AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL, SZERVEITŐL, HIVATALAITÓL ÉS ÜGYNÖKSÉGEITŐL SZÁRMAZÓ TÁJÉKOZTATÁSOK

1.2.2014

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 30/2

A Tanács következtetései az oktatási intézmények hatékony vezetéséről (1)

2014/C 30/02

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

MIVEL:

a Tanács a tanárok és az iskolavezetők szakmai fejlődéséről szóló 2009. november 26-i következtetéseiben felismerte, hogy a hatékony iskolai vezetés alapvető szerepet játszik az általános oktatási és tanulási környezet alakításában, a diákok, a szülők és a tanári kar ösztönzésében és támogatásában, és ezáltal magasabb szintű teljesítmény elérésének támogatásában, valamint hogy ezért rendkívül fontos, hogy az oktatási intézmények vezetői rendelkezzenek azokkal a képességekkel és tulajdonságokkal – vagy ki tudják ezeket fejleszteni –, amelyekre a rájuk háruló egyre nagyobb számú feladat ellátásához szükségük van;

az Európai Tanács 2012. december 13–14-i következtetéseiben felszólította a Tanácsot, a tagállamokat és a Bizottságot, hogy gyorsan tegyék meg a „Gondoljuk újra az oktatást” című bizottsági közlemény nyomán elvégzendő lépéseket, és az ezt követő, 2013. február 15-i következtetéseiben – Beruházás az oktatásba és a képzésbe – A „Gondoljuk újra az oktatást című bizottsági közleményre adott válasz” – a Tanács felszólította a tagállamokat, hogy vizsgálják felül és erősítsék meg az oktatási szakma (köztük az iskolavezetők) szakmai profilját és teljes mértékben használják ki a nyitott koordinációs módszer keretében kialakított együttműködés és az egymástól való tanulás lehetőségét;

az Európa 2020 stratégia, és különösen a 2013. évi éves növekedési jelentés felhívja a tagállamokat arra, hogy oly módon őrizzék meg a jövőbeli növekedési potenciált, hogy az oktatási és képzési beruházásokat prioritásként kezelik, illetve lehetőség szerint megerősítik, és biztosítják a források felhasználásának hatékonyságát,

ÉS FIGYELEMMEL:

—

a litván elnökség 2013. szeptember 9–10-én Vilniusban megtartott, „Vezetés az oktatásban” című konferenciájára, amely fórumot biztosított az uniós tagállamok, a tagjelölt államok, az EFTA-államok és az Európai Bizottság képviselői számára, hogy hozzájáruljanak az ezzel a fontos témával kapcsolatos szakpolitikai vitához,

—	a 2013. október 11–12-én Vilniusban, „Iskolafejlesztés uniós programok támogatásával – konferencia iskolavezetőknek” címmel a Comenius program keretében megtartott konferenciára,

ÉRDEKLŐDÉSSEL VESZI TUDOMÁSUL:

a Bizottság „Megnyíló oktatás” című közleményét (2), amely felhívja a tagállamokat, hogy támogassák és dolgozzák ki a tanítás és a tanulás mindenki számára elérhető innovatív, az új technológiákat és a nyitott oktatási segédanyagokat megfelelően kiaknázó formáit,

HANGSÚLYOZZA, HOGY:

mivel az európai oktatási és képzési rendszerek a tudásalapú társadalom növekedésének, versenyképességének, valamint a társadalmi kohéziónak a legfontosabb mozgatóerői, minden szintjükön erős és hatékony vezetésre van szükség; az oktatási vezetőknek manapság egy sor kihívást jelentő feladattal kell szembenézniük, és nemcsak az oktatás színvonalának emeléséért és a tanulási eredmények javításáért tartoznak felelősséggel, hanem emberi és pénzügyi erőforrásokat is kezelniük kell;

ahhoz, hogy valaki az oktatás területén vezető szerepet tudjon vállalni, az alapvető értékeken nyugvó, magasan fejlett kompetenciákkal kell rendelkeznie; a vezető szerep számos képességet kíván: ilyenek a szakmai elkötelezettség, a motiválás és ösztönzés képessége, valamint a hatékony és eredményes irányítási, pedagógiai és kommunikációs készségek; az oktatásügyben tevékenykedő jó vezetők stratégiai jövőképet dolgoznak ki intézményeik számára, magatartási mintául szolgálnak mind a tanítványok, mind a tanárok számára és kulcsszerepet töltenek be a tanulást ösztönző, hatásos és vonzó környezet létrehozásában; jelentős szerepük van az oktatás és a képzés különböző szintjei, a családok, a munka világa és a helyi közösség közötti jól működő kapcsolatok létrehozásában, melyek közös célja a tanulók eredményeinek a javítása;

3.	az oktatási intézményekben vezető pozíciót betöltő legalkalmasabb szakemberek kiválasztása, felvétele, felkészítése és megtartása, valamint a szakmai fejlődésükhöz szükséges kedvező feltételek biztosítása ennek megfelelően alapvető fontossággal bír és kiemelt figyelmet követel a döntéshozóktól;

az oktatási intézmények vezetése akkor lehet hatékony, ha a következő feltételek teljesülnek:

—	az oktatási intézmények vezetőinek pozíciója lehetővé teszi, hogy elsősorban az oktatás és a tanulás színvonalának a saját intézményeikben történő, a méltányosságot biztosító emelésére összpontosítsanak,

—	a vezetői tevékenység egyértelműen meghatározott szerepkörökön alapul,

—	a vezető együttműködésen alapuló, mindenre és mindenkire kiterjedő megközelítést alkalmaz,

—	a vezető képes felismerni a személyzet erősségeit és kompetenciáit, és képes vezetési feladatokkal megbízni őket,

—	a vezetőnek helyzetéből adódóan lehetősége van a források elosztására és innovatív tanítási módszerek felkutatására, valamint

—	teljes körű elszámolással tartozik nemcsak a országos, hanem a helyi és regionális hatóságok és általában a közösség felé, valamint élvezi azok támogatását, különösen változások bevezetésére irányuló törekvéseiben,

ENNÉLFOGVA EGYETÉRT AZZAL, HOGY:

az innovatív vezetői módszerek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az oktatási intézmények a legfelkészültebb jelölteket tudják magukhoz vonzani és megtartani, valamint elősegíthetik, hogy a tanulási környezet képes legyen megbirkózni az oktatásban gyors tempóban megjelenő folyamatos újítások által jelentett kihívásokkal, és teljes mértékben ki tudja használni az azokban rejlő lehetőségeket;

az oktatási intézmények vezetőinek szerepében nagyobb hangsúlyt kell kapnia a szakmaiságnak, emellett elsősorban a szükséges kompetenciák azonosításával, jobban strukturált karrierutak kidolgozásával, valamint a vezető pozícióba kerülő szakemberek egyéni továbbképzési igényeinek felmérésével és megfelelő képzési lehetőségek biztosításával erősíteni és támogatni kell ezt a szerepüket;

megfelelő rugalmasságra, autonómiára és elszámoltathatóságra van szükség ahhoz, hogy az oktatási intézmények vezetői számára lehetővé váljon innovatív vezetési módszerek kidolgozása, valamint azoknak a feltételeknek a megteremtése, amelyek arra ösztönzik a személyzet más tagjait is, hogy vállaljanak vezető szerepeket;

a vezető szerepet betöltő személyeknek rendelkezniük kell az ilyen pozíciók betöltéséhez szükséges kompetenciákkal, vagy azokat meg kell szerezniük és rendszeresen frissíteniük kell, ideértve azokat, amelyek lehetővé teszik, hogy az innovatív tanulást és az adott intézmény hatékony irányítását elősegítő új technológiákat és irányítási technikákat eredményesen ki tudják használni,

ÚJÓLAG MEGERŐSÍTI, HOGY:

bár a különböző oktatási és képzési rendszerek felépítése és tartalma kizárólag az egyes tagállamok felelősségi körébe tartozik, az oktatási intézmények vezetése területén a nyitott koordinációs módszer keretein belül folytatott és az uniós programok – különösen az Erasmus+ – hatékony alkalmazása révén megvalósított európai szintű együttműködés és a bevált gyakorlatok megosztása hasznos lehet azáltal, hogy támogatja és kiegészíti az országos, regionális és helyi szinten hozott intézkedéseket,

FELKÉRI A TAGÁLLAMOKAT, HOGY:

A. támogassák, nemzeti körülményeiktől függően és a méltányosság elvének megfelelő tiszteletben tartása mellett, az oktatási intézmények és az oktatási vezetők tényleges autonómiájának és elszámoltathatóságának megerősítését célzó új módszereket, különösen a következők révén:

az oktatási intézmények és az oktatási vezetők autonómiájának elősegítése a pedagógiai munka, valamint az erőforrások intézményen belüli elosztása terén, ugyanakkor annak a biztosítása, hogy az intézmények és a vezetők rendelkezésére álljanak azok az eszközök és támogatás, amelyek az egyes konkrét – és változó – helyi feltételekhez való alkalmazkodáshoz és a rájuk való sikeres válaszadáshoz szükségesek;

2.	a szerepek és felelősségi körök egyértelmű meghatározása, valamint lehetőségek teremtése az oktatási intézmények vezetőitől megkövetelt kompetenciáknak a szakmai fejlesztés különböző formáin – többek között az ilyen vezetők közötti hálózatépítésen – keresztül történő támogatására és megerősítésére;

3.	a megalapozott döntéshozatal és a fokozott elszámoltathatóság előmozdítása, például intelligens adatok használata, minőségbiztosítási mechanizmusokra vonatkozó előírások bevezetése, valamint a hátrányos helyzetű területeken lévő oktatási intézményeket célzó külön intézkedések kidolgozása révén;

adatok gyűjtése a különböző nemzeti keretek között megvalósított oktatási vezetési módszerek hatékonyságáról és sikerességéről, különösen a rugalmasság, az autonómia és az elszámoltathatóság közötti optimális egyensúly megteremtése, valamint az oktatás színvonalára és a tanulási eredmények minőségére vonatkozó innovatív megközelítések hatásának felmérése érdekében,

B. tegyék az oktatásban betöltött vezető szerepet vonzóbbá, különösen a következők révén:

1.	biztosítsanak nagyobb hangsúlyt a szakmaiságnak, mert ennek segítségével nyerhetők meg a legfelkészültebb jelöltek;

tegyék lehetővé – többek között a tisztán adminisztratív jellegű feladatok és az oktatáshoz és a tanuláshoz kötődő alapvető feladatok közötti optimálisabb egyensúly kialakítására irányuló törekvések révén –, hogy az oktatási intézmények vezetői elsősorban az oktatás és a tanulás színvonalának a saját intézményeikben történő emelésére összpontosíthassanak;

kutassanak fel és dolgozzanak ki vonzó megoldásokat az oktatási vezetők szakmai alapképzésére, a kezdeti gyakorlatszerzésben való támogatására és folyamatos szakmai továbbképzésére, többek között olyan egyéb érdekelt felekkel folytatott ágazatközi együttműködés keretei között, mint például az üzleti világ és a szociális partnerek;

ösztönözzék a csapatmunkát és a rugalmas vezetési módszereket előtérbe helyező környezetek kialakítását, például azáltal, hogy lehetővé teszik az oktatási intézményekben csapatok eseti felállítását egy-egy adott probléma megoldásának céljából, illetve olyan iskolán kívüli hálózatok kiépítését, melyek célja a tapasztalatcsere és az együttműködés;

5.	segítsék elő konkrét intézkedések meghozatalát, az egymástól való tanulást és a bevált gyakorlatok cseréjét abból a célból, hogy az oktatási vezetők között megvalósuljon a nemek megfelelő egyensúlya,

C. mozdítsák elő, ahol lehet, az oktatási intézmények hatékony vezetését elősegítő innovatív módszereket, különösen a következők révén:

1.	az oktatási intézmények konkrét szükségleteinek figyelembe vétele, és a jövőbeli vezetők kiválasztása során megfelelő minőségbiztosítási kritériumok alkalmazása;

az intézmények dolgozóiban rejlő vezetői potenciál felismerése és előmozdítása, különösen a „megosztott felelősség” módszerén keresztül, azáltal, hogy lehetőséget biztosítanak számukra a más intézményekben dolgozó kollégákkal való együttműködésre, valamint ösztönzik és lehetővé teszik az ilyen vonatkozású képességek kifejlődését;

3.	innovatív tanítási és tanulási környezetek létrehozásának ösztönzése, többek között az információs és kommunikációs technológiákban és a nyitott oktatási segédanyagokban, mint pedagógiai forrásokban és irányítási eszközökben rejlő lehetőségek megfelelő kihasználása révén;

4.	az oktatásban játszott vezető szerephez kapcsolódó hatékony megközelítések kezdeményezésére és kidolgozására irányuló hálózatok létrehozása és fenntartása, valamint az oktatási intézmények vezetőinek körében az egymástól való tanulás elősegítése és ösztönzése,

FELKÉRI A TAGÁLLAMOKAT ÉS A BIZOTTSÁGOT, HOGY:

teljes mértékben használják ki a nyitott koordinációs módszerben rejlő lehetőségeket, ösztönözzék a bevált gyakorlatok alkalmazását, támogassák a szakmai irányítás fejlesztését az iskolai oktatás, a felnőttképzés, a szakoktatás és a szakképzés terén, valamint adott esetben adjanak rendszeres, politikai szintű visszajelzést;

európai finanszírozás – többek között az Erasmus+ program és az európai strukturális alapok, és különösen az Európai Szociális Alap – segítségével mozdítsák elő a vezető szerep betöltéséhez kapcsolódó hatékony innovációs megoldásokat, valamint az oktatási intézmények vezetőinek szakmai továbbképzését célzó együttműködést és partnerségi kapcsolatokat, ideértve az iskolák, a felsőoktatási intézmények, a szakképző intézmények és az üzleti szektor közötti ágazatközi együttműködést;

például az Erasmus+ program stratégiai partnerségi tevékenységein keresztül mozdítsák elő az oktatási intézmények eredményes vezetése terén a bevált gyakorlatok cseréjét, valamint az innovatív megoldások kidolgozását, többek között azáltal, hogy az oktatási intézmények vezetőit olyan különböző érdekeltekkel – mind nemzetközi szinten, mind pedig a helyi közösség szintjén – folytatandó együttműködésre ösztönzik, mint a vállalatok, a civil társadalmi szervezetek és az oktatási intézmények különböző szintjei;

tárják fel még alaposabban az olyan platformok, mint például az eTwinning által az innovatív vezetési módszerekkel kapcsolatos ágazatközi cserék támogatásában nyújtott lehetőségeket. Ezek a platformok olyan virtuális tereket hoznak létre, amelyeken keresztül az oktatásban tevékenykedő vezetők együttműködhetnek és terjeszthetik a hatékony és innovatív gyakorlatokat;

5.	ösztönözzék az oktatási intézmények eredményes vezetésére irányuló további kutatásokat, és gondoskodjanak a kutatási eredmények terjesztéséről;

erősítsék meg az oktatási intézmények vezetésében érintett felek nemzeti és regionális hálózatainak támogatását, és európai szinten segítsenek biztosítani munkájuk eredményének megfelelő terjesztését és utókövetését, többek között az oktatási intézmények vezetésével foglalkozó Európai Szakpolitikai Hálózaton keresztül, valamint a nemzetközi együttműködés során gyűjtött kutatási eredmények teljes mértékű kihasználása révén.

(1) E szöveg alkalmazásában a „vezetés” szó kizárólag az iskolákra, a szakoktatási és szakképzési, valamint a felnőttképzési intézményekre vonatkozik.

(2) 14116/13.

1.2.2014

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 30/5

A Tanács következtetései a foglalkoztatásban, oktatásban vagy képzésben részt nem vevő fiatalok társadalmi befogadásának előmozdításáról

2014/C 30/03

A TANÁCS ÉS A TAGÁLLAMOK KORMÁNYAINAK A TANÁCS KERETÉBEN ÜLÉSEZŐ KÉPVISELŐI

ELISMERIK, HOGY:

A fiatal férfiak és nők Európa fontos erőforrásai. Ők képviselik a jelenlegi és a jövőbeli potenciált, mindazonáltal számos kihívással, például a munkanélküliséggel és az ahhoz kapcsolódó szociális problémákkal kell szembenézniük (1). A napjaink válságából való kiemelkedés és a hasonló problémák jövőbeli megelőzése érdekében minden tagállamnak azonnali intézkedéseket kell hoznia az ifjúsági foglalkoztatásnak, az oktatásnak és a képzésnek, a fiatalok társadalmi részvételének és befogadásának az előmozdítására.

A foglalkoztatásban, oktatásban vagy képzésben részt nem vevő fiataloknak (a továbbiakban: NEET-helyzetű fiatalok) (2) adott esetben olyan kedvezőtlen társadalmi körülményekkel kell szembenézniük, mint az elszigetelődés, az önállósulás ellehetetlenülése, kockázatos magatartásformák felvétele és az instabil mentális és fizikai egészség, és ennek következtében az életük későbbi szakaszában fokozottan ki vannak téve a munkanélküliség és a társadalmi kirekesztés nagyobb kockázatainak. A fiatalok és különösen a NEET-helyzetű fiatalok társadalmi kirekesztettsége negatív következményekkel járhat az európai gazdaság számára és jelentős költségekkel járhat. 2011-ben 153 milliárd eurót tett ki a fiatalok munkaerő-piaci kimaradásából eredő gazdasági veszteség. Ez az óvatos becslés az európai GDP 1,2 %-ának felel meg (3).

A NEET-helyzetű fiatalok jobbára kiszolgáltatottak, és eltérő tulajdonságokkal és igényekkel rendelkeznek. Ennek megfelelően testreszabott megközelítésre van szükség ahhoz, hogy ezek a fiatalok hatékonyan és sikeresen illeszkedjenek be (vagy vissza) a munkaerőpiacra, az oktatási vagy a képzési rendszerbe és a társadalmi életbe.

Az ifjúsági garancia létrehozásáról szóló, 2013. április 22-én elfogadott ajánlásában a Tanács is e megközelítés mellett érvel (4). Az ajánlásban a Tanács javasolja, hogy valamennyi 25 év alatti fiatal a munkahelye elvesztését vagy a formális tanulás befejezését követő négy hónapon belül kaphasson színvonalas állásajánlatot, illetve részesüljön további oktatásban, tanulószerződéses gyakorlati képzésben vagy gyakornoki képzésben (5).

Az uniós „készségkörkép” és a CEDEFOP készség-előrejelzése támogatást jelenthet az olyan szakpolitikai kezdeményezésekhez, amelyek célja az ifjúsági munkanélküliség csökkentése, mégpedig a szakképzett munkaerő kialakuló hiányának, a készségekkel kapcsolatos tendenciáknak és a munkaerő-piaci kilátásoknak a meghatározása révén.

6.	A NEET-helyzetbe sodródás veszélyét növelő kockázati tényezők gyakran személyes, oktatási, gazdasági és társadalmi körülmények együttesét jelentik.

Az ifjúságsegítő munka, az önkéntes tevékenységek, az aktív polgári szerepvállalás, valamint a nem formális és az informális tanulás fontos és kiegészítő szerepet játszhatnak abban, hogy hozzáadott értéket nyújtsunk minden fiatalnak – és különösen a NEET-helyzetű fiataloknak – a munkaerőpiacra való átmenet során: ezek hidakat jelentenek az oktatási és a foglalkoztatási rendszerek között, kiegészítik a formális oktatási rendszert, erősítik az önbizalmat, társadalmi tőkét teremtenek és lehetőséget nyújtanak az önképzésre, valamint fejlesztik a foglalkoztathatóságot javító személyes és szakmai készségeket.

A litván elnökség által 2013. szeptember 9–12-én megrendezett európai uniós ifjúsági konferencia együttes következtetéseiben a konferencia résztvevői hangsúlyozzák, hogy az oktatást a fiatalok igényeihez és a munkaerő-piaci kereslethez kell igazítani, meg kell könnyíteni az oktatási rendszerből a munkahelyekre való átmenetet, továbbá javítani kell a fiatalok munkaerő-piaci integrációjának feltételeit (6).

ÚGY VÉLIK, HOGY:

A NEET-helyzetű fiatalokkal kapcsolatos helyi, regionális, nemzeti és európai szinten meglévő kutatás, rendszerek és programok értékelése és vizsgálata elengedhetetlen ahhoz, hogy feltárjuk, hogy milyen tényezők akadályozzák e fiatalok és különösen az inaktív NEET-fiatalok hozzáférését a szolgáltatásokhoz.

10.

Az ifjúságpolitika és különösen az ifjúságsegítő munka kiegészítheti az ifjúsági munkanélküliség és inaktivitás elleni uniós kezdeményezések – így például az ifjúsági foglalkoztatási csomag és különösen az ifjúsági garancia – sikeres végrehajtását. A lehető legjobb eredmények elérése érdekében ezért koherens és egymást erősítő tagállami intézkedésekre és más szakpolitikai eszközökre van szükség.

11.

Ezért biztosítani kell a holisztikus megközelítést és az ágazatok közötti együttműködést annak érdekében, hogy javítsuk a NEET-helyzetű fiatalok társadalmi befogadását. A szociális beruházás az emberek készségeibe és kapacitásaiba egész életük során nélkülözhetetlen ahhoz, hogy javuljon a munkaerő-piaci és társadalmi integrációra való esélyük (7). Valamennyi szakpolitikai eszközt, intézkedést és fellépést össze kell hangolni és végre kell hajtani helyi, regionális, nemzeti és európai szinten, és a fiatalok társadalmi befogadását célzó intézkedések kidolgozásába és megvalósításába az érdekeltek széles körét be kell vonni.

12.

A megelőzésnek prioritássá kell válnia ahhoz, hogy ne nőjön tovább a NEET-helyzetbe kerülő fiatalok száma, és hogy véget vessünk a generációkon át öröklődő társadalmi kirekesztődésnek. A családra, az kisgyermekekkel foglalkozó szakemberekre, az iskolákra, ezen belül különösen a középfokú és a szakképzési intézményekre, a nem formális tanulási szolgáltatókra, a nem kormányzati szervezetekre (NGO) és különösen az ifjúsági szervezetekre, az ifjúságsegítőkre, a szülőkre és más érdekeltekre kiterjedő proaktív megközelítés szükséges ahhoz, hogy biztosítsuk a korai beavatkozást, amellyel elkerülhető, hogy a fiatalok a NEET-helyzetbe sodródjanak.

13.

A különböző szakpolitikai intézkedések meghozatalakor figyelembe kell venni a NEET-helyzetű fiatalok eltérő jellemzőit a beavatkozás ideális szakaszának, a rövidebb és hosszabb távú céloknak és a tevékenységeknek a meghatározása tekintetében. Nagyobb figyelmet kell fordítani az oktatás területén a nemek közötti különbségek kezelésére, a foglalkoztatási és szociálpolitikákra, valamint a sajátos igényű fiatalokra.

14.

A NEET-helyzetű fiatalokra irányuló intézkedéseknek személyre szabottnak és rugalmasnak kell lenniük, és végrehajtásuk során arra kell törekednünk, hogy hosszú távon fenntartható pozitív eredményeket érjünk el a munkaerőpiacon és az oktatásba/képzésbe, valamint a köz- és a társadalmi életbe való (újra-) beilleszkedés területén. Innovatív módszereket és a társaktól való tanulás módszerét kell alkalmazni, továbbá proaktív tevékenységeket kell végezni a NEET-helyzetű fiatalokat segítő munka során.

15.

Az európai strukturális és beruházási alapoknak – különösen az Európai Szociális Alapnak –, valamint az európai kezdeményezéseknek és programoknak, így például az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésnek és az Erasmus+ programnak a hatékony felhasználása elengedhetetlen ahhoz, hogy ösztönzést kapjanak a fiatalok társadalmi befogadásának területén indított projektek.

FELKÉRIK A TAGÁLLAMOKAT ÉS A BIZOTTSÁGOT, HOGY SAJÁT HATÁSKÖRÜKÖN BELÜL ÉS A SZUBSZIDIARITÁS ELVÉT KELLŐKÉPPEN FIGYELEMBE VÉVE:

16.

A NEET-helyzetű fiatalok társadalmi befogadásának érdekében dolgozzák ki, hajtsák végre és adott esetben fejleszszék tovább a nemzeti, regionális és/vagy helyi stratégiákat vagy programokat, például az ifjúsági garancia bevezetésére vonatkozó terveket. A stratégiáknak kutatási eredményeken és az ágazatok közötti együttműködésen kell alapulniuk, és ki kell terjedniük minden érdekelt félre. A stratégiák kidolgozása során célszerű megbeszéléseket folytatni a célcsoporttal, továbbá meg kell tervezni, végre kell hajtani, nyomon kell követni és értékelni kell a hatékony szakpolitikai eszközök alkalmazását. A szakpolitikai intézkedések hozzáférhetőségének és eredményeinek nyomon követése és értékelése során biztosítani kell a nemek közötti egyenlőség figyelembe vételét.

A megelőzés területén

17.

Mozdítsák elő a megfelelő, megfizethető, hozzáférhető és kiváló minőségű szolgáltatásokhoz – így például a koragyermekkori neveléshez és gondozáshoz, lakhatáshoz, az egészségügyi és szociális szolgáltatásokhoz – való hozzáférést annak megelőzése érdekében, hogy a fiatalok a NEET-helyzetbe sodródjanak vagy tartósan ilyen helyezetben maradjanak.

18.	Ösztönözzék és fektessenek be az ifjúságsegítő munkába, könnyítsék meg a NEET-helyzetű fiatalok hozzáférését az ifjúságsegítő szolgáltatásokhoz azáltal, hogy megerősítik az ágazatközi együttműködést az érdekeltek között.

19.	A megelőző és beavatkozó intézkedéseket is magában foglaló átfogó megközelítés alkalmazásával csökkentsék a korai iskolaelhagyást (8).

20.

Dolgozzanak ki és alkalmazzanak új és testreszabott megközelítéseket, mint például a fiatalok jobb társadalmi befogadását célzó kihelyezett és/vagy proaktív ifjúságsegítő munkát. Teljes mértékben aknázzák ki az ifjúságsegítő munka nyújtotta lehetőségeket a fiatalok önbizalmának helyreállítása és önfejlesztésének ösztönzése, valamint a korai iskolaelhagyás csökkentésének elősegítése érdekében (9).

21.

Ösztönözzék és támogassák a minőségi tanácsadást, ideértve a karrier-tanácsadást, a munkahelyi jogokról, a foglalkoztatási és oktatási kilátásokról és a szabad mozgásra való lehetőségekről szóló tájékoztatást, valamint az összes fiatalt – és különösen a NEET-helyzetbe sodródás veszélyének kitett fiatalokat – és családjukat célzó, átfogóbb jellegű tanácsadást és támogatást.

22.	Erősítsék meg az ifjúsági szervezeteknek, az ifjúságsegítő munkának és a befogadás más formáinak – mint a részvétel eszközeinek – a kapacitását, és használják az általuk nyújtott lehetőségeket a NEET-helyzetű fiatalok társadalmi befogadásának elősegítésére.

23.	Ösztönözzék a helyi kezdeményezéseket és a szociális kohéziót elősegítő terveket a NEET-helyzetű fiatalokra irányuló egyedi fellépések kidolgozására, amelyek célja az említettek (re)integrálása a helyi közösségekbe.

24.	Használják az európai ifjúsági portált tájékoztató eszközként ahhoz, hogy a fiatalok tájékoztatást kapjanak a társadalmi befogadással kapcsolatos kérdésekről.

Az oktatás, a képzés és a nem formális tanulás terén

25.	Bővítsék ki a második esélyt nyújtó oktatáshoz való hozzáférést, és támogassák a munkaerő-piaci igényeknek megfelelő készségek és kompetenciák megszerzését és/vagy fejlesztését.

26.	Mozdítsák elő és tegyék hozzáférhetőbbé a társadalomból kirekesztettek szükségleteinek megfelelő szakmai tanácsadást és pályaorientációt, életük minden szakaszában.

27.

A nemzeti körülményeknek és sajátosságoknak megfelelően és a tagállamok által helyesnek ítélt módon 2018-ig vezessenek be szabályokat a nem formális és az informális tanulás érvényesítésére annak érdekében, az egyének felhasználhassák ezt a fajta tanulást karrierjük és további tanulmányaik során (10).

28.	Javítsák a kisgyermekkori oktatáshoz és gondozáshoz való hozzáférést és annak minőségét. A hátrányos helyzetű gyermekeknek szükség szerint nyújtsanak további támogatást (11).

29.	Hajtsák végre az Erasmus+ programot, amely támogató eszközt jelent a szociális és polgári kompetenciák és készségek megszerzésére és a fiatalok mobilitásának és foglalkoztathatóságának javítására.

Az oktatásból a munkába való átmenet területén

30.

Alakítsanak ki partnerségeket az állami és magán foglalkoztatási szolgálatok, a pályaorientációs tanácsadók és további olyan szakosodott ifjúsági szervezetek (NGO-k, ifjúsági központok és szövetségek) között, amelyek elősegítik a munkanélküliségből, az inaktivitásból, az oktatásból vagy a képzésből a munkába való zökkenőmentes átmenetet.

31.

Többek között a tanulószerződéses gyakorlati képzés európai szövetségéről szóló tanácsi nyilatkozat összefüggésében segítsék elő a minőségi, munkaalapú tanulást, például a tanulószerződéses gyakorlati képzéseket, kiegészítő képzéseket és a szakmai gyakorlatokat, mert azok az oktatásból vagy a képzésből a munkába való tartós átmenet javításának hatékony eszközei, különösen mivel fejlesztik a munkaerőpiacon keresett készségeket, illetve javítják a készségkereslet és a készségkínálat közötti összhangot (12).

32.

Az ifjúsági garancia létrehozásáról szóló tanácsi ajánlás figyelembevételével hajtsanak végre az ifjúsági munkanélküliség problémáját kezelő, ezen belül különösen az átmenetet javító intézkedéseket, többek között a partnerségen alapuló (köztük ifjúságsegítő szolgáltatásokat alkalmazó) megközelítések kialakítása, a korai beavatkozás és aktivizálás, a munkaerő-piaci integrációt biztosító támogató intézkedések (ezen belül a készségekkel és a munkaerőpiaccal kapcsolatos intézkedések), továbbá az uniós alapok felhasználása, a rendszerek értékelése és folyamatos fejlesztése révén.

A foglalkoztatás területén

33.	Az aktív befogadást célzó intézkedések segítségével javítsák a teljes és aktív munkaerő-piaci részvételt, mozdítsák elő a kreativitást és az innovációt az önfoglalkoztatásra törekvő fiatalok körében, támogassák a vállalkozó szellemet és az első munkatapasztalat megszerzését.

34.

Hárítsák el a munkaerőpiacra való visszatérés/belépés akadályait – ideértve az életkor és más tényezők alapján történő megkülönböztetést –, és foglalkozzanak a különböző bizonytalan munkaformák problémájával, adott esetben elemezzék a nem bérjellegű munkaerőköltségek csökkentésének lehetőségeit, hogy ezzel javuljon a fiatalok foglalkoztatásra való esélye (13).

35.

A kölcsönös kötelezettségvállalás elve alapján tegyék lehetővé a foglalkoztatási szolgálatok, az ifjúsági szervezetek és a fiatalokat támogató más partnerek számára, hogy már korai szakaszban személyre szabott iránymutatást és egyéni cselekvési terveket biztosítsanak, ideértve a személyre szabott egyéni támogatási rendszereket.

36.

Vonják be az ifjúságpolitikában érdekelt feleket és a fiatalokat, valamint az ifjúsági és egyéb civil társadalmi szervezeteket a megfelelő szakpolitikák, köztük az ifjúsági garancia megtervezésébe és végrehajtásába, eközben fordítsanak kiemelt figyelmet az ifjúságsegítő munkában rejlő, a NEET-helyzetbe sodródás veszélyének kitett fiatalok azonosítására vonatkozó lehetőségekre, és hozzanak létre hidakat e fiatalok és a szolgáltatók között. Tegyék lehetővé, hogy az ifjúságpolitikában érdekelt felek előmozdíthassák és hirdethessék az ifjúsági garancia és más foglalkoztatási és képzési kezdeményezések nyújtotta lehetőségeket.

37.

Teljes mértékben járuljanak hozzá ahhoz, hogy az EURES olyan páneurópai munkaközvetítő és toborzó hálózattá váljon, amelynek fő célja, hogy az egyes tagállamok munkaerő-piaci igényeire megoldást találjon, és amely az állami és magán foglalkoztatási szolgálatok álláshirdetéseit, a tanulószerződéses gyakorlati képzéseket és adott esetben a szakmai gyakorlatokat egyaránt felöleli (14).

38.	Támogassák a munka, a magán- és a családi élet összeegyeztethetőségét annak érdekében, hogy megelőzzék és elhárítsák a munkaerő-piaci integráció akadályait.

FELKÉRIK A BIZOTTSÁGOT, HOGY:

39.

A rendelkezésére álló megfelelő eszközök révén gondoskodjon a legjobb gyakorlatok megosztásáról, ideértve az azon tagállami legjobb gyakorlatokról szóló összefoglaló jelentést is, amelyek célja a NEET-helyzetű fiatalok (re)integrálása a foglalkoztatási és oktatási rendszerekbe; vegye számba az e területen készített más tanulmányokat és a vonatkozó kezdeményezéseket, és széles körben ismertesse ezek eredményeit; alkalmazza az uniós programok és alapok – a „Fiatalok lendületben” program, az egész életen át tartó tanulás programja, az Erasmus+ és az Európai Szociális Alap – keretében finanszírozott projektek eredményeként létrejött bevált gyakorlatokat és használja az ifjúságpolitikai területen meglévő együttműködési hálózatokat, például az Európai Ifjúságpolitikai Tudásközpontot.

40.	Vegye figyelembe az ifjúsági ágazat hozzájárulását a jövőbeli munkaerő-piaci igények és a szükséges készségek és kompetenciák rendszeres időközönként elvégzett, szisztematikus felülvizsgálatához.

41.	Segítse elő és biztosítsa, hogy a jövőben az uniós ifjúsági programokban – így például az Erasmus+ programban – kiemelt helyet kapjanak a hátrányos helyzetű és különösen a NEET-helyzetű fiatalok.

42.	Segítse elő az ifjúsági kérdésekben érintett felek közötti párbeszédet, ideértve az ifjúságsegítőket és az üzleti élet képviselőit, kiemelt figyelmet fordítva a NEET-helyzetű fiatalokra, a személyre szabott tanácsadásra és szociális készségeik fejlesztésére.

43.	Az üzleti világ, az egyetemek, a hatóságok, a fiatalok és más érdekeltek közötti együttműködésen alapuló, több ágazatot felölelő magas szintű szeminárium keretében foglalkozzon a NEET-helyzetű fiatalokkal kapcsolatos kihívásokkal és a lehetséges megoldásokkal.

44.

Továbbra is kövesse nyomon az ifjúsági garanciarendszerek ezen ajánlás szerinti kialakítását, végrehajtását és eredményeit a Foglalkoztatási Bizottság által az európai szemeszter keretében végzett többoldalú felügyelet révén, elemezze a hatályos szakpolitikák hatását, és e fejleményekről rendszeresen tegyen jelentést.

45.

Továbbra is támogassa a tagállamok és a többi érdekelt annak érdekében tett erőfeszítéseit, hogy növeljék a minőségi, munkaalapú tanulási lehetőségek számát, különösen a tanulószerződéses gyakorlati képzés európai szövetsége keretében, és mozdítsa elő a tanulószerződéses gyakorlati képzés rendszereivel kapcsolatban a legjobb gyakorlatok és a tapasztalatok cseréjét.

(1) Európában 2012-ben 7,5 millió 15–24 éves fiatal és további 6,5 millió 25–29 éves fiatal volt foglalkoztatásban, oktatásban vagy képzésben részt nem vevő személy. Ez a NEET kategóriába tartozó fiatalok arányának jelentős növekedését mutatja: 2008-ban ezek a fiatalok a 15–24 évesek 11 %-át és a 25–29 évesek 17 %-át tették ki; 2012-re arányuk 13 %-ra, illetve 20 %-ra nőtt (Eurostat).

(2) A Foglalkoztatási Bizottság a 2010. május 19-i ülésén megállapodott abban, hogy „a foglalkoztatásban, oktatásban vagy képzésben részt nem vevő fiatalok” fogalommeghatározása magában foglalja az oktatásban és képzésben nem részesülő, az ILO fogalommeghatározása szerinti munkanélkülieket is, valamint az oktatásban és képzésben nem részesülő, az ILO fogalommeghatározása szerinti inaktív személyeket is.

Lásd: http://ec.europa.eu/social/BlobServlet?docId=6602&langId=en

(3) NEETs. Young people not in employment, education or training: Characteristics, costs and policy responses in Europe, 2. o. Eurofound (2012).

Lásd: http://www.eurofound.europa.eu/pubdocs/2012/54/en/1/EF1254EN.pdf

(4) HL C 120., 2013.4.26., 1. o.

(5) A Bizottság 2013. júniusi „Felhívás az ifjúsági munkanélküliséggel szembeni fellépésre” című közleménye és a kapcsolódó európai tanácsi következtetések nyomán azoknak a tagállamoknak, amelyek egyes régióiban az ifjúsági munkanélküliség meghaladja a 25 %-ot, 2013 decemberéig be kell nyújtaniuk egy, az ifjúsági garancia bevezetésére vonatkozó tervet, a többi tagállam számára pedig mindez 2014-ben lenne kötelező.

(6) Az európai uniós ifjúsági konferencia együttes következtetései (Vilnius, 2013. szeptember 9–12.).

(7) A Tanács „Szociális beruházás a növekedés és a kohézió érdekében” című, 2013. június 20-i következtetései.

(8) A Tanács 2011. június 28-i ajánlása a korai iskolaelhagyás csökkentését célzó szakpolitikákról (HL C 191., 2011.7.1., 1. o.).

(9) Lásd: A Tanács 2011. június 28-i ajánlása a korai iskolaelhagyás csökkentését célzó szakpolitikákról (HL C 191., 2011.7.1., 1. o.). Az Európai Tanács által elfogadott Európa 2020 stratégiában szereplő kiemelt célok egyike, hogy a korai iskolaelhagyók aránya 10 % alá csökkenjen, továbbá hogy a fiatalabb generációk körében legalább 40 %-ra nőjön a felsőfokú vagy ennek megfelelő végzettséggel rendelkezőké.

(10) A nem formális és az informális tanulás eredményeinek érvényesítéséről szóló, 2012. december 20-i tanácsi ajánlás (HL C 398., 2012.12.22., 1. o.).

(11) A Tanács következtetései a kisgyermekkori nevelésről és gondozásról: hogy minden gyermek szilárdan megalapozhassa jövőjét (HL C 175., 2011.6.15., 8. o.).

(12) A Tanács 2013. október 15-i nyilatkozata a tanulószerződéses gyakorlati képzés európai szövetségéről.

(13) Lásd: Az ifjúsági garancia létrehozásáról szóló, 2013. április 22-i tanácsi ajánlás (HL C 120., 2013.4.26., 1. o.). 16. pont.

(14) A Bizottság 2012. november 26-i végrehajtási határozata a 492/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet állásajánlatok és álláspályázatok közvetítése és az EURES újbóli kialakítása tekintetében történő végrehajtásáról (HL L 328., 2012.11.28., 21. o.).

1.2.2014

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 30/9

Euroátváltási árfolyamok (1)

2014. január 31.

2014/C 30/04

1 euro =

	Pénznem	Átváltási árfolyam
USD	USA dollár	1,3516
JPY	Japán yen	138,13
DKK	Dán korona	7,4619
GBP	Angol font	0,82135
SEK	Svéd korona	8,8509
CHF	Svájci frank	1,2220
ISK	Izlandi korona
NOK	Norvég korona	8,5110
BGN	Bulgár leva	1,9558
CZK	Cseh korona	27,500
HUF	Magyar forint	313,26
LTL	Litván litász/lita	3,4528
PLN	Lengyel zloty	4,2488
RON	Román lej	4,4943
TRY	Török líra	3,0742
AUD	Ausztrál dollár	1,5516
CAD	Kanadai dollár	1,5131
HKD	Hongkongi dollár	10,4969
NZD	Új-zélandi dollár	1,6682
SGD	Szingapúri dollár	1,7278
KRW	Dél-Koreai won	1 464,23
ZAR	Dél-Afrikai rand	15,2836
CNY	Kínai renminbi	8,1923
HRK	Horvát kuna	7,6515
IDR	Indonéz rúpia	16 464,58
MYR	Maláj ringgit	4,5245
PHP	Fülöp-szigeteki peso	61,360
RUB	Orosz rubel	47,7482
THB	Thaiföldi baht	44,599
BRL	Brazil real	3,2829
MXN	Mexikói peso	18,1614
INR	Indiai rúpia	84,6880

(1) Forrás: Az Európai Központi Bank (ECB) átváltási árfolyama.

		ISSN 1977-0979 doi:10.3000/19770979.C_2014.030.hun
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		C 30

Magyar nyelvű kiadás	Tájékoztatások és közlemények	57. évfolyam 2014. február 1.

Közleményszám	Tartalom	Oldal
	I Állásfoglalások, ajánlások és vélemények
	AJÁNLÁSOK
	Az Európai Unió Bírósága
2014/C 030/01	Ajánlások a nemzeti bíróságok figyelmébe az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek előterjesztésére vonatkozóan	1

	V Hirdetmények
	KÖZIGAZGATÁSI ELJÁRÁSOK
	Európai Beruházási Bank
2014/C 030/05	2014-es közgazdasági EBB-díj Innováció, piacszerkezet és versenyképesség	10

	A VERSENYPOLITIKA VÉGREHAJTÁSÁRA VONATKOZÓ ELJÁRÁSOK
	Európai Bizottság
2014/C 030/06	Összefonódás előzetes bejelentése (Ügyszám COMP/M.7036 – Aller Media/Bonnier Tidskrifter/Egmont Holding/Mediafy) ( 1 )	11

	Helyesbítések
2014/C 030/07	Helyesbítés a következőhöz: Munkaszüneti napok a 2014. évben: EGT-/EFTA-államok és EGT-intézmények (HL C 27., 2014.1.30.)	12

2014/C 030/08	Helyesbítés a következőhöz: Pályázati felhívás 2013 – EAC/S11/13 – Erasmus+ program (HL C 362., 2013.12.12.)	12

	IV Tájékoztatások
	AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL, SZERVEITŐL, HIVATALAITÓL ÉS ÜGYNÖKSÉGEITŐL SZÁRMAZÓ TÁJÉKOZTATÁSOK
	Tanács
2014/C 030/02	A Tanács következtetései az oktatási intézmények hatékony vezetéséről	2

2014/C 030/03	A Tanács következtetései a foglalkoztatásban, oktatásban vagy képzésben részt nem vevő fiatalok társadalmi befogadásának előmozdításáról	5

	Európai Bizottság
2014/C 030/04	Euroátváltási árfolyamok	9