamint még ambiciózusabb aktivizálási és integrációs intézkedések munkaerő-piaci végrehajtásával, különösen a tartósan munkanélküli személyek tekintetében. Hozzon intézkedéseket a foglalkoztatást hátráltató adóügyi tényezők csökkentésére, különösen a második keresők vonatkozásában, valamint könnyítse meg a miniállások olyan állásokká alakítását, amelyek esetében kötelezően teljes társadalombiztosítási járulékokat kell fizetni. Kezelje az egész napos gyermekgondozási létesítmények és iskolák rendelkezésre állása tekintetében regionális szinten fennálló hiányt, és ezzel egyidejűleg javítson az oktatás általános minőségén.

3.

Minimalizálja az energiarendszer átalakításának általános költségeit. Ennek részeként kísérje figyelemmel a megújuló energiáról szóló törvény reformja által a megújuló energiák támogatási rendszerének költséghatékonyságára gyakorolt hatást. Erősítse meg a nemzeti és a határokon átnyúló villamosenergia- és gázhálózatok kiterjesztésének felgyorsítására irányuló erőfeszítéseket. Fokozza az energiapolitika szomszédos országokkal történő szoros összehangolását.

4.

Hozzon ambiciózusabb intézkedéseket a szolgáltatási ágazatokban – egyebek mellett bizonyos szakmai szolgáltatások terén – a verseny további ösztönzése érdekében, többek között a meglévő szabályozási gyakorlatok felülvizsgálata és azoknak az ország egészére történő kiterjesztése révén. Azonosítsa az uniós közbeszerzési jogszabályok keretében odaítélt állami szerződések alacsony értéke mögött rejlő okokat. Növelje a kiskereskedelmi ágazatban a piacra lépést korlátozó indokolatlan tervezési szabályok megszüntetésére irányuló erőfeszítéseket. Tegyen intézkedéseket a vasúti piacokon még érvényesülő versenykorlátozás megszüntetése érdekében. Folytassa a tartományi bankok szektorának konszolidációjára irányuló erőfeszítéseket, többek között az irányítási keret javításával.

29.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 247/25

(1)

Az Európai Tanács 2010. március 26-án jóváhagyta a Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a gazdaságpolitikák fokozott összehangolásán alapuló, a növekedést és a foglalkoztatást célzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia azokra a kulcsfontosságú területekre összpontosít, amelyeken intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy javuljanak Európa lehetőségei a fenntartható növekedés és a versenyképesség terén.

(2)

A Tanács a Bizottság javaslatai alapján 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló ajánlást (2010–2014), 2010. október 21-én pedig elfogadta a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot (2), amelyek együtt alkotják az „integrált iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat.

(3)

A tagállamok állam-, illetve kormányfői 2012. június 29-én elfogadták a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumot, amely koherens keretet teremt a minden lehetséges ösztönzőt, jogi és szakpolitikai eszközt felhasználó tagállami, uniós és euroövezeti tevékenységek számára. Döntöttek a tagállami szinten megvalósítandó intézkedésekről, és kifejezték teljes körű elkötelezettségüket az „Európa 2020” stratégia céljainak megvalósítása és az országspecifikus ajánlások végrehajtása iránt.

(4)

A Tanács 2013. július 9-én ajánlást (3) fogadott el Észtország 2013. évi nemzeti reformprogramjáról, valamint véleményezte Észtország 2012–2017-es időszakra vonatkozó aktualizált stabilitási programját. A Bizottság 2013. november 15-én a 473/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (4) megfelelően kiadta Észtország 2014-re vonatkozó költségvetésiterv-javaslatáról szóló véleményét.

(5)

A Bizottság 2013. november 13-án elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2014. évi európai szemeszterét. Ugyancsak 2013. november 13-án a Bizottság az 1176/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) alapján elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést, amelyben Észtországot nem sorolta azon tagállamok közé, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor.

(6)

Az Európai Tanács 2013. december 20-án elfogadta a pénzügyi stabilitás, a költségvetési konszolidáció és a növekedést ösztönző intézkedések biztosítására irányuló prioritásokat. Hangsúlyozta, hogy differenciált és növekedést elősegítő költségvetési konszolidációt kell végrehajtani, helyre kell állítani a gazdaságnak történő hitelnyújtás rendes feltételeit, ösztönözni kell a növekedést és a versenyképességet, kezelni kell a munkanélküliséget és a válság társadalmi következményeit, valamint korszerűsíteni kell a közigazgatást.

(7)

Észtország 2014. május 8-án benyújtotta 2014. évi nemzeti reformprogramját, és 2014. április 29-én 2014. évi stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(8)

A 2014. évi stabilitási programban felvázolt költségvetési stratégia célja a program egésze során fenntartott középtávú költségvetési cél megvalósítása és elegendő költségvetési tartalék létrehozása a gazdaságilag nehéz időszakokra. A stabilitási program megerősíti a strukturális többlet elérésében meghatározott előző középtávú költségvetési célt, ami szigorúbb a Stabilitási és Növekedési Paktumban előírtnál. Észtország újraszámított strukturális egyenlege 2014-ben várhatóan GDP-arányosan 0,1 százalékponttal romlik, így eltér az előírt kiigazítási pályától, majd 2015-ben GDP-arányosan 0,4 százalékponttal javul, 2016‐2017-ben pedig egyensúlyközeli marad. Emellett a stabilitási program szerint 2014-ben a kiadási referenciaértéktől való eltérés, 2015-ben pedig az attól való jelentős eltérés kockázatával kell számolni. Összességében a középtávú költségvetési cél eléréséhez vezető tervezett kiigazítási pálya a Stabilitási és Növekedési Paktum követelményeinek való megfelelés tekintetében kockázatokat hordoz.

(9)

A stabilitási program költségvetési előrejelzéseit alátámasztó – független szervezet által jóvá nem hagyott – makrogazdasági forgatókönyv megalapozott és nagyjából összhangban van a Bizottság szolgálatainak 2014. tavaszi előrejelzésével. Az előrejelzés szerint a strukturális hiány 2014-ben a GDP 0,1 %-ának megfelelő mértékben romlik, ami azt jelenti, hogy a GDP 0,3 %-ával eltér az előírt kiigazítástól, és két év távlatában ez jelentős eltérésnek tekinthető. A Bizottság előrejelzése szerint a strukturális egyenleg 2015-ben a GDP további 0,2 %-ával romlik, vagyis jelentős lesz az eltérés a középtávú cél irányába mutató előírt kiigazítástól. 2014‐2015-ben jelentős eltérés várható a kiadási referenciaértéktől is. A 2014. évi stabilitási program értékelése és a bizottsági előrejelzés alapján, az 1466/97/EK tanácsi rendeletnek megfelelően a Tanács úgy véli, hogy 2014-ben és 2015-ben fennáll a középtávú céltól való jelentős eltérés kockázata. A gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés betartását célzó, a strukturális egyenlegre vonatkozó szabály az állami költségvetésről szóló új észt törvénnyel 2014. március 23-án hatályba lépett, de a szabályt még ki kell egészíteni a többéves kiadási célok kötelező jellegének megerősítésével.

(10)

Ami a munkaerőpiacot illeti, jelentős eredményt sikerült elérni az ifjúsági és a tartós munkanélküliség csökkentése terén. Kiemelt figyelmet kell fordítani az alacsony jövedelműek munkára való ösztönzését célzó intézkedésekre. További intézkedésekre van szükség a növekvő munkaerőhiány kezeléséhez, ideértve az életkor, egészségügyi problémák és fogyatékosság miatt a munkaerőpiacról kikerülők kérdését is. Ezért alapvető a munkaképességgel összefüggő reform időben történő elfogadása és végrehajtása és a támogató szolgáltatások rendelkezésre állásának biztosítása. A családpolitikai kiadások költséghatékonyságát tovább lehet javítani, többek között a gyermekgondozási lehetőségekhez való hozzáférés javításával. Ez várhatóan előmozdítja a nők mihamarabbi visszatérését a munkaerőpiacra és csökkenti a nemek közötti, tartósan fennálló jelentős bérszakadékot. A Tallinon és Tartun kívüli régiókban fel kell gyorsítani a vállalkozások és a munkahelyteremtés ösztönzésére irányuló intézkedéseket a gazdasági fejlődésben mutatkozó különbségek szélesedésének megakadályozása és a munkanélküliség csökkentése érdekében különösen az alacsony képzettségűek esetében.

(11)

Az oktatás és képzés terén nemrég elfogadták az oktatásnak a munkaerő-piaci követelményekhez való hozzáigazítására irányuló reformokat. További erőfeszítésekre van szükség az oktatásból a munka világába való átmenet megkönnyítéséhez. Szisztematikus intézkedésekre van szükség – mindenekelőtt a szociális partnerek bevonásával – a szakképzésben és a munkaalapú tanulásban, különösen a tanulószerződéses gyakorlati képzésben való részvétel növeléséhez. Az egész életen át tartó tanulásra irányuló stratégia végrehajtása komoly erőfeszítéseket igényel, hogy biztosítható legyen az új készségek elsajátítása, a készségfejlesztés és a képzettségi szint növelése, különösen a munkaerőpiacon gyenge pozícióban levő emberek esetében. A létrehozott intelligens szakosodási keret magában foglalja a vállalkozási és növekedési stratégiát, valamint a kutatás-fejlesztési és innovációs stratégiát, és – a tematikus területekre való további szakosodás mellett – a megosztott prioritásokra összpontosít. A gazdaság kis méretére tekintettel folytatni kell a kutatás-fejlesztési és innovációs rendszer nemzetköziesítése és prioritásainak meghatározása irányába ható intézkedéseket.

(12)

Az észt gazdaság erőforrás-intenzitása továbbra is magas. Történt előrelépés a középületek energiahatékonyságának kezelése terén, de – különösen a lakóépületek és az ipari ágazatok tekintetében – fenn kell tartani és fokozni kell az erőfeszítéseket. Jelentős eredményeket értek el a hulladékkezelés és -lerakás terén, ugyanakkor biztosítani kell az újrahasznosítás gazdasági életképességét. Végre kell hajtani a közlekedésfejlesztési tervet, különösen azért, hogy Észtország a kibocsátáskereskedelmi rendszeren kívüli ágazatokban vissza tudja fogni szén-dioxid-kibocsátását. Fenntarthatóbb szállítási módok kialakítása révén javítható a teherszállítás energiahatékonysága. A regionális hálózatok egymást kiegészítő jellegének, valamint a buszközlekedés és a vasúti személyszállítás összekapcsolásának fokozása révén tovább növelhető a tömegközlekedés igénybevétele. A személygépkocsi-használat növekszik, ugyanakkor az autók átlagéletkora az uniós átlagnak csaknem duplája, és az újautó-flotta a legszennyezőbbek között van az Unióban. A környezetvédelmi ösztönzők – többek között az adózás – jelentős megerősítésére van szükség. Bár ígéretes lépésekre került sor a határokon átnyúló energia-összeköttetések terén, az észt energiapiac és az uniós piac teljes összekapcsolásához időre és beruházásokra van szükség.

(13)

A negatív demográfiai tendenciákkal kombinált szélesedő regionális különbségek és a helyi önkormányzatok hatékonysági problémái, valamint együttműködésük hiánya hátrányosan hat Észtország növekedési potenciáljára. Ez részben tükrözi a kisebb önkormányzatok költségvetési kapacitása és a rájuk ruházott felelősségek közötti aránytalanságokat és a rossz méretgazdaságosságot. A szolgáltatási területeken és szolgáltatási minimumkövetelményeken alapuló hatékonyabb és elérhető minőségi helyi közszolgáltatások – különösen a közlekedés, a tartós ápolás-gondozás, a koragyermekkori nevelés és a szociális szolgáltatások terén – előfeltételét jelentik az aktivizálási és munkaerő-piaci intézkedések eredményességének.

(14)

Az európai szemeszterrel összefüggésben a Bizottság elvégezte Észtország gazdaságpolitikájának átfogó elemzését, értékelte a nemzeti reformprogramot és a stabilitási programot. Figyelembe vette nemcsak a programok Észtország fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy azok megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a jövőbeli nemzeti döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni. Az alábbi 1–5. ajánlás tükrözi a Bizottság európai szemeszter keretében tett ajánlásait.

(15)

A Tanács ezen értékelés fényében megvizsgálta Észtország stabilitási programját, és arról alkotott véleményét (6) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi.

(16)

Az európai szemeszter keretében a Bizottság elkészítette az euroövezet egészének gazdaságpolitikájára vonatkozó elemzését is. Ennek alapján a Tanács külön ajánlásokat adott ki azon tagállamok részére, amelyeknek hivatalos pénzneme az euro (7). Észtországnak, amelynek pénzneme ugyancsak az euro, az említett ajánlások teljes körű és megfelelő időben történő végrehajtásáról is gondoskodnia kell,

1.

Erősítse meg a 2014. évi költségvetési intézkedéseket, tekintettel arra, hogy a Bizottság szolgálatainak 2014. évi tavaszi előrejelzés alapján a GDP 0,3 %-ának megfelelő eltérés alakul ki, ami arra utal, hogy fennáll a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágának követelményeitől való jelentős eltérés kockázata. 2015-ben jelentős mértékben szilárdítsa meg a költségvetési stratégiát a középtávú költségvetési cél elérése és a későbbi időszakban történő fenntartása érdekében. A középtávú költségvetési keretbe tartozó többéves kiadási szabályok kötelező erejének megerősítésével egészítse ki a költségvetési szabályt és folytassa a közkiadások hatékonyságának fokozását.

2.

Javítsa a munkára való ösztönzést az alacsony jövedelműekre irányuló intézkedések révén. Az aktivizálási erőfeszítéseket tegye célzottá a foglalkoztathatóságra irányuló reform időben történő elfogadásának és végrehajtásának biztosításával. A gyermekgondozási létesítmények rendelkezésre állásának és hozzáférhetőségének javításával egyidejűleg növelje a családpolitika eredményességét és költséghatékonyságát. Dolgozzon ki összehangolt intézkedéseket a gazdasági fejlődés és a vállalkozások előmozdítása érdekében a magas munkanélküliséggel küzdő régiókban.

3.

Az oktatási és képzési rendszerek munkaerő-piaci jelentőségének biztosítása érdekében az egész életen át tartó tanulásra irányuló intézkedések kiterjesztése, valamint a szakképzésben, többek között a tanulószerződéses gyakorlati képzésben való részvétel szisztematikus növelése révén javítsa a készségek és képzettség szintjét. Erősítse tovább a prioritások megállapítását és a szakosodást a kutatási és innovációs rendszerekben és fokozza az együttműködést a vállalkozások, a felsőoktatás és a kutatóintézetek között, a nemzetközi versenyképességhez való hozzájárulás érdekében.

4.

Fokozza az energiahatékonyság javítására irányuló erőfeszítéseket, különösen a lakó- és ipari épületek tekintetében. A kevésbé erőforrás-intenzív mobilitás megvalósítása érdekében jelentősen erősítse a közlekedési ágazatban a környezetvédelmi ösztönzőket. Folytassa a határokon átnyúló kapcsolatok fejlesztését a szomszédos tagállamok között az energiaforrások diverzifikálása céljából, és a balti energiapiacok fokozott integrációja révén mozdítsa elő a versenyt.

5.

Teremtsen megfelelőbb egyensúlyt a helyi önkormányzatok bevételei és az önkormányzatokra ruházott felelősségek között. Javítsa a helyi önkormányzatok hatékonyságát és biztosítsa a minőségi közszolgáltatások – különösen az aktivizálási intézkedéseket kiegészítő szociális szolgáltatások – nyújtását helyi szinten.

29.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 247/29

(1)

Az Európai Tanács 2010. március 26-án jóváhagyta a Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a gazdaságpolitikák fokozott összehangolásán alapuló, a növekedést és a foglalkoztatást célzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia azokra a kulcsfontosságú területekre összpontosít, amelyeken intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy javuljanak Európa lehetőségei a fenntartható növekedés és a versenyképesség terén.

(2)

A Tanács a Bizottság javaslatai alapján 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló ajánlást (2010–2014), 2010. október 21-én pedig a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot (3), amelyek együtt alkotják az „integrált iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat.

(3)

A tagállamok állam-, illetve kormányfői 2012. június 29-én elfogadták a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumot, amely koherens keretet teremt a minden lehetséges ösztönzőt, jogi és szakpolitikai eszközt felhasználó tagállami, uniós és euroövezeti tevékenységek számára. Ezen túlmenően a tagállami szinten megvalósítandó intézkedésekről is határoztak, és kifejezték teljes körű elkötelezettségüket az „Európa 2020” stratégia céljainak megvalósítása és az országspecifikus ajánlások végrehajtása iránt.

(4)

Írország 2013 decemberéig makrogazdasági kiigazítási programot hajtott végre. Ezért a 472/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) 12. cikke alapján a program időtartamára mentesült a gazdaságpolitikai koordináció európai szemeszterére vonatkozóan meghatározott monitoring és értékelés alól. Tekintettel az ír makrogazdasági kiigazítási program sikeres végrehajtására, Írországot immáron teljes körűen integrálni kell az európai szemeszter keretébe.

(5)

A Bizottság 2013. november 13-án elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2014. évi európai szemeszterét. Ugyancsak 2013. november 13-án a Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést.

(6)

Az Európai Tanács 2013. december 20-án elfogadta a pénzügyi stabilitás, a költségvetési konszolidáció és a növekedést ösztönző intézkedések biztosítására irányuló prioritásokat. Hangsúlyozta, hogy differenciált és növekedést elősegítő költségvetési konszolidációt kell végrehajtani, helyre kell állítani a gazdaságnak történő hitelnyújtás rendes feltételeit, ösztönözni kell a növekedést és a versenyképességet, kezelni kell a munkanélküliséget és a válság társadalmi következményeit, valamint korszerűsíteni kell a közigazgatást.

(7)

A Bizottság 2014. március 5-én – az 1176/211/EU rendelet 5. cikkének megfelelően és figyelembe véve azt, hogy Írország sikeresen végrehajtotta gazdasági kiigazítási programját, és így Írországot immáron teljes körűen integrálni kell az európai szemeszter keretébe – közzétette az Írországra vonatkozó részletes vizsgálat eredményeit. A Bizottság az általa elvégezett elemzés alapján arra a következtetésre jutott, hogy az Írország által nemrég végrehajtott makrogazdasági kiigazítási program meghatározó jelentőségű volt a gazdasági kockázatok kezelése és az egyensúlyhiány csökkentése szempontjából. A fennmaradó makrogazdasági egyensúlytalanságok azonban külön nyomon követést és határozott szakpolitikai intézkedéseket tesznek szükségessé. Különösen a pénzügyi ágazatot érintő fejlemények, a magánszektor és az állami szektor eladósodottsága és – ehhez kapcsolódóan – a bruttó és nettó külső kötelezettségek magas összege, valamint a munkaerő-piaci helyzet miatt állnak fenn még kockázatok továbbra is.

(8)

Írország 2014. április 17-én benyújtotta 2014. évi nemzeti reformprogramját, 2014. április 29-én pedig 2014. évi stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(9)

A 2014. évi stabilitási programban vázolt költségvetési stratégia fő célkitűzése a túlzott hiány 2015-re megvalósítandó korrekciója és a középtávú költségvetési cél 2018-ig történő elérése. A stabilitási program a túlzotthiány-eljárás keretében megfogalmazott ajánlással összhangban 2015-re kívánja a GDP 3 %-a alá leszorítani a hiányt. A stabilitási program megerősíti a strukturális értelemben kiegyensúlyozott költségvetési pozícióként meghatározott középtávú célt, amely összhangban van a Stabilitási és Növekedési Paktum előírásaival. Ami a 2015-öt követő időszakot illeti, a stabilitási program 2016 és 2018 között minden évben hozzávetőleg a GDP 1 %-ával tervezi csökkenteni az államháztartási hiányt. A program célja továbbá a GDP-arányos államadósság közel 124 %-ról (2013) 107 %-ra történő csökkentése 2018-ra. A stabilitási program költségvetési előrejelzéseit alátámasztó makrogazdasági forgatókönyvet – mint „a megfelelő előrejelzések keretein belül maradó” tervet – független testület (az Ír Költségvetési Tanács) hagyta jóvá. A makrogazdasági forgatókönyv nagyjából összhangban van a Bizottság 2014-re és 2015-re vonatkozó előrejelzéseivel, bár némi eltérés mutatkozik a kereslet tényezőinek összetételét illetően. Ugyanakkor az ír hatóságoknak a stabilitási programban szereplő, a későbbi évekre vonatkozó előrejelzései optimisták. Továbbá a 2015-ös év tekintetében a költségvetési célok elérését nem támasztották alá kellő mértékben kidolgozott intézkedésekkel. Ennek eredményeképpen a Bizottság által 2015-re előre jelzett hiány meghaladja a Tanács által ajánlott értéket. A Tanács a stabilitási programnak és a bizottsági előrejelzésnek az 1466/97/EK rendelet értelmében általa végzett értékelése alapján úgy véli, hogy a programban vázolt célok összhangban vannak a Stabilitási és Növekedési Paktum előírásaival, de a 2015-től kezdődő időszakra vonatkozóan konkrét intézkedésekkel kell alátámasztani azokat. Jelentős lépések történtek az ír költségvetési keret fontos jellemzőinek, valamint az adatszolgáltatás minőségének és időszerűségének javítása érdekében. A középtávú kiadási korlátokra vonatkozó jelenlegi szabályok lehetőséget adnak arra, hogy a kormányzat diszkrecionális intézkedésekkel az előre meghatározott határokat túllépő módosításokat hajtson végre.

(10)

A költségvetési kiigazításnak adóreformok is részét képezték, de az adórendszer hatékonysága és növekedésösztönző jellege tekintetében még lenne lehetőség előrelépésre. A vagyon adóztatása kapcsán tranzakciós adó helyett egy, a lakóingatlanok értéke alapján rendszeresen fizetendő adóra helyeződött a hangsúly, ám ennek adóalapja még mindig viszonylag szűk, mivel bizonyos ingatlanok nem tartoznak az adófizetési kötelezettség alá. A munka adóztatása összetett és nem egységes, a fogyasztási és környezetvédelmi adók esetében pedig az adóalapokat csökkentett adómértékek és mentességek szűkítik, jóllehet ezek az adók kevésbé fogják vissza a növekedést. A héa esetében a nulla és a csökkentett adómértékek miatt ezen adónem hatékonysága elmarad az uniós átlagtól. A csökkentett héamértékeket széles körben alkalmazzák újraelosztási célok megvalósítása érdekében, jóllehet ez az eszköz nem hatékony és nem megfelelően célzott a kiszolgáltatott csoportok megóvása szempontjából. Szükség lenne a környezetvédelmi adók hatékonyságának javítására és a környezetvédelmi szempontból káros támogatások megszüntetésére is.

(11)

Annak ellenére, hogy Írország lakossága viszonylag fiatal, az állami egészségügyi kiadások mértéke – a GNI 7,3 %-ának megfelelő uniós átlagot jelentősen meghaladó, a GNI 8,7 %-ának megfelelő értékével – 2012-ben uniós szinten a legmagasabbak között volt. Tekintettel az egészségügyi kassza kezelése terén jelentkező nehézségekre, a népesség elöregedésével összefüggésben várt demográfiai nyomás miatt a szolgáltatások jelenlegi színvonalát csak akkor tudják fenntartani, ha közép- és hosszú távon sikerül az ár-érték arányt javítva hatékonyabbá tenni a rendszert. Az előrejelzések szerint a demográfiai nyomás miatt az egészségügyi kiadások GDP-arányosan 1,2 százalékponttal fognak emelkedni 2060-ra. Az egészségügyi szektort érintő kihívások többrétűek. Nem egységesek az egészségügyi szolgáltatók által alkalmazott pénzügyi irányítási és számviteli rendszerek és folyamatok. Emiatt késedelmes és nehézségekkel teli az információk összegyűjtése és feldolgozása. Mindez hátráltatja az egészségügyi kiadások és a hatékonyság javítására irányuló erőfeszítések nyomon követését, valamint az erőforrások megfelelő elosztását is. A gyógyszerkiadások magas szintje ugyancsak kihívást jelent, különösen ami a járóbeteg-ellátásban felírt gyógyszerekre fordított kiadások viszonylag magas szintjét illeti.

(12)

Írország kihívásokkal szembesül a foglalkoztatás terén is, különösen a tartós és az ifjúsági munkanélküliség tekintetében. Emellett a munkaképes korú lakosságon belül továbbra is nagy az alacsony fokú képzettséggel rendelkezők aránya, ami egyenlőtlenségekhez és strukturális munkaerőhiányhoz vezet. A munkaerőpiac megerősítésére irányulóan a közelmúltban hozott intézkedések nyomán a tartós munkanélküliség fokozatosan csökkent, de továbbra is magas: a teljes munkanélküliségen belüli aránya 2013 végére már meghaladta a 61 %-ot. Az ifjúsági munkanélküliség 2012 közepén érte el a legmagasabb, 30 % feletti értéket. Emellett a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalok aránya 2007 és 2012 között 8 százalékponttal, 18,7 %-ra nőtt, majd ezt követően 16,1 %-ra apadt, de továbbra is a legmagasabbak között van az Európai Unióban. Az ifjúsági garancia célkitűzéseivel összhangban minden rászoruló fiatal számára biztosítani kell valamilyen ellátást egy négy hónapos időszakon keresztül. A gazdaság egyensúlyának helyreállásával párhuzamosan strukturális munkaerőhiány jelentkezett, ami miatt az átképzés és a továbbképzés iránti kereslet új kihívás lett az oktatási és képzési rendszer számára. Mindemellett az egész életen át tartó tanulásban való részvétel aránya alacsonyabb az uniós átlagnál (2013-ban 7,3 % volt a 10,7 %-os átlaggal szemben).

(13)

Az alacsony munkaintenzitású háztartásokban élő személyek aránya Írországban az egyik legmagasabb az Unión belül, ez pedig súlyos szociális kihívásokat okoz. Az arány már a válságot megelőzően is meghaladta az uniós átlagot, majd 14,3 %-ról (2007) 24,2 %-ra ugrott (2011). Az alacsony munkaintenzitás különösen problematikus jelenség az egyszülős háztartások körében. Ez hozzájárul a gyermekeket érintő szegénység és társadalmi kirekesztődés növekvő kockázatához Írországban, és súlyosbítja a nők egyenlőtlen munkaerő-piaci részvételét, amely 2013-ban 67,2 %-on állt, szemben a férfiak 83,4 %-os mutatójával. Ennek következtében a figyelem a gyermekgondozó létesítményekhez való hozzáférés és azok megfizethetősége felé fordult, amely fontos akadályt képez a szülők elhelyezkedése és a szegénység kockázatának elkerülése szempontjából. A munkaerő-piaci helyzetet munkanélküliségi csapdák is nehezítik. Az álláskeresési járadék és a munkanélküliségi ellátások rendszerében nyújtott ellátások merev struktúrája, az álláskeresési járadékra való jogosultság korlátlan időtartama és a pótlólagos kifizetéseknek (különösen a lakbértámogatásnak és az egészségbiztosítási kártyának) az újbóli munkavállalással történő elvesztése azt eredményezik, hogy az alacsony jövedelmi kilátásokkal rendelkező tartós munkanélküliek és – családi körülményeiktől függően – a munkavállalók egyéb csoportjai számára a bérpótlási arány viszonylag magas.

(14)

A kkv-knek történő hitelnyújtás továbbra is alacsony szinten van, ami a hitelek iránti lecsökkent kereslet és a kínálati oldali korlátok együttes hatását tükrözi, mivel a kkv-k továbbra is ki vannak téve a túlzott eladósodottság és a gyenge belföldi kereslet következményeinek, ugyanakkor a bankoknak további erőfeszítéseket kell tenniük a könyveikben szereplő nemteljesítő kkv-hitelek fenntartható módon történő rendezése érdekében. A Red C legutóbbi felmérése szerint 2013 októbere és 2014 márciusa között a kkv-k 35 %-a igényelt banki hitelt, és 19 %-uk hitelkérelmét elutasították. A hitelek felügyeletével foglaló intézményt (Credit Review Office) 2009 végén hozták létre azzal a céllal, hogy közvetítsen a hitelezők és azon lehetséges hitelfelvevő kkv-k között kialakult vitákban, amelyeknek hitelkérelmét elutasították. Jóllehet a Credit Review Office-szal kapcsolatos eddigi tapasztalatok kedvezőek, a hatása nem számottevő, ami részben a elutasított kérelmek nyomán beadott panaszok alacsony számával magyarázható. Beruházásaik finanszírozása tekintetében a kkv-k jelentős mértékben banki finanszírozásra támaszkodnak, a nem banki finanszírozási források viszonylag fejletlenek, bár néhány alternatíva, többek között hitelalapok felállításának feltérképezése jelenleg is zajlik. Ugyanakkor a gazdasági fellendülés és a belföldi kereslet erősödésével a kínálat oldali korlátok vélhetően egyre meghatározóbbá válnak, feltéve, hogy nem sikerül a hitelezés csatornáit megfelelően helyreállítani, ami pedig elengedhetetlen lenne a növekedési kilátások szempontjából. A kkv-k finanszírozáshoz jutásának javítása érdekében kifejezetten erre a célra irányuló programokat és alapokat, például hitelgarancia-programot, mikrovállalkozások hitelezését segítő programot és három kkv-finanszírozási alapot hoztak létre, de az ezek kínálta lehetőséggel mindezidáig nem éltek széles körben.

(15)

A banki ágazatra irányuló, a közelmúltban lezárt pénzügyi támogatási program keretében végrehajtott reformok ellenére ebben az ágazatban továbbra is számottevő kihívások mutatkoznak. Ezekkel a kihívásokkal a Bizottság részletesen foglalkozott az Írországgal foglalkozó 2014. évi részletes vizsgálat keretében. A három legnagyobb hazai bank esetében a nemteljesítő hitelek aránya közel 27 %-os volt 2013 júniusában. A hitelállomány közelmúltbeli leépítése ellenére a magánszektor eladósodottsága változatlanul a legmagasabbak között van az Unióban, ami továbbra is kockázatot jelent a pénzügyi stabilitásra nézve, és terhet jelent a gazdaság számára. A háztartások és a kkv-k hitelállományának leépítése még nem fejeződött be, ugyanakkor a bankok és a kkv-k mérlegeinek rendbetétele elengedhetetlen a hitelezési csatornák helyreállításához. A banki hitelezés továbbra is csökkenőben van és a bankszektornak továbbra is nehézséget okoz a nyereséges működés elérése, ami részben a bankok mérlegeiben szereplő indexált kamatozású jelzáloghitelek (korábban felhalmozott, alacsony hozamú eszközök) magas aránya magyarázható.

(16)

A szerződések érvényesítésének költsége magas. E költségek legnagyobb részét (18,8 százalékpontot) az ügyvédi díjak teszik ki, és a jogi szolgáltatások magas költsége valamennyi vállalkozás, így a kkv-k költségstruktúrájára is kihat. Emellett, a többi szakmai szolgáltatással ellentétben a jogi szolgáltatások költségei a válság kezdete óta sem csökkentek, ami részben az elégtelen versenynek tudható be. A makrogazdasági kiigazítási program részeként a hatóságok elkötelezték magukat, hogy reformokat vezetnek be a jogi szolgáltatások piacán. A jogi szolgáltatások szabályozásáról szóló törvényt 2011-ben hirdették ki, annak hatályba léptetése azonban még hátravan. Az ügyeknek a bírósági szakaszt megelőző kezelését segítő igazságszolgáltatási erőforrások nagyon korlátozott mértékben állnak rendelkezésre, ami hozzájárulhat a késedelmekhez az igazságszolgáltatásban, és növelheti a költségeket. Mindemellett Írországnak jelentős nehézségei vannak az igazságügyi rendszer hatékonyságra vonatkozó adatok gyűjtése terén.

(17)

Az európai szemeszterrel összefüggésben a Bizottság elvégezte Írország gazdaságpolitikájának átfogó elemzését, valamint értékelte a nemzeti reformprogramot és a stabilitási programot. Figyelembe vette nemcsak a programok Írország fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy azok megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a jövőbeli nemzeti döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni. A Bizottság európai szemeszter keretében tett ajánlásait az alábbi 1–7. ajánlás tükrözi.

(18)

A Tanács ezen értékelés fényében megvizsgálta a stabilitási programot, és arról alkotott véleményét (5) különösen az alábbi 1. és 2. ajánlás tükrözi.

(19)

A Bizottság által elvégzett részletes vizsgálat és ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a nemzeti reformprogramot és a stabilitási programot. A Tanácsnak az 1176/2011/EU rendelet 6. cikke szerinti ajánlásait az alábbi 1., 3., 5. és 6. ajánlás tükrözi.

(20)

Az európai szemeszter keretében a Bizottság elkészítette az euroövezet egészének gazdaságpolitikájára vonatkozó elemzését is. Ezen elemzés alapján a Tanács külön ajánlásokat intézett azon tagállamokhoz, amelyek pénzneme az euro (6). Írországnak, amelynek pénzneme ugyancsak az euro, az említett ajánlások teljes körű és megfelelő időben történő végrehajtásáról is gondoskodnia kell,

1.

Teljes körűen hajtsa végre a 2014-es költségvetést, és fenntartható módon biztosítsa a túlzott hiány 2015-re megvalósuló korrekcióját, aminek érdekében a költségvetési stratégiát támassza alá pótlólagos strukturális intézkedésekkel, egyúttal hajtsa végre a túlzotthiány-eljárás keretében megfogalmazott tanácsi ajánlásban meghatározott mértékű strukturális kiigazítást. A túlzott hiány korrekcióját követően a középtávú költségvetés cél elérése érdekében hajtson végre évente a GDP legalább 0,5 %-ának megfelelő mértékű, illetve kedvező gazdasági feltételek esetén vagy amennyiben szükséges, ennél is nagyobb mértékű strukturális kiigazítást annak érdekében, hogy teljesüljön az adósságszabály, ezáltal tartósan csökkenő pályára állítva az államháztartás magas adósságrátáját. Fokozza a költségvetési kiigazítási stratégia hitelességét, eredményesen valósítsa meg a többéves költségvetési tervezést, és határozzon meg a középtávú fiskális célokat alátámasztó átfogó költségvetési intézkedéseket. Biztosítsa az állami kiadások felső határának kötelező jellegét, többek között a diszkrecionális módosítások engedélyezett körének korlátozásával. A költségvetési konszolidáció támogatása érdekében mérlegelje a bevételeknek az adóalap kiszélesítése útján történő megemelését. Fokozza az adórendszer növekedésösztönző és környezetbarát jellegét.

2.

A költséghatékonyság javítása érdekében folytassa az egészségügyi ágazatnak „A jövő egészsége” (Future Health) stratégiai keretben megkezdett reformját. Tegyen további intézkedéseket a gyógyszerkiadások csökkentése céljából, és ennek érdekében végezzen gyakrabban árkiigazítást a szabadalmi oltalom alatt álló gyógyszerek tekintetében, erősítse meg a generikus gyógyszerek alkalmazását, és javítsa a gyógyszerfelírás rendszerét. Az egészségügyi szolgáltatók által alkalmazott rendszerek egységesítése és a forrásigénylések javítása érdekében újítsa meg a nemzeti egészségügyi hatóság pénzügyi irányítási rendszereit. Legkésőbb 2015 első negyedévének végétől kezdődően vezessen be egyéni egészségügyi azonosítókat.

3.

Hajtson végre további javításokat az aktív munkaerő-piaci intézkedések tekintetében, különös hangsúlyt helyezve a tartósan munkanélküli személyekre, az alacsony képzettségű munkavállalókra és – az ifjúsági garancia célkitűzéseivel összhangban – a fiatalokra. Folytassa a továbbképzési (FET) rendszer, a foglalkoztatási támogatások és a tanulószerződéses gyakorlati képzések megkezdett reformját. Biztosítsa a munkahelyi képzési programok nagyobb kínálatát, javítsa és biztosítsa a továbbképzési programoknak és a tanulószerződéses gyakorlati képzéseknek a munkaerő-piaci szükségletekhez való illeszkedését. Növelje az Intreo munkaügyi irodák által nyújtott szolgáltatások körét és színvonalát. Az Intreo irodák és az oktatási és képzési tanácsok együttműködésével hozzon létre teljes lefedettséget biztosító továbbképzési rendszert.

4.

A munkanélküliségi ellátásoknak és a kiegészítő támogatásoknak a foglalkoztatásba való visszatérést követő fokozatos elvonásán keresztül kezelje a háztartások alacsony munkaintenzitásának problémáját és a gyermekszegénység kockázatát. Különösen az alacsony jövedelmű családoknak a megfizethetőbb és egész napos ellátást biztosító gyermekgondozási létesítményekhez való hozzáférése javításán keresztül ösztönözze a nők munkaerő-piaci részvételét.

5.

Támogassa a kkv-szektort célzó szakpolitikákat – többek között a banki és a nem banki finanszírozási források elérhetőségével és az adósság átstrukturálásával kapcsolatos kezdeményezéseket –, biztosítva, hogy ez ne veszélyeztesse az államháztartás egyensúlyát és a pénzügyi stabilitást. Folytassa a kkv-k banki és nem banki finanszírozáshoz való hozzáférésének javítására irányuló kezdeményezéseket. A bankszektorban vezessen be a kkv-k hitelezését nyomon követő rendszert. Ezzel párhuzamosan tegyen intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a nem banki hitellehetőségeket – ideértve az állami nyugdíjalap és a mikrofinanszírozási alap (Microfinance Ireland) által társfinanszírozott három kkv-alap által nyújtott lehetőségeket, továbbá a hitelgarancia-programot is – jobban kihasználják. Ösztönözze ezen és más nem banki finanszírozási lehetőségek kkv-k általi igénybevételét. Növelje a hitelek felügyeletével foglalkozó Credit Review Office ismertségét, továbbá erősítse meg a bankok és az elutasított hitelkérelemmel rendelkező kkv-k közötti vitákban való közvetítésre rendelkezésre álló kapacitásait.

6.

Kövesse nyomon a bankok teljesítményét a jelzáloghitel-hátralékok átstrukturálására vonatkozóan megállapított célok tükrében. Hirdessen meg ambiciózus célokat 2014 harmadik és negyedik negyedévére, arra vonatkozóan, hogy a legnagyobb jelzálogbankok tegyenek megoldási javaslatokat a több mint 90 napja lejárt jelzáloghitel-tartozások átstrukturálására, és kössék meg a vonatkozó megállapodásokat annak érdekében, hogy 2014 végére jórészt rendeződjön a jelzáloghitel-hátralékok problémája. Ellenőrzéseken és célzott helyszíni vizsgálatokon keresztül folytassa a hitelek átstrukturálására vonatkozóan megkötött megállapodások fenntarthatóságának vizsgálatát. A megoldások tartósságának biztosítása érdekében dolgozzon ki iránymutatásokat. Az átláthatóság javítása érdekében rendszeresen tegye közzé a banki portfóliókban lévő hátralékos kkv-hitelekre vonatkozó adatokat. Dolgozzon ki stratégiát az üzleti ingatlanokkal kapcsolatos kockázatos kitettségek kezelése érdekében. Hozzon létre központi hitelnyilvántartást.

7.

Csökkentse a jogi eljárások és szolgáltatások költségét, egyúttal ösztönözze a versenyt, aminek érdekében mindenekelőtt 2014 végéig a több jogterületet lefedő praxisok kialakításának engedélyezésére vonatkozó rendelkezésekkel együtt fogadja el a jogi szolgáltatások szabályozásáról szóló törvényt, továbbá tegyen lépéseket az ügyvédi zálogjog megszüntetése érdekében. Kövesse nyomon a törvény hatását, különösen a jogi szolgáltatások költségei tekintetében. Tegyen végrehajtási intézkedéseket annak érdekében, hogy a jogi szolgáltatások szabályozó hatósága haladéktalanul működőképessé váljon, és eleget tudjon tenni a jogszabályi kötelezettségeinek, ideértve a multidiszciplináris ügyvédi irodákra vonatkozó szabályzatok vagy iránymutatások közzétételét és a panaszok kezelését is. A bírósági eljárások hatékonyságának jobb nyomon követése és értékelése érdekében javítsa az adatgyűjtési rendszereket, hogy meg lehessen határozni azokat a kérdéseket, amelyek tekintetében reformokra van szükség.

29.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 247/35

(1)

Az Európai Tanács 2010. március 26-án jóváhagyta a Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a gazdaságpolitikák fokozott összehangolásán alapuló, a növekedést és a foglalkoztatást célzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia azokra a kulcsfontosságú területekre összpontosít, amelyeken intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy javuljanak Európa lehetőségei a fenntartható növekedés és a versenyképesség terén.

(2)

A Tanács a Bizottság javaslatai alapján 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló ajánlást (2010–2014), 2010. október 21-én pedig elfogadta a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot (3), amelyek együtt alkotják az „integrált iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat.

(3)

A tagállamok állam-, illetve kormányfői 2012. június 29-én elfogadták a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumot, amely koherens keretet teremt a minden lehetséges ösztönzőt, jogi és szakpolitikai eszközt felhasználó tagállami, uniós és euroövezeti tevékenységek számára. Döntöttek a tagállami szinten megvalósítandó intézkedésekről, és kifejezték teljes körű elkötelezettségüket az „Európa 2020” stratégia céljainak megvalósítása és az országspecifikus ajánlások végrehajtása iránt.

(4)

A Tanács 2013. július 9-én ajánlást fogadott el Spanyolország 2013. évi nemzeti reformprogramjáról (4), valamint véleményezte Spanyolország 2012–2016-os időszakra vonatkozó aktualizált stabilitási programját. A Bizottság 2013. november 15-én a 473/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (5) megfelelően kiadta véleményét Spanyolország 2014-re vonatkozó költségvetésiterv-javaslatáról.

(5)

A Bizottság 2013. november 13-án elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2014. évi európai szemeszterét. Ugyancsak 2013. november 13-án a Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést, amelyben Spanyolországot azon tagállamok közé sorolta, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor.

(6)

Az Európai Tanács 2013. december 20-án elfogadta a pénzügyi stabilitás, a költségvetési konszolidáció és a növekedést ösztönző intézkedések biztosítására irányuló prioritásokat. Hangsúlyozta, hogy differenciált és növekedést elősegítő költségvetési konszolidációt kell végrehajtani, helyre kell állítani a gazdaságnak történő hitelnyújtás rendes feltételeit, ösztönözni kell a növekedést és a versenyképességet, kezelni kell a munkanélküliséget és a válság társadalmi következményeit, valamint korszerűsíteni kell a közigazgatást.

(7)

A Bizottság 2014. március 5-én az 1176/2011/EU rendelet 5. cikkének megfelelően közzétette a Spanyolországra vonatkozó részletes vizsgálat eredményeit. Vizsgálata alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Spanyolországban makrogazdasági egyensúlyhiányok tapasztalhatók, amelyek külön nyomon követést és határozott szakpolitikai intézkedéseket tesznek szükségessé. Az előző évben feltárt túlzott egyensúlyhiányok kiigazítása tekintetében számos területen egyértelmű előrelépés látható, és a pozitív növekedéshez való visszatérés csökkentette a kockázatokat. Ugyanakkor az egyensúlyhiányok – különösen a belső és a külső adósság magas szintje és a magas munkanélküliség – nagyságrendje és egymással összefüggő jellege miatt a gazdaság sérülékenységét okozó tényezők továbbra is jelen vannak.

(8)

Spanyolország 2014. április 30-án benyújtotta 2014. évi nemzeti reformprogramját és 2014. évi stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(9)

A 2014. évi stabilitási programban felvázolt költségvetési stratégia célkitűzése a túlzott hiány 2016-ra megvalósuló korrekciója és a középtávú költségvetési cél 2017-re történő elérése. A stabilitási program megerősíti a strukturális értelemben egyensúlyban lévő költségvetésként megjelölt középtávú célt, amely szigorúbb a Stabilitási és Növekedési Paktum által előírtnál. A stabilitási program a hiányt a 2013. június 21-i tanácsi ajánlásban (6) szereplő határidőnek megfelelően 2016-ra a GDP 3 %-a alá tervezi levinni, és 2014-re az ajánlott 5,8 %-os GDP-arányos hiánynál alacsonyabb hiány, azaz mindössze a GDP 5,5 %-ának megfelelő hiány elérését célozza meg. Azonban az (újraszámított) strukturális egyenleg éves javulásának a stabilitási programban tervezett mértéke 2014-től elmarad az ajánlott kiigazítás mértékétől. 2017-re vonatkozóan a terv kellő mértékben közelít a középtávú költségvetési célhoz, jóllehet nem biztos, hogy ez elegendő lesz a célnak – a stabilitási program szerinti – még abban az évben történő eléréséhez. A stabilitási program szerint az államadósság-ráta 2015-ben a GDP 101,7 %-ának megfelelő értéken tetőzik, majd ezt követően csökken. Összességében elmondható, hogy a stabilitási programban vázolt költségvetési stratégia csak részben felel meg a Stabilitási és Növekedési Paktum követelményeinek. A stabilitási program költségvetési előrejelzéseit megalapozó forgatókönyv – amelyet nem független szervezet készített, és ilyen szervezet nem is hagyott jóvá – 2014 tekintetében jórészt megalapozott, 2015 tekintetében azonban – a Bizottság szolgálatainak 2014. tavaszi előrejelzésével összevetésben – lefelé mutató kockázatoknak van kitéve. A potenciális növekedésre vonatkozó aktuális becslések és a válságot követően még hátralevő gazdasági kiigazítási szükségletek tükrében a GDP növekedésére vonatkozóan a stabilitási program 2016–2017-re vonatkozóan valamelyest optimistának tekinthető.

Ebből kifolyólag a hiány- és adósságkiigazítási pálya megvalósítását is lefelé mutató kockázatok övezik. Mindemellett 2015-től kezdődően az államháztartási hiányra vonatkozó célokat alátámasztó konkrét intézkedések nincsenek kellő részletességgel kidolgozva, különösen ami az adószabályoknak a tervezett adóreform keretében végrehajtandó módosításait illeti. További kockázatok kapcsolódnak függő kötelezettségekhez és a helyi és regionális szinten tervezett megtakarítások eredményességéhez. A Bizottság előrejelzései alapján a 2013–2014-es időszak költségvetési kiigazítása 1,1 százalékponttal elmarad a strukturális egyenleg (korrigált) szükséges javulásától (jóllehet ezt a számot felnagyítja a potenciális kibocsátás számítási módszertanának nemrég történt módosítása), illetve 0,4 százalékponttal elmarad a túlzotthiány-eljárás keretében megfogalmazott ajánlás kiadásakor szükségesnek mutatkozó összegtől. A stabilitási programnak az 1466/97/EK rendelet szerinti értékelése és a Bizottság előrejelzése alapján a Tanács úgy véli, hogy a költségvetési stratégiát alátámasztó intézkedéseket részletesebben ki kell dolgozni, továbbá a túlzotthiány-eljárás keretében kiadott tanácsi ajánlásnak való teljes körű megfelelés érdekében további kiigazításokra van szükség.

(10)

Ami a költségvetés strukturális kérdéseit illeti, előrelépés történt a költségvetés végrehajtásáról készített jelentések és a szabályokat megsértő közigazgatási szervekkel szemben alkalmazott korrekciós intézkedések terén. Ugyanakkor a jogszabályokat megsértő régiókkal szemben indokolt lenne a Spanyolország költségvetési stabilitási törvényében meghatározott további jogérvényesítési eszközök alkalmazása. Új intézkedéseket hoztak annak érdekében, hogy a kereskedelmi beszállítók felé a kormányzat minden szintjén átlagosan 30 napon belül teljesítsék a kifizetéseket. 2013 novemberében törvényt hoztak egy független költségvetési intézmény felállításáról, és 2014 februárjában kinevezték az intézmény elnökét. Az intézmény azonban még nem vált elég korán működőképessé ahhoz, hogy értékelni tudja a 2014. évi stabilitási programot. A 2014. évi nemzeti reformprogram az egészségüggyel és a gyógyszerkiadásokkal kapcsolatban szintén elismeri a költséghatékonyság javításának szükségességét, ami megvalósulhat például a gyógyszerek központosított beszerzésén, a nyújtott szolgáltatások körének felülvizsgálatán, a digitális klinikai nyilvántartások kidolgozásán, illetve az egészségügyi létesítmények irányításának megerősítésén keresztül. Tekintettel arra, hogy a tervezett költségvetési kiigazítások legnagyobb része kiadási oldali megtakarításokból származna, a kiadásoknak a kormányzat valamennyi szintjére kiterjedő szisztematikus felülvizsgálata segítene azon területek meghatározásában, amelyeken megtakarítások növekedésbarát módon eszközölhetők úgy, hogy közben a leginkább kiszolgáltatott helyzetű csoportok szükségleteit is szem előtt tartják.

(11)

2013-ban Spanyolország további intézkedéseket hozott a társasági adózás eladósodást ösztönző elemeinek kezelésére. 2013-ban Spanyolországnak sikerült némi előrelépést elérnie az adómorál javítása, valamint az adócsalás és be nem jelentett munka elleni küzdelem terén is, de jelentős kihívások vannak még ezen a téren. 2013-ban és 2014-ben Spanyolország csökkentette a fiatal és az új munkavállalók alkalmazása után fizetendő társadalombiztosítási járulékokat. A kormány által megbízott szakértői csoport által az adóreformra vonatkozóan kidolgozott átfogó jelentés nyomán a hatóságok konkrét jogalkotási javaslatokat terveznek előterjeszteni 2014 második negyedévében. A 2014. évi nemzeti reformprogram értelmében a javaslatok a költségvetési konszolidációhoz való hozzájárulás mellett az adórendszer korszerűsítésére, a foglalkoztatást hátráltató tényezők csökkentésére, az adóbevételek beszedésének elősegítésére, a gazdasági fejlődés ösztönzésére, a piac egységességének és az adósemlegességnek a biztosítására, valamint a spanyol gazdaság versenyképességének javítására fognak irányulni. A reform megtervezése és végrehajtása fontos lesz a későbbi gazdasági kilátások és az államháztartás jövője szempontjából.

(12)

A pénzügyi stabilitást segítette a bankszektor feltőkésítése és szerkezetátalakítása, valamint a pénzügyi intézmények feltőkésítésére irányulóan az Európai Stabilitási Mechanizmus keretében 2012 júliusában elfogadott program végrehajtása, amely 2014. január 22-én zárult le. Ugyanakkor a spanyol pénzügyi ágazat továbbra is jelentős kihívásokkal szembesül, amelyek körültekintő nyomon követést és kezelést igényelnek. Mindemellett a bankok finanszírozási feltételeinek javulása csak fokozatosan érezteti hatását a kkv-k finanszírozásában. Ami a jövőt illeti, fontos, hogy miközben folytatódik a magánszektor adósságállománynak a leépítése, a gazdaság életképes ágazatai továbbra is hozzájussanak a hitelekhez. A kormány számos intézkedést tett a vállalkozások banki és nem banki finanszírozáshoz való hozzáférésének javítása és a vállalati adósságrendezés elősegítése érdekében, de további intézkedések szükségesek.

(13)

A munkaerőpiac némi jeleit mutatja a stabilizációnak, és 2014-re a foglalkoztatás növekedése és a munkanélküliség csökkenése jellemezte enyhe fellendülés várható. Mindazonáltal az éves átlagban 2013-ban 26,1 %-os értékével a munkanélküliségi ráta változatlanul nagyon magas. Különösen aggasztó az ifjúsági munkanélküliség magas, 54,3 %-os szintje és a tartós munkanélküliségnek a teljes munkanélküliségen belül 2013-ban mért kiugróan magas, 49,7 %-os aránya, amelyen belül is különösen magas a ráta az idősebb és az alacsony képzettségű munkavállalók körében. A 2012-es munkaerő-piaci reformmal kapcsolatban rendelkezésre álló értékelések azt mutatják, hogy a reform – a szociális partnereknek a bérek 2012–2014 közötti visszafogására vonatkozó kötelezettségvállalásával együtt – hozzájárult ahhoz, hogy a vállalkozások nagyobb belső rugalmassággal rendelkezzenek, és korlátozni lehessen a létszámleépítéseket annak köszönhetően, hogy nagyobb hangsúlyt helyeztek a vállalati szintű kollektív megállapodásokra és bővítették a vállalkozások mozgásterét a kollektív megállapodásoktól való eltérés tekintetében. A reform keretében lecsökkentették a munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén fizetendő kártérítés költségeit is, a reform egyúttal hozzájárult a bíróság előtt megtámadott elbocsátások számának csökkentéséhez, továbbá új szerződéstípust vezetett be a kkv-k általi tartós foglalkoztatás elősegítése érdekében. 2013-ban és 2014 elején további intézkedéseket vezettek be az tartós részmunkaidős foglalkoztatás előmozdítása érdekében, továbbá ideiglenesen csökkentették a határozatlan idejű, új munkaszerződéssel foglalkoztatottak után fizetendő társadalombiztosítási járulékokat. Ugyanakkor a spanyol munkaerőpiacon továbbra is jelentős kihívást jelent a szegmentáció, változatlanul magas a szerződéstípusok száma, a határozott idejű és a határozatlan idejű szerződések esetén fizetendő végkielégítések költsége közötti különbség pedig még a reformot követően is a legkirívóbbak között van az Európai Unióban.

(14)

Sikerült előrelépést elérni az aktív munkaerő-piaci intézkedések megreformálása terén, többek között jóváhagyták az éves foglalkoztatási tervet (PAPE). Ugyanakkor láthatóan lassan haladnak az állami foglalkoztatási szolgálat korszerűsítésére és megerősítésére irányuló intézkedések, ami veszélyezteti az új keret sikeres végrehajtását. Az egységes foglalkoztatási portál teljes körű beüzemelése késedelmet szenvedett. Történt ugyan előrelépés a magánszektor állásközvetítő irodáival folytatott együttműködés megerősítése terén, de további erőfeszítésekre van szükség.

(15)

A munkaerő-piaci igényekkel nem összehangolt oktatás és képzés, illetve a képesítés nélküli munkanélküliek magas (35,2 %-os) aránya szerepet játszik az ifjúsági munkanélküliség és a tartós munkanélküliség magas mértékében. A nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalok aránya meghaladja az uniós átlagot. Az oktatást és képzést idejekorán elhagyó tanulók és diákok hányada – jóllehet csökken – ugyancsak változatlanul nagyon magas (23,5 %). A felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya stabil, a szakoktatás, a szakképzés és a tanulószerződéses gyakorlati képzés rendszereinek kihasználtsága azonban továbbra is elmarad a kívánatostól, a felső középfokú szakoktatásban és szakképzésben résztvevő végzősök felkészültsége pedig elmarad az uniós átlagtól. Spanyolország a fiatalok foglalkoztatását ösztönző intézkedéseken is dolgozik. Az ifjúsági foglalkoztatásra és a fiatal vállalkozókra vonatkozó 2013–2016 közötti időszakot lefedő, 2013 márciusában bemutatott nemzeti stratégia végrehajtása jelenleg zajlik, jóllehet bizonyos intézkedések meghozatala még hátra van. E stratégia alapján – az ifjúsági garancia célkitűzéseivel összhangban – Spanyolország lépéseket tett az ifjúsági munkanélküliség leküzdése érdekében. Némi előrelépés tapasztalható a korai iskolaelhagyás elleni küzdelem és a duális szakoktatás és szakképzés előmozdítása terén, de a teljes körű megvalósítás és a finanszírozási források eredményes felhasználása továbbra is fontos kihívást jelent. Ami a duális szakképzést illeti, az érdekelt felek mindegyikére, azaz döntéshozókra és képzést nyújtó szolgáltatókra is kiterjedő folyamatos koordinációra van szükség a rendszer egyszerűsítése, a képzési kínálatnak a munkaerő-piaci kereslettel való jobb összehangolása, valamint a duális szakoktatási és szakképzési modellek régiókon átívelő összehasonlíthatóságának a biztosítása érdekében.

(16)

Elsősorban a munkaerő-piaci helyzet eredményeként, de a szociális védelemnek a szegénység csökkentésében játszott korlátozott hatékonyságából adódóan is Spanyolország az uniós átlag alatt van a szegénységet és társadalmi kirekesztést mérő fő mutatók terén, a gyerekek és a fiatal felnőttek pedig különösen nagy mértékben ki vannak téve e kockázatoknak. A válság hatására az egyik legnagyobb mértékben Spanyolországban csökkent a háztartások rendelkezésre álló jövedelem, a spanyolországi jövedelmi egyenlőtlenségek pedig uniós szinten a leginkább szembeötlők között vannak. A legfontosabb kihívásokat a szociális támogatások igénylésére szolgáló eljárások egyszerűsítése, valamint a kormányzásnak és az intézményközi koordinációnak az országos, regionális és helyi szinten történő javítása jelentik. A 2013–2016-os időszakra vonatkozó, társadalmi befogadásról szóló nemzeti cselekvési terv megfelelő szakpolitikai keretet biztosít a munkaerőpiactól távol lévőkre irányuló aktív munkaerő-piaci intézkedések meghozatalához, a gyermekszegénység kezeléséhez és a családtámogatási szolgáltatások hatékonyságának javításához. Másrészről a szociális segélyeknek és juttatásoknak korlátozott az újraelosztó hatása a különböző veszélyeztetett csoportok tekintetében, ami e támogatások nem megfelelő célzottságra utal. Emellett a foglalkoztatási és szociális szolgálatok (ideértve a regionális és helyi szintű szolgálatokat is) közötti koordináció hiányosságai és a minimális jövedelmet biztosító rendszerekhez való hozzáféréssel összefüggésben felmerülő adminisztratív terhek hátráltatják a szociális segélyek finanszírozta megélhetésből a munkaerő-piaci visszailleszkedésbe történő átmenetet.

(17)

Nagyjából a 2013. évi nemzeti reformprogramban vázolt tervekkel összhangban Spanyolországnak sikerült előrelépést elérnie a növekedést és versenyképességet elősegítő strukturális reformok terén. 2013 decemberében elfogadták az egységes piacról szóló törvényt és folyamatban van a törvény meglehetősen összetett végrehajtása. A 2013 őszén elfogadott vállalkozási törvény javította a vállalkozások fizetésképtelenségét szabályozó keretet, rugalmasabb társasági formákat vezetett be, egyúttal ésszerűsítette a vállalkozások nemzetközivé válását támogató programokat. Kiterjesztették az „expressz engedélyek” alkalmazását, ily módon egyszerűsítve a kisforgalmú kiskereskedelmi egységek nyitását, és egyéb intézkedéseket is hoztak a vállalkozások engedélyezésének megkönnyítése érdekében. Továbbra is függőben van azon másodlagos jogszabályok elfogadása, amelyek lehetővé tennék a korlátolt felelősségű magánvállalkozások egyablakos ügyintézésen keresztüli, a vállalkozásokról szóló 2013. évi törvényben meghatározott rövidebb határidőkön belüli létrehozását. Másrészről indokolt lenne a vállalkozások növekedését gátló szabályozási akadályok állandó, az adószabályokra is kiterjedő vizsgálata, mivel Spanyolország a vállalkozások méretét tekintve jócskán elmarad a többi euroövezeten belüli tagállamtól. A szakmai szolgáltatások régóta várt reformja késedelmet szenvedett, ezért a folyamatot fel kell gyorsítani. Nem hoztak intézkedéseket a nagyméretű kiskereskedelmi üzlethelyiségek létesítését akadályozó korlátozások megszüntetése érdekében.

(18)

A spanyol kutatási és innovációs rendszernek javítania kell a tudományos eredmények minőségén, ösztönöznie kell a köz- és magánszféra együttműködését, és elő kell segítenie a kutatási és innovációs eredmények üzleti hasznosítását. A kormány 2013-ban elfogadta a tudományos, technológiai és innovációs stratégiáját, amelyhez azonban még mindig nem biztosították a szükséges állami forrásokat. Függőben van továbbá az új, a közszektor K+F beruházásainak hatékony kezelésével megbízott állami kutatási ügynökség felállítása.

(19)

Jelentős lépések történtek a villamosenergia-tarifákra visszavezethető hiány („árdeficit”) kezelése érdekében, különösen ami a rendszer költségeinek csökkentését illeti, ugyanakkor a reformintézkedések pontos hatása, mindenekelőtt a megújuló energiaforrások tekintetében egyelőre még nem teljesen egyértelmű. A kormányzat vizsgálja annak lehetőségeit, hogy miként minimalizálhatók a fizetésképtelenné vált útdíjas autópályák miatt az államháztartásra nehezedő negatív járulékos hatások. A hatóságok létrehoztak egy gazdasági, környezeti, közlekedési és egyéb indikátorokat tartalmazó adatbázist, amely az infrastruktúra-fejlesztési beruházások előzetes elemzését segíti, ugyanakkor még nem hozták létre azt a független szervezetet, amely a jövőben megvalósítandó nagy infrastrukturális projektek értékeléséhez nyújtana segítséget. Technikai és jogi akadályok továbbra is gátolják a hatékony versenyt a vasúti személy- és áruszállításban, ami hátráltatja a kiterjedt infrastruktúra-állomány hatékony kihasználását.

(20)

Folyamatban van a közigazgatás megreformálása. 2013 decemberében reformot fogadtak el a helyi szintű közigazgatásra vonatkozóan, és folyik a munka a közigazgatási reformmal foglalkozó szakértői csoportban, amely 2014–2015 során végig tevékenykedni fog. Az igazságügyi reform intézkedéseinek megvalósítása a végrehajtás és/vagy lezárás különböző szakaszaiban jár, és ezeket az intézkedéseket mihamarabb meg kell valósítani. A korrupció elleni küzdelem jegyében az elmúlt időszakban hozott intézkedések közé tartozik az átláthatóságról, az adatokhoz való nyilvános hozzáférésről és a jó kormányzásról szóló, 2013 decemberében elfogadott törvény, valamint a pártfinanszírozás ellenőrzéséről és a magas beosztású tisztviselők elszámoltathatóságáról szóló két törvényjavaslat. Folyamatban van a fekete munka és a társadalombiztosítási csalások elleni, a 2012–2014-es időszakra vonatkozó nemzeti cselekvési terv (Plan Nacional de Lucha contra el Empleo Irregular y el Fraude a la Seguridad Social) végrehajtása. Spanyolország továbbá kiterjesztette az adómegállapításhoz szükséges információk cseréjéről szóló nemzetközi megállapodásainak rendszerét, és magánvállalkozásokkal együttműködésben projektet indított annak tanulmányozása céljából, hogy milyen lehetőségek kínálkoznak a kedvezmények rendszerének javítása terén.

(21)

Az európai szemeszter keretében a Bizottság elvégezte Spanyolország gazdaságpolitikájának átfogó elemzését. A Bizottság értékelte a nemzeti reformprogramot és a stabilitási programot. Figyelembe vette nemcsak a programoknak a Spanyolország fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy azok megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Európai Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a jövőbeli nemzeti döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni. Az alábbi 1–8. ajánlás tükrözi a Bizottság európai szemeszter keretében tett ajánlásait.

(22)

A Tanács ezen értékelés fényében megvizsgálta a stabilitási programot, és az arról alkotott véleményét (7) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi.

(23)

A Bizottság által elvégzett részletes vizsgálat és ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a nemzeti reformprogramot és a stabilitási programot. A Tanácsnak az 1176/2011/EU rendelet 6. cikke szerinti ajánlásait az alábbi 1., 2., 3., 4., 6., 7. és 8. ajánlás tükrözi.

(24)

Az európai szemeszter keretében a Bizottság elkészítette az euroövezet egészének gazdaságpolitikájára vonatkozó elemzését is. Ezen elemzés alapján a Tanács külön ajánlásokat tett azon tagállamok részére, amelyek pénzneme az euró (8). Spanyolországnak, amelynek pénzneme ugyancsak az euro, az említett ajánlások teljes körű és megfelelő időben történő végrehajtásáról is gondoskodnia kell,

(1)

2014-től kezdődően erősítse meg a költségvetési stratégiát, amihez többek között teljes körűen pontosítsa a 2015-öt és az azt követő éveket érintő intézkedéseket annak érdekében, hogy biztosítsa a túlzott hiány 2016-ra megvalósuló fenntartható korrekcióját a túlzotthiány-eljárás keretében kiadott tanácsi ajánlásban meghatározott mértékű strukturális kiigazítás elérése által. A költségvetési egyensúlyhiány tartós korrekciójához elengedhetetlen a nagy ívű strukturális reformok hiteles végrehajtása, amelyek növelik az alkalmazkodási képességet és lendületet adnak a növekedésnek és a foglalkoztatásnak. A túlzott hiány korrekcióját követően a középtávú költségvetési cél elérése érdekében hajtson végre évente a GDP legalább 0,5 %-ának megfelelő mértékű, illetve kedvező gazdasági feltételek esetén vagy amennyiben szükséges, ennél is nagyobb mértékű strukturális kiigazítást annak érdekében, hogy teljesüljön az adósságszabály, ezáltal tartósan csökkenő pályára állítva az államháztartás magas adósságrátáját. Gondoskodjon arról, hogy az új, független költségvetési hatóság a lehető leggyorsabban teljesen működőképessé váljon, továbbá a kormányzat valamennyi szintjén biztosítsa a költségvetési stabilitásról szóló törvény preventív, korrekciós és végrehajtási intézkedéseinek teljes körű végrehajtását, ideértve a közszektor lejárt kereskedelmi tartozásainak felszámolására irányuló intézkedéseket is. A közkiadások hatékonyságának és minőségének jövőbeni javítása érdekében 2015 februárjáig a kormányzat valamennyi szintjére vonatkozóan végezze el a kiadások szisztematikus felülvizsgálatát. A kiszolgáltatott helyzetű csoportok hozzáférésének fenntartatása mellett folytassa az egészségügyi ágazat költséghatékonyságának javítását, különös tekintettel a gyógyszerkiadások racionalizálására, ideértve a kórházak gyógyszerkiadásait is, továbbá erősítse meg a különböző ellátási típusok közötti koordinációt. Az adórendszer egyszerűsítése, továbbá a növekedést és a munkahelyteremtést ösztönző jellegének megerősítése, a környezet megóvása és a bevételek stabilitása érdekében 2014 végéig fogadjon el átfogó adóreformot.

Ennek érdekében helyezze át a hangsúlyt a kevésbé torzító hatású adóbevételekre, például fogyasztási adókból, környezetvédelmi adókból (pl. üzemanyagokra kivetett adókból) és rendszeres vagyonadókból származó adóbevételekre; vezesse ki a nem hatékony személyi jövedelemadó- és társasági adókiadásokat; mérlegelje a munkáltatók által fizetett társadalombiztosítási járulékok csökkentésének a lehetőségét, különösen az alacsony bérezésű munkahelyek tekintetében; folytassa a társasági adózás eladósodást ösztönző elemeinek a kezelését; tegyen intézkedéseket annak érdekében, hogy az adórendszer ne akadályozhassa Spanyolország belső piacának zökkenőmentes működését. Fokozza az adócsalás elleni küzdelmet.

(2)

A másodlagos jogszabályok elfogadása és az állami tulajdonban lévő takarékbankok szerkezetátalakítása útján hajtsa végre a takarékbankok reformját, felgyorsítva ezáltal a szóban forgó bankok teljes körű helyreállítását, továbbá segítse elő a magántulajdonba történő visszakerülésüket. Támogassa a bankoknak az erős tőkemegfelelési mutatók fenntartására irányuló erőfeszítéseit, az eszközök időben történő leírásának biztosítása és az adófizetőket terhelő költségek minimalizálása érdekében pedig kövesse nyomon a Sareb vagyonkezelő társaság tevékenységét. Hajtsa végre a kkv-k finanszírozáshoz jutási lehetőségeinek bővítése érdekében megkezdett intézkedéseket, aminek érdekében többek között hajtsa végre a nem banki pénzügyi közvetítés javítására irányuló intézkedéseket. Szüntesse meg a társaságok fizetésképtelenségére vonatkozó szabályozási keret hiányosságait, aminek érdekében mindenekelőtt javítsa a felszámolók felkészültségét és az igazságügyi rendszernek a fizetésképtelenségi ügyek kezelésére rendelkezésre álló kapacitását, továbbá dolgozza ki a magáncsőd állandó kereteit, és mindeközben fordítson kellő figyelmet a hitelezők/adósok jogai közötti egyensúly megteremtésére és a pénzügyi stabilitási megfontolásokra.

(3)

A fenntartható, minőségi munkahelyek elősegítése érdekében hozzon új intézkedéseket a munkaerő-piaci szegmentáció csökkentése céljából, például csökkentse a szerződéstípusok számát, és teremtse meg a végkielégítésre való jogosultság kiegyensúlyozott rendszerét. Folytassa a munkaerő-piaci reformok rendszeres nyomon követését. Segítse elő a reálbéreknek a munkahelyteremtés célkitűzésével összehangolt alakulását. Szigorítsa az álláskeresési járadékhoz kapcsolt álláskeresési követelményeket. Fokozza az aktív munkaerő-piaci intézkedések, például a foglalkoztatási támogatások hatékonyságát és célzottságát, különös tekintettel az elhelyezkedés terén több nehézséggel is szembesülő munkavállalókra. Erősítse meg a foglalkoztatáspolitika és az oktatás- és képzéspolitika közötti koordinációt. A személyre szabott, eredményes tanácsadás, megfelelő képzés és munkaközvetítés biztosítása érdekében gyorsítsa fel az állami foglalkoztatási szolgálatok korszerűsítését, külön hangsúlyt helyezve a tartósan munkanélküliekre. 2014 vége előtt valósítsa meg a köz- és magánszféra hatékony együttműködését a munkaközvetítési szolgáltatások tekintetében, és ellenőrizze a nyújtott szolgáltatások minőségét. Biztosítsa az egységes foglalkoztatási portál hatékony működését, és kapcsoljon hozzá további, a munkaerő mobilitását támogató intézkedéseket.

(4)

Hajtsa végre az ifjúsági vállalkozási és foglalkoztatási stratégiát (2013–2016), és vizsgálja meg annak eredményességét. Az ifjúsági garancia célkitűzéseivel összhangban biztosítsa minőségi állások, tanulószerződéses gyakorlati képzések és szakmai gyakorlatok megfelelő kínálatát a fiatalok számára, továbbá igyekezzen a nyilvántartásokban nem szereplő, nem foglalkoztatott fiatalok szélesebb körét bevonni a különböző programokba. Az alap- és középfokú oktatás színvonalának javítása érdekében eredményesen hajtsa végre az új oktatási programokat. Fokozza a korai iskolaelhagyás kockázatának kitett csoportok részére nyújtott segítséget és támogatást. A szakképzést, szakoktatást és felsőoktatást hangolja össze szorosabban a munkaerő-piaci igényekkel, aminek érdekében fokozza a munkáltatókkal folytatott együttműködést és nyújtson támogatást az oktatók és mentorok képzéséhez.

(5)

Hajtsa végre a társadalmi befogadásról szóló nemzeti cselekvési tervet (2013–2016), és valamennyi célkitűzésére kiterjedően vizsgálja meg a terv eredményességét. Annak érdekében, hogy integrált megoldásokat tudjanak kínálni a veszélyeztetett személyek számára, erősítse meg a foglalkoztatási és szociális szolgálatok igazgatási kapacitását és a szolgálatok közötti koordinációt, továbbá egyszerűsítse le a minimáljövedelem-rendszerekért felelős közigazgatási hatóságok eljárásait, és ezáltal könnyítse meg a minimáljövedelem-rendszerekből a munka világába való átmenetet. A szociális transzferek progresszív jellege és hatékonyságának biztosítása érdekében javítsa a családtámogatási programok és a gyermekkel élő, alacsony jövedelmű háztartásokat támogató szolgáltatások célzottságát.

(6)

Biztosítsa az egységes piacról szóló 20/2013. sz. törvény következetes és gyors végrehajtását a közigazgatás valamennyi szintjén. 2014 végéig fogadja el a szakmai szolgáltatások és a szakmai szervezetek nagy ívű reformjáról szóló csomagot, amelynek keretében határozza meg a szakmai szervezeteknél való regisztrációhoz kötött szakmák körét, a szakmai szervek átláthatóságára és elszámoltathatóságára vonatkozó szabályokat, nyissa meg az indokolatlanul, korlátozott kör számára fenntartott tevékenységeket, továbbá garantálja a piac egységességét a szakmai szolgáltatások piacára való belépés és az érintett szakmák gyakorlása tekintetében. Csökkentse tovább a működő vállalkozások létrehozásához szükséges időt, költségeket és az eljárási lépések számát. Oldja fel a nagyméretű kiskereskedelmi üzlethelyiségek létesítésének indokolatlan korlátait, különösen a hatályos regionális tervezési szabályok felülvizsgálata útján. Határozza meg az újonnan elfogadott tudományos, technológiai és innovációs nemzeti stratégia finanszírozásának forrásait és tegye működőképessé az új állami kutatási ügynökséget.

(7)

A 2013-as reform nyomán biztosítsa a villamosenergia-rendszer hiányának tényleges megszüntetését 2014-től kezdődően, aminek érdekében tegyen további strukturális intézkedéseket, amennyiben szükséges. Az államra háruló kiadások minimalizálására törekedve foglalkozzon a fizetésképtelenné vált útdíjas autópályák problémájával. 2014 végéig hozzon létre egy független szervezetet a jövőben megvalósuló nagy infrastrukturális projektek értékelésének elősegítése érdekében. Tegyen intézkedéseket a hatékony verseny biztosítása érdekében a vasúti teher- és személyszállítás terén.

(8)

A közigazgatás reformjával foglalkozó bizottság ajánlásait a kormányzat valamennyi szintjén hajtsa végre. Fokozza a közigazgatási határozatok átláthatóságát és erősítse meg az ellenőrzésükre szolgáló mechanizmusokat, különösen regionális és helyi szinten. Hajtsa végre és szorosan kövesse nyomon az árnyékgazdaság és be nem jelentett munka elleni küzdelem jegyében hozott intézkedéseket. Hozza meg az igazságügyi térképpel és az igazságügy szerkezetével kapcsolatos, függőben lévő reformintézkedéseket és biztosítsa ezek végrehajtását.

29.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 247/42

(1)

Az Európai Tanács 2010. március 26-án jóváhagyta a Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a gazdaságpolitikák fokozott összehangolásán alapuló, a növekedést és a foglalkoztatást célzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia azokra a kulcsfontosságú területekre összpontosít, amelyeken intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy javuljanak Európa lehetőségei a fenntartható növekedés és a versenyképesség terén.

(2)

A Tanács a Bizottság javaslatai alapján 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló ajánlást (2010–2014), 2010. október 21-én pedig elfogadta a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot (3), amelyek együtt alkotják az „integrált iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat.

(3)

A tagállamok állam-, illetve kormányfői 2012. június 29-én elfogadták a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumot, amely koherens keretet teremt a minden lehetséges ösztönzőt, jogi és szakpolitikai eszközt felhasználó tagállami, uniós és euroövezeti tevékenységek számára. Döntöttek a tagállami szinten megvalósítandó intézkedésekről, és kifejezték teljes körű elkötelezettségüket az „Európa 2020” stratégia céljainak megvalósítása és az országspecifikus ajánlások végrehajtása iránt.

(4)

A Tanács 2013. július 9-én ajánlást fogadott el (4) Franciaország 2013. évi nemzeti reformprogramjáról, valamint véleményezte Franciaországnak a 2012–2017-es időszakra vonatkozó aktualizált stabilitási programját. A Bizottság 2013. november 15-én a 473/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (5) megfelelően kiadta Franciaország 2014-re vonatkozó költségvetésiterv-javaslatáról szóló véleményét.

(5)

A Bizottság 2013. november 13-án elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2014. évi európai szemeszterét. Ugyancsak 2013. november 13-án a Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést, amelyben Franciaországot azon tagállamok közé sorolta, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor.

(6)

Az Európai Tanács 2013. december 20-án elfogadta a pénzügyi stabilitás, a költségvetési konszolidáció és a növekedést ösztönző intézkedések biztosítására irányuló prioritásokat. Hangsúlyozta, hogy differenciált és növekedésbarát költségvetési konszolidációt kell végrehajtani, helyre kell állítani a gazdaságnak történő hitelnyújtás rendes feltételeit, ösztönözni kell a növekedést és a versenyképességet, kezelni kell a munkanélküliséget és a válság társadalmi következményeit, valamint korszerűsíteni kell a közigazgatást.

(7)

A Bizottság 2014. március 5-én az 1176/2011/EU rendelet 5. cikkének megfelelően közzétette a Franciaországra vonatkozó részletes vizsgálat eredményeit. Vizsgálata alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Franciaországban továbbra is makrogazdasági egyensúlyhiányok tapasztalhatók, amelyek külön nyomon követést és határozott szakpolitikai intézkedéseket tesznek szükségessé. Különösen a külkereskedelmi egyenleg és a versenyképesség romlása, továbbá az állami szektor magas fokú eladósodottsága igényli a szakpolitika folyamatos odafigyelését.

(8)

A Bizottság 2014. március 5-én azt ajánlotta Franciaországnak, hogy tegyen további erőfeszítéseket a Tanács által a túlzotthiány-eljárás keretében megfogalmazott ajánlásnak való teljes körű megfelelés érdekében.

(9)

Franciaország 2014. május 7-én benyújtotta 2014. évi nemzeti reformprogramját és 2014. évi stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(10)

A 2014. évi stabilitási programban körvonalazott költségvetési stratégia célkitűzése a túlzott költségvetési hiány 2015-ig megvalósítandó korrekciója és a középtávú költségvetési cél 2017-ig történő elérése. A stabilitási program megerősíti az előzőleg a strukturális értelemben egyensúlyi pozícióban lévő költségvetésként meghatározott középtávú célt, amely szigorúbb a Stabilitási és Növekedési Paktum előírásánál. A stabilitási program a hiányt a GDP 3 %-ára tervezi leszorítani 2015-re, ami felette van a 2013. június 21-i tanácsi ajánlásban meghatározott célnak. Ebből kifolyólag a középtávú költségvetési cél felé történő tervezett (újraszámított) éves közelítés mértéke elmarad a GDP 0,5 %-aként meghatározott minimumkövetelménytől. Összességében, a stabilitási programban vázolt költségvetési stratégia csak részben van összhangban a Stabilitási és Növekedési Paktum követelményeivel. A stabilitási program azzal számol, hogy a GDP-arányos államadósság 95,6 %-on tetőzik 2014-ben és 2015-ben, majd 2017-re 91,9 %-ig csökken. A stabilitási programban szereplő költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv 2014 tekintetében megalapozott, 2015-re vonatkozóan viszont valamelyest optimista, tekintve, hogy idénre a GDP 1,0 %-os, jövőre a GDP 1,7 %-os növekedésével számol, szemben a Bizottság szolgálatai által készített 2014. tavaszi előrejelzésben szereplő 1,0 %-os és 1,5 %-os értékkel. A független Költségvetési Tanács („Haut Conseil des Finances Publiques”) 2014 áprilisában véleményt adott ki a stabilitási programban vázolt makrogazdasági forgatókönyvről. A stabilitási program 2014-re vonatkozóan számos pótlólagos intézkedést tartalmaz, amelyek között minisztériumi előirányzatok pótköltségvetésben történő zárolása és a kormány által bejelentett 50 milliárd EUR összegű megtakarítási csomag első hatásai is szerepelnek.

Ez alapján, továbbá figyelembe véve azt, hogy a 2013-ban végrehajtott költségvetési kiigazítás mértéke meghaladta a bizottsági ajánlás elfogadásakor várt mértéket, a stabilitási program a Bizottság ajánlásával nagyjából összhangban lévőnek tekinthető. A költségvetési konszolidációs intézkedések részletességének szintje nem elegendő a túlzott hiány 2015-ig megvalósuló korrekciójának hiteles biztosításához. Ezt támasztja alá a Bizottságnak a jövő évi GDP-arányos hiányra vonatkozó 3,4 %-os előrejelzése, továbbá a Bizottság várakozása szerint a korrekciót megalapozó strukturális kiigazítás mértéke is jóval a Tanács által ajánlott érték alatt marad. Mindemellett a kormány által kitűzött célokat lefelé mutató kockázatok övezik. Jelesül a stabilitási programmal 2014-re vonatkozóan bejelentett pótlólagos intézkedések még nincsenek elfogadva, a 2015-re vonatkozóan tervezett megtakarítások pedig meglehetősen ambiciózus célkitűzésnek tűnnek. A Bizottság előrejelzése alapján a 2013–2014-et érintő költségvetési kiigazítás a strukturális egyenleg (korrigált) változása tekintetében a GDP 0,2 százalékpontjának megfelelő mértékkel, az intézkedések által érintett összeg nagysága tekintetében pedig legalább a GDP 0,1 százalékpontjával elmarad a tanácsi ajánlás megfogalmazásakor szükségesnek ítélt mértéktől. A Tanács a stabilitási programnak és a bizottsági előrejelzésnek az 1466/97/EK rendelet értelmében általa végzett értékelése alapján úgy véli, hogy a költségvetési stratégiát alátámasztó intézkedéseket részletesebben ki kell dolgozni, és a tanácsi ajánlásnak való megfelelés, azt követően pedig a középtávú költségvetési célhoz való megfelelő közelítés érdekében további erőfeszítésekre van szükség. E további intézkedéseket mindenekelőtt a 2014-re vonatkozóan készülő pótköltségvetésben kell meghatározni.

(11)

Tekintettel a magas és még mindig növekvő államadósságra, továbbá arra, hogy a túlzott hiány korrekciójára szabott határidőt 2015-ig meghosszabbították, még inkább fontos, hogy a 2014. évi költségvetést szigorúan hajtsák végre, 2015-ben pedig számottevő, határozott kiigazítási erőfeszítéseket tegyenek. Mindenekelőtt, a közkiadásoknak – a kormány terveivel összhangban – a korábbi évekhez képest sokkal lassabban kell emelkedniük. Ebből kifolyólag a kiadások folyamatban lévő felülvizsgálatának eredményesebbé tétele útján ki kell dolgozni a kiadáscsökkentési stratégia részleteit, és ennek jegyében – ha szükséges – újból meg kell vizsgálni a kormányzati szerepvállalás hatókörét. Az államháztartás kiadásainak közel felét kitevő társadalombiztosítási kiadások növekedésének érdemi visszafogása nélkül rövid távon nem érhető el számottevő megtakarítás.

Ehhez vissza kell nyesni az egészségügyi és nyugdíjkiadásokat, amihez például szigorúbb éves kiadási célszámokat kell megállapítani az egészségügyben és be kell fagyasztani a nyugdíjakat és az egyéb szociális ellátások tételeit – összhangban a kormány jelenlegi elképzeléseivel. Ezenfelül, a tervezett új decentralizációs törvénynek a közigazgatási átfedések megszüntetése, további szinergiák kihasználása, a hatékonyság javítása és megtakarítások elérése érdekében a közigazgatási szintek összevonása vagy megszüntetése útján egységesítenie kell a franciaországi közigazgatás különböző szintjeit. E tekintetben viszont a stabilitási programban felvázolt strukturális reformok – bár azok ütemezését a stabilitási programhoz képest azóta előbbre hozták – csak középtávon fogják éreztetni hatásukat, és emellett azok még komoly végrehajtási kockázatoknak is ki vannak téve. Meg kell erősíteni a helyi önkormányzatok kiadásai feletti ellenőrzést is, aminek érdekében többek között korlátok közé kell szorítani a helyi adókból származó adóbevételek éves növekedését – melynek során figyelembe kell venni a több helyi adó tekintetében jelenleg érvényben lévő felső határértékeket –, valamint szigorúan végre kell hajtani a központi kormánytól származó támogatások csökkentésére irányuló tervet. A megtakarítások rövid távon jelentkező szükségessége mellett az államháztartás hosszú távú fenntarthatósága is aggályokra ad okot.

Jóllehet az egészségügyi közkiadásokat sikerült kordában tartani az elmúlt pár évben, az egészségügy költséghatékonyságának javítása további erőfeszítéseket tesz szükségessé. Többek között további intézkedéseket kell tenni a költségkontroll megvalósítása érdekében, mivel az előrejelzések szerint az egészségügyi rendszer közép- és hosszú távon a kiadások jelentős mértékű növekedésével fog szembesülni. A hatékonyság javítása különösen a gyógyszerkiadások és az adminisztratív kiadások, valamint a kórházi ellátás kiadásainak terén lenne indokolt. Végezetül, 2013 decemberében a nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatóságának biztosítása érdekében nyugdíjreformot fogadtak el. Ugyanakkor a nyugdíjreform nem lesz elegendő a nyugdíjrendszer által generált hiány megszüntetéséhez, különösen ami az állami tisztviselők és egyes állami irányítás alá tartozó vállalatoknál dolgozó munkavállalók nyugdíjai miatt keletkező hiányt illeti, és mindent összevetve, a francia hatóságoktól származó előrejelzések alapján az új nyugdíjintézkedések mindössze felére, a GDP mintegy 0,5 %-ára fogják csökkenteni a nyugdíjrendszer teljes hiányát 2020-ra. Továbbá a kiigazítás méretét jelentős kockázatok övezik, mivel az említett előrejelzéseket megalapozó makrogazdasági forgatókönyv túlságosan optimistának bizonyulhat. A nyugdíjak alakulásának nyomon követésére újonnan létrehozott bizottságnak („Comité de Suivi des Retraites”) gondoskodnia kell a rendszer által termelt hiány fokozatos leépítéséről.

(12)

Franciaország a legmagasabb munkaerő-költségű tagállamok közé tartozik. A munkára rakódó magas adóterhek csökkentik a cégek nyereségességét és kedvezőtlen hatást gyakorolnak a foglalkoztatásra. A költségalapú versenyképesség javítása érdekében a kormány számos erőfeszítést tett a munkát terhelő adóteher csökkentése érdekében. A versenyképességet és foglalkoztatást ösztönző adókedvezményt (CICE) 2012 decemberében fogadták el, hatására a minimálbér 2,5-szerese alatti bérek esetében csökkent a munkaerőköltség. 2014 januárjában a munkaerőköltség tekintetében további 10 milliárd EUR összegű csökkentést jelentettek be a „felelősségi és szolidaritási paktum” keretében. A két intézkedés összesen 30 milliárd EUR-nak, azaz a GDP 1,5 %-ának felel meg, amely arányban áll a társasági adó 2010–2013 közötti emelésével, és csupán megfelezné a munkáltatók által fizetett társadalombiztosítási járulék tekintetében a Franciaország és az euroövezeti átlag között mutatkozó különbséget. Mindemellett az exportáló, jellemzően magasabb béreket fizető vállalkozások a nem exportáló vállalkozásokhoz képest kevésbé fognak tudni élni a CICE kínálta lehetőséggel, ez pedig gyengíti az intézkedésnek a versenyképességre gyakorolt hatását. A „felelősségi és szolidaritási paktum” alapján csökken a munkaerőköltség az alacsony bérek és a minimálbér 1,6-szerese és 3,5-szerese közötti sávba tartozó bérek esetében. Ez utóbbi, várhatóan 2016-tól életbe lépő intézkedés közvetlenebbül fogja érinteni az exportáló vállalatokat. A franciaországi bérmegállapítási rendszer jellemzően torzítja a bérszerkezetet, és adott esetben korlátozhatja a cégeket abban, hogy a gazdaság visszaesése idején kiigazítsák a béreket. A társadalombiztosítás finanszírozásával foglalkozó tanács („Haut Conseil du financement de la protection sociale”) megvizsgálta a társadalombiztosítási mentességek különböző forgatókönyveinek a foglalkoztatásra gyakorolt hatását, de kevés jelentőséget tulajdonítottak a bérek alakulására és a versenyképességre gyakorolt hatásnak.

Jóllehet a minimálbéren foglalkoztatott munkavállalók részére széles körben biztosítottak mentességeket, a minimálbéres foglalkoztatás költsége változatlanul magas. Ezek a mentességek hozzájárultak a munkaerőköltségek visszafogásához 2013-ban, ami pozitív fejlemény, viszont a franciaországi minimálbér a többi tagállammal összehasonlítva továbbra is magasnak mondható. A minimálbérnek a továbbiakban tehát a versenyképességet és a munkahelyteremtést támogató módon kell alakulnia. Franciaország csupán néhány mentességet biztosít a kötelező minimálbér tekintetében, és további intézkedésekre lenne szükség ahhoz, hogy csökkenjenek a kiszolgáltatott helyzetű csoportokhoz tartozó személyek foglalkoztatásának költségei.

(13)

Egyes, az üzleti környezet minőségét rangsoroló nemzetközi felmérésekben Franciaország rontott helyezésén. Bár a 2013 júliusában elindított „egyszerűsítési sokk” részeként erőfeszítések történtek a vállalkozások és a közigazgatás közötti kapcsolattartás megkönnyítése érdekében, elengedhetetlen az üzleti környezet további javítása. Mindazonáltal az egyszerűsítési tervben fontolóra vett számos intézkedés pontosítása és végrehajtása még hátra van. Többek között külön figyelmet kell szentelni a munka törvénykönyvének azon szabályaira, illetve a meghatározott méretbeli küszöbértékekhez kapcsolódó azon számviteli szabályokra, amelyek hátráltatják a francia vállalkozások növekedését. Ezek fontos szerepet játszhatnak a kkv-k nehézségeiben, amelyek hátráltatják őket az exporttevékenység folytatásához és az innovációhoz szükséges méret elérésében. A magánvállalkozások K+F-ráfordításainak és innovációs tevékenységének ösztönzésére irányuló szakpolitikai kezdeményezések – különösen a kutatáshoz és a versenyképességi központokhoz kapcsolódó adókedvezmények – mindezidáig csak vegyes eredményeket hoztak. Az ipari ágazatnak a francia magánszektoron belüli csökkenő súlya – az egyes cégek szintjén tett jelentős erőfeszítések ellenére – a magánvállalkozások K+F-re fordított kiadásainak stagnálását eredményezi. Ennek következtében a K+F-kiadások meghatározó részét változatlanul közpénzből finanszírozzák vagy közvetlen állami kutatásokon keresztül, vagy közvetve támogatásokon keresztül. Annak érdekében, hogy a magántulajdonban lévő vállalkozások nagyobb összegeket fordítsanak K+F-re, és erősödjön az innováció a magánszektorban, fokozni kell a meglévő eszközök hatékonyságát. Mindenekelőtt, a versenyképességi központokra fordított források jobban is elősegíthetnék a méretgazdaságossági előnyök kihasználását és javíthatnák az innováció terjesztését. Emellett a szakpolitika még hatékonyabb lehetne, ha elősegítené, hogy a szóban forgó központok pozitív átgyűrűző hatást kifejtő vállalkozások valódi hálózatává váljanak. Végezetül, a kutatási adókedvezmény költsége 2014-ben várhatóan eléri az 5,8 milliárd EUR-t (ami a GDP közel 0,3 %-ának felel meg). Az intézkedés számottevő költsége ellenére nem áll rendelkezésre a legutóbbi reformok figyelembevételével készült utólagos értékelés az intézkedés K+F-re kifejtett hatásáról.

(14)

Jóllehet bizonyos szakmák (például állatorvosok, könyvszakértők) esetében feloldották a jogi formára, a tulajdonosi struktúrára vagy a díjszabásra vonatkozó korlátokat, és a közelmúltban elfogadott, a fogyasztásról szóló törvény révén új intézkedéseket vezettek be a verseny fokozására, bizonyos szakmák esetében azonban a mai napig jelentős korlátok állnak fenn a piacra lépés vagy az adott szakma gyakorlása tekintetében (például a taxisok esetében, az egészségügyi ágazatban, a közjegyzőknél és a jogi szakmáknál általában). A számos szakmához (orvosok, gyógyszerészek stb.) való hozzáférés tekintetében alkalmazott korlátozás („numerus clausus”) változatlanul hátráltatja a szolgáltatásokhoz való hozzáférést, és ez az elv a minőség és a biztonság kockázatása nélkül felülvizsgálható lenne. Mindezidáig nem került sor a szabályozott szakmákra vonatkozó korlátozások szükségességének és arányosságának átfogó vizsgálatára. A kiskereskedelmi ágazatban továbbra is érvényben vannak a kereskedelmi egységek nyitására vonatkozó, különösen a várostervezési szabályokra visszavezethető, jelentős teherrel járó engedélyezési előírások és a veszteséggel történő értékesítés tilalma, ezek pedig hátrányosan érintik a versenyt és a fogyasztókat. A kiskereskedelmi ágazatban a piacra lépés akadályainak megszüntetése érdekében mindezidáig nem hoztak konkrét intézkedéseket Franciaországban. A villamosenergia- és a földgáz-szolgáltatás piacán a nem lakossági fogyasztók tekintetében folyamatban van a szabályozott árak fokozatos megszüntetése. Ugyanakkor a lakossági fogyasztók tekintetében továbbra is szabályozott árak érvényesülnek, és a villamos energia esetében az árakat a költségszintek alatt állapították meg, továbbá az alternatív szolgáltatók piaci hozzáférése korlátozott. Ami az energiahálózatok összekapcsolását illeti, a szomszédos országok villamosenergia- és földgáz-hálózataival való összeköttetés megerősítése érdekében a megkezdett projekteket, különösen a Spanyolországgal közös projekteket be kell fejezni. A vasúti ágazatban a piacra lépés akadályai továbbra is gátolják a piac hatékony működését. A kevés új piaci belépővel jellemezhető nemzetközi szolgáltatások kivételével Franciaország nem nyitotta meg a belföldi vasúti személyszállítási piacát a verseny előtt. A vasúti ágazat reformját a pénzügyi fenntarthatóság javításának céljával indította el. A 2013 októberében benyújtott törvénytervezet parlamenti vitája folyamatban van. Az előterjesztett intézkedések között szerepel egy teljes jogú pályahálózat-működtetőnek a meglévő szolgáltatót is magában foglaló vertikálisan integrált struktúrában történő létrehozása. Ez az új struktúra hátráltathatja az alternatív szolgáltatók hálózathoz való hozzáférését.

(15)

Franciaországban emelkedőben vannak az összességében egyébként is magas adóterhek. Az adóbevételek GDP-hez viszonyított aránya 2013-ban 45,9 %-on állt, ami az egyik legmagasabb érték az Unióban, és 3,3 százalékponttal magasabb mint költségvetési konszolidáció 2010-es megkezdésekor mutatott érték. Ennek fényében egy különbizottság („Assises de la fiscalité”) megvizsgálta az adórendszer reformjának kérdését. A személyi jövedelemadó és a társasági adó kötelező mértékének csökkentése és a héabeszedés hatékonyságának növelése terén mindezidáig csak csekély mértékű előrelépés történt. Mindazonáltal 2015-ig meghosszabbították a nagyvállalatokra kivetett ideiglenes különadót, és ennek eredményeként a társasági adó törvényi mértéke összességében 38,1 %-os rekordot fog elérni (miközben a kötelező társasági adó mértéke 33,3 %-kal már jelenleg is az egyik legmagasabb az Unióban). A kormány bejelentette, hogy 2020-ig progresszív módon kivezeti a vállalatokat terhelő szolidaritási szociális hozzájárulást („C3S”), és fokozatosan 28 %-ra csökkenti a törvényi adómértéket. Az utóbbi intézkedés pontos időzítéséről nem áll rendelkezésre részletes információ. Az elmúlt években korlátozott mértékű előrelépést sikerült elérni a jövedelmi adókhoz kapcsolódó adókiadások csökkentése és egyszerűsítése terén is. A környezetvédelmi adók terén elért bizonyos fokú előrelépés – például a szén-dioxid-adó vagy energia-hozzájárulás fokozatos bevezetése – ellenére, a GDP arányában mérve a környezetvédelmi adók részesedése továbbra is alacsony mértékű. Emellett Franciaországban a jövedéki adók mértékét nem indexálják az inflációval, és egyes környezetvédelmi szempontból káros támogatások, például a gázolaj jövedékiadó-kedvezménye továbbra is megmarad. Végezetül, 2013-ban nem hoztak további intézkedéseket annak érdekében, hogy a magánszektor eladósodottságának további növekedése megelőzése céljából kezeljék a társasági adózás eladósodást ösztönző elemeit.

(16)

A hozott szakpolitikai intézkedések dacára Franciaországban 2013-ban tovább romlott a munkaerő-piaci helyzet, és változatlanul jelentős kihívások mutatkoznak. A munkanélküliség tovább emelkedve 2013-ban elérte a 10,3 %-ot (szemben a 2008-as 7,5 %-kal). A francia munkaerőpiac továbbra is szegmentált, és az ideiglenes foglalkoztatásból a határozatlan idejű munkavállalásba való átmenet aránya nagyon alacsony (az ideiglenes állásokból a határozatlan idejű foglalkoztatásba való átmenet valószínűsége mindössze 10,6 % volt 2010-ben, szemben a 25,9 %-nak megfelelő uniós átlaggal). A munkahelyek garantálásáról szóló szakmaközi megállapodást 2013 júliusában törvénybe iktatták. Bár előremutató pozitív lépésről van szó, jelen szakaszban az intézkedés hatásai még nem egyértelműek. A vállalatoknak például csak egy töredéke használta ki a törvényben engedélyezett azon lehetőséget, amelynek értelmében átmeneti gazdasági nehézségek esetén a munkafeltételek rugalmasságának növelése céljából vállalati szintű megállapodásokat köthetnek. Ugyanakkor a bíróság előtt megtámadott elbocsátások arányát sikerült jelentősen csökkenteni. Jóllehet 2014-ben tárgyalások folytak a szociális partnerek között az álláskeresési járadékok rendszerének megreformálásáról, az új megállapodás várhatóan nem fogja jelentősen csökkenteni a rendszer hiányát. A munkanélküliségi ellátások rendszerének összesített hiánya – amely 2013-ban a GDP-nek közel 1 %-át tette ki – a fenntarthatóság biztosítása érdekében további strukturális intézkedéseket tesz szükségessé. A rendszer egyes elemeit, így például a jogosultsági feltételeket, a járadékok időben degresszív jellegét vagy a legmagasabb fizetéssel rendelkező munkavállalók esetében alkalmazott bérpótlási ráta a szociális partnerek legutóbbi, 2014 márciusi megállapodása nyomán csak érintőlegesen módosították, és azokon további kiigazításokat kell végrehajtani annak érdekében, hogy biztosítva legyenek a munkavégzés ösztönzői. Az egymást követő nyugdíjreformoknak köszönhetően az elmúlt három évben folyamatosan nőtt az 55 és 64 éves kor közötti munkavállalók foglalkoztatási rátája.

Ugyanakkor Franciaország esetében az idősebb munkavállalók foglalkoztatási rátája (2013-ben 45,6 %) jóval az uniós átlag alatt marad (4,5 százalékponttal elmarad attól), és Franciaországban az idősebb munkavállalóknak csupán 55 %-a vonul nyugdíjba közvetlenül a foglalkoztatásból (2008–2011). Ennek következtében az elmúlt néhány évben jelentősen nőtt e csoport munkanélküliségi rátája. Következésképp meg kell erősíteni a foglalkoztathatóságukat javító intézkedéseket, egyúttal felül kell vizsgálni a munkában maradás, illetve a munkába való visszatérés tekintetében számukra kínált ösztönzőket.

(17)

A 2013. évi Nemzetközi tanulói teljesítménymérés (PISA-felmérés) azt mutatta, hogy az oktatás területén megmutatkozó esélyegyenlőtlenség az OECD tagországai közül Franciaországban az egyik legmagasabb fokú. Franciaországban a fiatalok egyhatoda végzettség megszerzése nélkül hagyja ott az oktatási és képzési rendszert. Ez különösen annak fényében aggasztó, hogy 2013 végén a fiatalok körében 25,5 % volt a munkanélküliség, és a legkevésbé képzett fiatalok esetében a munkanélküliség kockázata közel kétszeres volt. A tanulószerződéses gyakorlati képzésekkel különösen a legkevésbé képzett fiatalokat kell elérni. A kötelező oktatás 2013 júliusában megindított reformja és a szakoktatásról és az egész életen át tartó tanulásról szóló törvény 2014. márciusi elfogadása révén történt némi előrelépés ezen a téren. Mindazonáltal egyelőre túl korai lenne megítélni, hogy ezek az intézkedések valóban csökkenteni fogják-e az oktatási rendszerben mutatkozó esélyegyenlőtlenségeket, és hátra van még a hátrányos helyzetű területeken található alsó középfokú oktatási intézményekre vonatkozóan 2014 januárjában bejelentett új terv végrehajtása. Végezetül, bár az oktatásból a munka világába történő átmenet könnyebbé vált, 2012-ben csökkent a gyakornoki képzésben résztvevő személyek száma, és ezek a programok egyre nagyobb arányban támogattak felsőoktatásban tanuló diákokat.

(18)

Az európai szemeszterrel összefüggésben a Bizottság elvégezte Franciaország gazdaságpolitikájának átfogó elemzését, valamint értékelte a nemzeti reformprogramot és a stabilitási programot. Figyelembe vette nemcsak a programok Franciaország fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy azok megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a jövőbeli nemzeti döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni. Az alábbi 1–7. ajánlás tükrözi a Bizottság által az európai szemeszter keretében tett ajánlásokat.

(19)

A Tanács ezen értékelés fényében megvizsgálta a stabilitási programot, és arról alkotott véleményét (6) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi.

(20)

A Bizottság által elvégzett részletes vizsgálat és ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta Franciaország nemzeti reformprogramját és stabilitási programját. A Tanácsnak az 1176/2011/EU rendelet 6. cikke szerinti ajánlásait az alábbi 1–6. ajánlás tükrözi.

(21)

Az európai szemeszter keretében a Bizottság elkészítette az euroövezet egészének gazdaságpolitikájára vonatkozó elemzését is. Ezen elemzés alapján a Tanács külön ajánlásokat intézett azon tagállamokhoz, amelyek pénzneme az euro (7). Franciaországnak, amelynek pénzneme ugyancsak az euro, az említett ajánlások teljes körű és megfelelő időben történő végrehajtásáról is gondoskodnia kell,

1.

A túlzott hiánynak a túlzotthiány-eljárás keretében kiadott tanácsi ajánlásban meghatározott strukturális kiigazítási erőfeszítés révén 2015-ig megvalósuló fenntartható korrekciója érdekében erősítse meg a 2014-es évre és az azt követő időszakra vonatkozó költségvetési stratégiát, és ennek részeként pontosítsa a stratégiát megalapozó intézkedéseket. A költségvetési egyensúlyhiány tartós kiigazítása nagy ívű strukturális reformok hiteles végrehajtását teszi szükségessé, amelyek növelik a kiigazítási mozgásteret és ösztönzik a növekedést és a foglalkoztatást. A túlzott hiány korrekcióját követően a középtávú költségvetési cél elérése érdekében hajtson végre évente a GDP legalább 0,5 %-ának megfelelő mértékű, illetve kedvező gazdasági feltételek esetén vagy amennyiben szükséges, ennél is nagyobb mértékű strukturális kiigazítást annak érdekében, hogy teljesüljön az adósságszabály, ezáltal tartósan csökkenő pályára állítva az államháztartás magas adósságrátáját. Az államháztartás valamennyi alágazatára kiterjedően fokozza a hatékonyság javítására irányuló erőfeszítéseket, aminek érdekében – indokolt esetben – vizsgálja felül a kormányzati szerepvállalás hatókörét. Mindenekelőtt a terveknek megfelelően 2015-től kezdődően tegyen lépéseket a társadalombiztosítási kiadások növekedésének jelentős mértékű visszafogása érdekében, és ennek jegyében állapítson meg szigorúbb célszámokat az egészségügy éves kiadásaira vonatkozóan, fogja vissza a nyugdíjkiadásokat és egyszerűsítse a családi kedvezmények és lakhatási támogatások rendszerét. A közigazgatási szintek közötti párhuzamosságok megszüntetése, a helyi önkormányzatok összeolvadásának elősegítése és a helyi önkormányzatok egyes szintjeihez tartozó feladatkörök pontosítása érdekében dolgozza ki a megkezdett decentralizációs folyamat egyértelmű menetrendjét, és 2014 decemberéig tegye meg az első lépéseket. A helyi önkormányzati adóbevételek éves növekedése mértékének maximalizálásával erősítse meg a helyi önkormányzatok kiadásainak racionalizálását ösztönző intézkedéseket, és egyúttal a terveknek megfelelően csökkentse az önkormányzatok központi támogatását. A rövid távon jelentkező megtakarítási szükségleteken felül tegyen lépéseket az egészségügy állami kiadásainak közép- és hosszú távra előrevetített emelkedése kezelése érdekében, ideértve a gyógyszerkiadások kezelését is, valamint – a meglévő különleges nyugdíjazási rendszerekre és kiegészítő rendszerekre összpontosítva – indokolt esetben és valamennyi rendszerre kiterjedően tegyen további intézkedéseket a nyugdíjrendszer fenntartható egyensúlyának 2020-ig történő megteremtése érdekében.

2.

Gondoskodjon arról, hogy a munkaerőköltségnek a versenyképességi és foglalkoztatási adókedvezményből (CICE) eredő csökkenése tartós legyen. A felelősségi és szolidaritási paktumban vállaltakkal összhangban tegyen intézkedéseket a munkáltatók által fizetett társadalombiztosítási járulékok további csökkentése érdekében, és biztosítsa, hogy más intézkedések ne rontsák le a paktum hatásait, és tartsa meg az intézkedések jelenlegi elképzelések szerinti irányultságát. Folytassa a társadalombiztosítási járulékfizetés alóli mentességek gazdasági hatásainak vizsgálatát, melynek során a hangsúlyt a foglalkoztatásra, a bérek alakulására és a versenyképességre helyezze, és indokolt esetben tegyen megfelelő intézkedéseket. A költségvetésre nézve semleges módon csökkentse tovább a munkaerőköltséget, mindenekelőtt a bérskála alsó végén lévő munkavállalók tekintetében, aminek érdekében például – a különböző bértámogatási rendszerek figyelembevételével – célzottan csökkentse a munkáltatók által fizetett társadalombiztosítási járulékokat.

3.

Egyszerűsítse a társaságokra vonatkozó igazgatási, adózási és számviteli szabályokat, és tegyen konkrét intézkedéseket a kormány által megkezdett „egyszerűsítési terv” 2014 decemberéig történő megvalósítása érdekében. Számolja fel a vállalkozások növekedését gátló szabályozási akadályokat, a küszöbhatás elkerülése érdekében vizsgálja felül különösen a vállalkozások méretével összefüggő szabályozási kritériumokat. Tegyen lépéseket az innovációs politika egyszerűsítése és hatékonyságának javítása érdekében, mindenekelőtt a legutóbbi reformok figyelembevételével készített értékelések alapján és amennyiben szükséges, a kutatási adókedvezmény („Crédit d’Impôt Recherche”) kiigazítása révén. Összpontosítsa a forrásokat a leghatékonyabban működő versenyképességi központokra, és fokozza a versenyképességi központokban kidolgozott innovációk gazdasági hatását.

4.

Szüntesse meg a szabályozott szakmákhoz való hozzáférés és ezen szakmák gyakorlásának indokolatlan korlátait, a szolgáltatások piacán pedig csökkentése a piacra lépés költségeit és ösztönözze a versenyt. Tegyen további intézkedéseket a kiskereskedelmi ágazat működését megnehezítő szabályozási akadályok megszüntetése érdekében; többek között egyszerűsítse a kiskereskedelmi egységek nyitásával kapcsolatos engedélyezési előírásokat és oldja fel a veszteséggel történő értékesítés tilalmát. A kiszolgáltatott helyzetű csoportok részére biztosított elfogadható feltételek fenntartásával egyidejűleg biztosítsa, hogy a földgáz és a villamos energia lakossági díjszabását a versenyt nem hátráltató megfelelő szinteken állapítsák meg. Erősítse meg a villamosenergia- és földgáz-hálózatok rendszerösszekötő kapacitásait Spanyolország viszonylatában; mindenekelőtt az ibériai gázpiacnak az európai gázpiacba történő teljes körű integrálódása érdekében növelje meg a földgáz-hálózatok rendszerösszekötő kapacitását. A vasúti ágazatban biztosítsa az egyesített pályahálózat új működtetőjének a meglévő szolgáltatóval szembeni függetlenségét, továbbá tegyen lépéseket annak érdekében, hogy a belföldi személyszállítási üzletág az elkövetkező irányelvek rendelkezéseivel összhangban és az azokban megállapított ütemezés szerint nyíljon meg a verseny előtt.

5.

Csökkentse a munkára rakodó adóterheket, és fokozza az adórendszer egyszerűsítésére és hatékonyságának növelésére irányuló erőfeszítéseket. Ennek érdekében a 2015. évi költségvetéssel kezdve tegye meg a következő intézkedéseket: a közelmúltban elvégzett értékelések és az „adózás alapjai” („Assises de la fiscalité”) kezdeményezés alapján a kötelező adómértékek csökkentésével párhuzamosan szüntesse meg a személyi jövedelemadó és a társasági adó tekintetében alkalmazott nem hatékony adókiadásokat; hozzon további intézkedéseket a társasági adózás adósságösztönző elemeinek megszüntetése érdekében; szélesítse az adóalapot, különösen a fogyasztási adók esetében; fokozatosan vezesse ki a környezetvédelmi szempontból káros támogatásokat.

6.

Tegyen további intézkedéseket a munkaerőpiac rugalmatlanságának leküzdése érdekében, többek között tegyen lépéseket a munkahelyvédelmi megállapodások („accords de maintien de l'emploi”) feltételeinek arra irányuló reformja érdekében, hogy a nehézségekkel szembesülő vállalatok szélesebb körben éljenek ezekkel. A szociális partnerekkel együttműködve tegyen további intézkedéseket az álláskeresési járadék rendszerének reformjára annak érdekében, hogy garantált legyen a rendszer fenntarthatósága és ezzel egyidejűleg biztosítva legyen, hogy a rendszer megfelelő ösztönzőket kínál a munkába való visszatéréshez. Gondoskodjon róla, hogy az idősebb munkavállalók megfelelő tanácsadási szolgáltatásokban és képzésben részesüljenek, és vizsgálja felül a munkanélküliségi ellátások egyedi rendszereit a munkaerőpiacon betöltött szerepük szempontjából.

7.

Folytassa a szakoktatás és a szakképzés korszerűsítését, hajtsa végre a kötelező oktatás reformját, valamint – többek között a korai iskolaelhagyás kezelésére irányuló intézkedések megerősítése révén – tegyen további lépéseket az oktatási egyenlőtlenségek csökkentése érdekében. Gondoskodjon arról, hogy az aktív munkaerő-piaci intézkedések eredményesen támogassák a legkiszolgáltatottabb helyzetű csoportokat. Javítsa az oktatásból a munka világába történő átmenet feltételeit, mindenekelőtt fokozza a tanulószerződéses gyakorlati képzés továbbfejlesztésére irányuló intézkedéseket, különösen az alacsony képzettségű munkavállalók tekintetében.

29.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 247/50

(1)

Az Európai Tanács 2010. március 26-án jóváhagyta a Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a gazdaságpolitikák fokozott összehangolásán alapuló, a növekedést és a foglalkoztatást célzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia azokra a kulcsfontosságú területekre összpontosít, amelyeken intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy javuljanak Európa lehetőségei a fenntartható növekedés és a versenyképesség terén.

(2)

A Tanács a Bizottság javaslatai alapján 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló ajánlást (2010–2014), 2010. október 21-én pedig elfogadta a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot (3), amelyek együtt alkotják az „integrált iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat.

(3)

A tagállamok állam-, illetve kormányfői 2012. június 29-én elfogadták a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumot, amely koherens keretet teremt a minden lehetséges ösztönzőt, jogi és szakpolitikai eszközt felhasználó tagállami, uniós és euroövezeti tevékenységek számára. Döntöttek a tagállami szinten megvalósítandó intézkedésekről, és kifejezték teljes körű elkötelezettségüket az „Európa 2020” stratégia céljainak megvalósítása és az országspecifikus ajánlások végrehajtása iránt.

(4)

Horvátország önkéntes és informális alapon vett részt a 2013. évi európai szemeszterben és benyújtotta gazdasági programját; országspecifikus ajánlás nem készült. A 2013. június 21-én elfogadott következtetésekben a Tanács üdvözölte Horvátország gazdasági programját és hangsúlyozta, hogy Horvátországnak lépéseket kell majd tennie a Stabilitási és Növekedési Paktumban foglalt követelmények teljesítése irányába, valamint késznek kell lennie hiteles konszolidációs pálya végrehajtására, miközben megóvja a növekedést előmozdító kiadásokat és mozgásteret biztosít az uniós alapokból származó források társfinanszírozásához.

(5)

A Bizottság 2013. november 13-án elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2014. évi európai szemeszterét. Ugyancsak 2013. november 13-án a Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést, amelyben Horvátországot azon tagállamok közé sorolta, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor.

(6)

Az Európai Tanács 2013. december 20-án elfogadta a pénzügyi stabilitás, a költségvetési konszolidáció és a növekedést ösztönző intézkedések biztosítására irányuló prioritásokat. Hangsúlyozta, hogy differenciált és növekedést elősegítő költségvetési konszolidációt kell végrehajtani, helyre kell állítani a gazdaságnak történő hitelnyújtás rendes feltételeit, ösztönözni kell a növekedést és a versenyképességet, kezelni kell a munkanélküliséget és a válság társadalmi következményeit, valamint korszerűsíteni kell a közigazgatást.

(7)

A Bizottság 2014. március 5-én nyilvánosságra hozta a Horvátország vonatkozásában az 1176/2011/EU rendelet 5. cikkének megfelelően elvégzett részletes vizsgálat eredményeit. A bizottsági elemzés alapján megállapítható, hogy Horvátország esetében túlzott makrogazdasági egyensúlyhiány tapasztalható, amely célzott nyomon követést és határozott szakpolitikai intézkedést tesz szükségessé. Különösen a jelentős külső kötelezettségekből, a romló exportteljesítményből, a vállalkozások magas hitelállományából és az államháztartás gyors mértékben növekvő adósságából, valamint az ezzel összefüggő alacsony növekedési és gyenge kiigazítási kapacitásból eredő sebezhetőség igényel szakpolitikai fellépést.

(8)

Horvátország 2014. április 24-én benyújtotta 2014. évi nemzeti reformprogramját és 2014. évi konvergenciaprogramját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(9)

A 2014. évi konvergenciaprogramban felvázolt költségvetési stratégia célja a túlzott hiány kiigazítása 2016-ra, ugyanakkor visszatérés a fenntartható gazdasági növekedés pályájára. A tervek szerint ezt a hiány folyamatos csökkentésével érik el a GDP 2013. évi 4,9 %-áról 2016-ra, a túlzott hiány megszüntetésének határidejére a GDP 3 %-a alá. A konvergenciaprogram előrejelzése szerint az államadósság 2014-ben éri el csúcsértékét a GDP körülbelül 72 %-ával, majd a következő évben némileg csökken, a későbbiekben pedig állandó szinten marad. A konvergenciaprogram költségvetési előrejelzéseit alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv a teljes programidőszak tekintetében optimista. A konvergenciaprogram forgatókönyve szerint a GDP 2014-ben stagnál, míg 2015-ben 1,2 %-os mérsékelt növekedés várható; szemben a Bizottság szolgálatainak 2014. évi tavaszi előrejelzésével, amely 2014-ben és 2015-ben 0,6 %-os csökkenéssel, illetve 0,7 %-os növekedéssel számol. A konvergenciaprogram költségvetési előrejelzéseinek adatai eltérnek a nemzeti és regionális számlák európai rendszerének (ESA) előírásaitól, ami a múltbeli adatok és a makrogazdasági forgatókönyv inkonzisztenciáját eredményezi, és megnehezíti a Bizottság szolgálatainak 2014. tavaszi előrejelzésével való összehasonlítást. Emellett a konvergenciaprogram nem részletezi kellő mértékben a 2015. és 2016. évi konszolidációs intézkedéseket, különösen a kiadási oldalon. A Bizottság szolgálatainak 2014. tavaszi előrejelzése alapján az államháztartás egyenlege 2014-ben és 2015-ben várhatóan eléri a GDP 3,8 %-át, illetve 3,1 %-át. A túlzotthiány-eljárással összefüggésben megállapított célokkal való összehasonlíthatóság érdekében tett szükséges kiigazítás (vagyis a második pillérhez tartozó nyugdíjvagyon transzferálásából eredő hatás kizárása) után a hiányra vonatkozó bizottsági előrejelzések a következők: 2014-ben a GDP 4,6 %-a, 2015-ben a GDP 3,8 %-a.

Mivel a konvergenciaprogram az első jelentés a túlzotthiány-eljárás 2014. január 28-i megindítása óta a hatóságok által tett intézkedésekről, a Bizottság a Horvátország által tett intézkedéseket egy, 2014. június 2-án közzétett közleményben értékelte. Mindenekelőtt az államháztartási hiányra vonatkozó cél az előrejelzések szerint 2014-ben teljesül, miközben a hiány 2015-ben valamivel a célként kitűzött érték fölött lesz. A strukturális egyenlegben bekövetkező javulás 2014-ben és 2015-ben egyaránt csekély mértékben elmarad az előírttól. Végül, bár a kiigazított strukturális egyenleg változása elmarad az ajánlott erőfeszítéstől, a mögöttes diszkrecionális intézkedések összegével mért erőfeszítés a becslések szerint 2014-ben és 2015-ben is megvalósul. A növekedésre gyakorolt negatív hatás visszafogása és a konszolidáció fenntarthatóságának fokozása érdekében nagyobb figyelmet kell fordítani az intézkedések minőségére és el kell mozdulni a kiadásoldali intézkedések felé. A Tanács a konvergenciaprogramnak és a bizottsági előrejelzésnek az 1466/97/EK rendelet értelmében általa végzett értékelése alapján úgy véli, hogy Horvátország az ajánlásoknak megfelelően 2014. április 30-ig eredményes intézkedéseket tett a túlzott hiány kiigazítása irányába, további erőfeszítésekre van azonban szükség a túlzotthiány-eljárás keretében tett ajánlásnak való megfeleléshez, vagyis a hiány 2016-ig való megszüntetéséhez és biztosítani kell a kiigazítás hitelességét.

(10)

A költségvetési konszolidációs intézkedéseknek az államháztartás minőségének fokozására kell irányulniuk, különösen a bérek, a társadalombiztosítás és a támogatások hatékonyságának megvalósítása érdekében, és elegendő költségvetési mozgásteret kell biztosítani a növekedést ösztönző kiadási tételek és beruházások előnyben részesítéséhez, beleértve az Unió által finanszírozott projekteket. Horvátország az elmúlt években a költségvetési keret jelentős reformját valósította meg. Továbbra is vannak azonban hiányosságok a költségvetés-tervezés, a kiadások hatékony ellenőrzése és a költségvetési korlátok következetes alkalmazása terén, ami hátrányosan hat a költségvetési szakpolitikai döntéshozatalra. A költségvetési szabályok kialakítását – bár az elmúlt időszakban számos változásra került sor – tovább kell javítani. Mindenekelőtt a költségvetési keret hatékonyságát veszélyezteti a megelőző mechanizmusok hiánya és az adósságszabály be nem tartása, valamint a strukturálisan kiegyensúlyozott költségvetésre vonatkozó szabály ellentmondásos megfogalmazása. Bár örvendetes a költségvetés-politikai bizottság létrehozása, további intézkedésekre van szükség a bizottság költségvetés-tervezésben és -ellenőrzésben betöltött pozíciójának erősítéséhez, mindenekelőtt a költségvetési hatóságoktól való függetlensége tekintetében.

(11)

Horvátországnak a versenyképesség és a gazdasági élénkülés akadályozása nélkül kell megvalósítania a költségvetési konszolidációt. Ennek ismeretében az államháztartás bevételi oldalát hátrányosan befolyásolja a stabil adóbevételt jelentő és a növekedést csak kismértékben befolyásoló adóalapok szűk meghatározása. Ezzel összefüggésben a nemzeti reformprogram bejelenti a rendszeres ingatlanadó 2016. évi bevezetésére vonatkozó tervet, de még részletezni kell annak gyakorlati megvalósítását, többek között az adóalap meghatározását. Horvátország elkötelezett amellett is, hogy a szürkegazdaság visszaszorításával javítja az adózási fegyelmet. Ezen a téren intézkedésekre került sor. Az online pénztárgépek fokozatos bevezetése – az ügyletek megerősített ellenőrzése révén – növelte az adóbevételek mértékét. Az adóigazgatás átszervezése várhatóan javítja az adóbeszedés eredményességét és hatékonyságát, ugyanakkor csökkenti az adófizetők megfelelési terheit. Azonban a költségvetési konszolidációs igények fényében és figyelembe véve azokat az adatokat, amelyek jelentős összegű be nem szedett adóra utalnak, úgy tűnik, további lépésekre van szükség az adóbeszedés hatékonyságának fokozásához és folytatni kell az erőfeszítéseket az adózási fegyelem javítása céljából, például szélesebb körű e-szolgáltatások biztosításával az adófizetők számára.

(12)

Horvátország intézkedéseket tett a nyugdíjak fenntarthatóságának és megfelelőségének javítása terén: 2010 novembere óta a kötelező nyugdíjkorhatárt, a korai nyugdíjba vonulás korhatárát és a nők esetében figyelembe vehető szolgálati időt fokozatosan növelték, és a tervek szerint 2030-ra teljes mértékben harmonizálják. A nyugdíj-biztosítási törvény 2013 decemberében elfogadott módosítása 65 évről 67 évre emeli a kötelező nyugdíjkorhatárt, a korai nyugdíjba vonulás korhatárát pedig 60 évről 62-re. Ez az emelés azonban csak 2031-től válik ténylegessé, ami a demográfiai tendenciákat figyelembe véve nem kellően ambiciózus terv. Az elmúlt években végrehajtott reformok ellenére még mindig léteznek a korai nyugdíjba vonulás különböző lehetőségei. A mentességek mértékét tekintve a korai nyugdíjba vonulás esetén alkalmazott levonások és a késői nyugdíjazás esetén fizetett bónusz nem jelent elegendő ösztönzőt a kötelező nyugdíjkorhatár eléréséig való munkavállaláshoz, ami hátrányosan hat a munkaerő-kínálatra és a nyugdíjrendszer fenntarthatóságára. 2013-ban fogadták el azt a törvényt, amely egyetlen orvosszakértői testületet hoz létre (Single Forensic Expertise Body), azzal a céllal, hogy korlátozzák a rokkantnyugdíjasok számának emelkedését és a korlátozott munkaképesség értékelési kritériumainak egységesítése révén visszaszorítsák a csalást. A fokozott ellenőrzéssel együtt mindez megfelel a sürgető igényeknek, de a kiadásokra gyakorolt hatás attól függ, hogyan valósítják meg az intézkedéseket és milyen mértékig érvényesítik ezeket a döntéseket. Azokat a speciális rendszerekhez tartozó nyugdíjakat, amelyek meghaladnak egy meghatározott küszöbértéket – bár csak átmenetileg – 10 %-kal csökkentették, miközben indexálásukat a GDP-hez kapcsolták. A kiadások visszafogására és az átláthatóság fokozására irányuló legutóbbi kísérletek ellenére a speciális rendszerekhez tartozó nyugdíjak általános szabályokhoz való hozzáigazításának üteme és mértéke sem megfelelő és az általános előrelépés még mindig korlátozott.

(13)

Az egészségügyi szektor eredményei meglehetősen jók, de vannak regionális különbségek, a szolgáltatások elérhetők, de a rendszer jelentős mértékben hozzájárul az államháztartásra nehezedő nyomáshoz. A hatóságok orvosolandó hatékonysági problémákat állapítottak meg a kórházi hálózatban. A kórházi ellátás átszervezésére vonatkozó, 2014 márciusában előterjesztett főterv olyan intézkedéseket ír elő, amelyek javítják a költséghatékonyságot, ide tartozik a kórházi hálózat ésszerűsítése, a kórházi tartózkodás átlagos időtartamának csökkentése, a kórházi ágyak jobb elosztása, beleértve a tartós ápolás-gondozást, és a kórház-finanszírozás további változtatásai. A terv gyakorlati megvalósításához biztosítani kell a szoros ellenőrzést és a végrehajtási kapacitást mind a kórházak, mind a központi kormányzat szintjén. A tartós ápolás-gondozás szétforgácsolódik az egészségügyi és a szociális jóléti rendszer között, a hatókör és a hivatalos gondozás korlátozott, a költségek magasak és hosszúak a várólisták.

(14)

A foglalkoztatási és aktivitási mutatók a legalacsonyabbak között vannak az Unióban, és különösen alacsony az arány a fiatalok és az idősebbek körében. A ciklikus fejlemények mellett ezek a munkaerő-piaci eredmények részben intézményi és szakpolitikai tényezőkhöz kapcsolódnak. Horvátország a munkaerő-piaci rugalmasság javítása érdekében munkaerő-piaci reformokat kezdett. A reform első szakasza – amely 2013-ban zárult le – a határozott idejű munkaszerződések szabályozására összpontosított. A kormány 2014 januárjában fogadta el a második jogalkotási javaslatot, amely az eljárások lerövidítése és egyszerűsítése, valamint a munkaidő rugalmasságának növelése révén biztosítja az elbocsátás költségeinek visszafogását. Emellett rugalmasabb foglalkoztatási formákat – mint például a részmunkaidős szerződések – vezetnek be. E változások eredményeként a foglalkoztatásvédelmi index tekintetében Horvátország nagyjából egy szintre került a többi tagállammal. Bár ezek a reformok a tervek szerint általánosságban pozitív hatást gyakorolnak a foglalkoztatásra, magukban hordozzák a munkaerő-piaci szegmentáció fokozott kockázatát, beleértve a határozott idejű szerződések arányának növekedését. Eközben nem tervezik a bérmegállapítás módosítását, annak ellenére, hogy Horvátországban a viszonylag magas átlagbérek és rendkívül alacsony foglalkoztatás sajátos kombinációja figyelhető meg. A tovább növekvő munkanélküliség ellenére a munkaerőpiachoz való jobb hozzáférést és tartósabb részvételt biztosító aktív munkaerő-piaci intézkedésekre fordított kiadások, és az intézkedések hatóköre még mindig elmaradnak az átlagtól, különösen ami a fiatalokat, a tartósan munkanélkülieket és az idősebb munkavállalókat illeti. A horvát közfoglalkoztatási szolgálat igazgatási kapacitása komoly nyomás alatt van, többek között regionális szinten is. Nem létezik a munkaerőpiac és a munkaerő-piaci igények alakulásának, többek között a készségigények előrejelzésének nyomon követésére és értékelésére szolgáló átfogó rendszer, és nem értékelik rendszeresen az aktív munkaerő-piaci szakpolitikai intézkedéseket. Nagyarányú a be nem jelentett, fizetett munkavégzés.

(15)

Külön figyelmet érdemel a fiatalok munkaerő-piaci helyzete, mivel az ifjúsági munkanélküliség drasztikusan nőtt és 2013-ban csaknem 50 %-ot ért el, miközben az oktatásban, foglalkoztatásban vagy képzésben részt nem vevő fiatalok száma továbbra is emelkedik. A fontos kihívások közé tartozik a nyilvántartásba nem vett fiatalok elérése és a magánszektor ösztönzése több tanulószerződéses gyakorlati képzési lehetőség biztosítására, összhangban az ifjúsági garancia céljaival. Horvátország komoly problémákkal néz szembe az oktatás terén is, ami a munkaerő-piaci hasznosíthatóságot és az oktatás minőségét illeti az oktatás valamennyi szegmensében. Hiányzik a munkaalapú tanulás és a karrier-tanácsadás a közép- és felsőfokú oktatásban, és csekély a munkaadók elkötelezettsége a szakképzés, valamint a közép- és a felsőfokú oktatás iránt. A frissen végzettek körében lényegesen alacsonyabb a foglalkoztatási arány, mint az Unió többi részén. Az új iskolai tantervre irányuló kísérleti projekt keretében zajlik a korszerűtlen szakoktatási és -képzési rendszer reformja. A horvát képesítési keretrendszer, valamint az oktatásra, tudományra és technológiára irányuló stratégia végrehajtása még várat magára, de a cél az, hogy javítsa az oktatási eredményeket és hozzáigazítsa azokat a munkaerő-piaci igényekhez.

(16)

A magas munkanélküliség és az alacsony munkaerő-piaci részvétel a szociális helyzet romlásához vezetett Horvátországban. Az elmúlt években nőtt a szegénység és társadalmi kirekesztettség kockázatának kitett emberek aránya és jelentősen meghaladja az uniós átlagot. A szociális juttatások rendszerének kialakítása lehetővé teszi, hogy a kedvezményezettek párhuzamosan több, egymást fedő készpénzellátást vegyenek igénybe. A kedvezményezettek munkavállalás esetén elveszítenek egyes említett szociális juttatásokat, ami nem ösztönzi a munkaerőpiacra való visszatérésüket. A szociális védelmi rendszer hatékonyságának és átláthatóságának növelése terén van tennivaló: a jövedelemtámogatási rendszerek és ellátások elosztását jelenleg a kormány számos intézménye és szintje végzi, ami a kritériumok következetlen alkalmazásával és átfedésekkel jár. A 2013. évi szociális jóléti törvény a rászorultság szigorúbb vizsgálatát írta elő, és a több mint 70, nemzeti szintű, többek között egyes meghatározott csoportokra irányuló juttatás közül négyet összevont és az általános minimálbérhez kapcsolt. 2016-ig fokozatosan megvalósul a nemzeti egyablakos ügyintézés, amelynek keretében valamennyi nemzeti szintű készpénzellátást kezelnek majd. A szisztematikus nyomon követés és értékelés azonban nehézségekbe ütközik, mivel a helyi és regionális szintű jövedelemtámogatási rendszerek és programok, valamint a lakosság meghatározott csoportjaira irányuló különböző, a rászorultság vizsgálata nélkül biztosított készpénzellátások nem integráltak. A 2011 óta végrehajtott számos jogalkotási reform ellenére a szociális ellátási rendszer, kialakítása okán nem tudja hatékonyan megcélozni a leginkább rászoruló embereket.

(17)

A vállalkozásokra irányuló jelenlegi horvát szabályozási keret nagy terhet ró a vállalkozásokra, többek között a jogbiztonság hiánya, a – különösen helyi szinten – átláthatatlan döntéshozatal és a számos nem adójellegű teher miatt. Emellett a regionális és helyi szintű közigazgatási felelősségi körök nagyfokú széttöredezettsége és a minisztériumok és ügynökségek közötti bonyolult központi szintű feladatkör-megosztás nehezíti az üzleti döntéseket és növeli a közigazgatási eljárások időtartamát. A vállalkozások akadályainak azonosítása céljából a központi kormányzat szintjén strukturált megközelítést valósítottak meg; azonban nem alkalmaznak következetes módszertant az adminisztratív terhek mérésére, ami csökkenti a már megvalósított intézkedések hatékonyságát. A vállalkozások számára létrehozott egyablakos ügyintézés csak korlátozott feladatokra terjed ki. Szükség van az állami támogatások és garanciák ellenőrzésének ésszerűsítésére és ellenőrzésének javítására; ezen a téren a támogatott vállalatok és egyének tervezett központi nyilvántartásának létrehozása az első lépést jelentené. Abból a célból, hogy erősítse az adminisztratív kapacitást és javítsa a közszolgáltatások ügyfél-orientáltságát az állampolgárok és a vállalkozások szempontjából egyaránt, Horvátország megkezdte a közigazgatás reformját. Az állami irányítás minősége azonban továbbra is alacsony, a kormányzat különböző szintjein csekély a koordináció, és kismértékben vagy túlzottan formálisan veszik igénybe a bizonyítékokon alapuló döntéshozatalt és értékelést. A közigazgatási reform elfogadása a helyes irányba tett lépés; a stratégiát az államháztartás valamennyi szintjén mélyrehatóan meg kell valósítani. Az előcsatlakozási alapok végrehajtásával kapcsolatos tapasztalatok rávilágítanak arra, hogy hiányosságok vannak a stratégiai tervezés és az intézményi kapacitás terén, és problémák jelentkeznek a projektmegvalósításban és a nyomon követésben.

(18)

Az állami tulajdonú vagy állami irányítás alatt levő vállalatokra hátrányosan hat a gyenge irányítás, és az állami eszközök és vállalatok kezelésére irányuló új stratégia megvalósítása késedelmes. A felügyelőbizottság tagjai és a vezetőség tekintetében jelenleg nincs versenyen alapuló kiválasztási eljárás és a kinevezéseket nem hozzák nyilvánosságra. Bár történtek intézkedések a korrupcióellenes keret javítására, az államháztartás minden szintjén több erőfeszítésre van szükség a korrupció megelőzése terén. A korrupcióellenes keretből jelenleg többek között a következő alapvető elemek hiányoznak: az összeférhetetlenség hatékony ellenőrzési mechanizmusa és a köztisztviselők vagyonnyilatkozatának nyilvánosságra hozatala, valamint speciális védő intézkedések az állami tulajdonú vagy állami irányítás alatt levő vállalatokra vonatkozóan. Az összeférhetetlenségi bizottság ellenőrzési hatásköre más hatóságok kompetenciáján és proaktivitásán múlik. Az állami közbeszerzési eljárások átláthatóságának fokozása terén elért eredmények ellenére a kockázatelemzési eszközöket nem használják rendszeresen és úgy tűnik, nem részesítik előnyben az érzékeny ágazatokat. Meg kell erősíteni a közbeszerzési szabályok hatékony végrehajtásának felügyeletét, többek között az uniós források következő években megvalósuló elosztására tekintettel.

(19)

Az összetett, drága és hosszadalmas csődeljárásokkal összefüggésben az előzetes csődeljárás 2013-as széles körű alkalmazása járt némi sikerrel a vállalatok adósságtörlesztési problémáinak kezelése terén. Azonban az eszköz további lényeges megerősítésével még kezelhetők lennének különböző hiányosságok: így például tisztázni kell az állam szerepét a folyamatban, meg kell erősíteni a kereskedelmi bíróságoknak az igények ellenőrzése terén betöltött szerepét, stabil szerkezetátalakítási tervekre van szükség, az eljárás hatókörét ki kell terjeszteni annak érdekében, hogy lehetővé váljon az eredményes szerkezetátalakítás azelőtt, mielőtt az adós fizetésképtelenné válna, valamint kezelni kell a törvény érvényesítésében jelentkező hiányosságokat. Az igazságszolgáltatási rendszer hatékonyságának javítására irányuló számos reform ellenére a polgári, kereskedelmi és közigazgatási peres ügyekben az eljárás indokolatlanul hosszú, különösen első fokon. Az ügyhátralékok száma 2013-ban emelkedett és rendkívül magas, különösen a polgári és a kereskedelmi eljárásokban. Mivel ezek a problémák hátráltatják az üzleti tevékenységet és hátrányosan hatnak Horvátország vonzerejére a közvetlen külföldi befektetések szempontjából, folyamatos erőfeszítésre van szükség az eljárások időben történő lezárására irányuló megfelelő ösztönzők létrehozása és érvényesítése, valamint – különösen a kisebb ügyekben – a bíróságon kívüli rendezés előmozdítása terén.

(20)

A Horvát Nemzeti Bank által a makroprudenciális szabályozás, különösen a tőkeszintek tekintetében elfogadott óvatos megközelítés azt jelentette, hogy a bankok olyan szintű ellenálló képességet alakítottak ki, ami hasznosnak bizonyult a jelenleg gyenge gazdaságból eredő kihívások kezeléséhez. Mivel azonban a gazdaság már hatodik éve recesszióban van, és növekszik a nemteljesítő kölcsönök száma, a bankok eszközminősége kockázatoknak van kitéve. Örvendetes, hogy a négy legnagyobb horvát bank egyes, külföldi tulajdonban levő portfólióira kiterjed az új egységes felügyeleti mechanizmus keretében végzett euroövezeti eszközminőség vizsgálat / stresszteszt. Mindenekelőtt egyes, horvát szempontból lényeges portfóliók kimaradnak a vizsgálatból, mivel a kiválasztás a bankcsoport szintjén betöltött jelentőség alapján történik. Emellett a vizsgálat nem terjed ki a közepes és kis méretű bankokra, amelyek tőkeszintje alacsonyabb és eszközminőségük kevésbé stabil, amelyek azonban a pénzügyi stabilitás szempontjából fontosak lehetnek. Az egységes felügyeleti mechanizmusnak egy, kifejezetten a horvát pénzügyi rendszerre kialakított (és az egységes felügyeleti mechanizmus hatálya alá nem tartozó horvát leányvállalatok jelentős portfólióit, valamint a jelentős közepes méretű és kisebb bankokat lefedő) további felügyeleti elemző vizsgálattal való kiegészítése javítaná a bankok kölcsönbesorolásának és a veszteségekre képzett tartalékai megfelelőségének átfogó megértését.

(21)

Az európai szemeszterrel összefüggésben a Bizottság elvégezte Horvátország gazdaságpolitikájának átfogó elemzését, értékelte a nemzeti reformprogramot és a konvergenciaprogramot. Figyelembe vette nemcsak a programok Horvátország fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy azok megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a jövőbeli nemzeti döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni. Az alábbi 1–8. ajánlás tükrözi a Bizottság európai szemeszter keretében tett ajánlásait.

(22)

A Tanács ezen értékelés fényében megvizsgálta a konvergenciaprogramot, és arról alkotott véleményét (4) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi.

(23)

A Bizottság által elvégzett részletes vizsgálat és ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a nemzeti reformprogramot és a konvergenciaprogramot. A Tanácsnak az 1176/2011/EU rendelet 6. cikke szerinti ajánlásait az alábbi 1–8. ajánlás tükrözi,

1.

Teljes mértékben hajtsa végre a 2014-re elfogadott költségvetési intézkedéseket. Erősítse meg a költségvetési stratégiát a 2015-re és 2016-ra bejelentett intézkedések további részletezésével és kiegészítő tartós, növekedést ösztöntő intézkedések mérlegelésével a túlzott hiány 2016-ra történő tartós megszüntetésének biztosítása érdekében. Ugyanakkor biztosítsa a túlzotthiány-eljárás keretében tett tanácsi ajánlásban meghatározott strukturális kiigazítási erőfeszítések teljesítését. Hangolja össze a program előrejelzéseit az ESA előírásaival, valamint a Stabilitási és Növekedési Paktum követelményeivel. Tegyen intézkedéseket a kiadás-ellenőrzés megerősítésére. 2015 márciusáig hajtsa végre a kiadások átfogó felülvizsgálatát. Erősítse meg a költségvetési tervezési eljárást, mindenekelőtt a makrogazdasági és költségvetési előrejelzések pontosságának javítása és az éves, valamint középtávú kiadási korlátok kötelező jellegének megerősítése révén és javítsa a költségvetési szabályok kialakítását. 2014 októberéig alkosson jogszabályt az újonnan létrehozott költségvetés-politikai bizottságra vonatkozóan, erősítse meg a költségvetési hatóságoktól való függetlenségét, szélesítse ki a megbízatását, különösen a költségvetési szabályok ellenőrzése és az előrejelzések előzetes és utólagos értékelése tekintetében és biztosítson megfelelő erőforrásokat a működéséhez. A nemzeti reformprogramba foglalt tervekre építve terjesszen elő konkrét stratégiát a rendszeres ingatlanadózás reformjára. Kezdeményezzen az adókiadások jelentésére és felülvizsgálatára vonatkozó eljárást. Javítsa az adózási fegyelmet, különösen az adóigazgatás hatékonyságának további fokozásával; e célból 2014 végéig terjesszen elő cselekvési tervet.

2.

Csökkentse a korai nyugdíjba vonuláshoz való hozzáférést. 2015 márciusáig fogadjon el jogszabályokat a nők és a férfiak kötelező nyugdíjkorhatára tervezett összehangolásának felgyorsítása és a kötelező nyugdíjkorhatár 67 évre való tervezett növelése felé való előrelépés érdekében. Biztosítsa a korlátozott munkaképesség szigorúbb értékelésének és ellenőrzésének érvényesítését és gyorsítsa fel a speciális rendszerekhez tartozó nyugdíjak integrálását az általános nyugdíjrendszerbe. Erősítse meg az egészségügyi ágazat, többek között a kórházak költség-hatékonyságát.

3.

2015 márciusáig hajtsa végre a szociális partnerekkel együttműködve a munkajog reformjának második szakaszát, különösen az elbocsátások feltételei és a munkaidő tekintetében a további munkaerő-piaci szegmentáció megelőzése érdekében, beleértve a fiatalokat. Vizsgálja felül a bérmegállapítási rendszert a bérek és a termelékenységalakulás jobb összekapcsolása céljából. 2014 végéig ismertesse e felülvizsgálat következtetéseit. Erősítse az aktív munkaerő-piaci intézkedések eredményességét és hatókörét a közfoglalkoztatási szolgálat igazgatási kapacitásának megerősítésével többek között regionális szinten, valamint a fiatalok, a tartósan munkanélküliek és az idősebb munkavállalók bevonásának fokozása révén. Kezelje kiemelt területként a nyilvántartásba nem vett fiatalok elérését és ösztönözze a magánszektort több tanulószerződéses gyakorlati képzési lehetőség biztosítására, összhangban az ifjúsági garancia céljaival. 2014 végéig körvonalazza a be nem jelentett munkavégzés kezelésére vonatkozó terveket. Hajtson végre intézkedéseket az oktatás munkaerő-piaci hasznosíthatóságának és minőségének javítása céljából, a képesítési rendszerek korszerűsítése, minőségbiztosítási mechanizmusok létrehozása és az oktatásból a munka világába való átmenet javítása révén, különösen a szakképzés és a munkaalapú tanulás megerősítésével.

4.

2014 végéig vizsgálja felül az adózási és juttatási rendszereket és terjesszen elő cselekvési tervet az inaktív és a munkanélküli személyek aktivizálásának javítására. Erősítse meg a szociális védelmi rendszer hatékonyságát és átláthatóságát az ellátások további összevonásával, a jogosultsági kritériumok egységesítésével és a releváns szintekről és kormányzati jogalanyoktól származó adatok egyablakos ügyintézés keretében való összekapcsolásával. A célzottság erősítésével javítsa a szociális támogatási ellátások hatékonyságát és megfelelőségét.

5.

Tegyen további intézkedéseket az üzleti környezet javítása érdekében. Ezen belül 2015 márciusáig állapítson meg az adminisztratív követelmények, többek között a nem adójellegű terhek jelentős csökkentésére vonatkozó célt. Az adminisztratív eljárások korszerűsítésével és a döntéshozatali, valamint elszámoltathatósági keret tisztázásával kezelje a nagyfokú széttöredezettséget és a párhuzamos felelősségi köröket a kormányzat különböző szintjei és központi kormányzati szinten a különböző minisztériumok és ügynökségek között. Javítsa az európai strukturális és beruházási alapok kezelésével megbízott egységek adminisztratív kapacitását és stratégiai tervezését és biztosítsa számukra a megfelelő és állandó személyzeti létszámot.

6.

2014 októberéig nyújtsa be a köztulajdon 2015. évi kezelésének részletes tervét. Biztosítsa az állami vállalatok átlátható és elszámoltatható módon történő irányítását, mindenekelőtt erősítse meg a vezetőség és a felügyelőbizottságok állam által kijelölt tagjainak alkalmassági követelményeit és vezesse be a kinevezések állami nyilvántartását. Erősítse meg a korrupció megelőzését célzó intézkedéseket a közigazgatásban, valamint az állami tulajdonú vagy állami irányítás alatt levő vállalatoknál, beleértve az összeférhetetlenségi bizottság ellenőrzési hatáskörének növelését. Központi és helyi szinten egyaránt erősítse meg a közbeszerzési eljárások átláthatóságát és hatékony működését, valamint a végrehajtás nyomon követését és a szabálytalanságok feltárását szolgáló kapacitást.

7.

2014 végére erősítse meg a kereskedelmi bíróságok szerepét a vállalati előzetes csődeljárás alkalmazása átláthatóságának és jogszerűségének ellenőrzése terén. Vizsgálja felül a fizetésképtelenség/illikviditás vizsgálatát célzó tesztet a csődegyezségi eljárásokhoz való hozzáférés tekintetében és az időtartam csökkentése érdekében ésszerűsítse a fizetésképtelenségi/felszámolási eljárást. Javítsa az igazságszolgáltatási rendszer minőségét és hatékonyságát, különösen a polgári, kereskedelmi és közigazgatási peres ügyek megfelelő időben történő lezárására, valamint – különösen a kisebb ügyekben – a bíróságon kívüli rendezés előmozdítására irányuló ösztönzők biztosítása révén.

8.

Egészítse ki az Európai Központi Bank 2014. évi eszközminőség- vizsgálatait / stressztesztjeit, hajtson végre kifejezetten a horvát pénzügyi szektorra kialakított átfogó portfólióelemzést, az olyan fontos portfóliókra – többek között a jelentős közepes és kisméretű bankokra – összpontosítva, amelyek nem tartoznak az Európai Központi Bank vizsgálatának körébe.

29.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 247/57

(1)

Az Európai Tanács 2010. március 26-án jóváhagyta a Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a gazdaságpolitikák fokozott összehangolásán alapuló, a növekedést és a foglalkoztatást célzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia azokra a kulcsfontosságú területekre összpontosít, amelyeken intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy javuljanak Európa lehetőségei a fenntartható növekedés és a versenyképesség terén.

(2)

A Tanács a Bizottság javaslatai alapján 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló ajánlást (3) (2010–2014), 2010. október 21-én pedig elfogadta a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot, amelyek együtt alkotják az „integrált iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat.

(3)

A tagállamok állam-, illetve kormányfői 2012. június 29-én elfogadták a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumot, amely koherens keretet teremt a minden lehetséges ösztönzőt, jogi és szakpolitikai eszközt felhasználó tagállami, uniós és euroövezeti tevékenységek számára. Döntöttek a tagállami szinten megvalósítandó intézkedésekről, és kifejezték teljes körű elkötelezettségüket az „Európa 2020” stratégia céljainak megvalósítása és az országspecifikus ajánlások végrehajtása iránt.

(4)

A Tanács 2013. július 9-én ajánlást (4) fogadott el Olaszország 2013. évi nemzeti reformprogramjáról, amelyben véleményezte Olaszország 2012‐2017-es időszakra vonatkozó stabilitási programját. A Bizottság 2013. november 15-én a 473/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (5) megfelelően kiadta Olaszország 2014-re vonatkozó költségvetésiterv-javaslatáról szóló véleményét.

(5)

A Bizottság 2013. november 13-án elfogadta az éves növekedési jelentést (6), amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2014. évi európai szemeszterét. Ugyanezen a napon a Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést, amelyben Olaszországot azon tagállamok közé sorolta, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor.

(6)

Az Európai Tanács 2013. december 20-án elfogadta a pénzügyi stabilitás, a költségvetési konszolidáció és a növekedést ösztönző intézkedések biztosítására irányuló prioritásokat. Hangsúlyozta, hogy differenciált és növekedést elősegítő költségvetési konszolidációt kell végrehajtani, helyre kell állítani a gazdaságnak történő hitelnyújtás rendes feltételeit, ösztönözni kell a növekedést és a versenyképességet, kezelni kell a munkanélküliséget és a válság társadalmi következményeit, valamint korszerűsíteni kell a közigazgatást.

(7)

A Bizottság 2014. március 5-én az 1176/2011/EU rendelet 5. cikkének megfelelően közzétette az Olaszországra vonatkozó érintő részletes vizsgálat eredményeit. Vizsgálata alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Olaszországban túlzott makrogazdasági egyensúlyhiányok tapasztalhatók, amelyek konkrét nyomon követést és határozott szakpolitikai intézkedéseket tesznek szükségessé. A határozott szakpolitikai fellépéseket és figyelmet különösen a tartósan magas szintű államadósság indokolja, amely mellett a termelékenység lassú növekedését eredményező gyenge külső versenyképesség jelent problémát, amelyet az elhúzódóan rossz növekedés csak tovább súlyosbít.

(8)

Olaszország 2014. április 22-én benyújtotta 2014. évi nemzeti reformprogramját és a 2014. évi stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(9)

A stabilitási programban felvázolt költségvetési stratégia célja a strukturális értelemben vett egyensúlyi költségvetési pozíció elérésére vonatkozó középtávú költségvetési cél megvalósítása 2016-ra, megfelelve mindeközben az adósságszabálynak a 2013 és 2015 közötti átmeneti időszakban. A stabilitási program megerősíti a strukturális értelemben vett egyensúlyi költségvetési pozíció elérésére vonatkozó középtávú költségvetési célt, ami összhangban van a Stabilitási és Növekedési Paktum követelményeivel. A programidőszakra tervezett (újraszámított) strukturális kiigazítás 2014-ben a GDP 0,2 százalékpontjának, 2015-ben pedig 0,4 százalékpontjának felel meg. A stabilitási program szerint a középtávú cél elérése érdekében végrehajtani tervezett kiigazítás korlátozott mértékét a nehéz gazdasági feltételek, valamint egy strukturális reformokat tartalmazó ambiciózus program végrehajtásának szükségessége indokolják. Konkrétan számos strukturális reformot terveznek, amelyek a várakozások szerint pozitív hatást gyakorolnak majd a potenciális gazdasági növekedésre és az elkövetkező években végül csökkentik a GDP-arányos államadósságot. A programidőszakra tervezett strukturális kiigazítás lehetővé tenné Olaszország számára, hogy a 2013–2015-ös átmeneti időszakban megfeleljen az adósságcsökkentési referenciaértéknek, részben a 2014 és 2017 között végrehajtandó ambiciózus (éves szinten a GDP 0,7 százalékpontjának megfelelő összegű) privatizációs tervnek köszönhetően. A program költségvetési előrejelzéseit alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv – amelyet nem hagyott jóvá független szerv – különösen a program későbbi évei tekintetében valamelyest optimista.

2014-re vonatkozóan a középtávú költségvetési célhoz vezető kiigazítási pályától való eltéréssel számolnak; amennyiben ez a következő évben megismétlődik, az eltérés a kiadási referenciaérték alapján is jelentősnek értékelhető lehet. Ezen felül a költségvetési célok elérését nem támogatják teljes mértékben kellően részletes intézkedések, különösen 2015-öt követően. A Bizottság 2014. évi tavaszi előrejelzése az adósságcsökkentési referenciaérték megsértését vetíti előre 2014-re, mivel az előre jelzett strukturális kiigazítás (mindössze a GDP 0,1 százalékpontja) elmarad a GDP 0,7 százalékpontjának megfelelő szükséges strukturális kiigazítástól. A Tanács a stabilitási programnak és a bizottsági előrejelzésnek az 1466/97/EK rendelet értelmében általa végzett értékelése alapján úgy véli, hogy további erőfeszítésekre van szükség – 2014-ben is – a Stabilitási és Növekedési Paktum követelményeinek való megfelelés érdekében.

(10)

A termelési tényezőkre vonatkozó adóterhek csökkentésére irányuló legutóbbi fellépések korlátozottan valósultak csak meg. Ezért lehetőség van az adóterheknek a fogyasztásra, a vagyonra és a környezetvédelmi adókra történő további átcsoportosítására, szigorúan betartva a költségvetési célokat. A fogyasztás tekintetében az adórendszer szerkezetének javításához elengedhetetlen a kedvezményes héamérték és a közvetlen adók felülvizsgálata, kellő figyelmet fordítva a lehetséges elosztási hatás csökkentésének szükségességére. A vagyont illetően a kataszteri értékeknek az aktuális piaci értékkel összhangban történő felülvizsgálata lehetővé tenné az ingatlanokat terhelő méltányosabb, rendszeresített adó alkalmazását. Az adóreformról szóló, nemrégiben elfogadott kerettörvény lehetőséget kínál e szükséges reformok végrehajtására. A kihívás nagysága miatt az adórendszerre vonatkozó fellépéseket ki kell egészíteni az adóigazgatás és az adózási morál javítására irányuló további intézkedésekkel, valamint – az állami finanszírozás és az előírásokat betartó adófizetők számára egyaránt terhet jelentő – adócsalás, az árnyékgazdaság és a be nem jelentett munkavégzés leküzdését célzó határozott intézkedésekkel. E tekintetben az adóreformról szóló kerettörvény számos olyan intézkedést irányoz elő, amelyek megerősítik az adóigazgatást: az adórésre vonatkozó átfogó becslés és ellenőrzési rendszer, egyszerűsítési intézkedések, az adófizetőkkel fenntartott kapcsolat javítására irányuló lépések, az adótartozások helyi beszedésének javítására irányuló intézkedések és az adóellenőrzések megerősítése. Az előre kitöltött adóbevallások 2015-től való bevezetéséről szóló határozat további fontos lépés az adózási morál javítása felé.

(11)

Az elfogadott intézkedések alapos és gyors végrehajtása – mind a meglévő végrehajtási hiányosságokat, mind pedig a további késedelem megelőzését tekintve – továbbra is a legnagyobb kihívás Olaszország számára. Olaszország végrehajtási teljesítményének javítása – és általánosabban véve a szakpolitikai intézkedések zökkenőmentesebb megvalósítása – tekintetében a fő mozgatórugót a fokozott koordináció és a kormányzat különböző szintjei közötti hatékony hatáskörmegosztás jelenti. Mindez elősegítheti az uniós pénzeszközök kezelését, amely tekintetében ezidáig csak részleges és be nem fejezett fellépésekre került sor, különösképpen a déli régiókban. Az uniós pénzeszközök kezelése terén továbbra is elégtelen az igazgatási kapacitás, valamint az átláthatóság, az értékelés és a minőségellenőrzés hiánya mutatkozik. A közszolgáltatás minősége szempontjából is előnyökkel járna a nagyobb hatékonyság és a szolgáltatás-központúság, valamint az ezekhez igazodó emberierőforrás-menedzsmentváltozások is ebbe az irányba hatnának. A korrupció továbbra is komoly teherként nehezedik Olaszország termelési rendszerére, valamint a politikai és intézményi háttérbe vetett bizalomra. Az elévülési időt is felül kell vizsgálni. A hatékony korrupcióellenes küzdelem megköveteli a közigazgatás értékelésével és átláthatóságával foglalkozó nemzeti korrupcióellenes hatóság megfelelő felhatalmazását is. A polgári igazságszolgáltatás hiányosságai fennmaradtak, és az elfogadott intézkedések hatásait figyelmesen nyomon kell követni.

(12)

A Banca d'Italia felügyelete alatt az elmúlt év során elvégzett célzott eszközminőség-elemzésre építve továbbra is fontos az értékvesztett eszközök kezelésének javítása és azok kivezetésének elősegítése annak érdekében, hogy a bankok bővíteni tudják a reálgazdaságnak nyújtott hitelkínálatot. A forráshoz jutás tekintetében az eddig meghozott fő intézkedések arra összpontosítottak, hogy a vállalatok számára megkönnyítsék a hitelhez való hozzáférést, azonban a bankhitelektől eltérő finanszírozási eszközök kialakítása továbbra is korlátozott maradt, különösen a kis- és középvállalkozások esetében. A bankok vállalatirányítása terén történt kezdeményezések – különösen a Banca d'Italia által a közelmúltban közzétett új alapelvek – üdvözlendők. Ugyanakkor ezek hatása függ azoknak a bankok általi megfelelő végrehajtásától és az érvényesítéstől. Különösképpen indokolt még a legnagyobb szövetkezeti bankok (banche popolari) szigorú felügyelete.

(13)

A munkaerő-piaci helyzet 2013-ban tovább romlott: Olaszországban a munkanélküliség 12,2 %-ra emelkedett, az ifjúsági munkanélküliség pedig elérte a 40 %-ot. A munkaerő-piaci és a bérmegállapítással kapcsolatos elfogadott reformok hatékony végrehajtásának biztosítása elengedhetetlen annak garantálásához, hogy a munkaerőpiacról való rugalmasabb kilépés, a munkaerőpiacra való jobban szabályozott rugalmas belépés, a munkanélküli ellátások átfogóbb rendszere, valamint a bérek és a termelékenység jobb összhangja tekintetében a várt előnyök megvalósuljanak. Az elhelyezkedési szolgáltatások hatékonyságának az állami foglalkoztatási szolgálatok megerősítése révén történő javítására vonatkozó tervek késedelmet szenvedtek, ezért ezeket fel kell gyorsítani. A munkahelyteremtés ösztönzését célzó intézkedéseket rövid távon ki kell egészíteni a szegmentációval foglalkozó intézkedésekkel. Egészében az olasz munkaerőpiac továbbra is szegmentált és a részvétel alacsony, ami különösen a nőket és a fiatalokat érinti. Az idáig tett korlátozott lépéseket tehát ki kell bővíteni az ifjúsági garancia célkitűzéseivel összhangban is. Olaszországban a háztartások rendelkezésére álló jövedelem csökkenőben van, amihez növekvő szegénység és társadalmi kirekesztettség járul, amely különösen a gyermekes családokat érinti. Olaszországban a szociális kiadások többnyire az idősekre irányulnak, kevésbé összpontosítanak az aktivizálásra, korlátozottan foglalkozva így a szegénység és társadalmi kirekesztettség kockázatával. A nemrég bevezetett kísérleti szociális támogatási rendszer egy szociális hálót kíván biztosítani. A rendszernek az ország egészére való kiterjesztése megköveteli a szociális kiadások és a szolgáltatások hatékonyságának növelését az egész területen.

(14)

Valamennyi, azaz alap-, közép- és felsőfokú oktatási szinten egyaránt erőfeszítéseket kell tenni az oktatási teljesítmény és a humánerőforrás-adottságok javítása érdekében. A tanári hivatás, amelyet jelenleg egyetlen karrierútvonal jellemez, korlátozott szakmai fejlődési lehetőséget nyújt. Az oktatói életpálya-lehetőségek diverzifikálása, valamint a szakmai előmenetelnek az érdemekkel és a teljesítménnyel való jobb párhuzamba állítása az iskolaértékelések általánosításával karöltve jobb oktatási eredményekhez vezethetnek. Az oktatás és a munkaerőpiac közötti zökkenőmentes átmenet biztosításához a közép- és felsőfokú oktatási szinten elengedhetetlennek tűnik a gyakorlati képzésnek a munkaalapú tanulás és szakképzés révén történő megerősítése és bővítése. A kérdésben hozott 2013. évi törvényrendelet – amely létrehozta a képesítések nemzeti nyilvántartását – nélkülözhetetlen a képesítések országos szintű elismerésének a biztosításához. Az ez irányba történt első fellépésekre építve, az egyetemek és kutatóintézetek állami finanszírozásának a kutatás és az oktatási teljesítmény alapján történő elosztásának ösztönzése azzal az előnnyel járna, hogy az egyetemek minőségi javulásához való hozzájárulás mellett potenciálisan növelné a még mindig alacsony kutatási és innovációs potenciált.

(15)

A még inkább vállalkozás- és polgárbarát közeg kialakítására tettek bizonyos lépéseket, azonban ezek hatását a végleges jóváhagyás elhúzódása és a végrehajtás terén mutatkozó hiányosságok hátráltatják. A szakmai szolgáltatások, a biztosítás, üzemanyag-forgalmazás, a kiskereskedelem és a postai szolgáltatások piacán még mindig számos akadály (fenntartott szolgáltatási területek, koncessziós/engedélyezési rendszerek stb.) hátráltatja a versenyt. Meg kell szüntetni a közbeszerzési rendszert befolyásoló számos hiányosságot is. További prioritást jelent a helyi közszolgáltatások terén zajló verseny fokozása. Mindenekelőtt végre kell hajtani a hatályos jogszabályt, amely előírja, hogy a házon belüli ügyletekre vonatkozó kritériumokról szóló uniós jognak meg nem felelő hatályos szerződéseket 2014. december 31-ig módosítani kell.

(16)

Az infrastruktúrában fennálló akadályok hátráltatják az energiapiac megfelelő működését. A közlekedés tekintetében különös figyelmet és fellépést igényel az intermodális infrastruktúra hiánya, valamint az olasz kikötőknek a hátországgal fennálló szinergiáinak és összeköttetéseinek hiánya. A széles sávú lefedettség tekintetében Olaszországban vannak még rosszul lefedett, nem városi területek.

(17)

Az európai szemeszterrel összefüggésben a Bizottság elvégezte Olaszország gazdaságpolitikájának átfogó elemzését. A Bizottság értékelte a stabilitási programot és a nemzeti reformprogramot. Figyelembe vette nemcsak a programok Olaszország fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy azok megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a jövőbeli nemzeti döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni. Az alábbi 1–8. ajánlás tükrözi a Bizottság európai szemeszter keretében tett ajánlásait.

(18)

A Tanács ezen értékelés fényében megvizsgálta Olaszország stabilitási programját, és az arról alkotott véleményét (7) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi.

(19)

A Bizottság által elvégzett részletes vizsgálat és ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a nemzeti reformprogramot és stabilitási programot. Az 1176/2011/EU rendelet 6. cikke szerinti ajánlásait az alábbi 1–8. ajánlás tükrözi.

(20)

Az európai szemeszterrel összefüggésben a Bizottság elvégezte az euroövezet egészének gazdaságpolitikájának átfogó elemzését. Ezen elemzés alapján a Tanács külön ajánlásokat intézett azon tagállamokhoz, amelyek pénzneme az euro (8). Olaszországnak, amelynek pénzneme ugyancsak az euro, az említett ajánlások teljes körű és megfelelő időben történő végrehajtásáról is gondoskodnia kell,

1.

Tekintettel a Stabilitási és Növekedési Paktum követelményeihez, nevezetesen az adósságcsökkentési szabályhoz képest a Bizottság szolgálatainak 2014. tavaszi előrejelzése alapján mutatkozó eltérésre, erősítse meg a 2014-re vonatkozó költségvetési intézkedéseket, és szavatolja a középtávú költségvetési cél teljesítése irányába tett előrelépést. 2015-ben jelentős mértékben erősítse meg a költségvetési stratégiát az adósságcsökkentési referenciaértéknek való megfelelés céljából, valamint ennek eredményeként, a középtávú költségvetési cél teljesítése érdekében. Ezt követően biztosítsa, hogy az államadósság kellően csökkenő pályára álljon; valósítsa meg az ambiciózus privatizációs tervet; hajtson végre növekedésbarát költségvetési kiigazítást, amely a bejelentett jelentős megtakarításokon alapul, amelyek a közkiadások hatékonyságának és minőségének valamennyi kormányzati szinten való tartós javításából erednek, miközben megőrzi a növekedést előmozdító kiadásokat, például a K+F, az innováció, az oktatás és az alapvető infrastrukturális projektek támogatását. Garantálja a költségvetési tanács függetlenségét és lehető leghamarabb, de legkésőbb 2014 szeptemberéig biztosítsa teljes körű működőképességét, kellő időben ahhoz, hogy értékelni tudja a 2015. évi költségvetésiterv-javaslatot.

2.

Folytassa az adóterheknek a termelési tényezőkről a fogyasztásra, a vagyonra és a környezetvédelmi adókra történő átcsoportosítását a költségvetési céloknak megfelelően. Ennek érdekében értékelje a munkát terhelő adóék közelmúltbeli csökkentésének eredményességét és biztosítsa annak finanszírozását 2015-re, vizsgálja felül a közvetlen adókiadások hatályát és szélesítse ki az adóalapot, különösen a fogyasztási adók tekintetében. Javítsa a környezetvédelmi adók hatékonyságát, többek között a jövedéki adók területén, és vezesse ki a környezetkárosítást eredményező adókedvezményeket. 2015 márciusáig hajtsa végre az adóreformról szóló kerettörvényt, ideértve a kataszteri rendszer reformjához vezető rendeletek elfogadását az ingatlanadóra irányuló reform hatékonyságának biztosítása érdekében. Folytassa az adómorál javítását az adórendszer kiszámíthatóságának fokozása, az eljárások egyszerűsítése, az adótartozások behajtásának javítása és az adóigazgatás korszerűsítése révén. Folytassa az adócsalás elleni küzdelmet és tegyen további lépéseket az árnyékgazdaság és a be nem jelentett munkavégzés felszámolása érdekében.

3.

A kormányzás minden szintjén tegye világossá a hatásköröket a közigazgatás hatékonyságának növelésére irányuló szélesebb körű erőfeszítés keretében. Biztosítsa az uniós pénzeszközök jobb kezelését az igazgatási kapacitás, valamint az átláthatóság, az értékelés és a minőségellenőrzés javítására irányuló határozott fellépések révén nemzeti és regionális szinten egyaránt és különösképpen a déli régiókban. Növelje tovább a korrupcióellenes intézkedések hatékonyságát, többek között az elévülési idő 2014 végéig történő felülvizsgálata, valamint a nemzeti korrupció ellenes hatóság hatáskörének megerősítése révén. Időben kövesse nyomon a polgári igazságszolgáltatás hatékonyságának növelése érdekében elfogadott reformok hatását azzal a céllal, hogy biztosítsa azok eredményességét, és szükség esetén hozzon kiegészítő intézkedéseket.

4.

Erősítse meg a bankszektor ellenálló képességét és biztosítsa, hogy képes legyen az értékvesztett eszközöket kezelni és kivezetni a reálgazdaságnak nyújtott hitelezés újraélesztése érdekében. Támogassa a vállalatok, elsősorban a kis-és középvállalkozások hozzáférését a nem banki finanszírozáshoz. Folytassa az eredményes vállalatirányítási gyakorlatok támogatását és nyomon követését a teljes bankszektorban, különös figyelmet fordítva a nagy szövetkezeti bankokra (banche popolari) és az alapítványok szerepére, a pénzügyi közvetítés hatékonyságának javítása céljából.

5.

2014 végéig értékelje a munkaerő-piaci és a bérmegállapítással kapcsolatos reformok hatását a munkahelyteremtésre, az elbocsátási eljárásokra, a munkaerő-piaci dualitásra és a költség-versenyképességre, valamint vizsgálja meg a további fellépések szükségességét. Törekedjen a munkanélküliek átfogó szociális védelmére, miközben a munkaerő-átcsoportosítás elősegítése érdekében korlátozza a bérkiegészítési rendszer alkalmazását. Erősítse meg az aktív és passzív munkaerő-piaci intézkedések közötti kapcsolatot (a 2014 decemberéig kidolgozandó részletes intézkedési ütemtervvel kezdve), és szilárdítsa meg országszerte az állami foglalkoztatási szolgálatok koordinációját és teljesítményét. Fogadjon el hatékony fellépéseket a nők foglalkoztatásának támogatására a hátráltató adóügyi tényezőket csökkentő intézkedések 2015 márciusáig történő elfogadásával, és megfelelő gyermekfelügyeleti szolgáltatások nyújtása révén. Nyújtson megfelelő szolgáltatásokat országszerte a nem regisztrált fiataloknak és biztosítsa, hogy 2014 végéig a magánszektor határozottabban elköteleződjön amellett, hogy minőségi tanulószerződéses gyakorlati képzést és szakmai gyakorlatokat kínáljon. A szegénységnek és a társadalmi kirekesztettségnek való kitettség kezelése érdekében – és a költségvetési célokkal összhangban – fejlessze a kísérleti szociális támogatási rendszert oly módon, hogy az garantálja a megfelelő célzottságot, a szigorú feltételeket és a területi egységességet, egyúttal erősítse meg a rendszernek az aktivizáló intézkedésekkel fennálló kapcsolódási pontjait. Növelje az alacsony jövedelmű gyermekes háztartásokat segítő családtámogatási rendszerek és minőségi szolgáltatások hatékonyságát.

6.

Vezesse be az iskolákat értékelő nemzeti rendszert az oktatási eredmények javítása és a korai iskolaelhagyás arányának csökkentése érdekében. Növelje a munkaalapú tanulás alkalmazását a középfokú szakképzésben és erősítse meg a szakmai jellegű felsőoktatást. Hozza létre a képesítések nemzeti nyilvántartását a képesítések széles körű elismerésének biztosításához. Biztosítsa, hogy az állami finanszírozás megfelelőbben jutalmazza a felsőoktatás és a kutatás minőségét.

7.

Fogadja el a szabályozási környezetnek a polgárok és vállalkozások számára történő egyszerűsítésére irányuló, függőben lévő jogalkotási javaslatot vagy ezzel egyenértékű intézkedéseket, és foglalkozzon a hatályos jogszabályok hiányosságaival. Ösztönözze a piacok megnyitását és szüntesse meg a szakmai szolgáltatások és a helyi közszolgáltatások, a biztosítás, az üzemanyag-forgalmazás, a kiskereskedelem és a postai szolgáltatások piacán folyó versenyt korlátozó akadályokat és korlátozásokat. Fokozza a közbeszerzések hatékonyságát, különösképpen az eljárások egyszerűsítésével, köztük az elektronikus közbeszerzés alkalmazása, a központi beszerző szervek ésszerűsítése, valamint az odaítélés előtt és után alkalmazandó szabályok megfelelő alkalmazásának biztosítása révén. A helyi közszolgáltatások terén szigorúan hajtsa végre a házon belüli ügyletekre vonatkozó kritériumoknak meg nem felelő szerződések 2014. december 31-ig történő helyesbítéséről rendelkező jogszabályokat.

8.

2014 szeptemberéig biztosítsa a közlekedési hatóság gyors és teljes működőképessé tételét. Hagyja jóvá az energiaágazati stratégiai infrastruktúra-jegyzéket, valamint javítsa a kikötők üzemeltetését és a hátországgal fennálló összeköttetést.

29.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 247/63

(1)

Az Európai Tanács 2010. március 26-án jóváhagyta a Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a gazdaságpolitikák fokozott összehangolásán alapuló, a növekedést és a foglalkoztatást célzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia azokra a kulcsfontosságú területekre összpontosít, amelyeken intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy javuljanak Európa lehetőségei a fenntartható növekedés és a versenyképesség terén.

(2)

A Tanács a Bizottság javaslatai alapján 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló ajánlást (2010–2014), 2010. október 21-én pedig a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot (2), amelyek együtt alkotják az „integrált iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat.

(3)

A tagállamok állam-, illetve kormányfői 2012. június 29-én elfogadták a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumot, amely koherens keretet teremt a minden lehetséges ösztönzőt, jogi és szakpolitikai eszközt felhasználó tagállami, uniós és euroövezeti tevékenységek számára. Ezen túlmenően a tagállami szinten megvalósítandó intézkedésekről is határoztak, és kifejezték teljes körű elkötelezettségüket az „Európa 2020” stratégia céljainak megvalósítása és az országspecifikus ajánlások végrehajtása iránt.

(4)

A Tanács 2013. július 9-én ajánlást (3) fogadott el Lettország 2013. évi nemzeti reformprogramjáról, valamint véleményezte Lettországnak a 2012–2016-os időszakra vonatkozó, aktualizált konvergenciaprogramját.

(5)

A Bizottság 2013. november 13-án elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2014. évi európai szemeszterét. Ugyancsak 2013. november 13-án a Bizottság az 1176/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) alapján elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést, amelyben Lettországot nem sorolta azon tagállamok közé, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor.

(6)

Az Európai Tanács 2013. december 20-án elfogadta a pénzügyi stabilitás, a költségvetési konszolidáció és a növekedést ösztönző intézkedések biztosítására irányuló prioritásokat. Hangsúlyozta, hogy differenciált és növekedést elősegítő költségvetési konszolidációt kell végrehajtani, helyre kell állítani a gazdaságnak történő hitelnyújtás rendes feltételeit, ösztönözni kell a növekedést és a versenyképességet, kezelni kell a munkanélküliséget és a válság társadalmi következményeit, valamint korszerűsíteni kell a közigazgatást.

(7)

Lettország 2014. április 29-én benyújtotta 2014. évi nemzeti reformprogramját, 2014. április 30-án pedig 2014. évi stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(8)

A 2014. évi stabilitási programban vázolt költségvetési stratégia célja az államháztartási hiány fokozatos csökkentése és a strukturális egyenleg fenntartása, ami megfelel a középtávú költségvetési célnak, ha figyelembe vesszük a rendszerszintű nyugdíjreform hatása miatt engedélyezett, a középtávú költségvetési céltól való átmeneti eltérést. A stabilitási program – 0,5 %-ról – 1,0 %-ra módosította a középtávú költségvetési célt; az új középtávú költségvetési cél a Stabilitási és Növekedési Paktum célkitűzéseit tükrözi. Az államháztartási egyenleg alakulásának tervezett pályája a stabilitási programban az (újraszámított) strukturális egyenleg fokozatos romlását mutatja, jóllehet az még mindig a nyugdíjreform végrehajtására tekintettel lehetséges határokon belül van. A középtávú költségvetési céltól való engedélyezett eltérés figyelembevételével a tervezett strukturális hiány 2016-ig összhangban van a Stabilitási és Növekedési Paktum követelményével. Az (újraszámított) strukturális hiány 2017-re előre jelzett növekedése azonban eltérést jelent a középtávú költségvetési célhoz vezető korrekciós pályától. Összességében a stabilitási programban felvázolt költségvetési stratégia többnyire összhangban van a Stabilitási és Növekedési Paktum követelményeivel. A tervek szerint az államadósság a teljes programidőszakban jóval 60 % alatt marad, 2017-re pedig a GDP 31 %-ára fog csökkenni. A program költségvetési előrejelzéseit alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv, amelyet hivatalosan nem hagyott jóvá független intézmény, megalapozott. A programidőszakban a gazdasági növekedés várhatóan évi mintegy 4 %-on marad, miközben az előrejelzés szerint az áremelkedés továbbra is mérsékelt lesz.

(9)

A stabilitási program költségvetési forgatókönyve a kormány bevételeinek és kiadásainak GDP-ben kifejezett arányában meredek visszaesést irányoz elő, ami tükrözi a kiadások célzott visszafogásával párhuzamosan alkalmazott számos bevételcsökkentő intézkedést. Számos szakpolitikai területen jelentkezik a kiadások növelésének igénye, ami kockázatot jelent a stabilitási programban előre jelzett kiadáscsökkentésre nézve. A Bizottság szolgálatainak 2014. évi tavaszi előrejelzése szerint míg a költségvetési politika 2014-ben összhangban van a Stabilitási és Növekedési Paktum követelményeivel, 2015-ben fennáll az eltérés veszélye. A Tanács a stabilitási programnak és a bizottsági előrejelzésnek az 1466/97/EK rendelet értelmében általa végzett értékelése alapján úgy véli, hogy 2014-ben a strukturális hiánynak a középtávú céltól való eltérése a rendszerszintű nyugdíjreform hatását tükrözi, míg 2015-től fennáll a tervezett kiigazítási pályától való eltérés veszélye.

(10)

Lettország lépéseket tett az alacsony jövedelműeket és a több eltartottról gondoskodó családokat sújtó adóterhek csökkentésére, valamint az ingatlan- és környezetvédelmi adók megerősítésére, mindazonáltal ezen adók szintje és kialakítása nincs kellő hatással a gazdasági szereplők magatartására, és továbbra is érvényben vannak környezeti szempontból káros támogatások. Míg a hatóságok eredményeket értek el az adózási fegyelem javítása és a be nem jelentett gazdasági tevékenységek arányának visszaszorítása terén – mindenekelőtt a kockázatelemzés javítása és a csalárd magatartással szembeni szankciók szigorítása révén –, továbbra is jelentős kihívásokkal kell szembenézni az adócsalás és az adókijátszás tekintetében. Mindenekelőtt, az adózási fegyelem javítása révén a fogyasztási adókból származó bevételek növelésében még jelentős potenciál rejlik, annak ellenére, hogy az összes adónemet tekintve számottevő arányt tesznek ki.

(11)

A felsőoktatási reformra irányuló, eredetileg ambiciózus terv ellenére Lettország nem haladt előre a nemzetközileg jóváhagyott akkreditálási rendszer kiépítése terén: az új finanszírozási modell bevezetésére vonatkozó tervek kidolgozását csupán 2016-ra irányozták elő, megtorpant a felsőoktatási intézmények összevonása, és változatlanok az idegen nyelvek használatára vonatkozó korlátozások. Mindez annak ellenére van így, hogy számos lehetőség kínálkozna a felsőoktatási rendszer további reformjára; a felsőoktatási rendszer – tekintettel a csökkenő népességre – túl nagy, túl sok egyedi tanulmányi programot kínál, vonzereje pedig korlátozott a külföldi diákok és oktató személyzet számára. A kutatóintézetek első független értékelésének eredményei szerint az értékelésben szereplő intézeteknek csupán 10 %-a tekinthető színvonalas nemzetközi kutatóközpontnak, és a kutatók 21 %-a dolgozik – teljes munkaidős egyenérték alapján számítva – ezekben a kutatóintézetekben. Ezen túlmenően Lettország K+F intenzitása 2012-ben a GDP csupán 0,66 %-át tette ki, és nem fogja teljesíteni az „Európa 2020” stratégia szerinti azon célkitűzést, hogy a GDP 1,5 %-át K+F-re kell fordítani.

(12)

Lettország eredményeket ért el a munkanélküliség kezelése terén, hiszen az jelentős mértékben csökkent. Az ifjúsági munkanélküliség aránya azonban még mindig viszonylag magas, és továbbra is szükség van a be nem jelentett inaktív fiatalok bevonását célzó intézkedésekre. Jóllehet Lettország intézkedéseket tett a strukturális munkaerőhiány kezelésére és a szakképzés minőségének javítására, mindezek még további figyelmet igényelnek, elsősorban a tanulószerződéses gyakorlati képzés minőségének javítása és az átfogó pályaválasztási tanácsadás kialakítása révén. Az aktív munkaerő-piaci intézkedések még korlátozott hatályúak és túlzott mértékben hagyatkoznak a közmunkára.

(13)

Lettországban továbbra is rendkívül magas a munkaképes korú lakosság elszegényedésének aránya. Lettország tett néhány lépést a szociális támogatási rendszer reformja érdekében, és elvégezte a társadalombiztosítási rendszer nagyszabású értékelését, amely szilárd alapot jelent egy tényeken alapuló reformhoz. A kormány egyes, gyermekekkel kapcsolatos támogatásokat számottevő mértékben megemelt, és növelte az eltartottak utáni személyijövedelemadó-mentesség küszöbértékeit. A szegénység visszaszorítása tekintetében a szociális védelem hatékonysága azonban alacsony maradt, és továbbra is kihívást jelent az eredményes szociális védőháló kialakítása. Összességében a népesség jelentős részét veszélyezteti a szegénység vagy a társadalmi kirekesztettség; ez a gyermekek esetében fokozottan igaz. A gyermekes családokat, a munkanélkülieket, a fogyatékossággal élőket és a vidéken élőket különösen veszélyezteti a szegénység és a társadalmi kirekesztettség. A Lettország által a szociális védelemre fordított kiadásoknak a GDP-hez viszonyított aránya az Unióban a legalacsonyabb. Az egészségügyhöz való hozzáférést a költségek akadályozzák, egyebek mellett a betegek által közvetlenül teljesítendő fizetések és az elterjedt hálapénzek magas aránya, így a népesség jelentős részének egészségügyi szükségletei kielégítetlenek maradnak. Még akad tennivaló a rendszer hatékonyságának fokozása, a költséghatékony finanszírozás biztosítása és a betegségmegelőzési tevékenységek ösztönzése terén.

(14)

Lettország előrelépést tett villamosenergia-piacának a verseny előtti megnyitása terén, és azt 2015 elején ki fogják terjeszteni a háztartási szektorra is. Lettország 2013 júniusában csatlakozott a Nord Pool Spot (skandináv-balti regionális áramtőzsde) keretében folyó villamosenergia-kereskedéshez. Továbbra is szükség van az uniós villamosenergia-piaccal való összeköttetés megerősítésére, mivel Lettország jelenleg az importtól függ, az Észtországgal való, határon átnyúló villamosenergia-összeköttetése pedig meglehetősen túlterhelt. Lényeges ezért az infrastruktúra fejlesztése, és Lettországnak jelentős kihívásokkal kell szembenéznie az infrastruktúra hiányosságainak megszüntetése terén. A földgázágazatban történt némi előrelépés, mivel a Parlament jóváhagyta az energiapolitikai törvény módosításait, amely előirányozza a földgázpiac 2014 áprilisától történő fokozatos megnyitását; mindazonáltal a piac teljes megnyitását 2017-re halasztották. Lettország az energiatakarékosság kezelésére irányuló szakpolitikai intézkedések kiegyensúlyozott csomagját terjesztette elő a gazdaság legfontosabb ágazataira vonatkozóan. Az elkövetkező években az energia-megtakarítás több mint 70 %-a az építőiparban valósul meg. Tovább kell azonban növelni a közlekedés, az épületek és a fűtési rendszerek energiahatékonyságát.

(15)

Lettország jelentős lépéseket tett az igazságszolgáltatás kapacitásainak javítása érdekében, hogy csökkentse az ügyhátralékot és az eljárások időtartamát. Az igazságszolgáltatásban tapasztalt jelentős ügyhátralék azonban még mindig veszélyezteti a vállalkozásokat, ezért végre kell hajtani az igazságszolgáltatás hatékonyságának és minőségének javítását célzó reformokat, ideértve a fizetésképtelenségre, a közvetítésre és a választottbíróságra vonatkozó reformokat is. Lettország ambiciózus közigazgatási reformokat javasolt. A reformok végrehajtása azonban lassan halad, a helyi önkormányzatokra nem alkalmazzák őket, az állami tulajdonú vállalatok reformját pedig jóval későbbre halasztották. A versenyjogi rendelkezések módosításai szükségesek ahhoz, hogy a versenyjogi tanács nagyobb intézményi és pénzügyi függetlenséggel rendelkezzen annak érdekében, hogy hatékonyan beavatkozhasson a versenyt korlátozó állami és magánszervezetek tevékenységeibe.

(16)

Az európai szemeszterrel összefüggésben a Bizottság elvégezte Lettország gazdaságpolitikájának átfogó elemzését, és értékelte a nemzeti reformprogramot és a stabilitási programot. Figyelembe vette nemcsak a programok Lettország fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy azok megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a jövőbeli nemzeti döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni. A Bizottság európai szemeszter keretében tett ajánlásait az alábbi 1–5. ajánlás tükrözi.

(17)

A Tanács ezen értékelés fényében megvizsgálta a stabilitási programot, és arról alkotott véleményét (5) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi.

(18)

Az európai szemeszter keretében a Bizottság elkészítette az euroövezet egészének gazdaságpolitikájára vonatkozó elemzését is. Ezen elemzés alapján a Tanács külön ajánlásokat intézett azokhoz a tagállamokhoz, amelyek pénzneme az euro (6). Lettországnak, amelynek pénzneme ugyancsak az euro, az említett ajánlások teljes körű és megfelelő időben történő végrehajtásáról is gondoskodnia kell,

1.

Tartson fenn rendezett költségvetési egyenleget 2014-ben, és 2015-től szilárdítsa meg a költségvetési stratégiát, biztosítva, hogy a középtávú céltól való eltérés a rendszerszintű nyugdíjreform hatására korlátozódik. Folytassa az alacsony jövedelműeket sújtó adóterhek további csökkentésére irányuló erőfeszítéseket a sokkal inkább növekedésbarát ingatlanadók és környezetvédelmi adók felé történő elmozdulás, valamint az adózási fegyelem és adóbeszedés javítása révén.

2.

Fokozza a felsőoktatási reform végrehajtását, mindenekelőtt független akkreditációs ügynökség létrehozása és a minőséget jutalmazó finanszírozási modell révén. Biztosítson pályaválasztási tanácsadást az oktatás valamennyi szintjén, javítsa a szakoktatás és -képzés minőségét, többek között a tanulószerződéses gyakorlati képzés megerősítése révén, és mutasson fel eredményeket a fiatalok foglalkoztathatósága terén, ideértve a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalok bevonását célzó intézkedéseket is. Tegyen lépéseket egy integráltabb és átfogóbb kutatási rendszer kidolgozása érdekében a nemzetközileg versenyképes kutatóintézetek finanszírozására való összpontosítás révén.

3.

Folytassa a szociális támogatási rendszernek és finanszírozásának reformját, hogy biztosítsa a lefedettség bővítését, az ellátás megfelelőségét, a megerősített aktivizálást és a célzott szociális szolgáltatásokat. Fokozza az aktív munkaerő-piaci intézkedések hatókörét. Javítsa az egészségügyi rendszer költséghatékonyságát, minőségét és hozzáférhetőségét.

4.

Gyorsítsa fel a szomszédos tagállamokkal való földgáz- és villamosenergia-összeköttetések kialakítását az energiaforrások diverzifikálása, valamint a balti energiapiacok eredményesebb integrációja révén történő versenyösztönzés érdekében. Folytassa a közlekedés, az épületek és a fűtési rendszerek energiahatékonyságának további növelésére irányuló erőfeszítéseket.

5.

Hajtsa végre az igazságügyi reformokat, többek között a fizetésképtelenségre, a választottbíróságra és a közvetítésre vonatkozó jogszabályi keretek folyamatban lévő reformjait, hogy a vállalkozásoknak és a fogyasztóknak kedvezőbb jogi környezetet biztosíthasson. Fokozza a közigazgatási reformokat, többek között az állami tulajdonú vállalatok irányítását célzó reform végrehajtása és a versenyjogi tanács intézményi és pénzügyi függetlenségének növelése révén.

29.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 247/67

(1)

Az Európai Tanács 2010. március 26-án jóváhagyta a Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a gazdaságpolitikák fokozott összehangolásán alapuló, a növekedést és a foglalkoztatást célzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia azokra a kulcsfontosságú területekre összpontosít, amelyeken intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy javuljanak Európa lehetőségei a fenntartható növekedés és a versenyképesség terén.

(2)

A Tanács a Bizottság javaslatai alapján 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló ajánlást (2010–2014), 2010. október 21-én pedig elfogadta a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot (2), amelyek együtt alkotják az „integrált iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat.

(3)

A tagállamok állam-, illetve kormányfői 2012. június 29-én elfogadták a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumot, amely koherens keretet teremt a minden lehetséges ösztönzőt, jogi és szakpolitikai eszközt felhasználó tagállami, uniós és euroövezeti tevékenységek számára. Döntöttek a tagállami szinten megvalósítandó intézkedésekről, és kifejezték teljes körű elkötelezettségüket az „Európa 2020” stratégia céljainak megvalósítása és az országspecifikus ajánlások végrehajtása iránt.

(4)

A Tanács 2013. július 9-én ajánlást fogadott el (3) Litvánia 2013. évi nemzeti reformprogramjáról, valamint véleményezte Litvánia 2012–2016-os időszakra vonatkozó aktualizált konvergenciaprogramját.

(5)

A Bizottság 2013. november 13-án elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2014. évi európai szemeszterét. Ugyancsak 2013. november 13-án a Bizottság az 1176/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) alapján elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést, amelyben Litvániát nem sorolta azon tagállamok közé, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor.

(6)

Az Európai Tanács 2013. december 20-án elfogadta a pénzügyi stabilitás, a költségvetési konszolidáció és a növekedést ösztönző intézkedések biztosítására irányuló prioritásokat. Hangsúlyozta, hogy differenciált és növekedést elősegítő költségvetési konszolidációt kell végrehajtani, helyre kell állítani a gazdaságnak történő hitelnyújtás rendes feltételeit, ösztönözni kell a növekedést és a versenyképességet, kezelni kell a munkanélküliséget és a válság társadalmi következményeit, valamint korszerűsíteni kell a közigazgatást.

(7)

Litvánia 2014. április 1-jén benyújtotta 2014. évi nemzeti reformprogramját, 2014. április 22-én pedig 2014. évi konvergenciaprogramját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(8)

A 2014. évi konvergenciaprogramban felvázolt költségvetési stratégia célja a középtávú költségvetési cél teljesítése 2015-ig, és a konvergenciaprogram végéig, 2017-ig a GDP 0,9 %-ának megfelelő strukturális többlet elérése. A konvergenciaprogram megerősíti a GDP ‐ 1 %-ának megfelelő, előző középtávú költségvetési célt, ami tükrözi a Stabilitási és Növekedési Paktum követelményeit. Az (újraszámított) strukturális költségvetési egyenleg alapján a középtávú költségvetési cél felé történő éves előrelépés 2014-ben és 2015-ben a GDP legalább 0,5 %-ának felel meg. Ugyanakkor fennáll annak a kockázata, hogy 2015-ben az ország eltér a kiadási referenciaértéktől. Összességében a középtávú költségvetési cél eléréséhez vezető kiigazítási pálya nagyjából összhangban áll a Stabilitási és Növekedési Paktum követelményeivel. A konvergenciaprogram szerint az adósság a programidőszakban jelentősen csökken és 2017-re körülbelül 35 % lesz. A konvergenciaprogram költségvetési előrejelzéseit alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv nagyjából megalapozott. Ugyanakkor a 2015 és 2017 közötti időszakra még konszolidációs intézkedéseket kell meghatározni. A Bizottság szolgálatai által készített 2014. tavaszi előrejelzés szerint a strukturális kiigazítás 2014-ben várhatóan a GDP 0,2 %-ának, 2015-ben pedig 0,6 %-ának felel meg, és így 2014-ben a GDP 0,3 %-ának megfelelő mértékben elmarad a GDP 5 %-ával megegyező mértékű előírt szigorítástól. Emellett 2014-ben fennáll a kiadási referenciaértéktől való jelentős eltérés kockázata és 2015-ben további, bár csekélyebb eltérés várható. A Tanács a konvergenciaprogramnak és a bizottsági előrejelzésnek az 1466/97/EK rendelet értelmében általa végzett értékelése alapján úgy véli, hogy 2014-től fennáll a középtávú költségvetési cél eléréséhez vezető kiigazítási pályától való jelentős eltérés kockázata.

(9)

Az adók relatív jelentősége a növekedés szempontjából nem túl nagy, mivel az ingatlan- és a környezetvédelmi adók alacsonyak maradnak. Az adóbevételeket nagymértékben a közvetett adók és a munkára kivetett adók határozzák meg, míg a környezetvédelmi adók aránya továbbra is csekély. A növekedést elősegítő adókból származó többletbevétel felhasználható lenne az alacsony jövedelmű, mindenekelőtt az alacsony képzettségű munkavállalók adóterheinek enyhítésére. 2013 elején sor került az adórendszer részleges felülvizsgálatára, és a kormány a tőkeadók kiigazításáról, az adóköteles jövedelemre vonatkozó küszöbértéknek – a személyi jövedelemadó mértékének az alacsony jövedelmű munkavállalók számára előnyös, fokozottan progresszív megállapítása mellett történő – emeléséről, valamint a dohány és az alkohol jövedéki adójának emeléséről döntött. Ezek az intézkedések azonban összességében inkább negatív hatást gyakorolnak a bevételekre. Ezért változatlanul alapvető fontosságúak az államháztartás fenntarthatóságának javítását és a bevételi oldal erősítését célzó további lépések. A 2013. évi országspecifikus ajánlást követően nem került sor jelentős intézkedésekre a környezetvédelmi adózás terén. A költségvetési keret megerősítése korlátozott eredményekkel járt, mivel a kiadási korlátok továbbra sem kötelező jellegűek és még nem hagyták jóvá a jogszabályi módosításokat. Litvánia továbbra is kihívásokkal kerül szembe az adózási fegyelem tekintetében, különösen, ami a héacsalásnak többek között a kockázatkezelési intézkedések megerősítésével történő leküzdését illeti. Az adózási fegyelemre vonatkozó 2013‐2014. évi cselekvési tervet végrehajtották és az első becslések szerint pozitív hatásokkal járt. 2013-ban számos intézkedésre került sor annak érdekében, hogy a héa és a jövedéki adók terén megerősítsék az adózási fegyelmet. A 2014 és 2015 közötti időszakra új, célzott stratégia került bevezetésre.

(10)

A kedvezőtlen demográfiai fejlemények kétségessé teszik Litvánia költségvetésének hosszú távú fenntarthatóságát. Az előrejelzések szerint a nyugdíjakkal kapcsolatos kiadások jelentősen növekednek és várhatóan 50 év távlatában az uniós átlag csaknem kétszeresét érik el. A kötelező nyugdíjkorhatár 2012-ben megkezdett fokozatos emelése nem elegendő a szűkülő munkaerő-állomány és a növekvő várható élettartam kezeléséhez. Emellett a nyugdíjak megfelelőségének problémáira utal az, hogy nő a szegénységben és súlyos anyagi nélkülözésben élő időskorúak száma. Litvánia fontos, ugyanakkor elszigetelt intézkedéseket tett a helyes irányba és nincs szükség jelentősebb módosításokra ahhoz, hogy átfogó reformra kerüljön sor. Befejezte a második nyugdíjpillér reformját, de nem elterjedt sem a foglalkoztatóinyugdíj-rendszerek, sem az önkéntes nyugdíjjárulék-fizetés igénybevétele. A kötelező nyugdíjkorhatár emelése mellett szükség van az idősebb munkavállalók foglalkoztathatóságát és az időskorúak igényeihez igazított környezetet biztosító intézkedésekre is.

(11)

A munkanélküliség általánosságban csökkent, de a strukturális munkanélküliség továbbra is magas, ami a készségkereslet és -kínálat közötti eltérésekre utal, különösen az alacsony képzettségűek körében. Csökkenőben van, de még mindig magas az ifjúsági munkanélküliségi ráta, valamint a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalok aránya. Az aktív munkaerő-piaci intézkedések korlátozott hatóköre továbbra is problémát jelent, eredményességüket és időszerűségüket javítani kell. Az előrejelzések szerint a szakképzett munkaerő hiánya a jövőben még hangsúlyosabbá válik. A fiatalok foglalkoztathatóságának előmozdítása céljából alapvető a szakképzés és a felsőoktatás munkaerő-piaci jelentőségének, valamint a tanulószerződéses gyakorlati képzési programok és a munkaalapú tanulás minőségének a javítása, a magánszektor, többek között a kkv-k közreműködésével. Továbbra sem megfelelő mértékű az egész életen át tartó tanulásban való részvétel előmozdítása. A munkajogi törvény szociális partnerek bevonásával történő teljes körű felülvizsgálatára van szükség ahhoz, hogy megoldásokat találjanak a munkaadók adminisztratív terheinek enyhítésére. Először is alapvető azoknak a szükségtelen korlátozásoknak a megállapítása és megszüntetése, amelyek akadályozzák a rugalmas munkaszerződések, az elbocsátásra vonatkozó rugalmas előírások és a rugalmas munkaidő-beosztás kialakítását.

(12)

A legutóbbi javulás ellenére a munkaképes korú lakosság körében a szegénység továbbra is az uniós átlag fölött van. A havi minimálbér és az adómentességre vonatkozó küszöbérték növelése hozzájárult a szegénység csökkentéséhez. Az elmúlt években azonban meredeken nőtt a szegénységben és súlyos anyagi nélkülözésben élő időskorúak száma. 2012–2013-ban a pénzbeli szociális segélyezés reformjára irányuló kísérleti projekt eredményeként csökkent a szociális kedvezményezettek száma és a pénzbeli szociális juttatásokra fordított kiadás. A kísérleti projektet 2014-ben valamennyi önkormányzatra kiterjesztették. Biztosítani kell a reform leginkább rászorulókra gyakorolt hatásának ellenőrzését és értékelését. Az aktivizálási intézkedések hatóköre a tartósan munkanélküli, szociális támogatásban részesülő kedvezményezettek esetében nem megfelelő. Emellett az intézkedések még mindig a közmunkaprogramokra összpontosítanak, és így jövedelemtámogatást biztosítanak, de nem járulnak hozzá a kedvezményezettek foglalkoztathatóságának előmozdításához. Meg kell vizsgálni a reformnak az alacsony jövedelműekre gyakorolt hatását. Litvánia elfogadta a társadalmi befogadás előmozdítására irányuló, a 2014‐2020-as időszakra szóló cselekvési tervet. Azonban meg kell még határozni a fő célcsoportokat, a költségvetést és a konkrét intézkedéseket, meg kell állapítani a célok elérésének, valamint a cselekvési tervet végrehajtó különböző minisztériumok, helyi önkormányzatok és civiltársadalmi szereplők együttműködésének módját.

(13)

A kormány 2010-ben megkezdte az állami vállalatok ambiciózus reformját. 2013 decemberében fogadták el a végleges jogi aktusokat, amelyek módosítják az átláthatóságra vonatkozó iránymutatásokat és előírják az állami vállalatok számára, hogy 2014-től éves beszámolóikban különítsék el a kereskedelmi és nem kereskedelmi tevékenységekre vonatkozó adatokat. Az említett bontásnak megfelelő első beszámoló 2014 augusztusára készül el, és lehetővé kell tennie e módosítás eredményének részletesebb értékelését. Emellett az állami vállalatok esetében a független igazgatótanácsi tagok száma továbbra is csekély, részben az állami és önkormányzati vállalatokra alkalmazandó jogi korlátok miatt. Olyan jogszabályi módosítások előterjesztésére került sor, amelyek lehetővé tennék a független tagok számára, hogy valamennyi állami vállalat igazgatótanácsába kinevezésre kerülhessenek. A teljes körű végrehajtást követően értékelni kell a kereskedelmi és nem kereskedelmi tevékenységek elkülönítésének eredményességét és az igazgatótanács szakmai színvonalának növelését.

(14)

Továbbra is fejletlen a szomszédos tagállamokkal való villamosenergia- és gázösszeköttetés, ami korlátozott versenyt és magas energiaárakat eredményez. A gáz- és villamosenergia-piacok liberalizációja fokozta a versenyt a belföldi piacon, de a fogyasztók eddig nem használták ki a szolgáltatóváltáshoz való jogukat. Bár a kormány prioritássá tette az energiahálózatok összekapcsolását, ezt még meg kell valósítani. Üzembe helyeztek egy fontos gázvezetéket, és a tervek szerint 2014 decemberére működőképes lesz az LNG-terminál Klaipedában. Némi előrelépés történt a litván energiahálózatnak az uniós energiapiaccal való összekapcsolása terén. Emellett javítani kell az energiahatékonyságot. Litvánia ért el eredményeket az épületek energiahatékonyságának javítása tekintetében, ideértve a JESSICA holdingalap keretében végzett beruházásokat. 2013-ban jogalkotási intézkedésekre került sor a holdingalap eszközei felhasználásának gyorsítása céljából. 2014 elején egyes projekteket véglegesítettek és jelentős mértékben nőtt a kezdeti alkalmazások száma. A jogszabályi módosítások közé tartozik, hogy amennyiben a lakók nem járulnak hozzá a felújításhoz, az a fűtéstámogatás csökkenésével jár, a cél a felújítások ösztönzését hátráltató tényezők megszüntetése.

(15)

Az európai szemeszterrel összefüggésben a Bizottság elvégezte Litvánia gazdaságpolitikájának átfogó elemzését, értékelte a nemzeti reformprogramot és a konvergenciaprogramot. Figyelembe vette nemcsak a programok Litvánia fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy azok megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a jövőbeli nemzeti döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni. Az alábbi 1–6. ajánlás tükrözi a Bizottság által az európai szemeszter keretében tett ajánlásokat.

(16)

A Tanács ezen értékelés fényében megvizsgálta Litvánia konvergenciaprogramját, és arról alkotott véleményét (5) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi,

1.

Erősítse meg a 2014. évi költségvetési intézkedéseket, tekintettel arra, hogy a kiadásnövekedés meghaladja a kiadási referenciaértéket és a Bizottság szolgálatai által készített 2014. évi tavaszi előrejelzés alapján a strukturális intézkedések terén a GDP 0,3 %-ának megfelelő eltérés alakul ki, ami arra utal, hogy fennáll a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágának követelményeitől való jelentős eltérés kockázata. 2015-ben szilárdítsa meg a költségvetési stratégiát, hogy biztosítsa a középtávú költségvetési cél elérése irányába mutató, a GDP 0,5 %-ának megfelelő előírt kiigazítást. Ezt követően biztosítsa a középtávú cél betartását. Egészítse ki a költségvetési stratégiát egy olyan költségvetési kerettel, amelyet tovább erősít azáltal, hogy a középtávú költségvetési keretben kötelező kiadási korlátokat határoz meg. Folytassa az adórendszer vizsgálatát és az adózási fegyelem további javításával egyidejűleg mérlegelje a növekedést legkevésbé veszélyeztető adók – így a rendszeresített ingatlanadó és a környezetvédelmi adó – emelését.

2.

Fogadja el és alkalmazza a nyugdíjrendszer átfogó reformjára vonatkozó jogszabályt. Mindenekelőtt a kötelező nyugdíjkorhatárt hozza összhangba a várható élettartammal, korlátozza a korai nyugdíjba vonulás lehetőségét, állapítson meg világos szabályokat a nyugdíjak indexálására vonatkozóan, illetve ösztönözze a kiegészítő megtakarítási rendszerekbe történő belépést. Támassza alá a nyugdíjreformot az idősebb munkavállalók foglalkoztathatóságát elősegítő intézkedésekkel.

3.

Az aktív munkaerő-piaci intézkedéseket irányítsa nagyobb mértékben az alacsony képzettségűekre és a tartósan munkanélküliekre. Javítsa az álláskeresési járadékok alkalmazási körét és megfelelőségét, és kapcsolja össze azokat az aktivizálással. Az oktatás munkaerő-piaci hasznosíthatóságának javításával, többek között készségigény-előrejelző rendszerek segítségével kezelje a tartós strukturális munkaerőhiányt és mozdítsa elő az egész életen át tartó tanulást. A fiatalok foglalkoztathatóságának fokozása céljából kezelje kiemelt területként a minőségi tanulószerződéses gyakorlati képzést és a munkaalapú tanulás egyéb formáit, és erősítse a magánszektorral fennálló partnerséget. A szociális partnerek bevonásával vizsgálja felül a munkajogi szabályozás megfelelőségét mindenekelőtt a rugalmas munkaszerződéseket és a munkaidő-beosztást biztosító keret tekintetében.

4.

Biztosítsa, hogy az intézkedések megfelelően kiterjedjenek a leginkább rászorulókra és folytassa a pénzbeli szociális juttatások és az aktivizálási intézkedések összekapcsolásának megerősítését.

5.

A terveknek megfelelően fejezze be az állami vállalatok reformjának végrehajtását, mindenekelőtt a kereskedelmi és nem kereskedelmi tevékenységek elkülönítésének véglegesítése és az igazgatótanács szakmai színvonalának növelése révén és szorosan kövesse nyomon a reform előírásainak betartását.

6.

Erősítse meg az épületek energiahatékonyságának javítását szolgáló intézkedéseket a holdingalap gyors kiépítése révén. Folytassa a határokon átnyúló, a szomszédos tagállamokra irányuló összeköttetések fejlesztését mind a villamosenergia-, mind a gázellátás terén, hogy a balti energiapiacok jobb integrációja révén diverzifikálja az energiaforrásokat és előmozdítsa a versenyt.

29.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 247/72

(1)

Az Európai Tanács 2010. március 26-án jóváhagyta a Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a gazdaságpolitikák fokozott összehangolásán alapuló, a növekedést és a foglalkoztatást célzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia azokra a kulcsfontosságú területekre összpontosít, amelyeken intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy javuljanak Európa lehetőségei a fenntartható növekedés és a versenyképesség terén.

(2)

A Tanács a Bizottság javaslatai alapján 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló ajánlást (2010–2014), 2010. október 21-én pedig elfogadta a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot (2), amelyek együtt alkotják az „integrált iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat.

(3)

A tagállamok állam-, illetve kormányfői 2012. június 29-én elfogadták a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumot, amely koherens keretet teremt a minden lehetséges ösztönzőt, jogi és szakpolitikai eszközt felhasználó tagállami, uniós és euroövezeti tevékenységek számára. Döntöttek a tagállami szinten megvalósítandó intézkedésekről, és kifejezték teljes körű elkötelezettségüket az „Európa 2020” stratégia céljainak megvalósítása és az országspecifikus ajánlások végrehajtása iránt.

(4)

A Tanács 2013. július 9-én ajánlást (3) fogadott el Luxemburg 2013. évi nemzeti reformprogramjáról, valamint véleményezte Luxemburg 2012‐2016-os időszakra vonatkozó aktualizált stabilitási programját. A Bizottság 2013. november 15-én a 473/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (4) megfelelően kiadta Luxemburg 2014-re vonatkozó költségvetésiterv-javaslatáról szóló véleményét.

(5)

A Bizottság 2013. november 13-án elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2014. évi európai szemeszterét. Ugyancsak 2013. november 13-án a Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést, amelyben Luxemburgot azon tagállamok közé sorolta, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor.

(6)

Az Európai Tanács 2013. december 20-án elfogadta a pénzügyi stabilitás, a költségvetési konszolidáció és a növekedést ösztönző intézkedések biztosítására irányuló prioritásokat. Hangsúlyozta, hogy differenciált és növekedést elősegítő költségvetési konszolidációt kell végrehajtani, helyre kell állítani a gazdaságnak történő hitelnyújtás rendes feltételeit, ösztönözni kell a növekedést és a versenyképességet, kezelni kell a munkanélküliséget és a válság társadalmi következményeit, valamint korszerűsíteni kell a közigazgatást.

(7)

A Bizottság 2014. március 5-én közzétette az 1176/2011/EU rendelet 5. cikke értelmében végzett, Luxemburgra vonatkozó részletes vizsgálatának eredményeit. Vizsgálata alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Luxemburg esetében már nem áll fenn makrogazdasági egyensúlyhiány a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás értelmében. Mindenekelőtt a folyó fizetési mérleg többletének elemzése azt mutatja, hogy azt nem a belföldi kereslet erőtlen növekedése, hanem sokkal inkább Luxemburg pénzügyi szolgáltatásokra épülő sajátos növekedési modellje eredményezi. Jelen vannak a nagyméretű pénzügyi szektorból adódó, a belföldi pénzügyi stabilitást veszélyeztető kockázatok, de ezek viszonylag jól féken tarthatók, mivel a szektor egyszerre diverzifikált és specializált. A magánszektor és különösen a nem pénzügyi vállalkozások eladósodottságának magas szintje elsősorban azt tükrözi, hogy az országban jelen lévő számos multinacionális vállalat csoporton belüli finanszírozási műveletekre használja fel luxemburgi fióktelepét vagy leányvállalatát. Végezetül az államháztartás jelenlegi kedvező pozíciója nagyban függ az élénk pénzügyi szektorra épülő növekedési modell fenntarthatóságától, és hosszú távon magas fenntarthatósági kockázatot jelenthet.

(8)

Luxemburg 2014. április 28-án benyújtotta 2014. évi nemzeti reformprogramját, 2014. április 25-én pedig 2014. évi stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(9)

A 2014. évi stabilitási programban felvázolt középtávú költségvetési stratégia célja, hogy a 2015. évi jelentős eltérést követően 2016-ban visszatérjenek a középtávú célkitűzéshez. A stabilitási program megerősíti a GDP 0,5 %-ának megfelelő strukturális többlet elérésében meghatározott előző középtávú költségvetési célt, amely tükrözi a Stabilitási és Növekedési Paktumban foglalt követelményeket. Az (újraszámított) strukturális államháztartási többlet várhatóan a 2013. évi GDP-arányos 1,4 %-ról 2014-ben a GDP 1,1 %-ára csökken, mielőtt 2015-ben a GDP 0,1 %-ának megfelelő deficitbe fordul. Ezt követően, a terveknek megfelelően fokozatosan növekvő strukturális többletet kell elérni. Ezért Luxemburg 2014-ben várhatóan teljesíti középtávú célját, 2015-ben azonban jelentősen eltér attól. A stabilitási program szerint az államháztartási kiadások diszkrecionális bevételi intézkedésektől megtisztított növekedési rátája 2015-ben a potenciális GDP-növekedés középtávú referenciarátája felett lesz. Összességében a program célkitűzései részben összhangban vannak a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágára vonatkozó követelményekkel, különösen 2015-ben azonban eltérnek attól. Az adósságráta, amely 2013-ban a GDP 23,1 %-ának felelt meg, – jóval a GDP 60 %-ában megállapított referenciaérték alatt – az előrejelzés szerint tovább csökken a programidőszak egésze alatt. A stabilitási programban szereplő költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv, amelyet egy független szerv (STATEC) készített, kissé optimista 2014-re és 2015-re vonatkozóan. A kormány 3,2 %-os GDP-növekedési rátát irányoz elő mind 2014-ben, mind 2015-ben, míg a Bizottság szolgálatai által készített 2014. évi tavaszi előrejelzés 2,6 %-os, illetve 2,7 %-os növekedéssel számol. Ezenfelül a 2015–2018 közötti időszakra tervezett költségvetési pályát alátámasztó intézkedéseket a hatóságok még nem határozták meg teljes mértékben. A Bizottság előrejelzése szerint, amely nem veszi figyelembe a legutóbb bejelentett intézkedéseket, a strukturális többlet a becslések szerint a GDP 0,6 %-ára csökken 2014-ben, és GDP-arányosan 1,3 %-os hiányba fordul át 2015-ben. Az állami kiadások diszkrecionális bevételi intézkedésektől megtisztított növekedési üteme 2015-ben a potenciális GDP-növekedés középtávú referenciarátája felett lesz, amikor is attól jelentős eltérés várható. A stabilitási programnak és a Bizottság előrejelzésének az 1466/97/EK rendelet szerinti értékelése alapján a Tanács úgy véli, hogy a stabilitási programban szereplő célkitűzések megvalósításának vannak kockázatai, mely célok, különösen a 2015-ös évtől csak részben állnak összhangban a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágára vonatkozó követelményekkel.

(10)

A kormány 2013 júliusában benyújtotta a parlamentnek a 2011/85/EU tanácsi irányelv (5), valamint a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés rendelkezéseinek átültetésére vonatkozó törvénytervezetet. Miközben a törvénytervezet hatálybalépését 2014. január 1-jére várták, elfogadását elhalasztották a kormány júliusi lemondása miatt. A törvénytervezet szerint egy új többéves pénzügyi programról szóló törvény kerül bevezetésre, amely ugyanazt az időtartamot fedi le, mint az aktualizált stabilitási program. A többéves pénzügyi programról szóló törvényt évente folyamatosan aktualizálnák az éves költségvetéssel együtt. A törvény az államháztartás szintjén részletezné a terveket a középtávú költségvetési célok elérése érdekében. A törvénytervezet többéves kiadási felső határértékeket vezet be a többéves pénzügyi programról szóló törvényben, amely csak a központi kormányzati szektorra terjedne ki, azonban nem pontosítja, hogy milyen következményekkel jár, ha a felső határértékeket túllépik. A törvénytervezet nem irányoz elő nemzeti kiadási szabályt, amely útmutatóul szolgálhatna a kiadásokra vonatkozó többéves célok meghatározásához. Tartalmaz azonban rendelkezéseket a középtávú költségvetési cél kiigazítási pályájára vonatkozóan, amelyet tiszteletben kell tartani. A törvény felülvizsgált tervezetét 2014 márciusában nyújtották be a parlamentnek, amely egyebek között előírja, hogy a költségvetési szabályok független ellenőrzésének feladatát egy újonnan létrehozott intézményre, a Conseil National des Finances Publiques-re bízzák.

(11)

Ezenfelül a héából származó adóbevételeket érinteni fogják az elektronikus kereskedelemből keletkező héabevételekkel kapcsolatos új jogszabályok. 2015-től kezdődően az ilyen bevételeket a szolgáltató tartózkodási helye szerinti országból a fogyasztó tartózkodási helye szerinti országba továbbítják. A kormány bejelentette, hogy a héamértékek 2 százalékponttal nőnek, aminek részben kompenzálnia kellene a bevételkiesést. A kedvezményes és rendkívül kedvezményes mértékek széleskörű alkalmazása miatt azonban további bevételekre tehetnek szert az általános héamérték alkalmazási körének kiterjesztésével, ezáltal nagyobb mértékben ellensúlyozhatják a fent említett bevételkiesést.

(12)

A Bizottság idősödésről szóló 2012. évi jelentésében szereplő adatok szerint a GDP-arányos bruttó állami nyugdíjkiadások Luxemburgban növekedni fognak, a GDP 9,2 %-áról annak 18,6 %-ára 2060-ban. Ez főleg az idősödéssel kapcsolatos állami kiadásoknak és a nyugdíjaknak tudható be. A 2012-es nyugdíjreform alkalmazási köre korlátozott volt és nem foglalkozott érdemben az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságára leselkedő veszélyekkel. A nyugdíjrendszer rövid távú finanszírozását jelenleg az egy keresőre jutó időskorú eltartottak alacsony aránya garantálja, a finanszírozás pedig részben a határ menti ingázók viszonylag fiatal csoportja által befizetett járulékoktól függ. A jövőben ez a trend várhatóan megfordul és valószínű, hogy jelentős mértékben nőnek a nyugdíjköltségek, valamint a tartós ápolással, gondozással kapcsolatos költségek. A nyugdíjrendszer életképességének a szavatolása érdekében 2020 után szükség lenne a járulék jelentős mértékű növelésére, a nyugdíjak életszínvonalhoz történő igazításának a beépített mérséklése mellett. Ez jelentősen növelné a jövőbeni aktív népesség munkájára rakódó terheket és a költség-versenyképesség csökkenését eredményezné. Tekintettel a bérpótlás jelenlegi magas arányára, különböző intézkedéseket lehetett volna tenni a generációk közötti terhek igazságosabb elosztásának biztosítása érdekében. A reálbér-növekedésen alapuló nyugdíjkiigazítás felső határának bevezetése növelné a nyugdíjtartalékokat. Ezenfelül a tényleges nyugdíjbavonulási életkornak (jelenleg 59 év) az emelése, annak a várható élettartamhoz történő igazítása útján, pedig hozzájárulna a nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatóságának biztosításához. Csökkenteni kell a korhatár előtti nyugdíjazási lehetőségeket is. Az aktív életszakasz meghosszabbítását célzó – a nyugdíjreform keretében előírt – pénzügyi ösztönzők hozzájárulhatnak a nyugdíjrendszer fenntarthatóságához, azonban a szakképzés és az egész életen át tartó tanulás erősítésével tovább kell javítani az idősebb munkavállalók foglalkoztathatóságát. Luxemburgnak a fenntarthatóság biztosítása érdekében vissza kell fognia a tartós ápolás-gondozás iránti jövőbeni igényeket és az azzal kapcsolatos költségeket. A tartós ápolással, gondozással kapcsolatos szolgáltatásokat költséghatékonyabbá lehetne tenni továbbá az egészségügyi ellátás és a szociális ellátás közötti koordináció erősítésével, a szolgáltatásnyújtás javításával és a gondozást végző hozzátartozók jobb támogatásával.

(13)

A luxemburgi folyó fizetési mérleg nagy többlete a pénzügyi szolgáltatásoknak köszönhető és elfedi az árukereskedelmi mérleg állandó és egyre növekvő hiányát, amely az export lassú növekedéséből ered. Miközben ez a trend a szolgáltatási szektornak a gazdaságban betöltött egyre fontosabb helyét tükrözi, az a költség-versenyképesség nagyobb strukturális veszteségéből is adódik. A fajlagos munkaköltség közelmúltbeli folyamatos növekedése aláásta Luxemburg iparának versenyképességét. A bérindexálási mechanizmus modulációja, amelyet a kormány 2012-ben fogadott el, 2014 végéig fejeződik be. Miközben különböző módszereket lehetne megvizsgálni, fontos, hogy a béreket a bérindexálás rendszerének a reformja révén szorosabban a termelékenységhez kössék és ezzel lehetővé tegyék az ágazati differenciálást. A pénzügyi szektortól való erős függés strukturális kockázatot jelent a gazdaság számára. Luxemburgnak ezért az olyan erősen szakosodott cégekre kell összpontosítania, amelyek lendületet adhatnak az innováció vezérelte növekedésnek. Miközben a közszféra K+F-intenzitása 2000 óta a négyszeresére nőtt és ez jelzi az államilag támogatott kutatási kapacitások létrehozására irányuló szándékot, Luxemburg távol van attól, hogy 2020-ra elérje a GDP 2,3–2,6 %-át kitevő K+F-intenzitásra vonatkozóan kitűzött célját, a vállalkozások K+F-intenzitásának markáns csökkenése miatt (a 2000. évi 1,53 %-ról 1 %-ra 2012-ben). Az állami kutatóintézetek és a vállalkozások közötti együttműködést jelző mutató tekintetében a teljesítményt tovább kell javítani. Folytatni kell az innovációs klaszterek megerősítésére irányuló, 2013-ban elindított reformot.

(14)

Bár különböző intézkedéseket fogadtak el, az ifjúsági munkanélküliség tartósan magas, 2013-ban az aktív népesség 17,4 %-át tette ki, ugyanakkor a 2012-ben mért 18 %-hoz viszonyítva csökkent. Ez nagymértékben függ a végzettség szintjétől is és alacsonyabb a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők között. Luxemburg oktatási rendszere számos sajátos kihívással néz szembe, többek között a többnyelvűséggel és a nagy pénzügyi szektorral rendelkező, magasan specializált munkaerőpiac által megkövetelt egyedi készségek problémájával. A diákok készségeiről készített 2012. évi OECD-felmérés megerősítette, hogy további intézkedéseket kell tenni a fiataloknak az alapkészségek terén 2006 óta megfigyelt viszonylag gyenge teljesítményének az ellensúlyozása érdekében. Ebben a tekintetben tovább kell folytatni az alap- és középfokú oktatás reformját. Ezenfelül tovább kell javítani a szakoktatás és -képzés minőségét és vonzerejét – többek között a migráns hátterű emberek számára –annak érdekében, hogy biztosítsa a munkaerőpiac számára a szakképzett munkaerőt. Az adórendszer és a szociális ellátórendszer szerkezetéből erednek a nagyon jelentős munkaerő-piaci csapdák, amelyek az Unióban a legmagasabbak között vannak, valamennyi bérszintre és családi összetételre vonatkozóan. A legutóbbi reformtörekvések ellenére is, az aktivizálási intézkedések gyengék maradtak, és az aktív munkaerő-piaci programokban való részvétel nem volt kötelező a munkanélküliség egyetlen szakaszában sem.

(15)

Luxemburg kötelezettséget vállalt arra, hogy 2020-ig 20 %-kal csökkenti az üvegházhatásúgáz-kibocsátását a kibocsátáskereskedelmi rendszeren (ETS) kívüli szektorokban, azonban várhatóan 23 százalékponttal elmarad ettől a céltól. Ezenfelül 2013-ban a kibocsátás a jelzések szerint 1 %-kal magasabb, mint a vállaláselosztási határozatban kitűzött cél. A közlekedéssel összefüggő kibocsátás kb. 70 %-a az üzemanyagexporthoz kapcsolódik, többek között a rendkívül alacsony jövedéki adók eredményeként. Előrelépést jelent a 2013 májusában elfogadott második nemzeti éghajlat-politikai cselekvési tervben az üzemanyagexport kulcsfontosságú kihívásként való elismerése. E kérdés kezelésére azonban konkrétabb és hosszú távú intézkedésekre van szükség. A környezetvédelmi adók 2012-ben a GDP 2,4 %-át, míg 2004-ben 3,1 %-át tették ki. Ez a csökkenés különösen az alacsonyabb energiaadó-bevételből ered, amelyet az energiaadók indexálásának az elmaradása befolyásolt. A közlekedési adók, az üzemanyagra kivetett adók kivételével, 2012-ben a GDP 0,2 %-át tették ki. A közlekedés céljára használt üzemanyagra kivetett adóból származó bevételek, a dízelolaj kedvezményes adója ellenére is a GDP 2,2 %-át teszik ki, elsősorban a határon túli üzemanyag-beszerzésnek köszönhetően. Mivel a környezetvédelmi adók aránya a teljes adóbevételből átlag alatti, javítani lehetne az ország környezetvédelmi adóinak szerkezetén, különösen a közlekedés céljára használt energiatermékek adójának emelése révén.

(16)

Az európai szemeszterrel összefüggésben a Bizottság elvégezte Luxemburg gazdaságpolitikájának átfogó elemzését, értékelte a nemzeti reformprogramot és a stabilitási programot. Figyelembe vette nemcsak a programok Luxemburg fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy azok megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a jövőbeli nemzeti döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni. Az alábbi 1–5. ajánlás tükrözi a Bizottság európai szemeszter keretében tett ajánlásait.

(17)

A Tanács ezen értékelés fényében megvizsgálta a stabilitási programot, és az arról alkotott véleményét (6) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi.

(18)

Az európai szemeszter keretében a Bizottság elkészítette az euroövezet egészének gazdaságpolitikájára vonatkozó elemzését is. Ezen elemzés alapján a Tanács külön ajánlásokat intézett azon tagállamokhoz, amelyek pénzneme az euro (7). Luxemburgnak, amelynek pénzneme ugyancsak az euro, az említett ajánlások teljes körű és megfelelő időben történő végrehajtásáról is gondoskodnia kell,

1.

Őrizze meg a költségvetés rendezett pozícióját 2014-ben, jelentősen erősítse meg a költségvetési stratégiát 2015-ben a középtávú költségvetési cél elérésének biztosítása érdekében, majd azt követően az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságának megőrzése érdekében tartsa a középtávú költségvetési célt, figyelembe véve különösen az idősödéshez kapcsolódó rejtett kötelezettségeket. Az államháztartásra kiterjedő és többéves kiadási korlátokat tartalmazó középtávú költségvetési keret elfogadásának felgyorsításával, valamint a költségvetési szabályok független ellenőrzésének bevezetésével erősítse a költségvetési irányítást. Szélesítse tovább az adóalapot, különösen a fogyasztásra vonatkozóan.

2.

A költségvetés fenntarthatóságának biztosítása érdekében fogja vissza az idősödéssel összefüggő kiadásokat a következők révén: a tartós ápolás-gondozás költséghatékonyságának fokozása, a nyugdíjreform folytatása a tényleges nyugdíjbavonulási életkor emelésével, beleértve a korhatár előtti nyugdíjazásnak a nyugdíjkorhatár vagy a nyugdíjak várható élettartamhoz való hozzáigazítása révén való korlátozását is. Növelje az erőfeszítéseket az idősebb munkavállalók munkaerő-piaci aktivitási rátájának növelése céljából, többek között foglalkoztathatóságuknak az egész életen át tartó tanulás révén történő javításával.

3.

A bérindexálás reformja érdekében gyorsítsa fel a strukturális intézkedések elfogadását a szociális partnerekkel konzultálva és a nemzeti gyakorlattal összhangban, azzal a céllal, hogy javítsa a bérmegállapítási rendszernek (beleértve a bérindexálást is) a termelékenység alakulásához való alkalmazkodási képességét, különösen ágazati szinten. Folytassa a gazdaság szerkezetének diverzifikációját, beleértve a magánberuházások előmozdítását a kutatás területén, valamint az állami kutatás és a vállalkozások együttműködésének további fejlesztését.

4.

Koherens stratégia révén folytassa az alacsony képzettségű fiatalkorú munkakeresők – és köztük a migráns hátterűek – körében a munkanélküliség mérséklésére irányuló erőfeszítéseket, többek között az aktív munkaerő-piaci politikák kialakításának és ellenőrzésének további javításával, a strukturális munkaerőhiány kezelésével, valamint a munkavállalást hátráltató pénzügyi tényezők csökkentésével. Ennek érdekében gyorsítsa fel az általános és a szakképzés reformjának végrehajtását a fiatalok készségeinek a munkaerő-piaci kereslettel való jobb összehangolása céljából.

5.

Dolgozzon ki átfogó keretet és tegyen konkrét intézkedéseket, amelyek a kibocsátáskereskedelmi rendszeren (ETS) kívüli tevékenységekből származó üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése terén a 2020-ra kitűzött célok elérésére irányulnak, mindenekelőtt a közlekedésben használt energiatermékek adóztatásának növelésével.

29.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 247/77

(1)

Az Európai Tanács 2010. március 26-án jóváhagyta a Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a gazdaságpolitikák fokozott összehangolásán alapuló, a növekedést és a foglalkoztatást célzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia azokra a kulcsfontosságú területekre összpontosít, amelyeken intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy javuljanak Európa lehetőségei a fenntartható növekedés és a versenyképesség terén.

(2)

A Tanács a Bizottság javaslatai alapján 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló ajánlást (2010–2014), 2010. október 21-én pedig a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot (3), amelyek együtt alkotják az „integrált iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat.

(3)

A tagállamok állam-, illetve kormányfői 2012. június 29-én elfogadták a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumot, amely koherens keretet teremt a minden lehetséges ösztönzőt, jogi és szakpolitikai eszközt felhasználó tagállami, uniós és euroövezeti tevékenységek számára. Ezen túlmenően a tagállami szinten megvalósítandó intézkedésekről is határoztak, és kifejezték teljes körű elkötelezettségüket az „Európa 2020” stratégia céljainak megvalósítása és az országspecifikus ajánlások végrehajtása iránt.

(4)

A Tanács 2013. július 9-én ajánlást fogadott el Magyarország 2013. évi nemzeti reformprogramjáról (4), valamint véleményezte Magyarország 2013–2016-os időszakra vonatkozó, aktualizált konvergenciaprogramját.

(5)

A Bizottság 2013. november 13-án elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2014. évi európai szemeszterét. Ugyancsak 2013. november 13-án a Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést, amelyben Magyarországot azon tagállamok közé sorolta, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor.

(6)

Az Európai Tanács 2013. december 20-án elfogadta a pénzügyi stabilitás, a költségvetési konszolidáció és a növekedést ösztönző intézkedések biztosítására irányuló prioritásokat. Hangsúlyozta, hogy differenciált és a növekedést elősegítő költségvetési konszolidációt kell végrehajtani, helyre kell állítani a gazdaságnak történő hitelnyújtás rendes feltételeit, ösztönözni kell a növekedést és a versenyképességet, kezelni kell a munkanélküliséget és a válság társadalmi következményeit, valamint korszerűsíteni kell a közigazgatást.

(7)

A Bizottság 2014. március 5-én az 1176/2011/EU rendelet 5. cikkének megfelelően közzétette a Magyarországra vonatkozó részletes vizsgálat eredményeit. Vizsgálata alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Magyarországon továbbra is makrogazdasági egyensúlyhiány tapasztalható, amely nyomon követést és határozott szakpolitikai intézkedéseket tesz szükségessé. Különösen az erőteljesen negatív nettó nemzetközi pozíció folyamatban lévő kiigazítása, az állami és a magánszektor adósságának – a törékeny pénzügyi szektor tükrében – magas szintje, és a romló exportteljesítmény igényel továbbra is fokozott figyelmet a gazdaság működésére gyakorolt negatív hatások számottevő kockázatának csökkentése érdekében.

(8)

Magyarország 2014. április 30-án benyújtotta 2014. évi nemzeti reformprogramját és 2014. évi konvergenciaprogramját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(9)

A 2014. évi konvergenciaprogramban vázolt költségvetési stratégia célkitűzése az, hogy az államháztartási hiány a GDP 2,9 %-ának megfelelő szintről (2014) a programidőszak végére 1,9 %-ra csökkenjen. A konvergenciaprogram ezt egy erőteljesen a programidőszak végére ütemezett konszolidációs pályán haladva kívánja elérni, ugyanakkor a hiánycélokat az előző konvergenciaprogramhoz képest jelentősen megemelték. A konvergenciaprogram megerősíti a GDP - 1,7 %-ában meghatározott középtávú költségvetési célt, amely a Stabilitási és Növekedési Paktum célkitűzéseit tükrözi. Mindazonáltal az újraszámított strukturális egyenleg alapján nem várható a középtávú költségvetési célnak a programidőszak végére történő elérése. A várakozások szerint az (újraszámított) strukturális egyenleg 2014-ben 1,5 százalékponttal fog romlani, ezáltal jelentősen eltérve a középtávú költségvetési céltól, majd 2015-ben stabilizálódik, ami a GDP 0,5 %-ának megfelelő mértékű elmaradást jelent a középtávú költségvetési cél eléréséhez szükséges javulás mértékétől. Kiadási oldalon a referenciaérték mind 2014-ben, mind 2015-ben számottevő eltérést mutat. A várakozások szerint az (újraszámított) strukturális egyenleg 2016-ban és 2017-ben is tovább romlik. Összességében elmondható, hogy a tervekben 2014-től kezdődően a középtávú költségvetési célhoz vezető pályától való jelentős mértékű eltéréssel számolnak. A konvergenciaprogram előrejelzése szerint az államháztartás GDP-arányos adóssága a 79 %-os mértékről (2013) fokozatosan a GDP körülbelül 75 %-ának megfelelő mértékűre csökken 2017-re.A konvergenciaprogram költségvetési előrejelzéseit alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv 2014–2016 tekintetében nagyjából megalapozott: várakozása szerint a GDP 2014-ben 2,3 %-kal, 2015-ben pedig 2,5 %-kal nő, míg a Bizottság szolgálatai a 2014. évi tavaszi előrejelzésükben 2,3 %-os, illetve 2,1 %-os növekedéssel számoltak. 2017-re vonatkozóan azonban a konvergenciaprogram túl optimista.

A költségvetési célokat övező kockázatok 2014-ben nagyjából egyensúlyban vannak, de erősödik annak kockázata, hogy 2015-től kezdődően a hiány magasabb lesz a célul kitűzöttnél. Kiemelt kockázatok erednek abból, hogy a kiadási ráta tervezett csökkentését a kiadások fűnyíróelv mentén végrehajtott nominális befagyasztásával vagy az inflációs ráta mértéke alatti növelésével tervezik elérni a diszkrecionális kiadási tételek túlnyomó többségénél. A Bizottság szolgálatainak 2014. évi tavaszi előrejelzésében az államháztartás 2014-es és 2015-ös hiányára vonatkozóan közölt prognózisok megegyeznek a konvergenciaprogram céljaival. A strukturális hiányra vonatkozóan a Bizottság által előre jelzett 2,2 %-os (2014), illetve 2,3 %-os (2015) érték megerősíti, hogy 2014-től kezdődően fennáll a kockázata a középtávú költségvetési céltól való jelentős mértékű eltérésnek. Továbbá a Bizottság előrejelzése szerint 2014-ben és 2015-ben eltérés mutatkozik az adósságcsökkentési referenciaértéktől is. A strukturális egyenleg 2014-ben várhatóan nagyobb mértékben (a GDP - 1,4 %-ával) romlik majd, mint ami az adósságszabály értelmében még megengedett (a GDP - 0,5 %-a). A konvergenciaprogramnak az 1466/97/EK rendelet szerinti értékelése és a Bizottság előrejelzése alapján a Tanács úgy véli, hogy a középtávú költségvetési céltól való jelentős mértékű eltérésre, valamint az adósságszabály megsértésére tekintettel 2014-től kezdődően további strukturális kiigazításra van szükség.

(10)

A tervezési időtávnak a folyó költségvetési éven túlra történő kiterjesztésével sikerült megerősíteni a középtávú költségvetési keretet. A költségvetési keret hatékony működése és kötelező jellege azonban még nem biztosított. Új, számszerűsített költségvetési szabályokat vezettek be, de a tervezési hiányosságokat – amelyek elsősorban a szisztematikus utólagos nyomon követés hiányával, a megengedett legnagyobb eltérés szintjeinek és a megfelelő korrekciós mechanizmusok hiányával függnek össze – nem korrigálták. A Költségvetési Tanács kötelező feladatainak szűk köre és elemzői kapacitása továbbra sincs arányban a költségvetési vétójogával. A középtávú költségvetési keret további erősítése és a Költségvetési Tanács feladatkörének kiszélesítése javítaná a költségvetési keret egészének hitelességét, átláthatóságát és hatékonyságát.

(11)

A Magyar Nemzeti Bank által indított, a kis- és középvállalkozásokat célzó kedvezményes „Növekedési Hitelprogram” ellenére a gazdaság rendes hitelezése nem indult meg fenntartható módon. A pénzügyi szektor terhei tovább emelkedtek, ami korlátozza a tőkefelhalmozás lehetőségeit. A pénzügyi tranzakciós illeték megemelése és az ahhoz hasonló intézkedések hozzájárultak a készpénzhasználat növekedéséhez a gazdaságban. Tovább romlott a lakossági hitelportfólió minősége és jelenleg a nemteljesítő hitelek magas aránya jelenti az egyik legnagyobb kihívást a pénzügyi ágazat számára. A portfóliótisztítást hátráltatja az adósságrendezési eljárások rossz hatékonysága. Nem hoztak érdemi új intézkedést annak érdekében, hogy a rossz eszközöket kivezessék a bankok mérlegeiből. A súlyos szabályozási terhek és a nemteljesítő hitelek magas aránya együttesen a hitelkínálat beszűküléséhez vezettek. A kormány több alkalommal jelezte a devizahiteleseket segítő új intézkedés bevezetésére irányuló szándékát, ugyanakkor ezek az intézkedések a legtöbb esetben nem a nehéz helyzetbe került hitelfelvevőket célozták, és a további kormányzati segítséggel kapcsolatos várakozások miatt negatív hatást gyakorolnak a háztartások fizetési hajlandóságára. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének a központi bankba történő integrálásával és a makroprudenciális felügyelet feladatának a központi bankhoz telepítésével megerősítették a pénzügyi szabályozást és felügyeletet. Megkezdődött a bankszanálási rendszer létrehozásának előkészítése.

(12)

Jóllehet az előző évhez képest csökkent az adószabályok módosításának gyakorisága, nem történt érdemi előrelépés a társasági adó kiegyensúlyozottabb rendszerének megteremtése érdekében. A meglévő ágazati különadók egy részét éppenséggel megemelték. Az egyes ágazatokra vonatkozóan eltérő adómértékek alkalmazása hátráltatja az erőforrások hatékony allokálását, és ily módon negatívan hat a növekedésre. Annak érdekében, hogy az adóztatás jobban ösztönözze a foglalkoztatást, Magyarország kiszélesítette a személyi jövedelemadó tekintetében igénybe vehető családi adókedvezmény jogosultjainak körét, ami segítség lehet a bérből és fizetésből élők számára. Az egyedülálló, alacsony jövedelmű személyek esetében az adóék az egyik legmagasabb az Unióban. A munkahelyvédelmi törvény által megállapított jogosultsági feltételek – bár a három- vagy többgyermekes anyák tekintetében bizonyos mértékben kiterjesztették a jogosultságot – alapvetően változatlanok maradtak, jóllehet az alacsony jövedelmű munkavállalók egy jelentős része így is az intézkedés hatályán kívül marad. Fontos lesz megvizsgálni az intézkedés hatását és költséghatékonyságát, és szükség szerint ki kell igazítani a foglalkoztatásbővítő kapacitásának megnövelése érdekében. Némi előrelépés történt az adóterheknek a munkát terhelő adókról a környezetvédelmi adókra történő áthelyezése terén, de további intézkedésekre van szükség. A pénztárgépeknek az adóhatóságokhoz történő online bekötése a múltban tapasztalható sorozatos késések után fokozatosan valósul meg. Ugyanakkor Magyarországon továbbra is magas az adószabályok megsértésének aránya, jellemző a feketemunka és az áfaszabályok megsértése. Különösen az áfacsalások elleni küzdelem hatékonyságának erősítése érdekében indokolt lenne az ellenőrzési intézkedések szigorítása.

(13)

2013-ban csökkent az ifjúsági munkanélküliség, ugyanakkor a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalok aránya emelkedett. Az állami foglalkoztatási szolgálat helyi irodái és az oktatási intézmények, illetve a helyi szintű érdekelt felek közötti hatékony koordináció hozzájárulhatna az intézkedések hatásának fokozásához. Megkezdődött az állami foglalkoztatási szolgálat kapacitásfejlesztése, amelynek részeként kidolgozás alatt áll az ügyfél-kategorizálási rendszer, ugyanakkor egyes hátrányos helyzetű csoportok munkaerő-piaci hozzáférésének javítása érdekében a nyílt munkaerőpiacra irányuló aktív munkaerő-piaci intézkedéseket meg kellene vizsgálni a hatékonyságuk és eredményességük értékelése céljából, és amennyiben szükséges, ki kell igazítani azokat. Meg kell erősíteni a különböző munkaerő-piaci és szociális intézkedések (közmunkaprogram, álláskeresési járadék és szociális segélyek) aktivizálási elemeit. A foglalkoztatáspolitikai intézkedésekre rendelkezésre álló költségvetési erőforrások meghatározó részét a közmunkaprogram köti le, ugyanakkor a programból való kilépést követően 2013-ban a résztvevők 11,54 %-a tudott visszatérni a nyílt munkaerőpiacra. Ez felveti annak kérdését, hogy tartósabb foglalkoztatási hatás elérése érdekében nem kellene-e kiigazítani a programot oly módon, hogy szorosabban kötődjön az aktivizálási, képzési intézkedésekhez, illetve az álláskereséshez nyújtott támogatáshoz. A nők munkaerő-piaci részvételére ösztönzőleg hatott a fizetett szülői szabadság rugalmasabbá tétele és a gyermekgondozási létesítmények kapacitásának bővítése, de további erőfeszítésekre van szükség, mivel a nők foglalkoztatása változatlanul 60 % alatti. Az álláskeresési járadékra való jogosultság ideje rövidebb, mint az elhelyezkedéshez szükséges átlagos idő. A szegénységben vagy társadalmi kirekesztettségben élők száma tartósan emelkedik Magyarországon, és jelenleg a teljes népesség közel egyharmada ezen kategóriába tartozik. A szegénység továbbra is aránytalanul sújtja a hátrányos helyzetű csoportokat, különösen a gyerekeket és a romákat. Bár létezik Nemzeti Társadalmi Felzárkóztatási Stratégia, a legtöbb területen a szakpolitikai intézkedések nem segítik elő szisztematikus jelleggel a stratégiában meghatározott célok megvalósítását. A szegénység eredményes visszaszorításához integrált és racionalizált szakpolitikai intézkedésekre van szükség.

(14)

A magyarországi üzleti környezetet a szabályozási keret gyakori változtatásai és az ágazatok egyre nagyobb számában a korlátozott verseny jellemzi. A szolgáltatási ágazatokban új korlátozásokat vezettek be, a meglévőket pedig nem szüntették meg (például a gyógyszertárak, a hulladékkezelés, a mobilfizetés, a dohányáru-kiskereskedelem és a tankönyvek piacán). Az elmúlt években kivetett ágazati különadók által érintett ágazatokban a beruházások különösen nagymértékben visszaestek. 2010 és 2013 között a beruházások nominális értéken 44 %-kal csökkentek az energiaágazatban, 28 %-kal a pénzügyi ágazatban és 18 %-kal a távközlési ágazatban, míg összességében 3,4 %-kal nőttek. A közbeszerzések piacát jellemző verseny némileg javult, de további erőfeszítésekre van szükség. Az elektronikus közbeszerzés nagyobb mértékű igénybevétele például jelentős költségmegtakarításokat eredményezhetne, javítaná a közbeszerzések átláthatóságát és fokozná a versenyt. Lépéseket tettek a közszolgálatban dolgozók feddhetetlenségének biztosítására irányuló stratégiák végrehajtása és az átláthatóbban működő közigazgatást szolgáló standardok érvényesítése érdekében, de a korrupció eredményes kezeléséhez további intézkedésekre van szükség.

(15)

Emelkedőben van a korai iskolaelhagyók aránya, és a korai iskolaelhagyás megelőzésére irányuló stratégia elfogadását több alkalommal elhalasztották. A diákoknak a munkaerő-piaci elhelyezkedés szempontjából fontos alapvető készségekkel, kompetenciákkal és végzettségekkel való felruházása további erőfeszítéseket igényel. A jó minőségű többségi oktatáshoz való egyenlő hozzáférés továbbra is meghatározó probléma a hátrányos helyzetű gyerekek, és különösen a romák számára. A többek között egy új „duális modellt” bevezető új szakképzési törvény elfogadására az oktatásból a munka világába történő – még mindig nehézségekkel teli – átmenet megkönnyítése érdekében került sor, a jogszabály hatásait szoros figyelemmel kell kísérni.

(16)

Magyarország 2013-ban és 2014-ben folytatta a villamos energia és a földgáz végfelhasználói árának csökkentését. Ezek az árcsökkentések és energiaszolgáltatókat terhelő különadókkal együtt negatívan hatottak az energiaszolgáltatók költségmegtérülésére az energiaipari beruházások és a hálózat-karbantartás költségei tekintetében. A háztartások energiaintenzitása jelenleg uniós szinten a legmagasabbak közé tartozik, annak javítására különösen a lakóépületek tekintetében lenne lehetőség. Továbbra is aggályokat vet fel, hogy az energiaszabályozó hatóság nem független a hálózat-hozzáférési feltételek és díjak meghatározása tekintetében. Tettek bizonyos lépéseket a tömegközlekedési vállalatok szervezetének ésszerűsítése érdekében, de a működési költségek racionalizálása és a tarifarendszer megváltoztatásán keresztül a fenntarthatóság terén még további javulás érhető el.

(17)

Az európai szemeszterrel összefüggésben a Bizottság elvégezte Magyarország gazdaságpolitikájának átfogó elemzését. A Bizottság értékelte a nemzeti reformprogramot és a konvergenciaprogramot. Figyelembe vette nemcsak a programok Magyarország fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy azok megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a jövőbeli nemzeti döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni. A Bizottság európai szemeszter keretében tett ajánlásait az alábbi 1–7. ajánlás tükrözi.

(18)

A Tanács ezen értékelés fényében megvizsgálta a konvergenciaprogramot, és arról alkotott véleményét (5) különösen az 1. ajánlás tükrözi.

(19)

A Bizottság által elvégzett részletes vizsgálat és ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a nemzeti reformprogramot és a konvergenciaprogramot. A Tanács 1176/2011/EU rendelet 6. cikke szerinti ajánlásait az alábbi 1., 2., 3. és 5. ajánlás tükrözi,

1.

A Stabilitási és Növekedési Paktum előírásaihoz, konkrétan az adósságcsökkentési szabályhoz képest – a Bizottság 2014. évi tavaszi előrejelzése alapján – mutatkozó eltérésre tekintettel erősítse meg a 2014-es évre vonatkozó költségvetési intézkedéseket. A középtávú költségvetési cél elérésének biztosítása érdekében 2015-ben és azt követően jelentősen erősítse meg a költségvetési stratégiát, továbbá az államadósság-ráta tartósan csökkenő pályán tartása érdekében gondoskodjon az adósságcsökkentési szabály betartásáról. A számszerűsített költségvetési szabályoknak való megfelelés szisztematikus utólagos ellenőrzésén és korrekciós mechanizmusok alkalmazásán keresztül biztosítsa a középtávú költségvetési keret kötelező jellegét. Javítsa az államháztartás átláthatóságát, aminek érdekében többek között rendszeres makrogazdasági költségvetési előrejelzések és a jelentősebb gazdaságpolitikai javaslatokhoz készített költségvetési hatásvizsgálatok készítésének előírásával szélesítse ki a Költségvetési Tanács törvényi feladatkörét.

2.

Többek között a pénzügyi intézményekre kivetett adóterhek struktúrájának átalakításával és ezen adóterhek csökkentésével segítse elő a gazdaság rendes hitelezésének helyreállítását. A megtakarítások banki ágazattól való elterelésének elkerülése és az elektronikus fizetési eszközök használatának ösztönzése végett igazítsa ki a pénzügyi tranzakciós illetékre vonatkozó szabályozást. Vizsgálja meg és szüntesse meg a portfóliótisztítás akadályait, többek között szigorítsa meg az átstrukturált hitelekre vonatkozó tartalékképzési szabályokat, szüntesse meg a hitelbiztosítékok tekintetében alkalmazott végrehajtás akadályait, valamint fokozza a fizetésképtelenségi eljárások sebességét és eredményességét. Ezzel összefüggésben folytasson szoros egyeztetéseket az érdekelt felekkel az új szakpolitikai kezdeményezésekről és biztosítsa, hogy ezek megfelelően célzottak legyenek és ne növeljék az erkölcsi kockázatot a hitelfelvevők tekintetében. Erősítse tovább a pénzügyi szabályozást és felügyeletet.

3.

A társaságok számára stabil, a jelenleginél kiegyensúlyozottabb és egyszerűsített adórendszert hozzon létre, mégpedig többek között azáltal, hogy kivezeti a torzító hatású ágazati különadókat. Csökkentse az alacsony jövedelmű munkavállalók adóterhét, egyebek mellett a környezetvédelmi adók hatékonyságának javításával. Különösen az áfacsalások visszaszorítása érdekében erősítse meg az adószabályoknak való megfelelés javítására irányuló intézkedéseket és összességében csökkentse a megfelelés költségeit.

4.

Erősítse meg a megfelelően célzott aktív munkaerő-piaci intézkedéseket, ennek jegyében többek között gyorsítsa fel az állami foglalkoztatási szolgálat ügyfél-kategorizálási rendszerének bevezetését. A fiatalok számára hozza létre a tervezett mentorhálózatot, és a szélesebb kör elérése érdekében a mentorhálózat tevékenységét hangolja össze az oktatási intézmények és a helyi szintű érdekelt felek tevékenységével. Vizsgálja meg a közmunkaprogramot abból a szempontból, hogy az mennyire hatékony segítséget nyújt a résztvevőknek a későbbi elhelyezkedéshez, továbbá erősítse meg annak aktivizálási elemeit. Az újbóli elhelyezkedéshez szükséges átlagos idő figyelembevételével vizsgálja meg az álláskeresési járadék jogosultsági ideje meghosszabbításának lehetőségét, és kapcsolja azt össze aktivizálási intézkedésekkel. Az aktivizálási intézkedésekkel való kapcsolat erősítése mellett a megfelelőség és a lefedettség tekintetében javítsa a szociális segélyek rendszerét. A szegénység csökkentése érdekében hajtson végre racionalizált és integrált, különösen a gyermekekre és a romákra összpontosító szakpolitikai intézkedéseket.

5.

Stabilizálja a szabályozási keretet, továbbá ösztönözze a piaci versenyt, aminek érdekében mindenekelőtt számolja fel az akadályokat a szolgáltatási ágazatban. Többek között az elektronikus közbeszerzés nagyobb mértékű alkalmazása révén tegyen hathatósabb lépéseket a közbeszerzési piacot jellemző verseny fokozása és a közbeszerzések átláthatóságának növelése érdekében, továbbá szorítsa vissza a korrupciót és összességében csökkentse az adminisztratív terheket.

6.

A szakképzésből és a szakoktatásból korán kimaradó diákokra összpontosítva hajtson végre nemzeti stratégiát a korai iskolaelhagyás megelőzése érdekében. Alkalmazzon rendszerszerű megközelítést a hátrányos helyzetű csoportok, különösen a romák többségi oktatásban való inkluzív részvételének az előmozdítása érdekében. Segítse elő az oktatás különböző szakaszai közötti, illetve a munka világába történő átmenetet, és kövesse szoros figyelemmel a szakképzési reform végrehajtását. Hajtson végre olyan felsőoktatási reformot, amely nagyobb arányban teszi lehetővé felsőfokú végzettség megszerzését, különösen a hátrányos helyzetű tanulók számára.

7.

Vizsgálja meg az energiaár-szabályozás beruházásösztönző és versenyre gyakorolt hatásait a villamos energia és a földgáz piacán. Tegyen további lépéseket annak érdekében, hogy biztosítva legyen a nemzeti szabályozó hatóság függetlensége a hálózati tarifák és feltételek meghatározása tekintetében. Tegyen intézkedéseket az energiahatékonyság javítása érdekében, különösen a lakóépületek tekintetében. Többek között a működési költségek leszorítása és az állami tulajdonban lévő közlekedési vállalatok által alkalmazott díjszabás felülvizsgálata útján javítsa a közlekedési rendszer fenntarthatóságát.

29.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 247/83

(1)

Az Európai Tanács 2010. március 26-án jóváhagyta a Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a gazdaságpolitikák fokozott összehangolásán alapuló, a növekedést és a foglalkoztatást célzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia azokra a kulcsfontosságú területekre összpontosít, amelyeken intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy javuljanak Európa lehetőségei a fenntartható növekedés és a versenyképesség terén.

(2)

A Tanács a Bizottság javaslatai alapján 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló ajánlást (2010–2014), 2010. október 21-én pedig elfogadta a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot (3), amelyek együtt alkotják az „integrált iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat.

(3)

A tagállamok állam-, illetve kormányfői 2012. június 29-én elfogadták a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumot, amely koherens keretet teremt a minden lehetséges ösztönzőt, jogi és szakpolitikai eszközt felhasználó tagállami, uniós és euroövezeti tevékenységek számára. Döntöttek a tagállami szinten megvalósítandó intézkedésekről, és kifejezték teljes körű elkötelezettségüket az „Európa 2020” stratégia céljainak megvalósítása és az országspecifikus ajánlások végrehajtása iránt.

(4)

A Tanács 2013. július 9-én ajánlást fogadott el Málta 2013. évi nemzeti reformprogramjáról (4), valamint véleményezte Málta 2012–2016-os időszakra vonatkozó aktualizált stabilitási programját. A Bizottság 2013. november 15-én a 473/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (5) megfelelően véleményezte Málta 2014-re vonatkozó költségvetésiterv-javaslatát.

(5)

A Bizottság 2013. november 13-án elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2014. évi európai szemeszterét. Ugyancsak 2013. november 13-án a Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést, amelyben Máltát azon tagállamok közé sorolta, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor.

(6)

Az Európai Tanács 2013. december 20-án elfogadta a pénzügyi stabilitás, a költségvetési konszolidáció és a növekedést ösztönző intézkedések biztosítására irányuló prioritásokat. Hangsúlyozta, hogy differenciált és növekedést elősegítő költségvetési konszolidációt kell végrehajtani, helyre kell állítani a gazdaságnak történő hitelnyújtás rendes feltételeit, ösztönözni kell a növekedést és a versenyképességet, kezelni kell a munkanélküliséget és a válság társadalmi következményeit, valamint korszerűsíteni kell a közigazgatást.

(7)

A Bizottság 2014. március 5-én az 1176/2011/EU rendelet 5. cikkének megfelelően közzétette a Máltára vonatkozó részletes vizsgálat eredményeit. Vizsgálata alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Málta esetében már nem áll fenn a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás értelmében vett makrogazdasági egyensúlyhiány. Jóllehet az eladósodottság mértéke továbbra is magas, a magán- és az állami szféra adósságállományának fenntarthatóságát, valamint a pénzügyi ágazat stabilitását érintő kockázatok visszafogottnak tűnnek, még ha folyamatos nyomon követést tesznek is szükségessé. Mindenekelőtt a pénzügyi stabilitás mutatói szilárdak. Ennek ellenére az ágazatban jelentkező kockázatok strukturális jellege miatt kulcsfontosságú a jelenlegi körültekintő felügyeleti és kockázatvállalási gyakorlatok folytatása. Az ingatlanpiac stabilizálódott, és így korlátozottak az ingatlannal szembeni túlzott kitettségből eredő kockázatok. A magánszektor adóssága csökken, a vállalati adósságcsökkentés rendezett formában zajlik, a hitelpiaci nyomás pedig korlátozott.

(8)

Málta 2014. április 16-án benyújtotta 2014. évi nemzeti reformprogramját, 2014. május 8-án annak aktualizálását, 2014. április 30-án pedig 2014. évi stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(9)

A 2014. évi stabilitási programban felvázolt költségvetési stratégia célja a túlzott hiány fenntartható módon történő korrekciója 2014-ig, majd a strukturális értelemben vett kiegyensúlyozott költségvetési egyenlegre irányuló középtávú költségvetési cél felé történő fokozatos elmozdulás, ami szigorúbb, mint a Stabilitási és Növekedési Paktum követelménye. Ennek ellenére a középtávú költségvetési cél teljesítése nincs tervbe véve a programidőszakban. 2014-ben a tervezett (újraszámított) strukturális kiigazítás éppen csak elmarad az ajánlott szinttől. A túlzott hiány tervezett kiigazítását követően 2015-ben kis eltérés van tervbe véve a középtávú költségvetési célhoz vezető kiigazítási pályától. Ezt követően a középtávú költségvetési célhoz vezető tervezett éves előrehaladás nagyjából összhangban van a GDP legalább 0,5 %-át kitevő követelménnyel. A stabilitási program előrejelzése szerint az államháztartás 2013-as évben mért 73 %-os GDP-arányos hiánya 2014-től kezdődően csökkenő pályára fog állni és meg fog felelni az adósságcsökkentési referenciaértéknek. Összességében a program célkitűzései nagyrészt összhangban vannak a Stabilitási és Növekedési Paktumban szereplő követelményekkel. A stabilitási program költségvetési előrejelzéseit alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv – amelyet független testület (nemzeti számvevőszék) hagyott jóvá – megalapozott 2014-re és 2015-re nézve, mivel a gazdasági növekedésre vonatkozó előrejelzések csekély mértékben alacsonyabbak a Bizottság szolgálatainak 2014. tavaszi előrejelzésében ugyanezekre az évekre vonatkozóan szereplő adatoknál.

Ugyanakkor a költségvetési célokat érintő kockázatok lefele billennek, mivel a strukturális bevétel programidőszakban tervezett növekedését nem teljesen támasztják alá intézkedések, és a kiadások túllépése miatt a költségvetésben előirányzottnál magasabb kifizetések válhatnak szükségessé. A Bizottság előrejelzése szerint Málta 2014-ben várhatóan fenntartható módon megszünteti túlzott hiányát. Ezzel szemben a Bizottság előrejelzése szerint a költségvetési kiigazítás 2013–2014-ben a GDP 1,6 %-ával marad el a (korrigált) strukturálisegyenleg-változástól, valamint a GDP 1,25 %-ával a túlzotthiány-eljárással összefüggésben hozott ajánlás idején szükségesnek becsült kötelező intézkedések összegétől. Míg az adósságcsökkentési célszám betartását illetően 2014-ben nincs mozgástér, az adósságra vonatkozó forgatókönyv kockázatai pozitív irányba billennek.

(10)

2015-ben fennáll a kockázata annak, hogy jelentős eltérés mutatkozik a középtávú költségvetési célhoz szükséges előrehaladástól. A Tanács a stabilitási programnak és a bizottsági előrejelzésnek az 1466/97/EK rendelet értelmében általa végzett értékelése alapján úgy véli, hogy bár Málta tervezett államháztartási hiánya és államadóssága megfelel a túlzotthiány-eljárással összefüggésben hozott ajánlásnak, további erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy a strukturális kiigazítás 2014-ben megfeleljen az ajánlott mértéknek, és hogy 2015-től megfelelő pálya legyen biztosítható a középtávú költségvetési cél felé.

(11)

Málta költségvetési keretének nem kötelező jellege és a költségvetési tervezés rövid időkerete nem támogatja a rendezett költségvetési helyzet elérését. Késedelemben van annak a jogszabálynak az elfogadása, amelynek révén Málta teljesíteni tudta volna a 2011/85/EU tanácsi irányelv (6), valamint a költségvetési paktum követelményeit, pedig ennek a jogszabálynak az eredeti tervek szerint 2013 végéig hatályba kellett volna lépnie. Ugyanakkor a kormány a stabilitási programmal összhangban a közelmúltban költségvetési felelősségről szóló törvényt fogadott el, amelyet jóváhagyásra benyújt majd a parlamentnek. A törvénytervezetnek megfelelően bevezetésre kerülne a strukturális értelemben kiegyensúlyozott költségvetésre vonatkozó szabály, az adósságszabály, valamint a hároméves gördülő költségvetési keret, továbbá fokozatosan létrejönne a kormány hivatalos makrogazdasági és költségvetési előrejelzéseinek hitelesítéséért, illetve a költségvetési szabályok előzetes és utólagos nyomon követéséért felelős költségvetési tanács.

(12)

Málta adóhivatalait a tervek szerint egyetlen hatóságba tömörítik, aminek köszönhetően egyszerűsödnek az adóbehajtási eljárások és javul az adócsalás elleni fellépés. Az adózási morál javítása és az esedékes összegek beszedésének előmozdítása érdekében felülvizsgálták a héaszabályozásban szereplő büntetéseket és az esedékes adók utáni kamatokat. Számos más olyan intézkedést is bevezettek, amelyek várhatóan Málta adórendszerének a megerősítését is szolgálják. Ezek az intézkedések jó irányba mutatnak, de hatásuk még nem nyilvánvaló.

(13)

Annak ellenére, hogy Málta továbbra is kihívásokkal szembesül államháztartásának hosszú távú fenntarthatóságát illetően, ez idáig kis előrelépés történt az ország nyugdíjrendszerének reformjai és egészségügyi szolgáltatásai fenntarthatósága terén. Jóllehet Málta nyugdíj-stratégiai csoportot hozott létre a nyugdíjrendszer összes reformlehetőségének értékelése céljából, a máltai hatóságok amellett kötelezték el magukat, hogy a 2006-os nyugdíjreformban körvonalazott mértéken túl nem emelik a törvényben előírt nyugdíjkorhatárt. Málta ezeket a hiányosságokat munkaerő-piaci intézkedésekkel és különösen a tevékeny időskorra vonatkozó, nemrégiben elfogadott stratégiával szándékozik kezelni, ugyanakkor kevéssé valószínű, hogy ez megoldaná a problémát. Az egészségügyi rendszer fenntarthatósága újabb kihívást tartogat, mivel az előrejelzések szerint emelkedni fognak az elöregedéssel összefüggő kiadások. Nemrégiben fogadtak el egy tervezetet a nemzeti egészségügyi rendszerekre vonatkozó stratégiával kapcsolatban, de az még nem világos, hogy miként történik a végrehajtása, és milyen eredményeket hoz majd a költséghatékonyság és a fenntarthatóság területén. Meg kell erősíteni az állami alapellátást.

(14)

Máltán a korai iskolaelhagyás aránya továbbra is nagyon magas, de születnek intézkedések ennek csökkentésére, és folyamatban van egy átfogó nyomonkövetési rendszer felállítása. Ennek ellenére az alapkészségek elsajátítása változatlanul alacsony szintű, ami kedvezőtlenül befolyásolja az írástudást és a korai iskolaelhagyást. A közelmúltban elfogadott nemzeti írástudási stratégia megfelelő végrehajtása várhatóan erősíteni fogja az e hiányosság kezelésére irányuló erőfeszítéseket. Mindez olyan további intézkedésekkel egészítendő ki, amelyek várhatóan növelik a képzés és az oktatás munkaerő-piaci relevanciáját. Ide tartozik a tanulószerződéses gyakorlati képzés reformja, az egész életen át tartó tanulásra vonatkozó stratégia létrehozása, a munkaalapú tanulás bevezetése a szakképzés és -oktatás területén, valamint az Európai Szociális Alapból finanszírozott speciális program megvalósítása.

(15)

Máltán jelenleg számos fontos intézkedés van folyamatban, amelyek célja a nők munkaerő-piaci részvételének növelése, különösen ingyenes gyermekgondozási szolgáltatások dolgozó vagy továbbtanuló szülők számára való biztosítása révén. Ezen intézkedések eredményes végrehajtása döntő fontosságú lesz. Emellett annak érdekében, hogy a szülői feladat jobban összeegyeztethető legyen a munkával, a hatóságok igyekeznek lehetőséget biztosítani napközire és az iskola hivatalos nyitvatartási ideje előtti gyermekfelügyeletre. Tervbe vannak véve olyan adókedvezmények, amelyek arra ösztönöznék a szülőket, hogy a korábbi rendszerek alatt már működő gyermekgondozási intézményekbe küldjék gyermekeiket. Ezzel szemben nem sok minden történik a rugalmas munkafeltételek (például távmunka és a rugalmas munkaidő) elősegítése és biztosítása terén, noha az előmozdítaná a nők munkaerő-piacra való visszailleszkedését.

(16)

Nemzetközi versenyképességének további javítása érdekében Máltának – a bérek és a termelékenység alakulása közötti összhang hiányából eredő lehetséges negatív hatás elkerülésén túl – kezelnie kell az energia- és a közlekedési ágazatban fennálló, az ország potenciálját különösen a magas energiaköltségek miatt gyengítő infrastrukturális hiányosságokat is. Az év végén esedékes a villamosenergia-rendszerösszekötő létrehozásának befejezése Olaszországgal, ami javítani fogja az ellátás biztonságát és hozzájárulhat az ellátás diverzifikálásához és a külsőleg előállított megújuló energia használatához. A Delimara LNG-terminál és az európai gázhálózattal tervezett összeköttetés is elő fogja segíteni Málta energiaszerkezetének változatosabbá tételét, és így az ország kevésbé lesz egyetlen fő energiaforrásra utalva, ami az üzleti tevékenységek szempontjából vonzóbb helyszínné fogja tenni. A megújuló energiaforrásokból otthon előállított energia – a fotovoltaikus energia terén elért némi sikeren túl – további kiaknázandó lehetőséget hordoz.

(17)

A közigazgatás terén fennálló egyes hiányosságok korlátozzák Málta üzleti környezetének további fejlődését. Jóllehet a közbeszerzés terén hozott javító intézkedések a megfelelő irányba mutatnak, a közbeszerzési eljárások továbbra is túlságosan hosszúak, ami a közkiadások nem hatékony felhasználáshoz vezet. Ezekre az intézkedésekre vonatkozóan nincsenek célok megállapítva, ami megnehezíti eredményességük értékelését. Az idegen tőkével történő finanszírozás alternatíváinak hiánya magas finanszírozási költséget eredményez a vállalkozások számára, ami hátrányosan befolyásolja gazdasági tevékenységüket. A vállalati hitelfinanszírozás preferálása emellett rendkívül magas vállalati tőkeáttételhez és nem megfelelő tőkeallokációhoz vezethet. Ezért további lehetőségeket kell keresni a nem adósságjellegű finanszírozásra. Az igazságszolgáltatási rendszer esetében továbbra is fennállnak a Máltához intézett 2013. évi ajánlásban feltüntetett hiányosságok. Jóllehet az igazságügy reformjára vonatkozóan 2013 novemberében előterjesztett számos bizottsági reformjavaslat közül a tervek szerint 2014 végére több is megvalósul, a pontos ütemterv és az intézkedések rangsorolásának bejelentése még várat magára. Az sem egyértelmű továbbá, hogy ezek az intézkedések miként fogják kezelni az ügyhátralékot, különösen a fent azonosított hiányosságok terén.

(18)

Málta a pénzügyi ágazat stabilitásának biztosítása céljából megerősítette a szabályozási felügyeletet. A máltai központi bank feladatai kiegészültek a makroprudenciális felügyelettel, a pénzügyi stabilitási kérdések külön figyelmet kapnak és a pénzügyi stabilitással foglalkozó közös testületet jogszabályba foglalták. Kielégítő intézkedések születtek a hitelveszteségek fedezetére képzett céltartalékok javítása érdekében, különösképpen a 9. banki szabály felülvizsgálatának bevezetésén keresztül.

(19)

Az európai szemeszter keretében a Bizottság elvégezte Málta gazdaságpolitikájának átfogó elemzését, és értékelte a nemzeti reformprogramot és a stabilitási programot. A Bizottság figyelembe vette nemcsak a programoknak a Málta fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy azok megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Európai Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a jövőbeli nemzeti döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni. Az alábbi 1–5. ajánlás tükrözi a Bizottság európai szemeszter keretében tett ajánlásait.

(20)

A Tanács ezen értékelés fényében megvizsgálta a stabilitási programot, és az arról alkotott véleményét (7) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi.

(21)

Az európai szemeszter keretében a Bizottság elkészítette az euroövezet egészének gazdaságpolitikájára vonatkozó elemzését is. Ezen elemzés alapján a Tanács külön ajánlásokat tett azon tagállamok részére, amelyek pénzneme az euro (8). Máltának, amelynek pénzneme ugyancsak az euro, az említett ajánlások teljes körű és megfelelő időben történő végrehajtásáról is gondoskodnia kell,

1.

2014-ig fenntartható módon szüntesse meg a túlzott hiányt. 2015-ben jelentősen erősítse meg a költségvetési stratégiát és biztosítsa a GDP 0,6 %-ában előírt strukturális kiigazítást a középtávú költségvetési cél felé. Ezt követően évente hajtson végre a GDP legalább 0,5 %-át kitevő strukturális kiigazítást, illetve ennél többet jó gazdasági feltételek fennállása esetén vagy az adósságszabály ahhoz szükséges betartása érdekében, hogy az államadósság-rátát tartósan csökkenő pályára állítsa. Fejezze be a költségvetési felelősségről szóló törvény elfogadását egy kötelező erejű, szabályalapú, többéves költségvetési keret felállítása, valamint a költségvetési szabályok nyomon követésével és a költségvetési tervezést megalapozó makrogazdasági előrejelzések hitelesítésével megbízott független intézmény létrehozása céljából. Folytassa az adózási morál javítását és az adócsalás elleni küzdelmet az eddig hozott intézkedések folyamatos bevezetésének és értékelésének biztosítása, valamint további intézkedések meghozatala, különösen az elektronikus fizetési módok használatának előmozdítása révén.

2.

Az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságának a biztosítása céljából folytassa a folyamatban lévő nyugdíjreformot többek között a törvényben előírt nyugdíjkorhatár-emelés felgyorsításával, azt követően pedig annak a várható élettartammal való összekapcsolásával. Gondoskodjon arról, hogy az egészségügyi rendszer átfogó reformja a rendelkezésre álló források költséghatékony és fenntartható felhasználását, így az alapellátás megerősítését eredményezze.

3.

Folytassa az oktatás és a képzés munkaerő-piaci relevanciájának kezelésére irányuló szakpolitikai törekvéseit azáltal, hogy felgyorsítja a tanulószerződéses gyakorlati képzési rendszer reformjával kapcsolatos fellépéseit. Javítsa még nagyobb mértékben az alapkészségek elsajátítását és csökkentse a korai iskolaelhagyást, különösen a bejelentett nemzeti írástudási stratégia véglegesítése és végrehajtása által. Rugalmas munkafeltételek biztosítása mellett továbbra is javítsa a nők munkaerő-piaci részvételét, különösen azokét, akik vissza kívánnak térni a munkaerőpiacra.

4.

Diverzifikálja a gazdaság energiaszerkezetét, többek között a megújuló energiaforrásból előállított energia arányának növelése által.

5.

Folytassa a közbeszerzési eljárások hatékonyságának javítását és az azokhoz szükséges idő csökkentését; hozzon létre alternatívákat a vállalkozások számára az idegen tőkével történő finanszírozásra azáltal, hogy megerősíti a tőkepiacokhoz való hozzáférést és kockázati tőkealapokat hoz létre; és a tervezett igazságszolgáltatási reform időben történő és eredményes végrehajtása révén növelje az igazságszolgáltatási rendszer hatékonyságát.

29.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 247/88

(1)

Az Európai Tanács 2010. március 26-án jóváhagyta a Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a gazdaságpolitikák fokozott összehangolásán alapuló, a növekedést és a foglalkoztatást célzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia azokra a kulcsfontosságú területekre összpontosít, amelyeken intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy javuljanak Európa lehetőségei a fenntartható növekedés és a versenyképesség terén.

(2)

A Tanács a Bizottság javaslatai alapján 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló ajánlást (2010–2014), 2010. október 21-én pedig elfogadta a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot (3), amelyek együtt alkotják az „integrált iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat.

(3)

A tagállamok állam-, illetve kormányfői 2012. június 29-én elfogadták a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumot, amely koherens keretet teremt a minden lehetséges ösztönzőt, jogi és szakpolitikai eszközt felhasználó tagállami, uniós és euroövezeti tevékenységek számára. Döntöttek a tagállami szinten megvalósítandó intézkedésekről, és kifejezték teljes körű elkötelezettségüket az „Európa 2020” stratégia céljainak megvalósítása és az országspecifikus ajánlások végrehajtása iránt.

(4)

A Tanács 2013. július 9-én ajánlást (4) fogadott el Hollandia 2013. évi nemzeti reformprogramjáról, valamint véleményezte Hollandia 2012‐2017-es időszakra vonatkozó aktualizált stabilitási programját. A Bizottság 2013. november 15-én a 473/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (5) megfelelően kiadta Hollandia 2014-re vonatkozó költségvetésiterv-javaslatáról szóló véleményét.

(5)

A Bizottság 2013. november 13-án elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2014. évi európai szemeszterét. Ugyancsak 2013. november 13-án a Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést, amelyben Hollandiát azon tagállamok közé sorolta, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor.

(6)

Az Európai Tanács 2013. december 20-án elfogadta a pénzügyi stabilitás, a költségvetési konszolidáció és a növekedést ösztönző intézkedések biztosítására irányuló prioritásokat. Hangsúlyozta, hogy differenciált és növekedést elősegítő költségvetési konszolidációt kell végrehajtani, helyre kell állítani a gazdaságnak történő hitelnyújtás rendes feltételeit, ösztönözni kell a növekedést és a versenyképességet, kezelni kell a munkanélküliséget és a válság társadalmi következményeit, valamint korszerűsíteni kell a közigazgatást.

(7)

A Bizottság 2014. március 5-én az 1176/2011/EU rendelet 5. cikkének megfelelően közzétette a Hollandiára vonatkozó részletes vizsgálat eredményeit. Vizsgálata alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Hollandiában továbbra is makrogazdasági egyensúlyhiányok tapasztalhatók, amelyek nyomon követést és szakpolitikai intézkedést igényelnek. Különösen a magánszektor adósságállományával és a folyamatban lévő hitelállomány-leépítéssel – valamint az ingatlanpiacon továbbra is meglévő hatékonysági problémákkal – kapcsolatos makrogazdasági fejlemények szorulnak figyelemre. Jóllehet a részben a hitelállomány-leépítés miatt keletkező jelentős folyófizetésimérleg-többlet nem jelent veszélyt a számottevő hiányhoz hasonlóan, a Bizottság az európai szemeszter keretében nyomon fogja követni a folyó fizetési mérleggel kapcsolatos fejleményeket Hollandiában.

(8)

Hollandia 2014. április 29-én benyújtotta 2014. évi nemzeti reformprogramját, 2014. április 30-án pedig 2014. évi stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(9)

A 2014. évi stabilitási programban felvázolt költségvetési stratégia célja annak biztosítása, hogy a túlzott hiány 2013. évi korrekciója tartós legyen és az ország 2015-re a középtávú költségvetési célhoz közeli költségvetési pozíciót érjen el. A középtávú költségvetési cél a GDP 0,5 %-át meg nem haladó strukturális hiány, ami a Stabilitási és Növekedési Paktum követelményeit tükrözi. Sor került további jelentős mértékű költségvetési intézkedések végrehajtására, ám a (az újraszámított) strukturális egyenleg 2014-ben várhatóan állandósul 2013-hoz képest, ami jelentős eltérést mutat az előírt, a GDP legalább 0,5 %-ának megfelelő mértékű kiigazításától. 2015-ben a (az újraszámított) strukturális egyenleg várhatóan a GDP 0,3 százalékpontos javulását mutatja majd. A kiadások 2014-ben és 2015-ben egyaránt a kiadási referenciaértéknek megfelelő ütemben növekednek. Hollandia költségvetési stratégiájának általános értékelése alapján a középtávú cél felé vezető kiigazítási pálya részben összhangban van a Stabilitási és Növekedési Paktum követelményeivel. A stabilitási program szerint a bruttó államadósság 2015-ben stabilizálódik, azt követően pedig csökkenni fog. A stabilitási program költségvetési előrejelzéseit alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv megalapozott és azt a független Hollandiai Gazdaságpolitikai Elemző Iroda készítette. A költségvetési célkitűzéseket érintő kockázatok számottevőnek tűnnek, de nagyrészt kiegyensúlyozottak. A Bizottság szolgálatainak 2014. tavaszi előrejelzése szerint 2014-ben stabilizálódik a strukturális egyenleg és 2015-ben a GDP 0,5 %-os javulása várható. A Bizottság előrejelzése alapján Hollandia 2014-ben megfelel a kiadási referenciaértéknek, 2015-ben azonban nem. Hollandia növekedési potenciáljának fokozása céljából kiemelt fontosságú, hogy a szükséges konszolidáció megőrizze a növekedésfokozó kiadásokat, például az innovációra és kutatásra, beleértve az alapkutatásra, az oktatásra és képzésre fordított kiadásokat is. A Tanács a stabilitási programnak és a bizottsági előrejelzésnek az 1466/97/EK rendelet értelmében általa végzett értékelése alapján úgy véli, hogy Hollandia 2013-ban államháztartási hiányát fenntartható módon a GDP 3 %-a alá szorította, de fennáll annak a veszélye, hogy 2014-től jelentős lesz az eltérés a prevenciós ág követelményeitől.

(10)

A legnagyobb kihívást az ingatlanpiac jelenti, ahol az évtizedek során az ingatlanfinanszírozási és ágazati megtakarítási mintákat formáló merevségek és torzító ösztönzők alakultak ki. A háztartások az ingatlantulajdont további bruttó jelzáloghitel-adósságok felhalmozására használták fel, és ez a tendencia nagymértékben tükrözi a régóta fennálló költségvetési ösztönzőket, például a jelzáloghitel-kamatok adóból való teljes levonhatóságát. 2012 áprilisa óta számos intézkedést végrehajtottak, amelyekkel részleges megoldást találtak ezen ösztönzők problémájára. Ezek közül néhány magában foglalja az ingatlanfinanszírozás adóügyi kezelésének kiigazítását. A jelzáloghitel-kamatok leírásának korlátozása felé való fokozatos elmozdulás és a törlesztés ösztönzése biztosított, de ennek az intézkedésnek a bevezetése túl lassú ahhoz, hogy jelentős mértékben befolyásolja a törlesztési magatartást. A 2018-ban teljesítendő 100 %-os hitelfedezeti arány még mindig magas. A bérlemények piacát szabályozás és rendkívül jelentős szociálislakás-szegmens korlátozza, ahol a hosszú várólisták is problémát jelentenek. A szociális lakáspiacon a lakbérek nemrégiben bevezetett, a jövedelem alapján való nagyobb mértékű differenciálása a helyes irányba tett lépés, de hatása korlátozott. A szociális lakhatással foglalkozó vállalatok még mindig építhetnek olyan lakásokat, ahol a havi lakbér meghaladja a szociális lakáspiaci lakbérek felső határát. Jóllehet a 2013. évi ajánlások a leginkább rászoruló háztartások támogatására való összpontosításra szólítottak fel, ez az irányváltás csak folyamatban van. Így noha a javasolt intézkedések a helyes irányba tett lépésnek tekinthetők, a mögöttes problémák kezelésére szolgáló reformok általános üteme lassú, ezért amennyiben a gazdasági környezet azt lehetővé teszi a reformokat fel kell gyorsítani, , egyúttal pedig biztosítani kell, hogy a szociális lakhatás továbbra is a rendelkezésére álljon azoknak a hátrányos helyzetű polgároknak, akik nem képesek piaci feltételek mellett lakáshoz jutni, többek között a nagy kereslettel jellemzett helyeken.

(11)

A nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatóságát javították azáltal, hogy a kötelező nyugdíjkorhatárt a 2012-ben érvényes 65 évről 2023-ra fokozatosan 67 évre emelik. Hollandia kezdeményezte a nyugdíjrendszer állami és magánfinanszírozású pilléreinek és a tartós ápolás-gondozás rendszerének átfogó reformját. E kezdeményezést egészítik ki az idősebb munkavállalók további munkavállalását ösztönző és a munkaerő-piaci mobilitást fokozó reformok. A tartós ápolás-gondozást érintő reformokból eredően a feladatok – az általános kiadások csökkentése és a hatékonyság javítására való összpontosítás mellett – az önkormányzatokra hárultak. E jelentős reformok egyes részei még elfogadásra várnak. A fennmaradó kihívások közé tartozik a költségek és kockázatok nemzedékeken belüli és a nemzedékek közötti megfelelő elosztása, valamint nyomon kell követni a tartós ápolás-gondozás minőségét és hozzáférhetőségét. A tartós ápolás-gondozás reformjára vonatkozó tervek végrehajtása segítene visszafogni az idősödéshez kapcsolódó, gyorsan növekvő költségeket, és ezáltal hozzájárulna az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságához. E tekintetben fenn kell tartani a tartós ápolás-gondozás minőségének és hozzáférhetőségének megfelelő szintjét.

(12)

A kormány által javasolt munkaerő-piaci reformok célja a munkaerő-piaci részvétel és a mobilitás növelése. A részvételről szóló törvény célja a munkaerő-piaci részvétel növelése. A reformokat azonban még nem rögzítették jogszabályban. Ezen túlmenően a munkától visszatartó pénzügyi ellenösztönzők visszaszorításához és a munkaerőpiac peremére szorult polgárok – köztük a nők, a migráns hátterű polgárok, a fogyatékossággal élők és az idősebb korúak – foglalkoztathatóságának javításához további intézkedésekre van szükség. Hollandia bejelentette a munkanélküliségi ellátások rendszerének és viszonylag szigorú munkahelyvédelmi jogszabályainak reformját, egyebek mellett a munkaerő-piaci részvétel fokozására irányuló adóösztönzőt is. Ezek az intézkedések azonban, noha a helyes irányba mutatnak, csak tényleges végrehajtásuk után értékelhetők teljes mértékben. A második keresőket a ledolgozott órák számának növelésétől visszatartó fennmaradó ellenösztönzők megszüntetésének felgyorsítása lehetőséget teremt a jövőbeli munkaerőhiányok további enyhítésére. Végül a differenciáltabb béremelés vonatkozásában az intézményi keretben fennálló rugalmasság jobb kihasználása növelheti a háztartások jövedelmét és ezáltal – a versenyképesség károsítása nélkül – a belföldi keresletet.

(13)

Az európai szemeszterrel összefüggésben a Bizottság elvégezte Hollandia gazdaságpolitikájának átfogó elemzését, értékelte a nemzeti reformprogramot és a stabilitási programot. Figyelembe vette nemcsak a programok Hollandia fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy azok megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását uniós szempontoknak a jövőbeli nemzeti döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni. A Bizottság európai szemeszter keretében tett ajánlásait az alábbi 1–4. ajánlás tükrözi.

(14)

A Tanács ezen értékelés fényében megvizsgálta a stabilitási programot, és arról alkotott véleményét (6) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi.

(15)

A Bizottság által elvégzett részletes vizsgálat és ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a nemzeti reformprogramot és a stabilitási programot. A Tanácsnak az 1176/2011/EU rendelet 6. cikke szerinti ajánlásait a 2. és 4. ajánlás tükrözi.

(16)

Az európai szemeszter keretében a Bizottság elkészítette az euroövezet egészének gazdaságpolitikájára vonatkozó elemzését is. Ezen elemzés alapján a Tanács külön ajánlásokat adott ki azon tagállamok számára, amelyek pénzneme az euro (7). Hollandiának, amelynek pénzneme ugyancsak az euro, az említett ajánlások teljes körű és megfelelő időben történő végrehajtásáról is gondoskodnia kell,

1.

Tekintettel a Bizottság szolgálatainak 2014. tavaszi előrejelzése alapján a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágának követelményeihez képest mutatkozó, jelentős, a GDP 0,5 %-ának megfelelő eltérés kockázatára, a túlzott hiány korrekcióját követően szilárdítsa meg a 2014-re szóló költségvetési intézkedéseket. 2015-ben szilárdítsa meg jelentős mértékben a költségvetési stratégiát a középtávú cél elérése, azt követően pedig fenntartása érdekében, továbbá tegyen eleget az adósságcsökkentései szabálynak annak érdekében, hogy az államadósság-rátát tartósan csökkenő pályán tartsa. Tartsa fenn a növekedés szempontjából közvetlenül érintett területeket, így az oktatást, az innovációt és a kutatást érintő kiadásokat.

2.

Amennyiben a gazdasági környezet lehetővé teszi, fokozza az ingatlanpiac reformja érdekében tett erőfeszítéseit azáltal, hogy felgyorsítja a jelzáloghitel-kamatok leírhatóságának csökkentését, és hogy piacorientáltabb bérlakáspiaci árképzési mechanizmust alakít ki, valamint hogy a szociális lakáspiaci lakbéreket még inkább hozzáigazítja a háztartások jövedelméhez. Kövesse nyomon a szociális lakhatást érintő reformok hatásait az alacsony jövedelmű háztartások általi hozzáférhetőség és megfizethetőség szempontjából. A szociális lakhatással foglalkozó politikák fókuszát helyezze át a leginkább rászoruló háztartások támogatására.

3.

Hajtsa végre a nyugdíjrendszer második pillérét érintő reformokat, biztosítva a költségek és kockázatok nemzedékeken belüli és a nemzedékek közötti megfelelő elosztását. A kötelező nyugdíjkorhatár fokozatos emelését támassza alá az idősebb munkavállalók foglalkoztathatóságát javító intézkedésekkel. Hajtsa végre a tartós ápolás-gondozás területén előirányzott reformot a fenntarthatóság biztosítása céljából, és közben biztosítsa a szolgáltatásokhoz való méltányos hozzáférést és a szolgáltatások minőségét, továbbá kövesse nyomon a reform hatását.

4.

Tegyen további intézkedéseket a munkaerő-piaci részvétel fokozására, különösen a munkaerőpiac peremén lévő személyek körében és csökkentse a munkavállalási hajlandóságot visszafogó adóztatást. Hajtsa végre a munkahelyvédelmi jogszabályokat és a munkanélküliségi ellátások rendszerét érintő reformokat, valamint folytassa a munkaerőpiac rugalmatlanságainak kezelését. A szociális partnerekkel konzultálva és a nemzeti gyakorlatnak megfelelően – a meglévő intézményi keret teljes körű kihasználása mellett – tegye lehetővé a differenciáltabb béremelést.

29.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 247/92

(1)

Az Európai Tanács 2010. március 26-án jóváhagyta a Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a gazdaságpolitikák fokozott összehangolásán alapuló, a növekedést és a foglalkoztatást célzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia azokra a kulcsfontosságú területekre összpontosít, amelyeken intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy javuljanak Európa lehetőségei a fenntartható növekedés és a versenyképesség terén.

(2)

A Tanács a Bizottság javaslatai alapján 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló ajánlást (2010–2014), 2010. október 21-én pedig elfogadta a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot (2), amelyek együtt alkotják az „integrált iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat.

(3)

A tagállamok állam-, illetve kormányfői 2012. június 29-én elfogadták a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumot, amely koherens keretet teremt a minden lehetséges ösztönzőt, jogi és szakpolitikai eszközt felhasználó tagállami, uniós és euroövezeti tevékenységek számára. Ezen túlmenően a tagállami szinten megvalósítandó intézkedésekről is határoztak, és kifejezték teljes körű elkötelezettségüket az „Európa 2020” stratégia céljainak megvalósítása és az országspecifikus ajánlások végrehajtása iránt.

(4)

A Tanács 2013. július 9-én ajánlást (3) fogadott el Ausztria 2013. évi nemzeti reformprogramjáról, valamint véleményezte Ausztria 2012–2017-es időszakra vonatkozó aktualizált stabilitási programját. A Bizottság 2013. november 15-én a 473/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (4) megfelelően kiadta Ausztria 2014-re vonatkozó költségvetésiterv-javaslatáról szóló véleményét.

(5)

A Bizottság 2013. november 13-án elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2014. évi európai szemeszterét. Szintén 2013. november 13-án a Bizottság az 1176/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) alapján elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést, amelyben Ausztriát nem sorolta azon tagállamok közé, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor.

(6)

Az Európai Tanács 2013. december 20-án elfogadta a pénzügyi stabilitás, a költségvetési konszolidáció és a növekedést ösztönző intézkedések biztosítására irányuló prioritásokat. Hangsúlyozta, hogy differenciált és növekedést elősegítő költségvetési konszolidációt kell végrehajtani, helyre kell állítani a gazdaságnak történő hitelnyújtás rendes feltételeit, ösztönözni kell a növekedést és a versenyképességet, kezelni kell a munkanélküliséget és a válság társadalmi következményeit, valamint korszerűsíteni kell a közigazgatást.

(7)

Ausztria 2014. április 8-án benyújtotta 2014. évi nemzeti reformprogramját, 2014. április 29-én pedig 2014. évi stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(8)

A 2014. évi stabilitási programban felvázolt költségvetési stratégia célja a strukturális hiányra vonatkozó középtávú cél megvalósítása (2016-ra a GDP legfeljebb 0,45 %-a), ami tükrözi a Stabilitási és Növekedési Paktum követelményeit. Az államháztartási hiányt a kormány 2013-ban fenntartható módon csökkentette a GDP 3 %-a alá. A (újraszámított) strukturális egyenlegre készített tervek szerint az 2014-ben változatlan marad, majd pedig a GDP 0,3 százalékpontjával javul 2015-ben, mindkét évben jelentős elmaradást mutatva az előírt kiigazítástól. A kiadások növekedése a 2014–2015-ös időszak során is számottevő mértékben el fog térni a kiadási referenciaértéktől. Ausztria 2014. május 12-én bejelentett egy sor kiegészítő bevételi és kiadási intézkedést. Feltéve, hogy ezen intézkedéseket szigorúan és időben végrehajtják, úgy Ausztria költségvetési stratégiája már nem hordozza magában a középtávú célhoz vezető kiigazítási pályától való jelentős mértékű, tervezett eltérést 2014-ben. A középtávú célhoz vezető, előirányzott kiigazítási pálya ugyanakkor még mindig kockázatot jelent a Stabilitási és Növekedési Paktum követelményeinek való megfelelés tekintetében. A stabilitási program szerint 2014-ben a Hypo Alpe Adria eszközeit felszámoló szervezet felállítása miatt jelentkező hatás következtében jelentősen – 2013-ban a GDP közel 74,5 %-áról a GDP 79 %-ára – növekszik az államháztartás bruttó adóssága, 2015-ben azonban csökkenni fog az adósság mértéke.

A program költségvetési előrejelzéseit alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv megalapozott, és azt egy független szerv, az osztrák gazdaságkutató intézet (WIFO) készítette. A Bizottság szolgálatai által készített 2014. évi tavaszi előrejelzés szerint a hiány 2014-ben és 2015-ben 3 % alatt fog maradni. Az előrejelzések szerint ugyanakkor 2014-ben a strukturális egyenleg romlása várható, 2015-ben pedig csak a GDP 0,1 %-ával javul majd. A Tanács a stabilitási programnak és a bizottsági előrejelzésnek, valamint a május 12-én bejelentett kiegészítő intézkedéseknek az 1466/97/EK rendelet értelmében általa végzett értékelése alapján úgy véli, hogy Ausztria fenntartható módon megvalósította a túlzott hiány korrekcióját, de továbbra is fennáll annak a kockázata, hogy 2014-ben és 2015-ben jelentősen eltér majd a középtávú célhoz vezető kiigazítási pályától.

(9)

A gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződéssel összhangban Ausztria 2012-ben az osztrák belső stabilitási paktum reformja révén megerősítette költségvetési keretét. A költségvetési paktum követelményeinek eleget téve 2013 novemberétől meghosszabbították az Osztrák Költségvetési Tanács megbízatását. A koalíciós megállapodásban továbbra is elismert, hogy a kormányzat különböző szintjeihez tartozó hatáskörök egyszerűsítése érdekében szükség van az egyes szintek közötti kapcsolatok alapos reformjára.

(10)

Az előre jelzett közép- és hosszú távú nyugdíj- és egészségügyi kiadások és kisebb mértékben a tartós ápolás-gondozási szolgáltatások kiadásai veszélyeztetik az államháztartás fenntarthatóságát. 2014-ben hatályba léptek a korai nyugdíjba vonulási rendszerek elérhetőségének korlátozására és a foglalkoztatásban maradást ösztönzők fokozására irányuló egyes intézkedések. A tényleges nyugdíjbavonulási életkor 2012-ben 58,4 év volt, ami jóval az EU-átlag alatti, de jelentős mértékben alulmúlja a kötelező nyugdíjkorhatárt is (5,6 évvel a férfiak és 2,6 évvel a nők esetében 2012-ben). A nemzeti reformprogram viszonylag ambiciózus rövid távú célokat tartalmaz a tényleges nyugdíjbavonulási életkor 2012 és 2018 között 1,6 évvel történő meghosszabbítására, amelynek végrehajtását szorosan nyomon kell követni. A nyugdíjrendszer közelmúltbeli reformja valószínűleg bizonyos fokig csökkenti a fenntarthatósági kockázatokat, ha a munkaerő-piaci feltételek olyan jellegű javulása kíséri, amely lehetővé teszi az idősebb munkavállalók számára, hogy tovább maradjanak foglalkoztatva. Nincsenek azonban kidolgozott tervek a strukturáltabb és hosszú távú hatást kifejtő intézkedések bevezetésére, például a férfiak és nők kötelező nyugdíjkorhatára összehangolásának felgyorsítására, illetve a nyugdíjkorhatárnak a várható élettartam változásaihoz való hozzáigazítására, ami egyúttal hozzájárulna a munkában töltött életszakasz meghosszabbításához és a nyugdíjrendszer pénzügyi fenntarthatóságához.

(11)

Az osztrák egészségügyi rendszer eredményes forráselosztását gátolja a bonyolult irányítási struktúra, valamint a nagy és költséges kórházágazatra helyezett viszonylag erős hangsúly. Ausztria intézkedéseket tett az egészségügyi reform végrehajtására és a közkiadások költséghatékonyságának fokozására. Mindez azonban nem elegendő az ágazatban fennálló strukturális hiányosságok kezeléséhez, és továbbra is szükség van még ambiciózusabb célok kitűzésére a fekvőbeteg-ellátás helyett a járóbeteg-ellátásra történő áttérés tekintetében, és meg kell erősíteni a megelőző egészségügyi ellátást, amelynek tekintetében a közkiadások mértéke az uniós átlag alatt marad. Az alapellátás megerősítésére és a krónikus betegségekre vonatkozó integrált ápolási programok kidolgozására meghirdetett intézkedések üdvözlendő lépések. A tartós ápolás-gondozási alap, amelyet 2016-ig további 650 millió EUR összeggel bővítettek ki és 2018-ig ezen felül 700 millió EUR összeggel kívánnak kiegészíteni, átmeneti megoldást nyújt az ápolás-gondozási szolgáltatások finanszírozására. A tartós ápolás-gondozás pénzügyi fenntarthatósága további figyelmet igényel majd ezen az időtávon túl is.

(12)

Az osztrák adórendszert továbbra is a munkára nehezedő magas adó- és társadalombiztosítási terhek jellemzik, különösen az alacsony keresetűek esetében. A munkát terhelő adók 2012-ben a GDP 24,7 %-át tették ki, amely az Unióban az egyik legmagasabb arány. A munkaerőköltségeknek csaknem az 50 %-át az adóék teszi ki. A magas társadalombiztosítási járulékok és jövedelemadók valószínűleg kevésbé jelentenek ösztönzőt a munkavállaláshoz az alacsony kereseti potenciállal rendelkező személyek és a családok második keresője esetében.

A közelmúltban elfogadott adócsomag korlátozott intézkedéseket tartalmaz a munkát terhelő adók csökkentésére, de nem használja ki azt a potenciált, hogy az adókat a növekedést kevésbé akadályozó adók irányába tolja el. Ilyenek lehetnének például az ingatlanvagyonhoz kapcsolódó rendszeres adók, amelyek esetében az adóköteles vagyonra vonatkozó értékbecslések idejétmúltak.

(13)

Az osztrák munkaerőpiac továbbra is jól teljesít, hiszen a munkanélküliségi ráta itt a legalacsonyabb az Unióban (2013-ban 4,9 % volt). A népesség elöregedéséből eredő jövőbeli kihívások és a munkavállalók potenciálisan csökkenő száma miatt azonban jobban ki kellene aknázni az idősebb munkavállalók, a nők és a migráns munkavállalók kihasználatlan munkaerő-piaci potenciálját. Az idősebb munkavállalók foglalkoztatási rátája (44,9 %) az uniós átlag (50,3 %) alatt marad, jóllehet ez az arány 2000 óta számottevő mértékben, 2013-ban mintegy 15 százalékponttal növekedett 44,9 %-ra. A korai nyugdíjba vonulás visszafogását célzó intézkedések 2014-ben lépnek életbe, és folynak az előkészületek további, a munkaerőpiac későbbi elhagyását célzó ösztönzők megszilárdítására irányuló intézkedések kidolgozására. Mindazonáltal az idősebb munkavállalóknak továbbra is nehéz a munka világában maradni, illetve oda újból belépni. A migránsok teljes körű munkaerő-piaci integrációját továbbra is számos akadály nehezíti és közöttük jóval magasabb a munkanélküliségi ráta, részben mivel végzettségük elismerése még akadályokba ütközik, miközben a munkavállalók egyre nagyobb részét teszik ki. Míg a nők foglalkoztatottsági aránya 2013-ban viszonylag magas volt (70,8 %), teljes munkaidős egyenértékben mért aránya sokkal kedvezőtlenebb (2012-ben 55,6 % volt). Ausztriában a részmunkaidőben foglalkoztatott nők aránya a legmagasabbak között van az Unióban, és magas a nők foglalkoztatottsági rátája az alacsony bérezésű munkahelyeken. Következésképp a nemek között tapasztalható bér- illetve nyugdíjkülönbség egyike a legmagasabbaknak az Unióban. Jóllehet Ausztria intézkedéseket tett a gyermekgondozási és a tartós ápolás-gondozási szolgáltatások fejlesztésére, azok továbbra is korlátozott mértékben állnak rendelkezésre.

(14)

Ausztria a tanulmányi eredményeknek a diákok képességeiről készült 2012. évi OECD-felmérés által mért valamennyi kategóriájában javulást mutat, de az olvasási szövegértés eredményei még mindig az uniós átlag alattiak, és a társadalmi-gazdasági háttér továbbra is jelentős hatást gyakorol a tanulmányi eredményekre. Míg összességében teljesült a korai iskolaelhagyókra vonatkozó célkitűzés, e tekintetben az egyre nagyobb arányt képviselő külföldi születésű tanulók aránya több mint háromszor olyan magas volt, mint az Ausztriában született tanulóké (18,5 %, szemben a 2012-es 5,7 %-kal). A korai iskolaelhagyás megakadályozása nem kap elegendő szerepet, így még ki kell dolgozni a színvonalas koragyermekkori nevelésre irányuló nemzeti szintű stratégiai megközelítést. A közelmúltban fogadták el és folyamatban vannak az oktatási rendszer különböző szempontjaira irányuló reformok, különösen az új középiskolai program bevezetése. Szorosan nyomon kell követni, hogy az új középiskolai program mennyire alkalmas arra, hogy javítsa az oktatás eredményeit és enyhítse a korai differenciálás (az általános iskola négy évét követően különböző iskolatípusokba sorolás) negatív hatásait a szociálisan hátrányos helyzetben lévők körében. A felsőoktatásba beiratkozott diákok növekvő száma nagy nyomást gyakorol a finanszírozásra és a szervezésre, jóllehet a tanulmányaikat befejező hallgatók százalékos aránya az uniós átlag alatt marad. Az oktatás eredményeinek javítása továbbra is kiemelt fontosságú az oktatásból a foglalkoztatás felé vezető út támogatása érdekében.

(15)

Még mindig léteznek jelentős szabályozási akadályok, amelyek gátolják a vállalatokat és egyéni szakembereket szolgáltatásaik nyújtásában Ausztriában. Az egyes szakmákat szabályozó jogszabályok korlátozzák a vállalati formát és részesedési követelményeket vezetnek be, ugyanakkor az egyes szakmák elérhetősége bizonyos szakmai végzettséghez kötött, és továbbra is nehézkes a több ágazatot lefedő szolgáltató vállalatok létrehozása. E követelmények kombinációja akadályt jelent a piacra jutás és a szakmai szolgáltatások nyújtása terén, ami korlátozza a versenyt. A szakmai képesítésre vonatkozó követelmények terén Ausztria részt vesz az uniós szintű kölcsönös értékelési gyakorlatban, és első lépésként aktualizálta a szabályozott szakmák adatbázisát, hogy felmérje a szakmai képesítésre vonatkozó követelmények indokoltságát és arányosságát.

(16)

Az uniós közbeszerzésre vonatkozó jogszabályokba foglalt közzétételi követelmények célja, hogy biztosítsák a versenyt és az egyenlő bánásmódot a szerződésekkel kapcsolatos lehetőségekről való jobb tájékoztatás révén, ami a piacra jutás kulcsfontosságú feltétele. Az ajánlattevők közötti magasabb szintű verseny általában kedvezőbb ajánlatokat, egyebek mellett jelentős árcsökkentést is eredményez a beszerzést végző szervek számára. Az osztrák hatóságok és az uniós közbeszerzési jogszabályok szerint működő szervek által közzétett ajánlati felhívások értéke azonban csak a GDP 1,5 %-át és az építési beruházásra, áruk és szolgáltatások beszerzésére fordított teljes kiadások 6,6 %-át tette ki 2012-ben, ami jóval a 3,4 %-os, illetve 17,7 %-os uniós átlag alatt volt. A helyzetből fakadóan jelentős költségek sújtják az osztrák adófizetőket és vállalkozásokat az elmaradt üzleti lehetőségek szempontjából.

(17)

Az osztrák szövetségi versenyhatóság – költségvetésének növekedése ellenére – a többi tagállam hasonló vagy kisebb méretű hatóságaihoz képest jóval alacsonyabb személyzeti létszámmal működik. A Tanács 2013-ban tett ajánlásai szerint az osztrák vasúti teher- és személyszállítás piacain a verseny további ösztönzésére lenne szükség.

(18)

Jóllehet 2013-ban tovább javult a bankszektor általános tőkeellátottsága, a bankok kockázati profilja miatt a tőkepufferek megszilárdítására irányuló további erőfeszítések lennének indokoltak. A Tanács 2013-ban ajánlotta, hogy Ausztria gyorsítsa fel a teljesen vagy részben államosított bankok átszervezését. A Hypo Alpe Adria felszámolására vonatkozó jogi keretet rövidesen benyújtják, hogy a Parlament nyárig elfogadhassa azt. Folyamatban van a kapcsolódó eszközkezelő társaság létrehozásának szervezeti előkészítése. Az eszközkezelő társaság várhatóan ősszel kezdi meg működését. Az Österreichische Volksbanken AG és a KA Finanz, a Kommunalkredit „rossz bankja” az uniós állami támogatásokról szóló határozatokkal összhangban folytatja átszervezését vagy felszámolását. A pénzügyi stabilitás megőrzése és az államháztartásra gyakorolt negatív hatások minimalizálása érdekében lényeges lenne átlátható és döntő jelentőségű lépéseket tenni az államosított bankok átszervezésének befejezésére irányulóan.

(19)

Az európai szemeszter keretében a Bizottság elvégezte Ausztria gazdaságpolitikájának átfogó elemzését, értékelte a stabilitási programot és a nemzeti reformprogramot. Figyelembe vette nemcsak a programok Ausztria fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy azok megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a jövőbeli nemzeti döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni. A Bizottságnak az európai szemeszter keretében tett ajánlásait az alábbi 1–5. ajánlás tükrözi.

(20)

A Tanács ezen értékelés fényében megvizsgálta a stabilitási programot, és arról alkotott véleményét (6) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi.

(21)

Az európai szemeszter keretében a Bizottság elkészítette az euroövezet egészének gazdaságpolitikájára vonatkozó elemzését is. Ezen elemzés alapján a Tanács külön ajánlásokat adott ki azon tagállamok számára, amelyek pénzneme az euro (7). Ausztriának, amelynek pénzneme ugyancsak az euro, az említett ajánlások teljes körű és megfelelő időben történő végrehajtásáról is gondoskodnia kell,

1.

Tekintettel a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágának előírásaihoz képest – a Bizottság szolgálatai által készített 2014. tavaszi előrejelzés alapján – mutatkozó, jelentős, a GDP 0,5 %-ának megfelelő mértékű eltérés kockázatára, a túlzott hiány korrekcióját követően, az Ausztria által bejelentett további konszolidációs intézkedéseket is figyelembe véve erősítse meg a 2014-re vonatkozó költségvetési intézkedéseket. 2015-ben jelentős mértékben erősítse meg a költségvetési stratégiát a középtávú költségvetési cél elérése és ezt követően annak megtartása érdekében, és biztosítsa az államadósságra vonatkozó szabályok betartását annak érdekében, hogy tartósan csökkenő pályán tarthassák az államadósság szintjét. Egyszerűsítse tovább a kormányzat különböző szintjei közötti költségvetési kapcsolatokat, például a szervezeti felépítés egyszerűsítése és a finanszírozási és kiadási hatáskörök összehangolása révén.

2.

Javítsa a nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatóságát, különösen a férfiakra és nőkre vonatkozó kötelező nyugdíjkorhatár harmonizációjának felgyorsítása, a tényleges nyugdíjbavonulási életkor megemelése, valamint a nyugdíjkorhatárnak a várható élettartam változásaihoz való hozzáigazítása révén. Kövesse figyelemmel a korai nyugdíjba vonulás korlátozására irányuló, nemrégiben hozott reformok végrehajtását. Javítsa tovább az egészségügyi és a tartós ápolás-gondozási szolgáltatások költséghatékonyságát és fenntarthatóságát.

3.

Csökkentse a munkát terhelő nagy adóéket az alacsony keresetűek esetében, és ennek érdekében az adóterhelést – többek között az adóalapok aktualizálása útján – helyezze át a növekedést kevésbé gátló adókra, például az ingatlanvagyonra kivetett rendszeresített adókra. Erősítse meg a migráns háttérrel rendelkező személyek, a nők és az idősebb munkavállalók munkaerő-piaci kilátásainak javítására irányuló intézkedéseket. Ez magában foglalja a gyermekgondozási és a tartós ápolás-gondozási szolgáltatások további javítását és a migránsok végzettségeinek elismerését. Javítsa az oktatás eredményeit, különösen a hátrányos helyzetű, így többek között a migráns háttérrel rendelkező fiatalok körében, a koragyermekkori nevelés ösztönzése és a korai differenciálás negatív hatásainak csökkentése révén. Javítsa tovább a stratégiai tervezést a felsőoktatásban és szorgalmazza a korai iskolaelhagyást visszaszorító intézkedéseket.

4.

Szüntesse meg az indokolatlan akadályokat a szolgáltatások piacán, egyebek mellett a jogi formára és a tulajdoni részesedésre vonatkozó követelményeket, valamint a több ágazatot lefedő szolgáltató vállalatok létrehozását érintő akadályokat. Vizsgálja felül, hogy a piacra lépést és a szabályozott szakmák gyakorlását gátló korlátozások arányosak-e és azokat a közérdek indokolja-e. Tárja fel az uniós közbeszerzési eljárás alapján odaítélt állami szerződések alacsony értéke mögött álló okokat. Fenntartható módon erősítse meg a versenyhatóság erőforrásait.

5.

Folytassa az államosított és részben államosított bankok szoros felügyelet alatt és ütemezés szerint megvalósuló eredményes átszervezését.

29.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 247/97

(1)

Az Európai Tanács 2010. március 26-án jóváhagyta a Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a gazdaságpolitikák fokozott összehangolásán alapuló, a növekedést és a foglalkoztatást célzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia azokra a kulcsfontosságú területekre összpontosít, amelyeken intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy javuljanak Európa lehetőségei a fenntartható növekedés és a versenyképesség terén.

(2)

A Tanács a Bizottság javaslatai alapján 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló ajánlást (2010–2014), 2010. október 21-én pedig elfogadta a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot (2), amelyek együtt alkotják az „integrált iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat.

(3)

A tagállamok állam-, illetve kormányfői 2012. június 29-én elfogadták a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumot, amely koherens keretet teremt a minden lehetséges ösztönzőt, jogi és szakpolitikai eszközt felhasználó tagállami, uniós és euroövezeti tevékenységek számára. Döntöttek a tagállami szinten megvalósítandó intézkedésekről, és kifejezték teljes körű elkötelezettségüket az „Európa 2020” stratégia céljainak megvalósítása és az országspecifikus ajánlások végrehajtása iránt.

(4)

A Tanács 2013. július 9-én ajánlást (3) fogadott el Lengyelország 2013. évi nemzeti reformprogramjáról, valamint véleményezte Lengyelország 2012‐2016-os időszakra vonatkozó aktualizált konvergenciaprogramját.

(5)

A Bizottság 2013. november 13-án elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2014. évi európai szemeszterét. Ugyancsak 2013. november 13-án a Bizottság az 1176/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) alapján elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést, amelyben Lengyelországot nem sorolta azon tagállamok közé, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor.

(6)

Az Európai Tanács 2013. december 20-án elfogadta a pénzügyi stabilitás, a költségvetési konszolidáció és a növekedést ösztönző intézkedések biztosítására irányuló prioritásokat. Hangsúlyozta, hogy differenciált és növekedést elősegítő költségvetési konszolidációt kell végrehajtani, helyre kell állítani a gazdaságnak történő hitelnyújtás rendes feltételeit, ösztönözni kell a növekedést és a versenyképességet, kezelni kell a munkanélküliséget és a válság társadalmi következményeit, valamint korszerűsíteni kell a közigazgatást.

(7)

Lengyelország 2014. április 24-én benyújtotta 2014. évi nemzeti reformprogramját és 2014. évi konvergenciaprogramját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(8)

A 2014. évi konvergenciaprogramban szereplő költségvetési stratégia célja, hogy 2015-ig a Szerződésben a GDP 3 %-ában meghatározott referenciaérték alá szorítsák a hiányt, és 2018-ra elérjék a középtávú célt. A középtávú cél (strukturális értelemben a GDP ‐1 %-a) szigorúbb, mint amit a Stabilitási és Növekedési Paktum előír. A 2014. évi konvergenciaprogramban szereplő, az államháztartási hiányra vonatkozó célok összhangban vannak a túlzott hiány időben történő kiigazításával. Emellett, miközben az (újraszámított) strukturális kiigazítás 2014-ben összhangban van a túlzotthiány-eljárás keretében tett tanácsi ajánlással, 2015-ben elmarad az előírt javulástól. A túlzott hiány tervezett kiigazítását követő években a tervezett (újraszámított) éves előrelépés a középtávú célok felé alacsonyabb a Stabilitási és Növekedési Paktum által előírtnál. Ezért a program célkitűzései részben vannak összhangban a Stabilitási és Növekedési Paktum követelményeivel. A bruttó államadósság az előrejelzések szerint a GDP 60 %-a alatt marad a programidőszakban. A lengyel hatóságok előrejelzése szerint a 2013. évi, a GDP 57,1 %-át kitevő értékről 2014-ben meredeken, 49,5 %-ra csökken, elsősorban a nyugdíjalapban lévő eszközök nagy mértékű, egyszeri transzferjének köszönhetően, majd 2015-ben ezen a szinten marad. A konvergenciaprogramban szereplő költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv 2014-re megalapozott, 2015-re viszont optimista – a reál GDP növekedése 3,8 %-os (azaz magasabb a Bizottság szolgálatainak 2014. tavaszi előrejelzésében szereplő 3,4 %-nál). A Tanács a konvergenciaprogramnak és a bizottsági előrejelzésnek az 1466/97/EK rendelet értelmében általa végzett értékelése alapján úgy véli, hogy bár Lengyelország várhatóan az államháztartási hiány Tanács által 2014-re ajánlott felső korlátja alatt marad, 2015-ben veszélyben van a túlzott hiány fenntartható kiigazítása, azt követően pedig a középtávú célokhoz vezető megfelelő kiigazítási pálya követése.

(9)

A költségvetési konszolidációs stratégia sikerének biztosítása érdekében fontos, hogy átfogó strukturális reformok támasszák alá a költségvetési konszolidációt. A növekedést ösztönző kiadások (oktatás, kutatás és innováció) alacsony aránya gátolja a hosszú távú növekedési kilátásokat. Az elöregedő társadalom következtében közép- és hosszú távon várhatóan jelentősen megnőnek az egészségügyi kiadások. Az államháztartásra nehezedő teher csökkenthető, az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés pedig javítható lenne az alapellátás és a betegirányítási rendszerek megerősítésével, és a kórházi ápolás terén meglévő költséghatékonyság-fokozó potenciál kiaknázásával. Az adószabályok betartásának alacsony szintje továbbra is problémát jelent, különösen az adóhatóságok hatékonysága és az adófizetőkre nehezedő adminisztratív teher nagysága tekintetében. Lengyelország ugyanakkor a közelmúltban cselekvési tervet tett közzé az adózási fegyelemnek és az adóigazgatás hatékonyságának a 2014 és 2017 közötti időszakban történő javítása céljából. Lengyelország a csökkentett héakulcsok kiterjedt rendszerével rendelkezik, ez is hozzájárul ahhoz, hogy az Unióban itt a legnagyobb a héabevétel-kiesés. Emellett bevételkiesést okoz és megnöveli az adószabályok betartásának költségét. Az energiaadók mértéke viszonylag alacsony. A közelmúltban lépések történtek a lengyel költségvetési keret javítására. Mindazonáltal a keret profitálna egy teljes jogú, független költségvetési tanács bevezetéséből, amely a költségvetési szabályok betartásának előzetes ellenőrzéséért, a makrogazdasági és költségvetési előrejelzések értékeléséért, az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságának elemzéséért, valamint a költségvetési szabályok betartásának utólagos ellenőrzéséért lenne felelős.

(10)

Az ifjúsági munkanélküliség az elmúlt év során fokozatosan nőtt – ez részben az oktatási rendszer által kínált végzettségek és a munkaerő-piaci igények közötti összhang folyamatos hiányának tudható be, részben pedig annak, hogy egyre nő azon fiatalok aránya, akik nem foglalkoztatottak, oktatásban és képzésben nem részesülnek. A szakképzési rendszer megreformálására tett, folyamatban lévő erőfeszítések ellenére továbbra is szükség van arra, hogy az ifjúsági garancia céljaival összhangban megkönnyítsék a jó minőségű tanulószerződéses gyakorlati képzéshez és munkaalapú tanuláshoz való hozzáférést, megerősítsék az iskolák és munkaadók közötti együttműködést és felkarolják a nem regisztrált fiatalokat. Az egész életen át tartó tanulás kontextusában ugyancsak kiemelten fontos a készségek munkaerő-piaci követelményekhez igazítása; az egész életen át tartó tanulásban való részvétel továbbra is nagyon alacsony, különös tekintettel az idősebb munkavállalókra, akiknek kompetenciái gyakran elavultak. A munkaerőpiac szegmentációja továbbra is fennáll, széles körben elterjedt a határozott idejű munkaszerződések alkalmazása és a polgári jogi szerződés alapján történő foglalkoztatás. A határozott idejű foglalkoztatás aránya különösen magas a fiatalok körében. Bár a határozott idejű munkaszerződéseket gyakran úgy tekintik, hogy azok a munkanélküliek munkaerőpiacra való belépésének eszközéül és a későbbi határozatlan idejű szerződések kapujául szolgálnak, úgy tűnik, Lengyelországban ez a munkavállalók többsége esetében nem igaz: a határozott idejű foglalkoztatásról határozatlan idejű foglalkoztatásra való áttérés aránya alacsony, ez pedig negatívan befolyásolja a termelékenységet és a humán tőke minőségét.

(11)

A nők munkaerő-piaci részvétele továbbra is alacsony. Lengyelország számos intézkedést hozott a nők foglalkoztatásának javítására, többek között javították a kisgyermek-gondozási szolgáltatások (bölcsődék) elérhetőségét és megnövelték az óvodák állami finanszírozásának összegét, hogy ezzel ösztönözzék a szülőket az iskola előtti nevelési intézmények igénybe vételére. Mindazonáltal a kisgyermek-gondozási szolgáltatások rendelkezésre állása – különösen a vidéki területeken – továbbra is alacsony, az iskola előtti neveléshez való hozzáférés terén pedig változatlanul különbségek figyelhetők meg. Az idősebb munkavállalók munkaerő-piaci részvétele továbbra is alacsony Lengyelországban. Jelentősen szűkültek az előrehozott nyugdíj igénybevételére rendelkezésre álló lehetőségek, de további erőfeszítésekre van szükség az idősebb munkavállalók foglalkoztathatóságának javításához és a munkával töltött évek eredményes meghosszabbításához. Továbbra is kihívást jelent a bányászok és a mezőgazdasági termelők különleges nyugdíjrendszerének reformja. A mezőgazdasági termelők nyugdíjrendszere (KRUS) ösztönzőket teremt a mezőgazdasági kistermelők ágazatban maradásához, ezáltal rejtett munkanélküliséget okoz a vidéki területeken és ösztönzi az informális gazdaságot. A bányászok továbbra is kiváltságokat élveznek a nyugdíjjogosultság és az előírt minimális munkaviszony terén. Mindkét nyugdíjrendszer gátolja a munkaerő szektorális és területi mobilitását.

(12)

Lengyelország a legalacsonyabb K+F-kiadásokkal rendelkező tagállamok közé tartozik, és a tágabb innovációs mutatók terén az egyik legrosszabban teljesítő ország. Különösen alacsony a magánszektor K+F kiadásainak szintje. Az alacsony K+F kiadásokhoz a vállalkozások gyenge kutatási és innovációs tevékenysége és az innovációt nem kellő mértékben ösztönző üzleti környezet társul. Lengyelországban az innovációt támogató rendszer kockázatkerülő, elsősorban támogatásokra épül és a technológiatranszfert és -abszorpciót támogatja, a valóban új innovációra kifejtett nagy hatás nélkül. A K+F terén már létező adókedvezmények nem tudják hatékonyan ösztönözni a magánszektor belső K+F-jét, és azokat csak nagyvállalatok veszik igénybe. A lengyel vállalkozások nagymértékben támaszkodnak a technológia abszorpciójára. Jóllehet ez sikeresen biztosította a termelékenység- és gazdasági növekedést, Lengyelországnak most már el kell mozdulnia egy inkább saját innováció-alapú modell felé. A lengyel vállalkozások innovációs kapacitásának növelése, a tudomány és az ipar közötti kapcsolatok javítása, valamint a teljes innovációs ciklusra szabott, célzott eszközök kidolgozása továbbra is kihívást jelent.

(13)

A lengyel gazdaság minden ágazata esetében még mindig nagyon nagy potenciális nyereség rejlik az energiahatékonyság javításában – e nyereségből támogatható a növekedés, javítható a versenyképesség és csökkenthető Lengyelország energiafüggősége. A belföldi energiatermelési kapacitás elöregedőben van, a villamosenergia-hálózat továbbra is zsúfolt, de már folyamatban vannak azok a projektek, amelyek több, a szomszédos tagállamokkal való összeköttetést biztosító rendszerösszekötő kapacitás létrehozását célozzák. A földgázpiac esetében a legfőbb probléma a diverzifikáció és a verseny hiánya maradt.

(14)

Lengyelország alulfejlett közlekedési és széles sávú vezetékes infrastruktúrája a növekedés jelentős gátját képezi. Mindenekelőtt jelentős beruházásra van szükség a leromlott állapotú vasúti hálózatba a vasúti ágazat versenyképességének javítása, valamint a vasúti és a közúti szállítás közötti jobb egyensúly kialakítása érdekében. Az üzemeltetett mintegy 20 000 km vasútvonalnak csak nagyjából az egyharmada van jó műszaki állapotban. Folytatódnak a vasúttal kapcsolatos projektek időben történő végrehajtását érintő problémák. Az erőforrás-hatékonyság javítható a hulladékkezelés javításával.

(15)

A szerződések betartatása Lengyelországban hosszadalmas, az építési engedély megszerzéséhez szükséges eljárás pedig hosszú és nehézkes. Az adómegfelelési költségek magasak, ami jelentős probléma az üzleti környezetben. Lengyelország jelentős haladást ért el a szabályozott szakmákhoz való hozzáférés megkönnyítését célzó, ambiciózus reform végrehajtása terén.

(16)

Az európai szemeszterrel összefüggésben a Bizottság elvégezte Lengyelország gazdaságpolitikájának átfogó elemzését, értékelte a nemzeti reformprogramot és a konvergenciaprogramot. Figyelembe vette nemcsak a programok Lengyelország fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy azok megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a jövőbeli nemzeti döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni. Az alábbi 1–6. ajánlás tükrözi a Bizottság európai szemeszter keretében tett ajánlásait.

(17)

A Tanács ezen értékelés fényében megvizsgálta a konvergenciaprogramot, és arról alkotott véleményét (5) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi.

1.

Erősítse meg a költségvetési stratégiát annak érdekében, hogy a túlzotthiány-eljárás során a Tanács ajánlásában meghatározott strukturális kiigazítási erőfeszítést végrehajtva 2015-ig fenntartható módon megszüntesse a túlzott hiányt. A túlzott hiány kiigazítását követően a középtávú cél eléréséig viszonyítási alapként törekedjen a GDP 0,5 %-át kitevő éves strukturális kiigazítás elérésére. A költségvetési egyensúlyhiány tartós korrekciója ambiciózus strukturális reformok hiteles végrehajtását teszi szükségessé a kiigazítási kapacitás növelése, valamint a növekedés és a foglalkoztatás élénkítése érdekében. E tekintetben minimalizálja a növekedést serkentő beruházások csökkentését, javítsa a szociálpolitika célzottságát, a kiadások költséghatékonyságát és összességében a hatékonyságot az egészségügyi szektorban, például a csökkentett héakulcsok kiterjedt rendszerének problémáját kezelve szélesítse az adóalapot és javítsa az adószabályok betartását, mindenekelőtt az adóhatóságok hatékonyságának növelése révén. Hozzon létre független költségvetési tanácsot.

2.

Az ifjúsági garancia céljaival összhangban fokozza az ifjúsági munkanélküliség csökkentésére tett erőfeszítéseit különösen a következők révén: az oktatást igazítsa jobban a munkaerő-piaci igényekhez, javítsa a tanulószerződéses gyakorlati képzéshez és munkaalapú tanuláshoz való hozzáférést, erősítse meg a nem regisztrált fiatalok felkarolását és az iskolák és munkaadók közötti együttműködést. Fokozza a felnőttek részvételét az egész életen át tartó tanulásban, hogy a készségek kínálatát a kereslethez igazítsa. Küzdjön a munkaerő-piaci szegmentáció ellen a határozott idejűről az állandó foglalkoztatásra való átállás javítása révén, valamint a polgári jogi szerződések túlzott alkalmazásának csökkentésével.

3.

Folytassa a nők munkaerő-piaci részvételének javítására irányuló erőfeszítéseit, mindenekelőtt a megfizethető, jó minőségű gyermekgondozási szolgáltatások és iskola előtti nevelés elérhetőségének javítására irányuló, további lépésekkel és a stabil finanszírozás biztosításával. Vonja be a mezőgazdasági termelőket az általános nyugdíjrendszerbe, kezdve ezt a mezőgazdasági termelők bevételeinek értékelésére és nyilvántartására szolgáló rendszer létrehozásának felgyorsításával. Fokozatosan szüntesse meg a bányászok külön nyugdíjrendszerét annak érdekében, hogy a bányászokat integrálja az általános rendszerbe. A nyugdíjba vonulási életkor növelése érdekében támassza alá az általános nyugdíjreformot az idősebb munkavállalók foglalkoztathatóságát ösztönző erőfeszítések fokozásával.

4.

A kutatás, innováció és iparpolitika közötti kapcsolat erősítésére irányuló erőfeszítések részeként javítsa a magánszektor K+F-jének ösztönzését szolgáló adókedvezmények hatékonyságát és tegye célzottabbá az innovációs ciklus különböző szakaszaira irányuló, meglévő eszközöket.

5.

Újítsa meg és bővítse az energiatermelési kapacitást és javítsa a hatékonyságot az energiaellátási lánc egészében. Gyorsítsa fel és terjessze ki a villamosenergia-hálózat fejlesztését, beleértve a szomszédos tagállamokkal való összeköttetést biztosító, határokon átnyúló rendszerösszekötő kapacitásokat, és dolgozza ki a földgázellátás Litvániával való összeköttetését biztosító rendszerösszekötő kapacitást. Biztosítsa a vasúti beruházási projektek további késedelem nélküli, hatékony végrehajtását és javítsa ezen ágazat adminisztratív kapacitását. Gyorsítsa fel a vezetékes széles sávú lefedettség növelésére irányuló erőfeszítéseit. Javítsa a hulladékkezelést.

6.

Tegyen további lépéseket az üzleti környezet javítására a szerződések érvényesíthetőségének és az építési engedélyek követelményeinek egyszerűsítése révén. Fokozza a vállalkozások által az adószabályok betartására fordított idő és költség csökkentésére irányuló erőfeszítéseket. Fejezze be a szabályozott szakmákhoz való hozzáférés megkönnyítését célzó, folyamatban lévő reformokat.

29.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 247/102

(1)

Az Európai Tanács 2010. március 26-án jóváhagyta a Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a gazdaságpolitikák fokozott összehangolásán alapuló, a növekedést és a foglalkoztatást célzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia azokra a kulcsfontosságú területekre összpontosít, amelyeken intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy javuljanak Európa lehetőségei a fenntartható növekedés és a versenyképesség terén.

(2)

A Tanács a Bizottság javaslatai alapján 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló ajánlást (2010–2014), 2010. október 21-én pedig elfogadta a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot (2), amelyek együtt alkotják az „integrált iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat.

(3)

A tagállamok állam-, illetve kormányfői 2012. június 29-én elfogadták a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumot, amely koherens keretet teremt a minden lehetséges ösztönzőt, jogi és szakpolitikai eszközt felhasználó tagállami, uniós és euroövezeti tevékenységek számára. Döntöttek a tagállami szinten megvalósítandó intézkedésekről, és kifejezték teljes körű elkötelezettségüket az „Európa 2020” stratégia céljainak megvalósítása és az országspecifikus ajánlások végrehajtása iránt.

(4)

Portugália 2014. május 17-ig makrogazdasági kiigazítási programot hajtott végre a 2011/344/EU tanácsi végrehajtási határozat (3) 1. cikkének (2) bekezdésével összhangban, amely rögzítette, hogy a pénzügyi támogatás három évig áll rendelkezésre. 2014. április 23-án a Tanács úgy határozott (4), hogy hat héttel meghosszabbítja a pénzügyi támogatás rendelkezésre állását, hogy lehetővé tegye a program feltételeinek való megfelelés átfogó és alapos értékelését és az utolsó hitelrészlet rendes folyósítását. A 472/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) 12. cikke értelmében Portugália így a program időtartamára mentesült a gazdaságpolitikai koordináció európai szemeszterére vonatkozóan meghatározott monitoring és értékelés alól. A program lezárását követően Portugáliának most teljes mértékben vissza kell illeszkednie az európai szemeszter keretébe.

(5)

A Bizottság 2013. november 13-án elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2014. évi európai szemeszterét. Ugyancsak 2013. november 13-án, az 1176/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (6) alapján a Bizottság elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést.

(6)

Az Európai Tanács 2013. december 20-án elfogadta a pénzügyi stabilitás, a költségvetési konszolidáció és a növekedést ösztönző intézkedések biztosítására irányuló prioritásokat. Hangsúlyozta, hogy differenciált és növekedést elősegítő költségvetési konszolidációt kell végrehajtani, helyre kell állítani a gazdaságnak történő hitelnyújtás rendes feltételeit, ösztönözni kell a növekedést és a versenyképességet, kezelni kell a munkanélküliséget és a válság társadalmi következményeit, valamint korszerűsíteni kell a közigazgatást.

(7)

A 472/2013/EU rendelet értelmében a makrogazdasági kiigazítási program idejére Portugália mentesült a nemzeti reformprogramjának és stabilitási programjának benyújtására vonatkozó kötelezettség alól. Mindazonáltal, 2014. április 30-án benyújtott egy aktualizált költségvetési stratégiai dokumentumot (Documento de Estratégia Orçamental), valamint a kormány levelét, amely naprakész tájékoztatást nyújtott az „Európa 2020” céljaira vonatkozó fejleményekről. 2014. május 17-én a kormány egy „Az út a növekedéshez, Portugália középtávú reformstratégiája” című dokumentumban ismertette a folyamatban lévő reformprogramját, valamint a fenntartható növekedésre vonatkozó új kezdeményezéseket.

(8)

A 2014. évi költségvetési stratégiai dokumentumban ismertetett költségvetési stratégia célkitűzése a túlzott hiány fenntartható módon történő korrekciója 2015-ig, valamint a középtávú költségvetési cél elérése 2017-ig. A stratégia alapján az államháztartási hiányt 2014-ben a GDP 4 %-ára csökkentik, majd 2015-ben tovább csökkentik a GDP 2,5 %-ára, a túlzott hiány esetén követendő eljárás 2013. június 21-i ajánlásaiban kitűzött, és a makrogazdasági kiigazítási program 12. felülvizsgálatában megerősített célokkal összhangban. 2014. május 30-án azonban az alkotmánybíróság a 2014. évi költségvetési eredményekre a GDP 0,4 %-át kitevő becsült hatást gyakorló és 2015-re további lehetséges hatással bíró konszolidációs intézkedéseket semmisített meg. Az elfogadott célok elérése érdekében a kormánynak ezek helyett azonos nagyságrendű intézkedéseket kell bevezetnie. Az alkotmánybíróság két ítélete azonban még várat magára, ez pedig akadályozza, hogy a meghozandó intézkedéseket teljes mértékben számszerűsítsék. Tekintettel a rendelkezésre álló idő szűkösségére, előfordulhat, hogy a kormánynak a növekedést kevésbé elősegítő intézkedésekhez kell folyamodnia, különösen a bevételi oldalon. A 2015 utáni időszakra vonatkozóan a stratégia megerősíti azt a célkitűzést, hogy a középtávú költségvetési célt 2017-ig el kell érni, 2016-ban a GDP 0,5 % át kitevő strukturális kiigazítás, valamint 2017-ben a 0,5 %-os strukturális deficit elérésével. A stratégia szerint a bruttó államadósság 2014-ben kb. a GDP 130,2 %-án fog tetőzni, majd 2015-től kezdődően fokozatosan csökken. A stratégia költségvetési előrejelzéseit alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv, amelyet az államháztartási tanács is elemzett, összhangban áll a Bizottság tavaszi prognózisával. Az alkotmánybíróság ítélete nyomán a 2014. évi költségvetési stratégia módosítására lesz szükség ahhoz, hogy el lehessen érni a GDP 4 %-át kitevő hiánycélt. Mindazonáltal továbbra is fennállnak a céllal kapcsolatos lefelé mutató kockázatok, különösen a jogbizonytalanságok, valamint a néhány állami tulajdonú vállalat adósságállományának hatékonyabb kezelését célzó műveletek statisztikai hatása miatt.

A 2015-ös költségvetési kiigazítást a GDP 0,8 %-át kitevő költségvetési konszolidációs intézkedések támasztják alá, amelyek elegendőnek tűnnek a GDP-arányos 2,5 %-os cél eléréséhez. A Tanács a kormány költségvetési stratégiájának és a bizottsági előrejelzésnek az 1466/97/EK rendelet értelmében általa végzett értékelése alapján úgy véli, hogy a stratégia céljai összhangban állnak a Stabilitási és Növekedési Paktum követelményeivel.

(9)

A költségvetési konszolidációt alá kell támasztani az államháztartás-irányítási rendszer további reformjaival. A makrogazdasági kiigazítási program értelmében tett előrelépés ellenére mindenekelőtt be kell fejezni a költségvetési kerettörvény átfogó reformját, és további erőfeszítésekre van szükség annak érdekében, hogy a kötelezettségvállalások ellenőrzéséről szóló törvény végrehajtása révén szigorúan biztosítsák a kiadások ellenőrzését, valamint hogy a közszférában megakadályozzák a hátralékok további felhalmozódását. Döntő jelentőségű lesz az állami tulajdonú vállalatok pénzügyi fenntarthatóságát biztosító szerkezetátalakítás folytatása, valamint a nyugdíj- és egészségügyi kiadások szigorú ellenőrzése. A bevételi oldalon lehetőség van az adórendszer növekedést jobban elősegítővé tételére és az adószabályok betartásának további ösztönzésére.

(10)

Portugália kihívásokkal néz szembe a munkanélküliség terén, amely a legutóbbi csökkenés ellenére továbbra is magas, különösen a fiatalok körében. 2013-ban a munkanélküliségi ráta 16,4 %-on, az ifjúsági munkanélküliség 38,1 %-on állt, amely lényegesen magasabb az uniós átlagnál, csakúgy mint a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalok aránya. Portugáliának a 20 és 64 év közöttiekre vonatkozó hagyományosan magas foglalkoztatási rátája jelentősen csökkent a gazdasági válság kezdete óta, a 2008. évi 73,1 %-ról 65,6 %-ra 2013-ban. Az ifjúsági munkanélküliség tekintetében – az ifjúsági garancia célkitűzésivel összhangban – a fő kihívások közé tartozik a nem regisztrált fiatalok elérésének gyengesége, valamint az oktatás és a képzés jobb összehangolása a munkaerő-piaci igényekkel. A makrogazdasági kiigazítási program keretében Portugália a munkaerő-piaci reformok széles körét hajtotta végre, amelyek célja a túlságosan korlátózó jellegű foglalkoztatás-védelmi jogszabályok könnyítése, a bérszabályozó mechanizmusok rugalmasabbá tétele, valamint az állami foglalkoztatási szolgálatok és aktivizálási politikák működésének javítása. A kihívások azonban továbbra is fennállnak, különösen a munkaerő-piaci szegmentáció kezelésének szükségessége, valamint a bérek gazdasági feltételekhez való alkalmazkodási képességének javítása. A foglalkoztatásvédelmi rendszeren végrehajtott legutóbbi reformok hatásainak független értékelése segíteni fogja e reformoknak különösen a munkahelyteremtésre, a foglalkoztatás bizonytalanságára, a teljes bérköltségekre, valamint az elbocsátások elleni fellebbezések számára és azok kimenetelére gyakorolt hatásainak értékelését. A negatív szociális hatás mérséklésére irányuló erőfeszítések ellenére a válságot követően szükséges gazdasági kiigazítás negatív következményekkel járt a szegénység tekintetében.

(11)

Portugália számos, többek között a korai iskolaelhagyás elleni küzdelemre, a felsőfokú végzettséggel rendelkezők arányának javítására és a munkaerő-piaci igényeknek való megfelelésre irányuló intézkedés segítségével jelentős haladást ért el oktatási rendszerének reformja terén. A finanszírozás teljes mértékű és a hatékony felhasználása azonban továbbra is döntő fontosságú. További erőfeszítésekre van szükség, különösen a strukturális munkaerőhiány csökkentése érdekében, többek között a szakképzés (beleértve a duális szakképzést) minőségének és vonzerejének javítása, a munkaadóknak a programok kidolgozásában való részvételének az ösztönzése, valamint a megfelelő munkahelyi képzések és tanulószerződéses gyakorlati képzések biztosítása révén. Szintén szükség van a közép- és felsőoktatásban részt vevő tanulók és hallgatók pályaorientációjának és tanácsadásának hatékony, a munkaerő-piaci igényekkel és a készségigények előrejelzésekkel összhangban történő végrehajtására, valamint az üzleti szektorral fennálló kapcsolatok erősítésére.

(12)

A makrogazdasági kiigazítási program keretében Portugália jelentős lépéseket tett a bankszektor szavatoló tőkeszintjének javítása, valamint a felügyeletre és szanálásra vonatkozó keret erősítése érdekében. A főbb kihívások azonban továbbra is fennállnak, azokat gondosan nyomon kell követni és kezelni kell; ezek közé tartozik a portugál bankok nyereségessége. A 2014 első negyedévére vonatkozó adatok azt mutatják, hogy a támogatott bankok közül néhány pozitív eredményeket jegyzett. Az eszközök minősége továbbra is súlyos problémát jelent, az értékvesztés szintje változatlanul magas; a 2013 végén rendelkezésre álló adatok szerint a teljes bruttó hitelállomány mintegy 6 %-a, és a nemteljesítő hitelek is magas szinten állnak (10,6 %), különösen a vállalati szegmensben (16 % felett). Portugália számos intézkedést fogadott el az életképes vállalatoknak való hitelezés megkönnyítésére, azonban a finanszírozási feltételek továbbra is nehezek, különösen a kkv-k számára, és a banki alapú finanszírozástól eltérő finanszírozási alternatívák köre a vállalati szektorban továbbra is korlátozott. A 2012. évihez viszonyítva 2013-ban 4,8 %-kal csökkent az újonnan kihelyezett kkv-hitelek száma. A portugál cégeknek nyújtott új hitelek átlagos kamata valamelyest csökkent 2013 eleje óta, azonban továbbra is jelentősen az euroövezeti átlag felett maradt. A jelentős vállalati adósságállomány és a bankszektor további hitelállomány-leépítésének szükségessége miatt továbbra is korlátozott a bankok azon lehetősége, hogy ésszerű költségek mellett nyújtsanak hitelt az életképes vállalatok számára.

(13)

Az energiaszektor hatékonyságának és fenntarthatóságának biztosítása, valamint a gazdaság energiaköltségeinek csökkentése érdekében két intézkedéscsomagot fogadtak el a makrogazdasági kiigazítási program keretében. Az energiaszektorban azonban tovább kell csökkenteni a járadékokat és kezelni kell az energiatarifa terén fennálló magas és növekvő adósságot. Ennek érdekében Portugália a közelmúltban bejelentette a harmadik intézkedéscsomagot, amely többek között az energiaszolgáltatókra kivetett 2014. évi különadók 2015-re történő kiterjesztését foglalja magában. Ezenfelül az energiahálózatok határokon átívelő integrációjának javítása és a villamosenergia- és gázrendszerek összekapcsolására vonatkozó projektek végrehajtásának felgyorsítása továbbra is megoldandó kérdések, amelyek jelentős lépéseket igényelnek az Ibériai-félsziget elszigeteltségének a megszüntetése érdekében. A közlekedési ágazatban előrelépés történt a program keretében, különösen a portugál kikötők versenypozíciójának javítása, (a gyengeségek és hiányosságok kezelését követően) a hosszú távú, átfogó közlekedési terv kidolgozása, valamint a szabályozási keret javítása terén. További intézkedésekre van azonban szükség a hosszú távú, átfogó közlekedési terv és a kikötők reformjára vonatkozó cselekvési terv hatékony végrehajtása érdekében. Szintén lépésekre van szükség a közlekedési hatóság függetlenségének és kapacitásának és az ágazatban az állami vállalatok pénzügyi fenntarthatóságának biztosítása, valamint a vasúti közlekedés esetében a hatékonyság és a verseny erősítése érdekében.

(14)

Mérföldkőnek számító reformot hajtottak végre a városi bérleti piac terén, hogy dinamikusabbá tegyék az ingatlanpiacot, többek között a bérbeadók és bérlők jogainak és kötelezettségeinek megfelelőbb kiegyensúlyozásával, nagyobb rugalmasság bevezetésével a szerződés időtartamának megválasztása terén, és a felújítási munkálatok ösztönzésével. További munkára van még szükség a reform hatásának átfogó értékeléséhez a piac kulcsfontosságú mozgatórugóira vonatkozó adatok, valamint a portugál bérleti piac szürkegazdaságára vonatkozó adatok alapján. Portugália lényeges előrelépést tett üzleti környezetének javítása terén, különösen a kedvezőbb keretfeltételek ösztönzésével, a vállalkozói kultúra elősegítésével és a nehéz helyzetben lévő vállalatok fizetésképtelenségi eljárásának javításával. A hangsúlyt most a végrehajtásra kell áthelyezni. Az adminisztratív és engedélyezési eljárások egyszerűsítése terén előrelépés történt, de számos intézkedést kell még lezárni. További erőfeszítésekre van szükség a versenyt akadályozó tényezők felszámolására a szolgáltatási ágazatokban, különösen az ágazati módosítások, valamint a szakmai szolgáltatások területén a további szakmai testületekre vonatkozó jogszabályok elfogadása révén. A szabályozás és verseny tekintetében nyomon követési intézkedésekre van szükség a nemzeti ágazati szabályozó szerv, valamint a nemzeti versenyhatóság függetlenségének és autonómiájának biztosítása érdekében. Továbbra is jelentős késedelmek jelentkeznek a közhatóságok általi kifizetésekben.

(15)

Jó eredményeket sikerült elérni a makrogazdasági kiigazítási program keretében a közigazgatás racionalizálása és modernizálása terén a foglalkoztatás, a javadalmazási politika, a munkafeltételek, a szervezeti hatékonyság és a szolgáltatások minősége szempontjából. A tervezett reformintézkedések közül azonban néhány még befejezésre vár, és javítani kell az átláthatóságot. Az igazságszolgáltatási rendszer hatékonyságának javítása érdekében tett jelentős előrelépés ellenére további javulásra van szükség, különösen az eljárások hosszának, az ügyek befejezési arányának, a folyamatban lévő ügyek számának, valamint a nyomon követési és értékelési folyamatnak a szempontjából.

(16)

A Bizottság elemzései alapján arra a következtetésre jutott, hogy a makrogazdasági kiigazítási program sikeres végrehajtásának alapvető szerepe volt a gazdasági és pénzügyi kockázatok kezelésében és az egyensúlyhiányok csökkentésében. Portugália kihívást jelentő strukturális reformok széles körét fogadta el a program keretében, e reformok pozitív hatásai már látszanak a fokozottabb versenyképesség és az újra beindult gazdasági növekedés tekintetében, azonban további munkára van szükség a reform által a gazdaság működésére gyakorolt hatás értékeléséhez. Ezért lényeges az összes végrehajtott reform folyamatos nyomon követése annak értékelésére, hogy azok hozzájárulnak-e a versenyképesség javításához, valamint a kibocsátás és a foglalkoztatás növekedésének fellendítéséhez.

(17)

Mivel a – jogilag 2014. június 28-án lezáruló – makrogazdasági kiigazítási program befejezését követően Portugália teljes mértékben visszatér az európai szemeszter gyakorlatába, a Bizottság ezen az alapon értékelte a Portugália által benyújtott dokumentumokat. Figyelembe vette nemcsak a programoknak Portugália fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy azok megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Európai Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a jövőbeli nemzeti döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni. Az alábbi 1–8. ajánlás tükrözi a Bizottság európai szemeszter keretében tett ajánlásait.

(18)

A Tanács ezen értékelés fényében megvizsgálta a kormány költségvetési stratégiáját, és arról alkotott véleményét (7) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi. Ezek az ajánlások a makrogazdasági kiigazítási program befejezése nyomán készültek, és ezért – a tartós végrehajtás biztosítása érdekében – az említett program eredményeire építenek.

(19)

Az európai szemeszter keretében a Bizottság elkészítette az euroövezet egészének gazdaságpolitikájára vonatkozó elemzését is. Ezen elemzés alapján a Tanács külön ajánlásokat intézett azon tagállamokhoz, amelyek pénzneme az euro (8). Portugáliának, amelynek pénzneme ugyancsak az euro, az említett ajánlások teljes körű és megfelelő időben történő végrehajtásáról is gondoskodnia kell,

1.

Hajtsa végre a szükséges 2014-re vonatkozó költségvetési konszolidációs intézkedéseket, a költségvetési célok elérése és az új hátralékok felhalmozódásának megelőzése érdekében. 2015-re vonatkozóan hajtsa végre a módosított költségvetési stratégiát annak érdekében, hogy a hiányt – az előírt strukturális kiigazítás megvalósítása mellett – a túlzott hiány esetén követendő eljárás kapcsán hozott ajánlásban rögzített célnak megfelelően a GDP 2,5 %-ára szorítsa vissza. Az alkotmánybíróság által alkotmányellenesnek minősített konszolidációs intézkedések helyett a lehető leghamarabb hozzon azonos nagyságrendű és minőségű intézkedéseket. A túlzott hiány korrekcióját fenntartható és a növekedést elősegítő módon kell megvalósítani, korlátozva az egyszeri/ideiglenes intézkedések igénybevételét. A túlzott hiány korrekcióját követően hajtsa végre a középtávú költségvetési cél eléréséhez vezető, tervezett éves strukturális kiigazítást, betartva az éves strukturális kiigazításra vonatkozó, a GDP legalább 0,5 %-ában meghatározott követelményt, illetve jó gazdasági feltételek mellett ennél nagyobb mértékűt, valamint biztosítsa az adósságszabály betartását annak érdekében, hogy a magas általános adósságrátát fenntartható pályára állítsák. Kezelje kiemelt kérdésként a kiadásalapú költségvetési konszolidációt, és javítsa tovább a közkiadások hatékonyságát és minőségét. Tartsa fenn a kiadások szigorú ellenőrzését a központi, regionális és helyi kormányzatokban. Folytassa az állami tulajdonú vállalatok szerkezetátalakítását. A folyamatban lévő nyugdíjreform részeként 2014 végéig dolgozzon ki új átfogó intézkedéseket a nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatóságának a javítására. Ellenőrizze az egészségügyi kiadások növekedését és folytassa a kórházreformot. Vizsgálja felül az adórendszert és alakítsa azt a növekedést nagyobb mértékben elősegítővé. Folytassa az adózási morál javítását és az adócsalás elleni küzdelmet az adóhivatal hatékonyságának növelése révén. Erősítse az államháztartás-igazgatási rendszert a költségvetési kerettörvény átfogó reformjának 2014 végéig történő gyors véglegesítésével és végrehajtásával. Biztosítsa a kötelezettségvállalások ellenőrzéséről szóló törvény szigorú betartását. 2015-től kezdődően ténylegesen vezesse be a közszférában az egységes bér- és pótlékskálát.

2.

A minimálbér-fejlesztést tartsa a foglalkoztatás és versenyképesség előmozdításának célkitűzéseivel összhangban. Biztosítson olyan bérmegállapítási rendszert, amely elősegíti a bérek hozzáigazítását az ágazati és/vagy vállalati szintű termelékenységhez. A szociális partnerekkel konzultálva és a nemzeti gyakorlattal összhangban vizsgálja meg a kollektív szerződések kölcsönös egyetértésen alapuló vállalati szintű ideiglenes felfüggesztésének a lehetőségét. 2014 szeptemberéig nyújtson be javaslatokat a kollektív szerződések kölcsönösen elfogadott vállalati szintű ideiglenes felfüggesztésére és a kollektív szerződések fennmaradásának felülvizsgálatára vonatkozóan.

3.

2015 márciusig nyújtson be a foglalkoztatásvédelmi rendszer legutóbbi reformjáról szóló független értékelést, valamint a munkaerő-piaci szegmentáció kezelésére irányuló további lehetséges reformokra vonatkozó cselekvési tervet. Folytassa az aktív munkaerő-piaci politikák és az állami foglalkoztatási szolgálat jelenleg folyó reformját, amelynek célja a foglalkoztatás és a munkaerő-piaci részvétel növelése, a tartós munkanélküliség csökkentése és a munkaerőpiacról leginkább kiszorultak integrálása, különösen a pályatanácsadás, az álláskereséshez nyújtott segítség, valamint az aktivizálási/szankcionálási rendszerek javítása révén. Kezelje a magas ifjúsági munkanélküliséget, az ifjúsági garancia célkitűzéseivel összhangban mindenekelőtt a készségigények előrejelzésével, valamint a nem regisztrált fiatalok elérésével. Biztosítsa a szociális ellátások – és azokkal együtt a minimálbérrendszer – általi megfelelő lefedettséget, az ellátásban részesülők hatékony aktivizálásának biztosítása mellett.

4.

Javítsa az oktatás munkaerő-piaci relevanciáját a lemorzsolódás csökkentése és az alacsony iskolai teljesítményráták kezelése érdekében. Biztosítsa a közkiadások hatékonyságát az oktatásban és csökkentse a strukturális munkaerőhiányt, többek között a szakképzés minőségének és vonzerejének növelésével, valamint az üzleti szférával való együttműködés ösztönzésével. Erősítse az állami kutatás és a vállalatok közötti együttműködést és ösztönözze a tudástranszfert.

5.

Kövesse nyomon a bankok likviditási pozícióját és az esetleges tőkehiányt, többek között helyszíni tematikus vizsgálatokkal és stresszteszteléssel. Értékelje a bankok helyreállítási terveit, és szükség esetén tökéletesítse az értékelési folyamatot. Hajtsa végre az átfogó stratégiát a vállalati adósságállomány csökkentése érdekében, és fokozza az erőfeszítéseket a – többek között a vállalkozásfejlesztés korai szakaszában alkalmazható – finanszírozási alternatívák körének kiszélesítésére az életképes vállalatokra vonatkozó adósság-átütemezési eszközök (különösen a PER és a SIREVE) hatékonyságának növelésével, a bankok és az adósok számára az adósság-átütemezési folyamat korai szakaszában való részvételre irányuló ösztönzőket bevezetésével, valamint a rendelkezésre álló finanszírozásnak a tőkepiacon keresztül történő javításával. Biztosítsa, hogy az azonosított intézkedések támogassák a finanszírozásnak a gazdaság termelőágazataihoz – és azon belül a gazdaságilag életképes kkv-khoz – történő átcsoportosítását, kiküszöbölve egyúttal az államháztartást és a pénzügyi fenntarthatóságot fenyegető kockázatokat is. 2014 szeptember végéig hozzon létre egy – főként felügyeleti célt szolgáló – korai előrejelző rendszert az olyan vállalatok (többek között kkv-k) kiszűrésére, amelyek esetében a túlzott eladósodottság alapján magas a fizetésképtelenség bekövetkezésének valószínűsége, amely rendszer közvetett módon volna képes elősegíteni a korai vállalati adósság-átütemezést.

6.

Az energiaszektorban hajtsa végre a második és harmadik intézkedéscsomagot, , amelynek célja a gazdaság energiaköltségeinek (a villamosenergia-tarifa terén fennálló adósság 2020-ig történő megszüntetése melletti) csökkentése, valamint szorosan kövesse nyomon a végrehajtás folyamatát. Javítsa az energiahálózatok határokon átívelő integrációját, és gyorsítsa fel a villamosenergia- és gázrendszerek összekapcsolására vonatkozó projektek végrehajtását. Hajtsa végre a hosszú távú, átfogó közlekedési tervet, valamint a kikötők ágazati reformját meghatározó ütemtervet. Zárja le a Lisszabon és Oporto nagyvárosi területeire vonatkozó közlekedési koncessziós eljárásokat. Biztosítsa, hogy a meglévő kikötői koncessziók újratárgyalása és az új engedélyezési rendszerek teljesítmény-orientáltak legyenek és összhangban álljanak a belső piac elveivel, különös tekintettel a közbeszerzési szabályokra. 2014 szeptember végére biztosítsa a nemzeti közlekedési szabályozó hatóság (AMT) teljes mértékű függetlenségét és működőképességét. Biztosítsa a közlekedési ágazatban az állami tulajdonú vállalatok pénzügyi fenntarthatóságát. Erősítse a vasúti ágazat hatékonyságát és versenyképességét az áruszállítási terminálok átadását követően a CP nemzeti vasúttársaság teherszállítási leányvállalata, a CP Carga versenyképességére vonatkozó terv végrehajtásával, biztosítva egyúttal az állami tulajdonú pályahálózat-működtetők és vasúti társaságok üzemeltetési függetlenségét.

7.

Javítsa tovább az ingatlanpiac értékelését, többek között a rendszeresebb nyomon követést és jelentéstételt szolgáló keret 2014 végéig történő létrehozásával, valamint adjon ki átfogó jelentést az e piacon működő szürkegazdaságról. Folytassa a szabályozásból eredő terhek további számba vételére irányuló erőfeszítéseket azzal a céllal, hogy 2015 márciusig a még le nem fedett ágazatokat is bevonja. 2014 szeptember végéig fogadja el és hajtsa végre a még függőben lévő engedélyezési rendeleteket és ágazati módosításokat. 2014 szeptember végéig szüntesse meg a szakmai szolgáltatási ágazatban még fennálló korlátozásokat, és hozza létre a törvény által módosított szakmai testületeket, amelyeket még nem fogadtak el a makrogazdasági kiigazítási program keretében. Szüntesse meg a közszféra fizetési késedelmeit. Biztosítson megfelelő forrásokat a nemzeti szabályozók és versenyhatóságok számára.

8.

Folytassa a központi, regionális és helyi közigazgatás racionalizálását és korszerűsítését. Hajtsa végre az igazságszolgáltatási rendszer hatékonyságának és átláthatóságának növelését célzó reformokat. Fokozza a makrogazdasági kiigazítási program keretében megvalósított, valamint a tervezett és jövőbeni reformok értékelésére irányuló erőfeszítéseket. Konkrétan, vezessen be kötelező rendszeres előzetes és utólagos értékeléseket a jogalkotási folyamatban. Hozzon létre funkcionálisan független értékelő egységet kormányzati szinten, amely hathavonta értékelést és jelentést készít ezekről a reformokról, beleértve az előzetes hatásvizsgálattal való összhangot, szükség esetén korrekciós intézkedéssel.

29.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 247/109

(1)

Az Európai Tanács 2010. március 26-án jóváhagyta a Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a gazdaságpolitikák fokozott összehangolásán alapuló, a növekedést és a foglalkoztatást célzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia azokra a kulcsfontosságú területekre összpontosít, amelyeken intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy javuljanak Európa lehetőségei a fenntartható növekedés és a versenyképesség terén.

(2)

A Tanács a Bizottság javaslatai alapján 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló ajánlást (2010–2014), 2010. október 21-én pedig elfogadta a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot (2), amelyek együtt alkotják az „integrált iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat.

(3)

A tagállamok állam-, illetve kormányfői 2012. június 29-én elfogadták a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumot, amely koherens keretet teremt a minden lehetséges ösztönzőt, jogi és szakpolitikai eszközt felhasználó tagállami, uniós és euroövezeti tevékenységek számára. Ezen túlmenően a tagállami szinten megvalósítandó intézkedésekről is határoztak, és kifejezték teljes körű elkötelezettségüket az „Európa 2020” stratégia céljainak megvalósítása és az országspecifikus ajánlások végrehajtása iránt.

(4)

A Tanács 2013. július 9-én ajánlást (3) fogadott el Románia 2013. évi nemzeti reformprogramjáról, valamint véleményezte Románia 2012–2016-os időszakra vonatkozó konvergenciaprogramját.

(5)

A Bizottság 2013. november 13-án elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2014. évi európai szemeszterét. Ugyancsak 2013. november 13-án a Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést.

(6)

Az Európai Tanács 2013. december 20-án elfogadta a pénzügyi stabilitás, a költségvetési konszolidáció és a növekedést ösztönző intézkedések biztosítására irányuló prioritásokat. Hangsúlyozta, hogy differenciált és a növekedést elősegítő költségvetési konszolidációt kell végrehajtani, helyre kell állítani a gazdaságnak történő hitelnyújtás rendes feltételeit, ösztönözni kell a növekedést és a versenyképességet, kezelni kell a munkanélküliséget és a válság társadalmi következményeit, valamint korszerűsíteni kell a közigazgatást.

(7)

Románia 2014. május 6-án benyújtotta 2014. évi nemzeti reformprogramját, 2014. május 5-én pedig 2014. évi konvergenciaprogramját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(8)

A Tanács 2013. október 22-én elfogadta a 2013/531/EU határozatot (4), amely 2015 szeptemberéig legfeljebb 2 milliárd EUR összegű középtávú pénzügyi támogatást biztosít Romániának. A tőkeáramlásoknak a különösen a feltörekvő piacokat befolyásoló bizonytalansága, a makrogazdasági forgatókönyv kockázatai és a bankszektor változatlan kiszolgáltatottsága miatt a Tanács indokoltnak tartotta, hogy Románia az euroövezeten kívüli tagállamoknak szóló fizetésimérleg-támogatási mechanizmus keretében középtávú elővigyázatossági pénzügyi támogatásban részesüljön. Noha a jelenlegi piaci körülmények között Románia nem szándékozik folyósítást kérni, az elővigyázatossági támogatás várhatóan hozzájárul a makrogazdasági, költségvetési és pénzügyi stabilitás megszilárdításához, valamint – strukturális reformok végrehajtása révén – a román gazdaság ellenálló képességének és növekedési potenciáljának fokozásához. A 2013. november 6-i egyetértési megállapodás és annak későbbi, az uniós elővigyázatossági támogatás keretében teljesítendő feltételeket rögzítő kiegészítései kibővítik és megerősítik az európai szemeszter országspecifikus ajánlásait. Az uniós elővigyázatossági támogatás feltétele átfogó gazdaságpolitikai program végrehajtása, kiemelt figyelemmel a strukturális reformintézkedésekre, beleértve az igazgatási kapacitásra, a termékpiaci reformra, az üzleti környezetre, a munkaerőpiacra, a nyugdíjakra, az állami tulajdonú vállalatokra és az egészségügyre vonatkozó országspecifikus ajánlásokat is. Ez az ütemterv nem mentesíti a kormányt az alól, hogy teljes egészében végrehajtsa valamennyi országspecifikus ajánlást. Az egyetértési megállapodás és az országspecifikus ajánlások végrehajtásához szükséges szakpolitikai rangsorolást, végrehajtást és koordinációt a prioritásokra vonatkozó, következetesen meghozott döntésekkel összhangban kell kezelni.

(9)

A 2014. évi konvergenciaprogramban felvázolt költségvetési stratégia célkitűzése szerint Románia 2015-ben el kívánja érni és azt követően fenn kívánja tartani a strukturális hiány tekintetében a GDP 1 %-ában meghatározott középtávú célt, amely a Stabilitási és Növekedési Paktum követelményeit tükrözi. Románia 2014-ben él a közösen finanszírozott projektek esetében a középtávú célhoz vezető kiigazítási pályától engedélyezett ideiglenes eltérés lehetőségével. Az eltérést az igénybevételt követő évben kell kompenzálni. A konvergenciaprogram az (újraszámított) strukturális egyenleg stabilizálását irányozza elő 2014-re, 2015-re pedig a GDP 0,8 %-át kitevő javulást tervez. Az előrejelzések szerint a kiadások 2014-ben és 2015-ben egyaránt a kiadási referenciaértékkel konzisztens ütemben nőnek majd. A GDP-arányos államadósság az előrejelzések szerint 2015-ben eléri a 40 %-ot, majd 2016–2017-ben csökken. Összességében a konvergenciaprogramban felvázolt költségvetési stratégia összhangban van a Stabilitási és Növekedési Paktum követelményeivel. A költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv megalapozott, és általánosságban összhangban van a Bizottság szolgálatainak 2014. tavaszi előrejelzéseivel. Mindazonáltal a konvergenciaprogram alapjául szolgáló potenciális becsült GDP valamivel magasabb, ez elsősorban az optimistább munkaerő-piaci kilátásoknak tudható be. A 2014-es költségvetési tervek vonatkozásában a kiadások ellenőrzéséhez és a tervezettnél alacsonyabb adóbehajtáshoz kapcsolódó, lefelé mutató kockázatok vannak. Emellett 2015 és az azt követő évek tekintetében még nem kerültek részletes meghatározásra a tervezett költségvetési pályát alátámasztó intézkedések.

A Bizottság előrejelzése szerint Románia 2014-ben – a strukturális egyenleg kismértékű romlása ellenére is – teljesíti a Stabilitási és Növekedési Paktum követelményeit, ha figyelembe vesszük a közösen finanszírozott projektek tekintetében számára engedélyezett ideiglenes eltérést. Figyelembe véve a közösen finanszírozott projektek esetében engedélyezett ideiglenes eltérés kompenzációját, 2015 vonatkozásában fennáll az előírt strukturális kiigazítástól való jelentős eltérés kockázata. Emellett Románia az előrejelzések szerint 2015-ben eltér a kiadási referenciaértéktől. A Tanács a konvergenciaprogramnak és a bizottsági előrejelzésnek az 1466/97/EK rendelet értelmében általa végzett értékelése alapján úgy véli, hogy a konvergenciaprogram 2015-re vonatkozóan a prevenciós ág követelményeitől való jelentős eltérés kockázatát hordozza.

(10)

Továbbra is jelentős kihívás az adócsalás és az adókikerülés a héa (beleértve a határokon átnyúló rendszereket is), a jövedéki adók, a társadalombiztosítási hozzájárulások és a jövedelemadó területén. A be nem jelentett munkavégzés elleni küzdelem terén csupán korlátozott mértékű a kézzelfogható előrelépés, miközben az adószabályok betartását célzó stratégia hatékonyságát gátolja a realisztikus és kötelező erejű végrehajtási intézkedések hiánya és az, hogy nem összpontosítanak kellőképpen a megelőzésre. Folyamatban van az adóigazgatás hatékonyságának növelésére irányuló reform, de a határokon átnyúló igazgatási együttműködés – különösen a héa területén – továbbra is gyenge. Az alacsony és közepes jövedelmű, bérből és fizetésből élők esetében továbbra is magas az adóék, ami be nem jelentett munkavégzésre és a ténylegesnél alacsonyabb jövedelem bevallására ösztönöz. Némi haladás tapasztalható a környezetvédelmi adózás terén: javult a gépjármű-adóztatási rendszer, megemelték és most már automatikusan indexálják az üzemanyagra kivetett jövedéki adó mértékét. Románia hosszú távú fenntarthatósági kockázatokkal kénytelen szembenézni, elsősorban az elöregedéssel összefüggő kiadások kapcsán. A foglalkoztatottak nyugdíjasokhoz viszonyított alacsony aránya miatt aggodalmak fogalmazódnak meg a nyugdíjrendszer fenntarthatóságával és megfelelőségével kapcsolatban. Románia lépéseket tett annak érdekében, hogy 2035-től azonos legyen a férfiak és nők nyugdíjkorhatára.

(11)

Az erőforrások nem hatékony felhasználása és a nem megfelelő igazgatás növelik a költségvetési fenntarthatóság kockázatát az egészségügyi szektorban. Az állami egészségügyben széles körben elterjedt hálapénzek tovább rontják a rendszer hozzáférhetőségét, hatékonyságát és minőségét. Az egészségügyi szektor hatékonyságának és pénzügyi fenntarthatóságának növelésére irányuló reformok megkezdődtek, de további folyamatos erőfeszítésekre van szükség. Néhány intézkedést késve, illetve az elégtelen finanszírozás és a szolgálatok alacsony kapacitása miatt nem megfelelően hajtanak végre. A kórházi fekvőbeteg-ellátás túlzott mértékű alkalmazásának csökkentése, valamint az elsődleges ellátó- és betegirányító rendszerek megerősítése révén növelhető a költséghatékonyság. További reformok indultak el, amelyek többek között a jó minőségű egészségügyi szolgáltatásokhoz való méltányos hozzáférés ösztönzése révén kívánják javítani a lakosság egészségét.

(12)

A romániai munkaerőpiac szempontjából továbbra is a nagyarányú inaktivitás, a nem kellő mértékben kihasznált munkaerő-potenciál, valamint a munkaerő minőségének és termelékenységének növelése iránti igény jelenti a fő kihívást. Az állami álláskeresési és átképzési szolgáltatások minősége – a végrehajtott (kis léptékű) intézkedések ellenére – továbbra is alacsony. Az állami foglalkoztatási szolgálaton belüli korlátozott erőforrások, valamint a teljesítménymérés hiánya akadályozzák a személyre szabott szolgáltatások álláskeresőknek és munkáltatói szolgálatoknak történő, eredményes nyújtását, továbbá az aktív és passzív munkaerő-piaci szakpolitikák integrálását. Romániában magas és növekszik a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalok aránya (2013-ban 17,3 %). Az idősebb munkavállalók foglalkoztatottsági arányának növelését támogató, a tevékeny időskorra vonatkozó nemzeti stratégia késik, a jelenlegi állapot szerint 2014 végére várható.

(13)

Nincs átlátható iránymutatás a szociális partnerek bevonásával történő, a foglalkoztatás és versenyképesség fenntartható támogatását és a munkajövedelem tartós védelmét célzó minimálbér-megállapításra vonatkozóan.

(14)

A 2011. évi oktatási reform, amely hosszú távú ütemtervet határozott meg az oktatás minőségének minden szinten történő javítására, az elégtelen pénzügyi és humán erőforrások miatt még nem teljes egészében működőképes. A szakképzés terén az elmúlt húsz évben tapasztalt erős visszaesést követően a közelmúltban számos reformot és kísérleti projektet indítottak útjára, de a szakképzés elérhetősége, munkaerő-piaci relevanciája, valamint a vállalkozások munkaalapú tanulási és tanulószerződéses gyakorlati képzési rendszerekben való részvétele változatlanul alacsony. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők esetében jelentős a strukturális munkaerőhiány, és továbbra is gyenge az üzleti és a tudományos élet közötti kapcsolat – ezt jól mutatja a magas munkanélküliségi ráta, valamint azon egyetemi végzettséggel rendelkezők magas száma, akik nem a képzettségüknek megfelelő szakmákban vagy olyan állásokban helyezkednek el, amelyekhez elegendő az alacsonyabb végzettség. Az egész életen át tartó tanulás tekintetében a részvétel változatlanul az egyik legalacsonyabb az Unióban. A korai iskolaelhagyás aránya továbbra is a legmagasabbak között van az Unióban, és meghaladja a 2010 előtti szintet; ez különösen súlyosan érinti a roma lakosságot. A nők foglalkoztatását gátolja a minőségi, megfizethető gyermekgondozási létesítmények alacsony száma és az azokhoz való korlátozott hozzáférés, különösen a 0–3 éves korosztály esetében.

(15)

A szegénység csökkentése változatlanul nagy kihívást jelent. A háztartások bruttó jövedelme a viszonylag stabil foglalkoztatási helyzet ellenére csökken, a jövedelmek közötti egyenlőtlenségek pedig nőnek. Ennek különösen a gyerekes családok vannak kitéve. A szüleiktől külön nevelkedő gyermekek intézményi ellátásáról az alternatív gondozásra való átállás felgyorsítása terén csupán korlátozott mértékű előrelépés volt tapasztalható. Továbbra is sok fogyatékossággal élő személy él nagy, bentlakásos intézményekben, a fogyatékosoknak nyújtandó közösségi szolgáltatások pedig nem kellőképpen fejlettek. A szociális juttatások igénybevételének, lefedettségének és megfelelőségének alacsony szintje továbbra is rontja a szociális juttatások hatékonyságát a szegénység csökkentése terén. A három meglévő szociális juttatást (a garantált minimálbért, a családi támogatást és a fűtéstámogatást) kombináló beilleszkedési minimálbér 2015-re tervezett bevezetése késik. A nemzeti romaintegrációs stratégia végrehajtása 2012-ben megkezdődött, de a fő cselekvési tervek végrehajtásához nem volt elegendő a pénzügyi allokáció, az elért eredmények pedig szerények. A stratégia felülvizsgálata és a felülvizsgált cselekvési tervek végrehajtása késik.

(16)

A közigazgatás gyenge politika-kidolgozási és végrehajtási kapacitása olyan alapvető kihívást jelent Románia számára, amely akadályozza az ország általános fejlődését, az üzleti környezetet és az állami beruházási kapacitást, és nem teszi lehetővé megfelelő minőségű közszolgáltatások nyújtását. Az alacsony közigazgatási kapacitáshoz vezető strukturális okokat 2013-ban elemezték. Ennek alapján jelenleg folyamatban van a közigazgatás megerősítésére irányuló, 2014–2020-ra vonatkozó stratégia kidolgozása, és a véglegesítésére várhatóan 2014 közepén kerül sor.

(17)

Az elért jelentős előrelépés ellenére az uniós források lehívási aránya továbbra is az egyik legalacsonyabb az EU-ban. A folyamatosan gyenge irányítási és kontrolrendszerek és közbeszerzési gyakorlat negatív hatással lehet a programok következő generációjának előkészítésére és végrehajtására. A központi kormányzat szintjén végzett stratégiai tervezés és szakpolitikai rangsorolás, valamint a jelentős befektetési portfóliókkal rendelkező szakminisztériumok szintjén történő szakpolitikai rangsorolás és többéves költségvetési tervezés továbbra is komoly kihívást jelent. A közbeszerzésre vonatkozó jogszabályok instabilak és nem következetesek. A többszereplős és gyakran egymást átfedő felelősségi körökkel jellemezhető intézményi felépítés nincs felkészülve a hiányosságok kezelésére és arra, hogy megfelelő iránymutatást adjon az ajánlatkérőknek. Az ajánlatkérők számára továbbra is gondot okoz a korrupció és az összeférhetetlenség. Várhatóan 2014 végén válik működőképessé az a rendszer, amely a közbeszerzési szerződések odaítélési eljárása során felmerülő összeférhetetlenségeket hivatott előzetesen ellenőrizni.

(18)

A jogszabályok gyenge minősége, valamint a szabályozási keret átláthatóságának és előre jelezhetőségének hiánya egyaránt hátráltatja a vállalkozásokat és a polgárokat. Még mindig bonyolultak a villamos energia igénylésére, az építési engedélyek megszerzésére és az adófizetésre vonatkozó eljárások. Románia üzleti környezete szempontjából további kihívást jelentenek a tisztázatlan földtulajdonosi jogok: az ingatlanok kevesebb mint 50 %-a szerepel a telekkönyvi nyilvántartásban, és az ingatlanokkal kapcsolatos bejegyzéseknek csupán mintegy 15 %-át ellenőrizték és vették digitálisan is nyilvántartásba. Románia elért bizonyos mértékű haladást az igazságügyi rendszer minőségének, függetlenségének és hatékonyságának javítása, valamint a korrupció elleni küzdelem terén, de ezek a kérdések továbbra is problémát jelentenek a hatékony jogorvoslatot kereső vállalkozások számára. A korrupcióellenes és feddhetetlenséggel kapcsolatos intézkedésekkel szemben változatlanul erős ellenállás tapasztalható politikai és közigazgatási szinteken.

(19)

Az ipari fogyasztók villamosenergia-piacán 2013-ban véget ért az árszabályozás, a gáz és a villamos energia árszabályozásának fokozatos megszüntetése folyamatban van. E területeken komoly kihívást jelent az állami tulajdonú vállalatok hatékony és átlátható irányítása. Az energiaárak liberalizációja a várakozások szerint ösztönzi majd az energiahatékonyság javítását, bár ahhoz, hogy tovább lehessen javítani a háztartások, a távfűtés, az ipar és a városi közlekedés energiahatékonyságát, konkrét intézkedésekre és az erőforrásokra vonatkozó kötelezettségvállalásokra van szükség. A romániai villamosenergia- és gázpiacok uniós piacokba történő integrációja továbbra sem teljes körű, és változatlanul jelentős akadályai vannak a gázvezetékek határon átnyúló összekapcsolásának, ami hozzájárulna az ellátás diverzifikálásának javításához.

(20)

Az alapvető közlekedési infrastruktúra fejletlensége változatlanul akadályozza a növekedést Romániában. A járműflotta nagyarányú növekedése és a közúti infrastruktúra rossz minősége gátolja a vállalkozásokat és a gazdaságot. A vasúthálózat karbantartásának hiányosságai hatással voltak a biztonságra és a megbízhatóságra. A belvízi áruszállítás (különösen a Dunán) messze nem használja ki a rendelkezésre álló potenciált. A szállítási szektorban az állami tulajdonú vállalatok nem hatékony és nem átlátható irányítása akadályozza a hálózati infrastruktúra fejlesztését.

(21)

Az európai szemeszterrel összefüggésben a Bizottság elvégezte Románia gazdaságpolitikájának átfogó elemzését, és értékelte a nemzeti reformprogramot és a konvergenciaprogramot. Figyelembe vette nemcsak a programoknak Románia fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy azok megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a jövőbeli nemzeti döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni. A Bizottság európai szemeszter keretében tett ajánlásait az alábbi 1–8. ajánlás tükrözi.

(22)

A Tanács ezen értékelés fényében megvizsgálta Románia konvergenciaprogramját, és arról alkotott véleményét (5) különösen az alábbi 2. ajánlás tükrözi,

1.

Az ezen országspecifikus ajánlások végrehajtását kiegészítő és támogató, 2013. november 6-i egyetértési megállapodásban és annak későbbi kiegészítéseiben foglalt gazdaságpolitikai feltételek teljes körű teljesítése révén hajtsa végre az EU/IMF pénzügyi segítségnyújtási programját.

2.

Mindenekelőtt az alapul szolgáló intézkedések részletes kidolgozása útján hajtsa végre a 2014. évi költségvetési stratégiát, jelentős mértékben fokozza a költségvetési konszolidációt annak biztosítása érdekében, hogy a fizetésimérleg-támogatás kapcsán tett kötelezettségvállalásokkal összhangban és a 2014. évi konvergenciaprogramban szereplőknek megfelelően 2015-ben elérje a középtávú célt, majd ezt követően tartsa fenn azt. Az adózási kötelezettségek teljesítésére irányuló átfogó stratégia végrehajtása révén javítsa az adóbehajtást, fokozva a héacsalás csökkentésére tett erőfeszítéseket. Lépjen fel a be nem jelentett munkavégzés ellen. Költségvetési szempontból semleges módon csökkentse az alacsony és közepes jövedelműek adóterheit. A férfiak és nők nyugdíjkorhatárának egységesítésével fejezze be a 2010-ben elkezdett nyugdíjreformot.

3.

Fokozza a hatékonyság, a minőség és a hozzáférhetőség növelésére irányuló reformokat az egészségügyi szektorban, többek között a hátrányos helyzetűek, valamint a távoli és elzárt közösségek tekintetében. Fokozza a hálapénzek felszámolására tett erőfeszítéseket, többek között megfelelő irányítási és kontrollrendszerek révén.

4.

Erősítse meg az aktív munkaerő-piaci intézkedéseket és növelje a Nemzeti Foglalkoztatási Ügynökség kapacitását. Fordítson kiemelt figyelmet a nem regisztrált fiatalok aktivizálására. Erősítse meg az idősebb munkavállalók foglalkoztathatóságának javítását célzó intézkedéseket. A szociális partnerekkel konzultálva alakítson ki világos iránymutatást a minimálbér átlátható megállapításához, figyelembe véve a gazdasági és munkaerő-piaci feltételeket.

5.

Javítsa a szakképzés, a tanulószerződéses gyakorlati képzés, a felsőfokú oktatás és az egész életen át tartó tanulás minőségét és az ezekhez való hozzáférést, és igazítsa hozzá ezeket a munkaerőpiac szükségleteihez. Biztosítson jobb hozzáférést a koragyermekkori neveléshez és gondozáshoz.

6.

A szegénység enyhítése érdekében javítsa a szociális transzferek hatékonyságát és eredményességét, különösen a gyermekek esetében, és folytassa a szociális ellátás reformját, megerősítve az aktivizálási intézkedésekkel fennálló kapcsolatokat. Fokozza a romák munkaerő-piaci integrációját célzó tervezett intézkedések végrehajtására tett erőfeszítéseket, partnerségi megközelítés és erőteljes monitoring mechanizmus alkalmazása révén javítsa az iskolalátogatás arányát, és csökkentse a korai iskolaelhagyás arányát.

7.

Fokozza a közigazgatás kapacitásának növelésére irányuló erőfeszítéseket, mindenekelőtt a hatékonyság, az emberierőforrás-menedzsment, a döntéshozatali eszközök és a kormányzat különböző szintjein belüli és közötti koordináció javítása, valamint az átláthatóság, feddhetetlenség és elszámoltathatóság javítása révén. Gyorsítsa fel az uniós források lehívását, erősítse meg az irányítási és kontrollrendszereket, és javítsa a stratégiai tervezési kapacitást, beleértve a többéves költségvetési elemet is. Kezelje a közbeszerzés terén régóta fennálló hiányosságokat. Folytassa az igazságügyi rendszer minőségének és hatékonyságának javítását, a korrupció elleni küzdelmet minden szinten, és biztosítsa a bírósági ítéletek hatékony végrehajtását.

8.

Ösztönözze a versenyt és a hatékonyságot az energetikai és a közlekedési ágazatban. Gyorsítsa fel az állami tulajdonú vállalatok vállalatirányítási reformját az energetikai és közlekedési ágazatban, és javítsa e vállalatok hatékonyságát. Javítsa és ésszerűsítse az energiahatékonysági szakpolitikákat. Javítsa az energiahálózatok határokon átnyúló integrációját, és a gázvezeték-összekapcsolások esetében elsőrendű feladatként tegye lehetővé az ellentétes irányú fizikai áramlást.

29.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 247/115

(1)

Az Európai Tanács 2010. március 26-án jóváhagyta a Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a gazdaságpolitikák fokozott összehangolásán alapuló, a növekedést és a foglalkoztatást célzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia azokra a kulcsfontosságú területekre összpontosít, amelyeken intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy javuljanak Európa lehetőségei a fenntartható növekedés és a versenyképesség terén.

(2)

A Tanács a Bizottság javaslatai alapján 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló ajánlást (2010–2014), 2010. október 21-én pedig elfogadta a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot (3), amelyek együtt alkotják az „integrált iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat.

(3)

A tagállamok állam-, illetve kormányfői 2012. június 29-én elfogadták a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumot, amely koherens keretet teremt a minden lehetséges ösztönzőt, jogi és szakpolitikai eszközt felhasználó tagállami, uniós és euroövezeti tevékenységek számára. Döntöttek a tagállami szinten megvalósítandó intézkedésekről, és kifejezték teljes körű elkötelezettségüket az „Európa 2020” stratégia céljainak megvalósítása és az országspecifikus ajánlások végrehajtása iránt.

(4)

A Tanács 2013. július 9-én ajánlást (4) fogadott el Szlovénia 2013. évi nemzeti reformprogramjáról, valamint véleményezte Szlovénia 2012–2016-os időszakra vonatkozó aktualizált stabilitási programját. A Bizottság 2013. november 15-én a 473/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (5) megfelelően véleményt nyilvánított Szlovénia 2014-re vonatkozó költségvetésiterv-javaslatáról.

(5)

A Bizottság 2013. november 13-án elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2014. évi európai szemeszterét. Ugyancsak 2013. november 13-án a Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést, amelyben Szlovéniát azon tagállamok közé sorolta, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor.

(6)

Az Európai Tanács 2013. december 20-án elfogadta a pénzügyi stabilitás, a költségvetési konszolidáció és a növekedést ösztönző intézkedések biztosítására irányuló prioritásokat. Hangsúlyozta, hogy differenciált és növekedést elősegítő költségvetési konszolidációt kell végrehajtani, helyre kell állítani a gazdaságnak történő hitelnyújtás rendes feltételeit, ösztönözni kell a növekedést és a versenyképességet, kezelni kell a munkanélküliséget és a válság társadalmi következményeit, valamint korszerűsíteni kell a közigazgatást.

(7)

A Bizottság 2014. március 5-én az 1176/2011/EU rendelet 5. cikkének megfelelően közzétette a Szlovéniára vonatkozó részletes vizsgálat eredményeit. Vizsgálata alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Szlovéniában továbbra is túlzott makrogazdasági egyensúlyhiány tapasztalható, amely nyomon követést és folyamatos határozott szakpolitikai intézkedéseket tesz szükségessé. Noha a Szlovénia által végzett makrogazdasági kiigazításnak és szakpolitikai fellépésnek köszönhetően az egyensúlyhiány 2013 során némileg enyhült, a szükséges kiigazítás mértéke arra utal, hogy továbbra is jelentős kockázatokkal kell számolni. Konkrétabban a gyenge vállalatirányítási rendszer által jellemezett gazdasági struktúrából, az állam nagyfokú gazdasági részvételéből, a költség-versenyképesség romlásából, a kiugró vállalati adósságállományból és az államadósság jelentős növekedéséből eredő kockázatok nagyon szoros figyelmet igényelnek. Bár jelentős előrehaladás történt a bankok mérlegének helyreállítása terén, továbbra is eltökélt fellépésre van szükség az átfogó banki ágazati stratégia teljes körű végrehajtását – többek között a szerkezetátalakítást, a privatizációt és a megerősített felügyeletet – illetően.

(8)

A Bizottság 2014. március 5-én önálló ajánlást intézett Szlovéniához, amelyben arra kérte a hatóságokat, hogy tegyenek további erőfeszítéseket a túlzotthiány-eljárás keretében kiadott tanácsi ajánlásban foglaltak teljes körű betartása érdekében, a kiegészítő intézkedésekről pedig tegyenek jelentést a 2014. évi stabilitási program vonatkozó fejezetében.

(9)

Szlovénia 2014. április 15-én benyújtotta 2014. évi nemzeti reformprogramját, 2014. április 24-én pedig 2014. évi stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(10)

A 2014. évi stabilitási programban felvázolt költségvetési stratégia célja a túlzott hiány korrekciója 2015-ig és a középtávú költségvetési cél megvalósítása 2017-ig. A program megerősíti a költségvetési egyensúlyra vonatkozó, a Stabilitási és Növekedési Paktum követelményeit tükröző, előző középtávú költségvetési célt. Ugyanakkor az (újraszámított) strukturális egyenleg 2017-ig várhatóan nem éri el a középtávú költségvetési célt. A stabilitási program tervei szerint a hiány 2015-ben a GDP 3 %-a alá csökken, ami összhangban van a túlzott hiány esetén követendő eljárás kapcsán hozott tanácsi ajánlásban foglalt céllal. A stabilitási program 2015 után a hiány tartós csökkenésével számol egészen 2018-ig, amikor is a hiány a GDP 0,3 %-át kitevő többletbe fordul át. A stabilitási program előrejelzései szerint az államadósság a GDP 81,1 %-ánál fog tetőzni 2015-ben, mielőtt 2016-ban 76 %-ra csökken. Összességében véve a stabilitási programban felvázolt költségvetési stratégia összhangban van a Stabilitási és Növekedési Paktum követelményeivel. A stabilitási program költségvetési előrejelzéseit alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv – amelyet független testület (a Makrogazdasági Elemzési és Fejlesztési Intézet) készített – óvatos. A stabilitási program beazonosít néhány olyan kiegészítő intézkedést, amely hozzájárul az előírt költségvetési kiigazításhoz képest jelentkező eltérés csökkentéséhez. Ezek alapján elmondható, hogy a stabilitási program részben választ jelent az önálló bizottsági ajánlásra. Ennek ellenére továbbra is lefelé mutató kockázatokkal kell számolni, mivel a stabilitási programot alátámasztó intézkedések nem kellően részletezettek, és sokuk még nincs elfogadva.

A 2013-as szlovéniai eszközminőség-elemzésből és stressztesztből eredő minden további feltőkésítési igény növelné a hiány mértékét és az adósságrátát, míg az állami tulajdonú szervezetek vagy bankok sikeres privatizációjából befolyó minden, a program előrejelzéseiben nem szereplő bevétel csökkentené az adósságterhet. A Bizottság előrejelzése szerint a költségvetési kiigazítás 2013–2014-ben a GDP 1,4 %-ával marad el a (korrigált) strukturálisegyenleg-változástól, valamint a GDP 0,5 %-ával a túlzotthiány-eljárással összefüggésben hozott ajánlás idején szükségesnek becsült kötelező intézkedések összegétől. 2015 vonatkozásában a stabilitási program a túlzotthiány-eljárással összefüggésben hozott ajánlásnak megfelelő hiányt jelez előre, ezzel szemben a Bizottság szolgálatainak 2014. évi tavaszi előrejelzése a GDP 3,1 %-át kitevő hiánnyal számol.

(11)

Továbbá a bizottsági előrejelzés szerint a (korrigált) strukturálisegyenleg-változással és a végrehajtandó diszkrecionális intézkedések mögöttes összegével mért költségvetési kiigazítás várhatóan némileg elmarad a Tanács által 2015-re ajánlott szinttől. A Tanács a stabilitási programnak és a bizottsági előrejelzésnek az 1466/97/EK tanácsi rendelet értelmében általa végzett értékelése alapján úgy véli, hogy 2014-ben és azt követően további erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy biztosítható legyen a túlzotthiány-eljárással összefüggésben hozott ajánlásnak, és azon belül az előírt strukturális kiigazításnak való teljes körű megfelelés.

(12)

A költségvetési szabályokat illetően a parlament 2013-ban jóváhagyta a strukturális értelemben kiegyensúlyozott/többletet felmutató költségvetési egyenlegre vonatkozó szabály kidolgozásához szükséges alkotmányos alap létrehozását. Ugyanakkor a szükséges végrehajtási jogszabály, azaz a költségvetési szabályozási törvény, amelynek 2013 novemberében már hatályban kellett volna lennie, még nem került elfogadásra. Mindenekelőtt meg kell teremteni a működőképes költségvetési tanács szerepének, hatáskörének és függetlenségének meghatározásához szükséges jogalapot. Az egészségügy fő kiadási területén működő valamennyi költségvetési felhasználóra irányuló, átfogó kiadási felülvizsgálat időben történő elvégzése révén azonosíthatóvá válna a költségvetési konszolidációt alátámasztó intézkedések, valamint az eredményesség és a költséghatékonyság fokozására alkalmas opciók újabb köre.

(13)

2013-ban Szlovénia arra vonatkozó ajánlást kapott, hogy erősítse meg a nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatóságát és javítsa a tartós ápolás-gondozás ágazatának eredményességét, költséghatékonyságát és minőségét. Szlovénia korlátozott előrelépést tett az ezzel az ajánlással kapcsolatban hozott intézkedések terén. 2014 áprilisában lezárult a 2012-es nyugdíjreform értékelése, és az első megállapítások kedvezőek. Noha bizonyos költségvetési megtakarítások teljesültek, a nyugdíjak szintje változatlan maradt. Szlovénia közép- és hosszú távon magas költségvetési fenntarthatósági kockázatoknak van kitéve, elsősorban az elöregedéssel kapcsolatos költségeknek az ország demográfiája miatt jelentkező emelkedése miatt. Így az összkiadás közép- és hosszú távú stabilizálásához elengedhetetlen a nyugdíjrendszer és a tartós ápolási-gondozási rendszer középtávú reformja, a nyugdíjak megfelelőségének és a tartós ápolási-gondozási szolgáltatásokhoz való hozzáférésnek a biztosítása mellett. A hatóságok átfogó nyugdíjreformra irányuló fehér könyvet készülnek összeállítani. 2013 végén tervezetet fogadtak el a tartós ápolás-gondozás reformjára vonatkozóan, a kapcsolódó jogszabály 2014 végére várható. Fennáll azonban a késedelem kockázata, mivel lemaradások tapasztalhatók az egészségbiztosítás folyamatban lévő szerkezetátalakítása terén.

(14)

A munkaerő-piaci helyzet romlott. A munkanélküliség 2013-ban elérte a 10,3 %-ot, az ifjúsági munkanélküliség pedig 2013-ban 21,6 %-ra emelkedett, míg a foglalkoztatásban, oktatásban vagy képzésben részt nem vevő fiatalok aránya 2011 és 2013 között 2,1 százalékponttal nőtt. A 2013-ban elfogadott munkaerő-piaci reform értékelése a határozatlan és a határozott idejű szerződések csökkenő szegmentációja felé mutat, jóllehet más határozatlan idejű szerződési formák gyakoribb használata mellett, míg az idősek és a fiatalok foglalkoztatására irányuló ösztönzők hatása még mindig nem világos. A munkaerő-piaci szegmentációval a diákmunka jobb szabályozása révén is foglalkoznak. Jóllehet elfogadás előtt áll egy új törvény, továbbra is kétségek vannak azt illetően, hogy az majd megfelelően kezelni tudja-e a korábbi szabályok hiányosságait. A kormány korlátozott előrehaladást ért el a minimálbérre vonatkozó tavalyi ajánlás végrehajtását illetően, így annak indexálása továbbra is csak az inflációhoz igazodik annak ellenére, hogy a minimálbérről szóló törvény más gazdasági feltételhez történő igazítást is lehetővé tesz. Korlátozott előrehaladás történt az eredményes, személyre szabott aktív munkaerő-piaci politikai intézkedések kidolgozása és a készségigények és a készségkínálat közötti összhang hiányának kezelése terén.

(15)

A kormány jelentős előrelépést tett a bankszektor stabilitására vonatkozó ajánlásokkal összefüggésben: hiteles eszközminőség-elemzést és stressztesztet, azonnali feltőkésítést végzett és a nemteljesítő hiteleket a banki eszközkezelő társaságba transzferálta. Ennek ellenére a munka messze nem fejeződött be, és határozott fellépésre van szükség a 2013 decemberében bejelentett, átfogó bankágazati stratégia véglegesítése és végrehajtása, egyebek mellett a szerkezetátalakítás, a privatizáció és a megerősített felügyelet terén. Továbbra is magas a nemteljesítő hitelek szintje a bankrendszerben. Ezért a bankoknak a nemteljesítő hitelekre vonatkozóan belső szanálási kapacitást kell kiépíteniük (ezen belül meg kell erősíteniük a belső eszközkezelési és szerkezetátalakítási egységeiket) a nemteljesítő hitelek feldolgozásának felgyorsítása érdekében, az elidegenítési érték maximalizálása és az életképes vállalkozások fenntartása mellett. A nemteljesítő hiteleknek a banki eszközkezelő társaságba történő további transzferálása alapos tervezést igényel a vállalati hitelek gyors és hatékony átstrukturálásának megkönnyítése érdekében, különösen az összetett, összekapcsolt csoportokon belüli hitelek esetében. Még nem készült el a banki eszközkezelő társaság visszaváltási célszámait megalapozó, átfogó irányítási stratégia és üzleti terv. Az eszközminőség-elemzésből és a stressztesztből levont tanulságokra alapozva további határozott intézkedések indokoltak az összes bank és különösen az állami tulajdonban maradó bankok irányításának és felügyeletének javítása érdekében, méghozzá a kockázatkezelés megerősítése, a hitel-jóváhagyási eljárások erősítése és az adatok minőségének és rendelkezésre állásának javítása révén, a nemteljesítő hitelek szintjének csökkentése és a jövőbeni kockázatok visszaszorítása céljából.

(16)

A kormány korlátozott előrehaladást ért el a teljes hozzáadott érték egyhatodát előállító, a hazai bankok, biztosító csoportok és nem pénzügyi társaságok összetett rendszerét alkotó, jelentős keresztrészesedéssel rendelkező állami tulajdonú vállalatok vállalatirányítására vonatkozó ajánlások végrehajtását illetően. Az állami befolyás szintje a garanciákból eredő kötelezettségek révén jelentős közvetlen és közvetett kockázatokat teremt az államháztartás szempontjából. Az állami tulajdonú vállalatok igazgatására vonatkozó koherens stratégia jobb vállalatirányítással kísérve kedvezőbb környezetet teremtene a közvetlen külföldi befektetésekhez. Annak ellenére azonban, hogy első lépésként 2013 májusában összeállították a felgyorsított privatizációval érintett 15 vállalatot tartalmazó kiinduló listát, az eddig elért előrehaladás vegyesnek mondható, és jelentős a kockázata annak, hogy nem sikerül tartani a határidőket. Késéssel ugyan, de 2014 áprilisában megszületett az állami tulajdon kezelését megerősítő eszközt, azaz a szlovén állami vagyonkezelőt megalapozó új szabályozás. Még mindig várat magára az átfogó stratégia létrehozása és az alapvető és nem alapvető, ezen belül a privatizációra kijelölt eszközök pontos besorolása. Megfelelő intézkedések azonosítása és végrehajtása szükséges ahhoz, hogy biztosított legyen a szerkezetátalakítási eljárás és az azzal összefüggésben meghatározott célok elérése, ideértve többek között a hitelezőknek biztosított elidegenítési érték maximalizálását, valamint a gyors szanálást igénylő, legsürgetőbb esetek listájának összeállítását.

(17)

A nemteljesítő hitelek időben történő szanálását elősegítendő 2013-ban módosultak a fizetésképtelenségi szabályok, az új szabályozás azonban jórészt még kipróbálatlan. A magas szintű eladósodottság és pénzügyi nehézség következtében csökkent a vállalati szektor jövőbeli projektekre irányuló beruházási kapacitása. A vállalati szektor sürgetően szükséges pénzügyi és operatív szerkezetátalakítása még csak most indul szélesebb körben. Egységes szemléletre van szükség a bankrendszeren belüli különböző hitelkitettségekkel kapcsolatban a nemteljesítő hitelek szanálásának felgyorsítása és a szerkezetátalakítási tárgyalások előmozdítása érdekében, különösen az összetett, összekapcsolt csoportokon belüli hitelek esetében. Az összes érdekelt tapasztalt képviselőiből álló, központosított munkacsoport kezdeményezhetné ezen eljárás támogatását és felgyorsítását. Addig is elengedhetetlen a banki eszközkezelő társaság számos, folyamatban lévő sürgős ügyének gyors és eredményes lezárása.

(18)

Lehetőségei ellenére az Unióban Szlovéniában a legalacsonyabb a közvetlen külföldi befektetés aránya (a GDP 34,1 %-a, szemben az uniós átlaggal, amely 2012-ben a GDP 47,1 %-a volt). Jóllehet a privatizáció és a vállalati szerkezetátalakítás számos új lehetőséget kínál a magánbefektetőknek, bizonyított tény, hogy a nem megfelelően fejlett üzleti környezet és kultúra megakadályozza Szlovéniát abban, hogy teljes mértékben kihasználja azok előnyeit. 2012-ben elindult a szabályozott szakmák deregulációja, és mára e szakmák száma 323-ról 262-re csökkent. A szabályozott szakmák további deregulációja hozzájárulna a hazai és a külföldi szolgáltatók számának emelkedéséhez és ezáltal a versenyképesség növeléséhez. Lehetőség lenne az üzleti környezet és a vállalkozói tevékenységek javítását szolgáló intézkedések koherenciájának növelésére. Ezzel összefüggésben a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó európai strukturális és beruházási alapok keretében várható intelligens szakosodási stratégia alkalmat nyújt majd az olyan kulcsintézkedésekre való összpontosításra, mint például a kereskedelemképes, innovatív termékek előállítása.

(19)

Szlovénia még nem haladt nagyon előre a közszféra reformjára vonatkozó átfogó (2015 januárjában elfogadandó) javaslatok elkészítésével. Ennek kapcsán helyre kell állítania a közigazgatás minőségét és hitelességét. Szlovénia tett némi előrehaladást az igazságszolgáltatási rendszer minőségének javítása terén és csökkentette a folyamatban lévő ügyek számát. A kereskedelmi és polgári igazságszolgáltatásban alkalmazott ügykezelés reformja javított a bírósági rendszer működésén. A polgári és kereskedelmi peres ügyek esetében a közelmúltban tapasztalt pozitív tendencia folytatódik.

(20)

Az európai szemeszter keretében a Bizottság elvégezte Szlovénia gazdaságpolitikájának átfogó elemzését, értékelte a nemzeti reformprogramot és a stabilitási programot. A Bizottság figyelembe vette nemcsak a programok Szlovénia fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy azok megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Európai Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a jövőbeli nemzeti döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni. Az alábbi 1–8. ajánlás tükrözi a Bizottság európai szemeszter keretében tett ajánlásait.

(21)

A Tanács ezen értékelés fényében megvizsgálta Szlovénia stabilitási programját, és arról alkotott véleményét (6) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi.

(22)

A Bizottság által elvégzett részletes vizsgálat és ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a nemzeti reformprogramot és a stabilitási programot. Az alábbi 1–8. ajánlás tükrözi az 1176/2011/EU rendelet 6. cikke szerinti ajánlásait.

(23)

Az európai szemeszter keretében a Bizottság elkészítette az euroövezet egészének gazdaságpolitikájára vonatkozó elemzését is. Ezen elemzés alapján a Tanács külön ajánlásokat intézett azon tagállamokhoz, amelyek pénzneme az euro (7). Szlovéniának, amelynek pénzneme ugyancsak az euro, az említett ajánlások teljes körű és megfelelő időben történő végrehajtásáról is gondoskodnia kell,

1.

2014-ben és azt követően kellően meghatározott strukturális intézkedésekkel erősítse meg a költségvetési stratégiát azért, hogy a túlzotthiány-eljárás keretében a tanácsi ajánlásban meghatározott strukturális kiigazítás teljesítése révén 2015-ig biztosítsa a túlzott hiány fenntartható módon történő kiigazítását. A költségvetési egyensúlyhiány tartós kiigazítása az alkalmazkodóképesség javítására és a növekedés, valamint a foglalkoztatás élénkítésére irányuló ambiciózus strukturális reformok hiteles végrehajtását teszi szükségessé. A túlzott hiány megszüntetését követően évente hajtson végre a GDP legalább 0,5 %-át kitevő strukturális kiigazítást, illetve ennél többet jó gazdasági feltételek fennállása esetén vagy az adósságszabály ahhoz szükséges betartása érdekében, hogy a magas államadósság-rátát tartósan csökkenő pályára állítsa. A költségvetési politika hitelességének javítása érdekében mihamarabb fejezze be a strukturális értelemben kiegyensúlyozott/többletet felmutató költségvetési egyenlegre vonatkozó szabály elfogadását, tegye kötelezővé, átfogóvá és átláthatóvá a középtávú költségvetési keretet, továbbá teremtse meg a működőképes költségvetési tanácsra vonatkozó szükséges jogalapot, amely meghatározza annak a költségvetési eljáráson belüli hatáskörét és egyértelmű eljárási szabályokat vezet be a költségvetési eredmények nyomon követésével kapcsolatban. 2014 végéig végezzen átfogó kiadási felülvizsgálatot az egészségügy területén, amely kiterjed az állami és helyi önkormányzati szintekre, a közvetlen és közvetett költségvetési felhasználókra, valamint az önkormányzati tulajdonban álló közszolgáltatókra, azzal a céllal, hogy 2015-ben és azt követően költségvetési megtakarításokat érjen el.

2.

Nyilvános konzultáció alapján állapodjon meg a nyugdíjrendszer 2020 utáni fenntarthatóságát és adekvát nyugdíjakat biztosító, a fő paraméterek kiigazítását tartalmazó intézkedésekről, amelyek többek között tartalmazzák a törvényes nyugdíjkorhatárnak a várható élettartam növekedésével való összekapcsolását és a nyugdíjrendszer második pillérébe eszközölt magán-hozzájárulások ösztönzését. Fogja vissza a tartós ápolással-gondozással összefüggő, az elöregedéshez kapcsolódó kiadásokat azáltal, hogy a juttatásokat a leginkább rászorulókra irányítja és az intézményi ápolás helyett az otthoni ápolást helyezi előtérbe.

3.

A szociális partnerekkel egyeztetve és a nemzeti gyakorlatoknak megfelelően 2014 végéig hozzon létre átfogó szociális megállapodást, biztosítva, hogy a bérek alakulása, beleértve a minimálbért is, támogassa a versenyképességet, a belföldi keresletet és a munkahelyteremtést. Határozza meg újra a minimálbér összetételét, és vizsgálja felül indexálási rendszerét. Hozzon intézkedéseket a szegmentáció további csökkentése érdekében, különösen a fiatalok és az idősek alkalmazását szolgáló ösztönzők eredményességének és a polgári jogi szerződések használatának vizsgálata révén. Fogadja el a diákmunkáról szóló törvényt. Helyezze előtérbe a nem regisztrált fiatalok elérését, és ehhez biztosítson megfelelő állami foglalkoztatási szolgálati kapacitást. Az alacsony képzettségű és az idősebb munkavállalók foglalkoztatásának növelése érdekében igazítsa a munkakörnyezetet a hosszabb aktív életkorhoz, és összpontosítson erőforrásokat személyre szabott aktív munkaerő-piaci szakpolitikai intézkedésekre, valamint javítsa azok hatékonyságát. Kezelje a készségigények és a készségkínálat közötti összhang hiányát a szakképzés és -oktatás vonzerejének növelésével és az érdekeltekkel való együttműködés további fejlesztésével a munkaerő-piaci igények értékelése terén.

4.

2014-ben a tervekkel összhangban fejezze be az NKBM privatizációját, készítse elő az Abanka 2015-ös privatizációját, folytassa az állami támogatásban részesülő bankok szerkezetátalakítási terveinek azonnali végrehajtását, valamint a bankszektor szükséges konszolidációját. Az eszközminőség-elemzésből és a stressztesztből levont tanulságokra alapozva 2014 augusztusában véglegesítse a bankokra vonatkozó átfogó cselekvési tervet, és ezen belül hozzon meghatározott intézkedéseket az irányítás, a felügyelet, a kockázatkezelés, a hitel-jóváhagyási eljárás, valamint az adatok minőségének és rendelkezésre állásának javítása céljából. Erősítse meg a bankok nemteljesítő hitelek szanálására irányuló kapacitását azáltal, hogy megerősíti a belső eszközkezelési és szerkezetátalakítási egységeiket. Pontosítsa a banki eszközkezelő társaság mandátumát azáltal, hogy 2014 szeptemberéig átfogó irányítási stratégiát és üzleti tervet tesz közzé, amelyben részletezi eszközeinek szerkezetátalakítására vonatkozó szerepét, visszaváltási célszámait, költségvetését, eszközkezelési terveit és a várt hozamot, valamint biztosítson számára megfelelő forrásokat.

5.

Folytassa a 2013-ban bejelentett privatizációk végrehajtását a megállapított határidők szerint. Fogadjon el stratégiát a szlovén állami vagyonkezelőre vonatkozóan, amelyben a szlovén állami vagyonkezelőről szóló 2014. évi törvényben foglalt ütemezéssel és meghatározásokkal összhangban pontosan besorolja az eszközöket. 2014 novemberéig kötelezze el magát egy rövid távú (egy- vagy kétéves), jól meghatározott eszközök körére vonatkozóan pontos időkeretet megállapító elidegenítési ütemterv mellett. A törvényben foglalt időkereten belül tegye azt teljes körűen működőképessé az állami tulajdonban maradó eszközök kezelése, valamint az eszközkezelési aktusokban kijelölt eszközök elidegenítése tekintetében. A szakmai, átlátható és független irányítás biztosítása érdekében 2014 szeptemberéig fogadjon el és hajtson végre vállalatirányítási kódexet az állami tulajdonú vállalatokra vonatkozóan.

6.

2014 végéig véglegesítse a vállalati szerkezetátalakításra vonatkozó főtervet, amelyben egyértelmű prioritásokat és eredményes végrehajtási eljárásokat határoz meg. A teljes szerkezetátalakítási eljárás nyomon követése és koordinációja céljából hozzon létre központi vállalati szerkezetátalakítási munkacsoportot, amely biztosítja a megfelelő szakértelmet, iránymutatást és tanácsadást, valamint megkönnyíti az összes érdekelt közötti tárgyalási eljárást. Állítsa össze a legsürgetőbb szerkezetátalakítási ügyek listáját és maximalizálja a befektetőknek biztosított elidegenítési értéket. A szerkezetátalakítási eljárás valamennyi érdekeltjét illetően szorgalmazza a meglévő jogi mechanizmusok és nemzetközi bevált gyakorlatok használatát. 2014 szeptemberéig értékelje a fizetésképtelenségről szóló jogszabály friss változásait és álljon készen további szükséges intézkedések bevezetésére. Csökkentse tovább a polgári és kereskedelmi peres ügyek elsőfokú bírósági eljárásának időtartamát, beleértve a fizetésképtelenségi ügyekét, valamint a lezáratlan, különösen a végrehajtási és fizetésképtelenségi ügyek számát.

7.

Csökkentse a Szlovéniában folytatott üzleti tevékenység előtt álló akadályok számát a gazdasági fejlődés szempontjából kulcsfontosságú területeken, növelve az ország vonzerejét a közvetlen külföldi befektetések számára, különösen a szabályozott szakmák gyorsított liberalizációja és az adminisztratív teher csökkentése – azon belül is az egyszerűsített engedélyezési eljárások – révén. Biztosítson megfelelő költségvetési autonómiát a versenyhivatal számára és növelje intézményi függetlenségét. Gondoskodjon a prioritások korszerűsítéséről és a következetességről a 2011-es kutatási és innovációs, valamint a 2013-as iparpolitikai stratégiákat, illetve a várható intelligens szakosodási és közlekedési stratégiákat illetően, továbbá biztosítsa gyors végrehajtásukat és eredményességük értékelését.

8.

Hozzon hatékony intézkedéseket a korrupció elleni küzdelem érdekében, fokozza az átláthatóságot és az elszámoltathatóságot, valamint vezessen be külső teljesítményértékelést és minőségellenőrzési eljárásokat.

29.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 247/122

(1)

Az Európai Tanács 2010. március 26-án jóváhagyta a Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a gazdaságpolitikák fokozott összehangolásán alapuló, a növekedést és a foglalkoztatást célzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia azokra a kulcsfontosságú területekre összpontosít, amelyeken intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy javuljanak Európa lehetőségei a fenntartható növekedés és a versenyképesség terén.

(2)

A Tanács a Bizottság javaslatai alapján 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló ajánlást (2010–2014), 2010. október 21-én pedig elfogadta a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot (2), amelyek együtt alkotják az „integrált iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat.

(3)

A tagállamok állam-, illetve kormányfői 2012. június 29-én elfogadták a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumot, amely koherens keretet teremt a minden lehetséges ösztönzőt, jogi és szakpolitikai eszközt felhasználó tagállami, uniós és euroövezeti tevékenységek számára. Döntöttek a tagállami szinten megvalósítandó intézkedésekről, és kifejezték teljes körű elkötelezettségüket az „Európa 2020” stratégia céljainak megvalósítása és az országspecifikus ajánlások végrehajtása iránt.

(4)

A Tanács 2013. július 9-én ajánlást (3) fogadott el Szlovákia 2013. évi nemzeti reformprogramjáról, valamint véleményezte Szlovákia 2012‐2016-os időszakra vonatkozó aktualizált stabilitási programját. A Bizottság 2013. november 15-én a 473/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (4) megfelelően kiadta Szlovákia 2014-re vonatkozó költségvetésiterv-javaslatáról szóló véleményét.

(5)

A Bizottság 2013. november 13-án elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2014. évi európai szemeszterét. Ugyancsak 2013. november 13-án a Bizottság az 1176/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) alapján elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést, amelyben Szlovákiát nem sorolta azon tagállamok közé, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor.

(6)

Az Európai Tanács 2013. december 20-án elfogadta a pénzügyi stabilitás, a költségvetési konszolidáció és a növekedést ösztönző intézkedések biztosítására irányuló prioritásokat. Hangsúlyozta, hogy differenciált és növekedést elősegítő költségvetési konszolidációt kell végrehajtani, helyre kell állítani a gazdaságnak történő hitelnyújtás rendes feltételeit, ösztönözni kell a növekedést és a versenyképességet, kezelni kell a munkanélküliséget és a válság társadalmi következményeit, valamint korszerűsíteni kell a közigazgatást.

(7)

Szlovákia 2014. április 23-án benyújtotta 2014. évi nemzeti reformprogramját és 2014. évi stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(8)

A 2014. évi stabilitási programban felvázolt költségvetési stratégia célja a túlzott hiány fenntartható korrekciója és a középtávú költségvetési cél, vagyis a GDP 0,5 %-a körüli strukturális hiány 2017-ig történő megvalósítása. Ez a középtávú cél szigorúbb, mint a Stabilitási és Növekedési Paktumban szereplő követelmény. Szlovákia államháztartási hiánya 2013 során tartósan 3 % alá került. A strukturális egyenleg 2014-re tervezett (újraszámított) változása azt eredményezné, hogy Szlovákia lényegesen eltér a középtávú célja felé vezető kiigazítási pályától. A 2015-re tervezett, a GDP 0,3 %-ának megfelelő javulás összhangban áll a Stabilitási és Növekedési Paktum szabályaival. A további években a stabilitási program nem biztosítaná a középtávú célhoz vezető megfelelő kiigazítást. A kiadások 2014-ben és 2015-ben egyaránt a kiadási referenciaértékkel összhangban növekednének. A stabilitási program alapján a középtávú cél teljesítésére irányuló konszolidációs intézkedések túlnyomó része 2016 és 2017 folyamán valósulna meg. Mindent összevetve a középtávú cél felé vezető kiigazítási pálya kockázatos a Stabilitási és Növekedési Paktum követelményeinek való megfelelés szempontjából. A stabilitási programban felvázoltak értelmében az államháztartási hiány a programozási időszak egészében a GDP 60 %-ában meghatározott referenciaérték alatt marad. A stabilitási program költségvetési előrejelzéseit alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv – amelyet egy független testület (a Makrogazdasági Előrejelző Bizottság) hagyott jóvá – megalapozott.

A már számszerűsített intézkedések nem biztosítják a hatóságok által kijelölt költségvetési célok elérését. Emellett nem minden bevételi intézkedés kellően részletes, a közigazgatási költségek csökkentésére irányuló reformokhoz továbbra is végrehajtási kockázatok kapcsolódnak, a közszféra bérköltségei pedig – ahogy a múltban is – eltérhetnek az előirányzott értékektől. Mindazonáltal a stabilitási programban bemutatott adatok még nem számolnak a nemzeti államadósság-korlát bevezetéséből eredő, várható megtakarításokkal. A Bizottság szolgálatai által készített 2014. évi tavaszi előrejelzés figyelembe veszi az államadósság-korlát miatti kiadásmegtakarításokat, és azt vetíti előre, hogy 2014-ben a stabilitási programban jelzettnél kisebb lesz a kiigazítási pályától való eltérés, 2015-re pedig kellő strukturális kiigazítást irányoz elő, míg 2014-ben és 2015-ben egyaránt a kiadási referenciaérték betartására lehet számítani.

(9)

Mind a stabilitási, mind a nemzeti reformprogramban megjelenik a növekedést előmozdító kiadások fokozásának szándéka, azonban úgy tűnik, hogy az alapul szolgáló tervek ezt nem támogatják maradéktalanul. Az oktatás állami költségvetésből történő finanszírozása 2014-ben nő, a további években viszont visszaesik. A Tanács a stabilitási programnak és a bizottsági előrejelzésnek az 1466/97/EK rendelet értelmében általa végzett értékelése alapján úgy véli, hogy 2014-ben fennáll a középtávú cél felé vezető kiigazítási pályától való eltérés kockázata, 2015-ben pedig várhatóan megfelelő kiigazításra kerül sor.