Európai Számvevőszék

12, rue Alcide De Gasperi, 1615 Luxembourg, LUXEMBURG

1.1.

Az éves jelentésnek ez a fejezete bemutatja:

1.2.

A Számvevőszék megbízhatósági nyilatkozatot (DAS) nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a beszámoló megbízhatóságáról, valamint az annak alapjául szolgáló tranzakciók jogszerűségéről és szabályszerűségéről. A Számvevőszék ezt a nyilatkozatot az Unió minden fő tevékenységi területére vonatkozóan külön értékeléssel egészíti ki (4). E külön értékeléseknek nem ugyanaz a szerepük, mint az ellenőrzési véleményeknek: elsődleges funkciójuk az, hogy bemutassák a zárszámadási hatóságoknak és más érdekelt feleknek az adott szakpolitika-csoport fontos problémáit. Mindegyik külön értékelés következtetése az adott szakpolitika-csoport szintjén összegyűjtött átfogó ellenőrzési bizonyítékokon alapul.

1.3.

Az Európai Unió beszámolójának megbízhatóságára irányuló munka célja megfelelő és elegendő bizonyíték gyűjtése arról, hogy milyen mértékben tekinthető megfelelőnek az összes bevétel, kiadás, eszköz és forrás nyilvántartása, illetve arról, hogy az összevont beszámoló (kivonatát lásd: 1.3. melléklet ) megbízható és valós képet ad-e a 2012. december 31-i pénzügyi helyzetről, valamint a tárgyév bevételeiről, kiadásairól és készpénzáramlásairól (lásd: 1.9. és 1.10. bekezdés).

1.4.

A 2012-es beszámoló alapjául szolgáló tranzakciók szabályszerűségére irányuló munka célja megfelelő és elegendő bizonyíték gyűjtése arról, hogy ezek a tranzakciók összhangban állnak-e a vonatkozó rendeletekkel, illetve szerződéses rendelkezésekkel, és helyesen kerültek-e kiszámításra (az eredmények áttekintéséért lásd: 1.11–1.35. bekezdés; további részletekért: 2–9. fejezet).

1.5.

Az egyes bizottsági részlegek éves tevékenységi jelentéseire, valamint az ezzel kapcsolatos összefoglaló jelentésre irányuló számvevőszéki munka annak értékelését célozta, hogy ezek milyen mértékben adnak valós értékelést a pénzgazdálkodás minőségéről (beleértve a fennmaradó hibaarányt), illetve mennyiben segítenek képet alkotni az uniós beszámoló megbízhatóságáról, valamint a bevételek és kiadások szabályszerűségéről (lásd: 1.36–1.45. bekezdés, valamint „A rendszerek eredményessége” c. szakaszok kapcsolódó észrevételei a 2–9. fejezetben).

1.6.

A tranzakciók szabályszerűségének vizsgálati módszereit sikerült korszerűsíteni és összehangoltabbá tenni. A Számvevőszék tranzakciómintájában most már csak közbenső kifizetések, záró kifizetések és előlegelszámolások („költségként elszámolt kifizetések”) szerepelnek. A „Külkapcsolatok, segítségnyújtás és bővítés” (7. fejezet) és a „Kutatás és egyéb belső politikák” (8. fejezet) szakpolitika-csoportok tranzakciói minden más szakpolitika-csoport tranzakcióihoz hasonlóan most azon a ponton kerülnek vizsgálatra, amikor az uniós források végső kedvezményezettjei már megkezdték tevékenységeiket, illetve amikor már költségeik merültek fel, a Bizottság pedig elismerte, hogy ezek a tevékenységek, illetve költségek indokolják az uniós költségvetésből történő kifizetést. Ez összhangban van a Számvevőszéknek a szerződésből eredő azon kötelezettségével, hogy a kiadásokat felmerülésük után ellenőrizze. E változás ellenére az előlegkifizetések kivételével valamennyi kifizetés abban az évben kerül ellenőrzésre, amikor azt teljesítették. Ez érvényes azokra a kifizetésekre is, amelyek eszközök beszerzését szolgálják (s ezért költségvetési kiadásként merülnek fel, noha az eredményszemlélet szerint nem jelennek meg költségként). E fejlemény hatását az 1.14. és 1.15. bekezdés, valamint az 1.1. ábra mutatja be.

1.6.

A Bizottság véleménye szerint a Számvevőszék által alkalmazott új értelmezésnek jelentős kihatásai vannak (lásd az 1.7., az 1.12., az 1.14. és az 1.19–1.35. bekezdésre adott választ). Ezért nagyon fontos, hogy olyan egyértelmű magyarázatokat, módszereket és kifejezéseket használjunk, amelyek elősegítik, hogy az érdekeltek megértsék a változtatásokat és felmérjék a későbbi hatásokat.

1.7.

Ez a mintavételi koncepció összhangban áll az eredményszemléletű számvitel elvével (5). További előnye ennek a fejleménynek, hogy így már mind a megosztott, mind a nem megosztott irányítású területeken végzett vizsgálatokat közös nevezőre lehet hozni. valamint hogy ily módon évről évre állandó lesz az ellenőrzött sokaság, mivel az ingadozó szintű előlegfizetés hatása kiküszöbölhetővé válik. Az előlegfizetésekre továbbra is vonatkozni fog mind az elszámolások szabályszerűségi ellenőrzése, mind a beszámoló megbízhatóságára irányuló ellenőrzési munka.

1.7.

A Bizottság szorosan figyelemmel kíséri a Számvevőszék módszertanának fejlődését a becsült hibaarányra gyakorolt potenciális hatásra tekintettel (lásd a 3.9. és a 4.8. bekezdésre adott választ).

1.8.

A költségvetési hatóságokkal folytatott kiterjedt konzultációt követően a Számvevőszék egységesítette a közbeszerzési hibák kezelésére vonatkozó módszereit. Korábban, ha tagállami hatóságok vagy nemzetközi szervezetek által elkövetett súlyos hibákról volt szó, azokat a Számvevőszék számszerűsíthető hibaként kezelte. Az uniós intézmények és szervek által elkövetett valamennyi hibát viszont „nem számszerűsíthető” hibaként tartotta nyilván, kizárva ezeket így a becsült hibaarány köréből. 2012-től kezdődően bármely szerv követ el súlyos közbeszerzési hibát, az számszerűsíthető hibaként kezelendő. Visszamenőleg, az uniós intézmények és szervek által 2011-et megelőzően folytatott beszerzési tevékenységre azonban a Számvevőszék nem alkalmazta ezt az elvet (6).

1.9.

A Számvevőszék észrevételei az Európai Unió 2012-es pénzügyi évre vonatkozó, a Bizottság számvitelért felelős tisztviselője által a költségvetési rendeletnek megfelelően (7) összeállított és a Bizottság által elfogadott összevont beszámolójával kapcsolatosak, amely a Számvevőszékhez a számvitelért felelős tisztviselő teljességi nyilatkozatával együtt 2013. július 29-én érkezett be. Az összevont beszámoló részei:

1.10.

A Számvevőszék ellenőrzése megállapította, hogy a 2012-es összevont beszámoló mentes a lényeges hibáktól (lásd: még: 1.2. melléklet ).

1.11.

A 2. fejezetben a Számvevőszék külön értékelést közöl a bevételekről, a 3–9. fejezetben pedig a kiadásokról (lásd: 1.1. táblázat ).

1.12.

A 2012-es ellenőrzési eredmények arra mutatnak, hogy az „Igazgatási és egyéb kiadások” szakpolitika-csoport bevételei (139 541 millió euró) és tranzakciói (9 985 millió euró) lényeges hibától mentesek voltak és hogy a megvizsgált felügyeleti és kontrollrendszerek eredményesen működtek (lásd: 1.2. táblázat , illetve 2.40–2.42. és 9.17. bekezdés). Az operatív kiadásokkal kapcsolatos valamennyi szakpolitika-csoportot lényeges hibák jellemezték (lásd: 3.35., 4.42., 5.62–5.63., 6.39–6.40., 7.25–7.26. és 8.39–8.40. bekezdés). A kötelezettségvállalások lényeges hibától mentesek voltak.

1.12.

A Bizottság továbbra is gyakorolja felügyeleti szerepét, különösen azáltal, hogy a pénzügyi korrekciókat és visszafizettetéseket a feltárt szabálytalanságok és hiányosságok szintjének megfelelő szinten hajtja végre. Az Unió pénzügyi érdekeinek védelmére szolgáló jogi keret és a kapcsolódó eljárások összetettsége miatt elkerülhetetlen, hogy számos területen a hibák korrekciójára csak sok évvel felmerülésüket követően kerüljön sor. A Bizottság ezért úgy véli, hogy a Számvevőszék éves reprezentatív hibaarányát ebben az összefüggésben kell értelmezni. Ezért a Bizottság maga általában a fennmaradó hibaarányt alkalmazza, amely a többéves végrehajtási időszak alatt tett pénzügyi korrekciókat és visszafizettetéseket veszi figyelembe, akár a következő évekre nézve is. Ezenfelül a 2012. évi becsült hibaarány szintjének értékelésekor a Bizottság figyelembe veszi az év folyamán tett átalánykorrekciók hatását, amelyek a Számvevőszék hibaarány-becsléséből ki vannak zárva.

A Bizottság véleménye szerint a fennmaradó hibaarány ad valós képet arról, hogy a felügyeleti és kontrollrendszerek alkalmazását követően az uniós költségvetést milyen mértékben befolyásolják továbbra is a jogszabályok megsértésével teljesített kiadások.

1.13.

A Számvevőszék megállapítja, hogy a költségként elszámolt kifizetések összességét lényeges hibaszint jellemezte, és hogy a költségként elszámolt kifizetéseknek megfelelő ellenőrzött felügyeleti és kontrollrendszerek általában részben működtek eredményesen (lásd: 1.2. táblázat ).

1.13.

Ez nem jelenti azt, hogy egy adott évben végrehajtott összes pénzügyi korrekció és visszafizettetés levonható az adott év hibáiból, viszont azzal jár, hogy annak értékelésekor, hogy az átfogó belső kontrollrendszer eredményes-e az uniós költségvetés védelme szempontjából többéves alapon, a hibaarányokat és a pénzügyi korrekciókat/visszafizettetéseket egyaránt figyelembe kell venni.

1.14.

Az idei eredmények ismét az általános becsült hibaarány jelentős növekedését mutatják. A legvalószínűbb hibaarány a kifizetések egészét tekintve 3,9 %-ról 4,8 %-ra nőtt. Ehhez a növekedéshez valamennyi működési kiadási terület hozzájárult, a hibáknak leginkább kitett szakpolitika-csoport továbbra is a „Vidékfejlesztés, környezetvédelem, halászat és egészségügy” (4. fejezet) maradt.

1.14.

A Bizottság ezért úgy becsüli, hogy az uniós összevont beszámoló alapjául szolgáló tranzakciók általános hibaszintje nagyjából összhangban van a Számvevőszék által az elmúlt három évben bemutatott hibaarányokkal. Ez a 2007–2013-as programozási időszak szigorított ellenőrzési előírásainak, valamint a hiányosságok azonosítása esetén alkalmazott megszakítások/felfüggesztések/pénzügyi korrekciók/visszafizettetések szigorú politikájának az eredménye.

1.15.

Az általános becsült hibaarányban a Számvevőszék megváltozott mintavételi koncepciójának (lásd: 1.6. és 1.7. bekezdés) tulajdoníthatóan történt változás nem haladja meg a 0,3 százalékot. Az új koncepció a becsült hibaarány növekedésének fő oka a 7. fejezet (Külkapcsolatok, segítségnyújtás és bővítés) és a 8. fejezet (Kutatás és egyéb belső politikák) esetében.

1.15.

1.16.

A Számvevőszék számításai szerint az összességében vett hibaarány a megosztott irányítású kiadásoknál 5,3 %, míg az összes egyéb irányítási módú működési kiadásnál (8) 4,3 %.

1.16.

1.17.

A különböző szakpolitika-csoportok hibatípusainak elemzése szerint a teljes becsült hibaarány több mint kétharmadát a támogathatósági hibák teszik ki: közbeszerzési szabályok súlyos megsértése (1,4 százalékpont), teljes egészében nem támogatható projektek / tevékenységek vagy kedvezményezettek (1,1 százalékpont), nem támogatható költségek feltüntetése a költségelszámolásokban (1,0 százalékpont), valamint mezőgazdasági területek pontatlan bejelentése (0,8 százalékpont) (lásd: 1.2. ábra ).

1.17.

1.18.

A teljes becsült hibaarány fejezetenkénti lebontása szerint a „Regionális politika, energia és közlekedés” (5. fejezet) teszi ki a teljes becsült hibaarány több mint kétötödét, a „Mezőgazdaság: piaci beavatkozások és közvetlen támogatások” (3. fejezet) adja annak egynegyedét, míg a „Vidékfejlesztés, környezetvédelem, halászat és egészségügy” (4. fejezet) több mint egyhatodát (lásd: 1.3. ábra ).

1.18.

1.19.

A 2012-ben végrehajtott (9) és akkor jelentett pénzügyi korrekciók összege 3,7 milliárd euró volt, a 2011-es összeg (1,1 milliárd euró) több mint háromszorosa. A visszafizettetések 678 millió euróval nagyjából a 2011-es szinten maradtak (733 millió euró) (10). A legtöbb 2012-es korrekció a 2000–2006-os programozási időszakra vonatkozik. Az éves jelentésnek ez a része tárgyalja a pénzügyi korrekciók és visszafizettetések mechanizmusait, valamint a Számvevőszéknek a visszafizettetések és pénzügyi korrekciók hatásaira vonatkozó megfontolásait. A Számvevőszék folyamatosan felügyeli a pénzügyi korrekciók hatását (11). A 2012-ben alkalmazott koncepció összhangban van a 2009-ben bemutatottal.

1.19–1.35.

A Bizottság továbbra is gyakorolja felügyeleti szerepét, különösen azáltal, hogy a pénzügyi korrekciókat és visszafizettetéseket a feltárt szabálytalanságok és hiányosságok szintjének megfelelő szinten hajtja végre. Az Unió pénzügyi érdekeinek védelmére szolgáló jogi keret és a kapcsolódó eljárások összetettsége miatt számos területen elkerülhetetlen, hogy a hibák korrekciójára csak sok évvel felmerülésüket követően kerüljön sor. A Bizottság ezért úgy véli, hogy a Számvevőszék éves reprezentatív hibaarányát ebben az összefüggésben kell értelmezni.

1.20.

A Bizottság és a tagállamok több különböző mechanizmussal tudják csökkenteni a hibakockázatot még azelőtt, hogy a Bizottság elfogadja a kedvezményezettek által bejelentett kiadásokat. Ilyen mechanizmusok többek között: az ellenőrzési rendszerek jóváhagyása; a kifizetési kérelmek adminisztratív ellenőrzése; a helyszíni vizsgálatok (pl. gazdaságoké), az elszámolható költségek független testület általi igazolása; a tagállamoknak folyósított kifizetések megszakítása vagy felfüggesztése.

1.21.

A kifizetéseket, illetve a pénzeszközök felhasználásának elfogadását követően a Bizottság és a tagállamok utólagos ellenőrzéseket végezhetnek a kontrollrendszerek működésére, valamint az elszámolt kiadásokra nézve. Ennek kétféle pénzügyi következménye lehet: visszafizetés a kedvezményezettek részéről, illetve pénzügyi korrekciók alkalmazása a tagállami hatóságokra nézve.

1.21.

A Számvevőszék által említett pénzügyi következményeken túl néhány szakpolitikai területen a tagállamok is végrehajthatnak korrekciót úgy, hogy a nem elszámolható kiadást visszavonják a következő kifizetési kérelemből, és az így felszabadított forrásokat más támogatható projektekre újra felhasználják. Ilyen esetekben a korrigált összegek kedvezményezettekkel való visszafizettetése tagállami üggyé válik, így az uniós költségvetés védett és többé nincsenek rá hatással a szabálytalan összegek.

1.22.

Visszafizettetést mind tagállamok (megosztott irányítású kiadások esetén), mind a Bizottság kezdeményezhet (azokon a területeken, ahol a Bizottság kizárólagosan felelős a kiadások kezeléséért, mint pl. a kutatás és nagyrészt a külső kiadások területén). A visszafizetés során a kedvezményezett részben vagy egészben visszafizeti a kapott forrásokat annak a szervezetnek, amelytől az eredeti kifizetés származik. A legtöbb költségvetési területen így ezek a források ismét rendelkezésre állnak más kedvezményezetteknek történő kifizetésre (12).

1.22.

1.23.

Megosztott irányítású kiadások esetén a Bizottság akkor kezdeményezhet pénzügyi korrekciót, ha komoly hiányosságok merültek fel, vagy ha a tagállam nem tett eleget megfelelően azon feladatának, hogy feltárja és korrigálja a szabálytalan kiadásokat.

1.24.

A felmerülő gondok gyakran a kontrollrendszerek hiányosságaival kapcsolatosak, vagy azzal, hogy nem tartották be az uniós szabályokat egy olyan program irányítására nézve, amelynek bizonyítottan pénzügyi kihatása van (azaz nem támogatható kiadásokat tesz lehetővé). A pénzügyi korrekció összegét vagy egyes konkrét megvizsgált esetek alapján számítják ki, vagy tesztelési eredményeket extrapolálnak, vagy ha egyik módszert sem lehet alkalmazni, akkor átalánykorrekcióhoz is lehet folyamodni.

1.25.

Az, hogy a pénzügyi korrekciók milyen hatással vannak a tagállamokra (13), attól függ, hogy milyen szabályozási rendelkezések alkalmazandók:

1.25.

A költségvetési rendelet 80. cikke (4) bekezdése szerint:

„A Bizottság pénzügyi korrekciókat hajt végre a tagállamokkal szemben annak érdekében, hogy kizárja az uniós finanszírozás alól az alkalmazandó jogszabályok megsértésével teljesített kiadásokat. A Bizottság a pénzügyi korrekcióit a jogosulatlanul felhasznált összegek beazonosítása, valamint a költségvetésre gyakorolt pénzügyi hatások megállapítása alapján hajtja végre. Amennyiben ezeket az összegeket nem lehet pontosan meghatározni, a Bizottság az ágazatspecifikus szabályokkal összhangban extrapolált vagy átalánykorrekciót alkalmazhat.

A Bizottság a pénzügyi korrekció összegének meghatározásakor figyelembe veszi az alkalmazandó jogszabályok megsértésének természetét és súlyosságát, valamint a költségvetésre gyakorolt pénzügyi hatásokat, többek között abban az esetben is, amikor az irányítási és kontrollrendszerek hiányossága állapítható meg…”

A pénzügyi korrekció célja nem a tagállam megbüntetése, hanem a jogszabályok megsértésével teljesített kiadások kizárása révén a költségvetés védelmének biztosítása (vagyis az, hogy az uniós költségvetésre terhelt valamennyi kiadás szabályos).

a)

A mezőgazdaság esetében a megfelelőségi határozatok pénzügyi korrekciókhoz vezetnek (4.26. bekezdés b) albekezdése), amelyeket úgy hajtanak végre, hogy csökkentik az érintett tagállamnak nyújtott finanszírozást (14).

b)

A kohéziós politika esetében a pénzügyi korrekciók hatása attól függ, hogy az érintett tagállam elfogadja-e a Bizottság által javasolt korrekciót vagy sem (15):

b)

A nem elszámolhatónak minősített kiadás uniós társfinanszírozása elvesztésének pénzügyi következményeit mindkét esetben (1.25. bekezdés b) pont i. és ii. alpont) a tagállam viseli saját költségvetésével, hacsak nem tudja visszafizettetni az összegeket az egyéni kedvezményezettekkel.

1.26.

A mezőgazdaság esetében a tagállamok kötelesek visszatéríttetni a szabálytalan kiadásokat (16), de a Bizottság által kiszabott pénzügyi korrekciók csak ritkán kötelezik visszatérítésre magukat a gazdálkodókat vagy más kedvezményezetteket (17).

1.26.

1.27.

A kohéziós politika területén a tagállami hatóságok kötelesek a projektekben feltárt szabálytalanságokkal kapcsolatban pénzügyi korrekciókat alkalmazni (18). Amint azt alább kifejtjük, az egyes kedvezményezettek általi visszafizetések között nagy különbségek vannak (lásd: 1.2 és 1.3. háttérmagyarázat).

1.27.

1.28.

Minden olyan tagállami visszatérítést, amelyre éppen a számvevőszéki ellenőrzés idején kerül sor, figyelembe vesznek, így az érintett összegekkel már nem kalkulálnak a hibaszámításkor.

1.29.

Számos pénzügyi korrekcióra az eredeti kifizetés után több évvel kerül sor (lásd: a Számvevőszék 7/2010. sz., mezőgazdasági témájú különjelentése (19), valamint 3/2012. sz. különjelentése a strukturális alapokról (20)). Vannak azonban 2012-ből jelentős példák arra is, hogy a Bizottság sokkal gyorsabban kiszabta a pénzügyi korrekciókat. Más, alábbi példák néhány felmerülő kérdésbe engednek betekintést (lásd: 1.1–1.3. háttérmagyarázat).

1.29.

A KAP reformjának végrehajtására való felkészülés keretében például a Bizottság továbbra is folytatja a folyamat javítására és felgyorsítására irányuló erőfeszítéseit, szem előtt tartva a minőségi követelmények fenntartásának szükségességét és a tagállamok válaszadási jogát.

A strukturális alapok esetében a 2000–2012 közötti időszak során a halmozott pénzügyi korrekciók kétharmadát a Bizottság 2008. évi cselekvési tervének elfogadását követően szabták ki. Ez az eljárások felgyorsítását mutatja, amely mellett a Bizottság elkötelezte magát.

1.30.

A Számvevőszék örömmel látja, hogy a Bizottság Románia, a Cseh Köztársaság és Szlovákia esetében gyorsabban intézkedett a pénzügyi korrekciók ügyében. Nyugtázza a Számvevőszék a Spanyolországban régóta végrehajtásra váró pénzügyi korrekció kapcsán elért eredményeket. A pénzügyi korrekciók időzítése és jellege befolyásolja, hogy milyen hatást gyakorolnak a költségvetésre, a tagállamokra, a kedvezményezettekre, illetve a Számvevőszék munkájára.

1.31.

A Számvevőszék megvizsgálta, hogy a korrekciók milyen hatással vannak az ellenőrzési következtetéseire:

a)

A Spanyolországot illető pénzügyi korrekció (lásd: 1.1. háttérmagyarázat) 2008-ban vagy korábban feltárt problémákkal kapcsolatos. Kifizetésekre azonban 2013-ban (és esetleg további költségvetési években) továbbra is sor kerül, és ezeket a Számvevőszék ellenőrzési munkájának normális ciklusában is vizsgálhatja.

a)

A Bizottság továbbá megjegyzi, hogy a kohéziós politika keretében felmerült kifizetéseket, hibákat és korrekciókat a programok többéves jellegével összefüggésben kell elemezni. A Bizottság egy nemrégiben a mentesítési hatóság felkérése alapján készített jelentésben bemutatta, hogy a Bizottság által a 2000–2006-os időszak programjaira kiszabott pénzügyi korrekciók összege – a tagállamok által kiszabott további korrekciókat és a Spanyolországra kiszabott említett pénzügyi korrekciót is figyelembe véve – eléri a 2000–2006-os időszak ERFA-allokációinak legalább 5,6 %-át (2013. március 31-én a 6,2 %-át).

b)

A romániai ESZA- és a csehországi ERFA-korrekciók átalánykorrekciók voltak. A végrehajtott korrekció nem jár visszafizetéssel (lásd: 1.2. háttérmagyarázat) a kedvezményezettek részéről, és projektszinten sem történik részletes korrekció, így a Számvevőszék által feltárt hibák a tagállamok által visszatérítési céllal bejelentett kiadások része maradnak (21).

b)

c)

A romániai ERFA-korrekciót, illetve a szlovák ERFA-korrekciónak egy részét (lásd: 1.3. háttérmagyarázat) 2012-ben hajtották végre, és ezekbe projektszintű részletes korrekció is bele volt tervezve. A Számvevőszék figyelembe vette ezt, amikor a korrekció által érintett projekteket vizsgált: ezeknek a projekteknek a hibáit a Számvevőszék már nem számszerűsíti, ezért ki vannak zárva a hibaarány megbecsüléséből (22).

c)

1.32.

A mezőgazdasági kiadások esetében a Bizottság megfelelőségi határozatai a tagállamoknak szólnak, és a legtöbb esetben nem vezetnek ahhoz, hogy a kedvezményezett visszafizetést tegyen (lásd: 1.26. bekezdés), és múltbéli kiadásokat tükröznek (lásd: 4. fejezet, 4.28. bekezdés). E pénzügyi korrekciók hatása ezért túl késői ahhoz, hogy a jelenlegi beszámolási évre nézve befolyásolhatná a hibaarány számvevőszéki értékelését.

1.32.

1.33.

A Bizottság által kezdeményezett, a projektkiadások részletes korrekcióját vagy az év során történő megtérítését eredményező pénzügyi korrekciók csökkentették a 2012-es becsült hibaarányt. A pénzügyi átalánykorrekciók, amelyek nem törlik a szabálytalan kiadást a költségelszámolásból, illetve nem korrigálják a szabálytalan kiadásokat a projektek szintjén, nem befolyásolják a Számvevőszék által talált becsült hibaarányt.

1.33.

Lásd az 1.29–1.31. bekezdésre adott válaszokat.

1.34.

A Bizottság erősen törekszik arra, hogy az uniós jogszabályok által előírt módon azonosítsa a nem jól teljesítő felügyeleti és kontrollrendszereket és tökéletesítse azokat. A Bizottság ezen a szerepkörén nem léphet túl, vagyis nem kényszerítheti a tagállamokat, hogy visszatérítésre hívják fel a kedvezményezetteket.

1.34.

Az Európai Parlament a 2013 júliusában elfogadott, az integrált belső ellenőrzési keretrendszerről szóló állásfoglalásában a költségvetési rendelet 32. cikke (5) bekezdésének szigorú alkalmazását kérte, amely a következőképpen rendelkezik: „Amennyiben a végrehajtás során a hibaszint folyamatosan magas, a Bizottságnak azonosítania kell a kontrollrendszerek gyenge pontjait és elemeznie kell a lehetséges korrekciós intézkedések költségét és hasznosságát, majd megfelelő lépéseket kell tennie vagy javasolnia, úgymint az alkalmazandó rendelkezések egyszerűsítése, a kontrollrendszer javítása, és a program […] átalakítása.”

Mivel a humánerőforrások várhatóan csökkenni fognak, valamint a 2014–2020-as időszak jogalkotási eljárásában nehézségek merülnek fel a javasolt egyszerűsítés és a költséghatékony kontrollok célkitűzése biztosítása érdekében, a Bizottság úgy véli, hogy különösen a megosztott irányítás területén ezen új követelmény alkalmazása nem korlátozódhat olyan intézkedésekre, amelyek csupán az éves hibaarányra gyakorolt hatásra összpontosulnak a végső kedvezményezettek szintjén. A többéves programok időtartama alatt tagállami szinten végrehajtott pénzügyi korrekciók és visszafizettetések – a szabályok egyszerűsítésére, valamint a rendszerek átalakítására és megerősítésére irányuló folyamatos erőfeszítésekkel együtt – mindig is fontos tényezők lesznek, amelyeket figyelembe kell venni.

1.35.

A 2014–2020-as programozási időszakra nézve a Bizottság azt javasolta, hogy a tagállami hatóságok éves jelentésének bemutatását követően észlelt szabálytalanságok miatt automatikusan csökkenjen a nettó uniós finanszírozás, ami ösztönzően hathatna a tagállami ellenőrzések eredményességére (23). Ha ezt a javaslatot elfogadják, a Számvevőszék meg fogja vizsgálni, lesznek-e ennek következményei a Számvevőszék módszertanára nézve.

1.35.

1.36.

A Bizottság a költségvetés napi szintű irányítását a bizottsági főigazgatóságok főigazgatóira és az Európai Külügyi Szolgálat operatív igazgatójára („főigazgatók” (24)) ruházza. A Bizottság előírja, hogy ezek a főigazgatók az éves tevékenységi jelentésük (25) keretében megbízhatósági nyilatkozatot tegyenek a mögöttes tranzakciók jogszerűségére és szabályszerűségére vonatkozóan. A nyilatkozatok elkészítésére vonatkozó bizottsági utasítások szerint a főigazgatóknak akkor kell azokat fenntartással ellátniuk, ha a) olyan esemény történt, amely súlyosan befolyásolhatja a Bizottság megítélését; b) a becsült hibaszint hatása a pénzügyi korrekciók és a már megtörtént visszatérítések levonása után is lényeges marad.

1.37.

2012-ben minden főigazgató úgy nyilatkozott, hogy „ésszerű bizonyossággal bír arra nézve, hogy a részlege tevékenységeire biztosított erőforrásokat a gondos pénzgazdálkodás elveivel összhangban, a kijelölt célokra használták fel, valamint hogy a működő kontrolleljárások biztosítják a szükséges garanciákat a mögöttes tranzakciók jogszerűségét és szabályszerűségét illetően”. Ennek ellenére 14 főigazgató összesen 23 számszerűsített fenntartással élt a kiadásokat illetően (lásd: 1.3. táblázat ). Ezenkívül a Költségvetési Főigazgatóság főigazgatója az előző évhez hasonlóan fenntartással élt a bevételre vonatkozó nyilatkozatában.

1.38.

A Belső Ellenőrzési Szolgálat három főigazgatóságot (26)„korlátozott vizsgálatnak” vetett alá. Ebből adódóan a Mezőgazdasági Főigazgatóság és a Vidékfejlesztési Főigazgatóság nagyobb összegű fenntartásokról számolt be, mint korábban. A Fejlesztési Főigazgatóság, az EuropeAid -Együttműködési Főigazgatóság, valamint a Kutatási és Innovációs Főigazgatóság is nagyobb összegű fenntartásokról számolnak be, de az ő esetükben ennek nincs köze a Belső Ellenőrzési Szolgálat által lefolytatott korlátozott vizsgálatok következtetéseihez. Az éves tevékenységi jelentésekre vonatkozó ajánlások nem mindegyikét hajtották végre a 2012-es éves tevékenységi jelentésekben; a 2013-as jelentéseket illetően a Belső Ellenőrzési Szolgálat további főigazgatóságoknál fog vizsgálatot végezni.

1.38.

1.39.

A Bizottság 2012. évi igazgatási eredményeinek összefoglalását (az „összefoglaló jelentést” (27)) a Bizottság 2013. június 5-én fogadta el. Az összefoglaló jelentés két funkciója:

1.39.

1.40.

Az összefoglaló jelentésnek azonban nem szükséges kifejezett nyilatkozatot tartalmaznia arra nézve, hogy a forrásokat az olyan szabályoknak megfelelően költötték el, amilyenek betartását az uniós jog megköveteli az uniós pénzeket kezelő tagállami szervezetektől (28).

1.40.

1.41.

Az összefoglaló jelentés egyesíti (29) az egyes éves tevékenységi jelentésekben azonosított „kockáztatott összegeket” (lásd: 1.3. táblázat ). A „kockáztatott összegek” kifejezésre az összefoglaló jelentés nem ad meghatározást, és a különböző főigazgatóságok nem egységes módon számítják ki azokat (30). A Bizottság a „kockáztatott összegeket” összesen az év valamennyi kifizetésének 1,9 %-a (2,6 milliárd euró) és 2,6 %-a (3,5 milliárd euró) közé teszi. Ezzel a Bizottság elismeri, hogy a kiadások hibaaránya valószínűleg lényegesnek fog mutatkozni. A „kockáztatott összegek” bizottsági számszerűsítését nem lehet közvetlenül összevetni a Számvevőszék becslése szerinti hibaaránnyal. Maga az összefoglaló jelentés is kimondja azonban, hogy „számos területen, különösen a vidékfejlesztés területén, az IAS által feltárt megbízhatósági problémák miatt valószínűleg alábecsülik a kockáztatott összegeket”. Ennélfogva a Bizottság az összefoglaló jelentésében utasította központi részlegeit, hogy tekintsék át a kockáztatott összegek megbecsülésére alkalmazott különböző koncepciókat (lásd: 30. lábjegyzet).

1.41.

Amint azt az összefoglaló jelentés is mutatja, a Bizottság tudatában van a Számvevőszék által felvetett problémáknak, és intézkedéseket tesz a kockáztatott összegek kiszámítására szolgáló módszerek összehangolására.

Fontos figyelembe venni azt, hogy a fennálló problémákat elsősorban a tagállamok által közölt hibaarányok megbízhatatlansága okozza. A Bizottság sok erőfeszítést tesz megbízhatóságuk javítása érdekében, például felfelé korrigálja ezeket, amennyiben szükségesnek ítéli (lásd a 3.31–3.36., a 4.38–4.39. és a 6.35–6.39. bekezdésre adott válaszokat).

1.42.

Az összefoglaló jelentés összeveti a „kockáztatott összegek” összességét az elmúlt négy év pénzügyi korrekcióinak átlagos szintjével, és megjegyzi, hogy az elmúlt négy év pénzügyi korrekcióinak és visszafizettetéseinek átlagos szintje közel van a „kockáztatott összegek” 2012-es szintjéhez. Ez a párhuzamba állítás némi pontosítást igényel:

1.42.

—

a Számvevőszék az 1.19–1.35. bekezdésben tárgyalta a pénzügyi korrekciók időzítését, illetve a tagállamokra és a kedvezményezettekre gyakorolt hatásukat;

—

—

az összefoglaló jelentés elismeri, hogy a „kockáztatott összegek” nagyságára vonatkozó becslés valószínűleg alacsonyabb a valóságos összegnél, a például a kohéziós politika (lásd: 5. fejezet, 5.57. és 5.58. bekezdés) és a vidékfejlesztés (lásd: 4. fejezet, 4.38. bekezdés) terén alkalmazott módszerek miatt, valamint az uniós alapokat kezelő más szervezetek által a Bizottságnak szolgáltatott információk hiányosságai okán;

—

—

a pénzügyi korrekciók általában arra vezetnek, hogy az érintett tagállam új kiadásokat jelent be, amelyek esetleg szintén nem mentesek a hibáktól.

—

1.43.

Az összefoglaló jelentés nem csupán a jogszerűség és szabályszerűség kérdéseit tárgyalja. A benne tárgyalt jelentős témák közé tartoznak a bizottsági részlegeknek arra irányulóan adott utasítások is, hogy tökéletesítsék a teljesítménymérési keretet, a „teljesítményalapú szervezeti kultúra” (31) megvalósításának érdekében. A Bizottság ezenkívül aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az új programozási időszakra nézve a jogi keret egyszerűsítését célzó ágazati jogszabályokra irányuló több javaslata nem talált meghallgatásra.

1.44.

Az összefoglaló jelentés párhuzamba állítja a szabályok megsértésével elköltött források szintjét és a pénzügyi korrekciók hatását. A Számvevőszék megítélése szerint ezeket a számadatokat tágabb háttér előtt kell szemlélni. Az összefoglaló jelentés maga is megjegyzi, hogy a bemutatott adatok valószínűleg alábecsülik az általános kockázati szintet. A Számvevőszék kifejtette, hogy a pénzügyi korrekciók csak bizonyos eredendő korlátok között működhetnek a hibakorrekció eszközeként (lásd 1.19–1.35. bekezdés). A pénzügyi korrekciók jelentős szerepet játszhatnak a kiadások minőségi javításának ösztönzőjeként, de nem szabad túlbecsülni a kiadások szabályosságának biztosítására gyakorolt hatásukat.

1.44.

A kapcsolódó összegek számszerűsítése érdekében a Bizottság óvatos megközelítést alkalmazott. A Bizottság csak azokat a pénzügyi korrekciókat (2012-ben körülbelül 3,7 milliárd EUR) és visszafizettetéseket (2012-ben körülbelül 0,7 milliárd EUR) vette figyelembe elemzésében, amelyeket ő maga hajtott végre, és amelyek közvetlenül a tagállamok felügyeleti és kontrollrendszereinek hiányosságai által okozott hibákat vagy hibakockázatokat orvosolták (2012-ben összesen 4,4 milliárd EUR).

E megközelítés alapján a Bizottság nem vette figyelembe a következőket:

1.45.

Megfontolandó kérdés, hogy az összefoglaló jelentés továbbra is alkalmas-e arra, hogy meg tudjon felelni mind a belső, mind a külső elszámoltathatóság céljainak. Az összefoglaló jelentést a költségvetési rendeletben meghatározott ütemterv szerint véglegesítik, ám ahhoz túl későn, hogy jelentősen befolyásolni tudná a Számvevőszék munkáját, és nem az összevont beszámolóval együtt teszik közzé. Az összefoglaló jelentésnek a más területeken tapasztalható gyakorlattal ellentétben nem kell kifejezett nyilatkozatot tartalmaznia, és nem is tartalmaz (32).

1.45.

A Bizottság úgy véli, hogy az éves tevékenységi jelentések és az összefoglaló jelentés együttesen megvalósítják a Számvevőszék által meghatározott külső és belső elszámoltathatósági célkitűzéseket. Az éves tevékenységi jelentéseket időben lezárják ahhoz, hogy a Számvevőszék figyelembe tudja venni azokat, és más területekhez hasonló kifejezett nyilatkozatot tartalmaznak. Az összefoglaló jelentés az éves tevékenységi jelentések összefoglalása, az a dokumentum, amellyel a Bizottság az EUMSZ 317. cikkének megfelelően politikai felelősséget vállal.

Az éves tevékenységi jelentések és az összefoglaló jelentés nyilvános dokumentumok, amelyek minden érdekelt számára rendelkezésre állnak. A Bizottság követni fogja a Számvevőszék azon javaslatát, hogy hozzanak létre az összevont beszámoló oldaláról azokra az oldalakra mutató linket, amelyeken az összefoglaló jelentést és az éves tevékenységi jelentéseket közzéteszik.

1.46.

2012-ben a Bizottság a rendelkezésre álló költségvetésből nem tudta teljesíteni az összes kifizetési kérelmet. Ezért többek között az okolható, hogy nőtt a különbség egyfelől a kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatok, másfelől a korábbi évekből fennálló felhalmozódott kötelezettségvállalások között (33).

1.46.

A Bizottság a rendelkezésére álló összes eszközt felhasználta a költségvetés minél teljesebb végrehajtása érdekében. Ezen eszközök között szerepelt a költségvetési rendeletben újonnan bevezetett „év végi átcsoportosítás”, amely lehetővé tette valamennyi megnevezés felhasználatlan előirányzatainak összevonását, így december végéig 211 millió EUR összegben tudtak kifizetéseket teljesíteni a regionális politika keretében.

1.47.

A végleges uniós költségvetés az intézményeknek 148,7 milliárd euró (34) értékben engedélyezett kötelezettségvállalásokat, illetve 136,8 milliárd euró (35) értékben kifizetéseket.

1.48.

Ezeket az előirányzatokat teljesen igénybe is vették; a rögzített kötelezettségvállalások az engedélyezett teljes összeg 99,6 %-ára rúgtak (2011-ben a 99,3 %-ára), míg az összes kifizetés elérte a költségvetési korlát 99,1 %-át (2011-ben: a 98,6 %-át).

1.49.

Azok az előirányzott kötelezettségvállalások, amelyekre nézve a pénzügyi keret felső határt szab meg, 0,8 milliárd euróval a felső határérték alatt maradtak. A többi kötelezettségvállalás összege, amelyekre nem vonatkoznak a pénzügyi keret felső határértékei, összesen 1,2 milliárd euró volt (36). A kifizetési előirányzatokat illetően a kiadások minden forrást figyelembe véve az 5,6 milliárd eurós felső határon belül voltak.

1.50.

2012-ben a bevételek (37) 1,0 milliárd euróval (38) meghaladták a kifizetéseket (2011-ben: 1,5 milliárd euróval). Ezt a többletet (39) a 2013-ban a tagállamoktól beszedendő saját források ellentételezésére fogják felhasználni.

1.51.

Amint a Számvevőszék a 2011-es éves jelentésében megjegyezte (40), a Bizottság az éves költségvetés kifizetési előirányzatain belül maradva egyre nehezebben tud eleget tenni minden kifizetési kérelemnek. 2012-ben a Bizottság a negyedik negyedévben további kifizetési előirányzatokért folyamodott. A 2012. október 23-i, 6. sz. költségvetés-módosítással 9 milliárd euró kifizetési előirányzatot kért, amiből a költségvetési hatóság 2012. december 12-én 6 milliárd eurót hagyott jóvá. A kifizetésekkel kapcsolatban gyakorolt nyomást tükrözi a fennálló kötelezettségvállalások összegének növekedése is (lásd: 1.54. és 1.55. bekezdés).

1.51.

1.52.

Ezt többek között az magyarázza, hogy 2007–2013 során a kötelezettségvállalási előirányzatok mindig közel voltak a pénzügyi keretben megszabott felső határhoz, míg a kifizetési előirányzatokat mindegyik szakaszban a felső határnál alacsonyabbra szabták (lásd: 1.4. táblázat ). Ennek eredményeként a 2007–2013 közötti időszakban rendelkezésre álló kötelezettségvállalási előirányzatok teljes halmozott értéke 114 milliárd euróval meghaladta ugyanezen időszak kifizetési előirányzatainak teljes halmozott értékét. Ez 64 milliárd euróval több, mint a két összeg között a pénzügyi keretben előirányzott 50 milliárd eurós különbség.

1.53.

A költségvetésre a kifizetési előirányzatokkal kapcsolatban gyakorolt nyomás egy további tényezője az, hogy a programozási időszak utolsó előtti évében megnőtt a tagállami kifizetési kérelmek beáramlása (41), egy másik tényező pedig a jelenlegi programozási időszak kohéziós kiadásainak lassú beindulására adott válasz. Ennek következtében költségvetés-módosításokkal kifizetéseket vittek át más költségvetési fejezetekbe (de kötelezettségvállalásokat nem), egyes kifizetési előirányzatokat pedig töröltek.

1.53.

A költségvetés-módosítás csak kifizetési előirányzatokat tartalmazott: nincs szükség további kötelezettségvállalási előirányzatokra, mivel azokat a többéves pénzügyi keretben állapítják meg.

1.54.

A Bizottság fennálló költségvetési kötelezettségvállalásai (42), amelyeket még nem fizettek ki, illetve amelyek esetében a kötelezettségvállalást nem vonták vissza, 10 milliárd euróval (5,0 %), összesen 217 milliárd euróra nőttek, ami 2 évnyi és 3 hónapnyi differenciált előirányzatnak (43), illetve 2 évnyi és 7 hónapnyi differenciált kifizetésnek felel meg a kiadások 2012-es teljesítési arányát tekintve.

1.55.

A legtöbb fennálló kötelezettségvállalás az 1b. címsorra („Kohézió a növekedésért és foglalkoztatásért”) vonatkozik (lásd: 1.4. ábra ). Ezen a területen a fennálló kötelezettségvállalások összege 140 milliárd euró (44) (az összes fennálló költségvetési kötelezettségvállalás 64,1 %-a), ami 2 év és 8 hónap értékű kötelezettségvállalásnak vagy 2 év és 11 hónap értékű kifizetésnek felel meg (2011: 3 év és 2 hónap), a kiadások 2012-es teljesítési arányát tekintve. A fennálló kötelezettségvállalások aránya az éves költségvetéshez képest azonban egyéb differenciált előirányzatokat alkalmazó területeken is hasonló. Annak fő oka, hogy 2011-hez képest az éves kifizetésben kifejezett értékük csökkent, az, hogy a 6. sz. költségvetés-módosítás 4,4 milliárd eurós kifizetési előirányzatot különített el kohéziós célokra. Annak ellenére, hogy a kifizetési előirányzatok növekedtek, 2012 végén 16,2 milliárd euró összegű kifizetési kérelem várt kiegyenlítésre (45) (2011 végén: 10,7 milliárd euró; 2010 végén: 6,4 milliárd euró). Így a jövőbeli kifizetési költségvetésekből fedezendő összeg az elmúlt három évben jelentősen megnőtt.

1.55.

1.56.

Valamely kötelezettségvállalás felszámolása (vagyis a kifizetés) nem feltétlenül jelenti a kiadások elkönyvelésének végét. A Bizottság csak akkor könyveli el véglegesként a kiadásokat, ha az intézkedéseket már elvégezték, azokról a Bizottság beszámolót kapott, és azt elfogadta. Az 1.5. táblázat mutatja be azoknak az előfinanszírozási kifizetéseknek a szintjét, amelyeknél a Bizottság még nem fogadta el és nem validálta a kedvezményezetti végső felhasználást. 2012 végén a bruttó előfinanszírozás összege 80,1 milliárd eurót tett ki (46).

1.56.

1.57.

A kötelezettségvállalástól a kiadás elfogadásáig átlagosan a 4. fejezet („Az EU mint globális szereplő”) esetében telik el leghosszabb idő: itt egy tipikus műveletnél 3 év és 11 hónap (47) telik el a kötelezettségvállalás és a kapcsolódó kiadások bizottsági elkönyvelése között. Ha az előfinanszírozási időszak feleslegesen elhúzódik, az fokozhatja a hiba vagy veszteség kockázatát (lásd: 7. fejezet, 7.1. háttérmagyarázat).

1.57.

1.58.

A 2012-es kifizetési költségvetésre gyakorolt nyomás jelentősebb tényezői: az egyensúlyhiány okozta, az 1.52. bekezdésben említett jelentős különbségek, valamint az, hogy meg kell oldani a fel nem használt kötelezettségvállalások fennálló egyenlegének problémáját. A kifizetési költségvetésre gyakorolt nyomás elengedhetetlenné teszi, hogy a Bizottság közép- és hosszú távon tervezzen a kifizetési igényekkel kapcsolatban. A jövőbeli költségvetéseknek nemcsak a fennálló költségvetési kötelezettségvállalásokból adódó cash-flow követelményeknek kell megfelelniük, hanem az Unió mérlegében rögzített kötelezettségekkel kapcsolatos kifizetéseket is finanszírozniuk kell (48). Mindez együtt azt jelenti, hogy a jövőbeli folyósítási igények 2012. december 31-én 313 milliárd euróra tehetők.

1.58.

1.59.

A Számvevőszék szerint a Bizottságnak hosszú távú, a jövőbeni kifizetési igényeket tükröző cash-flow-előrejelzést kellene készítenie és közzétennie, ami segítené a jövőbeni igények meghatározását, a költségvetési prioritások tervezését, és annak biztosítását, hogy a szükséges kifizetéseket a jóváhagyott éves költségvetésekből lehessen teljesíteni. Egy ilyen elemzésnek figyelembe kellene vennie azt is, hogy az Uniónak milyen mértékben kell előfinanszírozási kifizetéseket teljesítenie, illetve az Unió mérlegében már rögzített kötelezettségekből adódó jövőbeli folyósítási igényeknek eleget tennie.

1.59.

A Bizottság elemezni fogja, hogyan lehetne a legjobban elkészíteni és közzétenni egy olyan hosszú távú cash flow-előrejelzést, amely az Unió mérlegében már lekönyvelt kötelezettségeket is magában foglalja.

1.

1.

1.

—

hogy a kinnlevő előfinanszírozások átvezetése nem mindig történik helyesen. Az átvezetést több esetben egyáltalán nem végezték el, vagy helytelen összeggel könyvelték le.

—

hogy egyes főigazgatóságok nem dolgozzák fel a megvalósult eredményekről és a kapcsolódó költségekről rendelkezésre álló információkat, és nem vezetik át ennek megfelelően a kapcsolódó előfinanszírozási tételeket, hanem a pénzügyi évek elkülönítésével kapcsolatos számítások során csak közelítéseket alkalmaznak.

—

először a 2010-es éves jelentésben, hogy a Bizottság egyre több esetben nem rögzít megfelelően egyes kifizetéseket a mérleg eszközoldalán, különösen ami a pénzügyi konstrukciókat és az egyéb támogatási rendszereknél kifizetett előlegeket illeti.

2.

2.

2.

3.

3.

3.

2.1.

Ez a fejezet a bevételekre (azaz a saját forrásokra és egyéb bevételekre) vonatkozó külön értékelést tartalmazza. A 2012. évi bevételekre vonatkozó főbb adatok a 2.1. táblázatban szerepelnek.

2.2.

92,4 %-kal a saját források a költségvetési kiadások finanszírozásának messze a legjelentősebb forrásai. A saját forrásoknak három kategóriája van (1): a tagállamok bruttó nemzeti jövedelmén (GNI) alapuló saját források; a hagyományos saját források (importvámok és cukortermelési díj); a tagállamok által beszedett hozzáadottérték-adó (héa) alapján kiszámított saját források.

2.3.

A GNI-alapú saját források számítása a tagállamok GNI-jére alkalmazott egységes kulccsal történik. A tagállamok hozzájárulásainak (97 856 millió euró, a bevétel 70,1 %-a) kiszámítása a folyó pénzügyi évre nézve az előrejelzett GNI-adatok alapján történik (2). Ezeket az adatokat legalább négy évig felül kell vizsgálni, azután elévülnek (3). A felülvizsgálat eredményét figyelembe veszik a tagállamok korábbi évekre vonatkozó GNI-egyenlegének és GNI-kiigazításainak (4) kiszámításakor, amelyek szintén hozzájárulnak az éves bevételi költségvetéshez. A szabályossággal kapcsolatban felmerülő legnagyobb kockázatot az jelenti, hogy vagy nem az uniós szabályozásnak megfelelően állítják össze a mögöttes statisztikákat, vagy nem az említett szabályozás szerint dolgozzák fel azokat.

2.4.

A hagyományos saját források, a héaalapú saját források és az egyéb bevételek teljes összegének megállapítását követően a GNI-alapú források a költségvetés egyensúlyba hozására szolgálnak. Ha egyes tagállamok a ténylegesnél kisebb (vagy nagyobb) GNI-t adnak meg, az a GNI-alapú saját források teljes összegére nincs ugyan hatással, viszont a GNI-adatok helyesbítéséig megnöveli (vagy csökkenti) a többi tagállam által befizetendő hozzájárulások összegét.

2.5.

A hagyományos saját forrásokat a tagállamok állapítják meg és szedik be. E források háromnegyedét (16 454 millió eurót, a bevételek 11,8 %-át) befizetik az Unió költségvetésébe, míg a maradék egynegyedet visszatartják a beszedési költségek finanszírozására. Minden tagállam havonta kimutatást küld a Bizottságnak a megállapított vámokról (A-számlák), valamint negyedévente kivonatot küld a kimutatásban nem szereplő, de megállapított vámokról (B-számlák) (5). A hagyományos saját forrásokat érintő főbb kockázatokat az Unió rendelkezésére bocsátott vámok teljeskörűsége, pontossága és időszerűsége jelenti.

2.6.

A héaalapú saját források (14 648 millió euró, a bevételek 10,5 %-a) a tagállamok elméleti alapon harmonizált héaalapjára alkalmazott egységes kulccsal számított hozzájárulások. Itt a fő kockázatok a tagállamok által megadott harmonizált héaalapok teljeskörűségével és pontosságával, valamint a tagállami hozzájárulások pontosságával és időszerűségével kapcsolatosak.

2.7.

A költségvetési egyensúlyhiányokra való tekintettel az Egyesült Királyságra korrekció (az ún „brit korrekció”) vonatkozik, amelynek értelmében e tagállam GNI-alapú hozzájárulását csökkentik (6). Ezenkívül a 2007–2013-as időszakban Németország, Hollandia, Ausztria és Svédország csökkentett héalehívási kulcsot alkalmaz, Hollandia és Svédország pedig az éves GNI-alapú hozzájárulások tekintetében bruttó csökkentést élvez (7). A legfőbb kockázatot az jelenti, hogy a Bizottság az ezekre vonatkozó számításaiban hibát követ el, különösen a brit korrekció bonyolult számításait illetően.

2.8.

A többi ellenőrzött bevétel főként az előző évi költségvetési többletből, uniós/közösségi (többek közt EFTA-) megállapodásokkal kapcsolatos hozzájárulásokból, késedelmi kamatokból és bírságokból áll. Az egyéb bevételek tekintetében felmerülő legfőbb kockázatok között a pénzbírságok Bizottság általi kezelése, valamint az uniós/közösségi megállapodásokkal kapcsolatos hozzájárulások téves kiszámítása szerepel.

2.9.

A Számvevőszék általános ellenőrzési koncepcióját és módszertanát az 1. fejezet 1.1. mellékletének 2. része mutatja be. A bevételek ellenőrzésével kapcsolatban a következőket kell megjegyezni:

2.10.

Az értékelés a 2012-re előrejelzett egyeztetett GNI-adatokat vette kiindulópontul, majd értékelte a Bizottság azon adatfeldolgozó rendszereit, amelyek segítségével meghatározzák a végleges költségvetési számlákban feltüntetendő összegeket. A számvevőszéki ellenőrzés tehát ezen előrejelzett adatok alapján vizsgálta az uniós költségvetés összeállítását és a tagállami hozzájárulások helyességét.

2.11.

A Számvevőszék értékelte a GNI-alapú saját források kiszámításának és beszedésének helyességéről ésszerű bizonyosságot nyújtani hivatott bizottsági felügyeleti és kontrollrendszereket. Az ellenőrzés arra is kiterjedt, hogy a Bizottság hogyan kezeli a GNI-alapú forrásokra vonatkozó 2012-es fenntartásokat. A Számvevőszék nem tudja megítélni a tagállamok és a Bizottság között egyeztetett adatok minőségét.

2.12.

Értékelte azonban a Számvevőszék a 2002–2010-es időszak GNI-adatainak 2012 januárjában befejeződött bizottsági ellenőrzését (10). Az értékelés középpontjában a 2002 és 2007 közötti évek álltak, amelyek GNI-adatai, a 2008-as adatokkal együtt, 2012-ben váltak véglegessé úgy, hogy azután a GNI-alapú saját források kiigazításai kiszámításának módosítására nem volt további lehetőség, kivéve az egyes körülhatárolt elemekre vonatkozó egyedi fenntartásokat (lásd: 2.25. bekezdés). A Bizottság felügyeleti és kontrollrendszereinek értékelésekor ez a munka is figyelembe veendő.

2.13.

A Számvevőszék egyes kiválasztott tagállamokban (Belgium, Lengyelország és Finnország) értékelte a felügyeleti és kontrollrendszereket, amely tagállamok együttesen a hagyományos saját források teljes összegének mintegy 13 %-át adják. Annak érdekében, hogy megfelelő bizonyosságot szerezzen a nyilvántartott összegek pontosságáról és teljességéről, a Számvevőszék vizsgálta a számviteli rendszereket (mind az A-számlákat, mind a B-számlákat), valamint ellenőrizte a hagyományos saját források alakulását azok megállapításától egészen a Bizottságnak történő bejelentésükig. A Számvevőszék tesztelte a következőkre vonatkozó főbb kontrollmechanizmusokat: a behozatali nyilatkozatok adatainak (preferenciakód és származási ország) megbízhatósága, utólagos ellenőrzések és kockázatelemzés, valamint az értesítési kötelezettség alóli mentesítés megadása a behozatali szakaszban a felkeresett tagállamokban.

2.14.

A Számvevőszék értékelte még a Bizottság felügyeleti és kontrollrendszereit, ideértve a tagállamokban végzett ellenőrzéseit, a behajthatatlan összegek leírására alkalmazott eljárást, valamint a Bizottság és a Számvevőszék korábbi megállapításainak hasznosulásvizsgálatára alkalmazott eljárást.

2.15.

A beszámoló alapjául szolgáló tranzakciók számvevőszéki ellenőrzése nem terjedhet ki a be nem jelentett, illetve a vámfelügyeletet kikerülő importügyletekre.

2.16.

A héaalapú saját források a tagállamok által ténylegesen beszedett héából származnak, összegüket („harmonizált héaalap”) makrogazdasági statisztikák és becslések segítségével korrigálják. Az ellenőrzés a tagállamok által összeállított harmonizált héaalapot vette kiindulópontjának, majd értékelte a Bizottság azon adatfeldolgozó rendszereit, amelyek segítségével meghatározzák a végleges költségvetési számlákban feltüntetendő összegeket. A Számvevőszék tehát vizsgálta az uniós költségvetés összeállítását és a tagállami hozzájárulások helyességét.

2.17.

A Számvevőszék értékelte a GNI-alapú saját források kiszámításának és beszedésének helyességéről ésszerű bizonyosságot nyújtani hivatott bizottsági felügyeleti és kontrollrendszereket. Értékelte a Számvevőszék a Bizottság által a tagállamokban a harmonizált héaalap ellenőrzésére nézve végzett munkát, illetve a fenntartások bizottsági kezelését is. Az ellenőrzés nem tesztelte közvetlenül a tagállamok által szolgáltatott statisztikákat és adatokat.

2.18.

A tranzakciótesztek eredményeit a 2.1. melléklet foglalja össze. A Számvevőszék által ellenőrzött 55 tranzakció közül egy sem tartalmazott hibát.

2.19.

A számvevőszéki ellenőrzés nem tárt fel hibát a – túlnyomórészt a 2012-re előrejelzett GNI-adatokon alapuló – tagállami hozzájárulások Bizottság általi kiszámítása és a befizetésük tekintetében. A Számvevőszék értékelése azonban hiányosságokat tárt fel a Bizottság koncepciójában és ellenőrzési folyamatában (lásd: 2.28–2.30. bekezdés). Ezek a hiányosságok nem voltak lényeges hatással a nyilvántartott GNI-alapú saját forrásokra (lásd: 2.30. bekezdés).

2.20.

A Számvevőszék megállapította, hogy a Bizottság visszafizetési felszólításai összességében az A-számlákról szóló, a tagállamok által megküldött kimutatásokat tükrözik.

2.21.

A számvevőszéki ellenőrzés nem talált hibát a tagállami hozzájárulások kiszámítása és befizetése tekintetében.

2.22.

A számvevőszéki ellenőrzés nem talált hibát az egyéb bevételekhez tartozó tranzakciókkal kapcsolatos számítások vagy befizetések tekintetében. Adminisztratív hiányosságokat talált azonban a számvevőszéki ellenőrzés azon bizottsági eljárásokban, amelyekkel egy EFTA-tagállam hozájárulásának egy részét számították ki (11).

2.22.

2.23.

A felügyeleti és kontrollrendszerek számvevőszéki vizsgálatának eredményeit a 2.2. melléklet foglalja össze.

2.23.

2.24.

A fenntartás (12) olyan eszköz, amellyel a tagállamok által benyújtott GNI-adatok kétséges tételeiben a jogszabályok által előírt négyéves határidő leteltével is lehet kiigazításokat eszközölni. A fenntartások alkalmazása tehát a belső kontrollfolyamat része. A Bizottságnak és a tagállamoknak törekedniük kell a kétséges tételek mielőbbi rendezésére (13).

2.24.

2.25.

A Bizottság a 2007-es bővítés előtti tagállamokra vonatkozóan fennálló általános fenntartások helyébe 103 egyedi fenntartást léptetett (14). Az egyedi fenntartások az EU-15 tagállamok esetében a 2002. és 2010. közötti évekre, az EU-10 tagállamok esetében pedig a 2004-2010 közötti évekre vonatkoznak. Ezenkívül, noha erre vonatkozóan nincsen előírás a Bizottság eljárásaiban, a 2007-es bővítés előtti tagállamokra nézve hat, több területet érintő fenntartás (15) is érvénybe lépett. A Számvevőszék a GNI-adatok bizottsági ellenőrzésére nézve olyan hiányosságokat talált, amelyek a fenntartások kezelését is befolyásolják (lásd: a 2.28. bekezdés b) albekezdésének második és harmadik francia bekezdése, valamint 2.29. bekezdés).

2.25.

2.26.

2012-ben ezek közül az egyedi GNI-fenntartások közül egyet sem szüntettek meg. Ráadásul 2012. év végén még két olyan egyedi GNP-fenntartás (16) is érvényben volt, amely az 1995–2001-es időszakra vonatkozik. Az egyes tagállamok helyzetét a 2.2. táblázat mutatja be. A Bizottság nem végez becsléseket a fenntartások lehetséges hatására vonatozóan.

2.26.

Mivel a nemzeti számlák a fékek és ellensúlyok összetett rendszere, az egyes komponensek hatása nem különíthető el, ezért nem lehetséges pontosan számszerűsíteni a fenntartások potenciális hatását (gyakran nem könnyű meghatározni, hogy a hatás pozitív vagy negatív lesz).

2.27.

A Bizottság a 2008. évre nézve általános fenntartással élt a görög GNI-adatok kapcsán, mivel Görögország nem tudta betartani az adatoknak az Eurostathoz való továbbítására vonatkozó 2012. szeptember 22-i határidőt. Ennek hiányában a 2008-as év véglegessé vált volna, és később nem lehetett volna kiigazítással élni.

2.28.

A GNI-adatok bizottsági ellenőrzése eredményességének számvevőszéki vizsgálata a 2002–2007-es lezárt, 2012-ben véglegesített évekre nézve a következőket állapította meg:

a)

Az Eurostat nem megfelelő módon tervezte meg a munkáját, illetve a prioritásait, tekintve, hogy nem mérte fel megfelelően a GNI-adatok tagállami összeállításához kapcsolódó kockázatokat, és nem alkalmazta jól a költség-haszon elvet (17) az ellenőrizendő területek kiválasztásánál,

a)

b)

Az Eurostat által alkalmazott ellenőrzési koncepció a következők miatt nem mondható egységesnek:

—

hiányosságok voltak a közvetlen ellenőrzés végrehajtásában, az Eurostat különböző, nem minden esetben dokumentált kritériumok alkalmazásával választotta ki a vizsgálandó területeket, és nem volt bizonyíték arra, hogy az Eurostat minden esetben igazolta volna a tagállami statisztikai hivatalok által a kiválasztott összetevők becsléséhez felhasznált bemeneti adatokon elvégzett ellenőrzéseket,

—

—

nem volt bizonyíték olyan kritériumok alkalmazására, amelyek alapján a költség-haszon elvvel összhangban lehetett volna meghatározni az országspecifikus fenntartásokat,

—

—

egyes több területet érintő fenntartásokat nem megfelelő módon határoztak meg. Például a társasházak kezelésével kapcsolatos fenntartás, ahol 14 tagállam nyilatkozott úgy, hogy nincsenek ilyen jellegű tranzakcióik, valamint a kicsi fizikai jelenléttel, vagy fizikai jelenléttel nem rendelkező jogi személyiségek, ahol a GNI-re gyakorolt várható hatás csak korlátozott.

—

2.29.

A Számvevőszék olyan problémákat is talált a nemzeti számlák becslésének összeállítására vonatkozóan, amelyeket az Eurostat nem tárt fel. Ezen problémák némelyikének (18) azt kellett volna eredményeznie, hogy a Bizottság további országspecifikus fenntartásokat léptet érvénybe, míg más problémák (19) arra utaltak, hogy a fenntartások meghatározása az egyes tagállamokban nem egységes módon történt.

2.29.

2.30.

Bár a GNI-alapú saját források kiszámítását a 2012-es pénzügyi évre nézve ez nem érinti, az egyes tagállamok hozzájárulása a 2002. és 2007. közötti évekre nézve más lett volna (20).

2.30.

2.31.

A felkeresett tagállamokban a számvevőszéki ellenőrzés (lásd: 2.13. bekezdés) az utólagos ellenőrzések és kockázatelemzés tekintetében tárt fel hiányosságokat a tagállami vámfelügyelet esetében. A tagállami vámfelügyelet csak részben eredményes volta megnöveli annak kockázatát, hogy a hagyományos saját források beszedett összegei pontatlanok lesznek.

2.31.

2.32.

A 2010-re és 2011-re vonatkozó éves jelentésekben említett belgiumi rendszerhiányosság megszüntetésén a Bizottság és a tagállam együtt dolgozik. A Költségvetési Főigazgatóság 2012-es éves tevékenységi jelentése fenntartást fogalmaz meg az e tagállam számviteli adatainak megbízhatóságát illetően.

2.32.

2.33.

A két másik felkeresett tagállamban (Lengyelországban és Finnországban) a Számvevőszék megállapítása szerint az A- és a B-számlákkal kapcsolatban egyéb kisebb rendszerhiányosságok is adódtak.

2.33.

2.34.

2012-ben a Bizottság 54 fenntartást léptetett érvénybe és 57-et szüntetett meg. A Bizottság szerint az azokban a tagállamokban kifejtett kontrolltevékenység nettó hatása, ahol fenntartásokat szüntetettek meg, a héaalapú saját források mintegy 4 millió eurós csökkenése volt (21). Az év végén összesen 153 fenntartás volt érvényben (lásd: 2.3. táblázat ). A Bizottság által érvénybe léptetett fenntartások közül 44 a héajogszabályokkal kapcsolatos kötelezettségszegéshez kötődik. Ezek csak a kötelezettségszegési eljárás lezárását és az érintett évekre vonatkozóan a héaalapra gyakorolt hatás meghatározását követően szüntethetők meg. 17 fenntartást maguk a tagállamok léptettek érvénybe.

2.35.

A hosszú ideje érvényben lévő héafenntartások a Számvevőszék meghatározása szerint azok, amelyek legalább tíz évvel korábbi évet érintenek, azaz a 2012. év végén még mindig érvényben lévő olyan fenntartások, amelyek 2003-ra és az azt megelőző évekre vonatkoznak. Az általános helyzet a korábbi évekhez hasonlatos. A tárgyév végén 16 hosszú ideje érvényben lévő fenntartás volt – melyek közül néhány még 1995-ből származott –, míg 2011 végén 15. A hosszú ideje érvényben lévő fenntartások közül öt kötelezettségszegéssel kapcsolatos, hármat pedig tagállamok léptettek érvénybe.

2.35.

2.36.

2012 végén a folyamatban lévő pénzbírságoknak mintegy 98 %-át (22) vagy ideiglenes fizetés, vagy biztosíték fedezte. A költségvetési rendelet végrehajtási szabályai előírják (23), hogy ha az adós az esedékesség napjáig sem ideiglenes fizetést nem teljesített, sem a teljes összeget fedező biztosítékot nem nyújtott, akkor a Bizottságnak minden lehetséges eszközzel be kell hajtania a kinnlevő összeget.

2.36.

2.37.

A Számvevőszék megvizsgált egy 30 olyan pénzbírságból álló mintát, amelyekre nézve sem ideiglenes fizetést nem teljesítettek, sem biztosítékot nem nyújtottak, és megállapította, hogy 12 esetben a Bizottság nem használt fel minden lehetséges eszközt a behajtásra. A Számvevőszék már 2011-es éves jelentésében is foglalkozott ezzel a kérdéssel (24).

2.37.

2.38.

A Költségvetési Főigazgatóság a 2012-re vonatkozó éves tevékenységi jelentésében leszögezi, hogy ésszerű bizonyossággal rendelkezik a saját források céljaira felhasznált GNI-adatok pontosságára és teljeskörűségére nézve, tekintve a GNI-bizottság véleményét és az Eurostat által elvégzett ellenőrzési tevékenységek eredményeit. A Számvevőszék szerint tekintetbe kell venni, hogy a GNI-bizottság véleménye korlátozott hatókörű (25), illetve hogy az Eurostat éves tevékenységi jelentése csupán részleges értékelést nyújt a saját források céljaira felhasznált GNI-adatokra elvégzett ellenőrzéseket illetően. A Költségvetési Főigazgatóság éves tevékenységi jelentésének ki kellett volna térnie ezekre a korlátozó tényezőkre.

2.38.

2.39.

Miután az Európai Bíróság ítélete (26) érvénytelennek nyilvánította az 1193/2009/EK bizottsági rendeletet (27), a Bizottság úgy számította, hogy összesen 285,5 millió eurót kell visszatérítenie a cukortermelőknek (28), amelyből a Bizottság 214 millió eurót fog kifizetni a tagállamoknak. A Számvevőszék véleménye szerint ezt a jelentős fejleményt a Költségvetési Főigazgatóságnak meg kellett volna említenie az éves tevékenységi jelentésében.

2.39.

2.40.

A Számvevőszék az elvégzett ellenőrzések alapján megállapítja, hogy a 2012. december 31-i fordulónappal záruló év vonatkozásában:

Az ellenőrzési bizonyítékok összességükben arra mutatnak, hogy a bevételeket nem jellemzi lényeges hibaszint.

2.41.

A felügyeleti és kontrollrendszerek a GNI-alapú saját források tekintetében általában véve eredményesnek mutatkoztak a bevételek alapjául szolgáló tranzakciók jogszerűségének és szabályszerűségének biztosításában, a GNI-adatok bizottsági ellenőrzésének kivételével, mely utóbbi a következők miatt minősült részben eredményesnek:

—

Az Eurostat nem megfelelő módon tervezi meg a munkáját, illetve a prioritásait, és nem alkalmaz valamennyi tagállamra nézve egységes koncepciót (2.28. bekezdés).

—

—

Olyan problémákra is fény derült a nemzeti számlák becslésének összeállítására vonatkozóan, amelyeket az Eurostat nem tárt fel (2.29–2.30. bekezdés).

—

2.42.

A Számvevőszék felhívja a figyelmet az alábbiakra is:

a)

Hiányosságok vannak a GNI-alapú saját forrásokra vonatkozó fenntartások bizottsági kezelésében. További országspecifikus fenntartásokat kellett volna érvénybe léptetni; egyes fenntartások meghatározása nem egységes módon történt a tagállamokban (2.25. bekezdés). Ezenkívül a Bizottság továbbra sem szüntette meg az 1995–2001. időszakra vonatkozóan fennmaradt két egyedi GNI-fenntartást (2.26. bekezdés).

a)

b)

Egyes fenntartások hosszú ideje érvényben vannak a héa-alapú saját forrásokra nézve (2.35. bekezdés).

b)

Lásd a 2.25. és a 2.26. bekezdésre vonatkozó választ is.

A 2.35. bekezdésre adott válaszban ismertetett öt, hosszú ideje érvényben lévő fenntartás későbbi megszüntetése mellett folytatódik az érintett tagállamokkal való együttműködés további fenntartások megszüntetése érdekében. Meghatározásra kerültek erre irányuló stratégiák, további két fenntartást illetően folyamatban van azok kidolgozása.

c)

A számvevőszéki ellenőrzés hiányosságokat tárt fel a tagállami vámfelügyelet esetében (2.31–2.33. bekezdés). A Számvevőszék arra a következtetésre jutott, hogy az ellenőrzött tagállamok felügyeleti és kontrollrendszerei csak részben eredményesek a nyilvántartott hagyományos saját források teljeskörűségének és helyességének biztosításában.

2.43.

A korábbi éves jelentésekben megfogalmazott ajánlások hasznosulásának számvevőszéki áttekintését a 2.3. melléklet mutatja be. 2009-es és 2010-es éves jelentésében a Számvevőszék hat ajánlást tett. Ezek közül az ajánlások közül a Bizottság maradéktalanul megvalósított két ajánlást, egy ajánlást a legtöbb tekintetben megvalósított, két ajánlás néhány tekintetben megvalósult, egy pedig nem valósult meg.

2.43.

A rendszeres bizottsági ellenőrzések megerősítették, hogy a B-számlák a legtöbb tagállamban számítógépesítettek, a B-számlán jogosulatlanul feltüntetett összegek száma csökken. A B-számlák ellenőrzései keretében levont bizottsági megállapítások többsége a tagállamok pénzügyi felelősségével kapcsolatos, melyek az elégtelen visszafizettetési eljárásokból és az adminisztratív hibákból erednek, és nem kapcsolódnak közvetlenül magához a számlakezeléshez. (2010/2009. évekre vonatkozó 3. ajánlás, 2.3. melléklet.)

A Bizottság 2012-ben a helyi vámkezelési eljárásokról szóló tematikus jelentést nyújtott be a saját forrásokkal foglalkozó tanácsadó bizottságnak és a vámpolitikai csoportnak. A jelentés majdnem az összes tagállamot érintően összefoglalta az elvégzett ellenőrzések eredményeit, és kiemelte azokat a területeket, ahol további intézkedésekre van szükség. A Bizottság a tagállamok által hozott intézkedések vizsgálatát a hiányosságok felszámolásáig folytatja. (2010/2009. évekre vonatkozó 4. ajánlás, 2.3. melléklet.)

Mind a Bizottság, mind a tagállamok intézkedéseket hoztak az ajánlás végrehajtására. A Számvevőszék 2009. évi ajánlását eredményező 20 hosszú ideje érvényben lévő fenntartásból 17-et megoldottak és megszüntettek. A maradék három fenntartást illetően, egy fenntartás esetében a megszüntetéshez bírósági intézkedésre van szükség, míg a két másik fenntartás megoldására már kialakították a stratégiát. (A 2009. évre vonatkozó ajánlás, 2.3. melléklet.)

2.44.

Az említett áttekintés, valamint a 2012. évre vonatkozó megállapítások és következtetések alapján a Számvevőszék a következőket javasolja a Bizottságnak:

—

1. ajánlás: vizsgálja felül a GNI-adatok ellenőrzésére alkalmazott kontrollrendszerét, és ennek részeként végezzen strukturált és formalizált költség-haszon elemzést, hajtson végre alapos ellenőrzést a lényeges és kockázatos GNI-összetevőkre nézve, korlátozottan alkalmazzon általános fenntartásokat, és határozzon meg lényegességi kritériumokat a fenntartások érvénybe léptetéséhez,

—

2. ajánlás: ösztönözze a tagállamokat a vámfelügyelet megerősítésére, hogy minél nagyobb összegű hagyományos saját forrást szedhessenek be,