30.7.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 217/1

(1)

Az Európai Tanács 2010. március 26-án elfogadta a Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a gazdaságpolitikák fokozott összehangolásán alapuló, a foglalkoztatást és növekedést célzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia azokra a kulcsfontosságú területekre összpontosít, amelyeken intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy javuljanak Európa lehetőségei a fenntartható növekedés és a versenyképesség terén.

(2)

A Tanács 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló ajánlást (2010–2014), 2010. október 21-én pedig elfogadta a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot (2), amelyek együtt alkotják az „integrált iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat.

(3)

A tagállamok állam- és kormányfői 2012. június 29-én elfogadták a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumot, amely koherens keretet teremt a minden lehetséges ösztönzőt, jogi és szakpolitikai eszközt felhasználó tagállami, uniós és euroövezeti tevékenységek számára. Döntöttek a tagállami szinten megvalósítandó intézkedésekről, és kifejezték teljes körű elkötelezettségüket az Európa 2020 stratégia céljainak megvalósítása és az országspecifikus ajánlások végrehajtása iránt.

(4)

A Tanács 2012. július 10-én ajánlást (3) fogadott el Ausztria 2012. évi nemzeti reformprogramjáról, valamint véleményezte Ausztria 2011–2016-os időszakra vonatkozó stabilitási programját.

(5)

A Bizottság 2012. november 28-án elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2013. évi európai szemeszterét. Ugyancsak 2012. november 28-án a Bizottság a makrogazdasági egyensúlyhiányok megelőzéséről és kiigazításáról szóló, 2011. november 16-i 1176/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) alapján elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést, amelyben Ausztriát nem sorolta azon tagállamok közé, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor.

(6)

Az Európai Parlament az 1466/97/EK rendelettel összhangban megfelelően részt vett az európai szemeszterben, és 2013. február 7-én elfogadta a 2013. évi éves növekedési jelentés foglalkoztatási és szociális vonatkozásairól szóló állásfoglalást és a 2013. évi éves növekedési jelentéshez való hozzájárulásról szóló állásfoglalást.

(7)

Az Európai Tanács 2013. március 14-én elfogadta a pénzügyi stabilitás, a költségvetési konszolidáció és a növekedést ösztönző intézkedések biztosítására irányuló prioritásokat. Hangsúlyozta, hogy differenciált és növekedésbarát költségvetési konszolidációt kell végrehajtani, helyre kell állítani a gazdaságnak történő hitelnyújtás rendes feltételeit, ösztönözni kell a növekedést és a versenyképességet, kezelni kell a munkanélküliséget és a válság társadalmi következményeit, valamint korszerűsíteni kell a közigazgatást.

(8)

Ausztria 2013. április 16-án benyújtotta a 2013. évi nemzeti reformprogramját és a 2012–2017-es időszakra vonatkozó stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(9)

A stabilitási programnak az 1466/97/EK rendelet szerinti értékelése alapján a Tanács úgy véli, hogy Ausztria jelentős konszolidációs erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy a költségvetést a túlzott hiány kiigazításának útjára állítsa. A stabilitási program tekintetében a költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv optimista. A stabilitási programban felvázolt költségvetési stratégia elsődleges célja az államháztartási hiány fokozatos csökkentése a névleges értelemben kiegyensúlyozott költségvetés 2016-ig történő elérése és a középtávú költségvetési cél 2017-ig történő teljesítése érdekében. A stabilitási program megerősíti a GDP 0,45 %-át kitevő strukturális hiányra vonatkozó korábbi középtávú költségvetési célkitűzést. A középtávú költségvetési célkitűzés összhangban van a Stabilitási és Növekedési Paktum követelményeivel. A jelenlegi előrejelzések alapján Ausztria jó úton halad, hogy 2013-ra kiigazítsa túlzott hiányát, tekintve, hogy a Bizottság szolgálatainak előrejelzései alapján az államháztartási hiány 2012-ben a GDP 2,5 %-át tette ki és 2013-ban várhatóan a GDP 2,2 %-ára, 2014-ben pedig a GDP 1,8 %-ára fog tovább csökkenni. Adódhatnak azonban lehetséges többletköltségek egy nagy bank felszámolásával kapcsolatban, amelyeknek jelentős hiánynövelő hatása lehet. A 2012-ben a túlzotthiány-eljárásban előírt kiigazítási pályát felülmúló, nagymértékű javulást követően a strukturális egyenleg hiánya az előrejelzések szerint 2013-ban 1,8 %-ra fog emelkedni. A strukturális hiány 2013-as csekély mértékű emelkedését a Bizottság szolgálatainak előrejelzése is megerősítette. A stabilitási programban foglalt adatok szerint 2014-től kezdve az újraszámított strukturális egyenleg 2014-ben és 2015-ben 0,5 %-ot felülmúló strukturális kiigazítást irányoz elő, amelynek következtében Ausztria a stabilitási programban felvázolt forgatókönyvhöz képest két évvel korábban, azaz 2017 helyett már 2015-ben teljesítheti a középtávú célkitűzést.

A Stabilitási és Növekedési Paktum kiadásokra vonatkozó referenciaértékét illetően a programban foglalt információk szerint az államháztartási kiadások növekedési üteme (a diszkrecionális intézkedések nélkül) a 2014-es és 2016-os években várhatóan a GDP 0,5 %-ával járul majd hozzá a középtávú célkitűzést szolgáló éves strukturális kiigazításhoz. A stabilitási program forgatókönyvében a kiadások/GDP-arány vonatkozásában előre jelzett jelentős csökkenés rendkívül ambiciózus, mivel a becslések szerint a kiadások szintje a GDP-hez viszonyítva az elmúlt több mint 15 évben az egyik legalacsonyabb szintet fogja elérni. Ausztria az adósságkritériumnak való megfelelés tekintetében várhatóan 2014-től 2016-ig átmeneti időszakban lesz, és a tervek biztosítani fogják a megfelelés irányába tett elegendő mértékű előrelépést.

A költségvetési keret megerősítése alig változtatott a kormány különböző rétegei közötti költségvetési kapcsolatokon. Továbbra is kihívást jelentenek az egymást átfedő felelősségi körök és a finanszírozási és kiadási hatáskörök közötti következetlenségek. A nemzeti kormány, a társadalombiztosítást nyújtók és a szövetségi szint alatti szint közötti folyamatos megállapodások komplex mechanizmusa végrehajtási kockázatot jelent az egészségügyi kiadások visszafogását célzó intézkedésekre. Az oktatás terén egy hat pontból álló javaslatról, egyebek mellett a kerületek iskolaigazgatási hatóságainak eltörléséről folyó tárgyalások üdvözlendő lépést jelentenek afelé, hogy egyszerűsödjenek a kormányzat különböző szintjei közötti felelősségi körök, ám további egyszerűsítésre lenne szükség ahhoz, hogy a hatáskörök szétaprózottsága még nagyobb mértékben csökkenhessen.

(10)

Az előrejelzések szerint 2020-tól romlani kezd Ausztria munkaerő-potenciálja, a gazdaság egyre inkább igényli a szakképzettséget. Optimalizálható a munkaképes korú népességben rejlő potenciál kihasználása, különösen a nők, a migránsok és az idősebb munkavállalók körében.

(11)

Az idősebb munkavállalók foglalkoztatási aránya bár észrevehetően növekszik és közelít az uniós átlaghoz, még mindig az alatt van (43,1 % szemben a 48,8 %-kal), és a nyugdíjba vonulást megelőzően az emberek mintegy 30 %-a tölt 1,5 és 3 év közötti időszakot munkanélküliként vagy betegszabadságon. A korai nyugdíjba vonulási és rokkantsági nyugdíjrendszerek viszonylag széleskörű alkalmazása, valamint a nők viszonylag alacsony törvényes nyugdíjkorhatára (60 év), amely csak nagyon fokozatosan fog emelkedni, negatív hatást gyakorol az idősebb munkavállalók munkaerő-kínálatára. 2012-ben számos, a tényleges nyugdíjkorhatár növelését célzó intézkedés került elfogadásra, főleg a korai nyugdíjazás, valamint a rokkantsági nyugdíj csökkentésével.

(12)

Jóllehet a nők foglalkoztatottsági aránya viszonylag magas Ausztriában (2012-ben 70,3 % az uniós szintű 62,4 %a-hoz képest), a munkaerőpiacon tapasztalt nemek közötti szegmentálódás csökkentése által még van lehetőség ezen arány növelésére. A részmunkaidőben foglalkoztatott nők aránya a legmagasabbak között van az Unióban és korlátozott mértékben állnak rendelkezésre a gyermekgondozási és a tartós ápolás-gondozási szolgáltatások. A női foglalkoztatottság teljes munkaidős egyenértékben mért aránya azt jelzi, hogy Ausztria számára különösen nehéz teljes mértékben kihasználni a női munkaerőben rejlő potenciált. Ezenfelül a nőket majdnem kétszer olyan gyakran foglalkoztatják marginális területeken, s nagy számban alkalmazzák őket alacsony bérezésű munkák esetében. Ez a nemek között 24 %-os fizetési különbséget eredményez, ami uniós viszonylatban a harmadik legmagasabb arány. Az alacsony keresetűek adóterheinek csökkentése nagyobb ösztönzőt jelentene munkaerő-piaci részvételük növelésére. Az osztrák adórendszer szerkezete lehetővé teszi, hogy az adózás a növekedés szempontjából kevésbé káros egyéb források felé tolódjon el. Az ingatlanadó-bevételek Ausztriában csupán a GDP 0,5 %-át teszik ki és jóval a GDP 2,1 %-át kitevő uniós átlag alatt vannak. Az ingatlanvagyonhoz kapcsolódó rendszeres adókból származó bevételek, amelyek a növekedés szempontjából a legkevésbé károsak, a harmadik legalacsonyabb értéket mutatják az Unióban, 2011-ben a GDP 0,2 %-át tették ki (uniós átlag: 1,3 %).

(13)

2011-ben a munkaképes korú népesség 19 %-a külföldi születésű volt, ezzel az aránnyal Ausztria a munkaképes korú migránsok egyik legmagasabb arányát képviseli a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) országai között. A migránsok gyakran nehézségekkel találják szembe magukat a munkaerőpiacon, és körükben jóval magasabb a munkanélküliségi ráta (9,7 % szemben a 3,6 %-kal), valamint a foglalkoztatottsági arány is alacsonyabb (az EU-27-en kívüli állampolgárok 62,8 %-os aránya szemben az osztrák polgárok 76,4 %-os arányával). Ezen túlmenően a migráns háttérrel rendelkezők képzettségi szint alatti foglalkoztatása és bérezése háromszor olyan gyakran fordul elő, mint az osztrák polgárok esetében (2008-ban 27,5 % volt szemben a 9,7 %-kal). A migránsok oktatási eredményei is alacsonyabbak, a szegénység kockázata pedig kétszer olyan nagy eséllyel fenyegeti őket (26,6 % szemben a 12,6 %-kal).

(14)

Az előrejelzett közép- és hosszú távú nyugdíj- és egészségügyi kiadások veszélyeztetik az államháztartás fenntarthatóságát. A tartós ápolás-gondozás előrejelzett kiadásai is fenntarthatósági kockázatot hordoznak, jóllehet kisebb mértékben. A nyugdíjrendszer közelmúltbeli reformja valószínűleg bizonyos fokig csökkenti a fenntarthatósági kockázatokat, ha a munkaerő-piaci feltételek olyan jellegű javítása kíséri őket, amely lehetővé teszi az idősebb munkavállalók számára, hogy tovább maradjanak a munka világában. Azonban még várat magára a férfiak és nők nyugdíjkorhatárának gyorsított harmonizációja, valamint a tényleges nyugdíjkorhatárnak az emelése a nyugdíjkorhatárnak, valamint a nyugdíjnak a várható élettartam növekedéséhez történő hozzáigazítása révén. Az egészségügyi és a tartós ápolás-gondozási rendszer pénzügyi fenntarthatóságának kérdésével foglalkozni kell, többek között amiatt is, hogy folyamatosan nő a tartós ápolás-gondozás iránti igény és kereslet. Az egészségügyi ágazatokban a közelmúltban tett szakpolitikai intézkedések valószínűleg a helyes irányba mutatnak, bár hatékonyságuk alapos értékelését a következő években el kell végezni. Elő kell mozdítani a megelőzést, a rehabilitációt és a független életvitelt, hogy megfékezhetőek legyenek a tartós ápolás-gondozás jövőbeni költségei.

(15)

Egyes összehasonlító nemzetközi tanulmányok és vizsgálatok alapján az osztrák oktatási eredmények a 10–15 évesek körében az átlag alatt maradnak annak ellenére, hogy Ausztria oktatásra fordított kiadásai jóval az 5,41 %-os uniós átlag felettiek, 2009-ben a GDP 6,01 %-át tették ki. A 15 éves fiatalok több mint 25 %-a nem rendelkezik megfelelő olvasási készségekkel, és matematikából is csak valamelyest jobbak az eredmények. A migráns háttérrel rendelkező fiatalok és osztrák születésű diáktársaik közötti teljesítménykülönbségek a legmagasabbak között szerepelnek az Unióban. A felsőoktatásban a hallgatók növekvő száma nyomást gyakorol a pénzügyi és szervezeti rendszerekre, ám a tanulmányaikat sikeresen befejező hallgatók aránya alacsony. Az oktatási rendszer igazgatása és finanszírozása terén érvényes felelősségi körök megosztása is szétaprózódott.

(16)

Ausztria azon tagállamok egyike, amelyek a leginkább profitálhatnának (GDP-ben) a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtást gátló tényezők visszaszorításából. A szolgáltatói ágazatban azonban még mindig jelentős korlátok gátolják a piacra lépést és a hatékony versenyt. E korlátok különösen a szabadfoglalkozások és a vasúti szállítás terén jelentkeznek. A szakmai szolgáltatások lényeges szerepet játszanak az üzleti szolgáltatások piacain: a GDP 10 %-át, a teljes foglalkoztatásnak pedig 11 %-át teszik ki. A szolgáltatói ágazatban továbbra is fennállnak a hozzáférés megszerzésére és egyes szakmák gyakorlására vonatkozó, például a jogi formát és a részesedési követelményeket illető korlátozások. Nagy szükség van annak értékelésére, hogy mennyire indokoltak e korlátozások, és hogy ugyanazon közérdekű célkitűzések teljesíthetők-e enyhébb szabályozási rendszerek alkalmazásával. A nemrégiben bekövetkezett versenyjogi változás eredményeként meg fognak szilárdulni az osztrák versenyhatóságok hatáskörei, pénzügyi és emberi erőforrásai azonban még mindig a hasonló vagy kisebb gazdaságokban megfigyelt szintek alatt maradnak.

(17)

Ausztria előrelépett a határokon átnyúló, származási és fogadó tagállam közötti pénzügyi felügyeleti együttműködés terén. Ezenfelül további előrelépés történt azon teljesen vagy részben államosított bankok átszervezése terén, amelyek szerkezetátalakítási támogatásban részesültek. E bankok eszközeinek további minőségromlásával összefüggő kockázatok miatt azonban még mindig vannak olyan veszélyeztetett területek, amelyeket szorosan figyelemmel kell kísérni.

(18)

Az európai szemeszterrel összefüggésben a Bizottság elvégezte Ausztria gazdaságpolitikájának átfogó elemzését, értékelte a nemzeti reformprogramot és a stabilitási programot. Figyelembe vette nemcsak a programok Ausztria fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy azok megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a jövőbeli nemzeti döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni. Az alábbi 1–7. ajánlás tükrözi a Bizottság európai szemeszter keretében tett ajánlásait.

(19)

A Tanács ezen értékelés fényében megvizsgálta a stabilitási programot, és arról alkotott véleményét (5) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi.

(20)

Az európai szemeszterrel összefüggésben a Bizottság elvégezte az euroövezet gazdaságpolitikájának átfogó elemzését is, amely alapján a Tanács külön ajánlásokat (6) intézett azon tagállamokhoz, amelyek pénzneme az euro. Ausztriának, amelynek pénzneme ugyancsak az euro, az említett ajánlások teljes körű és megfelelő időben történő végrehajtásáról is gondoskodnia kell.

1.

A tervezetteknek megfelelően hajtsa végre a 2013. évi költségvetést, hogy fenntartható módon kiigazítsa a túlzott hiányt és hajtsa végre a tanácsi ajánlásokban a túlzotthiány-eljárás keretében meghatározott strukturális kiigazítási erőfeszítést. A túlzott hiány kiigazítását követően megfelelő ütemben hajtsa végre a strukturális kiigazítási erőfeszítést, hogy 2015-re teljesítse a középtávú költségvetési célt. Egyszerűsítse a kormányzat különböző szintjei közötti költségvetési kapcsolatokat, például a szervezeti felépítés egyszerűsítése és a finanszírozási és kiadási hatáskörök összehangolása révén.

2.

Gyorsítsa fel a férfiak és nők nyugdíjkorhatárának harmonizációját, igazítsa a törvényes nyugdíjkorhatárt a várható élettartamhoz, hajtsa végre és kövesse figyelemmel a korai nyugdíjba vonulás korlátozására irányuló, nemrégiben hozott reformokat, valamint javítsa az idősebb munkavállalók foglalkoztathatóságát a tényleges nyugdíjkorhatár és az idősebb munkavállalók foglalkoztatási rátájának felemelése érdekében.

3.

Tegyen új intézkedéseket a nők munkaerő-piaci részvételének növelése érdekében, nevezetesen a gyermekgondozás és a tartós ápolás-gondozási szolgáltatások további fejlesztése révén, valamint foglalkozzon a nemek közötti bérszakadékkal és a nyugdíjak közötti különbséggel. Aknázza ki teljes mértékben a migráns háttérrel rendelkező személyek munkaerő-piaci lehetőségeit, végzettségük és oktatási eredményeik elismerésének javítása révén. Csökkentse a munkára nehezedő magas adó- és társadalombiztosítási terheket az alacsony keresetűek esetében, mégpedig költségvetési szempontból semleges módon, az adózás egyéb, a növekedés szempontjából kevésbé káros formáira, például rendszeres ingatlanadókra támaszkodva.

4.

Hajtsa végre hatékonyan az egészségügyi rendszer nemrégiben hozott reformjait, hogy meggyőződhessen arról, hogy megvalósulnak a költséghatékonyság-növelésből származó várt megtakarítások. Dolgozzon ki pénzügyileg fenntartható modellt a tartós ápolás-gondozási szolgáltatások nyújtására és helyezzen nagyobb hangsúlyt a megelőzésre, a rehabilitációra és a független életvitelre.

5.

Javítsa az oktatás eredményeit, különösen a hátrányos helyzetű fiatalok körében, egyebek mellett a korai gyermekkori oktatás ösztönzése és a korai differenciálás negatív hatásainak csökkentése révén. Javítsa a stratégiai tervezést a felsőoktatásban és szorgalmazza az iskolaelhagyást visszaszorító intézkedéseket.

6.

Szilárdítsa tovább a versenyhatóság hatáskörét és erőforrásait, valamint kövesse figyelemmel a versenyjogi reform végrehajtását. Távolítsa el a szolgáltatók munkáját megnehezítő akadályokat. Ezen belül vizsgálja felül, hogy a piacra lépést és a szabályozott szakmák gyakorlását gátló korlátozásokat a közérdek indokolja-e, valamint ösztönözze a versenyt a vasúti ágazatban.

7.

A pénzügyi stabilitás fenntartása céljából tartsa továbbra is szoros felügyelet alatt a teljes mértékben és részben államosított bankokat és gyorsítsa fel átszervezésüket.

30.7.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 217/5

(1)

Az Európai Tanács 2010. március 26-án elfogadta az Európai Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a gazdaságpolitikák fokozott összehangolásán alapuló, a foglalkoztatást és a növekedést célzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia azokra a kulcsfontosságú területekre összpontosít, amelyeken intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy javuljanak Európa lehetőségei a fenntartható növekedés és a versenyképesség terén.

(2)

A Tanács 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló ajánlást (2010–2014), 2010. október 21-én pedig elfogadta a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot (3), amelyek együtt alkotják az „integrált iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat.

(3)

Az Európai Unió tagállamainak állam- és kormányfői 2012. június 29-én elfogadták a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumot, amely koherens keretet teremt a minden lehetséges ösztönzőt, jogi és szakpolitikai eszközt felhasználó tagállami, uniós és euroövezeti tevékenységek számára. Döntöttek a tagállami szinten megvalósítandó intézkedésekről, és kifejezték teljes körű elkötelezettségüket az Európa 2020 stratégia céljainak megvalósítása és az országspecifikus ajánlások végrehajtása iránt.

(4)

A Tanács 2012. július 10-én ajánlást (4) fogadott el Belgium 2012. évi nemzeti reformprogramjáról, valamint véleményezte Belgium 2012–2015-ös időszakra vonatkozó stabilitási programját.

(5)

A Bizottság 2012. november 28-án elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2013. évi európai szemeszterét. Ugyancsak 2012. november 28-án a Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést, amelyben Belgiumot azon tagállamok közé sorolta, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor.

(6)

Az Európai Parlament az 1466/97/EK rendelettel összhangban megfelelően részt vett az európai szemeszterben, és 2013. február 7-én elfogadta a 2013. évi éves növekedési jelentés foglalkoztatási és szociális vonatkozásairól szóló állásfoglalást és a 2013. évi éves növekedési jelentéshez való hozzájárulásról szóló állásfoglalást.

(7)

Az Európai Tanács 2013. március 14-én elfogadta a pénzügyi stabilitás, a költségvetési konszolidáció és a növekedést ösztönző intézkedések biztosítására irányuló prioritásokat. Hangsúlyozta, hogy differenciált és növekedésbarát költségvetési konszolidációt kell végrehajtani, helyre kell állítani a gazdaságnak történő hitelnyújtás rendes feltételeit, ösztönözni kell a növekedést és a versenyképességet, kezelni kell a munkanélküliséget és a válság társadalmi következményeit, valamint korszerűsíteni kell a közigazgatást.

(8)

A Bizottság 2013. április 10-én az 1176/2011/EU rendelet 5. cikkének megfelelően közzétette a Belgiumra vonatkozó részletes vizsgálat eredményeit. Vizsgálata alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Belgiumban makrogazdasági egyensúlyhiány tapasztalható, amely nyomon követést tesz szükségessé és szakpolitikai intézkedéseket igényel. Különösen az áruk külső versenyképességét és az eladósodottságot, ezen belül is elsősorban a magas államadósságnak a reálgazdaságra kifejtett hatásait érintő makrogazdasági fejlemények igényelnek továbbra is odafigyelést.

(9)

Belgium 2013. április 29-én benyújtotta a 2013. évi nemzeti reformprogramját és a 2012–2016-os időszakra vonatkozó stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(10)

A stabilitási programnak az 1466/97/EK tanácsi rendelet szerinti értékelése alapján a Tanács úgy véli, hogy a programban szereplő költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv megalapozott. A Bizottság 2013. tavaszi előrejelzésével összehasonlítva – amely nem vár GDP növekedést 2013-ra, 2014-re pedig 1,2 %-os növekedést jelez előre – a stabilitási program valamivel optimistább (2013-ra 0,2 %-os, 2014-re 1,5 %-os növekedést vetít előre). Belgium 2010 óta költségvetési konszolidációs intézkedéseket hajtott végre, és szintén 2012-ben strukturális reformokat vezetett be a nyugdíjrendszer, a munkanélküliek ellátásai és az árupiacok terén. A költségvetési kiigazítás azonban nem volt elegendő ahhoz, hogy megfeleljenek a 2009. december 2-i, a túlzott költségvetési hiány megszüntetésére irányuló tanácsi ajánlásnak. Továbbá a Dexia bankcsoportnak a hiányt a GDP 0,8 %-ával növelő feltőkésítése, valamint a gazdaság 2012 második felében mutatott, a vártnál rosszabb teljesítménye miatt a megadott határidőig nem sikerült korrigálni a túlzott költségvetési hiányt. Ennek következtében, a jelenlegi kilátások mellett, a hiányt 2013-tól fogják a Szerződés szerinti GDP 3 %-os referenciaérték alá szorítani. A stabilitási programban felvázolt költségvetési stratégia célja, hogy 2015-re strukturális egyensúlyban lévő költségvetést érjenek el, a középtávú költségvetési cél elérését pedig 2016-ra tűzték ki. A stabilitási programmal a középtávú költségvetési cél a GDP 0,5 %-ának megfelelő többletről 0,75 %-os többletre módosult. Az új középtávú költségvetési cél összhangban van a Stabilitási és Növekedési Paktummal. A stabilitási program összeegyeztethető a túlzotthiány-eljárásban szabott új, 2013-as határidővel, de a Bizottság szolgálatainak tavaszi előrejelzése szerint csupán szűk biztonsági tartalék áll rendelkezésre a Szerződés szerinti 3 %-os GDP referenciaérték megsértésének elkerülésére, hiszen az előrejelzés szerint a hiány 2013-ban eléri a GDP 2,9 %-át.

A középtávú költségvetési cél – 2016-ra előrevetített – megvalósítása felé tett előrehaladás éves tervezett üteme (strukturális értelemben) meghaladja a GDP 0,5 %-át. 2013 utánra nem határoztak meg költségvetési konszolidációs intézkedéseket. A stabilitási programban közölt információk szerint – a diszkrecionális bevételi intézkedések nélkül számított – államháztartási kiadások növekedési üteme 2014–2016 folyamán várhatóan évente a GDP 0,5 %-ának megfelelő értékkel fog hozzájárulni a középtávú költségvetési cél érdekében tett strukturális kiigazításhoz. A stabilitási program alapján az adósságráta a GDP 100 %-ánál fog tetőzni 2013-ban, majd 2016-ig fokozatosan csökken, egészen a GDP 93 %-áig. 2014 és 2016 között Belgium várhatóan átmeneti időszakban lesz az adósságra vonatkozó kritérium tekintetében. A tervek szerint az adósságra vonatkozó referenciaértéket az átmeneti időszak végére sikerül majd elérni. A Bizottság szolgálatainak 2013. tavaszi előrejelzése szerint – amely változatlan gazdaságpolitikát feltételezve 101,4 %-os adósságrátát vetít előre 2013-ra, amely 2014-re a GDP 102,1 %-ára nő – az adósságcsökkentési szabályt nem sikerül 2014-re teljesíteni, ami azt jelenti, hogy a középtávú költségvetési cél irányába tett előrehaladás mértéke nem elegendő. A stabilitási program nem részletezi, hogy a tervezett kiigazításból a kormányzat különböző szintjei milyen mértékben veszik ki a részüket, jóllehet ez a kérdés már az előző évi országspecifikus ajánlásban is megjelent. Az államháztartásra vonatkozó szabályalapú többéves keret mellett ki kell dolgozni a konkrét koordinációs intézkedéseket is; egyúttal megállapodásra is kell jutni azokról annak érdekében, hogy biztosítva legyen a régiók, közösségek és helyi hatóságok nagyobb fokú, automatikus kötelezettségvállalása a költségvetési célok elérése tekintetében.

(11)

Belgium a népesség elöregedésével összefüggő kiadások várhatóan nagyon jelentős (a GDP 2 százalékpontjának megfelelő) növekedésével néz szembe már a 2010–2020 közötti időszakban is, különösen a nyugdíjkiadások és a tartós ápolás-gondozás területén. Az időskorúak társadalombiztosítását érintően kezdeményezett reformnak várhatóan pozitív hatása lesz az idősebb emberek foglalkoztatására nézve. Mindazonáltal az előrejelzések szerint Belgiumnak nem sikerül majd elérnie a saját maga által 2020-ra kitűzött célt ezen a területen. A kihívás nagysága miatt további intézkedésekre lesz szükség a kötelező nyugdíjkorhatár és a tényleges nyugdíjbavonulási életkor közötti eltérés megszüntetésére. A kötelező nyugdíjkorhatárnak a várható élettartam alakulásához kötésére irányuló intézkedésekkel biztosítható lenne a nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatósága. Egyensúlyt kell teremteni a pénzügyi fenntarthatóság elérése és az időskorúak társadalombiztosítási rendszerei megfelelősségének fenntartása között. Ami a tartós ápolás-gondozást illeti, tekintettel az intézményi ellátás viszonylag magas belgiumi költségeire, meg kell vizsgálni a tartós ápolás-gondozási szolgáltatásokra fordított közkiadások hatékonyságának növelésére, az egészségmegőrzést és a rehabilitációt érintő költségmegtakarítási intézkedésekre, illetve független életvitel jobb feltételeinek megteremtésére kínálkozó lehetőségeket.

(12)

Belgium versenyképességének hosszú távú elvesztésében számos tényező közrejátszik, így például a bérmeghatározási rendszer, a termelési inputtényezők piacainak hiányosságai, valamint a gazdaság innovációs kapacitásával összefüggő, nem költségalapú tényezők. A legfőbb kereskedelmi partnerekkel szemben a versenyképességet fenntartani hivatott 1996-os bérnorma nem tudta mindig betölteni a szerepét. A bérek alakulása és a termelékenységi szint között szorosabb kapcsolatot teremteni szándékozó eddigi közvetlen intézkedések a helyes irányba tett lépések, de hosszú távon nem elegendőek a bérek és a termelékenység alakulása közötti összhang biztosításához. A bérmegállapodási rendszer továbbra is strukturális kiigazításra szorul. Így például automatikus kiigazítások formájában, amelyek akkor lépnek életbe, ha a bérnormát nem tartják be, vagy ha az egészségmutató növekedése meghaladja a bérek növekedését a legfőbb kereskedelmi partnereknél. A bérmegállapodási rendszernek biztosítani kell, hogy a bérek alakulása igazodjon a szubregionális és a helyi szintű termelékenység dinamikájához. Belgium köztes termékekre specializálódott, amelyek piacán nagyon erős a nemzetközi verseny, emiatt pedig nehéz a végtermékek áraiban érvényesíteni az inputtermékek árainak változásait. Jóllehet a belga kutatási és innovációs (K+F) rendszer erősségei mérsékelni tudták a költségalapú versenyképesség terén mutatkozó hátrányt, a vállalati K+F továbbra is nagyon koncentrált, az innovációk vállalkozások általi szélesebb körű alkalmazása terén lemaradás tapasztalható. A vállalkozókészségre, a vállalkozások dinamikájának fokozására és a humántőke fejlesztésére összpontosítva meg kell erősíteni a tudásintenzívebb gazdaság felé történő átmenet felgyorsításának keretfeltételeit.

(13)

A villamos energia és számos más termék és szolgáltatás ára magasabb Belgiumban, mint más tagállamokban, ami gyenge versenyre és strukturális akadályok meglétére utal. A kiskereskedelmi árak meghaladják az euroövezeti átlagot, a szakmai szolgáltatásokra vonatkozó korlátozások pedig akadályozzák az innovatív üzleti modellek fejlődését, és visszafogják a beruházásokat. Belgium csak korlátozott mértékű haladást ért el a hálózatos iparágakban zajló verseny javítása terén, az erős és független szabályozók létrehozása pedig továbbra sem tekinthető befejezettnek. A mobil széles sávú hozzáférések penetrációja Belgiumban a második legalacsonyabb az Unióban, aminek hátterében jórészt a rádióspektrum hozzáférhetőségével kapcsolatos szabályozási és koordinációs problémák állnak. Jóllehet a szolgáltatóváltás magasabb arányával csökkent a hagyományos energiapiaci szolgáltató dominanciája a termelés terén, a villamos energia és a földgáz kiskereskedelmi piacán, továbbá a villamos energia nagykereskedelmi piacán a verseny továbbra sem kielégítő, és a magas forgalmazási költségek a szomszédos országokhoz képest aránytalan mértékben növelik az ipari felhasználók részére kínált nettó árakat. Belgiumnak a villamos energia és a földgáz végfelhasználói árainak ellenőrzésére vonatkozó döntése hátráltathatja a kapacitásbővítő beruházásokat és az új piaci szereplők megjelenését. A postai ágazatra vonatkozó engedélyezési feltételek továbbra is aggályokat vetnek fel. A belföldi vasúti személyszállítás védve van a versenytől, a kikötői munkára vonatkozó szabályozást nem korszerűsítették. Tekintettel a fent említett ágazatok versenyképességi jelentőségére, az említett intézkedések meghozatala sürgősnek tekinthető.

(14)

A belga adórendszer aránytalanul nagy mértékben támaszkodik a közvetlen adókra, és kiskapukat tartalmaz, amelyek csökkentik az adórendszer igazságosságát. Jóllehet Belgium tett bizonyos erőfeszítéseket a munkát terhelő adók csökkentésére, az implicit adómérték a munkavállalók legtöbb típusa esetén még mindig a legmagasabbak között van az Unióban. A környezetvédelmi adók aránya az összes adóbevételen belül továbbra is Belgiumban az egyik legalacsonyabb. Többek között az adókiadások csökkentésével és ésszerűsítésével, valamint az indokolatlanul és hatástalanul csökkentett héa-adómértékek megszüntetésével lenne lehetőség az adórendszer egyszerűsítésére és hatékonyságának javítására.

(15)

Belgiumban gondot okoz az átlag alatti és stagnáló munkaerő-piaci részvétel, továbbá jelentős különbségek tapasztalhatók a régiók és a népesség egyes csoportjai között a foglalkoztatás és munkanélküliség tekintetében. Legalacsonyabb a munkaerő-piaci részvétel a népességnek a bevándorló hátterű, az idős munkavállalókat és az alacsony képzettségű fiatalokat magában foglaló csoportjai körében. Ezek a csoportok jobban ki vannak téve a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázatának is. A munkanélküli ellátások rendszere helyes irányba mozdult el, de ez önmagában – az álláskereséshez nyújtott hatékony támogatás és képzési lehetőség nélkül – még nem garantálja a munkaerő-piaci kereslet és kínálat hatékonyabb összehangolását. A munkanélküliség csökkentésére szövetségi szinten kitűzött célok és a regionális szinten végrehajtott foglalkoztatási támogatási intézkedések közötti kölcsönhatás meglehetősen összetett rendszert eredményez. Jóllehet az alacsony képzettségű fiatalokat célzó intézkedések előnyeiből vélhetően a migráns munkavállalók is részesülnek, szükség lenne egy kifejezetten erre a csoportra irányuló átfogó stratégiára. Másrészről a munkaerő régióközi mobilitásának jelentős mértékű növekedése nélkül nehéznek tűnik megoldást találni a munkaerő-piaci kereslet és kínálat bizonyos eltéréseire. Részletesebben meg kell vizsgálni, hogy az oktatási és képzési szolgáltatások miként tehetők átláthatóbbá és hatékonyabbá, továbbá miként lehetne megerősíteni a képzést nyújtó különböző szervezetek közötti szinergiákat.

(16)

Az üvegházhatásúgáz-kibocsátásra vonatkozó, a 2020-ig terjedő időszakot lefedő előrejelzések szerint Belgium nem fogja tudni teljesíteni a 15 %-os csökkentési célt. Továbbra sem világos, hogy a különböző hatóságok által elszigetelten tett kezdeményezések miként fogják biztosítani a cél elérését, vagy miként lesznek a terhek megosztva a régiók között. Nem látszik az sem, hogy milyen hatással járnak a kibocsátáscsökkentésre irányuló összetett intézkedések, különösen a fuvarozási ágazatban és az építőiparban. A forgalmi torlódások súlyos, egyes becslések szerint a GDP 2 %-át elérő terhet jelentenek a belga gazdaság számára, ami az egyik legmagasabb Európában, de az új közlekedésiadó-rendszer bevezetését 2016-ig elhalasztották a három régióban.

(17)

A regionalizáltság magas fokából fakadó koordinációs kérdések középpontjában a közigazgatás hatékony megszervezése áll, mivel a különböző hálózatok, szintek és szereplők megléte gyengébb igazgatással és magasabb adminisztratív költségekkel járó párhuzamos struktúrákat eredményezhet. Ezek a kérdések napirenden vannak az adóztatás és a költségvetési kiadások, többek között az oktatás és a társadalombiztosítás területén is, amelyek általában nagyobb együttműködést és koordinációt igényelnek.

(18)

Az európai szemeszterrel összefüggésben a Bizottság elvégezte Belgium gazdaságpolitikájának átfogó elemzését. Értékelte a nemzeti reformprogramot és a stabilitási programot, valamint bemutatta a részletes vizsgálat eredményeit. Figyelembe vette nemcsak a programok Belgium fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy azok megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a jövőbeli nemzeti döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni. Az alábbi 1–7. ajánlás tükrözi a Bizottságnak az európai szemeszter keretében tett ajánlásait.

(19)

A Tanács ezen értékelés fényében megvizsgálta a stabilitási programot, arról alkotott véleményét (5) pedig különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi.

(20)

A Bizottság által elvégzett részletes vizsgálat és ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a nemzeti reformprogramot és a stabilitási programot. A Tanács 1176/2011/EU rendeletének 6. cikke szerinti ajánlásokat az 1–5. ajánlás tükrözi.

(21)

Az európai szemeszter keretében a Bizottság elkészítette az euroövezet egészének gazdaságpolitikájára vonatkozó elemzését is, amely alapján a Tanács külön ajánlásokat (6) intézett azon tagállamokhoz, amelyek pénzneme az euro. Belgiumnak, amelynek pénzneme ugyancsak az euro, az említett ajánlások teljes körű és megfelelő időben történő végrehajtásáról is gondoskodnia kell,

1.

Hozzon további intézkedéseket a túlzott hiány 2013-ig történő korrekciójára felszólító tanácsi határozatban rögzített strukturális kiigazítás elérése és a konszolidáció fenntarthatóságának és hitelességének javítása céljából. A költségvetési egyensúlyhiány tartós kiigazítása olyan nagyívű strukturális reformok hiteles végrehajtását teszi szükségessé, amelyek növelik a kiigazítási mozgásteret és javítják a potenciális növekedést. A túlzott hiány korrekcióját követően megfelelő ütemben hajtsa végre a strukturális kiigazítást a középtávú cél 2016-ig történő elérése érdekében, és biztosítsa a magas adósságráta következetesen csökkenő pályáját. Ennek érdekében 2013. október 15-ig terjesszen elő olyan növekedésbarát strukturális intézkedéseket 2014-re, amelyek biztosítják a túlzott hiány fenntartható kiigazítását és elegendő mértékű haladást a középtávú költségvetési cél irányába. Gondoskodjon róla, hogy a kiigazítási pálya időben kiegyensúlyozott legyen vagy éppenséggel az időszak elejére összpontosuljon. Alakítson ki világos koordinációs mechanizmust annak érdekében, hogy költségvetési célkitűzések a középtávú tervezési időtáv alatt a szövetségi és az az alatti szinteken is kötelező erejűek legyenek, amihez többek között gyorsan fogadjon el az államháztartás egyensúlyára/többletére vonatkozó, a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződésnek megfelelő szabályt, továbbá fokozza a különböző kormányzati szintek közötti tehermegosztás átláthatóságát és az elszámoltathatóságot.

2.

Többek között a folyamatban lévő átalakítások megvalósításával csökkentse a korai nyugdíjbavonulás lehetőségeit, fokozva ezáltal a tényleges nyugdíjbavonulási életkor és a kötelező nyugdíjkorhatár közötti eltérés megszüntetésére irányuló erőfeszítéseket. Erősítse meg az időskorúak társadalombiztosítási rendszereinek reformját a foglalkoztatást támogató intézkedésekkel és a tevékeny időskort elősegítő munkaerő-piaci reformokkal. A nyugdíjkorhatárnak és a nyugdíjjuttatásoknak a várható élettartamban bekövetkező változásokhoz való hozzáigazításával emelje meg a tényleges nyugdíjkorhatárt. Folytassa az intézményi tartós ápolás-gondozásra fordított közkiadások költséghatékonyságának javítását.

3.

A versenyképesség helyreállítása érdekében folytassa a bérmegállapítási rendszer megkezdett reformját, ideértve a bérindexálási rendszer átalakítását is – többek között strukturális intézkedésekkel, a szociális partnerekkel konzultálva és a nemzeti gyakorlatnak megfelelően –, biztosítsa, hogy a bérmegállapítási rendszer tekintetbe vegye a termelékenység alakulását, tükrözze a szubregionális és a helyi termelékenység és munkaerő-piaci feltételek különbségeit, és tartalmazzon automatikus korrekciós mechanizmusokat arra az esetre, ha a bérek alakulása veszélyeztetné a költségalapú versenyképességet.

4.

Dolgozzon ki konkrét és megfelelően időzített strukturális intézkedéseket a verseny javítására a szolgáltatási ágazatokban, ennek jegyében pedig szüntesse meg az akadályokat a kiskereskedelemben, oldja fel a szakmai szolgáltatások túlzó korlátozásait, és fejlessze a széles sávú mobilszolgáltatást. A forgalmazási költségek csökkentésén és a kiskereskedelmi árak felügyeletén keresztül folytassa az energiaágazat működésének javítását, erősítse meg az energiaágazatban, a távközlésben és a fuvarozási ágazatokban (vasút, repülőterek) működő szabályozó hatóságok függetlenségét. Szüntesse meg a postai ágazat még meglévő szabályozási korlátait.

5.

Dolgozzon ki konkrét és megfelelően időzített javaslatokat az adóterheknek a munkáról a növekedést kevésbé torzító adóalapokra történő áthelyezése érdekében. Ennek jegyében vizsgálja meg konkrétan a környezetvédelmi adók, például a gázolajra, fűtőolajra és a céges autók magáncélú használatára kivetett adók alkalmazásának lehetőségeit. A jövedelmi adókat érintő adókiadások csökkentésén és a héa hatékonyságának növelésén keresztül egyszerűsítse az adórendszert, valamint a meglévő kiskapuk bezárásával javítsa az adószabályoknak való megfelelést.

6.

Az álláskeresésre vonatkozó szabályok hatékony érvényesítésén és a munkanélküliek számára biztosított személyre szabott álláskeresési segítségnyújtáson keresztül folytassa a munkavállalástól visszatartó tényezők leépítését. Tegyen intézkedéseket a munkaerő régióközi mobilitásának fokozása érdekében. Egyszerűsítse és erősítse meg a foglalkoztatási ösztönzők, az aktivizálási politikák, a munkaerő-piaci kereslet és kínálat összehangolásának eszközei, az oktatás, az egész életen át tartó tanulás, valamint az idősebb munkavállalókra és a fiatalokra irányuló szakképzési politika közötti koherenciát. Dolgozzon ki átfogó társadalmi befogadási és munkaerő-piaci stratégiát a migrációs hátterű népesség számára.

7.

A kibocsátáskereskedelmi rendszeren kívüli ágazatok, és különösen a közlekedés és az építőipar üvegházhatásúgáz-kibocsátásának csökkentésére vonatkozóan megfogalmazott célok elérése érdekében tegyen konkrét intézkedéseket, és jusson megállapodásra az ezzel kapcsolatos feladatoknak a szövetségi és a regionális szint közötti elhatárolásáról.

30.7.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 217/10

(1)

Az Európai Tanács 2010. március 26-án elfogadta az Európai Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a gazdaságpolitikák fokozott összehangolásán alapuló, a foglalkoztatást és növekedést célzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia azokra a kulcsfontosságú területekre összpontosít, amelyeken intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy javuljanak Európa lehetőségei a fenntartható növekedés és a versenyképesség terén.

(2)

A Tanács 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló ajánlást (2010–2014), 2010. október 21-én pedig elfogadta a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot (3), amelyek együtt alkotják az „integrált iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat.

(3)

A tagállamok állam- és kormányfői 2012. június 29-én elfogadták a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumot, amely koherens keretet teremt a minden lehetséges ösztönzőt, jogi és szakpolitikai eszközt felhasználó tagállami, uniós és euroövezeti tevékenységek számára. Döntöttek a tagállami szinten megvalósítandó intézkedésekről, és kifejezték teljes körű elkötelezettségüket az Európa 2020 stratégia céljainak megvalósítása és az országspecifikus ajánlások végrehajtása iránt.

(4)

A Tanács 2012. július 10-én ajánlást (4) fogadott el Bulgária 2012. évi nemzeti reformprogramjáról, valamint véleményezte Bulgária 2012–2015-ös időszakra vonatkozó konvergenciaprogramját.

(5)

A Bizottság 2012. november 28-án elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2013. évi európai szemeszterét. Ugyancsak 2012. november 28-án a Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést, amelyben Bulgáriát azon tagállamok közé sorolta, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor.

(6)

Az Európai Parlament az 1466/97/EK tanácsi rendelettel összhangban megfelelően részt vett az európai szemeszterben, és 2013. február 7-én elfogadta a 2013. évi éves növekedési jelentés foglalkoztatási és szociális vonatkozásairól szóló állásfoglalást és a 2013. évi éves növekedési jelentéshez való hozzájárulásról szóló állásfoglalást.

(7)

Az Európai Tanács 2013. március 14-én elfogadta a pénzügyi stabilitás, a költségvetési konszolidáció és a növekedést ösztönző intézkedések biztosítására irányuló prioritásokat. Hangsúlyozta, hogy differenciált és növekedésbarát költségvetési konszolidációt kell végrehajtani, helyre kell állítani a gazdaságnak történő hitelnyújtás rendes feltételeit, ösztönözni kell a növekedést és a versenyképességet, kezelni kell a munkanélküliséget és a válság társadalmi következményeit, valamint korszerűsíteni kell a közigazgatást.

(8)

A Bizottság 2013. április 10-én az 1176/2011/EU rendelet 5. cikkének megfelelően közzétette a Bulgáriára vonatkozó részletes vizsgálat eredményeit. Vizsgálata alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Bulgáriában makrogazdasági egyensúlyhiány tapasztalható, amely nyomon követést és szakpolitikai intézkedéseket tesz szükségessé. A folyamatos figyelemmel kísérés különösen a vállalati szektor hitelállományának leépítése, a külső pozíciók folyamatos kiigazítása, a versenyképesség és a munkaerőpiac miatt indokolt.

(9)

Bulgária 2013. április 19-én benyújtotta a 2013. évi nemzeti reformprogramját és a 2012–2016-os időszakra vonatkozó konvergenciaprogramját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(10)

A konvergenciaprogramnak az 1466/97/EK tanácsi rendelet szerinti értékelése alapján a Tanács úgy véli, hogy Bulgáriában az államháztartás helyzete összességében rendezett. A középtávú költségvetési célt 2012-ben sikerült elérni. A konvergenciaprogramban szereplő költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv a 2013–2014-es időszakra megalapozott: 2013-ra 1,0 %-os, 2014-re 1,8 %-os éves növekedéssel számol. A Bizottság szolgálatainak 2013. tavaszi előrejelzése szerint a GDP-növekedés 2013-ban 0,9 %-os, 2014-ben 1,7 %-os lesz. A konvergenciaprogramban felvázolt költségvetési stratégia célja, hogy a költségvetés strukturális egyenlegét a programidőszak egésze alatt a középtávú költségvetési cél közelében tartsák. A konvergenciaprogram megerősíti a GDP -0,5 %-aként meghatározott korábbi középtávú költségvetési célt, amely meghaladja a Stabilitási és Növekedési Paktum által előírt értéket. Az újrakalkulált strukturális költségvetési egyenleg alapján – amely várhatóan enyhén romlani fog a GDP 0,4 %-ának megfelelő 2012-es hiányhoz képest és a 2013–2016-os időszakban eléri a GDP 0,7–0,8 %-át – a konvergenciaprogram által lefedett időszakban Bulgária némileg elmarad majd a középtávú költségvetési céltól. Az államháztartási kiadások növekedésének mértéke – a diszkrecionális bevételi intézkedéseket is figyelembe véve – a 2013–2015-ös időszakban megfelel a Stabilitási és Növekedési Paktum kiadási referenciaértékeinek, 2016-ban azonban nem. Az adósságráta nem éri el a GDP 60 %-át, és a konvergenciaprogram szerint várhatóan 2014-ben a GDP 20,4 %-ának megfelelő értéken tetőzik, onnantól kezdve pedig a teljes programidőszak alatt csökken. Ehhez hasonlóan a Bizottság szolgálatainak 2013. tavaszi előrejelzése is 20,3 %-os GDP-arányos államadóssággal számol 2014-re.

(11)

Az elmúlt években Bulgária jelentősen megerősítette a költségvetési keretét, ami hozzájárult a költségvetési fegyelem fenntartásához és a költségvetési politika hitelességének növeléséhez. A 2014-ben hatályba lépő új államháztartási törvény megtartja a meglévő számszerűsített költségvetési szabályokat, újakat vezet be, és kiterjeszti valamennyi kormányzati alágazatra, tovább erősíti az önkormányzati szintre vonatkozó követelményeket és korszerűsíti a hároméves, középtávú költségvetési tervezési keretet. Fontos, hogy a hatóságok az eddigi ütemben folytassák a reformokat és készítsék elő a terepet az új államháztartási törvény végrehajtásához, többek között hozzák létre a tervezett független költségvetési hatóságot és egyértelműen határozzák meg annak feladatait, biztosítsák működési függetlenségét és a szükséges erőforrásokat. Bőven lenne mit javítani az adószabályoknak való megfelelés terén, ami egyúttal lehetővé tenné Bulgária számára, hogy a magasabb növekedést ösztönző kiadásokat finanszírozzon. Jóllehet Bulgária tett néhány érdemi lépést a megfelelési költségek csökkentése és a bevételek beszedésének javítása érdekében, az adórendszert érintően továbbra is komoly probléma az adócsalás és az adóigazgatás alacsony fokú hatékonysága. Az adóbeszedés igazgatási költségei magasak, csakúgy, mint a vállalkozásoknak az adófizetéssel összefüggésben felmerülő költségei. Az adószabályoknak való megfelelés javítása érdekében tett intézkedések ellenére a feketegazdaság részaránya vélhetően továbbra is magas, visszaszorítására kitartó, hosszú távú erőfeszítésekre van szükség.

(12)

A munkaerőpiacról történő idő előtti kivonulás jelentős kihívás a nyugdíjrendszer megfelelőségének javítása és a munkaerő-kínálat szempontjából. Az idősebb munkavállalók, és különösen az idősebb nők foglalkoztatási rátája az uniós átlag alatt van, ami azt eredményezi, hogy az ellátásban részesülők jelentős részének a nyugdíjjogosultsága nem éri el a szükséges szintet. Ugyan fontos reformintézkedések születtek ezen a téren, de a bizonyos foglalkozások tekintetében még meglévő különleges engedmények csökkentik a tényleges nyugdíjbavonulási életkort. A nyugdíjkorhatár emelésére irányulóan tett erőfeszítések fenntartása mellett Bulgáriának elő kell készítenie a teljes pályafutásuk alatt járulékot fizető férfiakra és nőkre egyformán érvényes kötelező nyugdíjkorhatár bevezetését, és erre vonatkozóan céldátumot kell meghatároznia. A visszaélések érdemi visszaszorítása szempontjából fontos lépés lenne a rokkantnyugdíjas ellátások feltételeinek és ellenőrzésének (pl. a munkaképességre vonatkozó feltételnek) a felülvizsgálata.

(13)

Bulgáriában gondot okoz az átlag alatti és csökkenő foglalkoztatás, továbbá a régiók és a népesség egyes csoportjai között a munkanélküliség tekintetében mutatkozó különbségek. A válság különösen súlyosan érintette az alacsony képzettségű munkavállalókat, és jelentősen megnövelte az ifjúsági munkanélküliséget. A tartós munkanélküliek száma meghaladja az uniós átlagot. Megújítása esetén a foglalkoztatási szolgálat a hatékonyabb tanácsadáson, a célzott foglalkoztatási intézkedéseken és a készségekkel kapcsolatos jövőbeli elvárások pontosabb előrejelzésén keresztül meghatározó szerepet tölthet be a bulgáriai munkaerő-piaci kereslet és kínálat összehangolásában. A megvalósítás alatt lévő ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés korai értékelése segíthet abban, hogy az erőforrásokat biztosan azokra az intézkedésekre fordítsák, amelyek munkahelyteremtésben mért hozadéka a legnagyobb. Továbbra is kihívást jelent annak biztosítása, hogy a minimálisan fizetendő társadalombiztosítási járulék úgy járuljon hozzá a feketegazdaság visszaszorításához, hogy közben a költségek növekedése miatt az alacsony képzettségű munkavállalók ne szoruljanak ki a munkaerőpiacról. Az Unióban a bolgár lakosság van leginkább kitéve a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázatának. A szegénység csökkentése és a társadalmi felzárkóztatás elősegítése 2020 című nemzeti stratégia végrehajtását kiemelt feladatként kell kezelni. Javítani kell a szociális transzferekhez és szolgáltatásokhoz való hozzáférést és azok hatékonyságát, különösen a gyerekek és az idősebb emberek tekintetében. A nemzeti romaintegrációs stratégiára vonatkozó cselekvési tervnek konkrét intézkedéseket, megfelelő forrásokat és az intézkedések hatásának mérésére szolgáló monitoring mechanizmust létrehozását kell tartalmaznia.

(14)

Az oktatási rendszer minőségének és hatékonyságának átfogó javítása egyike a Bulgária előtt álló kihívásoknak. Az iskolai és bölcsődei-óvodai oktatásról szóló törvény 2013 vége előtti végleges elfogadása keretet biztosítana a szükséges reformokhoz, ideértve a tananyag korszerűsítését, valamint a tanárképzés és a tanárok ösztönzőinek fejlesztését is. A felsőoktatásban csak nagyon korlátozott előrelépés történt a reformok terén. A felsőoktatás által kínált végzettségek és a munkaerő-piaci kereslet közötti jelentős eltérések hozzájárulnak a strukturális munkanélküliséghez, és akadályozzák a magas hozzáadott értéket előállító, innovatív ágazatok fejlődését. A felsőoktatás rossz teljesítménye az intézményi szinten hiányzó ösztönzőkkel, illetve az egyes kutatók és tanárok kvalitásaival magyarázható. Az egészségügyi rendszer minőségének és finanszírozásnak javítása régóta meglévő kihívás Bulgáriában. Az egészségügyi finanszírozás átláthatóságának növelése hozzájárulna az ágazat növekedésének és versenyképességének javulásához. Az egészségügyi kiadásokon belül alacsony a járóbeteg-ellátásra fordított kiadások aránya, ami korlátozza a költséghatékony egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést. A betegek által közvetlenül teljesítendő fizetések magas aránya miatt a népesség bizonyos szegmensei effektíve ki vannak zárva az egészségügyi szolgáltatásokból. Bulgária komoly kihívások előtt áll a kórházi ágazat ésszerűsítése és irányítása terén.

(15)

A bulgáriai üzleti környezet javítása, így például az állami szolgáltatások hatékonyságának javítása nagyban hozzájárulna a hazai vállalatok versenyképességéhez, és vonzóbbá tenné az országot a külföldi beruházók számára. Az elektronikus kormányzati szolgáltatások gyorsabb, rendszerszerű bevezetése komoly lehetőségeket tartogat, és – egyéb előnyei mellett – csökkentené a vállalkozások megfelelési költségeit és adminisztratív terheit. A gazdasági társaságokra vonatkozó jogszabályok, például a késedelmes fizetésekre és fizetésképtelenségre vonatkozó eljárások teljes körű végrehajtása és érvényesítése jelentős mértékben javítanák a keretfeltételeket, nem utolsósorban a kis- és középvállalkozások (kkv) számára. A kkv-k támogatására irányuló uniós programok jobb kihasználása terén jelentős a tennivaló. A kkv-k fejlődését továbbra is hátráltatja a finanszírozási forrásokhoz való nem megfelelő hozzáférés. A jól működő, független igazságszolgáltatás a fenntartható gazdasági fejlődés egyik alapfeltétele. Az elmúlt években Bulgáriában történt előrehaladás az igazságszolgáltatási rendszer reformja és különösen a jogi és intézményi keretek korszerűsítése terén. Ugyanakkor bőven maradt még tennivaló az új keret teljes körű kihasználása, az eredmények fenntarthatóságának biztosítása és a reformokért érzett felelősség minden szintre kiterjedő javulása érdekében. A korrupció elleni küzdelem jegyében tett erőfeszítések fokozása szintén hozzájárulna az üzleti környezet javításához.

(16)

A szükséges állami beruházások szempontjából továbbra is kritikus jelentőséggel bír az uniós források hatékony felhasználása. A közbeszerzési szabályozás 2011-es reformja fontos lépés volt a szabálytalanságok nyomon követése, megelőzése és büntetése szempontjából. Jóllehet hatályba léptek a többek között az uniós társfinanszírozásban megvalósuló projektre is vonatkozó új szabályok, a közbeszerzési hatóság jogköreinek kibővítése tovább javítaná az előzetes ellenőrzések hatékonyságát.

(17)

A kulcsfontosságú gazdasági ágazatok szabályozó hatóságainak kapacitása és függetlensége fontos keretfeltételek a versenyképesség szempontjából. A bulgáriai közlekedési infrastruktúra bizonyos területeken fejlődött ugyan az elmúlt években, de a szolgáltatásnyújtás és a karbantartás megfelelő szintű hatékonyságához még jelentős erőfeszítésekre van szükség. A belső energiapiacból fakadó kötelezettségeinek Bulgária egyelőre nem tett teljes mértékben eleget. Továbbra is jelentős kihívások mutatkoznak mind a nagykereskedelmet, mind a kiskereskedelmet illetően. A tartósan fennálló piaci akadályok, a garantált megtérülési megállapodások és a szabályozott árak, továbbá a villamos energia és a földgáz nagykereskedelmi piacának hiánya aggodalomra okot adó területek. Az egyetlen energiaellátási útvonaltól való függése miatt Bulgária nagy mértékben ki van szolgáltatva az ellátásbiztonsági sokkoknak. A diverzifikáció fokozása és az ellátásbiztonság javítása érdekében fel kell gyorsítani a villamosenergia- és a földgázellátás rendszerösszekötő kapacitásainak fejlesztésére irányuló projekteket. Az energiahatékonyság alacsony foka jelentős gazdasági terhet jelent mind a vállalkozások, mind a lakossági fogyasztók számára. Különösen az épületek energiahatékonyságának javítása terén kínálkoznak komoly lehetőségek, függetlenül attól, hogy köz- vagy magántulajdonban lévő épületekről van szó.

(18)

Az európai szemeszterrel összefüggésben a Bizottság elvégezte Bulgária gazdaságpolitikájának átfogó elemzését. Értékelte a nemzeti reformprogramot és a konvergenciaprogramot, valamint bemutatta a részletes vizsgálat eredményeit. Figyelembe vette nemcsak a programok Bulgária fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy azok megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a jövőbeli nemzeti döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni. Az alábbi 1–7. ajánlás tükrözi a Bizottságnak az európai szemeszter keretében tett ajánlásait.

(19)

A Tanács ezen értékelés fényében megvizsgálta Bulgária konvergenciaprogramját, és arról alkotott véleményét (5) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi.

(20)

A Bizottság által elvégzett részletes vizsgálat és ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta Bulgária nemzeti reformprogramját és konvergenciaprogramját. A Tanácsnak az 1176/2011/EU rendelet 6. cikke szerinti ajánlásait különösen az alábbi 3–5. ajánlás tükrözi,

1.

A középtávú költségvetési célnak való megfelelést biztosítva tartsa fenn a költségvetés rendezett helyzetét, továbbá folytasson a konvergenciaprogramban felvázoltnak megfelelő növekedésbarát költségvetési politikát. Az adóbevételek növelése céljából, az adószabályok és az adóbeszedési eljárások valamennyi szempontjának megerősítése érdekében hajtson végre átfogó adóstratégiát, különösen az adóbeszedés javítására, a feketegazdaság visszaszorítására és a megfelelési költségek csökkentésére irányulóan. A költségvetési politika nyomon követésére, elemzésére és azzal kapcsolatos tanácsadás céljából hozzon létre egy független intézményt.

2.

Építse le a korai nyugdíjbavonulás lehetőségeit, vezessen be a férfiakra és a nőkre egyformán érvényes kötelező nyugdíjkorhatárt, hajtson végre aktív munkaerő-piaci intézkedéseket, amelyek révén az idősebb munkavállalók tovább maradhatnak a munkaerőpiacon. A visszaélések hatékony korlátozása érdekében szigorítson a rokkantsági nyugellátásokra való jogosultsági kritériumokon és azok ellenőrzésén.

3.

Gyorsítsa fel az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés nemzeti intézkedéseit, például az ifjúsági garancia (6) alkalmazásán keresztül. Tovább erősítse a foglalkoztatási szolgálat képességeit úgy, hogy az hatékony tanácsadással segíthesse az álláskeresőket, és kiépíthesse a készségek munkaerő-piaci keresletének előrejelzésére és a kereslet és a kínálat összehangolására szolgáló kapacitásait. Javítson az aktív munkaerő-piaci intézkedéseken, különösen a nemzeti foglalkoztatási programok tekintetében. Vizsgálja felül a társadalombiztosítási járulékfizetés alsó küszöbértékeit annak biztosítása érdekében, hogy a túl magas költségek miatt a rendszer ne szorítsa ki az alacsony képzettségű munkavállalókat a munkaerőpiacról. Gondoskodjon a szegénység csökkentése és a társadalmi felzárkóztatás elősegítése 2020 című nemzeti stratégia és a nemzeti romaintegrációs stratégia konkrét megvalósításáról. Javítsa a szociális transzferekhez és szolgáltatásokhoz való hozzáférést és ezek hatékonyságát, különösen a gyerekek és az idősebb emberek tekintetében.

4.

Alkossa meg az iskolai oktatásról szóló törvényt, és folytassa a felsőoktatás reformját, többek között a felsőoktatás által kínált végzettségeknek a munkaerő-piaci igényekhez való hozzáigazításán, illetve az oktatás, a kutatás és az üzleti szféra közötti együttműködés megerősítésén keresztül. Javítsa a hátrányos helyzetű, és különösen a roma gyerekek inkluzív oktatáshoz való hozzáférését. Gondoskodjon az egészségügyi ellátáshoz való hatékony hozzáférésről, és a kórházfinanszírozás eredményekhez kapcsolásán és a járóbeteg-ellátás fejlesztésén keresztül javítson az egészségügyi szolgáltatások árazásán.

5.

A bürokrácia csökkentésén, az elektronikus kormányzatra vonatkozó stratégia és a késedelmes fizetésekre vonatkozó szabályozás végrehajtásán keresztül tegyen további lépéseket az üzleti környezet javítása érdekében. Javítsa az igazságszolgáltatás minőségét és fokozza annak függetlenségét, továbbá folytasson hatékonyabb küzdelmet a korrupció ellen. Javítsa a kkv-k és az induló vállalkozások finanszírozáshoz jutásának feltételeit.

6.

Gyorsítsa fel az uniós források lehívását. A közbeszerzési hatóság előzetes ellenőrzési hatáskörének kibővítésén keresztül, a szabálytalanságok megelőzése érdekében gondoskodjon a közbeszerzési jogszabályok helyes végrehajtásáról.

7.

Erősítse meg a nemzeti szabályozó hatóságok függetlenségét és igazgatási kapacitását, különösen az energia- és a fuvarozási ágazatban, valamint a hulladékkezelés és a vízgazdálkodás területén. Számolja fel a piaci akadályokat, a kvótákat, területi korlátozásokat és a szabályozott árakat, továbbá a villamos energia és a földgáz átlátható nagykereskedelmi piacának megteremtésével alakítson ki megfelelő piaci kereteket. Az ellátási zavarok kezelése érdekében gyorsítsa fel a villamosenergia- és a földgázellátás rendszerösszekötő kapacitásainak fejlesztésére irányuló projekteket. Fokozza az energiahatékonyság javítására irányuló erőfeszítéseket.

30.7.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 217/14

(1)

Az Európai Tanács 2010. március 26-án elfogadta az Európai Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a gazdaságpolitikák fokozott összehangolásán alapuló, a foglalkoztatást és növekedést célzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia azokra a kulcsfontosságú területekre összpontosít, amelyeken intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy javuljanak Európa lehetőségei a fenntartható növekedés és a versenyképesség terén.

(2)

A Tanács 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló ajánlást (2010–2014), 2010. október 21-én pedig elfogadta a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot (2), amelyek együtt alkotják az „integrált iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat.

(3)

A tagállamok állam- és kormányfői 2012. június 29-én elfogadták a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumot, amely koherens keretet teremt a minden lehetséges ösztönzőt, jogi és szakpolitikai eszközt felhasználó tagállami, uniós és euroövezeti tevékenységek számára. Döntöttek a tagállami szinten megvalósítandó intézkedésekről, és kifejezték teljes körű elkötelezettségüket az Európa 2020 stratégia céljainak megvalósítása és az országspecifikus ajánlások végrehajtása iránt.

(4)

A Tanács 2012. július 10-én ajánlást (3) (a továbbiakban: a 2012. évi ajánlás) fogadott el a Cseh Köztársaság 2012. évi nemzeti reformprogramjáról, valamint véleményezte a Cseh Köztársaság 2012-2015-es időszakra vonatkozó konvergenciaprogramját.

(5)

A Bizottság 2012. november 28-án elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindítja a gazdaságpolitikai koordináció 2013. évi európai szemeszterét. Ugyancsak 2012. november 28-án a Bizottság a makrogazdasági egyensúlyhiányok megelőzéséről és kiigazításáról szóló, 2011. november 16-i 1176/2011/EU rendelet (4) alapján elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült második jelentést, amelyben a Cseh Köztársaságot nem sorolta azon tagállamok közé, amelyek vonatkozásában részletes felülvizsgálatra kerül sor.

(6)

Az Európai Parlament az 1466/97/EK tanácsi rendelettel összhangban megfelelően részt vett az európai szemeszterben, és 2013. február 7-én elfogadta a 2013. évi éves növekedési jelentés foglalkoztatási és szociális vonatkozásairól szóló állásfoglalást és a 2013. évi éves növekedési jelentéshez való hozzájárulásról szóló állásfoglalást.

(7)

Az Európai Tanács 2013. március 14-én elfogadta a pénzügyi stabilitás, a költségvetési konszolidáció és a növekedést ösztönző intézkedések biztosítására irányuló prioritásokat. Hangsúlyozta, hogy differenciált és növekedésbarát költségvetési konszolidációt kell végrehajtani, helyre kell állítani a gazdaságnak történő hitelnyújtás rendes feltételeit, ösztönözni kell a növekedést és a versenyképességet, kezelni kell a munkanélküliséget és a válság társadalmi következményeit, valamint korszerűsíteni kell a közigazgatást.

(8)

A Cseh Köztársaság 2012. április 17-én benyújtotta a 2013. évi nemzeti reformprogramját, 2013. április 26-án pedig a 2012–2016-ös időszakra vonatkozó konvergenciaprogramját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(9)

Az 1466/97/EK rendeletnek megfelelően a konvergenciaprogram értékelése alapján a Tanács úgy véli, hogy a Cseh Köztársaság jelentős költségvetési konszolidációs erőfeszítések következtében elsődleges költségvetési hiányát 1,4 %-al csökkentette (5) 2009-ről 2012-re, és hogy a jelenlegi kilátások alapján a helyes úton jár a túlzott hiány kiigazításához. A konvergenciaprogramban szereplő költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv megalapozott. A konvergenciaprogram szerint a 2013-es reál GDP-növekedés várhatóan 0 %, a 2014-es pedig 1,2 % lesz, ellentétben a Bizottság szolgálatainak 2013. évi tavaszi előrejelzésében prognosztizált 2013-as -0,4 %-kal és 2014-es 1,6 %-kal. A konvergenciaprogramban körvonalazott költségvetési stratégia célja az államháztartási hiánynak a Szerződésben szereplő, 3 %-os GDP referenciaérték alatt tartása. A 2013-ban a GDP 2,8 %-ának megfelelő költségvetési hiánycél összhangban áll a túlzott hiány kiigazítására vonatkozóan a 2009. december 2-i tanácsi ajánlásban meghatározott határidővel. A Bizottság szolgálatainak 2013-as tavaszi előrejelzése 2,9 %-os, illetve 3 %-os költségvetési hiányt vetít előre 2013-ra, illetve 2014-re. Fennáll a kockázata annak, hogy 2013-ban a vártnál rosszabb lesz a költségvetés egyenlege az uniós alapokból származó térítések további kiigazításai miatt. Pozitívum, hogy az új távközlési frekvencia sávok tervezett árveréséből származó egyszeri bevételek a vártnál kedvezőbb költségvetési eredményhez vezethetnek 2013-ban.

A konvergenciaprogram megerősíti, hogy a középtávú cél a GDP 1 %-át kitevő hiány, amely megfelelően tükrözi a Stabilitási és Növekedési Paktumban foglalt követelményeket. Az előrejelzések szerint az (újraszámolt) strukturális költségvetési hiány 2014-ben 0,3 %, 2015-ben 0,2 % és 2016-ban 0,5 % lesz; ezért a konvergenciaprogramban nem szerepel a középtávú cél elérése érdekében kiigazítás, ami nincs összhangban a Stabilitási és Növekedési Paktummal. A kormányzati kiigazítások növekedésének mértéke 2014-ben megfelel a Stabilitási és Növekedési Paktumban meghatározott kiadási szintnek, de 2015-ben 0,3 %-al, 2016-ban pedig 0,5 %-al eltér attól, feltételezve a Bizottság által megfelelőnek ítélt középtávú célhoz a GDP 0,5 %-ával való közelítést jelentő javulást. A konvergencia program szerint a GDP-arányos államadósság az előrejelzések szerint növekedni fog a programidőszak során, noha lassuló mértékben, és 2016-ban eléri a GDP 51,9 %-át.

(10)

A Cseh Köztársaságban hátráltatják a gyors és tartós talpraállást az állami beruházási kiadások ismételt lefaragásai. A növekedést ösztönző, megsokszorozó hatással bíró kiadások – ideértve az uniós alapokból társfinanszírozott projekteket is – megőrzése nem csak a talpraállást segítené, de hozzájárulna a hosszú távú kihívások leküzdéséhez is. A foglalkoztatás növelésére, a K&F-re, az oktatásra, a gyermekgondozó intézményekre és az infrastrukturális projektekre irányuló intézkedésekre fordított kiadások elsőbbségének biztosítása jelentős növekedést eredményezhet. Kulcsfontosságú ugyanakkor az ilyen kiadások jogszerűségének, szabályosságának és hatékonyságnak biztosítása.

(11)

2012-ben mérsékelt előrelépés történt az adóreform terén. Noha nőtt az ingatlan átruházási adó, nem történtek lépések a rendkívül alacsony rendszeres vagyonadók emelésére. Elvetették a szén-dioxid adó bevezetésére és fűtési célra használt földgázra kivetett jövedéki adó alóli kivételek eltörlésének tervét. Az energia implicit adókulcsa az uniós átlag alatt van, és továbbra is nagyon alacsony a járművek forgalmi adója. Továbbra is fennmaradtak a munkához kapcsolódó adók strukturális problémái, melyek különösen az alacsony jövedelemmel rendelkezőket és a részmunkaidős dolgozókat érintik. Csak marginális lépések történtek a munkavállalók és az önálló vállalkozók adóügyi megítélése közötti eltérések csökkentése irányában. A Cseh Köztársaság tovább növelheti az adóügyi igazgatás hatékonyságát is. A személyi és társasági jövedelmi adók tekintetében a kormány 2015-re egységes beszedő pontot tervez kialakítani, amely hatékonyan áramvonalasítaná az adóügyi igazgatást, és hozzájárulna a jelenlegi rendszer összetettségének csökkentéséhez. A reform egyik hiányossága ugyanakkor, hogy nem lesz harmonizálva a személyi jövedelemadó, illetve az egészségügyi és szociális járulékok alapja, így a reform lehetséges jótékony hatásainak jelentős része kiaknázatlan marad.

(12)

A Cseh Köztársaságban a fenntarthatósági rés 5 %, ami az uniós átlag felett van. A rés elsősorban az elöregedés hosszú távon várható költségeit tükrözi, melyek a nyugdíjkiadások, illetve az egészségügyi és a tartós ápolás-gondozási költségek várható növekedése következtében nőni fognak. A törvényes nyugdíjkorhatár lassan emelkedik, különösen a férfiak esetében. A tényleges nyugdíjkorhatár növelése a nyugdíjkorhatárnak, illetve a nyugdíjellátásoknak a hatályos szabályozáshoz képest a várható élettartam változásaihoz történő igazításával jelentősen növelné a rendszer fenntarthatóságát. E változások kiegészítése az indexációs képletnek azt az árakhoz igazító felülvizsgálatával hosszútávon jelentős megtakarításokhoz vezetne.

(13)

A 2012. évi ajánlásban foglaltakkal ellentétben a kormányzat 2013-ban előzetes nyugdíjazási rendszert vezetett be, ami lehetővé teszi a nyugdíjba vonulást öt évvel a törvényes nyugdíjkorhatár betöltése előtt. Az előzetes nyugdíjakat a (harmadik) nyugdíj megtakarítási pillérből fogják fizetni. Ez a pillér ugyanakkor jelenleg jelentős állami támogatást élvez a közvetlen egyéni hozzájárulások és a befizetések adóból való leírhatósága formájában. Függetlenül attól, hogy a rendszerbe való belépés követelményeinek a kormányzat várakozásai szerint csak korlátozott számú személy fog eleget tenni, az intézkedés lehetővé teszi a kedvezményezettek számára, hogy a korábban felhalmozott állami támogatásokat a munkával töltött életszakasz meghosszabbítására irányuló politikákkal ellentétes célra használják fel.

(14)

Az egészségügyi és tartós ápolási-gondozási kiadások várható növekedése szintén jelentős mértékben hozzájárul az elöregedés költségeihez és a fenntarthatósági rés nagyságához. Az elmúlt években költségkontrollra és piacorientáltabb megoldásokra épülő reformokat vezettek be a Cseh Köztársaságban, amelyek az egészségügyi rendszer hatékonyságának növelésére irányultak. A problémák ugyanakkor továbbra is léteznek. A többi tagállamhoz viszonyítva a cseh egészségügyi rendszer túlzottan kórházi ellátás központú, ennek következtében nem hatékony. Lehetőség lenne az ellátás nyújtásának orvosilag leginkább indokolt és költséghatékony javítására, például a műtét napján való betegfelvétel és a sürgősségi ellátást végző kórházakban való indokolatlanul hosszú tartózkodás csökkentése révén.

(15)

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) közelmúltbeli előrejelzései azt mutatják, hogy a nők és a férfiak foglalkoztatási arányainak teljes konvergenciája megállítaná a teljes munkaerő előrejelzett csökkenését, és 2030-ig akár 16,5 %-al növelné az egy főre eső GDP-t. A kormány 2013. május 22-én beterjesztett egy törvényjavaslatot, amely hivatásos dajkák által vezetett „gyermekcsoportokat” hozna létre, és adókedvezményeket biztosítana a gondozóknak és a résztvevő családoknak. Ez egy lépés a helyes irányba, de csak részleges választ ad a problémára. A gyermekgondozó intézmények tartós hiánya miatt, különösen a három év alatti gyermekeket fogadók esetében, az iskola előtti gyermekgondozó közintézmények költségvetési támogatásának további növelésére van szükség. Megmaradt a hátrányos helyzetűek foglalkoztathatóságának és munkaerőpiaci részvételének problémája is: tovább lehetne növelni az állami foglalkoztatási szolgálatok hatékonyságát és hatásosságát is.

(16)

A közigazgatásra vonatkozó, 2012. évi ajánlásban foglalt ajánlás külön megemlítette, hogy növelni kell a közigazgatás hatékonyságát, és fokozni kell a korrupció elleni fellépést. Kevés előrelépés történt ugyanakkor a cseh korrupció elleni 2011–2012-es stratégia keretében a fontos jogi aktusok elfogadása terén. Az új 2013–2014-es korrupció elleni stratégiát, amelyet a kormány 2013 januárjában fogadott el, a kiemelten fontos szabályok sürgős elfogadásának kell követnie, mint amilyen a köztisztviselőkről szóló törvény. Az új törvénynek megfelelő módon különbséget kell tennie a politikai kinevezettek és a nem politikai személyzet között, garantálnia kell az állami tisztviselők függetlenségét, és új, jól működő karrier rendszert kell bevezetni, amely csökkenti a személyi állomány gyors cserélődését. A Cseh Köztársaság jelentős előrelépést ért el az új, 2012 áprilisában hatályba lépett közbeszerzési törvény végrehajtása terén. A helyi hatóságok ugyanakkor nehézségekről számoltak be a közbeszerzési törvény végrehajtásával kapcsolatban. Az uniós alapok végrehajtásával kapcsolatban az akciótervben szereplő, az irányító és ellenőrző rendszer megerősítésére irányuló intézkedés 2012 végéig végrehajtásra került. A cseh hatóságoknak azonban folyamatosan nyomon kell követniük az akciótervet.

(17)

A kötelező oktatás szintjén a cseh tanulók nemzetközi összehasonlításban átlagos eredményeket érnek el. Matematikában és a természettudományos tárgyakban ugyanakkor gyorsan romlottak az eredmények az elmúlt időszakban. A cseh hatóságok erre minimális oktatási követelmények kidolgozására irányuló intézkedések sorozatával reagáltak, amely követelmények célja a tanulók tesztelése az egész országban. Ugyanakkor integráltabb rendszer kialakítására lenne szükség, amely biztosítaná, hogy a teszteken alulteljesítő tanulók, tanárok és iskolák rendszeres támogatást kapjanak. Ez ambiciózusabbá tenné a reformot. A cseh felsőoktatás számára a legnagyobb kihívást azt jelenti, hogy az egyre növekvő számú tanuló rendelkezzen a munkaerőpiacon való boldoguláshoz szükséges képességekkel. Vita folyik arról, hogy szükség van-e a felsőoktatási törvény olyan reformjára, amely differenciált finanszírozást és az akkreditáció fokozását tenné lehetővé. Ezek fontos és ambiciózus javaslatok, noha tényleges hatásuk a reform végleges formájától fog függeni. A hatóságok tervezik a kutatóintézetek finanszírozásához kapcsolódó értékelési szempontrendszer felülvizsgálatát is. A minőségi mutatószámok arányának növelése, ideértve az üzleti szektorral való együttműködés fokozását, segítené a cseh kutató- és innovációs rendszert abban, hogy magasabb színvonalon működjön.

(18)

A Cseh Köztársaság azon tagállamok közé tartozik amelyekben a legmagasabb a szabályozott szakmák száma. 2012-ben nyilvános konzultáció folyt a szakmákra vonatkozó szabályozás felülvizsgálatáról, amelynek eredményeit 2013-ban fogják bemutatni. Ez fontos lépés a korlátok csökkentése vagy eltörlése felé a túlszabályozott (ideértve a kötelező gyakornokság hosszát), illetve olyan szakmák esetében, ahol nincs szükség szabályozásra, és amelyek esetében az egyszerűbb hozzáférés a foglalkoztatás emelkedéséhez és növekedéshez vezethetne. Az elmúlt évekban tapasztalt javulás ellenére az energiaintenzitás a Cseh Köztársaságban továbbra is az egyik legmagasabb, és az épületek terén a legalacsonyabb a hatékonyság az Unióban.

(19)

Az európai szemeszterrel összefüggésben a Bizottság elvégezte a Cseh Köztársaság gazdaságpolitikájának átfogó elemzését. Értékelte a nemzeti reformprogramot és a konvergencia programot. Figyelembe vette nemcsak a programoknak a Cseh Köztársaság fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy azok megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását uniós szempontoknak a jövőbeli nemzeti döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni. Az alábbi, 1–7. ajánlás tükrözi a Bizottság európai szemeszter keretében tett ajánlásait.

(20)

A Tanács ezen értékelés fényében megvizsgálta a konvergenciaprogramot, és arról alkotott véleményét (6) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi,

1.

A tervezettek szerint hajtsa végre a 2013-as költségvetést annak érdekében, hogy fenntartható módon kijavítsa 2013-ban a túlzott hiányt, és végezze el a túlzotthiány-eljárás keretében tett Tanács ajánlásokban szereplő szerkezeti kiigazítást. 2014-ben és azon túl erősítse meg és szigorúan tartsa be a kellően konkrét intézkedésekkel alátámasztott költségvetési stratégiát a középtávú célok felé történő megfelelő előrehaladáshoz szükséges költségvetési erőfeszítés biztosítása érdekében. Biztosítson elsőbbséget a növekedést elősegítő kiadásoknak, ideértve a jelenlegi pénzügyi keretek között az Unióval társfinanszírozott, fennmaradó projektekre történő ráfordítást.

2.

Csökkentse a munkához kapcsolódó adók magas szintjét, és helyette olyan szektorokban adóztasson, amelyekben az kevésbé gátolja a növekedést, mint amilyenek az ingatlanadók és a járművek forgalmi adója. Csökkentse tovább a munkavállalók és az önálló vállalkozók adóügyi megítélése közötti eltéréseket. Egységes beszedő pont létrehozásával és a személyi jövedelemadó, illetve az egészségügyi és szociális járulékok alapjának harmonizálásával javítsa az adózási morált, és csökkentse a járulékos költségeket.

3.

Növelje a tényleges nyugdíjkorhatárt a nyugdíjkorhatárnak, illetve a nyugdíjellátásoknak a várható élettartam változásaihoz történő igazításával, és vizsgálja felül az indexációs mechanizmus. A nyugdíjkorhatár emelése mellett vezessen be az idősebb munkavállalók elhelyezkedését támogató intézkedéseket, és csökkentse az előrehozott nyugdíjbavonulási lehetőségeket. Szüntesse meg különösen az előrehozott nyugdíjbavonulási rendszer közpénzből való támogatását. Tegyen intézkedéseket az egészségügyi kiadások költséghatékonyságának javítása érdekében, különösen a kórházi ellátás esetében.

4.

Tegyen további erőfeszítéseket az állami foglalkoztatási szolgálat hatékonyságának és hatásosságának növelése érdekében. Növelje nagy mértékben a befogadó gyermekgondozó létesítmények elérhetőségét, a három éves és annál kisebb gyermekekre, illetve a roma gyermekek bevonására fókuszálva, így különösen fogadjon el szabályozást a gyermekgondozó szolgáltatásokról és mind a magán, mind az állami gyermekgondozó létesítmények kapacitásának bővítéséről, és hajtsa azt végre.

5.

Biztosítsa a korrupció elleni 2013–2014-es stratégia végrehajtását. Fogadjon el olyan törvényt a köztisztviselőkről, amely biztosítja, hogy a közigazgatás személyi állománya stabil, hatékony és szakmailag felkészült legyen. Fejlessze az uniós alapok vezetését a 2014–2020-as programozási időszakra tekintettel. Helyi és regionális szinten erősítse meg a közbeszerzési pályázatok levezénylésével kapcsolatos kapacitásokat.

6.

Hozzon létre átfogó értékelési keretet a kötelező oktatásban, és célzott intézkedésekkel támogassa az oktatási eredmények terén alacsonyan teljesítő iskolákat. Fogadjon el intézkedéseket a felsőoktatás akkreditációjáról és finanszírozásáról. Növelje a teljesítmény alapú finanszírozás arányát a kutatóintézmények finanszírozásán belül.

7.

A folyamatban levő vizsgálatra építve folytassa a szabályozott foglalkozások reformját, így a nem indokolt esetekben csökkentse vagy szüntesse meg a belépési korlátokat és az egyes szakmák követelményekhez kötésének fenntartását. Tegyen további intézkedéseket annak érdekében, hogy nőjön az épületek, illetve az ipar energiahatékonysága.

30.7.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 217/18

(1)

Az Európai Tanács 2010. március 26-án elfogadta a Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a gazdaságpolitikák fokozott összehangolásán alapuló, a foglalkoztatást és növekedést célzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia azokra a kulcsfontosságú területekre összpontosít, amelyeken intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy javuljanak Európa lehetőségei a fenntartható növekedés és a versenyképesség terén.

(2)

A Tanács a Bizottság javaslatai alapján 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló ajánlást (2010–2014), 2010. október 21-én pedig elfogadta a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot (3), amelyek együtt alkotják az „integrált iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat.

(3)

A tagállami állam-, illetve kormányfők 2012. június 29-én elfogadták a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumot, amely koherens keretet teremt a minden lehetséges ösztönzőt, jogi és szakpolitikai eszközt felhasználó tagállami, uniós és euroövezeti tevékenységek számára. Döntöttek a tagállami szinten megvalósítandó intézkedésekről, és kifejezték teljes körű elkötelezettségüket az Európa 2020 stratégia céljainak megvalósítása és az országspecifikus ajánlások végrehajtása iránt.

(4)

A Tanács 2012. július 6-án ajánlást (4) fogadott el Dánia 2012. évi nemzeti reformprogramjáról, valamint véleményezte Dánia 2012–2015-ös időszakra vonatkozó konvergenciaprogramját.

(5)

A Bizottság 2012. november 28-án elfogadta az éves növekedési jelentést, amely a gazdaságpolitikai koordináció 2013. évi európai szemeszterének kezdetét jelöli. A Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján 2012. november 28-án elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést, amelyben Dániát azon tagállamok közé sorolta, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor.

(6)

Az Európai Parlament az 1466/97/EK rendelettel összhangban megfelelően részt vett az európai szemeszterben, és 2013. február 7-én elfogadta a 2013. évi éves növekedési jelentés foglalkoztatási és szociális vonatkozásairól szóló állásfoglalást és a 2013. évi éves növekedési jelentéshez való hozzájárulásról szóló állásfoglalást.

(7)

Az Európai Tanács 2013. március 14-én elfogadta a pénzügyi stabilitás, a költségvetési konszolidáció és a növekedést ösztönző intézkedések biztosítására irányuló prioritásokat. Hangsúlyozta, hogy differenciált és növekedésbarát költségvetési konszolidációt kell végrehajtani, helyre kell állítani a gazdaságnak történő hitelnyújtás rendes feltételeit, ösztönözni kell a növekedést és a versenyképességet, kezelni kell a munkanélküliséget és a válság társadalmi következményeit, valamint korszerűsíteni kell a közigazgatást.

(8)

A Bizottság 2013. április 10-én közzétette az 1176/2011/EU rendelet 5. cikke értelmében végzett, Dániára vonatkozó részletes vizsgálatának eredményeit. Vizsgálata alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Dániában makrogazdasági egyensúlyhiányok tapasztalhatóak, amelyek azonban nem tekinthetők túlzottnak.

(9)

Dánia 2013. április 30-án benyújtotta a 2013. évi nemzeti reformprogramját és a 2013–2016-os időszakra vonatkozó konvergenciaprogramját és. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(10)

A konvergenciaprogramnak az 1466/97/EK rendelet szerinti értékelése alapján a Tanács úgy véli, hogy a programban szereplő költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv megalapozott. A GDP növekedését 2013-ban 0,7 %-ra és 2014-ben 1,6 %-ra előrejelző forgatókönyv nagyjából megfelel a Bizottság szolgálatai 2013. tavaszi előrejelzésének, amely szerint a GDP 0,7 %-kal, illetve 1,7 %-kal növekszik. A programban felvázolt stratégia a Stabilitási és Növekedési Paktumban meghatározott célokat tükrözve a túlzott hiány kiigazítását és a 0,5 %-nál nem nagyobb strukturális hiányra vonatkozó középtávú költségvetési cél 2013-ig történő elérését célozza. A konvergenciaprogram 2013-ra a GDP 1,7 %-ának megfelelő, 2014-re pedig a GDP 1,8 %-ának megfelelő államháztartási hiányt irányoz elő, ami összhangban áll a túlzotthiány-eljárás keretében a Bizottság által javasolt határidővel. A 2011–2013-as időszakban a strukturális költségvetésiegyenleg-számításokon alapuló átlagos éves költségvetési kiigazítás összhangban áll a túlzotthiány-eljárás keretében tett tanácsi ajánlással. A konvergenciaprogramban szereplő nettó diszkrecionális intézkedések várhatóan a túlzotthiány-eljárás keretében tett ajánlásoknak nagyjából megfelelő konszolidációt eredményeznek. Az államháztartás reálkiadásainak (a diszkrecionális bevételi intézkedéseket is magában foglaló) növekedése a becslések szerint 2013-ban nulla, 2014-ben pedig 0,4 % lesz, tehát mindkét évben megfelel a kiadásnövelési referenciaértéknek. Dániában általánosságban véve rendezett az államháztartás, és az ország máris teljesítette a középtávú költségvetési célt. Mindazonáltal, többek között az ország elöregedő népessége és ambiciózus jóléti politikája miatt, Dánia számára elengedhetetlen, hogy megőrizze a költségvetési politika szilárd és fenntartható keretét, valamint a hiányt a Szerződésben meghatározott, a GDP 3 %-ának megfelelő referenciaérték alatt tartsa.

(11)

Dánia 2012-ben hajtotta végre a rokkantsági nyugdíj és támogatott foglalkoztatási programok (rugalmas munkahely rendszer) reformját, amely 2013. január 1-jén lépett hatályba. Ezek a reformok jelentős intézkedések Dánia munkaerő-kínálatának fokozása szempontjából. A munkaerőpiactól leginkább eltávolodottak, köztük a migrációs hátterű és tartósan munkanélküli személyek, illetve az alacsony képzettségű munkavállalók foglalkoztathatóságának javítása azonban továbbra is kihívást jelent. A kormány ambiciózus reformtervének elismerése mellett fontos biztosítani, hogy Dánia ismert „flexicurity” (rugalmas biztonság) modellje továbbra is elősegítse a munkanélküliség és a munkavállalás közötti zökkenőmentes átmenetet, ugyanakkor mérsékelje a marginalizálódást és a társadalmi kirekesztettséget. Az oktatás, képzés és készségfejlesztés szintén jelentős szerepet tölt be ebben a tekintetben.

(12)

Dánia méltán kezeli egyértelmű prioritásként az oktatást. Mégis, folyamatos erőfeszítésre van szükség az oktatási és képzési rendszer minőségének és költséghatékonyságának javítása érdekében, például a kezdeményezett reformok megvalósítása által. Az alapfokú és alsó középfokú oktatási rendszer javasolt reformja helyes irányba mutat, és várhatóan pozitív hatással lesz az iskolarendszer költséghatékonyságára és az oktatás minőségére, beleértve a tanulók végzettségi szintjét is. A szakképzést illetően a kormány 2012-ben lépéseket tett annak érdekében, hogy javítsa a fiatalok szakképzésének minőségét, valamint biztosítsa a szükséges tanulószerződéses gyakorlati képzéseket. A kormány, az önkormányzatok, a régiók és a szociális partnerek bevonásával bizottságot hoztak létre azzal a céllal, hogy tartós megoldást találjanak a tanulószerződéses gyakorlati képzések szükséges kínálatának biztosítására és a szakoktatási és -képzési rendszer minőségének javítására. Amennyiben tartós és ambiciózus megoldás születik mind a tanulószerződéses gyakorlati képzések hiánya, mind a fiatalok szakképzési rendszerére jellemző magas lemorzsolódási arány jelentette problémákra, Dánia valóban felkészültebben nézhet szembe a munkaerőpiac jövőbeni készségigényeivel és növekedhet a termelékenységi teljesítmény.

(13)

Dánia nagyobb gazdasági növekedést érhet el, ha a helyi és kiskereskedelmi szolgáltatások terén megszünteti a verseny akadályait, mivel ez az ágazat kiemelkedő jelentőséggel bír a dán gazdaságban. A dán kormány 2012-ben új versenytörvényt terjesztett elő, ami a helyes irányba tett fontos lépésnek bizonyult. A versenyjogi szabályozása felülvizsgálatának eredményeként bevezették a versenyszabályok hatékonyabb végrehajtási mechanizmusait, amelyek teljes mértékben követik a 2012-es ajánlás vonatkozó részét. Többet is lehet azonban tenni annak érdekében, hogy biztosítsák az ágazati és közszolgálati területeken a versenyképesség és a piac működésének javítását célzó intézkedések hatékonyságát. Számos, erre a területre vonatkozó szakpolitikai kezdeményezés még igen korai szakaszban van, és folyamatos erőfeszítésekre van szükség a hatékony végrehajtás érdekében.

(14)

A múlt év során fontos elemzés készült a háztartások nemzeti és uniós szintű eladósodottságáról, hogy felmérjék a pénzügyi és gazdasági stabilitást fenyegető veszélyeket. Jelenleg úgy tűnik, hogy a pénzügyi stabilitást veszélyeztető tényezők korlátozottak, ám folyamatos ellenőrzést igényelnek. A dán hatóságok több intézkedést hoztak a jelzáloghitel-rendszer megszilárdítása érdekében. Többek között bevezették a lakásvásárlási célú jelzáloghitelek kockázatjelölési rendszerét és szigorították a változó kamatozású és/vagy halasztott törlesztésű kölcsönök feltételeit. A jelzáloghitelt nyújtó intézmények saját kezdeményezésükre a kiegészítő biztosítékok szükségességének csökkentésére irányuló intézkedéseket hoztak. Valamennyi említett intézkedés a helyes irányba mutat, de szigorú ellenőrzésre lesz szükség annak megállapítása érdekében, hogy valóban elérik-e a kívánt hatásokat. A Bizottság megvizsgálja Dánia rendszeres jelentéseit az ezzel kapcsolatban hozott intézkedések hatásáról. A dán ingatlanadózást idővel felül kellene vizsgálni, hogy csökkenjen a torzulás és fokozódjon a rendszer anticiklikus jellege.

(15)

Az európai szemeszterrel összefüggésben a Bizottság elvégezte Dánia gazdaságpolitikájának átfogó elemzését. Értékelte a nemzeti reformprogramot és a konvergenciaprogramot, valamint bemutatta a részletes vizsgálat eredményeit. A programoknak nem csupán a fenntartható költségvetés, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét vette figyelembe, hanem azt is, hogy azok megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a jövőbeli nemzeti döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni. Az alábbi 1–3. ajánlás tükrözi a Bizottság európai szemeszter keretében tett ajánlásait.

(16)

A Tanács ezen értékelés fényében megvizsgálta a konvergenciaprogramot, és arról alkotott véleményét (5) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi.

(17)

A Bizottság részletes felülvizsgálata eredményének és ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta Dánia nemzeti reformprogramját és konvergenciaprogramját. A 1176/2011/EU rendelet 6. cikke szerinti tanácsi ajánlásokat különösen az alábbi 3. ajánlás tükrözi,

1.

2013-ban hajtsa végre a tervezett költségvetési stratégiát, ezáltal biztosítva a túlzott hiány 2013-ig történő kiigazítását. Ezen túlmenően hajtsa végre a 2014-re és az utána következő időszakra vonatkozó költségvetési stratégiát a megfelelő költségvetési kiigazítás biztosítása és a középtávú cél érvényesülése érdekében.

2.

Tegyen további intézkedéseket a munkaerőpiac peremére szorult emberek, köztük a migrációs háttérrel rendelkezők, a tartósan munkanélküliek és az alacsony képzettségű munkavállalók foglalkoztathatóságának javítása céljából. Javítsa a szakképzés minőségét annak érdekében, hogy csökkenjen a lemorzsolódók aránya és növelje a tanulószerződéses gyakorlati képzések számát. Hajtsa végre az alapfokú és alsó középfokú oktatás reformját a végzettségi szint emelése és az oktatási rendszer költséghatékonyságának javítása érdekében.

3.

Folytassa a versenyt akadályozó tényezők felszámolását a szolgáltatási ágazatokban, beleértve a kiskereskedelmet és az építőipart, valamint javítsa a közszolgáltatások hatékonyságát.

30.7.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 217/21

(1)

Az Európai Tanács 2010. március 26-án elfogadta az Európai Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a gazdaságpolitikák fokozott összehangolásán alapuló, a növekedést és foglalkoztatást célzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia azokra a kulcsfontosságú területekre összpontosít, amelyeken intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy javuljanak Európa lehetőségei a fenntartható növekedés és a versenyképesség terén.

(2)

A Tanács 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló ajánlást (2010–2014), 2010. október 21-én pedig elfogadta a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot (2), amelyek együtt alkotják az „integrált iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat.

(3)

A tagállamok állam-, illetve kormányfői 2012. június 29-én elfogadták a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumot, amely koherens keretet teremt a minden lehetséges ösztönzőt, jogi és szakpolitikai eszközt felhasználó tagállami, uniós és euroövezeti tevékenységek számára. Döntöttek a tagállami szinten megvalósítandó intézkedésekről, és kifejezték teljes körű elkötelezettségüket az Európa 2020 stratégia céljainak megvalósítása és az országspecifikus ajánlások végrehajtása iránt.

(4)

A Tanács 2012. július 10-én ajánlást (3) fogadott el Észtország 2012. évi nemzeti reformprogramjáról, valamint véleményezte Észtország 2012–2015-ös időszakra vonatkozó stabilitási programját.

(5)

A Bizottság 2012. november 28-án elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindítja a gazdaságpolitikai koordináció 2013. évi európai szemeszterét. Ugyancsak 2012. november 28-án a Bizottság a makrogazdasági egyensúlyhiányok megelőzéséréről és kiigazításáról szóló, 2011. november 16-i 1176/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) alapján elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést, amelyben Észtországot nem sorolta azon tagállamok közé, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor.

(6)

Az Európai Parlament az 1466/97/EK rendelettel összhangban megfelelően részt vett az európai szemeszterben, és 2013. február 7-én elfogadta a 2013. évi éves növekedési jelentés foglalkoztatási és szociális vonatkozásairól szóló állásfoglalást és a 2013. évi éves növekedési jelentéshez való hozzájárulásról szóló állásfoglalást.

(7)

Az Európai Tanács 2013. március 14-én elfogadta a pénzügyi stabilitás, a költségvetési konszolidáció és a növekedést ösztönző intézkedések biztosítására irányuló prioritásokat. Hangsúlyozta, hogy differenciált és növekedésbarát költségvetési konszolidációt kell végrehajtani, helyre kell állítani a gazdaságnak történő hitelnyújtás rendes feltételeit, ösztönözni kell a növekedést és a versenyképességet, kezelni kell a munkanélküliséget és a válság társadalmi következményeit, valamint korszerűsíteni kell a közigazgatást.

(8)

Észtország 2013. április 30-án benyújtotta a 2012–2017-es időszakra vonatkozó stabilitási Programját és 2013. évi nemzeti reformprogramját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(9)

A stabilitási programnak az 1466/97/EK rendelet szerinti értékelése alapján a Tanács úgy véli, hogy a programban szereplő költségvetési előrejelzéseket alátámasztó 2013–2014-es makrogazdasági forgatókönyv megalapozott, a reál GDP tervezett növekedése átlagosan mintegy 3,3 %. A Bizottság szolgálatainak 2013. évi tavaszi előrejelzésében a 2013–2014-re prognosztizált növekedés 3,5 %. Észtország GPD-arányos államháztartási hiánya 2012-ben 0,3 % volt. A stabilitási program megerősíti a strukturális többletet tartalmazó középtávú célkitűzést. Ezen célkitűzés a Stabilitási és Növekedési Paktumban előírtnál ambiciózusabb. Mivel Észtország 2012-es strukturális egyenlege többlettel rendelkezett, a középtávú célkitűzést egy évvel előbb teljesítette a 2012–2015-ös stabilitási programban előre jelzettnél. A 2012–2017-es stabilitási programban körvonalazott költségvetési stratégia kiegyensúlyozott növekedést szolgáló olyan fenntartható költségvetési politika biztosítására irányul, amely a középtávú célkitűzés megőrzésével kellő mértékű költségvetési tartalékot eredményez, és csökkenti a munka adóterhét. A stabilitási program szerint a GDP 0,5 %-át kitevő 2013-as tervezett államháztartási hiány várhatóan javul majd az előrejelzés időszakában, e szerint az államháztartás 2014-re egyensúlyba kerül, azt követően pedig többlettel rendelkezik. Az újraszámított strukturális egyenleg általános értékelése alapján –, amely kiterjed a Stabilitási és Növekedési Paktum kiadási referenciaértékére is – megállapítható, hogy Észtország 2013-ban nem távolodik el jelentősen a középtávú célkitűzéstől, 2014-ben pedig ismét strukturális többlettel rendelkezik majd. Jóval 60 % alatti a GDP-arányos államadósság, amely a stabilitási program szerint 2013 után csökkenni fog, mígnem 2015–2016-ban eléri a 9 %-os szintet. Észtország a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló, 2012. március 2-án Brüsszelben aláírt szerződéssel összhangban strukturális költségvetési egyenlegre vonatkozó szabály bevezetését tervezi 2013-ban. A strukturális költségvetési egyenleg szabályt bevezetésétől kezdve még kiegészíti az is, hogy megerősítik a többéves kiadási célkitűzések kötelező jellegét is.

(10)

A munkaerőpiacot illetően a foglalkoztatás növekedése folyamatos, ugyanakkor továbbra is olyan szűk keresztmetszetek állnak a növekedés útjában, mint a tartós munkanélküliség és a tartós ifjúsági munkanélküliség, a készségkereslet és -kínálat közötti eltérések, valamint a munkaerőhiány fokozódása, ideértve a tartós egészségügyi problémák miatt kieső munkaerőt. Rugalmasabbá és célirányosabbá kell tenni a szociális ellátórendszert, hogy az támogassa és ösztönözze a munkanélkülieket és az újrafoglalkoztatható inaktív személyeket, ezzel egyidejűleg meg kell erősíteni a leginkább rászorulók bevonását biztosító aktivizálási intézkedéseket. A családpolitikai kiadásokat költségvetési szempontból semleges módon lehetne költséghatékonyabbá tenni, többek között a szülőknek járó juttatások hatékonyabb intézkedésekbe történő átcsoportosításával, például a nők foglalkoztatására várhatóan pozitív hatást gyakorló gyermekgondozási szolgálatok révén. A régiók gazdasági fejlődését a láthatóbb eredmények érdekében koordináltabb módon kell kezelni.

(11)

Az oktatás és képzés terén Észtországnak részben sikerült végrehajtania a 2012-es tanácsi ajánlásokat: 2012-ben elfogadásra került a felsőoktatási reform, illetve az új átfogó szakoktatási és szakképzési reformot várhatóan 2013-ban elfogadják. Észtországnak különös figyelmet kell fordítania a szociális partnerek megfelelő részvételére, hogy a szakképzésben kellő számban álljon rendelkezésre tanulószerződéses gyakorlati képzés. A középfokú oktatás ésszerűsítése továbbra is azon fontos kötelezettségvállalások közé tartozik, amelyek teljesítése még várat magára. A még mindig viszonylag magas ifjúsági munkanélküliséget annak fényében kell kezelni, hogy magas a szakoktatást, illetve szakképzést el nem végzett személyek aránya. Észtország máig sem kezelte kellőképpen az alacsonyan képzett munkavállalók egész életen át tartó tanulási programokban való részvételét, és az ifjúsági munkanélküliséggel kapcsolatos intézkedések nem minden esetben elégítik ki hitelt érdemlően a munkaerőpiac igényeit. Az állami kutatási ágazat és a gazdaság összekapcsolásának hiánya továbbra is kihívást jelent a termelékenység növekedése, illetve a versenyképesség tekintetében. Ezen túlmenően, a gazdaság kis mérete következtében további kihívást jelent a kutatási és innovációs rendszer nemzetköziesedése és priorizálása.

(12)

Észtország energiaintenzitása továbbra is nagyon magas. A kormány bizonyos lépései ellenére folytatni, illetve fokozni kell az ezirányú erőfeszítéseket, nagyobb hangsúlyt fektetve a lakóépületek felújítására. Az észtországi újautó-flotta a legenergiaigényesebb az Unióban, és a fogyasztói minták az üzemanyagokra kivetett jövedéki adó ellenére sem változnak. További intézkedések hiányában Észtország valószínűleg nem lesz képes teljesíteni az üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozóan megállapított célértéket, különösen ha elmaradnak az épületek és a közlekedés esetében meghozandó intézkedések. Észtország energiapiaca továbbra is viszonylag elszigetelt, mivel nincsenek kellőképpen kiépítve a határain átnyúló összeköttetések.

(13)

A helyi önkormányzatok által történő, törvényben rögzített szolgáltatásnyújtás az ágazatok többségében nem hatékony, különösen a tartós ápolás-gondozás, a családtámogatási szolgáltatások, az oktatás és a közlekedés területén; ugyanez jellemző a hatékony egészségügyi ellátás nyújtásának biztosításához szükséges helyi támogatási intézkedésekre. Mindez a helyi önkormányzatok gyenge közigazgatási kapacitásának, valamint az önkormányzati bevételek és a rájuk ruházott felelősségek közötti aránytalanságoknak tulajdonítható. Ez idáig nem került kidolgozásra egy olyan megvalósítható terv, amely a helyi közigazgatás javítását tűzné ki célul.

(14)

Az európai szemeszterrel összefüggésben a Bizottság elvégezte Észtország gazdaságpolitikájának átfogó elemzését, értékelte a stabilitási programot és a nemzeti reformprogramot. Figyelembe vette nemcsak a programok Észtország fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy azok megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását uniós szempontoknak a jövőbeli nemzeti döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni. Az alábbi 1–5. ajánlás tükrözi a Bizottság európai szemeszter keretében tett ajánlásait.

(15)

A Tanács ezen értékelés fényében megvizsgálta a stabilitási programot, és arról alkotott véleményét (5) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi.

(16)

Az európai szemeszter keretében a Bizottság elkészítette az euroövezet egészének gazdaságpolitikájára vonatkozó elemzését is, amely alapján a Tanács külön ajánlásokat (6) intézett azon tagállamokhoz, amelyek pénzneme az euro. Észtországnak, amelynek pénzneme ugyancsak az euro, az említett ajánlások teljes körű és megfelelő időben történő végrehajtásáról is gondoskodnia kell,

1.

Folytasson növekedésbarát költségvetési politikát és a terveknek megfelelően tartsa fenn a költségvetés rendezett pozícióját, biztosítva a programidőszak alatt a középtávú célnak való megfelelést. A középtávú költségvetési kereten belül egészítse ki a tervezett strukturális költségvetési egyenleg szabályt kötelezőbb jellegű többéves kiadási szabályokkal, továbbá fokozza az állami kiadások hatékonyságát.

2.

A különböző meglévő szociális ellátórendszerek ésszerűsítésével, valamint a juttatások rugalmasabbá és célirányosabbá tételével javítsa a munkára ösztönzést. Javítsa a szociális szolgáltatásokat, beleértve a gyermekgondozást, és ezzel egyidejűleg növelje a családpolitika eredményességét és a költséghatékonyságát. Fokozza a tartós munkanélküliek, valamint a rokkantsági járadékban és keresőképtelenségi ellátásban részesülők munkaerőpiacra történő visszatérését megkönnyítő aktivizálási intézkedéseket. Dolgozzon ki koordinált intézkedéseket a magas munkanélküliség sújtotta régiók gazdasági fejlődésének elősegítésére.

3.

Folytassa az oktatási és képzési rendszerek munkaerőpiachoz való igazítására irányuló erőfeszítéseket, többek között a szociális partnerek további bevonásával és az ifjúsági munkanélküliség kezelésére irányuló célzott intézkedések végrehajtásával. Növelje jelentős mértékben az alacsonyan képzett munkavállalók egész életen át tartó tanulási programokban való részvételét. Fokozza a kutatási és innovációs rendszerek priorizálására és nemzetköziesedésére irányuló erőfeszítéseket, továbbá erősítse meg az üzleti szektor, a felsőoktatás és a kutatóintézetek közötti együttműködést.

4.

Javítson az energiahatékonyságon, különösen az épületek és a közlekedés esetében, továbbá fokozza a környezetvédelmi ösztönzőket a gépjárművek és a hulladékkezelés területén. Erősítse a határain átnyúló energia-összeköttetések kiépítését az energiaforrások diverzifikálása és az energiapiaci verseny előmozdítása érdekében.

5.

Teremtsen megfelelőbb egyensúlyt a helyi önkormányzatok bevételei és az önkormányzatokra ruházott felelősségek között. Növelje a helyi önkormányzatok hatékonyságát és biztosítson minőségi helyi közszolgáltatásokat.

30.7.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 217/24

(1)

Az Európai Tanács 2010. március 26-án elfogadta az Európai Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a gazdaságpolitikák fokozott összehangolásán alapuló, a foglalkoztatást és növekedést célzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia azokra a kulcsfontosságú területekre összpontosít, amelyeken intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy javuljanak Európa lehetőségei a fenntartható növekedés és a versenyképesség terén.

(2)

A Tanács 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló ajánlást (2010–2014), 2010. október 21-én pedig elfogadta a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot (3), amelyek együtt alkotják az „integrált iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat.

(3)

Az Európai Unió tagállamainak állam-, illetve kormányfői 2012. június 29-én elfogadták a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumot, amely koherens keretet teremt a minden lehetséges ösztönzőt, jogi és szakpolitikai eszközt felhasználó tagállami, uniós és euroövezeti tevékenységek számára. Döntöttek a tagállami szinten megvalósítandó intézkedésekről, és kifejezték teljes körű elkötelezettségüket az Európa 2020 stratégia céljainak megvalósítása és az országspecifikus ajánlások végrehajtása iránt.

(4)

A Tanács 2012. július 10-én ajánlást (4) fogadott el Finnország 2012. évi nemzeti reformprogramjáról, valamint véleményezte Finnország 2012–2015-ös időszakra vonatkozó stabilitási programját.

(5)

A Bizottság 2012. november 28-án elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2013. évi európai szemeszterét. Ugyancsak 2012. november 28-án a Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést, amelyben Finnországot azon tagállamok közé sorolta, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor.

(6)

Az Európai Parlament az 1466/97/EK rendelettel összhangban megfelelően részt vett az európai szemeszterben, és 2013. február 7-én elfogadta a 2013. évi éves növekedési jelentés foglalkoztatási és szociális vonatkozásairól szóló állásfoglalást és a 2013. évi éves növekedési jelentéshez való hozzájárulásról szóló állásfoglalást.

(7)

Az Európai Tanács 2013. március 14-én elfogadta a pénzügyi stabilitás, a költségvetési konszolidáció és a növekedést ösztönző intézkedések biztosítására irányuló prioritásokat. Hangsúlyozta, hogy differenciált és növekedésbarát költségvetési konszolidációt kell végrehajtani, helyre kell állítani a gazdaságnak történő hitelnyújtás rendes feltételeit, ösztönözni kell a növekedést és a versenyképességet, kezelni kell a munkanélküliséget és a válság társadalmi következményeit, valamint korszerűsíteni kell a közigazgatást.

(8)

A Bizottság 2013. április 10-én az 1176/2011/EU rendelet 5. cikkének megfelelően közzétette a Finnországra vonatkozó részletes vizsgálat eredményeit. Vizsgálata alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Finnországban makrogazdasági egyensúlyhiány tapasztalható, amely nyomon követést tesz szükségessé és szakpolitikai intézkedéseket igényel. A folyamatos figyelemmel kísérés különösen a folyó fizetési mérleg pozíciójának jelentős mértékű romlása és az ipari szerkezetátalakítás, valamint a versenyképesség költségalapú és nem költségalapú tényezői által kiváltott gyenge exportteljesítmény miatt indokolt.

(9)

Finnország 2013. április 18-án benyújtotta a 2013. évi nemzeti reformprogramját és a 2012–2017-es időszakra vonatkozó stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(10)

A 2013. évi stabilitási programnak az 1466/97/EK rendelet szerinti értékelése alapján a Tanács úgy véli, hogy az államháztartás helyzete Finnországban összességében rendezett, és a középtávú költségvetési cél elérése érdekében Finnország erőfeszítéseket tett a bevételek növelésére és a kiadások korlátok között tartására. A stabilitási programban szereplő költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv megalapozott. A 2013-ra vonatkozó növekedési előrejelzés hasonló a Bizottság szolgálatainak 2013 tavaszi előrejelzéséhez, ugyanakkor a 2014-re vonatkozó előrejelzés 0,6 százalékponttal magasabb a Bizottság által várt értéknél. A stabilitási programban felvázolt költségvetési stratégia célja az államháztartás egyensúlyának megteremtése és a GDP-arányos államadósságnak csökkenő pályára állítása legkésőbb 2015-ig. A stabilitási program részeként a középtávú költségvetési cél a GDP 0,5 %-áról – 0,5 %-ra változik. Az új középtávú költségvetési cél összhangban van a Stabilitási és Növekedési Paktum követelményeivel. A stabilitási program a középtávú költségvetési cél 2014-re történő elérésével és annak 2017-ig történő tartásával számol. A stabilitási programban közölt információkra alapozott (újrakalkulált) strukturális egyenleg alapján Finnország 2012-ben nem teljesítette a korábbi középtávú költségvetési célt, 2013-ban pedig nem fogja teljesíteni az új középtávú költségvetési célt.

A stabilitási programban szereplő előrejelzés szerint az újrakalkulált strukturális költségvetési egyenleg a GDP – 1 %-ának megfelelő 2012-es értékről 2013-ra a GDP – 0,9 %-ára javul. A stabilitási program szerint a 2014 és 2017 közötti időszakban a strukturális egyenleg a GDP – 0,6 és – 0,7 %-a között fog maradni. Finnország nettó kiadásai 2012-ben 0,4 %-kal nőttek, ami alatta marad a kiadások növekedési ütemére vonatkozó Stabilitási és Növekedési Paktumban meghatározott referenciaértéknek. A reál GDP 2012-es negatív növekedése miatt, a strukturális kiigazítás alacsony értéke elegendőnek tekinthető. 2013-ban Finnország újrakalkulált strukturális költségvetési egyenlege javul, nettó kiadásai várhatóan mindössze a GDP 0,1 %-ával fognak eltérni a kiadási referenciaértéktől. Finnország nagy negatív kibocsátási rése miatt ez megfelelőnek tekinthető. 2014-ben Finnország újrakalkulált strukturális költségvetési egyenlege várhatóan tovább javul, eléri a GDP – 0,6 %-át, elegendő közelségbe kerülve ezáltal a középtávú költségvetési célhoz. A Bizottság szolgálatainak 2013. tavaszi előrejelzése szerint 2014-ben el is éri azt. Összességében ez azt jelenti, hogy Finnország eleget tesz a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágának. Az államháztartás bruttó konszolidált adóssága 2012-ben a GDP 53 %-ának felelt meg, és az előrevetített időszak alatt a stabilitási program szerint a GDP 60 %-a alatt marad. A stabilitási program az adósságráta csökkenésével számol 2016-ban és 2017-ben. A költségvetési politika szempontjából a legfontosabb kihívás továbbra is a hosszú távú fenntarthatóság. A népesség elöregedésével összefüggő – a nyugdíjrendszert, az egészségügyet és a tartós ápolás-gondozást érintő – fenntarthatósági rés problémáját felismerték, a probléma kezelése folyamatos monitoringot tesz szükségessé.

(11)

A közszolgáltatások termelékenységének növekedése elmaradt a termelékenységnek a szélesebb értelemben vett gazdaságra értelmezett növekedésétől, miközben az idősödő népességgel összefüggő terhek növekednek. Jóllehet az önkormányzati reform elveit lefektették, az összevonások továbbra is önkéntesen választhatók maradnak, de ehhez elérhetők lesznek a központi kormányzat által biztosított pénzügyi ösztönzők. A szociális és egészségügyi szolgáltatások folyamatban lévő reformja várhatóan nem fogja érdemben csökkenteni az egészségügyi ellátási körzetek jelenlegi számát.

(12)

Intézkedéseket tettek az ifjúsági és a tartós munkanélküliség visszaszorítása érdekében. Az intézkedések között szerepel az ifjúsági garancia, a fiatal felnőttek részére kidolgozott ideiglenes szakképzési program és a tartósan munkanélkülieket célzó kísérleti program is. Az említett programok mellett 2013-ban az ifjúsági garancia részeként pénzügyi támogatást nyújtottak szakmai gyakorlatokhoz is, a munkanélküliségi ráta valószínűsíthető növekedése miatt pedig ezek az intézkedések helyesnek tekinthetők. A feladat most – a célcsoportok szakképzettségi szintjének és munkaerő-piaci helyzetének javítását szem előtt tartva – az intézkedések végrehajtása. A fenntartható államháztartás, valamint a jövőbeni munkaerő-keresletnek való megfelelés érdekében fontos az idősebb munkavállalók foglalkoztatási rátájának növelése. Finnországban csökken a munkaképes korú népesség. Számos intézkedésről született megállapodás a korai nyugdíjbavonulás lehetőségeinek korlátozása érdekében. Ilyen intézkedés például a részmunkaidős nyugdíjazáshoz szükséges életkor emelése, a csökkentett előrehozott nyugdíj lehetőségének megszüntetése és a nyugdíjkorhatár megemelése munkanélküliséget követően. A várható élettartam növekedése azonban gyorsabb volt a 2005. évi nyugdíjreform során vártnál, és ezért a jelenleg érvényes törvényes nyugdíjkorhatár idővel túl alacsonynak, a nyugdíjak pedig elégtelennek bizonyulhatnak. A stabilitási programjában a kormány vállalta, hogy a tényleges nyugdíjbavonulási életkort 2025-ig 62,4 évre emeli, ami a várható élettartam és a demográfiai kihívások tükrében továbbra is alacsonynak tekinthető. Rövid távon az elfogadott intézkedések végrehajtása marad a prioritás.

(13)

A finnországi szolgáltatási ágazatokban a szabályozási akadályok továbbra is korlátozók, a piaci koncentráció pedig magas az olyan fontos ágazatokban, mint például a kiskereskedelem. A versenytörvénynek az élelmiszerkereskedők domináns piaci pozíciójával összefüggésben tervezett módosításai és a programnak – az ágazat fokozottabb felügyelet alá vonása és a hatályos szabályozás szükségtelenül versenykorlátozó, például a területfejlesztéssel és építéssel összefüggő rendelkezéseinek megszüntetése útján – az egészséges verseny megteremtésére irányuló célkitűzései várhatóan segíteni fognak az aktuális problémák megoldásában. A versenyhatóság és a fogyasztóvédelmi ügynökség összeolvadása, továbbá a létrejövő intézmény költségvetésének megnövelése és hatásköreinek kiterjesztése a közszektorbeli és a magánszektorhoz tartozó szereplők közötti versenysemlegesség kérdésére ugyancsak javítani fogják az általánosabb értelemben vett versenypolitika hatékonyságát és eredményeit. A versenyjogi büntetések Finnországban hagyományosan alacsonyak; a 2013-ra tervezett felmérés vélhetően megfelelő alapot ad majd a szankciók visszatartó erejének fokozására irányuló további reformokhoz.

(14)

A finnországi termelékenység növekedése továbbra is elmarad a bérek növekedésétől, és közben gyengült a nemzetközi versenyképesség, amit a finn export csökkenő piaci részesedése is mutat. Jóllehet továbbra is magas a kutatási, fejlesztési és innovációs beruházások aránya, kritikus kérdés marad, hogy mennyire hatékonyan sikerül a kutatási eredményeket innovációk és olyan új, nagy növekedési potenciállal rendelkező vállalatok szolgálatába állítani, amelyek képesek megjelenni a gyorsan növekvő exportpiacokon és megerősíteni a nemzetközi versenyképességet. Rövid távon Finnországnak végre kell hajtania a kutatási és innovációs rendszer fejlesztésére irányulóan a közelmúltban elfogadott szakpolitikai intézkedéseket, mint például az új cselekvési tervet, egyúttal – amennyiben szükségesnek mutatkozik – a meglévő értékelések és a készülőben lévő előretekintő jelentés alapján további reformjavaslatokat kell kidolgoznia. Az energiaárakat és a munkaerő árát azon inputárak közé sorolták, amelyek növelik a finn gyártók költségeit. Köszönhetően a 2013-ban lejáró háromoldalú bérmegállapodásnak a bérnövekedés az elmúlt években visszafogott mértékű volt. E tekintetben aggodalomra ad okot, hogy a szociális partnerek között mindeddig nem jött létre új megállapodás.

(15)

Az európai szemeszterrel összefüggésben a Bizottság elvégezte Finnország gazdaságpolitikájának átfogó elemzését, értékelte a nemzeti reformprogramot és a stabilitási programot, valamint bemutatta a részletes vizsgálat eredményeit. Figyelembe vette nemcsak a programok fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy azok megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a jövőbeli nemzeti döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni. Az alábbi 1–5. ajánlás tükrözi a Bizottság európai szemeszter keretében tett ajánlásait.

(16)

A Tanács ezen értékelés fényében megvizsgálta a stabilitási programot, az arról alkotott véleményét (5) pedig különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi.

(17)

A Bizottság által elvégzett részletes vizsgálat és ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a nemzeti reformprogramot és a stabilitási programot. A Tanács 1176/2011/EU rendeletének 6. cikke szerinti ajánlásait az alábbi 3–5. ajánlás tükrözi,

(18)

Az európai szemeszter keretében a Bizottság elkészítette az euroövezet egészének gazdaságpolitikájára vonatkozó elemzését is, amely alapján a Tanács külön ajánlásokat intézett azon tagállamokhoz, amelyek pénzneme az euro (6). Finnországnak, amelynek pénzneme ugyancsak az euro, az említett ajánlások teljes körű és megfelelő időben történő végrehajtásáról is gondoskodnia kell,

1.

Folytasson növekedésbarát költségvetési politikát és a terveknek megfelelően tartsa fenn a költségvetés rendezett pozícióját, biztosítva a programidőszak alatt a középtávú célnak való megfelelést. Továbbra is végezze el a népesség elöregedésével összefüggő fenntarthatósági rés mértékének éves értékelését, és az állami bevételeket és kiadásokat igazítsa a hosszú távú célkitűzésekhez és szükségletekhez. Biztosítsa a tartós ápolás-gondozás költséghatékonyságát és fenntarthatóságát, és helyezzen nagyobb hangsúlyt a megelőzésre, a rehabilitációra és a független életvitelre.

2.

Gondoskodjon az önkormányzati rendszerrel összefüggésben zajló közigazgatási reform hatékony végrehajtásáról annak érdekében, hogy a reform termelékenységjavulást és költségmegtakarításokat eredményezzen a közszolgáltatások nyújtása terén, ideértve a szociális és egészségügyi szolgáltatásokat is.

3.

Tegyen további lépéseket az idősebb munkavállalók foglalkoztatási rátájának javítása érdekében, többek között foglalkoztathatóságuk javítása és a munkaerőpiacról történő korai kivonulás lehetőségeinek korlátozása, valamint a nyugdíjkorhatárnak és a nyugdíjjuttatásoknak a várható élettartamban bekövetkező változásokhoz való hozzáigazítása révén. Hajtsa végre és kövesse szorosan nyomon a fiatalok és a tartósan munkanélküliek munkaerő-piaci helyzetének javítását szolgáló, folyamatban lévő intézkedéseket, különös tekintettel a munkahelyhez jutást segítő készségek fejlesztésére.

4.

Az egészséges verseny előmozdítását célzó új program végrehajtása révén folytassa a termék- és szolgáltatáspiacokon uralkodó verseny fokozására irányuló erőfeszítéseket, különösen a kiskereskedelmi ágazat tekintetében.

5.

Növelje Finnország kapacitásait az innovatív termékek és szolgáltatások előállítása és a gyorsan változó körülmények között nagy növekedési potenciállal rendelkező vállalatok létrehozása terén, továbbá folytassa az ipar diverzifikálását; folytassa továbbá a gazdaság egészére vonatkozó energiahatékonyság javítását. A jelenlegi alacsony növekedési környezetben a szociális partnerek szerepének teljes körű tiszteletben tartása mellett és a nemzeti gyakorlatnak megfelelően támogassa a reálbérek és a termelékenység alakulásának összehangolását.

30.7.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 217/27

(1)

Az Európai Tanács 2010. március 26-án elfogadta az Európai Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a gazdaságpolitikák fokozott összehangolásán alapuló, a foglalkoztatást és növekedéstcélzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia azokra a kulcsfontosságú területekre összpontosít, amelyeken intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy javuljanak Európa lehetőségei a fenntartható növekedés és a versenyképesség terén.

(2)

A Tanács 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló ajánlást (2010–2014), 2010. október 21-én pedig elfogadta a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot (3), amelyek együtt alkotják az „integrált iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat.

(3)

A tagállamok állam-, illetve kormányfői 2012. június 29-én elfogadták a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumot, amely koherens keretet teremt a minden lehetséges ösztönzőt, jogi és szakpolitikai eszközt felhasználó tagállami, uniós és euroövezeti tevékenységek számára. Döntöttek a tagállami szinten megvalósítandó intézkedésekről, és kifejezték teljes körű elkötelezettségüket az Európa 2020 stratégia céljainak megvalósítása és az országspecifikus ajánlások végrehajtása iránt.

(4)

A Tanács 2012. július 10-én ajánlást (4) (a továbbiakban: a 2012. évi ajánlás) fogadott el Franciaország 2012. évi nemzeti reformprogramjáról, valamint véleményezte Franciaország 2012–2016-os időszakra vonatkozó stabilitási programját.

(5)

A Bizottság 2012. november 28-án elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2013. évi európai szemeszterét. Ugyancsak 2012. november 28-án a Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést, amelyben Franciaországot azon tagállamok közé sorolta, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor.

(6)

Az Európai Parlament az 1466/97/EK rendelettel összhangban megfelelően részt vett az európai szemeszterben, és 2013. február 7-én elfogadta a 2013. évi éves növekedési jelentés foglalkoztatási és szociális vonatkozásairól szóló állásfoglalást és a 2013. évi éves növekedési jelentéshez való hozzájárulásról szóló állásfoglalást.

(7)

Az Európai Tanács 2013. március 14-én elfogadta a pénzügyi stabilitás, a költségvetési konszolidáció és a növekedést ösztönző intézkedések biztosítására irányuló prioritásokat. Hangsúlyozta, hogy differenciált és növekedésbarát költségvetési konszolidációt kell végrehajtani, helyre kell állítani a gazdaságnak történő hitelnyújtás rendes feltételeit, ösztönözni kell a növekedést és a versenyképességet, kezelni kell a munkanélküliséget és a válság társadalmi következményeit, valamint korszerűsíteni kell a közigazgatást.

(8)

A Bizottság 2013. április 10-én az 1176/2011/EU rendelet 5. cikkének megfelelően közzétette a Franciaországra vonatkozó részletes vizsgálat eredményeit. Vizsgálata alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Franciaországban makrogazdasági egyensúlyhiány tapasztalható, amely nyomon követést és határozott szakpolitikai intézkedéseket tesz szükségessé. A folyamatos figyelemmel kísérés különösen a külkereskedelmi egyensúlynak és a versenyképességnek a költségalapú és nem költségalapú tényezőkre egyaránt visszavezethető romlása, továbbá a külső egyenleg romlása és a magas államadósság miatt indokolt, csökkentve ezáltal egyfelől a francia gazdaság, másfelől – tekintettel a francia gazdaság méretére – a gazdasági és monetáris unió működését érintő negatív hatások kockázatát.

(9)

Franciaország 2013. április 30-án benyújtotta a 2013. évi nemzeti reformprogramját és a 2012–2017-es időszakra vonatkozó stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(10)

A stabilitási programnak az 1466/97/EK rendelet szerinti értékelése alapján a Tanács úgy véli, hogy a GDP 7,5 %-ának megfelelő 2009-es államháztartási hiánynak 2012-re 4,8 %-ra való leszorítása érdekében tett számottevő konszolidációs erőfeszítések ellenére Franciaországnak várhatóan nem sikerül a 2009. december 2-án hozott tanácsi ajánlásnak megfelelően 2013-ra korrigálnia a túlzott hiányát. Ez többek között a 2009. december 2-i tanácsi ajánlás elfogadásakor vártnál rosszabb gazdasági körülményekkel magyarázható, amit az egyszeri bevételek csak részben ellensúlyoztak, miközben a kiigazítás némiképp az időszak végére tolódott. A stabilitási programban szereplő költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv 2013 tekintetében megalapozott, 2014-re vonatkozóan viszont túlságosan optimista. A francia hatóságok konkrétan azzal számolnak, hogy a 2012-es (0 %) és 2013-as (+0,1 %) stagnálást követően 2014-ben a GDP 1,2 %-kal fog nőni, egyúttal azzal a feltételezéssel élnek, hogy az államháztartási hiánynak a 2014-es GDP 2,9 %-ára való leszorítása érdekében meghozzák a szükséges költségvetési intézkedéseket. Ehhez képest a Bizottság – változatlan gazdaságpolitikát feltételező – előrejelzése szerint a GDP 2014-ben 1,1 %-kal fog nőni egy olyan forgatókönyv szerint, amelyben a Bizottság csak a már elfogadott vagy kellőképpen részletezett intézkedéseket figyelembevéve a hiányt a a 2014-es GDP 4,2 %-ára várja. A stabilitási programban felvázolt költségvetési stratégia legfőbb célkitűzése a strukturális egyensúlyban lévő költségvetésként meghatározott középtávú költségvetési cél elérése, csakúgy, mint a 2012–2016-os stabilitási programjában. Ez a célkitűzés meghaladja a Stabilitási és Növekedési Paktumban előírtakat. A középtávú költségvetési cél elérését 2016-ra tűzték ki, szemben a 2012–2016-os stabilitási programban szereplő 2015-ös évvel.

A stabilitási programban tervezett államháztartási hiány összhangban van a túlzott hiány 2014-re tervezett korrekciójával, amelyet egy évvel későbbre terveznek, mint a Tanács által a túlzotthiány-eljárás keretében 2009. december 2-án megszabott, módosított határidő. Tekintettel a program 2014-re vonatkozó túlságosan optimista növekedési előrejelzésére, a Tanács úgy véli, hogy – a szóban forgó évet érintő további számottevő kiigazítás nélkül – a francia hatóságok által tervezett költségvetési kiigazítás nem alkalmas a túlzott hiány 2014-re történő tényleges korrekciójának megvalósítására. A kilátásba helyezett megtakarítási és pótlólagos bevételi intézkedések nem kellőképpen kidolgozottak. Ezen szempontokra tekintettel mind 2014-re, mind 2015-re vonatkozóan pontosítani kell az intézkedéseket annak hiteles garantálása érdekében, hogy a túlzott hiányt legkésőbb 2015-re a Tanács ajánlásának megfelelően korrigálják. 2016-ra a Bizottság által újrakalkulált strukturális egyenleg várhatóan a GDP -0,4 %-a lesz (-0,3 % 2017-ben), ami azt jelenti, hogy a középtávú költségvetési célt nem sikerül elérni a program időtávja alatt. A középtávú költségvetési cél felé várhatóan a GDP 0,3 %-ának megfelelő értékkel sikerül majd közelíteni 2016-ban, ami elmarad a GDP 0,5 %-aként meghatározott referenciaértéktől. Az államadósság a válság kezdete óta jelentősen emelkedett. A GDP-arányos államadósság a 2007-es 64,2 %-ról 2012-re 90,2 %-ra emelkedett, és a Bizottság 2013. tavaszi előrejelzése szerinti várhatóan 2014-re 96,2 %-ig nő. A francia hatóságok várakozása szerint a GDP-arányos államadósság 94,3 %-on tetőzik 2014-ben, majd 2017-re 88,2 %-ig csökken. Az adósságkritérium teljesítését illetően Franciaország 2016-tól kezdődően átmeneti időszakban lesz.

(11)

Tekintettel a magas és még mindig növekvő államadósságra, továbbá arra, hogy a túlzott hiány korrekciójára szabott határidőt ismét kitolják – ezúttal 2015-re – még inkább fontos, hogy a 2013. évi költségvetést szigorúan végrehajtsák, az azt követő években pedig számottevő, határozott kiigazítási erőfeszítéseket tegyenek. Különösen fontos, hogy Franciaország közkiadásai lényegesen lassabban növekedjenek, mint a potenciális GDP növekedése, mivel a strukturális hiány eddigi javulásai alapvetően bevételi intézkedéseknek voltak köszönhetők. Ezzel összefüggésben a közkiadások folyamatban lévő – a központi kormányzat mellett a helyi önkormányzatokra és a társadalombiztosítás igazgatási egységeire is kiterjedő – felülvizsgálata ('Modernisation de l’action publique') várhatóan kijelöli majd, hogy milyen módon javítható a közkiadások hatékonysága. A közigazgatás különböző szintjei és az azokhoz rendelt hatáskörök tekintetében is további ésszerűsítésre van lehetőség, amellyel újabb szinergiák, hatékonyságjavulás és megtakarítások érhetők el. A decentralizációról szóló, új törvény várhatóan foglalkozni fog ezzel a kérdéssel. Az egészségügyi közkiadások közép- és hosszú távon várható növekedése miatt az egészségügyre fordított jövőbeli közkiadásokat nagyobb körültekintéssel és fokozott hatékonysággal kell felhasználni, különösen a gyógyszerkiadások területén. A nyugdíjügyi tanács legfrissebb előrejelzései a nyugdíjrendszer állandósuló hiányát vetítik előre 2018-ig, szemben a 2010-es reform azon célkitűzésével, amely szerint addigra kiegyensúlyozott rendszert kellene elérni. A 2010-es reform részbeni visszafordítása ráadásul szembemegy a 2012-es ajánlással. Következésképp a nyugdíjrendszer 2020-ban is jelentős hiánnyal fog szembesülni, e helyzet megoldása pedig sürgősen új szakpolitikai intézkedések meghozatalát teszi szükségessé, miközben a rendszer alkalmasságát is fenn kell tartani.

A szóba jöhető intézkedések között szerepel mind a minimumnyugdíjra, mind a teljes nyugdíjra való jogosultság eléréséhez szükséges nyugdíjbavonulási életkor további emelése, a teljes nyugdíjra való jogosultsághoz szükséges járulékfizetési időszak megnövelése, az indexálási szabályok kiigazítása, továbbá a munkavállalók bizonyos kategóriáira vonatkozóan az általános szabályok vonatkozásában jelenleg érvényben lévő számos mentesség felülvizsgálata. A francia kormány amellett döntött, hogy a szociális partnereket teljes mértékben bevonja az átalakítások megtervezésébe, növelve ezzel a folyamatban való részvételüket. A munkaerőköltségre kifejtett negatív hatása miatt a társadalombiztosítási járulékok emelését mellőzni kell. A Franciaország előtt álló államháztartási kihívásokra való tekintettel rendkívül fontos, hogy a francia gazdaság hosszú távú növekedési potenciáljának erősítése és növelése érdekében a költségvetési intézkedések mellett fokozott erőfeszítéseket tegyenek a strukturális reformok terén is.

(12)

Miként az a 2013-as részletes vizsgálatból kiolvasható, Franciaország versenyképessége továbbra is meghatározó kihívást jelent, mivel exportpiaci részesedése jelentős mértékben romlott az elmúlt években. A kormány 2012. novemberében számos szakpolitikai intézkedésre tett javaslatot a Versenyképességi Paktum keretében. A társasági adó vonatkozásában bevezetett kedvezmény (crédit d’impôt pour la compétitivité et l’emploi — CICE), amelynek éves hatását 20 milliárd EUR-ra becsülik, jelentős lépés, amely várhatóan hozzájárul majd a munkaerőköltség csökkenéséhez. Mivel az új adókedvezmény mindössze megfelezi a medián bérre értelmezett francia adóék és az OECD országainak átlagos adóéke közötti különbséget, további intézkedésekre kínálkozik lehetőség e téren. Másrészről a gazdasági társaságokat érintően 2010 óta hozott intézkedések, többek között az adókiadások csökkentése, összességében növelték a vállalkozások adóterheit, még az említett intézkedés hatásának figyelembevételével együtt is. Jóllehet a minimálbérnek a 2012. júliusi döntés alapján történt megemelése korlátozott mértékű volt, az mégis negatív hatást gyakorolhat a munkahelyteremtésre és a versenyképességre, miként azt az ajánlás is kiemelte a 2012-es ajánlásában. A minimálórabér 2002 és 2012 között 38 %-kal (reálértéken 16 %-kal) nőtt. A mediánbér 60 %-ának megfelelő minimálbér magas szintje a munkaadóknál kompenzálva van a munkaadók által fizetendő társadalombiztosítási járulékok tekintetében alkalmazott mentességek által. Az ebből fakadó államháztartási kiadások gyorsan növekedtek 1992 és 2002 között, és azóta a GDP 1 %-a körül stabilizálódtak. Másrészről az alternatív eszközök, mint például a jövedelemkiegészítési támogatások („Prime pour l'emploi”, „Revenu de solidarité active”), hatékonyabbnak bizonyultak az aktív keresők szegénységének kezelésében, mint a minimálbér emelése.

(13)

A nem áralapú versenyképességgel kapcsolatban elmondható, hogy bár a kormány nemrég megújította az exportot ösztönző stratégiáját, az exportorientált hálózatok és partnerségek fejlesztésének támogatása hozzájárulna a kis- és középvállalkozások (kkv-k) nemzetközivé válásához. Az üzleti környezetről általánosságban is elmondható, hogy lennének lehetőségek a kkv-k növekedésének ösztönzésére. A kutatás és fejlesztés-intenzív ágazatokban tevékenykedő vállalkozások számottevő erőfeszítései és a jelentős kormányzati támogatás (nevezetesen kutatási adókedvezmény) ellenére a csúcstechnológiai és a közepes technológiai színvonalú ágazatok csak kis és egyre kisebb részét teszik ki a francia gazdaságnak. Az említett ágazatokban tehát az innovációt és a vállalkozókészséget ösztönző keretfeltételek további javításán keresztül elő kell segíteni a kkv-k és a közepes méretű vállalatok alapítását és növekedését. További lehetőségként kínálkozik a kutatás, a fejlesztés és az innováció (K+F+I) üzleti hasznosítására irányuló, a közfinanszírozású kutatás és a magánvállalatok összekapcsolása céljából kidolgozott klaszterpolitikának az egymáshoz közel található, magántulajdonban lévő vállalatok közötti pozitív externáliák irányába történő továbbfejlesztése, valamint a kkv-k nemzetköziesítése. Emellett a magánvállalatok és a kutatási intézmények közötti kapcsolatok építésének elősegítése érdekében kellőképpen vonzóvá kell tenni a PhD-tanulmányokat és a kutatási tapasztalatok szerzését.

(14)

A szolgáltatások tekintetében csak korlátozott mértékű előrelépés volt tapasztalható 2012-ben. Nem kezdeményeztek például horizontális reformot a szabályozott szakmákra és ágazatokra vonatkozó indokolatlan korlátozások megszüntetésére irányulóan. A szakmai szolgáltatások nyújtói közül sokan ma is korlátozásokkal szembesülnek a jogi formájukat és tőkeszerkezetüket tekintve (pl. korlátozások vannak érvényben az állatorvosokra és az ügyvédekre vonatkozóan). Bizonyos ágazatokban (például a taxisoknál, egyes egészségügyi szakmákban, a közjegyzők és egyéb jogi szakmák esetében) további jelentős akadályok vannak még mindig érvényben a piacralépésre vagy a tevékenység folytatására vonatkozóan (például a kereskedelmi kommunikáció tekintetében, vagy kvóták, illetve területi korlátozások formájában). A kiskereskedelmi ágazat továbbra is egy sor szabály hatálya alá tartozik, például körülményes és időigényes engedélyezési eljárások vonatkoznak a kiskereskedelmi egységek nyitására. Továbbá a bekerülési ár alatti értékesítésre vonatkozóan érvényben lévő tilalom számos torzítást eredményez, jóllehet a termelők és a kisboltok támogatásának célja kevésbé torzító intézkedésekkel is hatékonyan elérhető lenne. A szabályozott ágazatokra és szakmákra vonatkozó túlzott mértékű korlátozások kihatnak a versenyre, és általában megemelik a szolgáltatások árait. A részletes vizsgálat megállapítása szerint a feldolgozóiparban a termelési költségek közel egynegyedét kitevő közvetített szolgáltatások magasabb árai végső soron kihatnak a francia cégek külpiaci versenyképességére. A hálózatos iparágak terén csak korlátozott mértékű előrehaladást sikerült elérni 2012-ben. A francia villamosenergia-piac továbbra is egyike a leginkább koncentráltaknak az EU-ban. A villamos energia és a földgáz piacának szabályozott árai torzítják a versenyt és továbbra is akadályként állnak az új belépők előtt. A nem lakossági fogyasztók tekintetében a francia hatóságokkal közösen elfogadott menetrend szerint meg kell szüntetni a szabályozott árak alkalmazását. A szomszédos országokkal való összeköttetést biztosító rendszerösszekötő kapacitások bővítése és a vízerőművek koncessziós engedélyeinek megpályáztatása ugyancsak hozzájárulna a verseny fokozásához a villamos energia piacán.

A vasúti ágazatban az áruszállítási piac évek óta folyamatos hanyatlást mutat (a tonna/km mennyiség ennek megfelelően 17 %-kal csökkent 2006 és 2011 között), a vasúti személyszállítás pedig – a nemzetközi szolgáltatások kivételével – nincs is megnyitva a verseny előtt. A készülőben lévő reform várhatóan biztosítani fogja, hogy bármely új „egységesített pályahálózat-működtető” független maradjon a meglévő szolgáltatótól, tisztességes és megkülönböztetésmentes hozzáférést garantálva ezáltal az új belépők számára.

(15)

A széles körben alkalmazott mentességek és különleges kedvezmények, továbbá a szabályozás gyakori módosítása miatt a francia adórendszer továbbra is összetett és nem hatékony. Az adókiadások csökkentésére és ésszerűsítésére irányuló erőfeszítések ellenére továbbra is magas az ezek miatt kieső bevételek aránya. A társasági adó és a személyi jövedelemadó esetében szélesebb adóalap és alacsonyabb adómérték alkalmazása jobban segítené a növekedést és a társadalmi jólétet. A köztes hozzáadottértékadó (héa) mértéke 2014 januárjától 7 %-ról 10 %-ra fog emelkedni. Ez helyes irányba mutató lépés, de további erőfeszítésekre van szükség. A különböző adó- és társadalombiztosítási mentességek költsége összességben továbbra is nagyon magas, akár a GDP 10 %-át is elérő mértékű. Annak ellenére, hogy a csökkentett héa-adómértékek egy része – például az éttermi szolgáltatásokra alkalmazott héa – láthatóan nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, nem tettek kellőképpen célirányos szakpolitikai intézkedéseket ezekkel kapcsolatban. A társasági adó vonatkozásában bevezetett, részben a köztes héamérték fent említett emelésén, de egyúttal az általános héamértéken keresztül is finanszírozott adókedvezmény (CICE) áthárítja az adóterhet a munkáról. További intézkedésekre van azonban szükség, különösen a környezetvédelmi adók megfelelő arányú részesedésének biztosításához. Franciaország tavaly intézkedéseket hozott a társasági adózás terén az eladósodás irányába ható ösztönzők kezelésére. A kamat levonhatósága 3 millió EUR felett korlátozott: ezen összeghatár felett a kamatnak 2013-ban mindössze 15 %-a, – amely hányad 2014-re 25 % lesz – nem vonható le. További intézkedésekre van azonban szükség.

(16)

A munkanélküliségi ráta a 2010-es 9,7 %-ról 2012-re 10,2 %-ra nőtt. A Bizottság tavaszi előrejelzése szerint a tartósan gyenge gazdasági növekedés miatt a munkanélküliségi ráta növekedni fog, 2013-ra eléri a 10,6 %-ot, 2014-re a 10,9 %-ot. Erre való tekintettel a francia munkaerőpiac szegmentációja továbbra is aggodalomra ad okot. A határozott idejű foglalkoztatásból határozatlan idejű foglalkoztatásba való átmenet valószínűsége 2010-ben mindössze 10,6 % volt, szemben a 25,9 %-os uniós átlaggal. Ennek következtében jellemzően a foglalkoztatás bizonytalan formáiban érintett alacsony képzettségű munkavállalók viselik az esetleges munkaerő-piaci korrekciók terheinek túlnyomó részét. A szociális partnerek között 2013 januárjában kötött szakmaközi megállapodás (ANI) alapján 2013 májusában törvényt fogadtak el a munkahelyek garantálásáról, amely az elbocsátásokkal kapcsolatos jogbizonytalanság kérdéseinek kezelésén keresztül egyfelől bővíti a munkavállalók jogait, másfelől nagyobb rugalmasságot biztosít a munkáltatók részére. A törvény pozitív lépés a rugalmasabb munkaerőpiac felé. Bizonyos kérdések tekintetében a szóban forgó reform tényleges megvalósítása, csakúgy, mint annak hatása, további ágazati és vállalati megállapodások elfogadásához van kötve, amelyekre a megállapodás teljes körű hatályba lépéséhez lesz szükség.

(17)

Franciaországban a fiatalok egyhatoda végzettség megszerzése nélkül hagyja ott az oktatási és képzési rendszert. Ez különösen annak fényében aggasztó, hogy 2012 végén a fiatalok körében 25,4 % volt a munkanélküliség, és a legkevésbé képzett fiatalok esetében a munkanélküliség kockázata közel kétszeres volt. A gyakornoki programoknak különösen a legkevésbé képzett fiatalokat kell megcélozniuk. A nemzeti programoknak a 2013. április 22-i tanácsi ajánlás (5) alapján megvalósított ifjúsági garanciához történő hozzáigazítása meghatározó szerepet tölthet be e kihívás kezelésében. A 2009-ben indított reformok ellenére a francia felnőttek az uniós átlagnál kisebb arányban vesznek részt az egész életen át tartó tanulásban (2012-ben 5,7 %, alacsonyan képzett felnőttek esetében: 2,5 %). Bizonyos hatásköröknek a regionális tanácsokhoz történő tervezett áthelyezése lehetőséget kínálhat a jelenlegi rendszer hiányosságainak orvosolására. Az egyértelműen javuló folyamat ellenére az 55–64 év közötti munkavállalók foglalkoztatási rátája továbbra is alacsony, az uniós tagállamok középmezőnyében szerepel (2012 negyedik negyedévében 45,7 %), és az uniós átlaghoz képest meglévő lemaradást mindössze a felére sikerült csökkenteni 2008 óta (a 2008-as 7,4 százalékpontról 3,8 százalékpontra 2012-ben). A munkanélküliség ugyanolyan mértékben nő az idősek körében mint az általános munkanélküliség esetében. Bár jó irányába tett lépés, nem világos, hogy a „generációk közötti szerződések” milyen mértékben fogják segíteni az idősebb munkavállalók foglalkoztatását, illetve az idősebb álláskeresők munkahelyhez jutását. A munkanélküli-járadékokra fordított francia közkiadások 5,3 %-kal nőttek 2012-ben, és a stabilitási program szerint várhatóan további 6,1 %-kal nőnek majd 2013-ban. A munkanélküli-járadékok rendszerének összesített hiánya 2013-ra megközelíti a GDP 1 %-át, ami szükségessé teszi a rendszer megreformálását.

A rendszer egyes elemei, így például a jogosultsági feltételeket, a járadékok időben degresszív jellegét vagy a legmagasabb fizetéssel rendelkező munkavállalók esetében alkalmazott helyettesítési rátát oly módon kell kiigazítani, hogy biztosítva legyenek a munkavégzés ösztönzői. Az állami foglalkoztatási szolgálat (Pôle emploi) új, háromoldalú egyezménye a munkavállalók differenciált nyomon követését írja elő. Ezzel szemben a munkanélküliek növekvő száma miatt a karriertanácsadók ügyfélköre tovább nőtt, és a foglalkoztatási szolgálatokra épített stratégia megújítását a rossz gazdasági helyzet is hátráltatja. A negatív gazdasági kilátások és a franciaországi munkanélküliség várhatóan folytatódó növekedése miatt további intézkedésekre van szükség.

(18)

Az európai szemeszterrel összefüggésben a Bizottság elvégezte Franciaország gazdaságpolitikájának átfogó elemzését, értékelte a nemzeti reformprogramot és a stabilitási programot, valamint bemutatta a részletes vizsgálat eredményeit. Figyelembe vette nemcsak a programok Franciaország fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy azok megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a jövőbeli nemzeti döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni. Az alábbi 1–6. ajánlás tükrözi a Bizottság európai szemeszter keretében tett ajánlásait.

(19)

A Tanács ezen értékelés fényében megvizsgálta a stabilitási programott, és arról alkotott véleményét (6) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi.

(20)

A Bizottság által elvégzett részletes vizsgálat és ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta Franciaország nemzeti reformprogramját és stabilitási programját. A Tanácsnak az 1176/2011/EU rendelet 6. cikke szerinti ajánlásait az alábbi 1., 2., 3., 4., 5. és 6. ajánlás tükrözi.

(21)

Az európai szemeszter keretében a Bizottság elkészítette az euroövezet egészének gazdaságpolitikájára vonatkozó elemzését is, amely alapján a Tanács külön ajánlásokat intézett azon tagállamokhoz, amelyek pénzneme az euro (7). Franciaországnak, amelynek pénzneme ugyancsak az euro, az említett ajánlások teljes körű és megfelelő időben történő végrehajtásáról is gondoskodnia kell,

1.

Erősítse meg és kövesse a költségvetési stratégiát 2013-ban. A túlzott hiány fenntartható, legkésőbb 2015-ig megvalósuló korrekciója és a túlzotthiány-eljárás keretében hozott tanácsi ajánlásban meghatározott strukturális kiigazítás elérése érdekében a 2014-es évre és az azt követő időszakra vonatkozó, szükséges intézkedések 2013-ig őszéig történő konkretizálásán és végrehajtásán keresztül erősítse meg a kiigazítás hitelességét. Az egyszeri bevételeket fordítsa a hiány csökkentésére. A költségvetési egyensúlyhiány tartós kiigazítása nagyívű strukturális reformok hiteles végrehajtását teszi szükségessé, amelyek növelik a kiigazítási mozgásteret és ösztönzik a növekedést és a foglalkoztatást. Tartson fenn növekedésbarát költségvetési kiigazítási pályát és fokozza a közkiadások hatékonyságát, amihez – többek között – a terveknek megfelelően folytassa a kiadási kategóriáknak az államháztartás összes alágazataira kiterjedő felülvizsgálatát. A beharangozott decentralizációs törvényen keresztül tegyen intézkedéseket a központi és a helyi szintű kormányzatok közötti hatékonyabb szinergiák és megtakarítások elérése érdekében. A túlzott hiány korrekcióját követően hajtson végre megfelelő ütemű strukturális kiigazítást annak érdekében, hogy 2016-ra elérje a középtávú költségvetési célt. 2013 végéig tegyen intézkedéseket a nyugdíjrendszer fenntartható egyensúlyának legkésőbb 2020-ig történő megteremtése érdekében, és ennek jegyében módosítsa például az indexálási szabályokat, növelje a teljes nyugdíjra való jogosultsághoz szükséges járulékfizetési időszakot, emelje meg a tényleges nyugdíjkorhatárt, a nyugdíjkorhatárt és a nyugdíjjuttatásokat igazítsa hozzá a várható élettartamban bekövetkező változásokhoz, vizsgálja felül a különleges szabályokat, egyúttal tartózkodjon a munkaadók járulékterheinek emelésétől, továbbá javítsa az egészügyi kiadások költséghatékonyságát, többek között a gyógyszerkiadások terén.

2.

Gondoskodjon arról, hogy a versenyképességi és munkahelyteremtési adókedvezmény a tervezett mértékben csökkentse a munkaerőköltségeket, és más intézkedés ne rontsa le ezt a hatást. Tegyen további intézkedéseket a munkaerőköltségek csökkentése érdekében, konkrétan például a munkaadók társadalombiztosítási járulékterheinek további csökkentése terén. A szociális partnerekkel együttműködve biztosítsa, hogy a minimálbért érintő változások hozzájáruljanak a versenyképesség javításához és a munkahelyteremtéshez, és ennek keretében vegye figyelembe a bérkiegészítő támogatásokat és a társadalombiztosítási járulékfizetés alóli mentességeket.

3.

Tegyen további intézkedéseket az üzleti környezet javítása és a vállalkozások innovációs kapacitása és exportlehetőségeinek fejlesztése érdekében, különösen a kkv-k és a közepes méretű vállalatok tekintetében. Többek között indítsa el a szabályozási keret bejelentett egyszerűsítésére irányuló kezdeményezést, továbbá a technológiatranszfer és a kutatási eredmények üzleti hasznosításának fejlesztésén keresztül javítsa az innováció keretfeltételeit, például azáltal, hogy új területek felé irányítja a versenyképességi központokat.

4.

Tegyen intézkedéseket a verseny fokozására a szolgáltatások piacán; számolja fel a piacrajutásra és a szakmai szolgáltatások nyújtására vonatkozó indokolatlan korlátozásokat, amelyek többek között a jogi formát, a tulajdonosi struktúrát, a kvóták és területi korlátozások alkalmazását érintik; tegyen intézkedéseket a kereskedelmi egységek nyitására vonatkozó engedélyezés egyszerűsítése és a veszteséggel történő értékesítés korlátozásának feloldása érdekében; szüntesse meg a szabályozott árak alkalmazását a földgáz és a villamos energia nem lakossági piacán, és a szomszédos országokkal együttműködve erősítse meg a rendszerösszekötő kapacitásokat; a vasúti ágazatban nyissa meg a belföldi személyszállítási üzletágat a verseny előtt.

5.

Tegyen erőfeszítéseket az adórendszer egyszerűsítése és hatékonyságának javítása érdekében, továbbá biztosítsa az adószabályok tartós változatlanságát. Hozzon további intézkedéseket a társasági adózás adósságösztönző elemeinek megszüntetése érdekében. Fokozza a személyi jövedelmi adóval és a társasági adóval kapcsolatos adókiadások visszafogására és egyszerűsítésére irányuló erőfeszítéseket; a csökkentett héa-adómértékeket közelítse az általános adómértékhez, és szüntesse meg a nem hatékony csökkentett adókulcsokat. Tegyen további intézkedéseket az adótehernek a munkáról a környezetvédelmi adózásra vagy a fogyasztásra történő áthelyezése érdekében.

6.

Teljes körűen és késlekedés nélkül, a szociális partnerekkel konzultálva hajtsa végre a 2013. januári szakmaközi megállapodást. Tegyen további intézkedéseket a munkaerő-piaci szegmentáció ellen, és ennek jegyében többek között kezelje az ügynökségek által kiközvetített ideiglenes munkavállalók helyzetét. A szociális partnerekkel együttműködve és a nemzeti gyakorlatnak megfelelően sürgősen kezdje meg a munkanélküli-járadékok rendszerének reformját a rendszer fenntarthatóságának biztosítása érdekében, egyúttal biztosítva azt, hogy a rendszer megfelelő ösztönzőket nyújtson a munkába való visszatérésre. Javítsa az idősebb munkavállalók foglalkoztatási rátáját és ösztönözze munkaerő-piaci részvételüket. Többek között célirányos tanácsadáson és képzésen keresztül tegyen külön intézkedéseket az idősebb munkanélküliek foglalkoztatási kilátásainak javítása érdekében. Növelje a felnőttek, különösen a legkevésbé képzettek és a munkanélküliek részvételét az egész életen át tartó tanulásban. Gondoskodjon arról, hogy a foglalkoztatási szolgálatok hatékony, egyénre szabott támogatást nyújtsanak a munkanélkülieknek, továbbá hogy az aktív munkaerő-piaci intézkedések ténylegesen a leginkább rászorulókat érjék el. Tegyen további intézkedéseket az iskolából a munkába való átmenet javítása érdekében, például az ifjúsági garancián (8) és a gyakornoki programok előmozdításán keresztül.

30.7.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 217/33

(1)

Az Európai Tanács 2010. március 26-án elfogadta az Európai Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a gazdaságpolitikák fokozott összehangolásán alapuló, a foglalkoztatást és növekedést célzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia azokra a kulcsfontosságú területekre összpontosít, amelyeken intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy javuljanak Európa lehetőségei a fenntartható növekedés és a versenyképesség terén.

(2)

A Tanács 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló ajánlást (2010–2014), 2010. október 21-én pedig elfogadta a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot (2), amelyek együtt alkotják az „integrált iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat.

(3)

A tagállami állam-, illetve kormányfők 2012. június 29-én elfogadták a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumot, amely koherens keretet teremt a minden lehetséges ösztönzőt, jogi és szakpolitikai eszközt felhasználó tagállami, uniós és euroövezeti tevékenységek számára. Döntöttek a tagállami szinten megvalósítandó intézkedésekről, és kifejezték teljes körű elkötelezettségüket az Európa 2020 stratégia céljainak megvalósítása és az országspecifikus ajánlások végrehajtása iránt.

(4)

A Tanács 2012. július 10-én ajánlást (3) fogadott el Németország 2012. évi nemzeti reformprogramjáról, valamint véleményezte Németország 2012–2016-os időszakra vonatkozó stabilitási programját.

(5)

A Bizottság 2012. november 28-án elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindítja a gazdaságpolitikai koordináció 2013. évi európai szemeszterét. Ugyancsak 2012. november 28-án a Bizottság a makrogazdasági egyensúlytalanságok megelőzéséről és kiigazításáról szóló, 2011. november 16-i 1176/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) alapján elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést, amelyben Németországot nem sorolta azon tagállamok közé, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor.

(6)

Az Európai Parlament az 1466/97/EK rendelettel összhangban megfelelően részt vett az európai szemeszterben, és 2013. február 7-én elfogadta a 2013. évi éves növekedési jelentés foglalkoztatási és szociális vonatkozásairól szóló állásfoglalást és a 2013. évi éves növekedési jelentéshez való hozzájárulásról szóló állásfoglalást.

(7)

Az Európai Tanács 2013. március 14-én elfogadta a pénzügyi stabilitás, a költségvetési konszolidáció és a növekedést ösztönző intézkedések biztosítására irányuló prioritásokat. Hangsúlyozta, hogy differenciált és növekedésbarát költségvetési konszolidációt kell végrehajtani, helyre kell állítani a gazdaságnak történő hitelnyújtás rendes feltételeit, ösztönözni kell a növekedést és a versenyképességet, kezelni kell a munkanélküliséget és a válság társadalmi következményeit, valamint korszerűsíteni kell a közigazgatást.

(8)

Németország 2013. április 12-én benyújtotta a 2013. évi nemzeti reformprogramját, 2013. április 17-én pedig a 2012–2017-es időszakra vonatkozó stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(9)

A 2013. évi stabilitási programnak az 1466/97/EK rendelet szerinti értékelése alapján a Tanács úgy véli, hogy az államháztartás helyzete Németországban összességében rendezett, és a középtávú költségvetési cél teljesült. A programban szereplő költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv megalapozott. A stabilitási program makrogazdasági előrejelzései a 2013–2014-es gazdasági növekedés üteme és szerkezete tekintetében nagyjából összhangban vannak a Bizottság szolgálatainak 2013. tavaszi előrejelzésével, és megfelelnek a Németország középtávú potenciális növekedési rátájára vonatkozó bizottsági becslésnek. A stabilitási programban felvázolt költségvetési stratégia célja annak biztosítása, hogy a középtávú költségvetési cél továbbra is teljesüljön. A stabilitási program megerősíti a GDP –0,5 %-ának megfelelő korábbi középtávú költségvetési célt. A középtávú költségvetési cél összhangban van a Stabilitási és Növekedési Paktum követelményeivel. Németország 2012-ben strukturális költségvetési többletet ért el, és így teljesült a középtávú cél is. A stabilitási program szerint az (újraszámított) strukturális egyenleg (5) 2013-ban és 2014-ben pozitív marad, ami nagyjából összhangban van a Bizottság szolgálatainak 2013 tavaszi előrejelzésével és így mozgásteret teremt az automatikus stabilizátorok szabad érvényesüléséhez. Emellett Németország 2012-ben megfelelt a stabilitási és növekedési paktum által megállapított kiadási referenciaértéknek. A stabilitási programban szereplő adatok szerint az államháztartási kiadások növekedésének mértéke – a diszkrecionális bevételi intézkedések nélkül – 2013-ban meghaladja a kiadási referenciaértéket, 2014-ben pedig megfelel annak. A stabilitási program alapján a bruttó államadósság aránya 2013-ban a GDP 80,5 %-ára esik vissza, majd ezután csökkenő pályán marad.

A túlzott hiány 2011. évi megszüntetését követően Németország átmeneti időszakban van az adósságkritériumnak való megfelelés szempontjából, és 2012-ben elegendő előrelépést tett ahhoz, hogy elérje azt. A stabilitási program terv szerinti végrehajtása esetén 2013-ban is elegendő előrelépést tesz majd az adósságkritériumnak való megfelelés felé, és az átmeneti időszak végén, 2014-ben eléri az adósságra vonatkozó referenciaértéket. Összességében a hiányra és az adósságra vonatkozó célok reálisnak tűnnek.

(10)

Németország csekély erőfeszítést tett az állami egészségügyre és a tartós ápolás-gondozásra fordított kiadások hatékonyságának növelése érdekében. Úgy tűnik, hogy az egészségügyben végrehajtott korábbi reformok és a tartós ápolás-gondozás idei reformja nem elegendő a jövőbeli várható költségnövekedés visszafogásához. Németország jó úton halad az oktatási és kutatási kiadásokkal összefüggő nemzeti cél teljesítése felé, de annak érdekében, hogy felzárkózzon a leginnovatívabb gazdaságokhoz, még ambiciózusabb további célokat kell előirányoznia.

(11)

Németország nem használja ki kellő mértékben a növekedést elősegítő bevételi forrásokat. A kedvezményes, jelenleg 7 %-os héakulcsnak ma már az áruk és szolgáltatások meglehetősen széles körére történő alkalmazása szűkíthető lenne, és a hatékonyság fokozása, az adóbeszedés és a csalás elleni küzdelem javítása érdekében felül kellene vizsgálni a héaigazgatást. A rendszeres vagyonadókból származó bevétel Németországban különösen alacsony, 2011-ben a GDP 0,5 %-án állt, míg az EU egészét tekintve ez 1,3 % volt. Mindez mozgástere lehet a helyi ingatlanadóból (Grundsteuer) származó bevételek növelésének, különösen az adóalap átértékelésével.

(12)

A múlt évi ajánlás óta volt némi előrelépés a kiegyensúlyozott költségvetésre vonatkozó alkotmányos szabály (adósságfék) végrehajtása terén, azonban úgy tűnik, hogy konkrét végrehajtási szabályokra van szükség a legtöbb tartományban annak biztosításához, hogy az adósságféket hatékonyan alkalmazzák az éves költségvetési eljárásban.

(13)

A pénzügyi ágazatban jelentős kiigazítás zajlott le és megerősítették a szabályozási és felügyeleti keretet. A Bizottság állami támogatással kapcsolatos határozatai továbbra is a tartományi bankok (Landesbanken) szerkezetátalakításának irányába hatnak. Úgy tűnik azonban, hogy változatlanul vannak kormányzati akadályai a bankszektor piac által irányított konszolidációjának, ami az egész ágazat általános hatékonyságát befolyásolja.

(14)

Németország csupán korlátozott mértékű intézkedéseket tett a második keresők munkavállalása ellen ható jelentős tényezők megszüntetése érdekében, az egész napos gyermekgondozási létesítmények és iskolák rendelkezésre állásának mértékét pedig tovább kell növelnie. Németország tett némi előrelépést a hátrányos helyzetű csoportok tanulmányi teljesítményének fokozása érdekében, de valamennyi tartománynak folytatnia kell az ambiciózus reformok megvalósítását egy olyan iskolarendszer kialakítása céljából, amely mindenki számára egyenlő esélyeket biztosít. Eddig korlátozottak voltak az alacsony jövedelműek magas adóterheinek csökkentésére irányuló lépések. A tartósan munkanélküliek munkaerő-piaci integrálásának javítására irányuló intézkedéseket fokozni kell. Németországnak többet kell tennie az alacsony bérekre kivetett magas adók és társadalombiztosítási járulékok csökkentése érdekében. További erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy könnyebbé váljon az átmenet az egyes szerződéstípusok között, például a miniállások (minijob) más, tartósabb szerződéssé való átalakítása tekintetében, hogy elkerülhető legyen a munkaerő-piaci szegmentáció. Bár a reálbérek még mindig a 2000. évi szint alatt vannak, ami hozzájárult a munkanélküliségi ráta 8 %-ról 5,5 %-ra történő strukturális jellegű csökkenéséhez, időközben gyors emelkedésnek indultak, de ez nem befolyásolja hátrányosan a versenyképességet. Ugyanakkor növekedtek a bérkülönbségek.

(15)

Németország arra törekszik, hogy minimalizálja az energiarendszer átalakításának általános gazdasági költségeit. Mindez bizonyos kezdeti eredményre vezetett, de az általános kiadások tovább nőttek, és továbbra is jelentős kockázatok, valamint esetleges hatékonysági hiányosságok léphetnek fel. Németország jelentős erőfeszítéseket tesz az energiahálózatok kiterjesztésének felgyorsítása céljából. A nemzeti energiapolitika összehangolása a szomszédos országok politikájával nem kielégítő mértékű.

(16)

2012 óta nem változott lényegesen a helyzet a szolgáltatási ágazatokban, és változatlanul fennállnak az egyes szakmai tevékenységek megkezdésére és gyakorlására vonatkozó korlátozások. A belépést akadályozó indokolatlan korlátozások felszámolásával Németországnak nagyobb mértékben meg kell nyitnia szolgáltatási ágazatát, ami alacsonyabb árakhoz vezetne és a csekélyebb jövedelmű csoportok számára megfizethetőbbé tenné a szolgáltatásokat. Számos kézműipari ágazatban, többek között az építőiparban még mindig előírás, hogy vállalkozás folytatásához ún. mesterlevéllel vagy azzal egyenértékű képzettséggel kell rendelkezni. Az építőiparban a kereskedelmi kommunikáció és az engedélyezési eljárások tekintetében is korlátozások vannak. Számos szakmai szolgáltatás a jogi formára és részesedésre vonatkozó követelmények hatálya alá tartozik. Németországnak meg kell vizsgálnia, hogy ugyanazok a közérdekű célok nem érhetők-e el kevésbé szigorú szabályozással. A tartományonként eltérő szabályozási rendszerek is arra utalnak, hogy van még mozgástér ahhoz, hogy további erőfeszítéseket tegyenek a kevésbé megterhelő szabályozási módszerek meghatározása és azoknak az egész országra való kiterjesztése érdekében, így csökkentve a bürokráciát a vállalkozói szektorban. A vasúti ágazatban a verseny alacsony szinten maradt. Ami a közbeszerzéseket illeti, a német hatóságok által az uniós közbeszerzési jogszabályoknak megfelelően közzétett közbeszerzési szerződések értéke rendkívül alacsony. A versenykorlátozások elleni törvény módosítását magában foglaló jogalkotási folyamat még nem zárult le. A kiskereskedelmi ágazatban a tervezésre vonatkozó szabályok jelentős mértékben korlátozzák a piacra lépést.

(17)

Az európai szemeszter keretében a Bizottság elvégezte Németország gazdaságpolitikájának átfogó elemzését, értékelte a nemzeti reformprogramot és a stabilitási programot. Figyelembe vette nemcsak a programok Németország fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy azok megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a jövőbeli nemzeti döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni. Az alábbi 1–4. ajánlás tükrözi a Bizottság európai szemeszter keretében tett ajánlásait.

(18)

A Tanács ezen értékelés fényében megvizsgálta a stabilitási programot, és arról alkotott véleményét (6) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi.

(19)

Az európai szemeszter keretében a Bizottság elkészítette az euroövezet egészének gazdaságpolitikájára vonatkozó elemzését is, amely alapján a Tanács külön ajánlásokat intézett azon országokhoz, amelyek pénzneme az euro (7). Németországnak, amelynek pénzneme ugyancsak az euro, az említett ezen ajánlások teljes körű és megfelelő időben történő végrehajtásáról is gondoskodnia kell,

1.

A terveknek megfelelően tartson fenn rendezett költségvetési egyenleget, ami a programidőszakban biztosítja a középtávú költségvetési célnak való megfelelést. Az egészségügyre és a tartós ápolás-gondozásra fordított állami kiadások hatékonyságának növelését célzó további erőfeszítések, többek között az ellátás jobb integrációja, valamint a megelőzésre, a rehabilitációra és a független életvitelre való nagyobb összpontosítás révén folytassa a növekedést ösztönző konszolidációt. Javítsa az adórendszer hatékonyságát, mindenekelőtt a héaalap szélesítésével és a helyi ingatlanadó alapjának átértékelésével; használja ki a rendelkezésre álló mozgásteret annak érdekében, hogy a közigazgatás minden szintjén az eddigieknél nagyobb mértékben és hatékonyabb módon eszközöljön növekedést előmozdító kiadásokat az oktatás és a kutatás területén. Következetes módon hajtsa végre az adósságféket valamennyi tartományban, időben történő és releváns ellenőrzési eljárások és korrekciós mechanizmusok biztosításával.

2.

Tartson fenn olyan feltételeket, amelyek lehetővé teszik a belföldi keresletet erősítő bérnövekedést. E célból csökkentse a magas adókat és társadalombiztosítási járulékokat, különösen az alacsony jövedelműek esetében, és fokozza a hátrányos helyzetű csoportok tanulmányi teljesítményét. Tartson fenn megfelelő aktivizálási és integrációs intézkedéseket, különösen a tartósan munkanélküli személyek tekintetében. Könnyítse meg a nem szabványos foglalkoztatási formák (például a miniállások) átalakítását tartósabb foglalkoztatási formává. Tegyen intézkedéseket a munkára való ösztönzés és a munkavállalók foglalkoztathatóságának javítása céljából, különösen a második keresők és az alacsony képzettségűek esetében, szem előtt tartva jövedelmük növelését is; ennek érdekében szüntesse meg a második keresők foglalkoztatását hátráltató tényezőket, és bővítse tovább az egész napos gyermekgondozási létesítmények és iskolák rendelkezésre állását.

3.

Javítsa az energiapolitika összehangolását a szomszédos országok politikájával és minimalizálja az energiarendszer átalakításának általános költségeit, mindenekelőtt a megújuló energiaforrásokkal összefüggő célok teljesítésére irányuló energiapolitikai eszközök költséghatékonyságának további felülvizsgálata révén, és folytassa a nemzeti és több országot érintő villamosenergia- és gázhálózatok kiterjesztésének felgyorsítására irányuló erőfeszítéseket.

4.

Tegyen intézkedéseket a szolgáltatási ágazatokban a verseny további ösztönzése érdekében, többek között az egyes kézműipari, különösen az építőipari és szakmai szolgáltatások terén, a növekedés belföldi forrásainak élénkítése céljából. Sürgősen tegyen intézkedéseket a közbeszerzés keretében odaítélt állami szerződések értékének jelentős mértékű növelése érdekében. Fogadja el és hajtsa végre a versenyjog érvényesítésének javítására irányuló jogalkotási reformokat a versenykorlátozások tekintetében. Szüntesse meg a tervezésre vonatkozó azon korlátozásokat, amelyek indokolatlanul akadályozzák a piacra lépést a kiskereskedelmi ágazatban. Tegyen további intézkedéseket a vasúti piacokon még érvényesülő versenykorlátozás megszüntetése érdekében. Folytassa a bankszektor konszolidációjára irányuló erőfeszítéseket, többek között az irányítási keret javításával.

30.7.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 217/37

(1)

Az Európai Tanács 2010. március 26-án elfogadta a Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a gazdaságpolitikák fokozott összehangolásán alapuló, a foglalkoztatást és növekedést célzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia azokra a kulcsfontosságú területekre összpontosít, amelyeken intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy javuljanak Európa lehetőségei a fenntartható növekedés és a versenyképesség terén.

(2)

A Tanács 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló ajánlást (2010–2014), 2010. október 21-én pedig elfogadta a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot (3), amelyek együtt alkotják az „integrált iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat.

(3)

A tagállamok állam- és kormányfői 2012. június 29-én elfogadták a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumot, amely koherens keretet teremt a minden lehetséges ösztönzőt, jogi és szakpolitikai eszközt felhasználó tagállami, uniós és euroövezeti tevékenységek számára. Döntöttek a tagállami szinten megvalósítandó intézkedésekről, és kifejezték teljes körű elkötelezettségüket az Európa 2020 stratégia céljainak megvalósítása és az országspecifikus ajánlások végrehajtása iránt.

(4)

A Tanács 2012. július 10-én ajánlást (4) fogadott el Magyarország 2012. évi nemzeti reformprogramjáról, valamint véleményezte Magyarország 2012–2015-ös időszakra vonatkozó konvergenciaprogramját.

(5)

A Bizottság 2012. november 28-án elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindítja a gazdaságpolitikai koordináció 2013. évi európai szemeszterét. Ugyancsak 2012. november 28-án a Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést, amelyben Magyarországot azon tagállamok közé sorolta, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor.

(6)

Az Európai Parlament az 1466/97/EK rendelettel összhangban megfelelően részt vett az európai szemeszterben, és 2013. február 7-én elfogadta a 2013. évi éves növekedési jelentés foglalkoztatási és szociális vonatkozásairól szóló állásfoglalást és a 2013. évi éves növekedési jelentéshez való hozzájárulásról szóló állásfoglalást.

(7)

Az Európai Tanács 2013. március 14-én elfogadta a pénzügyi stabilitás, a költségvetési konszolidáció és a növekedést ösztönző intézkedések biztosítására irányuló prioritásokat. Hangsúlyozta, hogy differenciált és növekedésbarát költségvetési konszolidációt kell végrehajtani, helyre kell állítani a gazdaságnak történő hitelnyújtás rendes feltételeit, ösztönözni kell a növekedést és a versenyképességet, kezelni kell a munkanélküliséget és a válság társadalmi következményeit, valamint korszerűsíteni kell a közigazgatást.

(8)

A Bizottság 2013. április 10-én az 1176/2011/EU rendelet 5. cikkének megfelelően közzétette a Magyarországra vonatkozó részletes vizsgálat eredményeit. Vizsgálata alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Magyarországon makrogazdasági egyensúlyhiány tapasztalható, amely nyomon követést és határozott szakpolitikai intézkedéseket tesz szükségessé. Mindenekelőtt az erőteljesen negatív nettó nemzetközi befektetési pozíció folyamatban lévő – főként a magas államadóssággal és a gyenge üzleti környezettel kapcsolatos magánszektorbeli hitelállomány-leépítés által vezérelt – alkalmazkodása igényel továbbra is fokozott figyelmet, mivel csökkenteni kell az általa a gazdaság működésére gyakorolt negatív hatások jelentős kockázatát.

(9)

Magyarország 2013. április 22-én benyújtotta a 2013. évi nemzeti reformprogramját és 2013. április 24-én a 2012–2016-os időszakra vonatkozó konvergenciaprogramját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(10)

A konvergenciaprogramnak az 1466/97/EK rendelet szerinti értékelése alapján a Tanács úgy véli, hogy a programban szereplő költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv némileg optimista. A magyar hatóságok 2013-ra és 2014-re vonatkozó növekedési előrejelzései (0,7 % illetve 1,9 %) körülbelül fél százalékponttal magasabbak a Bizottság szolgálatainak 2013. tavaszi előrejelzésénél. A konvergenciaprogramban szereplő költségvetési stratégia célja, hogy a Tanács által a túlzotthiány-eljárásra vonatkozó 2012. március 13-i tanácsi ajánlással összhangban előírt 2012-es határidőig biztosítsa a túlzott hiány fenntartható korrekcióját, valamint a középtávú költségvetési cél folytatódó tiszteletben tartását. Magyarország jelentős költségvetési erőfeszítéseket tett 2012-ben és a GDP 1,9 %-át kitevő költségvetési hiánnyal túlteljesítette a Tanács ajánlásában a GDP 2,5 %-ában meghatározott hiánycélt, részben a tanácsi ajánlás idején már elismert bevételeken felüli, a GDP 0,2 %-át kitevő további egyszeri bevételeknek köszönhetően. Mindazonáltal a 2012-re és azutánra tervezett, különösen a 2012 őszén bejelentett korrekciós intézkedések főként a bevételi oldalon koncentrálódtak, és elsősorban kiválasztott ágazatokra összpontosítottak, ami kérdésessé teszi a konszolidációs erőfeszítések fenntarthatóságát. A Bizottság szolgálatainak 2013. tavaszi előrejelzése szerint a túlzott hiány fenntartható módon történő megszüntetése érdekében további erőfeszítésekre van szükség 2013-ban és 2014-ben egyaránt. A Bizottság szolgálatai 2013. tavaszi előrejelzésének közzétételét követően a kormány a kiadási oldalt hangsúlyozó új korrekciós csomagot fogadott el, és a Bizottság aktualizált értékelése alapján a hiány az új intézkedésekkel várhatóan 2013-ban és 2014-ben is a GDP 3 %-ában meghatározott küszöbérték alatt marad.

A konvergenciaprogram a középtávú költségvetési célt a GDP – 1,5 %-a helyett annak – 1,7 %-át kitevő strukturális egyenlegre módosította. Az új középtávú költségvetési cél összhangban van a Stabilitási és Növekedési Paktumban szereplő követelményekkel. Magyarország strukturális egyenlege 2012-ben a GDP – 0,7 %-ának felelt meg, azaz jóval meghaladta a módosított középtávú célt, a Bizottság 2013. tavaszi előrejelzése szerint pedig a strukturális egyenleg az előrejelzési időszak alatt végig összhangban lesz a középtávú célkitűzéssel, és 2013-ban – 1,1 %, 2014-ben – 1,8 % lesz. A Bizottság szolgálatainak 2013. tavaszi előrejelzését követően elfogadott intézkedések alapján a strukturális egyenleg 2014-ben szintén meghaladhatja a középtávú célt. A kormányzati kiadások diszkrecionális bevételi intézkedésektől megtisztított növekedési rátája 2013-ban és 2014-ben nagyjából összhangban lesz a potenciális GDP-növekedés középtávú referenciamértékével, de várhatóan jelentősen túllépi 2015-ben és 2016-ban. Így ebben a két évben a Stabilitási és Növekedési Paktum kiadásnövekedési referenciamértékének betartása nem teljesül. A kormányzati tervek szerint az államadósság GDP-hez viszonyított aránya a programidőszak alatt folyamatosan csökken, a 2012. évi 79,2 %-ról 77,2 %-ra 2014-ben, majd 2016-ban tovább 73,4 %-ra, vagyis a GDP 60 %-ában meghatározott referenciaérték felett marad. Ezzel szemben a Bizottság szolgálatainak 2013. tavaszi előrejelzése a konszolidációs tervek kockázatainak figyelembevételével 2014-ben csupán marginális csökkenést vár, a GDP 78,9 %-ra, amely az új korrekciós intézkedések révén körülbelül 0,5 százalékponttal alacsonyabb lehet. Magyarország az adósságkritérium tekintetében 2013-tól átmeneti időszakban lesz, és a Bizottság szolgálatainak 2013. tavaszi előrejelzése szerint megfelelő mértékben halad előre az adósságkritérium 2013-ban és 2014-ben való teljesítése felé.

(11)

A középtávú költségvetési keret még mindig csupán jelzés értékű, így a költségvetési tervezés horizontja csak az aktuális költségvetési évet fogja át. Emellett a közelmúltbeli fejlődés ellenére a Költségvetési Tanács kötelező feladatai és elemzési forrásai még mindig nem állnak arányban példa nélküli vétójogával, és azzal, hogy szükség van a számszerű költségvetési szabályok betartásának szisztematikus utólagos értékelésére. A középtávú költségvetési keret megerősítése és a Költségvetési Tanács kötelező hatáskörének kiszélesítése javítana a nemrég átalakított költségvetés-irányítási keret szilárdságán és hitelén.

(12)

A magyar pénzügyi szektorban gyors ütemben zajlik a hitelállomány leépítése, részben néhány olyan politikai intézkedés miatt, amelynek erős negatív hatása volt a bankok jövedelmezőségére és hozzájárult a szigorú hitelezési feltételekhez. A pénzügyi szektor számára az egyik legnagyobb kihívást a romló portfólióminőség kezelése jelenti, amely a nem teljesítő hitelek növekvő számával társul. A kormány az utóbbi években számos intézkedést hozott a devizahitelesek megsegítésére, több esetben is a bankszektor érdekeltjeivel folytatott konzultációk nélkül. Ezek az intézkedések azonban nem mindig a bajban lévő hitelfelvevőket célozták. A számos intézkedés rövid időn belüli elfogadása növeli az erkölcsi kockázatot, mivel megerősíti az adósok hitét a folyamatos kormányzati beavatkozásban. A globális pénzügyi válság megmutatta, hogy a meglévő bankrendszer milyen mértékben képes a nemzeti hatóságokat cselekvésre kényszeríteni a pénzügyi stabilitás megóvása érdekében. A Magyarországnak nyújtott első pénzügyi támogatási program kifejtette, hogy szükség van a pénzügyi felügyeletnek hatékony vészhelyzeti hatáskört is biztosító korszerű felügyeletre és egy szanálási mechanizmus létrehozására. Noha a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének hatásköre az elmúlt három évben jelentősen megnőtt, a jogalkotó nem ruházta fel megfelelő ellenőrző hatáskörrel.

(13)

Magyarország nem követte a 2012. évi ajánlást, miszerint alkosson nem torzító és stabil társasági adózási kereteket, hanem további ágazati különadók bevezetésével tovább növelte bizonyos vállalati szektorok adóterheit. Jóllehet a Munkahelyvédelmi Akcióterv részeként bevezetett új kisvállalkozási adó kialakítása kedvező, a különböző vállalati szektorokban alkalmazott több eltérő adókulcs gátolja a források hatékony elosztását és kihat a beruházásra és a hitelezésre. A társadalombiztosítási járulékok munkahelyvédelmi akcióterv keretében bevezetett csökkentett mértéke a munka adóékének csökkentése irányába tett helyes lépés. Az alacsony keresetűeket terhelő adóék azonban még mindig nagy, ezért e csoport jobb célzottsága érdekében kívánatos lenne a rendszer finomhangolása. Magyarország több intézkedéssel, például a pénztárgépek adóhatóságokhoz történő kötelező bekötésével az adómorált is javítani kívánja. Az energiaadók tekintetében hozott intézkedések nem ösztönzik az energiafogyasztás csökkentését és torzító hatásúak.

(14)

Az utóbbi javulás ellenére az alacsony foglalkoztatási ráta nagyon alacsony munkaerő-piaci részvételi rátával társul. A fiatalok körében a munkanélküliség a 2001. évi 11 %-ról 2012-re 28,1 %-ra emelkedett. A közfoglalkoztatási program arra használja fel a költségvetési források nagy részét, hogy a tartósan munkanélküliek számára munkához kapcsolódó jövedelmet biztosítson a szociális ellátás helyett, de a foglalkoztathatóság szempontjából még bizonyítania kell hosszú távú előnyeit. Magyarország megerősítette aktív munkaerő-piaci intézkedéseit, de javítani kell bizonyos hátrányos helyzetű csoportok ezekhez való hozzáférését, a felnőttek egész életen át tartó tanulásban való részvétele pedig még mindig az egyik legalacsonyabb az Unióban. Az elmúlt öt évben a nők foglalkoztatási rátája megközelítőleg ugyanazon az alacsony szinten maradt. A kormány a nők munkaerő-piaci részvételének ösztönzése érdekében bővítette a gyermekgondozási létesítményeket és támogatta a rugalmas munkafeltételeket. A társadalmi helyzet tovább romlik: a népesség 31 %-át veszélyezteti a szegénység vagy a társadalmi kirekesztettség, és az emberek nagy százaléka súlyos anyagi nélkülözéssel néz szembe. A szegénység továbbra is aránytalanul sújtja a hátrányos helyzetű területeket és közösségeket, különösen a romákat.

(15)

A befektetőkre vonatkozó korlátozásokat is magában foglaló intézkedéssorozat és az instabil szabályozási keret miatt az elmúlt három évben folyamatosan romlott a magyarországi üzleti környezet. A külföldi befektetőket aránytalan mértékben érintő legújabb korlátozások főként a szolgáltatási szektorra összpontosulnak. Az Egyszerű Állam program 114 intézkedést tartalmazott a vállalkozások adminisztratív terheinek megközelítőleg 500 milliárd HUF mértékű csökkentésére, de a program végrehajtása valamelyest késik. A közbeszerzések területén továbbra is alacsony a verseny szintje, pedig 2012. január 1-jén új törvény lépett hatályba. A korrupcióellenes program a Magyary Program egyik központi eleme. Mindazonáltal a program a közigazgatásra helyezi a hangsúlyt, és nem foglalkozik sem az elégtelen bűnüldözés problémájával ezen a területen, sem a pártfinanszírozás szigorúbb ellenőrzésével, amely kulcsfontosságú terület. Bár néhány kulcsfontosságú intézkedés végrehajtása már folyamatban van, a bejelentett intézkedések legtöbbjét még nem hajtották végre. A végrehajtott intézkedések ellenőrzésének hiánya szintén továbbra is problémás. A 2012. és 2013. évi magyarországi fejlemények fokozták az igazságszolgáltatás függetlenségével kapcsolatos aggályokat. Magyarország az Innovatív Unió kutatási és innovációs eredménytábláján a mérsékelt innovátorok között található. Az üzleti téren végzett kutatási-fejlesztési beruházásokat többnyire külföldi vállalatok hajtják végre.

(16)

Magyarországnak sikerült csökkentenie a korai iskolaelhagyók számát. Mivel még mindig jelentősek a regionális különbségek, ha nem kellő gondossággal hajtják végre a központosított közoktatási rendszer új elemeit, azoknak negatív hatása lehet és fokozhatják a társadalmi egyenlőtlenségeket és a szegregációt. Noha a felsőoktatásba kerülő tanulók száma jelentősen nőtt az elmúlt években, az uniós átlag és az Európa 2020 stratégia tagállami célkitűzésének eléréséhez további munkára van szükség. Biztosítani kell, hogy a folyamatban lévő felsőoktatási reform javítani tudja a hátrányos helyzetű tanulók bejutását.

(17)

A Széll Kálmán tervben szereplő, a közösségi közlekedés költséghatékonyságának és teljesítményének javítására irányuló intézkedések végrehajtásában jelentős a késedelem, az átfogó közlekedési stratégia hiánya pedig akadályozza a közlekedési rendszer pénzügyi fenntarthatóságát. Jóllehet Magyarország a 2012-ben ajánlottaknak megfelelően növelte a szomszédaival fennálló villamosenergia-hálózati összeköttetéseket, továbbra is aggályos, hogy az energiaügyi szabályozó hatóság nem állapíthat meg függetlenül energiatarifákat, valamint hogy a háztartási fogyasztók és a kis- és középvállalkozások (kkv-k) között magas a szabályozott energiaárak aránya.

(18)

Az európai szemeszterrel összefüggésben a Bizottság elvégezte Magyarország gazdaságpolitikájának átfogó elemzését, értékelte a nemzeti reformprogramot és a konvergenciaprogramot, valamint bemutatta a részletes vizsgálat eredményeit. Figyelembe vette nemcsak a programok Magyarország fenntartható költségvetési és társadalmi-gazdasági politikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy azok megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását uniós szempontoknak a jövőbeli nemzeti döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni. A Bizottság európai szemeszter keretében tett ajánlásait az alábbi 1–7. ajánlás tükrözi.

(19)

A Tanács ezen értékelés fényében megvizsgálta a konvergenciaprogramot, és arról alkotott véleményét (5) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi.

(20)

A Bizottság által elvégzett részletes vizsgálat és ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a nemzeti reformprogramot és a konvergenciaprogramot. A Tanács 1176/2011/EU rendelet 6. cikke szerinti ajánlásait az alábbi 1., 2., 3., 4., 5. és 7. ajánlás tükrözi,

1.

Hajtson végre hiteles és növekedésbarát költségvetési stratégiát a kiadás-megtakarításra összpontosító, szükséges intézkedések meghatározásával és a konvergenciprogram időszaka alatt a középtávú költségvetési célnak megfelelően tartsa fenn a költségvetés rendezett pozícióját. A fenti lépésekre építve állítsa stabil csökkenő pályára az államadósság-rátát, a felgyülemlett makrogazdasági egyensúlyhiány enyhítése érdekében is. Erősítse a középtávú költségvetési keretet annak kötelezőbb jellegűvé tételével és számszerű költségvetési szabályokhoz való szorosabb hozzákapcsolásával. Szélesítse ki a Költségvetési Tanács kötelező hatáskörét és növeljes az átláthatóságát, beleértve a számszerű költségvetési szabályok betartásának szisztematikus utólagos ellenőrzését, valamint rendszeres makrofiskális előrejelzések és a jelentős szakpolitikai javaslatok költségvetési hatásvizsgálatának elkészítését.

2.

Segítsen helyreállítani a gazdaságnak történő hitelnyújtás rendes feltételeit elsősorban a pénzügyi szektorbeli tőkefelhalmozási képesség javítása révén, többek között a jelenleg az ágazatra rótt külön terhek csökkentésével. Javítsa a portfólióminőséget a rossz eszközöknek a bankok mérlegéből való eltávolításával, folytasson szoros konzultációkat az új szakpolitikai kezdeményezésekről az érintettekkel és biztosítsa, hogy az új szakpolitikai intézkedések nem növelik a hitelfelvevők körében az erkölcsi kockázatot. Erősítse a pénzügyi szabályozást és felügyeletet azáltal, hogy hatékonyabb vészhelyzeti hatáskört ad a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének, és létrehoz egy bankszanálási rendszert.

3.

Gondoskodjon stabil, kiegyensúlyozottabb és kiszámíthatóbb társaságiadó-rendszerről. A növekedés és a foglalkoztatás előmozdítása érdekében egyszerűsítse a társasági adózást, és csökkentse minimálisra az ágazatspecifikus adók által a forráselosztásban teremtett torzulásokat. Folytassa a munka megadóztatásának foglalkoztatás-barátabbá tételét az alacsony keresetűek adóterhének enyhítésével, többek között a Munkahelyvédelmi Akciótervben szereplő jogosultsági kritériumok finomításával, és az adózásnak a környezetvédelmi adók felé való elmozdításával. Teljes körűen hajtsa végre és gyorsítsa fel az adómorál javítására és az adószabályok betartásához kapcsolódó költségek csökkentésére irányuló, már bejelentett intézkedéseket.

4.

Szorítsa vissza az ifjúsági munkanélküliséget például ifjúsági garancia (6) segítségével. Erősítse meg az aktív munkaerő-piaci intézkedéseket és javítsa a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat ügyfél-kategorizálási rendszerét. Csökkentse a közfoglalkoztatási program dominanciáját a foglalkoztatási intézkedéseken belül és erősítse meg az aktiválási elemeket. Erősítse meg a képzési programokat az egész életen át tartó tanulásban való részvétel növelése érdekében. A nők részvételének ösztönzése érdekében folytassa a gyermekgondozási létesítmények bővítését. A szegénység csökkentése érdekében – különösen a gyerekek és a romák körében – biztosítsa, hogy a Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia célkitűzése minden szakpolitikai területen megjelenjen.

5.

Teremtsen támogató üzleti környezetet, mindenekelőtt állítsa helyre a külföldi közvetlen befektetők számára vonzó környezetet, a szabályozási keret stabilabbá tételével és a piaci verseny elősegítésével. Biztosítsa az adminisztratív terhek csökkentésére irányuló intézkedések teljes végrehajtását, javítsa a közbeszerzés terén a versenyt és hozzon további megfelelő intézkedéseket a korrupció leküzdésére. Erősítse tovább az igazságszolgáltatást. Szüntesse meg a szolgáltatási szektorban nemrégiben bevezetett akadályokat, beleértve a kiskereskedelmi szolgáltatásokat is. Célzott ösztönzőkkel támogassa az innovatív vállalkozásokat.

6.

Hajtson végre a korai iskolaelhagyókra vonatkozó nemzeti stratégiát, és gondoskodjon arról, hogy az oktatási rendszer minden fiatalnak biztosítsa a munkaerőpiacra jutáshoz szükséges készségeket, szaktudást és képesítéseket. Javítsa az inkluzív általános oktatáshoz való hozzáférést a hátrányos helyzetűek – különösen a romák – számára. Segítse az oktatás különböző szakaszai közötti, és a munkaerőpiac felé való átmenetet. Hajtson végre olyan felsőoktatási reformot, amely nagyobb arányban teszi lehetővé felsőfokú végzettség megszerzését, különösen a hátrányos helyzetű tanulók körében.

7.

Fokozatosan szüntesse meg a szabályozott energiaárakat, eközben biztosítsa a gazdaságilag kiszolgáltatott fogyasztók hatékony védelmét. Tegyen további lépéseket a nemzeti szabályozó hatóság függetlenségének biztosítása érdekében. A működési költségek csökkentése és a bevételek növelése révén biztosítsa az állami tulajdonú vállalatok pénzügyi fenntarthatóságát a közlekedési ágazatban.

30.7.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 217/42

(1)

Az Európai Tanács 2010. március 26-án jóváhagyta a Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a gazdaságpolitikák fokozott összehangolásán alapuló, a foglalkoztatást és a növekedéstcélzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia azokra a kulcsfontosságú területekre összpontosít, amelyeken intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy javuljanak Európa lehetőségei a fenntartható növekedés és a versenyképesség terén.

(2)

A Tanács 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló ajánlást (2010–2014), 2010. október 21-én pedig elfogadta a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot (3), amelyek együtt alkotják az „integrált iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat.

(3)

A tagállamok állam-, illetve kormányfői 2012. június 29-én elfogadták a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumot, amely koherens keretet teremt a minden lehetséges ösztönzőt, jogi és szakpolitikai eszközt felhasználó tagállami, uniós és euroövezeti tevékenységek számára. Döntöttek a tagállami szinten megvalósítandó intézkedésekről, és kifejezték teljes körű elkötelezettségüket az Európa 2020 stratégia céljainak megvalósítása és az országspecifikus ajánlások végrehajtása iránt.

(4)

A Tanács 2012. július 10-én ajánlást (4) fogadott el Olaszország 2012. évi nemzeti reformprogramjáról, valamint véleményezte Olaszország 2012–2015-es időszakra vonatkozó stabilitási programját.

(5)

A Bizottság 2012. november 28-án elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2013. évi európai szemeszterét. Ugyancsak 2012. november 28-án a Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést, amelyben Olaszországot azon tagállamok közé sorolta, amelyek vonatkozásában részletes felülvizsgálatra kerül sor.

(6)

Az Európai Parlament az 1466/97/EK rendelettel összhangban megfelelően részt vett az európai szemeszterben, és 2013. február 7-én elfogadta a 2013. évi éves növekedési jelentés foglalkoztatási és szociális vonatkozásairól szóló állásfoglalást és a 2013. évi éves növekedési jelentéshez való hozzájárulásról szóló állásfoglalást.

(7)

Az Európai Tanács 2013. március 14-én elfogadta a pénzügyi stabilitás, a költségvetési konszolidáció és a növekedést ösztönző intézkedések biztosítására irányuló prioritásokat. Hangsúlyozta, hogy differenciált és növekedést elősegítő költségvetési konszolidációt kell végrehajtani, helyre kell állítani a gazdaságnak történő hitelnyújtás rendes feltételeit, ösztönözni kell a növekedést és a versenyképességet, kezelni kell a munkanélküliséget és a válság társadalmi következményeit, valamint korszerűsíteni kell a közigazgatást.

(8)

A Bizottság 2013. április 10-én az 1176/2011/EU rendelet 5. cikkének megfelelően közzétette az Olaszországra vonatkozó érintő részletes vizsgálat eredményeit.. Vizsgálata alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Olaszországban makrogazdasági egyensúlyhiány tapasztalható, amely határozott szakpolitikai intézkedéseket tesz szükségessé. Olaszország főbb makrogazdasági egyensúlyhiánya elsődlegesen továbbra is a külső versenyképesség romlásában, valamint az elhúzódó, lassú növekedéssel jellemzett környezetben felmerülő jelentős államadósságban nyilvánul meg.

(9)

Olaszország 2013. április 11-én benyújtotta a 2013. évi nemzeti reformprogramját és a 2012–2017-es időszakra vonatkozó stabilitási programját. Ezt követően az április 28-án kinevezett új kormány jelezte, hogy meg kívánja erősíteni a szerkezeti reformtervet, és megerősítette a stabilitási programban megjelölt költségvetési célkitűzéseket. A május 17-én elfogadott törvényerejű rendelet új rendelkezéseket tartalmaz az ingatlanadó, valamint az alulfoglalkoztatott munkavállalók bérkiegészítési rendszerének kiterjesztése tekintetében. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program, valamint a kormány által elfogadott új intézkedések értékelésére egyidejűleg került sor.

(10)

A stabilitási program 1466/97/EK rendelet szerinti értékelése alapján a Tanács úgy véli, hogy a programban szereplő költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv - a Bizottság szolgálatainak 2013. tavaszi előrejelzéséhez képest - optimista a 2014. évre vonatkozóan. A forgatókönyv 2015-től megalapozott, de csak az elfogadott strukturális reformok teljes körű végrehajtásának feltételezése mellett – ez pedig továbbra is kihívást jelent. Az új kormány elfogadta, a parlament pedig jóváhagyta a programban felvázolt költségvetési stratégiát. A stabilitási program célja az államháztartási hiány Szerződésben előirányzott GDP 3 %-a alatti referenciaértéken tartása a program ideje alatt, továbbá a középtávú célkitűzések teljesítése 2013-ban, valamint a GDP-arányos államadósság csökkenő pályára állítása 2014-től. A program megerősíti a strukturális értelemben vett kiegyensúlyozott költségvetési egyenlegre vonatkozó középtávú célkitűzést, ami összhangban van a Stabilitási és Növekedési Paktum követelményeivel. Az államháztartási hiány 2012-ben a Szerződésben előirányzott GDP 3 %-os referenciaértékét tette ki és - a Bizottság szolgálatai május 3-án közzétett 2013. tavaszi előrejelzésének megfelelően - előreláthatóan a Szerződésben előirányzott referenciaérték alatt marad a 2013–2014-es időszakban. Az olasz kormány által május 17-én elfogadott rendelkezések megfelelő végrehajtás esetén nem fognak jelentős hatást gyakorolni az államháztartási hiányra. Ahogy azt a 2013. június 21-én elfogadott, a túlzott hiány esetén követendő eljárás megszüntetéséről szóló tanácsi határozat is megemlítette, a törvényhozás két védzáradékot fogadott el a költségvetési célok elérésének biztosítása érdekében. Az előrejelzések alapján a 2009–2012 közötti időszak során mért, GDP-arányosan 2,7 százalékpontos összesített javulást követően – változatlan politikát feltételezve – a GDP-arányos strukturális egyenleg további 1 százalékponttal fog javulni 2013-ban (a GDP -0,5 %-át elérve), 2014-ben pedig enyhén romlik majd.

A strukturális elsődleges egyenleg az előrejelzések szerint 2014-ben meg fogja közelíteni a GDP 5 %-át. A 2013-ra előre jelzett, szintén a diszkrecionális bevételi intézkedésekkel csökkentett kiadások elemzéseken alapuló strukturális kiigazítás megfelelő, a Bizottság szolgálatainak 2013 tavaszi előrejelzése alapján 2014-re vonatkozóan azonban eltérés mutatkozik a középtávú célkitűzésekhez vezető kiigazítási pályához képest. A stabilitási program becslése szerint az államadósság aránya 2013-ban tetőzik, majd ezt követően csökkenni kezd, többek között az előre jelzett privatizációs bevételeknek köszönhetően, amelyek értéke éves szinten a GDP 1 százalékpontjának felel meg. Az előrejelzésben azonban a GDP-arányos államadósság tovább nő – változatlan gazdaságpolitikát feltételezve 2014-re a GDP 132,2 %-ára –, részben a kereskedelmi adósságok kiegyenlítése miatt, amely körülbelül 2,5 százalékponttal növeli az adósság mértékét a 2013–2014-es időszakban, míg a privatizációs bevételek részletes adatok hiányában nem kerültek figyelembevételre. 2013-tól kezdődően Olaszország részére hároméves átmeneti időszak áll rendelkezésre az adósságkritériumnak való megfelelésre, és a stabilitási programban meghatározott adósságpálya megfelelő előrehaladást biztosít a kritérium teljesítése felé. Mindazonáltal a stabilitási programban szereplő, az államháztartási hiányra és az adósságra vonatkozó előrejelzések az elfogadott költségvetési intézkedések és strukturális reformok teljes körű végrehajtását feltételezik, ami szükséges a piaci bizalom megszilárdításához és a növekedés és foglalkoztatás ösztönzéséhez.

(11)

Bár fontos reformok kerültek elfogadásra a költségvetési fenntarthatóság ösztönzése és a növekedés elősegítése érdekében, ezek teljes körű végrehajtása továbbra is kihívás marad, és további intézkedések mutatkoznak szükségesnek. Számos kulcsfontosságú intézkedés még nem került jóváhagyásra, illetve végrehajtási jogszabályban történő szabályozásra; fennáll továbbá a kockázat, hogy a különböző közigazgatási szintek nem fogják következetesen nyomon követni azok tényleges végrehajtását. A szabályozási és eljárási keret tekintetében a közigazgatás hatékonysága terén, valamint a kormányzati és közigazgatási kapacitás minősége terén, a foganatosított intézkedések ellenére, továbbra is hiányosságok tapasztalhatók, amelyek befolyásolják a reformok végrehajtását és az üzleti környezet működését.

(12)

Az üzleti környezet javítása érdekében a bírósági szervezet haladéktalan felülvizsgálata, a hosszúra nyúló ügyintézési határidők rövidítése, az ügyhátralékok felszámolása, valamint a peres ügyek magas számának csökkentése révén végre kell hajtani a polgári igazságszolgáltatási reformot. Az alkotmánybíróság mediációval kapcsolatos 2012. októberi ítéletét követően intézkedésekre van szükség az alternatív vitarendezési eljárások igénybevételének ösztönzése érdekében. A korrupció komoly problémát jelent, és az általa generált költségek, amelyeknek értéke a becslések szerint eléri a GDP 4 %-át, jelentősen akadályozzák a gazdasági fellendülést. A 2012 novemberében elfogadott korrupcióellenes törvény további intézkedést igényel. A korrupció visszaszorításának hatékonyságát növelni lehetne az elévülés intézményének felülvizsgálata útján, tekintettel arra, hogy jelenleg rövid elévülési idők vannak érvényben.

(13)

Az elfogadott ambiciózus költségvetési konszolidációs stratégiát 2012 áprilisában kiegészítette az Alkotmányba beépített, a kiegyensúlyozott költségvetésre vonatkozó szabály, valamint az államháztartási kiadások hatékonyságának és minőségének javítását célzó intézkedések. Mindazonáltal, a végrehajtás során tapasztalt hiányosságok csökkentették az intézkedések hatékonyságát. A politikai patthelyzet megakadályozta a tartományok számának szükséges mértékű csökkentését. A kohéziós cselekvési terv felgyorsította a kb. 11,9 milliárd EUR értékű strukturális források felhasználását, amelyre három egymást követő lépésben került sor. Ugyanakkor a források általános igazgatásának javítása tekintetében továbbra is hiányzik a motiváció, különösen Dél-Olaszországban, ami komoly aggályokat támaszt a 2014–2020 közötti programozási időszak tekintetében. Bőven van még lehetőség az államháztartási kiadások hatékonyságának további javítására.

(14)

A bankok hagyományosan jelentős szerepet játszanak az olasz gazdasági tevékenység támogatásában, elsősorban a kisvállalkozások hitelezésén keresztül. A gazdasági válság elhúzódása következtében azonban csökkent a lehetőségük e szerep fenntartására. A hitelkockázat növekedése, valamint a nem teljesítő hitelek jelentős és egyre nagyobb állománya következtében csökkent a bankok hitelnyújtási hajlandósága, valamint súlyosbodott alacsony nyereségességük. Következésképpen az olasz nemzeti bank helyszíni vizsgálatok útján felméri, megfelelő-e az értékvesztett hitelekre történő céltartalékképzés. Egyes olasz bankok különleges vállalatirányítási rendszere korlátozhatja pénzügyi közvetítő és a vállalati kötvényfinanszírozási szerepük hatékonyságát. Intézkedések kerültek bevezetésre a bankon kívüli finanszírozási módok – így különösen a sajáttőke-bevonás – ösztönzésére, valamint az innovációs kapacitás növelésére; ezen intézkedések alkalmazási köre azonban korlátozott maradt, és még nem kerültek teljes mértékben végrehajtásra. A kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló, 2000. június 29-i 2000/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (5) átültetése, valamint a felhalmozott kereskedelmi adósság tervezett rendezése hozzá fog járulni a cégek likviditásának növeléséhez.

(15)

2012 júniusában széleskörű munkaerőpiaci reformot fogadtak el, amelynek célja a munkaerőpiac rugalmatlanságának és szétaprózottságának orvoslása. A reformot ki kell egészíteni a függőben lévő végrehajtási jogszabályok elfogadásával, és a tényleges gyakorlatba történő átültetését gondosan figyelemmel kell kísérni. A hatékony aktivizálási stratégiák végrehajtásának támogatása érdekében szükséges továbbá az állami munkahely-közvetítő szolgálatok integrálása a munkanélküli ellátási rendszerekbe. 2011–2013 során a szociális partnerek egymás követő megállapodásokban új bérmegállapítási keretrendszert dolgoztak ki. Ezt a keretrendszert adókedvezmények támogatják a bérek, a teljesítmény és a helyi munkaerőpiaci viszonyok megfelelő összhangjának biztosítása érdekében. Ezt a keretrendszert hatékonyan végre kell hajtani és az eredmények nyomon követése alapján fokozatosan ki kell igazítani.

(16)

A fiatalok munkanélkülisége, illetve a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalok aránya folyamatosan nőtt, 2012 végére elérve a 37 %-ot, illetve 21,1 %-ot. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők száma, valamint a felsőfokú végzettséggel rendelkező fiatalok elhelyezkedési aránya a legalacsonyabb az Európai Unióban, ami arra enged következtetni, hogy a fiatal diplomások képességei nem fedik le kellőképpen a munkaerőpiaci igényeket. Bár enyhe csökkenést mutat, a korai iskolaelhagyók aránya továbbra is magas. Ez kétségeket ébreszt az oktatási rendszer teljesítményével kapcsolatban. Az egyik kulcsfontosságú tényezőt ebben a vonatkozásban az oktatói foglalkozás jelenti, amelyet jelenleg egyetlen karrierútvonal jellemez, és amely korlátozott szakmai fejlődési lehetőséget nyújt. A nők részvétele a munkaerőpiacon továbbra is alacsony, a nemek közötti foglalkoztatási szakadék pedig az egyik legnagyobb az Európai Unión belül. A szegénység és a társadalmi kirekesztettség, valamint a súlyos anyagi nélkülözés kockázata folyamatosan nő, míg a szociális védelmi rendszer számára egyre nagyobb nehézséget jelent a szociális igények kielégítése, tekintve, hogy a szociális védelmi rendszer túlnyomórészt nyugdíjkifizetésekre összpontosul.

(17)

Az adórendszer szerkezete továbbra is összetett, és jelentősen terheli a munkaerőt és a tőkét. A 2010–2011-es időszakban vállalt erőfeszítéseket követően az adóterheknek a termelési tényezőkről a fogyasztásra, a tulajdonra és a környezetre történő átcsoportosítását célzó kiegészítő intézkedések korlátozottabbak voltak. További intézkedés szükséges az adórendszer egyszerűsítése, az adókiadások ésszerűsítése, a vagyonadó-alap és a piaci értékek összehangolása, valamint az adójogi szabályok betartásának ösztönzése és az adócsalás megfékezése érdekében. A kataszteri értékek felülvizsgálatától függő, tervezett ingatlanadó-reform a tisztességesség növelését fogja célozni, a stabilitási programban lefektetett költségvetési stratégia keretein belül. A szürkegazdaság és a be nem jelentett munkavégzés csökkentése jótékony hatással lenne az államháztartásra és pozitív kihatással lenne az adórendszer méltányosságára. A héa-mentesség, illetve a kedvezményes adókulcsok és a közvetlen adók kapcsán nyújtott kedvezmények felülvizsgálata az elosztási hatás minimálisra csökkentése érdekében szükségessé teheti a szociális transzferek kiigazítását.

(18)

Jelentős előrelépés történt a szolgáltatási szektor liberalizációja terén, a szabályozott foglalkozások reformját azonban tovább kell folytatni annak érdekében, hogy a fennmaradó korlátozásokat megszüntessék. A reform alapvető elveit védeni kell az esetleges visszaesésektől, amelyek különösen a jogászi szakma reformját követően merülhetnek fel. Szintén szükségesnek mutatkozik az alkotmánybíróság 2012. júliusi döntését követően a helyi közszolgáltatások verseny előtti megnyitása. Az olasz versenyhatóság javaslatának az olasz törvényhozás által tervezett végrehajtása segíteni fog ezen problémák megoldásában.

(19)

A hálózatos iparágak reformja jelenleg is folyamatban van - megkezdődött a piaci hozzáférés és az infrastrukturális kapacitás javítása -, de továbbra is megoldásra vár néhány jelentős kihívás. A gázszektor szétválasztása közel áll a befejezéshez, az energiáról szóló 2013. márciusi nemzeti stratégia megvalósítását pedig tovább kell folytatni. A telekommunikációs szektor verseny előtti megnyitása további intézkedéseknek nyújt teret. Az autópályákért, repülőterekért, kikötőkért és vasutakért felelős új közlekedési hatóság még nem került létrehozásra. A közlekedési hatóságnak függetlennek kell lennie és rendelkeznie kell a működéséhez szükséges forrásokkal, valamint szankciókiszabási joggal. Továbbra is komoly problémát jelentenek a nemzeti, valamint a határon átnyúló infrastrukturális akadályok, amelyek különösen az északi és a déli országrész között jelentkeznek, és amelyek hozzájárulnak a magas energiaárakhoz, a korlátozott szélessávú hozzáféréshez és a közlekedési szűk keresztmetszetekhez.

(20)

Az európai szemeszterrel összefüggésben a Bizottság elvégezte Olaszország gazdaságpolitikájának átfogó elemzését, értékelte a nemzeti reformprogramot és a stabilitási programot, valamint bemutatta a részletes vizsgálat eredményeit. Figyelembe vette nemcsak a programok Olaszország fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy azok megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a jövőbeli nemzeti döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni. Az alábbi 1–6. ajánlás tükrözi a Bizottság európai szemeszter keretében tett ajánlásait.

(21)

A Tanács ezen értékelés fényében megvizsgálta a stabilitási programot, és arról alkotott véleményét (6) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi.

(22)

A Bizottság által elvégzett részletes vizsgálat és ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta Olaszország nemzeti reformprogramját és stabilitási programját. A Tanács 1176/2011/EU rendeletének 6. cikke szerinti ajánlásait az alábbi 1–6. ajánlás tükrözi.

(23)

Az európai szemeszter keretében a Bizottság elkészítette az euroövezet egészének gazdaságpolitikájára vonatkozó elemzését is, amely alapján a Tanács külön ajánlásokat (7) intézett azon tagállamokhoz, amelyek pénzneme az euro. Olaszországnak, amelynek pénzneme ugyancsak az euro, az említett ajánlások teljes körű és megfelelő időben történő végrehajtásáról is gondoskodnia kell,

1.

Az elfogadott intézkedések teljes végrehajtása útján gondoskodjon arról, hogy 2013-ban az államháztartási hiány a Szerződésben előírt GDP 3 %-os referenciaérték alatt maradjon. Megfelelő ütemben és a növekedést elősegítő költségvetési konszolidáció útján valósítsa meg a strukturális kiigazítást annak érdekében, hogy 2014-től érje el és őrizze meg a középtávú célkitűzéseket. Érje el a tervezett strukturális elsődleges többletet annak érdekében, hogy az igen jelentős GDP-arányos államadósságot tartós csökkenési pályára állítsa. Folytassa a közkiadások hatékonyságának és minőségének tartós javítását a 2012-ben elfogadott intézkedések teljes körű végrehajtása, valamint a kiadások minden közigazgatási szinten rendszeresen elvégzett részletes vizsgálata útján.

2.

Gondoskodjon a folyamatban lévő reformok megfelelő időben történő végrehajtásáról, mielőbb elfogadva a szükséges végrehajtási jogszabályokat, majd konkrétan megvalósítva azokat valamennyi kormányzati szinten és minden érdekelt fél bevonásával, valamint nyomon követve a hatását. Javítsa a közigazgatás hatékonyságát és erősítse meg a közigazgatás szintjei közötti együttműködést. Egyszerűsítse az állampolgárokat és vállalatokat érintő igazgatási és jogszabályi kereteket, valamint csökkentse a polgári igazságszolgáltatás keretében az ügykezelés hosszát és peres eljárások számát, ideértve az alternatív vitarendezési eljárások igénybevételének ösztönzését. Erősítse meg a korrupció visszaszorításának jogi keretét, többek között vizsgálja felül az elévülési időre irányadó rendelkezéseket. Fogadjon el strukturális intézkedéseket az uniós források igazgatásának javítására a déli országrészekben, a 2014–2020 közötti programozási időszak tekintetében.

3.

A termelő tevékenységek számára történő hitelnyújtás ösztönzése érdekében terjessze ki a nagyobb hatékonysággal és nyereségességgel járó jó vállalatirányítási gyakorlatok bevezetését a bankszektorban. Folytassa a folyamatban lévő eszközminőség-ellenőrzéseket a bankszektorban, és segítse elő a nem teljesítő hitelek szanálását a bankok mérlegében. A vállalkozások finanszírozáshoz (különösen részesedés révén történő finanszírozáshoz) jutásának diverzifikálása és megkönnyítése érdekében támogassa a tőkepiacok további fejlődését, ezáltal is ösztönözve a vállalkozások innovációs kapacitását és növekedését.

4.

Biztosítsa a munkaerőpiaci és a bérmegállapítással kapcsolatos reformok hatékony végrehajtását a bérek és a termelékenység jobb összhangja érdekében. Tegyen további lépéseket a munkaerő-piaci részvétel előmozdítása érdekében, különösen a nők és a fiatal munkavállalók tekintetében, például az ifjúsági garancia útján. Erősítse meg a szakoktatási és szakképzési rendszert, biztosítson hatékonyabb állami foglalkoztatási szolgálatot, és nyújtson jobb pályaválasztási és tanácsadói szolgáltatásokat a felsőoktatásban résztvevő hallgatók részére. Csökkentse a második keresőket érintő, a munkavállalást hátráltató pénzügyi tényezőket, és ösztönözze a gondozási, különösen a gyermekgondozási és a tartós ápolást érintő, valamint az iskolán kívüli szolgáltatásokat. Tegyen erőfeszítéseket a korai iskolaelhagyás megelőzése érdekében és javítsa az oktatás minőségét és eredményeit, részben az oktatók szakmai fejlődésének hangsúlyozásával és karrierútjának diverzifikációjával. Biztosítsa a szociális transzferek hatékonyságát a juttatások célirányosságának javítása útján, különösen a gyermekes, alacsony jövedelmű háztartások tekintetében.

5.

Költségvetés-semleges módon csoportosítsa át az adóterheket a munkaerőről és a tőkéről a fogyasztásra, a tulajdonra, valamint a környezetvédelemre. E célból vizsgálja felül a héa-mentességek, a kedvezményes adómértékek és a közvetlen adók terén nyújtott kedvezmények hatályát, valamint alakítsa át a kataszteri rendszert annak érdekében, hogy az ismétlődő ingatlanadó alapja összhangba kerüljön a piaci értékekkel. Folytassa az adócsalás elleni küzdelmet, javítsa az adózási morált és tegyen határozott lépéseket a szürkegazdaság és a be nem jelentett munkavégzés felszámolása érdekében.

6.

Biztosítsa a szolgáltatói piac liberalizálását célzó intézkedések megfelelő végrehajtását. Szüntesse meg a szakmai szolgáltatásokat érintő korlátozásokat, és ösztönözze a piacok megnyitását például a helyi közszolgáltatások tekintetében,a közvetlen koncessziók helyett a közbeszerzési eljárások alkalmazását helyezve előtérbe. Vezessen be a hálózatos iparágak piacára történő belépést elősegítő intézkedéseket, kiemelt ügyként kezelve a közlekedési hatóság létrehozását. Fokozza az infrastrukturális kapacitást, különös tekintettel az energiahálózatok összekapcsolására, az intermodális közlekedésre és a telekommunikációs szektorban a szélessávú hozzáférésre, kiemelt figyelmet szentelve az északi és déli országrész közötti különbségeknek.

30.7.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 217/47

(1)

Az Európai Tanács 2010. március 26-án elfogadta az Európai Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a gazdaságpolitikák fokozott összehangolásán alapuló, a foglalkoztatást és növekedést célzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia azokra a kulcsfontosságú területekre összpontosít, amelyeken intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy javuljanak Európa lehetőségei a fenntartható növekedés és a versenyképesség terén.

(2)

A Tanács 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló ajánlást (2010–2014), 2010. október 21-én pedig elfogadta a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot (2), amelyek együtt alkotják az „integrált iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat.

(3)

A tagállamok állam-, illetve kormányfői 2012. június 29-én elfogadták a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumot, amely koherens keretet teremt a minden lehetséges ösztönzőt, jogi és szakpolitikai eszközt felhasználó tagállami, uniós és euroövezeti tevékenységek számára. Döntöttek a tagállami szinten megvalósítandó intézkedésekről, és kifejezték teljes körű elkötelezettségüket az Európa 2020 stratégia céljainak megvalósítása és az országspecifikus ajánlások végrehajtása iránt.

(4)

A Tanács 2012. július 10-én ajánlást (3) fogadott el Lettország 2012. évi nemzeti reformprogramjáról, valamint véleményezte Lettország 2012–2015-ös konvergenciaprogramját.

(5)

A Bizottság 2012. november 28-án elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2013. évi európai szemeszterét. Ugyancsak 2012. november 28-án a Bizottság a makrogazdasági egyensúlyhiányok megelőzéséről és kiigazításáról szóló, 2011. november 16-i 1176/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) alapján elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést, amelyben Lettországot nem sorolta azon tagállamok közé, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor.

(6)

Az Európai Parlament az 1466/97/EK rendelettel összhangban megfelelően részt vett az európai szemeszterben, és 2013. február 7-én elfogadta a 2013. évi éves növekedési jelentés foglalkoztatási és szociális vonatkozásairól szóló állásfoglalást és a 2013. évi éves növekedési jelentéshez való hozzájárulásról szóló állásfoglalást.

(7)

Az Európai Tanács 2013. március 14-én elfogadta a pénzügyi stabilitás, a költségvetési konszolidáció és a növekedést ösztönző intézkedések biztosítására irányuló prioritásokat. Hangsúlyozta, hogy differenciált és növekedésbarát költségvetési konszolidációt kell végrehajtani, helyre kell állítani a gazdaságnak történő hitelnyújtás rendes feltételeit, ösztönözni kell a növekedést és a versenyképességet, kezelni kell a munkanélküliséget és a válság társadalmi következményeit, valamint korszerűsíteni kell a közigazgatást.

(8)

Lettország 2013. április 29-én benyújtotta a 2012–2016-os időszakra vonatkozó konvergenciaprogramját, majd 2013. május 2-án 2013. évi nemzeti reformprogramját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(9)

A konvergenciaprogramnak az 1466/97/EK rendelet szerinti értékelése alapján a Tanács úgy ítéli meg, hogy a programban szereplő költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv megalapozott. A programidőszakban a gazdasági növekedés várhatóan némileg lassul, évi mintegy 4 %-ra, miközben az előrejelzés szerint az áremelkedés mérsékelt marad. 2012-ben az államháztartási hiány jóval a GDP 3 %-a alá csökkent és már ebben az évben, a Lettország konvergenciaprogramjában előirányzottnál lényegesen korábban teljesült a középtávú költségvetési cél. A konvergenciaprogram megerősíti a –0,5 %-ban meghatározott korábbi középtávú célt, ami megfelelően tükrözi a Paktum célkitűzéseit. A programban felvázolt költségvetési stratégia célja a középtávú célon alapuló strukturális költségvetési pozíció fenntartása úgy, hogy az attól való eltérés csak a rendszerszintű nyugdíjreform járulékos hatására korlátozódjon; a 2013, 2015 és 2016 során végrehajtandó reform értelmében fokozatosan nő a társadalombiztosítási járulékoknak a tőkefedezeti rendszerbe kerülő aránya. Az újraszámított strukturális egyenleg, mint referencia felhasználásával készült átfogó értékelés, többek között a diszkrecionális intézkedések hatásától megtisztított kiadások elemzése alapján azonban úgy tűnik, hogy a strukturális egyenleg 2013-ban GDP-arányosan 1,0 százalékponttal, azaz a rendszerszintű nyugdíjreform inkrementális hatásánál jóval nagyobb mértékben, 2014-ben pedig további 0,2 százalékponttal eltér a középtávú céltól. A tervek szerint az államadósság a teljes programidőszakban jóval 60 % alatt marad, a GDP 40,7 %-ának megfelelő 2012-es értékről 2013-ban 44,5 %-ra növekszik, mivel a kormány eszközöket halmoz fel az adósságtörlesztésre, majd a törlesztések hatásának érzékelhetővé válásával 2014-től csökkenni fog, és a programidőszak végére eléri a 34,6 %-ot. A lett parlament 2013 januárjában elfogadta a költségvetési fegyelemről szóló törvényt, amely 2013 márciusában lépett hatályba. Tényleges végrehajtása esetén az új törvény nagymértékben megszilárdítaná Lettország költségvetési keretrendszerét, hatékony mechanizmust biztosítana a kiadásnövekedés visszafogásához a gazdaságilag kedvező időszakokban, és a szabályokon alapuló többéves költségvetés-tervezés alapjául szolgálna.

(10)

Lettország csökkentette a munka adóterhét és tervei szerint 2014-ben és 2015-ben további lépéseket tesz ebben a tekintetben. Azonban az alacsony jövedelműek esetében az adóék változatlanul a legmagasabbak között van az Unióban, ami azt jelzi, hogy az adópolitikát úgy kell átalakítani, hogy ösztönözze az alacsony képzettségű munkavállalók foglalkoztatását. Emellett a munkaerő megadóztatása felől a rendszeresített vagyonadók, valamint a természeti és egyéb erőforrások igénybevételére kivetett adók felé történő elmozdulásnak javítania kell a strukturális egyenleget. A környezetvédelmi adók továbbra sem eléggé kiforrottak, túlnyomórészt üzemanyag-adó formájában jelennek meg, ugyanakkor az egyéb energiaforrásokra, a szennyezésre és a természeti erőforrások igénybevételére kivetett adók is az uniós átlag alatt vannak. Az adóalapnak a környezetvédelmi adók egyéb forrásaira történő kiterjesztése elősegítené a környezetvédelmi célok elérését. A kormány fokozta erőfeszítéseit a feketegazdaság elleni küzdelem terén, és ezeket az intézkedéseket fenn kell tartani.

(11)

Bár a válságot követő strukturális kiigazítás sikeres volt, a markáns „fellendülés-visszaesés” („boom-bust”) ciklussal kapcsolatos tapasztalatok felhívják a figyelmet arra, hogy megfelelő mikro- és makroprudenciális szakpolitikák révén a jövőben nyomon kell követni a hitelbővülést és a beáramló külföldi betétekre épülő banki finanszírozás stabilitását.

(12)

Lettország számos intézkedést tett a nagyfokú tartós munkanélküliség és az ifjúsági munkanélküliség visszaszorítására. 2012-höz képest 2013-ban növekedett az aktív munkaerő-piaci intézkedésekre fordított finanszírozás és az intézkedések terjedelme, új intézkedéseket hajtottak végre, beleértve a munkanélküliek profiljának meghatározását és az álláskereséshez nyújtott segítség javítását. Mindazonáltal a tartós munkanélküliség és az ifjúsági munkanélküliség még mindig magas, a munkanélküliek és a szociális ellátásokban részesülők aktivizálása csekély mértékű, és a szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférés gyenge. Aggályok merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy a szakoktatás és -képzés nem nyújt megfelelő minőségű képzettséget a munkaerő számára és csak korlátozottan áll rendelkezésre minőségi szakképzés. Átfogó pályaválasztási tanácsadás kialakítására, valamint a szakoktatási és -képzési reform végrehajtásának folytatására van szükség, többek között a szakmai képzés és a tanulószerződéses gyakorlati képzési elem minőségének és hozzáférhetőségének javításával.

(13)

A lett népesség jelentős részét (40 %) veszélyezteti a szegénység és a társadalmi kirekesztettség, és a gyermekek esetében az arány még nagyobb (43,6 %). Összességében a szegénységi küszöb alatt élők aránya 2012-ben némileg nőtt, ami azt jelzi, hogy a növekedés nem jelenti automatikusan a szegénység csökkenését, és célzott politikákra van szükség. Lettország intézkedéseket tett a munkanélküliek és a gyermekek szegénységének felszámolása érdekében. Kevés közvetlen intézkedés történt azonban a szociális támogatási rendszer problémáinak kezelése terén, különösen ami az átláthatóságot, az ellátás megfelelőségét és terjedelmét, valamint a szociális ellátásokban részesülők aktivizálására irányuló intézkedések elégtelenségét illeti. Költségvetési mozgástér hiányában Lettország csökkentette a garantált minimálbér szintjét és megszüntette ennek az ellátásnak az állami költségvetésből történő finanszírozását. Ezek a döntések valószínűleg súlyosbítják a rendkívüli szegénységet és felerősítik a szociális támogatáshoz való hozzáférés terén fennálló egyenlőtlenséget az önkormányzatok szintjén, miközben visszafogják a szociális támogatással összefüggő szakpolitikai fejlesztésre és a támogatások ellenőrzésére irányuló központi kormányzati beruházásokat. A helyzet romlásának megakadályozása érdekében ezeknek a döntéseknek a hatásait nyomon kell követni.

(14)

Lettország ambiciózus reformot javasolt, amely várhatóan jelentős pozitív hatással jár a felsőoktatási rendszer minősége szempontjából. A reformtervek a következőkre terjednek ki: az akkreditációs eljárás átdolgozása, az egyetemek tudományos és irányítási funkciónak elkülönítése, új finanszírozási modell kidolgozása és a felsőoktatási intézmények konszolidációja. A tervek azonban még korai szakaszban vannak, és az előirányzott pozitív hatások érvényesüléséhez megfelelő végrehajtásukra van szükség. Emellett 2013-ban sor kerül a tudományos intézmények és fejlesztési stratégiáik hatékonyságának értékelésére. Ez a fontos értékelés hozzájárul a tudományos intézmények jövőbeli reformjának és finanszírozásának alátámasztásához, támogatva Lettország megerősített innovációs tevékenységét.

(15)

Lettország energiatakarékosságra irányuló szakpolitikai intézkedéseket hajtott végre a gazdaság fő ágazataiban. A következő években az energiamegtakarítás 70 %-a várhatóan az építőiparban valósul meg. Az épületszigetelési projektek végrehajtása azonban lassú, és a lezárt projektek száma továbbra is csekély a nagy energiaveszteségű épületállomány nagyságához képest. Ezen a területen jelentős hatékonyságjavítást lehetne elérni, mivel a lett háztartások energiaintenzitása 2010-ben uniós viszonylatban a legmagasabbak között volt. 2012-ben Lettország előrelépést tett villamosenergia-piacának a verseny előtti megnyitása és a regionális piacokon való részvétel terén. Az üzleti szférában teljes mértékben megvalósul a villamosenergia-szolgáltatókkal történő közvetlen szerződéskötés, ez a háztartások esetében pedig önkéntes alapon történik. A tervek szerint Lettország 2013 júniusában csatlakozik a Nord Pool Spot (skandináv áramtőzsde) keretében folyó kereskedéshez. Nem történt azonban előrelépés a földgázpiac megnyitása terén és továbbra is fennáll az egy forrástól való függőség. A hatóságok nehéz tárgyalások elé néznek a földgáztároló tulajdonjogáról és irányításáról, ami a regionális gázpiac megfelelő működése szempontjából alapvető jelentőségű.

(16)

A lett igazságszolgáltatást a polgári igazságszolgáltatási rendszerben jelentkező hatékonyságbeli hiányosságok jellemzik. A rendszernek számos kedvezőtlen eleme van, így a polgári és kereskedelmi ügyekben jellemző hosszadalmas első fokú eljárások, és a bírósági ügyhátralékhoz vezető alacsony befejezési arány. Az ügyintézési idő a fizetésképtelenséggel kapcsolatos eljárásokban különösen hosszú. Emellett sok ügyben első fokon nem születik döntés, ami a legfelsőbb bíróságig minden szinten késedelmet okoz. Nemrég történtek intézkedések a rendszer hatékonyságának és minőségének javítására, de hatásukat még korai lenne megítélni. Különösen fontos kellő figyelmet fordítani az igazságszolgáltatási rendszeren belül az humánerőforrás-menedzsmentre. A Bírói Tanács nagyobb fokú bevonása, az igazságszolgáltatási rendszeren belül az irányítási pozíciók szerepének újragondolása és a bírók intenzívebb képzése hozzájárulna az igazságszolgáltatás minőségének javításához. A fizetésképtelenségre vonatkozó törvény módosítását 2012 végéig elhalasztották. Arra azonban még várni kell, hogy a javasolt módosítások megefelelőek-e arra, hogy átfogó módon kezeljék a törvény hiányosságait. Nem megfelelő például a törvény gyakorlati végrehajtása, különösen a következőkkel összefüggésben: a felszámolók szerepe, felelősségi körük a bírókkal szemben és az eszközök tényleges értékesítése, valamint a magánszemélyek fizetésképtelenségével kapcsolatos kérdések, ezeket szintén kezelni kell.

(17)

Az európai szemeszterrel összefüggésben a Bizottság elvégezte Lettország gazdaságpolitikájának átfogó elemzését. Értékelte a nemzeti reformprogramot és a konvergenciaprogramot. Figyelembe vette nemcsak a programok Lettország fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy azok megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Európai Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a jövőbeli nemzeti döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni. Az alábbi 1–6. ajánlás tükrözi a Bizottság európai szemeszter keretében tett ajánlásait.

(18)

A Tanács ezen értékelés fényében megvizsgálta a konvergenciaprogramot, és arról alkotott véleményét (5) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi,

1.

Erősítse meg a költségvetési stratégiát annak biztosításához, hogy a középtávú céltól való eltérés csak a rendszerszintű nyugdíjreform járulékos hatását tükrözze. E stratégia keretében csökkentse az alacsony jövedelműek adóját az adózásnak a jövedéki adók, a rendszeresített vagyonadók és/vagy a környezetvédelmi adók felé történő elmozdítása révén. Tartsa fenn az adózási fegyelem javítására és a feketegazdaság felszámolására irányuló intézkedéseket. Folytassa a költségvetési keret megszilárdítását a költségvetési fegyelemről szóló törvény és a többéves költségvetés-tervezés hatékony végrehajtásával.

2.

Folytassa a mikro- és makroprudenciális politika alkalmazását az olyan lehetséges sérülések megelőzésére, amelyek a jövőbeli hitelállományból és a nem rezidens banki tevékenységből felmerülhetnek.

3.

Kezelje a tartós munkanélküliség és az ifjúsági munkanélküliség problémáját az aktív munkaerő-piaci intézkedések és a célzott szociális szolgáltatások terjedelmének és hatékonyságának növelése révén. Javítsa a fiatalok foglalkoztathatóságát, többek között az ifjúsági garancia révén, alakítson ki átfogó pályaválasztási tanácsadást, hajtson végre reformokat a szakoktatás és -képzés terén és javítsa a tanulószerződéses gyakorlati képzés minőségét és hozzáférhetőségét.

4.

Kezelje a nagyarányú szegénység problémáját a szociális támogatási rendszer reformjával, amely magában foglalja a lefedettség bővítését, az ellátás megfelelőségének javítását és a szociális ellátásokban részesülők aktivizálására irányuló intézkedéseket. Erősítse meg a gyakorlati végrehajtás mechanizmusait a gyermekszegénység eredményes visszaszorítása érdekében.

5.

Hajtsa végre a felsőoktatás tervezett reformját, amely a következőkre vonatkozik: új – a minőséget jutalmazó – finanszírozási modell kialakítása, az akkreditációs rendszer reformja, az intézmények konszolidációja és a nemzetköziesítés előmozdítása. A jelenleg folyó független értékelésre alapozva tegyen további lépéseket a kutatóintézetek korszerűsítése érdekében.

6.

Folytassa az energiahatékonyság javítását, különösen a lakóépületek és a távfűtési hálózatok vonatkozásában, ösztönözze az energiaköltségek csökkentését és az olyan fogyasztási szerkezet kialakítását, amely az energiahatékony termékeket részesíti előnyben. Javítsa az uniós energiahálózatokkal való összeköttetést és tegyen intézkedéseket a földgázpiac liberalizálására, többek között a harmadik felek tárolókapacitáshoz való hozzáférésére vonatkozó egyértelmű szabályokkal.

7.

Fejezze be az igazságszolgáltatás hatékonyságának és minőségének javítására irányuló, folyamatban lévő reformokat és csökkentse az ügyhátralékot, valamint az eljárások időtartamát, beleértve a fizetésképtelenséggel összefüggő ügyeket is. Hajtson végre átfogó intézkedéseket a humánerőforrás vonatkozásában és tegyen lépéseket a közvetítésre vonatkozó jogszabályok végrehajtása és a választottbírósági rendszer ésszerűsítése érdekében.

30.7.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 217/51

(1)

Az Európai Tanács 2010. március 26-án elfogadta az Európai Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a gazdaságpolitikák fokozott összehangolásán alapuló, a foglalkoztatást és növekedést célzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia azokra a kulcsfontosságú területekre összpontosít, amelyeken intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy javuljanak Európa lehetőségei a fenntartható növekedés és a versenyképesség terén.

(2)

A Tanács 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló ajánlást (2010–2014), 2010. október 21-én pedig elfogadta a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot (2), amelyek együtt alkotják az „integrált iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat.

(3)

A tagállamok állam-, illetve kormányfői 2012. június 29-én elfogadták a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumot, amely koherens keretet teremt a minden lehetséges ösztönzőt, jogi és szakpolitikai eszközt felhasználó tagállami, uniós és euroövezeti tevékenységek számára. Döntöttek a tagállami szinten megvalósítandó intézkedésekről, és kifejezték teljes körű elkötelezettségüket az Európa 2020 stratégia céljainak megvalósítása és az országspecifikus ajánlások végrehajtása iránt.

(4)

A Tanács 2012. július 10-én ajánlást (3) fogadott el Litvánia 2012. évi nemzeti reformprogramjáról, valamint véleményezte Litvánia 2012–2015-ös konvergenciaprogramját.

(5)

A Bizottság 2012. november 28-án elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindítja a gazdaságpolitikai koordináció 2013. évi európai szemeszterét. Ugyancsak 2012. november 28-án a Bizottság a makrogazdasági egyensúlyhiányok megelőzéséről és kiigazításáról szóló, 2011. november 16-i 1176/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) alapján elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést, amelyben Litvániát nem sorolta azon tagállamok közé, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor.

(6)

Az Európai Parlament az 1466/97/EK rendelettel összhangban megfelelően részt vett az európai szemeszterben, és 2013. február 7-én elfogadta a 2013. évi éves növekedési jelentés foglalkoztatási és szociális vonatkozásairól szóló állásfoglalást és a 2013. évi éves növekedési jelentéshez való hozzájárulásról szóló állásfoglalást.

(7)

Az Európai Tanács 2013. március 14-én elfogadta a pénzügyi stabilitás, a költségvetési konszolidáció és a növekedést ösztönző intézkedések biztosítására irányuló prioritásokat. Hangsúlyozta, hogy differenciált és növekedésbarát költségvetési konszolidációt kell végrehajtani, helyre kell állítani a gazdaságnak történő hitelnyújtás rendes feltételeit, ösztönözni kell a növekedést és a versenyképességet, kezelni kell a munkanélküliséget és a válság társadalmi következményeit, valamint korszerűsíteni kell a közigazgatást.

(8)

Litvánia 2013. április 9-én benyújtotta 2013. évi nemzeti reformprogramját és 2013. április 26-án a 2012–2016-os időszakra vonatkozó konvergenciaprogramját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(9)

A 2013. évi konvergenciaprogramnak az 1466/97/EK tanácsi rendelet szerinti értékelése alapján a Tanács úgy véli, hogy a programban szereplő költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv megalapozott és lényegében összhangban áll a Bizottság szolgálatainak 2013 tavaszi előrejelzésében szereplő értékeléssel. A 2009 óta végzett nagyszabású költségvetési konszolidáció eredményeképpen 2012-ben a GDP 3,2 %-át tette ki az államháztartási hiány, ami a rendszerszintű nyugdíjreform költségét figyelembe véve elegendő a túlzott hiány fennállásáról szóló határozat hatályon kívül helyezéséhez. A hiánycsökkentést részben az erőteljes gazdasági növekedés és a kiadások ideiglenes befagyasztása tette lehetővé. A középtávú költségvetési célt a programban +0,5 %-ról – 1,0 %-ra módosították, amely azonban így is összhangban van a Stabilitási és Növekedési Paktumban szereplő célokkal.

A konvergenciaprogramban meghatározott költségvetési stratégia a középtávú költségvetési cél elérését 2016-ra tűzte ki. Az (újraszámított) strukturális költségvetési egyenleg alapján a középtávú költségvetési cél felé történő éves előrehaladás strukturális értelemben magasabb a GDP 0,5 %-ánál. A programidőszakban teljesül a Stabilitási és Növekedési Paktum kiadási referenciaértéke. A kiigazítás némileg a programidőszak elejére összpontosít és főként a kiadások visszafogására épül, ugyanakkor csak részben állnak mögötte konkrét intézkedések, ideértve a nem minden esetben meghatározott egyszeri intézkedéseket. A Bizottság előrejelzése szerint a strukturális kiigazítás 2013-ban a GDP 0,3 %-ának és 2014-ben 0,0 %-ának felel meg és így nem éri el az előírt, a GDP 0,5 %-ával megegyező előrehaladást, ami kétségessé teszi a konvergenciaprogramban rögzített kiigazítási pályát is. A további konszolidációs intézkedések még pontosításra szorulnak, és az országnak számításba kellene vennie többek között olyan strukturális reformokat, mint a bevételalapú intézkedésekre való átállás. A 2012. évi bruttó államadósság 40,7 %-kal a GDP 60 %-a alatti szinten maradt, és a programidőszak alatt várhatóan további enyhe csökkenésen megy át. A konvergenciaprogram ugyan abból indul ki, hogy az adósság 2013-ban 39,7 %-ra, 2016-ra pedig 34,5 %-ra csökken, a Bizottság szolgálatainak 2013. tavaszi előrejelzése 2013-ra a GDP 40,1 %-ának és 2014-re 39,4 %-ának megfelelő adósságot prognosztizál. Az eltérés elsősorban abból adódik, hogy a konvergenciaprogram alacsonyabb hiánnyal számol.

(10)

Az elmúlt években javult ugyan az ország államháztartási hiánya, továbbra sem rendelkezik azonban a sokkhatásokkal szemben szükséges költségvetési térrel. Litvániának kevésbé torzító adórendszert kellene bevezetnie és tovább kellene javítania az adójogszabályok betartatását. Az Unióban továbbra is Litvánia esetében a legalacsonyabb az adóbevételek GDP-hez viszonyított aránya, és a konszolidáció elsősorban a kiadási oldalra korlátozódott. Léteznek még a növekedést kevésbé veszélyeztető további adóbevételi források, ilyen például a környezetvédelmi adó és a rendszeresített ingatlanadó. Litvánia hozott ugyan intézkedéseket a rendszeresített ingatlanadó emelésére, e területen azonban további erőfeszítéseket kellene tennie. A környezetvédelmi adókból származó bevételei csökkenő tendenciát mutatnak és az Unión belül 2011-ben a második legalacsonyabbak voltak, ami többek között uniós szinten is legalacsonyabb közlekedési adókra vezethető vissza. Mindez nem járul hozzá a litván gazdaság magas energiaintenzitásának csökkentéséhez. Ezzel egyidejűleg a költségvetési konszolidációban nagyobb prioritást kellene helyezni a növekedést ösztönző kiadásokra például a kutatás és az oktatás területén. A költségvetési keret megerősítését szolgáló törvények végrehajtása késik. Litvánia költségvetési kerete képtelen volt gátat vetni a pozitív kibocsátási rés éveiben folytatott prociklikus fiskális politikának. A költségvetési strukrúráról szóló törvény 2012. évi módosítása a helyes irányba tett lépés. A költségvetési folyamatok tekintetében - különösen az önkormányzatokéban - biztosítani kell a felügyeletet, az elszámoltathatóságot és a végrehajtást, valamint a középtávú keret kötelező jellegét.

(11)

A demográfiai fejlemények kihívást jelentenek Litvánia hosszú távú költségvetési fenntarthatósága szempontjából. Ennélfogva továbbra is fontos a nyugdíjak fenntarthatóságára és méltányosságára irányuló átfogó nyugdíjreform. Az ország idősebb lakosságát a szegénység és a hosszú távú társadalmi kirekesztés veszélyezteti, így az adekvát nyugdíjak kihívást jelentenek. A nyugdíjjárulék-fizetési rendszer 2012-es reformja az állami költségvetésből finanszírozott pénzügyi ösztönzők révén előmozdítja a második pillérbeli járulékfizetést. Az új nyugdíjrendszer a nyugdíjkorhatár fokozatos emelése mellett egy átmeneti időszakban lehetőséget ad arra, hogy az érintettek ne lépjenek be a magánnyugdíjrendszerbe és az állami társadalombiztosítási alapba történő visszalépés mellett döntsenek. A reform 2014. január 1-jén lép érvénybe. Ezen fontos, ugyanakkor elszigetelt intézkedések a helyes irányba mutatnak, de – különösen a nyugdíjrendszer első pillérében – jelentősebb változtatásokra van szükség. Mindemellett olyan intézkedések szükségeltetnek, amelyek elősegítik az idősebb munkavállalók foglalkoztathatóságát és az idősbarát munkakörnyezetet.

(12)

A munkanélküliség és az alacsony képzettségűek alacsony munkaerő-piaci részvételének kezelése továbbra is kulcsfontosságú kihívásnak számít. A fiatal és képzetlen munkavállalók munkanélküliségi rátája kifejezetten magas. Különösen a válság idején felszínre kerültek a készségkereslet és -kínálat közötti eltérések, amelyek egyre nagyobb problémát jelentenek, és rámutatnak az oktatási és munkaerő-piaci politikák strukturális hiányosságaira. A szakképzett munkaerő tekintetében mutatkozó hiány mellett magas a kivándorlási ráta is. További intézkedésekre van szükség a munkaerőpiac rugalmasságának javítása, valamint a munkaerő-piaci részvételnek különösen a fiatalok, a képzetlen és idősebb munkavállalók körében történő fokozása érdekében. Az aktív munkaerő-piaci intézkedések teljes hatóköre továbbra is hiányos, az egyes intézkedésekre jutó pénzügyi források nem elegendőek, továbbá nem kellőképpen célirányosak az alacsony képzettségűekre és a tartós munkanélküliekre irányuló intézkedések. A munkajogi törvény szociális partnerek bevonásával történő teljes körű felülvizsgálata meghatározhatná azokat a szükségtelen korlátozásokat és adminisztratív akadályokat, amelyek gátolják a rugalmas munkaszerződéseket, az elbocsátásra vonatkozó rugalmas előírásokat és a rugalmas munkaidő-beosztást. Az oktatási rendszerből a munkaerőpiacra történő átmenet javítása érdekében vonzóbbá tehetnék a tanuló- és a gyakornoki szerződéseket.

(13)

Aggasztóan magas szintű a szegénység és a társadalmi kirekesztés. Különös aggodalomra ad okot a gyermekeket sújtó szegénység. A pénzbeli szociális segélyezés reformja keretében 2012-ben elindították a munkát vonzóvá tévő ösztönzők fokozására - ideértve a munkához kötött juttatásokat a tartós munkanélküliek esetében, az inaktív munkaképes korúak szociális ellátásának fokozatos csökkentését - és a szegénység csökkentésére irányuló intézkedéseket. Öt településen kiviteleztek egy olyan kísérleti projektet, amely látványos eredményeket hozott a költségmegtakarítás és a kedvezményezettek célzottabb megközelítése tekintetében. Ellenőrzési rendszert kell most létrehozni ezen intézkedések hatékonyságának, illetve a szegénység és a társadalmi kirekesztés enyhítésében elért eredményességének értékelésére. A reformnak kapcsolódnia kell azokhoz az aktivizálási intézkedésekhez is, amelyek erősítik különösen a hosszú távú szociális kedvezményezettek munkaerő-piaci részvételét. A szegénység csökkentése érdekében tett intézkedések kiterjesztették a szociális ellátásokat és új módszert vezettek be az ellátások összegének kiszámítására. Ezen túlmenően 2013. január 1-jével 18 %-kal emelkedett a minimálbér, ami hozzájárulhat az inaktivitási csapda és az aktív keresők szegénységi rátájának csökkentéséhez. Mindezen intézkedések ugyanakkor elégtelenek a kihívás méretéhez képest, és továbbra sincsen átfogó stratégia vagy cselekvési terv a szegénység leküzdésére.

(14)

A kormány 2010 óta folytatja az állami tulajdonú vállalkozások ambiciózus reformját. A reform megalapozott, továbbá jogalkotási és szervezeti változtatásokkal is jár. Szabályozási szempontjait megteremtették, a jelentési kötelezettségek hiánytalanul teljesültek. Ezennel a legfontosabb kihívás a szabályozó és a nem szabályozó funkciókból adódó összeférhetetlenség elkerülése, valamint az állami tulajdonú vállalkozások kereskedelmi és nem kereskedelmi tevékenységei közötti különbségtétel. Teljes körű végrehajtását követően a reform hozzájárulhat a versenyképesség és a növekedés fokozásához. Kulcsfontosságú lesz tehát a megfelelés figyelemmel kísérése.

(15)

Továbbra is alulfejlettek a szomszédos országokkal való villamosenergia- és gázösszeköttetések. Ennek következtében korlátozott az energiaágazatban zajló verseny és magasak az energiaárak. Emellett továbbra is problémás az energiahatékonyság. Lassú előrehaladás történt az épületek felújítását illetően, ideértve a JESSICA holdingalap keretében végzett beruházásokat, és továbbra is jelentősek a magánépületek felújítása előtti kihívások.

(16)

Az európai szemeszterrel összefüggésben a Bizottság elvégezte Litvánia gazdaságpolitikájának átfogó elemzését, értékelte a nemzeti reformprogramot és a konvergenciaprogramot. Figyelembe vette nemcsak a programok Litvánia fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy azok megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását uniós szempontoknak a jövőbeli nemzeti döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni. Az alábbi 1–6. ajánlás tükrözi a Bizottság európai szemeszter keretében tett ajánlásait.

(17)

A Tanács ezen értékelés fényében megvizsgálta a konvergenciaprogramot, és arról alkotott véleményét (5) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi,

1.

Teremtse meg a növekedésbarát költségvetési konszolidáció lehetőségét és tervszerűen hajtsa végre a költségvetési stratégiát, amelynek során tegyen az ország számára a középtávú cél megvalósítását biztosító strukturális kiigazítási erőfeszítést. Helyezze előtérbe a növekedést ösztönző kiadásokat. Folytassa a költségvetési keret erősítését, mindenekelőtt azzal, hogy érvényesíthető és kötelező felső kiadási határértékeket biztosít a középtávú költségvetési keretben. Tekintse át adórendszerét és mérlegelje a növekedést legkevésbé veszélyeztető adók – így a rendszeresített ingatlanadó és a környezetvédelmi adó – emelését, beleértve a gépjárműadó bevezetését is, az adózási fegyelem további javítása mellett.

2.

Fogadja el és alkalmazza a nyugdíjrendszer átfogó reformjára vonatkozó jogszabályt. A kötelező nyugdíjkorhatárt hozza összhangba a várható élettartammal, korlátozza a korai nyugdíjba vonulás lehetőségét, állapítson meg világos szabályokat a nyugdíjak indexálására vonatkozóan, illetve ösztönözze a kiegészítő megtakarítási rendszerekbe történő belépést, mindeközben pedig biztosítsa a folyamatban lévő reformok végrehajtását. Támassza alá a nyugdíjreformot az idősebb munkavállalók foglalkoztathatóságát elősegítő intézkedésekkel.

3.

Csökkentse a magas munkanélküliséget – különösen az alacsony képzettségűek és a tartósan munkanélküliek körében – az erőforrásoknak az aktív munkaerő-piaci politikákra összpontosításával, ugyanakkor javítva e politikák alkalmazási körét és hatékonyságát. Javítson a fiatalok foglalkoztathatóságán – például az ifjúsági garancia révén –, fokozza a tanulószerződéses gyakorlati képzési programok végrehajtását és eredményességét, továbbá kezelje a készségkereslet és -kínálat között továbbra is fennálló eltéréseket. A szociális partnerek bevonásával vizsgálja felül a munkajogi szabályozás megfelelőségét a rugalmas munkaszerződések, az elbocsátásra vonatkozó rugalmas előírások és a rugalmas munkaidő-beosztás tekintetében.

4.

Hajtson végre konkrét célirányos intézkedéseket a szegénység és a társadalmi kirekesztés csökkentésére. Folytassa a pénzbeli szociális segélyezés reformja és az aktivizálási intézkedések közötti kapcsolatok fokozását.

5.

Fejezze be az állami tulajdonú vállalkozások reformjának végrehajtását, különösképpen biztosítsa a tulajdonosi és szabályozó funkciók elválasztását, és szigorúan kísérje figyelemmel a reform előírásainak betartását.

6.

Erősítse az épületek energiahatékonyságának javítását szolgáló intézkedéseket, többek között a hátráltató tényezők felszámolása és a holdingalap gyors kiépítése révén. Erősítse az energiahálózatok versenyét a többi tagállammal való villamosenergia- és gázösszeköttetések javítása révén.

30.7.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 217/55

(1)

Az Európai Tanács 2010. március 26-án elfogadta az Európai Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a gazdaságpolitikák fokozott összehangolásán alapuló, a növekedést és foglalkoztatást célzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia azokra a kulcsfontosságú területekre összpontosít, amelyeken intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy javuljanak Európa lehetőségei a fenntartható növekedés és a versenyképesség terén.

(2)

A Tanács 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló ajánlást (2010–2014), 2010. október 21-én pedig elfogadta a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot (2), amelyek együtt alkotják az „integrált iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat.

(3)

A tagállamok állam-, illetve kormányfői 2012. június 29-én elfogadták a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumot, amely koherens keretet teremt a minden lehetséges ösztönzőt, jogi és szakpolitikai eszközt felhasználó tagállami, uniós és euroövezeti tevékenységek számára. Döntöttek a tagállami szinten megvalósítandó intézkedésekről, és kifejezték teljes körű elkötelezettségüket az Európa 2020 stratégia céljainak megvalósítása és az országspecifikus ajánlások végrehajtása iránt.

(4)

A Tanács 2012. július 10-én ajánlást fogadott el Luxemburg 2012. évi nemzeti reformprogramjáról (3), valamint véleményezte Luxemburg 2012–2015-ös időszakra vonatkozóstabilitási programját.

(5)

A Bizottság 2012. november 28-án elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindítja a gazdaságpolitikai koordináció 2013. évi európai szemeszterét. Ugyancsak 2012. november 28-án a Bizottság a makrogazdasági egyensúlyhiányok megelőzéséréről és kiigazításáról szóló, 2011. november 16-i 1176/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) alapján elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést, amelyben Luxemburgot nem sorolta azon tagállamok közé, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor.

(6)

Az Európai Parlament az 1466/97/EK rendelettel összhangban megfelelően részt vett az európai szemeszterben, és 2013. február 7-én elfogadta a 2013. évi éves növekedési jelentés foglalkoztatási és szociális vonatkozásairól szóló állásfoglalást és a 2013. évi éves növekedési jelentéshez való hozzájárulásról szóló állásfoglalást.

(7)

Az Európai Tanács 2013. március 14-én elfogadta a pénzügyi stabilitás, a költségvetési konszolidáció és a növekedést ösztönző intézkedések biztosítására irányuló prioritásokat. Hangsúlyozta, hogy differenciált és növekedésbarát költségvetési konszolidációt kell végrehajtani, helyre kell állítani a gazdaságnak történő hitelnyújtás rendes feltételeit, ösztönözni kell a növekedést és a versenyképességet, kezelni kell a munkanélküliséget és a válság társadalmi következményeit, valamint korszerűsíteni kell a közigazgatást.

(8)

Luxemburg 2013. április 26-án benyújtotta a 2012–2016-os időszakra vonatkozó, 2013. évi nemzeti reformprogramját és stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(9)

A stabilitási programnak az 1466/97/EK tanácsi rendelet szerinti értékelése alapján a Tanács úgy véli, hogy a stabilitási programban szereplő költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv megalapozott. Mindenekelőtt a stabilitási programban szereplő, 2013-ra vonatkozó forgatókönyv majdnem teljesen megfelel a Bizottság szolgálatai 2013. tavaszi előrejelzésének, míg a 2014-re vonatkozó annál valamivel optimistább. A hiányra vonatkozó középtávú előrejelzések kissé optimista, a potenciális növekedés feletti növekedési forgatókönyv alapján készültek. A stabilitási programban vázolt költségvetési stratégia célja a hiány csökkentése a GDP 0,8 %-ának megfelelő 2012. évi értékről 2014-re a GDP 0,6 %-ára. Az előrejelzések szerint azonban a programidőszak későbbi éveiben a hiány növekszik, 2015-ben és 2016-ban is a GDP 1,3 %-ára. Ez az elektronikus szolgáltatásokra vonatkozó, 2015. január 1-jén hatályba lépő új, az uniós előírásoknak való megfelelést biztosító héaszabályok bevezetésének a következménye. E szabályok alapján az elektronikus kereskedelemből keletkező héabevételeket a szolgáltató tartózkodási helye szerinti országból a fogyasztó tartózkodási helye szerinti országba továbbítják. A hatóságok becslése szerint az új szabályok miatt a héából származó adóbevételek a GDP 1,4 %-ával csökkennek. A kormány már bejelentette az általános héakulcs növelését annak érdekében, hogy a bevételkiesés egy részét pótolni lehessen. A stabilitási program megerősíti a GDP 0,5 %-át kitevő strukturális többletre vonatkozó korábbi középtávú költségvetési célt. A középtávú költségvetési cél összhangban van a Stabilitási és Növekedési Paktum követelményeivel. Mind a Bizottság szolgálatainak 2013. évi tavaszi előrejelzése, mind a stabilitási programban szereplő (újraszámított) strukturális költségvetési egyenleg alapján 2012-ben Luxemburg várhatóan a GDP 0,1 %-át kitevő strukturális többletet fog elérni, ami elmarad a középtávú költségvetési céltól, majd az előrejelzés szerint 2013-ban megvalósítja a célt. Mindazonáltal az előrejelzés szerint Luxemburg 2014-től a GDP 0,3 %-ának megfelelő mértékben újra eltér középtávú költségvetési céljától, és az eltérés 2015-ben és 2016-ban még nagyobb lesz. A nemzeti hatóságok megerősítették azt a céljukat, hogy a nagyobb mozgástér biztosítása érdekében legkésőbb 2017-ben újra teljesítsék a középtávú költségvetési célt. A GDP 20,8 %-át kitevő 2012. évi bruttó államadósság jóval a Szerződésben meghatározott referenciaérték alatt van.

(10)

Luxemburg az elmúlt években a GDP 3 %-ának megfelelő küszöbérték alatt tudta tartani a hiányt, így elkerülte a túlzotthiány-eljárás elindítását. Ez inkább a magasabb bevételeknek, mintsem a kiadások visszafogásának volt köszönhető. Konkrétan, a becslések szerint az államháztartási kiadások növekedési rátája – a diszkrecionális bevételi intézkedéseket figyelmen kívül hagyva – 2012-ben jelentősen meghaladta a Stabilitási és Növekedési Paktumban meghatározott kiadási referenciaértéket. A becslések szerint az államháztartási kiadások növekedési rátájának eltérése a kiadási referenciaértéktől a GDP 1,3 %-ának felel meg, tehát az 1466/97/EK rendeletben meghatározott 0,5 %-os küszöb fölött van. Azonban ezt az eltérést csak átfogó értékelés alapján, egyéb tényezők figyelembevételével lehet minősíteni: i. 2012-ben a hiány strukturális értelemben csak a GDP 0,2 %-át kitevő mértékben romlott; ii. Luxemburg gazdasága az ország kis mérete és nyitottságának mértéke miatt rendkívül volatilis; valamint iii. a Bizottság 2013. tavaszi előrejelzése alapján Luxemburgnak már 2013-ban el kell érnie középtávú költségvetési célját. Ezek a tényezők mind arra utalnak, hogy az eltérés nem strukturális jellegű. A luxemburgi államháztartás által beszedett bevételek erős ingadozása azonban, bár eddig a tervezettnél magasabb bevétel volt jellemző, kockázatot jelent az államháztartás fenntarthatósága szempontjából. E kockázatok jobb kezelése érdekében mind az adósság, mind a kiadások korlátozására irányuló intézkedéseket jogszabályba kell foglalni. Emellett meg kell állapítani, hogy mely testület végzi az ellenőrzést és meg nem felelés esetén előre meghatározott intézkedéseket kell foganatosítani. A fent említett héa-intézkedéscsomag 2015. január 1-jei hatálybalépése és annak az adóbeszedésre gyakorolt erősen negatív hatása alátámasztja annak fontosságát, hogy Luxemburg középtávú költségvetési keretet vezessen be. Konkrétabban, ez rendkívül óvatos költségvetési pályát tesz szükségessé 2014-ben.

(11)

Jelenleg az adóbevételek kevesebb mint harmada származik fogyasztási adókból, ez részben az alacsony általános héakulcs és a kedvezményes héakulcsok következménye. A kedvezményes héakulcs alá tartozó áru- és szolgáltatáskategóriák száma tekintetében Luxemburg az Unióban az első helyen van. A héamentességet élvező nagyméretű pénzügyi ágazat jelenléte szintén hozzájárul ahhoz, hogy a héabevétel GDP-hez viszonyított aránya alacsony. Összességében Luxemburgnak rendelkezésére áll mozgástér ahhoz, hogy az általános héakulcs kiterjesztésével növelje bevételeit. Emellett a luxemburgi társaságiadó-rendszerre az eladósodottság irányába ható adókedvezmény jellemző, ami hozzájárul ahhoz, hogy a magánadósság GDP-hez viszonyított aránya magas.

(12)

A 2012 decemberében elfogadott luxemburgi nyugdíjreform még csak a helyes irányba tett fontos első lépésnek tekinthető. Luxemburgnak a költségvetési rés megszüntetéséhez – még az elfogadott nyugdíjreform legtöbb aspektusának figyelembevételével is – az elsődleges egyenleg GDP-arányosan 8,6 százalékpontos, tartós javulását eredményező, a fenntarthatóságot erősítő hosszú távú szakpolitikákat kell végrehajtania. Luxemburgnak ezért folytatnia kell a nyugdíjreformot. A nyugdíjkiigazítás reálbér-növekedésen alapuló felső határának bevezetése növelné a nyugdíjtartalékokat, a valós nyugdíjkorhatárnak a növelése a nyugdíjkorhatárnak, illetve a nyugdíjnak a várható élettartamhoz történő igazítása útján pedig hozzájárulna a nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatóságának biztosításához. Emellett vissza kell szorítani az előrehozott nyugdíjazási lehetőségeket, és vonzóvá kell tenni a minimális nyugdíjkorhatáron túli munkavégzést. Továbbá a tartós ápolás-gondozás kiadásainak a költségvetés fenntarthatóságára gyakorolt hatása az előrejelzések szerint 2,1 százalékponttal járul hozzá a luxemburgi fenntarthatósági réshez. Luxemburgban uniós átlagban magas az idősek és az eltartottak számának várt növekedése.

(13)

Luxemburgban a termelékenység jelenleg meglehetősen magas. Ugyanakkor a termelékenységnövekedés számára nyitva álló mozgástér csökken. Ezért a bérek és a termelékenység jobb összekapcsolásának biztosítása révén korlátozni kell a fajlagos munkaerőköltségek növekedését. Luxemburg a bérindexálási rendszer módosítása révén intézkedéseket tett, hogy 2012 és 2014 között mérsékelje a bérnövekedést. Ez a reform azonban csupán átmeneti, és nem garantálja, hogy a bérek később a termelékenységgel összhangban alakulnak. A termelékenység gazdasági ágazatonként eltérő és szintje a pénzügyi szektorban csaknem duplája a gazdaság más területein jellemző szintnek. 2015-től kezdődően Luxemburg versenyképessége szempontjából komoly kockázatot jelent, ha az automatikus indexálási rendszert újra a megszokott módon alkalmazzák. Ezért további intézkedéseket kell tenni a bérmegállapítási rendszer tartósabb reformja céljából annak érdekében, hogy a jövőben el lehessen kerülni a versenyképesség további romlását.

(14)

Luxemburg gazdasága erősen függ a pénzügyi szektortól, amely a teljes hozzáadott érték mintegy 30 %-át és a beszedett fiskális bevételek 25 %-át termeli. Az ország jövőbeli versenyképességének megőrzéséhez a még kiaknázatlan alternatív kompetenciák fejlesztésére lenne szükség. Azonban a luxemburgi kutatási és innovációs rendszer továbbra is nagyon gyenge és az ország távol van attól, hogy 2020-ra elérje a kutatás és fejlesztés (K+F) intenzitására vonatkozóan kitűzött célját. Az állami kutatóintézetek és a vállalkozások közötti együttműködést jelző mutató tekintetében Luxemburg teljesítménye jóval elmarad az uniós átlagtól, ami azt tükrözi, hogy a magánszektorbeli kutatás-fejlesztés és az állami kutatási rendszer között jelenleg nincs meg a megfelelő kapcsolat. Luxemburgnak ellensúlyoznia kell a K+F-intenzitás csökkenő trendjét, mindenekelőtt a vállalkozások K+F-intenzitásának élénkítése révén. A célzottabb intelligens szakosodási stratégia fejlesztése alapvető szerepet játszhat az állami kutatásfinanszírozás gazdasági hatásának maximalizálásában, különösen a magánbefektetésekre gyakorolt multiplikátorhatás biztosítása révén. Ezt a célzott megközelítést az innovatív vállalkozások fejlesztésére és növekedésére összpontosító, átfogó horizontális politikával kell kiegészíteni.

(15)

A fiatalkori munkanélküliség 18 %-kal tartósan magas és nagymértékben a képzettségi szinttől függ. A fiatal helyi lakosok éles versennyel szembesülnek a munkaerőpiacon a gyakran magasabb szintű képzettséggel rendelkező nem helyi lakosok részéről. Bár Luxemburg bizonyította szilárd elkötelezettségét a fiatalkori munkanélküliség leküzdése tekintetében, további erőfeszítésekre van szükség. Az eredmények maximalizálása érdekében a megtett intézkedéseknek átfogó reformstratégia részét kell képezniük, beleértve az ellátásoktól való függőség felszámolására irányuló fokozott aktivizálási politikákat. A fiatalok alapkészségeire vonatkozó PISA-felmérésen (5) Luxemburg viszonylag gyengén teljesít. További intézkedésekre van szükség az olvasás, a matematika és a tudományok terén 2006 óta megfigyelt negatív tendencia megállításához. A hátrányos helyzetű diákokkal foglalkozó iskolák esetében erőfeszítéseket kell tenni az oktatási erőforrások javítása és azok célzottsága tekintetében, és bővíteni kell a nyelvi támogatás és korrepetálás céljából rendelkezésre álló erőforrásokat. Tovább kell vizsgálni azokat a konkrét kihívásokat, amelyekkel a migráns háttérrel rendelkezők kerülnek szembe a munkaerőpiacon, és megoldásukra célzott – többek között a nyelvi készségekre irányuló – intézkedéseket kell tenni. Ezzel összefüggésben külön figyelmet kell fordítani a szakoktatásra és -képzésre. További intézkedéseket kell tenni a koragyermekkori nevelés javítása és a korai iskolaelhagyás visszaszorítása érdekében, különösen a migráns lakosság esetében. Javítani kell az idősebb munkavállalók foglalkoztathatóságát, többek között készségfejlesztés révén.

(16)

Luxemburg kötelezettséget vállalt arra, hogy 2020-ra a kibocsátáskereskedelmi rendszer által nem érintett ágazatokban 2005-höz képest 20 %-kal csökkenti az üvegházhatású gázok kibocsátását, de a meglévő intézkedésekre vonatkozó legfrissebb 2020 előrejelzés alapján várhatóan 23 százalékponttal elmarad ettől a céltól. 2011-ben a közlekedési ágazat volt felelős a kibocsátáskereskedelmi rendszer hatálya alá nem tartozó kibocsátás 68 %-áért, ez komoly kihívást jelent az ország számára. A jelenleg hatályos intézkedések a cél eléréséhez szükséges kibocsátáscsökkentésnek csak mintegy a harmadát tennék ki. Következésképpen az intézkedéseket jelentős mértékben fel kell gyorsítani, elsősorban az üzemanyagok adójának növelésével, hogy a szomszédos országokkal összevetve csökkenjen az adózási rés. Fel kell gyorsítani a gépjárműadózás reformját is. Luxemburgnak folytatnia kell a tömegközlekedés igénybevételének előmozdítására irányuló projektek végrehajtását. A tömegközlekedés felé történő elmozdulás elősegítésére forgalomterhelési díjakat kell bevezetnie. Támogatni kell a szomszédos régiókkal való jobb tömegközlekedési összeköttetést.

(17)

Az európai szemeszterrel összefüggésben a Bizottság elvégezte Luxemburg gazdaságpolitikájának átfogó elemzését, értékelte a nemzeti reformprogramot és a stabilitási programot. Figyelembe vette nemcsak a programok Luxemburg fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy azok megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a jövőbeli nemzeti döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni. Az alábbi 1–6. ajánlás tükrözi a Bizottság európai szemeszter keretében tett ajánlásait.

(18)

A Tanács ezen értékelés fényében megvizsgálta a stabilitási programot, és arról alkotott véleményét (6) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi.

(19)

Az európai szemeszter keretében a Bizottság elkészítette az euroövezet egészének gazdaságpolitikájára vonatkozó elemzését is, amely alapján a Tanács külön ajánlásokat (7) intézett azon tagállamokhoz, amelyek pénzneme az euro. Luxemburgnak, amelynek pénzneme ugyancsak az euro, az említett ajánlások teljes körű és megfelelő időben történő végrehajtásáról is gondoskodnia kell,

1.

Tartson fenn rendezett költségvetési egyenleget és továbbra is kövesse a középtávú költségvetési célt, az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságának biztosítása érdekében, figyelembe véve különösen az idősödéshez kapcsolódó rejtett kötelezettségeket. Az államháztartásra kiterjedő és többéves kiadási korlátokat tartalmazó középtávú költségvetési keret elfogadásával, valamint a költségvetési szabályok független ellenőrzésének bevezetésével erősítse a költségvetési irányítást.

2.

Tegyen intézkedéseket a társasági adózásra jellemző, az eladósodottság irányába ható adókedvezmények csökkentése érdekében és terjessze ki az általános héakulcs alkalmazását.

3.

Fogja vissza az elöregedéssel összefüggő kiadásokat a következők révén: a tartós ápolás-gondozás költséghatékonyságának fokozása, mindenekelőtt jobban összpontosítva a megelőzésre, a rehabilitációra és a független életvitelre, a nemrég elfogadott nyugdíjreform erősítése, további intézkedések az előrehozott nyugdíjazás visszaszorítása érdekében, és a tényleges nyugdíjkorhatár emelése a nyugdíjkorhatárnak, illetve a nyugdíjnak a várható élettartamhoz történő hozzáigazításával.

4.

A bérmegállapítási rendszer, többek között a bérindexálás reformja érdekében a jelenlegi befagyasztáson kívül tegyen további strukturális intézkedéseket a szociális partnerekkel konzultálva és a nemzeti gyakorlattal összhangban, javítva a rendszernek a termelékenység alakulásával és az ágazati fejleményekkel, valamint a munkaerő-piaci feltételekkel összefüggő válaszadási képességét, és mozdítsa elő a versenyképességet. Fokozza a gazdasági struktúra diverzifikációjára irányuló erőfeszítéseket, előmozdítva a magánberuházásokat a kutatás területén, elsősorban az állami kutatás és a vállalkozások együttműködésének fejlesztésével.

5.

Az aktív munkaerő-piaci politikák kialakításának és ellenőrzésének javítása révén fokozza a fiatalkori munkanélküliség mérséklésére irányuló erőfeszítéseket. Erősítse az általános és a szakképzést a fiatalok készségeinek a munkaerő-piaci kereslettel való jobb összehangolása céljából, különösen a migráns háttérrel rendelkezők esetében. Növelje az erőfeszíteseket az idősebb munkavállalók munkaerő-piaci aktivitási rátájának növelése céljából, többek között foglalkoztathatóságuknak az egész életen át tartó tanulás révén történő javításával.

6.

Erősítse meg azokat az intézkedéseket, amelyek a kibocsátáskereskedelmi rendszer által nem érintett ágazatokban az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése terén meghatározott célok elérésére irányulnak, mindenekelőtt a közlekedésben használt energiatermékek adóztatásának növelésével.

30.7.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 217/59

(1)

Az Európai Tanács 2010. március 26-án elfogadta a Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a gazdaságpolitikák fokozott összehangolásán alapuló, a növekedést és foglalkoztatást célzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia azokra a kulcsfontosságú területekre összpontosít, amelyeken intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy javuljanak Európa lehetőségei a fenntartható növekedés és a versenyképesség terén.

(2)

A Tanács 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló ajánlást (2010–2014), 2010. október 21-én pedig elfogadta a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot (3), amelyek együtt alkotják az „integrált iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat.

(3)

A tagállamok állam-, illetve kormányfői 2012. június 29-én elfogadták a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumot, amely koherens keretet teremt a minden lehetséges ösztönzőt, jogi és szakpolitikai eszközt felhasználó tagállami, uniós és euroövezeti tevékenységek számára. Döntöttek a tagállami szinten megvalósítandó intézkedésekről, és kifejezték teljes körű elkötelezettségüket az Európa 2020 stratégia céljainak megvalósítása és az országspecifikus ajánlások végrehajtása iránt.

(4)

A Tanács 2012. július 10-én ajánlást (4) fogadott el Málta 2012. évi nemzeti reformprogramjáról, valamint véleményezte Málta 2012–2015-ös stabilitási programját.

(5)

A Bizottság 2012. november 28-án elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2013. évi európai szemeszterét. Ugyancsak 2012. november 28-án a Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést, amelyben Máltát azon tagállamok közé sorolta, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor.

(6)

Az Európai Parlament az 1466/97/EK rendelettel összhangban megfelelően részt vett az európai szemeszterben, és 2013. február 7-én elfogadta a 2013. évi éves növekedési jelentés foglalkoztatási és szociális vonatkozásairól szóló állásfoglalást és a 2013. évi éves növekedési jelentéshez való hozzájárulásról szóló állásfoglalást.

(7)

Az Európai Tanács 2013. március 14-én elfogadta a pénzügyi stabilitás, a költségvetési konszolidáció és a növekedést ösztönző intézkedések biztosítására irányuló prioritásokat. Hangsúlyozta, hogy differenciált és növekedésbarát költségvetési konszolidációt kell végrehajtani, helyre kell állítani a gazdaságnak történő hitelnyújtás rendes feltételeit, ösztönözni kell a növekedést és a versenyképességet, kezelni kell a munkanélküliséget és a válság társadalmi következményeit, valamint korszerűsíteni kell a közigazgatást.

(8)

A Bizottság 2013. április 10-én az 1176/2011/EU rendelet 5. cikkének megfelelően közzétette a Máltára vonatkozó részletes vizsgálat eredményeit. Vizsgálata alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Málta esetében makrogazdasági egyensúlyhiány tapasztalható, amely nyomon követést és szakpolitikai intézkedéseket tesz szükségessé. Különösen a bankszektor és az ingatlanpiac fejleményei indokolnak szoros figyelemmel kísérést. Az államháztartás hosszú távú fenntarthatósága szakpolitikai intézkedéseket tesz szükségessé.

(9)

Málta 2013. április 30-án benyújtotta a 2013. évi nemzeti reformprogramját és a 2012–2016-os időszakra vonatkozó stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(10)

A stabilitási programnak az 1466/97/EK tanácsi rendelet szerinti értékelése alapján a Tanács úgy véli, hogy a programban szereplő költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv megalapozott. A Tanács a túlzott hiány 2011-es – a Bizottság szolgálatainak 2012. őszi előrejelzése alapján tartósnak tűnő – korrekciója alapján 2012. december 4-én hatályon kívül helyezte a Máltán fennálló túlzott hiányról szóló határozatát (5). 2012-ben azonban Málta ismét a GDP 3 %-os referenciaértéke feletti 3,3 %-os államháztartási hiányt jegyzett. A stabilitási programban vázolt költségvetési stratégia célja a hiány fokozatos csökkentése a 2012. évi 3,3 %-ról 0,8 %-ra 2016-ban, amely magában foglalja a fokozatos előrelépést a középtávú költségvetési cél felé. A stabilitási program megerősíti a strukturális értelemben kiegyensúlyozott költségvetési helyzetként meghatározott középtávú költségvetési célt, amely a Stabilitási és Növekedési Paktumban előírtnál ambiciózusabb, megvalósítása azonban nincs tervbe véve a program időszakán belül. A stabilitási program 2013-ra vonatkozó hiánycélja az adóbevételek viszonylag magas növekedésén alapul, amely úgy tűnik nem magyarázható teljes mértékben az alapul szolgáló makrogazdasági forgatókönyvvel, és azt kellően részletes intézkedések sem támasztják alá, csakúgy, mint a következő évek esetében. Ennek eredményeképpen a tervezett (újraszámított) strukturális egyenleget érintő változások lényegesen magasabbak, mint a Bizottság előrejelzésében. Ez utóbbi szerint – változatlan politika mellett – a strukturális egyenleg 2013-ban GDP-nek mindössze 0,25 százalékpontjával, míg 2014-ben árnyalatnyit javul.

Az államadósság várhatóan a GDP 60 %-os küszöbértéke felett marad a teljes programidőszak alatt. A nemzeti hatóságok 2014-re az adósságnak a GDP 74,2 %-ára történő növekedését vetítik előre, amely azt követően csökkenni kezd és 2016-ban eléri a 70 %-os szintet. A Bizottság szolgálatainak 2013. évi tavaszi előrejelzésében a GDP-arányos államadósság kissé gyorsabban növekszik, 2014-re elérve a GDP 74,9 %-át, mivel az elsődleges hiány várhatóan továbbra is nőni fog. A túlzott hiány 2011-es korrekciója miatt, 2012-től kezdődően Málta hároméves átmeneti időszakban van az adósságcsökkentési célszám alkalmazhatóságát illetően. 2012-ben Málta nem haladt kellőképpen előre az adósságra vonatkozó kritérium teljesítésében és erre várhatóan a 2013–2014-es időszakban sem lesz képes. Miközben Málta költségvetési kerete meglehetősen rugalmas, annak nem kötelező jellege és a költségvetési tervezés rövid időkerete nem hatnak támogatólag a rendezett költségvetési helyzet elérésére. A tagállamok költségvetési keretrendszerére vonatkozó követelményekről szóló 2011/85/EU irányelvet (6), valamint a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló, 2012. március 2-án Brüsszelben aláírt szerződésben előírt strukturális költségvetési egyenlegre vonatkozó szabályt még nem ültették át a nemzeti jogba. Bár a stabilitási programban szerepel a kormány azon szándéka, hogy költségvetési tanácsot hoz létre, erre vonatkozó konkrét tervek még nincsenek.

(11)

Az adózási szabályok betartása és az adócsalás kihívást jelent az államháztartás minőségét illetően. A hatóságok számos fontos intézkedést vezettek be és továbbiak várhatóak, a végrehajtást azonban szorosan figyelemmel kell kísérni, mivel a konkrét eredmények még váratnak magukra. A vállalatok hitelfelvételhez kapcsolódó adókedvezményei még mindig nagyon magasak. 2012-ben Málta második helyen állt azon országok között, amelyekben a legnagyobb különbség mutatkozott az új beruházások idegen, illetve saját tőkéből történő vállalati finanszírozásának adóügyi megítélését illetően. A hitelfinanszírozás preferálása rendkívül magas vállalati tőkeáttételhez és nem hatékony tőkeallokációhoz vezethet. Málta azon kevés tagállamok egyike, amely nem hozott intézkedéseket a hitelfinanszírozás előnyben részesítésével szemben.

(12)

Málta még mindig kihívásokkal néz szembe államháztartásának fenntarthatóságát illetően, mivel a népesség elöregedésének várható költségvetési hatása jelentősen meghaladja az uniós átlagot. A nyugdíjjal kapcsolatos kiadások növekedése az elöregedéssel kapcsolatos kiadások teljes várható növekedésének több mint felét teszik ki, miközben más tagállamokhoz viszonyítva a kötelező nyugdíjkorhatár továbbra is alacsony és annak a 2006-os reform szerint szabályozott emelése lassú. További reform szükséges a fenntarthatóság biztosítása érdekében, amely megőrzi a nyugdíjrendszer megfelelőségét és kezeli a generációk közötti méltányossággal kapcsolatos aggályokat. Miközben a szociális partnerekkel folytatott megbeszélések nem vezettek konkrét javaslatokhoz a további nyugdíjreformra vonatkozóan, az idősebb munkavállalók foglalkoztatási rátája alacsony és még ki kell dolgozni az aktív időskorra vonatkozó átfogó stratégiát. A korlátozott alapellátás nyújtása, a népesség várható elöregedésével együtt hosszú távon a magas egészségügyi kiadásokhoz vezethet. Az adminisztratív kapacitás a közbeszerzések területén gyenge, amely bonyolult és hosszadalmas eljárásokhoz vezet.

(13)

Üdvözölni lehet a korai iskolaelhagyás arányának csökkentése érdekében, beleértve a korai iskolaelhagyással kapcsolatos stratégia kidolgozásához vezető előkészítési folyamat közelmúltbeli elindítását, csakúgy mint a munkaerő-piaci kereslet és kínálat közötti eltérések csökkentése céljából meghozott intézkedéseket. Az ezzel kapcsolatosan megtett erőfeszítések hatékonysága a megfelelő és időben történő végrehajtástól függ majd, amelyet szorosan figyelemmel kell kísérni. Az oktatás és a képzés munkaerő-piaci igényekkel való nem megfelelő összehangolása azonban jelentős probléma. Az egységes tanulószerződéses gyakorlati képzési rendszer tervezett kialakítása, amely több képesítési szintre terjed ki, várhatóan hozzájárul a piaci igényekhez igazodó munkaerő-piaci kínálat előmozdításához.

(14)

Málta jelentős lépéseket is tett a nők munkaerő-piaci részvételének növelése érdekében, amelynek fő célja a munka és a családi élet összeegyeztetésének javítása. A mintakövető magatartás kedvező hatásából is profitálva a nők foglalkoztatási rátája továbbra is emelkedik. Még akad azonban teendő: a nők foglalkoztatási rátája továbbra is alacsony, az anyai szerep vállalása továbbra is jelentős hatással van a nők munkaerő-piaci részvételére, és a foglalkoztatás nemek közötti különbsége a legmagasabb az Unióban. A rugalmas munkafeltételek elősegítése és a megfizethető gyermekgondozási létesítményeknek és napköziknek a lakosság szélesebb rétegei számára történő biztosításának növelése hozzájárulhat a nők foglalkoztatási rátájának további növeléséhez.

(15)

Málta megélhetési költségekre vonatkozó kiigazítási mechanizmusa sajátos jellemzőkkel rendelkezik, amelyek úgy tűnik, enyhíthetik annak a teljes munkaerő-piaci teljesítményre és bérkiigazításra gyakorolt negatív hatásait: a mechanizmus fix összegű emelést ad, amely így csak részlegesen kompenzálja az inflációt a „referencia” alapbér feletti bérekre vonatkozóan, mikro- és makroszintű eltérési záradékok állnak rendelkezésre és a béralku teljes mértékben decentralizált. Ugyanakkor a gazdasági ciklus rendkívül kedvezőtlen szakaszában, a rendszer továbbra is potenciális kihívást jelent a reálbérek rugalmasságára, ezzel akadályozva a munkaerő-piaci kiigazítást és a versenyt. A mechanizmusban alkalmazott árindex néhány komponensének volatilitása, különösen az energiaárak esetében nyomást gyakorolhat az inflációra a bér-ár spirálok révén. Ezért a bérekre és a termelékenységre vonatkozó ágazati szintű adatgyűjtés, valamint a bérindexálási rendszer hatásának szoros monitoringja lényeges a potenciális kockázatok enyhítése szempontjából. A máltai hatóságoknak szorosan figyelemmel kell kísérniük a mechanizmus gazdaságra gyakorolt hatását és adott esetben készen kell állniuk annak reformjára.

(16)

Málta versenyképessége továbbra is veszélyeztetett, tekintettel energiaellátásának rendkívül korlátozott diverzifikációjára és gyenge környezetvédelmi teljesítményére, amely magas villamosenergia-árakhoz vezet. A fő energiaszolgáltató (Enemalta) súlyos pénzügyi helyzete tovább súlyosbítja a bizonytalanságot, azonban a Szicíliával tervezett villamosenergia-összeköttetés 2014 után várhatóan könnyebbséget jelent. Miközben számos kezdeményezésre került sor, például a fotovoltaikus energia termelésének ösztönzése érdekében, a megújuló energiaforrások aránya továbbra is rendkívül alacsony és a nagyprojektek – például szélerőműparkok – megvalósíthatósága bizonytalannak tűnik. Előrelépés volt tapasztalható az energiahatékonyság terén, különösen a középületek esetében, amelyet uniós finanszírozással támogattak. Málta közlekedési rendszerének környezeti teljesítménye gyenge. Málta számára előnyös lenne egy átfogó közlekedési stratégia, amely a tömegközlekedés, a közúthálózat, a rendszer szén-dioxid-hatásfokának javítására törekszik, valamint tovább ösztönzi a személygépkocsitól eltérő típusú közlekedés igénybevételét.

(17)

A máltai bankszektor a gazdaság méretéhez képest rendkívül nagy. Miközben ez különösen a kisebb méretű belföldi bankok és nemzetközi bankoknak köszönhető, amelyek kitettsége a hazai gazdaságnak korlátozott, indokolt azok folyamatos szigorú felügyelete a tevékenységükből fakadó, a pénzügyi stabilitásra gyakorolt esetleges negatív hatásuk megelőzése érdekében. A belföldi bankoknak továbbra is jelentős az ingatlanpiaccal szembeni kitettségük, miközben a hitelveszteségek fedezetére képzett céltartalék viszonylag alacsony. Szakpolitikai egyeztetésekre került sor, azonban ezeket még át kell vezetni a megfelelő szabályozói intézkedésekbe. Az igazságszolgáltatási rendszer hiányosságokkal teli, ami további kockázatokat jelent a pénzügyi stabilitásra. A fizetésképtelenségi ügyek megoldásához szükséges hosszú idő megakadályozza a fedezetre vonatkozó jogok érvényesítését. A gazdasági zavarok idején, ez tovább terhelheti a bankok mérlegét és növelheti a veszteségeket, amelynek eredményeként szükség lehet feltőkésítésre.

(18)

Az európai szemeszterrel összefüggésben a Bizottság elvégezte Málta gazdaságpolitikájának átfogó elemzését, értékelte a nemzeti reformprogramot és a stabilitási programot, valamint bemutatta a részletes felülvizsgálat eredményeit. Figyelembe vette nemcsak a programok Málta fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy azok megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Európai Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a jövőbeli nemzeti döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni. Az alábbi 1–5. ajánlás tükrözi a Bizottság európai szemeszter keretében tett ajánlásait.

(19)

A Tanács ezen értékelés fényében megvizsgálta a stabilitási programot, és arról alkotott véleményét (7) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi.

(20)

A Bizottság által elvégzett részletes vizsgálat és ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a nemzeti reformprogramot és stabilitási programot. A Tanács 1176/2011/EU rendeletének 6. cikke szerinti ajánlásait az alábbi 2. és 5. ajánlás tükrözi.

(21)

Az európai szemeszter keretében a Bizottság elkészítette az euroövezet egészének gazdaságpolitikájára vonatkozó elemzését is, amely alapján a Tanács külön ajánlásokat (8) intézett azon tagállamokhoz, amelyek pénzneme az euro. Máltának, amelynek pénzneme ugyancsak az euro, az említett ajánlások teljes körű és megfelelő időben történő végrehajtásáról is gondoskodnia kell,

1.

Határozza meg és hajtsa végre az átlagos éves strukturális kiigazítást a túlzotthiány-eljárásra vonatkozó tanácsi ajánlásban foglaltak szerint a túlzott hiány 2014-ig fenntartható és növekedésbarát módon történő megszüntetése érdekében, korlátozva az egyszeri/ideiglenes intézkedések igénybevételét. A túlzott hiány korrekciójának elérését követően, folytassa a strukturális kiigazítást megfelelő ütemben, hogy 2019-ig elérje a középtávú költségvetési célt. 2013-ban hozza létre a kötelező erejű, szabályalapú, többéves költségvetési keretet. Hozzon intézkedéseket az adóelőírások betartásának és az adóelkerülés elleni küzdelem erősítésére, és szorítsa vissza a társasági adózás terén az eladósodás irányába ható ösztönzőket.

2.

Az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságának biztosítása céljából folytassa a nyugdíjreformot a kiadások előrevetített növekedésének megfékezése érdekében, és ennek keretében többek között olyan intézkedésekkel, hogy gyorsítsa fel a kötelező nyugdíjkorhatár emelését, növelje meg a valós nyugdíjkorhatárt a nyugdíkorhatárnak, illetve a nyugdíjnak a várható élettartamhoz történő hozzáigazításával, és ösztönözze a magánynyugdíj-megtakarításokat. Hozzon intézkedéseket az idősebb munkavállalók foglalkoztatási rátájának növelésére az aktív időskorra vonatkozó átfogó stratégia befejezésével és végrehajtásával. Folytassa az egészségügyi reformokat a szektor költséghatékonyságának növelésére, különösen az állami alapellátás erősítésével. Javítsa a közbeszerzési eljárások hatékonyságát és csökkentse az azokhoz szükséges időt.

3.

Folytassa az erőfeszítéseket a korai iskolaelhagyás csökkentésére, például egy átfogó monitoring rendszer felállításával, és hangolja jobban össze az oktatási és képzési rendszereket a munkaerő-piaci igényekkel, többek között a tervezett tanulószerződéses gyakorlati képzési rendszer kialakításán keresztül. Továbbra is támogassa a nők aktívabb munkaerő-piaci részvételét, rugalmas munkafeltételekkel, különösen a megfizethető gyermekgondozási létesítmények és napközik biztosításával.

4.

Folytassa erőfeszítéseit az energiaszerkezet és az energiaforrások diverzifikálása érdekében, különösen a megújuló energia növekvő felhasználásával és a Szicíliával tervezett villamosenergia-összeköttetés időben történő megvalósításával. Tegyen további erőfeszítéseket az energiahatékonyság előmozdítása és a közlekedési szektorban a kibocsátás csökkentése érdekében.

5.

Tegyen intézkedéseket a hitelek leírásából fakadó veszteségre vonatkozó rendelkezések további erősítésére, az ingatlanpiaccal szembeni kitettségből eredő potenciális kockázatok mérséklése érdekében. Folytassa erőfeszítéseit a bankszektor szigorú felügyeletének biztosítására, beleértve a kisméretű belföldi bankok és a nemzetközi irányultságú bankokat. Javítsa az igazságszolgáltatási rendszer általános hatékonyságát, például a fizetésképtelenségi ügyek megoldásához szükséges hosszú idő csökkentésével.

30.7.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 217/63

(1)

Az Európai Tanács 2010. március 26-án elfogadta a Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a gazdaságpolitikák fokozott összehangolásán alapuló, a foglalkoztatást és növekedést célzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia azokra a kulcsfontosságú területekre összpontosít, amelyeken intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy javuljanak Európa lehetőségei a fenntartható növekedés és a versenyképesség terén.

(2)

A Tanács 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló ajánlást (2010–2014), 2010. október 21-én pedig elfogadta a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot (2), amelyek együtt alkotják az „integrált iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat.

(3)

A tagállamok állam-, illetve kormányfői 2012. június 29-én elfogadták a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumot, amely koherens keretet teremt a minden lehetséges ösztönzőt, jogi és szakpolitikai eszközt felhasználó tagállami, uniós és euroövezeti tevékenységek számára. Határoztak a tagállami szinten megvalósítandó intézkedésekről, és kifejezték teljes körű elkötelezettségüket az Európa 2020 stratégia céljainak megvalósítása és az országspecifikus ajánlások végrehajtása iránt.

(4)

A Tanács 2012. július 10-én ajánlást (3) fogadott el Lengyelország 2012. évi nemzeti reformprogramjáról, valamint véleményezte Lengyelország 2012–2015-ös időszakra vonatkozó konvergenciaprogramját.

(5)

A Bizottság 2012. november 28-án elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2013. évi európai szemeszterét. Ugyancsak 2012. november 28-án a Bizottság a makrogazdasági egyensúlyhiányok megelőzéséről és kiigazításáról szóló, 2011. november 16-i 1176/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) alapján elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést, amelyben Lengyelországot nem sorolta azon tagállamok közé, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor.

(6)

Az Európai Parlament az 1466/97/EK tanácsi rendelettel összhangban megfelelően részt vett az európai szemeszterben, és 2013. február 7-én elfogadta a 2013. évi éves növekedési jelentés foglalkoztatási és szociális vonatkozásairól szóló állásfoglalást és a 2013. évi éves növekedési jelentéshez való hozzájárulásról szóló állásfoglalást.

(7)

Az Európai Tanács 2013. március 14-én elfogadta a pénzügyi stabilitás, a költségvetési konszolidáció és a növekedést ösztönző intézkedések biztosítására irányuló prioritásokat. Hangsúlyozta, hogy differenciált és növekedésbarát költségvetési konszolidációt kell végrehajtani, helyre kell állítani a gazdaságnak történő hitelnyújtás rendes feltételeit, ösztönözni kell a növekedést és a versenyképességet, kezelni kell a munkanélküliséget és a válság társadalmi következményeit, valamint korszerűsíteni kell a közigazgatást.

(8)

Lengyelország 2013. április 30-án benyújtotta a 2013. évi nemzeti reformprogramját és a 2012–2016-os időszakra vonatkozó konvergenciaprogramját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(9)

Lengyelország 2011-2012-ben a tanácsi ajánlással összhangban jelentős konszolidációs erőfeszítéseket tett. Mindazonáltal a romló globális gazdasági helyzet fényében a túlzott hiány megszüntetésére kitűzött határidő nem teljesült, és a korrekcióhoz több időre van szükség. A konvergenciaprogramnak az 1466/97/EK rendelet szerinti értékelése alapján a Tanács úgy ítéli meg, hogy a programban szereplő költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv optimista. Mindenekelőtt a magánfogyasztás és a magánberuházások terén vár a Bizottság szolgálatainak 2013. tavaszi előrejelzésében szereplőnél erőteljesebb növekedést, ami összességében magasabb növekedési rátát eredményez 2013-ban (1,5 % szemben az 1,1 %-kal). A konvergenciaprogramban szereplő költségvetési stratégia célja, hogy 2013-ig (a túlzotthiány-eljárás szerinti eredeti, 2012-es határidő után egy évvel) a GDP 3,5 %-ára szorítsák a hiányt és 2016-ra elérjék a középtávú költségvetési célt. Mindazonáltal a konvergenciaprogram csak 2015-re tervezi a GDP 3 %-a alá csökkenteni az államháztartási hiányt. Tekintettel a konvergenciaprogramban szereplő túlzottan optimista növekedési és bevételi előrejelzésekre, a Tanács szerint a hatóságok által tervezett költségvetési erőfeszítés nem egyeztethető össze a túlzott hiány 2013-ig történő tényleges megszüntetésével, hacsak nem hoznak jelentős kiegészítő intézkedéseket az ez évi erőfeszítés megerősítésére. A konvergenciaprogram optimista forgatókönyvön alapul és nem támasztják alá kellően részletezett intézkedések, amelyek hitelesen biztosítanák a hiány legkésőbb 2014-ig történő megszüntetését. Ezért részletes intézkedéseken alapuló további erőfeszítésekre van szükség 2013-ban és 2014-ben egyaránt.

A hatóságok nem használták ki kellően a válság előtti, növekedéssel jellemzett környezetet az állami kiadások szerkezetének oly irányú reformjához, hogy az előre sorolja a növekedést ösztönző kiadási tételeket. A konvergenciaprogram megerősíti a GDP –1 %-ában megjelölt korábbi középtávú költségvetési célt, amely tükrözi a Paktum célkitűzéseit. Az (újraszámított) strukturális hiány alapján a középtávú költségvetési cél elérése nem várható 2016-ra, amint azt a program tervezi, mivel a középtávú költségvetési cél felé való, 2015-ben (strukturális értelemben) a GDP 0,3 %-ára, 2016-ban pedig a GDP 0,7 %-ára tervezett éves előrehaladás nem elegendő. Az államháztartási kiadások növekedésének mértéke, figyelembe véve a diszkrecionális bevételi intézkedéseket, a teljes programidőszakban megfelel a Stabilitási és Növekedési Paktumban meghatározott referenciaértéknek. A konvergenciaprogram későbbi éveiben is szükség lehet további erőfeszítésekre és a kiigazítás összetételének módosítására, mivel a középtávú költségvetési cél felé történő előrehaladás főként az állami beruházási kiadások lényeges csökkentésére támaszkodik, és nincs kellőképpen alátámasztva részletes intézkedésekkel. A bruttó államadósság az előrejelzések szerint Lengyelországban a GDP 60 %-a alatt marad a programidőszakban. A tagállami hatóságok előrejelzése szerint 2014/2015-ig nagyjából állandó marad valamivel a GDP 55,5 %-a felett (majd 2016-ban csökken), a Bizottság várakozása szerint viszont, figyelembe véve a konszolidációs tervek és az adósságcsökkentő elemek lehetséges kockázatait, 2014-ben a GDP körülbelül 59 %-ára emelkedik. Az adózási fegyelem kulcsfontosságú kérdés marad az adócsalás elleni küzdelem tekintetében, amely az adófizetők adminisztratív terheinek csökkentését és az adóigazgatás hatékonyságának fokozását is szükségessé teszi. A költségvetési konszolidációs stratégia sikerének biztosítása érdekében fontos, hogy átfogó strukturális reformok támasszák alá a költségvetési konszolidációt.

(10)

A növekedést ösztönző kiadások (oktatás, kutatás és innováció) alacsony aránya és a csökkenő állami beruházások gátolják a hosszútávú növekedési kilátásokat. A lengyel egészségügyi ágazat az ellátáshoz való hozzáférés és a költséghatékonyság tekintetében korlátokkal küzd, miközben közép- és hosszú távon az egészségügyi kiadások jelentős növekedése várható az idősödő társadalom miatt, ami megnöveli az államháztartás terheit. A rendszer javítható lenne az alapellátás és a betegirányítási rendszerek megerősítésével, és a kórházi ápolás terén meglévő költséghatékonyság-fokozó potenciál kiaknázásával.

(11)

A kormány még nem hajtott végre a számlák európai rendszerével (ESA) összhangban lévő állandó kiadási szabályt. Lengyelország továbbá a középtávú tervezés és a költségvetési folyamatban a különböző kormányzati szintek közti koordináció javítása terén sem tett előrelépést.

(12)

Nő az ifjúsági munkanélküliség, ami nagyrészt az oktatási eredmények és a munkaerő-piaci igények közötti összhang elégtelenségére vezethető vissza. Noha az oktatási rendszer végrehajtott reformjainak célja a készségkereslet és-kínálat közötti eltérés kezelése volt, még mindig bővíteni kell a tanulószerződéses gyakorlati képzés és a munkaalapú tanulás elérhetőségét, erősíteni kell az iskolák és a munkaadók együttműködését és javítani kell az oktatás színvonalát. A jelenlegi erőfeszítésekre épülő ifjúsági garancia végrehajtása hozzájárulna a fiatalok támogatásához. Az egész életen át tartó tanulásban részt vevő felnőttek aránya továbbra is igen alacsony, az egész életen át tartó tanulásra irányuló stratégia elfogadása pedig függőben van.

(13)

A kisgyermekgondozás tekintetében a kormányzat a „totyogó program” végrehajtására összpontosította erőfeszítéseit. Ennek eredményeképp az óvodák száma az elmúlt két évben majdnem megduplázódott, de relatív értelemben még mindig nagyon alacsony és nem tudja kielégíteni az igényeket. Lengyelország csak kis lépéseket tett az ideiglenes foglalkoztatás kiterjedt alkalmazásának visszaszorítása érdekében. Az Unión belül Lengyelországban a harmadik legnagyobb a nem önkéntes határozott idejű foglalkoztatás aránya, különösen a 15–24 év közötti korcsoportban. Noha gyakran hivatkoznak arra, hogy a határozott idejű szerződések a munkanélküliek munkaerőpiacra lépésének eszközei, hogy aztán később állandó szerződéssé váljanak, ez úgy tűnik, a lengyel munkavállalók többségénél nem igaz. Az ilyen szerződések kiterjedt alkalmazása láthatóan inkább negatív hatással van a humántőke minőségére és a termelékenységre, mivel az ideiglenes foglalkoztatottak kevésbé férnek hozzá a szakképzésekhez. A határozott idejű szerződések hátrányos bérezése is viszonylag elterjedt, ami az aktív keresők egyik legmagasabb szegénységi rátáját eredményezi az Unióban. Emellett elterjedt a jelentősen kevesebb szociális védelmi joggal járó megújuló polgári jogi szerződések alkalmazása. A kormányzat „Ifjúság 2011” jelentése szerint a fiatal munkavállalók több mint 50 %-át ilyen szerződések alapján foglalkoztatják.

(14)

Lengyelországban alacsony az idősebb munkavállalók foglalkoztatási rátája. Noha a korai nyugdíjba vonulás lehetőségeit jelentős mértékben csökkentették és átfogó nyugdíjreformot hajtottak végre, fennmarad a bányászok külön nyugdíjrendszere. Emellett a mezőgazdasági termelők társadalombiztosítási rendszere (KRUS) arra ösztönzi a kistermelőket, hogy a mezőgazdasági ágazatban maradjanak, főként mert az egyes termelők jövedelmét nem követik nyomon pontosan a rendszerben. Ez a vidéki területeken rejtett munkanélküliséget eredményez, ami visszafogja a termelékenységnövekedést és gátolja a regionális és ágazati munkaerő-mobilitást.

(15)

Lengyelország a legalacsonyabb K+F-kiadásokkal rendelkező tagállamok közé tartozik, és a tágabb innovációs mutatók terén az egyik legrosszabban teljesítő ország. A K+F-kiadások GDP-hez viszonyított teljes aránya Lengyelországban 2011-ben 0,77 % volt, ami az egyik legalacsonyabb az Unióban. Főleg a magánszektorbeli K+F-kiadások alacsonyak (2011-ben a GDP 0,2 %-a). A lengyel vállalkozások nagyrészt technológia abszorpciójára támaszkodnak, azaz már meglévő technológiák állóeszköz-beruházáson keresztüli alkalmazására. Jóllehet ez sikeresen biztosította a termelékenység- és gazdasági növekedést, Lengyelországnak most már el kell mozdulnia egy inkább saját innováció-alapú modell felé. A tudomány és a felsőoktatási rendszer reformja jelentős átalakítást indított a tudomány és az ipar együttműködésének ösztönzése érdekében. E reformok értékelése még nem áll rendelkezésre. Átfogóbb megközelítésre van szükség a kutatási, innovációs és ipari szakpolitikai erőfeszítések összehangolása érdekében, valamint annak biztosításához, hogy a teljes innovációs ciklus támogatásához megfelelő eszközök álljanak rendelkezésre.

(16)

Továbbra is magas potenciális megtakarítások érhetők el a lengyel gazdaság minden ágazatában az energiahatékonyság javításával, különösen az épületek szigetelésével, és ezek a megtakarítások segíthetik a növekedést. A belföldi villamosenergia-hálózat még mindig túlterhelt, de a szomszédos piacokkal való nagyobb összeköttetési kapacitás megteremtésére irányuló tervek haladnak előre. A gázpiaci versenyt továbbra is számos tényező gátolja, különösen, hogy még végre kell hajtani a szabályozott árak kivezetését, a meglévő szolgáltató piaci részesedése 97 %-os a kiskereskedelmi és a nagykereskedelmi piacokon, és a földgázimport 90 %-a Oroszországból származik.

(17)

Némi előrelépés ellenére Lengyelország alulfejlett közlekedési infrastruktúrája a növekedés jelentős gátját képezi. A nagyobb közúti infrastruktúra-projektek haladnak, de a vasút-beruházási projektek nagyrészt késnek. A rossz állapotban lévő vasúti infrastruktúra jelentős, növekedő beruházást tesz szükségessé, mivel a működő 20 000 km-nyi vasútvonal csupán 36 %-a van jó műszaki állapotban. A közelmúltbeli erőfeszítések ellenére Lengyelország nagymértékben lemarad más tagállamok mögött az információs és kommunikációs technológiák (IKT) növekedési potenciáljának kihasználása terén. A vezetékes széles sávú lefedettség a legalacsonyabb az Unióban, mind tagállami szinten, mind a vidéki területek tekintetében. A vízhálózatokba történő beruházások továbbra is elégtelenek.

(18)

Lengyelország közigazgatása az uniós átlag alatt teljesít. A kulcsproblémák közé tartozik az átláthatóság, az adórendszer összetettsége és a megfelelési költségek, a polgári és kereskedelmi ügyek átlagos hosszának növekedése, valamint a hosszú fizetésképtelenségi eljárások és az alacsony behajtási ráták. Az elektronikus ügyintézés használata a közigazgatásban szintén az uniós átlag alatti. Lengyelország a szabályozott szakmákhoz való hozzáférést megkönnyítő reformot indított, de az elmarad a bejelentett ütemtervtől.

(19)

Az európai szemeszterrel összefüggésben a Bizottság elvégezte Lengyelország gazdaságpolitikájának átfogó elemzését, értékelte a nemzeti reformprogramot és a konvergenciaprogramot. Figyelembe vette nemcsak a programok Lengyelország fenntartható költségvetési, valamint társadalom-és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy azok megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását uniós szempontoknak a jövőbeli nemzeti döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni. A Bizottság európai szemeszter keretében tett ajánlásait az alábbi 1–7. ajánlás tükrözi.

(20)

A Tanács ezen értékelés fényében megvizsgálta a konvergenciaprogramot, és arról alkotott véleményét (5) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi,

1.

2013-ra és 2014-re vonatkozó, kellően konkrét intézkedésekkel alátámasztva szilárdítsa meg és hajtsa végre a 2014-re és az azt követő évekre szóló költségvetési stratégiát annak biztosítása érdekében, hogy a túlzott hiányt 2014-re időben és fenntartható módon kiigazítsa és elérje a túlzotthiány-eljárás keretében kiadott tanácsi ajánlásban meghatározott költségvetési erőfeszítést. A költségvetési egyensúlyhiány tartós korrekciója ambiciózus strukturális reformok hiteles végrehajtását teszi szükségessé, ami növelné a kiigazítási kapacitást és élénkítené a potenciális növekedést és a foglalkoztatást. A túlzott hiány megszüntetését követően folytassa a strukturális kiigazítási erőfeszítést, amely révén Lengyelország 2016-ra eléri a középtávú költségvetési célt. Az államháztartás minőségének javítása érdekében a lehető legkisebb mértékben csökkentse a növekedést ösztönző beruházásokat, értékelje újra a kiadási politikát a szociálpolitikai célzottság javítása és az egészségügyi ágazat költség- és kiadáshatékonyságának növelése céljából. Javítsa az adózási fegyelmet, különösen az adóigazgatás hatékonyságának növelése révén.

2.

Biztosítsa 2013-ban a számlák európai rendszerével (ESA) összhangban lévő állandó kiadási szabály törvényben való rögzítését. Hozzon intézkedéseket a különböző kormányzati szintek közötti éves és középtávú költségvetési koordinációs mechanizmusok megerősítésére.

3.

Fokozza az ifjúsági munkanélküliség csökkentésére irányuló erőfeszítéseit, például az ifjúsági garancia révén, bővítse a tanulószerződéses gyakorlati képzés és a munkaalapú tanulás elérhetőségét, erősítse az iskolák és a munkaadók együttműködését és javítsa az oktatás színvonalát. Fogadja el az egész életen át tartó tanulásra vonatkozó javasolt stratégiát. Küzdjön az aktív keresők magas szegénységi rátája és a munkaerő-piaci szegmentáció ellen a határozott idejűről az állandó foglalkoztatásra való átállás javítása révén, valamint a polgári jogi szerződések túlzott alkalmazásának csökkentésével.

4.

Folytassa a nők munkaerő-piaci részvételének növelésére tett erőfeszítéseket különösen a megfizethető minőségi gyermekgondozási és iskolaelőkészítő létesítményekbe való beruházások révén, stabil finanszírozás és képzett személyzet biztosításával. Az ágazati munkaerő-mobilitás javítása céljából tegyen tartós lépéseket a mezőgazdasági termelők társadalombiztosítási rendszerének (KRUS) a reformja érdekében. Fokozatosan szüntesse meg a bányászok külön nyugdíjrendszerét annak érdekében, hogy a bányászokat integrálja az általános rendszerbe. A nyugdíjba vonulási életkor növelése érdekében támassza alá az általános nyugdíjreformot az idősebb munkavállalók foglalkoztathatóságát elősegítő intézkedésekkel.

5.

Tegyen további intézkedéseket az innovációbarát üzleti környezet létrehozása érdekében a kutatási, az innovációs és az iparpolitika közötti kapcsolatok erősítésével, a megújuló eszközök és adózási ösztönzők továbbfejlesztésével, valamint a meglévő eszközöknek az innovációs ciklus különböző szakaszaihoz igazodó jobb célzottságával.

6.

Újítsa meg és bővítse az energiatermelési kapacitást és javítsa a hatékonyságot az energiaellátási lánc egészében. Gyorsítsa fel és terjessze ki a villamosenergia-hálózatok fejlesztését – ideértve a határokon átnyúló összeköttetéseket is –, és szüntesse meg a határokon átnyúló villamosenergia-csere előtt álló akadályokat. A szabályozott árak fokozatos megszüntetésével erősítse meg a gázszektorban folyó versenyt. Erősítse meg a vasúti piacot szabályozó hatóság szerepét és forrásait, és haladéktalanul biztosítsa a vasúti beruházási projektek hatékony végrehajtását. Gyorsítsa fel a széles sávú lefedettség növelésére irányuló erőfeszítéseit. Javítsa a hulladék- és vízgazdálkodást.

7.

Tegyen további lépéseket az üzleti környezet javítására a szerződések érvényesíthetőségének és az építési engedélyek követelményeinek az egyszerűsítése, valamint az adómegfelelési költségek csökkentése révén. Fogadja el és hajtsa végre a szakmai szolgáltatásokhoz való hozzáférés tervezett liberalizálását.

30.7.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 217/67

(1)

Az Európai Tanács 2010. március 26-án elfogadta az Európai Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a gazdaságpolitikák fokozott összehangolásán alapuló, a foglalkoztatást és növekedéstcélzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia azokra a kulcsfontosságú területekre összpontosít, amelyeken intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy javuljanak Európa lehetőségei a fenntartható növekedés és a versenyképesség terén.

(2)

A Tanács 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló ajánlást (2010–2014), 2010. október 21-én pedig elfogadta a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot (2), amelyek együtt alkotják az „integrált iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat.

(3)

A tagállami állam-, illetve kormányfők 2012. június 29-én elfogadták a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumot, amely koherens keretet teremt a minden lehetséges ösztönzőt, jogi és szakpolitikai eszközt felhasználó tagállami, uniós és euroövezeti tevékenységek számára. Döntöttek a tagállami szinten megvalósítandó intézkedésekről, és kifejezték teljes körű elkötelezettségüket az Európa 2020 stratégia céljainak megvalósítása és az országspecifikus ajánlások végrehajtása iránt.

(4)

A Tanács 2012. július 10-én ajánlást (3) fogadott el Románia 2012. évi nemzeti reformprogramjáról, valamint véleményezte Románia 2012–2015-es időszakra vonatkozó konvergenciaprogramját.

(5)

A Bizottság 2012. november 28-án elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindítja a gazdaságpolitikai koordináció 2013. évi európai szemeszterét. Ugyancsak 2012. november 28-án a Bizottság a makrogazdasági egyensúlytalanságok megelőzéséről és kiigazításáról szóló, 2011. november 16-i 1176/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) alapján elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést, amelyben Romániát nem sorolta azon tagállamok közé, amelyek vonatkozásában részletes felülvizsgálatra kerül sor.

(6)

Az Európai Parlament az 1466/97/EK rendelettel összhangban megfelelően részt vett az európai szemeszterben, és 2013. február 7-én elfogadta a 2013. évi éves növekedési jelentés foglalkoztatási és szociális vonatkozásairól szóló állásfoglalást és a 2013. évi éves növekedési jelentéshez való hozzájárulásról szóló állásfoglalást.

(7)

Az Európai Tanács 2012. március 14-én elfogadta a pénzügyi stabilitás, a költségvetési konszolidáció és a növekedést ösztönző intézkedések biztosítására irányuló prioritásokat. Hangsúlyozta, hogy differenciált és növekedésbarát költségvetési konszolidációt kell végrehajtani, helyre kell állítani a gazdaságnak történő hitelnyújtás rendes feltételeit, ösztönözni kell a növekedést és a versenyképességet, kezelni kell a munkanélküliséget és a válság társadalmi következményeit, valamint korszerűsíteni kell a közigazgatást.

(8)

Románia 2013. április 30-án benyújtotta a 2013. évi nemzeti reformprogramját és a 2012–2016-es időszakra vonatkozó stabilitási programját és. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(9)

A 2013. évi konvergenciaprogramnak az 1466/97/EK tanácsi rendelet szerinti értékelése alapján a Tanács úgy véli, hogy a programban szereplő költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv megalapozott, és összhangban van a Bizottság szolgálatainak 2013. tavaszi előrejelzésével. Jelentős konszolidációs erőfeszítéseknek következtében és a Tanács ajánlásaival összhangban Románia 2012-ben 3 % alá csökkentette költségvetési hiányát. A konvergenciaprogram a GDP -1 %-át (korábban a GDP -0,7 %-át) kitevő középtávú költségvetési célt tűzött ki, amely összhangban van a Stabilitási és Növekedési Paktummal. A programban felvázolt költségvetési stratégia célja, hogy 2014-re elérjék a középtávú költségvetési célt, amely a Bizottság által a közösen elfogadott módszertan alapján újraszámolva megfelel a középtávú költségvetési cél 2015-ig való elérésének. A középtávú költségvetési cél felé való haladás strukturális értelemben 2013-ban magasabb a GDP 0,5 %-ánál, illetve 2014-ben a 0,4 %-ánál. A Stabilitási és Növekedési Paktum által megállapított kiadási referenciaértéknek a programidőszak során sikerült megfelelni. 2013-ban a kiigazítások a bevételnövelő intézkedések, amilyenek például az adóból jóváírható tételek csökkentése, a mezőgazdasági adózás fejlesztése, a gázárak deregulációját követően egyszeri adó kivetése, valamint az elektromosság és gáz transzmissziójára kivetett különadó révén az időszak elejére összpontosultak. A konvergenciaprogramhoz kapcsolódó fő kockázatok az uniós alapok felhasználásával kapcsolatban esetleg szükségessé váló további pénzügyi korrekciók vagy a kiemelt projektek nemzeti költségvetésből való finanszírozása, a hátralékok ismételt felhalmozódása, különösen a helyi önkormányzatok szintjén, valamint az állami tulajdonú vállalatok szerkezetátalakításának lassúsága. A román államadósság viszonylag alacsony maradt, 2012-ben a GDP 37,8 %-a volt. 2014-ben várhatóan 38,6 %-ra fog emelkedni, de a programidőszak során jóval a 60 %-os GDP küszöb alatt fog maradni.

(10)

A Bizottság és az IMF Románia 2011. február 7-i kérését követően előzetes gazdasági módosító programról állapodott meg a román hatóságokkal. Románia az Unió elővigyázatossági támogatásával összefüggésben vállalta, hogy átfogó gazdasági programot hajt végre, amely különös hangsúlyt fektet a munkaerő- és termékpiacok működésének javítására, és a román gazdaság ellenállóképességének és növekedési potenciáljának növelésére irányuló szerkezetei reformintézkedésekre. A program ezzel párhuzamosan biztosította a költségvetési konszolidáció folytatását, a költségvetés végrehajtásának és ellenőrzésének javulását, és reformokat a külső-, a monetáris, a pénzügyi stabilitási és a pénzpiaci szakpolitikák terén. 2013 márciusában Románia hivatalosan kérelmezte az IMF program három hónapos meghosszabbítását. Noha 2013 márciusától megszűnt az a lehetőség, hogy uniós alapokat vegyenek igénybe, a program végső felülvizsgálatára 2013 júniusában fog sor kerülni.

(11)

Románia költségvetési helyzete javult, 2012-ben 3 % alá csökkent a költségvetés hiánya, és 2013-ban további költségvetési konszolidáció várható. Az adózási kötelezettség teljesítésének alacsony szintje komoly kihívást jelent a román adórendszer számára, különösen a héa és a munkához kapcsolódó adók terén. A környezetvédelmi adók az uniós átlag alatt maradnak. Noha Romániát rövid vagy közép távon nem fenyegeti költségvetési feszültség, az életkorhoz kapcsolódó kiadások miatt hosszú távon közepes mértékű veszélynek van kitéve. A foglalkoztatottak nyugdíjasokhoz viszonyított alacsony aránya miatt aggodalmak fogalmazódnak meg a nyugdíjrendszer fenntarthatóságával és megfelelőségével kapcsolatban. Románia jelenleg egyike azon két tagállamnak, amelyek nem döntöttek a férfiakra és nőkre érvényes nyugdíjkorhatár kiegyenlítéséről, továbbá az idősebb munkavállalók foglalkoztatottsági aránya jelentősen az uniós átlag alatt marad (2012-ben 41,4 %). A román kormány amellett döntött, hogy folytatja a nyugdíjreformot és a szociális partnereket bevonja az átalakítások megtervezésébe, növelve ezzel a folyamatban való részvételüket.

(12)

A román egészségügyi szektorban jelentős egyenlőtlenségek mutatkoznak az ellátásokhoz való hozzáférés és a szolgáltatások minősége tekintetében. Ez, többek között, a rendelkezésre álló források nem kellően hatékony felhasználásának és a rossz vezetésnek is a következménye. Az egészségügyi szektor hatékonyságának növelésére irányuló reformok megkezdődtek, de folyamatos erőfeszítésekre van szükség. Növelni lehetne a rendszer költséghatékonyságát a túlzott kórházi betegellátás csökkentése, valamint az elsődleges ellátó és betegirányító rendszerek megerősítése révén.

(13)

2012-ben Romániában továbbra is alacsony, 63,8 %-os maradt a foglalkoztatottság szintje, noha az előző évi 62,8 %-os szintről kismértékű előrelépés történt. Továbbra is kihívást fog jelenteni az ország Európa 2020 keretében megfogalmazott 70 %-os célkitűzésének elérése. A román munkatermelékenység továbbra is az egyik legalacsonyabb az Unióban. A közfoglalkoztatás aktiválásának és a munkakereső és újraképző szolgáltatásoknak a minősége továbbra is viszonylag alacsony. Az igazgatási kapacitás korlátozottsága nem teszi lehetővé sem minőségi, személyre szabott szolgáltatások révén az aktív munkaerő-piaci politikák hatékony végrehajtását, sem az aktív és passzív munkaerő-piaci politikák jobb integrációját. A felnőttek részvétele az élethosszig tartó tanulásban nagyon alacsony szinten stagnál, a 2011-ben mért 1,6 %-os szint jóval alacsonyabb a 8,9 %-os uniós átlagnál. A fiatalok foglalkoztatásának és aktivitásának arányai 23,9 %-os és 30,9 %-os szinttel a legalacsonyabbak közé tartoztak 2012-ben az Unióban, miközben a fiatalok körében a munkanélküliség aránya 2012-ben magas – 22,7 % – volt. Romániában magasan, 2012-ben 16,8 %-on állt és tovább növekszik azon fiatalok aránya, akik sem a foglalkoztatásban, sem pedig az oktatásban és képzésben nem vesznek részt.

(14)

A szegénység csökkentése továbbra is komoly kihívás. 2011-ben Romániában a népesség 40,3 %-át fenyegette szegénység és társadalmi kirekesztés, ami majdnem kétharmaddal több az uniós 24,2 %-os átlagnál. A gyermekek különösen érintettek (49,1 %). A szociális transzferek hatása (a nyugdíjakat ide nem értve) a szegénység csökkentése terén jelentősen alatta marad a transzferek átlagos hatékonyságának az Unióban, mind a népesség egésze (2011-ben 23,7 % Romániában az uniós 37,5 %-hoz képest), mind a gyermekek (22 % az uniós 42,8 %-hoz képest) tekintetében. A szociális juttatások felvételének, lefedettségének és megfelelőségének alacsony szintje továbbra is rontja a szociális juttatások hatékonyságát a szegénység csökkentése terén. A szociális támogatások terén 2012-ben több jogszabályt is elfogadtak a 2011-es reformok következtében. A hátramaradó jogszabályok elfogadása fontos lépés lenne a reform teljeskörű végrehajtása irányába. Ugyanakkor tovább kellene erősíteni az aktiválási intézkedésekkel való kapcsolatot. 2012-ben megkezdődött a Nemzeti Roma Integrációs Stratégia végrehajtása, ám az eredmények szerények. A különböző érintettek közötti jobb koordinációra lenne szükség a stratégia hatékony végrehajtásához, ideértve a források elosztását.

(15)

A 2011-es oktatási törvény, amely egy olyan nagyszabású reform, amely az oktatás minden szintje tekintetében hosszú távú célokat állapított meg a minőség növelése érdekében, mindig nem érvényesül minden tekintetben. Az oktatási reform sikeres végrehajtásához rá kell fordítani az igazgatási kapacitási kiépítéséhez és a politikaalkotáshoz szükséges pénzügyi és emberi erőforrásokat. Románia jelentős kihívásokkal néz szembe oktatási és képzési rendszere minőségének javítása terén. Komoly kihívás a korai iskolaelhagyás. A 2012-es 17,4 %-os román korai iskolaelhagyási arány jóval az uniós átlag (13,5 %) és a nemzeti 11,3 %-os cél fölött volt. A problémák különösen a mezőgazdasági és távol eső területeket, valamint a romákat érintik. Romániában hiányoznak a korai iskolaelhagyók tekintetében a megfelelő adatgyűjtési mechanizmusok; az ez év során elfogadandó átfogó stratégia várhatóan segíteni fog e tekintetben. A minőségi, megfizethető korai gyermekkori oktatás és gondozás továbbra is problémás. A képzettségek és a munkaerő-piaci kereslet illeszkedésének hiánya jellemzi a szakképzési és felsőoktatási programok jelentős részét, emellett külön kihívás a szakmai készségek alacsony szintje. A felsőoktatásban végzettek körében a munkanélküliség magas aránya és a túlképzettség kiemelten fontossá teszik a felsőoktatás további összehangolását a munkaerőpiaccal. Lassú fejlődés volt tapasztalható a szülőiktől külön nevelkedő gyermekek intézményi ellátásáról a minőségi alternatív gondozásra való átállás terén, ám további erőfeszítésekre van szükség.

(16)

Az igazgatási kapacitás alacsony szintje alapvető probléma Romániában. A közigazgatást következetlen jogi keretek, a vészhelyzeti utasításokhoz való gyakori folyamodás, a minisztériumközi együttműködés alacsony szintje és a bürokrácia magas foka jellemzi. A helyzetet tovább rontja a képzettségek hiánya, a személyzet felvételének átláthatatlansága, és a felsővezetés gyakori cseréje. Az igazgatási kapacitás gyengesége hozzájárul az uniós finanszírozás felhasználásának alacsony mértékéhez. A felhasználás jelentősen elmaradt az EU pénzügyi segítségnyújtási programja keretében elfogadott 2012 végi céltól. 2012 végén az összesített felhasználás 5,53 milliárd EUR volt, vagyis az összes elérhető strukturális, kohéziós és mezőgazdasági alap 20,2 %-a. Ez 2,47 milliárd EUR-val volt kevesebb a programban lefektetett 8 milliárd EUR-s 2012 végi céltól. A strukturális és kohéziós alapok felhasználási aránya a 2012. április végi 7,5 %-os szintről 2013. május végéig 15,2 %-ra emelkedett. A felhasználások további növelése és a visszavonások kockázatának csökkentése érdekében a román hatóságoknak, többek között, azon intézkedésekre kell összpontosítaniuk, amelyek az uniós alapokat kezelő és ellenőrző rendszereket hatékonyabbá tudják tenni, valamint a közbeszerzési rendszer igazgatási kapacitásait meg tudják erősíteni.

(17)

Romániának több problémával is szembe kell néznie a gazdasági versenyképesség terén, miközben az ipari és szolgáltatási szektorokban alacsony maradt a termelékenység. A fő kihívások a gyenge üzleti környezet és a kutatásfejlesztés támogatásának alacsony szintje. Az üzleti környezet javításának egy szélesebb, összefüggő e-kormányzati stratégiába kell illeszkednie, amely előremozdítja az átlátható, jogbiztonságot nyújtó igazgatási kultúrát, és jobb online közszolgáltatásokat biztosít. Romániának lépéseket kellene tennie annak érdekében, hogy a kis- és középvállalkozások könnyebben férjenek hozzá forrásokhoz, és csökkenjenek adminisztratív terheik. A kutatásfejlesztés intenzitása 2011-ben rendkívül alacsony, (0,48 % volt, és komoly javulásra van szükség a befektetések hatékonysága és hatásossága terén. A kutatásfejlesztésbe befektetőknek előnyben kell részesítenie azokat a tevékenységeket, amelyek potenciálisan magánbefektetéseket vonzhatnak. Romániának meg kell erősíteni a szellemi alkotások védelmének jogi kereteit, tekintettel a kutatási eredmények növekvő kereskedelmi hasznosítására.

(18)

Romániában alacsony az energia-és közlekedési szektorban a verseny és a hatékonyság szintje. E területeken komoly kihívást jelent a hatékonyság hiánya és az állami tulajdonú vállalatok nem átlátható vezetése. Az épületek, a távfűtés, az ipar és a közlekedés területén történő energiafelhasználás hatékonyságnak növelése további alapvető fontosságú kihívást jelent.. Románia harmadik legenergiaigényesebb gazdaság az Unióban, az energiaigénye az uniós átlag 2,5-szerese. Románia egyben az Unió harmadik legnagyobb szén-dioxid-kibocsátó gazdasága. Romániában a lakóépületek az EU-15 átlagánál 8-szor több energiát használnak a nem hatékony távfűtési rendszer következtében, illetve az épületek megfelelő szigetelésének hiánya következtében. Továbbra se fejeződött be a román elektromos és gázpiacok integrációja az uniós piacokba, és meg kell valósítani a gázvezetékek határon átnyúló összekötését.

(19)

Az európai szemeszterrel összefüggésben a Bizottság elvégezte Románia gazdaságpolitikájának átfogó elemzését, értékelte a nemzeti reformprogramot és a konvergenciaprogramot. Figyelembe vette nemcsak a programok Románia fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy azok megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását uniós szempontoknak a jövőbeli nemzeti döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni. Az alábbi 1–8. ajánlás tükrözi a Bizottság európai szemeszter keretében tett ajánlásait.

(20)

A Tanács ezen értékelés fényében megvizsgálta a konvergenciaprogramot, és arról alkotott véleményét (5) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi,

1.

Fejezze be az EU/IMF pénzügyi segítségnyújtási programot.

2.

Biztosítsa a növekedésbarát fiskális konszolidációt és a tervezettek szerint hajtsa végre a 2013-ra és az azt követő évekre szóló költségvetési stratégiát, ezáltal biztosítva, hogy a középtávú célok 2015-ig megvalósuljanak. Az adózási kötelezettségek teljesítésére irányuló átfogó stratégia végrehajtása révén javítsa az adóbehajtást és lépjen fel a be nem vallott munka ellen. Ezzel párhuzamosan keresse meg a környezetvédelmi adókra való fokozottabb támaszkodás lehetőségeit. Folytassa a 2010-ben megkezdett nyugdíjreformot a férfiakra és a nőkre vonatkozó nyugdíjkorhatár egyenlővé tételével és az idősebb dolgozók foglalkoztatása megkönnyítésének támogatásával.

3.

Hajtson végre a hatékonyság, a minőség és a hozzáférhetőség növelésére irányuló reformokat az egészségügyi szektorban, különösen a hátrányos helyzetűek, valamint a távoli és elzárt közösségek tekintetében. Csökkentse a túlzott kórházi ápolást, többek között a kórházon kívüli ápolás erősítésével.

4.

Az aktív munkaerő-piaci politikák felülvizsgálata és megerősítése, képzés és személyre szabott szolgáltatások nyújtása, valamint az élethosszig tartó tanulás előmozdítása révén növelje a munkaerő-piaci részvételt, ideértve a foglalkoztatás megkönnyítését és a munkaerő termelékenységének növelését. Növelje a Nemzeti Foglalkoztatási Ügynökség kapacitását annak érdekében, hogy javuljon a szolgáltatások minősége és nőjön a lefedettség. A fiatal munkanélküliség elleni küzdelem érdekében minél hamarabb valósítsák meg a fiatalok foglalkoztatásáról szóló nemzeti programot, többek között például az ifjúsági garancia létrehozásán keresztül. A szegénység csökkentése érdekében növelje a szociális transzferek hatékonyságát és hatásosságát, különös figyelmet fordítva a gyermekekre. A vonatkozó jogszabályok elfogadása és az aktivációs intézkedésekkel való kapcsolat megerősítése révén fejezze be a szociális támogatások reformját. Biztosítsa a nemzeti roma integrációs stratégia konkrét végrehajtását.

5.

Gyorsítsa fel az oktatási reformot, ideértve mind központi, mind helyi szinten az igazgatási kapacitás kiépítését, és a reformok hatásának kiértékelését. Gyorsítsa fel a szakképzés reformját. Hozza összhangba a felsőoktatást a munkaerő-piaci igényekkel, valamint segítse elő a hátrányos helyzetűek hozzáférését. Hajtsa végre a korai iskolaelhagyókra vonatkozó nemzeti stratégiát, külön figyelmet fordítva a koragyermekkori minőségi oktatáshoz való hozzáférésre, elérhetővé téve azt a roma gyermekek számára is. Gyorsítsa fel a szüleiktől külön nevelkedő gyermekek intézményi ellátásáról az alternatív gondozásra való átállást.

6.

Erősítse a kormányzást, valamint javítsa az intézmények és a közigazgatás minőségét, különösen a stratégiai- és költségvetési tervezési kapacitás növelése, a közigazgatásban jobb humánerőforrás menedzsmenttel megvalósított fokozottabb szakmaiság, valamint az államigazgatás különféle szintjei közötti koordinációs mechanizmusok erősítése révén. Hatásvizsgálatok és rendszeres értékelések révén jelentős mértékben javítsa a szabályozás minőségét. Fokozza az uniós források felhasználására irányuló erőfeszítéseket, különösen a vezetési és ellenőrzési rendszerek megerősítése és a közbeszerzések javítása révén.

7.

Fejlessze és egyszerűsítse az üzleti környezetet, különösen a kis- és középvállalkozások igazgatási terheinek csökkentése és átfogó e-kormányzási stratégia végrehajtása révén. Tegye egyszerűbbé és sokszínűbbé a kis- és középvállalkozások forrásokhoz való hozzáférését. Építsen ki szorosabb kapcsolatokat a kutatás, az innováció és az ipar között, különösen a potenciálisan magánbefektetéseket vonzó kutatási és fejlesztési tevékenységek között prioritások felállítása révén. Fokozza az ügyek eldöntésére és a korrupció elleni hatékonyabb fellépésre irányuló erőfeszítéseket az igazságügyi rendszer minőségének, függetlenségének és hatékonyságának fejlesztése céljából.

8.

A nemzeti szabályozó hatóságok függetlenségének és kapacitásának biztosítása, valamint az energia- és közlekedési iparágakban az állami tulajdonú vállalatok vállalatirányítási reformjának folytatása révén fokozza a versenyt és a hatékonyságot a hálózati iparágakban. Fogadjon el egy hosszú távú, átfogó közlekedési tervet, valamint fejlessze a szélessávú infrastruktúrát. Folytassa a hatósági gáz- és elektromos árak felszámolását, és az energiahatékonyság növelését. Fejlessze az energiahálózatok határon átnyúló integrációját, és gyorsítsa fel a gázvezetékek összekötésére irányuló projektek végrehajtását.

30.7.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 217/71

(1)

Az Európai Tanács 2010. március 26-án elfogadta az Európai Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a gazdaságpolitikák fokozott összehangolásán alapuló, a foglalkoztatást és növekedést célzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia azokra a kulcsfontosságú területekre összpontosít, amelyeken intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy javuljanak Európa lehetőségei a fenntartható növekedés és a versenyképesség terén.

(2)

A Tanács 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló ajánlást (2010–2014), 2010. október 21-én pedig elfogadta a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot (2), amelyek együtt alkotják az „integrált iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat.

(3)

A tagállamok állam-, illetve kormányfői 2012. június 29-én elfogadták a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumot, amely koherens keretet teremt a minden lehetséges ösztönzőt, jogi és szakpolitikai eszközt felhasználó tagállami, uniós és euroövezeti tevékenységek számára. Döntöttek a tagállami szinten megvalósítandó intézkedésekről, és kifejezték teljes körű elkötelezettségüket az Európa 2020 stratégia céljainak megvalósítása és az országspecifikus ajánlások végrehajtása iránt.

(4)

A Tanács 2012. július 10-én ajánlást (3) fogadott el Szlovákia 2011. évi nemzeti reformprogramjáról, valamint véleményezte Szlovákia 2012–2015-os időszakra vonatkozó stabilitási programját.

(5)

A Bizottság 2012. november 28-án elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindítja a gazdaságpolitikai koordináció 2013. évi európai szemeszterét. Ugyancsak 2012. november 28-án a Bizottság a makrogazdasági egyensúlyhiányok megelőzéséről és kiigazításáról szóló, 2011. november 16-i 1176/2011/EU rendelet (4) alapján elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést, amelyben Szlovákiát nem sorolta azon tagállamok közé, amelyek vonatkozásában részletes felülvizsgálatra kerül sor.

(6)

Az Európai Parlament az 1466/97/EK tanácsi rendelettel összhangban megfelelően részt vett az európai szemeszterben, és 2013. február 7-én elfogadta a 2013. évi éves növekedési jelentés foglalkoztatási és szociális vonatkozásairól szóló állásfoglalást és a 2013. évi éves növekedési jelentéshez való hozzájárulásról szóló állásfoglalást.

(7)

Az Európai Tanács 2013. március 14-én elfogadta a pénzügyi stabilitás, a költségvetési konszolidáció és a növekedést ösztönző intézkedések biztosítására irányuló prioritásokat. Hangsúlyozta, hogy differenciált és növekedésbarát költségvetési konszolidációt kell végrehajtani, helyre kell állítani a gazdaságnak történő hitelnyújtás rendes feltételeit, ösztönözni kell a növekedést és a versenyképességet, kezelni kell a munkanélküliséget és a válság társadalmi következményeit, valamint korszerűsíteni kell a közigazgatást.

(8)

2013. április 24-én Szlovákia benyújtotta a 2013. évi nemzeti reformprogramját, és 2013. április 30-án pedig a 2012–2016-os időszakra vonatkozó stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(9)

A stabilitási programnak az 1466/97/EK rendelet szerinti értékelése alapján a Tanács úgy véli, hogy Szlovákia a jelentős konszolidációs erőfeszítéseknek köszönhetően a GDP 7,7 %-át kitevő 2010. évi általános államháztartási hiányt 2012-ben a GDP 4,3 %-ára csökkentette, és a jelenlegi elvárásokra alapozva úton van a túlzott hiány kiigazítása felé. A stabilitási programban szereplő költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv megalapozott. A Bizottság előrejelzésével összevetve a hatóságok a GDP hasonló növekedési rátájára számítanak, egy kicsit eltérő összetétellel. A stabilitási programban körvonalazott költségvetési stratégia célja egy olyan költségvetési helyzet elérése, amely biztosítja az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságát. Ennek eléréséhez a kormány megerősíti az államháztartási hiánynak 2013-ig a GDP 3 %-nak megfelelő referenciaérték alá csökkentésére irányuló célkitűzést, összhangban a túlzotthiány-eljárás szerinti tanácsi ajánlással. A 2010–2013-as időszakban az átlagos éves költségvetési kiigazítás eléri a GDP 1,4 %-át, ami jóval meghaladja a Tanács által ajánlott, szükséges értéket. 2013-ban a kiadáscsökkentések nagy része a helyi önkormányzatoktól és más államháztartási egységektől várható, amelyekre a központi kormány nincs közvetlen ráhatással. A cél elérése tehát veszélybe kerülhet, különös tekintettel a kiadások múltban feljegyzett túllépésére.

A stabilitási program megerősíti a -0,5 %-ot kitevő, 2018-ig elérendő korábbi középtávú költségvetési célt. A középtávú költségvetési cél összhangban van a Stabilitási és Növekedési Paktum követelményeivel. A túlzott hiány korrekciójának várható időpontját követő évek esetében az (újraszámított) strukturális költségvetési egyenleg előrejelzett javulása megfelelő 2014-ben és 2015-ben (GDP arányosan 0,6 százalékpont, illetve 0,7 százalékpont), 2016-ban azonban nem elegendő (GDP arányosan 0,3 százalékpont). Szlovákiától elvárják, hogy megfeleljen a Stabilitási és Növekedési Paktum kiadási szintjének. A stabilitási program szerint az államadósság 2016-ig előreláthatóan a GDP referenciaérték alatt marad. A Bizottság szolgálatainak 2013 tavaszi előrejelzése az adósságállománynak 2013-ban a GDP 54,6 %-ára, 2014-ben pedig a GDP 56,7 %-ára való további növekedését vetíti előre.

Annak biztosítása érdekében, hogy az államháztartási hiány 2011-től jelentős mértékben csökkenjen, a hatóságok az egyszeri intézkedések mellett az államháztartásból finanszírozott beruházások csökkentésére is támaszkodtak, ami közép és hosszú távon nem biztos, hogy fenntartható. Előretekintve, a folyamatban lévő konszolidáció és konvergenciafolyamat során meg kell őrizni az olyan kulcsfontosságú területekre irányuló ráfordításokat, mint az oktatás, az innováció és a közlekedési infrastruktúra.

(10)

Szlovákiának van mozgástere ahhoz, hogy további forrásokat hozzon létre az adóalap szélesítése, valamint az adójogszabályoknak való meg nem felelés és adócsalás lehetőségeinek korlátozása, valamint olyan adók igénybevétele révén, amelyek kevésbé hatnak károsan a növekedésre, mint például az ingatlanadó és a környezetvédelmi adók. 2012-ben elfogadták az adócsalás elleni küzdelemre vonatkozó cselekvési tervet, amely különös figyelmet fordított a héá-ra. A stratégia sikeressége érdekében további intézkedésekre van szükség, különösen az informatikai infrastruktúra javítása, a hatóságok hatáskörének és audit kapacitásának szélesítése, valamint az igazságügyi nyomon követés biztosítása tekintetében.

(11)

2012-ben Szlovákia nyugdíjreformot fogadott el az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságának növelése érdekében. Ez a GDP 2 %-ával csökkentette a hosszú távú fenntarthatósági rést, de a GDP 4,9 %-ánál a réstovábbra is jóval a GDP 3 %-át kitevő uniós átlag felett van. Ebben elsősorban a népesség elöregedésének hatásai mutatkoznak meg, a GDP arányosan 1,5 százalékpontot jelentő nyugdíjkiadások és a GDP arányosan 2 százalékpontot jelentő egészségügyi kiadások. Mivel Szlovákia egészségügyi kiadásai előreláthatóan jelentősen nőnek hosszú távon, a nyugdíjrendszer fenntarthatóságának javítása terén elért előrelépést össze kell kapcsolni az egészségügyi reformmal annak érdekében, hogy az államháztartás fenntartható lábakon álljon. A hatékony ösztönző szerkezetek és ellenőrző mechanizmusok bevezetése segítené az egészségügyi rendszer költséghatékonyságának növelését.

(12)

A nagyarányú munkanélküliség fennmaradása, különösen a válság utáni fellendülés lassú ütemét tekintve, továbbra is a szlovák gazdaság elé háruló egyik legnagyobb kihívás. Az elmúlt hónapokban Szlovákia lépéseket tett az aktív munkaerőpiaci politika megreformálása terén. A reform sikere azonban nagymértékben függ az állami foglalkoztatási szolgálatok arra vonatkozó képességétől, hogy azt mennyire tudják hatékonyan végrehajtani. Szükség van olyan intézkedésekre, amelyek még célzottabban irányulnak a leghátrányosabb helyzetű munkát keresőkre. A szociális segélyek nyújtását még jobban össze kell kapcsolni az aktivitással, és szükség van arra, hogy az alacsony jövedelmű munkát vállalók számára megszüntessék az adókedvezmények rendszerében található akadályokat. A nők és az időskorúak fokozottabb munkaerő-piaci részvétele javíthatná az általános foglalkoztatási rátát, és segíthetne elérni a 2020. évi 72 %-os nemzeti foglalkoztatási célkitűzést. A megfelelő gyermekgondozási lehetőségek hiánya – különösen a három év alatti gyermekek tekintetében – azonban megnehezíti az anyák számára, hogy visszatérjenek a munkaerő-piacra.

(13)

Az Unión belül Szlovákiában van az egyik legmagasabb fiatalkori munkanélküliségi ráta. A 2012-es reformlépések ellenére, amelyek az oktatás minőségnek és munkaerő-piaci relevanciájának növelésére irányultak, továbbra is nehéz az iskolából a munkahelyre való átlépés, valamint az oktatási rendszer nem reagál kellőképpen a munkaerőpiaci igényekre. Az oktatás létszámalapú finanszírozása a mennyiséget helyezi előtérbe a minőség helyett, az oktatási tevékenységekre (oktatók, anyagok és felszerelés) fordított finanszírozás aránya pedig alacsony. A felsőoktatás minőségének, valamint a vállalkozások és az oktatási intézmények együttműködésének javítása szintén hozzájárulna egy jól működő tudásháromszög kialakításához, a K+F-be való beruházások hatékonyságához és népszerűségéhez, valamint a szlovák gazdaság innovatív kapacitásának fokozásához.

(14)

A nem teljesen kihasznált munkaerő potenciál érinti a peremre szorult közösségeket is, amelyek jelentős akadályokkal néznek szemben akkor, amikor megpróbálnak belépni a munkaerőpiacra, illetve az oktatási rendszerbe. A Szlovák Köztársaságnak a romák 2020-ig való integrációja stratégiájának elfogadását követően 2012-ben azonban nem került sor egyetlen hatékony fellépésre sem, és a peremre szorult közösségek, köztük a romák életkörülményei nehezek maradtak. Fontos, hogy felgyorsítsák az erőfeszítéseket a peremre szorult csoportok tanulmányi eredményeinek javítása, valamint a felnőtteket célzó aktivizálási intézkedések biztosítása érdekében.

(15)

A figyelemre méltó előrelépés ellenére Szlovákia az ötödik legenergiaigényesebb tagállam, amit részben magyaráz az, hogy a szlovák gazdaságban foglalja el az ipar a legnagyobb részt (a GDP 25,9 %-át). Ugyanakkor a villamosenergia-árak viszonylag magasak, különösen a kis és közepes méretű ipari fogyasztók számára. Szlovákia az elmúlt években erőfeszítéseket tett az energiapiac liberalizációja érdekében, azonban még mindig van lehetőség a piac működésének javítására, különösen a nagyobb áltáthatóság révén, ideértve a hálózati díjak meghatározását, valamint a gazdasági alapoknak és a szabályozó határozatok előreláthatóságának javítása által. Lehetőség van az ellátás biztonságának javítására, és az energiahatékonyságra irányuló ambiciózusabb célkitűzések meghatározására.

(16)

2012-ben Szlovákia egy jelentős közigazgatási reformba kezdett annak érdekében, hogy javítsa a polgároknak és vállalkozásoknak nyújtott ügyfélorientált közszolgáltatást. E szakaszban a helyi ügynökségek kivételével a reformok nem a központi kormányzatra, illetve annak általános minőségére és hatékonyságára irányulnak. Mivel az igazságszolgáltatás reformja terén nem történt előrelépés, a bírósági eljárások továbbra is hosszadalmasak, különösen a fizetésképtelenségi ügyekben, az alternatív vitarendezést pedig nem alkalmazzák kellő gyakorisággal. Szlovákia nemrégiben hajtotta végre a közbeszerzési szabályok reformját, növelte a közbeszerzési hivatal függetlenségét, az uniós strukturális alapok végrehajtása terén szerzett tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a közbeszerzési szabályok hatékony végrehajtása továbbra is kihívást jelent.

(17)

Az európai szemeszterrel összefüggésben a Bizottság elvégezte Szlovákia gazdaságpolitikájának átfogó elemzését, értékelte a konvergenciaprogramot és a nemzeti reformprogramot. Figyelembe vette nemcsak a programok Szlovákia fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy azok megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását uniós szempontoknak a jövőbeli nemzeti döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni. Az alábbi 1–6. ajánlás tükrözi a Bizottság európai szemeszter keretében tett ajánlásait.

(18)

A Tanács ezen értékelés fényében megvizsgálta a stabilitási programot, és arról alkotott véleményét (5) különösen az alábbi 1–2. ajánlás tükrözi.

(19)

Az európai szemeszter keretében a Bizottság elkészítette az euroövezet egészének gazdaságpolitikájára vonatkozó elemzését, amely alapján a Tanács külön ajánlásokat intézett azon tagállamokhoz, amelyek pénzneme az euro (6). Szlovákiának, amelynek pénzneme ugyancsak az euro, az említett ajánlások teljes körű és megfelelő időben történő végrehajtásáról is gondoskodnia kell,

1.

A terveknek megfelelően hajtsa végre a 2013. évi költségvetést a túlzott hiány tartós megszüntetése és a túlzotthiány-eljárás keretében elfogadott tanácsi ajánlásokban meghatározott költségvetési kiigazítás elérése érdekében. A túlzott hiány korrekcióját követően tegyen erőfeszítéseket a strukturális kiigazításra, amely lehetővé teszi Szlovákia számára, hogy 2017-re elérje a középtávú költségvetési célt. Kerülje el a növekedést elősegítő kiadások csökkentését, és fokozza a közkiadások hatékonyságának növelése érdekében tett erőfeszítéseket. A már elfogadott nyugdíjreformra építve fejlessze tovább az államháztartás hosszútávú fenntarthatóságát az állami nyugdíjrendszer finanszírozási hiányának csökkentése és az egészségügyi ágazat költséghatékonyságának növelése révén.

2.

Gyorsítsa fel az adócsalás elleni küzdelmet célzó cselekvési terv végrehajtását és folytassa a héa-beszedés javítására irányuló erőfeszítéseket, különösen az adóhatóság elemzői és audit kapacitásának megerősítése révén. Javítsa az adózási fegyelmet. Az ingatlanadót tegye függővé az ingatlan piaci értékétől.

3.

Hozzon olyan intézkedéseket, amelyek fokozzák az állami foglalkoztatási szolgálatok azon képességét, hogy személyre szabott szolgáltatásokat biztosíthassanak a munkát keresők számára, és amelyek megerősítik az aktivizálási intézkedések és a szociális segélyek közötti kapcsolatot. Az aktivizálási intézkedések és a személyre szabott képzés révén foglalkozzon hatékonyabban a hosszú távú munkanélküliséggel. Fokozza a nők foglalkoztatását ösztönző intézkedéseket több gyermekgondozási létesítmény biztosításával, különösen a három év alatti gyermekek számára. Csökkentse az alacsony fizetésű munkavállalók adóterheit, és módosítsa a juttatások rendszerét.

4.

Fokozza a magas fiatalkori munkanélküliség leküzdésére irányuló erőfeszítéseket, például az ifjúsági garancia révén. Tegyen lépéseket annak érdekében, hogy a pedagógusi pálya vonzóvá váljon a fiatalok számára, és javuljon a tanulmányi eredmény. A szakoktatás és-képzés keretében meg kell erősíteni a vállalkozásokban szerzett munkaalapú tanulás lehetőségét. Alakítson ki még inkább állásorientált alapképzési programokat a felsőoktatásban. A felsőoktatás, a kutatás és az üzleti ágazat együttműködésének elősegítésével támogassa a hatékony tudásátadást. Fokozza az erőfeszítéseket annak érdekében, hogy javuljon a peremre szorult közösségek, köztük a romák hozzáférése a jó minőségű és inkluzív óvodai és iskolai oktatáshoz.

5.

Fokozza az erőfeszítéseket az energiapiac jobb működése, különösképp a díjszabási mechanizmus átláthatóságának és a szabályozó hatóság elszámoltathatóságának növelése érdekében. Erősítse meg a szomszédos országokkal való összekapcsolást. Javítsa az energiahatékonyságot, különösképpen az épületek tekintetében és az iparban.

6.

Tegyen intézkedéseket a közszolgáltatás függetlenségének megerősítése érdekében, ideértve a a közszolgálati törvény módosítását is. Javítsa a közigazgatás emberierőforrás-menedzsmentjét. Fokozza az erőfeszítéseket a kulcsfontosságú minisztériumok analitikai kapacitásának megerősítésére az uniós források jobb felhasználása érdekében. Hajtsa végre az igazságszolgáltatás hatékonyságát célzó intézkedéseket. Támogassa az alternatív vitarendezési eljárásokat és ösztönözze azok szélesebb körű alkalmazását.

30.7.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 217/75

(1)

Az Európai Tanács 2010. március 26-án elfogadta az Európai Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a gazdaságpolitikák fokozott összehangolásán alapuló, a foglalkoztatást és növekedést célzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia azokra a kulcsfontosságú területekre összpontosít, amelyeken intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy javuljanak Európa lehetőségei a fenntartható növekedés és a versenyképesség terén.

(2)

A Tanács 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló ajánlást (2010–2014), 2010. október 21-én pedig elfogadta a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot (3), amelyek együtt alkotják az „integrált iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat.

(3)

A tagállamok állam-, illetve kormányfői 2012. június 29-én elfogadták a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumot, amely koherens keretet teremt a minden lehetséges ösztönzőt, jogi és szakpolitikai eszközt felhasználó tagállami, uniós és euroövezeti tevékenységek számára. Döntöttek a tagállami szinten megvalósítandó intézkedésekről, és kifejezték teljes körű elkötelezettségüket az Európa 2020 stratégia céljainak megvalósítása és az országspecifikus ajánlások végrehajtása iránt.

(4)

A Tanács 2012. július 10-én ajánlást (4) fogadott el Szlovénia 2012. évi nemzeti reformprogramjáról, valamint véleményezte Szlovénia 2012–2015-ös időszakra vonatkozó stabilitási programját.

(5)

A Bizottság 2012. november 28-án elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2013. évi európai szemeszterét. Ugyancsak 2012. november 28-án a Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést, amelyben Szlovéniát azon tagállamok közé sorolta, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor.

(6)

Az Európai Parlament az 1466/97/EK tanácsi rendelettel összhangban megfelelően részt vett az európai szemeszterben, és 2013. február 7-én elfogadta a 2013. évi éves növekedési jelentés foglalkoztatási és szociális vonatkozásairól szóló állásfoglalást és a 2013. évi éves növekedési jelentéshez való hozzájárulásról szóló állásfoglalást.

(7)

Az Európai Tanács 2013. március 14-én elfogadta a pénzügyi stabilitás, a költségvetési konszolidáció és a növekedést ösztönző intézkedések biztosítására irányuló prioritásokat. Hangsúlyozta, hogy differenciált és növekedésbarát költségvetési konszolidációt kell végrehajtani, helyre kell állítani a gazdaságnak történő hitelnyújtás rendes feltételeit, ösztönözni kell a növekedést és a versenyképességet, kezelni kell a munkanélküliséget és a válság társadalmi következményeit, valamint korszerűsíteni kell a közigazgatást.

(8)

A Bizottság 2013. április 10-én az 1176/2011/EU rendelet 5. cikkének megfelelően közzétette a Szlovéniára vonatkozó részletes vizsgálat eredményeit. Vizsgálata alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Szlovéniában súlyos makrogazdasági egyensúlyhiány tapasztalható. Az egyensúlyhiány gyors kiépülésének megállításához és megszüntetésének kezeléséhez sürgős politikai intézkedésre van szükség. A magánszektor és az államháztartás adósságállományának szintje mindeddig az eredménytábla riasztási küszöbértékei alatt maradt, és a nettó külső adósságállomány is viszonylag korlátozott. A problémát azonban nem az adósság szintje, hanem a struktúrája jelenti, mivel jelentős mértékben a vállalati szektorban koncentrálódik. Az egyre gyorsuló negatív gazdasági tendenciák kontextusában ez aláássa a pénzügyi szektor stabilitását és bonyolítja a hitelállomány-leépítési folyamatot, többek között az államadósság szintjével való kölcsönös kapcsolat révén. E kockázatokhoz társul a munkaerő- és tőkepiacok korlátozott alkalmazkodóképessége és egy olyan gazdasági szerkezet, amelyben az állami tulajdon dominál. A politikai bizonytalanság időszakai és a reformok előtt álló jogi akadályok megakadályozták Szlovéniát abban, hogy megfelelő módon tudja kezelni az egyensúlyhiányokat és fokozni tudja alkalmazkodóképességét, így sérülékenysége nőtt a súlyos állami finanszírozási problémákkal jellemzett időszakban.

(9)

Szlovénia 2013. május 9-én benyújtotta a 2012–2016-os időszakra vonatkozó 2013. évi nemzeti reformprogramját és a stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(10)

2013. május 23-án a szlovén hatóságok levelet küldtek a Bizottságnak, amelyben összefoglalják, módosítják és tisztázzák a nemzeti reformprogramban található fő kötelezettségvállalásokat.

(11)

A stabilitási programnak az 1466/97/EK rendelet szerinti értékelése alapján a Tanács úgy véli, hogy a jelentős, bár a programidőszak végére ütemezett – a hiányt a GDP 2009. évi 6,2 %-áról 2012-ben 4,0 %-ára csökkentő – konszolidációs erőfeszítések ellenére Szlovénia várhatóan nem fogja megszüntetni a túlzott hiányt 2013-ra, a 2009. végi tanácsi ajánlásban meghatározott határidőre. Ez különösen az említett időpontban vártnál rosszabb gazdasági környezettel magyarázható. A stabilitási programban szereplő költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv 2013 vonatkozásában nagyjából megalapozott, míg 2014 tekintetében optimista. Mindenekelőtt a hatóságok azzal számolnak, hogy miután a GDP 2012-ben 2,3 %-kal, 2013-ban pedig 1,9 %-kal visszaesik, 2014-ben 0,2 %-kal növekedni fog, feltételezve, hogy költségvetési intézkedésekre kerül sor, amelyek következtében az államháztartási hiány (kizárva a banki feltőkésítést) a GDP 2013. évi 4,2 %-áról 2014-ben a GDP 2,6 %-ára csökken. A Bizottság – változatlan politika feltételezésén alapuló és csak a 2013. április közepéig elfogadott intézkedéseket figyelembe vevő – előrejelzése szerint azonban a GDP 2014-ben 0,1 %-kal visszaesik, a hiány pedig a GDP 4,9 %-a lesz. A stabilitási programban vázolt költségvetési stratégia fő célkitűzése a túlzott hiány 2014-ig történő megszüntetése egy évvel a Tanács által 2009 végén megállapított határidőt követően, kiegyensúlyozott strukturális egyenleg elérése 2017-re és az adósság arányának stabilizálása a GDP 55 %-a alatt. A stabilitási program megerősíti a strukturális értelemben kiegyensúlyozott költségvetésben meghatározott középtávú költségvetési célt. A középtávú költségvetési cél nincs összhangban a Stabilitási és Növekedési Paktum követelményeivel, mert nem veszi megfelelően figyelembe az idősödéshez kapcsolódó rejtett kötelezettségeket. Az államháztartási hiányra vonatkozóan tervezett, stabilitási program szerinti célok összhangban vannak a túlzott hiány 2014-ig történő megszüntetésével.

Tekintettel azonban az említett évre vonatkozó optimista növekedési előrejelzésre, a bevételi előrejelzésekkel és a nem kellő mértékben részletezett kiadási intézkedésekkel összefüggő jelentős kockázatokra a Tanács úgy ítéli meg, hogy nem valószínű a túlzott hiány 2014-ig történő megszüntetése. E körülmények között további strukturális konszolidációs intézkedéseket kell meghatározni, elfogadni és végrehajtani annak biztosításához, hogy az ország a Tanács 2013. június 21-i ajánlásának megfelelően legkésőbb 2015-ig hiteles és tartós módon megszüntesse a túlzott hiányt. A GDP-arányos államadósság több mint megduplázódott a 2008. évi 22,0 %-ról 2012-ben 54,1 %-ra, és a Bizottság szolgálatainak 2013. tavaszi előrejelzése alapján várhatóan 2014-ig tovább növekszik 66,5 %-ra. A hatóságok szerint a GDP-arányos államadósság 2014-ben és 2015-ben 63,2 %-kal eléri a csúcsot, majd 2016-ban 62,8 %-ra esik vissza. A GDP-arányos államadóssággal összefüggő kockázatok miatt azonban az arány magasabb is lehet, többek között a jelentős függő kötelezettségek és a banki eszközkezelő társaságba transzferált eszközökből eredő valószínű SFA-tételek következtében, amelyeket a program előrejelzései nem tartalmaznak.

(12)

2013 májusában a hatóságok fontos intézkedéseket tettek az államháztartás konszolidációja érdekében. Megállapodást értek el a szociális partnerekkel a közszféra bruttó alapbéreinek további 1,25 %-os csökkentéséről az államháztartás egyensúlyáról szóló 2012. májusi törvényben meghatározott 3 %-os csökkentésen felül. Emellett a parlament jóváhagyta a strukturális értelemben kiegyensúlyozott/többletet felmutató költségvetési egyenlegre vonatkozó szabály kidolgozásához szükséges alkotmányos alap létrehozását. Azonban a költségvetési paktum előírásainak teljes átültetése különálló alkotmányos végrehajtási törvény révén történik majd, amelyet a tervek szerint 2013 novemberében terjesztenek a parlament elé jóváhagyásra. Végül, a parlament csaknem egyhangúlag szigorította a népszavazás kiírására és eredményességére vonatkozó alkotmányos szabályokat, ami várhatóan megkönnyíti a költségvetési konszolidációs intézkedések bevezetését. Tekintettel a gyorsan növekvő adósságra, még fontosabb a 2013. évi költségvetési stratégia megerősítése és határozott végrehajtása, valamint a lényeges konszolidációs erőfeszítések eltökélt folytatása a következő években. Bár egyes adók az uniós átlag alatt vannak, nem lehet kizárólag az adónövelésre támaszkodni és határozatlan ideig figyelmen kívül hagyni a kiadások dinamikájának kezelését. Indokoltnak tűnik ezért a bevételnövelő intézkedéseket további, a strukturális kiadások visszafogására irányuló költségvetési kiigazítással kiegészíteni. A középtávú költségvetési keret és a kiadási szabály továbbra sem összpontosít elegendő mértékben a középtávú célkitűzés elérésére és a hosszú távú fenntarthatóság biztosítására. Emellett úgy tűnik, hogy egyes államháztartási szervezetek, különösen a közvetett költségvetési források felhasználói esetében nem érvényesülnek teljes mértékben a kiadási korlátok. Végül, nemzetközi és hazai becslések egyaránt arra utalnak, hogy a szlovén feketegazdaság mérete az uniós átlag felett van, ami jelzi, hogy az adózási fegyelem javítására van szükség, ahogy azt a stabilitási program tervezett intézkedései is elismerik.

(13)

2012 decemberében elfogadásra került a nyugdíjreform, amely 2013 januárjában lépett hatályba. A reform kezeli a 2012. évi ajánlásokban azonosított kihívásokat, de nem kellő mértékben, mivel várhatóan az államháztartásra csak középtávon (2020-ig) gyakorol hatást. Bár az említett nyugdíjreform fontos lépés, nem tartalmaz konkrét intézkedéseket az elöregedéssel összefüggő költségek 2020-on túli visszafogására. További reform-erőfeszítésekre van szükség a nyugdíjkiadások hosszú távú fenntarthatóságának javításához, többek között a törvényes nyugdíjkorhatárnak a várható élettartam növekedéséhez való hozzákapcsolása és az előrehozott nyugdíjazás további visszaszorítása révén. A tartós ápolás terén a szolgáltatások iránti kereslet meghaladja a kínálatot, miközben a kiadások szintje viszonylag alacsony. Az előrejelzések szerint a tartós ápolás iránti kereslet és a kapcsolódó kiadások az elöregedési trend ismeretében lényegesen növekedni fognak. A hatályos intézkedések további értékelése hozzájárul a tényeken alapuló szakpolitikai döntéshozatalhoz ezen a téren.

(14)

Bár a szlovén bankszektor viszonylag kisméretű (nem éri el az euroövezeti átlag felét), a legfontosabb bankoknál tartós nyomás nehezedik a – regionális összehasonlításban továbbra is csekély – tőketartalékra és komoly veszélyt jelent a gazdaságra nézve az, hogy a tőke tekintetében ezek a bankok az államtól függnek. Az ismétlődő feltőkésítési igény az állami tulajdonú belföldi bankoknál koncentrálódik. Bár a magánszektor teljes adósságának szintje az euroövezeti átlag és a makrogazdasági egyensúlyhiányhoz kapcsolódó eredménytábla riasztási küszöbértékei alatt van, a probléma strukturális jellegű. Az adósság nagy része a vállalati szektorban koncentrálódik és számos vállalkozás túlzottan eladósodott, ami a nemteljesítő hitelek állományának további növekedéséhez vezet. 2012 végén a vállalati hitelek 23,7 %-a 90 napos vagy azt meghaladó késedelemben volt. A beruházások megkönnyítése, a termelékenység és a versenyképesség fokozása érdekében szükség van a vállalati szektornak történő hitelnyújtás visszaállítására és a vállalati tőkeáttétel-csökkentésre. A stabilitási program további feltőkésítéseket irányoz elő. A hatóságok írásban megerősítették arra vonatkozó kötelezettségvállalásukat, hogy szükség esetén további tőkét biztosítanak. A hitelnyújtás szűkül, és a gyenge bankok, valamint az állam közötti kölcsönhatás erősödik. A vállalati hitelek kamata (az 1 millió EUR-t meghaladó hitelek esetén) Szlovéniában 2 százalékponttal magasabb, mint az euroövezet egészében és ez a felár 2012-ben tovább nőtt. Elfogadták a banki szerkezetátalakításra vonatkozó keretszabályozást, de annak hatékony végrehajtására még szükség van. A banki eszközkezelő társaság marad a bankok szanálásának központi intézményi platformja. A kormány által biztosított legújabb adatokkal kiegészített nemzeti reformprogram ismerteti a banki eszközkezelő társaság felé lebonyolítandó, a szlovén nemzeti bank által végrehajtott, alulról felfelé haladó stresszteszteken alapuló eszköztranszferre vonatkozó terveket.

A hatóságok írásban megerősítették, hogy készen állnak az együttműködésre a Bizottsággal és az Európai Központi Bankkal annak biztosítása érdekében, hogy egyes bankok esetében független eszközminőségi felülvizsgálatokra kerüljön sor. A folyamatnak az egész rendszerre ki kell terjednie, hogy biztosítsa a bankszektor tartós stabilitását. Ez a módszer más országokban alapvető fontosságúnak bizonyult a bizalom, a hitelesség és a piaci hozzáférés visszaállítása szempontjából. Az átfogó pénzügyi ágazati stratégia fontos alapját jelentik az alapos külső értékelés nyomán szerzett információk.

(15)

A nemzeti reformprogram nem részletez a banki felügyelet erősítésére irányuló további lépéseket, amit a 2013. évi részletes vizsgálat szükségesnek ítélt meg. A bankokra vonatkozó felügyeleti intézkedések tekintetében a nemzeti reformprogramban új információ csak a szlovén nemzeti bank által végzendő stressztesztekhez kapcsolódik. Az intézkedések, például a megfelelő makroprudenciális szakpolitikák további vizsgálatát nem tartalmazza a program. A mikroprudenciális felügyelet független szakértő általi felülvizsgálata ugyancsak megkönnyítené a fenti ajánlások végrehajtását.

(16)

2013 márciusában munkaerő-piaci reformot fogadtak el a munkaerő-piaci szegmentáció csökkentése és a munkaerő-piaci rugalmasság erősítése érdekében. A reform az egyéni és csoportos elbocsátások esetén alkalmazott elbocsátási eljárás egyszerűsítése és az elbocsátási költségek csökkentése révén csökkenti a határozatlan idejű szerződések védelmét. A határozott idejű szerződésekre vonatkozó szabályokat a visszaélések felszámolása érdekében tovább szigorították, és korlátozták a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzést. Bár a reform jó irányt jelent, még nem látható, hogy kellően ambiciózus-e ahhoz, hogy lényeges hatást gyakoroljon a munkaerő-piaci szegmentációra és rugalmasságra, és Szlovénia vonzerejére a közvetlen külföldi befektetések szempontjából. Nem történtek megfelelő intézkedések a diákmunkára vonatkozó szabályok által létrejött duális munkaerőpiac kezelésére. A nemzeti reformprogram a jó irányba ható intézkedéseket javasol. 2012-ben a fiatalkori munkanélküliségi ráta Szlovéniában jelentősen, 4,9 százalékponttal nőtt, 20,6 %-ra, az általános munkanélküliségi ráta pedig 0,7 százalékponttal emelkedett, 9 %-ra. A növekvő munkanélküliség ellenére az Európai Szociális Alap által társfinanszírozott aktív munkaerő-piaci intézkedésekben részt vevő munkanélküliek száma az előzetes nemzeti adatok szerint 2012-ben jelentősen csökkent. Nem történtek intézkedések a munkakörnyezetnek a hosszabb aktív életkorhoz való igazítása terén, és csak kezdetleges, személyre szabott, egész életen át tartó tanulást érintő intézkedéseket vagy aktív munkaerő-piaci intézkedéseket fogadtak el a felsőfokú végzettségű fiatalok, az idősebb munkavállalók és az alacsony végzettségűek foglalkoztatásának növelése érdekében. Szlovénia tett néhány intézkedést a készségek és a munkaerő-piaci igények összehangolásának javítása terén. Az állami foglalkoztatási szolgálat kísérleti projektet valósított meg, amelyben azt vizsgálta, hogyan lehet felmérni ezeket az igényeket, de az érdekeltekkel való együttműködés további fejlesztést igényel.

Többet kell tenni a releváns szakképzési és -oktatási programok vonzerejének növelése érdekében. A kkv-k tekintetében is sor kerül további, pályaválasztási tanácsadást szolgáló intézkedésekre. Erősíteni kell a munkaadók szakképzésben és -oktatásban betöltött szerepét is. Az e téren végrehajtott fejlesztés növelné a termelékenységet és a versenyképességet.

(17)

A költség-versenyképesség javítására irányuló szakpolitikai intézkedések csak részlegesek voltak. A kormány 2012-ben a közszférában körülbelül 3 %-kal csökkentette a munkavállalónkénti bruttó nominálbért. 2013. május közepén megállapodás született a szociális partnerekkel a közszférabeli munkaerőköltségek további csökkentéséről. Az infláció alapján indexált minimálbér – az átlagbér arányában kifejezve – a legmagasabbak között van az EU-ban, és 2010-ben jelentős diszkrecionális béremelést hajtottak végre. Bár a munkavállalónkénti nominálbér növekedési rátája 2012-ben negatív volt (– 0,4 %), a fajlagos munkaerőköltségekre mérsékelt pozitív növekedés volt jellemző (0,7 %), mivel a termelékenység csökkenése erőteljesebb volt (– 1,1 %). A termelékenységnövekedést erősítő és a fajlagos munkaerőköltségek tartós csökkentését elősegítő intézkedések hozzájárulnának a versenyképesség visszaállításához.

(18)

A szlovén gazdaságban fontos szerepet játszik az állami tulajdon, amelynek számos jellemzője az 1990-es években lezajlott rendszerváltás óta változatlan maradt. A 90-es években elfogadott privatizációs és vállalati szerkezetátalakítási eszközök azt eredményezték, hogy az állam – különösen a pénzügyi szektorban – domináns maradt. 2011-ben az állami tulajdonú vállalatok a szlovén gazdaság teljes hozzáadott értékének egyhatodát, a vállalati szektor teljes veszteségének pedig mintegy a felét termelték, és az összes munkavállaló egynyolcadát foglalkoztatták. Emellett az állami ellenőrzésű alapok és vállalatok a megnövekedett adósságszintek, a feltőkésítési igények és a jelentős állami garanciák kölcsönhatása révén hatást gyakorolnak az államháztartásra. Az állami tulajdonú vállalatok mérete és gyengesége visszafogja a gazdaság fejlődését és növekedését, és hozzájárul a fennálló egyensúlyhiányhoz. Az állami dominancia és az állami eszközök gyakran rosszul működő kezelése akadályozza a belföldi és külföldi magánbefektetéseket, csökkenti a termelékenységet és a versenyképességet. A nem pénzügyi szektorbeli állami vállalatok és az állami tulajdonú pénzügyi intézmények közötti kereszttulajdonlás továbbterjedési kockázatot teremt, korlátozza a kiigazítást és torzítja a forráselosztást, különös tekintettel az új befektetésekre.

(19)

A nemzeti reformprogram vázolja az állami tulajdonlás és a vállalati tőkeáttétel-csökkentés területére vonatkozó szakpolitikai prioritásokat, de nem részletezi a tervezett intézkedéseket. A 2013. évi részletes vizsgálat körvonalazta az állami tulajdonnal összefüggő gazdasági eredményeket, a közvetlen és a függő fiskális költségek szempontjából, valamint a szokásos kereskedelmi műveletek torzulása tekintetében. A nemzeti reformprogram azonban a pénzügyi vállalatok állami tulajdonlásával összefüggésben csak az összehangolás hiányát említi hátrányként. Összességében a nemzeti reformprogram ugyan tartalmaz pozitív elemeket, de nem nyújt elegendő információt az állami tulajdonban maradó vállalatok stratégiai orientációja tekintetében, és nem tartalmaz részletes, határidőhöz kötött, pénzügyi teljesítményük és irányításuk javítására vonatkozó kötelezettségvállalásokat. A 2012. évi országspecifikus ajánlásoknak megfelelően történt néhány intézkedés a vállalatirányítás javítása és az állami tulajdonú vállalatok privatizációja terén. Elfogadták a Slovenia Sovereign Holding (SSH – a jövőbeli szlovén állami vagyonkezelő) létrehozásáról szóló jogszabályt, de annak hatékony végrehajtására van szükség. Az állami vállalatok vezető testületeibe és felügyelőbizottságaiba való kinevezések nyilvántartása, valamint az érdekeltségek közzétételére vonatkozó előírás hozzájárulhat az átláthatóság növeléséhez. A nemzeti reformprogram bejelentette, hogy 2013 utolsó negyedévére elkészül a privatizációs stratégia, ezt a 2013. május 23-i levél szerint előrehozták a harmadik negyedévre. Időközben a kormány egy listát terjesztett a parlament elé, amelyben 15 vállalatot privatizációra javasolt. A kisebbségi részesedések és a kkv-k mellett a lista jelentős vállalatokat is tartalmaz, például a második legnagyobb bankot, az NKBM-et.

(20)

Szlovéniában nagy a szabályozott szakmák száma és van mozgástere a belépési korlátok jelentős csökkentésének, ami a foglalkoztatás és a verseny szempontjából pozitív hatással járna. A szlovén hatóságok 2012-ben reformfolyamatot indítottak számos szabályozott szakma felülvizsgálatára a jelenlegi szabályozott szakmák jobb meghatározása, az adminisztratív költségek csökkentése és a szakma gyakorlásához való hozzáférés egyszerűsítése céljából. A jogszabályok első – a kézműipar, az idegenforgalom és az építőipar területét érintő – csomagjának elfogadását 2013 elejére tervezték. A kisipar kivételével azonban a reform elmaradt az ütemtervtől. Szlovénia megteremtette a jogi feltételeket egy független versenyhivatal létrehozása számára, de még biztosítania kell, hogy megfelelő személyzet folyamatosan rendelkezésre álljon. A jogszabályt módosítani kell, hogy a hivatal pénzügyi függetlenségének biztosítása érdekében külön költségvetési sort kapjon. Az elsőfokú bírósági eljárás a polgári és kereskedelmi peres ügyekben, valamint a csődeljárásokban indokolatlanul hosszú. Bár vannak pozitív jelek arra vonatkozóan, hogy rövidül a polgári és kereskedelmi ügyek időtartama, további erőfeszítésre van szükség e kérdések kezeléséhez, mivel akadályozzák az üzleti tevékenységet és csökkentik Szlovénia vonzerejét a közvetlen külföldi befektetések szempontjából. Ebben az összefüggésben az egy lakosra jutó bírók számának a nemzeti reformprogramban vázolt, előirányzott csökkentését a hatékonyság jelentős fokozásával kell ellensúlyozni.

(21)

A nemzeti reformprogram megerősíti annak szükségességét, hogy a pénzügyi nehézségekkel küzdő nem pénzügyi vállalatokat át kell alakítani, de a vállalati szerkezetátalakítással összefüggő szakpolitikai kihívás és válasz további, a piaci alapú megoldásokra összpontosító kidolgozást igényel. További intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy az ország vonzóvá váljon a magánbefektetések, többek között a közvetlen külföldi befektetések számára, és biztosítani kell a magánszektorral való tehermegosztást, az adófizetők forrásainak megőrzése érdekében. A szerkezetátalakításnak az átalakított vállalatok állami finanszírozás nélküli értékesítéséhez kell vezetnie.

(22)

Szlovéniában jelenleg zajlik a jogszabályok módosítása a fizetésképtelenségi eljárás hatékonyságának fokozása érdekében. A kormány 2013 áprilisában módosította a pénzügyi műveletekről, a fizetésképtelenségi eljárásról és a kötelező megszüntetésről szóló törvényt. A módosítások pontosítják a fizetésképtelenség fogalommeghatározását és ösztönzőket vezetnek be annak érdekében, hogy a vállalatvezetők időben jelentsék be a fizetésképtelenséget. A jelenlegi fizetésképtelenségi szabályok nem biztosítanak elegendő ösztönzőt és szankciót annak biztosításához, hogy a fizetésképtelenség bejelentésére korai szakaszban sor kerüljön. A kötelező elszámolási eljárások (bírósági eljárásban történő reorganizáció) bonyolultak és az adóst részesítik előnyben, különösen a kkv-k és a mikrovállalkozások esetén. Nincs kellő ösztönzés a bíróságon kívüli, korai rendezésre, ami hozzájárulhatna az életképes vállalkozások folytatásának biztosításához. Új jogszabályokat jelentettek be, amelyek lehetővé teszik a túlzottan eladósodott vállalatok pénzügyi átalakítását a folyamat elején, és az Igazságügyi Minisztérium olyan jogi változtatásokra vonatkozó javaslatok megtételét tervezte, amelyek 2013. május végéig megkönnyítik a bíróságon kívüli szerkezetátalakítást és az adósságátütemezést. Egy előre egyeztetett ütemterv alapján kidolgozott, megfelelő jogi szabályozás, amely összeegyeztethető ösztönzőket biztosít a hitelezők, a tulajdonosok és a vezetés számára, alapvető lenne a fizetésképtelen, de életképes vállalkozások pénzügyi átalakításának megkönnyítéséhez.

(23)

Az európai szemeszterrel összefüggésben a Bizottság elvégezte Szlovénia gazdaságpolitikájának átfogó elemzését, értékelte a stabilitási programot és a nemzeti reformprogramot, valamint bemutatta a részletes vizsgálat eredményeit. Figyelembe vette nemcsak a programok Szlovénia fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy azok megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását uniós szempontoknak a jövőbeli nemzeti döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni. Az alábbi 1–9. ajánlás tükrözi a Bizottság európai szemeszter keretében tett ajánlásait.

(24)

A Tanács ezen értékelés fényében megvizsgálta a stabilitási programot, és arról alkotott véleményét (5) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi.

(25)

A Bizottság által elvégzett részletes vizsgálat és ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta Szlovénia nemzeti reformprogramját és stabilitási programját. A Tanács 1176/2011/EU rendelet 6. cikke szerinti ajánlásait az alábbi ajánlások tükrözik.

(26)

Az európai szemeszter keretében a Bizottság elkészítette az euroövezet egészének gazdaságpolitikájára vonatkozó elemzését is, amely alapján a Tanács külön ajánlásokat intézett azon tagállamokhoz, amelyek pénzneme az euro (6). Szlovéniának, amelynek pénzneme ugyancsak az euro, az említett teljes körű és megfelelő időben történő végrehajtásáról is gondoskodnia kell,

1.

2013-ban és azt követően kellően meghatározott strukturális intézkedésekkel alátámasztva hajtsa végre és erősítse meg a költségvetési stratégiát, hogy biztosítsa a túlzott hiány fenntartható módon történő kiigazítását 2015-ig, valamint a túlzotthiány-eljárás keretében a tanácsi ajánlásban meghatározott strukturálisegyenleg-javítást. A túlzott hiány megszüntetését követően hajtson végre olyan strukturális kiigazítást, amely lehetővé teszi, hogy elérje a középtávú költségvetési célt, amelyet 2017-ig össze kell egyeztetni a Stabilitási és Növekedési Paktummal. A költségvetési egyensúlyhiányok tartós kiigazítása ambiciózus strukturális reformok végrehajtását teszi szükségessé, amelyek javítják a gazdaság alkalmazkodóképességét és élénkítik a potenciális növekedést, valamint a foglalkoztatást. Biztosítson növekedést elősegítő kiadási politikát, fogadjon el intézkedéseket az adózási fegyelem javítása érdekében és hajtson végre intézkedéseket a kiadási oldalon, a közkiadásoknak az államháztartás valamennyi szintjén történő rendszeres felülvizsgálatával alátámasztva. A konszolidáció hitelességének javítása érdekében 2013 végéig fejezze be a strukturális értelemben kiegyensúlyozott/többletet felmutató költségvetési egyenlegre vonatkozó szabály elfogadását, tegye kötelezővé, átfogóvá és átláthatóvá a középtávú költségvetési keretet és erősítse meg a költségvetési politikát ellenőrző független testületek szerepét. Tegyen intézkedéseket az állam függő kötelezettségeinek fokozatos csökkentésére.

2.

Erősítse meg a nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatóságát 2020-on túl is a releváns paraméterek további kiigazításával, többek között a törvényes nyugdíjkorhatárnak a várható élettartam növekedésével való összekapcsolása révén, megőrizve a nyugdíjak megfelelőségét. Fogja vissza a tartós ápolással összefüggő, az elöregedéshez kapcsolódó kiadásokat és javítsa a szolgáltatásokhoz való hozzáférést azáltal, hogy az intézményi ápolás helyett az otthoni ápolást helyezi előtérbe, erősítse meg az ellátások célzottságát és a betegség miatti korlátozottság/ráutaltság kialakulásának csökkentése érdekében erősítse meg a megelőzést.

3.

Biztosítsa, hogy a bérek alakulása, beleértve a minimálbért is, támogassa a versenyképességet és a munkahelyteremtést. Szorosan kövesse nyomon a legutóbbi munkaerő-piaci reform hatásait és szükség esetén állapítsa meg, hogy mely területeken van szükség további intézkedésre a munkahelyteremtés előmozdítása és a szegmentáció felszámolása érdekében, beleértve a diákmunka szabályozását is. Tegyen további intézkedéseket a felsőfokú végzettségű fiatalok, az idősebb munkavállalók és az alacsony végzettségűek foglalkoztatásának növelése érdekében, az erőforrásokat a személyre szabott aktív munkaerő-piaci politikára összpontosítva, és javítva azok hatékonyságát. Kezelje a készségigények és a készségkínálat közötti összhang hiányát a releváns szakképzési és -oktatási programok vonzerejének növelésével és az érdekeltekkel való együttműködés további fejlesztésével a munkaerő-piaci igények értékelése terén.

4.

Európai partnerekkel való együttműködésben tegye meg a szükséges intézkedéseket ahhoz, hogy 2013 júniusában független külső tanácsadót bízzon meg a rendszerszintű banki eszközminőségi felülvizsgálat elvégzésével. 2013-ban fejezze be ezt a folyamatot, a már állami támogatási eljárás hatálya alá tartozó két bank esetében felgyorsítva azt, hogy mérlegük helyreállítása minél előbb megtörténhessen. Álljon készen további tőke biztosítására, amennyiben az eszköztranszfer vagy az eszközminőségi felülvizsgálat során további hiányosságok merülnek fel. Valamennyi intézkedést, ideértve a tőkeigények objektív értékelését, a banki eszközkezelő társasághoz irányuló eszköztranszfert, az eszközvédelmi programot, a szerkezetátalakítási intézkedések operatív megvalósítását az állami támogatásra vonatkozó szabályok teljes körű betartásával kell végrehajtani, amennyiben állami támogatás nyújtására sor került. Ezzel párhuzamosan 2014 márciusáig hajtson végre átfogó ágazati stratégiát, hogy biztosítsa az átalakított bankok magas színvonalú vállalatirányítását és lényegesen javítsa az ágazat irányítását, kockázatkezelését és nyereségességét, többek között konszolidáció révén, amennyiben szükséges. Haladjon előre az NKBM bejelentett privatizációjának előkészítésével és 2013 szeptemberéig dolgozzon ki ambiciózus ütemtervet a bankok közvetett és közvetlen állami részesedéseinek elidegenítésére.

5.

2013 végéig vizsgálja felül a banki szabályozási keretet és e felülvizsgálat alapján erősítse meg a felügyeleti kapacitást, az átláthatóságot és a statisztikai közzétételt.

6.

Gyorsítsa fel a szabályozott szolgáltatások reformját, többek között a belépési korlátok jelentős csökkentésével. A versenyhivatal függetlenségének és megfelelő, valamint autonóm finanszírozásának biztosítása révén javítsa az üzleti környezetet.

7.

A korábbi erőfeszítésekre építve csökkentse tovább a polgári és kereskedelmi peres ügyek elsőfokú bírósági eljárásának időtartamát és a lezáratlan ügyek, különösen a végrehajtási ügyek számát.

8.

A kormány tervezett – 2013 szeptemberéig lezárandó – stratégiájának részeként gazdasági kritériumok alapján sorolja be az alapvető és nem alapvető állami eszközöket, a nem alapvető eszközök elidegenítésének céljával. Megfelelő időben tegye teljes mértékben működőképessé a szlovén állami vagyonkezelőt és ruházza át valamennyi részesedés tulajdonjogát és kezelését a holdingra, esetleg kizárva azokat, amelyek szerepelnek azon vállalatok listáján, amelyeket azonnali teljes privatizációra jelöltek ki. Kezdettől fogva biztosítsa a szlovén vagyonkezelő szakmai irányítását, esetleg nemzetközi szakértők bevonásával és biztosítva az egyértelműen meghatározott, szokásos piaci feltételek szerinti kapcsolatot az érintett vállalatokkal. Az alapvető részesedések vonatkozásában dolgozzon ki ágazatspecifikus stratégiát a nyereségesség és a vállalatirányítás javítására. Vezesse be az állami vállalatok vezető testületeibe és felügyelőbizottságaiba való kinevezések kötelező és a nyilvánosság számára hozzáférhető nyilvántartását, az érdekeltségek közzétételére vonatkozó előírásokkal. Biztosítsa, hogy a szabályozási keret könnyítse meg a nem alapvető eszközök elidegenítését, valamint azt, hogy az adminisztratív korlátok a minimálisra csökkenjenek.

9.

Állapítsa meg a túlzottan eladósodott/alultőkésített, de életképes vállalatok tartós szerkezetátalakítása előtt álló valamennyi jogi és adminisztratív akadályt és kezdje meg azok – piaci alapú megoldások révén történő – felszámolását. Ezzel összefüggésben tegyen intézkedéseket a magánszférával való megfelelő tehermegosztás biztosításához, a magánbefektetések fokozásához, beleértve a külföldi közvetlen befektetéseket, és ahhoz, hogy a szerkezetátalakítás részeként a bajba jutott vállalatoknál hatékonyságnövelést lehessen megvalósítani. 2013 szeptemberéig fogadja el a bíróságon kívüli átalakításhoz szükséges jogi keretet, biztosítva, hogy az összhangban van a fizetésképtelenségre vonatkozó előírásokkal és mind a hitelezőket, mind a részvényeseket ösztönzi arra, hogy bíróságon kívüli átalakítási megállapodásra jussanak. Javítsa a vállalati fizetésképtelenségi eljárások és a bírósági eljárásban történő elszámolások végrehajtását, beleértve a csődeljárásokhoz kapcsolódó, folyamatban lévő bírósági ügyek gyors lezárását, az elidegenítési érték maximalizálása és a nemteljesítő hitelek időben történő és hatékony szanálásának megkönnyítése érdekében.

30.7.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 217/81

(1)

Az Európai Tanács 2010. március 26-án elfogadta a Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a gazdaságpolitikák fokozott összehangolásán alapuló, a foglalkoztatást és növekedést célzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia azokra a kulcsfontosságú területekre összpontosít, amelyeken intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy javuljanak Európa lehetőségei a fenntartható növekedés és a versenyképesség terén.

(2)

A Tanács 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló ajánlást (2010–2014), 2010. október 21-én pedig elfogadta a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot (3), amelyek együtt alkotják az „integrált iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat.

(3)

A tagállami állam-, illetve kormányfők 2012. június 29-én elfogadták a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumot, amely koherens keretet teremt a minden lehetséges ösztönzőt, jogi és szakpolitikai eszközt felhasználó tagállami, uniós és euroövezeti tevékenységek számára. Döntöttek a tagállami szinten megvalósítandó intézkedésekről, és kifejezték teljes körű elkötelezettségüket az Európa 2020 stratégia céljainak megvalósítása és az országspecifikus ajánlások végrehajtása iránt.

(4)

A Tanács 2012. július 10-én ajánlást (4) fogadott el Spanyolország 2012. évi nemzeti reformprogramjáról, valamint véleményezte Spanyolország 2012–2015-ös időszakra vonatkozó stabilitási programját.

(5)

A Bizottság 2012. november 28-án elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2013. évi európai szemeszterét. Ugyancsak 2012. november 28-án a Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést, amelyben Spanyolországot azon tagállamok közé sorolta, amelyek vonatkozásában részletes felülvizsgálatra kerül sor.

(6)

Az Európai Parlament az 1466/97/EK rendelettel összhangban megfelelően részt vett az európai szemeszterben, és 2012. február 7-én elfogadta a 2013. évi éves növekedési jelentés foglalkoztatási és szociális vonatkozásairól szóló állásfoglalást és a 2013. évi éves növekedési jelentéshez való hozzájárulásról szóló állásfoglalást.

(7)

Az Európai Tanács 2013. március 14-én elfogadta a pénzügyi stabilitás, a költségvetési konszolidáció és a növekedést ösztönző intézkedések biztosítására irányuló prioritásokat. Hangsúlyozta, hogy differenciált és növekedésbarát költségvetési konszolidációt kell végrehajtani, helyre kell állítani a gazdaságnak történő hitelnyújtás rendes feltételeit, ösztönözni kell a növekedést és a versenyképességet, kezelni kell a munkanélküliséget és a válság társadalmi következményeit, valamint korszerűsíteni kell a közigazgatást.

(8)

A Bizottság 2013. április 10-én az 1176/2011/EU rendelet 5. cikkének megfelelően közzétette a Spanyolországra vonatkozó részletes vizsgálatok eredményeit. Vizsgálata alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Spanyolország esetében túlzott mértékű makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn. Mindenekelőtt a belső és a külső adósság rendkívül magas szintje jelent továbbra is kockázatot a növekedés és a pénzügyi stabilitás szempontjából; a bankszektor a bankok részben közpénzből történő feltőkésítésének, valamint szerkezetátalakításának folyamatán megy keresztül; a termék- és munkaerőpiacok merevsége hozzájárul a magas szintű és növekvő munkanélküliséghez, általánosságban véve pedig gátolja a gazdasági kiigazítást. Bár a kiigazítás folyamatban van, a szükséges korrekció nagysága folyamatos, határozott politikai fellépést igényel az áru- és szolgáltatáspiacok, a munkaerőpiac, a pénzügyi szektor és az államháztartás területén.

(9)

Spanyolország 2013. április 30-án benyújtotta a 2012–2016-os időszakra vonatkozó 2013. évi nemzeti reformprogramját és 2013. évi stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(10)

A stabilitási programnak az 1466/97/EK rendelet 5. cikkének (1) bekezdése szerinti értékelése alapján a Tanács úgy véli, hogy a programot alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv 2013 tekintetében jórészt megalapozott, azonban a Bizottság szolgálatainak 2013. tavaszi előrejelzésével szemben némi lefelé mutató kockázatnak van kitéve 2014-re és az azt követő időszakra vonatkozóan. Bár a stabilitási program alacsonyabb növekedést prognosztizál a 2014–2016-os időszakban a bizottsági szolgálatok 2013. tavaszi előrejelzésével szemben, ez utóbbi változatlan politikai feltételeken alapul és így nem veszi figyelembe a költségvetési konszolidációt, amely a stabilitási program költségvetési céljainak eléréséhez szükséges. A stabilitási programban vázolt költségvetési stratégia célja a költségvetési hiány 2016-ig történő leszorítása a GDP 3 %-os referenciaértéke alá. A konszolidáció főként a kiadások visszafogásán alapul, a 2012–2016-os időszakban a kiadási hányad 3,7 százalékpontos csökkenésével, azonban néhány bevételnövelő intézkedésre is támaszkodik. Az (újraszámított) strukturális egyenleg (5) alapján a strukturális egyenlegnek a stabilitási programban tervezett éves javulása a GDP 1,2 %-a, 0,4 %-a, 0,9 %-a és 0,9 %-a a 2013–2016-os időszakra vonatkozóan. A túlzott hiány megszüntetését követően a stabilitási program megerősíti a középtávú költségvetési célt, a strukturális értelemben vett egyensúlyi költségvetési pozíció elérését – ezt 2018-ra tervezi elérni. A középtávú költségvetési cél ambiciózusabb a Stabilitási és Növekedési Paktum követelményeinél. A strukturális kiigazítás 2017–2018-ra tervezett üteme a középtávú költségvetési cél elérése felé tett kellő haladást jelent. A stabilitási program szerint az államadósság-ráta 2016-ban tetőzik, majd ezt követően csökken.

A hiány- és adósságkiigazítási pálya megvalósítását lefelé mutató kockázatok övezik. A költségvetési hiánycélok elérését támogató intézkedéseket nem részletezték kellő mértékben, különösen regionális szinten. 2016-ra vonatkozóan a stabilitási program nem javasol intézkedéseket és a korábbi ideiglenes intézkedéseket csak 2014-i hosszabbították meg. Az önkormányzatok reformja révén tervezett megtakarítások a végrehajtással kapcsolatos jelentős kockázatoknak vannak kitéve. Ezen túlmenően bizonytalan a gazdasági, a munkaerő-piaci és a pénzügyi helyzet, valamint a bevételek alakulása a folytatódó jelentős makrogazdasági egyensúlyhiánnyal összefüggésben. A korai nyugdíjbavonulási rendszer reformjának teljes körű megvalósítása és a fenntarthatósági tényezővel kapcsolatos megállapodás elérése csökkentené a kockázatokat a szociális ellátórendszerben. További kockázatok merülnek fel az eszközvédelmi programokhoz/garanciákhoz kapcsolódó függő kötelezettségekből adódóan. Jelentős előrelépés történt a költségvetési jelentéstétel területén, azonban további lehetőségek vannak a költségvetési stabilitási törvény megelőző és korrekciós mechanizmusainak átláthatóbb és időben történő végrehajtására. Továbbra sincs rendszeres és időben történő jelentéstétel a kormányzati hátralékokról, amelyek jelentős összegű fennmaradó állománya miatt ad hoc visszafizetési program kialakítására volt szükség. A kitűzött menetrendhez képest késik a független költségvetési tanács felállítása. Az összes állami bevételre és kiadásra vonatkozó indexálási szabályok javasolt felülvizsgálata költségvetési megtakarítással járna és az áraknak a gazdasági feltételekkel szembeni nagyobb rugalmasságát eredményezné. A nemzeti reformprogram elismeri, hogy szükség van a költséghatékonyság további javítására az egészségügyi és gyógyszerkiadások terén, például a referenciaárak felülvizsgálatával és a gyógyszerkészítmények beszerzésének központosításával, vagy a betegek által fizetendő térítési díj kiterjesztésével.

(11)

Miközben 2012-ben a fogyasztási és környezetvédelmi adókra vonatkozó adóteher jelentős kiegyensúlyozására került sor, az adóbevételek GDP-hez viszonyított aránya Spanyolországban továbbra is az egyik legalacsonyabb az Unióban. Az adórendszer hatékonysága tovább javítható a növekedést jobban elősegítő közvetett adók súlyának növelésével, valamint az adócsalás és adókikerülés elleni küzdelem révén, a költségvetési konszolidációs erőfeszítésekkel összhangban. Spanyolország hozott néhány intézkedést a társasági adó terén kialakult adósságtúlsúly kezelésére, azonban további erőfeszítésekre van szükség a magánszektor nagyfokú eladósodottságával összefüggésben.

(12)

A pénzügyi szektor kiigazítási programja jó úton halad. A bankok szükséges feltőkésítését elvégezték, létrehozták a Sareb eszközkezelő társaságot. A bankok szerkezetátalakítása, az állami támogatási szabályoknak megfelelő határozatokkal összhangban, folyamatos figyelmet igényel a következő évek során. A vállalatok finanszírozási és likviditási problémáinak enyhítésére Spanyolország 2012-ben nagyszabású tervet hajtott végre a vállalatokkal szembeni regionális és helyi önkormányzati tartozások rendezésére (27,3 milliárd EUR) és különböző kezdeményezéseket indított a vállalatok finanszírozási lehetőségeinek szélesítése érdekében. Az említett tervet várhatóan kiterjesztik 2013-ra.

(13)

A munkaerő-piaci helyzet továbbra is súlyos. Egyebek mellett a gazdaságnak a piaci rugalmatlanság körülményei közötti, a hazai kereslettől, valamint az építőipartól eltávolodó átszervezése, továbbá a készségek kereslete és kínálata között mutatkozó eltérés járult hozzá ahhoz, hogy a munkanélküliségi ráta 2013 elején 27 %-ra nőtt. Különös aggodalomra ad okot az ifjúsági munkanélküliségi ráta jelentős, 56 %-ra, és a tartós munkanélküliség teljes munkanélküliségen belüli arányának 44,4 %-ra történő emelkedése 2012 végére. A rendelkezésre álló adatok arra utalnak, hogy a 2012-es a munka-erőpiaci reform nagyobb belső (vállalaton belüli) rugalmassághoz, az elbocsátás költségeinek némi csökkenéséhez, valamint a bérek növekvő mértékű visszafogásához vezet. A reformnak a kitűzött célokhoz viszonyított hivatalos értékelésére, azzal a céllal, hogy szükség esetén kiegészítse azt, a 2013 júliusára vonatkozó nemzeti reformprogramban került sor. A reformok az aktív munkaerő-piaci intézkedések terén továbbra is késlekednek, és még mindig szükség van magának az állami foglalkoztatási szolgálatnak a korszerűsítésére és megerősítésére irányuló lépések megtételére, a magán munkaközvetítők nyitására vonatkozóan a közelmúltban elfogadott intézkedés, csakúgy, mint a nemzeti és regionális foglalkoztatási szolgálatok közötti együttműködés (egységes foglakoztatási portál) pedig még nem működik teljes mértékben.

(14)

A hivatalos képesítéssel nem rendelkező munkanélküliek magas aránya (35 %) és az oktatás és képzés munkaerőpiachoz való nem megfelelő relevanciája hozzájárul a magas ifjúsági munkanélküliségi rátához, valamint a tartós munkanélküliséghez. A 2013 márciusában bemutatott, 2013–2016-os időszakra vonatkozó ifjúsági vállalkozási és foglalkoztatási stratégia magában foglal számos rövid és hosszabb távú intézkedést, amelyek célja a fiatalok foglalkoztatási lehetőségeinek javítása. Ugyanakkor bevezették a kettős szakképzési rendszert és már 2012-ben kísérleti projekteket indítottak. A 2013. évi nemzeti reformprogram rávilágít arra is, milyen fontos az oktatási rendszer reformjának gyors végrehajtása és az oktatás és képzés minőségének javítása.

(15)

Elsősorban a munkaerő-piaci helyzet eredményeként, de a szociális védelemnek a szegénység csökkentésében játszott korlátozott hatékonyságából adódóan is, Spanyolország az uniós átlag alatt van a gyerekeket különösen érintő szegénységet és társadalmi kirekesztést mérő fő mutatók terén. Összességében nem tapasztaltak jelentősebb javulást az új szakpolitikai intézkedések kialakítása terén. A nemzeti reformprogram nem tartalmaz információt a 2013–2016-os időszakra vonatkozó, társadalmi befogadásról szóló nemzeti cselekvési terv tartalmát, sem a jóváhagyásával kapcsolatos időkeretet illetően. A fő kihívások abban rejlenek, hogy szükség van a célok és források ésszerűsítésére egy megfelelő szakpolitikai keretben, a kormányzás és az intézményközi együttműködés javítására nemzeti, regionális és helyi szinten, az eljárások egyszerűsítésére a szociális támogatást igénylők számára és a mobilitás akadályainak felülvizsgálatára. Némi előrelépés történt a gyermekszegénység elleni küzdelemmel kapcsolatos, valamint a családtámogató szolgáltatások hatékonyságát javító intézkedések terén.

(16)

Az üzleti környezet gyengeségei, mint például a hazai piac szegmentációja vagy a piacra lépés korlátai a szolgáltatási szektorban, hátráltatják a munkahelyteremtést, és a reform előrehaladása ezen a területen a 2012. szeptemberi reformtervben előirányzottaknál hosszabb időt vesz igénybe. Az egységes piacról szóló törvénytervezet első változatát a kormány 2013 januárjában fogadta el és végleges parlamenti jóváhagyására a tervek szerint 2013 végéig kerül sor. A 2013-as nemzeti reformprogramban megerősített kötelezettségvállalások értelmében a szakmai szolgáltatásokról szóló törvénytervezet első változata 2013. június végéig készül el, a vállalkozásról és a vállalkozás nemzetközivé válásáról szóló törvény végleges elfogadására pedig 2013 vége előtt kerül sor. E reformok várható hatásainak ellenére további lehetőségek vannak a piacra történő be- és kilépés korlátainak további könnyítésére, különösen a működési engedélyekhez szükséges idő csökkentése és a fizetésképtelenségi keret felülvizsgálata révén. Ezen felül a vállalkozások növekedésének szabályozási és egyéb korlátait kezelni kell. A közelmúltbeli reformok ellenére a nagy alapterületű kiskereskedelmi üzlethelyiségek piacára való belépés korlátai továbbra is korlátozzák a versenyt a kiskereskedelmi ágazatban. 2012 szeptemberében a kormány elfogadott egy törvénytervezetet, amely hat ágazatban összevonta a nemzeti versenyhatóságokat a felügyeleti és a szabályozó hatóságokkal, ezzel létrehozva egy egységes szervet, a nemzeti piac- és versenybizottságot. Ez a reform a versenyjogi elvek következetes alkalmazását célozza a különböző gazdasági ágazatok teljes szélességében. A jelzáloghitel-kamatok és -törlesztések adóból történő levonhatóságának 2012-es megszüntetése szükséges volt ahhoz, hogy az ösztönzők más irányba mozduljanak el a lakástulajdonlásról, a szélesebb és hatékonyabb bérleti piac megteremtésére (amely szintén elősegítené a munkavállalók mobilitását) tett erőfeszítések azonban még kezdeti szakaszban vannak.

(17)

A villamosenergia-elszámolásokkal kapcsolatos hiányt, amelyhez a költségvetés vonatkozásában jelentős mértékű potenciális függő kötelezettség kapcsolódik, és amely nem elhanyagolható makrogazdasági kockázatokat foglal magában, nem kezelték meggyőző módon, mivel a 2012 folyamán és 2013 elején megtett intézkedések elégtelennek bizonyultak. A 2013-as nemzeti reformprogramban a kormány bejelentette, hogy 2013. június végéig a villamosenergia-ágazat további reformjára vonatkozó törvénytervezetet terjesztenek elő. További lehetőség van a verseny javítására a lakossági villamosenergia-piacon. A közlekedési infrastruktúra elegendő, azonban van még lehetőség a beruházások kiválasztásának szigorítására és a meglévő hálózatok hatékony karbantartásának priorizálására. A tervezett független megfigyelőközpont létrehozása segítene ebben a tekintetben. Ugyanakkor technikai és jogi akadályok gátolják a versenyt a vasúti teher- és személyszállítás terén.

(18)

A nagymértékben decentralizált környezet fokozott koordinációt igényel a különböző közigazgatások között a költségek csökkentése, valamint a vállalkozásokra és a háztartásokra nehezedő adminisztratív teher korlátozása érdekében. Ebből a célból számos kezdeményezésre került sor vagy van folyamatban. 2013 februárjában a kormány önkormányzati reformról szóló törvénytervezetet terjesztett elő (a parlamentnek 2013 végéig kell elfogadnia) és a közigazgatás reformjával foglalkozó bizottságot hoztak létre. Ez a bizottság 2013. június végéig javaslatokat terjeszt elő a spanyol közigazgatás reformjára vonatkozóan. Az igazságszolgáltatási rendszer munkájának javítását célzó reformok folyamatban vannak, bár néhány intézkedés késlekedik és további lehetőség van a spanyol bírói kar hatékonyságának javítására.

(19)

Az európai szemeszterrel összefüggésben a Bizottság elvégezte Spanyolország gazdaságpolitikájának átfogó elemzését, értékelte a stabilitási programot és a nemzeti reformprogramot. Figyelembe vette nemcsak a programok Spanyolország fenntartható költségvetési és társadalmi-gazdasági politikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy a jövőbeli nemzeti döntéseknél az uniós szempontok beépítésével kell megerősíteni az Unió átfogó gazdasági kormányzását. A Bizottság európai szemeszter keretében tett ajánlásait az alábbi 1–9. ajánlás tükrözi.

(20)

A Tanács ezen értékelés fényében megvizsgálta a stabilitási programot, és arról alkotott véleményét (6) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi.

(21)

A Bizottság részletes vizsgálatának eredményei és ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a nemzeti reformprogramot és a stabilitási programot. Az értékelés megállapítja, hogy a javasolt reform ütemterv átfogó és a jó irányba halad. Ugyanakkor az értékelés hangsúlyozza a hiányzó reformok elfogadásának és hatékony végrehajtásának sürgős voltát, hogy mielőbb kifejthessék várható pozitív hatásaikat. A Tanácsnak az 1176/2011/EU rendelet 6. cikke szerinti ajánlásait az alábbi 1., 2., 3., 4., 5., 7., 8. és 9. ajánlás tükrözi.

(22)

Az európai szemeszter keretében a Bizottság elkészítette az euroövezet egészének gazdaságpolitikájára vonatkozó elemzését is, amely alapján a Tanács külön ajánlásokat (7) intézett azon tagállamokhoz, amelyek pénzneme az euro. Spanyolországnak, amelynek pénzneme ugyancsak az euro, az említett ajánlások teljes körű és megfelelő időben történő végrehajtásáról is gondoskodnia kell,

1.

A túlzotthiány-eljárás keretében elfogadott tanácsi ajánlásoknak megfelelően hajtson végre strukturális költségvetési kiigazítást a túlzott hiány 2016-ig történő korrekciója érdekében. Ebből a célból a kormányzat valamennyi szintjén hajtsa végre a 2013. évi költségvetési tervben elfogadott intézkedéseket, valamint erősítse meg a középtávú költségvetési stratégiát a 2014–2016-ra vonatkozó egyértelműen meghatározott strukturális intézkedésekkel. A költségvetési egyensúlyhiány tartós korrekciójának előfeltétele a nagyívű strukturális reformok hiteles végrehajtása, amely növelné az alkalmazkodási képességet és lendületet adna a potenciális növekedésnek és a foglalkoztatásnak. A túlzott hiány korrekciójának megvalósítását követően folytassa megfelelő ütemben a strukturális kiigazítást, hogy 2018-ig elérje a középtávú célt. Biztosítsa a költségvetési stabilitási törvényben előírt megelőző és korrekciós intézkedések szigorú és átlátható érvényesítését. 2013 végéig hozzon létre független költségvetési hatóságot, amely elemzéseket készít, tanácsot ad, figyelemmel kíséri a költségvetési politika nemzeti és uniós költségvetési szabályoknak való megfelelését. Javítsa az állami kiadások hatékonyságát és minőségét a kormányzat valamennyi szintjén, valamint 2014 márciusáig végezze el a jelentősebb kiadási tételek módszeres felülvizsgálatát. Növelje az egészségügyi szektor költséghatékonyságát, a kiszolgáltatott csoportok hozzáférésének fenntartása mellett, például a kórházak gyógyszerre fordított kiadásainak csökkentése, az ellátások típusai közötti koordináció erősítése és a források hatékony felhasználására vonatkozó ösztönzők javítása révén. Hozzon intézkedéseket a kormányzati hátralékok fennmaradó összegének csökkentésére, további felhalmozódásuk elkerülésére, és rendszeresen tegye közzé a fennmaradó összegekre vonatkozó adatokat. Annak érdekében, hogy csökkentse az államháztartás kiadásai és bevételei esetében az ún. „ragadós árak” jelenségét, kellő időben fogadja el az árindexálás megszüntetésére irányuló törvényt, hogy az 2014 elejéig hatályba léphessen, és fontoljon meg további lépéseket az indexálási záradék alkalmazásának korlátozása érdekében. 2013 végéig véglegesítse a fenntarthatósági tényező szabályozását, a nyugdíjrendszer hosszú távú pénzügyi stabilitásának biztosítása érdekében, beleértve a nyugdíjkorhatárnak és a nyugdíjjuttatásoknak a várható élettartamban bekövetkező változásokhoz való hozzáigazítását.

2.

2014 márciusáig végezze el az adórendszer módszeres felülvizsgálatát. Fontolja meg a közvetlen adókkal kapcsolatos kedvezmények további korlátozását, mérje fel a lehetőségeket a csökkentett héakulcsok alkalmazásának további korlátozására, és tegyen további lépéseket a környezetvédelmi adóztatás területén, különös tekintettel a jövedéki adókra és az üzemanyag-adókra. Hozzon további intézkedéseket a társasági adó terén kialakult adósságtúlsúly kezelésére. Fokozza az árnyékgazdaság és a be nem jelentett munkavégzés elleni küzdelmet.

3.

Hajtsa végre a pénzügyi szektornak a pénzügyi intézmények feltőkésítésére vonatkozó programját, beleértve a 2012 novemberében elfogadott, nem banki közvetítést elősegítő intézkedéseket.

4.

2013 júliusáig véglegesítse a 2012-es munkaerő-piaci reform értékelését, amely kiterjed annak minden célkitűzésére és intézkedésére, és szükség esetén 2013 júliusáig nyújtson be módosításokat. 2013 júliusáig fogadja el a nemzeti foglalkoztatási tervet és sürgősen léptessen életbe eredményorientált reformokat az aktív munkaerő-piaci politikára vonatkozóan, többek között az útmutatás hatékonyságának és célzottságának erősítése révén. Erősítse meg és korszerűsítse az állami foglalkoztatási szolgálatokat, hogy biztosítsa a munkanélküliek számára a profiljuknak és képzési igényeiknek megfelelően, hatékony és egyénre szabott segítséget. Javítsa az idősebb és alacsony képzettségű munkavállalók átképzési programjainak hatékonyságát. Tegye teljesen működővé az egységes foglakoztatási portált és gyorsítsa fel a köz- és magánszféra közötti együttműködés végrehajtását a munkahely-közvetítő szolgáltatások terén, hogy már 2013-ban biztosítani lehessen annak hatékony alkalmazását.

5.

Hajtsa végre és kísérje szorosan figyelemmel az ifjúsági munkanélküliség elleni küzdelemre vonatkozóan a fiatalok 2013–2016-os vállalkozási és foglalkoztatási stratégiájában előírt intézkedések hatékonyságát, például az európai ifjúsági garancia révén. Folytassa az erőfeszítéseket az oktatás és képzés munkaerő-piaci igényekhez való jobb hozzáigazítása, a korai iskolaelhagyás arányának csökkentése, valamint az egész életen át tartó tanulás ösztönzése érdekében, különösen a kettős szakképzési rendszer alkalmazásának a kísérleti szakaszon túli meghosszabbításával, valamint a tanulók teljesítményére vonatkozó átfogó monitoringrendszer 2013 végéig történő bevezetésével.

6.

Fogadja el és hajtsa végre a szegénység és a társadalmi kirekesztés veszélyének kitett személyek számának csökkentésére szolgáló szükséges intézkedéseket a munkaerőpiacról kiszorultak foglalkoztathatóságának javítása érdekében az aktív munkaerő-piaci intézkedések erősítésével, valamint a támogatási intézkedések célzottságának és növekvő hatékonyságának és eredményességének javításával, beleértve a minőségi családtámogató szolgáltatásokat.

7.

Sürgősen fogadja el és hajtsa végre az egységes piacról szóló törvénytervezetet, és gyorsítsa fel a gyors végrehajtáshoz szükséges valamennyi kiegészítő intézkedést. Biztosítsa az újonnan létrehozott szabályozó hatóság hatékonyságát, autonómiáját és függetlenségét. 2013 végéig, a szakmai tevékenységek gyakorlásának és az azokhoz való hozzáférés valamennyi indokolatlan korlátozásának megszüntetése érdekében, fogadja el és hajtsa végre a szakmai egyesületekről és szolgáltatásokról szóló törvényt, valamint a vállalkozásokról szóló törvényt. Csoportosítsa át és koncentrálja a vállalkozások nemzetközivé válására irányuló támogatási rendszereket. Csökkentse az engedélyezési eljárások (köztük a gazdasági tevékenységekre vonatkozók) számát és rövidítse le azok idejét, terjessze ki a „gyors engedély” alkalmazásának megközelítését a kiskereskedelemtől eltérő tevékenységekre. Vizsgálja felül a vállalkozásokra és egyénekre vonatkozó fizetésképtelenségi kereteket, többek között a vállalkozók személyes felelősségének korlátozása, valamint a csődbe ment vállalkozások újrakezdésének megkönnyítése útján. Törölje el a nagyméretű kiskereskedelmi üzlethelyiségek létesítésére vonatkozó, nem indokolható korlátozásokat. 2014 márciusáig vizsgálja felül szabályozási keretének hatékonyságát a lakásbérleti piac fejlődésének támogatása érdekében.

8.

Kezelje a villamosenergia-elszámolásokkal kapcsolatos hiányt a villamosenergia-szektor strukturális reformjának 2013 végéig történő elfogadása és végrehajtása révén. Fokozza erőfeszítéseit a villamosenergia- és gázvezeték-hálózatának a szomszédos országok hálózataival való teljes összekötése érdekében. Csökkentse az államháztartás nem jövedelmező közlekedési infrastruktúrából eredő függő kötelezettségeit. Hozzon létre egy független megfigyelőközpontot a jövőbeni jelentősebb infrastrukturális projektek értékelésének elősegítése érdekében. Tegyen intézkedéseket a hatékony verseny biztosítása érdekében a vasúti teherszállítás és személyszállítás terén.

9.

Az ismertetett menetrendnek megfelelően fogadja el az önkormányzati reformot, és 2013 októberéig dolgozzon ki a teljes közigazgatás hatékonyságának fokozására vonatkozó tervet. Fogadja el és hajtsa végre a folyamatban lévő reformokat az igazságszolgáltatási rendszer hatékonyságának növelése érdekében.

30.7.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 217/86

(1)

Az Európai Tanács 2010. március 26-án elfogadta a Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a gazdaságpolitikák fokozott összehangolásán alapuló, a foglalkoztatást és növekedést célzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia azokra a kulcsfontosságú területekre összpontosít, amelyeken intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy javuljanak Európa lehetőségei a fenntartható növekedés és a versenyképesség terén.

(2)

A Tanács 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló ajánlást (2010–2014), 2010. október 21-én pedig elfogadta a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot (3), amelyek együtt alkotják az „integrált iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat.

(3)

A tagállamok állam- és kormányfői 2012. június 29-én elfogadták a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumot, amely koherens keretet teremt a minden lehetséges ösztönzőt, jogi és szakpolitikai eszközt felhasználó tagállami, uniós és euroövezeti tevékenységek számára. Döntöttek a tagállami szinten megvalósítandó intézkedésekről, és kifejezték teljes körű elkötelezettségüket az Európa 2020 stratégia céljainak megvalósítása és az országspecifikus ajánlások végrehajtása iránt.

(4)

A Tanács 2012. július 10-én ajánlást (4) fogadott el Svédország 2012. évi nemzeti reformprogramjáról, valamint véleményezte Svédország 2012–2015-ös időszakra vonatkozó konvergenciaprogramját.

(5)

A Bizottság 2012. november 28-án elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindítja a gazdaságpolitikai koordináció 2013. évi európai szemeszterét. A Bizottság továbbá az 1176/2011/EU rendelet alapján 2012. november 28-án elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést, amelyben Svédországot azon tagállamok közé sorolta, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor.

(6)

Az Európai Parlament az 1466/97/EK tanácsi rendelettel összhangban megfelelően részt vett az európai szemeszterben, és 2013. február 7-én elfogadta a 2013. évi éves növekedési jelentés foglalkoztatási és szociális vonatkozásairól szóló állásfoglalást és a 2013. évi éves növekedési jelentéshez való hozzájárulásról szóló állásfoglalást.

(7)

Az Európai Tanács 2013. március 14-én elfogadta a pénzügyi stabilitás, a költségvetési konszolidáció és a növekedést ösztönző intézkedések biztosítására irányuló prioritásokat. Hangsúlyozta, hogy differenciált és növekedésbarát költségvetési konszolidációt kell végrehajtani, helyre kell állítani a gazdaságnak történő hitelnyújtás rendes feltételeit, ösztönözni kell a növekedést és a versenyképességet, kezelni kell a munkanélküliséget és a válság társadalmi következményeit, valamint korszerűsíteni kell a közigazgatást.

(8)

A Bizottság az 1176/2011/EU rendelet 5. cikke értelmében 2013. április 10-én közzétette a Svédországra vonatkozó részletes vizsgálatának eredményeit. A Bizottság elemzése arra enged következtetni, hogy Svédországban makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn, amely nyomon követést és szakpolitikai intézkedéseket igényel. A továbbiakban is figyelemmel kell lenni különösen a magánszektor eladósodottságával és a hitelállomány-leépítéssel kapcsolatos makrogazdasági fejleményekre, a lakáspiacon továbbra is fennálló hiányosságokkal együtt. Noha a folyó fizetési mérleg nagy többlete a nagy hiányokkal ellentétben nem emeli a kockázatot, a Bizottság továbbra is nyomon követi a svédországi folyó fizetési mérleggel kapcsolatos fejleményeket.

(9)

2013. április 19-én Svédország benyújtotta a 2012–2017 közötti időszakra vonatkozó konvergenciaprogramját és 2013. évi nemzeti reformprogramját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(10)

A konvergenciaprogramnak az 1466/97/EK rendelet szerinti értékelése alapján a Tanács úgy véli, hogy a programban szereplő költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv 2013-ra megalapozott. A kormány 2013-ban 1,2 %-os, 2014-ben pedig 2,2 %-os GDP-növekedéssel számol, míg a Bizottság 1,5 %-os és 2,5 %-os növekedést vár. A konvergenciaprogramban körvonalazott költségvetési stratégia célja az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságának a svéd költségvetési keretszabályok betartása mellett történő biztosítása, többek között az államháztartás nettó hitelnyújtása terén a GDP 1 %-át kitevő átlagos többlet elérése az üzleti ciklus során. Az államháztartási egyenleg 2011-ben a GDP 0,2 %-át kitevő csekély többletet követően 2012-ben már 0,5 %-os hiányt mutatott. A konvergenciaprogram megerősíti a GDP –1,0 %-ára vonatkozó korábbi középtávú költségvetési célt. A középtávú költségvetési cél összhangban van a Stabilitási és Növekedési Paktum követelményeivel. A konvergenciaprogram a strukturális államháztartási egyenleg tekintetében – a Bizottság által újraszámolt adatok alapján – azzal számol, hogy a 2012–13-ban tapasztalt mintegy 0,4 %-os csekély mértékű hiány után 2014-ben és azt követően többlet alakul ki. Ezért a középtávú költségvetési cél valószínűleg teljesíthető a programidőszak alatt. A konvergenciaprogramban foglalt információk szerint az államháztartási kiadások növekedési rátája – a diszkrecionális bevételi intézkedések nélkül – 2012-ben és 2013-ban felülmúlja a középtávú potenciális GDP-növekedésre vonatkozó referenciaértéket, de 2014-ben alatta lesz. A költségvetési célkitűzéseket érintő kockázatok korlátozottak, még további 2014. évi expanzív diszkrecionális intézkedések lehetőségének figyelembevételével is. A konvergenciaprogram szerint a GDP 60 %-ában meghatározott referenciaérték alatt lévő adósságráta az előrejelzések szerint 2013-ban ideiglenesen a GDP 42 %-ára fog emelkedni, de 2015-ben a GDP 40 %-ára esik majd vissza. A Bizottság előrejelzései szerint az adósságráta 2014-ben 39 %-ra fog csökkenni.

(11)

A magánszektor nagyarányú eladósodottsága (2012-ben a GDP 235 %-a) továbbra is aggodalomra ad okot. A háztartásoknak a GDP 80 %-a, illetve a rendelkezésre álló jövedelem nagyjából 170 %-a körül mozgó adósságállománya csak a közelmúltban stabilizálódott, és – tekintve a hitelállomány további bővülését és a jelzáloghitelek lassú törlesztési ütemét – nem valószínű, hogy a közeljövőben csökkenni fog. A kamatfizetések jelenlegi levonhatósága az adóból és a csekély mértékű rendszeresített ingatlanadó hozzájárul a svéd ingatlanadózás terén tapasztalható túlzott torzuláshoz, amelynek eredményeképp jelentős adósságok keletkeznek. Ezenfelül az új beruházásokra fordított tőke és a lakáscélú hitelek marginális effektív adókulcsa közötti viszonylag nagy különbség miatt a társaságoknál továbbra is jellemző lesz az adósságfinanszírozás túlsúlya. Svédország a közelmúltban korlátozta a csoporton belüli kamatköltségeket, de nem rendelkezik átfogó rendszerrel az adósság-sajáttőke adókülönbségeinek ellentételezésére. A GDP 149 %-át kitevő vállalati hitelek továbbra is jelentősek.

(12)

Jóllehet a svéd lakáspiac a közelmúltban stabilnak mutatkozott, előfordulhat, hogy a későbbiekben az instabilitás forrása lesz. A kínálati oldalt illetően a svéd lakáspiacot bizonyos hiányosságok jellemzik, ami hozzájárulhat ahhoz, hogy megemelkedjenek a lakásárak és az kedvezőtlen bezáródási hatást vált ki. A svéd építőipari befektetések a többi skandináv ország befektetéseinek csupán felét teszik ki, a GDP és a népesség arányában egyaránt. Jelenleg a hosszas, önkormányzati hivatali eljárások miatt egy új projekt beindítása gyakran több évet vesz igénybe. E folyamatok ésszerűsítése fokozná a lakáskínálat rugalmasságát, előmozdítaná a versenyt az építőiparban és csökkentené az építési költségeket. További reformok szükségesek a bérleti díjak meghatározásának rendszerében annak érdekében, hogy a piaci szereplők megfelelő áron alakíthassák ki a bérlemények optimális kínálatát. A lakáspiac elégtelenségeinek kezelése valószínűleg elősegíti majd a háztartások adósságszintjének csökkentését, mivel ezek szorosan összefüggnek.

(13)

Svédországban a munkanélküliségi ráta a fiatalok, a migráns háttérrel rendelkezők és az alacsony képzettségű munkavállalók körében általában messze a munkaképes korú népesség többi részénél tapasztalható arány és az uniós átlag felett marad. E probléma megoldására Svédország számos új intézkedést tett. A migráns háttérrel rendelkezők munkaerőpiacra történő bevonását célzó intézkedések kezdeti eredményeként a munkanélküliségi ráta csökkent, de további erőfeszítésekre van szükség a közöttük és a népesség többi része közötti különbségek visszaszorítása érdekében. A fiatalok eddig nem részesültek számottevően az említett intézkedések előnyeiből. Számos ígéretes intézkedés született vagy van folyamatban; többek között olyan, a munkaerőpiacra történő bevezetésre vonatkozó megállapodások, amelyek teljesen független szociális partnerek által köttetnek a svéd bérmegállapítási modell alapján. A tanulószerződéses gyakorlati képzések és a munkahelyi környezetben történő szakképzés egyéb típusainak megszilárdítására irányuló erőfeszítések is teljes mértékben relevánsak, de a kívánt hatás elérése érdekében még ambiciózusabbnak kell lenniük. További előrelépésre lenne mód a foglalkoztatásvédelmi jogszabályok felülvizsgálata és a fiatalokra vonatkozó munkahelyi garanciák előnyeinek kihasználása révén. Az általános állami támogatások helyett a leginkább rászorulókra irányuló, konkrétabb intézkedéseket kellene előtérbe helyezni. A svéd munkahelyi garanciák keretében az Állami Foglalkoztatási Szolgálaton keresztül munkát kereső és legalább 90 napja munkanélküli fiatalok számára célzott szolgáltatásokat nyújtanak, hogy elősegítsék esélyeik javítását a kívánt munkahely megtalálása és az oktatási lehetőségek terén. A garanciák jelenleg azonban kevésbé hatékonyan célozzák meg azon fiatalokat, akik nem vesznek részt az oktatásban vagy a képzésben, illetve nincsenek bejelentve az Állami Foglalkoztatási Szolgálatnál. A 2012. évi ajánlással összhangban Svédország tanulmányt készíttetett az éttermek és vendéglátó-ipari szolgáltatások esetében alkalmazott csökkentett héakulcsnak az árakra, munkabérekre és a fiatalok foglalkoztatására gyakorolt hatásának felülvizsgálatáról, amelynek előzetes eredményei 2014 januárjában, végkövetkeztetései pedig 2016-ban születnek meg. E felülvizsgálat lényeges lesz, tekintve ezen intézkedés költséghatékonysága kapcsán felmerült aggályokat.

(14)

Az európai szemeszterrel összefüggésben a Bizottság elvégezte Svédország gazdaságpolitikájának átfogó elemzését, értékelte a konvergenciaprogramot és a nemzeti reformprogramot, és részletes vizsgálatot végzett. Figyelembe vette nemcsak a programok Svédország fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy azok megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Európai Unió átfogó gazdasági kormányzását uniós szempontoknak a jövőbeli nemzeti döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni. A Bizottságnak az európai szemeszter keretében megfogalmazott ajánlásait az alábbi 1–4. ajánlás tükrözi.

(15)

A Tanács ezen értékelés fényében megvizsgálta a konvergenciaprogramot, és arról alkotott véleményét (5) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi,

(16)

A Bizottság részletes vizsgálata és ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a nemzeti reformprogramot és a konvergenciaprogramot. Az 1176/2011/EU rendelet 6. cikke szerinti ajánlásait különösen az alábbi 2. és 3. ajánlás tükrözi,

1.

Hajtsa végre a szükséges intézkedéseket a növekedést elősegítő költségvetési politika folytatása érdekében és őrizze meg szilárd költségvetési pozícióját, biztosítva a középtávú költségvetési célnak való megfelelést a programidőszakban.

2.

Továbbra is kezelje a magánszektor eladósodottságával kapcsolatos kockázatokat a túlzott adókedvezmények csökkentése révén a lakáspiaci adózás terén azáltal, hogy fokozatosan megszünteti a jelzáloghitelekre vonatkozó kamatfizetések adóból történő levonhatóságát vagy/és növeli az ingatlanadót. Tegyen további intézkedéseket az óvatos hitelezés ösztönzése érdekében a jelzáloghitelek törlesztését előmozdító intézkedések révén. Csökkentse tovább a társasági adók terén bekövetkezett torzulások mértékét.

3.

Javítsa a lakáspiac hatékonyságát a bérleti díjak meghatározási rendszere további reformjainak megszüntetése, valamint a lakók és a lakástulajdonosok közötti szerződési szabadság biztosítása révén. Mozdítsa elő a fokozott versenyt az építőiparban és vizsgálja felül a tervezési, övezetkialakítási és jóváhagyási eljárásokat a célból, hogy fokozódjék az átláthatóság, lerövidüljenek az átfutási időtartamok és csökkenjenek az építőipari vállalkozások piacra lépését gátló korlátok.

4.

Szigorúbb és célzottabb intézkedések révén erősítse meg az alacsony képzettségű fiatal munkavállalók és a migráns háttérrel rendelkezők munkaerőpiacra történő bevonását foglalkoztathatóságuk és az e csoport iránti munkaerő-piaci kereslet javítása érdekében. Fokozza a képzésből a munkába való átmenet elősegítésére irányuló erőfeszítéseket, egyebek mellett a munkahelyi környezetben történő tanulás, a tanulószerződéses gyakorlati képzések vagy a foglalkoztatást és az oktatást összekapcsoló egyéb szerződésfajták szélesebb körű alkalmazása révén. Valósítsa meg az ifjúsági garanciát, hogy az kiterjedjen az oktatásban vagy képzésben nem részesülő fiatalokra is. Fejezze be a munkahelyteremtés támogatása tekintetében az éttermek és vendéglátó-ipari szolgáltatások esetében jelenleg alkalmazott csökkentett héakulcs hatékonyságának felülvizsgálatát és vonja le a következtetéseket.

30.7.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 217/89

(1)

Az Európai Tanács 2010. március 26-án elfogadta a Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a gazdaságpolitikák fokozott összehangolásán alapuló, a foglalkoztatást és növekedést célzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia azokra a kulcsfontosságú területekre összpontosít, amelyeken intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy javuljanak Európa lehetőségei a fenntartható növekedés és a versenyképesség terén.

(2)

A Tanács 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló ajánlást (2010–2014), 2010. október 21-én pedig elfogadta a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot (3), amelyek együtt alkotják az „integrált iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat.

(3)

A tagállamok állam-, illetve kormányfői 2012. június 29-én elfogadták a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumot, amely koherens keretet teremt a minden lehetséges ösztönzőt, jogi és szakpolitikai eszközt felhasználó tagállami, uniós és euroövezeti tevékenységek számára. Döntöttek a tagállami szinten megvalósítandó intézkedésekről, és kifejezték teljes körű elkötelezettségüket az Európa 2020 stratégia céljainak megvalósítása és az országspecifikus ajánlások végrehajtása iránt.

(4)

A Tanács 2012. július 10-én ajánlást (4) fogadott el Hollandia 2012. évi Nemzeti Reformprogramjáról, valamint véleményezte Hollandia 2012–2015-es aktualizált stabilitási programját.

(5)

A Bizottság 2012. november 28-án elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2013. évi európai szemeszterét. Ugyancsak 2012. november 28-án a Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést, amelyben Hollandiát azon tagállamok közé sorolta, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor.

(6)

Az Európai Parlament az 1466/97/EK rendelettel összhangban megfelelően részt vett az európai szemeszterben, és 2013. február 7-én elfogadta a 2013. évi éves növekedési jelentés foglalkoztatási és szociális vonatkozásairól szóló állásfoglalást és a 2013. évi éves növekedési jelentéshez való hozzájárulásról szóló állásfoglalást.

(7)

Az Európai Tanács 2013. március 14-én elfogadta a pénzügyi stabilitás, a költségvetési konszolidáció és a növekedést ösztönző intézkedések biztosítására irányuló prioritásokat. Hangsúlyozta, hogy differenciált és növekedésbarát költségvetési konszolidációt kell végrehajtani, helyre kell állítani a gazdaságnak történő hitelnyújtás rendes feltételeit, ösztönözni kell a növekedést és a versenyképességet, kezelni kell a munkanélküliséget és a válság társadalmi következményeit, valamint korszerűsíteni kell a közigazgatást.

(8)

A Bizottság 2013. április 10-én az 1176/2011/EU rendelet 5. cikkének megfelelően közzétette a Hollandiára vonatkozó részletes vizsgálat eredményeit. Vizsgálata alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Hollandiában makrogazdasági egyensúlyhiány tapasztalható, de nem túlzott mértékben.

(9)

Hollandia 2013. április 29-én benyújtotta a 2013. évi nemzeti reformprogramját és a 2012–2017 közötti időszakra vonatkozó stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(10)

A stabilitási programnak az 1466/97/EK rendelet szerinti értékelése alapján a Tanács úgy ítéli meg, hogy Hollandia jelentős mértékű konszolidációs intézkedéseket hajtott végre 2011–2013 folyamán, de a költségvetési erőfeszítés valószínűleg nem lesz elég a túlzott hiány 2013-ban történő megszüntetéséhez, főként a vártnál rosszabb gazdasági fejlemények fényében. A stabilitási programban szereplő költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv nagyjából megalapozott. A stabilitási program 2013-ra és 2014-re –0,4 %-os, illetve 1,1 %-os reálgazdasági növekedést vetít előre, ami elég közel van a Bizottság szolgálatainak 2013. tavaszi előrejelzésében szereplő –0,8 %-hoz, illetve 0,9 %-hoz. A stabilitási program azt tűzi ki célként, hogy az államháztartási hiány 2014-től fenntartható módon a GDP 3 %-a alá csökkenjen. A stabilitási program nem hivatkozik kifejezetten a középtávú költségvetési célkitűzésre, ami arra enged következtetni, hogy megerősítik az előző évi stabilitási programban közölt –0,5 %-os középtávú célt. A középtávú költségvetési cél összhangban van a Stabilitási és Növekedési Paktum követelményeivel. Emellett, míg a program 2015-ben a strukturális egyenlegnek az éves minimális strukturális követelménnyel összhangban strukturális értelemben a GDP 0,5 %-át kitevő csökkenését várja, 2016-ban a strukturális egyenleg várhatóan a GDP 0,4 %-ának megfelelő mértékben romlik, majd 2017-ben a GDP 0,1 %-ával javul, és így elmarad a megfelelő kiigazítási pályától. A Bizottság szolgálatainak 2013. tavaszi előrejelzése alapján 2010-2013 folyamán a GDP 0,7 %-a körüli éves átlagos költségvetési erőfeszítés összhangban van a Tanács által ajánlott, a GDP 0,75 %-át kitevő strukturális erőfeszítéssel. A költségvetési kiigazítás 2011-ben és 2012-ben elsősorban a kiadási oldalra irányult, 2013-ban azonban nagymértékben a bevételi intézkedésekre támaszkodott. A stabilitási programban tervezett államháztartási hiány összhangban van a túlzott hiány 2014-ben, a túlzotthiány-eljárás keretében a Tanács által 2009. december 2-án meghatározott határidőt követően egy évvel történő megszüntetésével. A Tanács szerint a hatóságok által tervezett költségvetési erőfeszítés nem egyeztethető össze a túlzott hiány 2014-ig történő tényleges megszüntetésével. A stabilitási programban meghatározott lehetséges kiegészítő konszolidációs intézkedéseket átmenetileg visszavonták és egyébként sem lennének elegendőek. Hollandiának további intézkedéseket kell meghatároznia ahhoz, hogy az államháztartási hiányt 2014-ben fenntartható módon a GDP 3 %-ának megfelelő küszöb alá szorítsák. A stabilitási program alapján az adósság GDP-hez viszonyított aránya várhatóan tovább emelkedik 2013-ban a GDP 74 %-ára, majd 2014-ben kismértékben még tovább, a GDP 75 %-ára. Az adósságráta tehát továbbra is jóval meghaladja majd a 60 %-os referenciaértéket. A stabilitási program várakozásai szerint az adósságráta 2015-ben a GDP 71,4 %-ára csökken, majd azután kismértékben tovább csökken, 2017-ben 70,8 %-ot érve el. Az adósságráta 2014 utáni csökkenését mindazonáltal nem támasztják alá kellőképpen szakpolitikai intézkedések.

(11)

Hollandia jövőbeli növekedési potenciáljának fokozása céljából kiemelt fontosságú, hogy a túlzott hiány fenntartható megszüntetéséhez és a középtávú költségvetési cél rövid távú, illetve középtávú eléréséhez szükséges konszolidáció megőrizze a növekedésfokozó kiadásokat. A kiegyensúlyozott kiigazításhoz elengedhetetlenek különösen az innovációt és a kutatást, beleértve az alapkutatást, az oktatást és képzést elősegítő erőfeszítések. Ez nem csak a gazdaságélénkülést támogatná, de segítene az innovációs és a humántőke megalapozásában, javítaná a versenyképességet és a közép- és hosszú távú növekedési kilátásokat.

(12)

A legnagyobb kihívást az ingatlanpiac jelenti, ahol az évtizedek során az ingatlanfinanszírozási és ágazati megtakarítási mintákat formáló merevségek és torzító ösztönzők alakultak ki. A háztartások az ingatlantulajdont további bruttó jelzáloghitel-adósságok felhalmozására használták fel, és ez a tendencia nagymértékben tükrözi a régóta fennálló költségvetési ösztönzőket, például a jelzáloghitel-kamatok adóból való teljes levonhatóságát. 2012 áprilisa óta számos intézkedést részben végrehajtottak. Ezek közül néhány az ingatlanfinanszírozás költségvetési kezelésének kiigazítását érinti. A jelzáloghitel-kamatok leírásának korlátozása felé való fokozatos elmozdulás és a törlesztés ösztönzése indokolt, de ennek az intézkedésnek a bevezetése túl lassú ahhoz, hogy jelentős mértékben befolyásolja a törlesztési magatartást. A bérlemények piacát szabályozás és rendkívül jelentős szociálislakás-szegmens korlátozza, ahol a hosszú várólisták is problémát jelentenek. A szociális lakáspiacon a lakbéreknek a jövedelem alapján való, nemrégiben bevezetett kiigazítása a helyes irányba tett lépés, de hatása korlátozott. Így noha a javasolt intézkedések helyes irányba tett lépésnek tekinthetők, a mögöttes problémák kezelésére szolgáló reformok általános üteme lassú, ezért fel kell gyorsítani, míg a hatást a jelenlegi gazdasági környezetben kell figyelembe venni és ugyanakkor biztosítani kell, hogy a szociális lakhatás továbbra is a hátrányos helyzetű polgárok rendelkezésére álljon, akik nem képesek piaci feltételek mellett lakáshoz jutni, többek között a nagy kereslettel jellemzett helyeken.

(13)

A nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatóságát megerősítették azáltal, hogy a törvény szerinti nyugdíjkorhatárt a 2012. évi 65 évről 2021-re fokozatosan 67 évre emelik. Hollandia ezzel teljes mértékben végrehajtotta a 2012. évi ajánlás azon részét, amely a kötelező nyugdíjkorhatár emelésére és a várható élettartamhoz történő hozzákapcsolására vonatkozott, mind az első, mind a második nyugdíjpillér esetében. A fennmaradó kihívások közé tartozik a költségek és kockázatok nemzedékeken belüli és a nemzedékek közötti megfelelő elosztása. Ezenfelül esedékes a második pilléres nyugdíjalapok irányításának átalakítása az idősödéssel szembeni rugalmasság alátámasztása érdekében. A tartós ápolás-gondozás reformjára vonatkozó tervek végrehajtása segítene visszafogni az idősödéshez kapcsolódó gyorsan növekvő költségeket, és ezáltal hozzájárulna az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságához. E tekintetben fenn kell tartani a tartós ápolás-gondozás minőségének és hozzáférhetőségének megfelelő szintjét.

(14)

A kormány által javasolt munkaerő-piaci reformok célja a munkaerő-piaci részvétel és a mobilitás növelése. A részvételről szóló törvényben szereplő reform ambiciózus és releváns a munkaerő-piaci részvétel megnövelése szempontjából. A reformokat azonban még nem rögzítették jogszabályban. A munkaerőpiac szélére szorult polgárok – köztük a nők, a migráns hátterű polgárok, a fogyatékossággal élők és az idősebb korúak – foglalkoztathatóságának javításához további intézkedésekre van szükség. Hollandia bejelentette a munkanélküliségi ellátások rendszerének és viszonylag szigorú foglalkoztatásvédelmi jogszabályainak reformját. Ezek a reformok az azon munkáltatóknak járó mobilitási adójóváírással együtt („mobiliteitsbonus”), akik társadalombiztosítási ellátásokban részesülő legalább 50 éves, vagy fogyatékossággal élő embereket vesznek fel, jól célozzák a munkaerőpiac alacsony részvétellel érintett részét. Ezek az intézkedések azonban, noha helyes irányba mutatnak, csak elfogadásuk után értékelhetők teljes mértékben. Végül, a másodikjövedelem-keresőket a ledolgozott órák számának növelésétől visszatartó fennmaradó ellenösztönzők megszüntetésének felgyorsítása lehetőséget teremtene a jövőbeli munkaerőhiányok további enyhítésére.

(15)

Jelentős előrelépés történt az innovációra és a tudomány és a vállalkozói szféra közötti kapcsolatokra vonatkozó 2012. évi ajánlás kapcsán. A „To the Top” elnevezésű vállalkozáspolitika a kutatás, innováció és oktatás (húzóágazatok) területén köz- és magánszféra közötti partnerségekre irányuló ágazati megközelítésével együtt a végrehajtási szakaszban van. Az ágazati innovációs politika mellett fontos a horizontális kutatási és innovációs politika folytatása, és a nem címzett alapkutatásra szánt állami finanszírozás megfelelő szintjének fenntartása.

(16)

Az európai szemeszterrel összefüggésben a Bizottság elvégezte Hollandia gazdaságpolitikájának átfogó elemzését, értékelte a nemzeti reformprogramot és a stabilitási programot, valamint bemutatta a részletes vizsgálat eredményeit. Figyelembe vette nemcsak a programok Hollandia fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy azok megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását uniós szempontoknak a jövőbeli nemzeti döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni. Az alábbi 1–4. ajánlás tükrözi a Bizottság európai szemeszter keretében tett ajánlásait.

(17)

A Tanács ezen értékelés fényében megvizsgálta a stabilitási programot, és arról alkotott véleményét (5) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi.

(18)

A Bizottság által elvégzett részletes vizsgálat és ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a nemzeti reformprogramot és a stabilitási programot. A Tanácsnak az 1176/2011/EU rendelet 6. cikke szerinti ajánlásait a 2. ajánlás tükrözi.

(19)

A Bizottság az európai szemeszter keretében elvégezte a teljes euroövezet gazdaságpolitikájának elemzését is. A Tanács ez alapján specifikus ajánlásokat (6) címzett azokhoz a tagállamokhoz, amelyeknek pénzneme az euro. Hollandiának, amelynek pénzneme ugyancsak az euro, az említett ajánlások teljes körű és megfelelő időben történő végrehajtásáról is gondoskodnia kell,

1.

Kellően konkrét intézkedésekkel alátámasztva szilárdítsa meg és hajtsa végre a 2014-re és az azt követő évekre szóló költségvetési stratégiát annak biztosítása érdekében, hogy a túlzott hiányt 2014-re időben és fenntartható módon kiigazítsa és elérje a túlzotthiány-eljárás keretében kiadott tanácsi ajánlásban meghatározott strukturális kiigazítási erőfeszítést. Őrizze meg a növekedés szempontjából közvetlenül releváns területeket, így az oktatást, az innovációt és a kutatást érintő kiadásokat. A túlzott hiány megszüntetését követően folytassa a strukturális kiigazítási erőfeszítést, amely révén Hollandia 2015-re eléri a középtávú költségvetési célt.

2.

Fokozza az ingatlanpiac fokozatos reformja érdekében tett erőfeszítéseit azáltal, hogy felgyorsítja a jelzáloghitel-kamatok leírhatóságának tervezett csökkentését, míg a hatást a jelenlegi gazdasági környezetben kell figyelembe venni, és hogy piacorientáltabb bérlakáspiaci árképzési mechanizmust alakít ki, valamint hogy a szociális lakáspiaci lakbéreket még inkább hozzáigazítja a háztartások jövedelméhez. A szociális lakhatással foglalkozó vállalatok fókuszát helyezze át a leginkább rászoruló háztartások támogatására.

3.

A szociális partnerekkel konzultálva módosítsa a második nyugdíjpillért úgy, hogy az biztosítsa a nemzedékeken belüli és a nemzedékek közötti megfelelő költség- és kockázatmegosztást. A törvényes nyugdíjkorhatár fokozatos emelését támassza alá az idősebb munkavállalók foglalkoztathatóságát javító intézkedésekkel. Hajtsa végre a tartós ápolás-gondozás rendszerének tervezett reformját, hogy biztosítsa annak költséghatékonyságát, és a fenntarthatóság biztosítása céljából egészítse ki a költségnövekedés visszafogására irányuló további intézkedésekkel.

4.

Hozzon további intézkedéseket különösen a munkaerőpiac szélére szorult emberek munkaerő-piaci részvételének fokozása érdekében. Csökkentse tovább a munkavállalási hajlandóságot visszafogó adóztatást, többek között a második keresők átruházható adójóváírásának kivezetésével. Segítse elő a munkaerő-piaci mozgásokat és számolja fel a rugalmatlanságokat, többek között a foglalkoztatásvédelmi jogszabályokat és a munkanélküliségi ellátások rendszerét érintő reformokkal.

30.7.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 217/93

(1)

Az Európai Tanács 2010. március 26-án elfogadta az Európai Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a gazdaságpolitikák fokozott összehangolásán alapuló, a foglalkoztatást és növekedést célzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia azokra a kulcsfontosságú területekre összpontosít, amelyeken intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy javuljanak Európa lehetőségei a fenntartható növekedés és a versenyképesség terén.

(2)

A Tanács 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló ajánlást (2010–2014), 2010. október 21-én pedig elfogadta a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot (3), amelyek együtt alkotják az „integrált iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat.

(3)

A tagállamok állam- és kormányfői 2012. június 29-én elfogadták a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumot, amely koherens keretet teremt a minden lehetséges ösztönzőt, jogi és szakpolitikai eszközt felhasználó tagállami, uniós és euroövezeti tevékenységek számára. Döntöttek a tagállami szinten megvalósítandó intézkedésekről, és kifejezték teljes körű elkötelezettségüket az Európa 2020 stratégia céljainak megvalósítása és az országspecifikus ajánlások végrehajtása iránt.

(4)

A Tanács 2012. július 10-én ajánlást (4) fogadott el az Egyesült Királyság 2012. évi nemzeti reformprogramjáról, valamint véleményezte az Egyesült Királyság 2012–2017-es időszakra vonatkozó konvergenciaprogramját.

(5)

A Bizottság 2012. november 28-án elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2013. évi európai szemeszterét. Ugyancsak 2012. november 28-án a Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést, amelyben az Egyesült Királyságot azon tagállamok közé sorolta, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor.

(6)

Az Európai Parlament az 1466/97/EK tanácsi rendelettel összhangban megfelelően részt vett az európai szemeszterben, és 2013. február 7-én elfogadta a 2013. évi éves növekedési jelentés foglalkoztatási és szociális vonatkozásairól szóló állásfoglalást és a 2013. évi éves növekedési jelentéshez való hozzájárulásról szóló állásfoglalást.

(7)

Az Európai Tanács 2013. március 14-én elfogadta a pénzügyi stabilitás, a költségvetési konszolidáció és a növekedést ösztönző intézkedések biztosítására irányuló prioritásokat. Hangsúlyozta, hogy differenciált és növekedésbarát költségvetési konszolidációt kell végrehajtani, helyre kell állítani a gazdaságnak történő hitelnyújtás rendes feltételeit, ösztönözni kell a növekedést és a versenyképességet, kezelni kell a munkanélküliséget és a válság társadalmi következményeit, valamint korszerűsíteni kell a közigazgatást.