30.7.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 218/1

—

üdvözli a fiatalok foglalkoztatásával foglalkozó jogszabálycsomagot, amely konkrét intézkedéseket javasol a tagállamoknak, támogatva őket a fiatalok munkanélküliségének elfogadhatatlan szintjei és az ezzel összefüggő társadalmi kirekesztés elleni küzdelemben;

—

rámutat, hogy a helyi és regionális önkormányzatok igen fontos szerepet játszanak a munkanélküliség elleni küzdelmet szolgáló intézkedések kidolgozásában és megvalósításában, valamint abban, hogy lehetőségeket biztosítanak a fiataloknak, és támogatják a bevált gyakorlatok cseréjét;

—

kiemeli annak fontosságát, hogy a fiatalok és a fiatalokat képviselő szervezetek aktívan részt vegyenek a megvalósítandó stratégiák kidolgozásában;

—

a kérdés sürgősségére való tekintettel szorgalmazza, hogy az Európai Tanács állapodjon meg abban, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés végrehajtását már 2013-ban megkezdik;

—

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy dolgozza ki a szakmai gyakorlatok minőségi keretrendszerét, a gyakorlati képzési szövetséget és az új EURES-rendeletre irányuló javaslatot;

—

nyomatékosan kéri az Európai Bizottságot, hogy erősítse meg és egészítse ki a tagállamok tevékenységeit a szakképzési politika területén, ajánlás formájában uniós szintű minőségi minimumnormákat javasolva a tanulószerződéses gyakorlati képzésre, a megszerzett képesítések egész Európában való elismerésének megkönnyítése céljából.

Előadó

Enrico ROSSI (IT/PES), Toscana régió elnöke

Referenciaszöveg

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – A fiatalok bevonása a foglalkoztatásba

COM(2012) 727 final

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: A szakmai gyakorlatok minőségi keretrendszeréért – a szociális partnerek európai szintű konzultációjának második szakasza az EUMSZ 154. cikke értelmében

COM(2012) 728 final

1.

értékeli az Európai Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy ösztönözze a fiatalok munkanélkülisége elleni küzdelmet, mivel kétségtelenül az EU előtt álló egyik legsúlyosabb problémáról van szó, amely sürgős, összehangolt politikai és rendszerszintű fellépést, valamint hiteles finanszírozást igényel (1);

2.

üdvözli a fiatalok foglalkoztatásával foglalkozó jogszabálycsomagot (2), amely konkrét intézkedéseket javasol a tagállamoknak, támogatva őket a fiatalok munkanélküliségének elfogadhatatlan szintjei és az ezzel összefüggő társadalmi kirekesztés elleni küzdelemben;

3.

kedvezően értékeli A fiatalok bevonása a foglalkoztatásba című európai bizottsági közleményben javasolt kettős megközelítést (ajánlások a tagállamok részére, illetve európai szintű koordináció, kezdeményezések és intézkedések). Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy európai, nemzeti és regionális szintű, a szubszidiaritási elv teljes mértékű tiszteletben tartása mellett kidolgozott, megfelelő és arányos intézkedésekre van szükség;

4.

rámutat, hogy a helyi és regionális önkormányzatok igen fontos szerepet játszanak a munkanélküliség elleni küzdelmet szolgáló intézkedések kidolgozásában és megvalósításában, valamint abban, hogy lehetőségeket biztosítanak a fiataloknak, és támogatják a bevált gyakorlatok cseréjét. Ezenkívül kiemeli annak fontosságát, hogy a fiatalok és a fiatalokat képviselő szervezetek aktívan részt vegyenek a megvalósítandó stratégiák kidolgozásában;

5.

üdvözli az Európai Tanács 2013. február 7–8-i ülésének azt a döntését, hogy 6 milliárd eurót fordítanak az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésre, amely az összes olyan régió (NUTS 2) előtt nyitva áll, ahol a fiatalok munkanélküliségi rátája meghaladja a 25 %-ot. Úgy véli azonban, hogy bár ez a kezdeményezés biztató jel, az előirányzott források nem elegendőek a probléma nagyságához képest;

6.

a kérdés sürgősségére való tekintettel szorgalmazza, hogy az Európai Tanács állapodjon meg abban, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés végrehajtását már 2013-ban megkezdik;

7.

úgy véli, hogy a fiatalok foglalkoztatásával kapcsolatos kezdeményezésnek szentelt források jelentős részét a helyi és regionális önkormányzatokhoz kell rendelni, hogy azoknak több lehetőségük legyen a helyi feltételekhez legjobban igazodó módon megvalósítani a fiatalok foglalkoztatását előmozdító kezdeményezéseket;

8.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy dolgozza ki a szakmai gyakorlatok minőségi keretrendszerét, a gyakorlati képzési szövetséget és az új EURES-rendeletre irányuló javaslatot;

9.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a megvalósítás során horizontális, egyeztetett és fenntartható megközelítést alkalmazzanak annak érdekében, hogy biztosítsák a szinergiát valamennyi stratégiai kezdeményezés: az Új készségek és munkahelyek menetrendje  (3), a Mozgásban az ifjúság  (4), az Innovatív Unió és az Európai digitális menetrend között, illetve e kezdeményezések és a 2014–2020-as időszakra vonatkozó kohéziós politika között;

10.

határozottan támogatja az Európa 2020 stratégiát és annak eszközeit, valamint a foglalkoztatáspolitikai célkitűzések – többek között az iskolaelhagyók számának csökkentése – megvalósítása érdekében kifejtett erőfeszítéseket, ezért felkéri a tagállamokat, hogy haladjanak tovább a növekedés és az innováció ösztönzésének a stratégia által meghatározott útján; emellett szorosabb együttműködést sürget a különféle kormányzási szintek között. Hangsúlyozza ezzel kapcsolatban a regionális és helyi önkormányzatok szerepének fontosságát az Európa 2020 stratégia céljainak elérésében, továbbá annak szükségességét, hogy a nemzeti reformprogramokat a különféle kormányzási szintek együttműködésével valósítsák meg;

11.

kiemeli annak fontosságát, hogy határozottan lépjenek fel a nem foglalkoztatott, és oktatásban és képzésben sem részesülő fiatalok növekvő problémája ellen, számításba véve e jelenség társadalmi és gazdasági kihatását, valamint az önállóságuk hiányával összefüggő (társadalmi és a demokráciát illető) következményeket és kockázatokat. Úgy véli továbbá, hogy az fiatalok munkaerő-piaci integrációjának hiánya olyan tényezőktől függ, mint a foglalkoztatási szolgáltatások hatékonysága, az oktatás és a munka világa közötti viszony, valamint az, hogy az önkéntes és a harmadik szektorhoz tartozó szervezetek milyen mértékben vannak jelen ezen a téren. Hangsúlyozni kell, hogy a legjobb hatás úgy érhető el, ha az önkormányzatok, a munkaügyi irodák, illetve a tanácsadó és oktatási szervek együttműködnek egymással;

12.

rámutat, hogy a fiatalok foglakoztatásának tekintetében azok az országok érik el a legjobb eredményeket, amelyekben a fiatalok színvonalas szakmai gyakorlatokon vehetnek részt és tanulószerződéses gyakorlati képzési rendszerekbe kapcsolódhatnak be (5), amelyek a képzési és a munkahelyi kihelyezési rendszer szerves részét képezik. Azt is megjegyzi, hogy ehhez elengedhetetlen a foglalkoztatási szolgáltatások hatékonysága. Hangsúlyozza ezért, hogy fel kell hívni a figyelmet a létező uniós állami pályaorientációs és foglalkoztatáskutatási szolgáltatásokkal kapcsolatos bevált gyakorlatokra; emellett úgy véli, hogy a foglalkoztatási szolgáltatások és a pályaorientációs tanácsadás folyamatába lehetőség szerint minél több helyi ifjúsági szervezetet be kell vonni;

13.

üdvözli az ún. „ifjúsági garanciát”, amelynek alapján a fiatalok az iskola befejezése vagy a munkanélkülivé válás után négy hónapon belül kedvező továbbképzési, tanulószerződéses gyakorlati képzési, szakmai gyakorlati vagy állásajánlatot kapnak. A fiatalokat sújtó munkanélküliség csökkentése Európa jövőjét érintő jelentős kihívás;

14.

az RB szorosan figyelemmel kíséri majd az ifjúsági garancia gyakorlati megvalósítását, és rámutat, hogy nagyon drága eszközről van szó, ezért a tagállamoknak – különösen a súlyos pénzügyi problémákkal küzdőknek – határozott uniós támogatásra van szükségük az eszköz bevezetéséhez;

15.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az intézkedés előnyeit a diplomás fiatalokra is kiterjesszék, mégpedig ne csak 25, hanem 30 éves korig;

16.

törekedni fog annak biztosítására, hogy az Európai Szociális Alapnak az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésre vonatkozóan az Európai Tanács által 2013. február 7–8-án elfogadott új rendelkezéseiről szóló intézményközi tárgyalások keretében a fenti eszköz költségvetési támogatásához kapcsolódó feltételek rugalmasabbak legyenek olyan kérdésekben, mint a társfinanszírozási arányok, vagy az előlegfizetések, annak érdekében, hogy eredményesebben és alaposabban legyen kezelhető a régiók fentiekkel kapcsolatos nehéz helyzete. A Régiók Bizottsága azt is kéri, hogy tájékoztassák időben a helyi és regionális önkormányzatokat a kezdeményezés működéséről és az annak két ágán át érkező összegekről, hogy figyelembe vehessék ezeket a fiatalok munkanélkülisége elleni harcra és a garanciarendszereikre vonatkozó stratégiáik kidolgozásakor;

17.

arra ösztönzi a tagállamokat és az illetékes intézményeket, hogy dolgozzanak ki olyan képzési programokat, amelyek megkönnyítik és előkészítik az oktatásból a munkába történő átmenetet annak elkerülése érdekében, hogy a fiatalok perspektívák nélkül, túlságosan sokáig maradjanak az oktatási-képzési rendszerben. A munkaerőpiacra történő korai belépést azonban ki kell egészíteni azzal a lehetőséggel, hogy a fiatalok folytathassák képzésüket annak érdekében, hogy a továbbképzés jegyében tökéletesítsék képzettségüket vagy átképezzék magukat. Ugyanakkor a helyi és regionális önkormányzatok, oktatásügyi és képzésben érintett intézmények, állami munkaügyi hivatalok és az üzleti világ közreműködésével javasolja regionális munkaerő-piaci és szakképzési stratégiák kidolgozását és gyakorlatba ültetését azzal a céllal, hogy elősegítse a munkaerő-piaci integrációt az integrált gazdasági rendszerek keretében;

18.

hangsúlyozza, hogy minél előbb foglalkozni kell a fiatalok munkanélküliségének nemi dimenziójával is, mivel a fiatal nők nagyobb valószínűséggel kerülnek bizonytalan munkaviszonyba, továbbá szenvednek a nemek közötti bérszakadék következményeitől – már a szakmai gyakorlat ideje alatt is –, csakúgy mint a munka és a magánélet összeegyeztethetőségét célzó intézkedések hiányától. Ezért kéri, hogy a fiatalok foglalkoztatásának javítására irányuló összes támogatási rendszer vegye figyelembe a nemzeti, regionális és helyi körülményeket, valamint a probléma nemi dimenzióját;

19.

emlékeztet arra, hogy a tanulószerződéses gyakorlati képzési programok jelentősen megkönnyítik az oktatásból a munkába történő átmenetet, lehetővé téve, hogy a fiatalok mind helyszíni tapasztalatokat, mind a vállalatokon kívüli elméleti ismereteket szerezzenek a vállalatok és a képzési intézmények együttműködése révén a képzés során; ezért arra ösztönzi a tagállamokat, hogy támogassák a „kettős” vagy „kétszintű” tanulószerződéses gyakorlati képzési programokat – a felsőoktatási időszak alatt is;

20.

sürgeti, hogy a Szerződés szerinti hatáskörmegosztás figyelembevételével lehetőség szerint fogadjanak el egy olyan közös keretet, mely összeegyeztethetővé teszi az egyes tagállamok duális képzési rendszereit, megőrzi a tanulószerződéses gyakorlati képzés fő előnyeit, és megjelöli a megvalósítás legjobb eszközeit;

21.

nyomatékosan kéri az Európai Bizottságot, hogy erősítse meg és egészítse ki a tagállamok tevékenységeit a szakképzési politika területén, ajánlás formájában uniós szintű minőségi minimumnormákat javasolva a tanulószerződéses gyakorlati képzésre, a megszerzett képesítések egész Európában való elismerésének megkönnyítése céljából;

22.

értékeli a tanulószerződéses gyakorlati képzés európai szövetségének létrehozása útján tett lépéseket, mivel e szövetség hasznos európai eszköz, amely figyelembe veszi a képzettség iránti igényt, és elősegíti a megszerzett képzettségek megfelelő hivatkozási keretének létrehozását;

23.

támogatja az Európai Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy támogassanak olyan együttműködési formákat, amelyek ösztönzik a kettős képzés kialakítását és terjesztését. Fontos azonban, hogy ezek összefogják az oktatás, a képzés és a munkaügyi politikák nemzeti szintű felelős hatóságait, a helyi és regionális önkormányzatok képviselőit, az ESZA kezeléséért felelős hatóságokat, valamint a vállalkozások és szociális partnerek képviselőit. A cél az, hogy olyan hasznos stratégiákat határozzanak meg, amelyek megerősítik a tanulószerződéses gyakorlati képzést az egyes tagállamok munkaerőpiacán és iskolarendszerében, és hogy megvizsgálják, hogyan használhatók fel hatékonyan az ESZA nemzeti allokációi a duális tanulási rendszer kialakítására és megvalósítására;

24.

megállapítja, hogy a foglalkoztatás és a tanulás tekintetében akkor születnek a legjobb eredmények, ha az összes érintett fél jól együttműködik egymással (6). Ezért azt javasolja, hogy a tagállamok mozdítsák elő a szakoktatást és képzést végző iskolák, intézmények és egyéb szervek, valamint a vállalatok és a foglalkoztatási szolgálatok hatékony együttműködését. Ez kulturális és strukturális intézkedések, továbbá pénzügyi és adóügyi ösztönzők révén érhető el, amelyekről adott esetben a regionális és helyi önkormányzatok döntenek;

25.

szükségesnek tartja, hogy tekintetbe vegyék a kkv-k egyedi szükségleteit, mivel ezek segíthetnének átadni a fiataloknak a munkaerőpiac által igényelt készségeket, forrásaik azonban korlátozottak, és egyre nagyobb szervezési, bürokratikus és kulturális akadályokkal kerülnek szembe;

26.

szükségesnek tartja, hogy az állami, illetve regionális és helyi önkormányzati fennhatóság alá tartozó munkaerő-elhelyező szervezetek és ügynökségek intézményes keretek között is elősegítsék a fiatalok gyakornoki tevékenységét, ellenőrző szerepkörrel bírjanak, valamint vállalják fel a gyakornokok elhelyezkedésének utókövetésével járó feladatokat;

27.

megjegyzi, hogy még ha rövid időtartamúak is, a szakmai gyakorlatoknak hasznos képzési időszakoknak kell lenniük, amelyek lehetővé teszik, hogy a fiatalok a lehető leggyorsabban belépjenek a munkaerőpiacra, és megvessék ott a lábukat. Ezért a szakmai gyakorlatoknak mind a képzés tartalma, mind a szociális védelem szempontjából magas színvonalúaknak kell lenniük. A Régiók Bizottsága ezért felkéri a helyi önkormányzatokat, hogy hirdessenek minél több gyakornoki helyet a fiatalok számára, elősegítve így számos szakma és mesterség jobb megismerését. Továbbá úgy gondolja, hogy a helyi és regionális önkormányzatok példát mutathatnak a színvonalas gyakorlati programok kivitelezése terén, ezért javasolja, hogy az oktatási intézményekkel együttműködve járjanak élen a gyakornokok fogadásában és foglalkoztatásában, valamint az üzleti világgal való együttműködés fórumainak a létrehozásában, abból a célból, hogy segítsék a fiatalokat a gyors munkaerő-piaci integrációban;

28.

megállapítja, hogy számos tagállamban helytelenül használják a szakmai gyakorlatot, visszaélnek vele – olcsón vagy akár ingyen jutnak munkaerőhöz ezzel az eszközzel, amely gyakran a rendes munkaszerződések helyére lép, sokszor olyan időszakokban is, amikor rengeteg a megrendelés;

29.

megjegyzi, hogy a szakmai gyakorlat meghatározásának ki kell emelnie, hogy a képzési folyamat során a résztvevő közelebb kerül a munka világához; rámutat továbbá, hogy a korrekt definíciónak egy iránymutatásból, képzésből és munkából álló út tágabb koncepcióját is tartalmaznia kell;

30.

határozottan támogatja, hogy az EU szerepet kapjon olyan minőségi kritériumok meghatározásában, amelyeket egész Európában elismernek. Az uniós szintű megoldásnak a gyakornokok Unión belüli és kívüli mobilitása tekintetében is egyértelmű előnyei lennének, és hozzájárulna egy integráltabb uniós munkaerőpiac létrejöttéhez;

31.

üdvözli a gyakornokok számára létrehozandó minőségi keretre irányuló európai bizottsági javaslatot: olyan intézkedések csomagjáról van szó, amelyek megkönnyítik a fiatalok belépését a munka világába;

32.

nyomatékosan kéri, hogy sürgősen fogadják el a gyakornokokkal kapcsolatos uniós ajánlást, és hogy ez állapítson meg uniós szintű, valamennyi tagállam számára közös minimumszabályokat. Ennek az ajánlásnak a szakmai gyakorlatok összes formáját megfelelően figyelembe kellene vennie, nem csak a szabad piacon (iskolán kívül) végzett gyakorlatokat;

33.

reméli, hogy az egyes tagállamok minimumszabályokat fogadnak el, például a gyakornok és a befogadó szervezet és esetleg a szakképző szervezet vagy a szakmai gyakorlat lebonyolítását támogató személy közötti írásbeli szerződés megkötésére vonatkozóan, amely olyan területekre vonatkozna, mint a szakmai és tanulási célok, a szakmai gyakorlat időtartama, menetrendje és adott esetben a társadalombiztosítás és a díjazás/ellenszolgáltatás. A szerződésben meghatározott oktatási tartalmat úgy kellene biztosítani, hogy a befogadó szervezetben kijelölnek felügyelőket vagy mentorokat, akik rendelkeznek a gyakorlat során végzett tevékenységekkel összhangban levő megfelelő szakmai készségekkel;

34.

azt javasolja, hogy a szakmai gyakorlat lefolyása átlátható legyen, és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy gondoskodjanak a méltányos költségtérítésről (vagy juttatásról), amelyet az ESZA hozzájárulásából lehetne finanszírozni, és amely valódi minőségi elemet jelenthetne, kölcsönös előnyöket nyújtva a fiatal és a vállalat számára egy olyan környezetben, ahol a gyakornok megőrizhetné méltóságát;

35.

hangsúlyozza, hogy a befogadó szervezetnek meg kell felelnie a szükséges követelményeknek, amilyenek például a szociális biztonságra, az egészségre és a biztonságra, valamint a fogyatékosságra vonatkozó előírások;

36.

rámutat arra, hogy hivatalosan el kell ismerni azokat az ismereteket és készségeket, amelyekre a gyakornok a szakmai gyakorlat alatt tesz szert;

37.

támogatja a szakmai képesítések elismeréséről szóló irányelv korszerűsítésére irányuló európai bizottsági javaslatot (7), amely kiterjeszti az irányelv hatáskörét a más tagállamban végzett gyakorlati képzésre; szorgalmazza továbbá, hogy vizsgálják meg, hogy az irányelv csak a szabályozott szakma végzésének feltételét jelentő szakmai gyakorlatra vonatkozzon-e, vagy a piaci alapú és az iskolán kívüli gyakorlati képzésre is;

38.

a fiatal munkavállalók földrajzi mobilitását fontos eszköznek tekinti a munkaerő-kínálat és -kereslet közötti helyi egyensúlyzavarok megoldásában. Ebből a célból az egy adott szektoron belül, specifikus kritériumoknak megfelelően kialakított szakmai gyakorlatok (például a kézműiparban vagy az idegenforgalomban) hatékonyan támogathatják ezt a fajta mobilitást, mivel lehetővé teszik a fiatalok számára, hogy nagyobb tudással felszerelkezve térjenek vissza régiójukba, amelynek révén javíthatják ottani foglalkoztatási lehetőségeiket. Ez különösen fontos ahhoz, hogy megőrizzük a területi kohéziót, és támogassuk az olyan demográfiai kihívásokkal szembenézni kénytelen régiókat, mint az elöregedő népesség vagy az elnéptelenedés;

39.

reméli, hogy a megvalósítás előtt álló, az Erasmus mindenkinek javaslat keretében a mobilitást támogató uniós programok megfelelő és fenntartható pénzügyi eszközöket kapnak ahhoz, hogy felsőoktatási vagy képzési időszakuk egy részét a fiatalok külföldön tölthessék el.. Ennek kapcsán szem előtt kell tartani a legkülső régiókból származó fiatalok speciális helyzetét;

40.

támogatja az Európai Bizottság arra vonatkozó döntését, hogy az európai foglalkoztatási hálózatot eredményorientált, a keresletet és a kínálatot összhangba hozó eszközzé alakítja át, továbbfejlesztve „Az első EURES-állásod” kezdeményezést, amely a 18 és 30 év közötti uniós polgároknak segít abban, hogy más tagállamban munkát találjanak;

41.

szükségesnek tartja, hogy az uniós oktatási programok kiegészítéseként mind az ESZA, mind nemzeti és/vagy regionális alapok révén forrásokat lehessen kijelölni. Ezeket a forrásokat egyedi mobilitási rendszerek támogatására kell fordítani annak érdekében, hogy minden fiatal tanulhasson és lakhelyétől függetlenül azonos hozzáférést élvezzen, arra ösztönözve a tagállamok állami foglalkoztatási szolgálatait, hogy dolgozzanak ki az EURES-rendszerben rendelkezésre álló lehetőségeket terjesztő programokat, és építsék be őket rendszeres tevékenységeikbe;

42.

üdvözli az uniós „készségkörkép” és az európai készségútlevél elindítását a készségek meghatározására. Ezek az eszközök hatékonyabban tudnak reagálni a megfelelő készségek iránti keresletre, és elősegíthetik a készségekre vonatkozó, megfelelő hivatkozási keret biztosítását, amely nemcsak a formális tanfolyamokat, hanem az informális és nem formális utakon szerzett készségeket is magában foglalja;

43.

arra ösztönzi a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki és valósítsanak meg olyan szakpolitikákat és eszközöket, amelyek támogatják a fiatalok induló vállalkozásait, többek között a hitelekre és pénzügyi kölcsönökre vonatkozó garanciák különféle formái, az alacsonyabb hitelkamatlábak és mikrohiteleszközök révén;

44.

rendkívül fontosnak tartja, hogy hidat verjenek a felsőoktatás és a munka világa között, minél jobban kihasználva az olyan eszközöket, mint az Erasmus fiatal vállalkozóknak program; ez utóbbi különösen hatékonynak bizonyul a vállalkozói szellem ösztönzésében, ahogyan ezt már az RB egy korábbi véleménye is hangsúlyozta (8);

45.

egyetért az Európai Bizottsággal, amely igen fontosnak tartja, hogy jelentős lendületet adjanak a nagy foglalkoztatási lehetőségeket tartogató stratégiai ágazatoknak (egészségügy, szociális ágazat, zöld gazdaság és az ikt) mind az induló vállalkozások, mind általában a foglalkoztatás támogatása tekintetében. A regionális szintre kiemelt feladat hárulhat abban, hogy támogassák kompetenciák megszerzését, kivált az erős és kedvező foglalkoztatási kilátásokkal bíró regionális területeken;

46.

rendkívül fontosnak tartja, hogy sikerüljön beépíteni a biztonság és a rugalmasság koncepcióját a munkaerőpiacba (rugalmas biztonság), egyensúlyba hozva azt a kettős igényt, hogy a munkáltatóknak rugalmas munkaerőre, a munkavállalóknak pedig biztonságra és védelemre van szükségük az egyre bizonytalanabb munkakörnyezetben;

47.

hangsúlyozza, hogy a fiatalok foglalkoztatását célzó politikák általános tervezésével és irányításával kapcsolatos stratégia kidolgozását illetően igen fontos a helyi és regionális szintű együttműködés, amely az intézményekkel együttműködésben történik. Innovatív, integrált ifjúsági foglalkoztatáspolitikai rendszereket kellene kialakítani annak érdekében, hogy szorosabbá váljon a kapcsolat a közintézmények és a fiatal nemzedékek és az üzleti világ között;

48.

hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a regionális és helyi önkormányzatokat teljes mértékben vonják be az új kezdeményezések kidolgozásába és megvalósításába, mivel ők a legalkalmasabbak az egyes térségek szükségleteinek és igényeinek értékelésére, többek között a foglalkoztatással és a fiatalokat célzó programokkal kapcsolatban;

49.

emlékezteti az Európai Bizottságot, hogy a helyi és regionális önkormányzatok jelentős mértékben már felelősek a foglalkoztatással, oktatással és képzéssel kapcsolatos politikák végrehajtásáért. Ugyanakkor sajnálja, hogy az Európai Bizottság közleménye nem tartalmaz specifikus hivatkozást a régiók és a helyi önkormányzatok hatásköreire, valamint a fent említett területekkel kapcsolatos politikák kidolgozására és megvalósítására sem (9);

50.

úgy véli, hogy a szakmai gyakorlat eszközének – a fiatalok foglalkoztatásával foglalkozó jogszabálycsomagon és az ifjúsági garanciák támogatásának szélesebb körén belül – meg kell találnia a helyét, és meg kell kapnia a szükséges támogatást az EU-tól annak érdekében, hogy a fiatalok foglalkoztatására irányuló politikák keretében fel lehessen használni az európai társadalom előtt álló legnagyobb kihívásnak, a generációs szakadék áthidalásának kezelésére, megadva a lehetőséget a fiataloknak, hogy kezükbe vegyék sorsukat;

51.

döntő fontosságúnak ítéli, hogy számottevő képzési erőforrásokat szenteljenek a fiatalok vállalkozói szelleme fokozásának. Ezeket az erőfeszítéseket az átfogó gazdasági keretben a különféle regionális stratégiák által meghatározott, feltörekvő ágazatokra kellene összpontosítani. A megszerzett tudás és a fiatalok tanulásra való hajlandósága növekedési lehetőséget kínál az európai társadalom számára. A tapasztalatokból tanulva nem szabad a fiatalokat a kevés gazdasági jövővel bíró ágazatok felé irányítani. Egy gazdaságilag összetett társadalomban tehát „meg kell tanítanunk, hogyan kell tanulni”, olyan képzési rendszereken keresztül, amelyek révén a fiatalok egy elvont üzleti elgondolást kézzelfogható vállalkozási projektté alakíthatnak. A finanszírozást létfontosságúnak tartjuk. A tagállamoknak pénzügyi eszközeik adott százalékát – a fiatalok munkanélküliségi rátájához közvetlenül kapcsolódó együtthatók alapján – arra kellene fordítaniuk, hogy kedvező feltételeket nyújtsanak a fiatal vállalkozók által kezdeményezett projektek finanszírozásához.

30.7.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 218/7

—

üdvözli, hogy a kultúrát a helyi és regionális fejlődés eszközeként ismerik el, és hogy hangsúlyozzák az intelligens szakosodási stratégiáknak és a kreatív fejlesztés holisztikus szemléletmódjának a jelentőségét,

—

javasolja, hogy helyi és regionális szinten kreatív koncepciókat dolgozzanak ki, és ezeket továbbítsák egy „európai kreativitási fórumra”, amely köz- és magánszektorbeli, valamint önkéntes csoportokat foglalna magában annak elemzése érdekében, hogy Európa hogyan tudna kreatív megoldásokat alkalmazni a sürgető helyi és európai problémákra,

—

fontosnak tartja, hogy minél fiatalabb korban megkezdődjön a kreatív készségek elsajátítása, ami egyfelől képessé teszi a fiatal nemzedéket arra, hogy maradéktalanul élvezze a kultúrához való hozzáférés új típusait és jobban felkészüljön jövőbeli munkájára, másfelől pedig segít nekik és a társadalom széles körének a digitalizálódás következményeinek kezelésében,

—

támogatja az Európai Bizottság abbéli törekvését, hogy egyszerűsítse a meglévő szabályokat, valamint növelje a külső finanszírozáshoz való hozzáférés lehetőségeit a kulturális és kreatív ágazatok számára,

—

sürgeti, hogy a kultúra és a kreativitás jobban épüljön be az Európa 2020 stratégiába, és kifejezésre kerüljenek a más szakpolitikai területekkel (ipar, turizmus, oktatás, pénzügyek stb.) fennálló fontos összefüggések.

Előadó

Anton ROMBOUTS (NL/EPP), ‘s Hertogenbosch polgármestere

Referenciaszöveg

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: A kulturális és kreatív ágazatok előtérbe helyezése az Unión belüli növekedés és foglalkoztatás érdekében

COM(2012) 537 final

1.

üdvözli „A kulturális és kreatív ágazatok előtérbe helyezése az Unión belüli növekedés és foglalkoztatás érdekében” című közleményt mint időszerű stratégiát, melynek célja az ezekben az ágazatokban rejlő lehetőségek teljes mértékű kihasználása a társadalmi-gazdasági fejlődés érdekében. Külön üdvözli, hogy hangsúlyt helyeznek a kulturális és kreatív ágazatok növekedést és foglalkoztatást generáló hatására, az innováció elősegítéséhez történő hozzájárulásukra, valamint a más ágazatokra és politikákra gyakorolt esetleges áttételi hatásukra. A közlemény arról tanúskodik, hogy igen nagy a szinergia az Európai Bizottság és az RB álláspontja között a kultúrával és kreativitással összefüggő növekedési potenciált illetően. Az RB hangsúlyozza a helyi és regionális szintek szerepét az európai kulturális és kreatív iparágak fejlesztése során, amint az – a közlemény által is figyelembe vett – „A kulturális és kreatív iparágak potenciáljának felszabadítása” című véleményében (1) is szerepel;

2.

emlékeztet arra, hogy a gazdasági és pénzügyi válság idején a kultúra és a kreatív ágazatok szerepet játszhatnak abban is, hogy kreatívan elősegítsék a társadalompolitikai és közegészségügyi célkitűzések elérését, támogatva az újító tevékenységeket, és egyúttal a növekedést is elősegítve (2);

3.

megismétli, hogy a kultúra a kulturális javak gazdasági szempontjaitól függetlenül belső értéket hordoz, és nyomatékosítja, hogy ezt a kettős jelleget figyelembe kell venni, és nem szabad kizárólag a kultúra gazdasági hasznosságára összpontosítani (3);

4.

üdvözli, hogy a közlemény elismeri azokat a lényeges eredményeket, amelyeket a kulturális és kreatív ágazatokba való stratégiai beruházások hozhatnak helyi és regionális szinten, valamint örömmel fogadja a helyitől egészen az uniós szintig valamennyi résztvevőt bevonó átfogó stratégia szükségességének kifejezését;

5.

üdvözli, hogy a közlemény egészében a helyi és regionális fejlődés eszközeként ismerik el a kultúrát és hangsúlyozzák az intelligens szakosodási stratégiák jelentőségét;

6.

elismeri, hogy erősebb integrációra van szükség a helyi/regionális, illetve nemzeti szintű stratégiák között, és hogy a következő kohéziós politikai programokban annak a felmérését kell a középpontba állítani, hogy a regionális fejlesztési stratégiák szempontjából milyen lehetőségek rejlenek ezekben az ágazatokban;

7.

emlékeztet az RB korábban kifejtett álláspontjára, mely szerint az Európa Kulturális Fővárosa program értékes esemény, amely kidomborítja az európai kultúrák gazdagságát, sokszínűségét és közös vonásait (4). Az Európai Örökség cím kezdeményezéssel együtt a programot továbbra is a közönségfejlesztés és a polgári szerepvállalás „laboratóriumaként” lehet felhasználni;

8.

üdvözli az Európai Bizottság olyan együttműködési programok létrehozására tett javaslatait, amelyek célja a kölcsönös tanulás biztosítása, egy kapcsolati hálózat kialakítása a cserék megkönnyítése érdekében és a sokszínűség biztosítása. Szükség lesz az EU – a helyi és regionális önkormányzatok bevonásával történő – azt elősegítő fellépésére, hogy a kulturális és kreatív ágazatok eljuthassanak a helyiről a globális szintre;

9.

Az Európai Bizottság javaslatai – a bizottsági közleményben szereplő jelenlegi formájukban – valószínűleg nem jelentenek problémát a szubszidiaritás elvének betartása terén. Az uniós szinten javasolt/elfogadott konkrét eszközöket/fellépéseket azonban a jövőben is felügyelni kell.

10.

Az Európa előtt álló jelenlegi kihívásokat figyelembe véve az RB szerint egy olyan hosszú távú elképzelésre van szükség, amely segíthet utat mutatni a mindenki számára elérhető jólét és jobb életminőség felé. Egy ilyen elképzelésnek szorosan kapcsolódnia kell a kultúrához és a kreativitáshoz. Az RB egyetért azzal, hogy az EU nemzetközi befolyásának az alapja az új ötleteket, új koncepciókat és új projekteket útnak indító fantázia, kreativitás és innováció, és meggyőződése szerint a kulturális és kreatív ágazatok döntően hozzájárulhatnak mindezekhez.

11.

Azok a városok és régiók, amelyek jobb életminőségre törekednek polgáraik számára, jól megértették ezt. Olyan jövőképre van szükség, amely az európai városok és régiók „puha” tulajdonságait összekapcsolja a munkanélküliség és a kiszolgáltatott csoportok kirekesztése elleni küzdelemmel. Ezt a jövőképet a polgárok számára úgy tehetjük kézzelfoghatóbbá, ha helyi és regionális szinten kreatív koncepciókat dolgozunk ki, amelyeket továbbítunk egy „európai kreativitási fórumra”, amely köz- és magánszektorbeli, valamint önkéntes csoportokat foglalna magában annak elemzése érdekében, hogy Európa hogyan tudna kreatív megoldásokat alkalmazni a sürgető helyi és európai problémákra. Ebben az összefüggésben az RB különösképpen hangsúlyozná azt, hogy milyen fontos a kreativitás, a problémamegoldás, valamint a művészeti és kulturális tudás és készségek számára központi helyet biztosítani az oktatási rendszer egészében.

12.

Ezért fontos, amint a közlemény is állítja, a kultúra és a kreativitás erejének többfunkciós kihasználása. Ehhez nemcsak a közleményben javasolt progresszív vertikális és horizontális modell szükséges, hanem egy olyan megközelítés is, amely az egész kulturális ökoszisztémára vonatkozik. Ez magában foglalja a konkrét helyekhez kötődő kultúra és kreativitás értékének elismerését és azt is, hogy a polgárok erőteljes szerepet tölthetnek be a közös alkotási folyamatokban.

13.

Rámutat, hogy globalizálódó világunkban a kultúra a térség alapvető tulajdonsága, ami meghatározza vonzóságát és ezáltal versenyképességét a vállalkozások, a befektetők valamint a kreatív és vállalkozó szellemű egyének számára. Ennek megfelelően az életminőség fejlesztése fontos törekvéssé vált a helyi és regionális fejlesztési programokban. Fontos megtalálni a sokszínűség, a kreatív és kulturális erőforrások, valamint a megfelelő szolgáltatások és infrastruktúra közötti egyensúlyt. Ezekkel a kérdésekkel ideális esetben helyi és regionális szinten foglalkoznak, ahol a helyi és regionális önkormányzatok a legjobb helyzetben vannak ahhoz, hogy a sokszínűséget és az identitást fejlesztési programokkal kapcsolják össze. Kéri ezért kutatóközpontok és innovációs laboratóriumok közötti partnerségek kialakítását annak megvizsgálása céljából, hogy milyen hatással jár egy hely minősége a telephellyel kapcsolatosan hozott döntésekre és a gazdasági és társadalmi fejlődésre.

14.

Európa nemcsak fontos gazdasági térség, hanem egy közös kultúra is, amely a társadalmi tőke alapját képező bizalom és nyitottság fontos értékein nyugszik, és ezáltal alapot nyújt az innovációhoz és a kreativitáshoz is. Ez az „egység a sokféleségben” légkör ugyanakkor támogatja a személyes biztonság érzését is, amely emeli a polgárok életminőségét, és növeli az európai városok és régiók mint jó élőhelyek vonzóságát, végső soron pedig fokozza versenyképességünket is.

15.

Megjegyzi, hogy bár a közlemény kiemeli, hogy össze kell kapcsolni az ágazatokat, kisebb hangsúlyt helyez a tudás és a kreatív tőke helyi szintű meggyökereztetésének szükségességére. A „kulturális klaszterekről” vagy „kreatív kerületekről” szólva az RB hangsúlyozza, hogy a városokat és régiókat a tudáshálózatok csomópontjain kell elhelyezni ahhoz, hogy teljes mértékben profitálhassanak az ötletek, a tőke és az emberek szabad áramlásából a globális gazdasági hálózatban. A helyi és regionális önkormányzatok támogatása létfontosságú az ilyen klaszterek kialakulásához, de hatékonyságuk növelése érdekében össze is kell kapcsolni őket az európai és globális tudáshálózatokkal.

16.

A kreativitás helyi szintű meggyökereztetéséhez az szükséges, hogy a konkrét helyi és regionális kezdeményezések intelligensek, fenntarthatóak és stratégiai szemléletűek legyenek. Ez különösen fontos szereppel ruházza fel a helyi és regionális önkormányzatokat ebben a tekintetben. A kultúra helyi szintű fejlesztése erősíti a helyi identitást és az egyediséget, olyan kulturális termékeket hozva létre, amelyek nem könnyen átültethetők, és ezért egyedi, helyhez között értéket teremtenek. Ezek a kulturális tényezők európai szinten is fontosak.

17.

Úgy véli, hogy a kultúrába, az oktatásba és a sportba beruházó közösségek nagyobb gazdaságot, jólétet és biztonságot is teremtenek. Ez az egyszerű megállapítás igaz a városokra, falvakra, régiókra, de egy országra és egy egész kontinensre is. Az RB uniós szintű, nagyratörő menetrendet kér ahhoz, hogy Európát inspiráló és vonzó kontinenssé tegyük, egy olyan hellyé ahol a ma és a holnap fiataljainak „ott kell lenniük”: munkahelyeket teremtő kontinenssé, amelyen a jövő nemzedékei jó közbiztonság mellett és tiszta környezetben, magas életminőséggel élhetnek.

18.

Úgy véli, hogy egy adott hely minőségét a bizalom alapozza meg, mivel ez a személyes biztonságérzet bázisa, amely lehetővé teszi, hogy az emberek összegyűljenek és megosszák egymással elképzeléseiket, amiből kreatív ötletek és újítások születhetnek. Az ilyen környezet abban is segít, hogy a kreatív termékek, a szellemi örökség és a kreatív emberek megvessék a lábukat az adott helyen. Ennek gazdasági vetülete is van: például a kultúra szerepet játszik az adott település idegenforgalmi értékének kidomborításában. Hasonlóan fontos azonban a társadalmi vetület is: a bizalomra épülő kultúra jelenti a társadalmi kohézió alapját is.

19.

Ezek az összetett kérdések egyértelművé teszik, hogy holisztikus szemléletmódra van szükség. A kreativitás és az innováció alapját ismeretek és készségek, valamint a társadalmi és gazdasági hálózatok képezik, ezért a kreatív fejlesztést egymást megihlető kollektív együttműködési törekvésként, stratégiai módon kell támogatni. Ebben a folyamatban nemcsak a kulturális és kreatív ágazatok és a gazdasági szereplők vesznek részt, hanem az egész népesség.

20.

Következésképpen üdvözöljük az Európai Bizottság arra irányuló szándékát, hogy támogatja az egymástól való tanulást a városvezetési testületekben annak érdekében, hogy a helyi politikai döntéshozók megoszthassák és összehasonlíthassák a városok társadalmi és gazdasági rehabilitációjában a kultúra által gyakorolt hatásokkal kapcsolatos tapasztalatokat. Az RB szerint azonban szélesebb látókörből kell vizsgálni a kultúrát és a kreativitást, hogy az ilyen folyamatokban helyet kapjanak a regionális összefüggések, a polgárok, a vállalkozások és a nonprofit szervezetek is. Jó eszköz lehet erre a „Comenius Regio” partnerségekben alkalmazott modell. Ez a projekt a helyi oktatás fejlesztését célozza, de a kulturális és kreatív ágazatokra is átvihető.

21.

Emlékeztet arra, hogy a helyi és regionális önkormányzatok kulcsszerepet játszanak a kultúra ápolásának ösztönzésében területükön, elsősorban a kulturális örökség megőrzésének keretében és a művészi innovációk támogatóiként, a kulturális intézmények és kezdeményezések, a képzés és szakképzés képviselőiként és ösztönzőiként, valamint fesztiválok és kulturális események szervezőiként (5). A helyi és regionális önkormányzatok egyedülálló helyzetben vannak ahhoz, hogy kiegyensúlyozzák a kulturális és kreatív ökoszisztéma különféle elemeit, és biztosítsák a kulturális és kreatív ágazatokban dolgozók által igényelt, megfelelő eszközöket.

22.

Örömmel veszi, hogy az Európai Bizottság kiemeli a kulturális és kreatív ágazatok értékét a növekedés és a foglalkoztatás szempontjából (ezek az ágazatok a GDP 3,3 %-át teszik ki és 6,7 millió embert foglalkoztatnak, ami a teljes foglalkoztatás 3 %-a) (6). A javasolt új stratégia – melynek célja, hogy növelje a szóban forgó ágazatok versenyképességét és exportképességét, illetve maximalizálja más területekre, például az innovációra, ikt-ra és a városrehabilitációra gyakorolt hatásukat – egyértelműen növelheti a gazdasági hasznot. A Régiók Bizottsága e tekintetben kiemeli annak fontosságát, hogy feltárjuk és felhasználjuk az azzal kapcsolatos helyi és regionális tapasztalatokat, hogy a kreatív ágazatok miképpen válhatnak más területeken is a gazdasági növekedés motorjává.

23.

E hatások maximalizálása érdekében elő kell segíteni a kultúra termelését és fogyasztását, illetve a kreativitás fejlesztését. Az RB kiemeli: fontos, hogy minél fiatalabb korban – mind az oktatás keretében, mind szabadidőben – megkezdődjön a kreatív készségek elsajátítása, ami egyfelől képessé teszi a fiatal nemzedéket arra, hogy maradéktalanul élvezze a kultúrához való hozzáférés új típusait és jobban felkészüljön jövőbeli munkájára, másfelől pedig segít nekik és a társadalom széles körének a digitalizálódás következményeinek kezelésében.

24.

A közlemény megjegyzi, hogy a kulturális és kreatív ágazatok számos pénzügyi forrásból meríthetnek. Ilyenek a Kreatív Európa, az Erasmus mindenkinek, a kohéziós alapok, a Horizont 2020, a COSME és az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz. El kellene ismerni azt is, hogy a regionális és helyi önkormányzatok közvetlenebbül vesznek részt a kulturális ügyekben. Európa számos térségében a városok és régiók biztosítják a legtöbb pénzügyi támogatást a kultúra számára, de emellett ők a kulturális és kreatív kísérletek és innovációk laboratóriumai is, és kulcsszerepet játszanak a kulturális és kreatív klaszterek kialakításában.

25.

Kiemeli annak jelentőségét, hogy megtartsuk a kultúra előmozdítása érdekében megítélt állami támogatásokat. Sürgeti ezért az Európai Bizottságot, hogy a filmekhez és egyéb audiovizuális alkotásokhoz nyújtandó állami támogatás új szabályozásában vizsgálja felül a területi kiadásokkal kapcsolatos kritériumot, hogy ne sérüljön az ilyen művek területi hatása.

26.

Támogatni kell a jó kulturális irányítást – összhangban a Tanács 3201. ülésén (Oktatás, Ifjúság, Kultúra és Sport) elfogadott tanácsi következtetésekkel (Brüsszel, 2012. november 26. és 27.).

27.

A virágzó kulturális és kreatív ágazatokhoz szükséges megfelelő feltételek ösztönzése érdekében az Európai Bizottság számos intézkedést javasol. A hangsúlyt a készségfejlesztésre, a finanszírozáshoz való hozzáférésre, az új üzleti modellek támogatására, a közönségfejlesztésre, a nemzetközi piacra való kijutásra és a többi szektorral való jobb kapcsolatokra helyezi. A kulturális és kreatív ágazatok azonban sajátos kihívásokkal is szembesülnek. Ezekben az ágazatokban túlnyomórészt mikrovállalkozások, kis- és középvállalkozások, illetve egyéni vállalkozások tevékenykednek, amelyek helyi szintű kezdeményezéseket és szervezést igényelnek. Ezért a helyi és regionális önkormányzatok hatékonyabb szerepet játszhatnak a helyi vállalkozások arról való tájékoztatásában, hogy miként és milyen eszközökkel támogathatják a helyi és regionális kulturális tevékenységeket (7).

28.

Úgy véli, hogy a partnerségek alapvetően fontosak a kulturális és kreatív ágazatok számára, és üdvözli azokat az intézkedéseket, amelyek gondoskodnak a partnerségekről/szövetségekről, továbbá a bevált gyakorlatok átadásához, a tudás megerősítéséhez, valamint a szóban forgó ágazatokban rejlő potenciál kiaknázási lehetőségeire vonatkozó tapasztalatok terjesztéséhez szükséges feltételekről (8). Fontolóra kellene venni tematikus hálózatok létrehozását a kulturális és kreatív ágazatok számára, hogy európai szinten hatékonyabban működhessen az ismeretátadás.

29.

Tudomásul veszi, hogy az Európai Bizottság javítani akarja a kulturális és kreatív ágazatokra vonatkozó uniós szabályozási keretet, és támogatja abbéli törekvését, hogy egyszerűsítse a meglévő szabályokat, valamint növelje a külső finanszírozáshoz való hozzáférés lehetőségeit a kulturális és kreatív ágazatok számára.

30.

Úgy véli azonban, hogy az Európai Bizottságnak a felhőalapú számítástechnika fejlődése kapcsán sürgősen meg kell határoznia a szellemitulajdon-jogok és a szerzői jogok egyértelmű szabályozási keretét.

31.

Egyetért azzal, hogy a közlemény hangsúlyt fektet a következő öt kulcsfontosságú szakpolitikai ösztönzőre: készségfejlesztés; a finanszírozáshoz való hozzáférés javítása; új üzleti modellek támogatása és a közönség bővítése; a más ágazatokkal és szakpolitikákkal folytatott együttműködés elősegítése; a nemzetközi kitekintés megerősítése.

32.

Az európai bizottsági dokumentum világosan rámutat a kulturális és kreatív ágazatok kapcsolatára más szakpolitikai területekkel, például az ikt-val és az idegenforgalommal. Világosabban ki kell azonban emelni az említett ágazatok kapcsolódását az oktatáspolitika alá tartozó területekhez. Az RB egyúttal proaktívabb megközelítést kér, ami elősegíti szinergiák kialakulását a kulturális és kreatív ágazatokon belül és más területeken aktív gazdasági/társadalmi szereplőkkel egyaránt. Így támogatást kaphatnak olyan új, innovatív tevékenységek, mint a többplatformú média, a közösségi média, a digitális közreadás, a kreatív turizmus (9) stb.

33.

Támogatja a szakpolitikák horizontális és vertikális vetületét egyaránt felölelő duális megközelítésen alapuló, többrétegű stratégiára vonatkozó javaslatot. Különösen a vertikális intézkedéssor – az integrált stratégiák holisztikus megközelítése – fontos, mivel ez kifejezetten rámutat a más szakpolitikai területekkel (ipar, turizmus, oktatás, pénzügyek stb.) fennálló összefüggésekre.

34.

Támogatja azt az elképzelést, hogy az Európa Kulturális Fővárosa és az Európai Örökség cím kezdeményezést a közönségfejlesztés és a polgári szerepvállalás „laboratóriumaként” használják. Látni kell annak a jelentőségét, hogy az ilyen helyi kezdeményezések teret engednek a kreativitásnak és a kulturális és kreatív ágazatok klasztereinek a nemzeti és globális hálózatokon belül, és segítenek abban, hogy a nemzetközi kulturális körök kapcsolatba kerüljenek a helyi közösségekkel.

35.

Kiemeli, hogy több információra és bizonyítékra van szükség a kulturális és kreatív ágazatok működésével és hatásaival kapcsolatban, már csak azért is, hogy könnyebben érvelhessünk a kreatív vállalkozások kereskedelmi finanszírozása mellett. Az Eurostatot ösztönözni kell arra, hogy célirányosabb és frissebb európai kulturális statisztikákat készítsen. Ezen túlmenően konkrét helyi és regionális kontextusban kellene vizsgálni a kulturális és kreatív ágazatokat, aminek alapján EU-szerte elemezni lehet a különféle típusú helységek kulturális ökoszisztémájának működését annak érdekében, hogy frissítsük a bevált gyakorlatokat és feltérképezzük a kulturális és kreatív ágazatokban megfigyelhető főbb trendeket.

36.

Az RB sürgeti, hogy a kultúra és a kreativitás jobban épüljön be az Európa 2020 stratégiába, főként a „Digitális menetrend”, az „Új munkahelyekhez szükséges új készségek” és az „Innovatív Unió” kiemelt kezdeményezések révén – annak elismeréseképpen, hogy az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés támogatásához nemcsak „vállalkozásokra”, hanem egy teljes tudásrendszerre és egy egészséges kulturális ökoszisztémára is szükség van.

37.

Végezetül az Európai Bizottság javasolja, hogy a stratégia végrehajtása során elért előrehaladás nyomon követésekor alkalmazzák a kultúra területéhez igazított nyitott koordinációs módszert. Az RB különösen azt emelné ki, hogy a tagállamok képviselői rendszeresen egyeztessenek a helyi és regionális szereplőkkel, hogy a kérdések minél megbízhatóbb módon felmerüljenek.

30.7.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 218/12

—

Amint már számos digitális társadalmi jelenség esetében tapasztalhattuk, a jelentős változások alulról indulnak el: a legfontosabb a mindenre kiterjedő szemlélet, az ún. „vállalkozói felfedezés” (entrepreneurial discovery).

—

Az innovációs közösségek egy határok nélküli világban rendszerszerű értékhálózatokon keresztül ökoszisztémákként működnek.

—

A régióknak új színterekre van szükségük a közösen megvalósított innováció központjaiként. Ezek amolyan „innovációs kertekként” és „kihívásplatformokként” írhatók le, melyek közösen alkotják a jövő megalkotásának kísérleti helyszíneit.

—

Az RB támogatja a nyitott innovációra és a közösségi ötletbörzére irányuló új beruházásokat. Az intelligens városok és az állampolgári szerepvállalás kapcsán ezek a legfontosabb fogalmak.

—

Az „összekapcsolt intelligens városok” koncepcióját tovább kell fejleszteni és ki kell terjeszteni egész Európára.

—

Az RB arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy különböző szinteken hozzon létre „vállalkozói felfedezési” programokat annak meghatározására, hogy mi szolgálja legmegfelelőbben a helyi szintet, illetve mi a leghatékonyabb európai léptékben.

—

Körkörös tudásgazdaság: újra fel kell használni az európai bizottsági és nemzeti kutatás- és innovációfinanszírozási programok és projektek eredményeit.

—

Az európai léptékű projektek fejlesztésében és végrehajtásában legkiválóbb élen járókat a Horizont 2020-ból és a kohéziós alapból kellene finanszírozni – ez azt a célt is szolgálja, hogy az eredményes módszereket és eszközöket valódi együttműködés során teszteljék, és hogy határokon átnyúló tanulás valósuljon meg.

Előadó

Markku MARKKULA (FI/EPP), Espoo városi önkormányzatának tagja

1.

Az ír elnökség felkérésére a Régiók Bizottsága megalapozott és megfelelően megindokolt javaslatokat dolgoz ki azzal kapcsolatban, hogy miként lehet erősíteni az innovációs szemléletet és megszüntetni az innovációs szakadékot. A felkéréssel kapcsolatban a cél az, hogy javaslatokat terjesszünk elő (1) olyan intézkedésekre, amelyekre a régióknak és a különböző szereplőknek van szükségük, illetve (2) olyan intézkedésekre, amelyekre európai bizottsági programok, finanszírozás és egyéb tevékenységek keretében van szükség.

2.

Az ír elnökség által kitűzött feladatot csak úgy teljesíthetjük, ha részletes leírással összeírjuk azokat az intézkedéseket, amelyeket egyszerre kellene megvalósítani, és melyeket a széles értelemben vett munkakultúra megváltoztatásának szükségessége köt össze. Az utóbbi években az EU-ban, a tagállamok többségében és a régiókban végrehajtott fellépések kapcsán alapvetően az mondható el, hogy rengeteg kiváló jelentés és terv készült. Az Unió kiemelt kezdeményezései és az egyes főigazgatóságok tervei önmagukban tagadhatatlanul jók, de túl sok esetben igaz, hogy egyelőre mindössze tervekről van szó, amelyek a gyakorlatban nem biztosítják az uniós régiókban szükséges szellemi paradigmaváltást. Amint már számos digitális társadalmi jelenség esetében tapasztalhattuk, a jelentős változások alulról indulnak el: a legfontosabb a mindenre kiterjedő szemlélet, az ún. „vállalkozói felfedezés” (entrepreneurial discovery). Ez nem jellemezhető a „vállalkozó” szóval, mivel ezt általában meglehetősen szűk értelemben használják. Ez a „felfedezés” emellett több mint innováció. Inkább olyan új tevékenységet takar, amely kísérletezés és tanulás útján feltárja, hogy egy adott ágazatban vagy alrendszerben milyen kutatási, fejlesztési és innovációs tevékenységet kellene folytatni a helyzetük javításához. A vállalkozói felfedezéshez a kísérletezés, a kockázatvállalás és a kudarc is hozzátartozik. Olyan egyéneket jelent, akik – gyakran másokkal együtt, hálózatba tömörülve – értékelik az alternatívákat, célokat tűznek ki, és előítéletektől mentesen újat alkotnak. Ez egyben azt is szükségessé teszi, hogy a polgárok, a közösségek és a vállalkozások hallathassák a hangjukat, mivel eddig gyakran úgy érezték, nincsen beleszólásuk a dolgok alakulásába.

3.

Mivel véleményünk célja az innováció bővítése és az innovációs szakadék csökkentése különösen az uniós programok segítségével, az alábbi szakpolitikai iránymutatások és ajánlások azt mutatják, hogy a szükséges változások megvalósíthatóak. Európában a következőkre van szükség:

Ezek a módszerek azonban nem elegendőek: mélyebben fel kell tárni az innováció lényegét.

4.

Az Európa 2020 stratégia megvalósítására szolgáló intézkedések nem voltak elég eredményesek a gyakorlati innovatív fellépések szempontjából. Uniós szinten rengeteg hasznos anyag és javaslat készült. Alapvetően fontos, hogy az uniós finanszírozás és programok keretében a helyi és regionális szintű gyakorlati intézkedésekre helyezzük a hangsúlyt.

5.

Szoros együttműködést kell kialakítani azok között a K + F-projektek és -programok között, amelyek helyi innovációs ökoszisztémák létrehozásával, működésével és hatékonyságával kapcsolatosak. Ehhez újfajta európai kutatási partnerségekre van szükség. A megújulás és az átalakulás hátterében gyakran olyan koncepciók állnak, melyek összehangolt együttműködésre, illetve a kulcsfontosságú alaptechnológiák innovatív és hatékony alkalmazására irányulnak. Ha az európai projektek még inkább hozzáférnek ezekhez, akkor az ilyen projektek még inkább képesek lesznek felhasználható eredményeket és tényleges hatást felmutatni. Ha az intelligens szakosodásra épülő együttműködés és regionális partnerségek uniós támogatást kapnak, akkor ezek a határokon átnyúló, európai innováció építőelemeivé és a társadalmi innováció regionális katalizátoraivá válhatnak.

6.

Szemléletváltás: a digitalizáció máris egy mindenre kiterjedő változást idézett elő. A helyi és regionális döntéshozóknak meg kell ragadniuk a kínálkozó lehetőségeket, a szolgáltatási folyamatok reformját tűzve ki legfontosabb feladatként. Ezenkívül elő kell mozdítani a digitális szolgáltatások közszférában való széles körű elterjedését, valamennyi polgár digitális készségeinek (e-skills) fejlődését és a mobilalkalmazásokat fejlesztő vállalkozások indulását és növekedését.

7.

A digitalizáció ösztönzi a változást, a digitális szolgáltatások pedig egyre elterjedtebbek. Az új vállalati ökoszisztémák és értékteremtési láncok alapjául gyakran új fogyasztói magatartásformák szolgálnak, ez pedig a felhasználóbarát kialakítás és nyitottság eredménye. Ezek kihívást jelentenek a régi, analóg világból visszamaradt, felülről lefelé építkező konstrukciókkal operáló módszerek számára. Miközben a digitalizáció révén a szolgáltatások kifejlesztése sosem látott globális módon történik, Európa helyzete nem optimális: nem mi vagyunk az elsők ebben a globális méretű versenyben.

8.

A felhőalapú technológiák időtől és helytől függetlenül lehetővé teszik a legjobb szolgáltatások igénybevételét. Ez a szolgáltatásfejlesztési és -nyújtási mód már az elkövetkező években is felváltja az olyan hagyományos szolgáltatások nagy részét, ahol a „személyes jelenlét” a szolgáltatás meghatározó tényezője. Nem lesz többé szükség arra, hogy „minden asztalon legyen egy számítógép”. Ehhez nagymértékben hozzátartozik a vállalkozások, a közigazgatás és egyéb közösségek információs és kommunikációs technológiai szolgáltatásainak és globális hálózati együttműködésének irányítása és fejlesztése is. Az Európai Bizottságnak aktív partnerségi programokkal elő kellene mozdítani ezt a – digitális irányításként ismert – fejlődést.

9.

Nem kezelhetjük a társadalmi problémákat kisebb kiigazításokkal és hagyományos módszerekkel. A megújulási képesség megerősítése elengedhetetlen a sikerhez: a kreativitás, az innováció és az, hogy merünk belevágni újításokba és reformokba, szintén kulcsfontosságú a sikerhez a helyi és regionális döntéshozók számára. Mindezzel párhuzamosan a becsontosodott közigazgatási rendszereknek is nyitniuk kell, nagyobb teret kell hogy adjanak a döntéshozók kreativitásának kibontakozásához.

10.

A regionális innovációs politika középpontjában a motivált emberek vannak. Az emberek innovációt hoznak létre, és így az innováció mindenekelőtt emberi és társadalmi folyamat. Az innovációt befolyásoló tényezők nincsenek szervezetek keretei közé szorítva: az innovációs folyamat különböző szakaszainak legfontosabb motorját gyakran a különböző felületeken végbemenő emberi interakciók jelentik.

11.

A kutatásnak a rövid és a hosszú távú igényeket is ki kell elégítenie. A városoknak, a vállalatoknak és az egyéb közösségeknek csak egy kis része használja ki optimálisan a kutatási eredményeket. Az is megemlítendő, hogy a kutatóknak csak kis része képes arra, hogy a tudását és kutatási eredményeit érdekessé és használhatóvá tegye a hatóságok, a vállalkozások és mások számára a problémáik megoldásához. Európában ezért nagyobb mértékű kulturális változásokat kell végrehajtani és át kell alakítani a finanszírozást, hogy helyi és regionális szinten aktívan lehessen alkalmazni a legújabb kutatási eredményeket. Az RB véleménye szerint a kkv-k a kutatási eredmények piaci bevezetésének fontos katalizátorai, azáltal, hogy konkrét alkalmazásokat alakítanak ki. Az RB szükségesnek tartja a kkv-k finanszírozáshoz való hozzáférésének megkönnyítését az induló vállalkozásokba történő befektetések, a kockázati tőke és a kevésbé bonyolult szabályozás révén.

12.

A kutatási eredmények célirányos átültetése a gyakorlatba feltételezi a folyamatban lévő kutatások, a felmerülő kérdések megfelelő, kölcsönös megértését, valamint annak meglátását, hogy a releváns kutatás miképpen lehet hatással a helyi és regionális ügyekre. Ehhez újfajta tudásháromszögre (knowledge triangle) van szükség, amely valamiféle interaktív átültetési szolgálat révén a kutatás és a tudomány világát összekapcsolná az üzleti és kormányzati világgal. Ez az EU tudásháromszög-koncepciójának továbbfejlesztését és aktív végrehajtását igényli az egyetemek társadalmi szerepének növelése révén.

13.

A tudományos és technológiai kutatás, valamint az ilyen jellegű kutatáson alapuló ötletek aktív felhasználása révén úttörő szerepet tölthetünk be. Ugyanakkor az innovációval kapcsolatos elképzeléseket tágabban kell értelmezni, hogy ne csak a technológiai innováció férjen bele, hanem a folyamat-, üzleti, szolgáltatás- és formatervezési innováció, illetve a közszférabeli és a szociális innováció is, hogy át lehessen alakítani a közösségi kultúrákat, valamint a társadalmi innováció is, hogy modernizálni lehessen a széles körű tevékenységeket és struktúrákat. Nagyon fontos, hogy az innovációnak egy tágabb értelmezése honosodjon meg nemcsak az üzleti tevékenységben, hanem a közszférában is.

14.

Figyelembe véve azt, hogy egyes régiókban, különösen a vidéki régiókban a közszféra jelenti a fejlesztések motorját, illetve a helyi szemléletformálásra is erőteljes hatással van, kiemelkedő figyelmet kell szentelni magának a közszféra innovációjának is, illetve a közintézmények ügyintézési folyamatai újragondolásának. Ez lehetővé fogja tenni e régiók felzárkózását.

15.

Körkörös tudásgazdaság: újra fel kell használni az európai bizottsági és nemzeti kutatás- és innovációfinanszírozási programok és projektek eredményeit.

16.

A körkörös gazdaság olyan gazdaság, amelyben a dolgok nem vesznek kárba és nem dobják el őket, hanem visszakerülnek a körforgásba, újrahasznosítják őket, és így értékük – ahelyett, hogy elveszne – még nő is. A kifejezés a fenntartható fejlődés következő generációs koncepcióival kapcsolatos új gondolkodásmódból ered. A körkörös tudásgazdaságban a kutatási programok és lezárult projektek eredményeit – ötleteket, elképzeléseket, ajánlásokat, szakanyagokat, módszertanokat, gyakorlati javaslatokat, prototípusokat és találmányokat – újra fel lehet fedezni, és újra fel lehet használni kapcsolódó területeken jelenleg folyamatban levő programokhoz és projektekhez. Ismét felhívja a figyelmet a régiók és városok számára az intelligens, fenntartható és környezetbarát növekedés kulcselemét jelentő biogazdaságban és ikt-kban rejlő gazdasági és innovációs lehetőségekre. (1)

17.

A körkörös tudásgazdaságra való átállás folyamán a nemzeti finanszírozó szervek újra áttanulmányozhatnák az elmúlt 5–10 évben lezárult projektek eredményeit és felszabadíthatnák azokat regionális és nemzeti újrahasznosításhoz. Az európai bizottsági főigazgatóságok hasonlóképpen járhatnának el, különböző társadalmi problémák kezelése érdekében szélesebb körben, több területre kiterjedően hozzáférhetővé téve az eredményeket. Az egyetemi kutatásokat jobban a politikusok és a projekt teamek igényeihez lehetne igazítani. Az összes ilyen területről származó eredményt felül lehetne vizsgálni, hogy ki lehessen elégíteni a helyi és regionális szintek igényeit, és hogy új ötleteket, anyagokat és módszereket lehessen rendelkezésre bocsátani úgy, hogy azok azonnal felhasználhatóak legyenek egész Európában a regionális innovációs ökoszisztémák kifejlesztésében.

18.

Számos különböző tényező együttes hatása aktív és stimuláló környezetet teremt. Az innovatív gondolkodású emberek általában szívesen vesznek részt programokban, projektekben és műveletekben, amennyiben ezek hátterében jó koncepciók és módszerek, illetve hatékony és újszerű KFI-alkalmazások állnak.

19.

Bizonytalansági tényezők, aggályok és valamilyen feszültség minden interperszonális cselekedetben előfordul. Különösen azt kell elérni, hogy ez a feszültség a kreativitás és az innováció forrásává váljon, a tanuló szervezet (learning organisation) elveit tiszteletben tartva. A kreatív folyamatot magát egyértelmű kreatív feszültséggé (creative tension) alakítjuk, melynek segítségével megváltoztathatjuk a rendszer működését vagy magát a rendszert is. Fontosak a tanulás mennyiségének növelésére, minőségének javítására és a fenntartható társadalmi fejlődés javítására használt módszerek és koncepciók. A tudás kiaknázásának (knowledge exploitation) és a kapacitásépítésnek (capacity building) a folyamatai, valamint a szervezeti tanulás kreatív formái (exploitation in organisational learning) a kutatás és a közös tudásteremtés (exploration and knowledge co-creation) mellett egyre fontosabb koncepciók.

20.

A régióknak új színterekre van szükségük a közösen megvalósított innováció központjaiként. Ezek amolyan „innovációs kertekként” és „kihívásplatformokként” írhatók le, melyek közösen alkotják a jövő megalkotásának kísérleti helyszíneit. Ezekre szükség van a kihívások kezeléséhez – legyen szó akár kis helyi kihívásokról vagy akár komoly, világméretű társadalmi problémákról. Az alábbi típusú kísérleti projektekhez és prototípusok létrehozásához szükség van tehát a KFI-tevékenységre: (1) fizikai, intellektuális és virtuális dimenziókkal rendelkező térkonfigurációk, illetve (2) problémák kezeléséhez szükséges finomhangolási és tudásmenedzsment eszköztár.

21.

Az egykor dicsért Triple Helix (hármas spirál) módszer nem elég dinamikus az új kihívások kezeléséhez. Immár legalább négyes spirálról kell beszélni, amelynek negyedik eleme a közösség. Ezért szükség van a koncepció modernizációjára. Intenzíven el kell köteleznünk magunkat a regionális innovációs ökoszisztémák tevékenységei iránt, hogy frissítsük ezt az operatív koncepciót és kultúrát.

22.

Európa szemszögéből különösen fontos, hogy regionális innovációs ökoszisztémákat tárjunk fel, illetve hogy feltérképezzük az olyan közösségek és intézmények szerepét, súlyát, tevékenységét, térbeli megoldásait és sikertényezőit, amelyek ösztönzik az új és dinamikus innovációs tevékenységet az ilyen ökoszisztémákban. Az új innovációs intézmények olyan új hozzáállásra és környezetre összpontosítanak, amely a felhasználóközpontú kialakításhoz, együttműködéshez és a gyors kísérleti fejlesztéshez kell.

23.

Ezek az új intézmények, melyek többségét csak az elmúlt néhány évben hozták létre, rugalmasak és együttműködőek. Ilyenek például az inkubátorházak és gyorsítók, az élő laboratóriumok, az üzleti gócpontok, a fejlesztési laboratóriumok, a szociális innovációs laboratóriumok, a Fab Labs, a társadalmi innovációs tanulótáborok és a jövőközpontok. Általában egyetemekhez, településekhez és vállalatokhoz tartozó egységként működnek. Ötvözik az új, nyitott működési gyakorlatokat, a közösségi média alkalmazását, az új szellemi tulajdonjogokat és finanszírozási gyakorlatokat, a széles körű érdekcsoporti hálózatokat és a vállalkozói szellemet.

24.

Az innovatív közbeszerzés eljárásainak egyszerűsítése létfontosságú ahhoz, hogy elősegítsük annak aktív alkalmazását. Európa-szerte és a világ más részein is érvényes példákat találunk a sikeres egyszerűsítésre. Ezek tanulmányozására, adaptálására, prototípusokba rendezésére és alkalmazására van szükség.

25.

A „nagy társadalmi kihívásokról” folytatott viták gyakran túl elvontnak és a legfontosabb európai érdekelteket – a helyi és regionális önkormányzatokat, a kkv-kat és az átlagpolgárokat – foglalkozató gyakorlati kérdésektől elrugaszkodottnak tűnnek. Mégis ebben rejlik Európa innovációs ereje. A nagy kihívásokat konkrétan össze kell kapcsolni a helyi és regionális szinten kihívást jelentő kérdésekkel, és ezeken a szinteken kell megoldást találni rájuk. Ez növelni fogja a helyi innovációs készséget és tetemes kiaknázatlan potenciált és kollektív tudást szabadít majd fel. A polgárok nem pusztán az innováció haszonélvezői, hanem maguk is az innovációs folyamat fontos szereplői. Többet kell foglalkoznunk azzal, hogy ez a változás miért valóban szükséges, és hogyan fogja motiválni és ösztönözni azokat, akik elindultak ezen az innovációs úton. A régiókban a digitalizáció révén megvalósuló párbeszédet és együttműködést kihasználó, a szükséges társadalmi változás megvalósítására irányuló társadalmi programokat kell létrehozni. Mindenkit bátorítani kell a nagy társadalmi visszásságok felszámolására és arra, hogy úttörő szerepet vállaljon a változásban.

26.

Az RB olyan programok létrehozására sürgeti az Európai Bizottságot, amelyek a „nagy társadalmi kihívásokat” leképezik a nemzeti, regionális és helyi szintekre: Hogyan fejezhető ki egy nagy társadalmi kihívás nemzeti szükségletekben? Regionális prioritásokban? Helyi kérdésekben? Ezeknek a Horizont 2020 és más uniós programok keretében futó programoknak arra kellene szolgálniuk, hogy a polgárok és a kisvállalkozások megértethessék az Európai Bizottsággal az előttük álló kihívásokat, és hogy eszközök (módszerek, innovációbarát környezet, innovációt serkentő eszközök) álljanak rendelkezésre ahhoz, hogy e kihívások alapján a megfelelő szinten innovációs programok jöjjenek létre. A gyors tesztelés alapvető módszer ennek megvalósításához.

27.

Az RB azt javasolja, hogy minden nagy társadalmi kihívás kapcsán több európai régióban egyszerre végezzenek kísérleteket és speciális gyors tesztelési tevékenységeket egy közös tanulási program keretében. Ezenkívül meg kell erősíteni az intelligens városok kísérleti innovációt és tanulást célzó hálózatépítését (connected smart cities). Európában úttörő városokra és olyan hatékony, innovációt előmozdító partnerségi programokra van szükség, amelyekkel biztosítható minden régió fejlődése azok aktuális helyzetétől függetlenül. Ennek előfeltétele az, hogy a kihívásokat a helyi és regionális szinten fontos kérdések formájában fogalmazzák meg, hogy helyi szinten lehessen kezelni őket kreatív változási folyamatok keretében. A részt vevő régiók tanulnának egymástól és tapasztalatot cserélnének, és a felhalmozott ismeretanyagot világos ábrákkal és érthető nyelvezettel készült gyors jelentések formájában egy helyen összegyűjtenék, hogy mások is aktívan használhassák azt. Az egyik régióban kikísérletezett megoldást így más részt vevő régiók tesztelhetnék és megerősíthetnék, az eredményes megoldásokat pedig felhasználási céllal terjeszthetnék az európai régiók körében. Ezen intézkedések legfőbb tulajdonsága a rugalmasság és az, hogy a vállalkozások, az oktatási intézmények, a hatóságok és egyéb érdekeltek adminisztratív terheinek csökkenése mellett kiválóan alkalmazhatók helyi szinten.

28.

Az RB felhívja a regionális döntéshozók figyelmét arra, hogy ez a megközelítés kohéziós és helyi finanszírozás és uniós programok alkalmazásával ötvözve egész Európában használatos gyakorlati innovációkat eredményez. Emellett fellendíti a helyi innovációt és Európa-szerte segíti az innovációs kultúra kialakulását.

29.

Az egyetemek kulcsszerepet töltenek be ebben. Sajnos csökkenő forrásaik miatt az egyetemek „megszorításokra kényszerülnek”, és visszatérnek hagyományos tanítási és kutatási módszereikhez. A kívülről érkező kötelezettségvállalás háttérbe szorul. Az RB hangsúlyozza az olyan tevékenységek jelentőségét, amelyek arra ösztönzik az egyetemeket, hogy erős társadalmi szerepet töltsenek be, és vegyenek részt az olyan coaching- és képzési módszerek kidolgozásában, amelyek támogatják a szükséges szociális és társadalmi változásokat.

30.

Az EU Tanácsa – főként az Innovatív Unióról szóló következtetéseiben – kiemelte, hogy az intelligens szakosodás szerves részét képezi az Európa 2020 stratégiával kapcsolatos szakpolitikai keretnek. Az intelligens szakosodást segítő kutatási és innovációs stratégiákról szóló uniós iránymutatás (RIS3) ezeket a stratégiákat integrált, helyspecifikus gazdasági szerkezetátalakítási menetrendekként definiálja.

31.

Az RB hangsúlyozza, hogy az intelligens szakosodás az innovációalapú növekedés regionális szakpolitikai kerete. Az intelligens szakosodást főként a „vállalkozói felfedezésként” meghatározható folyamat különbözteti meg a hagyományos innovációs és iparpolitikáktól. Ebben az interaktív folyamatban a piaci erők és a magánszektor új ismereteket fedez fel és teremt az új tevékenységekről, a kormány pedig értékeli az eredményeket és a legalkalmasabb szereplőknek eszközöket biztosít a lehetőségek kiaknázására. Az intelligens szakosodási stratégiák sokkal inkább helyi kezdeményezésből erednek, mint a hagyományos iparpolitikák.

32.

Az intelligens szakosodási platform (S3 platform) nagyobb támogatást kell hogy nyújtson a kifejezetten a kevésbé fejlett régiókat megcélzó helyi és regionális szintű tevékenységeknek. Ez elsősorban minden egyes régióban olyan folyamatok támogatását jelenti, amelyek hozzájárulnak az adott régió magas hozzáadott értékű tevékenységei meghatározásához. Ezáltal a lehető legjobb lehetőségeket nyújthatjuk a régióknak versenyképességük megerősítésére és egy olyan szakpolitikai portfolió kialakítására, amelyre intelligens szakosodási stratégiáik megfogalmazásához van szükségük.

33.

Az RB hangsúlyozza, hogy a RIS3 megközelítése összhangban van az uniós kohéziós politika céljaival és eszközeivel, azaz a növekedés előmozdításával és a munkahelyteremtéssel az Unió országaiban és régióiban. Stratégiát és globális szerepet kínál minden nemzeti és regionális gazdaság számára, az élenjáró és a kevésbé fejlett területeket is beleértve. Az innovációt tágabb értelemben veszi, azaz nemcsak a kutatási vagy gyáripari beruházásokat érti alatta, hanem a tervezésen és a kreatív iparágakon keresztüli, illetve a közszféra jobb innovációs képességére épülő versenyképesség-növelést, a szociális és szolgáltatási innovációt, az új üzleti modelleket és a gyakorlati alapú innovációt is.

34.

Az RB határozottan támogatja az Európai Parlament Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságának (ITRE) javaslatát a Horizont 2020 keretprogram rendelkezéseinek alábbi módon történő kiegészítésére: „Mind a Horizont 2020 programon, mind pedig a strukturális alapokon belül a kutatás, az innováció és az intelligens szakosodási stratégiák összekapcsolását szolgáló eszközöket kell végrehajtani annak érdekében, hogy létrehozzák a kiválósági fokozatok objektív mutatóit és kiépítsék az EKT-t.”

35.

A régióknak és a városoknak alapvető politikai programjuk szerves részévé kell tenniük a kutatási, fejlesztési és innovációs (KFI) tevékenységeket. A Horizont 2020-at és a kohéziós finanszírozást arra kellene használni, hogy létrehozzák a helyi és regionális önkormányzatok számára szükséges koncepciókat, eszközöket és egyéb előfeltételeket az innováció aktív előmozdításához, a kockázatvállaláshoz és a KFI gyakorlati alkalmazásába való beruházáshoz, a régiókra szabott módon.

36.

Az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek megvalósításához fontos, hogy az uniós kohéziós politika hozzájáruljon a helyi szintű készségbázis és az innovációs kapacitás erősítéséhez, valamint az európai szintű régióközi együttműködést növelő eszközök és együttműködés fejlesztéséhez. Ilyen eszközökre és együttműködésre a Horizont 2020 eredményeinek regionális és helyi szintű megvalósításához is szükség van. E cél elérése érdekében az RB szerint maradéktalanul ki kellene aknázni az EU INTERREG kezdeményezésében rejlő lehetőségeket, és el kellene látni azt a szükséges erőforrásokkal. Ehhez közös tanulási platformokat kellene létrehozni és elő kellene mozdítani az innovációs stratégiákkal kapcsolatos nemzetközi eszmecserét.

37.

Az „intelligens város” koncepciója az EU fenntartható növekedésre és életminőségre irányuló erőfeszítéseinek egyik kiemelt területe. Ennek motorjait a korszerű ikt-infrastruktúrákba és e-szolgáltatásokba, valamint társadalmi és humán tőkébe történő beruházások jelentik. A változás motorját mindenekelőtt a regionális innovációs tőke és a hatékony innovációs ökoszisztémák képezik – melyek fő célja a „hármas spirál” modellen alapuló együttműködési kultúra korszerűsítése és a regionális reakcióképesség javítása az állampolgári részvétel révén. Az RB felhívja a figyelmet arra, hogy a nyitott és interoperábilis digitális szolgáltatási kapcsolódási pontokon keresztül működő intelligens alkalmazások alapvetően fontosak az emberek közötti régión belüli és globális kapcsolattartás, valamint az európai partnerségekben részt vevő városok összeköttetése szempontjából. Az „összekapcsolt intelligens városok” koncepcióját tovább kell fejleszteni és ki kell terjeszteni egész Európára.

38.

Az intelligens szakosodási stratégia megvalósításának részeként az uniós régiókban el kellene indítani a régió kultúrájának és a magán- és állami szolgáltatásoknak megfelelő intelligens szolgáltatások fejlesztését és nyújtását. Az RB szerint a helyi és regionális szintű fejlesztési tevékenységeket erőteljesen támogatni kellene olyan uniós finanszírozású kutatási projektekkel, amelyek feladata a legjobb kutatási adatok hozzáférhetővé tétele minden régió számára, az eredmények továbbfejlesztése és különböző régiókban történő felhasználásuk támogatása.

39.

A régiókban olyan programokat kellene indítani, amelyek célja a nemzetközileg vonzó innovációs központok létrehozása. E programokkal ösztönözni kellene a településeket, hogy nevezzék meg egyedi sajátosságaikra, a keresletre és a sokoldalú tudásra alapuló stratégiai prioritásaikat, és alakítsanak ki tudásalapú üzleti tevékenységet. Az RB szerint a programokat regionális forrásokból és az uniós strukturális alapokból kellene finanszírozni, tevékenységüket pedig számos uniós szintű fellépéssel, programmal és finanszírozási eszközzel kellene támogatni.

40.

Az RB hangsúlyozza, hogy a regionális innovációs stratégiák legfőbb sikertényezője a kutatásból származó meglévő globális ismeretek és a régiókban alkalmazott gyakorlatok közötti szakadék hatékony áthidalása. A legújabb kutatási eredmények fényében tovább kell fejleszteni, adott esetben gyökeresen meg kell változtatni a régiókban és városokban fennálló struktúrákat és folyamatokat. E kérdések megoldása érdekében az RB a következőkre hívja fel a figyelmet:

41.

Az RB szerint a társadalmi innovációs képesség az állampolgári szerepvállalás intenzívebbé tételével nagymértékben javítható. Ehhez különösen nagy szükség van a digitális technológia emberközpontú felhasználására: erre példa a közösségi jelérzékelés/továbbítás (crowdsensing) és a közösségi ötletbörze (crowdsourcing). Az intelligens városokban a fejlesztés nagyrészt alulról szerveződő részvételi folyamatokon alapul, a különféle társadalmi tevékenységek dinamikáját követve, továbbá az egyéni és közös felelősségen – sokkal inkább, mint a hagyományos, felülről szervezett önkormányzati szolgáltatások esetében. Az alapvető különbség az, hogy itt adatok létrehozásán és tartalommegosztó platformokon keresztül a polgárok közvetlenül részt vesznek a társadalmi folyamatokban. A polgárok ebben a jelérzékelés, jelentéstétel és -továbbítás, valamint különféle tevékenységek ellátása révén szerepet játszanak a változások előidézésében.

42.

Az RB támogatja a nyitott innovációra és a közösségi ötletbörzére irányuló új beruházásokat. Az intelligens városok és az állampolgári szerepvállalás kapcsán ezek a legfontosabb fogalmak. A közösségi ötletbörze olyan konzultációs módszer, amellyel egy vállalat, város vagy más szervezet közösségek köreiben is keresi a választ egy adott problémára. Ennek pedig itt alapvető szerepe van. Egy másik tényező egymás bevált gyakorlatainak, munkamódszereinek és céljainak elégtelen ismerete és megértése.

43.

Az RB megállapítja, hogy szoros együttműködésnek kell kialakulnia a kormányzat és a civil társadalom különböző alkotóelemei között, és ennek már több európai városban és régióban mutatkoznak jelei. A városok és a régiók azonban nem tudják megfelelően felhasználni a bevált gyakorlatokat: sok ígéretes kísérleti projekt helyi szinten marad, így a felhasználók sem élvezhetik azok összes előnyét, és a beszállító vállalatoknak sem kínál üzleti lehetőségeket. A gyakorlatok nem kellő mértékű terjesztése abból adódik, hogy sok esetben nagyon összetettek a városi innovációk és azok megvalósítási környezete.

44.

Az RB azt javasolja az Európai Bizottságnak, hogy hirdessen pályázatokat a városi innovációkkal kapcsolatban. A hangsúlyt arra kellene helyezni, hogy új együttműködési modelleket dolgozzanak ki a városfejlesztési és szolgáltatási igények kielégítését célzó új megoldások létrehozására és ezeknek az innovatív megoldásoknak a más városok és régiók körében való terjesztésére. Itt a polgárok, a vállalkozások, az oktatási és kutatóintézetek és a kormányok közti együttműködés új formáira is gondolni kell. Ebből lehetőségek és kihívások is adódnak. Az állampolgárok Európa-szerte már most is kezdeményezéseket tesznek környezetük megváltoztatására, és új együttműködési formákkal kísérleteznek. A lehetőségek között megemlítendő például a gazdag és aktív helyi közösségi élet felpezsdítése, számos önkéntes mozgósítása és a rengeteg így születő kezdeményezés. Az egyes projekteknek új együttműködési formák felfedezését és a meglévő partneri kapcsolatok szorosabbra fűzését kell célozniuk úgy, hogy nyitottabbá váljanak az innovatív felfedezésre, és egyértelműbben a globális ismeretforrások felhasználására és az egymástól való tanulásra épüljenek. Szükség van a sikeres példák bemutatására, hogy Európa-szerte felhívjuk ezekre a hasonló régiók figyelemét.

45.

Az innovációs szakadék áthidalásának egyik legnagyobb akadálya a problémakezelés strukturális kereteiből való kitörés nehézsége. A társadalmi problémák nem erőltethetők bele adminisztratív kategóriákba, nem oldhatók meg egyedi projektekkel, és egyes nemzeti/regionális minisztériumok sem képesek egyedül megbirkózni velük. A hagyományos projektek – akármilyen nagyszabásúak legyenek is – nem jelentenek megoldást: Európának meg kell szabadulnia a beskatulyázó/mindent kategóriákba kényszerítő gondolkodástól és az erre alapuló fellépésektől; az új növekedés és munkahelyteremtés a nyitott innovációktól és értékhálózatoktól várható. Európának interdiszciplináris szemléletet kell kialakítania, és a kihívásokra módszeres megoldásokat kereső vállalkozói felfedezésre kell törekednie. Az összefüggő problémák módszeres megoldásokat igényelnek.

46.

Az RB elismeri, hogy Európa és a világ egyetemi laboratóriumaiban izgalmas fejlesztések folynak a nagy társadalmi és ipari kihívások kezelésének céljával. Az áttörést jelentő innovációk kikísérletezésére azonban ma már nem a hagyományos egyetemi laboratóriumok a legalkalmasabbak, hanem a regionális innovációs ökoszisztémák, amelyek az alakítható és mérhető rendszereken alapuló különféle felhasználóorientált innovációk gyors tesztelésének kísérleti terepei. A tudományos és technológiai kutatási eredmények új termékekben, szolgáltatásokban és folyamatokban való tömeges felhasználásához Európának a régi típusú gyártástól eltérő termelési rendszerekkel kapcsolatos innovációt kell ösztönöznie. Ehhez a követelmények, kérdések és lehetőségek kölcsönös megértésére is szükség van a vállalkozások, a tudományos műhelyek és a kormányzati szintek között.

47.

Az RB több kutatási és fejlesztési tevékenységet sürget az elavult ágazati és klaszterstruktúrákat meghaladó innováció és üzleti fejlesztés ösztönzésének módjairól, és az ökoszisztémákban való gondolkodásra ösztönöz, mivel e struktúrák kialakításával növelhető a régiók innovációs potenciálja és erősíthető azok vállalkozói szelleme.

48.

Az RB hangsúlyozza a markánsan helyi, regionális vagy transzregionális jellegű innovációs és termelési ökoszisztémák uniós és regionális szintű finanszírozásának jelentőségét. A széles bázisú innovációs politika megteremti az olyan, rendszerszerű működési modellek előfeltételeit, amelyek közös alkotó párbeszédben ötvözik a felhasználók, a fogyasztók és a polgárok igényeit a tudással, a kreativitással és a szaktudással.

49.

Az új, 2014–2020-as tervezési időszakban sürgősen végrehajtandó változásokat előmozdító tényezők támogatása kapcsán számos kiemelt kutatási és innovációs területet nevezhetünk meg. Az RB az alábbiakat szeretné kiemelni a jövő alakításának sikertényezőiként:

50.

A közös programalkotás és a határokon átnyúló partnerségek továbbfejlesztésére van szükség annak érdekében, hogy elősegítsük az alulról építkező megközelítést az EU 2020 stratégiai prioritásaival és a magas szintű európai kutatási ismeretekkel összekapcsoló regionális folyamatokat. Az RB kiemeli annak jelentőségét, hogy több forrást szenteljenek több európai partnerségnek és regionális „bench-learning” tevékenységnek az INTERREG-en és más hasonló programokon keresztüli megvalósítására.

51.

Az RB arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy különböző szinteken hozzon létre „vállalkozói felfedezési” programokat annak meghatározására, hogy mi szolgálja legmegfelelőbben a helyi szintet, illetve mi a leghatékonyabb európai léptékben. Ezeket több forrásból kellene finanszírozni (Horizont 2020, COSME, kohéziós és egyéb alapok). A több régió részvételével megvalósított projektek több lehetőséget nyújthatnak a régióközi tanulásra. A kulturálisan sokszínű, de egymáshoz kötődő régióknak – ilyen például a balti-tengeri régió, a Duna-régió vagy a legkülső régiók – együtt kellene működniük a közös társadalmi kihívások megoldásán. Az egy régióban sikerrel alkalmazott újítások más régiókban tesztelhetők és érvényesíthetők, a városi innovációk regionális szintű felhasználásra adaptálhatók, majd más európai régiók körében terjeszthetők. Ezekben a projektekben minden szint kulcsszereplőinek részt kellene venniük, ideértve a helyi és regionális önkormányzatokat, a kkv-kat, a civil szervezeteket és különösen a különféle oktatási intézményeket.

52.

A számos formában jelen lévő design már régóta kötődik a vállalkozáshoz. Stratégiai design alatt azt értjük, hogy a népesség elöregedéséhez vagy az éghajlatváltozáshoz hasonló nagy társadalmi kihívások megoldásainak kialakítása során hagyományos elveket alkalmazunk. A design nem pusztán formatervezést takar. Segítségével új nézőpontokkal gazdagíthatjuk a problémamegoldást, azonosíthatjuk a lehetséges intézkedéseket és hatékony átfogó megoldásokat teremthetünk, elkerülve az állami szektorra jellemző kategorizálást.

53.

Az innovatív design komoly lehetőségeket kínál gazdasági és kulturális haszon létrehozására a társadalomban. A régiókban meg kellene erősíteni a design-tevékenységekre összpontosító ökoszisztémákat. Ezekben tapasztalt kutatók, vállalatok képviselői, és különféle design-szakemberek, valamint ezek vállalkozásai, egyetemei és egyéb közösségei hatékonyan együttműködnek, új kezdeményezéseket téve. Így elérhető, hogy mindannyian proaktívan részt vegyenek a tevékenységek szintjének növelésében és az egész innovációs politika előmozdításában.

54.

Az RB arra ösztönzi a régiókat és a városokat, hogy az új innovációk létrehozásához innovatív közbeszerzési eljárásokat alkalmazzanak. Ösztönözni kellene a köz- és a magánszféra együttműködését a kísérletezés és a tesztelés terén, a kockázatvállalást és az esetleges kudarcot pedig társadalmi szégyen helyett a vállalkozás lehetséges velejárójának kellene tekinteni. A városok és régiók hivatalos képviselőinek ki kellene dolgozniuk módszereket arra, hogy miként kezelendők az ilyen projektekkel járó kockázatok, ezzel kapcsolatos tapasztalataikat pedig meg kellene osztaniuk egymással. A kísérletezésben, a próbálkozásokban és a tesztelésben megnyilvánuló vállalkozó szellem előmozdítása révén ezek a projektek az uniós polgárok önszervező erejét is növelik.

55.

Az új tervezési időszak legfontosabb újításai többek között a projektek céljainak az intelligens szakosodás stratégiai prioritásai szerinti meghatározása, a projektirányítás egyszerűsítése és több projekt szoros összehangolásával sokkal nagyobb lélegzetvételű projektekre való áttérés. Fontos alapelv továbbá a Horizont 2020 program és a kohéziós politika szoros együttműködése, valamint az ezekhez tartozó forrásoknak a helyi/regionális forrásokkal való közös, szinergikus felhasználása.

56.

Az RB hangsúlyozza, hogy ha ezeket az elveket logikusan alkalmazzuk e vélemény ajánlásainak megvalósításához, az többek közt a következőket jelenti: a Horizont 2020-ból származó finanszírozást mindenképpen az uniós régiók RIS3-stratégiáiban megnevezett kutatási igényekre kell irányítani úgy, hogy a Horizont program egyértelműen katalizátorként, kutatási adatokból nyerhető ismeretek megszerzésére, valamint módszertani koncepciók forrásaként szolgáljon a regionális KFI-szereplők számára. A Horizont 2020-ból finanszírozandó legfontosabb kutatási területeket tehát a RIS3 stratégiák alapján kell meghatározni.

57.

Az RB hangsúlyozza, hogy a különféle programok összehangolásának megtervezése során figyelembe kell venni a régiók véleményét. Ahhoz, hogy a tevékenységeket és az innovációt regionális szinten ösztönözzék, az Európai Bizottság főigazgatóságainak a kutatási területekkel kapcsolatos döntéshozatal során hallgatniuk kellene a régiók szószólóira, például az RB-re. Emellett a Horizont projekt végrehajtási szabályainál és a források felhasználásánál az eredmények megosztására vonatkozó általános kötelezettség mellett figyelembe kell venni a régiókban kohéziós finanszírozással megvalósított projektek eszközökkel történő és módszertani támogatását. Ennek az együttműködésnek az alábbiak szerint kellene megvalósulnia:

58.

Az RB elismeri, hogy a globális tudományos és üzleti közösségek a nyitott innováció és közös teremtés korába léptek, ahol a versenyelőnyt már a határokon átnyúló együttműködés jelenti. A nehéz és bonyolult kérdések sikeres megválaszolásához az RB azt javasolja az Európai Bizottságnak, hogy hozzon létre interdiszciplináris hálózatokon keresztül működő európai problémamegoldó kihívásplatformokat. Ezek a platformok a részt vevő régiók számára közös, konkrét kihívásokra keresnék a választ, és strukturált módszerek alkalmazásával a jó ötleteket és kísérleti projektekben tesztelve megvalósítanák. Ez mozgósítaná a régiók változási képességét.

59.

Az RB hangsúlyozza, hogy ezeknek a platformoknak a „bench-learning” – egy adott régióban működő ötletek más régiókban való tesztelése révén történő igazolása – és a „bench-doing” – az új ötletek egyszerre több régióban, gyakorlati innovációkként történő felhasználása – elve alapján kellene működniük. A kísérleti szakaszban számos régió részt venne az előttük álló valódi kihívások, például az egészségügyi ellátás, az idősödő társadalom lehetőségei, energiakérdések, a szénlábnyom megszüntetése, mezőgazdaság és élelmiszer stb. kezelése érdekében.

60.

Az RB hangsúlyozza a legfelső szintű módszertani fejlesztésnek és az eredmények hatékony terjesztésének fontosságát. A kihívásokat és az eredményeket felhőalapú platformokon közzé kell tenni és mind helyi, mind regionális szinten ki kell próbálni. Az európai léptékű projektek fejlesztésében és végrehajtásában legkiválóbb élen járókat a Horizont 2020-ból és a kohéziós alapból kellene finanszírozni – ez azt a célt is szolgálja, hogy az eredményes módszereket és eszközöket valódi együttműködés során teszteljék, és hogy határokon átnyúló tanulás valósuljon meg.

61.

Az RB megjegyzi, hogy aktív mentorálásra van szükség a többgenerációs részvételi szellem előmozdításához, amely kulcsszerepet játszhat az innovációs szakadék áthidalásában. A különböző régiókbeli és kulturális hátterű célcsoportok – tudósok, köztisztviselők, kkv-k és diákok – mindegyikét támogatni kell abban, hogy megértsék és aktívan kiegészítsék egymás szempontjait, és hogy hogyan alkalmazzák a gyakorlatban az egyes ötleteket. Ebben különösen fontos szerepe van az iskoláknak és más oktatási intézményeknek.

62.

A kreativitás és a számtalan új ismeret elsajátításának képessége a kisgyermekek első életéveiben igen természetes. Jogos a kérdés, hogy a gyermek általános környezetének és az iskolának miért nem sikerül ezt lelkes, nyitott és innovatív életmóddá fejlesztenie? Minden érintett együttműködésével el kellene érni, hogy az uniós iskolák különféle célkitűzéseinek és követelményeinek középpontjában a kreativitás és az ismeretszerzés képessége álljon. Ez az az életszakasz, amikor kialakul az európai innovativitás alapja.

63.

Végezetül az RB tisztában van azzal, hogy mennyire fontos a tudomány és a társadalom közti szakadék áthidalása. Az RB minden érintett felet arra biztat, hogy aktívan vegyen részt azokban a tudományos körök és a társadalom közti párbeszédekben, amelyek megvizsgálják és meghatározzák, hogy a kutatási eredmények hogyan alkalmazhatók a valódi, gyakorlati életben. Minden társadalmi kihívásnak erős helyi dimenziója van, amelynek csak előnyére válhat, ha a tudóstársadalom foglalkozni kezd a problémákkal, a társadalmi szereplők pedig megértik, mit nyújthat nekik a tudomány. A párbeszéd során hangsúlyt kell fektetni arra, hogy a helyi szükségleteket konkrétan hozzárendeljék a Horizont 2020 pilléreivel: a társadalmi kihívásokkal, az ipari vezető szereppel és a tudományos kiválósággal kapcsolatos kutatási eredményekhez. Ezután „ötletgondozókat” és szociális inkubátorokat lehet létrehozni, ahol az új meglátásokról nemcsak beszélnek, hanem a való életben tesztelhető prototípusok formájában meg is valósítják őket.

64.

Ezek a javaslatok valóban hozzájárulhatnak az innovációs szakadék megszüntetéséhez, ha Európa minden régiójában alkalmazzák őket. Az RB leszögezi, hogy az élenjáró, a jól működő, a sebezhetőbb, a rosszabbul teljesítő és a kevésbé fejlett régiók igényeit mind ki kell elégíteni. Természetesen minden szinten konkrét, célzott fellépésekre és programokra van szükség. Ezenfelül hangsúlyozzuk, hogy támogatni kell a régiókon átívelő mindenféle együttműködést: az aktív tudáscsere-partnerségeket és az egyes konkrét helyzetekben működő eljárások és gyakorlatok közös kidolgozását, a régióközi coachingot és mentorálást, a bench-learning és bench-doing kezdeményezéseket, amelyek révén a kevésbé fejlett régiók profitálhatnak mások tapasztalataiból, kiegészítve ugyanakkor azokat saját erősségeikkel és speciális szaktudásukkal, melyek megint más régiók innovációját segítik. Ez a markáns regionális sokszínűség Európa új együttműködési előnyének központi elemét kell hogy képezze.

65.

Az RB-nek meggyőződése, hogy az e véleményben foglalt javaslatok és ajánlások megvalósítási módjának meghatározása, valamint a regionális határokon átnyúló megvalósításukkal kapcsolatos ígéretes megközelítések közös felderítése a legjobb módja annak, hogy a kiváló szándékokból valódi, az európaiak mindennapi életében erőteljesen érezhető eredményeket hozzunk létre. Ez az innovációs szakadék megszüntetésének egyik kulcsa.

66.

A szükséges változások elérésében minden szint minden szereplőjének részt kell vennie. E vélemény javaslatainak megvalósítása főként természetesen egyrészt az Európai Bizottság, másrészt pedig a helyi és regionális szintű döntéshozók és egyéb szereplők feladata. Felelősség hárul még az ír elnökség tisztviselőire, akik e vélemény javaslatait vagy egy részüket minél gyorsabban és minél nagyobb mértékben meg tudják valósítani.

67.

Az RB azt javasolja, hogy a vélemény folyományaként a helyi és regionális önkormányzatok, az Európai Bizottság és más szereplők gyűjtsék össze a legfontosabb javaslatok kapcsán a bevált gyakorlatok példáit. A cél az elérni kívánt változás felgyorsítása, mind általában, mind pedig néhány kiemelt projektnek kinevezett intézkedés révén. Ezek egy részét a következő elnökségeknek is a napirendjükre kellene tűzniük.

30.7.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 218/22

—

megállapítja, hogy a folytatódó gazdasági válság még inkább a jogalkotás költségeire, valamint a közösségi joganyagban már meglévő jogszabályok végrehajtásának és érvényesítésének kihívására irányította a figyelmet;

—

úgy véli, hogy az összes kormányzási szintnek biztosítania kellene, hogy a jogalkotás hatékony és eredményes legyen, és az uniós intézményekre különösen nagy felelősség hárul abban, hogy bemutassák az uniós szabályozás egyértelmű hozzáadott értékét; fontos, hogy e szabályozás a lehető legalacsonyabb költség mellett valósítsa meg valamennyi előnyét, valamint tiszteletben tartsa a szubszidiaritás és az arányosság elvét;

—

üdvözli az új Célravezető és hatásos szabályozás programra (REFIT) tett fenti javaslatot, amelynek célja, hogy rendszeresen meghatározzon és átlátható módon végrehajtson olyan kezdeményezéseket, amelyek a szabályozási költségek komoly csökkentését vagy jelentős egyszerűsítést eredményeznek;

—

üdvözli az annak feltérképezésére tett javaslatot, hogy mely szabályozási területek és jogszabályok esetében van lehetőség egyszerűsítésre és költségcsökkentésre a politikai célok veszélyeztetése nélkül, hangsúlyozza, hogy a célravezetőségi vizsgálatokba valamennyi kormányzati szint észrevételeit be kell építeni, valamint továbbra is támogatja az uniós jogalkotás utólagos értékelését, amely az intelligens szabályozás hatékony eszköze;

—

ismételten leszögezi, hogy a rendelkezések egyszerűsítésének igen nagy a jelentősége a szabályozási környezet racionalizálása szempontjából, különösen a helyi és regionális önkormányzatok esetében, amelyeknek a jogszabályok végrehajtására fordítható forrásai gyakran korlátozottak és egyre szűkösebbek;

—

üdvözli a hatásvizsgálatok folyamatos javítására irányuló javaslatokat, és ismételten kijelenti, hogy a jogalkotási és politikai javaslatok hatásvizsgálatainak fel kellene térképezniük a vizsgált főbb politikai lehetőségek területi vetületét; ha az Európai Bizottság a Hatásvizsgálati Testület tagságának bővítéséről, valamint függetlenségének erősítéséről döntene, az RB úgy véli, hogy a helyi és regionális érdekeket képviselni kell;

—

arra biztatja az Európai Bizottságot, hogy nagyobb erőfeszítéseket tegyen a konzultációs dokumentumok valamennyi hivatalos uniós nyelvre történő lefordítása érdekében;

—

ismételten leszögezi, hogy az intézmények közös felelőssége a polgárok, vállalkozások és a közvélemény tájékoztatása az intelligens szabályozás részét képező eszközök alkalmazásával elérhető előnyökről.

Előadó

Lord Graham TOPE (UK/ALDE), Sutton londoni kerület önkormányzatának tagja

Referenciaszöveg

Az Európai Bizottság közleménye: Az uniós szabályozás célravezetősége

COM(2012) 746 final

Figyelembe véve:

1.

emlékeztet arra, hogy az uniós szabályozás maga is része azoknak az erőfeszítéseknek, amelyek a szabályozás tökéletesítésére és egyszerűsítésére, így a költségek és az adminisztratív terhek mérséklésére irányulnak;

2.

megállapítja, hogy a folytatódó gazdasági válság még inkább a jogalkotás költségeire, valamint a közösségi joganyagban már meglévő jogszabályok végrehajtásának és érvényesítésének kihívására irányította a figyelmet;

3.

osztja az Európai Bizottságnak azt a nézetét, mely szerint a nemzeti közigazgatási rendszerek egyre inkább szembesülnek a források szűkösségével az uniós jogszabályok átültetésére és alkalmazására vonatkozó feladataik során; úgy véli, hogy ez olyan kihívás, amelynek megválaszolása kapcsán számítani kellene a helyi és regionális önkormányzatok együttműködésére, és amelynek nem szabadna ürüggyé válnia arra, hogy növekedjenek más kormányzati szintek terhei;

4.

ebben az általános kontextusban úgy véli, hogy az összes kormányzási szintnek biztosítania kellene, hogy a jogalkotás hatékony és eredményes legyen, és az uniós intézményekre különösen nagy felelősség hárul abban, hogy bemutassák az uniós szabályozás egyértelmű hozzáadott értékét. Fontos, hogy e szabályozás a lehető legalacsonyabb költség mellett valósítsa meg valamennyi előnyét, valamint tiszteletben tartsa a szubszidiaritás és az arányosság elvét;

5.

emlékeztet arra, hogy az EU jobb szabályozásra irányuló stratégiájának fő elemei a következők:

6.

üdvözli az új Célravezető és hatásos szabályozás programra (REFIT) tett fenti javaslatot, amelynek célja, hogy rendszeresen meghatározzon és átlátható módon végrehajtson olyan kezdeményezéseket, amelyek a szabályozási költségek komoly csökkentését vagy jelentős egyszerűsítést eredményeznek;

7.

ismételten kijelenti, hogy a jobb szabályozást a többszintű kormányzás szellemében kell megvalósítani, vagyis az EU, a tagállami intézmények, valamint a helyi és regionális önkormányzatok összehangolt fellépése révén;

8.

úgy véli, hogy arra kell ösztönözni az Európai Bizottságot és a többi uniós intézményt, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat aktívabban bevonják a jogszabályok kidolgozása azok hatásainak értékelése vagy az európai politikák és célkitűzések megvalósításának megtervezése során. Az új javaslatok többsége a meglévő uniós jogszabályok módosítására vagy kiegészítésére vonatkozik. A jogalkotás szükséges frissítésének állandó folyamata keretében fontos, hogy az új javaslatok kidolgozásakor figyelembe vegyék a helyi és regionális önkormányzatoknak az uniós jogszabályok alkalmazása során gyűjtött értékes tapasztalatait;

9.

a szabályozás minőségének további javítására hív fel azzal a céllal, hogy az mindenki számára a lehető legvilágosabb, legelérhetőbb és legkönnyebben végrehajtható legyen, tiszteletben tartva a tagállamokban hivatalosan elismert regionális nyelveket, ahol léteznek ilyen megállapodások;

10.

úgy véli, hogy a stratégiát partnerségi és részvételi megközelítéssel kell alátámasztani az uniós politikák kidolgozása és megvalósítása során;

11.

a tagállamoknak a Szerződésekben rögzített intézményi és alkotmányi autonómiáját tiszteletben tartva, az RB emlékeztet annak fontosságára, hogy bevonják a helyi és regionális önkormányzatokat az európai szabályozás kidolgozásába és kiértékelésébe, mivel többnyire ők felelnek az uniós szakpolitikák végrehajtásáért;

12.

üdvözli az annak feltérképezésére tett javaslatot, hogy mely szabályozási területek és jogszabályok esetében van lehetőség egyszerűsítésre és költségcsökkentésre a politikai célok veszélyeztetése nélkül (az úgynevezett „értékeléssel indítás politikája”);

13.

hangsúlyozza, hogy a célravezetőségi vizsgálatokba valamennyi kormányzati szint észrevételeit be kell építeni a helyi és regionális önkormányzatok érdeklődésére számot tartó fő ágazatokban, vagyis a kohéziós politika és finanszírozási eszközök, a várostervezési politika, a környezetvédelemmel kapcsolatos jogalkotás, az iparpolitika, a szociális jogalkotás és a közlekedés terén;

14.

továbbra is támogatja az uniós jogalkotás utólagos értékelését, amely az intelligens szabályozás hatékony eszköze;

15.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy – bár 2011. évi véleményében intelligens szabályozásra szólított fel, a REFIT programról szóló közlemény pedig lehetővé tenné ezt – az RB-t nem kérték együttműködésre egy ilyen értékelésben;

16.

tudomásul veszi az adminisztratív terhek csökkentésének cselekvési programjában szereplő tevékenységeket; megjegyzi, hogy a legjelentősebb eredmények elérésére mindeddig főként olyan területeken került sor – társasági jog, társasági adózás stb. –, amelyek kevéssé érintik közvetlenül a helyi és regionális önkormányzatokat, ezért érdemes lenne beépíteni a helyi önkormányzatok számára fontosabb olyan kérdéseket, mint az engedélyek és felhatalmazások. Ugyanakkor elismeri, hogy ez a program a szabályozási kultúra olyan módosítását képviseli, amely végső soron hasznára válhat a közigazgatási szerveknek;

17.

ismételten leszögezi, hogy a rendelkezések egyszerűsítésének igen nagy a jelentősége a szabályozási környezet racionalizálásának szempontjából, különösen a helyi és regionális önkormányzatok esetében, amelyeknek a jogszabályok végrehajtására fordítható forrásai gyakran korlátozottak és egyre szűkösebbek. Ez igaz például a széles körű jelentéstételi kötelezettségekre, amelyeket gyakran a polgárokra és vállalatokra hárítanak át;

18.

megjegyzi, hogy az egyszerűsítés jelentős költséghatékonyságot eredményezhet, nemcsak a vállalkozások, hanem a helyi és regionális közigazgatás számára is, ezáltal más kulcsfontosságú közszolgáltatások számára felszabadítva a szűkös – pénzügyi és emberi – erőforrásokat;

19.

megismétli elkötelezettségét amellett, hogy segíti a magas szintű munkacsoportot feladatainak elvégzésében, különösen annak az „új” munkaterületnek a keretében, amely a közigazgatások hatékonyabbá és az érdekeltek és a kkv-k igényeire nyitottabbá tételére összpontosít;

20.

hangsúlyozza, hogy a csoport munkájában átláthatóságra és elszámoltathatóságra van szükség;

21.

támogatja az adminisztratív terhek csökkentésére irányuló cselekvési program nyomon követésére (ABRplus) tett javaslatot, melynek célja annak biztosítása, hogy a bürokrácia 25 %-os csökkentését célzó erőfeszítések hasznára váljanak a tagállamokban a vállalatoknak és a kkv-knak;

22.

sajnálattal állapítja meg, hogy a REFIT-közlemény nem vesz figyelembe alternatív szabályozási módokat vagy más alternatívákat magára a szabályozásra;

23.

üdvözli a hatásvizsgálatok folyamatos javítására, a politikai folyamatokba szilárdan beágyazódó átfogóbb, kritikai értékelésekre, az érdekelt felekkel való javított konzultációkra, valamint az uniós jogalkotás végrehajtásának nagyobb támogatására irányuló javaslatokat;

24.

ismételten kijelenti, hogy a jogalkotási és politikai javaslatok hatásvizsgálatainak kötelezően figyelembe kellene venniük a vizsgált főbb politikai lehetőségek területi vetületét (helyi és regionális szempontok, pénzügyi és adminisztratív következmények a tagállami, regionális és helyi önkormányzatokra vonatkozóan). Emlékeztet arra, hogy ez annak következménye, hogy a területi kohézió az Unió egyik célkitűzésének tekintendő (EUMSZ 3. cikk), valamint hogy „figyelembe kell venni[e] annak szükségességét, hogy […] a regionális vagy helyi hatóságokra […] háruló pénzügyi vagy igazgatási terheket a lehető legkisebbre csökkentsék, és hogy azok arányban álljanak az elérendő célkitűzésekkel” (EUMSZ (2.) Jegyzőkönyv 5. cikk);

25.

sajnálatának ad hangot amiatt, hogy az RB és az Európai Bizottság együttműködési megállapodásának felülvizsgálata nem teremtette meg a hatásvizsgálatok tárgyában való strukturális együttműködés alapját, és arra ösztönzi az Európai Bizottságot és az egyes főigazgatóságokat, hogy tekintsék a Régiók Bizottságát intézményi partnernek a hatásvizsgálatban. A helyi és regionális önkormányzatok korai szakaszban történő bevonása növeli az uniós jogszabályok végrehajthatóságát és támogatottságát;

26.

megjegyzi, hogy a jogalkotási javaslatokhoz az Európai Parlament vagy a Tanács által benyújtott lényegi módosító indítványok jelentős következményekkel járhatnak a helyi önkormányzatokra és a régiókra is. Ezért arra biztatja a Parlamentet és a Tanácsot, hogy kérjék a Régiók Bizottsága segítségét, ha úgy határoznak, hogy hatásvizsgálatokat végeznek az ilyen módosító indítványok esetében;

27.

ezért arra szólítja fel az Európai Parlamentet és a Tanácsot, hogy saját hatásvizsgálati részleget állítsanak fel, vagy javítsák a meglévő hatékonyságát abból a célból, hogy különböző szempontokból – így a területiből – készítsenek hatásvizsgálatokat, valamint – az Európai Bizottsággal egyeztetve – megerősített kommunikációs csatornákat alakítsanak ki a helyi és regionális önkormányzatokkal;

28.

kéri, hogy vonják be az RB-t a hatásvizsgálatokra vonatkozó iránymutatások 2014-ben esedékes aktualizálásába, és emlékeztet arra, hogy a hatásvizsgálati iránymutatások 2009. évi tervezetéhez a helyi és regionális önkormányzatok konzultációjával járult hozzá;

29.

megismétli a hatásvizsgálat „kiszervezésével” kapcsolatos fenntartásait. Ha azonban az Európai Bizottság a Hatásvizsgálati Testület tagságának bővítéséről, valamint függetlenségének erősítéséről döntene, az RB úgy véli, hogy a helyi és regionális érdekeket képviselni kell, mivel a tárgyalt javaslat megvalósítása minden valószínűség szerint ezt a kormányzati szintet érinti leginkább;

30.

üdvözli az Európai Bizottság konzultációs politikájának felülvizsgálatát, és arra biztatja az Európai Bizottságot, hogy cselekedjen annak eredményei szerint, főként azáltal, hogy megfelelőbb visszajelzést ad a konzultációk résztvevőinek;

31.

ösztönzi, hogy az Európai Bizottság vonja be az RB-t, valamint a helyi és regionális önkormányzatok európai képviseleti szövetségeit a konzultációval kapcsolatos minimumkövetelmények felülvizsgálatának munkájába;

32.

ebben a tekintetben hangsúlyozza, hogy a konzultációs folyamatnak nyilvánosnak kell lennie, és valamennyi intézményt fel kellene szólítani arra, hogy vegyék fontolóra az új információs és kommunikációs technológiák jobb és egymással összekapcsolt használatát a konzultációk közzétételéhez és lefolytatásához;

33.

egyetért annak szükségességével, hogy nagyobb erőfeszítést kellene szentelni az eredmények számszerűsítésének, a főbb következtetések világosabb bemutatásának és a hatásvizsgálat-tervezetekről való konzultációnak annak érdekében, hogy lehetővé tegyük az érdekeltek és különösen a helyi és regionális önkormányzatok számára azt, hogy a folyamat korai szakaszaira is már hatást gyakoroljanak, és jobban megértsék annak eredményeit;

34.

a teljes körű átláthatóság és visszajelzés érdekében támogatja a konzultációkhoz való hozzájárulások közzétételét. Az Európai Bizottság egyúttal jelezhetné a hatásvizsgálatokban, hogy miként hasznosította a konzultációkkal kapcsolatos visszajelzéseket;

35.

arra biztatja az Európai Bizottságot, hogy nagyobb erőfeszítéseket tegyen a konzultációs dokumentumok valamennyi hivatalos uniós nyelvre történő lefordítása érdekében. Úgy véli, hogy egy konzultáció nem tekinthető reprezentatívnak, ha nem a saját nyelvükön szól a polgárokhoz;

36.

erősebb kétirányú együttműködést ajánl az Európai Bizottság és saját maga között: az RB által szervezett célzott konzultációkat a nagyobb átláthatóság érdekében „Az Ön hangja Európában” honlapon lehetne meghirdetni. Úgy véli, hogy az Európai Bizottság konzultációit is rendszeresen népszerűsíteni lehetne az RB csatornáin keresztül, feltéve, hogy ezek kiegészítik és megerősítik a helyi és regionális önkormányzatokkal folytatott közvetlen konzultációt;

37.

megállapítja, hogy az EUSZ 11. cikke alapján az EU tanácsadó szerveivel való „konzultáció” nem nyilvános konzultáció, hanem egy konkrét intézményi követelmény a szerződések keretében; arra biztatja azonban az Európai Bizottság egyes főigazgatóságait és szolgálatait, hogy következetes módon éljenek ezzel az eszközzel;

38.

vállalja, hogy integrált módon felülvizsgálja saját konzultációs eszközeit és hálózatait az Európai Bizottság jelentésével megegyező módon;

39.

„goldplating” alatt azt a gyakorlatot érti, amikor a tagállamok az uniós irányelvek nemzeti jogszabályokba való átültetése során túlmennek azok minimális követelményein;

40.

úgy véli, hogy a „goldplating” jelenségre egy EU-szerte érvényes egységes meghatározást kellene alkalmazni az uniós jogszabályok végrehajtásának és alkalmazásának jogbiztonsága, valamint az összehasonlító elemzések érdekében, továbbá az olyan tagállamok állításainak megítéléséhez, amelyek tagadják azt, hogy túlszabályozást folytatnának;

41.

úgy véli, hogy egy ilyen meghatározásba a következőket lehet belevenni:

42.

elismeri, hogy a túlszabályozást nem tiltják uniós jogszabályok, és egyes esetekben indokolt lehet, hogy a tagállami vagy szubnacionális jogalkotás az uniós irányelv által meghatározottnál magasabb szintű védelmet biztosítson; ez vonatkozhat a környezetvédelemre (EUMSZ 193. cikk), a munkavállalók védelmére irányuló jogalkotásra (EUMSZ 153. cikk (4) bekezdés), az emberi szervekre és az emberi eredetű anyagokra, a vérre és vérkészítményekre vonatkozó minőségi és biztonsági előírások szintjével kapcsolatos jogszabályokra (168. cikk (4) bekezdés a) pont) és a fogyasztóvédelemre (EUMSZ 169. cikk (4) bekezdés);

43.

mindazonáltal azt ajánlja, hogy az ilyen kiegészítő intézkedéseket külön indokolják meg, hogy a polgárok fejében ne keveredjen össze a tagállami és az uniós szabályozás, mivel ez azt a nézetet támasztaná alá, hogy az uniós szervek „túlszabályoznak”;

44.

aláhúzza továbbá annak hasznosságát, hogy a fenti intézkedések hatásvizsgálatát is végezzék el tagállami szinten, figyelembe véve az európai szinten kezelt különféle hatásokat, így a területi dimenziót és a regionális hatást is;

45.

megismétli azt az álláspontját, melyet az Európai Bizottság is oszt, hogy a tagállamoknak el kell tekinteniük az uniós jogszabályok oly módon való túlzó átültetésétől, amely bonyolultabbá és költségesebbé tenné az új jogszabályokat a helyi és regionális önkormányzatok, az üzleti szféra és a polgárok számára;

46.

elégedettségének ad hangot amiatt, hogy az Európai Bizottság elismeri a tagállami parlamentek szerepét az intelligens szabályozásra vonatkozóan, és különösen a szubszidiaritás elvének helyes alkalmazását illetően;

47.

sürgeti, hogy az Európai Bizottság és az Európai Parlament vegye figyelembe a jogalkotói hatáskörrel rendelkező regionális parlamentek nézőpontjait, és felhívja a figyelmet a szubszidiaritásfigyelő hálózaton belül a REGPEX platformra mint információforrásra;

48.

úgy véli, hogy az Európai Bizottság által a tagállamok számára kínált végrehajtási segítségnek szintén figyelembe kell vennie a helyi és regionális sajátosságokat, és ahol a helyi és regionális önkormányzatok a felelősek a végrehajtásért, ott közvetlen segítséget kellene kapniuk;

49.

azt javasolja, hogy az RB, a helyi és a regionális önkormányzatok komoly szerepet kapjanak az új Célravezető és hatásos szabályozás programban (REFIT);

50.

üdvözli az Európai Bizottságnak azt az álláspontját, hogy az intelligens szabályozás valamennyi uniós intézmény – köztük a Régiók Bizottsága – közös küldetése. Arra biztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot, hogy az intelligens szabályozás menetrendjét és a REFIT programot hasonló komolysággal hajtsák végre, minimalizálva a jogalkotási módosításokból adódó további terheket;

51.

üdvözli azt a tényt, hogy az Európai Bizottsággal kötött megújított együttműködési megállapodás tekintettel van az RB-nek az intelligens szabályozás valamennyi területére kiterjedő tevékenységeire. Javasolja, hogy az Európai Parlament és a Tanács is dolgozzon ki vele hasonló együttműködési megállapodásokat;

52.

ismételten leszögezi, hogy az intézmények közös felelőssége a polgárok, vállalkozások és a közvélemény tájékoztatása az intelligens szabályozás részét képező eszközök alkalmazásával elérhető előnyökről, és vállalja, hogy ezt a helyi és regionális önkormányzatok tudomására hozza.

30.7.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 218/27

—

kéri, hogy sürgősen készüljenek kiegészítő tanulmányok annak értékelésére, hogy a kvóták megszüntetése milyen hatást gyakorolt az egyes területekre

—

kéri a termelés, a belső fogyasztás és az export közép- és hosszú távú kilátásainak realista értékelését

—

kéri, hogy készüljön összehasonlító elemzés a nagy tejtermelő országok tejipari politikáiról, valamint egy pontos értékelés a svájci tapasztalatokról

—

kéri a folyamatban lévő kétoldalú kereskedelmi tárgyalások hatásainak értékelését

—

kéri, hogy vizsgálják meg annak lehetőségeit, hogy hogyan lehetne az Európai Unióban átvenni bizonyos, más államok által a tejpiac esetleges válságainak kezelésére hozott intézkedéseket, és különösen a következő, 2013–2017-re szóló ún. Farm Bill rendelkezéseit

—

javasolja, hogy a tejtermékcsomagban előírt mennyiségi gazdálkodás lehetőségét terjesszék ki a hegyvidéki tejre

—

kéri, hogy kapjon elsőbbséget az Európai Unió belső piacainak biztonsága és állandósága

—

a kiviteli stratégiát illetően javasolja, hogy támogassák nagyobb mértékben az innovációt a jelentős hozzáadott értéket képviselő tejtermékek ágazatában

—

javasolja szilárd partnerségek kiépítését a dél-mediterrán és közel-keleti országokkal, amelyek nem rendelkeznek elegendő termőterülettel és vízzel ahhoz, hogy ésszerű költségek mellett tejet termeljenek, és amelyek az ázsiai országoknál könnyebben elérhető tejpiacot jelentenek

—

kéri az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki koherens vidékfejlesztési és tejágazat-fejlesztési projektet a hegyvidéki területek, a hátrányos helyzetű tejtermelő régiók és azon tagállamok számára, amelyekben a tejtermelés nagy részét kis gazdaságok biztosítják

Előadó

René SOUCHON, Auvergne régió önkormányzatának elnöke (FR/PES)

Referenciaszöveg

A Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak: A piaci helyzet alakulása és a tejkvótarendszer zökkenőmentes és fokozatos megszüntetésének ebből következő feltételei – a fokozatos kvótamegszüntetésről szóló második jelentés

COM(2012) 741 final

1.

emlékezet arra, hogy a tejtermelés számos tagállamban és régióban a regionális gazdaság és a mezőgazdasági értékteremtés fontos pillére. A tejtermelés emellett fontos ökológiai feladatokat tölt be, fenntartható módon alakítja a kultúrtájat, és jelentős munkaadó a vidéki régiókban;

2.

emlékeztet arra, hogy a reformfolyamatnak figyelembe kell vennie a tejgazdaságok és a tejtermelés regionális és strukturális különbségeit. Számos régióban túlnyomórészt kis- és közepes méretű családi gazdaságokban folyik a tejtermelés, míg másokban a nagy mezőgazdasági vállalatok meghatározóak a tejtermelés szerkezetét tekintve. A tejágazat reformjainak ezért nem szabad veszélyeztetniük a családi struktúrákat, amelyek a leginkább hozzájárulnak a fenntartható növekedéshez;

3.

emlékeztet arra, hogy a tejtermelők tisztességes megélhetése, a tejágazat jövőjének megóvása és az európai fogyasztók minőségi tejtermékekkel való biztonságos ellátása érdekében biztosabbá kell tenni a tejtermelők jövedelmét;

4.

elismeri, hogy a tejkvóták mennyiségének 2008 és 2015 közötti megalapozatlan, 8 %-os növelése nem idézett elő robbanást a tejtermelésben, és nem okozta a kvóták értékének drasztikus csökkenését, azonban megállapítja, hogy ez a mennyiségnövekedés több országban a termelés kétszeri erőteljes növekedését vonta maga után, aminek következtében a feldolgozó eszközök – különösen a tejporlasztó berendezések – kapacitásuk határát súrolták;

5.

megállapítja, hogy a világpiaci helyzet 2010 óta kedvező volt, és lehetővé tette az uniós tejtermékárak, különösen a vaj és a tejpor árának hozzáigazítását a világpiaci árakhoz, anélkül, hogy a visszatérítés eszközéhez kellett volna folyamodni, azonban ez a helyzet egyáltalán nem vetíti előre, hogy a világpiaci árak közép- és hosszú távon megfelelő szinten maradnak;

6.

megállapítja, hogy az Európai Bizottság által 2013 óta hangoztatott, a kvóták megszüntetésével és a tejpiac liberalizálásával kapcsolatos érvek egyre ellentmondásosabbak;

7.

emlékeztet arra, hogy a WTO-val folytatott tárgyalások 10 éve egyáltalán nem haladtak előre, és megállapítja, hogy az Unió által 2005-ben, Hongkongban előterjesztett, a tejtermékekre vonatkozó visszatérítések megszüntetéséről szóló javaslatok idejétmúlttá váltak;

8.

megállapítja, hogy az Egyesült Államok, Új-Zéland és Ausztrália közötti kétoldalú tárgyalásokon a tejágazat nem kerül szóba;

9.

megállapítja, hogy a többi nagy tejtermelő ország, úgymint India, Kína, Japán és Dél-Korea – az Egyesült Államok tekintetében – fenntartotta vagy akár meg is erősítette a tejágazatát védő intézkedéseket. Az Egyesült Államokban a tejpiac állami szabályozása megerősítésének keretében – amelyről jelenleg zajlik a kongresszusi vita – a termelők számára minimális árrést kívánnak garantálni az állatok takarmányozásának költségeihez képest, valamint egy mindenki számára kötelező intézkedést terveznek bevezetni a leszállított készletek válság esetén történő csökkentésére;

10.

megállapítja, hogy a fogyasztók érdeke, amelyre az Európai Bizottság a tejpiac liberalizálásának indokaként hivatkozik, nem igazolható. Különösen azért, mert az árak 2009. évi jelentős esése nem vagy csak kevéssé tükröződött a fogyasztói árakban;

11.

megállapítja, hogy az árrésnek az agrárélelmiszer-ipari láncban és az üzletláncokban bekövetkezett növekedése a termelők rovására ment végbe, mivel a termelői árak jelentősen elszakadtak a fogyasztói áraktól;

12.

emlékeztet arra, hogy Kanadában folytatott vizsgálatok kimutatták, hogy a „tejtermékkosár” árucikkei ebben az országban – amely kvótákkal rendelkezik – nem kerültek többe, mint az Egyesült Államokban, dacára az igen különböző, Kanadában mintegy 50 %-kal magasabb termelői tejáraknak;

13.

úgy véli, hogy a tejárak volatilitása rendkívül magas költségekkel jár az ágazat egésze, de elsősorban a termelők számára, akiknek a jövedelme tervezhetetlenné válik, így csökkent a tejtermelés mint tevékenység vonzereje;

14.

emlékeztet arra, hogy a tejkvóták 1984. évi bevezetésének a hátterében a költségesen tárolható és exportálható vaj- és tejporfelesleg állt, és hogy a felesleg kvótákkal történő csökkentése 2003-ig jelentős költségvetési megtakarításokat eredményezett; úgy véli emellett, hogy ha a kvótarendszer már nem felel meg maradéktalanul a jelenlegi problémákra, akkor az eltörlését feltétlenül kiigazított szabályozó eszközöknek kell kísérniük;

15.

megállapítja, hogy a tejtermékek világpiaci kereskedelme a világtermelés mindössze 6 %-ának felel meg, ami elsősorban a tejport és a vajat jelenti, azonban az Európai Unióban egyre inkább e két termék ára határozza meg a termelői tejárakat, noha a tej nagyobb része magasabb értéket képvisel a belső piacon;

16.

megállapítja, hogy az Európai Unióból a világpiacra irányuló kivitel az uniós termelés mintegy 10 %-ának felel meg, ami egyaránt jelent sajtot és kisebb hozzáadott értéket képviselő tejport, és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a tejfeldolgozók által bejelentett beruházások főként a porlasztóberendezéseket célozzák;

17.

megállapítja, hogy a világpiacokon az Európai Unió legfőbb külső versenytársa Új-Zéland, ahol a termelési költségek feleakkorák, mint az európai tenyésztők költségei, és hogy Új-Zéland a szinte monopolhelyzetben lévő Fonterra révén termelésének több mint 90 %-át exportálja – vaj és tejpor formájában –, és az ázsiai piacokon való masszív jelenlétével egyedül biztosítja a világpiac egyharmadának ellátását; a Fonterra a határidős piacokat is ellenőrzi;

18.

megállapítja, hogy még ha Ázsia lehetséges felvevőpiacot jelent is az Európai Unió számára, az olyan országok, mint Kína vagy India a lehető legerőteljesebben kívánják fejleszteni saját termelésüket, hogy kevésbé függjenek a piac kiszámíthatatlan változásaitól és biztosítsák lakosságuk élelmezését;

19.

megállapítja továbbá, hogy a sajtok tekintetében az Európai Unió az orosz, japán és koreai piacokon nyert teret, azonban a kínai piacon viszonylag kis mennyiségi növekedést ért el;

20.

úgy véli, hogy az Európai Bizottság által a közös agrárpolitika reformjára javasolt intézkedések, nevezetesen a tejtermékcsomag és az egységes közös piacszervezésről (és azon belül a behozatalról) szóló rendelet, nem tartalmaznak megfelelő mechanizmusokat a termelés és a tejpiacok állami szabályozására; ezeket a régiók kiegyensúlyozott fejlődését biztosító további regionális politikai eszközökkel kellene kiegészíteni;

21.

sajnálattal állapítja meg, hogy az eredményekről szóló második európai bizottsági jelentés a tejpiac helyzetének makrogazdasági elemzésére szorítkozik, amelyben egy rendkívül általános modellből és számos, részben már elavult hipotézisből indul ki;

22.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Európai Bizottság nem szolgál az uniós piac középtávú kilátásainak – nagy országcsoportok szerinti – részletes mennyiségi és minőségi elemzésével, figyelembe véve különösen a méretek, a gazdálkodási módok, a termelési feltételek és az értékesítési módok sokféleségét;

23.

sajnálja, hogy a jelentés nem tartalmaz a többi nagy tejtermelő ország – az Európai Unió versenytársai és/vagy ügyfelei – szakpolitikáit vizsgáló összehasonlító elemzést;

24.

megjegyzi, hogy a tejjel foglalkozó magas szintű szakértői csoport a kvóták kivezetésének Svájcban alkalmazott módját javasolta, amely a tejtermelés 7 %-os növekedését és ennek következtében az átlagárak 20–30 %-os csökkenését idézte elő az országban. A svájci struktúrák és termelési feltételek eltérnek az uniós viszonyoktól. Ráadásul a kvótakivezetés előkészítése és a kivezetés végrehajtása Svájcban máshogy ment végbe, mint az EU-ban. Az Európai Bizottság azonban a jelentésében a jelek szerint nem vette figyelembe az ezzel kapcsolatos tapasztalatokat, amelyeket elmélyültebben kellene elemezni;

25.

megállapítja, hogy az Európai Bizottság láthatóan jobban aggódik a versenyjog korlátozása miatt akkor, amikor az termelők százezreit érinti, mint amikor az európai tej több mint fele felett rendelkező multinacionális tejfeldolgozó és -forgalmazó vállalatokról van szó;

26.

különösen sajnálja, hogy az Európai Bizottság jelentése nem veszi figyelembe a tejkvóták megszűnésének az Európai Unió valamennyi régióját érintő területi hatásait és különböző – gazdasági, szociális és környezeti – dimenzióit;

27.

emlékeztet arra, hogy a tejgazdaságok kétharmada talajtani-éghajlati szempontból hátrányos helyzetű területen található, a nagyobb agglomerációktól távol helyezkedik el, és rendkívül kisméretű csordákkal rendelkezik;

28.

emlékeztet arra, hogy a hegyvidéki tej az EU-27-ben megtermelt tej mintegy 10 %-át képezi, azonban Ausztriában, Szlovéniában és Finnországban az összes tej kétharmadát jelenti, amit a termelők háromnegyede termel, továbbá, hogy a hegyvidéki tej, illetve a hegyi termelők részaránya mintegy tíz másik országban igen jelentős. E nedves éghajlatú hegyi régiók többségében, illetve a legkülső régiókban is a legelőket elsősorban a tehéncsordák használják, fenntartva ezzel az ilyen nyílt, lakott területeket, amelyek vonzóak a turizmus számára és előnyösek a biológiai sokféleség és a környezetvédelem szempontjából;

29.

emlékeztet ezenkívül arra, hogy a legkülső régiókban termelt tehéntej a termelés jelentős hányadát teszi ki az érintett tagállamokban, és hogy a hegyvidéki régiókhoz hasonlóan a tejtermelésnek elsődleges szerepe van a regionális mezőgazdasági tájkép megőrzésében, és pozitív hatást fejt ki az idegenforgalmi tevékenységre és a környezetre;

30.

emlékeztet arra, hogy az új kelet-európai tagállamok többségében a tejbegyűjtés igen bizonytalan, és 2005 óta visszaesett azokon a helyeken, ahol a tejet nagy csordák adják (Magyarország, Cseh Köztársaság, Szlovákia). A begyűjtés a jelentős átszervezés ellenére Bulgáriában és Romániában is visszaesett az informális forgalom javára. A kilátások jobbnak tűnnek Lengyelországban és kisebb mértékben a balti országokban, ahol nőtt a 10–30 tehénből álló, családi tulajdonban lévő csordák száma, miután a termelők képzéshez és hitelhez jutnak;

31.

úgy véli, hogy a helyi takarmányforrásokat, nevezetesen a legelőket hasznosító családi gazdaságok modellje az, amely a leginkább képes összhangot teremteni a tejágazat egészének jövője, a társadalmi elvárások és a termelők elvárásai között;

32.

úgy véli, hogy a második pillér támogatásai nem lesznek képesek ellensúlyozni a tej- és alapanyagárak bizonytalanságából adódó kedvezőtlen hatásokat, amelyek visszatartják a szereplőket attól, hogy jelentős, hosszú távú beruházásokat igénylő termelésbe fogjanak;

33.

kéri, hogy vegyék figyelembe a takarmányellátástól függő állattenyésztés problematikáját azokon a területeken, amelyeken kevés takarmány áll rendelkezésre, valamint az olyan mechanizmusok bevezetésének fontosságát, amelyek a gabonaárak ingadozásától védik ezt az ágazatot; továbbá a termelés támogatását kéri azokon a területeken, ahol az társadalmi-gazdasági szempontból nagy jelentőséggel bír;

34.

azt kéri, hogy szenteljenek különös figyelmet és támogatást azoknak a térségeknek, ahol a szerkezetátalakítás a hagyományos tejtermelés erőteljes visszaeséséhez vezetett, de ahol ez az ágazat az elmúlt évtizedekben mégis fennmaradt, és ahol a helyi termelés minden létező eszközzel – így főként a rövid értékesítési láncok révén – érvényre juttatandó;

35.

úgy véli, hogy a tejtermékcsomag négy eszköze – a szerződéses kapcsolatok, a termelői szervezetek, a szakmaközi szervezetek és az átláthatóság – szükséges, de nem elegendő, és nem céljuk az, hogy garantálják a termelők számára a mennyiségek, az árak és a jövedelmek szabályozását;

36.

úgy véli, hogy a tejtermékcsomag nem tartalmazza azokat az eszközöket, amelyek mérsékelhetik a kvóták megszüntetésének a különböző területekre, ezen belül a helyi takarmányforrásokat, nevezetesen a legelőket hasznosító családi gazdaságok modelljére gyakorolt negatív hatásait, és hogy a kvótamegszüntetés eredményeképpen a termelés a legkedvezőbb helyzetben lévő mezőgazdasági régiókba összpontosul, ami fokozott környezeti kockázatokkal jár;

37.

megállapítja, hogy az Európai Unió északi részének fő tejtermelő országaiban a szövetkezetek birtokolják a piac legnagyobb részét, sőt, szinte monopolhelyzetben vannak, és – tagjaik kérésére – a begyűjtés növelését tervezik;

38.

megjegyzi, hogy a tejtermékcsomagban előírt szerződéses kapcsolatok, amelyek alól a szövetkezetek mentesülnek, az EU egészében termelt tejmennyiség legfeljebb 40 %-át érintik, és a piac egésze kiszámíthatatlanná válik;

39.

úgy véli, hogy a termelői szervezetek szükségesek, de a termelők nem mindig rendelkeznek valódi, erős tárgyalási pozícióval a tejgazdaságokkal szemben, ha kizárólag az integrációs funkciót ellátó vertikális ágazati szervezetek képviselik őket, és a termelési körzetek alapján szervezett, több tejgazdasággal tárgyalni képes, ellensúlyt képező termelői szervezetek híján nem tudják majd érvényesíteni érdekeiket a kereskedelmi tárgyalásokon;

40.

úgy véli, hogy a tejtermékcsomag eszközei nem teszik lehetővé a termelők jövedelmének biztosítására irányuló célkitűzés elérését, és javasolja, hogy a mezőgazdasági számviteli információs hálózat országonkénti vagy akár régiónkénti adatai alapján a termelési költségeket is tűzzék a termelői tejárakról szóló tárgyalások napirendjére;

41.

kéri a biztonságos készletgazdálkodást célzó közpolitikához való visszatérést, az intervenciós ár felemelését és a kivételes export-visszatérítés fenntartását, ellensúlyozva ezzel a belső és a minőségi termékek iránti külső kereslet változásaihoz jobban igazodó tejtermelést célzó politikát;

42.

megállapítja, hogy az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel és földrajzi jelzéssel ellátott termékekkel kapcsolatos kínálatszabályozás a tejtermékcsomag pozitív eleme, azonban viszonylag kevés országot és az európai termelés kis hányadát érinti (e termékek még Franciaországban is csak az összes tejtermelés 10 %-át – viszont a hegyvidéki tej 30 %-át – érintik);

43.

úgy véli, hogy az Európai Parlamentnek a termelés válság esetén történő önkéntes csökkentésére vonatkozó jelenlegi javaslatai, amelyek lehetővé tennék, hogy az Európai Bizottság támogatást nyújtson azoknak a termelőknek, akik tejtermelésüket egy legalább három hónapos – újraindítható – időszak alatt legalább 5 %-kal önkéntesen csökkentik, ugyanakkor megadóztassa azokat, akik ugyanezen időszak alatt növelik termelésüket, elégtelen javaslatok ahhoz, hogy túltermelés esetén megakadályozzák az árak csökkenését;

44.

úgy véli, hogy egy hatékony válságkezelő rendszernek gyors reagálóképességgel kell rendelkeznie, ezért összesíteni kell a gazdaságokra lebontott szállításokra vonatkozó több éves nemzeti és európai adatokat, a referenciaárak és/vagy az árrések révén meg kell határozni a válsághelyzetet, amihez az Európai Bizottság vagy egy európai szabályozó ügynökség általi közvetlen irányításra van szükség;

45.

kéri, hogy sürgősen készüljenek kiegészítő tanulmányok annak értékelésére, hogy a kvóták megszüntetése milyen hatást gyakorolt az egyes országcsoportokra, régiókra – különösen a legkülső régiókra – és talajtani-éghajlati területekre (hegyi területek, hátrányos helyzetű térségek, vegyes állattartással foglalkozó köztes területek, síkságok), annak érdekében, hogy előre lehessen jelezni és lehetőség szerint csökkenteni lehessen a gazdasági tevékenység áthelyezésének és a mezőgazdasági tevékenység megszűnésének számos régiót érintő kockázatát;

46.

kéri a termelés, a belső fogyasztás és az export közép- és hosszú távú (2020–2030) kilátásainak realista értékelését terméktípusok szerint, figyelembe véve a világpiaci árak növekvő volatilitását. Az a tény, hogy Európában és az Egyesült Államokban hiányzik a kínálatszabályozás és az állami készletekre vonatkozó politika, csak fokozza a volatilitást, ami összeegyeztethetetlen az európai tejágazat fejlődésével;

47.

kéri, hogy készüljön összehasonlító elemzés a nagy tejtermelő országok tejipari politikáiról, valamint egy pontos értékelés a svájci tapasztalatokról, mind gazdasági és társadalmi, mind pedig környezetvédelmi szempontból;

48.

kéri a folyamatban lévő kétoldalú kereskedelmi tárgyalások hatásainak értékelését, különös hangsúlyt helyezve a tejtermelő régiókra;

49.

a 2012. május 4-én elfogadott véleményéhez kapcsolódva, melynek tárgya a közös agrárpolitika és a vidékfejlesztési politika reformja a 2013 utáni időszakra, alapvetőnek tartja a támogatások kiegyensúlyozottabb elosztását, és úgy ítéli meg, hogy az Európai Bizottság javaslata nem elég a helyi takarmányforrásokat hasznosító kis és közepes méretű gazdaságok és a hátrányos természeti adottságú területek, a legkülső régiók, valamint a szigeti régiók és egyes meggyengült ágazatok versenyképesebbé tételéhez;

50.

kéri, hogy vizsgálják meg annak lehetőségeit, hogy hogyan lehetne az Európai Unióban átvenni bizonyos, EU-n kívüli államok által a tejpiac esetleges válságainak kezelésére hozott intézkedéseket, és különösen a következő, 2013–2017-re szóló ún. Farm Bill rendelkezéseit, amelyek elsősorban garanciát irányoznak elő a kötelezettséget vállaló termelők számára a takarmányozási költségek árrésére vonatkozóan, amelyhez a szállítások csökkentése társul. Kéri továbbá, hogy ezeket a más államok által a válságok kezelésére hozott intézkedéseket a tej világpiacára gyakorolt hatásaik szempontjából is tanulmányozzák;

51.

javasolja, hogy a tejtermékcsomagban előírt és az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel vagy földrajzi jelzéssel ellátott sajtokra vonatkozó mennyiségi gazdálkodás lehetőségét – a „hegyvidéki termék” minőségre utaló választható megjelölés keretében – terjesszék ki a hegyvidéki tejre;

52.

úgy véli, hogy a „hegyvidéki termék” megjelölés a területi jelleg hangsúlyozására alkalmas, hasznos eszköz lehet a tejágazat számára, feltéve, hogy megfelelően alkalmas végrehajtási eljárásokat vezetnek be;

53.

azt javasolja, hogy a tejkvótarendszert helyettesítő intézkedések bevezetése előtt vizsgálják meg egy moratórium bevezetését a kvóták megszüntetésére, abból a célból, hogy a mechanizmust a 2019–2020-as gazdasági év végéig esetleg meghosszabbítsák annak érdekében, hogy alaposabban meg lehessen ismerni a megszüntetés következményeit. Arra hívja fel ugyanakkor az Európai Bizottságot, hogy igazítsa hozzá a biztonsági hálót a tejpiachoz, valamint kezdje meg a világpiac rendszeres vizsgálatát és a nagy termelő országok állami politikáinak kiértékelését;

54.

kéri az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki koherens vidékfejlesztési és tejágazat-fejlesztési projektet a hegyvidéki területek, a hátrányos helyzetű tejtermelő régiók, a legkülső régiók és azon tagállamok számára, amelyekben a tejtermelés nagy részét kis gazdaságok biztosítják;

55.

kéri, hogy kapjon elsőbbséget az Európai Unió belső piacainak biztonsága és állandósága, többek között a tej iskolákban, idősotthonokban és élelmiszersegély gyanánt történő forgalmazása, valamint a tejtermékek támogatását és népszerűsítését célzó intézkedések átdolgozása és egyszerűsítése révén;

56.

a kiviteli stratégiát illetően javasolja, hogy támogassák nagyobb mértékben az innovációt a jelentős hozzáadott értéket képviselő tejtermékek ágazatában annak érdekében, hogy elősegítsék egy olyan kínálat kialakulását, amely jobban megfelel például a Maghreb-, a közel-keleti és az ázsiai országokban élő új fogyasztók ízlésének, és hogy e stratégiát támasszák alá megfelelő intézkedésekkel;

57.

javasolja szilárd partnerségek kiépítését a dél-mediterrán és közel-keleti országokkal, amelyek nem rendelkeznek elegendő termőterülettel és vízzel ahhoz, hogy ésszerű költségek mellett tejet termeljenek, és amelyek az ázsiai országoknál könnyebben elérhető tejpiacot jelentenek.

30.7.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 218/33

—

tisztában van azzal, hogy tiszteletben kell tartani a vállalkozások alapvető jogát a beavatkozás nélküli, szabad üzletvitelhez; ugyanakkor a nemek közti egyenlőséget mint az EU egyik alapvető értékét is fontos tiszteletben tartani. Ez az irányelv, amely minimumszabályt fogalmaz meg, minden tagállamban egyenlő feltételeket kíván biztosítani mindkét nem számára, hogy ezáltal javítsa a gazdasági feltételeket a belső piacon;

—

megítélése szerint ésszerű volna minden tagállamban hasonló szankciókat bevezetni, ha a cél az, hogy az egész Unióban koherens szabályozási keret és egyenlő versenyfeltételek érvényesüljenek. Ellenkező esetben egyes tagállamok visszatartó erejű intézkedései jóval hatástalanabbak lehetnek, mint másokéi, ami az irányelvet végrehajtó nemzeti jogszabályok alacsonyabb szintű betartását eredményezi;;

—

támogatja az Európai Bizottság azon döntését, hogy a nemek közötti egyenlőség célját nem egy önszabályozáson és/vagy önkéntességen alapuló megközelítés támogatásával, hanem a kötelező érvényű célkitűzéseket tartalmazó jogalkotási javaslattal igyekszik elérni;

—

hangsúlyozza, hogy az ügyvezetői és a nem-ügyvezető igazgatói állások esetében a legjobb képesítéssel rendelkező jelöltek kiválasztásának olyan átlátható kiválasztási eljárások és képesítési kritériumok alapján kell történnie, amelyek arra ösztönöznek minden tehetséges jelöltet, hogy jelentkezzen az állásra;

—

hangsúlyozza, hogy számos poszt esetében a kívánt eredmények elérése érdekében fontos, hogy a személyzet összetétele a szaktudás, a készségek, a tapasztalatok, az életkörülmények és a nem szempontjából sokszínű legyen. Ezért az RB fontosnak tartja, hogy előnyben részesítsék az alureprezentált nemhez tartozó jelöltet, amennyiben ez a jelölt a másik nemhez tartozó versenytársával azonos szakmai alkalmassággal, szakértelemmel és szakmai eredményekkel rendelkezik, és ha az összes személyes kritériumot figyelembe vevő objektív értékelés nem billenti a másik jelölt felé a mérleget.

Előadó

Andreja POTOČNIK (SI/ALDE), Tržič polgármester-helyettese

Referenciaszöveg

Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a tőzsdén jegyzett társaságok nem-ügyvezető igazgatói körében a nemek közötti egyensúly javításáról és kapcsolódó intézkedésekről

COM(2012) 614 final

1.

A nemek közötti egyenlőség az Európai Unió egyik alapvető értéke és kulcsfontosságú célkitűzése, amelyet mind az EU-szerződés (3. cikk (3) bekezdés), mind pedig az Alapjogi Charta (23. cikk) rögzít. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 8. cikke értelmében az Unió tevékenységeinek folytatása során törekszik az egyenlőtlenségek kiküszöbölésére, valamint a férfiak és nők közötti egyenlőség előmozdítására. A férfiak és nők közötti egyenlő esélyekre és az egyenlő bánásmódra vonatkozó elvek munka és foglalkoztatás területén történő alkalmazásának biztosítására irányuló uniós intézkedések elfogadásának jogalapja az EUMSZ 157. cikkének (3) bekezdése.

2.

A tőzsdén jegyzett társaságok nem-ügyvezető igazgatói körében a nemek közötti egyensúly javítására irányuló irányelvjavaslatában az Európai Bizottság azt kívánja biztosítani, hogy 2020-ra a szóban forgó munkakörökben kiegyensúlyozott módon legyenek képviselve a nők és a férfiak, méghozzá úgy, hogy egyik nem aránya se legyen több 60 %-nál, illetve ne maradjon 40 % alatt.

3.

Az Európai Bizottság figyelmeztet arra, hogy rendkívül lassan növekszik a nők részvételi aránya a társaságok igazgatótanácsaiban; az elmúlt években csupán 0,6 százalékpontos volt az átlagos évi növekedés (1). A jelenlegi ütemben évtizedekig is eltartana, amíg az EU-n belül megközelítenék a nemek közötti egyensúlyt. Gyors és jelentős előrehaladás azokban a tagállamokban és harmadik országokban volt tapasztalható, ahol az uralkodó társadalmi értékek és attitűdök kedveznek az ez irányú fejlődésnek, és mindkét nem képviseletét biztosító ajánlásokat és kötelező érvényű minimumkövetelményeket vezettek be.

4.

A magasan képzett nők készségeinek és ismereteinek semmibevétele egy sor lehetőség elfecsérlését jelenti, főként hogy a gazdasági fellendüléshez is a nők aktív részvételére van szükség. A családi és a szakmai élet sikeres összeegyeztetésére új, hatékonyabb megoldásokkal kell előállni. A felsőfokú végzettséggel rendelkező nők szakmai előmenetelének szempontjából olyan intézkedésekre van szükség, melyek előmozdítják a karrierépítésüket és további tanulmányaikat.

5.

üdvözli az Európai Bizottságnak a tőzsdén jegyzett társaságok nem-ügyvezető igazgatói körében a nemek közötti egyensúly javítása iránti elkötelezettségét, és egyetért azzal, hogy sürgősen intézkedéseket kell tenni ezen a területen;

6.

támogatja az Európai Bizottság azon döntését, hogy a nemek közötti egyenlőség célját nem egy önszabályozáson és/vagy önkéntességen alapuló megközelítés támogatásával, hanem egy kötelező érvényű célkitűzéseket tartalmazó jogalkotási javaslattal igyekszik elérni;

7.

tisztában van azzal, hogy milyen súlyos következményekkel járna, ha nőket nem jelölnének gazdasági vezetői pozíciókba, és így humánerőforrás-potenciáljuk kiaknázatlan maradna. A nők karrierépítése előtt álló akadályokat céltudatosan el kell hárítani.

8.

Az Európai Bizottság szerint az igazgatótanácsi helyekre vonatkozó kiválasztási eljárásoknak és a megkövetelt képzettségi kritériumoknak a legtöbb tagállamban jelenleg tapasztalható átláthatatlansága jelentősen akadályozza az igazgatótanácson belüli kiegyensúlyozottabb nemi arány elérését, és károsan befolyásolja mind az igazgatótanácsi tagjelöltek karrierjét és szabad mozgását, mind a befektetői döntéseket;

9.

a javasolt irányelv arra törekszik, hogy előmozdítsa a nemek közötti egyenlőséget a gazdasági döntéshozatalban, továbbá hogy a társasági igazgatótanácsok kiegyensúlyozottabb nemi összetétele érdekében maradéktalanul kihasználja a jelöltek körében meglévő képességeket, és ezáltal hozzájáruljon az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek megvalósításához;

10.

a tagállamoknak hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat kell bevezetniük az irányelv megsértése esetére, például bírói testületek közigazgatási bírságokat szabhatnak ki, illetve semmisnek nyilváníthatják vagy érvényteleníthetik nem-ügyvezető igazgatók nemzeti rendelkezésekkel ellentétes kinevezését vagy megválasztását;

11.

a tagállamoknak jelentést kell benyújtaniuk az Európai Bizottsághoz az irányelv végrehajtásáról. A jelentésben többek között információkat kell szolgáltatniuk a célkitűzések megvalósítása érdekében hozott intézkedésekről;

12.

a kis- és középvállalkozásokra nem terjed ki az irányelv.

13.

hangsúlyozza, hogy a nem-ügyvezető igazgatói állások esetében a legjobb képesítéssel rendelkező jelöltek kiválasztásának olyan átlátható kiválasztási eljárások és képesítési kritériumok alapján kell történnie, amelyek arra ösztönöznek minden tehetséges jelöltet, hogy jelentkezzen az állásra;

14.

hangsúlyozza, hogy számos poszt esetében a kívánt eredmények elérése érdekében fontos, hogy a személyzet összetétele a szaktudás, a készségek, a tapasztalatok, az életkörülmények és a nem szempontjából sokszínű legyen. Ezért az RB fontosnak tartja, hogy előnyben részesítsék az alureprezentált nemhez tartozó jelöltet, amennyiben ez a jelölt a másik nemhez tartozó versenytársával azonos szakmai alkalmassággal, szakértelemmel és szakmai eredményekkel rendelkezik, és ha az összes személyes kritériumot figyelembe vevő objektív értékelés nem billenti a másik jelölt felé a mérleget;

15.

tisztában van azzal, hogy tiszteletben kell tartani a vállalkozások alapvető jogát a beavatkozás nélküli, szabad üzletvitelhez; ugyanakkor a nemek közti egyenlőséget mint az EU egyik alapvető értékét is fontos tiszteletben tartani. Ez az irányelv, amely minimumszabályt fogalmaz meg, minden tagállamban egyenlő feltételeket kíván biztosítani mindkét nem számára, hogy ezáltal javítsa a gazdasági feltételeket a belső piacon;

16.

meggyőződése szerint a javaslat nem sérti a szubszidiaritás elvét, mivel az EUSZ-ben meghatározott egyértelmű jogi alapokon nyugszik, és érvényesíti az európai hozzáadott értéket azzal, hogy az Európai Uniónak a nemek közötti egyenlőségre irányuló politikai célkitűzésével foglalkozik, és jogbiztonságot nyújt a több mint egy tagállamban működő társaságok számára, melyek határokon átnyúló tevékenységét negatívan érinthetik a társaságok vezetőtestületeiben a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó szabályok közötti jelenlegi eltérések;

17.

hangsúlyozza, hogy ezen a területen támogatni kell az uniós szintű intézkedéseket, és Európa-szerte egységes szabályozási keretet kell biztosítani. A tagállamok jelenleg mind saját előírásokkal és jogszabályokkal rendelkeznek. Ez a helyzet bizonytalanná teszi a belső piac működését, mivel sok tőzsdén jegyzett társaság egyszerre több tagállamban is jelen van;

18.

megítélése szerint ésszerű volna minden tagállamban hasonló szankciókat bevezetni, ha a cél az, hogy az egész Unióban koherens szabályozási keret és egyenlő versenyfeltételek érvényesüljenek. Ellenkező esetben egyes tagállamok visszatartó erejű intézkedései jóval hatástalanabbak lehetnek, mint másokéi, ami az irányelvet végrehajtó nemzeti jogszabályok alacsonyabb szintű betartását eredményezi;

19.

rámutat arra, hogy a nemek közti egyensúly javítására nemcsak a nem-ügyvezető igazgatók, hanem minden igazgatói poszt esetében nagyobb hangsúlyt kellene helyezni;

20.

figyelmeztet arra, hogy vezetői pozíciók betöltése esetén a nők még ma is bizonyos akadályokba ütköznek; ezek közül kiemelendő a családi és a szakmai élet összehangolását elősegítő intézkedések hiánya.

21.

úgy véli, hogy a helyi és regionális önkormányzatoknak törekedniük kell a nagyobb fokú egyenlőség biztosítására. A nemek egyenlő képviselete nemcsak a valódi demokrácia és a méltányos társadalom előfeltétele, hanem az Unió intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozó célkitűzéseinek teljesítéséhez is alapvető;

22.

megítélése szerint a 2018-ra kitűzött határidő megfelelő az alulképviselt nem 40 %-os képviseleti arányának eléréséhez azokban az esetekben, ahol a (köztulajdonban álló) társaságok igazgatótanácsaiban a helyi és regionális önkormányzatok képviselői is részt vesznek;

23.

kiemeli annak jelentőségét, hogy a köztulajdonban álló társaságok példát mutassanak a magántársaságoknak az alulképviselt nem 40 %-os képviseleti arányának elérése terén.

30.7.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 218/42

—

kéri, hogy a 2. cikk (3) bekezdésében javasolt koordinált vagy egyesített környezeti hatásvizsgálati eljárás inkább önkéntes jellegű, mintsem kötelező legyen, és kerüljön egyértelműen meghatározásra, mely további uniós jogszabályokra vonatkozna ez a szabály,

—

elutasítja a tárgykijelölési eljárás elvégzésére vonatkozó, kivétel nélküli kötelezettség bevezetését az 5. cikk (2) bekezdésében. A környezetre vonatkozó megfelelő körű és részletességű információ szolgáltatásáért a projektgazdának kell felelnie,

—

kéri, hogy a környezeti hatásvizsgálati irányelv az 5. cikk (3) bekezdésében a környezetvédelmi jelentések tagállamokban működő különféle ellenőrzési rendszereire is kiterjedjen, ideértve az olyan tagállamok rendszereit is, ahol a jelentéseket a hatáskörrel rendelkező hatóság vagy a környezetvédelmi hatóság házon belül ellenőrzi,

—

üdvözli a nyilvános konzultáció időtartamára vonatkozó, legalább 30 napos határidő bevezetését a 6. cikk (7) bekezdésében. Az ezen a minimális határidőn túlmutató határidők bevezetése azonban a tagállamok hatáskörébe tartozik,

—

kéri, hogy módosítsák az engedélyező határozatról szóló, a 8. cikk (1) bekezdésében szereplő javaslatot annak érdekében, hogy kellően figyelembe lehessen venni a tagállamokban működő különféle rendszereket. Emellett javasolja, hogy mint a minőség és ezzel együtt az értékelés hatékonysága szempontjából jelentős tényező, az irányelvben kerüljön rögzítésre a környezeti hatásvizsgálat érvényességi ideje,

—

bírálja a környezeti hatásvizsgálat véglegesítésére vonatkozó döntés kötelező időkeretének meghatározását a 8. cikk (3) bekezdésében. Az eljárásnak az időkeret meghatározása révén elérni kívánt felgyorsítására alkalmasabbak a tagállamok differenciált nemzeti szabályozásai,

—

szorgalmazza, hogy a 3. cikkben rögzített átmeneti szabályozást oly módon fogalmazzák meg, hogy az előírja, hogy a környezeti hatásvizsgálatot az előrehaladott eljárási szakaszban lévő projektek esetében az eddigi környezeti hatásvizsgálati irányelv rendelkezései szerint végezzék el.

Előadó

Marek SOWA (PL/EPP), Małopolska vajdaság közgyűlésének elnöke

Referenciaszöveg

Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló 2011/92/EU irányelv módosításáról

COM(2012) 628 final

1.

aláhúzza, hogy az európai környezeti hatásvizsgálat jogi keretének javasolt változtatásai sok szempontból szükségesek és kívánatosak. Hangsúlyozza azonban, hogy minden változtatásnak megfelelő egyensúlyt kell eredményeznie egyrészt a környezetvédelem követelménye, másrészt a gazdasági fejlődés között. A projektek megvalósításának engedélyezéséről szóló határozatig vezető eljárások elhúzódása társadalmi és gazdasági érdekeket veszélyeztethet, és az egész EU versenyképességének csökkenéséhez vezethet, számos esetben pedig a környezet, valamint az emberi egészség és élet védelmére is kedvezőtlenül hat. Az eljárások és dokumentumok minőségét és koherenciáját érintő változásokat a döntéshozatal hatékonyságának és eredményességének figyelembevételével kell bevezetni;

2.

megjegyzi azonban, hogy komoly kételyek vannak bizonyos változásokat illetően, amelyek meghosszabbítanák a fő eljárási szakaszok időtartamát;

3.

emlékeztet arra, hogy a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv tárgyalt módosítása jelentős befolyással lesz a helyi és regionális önkormányzatokra, amelyek jelentős szerepet játszanak a javasolt tevékenységek végrehajtásában. Az Európai Bizottság várakozásaival ellentétben a Régiók Bizottsága úgy véli, hogy a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv számos javasolt módosítása növelheti a helyi és regionális önkormányzatok adminisztratív terheit az irányításszervezés és a költségek vonatkozásában. Ezzel kapcsolatban a Régiók Bizottsága azt kéri, hogy a felelősséget semmilyen formában se hárítsák át a projektgazdáról az adott területen hatáskörrel rendelkező hatóságra;

4.

megállapítja, hogy az állami hatóságok összes többletköltségét és adminisztrációs többletterhét a javasolt változások társadalmi-gazdasági és környezeti hasznának szempontjából kell mérlegelni úgy, hogy az előnyök hosszú távon meghaladják a költségeket;

5.

aláhúzza, hogy az irányelv végrehajtása csak akkor lehet eredményes, ha az országos, helyi és regionális hatóságok jól működő intézményi szervezetet hoznak létre, azokkal a szükséges pénzügyi és személyi feltételekkel ellátva, amelyeknek köszönhetően a közigazgatás összes felelős szakterülete – elsősorban a környezetvédelmi részlegek – aktív szerepet vállalhatnak a folyamatban. Hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatok szintjén folyamatos kapacitásépítésre van szükség, amelynek ki kell terjednie a meglévő országos környezeti hatásvizsgálati intézményekkel folytatott szorosabb együttműködésre, valamint a részükről megnyilvánuló támogatásra;

6.

a jogbiztonság növelése érdekében koherensebb terminológiát szorgalmaz az irányelvjavaslat szövegében és mellékleteiben;

7.

támogatja a környezetvédelmi jelentések színvonalának emelésére vonatkozó szándékot, azonban a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelvnek ki kell terjednie a jelentések ellenőrzésének az egyes tagállamokban, régiókban és városokban érvényben levő különféle rendszereire is;

8.

úgy véli, hogy az új rendelkezések nem veszik kellőképpen figyelembe a tagállamok eltérő környezeti hatásvizsgálati rendszereit, ahol pl. a környezeti hatásvizsgálati eljárás és a projektengedélyezési eljárás együttesen vagy külön-külön is lefolytatható;

9.

kéri annak tisztázását, hogy az 1. cikk (2) bekezdésében a projekt fogalommeghatározása miért bővült ki a bontási munkálatokkal. A Régiók Bizottsága úgy véli, hogy amennyiben ez a rendelkezés az I. és II. mellékletben felsorolt valamennyi projektnél bevezeti a környezeti hatásvizsgálat alkalmazásának lehetőségét a bontási munkálatok esetében, az jelentős adminisztrációs többletterhet fog okozni. A Régiók Bizottsága úgy véli, hogy a környezeti hatásvizsgálat lefolytatásának kötelezettségét a bontási munkálatok esetében csak az I. és II. mellékletben pontosan meghatározott esetekre kell korlátozni, az életciklusuk végére ért projektek lebontására vagy szétszerelésére, vagy a projekt megvalósításához szükséges bontási munkákra;

10.

kéri, hogy ismét vizsgálják meg az „engedélyezés” meghatározását, valamint a jogszabályban történő alkalmazását, mivel a szolgáltatási irányelv (a belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12-i 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv) átültetése és alkalmazása lehetővé tette, hogy a tagállamokban megszüntessék azt a követelményt, hogy meghatározott szolgáltatások kialakításához előzőleg engedélyeket kelljen beszerezni, és ezeket utólagos ellenőrzésekkel helyettesítették;

11.

üdvözli, hogy a kizárólag nemzetvédelmi célokat szolgáló, illetve a kizárólag a polgári lakosságot fenyegető veszélyhelyzetekben szükségessé váló intézkedéseket végrehajtó projekteket kivonják a környezeti hatásvizsgálati eljárás kötelezettsége alól. Annak érdekében, hogy az eltérés alkalmazásakor ne történjenek visszaélések, és ne vonjanak ki túl sok projektet a környezeti hatásvizsgálati eljárás alól, egy példákat tartalmazó listát kellene mellékelni az irányelvhez az olyan projektekről, amelyek a polgári lakosságot fenyegető veszélyhelyzetek elhárítását szolgálják, tekintetbe véve az Európai Unió Szolidaritási Alapja keretében támogatott projekteket is;

12.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a javaslatban nem került sor az I. és II. melléklet átdolgozására. Így elszalasztották azt a lehetőséget, hogy ezeket felülvizsgálják, és az eddigi tapasztalatokra támaszkodva szükség esetén korlátozzák alkalmazási körüket; megismétli az uniós minimumküszöbök megállapítására irányuló felhívását a szabályozás átláthatóságának fokozása érdekében. Ez csökkentené a vállalatokkal szembeni bánásmód terén az EU-ban tapasztalható eltéréseket, valamint enyhítené a tagállamok helyi és regionális önkormányzatainak adminisztratív és pénzügyi terheit. Megállapítható, hogy egyes tagállamok – a küszöbértékeket megállapítva – gyakran túllépik a számukra megállapított mozgástér határait, és vagy csak néhány, a III. mellékletben szereplő kiválasztási kritériumot vesznek figyelembe, vagy bizonyos projekteket eleve kizárnak. A küszöbértékek összehangolása során figyelembe kellene venni az ipari kibocsátásokról szóló 2010/75/EU irányelvben alkalmazott korlátozásokat és kritériumokat;

13.

úgy véli, hogy a koordinált vagy egyesített eljárásnak önkéntes jellegűnek kell lennie, és nem kötelezőnek, ahogyan az Európai Bizottság javasolta;

14.

a nagyobb jogi egyértelműség érdekében kéri, hogy a 2. cikk (3) bekezdésében kerüljön egyértelműen meghatározásra, mely további uniós jogszabályokra vonatkozna ez a szabály;

15.

utal arra, hogy a környezeti hatásvizsgálat tekintetében nem szabad, hogy az egyablakos ügyintézés megvalósítása olyan mértékű többletráfordítással járjon mind a személyzet, mind pedig a költségek szempontjából, hogy az ne legyen arányban a környezeti hatásvizsgálatok elvégzéséből adódó előnyökkel. kéri annak tisztázását, hogy a rendelkezés, miszerint „a tagállamok kijelölik azt az egyetlen hatóságot, amelynek feladata, hogy elősegítse minden egyes projekt engedélyezési eljárásának végrehajtását”, csak azokra a projektekre vonatkozik-e, amelyeknél a koordinált vagy egyesített eljárás kerül alkalmazásra, vagy az összes projektre általában. Egyes tagállamokban rendkívül nehéz lesz ugyanis megfelelni ennek az előírásnak, tekintettel a folyamatban részt vevő különféle hatóságok között fennálló sajátos hierarchikus viszonyra és hatásköreikre. Tekintettel azokra a tagállamokra, ahol a környezeti hatásvizsgálati eljárás az engedélyezési eljárás része, és az említett engedély kiadásáért felelős szerv jár el, érdemes pontosítani, hogy a javaslatban szereplő „egyetlen hatóság” éppen ez a hatóság lehet;

16.

nagyobb összhangot szeretne a 3. cikkben, valamint a III. és IV. mellékletekben alkalmazott terminológia és részletességi szint között. Álláspontja szerint a 3. cikkben említett szempontok a IV. melléklettel összhangban pontosításra szorulnak, pl. a földterületek használata és elfoglalása, az ökológiai rendszerek és funkcióik, vagy „a természetes és az emberi tevékenységből fakadó katasztrófakockázatok” tekintetében. Azt kéri, hogy bizonyos felsorolásokra a teljesség igényével, a szempontokat pontosan meghatározva kerüljön sor (például 5. pont: „többek között”), hogy el lehessen kerülni a vizsgálat tárgyának bővülését;

17.

kéri az Európai Bizottságot, hogy a módosított irányelv hatálybalépése után a lehető leggyorsabban terjesszen elő iránymutatásokat az egyes projektek éghajlatváltozásra gyakorolt helyi hatása, valamint az adott környezetnek a természetes és az emberi tevékenységből fakadó katasztrófakockázatokkal szembeni kitettsége, sérülékenysége és ellenálló képessége értékelésének felmérésére;

18.

felszólít arra, hogy a helyi és regionális szinten kitűzött környezetvédelmi célokat szerepeltetni kell a IV. melléklet 5. pontja utolsó bekezdésében;

19.

támogatja a Tanácsnak egyfelől az irányelvben szereplő „ésszerű alternatívák” kifejezés további kifejtésére, másfelől a projekt végrehajtása elmaradásának (alapforgatókönyv) kiértékelésre irányuló javaslatát. Ésszerűnek csak azok az alternatívák tekinthetők, amelyek a célok tekintetében összemérhetők, megfelelnek az EU egyéb jogszabályainak, a tervezési szakasznak és az adott projekt típusának;

20.

megelégedéssel fogadja az Európai Bizottság általános szándékát arra vonatkozóan, hogy az előszűrés hatékonyabbá tételével és a tagállamok hozzáállásának egységesítésével a környezeti hatásvizsgálat csak abban az esetben legyen kötelező, ha világosan látszik, hogy jelentős környezeti hatás lép fel;

21.

kritikusan értékeli az új rendelkezéseket, amelyek azt a benyomást keltik, hogy az előszűrés egy „mini környezeti hatásvizsgálattá” válik. A IIA. és III. mellékletből az derül ki, hogy a gyakorlatban egy értékelési jelentés készül, amely kimutatja, hogy a projekt jár-e jelentős hatással. A különbség, hogy ebben az esetben nem készül elemzés a lehetséges alternatívákról. Az előszűrésnek ehelyett inkább egy olyan, ellenőrző kérdéseket tartalmazó lista alapján kellene megtörténnie, amely a helyi és regionális önkormányzatok számára könnyen alkalmazható mechanizmusokat vezetne be a jelentős következményekkel nem járó események kiválasztásához. Ezenfelül, összhangban a 4. cikk (3) bekezdésének tervezett módosításával, az irányelv II. mellékletében felsorolt valamennyi projekt esetében a kérelmezőnek tájékoztatást kell nyújtania a projekt jellemzőiről, a környezetre gyakorolt potenciális hatásáról, valamint a jelentős következmények elkerülése vagy csökkentése érdekében kilátásba helyezett intézkedésekről – az új IIA. mellékletben szereplő információkkal összhangban. Ez ellentétes a 4. cikk (2) bekezdésében engedélyezett megoldással, amely szerint a tagállamok az a) és b) pontokban szerepelő mindkét eljárás alkalmazásáról is dönthetnek. Ezenkívül célszerű lenne tisztázni a (2) bekezdés b) pontjában említett küszöbök alkalmazását, és el kellene dönteni, hogy a tagállamok önmaguk is meghatározhassák-e ezeket a küszöböket a III. melléklet alapján, vagy pedig az irányelv szabja meg ezeket;

22.

utal továbbá arra, hogy a III. melléklet a 4. cikk (4) bekezdése szerinti kiválasztási kritériumok szemszögéből több szempontból is egyértelmű szigorítást jelent a hatályos szabályozáshoz képest. A III. melléklet ugyanis számos részletes konkretizálás mellett több további figyelembe veendő kritériumot is tartalmaz (természeti katasztrófák kockázatai, hatások az éghajlatváltozásra, jelentős természeti értéket képviselő mezőgazdasági haszonterületek stb.), de ezek részben nem kapcsolódnak közvetlenül a projekthez, és adott esetben túlmutatnak az engedélyezésről szóló határozat keretében vizsgálandó szempontokon. Így az éghajlatváltozás egy nagy területet érintő és ráadásul időben és térben nehezen konkretizálható folyamat, amely jelenleg csak nagyon munkaigényes számítógépes modellekkel szimulálható. A projektek szintjén eddig szükség esetén legfeljebb helyi szintű éghajlati hatásokkal foglalkoztak. Azáltal, hogy most már a kiterjedt éghajlatváltozásnak kell a környezeti vizsgálatok középpontjába kerülnie, félő, hogy a projektgazdák komoly költségekkel szembesülnek, és azok csak kétséges szakmai eredményekhez vezetnek, illetve annak fényében, hogy a vonalas és pontszerű infrastrukturális tervek az éghajlat alakulásának szempontjából csak másodlagos jelentőségűek, aránytalanok is. Ezért azt kéri, hogy ismertessenek minden olyan tervet, melynek szempontjából fontos ez a szabályozás. Rámutat, hogy a tervezett változtatás ellentétes a szubszidiaritás elvével. A további kritériumok bevezetése mellett a tervezett további konkretizálás is ellentétes a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv 11. preambulumbekezdésében már ismertetett elképzeléssel, amely szerint a nemzeti sajátosságok figyelembevételére is mozgásteret kell hagyni a tagállamoknak a szakmai döntések meghozatalakor. A figyelembe veendő kritériumok mennyisége, illetve azok részletezettsége túllép azon a mértéken, melyet uniószerte kötelezően elő lehetne írni;

23.

megelégedéssel fogadja, hogy az Európai Bizottság kötelező tárgykijelölés bevezetésére irányuló javaslata figyelembe veszi a Régiók Bizottságának korábbi ajánlását az információk minőségének javításával és a környezeti hatásvizsgálat folyamatának egyszerűsítésével kapcsolatban, ugyanakkor elutasítja a tárgykijelölési eljárás elvégzésére vonatkozó, kivétel nélküli kötelezettség bevezetését. A környezetre vonatkozó megfelelő körű és részletességű információ szolgáltatásáért a projektgazdának kell felelnie. El kell kerülni, hogy jelentős többletterhek háruljanak a projektgazdákra és az érintett hatóságokra;

24.

javasolja a tárgykijelölési eljárás kiegészítését az Európai Bizottság vagy a tagállamok konkrétan az adott ágazatra vonatkozó iránymutatásaival azokban az esetekben, amikor ez hozzájárul a környezeti hatásvizsgálatok jobb minőségéhez és a döntéshozatal szempontjából fontos szempontok összegyűjtéséhez;

25.

kritikusan szemléli az 5. cikk (2) bekezdésének a) pontjában (beszerzendő határozatok és szakvélemények), a c) pontban (az eljárás egyes szakaszainak és azok időtartamának a hatáskörrel rendelkező hatóság általi meghatározása), valamint a d) pontban (a tervezett projekt és annak konkrét jellemzői szempontjából ésszerűen felmerülő alternatívák) szereplő javaslatokat;

26.

úgy véli, hogy a környezetvédelmi jelentések minőségének biztosítására vonatkozó kötelezettség a projektgazdát terheli. Továbbra is különbséget kell tenni a környezetvédelmi jelentés projektgazda általi elkészítése során megvalósuló minőségbiztosítás és a jelentésnek a hatáskörrel rendelkező hatóság általi ellenőrzése között; elismeri azonban, hogy fokozni kell a jelentések minőségének ellenőrzését annak biztosítása érdekében, hogy az elemzéseket a projektgazdától függetlenül végezzék;

27.

úgy véli, hogy a környezeti hatásvizsgálati irányelvnek a környezetvédelmi jelentések tagállamokban, valamint helyi és regionális önkormányzatokban működő különféle ellenőrzési rendszereire is ki kell terjednie. A meglévő rendszerek nemcsak a független szakértőkkel és szakértői bizottságokkal folytatott együttműködést foglalják magukban – amint az az Európai Bizottság javaslatában is szerepel –, hanem a más rendszerekkel fennállót is. Általában ez jellemző a régi tagállamokra, ahol a jelentéseket a hatáskörrel rendelkező hatóság vagy a környezetvédelmi hatóság házon belül ellenőrzi;

28.

a környezeti hatásvizsgálati irányelv kulcsfontosságú a polgárok helyi és regionális részvételének biztosításához, a helyi ismeretek figyelembevétele és ezzel egyidejűleg a költségek és készségek vonatkozásainak felismerése érdekében. Ezért üdvözli a konzultáció időtartamára vonatkozó, legalább 30 napos határidő bevezetését a 6. cikk (7) bekezdésében. Az ezen a minimális határidőn túlmutató határidők bevezetése azonban a tagállamok hatáskörébe tartozik. Egyébként számos vállalat és állami projektgazda számára túlzottan elhúzódna az eljárás, mivel félő, hogy az érintett nyilvánosság a 6. cikk (7) bekezdésében lefektetett 60 naptól legfeljebb 90 napig tartó időszak kimerítését követeli majd. Ezek a maximális határidők megnehezítik a környezeti hatásvizsgálatnak a végrehajtandó engedélyezési eljárásba történő integrációját, és ellentétben állnak a tervezés felgyorsításának céljával. Az eljárás időkeret meghatározása révén elérni kívánt felgyorsítására alkalmasabbak a tagállamok differenciált nemzeti szabályozásai;

29.

valamennyi érdekelt fél érdekeit szem előtt tartva és figyelemmel arra, hogy valamennyi határozatot indokolatlan időhúzás nélkül kell meghozni, a Régiók Bizottsága az információátadás és a döntéshozatali folyamatok előkészítése terén ésszerű időkorlát bevezetését javasolja;

30.

hangsúlyozza, hogy a 8. cikk (1) bekezdésében foglalt új rendelkezéseknek elég rugalmasnak kell lenniük ahhoz, hogy kellően figyelembe vegyék a tagállamokban működő különféle környezeti hatásvizsgálati rendszereket. Egyes tagállamokban a környezeti hatásvizsgálat önálló környezetvédelmi hatósági eljárás része, míg a projekt megvalósítására – a pozitív eredménnyel záruló környezeti hatásvizsgálat után – más hatóság adja ki az engedélyt, amelynek meg kell felelnie a környezeti hatásvizsgálat alapján született határozatban foglaltaknak. Ezzel szemben más tagállamokban a környezeti hatásvizsgálat a projekt megvalósítási engedélyének kiadására irányuló eljárás része;

31.

felhívja a figyelmet azokra a kritikus hangvételű véleményekre, amelyek szerint a 8. cikk nem veszi kellően figyelembe az egyes tagállamokban létrehozott integrált rendszereket, valamint hogy ezek a rendelkezések olyan új előzetes anyagi feltételeket támasztanak, amelyek szerint az uniós jogalkotás vagy ütközne a nemzeti ágazati szabályozásokkal, vagy párhuzamosan kerülne alkalmazásra. Ezért e rendelkezéseket ki kellene hagyni a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelvből, amelynek kizárólag eljárási jellegűnek kellene lennie;

32.

felhívja a figyelmet a 8. cikk (2) bekezdésének új rendelkezéseivel kapcsolatos lehetséges eljárási problémákra. E rendelkezések kimondják, hogy a jelentős káros környezeti hatással járó projektek esetében a hatáskörrel rendelkező hatóság – a környezetvédelemért felelős hatósággal és a projektgazdával együttműködve – mérlegeli, hogy a környezetvédelmi jelentés felülvizsgálatra, a projekt pedig módosításra kerüljön-e, és hogy feltétlenül szükségesek-e további kárenyhítő vagy kiegyenlítő intézkedések;

33.

felhívja a figyelmet arra, hogy a projektek hosszú engedélyezési eljárási idejének fenntartása a módosított irányelvjavaslatban szereplő 8. cikk (4) bekezdése gyakori alkalmazásának valós kockázatával jár, mely szerint a projektet engedélyező vagy az engedélyezést megtagadó határozat meghozatala előtt a hatáskörrel rendelkező hatóság ellenőrzi az 5. cikk (1) bekezdésében előírt környezetvédelmi jelentés naprakész voltát, különös tekintettel a jelentős káros környezeti hatások elkerülése, csökkentése, és, ha lehet, ellentételezése érdekében tervezett lépésekre;

34.

javasolja, hogy mint a minőség és ezzel együtt az értékelés hatékonysága szempontjából jelentős tényező, az irányelvben kerüljön rögzítésre a környezeti hatásvizsgálat érvényességi ideje;

35.

bírálja a környezeti hatásvizsgálat véglegesítésére vonatkozó döntés kötelező időkeretének meghatározását (8. cikk (3) bekezdés). Számos vállalat és állami projektgazda számára ez egyrészt az eljárás túlzott elhúzódását jelentheti; a 8. cikk (3) bekezdése szerinti szabályozás másrészről azt sem veszi kellőképpen figyelembe, hogy különösen a nagy infrastrukturális projektek esetén átfogó és időigényes értékelésekre van szükség, amelyeket az erre előirányzott időkeretben nem lehet a kívánt minőségben elvégezni. Ezért a tervezet 22. preambulumbekezdése ellenére félő, hogy ha konkrét időkereteket szabnak meg, akkor az a szigorú környezetvédelmi szabványok lazulásához vezethet, ami hátrányos lehet a jogbiztonság szempontjából is. Az eljárásnak az időkeret meghatározása révén elérni kívánt felgyorsítására alkalmasabbak a tagállamok differenciált nemzeti szabályozásai;

36.

kéri, hogy egységesítsék a kiegyenlítő intézkedések vonatkozásában a javaslatban alkalmazott terminológiát (pl. „kiegyenlítő intézkedések” a 8. cikk (2) bekezdésében és „(…) ellentételezése érdekében tervezett intézkedések” a 9. cikkben és a IV. mellékletben);

37.

figyelmeztet arra, hogy a nyomon követés nem kérdőjelezheti meg sem a jelentős hatások és a projektgazda általi enyhítésük, illetve kiegyenlítésük pontos elemzésének, sem a megelőzési és elővigyázatossági elveknek a szükségességét. Ez azt jelenti, hogy a bizonyosság hiánya a tervezett projekt következményeinek jelentős részével kapcsolatban nem eredményezhet olyan helyzetet, amelyben az enyhítő és kiegyenlítő intézkedések keresése helyett – kizárólag a nyomon követés előírása mellett – engedélyezik a projekt megvalósítását; ez később nehézségeket okozhat, amennyiben a projektet az általa kiváltott hatások fényében ismét módosítani kell. Kritikusan kell szemlélni a 8. cikk (2) bekezdésének 2. albekezdésében szereplő szabályozást. Ennek értelmében figyelemmel kell kísérni a kárenyhítő és a kiegyenlítő intézkedések végrehajtását és hatékonyságát, ami tulajdonképpen nyomon követésnek felel meg. Ezzel kapcsolatban nem világos, hogy az engedélyezési hatóságnak miért kellene intézkedéseket elrendelnie a jelentős hátrányos környezeti hatások nyomon követésére, amennyiben meg van győződve a tervezett kárenyhítő és kiegyenlítő intézkedések eredményességéről, mivel a gyakorlatban már van elegendő tapasztalat erre vonatkozóan. A kivétel nélküli nyomon követés kötelezővé tétele aránytalannak tűnik, és olyan terheket róna a projektgazdákra, melyek vállalását nem lehet tőlük elvárni. Azt, hogy szükséges-e a jelentős mértékű káros hatások figyelemmel kísérése, a hatáskörrel rendelkező hatóság esetenként bírálhatja el;

38.

tudomásul veszi a kritikus hangokat azokkal a további adminisztratív terhekkel összefüggésben, amelyek az új információknak az irányelv végrehajtásának nyomon követését célzó, az új 12. cikk (2) bekezdésében foglalt európai bizottsági elvárásokkal összhangban történő beszerzésekor és továbbításakor nehezednek majd a tagállamokra, valamint a helyi és regionális önkormányzatokra;

39.

ellenzi, hogy az Európai Bizottság felhatalmazást kapjon felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására, amelyek útján a IIA., a III. és a IV. mellékleteket könnyebben hozzá tudná igazítani a tudományos és műszaki fejlődéshez. Az RB úgy véli, hogy valamennyi mellékletnek az általános jogalkotási eljárás hatálya alá kell tartoznia, ugyanis azok szorosan kapcsolódnak az irányelvben szereplő, a környezeti hatásvizsgálatra vonatkozó követelményekhez;

40.

szorgalmazza, hogy a 3. cikkben rögzített átmeneti szabályozást oly módon fogalmazzák meg, hogy az előírja, hogy a környezeti hatásvizsgálatot az előrehaladott eljárási szakaszban lévő projektek esetében az eddigi környezeti hatásvizsgálati irányelv rendelkezései szerint végezzék el. Ez például akkor következhetne be, ha már készült környezetvédelmi jelentés az 5. cikk értelmében, vagy a projektet már nyilvánosságra hozták.

30.7.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 218/53

—

aláhúzza, hogy ennek az új környezetvédelmi cselekvési programnak biztosítania kell, hogy az EU környezetvédelemmel kapcsolatos határozatai világosak és kiszámíthatóak legyenek, különösen a helyi és regionális önkormányzatok számára;

—

hangsúlyozza, hogy meg kell oldani néhány hiányosságot, csökkenteni kell a tagállamok közötti különbségeket, és küzdeni kell a környezetvédelmi jogszabályok teljes mértékű végrehajtásáért az összes kormányzati szinten, hogy javuljon a környezet állapota és a közegészség szintje, egyforma feltételeket és jogbiztonságot garantáljunk, illetve elkerüljük a piaci torzulásokat; a véleményben számos konkrét fellépésre tesz javaslatot, amelyeket be kellene építeni a hetedik környezetvédelmi cselekvési programba a fentiek érdekében;

—

hangsúlyozza, hogy a hatályos jogszabályok felülvizsgálata és az új javaslatok kidolgozása során magas színvonalú hatásvizsgálatokra van szükség, és sürgeti az Európai Bizottságot, hogy a tagállamok gyakorlati tapasztalatait bizonyíthatóan és ellenőrizhetően vegye figyelembe;

—

kéri, hogy hangolják össze az (uniós határértékeket meghatározó) ágazati uniós környezetvédelmi jogszabályokat és az uniós kibocsátáspolitikát (a kibocsátási forrásokra irányuló uniós intézkedések), valamint fogadjanak el holisztikus megközelítést, mely lehetővé teszi az ezen intézkedések, törekvéseik és ütemezésük közötti koordinációt;

—

üdvözli a városok fenntarthatóságáról szóló kiemelt célkitűzésnek a 7. környezetvédelmi cselekvési program

—

célkitűzései közé való beemelését, valamint minimális fenntarthatósági kritériumok teljesítésére szólít fel az EU városainak többségében. Az ezzel kapcsolatos mutatókat a helyi önkormányzatokkal, valamint a környezetvédelmi és statisztikai hivatalokkal szorosan együttműködve kell meghatározni;

Előadó

José Macário CORREIA (PT/EPP), Faro polgármestere

Referenciaszöveg

Javaslat európai parlamenti és tanácsi határozatra a 2020-ig tartó időszakra szóló általános uniós környezetvédelmi cselekvési programról: „Jólét bolygónk felélése nélkül” –

COM(2012) 710 final

1.

emlékeztet arra, hogy az eddigi hat környezetvédelmi cselekvési programnak nagy szerepe volt az európai környezetvédelmi politika növekvő jelentőségének kiemelésében és annak elősegítésében, hogy az európai integráció szerves részeként biztosítsák annak koherenciáját, azonban az eszközök bevezetésére vonatkozó politikai akarat hiányában nem sikerült megoldaniuk Európa számos környezetvédelmi problémáját;

2.

a 2012. július 22-én lejárt hatodik környezetvédelmi cselekvési programot (amelynek alcíme „Környezetvédelem 2010: A mi jövőnk, a mi választásunk” volt) 2001-ben a fenntartható fejlesztésre vonatkozó uniós stratégia környezetvédelmi dimenziójaként hozták létre, annak gazdaságpolitikai pillérét pedig a lisszaboni stratégia alkotta;

3.

ez a cselekvési program meghatározta az Európai Unió 2012-ig érvényes prioritásait, az alábbi négy fellépési területet emelve ki: éghajlatváltozás, természet és biológiai sokféleség, környezet és egészség, valamint a természeti erőforrások és hulladékok fenntartható kezelése. Az Európai Bizottság azonban hagyta, hogy a fenntartható fejlődésre vonatkozó stratégia a feledés homályába vesszen;

4.

napjainkban az Európa 2020 stratégiát tartják az új politikai és stratégiai eszköznek, és a környezetvédelmi politikát a stratégia „Erőforrás-hatékony Európa” címet viselő kiemelt kezdeményezése keretében kell koordinálni, mégpedig nem az Európa 2020 stratégia alegységeként tekintve rá, hanem önállóan, az Európai Unió 2050-ig tartó fenntartható fejlődésére irányuló átfogó stratégiai célként;

5.

kiemeli, hogy a hetedik cselekvési programot mielőbb el kell fogadni az uniós környezetvédelmi politika koherenciájának garantálása és a fejlődés jövőbeli irányítása érdekében e kulcsfontosságú szakpolitikai területen; aláhúzza, hogy ennek az új környezetvédelmi cselekvési programnak biztosítania kell, hogy az EU környezetvédelemmel kapcsolatos határozatai világosak és kiszámíthatóak legyenek, különösen a helyi és regionális önkormányzatok számára (1);

6.

szintén prioritást jelent a 2012. évi UNCSD konkrét eredményének beépítése a helyi, regionális, nemzeti, európai, nemzetközi és világszinten kidolgozott fellépésekbe;

7.

az eddig elért pozitív eredmények, különösen a levegőbe és vízbe történő káros kibocsátások lényeges csökkentése, a jobb és hatékonyabb hulladékgazdálkodás, valamint a káros vegyi anyagok mennyiségének csökkentése mellett vannak még teljesítetlenül maradt célkitűzések a levegő, a városi környezet, a biodiverzitás, az ökoszisztéma működése és a természeti erőforrások fenntartható használata kapcsán;

8.

a környezetvédelmi jogszabályok elmúlt évtizedben történő konszolidációja ellenére a tagállamok és az Európai Bizottság sem mindig a programmal összhangban lépett fel, ezért meg kell oldani néhány hiányosságot, csökkenteni kell a tagállamok közötti különbségeket, és küzdeni kell a környezetvédelmi jogszabályok teljes mértékű végrehajtásáért az összes kormányzati szinten a levegőszennyezés ellenőrzése, a vízgazdálkodás és a szennyvízkezelés, a hulladékgazdálkodás és a természetvédelem terén, hogy javuljon a környezet állapota és a közegészség szintje, egyforma feltételeket és jogbiztonságot garantáljunk, illetve elkerüljük a piaci torzulásokat;

9.

a hatodik környezetvédelmi cselekvési program futamidejének végén még számos környezetvédelmi politikai cselekvési terület nincs megfelelően kidolgozva. Ezek közül az alábbiakat emeljük ki:

10.

az új programban világos és félreérthetetlen módon kell felvázolni az EU előtt álló környezeti kihívásokat, ideértve a felgyorsuló éghajlatváltozást, az ökoszisztémánk pusztulását, a nitrogénkörforgás megszakadásának tarthatatlanságát és a természeti erőforrások fokozódó túlhasználatát;

11.

a Rio+20 ENSZ-konferencián (UNCSD) 2012. június 22-én elfogadott nyilatkozatnak, melynek középpontjában az inkluzív zöld gazdaság és a 2015 utáni fenntarthatósági célok állnak, valamint a riói csúcsra összeállított RB-s hozzájárulásnak is vissza kell köszönnie a cselekvési programból (2);

12.

konkrét célokat kell kitűzni. Az RB üdvözli a hetedik környezetvédelmi cselekvési program ambiciózus céljait, azonban felteszi a kérdést, hogy ezek a célok megvalósíthatók-e, és hogyan lehet őket majd elérni. A program utal már meglévő politikai dokumentumokra és útitervekre, ezekből a dokumentumokból azonban gyakran hiányoznak olyan, a végrehajtással kapcsolatos gyakorlati dolgok, mint például az ütemtervek vagy a köztes célok. Az RB nézete szerint az új ambíciókat meg is kell tudni valósítani. Ha megvalósíthatatlan célokat tűzünk ki, az aláássa az EU környezetvédelmi politikájának hitelességét. Ezért fontos, hogy az új, uniós környezetvédelmi célok meghatározásakor egyértelmű legyen, hogy ezek a célok megvalósíthatók, és – adott esetben – egy a kibocsátási forrásokra irányuló, párhuzamos uniós politikával támogathatók az érintett ágazatokban. A javaslatoknak világos ütemtervvel kell rendelkezniük (végső céllal, köztes célokkal és félidős értékelésekkel), amely megfelelő intézkedésekhez kapcsolódik. Az RB ezért sürgeti, hogy konkrét és – amikor csak lehet – számszerűsíthető célokat tűzzenek ki 2020-ra vonatkozóan, valamint egyértelmű, ambiciózus elképzeléseket és közbenső célokat kell kialakítani a környezettel kapcsolatban 2050 távlatában, amelyek célja, hogy biztonságos környezeti korlátokon belül mindenki számára magas szintű életminőséget és jólétet biztosítsanak;

13.

fontos, hogy a tagállamok tapasztalatait figyelembe vegyék az uniós jogszabályok felülvizsgálata vagy újak kidolgozása során. Ehhez szükség van arra, hogy jobban összehangolják az uniós jogszabályok kidolgozásának szakaszait. Az uniós jogszabályok kidolgozása öt szakaszból áll: előkészítés, döntéshozatal, a nemzeti jogrendbe való átültetés, a (nemzeti) bíróságok általi alkalmazás, valamint a tagállamok tapasztalatairól nyújtott visszajelzés. Az első szakasz és az azt követő szakaszok megfelelőképpen kapcsolódnak egymáshoz, az azonban nem világos, hogy miként építik be a tagállamok, valamint a helyi és regionális önkormányzatok tapasztalatait (ötödik szakasz) az új uniós jogszabályok kidolgozásába (első szakasz). Az RB sürgeti az Európai Bizottságot, hogy ezeket a tapasztalatokat bizonyíthatóan és ellenőrizhetően vegye figyelembe az új javaslatok kidolgozása során;

14.

biztosítani kell, hogy az Európai Bizottság először felülvizsgálja a meglévő jogi előírásokat, és ennek alapján hatásvizsgálatot végezzen. A hatásvizsgálatok adatait bizonyíthatóan és ellenőrizhetően figyelembe kell venni a hatályos jogszabályok felülvizsgálata és az új javaslatok kidolgozása során. Az RB hangsúlyozza a magas színvonalú hatásvizsgálatok szükségességét. Ezáltal már a döntéshozatali folyamat korai szakaszában világossá válik, hogy:

15.

változtatni kell azon a módon, ahogyan az Európai Bizottság közzéteszi javaslatait. A hatodik környezetvédelmi cselekvési terv végrehajtása során egyidejűleg tették közzé a hatásvizsgálatokat, a tematikus stratégiákat és jogalkotási javaslatokat. A fenti szempontok figyelembevétele érdekében az RB a következő munkamódszert és ütemtervet javasolja:

16.

garantálni kell, hogy az Európa 2020 stratégia a jövőben is kiterjedjen bizonyos kiemelt ágazatokra, amelyek mindeddig a fenntartható fejlesztésre vonatkozó stratégia alá tartoztak, mint például a források igazságos elosztása és a nemzedékek közötti méltányosság témája;

17.

biztosítani kell, hogy a hetedik környezetvédelmi cselekvési program céljait megfelelően tükrözze a 2013 utáni többéves pénzügyi keret és az Európa 2020 stratégia, szem előtt tartva, hogy valószínűleg még a hetedik környezetvédelmi cselekvési program elfogadása előtt születnek majd a környezetre erőteljes hatást gyakorló, kulcsfontosságú döntések egyéb területeken. A környezetvédelmi célkitűzések finanszírozása – a LIFE-fal összehangolva – és a környezetvédelem teljes mértékű integrációja fontos elem kell, hogy legyen a következő többéves pénzügyi keretben, továbbá a közös agrárpolitika (KAP) reformjában, a közös halászati politikában (CFP), a kohéziós politikában, valamint a Horizont 2020 programban;

18.

a piaci eszközök mozgósításával és az ökoszisztéma-szolgáltatások ellentételezésével megfelelő keretet kell biztosítani a – különösen az innováció, a kutatás és a fejlesztés terén – szükséges finanszírozás garantálásához;

egyértelmű és megfelelő módon garantálni kell a helyi és regionális önkormányzatok által a jogszabályok végrehajtásában betöltött szerep támogatását, hogy így biztosított legyen a jobb eredmények iránti elkötelezettség a környezetvédelem, a közegészségügy, a vegyi anyagok használata területén és különösen az erőforrás-hatékonysági ütemtervben, az alacsony szén-dioxid-kibocsátásra vonatkozó ütemtervben és a 2020-ig terjedő biodiverzitás-stratégiában meghatározott célok terén. Ehhez szükség van arra, hogy az éves növekedési felmérés és a tagállamok nemzeti reformprogramjai erőforrás-hatékonysági célszámokkal és mutatókkal egészüljenek ki;

19.

kiemeli, hogy a hetedik európai környezetvédelmi cselekvési programnak három alapvető pilléren kell alapulnia:

Üdvözli ezért az európai bizottsági javaslatban vázolt kilenc célkitűzést;

20.

az európai természeti tőke fenntartásának kapcsán szükség van az EU 2020-ig terjedő, a biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégiájában foglalt, továbbá az erdők védelmére és hasznosítására, a települési és ipari szennyvizekből, illetve a műtrágyahasználatból eredő kibocsátásra, valamint az eutrofizációt okozó légköri kibocsátásra vonatkozó intézkedések és fellépések jobb végrehajtására; ugyanilyen fontos lenne a vízügyi keretirányelv és a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv maradéktalan végrehajtása is;

21.

a fenti intézkedések végrehajtásának feltétele a hatékonyabb környezetvédelmi ellenőrzés és felügyelet. A tagállamokban végzett környezetvédelmi ellenőrzések minimumkövetelményeire vonatkozó 2001/331/EK ajánlás (RMCEI) minden tagállam számára alapvető fontosságú tehát ahhoz, hogy az strukturált és következetes iránymutatásul szolgáljon az egyes tagállamok ellenőrei számára a környezetvédelmi ellenőrzéssel kapcsolatos munkájukban;

22.

a jelenlegi jogszabályi keretet úgy kell megerősíteni, hogy az EU hatásköröket kapjon annak garantálására, hogy a környezetvédelmi ellenőrzések és a felügyeleti rendszerek helyi és regionális szinten tökéletesen konzisztensek, összehangoltak és hatékonyak legyenek, így biztosítva az uniós környezetvédelmi jogszabályok egységes alkalmazását és az egyenlő versenyfeltételeket a belső piacon működő vállalatok számára;

23.

támogatni kell a továbbfejlesztett tagállami, regionális és helyi szintű panaszkezelési és közvetítési mechanizmusokat;

24.

támogatni kell az európai környezetvédelmi jogszabályok hatékony végrehajtásával kapcsolatos információk megosztására szolgáló, tagállami szintű informatikai rendszerek létrehozását;

25.

háromoldalú partnerségi végrehajtási megállapodásokat kell kötni a tagállamok, az Európai Bizottság és a helyi és regionális önkormányzatok között a specifikus környezetvédelmi jogszabályok jobb végrehajtása, illetve a környezetvédelmi problémák kezelésével kapcsolatos sajátos vagy határokon átnyúló kérdések megoldása érdekében;

26.

a környezetpolitikát jobban alá kell támasztani tudományos eredményekkel, mindenekelőtt az ökoszisztémák funkcionális megértése terén (energia-, víz- és anyagáramlások és az ezekkel összefüggő fenntartható talaj-, víz- és helyi klímafunkciók). Ennek keretében meg kell könnyíteni az ismeretekhez való hozzáférést, egyszerűsíteni, ésszerűsíteni és korszerűsíteni kell a környezettel kapcsolatos adatok és információk gyűjtését, kezelését és megosztását, valamint a felmerülő környezetvédelmi kockázatok előrejelzését, értékelését és kezelését lehetővé tevő eszközöket, továbbá mielőbb fel kell számolni a jelenlegi tudásbeli hiányosságokat. Ugyanakkor kiemelten támogatni kell e területen a kutatókat (ösztöndíjprogramok formájában), valamint lehetőség szerint bevonni őket szakértőkként a helyi és regionális szintű környezeti problémák orvoslásának folyamatába. Mindennek során kerülni kell az adminisztratív terhek további felügyeleti és ellenőrzési előírások révén történő növelését, ehelyett inkább a felügyeletre vonatkozó meglévő előírásokkal kialakítható szinergiákra építve célirányos súlypontok kialakítására kell törekedni;

27.

a források hatékony felhasználása és az alacsony szén-dioxid-kibocsátás terén a kihívást az uniós éghajlat-változási és energiaügyi csomag, valamint a hulladékra vonatkozó jogszabályok 2020-ra történő teljes körű végrehajtása jelenti, biztosítva a megfelelő átültetést, megvalósítást és alkalmazást az összes tagállamban. Ehhez a környezetvédelmi jog átültetéséért felelős csoportokat lehetne létrehozni helyi és regionális szinten;

28.

ezzel párhuzamosan meg kell szüntetni az újrafeldolgozási tevékenységek folytatását nehezítő belső piaci korlátokat, és csökkenteni kell az előállítás és a fogyasztás általános környezeti hatását azzal, hogy népszerűsítjük a minimális környezeti hatást kifejtő termékeket, továbbá megfelelő, tudományos alapon nyugvó információkkal és iránymutatásokkal látjuk el a fogyasztókat a termékekről;

29.

az üzleti élet szintjén a vállalatok növekvő felelőssége a környezeti problémák iránt, az önkéntes környezeti auditok, a termékek ökológiai megfelelőségét hirdető környezetvédelmi címkék és az ökovállalkozások terjedése már magában is egy olyan környezeti minőséghez vezethet, amelynek az elérésére kell törekedni;

30.

a zöldebb, hatékonyabb technológiák, a nagyobb fokú termelékenység és az új munkalehetőségek várhatóan hozzájárulnak a növekedéshez és a munkahelyteremtéshez;

31.

egy az erőforrás-hatékonyságot és a környezetkímélő termékeket támogató koherens és integrált helyi és regionális szintű politikai keret az erőforrás-hatékonyságra törekvő kis- és középvállalkozások számára is segítséget jelent, mivel csökkenti gyártási költségeiket és megkönnyíti piacra jutásukat;

32.

a finanszírozás kapcsán biztosítani kell a környezet- és éghajlat-politikai célkitűzések megfelelő pénzügyi hátterét azáltal, hogy e célok megjelennek a partnerségi megállapodásokban, és hogy a 2014 és 2020 közötti időszakra szóló uniós költségvetésnek legalább 20 %-át erre a célra különítik el. Mindenekelőtt az olyan, különösen nagy költségekkel járó, 2020-ig megvalósítandó környezetvédelmi intézkedések – például a leromlott ökoszisztémák összekapcsolódást biztosító zöld infrastruktúra révén történő tervezett javítása – finanszírozását kell biztosítani, amelyeket az EU biodiverzitási stratégiája a 7. környezetvédelmi cselekvési program lényeges alkotóelemeként irányoz elő;

33.

ezzel párhuzamosan erőfeszítésekre lesz szükség a környezetvédelmi cselekvésre előirányzott uniós források lehívásának legalább 25 %-os növelése érdekében, a környezetvédelemmel kapcsolatos kiadások nyomon követésére és jelentésére szolgáló rendszer használatával, hogy ennek révén biztosítható legyen például a leromlott ökoszisztémák javítását célzó, különösen nagy költségekkel járó, 2020-ig megvalósítandó környezetvédelmi intézkedések kellő időben történő finanszírozása;

34.

a környezetkárosító hatású támogatásokat fokozatosan meg kell szüntetni, egyre inkább alkalmazva piaci alapú és adópolitikai eszközöket, valamint szankciókat a környezeti károk okozói ellen;

35.

mindenekelőtt innovatív pénzügyi eszközök elérhetővé tétele révén elő kell mozdítani és növelni kell a környezetvédelmi és éghajlat-politikai kiadások magánfinanszírozását;

36.

az RB kéri, hogy hangolják össze az (uniós határértékeket meghatározó) ágazati uniós környezetvédelmi jogszabályokat és az uniós kibocsátáspolitikát (a kibocsátási forrásokra irányuló uniós intézkedések), valamint holisztikus megközelítést fogadjanak el, mely lehetővé teszi az ezen intézkedések, illetve az ágazati környezetvédelmi irányelvek törekvései és ütemezése közötti koordinációt. Sürgeti az Európai Bizottságot, hogy számítsa ki a forrásokra irányuló intézkedések megújítási ciklusának időtartamát, és határozza meg a határértékek valós körülmények közötti elérésének határidejét, hogy egész Európában jelentősen csökkenjen a kibocsátás. Ezért az ágazati környezetvédelmi irányelvek (határértékek) tekintetében elérni kívánt ambíciók szintjének és a végrehajtási ütemterveknek meg kell egyezniük a kibocsátási forrásokra irányuló uniós intézkedések tekintetében meghatározott ambíciók szintjével és végrehajtási ütemtervekkel;

37.

az uniós polgárok egészségének és jólétének biztosítása érdekében hangsúlyozni kell, hogy a legújabb tudományos ismereteknek megfelelően ki kell igazítani az EU levegőminőséggel kapcsolatos politikáját, meghatározva a levegőszennyezésnek a keletkezési forrásnál való megállítását szolgáló költséghatékony intézkedéseket, és megerősítve a levegőminőséggel kapcsolatos uniós szabályozás maradéktalan teljesítéséhez szükséges erőfeszítéseket, különösen a levegőben jelen lévő finom részecskék esetében;

38.

meg kell határozni a zajszennyezésnek a keletkezési forrásnál való megállítását szolgáló költséghatékony intézkedéseket;

39.

ambiciózus intézkedéseket sürget a jelentős környezetszennyezési források, például a közlekedés és a mobilitás tekintetében. A hetedik környezetvédelmi cselekvési program ebben az összefüggésben utal az „Útiterv az egységes európai közlekedési térség megvalósításához – Úton egy versenyképes és erőforrás-hatékony közlekedési rendszer felé” című fehér könyvre (COM(2011) 144 final). Az RB kedvezően ítéli meg a szóban forgó fehér könyvben célként állított ambíciók szintjét, azonban e célok megvalósítása érdekében egy európai cselekvési terv kidolgozása mellett száll síkra, amely köztes célokat, konkrét intézkedéseket (például kibocsátási forrásokra irányuló uniós intézkedéseket) és értékelési előírásokat tartalmaz (3);

40.

fokozni kell az ivóvízről szóló irányelv végrehajtására irányuló erőfeszítéseket, különösen az egyes tagállamokban működő kis vízszolgáltatók tekintetében, valamint hasonló lépéseket kell tenni a fürdővizek minőségéről szóló irányelv végrehajtásának javítására annak érdekében, hogy 2020-ra a megfelelés szintje meghaladja a 95 %-ot;

41.

szisztematikus előzetes értékeléseket kell végrehajtani a környezeti, a társadalmi-gazdasági és területi hatások tekintetében az EU és a tagállamok szintjén, továbbá helyi és regionális szinten;

42.

az RB üdvözli a városok fenntarthatóságáról szóló kiemelt célkitűzésnek a 7. környezetvédelmi cselekvési program célkitűzései közé való beemelését, valamint minimális fenntarthatósági kritériumok teljesítésére szólít fel az EU városainak többségében;

43.

a nemzetközi megállapodásoknak nagyobb figyelmet kell szentelni: célszerű támogatni azokat a nemzetközi és regionális folyamatokat, amelyek a világgazdaság inkluzív zöld gazdasággá való átalakítására irányulnak, előmozdítva egy gazdasági, társadalmi és környezeti szempontból fenntartható jövő megvalósulását bolygónk, valamint a jelen és a jövő generációi számára;

44.

helyi szinten a programnak ambiciózusabbnak kellene lennie, és ki kellene terjesztenie bizonyos kezdeményezéseket – például a Polgármesterek Szövetségét – az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának ütemtervébe foglalt más területekre, mint amilyen például a biológiai sokféleség és – az RB e tárgyban nemrégiben kiadott (CdR 1121/2012 fin jelzésű) véleményében foglaltaknak megfelelően – különösen a talajfelhasználás. Ugyanígy foglalkozni kell a hulladék- és a vízgazdálkodással, vagy a levegőszennyezéssel is. Ez – a többszintű irányításnak egy olyan innovatív módszerén keresztül, amely elősegíti a helyi és regionális önkormányzatok proaktív fellépését az uniós jogrendszer alkalmazásában – megkönnyítené az uniós környezetvédelmi politika végrehajtását;

45.

ugyanez mondható el az Európa Zöld Fővárosa díj bevezetése kapcsán is, amely előnyös formája az uniós környezetvédelmi jogszabályok alkalmazásában példás és innovatív módon eljáró városok kitüntetésének;

46.

a hetedik környezetvédelmi cselekvési programnak ezért a környezetvédelmi jog alapelveire – a „szennyező fizet” elvre, az elővigyázatosság elvére, a megelőzés elvére és a forrásnál történő kiigazítás elvére – kell alapulnia, hogy intézkedéseit, fellépéseit és célkitűzéseit az intelligens szabályozás elveivel összhangban, kiegyensúlyozott és fenntartható környezetvédelmi politikák keretében foganatosítsa. Még mindig túl sok intézkedés tartalmaz a folyamat végén vagy a lánc végén végzett korrekciót, miközben e folyamatok kiigazítását, sőt újragondolását kellene prioritásként kezelni, hogy azok valamennyi szakaszában alapvetően csökkentsük a környezetre gyakorolt hatást. Elő kell mozdítani az innovatív kezdeményezéseket a körkörös gazdaságban, az anyagciklusok lezárását, az életciklusok összehasonlító elemzéseit, mindehhez céltudatosan felhasználva az ökoszisztémák funkcionális megértése terén – az energia-, víz- és anyagáramlások, továbbá ezeknek a talaj, a víz és a helyi éghajlat fenntartható alakulására gyakorolt kedvező hatásai vonatkozásában – meglévő, illetve részben még megszerzendő ismereteket, hogy elérhessük az emberi tevékenység környezetre gyakorolt hatásainak rendszerszintűbb csökkentését;

47.

az uniós polgárok egyre inkább tudatában vannak a környezet által az életükben betöltött szerepnek. A helyi szintű közösségekhez legközelebbi szintként a helyi és regionális önkormányzatok alapvető jelentőségűek a képzésben és a mozgósításban;

48.

a szubszidiaritás és az arányosság elve érvényesül a környezetvédelmi jogszabályok kialakítása, végrehajtása és alkalmazása során, megfelelve az Európai Unió működéséről szóló szerződés 192. cikkének, amely a környezetvédelmi politikával kapcsolatos kérdésekben meghatározza a hatásköröknek az EU, a tagállamok és a nemzeti, regionális és helyi kormányzatok közötti elosztását;

49.

az Európai Bizottság által elfogadott konkrét intézkedések szem előtt tartásával meg kell határozni a helyi és regionális önkormányzatok számára kihívást jelentő célokat;

50.

a „helyi Agenda 21” menetrendet a helyi és regionális szintű részvételi demokrácia eszközeként lehet és kell felhasználni a környezetvédelmi politika céljainak elérése érdekében, általa és az internet segítségével információkat téve közzé a hetedik környezetvédelmi cselekvési program helyi szintű végrehajtásáról és a rendelkezésre álló jogi eszközökről;

51.

a környezetvédelem kapcsán szentesíteni kell a többszintű kormányzás elvét. Az RB szerint a környezeti problémákat nem oldhatja meg, és az uniós politikákat nem hajthatja végre csak egyetlen kormányzási szint. Az EU környezetvédelmi politikájának kidolgozása többé nem lehet csupán annak az uniós kormányzási szintnek a feladata, amely megalkotja a jogszabályokat, hogy azután a nemzeti és szubnacionális önkormányzatokra bízza végrehajtásukat. A politikákat a különféle kormányzási szintek együttműködése révén kell kialakítani. Többszintű megközelítés szükséges, amelynek keretében a többi hatósággal összehangolva minden egyes kormányzati szint (az európai, nemzeti, regionális és helyi szint) felvállalja a saját felelősségét, és – a hatáskörök felesleges megkettőzését elkerülve – meghozza azokat az intézkedéseket, amelyeket az adott kormányzási szinten meg kell hozni;

52.

úgy véli, hogy a többszintű megközelítést a politika kialakításának szakaszában kell erősíteni. Az európai környezetvédelem javításához megvalósítható ambíciókra van szükség, és ehhez össze kell hangolni a jogszabályokat és a végrehajtást. Ehhez kulcsfontosságú, hogy már a politika kialakításának szakaszában figyelmet fordítsunk a szubnacionális önkormányzatokat érintő lehetséges pénzügyi, politikai vagy jogi következményekre, valamint az uniós jogszabályok végrehajthatóságára és kezelhetőségére;

53.

javasolja, hogy a többszintű megközelítést a végrehajtási szakaszban is erősítsék. A környezetvédelemmel kapcsolatos jogszabályok végrehajtása nem csak a jogi (a nemzeti törvényekbe való) átültetés kérdése. Ez azt jelenti, hogy az uniós környezetvédelmi jogszabályokat (útmutatókat, bevált gyakorlatokat és forrásalapú intézkedéseket tartalmazó) európai és nemzeti végrehajtási terveknek kellene kísérniük. Az RB ebben a kontextusban síkraszáll a többszintű megközelítés mellett, és utal a tagállamokon belül létrehozandó belső irányítási csoportokra, amelynek keretében a különféle kormányzati szinteket képviselő szakértők közösen alakítják ki a nemzeti végrehajtási terveket;

54.

ebben az értelemben alapvető, hogy a hetedik környezetvédelmi cselekvési program támogassa a helyi és regionális hatóságok szerepét a jogszabály végrehajtásában, éspedig az alábbi fellépések révén:

55.

A hetedik környezetvédelmi cselekvési program alapját képező stratégia részben a meghatározott célkitűzések teljesítéséhez kiválasztott konkrét szakpolitikai eszközöktől függ, ezeket pedig csak hatásvizsgálatot követően lehet meghatározni. A választott eszközök befolyásolják a költséghatékonyságot, konkrét társadalmi és gazdasági hatásaik lesznek, de a nemzeti, regionális és helyi hatóságoknak az uniós szinten elfogadott politikák és jogi aktusok végrehajtásában játszott szerepére is kihatnak. Az előző pontban taglalt intézkedéseknek nem szabad növelniük a helyi és regionális önkormányzatokra nehezedő pénzügyi nyomást. A Régiók Bizottsága szerint ezeknek az intézkedéseknek a költségét elsősorban az EU-nak vagy a nemzeti kormányoknak kell viselniük. A legfontosabb, hogy garantáljuk a gazdasági fejlődés fenntarthatóságát, biztosítva eközben a növekedést támogató és a polgárok egészségét védő ökoszisztémák ellenálló képességét.