ISSN 1977-0979

Az Európai Unió

Hivatalos Lapja

C 223

European flag  

Magyar nyelvű kiadás

Tájékoztatások és közlemények

57. évfolyam
2014. július 14.


Közleményszám

Tartalom

Oldal

 

IV   Tájékoztatások

 

AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL, SZERVEITŐL, HIVATALAITÓL ÉS ÜGYNÖKSÉGEITŐL SZÁRMAZÓ TÁJÉKOZTATÁSOK

 

Az Európai Unió Bírósága

2014/C 223/01

Az Európai Unió Bírósága utolsó kiadványai az Európai Unió Hivatalos Lapjában

1

 

V   Hirdetmények

 

BÍRÓSÁGI ELJÁRÁSOK

 

Bíróság

2014/C 223/02

C-178/14. sz. ügy: A Finanzgericht Düsseldorf (Németország) által 2014. április 11-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Vario Tek GmbH kontra Hauptzollamt Düsseldorf

2

2014/C 223/03

C-182/14. P. sz. ügy: A Törvényszék (második tanács) T-604/11. és T-292/12. sz., Mega Brands International, Luxembourg, Zweigniederlassung Zug kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) ügyben 2014. február 4-én hozott ítélete ellen a Mega Brands International, Luxembourg, Zweigniederlassung Zug által 2014. április 11-én benyújtott fellebbezés

3

2014/C 223/04

C-188/14. sz. ügy: A Juzgado de Primera Instancia no 58 de Madrid (Spanyolország) által 2014. április 15-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Juan Pedro Ludeña Hormigos kontra Banco Santander, S.A.

3

2014/C 223/05

C-190/14. sz. ügy: 2014. április 16-án benyújtott kereset – Európai Bizottság kontra Dán Királyság

4

2014/C 223/06

C-197/14. sz. ügy: Hoge Raad der Nederlanden (Hollandia) által 2014. április 18-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – T. A. van Dijk kontra Staatssecretaris van Financiën

5

2014/C 223/07

C-201/14. sz. ügy: A Curtea de Apel Cluj (Románia) által 2014. április 22-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Smaranda Bara és társai kontra a Casa Naţională de Asigurări de Sănătate elnöke, a Casa Naţională de Asigurări de Sănătate (CNAS), és az Agenția Națională de Administrare Fiscală (ANAF)

5

2014/C 223/08

C-208/14. sz. ügy: Az Audiencia Provincial Navarra (Spanyolország) által 2014. április 25-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Antonia Valdivia Reche kontra Banco de Valencia S.A.

6

2014/C 223/09

C-217/14. sz. ügy: 2014. május 2-án benyújtott kereset – Európai Bizottság kontra Írország

6

2014/C 223/10

C-218/14. sz. ügy: A High Court of Ireland (Írország) által 2014. május 5-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Kuldip Singh, Denzel Nnjume, Khaled Aly kontra Minister for Justice and Equality

7

2014/C 223/11

C-219/14. sz. ügy: Az Employment Tribunals, Birmingham (Egyesült Királyság) által 2014. május 6-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Kathleen Greenfield kontra The Care Bureau Ltd

8

2014/C 223/12

C-223/14. sz. ügy: A Juzgado de Primera Instancia no 7 de Las Palmas de Gran Canaria (Spanyolország) által 2014. május 7-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Tecom Mican S.L. kontra Man Diesel & Turbo SE

8

2014/C 223/13

C-225/14. sz. ügy: A Tribunal d’instance de Dieppe (Franciaország) által 2014. május 8-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Facet SA kontra Jean Henri

9

2014/C 223/14

C-239/14. sz. ügy: A Tribunal du travail de Liège (Belgium) által 2014. május 14-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Abdoulaye Amadou Tall kontra Centre public d’action sociale de Huy (CPAS de Huy)

10

2014/C 223/15

C-247/14. P. sz. ügy: A Törvényszék (hetedik tanács) T-302/11. sz., HeidelbergCement AG kontra Európai Bizottság ügyben 2014. március 14-én hozott ítélete ellen a HeidelbergCement AG által 2014. május 22-én benyújtott fellebbezés

10

2014/C 223/16

C-248/14. P. sz. ügy: A Törvényszék (hetedik tanács) T-306/11. sz., Schwenk Zement KG kontra Európai Bizottság ügyben 2014. március 14-én hozott ítélete ellen a Schwenk Zement KG által 2014. május 23-án benyújtott fellebbezés

11

 

Törvényszék

2014/C 223/17

T-167/14. sz. ügy: 2014. március 13-án benyújtott kereset – Søndagsavisen A/S kontra Európai Bizottság

13

2014/C 223/18

T-230/14. sz. ügy: 2014. április 15-én benyújtott kereset – Deutsche Edelstahlwerke kontra Bizottság

13

2014/C 223/19

T-235/14. sz. ügy: 2014. április 17-én benyújtott kereset –ArcelorMittal Hamburg és társai kontra Bizottság

14

2014/C 223/20

T-236/14. sz. ügy: 2014. április 16-án benyújtott kereset –Kronotex és társai kontra Bizottság

15

2014/C 223/21

T-237/14. sz. ügy: 2014. április 17-én benyújtott kereset –Steinbeis Papier kontra Bizottság

16

2014/C 223/22

T-240/14. P. sz. ügy: A Közszolgálati Törvényszék F-73/12. sz., Bodson és társai kontra EBB ügyben 2014. február 12-én hozott ítélete ellen Jean-Pierre Bodson és társai által 2014. április 22-én benyújtott fellebbezés

17

2014/C 223/23

T-241/14. P. sz. ügy: A Közszolgálati Törvényszék F-83/12. sz., Bodson és társai kontra EBB ügyben 2014. február 12-én hozott ítélete ellen Jean-Pierre Bodson és társai által 2014. április 22-én benyújtott fellebbezés

18

2014/C 223/24

T-258/14. sz. ügy: 2014. április 24-én benyújtott kereset – Luxemburg kontra Bizottság

20

2014/C 223/25

T-259/14. sz. ügy: 2014. április 24-én benyújtott kereset – Luxemburg kontra Bizottság

20

2014/C 223/26

T-260/14. sz. ügy: 2014. április 25-én benyújtott kereset – Vatenfall Europe Mining és társai kontra Bizottság

21

2014/C 223/27

T-263/14. sz. ügy: 2014. április 28-án benyújtott kereset – Hydro Aluminium Rolled Products és társai kontra Bizottság

22

2014/C 223/28

T-265/14. sz. ügy: 2014. április 29-én benyújtott kereset –Schumacher Packaging kontra Bizottság

23

2014/C 223/29

T-270/14. sz. ügy: 2014. április 29-én benyújtott kereset –Grupa Azoty ATT Polymers kontra Bizottság

24

2014/C 223/30

T-271/14. sz. ügy: 2014. április 29-én benyújtott kereset –Styron Deutschland kontra Bizottság

25

2014/C 223/31

T-272/14. sz. ügy: 2014. április 30-án benyújtott kereset – P-D Glasseiden és társai kontra Bizottság

26

2014/C 223/32

T-274/14. sz. ügy: 2014. április 30-án benyújtott kereset – Lech-Stahlwerke kontra Bizottság

27

2014/C 223/33

T-275/14. sz. ügy: 2014. április 30-án benyújtott kereset –Drahtwerk St. Ingbert és társai kontra Bizottság

28

2014/C 223/34

T-276/14. sz. ügy: 2014. április 30-án benyújtott kereset – Flachglas Torgau és társai kontra Bizottság

29

2014/C 223/35

T-279/14. sz. ügy: 2014. április 30-án benyújtott kereset – Sabic Polyolefine kontra Bizottság

30

2014/C 223/36

T-280/14. sz. ügy: 2014. április 30-án benyújtott kereset – Ineos Manufacturing Deutschland és társai kontra Bizottság

31

2014/C 223/37

T-281/14. sz. ügy: 2014. április 30-án benyújtott kereset – Fels-Werke kontra Bizottság

32

2014/C 223/38

T-282/14. sz. ügy: 2014. április 30-án benyújtott kereset – Bayer MaterialScience kontra Bizottság

34

2014/C 223/39

T-283/14. sz. ügy: 2014. április 30-án benyújtott kereset – Advansa és társai kontra Bizottság

35

2014/C 223/40

T-285/14. sz. ügy: 2014. május 2-án benyújtott kereset – Wirtschaftsvereinigung Stahl és társai kontra Bizottság

36

2014/C 223/41

T-286/14. sz. ügy: 2014. május 2-án benyújtott kereset – Röchling Oertl Kunststofftechnik kontra Bizottság

38

2014/C 223/42

T-287/14. sz. ügy: 2014. május 2-án benyújtott kereset – Schaeffler Technologies kontra Bizottság

39

2014/C 223/43

T-288/14. sz. ügy: 2014. május 2-án benyújtott kereset – Energiewerke Nord kontra Bizottság

40

2014/C 223/44

T-289/14. sz. ügy: 2014. május 2-án benyújtott kereset – H-O-T Servicecenter Nürnberg és társai kontra Bizottság

41

2014/C 223/45

T-291/14. sz. ügy: 2014. május 2-án benyújtott kereset – egeplast international kontra Bizottság

42

2014/C 223/46

T-294/14. sz. ügy: 2014. május 2-án benyújtott kereset – Klemme kontra Bizottság

43

2014/C 223/47

T-295/14. sz. ügy: 2014. május 2-án benyújtott kereset – Autoneum Germany kontra Bizottság

44

2014/C 223/48

T-296/14. sz. ügy: 2014. május 2-án benyújtott kereset – Erbslöh kontra Bizottság

45

2014/C 223/49

T-297/14. sz. ügy: 2014. május 2-án benyújtott kereset – Walter Klein kontra Bizottság

46

2014/C 223/50

T-298/14. sz. ügy: 2014. május 2-án benyújtott kereset – Erbslöh Aluminium kontra Bizottság

47

2014/C 223/51

T-300/14. sz. ügy: 2014. május 2-án benyújtott kereset – Fricopan Back kontra Bizottság

48

2014/C 223/52

T-301/14. sz. ügy: 2014. május 2-án benyújtott kereset – Michelin Reifenwerke kontra Bizottság

49

2014/C 223/53

T-302/14. sz. ügy: 2014. április 29-én benyújtott kereset – Buderus Guss kontra Bizottság

50

2014/C 223/54

T-303/14. sz. ügy: 2014. április 29-én benyújtott kereset – Polyblend kontra Bizottság

51

2014/C 223/55

T-304/14. sz. ügy: 2014. április 29-én benyújtott kereset – Sun Alloys Europe kontra Bizottság

52

2014/C 223/56

T-305/14. sz. ügy: 2014. április 29-én benyújtott kereset – Vestolit kontra Bizottság

54

2014/C 223/57

T-306/14. sz. ügy: 2014. április 30-án benyújtott kereset – Polymer-Chemie kontra Bizottság

55

2014/C 223/58

T-307/14. sz. ügy: 2014. április 30-án benyújtott kereset – TechnoCompound kontra Bizottság

56

2014/C 223/59

T-308/14. sz. ügy: 2014. április 30-án benyújtott kereset – Neue Halberg-Guss kontra Bizottság

57

2014/C 223/60

T-309/14. sz. ügy: 2014. április 30-án benyújtott kereset – Mat Foundries Europe kontra Bizottság

58

2014/C 223/61

T-310/14. sz. ügy: 2014. április 30-án benyújtott kereset – Fritz Winter Eisengießerei kontra Bizottság

59

2014/C 223/62

T-313/14. sz. ügy: 2014. május 5-én benyújtott kereset – Christian Dior Couture kontra OHIM (Térhatású ismétlődő motívum megjelenítése)

60

2014/C 223/63

T-318/14. sz. ügy: 2014. május 2-án benyújtott kereset –Vinnolit kontra Bizottság

61

2014/C 223/64

T-331/14. sz. ügy: 2014. május 12-én benyújtott kereset – Azarov kontra Tanács

62

2014/C 223/65

T-332/14. sz. ügy: 2014. május 12-én benyújtott kereset – Azarov kontra Tanács

63

2014/C 223/66

T-355/14. sz. ügy: 2014. május 30-án benyújtott kereset – STC kontra Bizottság

64

 

Közszolgálati Törvényszék

2014/C 223/67

F-107/12. sz. ügy: A Közszolgálati Törvényszék (második tanács) 2014. január 16-i ítélete – Guinet kontra EBB (Közszolgálat — Az EBB személyi állománya — Nyugdíjrendszer — A nyugdíjjogosultság átvitele — A nyugdíjjogosultság átvitelének késedelmességéből eredő hátrányok kompenzálása — Az EBB nyugdíjrendszerétől eltérő nyugdíjrendszerben megszerzett nyugdíjjogosultság tényleges átvitelének feltétele — Az egyenlő bánásmód elve)

66

2014/C 223/68

F-130/12. sz. ügy: A Közszolgálati Törvényszék (második tanács) 2014. május 22-i ítélete – CI kontra Parlament (Közszolgálat — Díjazás — Családi támogatások — Eltartott gyermek után járó támogatás — Eltartott gyermek után járó megkétszerezett támogatás — A személyzeti szabályzat 67. cikkének (3) bekezdése — Az elrendelés feltételei — Az európai ombudsman fellépését követően a felek között létrejött egyezség útján történő megoldás — Végrehajtás — Gondoskodási kötelezettség)

66

2014/C 223/69

F-151/12. sz. ügy: A Közszolgálati Törvényszék (második tanács) 2014. január 30-i ítélete – Ohrgaard kontra Bizottság (Közszolgálat — Díjazás — Külföldi munkavégzési támogatás — A személyzeti szabályzat VII. melléklete 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglalt, lakóhelyre vonatkozó feltétel — Fogalom — Nemzetközi szervezetben történő munkavégzés — A Bizottságnál eltöltött öt hónapos gyakorlat — Kizárás)

67

2014/C 223/70

F-60/13. sz. ügy: A Közszolgálati Törvényszék második tanácsának 2014. január 14-i végzése – Lebedef kontra Bizottság (Közszolgálat — Tisztviselők — Betegség miatti távollétek nyilvántartása — Jogosulatlan távolmaradás — Az éves szabadságból történő, a kinevezésre jogosult hatóság által elvégzett levonás — A kérelem elektronikus levélben történő előterjesztése — Az érintett tudomása a határozat létezéséről — Az elektronikus levél megnyitásának, és egy hiperlinkre történő kattintás útján a határozat tartalmáról történő tájékozódásnak az elmulasztása — Elfogadhatóság — Határidők — Azon időpont meghatározása, amelytől kezdve az érintett tudomást szerezhetett a határozat tartalmáról)

68

HU

 


IV Tájékoztatások

AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL, SZERVEITŐL, HIVATALAITÓL ÉS ÜGYNÖKSÉGEITŐL SZÁRMAZÓ TÁJÉKOZTATÁSOK

Az Európai Unió Bírósága

14.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 223/1


Az Európai Unió Bírósága utolsó kiadványai az Európai Unió Hivatalos Lapjában

2014/C 223/01

Utolsó kiadvány

HL C 212., 2014.7.7.

Korábbi közzétételek

HL C 202., 2014.6.30.

HL C 194., 2014.6.24.

HL C 184., 2014.6.16.

HL C 175., 2014.6.10.

HL C 159., 2014.5.26

HL C 151., 2014.5.19.

Ezek a következő helyeken hozzáférhetők:

EUR-Lex: http://eur-lex.europa.eu


V Hirdetmények

BÍRÓSÁGI ELJÁRÁSOK

Bíróság

14.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 223/2


A Finanzgericht Düsseldorf (Németország) által 2014. április 11-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Vario Tek GmbH kontra Hauptzollamt Düsseldorf

(C-178/14. sz. ügy)

2014/C 223/02

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Finanzgericht Düsseldorf

Az alapeljárás felei

Felperes: Vario Tek GmbH

Alperes: Hauptzollamt Düsseldorf

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

Kizárja-e az a körülmény, hogy a videokamera nem rendelkezik ráközelítési lehetőséggel, e videokamerának a vám- és a statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló 2658/87/EGK tanácsi rendelet (1) I. mellékletének módosításáról szóló, 2010. október 5-i 861/2010/EU és 2011. szeptember 27-i 1006/2011/EU bizottsági rendeletekkel módosított Kombinált Nómenklatúra 8525 80 9 vámtarifaalszáma alá történő besorolását?

2)

Az első kérdésre adandó nemleges válasz esetén a videokamera-felvevő már akkor is képes-e a televíziós kamera által továbbított hang és kép felvételére a KN 8525 80 91 vámtarifaalszám értelmében véve, ha a kamera működtetéséhez szükséges cserélhető adathordozóra a kamera USB-csatlakozóján keresztül kép- vagy hangfájl másolható egy másik készülékről anélkül, hogy e fájlt kizárólag a kamerával meg lehetne nézni vagy hallgatni?


(1)  A 2658/87/EGK rendelet I. mellékletének módosításáról szóló, 2010. október 5-i 861/2010/EU (HL L 284., 1. o.) és a 2011. szeptember 27-i 1006/2011/EU bizottsági rendeletekkel módosított, a vám- és a statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló, 1987. július 23-i 2658/87/EGK tanácsi rendelet (HL L 256., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 2. kötet, 382. o.)


14.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 223/3


A Törvényszék (második tanács) T-604/11. és T-292/12. sz., Mega Brands International, Luxembourg, Zweigniederlassung Zug kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) ügyben 2014. február 4-én hozott ítélete ellen a Mega Brands International, Luxembourg, Zweigniederlassung Zug által 2014. április 11-én benyújtott fellebbezés

(C-182/14. P. sz. ügy)

2014/C 223/03

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: Mega Brands International, Luxembourg, Zweigniederlassung Zug (képviselők: A. Nordemann, M.C. Maier ügyvédek)

A másik fél az eljárásban: Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM).

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

helyezze hatályon kívül a Törvényszék által a T-292/12. sz. ügyben 2014. február 4-én hozott ítéletet;

szükség esetén utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé,

az ellenérdekű felet kötelezze az eljárási költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A fellebbező a fellebbezését egyetlen jogalapra alapítja, amely a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26-i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL L 78., 1. o.) 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére vonatkozik.

A fellebbező szerint a Törvényszék konkrétan a következők miatt alkalmazta tévesen a jogot:

1)

az átfogó értékelés keretében nem vette figyelembe, sőt nem is említette, hogy a MAGNET 4 korábbi védjegy tartalmazza a 4-es számot;

2)

az ítélet 22. és 25. pontjában a MAGNET elemet tekintette a MAGNET 4 korábbi védjegy domináns elemének;

3)

a 25. pontban eltérő mércét alkalmazott a MAGNET 4 és a MAGNEXT megjelölések hangzásbeli és vizuális összehasonlításánál;

4)

a 35. pontban, az összetéveszthetőség átfogó értékelése során nem vette figyelembe a releváns tényezők – így különösen a MAGNET 4 korábbi védjegy csekély megkülönböztető képessége, a MAGNET 4 és a MAGNEXT megjelölések fogalmi hasonlóságának hiánya, és a megjelölések enyhe hangzásbeli és vizuális hasonlósága – közötti kölcsönös függést,

5)

a 35. pontban nem adott érdemi indokolást a MAGNET 4 és a MAGNEXT megjelölések közötti összetéveszthetőség fennállására vonatkozóan.


14.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 223/3


A Juzgado de Primera Instancia no 58 de Madrid (Spanyolország) által 2014. április 15-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Juan Pedro Ludeña Hormigos kontra Banco Santander, S.A.

(C-188/14. sz. ügy)

2014/C 223/04

Az eljárás nyelve: spanyol

A kérdést előterjesztő bíróság

Juzgado de Primera Instancia no 58 de Madrid

Az alapeljárás felei

Felperes: Juan Pedro Ludeña Hormigos

Alperes: Banco Santander, S.A.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

Összeegyeztethető-e a közösségi szabályozással a pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló, 2009. november 13-i 16/09. sz. törvény 22. cikkének (1) bekezdése, amennyiben az lehetővé teszi, hogy valamely bank a szerződésben eredetileg megállapított feltételek módosításával a szolgáltatások után díjat számítson fel és/vagy megemelje azt?

2)

A szerződés díjmentes megszüntetésének lehetősége megfelelő védelmet jelent-e a szolgáltatás igénybevevője számára?

3)

Érvényesek-e a felek között megállapított azon szerződési feltételek, amelyek lehetővé teszik a felek számára, hogy az első kérdésben hivatkozott cikkben foglaltak szerint cselekedjenek?

4)

Végül, és az előző kérdésekre adandó igenlő válasz esetén: az értesítésre vonatkozó két hónapos határidő összeegyeztethető-e a közösségi szabályozással?


14.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 223/4


2014. április 16-án benyújtott kereset – Európai Bizottság kontra Dán Királyság

(C-190/14. sz. ügy)

2014/C 223/05

Az eljárás nyelve: dán

Felek

Felperes: Európai Bizottság (képviselők: E. Manhaeve és U. Nielsen)

Alperes: Dán Királyság

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Bíróság:

állapítsa meg, hogy a Dán Királyság – mivel 2009. december 22-éig nem tett közzé végleges vízgyűjtő-gazdálkodási tervet, és mivel 2010. március 22-éig arról nem küldött másolatot a Bizottságnak, mindenesetre arról nem tájékoztatta a Bizottságot – nem teljesítette a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2000. október 23-i 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvből (1) eredő kötelezettségeit;

a Dán Királyságot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Dánia többször elismerte – legutóbb 2013. december 18-án a Bizottság indokolással ellátott kiegészítő véleményére küldött válaszban -, hogy Dánia négy vízgyűjtő medencéjéből jelenleg egyik sem képezi vízgyűjtő-gazdálkodási terv tárgyát, és hogy nem küldte el a Bizottságnak a 2015. december 22-ével lejáró hatéves időszakra vonatkozó végleges vízgyűjtő-gazdálkodási tervet.

A Bizottság úgy véli, hogy Dánia még nem teljesítette az irányelv 13. cikkének (1), (2) és (6) bekezdését. Dánia 2013. május 8-i válasza alapján az irányelv 13. cikkének megsértése várhatóan 2014 májusáig (az előírt határidőt követően körülbelül 3,5 évig) tart. Továbbá a Bizottság véleménye szerint Dánia még nem teljesítette az irányelv 15. cikke(1) bekezdésének követelményeit, amely alapján a Bizottság tájékoztatásának a határideje 2010. március 22. volt.


(1)  HL 2000 L 327., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 5. kötet, 275. o.


14.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 223/5


Hoge Raad der Nederlanden (Hollandia) által 2014. április 18-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – T. A. van Dijk kontra Staatssecretaris van Financiën

(C-197/14. sz. ügy)

2014/C 223/06

Az eljárás nyelve: holland

A kérdést előterjesztő bíróság

Hoge Raad der Nederlanden

Az alapeljárás felei

Felperes: T. A. van Dijk

Alperes: Staatssecretaris van Financiën

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

Akkor is köteles-e a Hoge Raad legfelsőbb nemzeti bíróságként előzetes döntéshozatal céljából kérdést terjeszteni a Bíróság elé egy alsóbb szintű nemzeti bíróság által előzetes döntéshozatalra utalt kérdés alapján vagy bevárni az alsóbb fokú bíróság által feltett kérdésre adandó választ, ha úgy véli, hogy az Európai Unió jogának helyes alkalmazása az általa eldöntendő kérdésben olyan nyilvánvaló, hogy e kérdés megválaszolásának módját illetően az ésszerűség alapján minden kétség kizárt?

2)

Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén: a szociális biztonság területén akkor is köti-e a holland hatóságokat a valamely más tagállam hatósága által kiállított E101 igazolás, ha egy rajnai hajósról van szó, és ezért az 1408/71 rendelet (1) 7. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján nem alkalmazhatók az említett rendelet alkalmazandó jogszabályokra vonatkozó szabályai, melyekre az említett igazolás hivatkozik?


(1)  A szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló 1971. június 14-i 1408/71/EGK tanácsi rendelete (HL L 149., 2. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 35. o.)


14.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 223/5


A Curtea de Apel Cluj (Románia) által 2014. április 22-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Smaranda Bara és társai kontra a Casa Naţională de Asigurări de Sănătate elnöke, a Casa Naţională de Asigurări de Sănătate (CNAS), és az Agenția Națională de Administrare Fiscală (ANAF)

(C-201/14. sz. ügy)

2014/C 223/07

Az eljárás nyelve: román

A kérdést előterjesztő bíróság

Curtea de Apel Cluj

Az alapeljárás felei

Felperesek: Smaranda Bara és társai

Alperesek: a Casa Naţională de Asigurări de Sănătate elnöke, a Casa Naţională de Asigurări de Sănătate (CNAS), és az Agenția Națională de Administrare Fiscală (ANAF)

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

Az EUMSZ 124. cikk szerinti pénzügyi szervezetnek minősül-e a nemzeti adóügyi hatóság mint a tagállam hatáskörrel rendelkező miniszterét képviselő szerv?

2)

Szabályozható-e közigazgatási aktushoz hasonló aktusban, azaz a nemzeti adóügyi közigazgatási hatóság és valamely másik állami intézmény között megkötött jegyzőkönyvben a tagállam állampolgárai által szerzett jövedelmekre vonatkozó adatbázisnak a nemzeti adóhatóságtól a tagállam valamely másik intézménye részére történő továbbítása anélkül, hogy az EUMSZ 124. cikk szerinti kiváltságos hozzáférés valósulna meg?

3)

A prudenciális megfontolás EUMSZ 124. cikk szerinti fogalma alá tartozik-e az adatbázis abból a célból történő továbbítása, hogy társadalombiztosítási járulék címén fizetési kötelezettségeket rójanak a tagállam állampolgáraira, azon tagállami intézmény javára, amelynek érdekében a továbbítást végzik?

4)

Kezelheti-e olyan hatóság a személyes adatokat, amely nem volt az említett adatok címzettje, amennyiben ez a művelet visszaható hatállyal vagyoni kárt idéz elő?


14.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 223/6


Az Audiencia Provincial Navarra (Spanyolország) által 2014. április 25-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Antonia Valdivia Reche kontra Banco de Valencia S.A.

(C-208/14. sz. ügy)

2014/C 223/08

Az eljárás nyelve: spanyol

A kérdést előterjesztő bíróság

Audiencia Provincial Navarra

Az alapeljárás felei

Felperes: Antonia Valdivia Reche

Alperes: Banco de Valencia S.A.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

A 93/13 irányelv (1) 6. cikke a 29 %-os késedelmi kamatot rögzítő feltétel tisztességtelen jellegének megállapítása esetén arra kötelezi-e a nemzeti bíróságot, hogy e feltételt nyilvánítsa érvénytelennek, a kikötött kamatláb mérséklésének lehetősége nélkül, annak ellenére, hogy az alperes fogyasztók egyike ezt kifejezetten kérte?


(1)  A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv (HL L 95., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet 2. kötet 288. o.)


14.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 223/6


2014. május 2-án benyújtott kereset – Európai Bizottság kontra Írország

(C-217/14. sz. ügy)

2014/C 223/09

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Európai Bizottság (képviselők: P. Hetsch, L. Flynn és K. Herrmann meghatalmazottak)

Alperes: Írország

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Bíróság:

állapítsa meg, hogy a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/54/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. július 13-i 2009/72/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (1) tekintetében Írország nem fogadta el legkésőbb 2011. március 3-ig az irányelv 2. cikkének 8., 18., 21., 22., 32., 33. és 34. pontjában szereplő meghatározások, valamint a 9. cikkének (11) bekezdésével együttesen értelmezett ugyanezen cikk (1)–(7) és (12) bekezdésében, 16. cikkének második és harmadik mondatában, valamint 16. cikkének (2) és (3) bekezdésében, 38. cikke (1) bekezdésének második mondatában, 39. cikkének (1), (4) és (8) bekezdésében, 40. cikkének (1)–(3), (5) és (7) bekezdésében megállapított követelmények átültetéséhez szükséges rendelkezéseket; vagy mindesetre nem közölte a Bizottsággal mindezeket az intézkedéseket, és ezáltal Írország nem teljesítette az ezen irányelv 49. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit;

a jogalkotási eljárásban elfogadott irányelv átültetéséhez szükséges intézkedések közlésére vonatkozó kötelezettsége teljesítésének elmulasztása miatt az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdésének megfelelően a Bíróság ítélete kihirdetésének időpontjától kezdődően szabjon ki napi 20  358 EUR összegű, az Unió saját forrásainak számlájára fizetendő kényszerítő bírságot; és

Írországot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Az irányelv átültetésének határideje 2011. március 3-án lejárt.


(1)  HL L 211., 55. o.


14.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 223/7


A High Court of Ireland (Írország) által 2014. május 5-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Kuldip Singh, Denzel Nnjume, Khaled Aly kontra Minister for Justice and Equality

(C-218/14. sz. ügy)

2014/C 223/10

Az eljárás nyelve: angol

A kérdést előterjesztő bíróság

High Court of Ireland

Az alapeljárás felei

Felperesek: Kuldip Singh, Denzel Nnjume, Khaled Aly

Alperes: Minister for Justice and Equality

Az eljárásban részt vesz: The Immigrant Council of Ireland

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

Amennyiben az uniós és nem uniós polgár közötti házasság azt követően kimondott válással végződik, hogy az uniós polgár távozik abból a fogadó tagállamból, ahol az uniós polgár gyakorolta uniós jogait, és amennyiben alkalmazni kell a 2004/38/EK tanácsi irányelv (1) 7. cikkét és 13. cikke (2) bekezdésének a) pontját, akkor ezt követően a nem uniós polgár megtartja-e a fogadó tagállamban a tartózkodási jogát? Ha a válasz „nem”, akkor a nem uniós polgár jogosult-e a válást megelőző időszakban a fogadó tagállamban tartózkodni azt követően, hogy az uniós polgár távozott a fogadó tagállamból?

2)

Teljesülnek-e a 2004/38/EK irányelv 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának követelményei akkor, amikor az uniós polgár házastárs részben a nem uniós polgár házastársának forrásai alapján állítja azt, hogy az irányelv 8. cikkének (4) bekezdése szerinti elegendő forrással rendelkezik?

3)

Amennyiben a második kérdésre a válasz „nem”, akkor a felperesekhez hasonló személyek jogosultak-e az (irányelvtől eltérő) uniós jog értelmében munkavállalásra a fogadó tagállamban annak érdekében, hogy biztosítsák az irányelv 7. cikke szerinti „elegendő forrásokat”, vagy hozzájáruljanak azokhoz?


(1)  Az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 29-i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 158., 77. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 5. kötet, 46. o.).


14.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 223/8


Az Employment Tribunals, Birmingham (Egyesült Királyság) által 2014. május 6-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Kathleen Greenfield kontra The Care Bureau Ltd

(C-219/14. sz. ügy)

2014/C 223/11

Az eljárás nyelve: angol

A kérdést előterjesztő bíróság

Employment Tribunals, Birmingham

Az alapeljárás felei

Felperes: Kathleen Greenfield

Alperes: The Care Bureau Ltd

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

i.

Úgy kell e értelmezni a keretmegállapodás 4. szakaszának 2. pontja szerinti „időarányosság elvét”, hogy az megköveteli, hogy a (munkaidő rendelet 13., 13A. és 14. szakaszához hasonló) nemzeti jogi rendelkezések olyan hatást fejtsenek ki, hogy olyan körülmények között, amikor valamely munkavállaló több munkaórát dolgozik, akkor az új munkaórákhoz kell arányosan igazítani a már összegyűjtött szabadság mértékét, a több munkaórát dolgozó munkavállaló által megszerzett szabadságra való jogosultságnak a több munkaórának megfelelő újraszámítását eredményezve?

ii.

Úgy kell-e értelmezni a keretmegállapodás 4. szakaszának 2. pontját vagy a munkaidő-irányelv (1) 7. cikkét, hogy az nem engedi meg, hogy a (munkaidő-rendelet 13., 13A. és 14. szakaszához hasonló) nemzeti jogi rendelkezések olyan hatást fejtsenek ki, hogy olyan körülmények között, amikor valamely munkavállaló több munkaórát dolgozik, akkor az új munkaórákhoz kell arányosan igazítani a már összegyűjtött szabadság mértékét a több munkaórát dolgozó munkavállaló által megszerzett szabadságra való jogosultságot a megváltoztatott munkaóráknak megfelelő újraszámítását eredményezve?

iii.

Amennyiben az i. és/vagy a ii. kérdésre a válasz igenlő, az újraszámítást csak a szabadság alapját képező egyéves időszak azon részére kell alkalmazni, amely alatt a munkavállaló több munkaórát dolgozott, vagy valamely más időszakra?

iv.

A munkavállaló által igénybe vett szabadság időtartamának kiszámítása során úgy kell-e értelmezni a keretmegállapodás 4. szakaszának 2. pontját vagy a munkaidő-irányelv 7. cikkét, hogy az megköveteli, hogy a (munkaidő-rendelet 13., 13A. és 14. szakaszához hasonló) nemzeti jogi rendelkezések olyan hatást fejtsenek ki, amely alapján eltérően kell eljárni a munkavállaló fizetett éves szabadságra való jogosultsága pénzbeli megváltásának kiszámítása esetén, ha a jogviszony megszűnik, illetve a munkavállaló fennmaradó éves szabadságra való jogosultságának kiszámítása esetén, ha tovább foglalkoztatják?

v.

Amennyiben a iv. kérdésre a válasz igenlő, milyen eltéréssel kell alkalmazni az eljárásokat?


(1)  A munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló 2003. november 4-i európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 299., 9. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 381. o.)


14.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 223/8


A Juzgado de Primera Instancia no 7 de Las Palmas de Gran Canaria (Spanyolország) által 2014. május 7-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Tecom Mican S.L. kontra Man Diesel & Turbo SE

(C-223/14. sz. ügy)

2014/C 223/12

Az eljárás nyelve: spanyol

A kérdést előterjesztő bíróság

Juzgado de Primera Instancia no 7 de Las Palmas de Gran Canaria

Az alapeljárás felei

Felperes: Tecom Mican S.L.

Alperes: Man Diesel & Turbo SE

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

A 2007. november 13-i 1393/2007 európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) 16. cikke értelmében vett „bíróságon kívüli iratnak” tekinthető-e a tisztán magánjellegű okirat, függetlenül attól, hogy azt nem hatóság vagy bíróságon kívüli köztisztviselő állította ki?

2)

Amennyiben igen, bármely magánokirat bíróságon kívüli iratnak tekinthető-e, vagy rendelkeznie kell néhány konkrét jellemzővel?

3)

Abban az esetben, ha a magánokirat megfelelne-e jellemzőknek, kérelmezheti-e egy uniós állampolgár a 2007. november 13-i 1393/2007 európai parlamenti és tanácsi rendelet 16. cikkében foglalt eljárás szerinti kézbesítést, ha egy másik, bíróságon kívüli hatóság, például közjegyző előtt már intézkedett a kézbesítési iránt?

4)

Végezetül, figyelembe kell-e venni az 1393/2007 rendelet 16. cikke szempontjából, hogy a szóban forgó együttműködésnek határon átnyúló vonatkozása van, és a belső piac megfelelő működéséhez szükséges? Mikor kell úgy tekinteni, hogy az együttműködésnek „határon átnyúló vonatkozása van, és a belső piac megfelelő működéséhez szükséges”?


(1)  A tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről („iratkézbesítés”), és az 1348/2000/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2007. november 13-i 1393/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 324., 79. o.)


14.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 223/9


A Tribunal d’instance de Dieppe (Franciaország) által 2014. május 8-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Facet SA kontra Jean Henri

(C-225/14. sz. ügy)

2014/C 223/13

Az eljárás nyelve: francia

A kérdést előterjesztő bíróság

Tribunal d’instance de Dieppe

Az alapeljárás felei

Felperes: Facet SA

Alperes: Jean Henri

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelvre (1) tekintettel értelmezett, a fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 87/102/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. április 23-i 2008/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (2) tiltja-e a hitelmegállapodásokban olyan szabványzáradékok elhelyezését és alkalmazását, amelyekkel a fogyasztó elismeri a hitelező kötelezettségeinek teljesítését?

2)

A közösségi jog tényleges érvényesülésének általános elve és az 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelvre tekintettel értelmezett, a fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 87/102/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. április 23-i 2008/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 22. cikke tiltja-e, hogy a hitelező a szerződéskötést megelőző és a szerződéses kötelezettségeit egyedül a hitelmegállapodásokba foglalt olyan szabványzáradékokkal bizonyítsa, amelyekkel a fogyasztó e kötelezettségek teljesítését elismeri, anélkül hogy a hitelező köteles lenne bemutatni az általa kiadott és a hitelfelvevőnek átadott dokumentumokat?


(1)  HL L 95., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 12. kötet, 169. o.

(2)  A fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 87/102/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. április 23-i 2008/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 133., 66. o.).


14.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 223/10


A Tribunal du travail de Liège (Belgium) által 2014. május 14-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Abdoulaye Amadou Tall kontra Centre public d’action sociale de Huy (CPAS de Huy)

(C-239/14. sz. ügy)

2014/C 223/14

Az eljárás nyelve: francia

A kérdést előterjesztő bíróság

Tribunal du travail de Liège

Az alapeljárás felei

Felperes: Abdoulaye Amadou Tall

Alperes: Centre public d’action sociale de Huy (CPAS de Huy)

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

A külföldieknek az ország területére való belépéséről, tartózkodásáról, letelepedéséről, valamint visszatéréséről szóló 1980. december 15-i törvény ugyanezen törvény 39/2. cikke 1. § -ának (3) bekezdésével, 39/76. cikkével, 39/82. cikke 24. § -ának (2)d bekezdésével és 57/6/2. cikkével összefüggésben értelmezett 39/1. cikke értelmében egymást követő menedékjog iránti kérelmeket hivatalból elutasító határozat ellen kizárólag hatályon kívül helyezés iránti és kivételesen sürgős esetben felfüggesztés iránti kereset terjeszthető elő. Amennyiben sem korlátlan bírósági felülvizsgálatra irányuló jogorvoslati kérelemről, sem felfüggesztő hatályú jogorvoslatról nincs szó, és a kérelmezőnek nincs sem tartózkodáshoz, sem anyagi támogatáshoz való joga azok elbírálása folyamán, e jogorvoslatok megfelelnek-e az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkében, és a menekültstátusz megadására és visszavonására vonatkozó tagállami eljárások minimumszabályairól szóló, 2005. december 1-jei 2005/85 tanácsi irányelv (1) 39. cikkében foglalt követelményeknek, amelyek a hatékony jogorvoslathoz való jogot írják elő?


(1)  HL L 326., 13. o.


14.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 223/10


A Törvényszék (hetedik tanács) T-302/11. sz., HeidelbergCement AG kontra Európai Bizottság ügyben 2014. március 14-én hozott ítélete ellen a HeidelbergCement AG által 2014. május 22-én benyújtott fellebbezés

(C-247/14. P. sz. ügy)

2014/C 223/15

Az eljárás nyelve: német

Felek

Fellebbező: HeidelbergCement AG (képviselők: U. Denzel, C. von Köckritz, P. Pichler Rechtsanwälte)

A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság

helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;

az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése alapján semmisítse meg a 2011. március 30-i (COMP/39520 – „cement és kapcsolódó termékek”-ügy, C(2011) 2361) végleges bizottsági határozatot;

a második francia bekezdéshez képest másodlagosan az ügyet utalja vissza a Törvényszék elé, hogy ez utóbbi a Bíróság ítéletében foglalt jogi értékelésnek megfelelően hozzon határozatot;

mindenesetre a Bizottságot kötelezze a fellebbezőnek a Törvényszék és a Bíróság előtti eljárásokban felmerült költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A fellebbezés a Törvényszék T-302/11. sz. ügyben 2014. március 14-én hozott ítélete ellen irányul. Az ítéletet a fellebbezőnek 2014. március 14-én kézbesítették. Az ítéletben a Törvényszék elutasította a fellebbezőnek a 2011. március 30-i C(2011) 2361 végleges bizottsági határozattal (COMP/39520 – „cement és kapcsolódó termékek”-ügy) szembeni keresetét.

A fellebbező összesen hét jogalapra hivatkozik:

Először is a Törvényszék az információkérés céljának meghatározására vonatkozó, az 1/2003 (1) rendelet 18. cikkének (3) bekezdése szerinti követelményeket nem vizsgálta meg megfelelően, és tévesen alkalmazta azokat. Az információkérő határozat jelentéstartalmát nem tárta fel megfelelően, és tévesen értelmezte a Bizottság indokolási kötelezettségére vonatkozó követelményeket.

Másodszor, a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor abból indult ki, hogy az EUMSZ 296. cikk második bekezdéséből eredő indokolási kötelezettségre vonatkozó követelmények az 1/2003 rendelet 18. cikkének (3) bekezdése által korlátozhatók. Ezalapján a Törvényszék az információkérő határozat választásával kapcsolatos indokolás hiányára vonatkozó kifogást érdemben nem vizsgálta. A Törvényszék a határidő meghatározásával kapcsolatos indokolásra vonatkozó kifogást sem vizsgálta megfelelően. A Törvényszék a határozatát egy olyan szövegrésszel indokolja, amely egy párhuzamos eljárásban felhozott, tartalmilag azonban eltérő kifogás tekintetében megfogalmazott szöveggel szó szerint megegyezik.

Harmadszor, a Törvényszék az 1/2003 rendelet 18. cikkének (3) bekezdése szerinti „szükségességet” nem vizsgálta megfelelően, mivel a valószínűsítő körülmények Bizottság általi tartalmi ismertetését nem tartotta szükségesnek. Ezen túlmenően az alapos gyanú és a kért információk szükségessége közötti kapcsolatra vonatkozóan téves követelményeket állított fel. Továbbá tévesen értelmezte az 1/2003 rendelet 18. cikkének (3) bekezdését, mivel a kért információk megfelelőségének vizsgálatát nem tartotta szükségesnek. Ez ráadásul az 1/2003 rendelet 18. cikkének (3) bekezdéséből eredő jogorvoslati jog kiüresítéséhez vezet.

Negyedszer, a Törvényszék az 1/2003 rendelet 18. cikkének (3) bekezdését tévesen tekintette a Bizottság olyan információk előkészítésére, összeállítására és feldolgozására vonatkozó kérése jogalapjának, amelyek ilyen formában nem álltak a fellebbező rendelkezésére.

Ötödször, a Törvényszék a válaszadásra meghatározott túl rövid határidőre vonatkozó kifogást kizárólag a fellebbező absztrakt módon figyelembe vett gazdasági ereje miatt, tehát elégtelen és következetlen indokkal utasított el.

Hatodszor, a Törvényszék nem vette figyelembe az uniós jogi aktusok meghatározottságának mércéjét, amennyiben az információkérő határozatot kellően meghatározottnak tekintette, jóllehet maga is megállapította, hogy a benne foglalt kérdések megfogalmazása nem egyértelmű. Ezt meghaladóan nem vizsgálta a meghatározottság hiányára vonatkozó konkrét kifogásokat, ami a jogorvoslati jog kiüresítéséhez vezet (vö. 1/2003 rendelet 18. cikkének (3) bekezdése).

Hetedszer, a Törvényszék megsértette a fellebbező védelemhez való jogát, mivel olyan értékelések elvégzésére tartotta kötelesnek, amelyeket a Bizottság egy gazdasági elemzés keretében az uniós kartelljog állítólagos megsértésének bizonyításához felhasználhat.


(1)  A Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.).


14.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 223/11


A Törvényszék (hetedik tanács) T-306/11. sz., Schwenk Zement KG kontra Európai Bizottság ügyben 2014. március 14-én hozott ítélete ellen a Schwenk Zement KG által 2014. május 23-án benyújtott fellebbezés

(C-248/14. P. sz. ügy)

2014/C 223/16

Az eljárás nyelve: német

Felek

Fellebbező: Schwenk Zement KG (képviselők: M. Raible és S. Merz Rechtsanwälte)

A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

helyezze hatályon kívül a Törvényszék (hetedik tanács) T-306/11. sz. ügyben 2014. március 14-én hozott ítéletét annyiban, amennyiben az a fellebbező keresetét elutasítja;

az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése alapján semmisítse meg a 2011. március 30-i (COMP/39520 – „cement és kapcsolódó termékek”-ügy, C(2011) 2367) végleges bizottsági határozatot a fellebbezőt érintő részében;

a második francia bekezdéshez képest másodlagosan az ügyet utalja vissza a Törvényszék elé, hogy ez utóbbi a Bíróság ítéletében foglalt jogi értékelésnek megfelelően hozzon határozatot;

mindenesetre a Bizottságot kötelezze a fellebbezőnek a Törvényszék és a Bíróság előtti eljárásokban felmerült költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A fellebbezés az Európai Unió Törvényszéke (a továbbiakban: Törvényszék) T-306/11. sz. ügyben 2014. március 14-én hozott ítéletének a fellebbezőt érintő része ellen irányul. Az ítéletet a SCHWENK Zement KG-nak 2014. március 14-én kézbesítették. Az ítéletben a Törvényszék a fellebbezőnek az 1/2003/EK tanácsi rendelet (1) 18. cikke (3) bekezdésének alkalmazására vonatkozó eljárásban 2011. március 30-án hozott C(2011) 2367 végleges bizottsági határozattal (COMP/39520 – „cement és kapcsolódó termékek”-ügy) szembeni keresetének részben helyt adott, részben pedig elutasította azt.

A fellebbező három jogalapra hivatkozik:

Először is a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék a Bizottság eljárásának megítélésekor megsértette az arányosság elvét. A Törvényszék megsértette az uniós jogot azáltal, hogy az arányosság elvének részét képező fokozatosságot nem tartotta tiszteletben, amely szerint kétség esetén a rendelkezésre álló két intézkedés közül az enyhébbet kell alkalmazni. A Törvényszék jogszerűnek tartja a fellebbezővel szembeni, az 1/2003 rendelet 18. cikkének (3) bekezdése szerinti olyan információkérő határozat útján való közvetlen fellépést, amely csupán az információszerzés legnagyobb biztosítékára utal. Ez nem felel meg az arányosság elvének.

Másodszor, a Törvényszék az adott eset vizsgálatát csupán hiányosan végezte el, miközben nem vette figyelembe a fellebbező releváns érvelését. A Törvényszék nem vizsgálja az egyes eseteket és nem veszi figyelembe a fellebbezőre vonatkozó sajátos körülményeket. A Törvényszék figyelme inkább számos cementgyártóra irányul.

Harmadszor, a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék – az indokolási kötelezettséget sértve – a Bizottság sablonos kifejtéseit elegendőnek tartotta. A Törvényszék két szempontból is sérti az indokolási kötelezettséget. Egyrészt nem veszi figyelembe a jogi aktusok indokolására vonatkozó, az EUMSZ 296. cikk második bekezdése és az 1/2003 rendelet 18. cikke alapján a Bizottságot terhelő kötelezettséget. Másrészt a Törvényszék nem tartja tiszteletben az indokolási kötelezettséggel kapcsolatban saját maga által felállított követelményeket. Végül, a Törvényszék ezen értékelése az arányosság elve tiszteletben tartására vonatkozó ellenőrzési lehetőségek elmaradásához vezet. Amennyiben a Törvényszék ítélete ebből a szempontból helytálló lenne, az 1/2003 rendelet 18. cikke szerinti vizsgálati intézkedések keretében az arányosság elve csupán egy üres váz maradna.


(1)  A Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.).


Törvényszék

14.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 223/13


2014. március 13-án benyújtott kereset – Søndagsavisen A/S kontra Európai Bizottság

(T-167/14. sz. ügy)

2014/C 223/17

Az eljárás nyelve: dán

Felek

Felperes: Søndagsavisen A/S (Søborg, Dánia) (képviselők: M. Honoré és C. Fornø)

Alperes: az Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

semmisítse meg a Bizottság 2013. november 20-i határozatát, mely nem emelt kifogást a Dánia által az írott sajtó területén történő gyártás és innováció javára nyújtott támogatás ellen (SA.36366);

kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes, a támogatás kedvezményezettjeinek versenytársa, úgy érvel, hogy a Bizottságnak meg kellett volna állapítania, hogy kétségek merültek fel a kifogásolt intézkedés belső piaccal való összeegyeztethetőségét illetően, és a Bizottságnak a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról kellett volna határozatot hoznia: lásd az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdését és az eljárási rendelet (1) 4. cikkének (4) bekezdését. A Bizottság azzal, hogy ezt elmulasztotta, megsértette a felperes EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése szerinti eljárási jogait.

Azon érve alátámasztása érdekében, miszerint ésszerű kétség merült fel a támogatási program közös piaccal való összeegyeztethetőségét illetően, a felperes három jogalapra hivatkozik:

a Bizottság egyáltalán nem vizsgálta meg, hogy a támogatás alkalmas-e a dánok számára nyújtott hírtartalom bővítésének biztosítására, és ekképpen a demokratikus folyamatok támogatására;

a vitatott határozat mindenesetre nem tartalmaz elegendő indokolást az alkalmasságot illetően, és

a Bizottság nem vizsgálta meg a támogatás versenytorzító hatásait az ingyenes újságok és a pénzért árusított újságok közötti kapcsolat tekintetében.


(1)  Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 108. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 83., 1999.3.27., 1. o., magyar nyelvű különkiadás, 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.).


14.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 223/13


2014. április 15-én benyújtott kereset – Deutsche Edelstahlwerke kontra Bizottság

(T-230/14. sz. ügy)

2014/C 223/18

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Deutsche Edelstahlwerke GmbH (Witten, Németország) (képviselők: S. Altenschmidt és H. Janssen ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

semmisítse meg az Európai Bizottság által a SA.33995 (2013/C) sz. ügyben (állami támogatás – támogatás a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia számára és csökkentett EEG-pótdíj az energiaigényes vállalkozások számára) 2013. december 18-án hozott határozatot;

az alperest kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresetének alátámasztása érdekében a felperes három jogalapra hivatkozik.

1.

Első jogalap: az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének megsértése

A felperes álláspontja szerint a megtámadott határozat sérti az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését, mivel a megújuló energiák elsőbbségéről szóló törvényben (a továbbiakban: EEG) előírt EEG-pótdíj, valamint a kompenzációs rendszert előíró különös szabályozás nem minősült állami vagy állami ellenőrzés alatt álló forrásnak. Az ezen intézkedések minősítése szempontjából releváns valamennyi tény megállapításra került az előzetes eljárás során, a Bizottság és a Németországi Szövetségi Köztársaság között. Nem álltak fenn többé kételyek, amit a Bizottságnak az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése, és az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999/EK rendelet (1) 4. cikkének (4) bekezdése szerinti eljárás során meg kellett volna állapítania.

2.

Második jogalap: az EUMSZ 108. cikk (1) bekezdésének és a jogbiztonság elvének a megsértése

A felperes e tekintetben azzal érvel, hogy a Bizottság figyelmen kívül hagyta az EUMSZ 108. cikk (1) bekezdését, és a jogbiztonság elvét, mivel az EEG-nek a támogatásként történő ideiglenes értékelésére vonatkozó felülvizsgálat céljából a 659/1999 rendeletnek a létező támogatásokra vonatkozó, 17. és azt követő cikkében előírt eljárás helyett az új támogatásokra vonatkozó, a 659/1999 rendelet 4. cikkének (4) bekezdése szerinti eljárást alkalmazta. E tekintetben a felperes különösen azzal érvel, hogy a Bizottság a 2002. május 22-i határozatában az EEG 2000-t nem minősítette az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének értelmében vett támogatásnak, mivel nem állt fenn az állami források átruházása. Az EEG 2000 az EEG 2012-höz képest a 2002. május 22-i bizottsági határozat viszonylatában nem módosult jelentős mértékben. A Bizottság ezért a megváltozott jogi álláspontját az EUMSZ 108. cikk (1) bekezdése szerinti eljárásban is kifejezhette volna, a felperes terhelése nélkül.

3.

Harmadik jogalap: Az Alapjogi Charta 41. cikkének, és a meghallgatáshoz való jognak a megsértése

A felperes állítása szerint ezenfelül az alperes anélkül fogadta el a megtámadott határozatot, hogy a felperesnek előzetesen lehetőséget biztosított volna arra, hogy álláspontját kifejtse.


(1)  Az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.).


14.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 223/14


2014. április 17-én benyújtott kereset –ArcelorMittal Hamburg és társai kontra Bizottság

(T-235/14. sz. ügy)

2014/C 223/19

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperesek: ArcelorMittal Hamburg GmbH (Hamburg, Németország), Bregal Bremer Galvanisierungs GmbH (Bréma, Németország), ArcelorMittal Hochfeld GmbH (Duisburg, Németország) és ArcelorMittal Ruhrort GmbH (Duisburg) (képviselők: H. Janssen és G. Engel ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

semmisítse meg az Európai Bizottság által a SA.33995 (2013/C) sz. ügyben (állami támogatás – támogatás a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia számára és csökkentett EEG-pótdíj az energiaigényes vállalkozások számára) 2013. december 18-án hozott határozatot;

az alperest kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresetük alátámasztása érdekében a felperesek három jogalapra hivatkoznak.

1.

Első jogalap: az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének megsértése

A felperesek álláspontja szerint a megtámadott határozat sérti az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését, mivel a megújuló energiák elsőbbségéről szóló törvényben (a továbbiakban: EEG) előírt EEG-pótdíj, valamint a kompenzációs rendszert előíró különös szabályozás nem minősült állami vagy állami ellenőrzés alatt álló forrásnak. Az ezen intézkedések minősítése szempontjából releváns valamennyi tény megállapításra került az előzetes eljárás során, a Bizottság és a Németországi Szövetségi Köztársaság között. Nem álltak fenn többé kételyek, amit a Bizottságnak az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése, és az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999/EK rendelet (1) 4. cikkének (4) bekezdése szerinti eljárás során meg kellett volna állapítania.

2.

Második jogalap: az EUMSZ 108. cikk (1) bekezdésének és a jogbiztonság elvének a megsértése

A felperesek e tekintetben azzal érvelnek, hogy a Bizottság figyelmen kívül hagyta az EUMSZ 108. cikk (1) bekezdését, és a jogbiztonság elvét, mivel az EEG-nek a támogatásként történő ideiglenes értékelésére vonatkozó felülvizsgálat céljából a 659/1999 rendeletnek a létező támogatásokra vonatkozó, 17. és azt követő cikkében előírt eljárás helyett az új támogatásokra vonatkozó, a 659/1999 rendelet 4. cikkének (4) bekezdése szerinti eljárást alkalmazta. E tekintetben a felperesek különösen azzal érvelnek, hogy a Bizottság a 2002. május 22-i határozatában az EEG 2000-t nem minősítette az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének értelmében vett támogatásnak, mivel nem állt fenn az állami források átruházása. Az EEG 2000 az EEG 2012-höz képest a 2002. május 22-i bizottsági határozat viszonylatában nem módosult jelentős mértékben. A Bizottság ezért a megváltozott jogi álláspontját az EUMSZ 108. cikk (1) bekezdése szerinti eljárásban is kifejezhette volna, a felperesek terhelése nélkül.

3.

Harmadik jogalap: Az Alapjogi Charta 41. cikkének, és a meghallgatáshoz való jognak a megsértése

A felperesek állítása szerint ezenfelül az alperes anélkül fogadta el a megtámadott határozatot, hogy a felpereseknek előzetesen lehetőséget biztosított volna arra, hogy álláspontjukat kifejtsék.


(1)  Az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.).


14.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 223/15


2014. április 16-án benyújtott kereset –Kronotex és társai kontra Bizottság

(T-236/14. sz. ügy)

2014/C 223/20

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperesek: Kronotex GmbH & Co. KG (Heiligengrabe, Németország), Kronoply GmbH (Heiligengrabe) és K Face GmbH (Heiligengrabe) (képviselők: H. Janssen és G. Engel ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

semmisítse meg az Európai Bizottság által a SA.33995 (2013/C) sz. ügyben (állami támogatás – támogatás a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia számára és csökkentett EEG-pótdíj az energiaigényes vállalkozások számára) 2013. december 18-án hozott határozatot;

az alperest kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresetük alátámasztása érdekében a felperesek három jogalapra hivatkoznak.

1.

Első jogalap: az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének megsértése

A felperesek álláspontja szerint a megtámadott határozat sérti az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését, mivel a megújuló energiák elsőbbségéről szóló törvényben (a továbbiakban: EEG) előírt EEG-pótdíj, valamint a kompenzációs rendszert előíró különös szabályozás nem minősült állami vagy állami ellenőrzés alatt álló forrásnak. Az ezen intézkedések minősítése szempontjából releváns valamennyi tény megállapításra került az előzetes eljárás során, a Bizottság és a Németországi Szövetségi Köztársaság között. Nem álltak fenn többé kételyek, amit a Bizottságnak az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése, és az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999/EK rendelet (1) 4. cikkének (4) bekezdése szerinti eljárás során meg kellett volna állapítania.

2.

Második jogalap: az EUMSZ 108. cikk (1) bekezdésének és a jogbiztonság elvének a megsértése

A felperesek e tekintetben azzal érvelnek, hogy a Bizottság figyelmen kívül hagyta az EUMSZ 108. cikk (1) bekezdését, és a jogbiztonság elvét, mivel az EEG-nek a támogatásként történő ideiglenes értékelésére vonatkozó felülvizsgálat céljából a 659/1999 rendeletnek a létező támogatásokra vonatkozó, 17. és azt követő cikkében előírt eljárás helyett az új támogatásokra vonatkozó, a 659/1999 rendelet 4. cikkének (4) bekezdése szerinti eljárást alkalmazta. E tekintetben a felperesek különösen azzal érvelnek, hogy a Bizottság a 2002. május 22-i határozatában az EEG 2000-t nem minősítette az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének értelmében vett támogatásnak, mivel nem állt fenn az állami források átruházása. Az EEG 2000 az EEG 2012-höz képest a 2002. május 22-i bizottsági határozat viszonylatában nem módosult jelentős mértékben. A Bizottság ezért a megváltozott jogi álláspontját az EUMSZ 108. cikk (1) bekezdése szerinti eljárásban is kifejezhette volna, a felperesek terhelése nélkül.

3.

Harmadik jogalap: Az Alapjogi Charta 41. cikkének, és a meghallgatáshoz való jognak a megsértése

A felperesek állítása szerint ezenfelül az alperes anélkül fogadta el a megtámadott határozatot, hogy a felpereseknek előzetesen lehetőséget biztosított volna arra, hogy álláspontjukat kifejtsék.


(1)  Az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.).


14.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 223/16


2014. április 17-én benyújtott kereset –Steinbeis Papier kontra Bizottság

(T-237/14. sz. ügy)

2014/C 223/21

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Steinbeis Papier GmbH (Glückstadt, Németország) (képviselők: H. Janssen és G. Engel ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

semmisítse meg az Európai Bizottság által a SA.33995 (2013/C) sz. ügyben (állami támogatás – támogatás a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia számára és csökkentett EEG-pótdíj az energiaigényes vállalkozások számára) 2013. december 18-án hozott határozatot;

az alperest kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresetének alátámasztása érdekében a felperes három jogalapra hivatkozik.

1.

Első jogalap: az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének megsértése

A felperes álláspontja szerint a megtámadott határozat sérti az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését, mivel a megújuló energiák elsőbbségéről szóló törvényben (a továbbiakban: EEG) előírt EEG-pótdíj, valamint a kompenzációs rendszert előíró különös szabályozás nem minősült állami vagy állami ellenőrzés alatt álló forrásnak. Az ezen intézkedések minősítése szempontjából releváns valamennyi tény megállapításra került az előzetes eljárás során, a Bizottság és a Németországi Szövetségi Köztársaság között. Nem álltak fenn többé kételyek, amit a Bizottságnak az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése, és az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999/EK rendelet (1) 4. cikkének (4) bekezdése szerinti eljárás során meg kellett volna állapítania.

2.

Második jogalap: az EUMSZ 108. cikk (1) bekezdésének és a jogbiztonság elvének a megsértése

A felperes e tekintetben azzal érvel, hogy a Bizottság figyelmen kívül hagyta az EUMSZ 108. cikk (1) bekezdését, és a jogbiztonság elvét, mivel az EEG-nek a támogatásként történő ideiglenes értékelésére vonatkozó felülvizsgálat céljából a 659/1999 rendeletnek a létező támogatásokra vonatkozó, 17. és azt követő cikkében előírt eljárás helyett az új támogatásokra vonatkozó, a 659/1999 rendelet 4. cikkének (4) bekezdése szerinti eljárást alkalmazta. E tekintetben a felperes különösen azzal érvel, hogy a Bizottság a 2002. május 22-i határozatában az EEG 2000-t nem minősítette az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének értelmében vett támogatásnak, mivel nem állt fenn az állami források átruházása. Az EEG 2000 az EEG 2012-höz képest a 2002. május 22-i bizottsági határozat viszonylatában nem módosult jelentős mértékben. A Bizottság ezért a megváltozott jogi álláspontját az EUMSZ 108. cikk (1) bekezdése szerinti eljárásban is kifejezhette volna, a felperes terhelése nélkül.

3.

Harmadik jogalap: Az Alapjogi Charta 41. cikkének, és a meghallgatáshoz való jognak a megsértése

A felperes állítása szerint ezenfelül az alperes anélkül fogadta el a megtámadott határozatot, hogy a felperesnek előzetesen lehetőséget biztosított volna arra, hogy álláspontját kifejtse.


(1)  Az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.).


14.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 223/17


A Közszolgálati Törvényszék F-73/12. sz., Bodson és társai kontra EBB ügyben 2014. február 12-én hozott ítélete ellen Jean-Pierre Bodson és társai által 2014. április 22-én benyújtott fellebbezés

(T-240/14. P. sz. ügy)

2014/C 223/22

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Fellebbezők: Jean-Pierre Bodson (Luxembourg, Luxemburg); Dalila Bundy (Cosnes-et-Romain, Franciaország); Didier Dulieu (Roussy-le-Village, Franciaország); Marie-Christel Heger (Nospelt, Luxemburg); Evangelos Kourgias (Senningerberg, Luxemburg); Manuel Sutil (Luxembourg); Patrick Vanhoudt (Gonderange, Luxemburg) és Henry von Blumenthal (Bergem, Luxemburg) (képviselő: L. Levi, ügyvéd)

A másik fél az eljárásban: Európai Beruházási Bank

Kérelmek

A fellebbezők azt kérik, hogy a Törvényszék:

helyezze hatályon kívül az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke F-73/12. sz. ügyben 2014. február 12-én hozott ítéletét;

következésképpen adjon helyt a fellebbezők által az első fokú eljárásban előterjesztett kereseti kérelmeknek, vagyis:

semmisítse meg azon határozatokat, amelyek értelmében a fellebbezőkre alkalmazni kell az Európai Beruházási Bank igazgatótanácsának 2011. december 13-i, a bérfejlesztés 2,8 %-ra korlátozásáról szóló határozatát és az Európai Beruházási Bank igazgatási bizottságának 2012. február 14-i, 1 %-os jövedelemveszteséget eredményező érdemtáblázatról szóló határozatát, amely határozatokat a 2012. áprilisi illetményelszámolások tartalmazták, valamint ugyanezen részükben semmisítse meg a későbbi illetményelszámolásokban szereplő összes határozatot;

következésképpen,

kötelezze az alperest az EBB igazgatótanácsának 2011. december 13-i és az EBB igazgatási bizottságának 2012. február 14-i határozatából eredő, a korábbi rendszer alkalmazásához viszonyított illetménykülönbözet megfizetésére, e különbözet összegét 2012. április 12-től kezdődően, minden hónap 12-én növelje késedelmi kamatokkal az összeg teljes megfizetéséig, amely kamat mértékét az EKB által használt kamatlábat 3 ponttal meghaladó szinten rögzítse;

kötelezze az alperest a vásárlóerő csökkenése miatt keletkezett kár megtérítésére, amely kár mértékét méltányosan és ideiglenesen a felperesek havi illetményének 1,5 %-ára becsülik;

az EBB-t kötelezze valamennyi költség viselésére;

az alperest kötelezze az első- és másodfokú eljárásban felmerült valamennyi költség viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A fellebbezés alátámasztása érdekében a fellebbezők négy jogalapra hivatkoznak.

1.

Első jogalap: a szerződésen alapuló alkalmazási jogviszony és a személyzeti szabályzaton alapuló alkalmazási jogviszony közötti jellegbeli eltérés megsértése, az alkalmazási jogviszony alapvető feltételeinek megsértése és a megállapodási jegyzőkönyv jogi minősítésének megsértése.

2.

Második jogalap: a Közszolgálati Törvényszék ítéletén belüli ellentmondások és az iratanyag elferdítése.

3.

Harmadik jogalap: a jogbiztonság elvének, továbbá a visszaható hatály tilalmának és az előreláthatóságnak a megsértése, valamint az iratanyag elferdítése.

4.

Negyedik jogalap: a nyilvánvaló mérlegelési hiba felülvizsgálatának és az indokolási kötelezettségnek a megsértése.


14.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 223/18


A Közszolgálati Törvényszék F-83/12. sz., Bodson és társai kontra EBB ügyben 2014. február 12-én hozott ítélete ellen Jean-Pierre Bodson és társai által 2014. április 22-én benyújtott fellebbezés

(T-241/14. P. sz. ügy)

2014/C 223/23

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Fellebbezők: Jean-Pierre Bodson (Luxembourg, Luxemburg); Dalila Bundy (Cosnes-et-Romain, Franciaország); Didier Dulieu (Roussy-le-Village, Franciaország); Marie-Christel Heger (Nospelt, Luxemburg); Evangelos Kourgias (Senningerberg, Luxemburg); Manuel Sutil (Luxembourg); Patrick Vanhoudt (Gonderange, Luxemburg) és Henry von Blumenthal (Bergem, Luxemburg) (képviselő: L. Levi ügyvéd)

A másik fél az eljárásban: Európai Beruházási Bank

Kérelmek

A fellebbezők azt kérik, hogy a Törvényszék:

helyezze hatályon kívül az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke F-83/12. sz. ügyben 2014. február 12-én hozott ítéletét;

következésképpen adjon helyt a fellebbezők által az első fokú eljárásban előterjesztett kereseti kérelmeknek, vagyis:

semmisítse meg azon határozatokat, amelyek az igazgatótanács 2010. december 14-i, valamint az igazgatási bizottság 2010. november 9-i és 2011. november 16-i határozatai alapján az új teljesítményrendszer szerinti jutalmat alkalmazták a felperesekre; az erre vonatkozó egyedi határozatok a 2012 áprilisi illetményelszámolásokban szerepeltek, amelyeket legkorábban 2012. április 22-én hoztak az érdekeltek tudomására;

következésképpen,

kötelezze az alperest a korábbi jutalomrendszerhez képest az igazgatótanács 2010. december 14-i, valamint az igazgatási bizottság 2010. november 9-i és 2011. november 16-i határozataiból eredő illetménykülönbözet megfizetésére; e különbözet után pedig 2012. április 22-től az összeg teljes kiegyenlítéséig késedelmi kamat megfizetésére, amely kamat mértékét az EKB által használt kamatlábat 3 ponttal meghaladó szinten rögzítse;

kötelezze az alperest a vásárlóerő csökkenése miatt keletkezett kár megtérítésére, amely kár mértékét méltányosan és ideiglenesen a felperesek havi illetményének 1,5 %-ára becsülik;

adott esetben, amennyiben az alperes azokat maga nem nyújtaná be, pervezető intézkedések keretében kötelezze az alperest az alábbi dokumentumok benyújtására:

az EBB igazgatótanácsa 2011. december 13-i üléséről készült jegyzőkönyv;

az emberi erőforrások szervezeti egység által kidolgozott, 2011. június 22-i (RH/P&O/2011-119), 2011. október 20-i (RH/P&O/2011-74) és 2012. január 25-i projektek;

az alperest kötelezze valamennyi költség viselésére;

az alperest kötelezze az első- és másodfokú eljárásban felmerült valamennyi költség viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A fellebbezés alátámasztása érdekében a fellebbezők négy jogalapra hivatkoznak:

1.

Első jogalap: eljárási szabálytalanság, amennyiben a Közszolgálati Törvényszék megtagadta a felperesek által indítványozott pervezető intézkedések elrendelését.

2.

Második jogalap: a szerződésen alapuló alkalmazási jogviszony és a személyzeti szabályzaton alapuló alkalmazási jogviszony közötti jellegbeli eltérés megsértése, az alkalmazási jogviszony alapvető feltételeinek megsértése, a megállapodási jegyzőkönyv jogi minősítésének megsértése, az iratanyag elferdítése, valamint a Közszolgálati Törvényszéket terhelő indokolási kötelezettség megsértése.

3.

Harmadik jogalap: a szerzett jogok és a jogos bizalom megsértése, valamint az indokolási kötelezettség megsértése.

4.

Negyedik jogalap: a jogbiztonság elvének, továbbá a visszaható hatály tilalmának és az előreláthatóságnak a megsértése, valamint a gondoskodási kötelezettség és az indokolási kötelezettség megsértése.

5.

Ötödik jogalap: a nyilvánvaló mérlegelési hiba felülvizsgálatának megsértése és az iratanyag elferdítése.


14.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 223/20


2014. április 24-én benyújtott kereset – Luxemburg kontra Bizottság

(T-258/14. sz. ügy)

2014/C 223/24

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Luxemburgi Nagyhercegség (képviselők: L. Delvaux meghatalmazott, segítői: P.-E. Partsch, A. Steichen, D. Waelbroeck ügyvédek és D. Slater solicitor)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

a jelen keresetet nyilvánítsa elfogadhatónak és megalapozottnak;

semmisítse meg a Bizottság 2014. március 24-i határozatát, amely arra kötelezi Luxemburgot, hogy az adózás területén hozott előzetes határozatok gyakorlatáról információkat szolgáltasson;

a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A jelen keresetében a felperes a Bizottság C (2014) 1986 végleges határozatának megsemmisítését kéri, amelyben a Bizottság a 659/1999 rendelet (1) 10. cikke (3) bekezdése alapján arra kötelezte a felperest, hogy közölje azon luxemburgi vállalatok vonatkozásában 2010, 2011 és 2012-ben hozott előzetes határozatok teljes listáját, amelyek olyan csoporthoz vagy jogi struktúrához tartoznak, amely egy vagy több, a Luxemburgi Nagyhercegségen kívül bejegyzett vállalatot foglal magában.

Keresete alátámasztása érdekében a felperes négy jogalapra hivatkozik.

1.

Az első, a 659/1999 rendelet 10. cikkének és a védelemhez való jog megsértésére alapított jogalap, amennyiben a Bizottság nem rendelkezik a meghagyásban szereplő információkéréseket igazoló minimális információval, noha a vizsgálati hatáskörei gyakorlásának feltétele az olyan elégséges ténybeli és objektív információ előzetes birtoklása, amely alapján jogsértés elkövetésének megalapozott gyanúja állhat fenn. A felperes úgy érvel, hogy a Bizottság ekképpen egy valójában „feltáró jellegű információkéréssel” él, amely a védelemhez való joggal összeegyeztethetetlen.

2.

A második, az arányosság elvének megsértésére alapított jogalap, amennyiben a) nincs összefüggés a Bizottságnak már rendelkezésére álló információk és a felperestől kért információk jellege és terjedelme között, és amennyiben b) az információk szolgáltatására irányuló meghagyás túllép azon a szinten, amely a Bizottság célkitűzéseinek eléréséhez megfelelő és szükséges.

3.

A harmadik, a megfelelő indokolásra vonatkozó kötelezettség megsértésére alapított jogalap, mivel a Bizottság nem hozott fel érveket a megtámadott meghagyás alátámasztására, és nem jelölte meg világosan, hogy mely vélelmeket kívánja ellenőrizni.

4.

A negyedik, az EUSZ 4. és 5. cikke, valamint a tagállamokat a közvetlen adózás területén megillető hatáskör megsértésére alapított jogalap.


(1)  Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 108. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.).


14.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 223/20


2014. április 24-én benyújtott kereset – Luxemburg kontra Bizottság

(T-259/14. sz. ügy)

2014/C 223/25

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Luxemburgi Nagyhercegség (képviselők: L. Delvaux meghatalmazott, segítői: P.-E. Partsch, A. Steichen, D. Waelbroeck ügyvédek és D. Slater solicitor)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

a jelen keresetet nyilvánítsa elfogadhatónak és megalapozottnak;

semmisítse meg a Bizottság 2014. március 24-i határozatát, amely arra kötelezi Luxemburgot, hogy a szellemi tulajdonból származó jövedelmek adóztatási rendszeréről információkat szolgáltasson;

a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A jelen keresetében a felperes a Bizottság C (2014) 1987 végleges határozatának megsemmisítését kéri, amelyben a Bizottság a 659/1999 rendelet (1) 10. cikke (3) bekezdése alapján arra kötelezte a felperest, hogy szolgáltasson információkat a szellemi tulajdonból származó jövedelmek adóztatási rendszeréről.

Keresete alátámasztására a felperes négy jogalapot hoz fel, amelyek lényegében azonosak a T-258/14. sz., Luxemburg kontra Bizottság ügy keretében felhozott jogalapokkal, vagy azokhoz hasonlók.


(1)  Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 108. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.).


14.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 223/21


2014. április 25-én benyújtott kereset – Vatenfall Europe Mining és társai kontra Bizottság

(T-260/14. sz. ügy)

2014/C 223/26

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperesek: Vatenfall Europe Mining (Cottbus, Németország), Vattenfall Europe Sales GmbH (Hamburg, Németország) és Vattenfall GmbH (Berlin, Németország) (képviselők: R. Karpenstein és C. Johann ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

az EUMSZ 264. cikk alapján semmisítse meg a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiára vonatkozó támogatásra és az energiaigényes vállalkozások számára csökkentett EEG-pótdíjra vonatkozó eljárásban (SA.33995 (2013/C) (korábbi 2013/NN) sz. állami támogatás – Németország) 2013. december 18-án hozott C (2013) 4424 végleges európai bizottsági határozatot;

az alperest kötelezze az eljárási költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresetük alátámasztása érdekében a felperesek három jogalapra hivatkoznak.

1.

Az első jogalap: nem az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami forrás

A felperesek első jogalapjuk keretében arra hivatkoznak, hogy a Bizottság a megújuló energiák elsőbbségéről szóló törvény (a továbbiakban: EEG) alapján megvalósított pénzmozgások esetében tévesen az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett „állami forrás” felhasználását feltételezi.

A törvény által nyújtott kedvezmény állami forrás felhasználása nélkül nem elegendő a támogatás tényállásának megvalósításához. Az EEG-pótdíj esetében hiányzik az állami forrás felhasználása, mivel azt kizárólag a magánszférához tartozók fizetik és a beszedett forrásokat folyamatos ellenőrzés és az ahhoz kapcsolódó beavatkozási lehetőség hiányában nem lehet államinak tekinteni.

Az EEG-pótdíj állami ellenőrzésére már csak ezért sem kerül sor, mert annak összegét nem állami hatóság, hanem a villamos energiának az áramtőzsdén kialakuló ára, valamint a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia határozza meg. Ezen felül hiányzik az állam beavatkozási lehetősége az energiaszolgáltató és a végfelhasználó viszonyában az EEG kompenzációs rendszerének 5. szintjén. A költségek áthárítása tisztán polgári jogi jogviszony alapján történik.

Az EEG-pótdíj és az energiaigényes vállalkozások számára előírt EEG-pótdíj csökkentése közötti szükségszerű összefüggés alapján így az EEG úgynevezett külön kompenzációs szabályozása tekintetében is hiányzik a megkövetelt állami ellenőrzés. Ezt az sem alapozza meg, hogy az ellenőrzésről a Bundesamt für Wirtschaft und Ausfuhrkontrolle (német szövetségi gazdasági és export-ellenőrzési hivatal) dönt, mivel e hivatal feladata pusztán a megfigyelés és megállapítások tétele.

Ráadásul az energiaigényes vállalkozások számára előírt EEG-pótdíj csökkentésével az állam nem mond le olyan bevételekről, amelyeket általában beszedhetett volna. Az EEG kompenzációs rendszere alapján a pótdíjcsökkentés nem jár az EEG-pótdíjból eredő teljes bevétel csökkenésével. Az energiaigényes vállalkozások számára előírt pótdíj csökkentését kiegyenlíti a nem kedvezményezett végfelhasználók részére szállított villamos energia minden egyes kilowattórájára kivetett magasabb pótdíj.

2.

A második jogalap: nem áll fenn az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett szelektív előny

A második jogalapjuk keretében a felperesek arra hivatkoznak, hogy az EEG úgynevezett külön kompenzációs szabályozása a Bizottság véleményével ellentétben semmilyen, az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett szelektív előnyt nem ír elő. A villamosenergia-igényes és nem villamosenergia-igényes fogyasztók közötti különbségtételt az EEG pótdíj-rendszerének logikája indokolja, és ezáltal alapvetően nem szelektív. Az energiaigényes vállalkozások számára előírt EEG-pótdíj csökkentése kizárólag azon különös hátrányokat kompenzálja, amelyek e vállalkozásokat a fogyasztás alapján beszedett EEG-pótdíjjal kapcsolatban érte.

3.

A harmadik jogalap: nem áll fenn a verseny torzítása (illetve annak veszélye) vagy a kereskedelem érintettsége

A harmadik jogalappal a felperesek arra hivatkoznak, hogy a külön kompenzációs szabály a versenyt nem torzítja, illetve nem fenyeget a torzítás veszélyével és nem érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.


14.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 223/22


2014. április 28-án benyújtott kereset – Hydro Aluminium Rolled Products és társai kontra Bizottság

(T-263/14. sz. ügy)

2014/C 223/27

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperesek: Hydro Aluminium Rolled Products GmbH (Grevenbroich, Németország), Aluminium Norf GmbH (Neuss, Németország) és Trimet Aluminium SE (Essen, Németország) (képviselők: U. Karpenstein és C. Johann ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

az EUMSZ 264. cikk alapján semmisítse meg a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiára vonatkozó támogatásra és az energiaigényes vállalkozások számára csökkentett EEG-pótdíjra vonatkozó eljárásban (SA.33995 (2013/C) (korábbi 2013/NN) sz. állami támogatás – Németország) 2013. december 18-án hozott C (2013) 4424 végleges európai bizottsági határozatot;

az alperest kötelezze az eljárási költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresetük alátámasztása érdekében a felperesek két jogalapra hivatkoznak.

1.

Az első jogalap: az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami forrás hiánya

A felperesek első jogalapjukkal arra hivatkoznak, hogy a Bizottság a megújuló energiák elsőbbségéről szóló törvény (a továbbiakban: EEG) alapján megvalósított pénzmozgások esetében tévesen az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett „állami forrás” felhasználását feltételezi.

A Bizottság tévesen feltételezte, hogy az EEG alapján megvalósított pénzmozgásokra az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett „állami forrás” felhasználásával kerülne sor.

Az EEG-pótdíjat kizárólag magánszférához tartozók fizetik. A beszedett forrásokat nem lehet államinak tekinteni. Mind az EEG-pótdíj, mind az energiaigényes vállalkozások számára előírt pótdíj csökkentése esetén hiányzik a megkövetelt állami ellenőrzés és a hatóságok ehhez kapcsolódó tényleges beavatkozási lehetősége.

Az energiaigényes vállalkozások számára előírt pótdíj csökkentése semmiképpen sem eredményezi az azon bevételekről való lemondást, amelyeket az állam általában beszedhetett volna. A csökkentés fedezetét kizárólag magánforrások, azaz a nem kedvezményezett végfelhasználók részére szállított villamos energia minden egyes kilowattórájára kivetett magasabb pótdíj képezi. Az EEG úgynevezett külön kompenzációs szabályozása így nem befolyásolja az EEG-pótdíjból eredő teljes bevétel összegét, hanem csak a teherviselés belső elosztását érinti.

2.

A második jogalap: nem áll fenn az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett szelektív előny

A második jogalappal a felperesek arra hivatkoznak, hogy az EEG úgynevezett külön kompenzációs szabályozása a Bizottság véleményével ellentétben semmilyen, az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett szelektív előnyt nem ír elő. A villamosenergia-igényes és nem villamosenergia-igényes fogyasztók közötti különbségtételt az EEG pótdíj-rendszerének logikája indokolja, és ezáltal alapvetően nem szelektív.


14.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 223/23


2014. április 29-én benyújtott kereset –Schumacher Packaging kontra Bizottság

(T-265/14. sz. ügy)

2014/C 223/28

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Schumacher Packaging GmbH (Schwarzenberg, Németország) (képviselők: H. Janssen és G. Engel ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

semmisítse meg az Európai Bizottság által a SA.33995 (2013/C) sz. ügyben (állami támogatás – támogatás a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia számára és csökkentett EEG-pótdíj az energiaigényes vállalkozások számára) 2013. december 18-án hozott határozatot;

az alperest kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresetének alátámasztása érdekében a felperes három jogalapra hivatkozik.

1.

Első jogalap: az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének megsértése

A felperes álláspontja szerint a megtámadott határozat sérti az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését, mivel a megújuló energiák elsőbbségéről szóló törvényben (a továbbiakban: EEG) előírt EEG-pótdíj, valamint a kompenzációs rendszert előíró különös szabályozás nem minősült állami vagy állami ellenőrzés alatt álló forrásnak. Az ezen intézkedések minősítése szempontjából releváns valamennyi tény megállapításra került az előzetes eljárás során, a Bizottság és a Németországi Szövetségi Köztársaság között. Nem álltak fenn többé kételyek, amit a Bizottságnak az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése, és az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999/EK rendelet (1) 4. cikkének (4) bekezdése szerinti eljárás során meg kellett volna állapítania.

2.

Második jogalap: az EUMSZ 108. cikk (1) bekezdésének és a jogbiztonság elvének a megsértése

A felperes e tekintetben azzal érvel, hogy a Bizottság figyelmen kívül hagyta az EUMSZ 108. cikk (1) bekezdését, és a jogbiztonság elvét, mivel az EEG-nek a támogatásként történő ideiglenes értékelésére vonatkozó felülvizsgálat céljából a 659/1999 rendeletnek a létező támogatásokra vonatkozó, 17. és azt követő cikkében előírt eljárás helyett az új támogatásokra vonatkozó, a 659/1999 rendelet 4. cikkének (4) bekezdése szerinti eljárást alkalmazta. E tekintetben a felperes különösen azzal érvel, hogy a Bizottság a 2002. május 22-i határozatában az EEG 2000-t nem minősítette az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének értelmében vett támogatásnak, mivel nem állt fenn az állami források átruházása. Az EEG 2000 az EEG 2012-höz képest a 2002. május 22-i bizottsági határozat viszonylatában nem módosult jelentős mértékben. A Bizottság ezért a megváltozott jogi álláspontját az EUMSZ 108. cikk (1) bekezdése szerinti eljárásban is kifejezhette volna, a felperes terhelése nélkül.

3.

Harmadik jogalap: Az Alapjogi Charta 41. cikkének, és a meghallgatáshoz való jognak a megsértése

A felperes állítása szerint ezenfelül az alperes anélkül fogadta el a megtámadott határozatot, hogy a felperesnek előzetesen lehetőséget biztosított volna arra, hogy álláspontját kifejtse.


(1)  Az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.).


14.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 223/24


2014. április 29-én benyújtott kereset –Grupa Azoty ATT Polymers kontra Bizottság

(T-270/14. sz. ügy)

2014/C 223/29

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Grupa Azoty ATT Polymers GmbH (Guben, Németország) (képviselők: H. Janssen és S. Kobes ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

semmisítse meg az Európai Bizottság által a SA.33995 (2013/C) sz. ügyben (állami támogatás – támogatás a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia számára és csökkentett EEG-pótdíj az energiaigényes vállalkozások számára) 2013. december 18-án hozott határozatot;

az alperest kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresetének alátámasztása érdekében a felperes három jogalapra hivatkozik.

1.

Első jogalap: az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének megsértése

A felperes álláspontja szerint a megtámadott határozat sérti az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését, mivel a megújuló energiák elsőbbségéről szóló törvényben (a továbbiakban: EEG) előírt EEG-pótdíj, valamint a kompenzációs rendszert előíró különös szabályozás nem minősült állami vagy állami ellenőrzés alatt álló forrásnak. Az ezen intézkedések minősítése szempontjából releváns valamennyi tény megállapításra került az előzetes eljárás során, a Bizottság és a Németországi Szövetségi Köztársaság között. Nem álltak fenn többé kételyek, amit a Bizottságnak az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése, és az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999/EK rendelet (1) 4. cikkének (4) bekezdése szerinti eljárás során meg kellett volna állapítania.

2.

Második jogalap: az EUMSZ 108. cikk (1) bekezdésének és a jogbiztonság elvének a megsértése

A felperes e tekintetben azzal érvel, hogy a Bizottság figyelmen kívül hagyta az EUMSZ 108. cikk (1) bekezdését, és a jogbiztonság elvét, mivel az EEG-nek a támogatásként történő ideiglenes értékelésére vonatkozó felülvizsgálat céljából a 659/1999 rendeletnek a létező támogatásokra vonatkozó, 17. és azt követő cikkében előírt eljárás helyett az új támogatásokra vonatkozó, a 659/1999 rendelet 4. cikkének (4) bekezdése szerinti eljárást alkalmazta. E tekintetben a felperes különösen azzal érvel, hogy a Bizottság a 2002. május 22-i határozatában az EEG 2000-t nem minősítette az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének értelmében vett támogatásnak, mivel nem állt fenn az állami források átruházása. Az EEG 2000 az EEG 2012-höz képest a 2002. május 22-i bizottsági határozat viszonylatában nem módosult jelentős mértékben. A Bizottság ezért a megváltozott jogi álláspontját az EUMSZ 108. cikk (1) bekezdése szerinti eljárásban is kifejezhette volna, a felperes terhelése nélkül.

3.

Harmadik jogalap: Az Alapjogi Charta 41. cikkének, és a meghallgatáshoz való jognak a megsértése

A felperes állítása szerint ezenfelül az alperes anélkül fogadta el a megtámadott határozatot, hogy a felperesnek előzetesen lehetőséget biztosított volna arra, hogy álláspontját kifejtse.


(1)  Az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.).


14.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 223/25


2014. április 29-én benyújtott kereset –Styron Deutschland kontra Bizottság

(T-271/14. sz. ügy)

2014/C 223/30

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Styron Deutschland GmbH (Schkopau, Németország) (képviselők: H. Janssen és S. Kobes ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

semmisítse meg az Európai Bizottság által a SA.33995 (2013/C) sz. ügyben (állami támogatás – támogatás a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia számára és csökkentett EEG-pótdíj az energiaigényes vállalkozások számára) 2013. december 18-án hozott határozatot;

az alperest kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresetének alátámasztása érdekében a felperes három jogalapra hivatkozik.

1.

Első jogalap: az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének megsértése

A felperes álláspontja szerint a megtámadott határozat sérti az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését, mivel a megújuló energiák elsőbbségéről szóló törvényben (a továbbiakban: EEG) előírt EEG-pótdíj, valamint a kompenzációs rendszert előíró különös szabályozás nem minősült állami vagy állami ellenőrzés alatt álló forrásnak. Az ezen intézkedések minősítése szempontjából releváns valamennyi tény megállapításra került az előzetes eljárás során, a Bizottság és a Németországi Szövetségi Köztársaság között. Nem álltak fenn többé kételyek, amit a Bizottságnak az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése, és az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999/EK rendelet (1) 4. cikkének (4) bekezdése szerinti eljárás során meg kellett volna állapítania.

2.

Második jogalap: az EUMSZ 108. cikk (1) bekezdésének és a jogbiztonság elvének a megsértése

A felperes e tekintetben azzal érvel, hogy a Bizottság figyelmen kívül hagyta az EUMSZ 108. cikk (1) bekezdését, és a jogbiztonság elvét, mivel az EEG-nek a támogatásként történő ideiglenes értékelésére vonatkozó felülvizsgálat céljából a 659/1999 rendeletnek a létező támogatásokra vonatkozó, 17. és azt követő cikkében előírt eljárás helyett az új támogatásokra vonatkozó, a 659/1999 rendelet 4. cikkének (4) bekezdése szerinti eljárást alkalmazta. E tekintetben a felperes különösen azzal érvel, hogy a Bizottság a 2002. május 22-i határozatában az EEG 2000-t nem minősítette az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének értelmében vett támogatásnak, mivel nem állt fenn az állami források átruházása. Az EEG 2000 az EEG 2012-höz képest a 2002. május 22-i bizottsági határozat viszonylatában nem módosult jelentős mértékben. A Bizottság ezért a megváltozott jogi álláspontját az EUMSZ 108. cikk (1) bekezdése szerinti eljárásban is kifejezhette volna, a felperes terhelése nélkül.

3.

Harmadik jogalap: Az Alapjogi Charta 41. cikkének, és a meghallgatáshoz való jognak a megsértése

A felperes állítása szerint ezenfelül az alperes anélkül fogadta el a megtámadott határozatot, hogy a felperesnek előzetesen lehetőséget biztosított volna arra, hogy álláspontját kifejtse.


(1)  Az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.).


14.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 223/26


2014. április 30-án benyújtott kereset – P-D Glasseiden és társai kontra Bizottság

(T-272/14. sz. ügy)

2014/C 223/31

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperesek: P-D Glasseiden GmbH Oschatz (Oschatz, Németország), P-D Interglas Technologies GmbH (Erbach, Németország), P-D Industriegesellschalt mbH, Glasfaser Brattendorf (Wilsdruff STT Grumbach, Németország) és Glashütte Freital GmbH (Freital, Németország) (képviselők: H. Janssen és G. Engel ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

semmisítse meg az Európai Bizottság által a SA.33995 (2013/C) sz. ügyben (állami támogatás – támogatás a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia számára és csökkentett EEG-pótdíj -az energiaigényes vállalkozások számára) 2013. december 18-án hozott határozatot;

az alperest kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresetük alátámasztása érdekében a felperesek három jogalapra hivatkoznak.

1.

Első jogalap: az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének megsértése

A felperesek álláspontja szerint a megtámadott határozat sérti az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését, mivel a megújuló energiák elsőbbségéről szóló törvényben (a továbbiakban: EEG) előírt EEG-pótdíj, valamint a kompenzációs rendszert előíró különös szabályozás nem minősült állami vagy állami ellenőrzés alatt álló forrásnak. Az ezen intézkedések minősítése szempontjából releváns valamennyi tény megállapításra került az előzetes eljárás során, a Bizottság és a Németországi Szövetségi Köztársaság között. Nem álltak fenn többé kételyek, amit a Bizottságnak az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése, és az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999/EK rendelet (1) 4. cikkének (4) bekezdése szerinti eljárás során meg kellett volna állapítania.

2.

Második jogalap: az EUMSZ 108. cikk (1) bekezdésének és a jogbiztonság elvének a megsértése

A felperesek e tekintetben azzal érvelnek, hogy a Bizottság figyelmen kívül hagyta az EUMSZ 108. cikk (1) bekezdését, és a jogbiztonság elvét, mivel az EEG-nek a támogatásként történő ideiglenes értékelésére vonatkozó felülvizsgálat céljából a 659/1999 rendeletnek a létező támogatásokra vonatkozó, 17. és azt követő cikkében előírt eljárás helyett az új támogatásokra vonatkozó, a 659/1999 rendelet 4. cikkének (4) bekezdése szerinti eljárást alkalmazta. E tekintetben a felperesek különösen azzal érvelnek, hogy a Bizottság a 2002. május 22-i határozatában az EEG 2000-t nem minősítette az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének értelmében vett támogatásnak, mivel nem állt fenn az állami források átruházása. Az EEG 2000 az EEG 2012-höz képest a 2002. május 22-i bizottsági határozat viszonylatában nem módosult jelentős mértékben. A Bizottság ezért a megváltozott jogi álláspontját az EUMSZ 108. cikk (1) bekezdése szerinti eljárásban is kifejezhette volna, a felperesek terhelése nélkül.

3.

Harmadik jogalap: Az Alapjogi Charta 41. cikkének, és a meghallgatáshoz való jognak a megsértése

A felperesek állítása szerint ezenfelül az alperes anélkül fogadta el a megtámadott határozatot, hogy a felpereseknek előzetesen lehetőséget biztosított volna arra, hogy álláspontjukat kifejtsék.


(1)  Az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.).


14.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 223/27


2014. április 30-án benyújtott kereset – Lech-Stahlwerke kontra Bizottság

(T-274/14. sz. ügy)

2014/C 223/32

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Lech-Stahlwerke GmbH (Meitingen, Németország) (képviselők: I. Zenke és T. Heymann ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

semmisítse meg a 2012. december 20-i törvény 5. cikkével módosított, a megújuló energiák elsőbbségéről szóló, 2008. október 25-i törvényben (EEG) szabályozott, a megújuló energiaforrásokból és bányagázból előállított villamos energiára vonatkozó támogatás és az energiaigényes vállalkozások számára csökkentett EEG-pótdíj tekintetében a Németországi Szövetségi Köztársasággal szemben az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló, 2013. december 18-i 2014/C 37/07 bizottsági határozatot abban a részében, amely az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében vett támogatásnak minősíti és a közös piaccal előzetesen összeegyeztethetetlennek minősíti az energiaigényes vállalkozások számára csökkentett EEG-pótdíjat;

az alperest kötelezze az eljárási költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes három jogalapra hivatkozik.

1.

Az első jogalap: az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének megsértése – nem állami támogatás

A felperes arra hivatkozik, hogy a megújuló energiák elsőbbségéről szóló törvényben (a továbbiakban: EEG) foglalt támogatási mechanizmus egészében véve, és különösen az energiaigényes vállalkozásokra vonatkozó külön kompenzációs rendszer nem minősül az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak, mivel sem közvetve, sem közvetlenül nem kapcsolódik hozzá állami források átruházása. A támogatást kizárólag magánforrásokból finanszírozzák, amelyek pénzügyi mozgásai felett az állami hatóságok nem gyakorolnak felügyeletet.

2.

A második jogalap: az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének megsértése – az energiaigényes vállalkozások szelektív jellegű előnyben részesítésének hiánya

A felperes továbbá előadja, hogy a külön kompenzációs rendszer nem jelenti az energiaigényes vállalkozások szelektív jellegű előnyben részesítését. Egyrészt a vállalkozások nem részesültek olyan kedvezményben, amelyet rendes piaci feltételek mellett ne kaptak volna meg, mivel e feltételek mellett az EEG-létesítményüzemeltetőknek az általuk előállított áramot piaci áron kellett értékesíteniük, és már nem volt EEG-pótdíj. Másrészt a külön kompenzációs rendszer – az előállító ipar valamennyi ágazatára vonatkozóan egyformán – azon energiaigényes vállalkozások körén belül érvényesült, amelyeknek azzal kellett szembesülniük, hogy az EEG-pótdíj miatt elveszítik nemzetközi versenyképességüket.

3.

A harmadik jogalap: az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének megsértése – a közös piaccal való feltétlen összeegyeztethetőség

Még ha támogatásnak minősülne is a külön kompenzációs rendszer, akkor is nyilvánvalóan összeegyeztethetetlen lenne a közös piaccal a 107. cikk (3) bekezdésének b) és c) pontjában foglalt, támogatások jogára vonatkozó rendelkezések alapján, a tartós és stabil európai gazdaság biztosítása mellett a környezetvédelem és az éghajlatváltozás elleni küzdelem közösségi érdekű céljára tekintettel.


14.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 223/28


2014. április 30-án benyújtott kereset –Drahtwerk St. Ingbert és társai kontra Bizottság

(T-275/14. sz. ügy)

2014/C 223/33

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperesek: Drahtwerk St. Ingbert GmbH (St. Ingbert, Németország), DWK Drahtwerk Köln GmbH (Köln, Németország), Kalksteingrube Auersmacher GmbH (Völklingen, Németország), Rogesa Roheisengesellschaft Saar mbH (Dillingen, Németország), Stahlguss Saar GmbH (St. Ingbert) és Zentralkokerei Saar GmbH (Dillingen) (képviselők: S. Altenschmidt és H. Janssen ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

semmisítse meg az Európai Bizottság által a SA.33995 (2013/C) sz. ügyben (állami támogatás – támogatás a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia számára és csökkentett EEG-pótdíj az energiaigényes vállalkozások számára) 2013. december 18-án hozott határozatot;

az alperest kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresetük alátámasztása érdekében a felperesek három jogalapra hivatkoznak.

1.

Első jogalap: az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének megsértése

A felperesek álláspontja szerint a megtámadott határozat sérti az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését, mivel a megújuló energiák elsőbbségéről szóló törvényben (a továbbiakban: EEG) előírt EEG-pótdíj, valamint a kompenzációs rendszert előíró különös szabályozás nem minősült állami vagy állami ellenőrzés alatt álló forrásnak. Az ezen intézkedések minősítése szempontjából releváns valamennyi tény megállapításra került az előzetes eljárás során, a Bizottság és a Németországi Szövetségi Köztársaság között. Nem álltak fenn többé kételyek, amit a Bizottságnak az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése, és az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999/EK rendelet (1) 4. cikkének (4) bekezdése szerinti eljárás során meg kellett volna állapítania.

2.

Második jogalap: az EUMSZ 108. cikk (1) bekezdésének és a jogbiztonság elvének a megsértése

A felperesek e tekintetben azzal érvelnek, hogy a Bizottság figyelmen kívül hagyta az EUMSZ 108. cikk (1) bekezdését, és a jogbiztonság elvét, mivel az EEG-nek a támogatásként történő ideiglenes értékelésére vonatkozó felülvizsgálat céljából a 659/1999 rendeletnek a létező támogatásokra vonatkozó, 17. és azt követő cikkében előírt eljárás helyett az új támogatásokra vonatkozó, a 659/1999 rendelet 4. cikkének (4) bekezdése szerinti eljárást alkalmazta. E tekintetben a felperesek különösen azzal érvelnek, hogy a Bizottság a 2002. május 22-i határozatában az EEG 2000-t nem minősítette az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének értelmében vett támogatásnak, mivel nem állt fenn az állami források átruházása. Az EEG 2000 az EEG 2012-höz képest a 2002. május 22-i bizottsági határozat viszonylatában nem módosult jelentős mértékben. A Bizottság ezért a megváltozott jogi álláspontját az EUMSZ 108. cikk (1) bekezdése szerinti eljárásban is kifejezhette volna, a felperesek terhelése nélkül.

3.

Harmadik jogalap: Az Alapjogi Charta 41. cikkének, és a meghallgatáshoz való jognak a megsértése

A felperesek állítása szerint ezenfelül az alperes anélkül fogadta el a megtámadott határozatot, hogy a felpereseknek előzetesen lehetőséget biztosított volna arra, hogy álláspontjukat kifejtsék.


(1)  Az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.).


14.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 223/29


2014. április 30-án benyújtott kereset – Flachglas Torgau és társai kontra Bizottság

(T-276/14. sz. ügy)

2014/C 223/34

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperesek: Flachglas Torgau GmbH (Torgau, Németország), Saint-Gobain Isover G+H AG (Ludwigshafen am Rhein, Németország) és Saint-Gobain Oberland AG (Bad Wurzach, Németország) (képviselők: S. Altenschmidt és H. Janssen ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

semmisítse meg az Európai Bizottság által a SA.33995 (2013/C) sz. ügyben (állami támogatás – támogatás a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia számára és csökkentett EEG-pótdíj az energiaigényes vállalkozások számára) 2013. december 18-án hozott határozatot;

az alperest kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresetük alátámasztása érdekében a felperesek három jogalapra hivatkoznak.

1.

Első jogalap: az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének megsértése

A felperesek álláspontja szerint a megtámadott határozat sérti az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését, mivel a megújuló energiák elsőbbségéről szóló törvényben (a továbbiakban: EEG) előírt EEG-pótdíj, valamint a kompenzációs rendszert előíró különös szabályozás nem minősült állami vagy állami ellenőrzés alatt álló forrásnak. Az ezen intézkedések minősítése szempontjából releváns valamennyi tény megállapításra került az előzetes eljárás során, a Bizottság és a Németországi Szövetségi Köztársaság között. Nem álltak fenn többé kételyek, amit a Bizottságnak az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése, és az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999/EK rendelet (1) 4. cikkének (4) bekezdése szerinti eljárás során meg kellett volna állapítania.

2.

Második jogalap: az EUMSZ 108. cikk (1) bekezdésének és a jogbiztonság elvének a megsértése

A felperesek e tekintetben azzal érvelnek, hogy a Bizottság figyelmen kívül hagyta az EUMSZ 108. cikk (1) bekezdését, és a jogbiztonság elvét, mivel az EEG-nek a támogatásként történő ideiglenes értékelésére vonatkozó felülvizsgálat céljából a 659/1999 rendeletnek a létező támogatásokra vonatkozó, 17. és azt követő cikkében előírt eljárás helyett az új támogatásokra vonatkozó, a 659/1999 rendelet 4. cikkének (4) bekezdése szerinti eljárást alkalmazta. E tekintetben a felperesek különösen azzal érvelnek, hogy a Bizottság a 2002. május 22-i határozatában az EEG 2000-t nem minősítette az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének értelmében vett támogatásnak, mivel nem állt fenn az állami források átruházása. Az EEG 2000 az EEG 2012-höz képest a 2002. május 22-i bizottsági határozat viszonylatában nem módosult jelentős mértékben. A Bizottság ezért a megváltozott jogi álláspontját az EUMSZ 108. cikk (1) bekezdése szerinti eljárásban is kifejezhette volna, a felperesek terhelése nélkül.

3.

Harmadik jogalap: Az Alapjogi Charta 41. cikkének, és a meghallgatáshoz való jognak a megsértése

A felperesek állítása szerint ezenfelül az alperes anélkül fogadta el a megtámadott határozatot, hogy a felpereseknek előzetesen lehetőséget biztosított volna arra, hogy álláspontjukat kifejtsék.


(1)  Az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.).


14.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 223/30


2014. április 30-án benyújtott kereset – Sabic Polyolefine kontra Bizottság

(T-279/14. sz. ügy)

2014/C 223/35

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Sabic Polyolefine GmbH (Gelsenkirchen, Németország) (képviselők: C. Arhold, N. Wimmer, F. Wesche, L. Petersen és T. Woltering ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

semmisítse meg az SA.33995 (2013/C) (korábbi 2013/NN) állami támogatási ügyben (Támogatás a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia számára és csökkentett EEG-pótdíj az energiaigényes vállalkozások számára) a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló 2013. december 18-i európai bizottsági határozatot;

az alperest kötelezze az eljárási költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes négy jogalapra hivatkozik.

1.

Első jogalap: az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének és az EUMSZ 108. cikknek a külön kompenzációs rendszer hibás minősítése miatti megsértése

A felperes úgy érvel, hogy az eljárást megindító határozat sérti az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését és az EUMSZ 108. cikket, valamint az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999/EK rendelet (1) 13. cikkének (1) bekezdését, mivel a törvényben a megújuló energiaforrások (a továbbiakban: EEG) elsőbbségére vonatkozóan előírt EEG-pótdíj nem minősül állami források nyújtásának, és az energiaigényes vállalkozások számára csökkentett EEG-pótdíj nem minősül állami forrásokról való lemondásnak.

A felperes ezzel összefüggésben kifejti, hogy a Bizottság új, az eddigi ítélkezési gyakorlat elveivel összeegyeztethetetlen elhatárolási paramétereket vett a vizsgálata alapjául. Így különösen teljesen eltekintett az állami szervek konkrét rendelkezési jogának az állandó ítélkezési gyakorlat szerint állami forrásnak való minősítéshez szükséges kritériumáról, és elegendőnek tartotta, hogy az állami jogalkotó befolyással van a magánszemélyek közötti fizetésekre, és hogy a törvényi előírások magánszemélyek általi betartását szabályozó hatóságok felügyelik.

Továbbá a Bizottság kötve van azon határozatához, amelyben az EEG 2000-et nem tekintette az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett támogatásnak, mert nem állt fenn állami források átruházása, és ezért az EEG 2012-t jogilag tévesen minősítette új, jogellenesen bevezetett támogatási programnak.

Ezenkívül a Bizottság nem vizsgálta meg megfelelően és ezért nem is ismerte fel azt, hogy az energiaigényes vállalkozások számára előírt kivételes szabályozások az EEG 2012 célja, jellege, illetve belső felépítése alapján igazoltak, ezért nem jelentenek szelektív előnyt.

2.

Második jogalap: az EUMSZ 108. cikk (1) bekezdésének, valamint a 659/1999 rendelet 18. és 19. cikkének a megfelelő intézkedésekre adott javaslat elmulasztása miatti megsértése

A felperes ezzel kapcsolatban úgy érvel, hogy a Bizottság az EEG 2012 vizsgálatakor mindenképpen az EUMSZ 108. cikk (1) bekezdésében és a 659/1999 rendelet 17–19. cikkében előírt, létező támogatásokra vonatkozó eljárást kellett volna lefolytatnia, és a hivatalos vizsgálati eljárás megindítása előtt megfelelő intézkedéseket kellett volna Németország számára javasolnia, ahelyett hogy az EEG 2012 új, be nem jelentett támogatásnak való minősítésével a piaci szereplőket jelentős gazdasági kockázatoknak teszi ki.

3.

Harmadik jogalap: a meghallgatáshoz való jog megsértése

A felperes ezenkívül azt kifogásolja, hogy a Bizottságnak mindenképpen meg kellett volna hallgatnia őt egy ennyire súlyos joghatásokkal bíró határozat meghozatala előtt.

4.

Negyedik jogalap: elégtelen indokolás

Végül a felperes úgy érvel, hogy az eljárást megindító határozat lényeges pontokban hiányosan van megindokolva.


(1)  Az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.).


14.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 223/31


2014. április 30-án benyújtott kereset – Ineos Manufacturing Deutschland és társai kontra Bizottság

(T-280/14. sz. ügy)

2014/C 223/36

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperesek: Ineos Manufacturing Deutschland GmbH (Köln, Németország), Ineos Phenol GmbH (Gladbeck, Németország) és Ineos Vinyls Deutschland GmbH (Wilhelmshaven, Németország) (képviselők: C. Arhold, N. Wimmer, F. Wesche, L. Petersen és T. Woltering ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

semmisítse meg az SA.33995 (2013/C) (korábbi 2013/NN) állami támogatási ügyben (Támogatás a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia számára és csökkentett EEG-pótdíj az energiaigényes vállalkozások számára) a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló 2013. december 18-i európai bizottsági határozatot;

az alperest kötelezze az eljárási költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresetük alátámasztása érdekében a felperesek négy jogalapra hivatkoznak.

1.

Első jogalap: az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének és az EUMSZ 108. cikknek a külön kompenzációs rendszer hibás minősítése miatti megsértése

A felperesek úgy érvelnek, hogy az eljárást megindító határozat sérti az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését és az EUMSZ 108. cikket, valamint az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999/EK rendelet (1) 13. cikkének (1) bekezdését, mivel a törvényben a megújuló energiaforrások (a továbbiakban: EEG) elsőbbségére vonatkozóan előírt EEG-pótdíj nem minősül állami források nyújtásának, és az energiaigényes vállalkozások számára csökkentett EEG-pótdíj nem minősül állami forrásokról való lemondásnak.

A felperesek ezzel összefüggésben kifejtik, hogy a Bizottság új, az eddigi ítélkezési gyakorlat elveivel összeegyeztethetetlen elhatárolási paramétereket vett a vizsgálata alapjául. Így különösen teljesen eltekintett az állami szervek konkrét rendelkezési jogának az állandó ítélkezési gyakorlat szerint állami forrásnak való minősítéshez szükséges kritériumáról, és elegendőnek tartotta, hogy az állami jogalkotó befolyással van a magánszemélyek közötti fizetésekre, és hogy a törvényi előírások magánszemélyek általi betartását szabályozó hatóságok felügyelik.

Továbbá a Bizottság kötve van azon határozatához, amelyben az EEG 2000-et nem tekintette az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett támogatásnak, mert nem állt fenn állami források átruházása, és ezért az EEG 2012-t jogilag tévesen minősítette új, jogellenesen bevezetett támogatási programnak.

Ezenkívül a Bizottság nem vizsgálta meg megfelelően és ezért nem is ismerte fel azt, hogy az energiaigényes vállalkozások számára előírt kivételes szabályozások az EEG 2012 célja, jellege, illetve belső felépítése alapján igazoltak, ezért nem jelentenek szelektív előnyt.

2.

Második jogalap: az EUMSZ 108. cikk (1) bekezdésének, valamint a 659/1999 rendelet 18. és 19. cikkének a megfelelő intézkedésekre adott javaslat elmulasztása miatti megsértése

A felperesek ezzel kapcsolatban úgy érvelnek, hogy a Bizottság az EEG 2012 vizsgálatakor mindenképpen az EUMSZ 108. cikk (1) bekezdésében és a 659/1999 rendelet 17–19. cikkében előírt, létező támogatásokra vonatkozó eljárást kellett volna lefolytatnia, és a hivatalos vizsgálati eljárás megindítása előtt megfelelő intézkedéseket kellett volna Németország számára javasolnia, ahelyett hogy az EEG 2012 új, be nem jelentett támogatásnak való minősítésével a piaci szereplőket jelentős gazdasági kockázatoknak teszi ki.

3.

Harmadik jogalap: a meghallgatáshoz való jog megsértése

A felperesek ezenkívül azt kifogásolják, hogy a Bizottságnak mindenképpen meg kellett volna hallgatnia őket egy ennyire súlyos joghatásokkal bíró határozat meghozatala előtt.

4.

Negyedik jogalap: elégtelen indokolás

Végül a felperesek úgy érvelnek, hogy az eljárást megindító határozat lényeges pontokban hiányosan van megindokolva.


(1)  Az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.).


14.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 223/32


2014. április 30-án benyújtott kereset – Fels-Werke kontra Bizottság

(T-281/14. sz. ügy)

2014/C 223/37

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Fels-Werke GmbH (Goslar, Németország) (képviselők: C. Arhold, N. Wimmer, F. Wesche, L. Petersen és T. Woltering ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

semmisítse meg az SA.33995 (2013/C) (korábbi 2013/NN) állami támogatási ügyben (Támogatás a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia számára és csökkentett EEG-pótdíj az energiaigényes vállalkozások számára) a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló 2013. december 18-i európai bizottsági határozatot;

az alperest kötelezze az eljárási költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes négy jogalapra hivatkozik.

1.

Első jogalap: az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének és az EUMSZ 108. cikknek a külön kompenzációs rendszer hibás minősítése miatti megsértése

A felperes úgy érvel, hogy az eljárást megindító határozat sérti az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését és az EUMSZ 108. cikket, valamint az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999/EK rendelet (1) 13. cikkének (1) bekezdését, mivel a törvényben a megújuló energiaforrások (a továbbiakban: EEG) elsőbbségére vonatkozóan előírt EEG-pótdíj nem minősül állami források nyújtásának, és az energiaigényes vállalkozások számára csökkentett EEG-pótdíj nem minősül állami forrásokról való lemondásnak.

A felperes ezzel összefüggésben kifejti, hogy a Bizottság új, az eddigi ítélkezési gyakorlat elveivel összeegyeztethetetlen elhatárolási paramétereket vett a vizsgálata alapjául. Így különösen teljesen eltekintett az állami szervek konkrét rendelkezési jogának az állandó ítélkezési gyakorlat szerint állami forrásnak való minősítéshez szükséges kritériumáról, és elegendőnek tartotta, hogy az állami jogalkotó befolyással van a magánszemélyek közötti fizetésekre, és hogy a törvényi előírások magánszemélyek általi betartását szabályozó hatóságok felügyelik.

Továbbá a Bizottság kötve van azon határozatához, amelyben az EEG 2000-et nem tekintette az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett támogatásnak, mert nem állt fenn állami források átruházása, és ezért az EEG 2012-t jogilag tévesen minősítette új, jogellenesen bevezetett támogatási programnak.

Ezenkívül a Bizottság nem vizsgálta meg megfelelően és ezért nem is ismerte fel azt, hogy az energiaigényes vállalkozások számára előírt kivételes szabályozások az EEG 2012 célja, jellege, illetve belső felépítése alapján igazoltak, ezért nem jelentenek szelektív előnyt.

2.

Második jogalap: az EUMSZ 108. cikk (1) bekezdésének, valamint a 659/1999 rendelet 18. és 19. cikkének a megfelelő intézkedésekre adott javaslat elmulasztása miatti megsértése

A felperes ezzel kapcsolatban úgy érvel, hogy a Bizottság az EEG 2012 vizsgálatakor mindenképpen az EUMSZ 108. cikk (1) bekezdésében és a 659/1999 rendelet 17–19. cikkében előírt, létező támogatásokra vonatkozó eljárást kellett volna lefolytatnia, és a hivatalos vizsgálati eljárás megindítása előtt megfelelő intézkedéseket kellett volna Németország számára javasolnia, ahelyett hogy az EEG 2012 új, be nem jelentett támogatásnak való minősítésével a piaci szereplőket jelentős gazdasági kockázatoknak teszi ki.

3.

Harmadik jogalap: a meghallgatáshoz való jog megsértése

A felperes ezenkívül azt kifogásolja, hogy a Bizottságnak mindenképpen meg kellett volna hallgatnia őt egy ennyire súlyos joghatásokkal bíró határozat meghozatala előtt.

4.

Negyedik jogalap: elégtelen indokolás

Végül a felperes úgy érvel, hogy az eljárást megindító határozat lényeges pontokban hiányosan van megindokolva.


(1)  Az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.).


14.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 223/34


2014. április 30-án benyújtott kereset – Bayer MaterialScience kontra Bizottság

(T-282/14. sz. ügy)

2014/C 223/38

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Bayer MaterialScience AG (Leverkusen, Németország) (képviselők: C. Arhold, N. Wimmer, F. Wesche, L. Petersen és T. Woltering ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

semmisítse meg az SA.33995 (2013/C) (korábbi 2013/NN) állami támogatási ügyben (Támogatás a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia számára és csökkentett EEG-pótdíj az energiaigényes vállalkozások számára) a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló 2013. december 18-i európai bizottsági határozatot;

az alperest kötelezze az eljárási költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes négy jogalapra hivatkozik.

1.

Első jogalap: az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének és az EUMSZ 108. cikknek a külön kompenzációs rendszer hibás minősítése miatti megsértése

A felperes úgy érvel, hogy az eljárást megindító határozat sérti az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését és az EUMSZ 108. cikket, valamint az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999/EK rendelet (1) 13. cikkének (1) bekezdését, mivel a törvényben a megújuló energiaforrások (a továbbiakban: EEG) elsőbbségére vonatkozóan előírt EEG-pótdíj nem minősül állami források nyújtásának, és az energiaigényes vállalkozások számára csökkentett EEG-pótdíj nem minősül állami forrásokról való lemondásnak.

A felperes ezzel összefüggésben kifejti, hogy a Bizottság új, az eddigi ítélkezési gyakorlat elveivel összeegyeztethetetlen elhatárolási paramétereket vett a vizsgálata alapjául. Így különösen teljesen eltekintett az állami szervek konkrét rendelkezési jogának az állandó ítélkezési gyakorlat szerint állami forrásnak való minősítéshez szükséges kritériumáról, és elegendőnek tartotta, hogy az állami jogalkotó befolyással van a magánszemélyek közötti fizetésekre, és hogy a törvényi előírások magánszemélyek általi betartását szabályozó hatóságok felügyelik.

Továbbá a Bizottság kötve van azon határozatához, amelyben az EEG 2000-et nem tekintette az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett támogatásnak, mert nem állt fenn állami források átruházása, és ezért az EEG 2012-t jogilag tévesen minősítette új, jogellenesen bevezetett támogatási programnak.

Ezenkívül a Bizottság nem vizsgálta meg megfelelően és ezért nem is ismerte fel azt, hogy az energiaigényes vállalkozások számára előírt kivételes szabályozások az EEG 2012 célja, jellege, illetve belső felépítése alapján igazoltak, ezért nem jelentenek szelektív előnyt.

2.

Második jogalap: az EUMSZ 108. cikk (1) bekezdésének, valamint a 659/1999 rendelet 18. és 19. cikkének a megfelelő intézkedésekre adott javaslat elmulasztása miatti megsértése

A felperes ezzel kapcsolatban úgy érvel, hogy a Bizottság az EEG 2012 vizsgálatakor mindenképpen az EUMSZ 108. cikk (1) bekezdésében és a 659/1999 rendelet 17–19. cikkében előírt, létező támogatásokra vonatkozó eljárást kellett volna lefolytatnia, és a hivatalos vizsgálati eljárás megindítása előtt megfelelő intézkedéseket kellett volna Németország számára javasolnia, ahelyett hogy az EEG 2012 új, be nem jelentett támogatásnak való minősítésével a piaci szereplőket jelentős gazdasági kockázatoknak teszi ki.

3.

Harmadik jogalap: a meghallgatáshoz való jog megsértése

A felperes ezenkívül azt kifogásolja, hogy a Bizottságnak mindenképpen meg kellett volna hallgatnia őt egy ennyire súlyos joghatásokkal bíró határozat meghozatala előtt.

4.

Negyedik jogalap: elégtelen indokolás

Végül a felperes úgy érvel, hogy az eljárást megindító határozat lényeges pontokban hiányosan van megindokolva.


(1)  Az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.).


14.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 223/35


2014. április 30-án benyújtott kereset – Advansa és társai kontra Bizottság

(T-283/14. sz. ügy)

2014/C 223/39

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperesek: Advansa GmbH (Hamm, Németország), Akzo Nobel Industrial Chemicals GmbH (Ibbenbüren, Németország), Aurubis AG (Hamburg, Németország), CABB GmbH (Gersthofen, Németország), CBW Chemie GmbH Bitterfeld-Wolfen (Bitterfeld-Wolfen, Németország), CFB Chemische Fabrik Brunsbüttel GmbH & Co. KG (Bitterfeld-Wolfen), Clariant Produkte (Deutschland) GmbH (Frankfurt am Main, Németország), Dow Olefinverbund GmbH (Schkopau, Németország), Dow Deutschland Anlagengesellschaft mbH (Stade, Németország), Dralon GmbH (Dormagen, Németország), Ems-Chemie (Neumünster) GmbH & Co. KG (Neumünster, Németország), Hahl Filaments GmbH (Munderkingen, Németország), ISP Marl GmbH (Marl, Németország), Messer Produktionsgesellschaft mbH Siegen (Bad Soden am Taunus, Németország), Messer Produktionsgesellschaft mbH Salzgitter (Bad Soden am Taunus), Nabaltec AG (Schwandorf, Németország), Siltronic AG (München, Németország), Trevira GmbH (Bobingen, Németország), Wacker Chemie AG (München, Németország) és Westfalen Industriegase GmbH (Münster, Németország) (képviselők: C. Arhold, N. Wimmer, F. Wesche, L. Petersen és T. Woltering ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

semmisítse meg az SA.33995 (2013/C) (korábbi 2013/NN) állami támogatási ügyben (Támogatás a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia számára és csökkentett EEG-pótdíj az energiaigényes vállalkozások számára) a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló 2013. december 18-i európai bizottsági határozatot;

az alperest kötelezze az eljárási költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresetük alátámasztása érdekében a felperesek négy jogalapra hivatkoznak.

1.

Első jogalap: az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének és az EUMSZ 108. cikknek a külön kompenzációs rendszer hibás minősítése miatti megsértése

A felperesek úgy érvelnek, hogy az eljárást megindító határozat sérti az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését és az EUMSZ 108. cikket, valamint az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999/EK rendelet (1) 13. cikkének (1) bekezdését, mivel a törvényben a megújuló energiaforrások (a továbbiakban: EEG) elsőbbségére vonatkozóan előírt EEG-pótdíj nem minősül állami források nyújtásának, és az energiaigényes vállalkozások számára csökkentett EEG-pótdíj nem minősül állami forrásokról való lemondásnak.

A felperesek ezzel összefüggésben kifejtik, hogy a Bizottság új, az eddigi ítélkezési gyakorlat elveivel összeegyeztethetetlen elhatárolási paramétereket vett a vizsgálata alapjául. Így különösen teljesen eltekintett az állami szervek konkrét rendelkezési jogának az állandó ítélkezési gyakorlat szerint állami forrásnak való minősítéshez szükséges kritériumáról, és elegendőnek tartotta, hogy az állami jogalkotó befolyással van a magánszemélyek közötti fizetésekre, és hogy a törvényi előírások magánszemélyek általi betartását szabályozó hatóságok felügyelik.

Továbbá a Bizottság kötve van azon határozatához, amelyben az EEG 2000-et nem tekintette az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett támogatásnak, mert nem állt fenn állami források átruházása, és ezért az EEG 2012-t jogilag tévesen minősítette új, jogellenesen bevezetett támogatási programnak.

Ezenkívül a Bizottság nem vizsgálta meg megfelelően és ezért nem is ismerte fel azt, hogy az energiaigényes vállalkozások számára előírt kivételes szabályozások az EEG 2012 célja, jellege, illetve belső felépítése alapján igazoltak, ezért nem jelentenek szelektív előnyt.

2.

Második jogalap: az EUMSZ 108. cikk (1) bekezdésének, valamint a 659/1999 rendelet 18. és 19. cikkének a megfelelő intézkedésekre adott javaslat elmulasztása miatti megsértése

A felperesek ezzel kapcsolatban úgy érvelnek, hogy a Bizottság az EEG 2012 vizsgálatakor mindenképpen az EUMSZ 108. cikk (1) bekezdésében és a 659/1999 rendelet 17–19. cikkében előírt, létező támogatásokra vonatkozó eljárást kellett volna lefolytatnia, és a hivatalos vizsgálati eljárás megindítása előtt megfelelő intézkedéseket kellett volna Németország számára javasolnia, ahelyett hogy az EEG 2012 új, be nem jelentett támogatásnak való minősítésével a piaci szereplőket jelentős gazdasági kockázatoknak teszi ki.

3.

Harmadik jogalap: a meghallgatáshoz való jog megsértése

A felperesek ezenkívül azt kifogásolják, hogy a Bizottságnak mindenképpen meg kellett volna hallgatnia őket egy ennyire súlyos joghatásokkal bíró határozat meghozatala előtt.

4.

Negyedik jogalap: elégtelen indokolás

Végül a felperesek úgy érvelnek, hogy az eljárást megindító határozat lényeges pontokban hiányosan van megindokolva.


(1)  Az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.).


14.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 223/36


2014. május 2-án benyújtott kereset – Wirtschaftsvereinigung Stahl és társai kontra Bizottság

(T-285/14. sz. ügy)

2014/C 223/40

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperesek: Wirtschaftsvereinigung Stahl (Düsseldorf, Németország), Benteler Steel/Tube GmbH (Paderborn), BGH Edelstahl Freital GmbH (Freital), BGH Edelstahl Siegen GmbH (Siegen), BGH Edelstahl Lippendorf GmbH (Lippendorf), Buderus Edelstahl Schmiedetechnik GmbH (Wetzlar), ESF Elbe-Stahlwerke Feralpi GmbH (Riesa), Friedr. Lohmann GmbH Werk für Spezial- & Edelstähle (Witten), Outokumpu Nirosta GmbH (Krefeld), Peiner Träger GmbH (Peine), ThyssenKrupp Steel Europe AG (Duisburg), ThyssenKrupp Rasselstein GmbH (Andernach), ThyssenKrupp Electrical Steel GmbH (Gelsenkirchen), Pruna Betreiber GmbH (Grünwald), ThyssenKrupp Gerlach GmbH (Homburg), ThyssenKrupp Federn und Stabilisatoren GmbH (Hagen), Salzgitter Mannesmann Rohr Sachsen GmbH (Zeithain), HSP Hoesch Spundwand und Profil GmbH (Dortmund), Salzgitter Mannesmann Grobblech GmbH (Mülheim an der Ruhr), Mülheim Pipecoatings GmbH (Mülheim an der Ruhr), Salzgitter Mannesmann Stainless Tubes Németország GmbH (Remscheid), Salzgitter Hydroforming GmbH & Co. KG (Crimmitschau), Salzgitter Mannesmann Line Pipe GmbH (Siegen), Ilsenburger Grobblech GmbH (Ilsenburg) (képviselők: A. Reuter, C. Arhold, N. Wimmer, F.-A. Wesche, K. Kindereit, R. Busch, A. Hohler és T. Woltering ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

semmisítse meg az alperes SA.33995 (2013/C) (korábbi 2013/NN) sz. állami támogatásra (támogatás a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia számára és csökkentett EEG-pótdíj az energiaigényes vállalkozások számára) vonatkozó ügyben történő hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló 2013. december 18-i határozatát (HL C 37., 2014.2.7., 73. o.);

egyesítse a jelen eljárást és Németországnak a vitatott határozat megsemmisítése iránt a Bírósághoz (2014. március 21-én) benyújtott keresete ügyében indított eljárást;

másodlagosan: vizsgálja meg a Németország keresetére vonatkozó hivatkozott eljárás iratait is;

az alperest kötelezze az eljárási költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresetük alátámasztása érdekében a felperesek kilenc jogalapra hivatkoznak.

1.

Az első jogalap: az előny hiánya

A felperesek arra hivatkoznak, hogy a megújuló energiák elsőbbségéről szóló törvényben (a továbbiakban: EEG) előírt külön kompenzációs rendszer különösebben nem jelent előnyt általában az acélipari energiaigényes vállalkozások és a 2.–24. felperes számára.

2.

A második jogalap: a szelektív előny hiánya

A felperesek ezenkívül arra hivatkoznak, hogy a külön kompenzációs rendszer különösen nem biztosít az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdés szerinti szelektív előnyt a felperesek javára.

3.

A harmadik jogalap: az állami források hiánya

A felperesek előadják továbbá, hogy a külön kompenzációs rendszer nem minősül az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdés szerinti „állami vagy állami forrásból” nyújtott támogatásnak.

4.

A negyedik jogalap: a versenytorzítás hiánya

A felperesek arra hivatkoznak, hogy a külön kompenzációs rendszer nem torzítja a versenyt az Európai Unióban.

5.

Az ötödik jogalap: a tagállamok közötti kereskedelem korlátozásának hiánya

A felperesek előadják továbbá, hogy a külön kompenzációs rendszer nem korlátozza a tagállamok közötti kereskedelmet sem.

6.

A hatodik jogalap: a külön kompenzációs rendszer megszüntetése vagy jelentős csökkentése sérti a felperesek alapjogait

A felperesek előadják, hogy a külön kompenzációs rendszer támogatásnak minősítésével vagy a külön kompenzációs rendszer jelentős csökkentésével nemcsak az Európai Unió Bíróságának az EUMSZ 107. cikk vonatkozásában nyilvánvalóan megállapított korlátokat lépik túl, hanem az igazságos pénzügyi teherre vonatkozó alapvető követelményt is sértik. A külön kompenzációs rendszer megszüntetése vagy jelentős csökkentése így sérti a felperesek alapjogait, különösen az Európai Unió Alapjogi Chartájában foglalt jogait.

7.

A hetedik jogalap: a külön kompenzációs rendszerre vonatkozik a Bizottság 2002. május 22-i határozata

A felperesek arra hivatkoznak továbbá, hogy a Bizottság a 2002. május 22-i határozatában (1) kifejezetten megállapította, hogy az EEG és a „kompenzációs rendszere” nem valósítják meg a támogatás tényállását. E határozat vonatkozik a külön kompenzációs rendszerre is.

8.

A nyolcadik jogalap: nyilvánvaló értékelési hiba és elégtelen előzetes vizsgálat

A felperesek ezenkívül arra hivatkoznak, hogy a Bizottság nem vizsgálta kellően és ezért nem ismerte fel, hogy az EEG célja, jellege, illetve belső szerkezete alapján igazolt a külön kompenzációs rendszer a legenergiaigényesebb vállalkozások számára, és ezért nem jelent szelektív előnyt.

9.

A kilencedik jogalap: a meghallgatáshoz való jog megsértése

A felperesek állítják ezenkívül, hogy a Bizottságnak az ilyen súlyos joghatásokkal járó határozat elfogadása előtt meg kellett volna hallgatnia a felpereseket.


(1)  2002. május 22-i C (2002) 1887 végleges bizottsági határozat/ NN 27/2000. sz. állami támogatás – Németország


14.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 223/38


2014. május 2-án benyújtott kereset – Röchling Oertl Kunststofftechnik kontra Bizottság

(T-286/14. sz. ügy)

2014/C 223/41

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Röchling Oertl Kunststofftechnik GmbH (Brensbach, Németország) (képviselők: T. Volz, M. Ringel, B. Wißmann, M. Püstow, C. Oehme és T. Wielsch ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

semmisítse meg a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiára vonatkozó támogatás és az energiaigényes vállalkozások számára csökkentett EEG-pótdíj miatt a Németországi Szövetségi Köztársasággal szemben az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárás (SA.33995 (2013/C) (korábbi 2013/NN) sz. állami támogatás) megindításáról szóló 2013. december 18-i bizottsági határozatot abban a részében, amely az energiaigényes vállalkozások számára csökkentett EEG-pótdíjra vonatkozik;

az alperest kötelezze az eljárási költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes két jogalapra hivatkozik.

1.

Az első jogalap: nem az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett kedvezmény

A felperes arra hivatkozik, hogy a megújuló energiák elsőbbségéről szóló törvényben (a továbbiakban: EEG) az energiaigényes vállalkozások számára előírt EEG-pótdíj csökkentése nem minősül az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett támogatásnak. Ezzel kapcsolatban kifejti, hogy a villamosenergia-igényes vállalkozásokat egyáltalán nem részesíti kedvezményben a szabályozás. A külön kompenzációs rendszer inkább azon rendkívüli terhek ellentételezése, amelyek a felperest és hasonló vállalkozásokat a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia támogatása keretében különös mértékben terhelik, és ez az ellentételezés a villamosenergia-igényes vállalkozások – EEG-pótdíj révén előzetesen jelentősen csökkent – versenyképességének helyreállítására szolgál.

2.

A második jogalap: nem az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami források

A felperes ezenkívül arra hivatkozik, hogy a külön kompenzációs rendszer nem „állami vagy állami forrásból” nyújtott támogatás. Ezzel kapcsolatban kifejti, hogy már az EEG-pótdíj sem állami forrású, következésképpen az sem képezhet állami forrásból nyújtott támogatást, ha e forrásról a külön kompenzációs rendszeren keresztül lemondanak.

Szerinte az EEG-pótdíjat nem az állam vagy az állam által kijelölt vagy létrehozott közjogi vagy magánjogi szervezet veti ki, kezeli, vagy akár osztja szét, hanem arról van szó, hogy az EEG-pótdíjat közvetlenül az átvitelirendszer-üzemeltetők az ennek megfelelő polgári jogi igény alapján számítják fel. Az EEG-pótdíjat nem az államháztartás kapja, ennek következtében a külön kompenzációs rendszer sem közvetve, sem közvetlenül nem csökkenti az állami bevételeket.

Szerinte az EEG-pótdíj felett nem rendelkeznek állami szervek. Ezenkívül nem létezik olyan állami felügyelet sem az EEG-ből származó források felett, mint például a Bundesamt für Wirtschaft und Ausfuhrkontrolle (BAFA, német szövetségi gazdasági és export-ellenőrzési hivatal) vagy a Bundesnetzagentur (német szövetségi hálózati ügynökség).


14.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 223/39


2014. május 2-án benyújtott kereset – Schaeffler Technologies kontra Bizottság

(T-287/14. sz. ügy)

2014/C 223/42

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Schaeffler Technologies GmbH & Co. KG (Herzogenaurach, Németország) (képviselők: T. Volz, M. Ringel, B. Wißmann, M. Püstow, C. Oehme és T. Wielsch ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

semmisítse meg a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiára vonatkozó támogatás és az energiaigényes vállalkozások számára csökkentett EEG-pótdíj miatt a Németországi Szövetségi Köztársasággal szemben az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárás (SA.33995 (2013/C) (korábbi 2013/NN) sz. állami támogatás) megindításáról szóló 2013. december 18-i bizottsági határozatot abban a részében, amely az energiaigényes vállalkozások számára csökkentett EEG-pótdíjra vonatkozik;

az alperest kötelezze az eljárási költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes két jogalapra hivatkozik.

1.

Az első jogalap: nem az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett kedvezmény

A felperes arra hivatkozik, hogy a megújuló energiák elsőbbségéről szóló törvényben (a továbbiakban: EEG) az energiaigényes vállalkozások számára előírt EEG-pótdíj csökkentése nem minősül az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett támogatásnak. Ezzel kapcsolatban kifejti, hogy a villamosenergia-igényes vállalkozásokat egyáltalán nem részesíti kedvezményben a szabályozás. A külön kompenzációs rendszer inkább azon rendkívüli terhek ellentételezése, amelyek a felperest és hasonló vállalkozásokat a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia támogatása keretében különös mértékben terhelik, és ez az ellentételezés a villamosenergia-igényes vállalkozások – EEG-pótdíj révén előzetesen jelentősen csökkent – versenyképességének helyreállítására szolgál.

2.

A második jogalap: nem az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami források

A felperes ezenkívül arra hivatkozik, hogy a külön kompenzációs rendszer nem „állami vagy állami forrásból” nyújtott támogatás. Ezzel kapcsolatban kifejti, hogy már az EEG-pótdíj sem állami forrású, következésképpen az sem képezhet állami forrásból nyújtott támogatást, ha e forrásról a külön kompenzációs rendszeren keresztül lemondanak.

Szerinte az EEG-pótdíjat nem az állam vagy az állam által kijelölt vagy létrehozott közjogi vagy magánjogi szervezet veti ki, kezeli, vagy akár osztja szét, hanem arról van szó, hogy az EEG-pótdíjat közvetlenül az átvitelirendszer-üzemeltetők az ennek megfelelő polgári jogi igény alapján számítják fel. Az EEG-pótdíjat nem az államháztartás kapja, ennek következtében a külön kompenzációs rendszer sem közvetve, sem közvetlenül nem csökkenti az állami bevételeket.

Szerinte az EEG-pótdíj felett nem rendelkeznek állami szervek. Ezenkívül nem létezik olyan állami felügyelet sem az EEG-ből származó források felett, mint például a Bundesamt für Wirtschaft und Ausfuhrkontrolle (BAFA, német szövetségi gazdasági és export-ellenőrzési hivatal) vagy a Bundesnetzagentur (német szövetségi hálózati ügynökség).


14.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 223/40


2014. május 2-án benyújtott kereset – Energiewerke Nord kontra Bizottság

(T-288/14. sz. ügy)

2014/C 223/43

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Energiewerke Nord GmbH (Rubenow, Németország) (képviselők: T. Volz, M. Ringel, B. Wißmann, M. Püstow, C. Oehme és T. Wielsch ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

semmisítse meg a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiára vonatkozó támogatás és az energiaigényes vállalkozások számára csökkentett EEG-pótdíj miatt a Németországi Szövetségi Köztársasággal szemben az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárás (SA.33995 (2013/C) (korábbi 2013/NN) sz. állami támogatás) megindításáról szóló 2013. december 18-i bizottsági határozatot abban a részében, amely az energiaigényes vállalkozások számára csökkentett EEG-pótdíjra vonatkozik;

az alperest kötelezze az eljárási költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes két jogalapra hivatkozik.

1.

Az első jogalap: nem az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett kedvezmény

A felperes arra hivatkozik, hogy a megújuló energiák elsőbbségéről szóló törvényben (a továbbiakban: EEG) az energiaigényes vállalkozások számára előírt EEG-pótdíj csökkentése nem minősül az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett támogatásnak. Ezzel kapcsolatban kifejti, hogy a villamosenergia-igényes vállalkozásokat egyáltalán nem részesíti kedvezményben a szabályozás. A külön kompenzációs rendszer inkább azon rendkívüli terhek ellentételezése, amelyek a felperest és hasonló vállalkozásokat a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia támogatása keretében különös mértékben terhelik, és ez az ellentételezés a villamosenergia-igényes vállalkozások – EEG-pótdíj révén előzetesen jelentősen csökkent – versenyképességének helyreállítására szolgál.

2.

A második jogalap: nem az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami források

A felperes ezenkívül arra hivatkozik, hogy a külön kompenzációs rendszer nem „állami vagy állami forrásból” nyújtott támogatás. Ezzel kapcsolatban kifejti, hogy már az EEG-pótdíj sem állami forrású, következésképpen az sem képezhet állami forrásból nyújtott támogatást, ha e forrásról a külön kompenzációs rendszeren keresztül lemondanak.

Szerinte az EEG-pótdíjat nem az állam vagy az állam által kijelölt vagy létrehozott közjogi vagy magánjogi szervezet veti ki, kezeli, vagy akár osztja szét, hanem arról van szó, hogy az EEG-pótdíjat közvetlenül az átvitelirendszer-üzemeltetők az ennek megfelelő polgári jogi igény alapján számítják fel. Az EEG-pótdíjat nem az államháztartás kapja, ennek következtében a külön kompenzációs rendszer sem közvetve, sem közvetlenül nem csökkenti az állami bevételeket.

Szerinte az EEG-pótdíj felett nem rendelkeznek állami szervek. Ezenkívül nem létezik olyan állami felügyelet sem az EEG-ből származó források felett, mint például a Bundesamt für Wirtschaft und Ausfuhrkontrolle (BAFA, német szövetségi gazdasági és export-ellenőrzési hivatal) vagy a Bundesnetzagentur (német szövetségi hálózati ügynökség).


14.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 223/41


2014. május 2-án benyújtott kereset – H-O-T Servicecenter Nürnberg és társai kontra Bizottság

(T-289/14. sz. ügy)

2014/C 223/44

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperesek:H-O-T Servicecenter Nürnberg GmbH (Nürnberg, Németország), H-O-T Servicecenter Schmölln GmbH & Co. KG (Schmölln), H-O-T Servicecenter Allgäu GmbH & Co. KG (Memmingerberg), EB Härtetechnik GmbH & Co. KG (Nürnberg) (képviselők: A. Reuter, C. Arhold, N. Wimmer, F.-A. Wesche, K. Kindereit, R. Busch, A. Hohler és T. Woltering ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

semmisítse meg az alperes SA.33995 (2013/C) (korábbi 2013/NN) sz. állami támogatásra (támogatás a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia számára és csökkentett EEG-pótdíj az energiaigényes vállalkozások számára) vonatkozó ügyben történő hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló 2013. december 18-i határozatát (HL C 37., 2014.2.7., 73. o.);

egyesítse a jelen eljárást és Németországnak a vitatott határozat megsemmisítése iránt a Bírósághoz (2014. március 21-én) benyújtott kereset ügyében indított eljárást;

másodlagosan: vizsgálja meg a Németország keresetét érintő hivatkozott eljárás iratait is;

az alperest kötelezze az eljárási költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresetük alátámasztása érdekében a felperesek tíz jogalapra hivatkoznak.

1.

Az első jogalap: az előny hiánya

A felperesek arra hivatkoznak, hogy a megújuló energiák elsőbbségéről szóló törvényben (a továbbiakban: EEG) előírt külön kompenzációs rendszer különösebben nem jelent előnyt általában az edzőműhelyek és burkolóanyaggyártó-ipari energiaigényes vállalkozások és különösen a felperesek számára.

2.

A második jogalap: a szelektív előny hiánya

A felperesek ezenkívül arra hivatkoznak, hogy a külön kompenzációs rendszer különösen nem biztosít az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdés szerinti szelektív előnyt a felperesek javára.

3.

A harmadik jogalap: az állami források hiánya

A felperesek előadják továbbá, hogy a külön kompenzációs rendszer nem minősül az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdés szerinti „állami vagy állami forrásból” nyújtott támogatásnak.

4.

A negyedik jogalap: a versenytorzítás hiánya

A felperesek arra hivatkoznak, hogy a külön kompenzációs rendszer nem torzítja a versenyt az Európai Unióban.

5.

Az ötödik jogalap: a tagállamok közötti kereskedelem korlátozásának hiánya

A felperesek előadják továbbá, hogy a külön kompenzációs rendszer nem korlátozza a tagállamok közötti kereskedelmet sem.

6.

A hatodik jogalap: a külön kompenzációs rendszer megszüntetése vagy jelentős csökkentése sérti a felperesek alapjogait

A felperesek előadják, hogy a külön kompenzációs rendszer támogatásnak minősítésével vagy a külön kompenzációs rendszer jelentős csökkentésével nemcsak az Európai Unió Bíróságának az EUMSZ 107. cikk vonatkozásában nyilvánvalóan megállapított korlátokat lépik túl, hanem az igazságos pénzügyi teherre vonatkozó alapvető követelményt is sértik. A külön kompenzációs rendszer megszüntetése vagy jelentős csökkentése így sérti a felperesek alapjogait, különösen az Európai Unió Alapjogi Chartájában foglalt jogait.

7.

A hetedik jogalap: a külön kompenzációs rendszerre vonatkozik a Bizottság 2002. május 22-i határozata

A felperesek arra hivatkoznak továbbá, hogy a Bizottság a 2002. május 22-i határozatában (1) kifejezetten megállapította, hogy az EEG és a „kompenzációs rendszere” nem valósítják meg a támogatás tényállását. E határozat vonatkozik a külön kompenzációs rendszerre is.

8.

A nyolcadik jogalap: nyilvánvaló értékelési hiba és elégtelen előzetes vizsgálat

A felperesek ezenkívül arra hivatkoznak, hogy a Bizottság nem vizsgálta kellően és ezért nem ismerte fel, hogy az EEG célja, jellege, illetve belső szerkezete alapján igazolt a külön kompenzációs rendszer a legenergiaigényesebb vállalkozások számára, és ezért nem jelent szelektív előnyt.

9.

A kilencedik jogalap: a meghallgatáshoz való jog megsértése

A felperesek állítják ezenkívül, hogy a Bizottságnak az ilyen súlyos joghatásokkal járó határozat elfogadása előtt meg kellett volna hallgatnia a felpereseket.

10.

A tizedik jogalap: elégtelen indokolás

A felperesek végül arra hivatkoznak, hogy az eljárást megindító határozat számos helyen nem tartalmaz kellő indokolást.


(1)  2002. május 22-i C (2002) 1887 végleges bizottsági határozat/ NN 27/2000. sz. állami támogatás – Németország


14.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 223/42


2014. május 2-án benyújtott kereset – egeplast international kontra Bizottság

(T-291/14. sz. ügy)

2014/C 223/45

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: egeplast international GmbH (Greven, Németország) (képviselő: IA. Rosenfeld ügyvéd)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

semmisítse meg a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiára vonatkozó támogatásra és az energiaigényes vállalkozások számára csökkentett EEG-pótdíjra vonatkozó eljárásban (SA.33995 (2013/C) (korábbi 2013/NN) sz. állami támogatás – Németország) 2013. december 18-án hozott C (2013) 4424 végleges európai bizottsági határozatot;

az Európai Bizottságot kötelezze az eljárási költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes lényegében a következőkre hivatkozik.

1.

Az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett előnyben részesítés hiánya

A felperes arra hivatkozik, hogy a megújuló energiák elsőbbségéről szóló törvényben (a továbbiakban: EEG) foglalt külön kompenzációs rendszer nem minősül az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett előnyben részesítésnek, hanem csupán a felperes versenyképességét érzékenyen érintő, a felperesre csak az EEG-pótdíj bevezetése következtében kirótt teher csökkentésének. Ez a kompenzációs rendszer egy hátrány részleges ellentételezését, nem pedig előnyszerzést szolgál.

2.

A szelektivitás hiánya

A felperes továbbá előadja, hogy a külön kompenzációs rendszer nem szelektív jellegű, mivel nem korlátozódik meghatározott vállalkozásokra vagy iparágakra. Ennek megfelelően a gyakorlatban is sokrétű azoknak a vállalkozásoknak a köre, amelyek profitálnak a kompenzációs rendszerből. A kompenzációs rendszer ellentmondásmentesen illeszkedik bele az EEG 2012-be, és a terhekre vonatkozóan olyan szabályozást tesz lehetővé, amely szerves részét képezi az EEG rendszerének.

3.

Állami vagy államinak betudható források hiánya

A felperes továbbá előadja, hogy az EEG-pótdíj esetében nincsen szó állami vagy államinak betudható forrásról. Az EEG-pótdíj az átvételirendszer-üzemeltetőknek a villamosenergia-ellátókkal szemben fennálló, arra irányuló polgári jogi igényének teljesítését szolgálja, hogy a villamos energia értékesítése során felmerült kiadásaikat megtérítsék. A pótdíj mértékét az átvételirendszer-üzemeltetők határozzák meg, ebben nem vesznek részt állami szervek. A Bundesnetzagentur (villamosenergia-hálózatért felelős szövetségi hatóság) hatásköre kizárólag annak felülvizsgálatára irányul, hogy az átvételirendszer-üzemeltetők szabályszerűen állapították-e meg a pótdíj mértékét. Az átvételirendszer-üzemeltetők azonban nem ruháznak a Bundesnetzagenturrra a pótdíjból származó bevételek feletti állandó ellenőrzési vagy rendelkezési jogkört.

4.

Versenytorzítás és kereskedelemre gyakorolt hatás hiánya

A felperes ezzel kapcsolatban előadja, hogy a pótdíjbevétel nem állami jellegéből az következik, hogy az EEG-pótdíj csökkentése nem minősül állami bevételről való lemondásnak. Már csak azért sem áll ez fenn, mert a pótdíjegyenleg esetleges bevételcsökkenését magánforrásokból – a nem privilegizált végső fogyasztók által fizetendő magasabb összegű pótdíj formájában – ellentételezik.


14.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 223/43


2014. május 2-án benyújtott kereset – Klemme kontra Bizottság

(T-294/14. sz. ügy)

2014/C 223/46

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Klemme AG (Lutherstadt Eisleben, Németország) (képviselők: T. Volz, M. Ringel, B. Wißmann, M. Püstow, C. Oehme és T. Wielsch ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

semmisítse meg a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiára vonatkozó támogatás és az energiaigényes vállalkozások számára csökkentett EEG-pótdíj miatt a Németországi Szövetségi Köztársasággal szemben az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárás (SA.33995 (2013/C) (korábbi 2013/NN) sz. állami támogatás) megindításáról szóló 2013. december 18-i bizottsági határozatot abban a részében, amely az energiaigényes vállalkozások számára csökkentett EEG-pótdíjra vonatkozik;

az alperest kötelezze az eljárási költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes két jogalapra hivatkozik.

1.

Az első jogalap: nem az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett kedvezmény

A felperes arra hivatkozik, hogy a megújuló energiák elsőbbségéről szóló törvényben (a továbbiakban: EEG) az energiaigényes vállalkozások számára előírt EEG-pótdíj csökkentése nem minősül az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett támogatásnak. Ezzel kapcsolatban kifejti, hogy a villamosenergia-igényes vállalkozásokat egyáltalán nem részesíti kedvezményben a szabályozás. A külön kompenzációs rendszer inkább azon rendkívüli terhek ellentételezése, amelyek a felperest és hasonló vállalkozásokat a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia támogatása keretében különös mértékben terhelik, és ez az ellentételezés a villamosenergia-igényes vállalkozások – EEG-pótdíj révén előzetesen jelentősen csökkent – versenyképességének helyreállítására szolgál.

2.

A második jogalap: nem az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami források

A felperes ezenkívül arra hivatkozik, hogy a külön kompenzációs rendszer nem „állami vagy állami forrásból” nyújtott támogatás. Ezzel kapcsolatban kifejti, hogy már az EEG-pótdíj sem állami forrású, következésképpen az sem képezhet állami forrásból nyújtott támogatást, ha e forrásról a külön kompenzációs rendszeren keresztül lemondanak.

Szerinte az EEG-pótdíjat nem az állam vagy az állam által kijelölt vagy létrehozott közjogi vagy magánjogi szervezet veti ki, kezeli, vagy akár osztja szét, hanem arról van szó, hogy az EEG-pótdíjat közvetlenül az átvitelirendszer-üzemeltetők az ennek megfelelő polgári jogi igény alapján számítják fel. Az EEG-pótdíjat nem az államháztartás kapja, ennek következtében a külön kompenzációs rendszer sem közvetve, sem közvetlenül nem csökkenti az állami bevételeket.

Szerinte az EEG-pótdíj felett nem rendelkeznek állami szervek. Ezenkívül nem létezik olyan állami felügyelet sem az EEG-ből származó források felett, mint például a Bundesamt für Wirtschaft und Ausfuhrkontrolle (BAFA, német szövetségi gazdasági és export-ellenőrzési hivatal) vagy a Bundesnetzagentur (német szövetségi hálózati ügynökség).


14.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 223/44


2014. május 2-án benyújtott kereset – Autoneum Germany kontra Bizottság

(T-295/14. sz. ügy)

2014/C 223/47

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Autoneum Germany GmbH (Roßdorf, Németország) (képviselők: T. Volz, M. Ringel, B. Wißmann, M. Püstow, C. Oehme és T. Wielsch ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

semmisítse meg a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiára vonatkozó támogatás és az energiaigényes vállalkozások számára csökkentett EEG-pótdíj miatt a Németországi Szövetségi Köztársasággal szemben az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárás (SA.33995 (2013/C) (korábbi 2013/NN) sz. állami támogatás) megindításáról szóló 2013. december 18-i bizottsági határozatot abban a részében, amely az energiaigényes vállalkozások számára csökkentett EEG-pótdíjra vonatkozik;

az alperest kötelezze az eljárási költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes két jogalapra hivatkozik.

1.

Az első jogalap: nem az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett kedvezmény

A felperes arra hivatkozik, hogy a megújuló energiák elsőbbségéről szóló törvényben (a továbbiakban: EEG) az energiaigényes vállalkozások számára előírt EEG-pótdíj csökkentése nem minősül az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett támogatásnak. Ezzel kapcsolatban kifejti, hogy a villamosenergia-igényes vállalkozásokat egyáltalán nem részesíti kedvezményben a szabályozás. A külön kompenzációs rendszer inkább azon rendkívüli terhek ellentételezése, amelyek a felperest és hasonló vállalkozásokat a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia támogatása keretében különös mértékben terhelik, és ez az ellentételezés a villamosenergia-igényes vállalkozások – EEG-pótdíj révén előzetesen jelentősen csökkent – versenyképességének helyreállítására szolgál.

2.

A második jogalap: nem az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami források

A felperes ezenkívül arra hivatkozik, hogy a külön kompenzációs rendszer nem „állami vagy állami forrásból” nyújtott támogatás. Ezzel kapcsolatban kifejti, hogy már az EEG-pótdíj sem állami forrású, következésképpen az sem képezhet állami forrásból nyújtott támogatást, ha e forrásról a külön kompenzációs rendszeren keresztül lemondanak.

Szerinte az EEG-pótdíjat nem az állam vagy az állam által kijelölt vagy létrehozott közjogi vagy magánjogi szervezet veti ki, kezeli, vagy akár osztja szét, hanem arról van szó, hogy az EEG-pótdíjat közvetlenül az átvitelirendszer-üzemeltetők az ennek megfelelő polgári jogi igény alapján számítják fel. Az EEG-pótdíjat nem az államháztartás kapja, ennek következtében a külön kompenzációs rendszer sem közvetve, sem közvetlenül nem csökkenti az állami bevételeket.

Szerinte az EEG-pótdíj felett nem rendelkeznek állami szervek. Ezenkívül nem létezik olyan állami felügyelet sem az EEG-ből származó források felett, mint például a Bundesamt für Wirtschaft und Ausfuhrkontrolle (BAFA, német szövetségi gazdasági és export-ellenőrzési hivatal) vagy a Bundesnetzagentur (német szövetségi hálózati ügynökség).


14.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 223/45


2014. május 2-án benyújtott kereset – Erbslöh kontra Bizottság

(T-296/14. sz. ügy)

2014/C 223/48

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Erbslöh AG (Velbert, Németország) (képviselők: T. Volz, M. Ringel, B. Wißmann, M. Püstow, C. Oehme és T. Wielsch ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

semmisítse meg a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiára vonatkozó támogatás és az energiaigényes vállalkozások számára csökkentett EEG-pótdíj miatt a Németországi Szövetségi Köztársasággal szemben az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárás (SA.33995 (2013/C) (korábbi 2013/NN) sz. állami támogatás) megindításáról szóló 2013. december 18-i bizottsági határozatot abban a részében, amely az energiaigényes vállalkozások számára csökkentett EEG-pótdíjra vonatkozik;

az alperest kötelezze az eljárási költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes két jogalapra hivatkozik.

1.

Az első jogalap: nem az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett kedvezmény

A felperes arra hivatkozik, hogy a megújuló energiák elsőbbségéről szóló törvényben (a továbbiakban: EEG) az energiaigényes vállalkozások számára előírt EEG-pótdíj csökkentése nem minősül az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett támogatásnak. Ezzel kapcsolatban kifejti, hogy a villamosenergia-igényes vállalkozásokat egyáltalán nem részesíti kedvezményben a szabályozás. A külön kompenzációs rendszer inkább azon rendkívüli terhek ellentételezése, amelyek a felperest és hasonló vállalkozásokat a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia támogatása keretében különös mértékben terhelik, és ez az ellentételezés a villamosenergia-igényes vállalkozások – EEG-pótdíj révén előzetesen jelentősen csökkent – versenyképességének helyreállítására szolgál.

2.

A második jogalap: nem az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami források

A felperes ezenkívül arra hivatkozik, hogy a külön kompenzációs rendszer nem „állami vagy állami forrásból” nyújtott támogatás. Ezzel kapcsolatban kifejti, hogy már az EEG-pótdíj sem állami forrású, következésképpen az sem képezhet állami forrásból nyújtott támogatást, ha e forrásról a külön kompenzációs rendszeren keresztül lemondanak.

Szerinte az EEG-pótdíjat nem az állam vagy az állam által kijelölt vagy létrehozott közjogi vagy magánjogi szervezet veti ki, kezeli, vagy akár osztja szét, hanem arról van szó, hogy az EEG-pótdíjat közvetlenül az átvitelirendszer-üzemeltetők az ennek megfelelő polgári jogi igény alapján számítják fel. Az EEG-pótdíjat nem az államháztartás kapja, ennek következtében a külön kompenzációs rendszer sem közvetve, sem közvetlenül nem csökkenti az állami bevételeket.

Szerinte az EEG-pótdíj felett nem rendelkeznek állami szervek. Ezenkívül nem létezik olyan állami felügyelet sem az EEG-ből származó források felett, mint például a Bundesamt für Wirtschaft und Ausfuhrkontrolle (BAFA, német szövetségi gazdasági és export-ellenőrzési hivatal) vagy a Bundesnetzagentur (német szövetségi hálózati ügynökség).


14.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 223/46


2014. május 2-án benyújtott kereset – Walter Klein kontra Bizottság

(T-297/14. sz. ügy)

2014/C 223/49

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Walter Klein GmbH & Co. KG (Wuppertal, Németország) (képviselők: T. Volz, M. Ringel, B. Wißmann, M. Püstow, C. Oehme és T. Wielsch ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

semmisítse meg a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiára vonatkozó támogatás és az energiaigényes vállalkozások számára csökkentett EEG-pótdíj miatt a Németországi Szövetségi Köztársasággal szemben az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárás (SA.33995 (2013/C) (korábbi 2013/NN) sz. állami támogatás) megindításáról szóló 2013. december 18-i bizottsági határozatot abban a részében, amely az energiaigényes vállalkozások számára csökkentett EEG-pótdíjra vonatkozik;

az alperest kötelezze az eljárási költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes két jogalapra hivatkozik.

1.

Az első jogalap: nem az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett kedvezmény

A felperes arra hivatkozik, hogy a megújuló energiák elsőbbségéről szóló törvényben (a továbbiakban: EEG) az energiaigényes vállalkozások számára előírt EEG-pótdíj csökkentése nem minősül az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett támogatásnak. Ezzel kapcsolatban kifejti, hogy a villamosenergia-igényes vállalkozásokat egyáltalán nem részesíti kedvezményben a szabályozás. A külön kompenzációs rendszer inkább azon rendkívüli terhek ellentételezése, amelyek a felperest és hasonló vállalkozásokat a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia támogatása keretében különös mértékben terhelik, és ez az ellentételezés a villamosenergia-igényes vállalkozások – EEG-pótdíj révén előzetesen jelentősen csökkent – versenyképességének helyreállítására szolgál.

2.

A második jogalap: nem az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami források

A felperes ezenkívül arra hivatkozik, hogy a külön kompenzációs rendszer nem „állami vagy állami forrásból” nyújtott támogatás. Ezzel kapcsolatban kifejti, hogy már az EEG-pótdíj sem állami forrású, következésképpen az sem képezhet állami forrásból nyújtott támogatást, ha e forrásról a külön kompenzációs rendszeren keresztül lemondanak.

Szerinte az EEG-pótdíjat nem az állam vagy az állam által kijelölt vagy létrehozott közjogi vagy magánjogi szervezet veti ki, kezeli, vagy akár osztja szét, hanem arról van szó, hogy az EEG-pótdíjat közvetlenül az átvitelirendszer-üzemeltetők az ennek megfelelő polgári jogi igény alapján számítják fel. Az EEG-pótdíjat nem az államháztartás kapja, ennek következtében a külön kompenzációs rendszer sem közvetve, sem közvetlenül nem csökkenti az állami bevételeket.

Szerinte az EEG-pótdíj felett nem rendelkeznek állami szervek. Ezenkívül nem létezik olyan állami felügyelet sem az EEG-ből származó források felett, mint például a Bundesamt für Wirtschaft und Ausfuhrkontrolle (BAFA, német szövetségi gazdasági és export-ellenőrzési hivatal) vagy a Bundesnetzagentur (német szövetségi hálózati ügynökség).


14.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 223/47


2014. május 2-án benyújtott kereset – Erbslöh Aluminium kontra Bizottság

(T-298/14. sz. ügy)

2014/C 223/50

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Erbslöh Aluminium GmbH (Velbert, Németország) (képviselők: T. Volz, M. Ringel, B. Wißmann, M. Püstow, C. Oehme és T. Wielsch ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

semmisítse meg a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiára vonatkozó támogatás és az energiaigényes vállalkozások számára csökkentett EEG-pótdíj miatt a Németországi Szövetségi Köztársasággal szemben az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárás (SA.33995 (2013/C) (korábbi 2013/NN) sz. állami támogatás) megindításáról szóló 2013. december 18-i bizottsági határozatot abban a részében, amely az energiaigényes vállalkozások számára csökkentett EEG-pótdíjra vonatkozik;

az alperest kötelezze az eljárási költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes két jogalapra hivatkozik.

1.

Az első jogalap: nem az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett kedvezmény

A felperes arra hivatkozik, hogy a megújuló energiák elsőbbségéről szóló törvényben (a továbbiakban: EEG) az energiaigényes vállalkozások számára előírt EEG-pótdíj csökkentése nem minősül az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett támogatásnak. Ezzel kapcsolatban kifejti, hogy a villamosenergia-igényes vállalkozásokat egyáltalán nem részesíti kedvezményben a szabályozás. A külön kompenzációs rendszer inkább azon rendkívüli terhek ellentételezése, amelyek a felperest és hasonló vállalkozásokat a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia támogatása keretében különös mértékben terhelik, és ez az ellentételezés a villamosenergia-igényes vállalkozások – EEG-pótdíj révén előzetesen jelentősen csökkent – versenyképességének helyreállítására szolgál.

2.

A második jogalap: nem az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami források

A felperes ezenkívül arra hivatkozik, hogy a külön kompenzációs rendszer nem „állami vagy állami forrásból” nyújtott támogatás. Ezzel kapcsolatban kifejti, hogy már az EEG-pótdíj sem állami forrású, következésképpen az sem képezhet állami forrásból nyújtott támogatást, ha e forrásról a külön kompenzációs rendszeren keresztül lemondanak.

Szerinte az EEG-pótdíjat nem az állam vagy az állam által kijelölt vagy létrehozott közjogi vagy magánjogi szervezet veti ki, kezeli, vagy akár osztja szét, hanem arról van szó, hogy az EEG-pótdíjat közvetlenül az átvitelirendszer-üzemeltetők az ennek megfelelő polgári jogi igény alapján számítják fel. Az EEG-pótdíjat nem az államháztartás kapja, ennek következtében a külön kompenzációs rendszer sem közvetve, sem közvetlenül nem csökkenti az állami bevételeket.

Szerinte az EEG-pótdíj felett nem rendelkeznek állami szervek. Ezenkívül nem létezik olyan állami felügyelet sem az EEG-ből származó források felett, mint például a Bundesamt für Wirtschaft und Ausfuhrkontrolle (BAFA, német szövetségi gazdasági és export-ellenőrzési hivatal) vagy a Bundesnetzagentur (német szövetségi hálózati ügynökség).


14.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 223/48


2014. május 2-án benyújtott kereset – Fricopan Back kontra Bizottság

(T-300/14. sz. ügy)

2014/C 223/51

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Fricopan Back GmbH Immekath (Klötze, Németország) (képviselők: D. Greinacher, J. Martin és B. Scholtka ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

semmisítse meg a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiára vonatkozó támogatás és az energiaigényes vállalkozások számára csökkentett EEG-pótdíj miatt a Németországi Szövetségi Köztársasággal szemben az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárás (SA.33995 (2013/C) (korábbi 2013/NN) sz. állami támogatás) megindításáról szóló 2013. december 18-i bizottsági határozatot abban a részében, amely az energiaigényes vállalkozások számára csökkentett EEG-pótdíjra vonatkozik;

az alperest kötelezze az eljárási költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes két jogalapra hivatkozik.

1.

Az első jogalap: nem az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett kedvezmény

A felperes arra hivatkozik, hogy a megújuló energiák elsőbbségéről szóló törvényben (a továbbiakban: EEG) az energiaigényes vállalkozások számára előírt EEG-pótdíj csökkentése nem minősül az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett támogatásnak. Ezzel kapcsolatban kifejti, hogy a villamosenergia-igényes vállalkozásokat egyáltalán nem részesíti kedvezményben a szabályozás. A külön kompenzációs rendszer inkább azon rendkívüli terhek ellentételezése, amelyek a felperest és hasonló vállalkozásokat a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia támogatása keretében különös mértékben terhelik, és ez az ellentételezés a villamosenergia-igényes vállalkozások – EEG-pótdíj révén előzetesen jelentősen csökkent – versenyképességének helyreállítására szolgál.

2.

A második jogalap: nem az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami források

A felperes ezenkívül arra hivatkozik, hogy a külön kompenzációs rendszer nem „állami vagy állami forrásból” nyújtott támogatás. Ezzel kapcsolatban kifejti, hogy már az EEG-pótdíj sem állami forrású, következésképpen az sem képezhet állami forrásból nyújtott támogatást, ha e forrásról a külön kompenzációs rendszeren keresztül lemondanak.

Szerinte az EEG-pótdíjat nem az állam vagy az állam által kijelölt vagy létrehozott közjogi vagy magánjogi szervezet veti ki, kezeli, vagy akár osztja szét, hanem arról van szó, hogy az EEG-pótdíjat közvetlenül az átvitelirendszer-üzemeltetők az ennek megfelelő polgári jogi igény alapján számítják fel. Az EEG-pótdíjat nem az államháztartás kapja, ennek következtében a külön kompenzációs rendszer sem közvetve, sem közvetlenül nem csökkenti az állami bevételeket.

Szerinte az EEG-pótdíj felett nem rendelkeznek állami szervek. Ezenkívül nem létezik olyan állami felügyelet sem az EEG-ből származó források felett, mint például a Bundesamt für Wirtschaft und Ausfuhrkontrolle (BAFA, német szövetségi gazdasági és export-ellenőrzési hivatal) vagy a Bundesnetzagentur (német szövetségi hálózati ügynökség).


14.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 223/49


2014. május 2-án benyújtott kereset – Michelin Reifenwerke kontra Bizottság

(T-301/14. sz. ügy)

2014/C 223/52

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Michelin Reifenwerke AG & Co. KGaA (Karlsruhe, Németország) (képviselők: T. Volz, M. Ringel, B. Wißmann, M. Püstow, C. Oehme és T. Wielsch ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

semmisítse meg a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiára vonatkozó támogatás és az energiaigényes vállalkozások számára csökkentett EEG-pótdíj miatt a Németországi Szövetségi Köztársasággal szemben az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárás (SA.33995 (2013/C) (korábbi 2013/NN) sz. állami támogatás) megindításáról szóló 2013. december 18-i bizottsági határozatot abban a részében, amely az energiaigényes vállalkozások számára csökkentett EEG-pótdíjra vonatkozik;

az alperest kötelezze az eljárási költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes két jogalapra hivatkozik.

1.

Az első jogalap: nem az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett kedvezmény

A felperes arra hivatkozik, hogy a megújuló energiák elsőbbségéről szóló törvényben (a továbbiakban: EEG) az energiaigényes vállalkozások számára előírt EEG-pótdíj csökkentése nem minősül az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett támogatásnak. Ezzel kapcsolatban kifejti, hogy a villamosenergia-igényes vállalkozásokat egyáltalán nem részesíti kedvezményben a szabályozás. A külön kompenzációs rendszer inkább azon rendkívüli terhek ellentételezése, amelyek a felperest és hasonló vállalkozásokat a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia támogatása keretében különös mértékben terhelik, és ez az ellentételezés a villamosenergia-igényes vállalkozások – EEG-pótdíj révén előzetesen jelentősen csökkent – versenyképességének helyreállítására szolgál.

2.

A második jogalap: nem az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami források

A felperes ezenkívül arra hivatkozik, hogy a külön kompenzációs rendszer nem „állami vagy állami forrásból” nyújtott támogatás. Ezzel kapcsolatban kifejti, hogy már az EEG-pótdíj sem állami forrású, következésképpen az sem képezhet állami forrásból nyújtott támogatást, ha e forrásról a külön kompenzációs rendszeren keresztül lemondanak.

Szerinte az EEG-pótdíjat nem az állam vagy az állam által kijelölt vagy létrehozott közjogi vagy magánjogi szervezet veti ki, kezeli, vagy akár osztja szét, hanem arról van szó, hogy az EEG-pótdíjat közvetlenül az átvitelirendszer-üzemeltetők az ennek megfelelő polgári jogi igény alapján számítják fel. Az EEG-pótdíjat nem az államháztartás kapja, ennek következtében a külön kompenzációs rendszer sem közvetve, sem közvetlenül nem csökkenti az állami bevételeket.

Szerinte az EEG-pótdíj felett nem rendelkeznek állami szervek. Ezenkívül nem létezik olyan állami felügyelet sem az EEG-ből származó források felett, mint például a Bundesamt für Wirtschaft und Ausfuhrkontrolle (BAFA, német szövetségi gazdasági és export-ellenőrzési hivatal) vagy a Bundesnetzagentur (német szövetségi hálózati ügynökség).


14.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 223/50


2014. április 29-én benyújtott kereset – Buderus Guss kontra Bizottság

(T-302/14. sz. ügy)

2014/C 223/53

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Buderus Guss GmbH (Breidenbach, Németország) (képviselők: D. Greinacher, J. Martin és B. Scholtka ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

az EUMSZ 263. cikk első bekezdése alapján semmisítse meg a megújuló energiák elsőbbségéről szóló törvényben (EEG) szabályozott, a megújuló energiaforrásokból és bányagázból előállított villamos energiára vonatkozó támogatás és az energiaigényes vállalkozások számára csökkentett EEG-pótdíj tekintetében a Németországi Szövetségi Köztársasággal szemben az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárás (SA.33995 (2013/C) (korábbi 2013/NN) sz. állami támogatás) megindításáról szóló 2013. december 18-i bizottsági határozatot (HL 2014. C 37., 2014.2.7., 73. o.), amennyiben a Bizottság az EEG 40. és 41. § -ában szabályozott külön kompenzációs rendszert az EUMSZ 107. cikk szerinti állami támogatásnak minősíti;

a Törvényszék eljárási szabályzata 87. cikkének 3. § -a alapján a Bizottságot kötelezze a felmerülő költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes három jogalapra hivatkozik.

1.

Az első jogalap: az EUMSZ 107. cikk megsértése

A felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság a megújuló energiák pótdíjrendszeren keresztül megvalósuló támogatását, valamint az EEG-pótdíj csökkentésére irányuló külön kompenzációs rendszert jogsértő módon minősítette állami támogatásnak, ezért nem szabadott volna megindítania a hivatalos vizsgálati eljárást.

A felperes ezzel kapcsolatban kifejti, hogy a Bizottság azon kérdés előzetes megítélése során, hogy a külön kompenzációs rendszer állami támogatást képez-e, nyilvánvaló értékelési hibát vétett, mivel a külön kompenzációs rendszer mint az EEG-pótdíj alóli kivételes szabályozás nem biztosít olyan kedvezményt, amelyet villamosenergia-igényes vállalkozások szokványos piaci feltételek között nem kaptak volna meg.

A felperes ezenkívül előadja, hogy nincs szó állami források érintettségéről. Mivel az EEG-pótdíjból származó bevételek nem képeznek állami forrásokat, a villamosenergia-igényes vállalkozásokra vonatkozó kivételes szabályozás sem érint állami forrásokat.

A felperes továbbá úgy érvel, hogy a külön kompenzációs rendszer nem torzítja a versenyt. Sőt olyan versenyfeltételeket hoz létre, amelyek az EEG-pótdíj nélkül léteznének.

2.

A második jogalap: a bizalomvédelem elvének megsértése

A felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság e határozat meghozatalával megsértette a bizalomvédelem elvét is. Szerinte a megújuló energiák támogatásáról szóló német szabályozást már beható állami támogatási jogi vizsgálat alá vonták. Ennek során a Bizottság 2002-ben arra az eredményre jutott, hogy e szabályozáshoz nem kapcsolódik állami források átruházása. A 2012. évi EEG-törvény e tekintetben semmilyen lényeges változást nem tartalmaz az akkori jogi helyzethez képest, így az érintett gazdasági szereplőknek nem kellett újabb vizsgálattal számolniuk, hanem bízhattak a szabályozás állandóságában.

3.

A harmadik jogalap: hatáskörrel való visszaélés

Végül a felperes álláspontja az, hogy a Bizottság visszaélt azzal a hatáskörrel, amelyet számára az EUMSZ 107. cikk és az EUMSZ 108. cikk biztosít. Szerinte a Bizottságnak a vizsgálati eljárás megindításával elsődlegesen az a célja, hogy elvi szinten harmonizálja a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiára vonatkozó támogatást. Ez az alapvető cél megmutatkozik a környezeti és energiatámogatásokról szóló irányelvek új tervezetében, ahol a Bizottság első ízben rögzít részletes szabályokat a megújuló energiaforrások támogatása tekintetében. A harmonizáció előmozdítása érdekében azonban a Bizottságnak az EUMSZ 116. cikkben és az EUMSZ 117. cikkben e célra előirányzott, a jogszabályok közelítésére vonatkozó eljárást kellene alkalmaznia.


14.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 223/51


2014. április 29-én benyújtott kereset – Polyblend kontra Bizottság

(T-303/14. sz. ügy)

2014/C 223/54

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Polyblend GmbH (Bad Sobernheim, Németország) (képviselők: D. Greinacher, J. Martin és B. Scholtka ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

az EUMSZ 263. cikk első bekezdése alapján semmisítse meg a megújuló energiák elsőbbségéről szóló törvényben (EEG) szabályozott, a megújuló energiaforrásokból és bányagázból előállított villamos energiára vonatkozó támogatás és az energiaigényes vállalkozások számára csökkentett EEG-pótdíj tekintetében a Németországi Szövetségi Köztársasággal szemben az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárás (SA.33995 (2013/C) (korábbi 2013/NN) sz. állami támogatás) megindításáról szóló 2013. december 18-i bizottsági határozatot (HL 2014. C 37., 2014.2.7., 73. o.), amennyiben a Bizottság az EEG 40. és 41. § -ában szabályozott külön kompenzációs rendszert az EUMSZ 107. cikk szerinti állami támogatásnak minősíti;

a Törvényszék eljárási szabályzata 87. cikkének 3. § -a alapján a Bizottságot kötelezze a felmerülő költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes három jogalapra hivatkozik.

1.

Az első jogalap: az EUMSZ 107. cikk megsértése

A felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság a megújuló energiák pótdíjrendszeren keresztül megvalósuló támogatását, valamint az EEG-pótdíj csökkentésére irányuló külön kompenzációs rendszert jogsértő módon minősítette állami támogatásnak, ezért nem szabadott volna megindítania a hivatalos vizsgálati eljárást.

A felperes ezzel kapcsolatban kifejti, hogy a Bizottság azon kérdés előzetes megítélése során, hogy a külön kompenzációs rendszer állami támogatást képez-e, nyilvánvaló értékelési hibát vétett, mivel a külön kompenzációs rendszer mint az EEG-pótdíj alóli kivételes szabályozás nem biztosít olyan kedvezményt, amelyet villamosenergia-igényes vállalkozások szokványos piaci feltételek között nem kaptak volna meg.

A felperes ezenkívül előadja, hogy nincs szó állami források érintettségéről. Mivel az EEG-pótdíjból származó bevételek nem képeznek állami forrásokat, a villamosenergia-igényes vállalkozásokra vonatkozó kivételes szabályozás sem érint állami forrásokat.

A felperes továbbá úgy érvel, hogy a külön kompenzációs rendszer nem torzítja a versenyt. Sőt olyan versenyfeltételeket hoz létre, amelyek az EEG-pótdíj nélkül léteznének.

2.

A második jogalap: a bizalomvédelem elvének megsértése

A felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság e határozat meghozatalával megsértette a bizalomvédelem elvét is. Szerinte a megújuló energiák támogatásáról szóló német szabályozást már beható állami támogatási jogi vizsgálat alá vonták. Ennek során a Bizottság 2002-ben arra az eredményre jutott, hogy e szabályozáshoz nem kapcsolódik állami források átruházása. A 2012. évi EEG-törvény e tekintetben semmilyen lényeges változást nem tartalmaz az akkori jogi helyzethez képest, így az érintett gazdasági szereplőknek nem kellett újabb vizsgálattal számolniuk, hanem bízhattak a szabályozás állandóságában.

3.

A harmadik jogalap: hatáskörrel való visszaélés

Végül a felperes álláspontja az, hogy a Bizottság visszaélt azzal a hatáskörrel, amelyet számára az EUMSZ 107. cikk és az EUMSZ 108. cikk biztosít. Szerinte a Bizottságnak a vizsgálati eljárás megindításával elsődlegesen az a célja, hogy elvi szinten harmonizálja a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiára vonatkozó támogatást. Ez az alapvető cél megmutatkozik a környezeti és energiatámogatásokról szóló irányelvek új tervezetében, ahol a Bizottság első ízben rögzít részletes szabályokat a megújuló energiaforrások támogatása tekintetében. A harmonizáció előmozdítása érdekében azonban a Bizottságnak az EUMSZ 116. cikkben és az EUMSZ 117. cikkben e célra előirányzott, a jogszabályok közelítésére vonatkozó eljárást kellene alkalmaznia.


14.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 223/52


2014. április 29-én benyújtott kereset – Sun Alloys Europe kontra Bizottság

(T-304/14. sz. ügy)

2014/C 223/55

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Sun Alloys Europe GmbH (Bad Sobernheim, Németország) (képviselők: D. Greinacher, J. Martin és B. Scholtka ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

az EUMSZ 263. cikk első bekezdése alapján semmisítse meg a megújuló energiák elsőbbségéről szóló törvényben (EEG) szabályozott, a megújuló energiaforrásokból és bányagázból előállított villamos energiára vonatkozó támogatás és az energiaigényes vállalkozások számára csökkentett EEG-pótdíj tekintetében a Németországi Szövetségi Köztársasággal szemben az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárás (SA.33995 (2013/C) (korábbi 2013/NN) sz. állami támogatás) megindításáról szóló 2013. december 18-i bizottsági határozatot (HL 2014. C 37., 2014.2.7., 73. o.), amennyiben a Bizottság az EEG 40. és 41. § -ában szabályozott külön kompenzációs rendszert az EUMSZ 107. cikk szerinti állami támogatásnak minősíti;

a Törvényszék eljárási szabályzata 87. cikkének 3. § -a alapján a Bizottságot kötelezze a felmerülő költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes három jogalapra hivatkozik.

1.

Az első jogalap: az EUMSZ 107. cikk megsértése

A felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság a megújuló energiák pótdíjrendszeren keresztül megvalósuló támogatását, valamint az EEG-pótdíj csökkentésére irányuló külön kompenzációs rendszert jogsértő módon minősítette állami támogatásnak, ezért nem szabadott volna megindítania a hivatalos vizsgálati eljárást.

A felperes ezzel kapcsolatban kifejti, hogy a Bizottság azon kérdés előzetes megítélése során, hogy a külön kompenzációs rendszer állami támogatást képez-e, nyilvánvaló értékelési hibát vétett, mivel a külön kompenzációs rendszer mint az EEG-pótdíj alóli kivételes szabályozás nem biztosít olyan kedvezményt, amelyet villamosenergia-igényes vállalkozások szokványos piaci feltételek között nem kaptak volna meg.

A felperes ezenkívül előadja, hogy nincs szó állami források érintettségéről. Mivel az EEG-pótdíjból származó bevételek nem képeznek állami forrásokat, a villamosenergia-igényes vállalkozásokra vonatkozó kivételes szabályozás sem érint állami forrásokat.

A felperes továbbá úgy érvel, hogy a külön kompenzációs rendszer nem torzítja a versenyt. Sőt olyan versenyfeltételeket hoz létre, amelyek az EEG-pótdíj nélkül léteznének.

2.

A második jogalap: a bizalomvédelem elvének megsértése

A felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság e határozat meghozatalával megsértette a bizalomvédelem elvét is. Szerinte a megújuló energiák támogatásáról szóló német szabályozást már beható állami támogatási jogi vizsgálat alá vonták. Ennek során a Bizottság 2002-ben arra az eredményre jutott, hogy e szabályozáshoz nem kapcsolódik állami források átruházása. A 2012. évi EEG-törvény e tekintetben semmilyen lényeges változást nem tartalmaz az akkori jogi helyzethez képest, így az érintett gazdasági szereplőknek nem kellett újabb vizsgálattal számolniuk, hanem bízhattak a szabályozás állandóságában.

3.

A harmadik jogalap: hatáskörrel való visszaélés

Végül a felperes álláspontja az, hogy a Bizottság visszaélt azzal a hatáskörrel, amelyet számára az EUMSZ 107. cikk és az EUMSZ 108. cikk biztosít. Szerinte a Bizottságnak a vizsgálati eljárás megindításával elsődlegesen az a célja, hogy elvi szinten harmonizálja a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiára vonatkozó támogatást. Ez az alapvető cél megmutatkozik a környezeti és energiatámogatásokról szóló irányelvek új tervezetében, ahol a Bizottság első ízben rögzít részletes szabályokat a megújuló energiaforrások támogatása tekintetében. A harmonizáció előmozdítása érdekében azonban a Bizottságnak az EUMSZ 116. cikkben és az EUMSZ 117. cikkben e célra előirányzott, a jogszabályok közelítésére vonatkozó eljárást kellene alkalmaznia.


14.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 223/54


2014. április 29-én benyújtott kereset – Vestolit kontra Bizottság

(T-305/14. sz. ügy)

2014/C 223/56

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Vestolit GmbH (Marl, Németország) (képviselők: D. Greinacher, J. Martin és B. Scholtka ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

az EUMSZ 263. cikk első bekezdése alapján semmisítse meg a megújuló energiák elsőbbségéről szóló törvényben (EEG) szabályozott, a megújuló energiaforrásokból és bányagázból előállított villamos energiára vonatkozó támogatás és az energiaigényes vállalkozások számára csökkentett EEG-pótdíj tekintetében a Németországi Szövetségi Köztársasággal szemben az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárás (SA.33995 (2013/C) (korábbi 2013/NN) sz. állami támogatás) megindításáról szóló 2013. december 18-i bizottsági határozatot (HL 2014. C 37., 2014.2.7., 73. o.), amennyiben a Bizottság az EEG 40. és 41. § -ában szabályozott külön kompenzációs rendszert az EUMSZ 107. cikk szerinti állami támogatásnak minősíti;

a Törvényszék eljárási szabályzata 87. cikkének 3. § -a alapján a Bizottságot kötelezze a felmerülő költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes három jogalapra hivatkozik.

1.

Az első jogalap: az EUMSZ 107. cikk megsértése

A felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság a megújuló energiák pótdíjrendszeren keresztül megvalósuló támogatását, valamint az EEG-pótdíj csökkentésére irányuló külön kompenzációs rendszert jogsértő módon minősítette állami támogatásnak, ezért nem szabadott volna megindítania a hivatalos vizsgálati eljárást.

A felperes ezzel kapcsolatban kifejti, hogy a Bizottság azon kérdés előzetes megítélése során, hogy a külön kompenzációs rendszer állami támogatást képez-e, nyilvánvaló értékelési hibát vétett, mivel a külön kompenzációs rendszer mint az EEG-pótdíj alóli kivételes szabályozás nem biztosít olyan kedvezményt, amelyet villamosenergia-igényes vállalkozások szokványos piaci feltételek között nem kaptak volna meg.

A felperes ezenkívül előadja, hogy nincs szó állami források érintettségéről. Mivel az EEG-pótdíjból származó bevételek nem képeznek állami forrásokat, a villamosenergia-igényes vállalkozásokra vonatkozó kivételes szabályozás sem érint állami forrásokat.

A felperes továbbá úgy érvel, hogy a külön kompenzációs rendszer nem torzítja a versenyt. Sőt olyan versenyfeltételeket hoz létre, amelyek az EEG-pótdíj nélkül léteznének.

2.

A második jogalap: a bizalomvédelem elvének megsértése

A felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság e határozat meghozatalával megsértette a bizalomvédelem elvét is. Szerinte a megújuló energiák támogatásáról szóló német szabályozást már beható állami támogatási jogi vizsgálat alá vonták. Ennek során a Bizottság 2002-ben arra az eredményre jutott, hogy e szabályozáshoz nem kapcsolódik állami források átruházása. A 2012. évi EEG-törvény e tekintetben semmilyen lényeges változást nem tartalmaz az akkori jogi helyzethez képest, így az érintett gazdasági szereplőknek nem kellett újabb vizsgálattal számolniuk, hanem bízhattak a szabályozás állandóságában.

3.

A harmadik jogalap: hatáskörrel való visszaélés

Végül a felperes álláspontja az, hogy a Bizottság visszaélt azzal a hatáskörrel, amelyet számára az EUMSZ 107. cikk és az EUMSZ 108. cikk biztosít. Szerinte a Bizottságnak a vizsgálati eljárás megindításával elsődlegesen az a célja, hogy elvi szinten harmonizálja a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiára vonatkozó támogatást. Ez az alapvető cél megmutatkozik a környezeti és energiatámogatásokról szóló irányelvek új tervezetében, ahol a Bizottság első ízben rögzít részletes szabályokat a megújuló energiaforrások támogatása tekintetében. A harmonizáció előmozdítása érdekében azonban a Bizottságnak az EUMSZ 116. cikkben és az EUMSZ 117. cikkben e célra előirányzott, a jogszabályok közelítésére vonatkozó eljárást kellene alkalmaznia.


14.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 223/55


2014. április 30-án benyújtott kereset – Polymer-Chemie kontra Bizottság

(T-306/14. sz. ügy)

2014/C 223/57

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Polymer-Chemie GmbH (Sobernheim, Németország) (képviselők: D. Greinacher, J. Martin és B. Scholtka ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

az EUMSZ 263. cikk első bekezdése alapján semmisítse meg a megújuló energiák elsőbbségéről szóló törvényben (EEG) szabályozott, a megújuló energiaforrásokból és bányagázból előállított villamos energiára vonatkozó támogatás és az energiaigényes vállalkozások számára csökkentett EEG-pótdíj tekintetében a Németországi Szövetségi Köztársasággal szemben az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárás (SA.33995 (2013/C) (korábbi 2013/NN) sz. állami támogatás) megindításáról szóló 2013. december 18-i bizottsági határozatot (HL 2014. C 37., 2014.2.7., 73. o.), amennyiben a Bizottság az EEG 40. és 41. § -ában szabályozott külön kompenzációs rendszert az EUMSZ 107. cikk szerinti állami támogatásnak minősíti;

a Törvényszék eljárási szabályzata 87. cikkének 3. § -a alapján a Bizottságot kötelezze a felmerülő költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes három jogalapra hivatkozik.

1.

Az első jogalap: az EUMSZ 107. cikk megsértése

A felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság a megújuló energiák pótdíjrendszeren keresztül megvalósuló támogatását, valamint az EEG-pótdíj csökkentésére irányuló külön kompenzációs rendszert jogsértő módon minősítette állami támogatásnak, ezért nem szabadott volna megindítania a hivatalos vizsgálati eljárást.

A felperes ezzel kapcsolatban kifejti, hogy a Bizottság azon kérdés előzetes megítélése során, hogy a külön kompenzációs rendszer állami támogatást képez-e, nyilvánvaló értékelési hibát vétett, mivel a külön kompenzációs rendszer mint az EEG-pótdíj alóli kivételes szabályozás nem biztosít olyan kedvezményt, amelyet villamosenergia-igényes vállalkozások szokványos piaci feltételek között nem kaptak volna meg.

A felperes ezenkívül előadja, hogy nincs szó állami források érintettségéről. Mivel az EEG-pótdíjból származó bevételek nem képeznek állami forrásokat, a villamosenergia-igényes vállalkozásokra vonatkozó kivételes szabályozás sem érint állami forrásokat.

A felperes továbbá úgy érvel, hogy a külön kompenzációs rendszer nem torzítja a versenyt. Sőt olyan versenyfeltételeket hoz létre, amelyek az EEG-pótdíj nélkül léteznének.

2.

A második jogalap: a bizalomvédelem elvének megsértése

A felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság e határozat meghozatalával megsértette a bizalomvédelem elvét is. Szerinte a megújuló energiák támogatásáról szóló német szabályozást már beható állami támogatási jogi vizsgálat alá vonták. Ennek során a Bizottság 2002-ben arra az eredményre jutott, hogy e szabályozáshoz nem kapcsolódik állami források átruházása. A 2012. évi EEG-törvény e tekintetben semmilyen lényeges változást nem tartalmaz az akkori jogi helyzethez képest, így az érintett gazdasági szereplőknek nem kellett újabb vizsgálattal számolniuk, hanem bízhattak a szabályozás állandóságában.

3.

A harmadik jogalap: hatáskörrel való visszaélés

Végül a felperes álláspontja az, hogy a Bizottság visszaélt azzal a hatáskörrel, amelyet számára az EUMSZ 107. cikk és az EUMSZ 108. cikk biztosít. Szerinte a Bizottságnak a vizsgálati eljárás megindításával elsődlegesen az a célja, hogy elvi szinten harmonizálja a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiára vonatkozó támogatást. Ez az alapvető cél megmutatkozik a környezeti és energiatámogatásokról szóló irányelvek új tervezetében, ahol a Bizottság első ízben rögzít részletes szabályokat a megújuló energiaforrások támogatása tekintetében. A harmonizáció előmozdítása érdekében azonban a Bizottságnak az EUMSZ 116. cikkben és az EUMSZ 117. cikkben e célra előirányzott, a jogszabályok közelítésére vonatkozó eljárást kellene alkalmaznia.


14.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 223/56


2014. április 30-án benyújtott kereset – TechnoCompound kontra Bizottság

(T-307/14. sz. ügy)

2014/C 223/58

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: TechnoCompound GmbH (Bad Sobernheim, Németország) (képviselők: D. Greinacher, J. Martin és B. Scholtka ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

az EUMSZ 263. cikk első bekezdése alapján semmisítse meg a megújuló energiák elsőbbségéről szóló törvényben (EEG) szabályozott, a megújuló energiaforrásokból és bányagázból előállított villamos energiára vonatkozó támogatás és az energiaigényes vállalkozások számára csökkentett EEG-pótdíj tekintetében a Németországi Szövetségi Köztársasággal szemben az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárás (SA.33995 (2013/C) (korábbi 2013/NN) sz. állami támogatás) megindításáról szóló 2013. december 18-i bizottsági határozatot (HL 2014. C 37., 2014.2.7., 73. o.), amennyiben a Bizottság az EEG 40. és 41. § -ában szabályozott külön kompenzációs rendszert az EUMSZ 107. cikk szerinti állami támogatásnak minősíti;

a Törvényszék eljárási szabályzata 87. cikkének 3. § -a alapján a Bizottságot kötelezze a felmerülő költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes három jogalapra hivatkozik.

1.

Az első jogalap: az EUMSZ 107. cikk megsértése

A felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság a megújuló energiák pótdíjrendszeren keresztül megvalósuló támogatását, valamint az EEG-pótdíj csökkentésére irányuló külön kompenzációs rendszert jogsértő módon minősítette állami támogatásnak, ezért nem szabadott volna megindítania a hivatalos vizsgálati eljárást.

A felperes ezzel kapcsolatban kifejti, hogy a Bizottság azon kérdés előzetes megítélése során, hogy a külön kompenzációs rendszer állami támogatást képez-e, nyilvánvaló értékelési hibát vétett, mivel a külön kompenzációs rendszer mint az EEG-pótdíj alóli kivételes szabályozás nem biztosít olyan kedvezményt, amelyet villamosenergia-igényes vállalkozások szokványos piaci feltételek között nem kaptak volna meg.

A felperes ezenkívül előadja, hogy nincs szó állami források érintettségéről. Mivel az EEG-pótdíjból származó bevételek nem képeznek állami forrásokat, a villamosenergia-igényes vállalkozásokra vonatkozó kivételes szabályozás sem érint állami forrásokat.

A felperes továbbá úgy érvel, hogy a külön kompenzációs rendszer nem torzítja a versenyt. Sőt olyan versenyfeltételeket hoz létre, amelyek az EEG-pótdíj nélkül léteznének.

2.

A második jogalap: a bizalomvédelem elvének megsértése

A felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság e határozat meghozatalával megsértette a bizalomvédelem elvét is. Szerinte a megújuló energiák támogatásáról szóló német szabályozást már beható állami támogatási jogi vizsgálat alá vonták. Ennek során a Bizottság 2002-ben arra az eredményre jutott, hogy e szabályozáshoz nem kapcsolódik állami források átruházása. A 2012. évi EEG-törvény e tekintetben semmilyen lényeges változást nem tartalmaz az akkori jogi helyzethez képest, így az érintett gazdasági szereplőknek nem kellett újabb vizsgálattal számolniuk, hanem bízhattak a szabályozás állandóságában.

3.

A harmadik jogalap: hatáskörrel való visszaélés

Végül a felperes álláspontja az, hogy a Bizottság visszaélt azzal a hatáskörrel, amelyet számára az EUMSZ 107. cikk és az EUMSZ 108. cikk biztosít. Szerinte a Bizottságnak a vizsgálati eljárás megindításával elsődlegesen az a célja, hogy elvi szinten harmonizálja a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiára vonatkozó támogatást. Ez az alapvető cél megmutatkozik a környezeti és energiatámogatásokról szóló irányelvek új tervezetében, ahol a Bizottság első ízben rögzít részletes szabályokat a megújuló energiaforrások támogatása tekintetében. A harmonizáció előmozdítása érdekében azonban a Bizottságnak az EUMSZ 116. cikkben és az EUMSZ 117. cikkben e célra előirányzott, a jogszabályok közelítésére vonatkozó eljárást kellene alkalmaznia.


14.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 223/57


2014. április 30-án benyújtott kereset – Neue Halberg-Guss kontra Bizottság

(T-308/14. sz. ügy)

2014/C 223/59

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Neue Halberg-Guss GmbH (Saarbrücken, Németország) (képviselők: D. Greinacher, J. Martin és B. Scholtka ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

az EUMSZ 263. cikk első bekezdése alapján semmisítse meg a megújuló energiák elsőbbségéről szóló törvényben (EEG) szabályozott, a megújuló energiaforrásokból és bányagázból előállított villamos energiára vonatkozó támogatás és az energiaigényes vállalkozások számára csökkentett EEG-pótdíj tekintetében a Németországi Szövetségi Köztársasággal szemben az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárás (SA.33995 (2013/C) (korábbi 2013/NN) sz. állami támogatás) megindításáról szóló 2013. december 18-i bizottsági határozatot (HL 2014. C 37., 2014.2.7., 73. o.), amennyiben a Bizottság az EEG 40. és 41. § -ában szabályozott külön kompenzációs rendszert az EUMSZ 107. cikk szerinti állami támogatásnak minősíti;

a Törvényszék eljárási szabályzata 87. cikkének 3. § -a alapján a Bizottságot kötelezze a felmerülő költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes három jogalapra hivatkozik.

1.

Az első jogalap: az EUMSZ 107. cikk megsértése

A felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság a megújuló energiák pótdíjrendszeren keresztül megvalósuló támogatását, valamint az EEG-pótdíj csökkentésére irányuló külön kompenzációs rendszert jogsértő módon minősítette állami támogatásnak, ezért nem szabadott volna megindítania a hivatalos vizsgálati eljárást.

A felperes ezzel kapcsolatban kifejti, hogy a Bizottság azon kérdés előzetes megítélése során, hogy a külön kompenzációs rendszer állami támogatást képez-e, nyilvánvaló értékelési hibát vétett, mivel a külön kompenzációs rendszer mint az EEG-pótdíj alóli kivételes szabályozás nem biztosít olyan kedvezményt, amelyet villamosenergia-igényes vállalkozások szokványos piaci feltételek között nem kaptak volna meg.

A felperes ezenkívül előadja, hogy nincs szó állami források érintettségéről. Mivel az EEG-pótdíjból származó bevételek nem képeznek állami forrásokat, a villamosenergia-igényes vállalkozásokra vonatkozó kivételes szabályozás sem érint állami forrásokat.

A felperes továbbá úgy érvel, hogy a külön kompenzációs rendszer nem torzítja a versenyt. Sőt olyan versenyfeltételeket hoz létre, amelyek az EEG-pótdíj nélkül léteznének.

2.

A második jogalap: a bizalomvédelem elvének megsértése

A felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság e határozat meghozatalával megsértette a bizalomvédelem elvét is. Szerinte a megújuló energiák támogatásáról szóló német szabályozást már beható állami támogatási jogi vizsgálat alá vonták. Ennek során a Bizottság 2002-ben arra az eredményre jutott, hogy e szabályozáshoz nem kapcsolódik állami források átruházása. A 2012. évi EEG-törvény e tekintetben semmilyen lényeges változást nem tartalmaz az akkori jogi helyzethez képest, így az érintett gazdasági szereplőknek nem kellett újabb vizsgálattal számolniuk, hanem bízhattak a szabályozás állandóságában.

3.

A harmadik jogalap: hatáskörrel való visszaélés

Végül a felperes álláspontja az, hogy a Bizottság visszaélt azzal a hatáskörrel, amelyet számára az EUMSZ 107. cikk és az EUMSZ 108. cikk biztosít. Szerinte a Bizottságnak a vizsgálati eljárás megindításával elsődlegesen az a célja, hogy elvi szinten harmonizálja a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiára vonatkozó támogatást. Ez az alapvető cél megmutatkozik a környezeti és energiatámogatásokról szóló irányelvek új tervezetében, ahol a Bizottság első ízben rögzít részletes szabályokat a megújuló energiaforrások támogatása tekintetében. A harmonizáció előmozdítása érdekében azonban a Bizottságnak az EUMSZ 116. cikkben és az EUMSZ 117. cikkben e célra előirányzott, a jogszabályok közelítésére vonatkozó eljárást kellene alkalmaznia.


14.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 223/58


2014. április 30-án benyújtott kereset – Mat Foundries Europe kontra Bizottság

(T-309/14. sz. ügy)

2014/C 223/60

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Mat Foundries Europe GmbH (Neunkirchen, Németország) (képviselők: D. Greinacher, J. Martin és B. Scholtka ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

az EUMSZ 263. cikk első bekezdése alapján semmisítse meg a megújuló energiák elsőbbségéről szóló törvényben (EEG) szabályozott, a megújuló energiaforrásokból és bányagázból előállított villamos energiára vonatkozó támogatás és az energiaigényes vállalkozások számára csökkentett EEG-pótdíj tekintetében a Németországi Szövetségi Köztársasággal szemben az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárás (SA.33995 (2013/C) (korábbi 2013/NN) sz. állami támogatás) megindításáról szóló 2013. december 18-i bizottsági határozatot (HL 2014. C 37., 2014.2.7., 73. o.), amennyiben a Bizottság az EEG 40. és 41. § -ában szabályozott külön kompenzációs rendszert az EUMSZ 107. cikk szerinti állami támogatásnak minősíti;

a Törvényszék eljárási szabályzata 87. cikkének 3. § -a alapján a Bizottságot kötelezze a felmerülő költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes három jogalapra hivatkozik.

1.

Az első jogalap: az EUMSZ 107. cikk megsértése

A felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság a megújuló energiák pótdíjrendszeren keresztül megvalósuló támogatását, valamint az EEG-pótdíj csökkentésére irányuló külön kompenzációs rendszert jogsértő módon minősítette állami támogatásnak, ezért nem szabadott volna megindítania a hivatalos vizsgálati eljárást.

A felperes ezzel kapcsolatban kifejti, hogy a Bizottság azon kérdés előzetes megítélése során, hogy a külön kompenzációs rendszer állami támogatást képez-e, nyilvánvaló értékelési hibát vétett, mivel a külön kompenzációs rendszer mint az EEG-pótdíj alóli kivételes szabályozás nem biztosít olyan kedvezményt, amelyet villamosenergia-igényes vállalkozások szokványos piaci feltételek között nem kaptak volna meg.

A felperes ezenkívül előadja, hogy nincs szó állami források érintettségéről. Mivel az EEG-pótdíjból származó bevételek nem képeznek állami forrásokat, a villamosenergia-igényes vállalkozásokra vonatkozó kivételes szabályozás sem érint állami forrásokat.

A felperes továbbá úgy érvel, hogy a külön kompenzációs rendszer nem torzítja a versenyt. Sőt olyan versenyfeltételeket hoz létre, amelyek az EEG-pótdíj nélkül léteznének.

2.

A második jogalap: a bizalomvédelem elvének megsértése

A felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság e határozat meghozatalával megsértette a bizalomvédelem elvét is. Szerinte a megújuló energiák támogatásáról szóló német szabályozást már beható állami támogatási jogi vizsgálat alá vonták. Ennek során a Bizottság 2002-ben arra az eredményre jutott, hogy e szabályozáshoz nem kapcsolódik állami források átruházása. A 2012. évi EEG-törvény e tekintetben semmilyen lényeges változást nem tartalmaz az akkori jogi helyzethez képest, így az érintett gazdasági szereplőknek nem kellett újabb vizsgálattal számolniuk, hanem bízhattak a szabályozás állandóságában.

3.

A harmadik jogalap: hatáskörrel való visszaélés

Végül a felperes álláspontja az, hogy a Bizottság visszaélt azzal a hatáskörrel, amelyet számára az EUMSZ 107. cikk és az EUMSZ 108. cikk biztosít. Szerinte a Bizottságnak a vizsgálati eljárás megindításával elsődlegesen az a célja, hogy elvi szinten harmonizálja a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiára vonatkozó támogatást. Ez az alapvető cél megmutatkozik a környezeti és energiatámogatásokról szóló irányelvek új tervezetében, ahol a Bizottság első ízben rögzít részletes szabályokat a megújuló energiaforrások támogatása tekintetében. A harmonizáció előmozdítása érdekében azonban a Bizottságnak az EUMSZ 116. cikkben és az EUMSZ 117. cikkben e célra előirányzott, a jogszabályok közelítésére vonatkozó eljárást kellene alkalmaznia.


14.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 223/59


2014. április 30-án benyújtott kereset – Fritz Winter Eisengießerei kontra Bizottság

(T-310/14. sz. ügy)

2014/C 223/61

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Fritz Winter Eisengießerei GmbH & Co. KG (Stadallendorf, Németország) (képviselők: D. Greinacher, J. Martin és B. Scholtka ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

az EUMSZ 263. cikk első bekezdése alapján semmisítse meg a megújuló energiák elsőbbségéről szóló törvényben (EEG) szabályozott, a megújuló energiaforrásokból és bányagázból előállított villamos energiára vonatkozó támogatás és az energiaigényes vállalkozások számára csökkentett EEG-pótdíj tekintetében a Németországi Szövetségi Köztársasággal szemben az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárás (SA.33995 (2013/C) (korábbi 2013/NN) sz. állami támogatás) megindításáról szóló 2013. december 18-i bizottsági határozatot (HL 2014. C 37., 2014.2.7., 73. o.), amennyiben a Bizottság az EEG 40. és 41. § -ában szabályozott külön kompenzációs rendszert az EUMSZ 107. cikk szerinti állami támogatásnak minősíti;

a Törvényszék eljárási szabályzata 87. cikkének 3. § -a alapján a Bizottságot kötelezze a felmerülő költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes három jogalapra hivatkozik.

1.

Az első jogalap: az EUMSZ 107. cikk megsértése

A felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság a megújuló energiák pótdíjrendszeren keresztül megvalósuló támogatását, valamint az EEG-pótdíj csökkentésére irányuló külön kompenzációs rendszert jogsértő módon minősítette állami támogatásnak, ezért nem szabadott volna megindítania a hivatalos vizsgálati eljárást.

A felperes ezzel kapcsolatban kifejti, hogy a Bizottság azon kérdés előzetes megítélése során, hogy a külön kompenzációs rendszer állami támogatást képez-e, nyilvánvaló értékelési hibát vétett, mivel a külön kompenzációs rendszer mint az EEG-pótdíj alóli kivételes szabályozás nem biztosít olyan kedvezményt, amelyet villamosenergia-igényes vállalkozások szokványos piaci feltételek között nem kaptak volna meg.

A felperes ezenkívül előadja, hogy nincs szó állami források érintettségéről. Mivel az EEG-pótdíjból származó bevételek nem képeznek állami forrásokat, a villamosenergia-igényes vállalkozásokra vonatkozó kivételes szabályozás sem érint állami forrásokat.

A felperes továbbá úgy érvel, hogy a külön kompenzációs rendszer nem torzítja a versenyt. Sőt olyan versenyfeltételeket hoz létre, amelyek az EEG-pótdíj nélkül léteznének.

2.

A második jogalap: a bizalomvédelem elvének megsértése

A felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság e határozat meghozatalával megsértette a bizalomvédelem elvét is. Szerinte a megújuló energiák támogatásáról szóló német szabályozást már beható állami támogatási jogi vizsgálat alá vonták. Ennek során a Bizottság 2002-ben arra az eredményre jutott, hogy e szabályozáshoz nem kapcsolódik állami források átruházása. A 2012. évi EEG-törvény e tekintetben semmilyen lényeges változást nem tartalmaz az akkori jogi helyzethez képest, így az érintett gazdasági szereplőknek nem kellett újabb vizsgálattal számolniuk, hanem bízhattak a szabályozás állandóságában.

3.

A harmadik jogalap: hatáskörrel való visszaélés

Végül a felperes álláspontja az, hogy a Bizottság visszaélt azzal a hatáskörrel, amelyet számára az EUMSZ 107. cikk és az EUMSZ 108. cikk biztosít. Szerinte a Bizottságnak a vizsgálati eljárás megindításával elsődlegesen az a célja, hogy elvi szinten harmonizálja a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiára vonatkozó támogatást. Ez az alapvető cél megmutatkozik a környezeti és energiatámogatásokról szóló irányelvek új tervezetében, ahol a Bizottság első ízben rögzít részletes szabályokat a megújuló energiaforrások támogatása tekintetében. A harmonizáció előmozdítása érdekében azonban a Bizottságnak az EUMSZ 116. cikkben és az EUMSZ 117. cikkben e célra előirányzott, a jogszabályok közelítésére vonatkozó eljárást kellene alkalmaznia.


14.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 223/60


2014. május 5-én benyújtott kereset – Christian Dior Couture kontra OHIM (Térhatású ismétlődő motívum megjelenítése)

(T-313/14. sz. ügy)

2014/C 223/62

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Christian Dior Couture SA (Párizs, Franciaország) (képviselő: M. Sabatier ügyvéd)

Alperes: Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

helyezze hatályon kívül a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) negyedik fellebbezési tanácsának az R 459/2013–4. sz. ügyben 2014. március 4-én hozott határozatát azon részében, amely elutasította az elbíráló azon határozata elleni fellebbezést, amely megtagadta azt, hogy az 1 1 00  187. számú, az Európai Uniót megjelölő nemzetközi ábrás védjegyet a közösségi védjegy rendszerének oltalmában részesítse a 9., 14., 18. és 25. osztályba tartozó egyes áruk vonatkozásában;

adjon helyt az 1 1 00  187. számú ábrás védjegy lajstromozásának a 9., 14., 18. és 25. osztályba tartozó valamennyi áru vonatkozásában, és másodlagosan azon áruk vonatkozásában, amelyek használatát kifejezetten bizonyították;

a Törvényszék eljárási szabályzata 87. cikkének alkalmazásával kötelezze az OHIM-ot a felperes OHIM előtti és jelen eljárásban felmerült költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Az érintett közösségi védjegy: térhatású ismétlődő motívumot megjelenítő, az Európai Uniót megjelölő nemzetközi ábrás védjegy a 9., 14., 18. és 25. osztályba tartozó áruk vonatkozásában

Az elbíráló határozata: Az elbíráló a lajstromozást részben megtagadta.

A fellebbezési tanács határozata: A fellebbezési tanács a fellebbezést elutasította.

Jogalapok: A 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának és (3) bekezdésének megsértése.


14.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 223/61


2014. május 2-án benyújtott kereset –Vinnolit kontra Bizottság

(T-318/14. sz. ügy)

2014/C 223/63

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Vinnolit GmbH & Co. KG (Ismaning, Németország) (képviselő: M. Geipel ügyvéd)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

semmisítse meg az SA.33995 (2013/C) (korábbi 2013/NN) sz. ügyben 2013. december 18-án hozott európai bizottsági határozatot abban a részében, amely az energiaigényes vállalkozások számára csökkentett EEG-pótdíjra vonatkozik;

az alperest kötelezze az eljárási költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes öt jogalapra hivatkozik.

1.

Az első jogalap: nem az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett támogatás

A felperes arra hivatkozik, hogy a megújuló energiák elsőbbségéről szóló törvényben (a továbbiakban: EEG) az energiaigényes vállalkozások számára előírt EEG-pótdíj csökkentése egy polgári jogi kompenzációs mechanizmus módosításának tekinthető. Nem biztosítanak hozzá állami vagy államilag ellenőrzött forrást.

2.

A második jogalap: egyáltalán nem új támogatás

A felperes a továbbiakban arra hivatkozik, hogy az energiaigényes vállalkozások számára előírt EEG-pótdíj csökkentése nem minősül az EUMSZ 108. cikk értelmében új támogatásnak, mivel a megújuló energiaforrások támogatására vonatkozóan a Németországi Szövetségi Köztársaságban kialakított finanszírozási mechanizmust az Európai Bizottság korábban a támogatások jogával összeegyeztethetőnek minősítette, és az mindezidáig nem módosult jelentősen.

3.

Harmadik jogalap: Az alapjogok és az arányosság elvének megsértése

A felperes ezzel kapcsolatban azt adja elő, hogy az Európai Bizottság nem, illetve nem megfelelően gyakorolta az őt megillető mozgásteret, mert egyrészt nem vette figyelembe azokat a jelentős hátrányos kihatásokat, amelyeket a hivatalos vizsgálati eljárás megindítása az érintett vállalkozás számára maga után von, másrészt pedig a vizsgálati eljárást olyan időpontban indította meg, amikor az még nem lett volna szükséges.

4.

Negyedik jogalap: a bizalomvédelem elvének megsértése

A felperes arra hivatkozik, hogy az Európai Bizottság határozatának meghozatalával megsértette az érintett vállalkozás tekintetében a bizalomvédelem elvét, mivel a megújuló energiaforrások támogatására vonatkozóan a Németországi Szövetségi Köztársaságban kialakított finanszírozási mechanizmust az Európai Bizottság korábban a támogatások jogával összeegyeztethetőnek minősítette, és az mindezidáig nem módosult jelentősen.

5.

Ötödik jogalap: hatáskörtúllépés

A felperes arra hivatkozik, hogy az Európai Bizottság határozatának meghozatalával túllépte a ráruházott hatáskört, mivel jogellenesen csökkentette a megújuló energiaforrások támogatására kialakítására vonatkozóan az elsődleges és másodlagos jog által a Németországi Szövetségi Köztársaság számára biztosított döntési mozgásteret.


14.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 223/62


2014. május 12-én benyújtott kereset – Azarov kontra Tanács

(T-331/14. sz. ügy)

2014/C 223/64

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Mykola Yanovych Azarov (Kijev, Ukrajna) (képviselők: G. Lansky és A. Egger ügyvédek)

Alperes: az Európai Unió Tanácsa

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

semmisítse meg az EUMSZ 263. cikk értelmében az ukrajnai helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szembeni korlátozó intézkedések meghozataláról szóló, 2014. március 5-i 2014/119/KKBP tanácsi határozatot (HL L 66., 26. o.), valamint az ukrajnai helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szembeni korlátozó intézkedések meghozataláról szóló, 2014. március 5-i 208/2014/EU tanácsi rendeletet (HL L 66., 1. o.) a felperesre vonatkozó részükben,

rendeljen el a Törvényszék eljárási szabályzata 64. cikkének megfelelően pervezető intézkedéseket,

kötelezze a Tanácsot az eljárási szabályzat 87. cikke 2. § -ának megfelelően a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes öt jogalapra hivatkozik.

1.

Az indokolási kötelezettség megsértésére alapított első jogalap

E tekintetben a felperes többek között arra hivatkozik, hogy a megtámadott jogi aktus indokolása nem teszi lehetővé számára az említett jogi aktusnak a Törvényszék előtti megtámadását, sem pedig a Törvényszék számára a jogi aktus jogszerűségének felülvizsgálatát.

2.

Az alapvető jogok megsértésére alapított második jogalap

E jogalap keretében a felperes a tulajdonhoz való jog, valamint a gazdasági tevékenység gyakorlásához való jog megsértésére hivatkozik. Említi továbbá az előírt korlátozó intézkedések aránytalan jellegét. Végül azt állítja, hogy megsértették a védelemhez való jogát.

3.

A hatáskörrel való visszaélésre alapított harmadik jogalap

A felperes e tekintetben többek között arra hivatkozik, hogy a Tanács visszaélt hatáskörével, mivel korlátozó intézkedéseket fogadott el vele szemben főként olyan célokból, amelyek eltérnek a jogállamiság megerősítésétől és támogatásától, valamint az emberi jogok tiszteletben tartásától Ukrajnában.

4.

A megfelelő ügyintézés elvének megsértésére alapított negyedik jogalap

E jogalap keretében a felperes különösen a pártatlan vizsgálathoz való jog, az igazságos, illetve a tisztességes vizsgálathoz való jog, valamint a tények alapos vizsgálatához való jog megsértésére hivatkozik.

5.

A nyilvánvaló értékelési hibára alapított ötödik jogalap


14.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 223/63


2014. május 12-én benyújtott kereset – Azarov kontra Tanács

(T-332/14. sz. ügy)

2014/C 223/65

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Oleksii Mykolayovych Azarov (Kijev, Ukrajna) (képviselők: G. Lansky és A. Egger ügyvédek)

Alperes: az Európai Unió Tanácsa

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

semmisítse meg az EUMSZ 263. cikk értelmében az ukrajnai helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szembeni korlátozó intézkedések meghozataláról szóló, 2014. március 5-i 2014/119/KKBP tanácsi határozatot (HL L 66., 26. o.), az ukrajnai helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szembeni korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 2014/119/KKBP határozat végrehajtásáról szóló, 2014. április 14-i 2014/216/KKBP tanácsi végrehajtási határozatot (HL L 111., 91. o.), valamint az ukrajnai helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szembeni korlátozó intézkedések meghozataláról szóló, 2014. március 5-i 208/2014/EU tanácsi rendeletet (HL L 66., 1. o.) és az ukrajnai helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szembeni korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 208/2014/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2014. április 14-i 381/2014/EU tanácsi végrehajtási rendeletet (HL L 111., 33. o.) a felperesre vonatkozó részükben,

rendeljen el a Törvényszék eljárási szabályzata 64. cikkének megfelelően pervezető intézkedéseket,

kötelezze a Tanácsot az eljárási szabályzat 87. cikke 2. § -ának megfelelően a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes öt jogalapra hivatkozik.

1.

Az indokolási kötelezettség megsértésére alapított első jogalap

E tekintetben a felperes többek között arra hivatkozik, hogy a megtámadott jogi aktus indokolása nem teszi lehetővé számára az említett jogi aktusnak a Törvényszék előtti megtámadását, sem pedig a Törvényszék számára a jogi aktus jogszerűségének felülvizsgálatát.

2.

Az alapvető jogok megsértésére alapított második jogalap

E jogalap keretében a felperes a tulajdonhoz való jog, valamint a gazdasági tevékenység gyakorlásához való jog megsértésére hivatkozik. Említi továbbá az előírt korlátozó intézkedések aránytalan jellegét. Végül azt állítja, hogy megsértették a védelemhez való jogát.

3.

A hatáskörrel való visszaélésre alapított harmadik jogalap

A felperes e tekintetben többek között arra hivatkozik, hogy a Tanács visszaélt hatáskörével, mivel korlátozó intézkedéseket fogadott el vele szemben főként olyan célokból, amelyek eltérnek a jogállamiság megerősítésétől és támogatásától, valamint az emberi jogok tiszteletben tartásától Ukrajnában.

4.

A megfelelő ügyintézés elvének megsértésére alapított negyedik jogalap

E jogalap keretében a felperes különösen a pártatlan vizsgálathoz való jog, az igazságos, illetve a tisztességes vizsgálathoz való jog, valamint a tények alapos vizsgálatához való jog megsértésére hivatkozik.

5.

A nyilvánvaló értékelési hibára alapított ötödik jogalap


14.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 223/64


2014. május 30-án benyújtott kereset – STC kontra Bizottság

(T-355/14. sz. ügy)

2014/C 223/66

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Felperes: STC SpA (Forlì, Olaszország) (képviselők: A. Marelli és G. Delucca ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

semmisítse meg a megtámadott intézkedéseket valamennyi jogi és törvényi következményükkel együtt, és e tekintetben különösen:

kötelezze az ajánlatkérő hatóságot az elfogadott jogellenes intézkedések okán elszenvedett kár megtérítésére, vagy, különös formában, a felperes javára történő új odaítélés útján, vagy, ezzel egyenértékűen, ezen utóbbi esetben, a vállalkozás ún. elmaradt hasznából eredő valamint a jó hírnevét érintő kár, megtérítésére, összességében a felperes ajánlatában szereplő ár 15 %-ának megfelelő mértékben, vagy, másodlagosan, a közbeszerzés értéke összesen 15 %-ának megfelelő mértékben, vagy, egyébiránt, eltérő, kisebb vagy nagyobb, a Törvényszék által – adott esetben – méltányos értékeléssel megállapított – értékben, mindenesetre a késésből eredő kár megtérítése jogcímén kamatokkal növelve, továbbá

kötelezze az alperest a per valamennyi költségének és kiadásának – a járulékos költségeket és a törvény által megkövetelt illetékeket is beleértve – viselésére, az utólagos számszerűsítés fenntartása mellett.

Jogalapok és fontosabb érvek

A jelen kereset a felperes által az Európai Bizottság Főigazgatósága, Közös Kutatóközpont, Isprai Irányítási Igazgatóság, Karbantartási és Szolgáltatási Egység által megindított, 2014. április 3-án a Ref. Ares(2014)1041060. sz. dokumentummal közölt közbeszerzési eljárásban benyújtott ajánlatot negatívan értékelő intézkedés, a közbeszerzési szerződést egy másik vállalkozásnak odaítélő intézkedés, valamint az eljárás dokumentumaihoz való hozzáférési kérelmet megtagadó intézkedés ellen irányul.

A szóban forgó közbeszerzési eljárás tárgya végrehajtási terv elkészítése, berendezések szállítása, valamint egy új gázturbinás trigenerációs erőmű építése volt, egy rendszeres és rendkívüli karbantartásra vonatkozó szerződés megkötésével együtt, 6 éves időtartamra, amelyből az első 2 év a jótállási időszak.

Keresete alátámasztása érdekében a felperes három jogalapra hivatkozik.

1.

Az első, a felperesnek az eljárás irataihoz való hozzáférés jogára alapított jogalap. A felperes e tekintetben a következők megsértésére hivatkozik:

az Európai Unió Alapjogi Chartájának 42. és 47. cikke

az eljárás irataihoz való hozzáférés joga a pályázat rangsorolása és a többi ajánlattevő által elért pontok, valamint a felperesre vonatkozó értékelő jelentés teljes szövegének vonatkozásában

a védelemhez és a hatékony jogorvoslathoz való jog

2.

A második, a felperes által benyújtott gazdasági ajánlatra alapított jogalap. A felperes e tekintetben a következők megsértésére hivatkozik:

az EUMSZ 296. cikk az ellentmondásos és hiányos indokolás okán

az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikke (2) bekezdése értelmében vett, a gondos igazgatáshoz való jog

az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 298., 1. o.) 112. cikkének első bekezdése

az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról szóló 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet alkalmazási szabályairól szóló, 2012. október 29-i 1268/2012/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (HL L 362., 1. o.) 160. cikkének harmadik bekezdése

az egyenlő bánásmód és az átláthatóság elve az ajánlatoknak a közbeszerzési szerződés odaítélésének céljából történő értékelése szakaszában, valamennyi ajánlattevő egyenlő esélyének elismerése

3.

A harmadik, a felperes által benyújtott műszaki ajánlatra alapított jogalap. A felperes e tekintetben a következők megsértésére hivatkozik:

az EUMSZ 296. cikk az ellentmondásos és hiányos indokolás okán

az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 298., 1. o.) 112. cikkének első bekezdése

az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról szóló 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet alkalmazási szabályairól szóló, 2012. október 29-i 1268/2012/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (HL L 362., 1. o.) 139. cikkének harmadik bekezdése és 160. cikkének harmadik bekezdése

az átláthatóság elve, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 16. cikke.

A felperes ezenkívül az írásbeli bizonyítékok elferdítésére is hivatkozik.


Közszolgálati Törvényszék

14.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 223/66


A Közszolgálati Törvényszék (második tanács) 2014. január 16-i ítélete – Guinet kontra EBB

(F-107/12. sz. ügy) (1)

((Közszolgálat - Az EBB személyi állománya - Nyugdíjrendszer - A nyugdíjjogosultság átvitele - A nyugdíjjogosultság átvitelének késedelmességéből eredő hátrányok kompenzálása - Az EBB nyugdíjrendszerétől eltérő nyugdíjrendszerben megszerzett nyugdíjjogosultság tényleges átvitelének feltétele - Az egyenlő bánásmód elve))

2014/C 223/67

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Philippe Guinet (Luxembourg, Luxemburg) (képviselő: L. Levi ügyvéd)

Alperes: Európai Beruházási Bank (képviselők: T. Gilliams, G. Nuvoli, meghatalmazottak, segítőjük: de D. Waelbroeck és A. Duron ügyvédek)

Az ügy tárgya

Az EBB azon hallgatólagos határozatának megsemmisítése iránti kérelem, amelyben hallgatólagosan elutasította a felperes kiigazított, nyugdíjra jogosító szolgálati idejének kiszámítására irányuló kérelmét, és a kártérítési kérelmét.

Az ítélet rendelkező része

1)

A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)

P. Guinet maga viseli saját költségeit, és köteles viselni az Európai Beruházási Bank részéről felmerült költségek három harmadát.

3)

Az Európai Beruházási Bank viseli saját költségeinek egyharmadát.


(1)  HL C 366., 2012.11.24., 41. o.


14.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 223/66


A Közszolgálati Törvényszék (második tanács) 2014. május 22-i ítélete – CI kontra Parlament

(F-130/12. sz. ügy) (1)

((Közszolgálat - Díjazás - Családi támogatások - Eltartott gyermek után járó támogatás - Eltartott gyermek után járó megkétszerezett támogatás - A személyzeti szabályzat 67. cikkének (3) bekezdése - Az elrendelés feltételei - Az európai ombudsman fellépését követően a felek között létrejött egyezség útján történő megoldás - Végrehajtás - Gondoskodási kötelezettség))

2014/C 223/68

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: CI (képviselők: B. Cortese és A. Salerno ügyvédek)

Alperes: Európai Parlament (képviselők: J. E. Despotopoulou és M. Ecker meghatalmazottak)

Az ügy tárgya

Az eltartott gyermek után járó megkétszerezett támogatásnak a személyzeti szabályzat 67. cikkének (3) bekezdése alapján történő nyújtását megtagadó határozat megsemmisítése iránti kérelem

Az ítélet rendelkező része

1)

A Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti az eltartott gyermek után járó megkétszerezett támogatás 2008. június 1-jétől számított meghosszabbításának elutasításáról szóló, 2011. december 5-i európai parlamenti határozatot, valamint a panasz elutasításáról szóló 2012. július 20-i európai parlamenti határozatot.

2)

A Közszolgálati Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.

3)

Az Európai Parlament maga viseli saját költségeit és a CI részéről felmerült költségeket.


(1)  HL C 71., 2013.03.09., 29. o.


14.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 223/67


A Közszolgálati Törvényszék (második tanács) 2014. január 30-i ítélete – Ohrgaard kontra Bizottság

(F-151/12. sz. ügy) (1)

((Közszolgálat - Díjazás - Külföldi munkavégzési támogatás - A személyzeti szabályzat VII. melléklete 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglalt, lakóhelyre vonatkozó feltétel - Fogalom - Nemzetközi szervezetben történő munkavégzés - A Bizottságnál eltöltött öt hónapos gyakorlat - Kizárás))

2014/C 223/69

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Jakob Ohrgaard (Frederiksberg, Dánia) (képviselők: S. Orlandi, A. Coolen, J.-N. Louis, É. Marchal, D. de Abreu Caldas ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság (képviselők: J. Currall és V. Joris meghatalmazottak)

Az ügy tárgya

A felperes számára külföldi munkavégzési támogatás nyújtását megtagadó határozat megsemmisítése iránti kérelem

Az ítélet rendelkező része

1)

A Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti a J. Ohrgaard számára munkavégzési támogatás nyújtását megtagadó, 2012. március 6-i európai bizottsági határozatot, valamint a panasz elutasításáról szóló 2012. augusztus 31-i európai bizottsági határozatot.

2)

Az Európai Bizottság maga viseli saját költségeit és a J. Ohrgaard részéről felmerült költségeket.


(1)  HL C 55., 2013.02.23., 26. o.


14.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 223/68


A Közszolgálati Törvényszék második tanácsának 2014. január 14-i végzése – Lebedef kontra Bizottság

(F-60/13. sz. ügy) (1)

((Közszolgálat - Tisztviselők - Betegség miatti távollétek nyilvántartása - Jogosulatlan távolmaradás - Az éves szabadságból történő, a kinevezésre jogosult hatóság által elvégzett levonás - A kérelem elektronikus levélben történő előterjesztése - Az érintett tudomása a határozat létezéséről - Az elektronikus levél megnyitásának, és egy hiperlinkre történő kattintás útján a határozat tartalmáról történő tájékozódásnak az elmulasztása - Elfogadhatóság - Határidők - Azon időpont meghatározása, amelytől kezdve az érintett tudomást szerezhetett a határozat tartalmáról))

2014/C 223/70

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Giorgio Lebedef (Senningerberg, Luxembourg) (képviselő: F. Frabetti ügyvéd)

Alperes: Európai Bizottság (képviselő: C. Berardis-Kayser és G. Berscheid, meghatalmazott)

Az ügy tárgya

A felperes által a személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) bekezdése alapján benyújtott, a betegség miatti távollétei SysPer2 alkalmazásban való nyilvántartásának a kiigazítására vonatkozó kérelmet elutasító hallgatólagos határozat megsemmisítése iránti kérelem.

A végzés rendelkező része

1.

A Közszolgálati Törvényszék a keresetet mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant elutasítja.

2.

G. Lebedef maga viseli saját költségeit és köteles viselni az Európai Bizottság részéről felmerült költségeket.


(1)  HL C 274., 2013.9.21., 29. o.