AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL, SZERVEITŐL, HIVATALAITÓL ÉS ÜGYNÖKSÉGEITŐL SZÁRMAZÓ KÖZLEMÉNYEK

AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL, SZERVEITŐL, HIVATALAITÓL ÉS ÜGYNÖKSÉGEITŐL SZÁRMAZÓ TÁJÉKOZTATÁSOK

4.6.2013

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 157/4

Módosítás iránti kérelem közzététele a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszereiről szóló 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 50. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján

2013/C 157/04

Ez a közzététel az 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) 51. cikke alapján jogot keletkeztet a kérelem elleni felszólalásra.

MÓDOSÍTÁS IRÁNTI KÉRELEM

A TANÁCS 510/2006/EK RENDELETE

a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról (2)

MÓDOSÍTÁS IRÁNTI KÉRELEM A 9. CIKK ALAPJÁN

„DINDE DE BRESSE”

EK-sz.: FR-PDO-0217-0144-08-04-2010

OFJ ( ) OEM ( X )

1. A termékleírás módosítással érintett szakaszcíme

—		A termék elnevezése
—	☒	A termék leírása
—	☒	Földrajzi terület
—		A származás igazolása
—	☒	Az előállítás módja
—	☒	Kapcsolat
—	☒	Címkézés
—	☒	Nemzeti előírások
—	☒	Egyéb (hivatkozás az ellenőrző szervekre)

2. A módosítás típusa

—		Az egységes dokumentum vagy az összefoglaló módosítása
—	☒	Olyan bejegyzett OEM vagy OFJ termékleírásának módosítása, amelynek esetében sem az egységes dokumentum, sem az összefoglaló nem került közzétételre
—		A termékleírás oly módon történő módosítása, amely nem teszi szükségessé a közzétett egységes dokumentum módosítását (az 510/2006/EK rendelet 9. cikkének (3) bekezdése)
—		A termékleírás hatóságilag elrendelt, kötelező egészségügyi vagy növény-egészségügyi intézkedések miatti átmeneti módosítása (az 510/2006/EK rendelet 9. cikkének (4) bekezdése)

3. Módosítás(ok)

3.1. „A termék leírása” rovat

A termék leírása kiegészül azzal, hogy a teljes tenyészidő legalább 28 hét.

Megszűnik a pulykák tömegének korlátozása.

A „Dinde de Bresse” nem forgalmazható az év végi ünnepek időszakán kívül, amely – a pulykapipék ólban való elhelyezésének idejétől függően – november 1-jétől január 31-ig terjedhet.

Pontosításra kerülnek a pulyka lehetséges kiszerelési módjai: a pulyka „zsigerelve, belsőséggel”, „konyhakészen” vagy „zsigerelve, belsőség nélkül”, fejjel és tollgallérral együtt értékesíthető. A pulykának meg kell felelnie a következő feltételeknek: jó testfelépítéssel és vastag zsírréteggel kell rendelkeznie, továbbá húsosnak kell lennie, és kifejlett mellrésszel kell rendelkeznie; a bőrnek vékonynak és épnek kell lennie, nem maradhat rajta tolltok, nem lehet rajta sérülés, zúzódás vagy egyéb rendellenes elszíneződés.

3.2. „Földrajzi terület” rovat

Pontosításra kerül, hogy mely előállítási szakaszokra kell az eredetmegjelölés földrajzi területén sort keríteni: az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott pulykákat a földrajzi területen kell tartani, levágni és előkészíteni. A pulykák előkészítését (az utókopasztást és a tollgallér megtisztítását) is a földrajzi területen kell elvégezniük az ágazat piaci szereplőinek. Az előkészítésnek ez a szakasza – amelynek szerepe van a „Dinde de Bresse” oltalom alatt álló eredetmegjelölés odaítélésében – fontos a termék megjelenésének és minőségének garantálásához.

Ezenkívül helyesbítésre kerültek a települések jegyzékében előforduló adatbeli tévedések, és a termékleíráshoz csatolásra került az oltalom alatt álló eredetmegjelölés földrajzi területének térképes ábrázolása.

3.3. „Az előállítás módja” rovat

Pontosításra kerülnek a „Dinde de Bresse” takarmányozásának általános szabályai:

—	A „Volaille de Bresse” takarmányozásának egészében – beleértve a kezdeti szakaszban adott takarmányt is – tilos géntechnológiával módosított szervezeteket felhasználni, tilos továbbá géntechnológiával módosított növényi fajtákat telepíteni a gazdaságok területére.

—	A termékleírás megengedi, hogy rendkívüli időjárási viszonyok (hőség, vihar) esetén a növekedési szakaszban lévő pulykákat egészségük védelmében zárt helyen tartsák.

—	A termékleírás kiegészül azzal a lehetőséggel, hogy az állatok ivóvizébe (adalékanyagként) étkezési savat és víztisztító anyagot adagoljanak. Ezek az adalékanyagok betegségek megelőzésére szolgálnak, és javítják a pulykáknak adott ivóvíz higiéniai minőségét.

—	Ezenkívül pontosításra kerül az egyes tenyésztési időszakokban adott takarmány összetétele:

—

Kezdeti időszak: a termékleírás kiegészül a kezdeti időszak takarmányában felhasználható nyersanyagok kategóriáinak tételes felsorolásával, valamint a kezdeti időszakban adott – a szokványos takarmánynál jobb minőségű – takarmány összetételére (a gabonafélék és melléktermékeik, valamint a kezdeti időszak második felében adagolható kukorica részarányára) vonatkozó pontosításokkal.

—	A növekedési szakaszban lévő állatok tejtermékbevitelét illetően meghatározásra kerül a poralakban adagolt tejtermékeknek a takarmányadagon belüli minimális részaránya (a teljes takarmányadag 5 %-a).

—	Pontosításra kerül, hogy az utóhízlalás szakaszában adott takarmány a „Dinde de Bresse” hagyományos takarmányának, vagyis a növekedési takarmánynak felel meg, esetleg rizzsel vagy burgonyával kiegészítve.

3.4. „Kapcsolat a földrajzi területtel” rovat

Ez a rész új megfogalmazást nyert, hogy kifejezésre juttassa a földrajzi terület és a termék sajátosságait, valamint a földrajzi területtel való kapcsolatot. A termékleírás a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló, 2006. március 20-i 510/2006/EK tanácsi rendelet alapján egészült ki ezzel a rovattal.

3.5. „Hivatkozás az ellenőrző szervekre” rovat

Ez a rész aktualizálásra került az OEM ellenőrzéséért felelős tanúsító szerv adatainak feltüntetésével.

3.6. „Címkézés” rovat

Pontosításokra került sor az azonosító jelzések tartalmát, azok rendelkezésre bocsátásának és felhelyezésének részletes szabályait, a „Bresse” megnevezésnek a kísérőokmányokon és a számlákon történő alkalmazását, valamint a fémzáron és a címkén szereplő jelöléseket illetően.

3.7. „Nemzeti előírások” rovat

Az ellenőrzési rendszer országos reformjának megfelelően a termékleíráshoz táblázat tartozik, mely ismerteti az ellenőrzés fontosabb tételeit és az alkalmazandó értékelési módszereket.

EGYSÉGES DOKUMENTUM

A TANÁCS 510/2006/EK RENDELETE

a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról (3)

„DINDE DE BRESSE”

EK-sz.: FR-PDO-0217-0144-08-04-2010

OFJ ( ) OEM ( X )

1. Elnevezés

„Dinde de Bresse”

2. Tagállam vagy harmadik ország

Franciaország

3. A mezőgazdasági termék vagy élelmiszer leírása

3.1. A termék típusa

1.1 osztály:

Friss hús (valamint vágási melléktermék és belsőség)

3.2. Az 1. pontban szereplő elnevezéssel jelölt termék leírása

A „Dinde de Bresse” a Meleagris nemhez, azon belül a Gallopavo dom. fajhoz tartozik. A felnőtt korú pulykák a következő sajátos jellemzőkkel rendelkeznek: fekete tollazat, vörös taréj, vékony, teljesen sima és fekete lábak, fehér bőr és hús.

Az eredetmegjelölés azokra a legalább 28 hetes pulykákra és pulykakakasokra vonatkozik, amelyeket kizárólag az év végi ünnepek alkalmával, vagyis – a pulykapipék ólban való elhelyezésének idejétől függően – november 1. és január 31. között értékesítenek.

A pulykát „zsigerelve, belsőséggel” kell értékesíteni, és meg kell felelnie a következő feltételeknek: jó testfelépítéssel és vastag zsírréteggel kell rendelkeznie, továbbá húsosnak kell lennie, és kifejlett mellrésszel kell rendelkeznie; a bőrnek vékonynak és épnek kell lennie, nem maradhat rajta tolltok, nem lehet rajta sérülés, zúzódás vagy egyéb rendellenes elszíneződés; a hízlalás folytán a gerincoszlopnak láthatatlanná kell válnia; a szegycsont természetes alakja nem változhat. A végtagok nem lehetnek töröttek. A nyak körül meghagyott tollgallérnak tisztának kell lennie. A lábakról minden szennyeződést el kell távolítani.

Minimális tömeg:

nőstény pulyka zsigerelve, belsőséggel: 3 kg,

pulykakakas zsigerelve, belsőséggel: 5,5 kg.

A pulykák „konyhakész” állapotban vagy „zsigerelve, belsőség nélkül”, a fej és a tollgallér meghagyásával történő értékesítése megengedett, a végtagokat azonban – az ujjaktól eltekintve – nem szabad levágni.

3.3. Nyersanyagok (kizárólag feldolgozott termékek esetében)

—

3.4. Takarmány (kizárólag állati eredetű termékek esetében)

A „Dinde de Bresse” eredetmegjelöléssel ellátott pulykák tartása három időszakra oszlik, ezek sorrendben: a kezdeti, a növekedési és az útóhízlalási időszak.

A legfeljebb 10 hétig tartó „kezdeti” időszakban a pulykákat olyan takarmánnyal táplálják, amely az időszak első szakaszában (0–28. nap) legalább 30 %-ban gabonafélékből és gabona-melléktermékekből áll, a kezdeti időszak hátralevő részében (29–70. nap) pedig legalább 50 %-ban gabonafélékből és gabona-melléktermékekből, azon belül 20 %-ban kukoricából áll.

A kezdeti időszakban adott takarmány alapanyagai származhatnak a földrajzi területen kívülről is. Ezek az alapanyagok kizárólag növényi eredetű alapanyagok, tejtermékek és ásványi anyagok lehetnek, nevezetesen:

—	gabonamagvak és ezek termékei, melléktermékei,

—	olajos magvak és olajtartalmú gyümölcsök, ezek termékei, melléktermékei (a növényi olajok közül csak a nyers és a finomított olajok használata megengedett),

—	hüvelyesek magvai és ezek termékei, melléktermékei,

—	gumók, gyökerek és ezek termékei, melléktermékei: cékla, burgonya,

—	egyéb magvak és gyümölcsök, valamint ezek termékei, melléktermékei: szőlő,

—	takarmány, beleértve a szálas takarmányt is: lucerna és belőle származó termékek,

—	egyéb növények és ezek termékei, melléktermékei: nádcukormelasz, cukor, tengeri moszatok,

—	tejtermékek: tej, író, tejszérum,

—	ásványi anyagok: dikalcium-foszfát, kalcium-karbonát, nátrium-bikarbonát, konyhasó, magnézium-oxid.

A takarmányban a zsiradékok részaránya legfeljebb 6 % lehet.

A kezdeti időszak egész tartama alatt a hatályos szabályozás szerinti adalékanyagok használhatók, a következő megszorításokkal:

—	technológiai adalékanyagok az emulgeálószerek, stabilizátorok, sűrítőanyagok és zselésítő anyagok funkcionális csoportjából: használatuk tilos.

A legalább 15 hétig tartó növekedési időszakban a pulykák – a füves szabad kifutó táplálékforrásain túlmenően – olyan „növekedési” takarmányt kapnak, amely gabonafélékből – lehet akár főtt, zúzott vagy őrölt gabona is, más feldolgozáson azonban nem eshetett át – és tejtermékekből áll. A teljes takarmányadagnak legalább 50 %-ban kukoricából kell állnia. A tejtermékek tejből és annak melléktermékeiből tevődnek össze. Adhatók folyadék formájában vagy poralakban, a gabonafélékkel elegyítve. Kizárólag száraz eledellel való táplálás esetén a poralakban adagolt tejtermékek részarányának legalább 5 %-nak kell lennie a teljes takarmányadagon belül. Ebben az időszakban a gabonafélék kizárólag az eredetmegjelölés szerinti földrajzi területről származhatnak, a tejtermékek azonban származhatnak a földrajzi területen kívülről is.

A „növekedési” időszakot a legalább három hétig tartó utóhízlalási időszak követi, amelyre zárt, nyugodt és jól szellőző helyiségben kerül sor. A pulykák ebben az időszakban a fentebb részletezett „növekedési” takarmányt kapják, mely kiegészíthető tetszőleges földrajzi területről származó rizzsel vagy burgonyával.

3.5. Az előállítás azon műveletei, amelyeket a meghatározott földrajzi területen kell elvégezni

A pulykákat a földrajzi területen kell tartani, levágni és előkészíteni (ez utóbbi az utókopasztást és a tollgallér megtisztítását jelenti).

3.6. A szeletelésre, az aprításra, a csomagolásra stb. vonatkozó egyedi szabályok

—

3.7. A címkézésre vonatkozó egyedi szabályok

A „Dinde de Bresse” oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel nem értékesíthető olyan pulyka, amelyen nem található meg egyaránt a tenyésztő által felhelyezett gyűrű, a pecséttel ellátott fémzár és a termelői csoportosulás címkéje.

Nemcsak a csomagolás címkézésén, hanem minden kísérő dokumentumon és számlán is fel kell tüntetni a „Dinde de Bresse” oltalom alatt álló eredetmegjelölés nevét és az „appellation d’origine protégée” (oltalom alatt álló eredetmegjelölés) vagy az „AOP” [OEM] feliratot.

Az azonosító jelölések kivitelezése

Az áthelyezhetetlen gyűrű fémből készül, és szerepel rajta a „Bresse” felirat, valamint a tenyésztő azonosító száma.

A fémzár olyan fémkapocs, amelyen szerepel a „Bresse” felirat, és amely a következőket feltüntető pecséttel van ellátva:

—	a „Dinde de Bresse” eredetmegjelölés,

—	az „AOP” (OEM) jelzés.

A címkén fel kell tüntetni:

—	a „Dinde de Bresse” eredetmegjelölést legalább akkora betűkkel, mint a címkén máshol előforduló legnagyobb betűméret,

—	az európai uniós OEM szimbólumot,

—	az „appellation d’origine protégée” vagy az „AOP” feliratot.

Az azonosító jelölések felhelyezésének feltételei

Minden olyan piaci szereplő, amely betartja a termékleírásban foglaltakat, a termelői csoportosulástól beszerezheti az azonosító jelölés fenti kellékeit.

A gyűrűt a tenyésztő helyezi fel a pulykák bal lábára, mielőtt azok elhagyják a gazdaságot.

A pecséttel ellátott fémzárat a szegycsont elülső részére helyezik fel akkor, amikor a pulykákat – feladásuk előtt – besorolják az oltalom alatt álló eredetmegjelölés alá.

A gyűrű és a fémzár csak egyszer használatos. Gondosan ügyelni kell a beavatkozásbiztos felhelyezésükre.

A címkét a pulykáknak az oltalom alatt álló eredetmegjelölés alá történő végleges besorolásakor kell a szegycsontra felhelyezni.

A fel nem használt gyűrűket, pecséttel ellátott fémzárakat és címkéket a piaci szereplőknek vissza kell szolgáltatniuk a termelői csoportosulásnak.

4. A földrajzi terület tömör meghatározása

Az előállítási terület földrajzilag Bresse történelmi térségnek felel meg, a középső Saône-medence keleti részén fekszik, és Ain, Jura, illetve Saône-et-Loire megye egyes területeit foglalja magában.

Az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott pulykákat az alábbi települések, illetve településrészek területére kiterjedő földrajzi területen kell tartani, levágni és előkészíteni:

Ain megye (01): Bâgé-le-Châtel, Bourg-en-Bresse-Est, Bourg-en-Bresse-Nord-Centre, Bourg-en-Bresse-Sud, Montrevel-en-Bresse, Péronnas, Pont-de-Vaux, Pont-de-Veyle, Saint-Trivier-de-Courtes és Viriat kanton valamennyi települése.

A következő települések, illetve településrészek: l’Abergement-Clémenciat (Châtillon-tól északra), Beaupont, Bény, Biziat, Certines, Ceyzériat (a D52-es úttól nyugatra), Chanoz-Châtenay, Châtillon-sur-Chalaronne (északkeleti rész), Chaveyriat, Coligny (az N83-as, illetve a D52-es úttól nyugatra), Condeissiat, Courmangoux (a D52-es úttól nyugatra), Dompierre-sur-Chalaronne (Chalaronne-tól északra), Dompierre-sur-Veyle (részben), Domsure, Druillat (részben), Garnerans, Illiat, Jasseron (a D52-es úttól nyugatra), Marboz, Meillonnas (a D52-es úttól nyugatra), Mézériat, Neuville-les-Dames, Pirajoux, Pressiat (a D52-es úttól nyugatra), Saint-Didier-sur-Chalaronne (Chalaronne-tól északra), Saint-Etienne-du-Bois, Saint-Etienne-sur-Chalaronne (Chalaronne-tól északra), Saint-Julien-sur-Veyle, Saint-Martin-du-Mont (a D52-es úttól nyugatra), Salavre (az N83-as úttól nyugatra), Sulignat, Thoissey, Tossiat (a D52-es úttól nyugatra), La Tranclière, Treffort-Cuisiat (a D52-es úttól nyugatra), Verjon (az N83-as úttól nyugatra), Villemotier, Vonnas.

Jura megye (39): A következő települések, illetve településrészek: Annoire (a Doubs folyótól délre), Asnans-Beauvoisin (a D468-as úttól nyugatra), Augea (az N83-as úttól nyugatra), Balanod (az N83-as úttól nyugatra), Beaufort (az N83-as úttól nyugatra), Bletterans, Bois-de-Gand (nyugati rész), Bonnaud, Cezancey (az N83-as úttól nyugatra), Chaînée-des-Coupis (délnyugati rész), Chapelle-Voland, La Chassagne (a D468-as úttól délre), Chaumergy (részben), Chaussin (a D468-as úttól délre), La Chaux-en-Bresse (a D95-ös úttól nyugatra), Chazelles, Chêne-Sec, Chilly-le-Vignoble, Commenailles, Condamine, Cosges, Courlans, Courlaoux, Cousance (az N83-as úttól nyugatra), Cuisia (az N83-as úttól nyugatra), Desnes (nyugati rész), Digna (az N83-as úttól nyugatra), Les Essards-Taignevaux (a D468-as úttól nyugatra), Fontainebrux, Foulenay (részben), Francheville (a D95-ös úttól nyugatra + a D468-as úttól délre), Frébuans, Froideville (részben), Gevingey (az N83-as úttól nyugatra), Les Hays, Larnaud, Longwy-sur-le-Doubs (részben), Mallerey, Maynal (az N83-as úttól nyugatra), Messia-sur-Sorne (az N83-as úttól nyugatra), Montmorot (az N78-as úttól délre + az N83-as úttól nyugatra), Nanc-lès-Saint-Amour (az N83-as úttól nyugatra), Nance, Neublans-Abergement, Orbagnia (az N83-as úttól nyugatra), Petit-Noir (a Doubs folyótól nyugatra), Relans, Les Repôts, Ruffey-sur-Seille (részben), Rye (a D468-as úttól nyugatra), Sainte-Agnès (az N83-as úttól nyugatra), Saint-Amour (az N83-as úttól nyugatra), Saint-Jean-d’Etreux (az N83-as úttól nyugatra), Trenal, Vercia (az N83-as úttól nyugatra), Villevieux, Vincelles (az N83-as úttól nyugatra), Vincent (a D95-ös úttól nyugatra).

Saône-et-Loire megye (71): Beaurepaire-en-Bresse, Cuisery, Louhans, Montpont-en-Bresse, Montret, Saint-Germain-du-Bois, Saint-Germain-du-Plain és Saint-Martin-en-Bresse kanton valamennyi települése.

A következő települések, illetve településrészek: Authumes, Beauvernois, Bellevesvre, Chalon-sur-Saône (bal part), Champagnat (az N83-as úttól nyugatra), La Chapelle-Saint-Sauveur, Charrette-Varennes (részben), Châtenoy-en-Bresse, La Chaux, Ciel, Condal, Cuiseaux (részben), Dampierre-en-Bresse, Dommartin-les-Cuiseaux, Epervans, Flacey-en-Bresse, Fretterans (részben), Frontenard, Frontenaud, Joudes (az N83-as úttól nyugatra), Lacrost, Lans, Lays-sur-le-Doubs (részben), Longepierre (déli rész), Le Miroir, Montjay, Mouthier-en-Bresse, Navilly (a Doubs folyótól délre), Oslon, Pierre-de-Bresse, Pontoux, Préty, La Racineuse, Ratenelle, Romenay, Saint-Bonnet-en-Bresse, Saint-Marcel, Sermesse, Torpes, Tournus (részben), Toutenant, La Truchère, Varennes-Saint-Sauveur, Verdun-sur-le-Doubs, Verjux.

A földrajzi területhez csak részben hozzátartozó települések esetében a földrajzi terület határa megtekinthető az érintett települések polgármesteri hivatalában letétbe helyezett grafikus ábrákon.

5. Kapcsolat a földrajzi területtel

5.1. A földrajzi terület sajátosságai

A „Dinde de Bresse” oltalom alatt álló eredetmegjelölés előállítási területe azon terület alapulvételével került meghatározásra, amelyet a „Volaille de Bresse” eredetmegjelölés elismeréséről 1936-ban hozott ítélet alkalmával jelöltek ki szakértők. A terület tökéletes egységet alkot. Az enyhén völgyes, ligetes síkság a pliocén-pleisztocén periglaciális képződményeként jött létre, ezért talaja igen agyagos és vízzáró. A művelhető réteg főként igen finom szemcséjű agyagos-kovás földből áll, mely általában kövektől és mésztől mentes. Az éghajlatra az erős óceáni hatás és az év folyamán igen egyenletesen eloszló csapadék jellemző. Az év túlnyomó részében nedvesség uralkodik. Télen gyakori a csapadék és a köd.

Ezek a geomorfológiai és éghajlati adottságok különösen kedveznek a gyepgazdálkodásnak és a nagy vízigényű gabonafélék, például a kukorica termesztésének. A kukorica a tizenhetedik században jelent meg Bresse-ben (vagyis alig egy évszázaddal azután, hogy megérkezett Andalúzia partjaira), és hamarosan főszerephez jutott a térség mezőgazdaságában, hiszen az emberek étrendjének és a haszonállatok – különösen a baromfi – takarmányozásának is a kukorica lett az alapja. Ez az energiadús táplálékforrás tette lehetővé a baromfi zsírosra hízlalását, s ezáltal a „Dinde de Bresse” hírnevének megalapozását. A pulyka már a tizenhatodik század végén megjelent Bresse-ben.

A gazdaságok aránylag kis méretűek és igencsak széttagolódnak: a mezőket lépten-nyomon sövények, cserjések szelik át. Ilyen körülmények között gyepgazdálkodáson és gabonatermesztésen, valamint baromfitartáson és szarvasmarha-tenyésztésen (tejgazdálkodáson és fejőstehén-tartáson) alapuló hagyományos vegyes gazdálkodás alakult ki az évszázadok folyamán. A huszadik század elején a haszonállattartás nagyobb méreteket öltött: immár minden gazdaságban megjelentek a fekete tollú, fekete lábú pulykák. A bresse-i gazdaságok elszigeteltsége és szétszórtsága, valamint a legelők és a sövények jelenléte máig kedvez a pulykák nagy számban történő szabad tartásának és a hagyományos pulykatenyésztés fennmaradásának.

E családi jellegű gazdaságokban az állattenyésztők az üzem saját igényeinek kielégítésére fordítják munkájuk nagy részét. A gazdaságok többségében az állattenyésztők maguk termelik meg a pulykák takarmányozásához szükséges – különösen a növekedési és útóhizlalási szakaszban adagolt – gabonaféléket (búza, árpa, zab, kukorica stb.). Ők tartják karban a kifutókat is: gondoskodnak a vízelvezetésről (árkok és átereszek kialakításával), megmetszik a sövényeket és a bokrokat, megerősítik a széles legelőket körülvevő kerítéseket, s ezáltal életben tartják a szabad állattartás hagyományát.

A „Dinde de Bresse” tenyésztési módja igazodik e nagy testű, keveset repülő, betegségre hajlamos szárnyas sajátosságaihoz. A baromfiállomány tehát sok figyelmet igényel az állatok fejlődésének minden szakaszában, a pulykapipék megérkezésétől a pulykák levágásáig (betegségmegelőző higiéniai intézkedéseket kell tenni, figyelemmel kell kísérni az időjárási viszonyok alakulását, ügyelni kell a takarmányozás kiegyensúlyozottságára – figyelemmel az állatok fejlettségére és a kifutón fellelhető táplálékra is –, egybe kell gyűjteni a nyájat, meg kell óvni a ragadozóktól stb.).

5.2. A termék sajátosságai

A „Dinde de Bresse”-t az évszakokhoz és a környező természet adottságaihoz messzemenően igazodva tenyésztik: a pulykák így az év végi ünnepek idejére válnak fiziológiailag éretté. Más, darabolva árusított pulykáktól az különbözteti meg őket, hogy gyengébb a testfelépítésük.

Húsát frissen értékesítik, mélyhűtés nélkül. Bőre és húsa különleges minőségű: a bőr vékony és fehér, a hús fehér, a mellrész fejlett, a bőr alatt vastag zsírréteg található. Elkészítve különleges érzékszervi jellemzőkkel rendelkezik: a hús igen lédús, lágy és zamatos.

5.3. A földrajzi terület és (OEM esetében) a termék minősége vagy jellemzői közötti vagy (OFJ esetében) a termék különleges minősége, hírneve vagy egyéb jellemzője közötti ok-okozati kapcsolat

A „Dinde de Bresse” tenyésztésének kialakulásában meghatározó tényező volt a bresse-i vegyes gazdálkodás, amely a természetes környezet adottságainak egyenes következménye. A gazdaságot körülvevő sövények, bokrok és ligetek a háziállatokat megóvják a széltől, és gondoskodnak a táplálékszerzésükhöz szükséges biodiverzitásról. A talaj nedvessége kedvez a puhatestűek, giliszták és lárvák fejlődésének. A kifutón a pulykák ezekkel táplálkoznak, s így veszik magukhoz a lassú növekedésükhöz és a fejlett mellrészük kialakulásához szükséges fehérjéket. A talaj mészszegénysége miatt a pulykák alkata törékeny, csontja vékony lesz.

A tenyésztési gyakorlat lényege, hogy meghatározott jellemzőkkel rendelkező (fehér bőrű és húsú) tenyészállatok kerülnek kiválasztásra, és hogy az állatok hagyományos módon táplálkoznak, vagyis a pulykák önállóan keresnek táplálékot (giliszták, fűfélék stb.) a füves kifutón. Ezt takarmány egészíti ki, amely az eredetmegjelölés szerinti területről származó gabonafélékből, valamint tejtermékekből (higított tej, savó, tejpor, író stb.) áll. A táplálkozásnak ez a módja – és különösen a pulykák rendelkezésére álló széles területek nyújtotta legelési és testmozgási lehetőség – hatással van az izmok összehúzódási jellemzőire és bizonyos fehérjékben, illetve enzimekben való gazdagságára. Márpedig az izmok energia-anyagcseréje nagyban hozzájárul a „Dinde de Bresse” húsának állagához. A takarmány jelentős részét alkotó kukorica tápanyagtartalma pedig „zsíros” baromfi tenyésztését teszi lehetővé.

Az utóhízlalás alatt a pulykákat zárt helyen tartják, vagyis legalább három hétig fénytől védve hízlalják őket. Ezalatt a tenyésztők különös gondot fordítanak a takarmány elkészítésére: a tejtermékekhez hol nyers, hol főtt gabonamagvakat, hol pedig rizst vagy burgonyát adagolnak, s ezáltal a takarmányt vonzóvá teszik a pulykák számára.

A tenyésztők e több hétig tartó különleges takarmányozással és késői vágással érik el, hogy a pulykák fiziológiailag teljesen érettek legyenek, és hogy ne csak az izmok között legyen zsír, hanem a húst kívülről is vastag zsírréteg fedje. Ezenkívül a vágás előtti mozgásszegény időszak fontos szerepet játszik az izmok vízvisszatartó képességének kialakulásában is. Az izomrostok közötti zsíreloszlás és az izom vízmegtartó képessége meghatározza, hogy a hús mennyire lesz lédús és zsíros, és elkészítve milyen minőségűnek bizonyul. Az aromás vegyületek prekurzorainak – vízben oldódó vegyületeknek és zsiradékoknak – a nagyarányú jelenléte biztosítja, hogy a sütés, illetve a főzés folyamán végbemenő kémiai reakciók zamatos húst eredményezzenek.

Levágáskor ügyelni kell arra, hogy a bőr ne sérüljön meg, és hogy a nyaktőnél megmaradjon a tollgallér, ezért a szakember a vágási és kopasztási műveletekre különös gondot fordít (az állatot teljesen kivérezteti, hogy húsa szép fehér legyen, és óvatosan kopasztja, nehogy megsérüljön a bőre). Végezetül különös figyelmet kell fordítani a pulykák értékesítésre való előkészítésére, mivel a nyak körül meg kell hagyni a tollgallért. Egyes pulykákat bresse-i módra „feldíszítenek”, vagyis hálóba varrnak (a lábakat és a szárnyakat a testhez tapasztják), így a zsiradék egyenletesen oszlik el. Az ilyen módon előkészített pulykák előkelő terméknek számítanak, és az 1862 óta minden decemberben, négy helyszínen megrendezett „Glorieuses de Bresse” baromfiversenyen lelnek vevőre. Ez a verseny is mutatja, hogy a gazdák milyen büszkék a termékükre, és mennyire ragaszkodnak nagy tekintélynek örvendő munkájukhoz.

A helyi konyhaművészethez szorosan kötődő „Dinde de Bresse”-ből Franciaország leghírnevesebb konyhafőnökei is előszeretettel készítik ételeiket, és nagyra értékelik ízbeli tulajdonságait.

Hivatkozás a termékleírás közzétételére

(az 510/2006/EK rendelet (4) 5. cikkének (7) bekezdése)

https://www.inao.gouv.fr/fichier/CDCDindeDeBresse.pdf

(1) HL L 343., 2012.12.14., 1. o.

(2) HL L 93., 2006.3.31., 12. o. A rendeletet felváltotta az 1151/2012/EU.

(3) A rendeletet felváltotta az 1151/2012/EU.

(4) L. 3. lábjegyzet.

4.6.2013

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 157/12

Kérelem közzététele a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszereiről szóló 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 50. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján

2013/C 157/05

Ez a közzététel az 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 51. cikke alapján jogot keletkeztet a kérelem elleni felszólalásra (1).

EGYSÉGES DOKUMENTUM

A TANÁCS 510/2006/EK RENDELETE

a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról (2)

„SLOVENSKI MED”

EK-sz.: SL-PGI-0005-0801-10.03.2010

OFJ ( X ) OEM ( )

1. Elnevezés

„Slovenski med”

2. Tagállam vagy harmadik ország

Szlovénia

3. A mezőgazdasági termék vagy élelmiszer leírása

3.1. A termék típusa

1.4. osztály:

Egyéb állati eredetű termékek (tojás, méz, különböző tejtermékek stb. a vaj kivételével)

3.2. Az 1. pontban szereplő elnevezéssel jelölt termék leírása

A „Slovenski med” mézet a Szlovén Köztársaságban állítják elő. „Slovenski med” elnevezéssel az alábbi termékek értékesíthetők:

—

akácméz,

—

hársméz,

—	gesztenyeméz,

—	jegenyefenyő-méz,

—	lucfenyőméz,

—	virágméz vagy nektárméz,

—	erdei méz vagy mézharmatméz.

A „Slovenski med” érzékszervi jellemzői:

Az akácméz előállításának fő alapanyaga a fehér akácról (Robinia pseudoacacia) – más néven hamisakácról – gyűjtött nektár. Színe a majdnem színtelentől a szalmasárgáig változhat. A méz igen enyhe, semleges illattal rendelkezik, amely az akácvirágéra emlékeztet. Íze viszonylag tartós vagy nagyon tartós, a közepesen édes és a nagyon édes között változhat. Zamatának tartóssága a rövid és a közepes között változik. Zamatában gyakran felfedezhető a szűz lép, a friss viasz, az akácvirág és a gyümölcstermő növények virágának aromája, az alma és a körte – időnként a vanília – gyümölcsös aromája, krémes édességek, friss vaj és friss szalma is. Ritkán kristályosodik.

A hársmézet olyan nektárból vagy mézharmatból állítják elő, amelyet elsősorban nagylevelű vagy kislevelű hársról (Tilia platyphyllos vagy Tilia cordata) gyűjtenek. A hársméz színe a nagyon világostól a világos borostyánszínig változhat, zöldes csillogás jellemzi. Hársfavirágillata és a közepestől az erősen intenzívig változó friss mentolillata van. Közepes–erős mentolíz jellemző rá. Zamata igen jellegzetes és friss. Zamatában felfedezhető a mentol, a friss dió, a gyógynövények és a hársfavirágfőzet, illetve a közepestől a nagyon tartósig terjedő virágaroma.

A gesztenyemézet elsősorban a szelídgesztenyefáról (Castanea sativa) gyűjtött nektárból vagy mézharmatból állítják elő. Színe sötétbarna vagy borostyánszínű, vörös csillogás jellemzi. Illata és íze egyaránt igen intenzív. A gesztenyemézet a közepestől a nagyon intenzívig terjedő keserű íz jellemzi. Nagyon jellegzetes aromával rendelkezik, amely égetett cukorra, cukorszirupra, füstre, gyógynövényekre és fehér ürömre emlékeztető módon pikáns és fanyar, kivételesen tartós, és keserű utóízt hagy maga után. Ritkán kristályosodik.

A jegenyefenyőmézet elsősorban a közönséges jegenyefenyőről (Abies alba) gyűjtött mézharmatból állítják elő. Színe sötét szürkésbarna, zöld csillogás jellemzi. Illatának tartóssága a közepes és az erős között változik. Tejpor- és gyantaillatot áraszt. Íze és igen jellegzetes zamata viszonylag tartós. Zamata tejporra, karamellára, égetett cukorra, gyantára, friss fenyőfára, lucfenyő tobozából készített szirupra, füstre, tejes fekete teára és gyógynövényes édességekre emlékeztet. Általában lassan kristályosodik.

A lucfenyőmézet elsősorban a lucfenyőről (Picea abies) gyűjtött mézharmatból állítják elő. A színe a narancsos barnától a vörösesbarnáig terjed, felszíne fényes. Általában tiszta. Állaga rendkívül nyúlékony, a nyelvhez és a szájpadláshoz tapad. Illata viszonylag tartós, ízének tartóssága pedig a rövidtől a közepesig terjed. Zamata viszonylag tartós. A zamat lucfenyő tobozából készített szirupra, gyantára, gyógynövényes édességekre, gyógynövényteára, pörkölt kávéra, szárított gyümölcsre és kávés édességekre emlékeztet.

A virágmézet vagy a nektármézet nagyrészt egynél több növényről gyűjtött nektárból állítják elő, így igen sokféle lehet. Színe a szalmasárgától a barnáig változik. Illata és íze a viszonylag tartóstól a nagyon tartósig változik. Erőteljes, édes utóíze van. Zamatát friss gyümölcs- és virágaroma jellemzi, a viszonylag tartóstól a nagyon tartósig változik. Zamata virágokra, friss gyümölcsre, kompótra, főtt gyümölcsre, karamellás és tejes édességekre, barnacukorra, karamellára és melaszra emlékeztet. Gyorsan kristályosodik.

Az erdei vagy mézharmatmézet elsősorban különféle növényekről gyűjtött mézharmatból állítják elő. Színe a világos- és a sötétbarna között változik, vörös vagy zöld csillogás jellemzi. Illatának tartóssága a rövid és a közepes között változik, ízének tartóssága pedig a közepestől a nagyon tartósig terjed. Gyantára, dióra, mogyoróra, gyógynövényekre, fehér ürömre, karamellára, melaszra, gyógynövényes édességekre, szárított gyümölcsre és szárított körtére emlékeztető zamatának tartóssága szintén a közepesen és a nagyon tartós között változik.

A „Slovenski med” fizikai–kémiai jellemzői

A méz típusa Paraméter	Akác	Hárs	Gesztenye	Jegenyefenyő	Lucfenyő	Virág	Erdei
Víztartalom	< 18,6 %	< 18,6 %	< 18,6 %	< 18,6 %	< 18,6 %	< 18,6 %	< 18,6 %
HMF-tartalom	< 15 mg/kg	< 15 mg/kg	< 15 mg/kg	< 15 mg/kg	< 15 mg/kg	< 15 mg/kg	< 15 mg/kg
Elektromos vezetőképesség	≤ 0,3 mS/cm	0,5–1,3 mS/cm	≥ 0,9 mS/cm	> 0,8 mS/cm	≥ 0,9 mS/cm	≤ 0,8 mS/cm	≥ 0,8 mS/cm
pH	3,5–4,6	4,1–6,1	4,7–6,2	4,7–5,8	4,3–5,6	3,8–5,3	4,3–5,6
Szacharóztartalom	< 10 g/100 g	< 5 g/100 g	< 5 g/100 g	< 5 g/100 g	< 5 g/100 g	< 5 g/100 g	< 5 g/100 g

A „Slovenski med” virágportartalma

A méz típusa

Virágpor

Akác

Hárs

Gesztenye

Jegenyefenyő

Lucfenyő

Virág

Erdei

Adott virágporfajta aránya

> 7 % akácvirágpor (Robinia pseudoacacia, hamisakác)

> 1 % hársvirágpor (Tilia sp.)

> 86 % szelídgesztenye-virágpor (Castanea sativa)

—

Gyakran tartalmazza a következő növények virágporát: gyümölcsfák, Castanea sativa, Acer sp., Trifolium repens és az Asteraceae családhoz tartozó növényfajok.

—

3.3. Nyersanyagok

—

3.4. Takarmány

A méheket közvetlenül a hordás előtt, illetve hordás közben nem takarmányozzák. A takarmányozáshoz a téli időszakban csak cukrot vagy mézet használnak.

3.5. Az előállítás azon műveletei, amelyeket a meghatározott földrajzi területen kell elvégezni

A „Slovenski med” előállításának valamennyi szakasza a meghatározott földrajzi területen történik. A „Slovenski med” előállítása egyrészt a méz állókaptárban vagy a földrajzi területen belül mozgatott vándorkaptárak segítségével történő előállításából, másrészt a méz pergetés útján való kinyeréséből áll. A méhészet a bevált méhészeti gyakorlat elveit (a méhészet helyes higiéniai gyakorlatáról szóló, a HACCP-rendszer elvein alapuló iránymutatások) követi. Vegyi riasztószereknek a méhek távol tartása céljából történő alkalmazása tilos, ugyanis ezzel fennállna a veszélye annak, hogy a mézbe kémiai szermaradékok kerülnek. Fiasításos lépből nem szabad mézet kinyerni. A kinyert méz víztartalmának 18,6 %-nál alacsonyabbnak kell lennie. A kinyert mézet átszűrik, és a kinyerést követő néhány nap múlva össze is gyűjtik. Szűréskor olyan szűrőt használnak, amely nem szűri ki a virágport. A mézet tilos szárítani. A kristályosodott mézet hevítéssel cseppfolyósítják, ám legfeljebb csak 40 °C-ig, hogy a méz hőérzékeny összetevői (enzimek, hormonok) ne károsodjanak. A méz cseppfolyósítása mikrohullámok segítségével történő hevítés útján nem megengedett, mivel a mikrohullámok roncsolják a méz biológiailag aktív összetevőit.

3.6. A szeletelésre, az aprításra, a csomagolásra stb. vonatkozó egyedi szabályok

A „Slovenski med” mézet kizárólag a meghatározott földrajzi területen lehet palackozni és csomagolni. Csak így őrizhető meg a méz kiváló minősége, és így akadályozható meg, hogy annak fizikai-kémiai és érzékszervi jellemzői megváltozzanak, ami hosszú távolságra történő szállítás esetén bekövetkezhet. A méz palackozását követően a fedelet azonnal rá kell tenni az üvegre, és azon szabványos címkét kell elhelyezni olyan módon, hogy az üveget ne lehessen kinyitni a címke megsértése nélkül.

3.7. A címkézésre vonatkozó egyedi szabályok

A meghatározásban foglaltaknak eleget tevő „Slovenski med” címkéjén fel kell tüntetni az oltalom alatt álló megnevezést és az „oltalom alatt álló földrajzi jelzés” kifejezést, továbbá a méz típusát és a tételszámot.

4. A földrajzi terület tömör meghatározása

A „Slovenski med” mézet a Szlovén Köztársaság területén állítják elő.

5. Kapcsolat a földrajzi területtel

5.1. A földrajzi terület sajátosságai

Szlovénia Közép-Európában található, négy fontos európai földrajzi övezet – az Alpok, a Pannon-medence, a Dinári-hegység és a Földközi-tenger – találkozásánál. A geológiai sokféleség, a domborzat változatossága és az a tény, hogy az ország négy biogeográfiai régió találkozásánál fekszik, rendkívül változatos növény- és állatvilágot eredményez, ami viszont igen sokfajta méz előállítását teszi lehetővé. A szubmediterrán, a kontinentális és az alpesi klíma kölcsönhatása, továbbá az alacsonyabban fekvő területek és a magashegységek közötti domborzati különbségek azt eredményezik, hogy az egyes növények Szlovénia eltérő részein más-más időpontban hasznosíthatók méhlegelőként. Ezeket a sajátosságokat a szlovén növényvilág sokfélesége is tükrözi.

A szelídgesztenye (Castanea sativa Mill.) Szlovénia valamennyi melegebb, dombos területén megterem. A szelídgesztenyefák mind nagyobb populációkban, mind egyedenként egész Szlovéniában megtalálhatók. Gyakran mezők, gyümölcsösök, szőlőültetvények és házak közelében nőnek. Legfeljebb körülbelül 800 m tengerszint feletti magasságig fordulnak elő. A faanyag és a termés hasznosítása mellett méhlegelőként is nagyon fontosak. Június és július folyamán virágzanak, általában három hétig. A méhek a gesztenye virágporát a kaptárakba viszik, ahol azt táplálékként hasznosítják, amikor az év folyamán később már nem találnak méhlegelőt.

A Szlovéniában őshonos fajnak számító krajnai méh (Apis mellifera carnica) az évezredek folyamán különösen jól alkalmazkodott a Szlovéniára jellemző éghajlati és méhlegelési körülményekhez. Szlovénia az Európai Unió egyetlen olyan tagállama, amely csatlakozási szerződése keretében nyilatkozatot tett arról, hogy a krajnai méh őshonos genetikai anyagként történő megőrzése céljából szándékában áll továbbra is alkalmazni valamennyi megfelelő intézkedést, ami ahhoz szükséges, hogy biztosítsa ennek az őshonos méhfajnak a megőrzését a Szlovén Köztársaság területén.

A szlovén méhészet történetéről jobbára a 18. századtól állnak rendelkezésre információk. Az említett időszakban különösen három fontos személyiség – Anton Janša, Peter Pavel Glavar és Janez Anton Scopoli – hagyott nyomot maga után a szlovén méhészetben.

Anton Janša (1734–1773) a korszerű méhészet megteremtőjeként ismert. Két fontos könyvet írt német nyelven: Abhandlung von Schwärmen der Bienen (Értekezés a méhrajzásról) (1771) és Vollständige Lehre von der Bienenzucht (Összefoglaló útmutató a méhészetről) (1775). Ő volt az első méhészettanár, aki császári kinevezés alapján Ausztria legnagyobb részén tevékenykedett. A bécsi méhésziskolában ő oktatta először a méhek legelőre vándoroltatásának a technikáját, amelynek segítségével nagyobb mennyiségű méz állítható elő. Peter Pavel Glavar (1721–1784) állapította meg elsőként, hogy a fiatal méhkirálynők több – nem csupán egy – herével párzanak, és először Janez Anton Scopoli (1723–1788) tette ismertté ezt a felfedezést méhészkörökben. 1763-ban illusztrált cikket is közölt a méhekről Entomologia Carniolica című, latin nyelvű monográfiájában, amely Bécsben jelent meg. A későbbiekben Anton Žnideršič (1874–1947) ötvözte a külföldi méhészeti szakértők és gyakorló méhészek – különösen Alberti, Gerstung és Preuss – tapasztalatait a sajátjával, és alkotta meg az AŽ-kaptárat (Alberti–Žnideršič-féle kaptár), amelyet Szlovéniában a méhészek legnagyobb része a mai napig használ.

A méhek különböző helyekre történő vándoroltatásának a hagyományát Szlovéniában a mai napig őrzik. Azok a méhészek, akik legelőre vándoroltatják a méheket, általában több mézet tudnak előállítani, és egyúttal az általuk előállított méz fajtagazdagsága is nagyobb.

A szlovén méhészek már korán szövetségekbe tömörültek; az első méhészegyesületet Rodine pri Žirovniciben alapították 1781-ben, és ez volt az előfutára az ezt követően létrehozott méhészszövetségeknek. Ljubljanában 1898-ban hozták létre a Szlovén Méhészek Központi Szövetségét Kranjska (Krajna), Štajerska (Stájerország), Koroška (Karintia) és Primorska összefogására, és a szövetség Slovenski čebelar címmel azon nyomban folyóirat kiadását is megkezdte. A folyóirat a mai napig létezik.

A szövetségek mindig is feladatuknak tartották a méhészek képzését és a bevált méhészeti gyakorlat terjesztését, mivel a méhészek csak a sajátos előállítási eljárásokkal tudják biztosítani a „Slovenski med” egyedi jellemzőit. A szlovén méhészek így halmozták fel azt a szakmai tudást és gyakorlati tapasztalatot, amelynek segítségével a „Slovenski med” kiváló minősége biztosítható.

5.2. A termék sajátosságai

A „Slovenski med” egyedi jellege azoknak a virágporoknak köszönhető, amelyek a „Slovenski med” előállítási területén jellemző növényvilágot tükrözik, ideértve a szelídgesztenye (Castanea sativa) virágporát is, amely a „Slovenski med” legtöbb mintájában jelen van. Ezek a jellegzetességek különböztetik meg a „Slovenski med” mézet a Szlovénián kívül előállított egyéb mézektől.

A „Slovenski med” valamennyi mintájának több mint a fele a következők virágporát is tartalmazta: Trifolium repens, Acer sp., Plantago sp., Fraxinus ornus, Salix sp., Tilia sp., a Poaceae családhoz tartozó növényfajok, Filipendula sp., illetve az Asteraceae és az Apiaceae családhoz tartozó növényfajok.

A „Slovenski med” mézre jellemző ezenkívül az alacsony víztartalom és az alacsony HMF-tartalom is. A „Slovenski med” víztartalma kevesebb mint 18,6 %, HMF-tartalma pedig kevesebb mint 15 mg/kg, és ebből fakad a méz sajátos jellege. Ez a két minőségi paraméter világosan megkülönbözteti a „Slovenski med” mézet a Szlovénián kívül előállított egyéb mézektől.

Szlovénia a krajnai méh származási helye, így a „Slovenski med” egyik jellemzője, hogy teljes egészében olyan területről származik, ahol a méhészetben kizárólag krajnai méhet használnak.

Szlovéniában a méhtartás és a kiváló minőségű méz előállítása gazdag hagyományokkal rendelkezik, amint az az 5.1. pontból megállapítható. Szlovéniában a sikeres méhészet alapjául mindig is a méhek alapos ismerete és a kreatív méhészeti technikák szolgáltak. Elengedhetetlenül fontosak továbbá a rendelkezésre álló méhlegelők, amelyeket Szlovéniában a növényvilág sokféleségéből adódóan nagy változatosság jellemez. A méhtartás és a méztermelés sok év alatt felhalmozott tapasztalata nemzedékről nemzedékre száll.

Mivel a szelídgesztenye (Castanea sativa) Szlovéniában rendkívül elterjedt, a „Slovenski med” legtöbb mintájában jelen van a szelídgesztenye virágpora. A méhészek a szlovéniai méhlegelők sokféleségének kiaknázása céljából szerte az országban vándoroltatják méheiket, és ez még inkább megnöveli annak a valószínűségét, hogy a méz szelídgesztenye-virágport tartalmaz.

A krajnai méh (Apis mellifera carnica), amelyet August Pollmann nevezett el 1879-ben, az évezredek folyamán különösen jól alkalmazkodott a Szlovéniára jellemző éghajlati és méhlegelési körülményekhez. A krajnai méh őshonos Szlovéniában, és az állattenyésztési törvény (A Szlovén Köztársaság Hivatalos Közlönye, 18/02. szám) értelmében védelem alatt áll; a törvény 68. cikke őshonos fajtaként határozza meg a krajnai méhet, 70. cikkében pedig különleges védelmet rendel el ezen őshonos fajta számára. A krajnai méh kiváló jellemzői és a mérsékelt övi éghajlati viszonyokhoz való alkalmazkodása folytán igen keresett árucikk. Más országokban a krajnai méh mellett más méhfajták is léteznek, azonban Szlovénia az egyetlen ország, ahol a méhészet kizárólag a krajnai méhet hasznosítja.

A „Slovenski med” előállítására vonatkozó korlátozások egyúttal annak egyedi tulajdonságait is biztosítják. A méhészek hozzáértése abban is megmutatkozik, hogy meg tudják állapítani, melyik időpont a legalkalmasabb a méz kinyerésére, ugyanis a nemzedékről nemzedékre szálló gyakorlati tudás és tapasztalat alapján a méhészek akkor nyerik ki a mézet, amikor víztartalma 18,6 %-nál kisebb.

A fogyasztók mindig is nagyra becsülték a Szlovéniában előállított mézet, mivel az ismert forrásból származó, kiváló minőségű élelmiszerek közé tartozik. A szlovén méhészek pontosan azért vezették be 1999-ben a méztermelés ellenőrzését, hogy a fogyasztók számára kiváló minőségű mézet biztosíthassanak. Ehhez komoly tapasztalat szükséges a méhészek részéről, mivel a méztermelés során nagyon fontos szerepet játszanak a méz kiváló minőségének biztosításában, és a méz minőségére kedvezőtlen hatást gyakorol, ha a munkát nem megfelelően végzik.

A „Slovenski med” elismertsége és jó hírneve annak köszönhető, hogy jelen van különféle nemzetközi és nemzeti kongresszusokon, kiállításokon, vásárokon, méhészeti napokon és gyermekeknek szóló rendezvényeken, továbbá hogy televízió- és rádióadásokban is feltűnik, végül, de nem utolsósorban pedig annak, hogy különféle cikkekben is megemlítik; megjelent például a Ruralia Gorizián, az Olaszországban 2002-ben három ország (Szlovénia, Olaszország és Ausztria) által szervezett kongresszuson, az Apimondián, a legnagyobb nemzetközi méhészeti eseményen (Ljubljana, 2003) és a Khániában megrendezett, mézharmatmézzel foglalkozó nemzetközi kongresszuson (Kréta, 2009), továbbá az Apimedica & Apiquality fórumon (Szlovénia, 2010) stb.

A világszínvonalú „Slovenski med” kiváló minőségét tanúsítják a különféle világszintű, nemzetközi és nemzeti versenyeken kapott díjak, például két érem és számtalan aranyérem az Apimedica & Apiquality méhészeti világversenyen. A „Slovenski med” egyik legutóbbi elismerése az olaszországi BiolMiel 2011 nemzetközi biomézversenyen kapott díj volt, ahol az akác- és az erdei méz aranyérmet kapott, a gesztenyeméz pedig 170 mézfajtából megosztott negyedik helyezést ért el.

Hivatkozás a termékleírás közzétételére

(510/2006/EK rendelet 5. cikk (7) bekezdés (3))

http://www.mko.gov.si/fileadmin/mko.gov.si/pageuploads/podrocja/Varna_in_kakovostna_hrana_in_krma/zasciteni_kmetijski_pridelki/Specifikacije/SLOVENSKI_MED.pdf

(1) HL L 343., 2012.12.14., 1. o.

(2) HL L 93., 2006.3.31., 12. o. A rendeletet felváltotta az 1151/2012/EU.

(3) L. 2. lábjegyzet.

		ISSN 1977-0979 doi:10.3000/19770979.C_2013.157.hun
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		C 157

Magyar nyelvű kiadás	Tájékoztatások és közlemények	56. évfolyam 2013. június 4.

Közleményszám	Tartalom	Oldal
	II Közlemények
	AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL, SZERVEITŐL, HIVATALAITÓL ÉS ÜGYNÖKSÉGEITŐL SZÁRMAZÓ KÖZLEMÉNYEK
	Európai Bizottság
2013/C 157/01	Bejelentett összefonódás engedélyezése (Ügyszám COMP/M.6898 – RAG Stiftung/Evonik Industries) ( 1 )	1

	IV Tájékoztatások
	AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL, SZERVEITŐL, HIVATALAITÓL ÉS ÜGYNÖKSÉGEITŐL SZÁRMAZÓ TÁJÉKOZTATÁSOK
	Európai Bizottság
2013/C 157/02	Az Európai Központi Bank által a főbb pénzügyi operációknál alkalmazott kamatláb: 0,50 % 2013. június 1. – Euro-átváltási árfolyamok	2

	V Hirdetmények
	A VERSENYPOLITIKA VÉGREHAJTÁSÁRA VONATKOZÓ ELJÁRÁSOK
	Európai Bizottság
2013/C 157/03	Összefonódás előzetes bejelentése (Ügyszám COMP/M.6942 – PAI Partners/R&R) – Egyszerűsített eljárás alá vont ügy ( 1 )	3

	EGYÉB JOGI AKTUSOK
	Európai Bizottság
2013/C 157/04	Módosítás iránti kérelem közzététele a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszereiről szóló 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 50. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján	4

2013/C 157/05	Kérelem közzététele a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszereiről szóló 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 50. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján	12

	Pénznem	Átváltási árfolyam
USD	USA dollár	1,3008
JPY	Japán yen	130,37
DKK	Dán korona	7,4542
GBP	Angol font	0,85180
SEK	Svéd korona	8,5723
CHF	Svájci frank	1,2456
ISK	Izlandi korona
NOK	Norvég korona	7,5970
BGN	Bulgár leva	1,9558
CZK	Cseh korona	25,753
HUF	Magyar forint	295,40
LTL	Litván litász/lita	3,4528
LVL	Lett lats	0,7015
PLN	Lengyel zloty	4,2666
RON	Román lej	4,4080
TRY	Török líra	2,4605
AUD	Ausztrál dollár	1,3457
CAD	Kanadai dollár	1,3455
HKD	Hongkongi dollár	10,0989
NZD	Új-zélandi dollár	1,6268
SGD	Szingapúri dollár	1,6367
KRW	Dél-Koreai won	1 467,09
ZAR	Dél-Afrikai rand	12,9658
CNY	Kínai renminbi	7,9761
HRK	Horvát kuna	7,5415
IDR	Indonéz rúpia	12 753,98
MYR	Maláj ringgit	4,0312
PHP	Fülöp-szigeteki peso	54,709
RUB	Orosz rubel	41,5710
THB	Thaiföldi baht	39,622
BRL	Brazil real	2,7752
MXN	Mexikói peso	16,5982
INR	Indiai rúpia	73,8140


	(1) EGT-vonatkozású szöveg