5.12.2013

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 356/3

A Régiók Bizottsága véleménye – Ajánlások a kiadások javítására

2013/C 356/02

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

—	hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális költségvetések az Európai Unióban az állami kiadások jelentős hányadát képviselik. Ebben az értelemben megállapítja, hogy a kohéziós politika támogatásait beruházásként, nem pedig egyszerű közkiadásként célszerű vizsgálni;

—

úgy véli, hogy a kiadások javításához nem elegendő csupán növelni a forráselosztás hatékonyságát és eredményességét, hanem figyelembe kell venni a területi különbségeket és a bizonyos régiók növekedését gátló akadályokat, elemezni kell ezek hatásait a kiadásokra és keresni kell annak lehetőségét, hogy miként lehetne csökkenteni a kohéziós politikára kifejtett hatást;

—	hangsúlyozza, hogy a többszintű kormányzás és a különböző igazgatási szintek közötti együttműködés, tekintettel az Európa 2020 stratégia célkitűzéseire, elengedhetetlen az alapok jobb felhasználásához;

—	hangsúlyozza, hogy az előzetes feltételrendszereket a kohéziós politika végrehajtásával közvetlenül összefüggő területekre kell korlátozni, és fontos, hogy a kohéziós politikát ne terheljék túl olyan feladatkörökkel, amelyek nem tartoznak hozzá és a bürokrácia növekedését eredményezik;

—	az Európai Parlament álláspontjával összhangban továbbra is határozottan ellenzi a makrogazdasági feltételrendszert;

—	sajnálja, hogy a Tanács ragaszkodik az eredményességi tartalékhoz, és ezt felváltandó, megismétli az automatikusan felszabadított forrásokból finanszírozandó rugalmassági tartalék létrehozására irányuló javaslatot;

—

az irányítás egyszerűsítésének lehetséges eszközeiként javasolja az eljárások egységesítését és a dokumentumok szabványosítását, a közös informatikai eszközök használatát és az egyablakos ügyintézés tényleges bevezetését, amelyekkel elkerülhetők az egyazon igazgatási szerv különböző osztályai közötti felesleges átfedések az ügyintézésekben.

Előadó

Alberto NUÑEZ FEIJÓO (ES/EPP), Galicia autonóm közösség elnöke

Referenciaszöveg

I. POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

A kohéziós politika és a helyi és regionális költségvetések szerepe

rámutat arra a jelentős szerepre, amelyet a kohéziós politika a mai napig betölt az Európai Unió régiói közötti konvergencia folyamatában, valamint arra, amelyet a jövőben fog játszani azáltal, hogy a munkahelyteremtés, a gazdasági növekedés előmozdításának és a társadalmi és területi kohézió kérdése kezelésének egyik fő eszközeként hozzájárul az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek eléréséhez. A strukturális alapok 6 tagállamban az összes közberuházás több mint 60 %-át, 7 tagállamban pedig a közberuházások 30–60 %-át fedezik;

hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális költségvetések, amelyek 2011-ben a GDP 16,7 %-ának feleltek meg, az Európai Unióban az állami kiadások jelentős hányadát, összesen 34 %-át képviselik, és ezen belül kiemelendők a közvetlen beruházások, amelyek kulcsfontosságúak a gyors gazdasági talpra álláshoz. Ebben az értelemben megállapítja, hogy a kohéziós politika támogatásait beruházásként, nem pedig egyszerű közkiadásként célszerű vizsgálni;

Általános szempontok, amelyek elősegíthetik a kiadások javítását

4.	azt ajánlja, hogy az uniós finanszírozás által nyújtott forrásokat a leginkább stratégiai jellegű területekre összpontosítsák az egyes régiókban: elsősorban a tudás, az oktatás, a kutatás és az innováció területére, amelyek a régiók gazdaságának többi területét is fellendítik;

úgy véli, hogy a közberuházások az összes kormányzati szint közös felelősségi körébe tartoznak, és üdvözli a hatékony közberuházások alapelveire vonatkozó, az OECD által javasolt ajánlástervezetet (1); kéri, hogy ezeket az alapelveket uniós szinten fogadják el, továbbá alkalmazásuk rendszeres nyomon követését javasolja a többszintű kormányzás Régiók Bizottsága által kidolgozott mutatói keretében;

Az intézkedések összehangolása

előnyösnek ítéli a közös stratégiai keret új programozási időszakra vonatkozó integrált megközelítését, amely összefogja a regionális célokra rendelt összes forrást. Rámutat azonban arra, hogy az intézkedések összehangolása nehezen megvalósítható, mivel a közös rendelkezéseket megállapító rendelet javaslataiban foglalt tematikus célkitűzések nem egyeznek az EMVA és az ETHA hat prioritásával;

ismét hangsúlyozza a kohéziós politika és az Európa 2020 stratégia szoros kapcsolatát és a versenyképesség és a foglalkoztatás javításával összefüggő általános célkitűzések (fenntartható növekedés, munkahelyteremtés és jólét) érvényességét. Ebben az összefüggésben alapvetően fontos az a lendület, amelyet a kohéziós politika a K+F+I-nek és a tudáságazatnak adott, és amely lehetővé tette a közösségi hozzáadott értéket növelő innovatív projektek végrehajtását, rávilágítva a kohéziós politika programjai és pénzügyi eszközei, illetve az innovációs és kutatási politikák közötti koordináció fontosságára;

emlékeztet arra, hogy a kohéziós politika végrehajtása során elért eredményeket hatásaik mérése érdekében figyelemmel kell kísérni. Minden intézkedésnek számszerűsíthetőnek kell lennie, és eredményorientált elemzésen kell átesnie, hogy értékelni lehessen a regionális és helyi fejlődéshez való hozzájárulását. Másfelől, ha a régiók a támogathatóság feltételei helyett a célkitűzéseket tartják szem előtt, akkor jobban megválaszthatják a megfelelő eszközöket és intézkedéseket, és könnyebben saját igényeikhez igazíthatják azokat;

Kormányzás és decentralizáció

hangsúlyozza, hogy a többszintű kormányzás és a különböző igazgatási szintek közötti együttműködés, tekintettel az Európa 2020 stratégia célkitűzéseire, elengedhetetlen az alapok jobb felhasználásához. Ezzel összefüggésben elégedettséggel fogadta, hogy a közös stratégiai keret horizontális elvei közé a többszintű kormányzás és a partnerségi elv is bekerült, és kötelezettséget vállal arra, hogy megjegyzéseket fűz a közös rendelkezéseket megállapító rendelet 5. cikkének (3) bekezdésében említett európai magatartási kódexre irányuló európai bizottsági javaslat tervezetéhez annak érdekében, hogy elősegítse a helyi és regionális önkormányzatok, a gazdasági és szociális partnerek, valamint a civil társadalmat képviselő szervek aktív részvételét a tervezési ciklus összes szakaszában;

10.

nyomatékosítja, hogy a tervezés, a programozás és a végrehajtás feladataival kapcsolatos decentralizáció magasabb szintje a polgárokhoz való közelség folytán a költségek és a szolgáltatások minősége tekintetében egyaránt sokkal hatékonyabb, és jelentős előnnyel jár a szükségletek és az igények meghatározása, valamint a fenntartható és versenyképes növekedést célzó politikák megtervezése szempontjából, ugyanakkor erősíti az önállóságot és a helyi demokráciát;

11.

úgy véli, hogy a regionális és helyi intézményeken keresztül megvalósuló decentralizáció döntő szerepet játszik az európai régiók között fennálló gazdasági és társadalmi különbségek csökkentésében, ezáltal hozzájárul a szegény régiók vidéki területeiről a nagy városi központokba történő áramlás, valamint a – bizonyos tagállamok munkaerőpiacát gyengítő – migráció negatív hatásainak mérsékléséhez. Rámutat, hogy a beruházások előzetes hosszú távú és éves tervezése és kialakítása a régiókban alapvető ahhoz, hogy a beruházások célzottabbak és eredményesebbek legyenek. Az alulról kiinduló megközelítés létfontosságú az egyes országok beruházási programjának jobb megtervezéséhez és a nemzeti fejlesztési tervek jobb kialakításához;

12.

felhívja a figyelmet arra, hogy a kiadások révén az Európai Unióban létrehozott hozzáadott érték az egyes régiókra jellemző sajátos akadályok függvénye. Ebből következően nem lehet az összes régióban általánosan alkalmazható közös stratégiát kialakítani, ezért a programozási időszakra vonatkozó szabályozási keret megalkotásakor bizonyos rugalmasságra van szükség;

13.

úgy véli, hogy a kitűzött célok elérése érdekében a régiók közötti különbségektől függetlenül elengedhetetlen, hogy a helyi és regionális önkormányzatok a 2014–2020 közötti időszakban fokozottan részt vegyenek az alapok végrehajtásában, a szabályozási keret kidolgozásától kezdve az intézkedések kivitelezéséig;

14.

azt ajánlja, hogy az operatív irányítást delegálják a regionális és helyi szintre, mivel ez lehetővé teszi az alapok jobb összehangolását és egymást kiegészítő jellegük jobb érvényesítését, továbbá biztosítja az egyes területek szükségletein és jellegzetességein alapuló alulról felfelé építkező megközelítés kialakítását. Ezenkívül a decentralizáció révén az intézkedések végrehajtásával megbízott helyi és regionális önkormányzatok kapják az egyes operatív programok hatóságait megillető felelősségi köröket;

A szubszidiaritás elvének alkalmazása

15.

hangsúlyozza, hogy a Lisszaboni Szerződés megerősítette a szubszidiaritási elvet, továbbá ismét kiemeli, hogy meg kell őrizni és tovább kell fejleszteni a kohéziós politika szubszidiaritáson alapuló szemléletét, hogy a helyi és regionális önkormányzatok szerepe a strukturális intézkedések életciklusának valamennyi szakaszában megerősödjön;

16.

szorgalmazza, hogy a szubszidiaritás és az arányosság elvének együttes alkalmazása ne csak a nagyobb hatékonyságot szolgálja: például fenn kell tartani vagy akár meg kell erősíteni az operatív programok kidolgozásának jelenlegi decentralizált rendszerét, ösztönözve ezzel az európai kohéziós politika gyakorlati alkalmazása terén megvalósuló regionális és helyi önállóságot; ennek eredményeképpen a programok jobban illeszkednek majd az egyes régiók szükségleteihez és prioritásaihoz;

17.

úgy véli, hogy a valóban integrált, területközpontú megközelítés érdekében a helyi és regionális önkormányzatoknak a lehető legszélesebb hatáskörökkel kell rendelkezniük az egyes régiókban zajló programok és intézkedések végrehajtásában, mivel ők a legmegfelelőbb partnerek az alapokért uniós szinten felelős testületek számára, és ők képesek arra, hogy összekössék egymással az európai, nemzeti, regionális és helyi kezdeményezéseket;

Feltételrendszer és kohéziós politika

18.	hangsúlyozza, hogy az előzetes feltételrendszereket a kohéziós politika végrehajtásával közvetlenül összefüggő területekre kell korlátozni, és fontos, hogy a kohéziós politikát ne terheljék túl olyan feladatkörökkel, amelyek nem tartoznak hozzá és a bürokrácia növekedését eredményezik;

19.

emlékeztet a 2014–2020 közötti kohéziós programozási időszakra vonatkozó általános rendelet tervezetével kapcsolatos RB-álláspontra, amely hangsúlyozta, hogy a régiók és a helyi önkormányzatok többnyire nem felelősek a gazdasági kormányzás célkitűzéseinek teljesüléséért, ezért a makrogazdasági feltételrendszer nemzeti szinten való alkalmazása a kohéziós politikát igazságtalanabbá tenné, ugyanakkor bizonytalanság keletkezne a jövőbeli új projektek finanszírozása körül;

20.	az Európai Parlament álláspontjával összhangban továbbra is határozottan ellenzi a makrogazdasági feltételrendszert;

Nyomonkövetési mechanizmusok

21.

amellett foglal állást, hogy a releváns és megfelelően kiválasztott, az elvi feltételezések helyett a projektek eredményeit és a hosszú távú előnyöket célzó minőségi és mennyiségi mutatókat differenciált módon kell alkalmazni, törekedve az alapok által támogatott intézkedések eredményeinek értékelésére szolgáló kritériumok európai szintű harmonizációjára;

22.

kifejezetten támogatja az értékelés kultúráját, amely lehetővé teszi a stratégiák és az eljárások minőségének folyamatos javítását, és azt ajánlja, hogy Európa valamennyi nemzeti és regionális hatósága között mozdítsák elő a tapasztalatok és bevált gyakorlatok cseréjét. A fenti cél elérése érdekében javasolja, hogy jöjjön létre integrált adatbázis, amely tartalmazza a közös stratégiai keretbe tartozó alapok bármelyike által finanszírozott bevált gyakorlatokat és legjobb technológiákat;

Tartalékok

23.

sajnálja, hogy a Tanács ragaszkodik az eredményességi tartalékhoz, és ezt felváltandó, megismétli az automatikusan felszabadított forrásokból finanszírozandó rugalmassági tartalék létrehozására irányuló javaslatot, amelynek célja, hogy a politikai döntéshozók középtávon irányíthassák a stratégiát, ösztönözve az egyes operatív programokhoz eredetileg rendelt kiadások végrehajtását;

Integrált területi beruházások

24.

úgy véli, hogy az egy vagy több tengelyből vagy programból finanszírozott átfogó intézkedések végrehajtását lehetővé tevő integrált területi beruházásokhoz kapcsolódó stratégiatervezés és -végrehajtás lehetősége elősegíti, hogy a kiválasztott projektek nagyobb valódi hatást gyakoroljanak arra a területre, ahol megvalósulnak, egyszersmind jelentősebb hozzáadott értéket biztosítva az alapok számára és növelve a kiadások hatékonyságát;

Programirányítás

25.

osztja azt az elképzelést, hogy a pénzügyi eszközöket és a támogatásokat a kiegyensúlyozott regionális fejlődést és az intelligens növekedést elősegítő, egymást kiegészítő eszközökként össze kell hangolni; felhasználásuk megfelelő kombinációja olyan alapot kell hogy jelentsen, amelyre a 2014–2020 közötti időszak beruházási politikái támaszkodhatnak. Ezt állapította meg a CEPS is az Európai Parlamentnek készített jelentésében, amelyben úgy véli, hogy az innovatív pénzügyi eszközök nem helyettesíthetik a támogatásokat és csak a nyereséges projektek számára alkalmasak;

26.

úgy véli, hogy a többéves keretek végrehajtása alatt felmerülnek olyan tényezők, amelyek módosíthatják az eredeti célkitűzéseket és prioritásokat, ezért, jóllehet a gyakori újraprogramozás nem kívánatos, lehetővé kell tenni a programokra rendelkezésre álló források egy részének rugalmas belső átcsoportosítását. Az átcsoportosítást minden esetben az eredeti célkitűzések szem előtt tartásával kell végrehajtani olyan arányban, hogy az ne befolyásolja jelentősen azok megvalósítását, ugyanakkor a célkitűzéseket a régió adott helyzetéhez igazítsa;

Egyszerűsítés

27.

úgy véli, hogy annak ellenére, hogy a pénzügyi ellenőrzésre vonatkozó alkalmazási feltételek és rendelkezések szigorodtak, a 2007–2013-as időszakban bejelentett egyszerűsítések nem igazolódtak, ellenkezőleg, aránytalan költségek keletkeztek. Ezért ismételten felhívja a figyelmet arra, hogy végre kell hajtani az adminisztratív terhek tényleges egyszerűsítését, és az erőfeszítések javát a programirányításra kell összpontosítani. Az egyszerűsítésnek magában kell foglalnia az egész folyamatot az Európai Bizottságtól kezdve egészen a potenciális kedvezményezettekig, és azt össze kell egyeztetni az intézkedések elengedhetetlen felülvizsgálatának és ellenőrzésének feltételeivel, valamint a kedvezményezetteket illető garanciák tiszteletben tartásával;

28.	meggyőződése, hogy semmilyen, uniós szinten elfogadott egyszerűsítő intézkedés nem képes jelentős hatást elérni a programirányításban, ha nem kísérik a nemzeti, regionális és helyi szinteken hozott, az egyes igazgatási szervek hatáskörei szerinti valódi egyszerűsítő intézkedések;

29.

30.	ajánlja az elektronikus kormányzás elterjesztését, ami alapvető szerepet tölthet be a források felhasználásában és a kedvezményezettek – az értékteremtés valódi előmozdítói –, illetve az intézkedésekért felelős hatóságok és irányítók közötti kapcsolatokban;

31.	egy egyszerűsített költségmodellt javasol, amely a költségek jóváhagyásának és igazolásának olyan alternatív módját kínálja, amely kisebb adminisztratív teherrel jár, és nem befolyásolja az intézkedésekkel elérendő célkitűzéseket;

32.	hangsúlyozza, hogy az előrehaladás mérését szolgáló jelentések és ellenőrzések egyszerűsítése, valamint a programok felülvizsgálatára, ellenőrzésére és auditálására szolgáló eljárások megbízhatóságának ellenőrzése révén lehetőség van egyéb bürokratikus eljárások karcsúsítására is;

33.

emlékeztet az egyetlen alapból finanszírozott programok célszerűségére, amelyeknél egyszerűbb jóváhagyási és felülvizsgálati eljárásokat lehet alkalmazni, mint az integrált programok esetében, ugyanakkor rámutat a több alapból támogatott operatív programok előnyeire. Ez utóbbiak lehetővé teszik az uniós intézkedések régiókra gyakorolt kedvező hatásának maximalizálását, mivel integrált módon aknázzák ki a különböző fejlesztési eszközökben rejlő lehetőségeket;

34.

felhívja a figyelmet arra, hogy az alapok irányításában potenciális ellentétforrást képezhet a közösségi szabályok tagállami jogba való átültetése, ezért kéri az illetékes hatóságokat, hogy a rendelkezések kidolgozásakor – különösen a programokra horizontális hatást gyakorló kérdésekben, például a szerződések odaítélése vagy a támogatások esetében – a legnagyobb szigorral járjanak el;

35.

úgy véli, hogy a kohéziós politika és az állami támogatásokra és az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra vonatkozó európai rendelkezések közötti szoros kapcsolat szükségessé teszi, hogy minden reform esetén különösen ügyeljenek a finanszírozási mechanizmusok összeegyeztethetőségére, és a programok irányítását ne bonyolítsák további adminisztratív terhekkel;

36.	hangsúlyozza, hogy a pénzügyi eszközök és a köz-magán társulások állami támogatásáról szóló szabályok alkalmazására célszerű olyan egyértelmű keretet teremteni, amely megelőzi a programok végrehajtásának elakadásait vagy késedelmét;

37.

javasolja az Európai Bizottság által bevezetett egyszerűsítés – meghatározott intézkedések esetén a támogathatósági kritériumok számának korlátozása – kihasználását. E célból szorgalmazza, hogy a projektek kiválasztási folyamatában olyan mutatókat alkalmazzanak, amelyek a beruházások hatásának és a projektek fejlettségi szintjének meghatározását egyaránt lehetővé teszik, így biztosítva a hatékonyabb forráselosztást, azokat a projekteket részesítve előnyben, amelyek nagyobb hozzáadott értéket teremtenek és a gazdaságra kifejtett jótékony hatásuk hamarabb jelentkezik. A beruházások hosszú távú sikerességéhez alapvető a helyi önkormányzatok adminisztratív kapacitásainak megerősítése a közbeszerzések, a műszaki felügyelet valamint a beruházást követő eszközgazdálkodás terén, különösen azokban az esetekben, amikor ők a projektek végső kedvezményezettjei;

Finanszírozási alternatívák

38.

azt ajánlja, hogy az illetékes hatóságok használják ki azt, hogy a kohéziós politika támogatásainak kiegészítéseképpen lehetőség van a projektek magánforrásból történő társfinanszírozására, ami a jelenlegi helyzetben, amikor a közfinanszírozási források egyre szűkösebben állnak rendelkezésre, kétségkívül növeli a kohéziós politika értékét. Ez alapján az állami-magán partnerségek az új programtervezési időszakban fejlesztendő modellt jelenthetnek. Ezenkívül a gazdaságfejlesztésre irányuló projektek magánforrásból történő társfinanszírozása biztosítja az ilyen intézkedések relevanciáját, valamint a vállalatoknak a kezdeményezések melletti elkötelezettségét és felelősségvállalását;

39.	felhívja a figyelmet arra a jelentős szerepre, amelyet az EBB a jelen körülmények között játszhat, és kiemeli azokat a további lehetőségeket, amelyek a „keretkölcsönök” és a „strukturálisprogram-hitelek” révén adódnak;

40.	úgy véli, hogy – ahogy azt az RB korábbi véleményeiben már kifejtette – meg kell fontolni a kötvénykibocsátás lehetőségét az olyan jelentős projektek finanszírozása céljából, amelyek gazdasági megtérülése középtávon bekövetkezik;

Pénzügyi eszközök

41.

elismeri a pénzügyi eszközök jelen időszak alatti működési nehézségeit, és különösen tudatában van a városok és városi önkormányzatok konkrét, a JESSICA elnevezésű eszköz alakulásával összefüggő aggodalmainak és szükségleteinek, amelyek a programok irányító hatóságai és a városi önkormányzatok közötti feszültségek következtében jelentkeztek. Ezért ismételten hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika végrehajtásához a megfelelő területeken lehetővé kell tenni a kölcsönalapú eszközök felhasználását, amelyek egyrészt multiplikátorhatással bírnak és fokozzák az intézkedések hatékonyságát, másrészt könnyítést jelentenek a regionális és helyi költségvetések számára, és azt javasolja, hogy ezzel kapcsolatban egyéb szereplők mellett a fejlesztési bankok részvételét is vegyék figyelembe;

Visszamenőleges hatályú rendelkezések

42.

elutasítja a visszamenőleges hatályú rendelkezések megállapításának gyakorlatát, és úgy véli, hogy ezt a jövőben el kell kerülni, mivel megnehezíti az irányítást és jogbizonytalanságot szül. Szorgalmazza az arányossági elv alkalmazásának tanulmányozását, amelynek segítségével az ellenőrzési követelmények összhangba hozhatók a strukturális alapokból társfinanszírozott projektek méretével;

Arányos ellenőrzés

43.	úgy véli, hogy az Európai Bizottság és a régiók közötti „bizalmi szerződések” lehetősége révén elkerülhetők a párhuzamosságok az auditálási eljárásokban és érvényesül az arányosság elve;

44.

úgy látja, hogy sajátos megközelítést kell alkalmazni a több forrásból finanszírozott vagy több programhoz tartozó projektekre érvényes irányítási és ellenőrzési mechanizmusokra vonatkozó uniós szintű iránymutatások kidolgozására, azon adminisztratív átfedések elkerülése érdekében, amelyek visszafoghatnák az alkalmazásukat, különösen az egyetlen illetékes hatóság kijelölését, az átfogó elszámolást és az integrált auditokat illetően. Ezzel kapcsolatban örömmel készül arra, hogy megjegyzéseket fűzzön a több forrásból finanszírozott új projektekre vonatkozó alkalmazási iránymutatásokhoz;

45.

felhívja a figyelmet arra, hogy a projektek irányításáért felelős hatóságoknak kifejezetten fogékonyaknak kell lenniük az Európai Unió részéről a régiók rendelkezésére bocsátott kiegészítő források iránt, következésképpen szervezeti berendezkedésük olyan módosítását javasolja, amely biztosítja az e források optimális felhasználását szolgáló elégséges és megfelelő szervezeti struktúrát.

Kelt Brüsszelben, 2013. október 8-án.

a Régiók Bizottsága elnöke

Ramón Luis VALCÁRCEL SISO

(1) Lásd az OECD GOV/TDPC/(2013) 3. sz. dokumentumát. Az alapelvek egyebek mellett a következők: egy, a különféle területekhez igazított integrált stratégia alkalmazása, a nemzeti és szubnacionális kormányok közötti koordináció hatékony eszközeinek elfogadása, a szubnacionális kormányok közötti, a legmegfelelőbb szintű beruházások érdekében történő koordináció, a közberuházások és az ezekkel járó kockázatok hosszú távú hatásainak előzetes becslése, az érdekelt felek részvétele a beruházási ciklus összes szakaszában, a magánszereplők és a pénzügyi intézmények mozgósítása a finanszírozási források diverzifikálása és a kapacitások erősítése érdekében, a közberuházásokban részt vevő személyek és intézmények kapacitásainak erősítése, az eredményekre és a tanulás ösztönzésére irányuló megközelítés, a tervbe vett beruházási célokhoz igazított költségvetési keret kidolgozása, az összes kormányzati szinten szilárd és átlátható pénzügyi irányítás követelménye, a közbeszerzések átláthatósága és ésszerű felhasználása, minőségi és koherens szabályozás előmozdítása az összes kormányzati szinten.

5.12.2013

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 356/9

A Régiók Bizottsága véleménye – Városi-vidéki partnerség és kormányzás

2013/C 356/03

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

—

elismeri, hogy léteznek olyan jogi és adminisztratív, valamint adózási és finanszírozási akadályok, amelyek gátolják a városi és vidéki térségek közti partnerségek alakulását és dinamizmusát. Az említett partnerségek fejlődését elősegítő jogi és pénzügyi keret szavatolásához fel kell tárni és meg kell szüntetni ezeket az akadályokat;

—

azt ajánlja a tagállami szintű irányítási hatóságoknak, hogy használják fel az EU által a regionális és vidékfejlesztési politika keretében kínált új területfejlesztési eszközöket, beleértve az integrált területi beruházásokat (ITB), a közösségi szinten irányított helyi fejlesztést (CLLD), a globális támogatásokat és a több alapból származó finanszírozásra épülő megközelítést;

—	hangsúlyozza, hogy az alapokra való jogosultság kritériumait tekintve el kell ismerni a funkcionális területeket, ugyanakkor integrálni kell az EU regionális és közös agrárpolitikája által rendelkezésre bocsátott finanszírozási forrásokat;

—	feltétlenül szükségesnek tartja a jobb adatgyűjtést a funkcionális területek szintjén. Ily módon egy olyan megalapozott adatbázis jön majd létre, amely a jobb, megalapozott módon történő területrendezést szolgálja majd, megindokolva az intézkedések arányosságát;

—	a városi-vidéki partnerségek határokon átnyúló szempontjaira helyezi a hangsúlyt, valamint arra, hogy hogyan használják fel az Európai Bizottság által ajánlott pénzügyi eszközöket a városi-vidéki, határokon átnyúló kapcsolódások gazdasági fejlődési potenciáljának ösztönzése érdekében;

—

kiemeli, hogy be kell vonni a magánszektort és a szociális gazdaságot, amelyeknek a hozzájárulása több mint előnyös, tekintettel a teljesítménykritériumokra, a vállalkozói és innovációs kapacitásra, a lehetőségek érvényesítésére, valamint a társadalom mozgósítására, de főleg a tőkevonzásra és a köz- és magánszféra közötti partnerségek kiépítésére.

Előadó	Romeo STAVARACHE (RO/ALDE), Bacău polgármestere
Referenciaszöveg

I. POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

Megállapítások a városi-vidéki partnerségről

A városi és vidéki területeket demográfiai, gazdasági és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférést lehetővé tevő infrastrukturális kapcsolatok kötik össze. A javak szállításából, a lakó- és munkahely közti ingázásból, az oktatási, egészségügyi, víz- és hulladékgazdálkodási szolgáltatásokból, a gazdasági ügyletekből, a természeti erőforrásokhoz való hozzáférésből, valamint a kulturális és szabadidős tevékenységekből eredő városi-vidéki összeköttetésekre a kormányzás valamennyi szintjén lévő döntéshozóknak kiemelt figyelmet kell fordítaniuk. E kapcsolatok kezelési módja befolyásolja a funkcionális területek gazdasági és társadalmi fejlődését, közvetett módon pedig e területek lakóinak életminőségét.

A városok és az őket körülvevő települések közötti kapcsolatok összehangolásának hiánya gyakran kedvezőtlen fejleményeket eredményez mind a városokban, mind pedig a környező térségben. A kölcsönös függések tudatosítása és megértése hozzájárul azoknak a problémáknak a megoldásához, amelyekkel a vidéki és a városi területek szembesülnek. Mindkét oldalt ösztönözni kell annak belátására, hogy kölcsönösen függnek egymástól és sok szálon kapcsolódnak egymáshoz.

A városi-vidéki kormányzásra vonatkozó legjobb modellek meghatározásának előfeltétele a kapcsolatok megértése és azoknak a kihívásoknak a meghatározása, amelyekkel mind a városi, mind pedig a vidéki területek szembesülnek. Már a kezdetektől fogva ki kell zárni a mindenkire egységesen alkalmazható megközelítést.

A demográfiai hanyatlás – különösképpen az elzárt területeken –, a környezeti fenntarthatóság és a tájvédelem, a természeti erőforrásokhoz és kulturális értékekhez, a közszolgáltatásokhoz és a fogyasztási cikkekhez való akadálytalan hozzáférés, a városi területeknek a vidék kárára történő terjeszkedése, a gazdasági visszaesés, a régiók versenyképessége, a régióközi összeköttetések, a közpolitikák hatékonysága és a külső finanszírozási lehetőségek kihasználása kihívásokat jelentenek a városi-vidéki partnerség számára.

A kihívások sokfélesége a városi-vidéki partnerségek céljaiban is tükröződik: gazdasági fejlődés, integrált területfejlesztés, a szinergiahatások kihasználása, a regionális versenyképesség erősítése, a partnerségben nyújtott szolgáltatások méretgazdaságossága, a területek összességének fejlesztése, az érdekvédelmet célzó közös tevékenységek, a köz- és magánalapokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos stratégiai együttműködés stb.

A területek szintjén létező gazdasági, társadalmi és környezeti kapcsolatokból kiindulva létre lehet hozni a városi-vidéki funkcionális területeket. E területek meghatározásának szükségessége abból a tényből ered, hogy a városok és települések fejlesztési politikáinak alapjául szolgáló hagyományos elgondolást korlátozzák az adminisztratív határok, emellett pedig az nem koherens a helyi szintű társadalmi-gazdasági valósággal.

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) a funkcionális régió általános fogalmát a következőképpen határozza meg: olyan földrajzi térség, amelynek határai általában nem felelnek meg a helységek adminisztratív határvonalainak, és amelyben – valószínűsíthetőleg bizonyos kormányzási formát igénylő – konkrét (funkcionális) területi egymásrautaltságok figyelhetők meg.

A városi-vidéki partnerségek geometriailag rugalmasak. A rugalmasság a következőkre vezethető vissza: (1) a partnerség célja, amelyet egy vagy több terület is meghatározhat, (2) a partnerség alapját jelentő érdek – egy projekt kezelése vagy a funkcionális terület integrált irányítása, (3) a választott, „alulról felfelé” vagy „felülről lefelé” irányuló kormányzási modell.

A gyakorlat azt mutatja, hogy a megközelítések és a nehézségek régióról régióra és országról országra változnak. Előfordulnak olyan helyzetek, amelyekben a nemzeti adminisztrációk intézményesítették a városi-vidéki együttműködési keretet, és olyanok is, amelyekben ez a keret rugalmas. A sokféleség valós előnyt jelent az EU részére, mivel kutatási és innovációs lehetőségeket, valamint sokféle modellt és gyakorlatot biztosít.

10.	A háttértől függetlenül az együttműködés sikere szempontjából meghatározó közös tényező a partnerek közötti párbeszéd és egymás iránti bizalmuk, valamint a terület közös szükségleteinek felismerése és felvállalása.

11.

A helyi partnerek közötti horizontális, illetve az érintett különféle kormányzati szintek hatóságai közötti vertikális bizalomhiány káros lehet, és rendszerint lassítja az együttműködési folyamatot. A bizalom kiépítéséhez, illetve az összetett és közös érdekű problémák megoldásának kigondolásához elengedhetetlen valamennyi érintett döntéshozó fokozott politikai erőfeszítése.

Az Európai Unió szintjén jelentkező kihívások

12.

Bár az Európai Unióban, ahogy azt a válság előtti statisztikai adatok makrogazdasági elemzései mutatják, az elmúlt években mérséklődtek a tagállamok közti fejlettségbeli különbségek, ez már nem mondható el regionális szinten, ahol a helyzet súlyosbodásának lehetünk tanúi. Fontos ezért, hogy megtalálják a legmegfelelőbb megoldásokat a régiók közti eltérések csökkentésére és az életminőség javítására a gazdasági szempontból lemaradt régiókban, az ipar, a szolgáltatások és a környezetbarát mezőgazdaság fejlesztése érdekében.

13.

A területrendezés gyakran kizárólag a területi közigazgatási egységek szintjén történik, és nem a funkcionális értelemben vett régióén, anélkül, hogy számításba vennék a városi és vidéki térségek kölcsönös függését. E hiányosság kedvezőtlen hatással járhat a területi kohézióra nézve, és csökkentheti a gazdasági és társadalmi fejlődést konszolidáló helyi szintű szinergiák megvalósításának lehetőségét.

14.

Hatékonysági megfontolásból a fejlesztési politikák integrált megközelítését nem kellene szigorúan a városi és vidéki területet elválasztó adminisztratív határokra korlátozni, és figyelembe kellene venni a funkcionális méretet. A városok körüli területek – az úgynevezett „periurbánus” területek – hozzájárulnak a fenntartható fejlődéshez, energiát, valamint környezeti és kulturális erőforrásokat biztosítanak, javítva így az életminőséget. Ismert azonban, hogy a városok a közszolgáltatások, a kereskedelem, az egészségügy, a felsőoktatás, a közlekedés, az innováció és a foglalkoztatás központját jelentik.

15.

A városok és települések adminisztratív határai gyakran eltérnek régiójuk gazdaságföldrajzától. Ráadásul a funkcionális régiók folyamatosan változnak, ami miatt a területi politikáknak kiigazíthatóaknak és kellően rugalmasaknak kell lenniük. A városi és vidéki övezetek közti kölcsönös függés leggyakoribb tényezőjét, a munkavállalók lakó- és munkahelye közti ingázást tekintve például közismert, hogy optimális esetben a közlekedési időtartam legfeljebb egy óra, ha ennél hosszabb, az károsan befolyásolja a munkahely elérhetőségét.

16.	A városi és vidéki térségek közti együttműködéseken alapuló integrált megközelítés új és dinamikus lehetőségeket teremthet a gazdasági fejlődésre. A fenntartható és inkluzív, regionális szintű gazdasági növekedés nagymértékben függ a városi-vidéki együttműködési potenciál kiaknázásától.

17.

Abból az elvből kiindulva, hogy a szomszédos városi és vidéki térségek között versengés helyett inkább komplementaritásnak kellene megvalósulnia, a hatóságok fellépéseinek koordinálása valódi kihívást jelent. A városi és vidéki területek csak így találhatnak előnyös megoldásokat, és simíthatják el az esetleges érdekellentéteket.

18.

A városi-vidéki partnerségek a stratégiák és a programok előkészítése tekintetében, és különösképpen egyes kormányzási struktúrák kifejlesztéséhez hosszú távú megközelítést igényelnek. A hosszú távú gondolkodás előnye főként az összhang és a jelentős eredmények elérése. A partnerségek hozzájárulhatnak a valódi problémák megoldásához, akár a helyi szükségletek megválaszolása által, mind a városi, mind a vidéki területeken, akár konkrét közös megoldások alkalmazásával. A regionális és helyi önkormányzatoknak ragaszkodniuk kell az EU többéves költségvetésének tervezése és végrehajtása során ahhoz, hogy a prioritást a hosszú távú stratégiai megközelítés kapja, orvosolva ily módon a procedurális jellegű szabályozási intézkedésekből eredő működési zavarokat.

19.

A városi-vidéki partnerségek jellegéről szóló tanulmányok egyértelművé teszik, hogy a partnerségek sikere nem csak az olyan felsőbb szintű, közszférából kiinduló beavatkozásoktól függ, mint a jogalkotási intézkedések vagy a finanszírozási eszközök, legyen szó akár tagállami, akár uniós szintűekről. Az ilyen intézkedések azonban döntő hatást gyakorolhatnak e partnerségek alakulására, motiváltságára, fenntarthatóságára, hatékonyságára és a kitűzött célok teljesítésére való képességére. Előfordul az is, hogy a partnerségek megalakítása és igazgatása olyan költségekkel jár, amelyeket a partnerek nem tudnak méltányosan megosztani. Ilyen esetekben a partnerség kohéziójának biztosítására anyagi támogatást és/vagy technikai segítségnyújtást kell előirányozni. Az EU számára kihívást jelent ezeknek az intézkedéseknek a meghatározása, amelyekkel ösztönözhetők és támogathatók a partnerségek, úgy, hogy közben nem alakul ki a pénzügyi hozzájárulástól való függés, és megelőzhető a pusztán papíron létező partnerségek létrejötte, amelyek nem szolgálják a közösség általános érdekét.

20.

A városi-vidéki partnerséggel összefüggésben gyakorolt többszintű kormányzás valamennyi hatósági szint és az érintett intézményi partnerek bevonását feltételezi. A város- és vidékpolitikai eszközöket nemzeti vagy európai szinten kezelő intézmények gyakran nem veszik figyelembe a városi-vidéki kölcsönös függőségeket, illetve az ezekhez kapcsolódó kihívásokat, valamint a potenciális kockázatokat és előnyöket.

21.	A határ menti régiók számára különösen a határok EU-n belüli egyre nagyobb mértékű megnyitása hozott új dinamikát. A határokon átnyúló városi-vidéki partnerségek komoly fejlődési lehetőségeket tartogatnak, ezek kiaknázásában pedig alapvető szerep hárul az Európai Unióra.

A regionális és helyi önkormányzatok szempontjai

22.	A városi-vidéki partnerség hozzáadott értéke az állami intézkedések hatékonyságának növekedésében, az alapok összehangoltabb használatában, a közös problémák integrált megoldásainak és nem utolsósorban a területi szintű szolidaritásnak az előmozdításában mutatkozik meg.

23.	A városi és vidéki önkormányzatok által tett intézkedéseknek a helyi közösségek részvételére kellene összpontosítaniuk a munkák megtervezésében és kivitelezésében. Az intézkedések hatékonysága az előbbiek aktív részvételének függvénye.

24.

Miközben az intézkedések hatékonysága alapvető a problémakezelés, a gyakori változások és a régiók földrajzi jellegű kihívásai szempontjából, meg kell említeni, hogy a kormányzás megszilárdítása néha több időt vesz igénybe. Következésképpen arra van szükség, hogy az érintett felek – és különösen a városi partnerek – tegyenek tanúbizonyságot önzetlenségükről, legyenek képesek arra, hogy szembeszálljanak az előítéletekkel, az adminisztratív vagy gazdasági szempontból jelentkező aszimmetria ellenére ösztönözzék a partnerekkel szembeni egyenlő elbánást, vállalják határozottan elkötelezettségüket, tegyenek fokozott politikai erőfeszítéseket a kapacitásépítésre, valamint bizonyítsák nyitottságukat a rugalmas megközelítés érdekében.

25.

Léteznek olyan jogi és adminisztratív, valamint adózási és finanszírozási akadályok, amelyek gátolják a városi és vidéki térségek közti partnerségek alakulását és dinamizmusát. Az említett partnerségek fejlődését elősegítő jogi és pénzügyi keret szavatolásához fel kell tárni és meg kell szüntetni ezeket az akadályokat.

26.	A közszolgáltatások nyújtása terén fellépő kölcsönös függés, a fenntartható fejlődés és a városi-vidéki partnerségek által kínált üzleti lehetőségek kellőképpen együttműködésre ösztönözhetik a városi és a vidéki partnereket.

27.

Nagyon fontos a partnerségek előnyeinek nyomon követése és mérése. Miközben a kézzelfogható eredményeket könnyebb mérni, a nem kézzelfoghatókat nehéz felbecsülni, bár ezek is ugyanolyan fontosak. Ráadásul a partnerséget finanszírozó egyes szervezetek által irányított külső intézkedések esetében még fontosabb az előnyök számszerűsítése, még akkor is, ha a partnerek az elért eredményeket tekintve bizonyos elégedettségüknek adnak hangot.

Politikai ajánlások

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

28.

megerősíti az Európai Parlament és az Európai Bizottság által javasolt, a végrehajtás szakaszában lévő RURBAN kezdeményezés támogatását, amely megalapozza majd azokat az uniós szintű új intézkedéseket, amelyek célja az integrált területfejlesztés és a városi-vidéki partnerség fejlődésének támogatása;

29.

üdvözli a tagállamok szintjén elért eredményeket a 2020 területfejlesztési menetrend és a kohézióért felelős miniszterek által elfogadott politikai dokumentumok végrehajtását tekintve: a fenntartható európai városokról szóló Lipcsei Charta, a Marseille-i Nyilatkozat a fenntartható európai város új közös modelljéről, valamint a Toledói Nyilatkozat az integrált városfejlesztés mint az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek elérését szolgáló eszköz szerepéről;

30.	támogatja az Európai Parlament ajánlásait a következő tárgyban: „Helyes kormányzás az EU regionális politikája területén: az Európai Bizottság segítségnyújtási eljárásai és az általa végzett ellenőrzés”, és sürgeti ezeknek a végrehajtását a 2014–2020-as új tervezési időszakban; (1)

31.	hangsúlyozza, hogy elő kell segíteni a partnerségekre és a kormányzásra vonatkozó bevált gyakorlatoknak, valamint ismereteknek a cseréjét; (2)

32.

elismeri a kohézióra és a vidékfejlesztési politikákra vonatkozó európai szabályozás harmonizálásának jelentőségét, amelyre az alapokra vonatkozó közös rendelkezésekről szóló új rendelet révén kerül sor – amely nagyobb rugalmasságot biztosít a helyi és regionális önkormányzatok számára a több témára kiterjedő, integrált területi projektek kialakításához –, és különösképpen az integrált területi beruházásokra (ITB) és a közösségi szinten irányított helyi fejlesztésre (CLLD) vonatkozó javaslatokét;

33.

34.

azt ajánlja, hogy az új tervezési ciklusban ösztönözzék az integrált területi megközelítést oly módon, hogy beépítik és világosan megemlítik a partnerségi szerződésekben a – különösképpen a városi-vidéki partnerségeknek címzett – támogatási intervencióknak és intézkedéseknek a funkcionális területek szintjén jelentkező területi dimenzióját;

35.

kiemeli, hogy a helyi és regionális önkormányzatok az Európa 2020 stratégia tematikus célkitűzéseiből kiindulva strukturálják beruházási programjaikat, de a lefedett földrajzi terület szempontjából elhatárolhatják a funkcionális területeket. Az alapokra való jogosultság kritériumait tekintve el kell ismerni a funkcionális területeket, ugyanakkor integrálni kell az EU regionális és közös agrárpolitikája által rendelkezésre bocsátott finanszírozási forrásokat;

36.

támogatja azt az elgondolást, hogy a városi-vidéki partnerségek nem használhatók fel arra, hogy a gazdasági potenciált egy bizonyos térben másféleképpen osszák el, sem pedig arra, hogy egy funkcionális területen pénzügyi újraelosztást idézzenek elő. A városi-vidéki partnerség a meglévő lehetőségek helyes felhasználására és a részek összekötésére szolgál, szem előtt tartva a helyi fejlesztés előmozdítását;

37.

úgy véli, hogy elengedhetetlen a városi-vidéki partnerség keretén belüli intézményi elaprózódás kockázatainak jobb számszerűsítése: a partnerek közötti potenciális érdekütközések, ezek gazdasági dimenziója, a gazdasági hatékonyság növelését szolgáló lehetséges reformokat érintő veszélyek, illetve az intézkedések jogszerűségének elismerésével összefüggésben a stabilitásra vonatkozó veszélyek, a pénzügyi törékenység és fenntarthatóság, a finanszírozási szükségletek és a meglévő lehetőségek közötti összhang esetleges hiánya, az érintett partnerek és a magánpartnerek nem megfelelő bevonásának kockázata stb.;

38.

továbbra is szükségesnek tartja, hogy európai szinten jobban népszerűsítsék és ismerjék el a partnerség előnyeit. A helyi önkormányzatok közfeladatok szervezését szolgáló intézményi kapacitásainak konszolidációja, a meglévő kapacitások fejlesztése és kihasználása, valamint a termelékenység növelése, az erőforrások racionalizálása és a természeti erőforrásokhoz való jobb hozzáférés minden kormányzati szint és az EU által is támogatandó. A funkcionális régiók ismertségének növelése, a szomszédos adminisztratív egységek versengése által keltett negatív hatások csökkentése (különösen az adók vonatkozásában), a beruházások jobb méretgazdaságossága, a gazdasági életképesség, a szolgáltatásokhoz való hozzáférés, a ki nem használt források mobilizálása, a helyi ismeretek javítása információcserével, a városterjeszkedés trendjének mérséklése mind példa a város és a vidék együttműködése előtt álló kihívásokra;

39.	javasolja, hogy tartsák fenn a funkcionális régiókat és a határokon átnyúló városi-vidéki partnerségeket mint az európai strukturális és beruházási alapokból finanszírozott többéves fejlesztési programok megvalósításának referenciaelemeit;

40.

hangsúlyozza, hogy az európai programoknak rugalmasaknak kell lenniük, hogy lépést tudjanak tartani a funkcionális területek által megtapasztalt valósággal, és hogy olyan mechanizmusokat fejlesszenek ki, amelyek segítik és bátorítják a vidéki és városi területeket abban, hogy könnyebben együtt tudjanak működni, és hogy támogassák a hatékonyabb politikai megoldásokat;

41.

feltétlenül szükségesnek tartja a jobb adatgyűjtést a funkcionális területek szintjén. Ily módon egy olyan megalapozott adatbázis jön majd létre, amely a jobb, megalapozott módon történő területrendezést szolgálja majd, megindokolva az intézkedések arányosságát, vagyis annak szükségességét, hogy ott kerüljön sor a tervezésre, ahol gyakorlatilag is láthatóak a problémák vagy a változások. Ezenfelül, hogy konszolidálni lehessen a partnerség működésére (vagy ennek ellenkezőjére) vonatkozó megalapozott adatok felhasználását, olyan gyakorlati példákra van szükség, amelyek a partnerség hozzáadott értékét és előnyeit mutatják a fenntartható gazdasági fejlődés szempontjából. (3) Az ESPON elemzése ebből a szempontból különös fontossággal bír majd a politikaalkotók és a projektek végrehajtói szempontjából;

42.

meg van arról győződve, hogy a kézzelfogható és a nem kézzelfogható előnyök jobb megértése alapvető a városi-vidéki partnerségek minőségének értékeléséhez. Ezek bizonyságát adják majd annak, hogy milyen európai hozzáadott értéket jelentenek a városi-vidéki partnerségek az Európa 2020 stratégia célkitűzései teljesítésének szempontjából. Ekképpen a közös mutatók kidolgozása hasznos lehet az előnyök számszerűsítése tekintetében, a helyi önkormányzatokat pedig bátorítani lehetne ezeknek a mutatóknak a használatára. A partnerségek hosszú távon összehasonlító teljesítményértékelés tárgyát képezhetnék, főleg akkor, ha az európai alapokból finanszírozott programokról van szó;

43.	bátorítja a helyi és regionális önkormányzatokat arra, hogy dolgozzanak ki új innovatív városi-vidéki kormányzási modelleket, amelyek maximalizálnák a városi-vidéki együttműködés hatásait és az elért eredményeket;

44.	javasolja, hogy a városi-vidéki partnerség legyen az URBACT program és az innovációs cselekvések keretében prioritást élvező témák egyike, hogy tőkésíteni lehessen az uniós városi-vidéki partnerség tapasztalatait és gyakorlatait, és hogy ösztönözni lehessen egyes innovatív kormányzási modelleket;

45.

szükségesnek tartja az együttműködés megerősítését, különösen a határokon átnyúló együttműködés összefüggésében, valamint a partnerség tranzakciós költségeinek a társfinanszírozását az uniós programokon keresztüli pénzügyi támogatás révén, ezek a költségek ugyanis (pl. az adminisztratív és humánerőforrás-költségek) elég magasak lehetnek. A partnerség fenntarthatóságának biztosítása érdekében mindezt mérlegelni kellene, hasonlóképpen a költség-haszon viszonyt is;

46.	úgy véli, hogy a partnerség csak akkor lehet hatékony, ha állandó partnerei között szerepel a magánszektor, a szociális gazdaság és a nem kormányzati szervek, és élvezi a polgárok támogatását;

47.	a városi-vidéki partnerségek határokon átnyúló szempontjaira helyezi a hangsúlyt, valamint arra, hogy hogyan használják fel az Európai Bizottság által ajánlott pénzügyi eszközöket a városi-vidéki, határokon átnyúló kapcsolódások gazdasági fejlődési potenciáljának ösztönzése érdekében;

48.	hangsúlyozza a polgárokkal folytatott párbeszéd jelentőségét, amely elengedhetetlen a városi-vidéki kormányzás folyamatában a közös víziót és célkitűzéseket szolgáló konszenzus, illetve a bizalom megerősítése érdekében;

49.

szükségesnek tartja azokat az intézkedéseket, amelyek megelőzik a városok terjeszkedését, amely nemkívánatos hatásokkal jár, főként a fenntartható fejlődés lehetőségeit illetően, mivel hatással van a talajok lezáródására, árvizek lehetőségét teremti meg, valamint megnehezíti a kockázatmegelőzést és a vízellátásnak, illetve a levegő minőségének a szavatolását; ezenkívül kihat a mobilitásra (forgalomtorlódás, megnövekedett infrastrukturális költségek) és általában a területtervezésre is. Ezek a problémák megoldhatók, amennyiben a városi és vidéki területek partnerségben dolgoznak;

50.

51.

emlékeztet a sikeres partnerség alapvető tényezőire: bizalomépítés, valamennyi létező lehetőség felmérése, a konkrét projektek megvalósítását középpontba helyező gondolkodás, a városok és a vidék szempontjából is nyertes megoldások, az alapok vonzásának célkitűzése, valamint következetesség és fenntarthatóság.

Kelt Brüsszelben, 2013. október 8-án.

a Régiók Bizottsága elnöke

Ramón Luis VALCÁRCEL SISO

(1) Az EP 2009/2231(INI) sz. jelentése:http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=-//EP//TEXT+REPORT+A7-2010-0280+0+DOC+XML+V0//HU

(2) A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) ajánlásai – a városi-vidéki partnerségre vonatkozó átfogó tanulmány; az építkezésekre, városi ügyekre és területfejlesztésre vonatkozó kutatással foglalkozó szövetségi intézet tanulmánya: „Partnerség a városi-vidéki fenntartható fejlődésért: bizonyítékul szolgáló adatok”, Eurocities-jelentés: „Városok – az adminisztratív határokon túlmutató együttműködés: a tapasztalatokon alapuló adatok”, valamint a CEMR jelentése: „Városi-vidéki partnerség az integrált területfejlesztésért”.

(3) Ezzel összefüggésben említést érdemel a PURPLE elnevezésű európai hálózat, amelyben különböző uniós tagállamok periurbánus régiói együtt vizsgálják a városkörnyéki vidéki területek lakhatóságának kérdését.

5.12.2013

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 356/15

A Régiók Bizottsága véleménye – Az EU 2014. évi költségvetésének tervezete

2013/C 356/04

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

—	hangsúlyozza, hogy az éves uniós költségvetés kidolgozásának folyamata a regionális és helyi önkormányzatok szempontjából politikai és stratégiai jellegű, és javasolja, hogy a következő évekre vonatkozó költségvetésekről tartsanak formális konzultációt,

—

üdvözli az Európai Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy tájékoztatást nyújtson arról, ki részesül uniós támogatásban, de megállapítja, hogy a nyilvánosan elérhető információk nem megfelelőek és túl felületesek ahhoz, hogy pontos átfogó képet lehessen alkotni a regionális és helyi önkormányzatok által elköltött és kezelt európai alapokról,

—	hangsúlyozza, hogy gondosan nyomon fogja követni, hogy a programozás lassú elindulása és a lassú támogatásfelvétel negatívan hat-e a többéves pénzügyi keret 2016-ra tervezett középtávú felülvizsgálatára,

—	megjegyzi, hogy az összes fennálló kifizetési igény egyharmada (70,7 milliárd EUR) 2014-ben kifizetésre kerül, de egyetért az Európai Bizottságnak a 2015. és 2016. pénzügyi évvel kapcsolatos aggályaival,

—	elfogadhatatlannak tartja, hogy a kifizetések késnek, és sürgeti, hogy a megosztott irányítással végrehajtott programok esetében 60 napos kifizetési határidő legyen kötelező, és hogy vezessenek be jogi vagy pénzügyi szankciót, ha a kifizetés nem történik meg határidőre,

—	sajnálja, hogy az EU 2014. évi költségvetési prioritásainak politikai előterjesztéséből hiányzik az európai szemeszterre való hivatkozás,

—	javasolja, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésnek az időszak elejére, azaz 2014–2015-re történő ütemezése mellett megfelelő intézkedéseket (pl. kapacitásbővítés) hozzanak a gyors végrehajtás érdekében,

—	kéri, hogy a kötelezettségvállalási előirányzatokban emellett a Horizont 2020 program esetében legfeljebb 200 millió eurót, az Erasmus program esetében legfeljebb 150 millió eurót és a COSME program esetében legfeljebb 50 millió eurót az időszak elejére, azaz 2014–2015-re ütemezzenek,

—	üdvözli, hogy a tervek szerint 351,9 millió EUR kerül át a közös agrárpolitika (KAP) első pillérjéből a második pillérbe, és megerősíti, hogy határozottan ellenzi az ellenkező irányú átviteleket,

—	javasolja, hogy a „növekedés és a foglalkoztatás teljes mozgásteréből” adódó fokozott rugalmasságot alkalmazzák az 1b. költségvetési tétel esetében.

Előadó

Luc VAN DEN BRANDE (BE/EPP), a Flandria–Európa kapcsolattartó ügynökség elnöke

Referenciaszövegek

Európai Bizottság, Az Európai Bizottság 2014. költségvetési évre vonatkozó költségvetési tervezete (A 2014. évi költségvetés tervezetének elkészítése),

SEC(2013) 370, 2013. június.

Az Európai Unió Tanácsa, A 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló tanácsi rendelet tervezete,

11655/13, 2013. június 27.

I. POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

hangsúlyozza, hogy első alkalommal véleményezi az EU éves költségvetési eljárását annak érdekében, hogy képviselje a regionális és helyi önkormányzatok azon költségvetési tételekkel kapcsolatos nézeteit, amelyeknek ezek az önkormányzatok az elsődleges kedvezményezettjei, és amelyekben közvetlenül érintettek;

hangsúlyozza, hogy az éves uniós költségvetés kidolgozásának folyamata a regionális és helyi önkormányzatok szempontjából politikai és stratégiai jellegű, és javasolja, hogy a következő évekre vonatkozó költségvetésekről tartson formális konzultációt az Európai Bizottság, a Tanács vagy a Parlament, hogy az RB kidolgozhassa álláspontját, miután az Európai Bizottság ismertette a költségvetés-tervezetet, és lehetőleg még azelőtt, hogy a Tanács továbbítja a költségvetés-tervezetet a Parlamentnek;

3.	hangsúlyozza, hogy a vélemény nem foglalkozik az V. címsorral kapcsolatos igazgatási kiadásokkal;

e véleményben a Régiók Bizottságát, valamint a regionális és helyi önkormányzatokat elsősorban érdeklő költségvetési tételekre, köztük a strukturális alapokra, a Horizont 2020-ra, a COSME programra, a Kohéziós Alapra és más, megosztott irányítás keretében végrehajtott programokra, például az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra (ETHA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra (EMVA), valamint a LIFE+ programra összpontosít;

Az európai költségvetés és a regionális és helyi önkormányzatok

megjegyzi, hogy az európai költségvetés különösen fontos a regionális és helyi önkormányzatok számára, mivel ezek egyes megosztott irányítás alá tartozó uniós programokat közvetlenül igazgatnak, ezért e területeken mind a kötelezettségvállalási, mind pedig a kifizetési előirányzatok szintje közvetlenül érinti őket, különös tekintettel az előző években a fennálló kötelezettségvállalások felhalmozódásából eredő kifizetési késedelmekre, amelyek EU-szerte számos regionális és helyi önkormányzat költségvetését közvetlenül érintik;

megjegyzi továbbá, hogy az európai alapokból, például az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERFA), a Kohéziós Alapból, az Európai Szociális Alapból (ESZA), az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA), az Európai Tengerügyi és Halászati Alapból (ETHA) részesedő számos regionális és helyi önkormányzat politikai céljai elérése terén jelentős mértékben függ ezektől az alapoktól;

szeretne továbbá emlékeztetni arra, hogy az uniós költségvetés az Európai Unión belül az összes közkiadásnak csak kis részét (mintegy 2 %-át) képviseli, és önmagában nem elegendő az Európa 2020 stratégiában előírt 1,8 billió EUR összegű jövőorientált közvetlen beruházás biztosításához. A Régiók Bizottsága ezért úgy ítéli meg, hogy a regionális és helyi önkormányzatok új európai gazdasági kormányzási keretbe való további bevonása alapvető fontosságú, és hangsúlyozza a regionális és helyi önkormányzatok partnerségi megállapodásokkal kapcsolatos részvételének jelentőségét;

hangsúlyozza, hogy az európai költségvetésből megvalósuló beruházások a közpénzekből és magánforrásokból származó társfinanszírozáson keresztül regionális, helyi és nemzeti szinten multiplikátor- és fellendítő hatást fejtenek ki. Az állami beruházások számos tagállamban jelentős mértékben függnek a strukturális alapoktól, amelyek 13 országban az állami beruházások több mint 30 %-át, illetve hat tagállamban azok több mint 60 %-át képviselik;

megjegyzi, hogy a régiók és a helyi önkormányzatok részesedésével kapcsolatban a kép nem egyértelmű, bár az uniós költségvetés nagy részét feltehetően nemzeti hatóságok, regionális és helyi önkormányzatok, hatóságok, nem kormányzati szervezetek, nonprofit szervezetek, magánszervezetek, üzleti vállalkozások, egyetemek és oktatási intézmények, magánszemélyek stb. használják fel, és megjegyzi, hogy a közkiadások egyharmada és a közberuházások kétharmada regionális és helyi szinten valósul meg;

10.

meggyőződése, hogy a regionális és helyi önkormányzatok alapvető és pótolhatatlan szerepet játszanak az európai szakpolitikai célkitűzések megvalósítása terén. A regionális és helyi önkormányzatok közvetlenül vagy közvetve például a következőkben vesznek részt:

—	munkanélkülieknek, bevándorlóknak, nőknek stb. szóló foglalkoztatási programok,

—	a fiatalok foglalkoztatását előmozdító programok,

—	a társadalom kiszolgáltatott csoportjainak társadalmi integrációja,

—	a munkahelyi diszkrimináció elleni küzdelem,

—	a kultúrák közötti párbeszéd és a kultúra terjesztése,

—	a fiatalok társadalmi integrációja és részvétele,

—	a fogyatékkal élők társadalmi részvételének támogatása,

—	az audiovizuális ágazat támogatása,

—	környezetvédelem és biodiverzitás,

—	a hetedik kutatási és technológiafejlesztési keretprogram végrehajtása,

—	a gazdasági struktúra modernizációjára és diverzifikációjára, valamint a munkahelyteremtésre irányuló programok olyan ágazatokban, mint az ikt, az idegenforgalom, az energiaügy, az egészségügy, a környezetvédelem, a kutatás stb.,

—	az innováció és a tudás elősegítése,

—	a közlekedéshez és a távközléshez való hozzáférés,

—	az energiahatékonyság és a tömegközlekedés előmozdítása,

—	megújuló energia,

—	határokon átnyúló, transznacionális és régiók közötti együttműködés,

—	a városok, a távoli területek stb. sajátos problémáinak megoldása,

—	európai közlekedési hálózatok kiépítése,

—	az éghajlatváltozás elleni küzdelemre irányuló programok,

—	a mezőgazdasági ágazat versenyképességének javítása,

—	az életminőség javítása a vidéki térségekben,

—	a vidék gazdaságának diverzifikálása,

—	a halászati területek stb. fenntartható fejlesztése;

11.	véleménye szerint a régiók és a helyi önkormányzatok közvetlenül vagy közvetve az uniós költségvetés több mint 75 %-ának kezelésében és elköltésében vesznek részt; (1)

12.

üdvözli az Európai Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a nagyobb átláthatóság megteremtésével a felelősség növelése érdekében tájékoztatást nyújtson arról, hogy közvetlenül az Európai Bizottságtól, illetve a nemzeti hatóságokon és a regionális önkormányzatokon keresztül ki részesül uniós támogatásban, de megállapítja, hogy a nyilvánosan elérhető információk nem megfelelőek és túl felületesek ahhoz, hogy pontos átfogó képet lehessen alkotni a regionális és helyi önkormányzatok által elköltött és kezelt európai alapokról;

13.

sajnálatosnak tartja, hogy hiányoznak azok a statisztikai adatok, amelyek lehetővé teszik, hogy a Régiók Bizottsága betöltse konzultatív szerepét, és kéri, hogy az Európai Bizottság 2014-től biztosítsa a következőket:

—	költségvetési soronként és a kedvezményezettek típusa, nevezetesen szubnacionális hatóságok szerint az alapokból kapott összegekre és a fennálló kötelezettségvállalásokra (RAL) (2) vonatkozó konszolidált adatok,

—	a fennálló kötelezettségvállalások bontása nemcsak országonként, hanem a kedvezményezettek kategóriái szerint is (nemzeti hatóságok vs. szubnacionális hatóságok),

—	a megosztott irányítás keretében végrehajtott uniós programok társfinanszírozásához a nemzeti/szubnacionális hatóságoktól származó pénzeszközök összege;

14.	felhívja az Európai Bizottságot, az Európai Parlamentet és az Európai Tanácsot, hogy a demokratikus ellenőrzési folyamat megkönnyítése érdekében ésszerűsítse és harmonizálja a költségvetés-tervezetekben bekövetkező módosítások előterjesztésének módját.

15.

ebben a tekintetben hangsúlyozza, hogy az európai szakpolitika eredményessége a többszintű kormányzás elvének megfelelő alkalmazásától függ; ez az elv a strukturális alapokat szabályozó alapelvnek tekinthető (3), és azt jelenti, hogy a szakpolitikai célkitűzések elérése érdekében a kormányzás minden szintje hatáskörének megfelelően hatékonyan együttműködik. A regionális és helyi önkormányzatok nem ugyanolyan módon tekinthetők kedvezményezetteknek, mint a nem kormányzati szervezetek, a magánszervezetek, az üzleti vállalkozások, az oktatási intézmények stb.;

16.

támogatja a közös rendelkezésekről szóló rendeletet kiegészítő, a partnerségről szóló európai magatartási kódexszel (ECCP) kapcsolatos európai bizottsági kezdeményezést; az ECCP kiegészíti és kibővíti a partnerséget a közös stratégiai keretbe tartozó programok és alapok előkészítése, végrehajtása és értékelése terén; véleménye szerint az ilyen partnerség garantálja a legjobban az erőforrások hatékony felhasználását, valamint a régió és a helyi közösség igényeinek való megfelelést. Sajnálja, hogy a Tanács az ECCP-t annak ellenére kihagyta a tárgyalási keretből, hogy ez a kódex a 2014–2020 közötti programozási időszak fontos irányítási eszköze;

17.	felhívja az Európai Bizottságot, hogy egyértelműen számoljon be arról, hogy a regionális és helyi önkormányzatokat hogyan vonták be időben és strukturáltan a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó partnerségi megállapodások és operatív programok kidolgozásába;

18.	megismétli, hogy csökkenteni kell a regionális és helyi önkormányzatok adminisztratív terheit, és sürgeti az Európai Bizottságot, a Tanácsot és a Parlamentet, hogy a regionális és helyi önkormányzatokat érintő új szabályok kialakításánál ezt vegye figyelembe;

19.

ismételten kéri az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki javaslatokat arra vonatkozóan, hogy az Európai Unió és a tagállamok makrogazdasági könyvelésében vegyék figyelembe a közkiadások minőségét. E javaslatoknak elsősorban azzal kell foglalkozniuk, hogy a költségvetési hiány kalkulációjában megkülönböztessék a folyó kiadásokat és a beruházásokat annak érdekében, hogy a hosszú távú nettó előnyökkel járó beruházásokat ne negatív módon számítsák be;

20.	üdvözli az Európai Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy nyomon kövesse az éghajlat-politikával kapcsolatos közkiadásokat;

A többéves pénzügyi keret és a regionális és helyi önkormányzatok

21.	üdvözli, hogy 2013. június 27-én a Parlament, a Tanács elnöksége és az Európai Bizottság politikai megállapodásra jutott a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről;

22.	nyugtalanítja, hogy az Európai Bizottság nem rendelkezik megfelelő kockázatkezelési stratégiával abban a tekintetben, hogy többéves pénzügyi keret hiányában az éves költségvetések alapján mely kohéziós politika tudna működni;

23.

különösen aggodalmának ad hangot amiatt, hogy elképzelhető, hogy a következő többéves pénzügyi keret Európai Tanács által meghatározott általános szintje nem elegendő az „Európa 2020” stratégiában, valamint a „Növekedési és Munkahely-teremtési Paktum” elnevezésű programban meghatározott uniós elképzelések megvalósításához;

24.

sajnálja, hogy a többéves pénzügyi keret kötelezettségvállalási előirányzatának felső korlátja (960 milliárd EUR) 34 milliárddal kevesebb, mint a 2007–2013 közötti időszak esetében, és ez éppen egy olyan időszakban történik, amikor Európának megfelelő eszközökre van szüksége ahhoz, hogy a jelenlegi válságból összehangolt módon lábaljon ki, és sajnálatosnak tartja, hogy a többéves pénzügyi keret felső korlátja (960 milliárd EUR) az Európai Bizottság által eredetileg javasolt összegnél több mint 80 milliárd euróval alacsonyabb;

25.	támogatja az Európai Parlament álláspontját, hogy a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet mindaddig nem fogadható el jogilag, amíg a vonatkozó jogalapokról nem születik politikai megállapodás;

26.

sajnálja, hogy nem történt lényeges előrelépés a saját források rendszerének reformja terén, pedig ez a reform a tagállamok uniós költségvetéshez való közvetlen hozzájárulásának csökkentését szolgálná; ezért sürgeti a Tanácsot, az Európai Bizottságot és az Európai Parlamentet, hogy késedelem nélkül döntsenek a saját forrásokkal foglalkozó munkacsoport megbízatásáról és összetételéről, ahogyan arról a június 27-i megállapodás rendelkezik a 2014-es első értékelés határidejének betartása érdekében. A munkacsoportot a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet hivatalos elfogadásakor kell összehívni;

27.

üdvözli a fokozott rugalmasságra vonatkozó megállapodás létrejöttét, amelynek célja a többéves pénzügyi keret vonatkozó felső korlátainak teljes kihasználása, ami lehetővé teszi a fel nem használt előirányzatok egyik pénzügyi évről a másikra való automatikus átvitelét, valamint üdvözli a többéves pénzügyi keret 2016 végéig történő kötelező felülvizsgálatára és megfelelő módosítására vonatkozó megállapodást;

28.

megerősíti, hogy egyértelműen és határozottan ellenzi a makrogazdasági feltételrendszer minden formáját, és úgy véli, hogy annak – egyes tagállamok által kért – kiterjesztése valamennyi költségvetési tételre haszontalan, mivel jelentősen büntetheti azokat a regionális és helyi önkormányzatokat, amelyek nem felelősek azért, hogy az adott tagállam, ahol ezek a regionális és helyi önkormányzatok találhatók, nem felel meg a követelményeknek. Sajnálja, hogy a makrogazdasági feltételrendszer továbbra is szerepel a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló tanácsi rendelet tervezetének 6. cikkében;

29.	megerősíti, hogy elutasítja az eredményességi tartalékot, mivel ez igénytelen projektek kidolgozását mozdíthatja elő és akadályozhatja az innovációt. Sajnálja, hogy a 2014. évi költségvetési tervezet politikai előterjesztésében erre vonatkozó utalások szerepelnek;

30.

támogatja az Európai Parlamentnek azt a véleményét, hogy a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet jóváhagyása nem történhet meg, amíg nincs „abszolút garancia” arra, hogy a 2013. évre vonatkozó fennálló kötelezettségvállalásokat teljes mértékben kiegyenlítik, és ezért a Tanácsnak nemcsak formális határozatot kell hoznia a 2/2013-as költségvetés-módosítási tervezetről (7,3 milliárd EUR), hanem ahhoz a politikai kötelezettségvállalásához is tartania kell magát, hogy haladéktalanul egy további költségvetés-módosítást is elfogad (3,9 milliárd EUR, a szükséges 11,2 milliárd EUR (4) eléréséhez), és ebben a tekintetben üdvözli azt, hogy az Európai Bizottság úgy határozott, hogy a 2014. évi költségvetés tervezetét arra a feltételezésre alapozza, hogy a 2013. évi költségvetés e két módosításának tervezete elfogadásra kerül;

31.	hangsúlyozza, hogy gondosan nyomon fogja követni, hogy a programozás lassú elindulása és a lassú támogatásfelvétel negatívan hat-e a többéves pénzügyi keret 2016-ra tervezett középtávú felülvizsgálatára;

Az uniós költségvetés strukturális hiánya

32.

aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret további 52 milliárd EUR összegű strukturális hiányt jelent az európai költségvetés számára. A regionális és helyi önkormányzatok, amelyek beruházásaik terén jelentős mértékben függnek az európai alapoktól, ezt nagyon veszélyes tendenciának tartják, mivel az Európai Bizottság kifizetési előirányzatok hiányában nem fogja tudni időben teljesíteni a kötelezettségvállalásokat, és megjegyzi, hogy az európai költségvetésben egy ilyen strukturális hiány létrehozása ellentétben áll a Szerződés rendelkezéseivel (az EUMSZ 310. és 323. cikke);

33.

nagy meglepetésének ad hangot amiatt, hogy az új finanszírozási időszakban fennálló, a 2007–2013 közötti időszak programjaiból eredő kifizetési igény – még ha feltételezzük is, hogy elfogadják a 2013. évi költségvetés két módosítás-tervezetét, amelyek 2013-ra összesen további 11,2 milliárd EUR összegű kifizetést biztosítanak –, 2013 végére várhatóan mintegy 225 milliárd eurót tesz majd ki (5), ami a 2014–2020 közötti időszakban a többéves pénzügyi keret teljes kifizetési plafonjának mintegy 25 %-a (908,4 milliárd EUR), és az éves uniós költségvetés 1,6-szorosának felel meg;

34.

megjegyzi, hogy ez a fennálló kifizetési igény ellentétben áll a tárgyalások során az Európai Parlament által kifejtett azon politikai célkitűzéssel, hogy az új programozási időszakot tiszta lappal kell indítani, és arra figyelmeztet, hogy 2020 végére a fennálló kötelezettségvállalások összege mintegy 277 milliárd eurót fog kitenni (6), és hogy ez a különbség, azaz a strukturális hiány egyik többéves pénzügyi kerettől a másikig növekedni fog;

35.

hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika (az összes kétharmada) és a vidékfejlesztés az a két terület, amely a leginkább hozzájárul a fennálló kifizetési igény általános szintjéhez, és azt javasolja, hogy megoldást kell keresni a fennálló kötelezettségvállalások évről évre történő felhalmozódásának elkerülésére;

36.	támogatja az Európai Parlamentnek az Európai Bizottsághoz intézett kérését, hogy „havonta tegyen (tagállamonkénti és alaponkénti bontásban) jelentést […] a tagállamok által a strukturális alapok, a kohéziós alap, a vidékfejlesztési alap és a halászati alap tekintetében tett kifizetési igényekről”;

37.

megjegyzi, hogy az összes fennálló kifizetési igény egyharmada (70,7 milliárd EUR) 2014-ben kifizetésre kerül, de egyetért az Európai Bizottságnak a 2015. és 2016. pénzügyi évvel kapcsolatos aggályaival, és megjegyzi, hogy miközben az új többéves pénzügyi keret első évében, 2014-ben a kifizetési előirányzatok terén van mozgástér, mivel az új programok (különösen a megosztott irányítással végrehajtott programok) beindulása időt vesz igénybe, ez a rugalmasság az évek előrehaladtával egyre kisebb lesz;

38.	ebben a tekintetben hangsúlyozza, hogy a többéves pénzügyi keretről szóló megállapodás pozitív hatást gyakorol (7) a többéves pénzügyi kereten belüli rugalmassági lehetőségekre és „a kifizetések teljes mozgásterére” (8);

39.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az Európai Bizottság a 2014. évre nem tervezett semmilyen mozgásteret, mivel a kifizetések szintjét 136,1 milliárd EUR-ban állapították meg, ami azt jelenti, hogy az Európai Bizottságnak 2015-re nincs további mozgástere, és hogy a 2014–2020 közötti időszakban az új programok elindulásával és a 2007–2013 közötti időszak fennmaradó hátralékával a strukturális hiány ismét felhalmozódhat (± 155 milliárd EUR);

40.

felhívja a figyelmet a következő években a fennálló kötelezettségvállalások felhalmozódása tekintetében a kohéziós politika terén a visszavont kötelezettségvállalásokra vonatkozó új „n+3” szabály következményeire. Ebben a tekintetben a Régiók Bizottsága javasolja, hogy a 2007–2013 közötti időszakra vonatkozóan fennálló igények kifizetése 2014–2016-ban élvezzen prioritást (évente 70 milliárd EUR, három éven keresztül), mivel az új programozási időszakra vonatkozó kifizetési igények valószínűleg 2017–2018-ban kezdenek felerősödni (2014+3 év, a többéves pénzügyi keretről szóló megállapodás késedelme miatt a 2014-ben késedelemmel induló programok figyelembevételével);

41.

elfogadhatatlannak tartja, hogy a kifizetések késnek, és sürgeti, hogy a megosztott irányítással végrehajtott programok esetében 60 napos kifizetési határidő legyen kötelező, és hogy vezessenek be jogi vagy pénzügyi szankciót, ha a kifizetés nem történik meg határidőre, és hogy a központi igazgatással végrehajtott programok (például a 7. keretprogram/a „Horizont 2020” programmal kapcsolatos jövőbeli projektek) esetében a már létező pénzügyi szankció (kamat) más alapok esetében is alkalmazható legyen, ha a kifizetések nem történnek meg határidőre. Ez a visszatérítésekre váró regionális és helyi önkormányzatok számára különösen fontos kérdés. A Régiók Bizottsága ezért várja, hogy az EU költségvetési rendeletének következő felülvizsgálata megoldással szolgáljon erre a problémára;

42.

sajnálja, hogy a kifizetési igényekre vonatkozóan a Tanács, az Európai Bizottság és a Parlament által megkövetelt, irreálisan alacsony becslésekből eredően a végrehajtási évben a költségvetés-módosítások túlburjánzanak. 2013-ban már 5 költségvetés-módosítási tervezet született, miközben 2010-ben ezek száma elérte a tízet;

43.

sürgeti az Európai Bizottságot, a Parlamentet és a Tanácsot, hogy az EU strukturális költségvetési hiányának kezelésére terjesszenek elő strukturális megoldásokat, hogy a kötelezettségvállalások alapján a regionális és helyi önkormányzatoknak járó bevételeket a jövőben ne veszélyeztesse az európai kifizetési előirányzatok hiánya;

Az EU 2014. évi költségvetésének tervezete: a regionális és helyi önkormányzatok stratégiai prioritásai

Az Európa 2020 stratégia

44.

ismételten megerősíti, hogy a szubnacionális közberuházások néhány olyan elsődleges prioritást jelentő ágazatba kezdenek koncentrálódni, amelyek az Európa 2020 stratégia sikere szempontjából alapvető fontosságúak; megismétli azt a felhívását, hogy határozottabb politikai prioritást kell biztosítani az EU, a tagállamok, a régiók és helyi önkormányzatok meghatározott uniós prioritások megvalósítására összpontosító költségvetése közötti szinergiák megteremtésének;

45.

üdvözli az Európai Bizottság kezdeményezését, hogy az Európa 2020 stratégia finanszírozására szolgáló valamennyi közkiadást nyomon kell követni, de meglepődve tapasztalja, hogy az öt (a foglalkoztatásra, az innovációra, az oktatásra, a társadalmi integrációra és az éghajlatra/energiára vonatkozó) fő célkitűzés helyett az Európai Bizottság a hét kiemelt kezdeményezést tekinti alapnak;

46.

sajnálja, hogy hiányzik a hivatkozás a közös rendelkezésekről szóló rendelet 11 tematikus célkitűzésére, amelyekre az európai strukturális és beruházási alapoknak összpontosítaniuk kell (9), amelyeknek összhangban kell lenniük az Európai Bizottság által 2012. március 14-én javasolt közös stratégiai kerettel;

47.	ismételten felszólít arra, hogy a régiók és városok sajátosságainak tiszteletben tartása érdekében rugalmasságra van szükség;

48.

sajnálja, hogy az EU 2014. évi költségvetési prioritásainak politikai előterjesztéséből hiányzik az európai szemeszterre való hivatkozás. Sajnálja továbbá, hogy az Európai Bizottság figyelmen kívül hagyta az EP felszólítását arra, hogy szolgáltasson tényszerű és konkrét adatokat arról, hogy az általa javasolt uniós költségvetési tervezet miképpen játszhat folyamatindító, katalizátor, szinergia-előmozdító és kiegészítő szerepet az európai szemeszter keretében meghatározott prioritások végrehajtására indított helyi, regionális és nemzeti szintű beruházások vonatkozásában (10); ezért a többszintű kormányzás elve alapján sürgeti a régiók, különösen a jogalkotási jogkörrel rendelkező régiók bevonását az európai szemeszterbe;

Ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés

49.

támogatja az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezést és kéri, hogy az a jövőben legyen a partnerségi megállapodások része. Hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a régióknak és a helyi önkormányzatoknak teljes mértékben el kell kötelezniük magukat a foglalkoztatási kezdeményezések megvalósítása mellett, hiszen ők férnek hozzá legkönnyebben a helyi munkaerőpiacokhoz és a fiataloknak szóló, személyre szabott programokhoz, és számos régió teljes hatáskörrel rendelkezik e szakpolitikai területen;

50.	sajnálja, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezést más alapok mellett hozták létre, növelve ezáltal a kedvezményezettek adminisztratív terheit ahelyett, hogy a feladatok kezelésére az ESZA keretrendszerét használták volna;

51.

megjegyzi, hogy az Európai Bizottság javasolta az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésnek (6 milliárd EUR) (11) az időszak elejére, azaz 2014–2015-re történő ütemezését, és azt javasolja, hogy a gyors végrehajtás érdekében az időszak elejére történő ütemezés mellett megfelelő intézkedéseket (pl. kapacitásbővítés) hozzanak, tekintettel egyfelől arra, hogy a közös rendelkezésekről szóló rendelettervezet és az ESZA-rendelet nem fogadható el a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet elfogadása, azaz 2013 vége előtt, ami a végrehajtás késedelmét okozza, másfelől pedig az azzal kapcsolatos széles körű bizonytalanságra, hogy a tagállamok/régiók hogyan fogják a gyakorlatban végrehajtani ezt az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezést, és milyen lesz annak a támogatásfelvételi sebessége; kéri továbbá a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet 9f cikkének módosítását, törölve az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésre vonatkozó új jogcím keretének szigorú, 3 milliárd euróban való korlátozását. Erre annál is inkább szükség volna, mert el kell kerülni a kohéziós politika szempontjából létfontosságú programok, például a határokon átnyúló együttműködési programok vagy az európai hálózatfinanszírozási eszköz részeinek 2016 utánra történő átütemezését;

Költségvetési szigorítások a döntő jelentőségű programokban

52.

különös aggodalommal figyeli a csökkentéseket, amelyek számos olyan költségvetési tételt érintenek, amelyek elengedhetetlenek a gyors gazdasági fellendüléshez szükséges hosszú távú beruházások megvalósításához, mindekenelőtt a kohéziós politika, a vidékfejlesztés, a COSME program vagy a Horizont 2020 program területén;

53.

a többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. június 27-i tanácsi rendelettervezet 9f. cikkével összhangban kéri, hogy a kötelezettségvállalási előirányzatokban emellett a Horizont 2020 program esetében legfeljebb 200 millió eurót, az Erasmus program esetében legfeljebb 150 millió eurót és a COSME program esetében legfeljebb 50 millió eurót az időszak elejére, 2014–2015-re ütemezzenek;

54.

nem lepődik meg azon, hogy a 2014-re vonatkozó kötelezettségvállalási előirányzatok a kohézió területén – a partnerségi megállapodások és az operatív programok végrehajtása terén várható késedelmek (12) miatt – minimálisak, de kéri a tagállamokat, hogy az alapok már 2014-ben történő aktiválása érdekében összpontosítsanak az operatív programokra;

55.

sajnálja, hogy az 1b. költségvetési tételnél az „Erasmus a választott helyi és regionális képviselők számára” elnevezésű programmal kapcsolatos költségvetési jogcímet (13 03 77 11 költségvetési jogcím) törölték, és – az RB e kezdeményezéssel kapcsolatos tapasztalatai alapján – kéri a program folytatását;

56.	üdvözli, hogy 2013-hoz képest a LIFE+ programra vonatkozó kötelezettségvállalási előirányzatok 10,3 %-kal emelkedtek, de a kifizetési előirányzatok csökkentését (– 1,1 %) érthetetlennek tartja;

57.	üdvözli, hogy az Európai Tengerügyi és Halászati Alap esetében a közvetlen igazgatástól jelentős elmozdulás történt a megosztott irányítás felé, bár ez azt jelenti, hogy a finanszírozási időszak elején alacsonyabbak a kifizetések;

58.

üdvözli a többéves pénzügyi keretről szóló tanácsi rendelettervezet 8. cikkébe beillesztett rendelkezést, amely abban az esetben, ha az új szabályok vagy a megosztott irányítással végrehajtott programok elfogadására 2014. január 1. után kerül sor, lehetővé teszi a többéves pénzügyi keret felülvizsgálatát annak érdekében, hogy lehetővé váljon a 2014-ben fel nem használt források következő évekre történő, a megfelelő felső kiadási korlátokat meghaladó mértékű átvitele;

A költségvetés rugalmassága

59.	üdvözli, hogy a tervek szerint 351,9 millió EUR kerül át a közös agrárpolitika (KAP) első pillérjéből a második pillérbe, és megerősíti, hogy határozottan ellenzi az ellenkező irányú átviteleket;

60.

hangsúlyozza, hogy sem az Európai Tanács 2013. február 7–8-i következtetései, sem a többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. június 27-i tanácsi rendelettervezet nem rendelkezik a kohéziós politikára vonatkozó részleges felső korlátról, ehelyett azt alfejezetté alakították. Ennek alapján a Régiók Bizottsága vitatja a 2014. évi költségvetés tervezetének előterjesztésében az erre a részleges felső korlátra való számos hivatkozást (13), és ezért amellett szól, hogy a kötelezettségvállalási/kifizetési előirányzatokat adott esetben az 1. költségvetési tételen belül kell átvinni;

61.

üdvözli a „növekedés és a foglalkoztatás teljes mozgásterét”, amelyet a 2014–2017 közötti időszakra vonatkozó kötelezettségvállalási előirányzatok esetében a többéves pénzügyi keret felső korlátai alatt rendelkezésre álló mozgástér alkot; nagyra értékeli, hogy a vonatkozó kötelezettségvállalási előirányzatok a 2016 és 2020 közötti időszakra vonatkozó felső korlátok felett használhatók (14); és javasolja, hogy ezt a fokozott rugalmasságot alkalmazzák az 1b. költségvetési tétel esetében.

Kelt Brüsszelben, 2013. október 8-án.

a Régiók Bizottsága elnöke

Ramón Luis VALCÁRCEL SISO

(1) Ez a számítás a 2013. évi eredeti költségvetés kötelezettségvállalásain alapul, és a következő fő költségvetési tételeket érinti: az Európai Szociális Alap, mezőgazdasági támogatás, Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap, transzeurópai közlekedési hálózat, Life+, kutatási programok, halászati alap, Európai Regionális Fejlesztési Alap, Kohéziós Alap, előcsatlakozási támogatási eszköz, egész életen át tartó tanulás programja, kulturális program, Fiatalok lendületben program, Media 2007, Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz.

(2) RAL: „reste à liquider” (az angolban általánosan használt francia kifejezés), amelynek jelentése: fennálló kötelezettségvállalások. A kötelezettségvállalások szintje és a vonatkozó éves kifizetések szintje közötti különbség jelenti az adott évre vonatkozó pótlólagos RAL-t.

(3) Az Európai Parlament és a Tanács rendeletére irányuló javaslat a közös stratégiai kerethez tartozó Európai Regionális Fejlesztési Alapra, Európai Szociális Alapra, Kohéziós Alapra, Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről.

{SEC(2011) 1141 final} {SEC(2011) 1142 final}.

(4) A 2012. év végén az Európai Bizottság a fennmaradó kifizetések tekintetében ettől eltérő számadatot, 16,2 milliárd eurót említett, most azonban ragaszkodik ehhez a 2013. évre vonatkozó új számadathoz. A 11,2 milliárd EUR az uniós költségvetés valamennyi tételét érinti, amelyekből az 1b. tétel (kohéziós politika) 9 milliárd eurót képvisel.

(5) Európai Bizottság, Az Európai Bizottság 2014. költségvetési évre vonatkozó költségvetési tervezete (A 2014. évi költségvetés-tervezetének elkészítése), SEC(2013)370, 2013. június, III. melléklet – A kifizetési igények áttekintése, 86. o.

(6) 277 milliárd EUR ( Formula közötti és a korábbi időszakokból fennálló kifizetési igény, amelynek kifizetése a 2014–2020 közötti időszakban várható).

(7) Tanácsi rendelettervezet a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret megállapításáról, 2013. június 27., 3A. cikk.

(8) „A kifizetések teljes mozgástere” szerint 2015-től kezdődően az Európai Bizottság minden évben a teljesített kifizetések és a többéves pénzügyi keret n–1. évre (pl. 2014-re) vonatkozó kifizetési felső korlátja közötti különbség összegével felfelé kiigazítja a kifizetés felső korlátját.

(9) Lambert van Nistelrooij/Constanze Angela Krehl – Az európai parlamenti bizottságban július 10-én elfogadott, a közös rendelkezésekről (…) szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra vonatkozó jelentéstervezet, 9. cikk: Tematikus célkitűzések: (1) a kutatás, technológiai fejlesztés és innováció erősítése, (2) az információs és kommunikációs technológiákhoz való hozzáférés, a technológiák használatának és minőségének javítása, (3) a kis- és középvállalkozások, a mezőgazdasági (az EMVA esetében), a halászati és akvakultúra-ágazat (az ETHA esetében) versenyképességének javítása, (4) az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság felé történő elmozdulás támogatása minden ágazatban, (5) az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, a kockázatmegelőzés és -kezelés előmozdítása, (6) a környezet megóvása és védelme, valamint az erőforrás-felhasználás hatékonyságának előmozdítása, (7) a kapacitáshiányok megszüntetése a főbb hálózati infrastruktúrákban, és a hiányzó kapcsolatok kialakítása, (8) a fenntartható és minőségi foglalkoztatás, valamint a munkavállalói mobilitás ösztönzése, (9) a társadalmi befogadás előmozdítása és a szegénység, valamint a megkülönböztetés minden formája elleni küzdelem, (10) az oktatásba, a képzésbe és a szakképzésbe történő beruházás a készségek elsajátítása és az egész életen át tartó tanulás érdekében, (11) a hatóságok és az érdekelt felek intézményi kapacitásának javítása és hatékony közigazgatás.

(10) Az Európai Parlament 2013. március 13-i állásfoglalása a 2014. évi költségvetés elkészítésére vonatkozó általános iránymutatásokról, III. szakasz – Bizottság, 22. pont.

(11) Azaz az EP és a Tanács között 2013. június 27-én, a többéves pénzügyi keretre vonatkozóan létrejött megállapodásban meghatározott 2,143 milliárd EUR összegű rendkívüli juttatás és az ESZA-költségvetésből származó 3 milliárd EUR időszak elejére történő ütemezése.

(12) 2006-ban az általános rendeletet a hivatalos lapban július végén hirdették ki, miközben ez alkalommal a kihirdetés november-december előtt nem várható, ami az előző finanszírozási időszakhoz képest további 5 vagy 6 hónap késedelmet jelent (ami már így is jelentős késedelmet szenvedett).

(13) Kizárólag a 2. költségvetési tétel alá tartozó piaccal kapcsolatos kiadásokra és a közvetlen kifizetésekre, valamint az 5. költségvetési tétel alá tartozó adminisztratív kiadásokra vonatkozó részleges felső korlátokat fogadták el.

(14) Lásd a többéves pénzügyi keretről szóló tanácsi rendelet 9g. cikkét.

5.12.2013

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 356/23

A Régiók Bizottsága véleménye – A palagáz és -olaj, valamint a tömött kőzetekben lévő földgáz és kőolaj (nem hagyományos szénhidrogének) a helyi és regionális önkormányzatok szemszögéből

2013/C 356/05

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

—

egyetért a környezetvédelemért felelős európai biztossal abban, hogy a hatályos uniós jogszabályokkal kapcsolatban elvégzett tanulmányok számos bizonytalanságra és hiányosságra derítettek fényt, hangsúlyozza, hogy az ágazatnak mindenképpen foglalkoznia kell az egészségügyi és környezetvédelmi kockázatokkal ahhoz, hogy széles körű nyilvános elfogadottságot nyerjen, és arra szólítja fel az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy a kockázatok kezelését és az idevonatkozó uniós szabályozás hiányosságainak orvoslását célzó keretrendszert;

—

kéri, hogy tartsák tiszteletben a helyi és regionális önkormányzatok által hozott, a nem hagyományos szénhidrogének kinyeréséhez kapcsolódó tevékenységek tiltására, korlátozására és felügyeletére irányuló döntéseket. a helyi és regionális önkormányzatoknak rendelkezniük kellene azzal a joggal, hogy érzékeny területeket (pl. védett ivóvízforrás-területek, falvak, művelhető területek stb.) kizárhassanak a nem hagyományos szénhidrogének kinyerésére irányuló esetleges tevékenységekből;

—

alapvetően fontosnak tartja az átláthatósági elvet és azt, hogy az érintett lakossági csoportok, valamint a helyi és regionális önkormányzatok részt vegyenek az erre az érzékeny területre vonatkozó döntéshozatalban, egyben aggódik amiatt, hogy eddig nem minden tagállamban vették megfelelően figyelembe ezeket az alapelveket;

—

támogatja azt a javaslatot, hogy a nem hagyományos szénhidrogéneket vegyék fel a környezeti hatásvizsgálatról szóló átdolgozott uniós irányelv I. mellékletébe, hogy az azokkal kapcsolatos projektek esetében is rendszeres környezeti hatásvizsgálatot végezzenek, és kéri, hogy a szociális gazdaság résztvevőit vonják be a hulladék újrahasznosításáról és újrahasznosításra való előkészítéséről szóló jövőbeli európai jogszabályok kidolgozásába, és arra kéri az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja meg a nem hagyományos szénhidrogének feltárására és kinyerésére vonatkozó közös környezetvédelmi szabványok létrehozását a következetes és érthető KHV-k elkészítésének megkönnyítése érdekében;

Előadó	Brian MEANEY (IE/EA), Clare megye és a közép-nyugati régió önkormányzatának tagja
Referenciaszöveg	Saját kezdeményezésű vélemény

I. POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

elismeri, hogy Európának megfizethető, a szén-dioxid-kibocsátás szempontjából semleges, fenntartható, világszinten versenyképes és biztos energiaforrásokra van szüksége. Ez nagy kihívást jelent az Európai Unió számára. A tagállamoknak ezért minden lehetséges alternatívát meg kell vizsgálniuk, ez pedig jelentős érdeklődést keltett a nem hagyományos szénhidrogének iránt. Ezt az érdeklődést mindeddig nem kísérte egy uniós szintű egységes és összehangolt szabályozási keret. Emlékeztet azonban arra, hogy a nem hagyományos szénhidrogének sem az éghajlatváltozásra, sem pedig a hosszú távú energiaellátásra való tekintettel nem fenntarthatóak, és komoly kockázatokkal járnak;

2.	elismeri, hogy a nem hagyományos szénhidrogének eléréséhez alkalmazott, nagy mennyiségű vízzel történő horizontális kőzetrepesztés folyamata jelentős veszélyt jelent a környezetre és az egészségre;

hangsúlyozza, hogy az Európai Bizottságnak erőteljes politikai válaszlépést kell tennie, és arra kéri, hogy szólítsa fel a tagállamokat, hogy lássák el az illetékes helyi és regionális önkormányzatokat a szükséges forrásokkal ahhoz, hogy eleget tudjanak tenni az EU-szerte különböző hatásköreikhez tartozó szabályozási és felügyeleti szerepeiknek és feladataiknak, különösen a szociális és a környezetvédelmi kérdések, valamint valamennyi természeti erőforrás megfelelő kezelése területén;

hangsúlyozza, hogy világosan szem előtt kell tartani a megújuló energiákra való 100%-os átállás lehetőségét, és az energiaszerkezet átalakításához szükséges figyelmet és eszközöket nem szabad nem hagyományos vagy egyéb energiákra átirányítani. Elismeri, hogy a nem hagyományos szénhidrogének igen fontos szerepet játszhatnak a fosszilis üzemanyagokból nyert energiáról a megújuló energiákra történő átmenetben;

A. Általános elvek

megjegyzi, hogy a Lisszaboni Szerződés szerint (2009, 194. cikk) valamennyi tagállamnak joga van „az energiaforrások kiaknázására vonatkozó feltételek meghatározására”, nem befolyásolva „a tagállamok különböző energiaforrások közötti választását és energiaellátásuk általános szerkezetét”. Ezért EU-szerte igen különbözőek az álláspontok a palagázzal kapcsolatban. Az RB kéri, hogy a nem hagyományos szénhidrogének biztonságos, és a helyi természeti erőforrásokat tiszteletben tartó kinyerésére irányuló javaslatok kidolgozása során valamennyi szereplő, de különösen az Európai Bizottság ismerje el, tartsa tiszteletben és vegye figyelembe a helyi és regionális önkormányzatok hatásköreit, véleményeit és nézeteit;

a helyi és regionális önkormányzatok hatásköreit, specifikus helyi ismereteit és erőforrásaik szűkösségét figyelembe véve, továbbá a nem hagyományos szénhidrogének kinyerésével járó számos jelentős hatást és kockázatot szem előtt tartva az RB kéri, hogy tartsák tiszteletben a helyi és regionális önkormányzatok által hozott, a nem hagyományos szénhidrogének kinyeréséhez kapcsolódó tevékenységek tiltására, korlátozására és felügyeletére irányuló döntéseket. Hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatoknak rendelkezniük kellene azzal a joggal, hogy megtilthassák a nem hagyományos szénhidrogének kinyerésére irányuló tevékenységeket az érzékeny területeken (pl. védett ivóvízforrás-területek, falvak, művelhető területek stb.), vagy amennyiben a szóban forgó tevékenység már nem teszi lehetővé az önkormányzatok számára, hogy elérjék az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére vonatkozó célkitűzéseiket. Ezenfelül meg kell erősíteni a helyi és regionális önkormányzatoknak azt a jogát, hogy önállóan dönthessenek a nem hagyományos szénhidrogének területükön való kinyerésének betiltásáról; ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy például Bulgáriában, Franciaországban, Luxemburgban, a svájci Fribourg kantonban és a spanyol Kantábria régióban betiltották a nem hagyományos szénhidrogének kinyerését;

egyetért az EP-vel abban, hogy az ágazatban létező önkéntes iránymutatások, melyek értelmében a vállalatoknak foglalkozniuk kell a nyersanyag-kitermelő iparágak tevékenységeinek kedvezőtlen társadalmi és környezeti hatásaival – mint például a Globális Jelentéstételi Kezdeményezés, az ENSZ Globális Megállapodás és az OECD multinacionális vállalatoknak szóló iránymutatásai –, nem elegendőek a kitermelés negatív hatásainak enyhítéséhez;

9.	annak fontolóra vételét kéri az Európai Bizottságtól, hogy a tagállamokat a nem hagyományos szénhidrogének kinyerésének korlátozására kérjék, amíg az érintett uniós irányelvekben nem módosították a szabályozási hiányosságokat;

10.

bár a tagállamoknak előjoguk van energiaforrásaik kinyerésére, a nem hagyományos szénhidrogének kitermelése során minden esetben biztosítani kell a méltányos és egyenlő versenyfeltételeket Unió-szerte, a környezetet és a közegészséget védő vonatkozó európai jogszabályokkal teljes összhangban. Egyértelmű és kötelező érvényű uniós szabályozási keretre van szükség, lehetőleg a nem hagyományos szénhidrogének feltárásáról és kinyeréséről szóló irányelv formájában, amely megfelelő garanciát nyújt a palagáz-kitermelési tevékenységből eredő, a környezetet és az emberi egészséget fenyegető kockázatok ellen;

11.

úgy véli, hogy az uniós környezetpolitika elővigyázatossági elvét EU-szerte következetesen be kell tartani, valamint hogy a környezeti hatásvizsgálatokat kötelezővé kell tenni, a nem hagyományos szénhidrogének feltárására és kinyerésére irányuló tevékenységek nagyságrendjétől függetlenül, nem veszítve szem elől a gazdasági érdekeket és azt, hogy gondoskodni kell a biztos energiaellátásról és a fenntartható fejlődés támogatásáról;

12.

ragaszkodik ahhoz, hogy – a nem hagyományos szénhidrogének EU-ban való feltárásáról és kinyeréséről szóló új uniós irányelv sarokköveként – kötelező életciklus-elemzésre legyen szükség a nem hagyományos szénhidrogének kinyerésére irányuló minden egyes projekt esetében a kinyerés engedélyezése előtt;

13.

B. Általános felismerések

14.

figyelembe véve, hogy a legújabb technológiai fejlődés a nem hagyományos gázok gyors, ipari méretű kinyeréséhez vezetett a világ bizonyos részein, mégpedig az USA-ban, ahol úgy vélik, hogy a palagáz teljesen új irányt ad az ágazatnak, az RB tudatában van az EU-ban történő palagáz-kitermelés technikai és gazdasági korlátainak. Egyre inkább tudatosul, hogy nem valószínű, hogy Európa is az USA-hoz hasonló rohamos fejlődést tapasztal majd. (1) A nem hagyományos gáz Európában található forrásairól úgy vélik, hogy legjobb esetben kompenzálhatják a hagyományos gáz kitermelésének visszaszorulását, amelyet részben a geológiai különbségek (2), a jogalkotás és a nagyobb népsűrűség is korlátoz. Elismeri, hogy ezen a területen még kiterjedt vizsgálatokra van szükség;

15.

megállapítja továbbá, hogy a nem hagyományos szénhidrogén-kutak sokkal gyorsabban kiapadnak, mint a hagyományos szénhidrogén-kutak, ami több fúrást tesz szükségessé, következésképpen a termelési költségek növekednek. Rámutat azonban arra, hogy a nem hagyományos szénhidrogének kinyeréséhez modern technológiákat, például horizontális fúrásokat és több kútból álló kútalapot alkalmaznak (azaz egyetlen fúróhelyről több lyukat fúrnak), ami csökkentheti a környezeti hatásokat;

16.

a jelenlegi gázárakra tekintettel az RB úgy véli, hogy a palagázban rejlő lehetőségek túl csekélyek ahhoz, hogy jelentős hatást gyakorolhassanak az európai gázellátási helyzetre. A palagáz európai kitermelésének felgyorsítása legjobb esetben is csak egyszámjegyű százalékos arányban járulna hozzá az európai gázellátáshoz, és nem fordítja meg a hazai termelés visszaesésének és az importfüggőség növekedésének folyamatos tendenciáját (3); Elismeri, hogy ezen a területen további vizsgálatokra van szükség;

17.

tudatában van annak, hogy a laza szabályozás lehetett a palagáz-kitermelés gazdasági életképességének egyik előfeltétele, mivel a palagáz számos környezetvédelmi jogszabály alóli mentesítése volt a palagáz-kitermelés rohamos fejlődésének egyik hajtóereje az USA-ban, például a kőzetrepesztéshez használt anyagok pontos összetétele a szabadalmi jog védelmét élvezi, ezért nem kell nyilvánosságra hozni; ezért határozottan rámutat, hogy a megfelelő projektek engedélyezéséhez az Európai Unióban mindenképpen meg kell követelni minden kémiai összetevőnek és annak a nyilvánosságra hozatalát, hogy ezek az összetevők milyen arányban vannak jelen a repesztőfolyadékban;

18.

megjegyzi, hogy a fúrás során a palagáz és a tömött kőzetekben lévő olaj kitermelésének elkerülhetetlen hatása a nagy területre kiterjedő földhasználat a fúróplatformoknak, a tehergépkocsik parkolási és manőverezési területeinek, a berendezéseknek, a gáz feldolgozásának, a szállítási létesítményeknek és az utaknak „köszönhetően”, ami veszélyeztetheti a fenntartható városi/vidéki településeket és a természetes élőhelyeket. A legfőbb bizonyított és lehetséges hatások a szennyezőanyagok légköri kibocsátása, a felszín alatti víz szennyezése a kitörés vagy túlfolyás miatti kontrollálatlan gáz- vagy folyadékáramok következtében, a repesztő folyadék szivárgása és a kontrollálatlan szennyvízkibocsátás. A repesztő folyadékok veszélyes anyagokat tartalmaznak, a visszafolyásban pedig még az üledékből származó nehézfémek és radioaktív anyagok is megjelennek. A palagáz fúrása a többi fosszilis üzemanyagnál veszélyesebb (4), nagy kockázatot jelent az emberi egészségre (5) és a környezetre, annál is inkább, mivel adott mennyiségű gáz kinyeréséhez egyre több fúrásra van szükség;

19.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az Európában hatályos bányászati jogszabályok és a bányászati tevékenységeket érintő ezzel kapcsolatos szabályozások nem veszik figyelembe a nem hagyományos szénhidrogének kinyerésének speciális szempontjait. Az uniós tagállamok bányászattal kapcsolatos szabályozásai között nagy különbségek vannak. Számos esetben a bányászati jogokat részesítik előnyben a polgárok jogaival szemben, a helyi politikai hatóságok pedig gyakran nem rendelkeznek befolyással az esetleges projektekre és bányaterületekre, mivel ezek engedélyezését a nemzeti vagy állami kormányok és hatóságaik végzik; emellett felhívja a figyelmet arra, hogy Európában – az Egyesült Államoktól eltérő módon – a földtulajdonosok általában nem rendelkeznek automatikusan a földjük alatti természeti kincsek tulajdonjogával, így ezek kiaknázása nem mindig jövedelmező számukra;

20.

kéri, hogy alaposan vizsgálják meg, hogy a nem hagyományos gáz milyen tényleges lehetőségekkel rendelkezik az EU-ban mint a megújuló energiaforrások EU-szerte nagyobb arányú felhasználásához vezető átmeneti energiaforrás, mint ahogy olyan uniós, Európa energiaügyi jövője szempontjából meghatározó dokumentumokban nevezték, mint a 2050-ig szóló energiaügyi ütemterv. Ez a vizsgálat remélhetőleg lehetővé teszi majd a helyi energiaforrások szisztematikusabb kiaknázási lehetőségének felmérését is. E tervek és intézkedések egyik céljaként azt kell kitűzni, hogy oly módon vigyük véghez a jövőbeli, gazdaságilag versenyképes energiaforrásokra való áttérést, hogy az minél kisebb szén-dioxid- lábnyommal járjon, és az EU versenyképessé váljon a többi geopolitikai régióval szemben. A palagáz ugyanis, amellett, hogy előre nem látható veszélyeket jelent a környezetre, az éghajlatra és az emberi egészségre, a megújuló energiák fejlesztését is alááshatja, és a fosszilis energiáktól való még mélyebb függőségbe taszíthatja Európát. A palagáz-kitermelés, éppúgy, mint a szén-dioxid-megkötés és -tárolás, nem jelenthet önmagában, a polgárok szükségleteitől független politikai célt, és nem kellene környezetbarát alternatívaként népszerűsíteni Európa energetikai jövőjére nézve. Magas szén-dioxid-intenzitását, kitermelésének nagyságrendjét és a szükséges beruházások szintjét tekintve tisztázni kell, miért lenne a palagáz „átmeneti üzemanyag”. Az USA-ban megnövekedett palagáz-kitermelés következményeként csökkenő gázárak hatása veszélyeztetheti az alacsony szén-dioxid-kibocsátású alternatívák életképességét, és nyomást gyakorolhat a kormányzati támogatási rendszerekre;

21.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a világszerte megnövekedett palagáz-kinyerés és -termelés következtében jelentősen nőni fog az illékony metán kibocsátása – amely a szén-dioxidénál 20–25-ször erősebb üvegházhatással bír –, és hogy a palagáz globális felmelegedési potenciálja (GWP) az előrejelzések szerint több mint 3,5 fok (6). (Az elfogadható célérték 2 foknyi növekedés.) Ezenkívül a nem hagyományos olaj- és gázforrások kitermelése gátolhatja a környezeti fenntarthatóságra vonatkozó 7. millenniumi fejlesztési cél elérését, ugyanakkor veszélyeztetheti az éghajlatváltozással kapcsolatban tett, a Koppenhágai Megállapodásban foglalt legutóbbi nemzetközi kötelezettségvállalásokat;

22.

támogatja azt az ötletet, hogy a strukturális és kohéziós alapok, valamint az Európai Beruházási Bank révén a környezetbarát tervezés ágazatának juttatott uniós K+F támogatás növekedjen, ugyanakkor megjegyzi, hogy ezen erőfeszítések mellett nagyobb figyelmet kell fordítani azokra a torzító hatásokra, amelyeket az új szabványok elfogadása gyakorolhat a versenyre; üdvözli az Európai Bizottság előzetes értékelését a nem hagyományos szénhidrogénekre vonatkozó uniós környezetvédelmi jogi keretről. Sürgeti, hogy az Európai Bizottság

a.	végezzen alapos értékelést arról, hogy ezek a rendelkezések teljes mértékben fedezni tudják-e a nem hagyományos szénhidrogének Európában történő felderítésének és nagy léptékű ipari kitermelésének valamennyi vetületét;

azonosítsa a jelenleg hatályos környezeti jogszabályok hiányosságait és hézagait, és ahol szükséges, tegyen megfelelő javaslatokat annak érdekében, hogy ezeket a nem hagyományos szénhidrogének kinyerésének jellegzetességeihez igazítsa, valamint pótolja azokat a hiányosságokat, amelyek révén a tagállami átültetés során, amely a helyi és regionális önkormányzatokat is érinti, hibás értelmezésre vagy speciális mentesítésekre nyílik lehetőség a nem hagyományos szénhidrogének kitermelése esetében;

c.	elemezze a legfontosabb európai környezetvédelmi jogszabályok megfelelő átültetését minden tagállamban, és nem megfelelő átültetés esetén haladéktalanul intézkedjen;

d.	vegye figyelembe az amerikai megyei és állami hatóságok tapasztalatait, vizsgálja meg őket és tanuljon belőlük.

Az irányelv korábban említett előnyben részesítésével kapcsolatos technikai kérdések

C. Alapvető értékelés

23.

kéri az Európai Bizottságot, hogy kötelezze az ipart a fennálló környezetvédelmi feltételek független, ellenőrizhető megállapítására olyan területeken, ahol nem hagyományos szénhidrogének kitermelését javasolták:

a.	ennek az alapvető értékelésnek külön hangsúlyt kellene helyeznie az emberi és állati egészségre, valamint a természetes élőhelyek minőségére és összeköttetéseire;

b.	az alapkőzet geológiai helyzete a talajvíz tárolásával és mozgásával kapcsolatosan;

c.	a talajvíz mint élőhely a mikroflóra és -fauna számára;

d.	meglévő, a felszíni vizekre, a talajra és a levegőminőségre vonatkozó adatok, és szeizmológiai adatok, valamint a már létező természetes földrajzi törésvonalakról szóló tanulmány;

e.	ellenőrizhető mikro-szeizmológiai adatok;

f.	talajvíz-rendszerek három- és négydimenziós szemléltetése;

D. Környezeti hatásvizsgálat (KHV)

24.

aggodalommal jegyzi meg, hogy a jelenlegi KHV-irányelv nem veszi figyelembe a nem hagyományos szénhidrogének napi termelési szintjeit. Ez azt jelenti, hogy az érintett projektek esetében, bár hatást gyakorolnak a környezetre, nem kötelező a KHV. Az elővigyázatossági elvvel összhangban és a Parlament 2012. november 21-i állásfoglalásában kérteknek megfelelően az RB támogatja azt a javaslatot, hogy a nem hagyományos szénhidrogéneket vegyék fel az átdolgozott irányelv I. mellékletébe, hogy az azokkal kapcsolatos projektek esetében is rendszeres környezeti hatásvizsgálatot végezzenek;

25.	arra kéri az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja meg a nem hagyományos szénhidrogének feltárására és kinyerésére vonatkozó közös környezetvédelmi szabványok létrehozását a következetes és érthető KHV-k elkészítésének megkönnyítése érdekében;

26.

elismeri, hogy Európában nincs elegendő tapasztalat és szakértelem; hangsúlyozza, hogy a nem hagyományos szénhidrogének feltárására és kinyerésére vonatkozó megfelelő szabályozás részben a regionális és helyi önkormányzatok hatásköreitől és forrásaitól függ. Úgy látja, hogy bővíteni kell a regionális és helyi önkormányzatok hatásköreit és növelni humánerő-forrásaikat a nem hagyományos szénhidrogének tekintetében;

E. Víz

27.

úgy véli, hogy mivel a nem hagyományos szénhidrogének kinyerése több mint 2 km-es mélységben történik, a talajvíz szennyezésével kapcsolatos legfontosabb kérdés a furatok épsége, valamint a burkolat és a cementezés minősége. Mivel az USA-ban szerzett tapasztalatok szerint a furatok 6%-a esetében fordul elő szivárgás (7);

28.	kéri, hogy a kőzetrepesztés valamennyi szakaszát kövessék nyomon, és regisztrálják a repedések maximális hosszát, valamint a víztartó rétegektől való távolságot;

29.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy az ágazatot kötelezze kiigazító intézkedésekre, amennyiben metán vagy a természetben előforduló radioaktív anyagok kerülnek a talajvízbe, vagy e talajvizek minőségét megzavaró más anyagok kerülnek a talajvízbe, amikor a furatok elérik a talajvizet, vagy nem megfelelő a burkolat és a cementezés épsége;

30.	kéri, hogy mindenfajta művelet megkezdése előtt kötelező legyen a cementkötéses szelvények ellenőrzése, valamint a felületi burkolat és cementezés nyomáspróbája;

31.

hangsúlyozza, hogy a hatékony megelőzéshez következetesen ellenőrizni kell a kidolgozott legmagasabb szintű szabványok és gyakorlatok szigorú betartását a furatok létrehozása során; hangsúlyozza, hogy az iparnak és az illetékes hatóságoknak is biztosítaniuk kell a burkolat és cementezés épségének rendszeres minőségellenőrzését;

32.	kéri, hogy az ágazati szereplők, a szabályozók és a sürgősségi segélyszolgálatok közösen dolgozzanak ki kötelező szivárgásmegelőzés-ellenőrző és készenléti terveket;

33.	kéri, hogy határozzák meg a fúróplatformok és a magán- vagy közületi vízforrások és kutak közötti minimális távolságokat;

34.

felhívja a figyelmet arra, hogy a nem hagyományos szénhidrogének kinyerésekor keletkező hulladék és szennyvíz számos kérdést felvet a biztonságos tárolással, az újrahasznosítással és az ártalmatlanítással kapcsolatban, ezért megfelelő szabályozásra van szükség. Elengedhetetlen tehát az érintett helyi és regionális önkormányzatok bevonása, hiszen többnyire ők felelnek a hulladékgazdálkodásért;

F. Hulladékgazdálkodás

35.

kéri, hogy a hidraulikus kőzetrepesztésből származó szennyvízet olyan módon hasznosítsák újra, hogy a minimálisra lehessen csökkenteni a szennyezéseket és a szivárgásokat; elismeri, hogy a hidraulikus kőzetrepesztés nagy mennyiségű, különféle szennyező anyagokat tartalmazó szennyvízzel jár. Úgy véli, hogy az acél tárolók segítségével, helyben történő zárt rendszerű víz-újrafelhasználás a talajkutatás/lerakódások kialakulása során a szennyvízkezelés egyik eszköze, mivel minimalizálja a vízmennyiségeket, a felszíni szennyezés lehetőségét és a víz kezeléséhez szükséges szállítás okozta költségeket/forgalmat/útkárosodásokat; a bélelt tárolók használatának mellőzésére szólít fel, mivel azok esetében nagyobb a szennyezések és a szivárgások kockázata;

36.	kéri, hogy tegyék közzé a nem hagyományos szénhidrogének kinyerése során nem visszanyert kőzetrepesztő folyadék mennyiségét és összetételét, valamint – a talaj és a kőzet összetételét figyelembe véve – a talajvízre és faunára gyakorolt valószínű hatását;

37.

hangsúlyozza, hogy a települési és állami hulladékkezelő, valamint a szennyvíz és különleges hulladékok kezelésével foglalkozó létesítmények nem mindig rendelkeznek az ilyen szennyvíz mennyégének és speciális összetételének kezeléséhez szükséges kapacitással és műszaki lehetőségekkel; kéri, hogy az üzemeltetők a hulladékgazdálkodási hatóságokkal és az illetékes engedélyező hatóságokkal együttműködve dolgozzanak ki hulladék- és szennyvízkezelési szabványokat és kötelező vízgazdálkodási terveket;

38.	emlékeztet arra, hogy az egyes geológiai formációkban természetes módon található radioaktív anyagok kőzetenként különbözőek; hangsúlyozza, hogy a kitermelés engedélyezése előtt értékelni kell azok radioaktív tartalmát;

G. Vegyszerek

39.

aggodalmának ad hangot amiatt, hogy uniós szinten jelenleg nem kötelező a kőzetrepesztő folyadék vegyianyag-tartalmának közzététele; fenntartja, hogy teljes átláthatóságot kell biztosítani, és az üzemeltetők számára kötelezővé kell tenni a közzétételt, valamint hogy ezeket az anyagokat is alá kell vetni a környezeti hatást értékelő eljárásoknak; arra kéri az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja meg, mi a legalkalmasabb jogi forma egy ilyen kötelezettség európai szintű bevezetéséhez;

40.	nagyobb erőfeszítésekre szólít fel annak érdekében, hogy a lehető legalacsonyabb toxicitású, a környezetre nézve legkevésbé kockázatos adalékanyagokat fejlesszenek ki a kőzetrepesztő folyadékhoz;

H. Talaj, levegő és más paraméterek

41.

hangsúlyozza, hogy a régiók földtani jellegzetességei határozzák meg a kitermelési tevékenységek kialakítását és módszereit; a tagállami geológiai intézmények, valamint az érintett helyi és regionális önkormányzatok aktív és korai bevonását ösztönzi; sürgeti, hogy a mélyebb és a sekélyebb rétegekben található ígéretes palalelőhelyek esetében az engedélyezés előtt legyen kötelező a geológiai elemzés, amely magában foglalja a régióban zajlott vagy jelenleg folyó bányászati tevékenységekről szóló jelentéseket is; ezenkívül a furatokra vonatkozó jegyzőkönyvek összegyűjtését szorgalmazza;

42.	megjegyzi, hogy a több vízszintes kút fúrására szolgáló kútalapok minimálisra csökkentik a földhasználatot és alig zavarják meg a tájképet;

43.	javasolja, hogy a kutak lezárásához környezetbarát rendszereket alkalmazzanak a lezárás során történő metánkibocsátás csökkentése, vagy annak felhasználása érdekében;

44.	emlékeztet arra, hogy a helyszíni balesetek gyakran a képzetlen személyzet, a biztonsági utasításokkal kapcsolatos hanyagság vagy nem megfelelő viselkedés eredményei;

45.	szabványosított szükséghelyzeti intézkedési tervek kidolgozását és speciális vészhelyzeti akciócsoportok felállítását javasolja;

I. A polgárok részvétele és a közegészségügy

46.	a fúrási helyszínek közelében élő polgárok egészségének speciális ellenőrzésére szólít fel; a lakosok regionális egészségügyi nyilvántartásának létrehozását javasolja;

47.

ajánlja, hogy a lakosság nem hagyományos szénhidrogénekkel kapcsolatos tevékenységekről történő tájékoztatását olyan helyi vagy nem helyi szakértők csoportja végezze, akik – figyelembe véve a helyi környezeti és gazdasági sajátosságokat – tárgyilagos képet tudnak nyújtani a kitermelés valamennyi szakaszáról, rámutatva annak gazdasági előnyeire, ugyanakkor társadalmi és környezeti kockázataira is;

48.

úgy véli, hogy a polgárok bevonását a részvételen alapuló tervezési eszközök és módszerek széles körének kötelező felhasználása révén kellene biztosítani a kitermelés előtt, a kitermelés egyes szakaszai előtt pedig közmeghallgatást kellene tartani; a polgárok határozottabb megszólítása és a nem hagyományos szénhidrogénekkel kapcsolatos tevékenységek nagyközönséggel való megismertetése mellett érvel, hogy az emberek megértsék és elfogadják ezeket, és bízzanak az ilyen tevékenységek szabályozásában;

J. A furatok hátrahagyása, elhagyott és tönkrement furatok, tározók

49.

a korábbi tapasztalatok fényében úgy véli, hogy a helyi és regionális önkormányzatok a minden egyes furat megfelelő, teljes lezárását és lefedését fedező költségek másfélszeresét kitevő pénzügyi garanciák letétbe helyezésére tartanak majd igényt. Ezek a költségek magukban foglalják a munka elvégzéséhez és a végső folyamat értékeléséhez szükséges anyagokat és szakértelmet;

50.	továbbá kéri, hogy a pénzügyi garanciákat a helyi önkormányzatoknál helyezzék letétbe, hogy a legjobb gyakorlatot alkalmazzák a fúrás és a kőzetrepesztés szakaszában. A pénzügyi garanciának jelentősnek kell lennie, hogy biztosítható legyen a rehabilitáció a vállalat megszűnése esetén is;

51.	kéri, hogy az ágazat pénzügyi és egyéb tekintetben is gondoskodjon arról, hogy a legjobb gyakorlat alkalmazására kerüljön sor a nem hagyományos szénhidrogének kitermelésére szolgáló létesítmények felszámolása és rehabilitációja során;

52.	kéri, hogy lássák el a megfelelő kompetenciákkal rendelkező helyi önkormányzatokat a meghosszabbított levegő- és talajvíz-ellenőrzésekhez szükséges forrásokkal azokon a területeken, ahol nem hagyományos szénhidrogének kitermelésére kerül vagy került sor;

K. Adminisztratív és pénzügyi kihívások a helyi önkormányzatok számára

53.

megjegyzi, hogy a palagáz több szakaszban történő kitermelése adminisztrációs kihívást jelenthet annak biztosítása terén, hogy a tervezés, a környezetvédelmi felügyelet és a végrehajtási intézkedések során a megfelelő eljárásokat kövessék és betartsák a jogszabályokat. Az RB arra kéri a tagállamokat, hogy biztosítsák a kihívások kezeléshez szükséges forrásokat a helyi és regionális önkormányzatok számára;

L. Szociális és gazdasági hatások a helyi és regionális önkormányzatokra nézve

54.	megjegyzi, hogy az alacsony költségvetésből gazdálkodó helyi önkormányzatokra nehezedő nyomás, a gazdasági érdekek és a részleges energiafüggetlenség lehetősége mind olyan tényezők, amelyek a társadalmi kockázatok lekicsinyléséhez és így visszafordíthatatlan folyamatok elindításához vezetnek.

55.

A helyi és regionális önkormányzatoknak a kitermelőipar ciklikus fellendülésével és hanyatlásával szerzett tapasztalatai fényében az RB tudatában van a következőknek:

a.	a gazdaság egy ágazatának – mint a szénbányászat vagy a palagáz- és -olajkitermelés – fellendülése az alacsony képzettséget igénylő, jól fizető munkahelyek számának erős, gyakran hirtelen bekövetkező növekedéséhez vezet abban az ágazatban,

b.	az ilyen munkák elérhetősége eltéríti a fiatalokat a magasabb szintű oktatástól vagy más magas szintű képzési lehetőségektől,

c.	más iparágak elkerülik a régiót a munkaerő alacsony szintű szakmai ismeretei és a területen jellemző magasabb bérek miatt,

d.	amint a természeti erőforrások elérhetősége csökken a kitermelés következtében – vagy ha más gazdasági tényezőknek köszönhetően csökken az értékük –, hirtelen visszaesik a foglalkoztatás az ágazatban;

e.	ha nincs más elérhető lehetőség, a gazdasági hanyatlás arra készteti a munkavállalókat, hogy más lehetőségeket keresve elköltözzenek a területről;

az RB azt kéri, hogy a tagállamok vegyék figyelembe ezeket a lehetséges következményeket, és hogy a helyi és regionális önkormányzatok terveket tudjanak készíteni a fenntartható települések biztosítása érdekében arra az esetre, ha a nem hagyományos szénhidrogének forrásai kimerülnek vagy kitermelésük már nem gazdaságos.

Kelt Brüsszelben, 2013. október 9-én.

a Régiók Bizottsága elnöke

Ramón Luis VALCÁRCEL SISO

(1) Dr. Werner Zittel, A palagázzal kapcsolatos európai kilátások, Európai Parlament, 2013. május 14.

(2) http://www.kpmg.com/Global/en/IssuesAndInsights/ArticlesPublications/shale-gas/Documents/cee-shale-gas-2.pdf

(3) Európai Parlament: http://europeecologie.eu/IMG/pdf/shale-gas-pe-464-425-final.pdf

(4) http://ec.europa.eu/environment/integration/energy/unconventional_en.htm

(5) Human health risk assessment of air emissions from development of unconventional natural gas resources (A nem hagyományos földgázforrások kinyerésével járó légköri kibocsátások emberi egészségre jelentett kockázatainak értékelése), Lisa M. McKenzie, Roxana Z. Witter, Lee S. Newman, John L. Adgate, Colorado School of Public Health, University of Colorado, Anschutz Medical Campus, Aurora, Colorado, USA.

(6) IEA: Golden Rules for a Golden age of Gas (Aranyszabályok a gáz aranykorához), 91. o.

(7) Methane Migration Data Pennsylvania DEP

5.12.2013

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 356/30

A Régiók Bizottsága véleménye – Zöld könyv a környezetben található műanyaghulladékokkal kapcsolatos európai stratégiáról

2013/C 356/06

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

—

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy 2020-ra vezessen be tilalmat a műanyag- és a fokozottan gyúlékony hulladékok lerakókban történő elhelyezésére, és a műanyaghulladékok megelőzésére, újrafelhasználásra való előkészítésére és újrahasznosítására vonatkozóan vezessen be specifikus és ambiciózus célokat, amelyeket valamennyi idevonatkozó irányelvben össze kell hangolni, és amelyeknek tükrözniük kell az egyes anyagok környezetvédelmi súlyozását. Köztes célkitűzéseket és átmeneti időszakokat lehetne tervbe venni és közösen kijelölni a tagállamokkal;

—

kéri az Európai Bizottságot, hogy fontolja meg a műanyagok hatékony újrafeldolgozását szolgáló jövőbeli infrastruktúrák finanszírozását, viszont ne finanszírozza tovább a lerakókban történő elhelyezést és az égetést; uniós eszközökkel csak olyan, a hulladékok energetikai hasznosítására szánt létesítményeket lenne szabad támogatni, amelyek egy olyan, koherens hulladékgazdálkodási tervbe illeszkednek, amelybe elegendő létesítmény tartozik a hulladékhierarchia ezt megelőző állomásaihoz is;

—

a „szennyező fizet” elv maradéktalan alkalmazása mellett száll síkra, és kéri, hogy az Európai Bizottság vizsgálja meg, hogy a kiterjesztett gyártói felelősség hogyan alkalmazható a legmegfelelőbben Európa-szerte. A betétdíjas visszaváltási és a visszavételi rendszerek olyan utak, amelyeket uniós szinten kell kiépíteni egyes műanyag és műanyagot tartalmazó termékek esetében. A nagyméretű hulladékok esetében ösztönözni kellene a „szennyező fizet” elvének alkalmazását a helyi és regionális önkormányzatok által meghatározott begyűjtési módszerek használatával. A műanyag reklámszatyrok újrahasznosítását elősegíteni kívánó ösztönzők mellett ingyenes rendelkezésre bocsátásuk tilalmát is fontolóra kell venni;

—

úgy véli, hogy a tervezést tekintve fontos, hogy ne túl sokféle, homogén és más anyagokhoz nem kötött műanyagot alkalmazzanak, továbbá a csomagoláson és a termékeken egyértelműen jelöljék az adott műanyag fajtáját, megkönnyítve ezzel az újrafelhasználást és az újrahasznosítást; szorgalmazza, hogy a jövőbeli tervezés vonatkozásában tegyék kötelezővé bizonyos mennyiségű újrahasznosított anyag felhasználását;

—

nemzetközi megállapodást sürget a később szétporladó műanyag mikroszemcsék kozmetikai célú és egyéb higiéniai termékekben való felhasználásának betiltására, megelőzendő, hogy ez a viszonylag új szennyezési forrás bejusson az élelmiszerláncba; úgy véli, hogy nagy mennyiségű bizonyíték áll rendelkezésre ahhoz, hogy megalapozottan kérhessük az oxidatív biológiai úton lebontható műanyagok betiltását mindaddig, amíg további kutatások meg nem erősítik ezek hozzáadott értékét.

Előadó

Linda GILLHAM (Runneymede kerületi önkormányzat tagja, UK/EA)

Referenciaszöveg

Zöld könyv a környezetben található műanyaghulladékokkal kapcsolatos európai stratégiáról

COM(2013) 123 final

I. POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

üdvözli a környezetben található műanyaghulladékokról szóló zöld könyvet. Az optimális hulladékgazdálkodás ma a helyi és regionális önkormányzatok számára jelentkező egyik legnagyobb kihívás, mind a nagyobb mennyiségű képződött hulladék környezeti hatásának hulladékfeldolgozó és -tároló létesítmények kialakítása és finanszírozása általi csökkentése, mind pedig a természeti erőforrások megőrzése szempontjából;

2.	utal arra, hogy a hulladékképződés megelőzését nagyon is kiemelten kell kezelni. A hulladékkezelés optimalizálása mellett a hulladékképződés átfogó és ambiciózus megelőzése jelenti a legnagyobb kihívást;

ebben az összefüggésben a „szennyező fizet” elv maradéktalan alkalmazása mellett száll síkra, mivel ez az egyik leghatékonyabb hulladékmegelőzési módszer, amely segítségére lehet a helyi és regionális önkormányzatoknak hulladékkal kapcsolatos célkitűzéseik megvalósításában, valamint csökkentheti a rájuk nehezedő pénzügyi és szervezési terheket;

elismeri, hogy a háztartások részvétele igen fontos ahhoz, hogy növelni lehessen a megelőzésre, a gyűjtésre és az újrafeldolgozásra vonatkozó célszámokat. A helyi és regionális önkormányzatok biztosítani tudják a lakosok számára egyrészt a fogyasztói szokásaik kiigazításához, másrészt az összegyűjtött anyagok körének bővítéséhez és minőségének javításához szükséges információkat és létesítményeket. Ennek alapja az az elkötelezettség, amely a műanyaghulladékot potenciálisan értékes erőforrásnak tekinti;

5.	felhívja a figyelmet arra, hogy nemcsak a magánháztartásokban keletkeznek műanyaghulladékok, hanem sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani különösen az iparra (pl. a járműgyártásra), az építőiparra és más ipari területekre is, mivel ezekben az ágazatokban igen nagy a műanyagfelhasználás;

6.	elismeri, hogy a tagállamok között különbségek vannak a hulladékgazdálkodás terén. A hulladékgazdálkodási létesítményekbe való beruházás számos okból – így például a lakossági ellenállás miatt – sok tagállamban eddig csak lassan haladt előre, és az infrastruktúrák megvalósulási ideje hosszú;

sajnálja, hogy a hulladékkezelési lánc – megelőző és az újrafelhasználást és újrahasznosítást előkészítő intézkedések, begyűjtési rendszerek, hulladékkezelő telepek, a fejlesztésre történő piaci ösztönzés – mentén hiányos vagy lassú a stratégiai tervezés. Biztos piacok csak kellő mennyiségű újrahasznosított műanyagra alapozva fejlődhetnek ki;

8.	kéri az Európai Bizottságot, hogy biztosítsa, hogy a meglévő uniós környezetvédelmi jogszabályokat mind a 28 tagállamban teljes mértékben végrehajtsák és érvényesítsék. Úgy véli, hogy jelenleg nincs elég erőforrás a jogszabályok érvényesítésére és az ellenőrzésre;

üdvözli azt a szándékot, hogy 2014-ben felülvizsgálják a hulladéklerakókról szóló irányelvet. Úgy gondolja, hogy e felülvizsgálat alapján 2020-ra tilalmat kell bevezetni a műanyag- és a fokozottan gyúlékony hulladékok lerakókban történő elhelyezésére. Az RB belátja, hogy a hulladékkezelési iparágnak, illetve a helyi és regionális önkormányzatoknak időre, beruházásokra és bizonyosságra van szükségük ahhoz, hogy erőforrásokat fordítsanak a gyűjtést, a szelektálást, az újrafeldolgozást és a hatékony végfeldolgozást szolgáló megfelelő infrastruktúrákba. Bár a lemaradó tagállamoknak esetleg egy fokozatos bevezetési időszakra van szükségük a tilalom teljes érvényesítéséhez, a 2020-as célok teljesítéséhez az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának ütemtervében előirányzottak szerint valamennyi műanyaghulladékot erőforrásként kell kezelni;

10.

tudatában van annak, hogy míg hét tagállam már csak a hulladékok kevesebb mint 10 %-át helyezi el lerakóban, tizenegy tagállam még mindig több mint a 60 %-át. A hulladékgazdálkodás terén a műanyagban rejlő speciális értéket a szennyeződéseket minimumra csökkentő jobb és hatékonyabb gyűjtési rendszerekkel kell elismerni;

11.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a jövőbeli felülvizsgálatok során fogadjon el integrált megközelítést valamennyi műanyagra, köztük az elektromos és elektronikus berendezések hulladékaira (WEEE), az elhasználódott járművekre és a csomagolásokra nézve. A hulladékokról szóló keretirányelvben szereplő célszámok túl alacsonyak, és nem vonatkoznak kifejezetten a műanyaghulladékra;

12.

hangsúlyozza, hogy a műanyagokra vonatkozó új célkitűzésekben meg kellene oldani a mértékegység kérdését is, mert a tonnatartalom nem megfelelő mértékegység, különösen a nagyon könnyű műanyagfóliák esetében. A célszámoknak tükrözniük kell az egyes anyagok környezetvédelmi súlyozását is, növelve a műanyagok értékét, amelyek a nehezebb újrafeldolgozható anyagokkal szemben rendszeresen háttérbe szorulnak;

13.

megjegyzi, hogy a tagállamok mind magukévá tették a hulladékok energetikai hasznosításának célkitűzését mint az újrafelhasználás és az újrafeldolgozás után visszamaradó hulladékok lerakókba való helyezésének ésszerű alternatíváját; ebben az összefüggésben megismétli, hogy uniós eszközökkel csak olyan, a hulladékok energetikai hasznosítására szánt létesítményeket lenne szabad támogatni, amelyek egy olyan koherens hulladékgazdálkodási tervbe illeszkednek, amelybe beletartoznak az összegyűjtött hulladék előzetes válogatását, tisztítását és újrahasznosítását kellő szinten biztosító létesítmények. Ezenkívül úgy véli, hogy mivel a műanyagok magas fűtőértékű tüzelőanyagot jelentenek, fontos, hogy a műanyagok számára anyagspecifikus, feldolgozói kapacitáson alapuló újrahasznosítási célszámokat tűzzenek ki, elkerülve azt, hogy a tüzelőanyag iránti igény értékes erőforrások elégetéséhez vezessen;

14.

úgy véli, hogy a már kitűzött célok elérését jobban meg kellene követelni. Támogatja a hulladéklerakóktól való eltérítés mellett a műanyaghulladékok megelőzésére, újrafelhasználásra való előkészítésére és újrahasznosítására vonatkozó kötelező érvényű, specifikus és ambiciózus, de ugyanakkor elérhető célok bevezetését, mivel ez utóbbiak pontosabban mérhetők. Ezeket a célokat valamennyi idevonatkozó irányelvben össze kell hangolni. Köztes célkitűzéseket és átmeneti időszakokat lehetne tervbe venni és közösen kijelölni a nem elégséges előrelépést mutató tagállamokkal, illetve helyi vagy regionális önkormányzatokkal;

15.	kéri, hogy ezeket a célokat úgy határozzák meg, hogy összhangban legyenek az arányosság, a közelség és az elővigyázatosság elvével;

16.

úgy véli, hogy e lépések révén emelkedik majd a műanyaghulladékok rangja a hulladékok hierarchiáján belül, és támogatja az Európai Parlamentnek azt a kérését, hogy 2020-ra tilalmat léptessenek életbe valamennyi újrafeldolgozható és biohulladék lerakókban való elhelyezésére, de felhívja a figyelmet arra a veszélyre, hogy ha az EU-ban nem fejlesztik tovább a műanyagok újrafeldolgozását, akkor növekedhet a műanyaghulladékok Európán kívülre irányuló exportja;

17.

kéri, hogy a „körkörös gazdaság” elősegítése érdekében minden fázisban támogassák jobban a műanyagok újrafeldolgozását. Az eredeti tervek elkészítésekor nemcsak az élettartam végi újrafeldolgozást kell szem előtt tartani, hanem az újrafeldolgozáshoz történő szétválasztás megkönnyítése érdekében figyelni kell a gyártáskor használt polimerek ésszerű felhasználására, valamint arra is, hogy ne túl sokféle, homogén és más anyagokhoz nem kötött műanyagot alkalmazzanak;

18.	arra bátorítja az Európai Bizottságot, hogy támogassa a zöld közbeszerzést oly módon, hogy jobban ösztönzi a megelőzést, az újrafelhasználásra való előkészítést, az újrafeldolgozást, illetve elősegíti, hogy az új termékekben több újrafeldolgozott műanyagot használjanak;

19.

kéri az Európai Bizottságot, hogy fontolja meg a műanyagok hatékony újrafeldolgozását szolgáló jövőbeli infrastruktúrák finanszírozását, viszont ne finanszírozza tovább a lerakókban történő elhelyezést és az égetést, továbbá támogassa az újrafeldolgozott műanyagok piacát is, segítve ezzel a munkahelyteremtést;

20.

úgy véli, hogy az anyagok újrahasznosítása lehetővé teszi az EU számára, hogy nyersanyag-ellátását önellátóbb módon oldja meg, valamint hogy az energetikai célú hasznosításnak – a hulladékhierarchiával összhangban – a lerakókban történő elhelyezés helyett más hasznosításra kerülő hulladékokban rejlő lehetőségek teljes kihasználása érdekében kiegészítő lehetőségként fenn kell maradnia; nem szabad azonban szívóhatást kiváltani az energetikai hasznosítás felé, ahogyan azt a zöld könyv is ajánlja;

21.

határozottan úgy véli, hogy a házaktól való begyűjtésre szolgáló rendszereket kötelezővé kellene tenni, ám ugyanakkor úgy kellene kialakítani, hogy ösztönözzék a szelektálást, és minél több jó minőségű, újrafeldolgozható anyag kinyerését tegyék lehetővé. Ez szubszidiaritási kérdés, és noha néhány tagállamban a kevert száraz újrahasznosítás nagyon hatékonynak bizonyul, el kell fogadni, hogy a begyűjtési módszerek országról országra változóak, illetve eltérőek aszerint, hogy vidéki vagy városi területről van-e szó. Nem volna ugyan célszerű, ha egységesített „egyenpolitikát” alkalmaznánk, de szólnak érvek a gyűjtési módszerek önkéntes ésszerűsítése és tipizálása mellett is;

22.

megismétli azt a nézetét, hogy együttműködési lehetőségek nyílhatnak a regionális önkormányzatok számára a hasonló jellegű ingatlanok, például sokemeletes épületek hulladékát kezelő és feldolgozó központok terén, biztosítva ezzel a hulladékáramok hatékony kezelését, valamint az ágazat rendelkezésére álló infrastruktúra és erőforrások optimális használatát;

23.	úgy véli, hogy a természetet terhelő műanyaghulladék mennyiségének csökkentése érdekében elő kellene segíteni az igényes újrafeldolgozást az újrafeldolgozott műanyagok piacának aktív támogatásával, valamint ösztönözni kell a környezetbarát anyagok előállítását;

24.

sajnálja, hogy a hulladékokról szóló keretirányelvben szereplő újrahasznosítási célszámokról a jelentéstétel ma a begyűjtés, nem pedig a tényleges újrafeldolgozás vagy energetikai hasznosítás adatain alapul. Sürgősen tisztázni kell a definíciókat, és találni kell egy egységes kalkulációs módszert az újrafeldolgozási teljesítmény meghatározására;

25.	méltányolja, hogy az Európai Bizottság már bevezetett egy támogatási programot a hulladékgazdálkodási szakpolitikák terén gyengébben teljesítő tagállamok számára. Sajnálja, hogy 18 tagállam még mindig messze van attól, hogy teljesítse a hulladékokról szóló keretirányelvben foglaltakat;

26.

egy sor különböző intézkedés bevezetését javasolja, mivel önmagában egyetlen politikai eszköz sem képes megoldani a hulladékok átterelését a lerakóktól az újrafeldolgozás felé. Persze az újrafeldolgozás sem mindig járható stratégia, ha a műanyag újrahasznosítása műszakilag bonyolult, és gazdaságilag sem mindig indokolt, még a legnemesebb környezetvédelmi célok érdekében sem;

27.

úgy véli, hogy az EU jó helyzetben van ahhoz, hogy globális szintű vezető szerepet töltsön be a műanyagok lerakókba helyezésének felszámolása terén, illetve hogy helyi, regionális, országos és nemzetközi szinten meg kellene osztania a hulladékgazdálkodásban kialakult bevált gyakorlatokat. Az EU-nak támogatnia kellene a fenntartható kezdeményezéseket, és biztosítania kellene, hogy az újrafeldolgozók csak olyan újrafeldolgozó üzemekbe szállítsanak, amelyekre az uniós üzemekével azonos irányítási követelmények vonatkoznak. A közvetítők nem újrafeldolgozók, és az RB kéri, hogy szorosabban kövessék nyomon a szállítási szabályok alkalmazását az európai kikötőkben;

28.	ebben az összefüggésben ismételten támogatásáról biztosítja egy olyan európai információs platform létrehozását, amely lehetővé tenné a helyi és regionális önkormányzatok számára a hulladékmegelőzéssel és -gazdálkodással kapcsolatos információk cseréjét az EU-n belül és kívül;

29.

számol azzal, hogy a műanyagok a világon bárhová kerülhetnek, ezért ha a tervezés stádiumában megfelelően gondolnak az újrafelhasználásra, a javításra és az újrafeldolgozhatóságra, akkor annak az EU határain túl is hatása van, és hozzájárul annak elkerüléséhez, hogy a műanyagcikkekből a jövő tengeri hulladéka legyen;

30.

megjegyzi, hogy számos fogyasztási cikket, különösen elektromos és elektronikai termékeket, az EU határain kívül gyártanak, majd az uniós munkaerőköltségek magas szintje miatt később szétszerelésre, újrafeldolgozásra vagy hulladékként történő elhelyezés céljából ismét exportálják őket. A közelség elve alapján az RB azt ajánlja, hogy az újrafeldolgozást és újrafelhasználást végző infrastruktúrákat uniós keretben fejlesszék, hogy a tagállamok hatékonyan kihasználhassák az EU-szerte meglévő hulladékgazdálkodási létesítményeket, és ne kerüljön sor felesleges, egymást átfedő beruházásokra. A műanyaghulladékot így szomszédos országokban lehetne feldolgozni, és nem volna szükség arra, hogy minden tagállamban kiépítsék a hulladékkezelő telepeken az újrafeldolgozást célzó sokféle létesítményt. Bizonyos típusú hulladékok esetében a speciális feldolgozásukat végző specifikus infrastruktúrákat a felesleges átfedések elkerülésével lehetne Unió-szerte kialakítani. Az RB elismeri, hogy a hulladékok mozgása tekintetében megfelelő határokon átnyúló ellenőrzéseket kellene bevezetni és megvalósítani;

31.

úgy véli, hogy az önkéntes tevékenység kiegészítheti a jogalkotást, ugyanakkor szükség lesz bizonyos szabályozásra egy hatékony, eredményes, biztonságos és fenntartható hulladékkezelési keret garantálása érdekében. Véleménye szerint azonban az Európai Bizottságnak az adók vagy tilalmak bevezetése előtt fontolóra kellene vennie olyan tájékoztató intézkedéseket, amelyek hatással vannak a fogyasztók és háztartások szokásainak változására;

32.

kéri, hogy az Európai Bizottság vizsgálja meg, hogy a kiterjesztett gyártói és importőri felelősség hogyan alkalmazható a legmegfelelőbben Európa-szerte, különös tekintettel a műanyaghulladékokra, melyek kezelése legtöbbször a helyi és regionális önkormányzatok feladata. E felelősség jobb alkalmazása révén olyan termékek hozhatóak forgalomba, amelyek kevesebb műanyag hulladékot, illetve könnyebben újrahasznosítható műanyag hulladékot eredményeznek. A betétdíjas visszaváltás és a termékek életciklusuk végén történő visszavételére vonatkozó kötelezettség olyan utak, amelyeket uniós szinten kell kiépíteni egyes műanyag és műanyagot tartalmazó termékek esetében, hogy csökkentsük a helyi és regionális önkormányzatokra nehezedő súlyos terhet; továbbá meggyőződése, hogy az üzletekben, iskolákban és munkahelyeken működő „visszavételi” és gyűjtőrendszerek is támogatásra érdemesek, mivel itt nagyobb mennyiségben gyűjthetők össze válogatott anyagok, így jobban megéri az újrahasznosítás. Erre példa a mobiltelefonok és a nyomtatópatronok gyűjtése;

33.

úgy véli, hogy a nagyméretű hulladékok esetében ösztönözni kellene a „szennyező fizet” elvének alkalmazását a helyi és regionális önkormányzatok által meghatározott begyűjtési módszerek használatával; ennek pedig a tudatosság növelésével és a hulladékok útjának fokozott ellenőrzésével kell együtt járnia, annak megakadályozása érdekében, hogy egyre több (műanyag)hulladékot dobjanak ki vagy égessenek el a műszakilag megfelelően felszerelt létesítményeken kívül;

34.

megjegyzi, hogy az egyes visszavételi és betétdíj-rendszereken van még mit javítani. Néhány tagállamban sikeresnek bizonyult az italokat tartalmazó üvegek és egyéb tárolók begyűjtése, melynek révén minőségi anyagok hasznosíthatók újra. Ez hasznos alternatívát kínálhat olyan vidéki területeken, ahol a szelektív gyűjtés nem életképes. A helyi és regionális önkormányzatok a PET-hez (polietilén-tereftalát) hasonló műanyagok gyűjtését is intenzívebben ösztönözhetnék azáltal, hogy a nagyszabású városi rendezvényekre környezeti fenntarthatósági tervet dolgoznak ki, kivéve, ha van környezetbarát alternatíva is a PET-palackok mellett;

Környezetbarát tervezés

35.

úgy véli, hogy a terméktervezésnek alapvető szerepe van a hulladékmennyiség csökkentésében. A környezetbarát tervezésre vonatkozó hatályos irányelv elsősorban a víz- és energiafogyasztással foglalkozik. Az RB-nek meggyőződése, hogy egy felülvizsgálattal ennek hatályát kiterjeszthetnék más műanyag termékekre is, és kiegészíthetnék a szöveget az újrafelhasználásra való előkészítésre, a programozott elavulás elleni küzdelemre, a javíthatóságra és az újrafelhasználásra vonatkozó követelményekkel, tájékoztatva a fogyasztókat a termékek tartósságáról (például „termékútlevéllel” ellátva azokat). A tervezés nemcsak a fogyasztók, hanem a hulladékgazdálkodási hatóságok számára is fontos, mivel ezek felelősek a termékek életciklusuk végén történő kezeléséért. A jó tervezés és ehhez kapcsolódóan a csomagolás és a szétszerelés szem előtt tartja és javítja a majdani újrahasznosíthatóságot;

36.

felhívja a figyelmet a „könnyűség” irányába mutató tendenciára és a tasakok bevezetésére a fogyasztói csomagolási dizájnba (vagyis az üveg és fém irányából a műanyagok felé történő elmozdulásra), ami csökkenti a szállítási költségeket, így a szén-dioxid kibocsátást is. Elismeri ugyanakkor, hogy míg ennek eredménye jótékony mindannyiunk számára, ez a trend igen jövedelmezőnek bizonyulhat a termelők szempontjából, a helyi és regionális önkormányzatok számára jelentkező megnövekedett begyűjtési és kezelési költségek rovására;

37.

ezzel kapcsolatban úgy véli, hogy csökkenteni kell a műanyagfajták (a műanyag-összetételek) számát, hogy lehetővé váljon a szétválogatott, egymással kompatibilis műanyagok beolvasztása. Ehhez arra is szükség van, hogy a csomagoláson és a termékeken egyértelműen jelöljék az adott műanyag fajtáját, ezzel is megkönnyítve a szétválogatást; a műanyagoknak ezenkívül nem szabadna tartalmazniuk szerves szennyezőanyagokat (POP), illetve a REACH rendelet által betiltott vegyi anyagokat;

38.	úgy véli, hogy az egész életciklusra vonatkozó, a végső ártalmatlanítást is magában foglaló fenntartható terméktervezéssel kapcsolatos iránymutatás segítségével a felhasználó képet kap az áru valódi értékéről, és értékes erőforrások felesleges pazarlása kerülhető el;

39.

szorgalmazza, hogy a tervezésre vonatkozó jogszabályok jövőbeli felülvizsgálatai során tegyék kötelezővé bizonyos mennyiségű újrahasznosított anyagok felhasználását, figyelembe véve, hogy bizonyos élelmiszer-ipari és személyes higiéniai célokra való felhasználás esetén az anyagoknak specifikus előírásoknak kell megfelelniük;

40.

kéri a veszélyes anyagok műanyagokban való használatának fokozatos felszámolását az új termékek és az újrahasznosított termékek vonatkozásában egyaránt, mindezt a használatukhoz kötődő kockázatok csökkentése, illetve újrahasznosítási lehetőségeik növelése érdekében. Az RB támogatja az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának ütemtervében szereplő javaslatot, mely szerint 2020-ig a különösen aggályos vegyi anyagok mindegyike kerüljön fel a REACH jelöltlistájára, ami lehetővé tenné a szóban forgó műanyag-adalékok célbavételét. Ebben az összefüggésben kéri, hogy fordítsanak különös figyelmet a műanyag mikroszemcsékre és nanorészecskékre, melyek olyan új problémákat jelentenek, amelyekre nem feltétlenül vonatkozik a REACH-rendelet;

41.	kéri, hogy a környezetbarát tervezés terén különös figyelmet fordítsanak a háromdimenziós nyomtatókra, melyek fejlődése jelentős hatással lehet a műanyaghulladékok mennyiségi és minőségi termelésére;

Egyszer használatos, eldobható műanyagok

42.

úgy véli, hogy jól összeállított intézkedéscsomagra van szükség a rövid élettartamú, egyszer használatos, eldobható műanyagárukra vonatkozóan, többek között rendelkezésekkel csökkentve ezek használatát, illetve népszerűsítve a többször használatos árucikkeket. A felelőtlenül eldobált üres műanyag reklámszatyrok és üvegek kiválóan jellemzik „eldobható” társadalmunkat, és tönkreteszik környezetünket; a műanyag reklámszatyrok újrahasznosítását elősegíteni kívánó ösztönzők mellett ingyenes rendelkezésre bocsátásuk tilalma számos régióban pozitív eredményeket mutat, ezért ezeket is figyelembe kell venni;

43.

úgy véli, hogy országos szintű önkéntes kezdeményezésekkel, többek közt az üzletek visszavételi kötelezettségével elősegíthető, hogy az egyes műanyaghulladékok kezelési költségét a hulladékgazdálkodási és környezetvédelmi hatóságokról az egész értékláncra hárítsák át. Az ilyen intézkedések között szerepelnie kell a fogyasztókat nevelő programnak;

44.	úgy véli, hogy a visszavételt ösztönözni lehetne és ki lehetne terjeszteni más rendszeresen látogatott helyekre is (munkahelyeken és iskolákban gyakoriak a hasonló rendszerek, melyek révén már újrahasznosításra érdemes mennyiségű hulladék gyűlik össze);

Biológiailag lebontható anyagok

45.	aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a fogyasztókat félrevezetheti a „biológiailag lebontható” kifejezés, mivel ezek a műanyagok általában csak ipari komposztáló üzemekben, magas hőmérsékleten bomlanak le;

46.	hangsúlyozza, hogy fontos különbséget tenni a lebontható, a biológiailag lebontható és a komposztálható anyagok között. E kifejezéseket gyakran helytelenül használják, mintegy egymás helyettesítésére. Egy műanyag lehet lebontható, de nem biológiailag lebontható, vagy lehet csak komposztálható;

47.

megítélése szerint a harmonizálás és az egyszerűsítés minden, a fogyasztókat tájékoztató címkézés esetében alapvető. Aggodalmát fejezi ki azonban amiatt, hogy vannak zavart keltő vagy félrevezető információk, melyeket jobb volna mellőzni. A megfelelő újrahasznosítási eljárásokról és az újrahasznosított tartalomról szóló információknak könnyen érthetőnek kell lenniük;

48.

amiatt is aggodalmának ad hangot, hogy a „bioalapú műanyagok” kifejezés környezetbarát jellemzőkre utalhat, miközben lehet, hogy a gyártás során felhasznált biomassza nem fenntartható, vagy termesztése versenyt támaszt az élelmiszercélú növénytermesztésnek; a bioműanyagokkal kapcsolatos kutatás és fejlesztés előmozdítása és támogatása mellett foglal állást. Ennek során nagy figyelmet kell fordítani az ökológiai szempontból elfogadható tervezésre – többek között a nyersanyagokat (lehetőleg hulladékok), a hozzáadott anyagokat (környezetbarát és az egészségre nem káros), a javíthatóságot (könnyen javítható), az újrafeldolgozhatóságot és a szétporladásra való hajlamot illetően;

49.

ezért a (háztartási és ipari) komposztálhatóságra, a biológiai lebonthatóságra és a lebonthatóságra vonatkozó, meglévő európai szabványügyi előírások – például az EN 13432 és EN 14995 szabvány – teljes körű alkalmazását, valamint annak ellenőrzését kéri, hogy ezek érvényesek-e a megfelelő környezetekre (pl. talaj, tenger és édesvíz, szennyvíztisztító telepek és anaerob lebontás), hogy ez alapján létrejöjjön egy Unió-szerte alkalmazott címkézési rendszer, amely ezeket a megjelöléseket igen egyértelműen megkülönbözteti;

50.	nemzetközi megállapodást sürget a később szétporladó műanyag mikroszemcsék arcradírokban, fogkrémekben és egyéb higiéniai termékekben való kozmetikai célú felhasználásának betiltására, megelőzendő, hogy ez a viszonylag új szennyezési forrás bejusson az élelmiszerláncba;

51.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az „oxidatív biológiai úton lebonthatóként” címkézett műanyagok csupán oxidatív biológiai úton fragmentálhatók, nem biológiailag lebonthatók, és a fragmentáció folyamata során mikroméretű műanyagrészecskék maradhatnak a környezetben. A tapasztalatok alapján az újrahasznosítási folyamat során az oxidatív biológiai úton fragmentálható műanyag szennyezi az újrahasznosított anyagot és rontja annak minőségét. Ezúttal is nagy mennyiségű bizonyíték birtokában kérjük az oxidatív biológiai úton lebontható műanyagok betiltását mindaddig, amíg további kutatások meg nem erősítik ezek hozzáadott értékét;

Tengeri hulladék

52.

egyetért a zöld könyv azon kijelentésével, hogy „a tengerekben és óceánokban található hulladék nagy része műanyag”, és hogy ez súlyos világméretű problémát jelent. Meggyőződése, hogy a tengeri környezetbe kerülő műanyag mennyiségének csökkentését a műanyagok egész életciklusa során minden érdekeltnek elsőrendű feladatnak kell tekintenie;

53.	megjegyzi, hogy további vizsgálatokra van szükség a környezetben található makro- és mikroméretű műanyaghulladékok forrásának, mozgásának és mennyiségének feltárására. Emellett tisztában kell lenni azzal, hogy e mikroszkopikus részecskék milyen hatással vannak a tengeri élővilágra;

54.

a konkrét intézkedések eredményességének vagy kudarcának felmérése, valamint a lehetséges megoldások kialakításához való hozzájárulás érdekében kéri a nyomon követés és az adatgyűjtés fokozását. Úgy véli, hogy a tengeri hulladék csökkentésére konkrét célszámot csak úgy lehet meghatározni, ha pontos adatok állnak rendelkezésre a tengeri hulladék aktuális mennyiségéről;

55.

kettős stratégiát szorgalmaz:

(a)	egy szárazföldi/part menti stratégiát a műanyaghulladék vízi környezetbe jutásának megelőzésére;

(b)	és egy tengeri stratégiát annak biztosítására, hogy az óceáni és tengeri tevékenységek során keletkező hulladékot felelősségteljesen kezeljék;

a szárazföldi/part menti stratégia a fent felsorolt intézkedésekre épül, a tengeri stratégia pedig a MARPOL (Nemzetközi egyezmény a hajókról történő szennyezés megelőzéséről) és más egyezmények hatékonyabb végrehajtására;

56.	a szakpolitikák jobb koordinációját és végrehajtását ajánlja az EU és a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (a hajózás biztonságáért és a hajókról történő tengerszennyezés megelőzéséért felelős ENSZ-hivatal) között;

57.

emlékeztet arra, hogy az EU tengerstratégiai keretirányelve célokat tűzött ki a tengeri hulladékra vonatkozóan, és ha új célokat határoznak meg, akkor azoknak összhangban kell lenniük a korábbi hulladékcélokkal. Fontolóra lehetne venni külön a műanyagokra vonatkozó célokat, de nem elég a csökkentésre törekedni: ÉSSZERŰ célokra van szükség. A MARPOL keretében hozott, hulladékokra és erőforrásokra vonatkozó jogszabályoknak most hatékonyabban érvényt kell szerezni;

58.

emlékeztet a helyi és regionális önkormányzatoknak és partnereiknek a lakosság tudatosításában játszott szerepére. Ahhoz, hogy orvosolni, illetve mérsékelni lehessen a problémát, tisztában kell lenni a műanyaghulladék terjedésével a folyami és tengeri környezetben. Az ezt célzó intézkedések között lehet az iskolai oktatóprogramok támogatása, a felelős magatartás ösztönzése az idegenforgalomban, és a műanyagipar is tehet kezdeményezéseket. Az „európai nagytakarítási hetek” vagy hasonló kezdeményezések bevezetése megfelelő publicitás mellett több figyelmet irányítana a problémára;

59.

együttműködést szorgalmaz a helyi és regionális önkormányzatok és partnereik, valamint az önkéntesszervezetek között, hogy a hasznos „nagytakarítási” kezdeményezések célzottabbak legyenek. Jóllehet a parttakarítási napok, a tengerparti strandokon kihelyezett szemetesek és szemétgyűjtő akciók révén a hulladéknak csak elenyésző aránya gyűjthető össze, ezek is felhívják a helyi közösségek figyelmét a problémára. Támogatni lehetne a halászati ágazat arra irányuló kampányait, hogy halászati szünnapokon hulladékot „halásszanak”, illetve hogy a hajók a báziskikötőjük helyett a legközelebbi kikötőben is kirakhassák a hulladékot; az RB ebben a tekintetben támogatja az Európai Bizottság arra vonatkozó terveit, hogy 2014-ben Európa-szerte bevezetnek egy „nagytakarítási napot”, és felajánlja, hogy feltérképezi az együttműködési lehetőségeket e kezdeményezés terén;

60.

úgy véli, hogy a helyi és regionális önkormányzatok egyedül nem tudják vállalni a tengeri hulladékkal járó költségeket, és a tagállamokon belül minden kormányzati szinttől és illetékes hatóságtól, a vízügyi és kikötői hatóságoktól és a hulladékgazdálkodási ágazattól fokozott együttműködést kér annak érdekében, hogy költséghatékony módszereket találjanak a műanyaghulladékok tengerbe jutásának megelőzésére;

61.	a tudásalap kibővítését kéri az EU által támogatott programok, mint a LIFE+ vagy az ERFA-eszközök révén, a műanyag hulladékok hatásának vizsgálata érdekében a talajban és a tengeri környezetben is;

Záró megjegyzés

62.

a hulladékgazdálkodási ágazat valamennyi szereplőjét együttműködésre szólítja fel a műanyagok mennyiségének, illetve a környezetre és a nyersanyag-használatra kifejtett hatásának csökkentése érdekében, továbbá kéri, hogy ismerjék el a műanyagban mint értékes erőforrásban rejlő lehetőségeket. A kihívást az jelenti, hogy a műanyag olcsó és sokoldalú anyag, melyet egyre több területen használnak, tartóssága azonban hosszú távú probléma forrása. A világ tengereiben található műanyaghulladék felhalmozódása figyelmeztető jel, ugyanakkor elismert tény, hogy az ellenőrizetlenül lerakott hulladék nagy része a szárazföldről származik. A műanyaghulladék minden környezetben elfogadhatatlan!

Kelt Brüsszelben, 2013. október 8-án.

a Régiók Bizottsága elnöke

Ramón Luis VALCÁRCEL SISO

5.12.2013

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 356/37

A Régiók Bizottsága véleménye – Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós stratégia

2013/C 356/07

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

—	elismeri, hogy az éghajlatváltozás globális hatásai éppolyan jelentősek lehetnek, mint az egyes európai városokra és régiókra gyakorolt következmények, és ezért úgy véli, hogy az alkalmazkodási stratégiát az EU-n túlmenően is ki kell terjeszteni,

—	úgy véli, hogy a zöld infrastruktúra egy klasszikus, többnyire társadalmi-gazdasági előnyökkel és alacsony költséggel járó alkalmazkodási lehetőség, amely hozzájárul a városi területek ellenálló képességének növeléséhez,

—	különös aggodalmát fejezi ki az éghajlatváltozásnak a mezőgazdasági, erdészeti és halászati termelésre gyakorolt hatása miatt,

—	hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó stratégiában nagyobb figyelmet kell fordítani az alkalmazkodás helyi szintű elősegítésére, mivel a hatások ott érzékelhetők a leginkább, és ott kerül sor az elsődleges válaszintézkedésekre,

—	elismeri, hogy a finanszírozás kulcsfontosságú az alkalmazkodási válaszlépések helyi szintű végrehajtásához,

—

elismeri a helyi és regionális hálózatok jelentőségét az alkalmazkodási intézkedések népszerűsítésében, és úgy véli, hogy az uniós finanszírozást az ilyen hálózatok megfelelő támogatására kellene felhasználni. Nem ajánlja azonban az alkalmazkodásra irányuló új szervezet létrehozását vagy önkéntes kötelezettségvállalást, amint az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó stratégia javasolja, mivel ez átfedést eredményezne, zavaró lenne a résztvevők számára, és értékes forrásokat pazarolna el. A jelenlegi Polgármesterek Szövetségét több forrással kellene ellátni, és olyan hálózattá kellene átszervezni, amely az éghajlatváltozással kapcsolatos intézkedésekre összpontosít azok mindkét területén: a mérséklés és az alkalmazkodás terén,

—

arra a következtetésre jut, hogy a sürgősségre való tekintettel a stratégia 2017-ben javasolt felülvizsgálata során nemcsak a tagállami alkalmazkodási stratégiák terén elért előrelépésekre és a jogalkotás jövőbeli szükségességére kell összpontosítani, hanem 2017-et kell célul kitűzni a valamennyi kormányzati szinten való végrehajtás számos fontos állomásának eléréséhez is, valamint hogy az uniós stratégiát a szubnacionális szintű testületeknek és a tagállamoknak az ilyen fontos állomások eléréséről szóló iránymutatással és támogatással kell kiegészíteni.

Előadó:

Neil SWANNICK (UK/PES), Manchester városi tanácsának tagja

Referenciaszöveg:

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós stratégia

COM(2013) 216 final

I. POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

tudomásul veszi, hogy a 2015-re várható éghajlat-változási ENSZ-egyezmény nemcsak a mérséklésről, hanem az alkalmazkodásról is szól majd. Az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képesség kiépítése – különösen a világ legszegényebb és legkiszolgáltatottabb, sérülékenyebb népei esetében – létfontosságú ahhoz, hogy az egyezmény méltányos legyen;

hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás mérséklése a legjobb módja annak, hogy az alkalmazkodás legfontosabb problémáit megelőzzük, és hogy minél erőteljesebbek és nagyratörőbbek lesznek az éghajlatváltozás mérséklését célzó intézkedések, annál korlátozottabbak lehetnek majd a változás hatásaihoz való alkalmazkodást célzóak;

3.	megjegyzi, hogy a légköri szén-dioxid jelenlegi, 400 ppm szintjével a világ átlépett egy veszélyes küszöböt;

4.	arra kéri az uniós tárgyalókat, hogy növeljék a céltudatosságot és szerezzenek nemzetközi támogatást a 2015-ben várható egyezményhez, amelynek kétségkívül részét képezi a világ energiarendszerének átalakítása is;

pontosan tisztában van azzal, hogy számos fejlődő országot fenyegetnek olyan lassú éghajlat-változási folyamatok, mint a tengerszint emelkedése és a hőmérséklet növekedése, amelyek súlyosbítják a szélsőséges időjárási események által jelentett veszélyeket, és súlyosan aláássák a globális fenntartható fejlődés megvalósításának kilátásait;

6.	hangsúlyozza, hogy a vízkészletekre közvetlenül hat az éghajlatváltozás, és az ilyen készletek kezelése hatást gyakorol az ökoszisztémákra, a növényi és állati termékenységre, a társadalmi-gazdasági tevékenységekre és az emberi egészségre;

7.	arra kéri a Tanácsot és az Európai Bizottságot, hogy az RB-t ne csak az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló tevékenységekbe, hanem az ökoszisztéma-alapú alkalmazkodásra és a biodiverzitásra összpontosító Nairobi Munkaprogrammal kapcsolatos technikai munkába is vonják be;

Alkalmazkodás és ellenálló képesség

üdvözli, hogy az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós stratégia hivatkozásokat tartalmaz az ellenálló képességre, valamint hogy a stratégia átfogó célja az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenálló Európa felé való haladás támogatása. Az RB úgy véli, hogy ésszerű megközelítés az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást az ellenálló képesség egyik vetületének tekinteni. A városok talpra tudnak állni egy (éghajlati vagy más) sokk után, ha nagy az ellenálló képességük, de súlyosan meggyengülhetnek, ha ez a képességük kicsi;

9.	úgy véli, hogy létfontosságú kapcsolatokat kiépíteni az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, valamint a katasztrófavédelem és a vészhelyzeti terveket kidolgozó közösségek között;

10.

az ellenálló képességgel kapcsolatosan úgy véli, hogy az alkalmazkodásnak a következőket kell jelentenie:

—	különböző rendszereken, ágazatokon, területi szinteken és időszakokon átívelő holisztikus megközelítés,

—	egy eleme annak a szélesebb stratégiának, amelyre azért van szükség, hogy növekedjen Európának, valamint városainak és régióinak ellenálló képessége,

—	a szélsőséges időjárási és éghajlati veszélyek azonosításának, majd csökkentésének folyamata, ezáltal az ezekkel kapcsolatos válsághelyzetek intenzitásának enyhítése;

11.

megérti, hogy az éghajlatváltozás negatív hatásai várhatóan még akkor is jelentkeznek, ha határozott alkalmazkodási válaszlépéseket dolgoznak ki, és ha teljesül a felmelegedés átlagosan 2 °C-ra való korlátozásának célja. Az elsődleges cél az ilyen eseményekkel szembeni ellenálló képesség, ezért a „climate-resilience” kifejezés használata megfelelőbb, mint a „climate-proofing”;

12.

elismeri, hogy az éghajlatváltozás globális hatásai éppolyan jelentősek lehetnek, mint az egyes európai városokra és régiókra gyakorolt következmények a globális logisztikai és ellátási láncokra, az élelmiszerbiztonságra és a migrációra (ide értve az emberek, az állat- és növényvilág és a betegségek vándorlását) gyakorolt hatásokból adódóan, ezért úgy véli, hogy az alkalmazkodási stratégiát az EU-n túlmenően is ki kell terjeszteni. Amint a fejlesztés és együttműködés, az élelmiszer és az energia globális támogatást élvez, ugyanígy támogatni kell az alkalmazkodást is, tekintettel annak az EU-ra gyakorolt potenciális kockázataira és hasznaira;

13.

megjegyzi, hogy a kutatás jórészt az éghajlatváltozásnak a kulturális örökségre gyakorolt hatására összpontosít, és hangsúlyozza, hogy az alkalmazkodási stratégiáknak elemezniük kellene azt is, hogy a kulturális javak – például épületek, műtárgyak és archívumok – mennyire sérülékenyek a szélsőséges időjárási jelenségekkel és a környezetszennyezéssel szemben;

14.

úgy véli, hogy a zöld infrastruktúra egy klasszikus, többnyire társadalmi-gazdasági előnyökkel és alacsony költséggel járó alkalmazkodási lehetőség, amely a felszíni hőmérséklet enyhítésével és a csapadékvíz-elfolyás csökkentésével járul hozzá a városi területek ellenálló képességének növeléséhez. Létfontosságú, hogy az alkalmazkodási megközelítés a természetes és városi rendszereken alapuljon, mint például az adminisztratív határokat keresztező ökológiai folyosók a vadállatok változó éghajlat miatti vándorlásának megkönnyítésére. Ezért célszerű támogatni az ökoszisztémákat vagy a zöld infrastruktúrát mint létfontosságú infrastruktúrákat;

15.

úgy véli, hogy az egészséges ökoszisztémák és a biodiverzitás gazdagsága elősegíti a helyi és regionális közösségek ellenálló képességét, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás ezekre a rendszerekre is fenyegetést jelent. Ezt a témát alaposabban át kellene gondolni az uniós stratégia, a nemzeti alkalmazkodási stratégiák és az uniós programok keretein belül;

Alkalmazkodás és gazdasági versenyképesség

16.

üdvözli, hogy az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó stratégia összekapcsolja a szélsőséges időjárási és éghajlat-változási veszélyekhez való alkalmazkodást Európa jövőbeli gazdasági jólétének biztosításával, de figyelmeztet arra, hogy az alkalmazkodást a növekedés és a versenyképesség fenntartása érdekében elősegítő intézkedések nem veszélyeztethetik a társadalmi jólétet és egészséget;

17.

elismeri, hogy az időjárási és éghajlati veszélyek jelentős közvetlen költségekkel járnak, mint például az épületekben és az infrastruktúrában okozott károk. Ezért az olyan alkalmazkodási válaszintézkedéseket kell ösztönözni, amelyeknek része a meglévő javak helyreállítása és az ellenálló képességnek a jövőbeli rendszerekbe való beépítése is, például a vasútvonalak és a lakóépületek terén;

18.

megállapítja, hogy a biztosítótársaságok arra az álláspontra juthatnak, hogy egy város vagy régió talaja, épületei és infrastruktúrái nem eléggé védettek az éghajlatváltozás veszélyeivel szemben, ez pedig a biztosítások elérhetőségének korlátozásához vagy magasabb fedezeti költségekhez vezethet. Az ilyen problémákat tapasztaló területek azzal szembesülhetnek, hogy nehezen tudják elérni növekedési céljaikat, egyes városi területek pedig „nem biztosíthatókká” válhatnak. Ezért üdvözlendő, hogy az Európai Bizottság „Zöld könyv a természeti és ember okozta katasztrófák biztosításáról” című dokumentuma foglalkozik majd ezzel a témakörrel;

19.

fontosnak tartja az éghajlatváltozás hatásai okozta költségek elemzését, hogy a megelőző alkalmazkodási intézkedések értéke összehasonlítható legyen. Ezáltal érthetőbbé válnának az alkalmazkodás gazdasági előnyei és a megtakarított költségek. Az ún. Stern-jelentés már elemezte az éghajlatváltozás gazdasági vetületeit. Ezen a területen további kutatásokat kellene ösztönözni, hogy támogatást kapjon az alkalmazkodásnak a különböző politikákba és stratégiákba való beépítésére irányuló üzleti tervek kidolgozása;

20.

a költségek és előnyök egész életciklust figyelembe vevő megközelítése mellett érvel annak biztosítása érdekében, hogy az ellenálló képességet növelő beruházások hosszú távon kifizetődőek legyenek. Meg kellene követelni, hogy a mérlegekben és kockázat-nyilvántartásokban szerepeljenek azoknak az intézkedéseknek és tőkebefektetéseknek a gazdasági, környezeti és szociális hatásai, amelyek nem veszik figyelembe az éghajlatváltozást;

21.

úgy véli, hogy az alkalmazkodási stratégiáknak elsősorban arra kell összpontosítaniuk, hogy a szélsőséges időjárás és éghajlatváltozás károsíthatja az infrastruktúra-hálózatok rendszereit. Az időjárási vagy éghajlati veszélyek, például egy elektromos alállomás vagy egy ikt-elosztó elvesztése, több gazdasági ágazaton és szolgáltatáson végigsöprő közvetett hatással járhatnak vagy dominóeffektust okozhatnak;

22.	úgy látja, hogy a társadalmi-gazdasági rendszerek, az éghajlatváltozás és az infrastruktúra közötti kapcsolatok az utazási vagy energiafogyasztási szokások megváltozását eredményezhetik, ami jelentős hatással jár az infrastrukturális szolgáltatások keresletére és kínálatára;

23.

nagyon aggasztják az éghajlatváltozás által a mezőgazdasági, erdészeti és halgazdálkodási termelésre gyakorolt hatások; kéri, hogy az e témákkal kapcsolatos európai politikák segítsék elő a fenti nélkülözhetetlen, elsődleges termelési források és az e termeléseket lehetővé tevő ökoszisztémák éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességének fokozását;

Az alkalmazkodási cél

24.

elismeri, hogy bizonytalanság uralkodik az üvegházhatású gázok jövőbeli légköri koncentrációját és az azzal járó hőmérséklet-emelkedést és hatásokat illetően. Az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó stratégia a világ 2 °C fokkal való felmelegedésének hatásaihoz való alkalmazkodásra összpontosít. A tudomány jelenlegi álláspontja, valamint az IPCC negyedik értékelő jelentése (1) szerint azonban a jelenlegi légköri koncentráció (amennyiben nem változik) 2 °C-nál nagyobb felmelegedéshez vezet. Ezért az elővigyázatosság elvének megfelelően olyan intézkedések bevezetését javasoljuk, amelyek egy magasabb jövőbeli hőmérséklet-emelkedéshez való alkalmazkodásra irányulnak;

Sebezhetőség a szélsőséges időjárási és éghajlat-változási veszélyekkel szemben

25.

üdvözli, hogy az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó stratégia hivatkozik a sebezhetőségre, amely fontos eleme az éghajlatváltozás tudatosításának és a hozzá való alkalmazkodásnak; az alkalmazkodás elsődleges célja az érintettek – így: az emberek, az infrastruktúra és a gazdasági ágazatok – sebezhetőségének csökkentése a szélsőséges időjárási és éghajlat-változási veszélyekkel szemben;

26.

a sebezhetőségre összpontosító alkalmazkodási megközelítés mellett foglal állást, mivel:

—

az éghajlatváltozás helyi szintű hatásainak előrejelzése módszertani szempontból nehéz, időigényes és drága, míg a sebezhetőségre hatással lévő tényezőkkel kapcsolatos adatok általában jobban hozzáférhetők. A sebezhetőségre összpontosító megközelítéssel azonnali előrelépés érhető el az éghajlatváltozással kapcsolatos részletes, helyi szintű előrejelzések hiányában is;

—	az Egészségügyi Világszervezet megjegyzi, hogy az éghajlatváltozás a 21. század legnagyobb közegészségügyi kihívása,

—

a legsebezhetőbb csoportokat – köztük az időseket, a nagyon fiatalokat és a társadalmi-gazdasági szempontból hátrányos helyzetűeket – a forráshiány és a biztosításokhoz való hozzáférés hiánya miatt különösen veszélyezteti a szélsőséges időjárás és az éghajlatváltozás. A sebezhetőségen alapuló megközelítés hozzájárul ahhoz, hogy az egészségügy és a társadalmi igazságosság részét képezze az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló intézkedéseknek.

27.	úgy véli, hogy az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó stratégiának javára szolgálna bizonyos kifejezések, mint a kockázat, a sebezhetőség, a kitettség és az ellenálló képesség pontosabb magyarázatának kidolgozása, valamint az alapvető fogalommeghatározások megadása;

Többszintű kormányzás

28.

megjegyzi, hogy az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó stratégia az alkalmazkodásnak az uniós intézkedésekbe való beépítésére és nemzeti alkalmazkodási stratégiák kidolgozására összpontosít, de kevesebb figyelmet fordít a tagállamok támogatásának fontosságára az alkalmazkodás regionális és helyi szintű megvalósításában;

29.

hangsúlyozza, hogy sokkal nyomatékosabban el kell ismerni a többszintű kormányzás szerepét az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó intézkedésekben. Ez elősegítené a következőket:

—	annak nagyobb fokú tudatosítása, hogy az alkalmazkodás feladatai és követelményei az adott területi egységek szerint különbözőek,

—	a különböző szinteket átfogó alkalmazkodási válaszlépések – például a stratégiai és helyi közutak irányítása – iránti felelősség tudatosítása,

—	az alkalmazkodás tagállami és regionális szintű, határokon átnyúló kérdései – például az árvízkockázat kezelése – jelentőségének elismerése,

—	a tagállami alkalmazkodási politikák regionális és helyi szintre – ahol a megvalósításra sor kerül – való átültetésének támogatása.

30.	elismeri, hogy a nemzeti stratégiák széles körű áttekintést nyújthatnak a hatásokról és a kockázatokról, azonban regionális és helyi szintű betekintést érthető módon nem biztosítanak;

31.

hangsúlyozza, hogy a tagállami alkalmazkodási stratégiáknak irányítási lehetőségeket kellene megadniuk az alkalmazkodás regionális és helyi szintű támogatásához, valamint hogy a tagállamoknak a helyi és regionális önkormányzatokkal együttműködve felügyelniük kellene az alkalmazkodási stratégiák regionális és helyi szinten való kidolgozását és megvalósítását; az EU-nak pedig iránymutatást kellene adnia e feladatok elvégzésének módjáról;

32.	a tagállamokat arra kell ösztönözni, hogy hozzanak létre hálózatokat, amelyek különböző ágazatok szereplőit tömörítik a határokon átnyúló alkalmazkodási stratégiák közös kidolgozása érdekében;

33.

hangsúlyozza, hogy a regionális alkalmazkodási stratégiák a legalkalmasabbak arra, hogy háttérinformációkat nyújtsanak, jelentős forrásokat mutassanak fel és iránymutatást nyújtsanak a helyi intézkedésekhez. A helyi és regionális önkormányzatok hangsúlyozhatják az éghajlatváltozás olyan domináns hatásait is, amelyek általában regionális jellegűek az olyan földrajzi adottságok miatt, mint a szigeti fekvés, hegyvidéki régiók, nagyvárosi és partvidéki területek;

34.

elismeri, hogy a tagállamok között különbségek vannak a stratégiák helyi végrehajtására szolgáló kormányzati struktúrák között, mivel néhány – de nem minden – tagállamban jelentős regionális tervezési struktúrák állnak rendelkezésre, amellett érvel azonban, hogy minden esetben szükség van valamilyen formában szubnacionális alkalmazkodási irányítási keretre ahhoz, hogy a tagállamok alkalmazkodással kapcsolatos beruházásai, jogalkotása és intézkedései eljussanak a helyi szinthez;

35.

hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó stratégiában nagyobb figyelmet kell fordítani az alkalmazkodás helyi szintű elősegítésére, mivel a hatások ott érzékelhetők a leginkább, és ott kerül sor az elsődleges válaszintézkedésekre. Az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodás európai válaszlépéseinek sikerét az mutatja majd, hogy helyi szinten milyen mértékben dolgoztak ki és hajtottak végre alkalmazkodási válaszintézkedéseket a szélsőséges időjárási és éghajlat-változási veszélyek csökkentésére;

36.

elismeri, hogy a városok olyan területek, ahol az alkalmazkodási válaszlépések létfontosságúak. Az uniós polgárok túlnyomó része városokban él. A városokban fokozottan jelentkeznek az éghajlatváltozás hatásai (pl. a városi hőszigethatás miatt), több a sérülékeny érintett, valamint a városok kulcsfontosságú gazdasági és kulturális központot jelentenek;

37.	hangsúlyozza, hogy az alkalmazkodás kérdését – mivel az döntő szerepet játszik a táj és az épített környezet hosszú távú változásának biztosításában – érvényre kell juttatni minden téren, különösen például a területfejlesztésben;

Az alkalmazkodási válaszintézkedések regionális és helyi szintű végrehajtása

38.

üdvözli azt a kötelezettségvállalást, miszerint a 2014 és 2020 közötti időszakra szóló uniós költségvetésnek legalább 20 %-át különítik el az éghajlat-politikai kiadások növelésére, valamint beépítik az alkalmazkodást az uniós szintű finanszírozásba, politikába és kutatási programokba, köztük a strukturális alapokba, a Horizont 2020, a Life+ és a vidékfejlesztési programokba;

39.	megállapítja, hogy a szubszidiaritás elvének megfelelően végeredményben a tagállamok felelősek az alkalmazkodás regionális és helyi politikába és gyakorlatba való beépítésének ösztönzéséért;

40.

elismeri, hogy az alkalmazkodás szintje különböző lesz az egyes tagállamok, régiók és városok között, mivel különbözőek az éghajlatváltozás jelentette kockázatok, az ezekkel szembeni sérülékenység és az alkalmazkodási képesség. Ez pedig befolyással van arra, hogy hogyan képesek felkészülni és választ adni a szélsőséges időjárásra és az éghajlatváltozásra;

41.

„alkalmazkodási tipológiák” kidolgozása mellett érvel a városi szintű stratégiák kidolgozásának támogatása érdekében. A városok közötti hasonlóságok – mint például a jelenlegi és várható éghajlati kockázatok és a társadalmi-gazdasági jellegzetességek – megállapítása segíthet a hasonló alkalmazkodási szükséglettel rendelkező várostípusok hálózatba szerveződésében. Az ilyen városcsoportok elősegítenék a hatékonyabb alkalmazkodási stratégiai tervezést és az intézkedések kidolgozását, a források elosztását, a megfelelő iránymutatások biztosítását és az oktatási hálózatok létrehozását. Az RB megjegyzi, hogy már létezik néhány önkéntes egyesület, ezeket pedig támogatni kellene;

42.

rámutat, hogy az alkalmazkodási igények és kapacitások – például a különböző irányítási szabályozások, a forrásokhoz való hozzáférés, valamint az alkalmazkodási válaszlépések kidolgozását és végrehajtását befolyásoló biofizikai jellegzetességek – különbözőségét tekintve a „bevált módszerek” kifejezés félrevezető. Ebben az összefüggésben, mivel a módszerek teljes mértékben nem vihetők át, a „jó módszerek” kifejezés alkalmasabb lehet;

43.

megállapítja, hogy az alkalmazkodóképesség fejlesztése alapvetően fontos az alkalmazkodási válaszlépések kidolgozásához és végrehajtásához. Ezért létfontosságú a tagállami és szubnacionális csomópontok létrehozása az alkalmazkodási kapacitások kiépítéséhez, a képzéshez, valamint az információk és tapasztalatok városok és régiók közötti megosztásához;

44.	megerősíti a környezeti nevelés és a kommunikáció fontosságát, különösen az éghajlatváltozás témájában. Ezért a kommunikációs témák és eszközök helyi közönséghez és sajátosságokhoz való igazítását ösztönzi, és utal a kommunikációs és oktatási kampányok hosszú távú finanszírozásának jelentőségére;

45.

elismeri, hogy a finanszírozás kulcsfontosságú az alkalmazkodási válaszlépések helyi szintű végrehajtásához. Tisztázni kell, hogyan lehet előteremteni az alkalmazkodás terén történő előrehaladáshoz szükséges jelentős összegeket, különösen azt követően, hogy az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszerének említett aukciós bevételei némileg kétségessé váltak. Különösen szükséges az alkalmazkodás beépítése az ERFA-hoz hasonló strukturális alapokba a következő tervezési időszakban, méghozzá anélkül, hogy csökkentenénk az éghajlatváltozás mérsékléséhez szükséges költségvetési kereteket;

46.

elismeri a helyi és regionális hálózatok jelentőségét az alkalmazkodási intézkedések népszerűsítésében, és az ilyen hálózatok uniós eszközökkel való megfelelő pénzügyi támogatása mellett foglal állást. Az RB azonban nem javasolja az alkalmazkodásra irányuló új szervezet létrehozását vagy önkéntes kötelezettségvállalást, amint az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó stratégia javasolja, mivel ez átfedést eredményezne, zavaró lenne a résztvevők számára, és értékes forrásokat pazarolna el. A jelenlegi Polgármesterek Szövetségét több forrással kellene ellátni, és olyan hálózattá kellene átszervezni, amely az éghajlatváltozással kapcsolatos intézkedésekre összpontosít azok mindkét területén: a mérséklés és az alkalmazkodás terén;

47.

hangsúlyozza, hogy a stratégia alkalmazkodásra vonatkozó elképzelésének inkább proaktívnak kellene lennie, mint reaktívnak: az alkalmazkodási válaszlépések kidolgozása és végrehajtása során mindkét stratégiára – a hosszú távú kockázatok csökkentésére és a napjainkra jellemző időjárási és éghajlati szélsőségek kezeléséhez szükséges felkészültség és képességek fokozására – figyelmet kell fordítani;

Az alkalmazkodás és mérséklés közötti szinergiák és ütközések

48.

elismeri, hogy az alkalmazkodás és mérséklés az átfogó éghajlat-változási stratégia alapvető elemei. Jóllehet a jelenlegi és az elkerülhetetlen jövőbeli szélsőséges időjáráshoz és éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás elengedhetetlen, az nem helyettesítheti az éghajlatváltozás mérséklését. Az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményének keretében kidolgozott cancúni megállapodás hangsúlyozza, hogy a feleknek ugyanolyan fontosként kell kezelniük az alkalmazkodást és a mérséklést. A források szubnacionális szintű elosztása azonban különböző;

49.

rámutat, hogy Európa versenyképessége és életminősége megerősítésének legfontosabb aspektusa abban áll majd a következő évtizedekben, hogy a társadalmakat és gazdaságokat arra ösztönözzük, hogy ellenállóbbak legyenek a változó éghajlattal szemben. Elengedhetetlen ugyanakkor mielőbb megsokszorozni az éghajlatváltozásért felelős, káros gázok kibocsátásának számottevő csökkentését célzó intézkedéseket;

50.

megállapítja, hogy míg az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodás és a hatások mérséklése elvben szorosan összekapcsolódik, jelenleg igen ritka az integrált alkalmazkodási/mérséklési tevékenység, valamint hogy a politikának, a gyakorlatnak és a kutatásnak sürgős válaszlépéseket kell tennie a szinergiák elismerése és ösztönzése érdekében. Fontos egyébiránt, hogy az Európai Unió valamennyi politikája előmozdítsa e két célkitűzés teljesülését;

51.

elismeri a mérséklést, illetve az alkalmazkodást célzó, egymást kiegészítő intézkedések lehetséges előnyeit, különben jelentős hátrányok keletkezhetnek az alkalmazkodást, illetve a mérséklést célzó, egymással ütköző intézkedésekből, mint például mechanikus hűtés biztosítása az épületek magasabb hőmérsékletének csökkentésére, amely növeli az üvegházhatású gázok kibocsátását;

52.

arra a következtetésre jut, hogy a sürgősségre való tekintettel a stratégia 2017-ben javasolt felülvizsgálata során nemcsak a tagállami alkalmazkodási stratégiák terén elért előrelépésekre és a jogalkotás jövőbeli szükségességére kell összpontosítani, hanem 2017-et kell célul kitűzni a valamennyi kormányzati szinten való végrehajtás számos fontos állomásának eléréséhez is, esetleg az „alkalmazkodási felkészültség eredménytáblája” megközelítést felhasználva, valamint hogy az uniós stratégiát a szubnacionális szintű testületeknek és a tagállamoknak az ilyen fontos állomások eléréséről szóló iránymutatással és támogatással kell kiegészíteni.

53.	úgy véli, hogy az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós stratégiában szereplő európai bizottsági javaslatok összhangban állnak a szubszidiaritás és az arányosság elvével.

Kelt Brüsszelben, 2013. október 8-án.

a Régiók Bizottsága elnöke

Ramón Luis VALCÁRCEL SISO

(1) Az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport (IPCC) negyedik értékelő jelentése.

5.12.2013

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 356/43

A Régiók Bizottsága véleménye – Zöld infrastruktúra – Európa természeti tőkéjének növelése

2013/C 356/08

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

—

kiemeli a helyi és regionális önkormányzatok döntő szerepét e kezdeményezés kidolgozásában és végrehajtásában; és arra kéri őket, hogy váljanak aktívvá minden érintett ágazati politika terén, elsősorban területrendezési és városfejlesztési illetékességükön keresztül, a környezetbarát infrastruktúra megtervezése és kialakítása érdekében; aláhúzza, hogy a környezetbarát infrastruktúra sikeres kiépítésének kulcsa a hatékony többszintű kormányzásban és valamennyi szereplő és érdekelt részvételében rejlik;

—

kéri az Európai Bizottságot, hogy mielőbb dolgozzon ki konkrét gyakorlati útmutatókat a környezetbarát infrastruktúrának a különböző uniós politikákba történő beépítéséhez; valamint kiegészítő műszaki leírásokat kér; a környezetbarát infrastruktúrát pedig fel kellene venni a fenntartható városok és területek számára szóló adattárba, valamint a jövőbeli „városfejlesztési hálózatba”;

—

felkéri az Európai Bizottságot, hogy építse be azokat az elvárásokat az európai jogszabályokba, amelyek célja a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások „zéró nettó csökkenése”; valamint, hogy továbbra is törekedjen az európai finanszírozásra vonatkozóan a környezetvédelmi feltételességre és a biológiai sokféleség védelmének figyelembevételére; javasolja, hogy e finanszírozás kiegészítéseként vonják el a „szürke infrastrukturális” projektek végrehajtására elkülönített valamennyi európai támogatás bizonyos százalékát;

—

üdvözli azt a bejelentést, mely szerint az Európai Bizottság az EBB-vel közösen arra törekszik, hogy 2014-re külön uniós finanszírozási mechanizmust hozzon létre a környezetbarát infrastrukturális projekteket tervező projektgazdák számára; szeretné, ha a környezetbarát infrastruktúra meghatározásába bevonnák a helyi és regionális önkormányzatokat;

—

üdvözli a TEN-G kezdeményezést, és amellett száll síkra, hogy azt ugyanúgy ismerjék el közösségi érdeknek, mint a szállítási és energetikai hálózatokat vagy az információs és kommunikációs technológiákat, és kéri, hogy az Európai Bizottság vizsgálja meg e terület európai szabályozásának lehetőségeit.

Előadó

Annabelle JAEGER, Provence–Alpes–Côte d’Azur regionális önkormányzatának képviselője (FR/PES)

Referenciaszöveg

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Környezetbarát infrastruktúra – Európa természeti tőkéjének növelése

COM(2013) 249 final

I. POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

Általános megjegyzések

lelkesedéssel fogadja az Európai Bizottság „Környezetbarát infrastruktúra – Európa természeti tőkéjének növelése” című közleményét, amely felvázolja az EU tárgyra vonatkozó stratégiáját. Számottevőnek tartja a 2020-ra kitűzött európai célok elérésére irányulóan az alábbiak tárgyában bemutatott javaslatokat: hatékony erőforrás-felhasználás, társadalmi és regionális kohézió, fenntartható és intelligens növekedés, vonzerő, a biodiverzitás és a táj védelme, a természeti kockázatokkal szembeni védelem, fenntartható városi modell lehetősége, helyi szintű munkahelyteremtés és -megőrzés a kis- és középvállalkozásoknál, a közegészségügy javítása és az egyenlőtlenségek elleni küzdelem. Mindez támogatja az EU biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő stratégiájának céljait, összhangban áll a „Madarak” és „Élőhelyek” irányelvekkel és a „Natura 2000” területek hálózatba szervezésével (1), és megerősíti azokat;

reméli, hogy az uniós környezetbarát infrastruktúra jövőbeni kialakítása elő fogja segíteni az EU biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő stratégiájában szereplő második célkitűzés megvalósítását, amely a következő: 2020-ig a leromlott ökoszisztémák legalább 15 %-ának helyreállítása, a biológiai sokféleség csökkenésének és az ökoszisztémák leromlásának megállítása, valamint az ökoszisztémáknak az EU teljes területén – nem pedig csak a Natura 2000 területeken – történő helyreállítása;

úgy véli egyébiránt, hogy az eddig nemzetközi, európai és nemzeti szinten megvalósított különféle stratégiák és programok még nem hoztak a biodiverzitás előtt álló kihívásoknak megfelelő szintű eredményeket; valamint hogy egyetértés alakult ki annak szükségességéről, hogy felülvizsgáljuk társadalmunk termelési és fogyasztási modelljeit, tekintettel a biológiai sokféleség csökkenésének veszélyére, amelynek ezek a fő tényezői, a természetes élőhelyek lerombolása és elaprózása, és a számos különböző szennyezés révén. E felülvizsgálat nélkül hiábavalók maradnak a biológiai sokféleségről szóló egyezmény és az EU 2020-as biodiverzitási stratégiája keretében megújított kötelezettségvállalások;

kiemeli ezért az Európai Bizottság alapvető szerepét abban, hogy ösztönözze egy horizontális, környezetbarát infrastruktúrán alapuló stratégia kidolgozását. Ez soha nem látott lehetőség lenne arra, hogy valamennyi európai szereplőt – államot, helyi és regionális önkormányzatot, vállalkozást, kutatót, egyesületet és polgárt – bevonjuk a gazdaság, a társadalom és a bioszféra érdekeinek összeegyeztetésébe;

érdeklődéssel fogadja a javasolt definíciót, amely egyszerre foglalja magában a fajok és élőhelyek összekapcsolódási lehetőségeivel, valamint a különböző szintű – többek között városi – ökoszisztémák minőségével összefüggő kihívásokat, a védett területek figyelemre méltó biodiverzitását és a kevésbé különleges térségekét, továbbá a természetes és a természeten alapuló, de az ember által megvalósított megoldásokat. Szeretné azonban, ha ez a definíció részletesen szerepelne a közzéteendő végrehajtási útmutatókban, belevéve az élő szervezetek iránti áteresztő- és befogadókészséget is. Ezért minden szinten rendkívül fontos az ökológiai és funkcionális összekapcsolódások kialakítása és felhasználása;

üdvözli, hogy megfelelő elismerést nyert a kellően működőképes állapotban lévő ökoszisztémák számos gazdasági, környezeti, kockázatmegelőzési és társadalmi előnye, és ragaszkodik ahhoz, hogy az emberek számára hasznos javak és szolgáltatások előállításának e haszonelvű vetülete mindig alátámassza a természet és a biodiverzitás védelmének etikai szempontjait;

emlékeztet egyrészt arra, hogy a környezetbarát infrastruktúra koncepciója természeténél fogva túllép a közigazgatási és területi határokon, másrészt pedig arra, hogy fejlesztése, fenntartása, vagy veszélyeztetése elsősorban a tagállamok és a regionális és helyi önkormányzatok területrendezéssel és a természeti erőforrások megóvásával kapcsolatos politikáitól függ;

üdvözli és támogatja ezt a globális megközelítést, amely szilárdan beágyazza a környezetbarát infrastruktúrát az éghajlatváltozás hatásai mérséklésének és az ahhoz való alkalmazkodásnak a keretébe. Kiemeli a helyi és regionális önkormányzatok döntő szerepét e stratégia kidolgozásában és végrehajtásában;

amellett foglal állást, hogy a környezetbarát infrastruktúra megóvása, fejlesztése és karbantartása sokkal kevésbé költséges közép- és hosszú távon, mint a „szürke infrastruktúráké”, ha a teljes költségüket tekintjük, beleszámítva a jelenleg a társadalom által viselt külső költségeket is. A természet által ihletett, vagy azon alapuló és a biodiverzitással szinergiát teremtő megoldások (környezetbarát tervezés) kevesebb energiát és karbantartást igényelnek, mint a hagyományos megoldások, ezért hatékonyabbak és fenntarthatóbbak;

10.

felhívja a figyelmet arra, hogy az ökoszisztémák leromlásának megelőzése és a leromlott állapotú ökoszisztémák működőképességének helyreállítása különösen kiemelten kezelendő, mivel az ökológiai egyensúly emberi tevékenység okozta felborulásának következményeit kezelő intézkedések mindig költségesebbek és hosszadalmasabbak, és főként bizonytalanabb eredményeket hoznak;

11.

úgy véli, hogy bár az ökoszisztéma-szolgáltatások gazdasági értékelése hasznosnak bizonyulhat egyes költség-haszon elemzésekben ahhoz, hogy egymással ellentétes célkitűzések között dönthessünk, az bizonyos módszertani nehézségekkel is jár – sőt, számos helyzetben kifejezetten alkalmatlan –, és nyilvánvaló kihatásai vannak etikai téren. Hangsúlyozandó továbbá, hogy létezik egy másik logika is a biodiverzitás hanyatlása „árának” felmérésére: annak kiszámítása, hogy mennyibe kerül az ökológiai funkciók megőrzését célzó helyreállítás, mi a költsége azoknak a beruházásoknak, amelyek a biodiverzitás állapotának fenntartásához vagy javításához szükségesek az ökológiai szolgáltatások tartós biztosítása érdekében. A Régiók Bizottsága szeretné, ha ez utóbbi módszer nyerne prioritást;

12.	arra kéri valamennyi helyi és regionális önkormányzatot, hogy váljon aktívvá minden érintett ágazati politika terén, elsősorban területrendezési és városfejlesztési illetékességén keresztül, a környezetbarát infrastruktúra megtervezése és kialakítása érdekében;

13.	arra kéri ezért az EU-t és a tagállamokat, hogy támogassák az önkormányzatokat emberi, technikai és pénzügyi erőforrásokkal a kihívásoknak megfelelő mértékben; (2)

Mezőgazdaság, erdészet, földgazdálkodás

14.

úgy látja, hogy a talajfunkció-veszteség, az intenzívebbé váló földhasználat és a talajromlás elleni harcnak kell a területrendezés és a városfejlesztés fő prioritásának lennie. A természetes környezet, az erdők és a mezőgazdasági művelésű földek „zéró nettó csökkenésének” kell uralkodóvá válnia a városok terjeszkedésével szemben. Egyes helyi és regionális önkormányzatok különböző formákban már elkezdték beépíteni a környezetbarát infrastruktúra és a „zéró nettó csökkenés” fogalmát a város- és területfejlesztési terveikbe;

15.

emlékeztet ezenkívül arra, hogy támogatja, hogy a tagállamok újrakezdjék az ahhoz szükséges egyeztetéseket, hogy egységes európai jogi keretet fogadhassanak el a talajok védelmére és funkcionalitásuk helyreállítására vonatkozóan, amely elengedhetetlen eszköze e döntő jelentőségű probléma kezelésének; (3)

16.

felhívja a figyelmet az erdészet környezetbarát infrastruktúrához tett hozzájárulására, amely lehet aktív – vagyis állhat az erdőterületek folyamatosságának helyreállításából vagy környezetbarát gazdálkodási gyakorlatok bevezetéséből, és lehet passzív – azaz történhet az erdők határterületének a megóvása révén. Különösen azokban a régiókban, ahol az erdőtulajdon nagyon szétaprózott, illetve magánkézben van, a környezetbarát infrastruktúra kialakításához a tulajdonosok szövetségeinek létrehozása és működtetése, továbbá az szükséges, hogy eszközöket bocsássanak a helyi és regionális önkormányzatok rendelkezésére e magántulajdonosok ösztönzésére: földtulajdonnal kapcsolatos, képzési, technikai és kölcsönös segítségnyújtási, sőt, pénzügyi támogatási eszközöket;

17.

tudomásul veszi az EU által a közös agrárpolitika keretében a 2014–2020 közötti időszakra hozott döntéseket, és felteszi a kérdést, hogy hogyan lehet hatékonyan megvalósítani 2020-ig a környezetbarát infrastruktúrát a fenti területeken. A Régiók Bizottsága kiemeli ezért az illetékes hatóságok fellépésének jelentőségét: a környezetbarát infrastruktúrát a biológiai sokféleség fenntartásával és helyreállításával kapcsolatos forrásfelhasználási tevékenységük egyik vezérfonalává kell tenniük azáltal, hogy az ökológiai jelentőségű övezetekbe irányuló közvetlen kifizetéseket és az EMVA-források felhasználását környezetbarátabbá alakítják, ideértve az agrár-környezetvédelmi intézkedések összehangolt célmeghatározását és az azokat támogató költségvetési előirányzatok biztosítását is. Ezzel párhuzamosan forrásokat kell felszabadítaniuk a biológiai sokféleség helyreállítására a mezőgazdasági területeken, elsősorban a bio-mezőgazdaságot és az agroerdészetet támogatva;

18.

úgy véli, hogy a fenntartható mezőgazdaságnak és erdőgazdálkodásnak a környezetbarát infrastruktúrán belüli népszerűsítése érdekében a természetes eredetű építőipari anyagok kifejlesztése elengedhetetlen a vidéki és városi térségek közötti szolidaritáshoz, mivel a hagyományos építőanyagoknak a városi építkezésekhez és a „szürke infrastruktúrához” való felhasználása jelentős nyomást gyakorol a vidéki, sőt, a tengeri környezetre is. Alapvető fontosságú a mezőgazdaság melléktermékeit képező vagy a szokásos anyagokat (szalma, kender, len, gyapjú stb.) kiegészítő fa- és egyéb anyagok használatát ösztönözni a helyi érintettek érdekében. Ezért látja úgy az RB, hogy előnyben kell részesíteni a helyi dinamikát, mégpedig az ágazatok strukturálásához és az ipari feldolgozóeszközökbe történő beruházáshoz nyújtott támogatáson, valamint a piacnak egy példamutató közbeszerzés, illetve az azokat kiemelten felhasználó közösségeknek nyújtott ösztönzők általi strukturálásán keresztül. Kutatási programokat is ki kell dolgozni a fenti anyagok műszaki tulajdonságainak és az ökoszisztémák megóvása szempontjából megfelelő előállítási feltételeinek a feltárását célzóan. Végül, a felhasználókat – megfelelő címkézés bevezetése révén – tájékoztatni kell az anyagok származási helyéről és előállítási körülményeiről;

Közös irányítás

19.

aláhúzza, hogy a környezetbarát infrastruktúra sikeres kiépítésének kulcsa abban rejlik, hogy minden kormányzati szint működjön együtt, eredményesen valósuljanak meg a többszintű kormányzás elvei, továbbá valamennyi szereplő és érdekelt, sőt a nagyközönség is részt vegyen helyi szinten annak megtervezésében és megvalósításában;

20.	a részvételen alapuló megközelítés mellett foglal állást, amely lehetővé teszi majd a kellő, alulról kiinduló kiegészítő kezdeményezéseket, amelyeket a területrendezésben és a földgazdálkodásban közvetlenül részt vevő szereplők, elsősorban a helyi közösségek hajtanak végre; (4)

Új polgárság

21.

megjegyzi, hogy meglehetősen nagy a társadalmi igény a természet iránt a városokban, amely nemcsak a természet iránti különböző formában megnyilvánuló igényeket (hely a pihenésre, kikapcsolódásra, kertészkedésre és mezőgazdaságra, tájképi és díszítőelemek, érintetlen természeti területek stb.) és az ezekhez kapcsolódó jólét érzésére való vágyakozást tükrözi, hanem a közegészségügyi kihívásokat, a gazdasági és szociális egyenlőtlenség elleni küzdelmet is; ezen igények kielégítése pedig nyilvánvaló módon egyaránt érinti a legfiatalabbakat, a legidősebbeket és a legkiszolgáltatottabb helyzetűeket;

22.

érdeklődéssel figyeli és bátorítja a környezetbarát infrastruktúrához kapcsolódó polgári kezdeményezéseket, különösen a városi és a környező agglomerációs területeken (a biológiai sokféleség részvételi alapon történő felmérése, részvétel a biológiai sokféleséghez kapcsolódó új városi területek kijelölésében, a használatlan vagy elhagyott területek átminősítése, közösségi kertek stb.). A fenti területek közötti, nem motorizált közlekedési rendszerek számára alkalmas útvonalakkal való összeköttetés alapvető a városi életminőség javításához;

Lehetőségek az innovációra és új szakmák kialakítására

23.

megjegyzi, hogy a környezetbarát infrastruktúra kutatási és innovációs potenciállal rendelkezik, amely számos fejlesztési lehetőséget nyújt a településfejlesztők számára, például a zöld falakat és tetőket vagy az ökológiai felújításokat tekintve; pontosítja ugyanakkor, hogy a környezetbarát infrastruktúrához köthető előnyök – például az éghajlathoz való alkalmazkodás területén – a megvalósítás minőségétől függően jelentkeznek. Kizárólag az éghajlatnak és a biológiai sokféleségnek megfelelő gyakorlati megoldásokat kellene ösztönözni;

24.	támogatja az Európai Bizottság azon javaslatát, hogy pénzügyi eszközökkel (például kockázatmegosztó gyakorlatokkal) csökkentsék az innováció folyamatához kapcsolódó kockázatot, és örömmel fogadja az intézménynek azt a szándékát, hogy támogatni kíván állami vagy magánfinanszírozású projekteket;

25.

érdeklődéssel tekint a környezetbarát infrastruktúrához kapcsolódóan megjelenő új szakmákra (ökológiai felújítási szakértő, a leromlott ökoszisztémák karbantartásával és felújításával foglalkozó szakemberek); valamint hangsúlyozza a közvetlen vagy kapcsolódó szakmák (növénytermesztés, mezőgazdasági ágazatok stb.) figyelembevételének fontosságát. A gazdasági fejlődésért felelős régióknak és helyi önkormányzatoknak figyelemmel kell kísérniük és támogatniuk kell ezeket a munkahelyteremtő potenciállal rendelkező lépéseket;

26.

úgy véli, hogy a környezetbarát infrastruktúra alapját az ökoszisztémák és a hozzájuk kapcsolódó emberi kultúrák adják, amelyek biogeográfiai körülményeikből és történelmükből adódóan rendkívül sokfélék. A környezetbarát infrastruktúra következésképpen a fejlődés hordozója a gazdasági ágazatok és a helybeni, nem áthelyezhető munkahelyek számára. Ebben az összefüggésben az RB emlékeztet arra, hogy folyamatban van az Európai Unió közbeszerzéssel kapcsolatos jogszabályainak felülvizsgálata, és hogy az Európai Parlament (EP) „Belső piac” bizottsága 2013. január 11-én tisztázta, hogy a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat legyen az a szempont, amelyre alapozva az ajánlatkérő szervek odaítélik a közbeszerzési szerződéseket. Az RB támogatja az EP azon álláspontját, hogy ez a kritérium az árakon és költségeken túlmenően minőségi, környezeti vagy szociális megfontolásokat is magában foglalhat, beleértve a társadalmi és környezetvédelmi jellemzőket, valamint az innovatív jelleget, adott esetben pedig a rövid távú közbeszerzés költséghatékonyságát;

Fellépések

27.

kéri az Európai Bizottságot, hogy mielőbb dolgozzon ki pontos és konkrét gyakorlati útmutatókat a környezetbarát infrastruktúrának a különböző uniós politikákba történő integrálásához; továbbá azt javasolja, hogy a környezetbarát infrastruktúrákat már népszerűsítő régiókat és önkormányzatokat vonják be ezek kidolgozásába, hogy az Európai Bizottsággal közösen meg lehessen szerkeszteni ezeknek az útmutatóknak az egyes helyi vonatkozású részeit, amelyek pontosabban veszik számba a helyi élőhelyeket, ismereteket és tudást; elismeri ennek kapcsán, hogy a „Guide to multi-benefit cohesion policy investments in nature and green infrastructure” [Útmutató a természetbe és a környezetbarát infrastruktúrába történő, sok előnnyel járó kohéziós politikai beruházásokhoz] című útmutató (5) első iránymutatásként már elérhető;

28.	kiegészítő műszaki leírásokat kér a városi környezetbarát infrastruktúrákról, amelyek segítségével projekteket lehetne mobilizálni a strukturális alapokhoz kapcsolódó új intézkedések keretében, amelyek szerint az alapok 5 %-át fenntartható városfejlesztési célokra kell beruházni;

29.	szeretné, ha a környezetbarát infrastruktúrát felvennék a fenntartható városok és területek számára szóló adattárba (6), valamint a 2014–2020-as időszakra szóló kohéziós politika által kilátásba helyezett „városfejlesztési hálózatba”;

30.	kéri, hogy a bizonyos tervek és programok környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló 2001/42/EK irányelv jövőbeli felülvizsgálata foglalja magába a környezetbarát infrastruktúrákra való hivatkozást a hatások valószínű jelentősége meghatározásának további kritériumaként;

31.

hangsúlyozza annak szükségességét, hogy amennyiben a környezetbarát infrastruktúrára épülő összes alternatív megoldás előzetes tanulmányozása nyomán egy „szürke” infrastruktúrát elengedhetetlennek ítélnek, ezt oly módon alakítsák ki, hogy amennyire csak lehet, megelőzzük, hogy hatást fejtsen ki, ezt követően csökkenteni kell a fennmaradó hatást, végül az ökológiai és földhasználati egyenértékűség értelmében igazolt kompenzációs intézkedéseket kell érvénybe léptetni (7). A Régiók Bizottsága felkéri az Európai Bizottságot, hogy építse be mindezeket az elvárásokat az európai jogszabályokba, tekintettel az Európai Bizottság által a biológiai sokféleségről szóló, 2020-ig teljesítendő uniós stratégiában foglalt, a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások „zéró nettó csökkenéséről” szóló 7b. fellépés terén végzett munkára;

Nyomon követés és értékelés

32.

üdvözli azt a javaslatot, hogy 2017-re tekintsék át a környezetbarát infrastruktúra területén elért előrelépéseket, és megerősíti, hogy a helyi és regionális önkormányzatok készek arra, hogy ehhez hozzájáruljanak a biológiai sokféleséggel, a gazdasági tevékenységgel, az egészségüggyel, a társadalmi egyenlőtlenségekkel stb. foglalkozó helyi megfigyelőpontjaik mobilizálásával;

33.

felveti a kérdést, hogy mennyire hatékony a környezetbarát infrastruktúra, és hangsúlyozza annak szükségességét, hogy támogassák egy olyan gyors értékelési eszköz kidolgozását, amely az ökoszisztémák funkcionális egészségét vizsgálja, és amelyet az érintett felek könnyen használhatnak és áttekinthetnek a hatékonyság értékelésére, emellett pedig a „szürke infrastruktúrákkal” való összehasonlítására;

34.

úgy véli, hogy lehetővé kell tenni a „szürke infrastruktúrák” természethez való viszonyulásának teljes kiértékelését, és támogatja az Európai Bizottságnak az európai ökoszisztéma-szolgáltatások feltérképezésére és értékelésére vonatkozóan megkezdett munkáját; ezen túlmenően hangsúlyozza annak fontosságát, hogy támogassák olyan módszerek, eszközök és számítások kidolgozását, amelyek lehetővé teszik, hogy életciklus-elemzésen alapuló, átlátható jellemzést kapjunk a gazdasági tevékenységeknek és a termékeknek a természethez és az ökoszisztémás szolgáltatásokhoz való teljes viszonyáról;

Kommunikáció, tudatosítás és pedagógia

35.

az EU által más kormányzási szintekkel partnerségben vezetett ambiciózus kommunikációs kampányt ajánl, amelyet különösen a helyi és regionális önkormányzatok (8), valamint más helyi szereplők (egyesületek, vállalkozások stb.) jól magukévá tudnak tenni. Ez a kampány támaszkodhatna a környezetbarát infrastruktúra hármas – környezeti, gazdasági és szociális – hasznára, valamint a tagállamok jelenleg alkalmazott bevált gyakorlataira;

36.

kijelenti, hogy meg kell erősíteni a bevált gyakorlatok hasznosítását. Az Európai Bizottságnak más intézményi és egyesületi szereplőkkel, valamint az ezeket az információkat már összegyűjtő helyi és regionális önkormányzatokkal egyetemben továbbra is arra kell törekednie, hogy beazonosítsa, terjessze és hasznosítsa a sikeres gyakorlatokat egy, a cserét szolgáló platform, rendszeres találkozók és képzések keretében, amelyeket a helyi és regionális önkormányzatok az Európai Bizottság támogatásával készek megszervezni, ugyanis nekik kulcsfontosságú szerepük van a környezetbarát infrastruktúra fontosságának tudatosításában;

37.

arra biztatja az Európai Bizottságot, hogy foglalja bele a létező és a jövőbeli kidolgozandó európai ökocímkézési programokba a környezetbarát infrastruktúra elemeit, függetlenül attól, hogy területekről (vidéki, városkörnyéki vagy városi nemzeti parkok) vagy termékekről (anyagok, építkezés stb.) van szó;

Finanszírozás

38.

a Régiók Bizottsága elismeri ugyan, hogy a keresztfinanszírozások hasznosak arra, hogy a biológiai sokféleség állította kihíváshoz mobilizálják az ágazati politikákat, hangsúlyozza azonban, hogy különböző okokból – kezdve az egyes finanszírozási eszközök különböző megnevezéseitől az összetett finanszírozási tervezésig – nehézkes ezeknek a finanszírozásoknak a mobilizálása; kéri tehát, hogy készítsenek pontos használati útmutatókat;

39.

hangsúlyozza, hogy sürgősen meg kell határozni a környezetbarát infrastruktúra integrációs lehetőségeit és elsődleges jellegét a partnerségi megállapodásokban és az operatív finanszírozási programokban, amelyeket jelenleg alakítanak ki a 2014–2020 közötti kohéziós és strukturális alapok tekintetében. Ez lehetővé tenné, hogy az illetékes hatóságok teljes mértékben felvállalják az e terület finanszírozására vonatkozó felelősségüket. Arra ösztönzi továbbá az illetékes helyi és regionális önkormányzatokat, hogy használják ki a lehetőségeket az operatív programokban javasolt, területhez igazított környezetbarát infrastruktúra-megoldások finanszírozására, és azok sikeres kivitelezésének biztosítása érdekében ruházzanak be a szükséges ágazatközi kapacitásépítésbe, társfinanszírozásba és hálózatépítésbe;

40.

egyetért annak szükségességével, hogy a környezetbarát infrastruktúra részét képező projektek számára finanszírozási eszközt hozzanak létre, és határozottan üdvözli a közleményben foglalt, ennek megfelelő bejelentést, mely szerint az Európai Bizottság az EBB-vel közösen arra törekszik, hogy 2014-re külön uniós finanszírozási mechanizmust hozzon létre a környezetbarát infrastrukturális projekteket tervező projektgazdák számára. Az RB szeretné, ha a környezetbarát infrastruktúra meghatározásába bevonnák a helyi és regionális önkormányzatokat;

41.

javasolja, hogy e finanszírozás kiegészítéseként vonják el a „szürke infrastrukturális” projektek végrehajtására elkülönített valamennyi európai támogatás bizonyos százalékát, hogy azzal egy kiegészítő biodiverzitási alapot finanszírozzanak; ezt az alapot mobilizálják majd feltőkésítés céljából a környezetbarát infrastruktúra kiépítésére a „szürke infrastruktúrával” rendelkező tagállamokban;

42.	felkéri az Európai Bizottságot, a tagállamokat, valamint a helyi és regionális önkormányzatokat, hogy minden finanszírozási szinten tegyenek hatékony lépéseket annak érdekében, hogy megszűnjenek a biológiai sokféleségre káros támogatások és finanszírozási eszközök;

43.

kéri az Európai Bizottságtól, hogy továbbra is törekedjen az európai finanszírozásra vonatkozóan a környezetvédelmi feltételességre (9) és a biológiai sokféleség védelmének figyelembevételére (10), és azokat terjessze ki, hogy minden egyes uniós finanszírozással támogatott projekt esetében felbecsüljék a környezetbarát infrastruktúrára és a biológiai sokféleségre gyakorolt hatást, és az uniós finanszírozási támogatás mértékét ehhez igazítsák;

44.	kéri az Európai Bizottságot, hogy a 2014–2020 közötti időszakra szóló strukturális alapokról és az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközről szóló félidei felülvizsgálatban helyezze előtérbe és emelje ki a környezetbarát infrastruktúrához kapcsolódó jövőbeli intézkedéseket;

A TEN-G kezdeményezés

45.

lelkesedéssel fogadja a TEN-G kezdeményezést, és kéri, hogy valamennyi megelőző tanulmányba építsék be az európai dimenziójú környezetbarát infrastruktúrához kapcsolódó helyi és regionális szempontokat, hogy egyszerre garantálják a koherenciát, az ökoszisztémák működőképességének helyreállításával, azaz a biológiai sokféleség megőrzésével és annak az éghajlat-változással szembeni ellenálló képességével kapcsolatos hatékonyságot, valamint azt, hogy a polgárok és a részt vevő felek jobban magukénak érezzék ezt az ügyet;

46.	szeretné, hogy a TEN-G kezdeményezést ugyanúgy ismerjék el közösségi érdeknek, mint a szállítási és energetikai hálózatokat vagy az információs és kommunikációs technológiákat, és kéri, hogy az Európai Bizottság vizsgálja meg e terület európai szabályozásának lehetőségeit;

A határokon átnyúló és a páneurópai kihívások

47.

a környezetbarát infrastruktúra koherenciája biztosítása érdekében arra biztatja a helyi és regionális önkormányzatokat, hogy működjenek együtt közös ökológiai hálózatok kidolgozásán, és kéri az Európai Bizottságot, hogy globális keretben vegye fel uniós szintre ezt a határokon átnyúló együttműködést;

48.

kéri, hogy a környezetbarát infrastruktúrákra irányuló európai kezdeményezést terjesszék ki az európai határokon túl a vidéki és városi területeken a környezetbarát infrastruktúrákba irányuló beruházást célzó uniós szomszédsági eszközök megerősítésével. Ebben segíthetnek az olyan, már létező kezdeményezések, mint az Emeraude hálózat, és az Ember és Bioszféra program, valamint a Páneurópai Ökológiai Hálózat;

Szubszidiaritás

49.

úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak a környezetbarát infrastruktúra más európai politikákba való beépítését célzó javaslatai, valamint a más kormányzási szinteknek a szóban forgó területre vonatkozó politikáik kialakításához adni kívánt támogatás megfelel a szubszidiaritási és arányossági elveknek.

Kelt Brüsszelben, 2013. október 8-án.

a Régiók Bizottsága elnöke

Ramón Luis VALCÁRCEL SISO

(1) CdR 22/2009 fin, CdR 112/2010 fin.

(2) CdR 22/2009 fin, CdR 112/2010 fin.

(3) CdR 112/2010 fin.

(4) CdR 112/2010 fin.

(5) http://ec.europa.eu/regional_policy/sources/docgener/studies/pdf/guide_multi_benefit_nature.pdf

(6) A „fenntartható európai városok referenciakerete” az uniós tagállamok, az Európai Bizottság és az európai önkormányzatokat képviselő szervezetek közös kezdeményezése. Lásd: http://www.rfsc-community.eu/.

(7) A biológiai sokféleség nettó csökkenésének elkerülésére vonatkozó célkitűzés elérése érdekében.

(8) CdR 112/2010 fin.

(9) CdR 22/2009 fin, CdR 218/2009 fin.

(10) IEEP, 2012. december: „Background Study towards biodiversity proofing of the EU budget” [Háttértanulmány a biológiai sokféleség védelmének az EU költségvetésében történő figyelembevétele érdekében].

5.12.2013

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 356/49

A Régiók Bizottsága véleménye – Az EU űripari politikája

2013/C 356/09

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

—	rámutat a kialakulóban lévő uniós űrpolitika keretében szabályozandó szempontokra, amelyek az alábbiak: ipari szabványok, a technikai műveletekhez kapcsolódó kérdések és a műholdas kommunikációs infrastruktúra kereskedelmi hasznosítása;

—	egyetért azzal, hogy az EU űrágazatára vonatkozó keresletorientált közszolgálati politikaalkotás célja a felhasználók cselekvési képességének fokozása, de ez nem korlátozható fogyasztói támogatásokra;

—	sürgeti az Európai Bizottságot, hogy az állami hatóságok hatásköreihez és szükségleteihez kapcsolódó szolgáltatások kapcsán határozza meg a közhasznosság kritériumait, amelyeket a felhasználói igény értékelése során fognak majd használni;

—	rámutat, hogy az uniós iparpolitika létfontosságú szempontjának kellene tekinteni az iparágakkal azok első lépéseinek kitapintása és támogatása érdekében együttműködő helyi/regionális szint és a nemzeti/uniós szint közötti szoros kapcsolatot;

—	fel kívánja hívni a figyelmet arra a helyi és regionális szintű bevált gyakorlatokból levont tanulságra, hogy az esetek túlnyomó többségében a Copernicus/GMES rendszert felhasználó szolgáltatások a közpolitika szükségleteit elégítik ki, és már bizonyították, hogy hasznosak közcélok eléréséhez;

—

javasolja, hogy amennyiben a strukturális alapok kezelői elegendő politikai akarattal és tájékozottsággal rendelkeznek, az űrtechnológiák alapján kifejlesztett szolgáltatásokat és alkalmazásokat társfinanszírozhatnák ezekből az alapokból. Ilyenfajta mechanizmust már alkalmaztak a 2007–2013 közötti pénzügyi keretben, amikor a Kohéziós Alap/ERFA fel nem használt kereteit átcsoportosították egy új prioritás, a távoli régiókat szolgáló műholdas alapú szélessávú internet érdekében;

—

hangot ad annak a véleményének, hogy a Copernicus rendszer üzemeltetési szakasza alapvető az új technológiai fejlesztések gazdasági áttöréséhez, azonban pénzügyi támogatásra lesz szükség ahhoz, hogy fedezni lehessen az új technológia sokféle felhasználó általi alkalmazásával kapcsolatos indulási költségeket.

Előadó

Adam STRUZIK (PL/EPP), Mazóvia régió elnöke

Referenciaszöveg

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Az Európai Unió űripari politikája: az űrágazatban rejlő gazdasági növekedési potenciál kibontakoztatása

COM(2013) 108 final

I. POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

1.	üdvözli az európai bizottsági közleményt, amely egyértelműen kimondja az uniós űripari politika jelentőségét;

Előzetes megjegyzések

hangsúlyozza, hogy az űripari ágazat az Európa 2020 stratégiának és az abban rögzített kiemelt kezdeményezéseknek – különösen az „Innovatív Unió” és az „Iparpolitika a globalizáció korában” elnevezésűnek – kulcsfontosságú eleme. Az űrtechnológia kiemelt jelentőséggel bír a tudásalapú gazdaság szempontjából: kihat a jövőbeli gazdasági versenyképességre és biztosítja az eszközöket a Föld más sürgető problémáinak megoldásához. Az űrtechnológia járulékos előnyeit úgy definiálhatjuk, mint minden olyan tanulságot vagy változást, amire az űrrel kapcsolatos tevékenységek nyomán tettünk szert, és amit ezután más, további gazdasági értéket teremtő területeken hasznosítunk vagy ilyenekre ültetünk át;

megjegyzi, hogy az Európai Űrügynökség (ESA) által az űralapú alkalmazások felhasználóiként működő értékteremtő ágazatokról végzett elemzés szerint a magánszektorbeli európai piac a világpiacinál kisebb és kevésbé specializálódott. Ezenkívül, szemben más, az űriparban aktív nemzetekkel, a védelmi iparág nem határoz meg kiinduló szabványokat és tevékenységeket. Világszerte a legtöbb vállalat több szegmensben és az értéklánc minden szakaszában aktív. Európában alig találunk olyan szereplőt, amely az egész értékláncot ellenőrzése alatt tartaná. Általában a specializáció (az elsősorban a műholdas navigációs alkalmazásokra koncentráló) Európában némileg alacsonyabb fokú, mint a világ más részein;

4.	nagyon is tisztában van az uniós űripari ágazat legfontosabb szakpolitikai problémáival, amelyek között szerepel a piacszervezés, az adminisztratív egyszerűsítés, a beszerzési elvek kérdése, az adatokhoz való hozzáférés, a közintézmények ügyfélszerepe és a szabályozási keret;

5.	elismeri, hogy az EU űripara általában nagy hatással van Európa tudományos és technológiai pozíciójára. Itt említhető az európai tudományos és technológiai bázis ösztönzése, valamint az űrtechnológia által a szélesebb értelemben vett gazdaságra kifejtett hatás;

egyetért a 2013. május 30-i, „Az Európai Unió űripari politikája – Az űrágazatban rejlő gazdasági növekedési potenciál kibontakoztatása” című tanácsi következtetésekkel abban, hogy a kiegyensúlyozott ipari bázis érdekében a kkv-k értékláncban való részvétele alapvető az európai űripar versenyképességéhez. Csatlakozik ezenkívül a Tanácshoz abban is, hogy sürgeti az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja tovább az új, innovatív pénzügyi eszközök szükségességét;

úgy véli, hogy a helyi és regionális önkormányzatok szempontjából különösen fontos népszerűsíteni az űralapú alkalmazások használatát az uniós politikákban, és az EU-nak ezért megfelelő támogatási intézkedéseket kell kialakítania az űralapú alkalmazások kifejlesztésének és elterjesztésének ösztönzésére a köz- és magánszférabeli felhasználók – különösen a helyi önkormányzatok és a kkv-szektor – körében, mindezt kapcsolódó innovációtámogatási intézkedésekkel is kiegészítve;

A. Az űripari politika célkitűzései és fellépései

osztja az Európai Bizottság véleményét, hogy a világűr rendkívül fontos az EU és polgárai számára, és az Európai Bizottsághoz hasonlatosan úgy látja, hogy a felemelkedőben lévő űrhatalmakban (például Kínában és Indiában) végbemenő folyamatok nagy kihívások elé állítják az európai űripart. A közlemény elemzése szerint ez a helyzet inkább tulajdonítható az elégtelen finanszírozásnak, mint az európai űripari ágazat alacsony hatékonyságának;

megérti, hogy olyankor, amikor az EU és a tagállamok pénzügyi nehézségekkel szembesülnek, az uniós űripari politikának arra kell koncentrálnia, hogy lefektesse az ágazat világpiaci előrelendítésének alapjait, és megszüntesse az ezt esetlegesen hátráltató akadályokat. Az RB ezért teljes mértékben támogatja a közleményben leírt célokat, amelyek az alábbiak: szabályozási keretrendszer létrehozása, a versenyképes ipari bázis továbbfejlesztése, a költséghatékonyság ösztönzése, a világűrbe telepített alkalmazások piacának bővítése, illetve a technológiai függetlenség és az űrbe való önálló eljutás képességének biztosítása;

10.

támogatja azt az érvelést, hogy az európai űripar hatékony irányítása szükségessé teszi a főbb szereplők – az Európai Bizottság, az ESA és a tagállamok – közötti egyetértést. Megjegyzi eközben, hogy politikai szempontból egy közös európai védelempolitikai határozat megkönnyítené az együttműködést a nemzeti hadipari ágazatokkal, amiből a polgári űripari szektornak is haszna származna;

11.

elismeri az európai űrágazat által – különösen a műholdas kommunikáció terén – elért piaci eredményeket, és támogatja az Európai Bizottság arra irányuló törekvéseit, hogy fenntartsa e szegmens világpiaci versenyképességét. Ebből a szempontból az RB határozottan támogatja azt a kezdeményezést, hogy biztosítsák európai üzemeltetők számára a rádiófrekvenciás csatornákhoz való hozzáférést. Ez a kérdés nagy jelentőséggel bír a régiók számára, mivel a műholdas kommunikáció segítségével áthidalható az alacsony népsűrűségű területek között a szélessávú hozzáférés terén jelentkező szakadék;

12.

elismeri az európai űrágazat technológiai függetlenségének jelentőségét, és egyetért a javasolt megoldásokkal, például az űrszektoron kívüli ágazatokkal való kölcsönös gazdagítással, a releváns projektfelhívások indításával a Horizont 2020 program keretében, illetve az űripar számára biztosítandó szakképzett munkaerő képzésébe való beruházással;

13.

kétségei vannak azonban afelől, hogy a (például a Horizont 2020 keretében) rendelkezésre álló finanszírozás elegendő lesz-e ahhoz, hogy jelentős előrelépést tegyünk a technológiai függetlenség irányában. Sürgeti ezért az Európai Bizottságot, hogy terjesszen elő egy részletes tervet arról, hogy hogyan kellene elérni ezt a célt;

14.

javasolja, hogy a szakképzett munkaerő kapcsán a kezdeti prioritás legyen az, hogy a keresést az EU új tagállamaiban kezdjék, amelyek mind jelezték aziránti érdeklődésüket és törekvésüket, hogy csatlakozzanak az űrnemzetek csoportjához, és ahol ráadásul magas szintű a mérnöki és természettudományos oktatás;

15.	határozottan támogatja a világűrbe telepített alkalmazások és szolgáltatások piaci fejlesztését, és megjegyzi, hogy a helyi és regionális önkormányzatok alapvető szerepet tölthetnek be ebben a folyamatban;

16.

ennek kapcsán emlékeztetni kíván arra, hogy a helyi és regionális önkormányzatok fontos végfelhasználói az űrbe telepített szolgáltatásoknak. Ahhoz azonban, hogy teljes mértékben kiaknázzuk az űrbe telepített alkalmazásokban rejlő potenciált, a helyi és regionális önkormányzatokat mint felhasználókat tájékoztatni kell azok előnyeiről. Intenzívebb párbeszédre van szükség a szolgáltató és a végfelhasználó között;

17.

úgy véli továbbá, hogy a helyi és regionális önkormányzatok által felügyelt területeken megtalálhatók különféle, az innovációs háromszögben érintett gazdasági szereplők. A helyi és regionális önkormányzatok felelősek az innovációs és kkv-programokért, amelyeket össze lehetne kapcsolni az űriparral, és amelyek így stratégiai hozzájárulást nyújthatnak az űrpiac megerősítéséhez;

18.

megjegyzi még, hogy a lakossághoz való közelségük révén a helyi és regionális önkormányzatok egyedülálló módon érhetik el a területükön élő különféle társadalmi csoportokat, és így ideális helyzetben vannak ahhoz, hogy tájékoztassák az embereket a világűrbe telepített szolgáltatások előnyeiről. Emiatt igen nagy jelentőséggel bírnak a helyi és regionális önkormányzatok olyan hálózatai, mint például a NEREUS (Network of European Regions Using Space Technologies);

B. Általános helyi és regionális szintű megfontolások

19.

a régiók mint a műholdas alkalmazások (különösen a Copernicus/GMES-szolgáltatások és -termékek) egyik fő felhasználója szempontjából elismeri, hogy az EU űripari politikájának támogatnia kell a technológiai innovációt és fel kell számolnia a fejlődését akadályozó tényezőket. Az EU űrpolitikájának sikerét a növekedés, a költségcsökkentés, a más ágazatokra továbbgyűrűző hatás és a magasan képzett, termelő munkaerő iránti kereslet mértéke mutatja majd meg;

20.	osztja az Európai Bizottság álláspontját, amely szerint a keresletoldali innováció ösztönzése az EU űrpolitikája előtt álló legfontosabb kihívás, amelyet kezelnie kell ahhoz, hogy a keretprogramok során eddig végrehajtott űrberuházások gazdasági előnyei eljussanak az EU régióihoz és polgáraihoz;

21.	egyetért azzal, hogy az EU űrágazatára vonatkozó keresletorientált közszolgálati politikaalkotás célja a felhasználók cselekvési képességének fokozása, de ez nem korlátozható fogyasztói támogatásokra;

22.	sürgeti az Európai Bizottságot, hogy az állami hatóságok hatásköreihez és szükségleteihez kapcsolódó szolgáltatások kapcsán határozza meg a közhasznosság kritériumait, amelyeket a felhasználói igény értékelése során fognak majd használni;

23.	a régiók szempontjából megjegyzi, hogy a helyi és regionális végfelhasználók a Copernicus rendszer szolgáltatásait és termékeit csak akkor fogják átvenni, ha egyértelműen látják azok használatának üzleti létjogosultságát;

24.

javasolja, hogy az Európai Bizottság oldja meg azon finanszírozási mechanizmusok kérdését, amelyeket az EU és a tagállamok a szolgáltatások működőképessé válásakor a jelenlegi és a potenciális felhasználók rendelkezésére bocsáthatnak. Európában, amint a világon máshol is, a földmegfigyelés állami infrastruktúrával történik, és a közérdek kiszolgálásából a kutatás és a fejlesztés, valamint a szolgáltatásnyújtás terén a közfinanszírozástól való függés következik;

25.

26.	arra számít, hogy a felhasználók, például a helyi és regionális önkormányzatok és a kkv-k továbbra is igényelnek majd ösztönzőket és támogatást az EU és a tagállamok részéről, és megjegyzi, hogy az ESA-t szintén be lehetne vonni a felhasználók számára történő támogatásnyújtásba;

27.	fel kívánja hívni a figyelmet arra a helyi és regionális szintű bevált gyakorlatokból levont tanulságra, hogy az esetek túlnyomó többségében a Copernicus/GMES rendszert felhasználó szolgáltatások a közpolitika szükségleteit elégítik ki, és már bizonyították, hogy hasznosak közcélok eléréséhez;

28.

C. Az ágazat problémáinak kezelése

29.

megjegyzi, hogy az űrágazatot hosszú fejlesztési ciklusok jellemzik. Ez fokozza a piaci kockázatokat, mivel az új alkalmazások piaci potenciálját nagyon korán kell felmérni. Emiatt az űripari vállalkozók nehezen találnak befektetőket. Az űripari eszközök hosszú működési élettartama (a távközlési műholdak esetében 10–15 év) ráadásul erősen ciklikussá teszi a piacot, és nagyon nehéz a kínálatot gyorsan a változó keresleti feltételekhez igazítani;

30.

elismeri, hogy az értékláncban feljebb elhelyezkedő ágazatokban a jelentős K+F-beruházások és a hosszú fejlesztési idő miatt jelentkező magas állandó költségek és a piac kis mérete nem teszik lehetővé a méretgazdaságosságot, ez pedig ösztönöz a koncentrációra (pl. a rakétaindítási ágazatban). Másrészről jelentős méretgazdaságossági megtakarításokra van lehetőség az értéklánc alján található (felhasználó) ágazatokban, ami a nagyobb piacokat gazdaságilag életképesebbé teszi. Ezen kihívások jellegéből adódóan nem lehet figyelmen kívül hagyni a kormányok középponti szerepét az európai űrgazdaságban;

31.

hangsúlyozza, hogy az Európai Unió és tagállamai számára teljességgel elengedhetetlen, hogy az ESA-val egyeztetve haladéktalanul meghozzák a szükséges politikai, jogi és technológiai döntéseket annak érdekében, hogy garantálják a szükséges pénzügyi forrásokat az űrbe való önálló eljutás képességének biztosításához, a jelenleg fejlesztés alatt álló vagy tervezett űrrendszerek befejezéséhez, illetve a K+F és a világűrbe telepített innovatív szolgáltatásokkal és alkalmazásokkal kapcsolatos fejlesztés előmozdításához;

32.

úgy véli, hogy az űreszközök gyártásával foglalkozó iparág, bár stratégiai jelentőséggel bír, Európában továbbra sem rendelkezik más iparágakhoz képest komoly súllyal a nemzetgazdaságokon belül. Kéri, hogy az EU jövőbeli űripari politikája biztosítsa, hogy az EU kevésbé függjön harmadik országoktól a stratégiai összetevők beszállítása terén;

33.

arra ösztönzi az ESA-t, hogy továbbra is támogassa az űrtechnológia más iparágakba való átültetése iránt érdeklődő szervezeteket azzal, hogy megvalósíthatósági tanulmányokat, piacelemzéseket és prototípus-készítést finanszíroz. Az induló vállalatok támogatásra lelhetnek üzleti inkubátorházaknak köszönhetően, illetve az ESA technológiatranszfer-programirodája (Technology Transfer Programme Office, TTPO) által biztosított „ösztönző” (avagy kezdő finanszírozás) révén. Az RB párbeszéd folytatására is felszólít, ami további lehetőségeket jelenthet a helyi és regionális szintű szereplők számára;

34.	alapvetőnek tartja, hogy az EU ösztönözze az „intelligens szakosodást” és a regionális és innovációs finanszírozási programok közötti együttműködést annak érdekében, hogy ne maradjon le a nemzetközi versenytársak mögött;

35.

egyetért a tanácsi következtetésekkel abban, hogy az intelligens szakosodás egyik kulcsfontosságú eleme a régiók főszereplőkként történő bevonása az európai innovációs politikába, ami szintén hozzájárulhat ahhoz, hogy a kutatási ágazat kihasználja az EU regionális alapjaiban rejlő hatalmas pénzügyi potenciált. A helyi és regionális önkormányzatok szempontjából különösen nagy jelentőséggel bír az üzleti modellek kidolgozása és a kkv-knál rendelkezésre álló üzleti készségek továbbfejlesztése a földmegfigyeléssel kapcsolatos szolgáltatások terén;

36.

kéri az uniós és a nemzeti szakpolitikák összehangolását annak érdekében, hogy felgyorsítsuk az európai földmegfigyelési ágazat érési folyamatát mind a kínálati, mind pedig a keresleti oldalon. A közelmúltbeli konszolidációs hullám jelzés arra, hogy az iparág maga is készül a következő fázisra. Eljött az ideje annak, hogy a kritikus fontosságú ügyfélcsoportok, mint amilyenek a kormányok, felkarolják a nagyszabású földmegfigyelési alkalmazásokat. Ha a kormányoknak sikerül az EU szintjén egységesíteni a keresletet, az egyrészt növeli a kereslet szintjét, másrészt pedig lehetővé teszi a szabványosítást (és a méretgazdaságossági megtakarításokat az iparág számára);

D. Az űrágazat hatása

37.

megjegyzi, hogy számos, az élettudományokhoz kapcsolódó, az űripar melléktermékeként megjelenő technológia az EU-ban jelenleg nincs kellőképpen kihasználva. Európai szinten hatalmas előnyök származhatnának abból, ha az űrprogram kezdetén rendelkezésre állna egy az ilyen technológiák felhasználására vonatkozó jól célzott stratégia, amelyben szélesebb körben vennének részt más iparágak képviselői;

38.

hangsúlyozza a műholdas technológiák jelentőségét az EU űrágazatában, és megjegyzi, hogy a műhold-értékesítések nagyjából kétharmada távközlési alkalmazásokat szolgál. Az EU űripari politikájának keretében tehát fontos tekintettel lenni arra a tényre, hogy ezt a piacot ciklikus ingadozások jellemzik, amelyek mindenekelőtt a GEO (Földmegfigyelési Csoport) távközlési műholdjai és a kapcsolódó rakétaindítási szolgáltatások iránti kereslet elsődleges változásait tükrözik;

39.

megjegyzi, hogy a mobiltelefonok, az internet, a hitelkártyák, az útdíjak, a televízióadások és az időjárás-előrejelzések csupán néhány példát jelentenek a részben vagy teljes egészében műholdakra támaszkodó, a mindennapi életben történő felhasználásra. További, stratégiai szempontból fontosabb funkciókra példa a mezőgazdasági tevékenység, az óceáni és széláramlatok nyomon követése, a hajók és repülőgépek navigációs rendszere, a vészhelyzetek, a szennyezés, az éghajlat és a környezet figyelése;

40.

megjegyzi ezenkívül, hogy az űripar magánszférabeli szereplőinek növekedése hozzájárult ahhoz, hogy az űrtechnológia és az űripari szolgáltatások megfizethetőbbek és elérhetőbbek legyenek, ez pedig lehetővé tette a nemzeti űrprogrammal nem rendelkező és fejlődő államok számára, hogy élvezzék a világűr által nyújtott előnyök némelyikét;

41.

elismeri, hogy a hetedik európai keretprogram (FP7) fontos hozzájárulást nyújtott az innovációnak a Galileo/EGNOS rendszerben és a kísérő szolgáltatásokban történő előmozdításához; az előadó azonban sajnálja, hogy a hetedik keretprogramban igen kevés figyelmet fordítottak az alkalmazásokra, és az inkább az értékláncban feljebb elhelyezkedő ágazatokra koncentráltak;

E. Az EU űripari politikája kapcsán alkalmazott jövőbeli megközelítés

42.

kétségei vannak afelől, hogy a figyelemnek a munkaerőpiacra, az infrastruktúrára és a versenynek való megfelelésre (más szóval a gazdasági környezet minőségére) való korlátozása továbbra is megfelelő lesz-e, vagy pedig inkább az exportálható termékek és szolgáltatások előállítására való képességet kellene a középpontba helyezni;

43.	üdvözli, hogy a 2014–2020 közötti többéves pénzügyi keretben nem hagyták figyelmen kívül a GALILEO és a Copernicus programokat;

44.

rámutat, hogy – annak ellenére, hogy a 2014–2020 közötti időszakra szóló európai stratégia a kutatásra és a fejlesztésre, valamint a csúcstechnológiára koncentrál – amennyiben a tagállamok kutatásra és fejlesztésre szánt költségvetése továbbra is a lisszaboni stratégiában kitűzött cél alatt marad, az EU elveszítheti versenyképességét ezen a téren a gyorsan fejlődő iparosodó országokkal szemben, mint amilyen India, Kína és Brazília;

45.	megjegyzi, hogy az iparpolitika sikeressége elválaszthatatlanul kapcsolódik az EU-ban és a nemzeti gazdaságokban tapasztalható makrogazdasági tendenciákhoz, és kéri a csúcstechnológiát és intenzív kutatást használó, a versenyelőny lehetőségét tartogató ipari termelés fejlesztését;

46.

fontosnak tartja az Európa 2020 stratégia kiegyensúlyozott végrehajtását. Felteszi ezért a kérdést, hogy elegendő-e az innovatív ágazatok versenyképessége a foglalkoztatás és a növekedés javításához az egész Unió gazdaságában, továbbá kéri, hogy a teljes űrszektort támogassák, hogy az ágazat struktúrája kiegyensúlyozottabb legyen a nagy-, a közép- és a kisméretű vállalatokat illetően;

47.

elismeri, hogy miközben az Európai Bizottságnak megvannak az eszközei (például az intelligens szakosodás) ahhoz, hogy földrajzibb jellegű megközelítést alkalmazzon az iparpolitika kapcsán a kulcsfontosságú ágazatokban, továbbra is sok a teendő a nem túlságosan kockázatkerülő forrásokból származó finanszírozáshoz (például kockázati tőkéhez) való megfelelő hozzájutás biztosítása érdekében;

48.	rámutat, hogy az uniós iparpolitika létfontosságú szempontjának kellene tekinteni az iparágakkal azok első lépéseinek kitapintása és támogatása érdekében együttműködő helyi/regionális szint és a nemzeti/uniós szint közötti szoros kapcsolatot;

F. Szubszidiaritás és arányosság

49.

egyetért az Európai Bizottság véleményével, miszerint az EUMSZ 4. cikkének (3) bekezdése rögzíti, hogy a kutatás, a technológiafejlesztés és az űrkutatás területén az Unió hatáskörrel rendelkezik egyes intézkedések megtételére, így különösen programok kidolgozására és megvalósítására; e hatáskör gyakorlása azonban nem akadályozhatja meg a tagállamokat saját hatásköreik gyakorlásában. A megosztott hatáskörök addig tartanak, ameddig az EU megalkotja a másodlagos uniós jogot ezeken a területeken. Ekkor a nemzeti parlamenteknek meg kell majd szüntetniük minden azzal összeférhetetlen nemzeti törvényt;

50.

megjegyzi, hogy az űrkutatás számára rendelkezésre álló szétaprózott és korlátozott finanszírozást az űrtevékenységek továbbfejlesztése előtt álló egyik legfontosabb akadálynak tekintik, ezért kéri az űrtevékenységek jobb összehangolását az EU, az ESA és ezek tagállamai között, hogy ennek köszönhetően Európa világszintű vezető szerepre tegyen szert az űrágazatban. Az EU űrkutatási tevékenységek finanszírozásában való részvételének jelentőségét alátámasztja az a tény, hogy számos űrkutatási tevékenységre az Európai Bizottság támogatása nélkül nem kerülne sor. Az EU fellépése tehát elengedhetetlennek tekinthető;

51.

úgy véli, hogy a közleményben javasolt fellépés szükséges, mert a tárgyalt kérdés nemzetek feletti dimenzióval rendelkezik, amelyet tagállami szinten nem lehet megfelelő módon szabályozni, illetve mivel a létező uniós intézkedések és az ebben a keretben nyújtott célzott támogatás nem elegendő a kitűzött célok eléréséhez. A javasolt fellépés kiterjedése és eredményessége miatt egyértelmű előnnyel járna a nemzeti, regionális és helyi szintű elaprózott intézkedésekhez képest. Ez elsősorban a méretgazdaságosságnak köszönhető, hiszen az átfogó űrprogramokhoz olyan szintű beruházásra van szükség, amelyet a tagállamok egyenként nem engedhetnek meg maguknak;

52.

megjegyzi továbbá, hogy a tárgyalt kezdeményezésnek nem célja, hogy a tagállamok által indított kezdeményezések helyére lépjen. Arra törekszik, hogy kiegészítse a tagállamok szintjén meghozott intézkedéseket, és erősítse a koordinációt ott, ahol ilyen jellegű összhangra van szükség a közös célok megvalósítása érdekében;

53.	az érvelést világosnak, megfelelőnek és meggyőzőnek tartja. Ebből következően a közleményben tervbe vett uniós fellépés megfelel a szubszidiaritás elvének;

54.

egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy az arányosságot illetően az EU jogalkotásának nem szabad túllépnie a szükséges mértéket. Előnyben kell részesíteni a tagállamok közötti együttműködés ösztönzését, a nemzeti fellépések összehangolását, illetve az ilyen fellépések iránymutatásokkal való kiegészítését és támogatását, az információmegosztási rendszerek kialakítását stb. A kialakulóban lévő uniós űrpolitika keretében szabályozandó szempontok az alábbiak: ipari szabványok, a technikai műveletekhez kapcsolódó kérdések és a műholdas kommunikációs infrastruktúra kereskedelmi hasznosítása.

Kelt Brüsszelben, 2013. október 8-én.

a Régiók Bizottsága elnöke

Ramón Luis VALCÁRCEL SISO

5.12.2013

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 356/55

A Régiók Bizottsága véleménye – CARS 2020 – Cselekvési terv a versenyképes és fenntartható európai gépjárműiparért

2013/C 356/10

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

—	megjegyzi, hogy a gépjárműipar számos tagállamban tapasztalt problémái strukturális okokkal függnek össze, melyek mélyreható változásokat tesznek szükségessé,

—

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a helyi és regionális önkormányzatok szintjén minden lehetőséget használjanak ki. Ide számít – a tagállamok által szabályozott hatásköreiktől függően – a bürokratikus akadályok kiküszöbölése, az engedélyezési eljárások felgyorsítása, képzési és továbbképzési intézkedések, kompetencia- és innovációközpontok létrehozása, valamint innovatív projektek kiírása,

—

utal a kutatás-fejlesztési projektek finanszírozásában vagy a klaszterek létrehozásában rejlő lehetőségekre. Bizonyos régiókban a gépjárműklasztereket a vasút és a légi közlekedés, sőt a kerékpárok – különösen az elektromos kerékpárok és a Pedelec kerékpárok – bevonásával „mobilitási klaszterekké” fejlesztették tovább. A termelés diverzifikálása révén még a válság idején is lehetőség nyílt az üzemek kapacitásának folyamatos kihasználására. Ezt a folyamatot elsősorban az innovációs és technológiai téren tapasztalható szinergiahatások kiaknázása támogatja,

—	üdvözli az Európai Bizottságnak azt a megközelítését, hogy magas rangú szakértői csoportot kíván létrehozni, amelynek feladata a cselekvési terv intézkedéseinek végrehajtása és kiigazítása, és a Régiók Bizottsága bevonását ennek a csoportnak a munkájába;

Előadó

Christian BUCHMANN (AT/EPP), Stájerország tartományi kormányának tagja

Referenciaszöveg

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: CARS 2020 – Cselekvési terv a versenyképes és fenntartható európai gépjárműiparért

COM(2012) 636 final

I. ÁLTALÁNOS MEGJEGYZÉSEK

1.	a gépjárműipar közvetlenül és közvetve 12 millió munkahelyet biztosít az EU-ban, és 28 milliárd eurót fordít a kutatásba és innovációba való beruházásokra (2009). Multiplikátorhatást gyakorol a növekedésre, és jelentős mértékben növeli az EU kereskedelmi mérlegét;

2.	megállapítja, hogy a gépjárműipar súlyos válságban van, mely tovább mélyülhet, és hatással lesz az európai gazdaság egészére;

míg az Európán kívüli piacok, így például a BRIC-országok piacai lendületesen fejlődnek, a gépjárművek iránti európai kereslet stagnál, amint azt az újonnan forgalomba helyezett gépjárművek számának alakulása egyértelműen mutatja. Az újonnan forgalomba helyezett gépjárművek száma 2013 januárjában 8,7 %-kal, 885 159-re esett, és ezzel a feljegyzések kezdete óta a legalacsonyabb januári értékre süllyedt (1);

a külföldi piacok potenciáljából az európai gyártók csak korlátozottan és különbözőképpen tudnak, illetve tudtak hasznot húzni. Míg a PSA Peugeot Citroen, a Ford vagy a Fiat jelentős visszaesést könyvelhet el, addig a felsőkategóriás autókat kínáló BMW, Audi és Daimler kezdetben még növelni tudta az eladásait. Az alsó- és középkategóriás autóikat eddig főként Európában értékesítő tömeggyártók számára egyre nehezebbé válik a gazdasági helyzet;

5.	a szakértők az elkövetkező három évre sem várnak javulást. A gépjárműipari ágazatban további átszervezések, elbocsátások és üzembezárások várhatók. Ugyanakkor felmerül az esetleges támogatások mértékének, valamint a kutatási és innovációs tevékenységek fokozásának kérdése is;

II. POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

6.	megjegyzi, hogy a gépjárműipar számos tagállamban tapasztalt problémái strukturális okokkal függnek össze, melyek mélyreható változásokat tesznek szükségessé,

7.	hangsúlyozza, hogy ezt a változást intenzív társadalmi párbeszédnek kell kísérnie, hogy korlátok között lehessen tartani az érintettekre gyakorolt hatásokat;

8.	kifejezetten üdvözli a CARS 2020 című európai bizottsági közleményt, amely cselekvési tervre tesz javaslatot a versenyképes és fenntartható európai gépjárműiparért;

9.	osztja az Európai Bizottságnak azt a nézetét, hogy ezeket az intézkedéseket a felvázolt kiindulási helyzetre tekintettel gyorsan meg kell valósítani;

10.	utal rá, hogy az európai gépjárműiparnak hozzá kell járulnia a társadalom hosszú távú fenntarthatóságához. Ennek alapján nagyon fontosak lesznek a környezetvédelem, az éghajlat-politika és a közlekedésbiztonság terén hozott intézkedések;

11.	üdvözli az Európai Bizottságnak azt a megközelítését, hogy magas rangú szakértői csoportot kíván létrehozni, amelynek feladata a cselekvési terv intézkedéseinek végrehajtása és kiigazítása, és üdvözli a Régiók Bizottsága bevonását a magas rangú szakértői csoport munkájába;

12.

aggodalommal állapítja meg, hogy az Európai Bizottság javaslataiból hiányzik a szükséges koherencia. A vállalkozásokkal, az éghajlattal, a környezettel, a foglalkoztatással, a belső piaccal vagy a kereskedelemmel foglalkozó főigazgatóságok gyakran egymás tevékenységét figyelmen kívül hagyva dolgoznak, a különböző területek kezdeményezései nincsenek eléggé összehangolva;

13.

utal például a nagyvállalatok támogatásainak korlátozásaira és a kis- és középvállalkozások (kkv-k) meghatározásához alkalmazott jelenlegi, igen alacsony küszöbértékre, amit az RB már A 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó regionális célú állami támogatásokról szóló iránymutatások című véleményében (CdR2232-2012_00_00_TRA_AC) is kifejtett;

14.

hangsúlyozza ennek kapcsán a nehéz helyzetben lévő vállalkozások támogatására szolgáló rugalmas eszközök nagy jelentőségét, és utal A nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásról szóló európai uniós iránymutatás tárgyában készült RB-véleményre (CdR240-2013_00_00_TRA_AC);

15.

emlékeztet arra, hogy a tiszta gépjárművek népszerűsítését célzó pénzügyi ösztönzőkről szóló európai iránymutatások kidolgozása a CARS 21 csoport 2012 júniusában elfogadott végső jelentésének egyik ajánlása volt. Ennek kapcsán sajnálja, hogy az Európai Bizottság mindössze munkadokumentum, nem pedig jogalkotási dokumentum formájában dolgozta ki a pénzügyi ösztönzőkre vonatkozó iránymutatásokat. Sajnálja azt is, hogy a munkadokumentum csupán öt, nem kötelező érvényű „ajánlott elvet” tartalmaz, és csak nagy vonalakban tesz említést a pénzügyi ösztönzők jelentős különbözősége által a belső piac működésére kifejtett hatásról;

16.

17.

ebben az összefüggésben kiemeli, hogy regionális, illetve helyi szintű kezdeményezésre lenne szükség az európai gépjárműipar számára kialakítandó közös tesztkörnyezetekkel kapcsolatos együttműködés terén. Egy effajta közös projekt, amelyben részt vehetnének többek közt a helyi és regionális önkormányzatok, ipari szereplők és a kutatási terület képviselői, lehetőségeket hordoz magában a gépjárműipar fejlesztési összköltségének csökkentésére, és ennek világviszonylatban hosszú távon kedvező hatása lehet a versenyképességre;

18.

rámutat arra, hogy a közlemény középpontjában az áll, hogy folytatni kell az energiahatékony járművek fejlesztésére irányuló törekvést, ugyanakkor elkerül egy, a vállalatok versenyképessége és a környezet szempontjából egyaránt különösen fontos kérdést, amely maguknak a gépjárműgyártó üzemeknek és az ezekhez kapcsolódó ágazatoknak a hatékonyságát érinti, és amelynek a Cars 2020 cselekvési terven belül mérlegelendő kérdéskörként kellene megjelennie;

BERUHÁZÁSOK A K+F TERÉN

19.	egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a kutatásba és fejlesztésbe történő beruházások kulcsszerepet kapnak az európai gépjárműipar jövőbeli fejlődését illetően, amint ezt már a „HORIZONT 2020” (KUTATÁSI ÉS INNOVÁCIÓS KERETPROGRAM) című RB-véleményben (CdR 402/2011 fin) is kifejtette;

20.

rámutat többek között a demográfiai helyzet alakulására, amely még inkább alátámasztja, hogy erőteljes beruházásokra van szükség a kutatás és fejlesztés területén. A társadalom egyre öregszik, ami új igényeket támaszt, mivel a járműtechnológiákat és -funkciókat az idősödő járműhasználók megváltozott igényeihez kell igazítani. A hatékonyabb, kényelmesebb, biztonságosabb, csendesebb, jobb informatikai kapcsolódással rendelkező és felhasználóbarátabb járművek ezáltal olyan korszerű versenyképességi tényezőket képezhetnek, amelyek hosszú távon megerősíthetik az európai gépjárműipart.

21.	kiemeli, hogy a gépjárműiparban különösen a kkv-k játszanak fontos szerepet innovátorként a beszállítás terén, valamint a munkahelyteremtésben. A CARS 2020-ban említett európai szintű támogatások éppen e téren bírnának rendkívüli jelentőséggel;

22.

utal az elmúlt évek kutatási keretprogramjaival szerzett tapasztalatokra, amelyek szerint a kkv-k az EB tökéletesítési kísérletei ellenére még mindig csak csekély mértékben profitálnak az európai kutatási programok támogatási eszközeiből. Ennek oka a túlzott bürokratikus akadályok, a hosszú lefutási idő, de az összességében túl csekély finanszírozás és ebből adódóan a támogatott projektek csekély száma is;

23.	támogatja az Európai Bizottság javaslatait a Horizont 2020 keretében történő projektfinanszírozás egyszerűsítésére vonatkozóan, és arra kéri az EP-t, hogy karolja fel a bürokrácia csökkentésére tett javaslatokat, hogy az ellenőrzési terhek is csökkenjenek;

24.	sajnálattal állapítja meg, hogy a Horizont 2020 program finanszírozásával kapcsolatos európai bizottsági javaslatoknak nem tettek eleget;

A STRUKTURÁLIS ALAPOK SZEREPE

25.	amellett érvel, hogy a regionális és helyi önkormányzatok optimális módon használják fel a strukturális alapokat a támogatásjogi lehetőségek keretein belül;

26.

utal a strukturális alapokban rejlő lehetőségekre, ide tartozik például a projektfinanszírozás a kutatás-fejlesztés terén vagy a klaszterek létrehozása. Bizonyos régiókban a gépjárműklasztereket a vasút és a légi közlekedés, sőt a kerékpárok – különösen az elektromos kerékpárok és a Pedelec kerékpárok – bevonásával „mobilitási klaszterekké” fejlesztették tovább. A termelés diverzifikálása révén még a válság idején is lehetőség nyílt az üzemek kapacitásának folyamatos kihasználására. Ezt a folyamatot elsősorban az innovációs és technológiai téren tapasztalható szinergiahatások kiaknázása támogatja;

KÉPESÍTÉS

27.	kiemeli a képzés és továbbképzés, a demográfiai átmenet, a szakmunkáshiány, valamint a műszaki egyetemekről érkező frissdiplomás fiatalok érezhető hiánya által okozott, a CARS 2020 közleményben is megemlített problémákat;

28.

hangsúlyozza, hogy az ESZA-eszközöket ésszerűen kell felhasználni olyan munkavállalók továbbképzésére, akiket még nem fenyeget a munkanélküliség. Az ESZA-eszközök felhasználásának programozása a tagállamok hatáskörébe tartozik. Ezáltal kell biztosítani azt, hogy az egyes régiók sajátos fejlesztési szükségleteit figyelembe vegyék;

29.	ennek kapcsán támogatja az Európai Parlament azon kérését, hogy az Európai Bizottság terjesszen elő javaslatot egy, a munkavállalók tájékoztatásáról és a velük folytatott konzultációról, a szerkezetátalakítás előrejelzéséről és kezeléséről szóló irányelvre;

30.	kéri, hogy az EGAA-t megfelelő forrásokkal lássák el és rugalmasan alakítsák ki, hogy enyhíteni tudja a globalizáció európai vállalatokra, illetve azok munkavállalóira gyakorolt negatív hatásait;

31.	utal a duális képzési rendszerekben a fiatalok korai képzésével szerzett kedvező tapasztalatokra: a vállalatok maguk képzik ki a szükséges szakmunkásokat, a fiatalok pedig a képzést követően jó eséllyel találnak azonnal munkát;

32.

támogatja a műszaki szakmák nők körében való népszerűsítését célzó intézkedéseket. Szerte Európában 10 % alatt van a nők aránya a műszaki egyetemek végzős diákjai között. Az egyes régiókban szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy a nők különösen a kutatás-fejlesztési ágazatot gazdagítják sajátos érzékenységükkel, és így a gépjárműfejlesztésben különös megbecsülésnek örvendenek. Emellett a nők több mint 50 %-os részesedésükkel a legerősebb vásárlói réteget képviselik;

33.	bátorítja a szakképzési rendszerek és a vállalkozói ágazat közötti további együttműködést, mivel ez lehetőséget teremt arra, hogy az oktatási programokat szorosabban hozzáigazítsák a munkaerőpiac változó igényeihez;

ALTERNATÍV ÜZEMANYAGOK ÉS A HOZZÁJUK SZÜKSÉGES INFRASTRUKTÚRA

34.

kéri az ipart, hogy továbbra is fokozzák az alternatív hajtási technológiák fejlesztését, és a gyakorlatban alkalmazható megoldásokat dobjanak piacra, hogy el lehessen érni a kitűzött éghajlati célokat, valamint hogy a technológiai előnyt is gazdaságosan (a felhasznált üzemanyagok költségének csökkentése, kereskedelmi egyensúly, a bioüzemanyagok előállításához teremtett munkahelyek stb.) és energiatakarékosan ki lehessen használni. Ez magában foglalja az új energiaforrások tárolásához szükséges eljárásokat és technológiákat is;

35.	intenzív információcserét javasol valamennyi tagállam között a szakképzési rendszerek és a vállalkozások közötti együttműködéssel kapcsolatban bevált gyakorlatokról, hogy ebből minden régió profitálhasson;

36.

ennek kapcsán kéri, hogy a különböző technológiák fejlesztését pontos célkitűzéssel mozdítsák elő, és ne zárjanak ki más alternatívákat. Az egyes technológiáknak alkalmazási céljuktól függően megvannak az erős és gyenge pontjaik. Ezzel egy időben a megújuló forrásból származó alternatív üzemanyagok használatának szabályozása során a teljes energiamérleget kell figyelembe venni, beleértve az üzemanyag előállítása során történő energiafelhasználást is;

37.

ennek kapcsán hangsúlyozza a megfelelő infrastruktúra jelentőségét, amely nélkül nehezebb a piacra jutás. Közös erőfeszítésekre van tehát szükség az alternatív üzemanyagok elterjesztése és a szükséges infrastruktúra létrehozása érdekében. Ennek érdekében az ágazat és az infrastruktúra-tervezésért felelős szereplők között koordináló bizottságok létrehozására lesz szükség. Ezen infrastruktúrák fejlesztésének előzetes tanulmányokra, valamint olyan integrált mobilitási tervekre kell támaszkodnia és alapulnia, amelyek lehetővé teszik az egyes közlekedési eszközökkel és a regionális vagy helyi szükségletekkel kapcsolatos különböző lehetőségek felmérését;

38.	európai uniós iránymutatások kidolgozására hív fel a tiszta járművek népszerűsítését célzó pénzügyi ösztönzők kapcsán, amelyeknek a szén-dioxid-kibocsátásokéhoz hasonló tárgyilagos és elérhető adatokon kell alapulniuk;

39.	ennek kapcsán üdvözli az Európai Bizottság „Tiszta energiák a közlekedésben” című közleményét, és utal az RB erről szóló véleményére (CdR28-2013_00_00_TRA_AC);

40.	megállapítja, hogy a közbeszerzés terén léteznek innovatív megoldások. A közületi beruházásoknak köszönhetően az alternatív hajtási technológiák – főként városi környezetben –kiemelt támogatásban részesülhetnének (a flották átállítása révén);

41.	utal arra, hogy a régiókban és az önkormányzatokban számos sikeres példát találni arra, hogy az elektromos járművek támogatásának, a parkolóhelyekkel való gazdálkodásnak és az infrastruktúrának (töltőállomásoknak) a megfelelő elegyítése révén új utak nyílnak;

AZ ÉLETCIKLUS FIGYELEMBE VÉTELE ÉS ÚJRAFELHASZNÁLÁS

42.

utal a 2000. szeptember 18-i 2000/53/EK rendeletre, amely kijelölte azt a nagyon is ésszerű utat, amelynek értelmében 2015-től egy gépjármű súlyának 95 %-át újra kell hasznosítani. Így az újrahasznosított erőforrások révén csökkenthetővé válik a forrásfelhasználás, valamint mérsékelhető lesz a nyersanyag-beszállítóktól való importfüggőség is. Ezzel egy időben a folyamatorientált újrahasznosítás a folyamatos értékteremtés alapjává válik, és képzett munkaerőt igénylő munkahelyeket hoz létre az európai régiókban;

43.

hangsúlyozza, hogy az életciklus következetes figyelembe vétele már a gépjármű tervezésekor megkezdődik, végigkíséri a termelési folyamat során a környezeti szempontból fontos valamennyi hatást, és magába foglalja a gépjármű használatának szakaszát is, valamint végül az újrahasznosítást, illetve a későbbi újrafelhasználásra való előkészítést is;

44.	utal arra, hogy ez az átfogó megközelítés az új tartós anyagok és alapanyagok fejlesztéséhez is komoly esélyt jelent, valamint hozzájárul az Európa 2020 stratégiában lefektetett CO2-csökkentési célkitűzések eléréséhez;

45.

hangsúlyozza, hogy a használt gépjárművek több mint 75 %-ának a termék életciklusa végén történő exportálása révén óriási erőforráskészlet veszik el, aminek következtében az új gépjárművek előállításához új elsődleges nyersanyagokat kell felhasználni, amelyeket Ázsiából szereznek be (ritkaföldfémek);

46.	hangsúlyozza, hogy ebben az összefüggésben az újrahasznosításnak fontos szerepe van a munkahelyteremtésben és a nyersanyag-beszállítóktól való függőség csökkentésében;

47.	ezért erősebb közös erőfeszítéseket követel a régi gépjárművek nyersanyagként való fokozott hasznosítása érdekében. Célként az újrahasznosítást kötelezővé tevő és a fenntartható alapanyagok fejlesztését kikényszerítő világos szabályozást kellene kitűzni;

48.	kéri, hogy az autóipar és a kapcsolódó témák értékelésekor fordítsanak nagyobb figyelmet a használt autók piacára és a döntéshozatali folyamatot jellemző fogyasztói szokások elemzésére;

49.

nem tartja szerencsésnek, hogy a cselekvési terv csak egy, a használt autók piacára vonatkozó cikket említ, és kiemeli, hogy a gépkocsipark elöregedése az EU keleti tagállamaira jellemző. Ennek oka az olcsóbb használt autók forgalmazása, az új gépkocsik ára és az átlagos nettó jövedelem közötti összefüggés, valamint az életszínvonal csökkenése;

Kelt Brüsszelben, 2013. október 9-én.

a Régiók Bizottsága elnöke

Ramón Luis VALCÁRCEL SISO

(1) Az ACEA (European Automobile Manufacture Association – Európai Gépjárműgyártók Szövetsége) adatai szerint:

http://www.acea.be/index.php/news/news_detail/passenger_car_registrations_-8.7_in_january_2013 [2013.2.21.].

5.12.2013

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 356/60

A Régiók Bizottsága véleménye – Az EU szociális beruházási csomagja

2013/C 356/11

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

—

helyesli az Európai Bizottság által a szociális beruházási csomag révén javasolt stratégiai megközelítést, amelynek célja, hogy nagyobb figyelmet fordítsanak az emberek készségeinek erősítésére és a társadalomban és a munkaerőpiacon történő részvételük támogatására annak érdekében, hogy növekedjen egyéni jólétük, fellendüljön a gazdaság, és az EU erősebben, összetartóbban és versenyképesebben kerüljön ki a válságból,

—

sajnálja, hogy az Európai Bizottság szociális beruházási csomagja figyelmen kívül hagyja a helyi és regionális önkormányzatok szerepét. A helyi és regionális önkormányzatok közvetlen ismeretekkel rendelkeznek a társadalmi problémákról, és kulcsfontosságú szerepük van az azok kezelését célzó fellépések koordinálásában és végrehajtásában,

—	megjegyzi, hogy sok helyi és regionális önkormányzat máris sikeres programokat dolgoz ki és valósít meg a szociális beruházási csomagban említett kihívások kezelésére. Ezért a helyi és regionális önkormányzatok között elő kellene mozdítani a bevált gyakorlatok cseréjét,

—

kéri az EU-t, hogy a tagállamokkal egyetértésben fontolja meg annak lehetőségét, hogy meghatározzon egy a szociális lakásokra vonatkozó európai keretet, mivel a szociális lakhatásnak alapvető szerepe van a hajléktalanság kezelésében és az Európai Bizottság által javasolt, a lakhatást elősegítő és megelőző jellegű hajléktalansági stratégiák végrehajtásában,

—	rámutat, hogy az ESZA-nak ezért megfelelőbben kell kezelnie a polgárok valós szükségleteit, és ennek érdekében nagyobb rugalmasságot kell lehetővé tennie a helyi és regionális önkormányzatok számára a célok helyi szintű kitűzése terén,

—

Előadó:

Ahmed ABOUTALEB (NL/PES), Rotterdam város polgármestere

Referenciaszöveg

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Szociális beruházás a növekedés és a kohézió érdekében – többek között a 2014–2020-as Európai Szociális Alap végrehajtása révén

COM(2013) 83 final

I. POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

A vélemény kidolgozásának háttere és indoklása

2.	emlékeztet az aktív befogadásról készített véleményére (2008/C 257/01), amely rámutatott az aktív befogadási politikák alapvető szereplőiként a helyi és regionális önkormányzatokra háruló fontos szerepre;

úgy véli, hogy fenntartható növekedésre, kiegyensúlyozott költségvetésre és társadalmi kohézióra csak akkor lehet számítani, ha nagyobb erőfeszítésekre kerül sor annak érdekében, hogy új munkahelyek jöjjenek létre, továbbá hogy javuljon a szociális védelem és a társadalmi befogadás. Ezt az európai szemeszternek is maradéktalanul tükröznie kell azzal, hogy biztosítja különösen a tisztességes munkahelyekkel és az egyenlőtlenségek csökkentésével kapcsolatos célkitűzések figyelembevételét a felügyeleti és koordinációs mechanizmusokban, és ezáltal egyensúlyt teremt a gazdasági és társadalmi célkitűzések, valamint a gazdasági, társadalmi és területi kohézió előmozdítására irányuló erőfeszítések között, a régiók közötti gazdasági és szociális különbségek csökkentése érdekében;

felhívja a figyelmet arra, hogy a szegénységgel és a társadalmi kirekesztéssel kapcsolatos kihívások abszolút értelemben különösen az európai népesség 80 %-ának otthont adó és az EU GDP-jének 85 %-át kitermelő városi területeken jelentősek. A vidéki területek a lakosság alacsonyabb jövedelemszintje és az alacsonyabb népsűrűség miatt szembesülnek viszonylag komoly társadalmi problémákkal. A városi területek társadalmi problémái általában bizonyos városnegyedekben koncentrálódnak, szegénységi gócpontokat teremtve függetlenül attól, hogy maga a város mennyire jómódú;

Általános megjegyzések

hangsúlyozza, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemben igen fontos annak garantálása, hogy – az EU alapjogi chartájában foglaltaknak megfelelően – valamennyi polgár egyenlő módon férhessen hozzá az általános érdekű alapvető szolgáltatásokhoz, amilyen a lakhatás, az oktatás, az egészségügyi ellátás, a foglalkoztatás és a szociális szolgáltatások. Ennek a valamennyi társadalmi réteget átfogó szolidaritás az egyik előfeltétele. Ezeknek az alapvető szolgáltatásoknak az elosztásához átfogó – mind rövid, mind hosszú távú – megközelítésre van szükség, amely a polgárokat állítja a megoldáskeresés középpontjába;

azt kéri, hogy az uniós intézmények egyértelműen kötelezzék el magukat amellett, hogy a polgárok a szakpolitikák kidolgozásának valamennyi szakaszában – a tervezéstől a megvalósításig – részt vehessenek. Jelenleg különösen fontos a demokratikus intézményekbe vetett bizalom helyreállítása azáltal, hogy megmutatjuk: teljes mértékben reagálunk a polgárok igényeire és törekvéseire. Ezenkívül ha helyi szinten keresünk válaszokat, és kihasználjuk a polgárok energiáját, hozzájárulási hajlandóságát és a helyi szint valódi szükségleteivel kapcsolatos ismereteit, jobban képesek leszünk arra, hogy reális és hatékony megoldásokat dolgozzunk ki a társadalmi kihívásokra. A helyi szintű és az alatti közösségekbe történő beruházás révén stabil környezet alakítható ki az egyes kerületekben, ami kedvezően hat a biztonságérzetre;

7.	üdvözli azt a tényt, hogy az Európai Bizottság elismeri, hogy a foglalkoztatási és szociálpolitika elsősorban a tagállamok és a helyi és regionális önkormányzatok felelősségi körébe tartozik, és ezáltal tiszteletben tartja a szubszidiaritás elvét;

támogatja az Európai Bizottság álláspontját, miszerint a munkanélküliség elleni küzdelemben kulcsfontosságú, hogy nagyobb hangsúlyt helyezzünk az új munkahelyek teremtésére, a munkanélküliség csökkentésére és az egész életen át tartó tanulás ösztönzésére irányuló intézkedésekre, valamint a munkaerő-piaci versenyképesség növelését célzó fellépésekre, amilyen az oktatás, a képzés, az esélyegyenlőség és más, a polgárok készségeit és esélyeit javító fellépések. Ilyen intézkedés még a munkavállalói mobilitás lehetővé tétele és a mikrohitelek nyújtása azok számára, akik vállalkozást szeretnének létrehozni, vagy már meglévőt bővíteni;

sajnálja, hogy az Európai Bizottság szociális beruházási csomagja figyelmen kívül hagyja a helyi és regionális önkormányzatok szerepét. A helyi és regionális önkormányzatok a lakhatással, a munkahelyekkel vagy a tanintézményekkel, illetve a fogyatékkal élők és segítségre szorulók támogatásával kapcsolatban jelentős hatást gyakorolnak az európai polgárok többségének életére. A szociális szolgáltatások legnagyobb része a helyi és regionális önkormányzatok szintjén valósul meg, és a szociális juttatások jelentős hányada is itt kerül kifizetésre;

10.

úgy véli, hogy az aktív befogadási stratégiák integrált megvalósítását, amelyet az Európai Parlament és az Európai Bizottság szorgalmazott, elősegíti, ha a helyi és regionális önkormányzatok jelentősebb szerepet kapnak a döntések során. A helyi és regionális önkormányzatok közvetlen ismeretekkel rendelkeznek a társadalmi problémákról, és kulcsfontosságú szerepük van az azok kezelését célzó fellépések koordinálásában és végrehajtásában. Az ezeknek a társadalmi kihívásoknak a megoldásában szerzett tapasztalatok alapvető jelentőséggel bírnak az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek elérésében. A helyi és regionális önkormányzatokra ezért lényeges szerep hárul az európai szemeszter, valamint a nemzeti reformprogramokról és az azok megvalósításáról szóló tárgyalások során;

11.

hangsúlyozza, hogy a munkának kifizetődőnek kell lennie. Ez azt jelenti, hogy megfelelő minimálbért és jó színvonalú munkahelyeket kell biztosítani. Azok számára, akik (időlegesen) (még) nem képesek munkát végezni, megfelelő megélhetést kell biztosítani, egyenlő hozzáféréssel az alapvető megelőző, képessségfejlesztő és aktiváló szolgáltatásokhoz. Az RB ezért felkéri az Európai Bizottságot, hogy biztosítsa a minimáljövedelemről szóló 1992. évi tanácsi ajánlás végrehajtását;

12.

megjegyzi, hogy a helyi önkormányzatoknak ki kell használniuk a városi térségekbe települő összes magánszemély, civil társadalom és vállalkozás energiáját. Ösztönözni kellene a szociális vállalkozók innovatív szellemét, akik új megoldásokkal állhatnak elő a szolgáltatások és infrastruktúrák iránti igények kielégítésére. A régióknak és városoknak közös alkotási folyamat kialakítására kellene törekedniük azáltal, hogy produktív partnerségeket hoznak létre a magánszektorral és civil társadalmi csoportokkal, miközben előmozdítják a polgárok valódi és elmélyült részvételét a szociális innováció valamennyi szakaszában (ötletek, tervezés, tesztelés, kidolgozás és megvalósítás);

13.

úgy véli, rendkívül fontos, hogy helyi és regionális szinten valamennyi lakos részt vegyen a társadalmi befogadással és az integrációval kapcsolatos politikákban: nem szabad megkülönböztetni a harmadik országok állampolgárait az uniós polgároktól. Felhívja a figyelmet arra, hogy az EU-n belüli mobilitás keretében érkező bevándorlók kihívásokat állítanak a közszolgáltatások és az ellátás elé a lakhatás, a munka és az oktatás terén. Az uniós polgárokkal szembeni alapvető integrációs követelmények általában ugyanazok, mint amelyeknek más bevándorlóknak kell megfelelniük. Meg kell tanulniuk egy új nyelvet, új intézményeket és esetenként eltérő társadalmi normákat kell megismerniük;

14.

sajnálja, hogy az Európai Bizottság csak részben fogadta el az Európai Parlament szociális beruházásról szóló, az Európa 2020 stratégia foglalkoztatási és szociális céljainak elérése érdekében jobb irányítást sürgető saját kezdeményezésű jelentését (2012. július 25., 2012/2003 INI), és nem javasol semmilyen további forrást. A szociális beruházási csomagnak a tagállamoknak szóló szakpolitikai ajánlásoknál és néhány jogalkotási kezdeményezés bejelentésénél többet kellene tartalmaznia. Arra kellene törekedni, hogy az uniós költségvetésben és a nemzeti költségvetésekben különösen ebben a jelenlegi válságidőszakban szerepeljenek foglalkoztatási és szociális beruházási programok;

15.

megjegyzi, hogy a szociális beruházási csomag átfogó információkkal szolgál az Európában tapasztalható társadalmi tendenciákról. A felhasznált adatok és információk a nemzeti és regionális szintű tendenciákon és statisztikákon alapulnak. Az ilyen összevont információ nem tükrözi megfelelően a helyi szintű kihívásokat, illetve a városok és a regionális vagy nemzeti szint eltérő szociális szükségleteit és szegénységi fokát. Annak érdekében, hogy a végrehajtott intézkedések mind hatékony, mind pedig eredményes módon érjék el a szociálpolitikai célokat, létfontosságú, hogy tapasztalati példákat gyűjtsünk arról, hogy mi működik helyi szinten, és mi nem. Az RB arra ösztönzi az európai intézményeket, hogy helyi és regionális szinten adatokat és információkat gyűjtsenek a társadalmi tendenciákról, és elemezzék és értékeljék a regionális és helyi önkormányzatok által, illetve különösen a nagyobb városokban alkalmazott társadalmi befogadást célzó politikákat;

16.

utal a nemi alapon történő, továbbra is fennálló hátrányos megkülönböztetésekre, amely a halmozottan hátrányos helyzetű csoportok tagjait (pl. a nőket vagy a gyermeküket egyedül nevelő nőket) még nagyobb mértékben sújtják, és üdvözli, hogy az Európai Bizottság tudatában van ennek a különleges kihívásnak, és a kérdéskörnek megfelelő figyelmet kíván majd szentelni;

17.

elismeri azonban, hogy a közlemény fordulópontot jelenthet azzal, hogy a szociálpolitikát a társadalomba való beruházásnak tekinti, nem pedig a piac nem megfelelő működéséből származó költségnek. A szociálpolitika ilyenként történő meghatározása támogathatja az elmozdulást a kiigazító intézkedésektől a megelőző intézkedések felé, és így már kialakulásuk előtt foglalkozhat olyan problémákkal, amilyen a társadalmi kirekesztés, illetve a segítségre szorulás kialakulásának késleltetése az önállóság támogatásával és az aktív idősödés segítségével;

18.

üdvözli, hogy az Európai Tanács 2013. június 27–28-i ülésén elismerte, hogy a GMU szociális dimenziója megerősítésre szorul. A feladat az, hogy – ahelyett, hogy belső leértékelési mechanizmusokra hagyatkoznánk mindössze az aszimmetrikus hatású megrázkódtatások kezelése érdekében – ellássuk az EU-t az ahhoz szükséges eszközökkel, hogy minden tagállam számára fennmaradjon a valódi gazdasági konvergencia és a társadalmi haladás lehetősége. Várakozással tekint ezért a GMU szociális dimenziójáról szóló, 2013. október elejére várt európai bizottsági közlemény elé;

19.

úgy véli, hogy az Európai Parlament által javasoltaknak (1) megfelelően a GMU szociális dimenziója egy „szociális beruházási megállapodásra” épülhetne, amely az Euró Plusz Paktum mintájára jönne létre. Ez meghatározná azokat a szociális beruházásokkal kapcsolatos kötelező célokat, amelyek révén a tagállamok elérhetik az Európa 2020 stratégia foglalkoztatási, társadalmi és oktatási célkitűzéseit. A szociális beruházási csomagot foglalkoztatási és szociálpolitikai értékelőtáblával is ki kellene egészíteni, amely az EUMSZ 148. cikke értelmében kerülne bevezetésre az EPSCO felelősségi köre alatt azzal a céllal, hogy feltárja a gazdasági és monetáris unió stabilitását veszélyeztető foglalkoztatási és szociális egyensúlyhiányokat;

20.	arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja tovább egy európai uniós munkanélkülisegély-rendszer megvalósíthatóságát, amely rendszer a GMU szintjén esetleg egy automatikus stabilizátor szerepét tölthetné be;

21.

üdvözli, hogy az Európai Tanács következtetései (2) hangsúlyozzák: „a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ága keretében kiaknázhatók azok a lehetőségek, amelyeket a meglévő uniós költségvetési keret biztosít a közpénzből finanszírozott termelőberuházások iránti igényeknek és a költségvetési fegyelemre vonatkozó célkitűzéseknek az összeegyeztetésére”; ezért azt várja az Európai Bizottságtól, hogy tovább foglalkozzon a közkiadások minőségének kérdésével, egyebek mellett azáltal, hogy a költségvetési hiány kalkulációjában megfontolja a folyó kiadások és a beruházások megkülönböztetését annak érdekében, hogy azok ne gátolják a hosszú távú nettó előnyökkel járó közberuházásokat;

Ajánlások

22.

hangsúlyosan megismétli, hogy az oktatásnak (a formális és informális oktatásnak egyaránt) a szociális beruházási csomag középpontjában kellene állnia. Az oktatáshoz való hozzáféréssel kapcsolatos egyenlőtlenségek – mindenekelőtt a magas színvonalú oktatásról van szó, amely felkészíti a fiatalokat arra, hogy élni tudjanak egy befogadó jellegű információs társadalom álláslehetőségeivel, és segíti őket abban, hogy aktív polgárokká váljanak az összetett, demokratikus társadalmakban – nagymértékben akadályozzák a szegénység mérséklését és a gazdasági növekedést. A tagállamoknak elkötelezettséget kell mutatniuk a mindenki számára elérhető oktatásba, egész életen át tartó tanulásba és képzésbe történő beruházás iránt azáltal, hogy különleges súlyt helyeznek a koragyermekkori oktatásra, a felsőfokú oktatáshoz való hozzáférésre, a vállalatok és az iskolák együttműködésére, a munkahelyi képzésre és a munkaerőhiánnyal küzdő ágazatok (pl. egészségügyi ágazat, tiszta technológia, ikt) igényeit kielégítő speciális képzésekre, valamint az iskolaelhagyók arányának csökkentésére;

23.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság kiemelten kezeli az oktatást és a képzést, és úgy véli, hogy a szakképzésnek és a szakképzés minőségének nagyobb figyelmet kellene szentelni konkrét intézkedések végrehajtása révén éppúgy a tanácsadás, mint a képzés és a tanulás fázisában. Az EU gazdaságának több kisiparosra, mérnökre és technikusra van szüksége ahhoz, hogy világszinten versenyképes legyen. Az EU-ban sajnálatos módon egyre kisebb a szakképzés iránti érdeklődés, holott az kiváló lehetőségeket kínál a fiatalok munkanélkülisége elleni küzdelemben és a gazdaság fenntartható fejlődése számára;

24.

kiemeli, hogy a szakmai továbbképzést és az egész életen át tartó tanulást megfelelő módon meg kell becsülni. Az Európai Uniónak elegendő hosszú távú intézkedést kellene előkészítenie, és az Európai Szociális Alaptól (ESZA) megfelelő forrásokat kellene elkülönítenie a szakképzés minőségének javítása érdekében;

25.

hangsúlyozza, hogy a foglalkoztathatóság kínálati oldalának kiemelése mellett a munkaerőpiac keresleti oldalára is nagyobb figyelmet kellene fordítani. Tény az, hogy a munkanélküliek túlnyomó mértékben alacsonyan képzettek, és hogy a betöltetlen álláshelyek magas szintű szakértelmet követelnek meg; ezekben a válságsújtotta időkben a kínálatoldali intézkedéseket keresletoldali eszközökkel kell kiegészítenünk, amelyek túlmennek a munkaerőpiacok deregulációján, a munkaerő költségének csökkentésén és a munkanélküliek arra való ösztönzésén, hogy rosszul fizetett állásokat is elfogadjanak. Növelnünk kellene az alacsonyan képzettek és a munkanélküliek szakképzettségét oly módon, hogy biztosítjuk számukra a szükséges tanulási lehetőségeket;

26.

sürgeti az Európai Bizottságot, a tagállamokat, továbbá a regionális és helyi önkormányzatokat, hogy törekedjenek arra, hogy jobban előre lássák a készségek iránti jövőbeli igényeket, a készségeket igazítsák jobban a munkaerőpiac igényeihez, és hidalják át az oktatás és a munka világa közötti szakadékot. Különösen a munkaerőpiac alsó szegmenseire igaz ez, ahol rugalmasan és bürokráciától mentesen kell ösztönözni a munkában való részvételt. Hollandiában például a kormány vállalkozásokkal és oktatási intézményekkel közösen aláírta a Technológiai Paktumot, amelynek célja az oktatás és a munkaerőpiac jobb összekapcsolása a technológiai szektorban és ezáltal a műszaki szakemberhiány csökkentése. A Technológiai Paktumról nemzeti szinten született megállapodás, de az nagyrészt olyan fellépésekből áll, amelyeket regionális vagy ágazati megközelítéssel kell végrehajtani, kihasználva a létező struktúrákat, például a tehetségfejlesztéssel, az élhető városokkal és a rotterdami közegészségüggyel foglalkozó különféle helyi szakértői központokat („kenniswerkplaatsen”);

27.	hangsúlyozza, hogy fontos a lehető legjobban kihasználni a munkaerőben rejlő potenciált. A munkaerőpiac perifériáján elhelyezkedők számára a nemzeti hatóságok, illetve területi önkormányzatok hatáskörébe tartozó támogató intézkedéseket lehet bevezetni;

28.

azt ajánlja, hogy az Európai Bizottság által javasolt megközelítés jelenlegi három pillérét (megfelelő jövedelemtámogatás, aktív integráció és színvonalas szolgáltatások) a munkaerőpiactól leginkább kiszorultak aktív integrálásának elősegítése érdekében egészítsék ki a (társadalmi) részvétellel. A társadalmi részvétel és a befogadás annak a kulcsa, hogy megvalósíthassuk társadalmi törekvéseinket és hogy gondoskodjunk jóléti államaink megteremtéséről, illetve megőrzéséről. Meg kellene teremteni annak lehetőségét, hogy a polgárok teljes mértékben kibontakoztathassák a bennük rejlő képességeket, és maximálisan kihasználhassák és továbbfejleszthessék készségeiket. A cél ugyanis a gazdasági önellátás;

29.	a jóléti rendszerekhez való hozzáférés kapcsán a feltételrendszer további tisztázását várja. A feltételesség elfogadható, amennyiben társadalmi transzferek állnak rendelkezésre, hogy támogassák és ösztönözzék a polgárokat a foglalkoztatásban, oktatásban vagy képzésben való újbóli részvételre;

30.	tekintettel arra, hogy a becslések szerint az EU 15 év feletti lakossága körében mintegy 56 millió embernek nincs bankszámlája, az RB üdvözli azt az európai bizottsági javaslatot, hogy az Európai Unióban mindenkinek jogot biztosítsanak egy alapszintű bankszámlához;

31.

üdvözli az Európai Bizottság arra vonatkozó szándékát, hogy megvizsgálja új pénzügyi eszközök, különösen pedig a szociális beruházási kötvények használatának lehetőségeit és a beruházások társadalmi megtérülését az állami szociális beruházások tőkeáttételének növelése érdekében; felkéri az Európai Bizottságot arra, hogy részletesebb javaslatokat terjesszen elő a tárgyban arról, hogy az uniós beszerzési szabályokat a beruházás társadalmi megtérülésének fényében is vizsgálni kell. Ennek kapcsán támogatja az olyan uniós megtakarítási számla bevezetésére vonatkozó javaslatot, amely kiegészítő finanszírozást kínálhatna az EU-nak, segítve az Európa 2020 stratégia foglalkoztatási és növekedési célkitűzéseinek helyi és regionális szintű teljesítését;

32.	hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak, a régióknak és a helyi közösségeknek ki kellene használniuk polgáraik sokféleségét. Az innovációnak előfeltétele egy olyan befogadó kultúra, amelyben nem jár veszéllyel az egyediség és az, ha valaki e sokféleség alapján lép kapcsolatba a többi emberrel;

33.

megjegyzi, hogy sok helyi és regionális önkormányzat máris sikeres programokat dolgoz ki és valósít meg a szociális beruházási csomagban említett kihívások kezelésére. Példák: egyablakos ügyintézés (fiatalok irodái), regionális ifjúsági és családi központok, a hajléktalanság ellen küzdő, a lakhatást elősegítő vagy megelőző jellegű stratégiák, a beruházások szociális megtérülésével kapcsolatos stratégiák, szociális kötvények, tehetségházak, gyermekbarát városnegyedek és teljes körű részvétel. Ezért a helyi és regionális önkormányzatok között elő kellene mozdítani a bevált gyakorlatok cseréjét. A helyi önkormányzatok az egymással való partnerség és együttműködés révén az erőforrások és tapasztalatok szélesebb köréhez jutnak hozzá, ugyanakkor a különféle ágazatokban tevékenykedő partnereik fejlesztésben történő széles körű részvétele is ösztönzést kap. A szociális beruházási csomagban javasolt „tudástár” felépítése és a társadalmi változás és innováció programja keretében folytatott együttműködés támogatása során teljes mértékben szem előtt kell tartani ezeket a tapasztalatokat;

34.

rámutat, hogy mind az Európai Integrációs Alap (INTI), mind pedig az ESZA támogat már integrációs programokat. Eddig azonban a finanszírozás forrása gyakran korlátokat szabott a szolgáltatásnyújtás körének. Hangsúlyozni kell, hogy az uniós szintű mobilitás állandó fokozódására tekintettel a következő költségvetési programnak a két alap prioritásait összeolvasztva finanszírozást kell biztosítania a mobilis uniós polgárok támogatására, illetve finanszírozási programot kell kialakítani állampolgárságtól függetlenül az összes polgár számára. Ezeket az új költségvetési elemeket más érdekcsoportokkal, például a nem kormányzati szervezetekkel és különösen a magánszférával szoros együttműködésben végrehajtandó, az uniós polgárokat célzó nyelvoktatási és orientációs programokra lehetne fordítani. Az Európai Bizottságnak fel kell használnia befolyását annak érdekében, hogy sürgesse a származási országok egyes helyi és regionális önkormányzatait, hogy használják az ESZA-t és az Európai Regionális Fejlesztési Alapot (ERFA) arra, hogy jelentős beruházásokat hajtsanak végre polgáraik társadalmi és gazdasági fejlesztésébe;

35.

megjegyzi, hogy a tagállamokon belüli és azok közötti áttelepülés lehetőséget biztosít az egyének számára arra, hogy reagáljanak a gazdasági recesszióra. Azonban a – térségük és közösségeik sajátosságainak megértéséhez a legjobb helyzetben levő – régiókban és helyi önkormányzatoknál végrehajtott átfogóbb és hosszú távú társadalmi beruházások fenntarthatóbb módon kezelhetik a válságot azáltal, hogy csökkentik az egyénekre nehezedő nyomást, amely arra készteti őket, hogy munkát keresve elhagyják otthonukat, családjukat és közösségüket. Ráadásul az egyének arra való képességét, hogy munkát vagy képzési lehetőségeket keresve más tagállamba költözzenek, csökkentheti a nem megfelelő szintű nyelvtudás; új erőfeszítésekre van tehát szükség a nyelvoktatás erősítése érdekében, hogy mindaddig támogassuk a rövid távú migrációt, amíg hosszú távú megoldást nem találunk. Ráadásul ez a társadalmi befogadást is segíti;

36.

támogatja az Európai Bizottság álláspontját a demográfiai változásoknak és a társadalom elöregedésének a helyi következményeivel kapcsolatosan, mivel a társadalom idősödése új követelményeket állít a szociális infrastruktúra és a közterületek megközelíthetősége elé. Az idősek növekvő szegénysége miatt olyan, fenntartható szociális biztonsági rendszerek és szolgáltatások iránt merülnek fel igények, amelyek mindenki számára hozzáférhetőek és megfizethetők. Túl kell lépni a segítségnyújtáson alapuló modellen, egy olyan preventív modell meghonosítása felé elmozdulva, amely időben kitolja az önálló életvitel és az aktív társadalmi szerepvállalás megőrzését. Különös figyelmet kellene fordítani az aktív, egészséges öregedés előmozdítására az európai lakosság körében, az intézményi megközelítés helyett a közösségi alapút részesítve előnyben;

37.

sajnálja, hogy az Európai Bizottság „Tartós ápolás-gondozás az idősödő társadalomban” című szolgálati munkadokumentuma nem foglalkozik az idősek szegénységének, társadalmi kirekesztésének és méltó jövedelmének kérdésével, amely problémák pedig fokozhatják a tartós ápolás-gondozás iránti igényt. Az RB hiányolja annak elmélyült elemzését is, hogy miként támogathatják a strukturális alapok a tartós gondozásba való beruházást;

38.

úgy véli, hogy a szociális beruházási csomag mellett fokozottan el kellene ismerni a szociális gazdaság szerepét, tekintettel arra, hogy uniós szinten 2 millió szociális gazdasági vállalkozás működik (ez az összes európai vállalkozás 10 %-a), melyek több mint 11 millió fizetett alkalmazottat foglalkoztatnak (ez az EU aktív népességének 6 %-a). Ezért ismételten kéri az európai biztosító egyesület statútumának létrehozását, melyet 2013 márciusában az Európai Parlament is támogatott;

39.

hangsúlyozza az egészségügyi és a szociális ellátói szektor közötti szakmaközi együttműködés, valamint a közösség formális és informális hálózatai közti összefogás jelentőségét. Ismeretekre van szükség a különféle típusú helyi támogató csoportokról, továbbá az önkéntesek, szakemberek kiegészítő szerepéről és a lakónegyedek által nyújtott támogatásról. A szakembereknek jobban azonosulniuk kell a helyi lakóközösséggel, amelyben az együttműködő és katalizáló szerep megerősítheti és közvetítheti a helyi szintű támogatást és az önkéntes munkát. Az irányításnak ezt az új, egyes európai városokban sikeres megközelítését európai szintű eszközökkel kellene támogatni a bevált gyakorlatok Európában történő elterjesztése érdekében. Megfelelő modellnek tűnik olyan rendszerek bevezetése, melyek keretében információk érhetők el az érintettekről (szociális háttér és orvosi kórtörténet), illetve a rendelkezésre álló forrásokról és szolgáltatásokról is (katalógus és lista forrásokról és szolgáltatásokról; olyan felhasználható innovatív technológiák, mint a modern távgondozási rendszerek vagy a távfelügyelet stb.);

40.

kéri az EU-t, hogy a tagállamokkal egyetértésben az RB 2011. októberi véleményében és az Európai Parlament 2013. június 11-i állásfoglalásában megfogalmazott kérésnek megfelelően fontolja meg annak lehetőségét, hogy meghatározzon egy a szociális lakásokra vonatkozó európai keretet. Bár a szociális lakhatás nem szerepel a kifejezetten uniós hatáskörök között, számos uniós politika (versenypolitika, belső piac, strukturális alapok, energiahatékonysági politika, környezetvédelmi normák) közvetlen hatással van a lakhatásra. Ezért koordinációs keretre van szükség az alapvető jogokkal való, illetve a lakhatásra is hatással levő uniós politikák közötti összhang biztosítása érdekében. Ennek kapcsán az RB emlékeztet arra, hogy az Európai Unióról szóló szerződés értelmében a hatóságok szabadon dönthetnek arról, hogy miként szervezik meg a szociális lakáshoz jutást, és mely háztartások jogosultak arra; úgy véli ezenkívül, hogy a szociális lakhatás a kohézió kulcseleme, ami a társadalmi keveredés elősegítése érdekében nem korlátozódhat a hátrányos helyzetűekre;

41.

emlékezteti a tagállamokat és az Európai Bizottságot arra, hogy a szociális lakhatásra fordított kiadások a stratégiai szociális beruházások alapjaként segítenek a sürgős szociális szükségletek kielégítésében; fenntartható módon elősegítik továbbá a nem kiszervezhető helyi munkahelyek biztosítását, a gazdaság stabilizálását az ingatlanbuborékok kialakulásának megakadályozásával, az éghajlatváltozás hatásainak kezelését és az energiaszegénység elleni küzdelmet. Az RB ezenkívül aláhúzza, hogy a szociális lakhatásnak alapvető szerepe van a hajléktalanság kezelésében és az Európai Bizottság által javasolt, a lakhatást elősegítő és megelőző jellegű hajléktalansági stratégiák végrehajtásában;

42.

örömmel fogadja, hogy a szociális beruházási csomagnak tematikus prioritása a hajléktalanság, és üdvözli azt a tagállamokhoz címzett felhívást, hogy „kezeljék a hajléktalanság problémáját átfogó, a megelőzésen, a lakhatást elősegítő megközelítésen, valamint a kilakoltatási szabályozás és gyakorlat felülvizsgálatán nyugvó stratégiákon keresztül, figyelembe véve az e csomagban a hajléktalanság kezeléséről szóló iránymutatásokban megfogalmazott fő megállapításokat”. Ennek kapcsán az RB felkéri az Európai Bizottságot, hogy a témában elfogadott saját kezdeményezésű véleményét szem előtt tartva dolgozzon ki konkrét uniós keretet az érdekeltek és különösen az érintett nemzeti, regionális és helyi szintű hatóságok támogatására, hogy eredményeket érjenek el a hajléktalanság kezelése terén;

43.

hangsúlyozza, hogy a szociális célok sikeres eléréséhez meg kell reformálnunk a fellépéseket, hogy a jogosultak számára jobb eredményeket érjünk el, illetve megvalósuljon az eredményesség és a hatékonyság. A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemben szociális innovációra van szükség, aminek szerepelnie kellene a strukturális alapokra vonatkozó rendeletekben, és a Horizont 2020-ban is kiemelt szerepet kellene kapnia. Ezenkívül a társadalmi változás és innováció programjától is eredményes támogatásban kell részesülnie. E célból az Európa 2020 stratégia kiemelt kezdeményezéseinek, különösen a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni európai platformnak kell a referenciakeretet képviselniük a kitűzött célok jobb elérése érdekében;

44.

rámutat arra, hogy napjaink társadalmai nemcsak a gazdasági növekedés, hanem a társadalmi jólét és haladás terén is a tudományra és a technológiára támaszkodnak. A tudomány/kutatás és a társadalom/polgárok közötti kapcsolat azonban gyakorta nem elegendő, néha pedig egyáltalán nem is alakult ki. A kutatás jövőbeli európai finanszírozásának ezért a műszaki tudományok mellett a társadalomtudományokra és a bölcsészetre is figyelmet kell fordítania, hogy gyakorlati szempontból használható tudás jöjjön létre, és felmérjék a városnegyedek és a ritkán lakott területek problémáit és élhetőségét, valamint hogy a város- és területtervezési politikák felelősei körében elterjesszék ezeket a gyakorlati szempontból hasznos ismereteket. Mindenekelőtt modern értékelő kutatási formákat javaslunk szisztematikus ismeretek összegyűjtésére arról, hogy eredményesek-e a szakpolitikai fellépések, illetve mitől, mely társadalmi csoportokat illetően és milyen körülmények között „működnek” ezek; üdvözli az Európai Bizottság által a szociális innováció, valamint az innovációs tapasztalatok megosztására irányuló erőfeszítések támogatása érdekében indított kezdeményezéseket;

45.

felhívja a figyelmet arra, hogy az EU regionális politikája már 1989 óta ösztönzi a fenntartható városfejlesztést. Strukturális alapjain keresztül a regionális politika olyan projektekbe ruház be, amelyek előmozdítják a megfelelő helyi kormányzást, biztosítják a fenntartható városi környezetet, elősegítik a társadalmi befogadást és az egyenlőséget, megújítják a városi területeket, valamint lendületet adnak a gazdasági növekedésnek és a munkahelyteremtésnek. A helyi és regionális önkormányzatok polgárközeliségére, valamint a helyi szükségletek és törekvések meghatározásával kapcsolatos szakértelmükre tekintettel rá kellene mutatni arra, hogy a jelenlegi finanszírozási struktúrákat jobban hozzá kellene igazítani a helyi szükségletekhez, alkalmassá téve a városokat és városi területeket arra, hogy nagyobb felelősséget és vezető szerepet vállaljanak az integrált megközelítések városi vagy városkörnyéki összehangolásában. A területi kohézió és a területalapú integrált megközelítések támogatása érdekében jobban össze kellene hangolni az ERFA- és az ESZA-támogatásokat;

46.

üdvözli azt a javaslatot, hogy az egyes tagállamoknak az összes ESZA-finanszírozás legalább 20 %-át a társadalmi befogadás előmozdítására és a szegénység elleni küzdelemre kelljen fordítaniuk. Az RB további biztosítékokat szeretne ezen a téren annak garantálására, hogy a finanszírozást megfelelően kezelik és a leginkább rászorulók megsegítésére fordítják. Ennek keretében minden tagállamban központi helyett regionális szinten lehetne felosztani az alapokat egy csoport olyan tényező alapján, melyekkel meghatározható, hogy hol van a leginkább szükség támogatásokra (szegénységi mutatók, egy főre jutó GDP, foglalkoztatás, iskolázottság, bevándorlás stb.);

47.

kéri az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés azonnali végrehajtását és azt, hogy az ifjúsági garanciarendszereket terjesszék ki a legfeljebb 30 éves fiatalokra is. Támogatja az Európai Bizottság ifjúsági garanciára vonatkozó ajánlását, amelynek célja a korai fellépés az oktatásból, foglalkoztatásból és képzésből való kiszorulás kockázata által fenyegetett személyek kapcsán. Kiemeli, hogy a végrehajtás terén a helyi és regionális önkormányzatok kulcsfontosságú szerepet töltenek be. Komolyan aggódik amiatt, hogy a teljes következő tervezési időszakban nem biztosított az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés számára a megfelelő finanszírozás (6 milliárd euró). Kéri ezért, hogy sürgősen és jelentős mértékben növeljék meg az új ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés kezdeti költségvetését a többéves pénzügyi keret első éveiben. A NUTS II támogathatóság nem alapulhat kizárólag a fiatalok 25 %-os munkanélküliségi arányára, hanem a regionális szinten a fiatalok körében mért munkanélküliségi rátának az országos átlagtól való jelentős eltérését is tekintetbe kellene vennie;

48.

rámutat, hogy az ESZA-nak ezért megfelelőbben kell kezelnie a polgárok valós szükségleteit, és ennek érdekében nagyobb rugalmasságot kell lehetővé tennie a helyi és regionális önkormányzatok számára a célok helyi szintű kitűzése terén. A helyi és regionális önkormányzatokat be kellene vonni az ESZA prioritásainak meghatározásába és alapjainak kezelésébe is. A jogalkotás terén a jövőbeli ESZA-ra vonatkozó rendeletnek részleteznie kell a helyi és regionális önkormányzatok nagyobb szerepét az ESZA irányításában. Az RB kéri még, hogy az ESZA irányító hatóságait kötelezzék annak igazolására, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat valóban bevonták az operatív programok prioritásainak kidolgozásába és az ESZA ezt követő stratégiai irányításába;

49.

konkrétabban, az EU városfejlesztési menetrendjéről készült korábbi véleményeire és 2012-es koppenhágai csúcstalálkozójára utalva az RB úgy véli, hogy a városok gyakorlati részvételének megerősítésére számos lehetőség van, például: egyértelműen a városokra irányuló operatív programok; a városok közvetítő testületekként és az ESZA vezetőtestületeiben, irányítóbizottságaiban és tanácsadó csoportjaiban történő részvétele; valamint az ESZA irányítótestületeinek partneri együttműködése a városokkal a programok kidolgozásában és végrehajtásában. Egyes nagyvárosok számára megfelelőbb lehet, ha saját operatív programmal rendelkeznek;

50.	kéri, hogy az ESZA népszerűsítsen innovatív szolgáltatási modelleket, az új jogszabályi keret pedig könnyítse meg és finanszírozza a helyi közösség által nyújtott szolgáltatások kialakítását a munkaerő-piaci politikai intézkedések támogatása érdekében;

51.

megállapítja, hogy az EU közös agrárpolitikája (KAP) ötször akkora költségvetési kerettel gazdálkodhat, mint az ESZA. Ez természetesen összefügg azzal, hogy a KAP – az egyetlen – közös uniós politika, míg a szociálpolitika finanszírozása igen jelentős mértékben támaszkodik nemzeti és szubnacionális költségvetésekre. Ezt az egyensúlyhiányt azonban a közvélemény úgy is értelmezheti, hogy az uniós szociálpolitikát nem kezelik kiemelt fontossággal. Az RB ezért feltétlenül szükségesnek tartja, hogy az uniós szociálpolitikák újbóli előtérbe helyezését az ESZA forrásainak bővítésével is támasszák alá;

52.

üdvözli, hogy az ESZA új programozási időszakának keretében az Európai Bizottság az integrált területi beruházásokra vonatkozó megközelítést alkalmaz a társadalmi, gazdasági és fizikai fejlődés megszilárdítására. Tekintettel arra, hogy a városok a társadalmi, gazdasági és területi kohézió szempontjából középponti szerepet töltenek be, az uniós támogatásnak jóval meg kell haladnia a javasolt 5 %-os minimális célszámot;

53.

megjegyzi, hogy a közbeszerzésre és állami támogatásokra vonatkozó szigorú uniós rendeleteket jobban összhangba kellene hozni a szociálpolitikákkal, hogy ez utóbbiak fejlődése és megvalósítása hatékonyabb lehessen. Ennek az összhangnak a kialakítása érdekében az RB kéri az Európai Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot azzal a céllal, hogy az EUMSZ 14. cikke alapján javuljon az általános érdekű szociális szolgáltatások minősége és hozzáférhetősége;

54.

azt ajánlja, hogy a dokumentumot a konzisztencia és az eredményesség érdekében a közlemény más szolgálati dokumentumaival szoros szinergiában hajtsák végre. Az RB arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy alkalmazzon holisztikus megközelítést ennek kapcsán, és a folyamat során közvetlenül vegye fel a kapcsolatot a helyi és regionális önkormányzatokkal;

55.

felkéri az Európai Bizottságot, hogy fejlesszen ki konkrét végrehajtási tervet a szociális beruházási csomag számára. Ennek tartalmaznia kellene mechanizmusokat a nyomon követésre, a koordinációra, a transznacionális tapasztalatcserére és a közös tanulásra a tematikus prioritások kapcsán, mint amilyen a fiatalok munkanélkülisége, az oktatás, a hajléktalanság, a gyermekszegénység, illetve a fogyatékkal élők és a segítségre szorulók támogatása. Az európai szemeszter keretében az éves növekedési jelentések kidolgozása kapcsán konzultációt kellene folytatni a helyi és regionális önkormányzatokkal. Nagyobb szerepet kellene kapniuk a nyomonkövetési folyamatban is. A tagállamokat ösztönözni kellene arra, hogy nagyobb mértékben konzultáljanak a helyi és regionális önkormányzatokkal, továbbá jobban tájékoztassák és vonják be őket a döntéshozatalba, mivel a szociális beruházások jelentős része a helyi és regionális önkormányzatok középponti tevékenységeihez kapcsolódik.

Kelt Brüsszelben, 2013. október 9-én.

a Régiók Bizottsága elnöke

Ramón Luis VALCÁRCEL SISO

(1) 2012. november 20-i állásfoglalás a szociális beruházásokról szóló megállapodásról mint a válságra adott válaszról.

(2) Az Európai Tanács 2012. december 13–14-i következtetései, I. Gazdaságpolitika, 2. pont.

5.12.2013

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 356/68

A Régiók Bizottsága véleménye – „Vállalkozás 2020” cselekvési terv

2013/C 356/12

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

—	elismeri a cselekvési terv jelentőségét, és a terv céljainak sikeres végrehajtásához kiemelten fontosnak tartja, hogy a szupranacionális, nemzeti és – főként – helyi és regionális szintű hatóságok összehangolják lépéseiket,

—

alapvetően fontosnak tartja, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat és érdekcsoportokat bevonják a cselekvési terv végrehajtásába, mivel a kormányzati szintek közül a helyi és regionális önkormányzatok állnak legközelebb a kkv-khoz és a vállalkozásokat támogató szervezetekhez, ráadásul a kkv-k többsége a helyi és regionális piacokba van beágyazva és itt fejti ki tevékenységét,

—	hangsúlyozza, hogy az „Európai vállalkozói régió” (EER) cím, amelyet a Régiók Bizottsága 2010 óta ítél oda, európai referenciaként szolgálhat a vállalkozásbarát szakpolitikák kidolgozásához és érvényesítéséhez, illetve a kkv-k testre szabott támogatásához és különféle előremutató stratégiákhoz,

—

hangsúlyozza, hogy az önfoglalkoztatás és a vállalkozásfejlesztés több figyelmet érdemel – realisztikus és üdvözlendő alternatívaként kell tekinteni rájuk. Kiemelten fontosnak tartja, hogy a hagyományos vállalkozástípusok értékes alternatívájaként továbbra is támogassák a szociális vállalkozói tevékenységet mind a nyereségorientált, mind pedig a nonprofit ágazatban,

—

fontosnak tartja, hogy a vállalkozói tevékenységet Európa járható és ígéretes életpályaként mutassa be a fiataloknak, és élénkítse ezáltal a vállalkozói szellemet. Kiemeli, hogy a képzés ösztönzésének és ennek során a vállalkozói dimenzió figyelembevételének feladata a helyi és regionális önkormányzatokra hárul.

Előadó

Paweł ADAMOWICZ (PL/EPP), Gdańsk polgármestere

Referenciaszöveg

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: „VÁLLALKOZÁS 2020” CSELEKVÉSI TERV – A vállalkozói szellem felélénkítése Európában

COM(2012) 795 final.

I. POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

üdvözli a „Vállalkozás 2020” cselekvési tervről szóló európai bizottsági közleményt, melynek célja a vállalkozói kultúra támogatása Európában, jobb hozzáférés biztosítása a finanszírozáshoz, színvonalas szolgáltatások nyújtása a vállalkozások támogatására, példaképek állítása és meghatározott csoportok megszólítása;

2.	megerősíti, hogy teljes mértékben támogatja azokat az intézkedéseket, amelyek a vállalkozások előmozdítását és a kkv-k fejlődése előtt álló akadályok felszámolását szolgálják, így ismerve el e szereplők alapvetően fontos szerepét az Európai Unió versenyképességének növelésében;

hangsúlyozza, hogy minden szinten minden hatóságnak azon kellene igyekeznie, hogy ésszerűsítse engedélyezési és ellenőrzési eljárását, illetve a többi hatósági intézkedést. Olyan egyszerűsített információcserére, egységes terminológiára és ügyintézési rendszerekre kellene törekedniük, melyeken keresztül automatikusan információk kérhetők le más rendszerekből és adatbankokból;

4.	utal arra, milyen fontos a már meghozott határozatok gyors végrehajtása. A további elméleti viták nem járulnának hozzá a vállalkozási környezet fejlesztéséhez;

5.	hangsúlyozza, hogy a legutóbbi gazdasági visszaesés igen súlyosan érintette az európai kis- és középvállalkozókat, különösen a peremterületeken, ahol számottevően nőtt az üzleti kudarcok aránya;

6.	megállapítja, hogy Európa gazdasági fellendülése és növekedése, illetve az erősebb társadalmi kohézió szempontjából meghatározóan fontos a megfelelő vállalkozói környezet és a kiteljesedett belső piac;

hangsúlyozza, hogy a regionális és helyi vállalkozási környezet fontos sikertényező: fejleszteni kell az innovációs készséget és meg kell erősíteni a nyílt innovációnak kedvező gondolkodásmódot, melynek sarokkövei a különféle forrásokból származó ismeretek hatékony felhasználása és az ösztönző párbeszéd, együttműködés és közös innováció;

8.	véleménye szerint a cselekvési terv egy szükséges lépés annak ösztönzéséhez, hogy az egységes piacon belül vállalkozásbarát környezet jöjjön létre, így egész Európában hozzájárul a gazdasági fellendüléshez;

támogatja a cselekvési tervben választott prioritásokat, amelyek három pillért alkotnak (a vállalkozói ismeretek oktatásának és képzésének fejlesztése, megfelelő vállalkozói környezet kialakítása, valamint példaképek állítása és meghatározott csoportok megszólítása), és örömmel veszi a cselevési terv várható eredményeit;

10.

hangsúlyozza, hogy az önfoglalkoztatás és a vállalkozásfejlesztés több figyelmet érdemel, és realisztikus és üdvözlendő alternatívaként kell tekinteni rájuk. Az európai gazdasági versenyképesség növelésének nélkülözhetetlen elemeiről van szó, ezért többszintű és integrált támogatást érdemelnek. Ehhez hozzátartozik, hogy valamennyi kormányzati szint intézkedéseket tegyen az önfoglalkoztatókat sújtó adminisztratív terhek nagymértékű csökkentésére, szociális védelmük és nyugdíjjogosultságaik javítására, valamint adóterheik csökkentésére;

11.

elismeri, hogy a nők nem érvényesülnek megfelelően a vállalkozói szférában, ahol a vállalkozóknak mindössze 30 %-a nő, és úgy véli, hogy a kifejezetten a nőket célzó képzés és támogatás jelentősen növelheti a női vállalkozók számát; arra szólít fel, hogy hozzanak létre üzleti központokat kifejezetten a nők számára;

12.

megismétli a közelmúltban két – az iparpolitikáról (1) és a regionális célú állami támogatásokról (2) szóló – véleményében is megfogalmazott kérését, hogy az Európai Bizottság foglalkozzon a vállalati kategóriák meghatározásával kapcsolatos „küszöbhatás” problémájával, illetve gondolja újra a kkv-k meghatározását. Konkrétan azt kéri, hogy az Európai Bizottság fejlessze elemzőképességét és finomítsa a vállalatok számára nyújtandó támogatási eszközeit, és az élelmiszeripar esetében elfogadotthoz hasonló módon tanulmányozza egy olyan, a kkv és a nagyvállalat közötti köztes vállalati kategória létrehozásának lehetőségét, amely 250–750 alkalmazottat foglalkoztat, éves forgalma pedig kevesebb, mint 200 millió euró. A Régiók Bizottsága emellett kéri, hogy vizsgálják meg, miként lehetne figyelembe venni a növekedésben lévő kkv-kból kialakuló köztes méretű vállalkozásokat, melyek a jövőben Európa gazdagságát alkotják, 250 és 5 000 fő közötti munkavállalói létszámmal. Ezek az új vállalati kategóriák a méretükhöz illeszkedő mértékű, a nagyvállalatokénál magasabb, de a kkv-kénál alacsonyabb támogatásban részesülhetnek;

13.

hangsúlyozza, hogy a kkv-ágazathoz tartozó kézművesség – az ipari fejlődés alapjaként – fontos szerepet játszott és játszik mind a mai napig az európai gazdaság növekedésében. Ezért nagyobb mértékben figyelembe kellene venni sajátos szükségleteit, különös tekintettel a szakképzési központok fejlesztésére és megerősítésére;

14.

szintén hangsúlyozni kívánja a szociális és szolidáris gazdaság ágazatában fejlődő vállalkozások különleges szerepét. Ezek a vállalkozások hozzájárulnak a gazdasági tevékenységhez és a társadalmi kapcsolatokhoz a hátrányos helyzetű területeken, és olyan általános érdekű feladatokat látnak el, amelyek eltérő bánásmódot indokolnak, különösen az állami beavatkozás mértékének szabályozása terén;

15.	hangsúlyozza, hogy az ipar további visszaszorulása hatással lehet a foglalkoztatásra és az európai jólétre nézve, ezért az EU-nak strukturális reformokba kellene kezdenie nemzetközi versenyképességének növelése érdekében, különös tekintettel az ipari kapacitásra;

16.	egyetért azzal, hogy jobban el kell ismerni és számottevően meg kell erősíteni a vállalkozók társadalomban betöltött szerepét;

17.	üdvözli a cselekvési terv nyitott és inkluzív szemléletét, amely az érintettek széles körét célozza meg és igen sokféle már működő kkv-t, kezdő vállalkozót és lehetséges új vállalkozót igyekszik bevonni;

18.	elkötelezetten támogatja a vállalkozó szellem erősödését Európában, illetve a „Vállalkozás 2020” cselekvési terv és az európai kisvállalkozói intézkedéscsomag (SBA) maradéktalan végrehajtását helyi és regionális szinten;

19.

csalódott amiatt, hogy a helyi és regionális önkormányzatok szerepe a cselekvési tervben nem kapta meg azt az elismerést, melyet megérdemelt volna – annak ellenére, hogy a helyi és regionális önkormányzatok megkerülhetetlen és jelentős szerepet kapnak a cselekvési terv három fő pillére keretében kitűzött valamennyi cél megvalósítása terén;

20.	kiemeli a helyi és regionális önkormányzatok kulcsszerepét a „Vállalkozás 2020” cselekvési terv legfontosabb területein, melyek a következők: oktatás és képzés, áttekinthető adminisztratív eljárások, vállalkozásbarát környezet és a vállalkozó szellem támogatása;

21.	hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatok már minden tagállamban több fontos intézkedést és kezdeményezést indítottak a cselekvési tervhez tartozó területeken;

22.	csalódott amiatt, hogy nem veszik kellően figyelembe a helyi és regionális önkormányzatoknak a cselekvési terv végrehajtásában betöltött szerepét, és a regionális vetületet csak a vállalkozások támogatását szolgáló horizontális hálózat részeként említik;

23.

24.

hangsúlyozza a helyi és regionális önkormányzatok központi szerepét annak a szervezeti és politikai lendületnek a biztosításában, amely felszabadítja az együttműködés szinergiáit a regionális környezetbe ágyazott szereplők, például a kereskedelmi és iparkamarák, a szakmai szervezetek, a technológiaközpontok és -parkok, az üzleti inkubátorok, az egyetemek, a klaszterkezdeményezések és egyéb felek körében, melyek megfelelő partnerek arra, hogy segítsék a kkv-k, a kezdő vállalkozók, a gyorsan fejlődő induló cégek és mások projektjeit;

25.	hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális szereplők felelősek a regionális vállalkozói stratégiák kialakításáért. Ezek a stratégiák a következő uniós pénzügyi terv keretében minden eddiginél több támogatást kaphatnak – főként a strukturális alapokból;

26.

kiemeli, hogy több állami fellépésre és támogatásra van szükség az innovatív kkv-k és induló vállalkozások közjavakkal és -szolgáltatásokkal, információval, szakértelemmel és finanszírozási forrásokkal való ellátásában, beleértve a növekvő vállalkozások számára kínált menedzsmentfejlesztést és -képzést, különösen a pénzügyi tervezés, a stratégia és a marketing területén;

27.	úgy véli, hogy javítani kell számos banknak a vállalkozói kockázat értékelése, illetve az induló vállalkozások és a kkv-k finanszírozása során alkalmazott megközelítésén és eljárásain. Ahol az állami szervek továbbra is támogatják a bankokat, ezt kiemelten kell kezelni;

28.

hangsúlyozza, hogy az „Európai vállalkozói régió” (EER) cím, amelyet a Régiók Bizottsága 2010 óta ítél oda, európai referenciaként szolgálhat a vállalkozásbarát szakpolitikák kidolgozásához és érvényesítéséhez, illetve a kkv-k testre szabott támogatásához és különféle előremutató stratégiákhoz. Az EER arra is alkalmas, hogy a „vállalkozói partnerségek” tekintetében támogassa a helyi és regionális „SBA-partnerségek” fejlesztését, és így segítse a cselekvési terv és a COSME program célkitűzéseinek végrehajtását;

29.

megállapítja, hogy a kkv-k meghatározó szerepet töltenek be az európai munkahelyteremtés és gazdasági növekedés szempontjából (az EU-ban 2002 és 2010 között a nettó új álláshelyek 85 %-át kkv-k hozták létre), és kiemeli a helyi és regionális önkormányzatok arra irányuló feladatát, hogy megszólítsák a kkv-kat, a támogatásokat a különféle típusú kkv-khoz – különösen a mikrovállalkozásokhoz – igazítsák, és első osztályú támogatási intézkedésekről gondoskodjanak;

30.	megállapítja, hogy bár a helyi és regionális önkormányzatok kulcsszerepet játszanak a vállalkozások előtt álló akadályok felszámolásában, a folyamatban mégis az Európai Unióé a főszerep azzal, hogy gördülékennyé teszi az egységes piac működését és javítja a vállalkozói környezetet;

31.	elismeri a cselekvési terv jelentőségét, és a terv céljainak sikeres végrehajtásához kiemelten fontosnak tartja, hogy a szupranacionális, nemzeti és – főként – helyi és regionális szintű hatóságok összehangolják lépéseiket;

32.	a vállalkozók támogatását célzó projektek horizontális, több területet átfogó jellegét figyelembe véve hangsúlyozza, hogy megerősített együttműködésre van szükség az Európai Bizottság különféle főigazgatóságai között;

33.

a fentiekre való tekintettel arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a szinergiák maximális kiaknázása és a duplamunka elkerülése érdekében gondoskodjon teljes körű komplementaritásról a különféle uniós vállalkozástámogatási programok között, különös tekintettel a COSME-ra, a strukturális alapokra és a Horizont 2020-ra;

34.	hangsúlyozza, hogy az erőfeszítések közötti lehetséges átfedések aligha hatékonyak és eredményesek, ezért szorgalmazza, hogy egyszerűsítsék és hangolják össze a különféle kormányzati szinten végrehajtott szakpolitikai intézkedéseket;

35.	a kérdés jelentőségére való tekintettel részletesebb tájékoztatást kér a különféle javasolt intézkedések végrehajtására elkülönített konkrét forrásokról;

36.	csalódott amiatt, hogy a közlemény nem veszi figyelembe az európai régiókra jellemző különféle vállalkozási kultúrákat és ökoszisztémákat, pedig jelentős eltérések vannak különösen a „régi” és „új” tagállamok, a nagyvárosi és nem nagyvárosi térségek, illetve a központi és peremterületek között;

37.	arra kéri a helyi és regionális önkormányzatokat, hogy tanúsítsanak nagyobb érdeklődést aziránt, hogy a régióikban működő innovatív vállalkozások révén népszerűsítsék az üzleti dinamikát és ösztönözzék a fenntartható növekedést;

38.	hangsúlyozza azokat az intézkedéseket, amelyekkel a gyakorlatba átültethető a strukturális alapok felhasználása és az intelligens szakosodás egyik sarokkövének tekintett „vállalkozói felfedezés” (entrepreneurial discovery);

39.

szorgalmazza, hogy a helyi és regionális szint már az operatív programjai kidolgozásakor tervezzen testre szabott intézkedéseket a cselekvési terv céljainak népszerűsítésére, és gondoskodjon arról, hogy a sokszínűség és a nemek közötti egyenlőség tükröződjön a strukturális alapokhoz kapcsolódó partnerségekben;

40.

hangsúlyozza, hogy a Régiók Bizottsága által bevezetett „Európai vállalkozói régió” (EER) cím jó példa annak bemutatására, hogy a régiók képesek előretekintő stratégiákat kidolgozni, amelyekben a felmerülő közös és régióspecifikus kihívások jobb kezelése érdekében külön hangsúlyt kap a vállalkozói szellem és a kkv-k testre szabott támogatása;

41.	kiemeli, hogy a (2011 és 2013 közötti) díjnyertes EER-régiók mindegyike érdekes új intézkedéseket kezdeményezett vagy már létezőket fejlesztett tovább az adott régió gazdasági szakpolitikáinak kialakítása érdekében;

42.	szorgalmazza az EER-hálózat fejlesztését, aminek megfelelő eszköze lehet többek között az Európai Bizottság COSME elnevezésű kiemelt programja (2014–2020);

43.

kéri a COSME-ban (azaz a vállalkozások versenyképességét és a kis- és középvállalkozásokat segítő programban) ismertetett célok végrehajtását. E program célja, hogy a kkv-k számára megkönnyítse a finanszírozáshoz való hozzáférést, olyan környezetet teremtsen, amely kedvez a vállalatindításának és -fejlesztésnek, ösztönözze a vállalkozói kultúrát Európában, növelje az uniós cégek fenntartható versenyképességét, segítse a hazájuk határain túl tevékenykedő kisvállalkozásokat és javítsa piaci hozzáférésüket;

44.

üdvözli az Európai Bizottság arra irányuló szándékát, hogy a korábbi hasonló programokhoz, például a versenyképességi és innovációs keretprogramhoz (2007–2013) képest egyszerűsítse a COSME program irányítását annak érdekében, hogy csökkenjenek az adminisztratív költségek, és inkább a jobb vállalkozástámogatási intézkedések biztosítására helyeződjön a hangsúly;

45.	kéri, hogy a Régiók Bizottságát hívják meg a COSME irányítóbizottságának jövőbeli üléseire;

46.	hangsúlyozza, hogy a cselekvési tervnek az általános politikai keretre kell összpontosítania, és csalódott amiatt, hogy az Európai Bizottság alighanem elsősorban mennyiségi kihívásnak tekintette a vállalkozásokkal kapcsolatos dilemmát (a vállalkozások számának növelése);

47.

hangsúlyozza azokat az intézkedéseket, melyek jelentősen bővítik az egyetemekhez és más oktatási intézményekhez kapcsolódó vállalkozásindítási tevékenységeket. Ennek legfontosabb eszköze, hogy a kiválónak bizonyult gyakorlatok alapján olyan sematikus modelleket alakítsanak ki, amelyek bárhol felhasználhatók az Unióban;

48.

hangsúlyozza, hogy az innovatív és versenyképes vállalatok kulcsfontosságúak a gazdasági fejlődés szempontjából, emellett kiemelten ösztönözni kell a globális piacokra való kilépéshez és a globális versenyképességhez szükséges növekedésre való fokozott törekvést. Az elmaradott régiók felzárkóztatásához (konvergenciájához) és más térségek nemzetközi versenyképességének megőrzéséhez elengedhetetlen a hatékony vállalatok növekedésének ösztönzése;

49.	aggódik amiatt, hogy a demográfiai változás miatt számos családi vállalkozás tagjai érik el az elkövetkező években a nyugdíjkorhatárt, azonban nem mindig képesek a vállalkozás átvételére utódot találni, ami veszélyeztetheti magának a vállalkozásnak és a munkahelyeknek a jövőjét;

50.	úgy véli, hogy a vállalkozások nemzetközivé válásának elősegítéséhez javítani kell mind a vállalkozók, mind pedig az egyetemisták és középiskolások idegennyelvtudását; emellett bővíteni kell az Európai Unió közös piaca és a világpiaci környezet lehetőségeivel kapcsolatos ismereteket;

51.

emlékeztet arra, hogy az uniós finanszírozás a mentor-gyakornok modell vállalkozási tevékenységekben való alkalmazásának támogatására is felhasználandó. A generációk közötti tudástranszfer jelentős hozzáadott értéket képvisel, mivel az idősebb munkavállalók átadhatják gondolkodásmódjukat és szakértelmüket, míg a fiatalabb munkavállalók új ötleteket és lelkesedést hozhatnak magukkal. Ily módon a mentor-gyakornok modell mindkét irányban működik (3);

52.

hangsúlyozza, hogy a vállalkozásokat helyi és regionális szinten támogató szervezeteknek többet kellene tenniük annak érdekében, hogy a kkv-k maradéktalanul élhessenek az uniós egységes piac adta lehetőségekkel. E tekintetben hangsúlyozza, hogy folytatni kell az európai vállalkozási hálózat (Enterprise Europe Network) tevékenységeit;

53.

hangsúlyozza, hogy más regionális szereplőknek – például a vállalkozásokat támogató szervezeteknek, az egyetemeknek, a technológiatranszfer-központoknak, klasztereknek stb. – újra kellene gondolniuk szerepüket a regionális fejlesztésben, hogy feltérképezzék a legjobb együttműködési formákat, amelyek lehetővé teszik, hogy a régió vállalatai szakszerű és átfogó támogatást kapjanak az új piacok meghódításához;

54.

osztja azt a nézetet, hogy a szoros együttműködéstől és partnerségektől függetlenül az uniós régióknak képesnek kell lenniük saját növekedési potenciáljuk meghatározására és az innováció fellendítésére mind a csúcstechnológiai, mind pedig az alacsony technológiát igénylő ágazatokban, például intelligens szakosodási stratégiák kidolgozása révén, összhangban a régióspecifikus feltételekkel;

55.

megállapítja, hogy több európai régióban a növekedés és munkahelyteremtés motorjaként rendkívüli jelentőséget kaphatnak a kulcsfontosságú alaptechnológiák (fejlett anyagok, nanotechnológia, mikro- és nanoelektronika, biotechnológia és fotonika). Ezek az ágazatok az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, tudásalapú gazdaságra való áttérés elemeit képezik. Az említett technológiákkal dolgozó vállalkozók számottevően hozzájárulhatnak napjaink társadalmi kihívásainak kezeléséhez és az uniós ipar korszerűsítéséhez;

56.	hangsúlyozza, hogy a hagyományos vállalkozás mellett fel kellene gyorsítani azokat az intézkedéseket, amelyekkel a doktoranduszok és a végzett doktorok körében minden tagállamban jelentősen növelhető a tudományos vállalkozások száma;

57.	hangsúlyozza, hogy az EU támogatási kompetenciával rendelkezik a cselekvési terv által lefedett, a szubszidiaritási elvnek alárendelt területeken. Kiemeli, hogy a cselekvési terv önkéntes rendszert biztosít a helyi és regionális önkormányzatok számára;

58.	megállapítja, hogy a javasolt intézkedések célpontjában konkrétan olyan politikai hiányosságok és piaci tökéletlenségek (például az információs aszimmetria) állnak, amelyeket csak uniós szinten lehet kezelni, ezért ezek az intézkedések összhangban vannak a Lisszaboni Szerződéssel;

59.	megerősíti, hogy a cselekvési terv összhangban van az arányosság elvével. A tervezett intézkedések volumene és köre – a specifikus piaci hézagokat megcélzó beáramoltató és sokszorosító hatásoknak köszönhetően – várhatóan kedvező folyamatokat indít el;

A vállalkozói ismeretek oktatásának és a vállalkozóképzésnek a támogatása

60.	fontosnak tartja, hogy a vállalkozói tevékenységet Európa járható és ígéretes életpályaként mutassa be a fiataloknak, és élénkítse ezáltal a vállalkozói szellemet;

61.	kiemeli, hogy a képzés ösztönzésének és ennek során a vállalkozói dimenzió figyelembevételének feladata a helyi és regionális önkormányzatokra hárul;

62.	hangsúlyozza, hogy el kell ismerni a helyi és regionális önkormányzatok lehetőségeit a vállalkozói tevékenység népszerűsítésére;

63.	szorgalmazza, hogy a helyi és regionális képzési intézmények és oktatási rendszerek gondoskodjanak olyan formális és nem formális képzési lehetőségekről a vállalkozásfejlesztés terén, amelyek jobban igazodnak a konkrét célcsoportokhoz;

64.	hangsúlyozza a kulcskompetenciák európai keretének jelentőségét. Ezen kompetenciák között a vállalkozói ismeretek oktatását a matematika, a problémamegoldási módszerek, a kommunikációs készségek, az idegennyelvtudás és más kompetenciák mellett különösen fontosnak ítélték;

65.	arra kéri az Európai Bizottságot, hogy ösztönözze a vállalkozói ismeretek oktatását az általános képzést nyújtó iskolákban és a felsőoktatásban, hangsúlyt fektetve a gyakorlati készségek elsajátítására és a vállalkozók és diákok informális, egymástól történő tanulására;

66.	szorgalmazza, hogy a helyi és regionális önkormányzatok indítsanak vállalkozói ismeretekre irányuló oktatási és képzési programokat, illetve javítsák a jelenleg kínált programok minőségét;

67.	hangsúlyozza, hogy a vállalkozói tudatosság és készség fejlesztésére irányuló programok már az általános iskolától kezdve igen fontosak ahhoz, hogy táplálni tudjuk a fiatal nemzedék innovatív potenciálját és kísérletező kedvét;

68.	úgy véli, hogy a helyi és regionális önkormányzatok el tudnának indítani ilyen oktatási programokat, amelyek fellendítenék a fiatalok vállalkozó kedvét a régióspecifikus gazdasági ágazatokban, előmozdítva nemcsak az adott ágazat, hanem az egész régió fejlődését;

69.	hangsúlyozza a kezdő és jövendőbeli vállalkozók közötti párbeszéd jelentőségét. Ezt a párbeszédet támogatja az „Erasmus fiatal vállalkozóknak” elnevezésű európai program is;

70.

rámutat, hogy néhány EER-címmel rendelkező régió komoly szerepet vállalt ebben a programban, és az érintett vállalkozók számára igen sokat ígérőek az eredmények. A program a jövőbeli vállalkozóknak kínál képzést már működő kkv-kban, de az ott dolgozó, tapasztalt vállalkozók is jól járnak a fiatal, motivált (leendő) vállalkozókkal, akik friss szemmel látják a mindennapi feladatokat (termelés vagy meglévő eljárások). Ez sok lehetőséget kínál az ilyen cserekapcsolatokban részt vevő vállalkozások innovációs kapacitásának növelésére;

71.

kiemelten fontosnak tartja, hogy a hagyományos vállalkozástípusok értékes alternatívájaként továbbra is támogassák a szociális vállalkozói tevékenységet mind a nyereségorientált, mind pedig a nonprofit ágazatban. A szociális vállalkozás igen hasznos üzleti tevékenység lehet – különösen most, amikor az elhúzódó pénzügyi és gazdasági válság fenntarthatóbb vállalkozói tevékenységet tesz szükségessé;

Olyan környezet kialakítása, amelyben a vállalkozók fejlődhetnek és növekedhetnek

72.	szükségesnek tartja, hogy a vállalatok és a jövőbeli vállalkozók figyelmét határozottabban felhívják az egységes piac nyújtotta lehetőségekre;

73.

arra ösztönzi az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy számolják fel a vállalkozásokat továbbra is gátló – a cselekvési terv 2. pillérének keretében megnevezett – akadályokat, és úgy véli, hogy a társadalombiztosítási rendszereknek nem szabad hátrányosan megkülönböztetnük a vállalkozókat és az önfoglalkoztatókat;

74.	megállapítja, hogy a vállalkozásbarát környezet megteremtése érdekében a hatóságoknak be kell befektetniük a minőségi infrastruktúrákba a közlekedés és a digitális technológia területén, és ehhez szükségük van az Európai Unió támogatására;

75.

tudatában van mindenekelőtt annak, hogy az elkövetkező években az EU-ban több százezer idős vállalkozó kerül válaszút elé: átadja üzletét a következő nemzedéknek, vagy felszámolja azt. Ezért vállalatutódlási stratégiákat kell majd érvényesíteni, és fel kell hívni a figyelmet erre a kérdésre. Ezzel kapcsolatban a Régiók Bizottsága megismétli a regionális célú állami támogatásokról szóló véleményében megfogalmazott kérését (4), hogy a regionális célú állami támogatásokról szóló iránymutatások tegyék támogathatóvá a tevékenység újraindítását;

76.	egyetért azzal, hogy egyszerűsíteni kell a csődeljárásokat, hogy a vállalkozók második esélyt kaphassanak;

Példaképek és a vállalkozói tevékenység népszerűsítése konkrét célcsoportokban

77.	fontosnak tartja a vállalkozások indulásával, bővítésével vagy letelepedésével kapcsolatos bürokrácia fokozatos megszüntetését;

78.	támogatja azt az elképzelést, hogy konkrét célcsoportokban ösztönözzék a vállalkozói tevékenységet, figyelembe véve az adott környezetben felmerülő specifikus problémákat;

79.	hangsúlyozza, hogy az idős vállalkozók meghatározó szerepet játszanak az EU gazdaságában, és szerepük – tekintettel a megfigyelhető demográfiai folyamatokra – alighanem egyre fontosabb lesz;

80.	méltányolja, hogy a cselekvési terv az Unión belül értékes vállalkozói erőforrásnak tekinti az időseket, és ennek megfelelően foglalkozik szerepükkel, ami potenciális szinergiákra ad lehetőséget az 50 év felettiek gazdasági aktivitásának fokozását célzó szociális politikákkal;

81.	kiemeli, hogy sokéves munkatapasztalatuknak köszönhetően az idős munkavállalók értékes ismeretekkel rendelkeznek, és így a vállalkozók új nemzedéke számára fontos segítséget jelenthetnek a cégalapításban vagy ezek kiépítésében;

82.

osztja azt a nézetet, hogy a vállalkozásokat helyi és regionális szinten támogató szervezeteknek pontosabban ki kell dolgozniuk olyan munkamodelleket, amelyek lehetővé teszik, hogy az idősek – saját döntésük függvényében – aktívak maradjanak, és amelyek (mentorprogramok révén) előmozdítják mind a diákok, mind pedig a kezdő vállalkozók foglalkoztathatóságát;

83.

ezzel kapcsolatban ajánlja a „tevékeny időskor attitűd” ösztönzését a társadalomban. A tevékeny időskor nemcsak a közvetlenül érintetteknek kedvez, de a növekedés és az innováció forrása is lehet. Helyi és regionális szinten a döntéshozók tovább vizsgálhatnák és népszerűsíthetnék az ezüstgazdaság által kínált „arany lehetőségeket”. Ezzel párhuzamosan szükség van a hozzáállás megváltoztatására is, hogy új, az életkort szem előtt tartó politikákra térhessünk át;

84.

kiemeli, hogy néhány európai régióban már kijelöltek konkrét csoportokat arra, hogy növeljék körükben a vállalkozói potenciált, és arra biztatja a többi régiót, hogy használják fel a szerzett tapasztalatokat. E tekintetben példamutatónak számít többek között a Puglia régióban megvalósított Principi Attivi program;

Európa innovációs potenciáljának növelése a vállalkozások segítségével

85.	osztja azt a nézetet, hogy a környezetbarát gazdaság komoly innovációs potenciált rejt magában, amelyet az európai kkv-knak érdemes jobban kiaknázniuk;

86.

utal arra, hogy az üzleti inkubátorok, klaszterkezdeményezések és klaszterek fontos támogató szerepet játszhatnak a tudományos szakismeretek gördülékenyebb átadásában és a gyakorlati értékű tudás reálgazdaság számára történő elterjesztésében, illetve a regionális gazdaságok versenyerejének és érdekképviseletének megerősítésében. Ösztönzi a tudományos ismeretek forgalmazását;

87.

kiemeli, hogy számos EER-régióban ígéretes példákat lehet találni arra, hogy a klaszterkezdeményezések és az új vállalkozókat segítő inkubátorközpontok növekedési potenciállal rendelkező új termékekhez és szolgáltatásokhoz vezetnek. Néhány példa: az Eco World Styria (Stájerország, 2013-as EER-régió), a Golm Science Park Brandenburg (Brandenburg, 2011-es EER-régió) vagy a Science Park és inkubátor (Murcia, 2011-es EER-régió);

88.	üdvözli az európai vállalkozási hálózat (Enterprise Europe Network) megerősítését és a „piaci hozzáférés javításának” – a hálózat által támogatott – specifikus céljára elkülönített keret növelését;

89.	szorgalmazza, hogy az európai vállalkozási hálózatban minden érintett regionális szereplő képviseltesse magát, hogy az összes különféle kkv-típust el lehessen érni és szorosabb kapcsolatokat lehessen építeni.

Kelt Brüsszelben, 2013. október 9-én.

a Régiók Bizottsága elnöke

Ramón Luis VALCÁRCEL SISO

(1) Az RB 2013. április 11-én elfogadott, CDR2255-2012_00_00_TRA_AC jelzésű véleménye, 18. pont.

(2) Az RB 2013. január 31-én elfogadott, CDR2232-2012_00_00_TRA_AC jelzésű véleménye, 45. pont.

(3) CdR 14/2012 fin, ECOS-V-025, 64. pont.

(4) Az RB 2013. január 31-én elfogadott, CDR2232-2012_00_00 TRA_AC jelzésű véleménye, 49. pont.

5.12.2013

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 356/75

A Régiók Bizottsága véleménye – Zöld könyv – Az európai gazdaság hosszú távú finanszírozása

2013/C 356/13

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

—

támogatja az Európai Bizottság „Zöld könyv – Az európai gazdaság hosszú távú finanszírozása” című időszerű kezdeményezését, és üdvözli, hogy az az EU jövőbeli fejlődésére tekintettel egy széles körű vita elindítására ösztönöz, amelynek keretében tisztázni kell, hogy hogyan javítható a hosszú távú finanszírozás kínálata, valamint hogyan erősíthető meg és diverzifikálható a hosszú távú beruházások finanszírozási rendszere Európában,

—

egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a pénzügyi válság óta az európai pénzügyi szektor kevésbé képes arra, hogy a megtakarításokat hosszú távú beruházásokba vezesse át; mindenekelőtt a pénzügyi válság és a jelenlegi gyenge makrogazdasági helyzet olyan légkört teremtett, amelyre a bizonytalanság és a kockázatkerülés jellemző, és amely különösen a pénzügyi nyomás alatt álló tagállamokban érezhető,

—	aggodalmát fejezi ki amiatt is, hogy a hosszú távú finanszírozási lehetőségek kínálata és a hosszú távú beruházásokra jellemző intézkedések során nem veszik elegendő mértékben figyelembe a helyi és regionális szint sajátosságait,

—

fenntartásai vannak azzal kapcsolatban, hogy az EU szűkebbre szabta a versenyt és a kormányok mozgásterét néhány olyan beruházási területen, amelyek éppen a helyi és regionális önkormányzatok szempontjából különleges jelentőséggel bírnak. A koordinációs folyamatok és az engedélyezési eljárások túlságosan hosszadalmasak és bonyolultak, ami kihatással van Európa világpiaci versenyképességére, aminek eredményeképpen a világ más régiói vonzóbbá válnak a beruházók számára.

Előadó

Uno SILBERG (EE/EA), Kose község képviselő-testületének tagja

Referenciaszöveg

Az Európai Bizottság kezdeményezése – Zöld könyv – Az európai gazdaság hosszú távú finanszírozása

COM(2013) 150 final

I. ÁLTALÁNOS MEGJEGYZÉSEK

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

Intelligens és inkluzív növekedés

egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a pénzügyi válság óta az európai pénzügyi szektor kevésbé képes arra, hogy a megtakarításokat hosszú távú beruházásokba vezesse át; különösképpen a pénzügyi válság és a jelenlegi gyenge makrogazdasági helyzet eredményezte azt a légkört, amelyre a bizonytalanság és a kockázatkerülés jellemző, és amely különösen a pénzügyi nyomás alatt álló tagállamokban érezhető;

támogatja az Európai Bizottság azon álláspontját, hogy Európa azzal a sürgető kihívással néz szembe, hogy visszaállítsa az Uniót az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedési pályára. Egyúttal arról is gondoskodni kell, hogy a helyi és regionális sajátosságokat és a kkv-kra váró kihívásokat is figyelembe vegyék;

hangsúlyozza, hogy mindenekelőtt az uniós intézmények, a tagállamok, a városok és a régiók, a helyi és regionális önkormányzatok, valamint az érdekcsoportok közötti, a szubszidiaritási elven és az arányossági elven alapuló általános és széles hatókörű együttműködésnek van a legnagyobb súlya abban, hogy le tudjuk küzdeni a gazdasági válságot, meg tudjunk felelni az új kihívásoknak, valamint közös célokat határozzunk és valósítsunk meg;

úgy véli, hogy a gazdaság egy potenciálisan hatékony növekedési impulzust kaphatna azáltal, ha növekedne a termelő gazdaság nagyarányú foglalkoztatottságot biztosító ágazataiban tevékeny vállalkozások átlagos értékteremtése. Az innovatív intézkedések és a tőkéhez való hozzáférés feltételeinek egyszerűsítése révén történő támogatásuk lényegében az egész gazdaságra kihatna;

utal arra, hogy a világ legnagyobb vállalatainak (az S&P 500 részvényindexben jegyzett tőzsdei vállalatok) tudás alapú eszközértéke ma a vállalkozási értékeknek már mintegy 80 %-át teszi ki. A növekedés motorjait elsősorban a legnagyobb növekedési potenciállal rendelkező gazdasági ágazatokban kell keresni: ezek a zöld gazdaság, a mezőgazdaság (többek között a helyi biológiai források hatékonyabb használata, valamint a biogazdaság), az idősek köré épülő gazdaság, az egészségügy és a szociális ügyek területén termékek és szolgáltatások rendelkezésre bocsátása, informatikai megoldások használata és a kreatívgazdaság alkalmazása bizonyos gazdasági ágazatokban és az élet bizonyos területein. Az USA-ban például a következő 10 évben az új munkahelyek nagy része (majdnem a 60 %-a) ilyen, napjainkban még nem is létező termékekhez, illetve szolgáltatásokhoz kapcsolódóan jöhet létre. Informatikai megoldások alkalmazásával az állami ágazat információi egyszeri vagy többszöri felhasználásának a gazdasági haszna évente mintegy 140 milliárd eurót tehetne ki, amivel növelhető lenne a GDP (1);

emlékeztet a Régiók Bizottsága korábbi, hasonló témájú véleményeire: Szinergiák a magánberuházások és a közfinanszírozás között helyi és regionális szinten (2); A magán- és állami beruházások mobilizálása a gazdasági fellendülés és a hosszú távú szerkezeti változások érdekében: a köz-magán társulások fejlesztése (3); A vállalkozások versenyképességét és a kis- és középvállalkozásokat segítő program (2014–2020) (4); Nagyobb szinergiák kialakítása az uniós, nemzeti és szubnacionális költségvetések között (5); A helyi és regionális hatóságok szerepe a növekedés ösztönzésében és a munkahelyteremtés fellendítésében (6);

II. A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK ÁLLÁSPONTJA

A hosszú távú finanszírozás kínálata és a hosszú távú beruházás jellemzői

egyetért az Európai Bizottság elemzésével, amely kihangsúlyozza a következők jelentőségét: a beruházók jogbiztonsága nem adott, és a beruházásaik során rendkívül óvatosan lépnek fel. Előnyben részesítik a rövid távú és likvid beruházási formákat, különösen a magánbefektetési eszközökbe való beruházásokat. A pénzügyi intézmények figyelme gyakran a feltörekvő országokra irányul, amelyek gyorsan fejlődnek, és alacsony bérszínvonallal rendelkeznek;

ugyanakkor aggódik amiatt, hogy a külföldi tőkéért vívott nemzetközi verseny hirtelen fokozódik, mivel az eladósodott államoknak sürgősen tőkeforrásokra van szüksége, hogy növekedésösztönző befektetéseket tudjanak végrehajtani, és kezelni tudják az eddig felhalmozott adósságaikat. A kölcsönök helyett vagy mellett más tőkeforrásokra kellene irányítani a figyelmet;

10.

megjegyzi, hogy a pénzügyi piac szempontjából a városok és a régiók többféle szerepet töltenek be. Maguk is nagyszabású hosszú távú beruházásokat valósítanak meg, és többé-kevésbé tisztán befektetői szerepet is játszanak, például a városi vállalatokon keresztül vagy iparpolitikai okokból. Emellett a városok és a régiók a pénzügyi piacon befektetési célpontok is;

11.

emlékeztet arra, hogy a pénzügyi piacon működési környezet és célok szempontjából a közszektor jelentősen eltér a magánszektor szereplőitől. Például a hozamelvárások, a befektetési távlatok és a kockázattűrő képesség igen eltérő az állami és a magánbefektetők esetében. Emiatt a hosszú távú finanszírozások kapcsán az Európai Bizottságnak kiemelt figyelmet kell fordítania az állami szektor működésére;

12.	aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a hosszú távú finanszírozási lehetőségek kínálata és a hosszú távú beruházásokra jellemző intézkedések során nem veszik elegendő mértékben figyelembe a helyi és regionális szint sajátosságait;

13.

sajnálja, hogy az EU szűkebbre szabta a versenyt és a kormányok mozgásterét néhány olyan beruházási területen, amelyek éppen a helyi és regionális önkormányzatok szempontjából különleges jelentőséggel bírnak. A koordinációs folyamatok és az engedélyezési eljárások túlságosan hosszadalmasak és bonyolultak, ami kihatással van Európa világpiaci versenyképességére, aminek eredményeképpen a világ más régiói vonzóbbá válnak a beruházók számára;

14.

határozottan kéri, hogy a városok és régiók számára tegyék lehetővé és ösztönözzék is őket arra, hogy nehéz gazdasági helyzetben is végezzenek olyan hosszú távú beruházásokat, amelyek javítják a foglalkoztatást, előmozdítják a technológiai innovációt és a környezetbarát növekedést, valamint fejlesztik az energetikai, közlekedési és hírközlési infrastruktúrákat;

Az európai gazdaság hosszú távú finanszírozásának előmozdítása. A pénzügyi intézményeknek a hosszú távú finanszírozás irányítására való kapacitása. Kereskedelmi bankok

15.

üdvözli, hogy a 2012. decemberi Európai Tanács következtetései (7) hangsúlyozzák, hogy a stabilitási és növekedési paktum prevenciós ágában tovább kellene „vizsgálni” a „jelenlegi fiskális keretrendszer által abban a tekintetben nyújtott lehetőségeket, hogy a produktív közberuházási szükségleteket összehangolják a pénzügyi fegyelem célkitűzéseivel”. Ennek tükrében ismételten hangot ad annak a kívánságának, hogy a költségvetési hiányok kiszámításakor meg lehessen különböztetni a folyó kiadásokat a befektetési költségektől annak elkerülésére, hogy lefékeződjenek a hosszú távon kifizetődő közberuházások;

16.	elégedettségének ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a bankok fokozatosan visszanyerik azon képességüket, hogy a pénzeszközöket hosszú távú finanszírozásokba irányítsák, helyi szintű beruházások esetén azonban eddig csupán elégtelen feltételek mellett bocsátottak rendelkezésre eszközöket;

Nemzeti és multilaterális fejlesztési bankok és pénzügyi ösztönzők

17.

fontosnak tartja, hogy a nemzeti és multilaterális fejlesztési bankok a) stratégiailag fontos – különösen az energiaellátási infrastruktúrák területére vonatkozó – beruházásokat támogassanak, valamint hogy b) anticiklikus pénzügyi politikát folytassanak, vagyis a gazdasági növekedés időszakában tartsák vissza a pénzeszközöket, és – különösen a gazdasági válság idején – jelentősen növeljék a beruházásokat;

18.	osztja ugyan azt a nézetet, hogy uniós szinten meg kellene akadályozni a bankok túlzott konszolidációját, másrészt viszont ajánlatos volna az együttműködés további kiépítése, hogy a szabad pénzügyi eszközöket a helyi és regionális szintű beruházásokhoz lehessen csoportosítani;

19.	a fenntartható gazdasági fejlődést szolgáló beruházások esetében amellett foglal állást, hogy az ellenőrzéseket kössék össze hosszabb futamidővel, és kéri az ideiglenes befektetési tervek továbbvitelét. A projektkötvények hosszú távon a helyi és regionális szint fenntarthatóságát is biztosítanák;

20.	úgy véli, hogy a hosszú távú beruházásokat helyi és regionális szinten azáltal is támogatni lehetne, hogy a politikai eszközökön és keretfeltételeken túlmenően leépítjük az adminisztratív terheket, kiépítjük az online kommunikációt és jelentősen felgyorsítjuk a döntéshozatali folyamatot;

Intézményi befektetők

21.

egyetért azzal, hogy az intézményi befektetők jelentős szerepet játszanak a hosszú távú finanszírozásban, és hogy a Szolvencia II irányelvet be kell tartani. Ezeknek a befektetőknek a szerepe minden bizonnyal a beruházási összeg emelkedésével párhuzamosan növekszik. Biztosítani kell ennek során, hogy a rendelkezésre állók eszközöket az uniós gazdaságba, nem pedig Ázsiába, vagy a világ más részének gazdaságába invesztálják;

A szabályozási reform pénzügyi intézményekre gyakorolt egyesített hatásai

22.

kiemeli, hogy a prudenciális szabályok jelenlegi és jövőbeli reformja nyomán hosszú távú kumulatív hatásokra kerül majd sor. A szabályozási rendszer ennek tükrében különösen alapos átgondolást igényel, és idővel pontosan nyomon kell követni – helyi és regionális szinten is – a lehetséges következményeket;

A pénzügyi piacok eredményessége és hatékonysága a hosszú távú finanszírozási eszközök kínálata szempontjából

23.

megjegyzi, hogy a hosszú távú befektetések tőkepiaci finanszírozása Európában javítható az EU belső tőkepiacának és a helyi és regionális pénzügyi intézményeket támogató infrastruktúrának a megerősítése, valamint a befektetők hatékony védelme által, illetve hogy a helyi és regionális fejlesztésbe a beruházó nyugdíjalapokat is be kellene vonni;

24.	úgy véli, hogy olyan újabb potenciális befektetési termékeket vagy befektetési csomagokat (pl. útépítési/közműprojektek) kell fejleszteni, amelyek alkalmasabbá tehetik ezeket a nyugdíjalapok általi közvetlen befektetésre;

25.

sürgősen szükségesnek tartja a termelékenység növelését. A termelékenységnek folyamatosan alkalmazkodnia kell az állandóan változó gazdasági környezethez. Egy ilyen környezetben előnyös lehet, ha azok a munkavállalók egyben részvényesekként, illetve befektetőkként is fel tudnak és fel akarnak lépni, akiknek az az érdeke, hogy az őket foglalkoztató vállalatokba befektessenek. A helyi beruházások esetében, különösen az energia- és környezetvédelmi ágazatban olyan befektetési konstrukciókat kell létrehozni, melyekben a helyi közösség nemcsak fogyasztóként, hanem finanszírozóként is megjelenhet;

26.

hangsúlyozza, hogy a változás és a helyi szintű fejlődés szempontjából adott esetben kedvező lehet, ha a munkavállalók – amennyiben azt kívánják, és az adott piaci struktúrában lehetőség van a részvételre – egyben részvényesek és befektetők is. Ennek során a számviteli szabályok megváltoztatása és a nagyobb átláthatóság támogató hatással lehet a munkavállalók részvételi szándékára;

27.

meggyőződése, hogy szükség van a mikrovállalkozások, valamit a kkv-k nagyobb mértékű bevonására, az átláthatóság javítására a kereskedési helyszíneken, valamint a befektetők bevonására. Növelni kell a pénzügyi ágazaton kívüli kölcsönpiacok részesedését, valamint meg kell könnyíteni a hozzáférést a kkv-kölcsönök piacához;

28.

hangsúlyozza, hogy az uniós értékpapírosítási piacot fel lehet élénkíteni, amennyiben ellenőrizzük azt, hogy a pénzintézetek hogyan használják fel a tőkét, valamint amennyiben egységes, átlátható értékelési módszerek által garantáljuk, hogy csak a megfelelően biztosított tőkét lehessen figyelembe venni. Az intézkedések alkalmazásának szabad tőkét kellene generálnia, amely a befektetésekbe folyhatna, ezzel egyidejűleg pedig szavatolni kell a kkv-k számára a projektkölcsönpiac likviditását;

A hosszú távú megtakarítást és finanszírozást lehetővé tevő, több területet érintő tényezők

29.	azt a felfogást képviseli, hogy a külön megtakarítási számlák különböző modelljeinek létrehozása az EU-n belül, valamint ezeknek a modelleknek a lehetséges előnyei összefüggenek azzal a kérdéssel, hogy hogyan szavatolható a megtakarítások hozama;

30.

tart attól, hogy egy kötelező érvényű vagy részben kötelező érvényű európai megtakarítási számla számos tagállamban kemény elutasításba ütközhetne, önkéntesség esetén pedig nem számolhatunk a nyilvánosság nagy érdeklődésével. Amennyiben modellt keresünk a külön európai uniós megtakarítási számlához, mindenképpen olyanokat kell előnyben részesítenünk, amelyek a leginkább alkalmasak a megrendült bizalom helyreállítására és segítenek az Európa 2020 stratégia foglalkoztatási és növekedési célkitűzéseinek regionális és helyi szintű megvalósításában;

Adózás

31.	kívánatos lenne, ha koordinált európai uniós megközelítésre törekednénk, hogy a tőkebefektetések esetében alacsonyabb adókulcsokat lehessen alkalmazni;

32.

úgy véli, hogy a hosszú távú megtakarításra vonatkozó megfelelő ösztönzők tekintetében el kell gondolkodni az ilyen jellegű adóelőnyök nemzeti szintű alkalmazásán, amelyek a nyereség gyors újrabefektetésére, a hosszú távú beruházásokra és a tőkebefektetésekre sarkallnak a mikrovállalkozások és a kkv-k területén. Ennek során előnyös lenne a tőkebevételek, illetve a más forrásokból származó bevételek megkülönböztetése. Ezenkívül fontolóra kellene venni a fokozatos adókulcsok kialakítását, illetve a hosszú távú megtakarítások adómentessé tételét;

33.

azt javasolja, hogy a társasági adó-könnyítések vállalatok általi kihasználásának értékelésekor az eddig összegyűjtött pozitív vagy negatív tapasztalatokból induljanak ki. Így például egyes tagállamokban az eleddig elért nyereség adómentes maradt, függetlenül attól, hogy az újra befektetésre kerül, avagy sem, miközben annak bizonyos fajta alkalmazásai, amelyek által pénzt vonnak el a vállalattól, adókötelesek, mint például az osztalékok, a külön kedvezmények, illetve a természetbeni juttatások (natural benefits). A tényleges adókulcs így mintegy 4–5%. Az ilyen rendszerek nem támogatják a helyi szintű befektetéseket;

34.

utal arra, hogy több, a befektetési döntésekkel kapcsolatos közvéleménykutatásban csak a negyedik–hatodik hely között szerepel az adórendszer. Ennek alapján vannak más, ennél fontosabb tényezők, mint a megfelelő képzettséggel rendelkező helyi munkaerő rendelkezésre állása, az energiához, a vízhez stb. való hozzáférés és az alacsony alapköltségek a vállalkozások számára, vagy más olyan tényezők, amelyek közvetlen vagy közvetett módon hátrányosan befolyásolhatják a vállalkozás tevékenységét, mint például a korrupció;

35.	javasolja, hogy mérlegeljék annak lehetőségét, hogy nem vetnek ki adót a nyereség újra befektetett részére, illetve a befektetések kamataiból származó jövedelmekre, illetve irányozzanak elő adómentességet a kutatási, fejlesztési és környezetvédelmi projektekre;

36.

támogatja továbbá a szorosabb koordinációt a társasági adórendszer egyszerűsítése, az adóalap kiszélesítése, valamint az adókulcsok csökkentése céljából. Korlátozni kell az állami beavatkozást a gazdaságba és az emberek életébe, miközben növelni kell a vállalkozások és a polgárok gazdasági helyzetükkel kapcsolatos saját felelősségét, a különböző kollektív kezdeményezések támogatásával egyidejűleg;

Számviteli elvek

37.	megállapítja, hogy a valós értéken történő értékelési elveket nem lehet minden tagállamban alkalmazni. Ezeket azok a vállalkozások alkalmazzák, amelyek egyszerre több uniós tagállamban működnek. A valós értéken történő értékelési elvek eleddig nem vezettek a befektetői magatartás változásához;

38.

szavatolni kell az eszközök és források piaci alapú értékelésén alapuló számviteli elvek stabilitását a hosszú távú befektetési időszakok esetében, valamint alternatív intézkedéseket kell előirányozni, hogy az eszközértékek és forrásaik piaci értékének tekintetében kockázatmentessé lehessen tenni a hosszú távú finanszírozások kifutását;

Vállalatirányítási szabályok

39.

úgy véli, hogy az osztalékok esetében nyújtott adókedvezmények által a részvényeseket hosszabb távú szerepvállalásra lehetne ösztönözni. Ugyanez a hatás érvényesülne, ha az osztalékhozamot hosszú távon befektető részvényesek nagyobb osztalékhozamban részesülnének. Ezenkívül adókedvezményeket kellene nyújtani a helyi és regionális fejlesztésbe történő hosszú távú befektetésekre;

40.	úgy véli, hogy ott, ahol az eszközkezelők ösztönzői kontraproduktív tényezővé válnak, nagy valószínűség szerint javítani kell az elszámolás átláthatóságán a nyilvánosság, a vállalattulajdonosok, a vállalatvezetés és a munkatársak közötti bizalom szavatolása érdekében;

Információk és beszámolás

41.

úgy véli, hogy azon pénzügyi és nem pénzügyi információk jobb integrációja szempontjából, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy a vállalkozások világos és átfogó képet kapjanak hosszú távú gazdasági helyzetükről, hogy ily módon jobb döntéseket hozhassanak, a jelenlegi élettempóra és a digitális korszak lehetőségeire való tekintettel mégsem lenne helyénvaló lemondani a negyedéves beszámolókról. Ez utóbbi lehetővé teszi a megváltozott helyzet értékelését is, még mielőtt problémák halmozódnának fel, vagy a következmények orvoslása jelentősen költségesebbnek bizonyulna;

42.

arra ösztönöz, hogy a digitális korszak lehetőségeinek figyelembevétele mellett vegyék számításba a negyedéves mutatók léptékét és hatókörét. Mindemellett fontos, hogy az adatokat ne részrehajlóan, hanem objektív és megbízható módon hozzák nyilvánosságra érthető összefoglalókkal a szakmai médiában, szükség esetén szakemberek bevonása mellett, illetve rövid elemzéssel kiegészítve;

43.

véleménye szerint a gazdaságtudomány és a statisztika már megfelelő számú olyan hosszú távú összehasonlító mutatóval rendelkezik, amelyek alkalmazása, ellenőrzése és elemzése költséges vállalkozás. Új mutatók alkalmazása ennélfogva nem tűnik különösebben célravezetőnek. Ez természetesen változhat, amennyiben különösen magas információértékű mutatót vagy összehasonlító mutatókat találnak;

A kkv-k banki és nem banki finanszírozáshoz való hozzájutásának megkönnyítése

44.	osztja azt a nézetet, hogy a kkv-k hozzáférése a finanszírozásokhoz rosszabb, mint a nagyvállatoké, amit még tovább nehezít, hogy a kkv-k tevékenységét számos tagállamban megnehezíti a bizonyos szempontból diszkriminatív törvényhozás;

45.	azt javasolja, hogy gondolkodjunk el egy nyilvános tőzsde, illetve egy internetalapú kötvénypiac létrehozásának lehetőségén, ahol mindenki szabadon, ügynök közvetítése nélkül fektethet be a helyi és regionális szintű fejlesztésbe;

46.

azt javasolja a kkv-knak, hogy kiegészítő kölcsönadóként vegyék igénybe a hitelszövetkezeteket, lakás-takarékpénztárakat és a más hasonló kisebb pénzintézeteket, amelyek piaci részesedése Kelet-Európa legtöbb államában sajnálatosan igen alacsony, és amelyeknek a fejlesztését az állami oldal gyakran nem támogatja. Így például néhány tagállamban létezik betétbiztosítás a bankbetétetekre, ami viszont nem érvényes a hitelszövetkezetek esetében;

47.	azt ajánlja, hogy a helyi és regionális önkormányzatok, a gazdasági támogató szövetségek, a közjavakért felelős szervezetek és a pénzpiaci szervezetek alapítsanak helyi és regionális szövetkezeteket, amelyek alternatív forrásokat nyújthatnak a helyi és regionális hosszú távú finanszírozáshoz;

48.	a hitelszövetkezetek hatékony működéséhez szükséges és célszerű törvényi változtatások megvizsgálására, és ennek megfelelő javaslatok előterjesztésére ösztönöz;

49.

úgy véli, hogy a kis pénzintézetek ilyen jellegű hálózata számos helyi és regionális problémára nyújthatna megoldást, és hogy szavatolni kellene, hogy a kkv-k garantált százalékos részesedést kapjanak a kockázati tőkéből. Ezzel egyidejűleg fontolóra kellene venni a hitelezési támogatás nagyobb mértékű alkalmazását;

50.

hangsúlyozza, hogy az alternatív nem banki finanszírozási források európai uniós szabályozási keretének kialakítása a kkv-k számára bizonyos feltételek mellett kétségkívül hasznos lenne a helyi és regionális fejlődés szempontjából, mivel a kkv-kkal kapcsolatos jelenlegi jogi keret inkább korlátoz, mintsem hogy ösztönözne.

Kelt Brüsszelben, 2013. október 9-én.

a Régiók Bizottsága elnöke

Ramón Luis VALCÁRCEL SISO

(1) Európai Bizottság, a közszféra információi – nyers adatok új szolgáltatásokról és termékekről (http://bit.ly/wa4AR).

(2) CdR 272/2013.

(3) CdR 21/2010.

(4) CdR 98/2012.

(5) CdR 1778/2012.

(6) CdR 1186/2012.

(7) Az Európai Tanács 2012. december 13–14-i következtetései, I. Gazdaságpolitika, 2. pont.

5.12.2013

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 356/80

A Régiók Bizottsága véleménye – A vidéki területek fenntartható fejlesztése

2013/C 356/14

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

—	leszögezi, hogy bár a jellemzően vidéki területek behoztak valamennyit lemaradásukból, fejlettségük szintje még mindig jóval alacsonyabb az uniós átlagnál,

—	sajnálja, hogy a 2007–2013-as pénzügyi tervhez képest jelentősen csökkentették a vidékfejlesztésre elkülönített keretet,

—	megjegyzi továbbá, hogy jelenleg mérlegelik a KAP második pilléréhez tartozó eszközökből támogatható területek kibővítését, sajnálkozását fejezi ki emiatt, mivel így tovább apadnak a vidéki műszaki és társadalmi infrastruktúra fejlesztésére szánt források,

—	azzal, hogy 5 %-ban rögzítették azt a minimális arányt, amelyet az EMVA pénzeszközeiből a LEADER programra kell fordítani, a vidéki gazdaság felélénkítése szempontjából elégtelen szintet állapítottak meg,

—	indokoltnak tartja a funkcionális területeken fekvő vidéki települések közötti széles körű és közvetlen együttműködést, különösen az ugyanabban a térségben elhelyezkedő városokkal szembeni tárgyalási stratégia kidolgozását illetően,

—	megállapítja, hogy az ezekre a területekre vonatkozó fejlesztési stratégiákban többéves keretet kellene meghatározni legalább tizenegynéhány év távlatában,

—	kéri, hogy rendszerszerűen és a teljesség igényével térképezzék fel a vidéki területeken tapasztalható szegénységet (legalább NUTS 3-szinten), hogy hatékonyabban fel lehessen használni a társadalmi marginalizáció elleni küzdelemre szánt eszközöket,

—

úgy véli, hogy a jövőbeli európai vidékfejlesztési politikának:

—	kompatibilisnek kell lennie a vidéki területek fenntarthatóságával,

—	el kell ismernie, hogy a vidéki területek fejlődési lehetőségeket biztosítanak, és kulcsfontosságú szerepet játszanak az Európa előtt álló kihívások megválaszolásában,

—	el kell ismernie, hogy az európai vidéki területek sokfélesége fontos tényező a jövőbeli kihívások megválaszolása szempontjából,

—	a szélesebb körű elfogadottság biztosítása érdekében átláthatónak és világosnak kell lennie,

—	hasznosítania kell a regionális sokféleséget a közös európai célkitűzés elérése érdekében, biztosítva, hogy egyetlen régiót sem hagynak magára.

Előadó

Jerzy ZAJĄKAŁA (PL/EA), Łubianka polgármestere

I. POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

A vidéki területek vitalitásának jelentősége

emlékeztet arra, hogy az Eurostat aktuális adatai szerint az EU népességének több mint 23 %-a kizárólagosan vidéki területeken, további 35 %-a pedig köztes területeken él. Arra is felhívja a figyelmet, hogy több tagállamban ennél jóval nagyobb a kizárólagosan vidéki területeken élők aránya. Ez jellemző 27 tagállamból 17-re, köztük pl. Írországra (73 %), Szlovákiára (50 %), Észtországra (48 %), Romániára (46 %), Finnországra, Görögországra, Litvániára és Dániára (43 %);

hangsúlyozza, hogy a vidéki területek komoly potenciált rejtenek magukban az emberi (kulturális és társadalmi) erőforrások, a természeti környezet, a biodiverzitás, valamint a nyersanyagok és más gazdasági erőforrások tekintetében, melyek kiemelten fontosak az EU társadalmi élete és fejlődése szempontjából. Ennek fényében különösen fontosnak tartja a vidéki területek vitalitásának megőrzésére irányuló társadalmi, kulturális, környezeti, természeti és gazdasági jellegű fellépéseket;

felhívja a figyelmet arra, hogy a vidéki területek jellegüket tekintve igen eltérőek. Vannak olyanok, melyek elnéptelenedéssel és az ebből adódó súlyos problémákkal szembesülnek, másokra – főként a városközeliekre – pedig egyre nagyobb nyomás nehezedik a föld iránti kereslet és a demográfiai körülmények miatt. Néhány régió még mindig az általános gazdasági válságból adódó mély recesszióval küzd, amely a mezőgazdaságot is sújtja, mások viszont egyre nagyobb sikereket könyvelhetnek el az idegenforgalomnak és a minőségi természeti környezetnek köszönhetően;

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy Európában sok vidéki térségben nagymértékben csökkent és egyre inkább elöregszik a lakosság. Az érintett régiók életképességéhez el kell érnünk, hogy a vidéki térség megbízhatóan és tartósan életteret, valamint olyan helyszínt biztosítson, ahol kellő jövedelmet biztosító gazdasági tevékenységek végezhetők. Ehhez össztársadalmi erőfeszítésekre és a helyi lehetőségekre építő régióspecifikus tervekre van szükség;

kiemeli, hogy a vidéki területeken az élet minősége fontos szempont, amikor a gazdálkodók, családjuk, a többi elsődleges forrást hasznosító és feldolgozó egyéb ágazati dolgozó és a vidéki települések nem gazdálkodással foglalkozó lakói úgy döntenek, hogy továbbra is ezeken a területeken fognak élni és dolgozni. E döntés tehát hatással van a népesség nagyságára és demográfiai szerkezetére, illetve a vidéki területek vitalitásának megőrzésére;

6.	hangsúlyozza, hogy meg kell őrizni és helyre kell állítani a vidéki területek hagyományos kulturális jellemzőit, mivel ezek a helyi, regionális, nemzeti és európai identitás fontos elemei;

elismeri a mezőgazdaság fontos szerepét olyan alapvető közjavak biztosításában is, mint a táj vagy a biztonságos élelmiszer. Ennek megfelelően egyetért azzal, hogy az Európai Unió további pénzügyi támogatásban részesítse az ilyen javak biztosításában részt vevő mezőgazdasági üzemeket. Megjegyzi továbbá, hogy a vidéki területek lesznek a legérzékenyebbek az éghajlat-változás által kiváltott majdani hatásokra, ezért kéri, hogy a tervezési, területkezelési és költségvetési eszközök az éghajlatváltozás mérséklésére és az ahhoz történő alkalmazkodásra irányuló intézkedéseket is tartalmazzanak annak érdekében, hogy részvételen alapuló mechanizmusok és a mezőgazdasági módszerek segítségével fenntartható fejlődés bontakozhasson ki;

8.	úgy véli, hogy az egész társadalmat, de különösen a fiatal nemzedéket meg kell tanítani arra, hogy értsék és méltányolják a vidéki területek értékeit és azt, hogy mennyire fontos az egész népesség számára az ilyen területek vitalitásának megőrzése;

A vidéki területek fenntartható fejlődésének pénzügyi dimenziója

nélkülözhetetlennek tartja a közös agrárpolitika további végrehajtását és tökéletesítését, mivel a KAP fontos közösségi eszköz a rövid és hosszú távú célok megvalósításához, amely egyfelől – az Unión belüli gazdaság és a globális versenyképesség tekintetében – a jó eredmények elérésére, másfelől – a tagállamok minden régiója tekintetében – a területi kohézió megteremtésére irányul;

10.

úgy véli, hogy a vidék alapvetően meg fog változni az energia- és éghajlati politikák hatására, valamint a nyersanyagok hatékony felhasználásának köszönhetően, hiszen ezek miatt jelentősebb szerepet fog kapni a primer gazdasági ágazatokban. Ezekre a változásokra már most fel kell készülni, hogy azok fenntarthatóak legyenek, és harmonikus módon integrálják a gazdasági, társadalmi és környezeti problémákat. Jelezni kell azonban, hogy a vetésforgó továbbra is fontos a vidéki környezet számára, mivel ennek révén csökkenteni lehetne a szójabehozataltól való függést, javítani lehetne a talaj minőségét, vissza lehetne szorítani a műtrágyahasználatot, valamint vissza lehetne állítani a vidék stabil gazdasági tevékenységét és az Európai Unió kereskedelmi egyensúlyát. Sajnálattal veszi azonban tudomásul, hogy a Régiók Bizottságának a maximalizálási rendszerről és a környezetbarát jelleg erősítéséről szóló véleményét nem vették figyelembe az állam- és kormányfők június 26-i döntései, melyek rontják a vidéki területek helyzetét mind a diverzitás, mind a fenntarthatóság szempontjából;

11.

támogatja továbbá egyfelől azt a széles körű finanszírozást, melyet az Európai Unió biztosít a fiatal gazdákra irányuló hatékony ösztönző programokhoz, másfelől a részben önellátó és a kedvezőtlen adottságú területeken működő mezőgazdasági üzemek pénzügyi támogatását, mert ezek fontos eszközök a vidéki területek vitalitásának megőrzéséhez. Az RB arra is rámutat, hogy növelni kell a védett övezetek helyreállításával, fenntartásával és javításával kapcsolatos intézkedések támogatását és finanszírozását annak érdekében, hogy a természeti környezet megóvását össze lehessen hangolni a vidéki területek – ahol a védett övezetek nagy része található – fenntartható fejlődésével;

12.

felhívja a figyelmet arra, hogy a gazdák bevételei, melyek egyfelől a mezőgazdasági termelőtevékenységből, másfelől a közös agrárpolitika két pillérének keretében odaítélt kifizetésekből és támogatásokból származnak, alapvetően befolyásolják azoknak a vidéki településeknek a helyzetét, amelyekben a gazdák élnek és dolgoznak. Ezek a bevételek nemcsak a gazdák által végzett mezőgazdasági tevékenység hatékonyságára és a gazda és családja életszínvonalára vannak hatással, hanem a gazdák lakóhelyéül szolgáló település adóbevételeinek szintjére is. A bevételek nagysága alapvetően fontos tényező a tekintetben is, hogy a gazdáknak milyen lehetőségeik vannak a vidéki területek életszínvonalának javítására, és ebben mennyire aktívan vesznek részt;

13.

aggodalmát fejezi ki a vidékfejlesztésre szánt eszközöknek a 2014–2020-as pénzügyi tervben előirányzott csökkentése miatt. Sajnálja, hogy a 2007–2013-as pénzügyi tervhez képest jelentősen csökkentették a vidékfejlesztésre elkülönített keretet,95,7 milliárd euróról kevesebb mint 85 milliárd euróra. A vidéki települések számára ténylegesen rendelkezésre álló pénzforrások tovább apadhatnak, ha megvalósul az a terv, melynek értelmében a tagállamokat felhatalmazzák arra, hogy az eszközök legfeljebb 15 %-át (néhány uniós régióban akár 25 %-át) a KAP második pillérétől az elsőhöz csoportosítsák át;

14.

megjegyzi továbbá, hogy jelenleg mérlegelik a KAP második pilléréhez tartozó eszközökből támogatható területek kibővítését, hogy azok kiterjedjenek az állatokat vagy növényeket sújtó betegségekből, a környezeti katasztrófákból vagy a mezőgazdasági jövedelmek jelentős visszaeséséből adódó pénzügyi veszteségek fedezését célzó vagyonkezelői alapokra, melyek hagyományosan a KAP első pilléréhez tartoztak. Sajnálkozását fejezi ki emiatt, mivel így tovább apadnak a vidéki műszaki és társadalmi infrastruktúra fejlesztésére szánt források;

15.

üdvözli, hogy a közös stratégiai keret és partnerségi megállapodások tartalmaznak előírásokat a koordináció és az integráció támogatására, hogy elősegítsék a vidéki területek fenntartható fejlődését. Azzal, hogy 5 %-ban rögzítették azt a minimális arányt, amelyet az EMVA pénzeszközeiből a LEADER programra kell fordítani, fontos lépés történt a helyi fejlesztés felé; megállapítja azonban, hogy ez a szint nem elegendő a vidéki gazdaság felélénkítéséhez;

16.

támogatja a közösségi szinten irányított helyi fejlesztés (CLLD) hozzákapcsolását a strukturális alapok programjaihoz egy a helyi szereplők által megvalósítandó helyi fejlesztési stratégia formájában. Úgy véli azonban, hogy a több finanszírozással kapcsolatos stratégiát szükségképpen az érintett alapokra vonatkozó rendeletek összehangolásának kell kísérnie. Az Európai Bizottságnak az a javaslata, hogy ezt közvetítő útján oldják meg, nem elégséges. Ezzel a felelősség egyetlen közigazgatási szervre helyeződik több helyett, viszont maga az adminisztráció nem válik egyszerűbbé. A szabályrendszerbeli következetesség megbomlik, és egyértelműen fennáll annak a kockázata, hogy több időt és erőforrást fordítanak az ellenőrzéskor felmerülő kifogások megelőzésére, mint a fejlesztések kivitelezésére;

17.

sajnálja, hogy az ERFA és ESZA operatív program számára a LEADER kezdeményezés csak fakultatív jellegű és kizárólag „A társadalmi befogadás előmozdítására és a szegénység elleni küzdelemre” irányuló, 9. tematikus célkitűzés keretében finanszírozható. Ez az elv korlátozni fogja a helyi akciócsoportok mozgásterét, de annak lehetőségét is, hogy különféle alapokat összekapcsoljanak egy helyi fejlesztési stratégia kidolgozása érdekében;

18.

felhívja a figyelmet arra, hogy a magas színvonalú köz- és magánszolgáltatások fenntartásához gyakran jelentős politikai, állampolgári és pénzügyi erőfeszítésekre, illetve a különbségek határozottabb kiegyensúlyozására van szükség, ami nagyobb mértékű szolidaritást tesz szükségessé a vidéki és városi területek között;

19.

úgy ítéli meg, hogy az európai agrárpiacok további, tervezett deregulációja növeli az agrárárak volatilitását, ami elsősorban a kis- és közepes méretű családi mezőgazdasági üzemek számára jelent veszélyt. Arra is rámutat, hogy a tejkvóta liberalizálása a tejgazdálkodás fokozott iparosodásához és koncentrációjához vezethet, ami pedig felgyorsítja az éghajlatváltozást és a vidéki területekről való elvándorlást. Továbbra is fontosnak tartja, hogy a mezőgazdasági termelőket kompenzálják azokért a közjavakért cserébe, amelyekhez ők is hozzájárultak, például a legelők és a szabad tájak alkotta természeti és kulturális értékekért, amelyeknek nincs kereskedelmi piacuk. Amennyiben a tejkvótarendszer eltörlése az állattenyésztés nemkívánatos formáinak kialakulásához vezetne, akkor politikai intézkedésekre lesz szükség a fogyasztók és általában véve a piac jobb tájékoztatásának támogatására, valamint az EU egészében az állatjólét biztosítására;

20.

rámutat, hogy a vidékfejlesztési program 2. pillére által támogatott tevékenységeket össze lehet kapcsolni a regionális, a szociális, illetve a halászati – vagyis a CPR hatálya alá tartozó alapok – által támogatott tevékenységekkel. A biogáztermelés, a földi IKT-infrastruktúra, az innováció, a kompetenciafejlesztés, a vállalatfejlesztés és a CLLD (helyi szinten irányított fejlesztés) mind olyan intézkedési terület, amely a vidékfejlesztési program hatálya alá tartozik, viszont a többi alaphoz is kapcsolódik, és ahol az egyes iparágak kihasználhatják egymás szolgáltatásait, továbbá a városok és a vidéki területek igényei és erőforrásai is azonosak;

A városi és vidéki területek közötti funkcionális kapcsolatok jelentősége

21.	tisztában van azokkal a különleges kihívásokkal, amelyekkel a közepes- és nagyvárosok közvetlen hatáskörzetében fekvő vidéki települések szembesülnek, és az ilyen területek fejlesztési stratégiájának meghatározásához funkcionális megközelítést javasol;

22.

úgy véli, hogy a funkcionális területeken fekvő városok és vidéki települések egyaránt értékes és igen hasznos társadalmi és gazdasági erőforrásokkal rendelkeznek. Azt ajánlja, hogy a funkcionális területek fejlesztési stratégiájának előkészítésekor mindig az egész funkcionális terület tekintetében vizsgálják meg a meglévő erőforrásokat, és a fejlesztési stratégiában vegyék figyelembe mind a vidéki településeken, mind a városokban rejlő lehetőségeket, mivel így lehet ezeket – a fenntarthatóság perspektívájában – a legjobban kihasználni. Rámutat ugyanakkor a vidéki területeket fenyegető veszélyekre, amelyek a városok és vidéki települések kiegyensúlyozott fejlesztésének hiányából adódhatnak olyan esetekben, amikor a város visszaél népességi és gazdasági fölényével;

23.	indokoltnak tartja a funkcionális területeken fekvő vidéki települések közötti széles körű és közvetlen együttműködést, különösen az ugyanabban a térségben elhelyezkedő városokkal szembeni tárgyalási stratégia kidolgozását illetően;

24.

úgy véli, hogy a funkcionális területek fenntartható fejlesztési stratégiájának kidolgozásakor olyan módszertant tanácsos alkalmazni, amely biztosítja a városok és vidéki települések önkormányzatainak és a helyi lakosságnak a bevonását. A részvételről mind az előkészítő (kutató és elemző) munkák során, mind pedig a stratégia végleges formáját meghatározó döntések meghozatalában gondoskodni kell;

25.

kiemeli továbbá, hogy a városok hatáskörzetében fekvő vidéki településeken a lakosságnak csak egy része foglalkozik mezőgazdasági termeléssel. A városokból ezekre a területekre költöző emberek gyakran elvárják, hogy megszűnjenek a számukra terhes mezőgazdasági tevékenységek, például a természetes és műtrágyázás, az agrártechnológiai eszközök használata, az állattartás, a legeltetés stb. A területrendezési tervek keretében ajánlatos előre feltárni és kezelni is ezt a problémát – nevezetesen egy olyan fenntartható fejlődési stratégia által, amely összeegyezteti az egyéni gazdasági, társadalmi és környezeti érdekeket, például úgy, hogy mezőgazdasági termelésre szánt övezeteket jelölnek ki, így minimalizálva a lehetséges társadalmi feszültségeket;

26.	kiemeli, hogy az olyan vidéki településeken, amelyekbe folyamatosan városlakók települnek, többek közt társadalmi befogadási programok szervezésével kezelni lehet az eltérő életmódok, értékek és társadalmi normák találkozásából esetlegesen adódó társadalmi súrlódásokat;

27.	felhívja a figyelmet arra, hogy a városi és vidéki területek közötti „urban sprawl” (városterjeszkedés) gazdasági, környezeti és társadalmi hatásainak kiegyenlítésével járó költségeket szolidáris módon kell elosztani;

A peremterületeken fekvő vidéki települések problémái

28.

felhívja a figyelmet arra, hogy a vidéki települések túlnyomó többsége a nagy- és közepes városok közvetlen hatáskörzetén kívül helyezkedik el. Ez a körülmény specifikus eszközök alkalmazását teszi szükségessé e területek támogatására. Ezért azt ajánlja, hogy mind a közös agrárpolitikában, mind pedig a kohéziós politikában – mely végrehajtása szintén vidékfejlesztési eszközökkel történik – vegyenek figyelembe olyan megoldásokat, melyek ténylegesen elősegítik a területi kohézió megteremtését és fenntartható perspektívában az egyenlő fejlődési esélyeket;

29.	elismerve a vidéki területek megőrzésének jelentőségét, több támogatást kér a helyi önkormányzatok számára az adott terület vitalitásának fenntartását befolyásoló műszaki és társadalmi infrastruktúra kialakításához és karbantartásához;

30.

felhívja a figyelmet a vidéki peremterületek funkcionális összekapcsolódására a kisvárosokkal, és a szóban forgó területek életminőségének javítását szolgáló közös fellépések ösztönzése érdekében megfelelő mechanizmusok létrehozását kéri, különös tekintettel arra, hogy a kisvárosok biztosítani tudják a terület megfelelő működéséhez nélkülözhetetlen helyi szolgáltatásokat;

31.	fontosnak tartja, hogy az ilyen területek fejlesztési stratégiáját meghatározó stratégiai dokumentumok a szomszédos települések (két- és többoldalú) közös fellépéseinek és megállapodásainak, illetve a regionális politikai együttműködésnek az eredményeit tükrözzék;

A vidék és a város közötti kapcsolatok és ezek jelentős hatása a regionális fejlődésre

32.

ismét hangsúlyozza, hogy rendkívül fontos és nélkülözhetetlen a vidéki és városi települések együttműködése a funkcionális területek keretében. Megállapítja egyben, hogy az ezekre a területekre vonatkozó fejlesztési stratégiákban többéves keretet kellene meghatározni legalább tizenegynéhány év távlatában;

33.	javasolja, hogy a vidéki és városi települések közötti együttműködés a területi partnerség elvein alapuljon;

34.

úgy véli, hogy a funkcionális területek keretében zajló együttműködés elindítása előtt széles körű nyilvános vitát kell tartani, amely az érintett települések által elfogadott szuverén döntéssel zárul. Ugyanakkor valamely településnek a funkcionális területek keretében már megkezdett együttműködésből való esetleges visszalépéséhez – az infrastrukturális és társadalmi hálók meglétére való tekintettel – az adott funkcionális területen együttműködést folytató összes város és település jóváhagyása szükséges;

35.	felhívja a figyelmet arra, hogy a funkcionális területek vonatkozásában kölcsönös függőség figyelhető meg a városok és a vidéki települések között, amelynek hátterében az emberi, környezeti és gazdasági erőforrások közös kiaknázása, illetve a közszolgáltatások közös megszervezése áll;

36.

a városi társadalmakban jelenleg megfigyelhető életmód-trendekkel összefüggésben javasolja, hogy ezeket a trendeket használják fel a vidéki területek előnyeinek népszerűsítésére. Rámutat, hogy a hálózatalapú együttműködés soha nem látott esélyt teremt a falusi gazdálkodók és az élelmiszerfogyasztók szoros összekapcsolódására. Hangsúlyozza, hogy az ilyen kezdeményezések számottevően hozzájárulhatnak egy új típusú falu-város kapcsolat kialakulásához;

37.

kiemeli, hogy a rövid agrártermék-ellátási láncok előmozdítják a fenntartható termelés és a felelős fogyasztás térhódítását. Ezek a láncok megfelelnek az autentikus, szezonális, helyben készített és az adott közösséghez köthető termékek iránti egyre nagyobb fogyasztói keresletnek. Ez a fogyasztási modell a környezetet tiszteletben tartó állampolgári magatartással is összhangban van, amely a csomagolóanyagok visszaszorításában, a CO2 kibocsátás csökkentésében és a fenntartható termelési módok támogatásában mutatkozik meg. A rövid láncok támogatását össze kell kötni a szövetkezeti integráció előmozdításával, mert ez erősíti a gazdák piaci helyzetét. A kínálat koncentrációja rendkívül fontos, hatékony eszköz a méltányos árak biztosításához a gazdák számára és az élelmiszerek iránti növekvő kereslet kielégítéséhez;

38.

hangsúlyozza azonban, hogy a magukat e kezdeményezés mellett elkötelezni kívánó termelők számos problémával szembesülnek. Gyakran nehéz rendszeres és állandó kínálatról gondoskodni a fogyasztók részére, akik pedig általában folyamatos ellátást követelnek elegendő mennyiségű és változatos élelmiszerekből. Az ilyen tevékenységhez jószerivel drága gépekre (pl. megfelelően átalakított járművekre, hűtőrendszerekre, értékesítési pontokra és feldolgozóhelyekre) van szükség. Ezért azt ajánlja, hogy az ilyen tevékenységek kellő támogatást kaphassanak;

39.

felhívja a figyelmet arra, hogy sok vidéki település számára nehezen leküzdhető akadályt jelent az elérhetőség kérdése, a döntéshozatali és kutatási központoktól való nagy távolság, illetve az új technológiákhoz való korlátozott hozzáférés, pedig ezek a fejlődési lehetőségek, az esélyegyenlőség és az életminőség szempontjából nagyon fontosak. Ezen túlmenően a vidéki területeken az aktivitási ráta alacsonyabb, mint a városi területeken, és kevesebb munkahely is jön létre;

40.

rámutat, hogy az eddig felmerült problémákhoz újabbak társulnak. Gondolhatunk itt az éghajlatváltozás hatásaira, a biológiai sokféleség csökkenésére és más környezeti gondokra, a vidéki, ezen belül is különösen a mezőgazdasági területek zsugorodására vagy a népesség elöregedésére. Kiemeli, hogy mélyrehatóan meg kell vizsgálni ezt a problémát, és megfelelő intézkedéseket kell hozni a kezelésére – például az elnéptelenedésnek gátat vető aktív politikai stratégiákat alkalmazva;

41.	sajnálja, hogy a vidéki területek vesztenek lendületükből a városi területekhez képest. Kiemeli egyúttal, hogy a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról szóló ötödik jelentés (2010. november) figyelmet fordít az európai régiók közötti társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségekre;

42.

leszögezi, hogy bár a jellemzően vidéki területek behoztak valamennyit lemaradásukból, fejlettségük szintje még mindig jóval alacsonyabb az uniós átlagnál. Megjegyzi, hogy ez a szakadék a jellemzően városi területekkel összehasonlítva különösen feltűnő. Az EU-12-ben a vidéki területek átlagos GDP-je 73 %-kal alacsonyabb, mint a városi területeké. Közép- és Kelet-Európában, illetve Dél-Európában különösen jól látszik ez az egyenlőtlenség a vidéki és városi területek között;

43.	kéri, hogy rendszerszerűen és a teljesség igényével térképezzék fel a vidéki területeken tapasztalható szegénységet (legalább NUTS 3-szinten), hogy hatékonyabban fel lehessen használni a társadalmi marginalizáció elleni küzdelemre szánt eszközöket;

44.

ismételten felhívja a figyelmet arra, hogy a többszintű kormányzás keretének létrehozása nélkülözhetetlen feltétel az európai és nemzeti szakpolitikák, köztük a 2013 utáni közös agrárpolitika sikeres átalakításához. Ezzel kapcsolatban több aggály is felmerül, melyekkel sürgősen foglalkozni kell. Bár az általános rendelettervezet egyértelműen elismeri ezt az elvet, még mindig nem világos a helyi és regionális önkormányzatoknak a partnerségi megállapodásokban betöltött szerepe. A vidéki régiók és közösségek nem elégedhetnek meg többé társfinanszírozói státuszukkal úgy, hogy közben nem vehetnek részt a prioritások, illetve a végrehajtási és irányítási módszerek kiválasztásában. A partnerségi megállapodások kialakításáról éppen most kidolgozott európai bizottsági iránymutatásban határozottan ki kell emelni, mennyire fontos bevonni a vidéki területek képviselőit a szóban forgó megállapodások előkészítésébe;

A vidéki területekre vonatkozó európai stratégia és szakpolitikák 2030-ig

45.

Úgy véli, hogy a jövőbeli európai vidékfejlesztési politikának:

—	kompatibilisnek kell lennie a vidéki területek fenntarthatóságával,

—	el kell ismernie, hogy a vidéki területek fejlődési lehetőségeket biztosítanak, és kulcsfontosságú szerepet játszanak az Európa előtt álló kihívások megválaszolásában,

—	el kell ismernie, hogy az európai vidéki területek sokfélesége fontos tényező a jövőbeli kihívások megválaszolása szempontjából,

—	a szélesebb körű elfogadottság biztosítása érdekében átláthatónak és világosnak kell lennie,

—	hasznosítania kell a regionális sokféleséget a közös európai célkitűzés elérése érdekében, biztosítva, hogy egyetlen régiót sem hagynak magára;

46.	úgy véli, hogy ezeknek a célkitűzéseknek az elérése érdekében a jövőbeli vidékfejlesztési politikának garantálnia kell, hogy a gazdálkodókat jobban bevonják a közszolgáltatások biztosításába;

47.	úgy véli, hogy a jelenlegi tendenciát, mely szerint a vidékfejlesztési forrásokat elsősorban a mezőgazdasági ágazatra összpontosítják, a következő tervezési időszakban kiegyensúlyozottabbá kell tenni, annak érdekében, hogy valódi gazdasági fejlődést biztosítsanak a vidéki területeken.

Kelt Brüsszelben, 2013. október 9-én.

a Régiók Bizottsága elnöke

Ramón Luis VALCÁRCEL SISO

5.12.2013

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 356/86

A Régiók Bizottsága véleménye – A helyi hatóságok hatáskörének megerősítése a partnerországokban a hatékonyabb kormányzás és a kézzelfoghatóbb fejlesztési eredmények érdekében

2013/C 356/15

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

—

teljes mértékben támogatja az Európai Bizottság által ebben az új közleményben alkalmazott megközelítést, amely elismeri a helyi és regionális önkormányzatok politika-alakítói és döntéshozói politikai szerepét, ami az autonómia, a kapacitásfejlesztés és a pénzügyi finanszírozási források megfelelő szintjét követeli meg;

—

arra biztatja az Európai Bizottságot, hogy programjaiban, például a „Nem állami szereplők és helyi hatóságok a fejlesztésben” elnevezésűben fogadja el a teljes finanszírozásra vonatkozó szabályokat (a költségvetési rendelet végrehajtási szabályai) arra az esetre, „ha a Közösség érdekében áll egy fellépés egyedüli finanszírozójának lenni”;

—

egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy az EU-nak úgy kell átalakítania támogatási rendszerét, hogy az jobban figyelembe vegye a helyi és regionális önkormányzatoknak, illetve azok partnerországbeli szövetségeinek egyre nagyobb szerepét, illetve lehetőségeiket és igényeiket. Ennek célja a segélyhatékonyság helyett a fejlesztéshatékonyság elérése. Hangsúlyozza, hogy mindez azzal is jár, hogy több forrást kell rendelni az olyan tevékenységekhez, melyek a decentralizációt, illetve azt szolgálják, hogy megerősödjön a helyi és regionális önkormányzatoknak és azok szövetségeinek a szerepe;

—	kijelenti, hogy – az Európai Bizottság technikai és pénzügyi támogatásával, illetve az összes érdekelt féllel – kész részt venni olyan eszközök kifejlesztésében, melyekkel a decentralizációs szempontokat lehet értékelni és nyomon követni a partnerországokban;

—

úgy véli, hogy valódi részvételi folyamatra van szükség ahhoz, hogy a helyi önkormányzatok nagy számban részt vegyenek a 2015 utáni menetrenddel kapcsolatos munkákban, és a menetrend kidolgozásának már egy korai szakaszába be kell vonni őket, a szükséges pénzügyi forrásokkal, nem úgy, mint ahogy az a millenniumi fejlesztési célok kidolgozásakor történt;

—	ismét támogatását fejezi ki amellett, hogy 2015-öt a fejlesztés európai évének nyilvánítsák, és kéri ezért, hogy a költségvetés nyújtson kellő pénzügyi támogatást a helyi és regionális hatóságok kezdeményezéseihez;

—	ismételten kijelenti, hogy kész politikai segítséget nyújtani az európai helyi és regionális önkormányzatoknak nemzetközi és határokon átnyúló együttműködésük kidolgozásához.

Előadó

Hans JANSSEN (NL/EPP), Oisterwijk polgármestere

Referenciaszöveg

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: A helyi hatóságok hatáskörének megerősítése a partnerországokban a hatékonyabb kormányzás és a kézzelfoghatóbb fejlesztési eredmények érdekében,

COM(2013) 280 final

I. POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

Általános megjegyzések

üdvözli A helyi hatóságok hatáskörének megerősítése a partnerországokban a hatékonyabb kormányzás és a kézzelfoghatóbb fejlesztési eredmények érdekében című európai bizottsági közleményt. E közlemény fontos lépést jelent annak a specifikus szerepnek a kifejezett elismerése és fejlesztése irányába, amelyet a helyi regionális önkormányzatok töltenek be az uniós fejlesztési politika partnereiként, az olyan egyéb partnerek és szereplők mellett és azoktól elkülönülve, mint a központi kormányzatok és a civil szervezetek;

emlékeztet arra, hogy az Európai Bizottság (EB) 2008-ban tette közzé első közleményét (1) a helyi és regionális önkormányzatok fejlesztéspolitikában betöltött szerepéről. Ez komoly lépést jelentett a helyi és regionális önkormányzatok fejlesztéspolitikában és együttműködésben betöltött helyének, szerepének és többletértékének elismerése irányába;

utal az RB korábbi véleményeire, nevezetesen a Globális Európa: az EU külső tevékenységei finanszírozásának megújítása és A változás programja: az EU fejlesztéspolitikájának hathatósabbá tétele című közleményekről szóló legutóbbi véleményekre, amelyek hangsúlyozták a helyi és regionális önkormányzatok specifikus helyzetét az EU külkapcsolati tevékenységeit illetően;

emlékeztet arra, hogy minden típusú „helyi hatóság” – legyen az regionális, tartományi, megyei, körzeti, városi vagy falusi – stratégiai szerepet játszik a demokratikus kormányzás ösztönzésében és az eredményesebb fejlesztés elősegítésében. Ezért nem tartja megalapozottnak azt az európai bizottsági döntést, hogy a közlemény elsősorban a települési szintre helyezi a hangsúlyt – ahogy az az 1. lábjegyzetben szerepel;

üdvözli a helyi és regionális önkormányzatok helyzetének a közleményben is támogatott megerősítését a partnerországokban, mivel ez segíti majd a helyi és regionális önkormányzatokat annak a – többek között a változás programja által – rájuk bízott fontos szerepnek a teljesítésében, amelyet az emberi jogok, a demokrácia és a jó kormányzás egyéb kulcsfontosságú elemeinek területén, valamint a humán fejlődés szolgálatában álló inkluzív és fenntartható növekedés terén játszanak;

újfent megerősíti, hogy az európai helyi és regionális önkormányzatok hatalmas tapasztalattal rendelkeznek számos olyan területen, ahol a partnerországok helyi és regionális önkormányzatainak kapacitásépítésre van szüksége. Ezt a közleménynek hangsúlyozottabban el kellene ismernie, egyben arra is összpontosítva, hogy a szóban forgó tapasztalatot miként lehet átadni, többek közt partnerek közötti tapasztalatcsere révén, illetve a helyi körülményekhez igazítani;

úgy véli, hogy a közleményben bemutatott elemzés alapján a helyi és regionális önkormányzatokat szorosabban be kellene vonni a 2015 utáni fejlesztési menetrend kialakításába. A helyi és regionális önkormányzatok fontos szerepe nemcsak a fenntartható fejlődésre terjed ki, hanem az ehhez kapcsolódó olyan területekre is, mint az inkluzív urbanizáció, a társadalmi kohézió, az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodás vagy az emberi biztonság. Ennek kapcsán:

—	üdvözli az ENSZ-főtitkár kimagasló személyekből álló magas szintű csoportja által a 2015 utáni időszakra vonatkozó fejlesztési menetrendről kiadott jelentést;

—	üdvözli, hogy a 2016. évi HABITAT III (2) új városi menetrendre fog fókuszálni és

—	kiemeli annak szükségességét, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat teljes körűen bevonják az EU hozzájárulásainak és állásfoglalásainak kidolgozásába, az előkészítő folyamatot is belevéve;

9.	méltatja, hogy a közlemény kidolgozási szakasza nyílt folyamatként zajlott. A helyi és regionális önkormányzatoknak lehetőségük nyílt hozzájárulásaik és ötleteik benyújtására, és számos alkalommal eszmecserékre is sor került, például az RB CIVEX szakbizottságának egyik ülése alatt;

10.

nyugtázza, hogy a közlemény elismeri az RB kulcsfontosságú szerepét a helyi és regionális önkormányzatok fejlesztési erőfeszítéseinek ösztönzését és összehangolását illetően, és tartós együttműködését ajánlja fel az uniós fejlesztési politika további alakításában és végrehajtásában. Ennek többek között hatékony fórumai a decentralizált fejlesztési együttműködéssel foglalkozó kongresszusok, amelyek megkönnyítik az uniós és a partnerországokbeli helyi és regionális önkormányzatok közötti, illetve az európai intézményekkel folytatott párbeszédet, valamint – különösen a szomszédos országok fejlődésének támogatására irányuló uniós erőfeszítések terén zajló együttműködésre való tekintettel – az ARLEM és a CORLEAP, két olyan közgyűlés, amelyben az uniós és (szomszédos) partnerországokbeli helyi és regionális képviselők foglalnak helyet;

Háttér

11.

egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a fenntartható fejlődés és a szegénység elleni küzdelem összetett problémáit nem lehet kizárólag központilag irányított, felülről építkező fejlesztési szakpolitikákkal és programokkal megoldani, és hogy az állami és magánszereplőknek – különösen helyi szinten – megvan a maguk szerepe ebben a tekintetben;

12.

egyetért az Európai Bizottság jól kiegyensúlyozott pozíciójával a helyi és regionális önkormányzatok alapvető szerepét illetően: fontos szerepüket egyrészt a központi hatóságok működési módjától függetlenül is ki tudják fejteni (például bizonytalan helyzetű államokban), másrészt erre a szerepre hátrányosan kihathatnak negatív tényezők, akár helyi szinten is;

13.	üdvözli az a javaslatot, hogy az Európai Bizottság stratégiaibb jellegű szerepet vállaljon a partnerországok helyi és regionális önkormányzataival hatásköreik megerősítése és a fejlesztési célkitűzések megvalósítása érdekében;

14.

osztja az Európai Bizottság nézetét, amely szerint a helyi és regionális önkormányzatok fejlesztési folyamatokban betöltött szerepének politikai elismerését megfelelő szintű autonómiának, kapacitásépítésnek és pénzügyi forrásoknak kell kísérniük, hogy megvalósulhasson hatásköreik megerősítése, valamint hogy hatásköreik megfeleljenek a különböző kormányzati szintek között felosztott feladatköröknek;

15.

sürgeti az Európai Bizottságot, hogy ezeket az igen helytálló megfigyeléseket ültesse át együttműködési programjainak prioritásaiba, amelyeket a partnerországokkal együtt határoz meg. Tekintettel jelentőségükre, a helyi és regionális önkormányzatokat teljes mértékben be kell vonni a szóban forgó programok előkészítésébe és végrehajtásába, az őket képviselő szövetségeken keresztül is;

A helyi hatóságok fejlesztési lehetőségeinek kiaknázása

16.

üdvözli azt az elképzelést, hogy a nemzeti fejlesztési politikák és tervek hatékonyabb és eredményesebb kialakításának és végrehajtásának ösztönzése érdekében a közszféra számára nyújtott támogatásnak a partnerországokban a helyi és regionális szintű közigazgatás fontos szerepét is figyelembe kellene vennie. Ez egybecseng az Régiók Bizottságának azon kérésével, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat hatékonyabban vonják be a fejlesztéspolitikába, mind az EU-n belül, mind pedig a fejlődő partnerországokban;

17.

támogatja, hogy az Európai Bizottság jelentős szerepet szán az érdekelt felek közötti partnerségeknek és a párbeszéd mechanizmusainak a kedvezményezettek szintjén, annak érdekében, hogy párbeszéd alakuljon ki az érintett központi hatóságokkal, és így biztosítható legyen, hogy azok a helyi lakosság igényeit és aggályait ismerik és figyelembe veszik. Ez összhangban áll a többszintű kormányzás megközelítésével. Ugyanakkor a többszintű megközelítés azt is megköveteli, hogy a központi hatóságok a maguk részéről szintén keressék a párbeszédet a helyi és regionális önkormányzatokkal a helyi szintű igények és aggályok megismerése érdekében;

18.

a társfinanszírozási követelmény mind az Unión belül, mind a partnerországokban megakadályozza egyes szereplők részvételét. A partnerországok esetében a pénzügyi források korlátozottsága akadályozhatja helyi szereplők bevonását, miközben egyes tagállamokban, például Svédországban a helyi és regionális önkormányzatok nem tudnak részt venni az olyan programokban, mint a „Nem állami szereplők és helyi hatóságok a fejlesztésben”, mivel nem használhatnak helyi adókat a nemzetközi fejlesztési együttműködés finanszírozására. A program egyedi céljaira és az egyes európai országok (jóléttel, decentralizációval, egészségüggyel stb. kapcsolatos) igen különböző tapasztalataira való tekintettel úgy tűnik, ez sem az EU-nak, sem pedig külső együttműködési programjának nem érdeke. E helyzetet elkerülendő a Régiók Bizottsága arra biztatja az Európai Bizottságot, hogy fogadja el a teljes finanszírozásra vonatkozó szabályokat (a költségvetési rendelet végrehajtási szabályai) arra az esetre, „ha a Közösség érdekében áll egy fellépés egyedüli finanszírozójának lenni” (253. cikk (1) bekezdés e) pont);

19.

hangsúlyozza a fejlesztés területi megközelítésének a közleményben is említett jelentőségét, és sürgeti, hogy az EU működjön együtt más fejlesztési partnerekkel e megközelítés kidolgozásában és végrehajtásában. Az EU-nak ösztönzőket is ki kellene dolgoznia; ilyen lehetne például egy kiegészítő pénzügyi támogatás az olyan partnerországok számára, amelyek – párbeszédet folytatva a helyi és regionális önkormányzatokkal és ezek belföldi szövetségeivel – tényleges előrelépést érnek el a területi megközelítés nemzeti fejlesztési tervükben/terveikben való alkalmazását illetően;

A jobb kormányzás és a kézzelfoghatóbb fejlesztési eredmények helyi szintű megvalósítására irányuló uniós támogatás kialakítása

20.

megjegyzi, hogy míg az Európai Bizottság legitim hatóságok támogatására irányuló javaslata releváns, a fejezet első bekezdésében „a regionális hatóságokkal való koordináció lehetőségeire” való külön utalás az RB véleménye szerint nem érthető, tekintettel a közlemény 1. lábjegyzetének kiindulási pontjára, amely szerint a „helyi hatóságok” kifejezés a területi kormányzat minden szintjét, azaz a települések és városok mellett a kerületeket, a tartományokat és a régiókat is magában foglalja;

21.

egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a politikai akarat a sikeres decentralizáció előfeltétele. Ugyanakkor – a közleménnyel összhangban – ezt a politikai akaratot ösztönözni kellene, például politikai párbeszéd révén. És amikor ez az akarat megnyilvánul, ösztönzőkkel kellene honorálni az uniós együttműködés terén;

22.

osztja azt az álláspontot, hogy a decentralizációhoz nyújtott uniós támogatásnak a decentralizáció számára kedvező jogi és politikai környezet megteremtésére, valamint az intézményi fejlesztésre és kapacitásépítésre kellene összpontosítania. Az RB további, a közleményben azonosított prioritásokat is támogat, úgymint a fiskális decentralizációra, a közpénzek kezelésére és az elszámoltathatóságra helyezett erős hangsúly, valamint a kapacitásépítés hosszú távú és az igényeken alapuló megközelítése;

23.

újfent megerősíti, hogy az európai országok helyi és regionális önkormányzatai hatalmas tapasztalattal rendelkeznek számos olyan területen, ahol a partnerországok helyi és regionális önkormányzatainak kapacitásépítésre van szüksége, és úgy látja, hogy az uniós és a partnerországokbeli helyi és regionális önkormányzatok közötti kétoldalú együttműködésen túl és ehhez kapcsolódóan a helyi és regionális önkormányzatok szövetségeit stratégia partnernek kellene tekinteni a helyi és regionális önkormányzatokat érintő kapacitásépítési programok irányításában;

24.

egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a helyi és regionális önkormányzatok szövetségei alapvető szerepet tölthetnek be a felelős kormányzás és a helyi szintű fejlesztési eredmények megvalósításában, egyben rámutat arra, hogy a közleményben megkülönböztetett hat fő funkción kívül meg kellene említeni a szövetség tagjai részére biztosított szolgáltatásnyújtás funkcióját is. A helyi és regionális önkormányzatok szövetségeit tagjaik gyakran felkérik arra, hogy kapacitásépítési és képzési szolgáltatásokat nyújtsanak, különösen fejlesztési kontextusban. E szolgáltatások biztosítása kulcsfontosságúnak bizonyult a szövetségek ismertsége, tagjaik elkötelezettsége és így fenntarthatóságuk szempontjából. A szolgáltatásnyújtás olyan információk és ismeretek megszerzéséhez is vezet, amelyek hasznosíthatók a szövetségek lobbi- és érdekvédelmi tevékenységei során;

25.

egyetért az Európai Bizottság álláspontjával, amely szerint a helyi és regionális önkormányzatok szövetségei számos partnerországban még mindig igen gyengék; Jelentős, hosszú távú támogatásra van szükségük ahhoz, hogy teljes mértékben betölthessék szerepüket. Ez a támogatás különböző formákban képzelhető el, például úgy, hogy közvetlen finanszírozást nyújtanak az EU-delegációk által kezelt költségvetések részeként, vagy pedig nagyobb volumenű, kapcsolt programokat hoznak létre, illetve folytatnak tovább, mint amilyen a közleményben említett ARIAL program is. A helyi és regionális önkormányzatok európai szövetségei tudásának és tapasztalatainak a kétoldalú tanulás és tapasztalatcsere révén történő hasznosítása azonban mindenképpen alapvető fontosságú;

További teendők: hatékonyabb és rugalmasabb támogatási eszközök

26.

27.

hangsúlyozza, hogy mindez azzal is jár, hogy több forrást kell rendelni az olyan tevékenységekhez, melyek a decentralizációt, illetve azt szolgálják, hogy megerősödjön a helyi és regionális önkormányzatoknak és azok szövetségeinek a szerepe. Most, az új finanszírozási időszak kezdetén kell erre sort keríteni. Mindenképpen lehetővé kell tenni, hogy a helyi és regionális önkormányzatok igénybe vehessék a Globális Európa csomag valamennyi eszközét. Az Európai Fejlesztési Alapnak pedig merőben új irányt kell vennie. A decentralizációs folyamatokhoz nyújtott európai bizottsági támogatások 2012 februárjában készült tematikus, globális értékelése (3) azt mutatja, hogy a decentralizációhoz adott közvetlen támogatások a 2000–2004-es időszakban az Európai Bizottság összes támogatásának (valamennyi ágazatban és országban) csupán 1 %-át tették ki. Ugyanez csak mintegy 2,5 % volt a 2004 és 2008 közötti időszakban, és az értékelés utolsó éveiben (2008–2009) ismét sokkal kevesebb. Ennél többet ér az, hogy megerősítsük a helyi önkormányzatok hatáskörét a hatékonyabb kormányzás és a kézzelfoghatóbb fejlesztési eredmények érdekében;

28.

örömmel veszi, hogy az Európai Bizottság fel kívánja mérni, hogy milyen innovatív finanszírozási módokat alkalmaznak, illetve üdvözli azt az elképzelést is, hogy ezt össze lehetne kapcsolni a helyi és regionális önkormányzatok intézményi teljesítményének kiértékelésével. Az ilyen értékelésekre azonban túl gyakran felülről lefelé irányuló (top-down) módszert alkalmazva kerítenek sort, ami szankciókkal jár a rosszabbul teljesítők esetében. Ez általában ahhoz vezet, hogy a résztvevők kevésbé nyitottak. A helyi és regionális önkormányzatok kapacitásbővítéssel kapcsolatos igényeit figyelembe véve horizontális tanulási folyamatok alkalmazására, illetve olyan eszközök használatára ösztönöz, mint az összehasonlító teljesítményértékelés, illetve a helyi és regionális önkormányzatok szervezeteinek bevonásával még hatékonyabban elvégezhető nyílt összehasonlítás. Ezeket az eszközöket könnyebben össze lehet kötni pozitív pénzügyi ösztönzőkkel, és ezek eredményesebbek és célravezetőbbek is hosszabb távon;

29.

egyetért azzal, hogy az EU-nak elegendő rugalmasságot kellene garantálnia a helyi és regionális önkormányzatok, illetve ezek szövetségeinek kezdeményezéseit támogató programjaiban. Ez nagyon fontos eleme annak, hogy stratégiaibb módon elkötelezze magát a helyi és regionális önkormányzatok szerepének megerősítése mellett. Az ilyen jellegű rugalmasságba annak is bele kellene férnie, hogy közvetlenül finanszírozza a helyi és regionális önkormányzatoknak és azok szövetségeinek „saját kezdeményezéseit”, és hogy az ilyen finanszírozás az európai partnerönkormányzatokon és partnerszövetségeken keresztül vagy velük együtt történjen;

30.

egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a költségvetési támogatás kapcsán az EU-nak támogatnia kellene az olyan rendszereket, melyek a központi kormányzattól a helyi és regionális önkormányzatok felé irányuló pénzügyi transzferek nyomon követésére szolgálnak. Ennek azt is elő kellene segítenie, hogy regionális és globális szinten is olyan átfogó eszközök szülessenek, amelyek iránymutatók lehetnek a decentralizációs folyamatokban, és az aktuális helyzetértékelések alapjául szolgálhatnak. Ehhez az európai szintű Helyi Önkormányzatok Európai Egyezménye jelenthet mintát;

31.

kijelenti, hogy – az Európai Bizottság technikai és pénzügyi támogatásával, illetve az összes érdekelt féllel, különösen a helyi és regionális önkormányzatok szövetségeivel és egyéb szervezetekkel (UN-Habitat; UNDP) vagy szervekkel együttműködve, akár a fejlődő országokból is (pl. a Nyugat-afrikai Gazdasági és Monetáris Unióval) – kész részt venni olyan eszközök kifejlesztésében, melyekkel a decentralizációs szempontokat lehet értékelni és nyomon követni a partnerországokban;

32.

leszögezi, hogy az ilyen átfogó eszközök értékes gondolatébresztőként szolgálnak az EU és a partnerországok közötti politikai párbeszéd során. Lehetővé teszik, hogy a párbeszédben figyelembe lehessen venni a politikai koordinációt, a komplementaritást és a koherenciát egy adott ország különböző kormányzati szintjei között. Az ilyen kérdésekhez kapcsolódó pénzügyi ösztönzőkkel erősíthető ez a fajta politikai párbeszéd, összhangban azzal a szándékkal, hogy feltérképezzük az innovatív finanszírozási mechanizmusok alkalmazását;

33.

egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy az EU-nak támogatnia kell a decentralizált és határokon átnyúló együttműködést az európai és partnerországok helyhatóságai között, amely hosszú távú és egyenlő intézményi partnerségeken alapul. Európai szemszögből ösztönözni kell, illetve elő kell segíteni a partnerségek szélesebb hálózatokban történő koordinálását és a közös programok révén megvalósuló együttműködéseket. Rámutat, hogy a decentralizált fejlesztési együttműködéssel foglalkozó portál megkönnyíti az ilyen koordinációt azzal, hogy tájékoztatást nyújt már meglévő projektekről és vitákra ad módot új projektek kifejlesztéséről. Az RB továbbra is szerepet kíván vállalni ezen a téren, együttműködve például helyi és regionális önkormányzati szövetségekkel. Az ilyen megközelítésekre szánt uniós források növelésével ösztönözni kellene ezt a fajta együttműködést, mivel ezektől a nagyobb koordinációra épülő módszerektől nagyobb hatás is várható;

34.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság szerint az EU-nak támogatnia kellene, hogy a helyi és regionális önkormányzatok és szövetségeik is szerepet kapjanak a 2015 utáni fejlesztési menetrend kialakításában; elégedetten állapítja meg, hogy e nézettel egyetért a Tanács (4), amely felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy – adott esetben a Régiók Bizottságával együttműködésben – vegyék figyelembe a helyi hatóságok véleményét és tapasztalatait, és támogassák, hogy a helyi hatóságok képviseltethessék maguk a nemzeti és nemzetközi szintű szakpolitikai egyeztetések során, többek között a 2015 utáni időszakra szóló menetrend kidolgozásakor és a HABITAT III előkészítésekor;

35.

úgy véli, hogy valódi részvételi folyamatra van szükség ahhoz, hogy a helyi önkormányzatok nagy számban részt vegyenek a 2015 utáni menetrenddel kapcsolatos munkákban, és a menetrend kidolgozásának már egy korai szakaszába be kell vonni őket, nem úgy, mint ahogy az a millenniumi fejlesztési célok kidolgozásakor történt. Ennek garantálása érdekében fel kell szabadítani a szükséges forrásokat;

36.

ismét támogatását fejezi ki amellett, hogy 2015-öt a fejlesztés európai évének (5) nyilvánítsák, és jó alkalomnak tekinti ezt arra, hogy elindítsanak és – pénzügyileg is – támogassanak helyi és regionális szintű tevékenységeket; kéri ezért, hogy a költségvetés nyújtson kellő pénzügyi támogatást a helyi és regionális hatóságok kezdeményezéseihez;

37.	ismételten kijelenti, hogy kész politikai segítséget nyújtani az európai helyi és regionális önkormányzatoknak nemzetközi és határokon átnyúló együttműködésük kidolgozásához;

38.

ismételten elkötelezi magát amellett, hogy segíteni fogja a további politikai fejlesztéseket és innovációkat, többek között erre a közleményre, illetve a decentralizált fejlesztési együttműködés tapasztalataira támaszkodva, valamint a helyi és regionális önkormányzatok hálózataival és szövetségeivel együttműködve. Mindennek a célja a helyi hatóságok hatáskörének megerősítése a partnerországokban a hatékonyabb kormányzás és a kézzelfoghatóbb fejlesztési eredmények érdekében.

Kelt Brüsszelben, 2013. október 9-én.

a Régiók Bizottsága elnöke

Ramón Luis VALCÁRCEL SISO

(1) COM(2008) 626 final.

(2) A harmadik, lakhatásról és fenntartható városfejlesztésről szóló ENSZ-konferencia.

(3) http://ec.europa.eu/europaid/how/evaluation/evaluation_reports/2012/1300_docs_en.htm

(4) Lásd: „Tanácsi következtetések a helyi hatóságok fejlesztési szerepéről”, a Külügyi Tanács ülése, Brüsszel, 2013. július 22., és: „A 2015 utáni időszakra szóló átfogó menetrend – tanácsi következtetések”, az Általános Ügyek Tanácsának ülése, Luxemburg, 2013. június 25.

(5) Javaslat európai parlamenti és tanácsi határozatra a fejlesztés európai évéről (2015), COM(2013) 509 final.

5.12.2013

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 356/92

A Régiók Bizottsága véleménye – A negyedik vasúti csomag

2013/C 356/16

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

—	kedvezően fogadja az Európai Bizottság azon szándékát, amely az egységes vasúti térség kialakításához szükséges szabályozási keret kiegészítésére irányul,

—

úgy véli, hogy nem maga a liberalizáció, hanem a szolgáltatások kínálatának és minőségének a javítása a cél. A versenyre való nyitás nem értékelhető anélkül, hogy figyelembe vennénk az infrastrukturális beruházásokat, a piac működésének tényleges feltételeit, továbbá az átjárhatóság műszaki aspektusait,

—

emlékeztet arra, hogy a közigazgatási szabadság elve alapján az önkormányzatok szabadon rendelkezhetnek tömegközlekedési szolgáltatásaik szervezéséről; a közvetlen odaítélések túlságosan alacsony felső határának megállapítását úgy tekinti, mint az önkormányzatok önrendelkezése elvének súlyos korlátozását,

—	üdvözli a koordinációs bizottságok felállítását, melyek feladata e megerősített pályahálózat-működtetői szerep felügyelete, illetve az egész rendszer hatékonyságának ellenőrzése lesz. A helyi hatóságokat rendszeresen, nem csupán „adott esetben” kell majd bevonni a munkába,

—	ösztönzi a pályahálózat-működtetők európai hálózatának a gyors létrehozását, amely nélkülözhetetlen az egységes európai vasúti térség működéséhez és a határokon átnyúló koordinációhoz,

—	kedvezően fogadja az Európai Vasúti Ügynökség szerepének erősítését, elsősorban a műszaki átjárhatóság elősegítésére és a „biztonsági” eljárások harmonizálására, valamint elkerülendő a 26 nemzeti hatóság közötti különbségek okozta jelentős problémákat.

Előadó

Pascal MANGIN (FR/EPP), Elzász regionális önkormányzatának tagja

Referenciaszövegek

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – „A negyedik vasúti csomag – az egységes európai vasúti térség teljes kialakítása az európai versenyképesség és növekedés előmozdítása érdekében”

COM(2013) 25 final;

Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a vasúti vállalkozások elszámolásainak normalizálására vonatkozó közös szabályokról szóló 1192/69/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről

COM(2013) 26 final;

Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az Európai Unió Vasúti Ügynökségéről és a 881/2004/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről

COM(2013) 27 final;

Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az 1370/2007/EK rendeletnek a belföldi vasúti személyszállítási szolgáltatások piacának megnyitása tekintetében történő módosításáról

COM(2013) 28 final;

Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre az egységes európai vasúti térség létrehozásáról szóló, 2012. november 21-i 2012/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a belföldi vasúti személyszállítási szolgáltatások piacának megnyitása és a vasúti infrastruktúra irányítása tekintetében történő módosításáról

COM(2013) 29 final;

Javaslat európai parlamenti és a tanács irányelvre a vasúti rendszer Európai Unión belüli kölcsönös átjárhatóságáról (átdolgozott szöveg)

COM(2013) 30 final;

Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a vasúti biztonságról (átdolgozott szöveg)

COM(2013) 31 final;

A Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának a vasúti rendszer kölcsönös átjárhatósága terén elért eredményekről

COM(2013) 32 final;

A Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának a vonaton dolgozó egyéb alkalmazottak profiljáról és feladatairól

COM(2013) 33 final;

A Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának a nemzetközi vasúti személyszállítási piac megnyitását célzó 2007/58/EK irányelv rendelkezéseinek végrehajtásáról, amely a következő dokumentumot kíséri: Közlemény a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek a negyedik vasúti csomagról

COM(2013) 34 final.

I. POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A. Közszolgáltatási kötelezettségek

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

Általános megjegyzések

1.	kedvezően fogadja az Európai Bizottság azon szándékát, amely az egységes vasúti térség kialakításához szükséges szabályozási keret kiegészítésére irányul;

emlékeztet arra az immár több ízben – például a „Környezetbarátabb közlekedés” kapcsán – képviselt álláspontjára, mely szerint az európai közlekedéspolitika egyik legfontosabb célja, hogy a személyszállítást és az árufuvarozást, különösen a határokon átnyúló teher- és nehézteher-szállítást a közutakról a leginkább környezetbarát közlekedési módra, azaz a vasútra helyezze át, és az EU-nak megfelelő intézkedésekkel biztosítania kell e cél elérését, ha van rá elegendő szabad kapacitás;

holisztikus megközelítést tart kívánatosnak, melynek során egy erős szabályozó hatóság egyszerre valósítja meg az arányosságot, a szubszidiaritást, valamint a piaci ellenőrzést. A Régiók Bizottsága ezért kedvezően fogadja az Európai Bizottságnak a közszolgáltatások arányossági feltételei bevezetésére irányuló szándékát, illetve azt, hogy a szabályozó hatóságok ellenőriznék a kereskedelmi és a közszolgáltatások egymáshoz való viszonyát;

5.	kívánatosnak tartja, hogy a helyi és regionális önkormányzatok teljes mértékben vegyenek részt az utasokra és magukra az illetékes hatóságokra közvetlenül kiható vasútpolitikai intézkedések tervezésében és végrehajtásában;

6.	úgy véli, hogy a vasúti rendszer, és ezen belül a közszolgáltatási szerződések nagyobb hatékonysági foka pozitívan hat a helyi és regionális önkormányzatokra, tekintettel az általuk elszenvedett költségvetési és pénzügyi megszorításokra;

emlékeztet arra, hogy a közigazgatási szabadság elve alapján az önkormányzatok szabadon rendelkezhetnek tömegközlekedési szolgáltatásaik szervezéséről. Ennek értelmében az 5. cikk (2) bekezdése nem kérdőjelezhető meg, mivel az lehetővé teszi belső szolgáltató alkalmazását. Úgy véli azonban, hogy ha a közvetlen odaítéléshez túlságosan alacsony felső határokat állapítanak meg, ez súlyosan korlátozza az önkormányzatok önrendelkezésének elvét;

8.	hangsúlyozza, hogy a tömegközlekedésnek megfizethetőnek kell lennie;

Szabályozási keret

Tömegközlekedési tervek

9.	kéri, hogy a tömegközlekedési tervek az összes szállítási mód szolgáltatójának és használójának biztosítsanak elegendő ismertséget és biztonságot az intermodalitás elősegítése érdekében. Tekintetbe kell venniük a társadalmi és területi kohézió, valamint a fenntartható fejlődés problematikáját;

10.

támogatja az Európai Bizottság arra vonatkozó kérését, hogy a közlekedési tervek az összes szállítási módra terjedjenek ki. Rugalmasnak kell lenniük, hogy az illetékes helyi hatóságok módosíthassák őket, mivel a körülmények különféle változásai hatással lehetnek rájuk. Ezenkívül ösztönözni kell a hatékony határokon átnyúló együttműködést az illetékes hatóságok között, elsősorban az EGTC-ken keresztül, hogy a különféle szállítási módokra vonatkozó közlekedési terveiket összehangolhassák;

11.	kéri, hogy a helyi önkormányzatokkal szemben a közlekedési tervek megvalósítása kapcsán támasztott követelmények ne járjanak aránytalan szervezési és pénzügyi terhekkel;

Társadalmi háttér

12.

üdvözli a társadalmi háttérre tett utalásokat, melyek azonban pontosításra szorulnak, hogy a szociális dömping bármiféle kockázata elkerülhető legyen. Ellenkezőleg, ezek az utalások nem szabad, hogy akadályt képezzenek a vasúti ágazat versenyképességének javítása előtt, és elő kell segíteniük az alkalmazottak szakmai sokoldalúságát;

A szolgáltatók kiválasztásának módja

13.	megjegyzi, hogy a közszolgáltatási szerződések versenytárgyalás alapján történő odaítélése bizonyos feltételekkel növelheti a hatékonyságot és megtakarításokat eredményezhet az illetékes hatóságok számára azonos vagy akár jobb szolgáltatások nyújtása esetében;

14.

kéri ugyanakkor, hogy az illetékes helyi hatóságok számára maradjon meg a lehetőség a versenytárgyalásos eljárás (a közszolgáltatási szerződés részleges vagy teljes megnyitása) és a közvetlen odaítélés közötti választásra. A monopolista hibák elkerülése végett a közvetlen odaítélést szigorúbban kell szabályozni, elsősorban a szolgáltatás minőségi kritériumai, és nem csupán az ár tekintetében. A tét az a szállítást szervező hatóságok számára, hogy átláthatóságot érjenek el a nyújtott szolgáltatások árát illetően, a közbeszerzési szerződések vitathatóságának köszönhetően;

15.	kiemeli, hogy a fuvarozónak az illetékes helyi hatóságok, köztük régiók általi kiválasztásához alkalmazott rugalmas megközelítés keretében figyelembe kell venni az egyes tagállamokban működő regionális fuvarozási piac fejlettségi szintjét;

16.

megkérdőjelezi a versenyeztetés valódiságát akkor, amikor bizonyos versenytárgyalási eljárások esetében a verseny szintje igen alacsony. Felkéri az Európai Bizottságot, hogy tegye egyértelművé a valódi verseny kritériumait elsősorban a versenytárgyalásokban való részvétel adminisztratív költségei, illetve az illetékes hatóságok által javasolt szerződések időtartama alapján;

17.	hangsúlyozza, hogy a közszolgáltatást nyújtó vasúti szolgáltatóknak felelősséget kell vállalniuk a versenytárgyalási eljárás keretében a szerződés megújításával vagy átruházásával kapcsolatban adott információk pontosságáért is, az üzleti titoktartás keretein belül;

A vasúti járművek piacára való bejutás

18.	elismeri, hogy a járművek beszerzése a belépés útjában álló akadály szerepét töltheti be;

19.	egyetlen olyan módszert sem kíván kizárni, amellyel garantálható a járműállomány maradványértékének fedezése;

Állami támogatások

20.	emlékeztet arra, hogy a Parlament és a Tanács már egyértelművé tette, hogy nem lesz hajlandó a kérdéses rendelet 9. cikkének törlésére;

21.	csatlakozik a Parlamenthez és a Tanácshoz a tekintetben, hogy – figyelembe véve a közlekedési ágazat sajátosságait – elutasítja a közlekedési közszolgáltatásokhoz való hozzájárulásokkal kapcsolatos rendszeres bejelentési kötelezettséget;

B. A piacok megnyitása és az irányítás

22.

támogatja, hogy a tagállamoknak – mindaddig, amíg az egyenlő versenyfeltételek és az összes európai vasúttársaság előtti nyitott verseny biztosítva van, és nem torzul a piaci verseny – legyen bizonyos szabadságuk saját vasúti rendszerük szervezésében és fejlesztésében, és választhassanak az elkülönítés és az integrált társaságok modellje között;

23.

üdvözli a pályahálózat-működtetők szerepének erősítését a vasúti rendszer racionalizálásának érdekében. A pályahálózat-működtetőnek egyablakos rendszert kell biztosítania a pályahasználathoz, elsősorban a szervező hatóságok irányába. A pályahálózat-működtető felügyelőbizottságában vagy igazgatótanácsában ezért helyet kell majd kapnia a regionális szervező hatóságokat képviselő grémiumnak;

24.	üdvözli a koordinációs bizottságok felállítását, melyek feladata e megerősített pályahálózat-működtetői szerep felügyelete, illetve az egész rendszer hatékonyságának ellenőrzése lesz. A helyi hatóságokat rendszeresen, nem csupán „adott esetben” kell majd bevonni a munkába;

25.	kéri, hogy a pályahálózat-működtetők között jelöljenek ki a helyi és regionális hatóságokkal való kapcsolattartással megbízott partnereket;

26.	emlékeztet az arányosság és a szubszidiaritás elvének alkalmazási kötelezettségére, különösen akkor, amikor az Európai Bizottság további döntéshozatali hatáskörre törekszik;

27.	ösztönzi a pályahálózat-működtetők európai hálózatának a gyors létrehozását, amely nélkülözhetetlen az egységes európai vasúti térség működéséhez és a határokon átnyúló koordinációhoz;

28.	kiemeli az állomásüzemeltetők felelősségét a helyi és regionális önkormányzatokkal szemben. Az állomások ugyanis nagymértékben növelhetik egy terület vonzerejét;

29.

emlékeztet arra, hogy nem maga a liberalizáció, hanem a szolgáltatások kínálatának és minőségének a javítása a cél. Ugyanakkor még nagyon kevés tapasztalat áll rendelkezésre Európában a távolsági vasúti utasszállítás piac verseny előtti megnyitásáról. Ezt ösztönözni kell, mindamellett fenn kell tartani a közszolgáltatásokat, amelyeket a gazdasági egyensúly veszélyeztetése fogalmának az alkalmazásával támogatni kell;

30.

hangsúlyozza, hogy ésszerű megtartani a jelenlegi szabályozásokat, melyek révén az infrastruktúra-kezelői és működtetői feladatokat ellátó, a specifikus, illetve kis nagyságrendű vasúti infrastruktúrákban helyi jellegű szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások az érvényben lévő előírások mellett folytathatják tevékenységüket. Az ilyen helyi infrastruktúra mérete nem haladhatja meg a 150 km-t;

31.

üdvözli a társadalmi keretre tett utalásokat, melyek azonban pontosításra szorulnak, hogy a szociális dömping bármiféle kockázata elkerülhető legyen. Ellenkezőleg, ezek az utalások nem szabad, hogy akadályt képezzenek a vasúti ágazat versenyképességének javítása előtt, és elő kell segíteniük az alkalmazottak szakmai sokoldalúságát;

32.

támogatja az igazgatási szervezetek erősödését, és európai szintű együttműködésre buzdítja őket, elsősorban az egyes szolgáltatások gazdasági egyensúlya veszélyeztetésének az értékelésére. A helyi és regionális önkormányzatok számára előnyös, hogy ésszerű határidőket határoznak meg, melyeken belül az igazgatási szervek kötelesek reagálni, ha az egyensúly fenntartásával kapcsolatban kétség merül fel;

33.	emlékeztet arra, hogy a jegykiadás elválaszthatatlan a piacok megnyitásától. Ezen a területen jobb koordinációra van szükség a vasúttársaságok között, illetve az illetékes helyi és regionális önkormányzatokkal;

34.

úgy véli, hogy az országos szolgáltatásokat ellátó társaságok számára kötelezővé kellene tenni egy a kínálatot és az (intermodális közlekedésre szóló) jegykiadást kezelő országos információs rendszerben való részvételt, mivel a kapcsolódó szolgáltatások fejlődése fontos tényező a tömegközlekedési módok, nevezetesen a vasút vonzóbbá tételében;

C. Műszaki Pillér

35.	egyetért az Európai Bizottság elemzésével a műszaki terület fő problémáit és az erre vonatkozó hatályos európai szabályozási keret korlátait illetően;

36.

kedvezően fogadja a valencienne-i székhelyű Európai Vasúti Ügynökség szerepének erősítését, elsősorban a műszaki átjárhatóság elősegítésére és a „biztonsági” eljárások harmonizálására, illetve a járművek üzembe helyezése egységes engedélyezésének felgyorsítására, valamint elkerülendő a 26 nemzeti hatóság közötti különbségek okozta jelentős problémákat az Európai Vasúti Ügynökség hatáskörének növelésére vonatkozóan. A csak belföldön használatos járműveket továbbra is lehet majd a tagállami közlekedésbiztonsági hatóságoknál engedélyeztetni;

37.	kéri ugyanakkor, hogy – mielőtt az Ügynökség teljes körűen átvenné új funkcióit – vezessenek be egy átmeneti időszakot;

38.	támogatja az Európai Bizottság által kitűzött célt, mely a nemzeti előírások számának csökkentésére irányul a fölösleges vagy az uniós jognak, illetve az átjárhatóság műszaki specifikációinak ellentmondó szabályok eltörlésével;

39.

üdvözli az Európai Bizottság bizonyos javaslatait, melyek az Ügynökség szerepére, valamint azon belül egy fellebbezési tanács létrehozására vonatkoznak. Az Európai Bizottság az Ügynökség szerepének a növelését javasolja, és egy egyablakos döntéshozatali szervvé kívánja tenni a vasúti vállalkozások járműveire és biztonsági tanúsítványaira vonatkozóan. Ezért meg kell erősíteni és egyértelművé kell tenni az Ügynökség hatásköreit, (pénzügyi és humán) eszközeit, valamint felelősségét. Ugyanez vonatkozik a fellebbezési tanácsra is;

40.	kéri, hogy a Régiók Bizottságát vonják be a vasúti ügynökség programjainak a kidolgozásába;

41.	figyelmeztet arra, hogy nem szabad elhanyagolni az átjárhatósági intézkedések költség-haszon elemzését, illetve a helyi és regionális önkormányzatokra gyakorolt hatását.

II. MÓDOSÍTÁSOKRA VONATKOZÓ AJÁNLÁSOK

1. módosítás

COM(2013) 28 final

Új preambulumbekezdés az (9) preambulumbekezdés után

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
	A kölcsönösség elve a versenytorzítással szembeni fellépés fontos eszköze. Ezt az elvet alkalmazni kellene olyan, harmadik országokbeli vállalkozásokra, amelyek EU-n belüli közbeszerzési eljárásokon kívánnak részt venni.

Indokolás

A saját piacukat az uniós tagállamok számára meg nem nyitó harmadik országok vállalatainak nem kellene lehetővé tenni, hogy az uniós tagállamok versenytárgyalási eljárásain részt vegyenek.

2. módosítás

COM(2013) 28 final

(15) preambulumbekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

A vasúttársaságoknak a közszolgáltatási szerződések kötelezően versenytárgyaláson alapuló odaítélésére való felkészüléséhez több időre van szükségük, hogy az ilyen szerződéseket korábban közvetlenül elnyerő vállalatok eredményes és fenntartható belső szerkezetátalakítást tudjanak végrehajtani. Ezért az e rendelet hatálybalépésének dátuma és 2019. december 3. között közvetlenül odaítélt szerződésekre vonatkozóan átmeneti intézkedéseket kell megállapítani.

3. módosítás

COM(2013) 28 final

(18) preambulumbekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

(18)

A 994/98/EK rendelet (felhatalmazó rendelet) módosításának összefüggésében a Bizottság javaslatot tesz az 1370/2007/EK rendelet (COM(2012) 730/3) módosítására is. Az állami támogatásokra vonatkozó csoportmentességi rendeletek összehangolt megközelítése érdekében és alkalmazva a Szerződés 108. cikkének (4) bekezdésében és 109. cikkében előírt eljárásokat, a Szerződés 93. cikkében említett, a közlekedés összehangolásával vagy a közszolgáltatás fogalmában benne rejlő bizonyos kötelezettségek terheinek megtérítésével kapcsolatos támogatást a felhatalmazó rendelet hatálya alá kell vonni.

(18)

Indokolás

A kompenzációkkal kapcsolatos tájékoztatási kötelezettség alóli mentesség elvének egy másik szövegbe való áttétele a közszolgáltatási kötelezettségekről szóló rendelet egész rendszerét megváltoztatná, és súlyosan veszélyeztetné a személyszállítási közszolgáltatások jogbiztonságát.

4. módosítás

COM(2013) 28 final

2. cikk c) pont

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

c)	„illetékes helyi hatóság”: bármely illetékes hatóság, amelynek földrajzi illetékessége nem országos, hanem egy városi agglomeráció vagy vidéki körzet közlekedési szükségleteire terjed ki;

c)	„illetékes helyi hatóság”: bármely illetékes hatóság, amelynek földrajzi illetékessége nem országos, hanem nem fedi le egy tagállam egész területét, illetve egy régió vagy városi agglomeráció vagy vidéki körzet közlekedési szükségleteire terjed ki, határokon átnyúló szinten is;

Indokolás

A „nem országos” kifejezésnek két jelentése lehet: nem fedi le egy tagállam egész területét, illetve olyan helyi illetékes hatóság, melynek illetékességi területe két vagy több tagállamban is lehet. A definíciót tisztázni kell, mivel egyre több az olyan szervező hatóság, amely határokon átnyúló hatáskörökkel rendelkezik.

Emellett a tárgyalt rendeletnek egyértelműen vonatkoznia kell a régiókra.

5. módosítás

COM(2013) 28 final

2. cikk e) pont

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

e)	A közszolgáltatási kötelezettségek hatálya nem terjed ki azokra a közlekedési közszolgáltatásokra, amelyek túlmutatnak a helyi, regionális vagy szubnacionális hálózatokban rejlő lehetőségek kiaknázásához szükséges kereteken.

A közszolgáltatási kötelezettségek hatálya nem terjed ki azokra a közlekedési közszolgáltatásokra, amelyek túlmutatnak a helyi, regionális vagy szubnacionális hálózatokban rejlő lehetőségek kiaknázásához szükséges kereteken. A közszolgáltatási kötelezettségek hatálya kiterjed azokra a közlekedési közszolgáltatásokra, amelyek kiaknázzák a helyi, regionális vagy szubnacionális hálózatokban rejlő lehetőségeket; ezek a lehetőségek nyereséges és nem nyereséges vonalak kombinálásából származhatnak.

Indokolás

Ha egy regionális közlekedési vonal nullszaldós vagy nyereséges, fontos, hogy közszolgáltatási szerződés keretében össze lehessen vonni más, veszteséges vonalakkal, hogy nyeresége hozzájáruljon a veszteséges vonalak finanszírozásához, és adott esetben optimalizálni lehessen a fenntartáshoz szükséges műszaki eszközöket.

6. módosítás

COM(2013) 28 final

2a. cikk (1) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

1. Az illetékes hatóságoknak el kell készíteniük és rendszeresen naprakésszé kell tenniük a felelősségi körükbe tartozó terület minden vonatkozó szállítási módra kiterjedő személyszállítási közszolgáltatási terveit.

E tömegközlekedési tervekben az illetékes hatóságok felelősségi körébe tartozó területen jelen levő valamennyi szállítási módra kiterjedően meg kell határozni a tömegközlekedési politika célkitűzéseit és megvalósításuk módját. E terveknek legalább a következőket kell tartalmazniuk:

a)	a pályahálózat vagy az útvonalak szerkezete;

a)	a pályahálózat vagy az útvonalak szerkezete;

a tömegközlekedési ajánlat által kielégítendő alapkövetelmények, például a hozzáférhetőség, a területi összeköttetés, a biztonság, a fő csatlakozási csomópontok által biztosított modális és intermodális összekapcsolódások, valamint olyan ajánlati jellemzők, mint a működési idők, a szolgáltatások gyakorisága és a kapacitáskihasználás minimális szintje;

a tömegközlekedési ajánlat által kielégítendő alapkövetelmények, például a hozzáférhetőség, a területi összeköttetés, a biztonság, a fő csatlakozási csomópontok által biztosított modális és intermodális összekapcsolódások, valamint olyan ajánlati jellemzők, mint a menetrendkészítési elvek működési idők, és a szolgáltatások gyakorisága és a kapacitáskihasználás minimális szintje;

c)	az olyan tételekhez kapcsolódó minőségi szabványok, mint a megállók és a járművek felszereltségi jellemzői, a pontosság és megbízhatóság, a tisztaság, az ügyfélszolgálat és -tájékoztatás, a panaszkezelés és a jogorvoslat, valamint a szolgáltatás minőségének nyomon követése;

c)	az olyan tételekhez kapcsolódó minőségi szabványok, mint a megállók és a járművek felszereltségi jellemzői, a pontosság és megbízhatóság, a tisztaság, az ügyfélszolgálat és -tájékoztatás, a panaszkezelés és a jogorvoslat, valamint a szolgáltatás minőségének nyomon követése;

d)	a díjszabási politika elvei;

d)	a díjszabási politika elvei;

e)	olyan működési követelmények, mint a kerékpárszállítás, a forgalomirányítás és a zavarok esetén követendő katasztrófaterv.

e)	olyan működési követelmények, mint a kerékpárszállítás, a forgalomirányítás és a zavarok esetén követendő katasztrófaterv;

f)	a társadalmi és területi kohézióval kapcsolatos követelmények.

A tömegközlekedési tervek kidolgozása során az illetékes hatóságoknak ügyelniük kell különösen az utasjogokkal, a szociális védelemmel, a foglalkoztatással és környezetvédelemmel kapcsolatos alkalmazandó szabályokra.

A tömegközlekedési terveket közzétételüket megelőzően egy hónappal be kell nyújtani az ellenőrző hatóságnak véleményezésre.

Az illetékes hatóságok együttműködnek a közlekedési terveikben szereplő információk összehangolása érdekében, és közös közlekedési terveket dolgoznak ki a határokon átnyúló regionális közlekedési szolgáltatásokhoz.

Az illetékes hatóságok az érintett érdekelt felekkel folytatott konzultációt követően elfogadják, majd közzéteszik a tömegközlekedési terveket. E rendelet alkalmazásában az érintett érdekelt felek közé tartoznak legalább a közlekedési szolgáltatók, adott esetben a pályahálózat-működtetők, reprezentatív utas- és munkavállalói szervezetek.

A korábbi vagy aktuális közszolgáltatók kötelesek ellátni az illetékes hatóságokat a szükséges adatokkal a hatósági adatigénylés időpontjától számított egy hónapon belül, akkor is, ha az igénylő egy szomszédos tagállam hatósága.

Indokolás

A tömegközlekedési tervek súlyos területrendezési többletkötelezettségeket jelenthetnek, amelyek azonban nincsenek hatással a nagy állami vasútvonalakra. A módosítás célja az, hogy a kötelezettséget csak egy bizonyos méret feletti agglomerációkra korlátozza.

Tekintettel arra, hogy a működési idők bonyolultak és (az illetékes hatóságoktól függetlenül) gyakran változnak, reálisabb, ha a menetrendkészítési elveket egy közlekedési terv tartalmazza.

Az alacsony kihasználtságú vonalakon a kapacitáskihasználás minimális szintjével kapcsolatos kötelezettségvállalás kedvezőtlen hatással lehet az adott közszolgáltatásra, és így ellentétes volna az illetékes hatóság érdekével.

A határokon átnyúló koordinációhoz hasonlóan az intermodalitást is ösztönözni kell.

A tömegközlekedési tervekhez pontos adatok szükségesek a különféle közlekedési módok piaci fejleményeiről. A piaci szereplők rendelkeznek a fő információforrásokkal, ezért meg kell osztaniuk ezeket a hatósággal.

7. módosítás

COM(2013) 28 final

2a. cikk (4) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

A közszolgáltatási kötelezettségek meghatározásának és azok nettó pénzügyi hatása ellentételezésének:

a)	a legköltséghatékonyabb módon kell elérnie a tömegközlekedési terv célkitűzéseit;

b)	a tömegközlekedési tervben előírt követelmények értelmében pénzügyileg hosszú távon fenn kell tartania a személyszállítási közszolgáltatást.

a)	a legköltséghatékonyabb módon kell elérnie a tömegközlekedési terv célkitűzéseit;

b)	a tömegközlekedési tervben előírt követelmények értelmében pénzügyileg hosszú távon fenn kell tartania a személyszállítási közszolgáltatást.

8. módosítás

COM(2013) 28 final

4. cikk (8) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
(8) Az illetékes hatóságoknak minden érdekelt fél számára elérhetővé kell tenniük a versenytárgyalási eljárás keretében benyújtandó ajánlat elkészítéséhez kapcsolódó vonatkozó információkat.	(8) Az illetékes hatóságoknak minden érdekelt fél számára elérhetővé kell tenniük a versenytárgyalási eljárás keretében benyújtandó ajánlat elkészítéséhez kapcsolódó vonatkozó információkat. A vasúti pályahálózat-működtetőknek, a közszolgáltatási szerződés keretében korábban vagy aktuálisan szolgáltatást nyújtó vasúttársaságoknak segíteniük kell az illetékes hatóságokat a vonatkozó adatok rendelkezésre bocsátásában, és felelősek az illetékes hatóságnak szolgáltatott adatok helyességéért.
Ezeknek az információknak tartalmazniuk kell például a pályáztatott személyszállítási közszolgáltatáshoz kapcsolódó utasigényt, a díjszabásokat, a költségeket és a bevételeket, valamint a szükséges járművek üzemeltetéséhez kapcsolódó infrastruktúra-jellemzők részleteit, lehetővé téve számukra, hogy üzleti terveiket a megfelelő információk birtokában készítsék el. A pályahálózat-működtetőknek támogatniuk kell az illetékes hatóságokat minden vonatkozó infrastruktúra-jellemző biztosításában.	Ezeknek az információknak tartalmazniuk kell például a pályáztatott személyszállítási közszolgáltatáshoz kapcsolódó utasigényt, a díjszabásokat, a költségeket és a bevételeket, valamint a szükséges járművek üzemeltetéséhez kapcsolódó infrastruktúra-jellemzők részleteit, lehetővé téve számukra, hogy üzleti terveiket a megfelelő információk birtokában készítsék el. A pályahálózat-működtetőknek támogatniuk kell az illetékes hatóságokat minden vonatkozó infrastruktúra-jellemző biztosításában.
A fent előírt rendelkezéseknek való megfelelés elmulasztását az e rendelet 5. cikkének (7) bekezdésében előírt jogi felülvizsgálatnak kell alávetni.	A fent előírt rendelkezéseknek való megfelelés elmulasztását az e rendelet 5. cikkének (7) bekezdésében előírt jogi felülvizsgálatnak kell alávetni.
	A versenyeljárás tárgyát képező vonal vagy hálózat aktuális üzemeltetője térítésmentesen köteles ellátni az illetékes hatóságot az ajánlat elkészítéséhez szükséges teljes körű és pontos adatokkal, különös tekintettel az utazási keresletre és a személyszállításból befolyó bevételekre, az üzleti titoktartás keretein belül.
	A korábbi vállalkozó és a pályahálózat-működtető minden olyan veszteséget köteles megtéríteni a többi vállalkozónak, amit azok helytelen vagy hiányos adatokra alapozott ajánlatuk miatt szenvedtek el.

Indokolás

A pályahálózat-működtető adatai nem elegendőek, mivel nem tartalmazzák a vasúttársaság kereskedelmi adatait. Az információhoz való megkülönböztetésmentes hozzáférés garantálása érdekében a korábbi és/vagy aktuális, és főként a tevékenységet régóta ellátó szolgáltatóknak is adatokat kell szolgáltatniuk. Ez az összehangolás elengedhetetlen, ennek hiányában az illetékes hatóságokra vállalhatatlan kötelezettségek hárulhatnának.

9. módosítás

COM(2013) 28 final

5. cikk, új bekezdés a (3) bekezdés után

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
	Az illetékes hatóság kizárhat harmadik országbeli üzemeltetőket a versenytárgyalási eljárásokból, ha az érintett harmadik ország nem teszi lehetővé az EU tagállamainak vállalkozásai számára, hogy versenytárgyalási eljárásokon vegyenek részt.

Indokolás

A saját piacukat az uniós tagállamok számára meg nem nyitó harmadik országoknak nem kellene lehetővé tenni, hogy az uniós tagállamok versenytárgyalási eljárásain részt vegyenek.

10. módosítás

COM(2013) 28 final

5. cikk (4) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

(4) Amennyiben a nemzeti jog nem tiltja, az illetékes hatóságok dönthetnek úgy, hogy közvetlenül ítélnek oda olyan közszolgáltatási szerződéseket:

a)	amelyek becsült átlagos éves értéke: 1 000 000 eurónál, illetve vasúti személyszállításra vonatkozó közszolgáltatási szerződés esetén 5 000 000 eurónál kevesebb, vagy

a)	amelyek becsült átlagos éves értéke: 1 000 000 eurónál, illetve vasúti személyszállításra vonatkozó közszolgáltatási szerződés esetén 5 000 000 eurónál kevesebb, vagy

b)	amelyek évente 300 000 kilométernél, illetve vasúti személyszállításra vonatkozó közszolgáltatási szerződés esetén 150 000 kilométernél kevesebb személyszállítási közszolgáltatás nyújtására vonatkoznak.

b)	amelyek évente 300 000 kilométernél, illetve vasúti személyszállításra vonatkozó közszolgáltatási szerződés esetén 150 000 500 000 kilométernél kevesebb személyszállítási közszolgáltatás nyújtására vonatkoznak.

Indokolás

Az Európai Bizottság által a vasúti személyszállításra javasolt évi 150 000 kilométeres küszöbérték gyakorlatilag kizár minden olyan vasútvonalat, ahol ez az eljárási mód helyénvaló lenne. 500 000 kilométeres küszöbérték mellett az ajánlattételi eljárásra vonatkozó szabály alól kivételt képező esetek a vasúti közlekedésben megfelelő távolságú és életképes szolgáltatási szintet biztosító egyedi vonalakra korlátozható.

11. módosítás

COM(2013) 28 final

Az 5. cikk (4) bekezdése után új bekezdés illesztendő a szövegbe

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
	A szolgáltatások közvetlen odaítélésére vonatkozó határozatot két hónapon belül konzultációra továbbítani kell a 2012/34/EK irányelv 55. cikkében meghatározott szabályozó szervnek.

Indokolás

Az új bekezdés lehetővé teszi az illetékes szabályozó szerv közreműködését a vasúti szállítás folyamatának megszervezésében anélkül, hogy korlátozná az illetékes helyi szervezetek jogát arra, hogy közvetlen megbízást adjanak a szervezeten belüli jogalanyoknak. Ezzel egyidejűleg ez a bekezdés az oligopóliumok elkerülése érdekében keretek közé szorítja a közvetlen megbízások odaítélését.

12. módosítás

COM(2013) 28 final

Az 5. cikk (6) bekezdése után új bekezdés illesztendő a szövegbe

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
	Amennyiben a nemzeti jog nem tiltja, az illetékes hatóságok határozhatnak úgy, hogy a vasúti szállítást érintő közszolgáltatási szerződéseket közvetlenül ítélik oda, az egyéb kötöttpályás szállítást, például a metrót vagy a villamost kivéve. A 4. cikk (3) bekezdésétől eltérve az ilyen szerződések időtartama nem haladhatja meg a 10 évet, azon esetek kivételével, amelyekre a 4. cikk (4) bekezdése vonatkozik.
	Ugyanakkor ha a szerződést már közvetlenül odaítélték, és a szolgáltatásminőségi mutatók a szerződés teljes időtartama alatt átlagosan több mint 10%-os romlást mutatnak a közszolgáltatást nyújtó szereplőnek betudható okokból, a szerződésre annak lejártakor ajánlattételi eljárást kell meghirdetni. E rendelet elfogadását követően hat hónappal az Európai Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén a pontosságot is figyelembe vevő teljesítménymutatók alapján meghatározza a minőségi szintet.

Indokolás

Vissza kell állítani a közvetlen odaítélés lehetőségét, de időbeli keretek között. Ha a szolgáltatás nem kielégítően működik, az illetékes hatóságnak automatikusan lépnie kell, és ajánlattételi eljárást kell meghirdetnie.

13. módosítás

COM(2013) 28 final

5a. cikk (2) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

[…]

Az illetékes hatóság az első albekezdésben előírt követelménynek az alábbi módok egyikén tehet eleget:

Az illetékes hatóság az első albekezdésben előírt követelménynek az alábbi nagyságrendi megtakarításokat elősegítő különböző módokon egyikén tehet eleget, például:

a közszolgáltatási szerződés végrehajtásához használt járműállományt saját maga szerzi be abból a célból, hogy azt piaci áron vagy a közszolgáltatási szerződés részeként a kiválasztott közszolgáltató rendelkezésére bocsássa, a 4. cikk (1) bekezdésének b) pontja, a 6. cikk és – adott esetben – a melléklet alapján;

a közszolgáltatási szerződés végrehajtásához használt járműállomány finanszírozásához piaci áron vagy a közszolgáltatási szerződés részeként garanciát nyújt, a 4. cikk (1) bekezdésének b) pontja, a 6. cikk és – adott esetben – a melléklet alapján. Ez a garancia az adott esetben alkalmazandó, állami támogatásokra vonatkozó szabályok tiszteletben tartása mellett a maradványértékre is kiterjedhet;

c)	a közszolgáltatási szerződésben kötelezettséget vállal arra, hogy a járműállományt a szerződés lejártakor piaci áron átveszi.

c)	a közszolgáltatási szerződésben kötelezettséget vállal arra, hogy a járműállományt a szerződés lejártakor piaci áron átveszi;

d)	a szomszédos helyi hatóságokkal együttműködést alakít ki, hogy nagyobb járműparkkal rendelkezzen;

e)	hozzájárulást kér a tagállamától a járművek maradványértékének fedezésére szolgáló egyik módszer támogatására.

[…]

Indokolás

A helyi finanszírozási módszerek egyikét sem szabad kizárni (garancia, átvétel, közvetlen vásárlás stb.) Ugyanakkor ez nem vezethet oda, hogy az államok elhárítsák a felelősséget, és indokolatlanul a helyi önkormányzatokra háríthassák át a terheket. A jogi és szabályozási keretnek ösztönzőleg kell hatnia a járműpiacra, elősegítve konkrétan a méretgazdaságosságot és a megfelelő finanszírozási konstrukciókat.

14. módosítás

COM(2013) 28 final

8. cikk (2a) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

2a. A 2013. január 1. és 2019. december 2. között közvetlenül odaítélt vasúti személyszállítási közszolgáltatási szerződések lejáratuk dátumáig hatályban maradhatnak. Azonban 2022. december 31. után semmilyen körülmények között nem maradhatnak hatályban.

2a. A jelen rendelet hatálybalépése 2013. január 1. és 2019. december 2. között közvetlenül odaítélt vasúti személyszállítási közszolgáltatási szerződések lejáratuk dátumáig hatályban maradhatnak. Azonban 2022. december 31. után semmilyen körülmények között nem maradhatnak hatályban. Ez a rendelkezés nem vonatkozik a jelen rendelet hatálybalépése előtt kötött szerződésekre.

Indokolás

A javasolt változtatások hatálybalépése a módosított rendelet hatálybalépésének kell, hogy megfeleljen. Ez az előírás nem vonatkozhatna a korábban kötött szerződésekre.

15. módosítás

COM(2013) 29 final

10. preambulumbekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

A 2012/34/EU irányelv jelenlegi követelményei kizárólag jogi, szervezeti és döntéshozatali függetlenséget írnak elő. Ez nem zárja ki maradéktalanul egy integrált szervezet fenntartásának lehetőségét, feltéve, hogy a függetlenség e három kategóriája adott. A döntéshozatali függetlenségre vonatkozóan biztosítani kell, hogy a megfelelő védintézkedések kizárják azt, hogy a pályahálózat-működtető döntéshozatali folyamata fölött egy integrált szervezet ellenőrzést gyakoroljon. Ugyanakkor még az ilyen védintézkedések teljes körű alkalmazása sem szünteti meg teljesen azokat a vertikálisan integrált vállalkozások esetében fennálló lehetőségeket, amelyek alkalmat adhatnak a versenytársakkal szembeni megkülönböztető magatartásra. A kereszttámogatási lehetőség különösen az integrált struktúrák esetében van még továbbra is jelen, de az igazgatási szervezetek számára legalábbis komoly nehézséget jelent az ilyen kereszttámogatások megelőzésére létrehozott védintézkedések ellenőrzése és betartatása. E problémák leghatékonyabb megoldását a pályahálózat-működtető és a szállítási tevékenységek intézményi elkülönítése jelenti.

A 2012/34/EU irányelv jelenlegi követelményei kizárólag jogi, szervezeti és döntéshozatali függetlenséget írnak elő. Ez nem zárja ki maradéktalanul egy integrált szervezet fenntartásának lehetőségét, feltéve, hogy megőrzik a működtetők és szolgáltatók közötti a függetlenséget az alapvető funkciók, így a menetvonalak elosztásával és az infrastruktúra használatára vonatkozó díjképzéssel, valamint a pályaudvarokkal, a beruházásokkal és a karbantartással kapcsolatos döntéshozatal tekintetében e három kategóriája adott. A döntéshozatali függetlenségre vonatkozóan biztosítani kell, hogy a megfelelő védintézkedések kizárják azt, hogy a pályahálózat-működtető döntéshozatali folyamata fölött egy integrált szervezet ellenőrzést gyakoroljon. Ugyanakkor még az ilyen védintézkedések teljes körű alkalmazása sem szünteti meg teljesen azokat a vertikálisan integrált vállalkozások esetében fennálló lehetőségeket, amelyek alkalmat adhatnak a versenytársakkal szembeni megkülönböztető magatartásra. A kereszttámogatási lehetőség különösen az integrált struktúrák esetében van még továbbra is jelen, de az igazgatási szervezetek számára legalábbis komoly nehézséget jelent az ilyen kereszttámogatások megelőzésére létrehozott védintézkedések ellenőrzése és betartatása. E problémák leghatékonyabb megoldását a pályahálózat-működtető és a szállítási tevékenységek intézményi elkülönítése jelenti.

Indokolás

Az Európai Bizottság abból az ideológiai posztulátumból indul ki, hogy a tevékenységek teljes különválasztása a lehető legjobb megoldás. Ennek az ideológiai posztulátumnak nincs helye az irányelvtervezetben, amelynek semlegesnek kell lennie ezzel kapcsolatban.

16. módosítás

COM(2013) 29 final

6. cikk (2) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
Az Európai Bizottság a 2012/34/EU irányelv 6. cikke (2) bekezdésének elhagyását javasolja.	A 2012/34/EU irányelv 6. cikke (2) bekezdésének módosítása az alábbiak szerint:
	Az aránytalanul magas tranzakciós költségek elkerülése érdekében a tagállamok azt is előírhatják, hogy ez az elkülönítés azonos vállalkozáson belül elhatárolt részlegek megszervezését követelje meg, feltéve, hogy a vállalkozás legfeljebb 300 alkalmazottal rendelkezik, és tevékenysége a helyi közlekedésre, legfeljebb 150 km-es infrastruktúrára korlátozódikvagy azt, hogy az infrastruktúrát és a szállítási szolgáltatásokat külön egységek igazgassák.

Indokolás

Ami az infrastruktúra-kezelés és a fuvarozói tevékenység intézményi szétválasztását illeti, tanácsos megtartani a jelenleg érvényes előírásokat azoknak a vállalkozásoknak az esetében, amelyek tevékenysége regionális szolgáltatások nyújtására korlátozódik. Látni kell, hogy az intézményi szétválasztás néhány kisebb – specifikus infrastruktúrákban szolgáltatásokat nyújtó – szereplő számára jelentős szétaprózódást jelentene és a működési költségek – és ezzel párhuzamosan a közforrásokból fizetett kompenzáció – emelkedését vonná maga után.

17. módosítás

COM(2013) 29 final

7. cikk (1) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
A tagállamok biztosítják, hogy a pályahálózat-működtető ellátja a 3. cikk 2. pontjában említett feladatokat, és független minden vállalkozó vasúti társaságtól.	A tagállamok biztosítják, hogy a pályahálózat-működtető ellátja a 3. cikk 2. pontjában említett feladatokat, és független minden vállalkozó vasúti társaságtól az alapvető funkciók, így a menetvonalak elosztásával és az infrastruktúra használatára vonatkozó díjképzéssel, valamint a pályaudvarokkal, a beruházásokkal és a karbantartással kapcsolatos döntéshozatal tekintetében.
A pályahálózat-működtetők függetlenségének garantálása érdekében a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a pályahálózat-működtetők olyan szervezetbe tömörülnek, amely jogilag elkülönül minden vállalkozó vasúti társaságtól.	A pályahálózat-működtetők függetlenségének garantálása érdekében a tagállamoknak a szubszidiaritási elv alapján tetszésük szerinti szervezési formát választhatnak biztosítaniuk kell, hogy a pályahálózat-működtetők olyan szervezetbe tömörülnek, amely jogilag elkülönül minden vállalkozó vasúti társaságtól.

18. módosítás

COM(2013) 29 final

7. cikk (5) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

Amennyiben ezen irányelv hatályba lépésének időpontjában a pályahálózat-működtető egy vertikálisan integrált társasághoz tartozik, a tagállamok dönthetnek úgy, hogy nem alkalmazzák e cikk (2)–(4) bekezdését. Ebben az esetben az érintett tagállam biztosítja, hogy a pályahálózat-működtető ellátja valamennyi, a 3. cikk 2. pontjában említett feladatát, és a 7a–7c. cikk szerinti követelményeknek megfelelően szervezeti és döntéshozatali szempontból ténylegesen független minden vállalkozó vasúti társaságtól.

Amennyiben ezen irányelv hatályba lépésének időpontjában a pályahálózat-működtető egy vertikálisan integrált társasághoz tartozik, a A tagállamok dönthetnek úgy, hogy nem alkalmazzák e cikk (2)–(4) bekezdését. Ebben az esetben az érintett tagállam biztosítja, hogy a pályahálózat-működtető ellátja valamennyi, a 3. cikk 2. pontjában említett feladatát, és a 7a–7c. cikk szerinti követelményeknek megfelelően szervezeti és döntéshozatali szempontból ténylegesen független minden vállalkozó vasúti társaságtól.

Indokolás

Függetlenül attól, hogy az irányelv hatálybalépésekor mi a helyzet, lehetőség van egy integrált modellhez történő visszatérésre.

19. módosítás

COM(2013) 29 final

7b. cikk (3) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
(3) A pályahálózat-működtetőnek rendelkeznie kell egy felügyelőbizottsággal, amely a vertikálisan integrált vállalkozás végső tulajdonosainak képviselőiből áll.	(3) A pályahálózat-működtetőnek rendelkeznie kell egy felügyelőbizottsággal, amely a vertikálisan integrált vállalkozás végső tulajdonosainak képviselőiből, valamint – amennyiben ezek nem tagjai már a pályahálózat-működtető igazgatótanácsának – az illetékes helyi és regionális önkormányzatok képviselőiből áll.
[…]	[…]

Indokolás

A helyi és regionális önkormányzatok a vasútrendszer teljes jogú szereplői. Ezért részt kell venniük a természetes monopóliumot élvező pályahálózat-működtető döntéshozó vagy ellenőrző szerveiben. Ők képezik a kapcsot a szolgáltatók és a végfelhasználók között, akiknek ismerik az igényeiket.

20. módosítás

COM(2013) 29 final

7b. cikk (5) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

(5) Az alkalmazottaknak a pályahálózat-működtető és a vertikálisan integrált vállalkozás más jogi személyei közötti, a c) pont szerinti esettől eltérő áthelyezésére csak akkor van lehetőség van. Az érintett alkalmazottakat azonban a kereskedelmi jog értelmében korábbi tevékenységeik kapcsán üzleti titoktartás köti., ha biztosítható, hogy ne kerüljön sor közöttük érzékeny információ cseréjére.

Indokolás

Az arányosság elvének alkalmazása: Az érzékeny információk fogalma túl homályos ahhoz, hogy meggátolja a vasútcsoportokon belüli mobilitást. A várakozási időszakok és más szándékosan állított akadályok elegendőek ahhoz, hogy az „érzékeny” információk ne szivárogjanak ki egyazon vasúti vállalatcsoport leányvállalatai között. A kereskedelmi jogi esetekhez hasonlóan azonban az érintetteket üzleti titoktartás köti.

21. módosítás

COM(2013) 29 final

A 7b. cikk (7) bekezdése után új bekezdés illesztendő a szövegbe

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
	Az Európai Bizottságnak legkésőbb 2019. január 1-ig részletes rendelkezéseket kell bevezetnie az utazó munkavállalókra vonatkozóan, megelőzendő a dömpinget és a bérversenyt, külön tanúsítási eljárást hozva létre a vonatszemélyzet számára.

Indokolás

A vasúti ágazatban el kell kerülni a dömping és bérverseny közúti és vízi közlekedési ágazatban megfigyelt gyakorlatát.

22. módosítás

COM(2013) 29 final

7c. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

A megfelelőség ellenőrzésének folyamata

(1) A Bizottság valamely tagállam kérésére vagy saját kezdeményezésére eldöntheti, hogy a vertikálisan integrált társaságba tartozó pályahálózat-működtetők teljesítik-e a 7a. és 7b. cikk követelményeit, illetve hogy e követelmények végrehajtása alkalmas-e arra, hogy egyenlő versenyfeltételeket biztosítson valamennyi vállalkozó vasúti társaság számára, és hogy elhárítsa a versenytorzulásokat az adott piacon.

(2) A Bizottság jogosult arra, hogy ésszerű határidőn belül minden szükséges információt bekérjen attól a tagállamtól, amelyben a vertikálisan integrált társaságot bejegyezték. A Bizottság egyeztet az érintett igazgatási szervezettel vagy szervezetekkel, valamint – megfelelő esetben – az igazgatási szervezetek 57. cikk szerinti hálózatával.

(2) A Bizottság jogosult arra, hogy ésszerű határidőn belül minden szükséges információt bekérjen attól az érintett tagállamtól, amelyben a vertikálisan integrált társaságot bejegyezték. A Bizottság egyeztet az érintett igazgatási szervezettel vagy szervezetekkel, az érintett illetékes hatóságokkal, valamint – megfelelő esetben – az igazgatási szervezetek 57. cikk szerinti hálózatával.

(3) A tagállamok korlátozhatják a vasúti infrastruktúrához való hozzáférés 10. cikkben meghatározott jogát azon vállalkozó vasúti társaságok tekintetében, amelyek az pályahálózat-működtetőt is magában foglaló vertikálisan integrált társasághoz tartoznak, ha a Bizottság arról tájékoztatja a tagállamot, hogy nem érkezett hozzá az (1) bekezdés szerinti kérés, vagy ameddig a Bizottság meg nem vizsgálja az adott kérést, vagy a 62. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban úgy nem dönt, hogy

a)	a Bizottságnak a (2) bekezdés szerinti információbekérésére nem érkezett érdemi válasz, vagy

a)	a Bizottságnak a (2) bekezdés szerinti információbekérésére nem érkezett érdemi válasz, vagy

b)	az érintett pályahálózat-működtető nem teljesíti a 7a. és 7b. cikkben meghatározott követelményeket, vagy

b)	az érintett pályahálózat-működtető nem teljesíti a 7a. és 7b. cikkben meghatározott követelményeket, vagy

c)	a 7a. és 7b. cikkben meghatározott követelmények végrehajtása nem alkalmas arra, hogy egyenlő versenyfeltételeket biztosítson valamennyi vállalkozó vasúti társaság számára, és hogy elhárítsa a versenytorzulásokat abban a tagállamban, amelyben az érintett pályahálózat-működtetőt bejegyezték.

c)	a 7a. és 7b. cikkben meghatározott követelmények végrehajtása nem alkalmas arra, hogy egyenlő versenyfeltételeket biztosítson valamennyi vállalkozó vasúti társaság számára, és hogy elhárítsa a versenytorzulásokat abban a tagállamban, amelyben az érintett pályahálózat-működtetőt bejegyezték.

A Bizottság ésszerű időn belül hoz döntést.

A Bizottság ésszerű időn 30 munkanapon belül hoz döntést.

(4) A 62. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően az érintett tagállam kérheti a Bizottságtól a (3) bekezdésben említett döntés hatályon kívül helyezését, ha képes meggyőzni a Bizottság arról, hogy a döntés okai már nem állnak fenn. A Bizottság ésszerű időn belül hoz döntést.

(5) Az (1)–(4) bekezdés sérelme nélkül, a 7a. és 7b. cikkben meghatározott követelményeknek való folyamatos megfelelést az 55. cikk szerinti igazgatási szervezet követi nyomon. Bármely kérelmező jogorvoslati kérelemmel fordulhat az igazgatási szervezethez, ha úgy véli, hogy e követelmények nem teljesülnek. Ilyen kérelem esetében az igazgatási szervezetnek az 56. cikk (9) bekezdésében meghatározott határidőig döntenie kell a helyzet orvoslásához szükséges intézkedésekről.

Indokolás

Az Európai Bizottság diszkriminálja a vertikálisan integrált társaságokat. Az Európai Bizottság általi ellenőrzés azonos mértékű kell, hogy legyen az integrált és az elkülönített társaságok esetében.

Az összes szereplő jogbiztonsága érdekében minden más ellenőrző szervhez hasonlóan az Európai Bizottságra is pontos határidők kell, hogy vonatkozzanak.

23. módosítás

COM(2013) 29 final

7d. cikk (1) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
Koordinációs bizottság	Koordinációs bizottság
1. A tagállamok biztosítják, hogy a pályahálózat-működtetők minden hálózathoz egy koordinációs bizottságot hozzanak létre és szervezzenek meg. A bizottságnak tagja lehet legalább a pályahálózat-működtető, a 8. cikk (3) bekezdésében meghatározott ismert kérelmezők, valamint – ha kérik – a potenciális kérelmezők, azok képviseleti szervei, a vasúti teher- és személyszállítási szolgáltatás igénybevevőinek képviselői és adott esetben a regionális és helyi önkormányzatok. A koordinációs bizottság üléseire megfigyelői minőségben meg kell hívni a tagállamok képviselőit és az érintett igazgatási szervezetet.	(1) A tagállamok biztosítják, hogy a pályahálózat-működtetők minden hálózathoz – legyen az akár nemzeti, regionális vagy helyi szintű – egy koordinációs bizottságot hozzanak létre és szervezzenek meg. A bizottságnak tagja lehet legalább a pályahálózat-működtető, a 8. cikk (3) bekezdésében meghatározott ismert kérelmezők, valamint – ha kérik – a potenciális kérelmezők, azok képviseleti szervei, a vasúti teher- és személyszállítási szolgáltatás igénybevevőinek képviselői és adott esetben az érintett regionális és helyi önkormányzatok. A koordinációs bizottság üléseire megfigyelői minőségben meg kell hívni a tagállamok képviselőit és az érintett igazgatási szervezetet.

Indokolás

A közlekedési politika fontos szereplőiként a helyi és regionális önkormányzatoknak szükségszerűen részt kell venniük a koordinációs bizottságban.

24. módosítás

COM(2013) 29 final

7e. cikk (1) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
Pályahálózat-működtetők európai hálózata	Pályahálózat-működtetők európai hálózata
1. A tagállamok biztosítják, hogy a pályahálózat-működtetők hálózatba szerveződjenek és együttműködjenek egymással az uniós vasúti infrastruktúra fejlesztése és különösen egy hatékony transzeurópai közlekedési hálózat létrehozása érdekében, beleértve a törzshálózatot alkotó folyosókat, a 913/2010/EU rendelet szerinti vasúti árufuvarozási folyosókat és az Európai Vasúti Forgalomirányítási Rendszernek (ERTMS) a 2012/88/EU határozatban előírt európai megvalósítási tervét.	(1) A jelen irányelv hatálybalépését követő két éven belül a tagállamok biztosítják előírják, hogy a pályahálózat-működtetők hálózatba szerveződjenek és együttműködjenek egymással az uniós vasúti infrastruktúra fejlesztése és különösen egy hatékony transzeurópai közlekedési hálózat létrehozása érdekében, beleértve a törzshálózatot alkotó folyosókat, a 913/2010/EU rendelet11 szerinti vasúti árufuvarozási folyosókat és az Európai Vasúti Forgalomirányítási Rendszernek (ERTMS) a 2012/88/EU határozatban12 előírt európai megvalósítási tervét, továbbá a határokon átnyúló regionális vasúti együttműködés hatékonysága érdekében.
A hálózat részét alkotja a Bizottságnak is. A Bizottságnak koordinálnia, támogatnia és adott esetben ajánlásokkal kell segítenie a hálózat munkáját. Biztosítania kell a megfelelő pályahálózat-működtetők aktív együttműködését.	A hálózat részét alkotja a Bizottságnak is. A Bizottságnak koordinálnia, támogatnia és adott esetben ajánlásokkal kell segítenie a hálózat munkáját. Biztosítania kell a megfelelő pályahálózat-működtetők aktív együttműködését. Legalább kétévente jelentés kell tennie a Régiók Bizottságának és az 57. cikkben meghatározott igazgatási szervezetek hálózatának a hálózattal kapcsolatos fejleményekről.

Indokolás

A pályahálózat-működtetők európai hálózata olyan lehetőséget kínál, amelyet meg kell ragadni a határokon átnyúló működési problémák megfelelő szintű megoldása érdekében. A helyi hatóságokat be kell vonni a hálózatba. Emellett a szabályozói hálózatot rendszeresen tájékoztatni kell a pályahálózat-működtetői hálózattal kapcsolatos fejleményekről.

25. módosítás

COM(2013) 29 final

A 7e. cikk után új cikk illesztendő be.

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
	A pályahálózat-működtető kijelöl egy a helyi vagy regionális hatóságokkal való kapcsolattartásért felelős személyt. E képviselőnek a pályahálózat-fenntartó nevében 5 napon belül választ kell tudnia adni egy helyi vagy regionális hatóság kéréseire.

Indokolás

A pályahálózat-működtetők hatáskörbővítésének együtt kell járnia ezek felelősségének növelésével, nemcsak nemzetközi szinten a pályahálózat-működtetői hálózatnak köszönhetően, hanem helyi szinten is. Egy valódi egyablakos rendszernek megfelelően a helyi vagy regionális hatóságokkal kapcsolatot tartó személynek gyors választ kell tudnia adni a hozzá intézett kérdésekre.

26. módosítás

COM(2013) 29 final

A 10. cikk (2) bekezdése után új bekezdés illesztendő a szövegbe

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
	Az állomásokhoz való megkülönböztetésmentes hozzáférés garantálása érdekében az állomás- és peronfenntartók a szolgáltatók és minden egyéb esetleges érdeklődő rendelkezésére bocsátanak egy online elérhető panasztételi formanyomtatványt. Az igazgatási szervezetek és az érintett illetékes hatóságok évente jelentést kapnak ezekről a panaszokról.

Indokolás

Fontos, hogy a megkülönböztetésmentes hozzáférést rendszeres időközönként értékelni lehessen, konkrétan a helyi és regionális önkormányzatok részéről, akiknek érdekük, hogy az utasok színvonalas közlekedési szolgáltatást kapjanak.

27. módosítás

COM(2013) 29 final

11. cikk (2) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

Azt, hogy a közszolgáltatási szerződés gazdasági egyensúlya sérülne-e, az 55. cikkben említett igazgatási szervezet vagy szervezetek állapítják meg objektív gazdasági elemzés alapján, a döntést előre meghatározott szempontokra alapozva. Ezt az alábbi szereplők bármelyikének a 38. cikk (4) bekezdésében említett, a kérelmezni szándékozott személyszállítási szolgáltatásról szóló tájékoztatástól számított egy hónapon belül benyújtott kérelmére kell megállapítaniuk:

Azt, hogy a közszolgáltatási szerződés gazdasági egyensúlya sérülne-e, az 55. cikkben említett igazgatási szervezet vagy szervezetek állapítják meg objektív gazdasági elemzés alapján, a döntést előre meghatározott szempontokra alapozva. Ezt az alábbi szereplők bármelyikének a 38. cikk (4) bekezdésében említett, a kérelmezni szándékozott személyszállítási szolgáltatásról szóló tájékoztatástól számított egy két hónapon belül benyújtott kérelmére kell megállapítaniuk:

a)	a közszolgáltatási szerződést odaítélő illetékes hatóság vagy hatóságok,

a)	a közszolgáltatási szerződést odaítélő illetékes hatóság vagy hatóságok,

b)	bármely egyéb érdekelt illetékes hatóság, amely e cikk alapján jogosult a hozzáférés korlátozására,

b)	bármely egyéb érdekelt illetékes hatóság, amely e cikk alapján jogosult a hozzáférés korlátozására,

c)	a pályahálózat-működtető,

c)	a pályahálózat-működtető,

d)	a közszolgáltatási szerződést teljesítő vállalkozó vasúti társaság.

d)	a közszolgáltatási szerződést teljesítő vasúttársaság.

Indokolás

Egy hónap túl kevés ahhoz, hogy valaki panaszt tegyen egy olyan új közlekedési szolgáltatás ellen, amely hatással van egy közszolgáltatási szerződés gazdasági egyensúlyára.

28. módosítás

COM(2013) 29 final

13a. cikk (1) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
Közös információs és integrált jegykiadó rendszerek	Közös információs és integrált jegykiadó rendszerek
1. Az 1371/2007/EK rendelet és a 2010/40/EU irányelv sérelme nélkül a tagállamok előírhatják a belföldi személyszállítási szolgáltatásokat működtető vállalkozó vasúti társaságok számára, hogy a menetjegy- és átszállójegy-kiadás, valamint a helyfoglalások vonatkozásában csatlakozzanak egy közös információs és integrált jegykiadó rendszerhez, vagy dönthetnek úgy, hogy egy illetékes hatóságot hatalmaznak fel e rendszer létrehozására. E rendszer létrehozása esetén a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az nem okoz piaci torzulást és nem alkalmaz megkülönböztetést a vállalkozó vasúti társaságok között, illetve azt, hogy a rendszert egy állami- vagy magánszektorbeli jogalany vagy a személyszállítási szolgáltatásokat működtető összes vállalkozó vasúti társaság társulása irányítja.	(1) Az 1371/2007/EK rendelet és a 2010/40/EU irányelv sérelme nélkül a tagállamok előírhatják a belföldi személyszállítási szolgáltatásokat működtető vállalkozó vasúti társaságok számára, hogy a menetjegy- és átszállójegy-kiadás, valamint a helyfoglalások vonatkozásában csatlakozzanak egy közös információs és integrált jegykiadó rendszerhez, vagy dönthetnek úgy, hogy egy illetékes hatóságot hatalmaznak fel e rendszer létrehozására. E rendszer létrehozása során esetén a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az nem okoz piaci torzulást és nem alkalmaz megkülönböztetést a vállalkozó vasúti társaságok között, illetve azt, hogy a rendszert egy állami- vagy magánszektorbeli jogalany vagy a személyszállítási szolgáltatásokat működtető összes vállalkozó vasúti társaság társulása irányítja.
	E jogalany vagy társulás keretein belül helyet kap a helyi és regionális önkormányzatokat képviselő grémium, melyet teljes körűen bevonnak a döntéshozatalba.

Indokolás

Ez a cikk képezi a régiók azon célkitűzésének jogalapját, hogy egy versenypiacon harmonizálják a jegykiadó rendszert. Ez alkalmat ad számukra a hagyományos fenntartók által működtetett állomások jegykiadó rendszereiben tapasztalt különféle problémák kezelésére.

Az országos szolgáltatásokat ellátó társaságok számára kötelezővé kellene tenni egy országos információs rendszerben való részvételt, mivel a kapcsolódó szolgáltatások fejlődése fontos tényező a tömegközlekedési módok, nevezetesen a vasút vonzóbbá tételében. Emiatt a helyi hatóságokat be kell vonni a rendszer irányító szerveibe.

29. módosítás

COM(2013) 29 final

Az 59. cikk (3) bekezdése után új bekezdés illesztendő a szövegbe

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

A 7. és a 7a.–7c. cikk nem vonatkozik a 150 km-nél rövidebb pályahálózatot működtető vagy kizárólag helyi érdekű vasúti szolgáltatásokat ellátó vertikálisan integrált társaságokra, amennyiben e szolgáltatások kiegészítő tengeri és belvízi kikötői infrastruktúra-kezelés körébe tartoznak, a jelen irányelv 13. cikke (3) bekezdésének és az úgynevezett rövid távú vasúti árufuvarozás sérelme nélkül.

Indokolás

A módosítás célja az, hogy a kisebb vasúthálózatokat és a helyi érdekű tevékenységeket kizárja a 7. és a 7a.–7c. cikkek hatálya alól, hogy meg lehessen felelni a helyi és fejletlenebb hálózatok igényeinek. Emellett emlékeztet a szolgáltatási infrastruktúrákhoz való megkülönböztetésmentes hozzáférésre.

30. módosítás

COM(2013) 29 final

Az 59. cikk (3) bekezdése után új bekezdés illesztendő a szövegbe

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
	A 7. és a 7a.–7c. cikk nem vonatkozik a jelen irányelv 32. cikkének (3) bekezdésében említett egyes beruházási projekteket megvalósító, más közlekedési módokkal közvetlen versenyben álló vertikálisan integrált társaságokra.

Indokolás

A módosítás a 2012/34/EU irányelv más rendelkezéseivel összhangban ki kívánja zárni a 7. és a 7a.–7c. cikkek hatálya alól azokat az „egyes beruházási projekteket”, melyek jövedelmezősége csak nagyon hosszú távon biztosított.

31. módosítás

COM(2013) 27 final

(29) preambulumbekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

(29)

Az Ügynökséghez rendelt feladatok ellátásának eredményes biztosítása érdekében a tagállamoknak és a Bizottságnak képviseltetniük kell magukat az igazgatótanácsban, amely rendelkezik a szükséges jogkörökkel többek között a költségvetés megállapításához és az éves és többéves munkaprogramok jóváhagyásához.

(29)

Indokolás

Az Európai Vasúti Ügynökség (ERA) éves és többéves munkaprogramjainak kérdésében konzultálni kell a vasúti ágazat reprezentatív szervezeteinek hálózatával és a Régiók Bizottságával, mivel ezeket érintik az ERA munkájának prioritásai és eredményei.

32. módosítás

COM(2013) 27 final

33. cikk (5) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

A (2) bekezdés c) és d) pontjában említett engedélyek és tanúsítványok kiadásáért felelős nemzeti hatóságok az ezen engedélyek és tanúsítványok kiadására, megújítására, módosítására, megtagadására vagy visszavonására vonatkozó minden egyes határozat meghozatalát követő egy hónapon belül értesítik az Ügynökséget, ezeket a határozatokat pedig alapos indoklással látják el. Az Ügynökség elfogadja vagy visszavonja az összes határozatot egy hónapon belül, az érdekelt felekkel való konzultációt követően.

Indokolás

Annak elkerülése a cél, hogy a nemzeti hatóságok saját határozataikkal kapcsolatban még az Európai Bírósághoz történő keresetbenyújtás előtt kimerítsék a jogorvoslati lehetőségeket. Ezért be kellene vonni az Európai Vasúti Ügynökséget az egységes európai vasúti térség szellemével ellentétes nemzeti döntések elfogadásába vagy visszavonásába

33. módosítás

COM(2013) 27 final

48. cikk (5) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

(5) Az igazgatótanács továbbá minden évben november 30-ig többéves stratégiai munkaprogramot fogad el és aktualizálja azt. Ennek során figyelembe veszi a Bizottság véleményét. A tervezetről konzultál az Európai Parlamenttel és a 34. cikkben említett hálózatokkal. Az elfogadott többéves munkaprogramot továbbítja a tagállamoknak, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a 34. cikkben említett hálózatoknak.

(5) Az igazgatótanács továbbá minden évben november 30-ig többéves stratégiai munkaprogramot fogad el és aktualizálja azt. Ennek során figyelembe veszi a Bizottság véleményét. A tervezetről konzultál az Európai Parlamenttel, a Régiók Bizottságával és a 34. cikkben említett hálózatokkal. Az elfogadott többéves munkaprogramot továbbítja a tagállamoknak, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Régiók Bizottságának és a 34. cikkben említett hálózatoknak.

Indokolás

Az ERA többéves munkaprogramja kérdésében a Régiók Bizottságával is konzultálni kellene, mivel a helyi és regionális önkormányzatok részt vesznek a járművek finanszírozásában, és a kölcsönös átjárhatóság és a biztonság javítása közvetlen érdekük.

34. módosítás

COM(2013) 27 final

54. cikk (1) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
(1) Az Ügynökség által a 12., 16., 17. és 18. cikk szerint hozott határozatok ellen a fellebbezési tanács előtt fellebbezéssel lehet élni.	(1) Az Ügynökség által a 12., 16., 17. és 18. cikk szerint hozott határozatok ellen, illetve ha a kitűzött határidőig nem válaszol a megkeresésre, a fellebbezési tanács előtt fellebbezéssel lehet élni.

Indokolás

Ha az Ügynökség nem lép vagy nem határoz a kitűzött határidőig, biztosítani kell a fellebbezési lehetőséget.

35. módosítás

COM(2013) 27 final

56. cikk (1) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
(1) A fellebbezés vizsgálata során a fellebbezési tanács gyorsan cselekszik. Amilyen gyakran szükséges, összehívja a feleket a fellebbezési eljáráshoz, hogy azok meghatározott határidőkön belül nyújtsák be észrevételeiket a fellebbezési tanács által küldött értesítésekről vagy a fellebbezési eljárás egyéb feleinek közléseiről. A fellebbezési eljárások felei jogosultak szóbeli előterjesztés megtételére.	(1) A fellebbezés vizsgálata során a fellebbezési tanács gyorsan cselekszik. Amilyen gyakran szükséges, összehívja a feleket a fellebbezési eljáráshoz, hogy azok meghatározott határidőkön belül nyújtsák be észrevételeiket a fellebbezési tanács által küldött értesítésekről vagy a fellebbezési eljárás egyéb feleinek közléseiről. A fellebbezési eljárások felei jogosultak szóbeli előterjesztés megtételére.
	A fellebbezési tanács a panasz kézhezvételétől számított egy hónapon belül minden panaszt kivizsgál, és adott esetben bekéri a szükséges információkat és konzultál az érintett felekkel. Minden panasz esetén előre meghatározott, ésszerű határidőn belül, de mindenképpen az összes vonatkozó információ kézhezvételétől számított legfeljebb két hónapon belül határozatot hoz és meghozza a helyzet orvoslásához szükséges intézkedéseket, valamint értesíti az érintett feleket indoklással ellátott határozatáról. Ha az Ügynökség a meghatározott határidőn belül nem reagál, a fellebbezési tanács figyelmeztetésben részesítheti, szükség esetén pénzbírság kiszabásával.

Indokolás

Pontosan meg kell határozni a fellebbezési tanács által a hozzá benyújtott panaszok vizsgálatával kapcsolatos eljárásokat és határidőket (pl. az eljárás lebonyolítási határidejének kiszámításához meg kell határozni, mi számít kézhezvételi időpontnak).

A fellebbezési tanácsot a határidők be nem tartása esetén hozott határozatainak érvényesítése érdekében fel kellene ruházni konkrét hatáskörökkel, ilyen például a figyelmeztetés vagy a pénzbírság kiszabása (kötelező érvénnyel).

36. módosítás

COM(2013) 27 final

A 77. cikk után új cikk illesztendő be.

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

(1) Az Ügynökség [két évvel a jelen rendelet hatálybalépését követően]-től kezdődően hoz határozatokat a 12., 16., 17. és 18. cikknek megfelelően. Ezen időpontig a tagállamok folytatják az alkalmazandó törvények és rendelkezések végrehajtását.

(2) További átmeneti, az (1) bekezdésben említett időponttól számított 42 hónapos időszak alatt a tagállamok folytathatják a bizonyítványok és engedélyek kiadását a 12., 16., 17. és 18. cikk rendelkezéseitől eltérve, a Bizottság által az alkalmazásukra elfogadott végrehajtási szabályokban meghatározott, a 75. cikkel összhangban álló feltételek szerint. Határozathozatal előtt az Ügynökség értékeli, hogy határozata:

—	csökkentené-e a vasúti biztonság szintjét, és/vagy

—	önkényes megkülönböztetést vagy túlzott korlátozást jelentene-e egy vasúti szállítási szolgáltatás szempontjából.

Az Ügynökség felkérheti az érintett tagállami biztonsági hatóságokat a határozat módosítására, alkalmazásának felfüggesztésére vagy visszavonására. Ha a tagállami biztonsági hatóság nem kíván intézkedni, az Ügynökség az Európai Bizottság és a 75. cikkben említett bizottság elé terjesztheti az ügyet.

Indokolás

Az EASA számára a repülőgépek tanúsításával kapcsolatos feladatok elvégzésére biztosított átmeneti időszak mintájára az ERA-nak is lehetőséget kellene adni fokozatos további munkaerő-felvételre és a munkatársaknak az új feladatokkal kapcsolatos képzésére.

37. módosítás

COM(2013) 30 final

I. melléklet 4.2. pont

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

(3) Költségellenőrzés

A javasolt intézkedések költség-haszon elemzése többek között a következőket veszi figyelembe:

—	a javasolt intézkedés költsége,

—	az átjárhatóság szempontjából a hatálynak a hálózatok és járművek egyes alkategóriáira való kiterjesztéséből származó előnyök,

—	az állóeszköz-beruházási költségek és díjak csökkentése a nagyságrendi megtakarítások és a járművek jobb kihasználása révén,

—	a beruházási és karbantartási/üzemeltetési költségek csökkentése a gyártó és karbantartó vállalatok közötti fokozódó versenyből eredően,

—	környezetvédelmi előnyök, a vasúti rendszerek műszaki fejlesztésének köszönhetően,

—	az üzemeltetési biztonság növelése.

Emellett az értékelésnek jeleznie kell az összes érintett üzemeltetőre és gazdasági szereplőre, köztük a helyi és regionális önkormányzatokra várhatóan gyakorolt hatást.

Indokolás

A hatályos irányelv fenti (az I. melléklet 4.2. pontjában szereplő) passzusát meg kellene tartani, hogy minden kölcsönös átjárhatósági műszaki előírás esetében sor kerüljön minden felmerült technikai megoldás becsült költségeinek és hasznának értékelésére annak érdekében, hogy a legéletképesebb megoldásokat vezessék be, ami a helyi és regionális önkormányzatok javára válna.

Kelt Brüsszelben, 2013. október 8-án.

a Régiók Bizottsága elnöke

Ramón Luis VALCÁRCEL SISO

5.12.2013

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 356/116

A Régiók Bizottsága véleménye – A transzeurópai távközlési hálózatokra vonatkozó iránymutatások

2013/C 356/17

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

—

tudomásul veszi az Európai Bizottság módosított rendeletjavaslatát a transzeurópai távközlési hálózatokra vonatkozó iránymutatásokról, és hangsúlyozza, hogy a dokumentumban megfogalmazott prioritások – nagy sebességű hálózatok, határokon átnyúló közszolgáltatások, az újrafelhasználható közérdekű adatokhoz (PSI) és többnyelvű szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint biztonságosabb internetszolgáltatási infrastruktúra – mind olyan területeket jelentenek, ahol a városok és régiók egyszerre szereplők, szolgáltatók és kedvezményezettek,

—	hangsúlyozza, hogy fontos a transzeurópai távközlési hálózatok kereskedelmi és nem kereskedelmi célú felhasználása, illetve a távközlési szektor értékének növelése érdekében a konkrét tevékenységek támogatására és a jövőbeli alkalmazások fejlesztésére irányuló kutatásba való beruházás,

—

javasolja, hogy teljes mértékben aknázzák ki az Európában az állami és a magánszférában történő IKT-fejlesztésre kínálkozó lehetőségeket és az IKT-nak a helyi és regionális önkormányzatok olyan szolgáltatásai javítására való felhasználását, mint az egészségügy, az oktatás, a közbeszerzések, a biztonság és a szociális szolgáltatások. Úgy véli, hogy az IKT-kat egyéb olyan intézkedésekhez is fel kellene használni, amelyek segítik az önkormányzatokat döntéseik meghozatalában,

—

hangsúlyozza, hogy fontos a társadalmi és gazdasági problémákkal küzdő vidéki és gyéren lakott, illetve városi területekre irányuló állami és magánberuházások egymást kiegészítő, partneri jellegének ösztönzése, és ennek megfelelően hangsúlyozza a kormányzati közigazgatás, a közbiztonsági szervek, a helyi iskolák és az egészségügyi létesítmények szélessávhoz való hozzáférésének összehangolását.

Előadó

Alin Adrian NICA (RO/ALDE), Dudeștii Noi polgármestere

Referenciaszöveg

Módosított javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a transzeurópai távközlési hálózatokra vonatkozó iránymutatásokról és az 1336/97/EK határozat hatályon kívül helyezéséről,

COM(2013) 329 final

I. A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA NÉZETEI

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

2.	elismeri, hogy alaposan felül kell vizsgálni a meglévő európai szabályozást – amint azt az Európai Parlament kérte –, és azt a jelenlegi szükségletekhez kell igazítani;

aggodalommal veszi tudomásul az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz távközlési részének 9,2 milliárd euróról 1 milliárd euróra történő jelentős csökkentését, és hangsúlyozza, hogy a távközlési hálózatok mellőzése komoly problémát okozhat a jövőbeli digitális szolgáltatások, valamint a digitális gazdaság megvalósításával és fejlesztésével kapcsolatban. Ezért sajnálja, hogy két szolgáltatás költségvetési okokból lekerül a napirendről – a „Nagy sebességű transzeurópai közigazgatási gerinchálózatok összekapcsolása” és az „Információs és kommunikációs technológiai megoldások telepítése intelligens energiahálózatokban, illetve intelligens energiaszolgáltatások nyújtása érdekében” –, amelyeket már nem tekintenek közös érdekű projekteknek;

4.	hangsúlyozza, hogy fontos a transzeurópai távközlési hálózatok kereskedelmi és nem kereskedelmi célú felhasználása, illetve a távközlési szektor értékének növelése érdekében a konkrét tevékenységek támogatására és a jövőbeli alkalmazások fejlesztésére irányuló kutatásba való beruházás;

5.	úgy véli, hogy ezek a technológiák a polgárok, az üzleti vállalkozások és a közigazgatási szervek számára egyaránt értékes eszközzé válhatnak, és hozzájárulhatnak a termékeknek és a közszolgáltatások minőségének a javításához;

6.	megismétli, hogy a növekedés és az új vállalkozások fejlődésének biztosítása érdekében fontos a kutatásba történő beruházás, és rámutat, hogy az információs és kommunikációs technológiák (IKT) innováció területén történő alkalmazásával kezelni lehet a társadalmi-gazdasági kihívásokat;

7.	emlékeztet rá, hogy az IKT egy olyan információs társadalom alapját képezi, amely minden polgár előtt nyitva áll, így a társadalom minden tagjának igényeit magában kellene foglalnia, ideértve azokat is, akiket a társadalmi kirekesztés veszélye fenyeget;

8.	hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatokra nem csupán mint a páneurópai e-szolgáltatások használóira kellene tekinteni, hanem úgy is, mint a javaslat kontextusában fontos szolgáltatókra;

9.	szorgalmazza, hogy ösztönözzék a magánberuházásokat, illetve az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközön kívül más állami forrásokból megvalósuló beruházásokat is. Ennek keretében nagyobb részt vállalhatna az üzleti szféra, illetve az olyan intézményi szereplők, mint az Európai Beruházási Bank (EBB);

10.	újfent hangsúlyozza a Horizont 2020, a strukturális alapok és a nemzeti politikák közötti szinergiák jelentőségét a versenyképesség és kohézió szélesebb értelemben vett uniós célkitűzésének vonatkozásában;

11.

felhívja a figyelmet arra, hogy a helyi és regionális önkormányzatok kulcsfontosságú szerepet játszanak a nagyközönséggel folytatott érdemi párbeszéd előmozdításában és a lakossági problémáknak a polgárokhoz közeli szinten való kezelésében, valamint az informatikai innovációs termékek előállítói és felhasználói közötti, a kormányzás és a közigazgatás különböző pontjain folyó együttműködés megkönnyítésében;

12.	megjegyzi, hogy a régiók, illetve a helyi és regionális önkormányzatok között a legjobb gyakorlatok cseréje nem csupán hasznos lenne, hanem a javaslat alapvető részét kellene, hogy képezze;

II. A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA AJÁNLÁSAI

13.	arra ösztönzi a helyi és regionális önkormányzatokat, hogy széles körű együttműködésben vegyenek részt a közigazgatás átjárhatóságának, valamint a közszolgáltatás-nyújtás hatékonyságának javítása érdekében;

14.	kiemeli, hogy a helyi és regionális önkormányzatok kulcsfontosságú szerepet játszanak a határokon átnyúló – mind fizikai, mind pedig digitális – szolgáltatások elindításának megkönnyítésében, ezért ragaszkodik ahhoz, hogy teljes mértékben vonják be ezeket az önkormányzatokat a program irányításába;

15.	elismeri, hogy az egyes konkrét ágazatok versenyhelyzetére irányuló folyamatos figyelem mellett fontos megjegyezni, hogy Európa jóléte a jövőben egyre jobban függ az ágazatokon átnyúló tevékenységektől (1);

II.1 Szélessáv

16.

emlékeztet arra, hogy a helyi és regionális önkormányzatoknak központi szerepet kell játszaniuk az egyenlő és megfizethető szélessávú hozzáférés biztosításának elősegítésében olyan területeken, ahol a piaci mechanizmusok nem bizonyulnak elégségesnek, az elektronikus hozzáférési szakadék áthidalását célzó projektek vezetésében, valamint új, állampolgár-központú elektronikus közszolgáltatásra irányuló megközelítések kialakításában (2);

17.

javasolja, hogy teljes mértékben aknázzák ki az Európában az állami és a magánszférában történő IKT-fejlesztésre kínálkozó lehetőségeket és az IKT-k felhasználását a helyi és regionális önkormányzatok olyan szolgáltatásainak javítására, mint az egészségügy, az oktatás, a közbeszerzések, a biztonság és a szociális szolgáltatások. Úgy véli, hogy az IKT-kat egyéb olyan intézkedésekhez is fel kellene használni, amelyek segítik az önkormányzatokat döntéseik meghozatalában;

18.

emlékeztet arra, hogy a helyi és regionális önkormányzatok és az IKT-fejlesztéssel foglalkozó kkv-k között az információs és kommunikációs technológiai közszolgáltatások terén kialakított, az EU által támogatott köz- és magánszféra közötti partnerségek Unió-szerte kiváló sarokkövei lehetnek a helyi kompetenciák és ismeretek fejlesztésének (3);

19.

utal arra, hogy jóllehet a szupergyors szélessávú hálózatokba való beruházás kockázatos lehet, a beruházó számára ez a legmegfelelőbb választás, mivel a nagy sebességű internet jobb hozzáférést tesz lehetővé a digitális szolgáltatásokhoz. Az RB azt javasolja tehát, hogy ezeket az intézkedéseket egészítsék ki olyan tervekkel, amelyekkel ösztönzik az embereket ilyen szolgáltatások igénybe vételére, és meg is könnyítik azt számukra. Ez összhangban van az európai digitális menetrend célkitűzéseivel is;

20.

ismét megerősíti, hogy a finanszírozásnak és az egyéb támogatási intézkedéseknek a nyílt hozzáférésű szélessávú hálózatok végrehajtását kellene előnyben részesíteniük, amelyek alapját egy horizontálisan rétegelt hálózati architektúra képezi. Hangsúlyozza, hogy olyan üzleti modellre van szükség, amely a hálózathoz való fizikai hozzáférést elválasztja a szolgáltatásnyújtástól, és hogy a meglévő optikai kábelhálózatot meg kellene nyitni a verseny előtt. Ez konkrétan azt jelenti, hogy a passzív infrastruktúra részét képező sötét optikai szálak (dark fibre) kapcsán aktívan elő kell mozdítani a szabad hozzáférésen alapuló üzleti modelleket;

21.

II.2 Kormányzat és interoperabilitás

22.

kéri, hogy helyezzenek nagyobb hangsúlyt regionális és helyi szinten annak tudatosítására, hogy a digitális szolgáltatási infrastruktúrák interoperabilitása nagy jelentőséggel bír a határokon belüli és az azokon átnyúló közös érdekű projektek hatékony megvalósítása szempontjából; ezen túlmenően hangsúlyozza, hogy ösztönözni kell az infrastruktúra-fejlesztést a transzeurópai távközlési hálózatok fejlesztésének és alkalmazásának biztosítása érdekében;

23.	elismeri, hogy európai szintű keret kidolgozására van szükség ahhoz, hogy a kutatási infrastruktúrák hatékonyabban működhessenek, és megszűnjenek a nemzetközi kutatás előtt tornyosuló akadályok;

24.

úgy véli, hogy lakóhelyétől függetlenül minden állampolgár számára biztosítani kell az információs társadalom működő infrastruktúráját, valamint hogy a megbízhatóan működő és gyors kommunikációs kapcsolatoknak és az ezeket kiegészítő hatékony, vezeték nélküli mobilszolgáltatásoknak jelentős szerepük van a régiók versenyképességének és elérhetőségének, valamint az esélyegyenlőségnek az előmozdításában (5);

25.	szorgalmazza a határokon átnyúló közigazgatási szolgáltatások fejlesztését, kitérve az átjárhatósággal, a polgárok elektronikus azonosításával, az elektronikus aláírással, a dokumentumok elektronikus közzétételével kapcsolatos szempontokra és egyéb elektronikus kormányzati alkotóelemekre is;

II.3 A digitális források elérhetősége

26.	ismét hangsúlyozza, hogy az egységes digitális piac az európai digitális menetrend sarokköve, amely lehetővé teszi a bővülő, sikeres és élénk összeurópai piac kialakítását, hozzáférést biztosítva az elektronikus szolgáltatásokhoz (6);

27.	kiemeli, hogy összehangolt erőfeszítésekre van szükség a digitalizálás terén, és megjegyzi, hogy a kulturális anyagok online elérhetőségével az emberek Európa-szerte hozzáférhetnek ezekhez, és használhatják őket szabadidős, tanulmányi vagy munkával kapcsolatos célokra is;

28.	bátorítja a jogszerű digitális tartalmak és online szolgáltatások létrehozását és terjesztését, valamint az egyszerű, biztonságos és rugalmas fogyasztói hozzáférés biztosítását a digitális tartalmakhoz és a szolgáltatási piacokhoz;

29.

üdvözli, hogy a program keretében az európai örökség digitális erőforrásai eleve jogosultak a támogatásra; evvel kapcsolatban felhívja a figyelmet arra, hogy a kulturális anyagok online elérhetősége milyen hatással van Európa-szerte az emberekre, és hangsúlyozza, hogy ez a folyamat hozzájárul ahhoz, hogy Európa sokféle és soknyelvű öröksége egyértelmű profilt kapva jelenjen meg az interneten; ezért üdvözli a jelenlegi Europeana portálnak, azaz Európa online könyvtárának, múzeumának és archívumának további támogatását;

30.

úgy véli, hogy a digitalizált anyagok újra felhasználhatók kereskedelmi és nem kereskedelmi célokra egyaránt: például tanulási és oktatási tartalom fejlesztésére, illetve ismeretterjesztő anyagok, turisztikai alkalmazások, játékok, animációk és tervezési eszközök részeként, feltéve, hogy teljes mértékben tiszteletben tartják a szerzői és a szomszédos jogokat;

31.	emlékeztet arra, hogy a jelentős költségcsökkentés érdekében igen fontos, hogy a regionális és helyi szintű közigazgatási intézmények a digitalizáláshoz megfelelő helyi kapacitással és fenntartható pénzügyi erőforrásokkal rendelkezzenek;

II.4 Hozzáférés a további felhasználásra alkalmas közérdekű adatokhoz (PSI)

32.

szükségesnek tartja, hogy – az adatvédelmi szabályok teljes betartása mellett – tegyenek különbséget a közszférabeli információkhoz való, tagállamok által szabályozandó hozzáférés és azok további felhasználása között, hogy az információ előállítójának, akinek költségei az információ létrehozásakor esetleg nem térülnek meg maradéktalanul, nagyobb haszna származzon, és hogy lehetőleg ne forduljon elő, hogy a fogyasztó csalódott, amiért csak korlátozott hozzáférést engedélyeznek közérdekű adatokhoz (7);

33.

ismét leszögezi, hogy a közérdekű adatok további felhasználására és kiaknázására vonatkozó közös szabályok és gyakorlatok fontosak és szükségesek annak biztosítása érdekében, hogy – a 2013/37/EU irányelv rendelkezéseivel összhangban – az európai információs piacon minden szereplőre ugyanazok a feltételek vonatkozzanak, hogy az információ újrafelhasználási feltételei átláthatóbbak legyenek, és hogy a belső piac ne torzuljon (8);

34.

megjegyzi, hogy a további felhasználásra alkalmas közszférabeli adatokhoz való hozzáférés gazdasági növekedést generál és új üzleti lehetőségeket teremt, működésük helyétől függetlenül akár kisvállalkozások számára is. Megjegyzi, hogy külön ösztönözni kell a kkv-kat, hogy ők is vegyenek részt az információk további felhasználásában, és biztosítani kell a szükséges refinanszírozást a közszféra dokumentumainak elkészítéséhez, tárolásához és frissítéséhez (9);

35.

hangsúlyozza, hogy a közszférabeli információk további felhasználásában rejlő lehetőségeket a helyi és regionális önkormányzatok szorosabb bevonásával lehet teljes egészében kihasználni, mivel ők a versenyképesség növelése és munkahelyek létrehozása érdekében jelentős mértékben hozzájárulhatnak a további felhasználás ösztönzéséhez (10);

II.5 Biztonság és védelem

36.

úgy véli, hogy az európai digitális menetrendhez tartozó infrastruktúrák és szolgáltatások további kiépítése során minden szinten be kell tartani valamennyi biztonsági követelményt, hogy ezáltal biztosítva legyen a magánélet és a személyes adatok védelmének optimális szintje, és hogy engedély nélkül ne lehessen nyomon követni semmilyen személyes vagy személyhez kötődő adatot, például vásárlási szokásokat, egészségi állapotot, orvosi adatokat stb. (11);

37.

azt ajánlja, hogy a szervezetek, köztük az állami hatóságok is, ismerjék el, hogy a számítástechnikai bűnözés elleni fellépés folyamatos küzdelem, és sürgeti, hogy prioritásként kezeljék a kiberfennakadások és -támadások okozta fenyegetéseket a gyenge pontok azonosítása és a biztonsági események kezelésére szolgáló szervezési kapacitások létrehozása révén;

38.	megjegyzi, hogy a számítástechnikai bűnözés – valamennyi formájában – gyorsan fejlődő, kihívásokat támasztó, új fenyegetést jelent a tagállamok, szervezetek és az uniós polgárok számára a XXI. században: olyan fenyegetést, amely egyre gyakoribbá és összetettebbé válik, és nem ismer határokat;

39.

hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatok kiemelt szerepet játszhatnak a számítástechnikai bűnözés elleni harcban, a kapcsolódó adatok gyűjtésében és az adatvédelem biztosításában, mivel a biztonsági események veszélyt jelentenek a közüzemi szolgáltatásokra (pl. helyi víz- és energiaellátás), és mivel a helyi és regionális önkormányzatok számos digitális információs terméket és szolgáltatást használnak és igazgatnak;

40.

partnerségek ösztönzését és létrehozását szorgalmazza valamennyi szereplő között összehangolt kiberbiztonsági intézkedések kidolgozása és az ilyen intézkedések nemzeti és uniós szintű integrációja érdekében, abból a célból, hogy küzdjenek a számítástechnikai bűnözés ellen, és a lehető legkisebbre mérsékeljék annak a közvetlen pénzlopás vagy szellemi tulajdon ellopása, a kommunikáció zavara vagy az üzleti szempontból kritikus adatokban bekövetkezett károk által okozott hatásait (12);

II.6 Záró megjegyzések

41.	úgy véli, hogy a módosított rendelettervezetben előirányzott intézkedések a jelenlegi formájukban szemmel láthatóan nem okoznak problémát a szubszidiaritás és az arányosság elvének betartását illetően;

42.	kiemeli a helyi és regionális önkormányzatok szerepét a közös kutatási programok előmozdításában, hiszen ezek a szervek a regionális kutatási és innovációs stratégiák kialakításának kulcsszereplői, számos kutatóintézetet ezek igazgatnak, valamint támogatják az innovatív környezeteket;

43.

hangsúlyozza, hogy a transzeurópai távközlési hálózatok finanszírozását biztosító intézkedések kidolgozása, végrehajtása és irányítása során (különös tekintettel a szélessáv gyéren lakott területeken való terjesztésének szempontjaira, a határokon átnyúló szolgáltatások nyújtására stb.) rendszeresen konzultálni kellene a helyi és regionális önkormányzatokkal.

III. MÓDOSÍTÁSOKRA VONATKOZÓ AJÁNLÁSOK

1. módosítás

Preambulum

Új

Az RB módosítása

(10)

A digitális szolgáltatások infrastruktúráinak továbbfejlesztése során feltétlenül gondoskodni kell arról, hogy a magánélet és a személyes adatok megfelelő szintű védelme, valamint bármilyen személyes információ bármilyen fajta, engedély nélküli nyomon követésének és az engedély nélküli profilalkotásnak a megakadályozása érdekében minden szinten teljesüljön az összes biztonsági követelmény.

Indokolás

Manapság nagyon fontos a személyes adatok védelmének szavatolása és biztonsági követelményként magánéleti normák alkalmazása, hiszen nagyon érzékenyek az olyan személyes adatok, mint például a vásárlási szokásokra, az egészségi állapotra vagy az orvosi adatokra vonatkozó információk.

2. módosítás

Preambulum, (1) preambulumbekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

A távközlési hálózatok és szolgáltatások egyre inkább internetalapú infrastruktúrákká válnak, és a széles sávú hálózatok és a digitális szolgáltatások szorosan összefonódnak. Az internet egyre inkább a kommunikáció, a szolgáltatások és az üzleti élet meghatározó eszközévé válik. Ezért a transzeurópai szintű gyors internet-hozzáférés és a közérdekű digitális szolgáltatások nélkülözhetetlenek a gazdasági növekedés és az egységes piac szempontjából.

A távközlési hálózatok és szolgáltatások egyre inkább internetalapú infrastruktúrákká válnak, és a széles sávú hálózatok és a digitális szolgáltatások szorosan összefonódnak. Az internet egyre inkább a kommunikáció, a szolgáltatások és az üzleti élet meghatározó eszközévé válik. Ezért a transzeurópai szintű valamennyi európai régióbeli megfizethető árú gyors internet-hozzáférés és a közérdekű digitális szolgáltatások nélkülözhetetlenek a versenyképesség, a gazdasági növekedés, a társadalmi befogadás és az egységes piac szempontjából.

Indokolás

A versenyképesség és a társadalmi befogadás két olyan fontos tényező, amelyeket figyelembe kell venni.

3. módosítás

Preambulum, (7) preambulumbekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

A digitális szolgáltatási infrastruktúrák tekintetében az építőelemeknek előnyt kell élvezniük egyéb digitális szolgáltatási infrastruktúrákkal szemben, mivel az előbbiek az utóbbiak előfeltételét képezik. A digitális szolgáltatási infrastruktúráknak többek között európai hozzáadott értéket kell teremteniük és létező igényeket kell kielégíteniük. Megfelelően kiforrottaknak kell lenniük a létrehozáshoz mind műszakilag, mind működés tekintetében, amelyet különösen a sikeres kísérleti projektek erősítenek meg. Konkrét fenntarthatósági terveken kell alapulniuk az alapvető szolgáltatási platformok Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz keretén túli hosszú távú működésénekbiztosítása érdekében. Az e rendelet szerinti pénzügyi támogatást ezért lehetőleg idővel fokozatosan meg kell szüntetni, és nem az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközből származó finanszírozási forrásokat kell mobilizálni.

A digitális szolgáltatási infrastruktúrák tekintetében az olyan elemekkel rendelkező építőelemeknek és digitális szolgáltatási infrastruktúráknak, amelyeket más szolgáltatók is használhatnak, előnyt kell élvezniük egyéb digitális szolgáltatási infrastruktúrákkal szemben, mivel az előbbiek olyan alapot biztosítanak az utóbbiak számára, amelyre építeni lehet előfeltételét képezik. A digitális szolgáltatási infrastruktúráknak többek között európai hozzáadott értéket kell teremteniük és létező igényeket kell kielégíteniük. Megfelelően kiforrottaknak kell lenniük a létrehozáshoz mind műszakilag, mind működés tekintetében, amelyet különösen a sikeres kísérleti projektek erősítenekmeg. Konkrét fenntarthatósági terveken kell alapulniuk az alapvető szolgáltatási platformok Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz keretén túli hosszú távú működésének biztosítása érdekében. Az e rendelet szerinti pénzügyi támogatást ezért lehetőleg idővel fokozatosan meg kell szüntetni, és nem az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközből származó finanszírozási forrásokat kell mobilizálni.

4. módosítás

Preambulum, (22) preambulumbekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
A Bizottságot a tagállamok képviselőiből álló szakértői csoport segíti, amelynek kikérik a véleményét, és amely hozzájárul többek között ezen iránymutatások végrehajtásának nyomon követéséhez, a tervezéshez, az értékeléshez és a végrehajtási problémák kezeléséhez.	A Bizottságot a tagállamok képviselőiből és a helyi és regionális önkormányzatok egy képviselőjéből álló szakértői csoport segíti, amelynek kikérik a véleményét, és amely hozzájárul többek között ezen iránymutatások végrehajtásának nyomon követéséhez, a tervezéshez, az értékeléshez és a végrehajtási problémák kezeléséhez.

Indokolás

A helyi és regionális önkormányzatok képviselőinek részvétele a szolgáltatások megvalósításában játszott szerepük miatt hasznos lehet a konzultációs folyamatban.

5. módosítás

3. cikk (2) bekezdés b) pont

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
a polgárok, az üzleti vállalkozások és a közigazgatási szervek mindennapi életének javítása a nemzeti, regionális és helyi távközlési hálózatok összekapcsolásának és átjárhatóságának, valamint az e hálózatokhoz való hozzáférésnek az elősegítése révén.	a polgárok, az üzleti vállalkozások és a közigazgatási szervek mindennapi életének, illetve társadalmi és gazdasági tevékenységeinek javítása a nemzeti, regionális és helyi távközlési hálózatok összekapcsolásának és átjárhatóságának, valamint az e hálózatokhoz való hozzáférésnek az elősegítése révén.

Indokolás

A társadalmi és gazdasági tevékenységek szorosan kapcsolódnak a mindennapi élethez, és a helyi és regionális prioritások szerves részét képezik. Összességükben ösztönözhetik a fejlődést, illetve a hatékonyabb közszolgáltatásokat és a vállalkozásokat.

6. módosítás

3. cikk (3) bekezdés b) pont

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
a magán- és állami befektetések hatékony áramlása a szélessávú hálózatok telepítésének és modernizálásának ösztönzése érdekében az európai digitális menetrend szélessávú céljai eléréséhez való hozzájárulás céljából.	a magán- és állami befektetések hatékony áramlása és az e-tanulás fejlesztése a szélessávú hálózatok telepítésének és modernizálásának ösztönzése érdekében az európai digitális menetrend szélessávú céljai eléréséhez való hozzájárulás céljából.

Indokolás

Az e-tanulással kapcsolatos piacok fejlesztése alternatívát jelent a tartalomdigitalizálás finanszírozásával szemben.

7. módosítás

4. cikk (2) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
A közös érdekű projektek a teljes folyamatot magukban foglalják, azaz a megvalósíthatósági tanulmányokat, a végrehajtást, a folyamatos működést, az összehangolást és az értékelést egyaránt.	A közös érdekű projektek a teljes folyamatot magukban foglalják, azaz a megvalósíthatósági tanulmányokat, a végrehajtást, a folyamatos működést, az összehangolást és az értékelést egyaránt., és tiszteletben kell tartaniuk az uniós elektronikus kommunikációs struktúra alapját jelentő technológiai semlegesség elvét.

Indokolás

Fontos az elektronikus kommunikáció struktúráját meghatározó elvek megnevezése, különösképpen akkor, ha a közös érdekű projektek meghatározásáról van szó.

8. módosítás

7. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

Az Unió annak érdekében, hogy az ezen iránymutatásokban meghatározott célkitűzések teljesüljenek, kapcsolatot kezdeményezhet, megbeszéléseket, információcserét és együttműködést folytathat harmadik országok hatóságaival vagy bármely más szervezeteivel. Ez az együttműködés többek között az Unió távközlési hálózatai és a harmadik országok távközlési hálózatai közötti átjárhatóság elősegítésére törekszik.

Az Unió annak érdekében, hogy az ezen iránymutatásokban meghatározott célkitűzések teljesüljenek, ott, ahol ez a köz érdekében áll, kapcsolatot kezdeményezhet, megbeszéléseket, információcserét és együttműködést folytathat harmadik országok hatóságaival vagy bármely más szervezeteivel. Ez az együttműködés többek között az Unió távközlési hálózatai és a harmadik országok távközlési hálózatai közötti átjárhatóság elősegítésére törekszik. Ezt az együttműködést koordinálni kell az Unió külpolitikáival összefüggésben meghatározott stratégiákkal, különösképpen bármelyik, már végrehajtott vagy az előkészítés szakaszában álló makroregionális stratégiával.

Indokolás

A döntéshozatal előkészítésében a közérdeknek prioritást kell élveznie. Ugyancsak tanácsos lenne, ha a külső együttműködési mechanizmusok meghatározásakor a meglévő politikákat és stratégiákat követnék.

9. módosítás

8. cikk (1) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

Az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközt létrehozó XXX rendelet 21. cikkével összhangban kapott információk alapján a tagállamok és a Bizottság információt cserélnek az ezen iránymutatások végrehajtása terén elért előrelépésről.

Az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközt létrehozó XXX rendelet 21. cikkével összhangban kapott információk alapján a tagállamok és a Bizottság információt és bevált gyakorlatokat cserélnek az ezen iránymutatások végrehajtása terén elért előrelépésről. Az Európai Parlamentnek minden évben áttekintést kell küldeni ezekről az információkról. A tagállamoknak be kell vonniuk ebbe a folyamatba a helyi és regionális önkormányzatokat.

Indokolás

Az átláthatóság javítását célzó javaslat.

10. módosítás

8. cikk (2) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
A Bizottság munkáját a tagállamok egy-egy képviselőjéből álló szakértői csoport segíti, amellyel a Bizottság rendszeresen konzultál.	A Bizottság munkáját a tagállamok egy-egy képviselőjéből, köztük a regionális, illetve a helyi kormányzat egy-egy képviselőjéből álló szakértői csoport segíti, amellyel a Bizottság rendszeresen konzultál.

Indokolás

Előnyös lenne a helyi és regionális kormányzat részvétele, mivel Európában a közszolgáltatásokat főként a helyi és regionális hatóságok biztosítják, és ezek azok a szolgáltatások, amelyek fontosak a mindennapi élet, valamint a vállalkozások és az egyének szabad mozgása szempontjából.

11. módosítás

Melléklet – 1. szakasz, 2. bekezdés (g) pont

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

Biztonságosabb internetszolgáltatási infrastruktúra: Ez a megosztott számítástechnikai eszközök, adatbázisok és szoftvereszközök beszerzésének, működtetésének és karbantartásának a platformját jelenti a tagállamokban levő „Biztonságosabb internet” központok számára. Ez tartalmazza a szexuális zaklatást bemutató tartalmak bejelentésének kezelésére szolgáló back-office szolgáltatásokat, valamint a kapcsolatot rendőrségi szervezetekkel, például az olyan nemzetközi szervezetekkel, mint az Interpol, és adott esetben ennek a tartalomnak az érintett honlapról történő eltávolításának kezelését. Ezt a szolgáltatást közös adatbázisok támogatják.

Biztonságosabb internetszolgáltatási infrastruktúra: Ez a megosztott számítástechnikai eszközök, adatbázisok és szoftvereszközök beszerzésének, működtetésének és karbantartásának, valamint a bevált gyakorlatok cseréjének a platformját jelenti a tagállamokban levő „Biztonságosabb internet” központok számára. A tagállamokban levő, az Unió részére hozzáadott értéket biztosító „Biztonságosabb internet” központok kulcsfontosságú elemei a biztonságosabb internetszolgáltatási infrastruktúrának, amelynek szempontjából a nemzeti segélyvonalak, a forródrót-szolgálatok, a tudatosság erősítéséért felelős csomópontok és a figyelemfelkeltő tevékenységek kiemelt jelentőséggel bírnak. Ez tartalmazza a szexuális zaklatást bemutató tartalmak bejelentésének kezelésére szolgáló back-office szolgáltatásokat, valamint a kapcsolatot rendőrségi szervezetekkel, például az olyan nemzetközi szervezetekkel, mint az Interpol, és adott esetben ennek a tartalomnak az érintett honlapról történő eltávolításának kezelését. Ezt a szolgáltatást közös adatbázisok és közös szoftverrendszerek támogatják.

Indokolás

A bevált gyakorlatok jelentősen segíthetik a „Biztonságosabb internet” központok tevékenységét.

Kelt Brüsszelben, 2013. október 8-án.

a Régiók Bizottsága elnöke

Ramón Luis VALCÁRCEL SISO

(1) CdR 39/2006.

(2) CdR 5/2008 fin.

(3) CdR 156/2009 fin.

(4) CdR 10/2009 fin.

(5) CdR 104/2010 fin.

(6) CdR 104/2010 fin.

(7) CdR 247/2009 fin.

(8) CdR 247/2009 fin.

(9) CdR 626/2012 fin.

(10) CdR 247/2009 fin.

(11) CdR 247/2009 fin.

(12) CdR 1646/2013.

5.12.2013

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 356/124

A Régiók Bizottsága véleménye – Javaslat irányelvre a tengeri területrendezésről és az integrált partiövezet-gazdálkodásról

2013/C 356/18

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

—

aláhúzza, hogy a javasolt irányelv olyan kontextusban született, amelyben számos tagállam rendelkezik már olyan tengeri területrendezési és integrált partiövezet-gazdálkodási politikával, amelynek a helyi és regionális önkormányzatok kulcsszereplői; felhívja a figyelmet arra, hogy a javaslat semmilyen hatással nem járhat a területrendezés kapcsán tagállami és az alatti szinteken létező kompetenciákra;

—	úgy látja, nyitott marad az a kérdés, hogy az EU-nak kell-e jogszabályt alkotnia, és az is megválaszolandó, hogy hogyan kellene szabályoznia; ennek kapcsán az a véleménye, hogy a javaslat jelenlegi megfogalmazásában sérti az arányosság elvét;

—

úgy véli, hogy a javasolt irányelv nem teszi lehetővé a végrehajtás kellő rugalmasságát, mivel: (a) bevett informális eljárásokat szüntet meg az integrált partiövezet-gazdálkodásban bizonyos tagállamokban; és (b) különösen az integrált partiövezet-gazdálkodásra irányuló javaslatok közvetlenül kihatnak a meglévő területrendezési politikai illetékességekre és helyi, illetve regionális szinten alkalmazott gyakorlatokra;

—	aláhúzza, hogy a keretirányelvnek nem szabad meghatároznia a tengeri területrendezési tervek tartalmát;

—

úgy véli, hogy egy keretirányelvnek közös elveket kellene meghatároznia, és meg kellene könnyítenie a határokon átnyúló, valamint a part menti övezetekre vonatkozóan hatáskörökkel rendelkező nemzeti hatóságok közötti együttműködést, emellett a tagállami hatóságokra kellene hagynia, hogy meghatározzák a „part menti övezet” fogalmát;

—

hangsúlyozza, hogy az irányelvjavaslat jelenlegi megfogalmazásában negatív következményekkel fog járni a helyi/regionális területrendezési politikára és eljárásokra, mivel a javaslat a tengerparti vetülettel rendelkező területrendezési terveket ágazatspecifikus tartalmi minimumkövetelményeknek veti majd alá, ami jelentősen aláássa a területrendezési hatóságok azzal kapcsolatos autonómiáját, hogy kiegyensúlyozzák az összes megfelelő hasznosítási mód szükségleteit.

Előadó

Paul O'DONOGHUE, Kerry megye és a délnyugati régió önkormányzatának tagja (IE/ALDE)

Referenciaszöveg

Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a tengeri területrendezés és az integrált partiövezet-gazdálkodás keretének létrehozásáról

COM(2013) 133 final

I. POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

Általános megjegyzések

egyetért az irányelvjavaslat alábbi, általános céljaival: a tengeri tevékenységek eredményesebb igazgatása és a tengeri erőforrások hatékonyabb felhasználása; koherens és igazolt tényeken alapuló döntéshozatal kialakítása, valamint fokozott együttműködés a tenger- és partiövezet-gazdálkodás terén; a kulcsfontosságú uniós szakpolitikai célkitűzések (1) összehangolt teljesítésének elősegítése, továbbá a fenntartható növekedéshez való hozzájárulás és a „kék gazdaság” kifejlesztése;

üdvözli a szárazföldalapú és tengeralapú tevékenységek közti jobb koordinációt célzó erőfeszítéseket, támogatja a bevált nemzetközi gyakorlaton alapuló és a bevett tagállami gyakorlatokkal összhangban lévő koherens európai politikát, és ösztönzi közös alapelvek kidolgozását a tengeri területrendezésre és az integrált partiövezet-gazdálkodásra vonatkozóan;

aláhúzza, hogy a javasolt irányelv olyan kontextusban született, amelyben számos tagállam rendelkezik már olyan tengeri területrendezési és integrált partiövezet-gazdálkodási politikával (vagy fogalmaz meg éppen ilyet), amelynek a helyi és regionális önkormányzatok kulcsszereplői; felhívja a figyelmet arra, hogy a javaslat semmilyen hatással nem járhat a területrendezés kapcsán tagállami és az alatti szinteken létező kompetenciákra;

4.	mivel a tengeri területrendezéshez a tagállamok közötti egyeztetés szükséges, ebben a témakörben az EU szerepe az eljárási keret vagy az eljárási normák kialakítására kell, hogy korlátozódjon;

5.	sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a hatásvizsgálat nem tartalmazta a helyi és regionális önkormányzatokkal – mint a területrendezési hatóságokkal és a javasolt irányelv fő végrehajtóival – való célzott konzultációt;

Jogalap

6.	elismeri, hogy az irányelvjavaslat a 2007-ben kidolgozott integrált tengerpolitikának, illetve a 2012-ben elfogadott „Kék növekedés” menetrendnek a folytatása, ugyanakkor megérti az azzal kapcsolatban kifejezett bizonyos aggodalmakat, hogy az irányelvjavaslatnak többszörös jogalapja van;

e tekintetben utal a Tanács jogi szolgálatának (2) az irányelvjavaslathoz használt többszörös jogalappal kapcsolatos véleményére; úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak nagyobb egyértelműségre kellene törekednie a jövőben az olyan javaslatok esetében, amelyek többszörös jogalapot alkalmaznak vagy a 3. cikket (EUSZ – területi kohézió) alkalmazzák, amelyeknek közvetlen és/vagy közvetett hatásai lehetnek a tagállamokban a területrendezési politikákra és gyakorlatokra;

A szubszidiaritás és az arányosság elve

kiemeli, hogy a tagállami (és regionális) parlamentek által végrehajtott szubszidiaritásvizsgálat eredménye kilenc indokolással ellátott, negatív vélemény (3) lett; egyetért azzal, hogy a javasolt irányelv bizonyos elemei nem felelnek meg kellőképpen az EU-szintű jogszabályokkal szemben támasztott szükségességi és értéktöbbletbeli követelményeknek;

megérti az alábbiakkal kapcsolatos aggodalmakat: (a) illetékesség – az egyértelmű illetékesség hiánya az EU szintjén, míg a tengeri területrendezés és az integrált partiövezet-gazdálkodás már tagállami, regionális és/vagy helyi hatáskörbe tartozik sok tagállamban; (b) a javasolt irányelv nem veszi kellőképpen számításba a parti övezetek helyi/regionális sajátosságait, valamint a meglévő területrendezési és -gazdálkodási gyakorlatokat; és (c) annak helyénvalósága, hogy uniós jogszabállyal kezeljünk konkrét, határon átnyúló problémákat, továbbá az uniós szint megfelelősége a harmadik országokkal való együttműködés kereteinek megteremtésére, amikor már hatályban vannak nemzetközi tengerpolitikai egyezmények;

10.	úgy látja, nyitott marad az a kérdés, hogy az EU-nak kell-e jogszabályt alkotnia, és az is megválaszolandó, hogy hogyan kellene szabályoznia; ennek kapcsán az a véleménye, hogy a javaslat jelenlegi megfogalmazásában sérti az arányosság elvét;

11.

úgy gondolja, hogy az irányelvjavaslat túlzottan előíró jellegű; nem ért egyet a 6–8. cikkekben felsorolt minimumkövetelményekkel, mivel ezek korlátozzák a helyi vagy regionális prioritáskijelölés mozgásterét, és ellentétesek az irányelv kinyilvánított céljaival, mert pusztán eljárási jellegűek és nem avatkoznak be a tervezés részleteibe;

12.

13.

megkérdőjelezi továbbá az előíró jelleget a javaslat más vonatkozásaiban is, így például a tervek és stratégiák felülvizsgálatával kapcsolatos határidők megállapítása (6. cikk) és a jelentéstételi követelmények (15. cikk) tekintetében; úgy látja, hogy az irányelv végrehajtásából eredően fokozódó bürokrácia és növekvő adminisztratív terhek és többletköltségek tovább csökkentik értéktöbbletét, különösképp helyi szinten;

14.

fenntartásai vannak a tervek és stratégiák kidolgozásával kapcsolatos operatív lépésekre vonatkozó további végrehajtási jogi aktusok javasolt alkalmazásával szemben (16. cikk); megítélése szerint ezek túlmennek azon, ami az irányelvben foglalt kötelezettségek betartatásához szükséges, és azt a látszatot keltik, hogy az Európai Bizottság szerint az irányelv jelenleg javasolt formájában további megerősítésre szorul; ajánlja, hogy a végrehajtási jogi aktusokat ismét gondolják át úgy, hogy kizárólag az eljárási szempontokra összpontosítsanak;

Tengeri területrendezés

15.

teljes mértékben támogatja a tengeri területrendezés fejlesztését mint több ágazatot érintő eszközt az ökoszisztéma-megközelítés megvalósulásának előmozdítására, a tengeri erőforrások ésszerű felhasználásának elősegítésére, az egymással versengő emberi tevékenységek összeegyeztetésére és a tengeri környezetre gyakorolt hatás minimalizálására, valamint annak biztosítására, hogy a part menti és tengeri területek rugalmasan reagáljanak az éghajlatváltozás hatásaira. Támogat emellett egy olyan tervalapú megközelítést, amely világos szabályokat nyújt a hosszú távú beruházások ösztönzésére, és így a tengeri tevékenységek által az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek eléréséhez tett hozzájárulás növelésére;

16.

kiemeli, hogy a tengeri területrendezést olyan semleges tervezési eszközként kell kifejleszteni, amely tartalmaz bizonyos fokú rugalmasságot ahhoz, hogy a különféle tengeri környezeteknek megfelelő szakpolitikai folyamatok alakulhassanak ki. Szeretné emellett, ha egyértelműbbé válna az irányelvtervezet ökoszisztéma-alapú megközelítésének hatálya, mivel egyensúlynak kell lennie a gazdasági fejlődés és a környezetvédelem között; elutasítja ezért a gazdálkodási tervek prioritásainak és minimumkövetelményeinek felülről lefelé történő meghatározását, valamint azt, hogy a tengeri területrendezést ágazatspecifikus szakpolitikai célok megvalósításának eszközeként alkalmazzák;

17.

úgy látja, hogy a javasolt irányelv jelenlegi megfogalmazásában túl részletes és nem kellően rugalmas ahhoz, hogy maradéktalanul figyelembe tudja venni az alábbiakat: meglévő tengeri területrendezési gyakorlatok, annak szükségessége, hogy a gazdálkodási prioritásokat továbbra is tagállami vagy az alatti szinten jelöljék ki; és a tengeri erőforrások regionális sajátosságai;

18.

helyesli ugyanakkor keretirányelv elfogadását a tengeri területrendezés EU-beli bevezetését célzóan, amelynek – bizonyos tagállamok meglévő gyakorlataira tekintettel – az alábbiakra kellene irányulnia: a tengeri területrendezési tervek készítésére irányuló kötelezettség bevezetése, közös alapelvek meghatározása, a határon átnyúló együttműködés minimumkövetelményeinek megállapítása és a tengeri területrendezési tervek összehangolása, valamint az alapelvek kidolgozása a tengeri területek versengő felhasználási módjainak és a különféle tervek versengő célkitűzéseinek az összeegyeztetését illetően;

19.	aláhúzza, hogy a keretirányelvnek nem szabad meghatároznia a tengeri területrendezési tervek tartalmát;

20.	kiemeli, hogy a tengeri területrendezés támogatását illetően a „kék gazdaság” kialakításához integrált gazdálkodás szükséges, amelynek kapcsán a területrendezés az egyik, de nem az egyetlen megoldás, és hogy a tengerpolitikai irányítás fejlesztendő;

21.

meglepve látja ezért – tekintettel annak előíró jellegére –, hogy az irányelvtervezet nem szól a megkívánt irányítási elvekről; úgy véli tehát, hogy a tengerpolitika és főként a tengeri területrendezés többszintű, ágazatközi irányítási megközelítést igényel; elismeri, hogy bár a tagállamok felelnek a területükhöz tartozó vizek és a kizárólagos gazdasági övezetek kezeléséért, a helyi és regionális önkormányzatok területrendezési és -gazdálkodási hatáskörük alapján biztosíthatják a tengeri és a szárazföldi területrendezési megközelítések összhangját és koordinációját;

Integrált partiövezet-gazdálkodás

22.

kiemeli, hogy régóta pártolja és támogatja az integrált partiövezet-gazdálkodást (ICM, korábban: ICZM), és elismeri, hogy az ICM számottevő szerepet tölthet be a tengeri és a szárazföldi környezet területrendezési keretei közötti szinergiák kialakításában, valamint az érintett szereplők közötti konszenzus kiépítésében;

23.

felhívja a figyelmet a „part menti övezet” definíciójára (3. cikk, (1) bekezdés) és főként azokra a hatásokra, amelyekkel az a helyi/regionális területrendezési hatóságokra jár; úgy véli elsősorban, hogy az övezet tenger felőli határának az a meghatározása, amely a teljes tagállami parti vízterületet magában foglalja, igen széles körű, és számos tagállamban meghaladja a működő területrendezési hatóságok lehetőségeit (emberi és pénzügyi erőforrásaikat is beleértve), valamint hogy az övezet szárazföldi határának a meghatározása nem világos, és egyértelműen közvetlen hatásokkal jár a meglévő szárazföldi területrendezési tervekre és gyakorlatokra;

24.

úgy véli, hogy egy keretirányelvnek közös elveket kellene meghatároznia, és meg kellene könnyítenie a határokon átnyúló, valamint a part menti övezetekre vonatkozóan hatáskörökkel rendelkező nemzeti hatóságok közötti együttműködést, emellett a tagállami hatóságokra kellene hagynia, hogy szükség esetén, a joghatóságuk alatti tervezési politikának és gyakorlatnak megfelelően meghatározzák a „part menti övezet” fogalmát;

25.

úgy látja, hogy a tengeri és a szárazföldi területrendezés közötti kapcsolatok tekintetében átfogóbb megközelítés alkalmazandó, mivel a tengeri és a szárazföldi területek kapcsolata túllép a „part menti övezet” keretein (lásd a folyami vízgyűjtő területek hatását a szárazföld belsőbb részére, a kikötők hatását regionális fejlesztési csomópontokként, valamint a szállítási utak, az energiatermelési és -szállítási rendszerek kölcsönös kapcsolatát stb.), és véleménye szerint a tagállamoknak nagyobb rugalmassággal kell rendelkezniük annak meghatározásakor, hogy milyen eszközöket alkalmazzanak a szárazföldi és tengeri tevékenységek hatékony összehangolásának lehetővé tétele érdekében;

26.

megkérdőjelezi ezért annak hasznosságát, hogy egy jelenleg informális gazdálkodási megközelítést további formális tervezési eszközzé alakítsunk. Nem győzi meg a 2. cikk (3) bekezdése, amely kijelenti, hogy „Ezen irányelv rendelkezései nem érintik a tagállamok város- és területrendezésre vonatkozó illetékességét”, mivel az az integrált partiövezet-gazdálkodásra irányuló jogalkotást szárazföldi területrendezési jogalkotásnak tekinti, amely elsősorban a tagállamok illetékességébe tartozik – pedig bizonyos országokban a régiók rendelkeznek ezzel a jogalkotási hatáskörrel. Úgy véli, hogy az irányelv végrehajtása közvetlen hatással lesz a területrendezés gyakorlatára nemzeti, regionális és helyi szinten is, és a fenti okok miatt komoly fenntartásai vannak azzal szemben, hogy az ICM-stratégiák készítését kötelezővé tegyék valamennyi tengerparttal rendelkező tagállamban (4);

27.

emlékeztet az ICZM-ajánlásra (2002), amely szerint "tekintettel a part menti övezetek körülményeinek sokféleségére, továbbá a tagállamok jogi és intézményi kereteire, a javasolt fellépés (az ICZM európai végrehajtása) célkitűzései közösség szintű iránymutatás révén valósíthatók meg legjobban (5); úgy látja, hogy kevés változás történt azóta, és sajnálja, hogy az Európai Bizottság nem fontolta meg minden szempontból az ICM végrehajtásának megerősítését célzó, nem kötelező jellegű opciók összességét;

28.

úgy véli azonban, hogy az ICM-nek továbbra is fontos szerepet kell betöltenie a tengeri területrendezés kiegészítésében, a tengerparti erőforrásokkal való gazdálkodás elősegítésében és az érintett szereplők bevonásában; felszólítja az Európai Bizottságot, hogy vegye ismét fontolóra, hogyan lehetne ezt újjáéleszteni megfelelőbb nem kötelező jellegű intézkedések kidolgozásával; javasolja, hogy a tagállamok mérjék fel, milyen konkrét intézkedések szükségesek a szárazföldi és a tengeri területrendezési tervek nagyobb összhangjának biztosításához;

Helyi és regionális hatások

29.	aláhúzza a helyi és regionális önkormányzatok által a területrendezési politikában – és így a létező MSP- és ICM-gyakorlatokban – betöltött szerepet; azt is kiemeli, hogy az önkormányzatok már folytatnak kétoldalú, határon átnyúló koordinációt a területrendezési politikát illetően;

30.

támogatja a meglévő – makroregionális vagy tengermedence-szintű – regionális együttműködési kezdeményezéseket; sajnálja, hogy a javasolt irányelv nem rendelkezett konkrétan a tengeri környezet sokfélesége kapcsán és arról, hogy az esetleges szorosabb együttműködés vegye figyelembe az ilyen regionális sajátosságokat; úgy véli továbbá, hogy rendelkezéseket kell majd hozni a bizonyos harmadik országokkal való kapcsolatok kiszámíthatatlansága és a legkülső régiók összetettsége tárgyában;

31.

úgy látja, hogy az irányelvjavaslat lehetséges célzott és nem célzott hatásai számottevőek lesznek helyi/regionális szinten, különösen az alábbiak tekintetében: (a) a helyi/regionális szint területrendezési politika és gyakorlat terén meglévő kompetenciájára gyakorolt hatás, és (b) további adminisztratív és anyagi terhek képzése;

32.

33.

úgy véli, hogy a tengeri területrendezési tervek és a partiövezet-gazdálkodási stratégiák bevezetésére javasolt, az irányelv hatálybalépésétől számított 36 hónapban megállapított határidő igen nagyratörő, aláhúzza, hogy az teljesíthetetlen lenne azokban az esetekben, amikor a tervek illetve stratégiák még gyerekcipőben járnak; e határidők meghosszabbítását javasolja ezért;

34.

közelebbről, megkérdőjelezi annak az ésszerűségét, hogy megköveteljék a tengeri területrendezési tervek és az integrált partiövezet-gazdálkodási stratégiák legalább 6 évente történő felülvizsgálatát, mivel ez nehéz és költséges eljárás lenne az illetékes hatóságok számára, és nem feltétlenül felel meg a tagállamokban jól bevált tervfelülvizsgálati ciklusoknak;

35.

kiemeli, hogy a végrehajtás jelentős többletterhet fog róni a területrendezési hatóságokra helyi és regionális szinten, és azt fogja megkövetelni e hatóságoktól a költségvetési megszorítások idején, hogy pótlólagos pénzügyi és emberi erőforrásokat (így például megfelelően képzett tengeri területrendezési szakértőket) találjanak, az irányelv teljesítése érdekében;

36.

aggódik amiatt, hogy az Európai Bizottság nem mérte fel részletesen a végrehajtás által okozott további adminisztratív terhek és költségek mértékét, amelynek jelentős részét a helyi és regionális önkormányzatok viselik majd; úgy látja, hogy e hatások kisebbíteni fogják a javasolt irányelv értéktöbbletét az önkormányzatok számára;

37.	ezért azt javasolja, hogy az Európai Bizottság végezze el az alábbiak részletes előzetes vizsgálatát: (a) az irányelv hatása a jelenlegi területrendezési politikára és gyakorlatra a part menti területeken; (b) az irányelv végrehajtásának többletköltségei, különösen helyi és regionális szinten.

II. MÓDOSÍTÁSOKRA VONATKOZÓ AJÁNLÁSOK

1. módosítás

(3) preambulumbekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

Az integrált tengerpolitika a tengeri területrendezést és az integrált partiövezet-gazdálkodást horizontális politikai eszközként határozza meg, melynek segítségével a hatóságok és az érdekeltek koordinált és integrált megközelítési módot alkalmazhatnak. Az ökoszisztéma-alapú megközelítés hozzá fog járulni a tengeri és partiövezet-gazdálkodás fenntartható növekedésének, valamint a tengeri és tengerparti erőforrások fenntartható használatának előmozdításához.

Az integrált tengerpolitika a tengeri területrendezést és az integrált partiövezet-gazdálkodást horizontális politikai eszközként határozza meg, melynek segítségével a hatóságok és az érdekeltek koordinált és integrált és határon átnyúló megközelítési módot alkalmazhatnak. Az ökoszisztéma-alapú megközelítés hozzá fog járulni a tengeri és partiövezet-gazdálkodás fenntartható növekedésének, valamint a tengeri és tengerparti erőforrások fenntartható használatának előmozdításához.

Indokolás

A határon átnyúló együttműködés fokozása alapvető fontosságú mind az integrált tengerpolitika, és ezen belül a tengeri területrendezés, mind pedig az integrált partiövezet-gazdálkodást szempontjából.

2. módosítás

(12) preambulumbekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

Miközben az Unió szempontjából helyénvaló a tengeri területrendezés és az integrált partiövezet-gazdálkodás szabályainak lefektetése, a tagállamok és azok illetékes hatóságai továbbra is felelősek tengervizeik és parti menti övezeteik tekintetében az ilyen tervek és stratégiák kialakításáért és meghatározásáért, ideértve a tengeri térség arányos elosztását is a különböző ágazati tevékenységek között.

Miközben az Unió szempontjából helyénvaló a tengeri területrendezés és az integrált partiövezet-gazdálkodás szabályainak keretének lefektetése, a tagállamok és azok illetékes hatóságai továbbra is felelősek tengervizeik és parti menti övezeteik tekintetében az ilyen tervek és stratégiák kialakításáért és meghatározásáért, ideértve a tengeri térség arányos elosztását is a különböző ágazati tevékenységek és a különböző használati formák között.

3. módosítás

3. cikk (2) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

(2) „integrált tengerpolitika”: uniós szakpolitika, melynek célja az összehangolt és következetes döntéshozatal előmozdítása, hogy ezáltal a következetes, tengeri vonatkozású szakpolitikák és a megfelelő nemzetközi együttműködés révén optimalizálni lehessen a tagállamok – különösen az Unió part menti régiói, szigetei és legkülső régiói –, valamint a tengeri ágazatok fenntartható fejlődését, gazdasági növekedését és társadalmi kohézióját;

(2) „integrált tengerpolitika”: uniós szakpolitika, melynek célja az összehangolt és következetes, ágazatközi és határon átnyúló tengerpolitikai irányítás döntéshozatal előmozdítása, hogy ezáltal a következetes, tengeri vonatkozású szakpolitikák és a megfelelő nemzetközi együttműködés révén optimalizálni lehessen a tagállamok – különösen az Unió part menti régiói, szigetei és legkülső régiói –, valamint a tengeri ágazatok fenntartható fejlődését, gazdasági növekedését és társadalmi kohézióját;

4. módosítás

5. cikk

A tengeri területrendezési tervek és az integrált partiövezet-gazdálkodási stratégiák célkitűzései

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

A tengeri területrendezési terveknek és az integrált partiövezet-gazdálkodási stratégiáknak ökoszisztéma-alapú megközelítést kell alkalmazniuk a tengervizeken és a part menti övezetekben egymással versengő ágazati tevékenységek egymás mellettiségének megkönnyítése és konfliktusaik kezelése érdekében, valamint hozzá kell járulniuk a következőkhöz:

…

Indokolás

Egyértelművé kell tenni, hogy a javasolt jogi szövegben szereplő célkitűzések csak példákként szolgálnak. Kellő rugalmasságot kellene biztosítani ahhoz, hogy az illetékes hatóságok maguk dönthessenek szükség szerint a tengeri környezetükkel összefüggő prioritásokról és ezek teljesítéséről.

5. módosítás

6. cikk

A tengeri területrendezési tervekre és az integrált partiövezet-gazdálkodási stratégiákra vonatkozó közös minimumkövetelmények

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

(1) A tengeri területrendezési tervek és az integrált partiövezet-gazdálkodási stratégiák keretében operatív lépéseket kell kidolgozni az 5. cikkben meghatározott célkitűzések elérése érdekében, figyelembe véve minden kapcsolódó tevékenységet és az azok tekintetében alkalmazandó intézkedéseket.

(2) Ennek megfelelően a tengeri területrendezési terveknek és az integrált partiövezet-gazdálkodási stratégiáknak meg kell felelniük legalább az alábbi követelményeknek:

a)	egymással összehangoltaknak kell lenniük, amennyiben nem integráltan dolgozzák ki őket;

b)	hatékony, határokon átívelő együttműködést kell biztosítaniuk a tagállamok, a nemzetközi hatóságok és a releváns ágazati politikákban érdekeltek viszonylatában;

a tengeri területrendezési tervek és az integrált partiövezet-gazdálkodási stratégiák ugyanazon régiókban, alrégiókban és azok part menti övezeteiben található harmadik országok felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó tengervizekre és part menti övezetekre gyakorolt, határokon átívelő hatásainak beazonosítása és e hatások kezelése az érintett országok illetékes hatóságaival való együttműködés keretében, összhangban a 12. és 13. cikkel.

(3) A tengeri területrendezési terveket és az integrált partiövezet-gazdálkodási stratégiákat legalább hatévente felül kell vizsgálni.

(2) Ennek megfelelően a tengeri területrendezési terveknek és az integrált partiövezet-gazdálkodási stratégiáknak meg kell felelniük legalább az alábbi követelményeknek:

a)	egymással összehangoltaknak kell lenniük, amennyiben nem integráltan dolgozzák ki őket;

b)	hatékony, határokon átívelő együttműködést kell biztosítaniuk a tagállamok, a nemzetközi hatóságok és a releváns ágazati politikákban érdekeltek viszonylatában;

(3) A tengeri területrendezési terveket és az integrált partiövezet-gazdálkodási stratégiákat a tagállami tervfelülvizsgálati ciklusok szerint, vagy legalább hattízévente felül kell vizsgálni.

Indokolás

A végrehajtási ciklusoknak tagállamról tagállamra különbözőeknek kell lenniük a kirótt adminisztratív teher mérséklése és annak biztosítása érdekében, hogy az irányelv végrehajtása megfeleljen a tagállamokban meggyökeresedett gyakorlatoknak.

6. módosítás

7. cikk

A tengeri területrendezési tervekre vonatkozó minimumkövetelmények

A Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

(1) A tengeri területrendezési terveknek magukban kell foglalniuk legalább a tengervizek feltérképezését, vagyis fel kell mérniük a tengeri területeken folytatott releváns emberi tevékenységek tényleges és potenciális térbeli és időbeli elosztását az 5. cikkben meghatározott célkitűzések elérése érdekében.

(2) A tengeri területrendezési tervek kidolgozásakor a tagállamoknak figyelembe kell venniük legalább a következőket:

a)	az energia kinyerését és a megújuló energia termelését szolgáló létesítmények;

b)	olaj- és gázkitermelő telepek és infrastruktúrák;

c)	tengeri közlekedési útvonalak;

d)	tengeralatti kábelek és csővezetékek;

e)	halászati területek;

f)	tengeri akvakultúra-telepek;

g)	természetvédelmi területek.

(2) A tengeri területrendezési tervek kidolgozásakor a tagállamoknak figyelembe kell venniük az általuk fontosnak tartott tevékenységeket, amelyek lehetnek legalább a következőket:

a)	az energia kinyerését és a megújuló energia termelését szolgáló létesítmények;

b)	olaj- és gázkitermelő telepek és infrastruktúrák;

c)	tengeri közlekedési útvonalak és sétahajózási zónák;

d)	tengeralatti kábelek és csővezetékek;

e)	halászati területek;

f)	tengeri akvakultúra-telepek;

g)	természetvédelmi területek;

h)	kikötői területek (kereskedelem, halászat, szabadidő).

Indokolás

Kellő rugalmasságot kellene biztosítani ahhoz, hogy az illetékes hatóságok maguk dönthessenek szükség szerint a tengeri környezetükkel összefüggő prioritásokról és ezek teljesítéséről.

A szabadidő tevékenységek Európa bizonyos régióiban igen fejlettek, ezért figyelembe kell venni őket a tengeri területrendezés során, illetve számolni kell a kikötői területekkel is, amelyek nagy kihívást jelentenek mind a tengeri, mind a szárazföldi területrendezés számára (közúti és vasúti összeköttetés stb.).

7. módosítás

8. cikk

Az integrált partiövezet-gazdálkodási stratégiákra vonatkozó minimumkövetelmények

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

(1) Az integrált partiövezet-gazdálkodási stratégiáknak magukban kell foglalniuk legalább a part menti övezetekben alkalmazott meglévő intézkedések leltárát és egy vizsgálatot arra nézve, hogy szükség van-e további intézkedésekre az 5. cikkben meghatározott célkitűzések eléréséhez. A stratégiáknak az integrált és ágazatközi politikák végrehajtását kell célozniuk, és figyelembe kell venniük a szárazföldi és tengeri tevékenységek kölcsönhatásait.

(2) A tengeri integrált partiövezet-gazdálkodási stratégiák kidolgozásakor a tagállamok figyelembe veszik legalább a következő tevékenységeket:

a)	meghatározott természeti erőforrások használata, ideértve az energia kinyerését és a megújuló energia termelését szolgáló létesítményeket;

b)	infrastruktúra, energiatermelő létesítmények, közlekedés, kikötők, part menti művek és egyéb építmények, többek között zöld infrastruktúra fejlesztése;

c)	mezőgazdaság és ipar;

d)	halászat és akvakultúra;

e)	parti menti ökoszisztémák, ökoszisztéma-szolgáltatások, természet, tengerparti tájak és szigetek megőrzése és helyreállítása;

f)	az éghajlatváltozás hatásainak enyhítése és a hozzájuk való alkalmazkodás.

(2) A tengeri integrált partiövezet-gazdálkodási stratégiák kidolgozásakor a tagállamok figyelembe veszik legalább a következő tevékenységeket:

a)	meghatározott természeti erőforrások használata, ideértve az energia kinyerését és a megújuló energia termelését szolgáló létesítményeket;

b)	infrastruktúra, energiatermelő létesítmények, közlekedés, kikötők, part menti művek és egyéb építmények, többek között zöld infrastruktúra fejlesztése;

c)	mezőgazdaság és ipar;

d)	halászat és akvakultúra;

e)	parti menti ökoszisztémák, ökoszisztéma-szolgáltatások, természet, tengerparti tájak és szigetek megőrzése és helyreállítása;

f)	az éghajlatváltozás hatásainak enyhítése és a hozzájuk való alkalmazkodás.

Indokolás

Úgy látja, hogy az ICM-re irányuló jogalkotás egyenértékű a területrendezési jogalkotással, amely a tagállamok hatásköre. Ezenkívül kevés értéktöbbletet lát egy meglévő informális gazdálkodási eszköz formalizálásában.

8. módosítás

14. cikk

Az illetékes hatóságok

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

(1) A tagállamok valamennyi part menti övezet vagy tengeri régió és/vagy alrégió tekintetében kijelölik azt az illetékes hatóságot (vagy hatóságokat), amely felelős (amelyek felelősek) ezen irányelv végrehajtásáért, ideértve a többi tagállammal való, 12. cikk szerinti együttműködés és a harmadik országokkal való, 13. cikk szerinti együttműködés biztosítását.

(2) A tagállamok megküldik a Bizottságnak a kijelölt illetékes hatóságok listáját és az ezen irányelv I. mellékletben felsorolt adatokat.

(3) Ezzel egyidejűleg a tagállamok megküldik a Bizottságnak illetékes hatóságaik listáját, amelyek felelősek az irányelv végrehajtása szempontjából releváns azon nemzetközi szervezetekben végzett munkáért, amelynek az adott tagállam tagja.

(4) A tagállamok kötelesek értesíteni a Bizottságot az (1) bekezdésnek megfelelően megküldött adatokban bekövetkezett bármilyen változásról, a változás érvénybelépésétől számított hat hónapon belül.

(1) A tagállamok – figyelembe véve az erős többszintű kormányzás és az ágazatközi megközelítés szükségességét – valamennyi part menti övezet vagy tengeri régió és/vagy alrégió tekintetében kijelölik azt az illetékes hatóságot (vagy hatóságokat), amely felelős (amelyek felelősek) ezen irányelv végrehajtásáért, ideértve a többi tagállammal való, 12. cikk szerinti együttműködés és a harmadik országokkal való, 13. cikk szerinti együttműködés biztosítását.

(2) A tagállamok megküldik a Bizottságnak a kijelölt illetékes hatóságok listáját és az ezen irányelv I. mellékletben felsorolt adatokat.

Indokolás

Aláhúzza annak szükségességét, hogy a jogi szövegben megjelenjen az irányelv végrehajtására vonatkozó többszintű kormányzási megközelítés.

9. módosítás

16. cikk

Végrehajtási aktusok

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

(1) A Bizottság végrehajtási aktusok útján rendelkezéseket fogad el:

10. cikkben említett adatok kezelésére vonatkozó operatív előírásokról, amennyiben azokat más uniós jogszabály, pl. a 2007/2/EK vagy a 2008/56/EK irányelv még nem határozta meg, a következőket érintően:

—	az adatok megosztása, valamint kapcsolódás a meglévő adatkezelési és -gyűjtési eljárásokhoz; továbbá

a tengeri területrendezési tervek és az integrált partiövezet-gazdálkodási stratégiák kidolgozásával és jelentésével kapcsolatos operatív lépésekről, a következőket érintően:

—	az ezen irányelv szerinti jelentéstételi kötelezettségek összhangja más uniós jogszabályokkal;

—	rendszeres nyomon követés és felülvizsgálat;

—	a határokon átnyúló együttműködés módozatai;

—	nyilvános konzultáció.

(1) A Bizottság végrehajtási aktusok útján rendelkezéseket fogad el:

—	az adatok megosztása, valamint kapcsolódás a meglévő adatkezelési és -gyűjtési eljárásokhoz; továbbá

a tengeri területrendezési tervek és az integrált partiövezet-gazdálkodási stratégiák kidolgozásával és jelentésével kapcsolatos operatív lépésekről, a következőket érintően:

—	az ezen irányelv szerinti jelentéstételi kötelezettségek összhangja más uniós jogszabályokkal;

—	rendszeres nyomon követés és felülvizsgálat;

—	a határokon átnyúló együttműködés módozatai;

—	nyilvános konzultáció.

(2) Az (1) bekezdésben említett végrehajtási jogi aktusok elfogadásának a 17. cikk (2) bekezdésében említett eljárás szerint kell történnie.

Indokolás

Komoly fenntartások vannak a végrehajtási aktusokkal kapcsolatban, különösen a tervek és stratégiák kialakításának operatív aspektusai tekintetében. Ezek túlmennek azon, ami az irányelvben foglalt kötelezettségek betartatásához szükségesek.

Kelt Brüsszelben, 2013. október 9-én.

a Régiók Bizottsága elnöke

Ramón Luis VALCÁRCEL SISO

(1) Elsősorban a tengeri stratégiára vonatkozó keretirányelv, a madarakról és az élőhelyekről szóló irányelvek és a megreformált közös halászati politika.

(2) A Tanács jogi szolgálatának 2013. július 12-én kiadott véleménye (12283/13).

(3) Indokolással ellátott, negatív véleményt bocsátott ki Belgium, Németország, Finnország, Írország, Litvánia, Hollandia, Lengyelország, Svédország, és pozitív véleményt tett közzé Portugália és Románia.

(4) A barcelonai egyezmény már ró némi kötelezettséget a földközi-tengeri tagállamokra.

(5) Ajánlás az integrált partiövezet-gazdálkodás európai megvalósítására vonatkozóan (2002/413/EK), 17. preambulumbekezdés.

		ISSN 1977-0979 doi:10.3000/19770979.C_2013.356.hun
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		C 356

Magyar nyelvű kiadás	Tájékoztatások és közlemények	56. évfolyam 2013. december 5.

Közleményszám	Tartalom	Oldal
	I Állásfoglalások, ajánlások és vélemények
	ÁLLÁSFOGLALÁSOK
	Régiók Bizottsága
	103. plenáris ülés, 2013. október 7‒9.
2013/C 356/01	A Régiók Bizottsága állásfoglalása – UNFCCC COP 19 – A nemzetközi éghajlat-változási menetrend előmozdítása	1

	VÉLEMÉNYEK
	Régiók Bizottsága
	103. plenáris ülés, 2013. október 7‒9.
2013/C 356/02	A Régiók Bizottsága véleménye – Ajánlások a kiadások javítására	3

2013/C 356/03	A Régiók Bizottsága véleménye – Városi-vidéki partnerség és kormányzás	9

2013/C 356/04	A Régiók Bizottsága véleménye – Az EU 2014. évi költségvetésének tervezete	15

2013/C 356/05	A Régiók Bizottsága véleménye – A palagáz és -olaj, valamint a tömött kőzetekben lévő földgáz és kőolaj (nem hagyományos szénhidrogének) a helyi és regionális önkormányzatok szemszögéből	23

2013/C 356/06	A Régiók Bizottsága véleménye – Zöld könyv a környezetben található műanyaghulladékokkal kapcsolatos európai stratégiáról	30

2013/C 356/07	A Régiók Bizottsága véleménye – Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós stratégia	37

2013/C 356/08	A Régiók Bizottsága véleménye – Zöld infrastruktúra – Európa természeti tőkéjének növelése	43

2013/C 356/09	A Régiók Bizottsága véleménye – Az EU űripari politikája	49

2013/C 356/10	A Régiók Bizottsága véleménye – CARS 2020 – Cselekvési terv a versenyképes és fenntartható európai gépjárműiparért	55

2013/C 356/11	A Régiók Bizottsága véleménye – Az EU szociális beruházási csomagja	60

2013/C 356/12	A Régiók Bizottsága véleménye – Vállalkozás 2020 cselekvési terv	68

2013/C 356/13	A Régiók Bizottsága véleménye – Zöld könyv – Az európai gazdaság hosszú távú finanszírozása	75

2013/C 356/14	A Régiók Bizottsága véleménye – A vidéki területek fenntartható fejlesztése	80

2013/C 356/15	A Régiók Bizottsága véleménye – A helyi hatóságok hatáskörének megerősítése a partnerországokban a hatékonyabb kormányzás és a kézzelfoghatóbb fejlesztési eredmények érdekében	86

	III Előkészítő jogi aktusok
	RÉGIÓK BIZOTTSÁGA
	103. plenáris ülés, 2013. október 7‒9.
2013/C 356/16	A Régiók Bizottsága véleménye – A negyedik vasúti csomag	92

2013/C 356/17	A Régiók Bizottsága véleménye – A transzeurópai távközlési hálózatokra vonatkozó iránymutatások	116

2013/C 356/18	A Régiók Bizottsága véleménye – Javaslat irányelvre a tengeri területrendezésről és az integrált partiövezet-gazdálkodásról	124