30.8.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 249/1

—

tekintettel a Ciprusról szóló 1993-as állásfoglalására,

—

tekintettel a Törökország által elért haladásról szóló jelentésre irányuló 2009-es állásfoglalására,

—

tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkére,

A.

mivel a Ciprusi Köztársaságban található Famagusta városát 1974 augusztusában elfoglalták a megszálló török csapatok,

B.

mivel akkor Famagusta egy részét elzárták és az még mindig lakatlan és a török hadsereg közvetlen ellenőrzése alá tartozik,

C.

mivel Famagusta elzárt részének visszajuttatása annak jogos lakóihoz előmozdítaná a ciprusi kérdés megoldása felé tett erőfeszítéseket,

D.

figyelembe véve az 1979. évi magas szintű megállapodást és az 550 (1984) és 789 (1992) számú ENSZ BT határozatokat,

E.

figyelembe véve a Petíciós Bizottság 2008-as jelentését a 733/2004 számú petícióról,

1.

felhívja a török kormányt, hogy a fent említett ENSZ BT határozatoknak és a jelentés ajánlásainak megfelelően járjon el, és juttassa vissza Farmagusta elzárt részét annak jogos lakóihoz, akik számára lehetővé kell tenni, hogy biztonságban és békében települhessenek vissza;

2.

sürgeti az uniós intézményeket, hogy hangolják össze erőfeszítéseiket a Parlamenttel Törökország együttműködésének előmozdítása érdekében;

3.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a nyilatkozatot az aláírók nevével együtt (1) a Bizottságnak, a Tanácsnak, a tagállamok kormányainak, az ENSZ főtitkárának, valamint a török kormánynak.

30.8.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 249/2

—

tekintettel a költségvetési felügyelet euróövezetbeli eredményes érvényesítéséről szóló 2011. november 16-i 1173/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) (a hatos csomag része),

—

tekintettel a stabilitási kötvények bevezetésének megvalósíthatóságáról szóló 2011. november 23-i bizottsági zöld könyvre,

—

tekintettel Rehn alelnök 2011. november 23-i előadására a Gazdasági és Monetáris Bizottságban és a Német Gazdasági Szakértők Tanácsával az Európai Adósságtörlesztési Alapról 2011. november 29-én folytatott eszmecserére,

—

tekintettel Van Rompuy elnök „Az erősebb gazdasági unió felé – időközi jelentés” című 2011. december 6-i dokumentumára,

—

tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.

mivel a Parlament kérte a Bizottságot, hogy nyújtson be jelentést az euró-értékpapírok bevezetésének lehetőségéről, ami szerves része a Parlament és a Tanács gazdasági kormányzásról szóló megállapodásának (hatos csomag);

B.

mivel az euróövezet egyedi helyzetben van, hiszen az euróövezet tagállamai anélkül használnak közös valutát, hogy közös adópolitikájuk és egységes kötvénypiacuk lenne;

C.

mivel az egyetemleges felelősségű kötvények kibocsátása mélyebb integrációs folyamatot igényelne;

1.

komolyan aggódik az euróövezet államkötvény-piacain tapasztalható folyamatos feszültség miatt, ami az utóbbi két évben a spreadek növekedésében, nagy áringadozásokban és a spekulációs támadásoknak való kitettségben nyilvánul meg;

2.

úgy véli, hogy az euróövezet – mint a világ második számú nemzetközi valutájának kibocsátója – is felelős a nemzetközi pénzügyi rendszer stabilitásáért;

3.

hangsúlyozza, hogy az euróövezet és tagállamai hosszú távú stratégiai célja az euró – amelynek esélye van arra, hogy globális tartalékvaluta váljon belőle – kibocsátásából származó minden lehetséges nyereség realizálása;

4.

megjegyzi, hogy az Egyesült Államok államkötvénypiaca és az euróövezet államkötvénypiaca bár méretében hasonló, likviditásuk, diverzitásuk és árazásuk eltér egymástól; rámutat, hogy az euróövezet érdekében állhat egy közös likvid és diverzifikált kötvénypiac létrehozása, és a stabilitásikötvény-piac életképes alternatívát kínálna a dollárkötvénypiaccal szemben, miáltal az euró globális menedékvalutává válhatna;

5.

úgy véli továbbá, hogy az euróövezet és tagállamai felelősek a több mint 330 millió ember és számos vállalkozás és befektető által használt valuta hosszú távú stabilitásának biztosításáért, amely közvetlen hatással van a világ többi részére;

6.

rámutat, hogy a stabilitási kötvények különböznek az olyan szövetségi államok által kibocsátott kötvényektől, mint az Egyesült Államok vagy Németország, ezért azokat nem lehet összehasonlítani az amerikai államkötvényekkel vagy a Bundesanleihennel;

7.

üdvözli a zöld könyv bemutatását, amely az Európai Parlament régi kérésének tesz eleget, és hasznos kiindulópontnak tartja az a további gondolkodáshoz; nyitott és elszánt a stabilitási kötvények bevezetésének különböző feltételekkel való megvalósíthatóságával kapcsolatos valamennyi kérdés megvitatására, úgy az erőségekére, mint a gyengeségekére; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy végezzen alaposabb elemzést egy széles körű nyilvános vitát követően, amelyben az Európai Parlamentnek és a nemzeti parlamenteknek, valamint az EKB-nak is részt kell vállalniuk, ha az jónak ítélik meg; úgy véli, hogy a Bizottság által ismertetett három opció egyike sem oldaná meg önmagában a jelenlegi államadósság-válságot;

8.

tudomásul veszi a Bizottság értékelését, amely része a stabilitási kötvények bevezetésének megvalósíthatóságáról szóló bizottsági zöld könyvnek, miszerint a stabilitási kötvények megkönnyítenék az euróövezet monetáris politikájának transzmisszióját, és fokoznák a kötvénypiacok és az euróövezet egész pénzügyi rendszerének hatékonyságát;

9.

ismét hangot ad álláspontjának, hogy a közös kötvénykibocsátás érdekében létre kell hozni egy fenntartható adózási keretet, amely egyszerre célozza a gazdaságirányítás erősítését és a gazdasági növekedést az euróövezetben, valamint hogy az ütemezés kulcskérdés, melynek során az egységes valuta bevezetésére vonatkozó maastrichti kritériumokhoz hasonló kötelező menetrendet kell megállapítani, és le kell vonni belőle minden tanulságot;

10.

úgy véli, hogy a 2011. december 8–9-i Európai Tanácson meghozott döntések mögötti, a közpénzügyek fenntarthatóságának további fokozására vonatkozó célok is hozzájárulnak a stabilitási kötvények esetleges bevezetéséhez szükséges feltételek megteremtéséhez;

11.

úgy véli, hogy a stabilitási kötvények további eszközt jelentethetnének a stabilitási és növekedési paktumnak való megfelelés ösztönzésére, amennyiben kezelik a morális kockázat és a közös felelősség kérdését; megjegyzi, hogy további erőfeszítésekre van szükség a zöld könyvben foglalt alábbi kérdésekkel kapcsolatos opciók vonatkozásában:

12.

úgy véli, hogy a stabilitási kötvények közép távon fokozhatják az euróövezet stabilitását; felhívja azonban a Bizottságot, hogy gyorsan ismertesse javaslatait a jelenlegi államadósság-válság végleges kezelésére, amint amilyen például a Német Gazdasági Szakértők Tanácsa által javasolt Európai Adósságtörlesztési Alap és/vagy az ESM-szerződés véglegesítése és ratifikálása és/vagy eurószámlák, valamint az állampapírok kibocsátásának közös kezelése;

13.

rámutat, hogy ez az állásfoglalás előzetes válasz a Bizottság zöld könyvére, amelyet egy átfogóbb állásfoglalás fog követni, saját kezdeményezésű jelentés formájában;

14.

utasítja elnökét, hogy ezt az állásfoglalást továbbítsa a Tanácsnak, a Bizottságnak és az Európai Központi Banknak.

30.8.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 249/4

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 9. cikkére,

—

tekintettel az EUMSZ 145., 148. és 152. cikkére, valamint 153. cikkének (5) bekezdésére,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 28. cikkére,

—

tekintettel az Európai Tanács által 2011. március 7-én elfogadott, a férfiak és a nők közötti egyenlőségről szóló európai paktumra (2011–2020),

—

tekintettel a 2012. évi éves növekedési jelentésről 2011. november 23-án kiadott bizottsági közleményre (COM(2011)0815), és a közös foglalkoztatási jelentés ahhoz mellékelt tervezetére,

—

tekintettel a gazdaságpolitikai koordináció európai szemeszteréről szóló 2011. december 1-jei állásfoglalására (1),

—

tekintettel az „Európa 2020 – Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

—

tekintettel a tagállamok foglalkoztatáspolitikájára vonatkozó, „Az Európa 2020 integrált iránymutatás II. része” című iránymutatásokról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló, 2010. szeptember 8-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel a tagállamok foglalkoztatáspolitikájára vonatkozó iránymutatásokról szóló, 2010. október 21-i 2010/707/EU tanácsi határozatra (3),

—

tekintettel az „Új készségek és munkahelyek menetrendje: Európa hozzájárulása a teljes foglalkoztatottsághoz” című, 2010. november 23-i bizottsági közleményre (COM(2010)0682),

—

tekintettel az új készségek és munkahelyek menetrendjéről szóló 2011. október 26-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel „A szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformja – A szociális és területi kohézió európai keretrendszere” című, 2010. december 16-i bizottsági közleményre (COM(2010)0758),

—

tekintettel a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformjáról szóló 2011. november 15-i állásfoglalására (5),

—

tekintettel a munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásának elősegítéséről szóló, 2008. október 3-i 2008/867/EK bizottsági ajánlásra (az értesítés a C(2008)5737. számú dokumentummal történt) (6), és az erről szóló 2009. május 6-i állásfoglalására (7),

—

tekintettel a szociális védelemmel foglalkozó bizottság véleményére és jelentésére az Európa 2020 stratégia szociális dimenziójáról (SPC/2010.10.7 végleges),

—

tekintettel „A nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszere 2020-ig” című 2011. április 5-i bizottsági közleményre (COM(2011)0173),

—

tekintettel a romák integrációjának európai uniós stratégiájáról szóló, 2011. március 9-i állásfoglalására (8),

—

tekintettel a „Mozgásban az ifjúság: Kezdeményezés a fiatalokban rejlő potenciál felszabadítására az Európai Unióban megvalósítandó intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés érdekében” című, 2010. szeptember 15-i bizottsági közleményre (COM(2010)0477),

—

tekintettel a „Mozgásban az ifjúság: Európa oktatási és képzési rendszerének javítását szolgáló keretprogram” című, 2011. május 12-i állásfoglalására (9),

—

tekintettel a fiatalság munkaerőpiacra való bejutásának, valamint a gyakornoki, szakmai gyakorlati és gyakorlati képzési lehetőségeknek az előmozdításáról szóló 2010. július 6-i állásfoglalására (10),

—

tekintettel az új fenntartható gazdaságban rejlő foglalkoztatási potenciál feltárásáról szóló, 2010. szeptember 7-i állásfoglalására (11),

—

tekintettel az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló, 1999. június 28-i 1999/70/EK tanácsi irányelvre (12),

—

tekintettel az UNICE, a CEEP és az ESZSZ által a részmunkaidős foglalkoztatásról kötött keretmegállapodásról szóló, 1997. december 15-i 97/81/EK tanácsi irányelvre (13),

—

tekintettel a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelvre (14),

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére (A7-0021/2012),

A.

mivel a válságnak messzemenő szociális következményei vannak, és ezt csak fokozzák az egyes országokban az államadósság-válságra adott válaszként hozott megszorító intézkedések hatásai, melyek a munkahelyek száma – az állami és a magánszektorban egyaránt –, a szociális juttatások és a közszolgáltatások csökkenését eredményezik, és súlyosbítják a szegénységet mindenhol az EU-ban;

B.

mivel 2008 óta számottevően nőtt a munkanélküliség, aminek következtében az EU-ban jelenleg 23 millió ember van munka nélkül, ami a munkaképes korú lakosság 10 %-ának felel meg; mivel az EU-nak 2020-ig 17,6 millió embert kell visszahoznia a munkaerőpiacra, amennyiben el kívánja érni a maga elé kitűzött foglalkoztatási célt;

C.

mivel a munkaerő-piaci helyzet különösen kritikus a fiatalok számára – tekintet nélkül iskolai végzettségükre –, akik gyakran előnytelen munkaszerződések megkötésére és fizetetlen gyakornokoskodásra kényszerülnek; mivel a fiatalok nehéz helyzetének részben az az oka, hogy a megszerzett tudás és a munkaerő-piaci kereslet nem áll összhangban egymással;

D.

mivel a válság leginkább nyugdíjkorhatárhoz közelítőket, a tartósan munkanélkülieket, a nem uniós munkavállalókat és az alacsonyan képzett munkavállalókat sújtja;

E.

mivel a nemi dimenzió kulcsfontosságú az Európa 2020 stratégia fő célkitűzéseinek megvalósításához, mivel a nők a legnagyobb, még kihasználatlan munkaerő-tartalékot képezik, és a körükből kerül ki az EU-ban szegénységben élők többsége; mivel ezért külön figyelmet kell szentelni mind a nemek közötti egyenlőség érvényesítésének, mind a nőket célzó politikáknak az európai szemeszter teljes folyamatában;

F.

mivel nagy a munkanélküliek száma és hosszabb lett az átlagosan munka nélkül töltött idő, ráadásul az aktív keresők is egyre szegényebbek és egyre rosszabbak az életkörülményeik az EU-ban; mivel a válságban az elszegényedés által veszélyeztetettek új csoportjai jelentek meg; mivel a szociális védelemmel foglalkozó bizottság arra figyelmeztet, hogy a rosszul célzott és regresszív költségvetési megszorító intézkedések szociális védelmi rendszerre gyakorolt hatása miatt nő a jövedelmi szegénység, a gyermekszegénység, a súlyos anyagi nélkülözés és a társadalmi kirekesztés által veszélyeztetettek száma, és mivel ezért az aktív, integrált befogadó stratégiák végrehajtását az uniós és nemzeti szociálpolitikai menetrendek központi elemévé kell tenni;

G.

mivel a megszorító intézkedések és a költségvetés konszolidálására irányuló intézkedések aránytalanul hátrányos hatást gyakorolhatnak a nők munkaerő-piaci helyzetére és a nők körében tapasztalható szegénységre, például az állami szektor nőket érintő megszorításai vagy a gyermekgondozási költségvetési ellátások csökkentése miatt;

H.

mivel a helyzet sürgőssége ellenére az Európa 2020 stratégia keretében kitűzött célok teljesítése felé a tagállamok által megtett előrehaladás várakozáson aluli; mivel a nemzeti reformprogramokban megfogalmazott kötelezettségvállalások nem lesznek elegendőek az uniós szintű célok többségének eléréséhez;

I.

mivel a szociális és foglalkoztatási aspektusokat az éves növekedési jelentés öt prioritása közül az egyikben vonták össze, miközben az Európa 2020 stratégia öt kiemelt céljából három ezekre irányul;

1.

sürgeti az Európai Tanácsot, hogy az alábbi üzeneteket foglalja bele a 2012-es európai szemeszterre vonatkozó politikai iránymutatásaiba, és felhatalmazza elnökét, hogy a 2012. március 1–2-i tavaszi Európai Tanácson védje meg ezt az álláspontot;

2.

felszólítja az Európai Tanácsot annak biztosítására, hogy az éves növekedési jelentés alapján kidolgozott éves politikai iránymutatások határozottan az Európa 2020 stratégia keretében az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés elérése érdekében kitűzött célok teljes körű megvalósítására összpontosítsanak;

3.

felszólítja az Európai Tanácsot, hogy biztosítsa a politikai iránymutatásainak különböző prioritásai közötti koherenciát, hogy a költségvetési konszolidációval kapcsolatos iránymutatások a társadalmi igazságosságot vegyék alapul, és ne növeljék a szegénységet vagy akadályozzák a munkanélküliség kezelésére irányuló erőfeszítéseket, viszont enyhítsék a válság szociális következményeit; határozott véleménye, hogy leginkább a rövid, közép és hosszú távon is a növekedést ösztönző integrált reformintézkedésekre kell összpontosítani; hangsúlyozza ezért, hogy egyidejűleg kell költségvetési, növekedési és foglalkoztatáspolitikai intézkedéseket hozni, mivel ezek a területek egymástól függenek és együttesen alkotják a fellendülés előfeltételeit;

4.

felhívja az Európai Tanácsot, hogy politikai iránymutatásaiban biztosítsa, hogy uniós alapokat különítenek el az Európa 2020 stratégia céljainak elérésére;

5.

mély aggodalommal állapítja meg, hogy a jelenlegi nemzeti célok nem elegendők az Európa 2020 stratégiában foglalt kiemelt foglalkoztatási, oktatási és a szegénység csökkentésére irányuló célok eléréséhez; sürgeti az Európai Tanácsot annak biztosítására, hogy a tagállamok emeljék nemzeti célszámaikat, e célokhoz dolgozzanak ki konkrét és megvalósítható végrehajtási ütemterveket, és az egyetértésben elfogadott közös értékelési keret alapján kidolgozott egyértelmű és következetes mutatók mentén értékeljék ezek megvalósulását, hogy az EU egyértelmű és a megvalósíthatósági szempontoknak is megfelelő keretek között haladjon az Európa 2020 stratégia céljainak elérése felé, és az előrehaladás is átlátható módon mérhető legyen;

6.

kéri az Európai Tanácsot, hogy a lehető legtöbb ágazatban biztosítsa a fenntartható és méltányos munkahelyteremtéshez, valamint a munkavállalók és a munkanélküliek képzéséhez és a szegénység csökkentéséhez szükséges költségvetési mozgásteret és beruházási ösztönzőket;

7.

kéri az Európai Tanácsot, hogy támogassa azt a politikai iránymutatást, amely értelmében mérsékelni kell a munka bérköltséget terhelő adóterheit, arra ösztönözve az e mentességekben/csökkentésekben részesülő vállalkozásokat, hogy cserébe tisztességes megélhetést biztosító béreket kínáljanak; úgy véli, hogy ez vonzóbbá tenné a munkavállalók foglalkoztatását és megtartását, és javítaná az általános munkaerő-piaci helyzetet, különösen a kiszolgáltatott csoportok esetében; kéri az Európai Tanácsot, hogy összhangban a szubszidiaritás elvével, fogadjon el a jövedelem méltányos, progresszív, újraelosztó, tényleges és hatékony adóztatás révén történő növelésével, valamint az adóelkerülés elleni fellépés érdekében az adókoordináció javításával kapcsolatos iránymutatást, biztosítva a rendszer tisztességességét és megőrizve a társadalmi kohéziót;

8.

sajnálja, hogy a munkavállalás vonzóbbá tételét célzó politikai iránymutatás nem foglalkozik a munkahelyek minőségével, továbbá hogy túl kevés figyelmet szentel a munkaerő-piaci részvétel növeléséhez szükséges előfeltételek megteremtésének, különösen a nők, a fogyatékossággal élők és a legkiszolgáltatottabbak, például a tartósan munkanélküliek részvétele tekintetében; kéri az Európai Tanácsot, hogy illesszen be iránymutatást a tisztességes munkával, valamint a munka, a családi és a magánélet összeegyeztetésének támogatására irányuló törekvéssel kapcsolatban, amelynek előfeltétele a megfizethető gondozási és gyermekgondozási szolgáltatások, a családi indokokkal kivehető szabadság és a rugalmas munkaszervezési keretek megléte;

9.

figyelmeztet, hogy a megszorító intézkedések és az adminisztratív terhek csökkentése nem veszélyeztethetik a szociális biztonsági, egészségvédelmi és biztonsági követelmények szintjét, és nem vezethetnek az uniós jogszabályok lazább alkalmazásához vagy az azok alóli kivételekhez;

10.

hangsúlyozza, hogy fontos a fiatal generáció által képviselt potenciál megtartása, és felhívja az Európai Tanácsot, hogy kezelje prioritásként az ifjúsági munkanélküliséget; felhívja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki átfogó stratégiákat azon fiatalok számára, akik nem dolgoznak, nem tanulnak és nem vesznek részt képzéseken, beleértve a célzott, aktív foglalkoztatáspolitikai intézkedéseket, a szakképzettségek munkaerő-piaci igényekhez képesti rossz eloszlásának kezelésére szolgáló lépéseket, a fiatalok vállalkozó kedvének fokozását, valamint az iskolából a munkahelyre történő átmenetet biztosító kereteket, például kettős szakképzései rendszereket is; felszólítja a tagállamokat, hogy szorosan együttműködve a szociális partnerekkel hozzanak létre egy ifjúsági garanciaprogramot, amely az Európai Unióban minden fiatal számára biztosítja a jogot ahhoz, hogy legfeljebb négy hónapig tartó munkanélküliség után munkát, szakmai gyakorlatot, kiegészítő továbbképzést vagy munkát és továbbképzést egyszerre kínáló állást kapjon; hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy vissza kell szorítani a fiatalok bizonytalan foglalkoztatási formáit, például az ideiglenes szerződéseket, a részmunkaidős munkát és a fizetetlen szakmai gyakorlatokat, amennyiben azokat nem önként vállalják;

11.

üdvözli, hogy az éves növekedési jelentés – most először – iránymutatást tartalmaz a szegénység és a társadalmi kirekesztés vonatkozásában, és felhívja az Európai Tanácsot, hogy prioritásként támogassa ezt az iránymutatást, ugyanakkor biztosítsa, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem túlmutasson az emberek munkaerő-piaci integrációját célzó intézkedéseken, nagyobb hangsúlyt fektetve a munkaerőpiachoz nem, vagy csak korlátozott mértékben kapcsolódó érzékeny csoportok szociális védelmére és aktív beilleszkedésére;

12.

hangsúlyozza, hogy az EUMSZ 9. cikkének fontos szerepet kell kapnia az európai szemeszterekben, beleértve az országspecifikus ajánlásokat is, amelyeket előzetes és utólagos társadalmi hatásvizsgálatoknak kell kísérniük;

13.

emlékeztet, hogy a tagállami gazdaságpolitikák európai dimenziójának erősödésével párhuzamosan erősíteni kell a demokratikus legitimációt és az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek általi megfelelő elszámoltathatóságot; úgy véli, hogy mivel nincs jogalap az éves növekedési jelentésre alkalmazandó rendes jogalkotási eljárásra, az Európai Tanácsnak rendkívüli felelőssége van abban, hogy a politikai iránymutatások kidolgozása során figyelembe vegye a Parlament észrevételeit, ezáltal biztosítva azok demokratikus legitimációját, és a megszorító intézkedések végrehajtásának sürgőssége és a költségvetési szigor semmiképpen sem írhatják felül a demokratikus döntéshozatali folyamat szükségességét;

14.

felhívja a tagállamokat, hogy a felelősségvállalás biztosítása érdekében biztosítsák a nemzeti és regionális parlamentek, szociális partnerek, hatóságok és a civil társadalom alapos bevonását az Európa 2020 stratégia és a gazdasági kormányzási folyamat keretében kidolgozott politikai iránymutatások végrehajtásába és ellenőrzésébe.

15.

felhívja a Bizottságot, hogy az éves növekedési jelentést 2013-ban alakítsa át éves fenntartható növekedési iránymutatásokká, azokat olyan formában prezentálja, amely lehetővé teszi a Parlament számára, hogy módosításokat javasoljon, és hogy biztosítsa, hogy egy átlátható intézményközi döntéshozatali folyamat végén közösen elfogadott politikai iránymutatások születnek;

16.

felhívja a tagállamokat, hogy támogassanak olyan kezdeményezéseket, amelyek a legmagasabb foglalkoztatási potenciállal rendelkező ágazatok fejlesztését segítik elő, mint például a fenntartható gazdasággá való átalakulás („zöld munkahelyek”), az egészségügyi és szociális ágazat („fehér munkahelyek”) és a digitális gazdaság;

17.

felhívja a tagállamokat, hogy javítsák a vállalkozások, különösen a kkv-k számára az üzleti környezetet, és főleg, hogy támogassák az induló vállalkozások és a meglevő kkv-k munkahelyteremtő tevékenységeit;

18.

felhívja az Európai Tanácsot, hogy fokozza az egységes piac kiteljesítésére és a digitális gazdaság fejlesztésére irányuló erőfeszítéseit, és a felesleges bürokratikus terhek csökkentése érdekében összpontosítson az intelligens szabályozásra;

19.

felhívja a tagállamokat, hogy növeljék a foglalkoztatási szolgálatok hatókörét és hatékonyságát, és a foglalkoztathatóság fenntartása és az emberek munkába való visszatérésének támogatása, és a megfelelő életkörülmények fenntartása érdekében – szorosan együttműködve a szociális partnerekkel – fogadjanak el olyan aktív munkaerő-piaci politikákat, amelyek kölcsönösen támogatják egymást olyan aktivizálásra irányuló kezdeményezésekkel, mint pl. az ún „welfare-to-work” programok („a szociális hálóból vissza a munkaerőpiacra”), továbbá a megfelelő juttatási rendszerekkel;

20.

felhívja a tagállamokat, hogy támogassanak és alakítsanak ki rugalmasabb munkakörülményeket elsősorban az idősebb és fiatalabb munkavállalók számára, és ösztönözzék a munkavállalók mobilitását; hangsúlyozza, hogy Európa versenyképességének helyreállítása érdekében fontos növelni a munka termelékenységét és hatékonyságát;

21.

felhívja a tagállamokat, hogy a foglalkoztatottság növelése, és a strukturális és tartós munkanélküliség hatékony leküzdése érdekében teljes mértékben használják fel a strukturális alapokat; úgy véli, hogy ennek érdekében a Bizottságnak további segítséget és iránymutatást kell nyújtania a tagállamok számára, különösen az ilyen válságos és társadalmi változásokat hozó időkben;

22.

úgy véli, hogy az Európa 2020 stratégia kiemelt foglalkoztatási célkitűzését csak akkor lehet elérni, ha jelentősen nő a nők munkaerő-piaci részvétele; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson határozottabb iránymutatásokat a tagállamoknak, amelyeknek a nők magasabb foglalkoztatási arányának eléréséhez szükséges feltételek megteremtését kellene célozniuk, például a megfizethető gondozást és gyermekfelügyeletet, a megfelelő anyasági, apasági és szülői szabadságok rendszerét, valamint a munkaidő és a munkahely rugalmasságát;

23.

felhívja az Európai Tanácsot, hogy értékelje politikai ajánlásainak hatékonyságát az egyazon háztartásban élő valamennyi felnőtt munkaerő-piaci részvételének, a megfelelő megélhetést biztosító bérek nyújtásának, és az alacsony bérek vagy a méltánytalan munka csapdájában levők kiemelkedésének támogatásában, hiszen e három mechanizmus révén csökkenhet a munkavállalók szegénysége; felhívja a tagállamokat, hogy a munkavállalók számára tisztes megélhetést biztosító bérek biztosítását célzó munkaerő-piaci politikák követése révén lépjenek fel a munkavállalókat sújtó szegénységgel szemben;

24.

felhívja a Bizottságot, hogy az elért eredményekről szóló jelentésekben használjanak nemenkénti bontásban megjelenített adatokat;

25.

felhívja a tagállamokat, hogy ismerjék el azt a valódi hozzáadott értéket, melyet az idősebb munkavállalók jelentenek a vállalkozások számára, és alakítsanak ki az idősebbek igényeit figyelembe vevő munkafeltételeket, hogy az idősebb munkavállalók, akik a munkaerő-piaci részvétel mellett döntenek, munkában maradhassanak; felhívja a tagállamokat, hogy ezt az életkor alapján történő megkülönböztetés leküzdése, az idősebb munkavállalók munkaerőpiacról való kilépése támogatásának befogadó munkaerőpiacot célzó ösztönzőkkel történő felváltása, valamint a munkakörülmények idősebb munkavállalók igényeihez való igazítása – például rugalmasabb munkaidőhöz és munkahelyhez való jogok, képzésre vonatkozó jogok, a rugalmas nyugdíjba vonulás joga, és mindenki számára megfelelő nyugdíjak – révén érjék el; úgy véli, hogy a munkahelyi egészségmegőrzésnek biztosítania kell az aktív időskort a munkában töltött és az azt követő élet során;

26.

felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy az ideiglenes vagy részmunkaidős szerződéssel dolgozók az elsődleges és másodlagos uniós joggal összhangban egyforma bánásmódban részesüljenek – többek közt a felmondás és a fizetés tekintetében is –, továbbá az önfoglalkoztatók megfelelő szociális védelemmel rendelkezzenek, hozzáférjenek a képzésekhez, és adottak legyenek a szakmai előmenetelükhöz szükséges keretfeltételek; felhívja a tagállamokat, hogy hajtsák végre a részmunkaidős és a határozott idejű munkaszerződésekre vonatkozó keretmegállapodásokat, és hatékonyan érvényesítsék a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló irányelvet;

27.

úgy véli, hogy a szükséges munkaerő-piaci reformokat – melyek célja a termelékenység és a versenyképesség növelése – a társadalmi igazságosság biztosítása, a munka minőségének javítása és a szociális párbeszéd nemzeti hagyományainak tiszteletben tartása mellett kell végrehajtani;

28.

felhívja a tagállamokat, hogy tegyenek lépéseket a munkaerőpiacokon belüli és azok közötti mobilitás javítására, és számoljanak fel minden olyan jogi és adminisztratív akadályt, amelyek gátolják a munkavállalók szabad mozgását az Európai Unión belül;

29.

felhívja az Európai Tanácsot, hogy a fenntartható munkahelyteremtés előmozdítása érdekében vessen ki adót a pénzügyi tranzakciókra;

30.

sajnálja, hogy nem tettek elég erőfeszítést azért, hogy a nemek közti egyenlőség kérdését az éves növekedési jelentés prioritásai közé emeljék, annak ellenére, hogy a férfiak és a nők közötti egyenlőségről szóló európai paktum (2011–2020) felszólítja a Bizottságot, hogy integrálja azt az éves növekedési jelentésbe; felhívja az Európai Tanácsot annak biztosítására, hogy a politikai iránymutatás foglalkozzon a nemek közötti egyenlőtlenségekkel; felhívja a tagállamokat, hogy tegyék nemzeti reformprogramjaik részévé a nemek közötti egyenlőség kérdését; felhívja a Bizottságot, hogy készítsen országspecifikus ajánlásokat, amennyiben egy tagállam nem veszi figyelembe a nemi dimenziót;

31.

felhívja a tagállamokat, hogy igazítsák a szükségletekhez és fokozzák az oktatásba, a képzésbe, a vállalkozói készségek előmozdításába és a valamennyi korcsoportot célzó élethosszig tartó tanulásba való beruházást, nem kizárólag hivatalos tanulás, hanem nem hivatalos és informális tanulási formák kialakítása révén is, amelyek nagyobb növekedési potenciálhoz vezetnek, és felhívja figyelmüket az oktatási költségvetés csökkentésének hosszú távú szociális és gazdasági költségeire;

32.

felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy hidalják át a szakképzettségek rossz eloszlását, illetve ezek hiányát, és alakítsanak ki átfogó stratégiát az egyetemek, képzési intézmények, ifjúsági szervezetek és vállalkozások közötti szinergiák fokozására a képzési igények jobb előzetes feltérképezése, az oktatási és képzési rendszereknek a munkaerőpiac igényeihez való hozzáigazítása, valamint a munkaerő új készségekkel történő felvértezése révén, amely a strukturális munkanélküliség leküzdését és a munkaerő intelligens, fenntartható és befogadó gazdaságba való átmenetre való felkészítését célozza;

33.

sürgeti a tagállamokat, hogy ne engedjék, hogy a megszorító intézkedések a növekedést támogató politikák rovására menjenek, és hogy biztosítsanak elsőbbséget az olyan növekedésösztönző kiadásoknak, mint például az oktatásba, az egész életen át tartó tanulásba, a kutatásba és az innovációba való beruházás, és egyúttal biztosítsák e kiadások hatékonyságát;

34.

emlékeztet, hogy a „Mozgásban az ifjúság” című kiemelt kezdeményezésében a Bizottság megígérte, hogy javaslatot fog tenni a gyakornoki programok minőségi keretére, és felhívja a Bizottságot, hogy haladéktalanul terjessze elő erre vonatkozó javaslatát;

35.

A Nemzeti Szakmai Képesítési Rendszer szigorú alkalmazására szólít fel, amely az egész életen át tartó tanulás kialakításának eszköze;

36.

arra buzdítja a Bizottságot, a tagállamokat és a munkaadókat, hogy a csúcstechnológiai szektornak az Európa 2020 stratégia célkitűzéseivel összhangban történő megerősítése érdekében teremtsenek több lehetőséget a női munkavállalók számára az új technológiák területén;

37.

hangsúlyozza, hogy a 2011. novemberi Eurobarometer szerint az európai polgárok 49 %-a a szegénység és a társadalmi kirekesztés leküzdését nevezte meg olyan elsőbbségi politikaként, melynek előmozdítását elvárja az Európai Parlamenttől, és amely még a gazdasági, költségvetési és adópolitika koordinációjánál is előbbre való;

38.

felhívja a tagállamokat, hogy javítsák a szociális védelmi rendszerek megfelelőségét és hatékonyságát – beleértve a férfiak és a nők közötti egyenlőséget megfelelően érvényesítő nyugdíjrendszerhez való hozzáférését –, és hogy bizonyosodjanak meg arról, hogy azok továbbra is pufferként működnek az elszegényedés és a társadalmi kirekesztődés ellenében;

39.

felhívja a tagállamokat, hogy az alacsony jövedelmű és kiszolgáltatott csoportok marginalizálódásának megakadályozása érdekében hajtsanak végre aktív befogadó stratégiákat és nyújtsanak megfelelő és jó minőségű szolgáltatásokat és minimálbér-támogatásokat, továbbá biztosítsanak minőségi foglalkoztatást biztosító körülményeket;

40.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek eleget a szociális védelemmel foglalkozó bizottság nagyobb részvételt biztosító, a nemzeti reformprogramokat alátámasztó nemzeti szociális jelentésekre vonatkozó felhívásának, amelyek a szociális OMC-k közös célkitűzéseire alapulnak, és többdimenziós megoldásokat tartalmaznak a szegénység elleni küzdelemben, biztosítva a jogokhoz, erőforrásokhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférést;

41.

felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy hozzanak, hajtsanak végre és érvényesítsenek hatékony megkülönböztetés elleni intézkedéseket; felhívja a Bizottságot, hogy az országspecifikus ajánlásokban foglalkozzon a megkülönböztetés elleni intézkedések végrehajtásának és érvényesítésének hiányával;

42.

felhívja a tagállamokat, hogy nemzeti reformprogramjaikban pontosítsák, hogy miként fogják felhasználni az uniós támogatásokat az Európa 2020 stratégia keretében vállalt, szegénységgel kapcsolatos és más szociális, foglalkoztatási és oktatási nemzeti célkitűzéseik teljesítésének támogatására;

43.

felhívja a figyelmet arra, hogy az éves növekedési jelentésekben szorgalmazott nyugdíjreformok nem csak a nyugdíjkorhatár emelését írhatják elő a deficit orvoslására, hanem ellenkezőleg, ki kell terjedniük a munkában töltött évek számára is, és tisztességes általános fedezetet kell biztosítaniuk, csökkentve az időskori szegénységet, és nem veszélyeztetve az állami nyugdíjrendszerek működését;

44.

felhívja az EU-t és a tagállamokat annak biztosítására, hogy az egészségügyi rendszerek bárminemű reformja a minőség javítására, a megfelelőségre, az elérhetőségre és az általános hozzáférésre összpontosítson;

45.

aggódik a válság szociális hatásai miatt a nők szegénysége vonatkozásában; felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot annak biztosítására, hogy a költségvetés konszolidálása összeegyeztethető legyen az Európa 2020 stratégia szociális dimenziójával és a foglalkoztatási iránymutatásokkal; felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje a megszorító intézkedések nemek közötti egyenlőségre és a nők foglalkoztatására gyakorolt hatását;

46.

felszólítja a Bizottságot, hogy a nyugdíjjogosultság, valamint a szociális biztonsági és adórendszer individualizálása céljából dolgozzon ki a nemekre és az esélyegyenlőségre vonatkozó elemzést arról, milyen hatást gyakorolnak a nyugdíjreformok az EU-ban a nők életére;

47.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek továbbra is korlátozott szerepet játszanak az európai szemeszterben; sajnálja, hogy az éves növekedési jelentésben szereplő, a Bizottság által készített, és az Európai Tanács által elfogadandó politikai iránymutatásokból hiányzik a parlamenti szerepvállalás és ezáltal a demokratikus legitimáció;

48.

tudomásul veszi, hogy a Bizottsággal, az IMF-fel és az EKB-val egyetértési memorandumot aláírt tagállamok 2011 júliusában nem kaptak orszáspecifikus ajánlásokat; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az egyetértési memorandum végrehajtása teljes mértékben összhangban legyen az Európa 2020 stratégiában szereplő, a foglalkoztatás növelésére és a szegénység csökkentésére irányuló célkitűzések teljesítésével; megismétli, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetet (ILO) be kell vonni a Bizottság, az IMF és az EKB által biztosított pénzügyi támogatási programba; kéri az Európai Tanácsot, hogy nyújtson az érintett tagállamoknak megfelelő ösztönzést a fenntartható munkahelyteremtésbe, az oktatásba és képzésbe, valamint a szegénységcsökkentésbe való beruházáshoz, ezzel is előmozdítva e tagállamok teljesítményét, mellyel hozzájárulnak az e területeken kitűzött kiemelt uniós célok eléréséhez;

49.

kéri a tagállamokat, hogy az Európai Unió létezése óta legsúlyosabb gazdasái válság okozta sanyarú körülmények ellenére késedelem nélkül hajtsák végre a szükséges nemzeti reformprogramokat;

50.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányának és parlamentjének.

30.8.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 249/12

—

tekintettel a 2012. évi éves növekedési jelentésről szóló, 2011. november 23-i bizottsági közleményre (COM(2011)0815),

—

tekintettel a gazdasági kormányzásról szóló, 2011. november 16-án elfogadott jogalkotási csomagra, valamint különösen a makrogazdasági egyensúlyhiányok megelőzéséréről és kiigazításáról szóló, 2011. november 16-i 1176/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1),

—

tekintettel a makrogazdasági egyensúlyhiány felügyeletét célzó eredménytáblára vonatkozó első tervekről szóló, 2011. december 15-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel a gazdaságpolitikai koordinációra vonatkozó európai szemeszterről szóló, 2011. december 1-jei állásfoglalására (3),

—

tekintettel a pénzügyi, gazdasági és szociális válságról szóló, 2011. július 6-i állásfoglalására: a szükséges intézkedésekre és kezdeményezésekre irányuló ajánlások (4),

—

tekintettel az Európai Tanács 2011. december 9-i következtetéseire,

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A7-0018/2012),

A.

mivel a legfrissebb statisztikai adatok az Unión belüli egyenlőtlenségek és a munkanélküliség növekedésére világítanak rá;

B.

mivel a legtöbb tagállam elhanyagolja az EU 2020 stratégia kiemelt céljainak megvalósítását;

1.

üdvözli a Bizottság által bemutatott 2012. évi éves növekedési jelentést, amely jó alapul szolgál az európai szemeszterhez; hangsúlyozza, hogy a kifejezetten a jelenlegi államadóssági és pénzügyi válság leküzdését célzó, az összes intézményben jelenleg is folyamatosan kidolgozás alatt álló megoldásokkal párhuzamosan az európai gazdaság fenntarthatóságának és versenyképességének javítása, valamint hosszú távú eredményes működésének biztosítása érdekében kiemelt figyelmet kell fordítani a közép- és hosszú távú növekedést előmozdító intézkedésekre, és alapos vizsgálat alá kell vetni az általános gazdasági keretet;

2.

úgy véli ugyanakkor, hogy az éves növekedési jelentés nem elegendő az európai háztartások, vállalkozások és pénzügyi piacok elveszett bizalmának helyreállításához, mivel nem vesz tudomást arról a tényről, hogy sürgős fellépésre van szükség a rövid távú tevékenységek és a foglalkoztatás támogatása érdekében az EU2020 célkitűzésekbe való beruházás révén;

3.

emlékeztet arra, hogy a 2011. évi éves növekedési jelentés és számos egyéb kezdeményezés, melyet nemzeti és európai jogalkotás révén kell végrehajtani, már tartalmazta a bizalom visszanyeréséhez, a versenyképesség fokozásához, valamint az intelligens, fenntartható növekedés és munkahelyteremtés előmozdításához szükséges elemek többségét;

4.

emlékeztet a gazdaságpolitikai koordinációra vonatkozó európai szemeszterről szóló, 2011. december 1-jei állásfoglalásában a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett kéréseire, és nyilvános választ kér a szóban forgó állásfoglalásban megfogalmazottakra;

5.

tekintettel arra, hogy a tagállamok rendelkeznek a szükséges mérlegelési jogkörrel saját politikáik megvalósítása terén, sajnálja, hogy az uniós szinten elhatározott iránymutatásokat nem hajtják végre, vagy egyenlőtlen mértékben valósítják meg, ami megakadályozza a közösen kialakított irányvonalakban rejlő lehetőségek teljes kibontakozását, és így az Európa 2020 stratégia céljainak megvalósítását; üdvözli, hogy az idei éves növekedési jelentés a növekedésserkentő intézkedések mellett hangsúlyt fektet a megvalósítás szükségességére; hangsúlyozza, hogy a jövőbeni gazdasági kormányzás tekintetében meghatározott változásokért lényegesen nagyobb felelősséget kell vállalniuk az egyes nemzeteknek, illetve jelentősen növelni kell e változások demokratikus legitimitását;

6.

egyetért azzal, hogy az éves növekedési jelentés, valamint az Európai Parlament és a többi európai intézmény arra vonatkozó hivatalos álláspontja rögzíti a következő tizenkét hónapra vonatkozó, többek között az EU 2020 stratégia célkitűzéseinek elérését célzó, elsőbbséget élvező nemzeti és uniós szintű fellépéseket, melyeknek aztán be kell épülniük a nemzeti gazdasági és költségvetési döntésekbe, összhangban az EU országspecifikus ajánlásaival;

7.

egyetért a Bizottság elemzésével, mely szerint az erőfeszítéseket nemzeti és uniós szinten az alábbi öt kiemelt területre kell koncentrálni:

8.

üdvözli az EU 2020 stratégia kiemelt kezdeményezései előrehaladásának értékelését, ám hangsúlyozza, hogy a társadalmi kirekesztést és a szegénység elleni küzdelmet továbbra is elsődleges feladatként kell kezelni az összes szakpolitikai területen;

9.

úgy véli, hogy az alapvető banki szolgáltatásokhoz történő hozzáférés továbbra is kulcsfontosságú a társadalmi befogadás szempontjából, ezért ösztönzi a Bizottságot, hogy lépjen fel merészebben a fent említett hozzáférés garantálása érdekében;

10.

elismeri a tagállamok gazdasága és költségvetési politikája közötti kölcsönös függőséget és az ennek következtében fellépő továbbgyűrűző hatásokat; hangsúlyozza, hogy a növekedési kilátások – euróövezeti tagságtól függetlenül – valamennyi tagállam esetében nagymértékben függenek attól, hogy mennyire határozottan kezelik az államadóssági válságot, valamint hogy az összehangolt gazdaságpolitikák milyen hatékonyan biztosítják a fenntartható növekedést és a munkahelyteremtést célzó beruházásokat; sürgeti a tagállamokat, hogy a Tanács által meghatározott határidőig tegyék meg a megfelelő lépéseket túlzott hiányuk korrigálására, és csökkentsék államadósságukat fenntartható szintre;

11.

tudomásul veszi a gazdasági kormányzásra vonatkozó új jogalkotási javaslatokat, és úgy véli, hogy az ilyen javaslatoknak lehetőséget kell nyújtaniuk arra, hogy az Európai Parlament szerepe megnövekedjen a gazdaságpolitikai felügyeleti eljárások európai szemeszter keretében való meghatározása és végrehajtása terén, összhangban a Szerződés 121. és 136. cikkével;

12.

emlékeztet rá, hogy a jelenlegi helyzetben, amikor az állami források elosztását illetően számos tagállamnak szigorú és nehéz döntéseket kell hoznia, sürgősen biztosítani kell a különböző gazdaságpolitikai eszközök összhangját, különösen az EU 2020 stratégia célkitűzéseinek és kiemelt céljainak egyenlő alapon való figyelembe vételét elősegítő politikák esetében;

13.

emlékeztet rá, hogy ebben az összefüggésben szükség van a tagállami gazdaságpolitikák továbbgyűrűző hatásainak kifejezett azonosítására, értékelésére és az azokkal való foglalkozásra, valamint hogy el kell végezni az európai szemeszter keretében rendelkezésre álló gazdaságpolitikai eszközök társadalmi hatásainak vizsgálatát;

14.

hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak költségvetési helyzetük függvényében differenciált stratégiákat kellene követniük, és ragaszkodik ahhoz, hogy a tagállamok a közkiadásaik növekedését szigorúan a középtávú GDP-növekedés rátája alatt tartsák, feltéve, hogy a megnövelt kiadásokkal nem járnak további diszkrecionális bevételi intézkedések; felkéri a tagállamokat, hogy a költségvetés kiadási és bevételi oldalán egyaránt helyezzék előtérbe a növekedésbarát politikákat, például az oktatást, a kutatást, az innovációt, az infrastruktúrát vagy az energiaügyet, és biztosítsák az ilyen kiadások és bevételek hatékonyságát; felszólít az alábbiak hatékony, társadalmilag igazságos és fenntartható reformjára:

15.

üdvözli, hogy folyamatban van a pénzügyi ágazat szabályozásának és felügyeletének alapos felülvizsgálata; úgy véli, hogy körültekintőbb és ambiciózusabb intézkedésekre van szükség az uniós pénzügyi rendszer ellenálló képességének fokozásához; hangsúlyozza, hogy ez fokozná az Európai Unió versenyképességét; hangsúlyozza, hogy erre oly módon kell sort keríteni, hogy az ne kedvezzen a szabályozási arbitrázsnak, és ne ösztönözze a tőkekiáramlást vagy a pénzügyi tevékenységeknek az EU-n kívülre történő áthelyezését;

16.

hangsúlyozza, hogy a befektetői bizalom helyreállításához a bankok tőkepozíciójának erősítésére és pénzeszközökhöz való hozzáférésüket támogató olyan intézkedésekre van szükség, amelyek amennyire csak lehet, korlátozzák a rövid távra alapuló díjazási rendszereket és a nem megfelelő üzleti modelleket; úgy véli, hogy a magán- és államadósság-piacon mutatkozó fokozott kockázatok figyelembe vétele érdekében a pénzügyi ágazat szabályozásának és felügyeletének további reformjára lesz szükség, melynek keretében meg kell erősíteni a rendszerszintű jelentőséggel bíró bankok tőkepozícióját, ennek azonban nem szabad meggyengítenie a rendszerszintű jelentőséggel nem bíró pénzintézetek versenypozícióját; hangsúlyozza, hogy megfelelő mértékű tőkésítésüket követően a bankoknak nem szabad szükségtelenül korlátozniuk a reálgazdaság számára nyújtott hiteleket, és ezért a szabályozási intézkedéseknek alapul kell szolgálniuk a bankok hitelező képességének növeléséhez; felkéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszere tartsa fenn a banki hitelezést, különös tekintettel azon intézetekre, amelyek a válsághoz kapcsolódó állami támogatásból és az EKB likviditási hitelkeretéből részesültek; elvárja, hogy a Bizottság 2012 nyara előtt benyújtsa a bankválság-kezeléssel kapcsolatos javaslatait; sajnálatát fejezi ki a magánveszteségek bankszektornak nyújtott likviditási injekciók révén történő társadalmasítása, valamint a hitelminősítő ügynökségek és a nemzetközi pénzügyi központok spekulatív magatartása miatt;

17.

a fenntartható növekedés és munkahelyteremtés előmozdítása érdekében támogatja a kulcsfontosságú infrastrukturális projektek finanszírozásához való hozzájárulásra szolgáló projektkötvények létrehozását;

18.

hangsúlyozza, hogy az EBB-csoport kulcsszerepet tölt be a reálgazdaság, és különösen a kkv-k támogatásában, valamint a hosszú távú infrastrukturális projektekbe történő beruházások biztosításában, összhangban az Európa 2020 stratégiával; úgy véli, hogy az EU-nak fel kell használnia a rendelkezésre álló erőforrásokat, és innovatív finanszírozási eszközöket kell kialakítania azon tagállamok számára, amelyekben a költségvetési ösztönzés mozgástere korlátozott;

19.

aggódik az EU-n belül tapasztalható makröokonómiai egyensúlyhiányok miatt, valamint amiatt, hogy számos tagállam, és különösen a piaci nyomás alatt álló tagállamok termelékenysége csökken; külön kihangsúlyozza a gazdaságpolitikák fokozott összehangolásának és a strukturális reformoknak a szerepét e probléma megfelelő megoldásában, a deficittel és a többlettel rendelkező országok esetében egyaránt; aggódik amiatt is, hogy az elkövetkező években a várakozások szerint a globális növekedést nagyrészt az EU-n kívüli országok adják majd, ami miatt meg kell erősíteni a tagállamok exportkapacitásait, és szilárd keretet kell biztosítani az EU reálgazdaságát célzó, értékteremtő közvetlen külföldi befektetések számára;

20.

úgy véli, hogy a munkaerő-kínálat és -kereslet közötti strukturális egyensúlyhiány akadályozni fogja a fellendülést és a hosszú távú növekedést, ezért sürgeti a munkaerőpiac strukturális reformját, tiszteletben tartva a szubszidiaritás elvét és a társadalmi kohézió biztosítását; felhívja a figyelmet a szociális partnerek szerepére és felelősségére a strukturális reformok megtervezésében és végrehajtásában;

21.

emlékeztet rá, hogy az uniós, nemzeti, regionális és helyi közigazgatás minősége meghatározó fontosságú eleme a versenyképességnek, és a termelékenységnek is fontos tényezője; megállapítja, hogy a közszféra reformja a versenyképesség helyreállításának elengedhetetlen részét képezi; úgy véli, hogy egy magas színvonalú közigazgatás kialakításához megfelelő költségvetési forrásokra és reformokra van szükség, a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása mellett, összhangban az általános érdekű szolgáltatásokról szóló 26. jegyzőkönyvben foglaltakkal;

22.

megállapítja, hogy az általános érdekű szolgáltatások minőségi kerete fokozza az egyértelműséget és a jogbiztonságot annak tekintetében, hogy az uniós szabályokat hogyan kell általános érdekű szolgáltatásokra alkalmazni, valamint hogy a szabályok miként biztosítják az alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférést, és a minőség javítását;

23.

sajnálatosnak tartja, hogy egyes tagállamok csak lassan hajtják végre az uniós szabályozást, ezért sürgeti e tagállamokat, hogy a statisztikák minősége tekintetében érjék el a közösen kitűzött eredményeket; szilárd meggyőződése, hogy a megbízható, pontos és friss adatok rendelkezésre állása kulcsfontosságú a politikai döntéshozatal folyamatában; üdvözli a tagállamok által a Bizottság (Eurostat) részére szolgáltatott adatok megbízhatóságának fokozására irányuló bizottsági erőfeszítéseket; felhívja a tagállamokat, hogy mihamarabb hajtsák végre a tagállamok költségvetési keretrendszerére vonatkozó követelményekről szóló, közelmúltban elfogadott tanácsi irányelvet;

24.

kéri a közszolgáltatások hatékonyabbá tételét, valamint a közigazgatás és az igazságszolgáltatás átláthatóságának és minőségének fokozását, és ösztönzi a szükségtelen adminisztratív terhek és a bürokrácia további csökkentését; hangsúlyozza a közszolgálat teljesítménye szubszidiaritás elvével összhangban történő ellenőrzésének és értékelésének fontosságát;

25.

mivel az éves növekedési jelentés a gazdasági elemeknél sokkal többet foglal magában, arra ösztönzi a Bizottságot, hogy dolgozzon ki programokat konkrét szakpolitikai ágazatokra, úgymint a védelem, amelyek esetében a több tagállam részvételével megvalósuló együttes gazdálkodás vagy közös felelősség biztosítaná a méretgazdaságosságot, ami hozzáadott értéket és pénzügyi megtakarításokat teremtene az érintett tagállamok számára;

26.

hangsúlyozza, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben az uniós támogatásban részesülő programok még jelentősebb szerepet töltenek be, és ösztönzi a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot az EU 2020 stratégiához kapcsolódó fellépések felhasználatlan kifizetési előirányzatok átcsoportosításán keresztül történő támogatására;

27.

sajnálatosnak tartja, hogy a Szerződés nem írja egyértelműen elő az Európai Parlament bevonását az átfogó gazdaságpolitikai iránymutatások és az éves növekedési jelentés kidolgozásába, miközben a Parlament konzultációs eljárás keretében járul hozzá a foglalkoztatással kapcsolatos ügyekhez (EUMSZ 148. cikk (2) bekezdés); emlékeztet arra, hogy az éves növekedési jelentésnek az együttdöntési eljárás hatálya alá kellene tartoznia, és erről a Szerződés következő módosítása keretében kellene gondoskodni; erősíteni szándékozik az európai, valamint a nemzeti intézmények, adott esetben különösen a parlamentek közötti párbeszédet, a kölcsönös tisztelet és egyetértés jegyében;

28.

emlékeztet rá, hogy az európai szemeszter immár a másodlagos uniós joganyag része (lásd az 1175/2011/EU rendelet 2a. cikkét); (6)

29.

emlékeztet arra, hogy a megerősített gazdasági kormányzásra vonatkozó jogszabályi keret (hatos csomag) meghatározza a gazdasági párbeszéd eszközét: „Az uniós intézmények – különösen az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság – közötti párbeszéd fokozása, valamint a nagyobb fokú átláthatóság és elszámoltathatóság biztosítása érdekében az Európai Parlament illetékes bizottsága felkérheti a Tanács, a Bizottság – és adott esetben az Európai Tanács vagy az Eurócsoport – elnökét, hogy jelenjen meg a bizottság előtt a […] határozat megvitatása céljából. Az Európai Parlament illetékes bizottsága felajánlhatja az e határozatok által érintett tagállamnak egy eszmecserén való részvétel lehetőségét”; felhív ennek – a gazdasági együttműködést és kölcsönös megértést lehetővé tévő – eszköznek a lehető leggyakrabban történő alkalmazására;

30.

megállapítja, hogy az európai szemeszter 2012-ben zajlik majd először a megerősített gazdasági kormányzásra vonatkozó jogszabályi keretben (hatos csomag), amely megerősített szabályokat tartalmaz a stabilitási és növekedési paktum és a nemzeti költségvetési szabályok tekintetében, valamint új eljárásokat ír elő a makrogazdasági egyensúlytalanságok nyomon követése és orvoslása vonatkozásában;

31.

felkéri a Bizottságot, hogy a jövőbeli jelentéseket „A fenntartható növekedésre vonatkozó éves iránymutatások” címen mutassa be;

32.

sürgeti a Bizottságot, hogy terjesszen elő részletes értékelést az országspecifikus ajánlások tagállamok általi végrehajtásáról, és ezt az értékelést az Európai Tanács 2012. júniusi ülése előtt hozza nyilvánosságra;

33.

kéri a Bizottságot, hogy szorosan működjön együtt a Tanáccsal egy valódi, közös költségvetési és számviteli nómenklatúra kidolgozása érdekében;

34.

emlékeztet arra, hogy a Tanácsnak a Parlamenttel folytatott gazdasági párbeszéd keretében kell indokolnia álláspontját, amennyiben az lényegesen eltér a Bizottság ajánlásaitól és javaslataitól;

35.

ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy a bizottsági ajánlásoknak és javaslatoknak a szubszidiaritás elvével és a 126. cikk rendelkezéseivel összhangban tiszteletben kell tartaniuk és meg kell őrizniük a tagállamok számára a végrehajtáshoz szükséges politikai mozgásteret, mivel a javasolt célok többféle eszköz segítségével is megvalósíthatók;

36.

sürgeti a Bizottságot, hogy adjon részletes magyarázatot arra, miért értékelte negatívan a tagállamok által a gazdasági kormányzási keret értelmében benyújtott nemzeti reformprogramokat, országstratégiai dokumentumokat vagy egyéb más dokumentumot; elvárja, hogy a Bizottság ennek keretében ismertesse az érintett tagállamokkal az általa alkalmazott részletes módszertant és az értékelés alapjául szolgáló munkahipotézisét;

37.

emlékeztet rá, hogy az új jogi keret rendelkezései szerint az átláthatóság és a meghozott döntésekkel kapcsolatos elszámoltathatóság fokozása érdekében az Európai Parlamentet megfelelő módon be kell vonni az európai szemeszterbe, különösen a gazdasági párbeszéd révén, ahogyan arról a vonatkozó másodlagos jogszabályok rendelkeznek;

38.

elismerését fejezi ki a Bizottságnak azért, hogy már november végén közzétette éves növekedési jelentését, és reméli, ez az időpont a jövőben állandósul majd annak érdekében, hogy kellő idő álljon az Európai Parlament rendelkezésére ahhoz, hogy kifejthesse álláspontját mielőtt az Európai Tanács tavasszal határozna az éves iránymutatásokról;

39.

kiemeli, hogy az EUMSZ 121. cikke értelmében a Tanács elnöke és a Bizottság, továbbá adott esetben az eurócsoport elnöke évente jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és az Európai Tanácsnak a többoldalú felügyelet eredményeiről;

40.

sürgeti a Bizottságot, a Tanácsot és az Európai Tanácsot, hogy állapodjanak meg az Európai Parlamenttel az európai szemeszter egységes menetrendjéről annak érdekében, hogy biztosítható legyes a lehetséges legnagyobb hatékonyság, átláthatóság és legitimitás;

41.

felhatalmazza elnökét, hogy védje meg ezt az álláspontot az Európai Tanács 2012. március 1–2-i, tavaszi ülésén;

42.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint az Európai Tanácsnak.

30.8.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 249/18

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkére,

—

tekintettel az Európai Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló, 2007. június 7-i 2007/436/EK, Euratom tanácsi határozatra (1),

—

tekintettel a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásnak a többéves pénzügyi keret tekintetében az ITER-projekt pótlólagos finanszírozásának érdekében történő módosításáról szóló, 2011. december 13-i 2012/5/EU európai parlamenti és tanácsi határozatra (2),

—

tekintettel a Számvevőszéknek a 2010-es pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtásáról szóló éves jelentésére az ellenőrzés alá vont intézmények válaszaival együtt (3),

—

tekintettel eljárási szabályzata 23. és 79. cikkére,

—

tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A7-0030/2012),

A.

mivel a többéves pénzügyi keret 5. fejezetének felső korlátja az EU 2013. évi költségvetése esetében folyó áron 9 181 millió euró (4);

B.

mivel Horvátország csatlakozása hatással lesz a 2013. évi költségvetésre, különösen, ami az új képviselők és a személyzet felvételére vonatkozó forrásokat illeti valamennyi intézmény tekintetében;

C.

mivel a magas államadósság-terhekkel, és a jelenlegi nemzeti költségvetési konszolidációs erőfeszítések keretében alkalmazott megszorításokkal jellemzett időszakban az Európai Parlamentnek – az összes intézményhez hasonlóan – példát kellene mutatnia a költségvetési felelősségre és az önmérsékletre; figyelembe véve a Lewandowski biztos által az európai intézmények elnökeihez intézett 2012. január 23-i levelet;

D.

mivel az éves eljárás e szakaszában a Parlament a többi intézmény költségvetési előirányzatára, illetve saját elnökségének a 2013-as költségvetésre vonatkozó javaslatára vár;

1.

úgy véli, hogy az intézményeknek a továbbra is kihívásokkal teli gazdasági körülményekre tekintettel be kellene fagyasztaniuk igazgatási költségvetésüket; hangsúlyozza ugyanakkor a jogilag kötelező érvényű kötelezettségek és az azokból következő lehetséges emelések tiszteletben tartásának szükségességét;

2.

felhívja az intézményeket az egymás közötti együttműködés megerősítésére, a bevált módszerek megosztása, megtakarítási lehetőségek felfedezése, és ezáltal humánerőforrás-politikájuk, szervezeti felépítésük, technológiai kapacitásuk és épületeik korszerűsítése érdekében;

3.

kiemeli az intézményközi együttműködés jelentőségét annak érdekében, hogy Horvátország csatlakozása a lehető legzökkenőmentesebb legyen;

4.

hangsúlyozza a hátrányos megkülönböztetés elleni politikák megerősítésének jelentőségét, hiszen azok elősegítik a fogyatékos személyek hozzáférési lehetőségeit, felvételét és integrálását;

5.

hangsúlyozza, hogy az összes intézményben hatékony környezetvédelmi politikára van szükség;

6.

emlékeztet rá, hogy a 2012. évi költségvetésből jelentős összegeket sikerült megtakarítani szerkezeti változtatások és átszervezések révén; bátorítja a strukturális és szervezési reformok továbbvitelét, és támogatja az innovációt egyéb területeken is; úgy véli, hogy tényleges megtakarítások érhetőek el a költségvetési sorok közötti átfedések és az alacsony hatékonyságú területek feltárásával; ezért felkéri a főtitkárt, hogy terjesszen részletes és világos áttekintést a Költségvetési Bizottság elé azokról a költségvetési sorokról, amelyek tekintetében alacsony volt a végrehajtási arány 2011-ben, az okok objektív elemzésével együtt;

7.

meggyőződése, hogy a tényleges és legnagyobb mértékű megtakarítás az Európai Parlament számára egyetlen székhely kialakításával lenne elérhető; ezért arra biztat, hogy további halogatás nélkül végezzenek helyzetértékelést;

8.

úgy véli, hogy lényeges hosszú távú megtakarítások elérése érdekében fontolóra kell venni az EP költségvetésének független értékelését; úgy véli, meg kellene fontolni egy e kérdéssel foglalkozó munkacsoport létrehozását; felkéri a főtitkárt és az Elnökséget, hogy mihamarabb tegyenek konkrét javaslatokat egy ilyen csoport felállítására, valamint legkésőbb 2012 végéig tegyenek javaslatokat a lehetséges megtakarításokra; kéri továbbá a munkacsoport által megfogalmazott következtetések gyors végrehajtására;

9.

üdvözli a Költségvetési Bizottság és az Elnökség között az éves költségvetési eljárás kapcsán folytatott megerősített együttműködést; határozottan ösztönzi a főtitkár, az Elnökség és a Költségvetési Bizottság közötti együttműködés további erősítését az egész év folyamán a költségvetési eljárás zökkenőmentességének biztosítása és a költségvetés hatékony végrehajtása érdekében; elvárja, hogy az Elnökség óvatos, a szükségleteken alapuló költségvetési javaslattervezetet terjesszen elő, amely tekintetbe veszi a jogilag kötelező érvényű kötelezettségekből eredő esetleges későbbi növeléseket; úgy véli, hogy minden erőfeszítést meg kell tenni annak biztosítása érdekében, hogy célzott növelést más területeken elért megtakarítások ellensúlyozzanak;

10.

felszólít az utazáshoz kapcsolódó összes költségvetési sor befagyasztására 2013-ban, valamint arra, hogy a képviselők semelyik személyi juttatását se indexálják a parlamenti ciklus végéig; érdeklődéssel várja a főtitkár utazásokról szóló jelentését, amelyet 2012. március 31-ig kell az Elnökség és a Költségvetési Bizottság elé terjesztenie;

11.

úgy véli, hogy a megtakarításoknak nem szabad veszélybe sodorniuk az EP jogalkotási tevékenységét; meggyőződése, hogy a tudásmenedzsment-rendszer (TMR) kiépítése erősítheti a képviselők jogalkotási tevékenységeit; örömmel látja az igazgatás által nyújtott információkat, és kéri, hogy tájékoztassák a projekt aktuális állásáról, továbbá elvárja, hogy a rendszer teljes mértékben működjön és elérhető legyen az uniós polgárok számára;nagyobb erőfeszítéseket kér a projekt végrehajtásának felgyorsítására;emlékeztet arra, hogy tájékoztatást kért azzal kapcsolatban, hogy miként lehet megtakarításokat elérni a tudásmenedzsment-rendszer megvalósítását követően;

12.

emlékeztet a Parlament költségvetésről szóló állásfoglalásaira, beleértve a legutóbbi, 2011. október 26-i állásfoglalást (5), amelyben az épületekkel kapcsolatos politika tekintetében korai tájékoztatásra, párbeszédre és átlátható döntéshozatali eljárásra szólított fel; hathavonta pontos tájékoztatást kér az épületekkel kapcsolatos projektek előrehaladásáról és azok pénzügyi vonzatairól; ragaszkodik ahhoz, hogy a jelenlegi jogalkotási ciklus alatt ne kezdjenek új, korábban tervbe nem vett ingatlanprojektekbe;

13.

minden intézményt arra biztat, hogy a költségvetési fegyelem fenntartása érdekében keressenek további megtakarítási lehetőségeket, és hogy fagyasszák be a költségvetésüket, ugyanakkor tartsák szem előtt a jogi kötelezettségeket és az új pénzügyi kihívásokat, mint amilyen például a horvát csatlakozás;

14.

megállapítja, hogy a Bíróság (IV. szakasz) oly módon kívánja alapszabályát módosítani, hogy az közvetlen kihatással lenne a költségvetésre; úgy véli, hogy megfelelő finanszírozást kell biztosítani az intézmény zökkenőmentes működésére, és ezáltal az uniós polgárok megfelelő jogi védelmének biztosítására;

15.

megérti, hogy az EKSZ milyen kihívásokkal nézett szembe az első, 2011-es költségvetése kidolgozásakor; hatékony és eredményes pénzügyi tervezést kér az új intézménytől, és felkéri a külügyi szolgálatot, hogy tárja fel azokat a lehetőségeket, amely révén adott esetben fokozott költségvetési szinergia biztosítható a tagállamokkal;

16.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak a Bíróságnak, a Számvevőszéknek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, a Régiók Bizottságának, az európai ombudsmannak, az európai adatvédelmi biztosnak és az Európai Külügyi Szolgálatnak.

30.8.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 249/20

—

tekintettel a Tanács elé terjesztett bizottsági javaslatra (COM(2009)0189) és az EK-Szerződés 37. cikkére, amely alapján a Tanács konzultált a Parlamenttel (C7-0010/2009),

—

tekintettel „A Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének a folyamatban lévő intézményközi döntéshozatali eljárásokra gyakorolt hatásai” című, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett bizottsági közleményére (COM(2009)0665),

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, és különösen annak 43. cikke (2) bekezdésére,

—

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2010. március 17-i véleményére (1),

—

tekintettel az atlanti-óceáni fattyúmakréla nyugati állományára és annak halászatára vonatkozó többéves terv létrehozásáról szóló …/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása érdekében első olvasatban 2010. november 23-án elfogadott álláspontjára (2),

—

tekintettel a közös halászati politika reformjáról szóló zöld könyvről szóló 2010. február 25-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel a közös halászati politikáról szóló, 2011. július 13-i európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló közelmúltbeli bizottsági javaslatra (COM(2011)0425),

—

tekintettel az atlanti-óceáni fattyúmakréla nyugati állományára és annak halászatára vonatkozó többéves tervre irányuló javaslat jelenlegi állásáról szóló, a Bizottsághoz és a Tanácshoz intézett szóbeli választ igénylő kérdésekre (O-000308/2011 – B7-0023/2012, O-000309/2011 – B7-0024/2012),

—

tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.

mivel az ENSZ 2002-ben Johannesburgban tartott világ-csúcstalálkozóján elfogadott végrehajtási terv értelmében az Európai Unió többek között köteles a halállományokat a legnagyobb fenntartható hozamot biztosító szinten tartani vagy arra visszaállítani, szem előtt tartva, hogy a megcsappant állományok esetében ezt a célt sürgősen, lehetőség szerint 2015-ig el kell érni;

B.

mivel a halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról szóló, 2002. december 20-i 2371/2002/EK tanácsi rendelet 2. cikke értelmében a közös halászati politika az élővízi erőforrások fenntartható gazdasági, környezeti és társadalmi feltételeket teremtő kiaknázásának biztosítását célozza;

C.

mivel gazdasági értelemben az uniós vizekben élő legjelentősebb fattyúmakréla-állomány a nyugati;

D.

mivel 2009 áprilisában a Bizottság állománygazdálkodási tervet terjesztett elő (COM(2009)0189) a nyílt tengeri állományokkal foglalkozó regionális tanácsadó testület előkészítő munkája, valamint a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) és a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) tanácsai alapján;

E.

mivel a többéves tervek a KHP sarokkövének és az állománymegőrzés alapvető eszközeinek számítanak, melyek tartalmazzák a KHP céljainak eléréséhez szükséges általános rendelkezéseket, ezért ezeket a rendes jogalkotási eljárás keretében kell elfogadni az EUMSZ 43. cikkének (2) bekezdésével összhangban;

F.

mivel a nyugati fattyúmakréla-állománnyal kapcsolatos biológiai információk nem elegendőek az állomány teljes felméréséhez; mivel ugyanakkor a HTMGB szakvéleménye szerint az ikrabőség alakulására épülő, lehalászást korlátozó szabály lehetővé tenné a fenntartható állománygazdálkodást; mivel a lehalászást korlátozó szabályt egyfelől a szokásos állománymegújulás mellett javasolható elővigyázatos megközelítés, másfelől az előzőleg alkalmazott teljes kifogható mennyiségeknek egy olyan tényezővel való kiigazítása alapján kell meghatározni, amely az ikrabőség alapján tükrözi az állomány méretének alakulását;

G.

mivel a halászati lehetőségek megállapítása és tagállamok közötti elosztása a közös halászati politika keretein belül közvetlenül kihat a tagállamok – különösen a part menti kisüzemi halászatban érdekelt – halászflottáinak társadalmi-gazdasági helyzetére;

H.

mivel a Tanács nem tarthatja fenn magának a jogot, hogy egyoldalúan fogadja el a javaslatban meghatározott, a teljes kifogható mennyiségek megállapítására szolgáló paramétereket, lévén, hogy ezek a javasolt hosszú távú terv kulcselemei;

I.

mivel a Parlament az első olvasatban elfogadott álláspontjában – a tudományosan megalapozott lehalászási szabályokkal összhangban – bizonyos mozgásteret hagyott a Tanácsnak a teljes kifogható mennyiség kiszámításának módját illetően, hogy elősegítse a kompromisszum létrejöttét, továbbá ösztönözze a jelen jogalkotási javaslat építő és pozitív megközelítését;

J.

mivel a lehalászási szabály részét képező biológiai hivatkozások és paraméterek a legújabb tudományos ajánlásokat tükrözik, és a Bizottságot az EUMSZ 290. cikkével összhangban fel kell jogosítani felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására a lehalászási szabályba beépített egyes biológiai hivatkozások és paraméterek módosítása tekintetében a változásokra való gyors reagálás érdekében;

1.

hangsúlyozza, hogy a terv célja olyan szinten tartani a fattyúmakréla nyugati állományának biomasszáját, amely biztosítja fenntartható kiaknázását és legmagasabb hosszú távú hozamát;

2.

úgy véli, hogy a lehalászást korlátozó szabályt egyfelől a javasolt elővigyázatos megközelítés, másfelől az előzőleg alkalmazott teljes kifogható mennyiségeknek egy olyan tényezővel való kiigazítása alapján kell meghatározni, amely az ikrabőség alapján tükrözi az állomány méretének közelmúltbeli alakulását;

3.

hangsúlyozza, hogy a lehalászást korlátozó szabályok a többéves tervek alapelemei, melyekről a rendes jogalkotási eljárás keretében kell határozni;

4.

hangsúlyozza, hogy a halállományok megőrzése érdekében kulcsfontosságú lenne a lehető legtöbb halállomány tekintetében hosszú távú állománygazdálkodási tervvel rendelkezni, amint azt a Bizottság is kiemelte a megújult közös halászati politikáról szóló javaslatában;

5.

hangsúlyozza, hogy meg kell szüntetni a jelenlegi intézményi patthelyzetet a fenntartható halállomány kialakulásának elősegítése, valamint annak lehetővé tétele érdekében, hogy a halászatban érdekelt szereplők jobban tudják előzetesen tervezni tevékenységeiket;

6.

sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen több kezdeményezést a három intézmény közötti, az egyes intézmények döntéshozatalban betöltött szerepének egyértelművé tételére és a többéves állománygazdálkodási tervek jövőbeli felépítésének megvitatására irányuló politikai párbeszéd előmozdítása érdekében;

7.

sürgeti a Bizottságot, hogy a számos alkalommal hozzá intézett felhívásoknak és általa tett ígéreteknek megfelelően gyors fellépéssel előzze meg a jövőbeli többéves állománygazdálkodási tervekkel kapcsolatban esetlegesen kialakuló hasonló intézményi patthelyzeteket;

8.

sürgeti a Tanácsot, hogy terjessze elő az atlanti-óceáni fattyúmakréla nyugati állományára vonatkozó többéves tervvel kapcsolatos álláspontját, hogy a Parlament megkezdhesse annak második olvasatbeli tárgyalását, és mielőbb továbblépésre kerüljön sor az ügyben;

9.

utasítja elnökét, hogy ezt az állásfoglalást tájékoztatás céljából továbbítsa a Tanácsnak és a Bizottságnak.

30.8.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 249/22

—

tekintettel a halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról szóló, 2002. december 20-i 2371/2002/EK tanácsi rendeletre (1),

—

tekintettel az „Életbiztosításunk, természeti tőkénk: a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégia” című bizottsági közleményre (COM(2011)0244 végleges),

—

tekintettel a „Rio+20: a zöld gazdaság és a jobb kormányzás felé” című bizottsági közleményre (COM(2011)0363),

—

tekintettel az „Európa 2020” című bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

—

tekintettel a tengervédelmi stratégiáról szóló 2008/56/EK keretirányelvre (2),

—

tekintettel a Bizottság által 2011. július 13-án benyújtott, a közös halászati politikára vonatkozó reformcsomagra,

—

tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1982. december 10-i Tengerjogi Egyezményére,

—

tekintettel a FAO felelősségteljes halászatra vonatkozó, 1995. október 31-én elfogadott magatartási kódexére,

—

tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének 4. bekezdésére,

A.

mivel a halászat az egyik legősibb emberi tevékenység, és a hal az emberi táplálkozás fontos és nélkülözhetetlen eleme, amelynek elérhetőségét garantálni kell, és amelynek jelentőségét a közös halászati politika (KHP) keretében megfelelően el kell ismerni és értékelni kell;

B.

mivel a vadon élő halállomány kifogását és az akvakultúrát is felölelő halászati ágazat olyan tevékenységekkel jár, amelyek a három fő tevékenységi terület – a halászat, az előállítás és az értékesítés – révén hozzájárulnak a nélkülözhetetlen közjavak megteremtéséhez; mivel az egészséges halállományok, az egészséges tengeri ökoszisztémák és a tengeri élővilág sokféleségének megőrzése fontos és megóvandó közjavak;

C.

mivel a fenntartható – tengeri vagy édesvízi, part menti vagy a partoktól távol eső – akvakultúra a halászati ágazat fontos részét képezi;

D.

mivel a kisüzemi halászat különösen fontos szerepet tölt be a gazdasági, társadalmi, környezeti és kulturális életben, amely szerepet a KHP keretén belül megfelelően el kell ismerni és értékelni kell; mivel a halászati ágazat egészének visszaesése erőteljes csapást mért a parti közösségekre, ami EU-szerte súlyosan érintette a kisebb halászkikötőket;

E.

mivel az átalakított KHP-nak szavatolnia kell a halászati ágazat környezeti, társadalmi és gazdasági fenntarthatóságát a különböző vízrajzi medencékben, többek között azon decentralizált irányítási modell segítségével, amely a döntéshozatali központokat közelebb viszi a tényleges tevékenység helyszíneihez, és amely növeli az érdekeltek felelősségét;

F.

mivel a halászati ágazat a működő ökoszisztémáktól függő tevékenységeket foglal magában, így a kitermelésnek, a feldolgozásnak és a halászati termékek forgalmazásának hosszú távú fenntarthatósága szempontjából a bőséges halállományok és megfelelő környezeti állapotú tengeri ökoszisztémák elengedhetetlenek;

G.

mivel az európai halászati ágazat hozzájárul Európa társadalmi fejlődéséhez és gazdasági növekedéséhez azáltal, hogy közvetlenül és közvetetten munkahelyeket teremt, illetve évente 6,4 millió tonna halat termel ki;

H.

mivel a halászati ágazat többfunkciós jellege több területen is tetten érhető, például a társadalmi-gazdasági, történelmi, kulturális, tudományos és környezetvédelmi kérdésekre gyakorolt hatása révén;

I.

mivel a halászati tevékenységek főként a part menti területekre és a szigetekre vannak befolyással, hozzájárulnak azok hathatós irányításához, valamint társadalmi és gazdasági dinamikájukhoz; mivel ez különösen fontos e területek közösségei számára, amelyek a munkahelyek szűkössége és a helyi gazdaságok gyenge volta miatt gyakran hátrányos helyzetűek;

J.

mivel az átdolgozott KHP-nak szorosan kell kapcsolódnia a tengerügyi terület egyéb kiemelt uniós kezdeményezéseihez, különösen „Az európai tengerpolitikáról szóló konzultáció konklúziói” című bizottsági közleményhez (COM(2007)0575), amely szerint az európai halászati ágazat impulzust adhat az oceanográfiai dinamikára, az ökoszisztémákra és a halászati tevékenységhez közvetve vagy közvetlenül kapcsolódó vízi fajok biológiájára vonatkozó ismereteinket elmélyítő hatalmas mennyiségű tudományos munka elkészítéséhez;

K.

mivel egy lendületes, jól irányított halászati ágazat egyre nagyobb mértékben hozzájárulhatna az európai társadalomhoz és az európai gazdasághoz, és így fontos szerepet tölthetne be az Európa 2020 stratégiában;

1.

hangsúlyozza, hogy a halászat az EU egyik fontos ágazata, amely az európai polgárokat minőségi élelmiszerrel látja el, valamint gazdasági és társadalmi hozzáadott értéket teremt az Európai Unió számára; ezért úgy véli, hogy az átdolgozott KHP-nak biztosítania kell a halászati erőforrások fenntartható kiaknázását, valamint a halállományok egészséges szinten történő megőrzését annak érdekében, hogy a halászati tevékenységeket a hagyományos területeken és közösségekben hosszú távon folytatni lehessen;

2.

úgy véli, hogy a környezeti, gazdasági és társadalmi fenntarthatóság a KHP fontos célkitűzése, és hangsúlyozza, hogy a KHP fő prioritásaként a fenntartható halászati ágazatot kell meghatározni annak biztosítása érdekében, hogy a jelenlegi és az eljövendő nemzedékek is élvezhessék a halászattal járó környezeti, társadalmi és gazdasági előnyöket;

3.

hangsúlyozza, hogy megfelelő gazdálkodás mellett a halászat az élelmezésbiztonság, a foglalkoztatás, a dinamikus halászközösségek tekintetében és sok egyéb módon jobban szolgálhatná az európai társadalom jólétét; hangsúlyozza, hogy az egészséges halállományok, az egészséges tengeri ökoszisztémák és a tengeri élővilág sokféleségének megőrzése önmagukban is közjavat képeznek, amely csak akkor termelődik, ha a halállományokat fenntartható módon irányítják és a környezetre kifejtett szükségtelen negatív hatásokat minimalizálják;

4.

elengedhetetlennek tartja, hogy a bolygónk felszínének több mint kétharmadát borító tengereket olyan erőforrásként ismerjék el, amely létfontosságú szerepet tölt be más természeti erőforrások (pl. a halászat) előállításában; stratégiai fontosságúnak tartja továbbá, hogy a KHP egyértelmű és célzott intézkedéseket foglaljon magában annak biztosítására, hogy az ökoszisztéma alapú megközelítés révén elláthassa stratégiai szerepét;

5.

hangsúlyozza, hogy a KHP hozzájárul az EU biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig szóló stratégiájának megvalósításához, valamint az EU azon céljához, hogy 2020-ig megállítsa a biodiverzitás csökkenését és az ökoszisztéma-szolgáltatások romlását a fenntartható halászatot biztosító jogszabályok elfogadása révén, egyrészt azáltal, hogy megelőző intézkedéseket hoz a destruktív halászati technikák felszámolására, másrészt biztosítja a túlhalászott halállományok helyreállítását, illetve a halászatban nem érintett fajok védelmére irányuló intézkedéseket fogad el;

6.

emlékeztet, hogy gazdasági szinten a halászati ágazat (az akvakultúrával együtt) évente hozzávetőlegesen 34,2 milliárd euró jövedelmet termel, társadalmi szinten pedig több mint 350 000 munkahelyet teremt a halászat, a halfeldolgozás és a forgalmazás területén, elsősorban a part menti és távoli régiókban, valamint a szigeteken;

7.

hangsúlyozza, hogy a halászati ágazat többfunkciós jellegű, és a három hagyományos tevékenységi területe, illetve a gazdasági, környezeti és társadalmi szinten érzékelhető hatásai mellett jelentős szerepet játszik más területeken is, például a környezetvédelemben, a kultúrában, a szabadidős tevékenységekben és az idegenforgalom területén, a tudományok, az energiaügy és az oktatás terén, és e tekintetben különösen kiemeli a kisüzemi halászati ágazat jelentőségét;

8.

felhívja a Bizottságot annak megfelelő figyelembevételére, hogy a halászati ágazat fontos szerepet tölt be az alábbi területeken:

9.

hangsúlyozza, hogy a halászati ágazat többfunkciós dimenziója révén olyan közjavakkal látja el a közösségeket, amelyek általánosságban az európai polgárok javát szolgálják, és nem pusztán azokét, akik közvetlenül vagy közvetve kapcsolatban állnak a halászattal, amit el kell ismerni és értékelni kell; megállapítja továbbá, hogy a halászati tevékenységek többfunkciós jellege jelentős számú uniós polgár – különösen a part menti területeken élők – számára jár előnyökkel; úgy véli, hogy a KHP finanszírozásával összefüggésben a halászati ágazat többfunkciós jellegét teljes mértékben figyelembe kell venni; hangsúlyozza, hogy e kiegészítő közjavak előállítása nem szolgálhat mentségül a KHP szükséges reformjainak késleltetésére;

10.

sürgeti a Bizottságot, hogy nyújtson segítséget azon kisebb halászkikötők számára, amelyeket a túlhalászás következtében hátrányosan érintett a kirakodások számának visszaszorulása;

11.

hangsúlyozza, hogy a halászati ágazat (a vadon élő halak fenntartható halászatával és az akvakultúrával együtt) az EU élelmezésbiztonságának egyik legfontosabb pillére, és ekképpen fenntarthatóságát és stabilitását a KHP-reformnak garantálnia kell annak érdekében, hogy az ágazat a jövőben megfelelő minőségű és mennyiségű halászati terméket tudjon előállítani a több mint félmilliárd uniós polgár igényeinek kielégítésére;

12.

kiemeli a tengeri és édesvízi akvakultúrában rejlő, a halászat kiegészítésére irányuló lehetőségeket, amelyek jelentős mértékben hozzájárulhatnak az EU élelmezésbiztonságához; hangsúlyozza, hogy egyedi politikára van szükség az akvakultúra-ágazat környezeti fenntarthatóságának biztosításához; kéri a Bizottságot, hogy hozzon létre általános minőségi kritériumokat az akvakultúra-ágazat számára, amelyek betartását az egész EU-ban biztosítani kellene, és amelyek figyelembe vennék az akvakultúra környezeti és társadalmi hatását; kéri továbbá a Bizottságot annak biztosítására, hogy az importált akvakultúra-termékeket a vonatkozó uniós fenntarthatósági és minőségi – például környezetvédelmi és állatjóléti – normáknak megfelelően állították elő;

13.

megállapítja, hogy a Bizottság a 2011. július 13-án ismertetett javaslataiban nem foglalkozott a kedvtelési célú halászattal; hangsúlyozza, hogy a KHP reformfolyamatának részeként e kérdést külön kell tárgyalni;

14.

hangsúlyozza, hogy a halászattal közvetve vagy közvetlenül kapcsolatban álló tevékenységek további diverzifikálása lelassíthatja a dolgozók tömeges elvándorlását az ágazatból, életben tarthatja a regionális szokásokat és hagyományokat, és megállíthatja néhány part menti terület elnéptelenedését;

15.

hangsúlyozza, hogy a halgazdálkodás egyre inkább tudományos adatokra épül, ami e területen ösztönzi az alkalmazott kutatást, elősegíti a tudást és támogatja a technológiai fejlődést és innovációt az intelligens növekedést támogató Európa 2020 stratégiával összhangban;

16.

hangsúlyozza, hogy a halászati ágazat teljes egészében a halállományok egészségétől és az ökoszisztéma egyensúlyától függ, ezért a KHP reformjának a tengeri erőforrások őreként és irányítójaként újra erre kell összpontosítania, egy hatékonyabb, környezetbarátabb és versenyképesebb gazdaság megvalósításával az intelligens növekedést támogató Európa 2020 stratégiával összhangban;

17.

hangsúlyozza, hogy a halászati tevékenységek azok valamennyi dimenzióját tekintve – ideértve a fenntartható akvakultúrát, a közvetett és közvetlen hatásokat, valamint a közjavak megteremtésében játszott szerepüket – biztosítják a társadalmi és területi kohéziót, elősegítik a szakképzést, valamint a társadalmi és gazdasági dinamizmust az inkluzív növekedést támogató Európa 2020 stratégiával összhangban;

18.

hangsúlyozza, hogy a halászati ágazat önmagában és az integrált tengerpolitika (ITP) révén is hozzájárul a nyitott gazdaságra vonatkozó Rio+20-as célok eléréséhez, a munkahelyteremtéshez és a szegénység felszámolásához;

19.

kijelenti, hogy a halászati tevékenységek fontos szerepet játszanak az ITP tágabb összefüggésében, és kulcsszerepük van a tengeri területrendezési politikákban, valamint az Európai Tengerügyi és Halászati Alap keretén belül;

20.

kéri a Bizottságot, hogy ismerje el a halászati ágazat többfunkciós jellegét és azt az értéket, amelyet a közjavak széles skálájának előállításával megteremt;

21.

kéri a Bizottságot, hogy jövőbeli politikai javaslataiban és határozataiban biztosítsa, hogy a KHP hozzájáruljon az átfogó politikai célok, így például az Európa 2020 stratégia megvalósításához; úgy véli, hogy a KHP alapvető fontosságú reformfolyamata keretében a KHP-t a fejlesztés egyik forrásaként kell elismerni az európai növekedési projekttel összefüggésben, és meg kell teremteni a benne rejlő lehetőségek teljes kibontakoztatásához szükséges feltételeket; kéri a Bizottságot, hogy e politikák kialakítása és végrehajtása során vegye figyelembe a halászat és a part menti régiók jellegzetességeit;

22.

felhívja a Bizottságot, hogy a „feltételesség” a közös agrárpolitikában már alkalmazott koncepcióját építse be az átdolgozott KHP-ba annak biztosítása érdekében, hogy a környezetbarát halászati eljárások pozitív diszkriminációban részesüljenek, például a forrásokhoz való hozzáférés javítása révén;

23.

felhívja a Bizottságot, hogy a párhuzamos tevékenységek kialakításának elősegítése érdekében találjon olyan jogi megoldást, amely lehetővé teszi a halászok számára, hogy a „halászathoz kapcsolódó tevékenységek” széles körén belül egyéb jövedelemforrásra is szert tegyenek anélkül, hogy az pénzügyi büntetéssel járna számukra;

24.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

30.8.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 249/27

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2., 3., 4., 6. és 7. cikkére, az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 49., 56., 114., 167. és 258. cikkére, az Európai Unió Alapjogi Chartájára és az Emberi Jogok Európai Egyezményére (EJEE), melyek az alapjogok tiszteletben tartására, előmozdítására és védelmére vonatkoznak,

—

tekintettel Magyarország új Alaptörvényére, amelyet a Magyar Köztársaság Országgyűlése 2011. április 18-án fogadott el, és amely 2012. január 1-jén lépett hatályba (a továbbiakban: az új alkotmány), és tekintettel az Alaptörvény átmeneti rendelkezéseire, melyet az Országgyűlés 2011. december 30-án fogadott el (a továbbiakban: az átmeneti rendelkezések),

—

tekintettel az Európa Tanács Joggal a Demokráciáért Bizottsága (Velencei Bizottság) által közzétett CDL(2011)016. és CDL(2011)001. számú, az új magyar alkotmányról és az új magyar alkotmány kidolgozásának folyamatával kapcsolatban felmerült három jogi kérdésről szóló véleményekre,

—

tekintettel a magyarországi médiatörvényről szóló 2011. március 10-i állásfoglalására (1), és a felülvizsgált magyar alkotmányról szóló 2011. július 5-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel a Bizottságnak az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikkéről: az Unió alapértékeinek tiszteletben tartásáról és előmozdításáról szóló közleményére (COM(2003)0606 végleges);

—

tekintettel arra, hogy az Európai Bizottság alelnöke, Neelie Kroes a médiaszabadsággal és -pluralizmussal foglalkozó magas szintű munkacsoportot hozott létre,

—

tekintettel a Tanácsnak és a Bizottságnak az Európai Parlament 2012. január 18-i plenáris ülésén a közelmúltbeli magyarországi politikai fejleményekről tett nyilatkozataira, valamint az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság által szervezett 2012. február 9-i meghallgatásra,

—

tekintettel az Európai Bizottság 2012. január 17-i döntésére, melynek értelmében gyorsított jogsértési eljárást indított Magyarország ellen a központi bank és az adatvédelmi hatóságok függetlenségének, valamint a bíróságokat érintő intézkedések ügyében,

—

tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.

mivel az Európai Unió az EUSZ 2. cikkében foglaltak szerint a demokrácia és a jogállamiság értékein, az Európai Unió Alapjogi Chartájában és az EJEE-ben rögzített alapjogok és szabadságok kétségbevonhatatlan tiszteletén és az említett jogok, szabadságok és elvek jogi értékének elismerésén alapul, amit még inkább bizonyít az EU közelgő csatlakozása az EJEE-hez;

B.

mivel a jelenlegi és csatlakozó tagállamok, valamint az EU feladata annak biztosítása, hogy a tagállamok jogszabályainak tartalma és a jogalkotás folyamata megfeleljen az uniós jogszabályoknak és értékeknek, különösen a koppenhágai kritériumokban, az Alapjogi Chartában és az EJEE-ben foglaltaknak, továbbá hogy az elfogadott jogszabályok betűje és szelleme ne mondjon ellent ezen értékeknek és eszközöknek;

C.

mivel Magyarország 2011. április 18-án új alkotmányt fogadott el, melynek elfogadását és egyes rendelkezéseit az Európai Parlament bírálta 2011. július 5-i állásfoglalásában, melyben felhívta a magyar kormányt, hogy rendezze a Velencei Bizottság által kiemelt kérdéseket és aggályokat, és amelyben felhívta az Európai Bizottságot, hogy alaposan tekintse át és elemezze az új alkotmányt és az abban rögzített sarkalatos törvényeket annak ellenőrzése érdekében, hogy következetes összhangban állnak-e a közösségi vívmányok betűjével és szellemével, különösen az Európai Unió Alapjogi Chartájával;

D.

mivel a sarkalatos törvények elfogadása számos területen aggályokat ébresztett, nevezetesen a bírói függetlenséggel, a központi bank függetlenségével, az adatvédelmi hatóság függetlenségével, a politikai verseny és hatalomváltás tisztességes feltételeivel, valamint a jövedelemadó rendszerét kétharmados döntéshozatal alá rendelő, úgynevezett stabilitási törvénnyel kapcsolatban, továbbá a sarkalatos törvényekkel kapcsolatban, amelyek a jelenlegi többségnek kizárólagos jogot biztosítanak arra, hogy szokatlanul hosszú időre nevezzen ki tisztviselőket, ami korlátozza a jövőbeli kormányok kormányzási képességét;

E.

mivel az Országos Bírósági Hivatal elnökének és a legfőbb ügyésznek jogában áll majd az ügyek bíróságok elé utalása, ami sérti az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés jogát és a tisztességes eljáráshoz való jogot, valamint a bírói függetlenséget;

F.

mivel az új alkotmánynak és átmeneti rendelkezéseinek megfelelően a Legfelsőbb Bíróságot Kúriává nevezték át, és a Legfelsőbb Bíróság korábbi elnökének hat évre szóló megbízatását 2 év után, idő előtt megszakították;

G.

mivel az új alkotmány előírja a bírák és ügyészek kötelező nyugdíjkorhatárának 70 évről 62 évre való csökkentését, kivéve a Kúria elnöke és a legfőbb ügyész esetében, ami diszkriminatív lehet, és mintegy 300 bíró nyugdíjazását eredményezi, ami az igazságszolgáltatás működésébe való súlyos beavatkozásnak minősül;

H.

mivel az új alkotmány rendelkezéseinek értelmében a négy parlamenti biztosból álló rendszert egyetlen biztosra szűkítették, idő előtt megszüntetve ezáltal az adatvédelemért és a közérdekű adatok nyilvánosságáért felelős korábbi parlamenti biztos hat évre szóló megbízatását, hatáskörét pedig egy újonnan létrehozott hatósághoz helyezték át, ami a függetlenségébe való súlyos beavatkozásnak minősül;

I.

mivel a magyar Országgyűlés több visszamenőleges hatályú törvényt is elfogadott, megsértve ezzel az európai jog egyik alapelvét, nevezetesen azt, hogy nem lehet visszamenőleges hatályú törvényeket elfogadni;

J.

mivel az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló, nemrégiben elfogadott törvény szokatlanul szigorú szabályokat határoz meg az egyházak bejegyzését illetően, és a bejegyzés feltételéül szabja a parlament kétharmados többséggel hozott jóváhagyását;

K.

mivel az új alkotmány rendelkezései jelentősen megnyirbálták a magyar Alkotmánybíróságnak a költségvetéssel kapcsolatos törvények felülvizsgálatára vonatkozó hatáskörét;

L.

mivel – amint arra a Velencei Bizottság jelentése is rámutat – aggodalomra ad okot azon kérdések jelentős száma, amelyeket kétharmados többséget igénylő sarkalatos törvényekben kell részletesen szabályozni, ideérve az olyan kérdéseket is, amelyeket a rendes politikai folyamatokra kellene bízni, és amelyeket általában egyszerű többséggel szokás dönteni;

M.

mivel az Európai Bizottság alelnöke, Viviane Reding hangsúlyozta, hogy az Európai Bizottság ellenőrizni kívánja, hogy sérti-e a bírói függetlenséget a magyar bírósági rendszer átszervezése; mivel az Európai Bizottság alelnöke, Neelie Kroes, valamint a média szabadságával és pluralizmusával foglalkozó magas szintű munkacsoport vezetője, Vaira Vike Freiberga többször hangot adott aggályainak a magyarországi média szabadságával és pluralizmusával kapcsolatban;

N.

mivel az Európai Bizottság elnöke, José Manuel Barroso 2012. január 18-án hangsúlyozta, hogy a jogi szempontok mellett a magyarországi demokrácia minőségével kapcsolatban is aggályok merülnek fel, és felszólította a magyar hatóságokat, hogy tartsák tiszteletben a demokrácia és a szabadság elveit, és ne csupán elméletben, hanem a gyakorlatban, valamint az ország politikai és társadalmi életében is érvényesítsék azokat;

O.

mivel az Európai Bizottság 2012. január 17-én jogsértési eljárásokat indított Magyarország ellen három kérdésben, nevezetesen a Magyar Nemzeti Bank függetlensége, a bírák kötelező nyugdíjkorhatárának a magyar Alaptörvényben rögzített csökkentése, valamint az adatvédelmi hivatal függetlensége ügyében, ezenkívül további tájékoztatást kért a magyar hatóságoktól a bírói függetlenséggel kapcsolatban;

P.

mivel az Európai Parlament „Az alapvető jogok helyzete az Európai Unióban (2009) – A Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követő hatékony végrehajtás” című, 2010. december15-i állásfoglalásában (3) szorgalmazta „az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikkéről szóló 2003. évi közlemény nyomon követését annak érdekében, hogy meghatározzák az emberi jogok lehetséges megsértése okozta problémák kezelésének átlátható és koherens módozatait, továbbá hogy az új emberi jogi szerkezet alapján megfelelő módon alkalmazzák az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikkét”;

Q.

mivel a magyar kormány, és konkrétan a magyar miniszterelnök a Bizottságnak szóló levelében és európai parlamenti felszólalásában jelezte, hogy kész a jogsértési eljárások hátterében álló problémák kezelésére, a kérdéses jogszabályok módosítására és az európai intézményekkel való, a jogi eljárásokon túli további együttműködésre;

R.

mivel az Európai Parlament szerepet vállal az uniós vívmányokban foglalt alapvető jogok, szabadságok és elvek mind a 27 tagállamban történő tiszteletben tartásának ellenőrzésében;

1.

súlyos aggodalmának ad hangot a demokrácia, a jogállamiság, az emberi és szociális jogok, a fékek és ellensúlyok rendszere, az egyenlőség és a megkülönböztetés tilalma terén fennálló magyarországi helyzet miatt;

2.

a magyar állampolgárok és az Európai Unió közös érdekében felhívja a magyar kormányt, hogy tegyen eleget az Európai Bizottság, az Európa Tanács és a Velencei Bizottság fent említett kérdésekkel kapcsolatos ajánlásainak, bírálatainak és kéréseinek, és az Európai Unió alapvető értékeinek és normáinak tiszteletben tartása mellett módosítsa ennek megfelelően az érintett jogszabályokat;

3.

tudomásul veszi, hogy az Európai Bizottság, az Európa Tanács és a Velencei Bizottság elkötelezett annak alapos vizsgálata mellett, hogy megfelelnek-e a magyar jogszabályok nemcsak az európai jogszabályok betűjének, hanem azok szellemének is;

4.

felhívja az Európai Bizottságot mint a szerződések őrét, hogy szorosan kövesse nyomon a fent említett jogszabályok esetleges módosításait és végrehajtását, valamint az európai szerződések betűjének és szellemének való megfelelésüket, továbbá végezzen alapos vizsgálatot az alábbiak biztosítása érdekében:

5.

felhívja az Európai Bizottságot, hogy kérje ki a Velencei Bizottság véleményét az új alkotmányból, az átmeneti rendelkezésekből és a sarkalatos törvényekből álló jogalkotási csomag egészéről, és továbbra is működjön együtt e kérdésekben az Európa Tanáccsal;

6.

utasítja az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot, hogy az Európai Bizottsággal, az Európa Tanáccsal és a Velencei Bizottsággal együttműködve kísérje figyelemmel a Bizottság és az Európai Parlament ezen állásfoglalás 4. pontjában foglalt ajánlásainak végrehajtását és a végrehajtás módját, és megállapításairól készítsen jelentést;

7.

utasítja az Elnökök Értekezletét, hogy a 6. pontban említett jelentés fényében mérlegelje, hogy szükség van-e intézkedések – köztük az eljárási szabályzat 74e. cikke és az EUSZ 7. cikkének (1) bekezdése szerinti intézkedések – életbe léptetésére;

8.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európa Tanácsnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Alapvető Jogok Ügynökségének, az EBESZ-nek és az ENSZ-főtitkárnak.

30.8.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 249/30

—

tekintettel az Európai Unió és az Oroszországi Föderáció között megkötött partnerségi és együttműködési megállapodásra, amely 1997-ben lépett életbe, és amelyet az azt felváltó új megállapodás érvénybe lépéséig meghosszabbítottak,

—

tekintettel arra, hogy jelenleg tárgyalások folynak az EU–Oroszország kapcsolatoknak új, átfogó keretet biztosító új megállapodásról, valamint tekintettel a 2010-ben kezdeményezett modernizációs partnerségre,

—

tekintettel az Oroszországról szóló állásfoglalásaira, különösen a 2011. december 15-i, küszöbönálló brüsszeli EU–Oroszország csúcstalálkozóról és a 2011. december 4-i Állami Duma-választások eredményéről szóló, 2011. december 14-i (1) és az Orosz Állami Duma 2011. decemberi választására való felkészülésről szóló, 2011. július 7-i (2) állásfoglalására,

—

tekintettel az EBESZ/ODIHR Orosz Állami Duma 2011. december 4-i választásáról szóló 2012. január 12-i végleges megfigyelési jelentésére,

—

tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének (PACE) az orosz parlamenti választásokról szóló, 2012. január 23-i végleges megfigyelési jelentésére, valamint a választásokat követően Oroszországba látogató küldöttségének 2012. január 21-i nyilatkozatára,

—

tekintettel az EU és Oroszország közötti emberi jogi konzultációkra és különösen az e tárgyban tartott legutóbbi, 2011. november 29-i ülésre,

—

tekintettel Catherine Ashtonnak, az EU főképviselőjének az oroszországi Állami Duma-választásokról kiadott 2011. december 6-i nyilatkozatára, valamint a 2011. december 14-én, Strasbourgban megrendezett EU–Oroszország csúcstalálkozón elhangzott beszédére, továbbá az oroszországi politikai helyzetről szóló 2012. február 1-jei beszédére,

—

tekintettel Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke EU–Oroszország-csúcstalálkozót követő, 2011. december 15-i nyilatkozatára,

—

tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.

mivel az EU és Oroszország közötti megerősített együttműködés és jószomszédi viszony rendkívül döntő fontosságú Európa stabilitása, biztonsága és gazdasági jóléte szempontjából; mivel az EU és az Oroszországi Föderáció közötti stratégiai partnerség kialakítása csak közös értékeken alapulhat;

B.

mivel továbbra is aggasztóak az Oroszországi Föderációban végbemenő, az emberi jogok tiszteletben tartásával és védelmével, valamint a közmegegyezésen alapuló demokratikus elvek, választási szabályok és eljárások tiszteletben tartásával kapcsolatos fejlemények; mivel az Oroszországi Föderáció az Európa Tanács és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) teljes jogú tagja, és így elkötelezte magát a demokrácia alapelvei és az emberi jogok tiszteletben tartása mellett,

C.

mivel 2011. április 12-én az Emberi Jogok Európai Bírósága ítéletben utasította el a politikai pártok oroszországi bejegyzésének nehézkes eljárásait, amelyek nem felelnek meg az Európa Tanács és az EBESZ választási normáinak; mivel a politikai pártok és jelöltek regisztrációjának korlátozása akadályozza a politikai versenyt és a pluralizmust Oroszországban;

D.

mivel a választási törvények javítására irányuló, a közelmúltbeli korlátozott lépések ellenére az általános szabályok továbbra is túlságosan bonyolultak, és mivel következetlen alkalmazásuk pedig az ellenzék elleni hátrányos megkülönböztetéshez vezet;

E.

mivel 2011. december 22-i üdvözlő beszédében a Duma elnöke, Medvegyev elnök számos, a politikai rendszert illető változást jelentett be, többek között egy új, független állami televíziós szolgáltatás létrehozását, egyszerűsített eljárásokat a pártok és az elnökjelöltek részére, a regionális kormányzók közvetlen megválasztásának újbóli bevezetését és a választási csalás kivizsgálását;

F.

mivel az EBESZ/ODIHR végleges megfigyelési jelentése szerint a 2011. december 4-i Duma-választások nem tartották tiszteletben a szabad és tisztességes választások szabályait, illetve a választásokat az állam és a kormányzó párt közötti konvergencia, a választási adminisztráció függetlenségének hiánya, a média részrehajlása és a különböző szinteken történő állami beavatkozás jellemezte; mivel a jelentés szerint a Duma-választások során az eljárási szabályokat számos esetben megsértették, nyilvánvaló manipulációkra került sor, illetve előfordult egyazon szavazat többszöri leadása is;

G.

mivel a hazai választási megfigyelő szervezet, a Golosz végső jelentésében azt közölte, hogy „a választás sem szabad, sem tisztességes nem volt, és sem az orosz választási törvénynek, sem a nemzetközi választási normáknak nem felelt meg” és hogy „nem tartották be a választások alapelveit, nevezetesen nem volt igazi verseny és az érintett feleknek nem voltak egyenlő jogaik, nem volt semleges adminisztráció, sem független választási bizottságok, a választás nem felelt meg a jogszabályoknak és a szavazatszámlálás sem volt megfelelő”;

H.

mivel a 2011. december 4-i Duma-választások óta az orosz nép számos tömegdemonstráció – különösen a fehér szalagos demonstráció – keretében nyilvánította ki a nagyobb mértékű demokrácia, ideértve a szabad és tisztességes választások és a választási rendszer átfogó reformja iránti vágyát;

I.

mivel a politikai pluralizmus a demokrácia és a modern társadalom egyik sarokköve és a politikai legitimáció egyik forrása; mivel az elnökválasztások előkészületeinek garantálniuk kell a szabad és tisztességes eljárást, amely egyenlő esélyt kínál minden jelölt számára; mivel a bejegyzési eljárások ismét megakadályozták egyes jelöltek választásokon való részvételét;

J.

mivel az EU és Oroszország közötti kapcsolatok az elmúlt évtizedek során folyamatosan fejlődtek, aminek következtében mély és átfogó kölcsönös függőség alakult ki, amely a jövőben még tovább fog fokozódni; mivel az EU és az Oroszországi Föderáció közötti stratégiai partnerségi megállapodás aláírása kiemelkedő jelentőséggel bír a két partner közötti együttműködés további fejlődése és fokozása szempontjából;

K.

mivel Oroszország kétszer is megakadályozta, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozatot fogadjon el a szíriai válságról, melyben az Arab Liga EU által is támogatott tervének támogatását kérték volna;

1.

tudomásul veszi az EBESZ/ODIHR és az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének Duma-választásokról szóló jelentéseit, melyek szerint a választások nem tettek eleget az EBESZ által meghatározott választási normáknak, illetve a választásokat az állam és a kormányzó párt közötti konvergencia, az eljárási szabályok megsértése, nyilvánvaló manipuláció és a választási adminisztráció függetlenségének hiánya jellemezte;

2.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a választások eredménye (a Duma összetétele) nem teszi lehetővé a helyzet javulását a Duma orosz politikai rendszerben betöltött szerepe és befolyása tekintetében;

3.

felszólítja az EU–Oroszország Parlamenti Együttműködési Bizottságába delegált küldöttségét, hogy orosz kollégáiknál következetesen vessék fel a demokrácia, az alapvető jogok és a jogállamiság kérdését; ezenkívül felszólít az EU–Oroszország Parlamenti Együttműködési Bizottság tevékenységeinek értékelésére, valamint a parlamenten kívüli ellenzékkel és a civil társadalommal folytatott párbeszéd elmélyítésére;

4.

felhívja a figyelmet az Állami Duma-választások érvénytelenné nyilvánítására való legutóbbi felhívásokra, és felszólítja az orosz hatóságokat a csalásról és megfélemlítésről szóló összes jelentés átfogó és átlátható vizsgálatára, a felelősök megbüntetése, valamint – bizonyított szabálytalanságok esetén – a szavazás megismétlése érdekében; hangsúlyozza, hogy az orosz választási jogszabályok lehetőséget adnak a fellebbezésre és a kiigazításra; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a Központi Választási Bizottság nem kezelte átláthatóan a panaszokat, és nem foglalkozott azokkal megfelelő hatékonysággal és kellő időben; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a választási visszaélés, csalás és szabálysértés miatt egyéni választókerületekben benyújtott közel 3 000 kifogást az illetékes bíróságok elutasították és csak kevés ügy van még függőben;

5.

tudomásul veszi Medvegyev elnök bejelentését, miszerint átfogó változtatásokat hajtanak végre a politikai rendszerben, melynek keretében gondoskodnak a politikai pártokra vonatkozó bejegyzési eljárás régóta szükségessé vált egyszerűsítéséről; komoly elkötelezettségre szólít fel a tömegtájékoztatás szabadságával, a gyülekezési szabadsággal és a véleménynyilvánítás szabadságával kapcsolatos problémák megoldása érdekében; megismétli, hogy az EU készen áll arra, hogy – többek között modernizációs partnerség által biztosított keretek közt is – együttműködjön Oroszországgal az emberi és az alapvető jogok tiszteletben tartásának javítása, valamint a független jogállamiság rendszerének Oroszországban történő megerősítése érdekében;

6.

felszólítja az orosz kormányt, hogy az EBESZ ajánlásaival összhangban terjesszen elő olyan jogszabálycsomagot, amely egy ténylegesen demokratikus politikai rendszer kialakítását célozza, többek között a politikai pártokra és az elnökjelöltekre vonatkozó bejegyzési szabályok egyszerűsítését előmozdító reformokkal, és hogy foglalkozzon e szabályok korlátozó alkalmazásának problémájával, annak érdekében, hogy mihamarabb valóban szabad és tisztességes választásokra kerüljön sor;

7.

hangsúlyozza, hogy az oroszországi békés tüntetésekkel az orosz nép a szabad és tisztességes választások iránti igényét fejezi ki; felszólítja az orosz hatóságokat, hogy a közelmúltbeli felvonulásokat tekintsék lehetőségnek arra, hogy lépéseket tegyenek a demokrácia, a politikai részvétel és a jogállamiság megerősítéséhez szükséges reformok meghozatala felé, beleértve a választási törvény reformját, az Európa Tanács és az EBESZ normáival összhangban; sürgeti az orosz hatóságokat e normák gyakorlatban történő megvalósítására, annak érdekében, hogy márciusban garantáltan szabad és demokratikus elnökválasztásra kerüljön sor, melyen valamennyi jelölt egyenlő esélyekkel indul;

8.

elítéli, hogy nemzetközi megfigyelők beszámolói és átlagpolgárok által készített videofelvételek tanúsága szerint a rendőrség lecsapott a választási szabálytalanságok és csalások ellen tiltakozó békés tüntetőkre; felszólítja az orosz hatóságokat, hogy az Oroszországi Föderáció alkotmányával összhangban maradéktalanul tartsák tiszteletben a gyülekezési szabadságot és a szólásszabadságot;

9.

emlékeztet arra, hogy a választások kapcsán észlelt egyik legfontosabb hiányosság az volt, hogy a Duma-választásokra való felkészülés idején korlátozták a politikai pluralizmust; aggodalmának ad hangot ellenzéki jelölteknek a 2012. március 4-i elnökválasztáson való részvételből történő kizárása miatt, ami újfent aláássa a politikai versenyt és a pluralizmust;

10.

felszólítja az orosz hatóságokat, hogy kezdjenek párbeszédet az ellenzékkel, és sajnálatát fejezi ki a Grigorij Javlinszkij jelöltségét elutasító döntés miatt, ami megakadályozza azt is, hogy pártja részt vegyen a megfigyelésben;

11.

felszólítja az EBESZ-t, az Európa Tanácsot és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy – az orosz hatóságokkal elért megállapodásnak megfelelően – kövessék nyomon a szabálytalanságok kivizsgálását, és kísérjék szorosan figyelemmel az elnökválasztások előkészületeit, valamint a választási szabályok betartását;

12.

megjegyzi, hogy az oroszországi elnökválasztást várhatóan 600 nemzetközi megfigyelő követi nyomon (megfigyelőket küld az EBESZ/ODIHR, a PACE, a Shanghai Együttműködési Szervezet és a CIS is); hangsúlyozza, hogy a választási eljárás EBESZ/ODIHR és az Európai Tanács normáinak megfelelő, hatékony megfigyelésének biztosítása érdekében a nemzetközi és nemzeti választási megfigyelési tevékenységet teljes körűen le kell folytatni; felhívja az orosz hatóságokat a Duma-választások esetében jelentett beavatkozás és akadályoztatás elkerülésére;

13.

ismételten felszólítja a vizsgálóbizottságot, hogy végezzen átfogó és alapos, tabuktól mentes nyomozást a Szergej Magnyickij halálának ügyében, hogy sürgősen mutassanak fel konkrét eredményeket és minden szükséges intézkedést tegyenek meg a felelősök bíróság elé állítása érdekében; szorgalmazza, hogy az orosz hatóságok további tétlensége esetén a Tanács a Szergej Magnyickij megkínzásával és halálával, valamint a bűncselekmény eltussolásával kapcsolatban bűnösnek talált személyekkel szemben vegye fontolóra az Unión belüli utazási tilalomra vagy pénzeszközeik befagyasztására vonatkozó intézkedések meghozatalát;

14.

mélységes aggodalmának ad hangot a szélsőséges politikai irányzatok elleni jogszabállyal való visszaélés miatt, melynek segítségével lehetővé vált a büntetőjog olyan civil szervezetekkel és vallási kisebbségekkel szembeni illegális végrehajtása, mint a Memorial, a Jehova Tanúi és a Falun Dafa, továbbá anyagaik szélsőségességgel indokolt, nem megfelelő betiltása;

15.

határozottan elítéli, hogy a szentpétervári Törvényhozó Gyűlés jogszabályt fogadott el a szexuális irányultság hirdetése ellen; hasonlóképpen elítéli a Rjazany, Arhangelszk és Kosztroma régiójában elfogadott hasonló jogszabályokat; felszólítja az orosz hatóságokat, hogy az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányával összhangban vessenek véget a szexuális irányultsággal vagy nemi identitással kapcsolatos kifejezés szabadsága korlátozásának; felszólítja a főképviselőt/a Bizottság alelnökét, hogy adjon hangot az Európai Unió e jogszabályokkal szembeni ellenérzéseinek;

16.

határozottan felszólítja Oroszországot, hogy csatlakozzon a nemzetközi egyetértéshez, és tegye lehetővé a Biztonsági Tanács számára, hogy az Arab Liga javaslatai alapján fellépjen a szíriai válság megoldása érdekében; hangsúlyozza, hogy Oroszországnak az ENSZ Biztonsági Tanácsa állandó tagjaként komolyan kell vennie a nemzetközi béke és biztonság tekintetében vállalt felelősségét; felszólítja Oroszországot, hogy haladéktalanul hagyjon fel azzal, hogy a szíriai kormánynak fegyvereket és katonai eszközöket ad el;

17.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Oroszországi Föderáció kormányának és parlamentjének, az Európa Tanácsnak, valamint az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek.

30.8.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 249/34

—

tekintettel az 1995. november 28-i barcelonai nyilatkozatra, amely partnerséget hozott létre az Európai Unió és a Földközi-tenger déli partján fekvő országok között,

—

tekintettel az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről a Marokkói Királyság közötti társulás létrehozásáról szóló euromediterrán megállapodásra,

—

tekintettel a 2005. október 14-i tanácsi határozatra, mely engedélyezi a mezőgazdasági termékek, a feldolgozott mezőgazdasági termékek, valamint a halak és a halászati termékek kereskedelmének kölcsönös liberalizációjáról szóló tárgyalások folytatását Marokkóval,

—

tekintettel a 2011. december 14-i tanácsi határozatra, amely jóváhagyja tárgyalások folytatását Egyiptommal, Jordániával, Marokkóval és Tunéziával olyan „mélyreható és átfogó” szabadkereskedelmi térségek létrehozása érdekében, amelyek az ezen országokkal fennálló euromediterrán társulási megállapodások részét képezik,

—

tekintettel az Európai Bizottság „Partnerség a demokráciáért és a közös jólétért a dél-mediterrán térséggel” című, az Európai Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának szóló 2011. március 8-i közös közleményére (COM(2011)0200 végleges),

—

tekintettel „Az átalakuló szomszédság új megközelítése” című, az Európai Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának szóló 2011. május 25-i közös közleményre (COM(2011)0303 végleges),

—

tekintettel „A nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban a vállalati társadalmi felelősségvállalásról” című 2010. november 25-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikke (4) bekezdésének első albekezdésével, valamint 218. cikke (6) bekezdése második albekezdésének a) pontjával összhangban folytatott egyetértési eljárásra, a mezőgazdasági és a feldolgozott mezőgazdasági termékekre, a halakra és a halászati termékekre vonatkozó kölcsönös liberalizációs intézkedésekről, továbbá az egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai, másrészről a Marokkói Királyság közötti társulás létrehozásáról szóló euromediterrán megállapodás módosításáról, valamint az ahhoz csatolt 1., 2. és 3. jegyzőkönyvnek és azok mellékleteinek felváltásáról szóló, az Európai Unió és a Marokkói Királyság között levélváltás formájában létrejött megállapodástervezet (a továbbiakban a „megállapodás”) tekintetében (15974/2010),

—

tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.

mivel az arab tavasz eseményeit követően a Földközi-tenger déli partjának politikai átalakulása az Uniótól határozott, hatékony és gyors választ követelt meg;

B.

mivel a Földközi-tenger déli partján fekvő országokkal folytatott erősödő kereskedelmi kapcsolatok és a kereskedelem kiegyensúlyozott és progresszív liberalizációja e válasz fontos alkotóelemét képezik;

C.

mivel a kereskedelem és a beruházás a növekedés motorját képezi, illetve hozzájárul a szegénység csökkentéséhez, közelebb hozza egymáshoz a népeket, megerősíti a nemzetek közötti kapcsolatokat és hozzájárul a politikai stabilitáshoz;

D.

mivel a 2000. március 1. óta hatályos EU és Marokkó közötti társulási megállapodás 16. cikke kimondja, hogy az Európai Közösség és Marokkó a mezőgazdasági termékek, a feldolgozott mezőgazdasági termékek, a halak és a halászati termékek vonatkozásában fokozatosan fogja végrehajtani a kölcsönös kereskedelem nagyobb fokú liberalizálását;

E.

mivel az Unió továbbra is jelentős többlettel rendelkezik a Marokkóval folytatott árukereskedelem terén, ami 2010-ben elérte az 5,4 milliárd eurót;

F.

mivel az Unió jelentős, több mint 4 milliárd eurós többlettel rendelkezik a Földközi-tenger déli partján fekvő országokkal folytatott mezőgazdasági és halászati árukereskedelem terén, ám a Marokkóval folytatott, mezőgazdasági és halászati árukat, valamint feldolgozott élelmiszereket érintő kétoldalú kereskedelem deficitje 2010-ben elérte az 871 millió eurót; mivel a mezőgazdasági és halászati termékek kereskedelme a marokkói export mintegy 18 %-át teszi ki;

G.

mivel a mezőgazdaság Marokkó GDP-jének 15–20 %-át, exportjának 12 %-át, a marokkói munkaerőnek pedig 38 %-át teszi ki, sőt a vidéki területeken ez utóbbi aránya elérheti a 75 %-ot is; mivel ez azt mutatja, hogy az ágazat stabilitása és bővítése rendkívül fontos az ország politikai stabilitása szempontjából;

H.

mivel a megállapodás (az eddigi 33 % helyett) a marokkói mezőgazdasági és halászati termékek 55 %-ára kivetett vámtarifákat azonnali hatállyal, és (az eddigi 1 % helyett) az uniós mezőgazdasági és halászati termékek 70 %-ára kivetett vámtarifákat 10 éven belül liberalizálja;

I.

mivel a megállapodás kiegyensúlyozott működéséhez alapvető fontosságú az érzékeny termékek ellenőrzése és a kvóták szigorú betartása;

J.

mivel a bármely harmadik országból az Unióba importált valamennyi mezőgazdasági terméknek meg kell felelnie az Unió egészségügyi és növény-egészségügyi szabályainak;

K.

mivel Marokkó a Földközi-tenger déli partján fekvő négy olyan ország egyike, amelyekkel kapcsolatban a Tanács mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás megkötésére irányuló tárgyalási irányelveket hagyott jóvá; mivel a mezőgazdasági termékek kereskedelme e tárgyalások részét fogja képezni;

1.

úgy véli, hogy a piacok megnyitása és az uniós belső piacba történő fokozatos integráció hatékony eszköz lehet a Földközi-tenger déli partján fekvő országok fejlődése szempontjából, és hozzájárul a térség gazdasági, migrációs és biztonsági problémáit okozó, széles körben elterjedt szegénység és munkanélküliség csökkentéséhez; úgy véli, hogy e célkitűzés megvalósításához az Uniónak késznek kell mutatkoznia kereskedelmi engedményeket tenni;

2.

emlékeztet az arab tavasz eseményeit követő uniós kötelezettségvállalásra, amely szerint az EU segíteni fogja a Földközi-tenger déli partján fekvő országok demokratikus átalakulását, mégpedig nagyobb szabadságot és gazdasági lehetőségeket nyújtó kereskedelmi és gazdasági eszközök bevetésével; úgy véli, hogy Marokkó az alkotmányreformmal és a választások tisztességes lefolytatásával jelentős lépéseket tett a demokrácia megszilárdításának irányába; ennek kapcsán üdvözli a megállapodást, mivel az pozitív lépés a politikai stabilizáció és a kölcsönösen fenntartható gazdasági fejlődés támogatása felé;

3.

alapvetően fontosnak tartja, hogy a kereskedelmi és beruházási kezdeményezések a társadalom valamennyi rétege számára előnyösek legyenek, és kimondottan a kkv-kat és a mezőgazdasági kistermelőket célozzák meg; ezzel összefüggésben megállapítja, hogy a marokkói mezőgazdasági termelők több mint 80 %-a kevesebb mint öt hektárnyi földdel rendelkezik, és ezért üdvözli, hogy a Confédération marocaine de l’agriculture et du développement rural (Marokkói Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Szövetség, COMADER) támogatja a megállapodást; emlékeztet arra, hogy az élelmiszer-biztonságnak nemcsak gazdasági, hanem társadalmi, környezetvédelmi és kulturális vonatkozásai is vannak;

4.

hangsúlyozza, hogy – tekintettel a marokkói mezőgazdasági ágazat jelentőségére és befolyására, különösen a munkahelyteremtésben – e megállapodás kulcsfontosságú szerepet tölt be az ország gazdasági fejlődésében és politikai stabilizációjában, mivel új exportlehetőségeket teremt a marokkói termékek szempontjából a legfőbb piacot jelentő Unióba; úgy véli, hogy a megállapodás lehetőséget biztosít majd az Unió mezőgazdasági ágazata, elsősorban a feldolgozott élelmiszerek iparága számára is; rámutat arra, hogy az uniós exportőrök számára végső soron előnyös lesz a marokkói behozatali vámok eltörlése a mezőgazdasági és halászati termékcsaládok 70 %-ának esetében, és ez az intézkedés – a teljes körű bevezetést követően – a becslések szerint évi 100 millió eurónyi vám megtakarításával jár majd;

5.

üdvözli, hogy további nem tarifális intézkedések – például az európai földrajzi megjelölések különleges védelmére irányuló jövőbeli tárgyalások, fokozott védelmi mechanizmusok és egészségügyi és növény-egészségügyi intézkedések – kerültek be a megállapodás szövegébe; emlékeztet továbbá arra, hogy az EU és Marokkó olyan vitarendezési mechanizmusban állapodott meg, amely lehetővé teszi, hogy bármely fél jogorvoslattal éljen, amennyiben a másik fél nem tartja be a megállapodásban foglaltakat;

6.

felhívja a figyelmet egyes uniós ágazatoknak az érzékeny gyümölcs- és zöldségfélék megnövelt vámmentes importkvótáival kapcsolatos aggodalmára; ezért felhívja a Bizottságot, hogy értékelje az európai termelőkre gyakorolt hatásokat, különös tekintettel a mezőgazdasági termelők bevételeire, és erről rendszeresen tájékoztassa a Parlamentet;

7.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az európai ipari csoportok a belépési árrendszerben tapasztalható állítólagos csalásokról panaszkodnak, és garanciát kér arra, hogy a megállapodásban előírt megnövelt vámkontingenseket az Unió megfelelően szabályozza, valamint hogy a belépési árak mechanizmusának végrehajtására irányuló szabályokat ne lehessen félreértelmezni; hangsúlyozza, az európai szereplők panaszokat nyújtottak be az OLAF-hoz és az Európai Parlament Petíciós Bizottságához, és ez utóbbi felkérte a Bizottságot, hogy a csalások megszüntetése érdekében változtassa meg a belépési árrendszert; e tekintetben tudomásul veszi a közös agrárpolitika legutóbbi reformja során felmerült, arra irányuló javaslatokat, hogy a belépési árrendszer végrehajtására vonatkozó szabályokat hangolják össze a Közösségi Vámkódexszel; úgy véli, hogy ennek – a hatékony ellenőrzési intézkedések bevezetése érdekében – a mezőgazdasági piacok közös szervezésére irányuló végrehajtási rendelet módosításával kell járnia;

8.

úgy véli, hogy a megállapodás konkrét intézményi rendelkezéseket és mechanizmusokat ír elő, például a piaci zavarok elkerülése érdekében folytatott együttműködést, a Bizottság által harmadik országokkal – többek között Marokkóval – életre hívott szakértői csoportokat, a társulási megállapodás irányítása keretében felállított, mezőgazdasági kereskedelemmel foglalkozó albizottságot, a politikákkal és a termeléssel kapcsolatos eszmecserét, valamint a jegyzőkönyv 7. cikkének értelmében létrehozott védzáradékot; felhívja a Bizottságot, hogy adott esetben alkalmazza ezeket a mechanizmusokat;

9.

hangsúlyozza, hogy az uniós belső piacra való jutást bizonyos egészségügyi, növény-egészségügyi és környezetvédelmi normák teljesítéséhez kell kötni, és üdvözli az Európai Élelmiszerügyi és Állat-egészségügyi Hivatal 2011. évi pozitív jelentését; üdvözli, hogy a megállapodásban hangsúlyt kapnak az egészségügyi és növény-egészségügyi intézkedések, és kéri, hogy a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodásról szóló tárgyalások középpontjában a technikai segítségnyújtás álljon; kéri, hogy a Bizottság támogassa, hogy Marokkó és az Európai Unió között azonos intézkedéseket és ellenőrzéseket foganatosítsanak a környezetvédelmi és élelmiszer-biztonsági előírások tekintetében a két piac közötti tisztességes verseny biztosítása érdekében;

10.

üdvözli a marokkói mezőgazdasági ágazat reformját, nevezetesen a „Plan Vert” („Zöld Terv”) elnevezésű programot, amelyet kifejezetten a kistermelők támogatására dolgoztak ki, hozzáférést biztosítva számukra a korszerű technológiákhoz és a beruházásokhoz; szorgalmazza, hogy az Unió a bevált gyakorlatok megosztása révén továbbra is nyújtson támogatást a termelési módszerek fejlesztése terén, és segítse Marokkó vízvédelmi erőfeszítéseit;

11.

elismeri, hogy Marokkó ratifikálta a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) összes fontosabb egyezményét, és a közelmúltban jogszabályt fogadott el a gyermekmunka betiltásáról; hangsúlyozza azonban, hogy az egyesülés szabadsága és a gyermekmunka terén még mindig sok a teendő; úgy véli, hogy a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodások rendelkezései közé a fenntartható fejlődésről szóló fejezetbe bele kell foglalni az ILO-egyezmények végrehajtásával kapcsolatos segítségnyújtást, az alá nem írt legfőbb egyezmények (például az egyesülési szabadság és a szervezkedési jog védelméről szóló 87. sz. egyezmény) ratifikálását és a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos kezdeményezéseket;

12.

felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a megállapodás teljes mértékben tartsa tiszteletben a nemzetközi jogot, és a helyi lakosság valamennyi érintett csoportjának előnyére váljon;

13.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Maghreb-országokkal fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttségének, az Unió a Mediterrán Térségért Parlamenti Közgyűlés elnökségének, valamint Marokkó kormányának és parlamentjének.

30.8.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 249/37

—

tekintettel Szíriáról szóló korábbi állásfoglalásaira,

—

tekintettel a Külügyek Tanácsa Szíriáról szóló 2011. október 10-i, 2011. november 14-i, 2011. december 1-jei és 2012. január 23-i következtetéseire, valamint az Európai Tanács 2011. október 23-i és december 9-i következtetéseire,

—

tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének (alelnök/főképviselő) Szíriával kapcsolatos 2011. október 8-i, 2011. november 3-i és november 28-i, 2011. december 2-i, valamint 2012. február 1-jei és 4-i nyilatkozataira,

—

tekintettel a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről szóló és a 2011/273/KKBP határozatot hatályon kívül helyező 2011. december 1-jei 2011/782/KKBP tanácsi határozatara (1), valamint a Külügyek Tanácsa 2012. január 23-i ülését követően meghozott, a szíriai rezsim elleni uniós korlátozó intézkedések megerősítését célzó tanácsi határozatra,

—

tekintettel a szíriai helyzetre tekintettel korlátozó intézkedések meghozataláról és a 442/2011/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. január 18-i 36/2012/EU tanácsi rendeletre (2),

—

tekintettel az Arab Liga által a szíriai helyzetről 2011. augusztus 27-én, 2011. október 16-án és 2011. november 12-én, 16-án és 24-én, valamint 2012. január 22-én és 2012. február 12-én kiadott nyilatkozatokra, az Arab Liga 2011. november 2-án kiadott cselekvési tervére, valamint az általa 2011. november 27-én elfogadott, Szíriával szemben alkalmazandó szankciókra,

—

tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsa elnökének 2011. augusztus 3-i nyilatkozatára,

—

tekintettel az ENSZ Közgyűlése harmadik bizottságának a Szíriai Arab Köztársaságban kialakult emberi jogi helyzetről szóló, 2011. november 22-i határozatára,

—

tekintettel a független nemzetközi vizsgálóbizottság Szíriai Arab Köztársaságról szóló, 2011. november 23-i jelentésére,

—

tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának (EJT) a Szíriai Arab Köztársaságban kialakult emberi jogi helyzetről szóló, 2011. december 2-i határozatára,

—

tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, amelyet 1948-ban fogadtak el,

—

tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések és bánásmódok elleni egyezményre, a gyermekek jogairól szóló egyezményre, illetve a gyermekek fegyveres konfliktusba való bevonásáról szóló fakultatív jegyzőkönyvre, valamint a népirtás bűntettének megelőzéséről és megbüntetéséről szóló egyezményre, amelyek közül Szíria mindnek részes fele,

—

tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.

mivel azóta, hogy Szíriában 2010 márciusa óta erőszakot alkalmaznak a békés tüntetőkkel szemben, drámai módon elterjedtek a módszeres kivégzések, az erőszak és a kínzások, a szíriai hadsereg pedig továbbra is célzott gyilkosságokkal, kínzásokkal és tömeges letartóztatásokkal lép fel; mivel a kormány vezette erők egész Szíriában városokat tartanak ostrom alatt és bombázzák azokat; mivel az élelmiszerekhez és egészségügyi felszerelésekhez való hozzáférés rendkívül nehéz; mivel az erőszak és a kitelepítések miatt sok szíriai humanitárius helyzete romlik;

B.

mivel az ENSZ becslése szerint a szíriai halálesetek száma a 11 hónapos felkelés alatt meghaladta az 5 400-at, ugyanakkor nagyon nehéz naprakész adatokat szerezni, mivel egyes területek, például Homsz bizonyos részei teljesen el vannak zárva; mivel ennél több ezerrel nagyobb a sebesültek száma, legalább 69 000 embert letartóztattak, akik közül 32 000-t szabadon engedtek, 12 400-an pedig a szomszédos országokba menekültek; mivel az Egyesült Nemzetek Gyermekalapja jelentése szerint több száz gyermeket megöltek, és százakat önkényesen letartóztattak, és fogva tartásuk ideje alatt megkínoztak és megerőszakoltak;

C.

mivel az ostromlott Homsz városának lakói a városon belül folyamatos bombázásoknak vannak kitéve és attól tartanak, hogy a rezsim végső, halálos felszíni támadásra készül; mivel 2012. február 12-én az arab média bejelentette, hogy szíriai tankok és tüzérség tartja folyamatos tűz alatt Háma városát és folytatja a támadást Homsz ellen; mivel, ugyanakkor, a szír hatóságok kitartanak amellett, hogy „terrorista csoportokkal” harcolnak, és ezt addig folytatják, míg helyre nem áll a „rend”;

D.

mivel Bassár el-Aszad elnök reformot és amnesztiát hangoztató számos ígérete soha nem valósult meg és a rezsim minden hitelességét és legitimitását elveszítette, ami a nemzetközi közösséget átfogóan arra késztette, hogy lemondásra szólítsa fel az elnököt;

E.

mivel egy francia újságírót megöltek, egy holland újságírót pedig megsebesítettek, miközben a szíriai eseményekről való független tájékoztatás alapvető feladatukat teljesítették; mivel a szíriai hatóságok továbbra sem engedik be az országba a nemzetközi sajtó újabb képviselőit; mivel továbbra is a szíriai menekültek beszámolói, a Szíriában élő polgárok jelentései, valamint az egyedi műholdas kapcsolaton keresztül mobiltelefonok segítségével feltöltött felvételek az országból származó információk fő forrásai;

F.

mivel az Arab Liga úgy határozott, hogy az ENSZ BT támogatását kéri a szíriai helyzet politikai megoldásához; mivel 2012. február 4-én az Oroszországi Föderáció és Kína megvétózta az ENSZ BT határozatát, mely támogatta az Arab Liga átfogó, békés, Szíria vezette politikai folyamat elindítására irányuló felhívását; mivel 2012. január 28-án az Arab Liga felfüggesztette szíriai megfigyelő küldöttségét a helyzet súlyos romlása miatt;

G.

mivel 2012. január 18-án hatályba léptek az EU Szíriával szembeni további korlátozó intézkedései, ideértve a szíriai rezsim által használatba vehető telekommunikációs megfigyelő berendezések exportját, egyes infrastrukturális projektekben való részvételt és ilyen projektek finanszírozását tiltó rendelkezéseket és további korlátozásokat a pénzforrások átutalására és a pénzügyi szolgáltatások nyújtására vonatkozóan;

H.

mivel 2012. január 23-án 22 fő és 8 szervezet hozzáadásával bővítették az emberi jogok megsértéséért felelős személyek és a rezsimet pénzügyileg támogató szervezetek azon listáját, melynek tagjai ellen az EU korlátozó intézkedéseket vezetett be;

I.

mivel a fokozódó erőszak és a biztonsággal kapcsolatos komoly aggodalmak miatt az Egyesült Államok bezárta szíriai nagykövetségét; mivel Franciaország, Olaszország, Hollandia, Spanyolország, az Egyesült Királyság, Németország és Belgium visszahívta szíriai nagykövetét; mivel az Öböl-menti Együttműködési Tanács és Tunézia visszahívta nagykövetét és úgy határozott, hogy országaikból kiutasítja Szíria ott állomásozó nagyköveteit;

J.

mivel 2011 márciusa óta több tízezer szíriai menekült keresett menedéket Törökországban; mivel Törökország nemzetközileg egyre jelentősebb szerepet játszik a szíriai erőszakkal szembeni ellenállásban;

K.

mivel a Szíriát jellemző súlyos helyzet máris negatív hatást gyakorol a libanoni helyzetre, mert aggályos, hogy a konfliktus hamarosan átterjed erre az országra is, és következésképpen ez a térség egészére kiszámíthatatlan következményekkel jár majd;

L.

mivel Oroszország továbbra is fegyvereket és egyéb katonai felszereléseket ad el a szíriai rezsimnek és haditengerészeti bázist tart fenn Szíriában; mivel az EU embargót hirdetett a Szíriába irányuló katonai felszerelésekre, és mivel Cipruson feltartóztattak egy orosz hajót, amely a ciprusi hatóságok szerint valótlanságokat állítva utóbb továbbhajózott Szíriába; mivel az incidens körülményeit a Főképviselő Hivatala soha nem tisztázta hivatalosan és nyilvánosan;

M.

mivel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának az ENSZ független tényfeltáró bizottsága jelentésének eredményein alapuló, Szíriával foglalkozó decemberi rendkívüli ülését követően az ENSZ emberi jogi biztosa arra szólított fel, hogy Szíriát emberiesség elleni bűntettek vádjával állítsák a Nemzetközi Büntetőbíróság elé, miközben az ENSZ főtitkára 2012. január 15-én azt nyilatkozta, hogy az elnyomás útja zsákutca;

1.

sajnálattal állapítja meg, hogy Oroszország és Kína vétójogával élt az ENSZ Biztonsági Tanácsában a Szíriáról szóló határozattervezet blokkolása érdekében, és így az Arab Liga által javasolt békés átmenet ellen szavazott, amit az Aszad-rezsim engedélyként értelmezett arra, hogy felszíni nehézfegyverzet bevetésével fokozza az elnyomást Szíriában és válogatás nélkül erőszakot alkalmazzon a fegyvertelen polgári lakossággal szemben; megismétli az ENSZ BT tagjaihoz, és különösen Oroszországhoz és Kínához intézett felhívását, hogy vessék latba befolyásukat a szíriai nép elnyomásának azonnali beszüntetése érdekében; továbbra is támogatja az EU és tagállamai által e téren kifejtett erőfeszítéseket;

2.

felhívja a főképviselőt/alelnököt, hogy Oroszországgal és Kínával együttműködve tegyen meg mindent annak érdekében, hogy az ENSZ BT határozatát elfogadják;

3.

felszólítja Oroszországot, a szír kormány legnagyobb tengerentúli fegyverszállítóját, hogy haladéktalanul állítsa le Szíriába irányuló fegyverszállítmányait és felszólítja az EU-t, hogy állítsa össze a Szíriának fegyvereket szállító vállalatok feketelistáját; ebben az összefüggésben felszólítja az uniós szereplőket, hogy maradéktalanul tartsák tiszteletben az Európai Unió fegyverexportra vonatkozó magatartási kódexét, amely elkötelezett amellett, hogy megakadályozza azon eszközök kivitelét, amelyeket belső elnyomásra lehet felhasználni, vagy amelyek hozzájárulhatnak egy régió instabilitáshoz;

4.

ismét a leghatározottabban elítéli, hogy a szíriai rezsim országának lakosságát, különösen Homsz városában, könyörtelen elnyomás alatt tartja; mélységes aggodalmának ad hangot az emberi jogok szíriai hatóságok általi megsértésének súlyossága miatt, beleértve a tömeges letartóztatásokat, a törvénytelen kivégzéseket, az önkényes fogva tartásokat, az erőszakos eltüntetéseket, valamint a fogvatartottak – köztük gyermekek – kínzását és bántalmazását; hangsúlyozza, hogy az erőszakos cselekmények következtében megsebesült emberektől nem szabad megtagadni az orvosi ellátást;

5.

aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy az UNICEF 2012. február 7-i felhívása és a független nemzetközi vizsgálóbizottság Szíriáról szóló 2011. november 23-i jelentése szerint az erőszak kitörése (2011 márciusa) óta Szíriában mintegy 400 gyermek vesztette életét, mintegy 380 – olykor 14 évesnél fiatalabb – gyermeket önkényesen letartóztattak, majd a fogva tartásuk ideje alatt megkínoztak és megerőszakoltak; határozottan elítéli az emberi jogok, így a gyermekek jogai a szír katonaság és biztonsági erők általi megsértésének minden esetét, és felszólítja a szír kormányt, hogy hagyjon fel a gyermekek jogai és az egyéb emberi jogok megsértésének gyakorlatával;

6.

őszinte részvétét fejezi ki az áldozatok családtagjainak; elismerően nyilatkozik a szír nép bátorságáról és elszántságáról, és határozottan támogatja azon törekvéseiket, hogy biztosítsák a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok teljes körű tiszteletben tartását, valamint a jobb gazdasági és társadalmi feltételek garantálását;

7.

megismétli a Bassár el-Aszad elnökhöz és rezsimjéhez intézett felhívását, melyben azt követeli, hogy az elnök azonnal mondjon le, s ezáltal tegye lehetővé a békés és demokratikus átmenetet az országban;

8.

sürgeti, hogy az Aszad-rezsim vessen véget a szír nép elleni erőszaknak, vonja ki a csapatokat és a tankokat a városokból, bocsásson szabadon minden letartóztatott tüntetőt, politikai foglyot, emberi jogi jogvédőt, blogszerzőt és újságírót, továbbá engedje be az ország minden területére a nemzetközi humanitárius és emberi jogi szervezeteket, valamint a nemzetközi sajtót;

9.

ismételten felszólít az emberi jogok és az alapvető szabadságok széles körű, rendszeres és tömeges, a szíriai hatóságok, katonai és biztonsági erők által elkövetett megsértésének azonnali, független és átlátható kivizsgálására annak érdekében, hogy e cselekmények – amelyek emberiesség elleni bűntettnek minősülhetnek – minden felelősét elszámoltathassa a nemzetközi közösség; úgy véli, hogy az ENSZ BT által a szíriai válság megszüntetésére kifejtett erőfeszítéseket a felelősségre vonással kapcsolatos egyértelmű mechanizmusokra kell összpontosítani, ugyanakkor ismételten támogatja az ENSZ emberi jogi főbiztosa felhívását, mely szerint Szíria ügyét a Nemzetközi Büntetőbíróság elé kell utalni;

10.

ismételten támogatásáról biztosítja az Arab Liga arra irányuló erőfeszítéseit, hogy véget érjen az erőszak és politikai megoldás szülessen Szíriában; üdvözli az Arab Liga azon döntését, hogy fokozott mértékben együttműködik az ENSZ-szel; tudomásul veszi az Arab Liga arra vonatkozó döntését, hogy a szíriai hatóságok egyre erőszakosabb fellépésére válaszképpen felfüggesztette szíriai megfigyelő küldöttségét;

11.

üdvözli, hogy a főképviselő/alelnök támogatja a „Szíriai nép barátai” kapcsolattartó csoport megalakulását, amelyet a szíriai demokratikus változások érdekében többek között olyan országok hívtak életre, mint Törökország és az Arab Liga országai; üdvözli a főképviselő/alelnök azon bejelentését, hogy részt vesz a kapcsolattartó csoport 2012. február 24-i, Tunéziában megrendezésre kerülő első ülésén;

12.

felszólítja a Tanácsot, hogy hozzon közös határozatot valamennyi Szíriába akkreditált nagykövet visszahívásáról és az uniós tagállamokban szolgálatot teljesítő szír nagykövetekkel való diplomáciai kapcsolatok befagyasztásáról; sürgeti a főképviselőt/alelnököt, hogy humanitárius kapacitással erősítse meg az EU damaszkuszi küldöttségét, és tegyen hasonlóképp mindenütt, ahol szükséges;

13.

üdvözli az EU arra irányuló kötelezettségvállalását, hogy fokozza a szíriai rezsimmel szembeni nemzetközi nyomást; támogatja a Külügyek Tanácsának 2012. január 23-i azon határozatát, hogy újabb korlátozó intézkedéseket léptet életbe a szíriai rezsimmel szemben és további célzott szankciókra szólít fel;

14.

üdvözli a Bizottság 2012. február 3-i határozatát, melynek értelmében (3 millió euró értékű) humanitárius segítséget nyújtanak Szíria és a szomszédos országok lakossága szenvedéseinek enyhítésére;

15.

üdvözli és támogatja a szíriai ellenzék arra irányuló jelenlegi törekvéseit, hogy egységet alkosson az országon belül és azon kívül is, hogy továbbra is ápolja a kapcsolatokat a nemzetközi közösséggel, különösen az Arab Ligával, valamint hogy a Szíria jövőjére és demokratikus átmenetére vonatkozó közös jövőkép megvalósításán munkálkodjon; sürgeti, hogy az EU fokozza az ellenzéknek nyújtott politikai, műszaki, kommunikációs és humanitárius támogatását;

16.

békés és valódi demokratikus átmenetre hív fel, amely eleget tesz a szír nép jogos igényeinek és befogadó párbeszéden alapul az összes demokratikus erő és a szír társadalom valamennyi rétege részvételével egy mélyreható demokratikus reformfolyamat elindítására, amely figyelembe veszi, hogy szükség van a nemzeti megbékélés biztosítására, és amely ezért a kisebbségek jogainak tiszteletben tartása mellett kötelezi el magát; felszólítja az EU-t, hogy támogassa a szír ellenzék valamennyi, egyesülésre és egy demokratikus Szíriára vonatkozó menetrend létrehozására irányuló kísérletét;

17.

súlyos aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a szír hatóságok általi megfélemlítés kiterjedhet a száműzetésben élő ellenzéki aktivistákra is;

18.

üdvözli, hogy Törökország határozottan kiáll a szíriai lakosság mellett, többek között oly módon, hogy a szír–török határ mentén fogadja a menekülteket és lehetővé teszi az ellenzék megszerveződését; sürgeti a főképviselőt/alelnököt, hogy mindent tegyen meg annak érdekében, hogy megkezdődjenek a tárgyalások Törökországgal, az Arab Ligával és a szíriai ellenzékkel a szír-török határon létrehozandó humanitárius korridorok létrehozása céljából;

19.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Oroszországi Föderáció kormányának és parlamentjének, a Kínai Népköztársaság kormányának és parlamentjének, a Török Köztársaság kormányának és parlamentjének, az ENSZ főtitkárának, az Arab Liga főtitkárának, valamint a Szíriai Arab Köztársaság kormányának és parlamentjének.

30.8.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 249/41

—

tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, valamint az összes ahhoz kapcsolódó emberi jogi ENSZ-egyezményre és azok opcionális jegyzőkönyveire (1),

—

tekintettel az Emberi Jogok Európai Egyezményére és az EU Alapjogi Chartájára,

—

tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsáról (UNHRC) szóló korábbi állásfoglalásaira, és különösen az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa tizenhatodik ülésszakára vonatkozó prioritásokról és a 2011-es felülvizsgálatról szóló, 2011. március 10-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel az Európai Parlament Emberi Jogi Albizottságának küldöttségére, amely részt vett a UNHRC tizenhatodik ülésszakán Genfben, és arról jelentést nyújtott be az albizottságnak, valamint a Külügyi Bizottság és az Emberi Jogi Albizottság közös küldöttségére, amely részt vett az ENSZ Közgyűlésének 66. ülésszakán,

—

tekintettel a demokratizálódást támogató uniós külpolitikákról szóló, 2011. július 7-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel a UNHRC-nek az Emberi Jogi Tanács munkáját és működését felülvizsgáló 2011. március 25-i, 16/21. számú állásfoglalására,

—

tekintettel „Az EU mint globális szereplő: az Unió szerepe a többoldalú szervezetekben” című, 2011. május 11-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel a UNHRC közelgő hetedik ciklusára, és különösen a 2012. február 27. és március 23. között megrendezendő 19. ülésszakára, valamint az egyetemes időszakos felülvizsgálat 2012. folyamán megrendezésre kerülő 13. és 14. ülésszakára,

—

tekintettel a UNHRC korábbi rendes és rendkívüli üléseire, valamint az egyetemes időszakos felülvizsgálat 2011. decemberében lezárt első ciklusára,

—

tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és az Európai Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett „Emberi jogok és demokrácia az Európai Unió külső tevékenységének középpontjában – egy hatékonyabb megközelítés felé” című, 2011. december 12-i közös közleményére (COM(2011)0886),

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkére, 3. cikkének (5) bekezdésére, valamint 18., 21., 27., és 47. cikkére,

—

tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.

mivel az emberi jogok egyetemességének tiszteletben tartása, előmozdítása és védelme az Európai Unió etikai és jogi vívmányainak fontos részét képezi, valamint az európai egység és integritás egyik alapköve (5);

B.

mivel az EU emberi jogi politikája folyamatos felülvizsgálatának köszönhetően külpolitikája révén az Unió várhatóan aktívabb, koherensebb és hatékonyabb szerepet fog betölteni a világpolitikában;

C.

mivel az Uniónak és a tagállamoknak politikáikban biztosítaniuk kell az emberi jogok tiszteletben tartását annak érdekében, hogy a kül- és belpolitika közötti koherencia fokozódjon, és ezáltal az EU hitelessége nagyobb legyen az ENSZ Emberi Jogi Tanácsánál;

D.

mivel valamennyi nemzetközi szereplőnek azon kell dolgoznia, hogy felszámolják a kettős mércéket, és az emberi jogi kérdések megvitatása során elkerüljék a szelektivitást és az átpolitizálást,

E.

mivel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa az egyetemes emberi jogokra specializálódott egyedülálló testület, valamint az ENSZ rendszerén belül az emberi jogokkal foglalkozó speciális fórum; mivel az Emberi Jogi Tanácsot azzal a jelentős feladattal bízták meg, hogy az egész világon támogassa az emberi jogok előmozdítását, védelmét és tiszteletben tartását;

F.

mivel a Közgyűlés harmadik bizottságában és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában az ENSZ Biztonsági Tanácsán belüli vita kapcsán folyó munka eredményeit figyelembe kell venni;

G.

mivel az Európai Parlament Emberi Jogi Albizottságának küldöttsége részt fog venni a UNHRC tizenkilencedik, genfi ülésszakán, ahogyan az elmúlt években is részt vett a UNHRC ülésein;

1.

tudomásul veszi, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 19. ülésén folyamatosan előtérbe kerülnek az uniós prioritások, és üdvözli, hogy Burma/Mianmar, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (KNDK), Szíria, Líbia és Irán kérdését kiemelten kezelik;

2.

üdvözli, hogy a 19. rendes ülésszak napirendjén szerepelnek többek között az emberi jogok általános érvényesítésére, az internet kifejezési szabadságára, a vallás, a hit és a lelkiismeret szabadságára, a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetésre és erőszakra, a nemi identitásra, a HIV/AIDS kapcsán az emberi jogokra, valamint a kisebbségek jogairól szóló nyilatkozatra vonatkozó megbeszélések, valamint a gyermekek jogairól, a kínzásról, a terrorizmus elleni fellépésről, az eltűnésekről és az önkényes fogva tartásokról szóló átfogó megbeszélések; felhívja a tagállamokat, hogy építő jelleggel vegyenek részt ezekben a vitákban, és tegyék egyértelművé, hogy az egyetemes és oszthatatlan emberi jogok a szexuális irányultságra és a nemi tudatra tekintet nélkül mindenkit megilletnek;

3.

üdvözli, hogy az ülésszakon jelölteket állítanak a demokratikus és méltányos nemzetközi rend előmozdításával foglalkozó független szakértők, továbbá az igazság, az igazságszolgáltatás, a kártérítés és a meg nem ismétlődési garanciák előmozdításával foglalkozó különelőadó, a szíriai emberi jogi helyzettel foglalkozó különelőadó és a szudáni emberi jogi helyzettel foglalkozó független szakértő szerepének betöltésére; várja a különelőadók által a többek között a KNDK-ban, Iránban és Burmában/Mianmarban tapasztalható emberi jogi helyzetről, valamint a kínzások és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetések, az emberi jogi jogvédők helyzete, illetve a vallás- és hitbéli szabadság tárgyában benyújtandó jelentéseket; felszólítja a tagállamokat, hogy tevékenyen járuljanak hozzá ezen eszmecserékhez;

4.

üdvözli, hogy munkája során az ENSZ egyre nagyobb hangsúlyt fektet az emberi jogok általános érvényesítésére, amelyre példa többek között az, hogy egyre több meghallgatás folyik az ENSZ emberi jogi főbiztosa kabinetjének biztonsági tanácsa előtt – többek között a főtitkár-helyettesi szinten remekül irányított New York-i irodában –, illetve hogy – amint azt a felülvizsgálat megállapításai előírják – a UNHRC évente vitafórumot rendez az ENSZ-ügynökségek és -alapok irányító testületei vezetősége és titkársága részvételével; nyomatékosan ösztönzi az ENSZ Biztonsági Tanácsában résztvevő országokat, hogy rendszeresebben kérjenek tájékoztatást az Emberi Jogi Tanácstól annak érdekében, hogy a Biztonsági Tanács által kezelt számos konfliktus hátterében meghúzódó emberi jogi jogsértésekre hatékonyabb választ lehessen adni;

5.

ismételten felhívja az Unió tagállamait, hogy tevékenyen forduljanak szembe minden olyan kísérlettel, amelynek célja az emberi jogok egyetemességének, oszthatatlanságának és egymástól való függésének megkérdőjelezése, valamint hogy határozottan ösztönözzék az ENSZ Emberi Jogi Tanácsát arra, hogy egyenlő figyelemben részesítsék a bármely – például nem, faj, kor, szexuális irányultság, vallás vagy hit alapján történő – megkülönböztetés minden formáját; úgy véli, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2011. június 17-i A/HRC/RES/17/19. számú, az emberi jogokról, a szexuális irányultságról és a nemi identitásról szóló állásfoglalást kézzelfogható és hosszú távú intézkedéseknek kell követnie;

6.

ismételten felhívja az uniós tagállamokat, hogy továbbra is mutassanak példát azzal, hogy támogatják az Emberi Jogi Tanács munkájának egyetemlegességét, konkrétan azáltal, hogy ratifikálják az általa elfogadott nemzetközi emberi jogi egyezményeket; sajnálatának ad hangot különösen amiatt, hogy egyetlen uniós tagállam sem ratifikálta a vendégmunkások és családtagjaik jogainak védelméről szóló nemzetközi egyezményt, és hogy több tagállam nem fogadta még el/nem ratifikálta a személyeknek az erőszakos eltüntetéssel szembeni védelméről szóló egyezményt, valamint hogy csak egy tagállam ratifikálta a gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmányát, és ismételten felhívja a tagállamokat, hogy ratifikálják ezen egyezményeket;

7.

a csekély fejlődés ellenére továbbra is aggódik a „blokkok politikája” miatt, ami időközönként még mindig meghatározó jellegű, és befolyásolja, hogy mely országok és helyzetek kerülnek a UNHRC látóterébe, ami által tekintélye és hitelessége csorbát szenved;

8.

sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a felülvizsgálati folyamat nem eredményezte azt, hogy a tagsági feltételeket szorosabban hozzáigazították volna az emberi jogi elkötelezettséghez és mutatókhoz; megismétli felhívását, hogy a helyi csoportoknak választásokon kell megmérettetniük magukat, és javasolja, hogy az EU és tagállamai járjanak elő jó példával, továbbá határozottan álljanak ki a regionális csoportok által folytatott azon gyakorlat ellen, hogy „tiszta lappal” indulnak a választásokon;

9.

tudomásul veszi Líbia tagságát a UNFRC-ben, és ösztönzi az ország újraintegrációját; sajnálatának ad hangot azonban amiatt, hogy nem ragadták meg az alkalmat arra, hogy a beválasztáshoz szükséges alapfeltételeken alapuló szigorú és átlátható feltételeket írjanak elő a felfüggesztett tagság visszaállítására; sürgeti a UNHRC-t, hogy a későbbiekre nézve állítsa össze e feltételek listáját annak érdekében, hogy egy állam UNHRC-tagságra való, az emberi jogi mutatókon alapuló alkalmasságát következetes módon meg lehessen állapítani;

10.

üdvözli a líbiai független nemzeti vizsgálóbizottság a 15. rendkívüli ülés eredményeit követően 2011 szeptemberében a UNHRC-nek benyújtott első jelentését; javasolja, hogy mandátumát hosszabbítsák meg, és várja a 19. ülésszakon benyújtandó végleges írásos jelentést; ösztönzi, hogy a vizsgálóbizottság ajánlásait hajtsák végre, és határozottan támogatja, hogy az mindenre kiterjedő, pártatlan és nyilvános, az igazságszolgáltatási eljárásokat maradéktalanul tiszteletben tartó vizsgálatot követeljen a nemzetközi emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jogok a konfliktus során történő feltételezett megsértése miatt, tekintet nélkül arra, hogy a jogsértést ki követte el; úgy véli, hogy a líbiai emberi jogi helyzet továbbra is aggodalomra ad okot, különösen ami a fogvatartási feltételeket és a milícia által fogva tartott személyekkel való bánásmódot illeti, mivel az ideiglenes kormánynak nincs hatalma e szerveződések felett; a nemzetközi közösség nem szűnő éberségét és segítségét kéri, amint arra az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2012. január 25-i ülésén az emberi jogi főbiztos is felszólított;

11.

a leghatározottabban elítéli, hogy a szíriai rezsim brutálisan elnyomja népét és szisztematikusan megsérti az emberi jogokat, ideértve a gyermekek jogait is, és felhívja a szíriai hatóságokat, hogy a békés és demokratikus átmenet biztosítása érdekében azonnal hagyjanak fel az erőszakkal, és tegyenek eleget nemzetközi emberi jogi kötelezettségeiknek;

12.

üdvözli, hogy az Egyesült Államok, Lengyelország és az EU kezdeményezésére megrendezésre került a szíriai emberi jogi helyzetnek szentelt 16., 17. és 18. rendkívüli ülésszak; támogatja a novemberi jelentés ajánlásait, és várja, hogy annak folytatását a 19. ülésszakon ismertessék, és arról interaktív párbeszédet folytassanak;

13.

üdvözli azt a határozatot, hogy a vizsgálóbizottság mandátumának lejártát követően különelőadót bízzanak meg a szíriai emberi jogi helyzet nyomon követése céljából; teljes körű támogatásáról biztosítja a vizsgálóbizottságot, a főbiztost és a speciális eljárásokkal foglalkozó összes megbízottat, amennyiben felszólították a szíriai hatóságokat, hogy a teljes elszámoltathatóság érvényesítése és a büntethetetlenség elkerülése érdekében mindenre kiterjedően működjenek együtt a vizsgálatok során; üdvözli Ashton bárónő, az Unió főképviselője/alelnöke és a tagállamok annak érdekében tett diplomáciai erőfeszítéseit, hogy Kína és Oroszország hozzájáruljon a Szíriáról szóló állásfoglalás késlekedés nélküli elfogadásához; mélységesen sajnálja, hogy az Orosz Föderáció és Kína ismételt vétója miatt a Biztonsági Tanács nem tudott eleget tenni az arab liga arra irányuló kérésének, hogy Szíriát kérjék fel egy átfogó, erőszakmentes politikai átalakulás levezénylésére;

14.

ismételten hangot ad a bahreini emberi jogi helyzet miatti aggodalmának, és felszólítja az uniós tagállamokat, hogy tegyenek erőfeszítéseket annak érdekében, hogy a UNHRC égisze alatt állásfoglalást fogadjanak el a bahreini emberi jogi helyzetről; hangsúlyozza, hogy a UNHRC-nek foglalkoznia kell a 2011-es kormányellenes tüntetések után Yemenben kialakult büntethetetlenségi helyzettel, és úgy véli, hogy az amnesztia sérti a nemzetközi emberi jogi rendelkezéseket, mivel lehetetlenné teszi azon személyek bíróság elé állítását, akik esetleg emberiség elleni bűntettekért, népirtásért, háborús bűnökért és súlyos emberi jogi jogsértésekért felelősek;

15.

üdvözli az ENSZ emberi jogi biztosának, Navi Pillay-nak a 2011-es év során tett kijelentéseit, amelyekben sürgeti az egyiptomi hatóságokat, hogy vessenek véget a tahrir-téri és az ország egyéb térségeiben található tiltakozók ellen bevetett túlzott és brutális erőszaknak, az indokolatlan könnygáz, gumitöltet- és éleslőszer-használatnak, és amelyben független vizsgálat indítására szólít fel a tüntetések és megmozdulások kapcsán;

16.

felhívja az Uniót és a tagállamokat, hogy az Algériára vonatkozó egyetemes időszakos felülvizsgálat második ciklusa során összpontosítsanak az erőszakos eltűnésekre, és világítsanak rá arra, hogy Algéria nem követi az egyezmény részes felei által benyújtott ajánlásokat; e tekintetben célzott nyomon követő mechanizmus felállítására szólít fel; felszólítja ugyanakkor az EU-t és a tagállamokat, hogy adjanak hangot a közelmúltban elfogadott öt törvény, és különösen a restriktív jellegű társulási törvény és a nőkre vonatkozó, megkülönböztető jellegű törvény miatti súlyos aggályaiknak;

17.

hangsúlyozza, hogy nemzetközi megfigyelőkre van szükség a nyugat-szaharai helyzet nyomon követése érdekében, amely feladatot többek között a UNHRC különelőadói is végezhetnének;

18.

üdvözli az Iráni Iszlám Köztársaságban tapasztalható emberi jogi helyzettel foglalkozó különelőadó kinevezésére irányuló határozatot; üdvözli az UNGA harmadik bizottságához kinevezett különelőadó által ismertetett időközi jelentést, és számít arra, hogy a jelentést a 19. ülésszakon tárgyalni fogják; sürgeti az iráni hatóságokat, hogy működjenek együtt a különelőadóval a vizsgálatok során, többek között azáltal, hogy lehetővé teszik az országba való bejutást; az aggasztó iráni emberi jogi helyzet tükrében felhív a különelőadó mandátumának meghosszabbítására;

19.

elismerően szól a KNDK-ban és Burmában/Mianmarban tapasztalható emberi jogi helyzettel foglalkozó különelőadók mandátumuk során bizonyított folyamatos elkötelezettségét, és mandátumuk meghosszabbítására szólít fel; üdvözli a Burmában/Mianmarban tapasztalható pozitív változásokat, amennyiben az ország nagyobb hajlandóságot mutat a speciális eljárásoknak való megfelelésre, és megismétli felhívását, hogy engedjenek szabadon minden, meggyőződése miatt bebörtönzött személyt, és hozzanak konkrét intézkedéseket a büntethetetlenség elleni fellépés érdekében Burmában, különös tekintettel az etnikai közösségekben elkövetett emberiség elleni bűntettekre;

20.

ismételten felszólítja a főképviselőt/alelnököt és az uniós tagállamokat, hogy alakítsanak ki határozott közös uniós álláspontot a gázai konfliktusról készült tényfeltáró jelentés folytatásaként, és követeljék nyilvánosan az ajánlások végrehajtását, valamint a nemzetközi jog megsértéséért való – független, pártatlan, átlátható és hatékony vizsgálaton alapuló – felelősségre vonást, tekintet nélkül arra, hogy ki volt az elkövető; úgy véli, hogy elszámoltathatóság és igazságosság nélkül nem lehetséges a hatékony közel-keleti békefolyamat;

21.

támogatja az elefántparti emberi jogi helyzetet vizsgáló független szakértő megbízatását a vizsgálóbizottság által adott ajánlások végrehajtásának nyomon követése céljából, valamint várja a szakértő jelentéséről szóló, a 19. ülésszakon sorra kerülő vitát;

22.

hangsúlyozza, hogy további erőfeszítéseket kell tenni a Sri Lanka-i elszámoltathatósági folyamat erősítése érdekében, és továbbra is követelni kell az összes bűncselekményt kivizsgáló ENSZ-bizottság felállítását, ahogy az ENSZ-főtitkár Sri Lankával foglalkozó szakértői bizottsága is javasolta; felkéri a Sri Lanka-i kormányt, hogy hívja meg az ENSZ szólás- és véleményszabadsághoz való jog előmozdításával és védelmével foglalkozó különleges előadóját;

23.

aggodalommal tölti el az emberi jogi helyzet romlása Kazahsztánban; úgy véli, hogy a Zhanaozenben és Shetpében (Nyugat-Kazahsztán) lezajlott eseményekről szóló főügyészségi jelentés nem tér ki eléggé a kazah állami erők a tiltakozás brutális leverésében játszott szerepére, amelynek során 2011. december 16. és 18. között rátámadtak az olajmunkásokra, a velük rokonszenvezőkre és támogatóikra, legalább 17 ember halálát okozva; felháborítónak tartja az ellenzéki pártok vezetői, emberi jogi jogvédők és újságírók ezt követő letartóztatását; felszólít az események független, nemzetközi kivizsgálására, valamint a politikai foglyok, köztük az olajmunkások ügyvédje, Natalia Sokolowa azonnali szabadon bocsátására; hangsúlyozza, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának soron következő ülésén meg kell vitatni a kazahsztáni emberi jogi helyzetet;

24.

elismeri az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala által végzett munkát a Kongói Demokratikus Köztársaság (KDK) emberi jogi helyzetének vonatkozásában, és hangsúlyozza, hogy újra meg kell bízni egy független szakértőt a KDK emberi jogi helyzetének nyomon követésével, és kapcsolatba kell lépni a hatóságokkal a nemzetközi emberi jogi mechanizmusok által tett ajánlások végrehajtása tekintetében;

25.

kéri, hogy az EU delegációja és az uniós tagállamok igyekezzenek elérni, hogy az Emberi Jogi Tanács hozzon határozatot Eritreáról, tekintettel az országban a véleményszabadság, a vallásszabadság vagy a hit szabadsága és a lelkiismereti szabadság terén uralkodó kiábrándító és egyre romló helyzetre;

26.

üdvözli az ENSZ emberi jogi főbiztosának jelentését az afganisztáni helyzetről, amely annak a munkának az eredménye, amelyet hivatala az UNAMA keretében végez; felszólítja az uniós tagállamokat, hogy nyilvánosan támogassák, és vitassák meg a jelentést, támogatva a benne foglalt ajánlásokat, amelyek a jogállamiság megerősítésére, a büntetlenség elleni küzdelemre, a nők jogaira és az afgán emberi jogi intézmény munkájára vonatkoznak; támogatja az afganisztáni emberi jogi helyzettel foglalkozó különelőadó hivatalának létrehozatalát;

27.

megjegyzi, hogy a védelem felelőssége (Responsibility to Protect – R2P) koncepciója sikeres volt az ENSZ testületekben, például az ENSZ Biztonsági Tanácsában, az ENSZ-közgyűlésben és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában; hangsúlyozza, hogy az R2P átfogó koncepció, amely több a puszta katonai beavatkozásnál; tudomásul veszi, hogy egy új értelmezés van kialakulóban („felelősségvállalás védelmezés során”), amelyet néhány BRICS-ország, különösen Brazília kezdeményezett a líbiai válság után; bátorítja a további vitát arról, hogy az ENSZ szervei, különösen a Biztonsági Tanács hogyan alkalmazhatná ezt a koncepciót, fokozott együttműködést biztosítva a tagállamok között a válsággal szemben; különösen hangsúlyozza a Nemzetközi Büntetőbíróság, különösen annak vádhatósága megelőzésben játszott szerepét, továbbá e tekintetben a Nemzetközi Büntetőbírósághoz való folyamodás megalapozását az ENSZ Biztonsági Tanácsán keresztül;

28.

hangsúlyozza a kínai emberi jogi helyzet nemzetközi nyomon követésének szükségességét, és felszólítja az uniós tagállamokat, hogy jelentős és kézzel fogható eredmények elérése érdekében tevékenyen vegyenek részt kialakításában, tekintettel arra, hogy sikertelennek bizonyult az EU és Kína közötti emberi jogi párbeszéd;

29.

újra megfogalmazza, hogy a gondolat, a lelkiismeret szabadsága és a vallásszabadság, ideértve a vallás vagy hit feladásának vagy megváltoztatásának szabadságát is, alapvető emberi jog; nagyra tartja az ENSZ-nek a vallás és a meggyőződés szabadságával foglalkozó különelőadója által végzett munkát, és fájlalja, hogy a világon sok embert és közösséget megfosztanak ettől a jogtól; sajnálatának ad hangot, amiért a történelmi Tibet területén folyamatosan sérül a vallásszabadság és a véleménynyilvánítás szabadsága, és hogy ennek következtében az utóbbi időben több tibeti felgyújtotta magát, hogy ilyen szélsőséges formában tiltakozzon a jogfosztottság és a szabadságjogok eltiprása ellen;

30.

elítéli a japán igazságügy-miniszter legutóbbi kijelentését a halálbüntetés alkalmazásának lehetséges visszaállításáról; üdvözli Mongólia 2012. január 5-i döntését a halálbüntetés eltörléséről, amely a halálbüntetés alkalmazásának 2010 januárja óta tartó moratóriumát követi, továbbá bátorítja az ENSZ Emberi Jogi Tanácsát és az ENSZ-közgyűlést, hogy folytassa erőfeszítéseit, hogy az egész világon vezessenek be moratóriumot a halálbüntetésre és töröljék el;

31.

üdvözli a guatemalai parlament döntését, amelynek értelmében ratifikálják a Római Statútumot;

32.

üdvözli a nemek közötti egyenlőség kérdésével foglalkozó ENSZ-szervezet (UN Women) munkáját, amely nyilvánvalóan hatással van a „pekingi vívmányok”, többek között a szexuális és reprodukciós jogok végrehajtására és védelmére, továbbá az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nők békében és biztonságban játszott szerepéről szóló, 1325. számú határozatának végrehajtására, amelyek mind kulcsfontosságú kérdések az EU számára;

33.

üdvözli az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa által készített felülvizsgálatban szereplő megerősítését annak, hogy az egyetemes időszakos felülvizsgálat második ciklusának középpontjába többek között az első ciklus elfogadott ajánlásainak végrehajtását kell állítani, de hangsúlyozza, hogy azokat az ajánlások sem kell kizárni a folyamatból, amelyeket a felülvizsgálat tárgyát képező állam nem fogadott el; felszólítja az egyetemes időszakos felülvizsgálatban részt vevő államokat, hogy a harmadik országok értékelését különösen az ENSZ-egyezmény alapján létrehozott testületek ajánlásai és a különleges eljárások nyomon követésére és végrehajtására összpontosítsák, ezen értékes szakértői hozzájárulások számára nyújtott jelentős politikai támogatásként;

34.

bátorítja az uniós tagállamokat, hogy adjanak technikai segítséget az egyetemes időszakos felülvizsgálat ajánlásainak végrehajtásához, összhangban az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának intézményépítő csomagjában vállalt kötelezettségekkel és a felülvizsgálati folyamat kimenetelével; rámutat az egyetemes időszakos felülvizsgálat részét képező, a végrehajtáshoz pénzügyi és technikai segítséget biztosító önkéntes alapra, amely e tekintetben hasznos eszköz, valamint bátorítja a többi tagállamot, hogy kövessék a brit és a német példát és járuljanak hozzá az alaphoz;

35.

úgy véli, hogy az EU-nak törekednie kell az egyetemes időszakos felülvizsgálati folyamat tekintélyének növelésére oly módon, hogy az ENSZ-tagállamokkal folytatott kétoldalú és többoldalú párbeszédekbe beilleszti az ajánlásokat;

36.

üdvözli, hogy a párizsi elveknek megfelelően nagyobb szerep jut a nemzeti emberi jogi intézményeknek, amelyek most jogosultak arra, hogy a felülvizsgálat tárgyát képező állam után azonnal felszólaljanak az egyetemes időszakos felülvizsgálat eredményeinek a plenáris ülés által történő elfogadása során; újra megfogalmazza, hogy támogatja az emberi jogi nem kormányzati szervezetek és a tágabb civil társadalom, valamint a szakértők bevonását az egyetemes időszakos felülvizsgálatba;

37.

üdvözli, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa felülvizsgálatának eredménye előirányozza az elfogadott ajánlásokat követő intézkedések önkéntes félidős aktualizálásának benyújtását, és bátorítja az uniós tagállamokat, hogy járjanak elől jó példával;

38.

újra kijelenti, hogy a különleges eljárások képezik az ENSZ emberi jogi rendszerének lényegét, és hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának hitelessége és eredményessége az eljárások teljes végrehajtásától és a Tanács és a megbízottak közötti együttműködéstől függ;

39.

üdvözli, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának felülvizsgálati folyamata megerősítette a megbízottak integritását és függetlenségét az eljárások alapvető jellemzőiként;

40.

üdvözli az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának felülvizsgálatában vállalt intézkedéseket, amelyek célja, hogy a megbízottak kiválasztásának és kinevezésének folyamatát átláthatóbbá tegyék; üdvözli továbbá, hogy a párizsi elveket tiszteletben tartó nemzeti emberi jogi intézmények nagyobb szerepet játszanak e kiválasztási folyamatban;

41.

sajnálatának ad hangot, hogy a különleges eljárások korai figyelmeztető képességét nem erősítették tovább azzal, hogy rendelkezésre bocsátanak egy olyan mechanizmust, amely lehetővé teszi egy adott helyzetnek az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa részéről történő automatikus vizsgálatát; sajnálatának ad hangot, hogy nem áll rendelkezésre mechanizmus a különleges eljárások ajánlásai végrehajtásának nyomon követésére;

42.

üdvözli az EIDHR-alapok bejelentett növelését, és hangsúlyozza ezeket a járulékos alapokat fel kell használni az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának nyújtott támogatás növelésére is; üdvözli az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala számára 2007 óta az EIDHR-en keresztül nyújtott pénzügyi hozzájárulást; úgy véli, hogy a legutóbbi időkben jelentkező új kihívások kiterjedésére tekintettel a Bizottságnak esetleg növelnie kellene éves hozzájárulását;

43.

megismétli, hogy szilárdan támogatja az EU aktív részvételét az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának munkájában, határozatok társtámogatásán, nyilatkozatok kibocsátásán, valamint az interaktív párbeszédekben és vitákban való részvételén keresztül;

44.

újra felszólítja az EU-t és tagállamait az emberi jogok belső politikákban való teljes mértékű tiszteletben tartására annak érdekében, hogy ne jöjjön létre kettős mérce, és erősödjön a belső és a külső politikák közötti következetesség, és hogy nemzetközi színtéren fokozzák erkölcsi tekintélyüket; felszólítja Ashton bárónő, főképviselő/alelnököt, hogy foglalkozzon az uniós vállalatok az Unión kívüli emberi jogi jogsértésekben való bűnrészességével, valamint dolgozza ki a szankciórendszer ezen vállalatokkal szembeni végrehajtását, vagy legalább kövesse nyomon az ilyen eseteket, és gondoskodjon arról, hogy e vállalatok ne jussanak uniós támogatásokhoz, vagy az EKSZ-től ne kapjanak semmilyen segítséget;

45.

újra hangsúlyozza a szilárd, közös uniós álláspontok kialakításának elsőrendű fontosságát az EU és a tagállamok kollektív súlyának kihasználása érdekében; e tekintetben tudomásul veszi a Tanács Emberi Jogi Munkacsoportja (COHOM) kapacitásának növelését és a kulcsfontosságú prioritások megállapítására irányuló erőfeszítéseket, valamint az arra irányuló erőfeszítéseket, hogy egyértelmű munkamegosztás jöjjön létre, amelyeknek segítségével nő a régiókon átívelő hatótávolság és erősödik az együttműködés, és lobbitevékenység folytatható minden mérsékelt állam körében, ideértve Genf és New York között; üdvözli, hogy a COHOM székhelye de facto Brüsszelben van és az arra irányuló javaslatot is, hogy évente tartson ülést Genfben; támogatja az arra irányuló erőfeszítéseket, hogy „sok hangon egységes üzenet” érvényesüljön, de helyteleníti, hogy a közös alapvetés keresése túl gyakran a legkisebb közös nevező elfogadásához vezet, különösen a végleges tanácsi következtetések esetében, és felszólít a bátrabb és nagyra törőbb fellépésre; ezzel összefüggésben bátorítja az EKSZ-t, különösen az EU genfi és New York-i küldöttségét, hogy megfelelő időben tartott tartalmas konzultációk alapján fokozza koherenciáját és az EU fellépésének láthatóságát, hogy növelje hitelességét a világban;

46.

üdvözli a főképviselő/alelnök arra vonatkozó elkötelezettségét, hogy éves megközelítést dolgoz ki a genfi, valamint a New York-i emberi jogi kérdésekkel kapcsolatos üléseken az ENSZ prioritásainak meghatározásához, és rámutat annak szükségességére, hogy a főképviselő/alelnök és a humanitárius segélyekkel és polgári védelemmel foglalkozó biztos szorosan együttműködjön, és a hozzájuk tartozó, különösen emberi jogi kérdéseket érintő ügyek szorosan összekapcsolódjanak;

47.

üdvözli az ENSZ Közgyűlése „Az Európai Unió részvétele az ENSZ munkájában” című, 65/276. számú határozatának elfogadását, amely az Unió által a szervezet emberi jogi munkájában betöltött szerep növelésére irányuló nagyobb erőfeszítések visszafogott kezdetének tekinthető; úgy véli, hogy az EU-nak mostantól erőteljesen ragaszkodnia kell jogai gyakorlásához, és nagyra törő stratégiát kell követnie ENSZ-beli státuszának további erősítése érdekében;

48.

üdvözli az EU és tagállamai által játszott konstruktív szerepet az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának felülvizsgálatában, különösen az Emberi Jogi Főbiztos Hivatala függetlenségének védelme, továbbá a különleges eljárások és az országonkénti megbízatások támogatása tekintetében; emlékeztet arra, hogy elegendő támogatást kell biztosítani az Emberi Jogi Főbiztos Hivatala regionális irodáinak fenntartásához;

49.

hangsúlyozza, hogy sürgősen javításra szorulnak az EU kapcsolatfelvételi képességei, többek között erős szövetségek kialakításával a kulcsfontosságú regionális partnerekkel és minden mérsékelt állammal, valamint olyan mechanizmussal, amelynek révén megszerezhető a főképviselő/alelnök támogatása a harmadik országok fővárosainak megnyeréséhez;

50.

melegen üdvözli a főképviselő/alelnök 2011. december 13-i, a Parlamenthez intézett nyilatkozatát, amelyben visszautal az EU emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselőjének létrehozására vonatkozó, hosszú ideje érvényes parlamenti felhívásra; hangsúlyozza, hogy a megbízatásra szakértőt kell kinevezni, aki bizonyított tapasztalattal rendelkezik az emberi jogok területén; szorgalmazza, hogy a kinevezésre minél előbb kerüljön sor, és megfelelő finanszírozást kapjon annak biztosítása érdekében, hogy a megbízatás véghezvihető legyen;

51.

megbízza az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 19. ülésszakán részt vevő küldöttségét, hogy adjon hangot az ezen állásfoglalásban kifejezésre juttatott aggodalmaknak és véleményeknek; felszólítja a küldöttséget, hogy az ülésről tegyen jelentést az Emberi Jogi Albizottságnak; nélkülözhetetlenül fontosnak tartja, hogy az EP küldöttsége továbbra is részt vegyen az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának vagy az ENSZ Közgyűlésének ülésein;

52.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének/a Bizottság alelnökének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ Biztonsági Tanácsának, az ENSZ főtitkárának, a 66. Közgyűlés elnökének, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa elnökének, az ENSZ emberi jogi főbiztosának és a Külügyi Bizottság által létrehozott EU–ENSZ munkacsoportnak.

30.8.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 249/49

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 227. cikkére,

—

tekintettel a Dan Pescod brit állampolgár által a Vakok Európai Szövetsége (EBU), illetve a Royal National Institute of Blind People (Vakok Királyi Nemzeti Intézete) nevében benyújtott 0924/2011. számú, a vakok könyvekhez és más nyomtatott termékekhez való hozzáféréséről szóló petícióval kapcsolatban a Tanácshoz és a Bizottsághoz 2012. január 13-án intézett kérdésekre (O-000005/2012 – B7-0029/2012 and O-000006/2012 – B7-0030/2012),

—

tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.

mivel az Európai Unióban élő vakok és gyengén látók igen korlátozott mértékben juthatnak csak hozzá könyvekhez és más nyomtatott termékekhez, mert a kiadványok 95 %-át nem teszik elérhetővé a Braille-íráshoz, a nagy betűmérethez vagy a hangoskönyvhöz hasonló, „hozzáférhető” formátumban;

B.

mivel világszinten jelenleg nincs nemzetközi jogi norma a nyomtatott szöveget olvasni képtelen emberek igényeire szabott formátumok határokon átnyúló kereskedelmére vonatkozó szerzői jogok tekintetében alkalmazható célzott kivételeket illetően;

C.

mivel a Szellemi Tulajdon Világszervezetének (WIPO) szerzői jogokkal foglalkozó bizottsága jelenleg fontolgatja egy olyan nemzetközi egyezmény létrehozásának lehetőségét, amely javítaná a vakok és gyengén látók hozzáférését a könyvekhez;

D.

mivel az Európai Unió következetesen ellenzi, hogy jogilag kötelező erejű szöveget fogadjanak el, és helyette a nem kötelező erejű ajánlásokat részesíti előnyben;

E.

mivel a kulturális és kreatív iparágak potenciáljának felszabadításáról szóló, 2011. május 12-i állásfoglalásában (1) az Európai Parlament arra szólítja fel az Uniót, hogy támogassa a kötelező erejű WIPO-szerződés elfogadását;

F.

mivel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény, és különösen annak 21. és 30. cikke, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája rendelkezik a fogyatékossággal élő személyekkel szembeni hátrányos megkülönböztetés tilalmára vonatkozó elvekről;

1.

felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy támogassák a vakok és gyengén látók számára készült könyvekre és egyéb nyomtatott termékekre vonatkozó tulajdonjogokat szabályozó, kötelező erejű WIPO-szerződés elfogadását;

2.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

30.8.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 249/50

—

tekintettel a megújult barcelonai folyamatról szóló, 2005. október 27-i állásfoglalására (1) és „Az euromediterrán gazdasági és kereskedelmi partnerségről, a nyolcadik euromediterrán kereskedelmi miniszteri konferenciát – Brüsszel – megelőzően” című 2009. november 25-i állásfoglalása (2),

—

tekintettel az 1995. november 28-i barcelonai nyilatkozatra, amely partnerséget hozott létre az Európai Unió és a dél- és kelet-mediterrán országok között, továbbá az e konferencián elfogadott munkaprogramra,

—

tekintettel a Bizottság 2011. március 8-i közös közleményére az Európai Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának „Partnerség a demokráciáért és a közös jólétért a dél-mediterrán térséggel” címmel, (COM(2011)0200),

—

tekintettel a 2010-ig tartó időszakra és azon túlra vonatkozó euromediterrán kereskedelmi ütemtervre, az Unió a Mediterrán Térségért nyolcadik kereskedelmi miniszteri találkozóján, 2009-ben elfogadott formában,

—

tekintettel a Bizottság 2011. május 25-i közös közleményére az Európai Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának „Az átalakuló szomszédság új megközelítése” címmel (COM(2011)0303),

—

tekintettel az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről Tunézia (3), Izrael (4), Marokkó (5), Jordánia (6), Egyiptom (7), Libanon (8), illetve Algéria (9) közötti euromediterrán társulási megállapodásokra, valamint a Közösség és (a Palesztin Nemzeti Hatóság képviseletében) a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ) (10) közötti kereskedelemről és együttműködésről szóló ideiglenes euromediterrán társulási megállapodásra;

—

tekintettel a vámunió végső szakaszának megvalósításáról szóló, 1995. december 22-i 1/95. sz. EK–Törökország társulási tanácsi határozatra (96/142/EK),

—

tekintettel a Manchesteri Egyetem fejlesztéspolitikai és irányítási intézete által az euromediterrán szabadkereskedelmi övezet fenntarthatóságáról készített hatástanulmányra,

—

tekintettel az euromediterrán szabadkereskedelmi övezet létrehozásáról szóló 2007. március 15-i állásfoglalására (11) és az abban foglalt főbb megfontolásokra,

—

tekintettel a barcelonai folyamat beindítása óta tartott euromediterrán miniszteri konferenciák és szakminiszteri konferenciák következtetéseire, különösképpen az Unió a Mediterrán Térségért 2010. november 11-én tartott 9. kereskedelmi miniszteri konferenciájának következtetéseire,

—

tekintettel az Európai Bíróság 2010. február 25-én, a C-386/08. számú, Brita GmbH kontra Hauptzollamt Hamburg-Hafen ügyben hozott ítéletére,

—

tekintettel az EU–Izrael Társulási Tanács 2003. november 17-18-án tartott negyedik ülésén az EU által tett nyilatkozatra,

—

tekintettel az EU-Izrael társulási megállapodás 4. jegyzőkönyvére vonatkozó, az EU és Izrael közötti technikai megállapodásra, valamint az importőröknek készült, az Izraelből a Közösség területére történő importról szóló közleményre (12),

—

tekintettel a Külügyek Tanácsa 2985. ülésén, 2009. december 8-án elfogadott, a közel-keleti békefolyamatról szóló tanácsi következtetésekre,

—

tekintettel az Európai Unió, valamint Algéria, Egyiptom, a Feröer szigetek, Izland, Izrael, Jordánia, Libanon, Marokkó, Norvégia, Svájc (beleértve Liechtensteint is), Szíria, Tunézia, Törökország, Ciszjordánia és a Gázai övezet közötti diagonális kumulációval kapcsolatos származási szabályokra vonatkozó jegyzőkönyvek alkalmazásának időpontjáról szóló bizottsági közleményre (13),

—

tekintettel az egyrészről az Európai Közösség, másrészről Dánia kormánya és a Feröer szigetek helyi kormánya közötti megállapodásra (14),

—

tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.

mivel a számos kétoldalú jegyzőkönyvből álló pán-euromediterrán származási kumulációs rendszer túlságosan összetett a vállalkozások – különösen a kis- és közepes vállalkozások –, valamint az országok számára ahhoz, hogy kihasználhassák annak előnyeit;

B.

mivel 2007. októberében a lisszaboni euromediterrán kereskedelmi miniszteri konferencia zöld utat engedett azon megállapodás megszövegezésének, amely a pán-euromediterrán térségre vonatkozó jegyzőkönyveket egyetlen, egyszerűsített eszköz formájában foglalja össze, ezáltal megkönnyítve a pán-euromediterrán származási kumuláció alkalmazását; mivel ezt az egyezményt az Unió a Mediterrán Térségért 2010. november 11-i kilencedik kereskedelmi miniszteri konferenciája is támogatta;

C.

mivel ezen egyezmény földrajzi hatályát kiterjesztették a stabilizációs és társulási folyamat résztvevőire, hatékonyan megsokszorozva ezáltal a pán-euromediterrán származási kumuláció előnyeit;

D.

mivel bár mindezek nagyon pozitív lépések, azzal járnak, hogy a származási kumulációra vonatkozó szabályokkal való visszaélés vagy annak megkerülése nagyobb földrajzi területet érint;

E.

mivel az EU társulási megállapodást kötött mind Izraellel, mind pedig Palesztinával, és ezek mindegyike olyan szabadkereskedelmi megállapodást tartalmaz, amely a preferenciális kereskedelmi elbánásra vonatkozóan különböző és sajátos előírásokat foglal magában;

F.

mivel a közel-keleti békefolyamatról szóló 2009. december 8-i következtetésében az Európai Unió Tanácsa ismételten hangsúlyozza, hogy a telepek a nemzetközi jog értelmében jogellenesek, a béke megteremtésének akadályai, és a kétállamos megoldás lehetetlenné válásával fenyegetnek;

G.

mivel az EU álláspontja szerint az 1967 óta Izraeli fennhatóság alá tartozó területek az EU és Izrael közötti társulási megállapodás értelmében nem jogosultak a preferenciális tarifális elbánásra;

H.

mivel az EU és Izrael közötti társulási megállapodás Izrael által a megszállt területekre való alkalmazása az uniós jogszabályok hibás alkalmazásához vezetett, ami - ahogy azt a Bíróság is megerősítette a Brita GmbH kontra Hauptzollamt Hamburg-Hafen ügyben - nem teszi lehetővé a tagállamok számára, hogy preferenciális elbánást biztosítsanak az Izrael által megszállt területekről származó áruknak;

I.

mivel az európai polgárok egyértelműen hangot adtak a megszállt palesztin területekről származó árukra vonatkozó akaratuknak;

J.

mivel az EU számos problémával találkozik a megszállt területeken található településekről származó termékek származási szabályainak végrehajtása során, mivel 2003-ban az EU és Izrael Társulási Tanács negyvenedik ülése alkalmával az EU által kiadott nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a pán-euromediterrán származási kumuláció alkalmazásának lehetővé tétele érdekében „még a származásra vonatkozó jegyzőkönyv módosítása előtt meg kell oldani a származási szabályok kétoldalú kérdését”; mivel ilyen megoldás hiányában a Bizottság ezeket a problémákat úgy próbálta megoldani, hogy jogilag nem kötelező érvényű kétoldalú technikai megállapodást kötött Izraellel, amely értelmében Izrael minden egyes eredetigazolást az adott termék előállítási helyének megfelelő postai irányítószámmal lát el, lehetővé téve ezáltal az európai uniós vámhatóságok számára, hogy azonnal alkalmazhassák az izraeli telepeken előállított termékekre a nem preferenciális vámokat;

K.

mivel ez a technikai megállapodás egyrészről az EU és Izrael, másrészről pedig az EFTA és Izrael között van érvényben; mivel a javasolt egyezmény ezt a megállapodást semmilyen formában nem terjeszti ki az általa lefedett földrajzi területre, és nem kötelezi a többi felet sem;

L.

mivel a technikai megállapodás szabályai már megkövetelik Izraeltől és exportőreitől, hogy alkalmazzák az 1967-ben Izraeli fennhatóság alá került területeken folytatott termelő tevékenység, illetve Izrael Állam nemzetközileg elismert területén folytatott termelő tevékenység közötti különbségtételt;

M.

mivel az egyezmény jelenlegi formája nem kínál további jogi biztosítékot az Európai Unió vagy bármelyik más szerződő fél számára azokban az esetekben, ahol a kumulációs előírásokat nem teljesítik megfelelően,

N.

mivel az egyes európai uniós tagállamok vámhatóságai felelősek az EU-ba importált áruk preferenciális származására vonatkozó állítások helytállóságának ellenőrzéséért; mivel a vámhatóságok legjobb szándékuk ellenére sem tudnak minden egyes származási igazolást és Izraelből az EU-ba importált szállítmányt megvizsgálni és ellenőrizni; mivel az egyezmény megnövelheti ezt a logisztikai kihívást azáltal, hogy megnöveli azon partnerországok számát, amelyek a munkát, illetve feldolgozást az Izrael által exportált anyagokkal kumulálják az EU-val kötött megállapodásaik keretében megvalósuló termékexport során;

O.

mivel bár megfelelőbb megoldást kell találni az Izraelből érkező termékek esetében a tényleges származás megállapításának problémájára, ez a kérdés nem foghatja vissza az egész régió társadalmi és gazdasági integrációját,

P.

mivel az arab tavasz rávilágított arra, hogy tisztességes és igazságos szabályokra van szükség, amelyek a mediterrán régió minden egyes országa számára lehetővé teszik, hogy teljes mértékben élni tudjanak saját gazdasági erőfeszítéseik által nyújtott előnyökkel, az EU számára pedig biztosítaniuk kell, hogy egyértelműen támogatni tudja ezeket az erőfeszítéseket; mivel az arab tavaszt megelőzően az EU többször is hangsúlyozta az arab országokkal való kereskedelmi kapcsolatok fejlesztése melletti elkötelezettségét,

Q.

mivel a „Partnerség a demokráciáért és a közös jólétért a dél-mediterrán térséggel” című 2011. március 8-i együttes közleményében a Bizottság az egyezmény elfogadását azon eszközök közé sorolja, amelyek a régióban a kereskedelemre és a beruházásokra maximális hatást biztosítanak,

R.

mivel az euromediterrán szabadkereskedelmi övezetet nem sikerült 2010-re megvalósítani; mivel a sikertelenség egyik fő oka a dél-mediterrán országok közötti társadalmi, kereskedelmi és gazdasági dél-dél integráció hiánya;

S.

mivel e megállapodás országos és regionális hatásai igen jelentősek lehetnének;

1.

úgy véli, hogy a nemzetközi kereskedelem a gazdasági növekedés, a gazdasági diverzifikáció és a szegénység csökkentésének eszköze lehet, melyek mindegyike a mediterrán régió demokratizálásának szükséges összetevője; támogatja a Bizottság azon törekvéseit, hogy a mediterrán régióban termelt és kumulált termékek számára preferenciális hozzáférést biztosítson az EU belső piacához;

2.

üdvözli a pán-euromediterrán térségben a származási kumulációra vonatkozó rendszer alkalmazásának egyszerűsítésére irányuló kezdeményezést; meggyőződése, hogy a pán-euromediterrán preferenciális származási szabályokról szóló regionális egyezmény jelentős lépés a kereskedelem megkönnyítése és a déli szomszédság szociális és gazdasági integrálódása felé;

3.

aggodalmát fejezi ki az euromediterrán szabadkereskedelmi övezet létrehozásának helyzete miatt, amelynek 2010-re kellett volna létrejönnie, azonban ez nem valósult meg; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a különböző szereplők részéről nem történt valódi előrehaladás a szükséges feltételek megteremtése érdekében; bátorítja a dél–dél két- és többoldalú gazdasági együttműködés kialakítását, amely érezhető előnyöket eredményezne a polgárok számára, valamint javítaná a régió politikai környezetét; elismeri, hogy a projekt fő akadályát a dél-mediterrán országok közötti, régión belüli kereskedelem hiánya jelentette; ragaszkodik ahhoz, hogy az euromediterrán szabadkereskedelmi övezet az EU és déli partnereinek célkitűzése maradjon; úgy véli, hogy ez az egyezmény jelentős előrelépést jelent a szabadkereskedelmi övezet megvalósítása felé és ösztönző hatással lehet a dél-dél kereskedelem fellendítésére;

4.

reményét fejezi ki, hogy az arab tavaszt követően a régióban megjelenő új demokráciák támogatni fogják az emberi és társadalmi jogokat és elmélyítik a politikai párbeszédet, amelynek eredményeként kedvezőbb környezet alakul ki a régión belüli kereskedelem számára, hiszen a kereskedelem hiányának részben a korábbi diktatórikus vezetés által követett politika volt az oka; arra ösztönzi ezen új demokráciákat, hogy szorosan működjenek együtt az Agadir-csoporttal és teljes mértékben használják ki ezen egyezmény előnyeit; kéri a Bizottságot, hogy nyújtson technikai segítséget ezen új demokráciáknak, hogy lehetővé tegye számukra a rendelkezésükre álló kereskedelmi eszközök teljes kiaknázását, beleértve ezen egyezményt is;

5.

üdvözli, hogy az egyezmény egyetlen eszközként nem csak a hagyományos dél-mediterrán partnerek között hozza létre a diagonális kumulációhoz szükséges jogi keretet, hanem kiterjed a stabilizációs és társulási folyamat résztvevőire és az EFTA-országokra is, ezáltal nagyobb földrajzi területre terjesztve ki a kumulációt és nagyobb piacot teremtve a kumulált export számára;

6.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az egyezményt nem egészítették ki vitarendezési mechanizmussal, amely megoldást teremtene az eredetvizsgálat ellenőrzésével kapcsolatos kérdésekre; meggyőződése, hogy az egyezményben szereplő vegyes bizottság nem lesz alkalmas eszköz ezen ügyek rendezésére; megjegyzi, hogy ezen ügyeket a kétoldalú vitarendezési mechanizmusok segítségével kell megoldani - ahol azok rendelkezésre állnak;

7.

úgy véli, hogy az egyezmény szempontjából rendkívül előnyös lenne egy egységes, hatékony vitarendezési mechanizmus belefoglalása, amely biztosítaná a származással és a termékek kumulációjával kapcsolatos viták gyors és kielégítő rendezését; annak mérlegelésére kéri fel a Bizottságot, hogy az egyezmény jövőbeli felülvizsgálataiba bele lehetne-e foglalni egy ilyen mechanizmust;

8.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az egyezmény szövege nem irányoz elő semmilyen jövőbeli felülvizsgálati eljárást; úgy véli, hogy egy ilyen összetett és messze ható eszközt, mint ez az egyezmény, megfelelő idő elteltével érdemes felülvizsgálni; ezért kéri a Bizottságot, hogy az egyezményhez irányozzon elő felülvizsgálati záradékot;

9.

kiemeli annak jelentőségét, hogy az egyezményt a lehető legsürgősebben kísérje az egyezmény részes feleire alkalmazandó származási szabályok felülvizsgálata, valamint hogy e felülvizsgálat oly módon történjen, amely összhangot eredményez a dél-mediterrán országokra vonatkozó származási szabályok és az általános preferenciarendszerre vonatkozóan javasolt új szabályozás között; úgy véli, hogy a kevésbé kedvező származási szabályok aláásnák az egyezményben rejlő teljes potenciált, és hátrányos helyzetet teremtenének a déli szomszédság számára;

10.

komoly aggodalmát fejezi ki egyes cégek által a megszállt területeken előállított termékek exportálása során továbbra is alkalmazott, az EU-Izrael Társulási Megállapodással visszaélő gyakorlat miatt; sajnálatát fejezi ki ezen gyakorlat miatt, és úgy véli, hogy az ellentmondásban áll az EU nemzetközi politikáival és visszaél az Unió belső piacához biztosított jogos preferenciális hozzáférés tág lehetőségeivel; ezért kéri a Bizottságot, hogy állítson össze feketelistát a továbbra is kétes gyakorlatot folytató vállalatokról, és tájékoztassa a tagállamokat;

11.

emlékeztet arra, hogy a Brita GmbH kontra Hauptzollamt Hamburg-Hafen ügyben hozott ítéletében az Európai Bíróság kimondja, hogy az importáló ország vámhatósága megtagadhatja az EU-Izrael Társulási Megállapodás által biztosított preferenciális bánásmódot az EU-ba exportált olyan termékek esetében, amelyek az Izrael által megszállt területekről származnak, vagy amelyekre vonatkozóan az izraeli hatóságok nem adnak ki a származás tényleges helyének azonosítását lehetővé tévő megfelelő információt;

12.

úgy véli, hogy az egyezmény végrehajtása nem tarthat fenn vagy teremthet olyan helyzetet, amely elősegíti vagy ösztönzi a szabályokkal való ezen visszaélés folytatását; hangsúlyozza, hogy az egyezmény - ahogyan az a bevezető hivatkozások között is szerepel - nem vezethet kedvezőtlenebb helyzethez a szabadkereskedelmi partnerek közötti korábbi kapcsolathoz képest, amely diagonális kumulációt alkalmaz; kéri a Bizottságot, hogy működjön együtt az Európai Parlamenttel, és a két intézmény használja fel politikai akaratát és súlyát azon erőfeszítések támogatása érdekében, hogy megoldást találjanak a belső piaccal való ezen visszaélésre; felkéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő új javaslatokat e kérdés következetesebb megoldására;

13.

megjegyzi, hogy az EU és az EFTA tagállamainak mindegyike a területi kérdéssel foglalkozó technikai megállapodást kötött Izraellel, amely korlátozott mértékben ugyan, de némi megoldással szolgál; úgy véli, hogy az ilyen technikai megállapodások nem jelentenek kielégítő megoldást; rámutat ezenkívül arra, hogy ezek a technikai megállapodások nem kötik a regionális egyezmény egyéb feleit; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a regionális egyezmény olyan esetek elterjedését hozhatja magával, amelyek során a szerződő felek nehézségekkel szembesülnek az EU-val kötött megállapodásoknak megfelelő kumuláció biztosítása terén, a saját területükön az Izraellel kötött megállapodásaiknak megfelelően importált termékekkel való munka, illetve azok feldolgozása esetén;

14.

kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja felül és szükség esetén tárgyalja újra a technikai megállapodást azzal a céllal, hogy azt hatékonyabbá és egyszerűbbé tegye; kéri a Bizottságot, hogy keressen olyan megoldást, amely az azon harmadik felektől importált árukra is alkalmazandó lenne, amelyek a saját területükön végzett munkát vagy feldolgozást az Izraellel való megállapodásaik keretében importált anyagokkal kumulálják; annak szorgalmazását kéri a Bizottságtól, hogy a regionális egyezmény minden jövőbeli felülvizsgálatába vegyenek bele a területi elv valamennyi szerződő fél általi egységes alkalmazását eredményező rendelkezéseket;

15.

megjegyzi, hogy az egyrészt az EU és Izrael, másrészt az EFTA és Izrael között jelenleg érvényben lévő technikai megállapodás által előírt eljárásoknak megfelelően az izraeli vámhatóságok már alkalmazzák az Izrael által megszállt területeken folytatott termelő tevékenység, illetve Izrael Állam nemzetközileg elismert területén folytatott termelő tevékenység közötti különbségtételt; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy ezek az eljárások nem rendelkeznek az izraeli hatóságok és exportőrök által tett különbségtétel eredményének közléséről, hogy lehetővé tegye az EU vámhatóságai számára, hogy pontosan, egyszerűen és hatékonyan alkalmazhassák ugyanazt a különbségtételt; felszólítja a Bizottságot, hogy működjön együtt a tagállamok vámhatóságaival annak érdekében, hogy megoldást találjanak arra, hogy e technikai megállapodást egyszerű, hatékony és megbízható mechanizmussá alakítsák;

16.

úgy véli, hogy egyszerű, hatékony és megbízható mechanizmusról kell megállapodni Izraellel a jelenlegi technikai megállapodás helyett, amelyeknek megfelelően az izraeli exportőrök és vámhatóságok ugyanazokat a megkülönböztetéseket alkalmazzák, és egyértelműen és megfelelően jelzik, amikor a termékek származó helyzetét az 1967-ben izraeli fennhatóság alá került területeken végzett termelő tevékenység alapján állapítják meg;

17.

annak biztosítására szólítja fel a tagállamokat, hogy vámhatóságaik a regionális egyezményben foglalt diagonális kumulációnak megfelelően az EU-ba érkező kumulált Izraeli termékekre vonatkozóan hatékonyan alkalmazzák a technikai megállapodást és az Európai Bíróság ítéletének szellemében járjanak el; meggyőződése, hogy a Bizottságnak vezető szerepet kell vállalnia az ilyen egész EU-ra kiterjedő erőfeszítések koordinálásában, és lépéseket kell tennie, hogy az egyes uniós tagállamok vámhatóságai körében tudatosítsa, hogyan kell alkalmazni a technikai megállapodást az izraeli kumulált termékekre; meggyőződése, hogy a preferenciarendszerrel való visszaélés elkerülése érdekében az EU vámhatóságainak hatékonyabban kell ellenőrizniük a technikai megállapodás alkalmazását;

18.

mivel az egyezmény szövegében nincs ilyen rendelkezés, kéri a Bizottságot, hogy 3 év elteltével végezzen hatásvizsgálatot, amely értékeli többek között az egyezmény elfogadása révén elért előnyöket és az egyezményben foglalt kumulációnak egyes fent említett vállalatok által követett gyakorlatra tett hatását;

19.

hangsúlyozza, hogy növelni kell az új pán-euromediterrán egyezmény által leegyszerűsített kumuláció jelentette lehetőségekkel kapcsolatos tudatosságot, különösen a dél-mediterrán országok vállalkozásai körében; támogatja a Bizottságot az effajta figyelemfelkeltő kezdeményezések megtételében;

20.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak és a pán-euromediterrán preferenciális származási szabályokról szóló regionális egyezményt aláíró felek kormányának és parlamentjének, valamint az Unió a Mediterrán Térségért parlamenti közgyűlés elnökének.

30.8.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 249/56

—

tekintettel az európai Föld-megfigyelési programról (GMES) és operatív tevékenységeiről (2014-től) szóló, 2011. november 30-i bizottsági közleményre (COM(2011)0831),

—

tekintettel „Az Európa 2020 stratégia költségvetése” című, 2011. június 29-i bizottsági közleményre (COM(2011)0500),

—

tekintettel az Európai Uniónak a polgárok szolgálatában álló űrstratégiájáról szóló, 2012. január 19-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel „Az Európai Uniónak a polgárok szolgálatában álló űrstratégiája felé” című, 2011. május 31-i tanácsi következtetésekre,

—

tekintettel a GMES jövőjéről szóló, a Bizottsághoz intézett szóbeli kérdésre (O-000325/2011– B7-0017/2012),

—

tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.

mivel a globális környezetvédelmi és biztonsági megfigyelés (GMES) programja az Európai Unió két vezető űrkutatási kezdeményezésének egyike, kulcsszerepet játszva a földmegfigyelésben – amely alapvető eszköz az éghajlatváltozás és a környezetkárosodás elleni küzdelemben, a polgári védelemben és biztonságban, a fenntartható fejlődésben, a mobilitásban és a válságkezelésben –, valamint a felhasználó irányú (downstream) szolgáltatások fejlődése által jelentős gazdasági lehetőségeket kínálva és előmozdítva az innovációt,

B.

mivel a GMES politikailag, stratégiailag és műszakilag is kiemelkedő fontosságú Európa számára, és rendkívül figyelemre méltó ár-érték arányt kínál a gazdasági, társadalmi és technológiai előnyök szempontjából,

C.

mivel a GMES uniós programként került kialakításra – az EU irányítása és felelőssége alá esik –, finanszírozása az uniós költségvetésből történik: összesen megközelítőleg 3,2 milliárd EUR 2013-ig,

D.

mivel a hosszú távú és stabil pénzügyi támogatást biztosító hiteles finanszírozási terv hiánya hosszabb távon valószínűleg magasabb költségekhez, a keletkező információkhoz való hozzáférés és az európai polgárok számára jelentett előnyök terén egyenlőtlenséghez, a program és adatszolgáltatásának megszakításához, vagy akár felfüggesztéséhez vezetne, és végső soron azt jelentené, hogy az eddigi befektetések hiábavalóak voltak, és hogy Európa elvesztené függetlenségét és technológiai fejlesztéseit ebben a fontos űrinfrastruktúrában,

E.

mivel a Tanács 2011. május 31-én kérte, hogy az EU költségvetése továbbra is finanszírozza a GMES-programot az uniós kötelezettségvállalásokkal összhangban, mivel számos tagállam már jelezte kifogását a GMES finanszírozásának kormányközi megállapodás útján történő szabályozása miatt, és mivel a javasolt GMES-alap ezért valószínűleg nem fogja előteremteni a szükséges finanszírozást;

1.

sajnálja, hogy 2011. november 30-án a Bizottság csak közleményt adott ki és nem terjesztett elő jogalkotási javaslatot a GMES-ről, tekintve, hogy a jelenlegi, 911/2010/EU rendelet kizárólag a kezdeti műveleteket fedi le és 2013 végén hatályát veszti;

2.

nem ért egyet a Bizottság közleményében jelzett iránnyal a GMES jövőbeli finanszírozása és irányítása tekintetében, amelynek célja a projekt kormányközi finanszírozása; aggódik amiatt, hogy ez az irány rendkívül káros lesz a program további fejlődésére nézve, a program európai dimenziójának elvesztését eredményezi, ellentmond az átláthatóság, illetve a mindenki számára teljes, nyitott és egyenlő hozzáférés elveinek, valamint az EU ezen úttörő kezdeményezésből való kilépése jelének tekintik majd;

3.

nem ért egyet azzal, hogy a GMES-nek a többéves pénzügyi kereten kívüli finanszírozása – a bizottsági közleményben javasolt finanszírozási és irányítási struktúrával – megvalósítható lehetőség;

4.

kiemeli, hogy a GMES-program és annak finanszírozása jövőjével kapcsolatos bizonytalanság rendkívül káros a GMES-szolgáltatások és -alkalmazások fejlesztésére és piaci átvételére nézve, mivel azok gazdasági növekedést és jólétet hivatottak előidézni az európai polgárok számára;

5.

ezért felhívja a Bizottságot, hogy mihamarabb terjesszen be egy jogalkotási javaslatot a GMES-program hosszú távú irányítása, finanszírozása és működése vonatkozásában, amelynek finanszírozása a többéves pénzügyi kereten belül történik a program megfelelő kiépítésének és működésének biztosítása, illetve a 2014-től teljes mértékű működőképességét előirányzó célkitűzés megvalósulása érdekében;

6.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

30.8.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 249/57

—

tekintettel a Belaruszról szóló 2009. december 17-i állásfoglalására (1) és egyéb, ebben a témában elfogadott állásfoglalásaira, különös tekintettel a 2011. szeptember 15-i (2), 2011. május 12-i (3), 2011. március 10-i (4) és 2011. január 20-i (5) állásfoglalására,

—

tekintettel a halálbüntetés elleni világnapról szóló 2010. október 7-i állásfoglalására (6) és a halálbüntetés eltörléséről szóló más korábbi állásfoglalásaira, különös tekintettel a halálbüntetésre vonatkozó egyetemes moratóriumról szóló 2007. április 26-i állásfoglalására (7),

—

tekintettel az ENSZ Közgyűlésének a halálbüntetésre vonatkozó moratóriumot sürgető 65/206 számú 2010. december 21-i határozatára és a halálbüntetésről szóló 2007-es és 2008-as korábbi határozataira,

—

tekintettel az EBESZ Parlamenti Közgyűlésének a halálbüntetésről szóló 2010. július 6–10-i állásfoglalására,

—

tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének a fehéroroszországi helyzetről szóló 2012. január 25-i 1857 (2012) sz. állásfoglalására,

—

tekintettel Catherine Ashton, az EU főképviselője 2011. december 1-jei nyilatkozatára a halálbüntetésekről Fehéroroszországban,

—

tekintettel Martin Schulznak, az Európai Parlament elnökének Dzmitrij Kanavalau és Uladziszlau Kavaljeu esetében kiszabott halálbüntetést elítélő 2012. január 24-i nyilatkozatára,

—

tekintettel az uniós Külügyek Tanácsának a Fehéroroszország elleni korlátozó intézkedésekről szóló 2011. január 23-i határozatára,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 2. cikkére,

—

tekintettel a keleti partnerség 2009. május 7–9-én Prágában tartott csúcstalálkozóján elfogadott nyilatkozatra és a keleti partnerség 2011. szeptember 30-i varsói csúcstalálkozója alkalmából elfogadott, a fehéroroszországi helyzetről szóló nyilatkozatra,

—

tekintettel eljárási szabályzata 122. cikkének (5) bekezdésére,

A.

mivel Fehéroroszország az egyetlen európai ország, amely továbbra is alkalmazza a halálbüntetést és a kivégzéseket végre is hajtja;

B.

mivel 2011 júliusában kivégezték Aleh Hriskaucout és Andrej Burdikát, miközben ügyük még folyamatban volt az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága előtt, és mivel emberjogi aktivisták szerint 1991 óta mintegy 400 embert végeztek ki Fehéroroszországban;

C.

mivel a legutóbbi halálos ítéleteket a Belarusz Köztársaság Legfelsőbb Bírósága 2011. november 30-án hozta meg Dzmitrij Kanavalau és Uladziszlau Kavaljeu ellen állítólagosan 2005-ben Vityebszkben, 2008-ban Minszkben és 2011 áprilisában a minszki metróban elkövetett terrortámadások miatt;

D.

mivel szavahihető jelentések (Emberi Jogi Szervezetek Nemzetközi Szövetsége (FIDH), Human Rights Watch) szerint érvekkel alátámasztható, hogy az ügyészség és a fehérorosz legfelsőbb bíróság tisztességtelen tárgyalást tartott, és hogy a nyomozást súlyos emberjogi jogsértések kísérték, és figyelmen kívül hagytak olyan fontos bizonyítékokat, amelyek a két ember ártatlanságát bizonyítják, és mivel a tárgyaláson részt vevő megfigyelők szerint súlyos eljárásjogi szabálysértések történtek az előzetes nyomozás és az ügy bírósági vizsgálata során;

E.

mivel Dzmitrij Kanavalautól és Uladziszlau Kavaljeutól megtagadták annak lehetőségét, hogy ügyvédhez fordulhassanak; mivel szavahihető jelentések szerint a vallatások során kínzást alkalmaztak a vallomások kicsikarására; mivel nincsenek olyan igazságügyi bizonyítékok, amelyek kapcsolatba hoznák a két embert a robbantásokkal, és mivel a férfiak ruháin és testén nem találták robbanószer nyomait;

F.

mivel a legfelsőbb bíróság határozatát követően azonnal megsemmisítették az összes olyan fontos bizonyítékot, amelyekre az ügyészség a tárgyalás során hivatkozott;

G.

mivel a Fehéroroszország által is ratifikált polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya 14. cikkének 1. szakasza értelmében „mindenkinek joga van illetékes, független és pártatlan bíróság előtti tisztességes és nyilvános meghallgatáshoz”;

H.

mivel Dzmitrij Kanavalau szüleit a titkosszolgálat emberei megfélemlítették és megfigyelés alá helyezték, és házuk közelében folyamatosan civil ruhás ügynökök posztoltak, így a család hónapokig képtelen volt kapcsolatba lépni a külvilággal;

I.

mivel a halálbüntetés továbbra is „államtitoknak” minősül Fehéroroszországban és a fehérorosz bűnügyi végrehajtási törvény értelmében a kivégzés időpontját nem közlik az elítéltekkel, az elítélt családtagjaival és a nyilvánossággal; mivel a halálbüntetés nem nyilvánosan, golyó által történik, a kivégzett személy holttestét nem adják ki temetésre a hozzátartozóknak és a temetés helyszínét sem közlik;

J.

mivel lehetséges, hogy Dzmitrij Kanavalau és Uladziszlau Kavaljeu kivégzésére igen hamar sor kerül;

K.

whereas the decision of the Supreme Court on the case is final, without appeal; mivel a fehérorosz jog értelmében kegyelmi kérvényt csak az ország elnökének van joga elbírálni; mivel Uladziszlau Kavaljeu kegyelmi kérvényt nyújtott be Aljakszandr Lukasenkához, amelyben tagadja az ellene felhozott összes vádat és követeli, hogy mentsék fel a büntetőjogi felelősség alól, ám ez idáig nem kapott választ;

L.

mivel a fehérorosz hatóságok aláírták a keleti partnerségi csúcstalálkozó prágai nyilatkozatát, amelyben kötelezettséget vállaltak „a nemzetközi jog elvei és az alapvető értékek – többek között a demokrácia, a jogállamiság, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok – tiszteletben tartása” iránt;

1.

emlékeztet rá, hogy az Európai Unió és más nemzetközi intézmények többször is sürgették a fehérorosz hatóságokat, hogy töröljék el a halálbüntetést;

2.