14.6.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 168/1

—

tekintettel a kereskedelem technikai akadályairól szóló megállapodásra (TBT-megállapodás), amelyet 1994-ben, a WTO-tárgyalások uruguayi fordulójának keretében fogadtak el (1),

—

tekintettel a nemzetközi kereskedelmi szabályok, különösen a Kereskedelmi Világszervezet égisze alatt kialakított kereskedelmi szabályok alapján a Közösséget megillető jogok gyakorlásának biztosítása érdekében a közös kereskedelmi politika területén követendő közösségi eljárások megállapításáról szóló, 1994. december 22-i 3286/94/EK tanácsi rendeletre (a kereskedelem akadályairól szóló rendelet) (2),

—

tekintettel megelőző állásfoglalásaira, különösen az EU és Kína közötti kereskedelmi kapcsolatok kilátásairól szóló 2005. október 13-i (3), az EU-USA transzatlanti gazdasági kapcsolatokról szóló 2006. június 1-jei (4), az EU és India gazdasági és kereskedelmi kapcsolatairól szóló 2006. szeptember 28-i (5), az interregionális társulási megállapodás megkötése céljából az EU és a Mercosur közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokról szóló 2006. október 12-i (6), a Globális Európa – A versenyképesség külső szempontjai tárgyú, 2007. május 22-i (7), az EU és Oroszország közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokról szóló 2007. június 19-i (8), Az EU stratégiája az európai vállalatok piacra jutásának elősegítése érdekében tárgyú 2008. február 19-i (9), a WTO reformjáról szóló 2008. április 24-i (10), a Kínával fenntartott kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokról szóló 2009. február 5-i (11), az EU–India szabadkereskedelmi megállapodásról szóló 2009. március 26-i (12), az Unió Latin-Amerikával fenntartott kereskedelmi kapcsolatairól szóló 2010. október 21-i (13), az EU és a Koreai Köztársaság közötti szabadkereskedelmi megállapodásról szóló 2011. február 17-i (14), az európai befektetési politikáról szóló 2011. április 6-i (15) állásfoglalásaira, a tagállamok és harmadik országok közötti kétoldalú beruházási megállapodások tekintetében átmeneti rendelkezések megállapításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló 2011. május 10-i álláspontjára (16), az EU és India közötti szabadkereskedelmi megállapodással kapcsolatos tárgyalások jelenlegi helyzetéről szóló 2011. május 11-i (17), az EU–Japán kereskedelmi kapcsolatokról szóló 2011. május 11-i (18), az EU és Kanada közötti kereskedelmi kapcsolatokról szóló 2011. június 8-i (19), a hatékony európai nyersanyag-politikai stratégiáról szóló 2011. szeptember 13-i (20), az „Új európai kereskedelempolitika az Európa 2020 stratégia keretében” című 2011. szeptember 27-i (21) és a közbeszerzés modernizálásáról szóló 2011. október 25-i (22) állásfoglalásaira,

—

tekintettel az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett, a „Globális Európa – Nemzetközi versenyképesség – Hozzájárulás az EU növekedési és munkahely-teremtési stratégiájához” című bizottsági közleményre (COM(2006)0567),

—

tekintettel az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett, „Kereskedelem, növekedés és globális ügyek – A kereskedelempolitika mint az Európa 2020 stratégia kulcseleme” című bizottsági közleményre (COM(2010)0612),

—

tekintettel „A kereskedelem és a befektetések útjában álló akadályokról szóló jelentés, 2011 – Stratégiai gazdasági partnereink bevonása a piacra jutás javításába: A kereskedelem útjában álló akadályok felszámolásával összefüggő fellépés prioritásai” című, az Európai Tanácsnak szóló bizottsági jelentésre (COM(2011)0114),

—

tekintettel a Copenhagen Economics gazdasági tanácsadó központ „Az EU és Japán közötti kereskedelmi és beruházási akadályok értékelése” című, 2009. november 30-án közzétett jelentésére,

—

tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,

—

tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményére (A7-0365/2011),

A.

mivel a Kereskedelmi Világszervezeten (WTO) égisze alatt létrehozott, szabályokon alapuló többoldalú kereskedelmi rendszer jelenti a legmegfelelőbb keretet a nyílt és tisztességes kereskedelem szabályozására és előmozdítására, valamint tisztességes és igazságos globális kereskedelmi szabályok biztosítására és kidolgozására; mivel a WTO reformjához további erőfeszítésekre van szükség annak érdekében, hogy demokratikusabb és hatékonyabb legyen, valamint hogy egyértelművé váljanak a többi kulcsfontosságú nemzetközi szervezethez fűződő kapcsolatai;

B.

mivel az EU részéről továbbra is elsőbbséget kell biztosítani a Dohai Fejlesztési Menetrend (DDA) kiegyensúlyozott és eredményes végrehajtásának, mely elősegítheti a fejlődő országok – és különösen a legkevésbé fejlett országok – integrálódását a nemzetközi kereskedelmi rendszerbe, valamint hozzájárulhat ahhoz, hogy valamennyi tagra vonatkozóan tisztességesebb és méltányosabb többoldalú kereskedelmi szabályok jöjjenek létre, továbbá ahhoz, hogy e szabályokat végrehajtsák;

C.

mivel a WTO 2000–2009-es időszakra vonatkozó nemzetközi kereskedelmi statisztikái arról tanúskodnak, hogy lényegesen növekedett a kereskedelmi forgalom azon régiók között, amelyek – a kereskedelem előtt álló akadályok felszámolásával vagy jelentős mérséklésével – megnyitották piacaikat (23); ugyanakkor mivel az ILO és a WTO közös jelentése szerint a pénzügyi válság idején néhány, kereskedelmi szempontból nyitottabb iparosodott és fejlődő országot nagyobb külkereskedelmi sokkhatások értek, és e hatások következtében ezekben az országokban sokan vesztették el munkahelyüket (24);

D.

mivel a kereskedelem és a befektetések útjában álló akadályokról szóló 2011-es bizottsági jelentés példákat sorol fel arra, hogy a világ különböző országainak piacaihoz való uniós hozzáférést nem annyira a – globalizáció előrehaladásával nagymértékben felszámolódó – kereskedelmi vámok, hanem inkább a számos nem vámjellegű akadály szorítja korlátok közé;

E.

mivel az EU stratégiai partnerei közé tartozó országokban a közbeszerzési eljárások gyakran nem nyitottak a külföldi résztvevők előtt, és ritkán vonatkoznak nemzetközi kötelezettségvállalások e kérdéskörre, miközben az EU más országoknál sokkal nyitottabb e tekintetben,

F.

mivel az uniós termelők az USA-ban hosszú ideig nehézségekbe ütköztek földrajzi árujelzőik bejegyeztetése és védelme tekintetében; mivel az USA számos európai bor elnevezését „félgenerikusnak” tekinti (így például a „champagne” elnevezést), nem törődve azzal, hogy ezzel kárt okozhat az adott európai földrajzi árujelző hírneve és piaci részesedése szempontjából;

G.

mivel az európai gyártók nehezen tudnak behatolni a japán piacra, különösen a gépjárművek, a repülés és az aeronautika ágazataiban, főként a közbeszerzések vonatkozásában; mivel a japán autópiacon e nehézségek elsősorban annak tudhatók be, hogy Japán csak lassan veszi át a vonatkozó nemzetközi szabványokat (az 1958-as megállapodás keretében az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottsága (ENSZ–EGB) által kiadott 126 rendeletből Japán csalódást okozva csak 40-et vett át); elismeri, hogy az átvett rendeletek közé tartozik a személygépjárművekre vonatkozó 47 rendelet (M1) közül 30, miközben a japán piac ezen szektora a legfontosabb az európai autógyártók számára, továbbá hogy a nemzetközi szabványok Japán által követett lassú átvétele következtében csak korlátozott mértékben érvényesülnek az 1958-as ENSZ–EGB megállapodás rendelkezéseinek kölcsönös elismeréséből származó előnyök; mivel a szabályozási reformról szóló, az EU és Japán közötti, 1994-ben indult párbeszéd (RRD) mindeddig nem hozott jelentős eredményt a harmonizáció és a szabályozások kölcsönös elismerése terén, ami – különösen a jelenlegi gazdasági körülmények tükrében – a fölösleges nem tarifajellegű akadályok esetlegesen az EU és Japán közötti gazdasági integrációs megállapodásról/szabadkereskedelmi megállapodásról szóló tárgyalások megnyitásával történő kezelésének és megszüntetésének fontosságát bizonyítja, feltéve, hogy az alkalmazási kör vizsgálata azt mutatja, hogy teljesülnek a szükséges feltételek, többek között – de nem kizárólag – a fent említett feltételek, ideértve az M1-szektorral kapcsolatos 17 ügyet, emellett megállapítja, hogy a könnyű gépjárművek kibocsátásának és üzemanyag-hatékonyságának mérésére szolgáló japán vizsgálati ciklus következtében a hasonló európai járművek kevésbé felelnek meg a környezetvédelmi hatékonyságra összpontosító japán adózási ösztönzőknek;

H.

mivel Oroszországban a rézre vonatkozó kiviteli vámok 2010 decemberétől 0 %-ról 10 %-ra, a nikkel esetében pedig 5 %-ról 10 %-ra emelkedtek, és a fára vonatkozóan is magas kiviteli vámok vannak hatályban, az európai iparágak – különösen az acélipar (25) és a fafeldolgozó ipar – számára létfontosságú nyersanyagok esetében exportkorlátozások érvényesülnek;

I.

mivel a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezésnek (EITI) hatékonyan fel kellene lépnie a nyersanyagpiacok átláthatósága és a spekuláció elleni küzdelem érdekében;

J.

mivel az elmúlt években Kínában folyamatosan nőtt a nem tarifajellegű akadályok száma, és ezek korlátozhatják a Kína területén letelepedett vállalkozások, különösen a kkv-k fejlődését;

K.

mivel több mint egy esztendeig szinte a lehetetlenséggel volt határos Kínában európai – különösen új összetevőket tartalmazó – kozmetikai termékeket bejegyeztetni, mert Kínában nem állt rendelkezésre az utóbbiak pontos jogi meghatározása, sőt az eljárásra vonatkozóan sem voltak egyértelmű szabályok (26);

L.

mivel 2010 után aggodalmak merültek fel az Indiai Távközlési Szabályozó Hatóságnak (TRAI) a „távközlési berendezések gyártására vonatkozó politikát” érintő ajánlásai tekintetében, melyek a piaci hozzáféréssel kapcsolatban előnyöket biztosítanának a hazai gyártású termékeknek/távközlési berendezéseknek, főként támogatások, valamint egyedi adózási, illetve a kormányzati beszerzésekre vonatkozó intézkedések formájában (27);

M.

mivel Brazília és Argentína rendszeresen olyan tarifális és nem tarifális intézkedéseket fogad el, amelyek kedvezőtlenek az európai vállalatok számára, holott a Mercosur tagjaként mindkét állam részt vesz az EU-val megkötendő szabadkereskedelmi megállapodásra irányuló tárgyalásokban; mivel továbbá az európai vállalatok arról számoltak be, hogy a brazil piacra történő belépésük során hiányosságokat tapasztaltak a szellemi tulajdonra vonatkozó jogok védelme és érvényesítése terén, valamint számos termék esetében erős késlekedés tapasztalható a szabadalmi és védjegyjogokkal kapcsolatos kérelmek elbírálása tekintetében, a gyógyszerek esetében pedig megkülönböztető jellegű követelményeket támasztanak; mivel az, hogy Brazília késlekedik ratifikálni a madridi jegyzőkönyvet és nem csatlakozik a Szellemi Tulajdon Világszervezetének (WIPO) internetre vonatkozó egyezményeihez, káros hatással van az országban a szellemi tulajdonra vonatkozó jogok hatékony védelme szempontjából; továbbá mivel a szankciók nem kellően elrettentők a szellemi tulajdonra vonatkozó jogsértések kiküszöböléséhez;

N.

mivel az európai exportőrök sokféle korlátba ütköznek más piacokon: például Vietnamban csak kevés ponton van lehetőség áru bevitelére, a bor és a szesztermékek, illetve a kozmetikumok és a mobiltelefonok beviteléhez pedig kiegészítő dokumentumokra van szükség (28); Ukrajnában a vámérték megállapítása, a termékek önkényes átsorolása, a mezőgazdasági termékek, a bor és a szesztermékek, a ruházati cikkek és a gépek esetében megfizetendő héa összegének növelése okoz gondot;

O.

mivel többek között Kínában, Indiában, Ukrajnában, Brazíliában ás Nigériában a tiszta és megújuló energiaforrások területe egyre inkább ki van téve a nem tarifajellegű akadályoknak, például a helyi tartalomra vonatkozó előírásoknak, a közbeszerzések esetén alkalmazott diszkriminációnak, az állami tulajdonú nemzeti vállalatok iránti részrehajlásnak, a külföldi személyzet szabad mozgása korlátozásának, a helyi források felhasználásával és a helyi tulajdonlással kapcsolatos előírásoknak stb.;

P.

mivel az EU-nak szükség esetén tevékenyen védenie kell iparágait a közösen megállapított szabályok, a WTO-szabványok és -elvek kereskedelmi partnerei általi megsértésével szemben, ehhez felhasználva minden rendelkezésre álló eszközt, beleértve a több- és kétoldalú vitarendezési mechanizmusokat és a WTO-nak megfelelő kereskedelempolitikai védintézkedéseket is;

Q.

mivel az uniós szabályozás értelmében az európai és a külföldi vállalkozások megkülönböztetéstől mentesen vehetnek részt európai közbeszerzéseken, és mivel az Unió partnereinek mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy a viszonosság elve alapján az európai vállalkozások is tisztességes és méltányos feltételek mellett vehessenek részt harmadik országok közbeszerzéseiben;

1.

véleménye szerint az EU kulcsfontosságú stratégiai partnerországai által alkalmazott, indokolatlan nem tarifajellegű korlátozások és más szabályozási akadályok szabályozási párbeszéd útján történő felszámolásának vagy csökkentésének az Európa 2020 stratégia részét képező új uniós kereskedelempolitika egyik legfontosabb szabályozási prioritását kell képeznie; úgy véli, hogy a kétoldalú és többoldalú kereskedelmi szabályok következetlen végrehajtásából eredő valamennyi akadály indokolatlan; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a szabályozási párbeszédnek tiszteletben kell tartania minden állam azon jogát, hogy javítsa az emberi jogok helyzetét, illetve a környezetvédelmi, szociális és közegészségügyi szabályozást;

2.

felhívja a Bizottságot, hogy rendszeresen foglalkozzon a nem tarifajellegű korlátozások igen sokféle formájával, azok technikai összetettségével és politikailag érzékeny voltával, mindezt egy olyan holisztikus stratégia keretében, amelybe beletartozik az EU valamennyi – különösen a stratégiai jelentőségű – kereskedelmi partnerének szabályozóival folytatott fokozott párbeszéd is; úgy véli különösen, hogy a kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodások végrehajtását felügyelő bizottságok, a WTO érintett bizottságai és az ENSZ szabványosítási ügynökségei a megfelelő fórumok e szabályozási kérdések megvitatásához;

3.

felkéri a Bizottságot, hogy tegyen egyértelműen különbséget a piaci versenyt méltánytalanul torzító és a legitim politikai célokat tükröző, például a közegészségügy és a környezetvédelem tárgykörébe tartozó nem tarifajellegű akadályok között; hangsúlyozza, hogy például a GMO-kkal kapcsolatos vagy az egészségügy és a növényegészségügy tárgykörébe tartozó uniós mezőgazdasági szabályok nem tekinthetők nem tarifajellegű akadályoknak, és ezeket meg kell védeni nemzetközi téren;

4.

hangsúlyozza, hogy a kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodások által kezdeményezett strukturált szabályozási párbeszédek során a normák elfogadásakor maradéktalanul be kell tartani a demokratikus eljárást az Unióban és a kereskedelmi partnerországokban egyaránt;

5.

hangsúlyozza, hogy a nem tarifajellegű korlátozások ügye a Bizottság különböző főigazgatóságait érintő szolgálatközi feladat, és fontos helyen kell szerepelnie a Bizottság szabályozási programmal kapcsolatos feladattervében, különös tekintettel a műszaki szabályok nemzetközi szabványok alapján történő harmonizálására;

6.

kéri a Bizottságot, hogy rendszeresen használja a hasonlóan gondolkodó partnerei és közte meglévő együttműködési csatornákat a harmadik országokban fennálló nem tarifajellegű és más szabályozási akadályok kezelésére, az ilyen akadályok felszámolására irányuló közös stratégiák kidolgozása céljából;

7.

úgy véli, hogy az iparosodott és a feltörekvő országok tekintetében ragaszkodni kell a piaci hozzáférés kölcsönösségéhez, és ennek – hasonlóan a nem tarifajellegű akadályok felszámolásához vagy csökkentéséhez – szervesen be kell épülnie az uniós kereskedelmi stratégiába;

8.

felhívja a Bizottságot, hogy e kiterjedt és megoldatlan kérdéseket valamennyi több- és kétoldalú kereskedelmi – és különösen szabadkereskedelmi – megállapodásba foglalja bele, és gondoskodjon arról, hogy a nem tarifajellegű korlátozásokra valamennyi megfelelő szabályozási fórumon legalább annyi figyelem irányuljon – különös tekintettel az iparosodott és a feltörekvő gazdaságokkal folytatott kereskedelmi tárgyalásokra –, mint amennyi jelenleg a vámtarifák megszüntetésére irányul; hangsúlyozza, hogy a fejlődő országokkal, különösen a legkevésbé fejlett országokkal és a fejlődő kis szigetállamokkal való együttműködés során elsőbbséget kell biztosítani a kereskedelem támogatásának, valamint a műszaki és pénzügyi segítségnyújtásnak, hogy ezek az országok fejleszthessék szabályozási környezetüket, miközben figyelembe kell venni a belső piacuk fejlesztésével kapcsolatos egyedi igényeiket, és védeni kell kialakulóban lévő iparukat és mezőgazdasági struktúráikat, amelyek sok esetben sérülékenyek;

9.

véleménye szerint a jövőben azon kereskedelmi megállapodások értékelésekor, amelyeknek célja az európai exportőrök és beruházók – különösen kkv-k – harmadik piacokon történő megjelenésének biztosítása, az Európai Parlamentnek fokozott figyelemmel kell lennie arra, hogy e megállapodásokban miképpen kezelik a nem tarifajellegű korlátozások, különösen az indokolatlan nem tarifajellegű korlátozások problémáját, ugyanakkor tiszteletben kell tartania azt, hogy a fejlődő országok esetében egyedi megkülönböztetett elbánást kell alkalmazni a WTO-elveknek megfelelően;

10.

bátorítja a Bizottságot, hogy továbbra is törekedjen a fontos harmadik országok, különösen a szabadkereskedelmi megállapodásokban részt vevő partnerek piacain az uniós exportőrök és befektetők által tapasztalt jelentős akadályok naprakész jegyzékének vezetésére, amely a harmadik országokban fennálló helyzet értékelését szolgáló eszköz;

11.

emlékezteti a Bizottságot, hogy a szellemi tulajdonjogokra vonatkozó, a fejlődő országok esetében alkalmazandó európai politikának meg kell maradnia a TRIPS-egyezmény kötelezettségvállalásainak keretében, és teljes mértékben tiszteletben kell tartania a TRIPS-egyezményről és a közegészségügyről szóló 2001-es dohai nyilatkozatot, különösen a generikus gyógyszerek és a közegészségügy területén annak érdekében, hogy a fejlődő országok számára megmaradjon a közérdekű problémák kezeléséhez szükséges politikai mozgástér;

12.

véleménye szerint bár jelenleg nem állapítható meg közvetlen kapcsolat egyfelől az európai vállalatok harmadik piacokra történő belépési kísérleteit hátráltató egyes nem tarifajellegű korlátozások, illetve más szabályozási akadályok, másfelől munkahelyek uniós tagállamokban tapasztalható megszűnése között, a Bizottságnak érdemes lenne megvizsgálnia – más illetékes nemzetközi szervezetekkel karöltve –, hogy van-e összefüggés az egyes uniós és harmadik országbeli nem tarifajellegű korlátozások és a munkahelyek EU-ban tapasztalt tényleges megszűnése, illetve létrejötte között;

13.

rámutat, hogy a Bizottságnak meg kellene vizsgálnia annak lehetőségét, hogy miként fejleszthető ki és vezethető be a nem tarifajellegű korlátozások korai észlelését lehetővé tevő mechanizmus, továbbá meg kellene erősítenie az ezek minőségi értékelésére szolgáló, meglévő vizsgálati eszközeit, valamint egyértelműen meg kellene határoznia az indokolatlan nem tarifajellegű korlátozások fogalmát; azt javasolja, hogy e mechanizmust a Bizottság harmadik országokban működő küldöttségein keresztül, a tagállamok által már felállított testületekkel együttműködve működtessék;

14.

szorgalmazza, hogy a Bizottság nemzetközi szabványok alapján többek között a többoldalú fórumokon javítsa a nemzetközi szabályozási együttműködést és a szabályozási követelmények konvergenciáját, valamint lehetőség szerint folytasson a szabályozással kapcsolatos párbeszédet a létező vagy lehetséges jövőbeni kereskedelmi korlátozások kezeléséről annak érdekében, hogy a vitákat és a velük kapcsolatos kereskedelmi költségeket korlátok közé lehessen szorítani;

15.

sürgeti a Bizottságot, hogy a közbeszerzésekre vonatkozó megállapodás (GPA) részes felei körében mozdítsa elő a GPA-ban kidolgozott nemzetközi szabványok szerinti szabályok érvényesülését, továbbá használja fel és tágítsa ki a szabályozásról szóló jelenlegi párbeszédeket az EU iparosodott partnerországokkal fenntartott kapcsolataiban a szabályozási kerettel kapcsolatos együttműködés erősítése, valamint a meglévő közvetlen és közvetett diszkriminatív gyakorlatok átalakítása és adott esetben megszüntetése érdekében;

16.

úgy véli, hogy a GPA WTO-n belüli reformja, amely megfelelően figyelembe veszi a beszerzési politikák többfunkciós jellegét, az egyik legfontosabb teendő ahhoz, hogy a kereskedelem és a befektetések érdekében csökkenjenek a nem tarifajellegű korlátozások; felszólítja a legfontosabb feltörekvő gazdaságokat, hogy vegyenek részt a folyamatban és késlekedés nélkül írják alá és ratifikálják a jövőbeni megállapodást;

17.

felkéri a Bizottságot, hogy a Kínával folytatott tárgyalások során képviseljen határozott és célratörő álláspontot az ország közbeszerzési megállapodásban való részvételével kapcsolatban abból a célból, hogy a kínai közbeszerzési piacok a viszonosság alapján megnyíljanak az európai vállalatok előtt, és számukra egyenlő bánásmódot és kiszámítható feltételeket biztosítsanak;

18.

javasolja, hogy vizsgálják meg, milyen szabályozási eszközök lennének alkalmasak annak biztosítására, hogy az uniós támogatásból finanszírozott projektek közbeszerzési szerződéseit ne ítélhessék olyan harmadik országok állami vállalkozásainak, amelyek nem írták alá sem a GPA-t, sem egyéb kétoldalú megállapodást a piacok kölcsönös megnyitásáról, vagy alternatív megoldásként az Unió követelhesse a támogatás visszafizetését;

19.

hangsúlyozza, hogy a közvetlen külföldi beruházások fontos szerepet játszanak az európai gazdaságban, és hogy stabil és vonzó környezetet kell teremteni a külföldön beruházó európaiak számára, valamint elő kell mozdítani a nyitott beruházási környezetet Európa-szerte; javasolja azonban, hogy mindkét fél érdekében kívánatos lenne európai szinten megfontolni e beruházások belső piacra gyakorolt hatásainak értékelését, megelőzendő, hogy egyes stratégiai ágazatokban hátrányosan befolyásolják az európai innovációt és szakismeretet.

20.

bátorítja az uniós vállalkozásokat és exportőröket, hogy használják a meglévő csatornákat, többek között a kereskedelmi akadályokról szóló rendeleten alapuló panasztételt vagy a piacrajutási adatbázis panasznyilvántartását a kereskedelmi akadályok bármilyen típusa miatt keletkezett anyagi károk Bizottságnak történő bejelentéséhez, amelynek az akadályokat értékelnie kell, valamint az indokolatlan nem tarifajellegű korlátozások kezelése érdekében minden szükséges intézkedést meg kell hoznia;

21.

úgy véli, hogy a nyersanyagok tekintetében a Bizottságnak fenntartható, átfogó és a szakpolitikákon átívelő stratégiát kell folytatnia, elismerve azt, hogy a legkevésbé fejlett országokban és a fejlődő kis szigetállamokban, valamint a BRIC-országok kivételével más fejlődő országokban a fejlesztési célok, a környezetvédelem vagy a természeti erőforrások fenntartható kiaknázásának támogatása szempontjából az exportkorlátozások és az exportadók szerepe fontosnak tekinthető; megjegyzi, hogy az exportadókat alkalmazó WTO-tagok többsége fejlődő és legkevésbé fejlett ország; felszólítja az Uniót, hogy a WTO-ban, a kétoldalú kereskedelmi megállapodásokban és a gazdasági partnerségi megállapodásokban a legkevésbé fejlett országok és a fejlődő kis szigetállamok, valamint a BRIC-országok kivételével a fejlődő országok esetében tartózkodjon az exportadók alkalmazásának betiltásától, mivel az korlátozná a fejlődő országok politikai mozgásterét ahhoz, hogy ezt az eszközt hozzáadott érték teremtésére, diverzifikációra, a fiatal iparágak védelmére, valamint az élelmezésbiztonság biztosítására, illetve bevételi és környezetvédelmi megfontolások céljaira használják mindaddig, amíg el nem érik a magasabb fejlettségi szintet;

22.

megállapítja, hogy azokban az országokban, amelyek megnyitják piacaikat, eltörlik a vámtarifákat és a nem tarifajellegű korlátozásokat, a kereskedelem liberalizációjának előnyeit akkor lehet maradéktalanul kihasználni, ha a kereskedelemi partnerek kölcsönösen megállapodnak abban, hogy bizonyos érzékeny szektorok tekintetében egy átmeneti időszakban fokozatosan biztosítják a piaci hozzáférést és az e szektorokba történő beruházás lehetőségét, illetve kivételes esetekben e szektorokat teljes mértékben kizárják;

23.

az EU és az USA által az információs és kommunikációs technológiai szolgáltatásokra vonatkozóan kidolgozott (az USA-val a transzatlanti gazdasági együttműködés keretében aláírt) kereskedelmi elveknek megfelelően sürgeti a Bizottságot, hogy teljes egészében orvosolja az IKT-hálózatok és -szolgáltatások ellen irányuló megkülönböztető és aránytalan szabályozások, kötelezettségek és más jogi módszerek alkalmazását, amelyek korlátozzák az információ szabad áramlását és a szolgáltatások piaci hozzáférését, valamint mélyítik a digitális szakadékot;

24.

úgy véli, megfelelő módon prioritásként kell kezelni a kereskedelemi és befektetési akadályokat, amelyek befolyásolják az európai szolgáltatói ágazatot, többek között az IKT- és a távközlési, a szakmai és a vállalati szolgáltatásokat, a pénzügyi szolgáltatásokat, az építőipart, a kiskereskedelmet és a forgalmazást. e nem tarifajellegű intézkedések, többek között a hazai szabályozások, a tulajdonkorlátozások és a különböző válságintézkedések (köztük a közbeszerzéseknél alkalmazott megkülönböztető rendelkezések) rendkívül súlyosak, tekintettel a szolgáltatások kereskedelmének nagyobb hozzáadott értékére és az EU mint a szolgáltatások legnagyobb exportőre pozíciójára;

25.

úgy gondolja, hogy az EU és India által korábban tett hasonló javaslatoknak megfelelően a WTO-n belül a SOLVIT rendszer példájából kiindulva ki kell alakítani egy közvetítő mechanizmust a nem tarifajellegű korlátozások konstruktív, hatékony, gyors és konfliktusmentes módon történő felszámolásának megkönnyítése érdekében;

26.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

14.6.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 168/8

—

tekintettel az Európai Közösség és a Marokkói Királyság között létrejött halászati partnerségi megállapodásra (2006. május 22-i 764/2006/EK tanácsi rendelet (1)),

—

tekintettel az Európai Közösség és a Marokkói Királyság közötti halászati partnerségi megállapodásban előírt halászati lehetőségek és pénzügyi ellentételezés megállapításáról szóló jegyzőkönyvre (11225/2011),

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 43. cikke (2) bekezdésével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjával összhangban folytatott egyetértési eljárásra (C7-0201/2011),

—

tekintettel a Fejlesztési Bizottság és a Költségvetési Bizottság Halászati Bizottság ajánlásához csatolt véleményére (A7-0394/2011),

—

tekintettel a Halászati Bizottság ajánlásának (A7-0394/2011) részét képező, a jelenlegi egyéves jegyzőkönyv hiányosságait felvázoló rövid indokolásra,

—

tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.

mivel az Európai Bizottság által megrendelt utólagos külső értékelési jelentés szerint a jelenlegi jegyzőkönyv az egyeztetett halászati lehetőségek alacsony kihasználtsága, a túlhalászás, valamint a figyelmen kívül hagyott ökológiai és társadalmi kérdések következtében egyértelműen nem megfelelő költség-haszon aránnyal rendelkezik;

B.

mivel a Bizottság által megtárgyalandó, jövőbeli jegyzőkönyvnek foglalkoznia kell a korábbi jegyzőkönyvekkel és a jelenlegi jegyzőkönyvvel kapcsolatos súlyos problémákkal;

C.

mivel a halászati partnerségi megállapodásnak szoros tudományos és műszaki együttműködésből kiindulva meg kell kísérelnie a gazdasági és társadalmi célkitűzések megvalósítását, amellyel biztosítható a halászati erőforrások fenntartható kiaknázása;

1.

felszólítja a Bizottságot, hogy hozza előre az új jegyzőkönyvről szóló tárgyalást, annak érdekében, hogy kizárjanak minden olyan helyzetet, amikor a jegyzőkönyvet ideiglenesen kell alkalmazni, mert a Parlament még nem adta egyetértését;

2.

felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy bármely jövőbeli jegyzőkönyv gazdaságilag, ökológiailag és társadalmilag fenntartható, valamint kölcsönösen előnyös legyen;

3.

felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy valamennyi jövőbeli jegyzőkönyvben tartsák tiszteletben azt az elvet, hogy az uniós hajók számára kizárólag a többletállományokhoz biztosíthatnak hozzáférést; különösen hangsúlyozza, hogy minden állományt szigorúan fel kell mérni;

4.

felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a jövőbeli jegyzőkönyvben a tudományos szakvélemény, az állományra vonatkozó felmérések és a halászati ágazat igényei szerint módosítsák a halászati lehetőségeket; ragaszkodik továbbá ahhoz, hogy a műszaki intézkedésekről és a halászati lehetőségekről szóló határozatokat tudományos szakvélemény alapján, a halászokkal konzultálva hozzák meg;

5.

felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy bármely jövőbeli jegyzőkönyv hozzájáruljon a marokkói halászati gazdálkodási rendszer – többek között az ellenőrzés és megfigyelés, a tudományos kutatás, a helyi flották fejlesztése, a képzés stb. – fejlesztéséhez;

6.

felszólítja a Bizottságot az ágazati támogatás hatékonyabb felhasználásának biztosítására, és ragaszkodik ahhoz, hogy az ellenőrzésnek hatékonyabbnak kell lennie; úgy véli, hogy a halászati partnerségi megállapodásnak hatékony felügyeleti mechanizmusokat kell tartalmaznia, amelyek biztosítják, hogy a fejlesztésre – és különösen a halászati ágazat infrastrukturális fejlesztéseire – elkülönített pénzeszközöket megfelelően használják;

7.

felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen meg minden szükséges lépést annak érdekében, hogy megszerezze a jegyzőkönyv végrehajtására vonatkozó megfelelő adatokat, és ezáltal tegye átláthatóbbá a jogalkotási eljárást;

8.

felhívja a Bizottságot, hogy a halászati partnerségi megállapodásba foglalja bele azt az emberi jogokra vonatkozó pontot, amelyre a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban az emberi jogokról, valamint a szociális és környezetvédelmi normákról szóló 2010. november 25-i állásfoglalása (2) felszólít;

9.

felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a jövőbeli jegyzőkönyv teljes mértékben tartsa tiszteletben a nemzetközi jogot, és az érintett helyi lakosság csoportjainak előnyére váljon;

10.

felszólítja a Bizottságot, hogy készítsen a Parlament számára részletes írásos beszámolót, amelyben bemutatja, hogy a jövőbeli jegyzőkönyvben milyen mértékben vették figyelembe a Parlament kívánságait;

11.

felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy a Lisszaboni Szerződéssel összhangban tartsa tiszteletben az intézményközi keretmegállapodást és az Európai Parlament szerepét;

12.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a tagállamoknak és Marokkó kormányának.

14.6.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 168/9

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés V. címére, és különösen annak 21., 42., 45. és 46. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és annak 10. számú jegyzőkönyvére,

—

tekintettel az Európai Tanács által 2003. december 12-én„Egy biztonságos Európa egy jobb világban” címmel elfogadott európai biztonsági stratégiára, valamint az annak végrehajtásáról szóló, az európai uniós főképviselő felügyelete alatt megszövegezett és az Európai Tanács által 2008. december 11–12-én„A biztonság megteremtése a változó világban” címmel jóváhagyott jelentésre,

—

tekintettel az Európai Tanács által 2008 decemberében meghatározott célkitűzésekre, melyek az európai katonai képességek fejlesztésére irányulnak,

—

ttekintettel a Tanács 2011. december 1-jei, a közös biztonság- és védelempolitikáról (KBVP), 2011. május 23-i, a katonai képességek összevonásáról és megosztásáról, 2011. január 31-i, a KVBP-ról és 2010. december 9-i, a katonai képességek fejlesztéséről szóló következtetéseire,

—

tekintettel a Tanács 2011/411/KKBP határozatára (2011. július 12.) az Európai Védelmi Ügynökség jogállásának, székhelyének és működési szabályainak meghatározásáról és a 2004/551/KKBP együttes fellépés hatályon kívül helyezéséről (1),

—

tekintettel a főképviselő KBVP-ről szóló jelentésére, amelyet a Külügyek Tanácsának 2011. július 18-i ülésén ismertettek,

—

tekintettel az Európai Parlament és a Tanács 2009. május 6-i, a védelmi vonatkozású termékek Közösségen belüli transzferére vonatkozó feltételek egyszerűsítéséről szóló 2009/43/EK irányelvére (2),

—

tekintettel az Európai Parlament és a Tanács 2009. július 13-i, a honvédelem és biztonság területén egyes építési beruházásra, árubeszerzésre és szolgáltatásnyújtásra irányuló, ajánlatkérő szervek vagy ajánlatkérők által odaítélt szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról, valamint a 2004/17/EK és 2004/18/EK irányelv módosításáról szóló 2009/81/EK irányelvére (3),

—

tekintettel a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése után a közös biztonság- és védelempolitika alakulásáról szóló 2011. május 11-i (4), a polgári–katonai együttműködésről és a polgári–katonai képességek fejlesztéséről szóló 2010. november 23-i (5) és az európai biztonsági stratégia és a közös biztonság- és védelempolitika végrehajtásáról szóló 2010. március 10-i (6) állásfoglalására, valamint az európai biztonsági és védelmi politikáról szóló korábbi állásfoglalásaira,

—

tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,

—

tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményére (A7-0428/2011),

1.

aggodalommal veszi tudomásul, hogy az utóbbi években a tetőfokára hágott az európai uniós államok többségében a pénzügyi, gazdasági és adósságválságot követően megkezdett, a védelmi költségek csökkentésére irányuló tendencia, valamint hogy ha a tagállamok nem lesznek képesek e veszteségeket megerősített európai együttműködéssel és koordinációval ellensúlyozni, a fenti intézkedések kedvezőtlenül befolyásolhatják a tagállamok katonai képességeit és ebből adódóan az EU azon képességét, hogy az Egyesült Nemzetek Alapokmányának elveivel összhangban hatékonyan el tudja látni feladatait a békefenntartás, a konfliktusmegelőzés és a nemzetközi biztonság erősítése terén; hangsúlyozza e tekintetben, hogy a védelem olyan közösségi érdek, amely valamennyi európai polgár biztonságát szolgálja, és amelyhez minden tagállamnak hozzá kell járulnia az együttműködés, a közös teherviselés és a költséghatékonyság szellemében;

2.

figyelmeztet, hogy az összehangolatlan védelmi költségvetési megszorítások egyes európai katonai képességek teljes eltűnéséhez vezethetnek, ezért üdvözli és támogatja, hogy a Tanács arra biztatja a tagállamokat, hogy adott esetben cseréljenek információkat, és növeljék az átláthatóságot a folyamatban lévő és küszöbön álló védelmi költségvetési megszorításokkal kapcsolatban, kéri továbbá e költségvetési megszorítások hatásvizsgálatát a KBVP-t támogató képességek fejlesztése szempontjából; emlékeztet arra, hogy a líbiai beavatkozás során világossá vált, hogy még az európai országok közös fellépése sem képes egy ilyen műveletet végrehajtani az USA segítsége nélkül;

3.

megjegyzi, hogy védelmi ügyekben továbbra is aránytalanul nagy az USA-tól való függés, mivel az Észak-atlanti Szövetség védelmi költségeinek immár 75 %-át az USA állja, és ezért az európai szövetségeseknek növelniük kell a védelem terhéből vállalt részüket; aggodalommal állapítja meg, hogy a jelenlegi költségvetési megszorítások tovább erősítik azt a tendenciát, hogy a tagállamok több mint egy évtizede a kelleténél kevesebbet fektetnek be és kevesebbet költenek a biztonság és a védelem területén;

4.

az egyre összetettebb és kiszámíthatatlanabb biztonsági környezetben sürget minden európai uniós tagállamot, hogy működjenek szorosabban együtt, és hangolják össze az európai biztonsági stratégiában meghatározott közös fenyegetésekkel szembeni fellépéseket, teljes mértékben vállalva Európa békéjéért és biztonságáért, Európa környezetéért és a nagyvilágért vállalt felelősség rájuk eső részét; miközben elismeri, hogy nem minden fenyegetés katonai jellegű, valamint hogy az EU-nak számos eszköze van a válságmegelőzésre és -kezelésre, mint például polgári képességei és technikai segítségnyújtási eszközei, emlékezteti a tagállamokat többszörös, többek között a Szerződés és az Európai Tanács következtetései keretében tett kötelezettségvállalásukra, miszerint javítják katonai képességeiket, és felszólítja őket, ügyeljenek e kötelezettségek teljesítésére;

5.

ismét hangot ad annak az álláspontjának, hogy a megerősített európai védelmi képesség növelni fogja az EU stratégiai autonómiáját, és fontos hozzájárulás lesz a közös biztonsághoz a NATO és más partnerségek keretében; hangsúlyozza a Lisszaboni Szerződés rendelkezéseiben e tekintetben rejlő lehetőségeket, és szorgalmazza, hogy a tagállamok hajtsák végre az állandó strukturált együttműködést, határozzák meg a szolidaritásra és a kölcsönös segítségnyújtásra vonatkozó klauzulák alkalmazási feltételeit és maradéktalanul használják ki az Európai Védelmi Ügynökség által kínált lehetőségeket;

6.

az eltérő mértékű ambíciók figyelmen kívül hagyása nélkül rámutat, hogy a tagállamok összesen körülbelül évi 200 milliárd eurót költenek a védelemre, ami az USA védelmi költségvetésének csupán a harmada, de mégis jelentős összeg, amely annak árát mutatja, ahol Európa nincs jelen a védelem területén;

7.

sajnálattal veszi tudomásul azt, ahogy az összehangolatlan nemzeti védelmi tervezés keretében hozott határozatok alapján e forrásokat elköltik, aminek következtében nemcsak állandó képességbeli hiányok keletkeznek, hanem bizonyos képességekben gyakran pazarló túlkínálat és átfedések mutatkoznak, illetve az iparág és a piacok szétforgácsolódnak, és ebből adódóan az EU nem rendelkezik olyan láthatósággal, forrásokkal és hatókörrel, amelyért érdemes 200 milliárd EUR-t kiadni;

8.

úgy véli, hogy a gazdasági és pénzügyi válság lehetőségként használható ki az uniós védelmi politikák integrálására, mivel lendületet adhat a régóta készülőben lévő, nagyra törő reformok kialakításához és végrehajtásához;

9.

a fentiekre tekintettel szorgalmazza, hogy a tagállamok fogadják el, hogy a fokozott együttműködés jelenti az legjobb fejlődési lehetőséget, fogadják el továbbá azt, hogy különösen A) a katonai követelmények összehangolását magában foglaló védelmi tervezés jobb koordinációja és az interoperabilitást fokozó intézkedések révén, B) bizonyos képességek és támogató struktúrák összevonásával és megosztásával, C) a kutatás és a technológiai fejlesztés terén való együttműködés fokozásával, D) az ipari együttműködés és összehangolás megkönnyítésével, és E) a közbeszerzés javításával és a piaci korlátok megszüntetésével a tagállamok költséghatékonyabb módon fejleszthetik képességeiket anélkül, hogy szuverenitásuk kárt szenvedne;

10.

hangsúlyozza, hogy az EU rendelkezésére állnak olyan eszközök és mechanizmusok, amelyek segíthetik a tagállamokat ennek elérésében az alábbiakban felsorolt módokon, többek között azon területek azonosítása révén, ahol európai szinten több támogatást lehetne nyújtani (F);

11.

elismeri, hogy a fentiektől függetlenül a megfelelő gyártási és technológiai bázis fenntartása, valamint az ellátás biztonságának garantálása alapvető honvédelmi kérdések, amelyeket nem irányíthatnak pusztán pénzügyi célkitűzések;

12.

úgy véli, hogy a pénzügyi válságra reagálva a védelemmel kapcsolatos összes uniós erőfeszítés legfőbb súlyponti területét az Európai Védelmi Ügynökségnek (EVÜ) kell képeznie, amelyben benne van a lehetőség a szakpolitikai felülvizsgálatok és tervezés széles területének lefedésére, de jelenlegi formájában erre mégsem képes; kéri az EVÜ szerkezetének korszerűsítését, tekintettel arra, hogy költségvetésének, személyzetének, feladatköreinek és általános hatásköreinek bővítése hosszú távon költséghatékony lenne, és lehetővé tenné, hogy jobban dolgozzon az uniós védelmi szektor optimalizálásán, azzal a speciális feladattal, hogy elkerülje a költséges párhuzamosságokat és a pénzügyileg fenntarthatatlan védelmi politikákat;

13.

újból felkéri a tagállamokat, hogy közös kritériumok és harmonizált menetrend szerint végezzenek szisztematikus biztonsági és védelmi felülvizsgálatokat; javasolja, hogy ezt tegyék a költségvetési eljárásokhoz kapcsolódó rendszeres gyakorlattá, a biztonsági és védelmi felülvizsgálatok egyfajta „európai szemeszterévé”;

14.

hangsúlyozza, hogy az ilyen összehangolt felülvizsgálatok értelme az lenne, hogy véget vessenek a nemzeti védelmi tervezésre jellemző elkülönülési kultúrának, valamint platformot teremtsen a szervezett párbeszédnek, ami lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy áttekintsék a nagyobb összefüggéseket, az európai szempontot, mielőtt kulcsfontosságú stratégiai döntéseket hoznának védelmi képességeikkel kapcsolatosan; hangsúlyozza, hogy a kezdeményezésnek az érintett tagállamok esetében ki kell egészítenie a NATO védelmi tervezési folyamatán belüli koordinációt;

15.

hangsúlyozza, hogy szükség van egy biztonságról és védelemről szóló európai uniós fehér könyvre, amely kidolgozná és végrehajtaná az európai biztonsági stratégiát, az elérhető eszközökhöz és erőforrásokhoz mérten pontosabban meghatározná az Unió biztonsági és védelmi célkitűzéseit, érdekeit és szükségleteit, a biztonság nem hagyományos szempontjainak egyidejű figyelembevétele mellett; hangsúlyozza, hogy ezt a fehér könyvet a nemzeti felülvizsgálatok alapján kell megfogalmazni és rendszeresen frissíteni, ugyanakkor e könyv referenciaként szolgál a nemzeti felülvizsgálatok számára, összekötve a nemzeti védelmi tervezést a közös biztonsági szemlélettel és fenyegetésértékeléssel; hangsúlyozza, hogy ez a fehér könyv a kihívások és megoldások közös jövőképének felvázolása révén bizalmat fog építeni, és összpontosított stratégiai útmutatással fog szolgálni arra nézve, hogy milyen formát kell ölteniük az uniós erőknek;

16.

emlékeztet arra, hogy a Lisszaboni Szerződés megerősítette az Európai Védelmi Ügynökség (EVÜ) azon szerepét, hogy támogassa a tagállamokat a katonai képességek javítására irányuló erőfeszítéseikben a közös biztonsági és védelmi politika érdekében; javasolja ezért, hogy a tagállamok kérjék fel az Ügynökséget annak vizsgálatára, hogyan lehet javítani a védelmi tervezés európai koordinációját; emlékeztet továbbá, hogy a Szerződés megbízza az EVÜ-t azzal, hogy értékelje a katonai képességekre vonatkozóan vállalt kötelezettségek teljesítését, és segítse elő az operatív igények harmonizációját, illetve felszólít e feladatok jobb végrehajtására; javasolja, hogy az „európai szemeszter” gyakorlatának első lépéseként a tagállamok adják be nemzeti biztonsági és védelmi felülvizsgálati terveiket az EVÜ-höz tanácskérés céljából annak érdekében, hogy értékeljék e terveket különösen az EVÜ irányítóbizottsága által a képességfejlesztési tervben meghatározott képességekre vonatkozó prioritások szempontjából, valamint a többi tagállam tervei és a NATO védelmi tervezési folyamatának tükrében; úgy véli, hogy nagyon rövid távon az EVÜ-nek fontos szerepet kell játszania az európai fegyverkezési és képességekre vonatkozó politika meghatározásában is;

17.

úgy véli, hogy következő lépésként a tagállamoknak kölcsönös konzultációkat kell folytatniuk katonai követelményeik harmonizációjának érdekében, és meg kell vizsgálniuk a költséghatékonyság európai uniós szinten, regionális, kétoldalú vagy más intézkedések révén történő növelésének összes lehetőségét;

18.

sürgeti a tagállamokat, hogy ezen eljárás keretében vizsgálják meg a meglévő többletkapacitásokat, különösen a műveletek során kevésbé fontos berendezések, illetve személyzet tekintetében;

19.

határozott meggyőződése, hogy a képességek összevonása és megosztása többé már nem lehetőség, hanem szükségszerűség; támogatja a tagállamoknak a legígéretesebb projektek azonosítására irányuló erőfeszítéseit, amelyek a 2010. szeptemberi genti miniszteri találkozón indított eljárás részét képezik és összhangban vannak a 2010. novemberi német–svéd kezdeményezéssel, ugyanakkor felismeri, hogy az összevonás és megosztás nem helyettesítheti a képességek tényleges fejlesztését, de fokozni és javítani fogja azt; tudomásul veszi az EVÜ által előmozdított és a Tanács által 2011. december 1-jén jóváhagyott első projektcsomagot, és felhívja a tagállamokat és az EVÜ-t, hogy számoljanak be a konkrét eredmények felé tett haladás részleteiről, illetve határozzanak meg további lehetőségeket legkésőbb 2012 tavaszáig; szorgalmazza, hogy a tagállamok, különösen a weimari háromszög, de a Weimar plusz formáció is, tegyék sikeressé az összevonást és megosztást politikai hajtómotorként fellépve;

20.

hangsúlyozza, hogy a tagállamok – különösen olyan területeken, mint a stratégiai és taktikai szállítás, logisztikai támogatás, űrképességek, kibervédelem, orvosi támogatás, oktatás és képzés, valamint egyes résképességek – nagy hasznot húzhatnak egyes feladatok és eszközök összevonásából és megosztásából anélkül, hogy jelentős függőségbe kerülnének, amely korlátozná szuverén döntéshozatalukat; határozottan ösztönzi a képességbeli hiányosságok – mint például a szállító helikopterek, a légi üzemanyag-utántöltés, tengeri felügyelet, személyzet nélküli járművek, a vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris védelem, rögtönzött robbanószerkezetek elleni tevékenység, műholdas távközlés, parancsnoki és vezetési rendszerek, hírszerzési, felügyeleti és felismerési (ISR) érzékelők és platformok, köztük a műholdas rendszerek alternatívái, mint például a nagy magasságra tervezett, nagy hatótávolságú (HALE) pilóta nélküli repülőgépek (UAV-k) és a nagyfokú operatív önállóság és költséghatékonyság eléréséhez szükséges zöld technológiák – kezelésére irányuló kezdeményezéseket;

21.

hangsúlyozza, hogy az erőforrások összevonását nagyobb fokú szakosodásnak kell kísérnie, amelynek keretében az egyes képességeiktől megváló tagállamok biztosak lehetnek abban, hogy azokat mások biztosítani fogják, és elismeri, hogy ez komoly politikai kötelezettségvállalást igényel a nemzeti kormányok részéről;

22.

felkéri a tagállamokat, hogy használják fel kreatívan a fellelhető különböző összevonási és megosztási modelleket, mint például 1. a közös tulajdonos révén történő összevonást, 2. a nemzeti tulajdonban lévő eszközök összevonását, 3. a közbeszerzés összevonását vagy 4. szerep- és feladatmegosztást, illetve ezek szükség szerinti kombinációját, valamint gyors haladásra szólít fel különösen a fent említett területeken;

23.

először is a közös tulajdonost illetően felkéri a tagállamokat, hogy mérjék fel egyes berendezések a résztvevő országok közös konzorciumai vagy maga az EU általi beszerzésének lehetőségeit, olyan kezdeményezésekről véve példát, mint a stratégiai légi szállítási képességnek a NATO égisze alatt végrehajtott programja, a NATO AWACS-programja vagy az EU Galileója, illetve tárják fel a tagállamok konzorciumai által vásárolt berendezések beszerzéséhez nyújtott uniós finanszírozás vagy társfinanszírozás lehetőségeit; hangsúlyozza a legdrágább berendezések, például az űrképességek, az UAV-k vagy a stratégiai szállításra szolgáló repülőgépek szempontjából a közös tulajdonlásban rejlő lehetőségeket;

24.

másodszor a nemzeti tulajdonban lévő eszközök összevonása tekintetében úgy véli, hogy négy tagállam az európai légi szállítási parancsnokságra irányuló kezdeményezése különösen hasznos példa arra, hogy a meglévő képességeket bizonyos hatáskörök közös szervezetre való átruházása révén javítják, ugyanakkor az eszközöket teljesen nemzeti tulajdonban tartják; úgy véli, az összevont, ám szétválasztható képességek e modellje az operatív támogatás egyéb területein is jól alkalmazható, például a szállító helikopterek, a tengerészeti járőrgépek és a katonai tengeri szállítóeszközök esetében; úgy véli, a hatáskörök integrált szervezetekre való bármely átruházásának rugalmasnak kell lennie, nem kell valamennyi résztvevőtől ugyanazon hatáskörök átruházását kérni, hogy elkerüljék a legkisebb közös nevezővel való megelégedés kockázatát; ugyanakkor kívánatosnak tartja, hogy a tagállamok az európai légi szállítási parancsnokság minden feladatának ellátásához biztosítsanak nemzeti képességeket;

25.

harmadszor a közbeszerzések összevonását illetően, mint például az A400M programban, kiemeli a közös közbeszerzés esetleges előnyeit a méretgazdaságosság, az életképes ipari alap létrehozása és az interoperabilitás tekintetében, valamint a működési támogatás, karbantartás és képzés összevonásának és megosztásának további lehetőségeire nézve; sajnálattal veszi tudomásul, hogy ezek az előnyök gyakran elvesznek a követelmények és a munkamegosztási megállapodások közötti különbségek miatt, mint például az Eurofighter-program esetében; az lehetséges megtakarítások teljes megvalósítása érdekében hangsúlyozza, hogy fontos a közös beszerzésű berendezések közös konfigurációjának karbantartása azok teljes életciklusa során a közös működési támogatás megkönnyítése céljából; felkéri a tagállamokat, hogy vegyék fontolóra a kiszervezett szolgáltatások összevonását is;

26.

negyedszer a szerep- és feladatmegosztást illetően úgy véli, hogy vannak pozitív példák olyan kezdeményezések között, mint például a francia-belga együttműködés a harci pilóták képzése terén, az Egyesült Királyság és Franciaország közötti megállapodás a repülőgép-anyahajók megosztásáról, a francia-német kezdeményezés a helikopterpilóták képzése terén, vagy a belga-holland tengeri együttműködés, melyek keretében számos nemzeti támogatási struktúrát osztanak meg a partnerrel; különösen hangsúlyozza az oktatás, képzés és gyakorlat terén fennálló lehetőségeket, elsősorban a katonai akadémiák, a teszt- és értékelőközpontok és pilótaképző intézmények megosztása terén; úgy véli, egyes résképességek esetében a szerep- és feladatmegosztás az egyetlen járható út a legtöbb tagállam számára ahhoz, hogy biztosítani tudja egyes ritka képességekhez, például a CBRN-egységekhez vagy a légi mentőkhöz való hozzáférést;

27.

emlékeztet az EVÜ-nek a Szerződésben foglaltak szerinti fontos szerepére, miszerint multilaterális projekteket javasol, koordinálja a tagállamok programjait és irányítja a kutatási és technológiai együttműködési programokat; hangsúlyozza, hogy az EVÜ vezette projektek már működőképesek, ilyen például a helikopterpilóta-képzési program és a rögtönzött robbanószerkezetek elleni, harctéren használható helyszínelő laboratórium, illetve annak afganisztáni használata, és további előrelépésre szólít fel más kezdeményezések terén, például az európai légi szállítási flotta (EATF) esetében; sürgeti a tagállamokat, hogy használják ki az Ügynökségben rejlő lehetőségeket az adminisztratív és jogi támogatás tekintetében, és bízzák meg együttműködési kezdeményezéseik irányításával, valamint hangsúlyozza, hogy az EVÜ számára megfelelő eszközöket kell biztosítani ahhoz, hogy teljesíteni tudja megnövekedett feladatait;

28.

elismeri a kétoldalú és regionális kezdeményezéseket – például a 2010-es Egyesült Királyság és Franciaország közötti védelmi megállapodásokat, az Északi Védelmi Együttműködést és a Balti Védelmi Együttműködést – mint fontos lépéseket a források használatának racionalizálására és a rövid távú képességbeli hiányosságok pótlására; felhívja a figyelmet a hasonló együttműködésekre irányuló javaslatokra más régiók viszonylatában, például a visegrádi országok között; azonban azon a véleményen van, hogy jelentős strukturális hiányosságok vannak, amelyeket európai uniós szinten összehangoltan kell kezelni, valamint hogy ezért egy bizonyos ponton ezeket a kétoldalú és regionális megállapodásokat integrálni kell a tágabb európai perspektívába biztosítva, hogy hozzájáruljanak a KBVP kialakításához, és azzal semmilyen szempontból ne legyenek ellentétesek; ebben az összefüggésben úgy véli, hogy az EVÜ-nek szerepet kell kapnia az erőfeszítések átfogó koherenciájának biztosításában, és ösztönzi annak végiggondolását, hogyan lehet felhasználni a Szerződés állandó strukturált együttműködésről szóló rendelkezéseit egy átfogó koordinációs keret biztosításához;

29.

úgy véli, hogy egy polgári–katonai európai uniós műveleti parancsnokság – amelynek létrehozását már többször kérte – nemcsak alapvetően erősítené meg az EU nemzetközi béke és biztonság támogatására vonatkozó képességét, hanem hosszú távon megtakarításokat jelentene a nemzeti költségvetések számára az összevonás és megosztás logikáját követve; hangsúlyozza, hogy szükséges az alelnök/főképviselő politikai iránymutatása, és felszólítja az alelnök/főképviselőt a „Weimar kezdeményezésen” alapuló munka folytatására, valamint a jogi lehetőségek vizsgálatára egy önálló műveleti tervezési és végrehajtási képesség mielőbbi létrehozatalát illetően, amely két külön parancsnoki láncból állna (polgári és katonai), amint azt 2011. júliusában a Tanács előtt ismertették;

30.

üdvözli a NATO „intelligens védelem” kezdeményezését, és újólag megerősíti az EU és a NATO közötti folyamatos koordináció és konfliktusfelszámolás jelentőségét valamennyi szinten a szükségtelen átfedések elkerülésére; hangsúlyozza, hogy mindenképpen szükség van az EU és a NATO közötti gyakorlati együttműködés fokozására, különösen ami a pénzügyi válság jelentette kihívásokra adott válaszokat illeti; felszólítja mindenekelőtt az EVÜ-t és a Szövetséges Transzformációs Parancsnokságot (ACT), hogy folytassanak szoros együttműködést annak biztosítása érdekében, hogy a két szervezet összevonási és megosztási projektjei kiegészítsék egymást, és azok végrehajtása mindig a legnagyobb hozzáadott értéket biztosító keretben történjen;

31.

felhívja a figyelmet a kibervédelmi erőforrások összevonásában rejlő lehetőségekre az európai kiberrendszerek integrációjának összefüggésében, valamint arra is, hogy foglalkozni kell az ezen a területen a szorosabb uniós koordináció iránt jelentkező igénnyel;

32.

emlékeztet a biztonsági és védelmi ágazatban az európai védelmi ipar versenyképességének és lendületének alapjául szolgáló kutatás és innováció jelentőségére és fontos szerepére a fenntartható növekedéssel kapcsolatos Európa 2020-as célok megvalósításában; rámutat, hogy a jelenlegi kutatási és technológiai erőfeszítések meghatározóak lesznek a jövőbeli technológiai eredmények alkalmazásában; sajnálattal veszi tudomásul, hogy az európai uniós országok teljes védelmi kiadásának csupán nagyjából 1 %-át szánják a kutatás és technológia területére – miközben több mint 50 %-át továbbra is a személyzetre költik – és különösen sajnálja, hogy a legtöbb ország esetében ez jóval az 1 % alatt van; sürgeti a tagállamokat, hogy költségvetési megszorításaik köréből vegyék ki a kutatást és technológiát mint prioritást élvező területet;

33.

sajnálattal veszi tudomásul, hogy az együttműködésben végzett projektekből adódó méretgazdaságosság lehetősége nagymértékben kihasználatlan marad, a K&T kiadások 85 %-át még mindig nemzeti, a fennmaradó rész jelentős többségét pedig bilaterális, nem pedig multinacionális szinten költik el, ami a tagállamok közötti szétaprózódással jár; emlékeztet, hogy az európai védelmi miniszterek 2007 novemberében kollektív referenciaértékeket fogadtak el annak érdekében, hogy a védelmi kutatási és technológiai kiadásokat a teljes védelmi kiadások 2 %-ára, az európai együttműködésen alapuló védelmi kutatási és technológiai kiadások szintjét pedig 20 %-ra emeljék;

34.

kiemeli az EVÜ alapvető szerepét a közös védelmi kutatási tevékenység koordinációjában és tervezésében; hangsúlyozza a kutatási együttműködés előnyeit a jobb interoperabilitás, illetve a nemzeti hadseregek felszerelésének és képességeinek fokozottabb homogenitása szempontjából, mivel bármely felszerelési program első fázisa a kutatás;

35.

emlékeztet a kettős felhasználású alkalmazásokkal bíró technológiák növekvő számára, és ezért az európai védelmi és polgári biztonsági kutatási programok közötti fokozott kiegészítő jelleg és szinergia fontosságára; ösztönzi az EVÜ-t és a Bizottságot, hogy folytassák az európai együttműködési kereten belüli koordinációt annak érdekében, hogy maximalizálják a kutatási és technológiafejlesztési keretprogram „biztonság” témájának szinergiáit, különösen olyan területeken, mint például a CBRN-védelem, a rögtönzött robbanószerkezetek elleni tevékenység, a pilóta nélküli légi rendszerek, a tengeri felügyelet, információkezelés és -feldolgozás, valamint a kibervédelem;

36.

külön hangsúlyozza, hogy a biztonsági kutatást önálló elemként kell megtartani a következő Horizont 2020 elnevezésű programban; úgy véli, hogy a „biztonság” téma hatókörét ki kell tágítani, hogy tükrözze az innováció és a polgári és a védelmi ipar közötti technológiatranszfer szükségességét, ugyanakkor fenntartja, hogy miközben a programokban és a projektekben megfelelő módon figyelembe vesznek bármilyen a védelemmel kapcsolatos követelményt, a témának meg kell őriznie polgári fókuszát;

37.

rámutat, hogy miként a polgári kutatás eredményeit is gyakran védelmi célokra alkalmazzák, a védelmi célú kutatások melléktermékei is egyre gyakrabban szolgálják az egész társadalom javát; emlékeztet elsősorban az internet és a GPS példájára; úgy véli, hogy az európai együttműködésben végzett kutatás fellendítésére és a széttagozódott nemzeti források összekapcsolásának segítésére hosszú távon a védelmi kutatásra kellene erőteljesebben összpontosítani a következő keretprogramokon belül;

38.

hangsúlyozza ugyanakkor, hogy nem szabad forrásokat átcsoportosítani a polgári kutatás területéről, és bármely európai uniós finanszírozású védelmi vonatkozású kutatási tevékenységnek elsősorban az EU válságkezelési képességei fejlesztésének célját kell követnie és a kettős felhasználású kutatásokra kell összpontosítania;

39.

emlékeztet arra, hogy – a hetedik keretprogram jogalapjában meghatározottak szerint – a hetedik keretprogram által támogatott kutatási tevékenységeknek tiszteletben kell tartaniuk az alapvető etikai elveket, ideértve az Európai Unió Alapjogi Chartájában foglaltakat is; felszólítja a Bizottságot, hogy javítsa az etikai elvek érvényesítésének módját a hetedik kutatási keretprogramon belül a „biztonság” területén folytatott kutatási programokban való részvételre vonatkozó jogosultsági feltételek értékelése során; egyúttal felszólítja a Bizottságot, hogy végezzen etikai és társadalmi hatásvizsgálatot minden olyan projekt állandó részeként, amelyet a hetedik keretprogram és a jövőbeli kutatási programok keretében finanszíroznak;

40.

rámutat az EUMSZ 185. cikkének rendelkezéseire, amelyek lehetővé teszik a tagállamok egy csoportja által folytatott, meglévő kutatási és fejlesztési programokhoz való európai uniós hozzájárulást; véleménye szerint mérlegelni lehetne annak lehetőségét, hogy e cikket használják a KVBP missziói és műveletei számára szükséges képességek fejlesztésének felgyorsítására;

41.

emlékeztet az európai űrprogramokkal megvalósítandó, hasonlóan fontos szinergiákra, és további koordinációra ösztönöz az EVÜ, a Bizottság és az Európai Űrügynökség között az európai együttműködési kereten belül, különösen a Föld űrből történő megfigyelése és a világűrmegfigyelés terén; felhív a MUSIS, GMES és EDRS földmegfigyelési programok szoros koordinációjára és a polgári és katonai téradat-infrastruktúrák szabványainak harmonizációjára; kéri, hogy a GMES-projektet továbbra is az EU költségvetéséből finanszírozzák a következő többéves pénzügyi keret (2014–2020) időszakában;

42.

emlékeztet az európai védelmi technológiai és ipari bázis összehangolása terén történő előrehaladás szükséges voltára, mivel – a technológiák egyre fokozottabb kifinomultsága, a növekvő nemzetközi verseny és a csökkenő védelmi költségvetés dacára – egyetlen európai uniós tagállamban sem tartható fenn a védelmi ipar csupán nemzeti alapon; sajnálattal veszi tudomásul, hogy miközben végbement az európai űripar bizonyos fokú központosítása, a szárazföldi és tengeri berendezések ágazata továbbra is túlnyomórészt nemzeti vonalak mentén aprózódik fel; figyelmezteti a tagállamokat annak lehetőségére, hogy a védelmi beruházások csökkentése nyomán az európai védelmi iparágak és a technológiai innováció esetében fennáll majd annak kockázata, hogy azok eltérő stratégiai érdekeket képviselő, harmadik országbeli hatalmak ellenőrzése alá kerülnek;

43.

úgy véli, hogy a katonai követelményeknek a koordinált biztonsági és védelmi felülvizsgálatoknak az A) pontban ismertetett folyamat révén történő harmonizációja a berendezések beszerzésének harmonizációjához fog vezetni az EU-tagállamok között, ami az első előfeltétele annak, hogy a keresleti oldalon megteremtődjenek az európai védelmi ipar nemzetek közötti sikeres átszervezésének feltételei;

44.

miközben elismeri, hogy az átszervezés egyik valószínű következménye bizonyos nem életképes nemzeti ipari képesség felszámolása lesz, hangsúlyozza, hogy egy ilyen átszervezés közép- és hosszú távú terveinek a foglalkoztatásra gyakorolt lehető legminimálisabb hatásra kell törekednie; ezért a nagyobb mértékű szakosodáson, az interoperabilitáson és az egymást kiegészítő jellegen alapuló reorientációt és szorosabb szinergiákat javasol; az európai uniós finanszírozás – például az Európai Szociális Alap és az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap – jobb felhasználására szólít fel a várakozások és a változásokhoz való alkalmazkodás támogatása céljából;

45.

hangsúlyozza, hogy az európai védelmi technológiai és ipari bázis fenntartható munkahelyeket teremthet az európai védelmi iparban az európai polgárok számára;

46.

az ipar átszervezésének összefüggésében kiemeli annak fontosságát, hogy az ellátásbiztonságot ne kockáztassuk; felkéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy gyorsan hozzon létre átfogó és nagyratörő, az egész EU-ra kiterjedő, kölcsönös garanciákon alapuló ellátásbiztonsági rendszert; sürgeti a tagállamokat, hogy e cél irányába tett első lépésként teljes mértékben aknázzák ki a termékek transzferéről szóló irányelv lehetőségeit, illetve gyorsítsák fel sürgős operatív körülmények esetén az ellátás biztonságára, valamint az információbiztonságra vonatkozó 2006-os keretmegállapodás működőképessé tételét célzó munkát;

47.

ösztönzi az EVÜ-t, hogy fejlessze tovább az Európában megőrzendő vagy fejlesztendő kulcsfontosságú ipari képességekre vonatkozó közös európai szempontokat; ennek részeként felkéri az Ügynökséget, hogy elemezze az európai stratégiai önállóság tekintetében a nem európai technológiáktól és beszerzési forrásoktól való függőséget, és fogalmazzon meg konkrét ajánlásokat a tagállamok számára az Európai Bizottság munkájával összhangban, amely szintén rendelkezik az ellátástól való európai függőség és az energiafüggőség csökkentésére irányuló programokkal;

48.

úgy véli, az együttműködésben végzett, például az EVÜ által kezdeményezett és a Közös Fegyverkezési Együttműködési Szervezet által irányított fegyverkezési programok nélkülözhetetlen eszközök a fejlesztési költségek csökkentésében, az ipari fúziók támogatásában, a szabványosítás és az interoperabilitás elősegítésében, valamint a globális versenyképesség fellendítésében; kiemeli az EVÜ szerepét a képességigények együttműködési programmá alakítása megkönnyítésében és a korai együttműködés lehetőségeinek azonosításában; felkéri az EVÜ-t, hogy folytassa a nemzeti projektek együttműködési lehetőségként való párosítását célzó együttműködési adatbázison végzett munkát, és ösztönzi a tagállamokat, hogy töltsék fel ezt az adatbázist; felkéri az EVÜ-t, hogy adjon közre uniós fegyverkezési együttműködési stratégiája értelmében útmutatót a fegyverkezési együttműködés terén bevált gyakorlatoktól;

49.

sürgeti a tagállamokat, hogy kerüljék el a rugalmatlan munkamegosztási megállapodásokat a közös fegyverkezési programokban, felhívva a figyelmet a „méltányos megtérülés” elvének negatív hatásaira a nem hatékony munkaelosztás tekintetében, amely lassabb végrehajtáshoz és nagyobb költségekhez vezet; felhív arra, hogy a „méltányos megtérülés” elvét helyettesítsék a „globális egyensúly” jóval rugalmasabb elméletével, amely hatékony európai uniós versenyt tesz lehetővé a vállalkozók kiválasztása során, amennyiben sikerül minimális egyensúlyt elérni annak biztosítása érdekében, hogy a kis- és középvállalkozások a nagyvállalatokkal azonos feltételek mellett versenyezhessenek; üdvözli, hogy a „globális egyensúly” elvét használják az EVÜ haderővédelemre vonatkozó közös beruházási programjában, és felkéri az Ügynökséget, hogy alkalmazza ezt az elvet tevékenységeinek teljes skáláján azzal a végső céllal, hogy egyenlő feltételeket teremtsen az európai védelmi berendezések piacán és figyelembe vegye a kis- és középvállalkozások érdekeit;

50.

felkéri a tagállamokat, hogy használják fel a Közös Fegyverkezési Együttműködési Szervezetnek (OCCAR) az EVÜ által készített közös programok végrehajtása során szerzett igazgatási tapasztalatát, és sürgeti az EVÜ-t és az OCCAR-t, hogy kössenek igazgatási megállapodást együttműködésükről; emlékeztet arra, hogy bármelyik európai uniós tagállam csatlakozhat az OCCAR-hoz, amennyiben úgy kívánja, illetve megfelel a tagsági követelményeknek;

51.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy működjenek együtt a kiberbiztonság mint a védelmi ágazat egyik alapvető szempontjának biztosítása érdekében;

52.

megállapítja, hogy uniós szinten még nem született meg az európai védelmi technológiai és ipari bázis (EDTIB) jogi meghatározása, és felkéri a Bizottságot és az EVÜ-t, hogy készítsen elemzést egy ilyen meghatározás lehetséges kritériumairól, illetve ezek hatásáról; e tekintetben hangsúlyozza, hogy az egyik fontos kritérium a tervezőirodák uniós tagállamokon belüli elhelyezkedéséből fakadó technológiai hozzáadott érték lehetne; ösztönzi a tagállamokat, hogy vegyék fontolóra egy védelmi ipari kiemelt cél kitűzését az EDTIB fejlesztésére vonatkozó egyértelmű és hosszú távra szóló jövőkép biztosítása érdekében;

53.

megjegyzi, hogy – egy versenyképes európai védelmi ipar szempontjából – fontos a transzatlanti ipari együttműködés, amely megkönnyítheti az új technológiákhoz való hozzáférést, előmozdíthatja a haladó termékfejlesztést, és ösztönzőket nyújthat a költségek csökkentésére és a termelési ciklus lerövidítésére; felhívja továbbá a figyelmet a más külső partnerekkel történő együttműködésben rejlő lehetőségre;

54.

emlékeztet arra, hogy az európai védelmi ipar versenyképességének növelése érdekében, illetve az adófizetők érdekeinek megfelelő védelme céljából a tagállamoknak sürgősen fokozniuk kell védelmi piacaik átláthatóságát és nyitottságát; úgy véli, hogy a biztonsági és érzékeny védelmi közbeszerzésekről szóló 2009/81/EK irányelv a védelmi ágazatra vonatkozó közbeszerzési szabályok sokféleségének mérséklésével, és azzal, hogy a nemzeti piacokat nagyobb versenynek teszi ki, megerősíti az egységes piacot, valamint emlékeztet arra, hogy az irányelv átültetésének határideje 2011. augusztus 21-én lejárt; felkéri a Bizottságot, hogy kellő időben tegyen jelentést a tagállamok átültetési intézkedéseiről, valamint tegyen meg minden szükséges intézkedést az időben történő és következetes átültetés és a helyes végrehajtás biztosítására;

55.

hangsúlyozza, hogy az irányelv a védelmi és biztonsági közbeszerzési szerződések sajátosságaira van szabva, és ebből következően az EUMSZ 346. cikke alapján csak kivételes és kellően indokolt esetekben, az alapvető nemzetbiztonsági érdekek védelmének céljából tekinthető jogszerűnek a szerződések európai uniós jogszabályoktól való bármely eltérése; felkéri a Bizottságot, hogy biztosítsa az irányelv, illetve az EUMSZ 346. cikke szerinti eltérés megfelelő alkalmazását; hangsúlyozza, hogy e vonatkozásban helyénvaló lenne, ha a Bizottság értékelést készítene a bevált gyakorlatokról és az új szabályok téves alkalmazásának eseteiről;

56.

hangsúlyozza, hogy összhangban az európai közbeszerzés jogi keretének korszerűsítésére és egyszerűsítésére irányuló jelenlegi erőfeszítésekkel, az adminisztratív egyszerűsítéssel és az adminisztratív terhek csökkentésével kapcsolatos célkitűzéseknek tükröződniük kell az irányelv gyakorlati alkalmazása során, valamint azt, hogy a határokon átnyúló pályáztatás megkönnyítése érdekében szükség van a belső piacot akadályozó, egymással összeegyeztethetetlen és aránytalan műszaki követelmények felülvizsgálatára; emlékeztet továbbá arra, hogy az esetleges alvállalkozókat nem szabad nemzetiség alapján megkülönböztetni;

57.

emlékeztet arra, hogy az EVÜ a védelmi célú közbeszerzésekre vonatkozó magatartási kódexe és az ellátási láncban alkalmazott legjobb gyakorlatok kódexe által létrehozott rendszer csak azokra a szerződésekre alkalmazható, amelyekre az EUMSZ 346. cikke szerinti eltérés vonatkozik; felkéri az EVÜ-t és a Bizottságot, hogy értékelje újra e rendszernek a védelmi közbeszerzésekről szóló irányelv hatálybalépése utáni alkalmazhatóságát;

58.

sürgeti a tagállamokat, hogy a védelmi közbeszerzések terén fennálló korrupció elleni küzdelmet tekintsék legfőbb prioritásnak, nevezetesen az irányelv megfelelő végrehajtása révén, sajnálatát fejezve ki a korrupció pusztító hatása miatt, különösen a túldimenzionált költségek, felesleges, nem megfelelő vagy nem optimális berendezések beszerzése, a közös közbeszerzések és az együttműködésben végzett programok akadályozása és a piacnyitás akadályozása, valamint ebből adódóan a nemzeti költségvetésekre háruló súlyos teher tekintetében; az átlátható és versenyképes közbeszerzési eljárások általánossá tételén túl határozottan javasolja, hogy kövessék a NATO/DCAF „Megvesztegethetetlenség kiépítése és korrupciócsökkentés a védelem terén” című, bevált gyakorlatokat tartalmazó gyűjteményében megfogalmazott ajánlásait; kiemeli a pozitív példákat, mint a kormányok és az ajánlattevők között, független ellenőrök részvételével vagy bizonyos plafon felett a közbeszerzési eljárás összes fázisának rendszeres parlamenti felügyeletével létrejövő védelmi megvesztegethetetlenségi paktumok fogalmát, amely számos tagállamban létező gyakorlat;

59.

hangsúlyozza, hogy az ellentételezési gyakorlatok elvileg csak abban az esetben indokoltak, ha azok az EUMSZ 346. cikkének megfelelően az alapvető biztonsági érdekek védelme érdekében szükségesek, és ezeknek meg kell felelniük az átláthatóság elveinek, valamint különösen nem okozhatnak korrupciós kockázatot és nem zavarhatják meg az európai védelmi berendezések piacának működését;

60.

felkéri a tagállamokat, az EVÜ-t és a Bizottságot, hogy működjenek együtt az ellentételezési követelmények fokozatos megszüntetése, valamint a kisebb tagállamok iparának az európai védelmi technológiai és ipari bázisba az ellentételezés eszköze helyett más eszközök segítségével való integrálása érdekében;

61.

felkéri a Bizottságot és az EVÜ-t, hogy kutassa fel a többi piactorzító gyakorlat kezelésére is alkalmas eszközöket, például az állami támogatást és az exporttámogatást, az EVÜ egyenlő versenyfeltételekről szóló kezdeményezésére építve;

62.

úgy véli, hogy a jelenlegi költségvetési helyzetben a védelmi felszerelések közbeszerzése során érvényesített európai preferencia elve az európai szolidaritás egyik formájának tekinthető; felkéri a Bizottságot és az EVÜ-t, hogy egy európai preferenciális eljárás tekintetében végezzen költség-haszon elemzést bizonyos típusú védelmi felszereléseket illetően, amelyeknél fontos megőrizni a stratégiai függetlenséget, valamint olyan esetekben, amikor nem áll fenn kölcsönösség a harmadik országok piacaihoz való hozzáférés terén; hangsúlyozza, hogy az európai védelmi termékek számára fontos a harmadik országok piacaihoz való hozzáférés biztosítása;

63.

emlékeztet arra, hogy a védelmi termékek EU-n belüli kereskedelme terén fennálló engedélyeztetési kötelezettség adminisztratív terhe bénító hatással volt az ágazati fúziókra és az együttműködésben végzett, nemzetek feletti fegyverkezési programok egyik legfőbb akadálya volt; emlékeztet arra, hogy a védelmi vonatkozású termékek EU-n belüli transzferéről szóló 2009/43/EK irányelv átültetésének határideje 2011. június 30-án lejárt, és hogy a tagállamoknak 2012. június 30-tól kezdve alkalmazniuk kell az új szabályokat; felkéri a Bizottságot, hogy kellő időben tegyen jelentést a tagállamok átültetési intézkedéseiről, valamint tegyen meg minden szükséges intézkedést a helyes végrehajtás biztosítására;

64.

sürgeti a tagállamokat, hogy minél jobban használják ki a többi tagállam fegyveres erői részére való szállításra vonatkozó új általános engedélyeket, amelyek az európai ellátásbiztonság javításának fontos eszközei;

65.

hangsúlyozza, hogy az irányelv sikere, különösen ami a vállalatok közötti transzferekre vonatkozó engedélyeket illeti, nagyban függ a tagállamok egymás exportellenőrzése iránti bizalmától; sürgeti a tagállamokat, hogy szigorúan tartsák be a Tanácsnak a katonai technológia és felszerelések kivitelének ellenőrzésére vonatkozó közös szabályok meghatározásáról szóló 2008/944/KKBP közös álláspontjában megfogalmazott kötelezettségeket, illetve hogy biztosítsák, hogy az összes engedélyezési kérelmet szigorúan, a megkövetelt nyolc kritérium alapján értékelik; felkéri az alelnököt/főképviselőt, hogy a közös álláspont felülvizsgálata keretében értékelje a tagállamok megfelelését mind kereskedelmi, mind külpolitikai megfontolások alapján, ideértve az emberi jogok és demokratikus elvek tiszteletben tartását is az importőr országokban;

66.

megismétli, hogy fontos a védelmi berendezéseknek az egységes európai védelmi piac létrehozása, valamint az interoperabilitás biztosítása és a fegyverkezési programok terén való együttműködés megkönnyítése, a projektek, illetve a hasonló műveletek összevonása és megosztása érdekében történő szabványosítása; ösztönzi az EVÜ-t, a Bizottságot és az európai szabványügyi szervezeteket (CEN, CENELEC, ETSI), hogy az iparral és különösen a NATO szabványügyi hivatalával együttműködésben gyorsítsák fel a védelmi és biztonsági ipari szabványok, illetve a polgári és katonai felszerelések közötti eltérések csökkentését célzó munkát; támogatja az európai védelmi szabványok információs rendszere és az európai védelmi közbeszerzési kézikönyv alkalmazását és továbbfejlesztését;

67.

felkéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy vezessenek be egész Európára vonatkozó tanúsítási rendszert a biztonsági és védelmi termékek terén annak érdekében, hogy véget vessenek annak a fenntarthatatlan gyakorlatnak, hogy minden tagállamban külön teszteket írnak elő; rámutat, hogy ez az időigényes és terhes eljárás jelentősen növeli a gyártók költségeit, versenyképességüknek olyan szintű kárt okozva, amely különösen a kisebb vállalkozások számára áthághatatlan akadályt képez; támogatja az EVÜ katonai légialkalmassági munkáját és ösztönzi a tagállamokat, hogy gyorsítsák fel az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség katonai megfelelője, a közös európai katonai légialkalmassági szervezet létrehozására irányuló munkát;

68.

hangsúlyozza, hogy a fent említett szabványosításnak és konszolidációnak nem az iparág által, hanem az EU által irányított folyamatnak kell lennie az európai érdekek és a társadalom tényleges igényeinek érvényesüléséhez, a közös uniós programokban és szinergiákban való részvételnek pedig – elviekben – valamennyi tagállam számára elérhetőnek kell lennie;

69.

meggyőződése, hogy – különösen az új többéves pénzügyi keret elfogadása keretében – át kell gondolni az európai uniós költségvetés lehetőségeit, hogyan tudnák a tagállamokat költséghatékonyabb módon támogatni a közös biztonsági és védelmi politika céljainak elérésében;

70.

a fenti C) pontban foglaltak szerint felkér a kutatási keretprogram keretében a biztonsági kutatás megerősítésére és kiterjesztésére, az EUMSZ 185. cikke alkalmazására a meglévő kutatási és fejlesztési programok társfinanszírozása érdekében, valamint polgári-katonai alkalmazásokra vonatkozó új védelmi kutatási téma kidolgozására az együttműködésben végzett védelmi kutatások fellendítése érdekében;

71.

úgy véli, hogy uniós forrásokat kell használni az oktatás és képzés terén való együttműködés előmozdítására, ösztönözve a védelmi iparág, a kutatási intézmények és a tudományos világ közötti hálózatok kialakítását; felhív a szükséges intézkedések megtételére abból a célból, hogy lehetővé tegyék a „katonai Erasmus” programban részt vevő kadétok javadalmazásának európai uniós költségvetésből való finanszírozását annak érdekében, hogy a polgári felsőoktatásban tanuló diákokkal egyenlő elbánásban részesüljenek, ily módon elősegítve a közös biztonsági kultúra és megközelítés kialakítását;

72.

javasolja, hogy finanszírozzák az Európai Biztonsági és Védelmi Főiskola tevékenységét, a polgári és katonai válságkezelési és a KBVP-val foglalkozó szakértők képzésére összpontosítva, illetve támogassák a közös uniós biztonsági kultúrát a Stabilitási Eszköz révén;

73.

ösztönzi a főiskolának a nemzeti védelmi akadémiák és polgári biztonsági képzési intézmények közötti együttműködés fórumává való továbbfejlesztését, annak érdekében is, hogy azonosítsák és kidolgozzák projektjeiknek a költségek megtakarítását lehetővé tévő összevonását és megosztását; felkéri a tagállamokat, hogy alakítsák valódi felsőoktatási intézménnyé a főiskolát, és – tekintettel erős polgári-katonai jellegére – javasolja, hogy kapjon európai uniós finanszírozást a következő többéves pénzügyi keret időszakában;

74.

felkéri az érintett szereplőket, hogy mérjék fel, életképes és költséghatékony megoldást jelenthetnek-e a B) pontban megállapítottak szerint a Galileo-modell alapján európai uniós tulajdonban lévő eszközök, különösen olyan területeken, mint a stratégiai és taktikai szállítás vagy megfigyelés;

75.

sürgeti a tagállamokat, hogy prioritására való tekintettel növeljék az EVÜ költségvetési keretét, elismerve ezzel az Ügynökség hozzáadott értékét a nemzeti szinten elhatározott költségvetési megszorítások együttműködés révén történő kompenzációjában; sajnálattal veszi tudomásul, hogy az EVÜ-ről szóló tanácsi határozat nem biztosított az EU általános költségvetéséhez hasonló, többéves költségvetési keretet az Ügynökség számára;

76.

rámutat arra, hogy az Európai Unió Műholdközpontja – amely szerény költségvetéssel működik – különféle biztonsági és védelmi műveletek során tanúbizonyságot tett hatékonyságáról és hozzáadott értékéről; emlékeztet a műholdas képalkotás iránti növekvő igényre, ideértve a közelmúltbeli észak-afrikai eseményeket követő időszakot is; felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsanak fajsúlyosabb költségvetést a központ számára, és különös figyelemmel annak polgári és katonai vonatkozású alkalmazására, azon a véleményen van, hogy a központ finanszírozását az uniós költségvetésből kell megoldani;

77.

üdvözli a lengyel soros elnökség részéről az ATHENA mechanizmus felülvizsgálatára irányuló erőfeszítéseket; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a közös finanszírozásról szóló megállapodás elérése érdekében; felkéri a tagállamokat, hogy az ATHENA mechanizmus felülvizsgálatának részeként vegyék fontolóra a mechanizmus kiterjesztését olyan tevékenységek vagy beszerzések közös finanszírozásának nyújtására, amelyek az európai védelem nagyobb költséghatékonyságát szolgálják, ám az EU költségvetéséből nem finanszírozhatók, nevezetesen a biztosított felszerelések közös finanszírozására;

78.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az alelnöknek/főképviselőnek, a Tanácsnak, a Bizottságnak, az uniós tagállamok parlamentjeinek, a NATO Parlamenti Közgyűlésnek és a NATO főtitkárának.

14.6.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 168/21

—

tekintettel az Oroszországról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2011. június 9-10-i EU–Oroszország csúcstalálkozóról szóló 2011. június 9-i (1), valamint az EU–Oroszország csúcstalálkozóról szóló 2010. június 17-i (2) állásfoglalására,

—

tekintettel az EU és Oroszország közötti kapcsolatokról szóló korábbi állásfoglalásaira, többek között a 2011. decemberi Állami Duma-választásokra való felkészülésről szóló 2011. július 7-én elfogadott állásfoglalására (3), továbbá „Az emberi jogok helyzete a világban” című, 2009. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló 2010. december 16-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel az egyrészről az EU és az Orosz Föderáció közötti jelenlegi partnerségi és együttműködési megállapodásra (PEM) (5), valamint az EU és Oroszország közötti új megállapodásról 2008-ban megkezdett tárgyalásokra és a 2010-ben kezdeményezett modernizációs partnerségre,

—

tekintettel az EU-nak és Oroszországnak a 2003. május 31-én, Szentpéterváron tartott 11. EU–Oroszország csúcstalálkozót követően kiadott közös nyilatkozatban meghatározott azon közös célkitűzésére, hogy létrehozzanak egy közös gazdasági térséget, a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének közös térségét, a külső biztonság területén folytatandó együttműködés közös térségét, valamint a kutatás és oktatás – beleértve a kulturális aspektusokat is – közös térségét (a „négy közös térség”),

—

tekintettel az EU–Oroszország Parlamenti Együttműködési Bizottság 2011. szeptember 19–20-i varsói ülésének közös zárónyilatkozatára és ajánlásaira,

—

tekintettel a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének témájában tartott EU–Oroszország Állandó Partnerségi Tanács 2011. október 11-i varsói ülésén elfogadott közös állásfoglalásra,

—

tekintettel a Catherine Ashton alelnök/főképviselő által az EU–Oroszország Állandó Partnerségi Tanács 8. ülése során, 2011. november 17-én tett megjegyzésekre,

—

tekintettel az EU és Oroszország közötti legutóbbi, 2011. november 29-i emberi jogi párbeszédre,

—

tekintettel a Catherine Ashton alelnök/főképviselő által az Oroszországi Föderációban tartott Állami Duma-választásokról kiadott 2011. december 6–7-i nyilatkozatra,

—

tekintettel az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala (EBESZ/ODIHR), az EBESZ Parlamenti Közgyűlése és az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése által levont előzetes következtetésekre, amelyeket azt követően fogalmaztak meg, hogy a nemzetközi választási megfigyelő küldöttség 2011. december 4-én jelen volt az Állami Duma-választásokon,

—

tekintettel a 2011. december 15-i, Brüsszelben tartott EU–Oroszország csúcstalálkozó napirendjére,

—

tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.

mivel az EU és Oroszország mind gazdaságilag, mind politikailag kölcsönösen egymásra vannak utalva; mivel ebből kifolyólag az EU és Oroszország közötti megerősített együttműködés és jószomszédi viszony rendkívül fontos, nemcsak Európa stabilitása, biztonsága és gazdasági jóléte szempontjából; mivel az Európai Unió továbbra is elkötelezett aziránt, hogy tovább mélyítse és fejlessze az Európai Unió és Oroszország közötti kapcsolatokat, melyek alapját a demokratikus alapelvek iránti mélyen gyökerező elkötelezettség képezi; mivel az EU és az Oroszországi Föderáció közötti stratégiai partnerségi megállapodás aláírása kiemelkedő jelentőséggel bír egy valódi stratégiai partnerség kialakítása szempontjából;

B.

mivel az energiaellátás biztonsága az egyik legnagyobb kihívás az EU számára és az Oroszországgal folytatott együttműködés egyik fő területe; mivel kiemelkedő fontosságú az EU számára, hogy egységes hangon szólaljon meg, és erős belső szolidaritásról tegyen tanúbizonyságot,

C.

mivel Oroszország az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjaként a többi taggal együtt közös felelősséggel tartozik a globális stabilitás fenntartásáért; mivel számos, nemzetközi szinten – különösen a közös szomszédságban (a Dél-Kaukázusban és a Moldovai Köztársaságban), Észak-Afrikában, Szíriában, a Közel-Keleten, Iránban jelentkező, a terrorizmussal, az energiabiztonsággal, az éghajlatváltozással és a pénzügyi válságokkal kapcsolatos – kihívásnak csak összehangolt erőfeszítésekkel lehet megfelelni, amely Oroszországot is magában foglalja;

D.

mivel az Oroszországi Föderáció az Európa Tanács és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet teljes jogú tagja, és ezért elkötelezte magát a demokrácia alapelvei és az alapvető jogok tiszteletben tartása mellett, mivel az emberi jogok helyzete, a jogállamiság, az igazságszolgáltatás függetlensége és az újságírókkal és az ellenzékkel szembeni megtorló intézkedések továbbra is aggodalomra adnak okot;

E.

mivel 2011-ben ünnepeljük a Szovjetunió felbomlásának 20. évfordulóját, amely az európai történelem meghatározó mérföldköve; mivel el kell ismerni a totalitarizmust aktívan ellenző, valamint a felszabadulást elősegítő emberek ezen eseményekhez történő hozzájárulását;

F.

mivel 2011. április 12-én az Emberi Jogok Európai Bírósága bírálta a politikai pártok oroszországi bejegyzésének nehézkes eljárásait, amelyek nem felelnek meg az Európa Tanács és az EBESZ választási normáinak, mivel továbbra is komoly aggodalomra ad okot az, hogy a politikai pártok komoly nehézségekbe ütköznek a választásokon való részvétel tekintetében, ami ténylegesen korlátozza a politikai versenyt és a pluralizmust Oroszországban és aláássa a választások legitimitását;

G.

mivel a választás napján számos szabálytalanságot jelentettek be, köztük a többszörös szavazást (az ún. buszoztatást), a pártmegfigyelők munkájának akadályozását és egyazon szavazat többszöri leadását; mivel a rendőrség több száz ellenzéki aktivistát vett őrizetbe, akik 2011. december 4-én és az azt követő napokon felvonulásokat próbáltak rendezni a választások lebonyolításának módja ellen Moszkvában, Szentpéterváron és más orosz nagyvárosokban;

H.

mivel 2011. december 10-én legalább 50 000 ember vonult fel a moszkvai Bolotnaja téren, és követelte a 2011. december 4-i választási eredmények törlését, új választások kiírását, a választási bizottság vezetőjének lemondását, az állítólagos választási csalások kivizsgálását, valamint az őrizetbe vett tiltakozók azonnali szabadon bocsátását; mivel hasonló tüntetésekre került sor más orosz városokban is;

I.

mivel egy év telt el azóta, hogy az Európai Parlament felszólította a Tanácsot, hogy „amennyiben az orosz hatóságok nem tesznek pozitív lépéseket az együttműködés és Szergej Magnyickij esetének kivizsgálása érdekében, ragaszkodjon ahhoz, hogy az orosz hatóságok bíróság elé állítsák a felelősöket és vegye fontolóra az ügyben érintett orosz tisztviselőkkel szembeni beutazási tilalom elrendelését”, valamint arra bátorítja az EU bűnüldöző szerveit, hogy működjenek együtt ezen orosz tisztviselők bankszámláinak és egyéb vagyonának valamennyi uniós tagállamban történő befagyasztása érdekében (6);

1.

megerősíti azon meggyőződését, hogy a stratégiai együttműködés kialakítása tekintetében Oroszország továbbra is az Európai Unió egyik legfontosabb partnere, amelynek nemcsak gazdasági és kereskedelmi érdekei esnek egybe az Európai Unióéival, hanem az célkitűzése is, hogy globális szinten szoros együttműködést valósítson meg;

2.

felszólítja az EU-t és Oroszországot, hogy használják ki a küszöbönálló csúcstalálkozó kínálta lehetőségeket, és adjanak új lendületet az új partnerségi és együttműködési megállapodásról folyó tárgyalásoknak; ismételten hangsúlyozza, hogy támogatja egy olyan átfogó, jogilag kötelező érvényű megállapodás létrejöttét, amely politikai, gazdasági és társadalmi kérdéseket érint és felöleli a demokráciához, a jogállamisághoz és az emberi jogok tiszteletben tartásához kapcsolódó valamennyi területet; megismétli, hogy a demokráciának és az emberi jogoknak e megállapodás szerves részét kell képeznie, különös tekintettel egy hatékony és működőképes emberi jogi záradék kidolgozására és a megállapodás szövegébe való beillesztésére;

3.

arra szólít fel, hogy tegyenek nagyobb erőfeszítéseket az EU-Oroszország modernizációs partnerség előmozdítása érdekében; hangot ad bizalmának, hogy a partnerség a modernizációért elősegíti majd a reformot és új lendületet ad az EU–Oroszország kapcsolatoknak, fejleszti a kereskedelemmel, gazdasággal és energiabiztonsággal kapcsolatos, kölcsönösen előnyös együttműködést, ugyanakkor hozzájárul a világgazdaság fellendüléséhez; úgy véli, hogy a modernizációs partnerséget ambiciózus belső reformoknak kell kísérniük, amelyek a demokratikus intézmények és egy megbízható jogi rendszer megszilárdítását is magukban foglalják; e tekintetben kéri, hogy az EU és az orosz kormány határozza meg a szükséges lépéseket e célok elérése érdekében;

4.

üdvözli, hogy lezárultak az Oroszország WTO-hoz való csatlakozásáról folyó tárgyalások, ami mindkét oldalon hozzá fog járulni a gazdasági szereplők számára az egyenlő versenyfeltételek megteremtéséhez, és a globális gazdaságban elő fogja segíteni, illetve liberalizálni fogja a kereskedelmet; hangsúlyozza, hogy a csatlakozással Oroszország jogi kötelezettséget vállal a WTO valamennyi szabályának betartására, beleértve azt is, hogy lemond a protekcionista intézkedésekről is; ennek kapcsán aggodalmát fejezi ki az Oroszország-Kazahsztán-Fehéroroszország közötti vámunió tekintetében, amely magasabb egységes vámtarifákhoz vezetett; meggyőződésének ad hangot azzal kapcsolatban, hogy Oroszország WTO-tagsága jelentős mérföldkövet jelent a kétoldalú gazdasági integráció – többek között az új megállapodásról folyó tárgyalás lezárása révén történő – elmélyítésében;

5.

hangsúlyozza, hogy intenzívebbé kell tenni az energiaügyi partnerséget Oroszországgal; ismételten hangsúlyozza, hogy a természeti erőforrásokkal való ellátást nem szabad politikai eszközként használni; hangsúlyozza az energiaügy területén folytatott együttműködés kölcsönös fontosságát, ami lehetőséget kínál a nyitott és átlátható piacon való további kereskedelmi és gazdasági együttműködésre, miközben teljes mértékben érthető, hogy az Uniónak szüksége van szállítási és energiaellátási csatornáinak diverzifikálására; hangsúlyozza, hogy ezen együttműködésnek a kölcsönös függőségen, az átláthatóságon, valamint a piacokhoz, az infrastruktúrához, a beruházáshoz és jogilag kötelező érvényű energiaügyi kerethez való egyenlő hozzáférésen kell alapulnia, amely minden európai uniós tagállamnak egyenlő normák alapján megbízható és biztos energiaellátást garantál;

6.

felhívja a Tanácsot és a Bizottságot annak biztosítására, hogy az Energia Charta Egyezmény és az ahhoz csatolt, tranzitról szóló jegyzőkönyv alapelvei kerüljenek be az EU és Oroszország között létrejövő új partnerségi megállapodásba; örömmel nyugtázza, hogy 2011 februárjában a felek aláírták a megújult korai előrejelző rendszerről szóló megállapodást a keresleti vagy kínálati oldalon jelentkező vészhelyzetek esetében folytatott együttműködés további javítása érdekében;

7.

hangsúlyozza, hogy az Uniónak ki kell terjesztenie Oroszországgal folytatott energiaügyi együttműködését például az energiahatékonyság vagy a megújuló energiára épülő technológiákkal kapcsolatos kutatás területére; megismétli, hogy az Oroszország és az európai szereplők között az energiaügy területén létrejött kormányközi és kereskedelmi megállapodásoknak mindkét oldal jogszabályi kötelezettségeinek meg kell felelniük;

8.

sürgeti az Oroszországi Föderációt, hogy növelje az éghajlatváltozás kezelését célzó hozzájárulását hazai üvegházhatású gázkibocsátásának csökkentése, valamint az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye és a Kiotói Jegyzőkönyv égisze alatt folytatott, a -2012 utáni időszakra vonatkozó, átfogó éghajlat-politikai keret kidolgozására irányuló nemzetközi tárgyalásokon való részvétel révén; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy az I. mellékletben felsorolt országok 2020-ra elérjék a szükséges kibocsátáscsökkenést az 1990-es szinthez képest, valamennyi iparosodott országnak el kell köteleznie magát a jelenlegi kibocsátási szintek jelentős csökkentését megkövetelő célok és az erdők általi szénmegkötés arányának növelése mellett;

9.

felhívja Oroszországot az ENSZ-EGB-egyezmény (Espoo) haladéktalan ratifikálására és tiszteletben tartására, és emlékeztet Oroszország azon kötelezettségvállalására, hogy egységes szabványokat dolgoz ki a határokon átnyúló hatású projektek környezeti hatásvizsgálata tekintetében;

10.

elismeri a 2011. október 11-i közös megállapításokat, amelyben bejelentik, hogy véglegesítették a vízummentességre vonatkozó szabályozás érdekében szükséges közös intézkedések listáját, és támogatja annak hivatalos elfogadását és az azt követő végrehajtását; emlékeztet arra, hogy biztosítani kell az Oroszországgal és a keleti partnerség országaival megvalósítandó vízumliberalizáció érdekében elfogadott megközelítések regionális koherenciáját; üdvözli, hogy lezárták a jelenlegi 2006-os Oroszország-EU vízumkönnyítési megállapodás módosításáról szóló tárgyalásokat és kialakították az EU és Oroszország közötti migrációs párbeszédet; hangsúlyozza az Oroszország-EU visszafogadási megállapodás hatékony végrehajtásának fontosságát; további együttműködésre hív fel az illegális bevándorlás, a határátkelőhelyeken való ellenőrzés javítása, valamint a terrorizmussal és a szervezett bűnözéssel kapcsolatos információcsere terén;

11.

üdvözli a kalinyingrádi terület helyi határforgalmának egyszerűsítésére irányuló javaslatot, és hangsúlyozza, hogy ez a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló közös térségre vonatkozó ütemtervben foglalt prioritásokkal összhangban hozzá fog járulni az EU és Oroszország közötti stratégiai partnerség további erősítéséhez;

12.

tudomásul veszi a 2011. december 4-én tartott Állami Duma-választások eredményét; hangsúlyozza, hogy a választások lefolytatása megmutatta, hogy Oroszország nem felel meg az EBESZ által meghatározott választási normáknak; mély aggodalmát fejezi ki a csalásokról szóló beszámolók és az EBESZ/ODIHR eljárási szabálytalanságokról szóló jelentésének előzetes megállapításai, továbbá a média pártatlanságának hiánya, a független ellenőrzést végzők zaklatása és a párt és az állam szétválasztásának hiánya miatt;

13.

ismételten hangsúlyozza, hogy a bonyolult regisztrációs folyamat számos ellenzéki párt kizárásához vezetett, és a kezdetektől fogva komolyan aláásta a gyülekezési szabadságot, a politikai versenyt és a pluralizmust;

14.

elítéli az orosz hatóságok által a Golosz elnevezésű orosz megfigyelő csoport ellen azt követően hozott intézkedéseket, hogy az a választási csalások és szabálytalanságok rögzítésére szolgáló honlapot hozott létre;

15.

üdvözli az oroszországi tüntetéseket, amelyek az orosz nép nagyobb demokrácia iránti vágyát fejezik ki; elítéli, hogy nemzetközi megfigyelők beszámolói szerint a rendőrség lecsapott a választási szabálytalanságok és csalások ellen tiltakozó békés tüntetőkre; sürgeti az orosz hatóságokat, hogy tartsák tiszteletben a gyülekezés és a véleménynyilvánítás szabadságát, hagyják sértetlenül a békés tüntetőket, valamint feltétel nélkül és azonnal engedjék szabadon a választásokkal összefüggésben letartóztatott embereket; kéri a csalásról és megfélemlítésről szóló bejelentések azonnali és teljes körű kivizsgálását, valamint a felelősök megbüntetését, valamint reményét fejezi ki, hogy átlátható és alapos lesz az a vizsgálat, amelyre Medvegyev elnök utasítást adott;

16.

felhívja a figyelmet a 2011. december 4-i Állami Duma-választások érvénytelenné nyilvánítására való legutóbbi felhívásokra; felhívja az orosz hatóságokat, hogy alaposan vizsgáljanak meg minden választási visszaélést annak érdekében, hogy megbüntessék a részt vevő tisztviselőket, és megismételjék a szavazást azokon a helyeken, ahol szabálytalanságok történtek;

17.

arra szólít fel, hogy valamennyi ellenzéki párt bejegyzését követően tartsanak új, szabad és tisztességes választásokat;

18.

felhívja az Európai Tanács elnökét, a Bizottság elnökét, az alelnököt/főképviselőt, hogy a csúcstalálkozón vessék fel a 2011. december 4-i választások kérdését, és sürgessék Oroszországot – elsősorban Oroszország Európa tanácsi és EBESZ-tagságából fakadó – nemzetközi kötelezettségeinek tiszteletben tartására; felszólítja az Európa Tanácsot és az EBESZ-t, hogy értékeljék, mennyire teljesíti Oroszország az e szervezetekben vállalt tagságából adódó kötelezettségeit;

19.

sürgeti az orosz hatóságokat, hogy orvosolják az EBESZ/ODIHR megfigyelési jelentésében megállapítottakat, az EBESZ és az Európa Tanács normáival összhangban, valamint a Velencei Bizottsággal együttműködésben hajtsák végre a választási törvények reformját, és a 2012-es szabad és demokratikus elnökválasztások biztosítása érdekében a gyakorlatban is feleljenek meg ezen normáknak, hogy az ellenzéki jelöltek is egyenlő esélyekkel rendelkezzenek; felhívja Oroszországot, hogy teremtsen lehetőséget – az EBESZ/ODIHR és az Európa Tanács normáival összhangban – a választások kielégítő mértékű és tényleges megfigyelésére;

20.

ismételten aggodalmának ad hangot az emberi jogok oroszországi helyzete, valamint amiatt, hogy hiányzik a jogállamiság és a független igazságszolgáltatás; mély aggodalmát fejezi ki különösen Szergej Magnyitszkij ügye, valamint amiatt, hogy a halálában bűnösnek talált személyekkel szemben nem szabtak ki büntetést; tudomásul veszi a Medvegyev elnök emberi jogi tanácsa által 2011 júliusában közzétett jelentést, amely bizonyítékkal szolgált arra, hogy Szergej Magnyitszkij letartóztatása jogszerűtlen volt, és fogva tartása során bántalmazták és kínozták, hogy bűnösnek vallja magát; megállapítja, hogy az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság külügyminisztériuma és a holland parlament 2011-ben úgy határozott, hogy megtagadja a vízum kiadását azon mintegy 60 orosz tisztviselőtől, akikről feltételezhető, hogy közük volt Szergej Magnyitszkijnak az orosz hatóságok tétlensége miatti halálához;

21.

felszólítja a nyomozó bizottságot, hogy végezzen átfogó és alapos, tabuktól mentes nyomozást, hogy sürgősen konkrét eredményeket mutassanak fel, és minden szükséges intézkedést tegyenek meg a felelősök bíróság elé állítása érdekében; az orosz hatóságok tétlensége esetén szorgalmazza, hogy a Tanács a Szergej Magnyitszkij megkínzásával és halálával, valamint a bűncselekmény eltussolásával kapcsolatban bűnösnek talált személyekkel szemben vegye fontolóra az Unión belüli utazási tilalomra vagy pénzeszközeik befagyasztására vonatkozó intézkedések meghozatalát;

22.

hangsúlyozza az EU és Oroszország közötti emberi jogi konzultációk részeként az emberi jogok oroszországi helyzetéről zajló folyamatos eszmecsere fontosságát, amely lehetőséget biztosít az együttműködés valamennyi területén a felek közötti interoperabilitás megszilárdítására, és a hatékonyság növelése érdekében sürgeti ezen ülések kereteinek javítását, különös hangsúlyt fordítva a rasszizmus és idegengyűlölet elleni közös fellépésre, valamint annak lehetővé tételét, hogy a folyamathoz az Európai Parlament, az Állami Duma és az emberi jogi kérdésekkel foglalkozó nem kormányzati szervezetek is hatékonyan hozzájárulhassanak, függetlenül attól, hogy a párbeszéd Oroszországban vagy az EU valamelyik tagállamában zajlik;

23.

elítéli a szexuális irányultsággal és a nemi hovatartozással kapcsolatos nyilvános tájékoztatás kriminalizálására néhány orosz régióban és szövetségi szinten tett legutóbbi javaslatokat;

24.

felhívja az alelnököt/főképviselőt és a Bizottságot, hogy hajtsanak végre közös kezdeményezéseket az orosz kormánnyal a biztonság és a stabilitás közös szomszédságban való erősítése érdekében, felszólítja Oroszországot, hogy érdemben járuljon hozzá a szomszédságában fennálló, „állandósult konfliktusok” rendezéséhez, és tartsa tiszteletben az „állandósult konfliktusokban” érintett valamennyi állam szuverenitását és területi integritását;

25.

ismételten rámutat Oroszország azon kötelezettségére, hogy maradéktalanul végrehajtsa a hat pontból álló fegyverszüneti megállapodást, és tiszteletben tartsa Grúzia szuverenitását és területi integritását; örömmel veszi, hogy Oroszország kész együttműködni egy válságkezelési műveletekkel kapcsolatos keretmegállapodás kidolgozása érdekében; e tekintetben felhívja az orosz hatóságokat, hogy legyenek következetesek, és tegyék lehetővé, hogy a 2008-as tűzszüneti egyezménynek megfelelően az EU grúziai megfigyelő missziója beléphessen Abházia és Dél-Oszétia megszállt területeire;

26.

támogatja az EBESZ minszki csoportját és annak társelnökét a hegyi-karabahi konfliktus rendezése tekintetében;

27.

üdvözli a Dnyeszteren túli válsággal kapcsolatos 5+2-es felállású tárgyalások újrafelvételét, és tudomást vesz a 2011. december 1-jei első hivatalos ülésről, amely remélhetőleg az első lépés volt a konfliktus rendezésére;

28.

úgy véli, hogy Oroszországnak, amely az ENSZ Biztonsági Tanácsán belül vétójoggal rendelkezik, fel kell nőnie a nemzetközi válsághelyzetekkel kapcsolatos feladataihoz; mivel számos, nemzetközi szinten jelentkező – különösen a Szíriával és Iránnal kapcsolatos – kihívásnak csak összehangolt, Oroszországot is magában foglaló erőfeszítésekkel lehet megfelelni; felszólítja Oroszországot, hogy tanúsítson konstruktívabb hozzáállást, különösen az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatai tekintetében; felhívja Oroszországot, hogy vegye ki részét azon globális erőfeszítésekből, amelyek célja Irán urániumdúsításra, illetve egyéb, nukleáris fegyverek előállítására irányuló tevékenységeinek megakadályozása; felhívja az orosz hatóságokat, hogy csatlakozzanak a teheráni brit nagykövetség megrohamozását követően az iráni szervek ellen bevezetett nemzetközi szankciókhoz;

29.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Oroszországi Föderáció kormányának és parlamentjének, az Európa Tanácsnak, valamint az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek.

14.6.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 168/26

—

tekintettel a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének az átalakuló szomszédság új megközelítéséről szóló 2011. május 25-i (COM(2011)0303) és „Partnerség a demokráciáért és a közös jólétért a dél-mediterrán térséggel” című 2011. március 8-i (COM(2011)0200) közös közleményére,

—

tekintettel a Bizottság „Tágabb európai szomszédság: keleti és déli szomszédainkkal fennálló kapcsolataink új kerete” című 2003. március 11-i (COM(2003)0104), az „Európai szomszédságpolitika – stratégiai dokumentum” című 2004. május 12-i (COM(2004)0373), az európai szomszédságpolitika megerősítéséről szóló 2006. december 4-i (COM(2006)0726), a határozott szomszédságpolitikáról szóló 2007. december 5-i (COM(2007)0774), a keleti partnerségről szóló 2008. december 3-i (COM(2008)0823), a „Barcelonai folyamat: Unió a Mediterrán Térségért” című 2008. május 20-i (COM(2008)0319), az európai szomszédságpolitika (ENP) áttekintéséről szóló 2010. május 12-i (COM(2010)0207) és a dél-mediterrán országokkal a migráció, a mobilitás és a biztonság érdekében folytatandó párbeszédről szóló 2011. május 24-i (COM(2011)0292) közleményére,

—

tekintettel az európai szomszédságpolitika (ENP) 2004 óta tartó fejlődésére és különösen a Bizottságnak az ENP végrehajtásában elért eredményekről szóló jelentésére,

—

tekintettel az Egyiptommal, Izraellel, Jordániával, Libanonnal, Marokkóval, a Palesztin Nemzeti Hatósággal, valamint Tunéziával, és Örményországgal, Azerbajdzsánnal, Grúziával és Moldovával közösen elfogadott cselekvési tervekre, illetve az Ukrajnával való társulás menetrendjére,

—

tekintettel a Külügyek Tanácsának az európai szomszédságpolitikáról szóló 2010. július 26-i és 2011. június 20-i következtetéseire, valamint a Külügyek Tanácsának (Kereskedelem formáció) 2011. szeptember 26-i következtetéseire,

—

tekintettel a keleti partnerség külügyminisztereinek 2010. december 13-i ülésén levont következtetésekre,

—

tekintettel a 2009. május 7-i prágai keleti partnerségi csúcstalálkozón, valamint a 2011. szeptember 29–30-i varsói keleti partnerségi csúcstalálkozón elfogadott közös nyilatkozatokra,

—

tekintettel a külügyminiszterek 1995. november 27–28-án Barcelonában megtartott euromediterrán konferenciáján elfogadott, az euromediterrán partnerség létrehozásáról szóló Barcelonai Nyilatkozatra,

—

tekintettel arra, hogy a 2008. március 13–14-i brüsszeli Európai Tanács jóváhagyta a „Barcelonai folyamat: Unió a Mediterrán Térségért” kezdeményezést,

—

tekintettel a 2008. július 13-i, a földközi-tengeri térséggel foglalkozó párizsi csúcstalálkozón elfogadott nyilatkozatra,

—

tekintettel az EU–Marokkó Társulási Tanács 2008. október 13-i következtetéseire, amely kiemelt státuszt biztosított Marokkó számára,

—

tekintettel az EU–Jordánia Társulási Tanács 2010. október 26-i következtetéseire, amely kiemelt státuszt biztosított Jordánia számára,

—

tekintettel az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz (ENPI) létrehozására vonatkozó általános rendelkezések meghatározását tartalmazó 2006. október 24-i 1638/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1),

—

tekintettel az Erasmus és Leonardo da Vinci programoknak az euromediterrán térségben történő kialakításáról szóló 2011. szeptember 27-i írásbeli nyilatkozatára (2),

—

tekintettel az Európai Számvevőszék „Sikeresen indult-e az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz a dél-kaukázusi térségben (Örményország, Azerbajdzsán és Grúzia) és hoz-e kézzelfogható eredményeket?” című 13/2010. számú különjelentésére,

—

tekintettel az Európai Unió dél-mediterrán térségért felelős különleges képviselőjének kinevezéséről szóló 2011. július 18-i 2011/424/KKBP tanácsi határozatra (3), valamint az Európai Unió dél-kaukázusi és a grúziai válság ügyével megbízott különleges képviselőjének kinevezéséről szóló 2011. augusztus 25-i 2011/518/KKBP tanácsi határozatra (4),

—

tekintettel az európai szomszédságpolitika keleti dimenziójának felülvizsgálatáról (5) és az európai szomszédságpolitika déli dimenziójának (6) felülvizsgálatáról szóló 2011. április 7-i állásfoglalásaira,

—

tekintettel az európai szomszédságpolitikáról (ENP) szóló 2006. január 19-i (7) az európai szomszédságpolitika erősítéséről szóló 2007. november 15-i (8), az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszközről (ENPI) szóló 2006. július 6-i (9), a Tanácsnak az Európai Parlamenthez benyújtott, a KKBP fő szempontjairól és alapvető választási lehetőségeiről szóló éves jelentéséről szóló 2008. június 5-i (10), az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz felülvizsgálatáról szóló 2009. február 19-i (11), a „Barcelonai folyamat: Unió a Mediterrán Térségért” című kezdeményezésről szóló 2009. február 19-i (12), a fekete-tengeri regionális politikai megközelítésről szóló 2008. január 17-i (13), az Európai Unió fekete-tengeri stratégiájáról szóló 2011. január 20-i (14), az „Unió a Mediterrán Térségért” című 2010. május 20-i (15), a Dél-Kaukázusra vonatkozó uniós stratégia szükségességéről szóló 2010. május 20-i (16), „A Jordán-folyó helyzete, különös tekintettel a folyó alsó szakaszára” című 2010. szeptember 9-i (17), a tunéziai helyzetről szóló 2011. február 3-i (18), az egyiptomi helyzetről szóló 2011. február 17-i (19), „A déli szomszédságról és különösen Líbiáról, beleértve a humanitárius szempontokat is” című 2011. március 10-i (20), „A Szíriában, Jemenben és Bahreinben kialakult helyzet az arab világban és Észak-Afrikában kialakult helyzet tükrében” című 2011. július 7-i, a fehéroroszországi helyzetről szóló 2011. szeptember 15-i és 2011. január 20-i, valamint az összes Fehéroroszországról szóló korábbi és a líbiai (21), illetve a szíriai helyzetről (22) szóló 2011. szeptember 15-i állásfoglalására,

—

tekintettel az Unió a Mediterrán Térségért Parlamenti Közgyűlés (EMPK) bizottságainak a 2011. március 3-án és 4-én Rómában megtartott hetedik plenáris ülésen elfogadott ajánlásaira,

—

tekintettel az Euronest Parlamenti Közgyűlés 2011. május 3-i alapító okiratára,

—

tekintettel a Helyi és Regionális Önkormányzatok Euromediterrán Közgyűlése (ARLEM) 2010. január 21-én Barcelonában megtartott nyitóértekezletének következtetéseire,

—

tekintettel az EU külső fellépéseinek kulturális dimenzióiról szóló, 2011. május 12-i állásfoglalására (23),

—

tekintettel az Európai kulturális programra a globalizálódó világban (COM(2007)0242),

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 8. és 21. cikkére,

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére, valamint a Fejlesztési Bizottság, a Költségvetési Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság és az Alkotmányügyi Bizottság véleményére (A7-0400/2011),

A.

mivel a demokrácia és az emberi jogok – különös tekintettel a nők, gyermekek és kisebbségek jogaira –, az igazságosság és a jogállamiság, az alapvető szabadságjogok – köztük a szólás-, a lelkiismereti szabadság, a vallás és a meggyőződés szabadsága, a szexuális irányultság szabad megválasztása, az egyesülés szabadsága és a sajtószabadság, ideértve a tájékoztatáshoz, a kommunikációhoz és az internethez való korlátlan hozzáférést – tisztelete és előmozdítása, valamint a civil társadalom, a biztonság – többek között a békés konfliktusrendezés és a jószomszédi kapcsolatok –, a demokratikus stabilitás és a jólét megerősítése, a jövedelmek, a javak és az esélyek igazságos elosztása, a társadalmi kohézió, a korrupció elleni küzdelem, továbbá a felelősségteljes kormányzás és a fenntartható fejlődés előmozdítása az Európai Unió alapvető elvei és célkitűzései, és ezért az ENP felülvizsgálatának középpontjában álló közös értékeket kell képezniük,

B.

mivel az Európai Unió egyik legfontosabb érdeke, hogy a gazdasági együttműködés terén ambiciózus legyen és felelősségteljes, rugalmas, kölcsönösen hasznos és a demokratikus átmenetek támogatásán és az emberi jogok védelmén alapuló stratégiát fogadjon el, és tanuljon a korábbi politikák kudarcaiból és tévedéseiből, különösen a déli szomszédság önkényuralmi rendszereivel szemben tanúsított engedékenységből, melynek tanulsága az, hogy az egész európai szomszédságpolitikát az értékekre kell alapozni;

C.

mivel az említett országokkal való kapcsolatoknak, a megváltozott körülményekre tekintettel, új lendületet kellene adni, és olyan együttműködésre összpontosítani, amely nemcsak a biztonságot és a migráció kezelését, hanem a demokráciát és gazdasági virágzást is hangsúlyosan kezeli a Földközi-tenger mindkét partján;

D.

mivel az Unió a Mediterrán Térségért azzal a nagyratörő céllal jött létre, hogy a déli szomszédság országaival való kapcsolatok megerősítését szolgáló állandó eszköz legyen, amely felváltja, megerősíti és láthatóbbá teszi a régebbi barcelonai folyamatot,

E.

mivel az Euronest Parlamenti Közgyűlés keretében folytatott együttműködés célja, hogy pozitív hatást gyakoroljon azáltal, hogy platformként szolgál az eszmecseréhez és közös álláspontok kialakításához korunk globális kihívásaival kapcsolatban, amelyek a demokrácia, a politika, a gazdaság, az energiabiztonság és a szociális ügyek terén tapasztalhatók, valamint hogy erősítse a régió országai és az EU közötti kapcsolatokat,

F.

mivel az EUSZ 49. cikke értelmében bármely olyan európai állam kérheti felvételét az Unióba, amely tiszteletben tartja az EU alapjául szolgáló értékeket, nevezetesen a demokráciát, a jogállamiságot, az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartását, és elkötelezett azok érvényesítése mellett,

G.

mivel a megerősített kapcsolatok a reformok iránti világos és bizonyított kötelezettségvállalást kívánnak, melynek célja az előre meghatározott referenciaértékek elérése felé tett kézzelfogható előrelépés;

H.

mivel az Európai Uniónak célkitűzései elérése és a régióban történő eseményekre való reagálás érdekében rugalmas és megfelelően finanszírozott eszközökkel kellene felszerelkeznie a meglévő pénzügyi eszközök optimális felhasználását előtérbe helyezve;

I.

mivel a gazdasági és pénzügyi válság hatásai csak súlyosbították a már meglévő politikai és társadalmi problémákat a partnerországokban, különösen a munkanélküliség terén; mivel ezen országok és az EU közös érdeke, hogy csökkentsék a munkanélküliség mértékét a régióban, és hogy az embereknek – különösen a nőknek, fiataloknak és a vidéki lakosságnak – reményt adjanak a jövőre vonatkozóan;

J.

mivel az Európai Parlament a 2011. szeptember 27-i nyilatkozatán keresztül támogatja az Erasmus és Leonardo da Vinci programoknak az euromediterrán térségben történő kialakítását,

1.

Örömmel veszi tudomásul a Bizottságnak és az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének „Az átalakuló szomszédság új megközelítéséről”, valamint a „Partnerség a demokráciáért és a közös jólétért a dél-mediterrán térséggel” című közös közleményeit és az ezekben foglalt megközelítést, különösen a kölcsönös elszámoltathatóság és az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság univerzális értékei iránti közös elkötelezettség elvét, valamint a feltételhez kötöttség elvét, a partnerországokkal szembeni személyre szabott megközelítést, a többoldalú és körzeti együttműködés továbbfejlesztését, valamint a társadalmaknak az európai szomszédságpolitikába való fokozottabb bevonásának elvét;

2.

elismerését fejezi ki az európai törekvések és egyes partnerek Európa általi kiválasztása iránt, valamint a stabil és fenntartható demokrácia létrehozása iránti elkötelezettségükkel kapcsolatban, és hangsúlyozza annak szükségességét, hogy új és jól meghatározott kapcsolatot alakítsanak ki az EU és a keleti partnerség országai között, támogatva a fenntartható demokráciák és piacgazdaságok megerősítését célzó munkájukat;

3.

kitart azonban amellett, hogy kézzelfogható és hitelt érdemlő ösztönzőkkel kell szolgálni a szomszédságpolitikában érintett országok számára, hogy felvállalják a stabil demokrácia kiépítésének közös célját, továbbá az egyes országok valós politikai, gazdasági és társadalmi helyzetén, teljesítményén és eredményein alapuló különbségtételnek egyértelműen meghatározott feltételeken és mérhető referenciaértékeken kellene alapulniuk minden egyes partnerország tekintetében; e tekintetben felszólítja a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), hogy a közös közleményben megállapított referenciaértékeket tekintsék elérendő céloknak, és hogy az elért haladás méréséhez e célok tekintetében pontosabb, mérhetőbb, elérhetőbb és időben korlátozottabb referenciaértékekre van szükség, melyek kiindulópontja a déli és a keleti szomszédság esetében eltérő; véleménye szerint az eredményorientált politikának világosabb referenciaérték-meghatározási módszertanra van szüksége, ezzel összefüggésben pedig hangsúlyozza annak fontosságát, hogy megfelelő nyomon követési mechanizmusokat hozzanak létre az ENP-országok által elért haladás értékelésére; hangsúlyozza, hogy e megközelítésnek tükröződnie kell az ENP cselekvési tervek szerkezetében és az ezekhez kapcsolódó, elért eredményekről szóló éves jelentésekben;

4.

úgy gondolja, hogy az európai szomszédságpolitika felülvizsgálata lehetőséget teremt az EU számára, hogy ténylegesen megfeleljen az Európai Unióról szóló szerződés 2., 3., 6., 8. és 21. cikkében foglalt célkitűzéseknek és értékeknek;

5.

hangsúlyozza, hogy az Unió fejlesztési együttműködési politikája illeszkedik az Unió külső fellépéseinek elveihez és célkitűzéseihez, ennélfogva tehát az európai szomszédságpolitikához is; az Uniónak ugyanakkor – az Európai Unió működéséről szóló szerződés 208. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében megfogalmazott – alkotmányos kötelessége, hogy a fejlődő országokra is kiható politikái végrehajtása során figyelembe vegye a fejlesztési együttműködés céljait; ennek megfelelően felszólítja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy e célokról – azaz a szegénység csökkentéséről és hosszabb távon felszámolásáról – semmiképpen ne feledkezzenek meg sem a keleti, sem a déli szomszédságba tartozó partnerországokkal kapcsolatos európai szomszédságpolitika végrehajtása során;

6.

támogatja, hogy az európai szomszédságpolitikában összevonják a korábban egymástól külön kezelt kül-, illetve segítségnyújtási politikát; ösztönzi az intézményi formák hálózatának megerősítését, amely hálózat stabil, gazdaságos és célzottan törekszik az összes érintett fél szorosabb gazdasági integrációjára és politikai szövetségére, többek között az értékek európai uniós értékekkel való összehangolására minden nemzetközi fórumon, különösen az ENSZ-en belül;

7.

habár az EU a politikai reformok tekintetében nem kíván semmilyen követendő modellt támasztani, hangsúlyozza, hogy az európai szomszédságpolitika közös értékeken, a közös felelősségvállaláson, a kölcsönös elszámoltathatóságon és a demokrácia, az emberi jogok, a jogállamiság, a korrupció elleni küzdelem, a piacgazdaság és a felelősségteljes kormányzás iránti elkötelezettségen alapul;

8.

hangsúlyozza az aktív és független civil társadalmi szervezetek, köztük a szociális partnerek jelentőségét a demokrácia szempontjából; rámutat a civil társadalmi szervezetekkel folytatott párbeszéd és az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszközből (ENI) számukra nyújtott megfelelő finanszírozás fontosságára, hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni az EU és a keleti szomszédságpolitika országai, illetve azok civil társadalmi szervezetei közötti partnerséget, ezzel segítve a működő demokráciák létrehozását, a reformokat és a fenntartható gazdasági növekedést; hangsúlyozza, hogy e civil társadalmi szervezetekkel létrehozott partnerségeknek befogadó jellegűnek kell lenniük, különösen ki kell terjedniük a nőszervezetek és a kisebbségi csoportok képviselőire; Felhívja az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy támogassák a parlamenteket, a helyi és regionális hatóságokat és a civil társadalmat arra irányuló törekvéseikben, hogy szerepüket betöltve részt vehessenek az európai szomszédságpolitika stratégiáinak meghatározásában, a kormányok elszámoltatásában, valamint a múltbéli teljesítmény és az elért eredmények nyomon követésében és értékelésében;

9.

hangsúlyozza a civil társadalmakkal létrehozott partnerségek kiépítésének fontosságát, amelyek a változás és a demokratizálódás előmozdításának eszközei; e tekintetben tudomásul veszi a civil társadalmi eszköz számára a 2011–2013 közötti időszakra előirányzott 22 millió euró összegű támogatást, és azt várja, hogy az eszköz a következő többéves pénzügyi keretben jelentősebb finanszírozásban részesüljön; felszólítja az Európai Külügyi Szolgálatot és a Bizottságot, hogy részletesebben fejtsék ki egy lehetséges civil társadalmi eszköz hatáskörét és célkitűzéseit, és kéri a civil társadalmi eszköz pontosabb meghatározását a tekintetben, hogy hogyan egészítené ki a demokrácia és az emberi jogok európai eszközét és az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszközt (ENPI); megállapítja, hogy a kezdeményezés hatálya alá tartozó területeken a vallási és etnikai kisebbségek konkrét támogatásához is meg kell határozni az eszközöket; javasolja, hogy ezt az eszközt használják fel a keleti partnerségen belül működő civil társadalmi fórum munkájának javítására, és lehetőleg egy ilyen fórum létrehozására a déli partnerek számára is;

10.

üdvözli a Demokráciáért Európai Alapítvány létrehozására irányuló javaslatot, amely a szomszédos országok lakossága által a demokrácia megvalósítása iránt kifejezett igényre kellő időben adott válasz; hangsúlyozza, hogy az alapítványnak rugalmas, gyors és célzott támogatási mechanizmusként kellene működnie, és a már létező uniós eszközöket és a régi keletű európai politikai és nem politikai alapítványok és civilszervezetek példaértékű munkáját kellene kiegészítenie, figyelembe véve, hogy e kezdeményezésnek többek között a kézzelfogható eredmények elérését kell céloznia; hangsúlyozza, hogy ennek az alapítványnak nem szabad akadályoznia és átfednie az ilyen alapítványok fellépéseit vagy az olyan meglévő európai programok keretében már elindított fellépéseket, mint a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze; hangsúlyozza, hogy hatáskörét és szervezeti felépítését világosan meg kellene határozni, és szerkezetének és eljárásainak egyszerűnek és egyértelműnek kellene lenniük; felszólítja az EKSZ-t, a Bizottságot és a (lengyel) elnökséget, hogy világosan mutassák be, hogyan határolódnak el a jövőbeli Demokráciáért Európai Alapítvány hatáskörei az említett eszközök és keretek hatásköreitől; ragaszkodik hozzá, hogy az alapítvány felett az Európai Parlament ellenőrzési jogot kapjon, valamint hogy vonják be irányításába, hogy segítsen az éves célkitűzések, prioritások, várt eredmények és pénzügyi előirányzatok nagy vonalakban történő meghatározásában, és hogy részt vegyen a tevékenységek nyomon követésében; aggályainak ad hangot azzal kapcsolatban, hogy ezt a jövőbeni alapítványt részben vagy egészében az uniós költségvetésen kívül finanszírozhatnák, és megerősíti, hogy a költségvetési hatóságnak joga van ezen alapítvány létrehozásának felügyeletére és ellenőrzésére; ezért kéri a Bizottságot és a Tanácsot e kérdés tisztázására;

11.

felhívja az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy az egyes partnerországok gazdasági és társadalmi szükségleteinek és fejlettségi szintjeinek figyelembevételével továbbra is támogassanak minden politikai reformot az új, teljesítményen alapuló megközelítés, a „többért többet” elv értelmében; felhívja őket, hogy gondoskodjanak világos és megfelelő módszerekről és részletes referenciaértékekről az európai szomszédságpolitika országai szintjének felmérésére a demokrácia és az emberi jogok tiszteletben tartása és előmozdítása tekintetében (ideértve különösen a szólás-, a lelkiismereti és a vallásszabadságot, valamint az egyesülés szabadságát és a sajtószabadságot), és hogy készítsenek rendszeres és kellően részletes jelentéseket, amelyek az új, teljesítményen alapuló megközelítés, a „többért többet” elv értelmében a források odaítélésének alapjául szolgálnának; kéri, hogy ezeket az értékeléseket foglalják bele az európai szomszédságpolitika országainak elért eredményeiről szóló jelentésekbe, és éves rendszerességgel nyújtsák be a Külügyi Bizottságnak; ragaszkodik ahhoz, hogy a felülvizsgálati folyamat valamennyi szintjén szükség van a civilszervezetek következetes bevonására; véleménye szerint a teljesítményen alapuló megközelítés azt is jelenti, hogy „kevesebbet kevesebbért”, és megismétli az emberi jogi és demokráciazáradéknak az EU harmadik országokkal között megállapodásaiban történő hatékony végrehajtására irányuló felhívását;

12.

felkéri az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy szolgáltassanak több információt arról, hogyan lehet alkalmazni a kölcsönös elszámoltathatóság elvét;

13.

úgy ítéli meg, hogy folyamatosan figyelemmel kellene kísérni az emberi jogi helyzetet –különös tekintettel a gyermekek, a nők és a kisebbségek jogaira –, és emberi jogi párbeszédet kell folytatni valamennyi partnerországgal, és valamennyi partnerország elért eredményeiről szóló éves jelentése mellékletének tartalmaznia kell az emberi jogi helyzet értékelését és e párbeszédek eredményeit, kiegészítve olyan egyértelmű mechanizmussal, amely értelmében a kétoldalú együttműködés felülvizsgálatára és progresszív korlátozására kerülne sor, amennyiben az emberi jogokat bizonyítottan megsértették; hangsúlyozza, hogy a különböző partnerországokkal szemben az emberi jogi helyzetet illetően alkalmazott megközelítésnek hitelesnek kell lennie;

14.

felszólítja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy az európai szomszédságpolitika keretében megvalósított együttműködés célja elsősorban az EU demokratikus szereplői – például szakszervezetek, nem kormányzati szervezetek, a fontos munkáltatói, gazdálkodói, nőjogi, vallások közötti párbeszédben résztvevő szervezetek, fogyasztóvédelmi, ifjúsági, újságírói, tanári szervezetek, helyi önkormányzati szervek, egyetemi, hallgatói szervezetek, éghajlatváltozással foglalkozó szereplők – és az ENP-országokban létrejövő hasonló szervezetek közötti kapcsolatok létrehozása legyen;

15.

hangsúlyozza, hogy a szilárd és fenntartható demokrácia, és a közös értékek alapkövei a véleménynyilvánítás szabadsága és a sajtó függetlensége és pluralizmusa; hangsúlyozza a minőségi, többféle véleményt képviselő és sokszínű tartalmat szolgáltató független, fenntartható és elszámoltatható közszolgálati sajtó fontosságát, és emlékeztet arra, hogy a szabad és független közmédia mindig döntő szerepet játszik a demokrácia megszilárdításában, a civil társadalomnak a közügyekbe való legnagyobb mértékű bevonásában, valamint a polgárok felelősségének megteremtésében a demokráciához vezető úton;

16.

határozottan támogatja a szabad információáramlást és követeli biztosítását, kéri továbbá olyan feltételek szavatolását az újságírók számára, amelyek mellett hatékonyan, valamint politikai, gazdasági és egyéb nyomástól mentesen tudnak dolgozni, és kéri a modern elektronikus technológia fejlesztését biztosító infrastruktúra kiépítését; örömmel veszi tudomásul, hogy az internethez való hozzáférést az ENSZ 2011. június 6-án emberi jognak nyilvánította; e tekintetben ösztönzi az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy hozzanak létre speciális eszközöket a civil társadalmi szervezetek és az egyének támogatására az ENP-országokban, hogy akadálytalan hozzáféréssel rendelkezzenek az internethez és az elektronikus kommunikációs technológiák más formáihoz;

17.

hangsúlyozza, hogy az arab tavasz országaiban végbemenő demokratizálódási folyamatokban elengedhetetlenül fontos lesz a nők, a fiatalok és a civil társadalom részvétele, valamint a szabad és független sajtó működése, és nyomatékosan kéri az EU-t, hogy növelje az e szereplők képzésére és szervezésére irányuló támogatását, többek között hívja meg őket, hogy megfigyelőként választásokon vehessenek részt, és tanulmányozhassák a demokratikus intézmények működését az EU-ban;

18.

úgy véli, hogy az (egyéni, kollektív, nyilvános, magán és intézményi szintű) vallásszabadsághoz való jog teljes és tényleges tiszteletben tartását prioritásként kell meghatározni, különös tekintettel valamennyi, a régióban jelen lévő vallási kisebbség vonatkozásában, és ezzel összefüggésben elismeri az e csoportoknak nyújtandó külön támogatás szükségességét;

19.

különösen kiemeli a gyermekek jogai előmozdításának, valamint a gyermekvédelem biztosításának fontosságát, a Lisszaboni Szerződésben meghatározottakkal összhangban;

20.

nyomatékosan kéri, hogy támogassák a demokratikus irányultságú politikai pártok fejlődését a szomszédságpolitikában érintett azon országokban, amelyek még mindig a demokrácia megvalósításáért küzdenek, valamint nem kormányzati szervezetek és civil társadalmi szervezetek létrehozását;

21.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a nők megfelelő képviselettel rendelkezzenek a parlamentekben, a minisztériumokban, a magas kormányzati tisztségekben, a központi és a helyi közigazgatás döntéshozói tisztségeiben, valamint az állami vállalatok vezetésében; ösztönzi az európai szomszédságpolitika partnerországait a nemek közötti egyenlőséget előmozdító politikák elfogadására és általános érvényesítésére, valamint a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési tervek elfogadására;

22.

üdvözli az Örmény Köztársasággal foglalkozó magas szintű uniós tanácsadó csoport munkáját és egy hasonló csoport Moldovában történt létrehozását; arra ösztönzi az alelnököt/főképviselőt és a Bizottságot, hogy nyújtson ilyen támogatást valamennyi keleti partner számára, gondoskodva arról, hogy – miként Örményország esetében – foglalkoznak a parlamenti dimenzióval is; kéri az említett uniós eszköz fejlesztését, és javasolja, hogy az EKSZ legyen közvetlenül felelős a tanácsadók toborzásáért és irányításáért annak biztosítása érdekében, hogy az uniós ismereteket a legmegfelelőbben adják át a keleti partnerség országainak;

23.

felszólítja az Európai Bizottságot, hogy növelje a keleti partnerség és az Unió a Mediterrán Térségért keretében megvalósuló projektek láthatóságát a partnerországokban, és tegye azokat érthetőbbé az ott élő polgárok számára, ezzel bizonyítva az EU-val való együttműködés hozzáadott értékét;

24.

emlékeztet arra, hogy az EU-nak a szomszédaival való kapcsolatokat a demokratikus előrehaladás és az emberi jogok tiszteletben tartásának feltételéhez kell kötnie; ezért felszólítja a nemzetközi közösséget, hogy fagyasszák be azokat a pénzügyi támogatásokat, amelyeket ők maguk, illetve azok a nemzetközi pénzintézetek nyújtanak a fehérorosz rendszernek, amelyekhez tagállamai tartoznak, mindaddig, amíg az összes fogva tartott és letartóztatott ellenzéki vezetőt, újságírót, elnökjelöltet és támogatóikat szabadon nem engedik, fel nem mentik a vádak alól és nem rehabilitálják;

25.

támogatja a jelenlegi hivatalos uniós megközelítést, amely szankcionálja a fehérorosz hatóságokat, ugyanakkor a fehérorosz civil társadalommal és emberekkel való kapcsolatok megerősítésére törekszik; e tekintetben sürgeti az Európai Uniót, hogy forduljon a társadalom felé és növelje Fehéroroszországnak nyújtott támogatását annak érdekében, hogy kielégítse a lakosság szükségleteit, és megerősítse a demokratikus ellenzéknek, az emberi jogi jogvédőknek és a civil társadalmi szervezeteknek – ideértve a nem nyilvántartott szervezeteket is –, valamint a diákoknak és a szabad médiának nyújtott pénzügyi és technikai támogatást;

26.

hangsúlyozza, hogy a tartós demokrácia, a működő és bürokráciamentes intézmények, a jogállam és a színvonalas oktatás nemcsak ösztönzi a politikai stabilitást, a társadalmi jólétet és a társadalmi kohéziót, hanem a gazdasági növekedést is elősegíti az üzleti környezet fejlesztésével és befektetések vonzásával, lehetővé téve ezáltal új kis és középvállalkozások alapítását, illetve előmozdítja a kereskedelmet, a zöld gazdaságot és az idegenforgalmat; mindez pedig új munkahelyeket és új lehetőségeket teremt; emlékeztet rá, hogy a befektetéseket ösztönző környezet megteremtésére van szükség, amelyben alapvető fontosságú a stabilitás és a jogbiztonság, valamint a korrupció elleni küzdelem; ezért felszólítja az EU-t, hogy a demokratikus átmenetre irányuló támogatása keretében ösztönözze a strukturális reformokat a gazdasági, szociális és jogi területeken; ezzel párhuzamosan nyomatékosan felhívja a figyelmet a demokratikus és a társadalmi-gazdasági fejlődés közötti szoros összefüggésre; örömmel veszi tudomásul a Bizottságnak a kkv-kre, valamint a regionális energiapiacokra és az energiahatékonyságra irányuló kiemelt kezdeményezéseit; úgy véli, hogy ezen erőfeszítéseknek tükröződniük kell a többéves pénzügyi keretben;

27.

hangsúlyozza, hogy azonnali intézkedéseket kell hozni – mint például a már meghatározott kiemelt, illetve kísérleti projektek, vagy egyéb konkrét, stratégiai fontosságú gazdasági projektek társfinanszírozása, amely projektek a helyszínen gyorsan megvalósíthatóak és megkérdőjelezhetetlen, kézzelfogható eredményeket hoznak – a jelenleg jelentős társadalmi-gazdasági válsággal küzdő országok helyzetének könnyítése érdekében, különösen azon partnerországok tekintetében, ahol a demokratikus átmenet súlyosbítja a gazdasági nehézségeket; hangsúlyozza, hogy az EU által finanszírozott ilyen jellegű intézkedéseket csak azzal a feltétellel lehet alkalmazni, ha a konkrét esetekben minden érintett fél kötelezettséget vállal a nemzetközi és uniós szociális, környezetvédelmi és munkajogi normák ellenőrizhető betartására, valamint ha ezek az intézkedések az európai szomszédságpolitika országaiban élő polgárok társadalmi helyzetének közvetlen javítását szolgálják;

28.

határozottan támogatja a körzeti együttműködéseket és határon átnyúló projekteket, és hangsúlyozza a partnerek közötti kiegészítő jellegű, kétoldalú és többoldalú gazdasági együttműködés fontosságát, amely a polgárok számára kézzelfogható előnyökkel járna, és javítaná a régió politikai légkörét; hangsúlyozza, hogy ennek a körzeti gazdasági együttműködésnek egy tágabb integrációs projektbe kell illeszkednie, amely a mobilitás, a szociális és környezetvédelem, a kultúra és az oktatás területén elősegíti a körzeti projektek megvalósítását; külön hangsúlyozza annak fontosságát, hogy ösztönözni kell az érintett országok közötti dél–dél és kelet–kelet irányú kereskedelmi kapcsolatok fejlesztését és a gazdasági integrációt; úgy véli, hogy a partnerek közötti ilyen együttműködés terén tett előrelépés a jószomszédi kapcsolatok és a kölcsönösen előnyös partnerségek európai értékei melletti elkötelezettség jele lenne;

29.

sürgeti a Bizottságot, hogy támogassa igazgatási struktúra kiépítését a foglalkoztatás és a szociális ügyek terén, külön figyelmet szentelve a jogi szolgálatoknál történő kapacitásépítésre, a reformok irányítására való jobb felkészülés érdekében;

30.

hangsúlyozza a szakszervezetek és a szociális párbeszéd fontosságát az európai szomszédságpolitika partnerországainak demokratikus fejlődésében; ösztönzi őket a munkajogok és a szakszervezeti jogok megerősítésére; rámutat arra, milyen fontos szerepet játszhat a szociális párbeszéd a régiókban mutatkozó társadalmi–gazdasági kihívások tekintetében;

31.

emlékeztet arra, hogy biztosítani kell, hogy a nemzeti gyakorlatoknak megfelelő minimálbér megfelelő életszínvonalat biztosítson a munkavállalók és családjaik számára, és hogy a bérekből történő levonások nem foszthatják meg a munkavállalókat és eltartottjaikat létfenntartásuk legalapvetőbb forrásától;

32.

megállapítja, hogy a munkaviszony felmondásának esetére megfelelő felmondási időt kell meghatározni, figyelembe véve a munkavállaló szolgálati idejét;

33.

hangsúlyozza, hogy az Uniónak kiemelt jelentőséget kell tulajdonítania a decentralizált, helyi szintű együttműködésnek, amely a szomszédos országok lakóinak életminőségét azonnal, kézzelfoghatóan javító kis projektekből épül fel, továbbá az említett országok területének egészén elősegíti a demokratikus vívmányok megszilárdítását;

34.

felszólítja a Bizottságot, hogy a középtávú, a szegények érdekeit szolgáló gazdasági növekedés és a javak egyenlő elosztásának irányadó politikai kereteként az ország szükségleteinek megfelelően használja fel a szegénység csökkentését célzó stratégiai dokumentumokat;

35.

hangsúlyozza a társulási megállapodásokról szóló tárgyalásokban rejlő lehetőséget a reformok előmozdítására; hangsúlyozza, hogy valamennyi elem összekapcsolására lenne szükség annak érdekében, hogy az EU átfogóan és következetesen elmélyíthesse kapcsolatait; úgy véli, hogy ennek érdekében konkrét feltételeket, menetrendeket és a teljesítményre vonatkozó referenciaértékeket lenne érdemes meghatározni, amelyeket rendszeresen ellenőriznének; hangsúlyozza, hogy ezeknek a megállapodásoknak valós és kézzelfogható ösztönzőket kell tartalmazniuk a partnerek számára, a reform útjának vonzóbbá tétele érdekében;

36.

megállapítja, hogy az áruk és szolgáltatások kereskedelmében is alkalmazni kellene a differenciált megközelítést, felkéri az európai szomszédságpolitika partnerországait, hogy törekedjenek olyan feltételek kialakítására, amelyek lehetővé teszik a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térségek létrehozását, és felhívja az Európai Uniót, hogy segítse őket reformtörekvéseik megvalósításában, nyissa meg számukra belső piacát – feltéve, hogy elvégzik a biztonsági és minőségi előírásoknak az európai szabványokhoz való szükséges hozzáigazítását –, és velük közösen hajtsa végre a piacaik fokozatos és kiegyensúlyozott, kölcsönös előnyökkel járó megnyitását; hangsúlyozza, hogy az Európai Uniónak fel kellene mérnie ezen országok politikai, társadalmi és környezeti feltételeit – tekintettel arra, hogy ezen országok a jövőben részt fognak venni a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térségekben –, és esetleg meg kellene határoznia e térségek megvalósításának fokozatos lépéseit, biztosítva a munkajogra és a gyermekmunkára vonatkozó nemzetközi egyezmények betartásának ellenőrzését; hangsúlyozza, hogy a kereskedelmi kapcsolatokat, különösen a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térségeket – követelményeik alapján – olyan eszköznek kell tekinteni, amelyekkel növelhető az európai szomszédságpolitika partnerországainak demokratikus értékek iránti elkötelezettsége, a feltételhez kötöttség elvének részeként; ezzel párhuzamosan támogatja, hogy a keleti partnerség valamennyi állama teljes jogú WTO-tagságot szerezzen;

37.

hangsúlyozza, hogy az európai jövőkép – köztük az Európai Unióról szóló szerződés 8. cikke, és a keleti partnerség országainak azon törekvése, hogy az EUSZ 49. cikke alapján az Unió tagjává váljanak – a reformok hajtóereje lehet ezekben az országokban, és tovább erősítheti a közös értékek és elvek – például a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok tiszteletben tartása és a felelősségteljes kormányzás – iránti elkötelezettségüket; úgy ítéli meg, hogy a társulási megállapodások megkötése fontos előrelépést jelenthet a további politikai elkötelezettség és az Európával való erősebb kapcsolatok irányába a bevált gyakorlatok cseréje és az megszilárdított politikai és gazdasági párbeszéd révén;

38.

megerősíti, hogy a déli szomszédsággal való partnerség célkitűzése a Földközi-tenger két partjának közelítése, hogy a térség 800 millió lakosa számára kialakítsák a béke, a demokrácia, a biztonság és a jólét térségét, és hatékony két- és többoldalú keretet biztosítsanak az EU és partnerei számára a demokratikus, a társadalmi és a gazdasági kihívások leküzdéséhez, a regionális – és különösen a kereskedelmi – integráció előmozdításához, valamint hogy biztosítsák a mindannyiuk javát szolgáló közös fejlődést, célkitűzés továbbá a partnerek segítése a demokratikus, plurális és szekularizált államok létrehozásában, nevezetesen intézményi kapacitásépítő programokon keresztül, valamint – a szükséges hatástanulmányok elvégzése után – olyan a kölcsönösen előnyös és ambiciózus, termékekről és szolgáltatások kereskedelméről szóló kereskedelmi megállapodások kidolgozása, amelyek mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térség kialakításához vezethetnek, amelyek az első lépést jelentik egy nagy euromediterrán gazdasági térség megteremtése felé, és amelyek ugyancsak segíteni fogják a déli szomszédos partnereink gazdasági problémáinak megoldását, és megkönnyítik a dél–dél irányú integrációt; kéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy segítsék elő a dél-mediterrán partnerek javára szóló kereskedelmi és beruházási kezdeményezések nyomon követéséről szóló 2011. március 30-i bizottsági dokumentumban ismertetett hat intézkedéscsomag végrehajtását;

39.

szertné, ha objektív és kötelező erejű kritériumokat határoznának meg a kiemelt státusz megadásához; hangsúlyozza, hogy mind a partnerországok, mind az Európai Unió számára tisztázni kell az ebből a kétoldalú kötelezettségvállalásból eredő jogokat és kötelezettségeket;

40.

hangsúlyozza, hogy az európai szomszédságpolitika összes partnerországával kötött szerződéses kapcsolatnak rendelkeznie kell egy rendszeres, az emberi jogi kérdésekkel foglalkozó, albizottság formájában működő fórumról; felkéri az EKSZ-t, hogy maradéktalanul használja ki ezeket a rendelkezéseket, és minden tárgyalásba vonja be a meglévő albizottságokat;

41.

hangsúlyozza, hogy az Európai Uniónak erősítenie kellene a külső és belső európai szakpolitikák közötti szinergiákat, különösen a munkahelyteremtésre, a szegénység mértékének csökkentésére, a munkaügyi politikák korszerűsítésére, az energiabiztonságra és -hatékonyságra, a megújuló energiaforrások fejlesztésére, a környezeti fenntarthatóságra, a szociális védelem fejlesztésére, a jómód és az igazságosság megteremtésére, valamint a diverzifikálás elvével összhangban a kereskedelem megkönnyítésére vonatkozó jogszabályok közelítése által;

42.

úgy véli, hogy a közös térségen való osztozás a felelősség igazságos megosztását is magában foglalja, és a jobb együttműködésre szólít fel, különösen a határokon átnyúló dimenzióval rendelkező politikák és problémák esetében; ezért felszólít az ágazati együttműködés regionális és határokon átnyúló dimenzióinak erősítésére;

43.

üdvözli a partnerországok által az uniós ügynökségekben, különböző területeken folytatott fokozott együttműködést; felkéri a Bizottságot, hogy nyújtson be világos és teljes körű listát a vonatkozó ügynökségekről és programokról, amelyekben a szomszéd államok részt vehetnének, és készítsen áttekintést e differenciált részvétel lehetséges formájáról, pénzügyi hozzájárulásáról és módjáról;

44.

támogatja az alábbi szektorokon belüli további együttműködést: ipar, kkv-k, kutatás, fejlesztés és innováció (K+F+I), IKT – ideértve az informatikai rendszerek biztonságát –, űrkutatás, idegenforgalom, továbbá hangsúlyozza az EU és szomszédai közötti közös kutatási programozási kezdeményezésekhez kapcsolódó előnyöket; üdvözli a közös tudásbázison alapuló innovációs térség és az IKT-n alapuló digitális gazdaság kialakítására irányuló bizottsági javaslatokat, és felszólítja a tagállamokat és a szomszédos országokat, hogy újra erősítsék meg elkötelezettségüket e fejlesztési irány mellett; újra hangsúlyozza a kereskedelmet és a beruházásokat elősegítő hatékony mechanizmusok fontosságát az EU és a szomszédos országok között a kereskedelmi partnerségek megerősítése és annak lehetővé tétele érdekében, hogy a gazdasági szereplők, különösen a kkv-k megfelelő és megbízható információkat tudjanak szerezni a partnerországokban fennálló kereskedelmi és beruházási feltételekről;

45.

üdvözli az európai szomszédságpolitika energetikai együttműködésre vonatkozó részének megerősítését; hangsúlyozza az energiaszektor reformjával kapcsolatos uniós tapasztalatok szomszédos országokkal való megosztásának fontosságát; szükségesnek tartja az energiahatékonyság fokozását és a megújuló energiák előmozdítását; szorgalmazza az energiabiztonság megvalósítását az energiaforrások diverzifikációja és a keresletoldali szabályozás, a fő energiaellátókkal és a tranzitállamokkal való mélyebb kötelezettségvállalás és a nukleáris biztonsági intézkedések összehangolása révén – különösen a nagyobb szeizmikus aktivitás jellemezte térségekben – a fokozott átláthatósággal együtt annak érdekében, hogy a nukleáris biztonságról megkötött környezetvédelmi és nemzetközi megállapodások teljes körű betartása az uniós energiapolitika prioritása maradjon, és hogy a keleti és déli szomszédokat ezentúl is egyaránt kulcsfontosságúnak tekintsük az Unió külső energiapolitikája szempontjából; hatékony intézkedések meghozatalát kéri a szolidaritási elv energetikai területen való érvényesítésének érdekében;

46.

üdvözli az Európai Energiaközösség létrehozására irányuló javaslatot, és úgy véli, hogy ez fontos lépés lehetne a szomszédainkkal folytatott együttműködés felé; hangsúlyozza, hogy a déli szomszédos országok fontos szerepet töltenek be számos tagállam energiaellátásában; hangsúlyozza az euromediterrán összeköttetések fejlesztésének szükségességét a villamosenergia- és a földgázágazatban; hangsúlyozza a Nabucco projekt és annak gyors végrehajtása, valamint az AGRI-projekt keretében megvalósuló cseppfolyósított földgázszállítás (LNG) stratégiai jelentőségét; kéri a Bizottságot, hogy – többek között beruházások révén – ösztönözze az Unió és a szomszédos országok intelligens energiahálózatai és infrastruktúrái közötti összeköttetések kiépítését, korszerűsítését és fejlesztését;

47.

felhívja a figyelmet továbbá arra a támogató szerepre, amelyet az EU játszhatna a szomszédos államok környezeti problémáinak megoldásában, különösen „az elavult növényvédő szerek” jelentős mennyiségű készleteinek felszámolásában, amelyek nagymértékű vegyi szennyezést okozhatnak;

48.

támogatja a további együttműködést a közlekedési ágazatban, többek között az EU és a partnerországok infrastruktúra-hálózatának szorosabb összekapcsolása révén, a személyek és az áruk mozgásának elősegítése érdekében, ami szorosabb piaci integrációval és jobb infrastrukturális kapcsolatokkal érhető el;

49.

úgy véli, hogy alapvető fontosságú a nemzetközi, regionális és interregionális kulturális együttműködés, amely a kultúrák valódi párbeszédén alapul, és a társadalom összes szereplőjét magába foglalja (kulturális hatóságok, intézmények, szervezetek és egyesületek); felszólítja az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy hangolják össze a külpolitika kulturális vonatkozásainak stratégiai megvalósítását, törekedve a tagállami kulturális külpolitikákkal való kiegészítő jellegre;

50.

határozottan megerősíti, hogy összefüggés van egyrészt az Európai Unió és az európai szomszédságpolitika partnerországai között a kultúra, az oktatás és a sport területén fennálló kapcsolatok és együttműködés, másrészt a nyitott civil társadalom, a demokrácia és a jogállamiság fejlesztése és megerősítése, valamint az alapvető szabadságjogok és az emberi jogok előmozdítása között; hangsúlyozza, hogy az e területeken történő kölcsönös együttműködés mind az Unió, mind az európai szomszédságpolitka partnerországai számára hozzáadott értéket képvisel;

51.

úgy gondolja, hogy az Unió kulturális programjaiban való részvétel előmozdítása előnyösen befolyásolhatja az anyagi és a nem anyagi fejlődést az európai szomszédságpolitika partnerországaiban, és hangsúlyozza ezért az olyan programok fontosságát, mint amilyen például a Media Mundus, valamint az Unió a Mediterrán Térségért és a keleti partnerség kulturális programjának égisze alatt futó projektek; rámutat továbbá, hogy a kulturális programoknak és a mobilitási programoknak a művészek és a művészeti tanulmányokat folytatók mobilitására is ki kellene terjedniük; szót emel amellett, hogy kulturális vízumot hozzanak létre az európai szomszédságpolitika partnerországaiból származó művészek és más kulturális szakemberek részére; továbbá kéri a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy, a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumokról szóló kezdeményezésre, hogy a kulturális ágazatban megszűnjenek a mobilitás akadályai;

52.

hangsúlyozza, hogy az európai szomszédságpolitika keretében az érintett országokban fontos megerősíteni a sport fejlesztésére irányuló együttműködést, figyelembe véve, hogy a sporttevékenységek nevelési értékkel bírnak; felszólítja az európai intézményeket és a tagállamokat, hogy munkálkodjanak azon, hogy a sportolók világszerte szabadon mozoghassanak, kezdve az európai szomszédságpolitika partnerországainak sportolóival;

53.

sürgeti a meglévő programok értékelését, amellyel az uniós célkitűzések megvalósítása érdekében biztosítható a források hatékony felhasználása; támogatja a kultúrával és oktatással foglalkozó különböző meglévő programokkal és projektekkel kapcsolatos belső tevékenységek racionalizálását a Bizottságban;

54.

hangsúlyozza, hogy a Tempus IV program hozzáadott értéket képvisel az Unióval határos országokkal való együttműködés előmozdításában és ezen országok oktatási rendszerének korszerűsítésében, és felszólítja a Bizottságot, hogy a következő többéves pénzügyi keretre való tekintettel támogassa ezt a programot;

55.

reméli, hogy a partnerországokat fokozottabban be fogják vonni az Európai Képzési Alapítvány és az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökség munkájába;

56.

megjegyzi, hogy a keleti partnerség és az Unió a Mediterrán Térségért ifjúsági dimenziójának megerősítése fontos beruházás az EU és az európai szomszédságpolitika partnerországai közötti kapcsolatok jövőjébe, amely óriási lehetőségeket hordoz magában az elkövetkező éveket tekintve, valamint e partnerek demokratizálódásában és jogszabályaiknak az európai normákkal való harmonizálásában; megismétli, hogy az Erasmus Mundus és a Fiatalok lendületben program tekintetében a 2012. évi uniós költségvetésből a 2012. évre nyújtott kiegészítő támogatásnak segítenie kell a felsőoktatási intézmények közötti együttműködést, javítania kell a tudományos munkatársak és a diákok cseréjét, továbbá segítségével hálózatokat kell létrehozni, amelyek javítják a nem kormányzati szervezetek kapacitását az ifjúság terén Európában és az európai szomszédságpolitika országaiban;

57.

úgy véli, hogy az euromediterrán egyetem (EMUNI) egyedülálló platformként és lehetőségként szolgál az együttműködés megerősítésére déli szomszédainkkal a felsőoktatás és a diákmobilitás terén, olyan időkben, amikor különösen fontos, hogy elmélyítsük a kapcsolatokat a déli partnerség országaival, kiváltképpen a fiatalabb nemzedékek tagjaival; e tekintetben hangsúlyozza, hogy az EMUNI-ban rejlő potenciált a lehető legnagyobb mértékben fejleszteni kell;

58.

felszólítja az Európai Bizottságot, hogy fogadja el az Európai Parlamentnek az arab tavasz nyomán tett azon javaslatát, hogy hozzanak létre egy euromediterrán Erasmus programot, amely kezdeményezést – siker esetén – a szomszédság teljes területére ki lehetne terjeszteni; a jelenlegi helyzetben sajnálatát fejezi ki az Európai Bizottság javaslatainak nem megfelelő mivolta miatt, amelyek – a Bizottság 2011. szeptember 27-én tett bejelentései ellenére – valójában csak rendkívül kis mértékben növelnék az Erasmus Mundus ösztöndíjak számát;

59.

felszólítja az Európai Bizottságot, hogy a Földközi-tenger déli részére jellemző jelenség, a fiatalok munkanélkülisége elleni küzdelem érdekében fogadja el az Európai Parlamentnek az arab tavasz nyomán tett azon javaslatát, hogy hozzanak létre egy euromediterrán Leonardo da Vinci programot, amely azon fiatal tanulók mobilitásának elősegítését célozza, akik külföldön szeretnének szakképzést szerezni;

60.

megerősíti az EU által a College of Europe egyetemen megvalósított, az európai szomszédságpolitika partnerországaiból és az EU-ból származó diplomásoknak nyújtott ENP-ösztöndíjak uniós finanszírozású projektje iránti erőteljes támogatását; úgy véli, hogy ennek révén fel lehet készíteni az európai és szomszédos országok jövőbeni tárgyalóit, hogy átfogóan és szakmai szempontból megismerjék az uniós politikák, az uniós jog és az uniós intézmények lényegét és szellemét, amit EU–ENP vonatkozású munkahelyeken hasznosíthatnak; kéri azokat a partnerországokat, amelyek polgárai megkapták ezt az ösztöndíjat, hogy használják fel ezen személyek tudását és tapasztalatát oly módon, hogy a nemzeti közigazgatásban alkalmazzák őket, és megfelelő munkafeltételeket kínálnak számukra;

61.

hangsúlyozza a helyi hatóságok szerepének jelentőségét a partnerországok demokratikus fejlődésében; ezért felhívja a Bizottságot, hogy erősítse az Európai Unió és a partnerországok helyi hatóságainak nyújtott technikai segítségnyújtást és információcserét, valamint az ikerintézményi programokat, illetve növelje azok számát;

62.

emlékeztet arra, hogy javítani kellene az Európai Unió migrációkezelését és a lehető legnagyobb mértékben ki kell használni a migráció által a fejlődés szempontjából nyújtott kölcsönös előnyöket azáltal, hogy jobb feltételeket teremtenek az EU-ba legálisan bevándorlók letelepedéséhez, és megoldást keresnek az illegális bevándorlás kiváltó okaira a partnerországokban; úgy véli, hogy az Európai Uniónak elő kell segítenie a legális munkaerő-migrációt mobilitási partnerségek létrehozásával – amely figyelembe veszi a felek demográfiai, szociológiai és szakmai egyensúlyát –, valamint az Unió és a harmadik országok közötti szakemberek cseréjének ösztönzésével; felszólítja a tagállamokat, hogy a mobilitásról folytatott vitát tekintsék a szomszédságpolitika olyan fontos tényezőjének, amelyet nem irányíthatnak elsősorban biztonsági aggályok; hangsúlyozza az illegális bevándorlás elleni küzdelem és az embercsempészettel foglalkozó bűnszövetkezetekkel szembeni eljárások megindításának fontosságát;

63.

úgy véli, hogy az Európai Uniónak kölcsönös alapon és a lehető legátláthatóbb módon előre kellene lépni a vízumkönnyítésről és a visszafogadásról szóló megállapodások terén annak érdekében, hogy a jövőben – amint valamennyi feltétel teljesült – fokozatosan, eseti alapon, megvalósuljon a vízummentesség; kéri továbbá, hogy a vízumok megadására és meghosszabbítására vonatkozó tárgyi feltételekkel összefüggésben jobban tartsák tiszteletben az emberi jogokat; e tekintetben hangsúlyozza, hogy a fiatalok és a diákok mobilitását kiemelten kell kezelni; hangsúlyozza továbbá, hogy a keleti partnerség országainak részesülniük kellene az EU vízumliberalizációra vonatkozó kiváltságos ajánlatából a menetrendet és a vízumliberalizáció érdemét illetően; hangsúlyozza, hogy a menedéknyújtásra vonatkozó rendelkezéseknek teljes mértékben meg kell felelniük a nemzetközi előírásoknak és kötelezettségvállalásoknak, valamint az uniós normáknak, különösen az emberi jogok tekintetében;

64.

e tekintetben emlékeztet arra, hogy a tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk a visszaküldés tilalmának elvét és mindent meg kell tenniük a hozzáférhető, méltányos és védelmet nyújtó európai menekültügyi rendszer kiépítésének érdekében;

65.

felszólítja a tagállamokat és az Európai Uniót, hogy ratifikálják az Egyesült Nemzetek keretében létrejött, a nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezménynek a migránsok szárazföldön, légi úton és tengeren történő csempészete elleni fellépésről szóló jegyzőkönyvét; úgy véli, hogy az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatának elő kellene mozdítania a különintézkedések elfogadását ezeken a területeken; egyetért a Bizottság észrevételeivel a családi okokból történő migráció tekintetében, és üdvözli a Bizottság közeljövőben ezzel kapcsolatban elkészülő zöld könyvét;

66.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy megkülönböztetett figyelmet szentelni a fiataloknak, és hangsúlyozza, hogy erősíteni kell a szinergiát a „Mozgásban az ifjúság” program és az európai szomszédságpolitika között; hangsúlyozza, hogy az Európai Uniónak erősítenie kellene az együttműködést az egyetemi oktatás és a szakképzés területén, haladéktalanul bővítenie és növelnie kellene ösztöndíjprogramjainak számát és a diákok, diplomások, tanárok és kutatók mobilitásának mértékét a felsőoktatási és szakképzési intézmények cserediákprogramjainak és az állami és a magánszektor együttműködésének támogatása által a kutatás és a vállalkozások területén; elengedhetetlenül fontosnak tartja, hogy e programokban részt vevők számára rugalmasabb és gyorsabb vízumkiadási eljárásokat dolgozzanak ki; hangsúlyozza, hogy előrelépést kell elérni a képesítések és oktatási rendszerek kölcsönös elismerése tekintetében végzett munkában az európai szomszédságpolitika partnerországaival, különösen a felsőoktatásban szerezhető diplomáknak és előírásoknak az európai felsőoktatási térséghez való közelítése érdekében; hangsúlyozza, hogy strukturált tájékoztatással kapcsolatos politikát kell alkalmazni az európai szomszédságpolitika partnerországainak polgáraival szemben az uniós programokban való részvételi lehetőségeket illetően;

67.

felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy alakítsanak ki strukturált párbeszédet harmadik országok hatóságaival a mobilitás kérdéskörének mindenki számára kedvező megközelítése érdekében, könnyítsenek a vízumokkal kapcsolatos ügyintézésen, használják ki még jobban az uniós vízumkódex által kínált lehetőségeket, eközben javítva és harmonizálva alkalmazását annak érdekében, hogy egyenlő és méltányos feltételeket biztosítsanak a kérelmezőnek valamennyi tagállamban, különösen összpontosítva a fejlesztési támogatás, a biztonság, a szabályos migráció és a szabálytalan migráció közötti kölcsönhatásra a migrációval kapcsolatos általános megközelítés meghatározásai alapján; kéri, hogy különös figyelmet szenteljenek annak, hogy a partnerországoknak ne kelljen az „agyelszívás” problémájával megküzdeniük;

68.

felkéri az Európai Uniót, hogy könnyítse meg az uniós pénzeszközökhöz való hozzáférést és azon projektekhez irányítását, amelyek a migránsoknak a jogaikról és kötelezettségeikről való tájékoztatását, illetve jogaik védelmét tűzték ki célul, különös tekintettel a kísérő nélküli kiskorúak, a nők és egyéb kiszolgáltatott csoportok jogaira; ezért arra kéri a Bizottságot, hogy készítsen részletes jelentést a Parlament számára a szomszédos országoknak szánt uniós pénzeszközök felhasználásáról, többek között a Bizottságnak a migráció és a menekültügy területén harmadik országokkal való tematikus együttműködést célzó programja keretében;

69.

ismételten hangsúlyozza azon meggyőződését, hogy az európai szomszédságpolitika csak akkor lesz teljesen eredményes, ha annak két- és többoldalú vetületei között szinergia jön létre; ezért úgy véli, hogy az európai szomszédságpolitikán belül feltétlenül erősíteni kell a többoldalú összetevőt, és hogy az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz pénzeszközeinek egy nagyobb hányadát erre kell fordítani;

70.

üdvözli a többoldalú keret nagyobb mértékű stratégiai felhasználására irányuló javaslatot a partnerek közötti kétoldalú kapcsolatok elősegítése érdekében, és konkrét intézkedések megtételét várja, amelyek célja jelen javaslat gyakorlati megvalósítása; e tekintetben nagy érdeklődéssel várja, hogy a főképviselő/alelnök és a Bizottság az év végéig bejelentse a célkitűzéseket, az eszközöket és a cselekvéseket tartalmazó ütemtervet;

71.

úgy gondolja, hogy a keleti partnerség többoldalú dimenzióját tovább kell erősíteni és fejleszteni, beleértve a keleti partnerség civil társadalmi fórumát; felhívja a figyelmet annak fontosságára, hogy Törökországgal és Oroszországgal konstruktív párbeszédet indítsanak a közös érdekű regionális kérdésekről, különös tekintettel a biztonsági kérdésekre;

72.

hangsúlyozza, hogy a régiók szerepe kulcsfontosságú a hosszú távú társadalmi és gazdasági reformok sikerének biztosításához és a fenntartható fejlődés garantálásához; hangsúlyozza, hogy az európai szomszédságpolitikát tágan kell értelmezni a szomszédos területek gazdasági fejlődésének fellendítése érdekében; úgy véli, hogy a területi együttműködés elvei a külső határokra is alkalmazandók, és kulcsfontosságú eszközök az Unió gazdasági fejlődésének fokozása, valamint az Unió szomszédságpolitikával kapcsolatos átfogó politikai céljai szempontjából; azon a véleményen van, hogy az európai szomszédságpolitikával kapcsolatos új megközelítésnek az Unió makroregionális stratégiáit is el kell ismernie, valamint hogy az Unióval szomszédos országokat is felölelő uniós makrorégiókban rejlő lehetőségeket teljes mértékben ki kell használni az uniós tagállamok és az ENP-országok számára közös érdekű prioritások és projektek megfelelőbb összehangolása, következésképpen pedig a mindkét fél számára pozitív eredmények elérése és a befektetett erőforrások optimalizálása érdekében;

73.

hangsúlyozza az eurorégiók kiemelkedő szerepét a kohéziós politika célkitűzéseinek elérésében, és ösztönzi a Bizottságot, hogy mozdítsa elő és segítse fejlesztésüket, különösen a határ menti régiókban, ily módon fokozva az eurorégióknak az európai szomszédságpolitikában játszott szerepét;

74.

hangsúlyozza a külső határokon túli régiókat is felölelő európai területi együttműködési csoportosulásokban (EGTC) rejlő óriási lehetőségeket; ösztönzi egyedi megállapodások megkötését a szomszédos harmadik országokkal a nemzeti jog szerinti EGTC-struktúrákat lehetővé tevő nemzeti jogszabályok, valamint a harmadik országok helyi és regionális hatóságainak az EGTC-kben való részvételét lehetővé tevő államközi megállapodások bevezetése céljából;

75.

úgy véli, hogy a jövőbeli európai szomszédságpolitikának tekintetbe kellene vennie a legkülső régióknak az uniós külkapcsolati politikában betöltött szerepét; megjegyzi, hogy a legkülső régiók valódi lehetőséget jelentenek az Unió külpolitikájának befolyásolására, mivel lehetővé teszik az Unió számára egyrészt azt, hogy szorosabb kapcsolatokat alakítson ki számos harmadik országgal, másrészt azt, hogy kezeljen az olyan összetett kérdéseket, mint az illegális migráció; felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítson nagyobb rugalmasságot a kohéziós politika egyes kiválasztott projektjeinek innovatív finanszírozási lehetőségei tekintetében, hogy azokat mind az európai, mind a harmadik országbeli régiókban megvalósíthassák, és azoknak egyaránt a javára váljon;

76.

hangsúlyozza egy átfogóbb földrajzi és stratégiai megközelítés fontosságát, ami az európai szomszédságpolitika jövőjét illeti, és emlékeztet arra, hogy az európai szomszédságpolitikáról szóló, 2006. január 19-i európai parlamenti állásfoglalást követően, 2007 novemberében az EU egyedi politikákat hozott létre az európai kontinens közelében fekvő uniós legkülső régiókkal szomszédos atlanti-óceáni szigetekre vonatkozóan, amelyek esetében a földrajzi közelséggel, a kulturális és történelmi hasonlóságokkal és a kölcsönös biztonsággal kapcsolatos különleges kérdéseket találták fontosnak; üdvözli az elért magas szintű eredményeket és a már végrehajtott egyedi politikák dinamizmusát, nevezetesen az EU és a Zöld-foki-szigetek közötti különleges partnerséget; ezenkívül felszólítja az EU-t, hogy erősítse tovább a párbeszédet és a politikai konvergenciát ezekkel az országokkal, és támogassa a politikai, társadalmi és gazdasági reformok megszilárdítására irányuló erőfeszítéseiket;

77.

úgy tudja, hogy a Bizottság Regionális Fejlesztési Főigazgatósága (DG Regio) hatalmas tapasztalattal rendelkezik az Európai Regionális Fejlesztési Alap kezelésével kapcsolatban, és meg van győződve arról, hogy az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz javára válna a DG Regio az alapok kezelésével kapcsolatos tanácsainak megfogadása; ezért úgy véli, hogy e pénzügyi eszközöknek a határokon átnyúló együttműködési programokra vonatkozó kezelését újra a Regionális Fejlesztési Főigazgatóságra kellene bízni, amely a múltban már ellátta ezt a feladatot;

78.

üdvözli a 2011. szeptember 30-i varsói keleti partnerségi csúcstalálkozón kiadott közös nyilatkozatot, valamint a fehéroroszországi helyzetről szóló nyilatkozatot, különösen ami a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság elveit, a szorosabb kétoldalú – gazdasági és politikai – kapcsolatok melletti elköteleződést illeti, ideértve a társulási megállapodásokkal kapcsolatban folytatott tárgyalások terén tett előrehaladás iránti szándékot, továbbá a partnerek közötti többoldalú együttműködés megerősítését és a mobilitás elősegítését, valamint a kötelezettségvállalást végrehajtásának felgyorsítása mellett, ami egyértelműen hasznot hoz a partnerországok társadalmai számára;

79.

úgy véli, hogy a keleti partnerség megerősítése központi szerepet fog játszani az Unió határ menti régióinak fejlődésében; hangsúlyozza, hogy a keleti partnerségnek és a regionális fejlődésnek együtt kell megvalósulniuk, és ösztönözniük kell a két- és többoldalú együttműködést – például a szabadkereskedelmi megállapodásokat –, valamint a kulturális és civil társadalmi cserékhez hasonló, megfelelően finanszírozott közös projekteket;

80.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy további támogatást nyújtsanak a regionális együttműködés tekintetében a fekete-tengeri térségben, és fejlesszék az Unió fekete-tengeri stratégiáját; felhívja a figyelmet az EU fekete-tengeri politikái és a keleti partnerség közötti kiegészítő jellegre; felszólítja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy pozitívan használják fel a két kezdeményezés eltérő megközelítését, és világosan határozzák meg minden szinten, hogy e jelentős mértékű kiegészítő jelleg miként hasznosítható;

81.

hangsúlyozza az Unió a Mediterrán Térségért, mint az állandó párbeszéd és együttműködés fórumának és a demokratikus fejlődés eszközének jelentőségét; felszólítja az Unió a Mediterrán Térségért (következő) társelnökségét, hogy tegyen meg mindent az eredetileg kitűzött, nagyratörő célok elérése érdekében, és járuljon hozzá a földközi-tengeri térségben az európai szomszédságpolitika hatékony végrehajtásához; úgy véli, hogy az Unió a Mediterrán Térségértnek elő kell mozdítania az erőteljes gazdasági, társadalmi és demokratikus fejlődést, továbbá meg kell teremtenie az Európai Unió és déli szomszédai közötti szoros kapcsolatok szilárd, közös alapját; üdvözli az Unió a Mediterrán Térségért által kínált lehetőséget a kétoldalú politikák és a regionális politikák közötti kiegészítő jelleg megerősítésére a közös értékek kölcsönös elismerésén alapuló euromediterrán együttműködés célkitűzéseinek hatékonyabb megvalósítása és a béke, a biztonság és a jólét térségének létrehozása céljából; különösen üdvözli az unió új főtitkárának az iránti elkötelezettségét, hogy a demokráciával és a civil társadalommal kapcsolatos Unió a Mediterrán Térségért projekteket dolgozzon ki és terjesszen elő; a jelenlegi helyzetben üdvözli a szomszédsági beruházási eszköz általános költségvetésének növelését;

82.

emlékeztet arra, hogy fontos, hogy az európai szomszédságpolitika multilaterális oldala támogassa az Unió a Mediterrán Térségért azon kézzelfogható projektjeinek tényleges és gyors beindítását, amelyek célja a közös fejlődési és integrációs folyamat elősegítése, nem utolsósorban megvalósíthatósági tanulmányok társfinanszírozása és a koncessziós hitelek növelésének támogatása útján;

83.

felszólítja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy vizsgálják meg az európai szomszédságpolitika és a legfontosabb regionális szereplők – elsősorban Törökország – szomszédságpolitikái közötti intézményes kapcsolatok lehetőségeit; emlékeztet Ankara azon törekvésére, hogy ösztönözze és segítse a demokratikus átmenetet és a társadalmi-gazdasági reformokat a déli szomszédságban; megjegyzi, hogy a török intézmények és nem kormányzati szervezetek ENP-eszközökben való részvétele egyedülálló szinergiahatásokat hozna létre, különösen olyan területeken mint az intézményépítés és a civil társadalom fejlesztése; véleménye szerint a gyakorlati együttműködést ki kell egészíteni az EU és Törökország közötti strukturált párbeszéddel, a szomszédságpolitikák összehangolása érdekében; javasolja, hogy elvben Oroszország és más vonatkozó érdekelt felek felé is tenni kell az európai szomszédságpolitika keretében történő együttműködéssel kapcsolatos hasonló ajánlatot;

84.

emlékeztet arra, hogy a regionális fegyveres konfliktusok – köztük a befagyasztott konfliktusok – békés rendezése alapvető előfeltétele a demokrácia megszilárdításának, az emberi jogok tiszteletben tartásának, a jólétnek és a gazdasági növekedésnek, ezért az EU legfontosabb érdekének kell tekinteni;

85.

emlékeztet arra, hogy az Európai Uniónak jelentősebb mértékben részt kellene vennie, és sokkal aktívabb, következetesebb és konstruktívabb szerepet kellene játszania a regionális konfliktusok megoldásában – többek között az EKSZ révén – azáltal, hogy több bizalomépítő intézkedést dolgoz ki, békítést és közvetítést végez, új, pragmatikus és kedvezményező megközelítéseket vesz fontolóra, nyilvános kommunikációs stratégiákat indít a partnerországokban, támogatja az európai civil békehadtestet és a helyi közvetítési intézkedéseket, támogatja a közéleti kultúrát – különösen a gyermekek és a fiatalok képzését, az oktatást és a részvételt –, a közösségek közötti és a közösségeken belüli párbeszédet, a civil társadalmi szervezetek bevonását, határokon átnyúló projekteket dolgoz ki, valamint erősíti a jószomszédi kapcsolatokat; emlékeztet arra, hogy a biztonsággal, valamint a terrorizmus és a szélsőségesség elleni küzdelemmel kapcsolatos politikai együttműködések megerősítése létfontosságú;

86.

úgy véli, hogy a kultúrák és a vallások közötti párbeszéd elengedhetetlenül fontos a kölcsönös megértés, tisztelet, szolidaritás és tolerancia erősítéséhez a szomszédságpolitika partnerországaival, illetve azok között; felszólít arra, hogy a javasolt új ENP-eszközök keretében fordítsanak különös figyelmet ezek előmozdítására;

87.

tekintettel az észak-afrikai forradalmak utóhatásaira, hangsúlyozza annak fontosságát, hogy támogatást nyújtsanak az átmeneti igazságszolgáltatás számára, és nyomatékosan kér valamennyi partnerországot a nemzetközi igazságszolgáltatással – nevezetesen a Nemzetközi Büntetőbírósággal – való együttműködésre;

88.

ragaszkodik ahhoz, hogy ki kell tartani a regionális megközelítés mellett, és üdvözli a határozatot, miszerint uniós különleges képviselőt jelölnének ki mind a Dél-Kaukázus, mind pedig a dél-mediterrán térség felelőséül, valamint létrehoznának egy dél-mediterrán térségért felelős munkacsoportot; úgy véli, hogy mérlegelni kell egy hasonló munkacsoport létrehozását a Dél-Kaukázus tekintetében; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy az EU-nak a Dnyeszteren túli konfliktusról szóló 5+2-es tárgyalásokban játszott proaktív szerepét megfelelő források álljanak rendelkezésre, különösen az EU különleges képviselője megbízatásának megszüntetése óta;

89.

hangsúlyozza, hogy a regionális konfliktusokat nem lehet a kulturális környezet figyelembevétele nélkül vizsgálni; felszólít arra, hogy hajtsanak végre egységes stratégiát a Blue Shield (Kék Pajzs) által bevezetett egységes stratégia mintájára, amely a konfliktusok megelőzése és a béke helyreállítása terén szerepet ad a kultúrának;

90.

üdvözli a nemzetközi szervezetek, különösen az EBESZ és az ENSZ ügynökségei által a konfliktusokban és konfliktus utáni helyzetekben a helyszínen, és a szomszédos országokban a fenntartható fejlődés támogatása érdekében végzett munkát, nevezetesen az ENSZ közel-keleti palesztin menekülteket segélyező hivatalának hosszú távú elkötelezettségét a palesztin menekültek ügye iránt;

91.

támogatja a fejlesztés és a béke érdekében a keleti szomszédságba tartozó partnerországokban kifejtett uniós humanitárius tevékenységet, nevezetesen az Unió jelentős hozzájárulását az UNRWA-hoz; ugyanakkor sajnálattal állapítja meg, hogy e fellépés egyelőre nem vonja maga után azt, hogy az Unió elsőrendű politikai szereplőként lépne fel a Közel-Keleten; arra buzdítja az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy mindent tegyenek meg annak érdekében, hogy a régióban az Unió jelenléte és fellépése olyan politikai súlyt kapjon, amely arányban áll a humanitárius segítségnyújtás és a fejlesztési támogatások terén megvalósuló határozott kötelezettségvállalásával;

92.

hangsúlyozza az Európai Parlament jelentős szerepét, amelyet a parlamenti delegációk és a parlamenti közgyűlésekbe küldött delegációk révén játszik a politikai párbeszéd erősítésében és a mindenre kiterjedő szabadság, a demokratikus reformok és a jogállamiság előmozdításában a szomszédos partnerországokban, és hangsúlyozza, hogy talán többek között ezek a kapcsolatok is alkalmat nyújthatnának a jövőben alkalmazandó feltételek teljesítésének értékelésére, valamint a két- és többoldalú együttműködéseknek az események és az elért haladás fényében történő kiigazítására;

93.

újból megerősíti, hogy a többoldalú parlamenti közgyűlések, mint például az Euronest és az Unió a Mediterrán Térségért Parlamenti Közgyűlés kulcsfontosságú szerepet játszanak az EU és partnerországai és maguk a partnerországok közötti bizalom és koherencia kiépítésében, és ezért jelentősen hozzájárulnak a keleti partnerség és az Unió a Mediterrán Térségért célkitűzéseinek eléréséhez; felszólítja az Európai Külügyi Szolgálatot és a Bizottságot, hogy a lehető legmesszebbmenőkig vonják be az Euronest képviselőit a keleti partnerség többoldalú együttműködési struktúráiba és platformjaiba; ragaszkodik ahhoz, hogy szükség van az Unió a Mediterrán Térségért Parlamenti Közgyűlésnek az Unió a Mediterrán Térségért törvényes parlamenti intézményeként való elismerésére; hangsúlyozza, hogy egy önálló titkárság növelni fogja az EURONEST és az Unió a Mediterrán Térségért Parlamenti Közgyűlés munkájának koherenciáját és a keleti és a déli regionális dimenzióhoz tervezett ENP-programokkal való konzisztenciáját;

94.

felszólítja az Európai Bizottságot, hogy biztosítson fokozott pénzügyi, technikai és szakértői támogatást a keleti partnerséghez tartozó országok nemzeti parlamentjei számára az átfogó intézményfejlesztési program keretében annak érdekében, hogy megerősítsék hatékonyságukat, átláthatóságukat és elszámoltathatóságukat, ami elengedhetetlenül fontos ahhoz, hogy a parlamentek megfelelően betölthessék szerepüket a demokratikus döntéshozatal folyamatában;

95.

megerősíti, hogy nyitott az iránt, hogy üdvözölje a fehérorosz parlament képviselőit az Euronest Parlamenti Közgyűlésben, amint a nemzetközi közösség – többek között az EBESZ – demokratikusnak minősíti a fehéroroszországi parlamenti választásokat;

96.

üdvözli az új Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszközre és az ENP-finanszírozás növelésére irányuló javaslatot, amelyet korábbi állásfoglalásaiban kért; úgy véli, hogy a források elosztásának rugalmasnak és mindkét régió számára megfelelőnek kell lennie, a regionális egyensúly megtartása mellett, valamint, hogy a partnerországoknak a teljesítményén, a reformok terén vállalt kötelezettségein és az elért haladáson, továbbá szükségleteiken és kapacitásaikon alapuló megközelítésre van szükség; megállapítja, hogy a rugalmasabb megközelítésnek és az egyszerűsítésnek meg kell felelnie a demokratikus vizsgálat szempontjainak, és a kiadások szigorúbb ellenőrzését kell maga után vonnia;

97.

úgy véli, hogy fontos a keleti és a déli térség közötti megfelelő egyensúly fenntartása, különösen mivel a keleti szomszéd államok a keleti partnerséggel kapcsolatos programokat és reformokat hajtanak végre, és uniós kilátásokkal rendelkeznek; ugyanakkor úgy véli, ez az egyensúly nem tekinthető véglegesen rögzítettnek; teljes mértékben támogatja a differenciált, teljesítményfüggő rugalmas pénzügyi támogatás elvét, amely a valódi igényeken, a felvevőképességen és a megvalósított célokon alapszik;

98.

úgy véli, hogy az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatának összhangban kell lennie a 2007–2013-as többéves pénzügyi keret jelenleg zajló értékelésével és a 2013 utáni időszakra vonatkozó tárgyalásokkal, és a felülvizsgálatot ezek keretében kell elvégezni, mégpedig azzal a céllal, hogy a szomszédságpolitika finanszírozására vonatkozó tárgyalásokat 2012 és 2013 során ne kezdjék újra;

99.

jelentős mértékű növelést követel az uniós költségvetés 4. költségvetési tételében az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz (ENPI) számára, tekintve, hogy – jóllehet az elmúlt évek során az Európai Unió és a partnerországai közötti fokozott együttműködés és a fokozatos gazdasági integráció előmozdítása terén történt némi előrehaladás – többet kell tenni, mivel új kihívások és együttműködési területek jelennek meg;

100.

rámutat, hogy az ENP fokozottabb finanszírozásához szükséges előirányzatok újbóli megállapításának egyértelmű prioritásokon kell alapulnia, és nem lehet az Unió egyetlen válságkezelési és békeépítési eszközének – a Stabilitási Eszköznek – a kárára, a Bizottság által javasoltakkal összhangban; hangsúlyozza, hogy a jelenlegi államadósággal kapcsolatos válság nem befolyásolhatja az ENP finanszírozását;

101.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a rendelkezésre álló ENP-források nagy százalékát tanácsadásra költötték el projektek és programok helyett, és ennek kapcsán felszólít arra, hogy gyorsan állítsák vissza az egyensúlyt az új eszközben, ami az alkalmazását illeti;

102.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy amennyiben az EU humanitárius segélyt mozgósít, ügyelni kell a rehabilitáció, az újjáépítés és a fejlesztés közötti megfelelő átmenetre annak érdekében, hogy meg lehessen előzni a forradalmak bizonyos destruktív következményeit;

103.

úgy ítél meg, hogy a civil társadalmi eszközre az ENI szerves részeként kell tekinteni; azt javasolja, hogy amennyiben az államok nem kielégítő teljesítményük miatt nem képesek eleget tenni a finanszírozási feltételeknek, úgy meg lehetne fontolni az ENI-pénzeszközök kezelésének átirányítását a civil társadalmi eszközhöz;

104.

hangsúlyozza az európai szomszédsági eszköz kulcsszerepét az EU makroregionális stratégiáinak – például a balti-tengeri térségre és a Duna régióra irányuló uniós stratégiák – támogatásában azáltal, hogy finanszírozást nyújt e stratégiák külső dimenziójához, amely legfőképpen a szomszédos országok részvételével zajló tevékenységeket foglal magában;

105.

hangsúlyozza, hogy a források elosztásának korlátozott számú, egyértelműen definiált prioritáson és a partnerekkel közösen megállapított, mérhető célkitűzésen, valamint egyértelmű feltételeken és a már elért haladáson kellene alapulnia, a partnerországok szükségleteit figyelembe véve; hangsúlyozza, hogy a költségvetési támogatást kizárólag akkor lenne szabad felhasználni, ha megvannak a garanciák a hatékony költségvetési gazdálkodásra, és a rendelkezésre álló eszközös teljes skáláját oly módon kellene felhasználni, hogy az jobban tükrözze a prioritásokat; ehhez kapcsolódóan közli, hogy jobb közbeszerzési jogszabályokra és költségvetési gazdálkodásra van szükség az ENP-országokban;

106.

hangsúlyozza, hogy a szomszédos országoknak valamely uniós tagállam vagy az EU által az ENP keretein belül nyújtott segítségnek következetesebbnek kell lennie; előnyben részesít minden olyan mechanizmust, amely anélkül segítené elő a különböző uniós adományozók ENP-országokban kifejtett tevékenységének összehangolását és gördülékenyebbé tételét, hogy fölösleges adminisztrációs terhet okozna;

107.

rámutat, hogy – jóllehet a támogatás lendületet adhat az ENP-országok számára – nem elegendő a fenntartható és tartós fejlődés garantálásához; ezért felszólítja az ENP-országokat, hogy erősítsék meg és mobilizálják belföldi forrásaikat, hozzanak létre átlátható adózási rendszereket, hatékonyan vonják be a magánszférát, a helyi önkormányzatokat és a civil társadalmat az ENP programjába, és vállaljanak nagyobb felelősséget az ENP-projektek iránt;

108.

üdvözli a G8-csoporthoz tartozó tagországok azon határozatát, hogy növelik a hitelfelvételi lehetőségeket a déli partnerség azon országai javára, amelyekben megindult a demokratikus átmenet; úgy véli, hogy a Deauville-i Partnerség keretében 2011. május 27-én vállalt kötelezettségek ösztönözni tudják a demokrácia és a fejlesztés érdekében történő pénzügyi mobilizációt az Európai Unió partnerországaiban;

109.

az „arab tavasznak”, valamint annak fényében, hogy a keleti partnerség néhány országában visszaszorulóban van a demokrácia, az európai szomszédságpolitika keretében korábban használt pénzügyi eszközök különösen önkritikus értékelésére kér fel, különös tekintettel a demokrácia, az emberi jogok, a kormányzás, a korrupció elleni küzdelem, az intézményfejlesztés és a civil társadalom támogatása terén való működésükre; úgy véli, hogy az EU-nak új megközelítésmódot kell alkalmaznia a konfliktusmegelőzésre irányuló együttműködés megerősítése céljából;

110.

határozott meggyőződése, hogy a felülvizsgálat keretében a Palesztin Nemzeti Hatóságnak és az ENSZ közel-keleti palesztin menekülteket segélyező hivatalának (UNRWA) nyújtott pénzügyi támogatást is meg kell vizsgálni, és a szomszédságpolitika szerves részeként be kell vonni a hosszú távú tervezésbe; úgy véli, hogy nem állja meg a helyét az az érv, miszerint a régió politikai instabilitása és a békefolyamat sajátosságai csupán ideiglenes tervezést és eseti megerősítést tesz lehetővé;

111.

a jelenlegi – különösen a déli szomszédos államokban jelentkező – sürgető igényeket figyelembe véve gyors megállapodást sürget az Európai Parlament és a Tanács között a szomszédsági eszköz 2012–2013-as időszakban történő megerősítésére irányuló javaslatról; ezenkívül felkéri a tagállamokat, hogy haladéktalanul teljesítsék a földközi-tengeri régió déli részével és a keleti partnerséggel szembeni kétoldalú kötelezettségeiket;

112.

ragaszkodik hozzá, hogy a Tanács minden további késedelem nélkül fogadja el a Bizottság által 2008 májusában előterjesztett és a Parlament által 2008. július 8-án elfogadott ENPI-rendelet 23. cikkét módosító jogalkotási javaslatot, amely lehetővé tenné korábbi műveletekből visszamaradt pénzeszközök újbóli befektetését; emlékeztet arra, hogy ez az intézkedés már adottnak tekinthető és tükröződik az ENP felülvizsgálatának finanszírozására tett javaslatban a 2011–2013. évi költségvetésekben; felszólítja a Bizottságot, hogy mérlegelje, milyen más módokon lehet biztosítani, hogy haladéktalanul további kockázatitőke-alapokat bocsáthassanak rendelkezésre az EBB-n keresztül, mind a déli, mind pedig a keleti dimenzió számára;

113.

üdvözli az Európai Beruházási Bank – többek között az Euromediterrán Beruházási és Partnerségi Pénzügyi Eszközön keresztül – és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) munkáját, és hangsúlyozza, hogy fokozottabb együttműködésre van szükség egyéb, ezekben az országokban ugyancsak aktív tevékenységet végző nemzeti és nemzetközi pénzügyi intézményekkel; támogatja az EBRD alapszabályának módosítását annak érdekében, hogy a déli szomszédság partnerországai is jogosultak legyenek a támogatásra, ügyelve arra, hogy az EBB és az EBRD között – amelyek mindegyike többségében európai tulajdonú – gyümölcsöző együttműködési kapcsolat, ne pedig verseny alakuljon ki;

114.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének/a Bizottság alelnökének, az Európai Külügyi Szolgálatnak (EKSZ), a tagállamok és az ENP-országok kormányának és parlamentjének, valamint az Unió a Mediterrán Térségért főtitkárának.

14.6.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 168/45

—

tekintettel az Alapjogi Chartára, az Európai Unióról szóló szerződés 2., 3. és 6. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) ide vonatkozó cikkeire,

—

tekintettel a 2003-as európai biztonsági stratégiára (1) és annak 2008-as végrehajtási jelentésére (2),

—

tekintettel a terrorizmus elleni küzdelemről szóló 2002. június 13-i 2002/475/IB tanácsi kerethatározatra (3) – amelyet a 2008/919/IB kerethatározat (4) módosított –, és különösen annak a sértettek védelméről és támogatásról szóló 10. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió 2005. évi terrorizmusellenes stratégiájára (5),

—

tekintettel az Európai Uniónak a radikalizálódás és a terroristatoborzás elleni küzdelemre irányuló stratégiájára (6),

—

tekintettel „A stockholmi program – A polgárokat szolgáló és védő, nyitott és biztonságos Európa” című dokumentumra (7), valamint „A szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló térség megvalósítása a polgárok szolgálatában. A stockholmi program végrehajtásáról szóló cselekvési terv” című, az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, 2010. április 20-i bizottsági közleményre (COM(2010)0171),

—

tekintettel az Europol által készített, „A terrorizmus az EU-ban és 2011-es előrejelzési jelentés” című dokumentumra (TE-SAT 2011),

—

tekintettel „Az EU terrorizmusellenes politikája: legfőbb eredmények és jövőbeni kihívások” című, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, 2010. július 20-i bizottsági közleményre (COM(2010)0386),

—

tekintettel az európai adatvédelmi biztos 2010. november 24-i véleményére „Az EU terrorizmusellenes politikája: legfőbb eredmények és jövőbeni kihívások” című közleményről (8),

—

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére „Az EU terrorizmusellenes politikája: legfőbb eredmények és jövőbeni kihívások” című közleményről (9),

—

tekintettel „Az EU belső biztonsági stratégiájának megvalósítása: öt lépés a biztonságosabb Európa felé” című, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett bizottsági közleményre (COM(2010)0673),

—

tekintettel az Európa Tanács az erőszakos bűncselekmények áldozatainak kártalanításáról szóló, 1983. évi egyezményére (Európai szerződések sorozat, 116. szám), az Európa Tanács terrorizmus megelőzéséről szóló, 2005. évi egyezményére (Európai szerződések sorozat, 196. szám), az Európa Tanács a terrorcselekmények áldozatainak védelméről szóló, 2005. évi iránymutatására és az Európa Tanács a bűncselekmények áldozatainak történő segítségnyújtásról szóló, 2006. évi 8. sz. ajánlására, valamint a bűncselekmények sértettjeinek támogatására, védelmére, és jogaira vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló irányelvre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2011)0275),

—

tekintettel a hetedik kutatási keretprogram félidős felülvizsgálatára és a „Kihívásból lehetőség: az európai uniós kutatás- és innováció-finanszírozás közös stratégiai kerete felé” című zöld könyvre,

—

tekintettel a terrorizmus elleni küzdelemmel kapcsolatos különböző állásfoglalásaira,

—

tekintettel a terrorizmus leküzdése érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedésekről szóló, 2001. december 27-i 2580/2001/EK tanácsi rendeletre (10) és a terrorizmus leküzdésére vonatkozó különös intézkedések alkalmazásáról szóló, 2001. december 27-i 2001/931/KKBP tanácsi közös álláspontra (11),

—

tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,

—

tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére, valamint a Külügyi Bizottság és a Jogi bizottság véleményére (A7-0286/2011),

A.

mivel a 2001. szeptember 11-i kegyetlen támadásokat követően a 21. század első évtizede a „Terrorizmus elleni háború” jegyében telt, különös tekintettel az Egyesült Államok megközelítésére; mivel, bár az említett és ahhoz hasonló erejű támadások nem Európa területén történtek, tervezésüket és előkészítésüket részben Európában hajtották végre, és azokat sok európai a saját értékei és életvitele elleni támadásnak tekintette;

B.

mivel az Európai Unió a XXI. században fokozottan a terrorizmus célpontja és áldozata lett, és állandóan jelen lévő fenyegetéssel néz szembe;

C.

mivel az egyesült államokbeli 2011. szeptemberi támadások óta az EU területén végrehajtott súlyos támadások – köztük a 2004-es madridi terrortámadás és a 2005-ös londoni merénylet – jelentős hatással volt az uniós polgárok kollektív biztonságérzetére;

D.

mivel az Europol a terrorizmus helyzetéről és alakulásáról szóló 2011. évi jelentése (TE-SAT 2011) szerint az EU területén a terrortámadások kockázata továbbra is magas, és a terrorizmus és a szervezett bűnözés közötti összefonódás a jelek szerint mélyül; a jelentés megállapítja továbbá, hogy a szeparatista terrorszervezetek által vállalt vagy nekik tulajdonított terrortámadások a 2006-os szinthez képest csökkenő tendenciát mutatnak, bár az Európában elkövetett összes terrortámadás többségét még mindig ezek teszik ki;

E.

mivel a stockholmi program két – a belső biztonságot érintő – fenyegetést nevez meg, a nemzetközi terrorizmust és a szervezett bűnözést, és mivel számos esetben e fenyegetések ugyanazt a tevékenységi területet érintik, például a fegyver- és kábítószer-kereskedelmet;

F.

mivel a terrorizmus nem új keletű jelenség; mivel az elmúlt évtizedekben a terrorizmus új formákban jelent meg – pl. kiberterrorizmus –, a terroristahálózatok struktúrájukat, eszközeiket és finanszírozásukat tekintve összetettebbé váltak, és ezzel a terrorfenyegetés is összetettebb lett; mivel a terrorizmus elleni küzdelem mindig is a tagállamok hatáskörébe tartozott és a szokásos bűnüldöző tevékenység részét képezte; mivel november 11-e, valamint a madridi és a londoni merényletek alapvető változást hoztak a terrorizmus jelenségének felfogásában, valamint a terrorizmus elleni küzdelemben használt módszerekben és eszközökben; mivel az említett merényletek óta a terrorizmus nem csupán a tagállamok nemzetbiztonságát, hanem az Európai Unió egészének biztonságát érintő probléma, így a megoldása más jogi keretet kíván;

G.

mivel a terrorizmus egyértelmű, nemzetközileg elfogadott meghatározásának hiányában az EU a 2002/475/IB kerethatározatban meghatározást adott a terrorista bűncselekmények fogalmára;

H.

mivel a nemzetközi együttműködés elengedhetetlen a terroristák pénzügyi, logisztikai és műveleti bázisaiktól való megfosztásához;

I.

mivel a terroresemények és a fenyegetettség mértéke az uniós tagállamok körében ugyan eltérő, szükség van közös uniós megközelítésre, mert a terrorista műveletek gyakran összeurópai szintűek, és a terroristák cselekményeik elkövetése során hasznot húznak az európai jogszabályok, a terrorellenes kapacitások sokféleségéből, és a határellenőrzés eltörléséből;

J.

mivel az uniós polgárok és mások is azt kívánják, hogy biztonságukat és védelmüket garantálják az Unión belül és másutt is, és az Uniónak fontos szerepet kell ebben játszania;

K.

mivel a terrorcselekmények súlyosan veszélyeztetik az emberi jogokat, fenyegetik a demokráciát, a jogszerűen létrejött kormányok destabilizálására irányulnak, aláássák a plurális civil társadalmakat, és rombolják az emberek félelemtől mentes életről alkotott elképzelését;

L.

mivel a terrorizmus elleni szakpolitikáknak a terrorizmus fő szándékát – azaz szabad, nyitott és demokratikus társadalmi berendezkedésünk szétzúzását – kell megakadályozniuk, valamint meg kell előzniük a merényletek végrehajtását; mivel a terrorizmus elleni küzdelem elsődleges célja a demokratikus társadalmak hálójának védelme és megerősítése, a polgári szabadságjogok és a demokratikus ellenőrzés biztosítása, az európai polgárok biztonságának garantálása, a terrorcselekményekért felelős szereplők azonosítása és eljárás alá vonása, valamint a terrortámadások következményeire az integrációs politikákkal, a határokon átnyúló igazságügyi és rendőrségi együttműködéssel, továbbá hatékony és összehangolt uniós szintű stratégiával válaszolva; mivel a terrorizmusellenes politikák hatékonyságát e célkitűzésekhez képest kell felmérni; és mivel a vélhetően leghatékonyabb terrorizmusellenes megközelítés gyújtópontjában az erőszakos extrémizmus és az eszkalálódás megelőzése áll;

M.

mivel az Európai Unió terrorizmus elleni stratégiájának ezért nemcsak a terrorizmus következményeivel, hanem a terrorizmus jelenségének kiváltó okaival is foglalkoznia kell;

N.

mivel az erőszakos extrémizmus elleni küzdelem a terrorizmus megelőzésének és visszaszorításának kulcsfontosságú eleme;

O.

mivel a terrorizmus elleni küzdelem a terrorizmus valamennyi formájával szembeni fellépést jelenti, beleértve a kiberterrorizmust, a narkoterrorizmust és a terrorista csoportok többszörös bűncselekményekkel való összekapcsolhatóságát, valamint a terrorizmus által alkalmazott taktikákat, az illegális finanszírozást, a pénzügyi zsarolást, a pénzmosást és a terrorista csoportok műveleteinek ál-jogalanyokon vagy álintézményeken keresztül történő álcázását is;

P.

mivel a terrorizmus állami szintű probléma, ezért a demokratikus intézmények feladata a terrorizmusellenes politika főbb irányvonalainak kidolgozása és betartása, minél szélesebb körű politikai és társadalmi konszenzusra való törekvés mellett; mivel a terrorizmus ellen az alkotmányos állam keretein belül és a megkerülhetetlen jogállamiság keretében folytatott demokratikus küzdelem a demokratikus intézményekben képviseltetett minden politikai párt közös feladata, függetlenül attól, hogy kormányon van vagy ellenzékben; és mivel tanácsos ezért a terrorizmusellenes politika meghatározását – amely minden demokratikus társadalomban a kormány feladata – távol tartani a pártok közötti törvényes vitáktól és következésképpen a választási versenytől;

Q.

mivel ésszerű mérlegre tenni a terrorizmus elleni szakpolitikák költségeit és hasznát, mert a politikai döntéshozóknak tudniuk kell, hogy döntéseik elérték-e a kívánt hatást, a polgároknak pedig joguk van választott képviselőik elszámoltatásához;

R.

mivel tíz évvel a világot megrázó támadások után elérkezett az idő, hogy számba vegyük a terrorizmus elleni küzdelem terén elért eredményeket; mivel az értékelés hozzájárul a hatásosabb és hatékonyabb politikai döntéshozatalhoz, és a modern demokráciákban gyakori értékelésnek és felülvizsgálatnak kell alávetni a politikai döntéseket;

S.

mivel feltűnően keveset tettek annak értékelése érdekében, hogy a terrorizmusellenes uniós szakpolitikák mennyire érték el a kitűzött céljaikat; mivel a Parlament ismételten szorgalmazta a terrorizmus elleni uniós szakpolitikák alapos vizsgálatát, hiszen az értékelés és az elemzés a politikai döntéshozatal átláthatóságának és a döntéshozók elszámoltathatóságának előfeltétele; és mivel a terrorizmus elleni uniós szakpolitikák megfelelő értékelésének hiánya elsősorban annak tudható be, hogy az értékelés nagy részét a hírszerzés és a biztonságpolitika területén végzik, ahol a titoktartásnak hagyománya van;

T.

mivel a terrortámadások rendszerint nagyszámú áldozattal járó szerencsétlenség okozására irányultak, ami próbára teszi a rendelkezésre álló intézményi kapacitásokat;

U.

mivel a terroristák céljuk – a demokrácia lerombolása – elérése érdekében ártatlan polgárok életére törnek; mivel azok, akik terrortámadás következtében sérülést vagy kárt szenvedtek, vagy elvesztették szeretteiket, joggal tartanak igényt támogatásunkra és együttérzésünkre, és elégtételt, kártalanítást és támogatást kell kapniuk;

V.

mivel kulcsfontosságú az igazságszolgáltatás, a bűnösök törvény előtti elszámoltatása és az, hogy a terrorcselekmények ne maradjanak büntetlenül, mivel az áldozatok tanúként történő meghallgatása a bírósági eljárások során különleges figyelmet igényel:

W.

mivel az elszámoltathatóság és a felelősség a terrorizmus elleni szakpolitikák demokratikus legitimitásának alapvető tényezője, mivel ki kell vizsgálni a tévedéseket, a törvényellenes cselekményeket, valamint a nemzetközi jog és az emberi jogok megsértésének eseteit, továbbá jogi eljárást kell lefolytatni ezekben az ügyekben;

X.

mivel a terrorizmusellenes intézkedéseknek tiszteletben kell tartaniuk az Európai Unió alapjogi chartájában elismert jogokat, és mivel az e területen hozott minden intézkedésnek hatása van a polgári szabadságok területén;

Y.

mivel a tömeges megfigyelés a terrorizmusellenes politikák legfőbb jellemzőjévé vált, és mivel a személyes adatok széles körű gyűjtése, a felderítési és azonosítási technológiák, a felkutatás és nyomon követés, az adatbányászat és adatprofilok készítése, a kockázatértékelés és a viselkedéselemzés eszközeit egyaránt felhasználják a terrorizmus megelőzésére; mivel ezen eszközök magukban hordozzák a bizonyítási teher polgárokra való áthárításának kockázatát; mivel ezen eszközöknek a terrorizmus megelőzése terén elért eredményessége és sikere kétséges; és mivel a hivatalok közötti információ-megosztás nem megfelelő;

Z.

mivel a hatóságok egyre nagyobb mértékben használják fel a kereskedelmi vagy magáncélokra gyűjtött adatokat; mivel a különböző ágazatokban működő magáncégek kötelesek megőrizni és átadni személyes adatokat ügyféladatbázisaikból; mivel az adatok tárolásával és lehívásával kapcsolatos költségek (az infrastrukturális beruházások és a működési költségek egyaránt) jelentősek,

AA.

mivel sürgős szükség van a „profilalkotás” fogalmának – a vonatkozó alapvető jogok és adatvédelmi előírások alapján történő – egységes jogi meghatározására az azzal kapcsolatos bizonytalanság csökkentése érdekében, hogy mely tevékenységek tiltottak, és melyek nem;

1.

üdvözli a Bizottság közleményét, és emlékeztet arra, hogy azt össze kell kapcsolni az EU jövőbeli belbiztonsági stratégiájával; sajnálja ugyanakkor, hogy annak hatóköre elég szűk, és az uniós vagy nemzetközi szinten elfogadott politikákat átültető nemzeti terrorizmusellenes politikák vagy intézkedések helyett az elfogadott politikai intézkedések végrehajtására korlátozódik, továbbá hogy nem történt meg annak alapos vizsgálata, hogy vannak-e esetleg joghézagok vagy átfedések és párhuzamok az uniós szinten elfogadott terrorizmusellenes fellépések és eszközök között; kiemeli, hogy a belső biztonság terén hozott intézkedések esetében fontos a következetes megközelítés uniós és tagállami szinten egyaránt, különös tekintettel a terrorizmusra és a szervezett bűnözésre;

2.

sajnálja továbbá, hogy a Bizottság nem foglalkozik kellően a Jogérvényesülés, Szabadság és Biztonság Főigazgatóságán kívüli főigazgatóságok (így a Mobilitáspolitikai és Közlekedési Főigazgatóság, a Vállalkozáspolitikai és Ipari Főigazgatóság vagy a Belső Piaci és Szolgáltatási Főigazgatóság) által hozott intézkedésekkel, nem fejleszti ezeket körültekintőbben, és nem nyújt világos képet arról, hogy milyen kölcsönhatás létezik ezen intézkedések között, illetve mely területeken vannak átfedések vagy hézagok; véleménye szerint az itt felsorolt valamennyi szintet figyelembe kellene venni, hiszen az európai, nemzeti és nemzetközi intézkedések kiegészítik egymást, és az egyedi intézkedések értékelése nem nyújt teljes képet az európai terrorizmusellenes politikák hatásáról;

3.

sajnálja, hogy elmulasztották kifejteni, hogy egyes terrorizmusellenes uniós eszközök, például az adatmegőrzés, az utas-nyilvántartási adatállomány és a SWIFT-egyezmény hogyan illeszkednek az Európai Unió terrorizmus elleni stratégiájába;

4.

úgy véli, hogy az Alapjogi Chartának kell mindenkor irányt szabnia az e területen alkotott uniós politikáknak, valamint a tagállamoknak az említett politikák végrehajtása és a harmadik felekkel és harmadik országokkal folytatott együttműködés terén;

5.

hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az Európai Unió, a tagállamok és a partnerországok a nemzetközi terrorizmus elleni stratégiájukat a jogállamiságra és az alapvető jogok tiszteletben tartására építsék; rámutat továbbá, hogy a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelem terén folytatott uniós külpolitikának elsősorban a megelőzésre kell irányulnia, és hangsúlyozza a különböző kultúrák, civilizációk és vallások közötti párbeszéd, tolerancia és megértés ösztönzésének szükségességét;

6.

emlékeztet arra, hogy a terrorizmusellenes politikáknak meg kell felelniük a szükségesség, a hatékonyság, az arányosság, a polgári szabadságjogok, a jogállamiság, valamint a demokratikus ellenőrzés és elszámoltathatóság elveinek megfelelően megállapított előírásoknak, mely elvek védelmezése és továbbfejlesztése iránt az Unió elkötelezte magát, és az ezen előírásoknak való megfelelés felmérésének szerves részét kellene képeznie valamennyi uniós terrorizmusellenes erőfeszítés értékelésének; véleménye szerint a terrorizmusellenes politikákat az elsődleges uniós jog rendelkezéseinek megfelelően kell kialakítani, és kiemelt figyelmet kell fordítani az Európai Unió Alapjogi Chartájában elismert jogok tiszteletben tartására;

7.

ismételten megerősíti, hogy a terrorizmusban részt vevő és/vagy abban érintett természetes és/vagy jogi személyekkel, valamint szervezettekkel összefüggésbe hozható javak és tőkék elkobzására, lefoglalására és befagyasztására irányuló korlátozó intézkedések hatékony terrorizmusellenes eszközök lehetnek, de ezeknek teljes mértékben meg kell felelniük az EUMSZ 75. cikkének és az Alapjogi Chartának;

8.

úgy véli, hogy a terrorcselekmények megelőzése, felderítése és üldözése uniós szinten kritikus fontosságú politikák, és olyan rendszerszerű megközelítésbe kell illeszkedniük, amelynek alapját nem szükséghelyzeti normák, hanem koherens és gyakorlatias stratégia képezi, cél- és költséghatékonynak kell lenniük, továbbá el kell kerülniük a hatáskörrel rendelkező intézmények, hivatalok és szervek intézkedései és feladatkörei közötti átfedéseket;

9.

hangsúlyozza, hogy a tíz éve folytatott uniós terrorizmusellenes politikák értékelésének pontosan meghatározott politikai célok kitűzéséhez kell vezetnie;

10.

úgy véli, hogy a terrorizmus állandóan változó jelenség, melyet olyan terrorizmusellenes politika révén kell leküzdeni, amely lépést tart annak fejlődésével;

11.

helyénvaló megoldásnak tartja a terrorizmusellenes stratégia négy alapvető eleme, azaz a megelőzés, a védekezés, az üldözés és a reagálás elmélyítését és fejlesztését;

12.

úgy véli, hogy a terrorcselekmények megelőzésének, felderítésének és üldözésének az uniós szinten folytatott igazságügyi és rendőrségi együttműködés megerősítésén kell alapulnia, amelyhez teljes körű parlamenti ellenőrzésnek, valamint egy magas szintű, egységes eljárási garanciákra vonatkozó ütemterv teljes és időben történő teljesítésének kell társulnia;

13.

úgy véli, hogy az igazságügyi és a rendőrségi hatóságok körében folytatott képzést és figyelemfelhívást a felkészültség javítása érdekében prioritásnak kell tekinteni az Európai Unióban a terrorizmus elleni küzdelem terén;

14.

rámutat ezzel összefüggésben a tagállamok OLAF-fal és más uniós ügynökségekkel – pl. Europol, Eurojust és CEPOL – való együttműködésének fontosságára;

15.

kéri a Bizottságot, hogy teljes körűen értékelje az elfogadott terrorizmusellenes politikákat és intézkedéseket – köztük az Europol és az Eurojust reformját – a jövőbeni kihívásokra összpontosítva, a Lisszaboni Szerződés által kínált új lehetőségek, a bizonyítékok megszerzésére és a nyomozások lefolytatására vonatkozó egységes szabályok szükségessége, a közös nyomozócsapatok teljes körű megvalósítása, az igazságügyi és rendőrségi képzés területén erősebb jogi keret létrehozása, a megfelelő befogadási és integrációs politikák tükrében;

16.

úgy véli, hogy a terrorizmus elleni fellépéseknek a fenyegetettség szintjével arányosnak kell lenniük, és azokat a fenyegetettségi szint változásaihoz kell igazítani, akár nő, akár csökken; megjegyzi, hogy a terrorizmusellenes intézkedéseket – mind az új kormányzati hatáskörök, mind az új ügynökségek tekintetében – úgy kell megtervezni, hogy azokat a helyzet alakulásának megfelelően szigorítani vagy enyhíteni lehessen;

17.

emlékeztet arra, hogy a radikalizálódás és a toborzás jelenti a legsúlyosabb – és állandó – hosszú távú veszélyt, ahogyan azt a Bizottság közleménye is hangsúlyozza, ezért ennek kell képeznie azt a tengelyt, amelyre az EU terrorizmusellenes megelőző stratégiáit – már a lánc elején – építeni kell; kiemeli, hogy a rasszizmus- és megkülönböztetés-ellenes politikákba való befektetés kulcsfontosságú eszköz a radikalizálódás és a potenciális terroristák toborzásának kezelésében és ezek megelőzésében;

18.

emlékeztet számos, gyakran az EU és tagállamai által társfinanszírozott nem kormányzati szervezet és a civil társadalom fontos hozzájárulására a társadalmi-gazdasági fejlődéshez, a béke építéséhez, a nemzetépítéshez és a demokratizálódáshoz – melyek nélkülözhetetlenek a radikalizálódás és a toborzás elleni küzdelemben;

19.

követeli a nemzetközi szervezett bűnözés, a kábítószer-kereskedelem és a terrorizmus közötti kapcsolatokra vonatkozó átfogó stratégia létrehozását; és ösztönzi a diverzifikálásban, radikalizálódásban és toborzásban megjelenő új irányvonalak és jellemzők, valamint a nemzetközi nem kormányzati szervezetek terrorizmus finanszírozásában játszott szerepének folyamatos elemzését;

20.

felhívja ezzel összefüggésben a Bizottságot és a tagállamokat, hogy előzzék meg az extrémizmus térnyerését;

21.

rámutat az Európán kívüli országokkal fennálló és tervezett, a terrorizmus elleni fellépésre irányuló stratégiai partnerségek bővítésének és elmélyítésének szükségességére, azzal a kikötéssel, hogy e partnerségek során biztosítani kell az emberi jogok maradéktalan tiszteletben tartását; kiemeli az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok közötti stratégiai megállapodást, valamint rámutat arra, hogy más partnerekkel is együtt kell működni, jelentőséget tulajdonítva a polgárok személyes adatai, továbbá emberi és polgári jogai védelmének;

22.

hangsúlyozza, hogy a terrorizmus elleni küzdelem az Unió harmadik országokkal fennálló kapcsolatának szerves részét képezi; felszólít a terrorizmus elleni küzdelem támogatására irányuló intézkedésekre szánt pénzügyi keret emelésére a következő Stabilitási Eszközben az államhatalom összeomlásának elkerülése érdekében; e tekintetben egyetért azzal, hogy a kiemelt területek Dél-Ázsia, ezen belül Pakisztán és Afganisztán, a Száhel-övezet (Mauritánia, Mali, Niger), Szomália és Jemen; örvendetesnek tartja a Száhel-övezet biztonságára és fejlesztésére vonatkozó európai uniós stratégia 2011. március 21-i előterjesztését, valamint felhívja a Tanácsot a stratégia elfogadására az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően; üdvözli a terrorizmusellenes záradékok nemzetközi megállapodásokba való beillesztését;

23.

felhívja a Bizottságot, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, valamint a Tanácsot, hogy sürgősen hajtsanak végre a Lisszaboni Szerződés által bevezetett szolidaritási klauzula érvényesítésére irányuló intézkedéseket;

24.

kitart a terrorcselekmények áldozatainak – ideértve a tanúkat – különleges védelmével és támogatásával kapcsolatos egységes követelmények meghatározásának szükségessége mellett, többek között a bűncselekmények sértettjeinek támogatására, védelmére, és jogaira vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló irányelvre irányuló javaslat (COM(2011)0275) keretében;

25.

hangsúlyozza, hogy az elmúlt tíz év terrorizmusellenes politikái megfelelő felmérésének annak kivizsgálására kell összpontosítania, hogy az EU-ban a terrorizmus megelőzésére és leküzdésére tett intézkedések bizonyítékokon (és nem feltételezéseken) alapultak-e, azokat a szükségletek vezérelték-e, következetesek voltak-e és egy átfogó uniós terrorizmusellenes stratégia részét képezték-e; a felmérésnek egy mélyreható és mindenre kiterjedő értékelésen kell alapulnia, melyet az EUMSZ 70. cikkének megfelelően kell elvégezni figyelembe véve az illetékes szervezetektől és hivataloktól – mint például az Europol, az Eurojust, az Alapjogi Ügynökség, az európai adatvédelmi biztos, az Európa Tanács és az Egyesült Nemzetek Szervezete – kért jelentéseket, és a Bizottságnak a tanulmány megrendelését követő hat hónapon belül tájékoztatnia kell annak eredményéről az Európai Parlament és a terrorizmusellenes tevékenység felügyeletéért felelős nemzeti parlamenti bizottságok közös parlamenti ülését;

26.

támogatja a terrorizmusellenes politika holisztikus és átfogó megközelítését az európai biztonsági stratégia és a belső biztonsági stratégia összehangolása, valamint a Bel-és Igazságügyi Tanács szervei, az ügynökségek és az Európai Külügyi Szolgálat közötti meglévő koordinációs mechanizmusok megerősítése révén; hangsúlyozza, hogy a kiváló hírszerzés döntő fontosságú a terrorizmus elleni küzdelemben, valamint hogy az EU kivételes eszközökkel rendelkezik a hírszerzési információk tagállamok közötti cseréjének előmozdítására – feltéve, hogy megfelelő jogalap áll rendelkezésre az ilyen együttműködéshez, és hogy szabályos döntéshozatali eljárások keretei közé illeszkedik –, de ennek meg kell felelnie a tagállamokban alkalmazandókkal egyenértékű elszámoltathatósági kritériumoknak; ennek nyomán rámutat, hogy a humán felderítés – az összes elérhető műszaki megoldás mellett – továbbra is nélkülözhetetlen a terrorista hálózatok leküzdéséhez és a támadások kellő időben történő megelőzéséhez;

27.

kéri a Bizottságot, hogy a nyilvánosan hozzáférhető adatok és a tagállamok által az EUMSZ 70. cikkével összhangban szolgáltatott tájékoztatás alapján végezzen teljes és részletes értékelést, amely magában foglalja legalább az alábbi területeket:

28.

felszólítja a Bizottságot annak feltérképezésére, hogy mely intézkedések hátterében állnak a terrorizmus elleni küzdelmen kívüli célkitűzések, illetve mely területeken egészült ki az eredetileg terrorizmusellenes szándék – a tevékenységek és feladatkörök terjeszkedése („mission creep” és „function creep”) révén – további, például a bűnüldözéssel, a bevándorlási politikával, a közegészséggel vagy a közrenddel kapcsolatos célokkal;

29.

felszólítja a Bizottságot, hogy készítsen teljes és részletes „térképet” valamennyi európai terrorizmusellenes politikáról, különös figyelmet fordítva az uniós jogszabályokra, valamint e jogszabályok uniós szintű átültetésének és végrehajtásának módjára; ezzel egy időben felszólítja a tagállamokat, hogy végezzék el terrorizmusellenes politikáik átfogó értékelését – különös hangsúlyt fektetve az uniós politikákkal való kölcsönhatásokra, átfedésekre és hézagokra – annak érdekében, hogy szorosabban együttműködjenek az uniós politikák értékelésében, többek között korrelációs táblázatok készítésével, amelyek megmutatják, hogy a tagállami törvények mely rendelkezései ültetik át az uniós aktusok rendelkezéseit, valamint információik megadott határidőkön belül történő továbbítása révén, ahogy ez az adatmegőrzési irányelv esetében is történik;

30.

kéri a Bizottságot, hogy a nyilvánosan hozzáférhető adatok és a tagállamok által az EUMSZ 70. cikkével összhangban szolgáltatott tájékoztatás alapján készítsen részletes jelentést minden forrásról, amelyet az Európai Unió, a tagállamok és a magántársaságok közvetlenül vagy közvetve terrorizmusellenes célú intézkedésekre fordítanak – ideértve mindazokat az intézkedéseket, amelyek tárgyát kifejezetten terrorizmusellenes cselekvések, vagy a terrorizmus elleni küzdelemmel összefüggésben a számítástechnikai szakemberképzés, rendszerek és adatbázisok, az alapvető jogok védelme és az adatvédelem, a demokrácia és a jogállamiság, valamint a terrorizmusellenes fellépéssel összefüggő kutatás finanszírozása képezik –, és hogy e jelentésben térjen ki egyrészt a vonatkozó uniós költségvetési tétel alakulására 2001-től, másrészt arra is, hogy harmadik országokban milyen forrásokat fordítottak e célokra;

31.

felszólítja a Bizottságot, hogy ellenőrizze a terrorizmus elleni intézkedések megfelelő végrehajtását, és vizsgálatának eredményeiről rendszeresen jelentsen a Parlamentnek és a Tanácsnak;

32.

felszólítja az Európai Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt a terrorizmusellenes szakpolitikák magánszektor által viselt költségeiről, illetve adjon áttekintést a terrorizmusellenes politikákból hasznot húzó ágazatokról;

33.

kéri a Bizottságot, hogy a nyilvánosan hozzáférhető adatok és a tagállamok által az EUMSZ 70. cikkével összhangban szolgáltatott tájékoztatás alapján készítsen tanulmányt annak megállapítása érdekében, hogy a terrorizmusellenes politikák hatékony demokratikus ellenőrzés tárgyát képezik-e, és e tanulmányban térjen ki legalább az alábbiakra:

34.

felszólít továbbá arra, hogy a terrorizmus elleni intézkedések tekintetében vegyék figyelembe az arányosság elvét, és tartsák tiszteletben a polgárok alapvető jogait, szem előtt tartva, hogy az összes ilyen intézkedésnek meg kell felelnie a jogi szabályozásnak és a jogállamiság elvének;

35.

felszólítja a Bizottságot, a tagállamokat és az illetékes jogi hatóságokat, hogy vizsgálják ki a törvényellenes cselekményeket, valamint a nemzetközi jog és az emberi jogok megsértésének eseteit, amennyiben e cselekményekre vagy jogsértésekre bizonyítékok állnak rendelkezésre vagy ezek gyanúja fennáll, és kéri a tagállamoktól e jogsértések orvoslását;

36.

érdeklődéssel várja az EP TDIP bizottsága által készített, a CIA által az európai országok területének foglyok szállítása és illegális fogva tartás céljából történő állítólagos igénybevételéről szóló nyomon követési jelentésének következtetéseit, és felszólít az EP vonatkozó ajánlásainak végrehajtására;

37.

hangsúlyozza, hogy az Európai Uniónak segítenie kell az Egyesült Államokat, hogy megtalálja a megfelelő megoldást Guantánamo bezárására és arra, hogy az ott fogva tartott személyeknek tisztességes eljárást biztosítsanak;

38.

ezzel összefüggésben sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a feketelistákkal és eszközbefagyasztással kapcsolatos intézkedések felülvizsgálata során fordítson kiemelt figyelmet a nem kormányzati szervezetek és a civil társadalom helyzetére annak biztosítása érdekében, hogy a nem kormányzati szervezeteket ne „szövetségesként” tartsák nyilván, és a partnerszervezeteikkel folytatott munka során indokolatlanul ne akadályozzák őket;

39.

tisztában van azzal, hogy a Bizottság fellebbezést terjesztett elő a Törvényszék által a Kadi kontra Bizottság ügyben hozott legutóbbi ítélet ellen; felszólítja az összes szereplőt, hogy kezdjék meg a szankciók rendszerének alapos felülvizsgálatát és biztosítsák, hogy a rendszer teljes mértékben összhangban álljon a nemzetközi emberi jogi normákkal és a jogállamisággal, és megfeleljen minden vonatkozó ítélkezési gyakorlatnak; úgy véli, hogy a szankciók alá vont személyeket tájékoztatni kell a velük szemben foganatosított intézkedésekről és azok okairól, illetve biztosítani kell számukra a hatékony jogorvoslat lehetőségét;

40.

felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy vizsgálják ki a személyes adatok bűnüldözési célú, megfelelő jogalap nélküli vagy szabálytalan, sőt törvénytelen eljárások alkalmazásával végzett esetleges gyűjtését, amennyiben ilyenre sor került;

41.

sürgeti a Bizottságot, hogy végezzen kötelező arányossági vizsgálatot, illetve teljes hatásvizsgálatot minden egyes, a személyes adatok széles körű gyűjtését, felderítési és azonosítási technológiákat, felkutatást és nyomon követést, adatbányászatot és adatprofilok készítését, kockázatértékelést és viselkedéselemzést vagy hasonló technikákat magában foglaló javaslat esetén;

42.

hangsúlyozza az adatfelhasználás javításának szükségességét: az adatgyűjtést kizárólag azt követően kellene engedélyezni, hogy kifejezetten igazolták a szükségesség elvének érvényesülését, valamint a más meglévő intézkedésekkel való lehetséges átfedések és a kevésbé kényszerítő intézkedések alkalmazásának lehetetlenségét, továbbá csak a felhasználás célja tekintetében alkalmazott szigorú korlátozás és az adatok mennyiségének minimalizálása alapján, továbbá az adatmegosztás és -feldolgozás jelentős javulása mellett;

43.

felszólítja az európai adatvédelmi biztost és az Alapjogi Ügynökséget, hogy készítsenek jelentést az alapvető jogok és a személyes adatok védelmének szintjéről az Európai Unió terrorizmusellenes politikája terén;

44.

sürgeti, hogy a Bizottság és a Tanács egyértelműen határozza meg a terrorizmus elleni küzdelem koordinátora és a főképviselő közötti munkamegosztást;

45.

felszólítja a terrorizmus elleni küzdelem uniós koordinátorát, hogy készítsen jelentést az európai terrorizmusellenes szakpolitikák terén a humán felderítés alkalmazásáról és a külföldi hírszerző szolgálatokkal való együttműködéséről;

46.

felszólítja a Bizottságot, hogy a terrorizmusellenes politikák tekintetében tegyen javaslatokat a polgári szabadságjogok védelme, az átláthatóság és a demokratikus ellenőrzés megerősítésére, így többek között javítsa a dokumentumokhoz való hozzáférést az információ szabadságáról szóló európai uniós jogszabály megalkotása révén, valamint erősítse meg az Alapjogi Ügynökség, az európai adatvédelmi biztos és a 29. cikk alapján létrehozott munkacsoport helyzetét;

47.

felszólítja a Bizottságot, hogy az emberi jogok és alapvető szabadságok védelmének fokozása érdekében javasoljon módosításokat a terrorizmus elleni küzdelemről szóló, legutóbb 2008-ban módosított 2002/475/IB tanácsi kerethatározathoz, melyek magukban foglalják többek között a terrorista bűncselekmények fogalommeghatározásának felülvizsgálatát, és jobban kapcsolja hozzá a meglévő uniós szintű emberi jogi eszközökhöz, különösen az Európai Unió Alapjogi Chartájához;

48.

kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egységes jogi fogalommeghatározást a profilalkotásra;

49.

felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot az adatvédelemre vonatkozó jogszabályi keretre, beleértve az EUMSZ 16. cikke alapján a közös kül- és biztonságpolitikát, az EUSZ 39. cikkében rögzített különös szabályok sérelme nélkül;

50.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a nemzeti parlamenteknek.

14.6.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 168/55

—

tekintettel az Afganisztánnal kapcsolatos korábbi állásfoglalásaira, különösen az Afganisztán stabilizálásáról szóló, 2008. július 8-i állásfoglalására (1), az Afganisztánban felhasznált uniós források költségvetési ellenőrzéséről szóló, 2009. január 15-i állásfoglalására (2), az afganisztáni nők jogairól szóló, 2009. április 24-i állásfoglalására (3), és az új afganisztáni stratégiáról szóló, 2010. december 16-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel az Európai Unió 2007-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló, 2009. április 23-i állásfoglalására (5), és az Európai Unió 2008-as pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló, 2010. május 5-i állásfoglalására (6),

—

tekintettel a fejlődő országoknak nyújtott uniós költségvetési támogatás jövőjéről szóló, 2011. július 5-i állásfoglalására (7),

—

tekintettel a 2010. július 20-i kabuli konferenciára, amelyen az adományozó országok megállapodtak arról, hogy jobban összehangolják programjaikat és elköteleződnek a támogatás hatékonyságának elvei mellett, illetve a 2010. január 28-i londoni konferenciára, amelyen az adományozó országok arról állapodtak meg, hogy létrehoznak egy magas szintű felügyeleti hivatalt és az Afgán Iszlám Köztársaság kormányának közreműködésével több fejlesztési támogatást juttatnak el, melyhez intézményi és költségvetési reformokkal járulnak hozzá;

—

tekintettel a Bizottság által a Költségvetési Ellenőrző Bizottság kérdéseire 2010. szeptember 7-én és 2011. június 22-én adott válaszokra,

—

tekintettel az Európai Számvevőszék „Hatékonyak és eredményesek-e a konfliktus sújtotta országokban az ENSZ-szervezetek közreműködésével lebonyolított uniós támogatások?” című, 3/2011. sz. különjelentésére,

—

tekintettel az Afganisztán újjáépítéséért felelős különleges főfelügyelő ellenőrzési jelentéseire,

—

tekintettel az Amerikai Számvevőszék (Government Accountability Office; GAO) Afganisztánra vonatkozó ellenőrzési jelentéseire,

—

tekintettel az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynökségének (United States Agency for International Development; USAID) ellenőrzési jelentéseire,

—

tekintettel a háború alatti iraki és afganisztáni közbeszerzéseket vizsgáló bizottság által az Egyesült Államok Kongresszusa számára készített, „A háború alatti közbeszerzés átalakítása” című végleges jelentésre,

—

tekintettel az afgán legfőbb ellenőrző hivatalról szóló törvény tervezetére,

—

tekintettel a Legfőbb Ellenőrző Intézmények Nemzetközi Szervezetének (INTOSAI)a legfőbb ellenőrző intézmények függetlenségéről szóló, 2007-ben jóváhagyott mexikói nyilatkozatára,

—

tekintettel a Tanács által 2009. október 27-én elfogadott, Afganisztánra és Pakisztánra vonatkozó uniós cselekvési tervre és annak kétévenként közzétett végrehajtási jelentéseire,

—

tekintettel az ENSZ Fejlesztési Programja Végrehajtó Tanácsának, az ENSZ Népesedési Alapja és az ENSZ Projektszolgáltatási Hivatala 2011. évi (2011. június 6–17. között tartott) ülésszakán elfogadott, 2011/23. sz. határozatára,

—

tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,

—

tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére, valamint a Külügyi Bizottság és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A7-0388/2011),

A.

mivel az új afganisztáni stratégiáról szóló, 2010. december 16-i parlamenti állásfoglalás több, aggodalomra okot adó kérdést tárt fel az Afganisztánnak nyújtott uniós pénzügyi támogatás költségvetési ellenőrzésével kapcsolatban,

B.

mivel az Integrity Watch szervezet jelentése szerint 2009-ben több mint egymilliárd dollárnyi vesztegetési pénzt fizettek ki Afganisztánban;

C.

mivel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság felelős azért, hogy nyomon kövesse az Európai Unió általános költségvetése végrehajtásának költséghatékonyságát,

D.

mivel a közpénzek elszámoltathatóságának és átláthatóságának elve alapvető jelentőségű a demokrácia szempontjából,

E.

mivel Afganisztán azok közé a kedvezményezett országok közé tartozik, amelyek a legtöbb polgári segélyt kapják az Európai Unió általános költségvetéséből,

F.

mivel az Európai Bizottság 2002 óta 2 milliárd EUR-t meghaladó értékben vállalt kötelezettséget és több mint 1,8 milliárd EUR-t folyósított Afganisztánnak szóló fejlesztési és humanitárius segélyre,

1.

megismétli, hogy a Bizottság az uniós források afganisztáni felhasználásakor különböző finanszírozási csatornákat mérlegelhet; emlékeztet, hogy az Afgán Iszlám Köztársaság kormánya az Unió általános költségvetéséből közvetlen (ágazati) költségvetési támogatásban nem részesül;

2.

megjegyzi, hogy minden finanszírozási csatornának megvannak a maga előnyei és hátrányai az indokolásban szereplő táblázatban bemutatott, konkrét kiadási célkitűzések tekintetében;

3.

arra az álláspontra helyezkedik, hogy egyik finanszírozási csatorna sem zárható ki, mivel mindegyik sajátos előnyökkel és hátrányokkal rendelkezik; szükségesnek tartja a segélyek diverzifikálását ahhoz, hogy az egyedi szükségletek kezelése a megfelelő finanszírozási csatornán keresztül történjen;

4.

arra kéri a Bizottságot, hogy mihelyt bizonyossá válik, hogy biztosított a szükséges makrogazdasági stabilitás és a kellően megbízható pénzgazdálkodás, szigorú és jól meghatározott feltételek mellett mérlegelje a közvetlen költségvetési támogatás afganisztáni bevezetését, mivel ez a leghatékonyabb eszköz az afganisztáni közigazgatáson belüli kapacitásépítéshez; úgy véli, hogy ezáltal fenntartható, hosszú távú eredmények érhetők el;

5.

arra az álláspontra helyezkedik, hogy a Bizottságnak fel kell mérnie az Afgán Iszlám Köztársaság kormánya minisztériumainak kapacitását, és úgy véli, hogy a költségvetési támogatás szigorú és jól meghatározott feltételek mellett, korlátozott összegekkel indulhat; tudomásul veszi azt a példát, hogy más adományozó országok ágazati költségvetési támogatást vezetnek be az elszámoltathatósági és átláthatósági referenciaértékeket teljesítő afgán minisztériumok számára; arra kéri a Bizottságot, hogy mihelyt az ehhez szükséges előfeltételek adottak, és a kívánt kritériumok teljesülnek, ne csak központi szinten, hanem tartományi és helyi szinten is mérlegelje a költségvetési támogatás szigorú és jól meghatározott feltételek melletti bevezetését, mivel ez valamennyi kormányzati szinten javítaná a kapacitásépítést; úgy véli, hogy a különböző közigazgatási szintek költségvetési támogatásának összehangolt diverzifikálása ugyanakkor megerősítené a Bizottság adott közigazgatási szervekkel szembeni helyzetét, és a Bizottságot jobban függetlenítené egyetlen közigazgatási szervvel való kapcsolataitól; megjegyzi, hogy ez a diverzifikálás nem veszélyeztetheti a központi kormány szerepét és felelősségét, valamint azt, hogy ez következésképp szükségessé teszi az utóbbi jóváhagyását;

6.

ugyanakkor felszólítja a Bizottságot arra, hogy a jövőbeli esetleges költségvetési támogatás folyósítását kösse olyan szigorú és jól meghatározott feltételekhez, amelyek egyértelműek és mérhetőek; arra az álláspontra helyezkedik, hogy e célkitűzéseknek olyan eredmények elérésére kell irányulniuk, amelyek az elszámoltathatóságra és az átláthatóságra vonatkozó mutatókkal és előre meghatározott referenciaértékekkel mérhetőek; hangsúlyozza, hogy a jövőbeni előrehaladás értékelésének mérési alapját már a kezdetektől meg kell határozni; a korrupció és a csalás elleni küzdelmet célzó mechanizmusokat ebben az összefüggésben rendkívül fontosnak tartja; megállapítja, hogy a partnerországokban hozott fejlesztéspolitikai intézkedések hatékonyságát helyi kritériumok alapján is ellenőrizni kell; hangsúlyozza, hogy a jövőbeni előrehaladás értékelésének mérési alapját már a kezdetektől meg kell határozni; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy kiemelt jelentőséggel bír a köztisztviselők, különösen a biztonsági és a rendőri erők képzése;

7.

megismétli a Parlament felügyeleti szerepét, és ezért kéri a Bizottságtól, hogy ezeket az intézkedéseket átlátható módon vezesse be, a következők nyilvánosságra hozatalával:

8.

megjegyzi, hogy a konfliktus sújtotta országokban – többek között Afganisztánban is – az Egyesült Nemzetek Szervezetének közreműködésével eljuttatott uniós forrásokra vonatkozó, közelmúltbeli európai számvevőszéki ellenőrzési jelentés sajnálatosnak tartja az Európai Számvevőszék által Afganisztánban feltárt projektirányítási hiányosságokat, többek között a következőket:

9.

aggodalmát fejezi ki más ellenőrző szervek – például az Afganisztán újjáépítéséért felelős különleges főfelügyelő, az Egyesült Államok Számvevőszéke (GAO), a háború alatti közbeszerzéseket vizsgáló bizottság és az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynöksége (USAID) – jelentései miatt, amelyek a következő hiányosságokat tárták fel:

10.

arra az álláspontra helyezkedik, hogy a Bizottságnak figyelembe kell vennie azon USA-beli és más nem európai ellenőrök által feltárt hiányosságokat is, akik szintén jeleztek kockázati tényezőket az uniós finanszírozású projektek esetében, mivel sok projekt ugyanolyan vagy legalábbis hasonló jellegű;

11.

elismeri azokat a nehéz körülményeket, amelyek mellett a Bizottságnak segélyt kell nyújtania egy évtizedek óta háború sújtotta országban; hangsúlyozza, hogy a helyszíni ellenőrzéseket is nehéz biztonsági feltételek mellett kell végezni; felszólítja a Bizottságot olyan alternatív számviteli ellenőrzések és ellenőrzések alkalmazására, amelyek továbbra is elvégezhetők a helyszínen a jelenlegi biztonsági feltételek mellett; felszólítja továbbá a Bizottságot arra, hogy a feltárt hiányosságokkal akkor foglalkozzon és projekteket akkor finanszírozzon, ha azok eleget tesznek az alábbi feltételeknek:

12.

arra kéri a Bizottságot, hogy határozza meg a korrupció, a csalás, a projektek fenntarthatósága, az alvállalkozói hálózatok, valamint a támogatáspazarlás és a támogatásokkal való visszaélés más forrásai tekintetében felmerülő kockázati tényezőket; ezenkívül arra kéri a Bizottságot, hogy továbbra is foglalkozzon ezekkel megfelelő módon a támogatási megállapodásokban és kereskedelmi szerződésekben, és szorosan kövesse nyomon e szabályok alkalmazását;

13.

hangsúlyozza, hogy a demokrácia szempontjából alapvető jelentőségű egy olyan legfőbb ellenőrző intézmény létezése, amely pénzügyi és működési téren teljesen független a végrehajtó testülettől, és amely – a nemzetközi ellenőrzési standardokkal összhangban – elegendő kapacitással és pénzügyi keretösszeggel rendelkezik pénzügyi, megfelelőség- és teljesítményellenőrzések lebonyolításához;

14.

aggodalmát fejezi ki különböző – megbízható és független – források azon jelentései miatt, amelyek szerint a legmagasabb szintű afgán hatóságok akadályozzák az afgán ügyészség által egyes tisztviselők, például kormányzók ellen folytatott korrupcióellenes vizsgálatokat;

15.

sajnálatosnak tartja azt, hogy az afganisztáni számvevőszékről szóló új jogszabálytervezet továbbra sem hozna létre teljes függetlenséget – tekintettel arra, hogy például a számvevőszék elnökét és helyettesét nem a törvényhozó hatalom, hanem a végrehajtó hatalom nevezné ki; rámutat arra, hogy ez nincs összhangban a legfőbb ellenőrző intézmények függetlenségéről szóló mexikói nyilatkozattal; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy ragaszkodjon az afganisztáni számvevőszék teljes pénzügyi és működési függetlenségének megteremtéséhez és kapacitásának megerősítéséhez; emlékezteti a Bizottságot, hogy a számvevőszék teljes függetlenségét, megfelelő kapacitását és finanszírozását elengedhetetlen feltételnek kell tekinteni a közvetlen költségvetési támogatás bevezetéséhez;

16.

felkéri a Bizottságot, hogy mérlegelje az afganisztáni számvevőszéknél végzendő ellenőrző és nyomon követési célú látogatások együttes lebonyolításának elképzelését; ezzel kapcsolatban azt javasolja, hogy a felelős testületek körében fokozódjon az ellenőrzési ismeretek és a képzési szaktudás cseréje; ezt a kölcsönös megértés javítására és a kapacitásépítésre adódó lehetőségnek tekinti;

17.

emlékeztet, hogy az Európai Unió általános költségvetéséből finanszírozott néhány legfontosabb afganisztáni projektet az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programja (UNDP) irányít és hajt végre;

18.

emlékeztet arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikkének (3) bekezdése értelmében az Európai Számvevőszék szükség esetén jogosult helyszíni ellenőrzést végezni az Unió nevében bevételt vagy kiadást kezelő szervek, illetve hivatalok helyiségeiben;

19.

emlékeztet továbbá arra, hogy a Parlament több alkalommal kérte a Bizottságot az ENSZ által irányított projektek – különösen a többoldalú adományozói vagyonkezelői alapok – átláthatóságának és elszámoltathatóságának javítására, például megbízhatósági nyilatkozat bevezetésével;

20.

tudomásul veszi az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programja (UNDP) Végrehajtó Tanácsának, az ENSZ Népesedési Alapjának (UNFPA) és az ENSZ Projekttámogatási Hivatalának (UNOPS) 2001. évi (2011. június 6–17. között tartott) ülésszakán arra vonatkozóan elfogadott közelmúltbeli határozatát, hogy az Európai Unió intézményeihez hasonló adományozói szervezetek az ENSZ tagállamaiéhoz hasonló hozzáférési jogokat kapjanak az ellenőrzési jelentésekhez; úgy véli azonban, hogy – intézkedések helyett inkább az eredményekre vonatkozó információk biztosítása révén – további előrelépésre van szükség az uniós források felhasználására vonatkozó jelentéstétel javításához; szorgalmazza továbbá, hogy a Bizottság kérjen fel más ENSZ-ügynökségeket az UNDP, az UNFPA és az UNOPS politikájával megegyező politika elfogadására; megelégedettséggel veszi tudomásul, hogy az Egyesült Nemzetek Gyermekalapja (UNICEF) ugyanilyen irányú döntést hozott;

21.

úgy véli továbbá, hogy a jövőben jóval messzebbre ható megközelítésre van szükség a Parlament által több alkalommal megismételt jobb átláthatóság és elszámoltathatóság, valamint eredményesség és hatékonyság iránti kérések maximális tiszteletben tartásához; arra kéri az Európai Számvevőszéket, hogy az ENSZ-ügynökségek körében törekedjen annak tudatosítására, hogy állapodjanak meg olyan közös ellenőrzési standardokról, amelyek teljes mértékben tiszteletben tartják a nemzetközi ellenőrzési standardokat, és amelyek megbízhatósági nyilatkozatot fognak eredményezni;

22.

felhívja a figyelmet a Legfőbb Ellenőrző Intézmények Nemzetközi Szervezete (INTOSAI) keretében létrehozott és az Európai Számvevőszék egyik tagja által irányított, a katasztrófához kapcsolódó segélyek elszámoltathatóságával és ellenőrzésével foglalkozó munkacsoport jelenlegi erőfeszítéseire (8); támogatja annak két legfontosabb célkitűzését:

23.

üdvözli az INTOSAI-munkacsoport erőfeszítéseit, és szorgalmazza, hogy a munkacsoport a megállapított időtartamon belül teljesítse felhatalmazását; úgy véli, hogy az eredmények általánosabb összefüggésben alkalmazhatók lehetnek, mivel a katasztrófához kapcsolódó segély kihívásai közül sok a konfliktus sújtotta területeken nyújtott fejlesztési segélyre is érvényes;

24.

ezt az elszámoltathatósági kihívások – például az ENSZ-ügynökségeknél tapasztalt kihívások – kezelése megfelelő módjának tekinti;

25.

ezért felkéri az Európai Számvevőszéket és az illetékes ENSZ-hivatalokat, hogy létesítsenek párbeszédet a rendezetlen problémák megoldása érdekében; ezzel összefüggésben hangsúlyozza egy egységes ellenőrzési rendszer előnyeit, mivel ez javítaná az ellenőrzési munka hatékonyságát; úgy ítéli meg, hogy az INTOSAI-munkacsoport munkája szorosan kapcsolódik ehhez, és felkéri az Európai Számvevőszéket, hogy ennek alapján törekedjen megállapodásra az ENSZ-hivatalokkal;

26.

ebben az összefüggésben emlékeztet arra, hogy a Parlament régóta kéri egy európai többoldalú adományozói vagyonkezelői alap létrehozását, és felhívja a figyelmet arra a bizottsági javaslatra, amely szerint a felülvizsgált költségvetési rendeletnek (COM(2010)0815) rendelkeznie kell olyan jogalapról, amelyre hivatkozva létrehozza saját többoldalú adományozói vagyonkezelői alapjait; úgy ítéli meg, hogy ezáltal a lehető legjobban biztosítható az elszámoltathatóság mindaddig, amíg nem minden, többoldalú adományozói vagyonkezelői alapokat irányító ENSZ-ügynökség tartja be az átláthatóságra és az elszámoltathatóságra vonatkozó uniós előírásokat;

27.

megjegyzi, hogy Afganisztánban a segélyezés hatékonyságát és az adományozói fellépések koordinálását strukturálisan akadályozza az, hogy sok adományozó általában rövid távú eredményeket kíván elérni – anélkül, hogy kellően igazodna az Afgán Iszlám Köztársaság kormányának és Afganisztán népének szükségleteihez; megjegyzi, hogy a csapatok jelenlétéhez kapcsolódó, behatárolt földrajzi preferencia és az adományozó országok regionális felosztása nem segíti elő az adományozói koordinációt, emellett növeli a párhuzamosságok és a pénzügyi támogatás szakszerűtlen felhasználásának kockázatát;

28.

tudomásul veszi az EU afganisztáni és pakisztáni fellépésének erősítéséről szóló tanácsi következtetéseket, a kapcsolódó kétévenkénti jelentéstételt, az Európai Unió általános költségvetéséből és a tagállamok nemzeti költségvetéséből származó valamennyi segélyt tartalmazó, 2009-es európai bizottsági kék könyvet, valamint az uniós küldöttség vezetője/az EU különleges képviselője kettős tisztség közelmúltbeli kijelölését; ezeket az uniós és tagállami törekvések jobb koordinálására irányuló, megfelelő lépésnek tekinti;

29.

azt várja, hogy az EKSZ (Európai Külügyi Szolgálat) létrehozása javuláshoz vezet a koordináció és az egyeztetés terén, valamint nagyobb fokú átláthatóságot eredményez az uniós projektek végrehajtása és az uniós pénzeszközök fenntarthatóbb és hatékonyabb afganisztáni felhasználása tekintetében; továbbá elvárja az Unió küldöttségén belüli felelősségi körök egyértelmű meghatározását;

30.

ara kéri a Bizottságot, hogy továbbra is törekedjen arra, hogy a segélyezést ne csak a tagállamokkal, hanem más nemzetközi adományozókkal is összehangolja, például oly módon, hogy a földrajzi megközelítés kiegészítéseként az ágazat egészére kiterjedő közös megközelítéseket fogad el; ezzel összefüggésben hangsúlyozza az ENSZ afganisztáni segítségnyújtási missziója (UNAMA) és az afgán pénzügyminisztérium fontos szerepét;

31.

hangsúlyozza, hogy Afganisztánban a nemzetközi közösség beruházásait össze kell hangolni az Afgán Iszlám Köztársaság kormányának és Afganisztán népének szükségleteivel;

32.

emlékezteti a Bizottságot a Parlament azon felhívására (9), miszerint nyújtson be a részére egy Afganisztánról szóló éves jelentést, amely tartalmazza a segélyezés eredményességének és hatásának részletes értékelését, valamint a nyomon követett segélyek arányát egyértelműen megállapító megbízhatósági nyilatkozatot, a feltárt hiányosságokat és a meghozott intézkedéseket; megismétli ezt a felhívást és sürgeti a Bizottságot, hogy teljes körűen hajtsa végre a segélyezés afganisztáni megvalósításáról és ellenőrzéséről szóló éves jelentés Parlamentnek történő benyújtására vonatkozó ajánlást;

33.

szükségesnek tartja az uniós források felhasználásának átláthatóbbá és elszámoltathatóbbá tételét, valamint az uniós tagállamoknak és más adományozóknak a közös buktatók elkerüléséhez biztosított segítséget; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy tegye nyilvánosan hozzáférhetővé az ENSZ-ügynökségek közreműködésével eljuttatott uniós forrásokkal kapcsolatos eredményorientált megfigyelő misszióinak és ellenőrző misszióinak jelentéseit, valamint más ellenőrzési és értékelő jelentéseket;

34.

tudomásul veszi az Amerikai Egyesült Államok elnökének azt a közelmúltbeli bejelentését, hogy 2012 nyaráig az amerikai csapatoknak mintegy egyharmadát kivonja, és 2014-ig átruházza a felelősséget az afgán biztonsági erőkre; emlékeztet arra, hogy az uniós források megfelelő felügyeletéhez fontos a stabil biztonsági helyzet, mivel az afganisztáni biztonsági helyzet romlása már egyre nehezebbé tette a Bizottság és más szervezetek afganisztáni helyszíni ellenőrző látogatásait;

35.

hangsúlyozza, hogy a csapatok kivonása negatív hatással lehet Afganisztán gazdaságára; emlékeztet arra, hogy az afgán költségvetés és Afganisztán GDP-jének döntő többsége külföldi segélyből származik; megjegyzi, hogy a gazdaságélénkítés Afganisztán általános fejlesztése szempontjából alapvető jelentőségű; úgy ítéli meg, hogy az Afganisztánnak nyújtott polgári segély a katonai segély visszaesése miatt jelentősebb lesz;

36.

azon a véleményen van, hogy ez lehetőséget teremthet a szűkös erőforrások olyan projektekhez rendelésére, amelyek a legnagyobb valószínűséggel mutatnak fel hosszú távú hatásokat; megismétli a projektek fokozottabb gazdasági fenntarthatóságának szükségességét, és úgy véli, hogy ezáltal elkerülhető lenne a jelenleg rendelkezésre álló források elköltésével kapcsolatban az adományozókra nehezedő nyomás és a nem hosszú távú projektek végrehajtásával kapcsolatban a kedvezményezettekre nehezedő nyomás;

37.

úgy véli, hogy a civil társadalmat és a parlamenti képviselőket be kell vonni a végrehajtás, a nyomon követés és az eredmények értékelése minden szakaszába, és hogy ennek a követelménynek a költségvetés-támogatás döntő kiválasztási kritériumát kell képeznie;

38.

Afganisztán jövője szempontjából elengedhetetlennek tartja – a bírói kar kapacitásának és függetlenségének javítása érdekében – a nemzetközi közösség által tett folyamatos és fokozottabb erőfeszítéseket; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy e téren fokozzák erőfeszítéseiket, és létesítsenek konstruktív és határozott párbeszédet az Afgán Iszlám Köztársaság kormányával annak biztosítása érdekében, hogy a hatékony és független bírói testület továbbra is az Afganisztán fejlesztésében érintett szereplők közös célkitűzése legyen;

39.

kitart amellett, hogy az afganisztáni béketeremtési folyamaton belül fontos szerepet kell kapnia a korrupció elleni küzdelemnek, mivel a megvesztegetés a források nem megfelelő helyre kerüléséhez vezet, gátolja az alapvető közszolgáltatásokhoz – például az egészségügyi ellátáshoz vagy az oktatáshoz – való hozzáférést, és rendkívüli akadályt gördít az ország társadalmi és gazdasági fejlődése elé; hangsúlyozza továbbá, hogy a korrupció aláássa a közszférába és a kormányba vetett bizalmat, és ekképpen rendkívüli fenyegetést jelent a nemzeti stabilitásra nézve; ezért sürgeti az EU-t, hogy fordítson kitüntetett figyelmet a korrupció elleni küzdelemre az országnak való segítségnyújtás során;

40.

sajnálja, hogy a nemzetközi támogatás jelentős része megy veszendőbe az elosztási folyamat során, és rámutat arra, hogy ennek négy oka van: a pazarlás, a túlzott közvetítői és biztonsági költségek, a túlszámlázás és a korrupció; ezért kéri az Uniót, hogy a segélyezés hatékonyságának javítása céljából kövesse nyomon az Afganisztánnak nyújtott uniós támogatások költségeit és hatásait;

41.

az afganisztáni biztonsági helyzet javítását Afganisztán újjáépítése szempontjából kiemelkedő jövőbeni kihívásnak tekinti, és felszólítja a Bizottságot, hogy a nemzetközi közösséggel együtt dolgozzon ki arra vonatkozó stratégiát, hogy miként garantálható Afganisztán biztonsága, illetve miként ösztönözhető az önfenntartó gazdaság, többek között annak érdekében, hogy megfelelő felügyeletet gyakorolhasson a segélyek felett;

42.

ismét emlékeztet arra, hogy a nemek közötti egyenlőség és a nők jogai alapvető fontosságú kérdések mind az afgán kormány nemzeti fejlesztési stratégiájában, mind pedig a 2007–2013-as országstratégiai dokumentumban, amely szerint a nemi szempontok a tervezés szerves részét fogják képezni;

43.

ismételten rámutat, hogy az Európai Unió elkötelezett Afganisztán további támogatása iránt; hangsúlyozza, hogy az Afganisztánnak nyújtott európai uniós fejlesztési támogatás átfogó célkitűzéseinek az ország hosszú távú fenntartható fejlődését kell támogatniuk, ideértve a társadalmi-gazdasági normák előmozdítását, a munkahelyteremtésnek és a kkv-k terjedésének az elősegítését, az oktatási ágazat megerősítését és a nemek közötti egyenlőség biztosítását; rámutat arra, hogy a támogatásnak még jobban elő kell segítenie a közigazgatáson belüli kapacitásépítést, erősítenie kell a jogállamiságot és csökkentenie kell a korrupciót, elősegítve ezáltal a biztonsági feladatoknak az Afgán Iszlám Köztársaság kormányára történő átruházását; javasolja, hogy az Afganisztánnak nyújtott pénzügyi támogatás egy részét az ópiumtermesztés más növény termesztésével való felváltása révén történő fokozatos megszüntetésére irányuló ötéves terv finanszírozására fordítsák; hangsúlyozza, hogy a határokon átnyúló természetű kérdésekben nyújtott támogatás révén elő kell segíteni a szubregionális együttműködést;

44.

ismételten hangsúlyozza, hogy sürgősen fokozni kell a támogatás hatékonyságát, mivel számos fejlődési mutató még mindig a lényegi javulás elmaradását jelzi, és a korrupció, valamint a nemzetközi segélyek hosszú elosztási lánca továbbra is jelentős mértékben akadályozza az alapvető szolgáltatások lakosság számára történő biztosítását; felhívja az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy az alapvető szolgáltatások lakosság számára történő biztosítását szavatoló, hatékony módon használjanak fel minden rendelkezésre álló pénzügyi eszközt, ideértve – bevezetésüket követően – az uniós vagyonkezelői alapokat is;

45.

megjegyzi, hogy az Afganisztán társadalmi és gazdasági fejlődését célzó források nagy részét nemzetközi mechanizmusokon keresztül folyósítják, e támogatás jelentős része azonban nem jut el tényleges kedvezményezettjeihez, Afganisztán lakosságához; rámutat, hogy az Európai Uniónak és különösen a Bizottságnak/EKSZ-nek vezető szerepet kell játszania az adományozók közötti koordináció javításában, szorosan együttműködve más kulcsfontosságú adományozókkal, köztük az Egyesült Államokkal és Japánnal, és a támogatással kapcsolatos átláthatóság és adományozói elszámoltathatóság fokozása érdekében felszólít a támogatás hatékonyságának részletes értékelésére;

46.

úgy véli, hogy az Európai Unió mint az Afganisztánnak nyújtott hivatalos fejlesztési és humanitárius támogatás egyik legnagyobb adományozója (2002 és 2010 vége között több mint 2 milliárd euró) különösen felelős annak értékeléséért, hogy ezek a pénzeszközök eljutottak-e a tényleges kedvezményezettekhez, és hozzájárulnak-e életkörülményeik javításához;

47.

kitart amellett, hogy az EKSZ-nek és a Bizottságnak a támogatások nemzetközi szervezeteken keresztül történő folyósításakor nagy figyelmet kell fordítania a pazarlás, a túlzott közvetítői költségek, a hatékonyság hiánya, a túlszámlázás és a korrupció felszámolására, és ragaszkodnia kell ahhoz, hogy kellő időben megfelelő tájékoztatást kapjon az eredményekről és a pénzeszközök felhasználásáról;

48.

ismételten kéri az Európai Uniót, hogy hozzon létre központi adatbázist az Afganisztánnak juttatott uniós segélyek költségeiről és hatásairól, és készítsen ezekről elemzést, mivel a naprakész és megbízható adatok hiánya aláássa a segélyezés hatékonyságát és átláthatóságát;

49.

úgy véli, hogy a Bizottságnak mérlegelnie kellene az ágazati költségvetési támogatás bevezetését; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az ilyen támogatást szigorú feltételekhez és mérhető hatásmutatókhoz kell kötni, és kizárólag kapacitásépítési intézkedésekkel összekötve szabad felhasználni olyan igazgatási szerveknél, amelyeknek szervezeti felépítését és pénzgazdálkodási képességeit alapos vizsgálatot követően megfelelőnek és átláthatónak minősítették.

50.

hangsúlyozza, hogy a konfliktusok által sújtott országoknak nyújtott támogatások esetén az eredményeket illetően számot kell vetni jelentős mértékű kockázattal; hangsúlyozza, hogy az ENSZ-szel való együttműködés lehetővé tette, hogy eredményeket érjenek el a fejlesztések terén rendkívül nehéz működési körülmények közepette; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy jelentősebb előhaladásra van szükség az ENSZ rendszerében a legfőbb adományozót jelentő EU felé való fokozott elszámoltathatóság és az átláthatóság terén;

51.

hangsúlyozza, hogy az Afganisztánnak nyújtott támogatás hatékonysága csak akkor javítható, ha gyökeresen megváltozik a korrupció problémájához való hozzáállás, amely 2001 óta sorvasztja az országot a közigazgatás legmagasabb szintjétől a legalacsonyabb szintjéig; hangsúlyozza, hogy a legmagasabb szinten fennálló korrupció, amelyet a 2001-et követő első években hallgatólagosan elfogadtak, az afgánok szemében mostanra szinte visszafordíthatatlanul aláássa az afgán alkotmány által létrehozott intézmények legitimitását; hangsúlyozza ezért, hogy mindenképpen sürgősen szakítani kell a korrupció elfogadásával, és lépéseket kell tenni annak biztosítása érdekében, hogy az afgán igazságügyi rendszer és az afgán számvevőszék erélyesen kezelésbe vehesse ezt a jelentős problémát, és támaszkodhasson az Európai Unióra mint erős, hiteles és szilárd szövetségesre, amely vezető szerepet fog vállalni ennek a problémának a leküzdésében, ami alapvető az ország jövője szempontjából;

52.

felszólítja az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy határozzanak meg olyan világos támogatási stratégiát, amely tekintetbe veszi a helyzet érzékeny és veszélyes voltát; megállapítja, hogy az uniós fejlesztéspolitika vezérelve a támogatások hatékonysága; hangsúlyozza, hogy alapvető fontosságú a megfelelő kockázatkezelés, amely annak biztosítását jelenti, hogy megfelelő emberi és pénzügyi erőforrások álljanak rendelkezésre a segélyek áramlásának és az eredmények alapos értékelésének garantálása céljából;

53.

tudomásul veszi az adományozók arra vonatkozó kötelezettségvállalását, hogy a fejlesztési támogatás legalább 50 %-át két éven belül az afgán kormány központi költségvetésén keresztül folyósítják; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a költségvetési támogatásnak együtt kell járnia azzal, hogy kézzelfoghatóan javul az országban a kormányzás helyzete, növekszik az afgán közszférabeli pénzgazdálkodásba vetett adományozói bizalom, illetve sürgős reformokat és kapacitásépítést kér a közpénzkezelési rendszerek megerősítéséhez, a korrupció csökkentéséhez és a költségvetés végrehajtásának javításához; felkéri a Bizottságot, hogy az afgán intézmények pénzügyi kapacitását és az alapvető közpénzkezelési reformok előrehaladásának ütemét figyelembe véve vizsgálja meg, hogy egyes afgán minisztériumok vagy más intézmények – ideértve a decentralizált szintet is – válhatnak-e ágazati költségvetési támogatásra jogosulttá a jövőben, és ha igen, milyen feltételek mellett;

54.

hangsúlyozza az afgán hatóságok felelősségét a hosszú távú strukturális fejlesztések terén; sürgeti a kormányt, hogy jobban vegye ki részét az újjáépítésre, a demokratizálásra és a szegénység enyhítésére irányuló erőfeszítésekből, valamint a korrupció elleni harcból; arra ösztönzi az uniós adományozókat, hogy fordítsanak különös figyelmet beavatkozásaik hosszú távú fenntarthatóságára azáltal, hogy elősegítik az afgán szerepvállalást a kapacitásépítésbe történő rendszeres befektetéssel és a különálló – csak rövid távú eredmények elérésére összpontosító – projektek elkerülésével; hangsúlyozza ezzel összefüggésben a civil társadalmi szervezetek alapvető szerepét az újjáépítési folyamatért való felelősségvállalás és a korrupciós kockázat kivédésének biztosításában;

55.

felhívja különösen az afgán kormányt, hogy összpontosítson az intézményi kapacitásfejlesztésre a közszektorban, illetve hogy dolgozzon ki egy, a közigazgatási reformmal kapcsolatos egységes nemzeti programot; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy együttesen támogassák a közigazgatási reformot a kormánnyal folytatott politikai párbeszéd során, illetve hogy összehangoltan támogassák a kormány közigazgatási reformjainak célkitűzéseit;

56.

kéri az Európai Uniót, hogy továbbra is legyen elkötelezett Afganisztán fenntartható, hosszú távú fejlesztése mellett, illetve bocsásson rendelkezésre megfelelő forrásokat 2014 után is, amikor a biztonsággal kapcsolatos felelősség teljes mértékben az afgán hatóságok kezében lesz, és más adományozók a maguk részéről esetleg csökkentik a támogatásokat; ennek kapcsán határozott európai uniós ajánlatot vár, amely hangsúlyozza az Unió elkötelezettségét az Afganisztánnal való hosszú távú partnerség kialakítása mellett a 2011. december 5-én, Bonnban megtartott Nemzetközi Afganisztán Konferenciára tekintettel; felszólítja az EU-t, hogy keressen új külföldi civil társadalmi partnereket és adományozókat;

57.

felhívja a figyelmet a civil halálos áldozatok számának 2010 óta tapasztalható kis mértékű csökkenésére; úgy véli, hogy a belföldi, regionális és polgári biztonság javítása nélkül a fejlődés továbbra is akadozni fog, és továbbra is életek fognak áldozatul esni; felszólítja a tagállamokat, hogy ismerjék el a biztonság javítását mint a fejlődés előfeltételét, és e követelmény figyelembevételével fogalmazzák meg támogatási politikáikat;

58.

rámutat arra, hogy az uniós fejlesztési támogatás elősegíti a nők szerepvállalását Afganisztánban; úgy véli, hogy a nők fokozott politikai és gazdasági részvétele javítani fogja életüket, és segíteni fog csökkenteni annak kockázatát, hogy Afganisztán benne ragadjon a konfliktusban;

59.

úgy véli, hogy az adományozói segítségnyújtás jelenlegi szétaprózottsága kedvezőtlen hatással van a segélyek hatékonyságára, és párhuzamos stratégiákat eredményez; felszólítja a Bizottságot, a tagállamokat és a nemzetközi közösséget, hogy jobban hangolják össze segélyezési erőfeszítéseiket;

60.

úgy véli, hogy az Afganisztán előtt álló egyik legfontosabb probléma az afgán nemzeti hadsereg és az afgán nemzeti rendőrség reformja; rámutat arra, hogy sem az afgán nemzeti hadsereg, sem az afgán nemzeti rendőrség teljesítményminősítése nem felel meg a megállapodás szerinti céloknak; felszólítja a tagállamokat, hogy e területen kiképző tisztek biztosításával és a legjobb gyakorlatok cseréjével fokozzák segítségnyújtásukat;

61.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Számvevőszéknek, valamint az Afgán Iszlám Köztársaság kormányának és parlamentjének.

14.6.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 168/65

—

tekintettel a Szíriával kapcsolatos korábbi állásfoglalásaira, elsősorban „Az egyiptomi és szíriai helyzetről, különös tekintettel a keresztény közösségekre” című 2011. október 27-i (1), a szíriai helyzetről szóló 2011. szeptember 15-i (2), a Rafah Nached ügyéről szóló 2011. október 27-i (3), valamint a „Szíriáról, Jemenről és Bahreinről az arab világban és Észak-Afrikában kialakult helyzet tükrében” című 2011. július 7-i (4) állásfoglalására,

—

tekintettel a Külügyek Tanácsa Szíriáról szóló 2011. október 10-i, 2011. november 14-i és 2011. december 1-jei következtetéseire, valamint az Európai Tanács 2011. október 23-i és 2011. december 9-i következtetéseire,

—

tekintettel a Tanács 2011/782/KKBP határozatára (2011. december 1.) a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről és a 2011/273/KKBP határozat hatályon kívül helyezéséről (5),

—

tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének (alelnök/főképviselő) Szíriával kapcsolatos 2011. október 8-i, 2011. november 3-i és november 28-i, valamint 2011. december 2-i nyilatkozataira, továbbá az egyik szóvivője által 2011. november 23-án tett nyilatkozatra,

—

tekintettel a szíriai emberi jogi helyzetről szóló, 2011. november 22-i ENSZ-közgyűlési határozatra,

—

tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa (EJT) Szíriai Arab Köztársaságban kialakult emberi jogi helyzetről szóló, 2011. december 2-i határozatára,

—

tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosa, Navi Pillay által az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 18. rendkívüli ülésén, 2011. december 2-án tett nyilatkozatra, mely szerint megvizsgálja az emberi jogok helyzetét a Szíriai Arab Köztársaságban,

—

tekintettel a független nemzetközi vizsgálóbizottság Szíriai Arab Köztársaságról szóló, 2011. november 23-i jelentésére,

—

tekintettel az ENSZ Közgyűlése harmadik bizottságának a Szíriai Arab Köztársaságban kialakult emberi jogi helyzetről szóló, 2011. november 22-i határozatára,

—

tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, amelyet 1948-ban fogadtak el,

—

tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések és bánásmódok elleni egyezményre, a gyermekek jogairól szóló egyezményre, illetve a gyermekek fegyveres konfliktusba való bevonásáról szóló fakultatív jegyzőkönyvre, valamint a népirtás bűntettének megelőzéséről és megbüntetéséről szóló egyezményre, amelyeknek Szíria is részes fele,

—

tekintettel az Arab Liga által a szíriai helyzetről 2011. augusztus 27-én, 2011. október 16-án és 2011. november 12-én, 16-án és 24-én kiadott nyilatkozatokra, az Arab Liga 2011. november 2-án kiadott cselekvési tervére, valamint az általa 2011. november 27-én elfogadott, Szíriával szemben alkalmazandó szankciókra,

—

tekintettel a Török Köztársaság kormányának 2011. november 30-i határozatára, amelyben gazdasági szankciókat léptet érvénybe Szíriával szemben,

—

tekintettel az Iszlám Együttműködési Szervezet 2011. november 30-i nyilatkozatára, amelyben felszólítja a szíriai kormányt, hogy azonnal szüntesse be a radikális erőszak polgárokkal szembeni alkalmazását, és tartsa tiszteletben az emberi jogokat,

—

tekintettel az Európai Bizottság és a főképviselő által kiadott, az átalakuló szomszédság új megközelítéséről szóló, az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, 2011. május 25-i közös közleményre,

—

tekintettel az 1995. november 27–28-i barcelonai euromediterrán miniszteri konferencia zárónyilatkozatára (Barcelonai Nyilatkozat) és a földközi-tengeri térséggel foglalkozó párizsi csúcstalálkozó 2008. július 13-i együttes nyilatkozatára, amelyeket Szíria is aláírt,

—

tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.

mivel az ENSZ becslése szerint 2011 márciusa óta Szíriában 5 000-nél több embert – köztük több mint 300 gyermeket – öltek meg, ennél sokkal többen megsebesültek, 14 000-nél is többet pedig fogva tartanak, miközben több tízezren a szomszédos országokban kerestek menedéket vagy lakóhelyük elhagyására kényszerültek a rezsim által a lakossággal szemben alkalmazott kegyetlen elnyomás következtében; mivel a biztonsági erők által polgári személyekkel és családjaikkal szemben alkalmazott erőszakos fellépés, az emberi jogok megsértése és az azokkal való visszaélések a széles körű nemzetközi elítélés ellenére folytatódnak, sőt fokozódnak Szíriában; mivel a hírek szerint Szíria számos városa és falva továbbra is a kormányerők ostroma alatt áll, elvágva az élelmiszerhez, gyógyszerhez és kommunikációs lehetőségekhez való hozzáféréstől; mivel az erőszak és a kitelepítések miatt sok szíriai humanitárius helyzete romlik;

B.

mivel a Bassár el-Aszad által bejelentett és megígért reformokra és amnesztiára a gyakorlatban sohasem került sor; mivel a szíriai kormány az igazságszolgáltatási rendszeren kívül eső különleges bíróságot, a Legfelsőbb Állambiztonsági Bíróságot (SSSC) használja fel arra, hogy bíróság elé állítsa a politikai és az emberi jogi aktivistákat; mivel az erőszakot a rezsim és támogatói részéről olyan fellépések kísérik, amelyeknek célja a felekezetek közti feszültségek növelése, valamint az etnikum- és vallásközi ellentétek szítása az országban;

C.

mivel 2011. november 20-án egy Sunday Times-ban közölt interjúban, majd 2011. december 7-én az amerikai ABC-nek adott interjúban Bassár el-Aszad elnök tagadta, hogy kormánya a lakossággal szemben kíméletlenül lépne fel, és úgy nyilatkozott, hogy nem érzi bűnösnek magát a tíz hónapja tartó felkeléssel szemben alkalmazott elnyomó intézkedések miatt, a biztonsági erők brutális fellépéséről szóló beszámolók ellenére sem;

D.

mivel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa 2011. december 2-i határozatában határozottan elítélte az emberi jogok és az alapvető szabadságok széles körű, rendszeres és tömeges, a szíriai hatóságok, katonai és biztonsági erők által elkövetett megsértését – a gyilkosságokat, az önkényes kivégzéseket, az üldöztetést, az önkényes fogva tartást, a kikényszerített eltűnéseket, a polgári személyekkel, köztük gyermekekkel szemben elkövetett kínzásokat és rossz bánásmódot, az erőszaktételeket és más szexuális jellegű cselekményeket, továbbá a sebesültek ellátásának megtagadását és akadályozását –, és javasolta különleges megbízott kinevezését az országban tapasztalható emberi jogi helyzet vizsgálatára;

E.

mivel a független nemzetközi vizsgálóbizottság Szíriai Arab Köztársaságról szóló jelentése arról számol be, hogy a szíriai hadsereg, a biztonsági erők és a kormányhoz hű milíciák gyakran, módszeresen és súlyosan megsértik az emberi jogokat és az alapvető szabadságokat; mivel a vizsgálóbizottság valószínűsíti, hogy Szíria különböző pontjain emberiesség elleni bűnöket követtek el; mivel a szíriai kormány elutasította a vizsgálóbizottsággal való együttműködést; mivel az ENSZ vizsgálóbizottságának jelentése szerint az elnyomás kezdete óta számosan dezertáltak a katonai és biztonsági erők kötelékéből, és a dezertálások száma az elmúlt hónapokban növekedett;

F.

mivel 2011. december 2-i nyilatkozatában az ENSZ emberi jogi főmegbízottja, Navi Pillay arra figyelmeztetett, hogy a szíriai rezsim által saját országának lakossága ellen alkalmazott folytatódó kíméletlen elnyomás következtében az országban polgárháború alakulhat ki, valamint felkérte az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy a szíriai helyzet kapcsán forduljon a Nemzetközi Büntetőbírósághoz;

G.

mivel a szíriai hatóságok továbbra sem engedik be az országba a nemzetközi sajtó képviselőit és a nemzetközi megfigyelőket; mivel a szíriai hadsereg és biztonsági erők által a polgárokkal szemben elkövetett szisztematikus és kiterjedt emberi jogi jogsértésekről és általában a szíriai helyzetről elsősorban a szíriai menekültek és emberi jogi aktivisták beszámolóiból és mobiltelefonokról feltöltött felvételekből értesül a világ, és e beszámolók és felvételek az események legfontosabb dokumentumai;

H.

mivel az Európai Unió 2011. december 1-jén megerősítette a Szíriával szemben életbe léptetett korlátozó intézkedéseit, melyek magukban foglalnak az Unióban székhellyel rendelkező vállalatokra és pénzügyi intézményekre vonatkozó további kereskedelmi tilalmakat a szíriai pénzügyi és olajágazat tekintetében, újabb eszközbefagyasztásokat és beutazási tilalmakat 11 személy és 12 szervezet vonatkozásában, fegyverembargót, és különösen olyan információs és kommunikációs technológiáknak (IKT) az Unióból Szíriába történő behozatalát, melyeket a szíriai kormány a polgárok emberi jogainak megsértéséhez felhasználhat;

I.

mivel a Tanácsnak/EKSZ-nek mostanáig nem sikerült megállapodásra jutni az információs és kommunikációs technológiák kivitele kapcsán bejelentett tilalom szükséges részleteiről, valamint e részleteket közzétenni; mivel számos jelentés érkezett arról, hogy uniós (székhelyű) vállalatok az országon belüli és a nemzetközi internetes forgalom és a mobilkommunikáció lehallgatására, ellenőrzésére és nyilvántartására szolgáló, egyedi igényekre szabott technológiákkal látták el a szíriai kormányt; mivel uniós (székhelyű) vállalatok megfigyelőközpontokat állítottak fel és működtettek Szíria területén, és a szíriai kormánynak ehhez kapcsolódóan műszaki jellegű segítséget nyújtottak;

J.

mivel mind Eric Chevallier, Franciaország szíriai nagykövete, mind pedig Robert Ford, az Egyesült Államok szíriai nagykövete visszatért Damaszkuszba, mely gesztussal kinyilvánították, hogy teljes mértékben kiállnak a szíriai lakosság küzdelme és követelései mellett; mivel októberben mindkét nagykövetet biztonsági okokból, valamint a francia érdekeltségek elleni erőszakos támadások miatt visszahívták;

K.

mivel 2011. december 1-jei következtetéseiben a Tanács újfent arra bátorította a szíriai ellenzéket, hogy hozzon létre egységes platformot, megerősítve, hogy az EU továbbra is párbeszédet folytatna a szíriai ellenzék erőszakot elutasító reprezentatív képviselőivel, valamint üdvözölte a Szíriai Nemzeti Tanács ez irányú kötelezettségvállalását;

L.

mivel 2011. november 22-én Catherine Ashton alelnök/főképviselő találkozott a Szíriai Nemzeti Tanács képviselőivel, és hangsúlyozta előttük az inkluzív ellenzéki politikai platform fontosságát;

M.

mivel az elmúlt hónapokban európai parlamenti képviselők párbeszédet kezdeményeztek és több alkalommal is eszmecserét folytattak a száműzetésben és az országban élő szíriai ellenzék képviselőivel;

N.

mivel a szíriai válság fenyegetést jelent az egész közel-keleti térség stabilitására és biztonságára nézve;

O.

mivel 2011. november 16-án az Arab Liga felfüggesztette Szíria tagságát a regionális szervezetben, mivel Szíria nem teljesítette az Arab Liga béketervében foglalt feltételeket, melyek között szerepelt, hogy az engedetlen városokból visszarendelik a harckocsikat, leállítják a tiltakozók elleni támadásokat, párbeszédet kezdenek az ellenzékkel, továbbá beengedik az országba az Arab Liga 500 megfigyelőjét a helyzet értékelése céljából; mivel 2011. november 27-én az Arab Liga – több ultimátum után – szankciókat hagyott jóvá Szíria ellen, köztük vagyonok befagyasztását és beruházási embargót;

P.

mivel a török kormány – követve az Arab Liga példáját – 2011. november 30-án új szíriai kormány kinevezéséig gazdasági szankciókat és fegyverembargót léptetett életbe Szíriával szemben, mely utóbbi kiterjed fegyverek és katonai felszerelések szállítására, továbbá egy Szíriával kötött együttműködési megállapodás felfüggesztésére; mivel a török miniszterelnök 2011. november 22-én sürgős lemondásra szólította fel el-Aszad elnököt; mivel 2011 márciusa óta több tízezer szíriai menekült távozott Törökországba;

Q.

mivel aggodalomra ad okot, hogy számos hírforrás szerint a szíriai hatóságok elrendelték Paolo dall’Oglio atya, a szíriai Mar Musa kolostor apátjának kitoloncolását, aki – amellett, hogy 2006-ban elsőként tüntették ki a kultúraközi párbeszédet jutalmazó Anna Lindh EuroMed díjjal – széles körben ismert tevékenységéről, melyet az utóbbi három évtizedben az ország hitbéli békéjének érdekében kifejtett, valamint erőfeszítéseiről, melyeket a tárgyalásokon és a kifejezés szabadságán alapuló belső megbékélés érdekében tett; felhívja a szíriai hatóságokat, hogy tekintsenek el ettől a cselekedettől, amely gyengítheti a keresztények és muzulmánok között folyó párbeszédet;

R.

mivel a szíriai hatóságok 2011. december 4-én a szír–jordán határon letartóztatták Razan Gazzawi blogszerzőt, mikor állítólag épp a jordán fővárosba, Ammanba tartott egy, a munkáltatója, a Szíriai Szólásszabadság- és Médiaközpont által a sajtószabadság tárgyában szervezett műhelyfoglalkozásra;

1.

ismét a leghatározottabban elítéli a szíriai rezsim országának lakossága, köztük gyermekek ellen elkövetett brutális elnyomását; részvétét fejezi ki az áldozatok családjának; ismét szolidaritásáról biztosítja a szabadságért, méltóságért és demokráciáért erőszakmentesen küzdő szíriai népet, és elismerését fejezi ki bátorságáért és elszántságáért, különös tekintettel a nőkre, akik rendkívül fontos szerepet játszanak ebben a harcban;

2.

rámutat, hogy a szíriai rezsim – és a szíriai állam alkotmányos vezetőjeként a legnagyobb felelősséggel bíró Bassár el-Aszad elnök – nem tett eleget a nemzetközi emberi jogok szerinti kötelezettségeinek, és ismét felszólít arra, hogy haladéktalanul vessenek véget a békés tüntetőkel szemben alkalmazott erőszakos fellépésnek és családjaik zaklatásának, bocsássanak szabadon minden fogva tartott tüntetőt, politikai foglyot, emberi jogi jogvédőt és újságírót, továbbá engedjék be az országba a nemzetközi humanitárius és emberi jogi szervezeteket, valamint a nemzetközi sajtót;

3.

megismétli a Bassár el-Aszad elnökhöz és rezsimjéhez intézett felhívását, hogy azonnal mondjon le, hogy lehetővé váljon a demokratikus átmenet az országban;

4.

az emberi jogok és az alapvető szabadságok széles körű, rendszeres és tömeges, a szíriai hatóságok, katonai és biztonsági erők által elkövetett megsértésének azonnali, független és átlátható kivizsgálására szólít fel annak érdekében, hogy e cselekmények – amelyek emberiesség elleni bűntettnek minősülhetnek – minden felelősét elszámoltathassa a nemzetközi közösség;

5.

rámutat, hogy a szíriai ellenzék és a tüntetők kérték, hogy küldjenek nemzetközi megfigyelőket a polgári lakosság ellen elkövetett támadások elrettentésére, továbbá hogy engedjék be az országba a nemzetközi humanitárius és emberi jogi szervezeteket, valamint a nemzetközi sajtót;

6.

békés és valódi demokratikus átmenetre hív fel, amely eleget tesz a szíriai nép legitim igényének és befogadó nemzeti politikai párbeszéden alapul, az ország valamennyi demokratikus ereje és a civil társadalom részvételével; sürgeti az ellenzéki erőket, hogy a nép védelme során kerüljék el az erőszak további fokozódásának és a helyzet katonai síkra terelődésének csapdáját; komoly aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a szíriai hatóságok megfélemlíthetik a száműzetésben élő ellenzéki aktivistákat is, és felhívja az EU tagállamait, hogy vegyék fontolóra az EU-ban dolgozó, ilyen esetekben érintett szíriai diplomaták kiutasításának lehetőségét, vagy más velük szembeni megfelelő intézkedés meghozatalát;

7.

üdvözli és határozottan támogatja a szíriai ellenzék arra irányuló törekvéseit, hogy az országon belül és kívül egyaránt egységes platformot alakítson ki, hogy továbbra is ápolja a kapcsolatokat a nemzetközi közösséggel, különösen az Arab Ligával, valamint hogy a Szíria jövőjére és demokratikus átmenetére vonatkozó közös jövőkép megvalósításán munkálkodjon; továbbra is támogatja a Szíriai Nemzeti Tanácsot, és hangsúlyozza az emberi jogok, az alapvető szabadságjogok és a jogállamiság mellett kiálló, a békés és befogadó jellegű megközelítés melletti elkötelezettséget fenntartó szíriai ellenzék és a Szabad Szíriai Hadsereg jelentőségét; támogatja a Tanács 2011. december 1-jei következtetéseit, és sürgeti az EU-t és tagállamait, hogy gyorsan hajtsák végre azokat, valamint hogy találjanak új módokat az ellenzéki erőknek nyújtandó nem katonai támogatás fokozására;

8.

ismételten hangsúlyozza, hogy a szíriai kormány nem tett eleget a lakosság védelmével kapcsolatos kötelezettségének, nem hagyott fel az emberi jogok megsértésével, és nem állította le a polgári személyek elleni támadásokat; e kudarc fényében úgy véli, hogy a nemzetközi közösségnek sürgősen meg kell hoznia a szükséges intézkedéseket;

9.

üdvözli az EU arra irányuló kötelezettségvállalását, hogy fokozza a szíriai rezsimmel szembeni nemzetközi nyomást; határozottan támogatja a Tanács 2011. november 14-i és december 1-jei határozatait, miszerint új korlátozó intézkedéseket vezet be a rezsim ellen, és a családtagok, valamint a rezsimet leginkább támogató vállalkozások vagyonának befagyasztására és velük szembeni utazási korlátozások bevezetésére szólít fel; hangsúlyozza, hogy az EU-nak készen kell állnia arra, hogy további intézkedéseket fogadjon el azon szíriaiak megsegítésére, akik békés eszközök révén törekednek egy demokratikus jövő elérésére; ennek kapcsán, amennyiben az elnyomás tovább folytatódik, további olyan uniós szankciókra szólít fel, amelyek a szíriai rezsimet célozzák, de minimalizálják a lakosságot érő negatív hatásokat, valamint az országban jelenleg tapasztalható és kéri a jövőbeli humanitárius vészhelyzetek kezelésére szolgáló megfelelő mechanizmusok kidolgozását; üdvözli és támogatja a Tanács 2011. december 1-jei Szíriáról szóló következtetéseit, amelyek szerint az EU kész új és nagyratörő partnerség kialakítására Szíriával valamennyi kölcsönös érdekeket szolgáló területen, beleértve támogatások nyújtását és a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok megerősítését is, amint Bassár el-Aszad elnök lemond, és megkezdődik a valódi demokratikus átmenet;

10.

üdvözli és támogatja az ENSZ Közgyűlése által 2011. november 22-én, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa által 2011. december 2-án, és az ENSZ Közgyűlésének harmadik bizottsága által 2011. november 22-én elfogadott állásfoglalásokat a szíriai emberi jogi helyzetről, valamint a független nemzetközi vizsgálóbizottság Szíriáról szóló 2011. november 23-i jelentését; Szíria tagságának azonnali felfüggesztésére szólít fel az UNESCO Emberi Jogi Bizottságában;

11.

sajnálja, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa ez idáig nem volt képes megfelelő választ adni a Szíriában folyó brutális eseményekre; megismétli az ENSZ BT tagjaihoz, és különösen Oroszországhoz és Kínához intézett felhívását, hogy vessék latba befolyásukat annak biztosítása érdekében, hogy Szíriában tartsák tiszteletben a nemzetközi emberi jogi előírásokat; továbbra is támogatja az EU és tagállamai által e téren kifejtett erőfeszítéseket; ugyanakkor arra buzdítja az ENSZ BT-t, hogy a szíriai kormány által saját népe ellen elkövetett bűncselekmények kapcsán forduljon a Nemzetközi Büntetőbírósághoz;

12.

határozottan támogatja az Arab Liga arra irányuló erőfeszítéseit, hogy véget érjen az erőszak és politikai megoldás szülessen Szíriában; üdvözli az Arab Liga azon javaslatát, hogy megfigyelő missziót küldenek a polgári lakosság védelmének biztosítására; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a szíriai hatóságok nem kötelezték el magukat a cselekvési terv végrehajtása mellett; üdvözli az Arab Liga azon döntését, hogy szankciókat vezet be a szíriai rezsimmel szemben; felszólítja a szíriai rezsimet, hogy tartózkodjon minden, a szomszédos államok stabilitásának megingatására irányuló közvetlen vagy közvetett kísérlettől;

13.

az EU és Törökország közötti együttműködés fokozására szólít fel a szíriai helyzet kapcsán; üdvözli, hogy Törökország elítélte a szíriai rezsimet, és gazdasági szankciókat vezetett be ellene, továbbá hogy nyitva tartja határait a menekültek előtt;

14.

sürgeti a főképviselőt/alelnököt, hogy minden tegyen meg annak érdekében, hogy megkezdődjenek a tárgyalások Törökországgal, az Arab Ligával és szíriai ellenzékkel a szír-török határon létrehozandó humanitárius korridorok létrehozása céljából, a szír menekültek és az országból a katonai elnyomás miatt menekülni próbáló valamennyi polgári személy védelme érdekében;

15.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a Kínai Népköztársaság kormányának és parlamentjének, az Orosz Föderáció kormányának és parlamentjének, a Szíriai Arab Köztársaság kormányának és parlamentjének, valamint a Török Köztársaság kormányának és parlamentjének.

14.6.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 168/70