29.3.2014

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 92/1

---

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE

a vasúti és közúti személyszállítási közszolgáltatásról szóló 1370/2007/EK rendeletre vonatkozó értelmező iránymutatásokról

2014/C 92/01

1.   BEVEZETÉS

2007. október 23-án elfogadták a vasúti és közúti személyszállítási közszolgáltatásról, valamint az 1191/69/EGK és az 1107/70/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 1370/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (1). Ennek a 2009. december 3-án hatályba lépett rendeletnek a célja, hogy létrehozza a személyszállítási közszolgáltatások belső piacát. Ezt a általános közbeszerzési szabályok kiegészítésével valósítja meg. Meghatározza mindazokat a feltételeket is, amelyek mellett a személyszállítási közszolgáltatási szerződésekben és koncessziókban megállapított kompenzációs kifizetések összeegyeztethetőknek tűnnek a belső piaccal és mentesek az állami támogatás Bizottság felé történő előzetes bejelentésének kötelezettsége alól.

Az 1370/2007/EK rendeletnek kiemelt szerepe van a tagállamokban autóbusszal, villamossal, metróval és vasúttal végzett közlekedési közszolgáltatások szervezésében és finanszírozásában. Rendelkezéseinek koherens és helyes alkalmazása gazdasági és politikai szempontból egyaránt fontos. Ennek oka, hogy a tömegközlekedési ágazat által teremtett hozzáadott érték és foglalkoztatás az Európai Unió bruttó hazai termékének (GDP) és teljes foglalkoztatásának 1–1 %-át teszi ki. A jól teljesítő tömegközlekedési ágazat a hatékony szociálpolitika, gazdaságpolitika és környezetvédelmi politika alapját képezi.

Az 1370/2007/EK rendelet (2) végrehajtásával kapcsolatos utólagos, külső tanácsadó által elvégzett értékelés, továbbá a Bizottság által szervezett, a rendelet végrehajtásáról szóló, 2011. november 14-én az érdekelt felek részvételével zajló uniós szintű konferencián (3) részt vevő európai szervezetek és tagállamok felszólaló képviselői arra kérték fel a Bizottságot, hogy a rendelet bizonyos rendelkezéseire vonatkozóan nyújtson iránymutatást. A közszolgáltatási kötelezettségek meghatározásával, a közszolgáltatási szerződések hatókörével, az ilyen szerződések odaítélésével és a közszolgáltatási kötelezettségekért járó kompenzációval kapcsolatos rendelkezések eltérő értelmezése akadályozhatja a tömegközlekedés belső piacának kialakulását, és nem kívánatos piaci torzulásokhoz vezethet.

E közlemény elfogadása előtt a Bizottság egyeztetett a tagállamokkal és a témában érdekelt felekkel, például a tömegközlekedési ágazat európai szervezeteinek képviselőivel, ideértve a közlekedési személyzet és az utasok szervezeteit.

A közleményben a Bizottság bemutatja a rendelet számos rendelkezésére vonatkozó saját értelmezését, amelyet bevált módszerek alapján alakított ki annak érdekében, hogy a tagállamok teljes mértékben kiaknázhassák a belső piacban rejlő lehetőségeket. E közlemény nem törekszik valamennyi rendelkezés teljes körű tárgyalására és nem állapít meg új jogszabályokat. Fontos megjegyezni, hogy az uniós jog értelmezése minden esetben végső soron az Európai Unió Bíróságának a hatásköre.

2013. január 30-án a Bizottság az 1370/2007/EK rendelet módosítására irányuló javaslatot (4) fogadott el, tekintettel a belföldi vasúti személyszállítási szolgáltatások piacának várható megnyitására. A rendelet néhány olyan rendelkezésének – például a vasúti közszolgáltatási szerződések odaítélésével kapcsolatos rendelkezéseknek – értelmezése, amelyek módosítását a Bizottság javasolta, ebben a közleményben is szerepel. A szóban forgó rendelkezések tekintetében az e dokumentumban nyújtott iránymutatást addig kell érvényesnek tekinteni, amíg az 1370/2007/EK rendelet valamely módosítása hatályba nem lép.

2.   AZ 1370/2007/EK RENDELET BIZOTTSÁG ÁLTALI ÉRTELMEZÉSE

2.1.   Az 1370/2007/EK rendelet hatálya

Az 1370/2007/EK rendelet hatályáról szóló ezen fejezet értelmező iránymutatást nyújt a következő irányelvek között fennálló kapcsolatról: a közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2014/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (5) (a továbbiakban: a 2014/24/EU irányelv); a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai ágazatban működő ajánlatkérők általi közbeszerzésről és a 2004/17/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2014/25/EU irányelv (6) (a továbbiakban: a 2014/25/EU irányelv); és a koncessziós szerződések odaítéléséről szóló 2014/23/EU irányelv (7) (a továbbiakban: a 2014/23/EU irányelv). E fejezet tisztázza a rendelet belvízi utakra és nemzeti tengerekre történő alkalmazásának szabályait és pontosítja 2012. december 2-ig történő alkalmazhatóságát az árufuvarozási szerződésekre.

2.1.1.   Az 1. cikk (3) bekezdése és az 5. cikk (1) bekezdése. Az 1370/2007/EK rendelet és a közbeszerzési és koncessziós irányelvek közötti kapcsolat

Az 1370/2007/EK rendelet a vasúti és közúti személyszállításra vonatkozó, a rendelet 2. cikkének i) pontjában meghatározott közszolgáltatási szerződések odaítélését szabályozza. Az ilyen közszolgáltatási szerződések azonban a közbeszerzési irányelvek (a 2014/24/EU és a 2014/25/EU irányelv) hatálya alá is tartozhatnak. Mivel az 1370/2007/EK rendeletben említett irányelveket (2004/17/EK és 2004/18/EK irányelv) hatályukat vesztették, és helyükre a fenti irányelvek léptek, az 1370/2007/EK rendelet szerinti hivatkozást úgy kell értelmezni, mint amely az új irányelvekre vonatkozik.

Az 1. cikk (3) bekezdése megállapítja, hogy az 1370/2007/EK rendelet nem alkalmazandó a 2004/17/EK irányelv 1. cikke (3) bekezdésének a) pontja szerinti és a 2004/18/EK irányelv 1. cikkének (3) bekezdése szerinti építési koncessziókra. A koncessziós szerződések odaítéléséről szóló 2014/23/EU irányelv hatályba lépését követően az „építési koncesszió” fogalma a szóban forgó irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontjában kerül meghatározásra. Ezért a vasúti és egyéb kötöttpályás, valamint a közúti személyszállítási közszolgáltatásokra irányuló építési koncessziókat kizárólag a 2014/23/EU irányelv szabályozza.

Az 1370/2007/EK rendelet és a közbeszerzési irányelvek, illetve a 2014/23/EU irányelv közötti kapcsolat tekintetében fontos különbséget tenni a szolgáltatási szerződések és a szolgáltatási koncessziók között.

A 2014/25/EU irányelv 2. cikkének (1), (2) és (5) bekezdése a „szolgáltatási szerződést” egy vagy több ajánlatkérő és egy vagy több gazdasági szereplő által írásban megkötött visszterhes szerződésként határozza meg, melynek tárgya a szolgáltatás nyújtása. Ha ezek a szerződések a 2014/24/EU irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 1. pontja értelmében vett ajánlatkérő szerveket foglalnak magukban, akkor azok a 2014/24/EU irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 6. és 9. pontjának megfelelően „közszolgáltatási szerződéseknek” minősülnek.

A koncessziós szerződések odaítéléséről szóló 2014/23/EU irányelv 5. cikke (1) bekezdésének b) pontja így határozza meg a szolgáltatási koncesszió fogalmát: „írásbeli visszterhes szerződés, amelynek keretében egy vagy több ajánlatkérő szerv vagy közszolgáltató ajánlatkérő egy vagy több gazdasági szereplőt megbíz bizonyos, az a) pontban említett építési beruházás kivitelezésétől eltérő szolgáltatások nyújtásával és kezelésével, amelynek esetében a megbízásért járó ellenszolgáltatás vagy kizárólag a szerződés tárgyát képező szolgáltatás hasznosítási joga, vagy ez a jog pénzbeli ellenszolgáltatással kiegészülve”. Az 5. cikk (1) bekezdése meghatározza továbbá, hogy „az építési beruházásokra vagy szolgáltatásokra vonatkozó koncesszió odaítélésével a koncessziós jogosultra hárul a szóban forgó munkák vagy szolgáltatások hasznosításával járó működési kockázat, beleértve a keresleti vagy kínálati kockázatot, vagy mindkettőt. Akkor tekinthető úgy, hogy a koncessziós jogosult viseli a működési kockázatot, ha – rendes működési feltételek mellett – nem garantált, hogy megtérülnek a koncesszió tárgyát képező építmény vagy szolgáltatás üzemeltetése során eszközölt beruházások, illetve felmerült költségek. A koncessziós jogosultra átháruló kockázatnak részét kell, hogy képezze a piac kiszámíthatatlanságának való tényleges kitettség is, amelyből kifolyólag a koncessziós jogosult potenciális becsült vesztesége nem tekinthető csupán névlegesnek vagy elhanyagolhatónak”.

A közszolgáltatás nyújtására irányuló (közbeszerzési) szerződések és koncessziók közötti különbségtétel fontos, mert a 2014/23/EU irányelv 10. cikkének (3) bekezdése értelmében ez az irányelv nem alkalmazandó az 1370/2007/EK rendelet értelmében vett, személyszállítási közszolgáltatás nyújtására irányuló koncessziókra. Az említett, személyszállítási közszolgáltatás nyújtására irányuló koncessziók odaítélését kizárólag az 1370/2007/EK rendelet szabályozza.

Az 1370/2007/EK rendelet 5. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy az autóbusszal vagy villamossal végzett személyszállításra vonatkozó közszolgáltatási szerződések odaítélését a 2004/17/EK irányelv (8) és a 2004/18/EK irányelv (9) szabályozza, kivéve, ha az ilyen szerződések szolgáltatási koncessziók formájában készültek. Ezért az autóbusszal vagy villamossal végzett személyszállítási közszolgáltatás nyújtására irányuló (közbeszerzési) szerződések odaítélését kizárólag a 2014/24/EU és a 2014/25/EU irányelv szabályozza.

A vasúttal és metróval végzett személyszállítási közszolgáltatás nyújtására irányuló (közbeszerzési) szerződések odaítélését, mely ki van zárva egyfelől a 2014/24/EU irányelv hatálya alól annak (27) preambulumbekezdése és 10. cikkének i) pontja értelmében, másfelől a 2014/25/EU irányelv hatálya alól annak (35) preambulumbekezdése és 21. cikkének g) pontja értelmében, az 1370/2007/EK rendelet szabályozza.

Táblázat

A szerződések odaítélésére alkalmazandó jogalap összefoglalása a szerződéses megállapodás típusa és a közlekedési mód szerint

Személyszállítási közszolgáltatás	A 2014/24/EU és a 2014/25/EU irányelvben meghatározott szolgáltatásnyújtásra irányuló (közbeszerzési) szerződések	A 2014/23/EU irányelvben meghatározott szolgáltatási koncessziók
Autóbusz és villamos	A 2014/24/EU és a 2014/25/EU irányelv	Az 1370/2007/EK rendelet
Vasút és metró	Az 1370/2007/EK rendelet	Az 1370/2007/EK rendelet

2.1.2.   Az 1. cikk (2) bekezdése. Az 1370/2007/EK rendelet alkalmazása a belvízi utakra és a nemzeti tengerekre

Az 1. cikk (2) bekezdése megállapítja, hogy az 1370/2007/EK rendeletet a belföldi és nemzetközi vasúti, egyéb kötöttpályás és közúti személyszállítási közszolgáltatásokra kell alkalmazni, továbbá a tagállamok alkalmazhatják azt a belvízi személyszállítási közszolgáltatásra is. A jogbiztonság szavatolása érdekében az egyes tagállamok azon határozatát, hogy az 1370/2007/EK rendeletet a belvízi személyszállításra is alkalmazni kívánják, jogilag kötelező érvényű aktussal, átlátható módon kell elfogadni. Az 1370/2007/EK rendelet belvízi személyszállítási szolgáltatásokra való alkalmazása különösen hasznos lehet azokban az esetekben, amikor ezek a szolgáltatások egy szélesebb körű városi, elővárosi vagy regionális személyszállítási hálózat részét képezik.

Ha az 1370/2007/EK rendelet belvízi személyszállítási szolgáltatásra történő alkalmazásáról nem születik döntés, akkor ezeket a szolgáltatásokat közvetlenül az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 93. cikke fogja szabályozni. A belvízi személyszállítás bizonyos vonatkozásai továbbá a nem honos fuvarozók által valamely tagállam belvízi útjain történő árufuvarozás vagy személyszállítás feltételeinek megállapításáról szóló, 1991. december 16-i 3921/91/EGK tanácsi rendelet (10) és a közlekedési szolgáltatások nyújtására vonatkozó szabadság megvalósításának érdekében bevezetett, a tagállamok közötti belvízi árufuvarozásra vagy személyszállításra alkalmazandó közös szabályokról szóló, 1996. július 8-i 1356/96/EK tanácsi rendelet (11) hatálya alá tartoznak.

Az 1. cikk (2) bekezdése azt is megállapítja, hogy a tagállamok csak abban az esetben alkalmazhatják a nemzeti tengereken folytatott személyszállításra az 1370/2007/EK rendeletet, ha ezzel nem sértik meg a szolgáltatásnyújtás szabadsága elvének a tagállamokon belüli tengeri fuvarozásra (tengeri kabotázs) történő alkalmazásáról szóló, 1992. december 7-i 3577/92/EGK tanácsi rendeletet (12). Az említett rendelet egyes alapvető rendelkezései nem egyeznek teljes mértékben az 1370/2007/EK rendelet rendelkezéseivel (például az árufuvarozásra való alkalmazásra vonatkozó rendelkezésekkel, továbbá a szerződések érvényességi idejére, a kizárólagos jogokra vagy a kisebb volumenű szerződések közvetlen odaítélésével kapcsolatos értékhatárokra vonatkozó rendelkezésekkel). Az 1370/2007/EK rendelet nemzeti tengerekre való alkalmazása számos problémát vet fel. A Bizottság a 3577/92/EGK rendeletre vonatkozóan iránymutatást nyújt az ezen problémákkal foglalkozó közleményében (13).

2.1.3.   A 10. cikk (1) bekezdése. Az 1191/69/EGK rendelet alkalmazhatósága az árufuvarozási szerződésekre 2012. december 2-ig

Korábban egyes vasúti árufuvarozási szolgáltatások a vasúti, közúti és belvízi közlekedési közszolgáltatás fogalmában rejlő kötelezettségek terén a tagállamok tevékenységéről szóló, 1969. június 26-i 1191/69/EGK tanácsi rendeletben leírt közszolgáltatási kötelezettségek hatálya alá tartozhattak (14). Az 1191/69/EGK rendeletet hatályon kívül helyező 1370/2007/EK rendelet ugyanakkor nem vonatkozik az árufuvarozási szolgáltatásokra. A Bizottság által az EUMSZ 93., 107. és 108. cikkei szerint nem engedélyezett kompenzáció kivezetése érdekében az 1370/2007/EK rendelet 10. cikkének (1) pontja kimondja, hogy az 1191/69/EGK rendeletet az 1370/2007/EK rendelet hatálybalépését követő három év során, vagyis 2012. december 2-ig továbbra is alkalmazni kell az árufuvarozási szolgáltatásokra. Az árufuvarozási szolgáltatások csak abban az esetben minősülnek általános gazdasági érdekű szolgáltatásnak, ha az érintett tagállam megállapítja, hogy a kereskedelmi árufuvarozási szolgáltatásokhoz képest speciális jellemzőkkel bírnak (15). Ha a tagállamok a vasúti árufuvarozási szolgáltatásokra továbbra is érvényben kívánnak tartani olyan állami támogatási rendszereket, amelyek nem felelnek meg az Altmark-ítéletben meghatározott speciális feltételeknek (16), akkor a szóban forgó rendszerekről előzetes jóváhagyás céljából bejelentést kell tenniük a Bizottságnak. Ezeket a rendszereket közvetlenül az EUMSZ 93. cikke alapján kell értékelni. Amennyiben e rendszerekről előzetesen nem érkezik bejelentés, akkor azok jogellenes új támogatásoknak minősülnek, hiszen már nem mentesek az állami támogatásokkal kapcsolatos bejelentési kötelezettség alól.

2.2.   A közszolgáltatási kötelezettségek meghatározása és a közszolgáltatási szerződések általános szabályai/tartalma

Ez a fejezet értelmező iránymutatást nyújt a közszolgáltatási szerződések jellemző alkotóelemeiről, az általános szabályok fő jellemzőiről és arról, hogy az 1370/2007/EK rendelet alapján az illetékes hatóságok hogyan határozzák meg a közszolgáltatási kötelezettségek jellegét és mértékét. Tárgyalja továbbá azokat a feltételeket, amelyek mellett a közszolgáltatási szerződések időtartama meghosszabbítható, valamint az alvállalkozók bevonásának feltételeit, ideértve a belső szolgáltató igénybevételét.

2.2.1.   A 2. cikk i) bekezdése. A közszolgáltatási szerződés jellemzői

A 2. cikk i) bekezdése szerint a közszolgáltatási szerződés „egy vagy több olyan jogilag kötelező erejű aktus, amely megerősíti az illetékes hatóság és a közszolgáltató közötti megállapodást, amelynek értelmében a közszolgáltatóra ruházzák a közszolgáltatási kötelezettségek hatálya alá tartozó személyszállítási közszolgáltatások kezelését és üzemeltetését”. A szerződés az illetékes hatóság által hozott határozat is lehet, amely egyedi törvényi vagy rendeleti aktus formáját ölti, vagy tartalmazza azokat a feltételeket, amelyek esetén az illetékes hatóság maga nyújtja a szolgáltatásokat, vagy az ilyen szolgáltatások nyújtását belső szolgáltatóra bízza. A „közszolgáltatási szerződés” fogalma az 1370/2007/EK rendelet definíciója szerint magában foglalja a közszolgáltatási koncessziókat is.

Tekintettel a tagállamok eltérő jogrendszereire és hagyományaira, a közszolgáltatási szerződés fogalmának az 1370/2007/EK rendeletben szereplő meghatározása nagyon tág, és különféle típusú kötelező erejű jogi aktusokra terjed ki. Így biztosítja, hogy egyetlen jogi helyzet se essen e rendelet hatályán kívül, még abban az esetben se, ha az illetékes hatóság és a szolgáltató közötti kapcsolat hivatalosan és a szó legszigorúbb értelmében véve nem szerződés formájában valósul meg. Ezért a fogalom meghatározása az olyan közszolgáltatási szerződéseket is magában foglalja, amelyek egyedi törvényi vagy rendeleti aktus formáját öltő határozaton alapulnak. Közszolgáltatási szerződés létrejöhet egy, a szolgáltatások működtetésével egy szolgáltatót megbízó általános jogi aktus és egy, a nyújtandó szolgáltatások részletes követelményeit és a kompenzáció számításához alkalmazandó módszert előíró közigazgatási aktus kombinációjaként is. A fogalommeghatározás ugyancsak kiterjed az illetékes hatóság által hozott olyan határozatokra, amelyek megállapítják azokat a feltételeket, amelyek esetén az illetékes hatóság maga nyújtja a szolgáltatásokat, vagy a szolgáltatások nyújtását belső szolgáltatóra bízza.

2.2.2.   A 2. cikk l) bekezdése. Az általános szabályok jellemzői és megállapításuk folyamata

A 2. cikk l) bekezdése szerint az általános szabály „olyan intézkedés, amelyet valamely illetékes hatóság felelőssége alá tartozó adott földrajzi területen valamennyi azonos típusú személyszállítási közszolgáltatásra megkülönböztetés nélkül alkalmazni kell”. Az általános szabályok tehát olyan intézkedések, amelyeket a hatóságok egyoldalúan és megkülönböztetésmentesen hozhatnak meg a közszolgáltatókra vonatkozóan egy- vagy többféle közúti vagy vasúti közlekedési közszolgáltatás kapcsán, vagy amelyek az illetékes hatóság és a közszolgáltató között megkötött szerződésekbe foglalhatók. Az intézkedés az illetékes hatóság felelőssége alá tartozó földrajzi területre korlátozódik, azonban nem kell feltétlenül kiterjednie a teljes földrajzi területre. Egy általános szabály lehet regionális vagy országos törvény is, amely egy adott régió vagy tagállam valamennyi meglévő és jövőbeli szállítási szolgáltatójára alkalmazandó. Ezért azt az egyes közszolgáltatókkal általában nem tárgyalják meg. Az általános szabály előírása egyoldalú bevezetése esetén sincs kizárva, hogy az általános szabályok megállapítása előtt a közszolgáltatókkal átlátható és megkülönböztetésmentes módon konzultációra kerüljön sor.

2.2.3.   A 3. cikk (2) és (3) bekezdése. Általános szabályok megállapítása közszolgáltatási szerződés keretében vagy azon kívül. Az általános szabályok hatálya

Az 1370/2007/EK rendelet (17) preambulumbekezdése megállapítja, hogy „az illetékes hatóságok szabadon állapíthatnak meg szociális és minőségi kritériumokat a közszolgáltatási kötelezettségek minőségi előírásainak fenntartására és jobbítására vonatkozóan, például a minimális munkafeltételek, az utasok jogai, a csökkent mozgásképességű személyek szükségletei, a környezet védelme, az utasok és a munkavállalók biztonsága, valamint a munkahelyekre és a szolgáltatásnyújtás helyén történő szociális védelemre vonatkozó kollektív szerződésbeli kötelezettségek és egyéb szabályok és megállapodások tekintetében. A szolgáltatók közötti átlátható és összehasonlítható versenyfeltétek biztosítása, valamint a szociális dömping kockázatának elkerülése érdekében, az illetékes hatóságok különleges szociális és szolgáltatásminőségi követelményeket írhatnak elő.”

A tagállamok és/vagy illetékes hatóságok általános szabályok, mint például törvények, rendeletek és szabályozási intézkedések segítségével szervezhetik meg a tömegközlekedést. Ha azonban ezek az általános szabályok a kompenzációra vagy a kizárólagos jogra is kiterjednek, akkor az 1370/2007/EK rendelet 3. cikkének (1) bekezdése szerint közszolgáltatási szerződést kell kötni. A rendelet 3. cikkének (2) bekezdése szerint ez a kötelezettség nem áll fenn abban az esetben, ha az általános szabályok maximált díjakat állapítanak meg valamennyi utas vagy az utasok egyes csoportjai számára. Ebben az esetben nem áll fenn a közszolgáltatási szerződés megkötésére vonatkozó kötelezettség, és a kompenzációs mechanizmus megkülönböztetés nélkül, általánosan alkalmazható módon létrehozható.

Az illetékes hatóság általános szabályokat alkalmazhat a nemzeti törvényekkel összhangban álló szociális és minőségi követelmények meghatározására. Ha az általános szabályok kiterjednek a kompenzációra, vagy ha az illetékes hatóság úgy ítéli meg, hogy az általános szabályok végrehajtása kompenzációt követel meg, közszolgáltatási szerződést vagy közszolgáltatási szerződéseket is kötni kell, amelyekben meg kell határozni a kötelezettségeket és az azok nettó pénzügyi hatásáért járó kompenzáció paramétereit az 1370/2007/EK rendelet 4. és 6. cikkének, illetve mellékletének megfelelően.

2.2.4.   A 3. cikk (3) bekezdése. Az 1370/2007/EK rendelet alkalmazási körén kívül eső, az iskolai tanulók, a hallgatók, a gyakornokok és a csökkent mozgásképességű személyek számára maximált díjakat meghatározó általános szabályoknak az Unió állami támogatásra vonatkozó szabályai értelmében történő bejelentése

A 3. cikk (3) bekezdése lehetővé teszi a tagállamoknak, hogy az 1370/2007/EK rendelet alkalmazási köréből kizárják a közszolgáltatási kötelezettségek pénzügyi kompenzációra vonatkozó olyan általános szabályokat, amelyek az iskolai tanulók, a hallgatók, a gyakornokok és a csökkent mozgásképességű személyek számára maximált díjakat határoznak meg. Ha egy tagállam él ezzel a jogával, a nemzeti hatóságoknak a Szerződés szabályai, különösen a Szerződés állami támogatásokra vonatkozó szabályai szerint kell értékelniük a kompenzációs rendelkezéseket. Ha ezek az általános szabályok állami támogatásnak minősülnek, akkor az adott tagállamnak az EUMSZ 108. cikke értelmében azokról bejelentést kell tennie a Bizottságnak.

2.2.5.   A 2. cikk e) bekezdése és a 4. cikk (1) bekezdése. A közszolgáltatási kötelezettségek jellegének és mértékének, illetve a közszolgáltatási szerződések alkalmazási körének illetékes hatóságok általi meghatározása

Az általános gazdasági érdekű szolgáltatások tagállamok általi meghatározásának és nyújtásának általános elveit az EUMSZ 14. cikke, illetve az EUMSZ-hez csatolt, az általános érdekű szolgáltatásokról szóló 26. jegyzőkönyv állapítja meg. Az EUMSZ 14. cikke szerint „az Unió és a tagállamok saját hatáskörükben és a Szerződések alkalmazási körén belül gondoskodnak arról, hogy ezek az (általános gazdasági érdekű) szolgáltatások olyan – így különösen gazdasági és pénzügyi – elvek alapján és feltételek mellett működjenek, amelyek lehetővé teszik rendeltetésük teljesítését”. A 26. számú jegyzőkönyv szerint a nemzeti, regionális és helyi hatóságok alapvető szerepet játszanak és széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek a tekintetben, hogy a felhasználók igényeihez a lehető legközelebb álló módon gondoskodjanak az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtásáról, megrendeléséről, illetve megszervezéséről. Az Unió közös értéke, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatások magas minőségi szintre, magas fokú biztonságra és megfizethetőségre, egyenlő bánásmódra, valamint az egyetemes hozzáférés és a felhasználói jogok előmozdítására törekszenek. A tagállamok vasúti és közúti személyszállítás területén megvalósuló általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtásával, megrendelésével és szervezésével kapcsolatos lehetőségeit az 1370/2007/EK rendelet szabályozza. Az 1370/2007/EK rendelet 1. cikke megállapítja, hogy a rendelet célja „annak meghatározása, hogy az uniós jog szabályainak megfelelően az illetékes hatóságok hogyan avatkozhatnak be a személyszállítás területén az olyan általános érdekű szolgáltatások nyújtásának biztosítása érdekében, amelyek többek között számosabbak, biztonságosabbak, magasabb minőségűek vagy alacsonyabb költséggel járnak, mint azok, amelyek nyújtását a piaci verseny lehetővé tenné”. Az 1370/2007/EK rendelet (2) bekezdésének e) pontja szerint a közszolgáltatási kötelezettség olyan kötelezettség, amely arra szolgál, hogy biztosítsa az olyan általános érdekű személyszállítási közszolgáltatások nyújtását, amelyeket egy szolgáltató – amennyiben saját gazdasági érdekeit venné figyelembe – ellenszolgáltatás nélkül nem, vagy nem olyan mértékben vagy nem ugyanolyan feltételekkel végezne el (17). Így az 1370/2007/EK rendelet szerinti keretek között a tagállamok széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek a közszolgáltatási kötelezettségeknek a végfelhasználói igényekkel összhangban történő meghatározása tekintetben.

A közszolgáltatási kötelezettségek jellemzően, de nem kizárólag azokra a konkrét kötelezettségekre vonatkozhatnak, amelyeket a közszolgáltató számára írnak elő például a szolgáltatás gyakoriságára, minőségére, a szolgáltatásnyújtásra – különösen a kisebb, kereskedelmileg esetleg nem vonzó közbenső állomások esetében –, illetve a kora reggeli és késő esti vonatok biztosítására vonatkozóan. Szemléltető példaként megemlítjük, hogy a Bizottság szerint a közszolgáltatások közé sorolandó szolgáltatásoknak a polgárokra kell irányulniuk vagy a társadalom egészének érdekeit kell szolgálniuk. Az illetékes hatóságok meghatározzák a közszolgáltatási kötelezettségek jellegét és hatókörét, miközben tiszteletben tartják a Szerződés általános alapelveit. A rendelet céljainak elérése érdekében, ami a biztonságos, költséghatékony és kiváló minőségű személyszállítási szolgáltatások garantálását jelenti, az illetékes hatóságoknak e szolgáltatások gazdaságilag és pénzügyileg fenntartható biztosítására kell törekedniük. Az 1370/2007/EK rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében leírt szerződéskötési kötelezettség összefüggésében mindkét szerződő fél elvárhatja jogainak tiszteletben tartását és köteles teljesíteni szerződéses kötelezettségeit. E jogok és kötelezettségek közé tartoznak a pénzügyi jogok és kötelezettségek. A közszolgáltatási szerződések földrajzi hatókörének lehetővé kell tennie az illetékes hatóságok számára, hogy gazdaságilag optimálisan működtessék a felelősségi körükbe tartozó közlekedési közszolgáltatásokat, beleértve adott esetben a helyi, regionális és szubnacionális hálózatokra kifejtett hatásokat. A hálózati hatások kihasználása a költségeket fedezőnél eredményesebb és a költségeket nem fedező szolgáltatások közötti keresztfinanszírozásnak köszönhetően lehetővé teszi a közlekedési közszolgáltatások költséghatékony biztosítását. Ily módon a hatóságok elérhetik kitűzött közlekedéspolitikai céljaikat, miközben adott esetben garantálhatják a hálózaton belüli hatékony és igazságos verseny feltételeit is, például potenciálisan néhány nagy sebességű vasúti szolgáltatás terén.

2.2.6.   A 2. cikk f) bekezdése és a 3. cikk (1) bekezdése. A kizárólagos jogok jellegének és mértékének meghatározása az uniós jog betartásával

A 3. cikk (1) bekezdése szerint közszolgáltatási szerződést kell kötni abban az esetben, ha az illetékes hatóság úgy dönt, hogy valamely szolgáltatónak a közszolgáltatási kötelezettségek teljesítésének fejében kizárólagos jogot és/vagy kompenzációt biztosít. A kizárólagos jog a 2. cikk f) bekezdése szerint „a közszolgáltatót egy meghatározott útvonalon, hálózatban vagy területen, valamennyi más hasonló szolgáltató kizárásával, egyes személyszállítási közszolgáltatások működtetésére feljogosító jog”. Ez a jog törvényi, rendeleti vagy közigazgatási eszközzel biztosítható. A közszolgáltatási szerződés sok esetben meghatározza a kizárólagos jog gyakorlásának feltételeit, különösen a kizárólagos jog földrajzi hatóköre és időtartama vonatkozásában. A kizárólagosság egy adott piacon védi a vállalkozást a más szolgáltatókkal folytatott verseny ellen azzal, hogy más vállalkozás nem nyújthatja ugyanazt a szolgáltatást. A tagállamok ugyanakkor megállapíthatnak olyan jogokat, amelyek látszólag nem kizárólagosak, valójában azonban jogi normákkal vagy közigazgatási gyakorlatokkal megakadályozzák más vállalkozások piaci működését. Az olyan igazgatási rendelkezések, amelyek bizonyos kritériumok, például a szolgáltatások elvárt mennyiségére és minőségére vonatkozó feltételek teljesítése esetén engedélyezik a közlekedési közszolgáltatások nyújtását, a gyakorlatban korlátozhatják a piacon jelen lévő szolgáltatók számát. A Bizottság megítélése szerint a kizárólagosság fogalma az 1370/2007/EK rendelet alkalmazásában az utóbbi esetre is kiterjed.

A közlekedési közszolgáltatások belső piaca zökkenőmentes működésének biztosítása végett az illetékes hatóságok kötelesek világosan olyan jogként meghatározni a kizárólagos jogokat, amelyek nem haladják meg a szóban forgó szolgáltatások gazdasági védelméhez feltétlenül szükséges mértéket, ugyanakkor teret engednek más jellegű szolgáltatásoknak. Ebben az összefüggésben az 1370/2007/EK rendelet (8) preambulumbekezdése megállapítja, hogy „azon szabályozatlan személyszállítási piacok számára, amelyekben nincsenek kizárólagos jogok, lehetővé kell tenni sajátosságaik és az eddig alkalmazott működési gyakorlatuk megtartását, amennyiben azok megfelelnek a Szerződés előírásainak.” A Bizottság ugyanakkor szeretné felhívni a figyelmet arra, hogy az autóbusz-szolgáltatásoknak a lakosság bizonyos csoportjai számára való hozzáférhetőségét ösztönző szerződéses rendelkezések bevezetése még a szabályozatlan rendszerekben is közszolgáltatási kötelezettség. Ez a kötelezettség az 1370/2007/EK rendelet (18) hatálya alá tartozik.

Ha az 1370/2007/EK rendelet alkalmazásának valamennyi feltétele teljesül, ideértve azt a feltételt is, hogy a közlekedési közszolgáltató kizárólagos jogot élvez, akkor a megkötendő közszolgáltatási szerződés – amennyiben megfelel az 5. cikk (4) bekezdése feltételeinek – közvetlenül odaítélhető például alacsony értékű szerződések, illetve kis- vagy közepes méretű szolgáltatók esetében.

2.2.7.   A 4. cikk (4) bekezdése. A közszolgáltatási szerződés időtartamának 50 %-kal történő meghosszabbítására vonatkozó feltételek

A 4. cikk (3) bekezdése megállapítja, hogy a közszolgáltatási szerződések időtartama „nem haladhatja meg autóbuszos szolgáltatások esetén a tíz évet, és vasúti vagy egyéb kötöttpályás személyszállítási szolgáltatások esetén a 15 évet.” A 4. cikk (4) bekezdése szükség esetén – az eszközérték-csökkenés leírására vonatkozó feltételekre figyelemmel – lehetővé teszi a közszolgáltatási szerződés időtartamának legfeljebb 50 %-kal való meghosszabbítását. Ilyen meghosszabbítás akkor adható, ha a közszolgáltató olyan eszközöket biztosít, amelyek a közszolgáltatási szerződés tárgyát képező személyszállítási szolgáltatás végrehajtásához szükséges eszközök összességének tekintetében jelentősek, és túlnyomórészt a szerződés tárgyát képező személyszállítási szolgáltatásokhoz kapcsolódnak.

E két feltétel értelmezése az adott esetben fennálló körülmények függvénye. Az 1370/2007/EK rendelet (15) preambulumbekezdése hangsúlyozza, hogy „a hosszú időtartamra szóló szerződések a piacnak a szükségesnél hosszabb időtartamra történő bezárulásához vezethetnek, csökkentve ezáltal a verseny által gyakorolt nyomás kedvező hatásait. A szolgáltatások minőségének védelme, valamint annak érdekében, hogy a verseny a legkevésbé torzuljon, a közszolgáltatási szerződéseknek határozott időtartamra kell szólniuk.” Emellett az igen hosszú szerződési időszakok esetében a nagyobb mértékű bizonytalanság miatt nehezen lehet helyesen meghatározni, hogy milyen kockázatok rendelhetők a szolgáltatóhoz és milyenek a hatósághoz. Másrészt a (15) preambulumbekezdés kimondja, hogy „biztosítani kell, hogy a közszolgáltatási szerződések időtartamát legfeljebb eredeti időtartamuk felével meghosszabbíthassák, amennyiben a közszolgáltatónak olyan eszközökbe kell beruháznia, amelyek értékcsökkenésének ideje kivételes hosszúságú, valamint – kivételes jellemzőik és korlátaik miatt – az EUMSZ 349. cikkében meghatározott legkülső régiók esetében”.

A közszolgáltatási szerződés időtartamának 50 %-kal való meghosszabbítására vonatkozó döntés meghozatalakor a következő szempontokat kell mérlegelni: a közszolgáltatási szerződésnek arra kell köteleznie a szolgáltatót, hogy olyan eszközökbe ruházzon be, amelyek értékcsökkenésének ideje kivételesen hosszú, például járműállományba, karbantartó létesítményekbe vagy infrastruktúrába.

Új szerződés odaítélése előtt az illetékes hatóság rendszerint úgy dönt, hogy meghosszabbítja a meglévő szerződés időtartamát. Ha az időtartam meghosszabbításáról úgy kell dönteni, hogy a szerződés tevékenységei még folyamatban vannak, mert az új járműállományba történő tervezett beruházások nem a szerződési időszak elején, hanem például technikai okok miatt később valósulnak meg, ezt a körülményt egyértelműen fel kell tüntetni a pályázati dokumentumokban és ennek a lehetőségnek a kompenzációban megfelelően tükröződnie kell. A 4. cikk (4) bekezdése értelmében a szerződés teljes meghosszabbítása egy esetben sem haladhatja meg az időtartam 50 %-át.

2.2.8.   A 4. cikk (5) bekezdése. Az illetékes hatóságok rendelkezésére álló eszközök, amennyiben szolgáltatóváltás esetén intézkedéseket kívánnak hozni a személyzet védelmére

A 4. cikk (5) bekezdése előírja, hogy „a nemzeti és közösségi jog sérelme nélkül, beleértve a szociális partnerek közötti kollektív szerződéseket, az illetékes hatóságok kérhetik a kiválasztott közszolgáltatótól, hogy a szolgáltatások nyújtásához előzetesen felvett személyzetnek adja meg azokat a jogokat, amelyekben az akkor részesülne, ha a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2001. március 12-i 2001/23/EK tanácsi irányelv (19) szerinti átruházás történt volna. Amennyiben az illetékes hatóságok a közszolgáltatókat egyes szociális előírások teljesítésére kötelezik, a versenytárgyalási eljárással kapcsolatos dokumentumokban és a közszolgáltatási szerződésben fel kell sorolni az érintett személyzetet, és átlátható adatokat kell adni szerződéses jogaikról és azon feltételekről, amelyek alapján a munkavállalók a szolgáltatásokhoz kapcsolódónak tekintendők.”

A szubszidiaritás elvének megfelelően, valamint a (16) és (17) preambulumbekezdésben előírtak szerint az illetékes hatóságoknak szolgáltatóváltás esetén alapvetően a következő lehetőségek állnak rendelkezésükre a személyzet védelmére:

i.	Nem tesznek semmilyen lépést. Ebben az esetben a munkavállalók jogait, például a személyzet átvételét kizárólag akkor kell elismerni, ha teljesülnek a 2001/23/EK irányelv alkalmazásához szükséges feltételek, például, ha lényeges tárgyi eszközök, például járműállomány átruházására kerül sor (20).

ii.

Amennyiben a 2001/23/EK rendelet szerinti átruházásra került sor, megkövetelik a szolgáltatás elvégzésére korábban felvett személyzet átvételét azon jogokkal együtt, amelyek eredetileg megillette volna őket, függetlenül attól, hogy alkalmazandó-e a 2001/23/EK irányelv vagy sem. Az 1370/2007/EK rendelet (16) preambulumbekezdése kifejti, hogy „ez az irányelv nem akadályozza meg, hogy tagállamok a 2001/23/EK irányelv hatálya alá nem tartozó munkavállalói jogok átruházási feltételeit is védjék, ezáltal – adott esetben – figyelembe véve a nemzeti törvények, rendeletek és közigazgatási intézkedések által meghatározott szociális normákat, a kollektív szerződéseket vagy a szociális partnerek közötti egyéb megállapodásokat”.

iii.

Megkövetelik a közlekedési közszolgáltatótól, hogy feleljen meg a közlekedési közszolgáltatás nyújtásában részt vevő valamennyi munkavállalóra vonatkozó bizonyos szociális követelményeknek „a szolgáltatók közötti átlátható ás összehasonlítható versenyfeltételek biztosítása, valamint a szociális dömping kockázatának elkerülése érdekében”, amint ezt az 1370/2007/EK rendelet (17) preambulumbekezdése előírja. Ezek a követelmények esetleg kapcsolódhatnak például a vállalati szintű kollektív szerződéshez vagy a megfelelő piaci szegmensre vonatkozó kollektív szerződéshez.

iv.	Alkalmazhatják a ii. vagy a iii. lehetőség kombinációját.

Amennyiben az illetékes hatóságok előírják a személyzet átvételét vagy bizonyos szociális követelményeket támasztanak, ezeket a kötelezettségeket a pályázati dokumentumokban és a közszolgáltatási szerződésekben a foglalkoztatási feltételek átláthatósága érdekében egyértelműen és részletesen meg kell határozni.

2.2.9.   Az 5. cikk (2) bekezdésének e) pontja. Alvállalkozók bevonásának feltételei belső szolgáltatóknak odaítélt közszolgáltatási szerződések esetében

Belső szolgáltatónak közvetlenül odaítélt közszolgáltatási szerződés teljesítésébe szigorú feltételek mellett alvállalkozókat lehet bevonni. Ebben az esetben az 5. cikk (2) bekezdésének e) pontja szerint a belső szolgáltató köteles a személyszállítási közszolgáltatás „túlnyomó részét” maga nyújtani. Ezzel a rendelkezéssel a jogalkotó azt kívánta elkerülni, hogy az illetékes hatóság felügyelete alatt álló „belső szolgáltató” fogalma elveszítse jelentését, mivel a belső szolgáltató egyébként minden közlekedési szolgáltatást vagy azok jelentős részét alvállalkozásba adhatná. Az 5. cikk (2) bekezdésének célja tehát a hamis belső szolgáltatók alkalmazásának elkerülése. A személyszállítási közszolgáltatások belső szolgáltató általi nyújtása kivételt képez az 5. cikk (3) bekezdésében leírt elv alól, amely szerint a közszolgáltatási szerződéseket „versenytárgyalási eljárás alapján” kell odaítélni. Az 1370/2007/EK rendelet (7) preambulumbekezdése szerint „a szolgáltatók közötti szabályozott verseny bevezetése lehetővé teszi a vonzóbb és innovatívabb, alacsonyabb költséggel járó szolgáltatások nyújtását”. Az eseti elbírálás lehetőségét is fenntartva ésszerűen úgy tekinthető, hogy a közlekedési közszolgáltatások több mint egyharmad részének alvállalkozókkal való elvégeztetéséhez nyomós indokra lenne szükség, különösen az előbbiekben kifejtett 5. cikk (2) bekezdése e) pontjának célkitűzései fényében. Ezeket a szállítási szolgáltatásokat jellemzően szerződéses értékben fejezik ki. A belső szolgáltatóknak az alvállalkozók bevonását a vonatkozó közbeszerzési jogszabályok betartásával kell végezniük.

Végül az 1370/2007/EK rendelet nem tiltja meg, hogy a közszolgáltatási szerződés meghatározza a közlekedési szolgáltatás értékének a szolgáltató által a közszolgáltatási szerződés keretében alvállalkozásba adandó minimális százalékos mértékét. A szerződés erre akkor biztosíthat lehetőséget, ha a rendelet rendelkezéseit betartják, különös tekintettel a közszolgáltatási szerződés alvállalkozásba adható maximális részére vonatkozó rendelkezésekre.

2.3.   A közszolgáltatási szerződések odaítélése

Ez a fejezet a közszolgáltatási szerződések odaítéléséhez kapcsolódó több rendelkezéshez nyújt értelmező iránymutatást. Az iránymutatás bemutatja, hogy a közszolgáltatási szerződések milyen feltételek mellett ítélhetők oda közvetlenül, és milyen eljárási követelmények vonatkoznak a szerződések versenytárgyalására.

2.3.1.   Az 5. cikk (2) bekezdésének b) pontja. A közszolgáltatási szerződés belső szolgáltatónak történő közvetlen odaítélésének feltételei

Az 1370/2007/EK rendelet lehetővé teszi a helyi illetékes hatóságok számára, hogy saját maguk nyújtsanak vasúti és közúti személyszállítási közszolgáltatásokat vagy közvetlenül ítéljenek oda közszolgáltatási szerződést belső szolgáltatónak. Ha azonban a második megoldást választják, be kell tartaniuk számos, az 5. cikk (2) bekezdésében megállapított szigorú szabályt és feltételt. A Bizottság a következő észrevételt teszi:

i.

Az 5. cikk (2) bekezdése megállapítja, hogy az integrált személyszállítási közszolgáltatásokat nyújtó illetékes helyi hatóságok vagy azok csoportjai a közszolgáltatási szerződéseket közvetlenül odaítélhetik belső szolgáltatóknak. Ez azt jelenti, hogy az illetékes helyi hatóságok egy csoportja által közvetlenül odaítélt szerződés alapján nyújtott személyszállítási közszolgáltatásokat földrajzi, közlekedési vagy árszempontból integrálni kell az adott hatóságcsoport felelősségi körébe tartozó egész területen. Ezenkívül a Bizottság úgy véli, hogy az illetékes helyi hatóság vagy hatóságcsoport felelősségi körében nyújtott ilyen szolgáltatások földrajzi hatókörét úgy kell meghatározni, hogy e helyi szolgáltatások jellemzően egy adott városi agglomeráció és/vagy vidéki körzet igényeit elégítsék ki.

ii.

Minden esetben be kell tartani a belső szolgáltató illetékes hatóság általi, a 2. cikk j) bekezdésében meghatározott és az 5. cikk (2) bekezdésében részletezett ellenőrzésére vonatkozó szabályokat. A belső szolgáltató „olyan elkülönült jogi egység, amely felett az illetékes helyi hatóság […] a saját szervezeti egységei feletti ellenőrzéshez hasonló ellenőrzést gyakorol”. Az 5. cikk (2) bekezdésének a) pontja ismerteti azokat a tényezőket, amelyeket figyelembe kell venni annak eldöntéséhez, hogy egy illetékes hatóság tényleges ellenőrzést gyakorol-e a belső szolgáltató felett. Ezek a tényezők „az igazgatási, irányítási vagy felügyeleti testületekben való képviselet mértéke, az alapszabályok erre vonatkozó előírásai, a tulajdon, a stratégiai döntésekre és az egyedi irányítási döntésekre gyakorolt tényleges hatás és ellenőrzés”. Az ellenőrzést mindezen tényezők alapján kell értékelni, amennyiben azok relevánsak. A tulajdon mint tényező tekintetében az 1370/2007/EK rendelet nem írja elő, hogy az illetékes hatóságok a belső szolgáltató tőkéjének 100 %-át birtokolják. Ennek például a köz- és magánszféra partnersége esetén lehet jelentősége. Ebből a szempontból az 1370/2007/EK rendelet a „belső” szolgáltató fogalmát tágabban értelmezi, mint az Európai Unió Bírósága saját ítélkezési gyakorlatában (21). Az illetékes hatóságnak azonban az 5. cikk (2) bekezdésének a) pontja szerint egyéb kritériumokkal kell bizonyítania a hatékony ellenőrzés tényét.

iii.

A versenytorzulás csökkentése érdekében az 5. cikk (2) bekezdésének b) pontja előírja, hogy a belső szolgáltatók és az általuk ellenőrzött szerv vagy szervek szállítási tevékenységeinek földrajzilag az illetékes hatóság területére kell korlátozódnia vagy azokat egy helyi illetékes hatóságnak közösen kell ellenőriznie. Ezek a szolgáltatók vagy szervek nem vehetnek részt az illetékes hatóság területén kívül szervezett, személyszállítási közszolgáltatás nyújtására irányuló versenytárgyalási eljárásokban. Az 5. cikk (2) bekezdésének b) pontja szándékosan használ tágan értelmezhető meghatározásokat, hogy ne lehessen a földrajzi korlátozás megkerülésére alkalmas szervezeti struktúrákat létrehozni. A Bizottság – az v. pontban említett kimenő útvonalakra vonatkozó rendelkezések sérelme nélkül – különösen szigorúan fogja alkalmazni ezt a földrajzi korlátozásra vonatkozó rendelkezést, különösen akkor, ha a belső szolgáltató és a szállítási szolgáltatást nyújtó másik szerv egyaránt a helyi illetékes hatóság ellenőrzése alatt áll.

iv.

A közbeszerzési eljárásokkal és a koncessziókkal kapcsolatos ítélkezési gyakorlathoz hasonlóan, amely szerint a belső szolgáltató tevékenységei nem lehetnek „piacorientáltak” (22), az 5. cikk (2) bekezdése b) pontjának azt a feltételét, hogy „a belső szolgáltató […] személyszállítási közszolgáltatási tevékenységét […] a helyi illetékes hatóság területén végzi, és nem vesz részt az illetékes helyi hatóság területén kívül szervezett, személyszállítási közszolgáltatás nyújtására irányuló versenytárgyalási eljárásokban”, a következőképpen kell értelmezni: a belső szolgáltató vagy a belső szolgáltató által befolyásolt szervezet nem működtethet személyszállítási közszolgáltatásokat, alvállalkozóként sem, és nem vehet részt az illetékes hatóság területén kívüli pályázati eljárásokban az Unióban és – a belső piacra gyakorolt esetleges közvetett hatás miatt – a világ más részein.

v.

Az 5. cikk (2) bekezdésének b) pontja lehetővé teszi a belső szolgáltatók számára, hogy a tevékenységet „a szomszédos helyi illetékes hatóságok területére belépő kimenő útvonalaktól vagy egyéb kisegítő elemeitől függetlenül” végezzék. Ez a rendelkezés némi rugalmasságot biztosít a szomszédos régiók közötti közlekedés biztosítása tekintetében. Ezért a belső szolgáltatók bizonyos mértékben saját illetékes helyi hatóságuk területén kívül is nyújthatnak szolgáltatásokat. Annak megállapításához, hogy a közszolgáltatási szerződés alapján nyújtott szolgáltatások megfelelnek-e ennek a rendelkezésnek, a következő kritériumokat kell alkalmazni: a szolgáltatások összekötik-e a szóban forgó illetékes hatóság területét egy szomszédos területtel, illetve kisegítő szolgáltatásokról van-e szó, nem pedig a közszolgáltatási szerződés alapján nyújtott tömegközlekedési tevékenységek elsődleges célját szolgáló szolgáltatásokról. A Bizottság úgy állapítja meg, hogy a tömegközlekedési tevékenységek másodlagos jellegűek-e, hogy azok jármű- vagy vonatkilométerben kifejezett volumenét összehasonlítja a belső szolgáltató szerződésének hatálya alá tartozó tömegközlekedési tevékenységek teljes volumenével.

2.3.2.   Az 5. cikk (3) bekezdése. A közszolgáltatási szerződések versenytárgyalásainak eljárási követelményei

Az 5. cikk (3) bekezdése megállapítja, hogy ha egy illetékes hatóság a belső szolgáltatótól eltérő harmadik felet vesz igénybe a személyszállítási közszolgáltatások nyújtására, a közszolgáltatási szerződéseket tisztességes, nyílt, átlátható és megkülönböztetésmentes versenytárgyalási eljárás keretében kell odaítélnie.

Az 5. cikk (3) bekezdése néhány további részletet is meghatároz a versenytárgyalási eljárások megszervezésével kapcsolatos feltételekre vonatkozóan. Amint azt a 2.4.1. pontban kifejtjük, a szerződések odaítélési eljárásait úgy kell megtervezni, hogy azok biztosítsák a hatékony verseny feltételeit. A Szerződés általános alapelveinek, például az átláthatóság vagy a megkülönböztetésmentesség elvének alkalmazása azt vonja maga után például, hogy az ajánlatok kiválasztása során használt értékelési szempontokat a pályázati dokumentumokkal együtt közzé kell tenni. Ha a tagállamok úgy kívánják, akkor a közbeszerzésekre vonatkozó uniós jogszabályokban, például a koncessziókról szóló 2014/24/EU, 2014/25/EU és 2014/23/EU irányelvben leírt részletesebb eljárási szabályok is alkalmazhatók, jóllehet ezek alkalmazása nem előírás.

Ugyanakkor az 1370/2007/EK 5. cikkének (3) bekezdése szerint speciális vagy komplex követelmények esetén az illetékes hatóság úgy is dönthet, hogy előzetes kiválasztást tart, majd az előzetesen kiválasztott felekkel tárgyalásokat folytat. Ennek egyik példája az, amikor az ajánlattevő szolgáltatók technológiailag innovatív közlekedési megoldásokkal kell teljesíteniük a pályázati dokumentumokban közzétett követelményeket. A kiválasztási és odaítélési eljárásnak abban az esetben is meg kell felelnie az 5. cikk (3) bekezdésében leírt összes feltételnek, ha az előzetes kiválasztás és a tárgyalás módszerét alkalmazzák.

Annak érdekében, hogy a lehetséges ajánlattevők megfelelő és egyenlő esélyt kapjanak, a versenytárgyalási eljárás kezdete és az ajánlatok benyújtása közötti időszaknak, illetve a versenytárgyalási eljárás kezdete és azon időpont közötti időszaknak, amikor a közlekedési szolgáltatások nyújtását meg kell kezdeni, megfelelő és ésszerű hosszúságúnak kell lennie.

A versenytárgyalási eljárás átláthatóbbá tétele érdekében az illetékes hatóságok kötelesek valamennyi szükséges műszaki és pénzügyi adatot – ideértve adott esetben a költség- és bevételmegosztási információkat is – megadni a potenciális ajánlattevőknek az ajánlatok elkészítéséhez. Ez az információmegosztás azonban nem veszélyeztetheti a harmadik felek kereskedelmi érdekeinek jogos védelmét. Annak érdekében, hogy az illetékes hatóságok eleget tehessenek tájékoztatási kötelezettségüknek, a vasúttársaságoknak, a vasúti pályahálózat-működtetőknek és minden egyéb érintett félnek megfelelő és pontos adatokat kell azok rendelkezésére bocsátania.

2.3.3.   Az 5. cikk (4) bekezdése. Azon feltételek, amelyek mellett kis volumenű szerződés vagy kkv esetén az illetékes hatóság közvetlenül ítélhet oda közszolgáltatási szerződést

Amennyiben a közvetlen odaítélés tárgya egy alacsony értékű közszolgáltatási szerződés, vagy a kedvezményezettje egy kis- vagy közepes méretű szolgáltató (5. cikk (4) bekezdése), az illetékes hatóság versenytárgyalási eljárás nélkül, közvetlenül ítélheti oda a szerződést. A közszolgáltatási szerződés akkor minősül alacsony értékűnek, ha átlagos éves értéke 1 millió EUR-nál kevesebb, vagy ha évente 300 000 kilométernél kevesebb személyszállítási közszolgáltatás nyújtására vonatkozik. A kis- vagy közepes méretű szolgáltatók olyan vállalkozások, amelyek legfeljebb 23 járművet üzemeltetnek. Ebben az esetben a küszöbértékek megemelhetők 2 millió EUR-nál kevesebb becsült átlagos éves értékre vagy éves szinten kevesebb mint 600 000 kilométer közlekedési közszolgáltatás nyújtására.

A kkv-kra vonatkozó küszöbérték „járművekben” való meghatározása azt jelzi, hogy ez a rendelkezés az autóbusz-közlekedésre irányul, a villamos-, metró- vagy vasúti közlekedésre nem vonatkozik. A 23 járműre vonatkozó küszöbértéket korlátozó módon kell értelmezni annak érdekében, hogy el lehessen kerülni az 5. cikk (4) bekezdésének kivételes jellegével való visszaélést. Ezért az „üzemeltetett járművek” kifejezést úgy kell értelmezni, hogy az az adott közlekedési közszolgáltató által üzemeltetett valamennyi jármű számára vonatkozik, nem pedig azon járművek számára, amelyeket a szolgáltató egy bizonyos közszolgáltatási szerződés szolgáltatásainak elvégzésére üzemeltet.

A nemzeti törvényhozó ugyanakkor arra kötelezheti illetékes hatóságát, hogy az ilyen esetekre azt a szabályt alkalmazza, amely szerint a közszolgáltatási szerződéseket tisztességes, nyílt, átlátható és megkülönböztetésmentes versenytárgyalási eljárás keretében kell odaítélni.

2.3.4.   Az 5. cikk (4) bekezdése. A tagállamok lehetősége a küszöbértékek csökkentésére olyan szerződések közvetlen odaítélése esetén, amelyek alacsony értékűek, vagy amelyeknek kis- vagy közepes méretű szolgáltatók a kedvezményezettjei

A tagállamok olyan mértékben csökkenthetik a küszöbértéket, amennyire az 5. cikk (4) bekezdése lehetővé teszi a tagállamoknak i. azon szabály illetékes hatóságuk általi alkalmazásának előírását, amely szerint a közszolgáltatási szerződéseket tisztességes, nyílt, átlátható és megkülönböztetésmentes versenytárgyalási eljárás keretében kell odaítélni az alacsony értékű vagy olyan szerződések esetén, amelyeknek kis- és közepes méretű szolgáltatók a kedvezményezettjei, a tagállamok ii. csökkenthetik is az adott rendelkezésben az ilyen szerződések közvetlen odaítélésére vonatkozóan előírt küszöbértékeket vagy iii. használhatják az 1370/2007/EK rendelet 5. cikkének (4) bekezdésében előírt küszöbértékeket.

2.3.5.   Az 5. cikk (6) bekezdése. A közvetlen odaítélési eljárás feltételeinek megfelelő vasúti szolgáltatások

Az 5. cikk (6) bekezdése értelmében az illetékes hatóságok vasúti szállítás esetén közvetlenül odaítélhetik a közszolgáltatási szerződéseket „az egyéb kötöttpályás szállítási módok, például a metró vagy a villamos kivételével”.

Amikor valamely hatóság általános érdekű szolgáltatások nyújtása tekintetében harmadik félnek ítél oda szerződéseket, be kell tartania a Szerződés olyan általános alapelveit, mint az átláthatóság és az egyenlő bánásmód elve (23). Az 5. cikk (6) bekezdése alapján közvetlenül odaítélt szerződések sem mentesülnek az alól, hogy megfeleljenek a Szerződésben foglalt elveknek. Ez az oka annak, hogy az 1370/2007/EK rendelet – a 7. cikk (2) és (3) bekezdésben – előírja, hogy az illetékes hatóságoknak bizonyos, a közvetlenül odaítélt vasúti közszolgáltatási szerződésekre vonatkozó információkat legalább egy évvel az odaítélés előtt, illetve egy évvel az odaítélés után közzé kell tenniük.

A versenytárgyalásos odaítélési eljárás általános szabálya alóli kivétel szintén korlátozottan alkalmazható. Például azok az autóbusszal végzett vonatpótló szolgáltatások, amelyek a vasúthálózat szolgáltatási zavara esetén a közszolgáltató számára szerződésben előírhatók, nem tekinthetők vasúti szolgáltatásoknak, ezért azokra nem érvényes az 5. cikk (6) bekezdése. A vonatkozó közbeszerzési jogszabályok értelmében ezen, autóbusszal végzett vonatpótló szolgáltatások biztosításához ezért alvállalkozó bevonására van szükség.

Eseti alapon, megfelelő feltételrendszer keretében kell mérlegelni, hogy bizonyos városi vagy elővárosi vasúti szállítási rendszerek, például az S-Bahn (Ausztriában, Németországban és Dániában) vagy az RER (Franciaországban) vagy „egyéb kötöttpályás szállítási móddal” (például metróval vagy a villamossal) végzett szolgáltatásokhoz hasonló szállítási módok, például villamos-vasúti szolgáltatások vagy optikai irányító rendszerekkel üzemeltetett egyes automatikus vasúti szolgáltatások a vasútra vonatkozó, az 5. cikk (6) bekezdésében meghatározott kivételek közé tartoznak-e. Ez mindenekelőtt azon múlik, hogy az illető rendszer alapvetően interoperábilis-e és/vagy osztozik-e az infrastruktúrán a hagyományos vasúti hálózattal. Noha a villamos-vasúti szolgáltatások használják a hagyományos vasúti hálózat infrastruktúráját, speciális jellegük miatt az „egyéb kötöttpályás szállítási módhoz” sorolandók.

2.3.6.   A közszolgáltatási szerződések módosításai

Amennyiben folyamatban lévő közszolgáltatási szerződést kell módosítani, például azért, mert egy metróvonal kibővítése miatt ki kell igazítani a közlekedési szolgáltatások volumenét és vele a kompenzáció mértékét, felvetődik a kérdés, hogy az illetékes hatóságnak új odaítélési eljárást kell-e indítania, vagy enélkül is módosíthatja a szerződést.

Az Európai Unió Bírósága megállapította, hogy csekély mértékű, lényegtelen módosítások esetén nem szükséges új eljárást indítani, biztosítva a Szerződés olyan általános alapelveinek érvényesülését, mint az átláthatóság és az egyenlő bánásmód elve, azaz elegendő lehet a szerződés egyszerű módosítása (24). A Bíróság szerint annak érdekében, hogy az eljárás átlátható legyen és az ajánlattevők egyenlő bánásmódban részesüljenek, azon lényeges módosítások, amelyek a szolgáltatási koncessziós szerződések vagy a közbeszerzési irányelvek hatálya alá eső szerződések fontos rendelkezéseit érintik, bizonyos esetekben szükségessé teszik új szerződés odaítélését. Ilyen helyzet áll elő különösen akkor, ha az új rendelkezések az eredeti szerződés feltételeitől lényegesen eltérőeket határoznak meg, és következésképpen a feleknek a szóban forgó szerződés alapvető feltételeinek újratárgyalására vonatkozó szándékát igazolják.

A Bíróság szerint akkor lehet lényegesnek tekinteni egy szerződésnek a hatályossága ideje alatt történő módosítását, ha az olyan feltételeket határoz meg, amelyek, ha szerepeltek volna az eredeti odaítélési eljárásban, lehetővé tették volna az eredetileg részt vevő ajánlattevőkön kívüli más ajánlattevők részvételét is, vagy az eredetileg kiválasztott ajánlaton kívüli más ajánlat kiválasztását is.

Az 1370/2007/EK rendelet külön rendelkezései hiányában, a fenti ítélkezési gyakorlat elvei korlátozás nélkül alkalmazhatók az e rendelet által érintett közszolgáltatási szerződések módosításaira. A nem lényegesnek minősülő módosítások meghatározása objektív kritériumokon alapuló esetenkénti értékelést igényel (25).

2.4.   Közszolgáltatási kompenzáció

Az 1370/2007/EK rendeletben előírt kompenzációs szabályok biztosítják a túlkompenzáció elkerülését és a Szerződés szabályainak betartását. Kitérnek az ésszerű haszon és a hatékonysági ösztönző fogalmára, a kereskedelmi tevékenységeknek a közszolgáltatási kötelezettségek elvégzéséért fizetett kompenzációval történő kereszttámogatásának kérdésére, illetve az alulkompenzáció problémájára, valamint a Bizottság közszolgáltatási kompenzációra vonatkozó előzetes és utólagos vizsgálati eljárásaira is.

2.4.1.   A 4. cikk (1) bekezdése és az 5. cikk (3) bekezdése. A túlkompenzáció elkerülése abban az esetben, ha a közszolgáltatási szerződést nyílt és nyilvános versenyeztetési eljárás keretében ítélik oda

Az egyéb gazdasági ágazatoktól eltérően az EUMSZ 106. cikkének (2) bekezdése nem vonatkozik olyan esetekre, amikor a szárazföldi közlekedési közszolgáltatási kötelezettségek tekintetében kompenzációt fizetnek. Ezekre a kompenzációkra sokkal inkább az EUMSZ 93. cikke vonatkozik. Ennek megfelelően az EUMSZ 106. cikkének (2) bekezdésén alapuló, általános gazdasági érdekű szolgáltatások kompenzációra vonatkozó uniós szabályok (26) nem alkalmazandók a szárazföldi közlekedésre (27).

Amennyiben a vasúti és közúti személyszállítási közszolgáltatás esetében az 1370/2007/EK rendelet alapján e szolgáltatások tekintetében kompenzáció fizetésére kerül sor, annak összeegyeztethetőnek kell tűnnie a belső piaccal és mentesülnie kell az EUMSZ 108. cikkének (3) bekezdésében meghatározott előzetes bejelentési kötelezettség alól.

Az összeegyeztethetőség és bejelentési kötelezettség alóli mentesség vélelme nem érinti a közlekedési közszolgáltatások nyújtásáért fizetett kompenzáció esetleges állami támogatási jellegét. A kompenzáció akkor nem minősül állami támogatásnak, ha megfelel a Bíróság által az Altmark-ítéletben meghatározott négy feltételnek (28).

Az 5. cikk (3) bekezdése szerinti nyílt, átlátható és megkülönböztetésmentes versenytárgyalási eljárással a lehető legkisebbre csökkenthető az a közbeszerzési kompenzáció, amelyet az illetékes hatóságoknak fizetniük kell a szolgáltatónak a pályázatban előírt közszolgáltatási szint eléréséhez, ami megakadályozza a túlkompenzációt. Ilyenkor nincs szükség a mellékletben megállapított részletes kompenzációs szabályok alkalmazására.

Az 5. cikk (3) bekezdésének való megfelelés érdekében a közbeszerzési eljárásokat úgy kell megtervezni, hogy azok megteremtsék a hatékony verseny feltételeit. A pályázat pontos jellemzői az 5. cikk (3) bekezdése alapján változhatnak, amely például bizonyos határok között lehetőséget biztosít az illetékes hatóság és az ajánlattételi eljárás során ajánlatot benyújtó vállalatok közötti tárgyalásra. E tárgyalásoknak azonban tisztességesnek kell lenniük és meg kell felelniük az átláthatóság és a megkülönböztetésmentesség elvével. Az ajánlatkérő hirdetmény előzetes közzététele nélkül lefolytatott tárgyalásos eljárás például ellentétes az 5. cikk (3) bekezdésben foglalt átláthatóság és megkülönböztetésmentesség elvével. Ezért az ilyen eljárás nem felel meg az 5. cikk (3) bekezdésének. Az olyan ajánlattételi eljárás, amelyet úgy terveznek meg, hogy jogtalanul korlátozza a lehetséges ajánlattevők számát, szintén nem felel meg az 5. cikk (3) bekezdésének. E tekintetben az illetékes hatóságnak különös éberséget kell tanúsítani, amennyiben a hatékony verseny hiányának egyértelmű jeleit észlelik, különösen abban az esetben, ha például csak egyetlen ajánlat érkezik. Ilyen esetekben a Bizottság várhatóan kérdéseket tesz fel az ajánlattételi eljárás bizonyos körülményeire vonatkozóan.

A kiválasztási feltételeknek – például a minőségi, a környezetvédelmi és a szociális feltételeknek – szorosan kapcsolódniuk kell a biztosított szolgáltatás tárgyához. A szerződést odaítélő hatóság szabadon dönthet arról, hogy meghatároz-e minőségi előírásokat az összes gazdasági szereplőre vonatkozóan, vagy arról, hogy az elbírálás során figyelembe veszi-e a különböző ajánlatokhoz kapcsolódó minőségi szempontokat.

Végül adódhatnak olyan körülmények, amelyek között az 5. cikk (3) bekezdése alapján folytatott beszerzési eljárás nem biztosít kellően nyílt és valódi versenyt. Ez előfordulhat például amiatt, hogy bonyolult vagy jelentős mértékű szolgáltatások miatt, vagy amiatt, hogy a szerződés teljesítéséhez szükséges infrastruktúra vagy eszköz egy bizonyos szolgáltató tulajdonában vannak.

2.4.2.   A 6. cikk. A túlkompenzáció elkerülése a közvetlenül odaítélt közszolgáltatási szerződések esetében

A közszolgáltatási szerződések 5. cikk (2), (4), (5) vagy (6) bekezdése szerinti közvetlen odaítélése, illetve a 3. cikk (2) bekezdése szerinti általános szabályok alkalmazása nem garantálja, hogy a kompenzáció szintje a lehető legalacsonyabb legyen. Ennek oka, hogy a közvetlen odaítélés alapja nem a versenypiaci erők kölcsönhatása, hanem az illetékes hatóság és a szolgáltató közötti közvetlen tárgyalás.

A 6. cikk (1) bekezdése megállapítja, hogy közszolgáltatási szerződések közvetlen odaítélése vagy általános szabályok alkalmazása esetén a túlkompenzáció elkerülésének biztosítása végett a kompenzációnak meg kell felelnie az 1370/2007/EK rendelet, valamint annak melléklete rendelkezéseinek. Az említett rendelet melléklete utólagos ellenőrzést ír elő annak biztosítására, hogy a kompenzációs kifizetések ne haladják meg a közszolgáltatás nyújtásának tényleges nettó költségeit. A Bizottság továbbá úgy véli, hogy elviekben a szerződés időtartama alatt rendszeres ellenőrzésekre van szükség annak érdekében, hogy az egyértelmű túlkompenzációs helyzetek kialakulását a korai szakaszban felderítsék és kiküszöböljék. Ez különösen a hosszú távú szerződések esetében érvényes.

A kompenzáció felső határa a közszolgáltatási kötelezettség nettó pénzügyi hatása. Ennek kiszámítási módja: a közszolgáltatási műveletek kapcsán felmerülő költségek mínusz a közszolgáltatási műveletekből származó bevételek mínusz az hálózati hatások miatt esetlegesen keletkező bevétel plusz az ésszerű nyereség.

A költségoldalon a közszolgáltatás nyújtásához közvetlenül kapcsolódó összes költség (például mozdonyvezetők fizetése, vontatási áram, járműállomány karbantartása, az általános költségek (például az irányítási és adminisztrációs költségek) és kapcsolt vállalkozások szerződéshez kötődő költsége) beszámítható. Amennyiben a vállalkozás a közszolgáltatás hatókörén kívüli tevékenységeket is folytat, a közszolgáltatás nyújtásához szükséges közvetlen költségeken felül a közszolgáltatás és az egyéb tevékenységek között megoszló költségek (például irodák bérleti díja, könyvelők és adminisztratív személyzet fizetése) megfelelő része is beszámítható. Ha a vállalkozás több közszolgáltatási szerződésnek is részese, akkor a közös költségeket nemcsak a közszolgáltatási szerződések és az egyéb tevékenységek között, hanem a különböző közszolgáltatási szerződések között is el kell osztani. A közszolgáltatási költségekbe beszámítható közös költségek megfelelő arányának meghatározásához az erőforrások használatának piaci árai – amennyiben rendelkezésre állnak – figyelembe vehetők viszonyítási alapként. Amennyiben ilyen árak nem állnak rendelkezésre, adott esetben más módszerek is alkalmazhatók.

A közszolgáltatások nyújtásához közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó bevételeket, például a menetjegyek eladásából vagy az étel- és italértékesítésből származó bevételeket le kell vonni a kompenzáció igénylésére alapot adó költségekből.

Pozitív hálózati hatásokat idézhet elő, ha a személyszállítási közszolgáltatásokat a közszolgáltatási szerződés alapján olyan közlekedési vállalatok nyújtják, amelyek más kereskedelmi műveletekben is részt vesznek. Ha például egy szolgáltató közszolgáltatási szerződés alapján olyan hálózatot lát el, amely más, kereskedelmi viszonyok között ellátott útvonalakhoz is kapcsolódik, ezzel növelheti az ügyfélkörét. A Bizottság üdvözli az így előidézett, például az átszállójegyek kiadásával vagy integrált menetrendszervezéssel elérhető hálózati hatásokat, feltéve, hogy azok az utasok javát szolgálják. A Bizottság annak is tudatában van, hogy ezeket a lehetséges hálózati hatásokat a gyakorlatban nehéz számszerűsíteni. Az 1370/2007/EK rendelet melléklete értelmében ugyanakkor minden számszerűsíthető pénzügyi előnyt le kell vonni a kompenzáció igénylésére alapot adó költségekből.

2.4.3.   A 4. cikk (1) bekezdése és a melléklet. Az „ésszerű nyereség” fogalma

A 4. cikk (1) bekezdésének c) pontja megállapítja, hogy a közszolgáltatási szerződésbe beszámítható költségek „megfelelő tőkemegtérülést foglalhatnak magukban”. A melléklet előírja, hogy a közszolgáltatási köztelezettségért járó kompenzáció nem haladhatja meg a kötelezettség nettó pénzügyi hatását, amely definíció szerint: a közszolgáltatási műveletekből származó költségek mínusz a felmerülő bevételek mínusz az esetleges hálózati bevétel plusz az „ésszerű nyereség”.

A melléklet megállapítja, hogy az „»ésszerű haszon«: egy adott tagállam ezen ágazatában szokásos tőkemegtérülési ráta, amelynek számításba kell vennie a közszolgáltató által a hatóság beavatkozásából következően viselt kockázatot vagy kockázat hiányát.” Ugyanakkor a melléklet semmiféle további iránymutatást nem tartalmaz a „tőkemegtérülési ráta” vagy az „ésszerű nyereség” helyes szintjével kapcsolatban.

Bár az európai uniós állami támogatási szabályoknak az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtásának kompenzációjára való alkalmazásáról szóló bizottsági közlemény (29) (általános gazdasági érdekű szolgáltatásokról szóló közlemény) más jogalapra épül, mint az 1370/2007/EK rendelet, és ezért nem alkalmazható olyan esetekben, amikor a szárazföldi közlekedési közszolgáltatási kötelezettségek tekintetében kompenzáció fizetésére kerül sor, bizonyos iránymutatással szolgál az ésszerű nyereség azon szintjének a meghatározására vonatkozóan, amelyet az illetékes hatóságok mutatóként használhatnak a közszolgáltatási szerződések 1370/2007/EK rendelet szerinti odaítélése során (30). Az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokról szóló közlemény kifejti, hogy „abban az esetben, amikor egy adott szolgáltatásra létezik egy általánosan elfogadott piaci díjazás, közbeszerzési eljárás hiányában ez a piaci díjazás a legjobb viszonyítási alapja a kompenzáció meghatározásának” (31). Ilyen viszonyítási alapok ideális esetben ugyanabban a tevékenységi ágazatban született, hasonló jellemzőkkel bíró és ugyanabban a tagállamban kötött szerződésekben találhatók. Ezért az ésszerű nyereségnek összhangban kell lennie a szokásos piaci feltételekkel, és nem haladhatja meg a nyújtott szolgáltatással járó kockázat által indokolt szintet.

Ugyanakkor ilyen piaci viszonyítási alapok nem mindig léteznek. Ebben az esetben az ésszerű nyereség szintjének meghatározásához egy, ugyanabban az ágazatban a szóban forgó szolgáltatást nyújtó, átlagos, jól vezetett vállalkozás árrését kell alapul venni (32).

A közszolgáltatási szerződés tőkemegtérülésének szabványos mérési módja a projekt időtartama alatt a vállalat által befektetett tőke alapján elért belső megtérülési ráta (IRR), azaz a szerződés pénzforgalma révén elért IRR. Ugyanakkor számviteli kimutatásokat, például a tőkearányos jövedelmezőséget (ROE), a befektetett tőke jövedelmezőségét (ROCE) és a tőkemegtérülés mérésére alkalmazott más általánosan elfogadott gazdasági mutatókat is lehet alkalmazni.

Fontos megjegyezni, hogy ezeket a mutatókat befolyásolhatják a vállalat által alkalmazott számviteli módszerek, továbbá hogy azok csak a vállalat adott évben mutatott teljesítményéről adnak felvilágosítást. Amennyiben erről van szó, biztosítani kell, hogy a vállalat számviteli módszerei a közszolgáltatási szerződés hosszú távú gazdasági realitását tükrözzék. Ebben az összefüggésben – amennyiben megvalósítható – az ésszerű nyereségszint értékelését a közszolgáltatási szerződés teljes élettartamára vonatkozóan kell elvégezni. A vasúti, a villamos- a metró- és az autóbusz-közlekedés gazdasági modelljének különbségeit szintén figyelembe kell venni. Például míg a vasúti közlekedés általában igen tőkeigényes, addig az autóbusz-közlekedés esetén inkább a személyzeti költségek magasak.

Az egyes közszolgáltatási szerződések sajátos körülményeitől függően az ésszerű nyereség megfelelő szintjének meghatározásához mindenféleképpen szükség van az illetékes hatóság általi eseti értékelésre. Ennek során egyebek mellett figyelembe kell venni a szóban forgó vállalkozás jellemzőit, a hasonló szolgáltatásokért szokásos piaci körülmények között kapott díjazást, valamint az egyes közszolgáltatási szerződésekkel járó kockázat szintjét. Egy olyan közszolgáltatási szerződés például, amelyben váratlan költségek felmerülése esetén külön rendelkezés védi a kompenzáció szintjét, kevésbé kockázatos, mint egy olyan közszolgáltatási szerződés, amelyben nincs ilyen rendelkezés. Ezért ha minden más feltételt azonosnak tekintünk, az ésszerű nyereségnek az előző esetben alacsonyabb szintűnek kell lennie, mint az utóbbiban.

A hatékonysági ösztönzők kompenzációs mechanizmusban való alkalmazása általában szorgalmazandó (33). Hangsúlyozni kell, hogy az olyan kompenzációs rendszerek, amelyek egyszerűen megtérítik a ténylegesen felmerülő költségeket, kevéssé ösztönzik a közlekedési vállalatot költségei visszafogására vagy a hatékonyabb működés elérésére. Ezért a kompenzációs rendszerek alkalmazását azokra az esetekre érdemes korlátozni, amikor a költségek tekintetében nagy a bizonytalanság és a közlekedési szolgáltató magas szintű bizonytalanság elleni védelmet igényel.

2.4.4.   A 4. cikk (1) és (2) bekezdése és a melléklet. A közszolgáltatási kötelezettség teljesítéséért kapott kompenzáció kereskedelmi tevékenységek kereszttámogatására való felhasználásának megakadályozása

Ha egy közszolgáltató kereskedelmi tevékenységeket is végez, szavatolni kell, hogy a közszolgáltatás fejében neki biztosított kompenzációt ne a kereskedelmi tevékenységei terén meglévő versenypozíciójának erősítésére használja fel. Ebben az összefüggésben a melléklet szabályokat állapít meg a kereskedelmi tevékenységek közszolgáltatási tevékenységekért kapott bevételekből való kereszttámogatásának megakadályozására. Ezek a szabályok lényegében a kétféle tevékenység (közszolgáltatási és kereskedelmi) számviteli elkülönítését írják elő, valamint egy olyan megbízható költségelosztási módszert, amely a közszolgáltatás nyújtásával járó valós költségeket tükrözi.

A rendelet 4. cikkének (1) és (2) bekezdése a mellékletben leírt szabályokkal együtt előírja, hogy a közlekedési vállalkozásoknak odaítélt közszolgáltatási szerződések alapján nyújtott szolgáltatásokhoz, illetve a kereskedelmi tevékenységekhez kapcsolódó költségeket és bevételeket a valóságnak megfelelő módon kell elosztani a kétféle tevékenység között. Ennek célja a közszolgáltatásért járó kompenzáció és a kétféle tevékenység közötti esetleges kereszttámogatás hatékony ellenőrzése. A közszolgáltatási kötelezettség és a kereskedelmi tevékenységek közötti költségmegosztási és elhatároló intézkedések helytállósága e tekintetben alapvető fontosságú. Ha például a közszolgáltatási kötelezettség teljesítéséhez szükséges közlekedési eszközöket (például vasúti járműállományt vagy buszokat) vagy más eszközöket, szolgáltatásokat (például irodákat, személyzetet vagy állomásokat) megosztva használnak a közszolgáltatás és a kereskedelmi tevékenységek között, ezek költségeit is meg kell osztani a kétféle tevékenység között olyan arányban, hogy az megfeleljen azoknak a közlekedési vállalkozás által nyújtott szállítási szolgáltatások egészén belül betöltött relatív súlyának.

Ha például egy adott közlekedési vállalkozás közszolgáltatási és kereskedelmi tevékenységeihez is igénybe vesz állomási szolgáltatásokat, ám azok költségét teljes egészében a közszolgáltatási tevékenységekhez társítja, az az 1370/2007/EK rendelettel összeegyeztethetetlen kereszttámogatást jelent. Az egységes európai vasúti térség létrehozásáról szóló, 2012. november 21-i 2012/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (34) a vasúttársaságok által végrehajtandó számviteli elkülönítésre vonatkozóan szintén speciális kötelezettségeket ír elő.

Minden közszolgáltatási szerződésnek külön szabályokat kell tartalmaznia a kompenzációra vonatkozóan, továbbá külön számviteli bejegyzéseket kell előírnia. Más szóval, ha ugyanaz a vállalkozás több közszolgáltatási szerződést is kötött, a közlekedési vállalkozás számviteli nyilvántartásából ki kell derülnie, hogy melyik közszolgáltatási kompenzációt melyik közszolgáltatási szerződés alapján kapja. E számviteli nyilvántartást a Bizottság írásbeli kérelmére az 1370/2007/EK rendelet 6. cikkének (2) bekezdése szerint rendelkezésre kell bocsátani.

2.4.5.   A 4. cikk (1) bekezdése. A kompenzációs rendszerek hatékonyság elősegítését szolgáló kialakítása

Az 1370/2007/EK rendelet (27) preambulumbekezdése megállapítja, hogy közvetlen odaítélés vagy általános szabályok alkalmazása esetén a kompenzációs paramétereket úgy kell megállapítani, hogy a kompenzáció megfelelő legyen, és tükrözze „a hatékony és minőségi szolgáltatásra való törekvést.” Ez azt jelenti, hogy az illetékes hatóságoknak a kompenzációs mechanizmuson keresztül nagyobb hatékonyságra kell ösztönözniük a szolgáltatókat, vagyis arra, hogy a megkövetelt szolgáltatási szintet és minőséget a lehető legkevesebb erőforrás felhasználásával biztosítsák.

A kompenzációval kapcsolatban az 1370/2007/EK rendeletben leírt szabályok bizonyos szabadságot adnak az illetékes hatóságoknak a közszolgáltatók részére kidolgozott ösztönző rendszerek terén. Az illetékes hatóságok mindig kötelesek ösztönözni „a következők fenntartását vagy fejlesztését: a közszolgáltató által végzett hatékony gazdálkodás, amelyet objektíven lehet értékelni” (a melléklet 7. pontja). Ez a rendelkezés arra utal, hogy a kompenzációs rendszert úgy kell kialakítani, hogy az idővel legalább bizonyos mértékű hatékonyságnövekedést biztosítson.

A hatékonysági ösztönzőknek azonban a hatékonysági célok elérésének nehézségét figyelembe véve arányosnak kell lenniük és ésszerű szinten kell maradniuk. Ez például úgy valósítható meg, hogy a hatékonyságnövekedésből származó nyereséget egyenlően osztják el a szolgáltató, a hatóságok és/vagy a felhasználók között. Mindenféleképpen szükség van egy rendszerre annak biztosítására, hogy a vállalkozás ne tarthasson meg hatékonyságból származó aránytalan nyereséget. Ezenfelül az ösztönző rendszerek paramétereit a közszolgáltatási szerződésekben teljes körűen és pontosan meg kell határozni.

A közszolgáltatások hatékonyabb nyújtását elősegítő ösztönző rendszerek ugyanakkor nem akadályozhatják meg azt, hogy kiváló minőségű szolgáltatásnyújtás történjen. Az 1370/2007/EK rendelet alkalmazásában a hatékonyság úgy értelmezendő, mint a közszolgáltatások minősége vagy szintje és az azok nyújtásához felhasznált erőforrások közötti viszony. Ezért a hatékonysági ösztönzőknek a költségcsökkentésre és a szolgáltatások minőségének vagy szintjének emelésére egyaránt hangsúlyt kell fektetnie.

2.4.6.   A 6. cikk (1) bekezdése. Azon körülmények, amelyek között a Bizottság megvizsgálja, hogy egy kompenzációs rendszer megfelel-e az 1370/2007/EK rendeletnek

Az 1370/2007/EK rendelettel összhangban kifizetett közszolgáltatási kompenzáció mentes az alól az EUMSZ 108. cikkének (3) bekezdésében meghatározott követelmény alól, hogy az állami támogatásokat kifizetésük előtt be kell jelenteni. A Bizottság ugyanakkor a jogbiztonság szavatolása érdekében felkérhető a kompenzációs rendszer felülvizsgálatára, ha egy tagállam nem biztos abban, hogy a rendszer megfelel a rendelet követelményeinek. A kompenzációs rendszer felülvizsgálatát benyújtott panasz alapján vagy hivatalból is elvégezheti a Bizottság, ha tudomására jutnak olyan bizonyítékok, amelyek a rendeletben megállapított kompenzációs szabályok be nem tartására vonatkoznak.

2.4.7.   A 6. cikk (1) bekezdése. A kompenzációs rendszerek Bizottság általi előzetes és utólagos felülvizsgálata közötti különbség

A kompenzációs rendszerek Bizottság általi előzetes és utólagos felülvizsgálata közötti legfőbb különbség nem azzal függ össze, hogy a Bizottság milyen módszert alkalmaz annak elemzésére, hogy történik-e túlkompenzáció, hanem azzal, hogy mikor értékeli az adott rendszert.

Amikor a Bizottság előzetesen, például a bejelentéssel összefüggésben értékeli, hogy egy kompenzációs rendszer megakadályozza-e a túlkompenzációt, egyebek mellett a pontos kompenzációs paramétereket vizsgálja. Konkrétan a kompenzáció kiszámításához figyelembe vett költségkategóriákra, valamint az ésszerű nyereség tervezett mértékére fordít figyelmet. Mérlegeli továbbá, hogy megfelelő mechanizmust alkalmaznak-e annak biztosítására, hogy ha a közszolgáltatások nyújtásából származó bevételek magasabbak a vártnál, a szolgáltató ne tarthassa meg a kompenzációnak az aktuális nettó költségek, az ésszerű nyereségszint és a szerződésben meghatározott, hatékonyságnövekedésből származó nyereség feletti részét.

A közszolgáltatási szerződésnek elviekben a szerződés időtartama alatti rendszeres ellenőrzésekről is rendelkeznie kell annak érdekében, hogy a korai szakaszban felderítsék és kiküszöböljék az egyértelmű túlkompenzációs helyzetek kialakulását, különösen a hosszú távú szerződések esetében. Az illetékes hatóságok kötelesek a szerződés időtartama alatt meggyőződni a közszolgáltatási szerződés rendelkezéseinek betartásáról. Ezen ellenőrzések szabványos módon történő végrehajtásának elősegítésére informatikai eszközök fejleszthetők ki. A túlkompenzációt minden közszolgáltatási szerződés esetében külön kell értékelni, hogy egyetlen közszolgáltatás esetében se fordulhasson elő túlzott mértékű, ám több szerződés átlagában kiegyenlítődő nyereség.

Utólagos vizsgálat esetén az, hogy a kapott kompenzáció meghaladja-e a közszolgáltatás nettó pénzügyi hatását az 1370/2007/EK rendelet mellékletében szereplő meghatározás szerint, a tényleges pénzügyi bevételekre és költségekre vonatkozó, a kompenzációs rendszerek életbe léptetése óta keletkezett adatok alapján állapítható meg. A módszer azonban ugyanaz marad: a kompenzáció ebben az esetben sem haladhatja meg azt a kompenzációs összeget, amelyre a vállalkozás a szerződésben meghatározott paraméterek alapján előzetesen jogosult, még akkor sem, ha ez az összeg nem elegendő a tényleges nettó költségek fedezésére.

2.4.8.   Az 1. cikk (1) bekezdése és a 6. cikk (1) bekezdése. „Megfelelő” kompenzáció biztosítása a szolgáltatóknak a közszolgáltatási kötelezettségek ellátásáért az illetékes hatóságok részéről

Az 1370/2007/EK rendelet 1. cikke szerint a „rendelet célja annak meghatározása, hogy az [uniós] jog szabályainak megfelelően az illetékes hatóságok hogyan avatkozhatnak be a személyszállítás területén az olyan általános érdekű szolgáltatások nyújtásának biztosítása érdekében, amelyek többek között számosabbak, biztonságosabbak, magasabb minőségűek vagy alacsonyabb költséggel járnak, mint azok, amelyek nyújtását a piaci verseny lehetővé tenné. Ebből a célból ez a rendelet meghatározza azokat a feltételeket, amelyek mellett az illetékes hatóságok a közszolgáltatási kötelezettségek előírásakor vagy ilyen kötelezettségek ellátására vonatkozó szerződés megkötése esetén kompenzálják a közszolgáltatóknál felmerült költségeket, és/vagy kizárólagos jogokat biztosítanak a közszolgáltatási kötelezettségek teljesítése fejében”. Ezenkívül az 1370/2007/EK rendelet mellékletének 7. pontja szerint „a kompenzációs módszernek ösztönöznie kell a következők fenntartását vagy fejlesztését: […] megfelelően magas minőségű személyszállítási szolgáltatások nyújtása.”

Ez azt jelenti, hogy az 1370/2007/EK rendelet előírásainak célja nemcsak az, hogy megakadályozzák a közszolgáltatási kötelezettségek esetleges túlkompenzációját, hanem az is, hogy biztosítsák a közszolgáltatási szerződésben meghatározott közszolgáltatások pénzügyi fenntarthatóságát, illetve a magas szolgáltatási színvonal elérését és fenntartását. Ezért a közszolgáltatásért megfelelő kompenzációt kell fizetni annak érdekében, hogy a szolgáltató valamely közszolgáltatási szerződéshez kapcsolódó saját tőkéje hosszú távon ne erodálódjon, és ezáltal ne akadályozza meg a szerződés szerinti kötelezettségek hatékony teljesítését és a folyamatosan magas színvonalú személyszállítási szolgáltatások nyújtását az 1370/2007/EK rendelet mellékletének 7. pontjában említett módon.

Amennyiben az illetékes hatóság nem fizet megfelelő kompenzációt, azt kockáztatja, hogy a közszolgáltatási szerződés odaítélésére kiírt versenytárgyalási eljárásra kevesebb ajánlat fog érkezni, hogy a közszolgáltatási szerződés közvetlen odaítélése esetén a szolgáltatót súlyos pénzügyi nehézségek elé állítja, illetve hogy csökken a szerződés időtartama alatt nyújtott közszolgáltatások általános mértéke és minősége.

2.5.   Közzététel és átláthatóság

Az ebben a fejezetben nyújtott értelmező iránymutatás az illetékes hatóságok azon kötelezettségét tárgyalja, hogy a felelősségi körükbe tartozó közszolgáltatási szerződésekről éves jelentéseket tegyenek közé, továbbá hogy az odaítélési eljárás előtt és után biztosítsák a közszolgáltatási szerződések odaítélésének átláthatóságát.

2.5.1.   A 7. cikk (1) bekezdése. Az illetékes hatóságok közzétételi kötelezettségei a felelősségi körükbe tartozó közszolgáltatási szerződésekkel kapcsolatos éves jelentések vonatkozásában

A 7. cikk (1) bekezdése arra kötelez minden illetékes hatóságot, hogy évente egyszer összevont jelentést tegyen közzé a felelősségi körébe tartozó közszolgáltatási kötelezettségekről, a kiválasztott közszolgáltatókról, valamint a visszatérítés útján az említett közszolgáltatóknak biztosított kompenzációkról és kizárólagos jogokról. E jelentésnek különbséget kell tennie az autóbusz-közlekedés és a vasúti közlekedés között, lehetővé kell tennie a közlekedési közszolgáltatási hálózat teljesítményének, minőségének és finanszírozásának ellenőrzését és értékelését, valamint, adott esetben, tájékoztatást kell adnia a biztosított kizárólagos jogok típusáról és terjedelméről.

A Bizottság az „összevont jelentés” kifejezést úgy értelmezi, hogy az illetékes hatóságnak általános jelentést kell közzétennie az általa odaítélt valamennyi közszolgáltatási szerződésről, ugyanakkor e szerződések mindegyikét egyenként azonosítani kell. A közölt információknak tehát az összértékek meghatározása mellett minden egyes szerződésre hivatkoznia kell, ugyanakkor biztosítania kell az érintett szolgáltatók jogos kereskedelmi érdekeinek védelmét.

A közlekedési közszolgáltatóknak minden információt és adatot az illetékes hatóság rendelkezésére kell bocsátaniuk, hogy ez utóbbi eleget tehessen közzétételi kötelezettségeinek.

Annak érdekében, hogy teljesüljön e rendelkezés célja, vagyis hogy lehetővé váljon a közlekedési közszolgáltatási hálózat érdemi ellenőrzése és értékelése oly módon, hogy az átlátható és strukturált formában összehasonlítható legyen más közlekedési közszolgáltatási hálózatokkal, a Bizottság arra biztatja a tagállamokat és hatóságaikat, hogy önkéntesen biztosítsák ezen információk egyszerű hozzáférhetőségét és megfelelő összehasonlíthatóságát. Ez történhet például úgy, hogy az információkat közzéteszik egy központi honlapon, például az illetékes hatóságok társulása vagy a közlekedési minisztérium által működtetett honlapon. Az információkat és adatokat módszertanilag következetes módon és általánosan használt mértékegységek alkalmazásával kell elkészíteni.

2.5.2.   A 7. cikk (2) és (3) bekezdése. Az illetékes hatóságok arra vonatkozó lehetőségei, hogy eleget tegyenek a közszolgáltatási szerződésekkel kapcsolatos, a 7. cikk (2) és (3) bekezdése szerinti közzétételi kötelezettségeiknek

Az illetékes hatóságoknak az 1370/2007/EK rendelet 7. cikke értelmében bizonyos kötelezettségeik vannak a közszolgáltatási szerződések tervezett (és végrehajtott) odaítélésének az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételére vonatkozóan.

A 7. cikk (2) bekezdése előírja, hogy az ajánlati felhívás vagy a közszolgáltatási szerződés közvetlen odaítélése előtt legalább egy évvel az illetékes hatóságoknak az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzé kell tenniük bizonyos információkat a tervezett szerződésről.

A 7. cikk (3) bekezdése szerint a vasúti szolgáltatásokra vonatkozó közszolgáltatási szerződések közvetlen odaítélése után az illetékes hatóságok egy éven belül kötelesek közzétenni bizonyos információkat az odaítélt szerződéssel kapcsolatban.

A bizottsági szolgálatok formanyomtatvány-mintákat és eljárásokat dolgoztak ki, amelyek lehetővé teszik, hogy az illetékes hatóságok betartsák ezeket a közzétételi követelményeket. Az adatok újbóli felhasználhatósága révén a nyomtatványoknak és a közzétételi eljárásnak adott esetben arra is lehetőséget kell biztosítania az illetékes hatóságok részére, hogy tetszésük szerint kihasználják az 1370/2007/EK rendelet 5. cikkének (3) bekezdése szerinti szolgáltatásokra irányuló nyilvános pályázat közzétételével fennálló szinergiákat.

A nyomtatványok úgy vannak kialakítva, hogy teljesítsék az alábbi követelményeket:

—	lehetővé tegyék a hatóságoknak a webes alkalmazáshoz való egyszerű hozzáférést és a webes alkalmazásban való navigálást, továbbá érthető és világos szerkezetűek legyenek;

—	világosan elkülönítsék egymástól az 1370/2007/EK rendelet szerinti, illetve a 2014/23/EU, 2014/24/EU és 2014/25/EU irányelv szerinti közzétételi követelményeket;

—	olyan részletességű tájékoztatást kérjenek, amely nem jelent túl nagy tehertételt és ezáltal elfogadható a hatóságok számára;

—	alkalmasak legyenek arra, hogy hasznos adatokkal szolgáljanak a közszolgáltatási szerződések odaítéléséről és ezáltal az 1370/2007/EK rendelet hatékony végrehajtásáról.

2013 folyamán a Kiadóhivatal online közzétételi eljárást tett elérhetővé az „eNotices” honlapon (35). Az eljárás az Európai Unió Hivatalos Lapjában az 1370/2007/EK rendelet 7. cikkének (2) és (3) bekezdésével összhangban történő közzétételre szolgáló formanyomtatvány-mintákon alapul. Az Európai Unió Hivatalos Lapjában a 7. cikk (3) bekezdésével összhangban végzett, a közvetlenül odaítélt vasúti személyszállítási közszolgáltatási szerződésekről szóló információkkal kapcsolatos közzététel önkéntes alapon történik.

2.5.3.   A 7. cikk (4) bekezdése. Az érdekelt felek arra vonatkozó joga, hogy információkat kérjenek a közvetlenül odaítélendő közszolgáltatási szerződésekről a tényleges odaítélés dátumát megelőzően

A 7. cikk (4) bekezdése kimondja, hogy az illetékes hatóságok bármely érdekelt fél kérésére kötelesek megküldeni az érdekelt félnek a közszolgáltatási szerződés közvetlen odaítélésének indokolását. A (30) preambulumbekezdés szerint „a közvetlenül odaítélt közszolgáltatási szerződésekre fokozottan vonatkozik az átláthatóság követelménye.” Ez a rendelkezés a (29) preambulumbekezdéssel együtt értelmezendő, amely kimondja, hogy a szerződés odaítélésével kapcsolatos szándékot közzé kell tenni, és a lehetséges közszolgáltatóknak biztosítani kell a reagálás lehetőségét. Az illetékes hatóságok kötelesek legalább egy évvel korábban döntést hozni a szerződések közvetlen odaítélésének szándékáról, mivel az ezzel kapcsolatos tájékoztatást kötelesek közzétenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában (a 7. cikk (2) bekezdése, különösen annak (b) pontja). Így az érdekelt feleknek jóval a szerződés odaítélése előtt módja nyílik kérdéseket feltenni, mivel a szerződés odaítélésére leghamarabb egy évvel később kerül sor. A hatékony jogi védelem érdekében a 7. cikk (4) bekezdésével összhangban kérelmezett információt késedelem nélkül rendelkezésre kell bocsátani.

A szerződések átláthatóbbá tétele meghatározás lényegénél fogva szintén kapcsolódik a szerződések odaítélési eljárásához. A (30) preambulumbekezdésben előírt nagyobb fokú átláthatóság ezért nemcsak a szerződés odaítélése utáni átláthatóságra vonatkozik, hanem a szerződésnek az érintett tömegközlekedési vállalat részére való odaítélését megelőző eljárásra is.

2.6.   Átmeneti szabályok

Ez a fejezet értelmező iránymutatást nyújt az 1370/2007/EK rendelet hatályba lépése előtt, illetve a 2009-től 2019 decemberéig tartó átmeneti időszak során odaítélt szerződéseket érintő átmeneti rendelkezésekre vonatkozó előírások néhány vonatkozásáról.

2.6.1.   A 8. cikk (2) bekezdése. A 2009. december 3-án kezdődő 10 éves átmeneti időszak alkalmazásának hatóköre

A 8. cikk (2) bekezdése kimondja, hogy a (3) bekezdésében foglaltak sérelme nélkül „a vasúti és közúti közszolgáltatási szerződések odaítélésének 2019. december 3-tól meg kell felelnie az 5. cikknek.” Ezen átmeneti időszak során a tagállamoknak intézkedéseket kell hozniuk az 5. cikknek való fokozatos megfelelés érdekében, elkerülendő a súlyos szerkezeti problémákat, különösen a szállítási kapacitást illetően.

A 8. cikk (2) bekezdése az 5. cikk egészét említi. A Bizottság véleménye szerint azonban ebben az összefüggésben az 5. cikken belül csak a közszolgáltatási szerződések odaítélése során alkalmazandó nyílt, átlátható, megkülönböztetésmentes és tisztességes eljárásokkal kapcsolatos kötelezettségről szóló (3) bekezdésnek van jelentősége. A (31) preambulumbekezdés szerint az átmeneti rendelkezések célja, hogy az illetékes hatóságoknak és a közszolgáltatóknak elegendő idejük legyen az 1370/2007/EK rendelet rendelkezéseihez való alkalmazkodásra. Az 5. cikknek való fokozatos megfelelés tagállamokra vonatkozó követelménye csak abban az esetben ésszerű, ha az a nyílt, átlátható, megkülönböztetésmentes és tisztességes eljárások közszolgáltatási szerződések odaítélése során történő alkalmazásával kapcsolatos kötelezettségre vonatkozik. A belső szolgáltató fogalmának vagy az 1370/2007/EK rendelet 5. cikkének (4), (5) és (6) bekezdéseiben meghatározott kivételeknek a „fokozatos” alkalmazása értelmezhetetlen lenne, hiszen ezek a Szerződés általános alapelveinél és a vonatkozó ítélkezési gyakorlatnál enyhébb rendelkezéseket tartalmaznak. Azt sem tűnik ésszerűnek feltételezni, hogy a jogalkotó az 5. cikk eljárási garanciákról és bírósági felülvizsgálatról szóló (7) bekezdésének teljes körű alkalmazását 2019. december 3-ig el kívánta volna halasztani.

2.6.2.   A 8. cikk (2) bekezdése. A tagállamok kötelezettségei a 2019. december 2-ig tartó átmeneti időszak során

A 8. cikk (2) bekezdésének rendelkezése szerint az átmeneti időszak első felének letelte után hat hónapon belül (2015. május 3-ig) „a tagállamok jelentést nyújtanak be a Bizottságnak az elért haladásról, amelyben kiemelik a közszolgáltatási szerződések 5. cikknek megfelelően történő, fokozatos odaítélésének végrehajtását”. Ez egyértelműen jelzi, hogy a tagállamok nem várhatnak 2019. december 2-ig annak az általános szabálynak a betartásával, hogy a közszolgáltatási szerződések esetében minden szolgáltató számára nyitott, tisztességes, átlátható és megkülönböztetésmentes versenytárgyalási eljárásokat kell biztosítani. A tagállamok kötelesek az átmeneti időszakban megfelelő intézkedéseket hozni az e követelménynek való fokozatos megfelelés érdekében, hogy elkerülhető legyen az a helyzet, amelyben a tömegközlekedési piacon rendelkezésre álló szállítási kapacitás nem teszi lehetővé a szállítási szolgáltatók számára, hogy megfelelően reagáljanak az átmeneti időszak végén elindított versenytárgyalási eljárásokra.

2.6.3.   A 8. cikk (3) bekezdése. A „rendelet 4. cikkében meghatározott időtartamokhoz hasonlítható határozott időtartam” kifejezés jelentése

A 8. cikk (3) bekezdésének d) pontja megállapítja, hogy azon közszolgáltatási szerződések, „amelyeket […] 2000. július 26-tól és 2009. december 3-a előtt, tisztességes versenytárgyalási eljárástól eltérő eljárás alapján [ítéltek oda], […] lejáratukig hatályban maradnak, feltéve hogy azok az e rendelet 4. cikkében meghatározott időtartamokhoz hasonlítható határozott időtartamra szólnak.”

A Bizottság úgy véli, hogy a „rendelet 4. cikkében meghatározott időtartamokhoz hasonlítható” kifejezést megszorítóan kell értelmezni, biztosítva ezzel, hogy a tagállamok már a rendelet hatályba lépésétől, 2009. december 3-tól kezdve törekedjenek a rendelet céljainak teljesítésére. Ezért a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a közszolgáltatási szerződések időtartamát érdemes úgy alakítani, hogy az hasonló legyen a 4. cikkben leírt időtartamokhoz.

---

(1)  HL L 315., 2007.12.3., 1. o.

(2)  DLA Piper, Study on the implementation of Regulation (EC) No 1370/2007 on public passenger transport services by rail and by road (A vasúti és közúti személyszállítási közszolgáltatásról szóló 1370/2007/EK rendelet végrehajtásáról készült tanulmány), 2010. október 31., az alábbi internetcímen olvasható: http://ec.europa.eu/transport/modes/rail/studies/rail_en.htm

(3)  A konferencia dokumentumai a következő oldalon érhetők el: http://ec.europa.eu/transport/modes/rail/events/2011-11-14-workshop_en.htm

(4)  Javaslat: az Európai Parlament és a tanács rendelete az 1370/2007/EK rendeletnek a belföldi vasúti személyszállítási szolgáltatások piacának megnyitása tekintetében történő módosításáról, COM(2013) 28 final.

(5)  HL L 94., 2014.3.28., 65. o.

(6)  HL L 94., 2014.3.28., 243. o.

(7)  HL L 94., 2014.3.28., 1. o.

(8)  Hatályon kívül helyezte és helyébe lépett a 2014/25/EU irányelv.

(9)  Hatályon kívül helyezte és helyébe lépett a 2014/24/EU irányelv.

(10)  HL L 373., 1991.12.31., 1. o.

(11)  HL L 175., 1996.7.13., 7. o.

(12)  HL L 364., 1992.12.12., 7. o.

(13)  A Bizottság közleménye a szolgáltatásnyújtás szabadsága elvének a tagállamokon belüli tengeri fuvarozásra (tengeri kabotázs) történő alkalmazásáról szóló 3577/92/EGT tanácsi rendelet értelmezéséről (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

(14)  HL L 156., 1969.6.28., 1. o.

(15)  A C-179/90. sz., Merci Convenzionali Porto di Genova SpA kontra Siderurgica Gabrielli SpA ügyben 1991. december 10-én hozott ítélet 27. pontja ([1991] EBHT., I-5889. o.). A C-242/95. sz., GT-Link A/S kontra De Danske Statsbaner (DSB) ügyben 1997. július 17-én hozott ítélet 53. pontja ([1997] EBHT., I-4449. o.). A C-266/96. sz., Corsica Ferries France SA kontra Gruppo Antichi Ormeggiatori del Porto di Genova Coop, arl és társai ügyben 1998. június 18-án hozott ítélet 45. pontja ([1998] EBHT., I-3949. o.).

(16)  A C-280/00 sz., Altmark Trans GmbH és Regierungspräsidium Magdeburg kontra Nahverkehrsgesellschaft Altmark GmbH és Oberbundesanwalt beim Bundesverwaltungsgericht ügyben 2003. július 24-én hozott ítélet ([2003] EBHT3., I-7747. o.).

(17)  Ez a megközelítés összhangban áll a Bizottság egyéb ágazatokban alkalmazott, általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra vonatkozó általános megközelítésével. Lásd az európai uniós állami támogatási szabályoknak az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtásának kompenzációjára való alkalmazásáról szóló bizottsági közlemény 48. pontját (HL C 8., 2012.1.11., 4. o.).

(18)  Lásd az N 588/2002. sz. bizottsági határozatot – Egyesült Királyság, BSO – A hosszú távú autóbusz-szolgáltatások támogatása.

(19)  HL L 82., 2001.3.22., 16. o.

(20)  Az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatával összhangban a 2001/23/EK irányelv olyan vállalkozásátruházások esetében alkalmazandó, amelyre szolgáltatás nyújtására irányuló közbeszerzési eljárást követően kerül sor. A tárgyi eszközökön alapuló ágazatokban, például az autóbusz- vagy a vasúti közlekedés területén az irányelv akkor alkalmazandó, ha lényeges tárgyi eszközök átruházására kerül sor. A 2001/23/EK irányelv szerinti átruházás megvalósulását nem zárja ki az, ha az átruházó által korábban használt, majd az átvevő által átvett tárgyi eszközök tulajdonjoga nem kerül átruházásra például abban az esetben, ha az új vállalkozó által átvett tárgyi eszközök nem az elődje birtokában voltak, hanem azokat az ajánlatkérő szerv bocsátotta rendelkezésre; erről a témáról lásd a vállalatok átruházása esetén a munkavállalók jogairól szóló bizottsági nyilatkozatot a következő oldalon: http://ec.europa.eu/social/main.jsp?catId=707&langId=en&intPageId=208

(21)  A C-324/07 sz., Coditel Brabant SA kontra Commune d’Uccle és Région de Bruxelles-Capitale ügyben 2008. november 13-án hozott ítélet 30. pontja ([2008] EBHT., I-8457. o.).

(22)  A „belső” vállalkozásokra vonatkozó ítélkezési gyakorlat nem hivatkozik olyan feltételre, amely megtiltaná a szóban forgó vállalkozásoknak az illetékes hatóság területén kívüli versenytárgyalási eljárásokban való részvételét. Az ítélkezési gyakorlat ugyanakkor egyértelművé tette, hogy piacorientált vállalkozások esetén a községi ellenőrzés kétessé válik (lásd a C-458/03. sz., Parking Brixen GmbH kontra Gemeinde Brixen és Stadtwerke Brixen AG ügyet, [2005] EBHT., I-08585. o.).

(23)  Lásd például az 1370/2007/EK rendelet (20) preambulumbekezdését: „Amennyiben valamely hatóság úgy dönt, hogy egy közérdekű szolgáltatás ellátásával harmadik személyt bíz meg, a közszolgáltatót – a Szerződés 43–49. cikkéből következően – a közbeszerzésekre és a koncessziókra vonatkozó közösségi joggal, valamint az átláthatóság és az egyenlő bánásmód elvével összhangban kell kiválasztania.”

(24)  A C-337/98 sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben hozott ítélet 44. és 46. pontja ([2000] ECR I-8377), a C-454/06 sz., pressetext Nachrichtenagentur ügyben hozott ítélet 34. pontja ([2008] ECR I-4401) és a C-91/08 sz., Wall AG ügyben hozott ítélet 37. és 38. pontja ([2010] ECR I-02815).

(25)  Az Európai Bíróság a Wall AG ügyben rámutatott arra, hogy az alvállalkozó személyének módosítása – még ha ennek lehetőségét a szerződésben ki is kötötték – kivételes esetekben a koncessziós szerződés alapvető eleme lényeges módosításának minősülhet, amennyiben egy meghatározott alvállalkozó igénybevétele egy másik helyett az érintett szolgáltatás sajátos tulajdonságait figyelembe véve a szerződés megkötésekor meghatározó körülménynek minősült, amit minden körülmények között a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia.

(26)  Konkrétan az Európai Unió működéséről szóló szerződés 106. cikke (2) bekezdésének az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtásával megbízott egyes vállalkozások javára közszolgáltatás kompenzációja formájában nyújtott állami támogatásra való alkalmazásáról szóló bizottsági határozat (HL L 7., 2012.1.11., 3. o.) és a közszolgáltatás kompenzációja formájában nyújtott állami támogatásról szóló európai uniós keretszabály (HL C 8., 2012.1.11., 15. o.).

(27)  Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. és 108. cikkének az általános gazdasági érdekű szolgáltatást nyújtó vállalkozások számára nyújtott csekély összegű támogatásokra való alkalmazásáról szóló 360/2012/EU bizottsági rendelet (HL L 114., 2012.4.26., 8. o.) azonban nem alkalmazandó a szárazföldi közlekedésre.

(28)  A C-280/00 sz., Altmark Trans GmbH és Regierungspräsidium Magdeburg kontra Nahverkehrsgesellschaft Altmark GmbH ügyben 2003. július 24-én hozott ítélet (EBHT 2003., I-7747. o.). Lásd az európai uniós állami támogatási szabályoknak az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtásának kompenzációjára való alkalmazásáról szóló bizottsági közlemény 3. pontját (HL C 8., 2012.1.11., 4. o.).

(29)  HL C 8., 2012.1.11., 4. o.

(30)  Lásd különösen az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokról szóló közlemény 61. pontját.

(31)  Az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokról szóló közlemény 69. pontja.

(32)  Az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokról szóló közlemény további útmutatást tartalmaz arra vonatkozóan, hogy mi tekinthető „átlagos, jól vezetett vállalkozásnak”. Lásd különösen a 70–76. pontot.

(33)  Lásd különösen a rendelet mellékletének 7. pontját.

(34)  HL L 343., 2012.12.14., 32. o. Lásd a 6. cikket a vasúttársaságok és a vasúti pályahálózat-működtetők által végrehajtandó számviteli elkülönítésről.

(35)  http://simap.europa.eu/enotices/choiceLanguage.do

---

29.3.2014

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 92/22

---

Felhívás észrevételek benyújtására az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. és 108. cikkének a halászati és akvakultúra-ágazatban nyújtott csekély összegű támogatásokra való alkalmazásáról

2014/C 92/02

Az érdekelt felek észrevételeiket az ezen rendelettervezet közzétételét követő egy hónapon belül a következő címre küldhetik meg:

European Commission (Európai Bizottság)

Tengerügyi és Halászati Főigazgatóság

1049 Bruxelles/Brussel

BELGIQUE/BELGIË

E-mail: mare-aidesdetat@ec.europa.eu

A szöveg megtekinthető a következő internetes oldalon is:

http://ec.europa.eu/dgs/maritimeaffairs_fisheries/consultations/de-minimis-regulation-second-draft/index_en.htm

---

29.3.2014

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 92/22

---

TERVEZET: A BIZOTTSÁG …/…/EU RENDELETE

(2014. március 28.)

az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. és 108. cikkének a halászati és akvakultúra-ágazatban nyújtott csekély összegű támogatásokra való alkalmazásáról

2014/C 92/03

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 108. cikke (4) bekezdésére,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. és 108. cikkének a horizontális állami támogatások bizonyos fajtáira történő alkalmazásáról szóló, 1998. május 7-i 994/98/EK tanácsi rendeletre (1),

e rendelet (2) tervezetének közzétételét követően,

az állami támogatásokkal foglalkozó tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően,

mivel:

(1)

Az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdésében meghatározott feltételeket teljesítő állami finanszírozás nyújtása állami támogatásnak minősül, és azt az EUMSZ 108. cikkének (3) bekezdése értelmében be kell jelenteni a Bizottságnak. Az EUMSZ 109. cikke értelmében a Tanács ugyanakkor meghatározhatja az ez alól az értesítési eljárás alól mentesülő támogatási fajtákat. Az EUMSZ 108. cikkének (4) bekezdése értelmében a Bizottság rendeleteket fogadhat el az állami támogatások ezen csoportjaira vonatkozóan. A Tanács a 994/98/EK rendelet alapján, az EUMSZ 109. cikkének megfelelően úgy határozott, hogy a csekély összegű támogatás az említett támogatási fajták közé sorolható. Ezek alapján a csekély összegű támogatás – mint egy és ugyanazon vállalkozásnak meghatározott időszakon belül nyújtott, egy meghatározott összeget nem meghaladó támogatás – úgy tekinthető, mint amely nem felel meg az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdésében rögzített valamennyi feltételnek, ezért az értesítési eljárás nem vonatkozik rá.

(2)

A Bizottság számos határozatban tisztázta az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése szerinti támogatás fogalmát. A Bizottság kezdetben az állami támogatásra vonatkozó de minimis szabályról szóló értesítésben (3), azt követően pedig a 69/2001/EK bizottsági rendeletben (4) és az 1998/2006/EK bizottsági rendeletben (5) kifejtette azon csekély összegű felső határral kapcsolatos álláspontját, amely alatt az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdését nem kell alkalmazni. Figyelembe véve a halászati és akvakultúra-ágazatra vonatkozó speciális szabályokat és azon kockázatot, hogy még a kis összegű támogatások is megfelelhetnek a Szerződés 107. cikkének (1) bekezdésében foglalt szempontoknak, a halászati és akvakultúra-ágazat nem tartozott az említett rendeletek hatálya alá. A Bizottság már több olyan rendeletet elfogadott, amelyek szabályokat írnak elő a halászati és akvakultúra-ágazatban nyújtott csekély összegű támogatásokra vonatkozóan; a legutóbbi ezek közül a 875/2007/EK rendelet (6). Az említett rendelet alapján a halászati ágazatban működő egy és ugyanazon vállalkozás számára odaítélt csekély összegű támogatások összegét úgy kellett tekinteni, hogy az nem felelt meg az EK-szerződés 87. cikke (1) bekezdése valamennyi szempontjának, ha egyik, három pénzügyi évet felölelő időszakban sem haladta meg a kedvezményezettenkénti 30 000 EUR-t, valamint a támogatások halmozott összege nem haladta meg a tagállamonként megállapított, az éves halászati termelés 2,5 %-ának megfelelő értéket. A 875/2007/EK rendelet alkalmazása terén szerzett tapasztalatok fényében indokolt az említett rendeletben meghatározott feltételek némelyikének felülvizsgálata és e rendelet felváltása.

(3)

Helyénvaló fenntartani, hogy 30 000 EUR legyen a felső határa a csekély összegű támogatás összegének, amelyben egy és ugyanazon vállalkozás tagállamonként három éves időtartamon belül részesülhet. Az említett felső határ továbbra is szükséges annak biztosítása érdekében, hogy az e rendelet hatálya alá tartozó valamennyi intézkedés úgy legyen tekinthető, mint amelynek nincs különösebb hatása a tagállamok közötti kereskedelemre, és amely nem torzítja a versenyt vagy nem fenyeget annak torzításával, amennyiben a halászati és akvakultúra-ágazatban tevékenységet folytató valamennyi vállalkozásnak az utóbbi három évben nyújtott ilyen támogatás teljes összege nem éri el a halászat – azaz a halászati, feldolgozó-ipari és akvakultúra-ágazati tevékenységek – éves forgalmának 2,5 %-át képviselő, az egyes tagállamokra vonatkozóan megállapított halmozott összeget (a tagállamra vonatkozó korlátot).

(4)

A Szerződésben rögzített versenyszabályok alkalmazásában vállalkozás minden, gazdasági tevékenységet végző jogalany, függetlenül jogállásától és finanszírozásának módjától (7). Az Európai Unió Bírósága kimondta, hogy a (jogilag vagy ténylegesen) ugyanazon jogalany által ellenőrzött gazdálkodó egységeket egy és ugyanazon vállalkozásnak kell tekinteni (8). A rendeletnek a jogbiztonság megteremtése és az adminisztratív terhek csökkentése érdekében tartalmaznia kell azon egyértelmű kritériumok kimerítő felsorolását, amelyek alapján meg lehet határozni, mikor minősül két vagy több, egyazon tagállamon belül működő jogalany egy és ugyanazon vállalkozásnak. A Bizottság kiválasztotta a „kapcsolt vállalkozások” meghatározása tekintetében megalapozott feltételek közül a 2003/361/EK bizottsági ajánlásban (9) és a 800/2008/EK rendelet (10) I. mellékletében foglalt kkv-fogalommeghatározás azon kritériumait, amelyek e rendelet alkalmazásában megfelelőek. Ezek a kritériumok már ismerősek a hatóságok számára, és – a rendelet hatályát figyelembe véve – a kkv-kra és a nagyvállalkozásokra egyaránt alkalmazhatók. E kritériumoknak biztosítaniuk kell, hogy a „kapcsolt vállalkozások” csoportja a csekély összegű támogatásokra vonatkozó szabály alkalmazása céljából egy és ugyanazon vállalkozásnak minősüljön, ugyanakkor ne kezeljék kapcsolt vállalkozásokként azokat a vállalkozásokat, amelyeket nem fűz egymáshoz egyéb viszony, mint az a tény, hogy mindegyikük közvetlen kapcsolatban áll ugyanazon közjogi szervezettel vagy szervezetekkel. Ezért figyelembe kell venni az olyan vállalkozások sajátos helyzetét, amelyeket egyazon közjogi szervezet vagy szervezetek irányítanak, de önálló döntési jogkörük lehet.

(5)

Figyelembe véve a közös halászati politika alkalmazási körét, valamint a halászati és akvakultúra-ágazatnak az 1379/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (11) 5. cikkének d) pontjában szereplő fogalommeghatározását, e rendeletet kell alkalmazni a halászati és akvakultúra-termékek előállításával, feldolgozásával és forgalmazásával foglalkozó vállalkozásokra.

(6)

Figyelembe véve a közös halászati politika céljait, különösen a hajók halászati kapacitásának vagy halfelderítési képességének növelésére, új halászhajók építésére vagy halászhajók vásárlására, valamint bármely más, a(z) …/…/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (12) 13. cikke alapján nem támogatható műveletekre irányuló támogatás nem tartozhat e rendelet hatálya alá.

(7)

Az Európai Unió Bírósága megállapította, hogy ha az Unió jogszabályt alkotott valamely mezőgazdasági ágazat piacának közös szervezéséről, a tagállamok kötelesek tartózkodni olyan intézkedések meghozatalától, amelyek azt sérthetik, vagy amelyek az alól kivételeket teremthetnek (13). Ez az elv a halászati és akvakultúra-ágazatra is vonatkozik. Ezen oknál fogva a rendelet nem alkalmazható olyan támogatásra, amelynek összege a piacon beszerzett vagy forgalomba hozott termékek ára vagy mennyisége alapján kerül rögzítésre. Nem alkalmazható olyan csekély összegű támogatásra sem, amelyet kötelező megosztani az elsődleges termelőkkel.

(8)

E rendelet nem alkalmazható továbbá az exporttámogatásokra, illetve az importtermékekkel szemben hazai termékek felhasználásához kötött támogatásokra. Különösen nem alkalmazható más tagállamokban vagy harmadik országokban lévő értékesítési hálózat kialakításához és működtetéséhez nyújtott támogatás finanszírozására. A kereskedelmi vásárokon való részvétel, illetve egy új vagy már meglévő terméknek egy másik tagállamban vagy harmadik országban lévő új piacra történő bevezetéséhez szükséges tanulmányok vagy tanácsadói szolgáltatások költségeire adott támogatások általában nem minősülnek exporttámogatásnak.

(9)

Amennyiben a halászati és akvakultúra-ágazatban működő valamely vállalkozás az 1407/2013/EU bizottsági rendelet (14) hatálya alá tartozó egyéb ágazatokban vagy tevékenységi körökben is folytat tevékenységet, a vonatkozó egyéb ágazatok vagy tevékenységek tekintetében nyújtott támogatásokra az említett rendelet rendelkezéseit kell alkalmazni, feltéve, hogy az érintett tagállam megfelelő eszközökkel, úgymint a tevékenységek szétválasztása vagy a költségek megkülönböztetése révén biztosítja, hogy a halászati és akvakultúra-ágazatban végzett tevékenység ne részesüljön az említett rendelet alapján nyújtott csekély összegű támogatásban.

(10)

Amennyiben valamely vállalkozás mind a halászati és akvakultúra-ágazatban, mind pedig a mezőgazdasági termékek elsődleges előállítása területén folytat tevékenységeket, az előbbi ágazat vagy tevékenységek tekintetében nyújtott támogatásokra e rendelet rendelkezései alkalmazandók, feltéve, hogy az érintett tagállam megfelelő eszközökkel, úgymint a tevékenységek szétválasztása vagy a költségek megkülönböztetése révén biztosítja, hogy a mezőgazdasági termékek elsődleges előállítása e rendelet alapján ne részesüljön csekély összegű támogatásban.

(11)	E rendeletnek szabályokat kell megállapítania annak biztosítására, hogy ne lehessen kijátszani a külön rendeletekben és bizottsági határozatokban meghatározott maximális támogatási intenzitásokat. Továbbá könnyen alkalmazható, egyértelmű halmozhatósági szabályokat kell előírnia.

(12)	A rendelet céljából figyelembe veendő hároméves időszakot „gördülő” módszerrel kell értékelni, tehát minden egyes új csekély összegű támogatás odaítélésekor az érintett pénzügyi évben, valamint az előző két pénzügyi évben odaítélt csekély összegű támogatás teljes összegét kell figyelembe venni.

(13)

E rendelet nem zárja ki annak lehetőségét, hogy egy intézkedés a Szerződés 107. cikkének (1) bekezdése értelmében az e rendeletben nem említett egyéb indokok alapján nem tekinthető állami támogatásnak, például mivel az intézkedés megfelel a piacgazdasági szereplő elvének, vagy mert az nem foglalja magában az állami források átruházását. Különösen a Bizottság által központilag kezelt uniós finanszírozás, amely nem áll a tagállam közvetett vagy közvetlen ellenőrzése alatt, nem minősül állami támogatásnak és azt nem kell figyelembe venni annak megállapításakor, hogy betartják-e az adott felső határt vagy a tagállamra vonatkozó korlátot.

(14)

Az átláthatóság, az egyenlő bánásmód és a hatékony nyomon követés céljából e rendeletet csak arra a csekély összegű támogatásra kell alkalmazni, amely esetében előre kiszámítható a bruttó támogatási egyenérték pontos összege anélkül, hogy szükség lenne kockázatértékelés elvégzésére (a továbbiakban: átlátható támogatás). Ilyen pontos számítás végezhető például vissza nem térítendő támogatások, kamattámogatások és felső határhoz kötött adómentesség vagy egyéb olyan eszközök esetében, amelyek biztosítják azt a korlátot, amely garantálni tudja, hogy az alkalmazandó felső határt nem lépik túl. A korlát előírása azt jelenti, hogy amíg a támogatás pontos összege nem vagy még nem ismert, a tagállamnak – annak biztosítása érdekében, hogy több támogatási intézkedés együttesen ne haladja meg az e rendeletben meghatározott felső határt, és a halmozhatósági szabályok alkalmazhatók legyenek – azt kell feltételeznie, hogy az összeg megegyezik a korláttal.

(15)

Az átláthatóság, az egyenlő bánásmód és a csekély összegű támogatásra vonatkozó felső határ helyes alkalmazása céljából indokolt, hogy valamennyi tagállam ugyanazt a számítási módszert alkalmazza. E számítás megkönnyítése érdekében a készpénzben meg nem jelenő támogatási összegeket bruttó támogatási egyenértékre kell átszámolni. A vissza nem térítendő támogatásokon kívüli átlátható támogatások vagy a több részletben fizetendő támogatások bruttó támogatási egyenértékének kiszámításakor az ilyen jellegű támogatás odaítélése idején érvényes piaci kamatlábat kell alkalmazni. Az állami támogatásra vonatkozó szabályok egységes, átlátható és egyszerű alkalmazása érdekében e rendelet alkalmazásában a piaci kamatlábak tekintendők referencia-kamatlábnak, a referencia-kamatláb és a leszámítolási kamatláb megállapítási módjának módosításáról szóló bizottsági közleményben (15) meghatározottaknak megfelelően.

(16)

A hitelekből álló támogatás – a hitel formájában nyújtott csekély összegű kockázatfinanszírozási támogatást is ideértve – átlátható csekély összegű támogatásnak minősül, amennyiben a bruttó támogatási egyenértéket a támogatás odaítélésekor érvényes piaci kamatlábak alapján számították ki. A rövid lejáratú, alacsony összegű hitelek kezelésének egyszerűsítése érdekében e rendeletnek egyértelmű szabályt kell alkotnia, amely könnyen alkalmazható, és figyelembe veszi a hitel összegét és lejárati idejét is. A Bizottság tapasztalatai alapján azok a hitelek, amelyeknek összege nem haladja meg a 150 000 EUR-t és lejárati idejük nem hosszabb öt évnél, illetve amelyeknek összege nem haladja meg a 75 000 EUR-t és lejárati idejük nem hosszabb tíz évnél, és amelyeket legalább a hitel 50 %-áig terjedő fedezet biztosít, úgy tekinthetők, hogy bruttó támogatási egyenértékük nem haladja meg a csekély összegű támogatások felső határát. Tekintettel a hitel visszafizetésére esetleg nem képes vállalkozásoknak odaítélt támogatás bruttó támogatási egyenértékének meghatározásához kapcsolódó nehézségekre, ez a szabály nem alkalmazható az ilyen vállalkozásokra.

(17)

A tőkeinjekciókból álló támogatás nem tekinthető átlátható csekély összegű támogatásnak, kivéve, ha az állami tőkeinjekció teljes összege nem haladja meg a csekély összeg felső határát. A kockázatitőke-befektetésekről szóló iránymutatásokban (16) hivatkozott, tulajdonviszonyt, illetve részben tulajdonviszonyt megtestesítő befektetések formájában megvalósuló kockázatfinanszírozási célú intézkedésekből álló támogatás nem tekinthető átlátható csekély összegű támogatásnak, kivéve, ha az érintett intézkedés csupán a csekély összegű támogatásokra vonatkozó felső határig nyújt tőkét.

(18)

A kezességvállalásokból álló támogatás – a kezességvállalás formájában nyújtott csekély összegű kockázatfinanszírozási támogatást is ideértve – átlátható csekély összegű támogatásnak tekinthető, amennyiben a bruttó támogatási egyenérték az érintett vállalkozástípusra vonatkozó bizottsági közleményben (17) meghatározott mentesülési díjak alapján került kiszámításra. A rövid lejáratú, viszonylag alacsony összegű hitelt maximum 80 %-ig biztosító hitelgaranciák kezelésének egyszerűsítése érdekében e rendeletnek a hitelekre egyértelmű szabályt kell alkotnia, amely könnyen alkalmazható, és figyelembe veszi az alapul szolgáló hitel összegét és a hitelgarancia lejárati idejét is. E szabály nem vonatkozhat az alapul szolgáló ügyletekre vonatkozó olyan – hitelnek nem számító – kezességvállalásokra, mint például a tőkeműveletekre adott garanciák. Amennyiben a biztosított fedezet nem haladja meg az alapul szolgáló hitel összegének 80 %-át, a hitelgarancia összege nem haladja meg a 225 000 EUR-t és a garancia lejárati ideje nem hosszabb öt évnél, a hitelgarancia úgy tekinthető, hogy bruttó támogatási egyenértéke nem haladja meg a csekély összegű támogatások felső határát. Ugyanez a szabály érvényes abban az esetben, ha a fedezet nem haladja meg az alapul szolgáló hitel összegének 80 %-át, a hitelgarancia összege nem haladja meg a 112 500 EUR-t és a garancia lejárati ideje nem hosszabb tíz évnél. Ezen túlmenően a garanciák bruttó támogatási egyenértékének kiszámítására a tagállamok használhatnak olyan módszert, amelyet valamely másik, állami támogatásokról szóló, az adott időpontban hatályos bizottsági rendelet alapján bejelentettek a Bizottságnak, és amelyet a Bizottság a kezességvállalásokról szóló közleménnyel vagy az azt felváltó valamely közleménnyel összhangban levőként elfogadott, amennyiben az említett módszer kifejezetten e rendelet alkalmazásával összefüggésben foglalkozik a kérdéses garanciák és a szóban forgó, alapul szolgáló tranzakciók típusaival. Tekintettel a hitel visszafizetésére esetleg nem képes vállalkozásoknak odaítélt támogatás bruttó támogatási egyenértékének meghatározásához kapcsolódó nehézségekre, ez a szabály nem alkalmazható az ilyen vállalkozásokra.

(19)

Amennyiben a csekély összegű támogatási rendszer pénzügyi közvetítők közbeiktatásával valósul meg, biztosítani kell, hogy az utóbbiak ne részesüljenek állami támogatásban. Ez például oly módon valósítható meg, hogy az állami garancia előnyeit élvező pénzügyi közvetítőktől megkövetelik, hogy a piaccal összeegyeztethető díjakat fizessenek, vagy hogy az előnyöket teljes mértékben a végső kedvezményezettekre ruházzák át, illetve hogy a közvetítők szintjén is tartsák be a csekély összegű támogatás felső határát és e rendelet egyéb feltételeit.

(20)

A tagállam által tett bejelentést követően a Bizottság megvizsgálhatja, hogy a támogatási intézkedés, amely nem tartalmaz támogatást, kölcsönt, garanciát, tőkeinjekciót vagy tulajdonviszonyt, illetve részben tulajdonviszonyt megtestesítő befektetés formájában megvalósuló kockázatfinanszírozási célú intézkedéseket, olyan bruttó támogatási egyenértéket eredményez-e, amely nem lépi túl a csekély összegű támogatások felső határát, és ezért e rendelet rendelkezéseinek hatálya alá tartozhat.

(21)

A Bizottságnak biztosítania kell, hogy a tagállamok – az Európai Unióról szóló szerződés 4. cikkének (3) bekezdésében megállapított együttműködési alapelvnek megfelelően – segítsék e feladat megvalósítását, megalkotva a szükséges eszközöket annak érdekében, hogy az egy és ugyanazon vállalkozásnak a csekély összegű támogatásokra vonatkozó szabály szerint folyósított csekély összegű támogatás teljes összege ne haladja meg az összességében megengedett felső határt. Helyénvaló ezért, hogy a tagállamok, ha csekély összegű támogatást nyújtanak, tájékoztassák az érintett vállalkozást – e rendeletre kifejezetten hivatkozva – a támogatás öszszegéről és arról, hogy az csekély összegű támogatásnak minősül. Az alkalmazandó felső határok, valamint a halmozhatósági szabályok betartásának biztosítása érdekében a tagállamoknak nyomon követési kötelezettséget kell előírni a nyújtott támogatások tekintetében. E kötelezettség teljesítése érdekében a támogatás nyújtását megelőzően az érintett tagállamnak nyilatkozatot kell beszereznie a vállalkozástól a szóban forgó és az azt megelőző két pénzügyi év során az e rendelet vagy más, a csekély összegű támogatásokra vonatkozó rendelet értelmében kapott egyéb csekély összegű támogatásokról. A tagállamoknak fenn kell tartani azt a választható lehetőséget is, hogy az odaítélt csekély összegű támogatásról teljes körű információkat tartalmazó központi nyilvántartás kialakítása révén ellenőrizhessék a felső határok tiszteletben tartását.

(22)

Új csekély összegű támogatások nyújtását megelőzően valamennyi tagállamnak ellenőriznie kell, hogy az új csekély összegű támogatással nem lépi-e túl a csekély összegű támogatás összegének felső határát vagy a tagállamra vonatkozó korlátot, és teljesülnek-e az e rendeletben meghatározott egyéb feltételek.

(23)

Tekintettel a Bizottság tapasztalataira és különösen arra, hogy általában milyen gyakran szükséges felülvizsgálni az állami támogatási politikát, célszerű e rendelet alkalmazási idejét korlátozni. Amennyiben e rendelet meghosszabbítás nélkül hatályát veszti, az e rendelet hatálya alá tartozó csekély összegű támogatással kapcsolatosan hat hónapos átmeneti időszakot kell biztosítani a tagállamok számára,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Hatály

(1)   E rendelet a halászati és akvakultúra-ágazati vállalkozásoknak odaítélt támogatásokra vonatkozik a következők kivételével:

a)	olyan támogatás, amelynek összegét a piacon beszerzett vagy forgalomba hozott termékek ára vagy mennyisége alapján állapították meg;

b)

a harmadik országokba vagy tagállamokba irányuló exporttal kapcsolatos tevékenységekhez nyújtott támogatás, nevezetesen az exportált mennyiségekhez, az értékesítési hálózat kialakításához és működtetéséhez vagy az exporttevékenységgel összefüggésben felmerülő egyéb folyó kiadásokhoz közvetlenül kapcsolódó támogatás;

c)	az importáru helyett belföldi áru használatához kötött támogatás;

d)	halászhajók vásárlására nyújtott támogatás;

e)	halászhajók főhajtóművének vagy kiegészítő hajtóművének korszerűsítésére vagy cseréjére irányuló támogatás;

f)

a(z) …/…/EU rendelet 13. cikke alapján nem támogatható műveletekre irányuló támogatás: a) a hajó halászati kapacitásának növelését célzó műveletekre vagy halfelderítési képességének növelését célzó berendezésekre irányuló támogatás; b) új halászhajók építésére vagy halászhajók behozatalára nyújtott támogatás; c) a halászhajók forgalomból való kivonására és a halászati tevékenységek ideiglenes szüneteltetésére irányuló támogatás, kivéve ha az említett rendelet erről kifejezetten rendelkezik; d) a felderítő halászatra irányuló támogatás; e) vállalkozás tulajdonjogának átadására irányuló támogatás; f) közvetlen újratelepítésre irányuló támogatás, kivéve abban az esetben, ha azt valamely uniós jogi aktus állományvédelmi intézkedésként kifejezetten előírja, illetve kísérleti újratelepítés esetén.

(2)   Amennyiben a halászati és akvakultúra-ágazatban működő valamely vállalkozás az 1407/2013/EU rendelet hatálya alá tartozó egy vagy több ágazatban vagy egyéb tevékenységi körökben is folytat tevékenységet, az utóbbi ágazatok vagy tevékenységek tekintetében nyújtott támogatásokra az említett rendelet alkalmazandó, feltéve, hogy az érintett tagállam megfelelő eszközökkel, úgymint a tevékenységek szétválasztása vagy a költségek megkülönböztetése révén biztosítja, hogy a halászati és akvakultúra-ágazatban végzett tevékenységek ne részesüljenek az említett rendelet alapján nyújtott csekély összegű támogatásban.

(3)   Amennyiben valamely vállalkozás mind a halászati és akvakultúra-ágazatban, mind pedig az 1408/2013/EU rendelet (18) hatálya alá tartozó mezőgazdasági termékek elsődleges előállítása területén folytat tevékenységeket, az előbbi ágazat tekintetében nyújtott támogatásokra e rendelet rendelkezései alkalmazandók, feltéve, hogy az érintett tagállam megfelelő eszközökkel, úgymint a tevékenységek szétválasztása vagy a költségek megkülönböztetése révén biztosítja, hogy a mezőgazdasági termékek elsődleges előállítása e rendelet alapján ne részesüljön csekély összegű támogatásban.

2. cikk

Fogalommeghatározások

(1)   E rendelet alkalmazásában:

a)	„halászati és akvakultúra-ágazati vállalkozások”: a halászati és akvakultúra-termékek előállításával, feldolgozásával és forgalmazásával foglalkozó vállalkozások;

b)	„halászati és akvakultúra-termékek”: az 1379/2013/EU rendelet 5. cikkének a) és b) pontjában meghatározott termékek;

c)	„feldolgozás és forgalmazás”: a halfogástól vagy betakarítástól a végtermék elkészültéig zajló minden művelet, beleértve a kezelést, az előállítást és a kereskedelmi forgalomba hozatalt.

(2)   „egy és ugyanazon vállalkozás”: e rendelet alkalmazásában valamennyi vállalkozás, amelyek között az alábbiak közül legalább egy kapcsolat áll fenn:

a)	egy vállalkozás rendelkezik egy másik vállalkozás részvényesei vagy tagjai által birtokolt szavazati jogok többségével;

b)	a vállalkozás jogosult kinevezni vagy elmozdítani egy másik vállalkozás igazgatási, irányítási vagy felügyeleti testülete tagjainak többségét;

c)	a vállalkozás jogosult meghatározó befolyást gyakorolni valamely másik vállalkozás felett az utóbbi vállalkozással kötött szerződés alapján vagy az alapító okiratában vagy társasági szerződésében meghatározott rendelkezésnek megfelelően;

d)	egy vállalkozás, amely részvényese vagy tagja egy másik vállalkozásnak, az adott vállalkozás egyéb részvényeseivel vagy tagjaival kötött megállapodás szerint egyedül irányítja az említett vállalkozás részvényesei, illetve tagjai szavazati jogának többségét.

Az első albekezdés a)–d) pontjában említett kapcsolatok egyikével egy vagy több másik vállalkozáson keresztül rendelkező vállalkozásokat is egy és ugyanazon vállalkozásnak kell tekinteni.

3. cikk

Csekély összegű támogatás

(1)   Amennyiben a támogatási intézkedések megfelelnek az e rendeletben megállapított feltételeknek, úgy azokat úgy kell tekinteni, hogy nem felelnek meg a Szerződés 107. cikke (1) bekezdése valamennyi szempontjának, és ezért nem tartoznak a Szerződés 108. cikkének (3) bekezdésében foglalt bejelentési kötelezettség hatálya alá.

(2)   Bármely, három pénzügyi évet felölelő időszakot tekintve az egy és ugyanazon halászati és akvakultúra-ágazati vállalkozás részére odaítélt csekély összegű támogatások összege tagállamonként nem haladhatja meg a 30 000 EUR-t.

(3)   A halászati és akvakultúra-ágazati vállalkozásoknak bármely, három pénzügyi évet felölelő időszakban nyújtott csekély összegű támogatások halmozott összege tagállamonként nem haladhatja meg a mellékletben meghatározott, tagállamra vonatkozó korlátot.

(4)   A csekély összegű támogatást akkor kell megadottnak tekinteni, amikor az alkalmazandó nemzeti jogrendszer értelmében a támogatás igénybevételének a jogát a kedvezményezett vállalkozásra ruházzák, függetlenül a csekély összegű támogatás folyósításának időpontjától.

(5)   A (2) bekezdésben meghatározott felső határ és a (3) bekezdésben említett, tagállamra vonatkozó korlát a csekély összegű támogatás formájától és a kitűzött céltól függetlenül alkalmazandó, tekintet nélkül arra, hogy a tagállam által biztosított támogatást teljesen vagy részben uniós forrásokból finanszírozzák-e. A három pénzügyi évet felölelő időszakot az érintett tagállamban a vállalkozás által alkalmazott pénzügyi évekre hivatkozva kell meghatározni.

(6)   A (2) bekezdésben rögzített felső határ és a (3) bekezdésben előírt, tagállamra vonatkozó korlát alkalmazásában a támogatást készpénzben nyújtott támogatásként kell kifejezni. Minden felhasznált számadatnak bruttó, azaz adózás vagy egyéb levonás előtti összegnek kell lennie. Ha a támogatást nem vissza nem térítendő támogatás formájában nyújtják, akkor a támogatás összege a bruttó támogatási egyenértékkel azonos.

A több részletben kifizetett támogatást az odaítélés időpontjában való értékre kell diszkontálni. A diszkontálásra használt kamatláb a támogatás odaítélésekor érvényes diszkontráta.

(7)   Amennyiben egy új csekély összegű támogatás nyújtása a (2) bekezdésben rögzített felső határ vagy a (3) bekezdésben említett, tagállamra vonatkozó korlát túllépését eredményezi, e rendelet nem alkalmazható az új támogatásra.

(8)   Fúzió és felvásárlás esetén valamennyi, az egyesülő vállalkozásoknak nyújtott korábbi csekély összegű támogatást figyelembe kell venni annak meghatározásához, hogy bármely újabb – az új vagy a felvásárló vállalkozásnak nyújtandó – csekély összegű támogatás meghaladja-e a felső határt vagy tagállamra vonatkozó korlátot. A fúziót vagy felvásárlást megelőzően jogszerűen odaítélt csekély összegű támogatás a műveletet követően is jogszerű marad.

(9)   Ha egy vállalkozás két vagy több külön vállalkozásra válik szét, a szétválást megelőzően nyújtott csekély összegű támogatást az eredetileg a támogatásban részesülő vállalkozásnak kell adni, amely elvben azonos azzal a vállalkozással, amely a csekély összegű támogatással támogatott tevékenységeket átvállalta. Ha erre nincs lehetőség, a csekély összegű támogatást saját tőkéjük – a szétválás tényleges időpontjában érvényes – könyv szerinti értéke alapján arányosan el kell osztani az új vállalkozások között.

4. cikk

A bruttó támogatási egyenérték kiszámítása

(1)   E rendelet csak olyan támogatásokra alkalmazandó, amelyeknél előzetesen pontosan kiszámítható a bruttó támogatási egyenérték anélkül, hogy kockázatértékelést kellene végezni (a továbbiakban: átlátható támogatás).

(2)   A vissza nem térítendő támogatásokból vagy kamattámogatásokból álló támogatás átlátható csekély összegű támogatásnak tekintendő.

(3)   A hitelekből álló támogatást átlátható csekély összegű támogatásként kell kezelni, amennyiben:

a)

a kedvezményezett nem áll kollektív fizetésképtelenségi eljárás hatálya alatt, és a nemzeti jog szerint nem is felel meg azon feltételeknek, amelyek alapján hitelezői kérelmére kollektív fizetésképtelenségi eljárás hatálya alá lenne vonható. Nagyvállalkozások esetében a kedvezményezettnek legalább B- hitelminősítésnek megfelelő helyzetben kell lennie; és

b)

legalább a hitel 50 %-ára biztosíték nyújt fedezetet, továbbá a hitel összege vagy 150 000 EUR ötéves lejárati idővel, vagy 75 000 EUR tízéves lejárati idővel. amennyiben a hitel összege a fentieknél alacsonyabb és/vagy öt, illetve tíz évnél rövidebb időtartamra nyújtják, bruttó támogatási egyenértékét a 3. cikk (2) bekezdésében meghatározott felső határ arányos részeként kell kiszámítani; vagy

c)	a bruttó támogatási egyenértéket a támogatás odaítélésekor érvényes referencia-kamatláb alapján számították ki.

(4)   A tőkeinjekciókból álló támogatás csak akkor tekinthető átlátható csekély összegű támogatásnak, ha az állami tőkeinjekció teljes összege nem haladja meg a csekély összegű támogatásra vonatkozóan a 3. cikk (2) bekezdésében meghatározott felső határt.

(5)   A tulajdonviszonyt, illetve részben tulajdonviszonyt megtestesítő befektetések formájában megjelenő kockázatfinanszírozási intézkedésekből álló támogatás csak akkor tekinthető átlátható csekély összegű támogatásnak, ha az egy és ugyanazon vállalkozásnak nyújtott tőke nem haladja meg a csekély összegű támogatásra vonatkozóan a 3. cikk (2) bekezdésében meghatározott felső határt.

(6)   A hitelgaranciákból álló támogatást átlátható csekély összegű támogatásként kell kezelni, amennyiben:

a)

a kedvezményezett nem áll kollektív fizetésképtelenségi eljárás hatálya alatt, és a nemzeti jog szerint nem is felel meg azon feltételeknek, amelyek alapján hitelezői kérelmére kollektív fizetésképtelenségi eljárás hatálya alá lenne vonható. Nagyvállalkozások esetében a kedvezményezettnek legalább B- hitelminősítésnek megfelelő helyzetben kell lennie; és

b)

a kezességvállalás nem haladhatja meg az alapul szolgáló hitel 80 %-át, továbbá a hitelgarancia összege nem haladja meg a 225 000 EUR-t és lejárati ideje öt év, vagy a hitelgarancia összege nem haladja meg a 112 500 EUR-t és lejárati ideje tíz év. amennyiben a hitelgarancia ezeknél az összegeknél alacsonyabb összegnek felel meg és/vagy öt, illetve tíz évnél rövidebb időtartamra nyújtják, bruttó támogatási egyenértékét a 3. cikk (2) bekezdésében meghatározott felső határ arányos részeként kell kiszámítani; vagy

c)	a bruttó támogatási egyenérték a bizottsági közleményben meghatározott mentesülési díjak alapján került kiszámításra; vagy

d)

a program végrehajtását megelőzően i. a garanciák bruttó támogatási egyenértékének kiszámítására használt módszert valamely másik, állami támogatásokról szóló, az adott időpontban hatályos bizottsági rendelet alapján bejelentették a Bizottságnak, és azt a Bizottság a kezességvállalásokról szóló közleménnyel vagy az azt felváltó valamely közleménnyel összhangban levőként elfogadta, és ii. az említett módszer kifejezetten e rendelet alkalmazásával összefüggésben foglalkozik a kérdéses garanciák és a szóban forgó, alapul szolgáló tranzakciók típusaival.

(7)   Az egyéb eszközökből álló támogatás átlátható csekély összegű támogatásnak minősül, amennyiben a szóban forgó eszköz biztosítja azt a korlátot, amely garantálja, hogy az alkalmazandó felső határt ne lépjék túl.

5. cikk

Támogatáshalmozás

(1)   Amennyiben a halászati és akvakultúra-ágazatban működő valamely vállalkozás az 1407/2013/EU rendelet hatálya alá tartozó egy vagy több ágazatban vagy egyéb tevékenységi körökben is folytat tevékenységet, a halászati és akvakultúra-ágazatba tartozó tevékenységek tekintetében az e rendeletnek megfelelően nyújtott csekély összegű támogatások az 1407/2013/EU rendelet 3. cikkének (2) bekezdésében rögzített felső határig halmozhatók az utóbbi ágazat(ok) vagy tevékenységi körök vonatkozásában nyújtott csekély összegű támogatással, feltéve, hogy az érintett tagállam megfelelő eszközökkel, úgymint a tevékenységek szétválasztása vagy a költségek megkülönböztetése révén biztosítja, hogy a halászati és akvakultúra-ágazatban végzett tevékenységek ne részesüljenek az 1407/2013/EU rendelet alapján nyújtott csekély összegű támogatásban.

(2)   Amennyiben valamely vállalkozás mind a halászati és akvakultúra-ágazatban, mind pedig az 1408/2013/EU rendelet hatálya alá tartozó mezőgazdasági termékek elsődleges előállítása területén folytat tevékenységeket, az 1408/2013/EU rendeletnek megfelelően nyújtott csekély összegű támogatás az e rendeletben rögzített felső határig halmozható a halászati és akvakultúra-ágazatban e rendeletnek megfelelően nyújtott csekély összegű támogatással, feltéve, hogy az érintett tagállam megfelelő eszközökkel, úgymint a tevékenységek szétválasztása vagy a költségek megkülönböztetése révén biztosítja, hogy a mezőgazdasági termékek elsődleges előállítása e rendelet alapján ne részesüljön csekély összegű támogatásban.

(3)   A csekély összegű támogatás nem halmozható azonos támogatható költségek kapcsán vagy azonos kockázatfinanszírozási célú intézkedés kapcsán nyújtott állami támogatással, ha a támogatások halmozása túllépi a Bizottság által elfogadott határozatban vagy csoportmentességi rendeletben az egyes esetek meghatározott körülményeire vonatkozóan rögzített maximális támogatási intenzitást vagy összeget. A nem konkrét elszámolható költségekre nyújtott vagy azokhoz hozzá nem rendelhető csekély összegű támogatás halmozható más, a Bizottság által elfogadott csoportmentességi rendelet vagy határozat alapján nyújtott állami támogatással.

6. cikk

Ellenőrzés

(1)   Amennyiben egy tagállam e rendeletnek megfelelően csekély összegű támogatást szándékozik odaítélni egy vállalkozásnak, írásban tájékoztatja a vállalkozást a támogatás előrelátható összegéről (bruttó támogatási egyenértékben kifejezve) és arról, hogy az csekély összegűnek minősül, kifejezetten utalva e rendeletre, valamint megadva e rendelet címét és az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzététel adatait. Amennyiben e rendeletnek megfelelően a csekély összegű támogatást valamely program keretében különböző vállalkozásoknak nyújtják, és e vállalkozásoknak az említett program keretében különböző összegű egyedi támogatásokat nyújtanak, az érintett tagállam e kötelezettség teljesítése érdekében választhatja azt, hogy a vállalkozásokkal egy meghatározott, a program keretében nyújtható maximális támogatás összegének megfelelő összeget közöl. Ilyen esetben a meghatározott összeg annak megállapítására szolgál, hogy elérték-e a 3. cikk (2) bekezdésében megszabott felső határt és nem lépték-e túl a 3. cikk (3) bekezdésében említett, tagállamra vonatkozó korlátot. A tagállam az érintett vállalkozástól még a támogatás odaítélése előtt papíron vagy elektronikus formában nyilatkozatot szerez be az adott vállalkozás által az előző két pénzügyi év és a folyó pénzügyi év során kapott csekély összegű támogatásokról, amelyek e rendelet vagy más, a csekély összegű támogatásokra vonatkozó rendeletek hatálya alá tartoznak.

(2)   Amennyiben egy tagállam a csekély összegű támogatások olyan központi nyilvántartását vezeti, amely a tagország bármely hatósága által odaítélt valamennyi csekély összegű támogatással kapcsolatos információt tartalmazza, az (1) bekezdése nem alkalmazandó attól a pillanattól fogva, hogy a nyilvántartás három pénzügyi évet átfogó időszakot ölel fel.

(3)   A tagállam e rendelet értelmében csak akkor nyújthat újabb csekély összegű támogatást, ha megbizonyosodott arról, hogy a támogatásnyújtást követően az érintett vállalkozásnak e rendelet értelmében nyújtott csekély összegű támogatás teljes összege a 3. cikk (2) bekezdésében meghatározott felső határ és a 3. cikk (3) bekezdésében említett, tagállamra vonatkozó korlát alatt marad, valamint teljesül az e rendeletben előírt valamennyi feltétel.

(4)   A tagállamok összegyűjtik és rögzítik az e rendelet alkalmazásával kapcsolatos összes információt. Minden olyan információt rögzítenek, amely szükséges annak bizonyításához, hogy e rendelet feltételei teljesültek. Az egyedi csekély összegű támogatásokkal kapcsolatos adatokat az adott támogatás odaítélésének időpontjától számított 10 pénzügyi évig kell megőrizni. A csekély összegű támogatási programok adatait a program keretében nyújtott utolsó egyedi támogatás odaítélésének időpontjától számított 10 pénzügyi évig kell megőrizni.

(5)   Írásbeli kérelemre az érintett tagállam 20 munkanapon vagy a kérelemben rögzített hosszabb határidőn belül a Bizottság rendelkezésére bocsát minden olyan információt – különösen az egyes vállalkozások által az e rendelet és más, a csekély összegű támogatásokra vonatkozó rendeletek értelmében kapott csekély összegű támogatások teljes összegét –, amelyet a Bizottság szükségesnek tart annak a megvizsgálásához, hogy e rendelet feltételei teljesültek-e.

7. cikk

Átmeneti rendelkezések

(1)   Ez a rendelet alkalmazandó a hatálybalépését megelőzően nyújtott támogatásokra, amennyiben azok megfelelnek az e rendeletben megállapított feltételeknek. A Bizottság az e feltételeknek eleget nem tevő támogatásokat a vonatkozó keretszabályok, iránymutatások és közlemények alapján értékeli.

(2)   Amennyiben bármely, 2005. január 1. és 2008. június 30. között nyújtott csekély összegű egyedi támogatás megfelel az 1860/2004/EK rendeletben megállapított feltételeknek, azokat úgy kell tekinteni, hogy nem teljesítik a Szerződés 107. cikkének (1) bekezdése valamennyi szempontját, és ezért nem tartoznak a Szerződés 108. cikkének (3) bekezdésében foglalt bejelentési kötelezettség alá.

(3)   Amennyiben bármely, 2007. július 31. és 2014. június 30. között nyújtott csekély összegű egyedi támogatás megfelel a 875/2007/EK rendeletben megállapított feltételeknek, azokat úgy kell tekinteni, hogy nem teljesítik a Szerződés 107. cikkének (1) bekezdése valamennyi szempontját, és ezért nem tartoznak a Szerződés 108. cikkének (3) bekezdésében foglalt bejelentési kötelezettség alá.

(4)   E rendelet időbeli hatályának lejártát követően az e rendelet feltételeit teljesítő valamennyi csekély összegű támogatási rendszer további hat hónapig e rendelet hatálya alá tartozik.

8. cikk

Hatálybalépés és az alkalmazás időtartama

Ez a rendelet …-án/-én lép hatályba.

Ezt a rendeletet 2020. december 31-ig kell alkalmazni.

---

(1)  HL L 142., 1998.5.14., 1. o.

(2)  HL C 92., 2014.3.29., 22. o.

(3)  Az állami támogatásra vonatkozó csekély összegű (de minimis) szabályról szóló közlemény (HL C 68., 1996.3.6., 9. o.).

(4)  A Bizottság 2001. január 12-i 69/2001/EK rendelete az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a csekély összegű (de minimis) támogatásokra való alkalmazásáról (HL L 10., 2001.1.13., 30. o.).

(5)  A Bizottság 2006. december 15-i 1998/2006/EK rendelete az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a de minimis támogatásokra való alkalmazásáról (HL L 379., 2006.12.28., 5. o.).

(6)  A Bizottság 2007. július 24-i 875/2007/EK rendelete az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a halászati ágazatban nyújtott csekély összegű (de minimis) támogatásokra való alkalmazásáról és az 1860/2004/EK rendelet módosításáról (HL L 193., 2007.7.25., 6. o.).

(7)  C-222/04 sz., Ministero dell'Economia e delle Finanze kontra Cassa di Risparmio di Firenze SpA et al. ügy (EBHT 2006., I-289. o.).

(8)  A Bíróság C-382/99. sz. Hollandia kontra Bizottság ügy (EBHT 2002., I-5163. o.).

(9)  A Bizottság 2003. május 6-i 2003/361/EK ajánlása a mikro-, kis- és középvállalkozások meghatározásáról (HL L 124., 2003.5.20., 36. o.).

(10)  A Bizottság 2008. augusztus 6-i 800/2008/EK rendelete a Szerződés 87. és 88. cikke alkalmazásában a támogatások bizonyos fajtáinak a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánításáról (HL L 214., 2008.8.9., 3. o.).

(11)  Az Európai Parlament és a Tanács 2013. december 11-i 1379/2013/EU rendelete a halászati és akvakultúra-termékek piacának közös szervezéséről, az 1184/2006/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 104/2000/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 354., 2013.12.28., 1. o.).

(12)  Az Európai Parlament és a Tanács 2014. …-i …/2014/EU rendelete az Európai Tengerügyi és Halászati Alapról , (valamint az 1198/2006/EK tanácsi rendelet, a 861/2006/EK tanácsi rendelet és az integrált tengerpolitikáról szóló …/2011/EU tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről) (HL L …).

(13)  C-456/00. sz., Franciaország kontra Bizottság ügy (EBHT 2002., I-11949. o.).

(14)  A Bizottság 2013. december 18-i 1407/2013/EU rendelete az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. és 108. cikkének a csekély összegű támogatásokra való alkalmazásáról (HL L 352., 2013.12.24., 1. o.).

(15)  A Bizottság közleménye a referencia-kamatláb és a leszámítolási kamatláb megállapítási módjának módosításáról (HL C 14., 2008.1.19., 6. o.).

(16)  Közösségi iránymutatás a kis- és középvállalkozásokba történő kockázatitőke-befektetések előmozdítását célzó állami támogatásokról (HL C 194., 2006.8.18., 2. o.).

(17)  Például a Bizottság közleménye az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a kezességvállalás formájában nyújtott állami támogatásra való alkalmazásáról (HL C 155., 2008.6.20., 10. o.).

(18)  A Bizottság 2013. december 18-i 1408/2013/EU rendelete az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. és 108. cikkének a mezőgazdasági ágazatban nyújtott csekély összegű támogatásokra való alkalmazásáról (HL L 352., 2013.12.24., 9. o.).

---

---

29.3.2014

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 92/31

---

Euroátváltási árfolyamok (1)

2014. március 28.

2014/C 92/04

1 euro =

	Pénznem	Átváltási árfolyam
USD	USA dollár	1,3759
JPY	Japán yen	140,90
DKK	Dán korona	7,4657
GBP	Angol font	0,82720
SEK	Svéd korona	8,9312
CHF	Svájci frank	1,2186
ISK	Izlandi korona
NOK	Norvég korona	8,2455
BGN	Bulgár leva	1,9558
CZK	Cseh korona	27,423
HUF	Magyar forint	308,89
LTL	Litván litász/lita	3,4528
PLN	Lengyel zloty	4,1739
RON	Román lej	4,4603
TRY	Török líra	3,0138
AUD	Ausztrál dollár	1,4886
CAD	Kanadai dollár	1,5187
HKD	Hongkongi dollár	10,6741
NZD	Új-zélandi dollár	1,5863
SGD	Szingapúri dollár	1,7345
KRW	Dél-Koreai won	1 470,08
ZAR	Dél-Afrikai rand	14,5839
CNY	Kínai renminbi	8,5474
HRK	Horvát kuna	7,6540
IDR	Indonéz rúpia	15 607,64
MYR	Maláj ringgit	4,4891
PHP	Fülöp-szigeteki peso	61,574
RUB	Orosz rubel	49,1646
THB	Thaiföldi baht	44,717
BRL	Brazil real	3,1220
MXN	Mexikói peso	17,9924
INR	Indiai rúpia	82,9736

---

(1)  Forrás: Az Európai Központi Bank (ECB) átváltási árfolyama.

---

29.3.2014

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 92/32

---

Helyesbítés állami támogatás engedélyezéséhez az EUMSZ 107. és 108. cikke alapján – Olyan esetek, amelyekkel kapcsolatban a Bizottság nem emel kifogást

( Az Európai Unió Hivatalos Lapja C 50., 2014. február 21. )

2014/C 92/05

A 22. oldalon, az SA. 37549. számú állami támogatásra vonatkozó szöveg törlésre kerül és helyébe a következő szöveg lép:

---

29.3.2014

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 92/33

---

Helyesbítés állami támogatás engedélyezéséhez az EUMSZ 107. és 108. cikke alapján – Olyan esetek, amelyekkel kapcsolatban a Bizottság nem emel kifogást

( Az Európai Unió Hivatalos Lapja C 50., 2014. február 21. )

2014/C 92/06

A 23. oldalon, az SA. 37572. számú állami támogatásra vonatkozó szöveg törlésre kerül és helyébe a következő szöveg lép:

---

29.3.2014

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 92/34

---

Helyesbítés állami támogatás engedélyezéséhez az EUMSZ 107. és 108. cikke alapján – Olyan esetek, amelyekkel kapcsolatban a Bizottság nem emel kifogást

( Az Európai Unió Hivatalos Lapja C 50., 2014. február 21. )

2014/C 92/07

A 24. oldalon, az SA. 37587. számú állami támogatásra vonatkozó szöveg törlésre kerül és helyébe a következő szöveg lép:

---

29.3.2014

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 92/35

---

Helyesbítés állami támogatás engedélyezéséhez az EUMSZ 107. és 108. cikke alapján — Olyan esetek, amelyekkel kapcsolatban a Bizottság nem emel kifogást

( Az Európai Unió Hivatalos Lapja C 50., 2014. február 21. )

2014/C 92/08

A 24. oldalon, az SA. 37588. számú állami támogatásra vonatkozó szöveg törlésre kerül és helyébe a következő szöveg lép:

---

29.3.2014

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 92/36

---

Helyesbítés állami támogatás engedélyezéséhez az EUMSZ 107. és 108. cikke alapján – Olyan esetek, amelyekkel kapcsolatban a Bizottság nem emel kifogást

( Az Európai Unió Hivatalos Lapja C 50., 2014. február 21. )

2014/C 92/09

A 25. oldalon, az SA. 37607. számú állami támogatásra vonatkozó szöveg törlésre kerül és helyébe a következő szöveg lép:

---

29.3.2014

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 92/37

---

Helyesbítés állami támogatás engedélyezéséhez az EUMSZ 107. és 108. cikke alapján – Olyan esetek, amelyekkel kapcsolatban a Bizottság nem emel kifogást

( Az Európai Unió Hivatalos Lapja C 50., 2014. február 21. )

2014/C 92/10

A 26. oldalon, az SA. 37666. számú állami támogatásra vonatkozó szöveg törlésre kerül és helyébe a következő szöveg lép:

---

29.3.2014

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 92/38

---

Helyesbítés állami támogatás engedélyezéséhez az EUMSZ 107. és 108. cikke alapján – Olyan esetek, amelyekkel kapcsolatban a Bizottság nem emel kifogást

( Az Európai Unió Hivatalos Lapja C 50., 2014. február 21. )

2014/C 92/11

A 28. oldalon, az SA. 37689. számú állami támogatásra vonatkozó szöveg törlésre kerül és helyébe a következő szöveg lép:

---

29.3.2014

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 92/39

---

Helyesbítés állami támogatás engedélyezéséhez az EUMSZ 107. és 108. cikke alapján – Olyan esetek, amelyekkel kapcsolatban a Bizottság nem emel kifogást

( Az Európai Unió Hivatalos Lapja C 50., 2014. február 21. )

2014/C 92/12

A 29. oldalon, az SA. 37692. számú állami támogatásra vonatkozó szöveg törlésre kerül és helyébe a következő szöveg lép:

---

29.3.2014

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 92/40

---

Helyesbítés állami támogatás engedélyezéséhez az EUMSZ 107. és 108. cikke alapján – Olyan esetek, amelyekkel kapcsolatban a Bizottság nem emel kifogást

( Az Európai Unió Hivatalos Lapja C 50., 2014. február 21. )

2014/C 92/13

A 31. oldalon, az SA. 37739. számú állami támogatásra vonatkozó szöveg törlésre kerül és helyébe a következő szöveg lép:

---

29.3.2014

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 92/41

---

Helyesbítés állami támogatás engedélyezéséhez az EUMSZ 107. és 108. cikke alapján – Olyan esetek, amelyekkel kapcsolatban a Bizottság nem emel kifogást

( Az Európai Unió Hivatalos Lapja C 50., 2014. február 21. )

2014/C 92/14

A 32. oldalon, az SA. 37802. számú állami támogatásra vonatkozó szöveg törlésre kerül és helyébe a következő szöveg lép:

---

29.3.2014

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 92/42

---

Helyesbítés állami támogatás engedélyezéséhez az EUMSZ 107. és 108. cikke alapján – Olyan esetek, amelyekkel kapcsolatban a Bizottság nem emel kifogást

( Az Európai Unió Hivatalos Lapja C 50., 2014. február 21. )

2014/C 92/15

A 33. oldalon, az SA. 37803. számú állami támogatásra vonatkozó szöveg törlésre kerül és helyébe a következő szöveg lép:

---

29.3.2014

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 92/43

---

Helyesbítés állami támogatás engedélyezéséhez az EUMSZ 107. és 108. cikke alapján – Olyan esetek, amelyekkel kapcsolatban a Bizottság nem emel kifogást

( Az Európai Unió Hivatalos Lapja C 50., 2014. február 21. )

2014/C 92/16

A 34. oldalon, az SA. 37822. számú állami támogatásra vonatkozó szöveg törlésre kerül és helyébe a következő szöveg lép:

---