7.9.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 258/1

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 355. és 349. cikkeinek együtt értelmezett rendelkezéseire a legkülső régiók különleges jogállásának elismeréséről és az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének a) pontjára az e régiókban található államoknak nyújtandó támogatási rendszerről,

—

tekintettel az EUMSZ 174. cikkére és az azt követő cikkeire, amelyek meghatározzák a gazdasági, társadalmi és területi kohézió célkitűzését és az eléréséhez szükséges strukturális pénzügyi eszközöket,

—

tekintettel a Bizottság „A legkülső régiók megerősített partnersége” című, 2004. május 26-i közleményére (COM(2004)0343),

—

tekintettel a legkülső régiók megerősített partnerségéről szóló 2005. szeptember 28-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel a Bizottság „A legkülső régiókra vonatkozó stratégiáról: eredmények és kilátások” című 2007. szeptember 12-i közleményére (COM(2007)0507) és a Bizottság szolgálatainak e közleményt kísérő „A legkülső régiókra vonatkozó stratégiáról: eredmények és kilátások” című 2007. szeptember 12-i munkadokumentumára (SEC(2007)1112),

—

tekintettel 2008. május 20-i állásfoglalására a legkülső régiókra vonatkozó stratégiáról: eredmények és kilátások (2),

—

tekintettel a Bizottság „A legkülső régiók: előny Európa számára” című, 2008. október 17-i közleményére (COM(2008)0642),

—

tekintettel a legkülső régiók „A legkülső régiók jövője 2020-ig” című, 2009. október 14-i együttes memorandumára,

—

tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

—

tekintettel Spanyolország, Franciaország, Portugália és a legkülső régiók által 2010. május 7-án aláírt együttes memorandumra, melynek címe „Megújult kilátások (jövőkép) a legkülső régiókra vonatkozó európai stratégiában”,

—

tekintettel az Általános Ügyek Tanácsa 2010. június 14-i 3022. ülésének következtetéseire (3),

—

tekintettel a 2006. évi POSEI-reform hatásairól szóló, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett 2010. szeptember 24-i első bizottsági jelentésre (COM(2010)0501),

—

tekintettel az Unió legkülső régiói részére egyedi mezőgazdasági intézkedések megállapításáról szóló, 2010. szeptember 24-i …/…/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2010)0498),

—

tekintettel az Európa 2020 stratégia költségvetéséről szóló 2011. június 29-i bizottsági közleményre (COM(2011)0500- 1. és 2. rész),

—

tekintettel a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló tanácsi rendeletre irányuló 2011. június 29-i javaslatra (COM(2011)0398),

—

tekintettel az „Európa legkülső régiói és az egységes piac – Az EU befolyása a világban” című, Pedro Solbes Mira által Michel Barnier biztosnak előterjesztett 2011. október 12-i jelentésre,

—

tekintettel „A Bizottság véleménye az Európai Unió működéséről szóló szerződés 355. cikke (6) bekezdésével összhangban a francia kormány Saint-Barthélémy Unióval kapcsolatos jogállásának módosítására irányuló kezdeményezéséről” című, 2010. október 18-i az Európai Tanácshoz intézett bizottsági közleményre (COM(2010)0559), valamint a Saint-Barthélemy sziget Európai Unióval kapcsolatos jogállásának módosításáról szóló, 2010. október 29-i 2010/718/EU európai tanácsi határozatra (4),

—

tekintettel az Európai Unió legkülső régiói elnökei 2011. november 3–4-én megtartott XVII. konferenciájának zárónyilatkozatára,

—

tekintettel a legkülső régióknak a „Konzultáció a jövőbeni EU 2020 stratégiáról” című bizottsági munkadokumentummal (COM(2009)0647) kapcsolatos nyilvános konzultációhoz történt 2010. január 15-i hozzájárulására,

—

tekintettel a legkülső régióknak a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról szóló ötödik jelentésre vonatkozó, 2011. január 28-i közös dokumentumára,

—

tekintettel a legkülső régióknak a Bizottság „Az egységes piaci intézkedéscsomag felé” című közleményéhez (COM(2010)0608, 2010. október 27.) történt 2011. február 28-i hozzájárulására,

—

tekintettel a legkülső régiók európai parlamenti képviselőinek konferenciája José Manuel Durão Barrosóhoz, az Európai Bizottság elnökéhez benyújtott 2010. július 6-i közös programjára,

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére, valamint a Költségvetési Bizottság és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményére (A7-0084/2012),

A.

mivel a Szerződés 349. cikke olyan, az elsődleges jogon alapuló külön jogalapot állapít meg, amely alapján megszilárdult a legkülső régiók különleges jogállása és a velük kapcsolatos közös politika;

B.

mivel a kohéziós politikának igazodnia kell az Európa 2020 stratégiához, amely a magas foglalkoztatási arány, valamint társadalmi és területi kohézió jellemezte gazdaság kialakítását elősegítő, intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre irányuló politikai kezdeményezéseket tűzi ki célul és magában foglalja ezek elemeit, és amelynek megfelelő módon figyelembe kell vennie a legkülső dimenziót; mivel a többi régióhoz képest egy legkülső régióban a célkitűzések megvalósításának kezdeti feltételei sokkal nehezebbek, és mivel a legkülső régiók együtt kívánnak működni a 2020-ig a foglalkoztatás, az innováció, az oktatás, a társadalmi befogadás, az éghajlatváltozás és az energia területén elérendő öt cél elérésében, és mivel az Európa 2020 stratégia célkitűzéseit a bennük rejlő lehetőségek kiaknázására, valamint a kiválósági ágazatok növekedésére kell összpontosítani, nem hagyhatják figyelmen kívül sem az e régiókat érintő strukturális akadályokat, sem a hagyományos ágazatok fejlődésben betöltött alapvető szerepét;

C.

mivel a kohéziós politikának továbbra is az európai fellépések egyik legfőbb eszközének kell lennie általában az európai régiók és konkrétan a legkülsp régiók egyenlőtlenségeinek csökkentésében belső piaci integrációjuk és az adott földrajzi területbe való beillesztésük, e régiók fejlődésének és a kontinentális EU-val való gazdasági konvergenciájuk előmozdítása, valamint az Európa 2020 stratégia céljainak elérése érdekében úgy, hogy az európai alapok képezik a legfontosabb eszközöket, jóllehet ez az európai politika önmagában nem képes megoldani az összes olyan nehézséget, amelyekkel a legkülső régióknak szembe kell nézniük;

D.

mivel a legkülső gazdaságok számára nagy kihívást jelent korlátaik növekedési potenciállá és lehetőségekké történő alakítása, az áruk, személyek, szolgáltatások és a tőke szabad mozgásával kapcsolatos eltéréseket csökkentő eszközök segítségével, továbbá mivel az új kihívások, mint a globalizáció, az éghajlatváltozás, az energiaellátás és a megújuló energiaforrások, a természeti, tengeri és mezőgazdasági erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás, a biológiai sokszínűség megóvása, a társadalmi befogadás, a szegénység elleni küzdelem, valamint a demográfiai nyomás következtében szükségessé válik az Európai Unió valamennyi politikájának és eszközének összehangolása;

E.

mivel a gazdasági, társadalmi és pénzügyi válság miatt romló gazdasági helyzet különösen súlyosan érintette a legkülső régiókat, és rámutatott gazdaságaik szerkezeti gyengeségeire és külső függőségükre;

F.

mivel a legkülső régiókban történő európai beruházások nem csupán felzárkóztatási és a hátrányok kompenzálására szolgáló politikák, hanem azok végrehajtása az egész Európai Unió javára és annak szolgálatában is történik;

1.

hangsúlyozza, hogy az EUMSZ értelmében a legkülső régiók jogosultak a megkülönböztetett és közös bánásmódra, amely fejlettségi fokuktól függetlenül, sajátosságaik kellő figyelembevétele és védelme mellett biztosítja számukra legnagyobb támogatást;

2.

hangsúlyozza, hogy a gazdasági, társadalmi és területi fejlődésről szóló ötödik jelentés következtéseivel összhangban fokozni kell a kohéziós politika eszközeinek rugalmasságát, hogy még különleges földrajzi és népességi körülmények között is lehetővé váljanak az Európa 2020 stratégia célkitűzéseivel összhangban álló növekedési és fejlődési szinteket biztosítani képes beruházások;

3.

egyetért azzal, hogy a legkülső régióknak törekedniük kell az Európa 2020 stratégiában megállapított fő célkitűzések elérésére, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy e célokat regionális eltéréseik, strukturális helyzetük és lehetséges előnyeik figyelembevételével saját helyzetükhöz kell igazítaniuk, hangsúlyozva, hogy az EUMSZ 349. cikkét, amely olyan egyedi intézkedések elfogadását írja elő, amelyek célja, hogy mérsékeljék a legkülső régiók jellegzetességeinek hatását, fokozottabban kellene alkalmazni és meg kell kapnia a szükséges jogi, intézményi és politikai hatályt, hogy lehetővé váljon a legkülső régiók méltányos integrációja, amely lehetővé teszi gazdasági és társadalmi fejlődésüket a belső piacon és még tágabban az Európai Unióban, továbbá a többi régióval egyenlő feltételek mellett részvételüket az Unió összes releváns programjában;

4.

úgy véli, a legkülső régiók esetében rugalmasabban kellene kezelni a 2014-től javasolt új szabályozásban foglalt első három tematikus célkitűzést, ami elejét venné annak, hogy jelentősen korlátozzák a diverzifikáció és a meglévő potenciál kibontakoztatásában, valamint a komparatív és versenyelőnyökben rejlő lehetőségek kiaknázását;

5.

támogatja, hogy a legkülső régiók jogosultságát egyéb kritériumok alapján is meg lehessen határozni a strukturális alapok kihelyezésekor, mivel az egy főre jutó GDP kritériuma nem tükrözi a legkülső régiók sajátos helyzetét és ellentétes a legkülső jogállásának és magának a Szerződésnek a szellemével; ezért kéri egy külön kritérium bevezetését, amely a legkülső régiókat a GDP-jüktől függetlenül a legkevésbé fejlett régiók közé sorolja, mivel ez a megközelítés jobban megfelel különleges helyzetüknek; hangsúlyozza, hogy másfelől a legkülső régiók esetében az uniós hozzájárulás mértéke az e régióknak nyújtott valamennyi támogatási eszköz esetében 85 % legyen; a jobb végrehajtás érdekében kéri az alapok végrehajtási határidejének meghosszabbítását a legkülső régiókban;

6.

e tekintetben sajnálatosnak találja az ERFA kiegészítő juttatás terén a 2014–2020-as időszakban a legkülső régiók és a gyéren lakott térségek számára nyújtott támogatások drasztikus csökkentését, és aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy ezt a költségvetési juttatást, amelyet eredetileg a legkülső régiók és a gyéren lakott térségek strukturális hátrányaiból fakadó hatások kompenzálására hoztak létre, 50 %-ban más célkitűzésekre különítették el; szót emel amellett, hogy az ERFA Mainstream mintájára a társfinanszírozást e költségvetési juttatás esetében 85 %-ra emeljék; ezért kéri, hogy az Európa 2020 stratégia teljesítéséhez szükséges pénzügyi erőfeszítés a jelenlegi pénzügyi keret támogatásaival reálértéken legalábbis megegyező uniós támogatásokhoz való hozzáférést jelentsen az Európa 2020 stratégia következetes és hatékony teljesítése érdekében;

7.

sajnálattal állapítja meg, hogy más kohéziós területeken is elvonásokra került sor – pontosabban a Bizottság változatlan, 2011-es árakon 5,1 %-os általános csökkentést javasol a gazdasági, társadalmi és területi kohéziós finanszírozás terén a következő programozási időszakra, többek között 20,2 %-os csökkentést a konvergencia régiók finanszírozásában (az átmeneti régiók kivételével), 5,6 %-os csökkentést a versenyképességi régiók finanszírozásában és 2,9 %-os csökkentést a Kohéziós Alap előirányzataiban;

8.

örömmel veszi tudomásul, hogy a Bizottság a „Legkülső régiók és rendkívül gyéren lakott régiók” számára külön költségvetési sort tervez elkülöníteni a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretben, mivel így egyértelműbb kapcsolat jön majd létre az e régiók számára előirányzott támogatások és célkitűzéseik között;

9.

felhívja a figyelmet arra, hogy a jövőbeli ESZA-ra vonatkozó rendeletjavaslatban ismét nem tesznek említést a legkülső régiók helyzetéről, tekintettel nemcsak az EUMSZ 349. cikkében felsorolt strukturális jellemzőkre, hanem különleges gazdasági helyzetükre is, amelynek következtében azon régiók közé tartoznak, ahol az Unióban a legnagyobb a munkanélküliség;

10.

hangsúlyozza, hogy a legkülső régiók versenyképességének fokozása érdekében át kell alakítani az európai adó- és vámpolitikát, továbbá hogy a megfelelő adó- és vámügyi intézkedések kulcsfontosságúak a legkülső régiók gazdasági tevékenységének diverzifikálása és a tartós munkahelyteremtés szempontjából;

11.

hangsúlyozza, hogy a legkülső régiók polgárainak ugyanúgy részesülniük kell a belső piac előnyeiből, mint az Unió többi polgárának, és kéri, hogy a Solbes-jelentésben megfogalmazott ajánlásoknak megfelelően hozzanak intézkedéseket; kéri, hogy vizsgálják meg a legkülső régióknak nyújtott állami támogatásokról szóló keretszabályozás kidolgozásának lehetőségét az állami segítségnyújtás terén biztosított egyedi bánásmód fenntartását és síkra száll a nagy-, közép- és kisvállalkozásoknak nyújtott beruházási támogatások intenzitása jelenlegi szintjeinek fenntartása és azon lehetőség mellett, hogy egy rugalmas jogszabályi keretben, nem csökkenő és időben nem korlátozott működési támogatásokat nyújtsanak, tekintettel arra, hogy az ilyen támogatások bizonyítottan nem rontják a versenyt és segítséget nyújtanak a legkülső régióknak ahhoz, hogy teljesítsék az Európa 2020 stratégia célkitűzéseit, különösen az innovációval, a kutatással és a környezetvédelemmel kapcsolatban; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy a közszolgáltatások fontosak a legkülső régiók gazdasági, szociális és területi kohéziója szempontjából, különösen a légi és tengeri közlekedési, a postai, az energia és a kommunikációs ágazatokban;

12.

hangsúlyozza, hogy fontos a kis- és középvállalkozások támogatása az uniós alapokból a legkülső régiók termelési szerkezetének fejlesztése érdekében és a munkavállalók készségei előmozdításának eszközeként, mert ezek révén felkarolható a helyi gazdaság és a régiók jellegzetes termékei;

13.

úgy véli, hogy az uniós intézkedéseknek azt kell célként meghatározniuk, hogy kulcsszerepet játsszanak és élénkítsék a kezdeményező kedvet, hogy e legkülső régiókból kiindulva kiválósági központok jöjjenek létre az olyan ágazatokra támaszkodva, amelyek képesek javukra fordítani a kedvező adottságokat és a szakmai ismereteket, például a hulladékkezelést, a megújuló energiaforrásokat, az energetikai önellátást, a biológiai sokszínűséget, a tanulói mobilitást, az éghajlattal foglalkozó kutatásokat vagy a válságkezelést; úgy véli, hogy jóllehet az európai kontinens szintjén és annak általános jellegzetességei alapján hozott intézkedések nem mindig hatékonyak a legkülső régiókban, a Szerződés 349. cikkében engedélyezett azon kísérleti eszközök, amelyek valóban sikeresnek bizonyulnak, az Unió többi részére is kiterjeszthetők; sürgeti a Bizottságot, hogy az innovatív, szolidáris és fenntartható növekedés érdekében maximalizálja a kísérleteket ezekben a régiókban;

14.

az alacsonyabb termelési költségeket élvező termelők konkurenciájának kivédése érdekében kéri a POSEI-programok keretében a mezőgazdaságnak nyújtott támogatások fokozását, valamint a KAP területén a legkülső régiókat támogató specifikus eszközök megőrzését;

15.

úgy véli, hogy el kell végezni az európai jogszabálytervezeteknek a legkülső régiók gazdaságára gyakorolt befolyásával kapcsolatos előzetes hatásvizsgálatot;

16.

hangsúlyozza, hogy fenn kell tartani a tengeri erőforrások fenntartható kezelésére és védelmére, a bioföldrajzi szempontból sérülékeny területként besorolt tengeri övezetekhez való hozzáférésnek kizárólag a helyi, valamint a környezetbarát halászeszközöket alkalmazó flottákra történő fokozatos korlátozására, az akvakultúra fejlesztésére, valamint a flotta biztonsági és higiénés megújításához és korszerűsítéséhez nyújtott támogatások lehetőségének újbóli biztosítására irányuló intézkedéseket, a bevált gyakorlatok alkalmazását, továbbá kéri a többletköltségek kompenzációjának emelését a POSEI-halászat keretében; sürgeti az egyes régiók sajátosságaihoz jobban igazodó megközelítések szükségességét a terület helyi szereplők által kidolgozott fejlesztési modelljei alapján;

17.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a közös halászati politika reformjára irányuló javaslat nem veszi figyelembe kellőképpen a legkülső régiók helyzetét és valós körülményeit; kiemeli a legkülső régiók tengeri dimenzióját és az itt folytatott halászati tevékenységnek a kizárólagos gazdasági övezetnek köszönhetően a területrendezésben és a helyi lakosok foglalkoztatásában betöltött jelentőségét, az ebben rejlő lehetőségeket egy valódi tengeri gazdaság megteremtésére irányuló konkrét és egységes intézkedésekre kell lefordítani, valamint megfelelően figyelembe kell venni az integrált uniós tengerpolitikai programban; emlékeztet rá, hogy a legkülső régiókhoz tartozó tengerfenék hatalmas biogenetikai és ásványi gazdagsága egyre növekvő gazdasági érdeklődésre tart számot, és arra, hogy ezt figyelembe kell venni a „a legkülső régiókra vonatkozó új európai stratégiában” a tengerre épülő tudásalapú gazdaság fejlődésének biztosítása érdekében; ebben az összefüggésben nyomatékosan rögzíti, hogy a legkülső régióknak az Unió tengerpolitikája központi elemét kell képezniük, hangsúlyozva a tenger és a part menti övezetek fenntartható kiaknázásában és a tengerek nemzetközi igazgatásában játszott szerepüket, továbbá hogy az atlanti legkülső régióknak a jelenleg kidolgozás alatt álló Atlanti Stratégia részét kell képezniük;

18.

emlékeztet az idegenforgalmi ágazat jelentőségére, és kéri a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel az európai cselekvési terv megvalósítását, továbbá biztosítsa a meglévő finanszírozási keretek jobb összehangolását, különös tekintettel a legkülső régiókra;

19.

hangsúlyozza, hogy a legkülső régiók egy kutatási és innovációs stratégia, valamint vállalati struktúrájuk növekedése mellett kívánják elkötelezni magukat, különösen azzal, hogy a fiatalok körében ösztönzik a vállalkozó szellemet annak érdekében, hogy a kkv-k fejlődhessenek és elkerülhető legyen a fiatalok munkanélkülisége; támogatja az európai szintű technológiai infrastruktúrák és innovációs központok létrehozását, a tudományos és műszaki rendszer szervezeteivel való projektek és partnerségek kialakítását, valamint az ötletek és jó gyakorlatok az innovációt támogató európai hálózatokon keresztül megvalósuló cseréjét, továbbá a legkülső régiókban a kohéziós finanszírozás keretében intelligens szakstratégiák kidolgozását és hosszú távú beruházásokat az Európa 2020 stratégia kiemelt projektjeiben való aktív részvétel biztosítására; kéri, hogy folytassák a legkülső régiók tekintetében tett eddigi erőfeszítéseket egyrészt a megfelelő potenciállal rendelkező helyi kutatólétesítmények fokozott létrehozása, másrészt a vonzó, jól teljesítő, valós eszközökkel ellátott és az Európai Unió területén található többi egyetemmel azonos színvonalú egyetemek létrehozásának előnyben részesítése és támogatása céljából;

20.

hangsúlyozza, hogy a legkülső régiók fejlődésének megerősítése és a kutatásra vonatkozó alapok kihasználatlanságának megszüntetése érdekében elő kell segíteni a szinergiát a kohéziós politikai alapok, valamint a kutatási és fejlesztési keretprogram között;

21.

hangsúlyozza, hogy az egységes európai közlekedési térségnek hozzá kell járulnia a legkülső régiók befogadó növekedéséhez, csökkentenie kell a megközelítési nehézségeiket és küzdeni kell az éghajlatváltozás ellen; kéri, hogy hozzák létre a legkülső régiók közlekedését támogató külön keretet, különösen a tömegközlekedés és a szigetek közötti tengeri közlekedés fejlesztése érdekében; kéri továbbá, hogy alakítsanak ki logisztikai platformokat, továbbá támogatja a tengeri autópályákhoz hasonló projektek megvalósítását; kiemeli a Marco Polo programban a legkülső régiók számára rejlő lehetőségeket; felszólítja a Bizottságot a program rugalmassá tételére és 2013-ig való meghosszabbítására, továbbá kéri, hogy az európai összekapcsolódási eszköz tartalmazzon a legkülső régiókra vonatkozó külön utalásokat; szorgalmazza, hogy a legkülső régiókat építsék be a TEN-T hálózatba és az európai összeköttetések előmozdítását célzó új eszközbe;

22.

emlékeztet rá, hogy a legkülső régiók import fosszilis tüzelőanyagoktól való függése jelentős többletköltségeket eredményez; megállapítja továbbá, hogy a regionális politika keretében az éghajlatváltozás elleni küzdelem érdekében viszonylag kevés beruházást hajtottak végre a legkülső régiókban; javasolja egyrészt a megújulóenergia-szektor és az energiahatékonyság megerősítését a „szigetek szövetségéhez” hasonló kezdeményezések révén, amelynek célja a megújuló energiával kapcsolatos helyi cselekvési tervek, valamint a CO2-kibocsátás 2020-ig legalább 20 %-kal való csökkentésére irányuló megtérülő projektek kidolgozása kifejezetten a megújuló energiaforrásokra – elsősorban a geotermikus, a hullám- és hidrogén-energiára –, valamint a regionális energetikai alapszerkezet diverzifikálására irányuló kutatási projekteket támogató program létrehozásával, másrészt az energiaellátás, az energiaipari infrastruktúrák és az e téren nyújtott szolgáltatások költségeinek csökkentésére irányuló külön energiaügyi program kidolgozását azon nagyra törő politikák előmozdítása érdekében, amelyekbe a legkülső régiók a megújuló energiaforrások fejlesztése területén kezdtek;

23.

aggodalommal állapítja meg az éghajlatváltozás legkülső régiókban jelentkező hatásait, különösen a vízszintemelkedést; felszólítja az Uniót, hogy lépjen fel e problémával szemben az éghajlatváltozás megelőzésével és kezelésével foglalkozó stratégiája keretében; javasolja az energiaforrások megfelelő használatát és a megújuló energiaforrásokban rejlő lehetőségek kiaknázását;

24.

sürgeti a Bizottságot, hogy a POSEI-programok alapján hozzon létre egy egyedi programot az energiaipari, közlekedési, információs és kommunikációs technológiák területén, amely a lehető legnagyobb mértékben együttműködik az Unió e területekre irányuló más tevékenységeivel;

25.

úgy véli, hogy a tagállamokat támogatni kell abban, hogy az e régiókban élő lakosság számára teljes hozzáférést biztosítsanak az új technológiák által kínált információs és kommunikációs eszközökhöz – a széles sávú és a vezeték nélküli, többek között a műholdas technológiákhoz, és különösen a széles sávú infrastruktúrához a gazdasági növekedésnek és a jobb közigazgatásnak az elektronikus szolgáltatások bevezetése révén történő előmozdítása érdekében; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy 2013-ig biztosítsák a legkülső régiók polgárai számára a szélessávú internethez való hozzáférést;

26.

elismeri – annak ténynek a tükrében, hogy a digitális gazdaság kétségtelenül az Unió gazdasági fejlődésének egyik motorja – a digitális szakadék egyre súlyosbodó problémájának következményeit, amelyek a fejlődés komoly akadályává válhatnak;

27.

úgy véli, hogy a kohéziós politika innovatív finanszírozásai részben kielégíthetik a mikrovállalkozások és a kkv-k krónikus beruházáshiányát a legkülső régiókban, és hangsúlyozza, hogy javítani kell a legkülső régiók vállalkozásainak finanszírozáshoz való hozzájutását, különösen az EBB-csoporttal kialakított párbeszéd révén, valamint az egyes legkülső régiókban mind a közeli befektetési alapok létrehozásának, mind a regionális kockázati tőkepiacok fejlesztésének támogatásával a fent említett, az „Európa legkülső régiói és az egységes piac című” Solbes-jelentés javaslatainak megfelelően; felszólítja a Bizottságot, hogy javasoljon erre vonatkozó jogalkotási aktust a Parlamentnek és a Tanácsnak;

28.

azt kívánja, hogy ezekben a régiókban – korlátozott területeken – vezessenek be kísérleti eszközöket a közbeszerzések területén, hogy az odaítélési eljárásokat a versenyben lévő szereplők területiségének figyelembevételével súlyozzák;

29.

a rugalmasság, az alkalmazkodóképesség és a moduláció elveinek jegyében támogatja a legkülső régiók regionális hatóságainak fokozottabb részvételét az uniós programok előkészítésében és végrehajtásában a szubszidiaritás és többszintű kormányzás keretében, valamint a magánszektorral és a civil társadalommal partnerségben annak biztosítása érdekében, hogy a döntéshozatali eljárás minden szintjén figyelembe vegyék sajátos szükségleteiket, továbbá hogy ezek a régiók váljanak láthatóbbá az európai intézményekben;

30.

úgy véli, hogy a legkülső régiók egyik legfőbb gyengesége az erőforrás-gazdálkodás; meggyőződése, hogy fel kell vértezni őket a beruházások – és mindenekelőtt nemcsak a közlekedési, hanem a víz- energia- és hulladékgazdálkodási infrastruktúrával kapcsolatos beruházások – megvalósításához szükséges alapismeretekkel;

31.

emlékeztet arra, hogy a Pedro Solbes Mira által „az európai legkülső régiók a belső piacon” témában készített fent említett jelentés rávilágított arra, hogy a legkülső régiók gazdaságait szinte minden ponton kényszerhelyzetbe hozzák a többletköltségek; felhívja továbbá a Bizottság figyelmét azokra a monopolhelyzetekre, erőfölénnyel való visszaélésekre és kartellekre, amelyek igazságtalan következménye a magas megélhetési költségek kiéleződése; felszólítja a Bizottságot, hogy készítsen részletes tanulmányt a legkülső régiókban alkalmazott árképzésről azon ösztönzők meghatározása érdekében, amelyek ezeken a területeken képesek hatékonyabbá tenni a közös piacot;

32.

rámutat a legkülső régióknak az EU külső határaiként betöltött szerepére, és – a többek között a Bizottság által bejelentett, a legkülső régiókkal partnerségben megvalósított gondolkodást folytatva – támogatja azt a megközelítést, amely elismeri az EU-hoz képest harmadik országokkal, köztük a kiemelt jelentőségű kulturális és történelmi kapcsolatokkal rendelkező országokkal való szomszédságot; felhívja a figyelmet az adott földrajzi területekbe való beilleszkedés nehézségeire, és arra, hogy olyan specifikus innovatív megoldásokat kell találni, amelyek a legkülső régiókkal – többek között a szomszédos harmadik országokkal közös programok és projektek révén – elősegítik a tényleges regionális integrációt, valamint hogy az egyes földrajzi térségekben segítséget kell nyújtani a jó összeköttetés kialakításához; hangsúlyozza, hogy bizonyos európai szakpolitikák külső dimenziója jelentős hatással van a legkülső régiókra, és nyomatékosan kijelenti, hogy tanulmányokat kell készíteni a kereskedelmi és halászati nemzetközi kereskedelmi megállapodások következményeinek és legkülső régiókra és a helyi termelésre gyakorolt hatásaiknak a mérésére, továbbá ellentételezési intézkedéseket kell kidolgozni az ezekből származó valamennyi kár enyhítésére;

33.

sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a Kereskedelmi Főigazgatóság meg sem fontolja a legkülső régiók sajátosságainak figyelembevételét a gazdasági partnerségi megállapodások (GPM) tárgyalásakor, és nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy továbbra is keresse az olyan kompromisszumos megoldásokat, amelyek szem előtt tartanák az AKCS országokkal kötendő megállapodások keretében érintett legkülső régiók érdekeit;

34.

ismételten emlékeztet arra, hogy a közös érdekű projektek és a legkülső régiók beilleszkedésének javítása érdekében fokozottabb együttműködésre van szükség a kohéziós politika alapjai és az Európai Fejlesztési Alap között; ezért felhívja a figyelmet az Európai Parlamentnek az EFA költségvetésbe történő integrációjával kapcsolatos megismételt állásfoglalására;

35.

továbbra is hangsúlyozza a legkülső régiókkal kapcsolatos területi együttműködés fontosságát, és szorgalmazza a területi együttműködési programok legkülső régiókban történő folytatását; ebben az összefüggésben a rendelkezésre álló támogatás jobb felhasználása és az együttműködési projektek konkretizálása érdekében kéri a szabályozás megkönnyítését, továbbá támogatja az ERFA társfinanszírozása mértékének 85 %-ra történő felemelését a transznacionális együttműködés nagyobb elismerése, valamint a legkülső régiók esetében a határokon átnyúló együttműködésre vonatkozó 150 km-es tengeri határ eltörlése érdekében; szintén emlékeztet rá, hogy a legkülső régiók kiváltságos földrajzi elhelyezkedése és geostratégiai szerepének jelentősége az Európai Unió afrikai és közép-amerikai országokkal, valamint az Egyesült Államokkal meglévő kapcsolatai szempontjából hatalmas többletértéket képvisel;

36.

úgy véli, hogy a határokon átnyúló e-kormányzati szolgáltatások fejlesztése hozzá fog járulni a legkülső régiók uniós belső piacba való integrálásához;

37.

emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 355. cikkének (1) és (2) bekezdésében említett dán, francia és holland tengerentúli országok és területek is kérhetik – a számukra legelőnyösebb jogállást választva –, hogy legkülső régiókká váljanak, és felhívja a jelenlegi legkülső régiók figyelmét arra, hogy döntő szerepet játszhatnak jogállásuk előmozdításában és megerősítésében;

38.

jelzi, hogy Mayotte hamarosan el fogja nyerni a legkülső régió jogállást, és felszólítja a Bizottságot, hogy fokozza a források helyes felhasználásához nélkülözhetetlen támogatást; ezzel kapcsolatban emlékeztet a Mayotte számára az előkészítő intézkedésekre rendelkezésre álló költségvetési tételre, továbbá bármely más, a legkülső régió jogállásra áttérésben a következő többéves pénzügyi keretben potenciálisan érintett terület számára biztosítandó külön intézkedések fontosságára a területeknek a legkülső régióvá válási folyamatban történő támogatása érdekében;

39.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamoknak.

7.9.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 258/8

—

tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat által 2011. szeptember 26-án közzétett, az emberi jogoknak és a demokráciának a világban fennálló helyzetéről szóló 2010. évi uniós éves jelentésre (11501/2/2011),

—

tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és az Európai Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett „Emberi jogok és demokrácia az Európai Unió külső tevékenységének középpontjában – egy hatékonyabb megközelítés felé” című, 2011. december 12-i közös közleményére (COM(2011)0886),

—

tekintettel a Külügyi Tanács 2011. február 21-én Brüsszelben tartott 3069. ülésén elfogadott, a valláson vagy meggyőződésen alapuló intoleranciáról, hátrányos megkülönböztetésről és erőszakról szóló tanácsi következtetésekre,

—

tekintettel az Európai Unió megállapodásaiban található emberi jogi és demokráciazáradékról szóló 2006. február 14-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 13. ülésszakáról szóló 2010. február 25-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumának tárgyában Kampalában (Uganda) megtartott felülvizsgálati konferenciáról szóló 2010. május 19-i állásfoglalására (3), a 2011. május 31. – június 11. között az ugandai Kampalában megtartott felülvizsgálati konferencián elfogadott állásfoglalásokra és nyilatkozatokra, valamint az EU által tett vállalásokra,

—

tekintettel „A Nemzetközi Büntetőbíróságnak nyújtott uniós támogatás: a kihívásokkal való szembenézés és a nehézségek leküzdése” című 2011. november 17-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróságról szóló, 2011. március 21-i 2011/168/KKBP tanácsi határozatra (5) és a felülvizsgált cselekvési tervre,

—

tekintettel az emberi jogi jogvédőkről szóló ENSZ-nyilatkozatra, az ENSZ-főtitkárnak az emberi jogi jogvédők helyzetével foglalkozó különleges képviselője tevékenységeire, az emberi jogi jogvédőkről szóló uniós iránymutatásokra, valamint az emberi jogi jogvédőket támogató uniós politikákról szóló 2010. június 17-i állásfoglalására (6),

—

tekintettel a nők elleni erőszakkal szembeni fellépést célzó, új uniós politikai keret prioritásairól és körvonalairól szóló 2011. április 5-i állásfoglalására (7),

—

tekintettel a gyermekek jogainak védelméről szóló uniós iránymutatásokra, a gyermekekről és a fegyveres konfliktusokról szóló uniós iránymutatásokra, valamint az ezeket a kérdéseket érintő, számos korábbi európai parlamenti állásfoglalásra,

—

tekintettel a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban a vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló 2010. november 25-i állásfoglalásra (8),

—

tekintettel a szociálpolitika külső dimenziójáról, a munkaügyi és szociális normák előmozdításáról és az európai vállalatok szociális felelősségéről szóló 2011. június 8-i állásfoglalására (9),

—

tekintettel a demokratizálódást támogató uniós külpolitikákról szóló 2011. július 7-i állásfoglalására (10),

—

tekintettel az egyrészről az Afrikai, Karibi és Csendes-óceáni Államok Csoportjának tagjai, másrészről az Európai Közösség és tagállamai között Cotonouban 2000. június 23-án aláírt partnerségi megállapodásra, valamint annak későbbi, 2005. februári és 2010. júniusi felülvizsgálataira,

—

tekintettel az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésének sürgős eseteiről szóló összes állásfoglalására,

—

tekintettel az ENSZ 1981-ben elfogadott, a valláson vagy meggyőződésen alapuló intolerancia és megkülönböztetés minden formájának megszüntetéséről szóló nyilatkozatára,

—

tekintettel az ENSZ Közgyűlésének a személyekkel szembeni, valláson vagy meggyőződésen alapuló intolerancia, negatív sztereotípiák, megbélyegzés, megkülönböztetés, erőszak vagy erőszakra való uszítás elleni küzdelemről szóló 66/167. számú határozatára,

—

tekintettel a Külügyek Tanácsa 3101. ülésén 2011. június 20-án elfogadott, az európai szomszédságpolitikáról szóló következtetésekre,

—

tekintettel a Tibetről, különösen a szerzetesnők és szerzetesek önfeláldozásáról szóló, 2011. október 27-i állásfoglalására (11),

—

tekintettel a jogalkotási felhatalmazás hatásköréről szóló 2010. május 5-i állásfoglalására (12),

—

tekintettel az egyeztetőbizottság által jóváhagyott, az iparosodott és egyéb, magas jövedelmű országokkal és területekkel folytatott együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló 1934/2006/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet közös tervezetéről szóló 2011. december 1-jei jogalkotási állásfoglalásához csatolt, a felhatalmazáson alapuló jogi aktusoknak a következő – a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó – többéves pénzügyi kerettel összefüggő alkalmazásáról szóló európai parlamenti és tanácsi nyilatkozatra (13),

—

tekintettel a Külügyi Tanácsnak a 2011. december 1-jén tartott 3130. ülésén elfogadott, a Demokráciáért Európai Alapítványról szóló következtetéseire, valamint a COREPER által 2011. december 15-én elfogadott, a demokrácia megteremtését célzó európai kezdeményezés létrehozásáról szóló nyilatkozatra,

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 3. és 21. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió emberi jogi jogvédőkről szóló iránymutatásaira,

—

tekintettel az egyes, a halálbüntetés, a kínzás vagy más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés során alkalmazható áruk kereskedelméről szóló 1236/2005/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló 2010. június 17-i állásfoglalására (14),

—

tekintettel a halálbüntetés elleni világnapról szóló 2010. október 7-i állásfoglalására (15),

—

tekintettel az emberi jogok világbeli helyzetéről szóló 2009-es éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló 2010. december 16-i állásfoglalására (16),

—

tekintettel a nők elleni erőszak és a családon belüli erőszak megelőzéséről és az azzal szembeni küzdelemről szóló egyezménynek az Európa Tanács miniszteri tanácsa általi, 2011. április 7-i elfogadására,

—

tekintettel az ENSZ Közgyűlésének a törvénytelen, azonnali vagy önkényes kivégzésekről szóló, 2010. december 21-i 65/208. számú határozatára,

—

tekintettel az ENSZ Közgyűlésének az emberi jogokról és a rendkívüli szegénységről szóló 46/121., 47/134. és 49/179. sz. határozataira, a szegénység felszámolása világnapjának létrehozásáról szóló 47/196. sz. határozatára, valamint a szegénység felszámolása nemzetközi évének megtartásáról és a szegénység felszámolása első ENSZ-évtizedének kikiáltásáról szóló 50/107. sz. határozatára,

—

tekintettel az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsának az emberi jogokról és a rendkívüli szegénységről szóló E/CN.4/Sub.2/1996/13., E/CN4/1987/NGO/2., E/CN4/1987/SR.29. és E/CN.4/1990/15. számú dokumentumára, a fejlődéshez való jogról szóló E/CN.4/1996/25. számú dokumentumára, valamint a kisebbségekkel szembeni diszkrimináció megelőzésével és a kisebbségek védelmével foglalkozó ENSZ-albizottság gazdasági, szociális és kulturális jogok megvalósításáról szóló 1996/25. sz. határozatára,

—

tekintettel az ENSZ különleges előadójának a rendkívüli szegénységről és az emberi jogokról szóló jelentésére (A/66/265), amely a szegénységben élő személyeket büntető, elkülönítő és ellenőrző és az autonómiájukat aláaknázó törvényeket, jogszabályokat és gyakorlatokat vizsgálja,

—

tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának a rendkívüli szegénységről és az emberi jogokról szóló, 2011. június 17-i 17/13. határozatára és az Emberi Jogi Tanács összes többi vonatkozó határozatára,

—

tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „Változtatási program: az EU fejlesztéspolitikájának hathatósabbá tétele” című 2011. október 13-i közleményére (COM(2011)0637),

—

tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325., 1820., 1888., 1889. és 1960. számú határozatára,

—

tekintettel az ENSZ Közgyűlésének 2011. május 3-i 65/276. számú határozatára az Európai Uniónak az ENSZ munkájában történő részvételéről,

—

tekintettel a Bizottságnak az Unió külső fellépési eszközeinek végrehajtására vonatkozó közös szabályok és eljárások megállapításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló 2011. december 7-i javaslatára (COM(2011)0842),

—

tekintettel a Bizottságnak a demokrácia és az emberi jogok világszintű előmozdítása finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló 2011. december 7-i javaslatára (COM(2011)0844),

—

tekintettel az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatáról szóló 2011. december 14-i állásfoglalására (17),

—

tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és a Bizottságnak az Európai Tanácshoz, az Európai Parlamenthez, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett „Partnerség a demokráciáért és a közös jólétért a dél-mediterrán térséggel” című, 2011. március 8-i közös közleményére (COM(2011)0200),

—

tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és a Bizottságnak „Az átalakuló szomszédság új megközelítése” című, 2011. május 25-i közös közleményére (COM(2011)0303),

—

tekintettel a Bizottság „A vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó megújult uniós stratégia (2011–2014)” című közleményére (COM(2011)0681) és az Edinburgh-i Egyetem által 2010 októberében készített, az emberi jogok jogszabályi keretéről és az Európai Unión kívül működő európai vállalatokra vonatkozó környezetről szóló tanulmányra,

—

tekintettel „Az emberi jogokról, valamint a szociális és környezetvédelmi normákról a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban” című 2010. november 25-i állásfoglalására (18),

—

tekintettel az EU által korlátozó intézkedések alá vetett, személyes és kereskedelmi érdekeltségeiket az EU határain belül érvényesítő vezetőkkel rendelkező rendszerekkel szembeni következetes politikáról szóló, a Tanácshoz intézett 2012. február 2-i ajánlására (19),

—

tekintettel az ENSZ különleges előadójának a lelkiismereti és véleménynyilvánítási szabadsághoz való jog előmozdításáról és védelméről szóló 2011. május 16-i jelentésére (A/HRC/17/27), amely aláhúzza a lelkiismereti és véleménynyilvánítási szabadsághoz való jogra vonatkozó nemzetközi emberi jogi normáknak és szabványoknak az internetre mint kommunikációs eszközre való alkalmazhatóságát,

—

tekintettel az ENSZ-főtitkár gyermekekkel szembeni erőszakkal foglalkozó különleges képviselőjének 2012. január 13-i éves jelentésére, amely újólag megerősíti a gyermekek erőszaktól való mentességére vonatkozó alapvető emberi jogi normát, és felszólít a gyermekek jogairól szóló egyezmény fakultatív jegyzőkönyveinek egyetemes ratifikálására, valamint a gyermekekkel szembeni erőszak valamennyi formájának tilalmáról szóló nemzeti jogszabályok hatályba léptetésére,

—

tekintettel a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése utáni közös biztonság- és védelempolitika alakulásáról szóló 2011. május 11-i állásfoglalására (20),

—

tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és valamennyi vonatkozó nemzetközi emberi jogi okmányra,

—

tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének Alapokmányára,

—

tekintettel az ENSZ valamennyi emberi jogi egyezményére és azok fakultatív jegyzőkönyveire (21),

—

tekintettel az őshonos népek jogairól szóló ENSZ-nyilatkozatra,

—

tekintettel az emberi jogok európai egyezményére és az EU-nak az egyezményhez való csatlakozásáról jelenleg folyó tárgyalásokra,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére és 119. cikke (2) bekezdésére,

—

tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére, valamint a Fejlesztési Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A7–0086/2012),

A.

mivel az alapító szerződések arra kötelezik az Uniót, hogy külső fellépését a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemes és oszthatatlan voltának, az emberi méltóság és a kisebbségek jogai tiszteletben tartásának, az egyenlőség és a szolidaritás, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányában és a nemzetközi jogban foglalt elvek tiszteletben tartásának elveire alapozza;

B.

mivel az igazságszolgáltatás és a jogállamiság a fenntartható béke alappillérei, amelyek szavatolják az emberi jogokat és az alapvető szabadságokat; mivel a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútuma döntő mértékben hozzájárul az emberi jogok érvényesüléséhez, a nemzetközi joghoz és a büntetlenség elleni küzdelemhez;

C.

mivel a demokrácia, a jogállamiság, az igazságszolgáltatás és az elszámoltathatóság az emberi jogok, az alapvető szabadságok, a tolerancia és az egyenlőség legjobb biztosítékai;

D.

mivel a gondolat-, a lelkiismeret- és a vallásszabadság az Európai Unió alapját képezik, és ennek külső fellépéseiben határozottan tükröződnie kell;

E.

mivel az emberi jogok és a fejlődés között összefüggés van; mivel az emberi jogok létfontosságúak a millenniumi fejlesztési célok eléréséhez és fenntartásához;

F.

mivel az állam által alkalmazott szankciók kockázata nélküli lelkiismereti, vallás-, véleménynyilvánítási és szólásszabadság alapvető egyetemes jog;

G.

mivel az emberi jogi jogvédők kulcsfontosságú szereplői az emberi jogok védelmének és előmozdításának, valamint a demokrácia megszilárdításának;

H.

mivel a nem kormányzati szervezetek létfontosságúak a demokratikus társadalmak fejlődéséhez és sikeréhez, valamint a kölcsönös megértés és a tolerancia előmozdításához;

I.

mivel a vallásszabadságot, illetve a meggyőződés szabadságát a világ számos részén továbbra is fokozódó mértékben fenyegetik a kormányzati, illetve a társadalmi korlátozások, ami a magánszemélyekkel és vallási közösségekkel – köztük a vallási kisebbségek képviselőivel – szembeni megkülönböztetéshez, intoleranciához és erőszakhoz vezet;

J.

mivel le kell vonni a tanulságokat az Európai Uniónak az emberi jogok és a demokrácia uniós politikák középpontjába állításával egyidejűleg a külső fellépések átalakításában és az önkényuralmi rendszerű országok átmenetének elősegítésében elkövetett korábbi hibáiból, különösen ott, ahol stabilitási és biztonsági problémák gyengítették a demokrácia és az emberi jogok elősegítésének elvszerű politikáját; mivel ezek a hibák azt mutatják, hogy át kell alakítani az ezzel kapcsolatos jelenlegi uniós eszközöket, és új eszközöket kell létrehozni a Demokráciáért Európai Alapítványhoz hasonlóan, amely olyan, szakértői jellegű, proaktív, egyszerű szerkezetű – és ezáltal a költségek, a döntések és a válaszadás szempontjából egyaránt hatékony, az EU számára elérhető – eszköz, amely a helyi partnerekkel folytatott közvetlen együttműködés, valamint az európai és a helyi partnerek összekapcsolása révén képes az érintett országok helyi körülményeire vonatkozó mélyreható ismeretek és információk alkalmazására, valamint az uniós, tagállami és egyéb források közvetlen, illetve azok újbóli kiosztásán keresztül történő – kölcsönösen biztonságos és szükség esetén megtagadható – felhasználására a nem demokratikus és átalakulóban lévő országokban a demokratikus ellenzék kialakítására irányuló civil társadalmi kapacitás és a demokratikus változásra törekvő politikai szereplők támogatása érdekében;

K.

mivel a szabad és tisztességes választások csupán az első lépést jelentik a demokrácia felé, amely az emberi jogok, a jogállamiság és a jó kormányzás elvének tiszteletben tartásán alapuló, hosszú távú folyamat;

L.

mivel az EU és harmadik országok között létrejött és uniós fejlesztési segélyeket biztosító partnerségi megállapodásokban szereplő emberi jogi záradékok és az emberi jogokkal kapcsolatos feltételek végrehajtása továbbra sem kielégítő;

M.

mivel 2010-ben volt az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325(2000). számú határozata elfogadásának 10. évfordulója; mivel azonban az EU-ban és a világon mindenütt további erőfeszítésekre van szükség ennek végrehajtásához;

N.

mivel egyes tagállamok egyedi tapasztalatokkal rendelkeznek az önkényuralmi rendszerek saját múltjukban való leküzdése terén, és mivel az átmenettel kapcsolatos ilyen jellegű tapasztalatokat jobban ki kellene használni a partnerországokkal meglévő uniós kapcsolatokban a demokrácia és az emberi jogok megerősítése területén;

O.

mivel az emberi jogoknak és a demokráciának a világban fennálló helyzetéről szóló 2010. évi uniós éves jelentés általános áttekintést nyújt az ezzel kapcsolatos uniós politikáról;

P.

mivel ezen állásfoglalás célja, hogy megvizsgálja, értékelje és adott esetben építő jellegű kritikával illesse a Bizottságnak, a Tanácsnak, a főképviselőnek és az Európai Külügyi Szolgálatnak az emberi jogok területén folytatott tevékenységeit és a Parlament általános tevékenységeit az uniós fellépések tüzetes áttekintése, valamint annak érdekében, hogy információkkal szolgáljon az Unió ezzel kapcsolatos politikájának közelgő felülvizsgálatához;

1.

hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy az Európai Unió (EU) hiteles szereplő legyen a külkapcsolatokban, a Szerződéssel és a közösségi vívmányokból eredő kötelezettségekkel összhangban következetesen kell fellépnie, és el kell kerülnie a kettős mércét az emberi jogi politikái és más külpolitikái között, a belső és a külső politikái között, továbbá a harmadik országokkal fenntartott kapcsolataiban, e megközelítésnek pedig az emberi jogokra vonatkozó országstratégiai dokumentumok kidolgozásának és az olyan cselekvési tervek végrehajtásának kihívásával kell párosulnia, amelyeknek a demokratizálódásra is ki kell terjedniük, tükrözve az egyes országokra gyakorolt hatások tekintetében meglévő sajátosságokat, továbbá teljes mértékben hasznosítva az Unió ehhez rendelkezésre álló eszközeit;

2.

hangsúlyozza, hogy megfelelő intézkedéseket kell tenni annak biztosítása érdekében, hogy a polgári jogok és az alapvető szabadságok a gazdasági válságok idején ne kerüljenek veszélybe, illetve ne szoruljanak háttérbe;

3.

hangsúlyozza azt is, hogy az Unió politikáinak következetesnek és az Európai Unión belül példaértékűnek, valamint koherensnek is kell lenniük, és összhangban kell állniuk az alapvető értékekkel és elvekkel annak érdekében, hogy az EU globális szinten maximalizálni tudja hitelességét és az emberi jogok területén folytatott politikák hatékonyságát; ragaszkodik annak egyértelmű jelzéséhez, hogy a foglyok szállításáról és illegális fogva tartásáról szóló 2007-es Fava-jelentésben megfogalmazott ajánlásokat végrehajtják, és üdvözli azt a kezdeményezést, hogy a Parlament készítsen nyomon követési jelentést; sajnálatosnak tartja, hogy a fent említett jelentésben a Parlament által tett kifejezett felszólítás ellenére számos uniós tagállam elmulasztotta annak beható és nyílt kezelését, hogy közreműködött az emberi jogok megsértésének világszerte – az USA kiadatási és titkos fogvatartási programjával összefüggésben – előforduló eseteiben, valamint az azokat kísérő hazai jogsértésekben; véleménye szerint ez a helyzet súlyosan és komolyan gátolja, hogy az EU előmozdítsa az emberi jogokat a világban és megőrizze erkölcsi hitelét; felszólítja az uniós intézményeket, hogy a teljes körű és nyílt vizsgálatok lefolytatása érdekében továbbra is gyakoroljanak nyomást a tagállamokra; hangsúlyozza az elszámoltathatóság érdekében végzett munka folytatásának jelentőségét a terrorizmus elleni küzdelemmel összefüggő titkos fogva tartással kapcsolatban;

4.

emlékeztet arra, hogy a gazdasági és szociális jogok az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 1948-as elfogadása óta az emberi jogok szerves részét képezik; ezért úgy véli, hogy az EU-nak segítséget kell nyújtania e jogoknak azokban a legkevésbé fejlett és fejlődő országokban történő végrehajtásához, amelyekkel nemzetközi megállapodásokat, köztük kereskedelmi megállapodásokat köt;

5.

úgy véli, hogy a menedékjogi irányelvek átdolgozásának véget kell vetnie az emberi jogok megsértésével kapcsolatos folyamatos aggodalmaknak, valamint a kettős mérce tagállamok általi alkalmazásával kapcsolatos vélekedéseknek; kitart amellett, hogy a tagállamoknak megfelelőségi táblázatokat kell biztosítaniuk az irányelvek vonatkozó rendelkezéseiről ahhoz, hogy lehetővé tegyék azok végrehajtásának megfelelő ellenőrzését; hangsúlyozza, hogy a közös politika kialakításának nehéz folyamata lehetőséget ad a bevált gyakorlat alapul vételére; rámutat az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (EMTH) által betöltendő szerepre; továbbra is úgy véli, hogy a tagállamoknak szerepet kell játszaniuk a menekültek letelepítésében, és ismételten követeli a menekültek letelepítésére vonatkozó valódi közös uniós program létrehozását;

6.

felszólítja az Egyesült Államokat, hogy tartsa be a Guantánamói-öbölben lévő fogolytábor bezárására vonatkozó ígéretét; sürgeti a tagállamokat, hogy fokozzák a Guantánamóból szabadon bocsátott azon nem európai foglyok letelepítésére irányuló erőfeszítéseket, akiket származási országukba azért nem lehet visszatelepíteni, mert életveszély, kínzás, vagy kegyetlen és embertelen bánásmód fenyegeti őket;

7.

felhívja az Uniót, a tagállamokat és a Bizottságot, hogy haladéktalanul tegyék meg a szükséges intézkedéseket azon migránsok tengeri mentésének biztosítása érdekében, akik az Unióba szeretnének bejutni, valamint biztosítsák a tagállamok és az illetékes hatóságok közötti koordinációt és együttműködést annak elkerülése érdekében, hogy nők, gyermekek és férfiak százai szenvedjenek hajótörést és vesszenek a tengerbe;

8.

ösztönzi az Uniónak az emberi jogok európai egyezményéhez történő csatlakozásáról folytatott tárgyalásokat;

9.

üdvözli az emberi jogokkal kapcsolatos országstratégiai dokumentumok létrehozását, és hangsúlyozza, hogy ezeknek a demokratizálódásra is ki kell terjedniük; felhív e dokumentumok azonnali végrehajtására a helyi és nemzetközi civil társadalmi szervezetekkel folytatott, széles körű konzultációs folyamatokon és az egyes országok helyzetének és szükségleteinek elemzésén alapuló, valamint az Unió ehhez rendelkezésre álló eszközeit teljes körűen hasznosító, e stratégiákat kiegészítő cselekvési tervek révén; kitart amellett, hogy ezeket az országstratégiai dokumentumokat az összes politikában és releváns külső finanszírozási eszközben érvényesítendő referenciadokumentumokként kell felhasználni; ismételten felhív arra, hogy az országstratégiai dokumentumokat tegyék elérhetővé a Parlament számára; hangsúlyozza, hogy következetességre van szükség, valamint hogy el kell kerülni a kettős mércét;

10.

nyomatékosítja a civil társadalomnak a demokrácia és az emberi jogok védelmében és előmozdításában játszott döntő szerepét; kéri, hogy végezzék el az uniós delegációkon belüli, a civil szervezetekkel és az emberi jogi jogvédőkkel foglalkozó kapcsolattartók kinevezését; hangsúlyozza, hogy az Uniónak a civil társadalommal ápolt kapcsolatait valódi partnerségre kell építeni, ideértve az egyenlőségen alapuló, módszeres, időben történő és rendszeres párbeszédet, amelynek garantálnia kell a civil társadalmi szereplőknek a jó kormányzás folyamatában való aktív részvételét; hangsúlyozza továbbá, hogy az ennek keretében összegyűjtött információkat megfelelő célokra kell felhasználni, egyúttal pedig védeni is kell azokat az uniós politikákban, elsősorban az emberi jogi és demokráciazáradékok útján; hangsúlyozza, hogy javítani kell az emberi jogok védelmében világszerte érintett különböző szereplők közötti információcserét, hogy jobban megismerhessék a – különösen egyes konkrét esetek vonatkozásában végrehajtott – különböző tevékenységeket és fellépéseket, valamint a felmerült nehézségeket; e tekintetben hangsúlyozza, hogy létre kell hozni egy civil társadalmi ellenőrző mechanizmust annak biztosítása érdekében, hogy a civil társadalmat módszeresen bevonják a megállapodások és a programok végrehajtásába; ugyanakkor üdvözli az olyan kezdeményezéseket, mint a keleti partnerség civil társadalmi fóruma, és ösztönzi az uniós intézményeket, hogy valósítsák meg jobban az EP és a civil társadalom között megrendezett 2009-es brüsszeli, 2010-es berlini, valamint 2011-es poznańi fórumon kidolgozott ajánlásokban és nyilatkozatokban foglaltakat;

11.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az EU néhány partnerországa politikai alapokra helyezett és koholt eljárásokat indít magánszemélyekkel szemben, ekként pedig megsérti az emberi jogokat és a jogállamiság alapvető normáit; rendkívüli mértékben aggasztja, hogy a nemzetközi felhívások ellenére ezekben a harmadik országokban nem tettek intézkedéseket a politikai indíttatású ügyekben elítélt személyek jogainak szavatolására és tiszteletben tartására;

12.

hangsúlyozza, hogy a polgárok közéletben való közvetlen részvételének a politikai pártokban való – nemzeti és európai szintű – részvételükön keresztül történő elősegítése alapvető véleménynyilvánítási és demokratikus jog;

13.

sürgeti az Európai Uniót, hogy fokozza erőfeszítéseit, hatékonyabban érvényesítse az emberi jogokat és a demokráciát a fejlesztési együttműködés minden területén, és biztosítsa, hogy az EU fejlesztési programjai hozzájárulnak ahhoz, hogy a partnerországok betartsák a nemzetközi emberi jogi kötelezettségeiket; kéri továbbá, hogy az emberi jogok és a demokrácia – tekintettel a humanitárius vészhelyzetekből a fejlődés irányába való átmenetben betöltött kiemelkedő szerepükre – jelenjenek meg a segélyezés, a helyreállítás és a fejlesztés összekapcsolására irányuló (LRRD) programokban;

14.

üdvözli, hogy a „Változtatási program: az EU fejlesztéspolitikájának hathatósabbá tétele” című közlemény (COM(2011)0637) különös jelentőséget tulajdonít az emberi jogoknak, a demokráciának és a jogállamiságnak, és hangsúlyozza, hogy a demokrácia, az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartása, a jó kormányzás, a béke és a biztonság a fejlődésnek, a szegénység csökkentésének és a millenniumi fejlesztési célok elérésének szinergiát alkotó és egymást kölcsönösen erősítő előfeltételei; ismételten megerősíti az emberi jogokra összpontosító fejlesztési politika jelentőségét, és felhívja az Uniót, hogy fejlesztési programjaiban határozzon meg konkrét, mérhető, megvalósítható és időhöz kötött célkitűzéseket az emberi jogok és a demokrácia tekintetében; felszólítja az Uniót, hogy fejlesztési támogatását az intézményépítésre és a kedvezményezett államok civil társadalmának fejlesztésére koncentrálja, mivel ezek alapvető szerepet töltenek be a jó kormányzásban, valamint az elszámoltathatóság és a fejlesztési folyamatért való felelősségvállalás biztosításában; felhív az emberi jogi és a feltételességi záradékok megerősítésére az EU által támogatott programokban; felszólítja az Európai Külügyi Szolgálatot és a Bizottságot, hogy keressen új lehetőségeket a partnerországokkal folytatott emberi jogi párbeszédek és a fejlesztési együttműködés közötti megfelelőbb kapcsolatok biztosítására;

15.

hangsúlyozza, hogy az Uniónak biztosítania kell, hogy a fejlesztési politika, a béketeremtés, a konfliktusmegelőzés és a nemzetközi biztonság területén tett fellépései kölcsönösen erősítsék egymást; ezzel összefüggésben hangsúlyozza az instabilitással küzdő országokra irányuló megfelelő stratégiák kidolgozásának szükségességét;

16.

hangsúlyozza a mélyszegénység és az emberi jogok hiánya közötti kölcsönös összefüggést, és rámutat arra, hogy alapelveket kell kidolgozni az emberi jogokkal kapcsolatos normák és kritériumok alkalmazására vonatkozóan a mélyszegénységgel szembeni küzdelem terén;

17.

ismételten hangsúlyozza, hogy a világ szegénységben élő népességének 70 %-a vidéki területen él és megélhetése, illetve jóléte közvetlenül függ a természeti erőforrásoktól, valamint hogy a városi szegények is ezektől az erőforrásoktól függenek; felszólítja az Európai Uniót, hogy alapvető jogként védelmezze a lakosoknak az országuk természeti és létfontosságú erőforrásaihoz való hozzáférését, valamint a földhöz és az élelemhez való hozzáférést; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy nagyon sokan nem férnek hozzá egyes alapvető javakhoz, például a vízhez; felhívja a figyelmet az ENSZ társadalmi felelősségvállalásról szóló egyezményében meghatározott jogokra, köztük a megfelelő táplálkozáshoz való jogra, a szociális minimumnormákra, az oktatáshoz való jogra, az egészségügyi ellátáshoz való jogra, a méltányos és kedvező munkakörülményekhez való jogra, valamint a kulturális életben való részvételhez való jogra, amelyeket egyenértékűként kell kezelni;

18.

hangsúlyozza az Unió emberi jogokról és demokráciáról szóló éves jelentésének fontosságát az Unió ezzel kapcsolatos politikájának elemzése és értékelése tekintetében; sajnálattal állapítja meg, hogy a főképviselő/a Bizottság alelnöke és/vagy az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) – az emberi jogok világban tapasztalható helyzetéről szóló éves jelentések ismertetése óta első alkalommal – ebben az évben egyáltalán nem terjesztette a jelentést a plenáris ülés elé, és nyomatékosan buzdítja a főképviselőt/alelnököt, hogy a jövőben az ilyen jelentéseket időben mutassa be a Parlamentnek;

19.

sajnálatát fejezi ki az éves jelentés nagyrészt leíró jellegével és az egyszeri fellépésekre való túlzott összpontosítással kapcsolatban; ismételten kéri egy sokkal szisztematikusabb megközelítés alkalmazását, beleértve az egyes országokra vonatkozó mutatók és referenciaértékek alkalmazását, és hogy a teljesítmény megalapozott értékelésének elősegítése érdekében e célértékek viszonylatában elemezzék a teljesítményt az éves jelentésben;

20.

üdvözli, hogy az idei éves jelentésben egy egész szakasz foglalkozott a nők elleni erőszakkal és a gyermekek jogaival; ezzel összefüggésben felhívja a figyelmet az olyan kegyetlenségekre, mint a kényszerabortuszok és a nemek kiválasztásán alapuló abortuszok, a kényszersterilizáció, valamint a női nemi szervek csonkítása; elismeri a halálbüntetés világszerte történő megszüntetése érdekében tett támogató erőfeszítéseknek és az igazságügyi reformoknak biztosított elsőbbséget; támogatja a főképviselő/alelnök által a nemzetközi fórumokon való uniós fellépésre helyezett gyakorlati hangsúlyt;

21.

megállapítja, hogy az éves jelentés nem tartalmaz külön szakaszt a fejlesztésre vonatkozóan; hangsúlyozza, hogy – különösen a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének fényében, és tekintettel az emberi jogokkal kapcsolatos jelenlegi integrált stratégiára – az éves jelentésben külön tematikus szakaszban kellene foglalkozni az emberi jogokkal és a fejlesztéssel;

22.

sürgeti a főképviselőt/alelnököt, hogy a jövőbeni éves jelentések kidolgozása során aktívan, szisztematikusan és átláthatóan konzultáljon a Parlamenttel, időben és átfogóan konzultáljon az emberi jogokkal foglalkozó nem kormányzati szervezetekkel, nyilvános felhívást intézve minden érdekelt szervezethez a folyamatban való közreműködésük érdekében, és fokozottan felhasználva a szociális hálózatokat és a médiát a lehető legtöbb szervezettel való konzultáció érdekében; felszólítja továbbá a főképviselőt/alelnököt, hogy szisztematikusan konzultáljon a Parlamenttel, és számoljon be arról, hogy miként vette figyelembe a Parlament állásfoglalásait; kéri a főképviselőt/alelnököt, hogy a Parlament kérésére mindenkor rendszeresen tájékoztasson a jövőbeni éves jelentések elkészítésének állapotáról;

23.

tudomásul veszi az EU emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselője intézményének létrehozására vonatkozó, régóta hangoztatott parlamenti felhívás nyomán a főképviselő/alelnök által a Parlamenthez intézett, 2011. december 13-i nyilatkozatot; kéri, hogy egy ilyen pozíció létrehozása esetén az EU különleges képviselője olyan ágazatokon átnyúló készségekkel rendelkezzen, amellyel előmozdíthatja az emberi jogok valamennyi uniós politikába való beépítését célzó koherens politika végrehajtását; azonban óva int minden olyan kísérlettől, amelynek célja, hogy az emberi jogi politikát egy ilyen különleges képviselő létrehozásán keresztül elkülönítsék az átfogó külpolitikai stratégiáktól;

24.

létfontosságúnak tartja, hogy a – különösen a kereskedelemre, energiára, visszafogadásra, biztonságra és műszaki együttműködésre vonatkozó – nemzetközi megállapodások ne mondjanak ellent az EUSZ 21. cikkében rögzített uniós alapelveknek; javasolja, hogy még az ilyen megállapodásokra irányuló tárgyalások megkezdése előtt és a tárgyalási szakaszban is végezzék el az emberi jogokkal kapcsolatos, referenciaértékeken alapuló hatásvizsgálatokat, és ezeket a végrehajtásért felelős uniós intézmények és szolgálatok felméréseit és a civil társadalom intézményesített ellenőrző mechanizmusainak részét képező helyi és nemzetközi civil társadalmi szervezetek értékeléseit magukban foglaló, az elért haladásról szóló rendszeres jelentések kövessék; kitart amellett, hogy e tekintetben maradéktalanul alkalmazni kell az EUSZ 218. cikkét, amelynek értelmében a Bizottság köteles a harmadik országokkal megkötendő nemzetközi megállapodásokra vonatkozóan folytatott tárgyalások valamennyi szakaszáról tájékoztatni a Parlamentet és a Tanácsot; e tekintetben rendkívüli fontosnak tartja, hogy az uniós intézmények magas színvonalú és független szakértelemmel rendelkezzenek az emberi jogok és a demokrácia egyes országokban fennálló helyzetét illetően;

25.

javasolja, hogy az emberi jogok érvényesítésére vonatkozó általános elképzeléseken túllépve dolgozzanak ki néhány gyakorlati intézkedést, amelyeknek az összes, külső feladatot ellátó uniós tisztviselőre, valamint a tagállamoknak az EU ügynökségei, köztük a FRONTEX operatív tevékenységeiben részt vevő személyzetére, illetve az Uniónak dolgozó és az Unió által finanszírozott szakértőkre is kötelezőnek kell lennie, akiknek meg kell felelniük a nemzetközi normáknak és szabványoknak; hangsúlyozza, hogy az emberi jogi képzést kötelezővé kell tenni az Európai Külügyi Szolgálatnál és a Bizottság érintett egységeinél; javasolja, hogy az alkalmazottak éves értékelésének részeként a jogérvényesítéshez kapcsolódó feladatokat építsék be a tisztviselők munkaköri leírásaiba;

26.

ajánlja továbbá, hogy amennyiben valamely olyan partnerország, amellyel nemzetközi megállapodás – például partnerségi és együttműködési megállapodás – jött létre, súlyosan megsérti az emberi jogokat, az EU tegyen határozottabb lépéseket a megállapodásban szereplő emberi jogi záradékokban előírt megfelelő szankciók végrehajtására, köztük a megállapodás esetleges ideiglenes felfüggesztésére;

27.

kiemeli annak fontosságát, hogy az Európai Parlamenttel együttműködésben megfelelő nyomon követési programokat kell kidolgozni az uniós választási megfigyelő missziók jelentéseire vonatkozóan, biztosítva azt, hogy ezek a nyomon követési programok az esetleges fejlesztési programokhoz is kapcsolódjanak;

28.

hangsúlyozza, hogy a nemzetközi igazságszolgáltatás érvényesítésének ki kell terjednie a büntetlenség elleni küzdelem és a komplementaritás elvének szisztematikus figyelembevételére a kereskedelem, a fejlesztés és a jogállami segítségnyújtás tágabb összefüggéseiben; hangsúlyozza, hogy az áldozatok rehabilitálását és a társadalomba, illetve az érintett közösségekbe való visszailleszkedését kell a középpontba helyezni, különös figyelmet fordítva a kiszolgáltatott csoportokra, köztük a nőkre, gyermekekre, fiatalokra, és a fogyatékkal élőkre; kiemeli, hogy alkotmányos struktúrák – köztük hatékony jogrendszer, a hatalmi ágak szétválasztása, valamint elismert és független igazságszolgáltatás – létrehozására van szükség ahhoz, hogy bármelyik országban is megerősödjön az emberi jogok előmozdítása; javasolja, hogy az általános preferenciarendszer pluszba (GSP+) felvett harmadik országok által megerősítendő, a jó kormányzásról és a jogállamiságról szóló nemzetközi szerződések csomagját egészítsék ki a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumával; javasolja a harmadik országokkal kötött uniós megállapodások emberi jogokra és demokráciára vonatkozó záradékainak következetes kiegészítését a Nemzetközi Büntetőbíróságra vonatkozó záradékokkal, figyelembe véve azt, hogy ezeket a záradékokat a megállapodások létfontosságú elemeinek kell tekinteni, különös tekintettel a stratégiai partnerségekre és az európai szomszédságpolitika által érintett országokra;

29.

üdvözli az ENSZ Közgyűlése „Az Európai Unió részvétele az ENSZ munkájában” című, 65/276. számú határozatának elfogadását, amely az Unió által a szervezetben betöltött szerep növelésére irányuló jelentősebb erőfeszítések visszafogott kezdetének tekinthető; hangsúlyozza, hogy az egyetlen hangon való megszólalás nem mehet az emberi jogokkal kapcsolatos aggodalmak rovására, éppen ellenkezőleg úgy véli, hogy az Uniónak határozottan ragaszkodnia kell jogai érvényesítéséhez és ki kell használnia státuszát ahhoz, hogy nagyra törő stratégiát folytasson az emberi jogokkal és a demokrácia előmozdításával kapcsolatban;

30.

megismétli a Tanácshoz intézett arra irányuló felhívását, hogy hatalmazza fel a főképviselőt/alelnököt a tagállamok nagykövetei és az uniós nagykövetek – különösen a multilaterális szinten, például Genfben és New Yorkban dolgozó nagykövetek – közötti rendszeres konzultációkra vonatkozó iránymutatások kidolgozására annak érdekében, hogy az EU sikerrel hajtsa végre az ENSZ cselekvési programját, és felléphessen az emberi jogok előmozdításáért és védelméért;

31.

üdvözli az Uniónak az Emberi Jogi Tanács reformjában betöltött konstruktív szerepét, különösen az Emberi Jogi Főbiztos Hivatala függetlenségének teljes körű támogatását, valamint a különleges eljárások, az országspecifikus megbízatások, valamint az összes emberi jog oszthatatlansága szerepének védelmét; javasolja, hogy az Unió és tagállamai fejezzék ki egyértelműen, hogy ellenzik az egyes regionális csoportok által az Emberi Jogi Tanács választásain követett „tiszta lappal indulás” elvét; üdvözli az egyetemes időszakos felülvizsgálat első teljes ciklusát és javasolja, hogy az EU tagállamai jó példával járjanak elől az első körben beérkezett információkra építve a nemzeti szintű konzultációkat követően; támogatja az egyetemes időszakos felülvizsgálat nyomon követésének beillesztését az EU által harmadik országokkal az emberi jogokról folytatott párbeszédek napirendjébe és az országstratégiai dokumentumokba;

32.

hangsúlyozza, hogy annak érdekében, hogy az Emberi Jogi Tanácsban több javaslata esetében szülessen konszenzus, az Unió elérési kapacitásait sürgősen javítani kell többek között a főképviselő/alelnök abban való segítésével, hogy a harmadik országok fővárosait megnyerjék az Unió álláspontjainak támogatásához; üdvözli a Tanács emberi jogi munkacsoportja által az Emberi Jogi Tanács üléseinek előkészítésével kapcsolatban alkalmazott stratégiaibb jellegű, középtávú megközelítést;

33.

üdvözli az EU Nemzetközi Büntetőbírósággal kapcsolatos politikájának 2011. július 12-i aktualizálását; megállapítja, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútuma „végső eszközt” jelentő mechanizmust hoz létre az emberiesség elleni bűncselekményekért, a népirtásért, háborús bűncselekményekért, valamint az agresszió bűntettéért felelős személyek igazságszolgáltatás elé állítása érdekében, amint azt a Római Statútumban szereplő komplementaritás elve előírja; elismeri a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy létrehozza a „komplementaritás uniós eszköztárát”, amelynek célja a nemzeti kapacitások fejlesztésének támogatása és az állítólagos nemzetközi bűncselekményekkel kapcsolatban folytatott vizsgálatokra és eljárásokra irányuló politikai akarat megteremtése, továbbá hangsúlyozza a tagállamokkal, az Európai Parlamenttel és a civil társadalmi szervezetekkel az eszköztár véglegesítése érdekében folytatott, mélyreható konzultációk jelentőségét; üdvözli a tagállamok civil társadalma által a komplementaritás olyan országokban való támogatására tett erőfeszítéseket, ahol a nemzetközi jog szerinti bűncselekményekre és az emberi jogok tömeges megsértésére került sor, és ösztönzi az ilyen erőfeszítések folytatását; szorgalmazza, hogy az Unió és tagállamai fogadjanak el egy sor belső iránymutatást a Nemzetközi Büntetőbíróság által körözött személyekkel való kapcsolattartás magatartási kódexéről; felhívja a tagállamokat (különösen a Ciprusi Köztársaságot, a Cseh Köztársaságot, Magyarországot, Olaszországot, Luxemburgot és Portugáliát), hogy fogadjanak el nemzeti jogszabályokat a bírósággal folytatott együttműködésre vonatkozóan, és az együttműködés elősegítése – különösen az elfogatóparancsok és a bíróság más kérései végrehajtásának biztosítása – érdekében kössenek keretmegállapodásokat a Nemzetközi Büntetőbírósággal;

34.

üdvözli a Római Statútumnak a kampalai felülvizsgálati konferencián az agresszióval és bizonyos háborús bűncselekményekkel kapcsolatban elfogadott módosításait, és felhívja az összes tagállamot, hogy haladéktalanul ratifikálják ezeket a lényeges módosításokat, és hazai büntetőrendszerük részeként hajtsák végre azokat; ezzel összefüggésben felszólítja a Tanácsot és az Európai a Bizottságot, hogy a Római Statútum egyetemességének biztosítása és erősítése érdekében nemzetközi tekintélyüket latba vetve szálljanak síkra a nemzetközi jogot sértő agresszió fogalmának nemzetközi megállapodáson alapuló meghatározása mellett; üdvözli az Unió vállalásait, különösen a büntetlenség elleni küzdelemre vonatkozóan, amely a megállapodások megkötésekor az Unió partnereivel közösen vallott alapértéknek tekinthető, és felhív a vállalások következetes megvalósítására;

35.

javasolja, hogy az EU szisztematikusan építsen be a Nemzetközi Büntetőbírósággal kapcsolatos záradékokat a harmadik országokkal kötött megállapodásokba, és a Cotonoui Megállapodás keretében mozdítsa elő a Nemzetközi Büntetőbíróság iránti tiszteletet, a vele való együttműködést és annak támogatását, valamint az Unió és a regionális szervezetek – köztük az Afrikai Unió, az Arab Liga, az Amerikai Államok Szervezete, valamint az EBESZ – és a harmadik országok közötti párbeszédet;

36.

üdvözli az Unió és a tagállamok által a Nemzetközi Büntetőbíróságnak nyújtott pénzügyi és logisztikai támogatást, és javasolja annak fenntartását; mélységes aggodalmát fejezi ki a Részes Államok Közgyűlése 2011. decemberi ülésén folytatott költségvetési viták kimenetelével kapcsolatban, amely azzal fenyeget, hogy a bíróság elegendő finanszírozás nélkül marad, ami aláássa az igazságszolgáltatásra és az új helyzetekre való reagálásra vonatkozó képességét; felhívja az Uniót és a tagállamokat, hogy tanúsítsanak megfelelő támogatást a bíróság működése iránt, beleértve azt is, hogy vállaljanak tevékeny szerepet a vád alá helyezett személyek átadásában;

37.

kitart amellett, hogy a fejlesztéssel, a demokráciával, az emberi jogokkal, a jó kormányzással és a biztonsággal kapcsolatos célok összefüggnek egymással; megismétli azon meggyőződését, hogy az Unió minden külső fellépésének ötvöznie kell egyrészről a politikai dimenziót, amely támogatja a pluralizmust, demokráciát, illetve az emberi jogok, az alapvető szabadságok és a jogállamiság tiszteletben tartását, valamint másrészről a fenntartható fejlődésen alapuló fejlesztési dimenziót, amely a társadalmi-gazdasági haladást – és azon belül a szegénység felszámolását, az egyenlőtlenség elleni küzdelmet és az élelmiszer iránti alapvető szükségleteket – helyezi középpontba; ezzel összefüggésben hozzáteszi, hogy az uniós fejlesztési segélyprogramoknak olyan konkrét és alapvető reformokat kell tartalmazniuk, amelyek biztosítják az emberi jogok, az átláthatóság, a nemek közötti egyenlőség tiszteletben tartását és a korrupció elleni küzdelmet a kedvezményezett országokban; megállapítja továbbá, hogy szigorúbb feltételrendszert kell alkalmazni, a támogatásokat pedig fel kell függeszteni az olyan kedvezményezett országokban, amelyek nyilvánvalóan figyelmen kívül hagyják az alapvető emberi jogokat és szabadságokat, és amelyek nem léptetnek hatályba a nemzetközi kötelezettségeknek megfelelő jogszabályokat;

38.

úgy véli, hogy a harmadik országokkal meglévő uniós kapcsolatokat a teljesítményorientált, „többet többért” megközelítésnek kell vezérelnie, valamint hogy az Uniónak csak akkor szabadna magasabb státuszt biztosítania a partnerországoknak, ha teljesítik az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos világos követelményeket, és hogy az Uniónak nem szabad visszariadnia e státusz befagyasztásától, amennyiben ezek a követelmények már nem teljesülnek; véleménye szerint ezt komolyan fontolóra kell venni az új, továbbfejlesztett partnerségi megállapodásra vonatkozóan Oroszországgal folytatott további tárgyalások során;

39.

felszólít a szabad és tisztességes választások keretében újonnan megválasztott parlamentek szisztematikus támogatására, főként az átalakulóban lévő vagy az EU választási megfigyelő misszióit fogadó országokban; úgy véli, hogy az ilyen támogatást a demokrácia és az emberi jogok európai eszközéből és a földrajzilag meghatározott eszközökből kell finanszírozni;

40.

üdvözli a Demokráciáért Európai Alapítvány létrehozására irányuló terveket, amelyeket a főképviselő/alelnök és a Bizottság közös közleménye, valamint a 3101. és 3130. ülésen elfogadott tanácsi következtetések rögzítenek, és amelyek elvezettek a Demokráciáért Európai Alapítvány létrehozásáról szóló, a COREPER által 2011. december 15-én elfogadott nyilatkozathoz, valamint üdvözli az EKSZ égisze alatt a tagállamokkal és az uniós intézményekkel együttműködésben létrehozott, a Demokráciáért Európai Alapítvány szervezettel foglalkozó munkacsoport által tett erőfeszítéseket; aláhúzza az alapítványnak a Parlament felügyelete alatt betöltött azon potenciális szerepét, hogy rugalmas és szakirányú eszközként támogassa a nem demokratikus országokban és az átalakulóban lévő országokban a demokratikus változásra törekvőket; sürgeti a Tanácsot annak biztosítására, hogy egyéb fellépései mellett minden ilyen eszköz kiegészítse a meglévő eszközök – különösen a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze – tevékenységét, szükségtelen adminisztratív struktúrák létrehozása nélkül; hangsúlyozza, hogy a Demokráciáért Európai Alapítvány költségvetéséhez való uniós hozzájárulásnak valóban többletforrásokat kell jelentenie, és azt teljes mértékben a pénzügyi szabályoknak megfelelően, a költségvetési hatóság ellenőrzési és felügyeleti jogának tiszteletben tartása mellett kell nyújtani;

41.

hangsúlyozza egy olyan politikai támogatási folyamat fontosságát, amely nem csupán a választásokat közvetlenül megelőző és követő időszakokra összpontosít, hanem a folyamatosságon alapul; üdvözli, hogy a főképviselő/alelnök figyelemmel van a mélyreható demokrácia iránt, amely a demokratikus folyamatokat összekapcsolja az emberi jogokkal, a véleménynyilvánítás és az egyesülés szabadságával, a vallás és meggyőződés szabadságával, a jogállamisággal és a jó kormányzással; hangsúlyozza, hogy ezzel összefüggésben a vallásszabadsághoz való jognak is kellően kiemelt szerepet kell biztosítani; rámutat, hogy ezt a jogot általában ténylegesen az egyik legalapvetőbb emberi jognak tekintik;

42.

ismételten hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a választási megfigyelő missziók szempontjából elsőbbséget élvező országok kiválasztása annak alapján történjen, hogy milyen hatást gyakorolhat egy ilyen misszió a valódi, hosszú távú demokratizálódási folyamat előmozdítására;

43.

felszólítja a Tanácsot, a Bizottságot, és az EKSZ-t, hogy minden egyes uniós választási megfigyelő misszióra vonatkozóan dolgozzanak ki politikai stratégiát, majd két évvel a misszió vége után készítsenek értékelést a demokrácia terén elért fejlődésről, és azt terjesszék elő a főképviselővel/alelnökkel az emberi jogok kérdéséről tartott éves parlamenti vita során; üdvözli a főképviselő/alelnök azon kötelezettségvállalását, hogy a választásmegfigyelés során a nők, a nemzeti kisebbségek és a fogyatékkal élők mind jelöltként, mind pedig szavazóként való részvételére fognak összpontosítani (22);

44.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az egyes választási megfigyelő missziók végén – más nemzetközi szereplőkkel együttműködésben – reális és elérhető ajánlásokat vázoljanak fel, és adott esetben ezeknek az ajánlásoknak a terjesztését és nyomon követését az EU küldöttségei végezzék; úgy véli, hogy a Parlament állandó küldöttségeinek és a közös parlamenti közgyűléseknek nagyobb szerepet kellene betölteniük ezen ajánlások nyomon követése, valamint az emberi jogok és a demokrácia terén elért fejlődés elemzése területén; ennélfogva támogatja az e harmadik országbeli parlamentekkel folytatott fenntartható és rendszeres párbeszéd előmozdítását; hangsúlyozza, hogy javítani kell az Európai Parlament választási megfigyelő küldöttségeinek munkamódszerét, és gondoskodni kell a részt vevő európai parlamenti képviselők és a személyzet készségeinek fejlesztéséről;

45.

hangsúlyozza, hogy bár üdvözli a strukturált emberi jogi párbeszédben való részvételt, azt túl gyakran kifogásként használják e kérdések magasabb politikai szinteken – köztük a partnerek közötti csúcstalálkozókon – való megvitatásának elkerülésére; felszólítja az uniós intézményeket, a tagállamokat és nagykövetségeiket, hogy tegyenek nagyobb erőfeszítéseket az ilyen párbeszédeknek az unió valamennyi, országon belüli külső fellépésébe történő integrálása érdekében; hangsúlyozza, hogy az eredményekről való jelentéstétel érdekében átláthatóságra és a civil társadalmi szervezetekkel lefolytatott valódi párbeszédre, valamint a párbeszédeket követő tájékoztatásra van szükség;

46.

csalódottságának ad hangot ezért amiatt, hogy számos (mostanra már több mint negyven) emberi jogi párbeszédben nem történt előrehaladás, és tudomásul veszi az egyes körökben kifejezésre juttatott véleményt, miszerint egyes esetekben az EU emberi jogi konzultációit eszközként használják, és az inkább folyamattá, semmint mérhető, kézzel fogható eredmények elérésének eszközévé vált;

47.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a párbeszédet követő/konzultációval kapcsolatos értékelések nem vezettek világos teljesítménymutatók vagy referenciaértékek kidolgozásához; szorgalmazza, hogy átlátható módon és a lehető legtöbb érdekelt fél bevonásával határozzanak meg célkitűzéseket az egyes párbeszédeket és egyeztetéseket megelőzően, közvetlenül utánuk pedig értékeljék azok teljesülését; hangsúlyozza, hogy ezeknek az értékeléseknek a következtetéseit be kell építeni az Unió és partnerei közötti csúcstalálkozókba és a kapcsolattartás egyéb formáiba, valamint azokat figyelembe kell venni az Unió és tagállamainak fellépései, illetve más két- és többoldalú kapcsolattartása során; úgy véli, e mutatókat különösen figyelembe kell venni annak érdekében, hogy az EU valamennyi megállapodásában – azok jellegétől függetlenül – biztosított legyen az emberi jogi és demokráciazáradékok hatékony érvényesülése;

48.

hangsúlyozza, hogy fontos és sürgetően szükséges e párbeszédek módjának és tartalmának a civil társadalommal folytatott konzultációk alapján történő javítása; megismétli, hogy a párbeszédek csak akkor lehetnek konstruktívak és járhatnak a helyszínen tényleges hatással, ha azokat a harmadik országokkal folytatott emberi jogi párbeszédekre vonatkozó uniós célkitűzéseket és iránymutatásokat figyelembe vevő konkrét lépések követik, és ha korrekciós intézkedéseket léptetnek életbe;

49.

emlékeztet arra, hogy ezeket a párbeszédeket az Uniónak olyan eszközként kellene alkalmaznia, amellyel felhívja a figyelmet az emberi jogok harmadik országokban történő megsértésének egyes eseteire, így például a Vietnámban és Kínában olyan alapvető jogok, mint a szólás-, gyülekezési, egyesülési és vallásszabadság békés gyakorlása miatt bebörtönzött politikai foglyok és fogva tartottak eseteire; felszólítja továbbá az Uniót, hogy rendszeresen éljen ezzel a lehetőséggel, és kövesse nyomon az általa felvetetett egyedi esetekre adott válaszokat, kövesse figyelemmel ezeket az eseteket és szorosan koordinálja fellépéseit az érintett emberi jogi szervezetekkel és más olyan országokkal, amelyek emberi jogi párbeszédeket folytatnak a szóban forgó országgal;

50.

csalódottan veszi tudomásul, hogy csak korlátozott számban és rendszertelenül végeztek értékelést az iránymutatások azon előírása ellenére, miszerint a párbeszédeket „lehetőleg kétévente értékelni kell”; határozottan sajnálja, hogy az Európai Parlament nem vett részt szisztematikusan az eddigi – köztük az Oroszországra és Kínára vonatkozó – értékelésekben; felszólít arra, hogy tegyék hivatalossá az Európai Parlament számára az ezekhez az értékelésekhez való hozzáférést, és biztosítsák, hogy ez a lehető legnyitottabb és legátláthatóbb módon történjen; emlékeztet arra, hogy az iránymutatások kimondják, hogy „a civil társadalomnak részt kell vennie ebben az értékelésben” és úgy véli, hogy e kötelezettség teljesítése szükségessé teszi egy erre vonatkozó konkrét mechanizmus létrehozását;

51.

kifejezi különös aggodalmát a 2012. március 22-i államcsíny óta Maliban kialakult helyzet, illetve amiatt, hogy az ország „az utóbbi 20 év legsúlyosabb humanitárius válságát” éli át, mivel mintegy hárommillió embert sújtanak az élelmiszerhiány és az északi területeken kirobbant konfliktusok miatti tömegmozgások; kéri, hogy a helyzet megoldása érdekében az Európai Unió juttasson el további humanitárius segélyeket; azt is szükségesnek tartja, hogy az Európai Unió és tagállamai segítsenek megtalálni a konfliktus békés, a lakosság védelmére összpontosító megoldásának útját, ám anélkül, hogy kívülről beavatkoznának az ország politikai ügyeibe;

52.

megismétli, hogy a nők jogainak fontos részét kellene alkotniuk az EU által folytatott emberi jogi párbeszédeknek és az EU olyan harmadik országokkal folytatott politikai párbeszédjének, amelyekkel együttműködési vagy társulási megállapodást írtak alá, összhangban az e megállapodásokban szereplő emberi jogi záradékokkal, és hogy ki kell terjeszteni a nők békés átmenetben való – tárgyalóasztalnál történő, valamint aktív szerepvállalás általi – részvételét; felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy e rendelkezések megsértése esetén tegyenek meg minden megfelelő intézkedést;

53.

sajnálja, hogy az Európai Parlament és más nemzetközi intézmények felhívásai ellenére elítélték Mihail Hodorkovszkijt abban a második, politika- és igazgatásvezérelt oroszországi perben, amely nem felelt meg a tisztességes és független igazságszolgáltatási rendszer elveinek, ekként pedig súlyosan sértette az emberi jogokat;

54.

felszólít arra, hogy az iparosodott, illetve a fejlődő harmadik országokkal létrehozott valamennyi szerződéses kapcsolatot – ideértve az ágazati megállapodásokat, valamint a kereskedelmi és műszaki segítségnyújtásra vagy pénzügyi támogatásra irányuló megállapodásokat – kivétel nélkül egészítsék ki világosan megfogalmazott, kötelező erejű emberi jogi és demokráciazáradékokkal; felszólítja a Bizottságot, hogy gondoskodjon e záradékok szigorúbb végrehajtásáról; ismételten hangsúlyozza, hogy ki kell dolgozni az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos referenciaértékek valamennyi uniós intézmény által elismert, leírási és értékelési célú egységes jegyzékét; véleménye szerint az emberi jogok európai egyezménye és más alapvető nemzetközi emberi jogi egyezmények végrehajtása az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos ezen uniós referenciaértékek egyik lényeges elemét képezhetné;

55.

kéri a Bizottságot, hogy a szabványos emberi jogi záradékok ismételt megsértése esetén ne riadjon vissza a már meglévő megállapodások felfüggesztésére vonatkozó mechanizmus alkalmazásától;

56.

hangsúlyozza, hogy a záradék jelenlegi formában történő alkalmazása a hamarosan a Parlament elé kerülő szabadkereskedelmi megállapodásokban lehetőséget nyújt magának az Európai Parlamentnek arra, hogy a ratifikálást megelőzően megvizsgálja az emberi jogi referenciaértékek meghatározásának lehetőségét, hogy konkrét és igazolható előrelépés történjen az emberi jogok tekintetében; ismételten felszólítja a Bizottságot egy új „mintazáradék” megfogalmazására, amely utal a felek nemzetközi kötelezettségeire, és magában foglal egy konzultációs eljárást, illetve meghatározza az együttműködésnek az emberi jogok nemzetközi jogba ütköző ismételt vagy rendszerszerű megsértése miatti felfüggesztésére irányuló kérelem esetén alkalmazandó politikai és jogi mechanizmusokat; úgy véli, hogy a Parlament kérésének megfelelően az emberi jogi és demokráciazáradékok végrehajtási mechanizmusa az egyetlen módja annak, hogy biztosított legyen az ilyen záradékok tényleges végrehajtása, és azt olyan megelőző és riasztási mechanizmusnak kell tekinteni, amely nyomon követési mechanizmussal kísért párbeszédet hoz létre az EU és a partnerország között; világos és lépcsőzetes szankciórendszer kidolgozását javasolja, a lehetséges végleges felfüggesztés sérelme nélkül; határozottan kitart amellett, hogy a Parlamentnek ebben az ügyben a Bizottság és a Tanács mellett részt kell vennie a döntéshozatalban;

57.

hangsúlyozza, hogy az emberi jogok és a demokratikus alapelvek tiszteletben tartása és előmozdítása tekintetében gondoskodni kell a vállalt kötelezettségek végrehajtásának hatékony nyomon követéséről; a fenntartható fejlődésre vonatkozó jelenlegi hatástanulmányok mellett felszólít az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos hatástanulmányok alkalmazására, valamint az azokban foglalt értékeléseknek és következtetéseknek a tárgyalások során történő figyelembevételére és a végleges megállapodásokban való megjelenítésére;

58.

javasolja, hogy az emberi jogi hatástanulmányokban és azok értékelésénél alkalmazzanak objektív mutatókat és kritériumokat;

59.

elvárja, hogy a szociális és környezetvédelmi fejezetek mellett minden jövőbeni szabadkereskedelmi megállapodásban szerepeljen egy átfogó emberi jogi fejezet is, és a jelenleg folyamatban lévő tárgyalások összefüggésében sajnálattal veszi tudomásul egyes partnerek, például India és Kanada ezen elvvel szembeni kifogásait; felhív a megállapodások fenntartható fejlődésről szóló fejezetének megerősítésére a szociális partnerek és a civil társadalom előtt nyitva álló panasztételi eljárás beillesztése, az ezzel kapcsolatos viták rendezésére hivatott független szerv létrehozása és a vitarendezési mechanizmus alkalmazásának lehetősége révén, pénzbírságokat, illetve a kereskedelmi kedvezmények felfüggesztését írva elő az érintett környezetvédelmi és munkaügyi normák súlyos megszegésének esetére, a piacra jutást biztosító mechanizmus előírásainak megfelelően; hangsúlyozza, hogy tovább kell erősíteni a GSP+ rendszer ellenőrzési és végrehajtási mechanizmusait; szorgalmazza, hogy az intézményi hiányosságokat mutató országokban működő európai vállalatok tekintetében öltsenek kötelező jelleget a vállalati társadalmi felelősségvállalás célkitűzései;

60.

úgy véli, az „arab tavasz” rámutatott arra, hogy az Unió eddigi politikái elégtelenek voltak ahhoz, hogy hatékonyan támogassák a demokrácia, az alapvető szabadságok tiszteletben tartása, valamint az igazságszolgáltatás és az elszámoltatható és képviseleti kormányzás iránti erős vágyat azokban az országokban, ahol az nem adatott meg; ezért üdvözli a Bizottságnak és a főképviselőnek/alelnöknek „Az átalakuló szomszédság új megközelítése” című, egyebek mellett a Demokráciáért Európai Alapítvány létrehozásának szükségességére rámutató, valamint a „Partnerség a demokráciáért és a közös jólétért a dél-mediterrán térséggel” című közös közleményét és az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság egyetemes értékei tekintetében tett közös kötelezettségvállalásokból és kölcsönös felelősségvállalásból, a szilárdabb, ösztönzőkön alapuló feltételrendszerből, a politikák differenciálásából, a többoldalú és szubregionális együttműködés előmozdításából és a civil társadalom fokozottabb bevonásának elvéből fakadó megközelítést; hangsúlyozza, hogy az „arab tavasz” paradoxonná válna, ha az a nők, az emberi jogi jogvédők, a vallási kisebbségek és más társadalmi csoportok alapvető emberi jogait megtagadó irányba fejlődne az arab tavasz országaiban;

61.

úgy véli, hogy az „arab tavasz” kezdete óta a belföldi nem kormányzati szervezetek és a szervezetekbe tömörülő polgárok kulcsfontosságú szerepet játszanak az emberek mozgósításában és a közéletben való részvételük előmozdításában, azért, hogy tájékoztassák az embereket a jogaikról, és hogy képessé tegyék őket a demokrácia megértésére és elfogadására;

62.

hangsúlyozza, hogy a jövőbeli reformokra irányuló politikai prioritásoknak a belföldi nem kormányzati szervezetekkel és polgári jogok védelmezőivel folytatott, részvételen alapuló konzultációkból kell eredniük; hangsúlyozza, hogy a keleti szomszédságban kialakult demokratikus mozgalmakat támogatni kell; valamint üdvözli az európai szomszédságpolitika tekintetében alkalmazott azon új megközelítést, amelynek célja a mélyreható és fenntartható demokrácia kiépítését végző partnerek számára biztosítandó nagyobb mértékű támogatás, az inkluzív gazdasági fejlődés támogatása és az európai szomszédságpolitika két regionális dimenziójának megerősítése;

63.

támogatja a teljesítményalapú „többet többért” megközelítést az európai szomszédsági politika új kilátásaival összhangban; ragaszkodik ahhoz, hogy a differenciálás világosan meghatározott kritériumokon és rendszeresen ellenőrzött referenciaértékeken alapuljon, és javasolja, hogy a közleményekben megállapított referenciaértékeket célkitűzéseknek tekintsék, amelyeket konkrétabb, mérhető, teljesíthető, időhöz kötött referenciaértékekkel kell kiegészíteni; felszólítja az Európai Külügyi Szolgálatot és a Bizottságot, hogy az európai szomszédságpolitika hatálya alá tartozó országok által a demokrácia és az emberi jogok tiszteletben tartásának és előmozdításának területén elért eredmények értékeléséhez biztosítson világos és megfelelő módszertant, a támogatásoknak a „többet többért” megközelítés szerinti elosztásához készítsen rendszeres jelentéseket, ezeket az értékeléseket foglalja bele az elért eredményekről szóló éves jelentésekbe; hangsúlyozza, hogy a kedvezőtlen értékelés miatt szét nem osztható vagy át nem utalható pénzeszközöket az európai szomszédságpolitika partnerországaiban – annak déli és keleti dimenziójában egyaránt – folytatott más projektekre kell újból kiosztani;

64.

hangsúlyozza a kormányzás és a társadalmi átalakulás folyamataiban a civil társadalom aktív részvételének és az ahhoz való hozzájárulásának döntő fontosságát, elismerve, hogy ezekbe a folyamatokba be kell vonni a nők és a kisebbségi csoportok képviselőit; erőteljesen támogatja a civil társadalom e folyamatokban való fokozott részvételét, egyrészt abból a szempontból, hogy minden eddiginél több személyt megszólítsanak meg, másrészt abból, hogy nagyobb hangsúlyt helyezzenek a civil társadalom véleményének a politika kialakításába való beépítésére; üdvözli e tekintetben mindazon uniós programokat, amelyek célja a fiatal szakemberek képzése és a diákcsere-programoknak a harmadik országbeli polgárok tekintetében történő egyszerűsítése, mivel ezek ténylegesen hozzájárulnak a civil társadalom fejlődéséhez; hangsúlyozza, hogy a civil társadalom számára független strukturális és pénzügyi támogatást kell biztosítani; úgy véli, hogy – ami az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának keretében sorra kerülő egyetemes időszakos felülvizsgálati folyamatot illeti –a helyi és nemzetközi civil társadalmi szereplőket be kell vonni a Bizottság európai szomszédságpolitika terén tett előrelépésről szóló jelentések kidolgozásába azzal, hogy külön elkészítik saját értékelésüket, amellyel e jelentéseket ki kell egészíteni; üdvözli a civil társadalmi eszköz és a Demokráciáért Európai Alapítvány létrehozása irányába tett lépéseket, és felszólít arra, hogy biztosítsanak számára jelentős mértékű finanszírozást a közelgő többéves pénzügyi keretben; és ismételten kiemeli, hogy a jövőben be kell vonni a civil társadalmat, hogy egy intézményesített „civil társadalmi ellenőrző mechanizmus” révén e folyamatokhoz közvetlen járuljon hozzá;

65.

mélységes aggodalmának ad hangot, amiért az európai szomszédságpolitika négy partnerországa nem írta alá a kínzás elleni ENSZ-egyezmény fakultatív jegyzőkönyvét, illetve tizenegy ország nem ratifikálta azt és további tizennégy ország nem jelölte ki az előírt nemzeti megelőző intézkedéseket; felhív a sürgős uniós intézkedésre e hiányosság megoldására;

66.

úgy véli, hogy az erőszakmentesség előmozdítása és támogatása olyan nemzetközi értéket tükröz, amely az emberi jogok védelmének és előmozdításának megfelelő eszköze, különös tekintettel arra, hogy az erőszakmentes módszertan a leghatékonyabb és leginkább megfelelő eredményekkel jár világszerte a konfliktusmegelőzés, a demokrácia, a jogállamiság, valamint a civil társadalom támogatásában; javasolja, hogy az Európai Unió bel- és külpolitikáiban biztosítsanak releváns központi szerepet és politikai súlyt az erőszakmentességnek, és azokat a kezdeményezéseket támogassák, amelyek a világon mindenütt fenn tudják tartani és fejleszteni tudják az erőszakmentes és békés aktivizmust amellett, hogy a békés aktivisták és emberi jogi jogvédők támogatása érdekében gyakorlati segítséget is nyújtanak;

67.

megismétli korábbi felhívását, hogy a főképviselő/a Bizottság alelnöke és a tagállamok törekedjenek egy erőteljes közös uniós álláspont kialakítására a gázai konfliktussal foglalkozó tényfeltáró misszió megállapításainak nyomon követése tekintetében, nyilvánosan kérve a Parlament ajánlásainak végrehajtását és elszámoltathatóságot követelve a nemzetközi jog megsértésének valamennyi esetében – tekintet nélkül a feltételezett elkövető kilétére –, független, pártatlan, átlátható és hatékony vizsgálatok lefolytatása révén; úgy véli, hogy elszámoltathatóság és igazságszolgáltatás nélkül reális közel-keleti békefolyamat nem lehetséges;

68.

megjegyzi, hogy miközben az EU részéről erőteljes politikai nyilatkozatok hangzottak el az emberi jogok mellett, míg az emberi jogok szempontjából kedvező határozott politikai nyilatkozatok születtek, a programozási ciklus alsóbb szintjein felhígulás volt tapasztalható, aminek következtében az emberi jogokra vonatkozóan tett ígéretek eltűnnek az egyes eszközökből és az országoknak nyújtott ágazati juttatásokból; megállapítja, hogy sajnálatos módon az emberi jogok és a demokrácia gyakran a demokrácia és az emberi jogok európai eszközében „gettósodott”, ami hátráltatta a valamennyi eszközben történő általános érvényesítését;

69.

üdvözli a Bizottságnak a változtatási programról szóló közleményét és abban a fejlődés, a demokrácia, az emberi jogok, a jó kormányzás és a biztonság egymással kölcsönösen összefüggő természetének kiemelését; üdvözli az eszközök és módok összetételének országszintű meghatározásánál a partnerországok elkötelezettségére helyezett fokozott hangsúlyt; ezzel egyidejűleg hangsúlyozza, hogy fel kell számolni a jelenlegi és el kell kerülni a jövőbeli kettős mércéket; üdvözli azt a tényt, hogy a Bizottság ezt a politikát átültette „A harmadik országoknak nyújtott uniós költségvetés-támogatás jövőbeni megközelítése” című közleményébe, amely szerint általános költségvetés-támogatás csak abban az esetben nyújtható, ha a partnerország vállalja a nemzetközi emberi jogi és demokratikus normák betartását; felhívja a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy ezt a politikai keretet alakítsa konkrét, operatív, időhöz kötött és mérhető tevékenységekké, amelyek általánosan érvényesülnek az együttműködés különböző területein, és amelyeket az intézményi keretek és igazgatási kapacitások szükséges megerősítése kísér;

70.

határozottan ajánlja, hogy a fejlesztés és az emberi jogok közötti kapcsolat kölcsönös megerősítésének előmozdítása érdekében a jövőbeni fejlesztési eszközök keretében fordítsanak különleges figyelmet a tematikus programokra, mivel azok kifejezetten emberi jogi kérdésekkel foglalkoznak;

71.

megállapítja, hogy a koherencia és a hatékonyság maximalizálása érdekében stratégiai megközelítéssel, a helyi összefüggések megbízható elemzése alapján kell a különféle földrajzi és tematikus eszközöket összekapcsolni az emberi jogok védelme és előmozdítása érdekében, felszámolva a jelenlegi és elkerülve a jövőbeli kettős mércéket; üdvözli ezzel összefüggésben az „Emberi jogok és demokrácia az Európai Unió külső tevékenységének középpontjában – egy hatékonyabb megközelítés felé” című, 2011. december 12-i közös közleményben foglalt kötelezettségvállalást, miszerint figyelembe veszik az emberi jogokra vonatkozó országstratégiákat az EU-támogatások programozási és végrehajtási ciklusaiban, és felkéri a főképviselőt/a Bizottság alelnökét, hogy e kötelezettségvállalás végrehajtása érdekében dolgozzon ki részletesebb módszertant;

72.

üdvözli a Bizottság javaslatát a 2014 utáni külső fellépési eszközökről, különösen azt, hogy hangsúlyt helyez az egyszerűsített és rugalmas döntéshozatali eljárások bevezetése iránti igényre, amelyek lehetővé teszik majd a végrehajtási intézkedések gyorsabb elfogadását és így a gyorsabb segítségnyújtást; értékeli a civil társadalommal folytatott széleskörű konzultációkat és bízik abban, hogy a végleges dokumentumok tükrözik majd az összes érintett által felvetett aggályokat;

73.

üdvözli a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze célkitűzéseinek egyértelműbb meghatározását és annak aktualizált hatályát, amely tükrözi a gazdasági, társadalmi és kulturális jogokra, a gondolat-, lelkiismereti és vallásszabadságra, valamint a meggyőződés szabadságára és a demokrácia támogatására jutó nagyobb hangsúlyt; méltányolja azt az új lehetőséget, hogy közvetlen támogatás nyújtható a legnehezebb körülmények között vagy helyzetekben való fellépések finanszírozásához vagy az emberi jogi jogvédők és a be nem jegyzett szervezetek támogatásának növeléséhez;

74.

hangsúlyozza, hogy a Parlament előjogait tiszteletben kell tartani a demokrácia és az emberi jogok európai eszközének és az egyéb eszközök programozása során, különös hangsúlyt helyezve az emberi jogokra és a demokráciára; és ennek megfelelően határozottan fenntartja, hogy az említett eszközökkel kapcsolatos stratégiai dokumentumokat nem lehet végrehajtási aktusoknak tekinteni és azokat az EUMSZ felhatalmazáson alapuló jogi aktusokról szóló 290. cikkében meghatározott eljárásnak megfelelően kell elfogadni;

75.

üdvözli az ENSZ Közgyűlésének a halálbüntetés alkalmazásának moratóriumára vonatkozó, 2010. december 21-i 65/206. számú határozatának sikerét, ami a halálbüntetés eltörlése tekintetében a globális támogatás megerősítését, valamint az aktivisták, bírák, politikusok, és általánosságban az emberek körében a fokozódó tudatosságot jelzi; üdvözli továbbá az Unió által e győzelem biztosításában játszott fontos szerepet; örömmel várja a 2012. évi közgyűlési határozattal kapcsolatos erős partneri együttműködést a tagállamokkal és az EKSZ-szel;

76.

megismétli, hogy az EU ellenzi a halálbüntetést, és felszólítja az EU-t, hogy világszerte minden lehetséges fórumon továbbra is az együttműködés és a diplomácia révén haladjon a halálbüntetés eltörlése irányába, a halálbüntetésre vonatkozó uniós iránymutatásokkal összhangban, illetve, hogy annak biztosítása irányába, hogy kínzás és a vallomások kicsikarására alkalmazott más, nem megfelelő bánásmód alkalmazása nélkül biztosítsák a tisztességes tárgyaláshoz való jog maradéktalan tiszteletben tartását a kivégzés előtt álló minden egyes személy esetében; felszólít az elítélt személyek alapvető emberi jogainak tiszteletben tartására azokban az országokban, ahol – az EU és mások erőfeszítései ellenére – még mindig alkalmazzák a halálbüntetést, ideértve a helyzetükkel kapcsolatos maradéktalan tájékoztatás megadását legalább a családtagjaik és közvetlen hozzátartozóik számára, valamint a holttesttel való tisztességes bánásmódhoz és a végtisztesség megfelelő megadásához való jog tiszteletben tartását is; Dmitrij Konovalov és Vlagyiszlav Kovaljov a közelmúltban Belaruszban végrehajtott kivégzését elítélve hangsúlyozza, hogy alapvető jogaikat nem tartották tiszteletben, mivel a kivégzésekre titokban, a családtagok tudta nélkül került sor, és nem biztosítottak lehetőséget a család számára a holttestek elszállítására a végtisztesség méltó megadása céljából; emlékeztet arra, hogy az Európai Unió a legfőbb támogatója a halálbüntetés ellen küzdő civil szervezeteknek; felkéri a Bizottságot, hogy továbbra is kezelje a demokrácia és az emberi jogok európai eszközének tematikus prioritásaként ezt a kegyetlen és embertelen bánásmódot;

77.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az EU továbbra is nyomon kövesse a kivégzések végrehajtása körüli feltételeket azokban az országokban, ahol a halálbüntetés még létezik, valamint hogy támogassa a halálbüntetés teljes körű eltörlésére irányuló jogi és alkotmányos reformokat;

78.

felhívja a főképviselőt/alelnököt, az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy a harmadik országokban kivégzés előtt álló EU-polgárokra tekintettel átfogó politikára vonatkozó útmutatást adjon, amely foglalja magában a személyazonosításra, a jogsegély nyújtására és az EU jogi beavatkozására vonatkozó erőteljes mechanizmust;

79.

üdvözli a Bizottságnak az 1236/2005/EK rendelet módosítására vonatkozó, 2011. december 20-i döntését, és azt, hogy ezáltal szigorítani fogja a kivégzések céljából használható egyes kábítószerekre és a kínzásra használható eszközökre vonatkozó exportellenőrzéseket; felszólítja a Bizottságot, hogy oly módon kezelje a rendeletben még meglévő joghézagokat, hogy olyan általános szabályt vezet be a végfelhasználásra, amely tiltja minden olyan kábítószer kivitelét, amelyeket kínzásra vagy kivégzésre lehet felhasználni;

80.

megállapítja, hogy az Amnesty International által fegyveres konfliktusok során vagy azokon kívül dokumentált összes emberi jogi sérelem és visszaélés egyedi eseteinek 60 %-a kézi- és könnyűfegyverek közvetlen használatával volt kapcsolatos; elismeri a kézi- és könnyűfegyvereknek a gyermekek jogainak gyakorlására és a gyermekek erőszakkal szembeni védelmére gyakorolt, különösen súlyos hatását; helyesli az EU globális vezető szerepét a jogilag kötelező érvényű közös álláspont 2008. évi elfogadásában, de megállapítja, hogy uniós szinten a végrehajtást továbbra is figyelemmel kell kísérni; serkenti az EU-t, hogy tanúsítson vezető szerepet az ez évi ENSZ konferencián a nemzetközi fegyverkereskedelmi szerződés létrejöttéhez vezető folyamatban, és biztosítsa, hogy szilárd, kötelező érvényű szerződés jöjjön létre;

81.

komoly aggályainak ad hangot a gyermekek katonákként való alkalmazása miatt; az emberi jogok megerősítésére, a gyermekek védelmére, valamint az erőszak politikai konfliktusrendezési mechanizmusokkal való felváltására irányuló uniós politikák alapvető elemeként azonnali intézkedésekre szólít fel az EU részéről e gyermekek leszerelése, rehabilitációja és reintegrációja tekintetében;

82.

felhívja valamennyi, az ENSZ kínzás elleni egyezményének fakultatív jegyzőkönyvét még nem ratifikált tagállamot, hogy ezt tegyék meg a belső és külső politikák közötti következetesség fokozása érdekében;

83.

felszólítja az összes tagállamot, az alelnököt/főképviselőt, illetve az EKSZ-t, hogy aktívan lépjenek fel a fogvatartottak emberi jogainak kérdését, valamint az Unióban és azon kívül található börtönök túltelítettségét illetően;

84.

hangsúlyozza a kínzás és a megalázó bánásmód nemekkel összefüggő formái (pl. a nők nemi szerveinek megcsonkítása, nemi erőszak) elismerésének fontosságát, és kitart amellett, hogy a kínzás elleni, koordinált uniós erőfeszítések foglalkozzanak annak nemi vetületével;

85.

ismételten felhívja a Bizottságot, hogy illesszen a halálbüntetés, a kínzás vagy más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés során alkalmazható egyes áruk kereskedelméről szóló 1236/2005/EK tanácsi rendeletbe egy „kínzás végfelhasználás” záradékot, amely lehetővé tenné a tagállamok számára, hogy előzetes információ alapján engedélyhez kössék és így elutasítsák minden olyan tétel exportját, amelynél jelentős annak a veszélye, hogy a tervezett végfelhasználó azt ilyen célokra használná fel;

86.

emlékeztet Szergej Magnicki tragikus esetére, aki a magas szinten zajló korrupció ellen küzdött, és akit a tisztviselők halálra kínoztak; sajnálja, hogy az ügyet még mindig nem oldották meg és a Szergej Magnicki haláláért felelős személyeket még mindig nem állították igazszolgáltatás elé; sürgeti az orosz igazságszolgáltatási hatóságokat, hogy a bűnösök megnevezésével és megbüntetésével folytassák a vizsgálatot;

87.

üdvözli az EU politikai kötelezettségvállalását – az emberi jogokkal kapcsolatos uniós külkapcsolati politika régen megállapított elemeként – az emberi jogi jogvédők támogatására és a képviselet, a bírósági tárgyalásmegfigyelések, a börtönlátogatások és más, az EU missziói és delegációi által végrehajtott konkrét intézkedések – mint például a jogvédőkkel rendszeresen folytatott, intézményesített találkozók – sok pozitív példáját, de továbbra is aggodalommal tölti el, hogy bizonyos harmadik országok nem hajtják végre az Uniónak az emberi jogi jogvédőkre vonatkozó útmutatóját; úgy véli, hogy a főképviselőnek/alelnöknek fokozott intézkedést kellene ajánlania azoknak a misszióknak, ahol a végrehajtás láthatóan gyenge;

88.

sürgeti az EU-t és tagállamait, hogy ösztönözzék az uniós missziókat és delegációkat arra, hogy mutassák ki támogatásukat és szolidaritásukat az emberi jogi jogvédők és szervezeteik által végzett munka iránt azzal, hogy rendszeresen találkoznak és tevékenyen együttműködnek velük, valamint hogy észrevételeiket beépítik az emberi jogokkal és a demokráciával foglalkozó egyedi országstratégiákba, és rendszeresen bevonják őket a Parlament munkájába;

89.

megismétli az EU-hoz intézett arra irányuló felhívását, hogy szisztematikusan hívja fel a figyelmet az emberi jogi jogvédők egyes eseteire az olyan harmadik országokkal folytatott emberi jogi párbeszédek alkalmával, ahol az emberi jogok szószólóit továbbra is zaklatják és támadják;

90.

hangsúlyozza a független civil társadalommal fenntartott kapcsolatok szisztematikus nyomon követésének és annak fontosságát, hogy az emberi jogi jogvédők közvetlenebbül és könnyebben elérhessék az Európai Unió harmadik országokban lévő küldöttségeit; üdvözli az emberi jogi jogvédőkkel foglalkozó összekötők kinevezését a küldöttségeknél és/vagy a tagállamok követségein, hangsúlyozza továbbá, hogy az összekötőknek tapasztalt és megfelelően képzett tisztviselőknek kell lenniük, akiknek feladatai mind szervezeten belül, mind pedig szervezeten kívül megfelelő nyilvánosságot kapnak; különösen üdvözli, hogy a főképviselő/alelnök jelezte, hogy a harmadik országokba tett hivatalos útjai során rendszeres jelleggel találkozik majd emberi jogi jogvédőkkel, és e kapcsolatokról beszámol a Parlamentnek;

91.

emlékeztet a nyugat-szaharai helyzetről szóló 2010. november 25-i állásfoglalására; elítéli az elfoglalt területeken élő nyugat-szaharai lakosság elnyomásának folytatódását, és kéri alapvető jogaik – így az egyesülési, véleménynyilvánítási és tüntetési szabadság – tiszteletben tartását; kéri a 80 nyugat-szaharai politikai fogoly szabadon bocsátását, elsősorban is azon 23-ét, akiket 2010 novembere óta – a Gdeim Izik tábor felszámolását követően – ítélethozatal nélkül tartanak fogva a saléi börtönben; ismételten kéri nemzetközi mechanizmus felállítását a nyugat-szaharai emberi jogi helyzet megfigyelése céljából, továbbá kéri a konfliktus igazságos és tartós – a nyugat-szaharai nép önrendelkezési jogán alapuló és az ENSZ határozatainak megfelelő – megoldását;

92.

megismétli felhívását az emberi jogi jogvédőkkel kapcsolatos fokozottabb intézményközi együttműködésre; úgy véli, hogy a kapcsolattartási pontokra épülő megosztott riasztórendszer jól szolgálná az EU reagálási képességét és a különféle intézményeknek az emberi jogi jogvédők által kezelendő sürgős válságokkal kapcsolatos intézkedései közötti koherenciát, és arra biztatja az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy az Európai Parlamenttel együtt vizsgálják tovább ezt a lehetőséget;

93.

üdvözli az Európai Parlament azon kötelezettségvállalását, hogy fokozni fogja a Szaharov-díj szerepét, illetve megerősíti a Szaharov-hálózatot, valamint hangsúlyozza e hálózat fontos szerepét többek között az emberei jogok védelmezőinek támogatására létrejött intézményközi együttműködés fellendítésében; felszólít minden uniós intézményt, hogy még inkább vállaljanak szerepet és működjenek együtt, és e tekintetben üdvözli az emberi jogokról szóló éves jelentésben a Szaharov-díjra tett hivatkozást; ugyanakkor megismétli a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett azon felhívását, hogy maradjanak kapcsolatban a Szaharov-díjra jelölt és a díjat elnyerő személyekkel a folyamatos párbeszéd és az illetők országában fennálló emberi jogi helyzet nyomon követésének biztosítása érdekében, valamint hogy védelmet kínáljanak azoknak, akiket folytatólagosan üldöznek, erről pedig jelentést tegyenek az Európai Parlamentnek;

94.

vállalja, hogy még rendszeresebb jelleggel illeszti be a nők jogait saját emberi jogi vitáiba és állásfoglalásaiba, és igénybe veszi a Szaharov-díj hálózatát, különösen a díj női nyerteseit arra, hogy szót emeljenek a világban a nők jogai mellett;

95.

rávilágít a nők megkülönböztetett szerepére, tapasztalataira és hozzájárulására a béke és biztonság terén; elítéli a szexuális erőszak alkalmazását olyan országokban, mint a Kongói Demokratikus Köztársaság, és felszólít a nulla tolerancia érvényesítésére az elkövetőkkel szemben, különösen az EU által megbízott missziók és műveletek katonai és rendőri erői körében; hangsúlyozza továbbá, hogy mennyire fontos biztosítani az áldozatok számára az olyan több tudományterületet felölelő, holisztikus rehabilitációs szolgáltatásokhoz való hozzáférést, amelyek magukban foglalják az orvosi és pszichológiai gondozás, valamint a jogi, szociális, közösségi, szakmai, oktatási szolgáltatások és az átmeneti pénzügyi támogatás bármely szükségszerű kombinációját;

96.

üdvözli, hogy az EU az elsők között hajtja végre az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1325. és azt kísérő határozatait; bátorítja a Tanácsot, a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a politika és a gyakorlat közötti szakadék áthidalása érdekében, és sürgeti azokat a tagállamokat, amelyek még nem fogadták el nemzeti cselekvési tervüket, hogy ezt sürgősen tegyék meg;

97.

üdvözli az ENSZ nőjogi és esélyegyenlőségi ügyekkel foglalkozó ügynökségének (UN Women) létrehozását, és felszólítja az EU-t, hogy a nők jogainak érvényesítése érdekében nemzetközi, regionális és nemzeti szinten működjön szorosan együtt az intézménnyel; felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot annak biztosítására, hogy a konfliktushelyzetben levő nőknek tisztességes hozzáférésük legyen a közegészségügyi rendszerekhez, megfelelő nőgyógyászati és szülészeti ellátásban részesüljenek az Egészségügyi Világszervezet meghatározása értelmében; különösen hangsúlyozza az egészségügyi nevelés, valamint a szexuális és reproduktív egészségre irányuló megfelelő programok előmozdításának szükségességét, amelyek központi helyet foglalnak el az EU-nak a harmadik országokra irányuló fejlesztési és emberi jogi politikájában;

98.

üdvözli a Bizottságnak a nemek közötti egyenlőséget uniós és nemzetközi szinten egyaránt előmozdító nőjogi chartáját, valamint a nemek közötti egyenlőség és a nők szerepének erősítése a fejlesztési együttműködésben című, 2010–2015-re szóló uniós cselekvési tervet, és kéri a nemek közötti egyenlőségre és az anyák egészségére vonatkozó millenniumi fejlesztési cél megvalósítására irányuló erőfeszítések felgyorsítását;

99.

aggályát fejezi ki amiatt, hogy Egyiptomban a Fegyveres Erők Legfelsőbb Tanácsa (SCAF) nem végezte el a női ellenállókkal szembeni szexuális zaklatásokról – köztük az ún. szüzességi ellenőrzésekről – és a hozzájuk intézett halálos fenyegetésekről érkező beszámolók kivizsgálását;

100.

üdvözli a nők érdekérvényesítő képességének növelésére helyezett hangsúlyt a főképviselő/alelnök részéről, és felszólítja a főképviselőt, hogy egy teljes munkaidejű elnök kinevezésével – aki egyben az Európai Külügyi Szolgálatnál a nemekkel foglalkozó kapcsolattartási pont feladatát is ellátja – és a megfelelő emberi és pénzügyi erőforrások biztosításával tegye intézményessé az EU nőkkel, békével és biztonsággal foglalkozó intézményközi nem hivatalos munkacsoportját;

101.

felszólítja a főképviselőt/alelnököt, hogy az Európai Külügyi Szolgálatnál a személyzeti szabályzatnak megfelelően mozdítsa elő a földrajzilag és nemi szempontból kiegyensúlyozott esélyegyenlőséget; sürgeti a főképviselőt/alelnököt és a tagállamokat, hogy javasoljanak magas szintű női jelölteket, akik az Európai Külügyi Szolgálatnál és a közös biztonság- és védelempolitika alá tartozó misszióknál vezetői feladatokat látnak el; üdvözli a KBVP missziókkal összefüggésben elért eredményeket, nevezetesen a nemek kérdésével foglalkozó tanácsadók kinevezetését szinte mindegyik missziónál, valamint a misszióknál nyújtott továbbképzéseket; felhívja a Tanácsot, hogy a missziók megbízatásának megállapításáról szóló tanácsi határozatokban szerepeltessen utalást az ENSZ BT 1325. számú határozatára; javasolja, hogy a tagállamok a nemek kérdésével foglalkozó egységesített képzési modulok keretében a missziók kezdete előtt minden katonai és kirendelt civil alkalmazottat részesítsenek képzésben;

102.

üdvözli, hogy az Európa Tanács elfogadta a nők elleni erőszak és a családon belüli erőszak megelőzéséről és az azzal szembeni küzdelemről szóló, mérföldkőnek számító egyezményt, amely átfogó keretet hozott létre az erőszak megelőzésére, az áldozatok védelmére és véget vetett a büntetlenségnek, és felhívja a tagállamokat és az Európai Uniót, hogy mielőbb írják alá és ratifikálják ezt az egyezményt;

103.

erőteljesen elítéli a női nemi szervek csonkítását, mint idejétmúlt gyakorlatot és a nők és lányok testi integritásának barbár megsértését, amelynek a gyakorlatot betiltó jogszabályokkal kell elejét venni; határozottan visszautasít minden, enyhítő körülményként felhozott, kulturális, hagyományos vagy vallási gyakorlatra történő hivatkozást; sürgeti a Bizottságot, hogy a nők elleni erőszak elleni küzdelemre vonatkozó stratégiájában fordítson különös figyelmet az ilyen hagyományos, káros gyakorlatokra; felszólítja az EKSZ-t, hogy a gyermekek jogairól és a nőkkel szembeni erőszakról szóló uniós iránymutatások végrehajtási stratégiájának részeként dolgozzon ki különleges eszköztárat e kérdésre vonatkozóan; gratulál ahhoz, hogy az afrikai államfők az Afrikai Unió 2011. júliusi csúcstalálkozóján elfogadtak egy határozatot, amelyben támogatják az ENSZ Közgyűlésének a női nemi szervek csonkításának nemzetközi tilalmáról szóló állásfoglalását; elítéli a kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmódot is – például a kényszerabortuszokat és a kényszersterilizálást –, és konkrét intézkedésekre szólít fel ezek ellen;

104.

az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 16. cikkében kimondott emberi jogok megsértéseként erőteljesen elítéli a kényszerházasságokat; felszólítja a Tanácsot, hogy a „kényszerházasságok” és a „nemek kiválasztásán alapuló abortuszok” kérdését vegye fel a nők és lányok elleni erőszakra vonatkozó útmutatójába; ösztönzi a Bizottságot és a Tanácsot, hogy dolgozzanak ki e jelenségekre vonatkozó adatgyűjtési módszereket és indikátorokat, és bátorítja az EKSZ-t, hogy ezeket a kérdéseket vegye fel az emberi jogi országstratégiák kidolgozásába és végrehajtásába; kéri a tagállamokat, hogy fogadjanak el a kényszerházasságot tiltó jogszabályokat és hajtsák végre azokat, valamint hogy dolgozzanak ki közös definíciót, hozzanak létre nemzeti cselekvési terveket és osszák meg egymással a bevált gyakorlatokat;

105.

emlékeztet arra, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának a megelőzhető gyermekágyi halandóságról és megbetegedésekről, valamint az emberi jogokról és a millenniumi fejlesztési célokról szóló határozata újólag megerősíti, hogy a tájékoztatáshoz, az oktatáshoz és az egészségügyi ellátáshoz való jog alapvető emberi jogok; hangsúlyozza, hogy az EU-nak ezért fontos szerepet kell játszania annak megakadályozásában, hogy a nők a terhességbe belehaljanak; szorgalmazza, hogy az Unió emberi jogi és fejlesztési politikai szempont hajtsa végre a kairói cselekvési programot, mozdítsa elő a nemek közötti egyenlőséget, valamint a nők és gyermekek jogait, köztük a szexuális és reproduktív egészséget és jogokat;

106.

határozottan elítél minden, valláson vagy meggyőződésen alapuló üldözést; a vallásszabadsággal kapcsolatos két- és többoldalú fellépések keretében tett fokozott uniós erőfeszítések részeként továbbra is elkötelezett a világ minden részében a vallásszabadság megvalósítása iránt; ismételten aggodalmának ad hangot az összes vallási kisebbség vallásszabadsághoz való jogának számos harmadik országban való maradéktalan és tényleges tiszteletben tartásával kapcsolatban; sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy az uniós külpolitika terén a vallás és a hit szabadságának előmozdítására dolgozzanak ki eszközkészletet, amely tartalmazzon mechanizmusokat a jogsértések azonosítására, valamint az ilyen esetekben követendő uniós intézkedésekre, és ennek előkészítésébe vonják be a civil társadalom szervezeteit; üdvözli a vallás vagy hit miatti intoleranciával és diszkriminációval foglalkozó különféle ENSZ fórumokon tett uniós fellépést és rendíthetetlen, elvhű álláspontot a vallásokat becsmérlő határozatok ellen; fenntartja, hogy a gyülekezési szabadság a vallásszabadsághoz, illetve a meggyőződés szabadságához való jog létfontosságú vetülete, és hangsúlyozza, hogy a vallási csoportok nyilvántartásba vétele nem lehet alapvető követelmény valamely vallás gyakorlásához; felszólítja az EU Alapjogi Ügynökségét, hogy biztosítson a Parlament számára pontos és megbízható adatokat a vallásszabadság, illetve a lelkiismereti szabadság az Európai Unióban történt megsértéseire vonatkozóan, és tegyen javaslatot arra, hogy ezeket miként lehetne kezelni;

107.

külön hangsúlyozza, hogy erről a kérdésről folytatni kell a konstruktív párbeszédet az Iszlám Konferencia Szervezetével; felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy fordítsanak különös figyelmet a vallásszabadsághoz, illetve a lelkiismereti szabadsághoz való jog érvényesítésére a tagjelölt és az ESZP hatálya alá tartozó országokban, különösen az „arab tavasz” tükrében; mélységes aggodalmának ad hangot a különböző országokban egyre gyakrabban előforduló vallási intolerancia és megkülönböztetés miatt; határozottan elítél a keresztények, zsidók, muzulmánok és más vallási közösséghez tartozók ellen elkövetett minden erőszakos cselekményt, akárcsak a vallásos emberek, hitüket elhagyók és nem hívők elleni, a valláson vagy meggyőződésen alapuló minden hátrányos megkülönböztetést és intoleranciát; ismételten hangsúlyozza (23), hogy a gondolat és a lelkiismeret szabadságához és a vallásszabadsághoz való jog alapvető emberi jog; elismeri, hogy egyre nagyobb szükség van a konfliktusok átalakítására és a megbékélést célzó erőfeszítésekre, többek között a különböző szinteken folytatott hitközi párbeszédre, és sürgeti az EU-t, illetve Ashton alelnököt/főképviselőt, hogy az emberi jogokkal kapcsolatos uniós kezdeményezésekről harmadik országokkal folytatott párbeszédeiben foglalkozzon a például a médiában található megkülönböztető és felbujtó jellegű tartalommal és a szabad vallásgyakorlás kérdésével; úgy véli, hogy azokban a harmadik országokban, ahol a vallási kisebbségek – köztük a keresztények – jogaik megsértésével szembesülnek, az ilyen problémák nem oldhatók meg a környező társadalmaktól való megóvással és elkülönítéssel, ezáltal pedig „párhuzamos társadalmak” megteremtésével; a például Nigériában, Egyiptomban és Indonéziában nemrégiben lezajlott események tükrében arra sürgeti az EKSZ-t és az uniós tagállamokat, hogy tegyenek konkrét intézkedéseket az erőszak körforgásának megelőzése céljából;

108.

sürgeti az EKSZ-t, hogy a globális és multilaterális főigazgatóságnál alakítson ki állandó kapacitást a vallásszabadság, illetve a meggyőződés szabadságának általános érvényesítésére valamennyi területi igazgatóságban és egységben, valamint hogy kösse össze a kérdést az emberi jogok általános előmozdításával ugyanezen a főigazgatóságon belül, és segítse elő a kérdést a nemzetközi és sokoldalú szervezetekben; ösztönzi az EKSZ-t, hogy évente számoljon be a világon a vallásszabadsággal, illetve a meggyőződés szabadságával kapcsolatban tett előrehaladásról;

109.

felkéri az EKSZ-t és más uniós intézményeket, hogy küzdjenek az olyan elfogadhatatlan gyakorlatokkal szemben, mint a kényszer-áttérések és az ún. aposztáziával összefüggő esetek bűncselekménnyé nyilvánítása, illetve megbüntetése, és az ilyen gyakorlatok felszámolása érdekében alkalmazzanak nyomást a Pakisztánhoz, Iránhoz, és Szaúdi-Arábiához hasonló olyan harmadik országokkal szemben, amelyek még mindig folytatnak ilyen gyakorlatokat; felszólít arra, hogy képviseljenek ugyanilyen határozott álláspontot az istenkáromlásra vonatkozó törvények olyan eszközzé tételével szemben, amelyet a vallási kisebbségek tagjainak üldözésére lehet felhasználni;

110.

felszólítja a hatáskörrel rendelkező intézményeket, hogy a két- és többoldalú fórumokon – például az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában – folytassanak szoros együttműködést az USA nemzetközi vallásszabadsággal foglalkozó bizottságával;

111.

elítéli a munkájuk vagy származásuk miatt megkülönböztetett emberek ellen elkövetett valamennyi emberi jogi visszaélést és az áldozatok igazságszolgáltatáshoz való korlátozott hozzáférését; felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy támogassák az ENSZ „Elvek és útmutató a munka és származási alapú megkülönböztetés tényleges felszámolásához” című tervezetét;

112.

üdvözli az ENSZ fogyatékossággal élők jogairól szóló egyezményének (UNCRPD) EU általi megkötését, valamint a 2010–2020 közötti időszakra vonatkozó európai fogyatékosságügyi stratégia – különösen a 8. cselekvési terület – elfogadását; elítéli a fogyatékosságon alapuló megkülönböztetés minden formáját, és felszólít minden államot arra, hogy ratifikálják az UNCRPD-t; hangsúlyozza, hogy az EU-nak is nyomon kell követnie az UNCRPD saját területén történő végrehajtását; sajnálatát fejezi ki amiatt is, hogy az EU–Afrika stratégiával összefüggésben az Unió nem tesz semmit a fogyatékkal élők emberi jogaival kapcsolatban;

113.

helyesli a Tanács, az EKSZ, a főképviselő/a Bizottság alelnöke, a Bizottság és a tagállamok elkötelezettségét a leszbikusok, melegek, biszexuálisok és transzszexuálisok emberi jogai mellett a harmadik országokkal folytatott kétoldalú kapcsolataikban, multilaterális fórumokon, valamint a demokrácia és az emberi jogok európai eszközén keresztül; üdvözli, hogy az ENSZ Közgyűlése újra bevezette, hogy a szexuális irányultság alapján történő törvénytelen, azonnali vagy önkényes kivégzésekkel szemben védelmet kell nyújtani, és üdvözli az EU e célból tett erőfeszítéseit; felszólítja a Bizottságot, hogy a Betegségek Nemzetközi Osztályozásának 11. változatára (ICD-11) vonatkozó tárgyalások során emeljen szót azért, hogy a nemi identitást töröljék a mentális rendellenességek és magatartászavarok jegyzékéből, és keressen olyan új besorolást, amely nem utal kóros elváltozásra; ismételten hangsúlyozza, hogy az AKCS-EU partnerségben nem csorbulhat a megkülönböztetésmentesség elve, amely kiterjed a nemi vagy szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetés tilalmára is; megismétli kérését, hogy a Bizottság készítsen átfogó ütemtervet a homofóbia, transzfóbia, valamint a szexuális irányultság és a nemi identitás alapján történő megkülönböztetés ellen, és foglalkozzon a világban az emberi jogok ilyen alapon elkövetett megsértéseinek eseteivel; felhívja az Unió tagállamait, hogy nyújtsanak menedékjogot azoknak, akik üldöztetés elől menekülnek olyan országokból, ahol a leszbikus, meleg, biszexuális és transzszexuális embereket bűnözőknek tekintik, vegyék figyelembe a kérelmezők üldöztetéstől való indokolt félelmét, és fogadják el leszbikusként, melegként, biszexuálisként vagy transzszexuálisként való önmeghatározásukat;

114.

üdvözli a Tanács emberi jogi munkacsoportja által 2010-ben kidolgozott eszköztárat, amelynek célja az uniós intézmények, a tagállamok, a küldöttségek és más szervek gyors fellépésének segítése olyan esetekben, amikor a leszbikusok, melegek, biszexuálisok és transzszexuálisok emberi jogai sérülnek; kéri a Bizottságot, hogy foglalkozzon az ilyen sérelmek strukturális okaival, a Tanácsot pedig, hogy dolgozzon ki kötelező erejű iránymutatásokat e téren;

115.

hangsúlyozza, hogy a hagyományos nemzeti kisebbségi közösségek a többi kisebbségi csoporttól eltérő egyedi igényekkel rendelkeznek, és biztosítani kell az e kisebbségekkel szembeni egyenlő bánásmódot az oktatás, az egészségügyi ellátás, a szociális szolgáltatások és más közszolgáltatások tekintetében, továbbá hogy a gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális élet valamennyi területén elő kell mozdítani a nemzeti kisebbségek tagjai és a többséghez tartozók közötti maradéktalan és tényleges egyenlőséget; rámutat arra, hogy a gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális élet valamennyi területén elő kell mozdítani a nemzeti kisebbségek tagjai és a többséghez tartozók közötti maradéktalan és tényleges egyenlőséget;

116.

felhívja az EU-t, hogy az őslakos gazdálkodók, nomád népességcsoportok és a mezőgazdasági kis és közepes termelők, különösen a gazdálkodó nők földtulajdonának biztosítása és a társaságok területfoglalási gyakorlatainak megakadályozása érdekében ösztönözze a fejlődő országok kormányait földreform végrehajtására; sürgeti az EU-t, hogy biztosítsa a természeti erőforrásokhoz való hozzáférés jogát, különösen a bennszülött és őshonos népek esetében a kereskedelmi megállapodások tárgyalásai során; ösztönöz minden tagállamot, hogy kövessék Dánia, Hollandia és Spanyolország példáját, és ratifikálják az ILO bennszülött és törzsi népekről szóló, 169. egyezményét, hogy kimutassák elkötelezettségüket, hogy érzékelhető védelmet biztosítsanak e népeknek; támogatja az ILO 169. egyezményének – mint többek között az Európai Unió multilateralizmus és az ENSZ iránti elkötelezettségének kimutatására szolgáló eszköznek – a nem aláíró államok általi ratifikálására és végrehajtására vonatkozóan jelenleg zajló kampányokat;

117.

uniós jogszabályokra vonatkozó kezdeményezéseket ajánl annak biztosítására, hogy az emberi jogokkal kapcsolatos uniós politikában és együttműködési eszközökben megfelelő figyelmet fordítsanak a kasztokon alapuló megkülönböztetés felszámolására és a kasztrendszerrel működő országokban – köztük Nepálban, Indiában, Bangladesben, Pakisztánban, Sri Lankán és Jemenben – történő fellépésre;

118.

úgy véli, hogy a civil társadalom és – különösen az őslakos közösségekből származó – emberi jogi aktivisták támogatására irányuló újabb és jelenlegi finanszírozási tételek költségvetését növelni kellene; ezeknek egyfelől ki kell mutatniuk a válságokra és a jelenleg bárhol fennálló helyzetekre való rugalmas és gyors reagálási képességüket, másfelől pedig optimalizálniuk kell a pénz–érték arányt és a befolyást; üdvözli a tényt, hogy az EU az ENSZ-ben kiemelten támogatta az őslakosokat segítő kapacitásfejlesztési tevékenységeket; hangsúlyozza, hogy kulcsfontosságú fokozni az őslakosok képviselőinek hatékonyságát az ENSZ eseményein, megfelelő logisztikai, dokumentációs és információs támogatást nyújtva nekik; felhívja az EU-t, hogy folytassa e támogatást;

119.

emlékeztet a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezményre és arra, hogy biztosítani kell az abban előírt jogok lehető legteljesebb körű védelmét és meg kell akadályozni azok gyengítését; üdvözli a gyermekek jogairól szóló egyezmény bejelentési eljárásokról szóló fakultatív jegyzőkönyvének az ENSZ Közgyűlése által 2011. december 19-én tett elfogadását, és kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy gyorsítsák meg erőfeszítéseiket a gyermekek jogairól szóló egyezmény és fakultatív jegyzőkönyveinek egyetemes ratifikálására irányulóan, és népszerűsítsék ezek gyakorlati végrehajtását; határozott erőfeszítésekre szólít fel a gyermekek jogainak előmozdításáról és védelméről szóló uniós iránymutatások, valamint a gyermekekkel szembeni erőszak valamennyi formája elleni küzdelemre irányuló uniós stratégia végrehajtásának elősegítése céljából; felszólítja a főképviselőt/alelnököt (és/vagy az Európai Külügyi Szolgálatot), hogy az emberi jogokról szóló éves uniós jelentésekbe építsen be egy, a gyermekek jogairól szóló szakaszt;

120.

felhívja a figyelmet egy súlyos problémára a szubszaharai Afrika néhány országában, ahol gyermekeket vádolnak meg boszorkánysággal, aminek a társadalmi kirekesztéstől a gyermekgyilkosságig, valamint a gyermekek rituális feláldozásáig terjedő súlyos következményei vannak; megállapítja, hogy az állam felelős a gyermekeknek az erőszak minden formájától és a visszaéléstől való védelméért és ezért sürgeti az EKSZ-t, hogy fordítson különös figyelmet a gyermekeknek az erőszak minden formájával szembeni védelmére és az ilyen gyermekek sorsára az érintett országok kormányaival folytatott emberi jogi párbeszéd és a külső pénzügyi eszközök programozása során;

121.

hangsúlyozza, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága, a média függetlensége és a pluralizmus a fenntartható demokrácia lényegi elemei, amelyek maximalizálják a civil társadalom bevonását és lehetővé teszik az állampolgárok számára érdekeik érvényesítését; ezért fokozott támogatást kér a média szabadságának előmozdítása, a független újságírók védelme, a digitális megosztottság csökkentése és az internethez való hozzáférés elősegítése terén;

122.

sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a csatlakozási tárgyalások, az emberi jogi párbeszédek és az emberi jogokat érintő minden fellépés keretében intézzenek felhívást a médiában elhangzó gyűlöletbeszédek felszámolására,

123.

megállapítja, hogy az offline és online szociális médiával együtt az internet vált az egyik legfontosabb olyan közeggé, amelyen keresztül az egyének a véleménynyilvánítás és szólás szabadságához való jogukat gyakorolják, és hogy ezek döntő szerepet játszottak az emberi jogok, a demokratikus részvétel, az elszámoltathatóság, az átláthatóság, a gazdasági fejlődés és a nyilvános hozzáférés új formáinak előmozdításában; szem előtt tartva, hogy nincs minden társadalmi rétegnek, különösen az időseknek és vidéki lakosságnak internetes hozzáférése, hangsúlyozza ugyanakkor, hogy nem szabad az emberi méltóságot támadni, és elítéli a megkülönböztetés közösségi médiában megjelenő minden más formáját; támogatja azokat a konkrét uniós rendeleteket és harmadik országokkal kötött megállapodásokat, amelyek cenzúra, internetes oldalak blokkolása vagy az információs szabadság üzleti érdekek mögé rendelésével korlátozzák a tájékoztatáshoz és az információkhoz való hozzáférést; üdvözli az internetnek és a közösségi hálózatoknak az arab tavasz kialakulásában játszott szerepét, az internet és az új technológiák használatának fokozott nyomon követésére szólít fel az ezt korlátozni próbáló autokratikus rendszerekben; felszólít a fokozott támogatásra a média szabadságának előmozdítása, a független újságírók és bloggerek védelme, a digitális megosztottság csökkentése és az információhoz és kommunikációhoz való, korlátlan hozzáférés, valamint az internethez való cenzúrázatlan hozzáférés (digitális szabadság) elősegítése terén;

124.

megjegyzi, hogy az arab tavasz forradalmainak előmozdításában és támogatásában az internet komoly potenciállal bírt; megállapítja ugyanakkor, hogy az IKT-kkal vissza is lehet élni az emberi jogok és az alapvető szabadságok megsértése céljából, és ezért az internet és az új technológiák használatának fokozott nyomon követésére szólít fel az őket korlátozni próbáló autokratikus rendszerekben; üdvözli a Bizottság „Állandó kapcsolat stratégiára” (No Disconnection Strategy”) irányuló kezdeményezését; felkéri a Bizottságot, hogy legkésőbb 2013-ban nyújtson be intelligens szabályozási javaslatokat, köztük az uniós székhelyű társaságok fokozott átláthatóságára és elszámoltathatóságára vonatkozóan, a honlapok blokkolását, a tömeges felügyeletet, valamennyi internetes forgalom és (mobil) távközlés nyomon követését, a magánbeszélgetések lehallgatását és leírását, keresési találatok szűrését és az internethasználók, többek között az emberi jogi jogvédők megfélemlítését szolgáló, valamint az ilyen célból, rendelésre készített termékek és szolgáltatások exportja nyomon követésének javítása érdekében; úgy véli, hogy a távközlési és internet szolgáltatóknak tanulniuk kell a múlt hibáiból, például amikor a Vodafone a Mubarak-rezsim utolsó heteiben úgy döntött, hogy enged az egyiptomi hatóságok követelésének és felfüggeszti szolgáltatásait, kormánypárti propagandát terjeszt és megfigyeli az ellenzékieket és általában véve a lakosságot, valamint azon tagállamok társaságait, amelyek távközlési és információs technológiákat adtak el más harmadik országoknak, például Líbiának, Tunéziának stb.; úgy véli, hogy a távközlési és internet szolgáltatóknak és a szoftverfejlesztőknek tanulniuk kell a múlt hibáiból, és a politikai döntéshozókkal, nem kormányzati szervezetekkel, valamint az aktivistákkal nyílt párbeszédet kell folytatniuk annak érdekében, hogy az emberi jogokkal kapcsolatos hatásvizsgálatokra és a fokozott átláthatóságra vonatkozóan közös minimumszabályokat határozzanak meg;

125.

üdvözli azt, hogy a szíriai politikai hatalommal szembeni uniós korlátozó intézkedésekbe felvették a technológiák és szolgáltatások exportjának tilalmát; megállapítja, hogy e tilalomnak példaként kell szolgálnia más elnyomó rezsimekkel – különösen az Iránnal – szemben a jövőben alkalmazott korlátozó intézkedések számára; megállapítja ugyanakkor, hogy az uniós politikáknak pontosaknak kell lenniük ahhoz, hogy hatékonyak legyenek, és ne okozzanak kárt az emberi jogok szószólóinak;

126.

megállapítja, hogy az új technológiák lehetővé teszik a tanúk és az emberi jogi jogvédők számára olyan információk összegyűjtését és az emberi jogokkal való visszaélésekről készült olyan jelentések megosztását, amit később felhasználhatnak az áldozatok számára az igazságszolgáltatás érdekében; üdvözli a több érdekelt felet bevonó olyan kezdeményezéseket és magatartási kódexeket, mint például a Globális Hálózati Kezdeményezés; megállapítja ugyanakkor, hogy a demokratikus felügyelet, valamint az alapvető jogok védelme és előmozdítása a kormányzat központi feladata; felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa a digitális biztonsági technológiák fejlesztését és terjesztését annak érdekében, hogy az emberi jogi jogvédők az ilyen különleges nyilvántartások biztonságos összegyűjtése, titkosítása és tárolási mechanizmusai révén, illetve a „felhőtechnológia” alkalmazásával biztosíthassák, hogy az ilyen anyagokat ne lehessen megtalálni és törölni;

127.

emlékeztet arra, hogy az EU a vállalati társadalmi felelősségvállalás előmozdítását tűzte célul magának külső politikáiban és üdvözli azt a felhívást, hogy teremtsenek nagyobb összhangot a vállalati társadalmi felelősségvállalás európai és globális közelítése között;

128.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a nemzeti vagy uniós jog hatálya alá tartozó vállalkozások ne hagyják figyelmen kívül az emberi jogokat, valamint a harmadik országba való székhelyáthelyezéskor, illetve tevékenységük ottani végzésekor betartandó társadalmi, egészségügyi és környezetvédelmi normákat;

129.

emlékeztet továbbá arra, hogy az emberi jogok és a demokrácia támogatása szorosan kapcsolódik az átláthatóság és a felelősségteljes kormányzás előmozdításához; e tekintetben úgy véli, hogy az adóparadicsomok és az offshore joghatóságok káros szerepet játszanak a fejlődő országokban a korrupció és a politikai elszámoltathatóság ellen folytatott küzdelemben; követeli, hogy az EU segítse elő az ENSZ korrupcióellenes egyezményének ratifikálását és végrehajtását az EU-ban és világszerte a felelősségteljes kormányzásra irányuló, harmadik országokban zajló programok uniós támogatásával összefüggésben;

130.

helyesli, hogy az EU támogatja az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelvek kidolgozását és azok egyhangú elfogadását az Emberi Jogi Tanácsban; üdvözli az üzleti vállalkozásokkal és az emberi jogokkal foglalkozó munkacsoport 2012. január 16–20-án tartott nyitóülését, és felszólítja az Uniót, hogy továbbra is támogassa e testület megbízatását és járuljon hozzá ahhoz; hangsúlyozza, hogy a nemzeti emberi jogi intézmények és e testületek uniós és szomszédos országbeli együttműködése kulcsfontosságú szerepet játszik a vállalkozásokra és az emberi jogokra vonatkozó, irányadó ENSZ-alapelvek előmozdításában, amelyeket többek között az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa a 17/4. sz. határozatában ismert el; üdvözli az EU és a szomszédos országok nemzeti emberi jogi intézményei között a helyes gyakorlatok átadására, a koordinációra és az együttműködés felélénkítésére irányuló olyan kezdeményezéseket, mint a keleti partnerség országainak ombudsmanjai közötti együttműködésre irányuló, 2009–2013 közötti időszakra szóló program, amelyet a lengyel és a francia ombudsman közösen hozott létre azzal a céllal, hogy fokozza a partnerországok ombudsmani hivatalainak, a kormányzati testületeknek és nem kormányzati szervezeteknek az egyéni jogok védelmére és a jogállamiságon alapuló demokratikus államok kiépítésére irányuló kapacitását; hangsúlyozza, hogy az ilyen fellépéseket az EU-n belül össze kell hangolni, az uniós intézményeknek pedig fel kell használniuk az ezzel kapcsolatban szerzett tapasztalatokat;

131.

üdvözli az EU kötelezettségvállalását, hogy 2012-ben a vállalkozásokkal és az érintettekkel közösen emberi jogi útmutatót dolgoz ki az ipari ágazatok és a kkv-k számára az ENSZ-alapelvek alapján; hangsúlyozza az alvállalkozók és beszállítók bevonásának jelentőségét; felszólítja a Bizottságot, hogy mutassa be elkötelezettségét az alapelvek végrehajtásában az EU prioritásairól szóló jelentésének 2012 végéig történő közzététele, majd ezután az előrehaladásról szóló időszakos jelentések kiadása mellett; ragaszkodik ahhoz, hogy valamennyi európai vállalkozás feleljen meg az emberi jogok tiszteletben tartását célzó vállalati felelősségnek, amint azt az ENSZ-alapelvek meghatározzák; felszólítja az Unió tagállamait, hogy 2012 végéig dolgozzák ki az ENSZ-alapelvek végrehajtásának nemzeti tervét;

132.

úgy véli, hogy a társadalmi és környezeti információ közzététele – ideértve az emberi jogokra gyakorolt hatásokat – a nagyvállalatok részéről alapvető fontosságú az átláthatóság és e vállalatok hatékonysága érdekében; üdvözli a Nemzetközi Integrált Jelentéstételi Tanács (IIRC) globálisan elfogadott integrált beszámolási keret kidolgozására vonatkozó célját;

133.

üdvözli a Vállalkozáspolitikai Főigazgatóság által megrendelt, az EU-ban a vállalkozások és az emberi jogok közötti irányítási hiányosságokról szóló edinburghi tanulmányt, és felhívja a Bizottságot, hogy erre reagálva nyújtson be jogalkotásra irányuló javaslatokat; felszólítja különösen az EU-t, hogy biztosítsa, hogy az EU vállalkozásai által harmadik országokban elkövetett visszaélések áldozatai hozzáférhessenek az EU tagállamai panaszkezelési és jogorvoslati mechanizmusaihoz, mint például a közelmúltbeli Trafigura-esetben;

134.

megjegyzi, hogy a transznacionális vállalatok egyre inkább katonai és biztonsági magáncégekre hagyatkoznak, ami alkalmanként a katonai és biztonsági cégek alkalmazottai által elkövetett emberi jogsértések számának megnövekedéséhez vezetett; úgy ítéli meg, hogy uniós szabályozó intézkedéseket kell elfogadni, köztük az ilyen vállalkozások létrehozásának, bejegyzésének, engedélyezésének, figyelemmel kísérésének és beszámolásának átfogó, normatív rendszerét is; felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a magán katonai és biztonsági szolgáltatásokat – beleértve a szolgáltatókat és a szolgáltatások beszerzését – szabályozó nemzeti intézkedések összehangolását célzó irányelv felé utat nyitó ajánlásra, valamint dolgozzon ki egy magatartási kódexet, ami a magán katonai és biztonsági szolgáltatások harmadik országokba történő exportját szabályozó határozat felé nyitná meg az utat; felszólítja a főképviselőt/alelnököt, hogy részletesen tájékoztassa az Európai Parlamentet a közös biztonság- és védelempolitika, valamint a közös kül- és biztonságpolitika alá tartozó missziók által igénybe vett magán katonai és biztonsági szolgáltatásokról, állapítsa meg a szolgáltatókkal szemben támasztott szakmai követelményeket és vállalati normákat, az alkalmazandó jogszabályokat, a rájuk vonatkozó jogszabályi felelősséget és kötelezettségeket, valamint figyelemmel kísérésük mechanizmusait;

135.

támogatja a nők igazgatótanácsokba való gyakoribb előléptetését nemzeti, európai és nemzetközi szinten egyaránt;

136.

megismétli a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett felhívását, hogy rendszeresen foglalkozzanak a Parlament állásfoglalásaival és egyéb közleményeivel, és azokra érdemi választ adjanak; javasolja, hogy a Parlament vegye fontolóra a döntései hatékonyabb és kézzelfoghatóbb nyomon követésének biztosítására irányuló szisztematikus mechanizmus létrehozását;

137.

felismeri, hogy az Európai Parlament ad hoc munkacsoportjai által kidolgozott jelentésekben megfogalmazott ajánlásokra építve, az emberi jogi kérdéseket az eddiginél is jobban kell érvényesíteni a külkapcsolatokkal foglalkozó összes parlamenti bizottság és küldöttség munkájában; javasolja, hogy a harmadik országokba tett hivatalos útjaik alkalmával az Európai Parlament képviselői is találkozzanak emberi jogi jogvédőkkel, köztük – lehetőség szerint – a bebörtönzött aktivistákkal, hogy ily módon biztosítsanak nyilvánosságot számukra; üdvözli azt a döntést, miszerint az Emberi Jogi Albizottság rendelkezésére álló forrásokat kiigazítják a Lisszaboni Szerződésből eredő változások fényében;

138.

üdvözli elnökségének 2011. december 12-én meghozott határozatát az Uniós Külső Politikák Főigazgatóságán belül a Demokráciát Támogató Igazgatóság létrehozásáról, amely racionalizálná a Parlamentnek a demokrácia előmozdítására irányuló munkáját és biztosítaná annak koherenciáját;

139.

melegen üdvözli az EU emberi jogi és demokratizálódási politikájának a 2011. december 12-i közös közleményben vázolt, az EU lehetőségeiről pozitív képet adó áttekintését; felszólítja a tagállamokat, hogy teljes mértékben vegyenek részt a folyamatban és eredményeit alkalmazzák nemzeti intézkedéseikben és európai szinten egyaránt;

140.

támogatja, hogy a közlemény sarokköve az emberi jogok egyetemessége és oszthatatlansága és azt, hogy a közlemény az EU intézkedéseit a harmadik országok meglévő, a nemzetközi emberi jogok és humanitárius jog körébe tartozó kötelezettségvállalásai betartásának elősegítésére összpontosítja és a nemzetközi igazságszolgáltatás rendszerének megerősítésére törekszik;

141.

elismeri, hogy az arab tavaszt követően az „alulról felfelé”, testreszabott megközelítésekre kell összpontosítani és az emberi jogok tiszteletben tartását az EU külpolitikájának középpontjába kell állítani; ennélfogva hangsúlyozza, hogy az EU-nak támogatnia kell és be kell vonnia a kormányokat, a parlamenteket és a civil társadalmat az emberi jogok tiszteletben tartásának és nyomon követésének folyamatába; úgy véli, hogy az EU-nak tanulnia kell a múlt hibáiból, melynek eklatáns példája, hogy a tárgyalások a Líbiával kötendő keretegyezményről és visszafogadási egyezményről – amiről az Európai Parlament nem kapott megfelelő tájékoztatást – egészen a líbiai polgárháború kitöréséig folytak annak ellenére, hogy volt bizonyíték egy évtizeddel korábban 1 200 fogoly meggyilkolásáról, és kínzásra, kényszereltűnésekre és törvénytelen kivégzésekre vonatkozó panaszokról; ugyanakkor megismétli, hogy a déli demokratizálódási folyamatokban és gazdasági felvirágzásban vállalt uniós partnerségnek párhuzamosnak kell lennie a keleti szomszédság tekintetében tett kötelezettségvállalásokkal; hangsúlyozza, hogy a kedvezőtlen értékelés miatt az ENP országaiban szét nem osztható vagy át nem utalható pénzeszközöket az európai szomszédságpolitika partnerországaiban – mind annak déli, mind pedig keleti dimenziójában – folytatott más projektekre kell újból kiosztani;

142.

sürgeti az EU ambiciózus, végleges közös stratégiája felé történő gyors, átlátható és befogadó előrehaladást, egyértelmű intézkedésekkel, ütemezéssel és felelősségi körökkel, az „ezüstfonal” aktiválása érdekében az érintettek teljes körű bevonásával kidolgozva; kötelezettséget vállal, hogy a Tanáccsal együtt pozitívan járul hozzá ehhez az intézményközi folyamathoz, kezdetben ezzel az állásfoglalással majd egy későbbi parlamenti állásfoglalással; úgy véli, hogy e folyamatnak azzal kell végződnie, hogy az intézmények együtt fogadják el a közös stratégiát, amely egyértelműen körülhatárolja az egyes intézmények szerepét és feladatait, és amely folyamatosan értékeli a végrehajtást az útmutatókhoz való viszony tekintetében is;

143.

úgy ítéli meg, hogy a közleményben felvetett egyes intézkedéseket tovább kell fejleszteni, nevezetesen ki kell nevezni az EU emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselőjét, akinek közismert, a nemzetközi emberi jogok előmozdításában nemzetközi tapasztalattal rendelkező személynek kell lennie; létre kell hozni az állandó, brüsszeli székhelyű Emberi Jogi Tanácsot, amelynek rutinszerűen kellene az emberi jogi párbeszédeket követően az egyes országok emberi jogi helyzetére vonatkozó következtetéseket egyeztetnie; továbbá menetrendet kell összeállítani az EU küldöttsége emberi jogi fő szempontjainak kiegészítésére, valamint az emberi jogi jogvédők kapcsolattartóinak meghatározására valamennyi harmadik országban;

144.

üdvözli, hogy a közlemény fontosságot tulajdonít az emberi jogi országstratégiáknak; úgy véli, hogy a következetesség érdekében kezdetben közös modellre, és minden esetben konzultációra van szükség; hangsúlyozza, hogy a stratégiák potenciális értéke csak akkor teljesülhet, ha fontosságukat az egyes országokkal fenntartott bilaterális kapcsolatok teljes spektrumában elismerik, és ha kellően rugalmasak ahhoz, hogy következesen reagáljanak a kialakuló emberi jogi helyzetekre;

145.

támogatja a főképviselő/alelnök személyes javaslatát a következő három évben az intézmények által meghozandó konkrét kollektív intézkedés három témájára; törekszik az egyértelmű kritériumokra, amelyek alapján a jelenlegi és jövőbeli folyamatban az ilyen témákat kiválasztják; egyértelművé kívánja tenni, hogy az ilyen kampányok miként teszik lehetővé az egyes területeken való előrehaladást anélkül, hogy sértenék az EU átfogó, valamennyi emberi jogi kötelezettségre vonatkozó kötelezettségvállalását;

146.

hangsúlyozza a felülvizsgálat során a civil társadalomnak, mint valódi partnernek tulajdonított jelentőségét az EU emberi jogi stratégiájának megvalósításában és nem csak a projektek végrehajtójaként; elismeri ebben a folyamatban az emberi jogi jogvédők különleges fontosságát; felszólítja az EU-t, hogy ismerje el a helyi szereplők teljes potenciálját egy-egy országban az emberi jogi változások előidézésében és biztosítson széles körű támogatást munkájukhoz;

147.

különös aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy romlott a helyzet Törökországban, és fokozódott az emberi jogi jogvédőkkel, a kormány ellenzékével – köztük a megválasztott képviselőkkel –, a szakszervezeti tagokkal, az újságírókkal, a művészekkel és különösen a kurd közösséggel szembeni elnyomás;

148.

támogatja az Uniónak a főképviselő által kidolgozott „mélyreható demokrácia” koncepcióját; sajnálatát fejezi ki, hogy a megkülönböztetéstől való mentesség és a nemek közötti egyenlőség nem része ennek a koncepciónak; sürgeti az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy a megkülönböztetés ellenes intézkedések és a referenciaértékek teljes integrálásával biztosítsa, hogy a nők és a kisebbségek jogainak, az egyenlő polgárságnak és az egyenlő politikai részvételnek a kérdése nyilvánvalóan a középpontba kerüljön;

149.

rámutat arra, hogy jelentős kihívások mutatkoznak a meglévő emberi jogi párbeszédek elégtelensége és az emberi jogi záradékok figyelemmel kísérésének és végrehajtásának tekintetében; ismételten megerősíti, hogy ezeket a záradékokat minden kereskedelmi és ágazati megállapodásba bele kell illeszteni;

150.

osztja azt a nézetet, hogy a „digitális diplomácia” új és dinamikus eszköz; felhívja az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy dolgozzon ki világos irányelveket delegációi számára a szociális média legjobb alkalmazására és az uniós szereplők rendszeresen aktualizált szociális média telefonkönyvének összeállítására;

151.

megjegyzi, hogy ma a világ 100 legnagyobb gazdasági szereplőjének csaknem fele magánvállalat; gratulál a Bizottságnak a vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló nagyra törő és előretekintő 2011-es közleményéhez és az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelvek kidolgozásához nyújtott világos támogatásához – mindkettőnek az új stratégia középpontjában kell lennie;

152.

elismeri, hogy a közlemény elfogadja annak szükségességét, hogy minden terrorizmusellenes tevékenységet a nemzetközi emberi jogoknak, a humanitárius és menekültügyi törvénynek teljesen megfelelően kell végrehajtani; hangsúlyozza, hogy ennek az elvnek részét kell képeznie azoknak a vitáknak, amelyeket az Unióban, valamint harmadik országbeli partnerekkel folytatnak minden új terrorizmusellenes intézkedésről; úgy véli, hogy az Uniónak következetesen meg kell vitatnia stratégiai partnereivel a nem megfelelő terrorizmusellenes intézkedések valamennyi példáját, és a jogsértések miatti elszámoltathatóságra kell törekednie az EU-n belül és kívül egyaránt; ismételten megerősíti, hogy az Unió terrorizmusellenes politikájának konkrétan hivatkoznia kell a kínzás teljes tilalmára a terrorizmusellenesség összefüggésében, amint az a Tanács 2008. április 29-i következtetései is elismerik;

153.

helyesli annak felismerését, hogy foglalkozni kell az emberi jogok megsértésével a tagállamokban és biztosítani kell, hogy az Unió – saját szavahihetőségének megerősítése érdekében – teljesítse nemzetközi kötelezettségeit; felhív arra, hogy az alapvető jogok, az állampolgári jogok és a személyek szabad mozgásának munkacsoportja (FREMP) kapjon teljes mandátumot a jogsértések kivizsgálására és jogorvoslat keresésére;

154.

úgy véli, hogy a büntetlenség elleni küzdelemnek elsőbbségi területnek kell lennie az Unió intézkedéseiben; úgy véli, hogy a Nemzetközi Büntetőbírósággal kapcsolatos uniós eszközök frissítése jelentős előrelépés, aminek tükröződnie kell az Unió előre tekintő emberi jogi stratégiájában;

155.

úgy véli, hogy a földrajzi területek szakelőadói és a Tanács munkacsoportjai szerepének, valamint annak világos felülvizsgálata, hogy e stratégia mit jelent napi munkájukban, az emberi jogok és a demokrácia valódi kultúrája megteremtésének része, különösen a demokratikus polgársággal és az emberi jogokkal kapcsolatos nevelésen keresztül;

156.

felhív arra, hogy az Európai Parlament maga is drámai módon megnövelt szerepet tölthessen be az Unió emberi jogi stratégiája végrehajtásával kapcsolatban az átláthatóság és az elszámoltathatóság elősegítésében; megismétli, hogy a Tanács által készített éves jelentés önmagában nem jelent elszámoltathatósági mechanizmust; megismétli a Parlament által korábbi éves jelentéseiben, valamint az emberi jogoknak a KKBP-ben való érvényesítéséről szóló, 2006. június 1-jei politikai és biztonsági bizottsági dokumentumban az érvényesítéssel kapcsolatban tett ajánlásokat, amelyeket még mindig nem hajtottak végre teljesen;

157.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, a tagállamok és a tagjelölt országok kormányainak és parlamentjeinek, az Egyesült Nemzetek Szervezetének, az Európa Tanácsnak, valamint az ebben az állásfoglalásban említett országok és területek kormányainak.

7.9.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 258/36

—

tekintettel az EU és Azerbajdzsán közötti társulási megállapodásról szóló jelenlegi tárgyalásokra,

—

tekintettel a Tanács Azerbajdzsánról szóló és a tárgyalási irányelveket tartalmazó 2010. május 10-i következtetéseire,

—

tekintettel az Azerbajdzsán és az Európai Unió közötti partnerségi és együttműködési megállapodásra, amely 1999. július 1-jén lépett hatályba,

—

tekintettel a 2006. november 14-én elfogadott európai szomszédságpolitikai cselekvési tervre,

—

tekintettel az Örményország, Azerbajdzsán és az Oroszországi Föderáció elnökei által 2008. november 2-án Moszkvában aláírt nyilatkozatra,

—

tekintettel az Örményország, Azerbajdzsán és az Oroszországi Föderáció elnöke által 2012. január 23-án Szocsiban aláírt közös nyilatkozatra,

—

tekintettel a keleti partnerség 2009. május 7-én, Prágában tartott csúcstalálkozója által kiadott közös nyilatkozatra,

—

tekintettel a Külügyek Tanácsának a keleti partnerségről szóló, 2010. október 25-i következtetéseire,

—

tekintettel a Déli Gázfolyosóról szóló, az azerbajdzsáni elnök és a Bizottság elnöke által 2011. január 13-án aláírt közös nyilatkozatra,

—

tekintettel a keleti partnerség 2011. szeptember 29–30-án, Varsóban tartott csúcstalálkozója által kiadott közös nyilatkozatra,

—

tekintettel az Euronest Parlamenti Közgyűlés 2011. május 3-i alapító okiratára,

—

tekintettel Catherine Ashton főképviselőnek az azerbajdzsáni emberi jogi helyzetről szóló 2011. május 20-i, május 27-i és október 12-i nyilatkozatára,

—

tekintettel az Azerbajdzsánról szóló állásfoglalásaira, különösen a 2011. május 12-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel az EBESZ/ODIHR által a 2010. november 7-i parlamenti választásokról készített végleges jelentésre,

—

tekintettel az Azerbajdzsán Köztársaság nem kormányzati szervezetekre vonatkozó jogszabályának az emberjogi normákkal való összeegyeztethetőségéről szóló, az Európa Tanács Velencei Bizottsága által 2011. október 14–15-én elfogadott véleményre,

—

tekintettel az Azerbajdzsán Köztársaság politikai pártokról szóló törvényének módosítására vonatkozó törvénytervezetről szóló, az Európa Tanács Velencei Bizottsága által 2011. december 16–17-én elfogadott véleményre,

—

tekintettel a Dél-Kaukázusra vonatkozó uniós stratégia szükségességéről szóló 2010. május 20-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel az Európai Unió fekete-tengeri stratégiájáról szóló, 2011. január 20-i állásfoglalására (3), illetve a fekete-tengeri regionális politikai megközelítésről szóló, 2008. január 17-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel az átalakuló szomszédság új megközelítéséről szóló, 2011. május 25-i közös közleményre,

—

tekintettel az európai szomszédságpolitika keleti dimenziójának felülvizsgálatáról 2011. április 7-i állásfoglalására (5) és az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatáról szóló 2011. december 14-i állásfoglalására (6),

—

tekintettel a Bizottság Azerbajdzsán által elért haladásról szóló, 2011. május 25-i jelentésére,

—

tekintettel az Európai Unió dél-kaukázusi és a grúziai válság ügyével megbízott különleges képviselőjének kinevezéséről szóló, 2011. augusztus 25-i 2011/518/KKBP tanácsi határozatra (7),

—

tekintettel az Európai Számvevőszék 13/2010. sz. különjelentésére az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz keretében a dél-kaukázusi térségben elért eredményekről,

—

tekintettel az Azerbajdzsán Köztársaság területén az emberi jogok és a szabadságjogok hatékony védelmének fokozásáról szóló, az ország elnöke által 2011. december 27-én jóváhagyott új nemzeti cselekvési programra,

—

tekintettel az Azerbajdzsán elnöke által 2011. december 26-án aláírt kegyelmi rendeletre,

—

tekintettel eljárási szabályzata 90. cikkének (4) bekezdésére és 48. cikkére,

—

tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A7-0071/2012),

A.

mivel Azerbajdzsán fontos szerepet játszik az Európai Unió keleti partnerségével összefüggésben, és mivel Azerbajdzsánt az elmúlt években figyelemre méltó gazdasági növekedés jellemezte;

B.

mivel a keleti partnerség megerősíti a közreműködő országok közötti többoldalú kapcsolatokat, az átalakulás, a reformok és a korszerűsítés kérdéseiben hozzájárul az információk és a tapasztalatok cseréjéhez, valamint további eszközöket biztosít az Európai Unió számára e folyamatok támogatásához;

C.

mivel a keleti partnerség az új társulási megállapodások révén biztosítja a politikai keretet a kétoldalú kapcsolatok megerősítéséhez, figyelembe véve az EU és a partnerország sajátos helyzetét, kölcsönös előnyeit és törekvéseit, valamint az EU-nak a régió stabilitásához és demokratikus fejlődéséhez fűződő stratégiai érdekeit;

D.

mivel az európai keleti partnerség keretében folytatott, illetve a kétoldalú parlamenti együttműködés kulcsfontosságú tényező az EU és Azerbajdzsán közötti elmélyültebb politikai együttműködés kialakításához;

E.

mivel Azerbajdzsán az EU számára fontos energiabeszállító lett, valamint főként a Közép-Ázsiából származó energiaforrások tekintetében jelentős tranzitország, és mivel az EU Azerbajdzsán számára jelentős energetikai piac; mivel jó előrehaladást értek el az energetikai együttműködés terén, ideértve a Déli Gázfolyosó Azerbajdzsán általi támogatását is;

F.

mivel Azerbajdzsán pozitív szerepet tölt be az európai szomszédságpolitikában és hozzájárul az EU energiabiztonsági problémáinak megoldásához;

G.

mivel a társulási megállapodások képezik a megfelelő keretet a kapcsolatok elmélyítéséhez, a politikai társulás és az EU-val való gazdasági integráció és jogi közeledés erősítése és a kulturális kapcsolatok fejlesztése révén, ezáltal jelentős hatást gyakorolva a demokratizálódási folyamatra;

H.

mivel e tekintetben a keleti partnerség többoldalú dimenziója elválaszthatatlan a kétoldalú vetülettől és egyben kiegészíti azt, a többoldalú dimenziónak pedig a társulási megállapodások folyamatban lévő tárgyalásaival párhuzamosan kell fejlődnie annak érdekében, hogy előkészítse a terepet e megállapodások teljes körű végrehajtásához és lefektesse egy valódi regionális együttműködés alapjait, miként azt az európai szomszédsági politika mögöttes elvei is előírják;

I.

mivel a társulási megállapodásnak kézzelfogható előnyöket és lehetőségeket kell biztosítania Azerbajdzsán és az Európai Unió lakossága számára;

J.

mivel az Európai Unió az emberi jogokat, a demokráciát és a jogállamiságot az európai szomszédságpolitika központi aspektusává tette;

K.

mivel a folyamat előmozdításához és a tárgyalás, illetve a társulási megállapodás ezt követő értelmes végrehajtásához feltétlenül szükség van Azerbajdzsán aktív elkötelezettségére a közös értékek és elvek mellett, beleértve a demokráciát, a jogállamiságot, a felelősségteljes kormányzást és az emberi jogok tiszteletben tartását, mivel azonban aggályos, hogy a jelenlegi kormányzat mennyiben tartja tiszteletben a jogállamiságot és a politikai ellenzék véleménynyilvánítási szabadságát;

L.

mivel Azerbajdzsán gyors előrehaladást ért el az IKT terén, különös tekintettel az e-kormányzatra, amely növeli a közigazgatás átláthatóságát és elősegíti a korrupció elleni küzdelmet, a közszolgáltatásokhoz és az információkhoz való könnyebb hozzáférés pedig újabb lendületet ad Azerbajdzsán demokratizálódási folyamatának;

M.

mivel az Euronest Parlamenti Közgyűlés 2012 áprilisában Bakuban tartja második plenáris ülését, megfelelő fórumot biztosítva a demokráciával kapcsolatos, a szakpolitikai, az energetikai, a biztonsági és a társadalmi kérdések megvitatásához;

N.

mivel az EU Örményországgal és Azerbajdzsánnal fenntartott kapcsolataiban tiszteletben tartja a szuverenitás és a területi sérthetetlenség elvét, a regionális konfliktusrendezésre irányuló megközelítésében pedig támogatja a Helsinki Záróokmányban foglalt alapelveket; mivel a Hegyi-Karabahban fennálló megoldatlan konfliktus aláássa a dél-kaukázusi régió stabilitását és fejlődését és gátolja az európai szomszédsági politika teljes kibontakozását; mivel „Az átalakuló szomszédság új megközelítése” című közös közleményében az EU kinyilvánította egyrészt azt a szándékát, hogy proaktívabban vegyen részt a dél-kaukázusi konfliktus rendezésében és fokozottabban támogassa a bizalomépítést, másrészt azt, hogy készen áll fokozni közreműködését olyan formációkban, ahol jelenleg még nem képviselteti magát, például az EBESZ minszki csoportjában;

O.

mivel az Európai Unió dél-kaukázusi különleges képviselője fontos szerepet tölt be a régión belüli békés konfliktusrendezésben való közreműködés terén;

P.

mivel Azerbajdzsán határozott elkötelezettséget tanúsít az Euronest Parlamenti Közgyűlés keretében folytatott többoldalú parlamenti együttműködés iránt, a keleti partnerség országai közül pedig elsőként ad otthont az Euronest Parlamenti Közgyűlés 2012. április 2–4-én Bakuban megrendezendő plenáris ülésének;

Q.

mivel Azerbajdzsán 2012–2013-ra szóló beválasztása az ENSZ Biztonsági Tanácsába jó lehetőséget kínál a további konzultációhoz és az ország politikájának az EU közös kül- és biztonságpolitikai (KKBP) nyilatkozataival való összehangolásához, azzal a céllal, hogy még inkább elősegítsék a nemzetközi béke és stabilitás megteremtését;

1.

a következő ajánlásokat intézi a Tanácshoz, a Bizottsághoz és az Európai Külügyi Szolgálathoz:

2.

utasítja elnökét, hogy az Európai Parlament ajánlásait tartalmazó ezen állásfoglalást továbbítsa a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak és Azerbajdzsánnak.

7.9.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 258/44

—

tekintettel az EU és Örményország közötti társulási megállapodásról szóló jelenlegi tárgyalásokra,

—

tekintettel a Tanács Örményországról szóló és a tárgyalási irányelveket tartalmazó 2010. május 10-i következtetéseire,

—

tekintettel az Örményország és az Európai Unió közötti partnerségi és együttműködési megállapodásra, amely 1999. július 1-jén lépett hatályba,

—

tekintettel az Európai Unió és Örményország közötti mobilitási partnerségről szóló 2011. október 27-i közös nyilatkozatra,

—

tekintettel a 2006. november 14-én elfogadott európai szomszédságpolitikai cselekvési tervre és „Az átalakuló szomszédság új megközelítése” című 2011. május 25-i közös közleményre,

—

tekintettel a keleti partnerség 2009. május 7-én, Prágában tartott csúcstalálkozója által kiadott közös nyilatkozatra,

—

tekintettel a Külügyi Tanács 2010. október 25-i, a keleti partnerségről szóló következtetéseire,

—

tekintettel a keleti partnerség 2011. szeptember 29–30-án, Varsóban tartott csúcstalálkozója által kiadott közös nyilatkozatra,

—

tekintettel az Euronest Parlamenti Közgyűlés 2011. május 3-án elfogadott alapító okiratára,

—

tekintettel a Külügyek Tanácsának a dél-kaukázusi térségről szóló, 2012. február 27-i következtetéseire,

—

tekintettel az Örményországról szóló, 2008. március 13-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel a Dél-Kaukázusra vonatkozó uniós stratégia szükségességéről szóló 2010. május 20-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel az Európai Unió fekete-tengeri stratégiájáról szóló, 2011. január 20-i állásfoglalására (3), illetve a fekete-tengeri regionális politikai megközelítésről szóló, 2008. január 17-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel „Az európai szomszédságpolitika felülvizsgálata – keleti dimenzió” című, 2011. április 7-i állásfoglalására (5) és az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatáról szóló 2011. december 14-i állásfoglalására (6),

—

tekintettel az Európai Unió dél-kaukázusi és a grúziai válság ügyével megbízott különleges képviselőjének kinevezéséről szóló, 2011. augusztus 25-i 2011/518/KKBP tanácsi határozatra (7),

—

tekintettel a Bizottság Örményországról szóló, 2011. május 25-én elfogadott előrehaladási jelentésére,

—

tekintettel az EU–Örményország emberi jogi párbeszéd 2011. december 6-án megrendezett harmadik fordulójára,

—

tekintettel az örmény parlament által 2011. május 26-án, Szargszján elnök javaslatára elfogadott általános amnesztiára,

—

tekintettel az Örményország, Azerbajdzsán és az Orosz Föderáció elnökei által 2008. november 2-án Moszkvában aláírt nyilatkozatra,

—

tekintettel az Örményország, Azerbajdzsán és az Orosz Föderáció elnöke által 2012. január 23-án Szocsiban aláírt közös nyilatkozatra,

—

tekintettel eljárási szabályzata 90. cikkének (4) bekezdésére és 48. cikkére,

—

tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A7-0079/2012),

A.

mivel a keleti partnerség az új társulási megállapodások révén biztosítja a politikai keretet a kétoldalú kapcsolatok megerősítéséhez, figyelembe véve a partnerország egyedi helyzetét és törekvéseit, valamint az EU-nak a régió stabilitásával és demokratikus fejlődésével kapcsolatos stratégiai érdekét;

B.

mivel a politikai társulás, az EU-val való társadalmi-gazdasági integráció, a jogi közeledés erősítése és a kulturális kapcsolatok fejlesztése révén a társulási megállapodások képezik a megfelelő keretet a kapcsolatok elmélyítéséhez;

C.

mivel e tekintetben a keleti partnerség többoldalú dimenziója kiegészíti a kétoldalú dimenziót és attól elválaszthatatlan, és annak párhuzamosan kell fejlődnie a folyamatban lévő társulási megállapodásokkal, annak érdekében, hogy kikövezze az utat azok teljes körű végrehajtása előtt és lefektesse egy valódi regionális együttműködés alapjait, az európai szomszédságpolitika alapvető elveivel összhangban;

D.

mivel a folyamat előmozdításához és a tárgyalás, illetve a társulási megállapodás ezt követő végrehajtásának sikerességéhez feltétlenül szükség van Örményország aktív elkötelezettségére a közös értékek és elvek mellett, beleértve a demokráciát, a jogállamiságot, a felelősségteljes kormányzást és az emberi jogok tiszteletben tartását;

E.

mivel az örmény hatóságok ismételten kinyilvánították, hogy kiállnak ezen értékek mellett, és felhívták a figyelmet Örményország európai ambícióira; mivel a reformok ütemét illetően a retorika nem mindig van összhangban a realitással; mivel Örményország aktív részvétele az Euronest keretében folytatott, a keleti partnerség négy tematikus platformját felölelő többoldalú parlamenti együttműködésben jól példázza az ország elkötelezettségét az európai értékek és elvek követése iránt, és azt az örmény társadalomban széles körű általános konszenzus övezi;

F.

mivel a Hegyi-Karabah hovatartozása miatti megoldatlan konfliktus aláássa Örményország és a dél-kaukázusi régió stabilitását és fejlődését; mivel „Az átalakuló szomszédság új megközelítése” című közös közleményében az EU kinyilvánította azt a szándékát, hogy proaktívabban vegyen részt a dél-kaukázusi konfliktus rendezésében, támogatva a meglévő tárgyalási formákat, illetve új kezdeményezéseket javasolva; mivel az EU dél-kaukázusi különleges képviselője fontos szerepet tölt be azáltal, hogy segíti a békés konfliktusrendezést a régióban;

G.

mivel a harmadik országhoz tartozó területek megszállása sérti a nemzetközi jogot és ellentétes az európai szomszédságpolitika alapelveivel, továbbá a keleti partnerség projekt egészét veszélyezteti;

H.

mivel mélységesen aggasztó beszámolók érkeznek az örmény csapatoknak a megszállt azerbajdzsáni területen végzett illegális tevékenységéről, nevezetesen rendszeres katonai megmozdulásokról, a katonai eszközök és személyzet fejlesztéséről, valamint a védelmi vonalak elmélyítéséről;

I.

mivel a közelgő, 2012. május 6-án esedékes parlamenti választások helyes, a nemzetközi és európai normáknak megfelelő lebonyolítása rendkívül fontos lesz az EU–Örményország kapcsolatok fejlődése szempontjából, és mivel a választásokat Örményország új választási törvénykönyvével összhangban kell lebonyolítani;

J.

mivel az EU–Örményország társulási megállapodásról szóló tárgyalások jó ütemben haladnak előre, és lendületet adnak a belső reformhoz;

1.

a következő ajánlásokat intézi a Tanácshoz, a Bizottsághoz és az Európai Külügyi Szolgálathoz:

2.

utasítja elnökét, hogy az Európai Parlament ajánlásait tartalmazó ezen állásfoglalást továbbítsa a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak és Örményországnak.

7.9.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 258/51

—

tekintettel az 1982-es Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezménye 117. cikkére, amely értelmében „minden állam köteles (…) olyan intézkedéseket tenni vagy ezek megtételében más államokkal együttműködni, amelyek a nyílt tengerek élő erőforrásainak védelméhez szükségesek (…)”,

—

tekintettel az 1993-as, a nemzetközi védelmi és gazdálkodási intézkedések nyílt tengeri halászhajók általi betartásának előmozdításáról szóló megállapodásra és a FAO 1995-ös, felelősségteljes halgazdálkodásról szóló magatartási kódexére,

—

tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkére,

A.

mivel a globális halfogyaszás elérheti a 17 kg/fő rekordmennyiséget, és mivel a halfogyaszás több mint 3 milliárd ember fehérjebevitelének 15 %-át biztosítja;

B.

mivel a fenntartható globális halászat a halállományok megőrzésének és e létfontosságú tengeri erőforrás jövőbeni generációk általi elérhetőségének előfeltétele, és mivel a halászati jogok magánkézben való összpontosulása súlyos negatív következményekkel jár;

C.

mivel globális fellépést igényel ezen erőforrás védelme és annak biztosítása, hogy a halakra mint közös javakra tekintsenek, és hogy mindemellett a kollektív előnyök méltányos módon legyenek megosztva;

1.

felkéri a Bizottságot, hogy ösztönözzön uniós és tagállami szintű normatív fellépéseket a halak globális közjavakként betöltött fontos szerepe tekintetében; tegye meg a tengeri erőforrások védelméhez szükséges lépéseket, nemzetközi koordináció által biztosítsa az ezen erőforrásokhoz való hozzáférést és a kiaknázásuk fenntarthatóságát, illetve indítson tájékoztató kampányt az uniós polgárok irányában;

2.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa e nyilatkozatot az aláírók nevével (1) együtt a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

7.9.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 258/51

—

tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkére,

A.

mivel a becslések szerint annak az esélye, hogy egy gyermek Down-kórral születik, 1 a 600–1 000-hez,

B.

mivel a Down-kór egyike a tanulási nehézségek leggyakoribb genetikai okainak,

C.

mivel a születési rendellenességek a kisgyermekkori halandóság és hosszú távú fogyatékosság egyik legfőbb okát jelentik, és a Down-kóros gyermekek számos velük született betegségben – a leggyakrabban szívbajban – szenvedhetnek,

D.

mivel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 26. cikke megállapítja, hogy az „Unió elismeri és tiszteletben tartja a fogyatékkal élő személyek jogát az önállóságuk, társadalmi és foglalkozási beilleszkedésük, valamint a közösség életében való részvételük biztosítását célzó intézkedésekre.”,

E.

mivel az EU ratifikálta a fogyatékkal élők jogairól szóló ENSZ-egyezményt, amely – egy egész sor polgári, politikai, szociális és gazdasági jogot védő és szavatoló – egyetemes minimális követelményeket határoz meg,

1.

felszólítja a Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy

2.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a nyilatkozatot, az aláírók nevével (1) együtt, a Bizottsághoz, a Tanácshoz és az illetékes nemzeti hatóságokhoz.

7.9.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 258/53

—

tekintettel az Európai Tanács 2012. március 1-jei és 2-i következtetéseire,

—

tekintettel a Bizottsághoz intézett, 2011. október 4-i, „A Svájccal kötött német és brit adóügyi megállapodás összeegyeztethetősége a megtakarítások adójával foglalkozó uniós irányelvvel” című, B7-0635/2011. számú, szóbeli választ igénylő kérdésre,

—

tekintettel az OECD 2012. márciusi, „Hibrid meg nem felelési megállapodások: adópolitika és megfelelőségi kérdések” című tanulmányára,

—

tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottsága által a közös konszolidált társaságiadó-alapról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról 2012. március 21-én elfogadott jelentésre (A7-0080/2012),

—

tekintettel az adózásról szóló éves jelentésről elfogadott, 2012. február 2-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.

mivel becslések szerint az adócsalás és az adókikerülés az uniós tagállamok kormányainak jelentős költséget jelent a beszedetlen bevételek miatt;

B.

mivel a bevételek elmaradása növeli a tagállamok államháztartási hiányát és adósságszintjét, valamint csökkenti az állami beruházások, a növekedés és a foglalkoztatás ösztönzésére rendelkezésre álló forrásokat;

C.

mivel az adócsalás és adóelkerülés mértéke aláássa a polgároknak az adóbehajtás méltányosságába és törvényességébe vetett bizalmát;

D.

mivel jelentősen javítani kell az egyes tagállamokban az adócsalásról és az adóelkerülésről nyilvánosan rendelkezésre álló információk minőségét;

E.

mivel a tagállamoknak általában el kell kerülniük kétoldalú tárgyalások folytatását nem uniós országokkal, és amennyiben ennek ellenére szükségesnek tartják kétoldalú megállapodások megkötését, haladéktalanul tájékoztatniuk kell a Bizottságot az uniós jogszabályok megszegésének elkerülése érdekében;

F.

mivel a támogatási programokban részt vevő országok azt tapasztalták, hogy miután a trojka ajánlásaival összhangban fokozták az adók behajtását és megszüntették a mentességeket, sok nagyobb vállalat elhagyta az országot, hogy más országok által kínált adókedvezményekben részesülhessen;

G.

mivel egyértelmű uniós szabályokra van szükség az adóverseny ilyen formáinak megakadályozására, mivel ezek aláaknázzák az érintett országok gazdaságélénkítési stratégiáit;

1.

üdvözli az Európai Tanács 2012. március 1-jei és 2-i ülésének következtetéseit, melyekben felkéri a tagállamokat, hogy szükség szerint vizsgálják felül adórendszerüket, hogy hatékonyabbá és eredményesebbé tegyék azt, illetve hogy megszüntessék az indokolatlan mentességeket, kiszélesítsék az adóalapot, az adóterhek átcsoportosításával csökkentsék az élőmunka terheit, javítsák az adóbehajtás hatékonyságát, és visszaszorítsák az adócsalást, az adócsalás és az adókikerülés elleni fellépés gyors ütemű fokozása céljából, többek között a harmadik országok viszonylatában is, és 2012 júniusáig tegyenek jelentést;

2.

felkéri a Bizottságot, hogy sürgősen foglalkozzon a megtakarítások adóztatásáról szóló irányelv felülvizsgálata során felmerült kérdésekkel, és mielőbb kössön megállapodást Svájccal és az érintett tagállamokkal;

3.

hangsúlyozza, hogy általánossá kell tenni az automatikus információcserét és ki kell terjeszteni a megtakarítások adóztatásáról szóló irányelv hatályát a banktitok intézményének tényleges megszüntetése érdekében;

4.

megismétli, hogy arra kell összpontosítani, hogy a közös konszolidált társaságiadó-alap milyen fontos szerepet játszhat az adócsalás elleni fellépésben;

5.

úgy ítéli meg, hogy a cégjegyzékek és trösztbejegyzések szabályozásának és átláthatóságának erősítése az adóelkerülés kezelésének előfeltétele;

6.

üdvözli a Bizottság által a számviteli és átláthatósági irányelveken belül az országonkénti jelentéstételre vonatkozóan tett javaslatokat; emlékeztet arra, hogy a több országban működő vállalatokra vonatkozó országonkénti jelentéstételi követelmények lényegesek a vállalati adóelkerülés feltárása szempontjából;

7.

kéri az anya- és leányvállalatokról szóló irányelv és a kamat- és jogdíjfizetésekről szóló irányelv felülvizsgálatát az EU-n belüli, hibrid pénzügyi eszközök révén történő adóelkerülés megszüntetésére;

8.

felhívja a Bizottságot, hogy azonosítsa azokat a területeket, amelyeken az adócsalás visszaszorítása érdekében javítani lehet az uniós jogszabályokon és a tagállamok közötti adminisztratív együttműködésen;

9.

felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák adózási rendszereik zökkenőmentes együttműködését és összehangolását az adóztatás nem kívánt elmaradása, az adóelkerülés, és az adócsalás elkerülése érdekében;

10.

felhívja a tagállamokat, hogy bocsássanak elegendő forrást az adócsalás elleni küzdelemre feljogosított nemzeti szerveik rendelkezésére;

11.

felhívja a tagállamokat, hogy az EUMSZ 65. cikkével összhangban és a Bizottsággal szoros együttműködésben, valamint az EKB-val egyeztetve hozzanak intézkedéseket a nemzeti törvények és rendelkezések megszegésének megelőzésére, különösen az adózás területén; megállapítja, hogy ez különösen fontos a pénzügyi stabilitásuk tekintetében súlyos nehézségekkel küzdő vagy súlyos nehézségek által fenyegetett euróövezetbeli tagállamok számára;

12.

hangsúlyozza, hogy új és innovatív stratégiákat kell alkalmazni a héa-csalás elleni uniós küzdelem során;

13.

felhívja a tagállamokat, hogy vizsgálják felül a tagállamok közötti, valamint a tagállamok és harmadik országok közötti, jelenleg hatályban lévő kétoldalú megállapodásokat, amennyiben ezek hozzájárulnak az adóelkerüléshez és bonyolítják a forrásadó hatékony kivetését egyes tagállamokban;

14.

felhívja a Bizottságot, hogy tegyen jelentést az uniós koordináció lehetőségéről a tagállamok közötti kétoldalú egyezményeknek az Európai Tanács által kitűzött célokkal való összhangba hozásuk, így az adóelkerülés nehezítése érdekében történő megváltoztatása terén;

15.

emlékeztet arra, hogy kérte az átláthatóság növelését és az ellenőrzés szigorítását az adóparadicsomok igénybevételének megakadályozására, amelyek különösen az adók hiánya vagy névleges adók, a külföldi adóhatóságokkal való hatékony információcsere hiánya és a jogalkotási, jogi és igazgatási előírások átláthatóságának hiánya által jellemzett külföldi, nem együttműködő joghatóságok vagy a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet vagy a Pénzügyi Akció Munkacsoport ekként határozza meg őket;

16.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

7.9.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 258/55

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 165. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. és 3. cikkelyére,

—

tekintettel az európai felsőoktatási rendszerek által az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés terén tett hozzájárulás növeléséről szóló, 2011. szeptember 20-i bizottsági közleményre (COM(2011) 0567) és az azt kísérő, az európai felsőoktatási rendszerek terén bekövetkezett közelmúltbeli fejleményekről szóló szolgálati munkadokumentumra ((SEC(2011) 1063),

—

tekintettel az Európa 2020 stratégia költségvetéséről szóló, 2011. június 29-i bizottsági közleményre (COM(2011) 0500),

—

tekintettel „Az Európa 2020 stratégia kiemelt kezdeményezése: Innovatív Unió” című, 2010. október 6-i bizottsági közleményre (COM(2010) 0546),

—

tekintettel a „Mozgásban az ifjúság – Kezdeményezés a fiatalokban rejlő potenciál felszabadítására az Európai Unióban megvalósítandó intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés érdekében” című, 2010. szeptember 15-i bizottsági közleményre (COM(2010) 0477),

—

tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2010) 2020),

—

tekintettel „Az egyetemek korszerűsítési programjának megvalósítása – Oktatás, kutatás és innováció” című, 2006. május 10-i bizottsági közleményre (COM(2006) 0208),

—

tekintettel a felsőoktatás modernizációjáról szóló, 2011. november 28-i tanácsi következtetésekre (1),

—

tekintettel a fiatalok tanulási célú mobilitásának ösztönzéséről szóló, 2011. június 28-i tanácsi ajánlásra (2),

—

tekintettel az oktatásnak és a képzésnek az Európa 2020 stratégia végrehajtásában játszott szerepéről szóló, 2011. február 14-i tanácsi következtetésekre (3),

—

tekintettel az oktatás és a képzés szociális dimenziójáról szóló, 2010. május 11-i tanácsi következtetésekre (4),

—

tekintettel a Tanács 2010. május 11-i, a felsőoktatás nemzetközivé válásáról szóló következtetéseire (5),

—

tekintettel az oktatás és képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszeréről („Oktatás és képzés 2020”) szóló, 2009. május 12-i tanácsi következtetésekre (6),

—

tekintettel a 2010. június 17-i Európai Tanács következtetéseire, különösen a „Munkahelyteremtés és a növekedés új európai stratégiája” című részre (7),

—

tekintettel az új készségek és munkahelyek menetrendjéről szóló, 2011. október 26-i állásfoglalására (8),

—

tekintettel a „Mozgásban az ifjúság: Európa oktatási és képzési rendszerének javítását szolgáló keretprogram” című, 2011. május 12-i állásfoglalására (9),

—

tekintettel „Az EU ifjúsági stratégiája – befektetés és az érvényesülés elősegítése” című, 2010. május 18-i állásfoglalására (10),

—

tekintettel a fogyatékos személyek mobilitásáról és beilleszkedéséről, valamint a 2010–2020 közötti időszakra vonatkozó európai fogyatékosságügyi stratégiáról szóló, 2011. október 25-i állásfoglalására (11),

—

tekintettel a romák integrációjának európai uniós stratégiájáról szóló, 2011. március 9-i állásfoglalására (12),

—

tekintettel az egyetemek és vállalkozások közötti párbeszédről szóló, 2010. május 20-i állásfoglalására (13),

—

tekintettel a bolognai folyamatról és a diákok mobilitásáról szóló, 2008. szeptember 23-i állásfoglalására (14),

—

tekintettel az uniós intézményeknek a bolognai folyamat megszilárdításához és előrelépéséhez való hozzájárulásáról szóló 2012. március 13-i állásfoglalásra (15),

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A7-0057/2012),

A.

mivel a gazdasági válság, és annak a megszorítási intézkedésekben és költségvetési megszorításokban megnyilvánuló következményei, a népességszám alakulása, a gyors technikai változás és az ezekből fakadó, új készségek iránti igény komoly kihívások elé állítja az európai felsőoktatási rendszereket és olyan széles körű reformok végrehajtására sarkallja azokat, amelyeknek nem szabad rontani az oktatás minőségét;

B.

mivel a tudásalapú társadalomban a jövő az oktatástól, a kutatástól és az innovációtól függ;

C.

mivel az egyéneknek támogatásra van szüksége abban, hogy átgondolják szakmai pályafutásukat, és egyre gyorsuló ütemben kell bővíteniük és naprakésszé tenniük készségeiket és ismereteiket, figyelembe véve, hogy más megközelítést kívánnak a szakmai képzések, amelyek esetében az európai szintű harmonizáció lehetséges és ajánlatos, illetve a bölcsészettudományi képzések, amelyeknek – az európai uniós tagállamok között fennálló történelmi és kulturális különbségekkel, valamint a felsőoktatási intézmények által nyújtott oktatás, és azok sajátos küldetéseinek sokszínűségével összefüggésben – alapvető szabadsággal és autonómiával kell rendelkezniük a képzési és kutatási programok vonatkozásában;

D.

mivel az Európa 2020 stratégia szerint az Unióban várhatóan a munkahelyek 35 %-ának betöltéséhez lesz szükség felsőfokú vagy azzal egyenértékű végzettségre, Európában 2020-ra a 30-34 éves korosztály 40 %-ának kellene ilyen végzettséget szereznie; ugyanakkor megjegyzi, hogy az Unióban 2010-ben mindössze a munkaerők 26 %-a rendelkezett ilyen képesítési szinttel;

E.

mivel az Unióban a fiatalok körében a munkanélküliek aránya meghaladja a 21 %-ot;

F.

mivel 2010-ben az Unióban élő fiatalok 16,5 %-a sem oktatásban, sem foglalkoztatásban nem vett részt;

G.

mivel az Unióban 2010-ben a felsőfokú képesítéssel rendelkező munkanélküliek aránya 5,4 % volt, míg az alacsonyabb, középfokú végzettséggel rendelkezők körében ez az arány meghaladta a 15 %-ot; mivel azonban a legtöbb tagállamban a felsőfokú képesítéssel rendelkezők többségének egyre hosszabb időt kell várnia arra, hogy biztos állást találjon;

H.

mivel az egyetemi diplomát szerző diákok több mint 60 %-a nő, ám a magasabb egyetemi (így a posztdoktori és egyetemi tanári) állások többségét még mindig férfiak töltik be;

I.

mivel a felsőoktatási ágazatban csupán az intézmények 13 %-ának élén áll nő, és az egyetemek mindössze 9 %-a működik női személyzeti vezetővel, és mivel így a nők jóval kisebb befolyással vannak a kutatással kapcsolatos döntéshozatalra,

J.

mivel a világ 200 legjobb egyeteme közül 75 az EU tagállamaiban található;

K.

mivel a 4 000 európai felsőoktatási intézmény közül mindössze 200 szerepel a világ 500 legjobb intézménye között;

L.

mivel az egyetem csaknem ezeréves, jelentős európai vívmány, amelynek a társadalom fejlődésében betöltött szerepe nem korlátozható a gazdasághoz való hozzájárulására, és amelynek fejlődése nem függhet csupán attól, hogy mennyiben felel meg az aktuális gazdaságszervezési mód gazdasági szükségleteinek;

M.

mivel ösztönözni kell valamennyi fiatal számára a felsőoktatáshoz és képzéshez való egyenlő hozzáférést;

N.

mivel az egyetemek ösztönzik az egyén önállóságát és kreativitását, és nagymértékben hozzájárulnak az ismeretek kamatoztatásához, ezért a tagállamoknak mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy a felsőoktatás mindenfajta – különösen társadalmi, gazdasági, kulturális, faji vagy politikai – megkülönböztetés nélkül minél több ember számára hozzáférhető legyen;

O.

mivel az oktatás, különösen a felsőoktatás, illetve az egyetemi közeg is felelős a polgári társadalom alapjait képező értékek és attitűdök alakításáért,

P.

mivel az illető tagállamok nemzeti jogszabályai a felsőoktatást az európai polgárok jövőjét meghatározó, alapvető eszköznek tekintik;

Q.

mivel az oktatás a tagállamok felelőssége, és mivel fontos, hogy a felsőoktatási intézményeket mindenekelőtt megfelelő állami finanszírozás biztosítása révén részesítsék pénzügyi támogatásban;

R.

mivel az Európai Felsőoktatási Térség (EHEA) kiépítése jelentős fejlemény, amely a különböző uniós tagállamokban az oktatási rendszerek sokféleségének és a felsőoktatás társadalomra irányuló céljainak tiszteletben tartása mellett képes hozzájárulni az európai integrációhoz;

S.

mivel az Európai Uniónak fontos szerepet kell játszania e térség megerősítésében, és támogatnia kell a tagállamok ezzel kapcsolatos erőfeszítéseit és együttműködését;

1.

felszólítja a felsőoktatási intézményeket, hogy gazdasági segítséggel és különféle tanulmányi programok révén tanterveikbe építsék be az egész életen át tartó tanulást, és alkalmazkodjanak a felnőtteket, időseket, „nem hagyományos” diákokat, tanulmányaik mellett dolgozni kényszerülő nappali tagozatos hallgatókat, valamint fogyatékkal élő személyeket is magában foglaló diáksághoz, ezért felhívja a felsőoktatási intézményeket, hogy hajtsanak végre az akadályokat és korlátokat felszámoló programokat;

2.

felszólítja a felsőoktatási intézményeket, hogy vegyék figyelembe azon szakemberek igényeit, akiknek az egész életen át tartó tanulás gyakorlóiként rendszeres időközönként naprakésszé kell tenniük és bővíteniük kell készségeiket, többek között valamennyi társadalmi csoport számára elérhető szakmai továbbképzések szervezése és fejlesztése, a munkáltatókkal folytatott szoros együttműködés révén és a munkaerőpiac igényeinek megfelelő tanfolyamok kidolgozásával, amelyek megkönnyíthetik a munkanélküliek számára a képzéshez való visszatérést;

3.

felkéri a felsőoktatási intézményeket, hogy őrizzék meg az oktatás és a kutatás autonómiáját, ezzel párhuzamosan pedig dolgozzanak ki olyan speciális tanterveket, amelyek összhangban állnak azon szakemberek igényeivel, akik naprakésszé szeretnék tenni készségeiket;

4.

ismét rámutat a felsőoktatásban rejlő lehetőségekre a társadalmi befogadás, előrelépés és a társadalmi felemelkedés szempontjából; a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása mellett arra szólítja fel a tagállamokat, regionális és helyi önkormányzatokat, illetve felsőoktatási intézményeket, hogy többek között a megfelelő pénzügyi támogatási rendszerek kidolgozása révén fokozzák erőfeszítéseiket, hogy egyre szélesebb körben biztosíthassanak méltányos módon oktatást mindenkinek, a kisgyerekkortól a felsőoktatásig, nemre, etnikai származásra, nyelvre, vallásra, fogyatékosságra vagy társadalmi háttérre való tekintet nélkül, illetve hogy küzdjenek a hátrányos megkülönböztetés minden formája ellen, úgy tekintve a multikulturális jelleget, a soknyelvűséget, ideértve a jelnyelvet is, mint az Unió bátorítást igénylő alapvető értékeit;

5.

felszólítja a tagállamokat, hogy kövessék fokozott figyelemmel és támogassák a hagyományos nemzeti, etnikai, illetve nyelvi kisebbségi felsőoktatást és intézményeket, különös figyelmet fordítva a veszélyeztetett kultúrákra és nyelvekre;

6.

felkéri a felsőoktatási intézményeket, hogy ösztönözzék a diákok sportban való részvételét;

7.

kiemeli az európai felsőoktatás állami, magán és egyházi formáinak kiegészítő szerepét;

8.

kiemeli a demokratikus értékek előmozdításának szerepét, hangsúlyozva az európai integrációval kapcsolatos mélyreható ismeretek megszerzésének és a korábbi európai totalitárius rendszerek közös múltként való elismerésének fontosságát;

9.

hangsúlyozza továbbá a hagyományos akadémiai szellemű oktatás folytatásának szükségességét, és azt, hogy – figyelemmel arra, hogy a tudományos előmenetel figyelembevétele mellett a diákok körében ki kell alakítani az etikai és erkölcsi értékeket – nem szabad az oktatási rendszert teljesen alárendelni a munkaerőpiacnak,

10.

felszólítja a tagállamokat és a felsőoktatási intézményeket, hogy határozzák meg annak általános kereteit – kitérve a szabályokra, felelősségre, politikai és oktatási célokra, és a prioritásként kezelt képzési és kutatási minőségre –, hogy miként lehet előmozdítani a legjobb gyakorlatokat, valamint megfelelni a kommunikációs társadalom kihívásainak;

11.

hangsúlyozza, hogy a felsőoktatási intézmények modernizációjába be kell vonni az egyetemi munkatársakat, a hallgatókat és ezek szervezeteit és egyesületeit; hangsúlyozza, hogy a kutatási és oktatási kiválóságot egyaránt jutalmazni kell, anélkül, hogy emiatt hátrányos helyzetbe kerülnének azon egyetemi intézetek – például a társadalomtudományi karok –, amelyek nem felelnek meg a kizárólag a piacgazdaság által megkövetelt készségekre irányuló értékelési és teljesítményre vonatkozó kritériumoknak;

12.

hangsúlyozza, hogy a felsőoktatás színvonala és relevanciája az európai szellemi tőke teljes körű kiaknázásának egyik központi feltétele;

13.

javasolja a felsőoktatási intézmények páneurópai rangsorolását lehetővé tévő világos és egységes kritériumok bevezetését, ami lehetővé tenné a jövőbeni hallgatók számára, hogy tájékozottan válasszanak oktatási intézményt, illetve ami átfogó információt nyújtana az adott egyetemekre vonatkozóan;

14.

támogatja a felsőoktatási intézmények több dimenzió mentén történő rangsorolásának a többi intézménnyel együttműködésben való kialakítására irányuló európai bizottsági kezdeményezést, amely olyan jellemzőkön alapulna, mint az európai felsőoktatás több évszázados hagyománya, az oktatás színvonala, a diákok támogatása (például ösztöndíjakkal, tanácsadás és elszállásolás formájában), fizikai megközelíthetőség és az információ elérhetősége, a régiók életében való részvétel és az ismeretek átadása; másfelől ellenzi a felsőoktatási intézmények olyan, nem egységes teljesítménymutatókon alapuló rangsorának felállítását, amelyek nem veszik figyelembe a tudományterületek és az oktatási programok sokféleségét, valamint az egyetemi publikációk nyelvi sokféleségét;

15.

hangsúlyozza azt is, hogy ez az intézkedés nem nyilvánulhat meg csupán hagyományos rangsortáblázatok összeállításában, és a rangsorolás eredményében megfelelően figyelembe kell venni az egyes intézmények sajátos körülményeit;

16.

javasolja, hogy mind az állami, mind a magán felsőoktatási intézményekben fontolják meg a felsőoktatási színvonalnak való megfelelés ellenőrzésére és értékelésére szolgáló egységes mechanizmus intézményét;

17.

hangsúlyozza, hogy a felsőoktatás a kultúrát, a sokféleséget, a demokratikus értékeket, valamint a személyi fejlődést előmozdító közjó, és felkészíti a hallgatókat arra, hogy az európai kohéziót támogató aktív polgárokká váljanak;

18.

ismételten ragaszkodik ahhoz, hogy a tagállamok elérjék a GDP 2 %-ának megfelelő oktatási beruházásokra vonatkozó célkitűzést;

19.

rámutat arra, hogy a főleg állami, de a magánfinanszírozás is kiemelten fontos a felsőoktatási rendszerek korszerűsítése számára; hangsúlyozza, hogy Európában a felsőoktatási beruházások alapvető szerepet játszanak a jelenlegi gazdasági válság leküzdésében; felszólítja a tagállamokat és a felsőoktatási intézményeket ez utóbbiak ösztöndíjainak és támogató programjainak kiterjesztésére, valamint innovatív finanszírozási mechanizmusok kialakítására, amelyek hozzájárulhatnak a felsőoktatási intézmények hatékonyabb működéséhez, továbbá anélkül egészíthetik ki az állami finanszírozást, hogy növelnék a háztartásokra nehezedő nyomást, és mindenki számára elérhetővé tennék a felsőoktatást; sajnálkozásának ad hangot, hogy több tagállam jelentős költségvetési megszorításokat hajt végre az oktatás területén, valamint hogy a tandíjak folyamatosan emelkednek, aminek következtében jelentősen nő a bizonytalan helyzetben lévő hallgatók száma;

20.

felszólít arra, hogy az Európai Unió 2014–2020 közötti időszakra szóló költségvetésébe – az Európai Regionális Fejlesztési Alap és az Európai Szociális Alap alatt – vegyék fel az egyetemi infrastruktúrákba és az egyetemi oktatókba való befektetéssel kapcsolatos kiadásokat;

21.

felszólítja a felsőoktatási intézményeket, hogy olyan új tanulmányi szakok megteremtésével alkalmazkodjanak az új kihívásokhoz, amelyek tükrözik a munkaerő-piaci szükségleteket, figyelembe véve a tudomány és a technológia fejlődését, és fenntartva a megfelelő arányt az elméleti tudás, és a gyakorlati készségek között;

22.

felszólít azon bevált módszerek terjesztésére, amelyek segítségével a felsőoktatási intézmények a diákok bevonásával valamennyi szakterületen erősíthetik az oktatást és a kutatást, és további kulcsfontosságú képesítéseket hozhatnak létre a munkaerőpiac számára, hogy megkönnyítsék a felsőoktatásból kikerülő fiatalok belépését a munkaerőpiacra;

23.

kéri, hogy a felsőoktatási intézményeket nyissák meg a szakmai továbbképzés előtt, és egyúttal teremtsenek megfelelő tanulmányi kínálatot az érettségivel nem rendelkező munkavállalók számára, hogy ezzel pótlólagos lehetőségeket aknázzanak ki a diplomások arányának elérésére;

24.

sürgeti a Bizottságot, hogy terjessze elő a szakmai gyakorlatokra vonatkozó minőségügyi keretre vonatkozó javaslatot, és hangsúlyozza az Erasmus programon belüli, a diákok számára külföldi vállalati munkatapasztalat szerzését kínáló szakmai gyakorlatok sikerét; kitart amellett, hogy az új programon belül is folytatni kell, és a megfelelő finanszírozással meg kell erősíteni ezt a fellépést;

25.

felszólítja a felsőoktatási intézményeket, valamint a regionális, nemzeti és európai szintű oktatási szektorért felelős intézményeket, hogy kövessék a munkaerő-piaci tendenciákat annak érdekében, hogy pontosabban tükrözhessék az oktatási lehetőségeket illetően a jövőbeni igényeket;

26.

hangsúlyozza, hogy figyelemmel kell kísérni a diplomások foglalkoztatottsági eredményeit annak felmérése érdekében, hogy a felsőoktatás megfelelő válaszokat ad-e a munkaerő-piaci igényekre; ezért üdvözli a Bizottság kötelezettségvállalását, hogy javít ezen adatok rendelkezésre állásán, azzal a fő céllal, hogy megfelelő és hasznos információkkal lássa el a hallgatókat a továbbtanulási lehetőségek közötti tudatos választásban, ugyanakkor meg lehetővé tegye a felsőoktatási és kutatási intézmények számára az általános ismeretekre és speciális szakmai készségekre vonatkozó, egész életen át tartó tanulási lehetőségek azonosítását és következésképpen fejlesztését, a tudás létrehozásában résztvevő szereplőkkel, valamint a társadalommal és a helyi intézményekkel való folyamatos párbeszéd révén;

27.

sürgeti a tagállamokat, hogy gyűjtsenek statisztikai adatokat a különböző felsőfokú végzettségek és a foglalkoztatási lehetőségek közötti összefüggésről és tegyék közzé azokat;

28.

felszólít az AlmaLaureához hasonló nemzetközi adatbank kialakítására, amely segítséget nyújtana a diplomások számára a megfelelő munkahelyek, képzési, tanulási és kutatási lehetőségek felkutatásában, valamint a hallgatók közötti alapvető esélyegyenlőség érdekében ösztöndíjak és diákhitelek révén felszámolná a gazdasági akadályokat, ezek által ösztönözve a mobilitást, illetve a szaktudás és a munkahelyek egymásra találását; ismételten hangsúlyozza a megfelelő tájékoztatás jelentőségét, annak biztosítása szempontjából, hogy ezek az információk könnyen elérhetőek legyenek a hallgatók, friss diplomások, munkanélküliek, regisztrált álláskeresők és a munkáltatók számára;

29.

az ifjúsági garanciarendszereket a felsőoktatás és a munkavállalás közötti átmenetet megkönnyítő értékes eszköznek tekinti, és felszólítja a tagállamokat, hogy építsék be az ilyen rendszereket az átmenetet segítő nemzeti stratégiáikba;

30.

emlékeztet arra, hogy a strukturális alapok fontos szerepet tölthetnek be e tekintetben; üdvözli a rendelkezésre álló erőforrások teljes körű kiaknázására irányuló, a „Több lehetőséget a fiataloknak” kezdeményezésről szóló közleményben (COM(2011)0933) tett kötelezettségvállalást, továbbá felszólítja a felsőoktatási intézményeket és a helyi hatóságokat, hogy ragadják meg ezt a lehetőséget arra, hogy még inkább nyújtsanak támogatást és útbaigazítást a munkaerőpiacra belépő diákoknak;

31.

rámutat arra, hogy az európai oktatási rendszerekre továbbra is jellemző a nemek közötti aránytalanság annak ellenére, hogy mára szinte valamennyi tagállam végrehajtotta az ennek leküzdésére irányuló politikákat, ezek a különbségek pedig befolyásolják mind az iskolai teljesítményeket, mind a tanulmányi és pályaválasztást, és hátrányosan érintik a gazdasági növekedést és a jóléti államot;

32.

rámutat arra, hogy a szakképzést nyújtó intézmények és a középiskolák női tanulói közül még mindig sokan a hagyományos nemi szerepeknek megfelelő hivatást választanak; ezért megállapítja, hogy a meglévő sztereotípiák leküzdése érdekében hatékonyabb pályaválasztási tanácsadásra van szükség;

33.

rámutat arra, hogy mivel felsőoktatási képesítésük nem kellően piacképes, a nők sokkal gyakrabban túlképzettek és alulfizetettek az általuk végzett munkában, és gyakran alkalmi munkavégzésre kényszerülnek vagy munkanélküliek, ami szakmai pályafutásuk kezdetén további hátrányt jelent számukra a munkaerőpiacokon, tovább erősítve a bérkülönbségek ördögi körét;

34.

emlékeztet arra, hogy a tagállamokban továbbra is elenyésző azon kezdeményezések száma, amelyeket azzal a céllal indítottak, hogy tájékoztatást nyújtsanak a nemek közötti egyenlőségről és előmozdítsák azt az oktatás területén; javasolja, hogy a tanárok részesüljenek egyedi képzésben a nők és férfiak közötti egyenlőség kérdéséről;

35.

rámutat arra, hogy az otthoni és családi feladatok férfiak és nők közötti megosztása elengedhetetlen a nemek közötti egyenlőség javításához és eléréséhez; felszólítja az egyetemeket és a felsőoktatási intézményeket, hogy ismerjék el annak a tényét, hogy a női tanulóknak a tanuláson kívül lehetnek további egyéni felelősségeik, például fiatal gyermekek nevelése vagy idős rokonok gondozása; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az egyetemek megfelelő mennyiségű, kiváló minőségű, megfizethető és elérhető gyermekgondozási létesítmények, többek között közösségi központok biztosítása révén támogassák a szülőket – különösen a nőket –, elősegítendő a tanulmányokban és a kutatásban való egyenlő részvételüket; szorgalmazza a változatosabb képzési módok, így például a részidős oktatás és a távoktatás bevezetését, ebben az összefüggésben egyúttal arra emlékezteti a tagállamokat és az uniós intézményeket, hogy növeljék az egész életen át tartó tanulás pénzügyi támogatását annak érdekében, hogy lehetővé váljon a nők számára tanulmányaik folytatása, a munkaerőpiacra történő visszatérésük, valamint szakmai és személyes feladataik összehangolása;

36.

arra bátorítja a felsőoktatási intézményeket, hogy a régiók fejlődésének előmozdítása érdekében nagyobb mértékben vállaljanak szerepet a régiók életében, és alakítsanak ki dinamikus együttműködést a regionális önkormányzatokkal, a helyi önkormányzatokkal, az állami szervekkel, nem kormányzati szervezetekkel és kis- és középvállalkozásokkal; rámutat, hogy ennek a felsőoktatási intézmények és a munkáltatók közötti cserét is erősítenie kell;

37.

felszólítja a tagállamokat és azok központi és regionális hatóságait, hogy a határokon átnyúló együttműködésbe vonják be és ennek keretében támogassák a felsőoktatási intézményeket;

38.

ösztönzi a tagállamokat, hogy a növekedés és a munkahelyteremtés kulcsfontosságú részeként fokozzák a tudásháromszög (oktatás, kutatás és innováció) alkotóelemei közötti kölcsönhatást;

39.

rámutat arra, hogy a felsőoktatási tantervek és a kutatási programok kidolgozása továbbra is az egyetemek feladata kell, hogy legyen, figyelembe véve a munkaerő-piaci igényeket a foglalkoztathatóság tekintetében;

40.

üdvözli a tudásfejlesztési szövetségek és az ágazati szakképzettség-fejlesztési szövetségek – amelyeken belül a felsőoktatási intézmények a tanterv kidolgozásakor információt cserélnek a vállalkozásokkal a szakképzett munkaerő hiányának kezelése érdekében – Bizottság általi támogatását; felszólítja a vállalkozásokat – beleértve a kis- és középvállalkozásokat is – és a vállalkozókat, hogy vállaljanak aktív szerepet a felsőoktatási intézményekkel kötendő partnerségek kialakításában azáltal, hogy magas színvonalú szakmai gyakorlatot biztosítanak a diákok és az előadók számára, és kamatoztatják az előadók általános átadható készségeit; megismétli azonban, hogy a felsőoktatási intézmények olyan kulturális tartalmakat is előállítanak, amelyek nem csupán szakmai és gyakorlati készségként jelennek meg, hanem az általános műveltség szintjén is, a világgal kapcsolatos szellemi tapasztalat és az emberek életét meghatározó közös értékekkel kapcsolatosan;

41.

elkötelezettségre szólít fel olyan, rugalmasabb és innovatívabb tanulási megközelítések és végrehajtási módszerek mellett, amelyek minden esetben a diákok igényeire összpontosítanak;

42.

megállapítja továbbá a határokon átnyúló együttműködés szükségességét felsőoktatási intézmények és vállalkozások között, a diákok jövőbeni szakmai pályájának alakítására és a gyakorlati programokra vonatkozóan, azon konkrét fejlődési irányok, elvárások, és kihívások meghatározása révén, amelyekkel a munkaerőpiacon szembesülnek majd;

43.

hangsúlyozza olyan mechanizmusok és igazgatási stratégiák – a világ különböző részein alkalmazott bevált gyakorlatok figyelembevételével történő – kialakításának hasznosságát, amelyek megkönnyítik az innovatív ötletek és a kutatási eredményeknek a társadalom és a vállalkozások számára való átadását, és amelyek segítségével a társadalom és a vállalkozások bemeneti információkat biztosíthatnak a felsőoktatás számára a jelenleg és várhatóan később szükséges készségekről és innovációkról; rámutat arra, hogy fennáll annak a kockázata, hogy e kapcsolat csak azon kutatási és felsőoktatási intézményeket támogatja anyagilag, amelyek innovációt és technológiát generálnak, míg a bölcsészettudományokhoz szorosan kötődő képzéseket hátrányosan érinti;

44.

újólag megerősíti a demokratikus kormányzás értékét, mint a felsőoktatási szabadság biztosításának és annak alapvető módját, hogy a felsőoktatási intézmények életében való aktív részvételt valamennyi szereplő számára előmozdítsák;

45.

hangsúlyozza, hogy az együttműködés során óvni kell az átláthatóságot, a jogok és kötelezettségek mindenkori együttműködő partnerek és felsőoktatási intézmények közötti egyenlő elosztását, valamint a kiegyensúlyozott képviselet elvét, annak biztosítása érdekében, hogy a felsőoktatási intézmények képesek legyenek függetlenül szerveződni és fejlődni – mint közjó – az akadémiai elvek alapján;

46.

hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a felsőoktatási intézmények és személyzetük demokráciájának és önkormányzásának elvét minden együttműködés esetében figyelembe kell venni és meg kell őrizni;

47.

kéri ezért, hogy a felsőoktatási intézmények és különféle szerveik legyenek kötelesek nyilvánosságra hozni a harmadik felekkel kötött együttműködési megállapodásokat;

48.

hangsúlyozza a felsőoktatási intézmények és a nem kormányzati szervezetek, valamint az európai önkéntes szektor közötti együttműködés jelentőségét az aktív polgárság előmozdítása, valamint a diákok nem kormányzati szervezetek szektorában való aktív részvételbe való bevonása érdekében;

49.

kiemeli a sport oktatási folyamatban betöltött fontos szerepét; felszólítja a tagállamokat, hogy támogassák és ösztönözzék a sporttevékenységet a diákok körében, valamint növeljék a helyi szintű sportprogramokra fordított támogatást;

50.

rámutat arra, hogy tagállamonként, intézménytípusonként és tudományáganként nagy eltérést mutat a felsőoktatási intézmények és üzleti és társadalmi partnereik közötti együttműködés mértéke és intenzitása;

51.

hangsúlyozza az oktatás, a kultúra, a kutatás és az innováció közötti kapcsolatokba való folyamatos beruházások szükségességét; hangsúlyozza, hogy továbbra is támogatni és fejleszteni kell az Európai Innovációs és Technológiai Intézetet és a hozzá tartozó tudományos és innovációs közösségeket;

52.

hangsúlyozza a kultúra fontosságát a felsőoktatásban, és a bölcsészettudományokra vonatkozó egyedi kritériumok beépítésére szólít fel mind az innováció, mind a kutatás területén;

53.

hangsúlyozza, hogy a felsőoktatási intézményeket be kell vonni a diákkezdeményezésekbe, ezeket pedig támogatni kell, valamint az ilyen tevékenységek más tagállambeli felsőoktatási intézmények, vállalkozások, és helyi hatóságai közötti összehangolását segíteni kell;

54.

elismeri, hogy Európában a felsőoktatási intézmények sokszínűsége igen változatos képet mutat; felszólítja a tagállamokat és az említett intézményeket, hogy dolgozzanak ki a más oktatási formákban való részvételt követően egyértelmű és integrált felsőfokú továbbtanulási lehetőségeket, valamint biztosítsák a különböző intézményi ágak és típusok közötti szabad átjárást;

55.

ugyanakkor hangsúlyozza, hogy meg kell őrizni a tudományterületek, az oktatási programok, a pedagógiai módszerek és az egyetemi rendszerek sokféleségét az EU-ban; úgy véli, hogy következésképpen ki kell fejleszteni a diplomák nemzeti keretrendszerét, ugyanakkor pedig minden tagállamban elő kell segíteni a diplomák és a képesítések kölcsönös elismerését;

56.

ösztönzi a bolognai folyamatban részt vevő valamennyi országot, hogy alkalmazzák az európai felsőoktatási térség képesítési keretrendszeréhez kapcsolódó nemzeti képesítési keretrendszereket, valamint alakítsák ki és pénzügyileg támogassák a kölcsönös elismerést;

57.

rámutat, hogy a diákok mobilitása, mindenekelőtt az Erasmus program keretében a más egyetemeken tanulás a bevált gyakorlatok cseréjét és ennél fogva a felsőoktatás korszerűsítését segíti elő; ezért megjegyzi, hogy az anyaintézményeknek el kell ismerniük a más egyetemeken folytatott tanulmányok során szerzett képesítéseket;

58.

támogatja a Bizottság azon javaslatát, hogy javítsák a külföldön folytatott tanulmányok elismerését az európai kreditátviteli és -gyűjtési rendszer (ECTS) konszolidálása által; további erőfeszítést kér az EU-tól és a tagállamoktól az egyetemi képesítések hatékonyabb elismerése, valamint jobb harmonizációja érdekében;

59.

megismétli, hogy a felsőoktatás közös európai közjó, és a tagállamok, a regionális önkormányzatok, a helyi hatóságok és az Unió együttesen felelnek az európai felsőoktatási térség (EHEA), az európai kutatási térség (ERA) és a bolognai folyamat fejlesztéséért és megerősítéséért;

60.

hangsúlyozza, hogy a felsőoktatás terén a tagállamok közötti nagyobb fokú koordináció – többek között a közös alaptantervre és világosan meghatározott tanulmányi eredményekre vonatkozó megállapodások erőteljes pénzügyi és politikai támogatásán keresztül – az európai foglalkoztathatósági és növekedési célok elérésének előfeltétele; felszólítja a tagállamokat, hogy erősítsék meg a megfelelő minisztériumaik közötti együttműködést, hogy tegyék naprakésszé a meglévő tanterveket a munkaerő-piaci igények kielégítése érdekében;

61.

rámutat az európai felsőoktatási térség és az EKT közötti együttműködés szükségességére, amely mind a természet-, mind a bölcsészettudományokkal kapcsolatos egyetemi kutatási programok támogatásának eszközeként szolgál;

62.

felszólít arra, hogy tegyék vonzóbbá az európai felsőoktatási térséget a világ különböző pontjain élő diákok és kutatók számára, valamint hogy fokozzák a nem uniós országokkal az oktatási ügyekben és az alkalmazottak és diákok szintjén a mobilitással kapcsolatos ügyekben folytatott együttműködést, különösen az európai szomszédságpolitikában (ENP) érintett vagy az EU-val közvetlenül határos országok vonatkozásában, lehetővé téve azáltal, hogy az európai felsőoktatási térség képzési és tudásközpontként működhessen mind makroregionális, mind pedig globális szinten;

63.

felkéri a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot az Erasmus és a Leonardo da Vinci programoknak az euromediterrán térségben történő kialakítására, ezzel előmozdítva a Földközi-tenger két partján élő diákok transznacionális mobilitását;

64.

felszólít a mobilitási, csere-, kutatási és gyakorlati programok megnyitására a Keleti Partnerség alá tartozó országokból érkező hallgatók számára;

65.

emlékeztet mind a diákok, mind a tanárok mobilitásának fontosságára, és ebben az összefüggésben felkéri a Bizottságot, hogy tegyen előrelépést az uniós vízumkódexszel kapcsolatban;

66.

emlékeztet arra a célkitűzésre, hogy 2020-ig 20 %-ra kell növelni a külföldön végzett európai diplomások arányát és hangsúlyozza az európai felsőoktatási térségen belüli fokozott mobilitás és a foglalkoztathatóság előfeltételeként a nyelvismeret jelentőségét;

67.

támogatja az európai felsőoktatási térségen belül a nyelvoktatás és jelnyelvoktatás – valamint a helyi és regionális nyelvek tanításának és ápolásának – megerősítését, ami a multikulturalizmuson és a nyelvi sokféleségen alapuló európai polgárság létrehozásának tényleges feltétele;

68.

rámutat arra, hogy valamennyi tagállam felsőoktatási rendszerének magas színvonalú oktatást kell biztosítania annak érdekében, hogy a hallgatók mobilitási lehetőségének bővülése ne eredményezze az „agyelszívás” jelenségének súlyosbodását, amely néhány uniós tagállamban már valós társadalmi veszélyt jelent;

69.

rámutat arra, hogy a nyugati-, illetve a közép- és kelet-európai felsőoktatási intézmények között továbbra is fennálló különbségeket valódi integrációs intézkedésekkel kell leküzdeni, bátorítva és támogatva ennek érdekében a felsőoktatási intézmények határokon átívelő együttműködését; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy fogalmazzon meg stratégiát, és dolgozzon ki szakmai és pénzügyi cselekvési tervet e nagy regionális különbségek csökkentésére;

70.

felhívja a tagállamokat, az EU-t és az európai felsőoktatási intézményeket, hogy fontolják meg annak előmozdítását, hogy a hallgatóknak a képzésük részeként egy időszakot kötelezően egy, a származási országuktól eltérő tagállam egyetemén kell eltölteniük;

71.

megismétli azt az elvet, hogy a diákhitel-konstrukciók nem helyettesíthetik az ösztöndíjrendszert, amelyet azért vezettek be, hogy az oktatáshoz való hozzáférést társadalmi háttértől függetlenül valamennyi diák számára elősegítsék;

72.

további felvilágosítást kér a Bizottságtól, annak az olyan új pénzügyi eszköz létrehozására irányuló javaslatáról, amely a diákok társadalmi háttérétől és pénzügyi helyzetétől függetlenül finanszírozást nyújtana azoknak, akik származási tagállamukon kívül kívánnak mesterdiplomát szerezni; felszólít arra, hogy valamennyi tagállamban biztosítsák az említett rendszerhez való tisztességes és átlátható hozzáférést;

73.

támogatja a következő többéves pénzügyi keretben az oktatás, a képzés, a kutatás és az ifjúság rendelkezésére álló uniós költségvetési források növelésére irányuló bizottsági javaslatot, mivel az oktatásba, képzésbe és kutatásba való befektetés kulcsfontosságú az EU 2020 stratégia szerinti célok eléréséhez, valamint az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés megvalósításához Európában;

74.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

7.9.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 258/64

—

tekintettel a belső piac és az információs társadalom területén elért közösségi vívmányokra,

—

tekintettel az „Európa 2020 – az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

—

tekintettel „Az európai digitális menetrend” című bizottsági közleményre (COM(2010)0245),

—

tekintettel az „Új európai digitális menetrend Európa számára: 2015.eu” című, 2010. május 5-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel az e-kereskedelemi belső piac kialakításáról szóló, 2010. szeptember 21-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel az európai digitális menetrendről szóló, 2010. május 31-i európai tanácsi következtetésekre,

—

tekintettel Európai Tanácsnak az Európa 2020 stratégiáról szóló, többek között a digitális menetrenddel is foglalkozó (7. pont), 2010. június 17-i következtetéseire,

—

tekintettel a Bizottság által 2011. december 23-án közzétett, „Útmutató a szabványalapú ikt-beszerzésekhez – A helyes gyakorlat elemei” („Guide for the procurement of standards-based ICT – Elements of Good Practice”) című dokumentumra,

—

tekintettel „Az elektronikus számlázás előnyeinek kiaknázása Európában” című bizottsági közleményre (COM(2010)0712),

—

tekintettel az európai közigazgatások közötti átjárhatósági eszközökről (ISA) szóló, 2009. szeptember 16-i 922/2009/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra (3),

—

tekintettel „A 2011–2015-ös időszakra szóló európai elektronikus kormányzati cselekvési tervről – Az IKT az intelligens, fenntartható és innovatív kormányzat szolgálatában” című bizottsági közleményre (COM(2010)0743),

—

tekintettel „Az európai közszolgáltatások interoperabilitása felé” című bizottsági közleményre, valamint a közleménynek az európai közszolgáltatásokra vonatkozó európai interoperabilitási stratégiáról (EIS) szóló 1. mellékletére és az európai közszolgáltatásokra vonatkozó európai interoperabilitási keretről (EIF) szóló 2. mellékletére (COM(2010)0744),

—

tekintettel az „i2010 eGovernment cselekvési terv: az elektronikus kormányzat létrehozásának felgyorsítása a társadalom egészének javára” című bizottsági közleményre (COM(2006)0173),

—

tekintettel az „Egységes piaci intézkedéscsomag – Tizenkét mozgatórugó a növekedés serkentéséhez és a bizalom növeléséhez – »Együtt egy újfajta növekedésért« ” című bizottsági közleményre (COM(2011)0206),

—

tekintettel „A kritikus informatikai infrastruktúrák védelméről: »Eredmények és következő lépések: a globális kiberbiztonság felé« ” című, 2011. március 31-i bizottsági közleményre (COM(2011)0163),

—

tekintettel „A kritikus informatikai infrastruktúrák védelméről: »Európa védelme a nagyszabású számítógépes támadások és hálózati zavarok ellen: a felkészültség, a védelem és az ellenálló képesség fokozása« ” című, 2009. március 30-i bizottsági közleményre (COM(2009)0149),

—

tekintettel a Bizottság 2011 decemberében közzétett „Nyílt adatok” csomagjára, amely a következő dokumentumokból áll: a „Nyílt adatok – az innováció, a növekedés és az átlátható kormányzás mozgatórugói” című bizottsági közlemény, a Bizottság javaslata a közszféra információinak további felhasználásáról szóló 2003/98/EK irányelv módosításáról szóló irányelvre (COM(2011)0877) és a Bizottság 2011. december 12-i 2011/833/EU határozata a bizottsági dokumentumok további felhasználásáról,

—

tekintettel a Bizottság által 2011-ben készíttetett, a közszféra információinak gazdasági hatásairól szóló tanulmányra (Vickery-tanulmány),

—

tekintettel a közös európai adásvételi jogról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2011)0635),

—

tekintettel az „Egységes keret az elektronikus kereskedelem és az online szolgáltatások digitális egységes piacába vetett bizalom megerősítésére”című bizottsági közleményre (COM (2011)0942),

—

tekintettel a „Zöld könyv – A kártyás, internetes és mobiltelefonos fizetések integrált európai piacának megteremtése” című bizottsági közleményre (COM(2011)0941),

—

tekintettel az európai digitális menetrendről 2011. december 22-én közzétett 2011. évi eredményjelentésre,

—

tekintettel a „Jelentés Európa digitális versenyképességéről: az i2010-stratégia 2005–2009 közötti legfontosabb eredményei” című bizottsági közleményre (COM(2009)0390),

—

tekintettel „A széles sávú hozzáférés Európában: beruházás a digitális technológia által vezérelt növekedésbe” című 2011. július 6-i állásfoglalására, (4),

—

tekintettel az ikt társadalmi hatásáról 2010. április 30-án közzétett tanulmányra (SMART 2007/0068),

—

tekintettel az ikt gazdasági hatásáról 2010 januárjában közzétett jelentésre (SMART 2007/0020),

—

tekintettel a Bizottság számára készített, „i2010 e-kormányzat cselekvési terv – Eredményjelentés (SMART 2008/0042)” című, 2009 novemberében közzétett jelentésre,

—

tekintettel a svéd elnökség a „Visby-program: e-Unió létrehozása 2015-ig” című konferenciát követő, 2009. november 10-i következtetéseire,

—

tekintettel a svéd elnökség „A környezetbarát tudásalapú társadalom – 2015-ig tartó ikt-menetrend Európa jövőbeli tudásalapú társadalmáért” („A Green Knowledge Society: An ICT policy agenda to 2015 for Europe’s future knowledge society”) című, 2009 szeptemberében közzétett jelentésére,

—

tekintettel a Bizottság „Számítási felhő – Jelentés a nyilvános konzultációról” („Cloud Computing: Public Consultation Report”) című, 2011. december 5-én közzétett jelentésére,

—

tekintettel a „Cselekvési terv az elektronikus aláírásról és az elektronikus azonosításról az egységes piacon a határokon átívelő közszolgáltatások nyújtásának megkönnyítése érdekében” című bizottsági közleményre (COM(2008)0798),

—

tekintettel a belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12-i 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (5),

—

tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,