AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL, SZERVEITŐL, HIVATALAITÓL ÉS ÜGYNÖKSÉGEITŐL SZÁRMAZÓ TÁJÉKOZTATÁSOK

4.5.2013

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 128/1

A Bizottság közleménye a nyomástartó berendezésekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1997. május 29-i 97/23/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv végrehajtása keretében

(EGT-vonatkozású szöveg)

(Az uniós harmonizációs jogszabályok értelmében összehangolt szabványok címeinek és hivatkozásainak közzététele)

2013/C 128/01

Az alábbi jegyzék a nyomástartó berendezésekre vonatkozó harmonizált szabványokat, valamint a nyomástartó berendezések gyártásához használt anyagokra vonatkozó, harmonizált támogató szabványokat illetően tartalmaz hivatkozásokat. Az anyagokra vonatkozó harmonizált támogató szabványok esetében az alapvető biztonsági követelményeknek való megfelelés vélelme a szabvány szerinti anyagok műszaki adataira korlátozódik és nem tételezik fel az anyag megfelelőségét a berendezés valamely különleges egységének vonatkozásában. Következésképpen az anyagra vonatkozó szabványban meghatározott műszaki adatokat meg kell vizsgálni a berendezés különleges egységére vonatkozó tervezési követelmények tekintetében annak ellenőrzése céljából, hogy teljesülnek-e a a nyomástartó berendezésekről szóló irányelvben foglalt alapvető biztonsági követelmények.

ESzSz (1)	Az összehangolt szabvány hivatkozása és címe (és referenciadokumentum)	A helyettesített szabvány hivatkozása	A helyettesített szabvány megfelelőségére vonatkozó vélelem megszűnésének időpontja 1. megjegyzés
(1)	(2)	(3)	(4)
CEN	EN 3-8:2006 Hordozható tűzoltó készülékek. 8. rész: Legfeljebb 30 bar megengedhető nyomású tűzoltó készülékek kialakítása, nyomásállósága és mechanikai vizsgálatai
CEN	EN 3-8:2006/AC:2007
CEN	EN 19:2002 Ipari csőszerelvények. Fémszerelvények megjelölése
CEN	EN 267:2009+A1:2011 Automata blokkégők folyékony tüzelőanyagokhoz	EN 267:2009 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2012.8.3.)
CEN	EN 287-1:2011 Hegesztők minősítése. Ömlesztőhegesztés. 1. rész: Acélok	EN 287-1:2004 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2012.8.3.)
CEN	EN 334:2005+A1:2009 Gáznyomás-szabályozók 100 bar bemenőoldali nyomásig	EN 334:2005 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2009.7.31.)
CEN	EN 378-2:2008+A2:2012 Hűtőrendszerek és hőszivattyúk. Biztonsági és környezetvédelmi követelmények. 2. rész: Tervezés, gyártás, vizsgálat, megjelölés és dokumentáció	EN 378-2:2008+A1:2009 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2012.11.30.)
CEN	EN 593:2009+A1:2011 Ipari csőszerelvények. Fém pillangószelepek	EN 593:2009 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2011.9.30.)
CEN	EN 676:2003+A2:2008 Ventilátoros, automatikus égők gáz-halmazállapotú tüzelőanyagokhoz
CEN	EN 676:2003+A2:2008/AC:2008
CEN	EN 764-5:2002 Nyomástartó berendezések. 5. rész: Anyagok dokumentálásának megfeleltetése és ellenőrzése
CEN	EN 764-7:2002 Nyomástartó berendezések. 7. rész: Nem fűtött nyomástartó berendezések biztonsági rendszerei
CEN	EN 764-7:2002/AC:2006
CEN	EN 1057:2006+A1:2010 Réz és rézötvözetek. Varrat nélküli, kör szelvényű rézcsövek vízhez és gázhoz, egészségügyi és fűtési alkalmazásra	EN 1057:2006 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2010.8.31.)
CEN	EN 1092-1:2007 Karimák és kötéseik. Kör alakú, PN-jelölésű karimák csővezetékekhez, csővezetéki szerelvényekhez, csőidomokhoz és tartozékokhoz. 1. rész: Acélkarimák
CEN	EN 1092-3:2003 Karimák és kötéseik. Kör alakú, PN-jelölésű karimák csővezetékekhez, csővezetéki szerelvényekhez, csőidomokhoz és tartozékokhoz. 3. rész: Ötvözött rézkarimák
CEN	EN 1092-3:2003/AC:2007
CEN	EN 1092-4:2002 Karimák és kötéseik. Kör alakú, PN-jelölésű karimák csővezetékekhez, csővezetéki szerelvényekhez, csőidomokhoz és tartozékokhoz. 4. rész: Ötvözött alumíniumkarimák
CEN	EN 1171:2002 Ipari csőszerelvények. Öntöttvas tolózárak
CEN	EN 1252-1:1998 Kriogén tartályok. Alapanyagok. 1. rész: Szívóssági követelmények -80 °C-nál kisebb hőmérsékletekhez
CEN	EN 1252-1:1998/AC:1998
CEN	EN 1252-2:2001 Kriogén tartályok. Alapanyagok. 2. rész: Szívóssági követelmények –80 °C és –20 °C hőmérséklet között
CEN	EN 1349:2009 Ipari folyamatszabályozó szelepek	EN 1349:2000 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2010.5.31.)
CEN	EN 1515-4:2009 Karimák és kötéseik. Csavarkötések. 4. rész: A 97/23/EK nyomástartó berendezések irányelv alá tartozó berendezések csavarkötéseinek kiválasztása
CEN	EN 1562:2012 Öntészet. Tempervas	EN 1562:1997 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2012.9.30.)
CEN	EN 1563:2011 Öntészet. Gömbgrafitos öntöttvas	EN 1563:1997 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2012.8.3.)
CEN	EN 1564:2011 Öntészet. Auszferrites gömbgrafitos öntöttvas	EN 1564:1997 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2012.8.3.)
CEN	EN 1591-1:2001+A1:2009 Karimák és kötéseik. Kör alakú, tömítéssel szerelt karimás kötések tervezési szabályai. 1. rész: Számítási módszer	EN 1591-1:2001 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2009.9.30.)
CEN	EN 1591-1:2001+A1:2009/AC:2011
CEN	EN 1626:2008 Kriogén tartályok. Szelepek kriogén üzemhez	EN 1626:1999 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2009.5.31.)
CEN	EN 1653:1997 Réz és rézötvözetek. Finom- és durvalemez kazánokhoz, nyomástartó berendezésekhez és melegvíz-tároló egységekhez
CEN	EN 1653:1997/A1:2000	3. megjegyzés	Az időpont lejárt (2001.2.28.)
CEN	EN 1759-3:2003 Karimák és kötéseik. Osztály szerinti jelölésű, kör alakú karimák csővezetékekhez, csővezetéki szerelvényekhez, csőidomokhoz és tartozékokhoz. 3. rész: Ötvözött rézkarimák
CEN	EN 1759-3:2003/AC:2004
CEN	EN 1759-4:2003 Karimák és kötéseik. Osztály szerinti jelölésű, kör alakú karimák csővezetékekhez, csővezetéki szerelvényekhez, csőidomokhoz és tartozékokhoz. 4. rész: Ötvözött alumíniumkarimák
CEN	EN 1797:2001 Kriogén tartályok. Gáz és szerkezeti anyag összeférhetősége	EN 1797-1:1998 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2002.1.31.)
CEN	EN 1866:2005 Szállítható tűzoltó készülékek
CEN	EN 1983:2006 Ipari csőszerelvények. Acél golyóscsapok
CEN	EN 1984:2010 Ipari csőszerelvények. Acél tolózárak	EN 1984:2000 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2012.8.3.)
CEN	EN ISO 4126-1:2004 A megengedettnél nagyobb nyomás ellen védő eszközök. 1. rész: Biztonsági szerelvények (ISO 4126-1:2004)
CEN	EN ISO 4126-1:2004/AC:2006
CEN	EN ISO 4126-3:2006 A megengedettnél nagyobb nyomás ellen védő eszközök. 3. rész: Biztonsági szerelvények és hasadótárcsás biztonsági szerkezetek kombinációja (ISO 4126-3:2006)
CEN	EN ISO 4126-4:2004 A megengedettnél nagyobb nyomás ellen védő eszközök. 4. rész: Önműködő biztonsági szerelvények (ISO 4126-4:2004)
CEN	EN ISO 4126-5:2004 A megengedettnél nagyobb nyomás ellen védő eszközök. 5. rész: Szabályozott, biztonsági lefúvató rendszerek (CSPRS) (ISO 4126-5:2004)
CEN	EN ISO 4126-5:2004/AC:2008
CEN	EN ISO 9606-2:2004 Hegesztők minősítése. Ömlesztőhegesztés. 2. rész: Alumínium és alumíniumötvözetek (ISO 9606-2:2004)
CEN	EN ISO 9606-3:1999 Hegesztők minősítése. Ömlesztőhegesztés. 3. rész: Réz és rézötvözetek (ISO 9606-3:1999)
CEN	EN ISO 9606-4:1999 Hegesztők minősítése. Ömlesztőhegesztés. 4. rész: Nikkel és nikkelötvözetek (ISO 9606-4:1999)
CEN	EN ISO 9606-5:2000 Hegesztők minősítése. Ömlesztőhegesztés. 5. rész: Titán és titánötvözetek, cirkónium és cirkóniumötvözetek (ISO 9606-5:2000)
CEN	EN ISO 9712:2012 Roncsolásmentes vizsgálatok. Roncsolásmentes vizsgálatot végző személyzet minősítése és tanúsítása (ISO 9712:2012)	EN 473:2008 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2012.12.31.)
CEN	EN 10028-1:2007+A1:2009 Lapos acéltermékek nyomástartó berendezésekhez. 1. rész: Általános követelmények	EN 10028-1:2007 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2009.10.31.)
CEN	EN 10028-1:2007+A1:2009/AC:2009
CEN	EN 10028-2:2009 Lapos acéltermékek nyomástartó berendezésekhez. 2. rész: Ötvözetlen és ötvözött acélok növelt hőmérsékleten előírt tulajdonságokkal	EN 10028-2:2003 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2009.12.31.)
CEN	EN 10028-3:2009 Lapos acéltermékek nyomástartó berendezésekhez. 3. rész: Hegeszthető, finomszemcsés, normalizált acélok	EN 10028-3:2003 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2009.12.31.)
CEN	EN 10028-4:2009 Lapos acéltermékek nyomástartó berendezésekhez. 4. rész: Hidegszívós nikkelötvözésű acélok	EN 10028-4:2003 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2009.12.31.)
CEN	EN 10028-5:2009 Lapos acéltermékek nyomástartó berendezésekhez. 5. rész: Hegeszthető, finomszemcsés, termomechanikusan hengerelt acélok	EN 10028-5:2003 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2009.12.31.)
CEN	EN 10028-6:2009 Lapos acéltermékek nyomástartó berendezésekhez. 6. rész: Hegeszthető, finomszemcsés, nemesített acélok	EN 10028-6:2003 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2009.12.31.)
CEN	EN 10028-7:2007 Lapos acéltermékek nyomástartó berendezésekhez. 7. rész: Korrózióálló acélok	EN 10028-7:2000 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2008.6.30.)
CEN	EN 10204:2004 Fémtermékek. A vizsgálati bizonylatok típusai
CEN	EN 10213:2007 Nyomástartó acélöntvények	EN 10213-3:1995 EN 10213-4:1995 EN 10213-2:1995 EN 10213-1:1995 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2008.5.31.)
CEN	EN 10213:2007/AC:2008
CEN	EN 10216-1:2002 Varrat nélküli acélcsövek nyomástartó berendezésekhez. Műszaki szállítási feltételek. 1. rész: Szobahőmérsékleten szavatolt tulajdonságú, ötvözetlen acélcsövek
CEN	EN 10216-1:2002/A1:2004	3. megjegyzés	Az időpont lejárt (2004.9.30.)
CEN	EN 10216-2:2002+A2:2007 Varrat nélküli acélcsövek nyomástartó berendezésekhez. Műszaki szállítási feltételek. 2. rész: Növelt hőmérsékleten szavatolt tulajdonságú, ötvözetlen és ötvözött acélcsövek	EN 10216-2:2002 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2008.2.29.)
CEN	EN 10216-3:2002 Varrat nélküli acélcsövek nyomástartó berendezésekhez. Műszaki szállítási feltételek. 3. rész: Ötvözött, finom szemcsés acélcsövek
CEN	EN 10216-3:2002/A1:2004	3. megjegyzés	Az időpont lejárt (2004.9.30.)
CEN	EN 10216-4:2002 Varrat nélküli acélcsövek nyomástartó berendezésekhez. Műszaki szállítási feltételek. 4. rész: Kis hőmérsékleten szavatolt tulajdonságú, ötvözetlen és ötvözött acélcsövek
CEN	EN 10216-4:2002/A1:2004	3. megjegyzés	Az időpont lejárt (2004.9.30.)
CEN	EN 10216-5:2004 Varrat nélküli acélcsövek nyomástartó berendezésekhez. Műszaki szállítási feltételek. 5. rész: Korrózióálló acélcsövek
CEN	EN 10216-5:2004/AC:2008
CEN	EN 10217-1:2002 Hegesztett acélcsövek nyomástartó berendezésekhez. Műszaki szállítási feltételek. 1. rész: Szobahőmérsékleten szavatolt tulajdonságú ötvözetlen acélcsövek
CEN	EN 10217-1:2002/A1:2005	3. megjegyzés	Az időpont lejárt (2005.7.31.)
CEN	EN 10217-2:2002 Hegesztett acélcsövek nyomástartó berendezésekhez. Műszaki szállítási feltételek. 2. rész: Növelt hőmérsékleten szavatolt tulajdonságú, villamos hegesztéssel készült, ötvözetlen és ötvözött acélcsövek
CEN	EN 10217-2:2002/A1:2005	3. megjegyzés	Az időpont lejárt (2005.7.31.)
CEN	EN 10217-3:2002 Hegesztett acélcsövek nyomástartó berendezésekhez. Műszaki szállítási feltételek. 3. rész: Ötvözött, finom szemcsés acélcsövek
CEN	EN 10217-3:2002/A1:2005	3. megjegyzés	Az időpont lejárt (2005.7.31.)
CEN	EN 10217-4:2002 Hegesztett acélcsövek nyomástartó berendezésekhez. Műszaki szállítási feltételek. 4. rész: Kis hőmérsékleten szavatolt tulajdonságú, villamos hegesztéssel készült, ötvözetlen acélcsövek
CEN	EN 10217-4:2002/A1:2005	3. megjegyzés	Az időpont lejárt (2005.7.31.)
CEN	EN 10217-5:2002 Hegesztett acélcsövek nyomástartó berendezésekhez. Műszaki szállítási feltételek. 5. rész: Növelt hőmérsékleten szavatolt tulajdonságú, fedett ívű hegesztéssel készült, ötvözetlen és ötvözött acélcsövek
CEN	EN 10217-5:2002/A1:2005	3. megjegyzés	Az időpont lejárt (2005.7.31.)
CEN	EN 10217-6:2002 Hegesztett acélcsövek nyomástartó berendezésekhez. Műszaki szállítási feltételek. 6. rész: Kis hőmérsékleten szavatolt tulajdonságú, fedett ívű hegesztéssel készült, ötvözetlen acélcsövek
CEN	EN 10217-6:2002/A1:2005	3. megjegyzés	Az időpont lejárt (2005.7.31.)
CEN	EN 10217-7:2005 Hegesztett acélcsövek nyomástartó berendezésekhez. Műszaki szállítási feltételek. 7. rész: Korrózióálló acélcső
CEN	EN 10222-1:1998 Kovácsolt acél nyomástartó berendezésekhez. 1. rész: Szabadon alakított kovácsdarabok általános követelményei
CEN	EN 10222-1:1998/A1:2002	3. megjegyzés	Az időpont lejárt (2002.10.31.)
CEN	EN 10222-2:1999 Kovácsolt acél nyomástartó berendezésekhez. 2. rész: Melegszilárd ferrites és martenzites acélok
CEN	EN 10222-2:1999/AC:2000
CEN	EN 10222-3:1998 Kovácsolt acél nyomástartó berendezésekhez. 3. rész: Hidegszívós, nikkellel ötvözött acélok
CEN	EN 10222-4:1998 Kovácsolt acél nyomástartó berendezésekhez. 4. rész: Nagy folyáshatárú, hegeszthető, finom szemcsés acélok
CEN	EN 10222-4:1998/A1:2001	3. megjegyzés	Az időpont lejárt (2002.1.31.)
CEN	EN 10222-5:1999 Kovácsolt acél nyomástartó berendezésekhez. 5. rész: Martenzites, ausztenites és ausztenites-ferrites korrózióálló acélok
CEN	EN 10222-5:1999/AC:2000
CEN	EN 10253-2:2007 Tompavarratos csőszerelvények. 2. rész: Tételesen ellenőrzött, ötvözetlen és ferrites, ötvözött acélok
CEN	EN 10253-4:2008 Tompavarratos csőszerelvények. 4. rész: Tételesen ellenőrzött, alakított ausztenites és ausztenites-ferrites (duplex) korrózióálló acélok
CEN	EN 10253-4:2008/AC:2009
CEN	EN 10269:1999 Melegszilárd és/vagy hidegszívós acélok és nikkelötvözetek kötőelemekhez
	EN 10269:1999/A1:2006	3. megjegyzés	Az időpont lejárt (2006.10.31.)
	EN 10269:1999/A1:2006/AC:2008
CEN	EN 10272:2007 Korrózióálló acélrudak nyomástartó berendezésekhez	EN 10272:2000 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2008.4.30.)
CEN	EN 10273:2007 Melegszilárd, hegeszthető acélból melegen hengerelt rudak nyomástartó berendezésekhez	EN 10273:2000 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2008.6.30.)
CEN	EN 10305-4:2011 Nagy méretpontosságú acélcsövek. Műszaki szállítási feltételek. 4. rész: Hidraulikus és pneumatikus rendszerek varrat nélküli, hidegen húzott csövei	EN 10305-4:2003 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2012.8.3.)
CEN	EN 10305-6:2005 Nagy méretpontosságú acélcsövek. Műszaki szállítási feltételek. 6. rész: Hidraulikus és pneumatikus rendszerek hegesztett, hidegen húzott csövei
CEN	EN ISO 10931:2005 Műanyag csővezetékrendszerek ipari alkalmazásokhoz. Poli (vinilidén-fluorid) (PVDF). Az alkotóelemek és a rendszer műszaki követelményei (ISO 10931:2005)
CEN	EN 12178:2003 Hűtőrendszerek és hőszivattyúk. Folyadékszintjelző készülékek. Követelmények, vizsgálat és megjelölés
CEN	EN 12263:1998 Hűtőberendezések és hőszivattyúk. Biztonsági kapcsolókészülékek nyomáshatároláshoz. Követelmények és vizsgálatok
CEN	EN 12266-1:2012 Ipari csőszerelvények. Fém csőszerelvények vizsgálata. 1. rész: Nyomáspróbák, vizsgálati eljárások és átvételi feltételek. Kötelező előírások	EN 12266-1:2003 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2012.10.31.)
CEN	EN 12284:2003 Hűtőrendszerek és hőszivattyúk. Szelepek. Követelmények, vizsgálat és megjelölés
CEN	EN 12288:2010 Ipari csőszerelvények. Rézötvözet tolózárak	EN 12288:2003 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2012.8.3.)
CEN	EN 12334:2001 Ipari csőszerelvények. Öntöttvas visszacsapó szelepek
	EN 12334:2001/A1:2004	3. megjegyzés	Az időpont lejárt (2005.2.28.)
	EN 12334:2001/AC:2002
CEN	EN 12392:2000 Alumínium és alumíniumötvözetek. Alakított termékek. Nyomástartó berendezések gyártására szánt termékek külön követelményei
CEN	EN 12420:1999 Réz és rézötvözetek. Kovácsdarabok
CEN	EN 12434:2000 Kriogén tartályok. Hajlékony kriogén tömlők
CEN	EN 12434:2000/AC:2001
CEN	EN 12451:2012 Réz és rézötvözetek. Varrat nélküli, kör szelvényű csövek hőcserélőkhöz	EN 12451:1999 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2012.11.30.)
CEN	EN 12452:2012 Réz és rézötvözetek. Varrat nélküli, hengerelt, bordás csövek hőcserélőkhöz	EN 12452:1999 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2012.11.30.)
CEN	EN 12516-1:2005 Ipari csőszerelvények. Szerelvényházak szilárdsága. 1. rész: Acél szerelvényházak tabulálási módszere
CEN	EN 12516-1:2005/AC:2007
CEN	EN 12516-2:2004 Csőszerelvények. Szerelvényházak szilárdsága. 2. rész: Acél szerelvényházak számítási módszere
CEN	EN 12516-3:2002 Csőszerelvények. Szerelvényházak szilárdsága. 3. rész: Tapasztalati módszer
CEN	EN 12516-3:2002/AC:2003
CEN	EN 12516-4:2008 Ipari csőszerelvények. Szerelvényházak szilárdsága. 4. rész: Acéltól eltérő fémből gyártott szerelvényházak számítási módszere
CEN	EN 12542:2010 LPG-berendezések és -tartozékok. Sorozatgyártású, legfeljebb 13 m3Ą űrtartalmú, helyhez kötött, hengeres, hegesztett acéltartály cseppfolyósított szénhidrogéngázok (LPG) tárolására. Tervezés és gyártás	EN 12542:2002 EN 14075:2002 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2012.8.3.)
CEN	EN 12735-1:2010 Réz és rézötvözetek. Hűtők és légkondicionálók varratmentes rézcsövei. 1. rész: A csőhálózatok csövei	EN 12735-1:2001 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2012.8.3.)
CEN	EN 12735-2:2010 Réz és rézötvözetek. Hűtők és légkondicionálók varratmentes rézcsövei. 2. rész: A berendezés csövei	EN 12735-2:2001 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2012.8.3.)
CEN	EN 12778:2002 Konyhaeszközök. Háztartási kukta
	EN 12778:2002/A1:2005	3. megjegyzés	Az időpont lejárt (2005.12.31.)
	EN 12778:2002/AC:2003
CEN	EN 12952-1:2001 Vízcsöves kazánok és segédberendezéseik. 1. rész: Általános követelmények
CEN	EN 12952-2:2011 Vízcsöves kazánok és segédberendezéseik. 2. rész: Kazánok és segédberendezéseik nyomással terhelt részeinek szerkezeti anyagai	EN 12952-2:2001 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2012.8.3.)
CEN	EN 12952-3:2011 Vízcsöves kazánok és segédberendezéseik. 3. rész: Nyomással terhelt részek tervezése és számítása	EN 12952-3:2001 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2012.8.3.)
CEN	EN 12952-5:2011 Vízcsöves kazánok és segédberendezéseik. 5. rész: A kazán nyomással terhelt részeinek gyártása	EN 12952-5:2001 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2012.8.3.)
CEN	EN 12952-6:2011 Vízcsöves kazánok és segédberendezéseik. 6. rész: A kazán nyomással terhelt részei gyártásának, dokumentációjának és megjelölésének ellenőrzése	EN 12952-6:2002 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2012.8.3.)
CEN	EN 12952-7:2012 Vízcsöves kazánok és segédberendezéseik. 7. rész: Kazánberendezések követelményei	EN 12952-7:2002 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2013.4.30.)
CEN	EN 12952-8:2002 Vízcsöves kazánok és segédberendezéseik. 8. rész: Kazánok gáz- és folyékony halmazállapotú tüzelőanyagot eltüzelő berendezéseinek követelményei
CEN	EN 12952-9:2002 Vízcsöves kazánok és segédberendezéseik. 9. rész: Kazánok szilárd, porlasztott tüzelőanyagú tüzelőberendezéseinek követelményei
CEN	EN 12952-10:2002 Vízcsöves kazánok és segédberendezéseik. 10. rész: A megengedettnél nagyobb nyomás ellen védő eszközök követelményei
CEN	EN 12952-11:2007 Vízcsöves kazánok és segédberendezéseik. 11. rész: A kazánok és tartozékaik határolóberendezéseinek követelményei
CEN	EN 12952-14:2004 Vízcsöves kazánok és segédberendezéseik. 14. rész: Nyomás alatt cseppfolyósított ammóniát és ammónia vizes oldatát használó, a füstgázt nitrogén-oxidoktól mentesítő (DENOX-) rendszerek követelményei
CEN	EN 12952-16:2002 Vízcsöves kazánok és segédberendezéseik. 16. rész: Kazánok szilárd tüzelőanyagú, rostélyos és fluidágyas tüzelőberendezéseinek követelményei
CEN	EN 12952-18:2012 Vízcsöves kazánok és kiegészítő berendezéseik. 18. rész: Használati utasítás
CEN	EN 12953-1:2012 Nagy vízterű kazánok. 1. rész: Általános követelmények	EN 12953-1:2002 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2012.9.30.)
CEN	EN 12953-2:2012 Nagy vízterű kazánok. 2. rész: Kazánok és tartozékaik nyomással terhelt részeinek anyagai	EN 12953-2:2002 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2012.9.30.)
CEN	EN 12953-3:2002 Nagy vízterű kazánok. 3. rész: Nyomással terhelt részek tervezése és számítása
CEN	EN 12953-4:2002 Nagy vízterű kazánok. 4. rész: A kazán nyomással terhelt részeinek gyártása
CEN	EN 12953-5:2002 Nagy vízterű kazánok. 5. rész: Gyártásközi ellenőrzés, dokumentáció és a kazán nyomással terhelt részeinek megjelölése
CEN	EN 12953-6:2011 Nagy vízterű kazánok. 6. rész: Kazánberendezések követelményei	EN 12953-6:2002 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2011.9.9.)
CEN	EN 12953-7:2002 Nagy vízterű kazánok. 7. rész: Kazánok gáz- és folyékony halmazállapotú tüzelőanyagot eltüzelő berendezéseinek követelményei
CEN	EN 12953-8:2001 Nagy vízterű kazánok. 8. rész: A megengedettnél nagyobb nyomás ellen védő eszközök követelményei
CEN	EN 12953-8:2001/AC:2002
CEN	EN 12953-9:2007 Nagy vízterű kazánok. 9. rész: A kazánok és tartozékaik határolóeszközeinek követelményei
CEN	EN 12953-12:2003 Nagy vízterű kazánok. 12. rész: Kazánok szilárd tüzelőanyagú, rostélyos tüzelőberendezéseinek követelményei
CEN	EN 12953-13:2012 Nagy vízterű kazánok. 13. rész: Használati utasítások
CEN	EN 13121-1:2003 Föld feletti GRP-tartályok és -edények. 1. rész: Nyersanyagok. Részletes előírások és átvételi feltételek
CEN	EN 13121-2:2003 Föld feletti GRP-tartályok és -edények. 2. rész: Összetett anyagok. Kémiai ellenálló képesség
CEN	EN 13121-3:2008+A1:2010 Föld feletti GRP-tartályok és -edények. 3. rész: Tervezés és gyártás	EN 13121-3:2008 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2010.8.31.)
CEN	EN 13121-3:2008+A1:2010/AC:2011
CEN	EN 13134:2000 Keményforrasztás. A technológia jóváhagyása
CEN	EN 13136:2001 Hűtőrendszerek és hőszivattyúk. Nyomáslefúvató készülékek és kapcsolódó csővezetékeik. Számítási módszerek
CEN	EN 13136:2001/A1:2005	3. megjegyzés	Az időpont lejárt (2005.12.31.)
CEN	EN 13175:2003+A2:2007 Cseppfolyósított szénhidrogéngázt (LPG-t) tároló tartályok szelepeinek és szerelvényeinek előírásai és vizsgálata	EN 13175:2003 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2007.9.30.)
CEN	EN 13348:2008 Réz és rézötvözetek. Varrat nélküli, kör szelvényű rézcsövek orvosi gázokhoz vagy vákuumhoz	EN 13348:2001 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2009.2.28.)
CEN	EN 13371:2001 Kriogén tartályok. Kriogén üzemű csatlakoztatók töltéshez és lefejtéshez
CEN	EN 13397:2001 Ipari csőszerelvények. Fém membránszelepek
CEN	EN 13445-1:2009 Nem fűtött nyomástartó edények. 1. rész: Általános követelmények	EN 13445-1:2002 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2009.12.31.)
CEN	EN 13445-2:2009 Nem fűtött nyomástartó edények. 2. rész: Szerkezeti anyagok	EN 13445-2:2002 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2009.12.31.)
	EN 13445-2:2009/A1:2012	3. megjegyzés	Az időpont lejárt (2012.12.31.)
	EN 13445-2:2009/A2:2012	3. megjegyzés	Az időpont lejárt (2012.12.31.)
CEN	EN 13445-3:2009 Nem fűtött nyomástartó edények. 3. rész: Tervezés	EN 13445-3:2002 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2009.12.31.)
CEN	EN 13445-3:2009/A1:2012	3. megjegyzés	Az időpont lejárt (2012.12.31.)
CEN	EN 13445-4:2009 Nem fűtött nyomástartó edények. 4. rész: Gyártás	EN 13445-4:2002 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2009.12.31.)
CEN	EN 13445-4:2009/A1:2011	3. megjegyzés	Az időpont lejárt (2012.8.3.)
CEN	EN 13445-5:2009 Nem fűtött nyomástartó edények. 5. rész: Ellenőrzés és vizsgálat	EN 13445-5:2002 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2009.12.31.)
	EN 13445-5:2009/A2:2011	3. megjegyzés	Az időpont lejárt (2012.8.3.)
	EN 13445-5:2009/A3:2011	3. megjegyzés	Az időpont lejárt (2012.8.3.)
	EN 13445-5:2009/A1:2011	3. megjegyzés	Az időpont lejárt (2012.8.3.)
CEN	EN 13445-6:2009 Nem fűtött nyomástartó edények. 6. rész: Gömbgrafitos öntöttvasból kialakított nyomástartó edények és a nyomással terhelt részek tervezési és gyártási követelményei	EN 13445-6:2002 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2009.12.31.)
CEN	EN 13445-8:2009 Nem fűtött nyomástartó edények. 8. rész: Alumíniumból és alumíniumötvözetből készült nyomástartó edények kiegészítő követelményei	EN 13445-8:2006 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2009.12.31.)
CEN	EN 13458-1:2002 Kriogén tartályok. Vákuumszigetelésű, rögzített tartályok. 1. rész: Alapkövetelmények
CEN	EN 13458-2:2002 Kriogén tartályok. Vákuumszigetelésű, rögzített tartályok. 2. rész: Tervezés, gyártás, ellenőrzés és vizsgálat
CEN	EN 13458-2:2002/AC:2006
CEN	EN 13458-3:2003 Kriogén tartályok. Vákuumszigetelésű, rögzített tartályok. 3. rész: Üzemeltetési követelmények
CEN	EN 13458-3:2003/A1:2005	3. megjegyzés	Az időpont lejárt (2005.12.31.)
CEN	EN 13480-1:2012 Fémből készült ipari csővezetékek. 1. rész: Általános követelmények	EN 13480-1:2002 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2012.12.31.)
CEN	EN 13480-2:2012 Fémből készült ipari csővezetékek. 2. rész: Szerkezeti anyagok	EN 13480-2:2002 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2012.12.31.)
CEN	EN 13480-3:2012 Fémből készült ipari csővezetékek. 3. rész: Tervezés és számítás	EN 13480-3:2002 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2012.12.31.)
CEN	EN 13480-4:2012 Fémből készült ipari csővezetékek. 4. rész: Gyártás és szerelés	EN 13480-4:2002 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2012.12.31.)
CEN	EN 13480-5:2012 Fémből készült ipari csővezetékek. 5. rész: Vizsgálatok	EN 13480-5:2002 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2012.12.31.)
CEN	EN 13480-6:2012 Fémből készült ipari csővezetékek. 6. rész: Földbe fektetett csővezetékek kiegészítő követelményei	EN 13480-6:2004 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2012.12.31.)
CEN	EN 13480-8:2012 Fémből készült ipari csővezetékek. 8. rész: Alumínumból és alumínium ötvözetből készült iparicsővzetékek kiegészítő követelményei	EN 13480-8:2007 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2012.12.31.)
CEN	EN ISO 13585:2012 Forrasztás. A forrasztók és a forrasztógép-kezelők minősítése (ISO 13585:2012)	EN 13133:2000 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2012.12.31.)
CEN	EN 13611:2007+A2:2011 Gázégők és gázkészülékek biztonsági, szabályozó- és vezérlőberendezései. Általános követelmények	EN 13611:2007 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2012.8.3.)
CEN	EN 13648-1:2008 Kriogén tartályok. A megengedettnél nagyobb nyomás ellen védő eszközök. 1. rész: Kriogén üzem biztonsági szelepei	EN 13648-1:2002 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2009.5.31.)
CEN	EN 13648-2:2002 Kriogén tartályok. A megengedettnél nagyobb nyomás ellen védő eszközök. 2. rész: Kriogén üzem hasadótárcsás védőeszközei
CEN	EN 13648-3:2002 Kriogén tartályok. A megengedettnél nagyobb nyomás ellen védő biztonsági eszközök. 3. rész: A lefúvatási követelmények meghatározása. Teljesítmény és méretezés
CEN	EN 13709:2010 Ipari csőszerelvények. Acél gömbházas elzárószelepek és elzárható visszacsapó szelepek	EN 13709:2002 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2012.8.3.)
CEN	EN 13789:2010 Ipari csőszerelvények. Öntöttvas gömbházas szelepek	EN 13789:2002 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2012.8.3.)
CEN	EN 13831:2007 Zárt tágulási tartály beépített membránnal, vízbe való telepítésre
CEN	EN 13835:2012 Öntészet. Ausztenites öntöttvasak	EN 13835:2002 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2012.7.31.)
CEN	EN 13923:2005 Szálerősítésű FRP nyomástartó edények. Anyagok, tervezés, gyártás és vizsgálat
CEN	EN 14071:2004 Cseppfolyósított szénhidrogéngázt (LPG-t) tároló tartályok nyomáslevezető szerelvényei. Segédberendezések
CEN	EN 14129:2004 Cseppfolyósított szénhidrogéngázt (LPG-t) tároló tartályok nyomáslevezető szerelvényei
CEN	EN 14197-1:2003 Kriogén tartályok. Rögzített, nem vákuumszigetelésű tartályok. 1. rész: Alapkövetelmények
CEN	EN 14197-2:2003 Kriogén tartályok. Rögzített, nem vákuumszigetelésű tartályok. 2. rész: Tervezés, gyártás, ellenőrzés és vizsgálat
	EN 14197-2:2003/A1:2006	3. megjegyzés	Az időpont lejárt (2007.2.28.)
	EN 14197-2:2003/AC:2006
CEN	EN 14197-3:2004 Kriogén tartályok. Rögzített, nem vákuumszigetelésű tartályok. 3. rész: Üzemeltetési követelmények
	EN 14197-3:2004/A1:2005	3. megjegyzés	Az időpont lejárt (2005.12.31.)
	EN 14197-3:2004/AC:2004
CEN	EN 14222:2003 Kazánok korrózióálló acélból
CEN	EN 14276-1:2006+A1:2011 Nyomástartó berendezések hűtőberendezésekhez és hőszivattyúkhoz. 1. rész: Edények. Általános követelmények	EN 14276-1:2006 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2011.9.9.)
CEN	EN 14276-2:2007+A1:2011 Nyomástartó berendezések hűtőrendszerekhez és hőszivattyúkhoz. 2. rész: Csővezetékezés. Általános követelmények	EN 14276-2:2007 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2011.9.9.)
CEN	EN 14341:2006 Ipari csőszerelvények. Acél visszacsapó szelepek
CEN	EN 14359:2006+A1:2010 Gáztöltésű hidraulika-energiatárolók hidraulikai alkalmazásokhoz	EN 14359:2006 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2012.8.3.)
CEN	EN 14382:2005+A1:2009 Gáznyomás-szabályozó állomások és készülékek biztonsági berendezései. Biztonsági gázelzáró eszközök legfeljebb 100 bar bemenőoldali nyomásig	EN 14382:2005 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2009.9.30.)
CEN	EN 14382:2005+A1:2009/AC:2009
CEN	EN 14394:2005+A1:2008 Fűtőkazánok. Blokkégős fűtőkazánok. Legfeljebb 10 MW névleges teljesítmény és legfeljebb 110 °C üzemi hőmérséklet
CEN	EN 14570:2005 Földalatti és földfeletti cseppfolyósított szénhidrogént (LPR-t) tároló tartályok műszereinek szerelvényei
CEN	EN 14570:2005/A1:2006	3. megjegyzés	Az időpont lejárt (2006.8.31.)
CEN	EN 14585-1:2006 Fém gégecsőtömlő-szerelvények nyomás alatti alkalmazásra. 1. rész: Követelmények
CEN	EN 14917:2009+A1:2012 Fém lencsekompenzátorok nyomástartó alkalmazásokhoz	EN 14917:2009 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2012.9.30.)
CEN	EN 15001-1:2009 Gázellátó rendszerek. Gázvezetékek berendezései 0,5 bar feletti üzemi nyomású ipari telepítések esetén és 5 bar feletti üzemi nyomású ipari és nem ipari telepítések esetén.1. rész: A tervezés, az anyagok, a szerkezeti kialakítás, a felügyelet és a vizsgálatok részletes funkcionális követelményei
CEN	EN ISO 15493:2003 Műanyag csővezetékrendszerek ipari alkalmazásokhoz. Akrilnitril–butadién–sztirol (ABS), kemény poli(vinil-klorid) (PVC-U) és klórozott poli(vinil-klorid) (PVC-C). Az alkotóelemek és a rendszer követelményei. Metrikus sorozat (ISO 15493:2003)
CEN	EN ISO 15494:2003 Műanyag csővezetékrendszerek ipari alkalmazáshoz. Polibutén (PB), polietilén (PE) és polipropilén (PP). Az alkotóelemek és a rendszer követelményei. Metrikus sorozat (ISO 15494:2003)
CEN	EN ISO 15613:2004 Fémek hegesztési utasítása és hegesztéstechnológiájának minősítése. Minősítés gyártás előtti hegesztési próbával (ISO 15613:2004)
CEN	EN ISO 15614-1:2004 Fémek hegesztési utasítása és hegesztéstechnológiájának minősítése. A hegesztéstechnológia vizsgálata. 1. rész: Acélok ív- és gázhegesztése, valamint nikkel és ötvözetei ívhegesztése (ISO 15614-1:2004)
	EN ISO 15614-1:2004/A1:2008 3. megjegyzés		Az időpont lejárt (2008.8.31.)
	EN ISO 15614-1:2004/A2:2012	3. megjegyzés	Az időpont lejárt (2012.8.31.)
CEN	EN ISO 15614-2:2005 Fémek hegesztési utasítása és hegesztéstechnológiájának minősítése. A hegesztéstechnológia vizsgálata. 2. rész: Az alumínium és ötvözetei ívhegesztése (ISO 15614-2:2005)
CEN	EN ISO 15614-2:2005/AC:2009
CEN	EN ISO 15614-4:2005 Fémek hegesztési utasítása és hegesztéstechnológiájának minősítése. A hegesztéstechnológia vizsgálata. 4. rész: Az alumíniumöntvények kikészítő hegesztése (ISO 15614-4:2005)
CEN	EN ISO 15614-4:2005/AC:2007
CEN	EN ISO 15614-5:2004 Fémek hegesztési utasítása és hegesztéstechnológiájának minősítése. A hegesztéstechnológia vizsgálata. 5. rész: Titán, cirkónium és ötvözeteik ívhegesztése (ISO 15614-5:2004)
CEN	EN ISO 15614-6:2006 Fémek hegesztési utasítása és hegesztéstechnológiájának minősítése. A hegesztéstechnológia vizsgálata. 6. rész: Réz és ötvözetei ív- és gázhegesztése (ISO 15614-6:2006)
CEN	EN ISO 15614-7:2007 Fémek hegesztési utasítása és hegesztéstechnológiájának minősítése. A hegesztéstechnológia vizsgálata. 7. rész: Felrakó hegesztés (ISO 15614-7:2007)
CEN	EN ISO 15614-8:2002 Fémek hegesztési utasítása és hegesztéstechnológiájának minősítése. A hegesztéstechnológia vizsgálata. 8. rész: Csövek hegesztése cső-csőfal kötés esetén (ISO 15614-8:2002)
CEN	EN ISO 15614-11:2002 Fémek hegesztési utasítása és hegesztéstechnológiájának minősítése. A hegesztéstechnológia vizsgálata. 11. rész: Elektron- és lézersugaras hegesztés (ISO 15614-11:2002)
CEN	EN ISO 15620:2000 Hegesztés. Fémek dörzshegesztése (ISO 15620:2000)
CEN	EN 15776:2011 Nem fűtött nyomástartó edények. Nyomástartó edények és legfeljebb 15%-os szakadási nyúlású öntöttvasból előállított nyomás alatti részek tervezési és gyártási követelményei
CEN	EN ISO 16135:2006 Ipari csőszerelvények. Hőre lágyuló műanyag golyós szelep (ISO 16135:2006)
CEN	EN ISO 16136:2006 Ipari csőszerelvények. Hőre lágyuló pillangószelep (ISO 16136:2006)
CEN	EN ISO 16137:2006 Ipari csőszerelvények. Hőre lágyuló visszacsapó szelep (ISO 16137:2006)
CEN	EN ISO 16138:2006 Ipari csőszerelvények. Hőre lágyuló műanyag membránszelep (ISO 16138:2006)
CEN	EN ISO 16139:2006 Ipari csőszerelvények. Hőre lágyuló tolózár (ISO 16139:2006)
CEN	EN ISO 21787:2006 Ipari csőszerelvények. Hőre lágyuló gömbházas szelep (ISO 21787:2006)

1. megjegyzés:

A megfelelőségre vonatkozó vélelem megszűnésének időpontja általában megegyezik az európai szabványügyi szervezet által meghatározott visszavonás időpontjával, azonban felhívjuk e szabványok használóinak a figyelmét arra, hogy bizonyos kivételes esetekben ez másképpen lehet.

2.1. megjegyzés:

Az új (vagy módosított) szabvány ugyanazzal az alkalmazási körrel bír, mint a helyettesített szabvány. A meghatározott időpontban a helyettesített szabvány esetében megszűnik a vonatkozó uniós jogszabályok alapvető vagy egyéb követelményeinek való megfelelőségre vonatkozó vélelem.

2.2. megjegyzés:

Az új szabvány szélesebb alkalmazási körrel bír, mint a helyettesített szabvány. A meghatározott időpontban a helyettesített szabvány esetében megszűnik a vonatkozó uniós jogszabályok alapvető vagy egyéb követelményeinek való megfelelőségre vonatkozó vélelem.

2.3. megjegyzés:

Az új szabvány szűkebb alkalmazási körrel bír, mint a helyettesített szabvány. A meghatározott időpontban a (részben) helyettesített szabvány esetében a szabvány alkalmazási körébe eső termékekre vagy szolgáltatásokra megszűnik a vonatkozó uniós jogszabályok alapvető vagy egyéb követelményeinek való megfelelőségre vonatkozó vélelem. Azon termékek és szolgáltatások esetében azonban, amelyek továbbra is (a részben) helyettesített szabvány alkalmazási területéhez tartoznak, de nem tartoznak az új szabvány alkalmazási területéhez, a vonatkozó uniós jogszabályok alapvető vagy egyéb követelményeinek való megfelelőség vélelme nem változik.

3. megjegyzés:

Módosítások esetén a hivatkozott szabvány EN CCCCC:YYYY, a korábbi módosításai, amennyiben van olyan, és az újak pedig idézett módosítások. A helyettesített szabvány ennek értelmében az EN CCCCC:YYYY-ból valamint annak korábbi módosításaiból áll, de ebbe nem tartoznak az idézett módosítások. A meghatározott időpontban a helyettesített szabvány esetében megszűnik a vonatkozó uniós jogszabályok alapvető vagy egyéb követelményeinek való megfelelőségre vonatkozó vélelem.

MEGJEGYZÉS:

—	A szabványok hozzáférhetőségével kapcsolatos bármilyen információ az európai szabványügyi szervezeteknél vagy a nemzeti szabványügyi testületeknél kérhető, ez utóbbiak listája az 1025/2012/EU (2) rendelet 27. cikkének megfelelően kihirdetésre kerül az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

—

A harmonizált szabványokat az európai szabványügyi szervezetek angol nyelven fogadják el (a CEN és a Cenelec a francia és a német nyelvet is használja). Ezután a harmonizált szabványok címét a nemzeti szabványügyi testületek fordítják le az Európai Unió összes többi hivatalos nyelvére. Az Európai Bizottság nem vállal felelősséget a Hivatalos Lapban közzétételre szánt címek helyes fordításáért.

—

A helyesbítésekre való hivatkozások („…/ AC: YYYY”) csak a tájékoztatás céljából kerülnek közzétételre. A helyesbítés eltávolítja a nyomtatási, nyelvi vagy hasonló hibákat a szabvány szövegéből, és egy európai szabványügyi szervezet által elfogadott szabvány egy vagy több nyelvi változatára is vonatkozhat (angol, francia és/vagy német).

—	A hivatkozások közzététele az Európai Unió Hivatalos Lapjában nem vonja maga után azt, hogy a szabványok az Európai Unió összes hivatalos nyelvén elérhetők.

—	Ez a lista az Európai Unió Hivatalos Lapjában korábbiakban közzétett minden listát helyettesít. Az Európai Bizottság biztosítja ennek a listának a frissítését.

—	Az összehangolt szabványokról és más európai szabványokról további információk az interneten: http://ec.europa.eu/enterprise/policies/european-standards/harmonised-standards/index_en.htm

(1) ESzSz:

—	CEN: Avenue Marnix 17, 1000 Bruxelles/Brussel, BELGIQUE/BELGIË, Tel. +32 25500811; fax +32 25500819 (http://www.cen.eu)

—	Cenelec: Avenue Marnix 17, 1000 Bruxelles/Brussel, BELGIQUE/BELGIË, Tel. +32 25196871; fax +32 25196919 (http://www.cenelec.eu)

—	ETSI: 650 route des Lucioles, 06921 Sophia Antipolis, FRANCE, Tel. +33 492944200; fax +33 493654716 (http://www.etsi.eu)

(2) HL L 316., 2012.11.14., 12. o.

4.5.2013

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 128/20

A Bizottság közleménye a robbanásveszélyes légkörben való használatra szánt felszerelésekre és védelmi rendszerekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1994. március 23-i 94/9/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv végrehajtása keretében

(EGT-vonatkozású szöveg)

(Az uniós harmonizációs jogszabályok értelmében összehangolt szabványok címeinek és hivatkozásainak közzététele)

2013/C 128/03

ESzSz (1)	Az összehangolt szabvány hivatkozása és címe (és referenciadokumentum)	Első közzététel HL	A helyettesített szabvány hivatkozása	A helyettesített szabvány megfelelőségére vonatkozó vélelem megszűnésének időpontja 1. megjegyzés
(1)	(2)	(3)	(4)	(5)
CEN	EN 1834-1:2000 Dugattyús belső égésű motorok. Potenciálisan robbanásveszélyes közegben üzemelő motorok tervezésének és gyártásának biztonsági követelményei. 1. rész: Éghető gáz- és gőzközegben üzemelő, II. csoportú motorok	2001.7.21.
CEN	EN 1834-2:2000 Dugattyús belső égésű motorok. Potenciálisan robbanásveszélyes közegben üzemelő motorok tervezésének és gyártásának biztonsági követelményei. 2. rész: Föld alatti bányában üzemelő sújtólég és /vagy éghető por veszélyének kitett I. csoportú motorok	2001.7.21.
CEN	EN 1834-3:2000 Dugattyús belső égésű motorok. Potenciálisan robbanásveszélyes közegben üzemelő motorok tervezésének és gyártásának biztonsági követelményei. 3. rész: Éghető porközegben üzemelő, II. csoportú motorok	2001.7.21.
CEN	EN 1839:2012 Gázok és gőzök robbanási határának meghatározása	2012.11.22.	EN 1839:2003 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2013.3.31.)
CEN	EN 13012:2012 Üzemanyagtöltő állomások. Kútoszlopokon használatos automatikus töltőpisztoly szerkezeti és alkalmazási követelményei	2012.8.3.	EN 13012:2001 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2012.12.31.)
CEN	EN 13160-1:2003 Szivárgásjelző rendszerek. 1. rész: Általános elvek	2003.8.14.
CEN	EN 13237:2012 Potenciális robbanásveszélyes környezetek. A potenciális robbanásveszélyes környezetekben való használatra tervezett berendezések és védelmi rendszerek szakkifejezései és meghatározásuk	2013.2.12.	EN 13237:2003 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2013.4.30.)
CEN	EN 13463-1:2009 Robbanóképes közegekben használt nem villamos berendezések. 1. rész: Alapmódszer és követelmények	2010.4.16.	EN 13463-1:2001 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2010.12.31.)
CEN	EN 13463-2:2004 Potenciálisan robbanásveszélyes környezetekben használatos nem villamos berendezések. 2. rész: Védelem az áramlást korlátozó ’fr’ tokozással	2005.11.30.
CEN	EN 13463-3:2005 Potenciálisan robbanásveszélyes környezetekben használatos nem villamos berendezések. 3. rész: Védelem nyomásálló tokozással ’d’	2005.11.30.
CEN	EN 13463-5:2011 Potenciálisan robbanóképes közegekben használatos nem villamos gyártmányok. 5. rész: Szerkezetbiztonsági védelem „c”	2011.11.18.	EN 13463-5:2003 2.1. megjegyzés	2014.7.31.
CEN	EN 13463-6:2005 Potenciálisan robbanásveszélyes környezetekben használatos nem villamos berendezések. 6. rész: Védelem a gyújtóforrás vezérlésével ’b’	2005.11.30.
CEN	EN 13463-8:2003 Potenciálisan robbanásveszélyes környezetek nem villamos berendezései. 8. rész: Védelem folyadékba való bemerítéssel „k”	2004.8.12.
CEN	EN 13616:2004 Folyékony ásványolajtermékek helyhez kötött tartályainak túltöltésgátló berendezése	2006.3.9.
CEN	EN 13616:2004/AC:2006
CEN	EN 13617-2:2012 Üzemanyagtöltő állomások. 2. rész: Kútoszlopokon és nyomott rendszerű kútoszlopokon használt törőcsatlakozók szerkezetének és működésének biztonsági követelményei	2012.5.4.	EN 13617-2:2004 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2012.9.30.)
CEN	EN 13617-3:2012 Üzemanyagtöltő állomások. 3. rész: A törőszelepek szerkezetének és működésének biztonsági követelményei	2012.5.4.	EN 13617-3:2004 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2012.9.30.)
CEN	EN 13760:2003 Cseppfolyósított szénhidrogéngázt (LPG-t) töltő rendszer személy- és teherszállító gépjárművekhez. Töltőpisztoly, vizsgálati követelmények és méretek	2004.1.24.
CEN	EN 13821:2002 Potenciálisan robbanásveszélyes környezetek. Robbanásmegelőzés és robbanásvédelem. A por/levegő keverékek legkisebb gyújtási energiájának meghatározása	2003.5.20.
CEN	EN 14034-1:2004+A1:2011 Porfelhők robbanási jellemzőinek meghatározása. 1. rész: A porfelhők legnagyobb robbanási nyomásának (pĄmax^) meghatározása	2011.6.8.	EN 14034-1:2004 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2011.7.31.)
CEN	EN 14034-2:2006+A1:2011 Porfelhők robbanási jellemzőinek meghatározása. 2. rész: A porfelhők legnagyobb robbanásinyomás- növekedési sebességének (dp/dt)Ąmax^ meghatározása	2011.6.8.	EN 14034-2:2006 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2011.7.31.)
CEN	EN 14034-3:2006+A1:2011 Porfelhők robbanási jellemzőinek meghatározása. 3. rész: A porfelhők alsó robbanási határának (ARH) meghatározása	2011.6.8.	EN 14034-3:2006 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2011.7.31.)
CEN	EN 14034-4:2004+A1:2011 Porfelhők robbanási jellemzőinek meghatározása. 4. rész: A porfelhők oxigén-határkoncentrációjának (OHK) meghatározása	2011.6.8.	EN 14034-4:2004 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2011.7.31.)
CEN	EN 14373:2005 Robbanáselfojtó rendszerek	2006.3.9.
CEN	EN 14460:2006 Robbanásálló berendezés	2006.12.15.
CEN	EN 14491:2012 Szellőzőnyílásos porrobbanás-védelmi rendszerek	2012.11.22.	EN 14491:2006 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2013.2.28.)
CEN	EN 14522:2005 Gázok és gőzök öngyulladási hőmérsékletének meghatározása	2005.11.30.
CEN	EN 14591-1:2004 Föld alatti bányák robbanásmegelőzése és robbanásvédelme. Védelmi rendszerek. 1. rész: A 2 bar nyomásig robbanásbiztos (sújtólégbiztos) szellőztető szerkezet	2006.3.9.
CEN	EN 14591-1:2004/AC:2006
CEN	EN 14591-2:2007 Robbanásmegelőzés és robbanásvédelem föld alatti bányákban. Védelmi rendszerek. 2. rész: Passzív víz teknős porgátak	2007.12.12.
CEN	EN 14591-2:2007/AC:2008
CEN	EN 14591-4:2007 Robbanásmegelőzés és robbanásvédelem föld alatti bányákban. Védelmi rendszerek. 4. rész: Vágatelőfejtők automatikus oltórendszerei	2007.12.12.
CEN	EN 14591-4:2007/AC:2008
CEN	EN 14678-1:2013 LPG-berendezés és -tartozékok. Gépjármű-töltőállomások LPG-berendezéseinek felépítése és kialakítása. 1. rész: Kútoszlopok	Ez az első közzététel	EN 14678-1:2006+A1:2009 2.1. megjegyzés	2013.9.30.
CEN	EN 14756:2006 Az éghető gázok és gőzök oxigén-határkoncentrációjának (OHK) meghatározása	2007.12.12.
CEN	EN 14797:2006 Robbanásvédelmi szellőztetőeszközök	2007.12.12.
CEN	EN 14983:2007 Robbanásmegelőzés és robbanásvédelem föld alatti bányákban. Berendezés és védelmi rendszerek sújtólég levezetéséhez	2007.12.12.
CEN	EN 14986:2007 Potenciálisan robbanóképes környezetekben működő ventillátorok kialakítása	2007.12.12.
CEN	EN 14994:2007 Szellőzőnyílásos gázrobbanás-védelmi rendszerek	2007.12.12.
CEN	EN 15089:2009 Robbanásleválasztó rendszerek	2010.4.16.
CEN	EN 15188:2007 A porfelhalmozódás öngyulladási viselkedésének meghatározása	2007.12.12.
CEN	EN 15198:2007 Potenciálisan robbanásveszélyes közegekben való használatra szánt, nem villamos készülékek és alkatrészek kockázatértékelésének módszertana	2007.12.12.
CEN	EN 15233:2007 Potenciálisan robbanásveszélyes közegekben használt védelmi rendszerek üzembiztonsági értékelésének módszertana	2007.12.12.
CEN	EN 15794:2009 Éghető folyadékok robbanáspontjának meghatározása	2010.4.16.
CEN	EN 16009:2011 Láng nélküli robbanás nyomását leeresztő eszközök	2011.11.18.
CEN	EN 16020:2011 Robbanáselterelő szerkezetek	2011.11.18.
CEN	EN ISO 16852:2010 Lánggátló berendezések. Működési követelmények, vizsgálati módszerek és használati korlátok (ISO 16852:2008, amely tartalmazza a 2008. évi 1. és 2009. évi 2. helyesbítést)	2010.9.17.	EN 12874:2001 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2010.12.31.)
CEN	EN 1127-1:2011 Robbanóképes közegek. Robbanásmegelőzés és robbanásvédelem. 1. rész: Alapelvek és módszertan	2011.11.18.	EN 1127-1:2007 2.1. megjegyzés	2014.7.31.
CEN	EN 15967:2011 A gázok és gőzök legnagyobb robbanási nyomásának és a nyomásnövekedés legnagyobb sebességének meghatározása	2011.11.18.	EN 13673-2:2005 EN 13673-1:2003 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2012.2.29.)
CEN	EN 1010-1:2004+A1:2010 Gépek biztonsága. Nyomdai és papírfeldolgozó gépek tervezésének és kialakításának biztonsági követelményei. 1. rész: Általános követelmények	2011.6.8.	EN 1010-1:2004 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2011.6.8.)
CEN	EN 1010-2:2006+A1:2010 Gépek biztonsága. Nyomdai és papírfeldolgozó gépek tervezésének és kialakításának biztonsági követelményei. 2. rész: Nyomó- és lakkozógépek, beleértve az előnyomó gépeket is	2011.2.4.	EN 1010-2:2006 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2011.2.28.)
CEN	EN 1127-2:2002+A1:2008 Robbanóképes közegek. Robbanásmegelőzés és robbanásvédelem. 2. rész: Bányászati alapelvek és módszertan	2008.8.20.	EN 1127-2:2002 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2009.12.28.)
CEN	EN 1710:2005+A1:2008 Föld alatti bányák potenciálisan robbanásveszélyes környezeteiben való használatra szánt berendezések és részegységek	2008.8.20.	EN 1710:2005 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2009.12.28.)
CEN	EN 1710:2005+A1:2008/AC:2010
CEN	EN 1755:2000+A2:2013 Targoncák biztonsága. Üzemelés robbanásveszélyes környezetben. Üzemeltetés éghető gázos, gőzös, ködös és poros közegben	Ez az első közzététel	EN 1755:2000+A1:2009 2.1. megjegyzés	2013.9.30.
CEN	EN 12581:2005+A1:2010 Bevonatkészítő üzemek. Mártó- és galvanizálóberendezések szerves folyékony bevonóanyagokhoz. Biztonsági követelmények	2010.9.17.	EN 12581:2005 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2010.12.31.)
CEN	EN 12621:2006+A1:2010 Gépek a bevonóanyagok nyomás alatti forgatására és felvitelére. Biztonsági követelmények	2010.9.17.	EN 12621:2006 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2010.12.31.)
CEN	EN 12757-1:2005+A1:2010 Keverőgépek bevonóanyagokhoz. Biztonsági követelmények. 1. rész: Keverőgépek járművek újrafényezésére	2010.9.17.	EN 12757-1:2005 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2010.12.31.)
CEN	EN 13617-1:2012 Üzemanyagtöltő állomások. 1. rész: Kútoszlopok, nyomott rendszerű kútoszlopok és nyomószivattyús egységek szerkezetének és működésének biztonsági követelményei	2012.8.3.	EN 13617-1:2004+A1:2009 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2012.11.30.)
CEN	EN 14492-1:2006+A1:2009 Daruk. Gépi hajtású csörlők és emelők. 1. rész: Gépi hajtású csörlők	2010.4.16.	EN 14492-1:2006 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2010.4.30.)
CEN	EN 14492-1:2006+A1:2009/AC:2010
CEN	EN 14492-2:2006+A1:2009 Daruk. Gépi hajtású csörlők és emelők. 2. rész: Gépi hajtású emelők	2010.4.16.	EN 14492-2:2006 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2010.4.16.)
CEN	EN 14492-2:2006+A1:2009/AC:2010
CEN	EN 14677:2008 Gépek biztonsága. Másodlagos acélgyártás. Gépek és berendezések folyékony acél kezelésére	2008.8.20.
CEN	EN 14681:2006+A1:2010 Gépek biztonsága. Az acélok villamos ívkemencében való gyártásához szükséges gépek és berendezések biztonsági követelményei	2011.6.8.	EN 14681:2006 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2011.6.8.)
CEN	EN 14973:2006+A1:2008 Szállítószalag-hevederek föld alatti létesítményekhez. Villamos és lángállósági biztonsági követelmények	2010.7.7.	EN 14973:2006 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2010.12.31.)
CEN	EN 15268:2008 Üzemanyagtöltő állomások. A merülőszivattyú-csoportok biztonsági követelményei	2009.1.27.
Cenelec	EN 50050:2006 Robbanásbiztos villamos gyártmányok. Elektrosztatikus, kézi szórókészülék	2008.8.20.
Cenelec	EN 50104:2010 Villamos készülékek az oxigén érzékelésére és mérésére. Működőképességi követelmények és vizsgálati módszerek	2011.2.4.	EN 50104:2002 és módosítása 2.1. megjegyzés	2013.6.1.
Cenelec	EN 50176:2009 Stacionárius elektrosztatikus berendezések éghető folyadékok felviteléhez. Biztonsági követelmények	2010.4.16.
Cenelec	EN 50177:2009 Stacionárius elektrosztatikus berendezések éghető porok felviteléhez. Biztonsági követelmények	2010.4.16.
Cenelec	EN 50177:2009/A1:2012	2012.11.22.	3. megjegyzés	2015.7.23.
Cenelec	EN 50223:2010 Helyhez kötött elektrosztatikus szórókészülékek éghető szálasanyagokhoz. Biztonsági követelmények	2010.9.17.
Cenelec	EN 50241-1:1999 Az éghető vagy toxikus gázok és gőzök érzékelésére használt nyílt optikai mérőutas készülékek követelményei. 1. rész: Általános követelmények és vizsgálati módszerek	1999.11.6.
Cenelec	EN 50241-1:1999/A1:2004	2004.8.12.	3. megjegyzés	Az időpont lejárt (2004.8.12.)
Cenelec	EN 50241-2:1999 Az éghető vagy toxikus gázok és gőzök érzékelésére használt, nyílt optikai mérőutas készülékek követelményei. 2. rész: Az éghető gázok érzékelésére használt készülékek működőképességi követelményei	1999.11.6.
Cenelec	EN 50271:2010 Villamos készülékek éghető gázok, mérgező gázok vagy oxigén érzékelésére és mérésére. Szoftvert és/vagy digitális technológiát használó készülékek követelményei és vizsgálatai	2011.2.4.
Cenelec	EN 50281-2-1:1998 Gyúlékony por jelenlétében alkalmazható villamos gyártmányok. 2-1. rész: Vizsgálati módszerek. A legkisebb gyulladási hőmérséklet meghatározási módszerei	1999.11.6.
Cenelec	EN 50281-2-1:1998/AC:1999
Cenelec	EN 50303:2000 Sújtólégveszélyes és/vagy szénporveszélyes környezetben alkalmazható, I-es alkalmazási csoportú, M1 kategóriájú berendezések	2001.2.16.
Cenelec	EN 50381:2004 Belső kibocsátó forrással rendelkező vagy nem rendelkező, hordozható, szellőztetett kamrák	2006.3.9.
Cenelec	EN 50381:2004/AC:2005
Cenelec	EN 50495:2010 Gyártmányok biztonságos működéséhez előírt védelmi eszközök a robbanási kockázatra tekintettel	2010.9.17.
Cenelec	EN 60079-0:2009 Robbanóképes közegek. 0. rész: Gyártmányok. Általános követelmények IEC 60079-0:2007	2010.4.16.	EN 60079-0:2006 + EN 61241-0:2006 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2012.6.1.)
Cenelec	EN 60079-1:2007 Robbanóképes közegek. 1. rész: Készülékek védelme „d” nyomásálló tokozással IEC 60079-1:2007	2008.8.20.	EN 60079-1:2004 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2010.7.1.)
Cenelec	EN 60079-2:2007 Robbanóképes közegek. 2. rész: Készülékek védelme „p” túlnyomásos tokozással IEC 60079-2:2007	2008.8.20.	EN 60079-2:2004 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2010.11.1.)
Cenelec	EN 60079-5:2007 Robbanóképes közegek. 5. rész: Készülékek védelme „q” kvarchomoktöltéssel IEC 60079-5:2007	2008.8.20.	EN 50017:1998 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2010.11.1.)
Cenelec	EN 60079-6:2007 Robbanóképes közegek. 6. rész: Készülékek "o" olaj alatti védelemmel IEC 60079-6:2007	2008.8.20.	EN 50015:1998 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2010.5.1.)
Cenelec	EN 60079-7:2007 Robbanóképes közegek. 7. rész: Készülékek "e" fokozott biztonságú védelemmel IEC 60079-7:2006	2008.4.11.	EN 60079-7:2003 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2009.10.1.)
Cenelec	EN 60079-11:2012 Robbanóképes közegek. 11. rész: Gyártmányok gyújtószikramentes védelemmel, "i" IEC 60079-11:2011	2012.5.4.	EN 60079-11:2007 + EN 60079-27:2008 + EN 61241-11:2006 2.1. megjegyzés	2014.8.4.
Cenelec	EN 60079-15:2010 Robbanóképes közegek. 15. rész: Gyártmányok védelme “n” típusú védelemmel IEC 60079-15:2010	2011.6.8.	EN 60079-15:2005 2.1. megjegyzés	2013.5.1.
Cenelec	EN 60079-18:2009 Robbanóképes közegek. 18. rész: Készülékek védelme kiöntéssel „m” (IEC 60079-18:2009 corrigendum 2009) IEC 60079-18:2009	2010.7.7.	EN 60079-18:2004 + EN 61241-18:2004 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2012.10.1.)
Cenelec	EN 60079-20-1:2010 Robbanóképes közegek. 20-1. rész: Anyagjellemzők gáz és gőz csoportosításához. Vizsgálati módszerek és adatok IEC 60079-20-1:2010	2010.9.17.
Cenelec	EN 60079-25:2010 Robbanóképes közegek. 25. rész: Gújtószikramentes villamos rendszerek IEC 60079-25:2010	2011.6.8.	EN 60079-25:2004 2.1. megjegyzés	2013.10.1.
Cenelec	EN 60079-26:2007 Robbanóképes közegek. 26. rész: Ga készülékvédelmi szintű (EPL-) készülékek IEC 60079-26:2006	2008.8.20.
Cenelec	EN 60079-28:2007 Robbanóképes közegek. 28. rész: Optikai sugarat használó készülékek és átviteli rendszerek védelme IEC 60079-28:2006	2008.4.11.
Cenelec	EN 60079-29-1:2007 Robbanóképes közegek. 29-1. rész: Gázérzékelők. Éghető gázok érzékelőinek működési követelményei IEC 60079-29-1:2007 (Módosítva)	2008.8.20.	EN 61779-1:2000 + A11:2004 + EN 61779-2:2000 + EN 61779-3:2000 + EN 61779-4:2000 + EN 61779-5:2000 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2010.11.1.)
Cenelec	EN 60079-29-4:2010 Robbanóképes közegek. 29-4. rész: Gázérzékelők. Éghető gázok nyílt optikai mérőutas érzékelőinek működési követelményei IEC 60079-29-4:2009 (Módosítva)	2011.6.8.	EN 50241-1:1999 és módosítása + EN 50241-2:1999 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2013.4.1.)
Cenelec	EN 60079-30-1:2007 Robbanóképes közegek. 30-1. rész: Villamos ellenállásos kísérőfűtés. Általános és vizsgálati követelmények IEC 60079-30-1:2007	2008.8.20.
Cenelec	EN 60079-31:2009 Robbanóképes közegek. 31. rész: Készülékek porgyújtás elleni védelme tokozással "t" (IEC 60079-31:2008 corrigendum 2009) IEC 60079-31:2008	2010.7.7.	EN 61241-1:2004 2.1. megjegyzés	Az időpont lejárt (2012.10.1.)
Cenelec	EN 60079-35-1:2011 Robbanóképes közegek. 35-1. rész: Sújtólégveszélyes bányákban használatos fejlámpák. 1. rész: Általános követelmények. A robbanási kockázattal kapcsolatos kialakítás és vizsgálat IEC 60079-35-1:2011	2011.11.18.	EN 62013-1:2006 2.1. megjegyzés	2014.6.30.
Cenelec	EN 60079-35-1:2011/AC:2011
Cenelec	EN 61241-4:2006 Gyúlékony por jelenlétében alkalmazható villamos gyártmányok. 4. rész: "pD" típusú védelem IEC 61241-4:2001	2008.8.20.
Cenelec	EN ISO/IEC 80079-34:2011 Robbanóképes közegek. 34. rész: Minőségügyi rendszerek alkalmazása az eszközgyártásban ISO/IEC 80079-34:2011 (Módosítva)	2011.11.18.	EN 13980:2002 2.1. megjegyzés	2014.5.25.

1. megjegyzés:

2.1. megjegyzés:

2.2. megjegyzés:

2.3. megjegyzés:

3. megjegyzés:

MEGJEGYZÉS:

—	A szabványok hozzáférhetőségével kapcsolatos bármilyen információ az európai szabványügyi szervezeteknél vagy a nemzeti szabványügyi testületeknél kérhető, ez utóbbiak listája az 1025/2012/EU (2) rendelet 27. cikkének megfelelően kihirdetésre kerül az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

—

A helyesbítésekre való hivatkozások („… / AC: YYYY”) csak a tájékoztatás céljából kerülnek közzétételre. A helyesbítés eltávolítja a nyomtatási, nyelvi vagy hasonló hibákat a szabvány szövegéből, és egy európai szabványügyi szervezet által elfogadott szabvány egy vagy több nyelvi változatára is vonatkozhat (angol, francia és/vagy német).

—	A hivatkozások közzététele az Európai Unió Hivatalos Lapjában nem vonja maga után azt, hogy a szabványok az Európai Unió összes hivatalos nyelvén elérhetők.

—	Ez a lista az Európai Unió Hivatalos Lapjában korábbiakban közzétett minden listát helyettesít. Az Európai Bizottság biztosítja ennek a listának a frissítését.

—	Az összehangolt szabványokról és más európai szabványokról további információk az interneten: http://ec.europa.eu/enterprise/policies/european-standards/harmonised-standards/index_en.htm

(1) ESzSz:

—	CEN: Avenue Marnix 17, 1000 Bruxelles/Brussel, BELGIQUE/BELGIË, Tel. +32 25500811; fax +32 25500819 (http://www.cen.eu)

—	Cenelec: Avenue Marnix 17, 1000 Bruxelles/Brussel, BELGIQUE/BELGIË, Tel. +32 25196871; fax +32 25196919 (http://www.cenelec.eu)

—	ETSI: 650 route des Lucioles, 06921 Sophia Antipolis, FRANCE, Tel. +33 492944200; fax +33 493654716, (http://www.etsi.eu)

(2) HL L 316., 2012.11.14., 12. o.

4.5.2013

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 128/34

A tagállamok által közölt információk a Szerződés 87. és 88. cikke alkalmazásában a támogatások bizonyos fajtáinak a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánításáról szóló 800/2008/EK bizottsági rendelet (általános csoportmentességi rendelet) alapján nyújtott állami támogatásokról

(EGT-vonatkozású szöveg)

2013/C 128/05

Állami támogatás hivatkozási száma

SA.35921 (12/X)

Tagállam

Belgium

A tagállam azonosítója

—

Régió megnevezése (NUTS)

OOST-VLAANDEREN

Nem támogatott területek

A támogatást odaítélő hatóság

Provincie Oost-Vlaanderen

Gouvernemenstraat 1

9000 Gent

http://www.oost-vlaanderen.be

A támogatási intézkedés jogcíme

Subsidie aan het Proefcentrum voor Sierteelt

Nemzeti jogalap (A nemzeti hivatalos lapban megjelent támogatás elérhetősége)

Besluit van de deputatie betreffende investeringstoelage/werkingstoelage aan het Proefcentrum voor Sierteelt

Az intézkedés típusa

Ad hoc támogatás

A létező támogatási intézkedés módosítása

—

Támogatás odaítélésének időpontja

2013.12.31-jétol

Érintett gazdasági ágazatok

MEZŐGAZDASÁG, ERDŐGAZDÁLKODÁS, HALÁSZAT

A kedvezményezett típusa

KKV – Proefcentrum voor Sierteelt

A vállalkozás számára juttatott ad hoc támogatás teljes összege

EUR 0,61 (millió)

Kezességvállalásra elkülönített rész

EUR 0,61 (millió)

Támogatási eszköz (5. cikk)

Vissza nem térítendő támogatás

A bizottsági határozat megnevezése

—

Közösségi forrásokból történő társfinanszírozás esetén

—

Célkitűzések

Maximális támogatási intenzitás (%) vagy Maximális támogatási összeg (nemzeti valutanem)

Kkv-többlettámogatás %

A mezőgazdasági és halászati ágazatban nyújtott kutatási és fejlesztési támogatás (34. cikk)

100 %

—

A támogatási intézkedés teljes szövegét tartalmazó internetes cím:

http://www.oost-vlaanderen.be/public/economie_landbouw/landbouw/subsidies/steunmelding/index.cfm

Állami támogatás hivatkozási száma

SA.35922 (12/X)

Tagállam

Belgium

A tagállam azonosítója

—

Régió megnevezése (NUTS)

OOST-VLAANDEREN

Nem támogatott területek

A támogatást odaítélő hatóság

Provincie Oost-Vlaanderen

Gouvernementstraat 1

90000 Gent

http://www.oost-vlaanderen.be

A támogatási intézkedés jogcíme

Subsidie aan het Interprovinciaal Proefcentrum voor de Aardappelteelt

Nemzeti jogalap (A nemzeti hivatalos lapban megjelent támogatás elérhetősége)

Besluit van de Deputatie betreffende werkingstoelage aan het Interprovinciaal Proefcentrum voor de Aardappelteelt

Az intézkedés típusa

Ad hoc támogatás

A létező támogatási intézkedés módosítása

—

Támogatás odaítélésének időpontja

2013.12.31-jétol

Érintett gazdasági ágazatok

MEZŐGAZDASÁG, ERDŐGAZDÁLKODÁS, HALÁSZAT

A kedvezményezett típusa

KKV – Interprovinciaal Proefcentrum voor de Aardappelteelt vzw

A vállalkozás számára juttatott ad hoc támogatás teljes összege

EUR 0,18 (millió)

Kezességvállalásra elkülönített rész

EUR 0,18 (millió)

Támogatási eszköz (5. cikk)

Vissza nem térítendő támogatás

A bizottsági határozat megnevezése

—

Közösségi forrásokból történő társfinanszírozás esetén

—

Célkitűzések

Maximális támogatási intenzitás (%) vagy Maximális támogatási összeg (nemzeti valutanem)

Kkv-többlettámogatás %

A mezőgazdasági és halászati ágazatban nyújtott kutatási és fejlesztési támogatás (34. cikk)

100 %

—

A támogatási intézkedés teljes szövegét tartalmazó internetes cím:

http://www.oost-vlaanderen.be/public/economie_landbouw/landbouw/subsidies/steunmelding/index.cfm

Állami támogatás hivatkozási száma

SA.35924 (12/X)

Tagállam

Belgium

A tagállam azonosítója

—

Régió megnevezése (NUTS)

OOST-VLAANDEREN

Nem támogatott területek

A támogatást odaítélő hatóság

Provincie Oost-Vlaanderen

Gouvernemenstraat 1

9000 Gent

http:\www.oost-vlaanderen.be

A támogatási intézkedés jogcíme

Investeringtoelage aan het Provinciaal Proefcentrum voor de Groenteteelt

Nemzeti jogalap (A nemzeti hivatalos lapban megjelent támogatás elérhetősége)

Besluit van de deputatie betreffende Investeringtoelage aan het Provinciaal Proefcentrum voor de Groenteteelt

Az intézkedés típusa

Ad hoc támogatás

A létező támogatási intézkedés módosítása

—

Támogatás odaítélésének időpontja

2013.12.31-jétol

Érintett gazdasági ágazatok

MEZŐGAZDASÁG, ERDŐGAZDÁLKODÁS, HALÁSZAT

A kedvezményezett típusa

KKV – Provinciaal Proefcentrum voor de groenteteelt vzw

A vállalkozás számára juttatott ad hoc támogatás teljes összege

EUR 0,10 (millió)

Kezességvállalásra elkülönített rész

EUR 0,10 (millió)

Támogatási eszköz (5. cikk)

Vissza nem térítendő támogatás

A bizottsági határozat megnevezése

—

Közösségi forrásokból történő társfinanszírozás esetén

—

Célkitűzések

Maximális támogatási intenzitás (%) vagy Maximális támogatási összeg (nemzeti valutanem)

Kkv-többlettámogatás %

A mezőgazdasági és halászati ágazatban nyújtott kutatási és fejlesztési támogatás (34. cikk)

100 %

—

A támogatási intézkedés teljes szövegét tartalmazó internetes cím:

http://www.oost-vlaanderen.be/public/economie_landbouw/landbouw/subsidies/steunmelding/index.cfm

Állami támogatás hivatkozási száma

SA.35935 (12/X)

Tagállam

Egyesült Királyság

A tagállam azonosítója

—

Régió megnevezése (NUTS)

EAST MIDLANDS, WEST MIDLANDS, EASTERN, LONDON, SOUTH EAST, SOUTH WEST, WALES, SCOTLAND, NORTH EAST, NORTH WEST, YORKSHIRE AND THE HUMBER

Vegyes

A támogatást odaítélő hatóság

Department for Work and Pensions

Caxton House

6-12 Tothill Street

London

SW1H 9NA

www.dwp.gov.uk

A támogatási intézkedés jogcíme

Transitional time limited wage subsidy for ex-Remploy disabled employees scheme

Nemzeti jogalap (A nemzeti hivatalos lapban megjelent támogatás elérhetősége)

Employment and Training Act 1973

http://www.legislation.gov.uk/ukpga/1973/50/contents

Az intézkedés típusa

Program

A létező támogatási intézkedés módosítása

—

Időtartam

2012.12.1-2016.9.30.

Érintett gazdasági ágazatok

Valamennyi támogatható gazdasági ágazat érintett

A kedvezményezett típusa

KKV,nagyvállalat

A program keretében előirányzott teljes éves költségvetési összeg

GBP 0,90 (millió)

Kezességvállalásra elkülönített rész

GBP 0,90 (millió)

Támogatási eszköz (5. cikk)

Vissza nem térítendő támogatás

A bizottsági határozat megnevezése

—

Közösségi forrásokból történő társfinanszírozás esetén

—

Célkitűzések

Maximális támogatási intenzitás (%) vagy Maximális támogatási összeg (nemzeti valutanem)

Kkv-többlettámogatás %

A fogyatékkal élő munkavállalók foglalkoztatásához bértámogatás formájában nyújtott támogatás (41. cikk)

75 %

—

A támogatási intézkedés teljes szövegét tartalmazó internetes cím:

http://www.legislation.gov.uk/ukpga/1973/50/contents

Állami támogatás hivatkozási száma

SA.35936 (12/X)

Tagállam

Egyesült Királyság

A tagállam azonosítója

—

Régió megnevezése (NUTS)

LONDON

Nem támogatott területek

A támogatást odaítélő hatóság

Big Lottery Fund

1 Plough Place

London EC4A 1DE

www.biglotteryfund.org.uk

A támogatási intézkedés jogcíme

Next Steps BIG Lottery Fund Grant to Addaction

Nemzeti jogalap (A nemzeti hivatalos lapban megjelent támogatás elérhetősége)

National Lottery Act (2006)

Az intézkedés típusa

Program

A létező támogatási intézkedés módosítása

—

Időtartam

2012.11.30-2014.5.31.

Érintett gazdasági ágazatok

M.n.s. egyéb szociális ellátás bentlakás nélkül

A kedvezményezett típusa

KKV

A program keretében előirányzott teljes éves költségvetési összeg

GBP 0,11 (millió)

Kezességvállalásra elkülönített rész

GBP 0,11 (millió)

Támogatási eszköz (5. cikk)

Vissza nem térítendő támogatás

A bizottsági határozat megnevezése

—

Közösségi forrásokból történő társfinanszírozás esetén

—

Célkitűzések

Maximális támogatási intenzitás (%) vagy Maximális támogatási összeg (nemzeti valutanem)

Kkv-többlettámogatás %

Ipari kutatás (31. cikk (2) bekezdés b) pont)

50 %

20 %

A támogatási intézkedés teljes szövegét tartalmazó internetes cím:

http://www.biglotteryfund.org.uk/nsaddaction

document at this URL

Állami támogatás hivatkozási száma

SA.35990 (12/X)

Tagállam

Belgium

A tagállam azonosítója

—

Régió megnevezése (NUTS)

VLAAMS BRABANT

Nem támogatott területek

A támogatást odaítélő hatóság

Provincie Vlaams-Brabant

Provincieplein 1

3010 Leuven

www.vlaamsbrabant.be

A támogatási intézkedés jogcíme

Subsidie voor het project „duurzame aanpak van geuremissies”.

Nemzeti jogalap (A nemzeti hivatalos lapban megjelent támogatás elérhetősége)

—	provinciedecreet, vnl. artikel 154 t.e.m. 158

—	wet van 14 november 1983 betreffende het reglement van de modaliteiten inzake de toekenning van subsidies en de controle op het gebruik ervan;

—	KB van 2 juni 1999 betreffende de algemene regeling van de provincieboekhouding en vnl. het artikel 54, 5°-b;

—	provinciaal reglement van 18 februari 1997 betreffende subsidiëring en toestaan van reservevorming door subsidietrekkers;

—	art. 623/0210-6401 van het provinciaal budget 2013.

Az intézkedés típusa

Program

A létező támogatási intézkedés módosítása

—

Időtartam

2013.4.1-2014.3.31.

Érintett gazdasági ágazatok

MEZŐGAZDASÁG, ERDŐGAZDÁLKODÁS, HALÁSZAT

A kedvezményezett típusa

KKV

A program keretében előirányzott teljes éves költségvetési összeg

EUR 0,03 (millió)

Kezességvállalásra elkülönített rész

EUR 0,03 (millió)

Támogatási eszköz (5. cikk)

Vissza nem térítendő támogatás

A bizottsági határozat megnevezése

—

Közösségi forrásokból történő társfinanszírozás esetén

—

Célkitűzések

Maximális támogatási intenzitás (%) vagy Maximális támogatási összeg (nemzeti valutanem)

Kkv-többlettámogatás %

A mezőgazdasági és halászati ágazatban nyújtott kutatási és fejlesztési támogatás (34. cikk)

100 %

—

A támogatási intézkedés teljes szövegét tartalmazó internetes cím:

https://docs.google.com/file/d/0B_wjQwsc3gUhVlVrTXQ2c3pmcUk/edit?usp=sharing&pli=1

Állami támogatás hivatkozási száma

SA.36095 (13/X)

Tagállam

Olaszország

A tagállam azonosítója

—

Régió megnevezése (NUTS)

ITALIA

Vegyes

A támogatást odaítélő hatóság

Regione Toscana

Regione Toscana, via di Novoli 26, 50127 Firenze

www.regione.toscana.it

A támogatási intézkedés jogcíme

Bando 2012 — RICERCA ED INNOVAZIONE IN CAMPO AMBIENTALE -contributi alle università, enti ed istituti di ricerca di diritto pubblico, enti pubblici, organismi di ricerca di diritto privato senza scopo di lucro.

Nemzeti jogalap (A nemzeti hivatalos lapban megjelent támogatás elérhetősége)

L.R. 14/2007

Az intézkedés típusa

Program

A létező támogatási intézkedés módosítása

—

Időtartam

2013.1.9-2013.12.31.

Érintett gazdasági ágazatok

SZAKMAI, TUDOMÁNYOS, MŰSZAKI TEVÉKENYSÉG

A kedvezményezett típusa

KKV,nagyvállalat

A program keretében előirányzott teljes éves költségvetési összeg

EUR 0,10 (millió)

Kezességvállalásra elkülönített rész

EUR 0,10 (millió)

Támogatási eszköz (5. cikk)

Vissza nem térítendő támogatás

A bizottsági határozat megnevezése

—

Közösségi forrásokból történő társfinanszírozás esetén

—

Célkitűzések

Maximális támogatási intenzitás (%) vagy Maximális támogatási összeg (nemzeti valutanem)

Kkv-többlettámogatás %

Kísérleti fejlesztés (31. cikk (2) bekezdés c) pont)

25 %

0 %

Alapkutatás (31. cikk (2) bekezdés a) pont)

70 %

—

Ipari kutatás (31. cikk (2) bekezdés b) pont)

50 %

0 %

A támogatási intézkedés teljes szövegét tartalmazó internetes cím:

http://web.rete.toscana.it/attinew/

ricercare il testo del Decreto

http://www.regione.toscana.it/burt

Nella sezione consultazione, ricercare il BURT del 9 gennaio 2013, Parte III n. 2

http://www.regione.toscana.it/enti-e-associazioni/bandi/bandi-ambiente-e-territorio

Cliccare alla voce «Bando 2012 — ricerca ed innovazione in campo ambientale»

Állami támogatás hivatkozási száma

SA.36096 (13/X)

Tagállam

Németország

A tagállam azonosítója

AZ: 612-40306-BY/0007

Régió megnevezése (NUTS)

BAYERN

107. cikk (3) bekezdés c) pont

A támogatást odaítélő hatóság

Ämter für Ernährung, Landwirtschaft und Forsten

Fachzentren an den Ämtern für Ernährung, Landwirtschaft und Fosten (Weilheim, Abensberg, Weiden und Kulmbach)

http://www.aelf-wm.bayern.de/

http://www.aelf-ab.bayern.de/

http://www.aelf-we.bayern.de

http/www.aelf-ku.bayern.de/

A támogatási intézkedés jogcíme

Bayern: Einzelbetiebliche Investitionsförderung; Verarbeitung und Vermarktung von Anhang I-Produkten

Nemzeti jogalap (A nemzeti hivatalos lapban megjelent támogatás elérhetősége)

—	Richtlinie zur Einzelbetrieblichen Investitionsförderung;

—	Art. 23 und 44 BayHO sowie die entsprechenden Verwaltungsvorschriften

Az intézkedés típusa

Program

A létező támogatási intézkedés módosítása

Modification X 324/2010

Időtartam

2013.1.1-2014.6.30.

Érintett gazdasági ágazatok

Növénytermesztés, állattenyésztés, vadgazdálkodás és kapcsolódó szolgáltatások

A kedvezményezett típusa

KKV

A program keretében előirányzott teljes éves költségvetési összeg

EUR 1,00 (millió)

Kezességvállalásra elkülönített rész

EUR 1,00 (millió)

Támogatási eszköz (5. cikk)

Vissza nem térítendő támogatás

A bizottsági határozat megnevezése

—

Közösségi forrásokból történő társfinanszírozás esetén

—

Célkitűzések

Maximális támogatási intenzitás (%) vagy Maximális támogatási összeg (nemzeti valutanem)

Kkv-többlettámogatás %

Kkv-k részére nyújtott beruházási és foglalkoztatási támogatás (15. cikk)

25 %

—

A támogatási intézkedés teljes szövegét tartalmazó internetes cím:

http://www.stmelf.bayern.de/mam/cms01/agrarpolitik/dateien/rili_stmelf_eif.pdf

Állami támogatás hivatkozási száma

SA.36099 (13/X)

Tagállam

Finnország

A tagállam azonosítója

—

Régió megnevezése (NUTS)

—

A támogatást odaítélő hatóság

Verohallinto

PL 325, 00052 VERO

www.vero.fi

A támogatási intézkedés jogcíme

Laki tutkimus- ja kehittämistoiminnan lisävähennyksestä vuosina 2013—2015

Nemzeti jogalap (A nemzeti hivatalos lapban megjelent támogatás elérhetősége)

Säädöskokoelma 992/2012

Laki tutkimus- ja kehittämistoiminnan lisävähennyksestä vuosina 2013—2015

Az intézkedés típusa

Program

A létező támogatási intézkedés módosítása

—

Időtartam

2013.1.1-2015.12.31.

Érintett gazdasági ágazatok

Valamennyi támogatható gazdasági ágazat érintett

A kedvezményezett típusa

KKV,nagyvállalat

A program keretében előirányzott teljes éves költségvetési összeg

EUR 190,00 (millió)

Kezességvállalásra elkülönített rész

EUR 190,00 (millió)

Támogatási eszköz (5. cikk)

Egyéb adóelőny

A bizottsági határozat megnevezése

—

Közösségi forrásokból történő társfinanszírozás esetén

—

Célkitűzések

Maximális támogatási intenzitás (%) vagy Maximális támogatási összeg (nemzeti valutanem)

Kkv-többlettámogatás %

Kísérleti fejlesztés (31. cikk (2) bekezdés c) pont)

25 %

0 %

Alapkutatás (31. cikk (2) bekezdés a) pont)

25 %

—

Ipari kutatás (31. cikk (2) bekezdés b) pont)

25 %

0 %

A támogatási intézkedés teljes szövegét tartalmazó internetes cím:

http://www.finlex.fi/fi/laki/alkup/2012/20120992

Állami támogatás hivatkozási száma

SA.36120 (13/X)

Tagállam

Dánia

A tagállam azonosítója

13-0011523

Régió megnevezése (NUTS)

—

A támogatást odaítélő hatóság

Skatteministeriet

Nicolai Eigtveds Gade 28

DK-1402 København K

www.skm.dk

A támogatási intézkedés jogcíme

Bundfradrag i svovlafgiften

Nemzeti jogalap (A nemzeti hivatalos lapban megjelent támogatás elérhetősége)

Lov om ændring af lov om afgift af svovl (Bundfradrag i svovlafgiften)

Az intézkedés típusa

Program

A létező támogatási intézkedés módosítása

—

Időtartam

2013.1.1-2020.12.31.

Érintett gazdasági ágazatok

Valamennyi támogatható gazdasági ágazat érintett

A kedvezményezett típusa

nagyvállalat

A program keretében előirányzott teljes éves költségvetési összeg

DKK 8,50 (millió)

Kezességvállalásra elkülönített rész

DKK 8,50 (millió)

Támogatási eszköz (5. cikk)

Egyéb adóelőny

A bizottsági határozat megnevezése

—

Közösségi forrásokból történő társfinanszírozás esetén

—

Célkitűzések

Maximális támogatási intenzitás (%) vagy Maximális támogatási összeg (nemzeti valutanem)

Kkv-többlettámogatás %

Környezeti adók csökkentése formájában nyújtott támogatás (25. cikk)

8 500 000 DKK

—

A támogatási intézkedés teljes szövegét tartalmazó internetes cím:

http://LOV nr 1256 af 18/12/2012

https://www.lovtidende.dk/Forms/L0700.aspx?s31=10&s19=1256&s20=2012

4.5.2013

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 128/43

ÁLLAMI TÁMOGATÁS – NÉMETORSZÁG

SA.34045 (2012/C) (ex 2012/NN) állami támogatás – A nagy villamosenergia-fogyasztók mentesítése a hálózati díj alól (StromNEV 19§)

Felhívás észrevételek benyújtására az Európai Unió működéséről szóló szerződés 108. cikkének (2) bekezdése értelmében

(EGT-vonatkozású szöveg)

2013/C 128/06

2013.06.03-án kelt levelével, amelynek hiteles nyelvi változata megtalálható ezen összefoglaló végén, a Bizottság értesítette a Németországi Szövetségi Köztársaságot arról, hogy a fent említett intézkedéssel kapcsolatosan az Európai Unió működéséről szóló szerződés 108. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárás megindításáról határozott.

Az érdekelt felek a Bizottság által megindítandó eljárás tárgyát képező intézkedésre vonatkozó észrevételeiket a jelen összefoglaló és az azt követő levél közzétételétől számított egy hónapon belül küldhetik meg az alábbi címre:

European Commission

Directorate-General for Competition

Directorate for State Aid

State Aid Greffe

1049 Bruxelles/Brussel

BELGIQUE/BELGIË

Fax: (0032) 2-296.12.42

Ezeket az észrevételeket közlik a Németországi Szövetségi Köztársasággal. Az észrevételek benyújtói kérésüket megindokolva, írásban kérhetik adataik bizalmas kezelését.

ÖSSZEGZÉS

1. AZ ELJÁRÁS

2011 végén és 2012 elején a Bizottság a hálózati díjakról szóló német rendeletre (Stromnetzentgeltverordnung, a továbbiakban: StromNEV) vonatkozóan fogyasztói szervezetektől, vállalatoktól és állampolgároktól kapott panaszokat, amelyek szerint a nagy villamosenergia-fogyasztóknak a hálózati díj alóli mentesítése jogellenes és nem összeegyeztethető állami támogatásnak minősül. A panaszokat továbbították Németországnak, egyúttal további tájékoztatást kérve. Németország 2012. június 29-én válaszolt.

2. AZ INTÉZKEDÉS ISMERTETÉSE

A 2011. augusztus 4-én hatályba lépett módosítást követően a StromNEV 19. cikke (2) bekezdésének második mondata megállapítja, hogy a végfelhasználók mentesülnek a hálózati díjak alól, amennyiben energiafelhasználásuk egyaránt eléri a 7 000 óra használatot és 10 gigawattórát. A hálózatüzemeltetők e mentesítésből adódó pénzügyi hiányt 2012-ben 200 millió EUR-ra becsülték.

A StromNEV 19. cikkének (2) bekezdése arra kötelezi az átvitelirendszer-üzemeltetőket, hogy a mentesítésből eredő bevételkiesésért kártérítést nyújtsanak az elosztórendszer-üzemeltetőknek. Az átvitelirendszer-üzemeltetők emellett kötelesek egymás között kiegyenlíteni az elosztórendszer-üzemeltetőknek nyújtott kifizetések összegét és saját veszteségeiket. Végezetül, a StromNEV 19. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy a StromNEV 20. cikke analóg módon alkalmazandó. Ez utóbbi rendelkezései szerint az elektromoshálózat-üzemeltetőknek a villamos energia hálózati díjuk közzététele előtt bizonyítaniuk kell, hogy a díjakból származó bevétel elegendő a várható költségek fedezésére.

2011. december 14-én a BNetzA határozatot fogadott el, amelyben az elosztórendszer-üzemeltetők számára kötelezővé tette az úgynevezett „19. cikk szerinti pótdíj” beszedését a villamosenergia-fogysztóktól. Az elosztórendszer-üzemeltetőknek az e pótdíjból származó bevételt az átvitelirendszer-üzemeltetők számára kell átutalniuk. E pótdíj célja az, hogy az átvitelirendszer-üzemeltetők számára kompenzálja a mentességből és az elosztórendszer-üzemeltetők számára nyújtott kötelező kártérítésből eredő bevételkiesést és költségeket.

Az átvitelirendszer-üzemeltetőknek a kilowattóránkénti „19. cikk szerinti pótdíj” összegét minden évben a mentességből eredő előrejelzett pénzügyi veszteség és az előrejelzett villamosenergia-fogyasztás alapján kell kiszámolniuk. Ezen felül minden x+1 évben az átvitelirendszer-üzemeltetőknek ellenőrizniük kell, mekkora volt a tényleges pénzügyi szükséglet az x. évben. Amennyiben a „19. cikk szerinti pótdíjból” származó bevételek túllépik a ténylegesen szükséges összeget, illetve ha nem voltak elegendők ahhoz, hogy a mentességből és az elosztórendszer-üzemeltetők számára nyújtott kötelező kártérítésből eredő bevételkiesést ellensúlyozzák, az x+2 év pótdíját ennek megfelelően kell módosítani.

Annak érdekében, hogy a hálózatüzemeltetőket hatékonyabb hálózatkezelésre ösztönözze, Németország olyan rendszert hozott létre, amelyben a BNetzA 5 éves időszakra meghatározza, hogy a hálózatüzemeltetők mekkora maximális bevételre tehetnek szert a rendszerhasználóktól. A maximális bevétel megállapítása érdekében a hálózatüzemeltetők kötelesek különféle (többek között a költségekre és a bevételekre vonatkozó) számviteli adatokat a BNetzA rendelkezésére bocsátani. A maximális bevételi szint és a tényleges bevétel közötti különbözetet a BNetzA speciális szabályozási számláján (Regulierungskonto) vezetik. Amikor a különbözet elér egy bizonyos szintet, a hálózati díjakat módosítani kell.

2011. december 14-i határozatában a BNetzA jelezte, hogy a 2011-ben a mentesítésből eredő pénzügyi veszteségeket a Regulierungskonto révén fedezik.

3. AZ INTÉZKEDÉS ÉRTÉKELÉSE

A hálózati díj alóli mentesítés által az állam a rájuk háruló szokásos tehertől mentesítette a nagy villamosenergia-fogyasztókat, szelektív előnyhöz juttatva őket. A nagy villamosenergia-fogyasztók a gazdaság olyan ágazataiban tevékenykednek, ahol más tagállamok vállalkozásaival állnak versenyben. A mentesítés tehát valószínűleg hatással van a tagállamok közötti kereskedelemre és torzíthatja a versenyt.

A PreussenElektra-ügyben hozott ítéletre (C-379/98. sz. PreussenElektra/Schleswag ügy, EBHT 2001., I-2099 o.) hivatkozva a német hatóságok azt állítják, hogy a mentesítés nem minősül állami támogatásnak, mivel azt csak magánforrásból finanszírozzák. Rámutatnak, hogy a támogatás előfinanszírozását a hálózatüzemeltetők végzik, a 19. cikk szerinti pótdíjat az átvitelirendszer-üzemeltetők számolják ki, és az átvitelirendszer-üzemeltetők szabadon határozhatnak arról, hogy a 19. cikk szerinti pótdíjat hogyan használják fel. Hozzáfűzik, hogy az állam nem követi nyomon a 19. cikk szerinti pótdíj begyűjtését, tehát nincs ellenőrzése a 19. cikk szerinti pótdíjból származó bevételek felett.

A Bizottság azonban úgy véli, hogy a kérdéses rendszer jelentős mértékben eltér a PreussenElektra-ügytől: a PreussenElektra helyzetével ellentétben az állam a 19. cikk szerinti pótdíjat azért szabta ki, hogy a mentesítést finanszírozza és a mentesítésből eredő pénzügyi terheket levegye a hálózatüzemeltetők válláról.

Ezen felül – a Steinike ügyben (76/78. sz. Steinike & Weinlig kontra Németország ügy, EBHT 1977., 595. o.) és az Essent ügyben (C-206/06 sz. Essent ügy, EBHT 2008., I-5497. o.) hozott ítéleteket figyelembe véve – a Bizottságnak meggyőződése, hogy az átvitelirendszer-üzemeltetők által alkalmazott 19. cikk szerinti pótdíj állami forrásnak, a 19. cikk szerinti pótdíj által finanszírozott mentesség pedig állami támogatásnak minősül. Ahogy az Essent ügyben is, az állam egy vállalkozást bízott meg az állam által kiszabott pótdíj kezelésére. A négy átvitelirendszer-üzemeltetőt valójában kijelölték a mentességgel és a 19. cikk szerinti pótdíjjal kapcsolatos pénzügyi forgalom kezelésére. Feladatul kapták a 19. cikk szerinti pótdíjnak a BNetzA által kidolgozott módszer alapján történő kiszámítását és közzétételét. Ezen kívül a 19. cikk szerinti díjat be kell gyűjteniük az elosztórendszer-üzemeltetőktől, kompenzációt kell fizetniük az elosztórendszer-üzemeltetőknek és saját maguknak, ki kell egyenlíteniük egymás között az összegeket, és ha a bevételek nem felelnek meg a mentesítésből eredő tényleges bevételkiesésnek, ki kell igazítaniuk a 19. cikk szerinti pótdíjat. Ahogy az Essent ügyben is, az állam meghatározta a pótdíj alkalmazására és céljára vonatkozó szabályokat. Az állam különösen azt határozta meg, hogyan kell kezelni azokat a pótdíjakat, amelyeket az előny finanszírozásához szükséges összegen felül szedtek be. Az átvitelirendszer-üzemeltetők így nem tudják tetszés szerint megállapítani és felhasználni a 19. cikk szerinti pótdíjat. Végezetül a Bizottság megjegyzi, hogy vannak olyan ellenőrző mechanizmusok (a Regulierungskonto), amelyek lehetővé teszik az állam számára, hogy figyelemmel kísérje a pénzügyi forgalmat.

E megfontolások alapján a Bizottság ebben a szakaszban arra az álláspontra helyezkedi, mely szerint a nagy villamosenergia-fogyasztók hálózati díj alóli mentesítése 2012 óta (azaz a BNetzA 2011. december 14-i határozatának hatályba lépése óta) az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése szerint állami támogatást foglal magában.

A Bizottság megítélése szerint az sem kizárható továbbá, hogy a mentesítést a BNetzA 2011. december 14-i határozatának elfogadása előtt is állami forrásokból finanszírozták. Amennyiben a Bizottság helyesen értelmezi a StromNEV 20. cikkét, úgy tűnik, hogy azáltal, hogy a StromNEV 19. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy a StromNEV 20. cikke analóg módon alkalmazandó, az állam valójában arra kötelezte a hálózatüzemeltetőket, hogy a StromNEV 19. cikkének (2) bekezdéséből adódó további költségeket foglalják bele a használati díjba, további díjakat szabva ki a villamosenergia-fogyasztókra. Ennek alapján a Bizottság véleménye szerint a StromNEV 19. cikkének (2) bekezdése már a BNetzA 2011. december 14-i határozatának elfogadása előtt a mentesség olyan pénzügyi rendszerét tartalmazta, amely nagyon hasonló a BNetzA 2011. december 14-i határozatának elfogadása óta működő rendszerhez. Németország legalábbis ezt jelezte. Ennek alapján úgy tűnik, hogy a 19. cikk szerinti pótdíjjal kapcsolatban a fentiekben említett okok miatt a StromNEV 19. cikkének (2) bekezdése már a 2011. december 14-i határozat elfogadása előtt állami támogatást foglalt magában.

A Bizottság azonban úgy ítéli meg, hogy az erre vonatkozó végleges következtetésekhez további információra van szükség. Különösen a StromNEV 20. cikkére való hivatkozás pontos értelmezésére, valamint azokra az információkra van szükség, amelyek arra vonatkoznak, hogy az átvitelirendszer-üzemeltetők mit tettek volna abban az esetben, ha a BNetzA nem vezeti be a 19. cikk szerinti pótdíjat. További tájékoztatásra van szükség a tekintetben is, hogy a Regulierungskonto révén milyen módon számolják el a 2011-ben a mentességből eredő pénzügyi terheket, a BNetzA 2011. december 14-i határozata szerint.

Figyelembe véve azt a következtetést, mely szerint a nagy villamosenergia-fogyasztók mentessége állami támogatásnak minősül, a Bizottság értékelte annak lehetőségét, hogy az ilyen intézkedés összeegyeztethető-e az állami támogatásokra vonatkozó szabályokkal. Németország kifejtette, hogy a hálózati díjak alóli mentességet az a stabilizáló hatás indokolja, amit a nagy villamosenergia-fogyasztók gyakorolnak a hálózatra. E stabilizáló hatás azonban nincs alátámasztva. Ezen felül Németország nem fejtette ki, hogy ez a elem milyen módon vehető figyelembe a mentesség összeegyeztethetőségének megállapításakor. Mivel nincs olyan további elem, amely a mentességet indokolná, és a mentesség működési támogatásnak tűnik, a Bizottság e szakaszban kétli, hogy az összeegyeztethető a belső piaccal. A 659/1999/EK rendelet 4. cikkének (4) bekezdésével összhangban a Bizottság ezért úgy határozott, hogy hivatalos vizsgálati eljárást indít, felkérve ezzel Németországot észrevételei megtételére és a további információk benyújtására.

A 659/1999/EK tanácsi rendelet 14. cikkének megfelelően valamennyi jogellenes támogatás visszafizettethető a kedvezményezettel.

A LEVÉL SZÖVEGE

„die Kommission teilt der Regierung der Bundesrepublik Deutschland mit, dass sie nach Prüfung der von der Bundesregierung übermittelten Angaben zu der vorgenannten Maßnahme beschlossen hat, das Verfahren nach Artikel 108 Absatz 2 des Vertrags über die Arbeitsweise der Europäischen Union zu eröffnen.

1. VERFAHREN

(1)

Am 28. November 2011 ging der Kommission eine Beschwerde des Bundes der Energieverbraucher zu, der nach eigenen Angaben kleine und mittlere Unternehmen und private Stromverbraucher vertritt. Die Beschwerde wurde unter der Nummer SA.34045 registriert. Nach Ansicht des Beschwerdeführers stellt die stromintensiven Unternehmen seit 2011 gewährte Netzentgeltbefreiung eine rechtswidrige und mit dem Binnenmarkt unvereinbare staatliche Beihilfe dar.

(2)

Am 8. Dezember 2011 erhielt die Kommission eine Beschwerde der Stadtwerke Hameln, eines lokalen Unternehmens, das die Stadt Hameln mit Strom, Gas und Trinkwasser versorgt. Auch dieser Beschwerdeführer vertritt die Auffassung, dass die seit 2011 geltende Netzentgeltbefreiung für stromintensive Unternehmen eine rechtswidrige und mit dem Binnenmarkt unvereinbare staatliche Beihilfe darstellt. Die Beschwerde wurde ebenfalls in die Akte SA.34045 aufgenommen.

(3)	Seit Dezember 2011 hat die Kommission mehrfach Schreiben von Bürgern erhalten, die sich über die Netzentgeltbefreiung für stromintensive Unternehmen beschwerten. Auch diese Schreiben wurden der Akte hinzugefügt.

(4)	Am 10. Mai 2012 leitete die Kommission die in den Erwägungsgründen (1) und (2) dieses Beschlusses genannten Beschwerden mit der Bitte um Stellungnahme an Deutschland weiter. Zudem übersandte sie Deutschland ein Auskunftsersuchen. Deutschland antwortete am 29. Juni 2012.

2. BESCHREIBUNG DER MASSNAHME

2.1. Netzentgelte in Deutschland

(5)	In Deutschland werden die Netzentgelte von den Netzbetreibern festgesetzt. Sie bedürfen jedoch der Genehmigung der Aufsichtsbehörde, der Bundesnetzagentur (im Folgenden „BNetzA“).

(6)

In der Stromnetzentgeltverordnung (im Folgenden „StromNEV“) sind die Grundsätze für die Festsetzung der Netzentgelte (§ 16 f. StromNEV) festgelegt:

—	Die Netzentgelte müssen kostenorientiert sein (Verursachungsgerechtigkeit).

—	Die Netzentgelte richten sich nach der Anschlussebene, nicht aber nach der räumlichen Entfernung zwischen dem Ort der Einspeisung elektrischer Energie und dem Ort der Entnahme.

—

Das Netzentgelt besteht aus zwei Komponenten: Die erste ist von der Höchstleistung und die zweite vom Energieverbrauch abhängig. Die erste Komponente ist das Produkt aus dem jeweiligen Jahresleistungspreis und der Jahreshöchstleistung in Kilowatt der jeweiligen Entnahme im Abrechnungsjahr. Die zweite Komponente ist das Produkt aus dem jeweiligen Arbeitspreis und der im Abrechnungsjahr jeweils entnommenen elektrischen Arbeit in Kilowattstunden.

—

Angesichts des Grundsatzes, dass Netzentgelte kostenorientiert sein müssen, sind sie nach § 16 Absatz 2 StromNEV auf der Grundlage eines Gleichzeitigkeitsgrads zu berechnen. Im Einklang mit dem Gleichzeitigkeitsgrundsatz werden Netzentgelte mit einem Faktor zwischen 0 und 1 multipliziert. Dieser Gleichzeitigkeitsgrad ist ein Maßstab für den Beitrag eines Verbrauchers zur Höchstleistung. Ein Gleichzeitigkeitsgrad von 0,6 bedeutet zum Beispiel, dass auf den betreffenden Verbraucher zum Zeitpunkt der Messung der Höchstleistung des Netzes lediglich 60 Prozent der Jahreshöchstlast seiner Netzentnahme im Abrechnungsjahr entfielen. Der Verbraucher muss daher nur 60 Prozent der Höchstleistung bezahlen.

2.2. Die Befreiung

(7)

Nach einer am 4. August 2011 in Kraft getretenen, aber erst ab dem 1. Januar 2011 anwendbaren Änderung heißt es in § 19 Absatz 2 Satz 2 (1) StromNEV, dass Letztverbraucher von den Netzentgelten befreit werden, wenn ihr Stromverbrauch die Benutzungsstundenzahl von mindestens 7 000 Stunden erreicht und 10 Gigawattstunden übersteigt.

(8)	Vor der Gewährung der Befreiung prüft die BNetzA, ob die rechtlichen Voraussetzungen erfüllt sind. Anschließend genehmigt die BNetzA eine unbefristete Befreiung des Letztverbrauchers ab dem 1. Januar 2011 (sofern alle Voraussetzungen zu diesem Datum erfüllt waren).

2.3. Volle Erstattung der den Betreibern von Elektrizitätsverteilernetzen entgangenen Erlöse durch die Betreiber von Elektrizitätsübertragungsnetzen

(9)

Da die von den Netzentgelten befreiten Letztverbraucher an verschiedene Netzebenen angeschlossen sind, führt die Befreiung sowohl für die Betreiber von Elektrizitätsübertragungsnetzen (im Folgenden: „Übertragungsnetzbetreiber“) als auch für die Betreiber von Elektrizitätsverteilernetzen (im Folgenden „Verteilernetzbetreiber“) zu einer finanziellen Belastung (im Folgenden: „entgangene Erlöse“ bzw. „Erlösausfälle“).

(10)	Nach § 19 Absatz 2 StromNEV sind die Übertragungsnetzbetreiber verpflichtet, den Verteilernetzbetreibern die aus der Befreiung resultierenden Erlösausfälle zu erstatten.

2.4. Ausgleichsmechanismus für Übertragungsnetzbetreiber

(11)

Nach § 19 Absatz 2 StromNEV sind die Übertragungsnetzbetreiber ferner verpflichtet, ihre Zahlungen an Verteilernetzbetreiber und die eigenen entgangenen Erlöse über eine finanzielle Verrechnung untereinander auszugleichen. Für die genauen Modalitäten der Durchführung der Verrechnung wird in § 19 Absatz 2 StromNEV auf § 9 des Kraft-Wärme-Kopplungsgesetzes (im Folgenden „KWK-Gesetz“) verwiesen, das entsprechende Anwendung findet. Die Verrechnung dient dem Ausgleich der finanziellen Belastung unter den Übertragungsnetzbetreibern nach Maßgabe der Strommenge, die in ihrem jeweiligen Netzbereich an Letztverbraucher geliefert wird.

2.5. Übertragungsnetzbetreiber müssen ihre Kosten decken

(12)

In § 9 KWK-Gesetz – auf den in § 19 Absatz 2 StromNEV Bezug genommen wird (vgl. den vorstehenden Erwägungsgrund dieses Beschlusses) – ist ferner festgelegt, dass Netzbetreiber Zusatzkosten, die sie infolge des Kostenausgleichs zwischen den Netzbetreibern zu tragen haben, auf die Letztverbraucher abwälzen dürfen.

(13)	Zudem ist in § 19 Absatz 2 StromNEV festgelegt, dass § 20 StromNEV entsprechend gilt. Nach § 20 StromNEV müssen Netzbetreiber vor der Veröffentlichung der Netzentgelte für Strom sicherstellen, dass die Erlöse aus den Entgelten ausreichen, um die erwarteten Kosten zu decken.

2.6. Ausgleich für Übertragungsnetzbetreiber durch die sogenannte „§ 19-Umlage“

(14)

Am 14. Dezember 2011 nahm die BNetzA einen Beschluss an, mit dem sie den Verteilernetzbetreibern die Verpflichtung auferlegte, von den Letztverbrauchern einen Aufschlag, die sogenannte „§ 19-Umlage“, zu erheben. Die BNetzA verpflichtet die Verteilernetzbetreiber ferner, die Einnahmen aus dieser Umlage auf die Übertragungsnetzbetreiber zu überweisen.

(15)

Auf der Grundlage dieses Beschlusses vom 14. Dezember 2011 soll die Umlage, mit der den Übertragungsnetzbetreibern die Erlösausfälle erstattet werden, die ihnen infolge der Netzentgeltbefreiung und der Verpflichtung, den Verteilernetzbetreibern einen Ausgleich zu zahlen, entstanden sind, verursachungsgerecht und mit mehr Transparenz und Rechtssicherheit festgesetzt werden.

(16)

Die Höhe der Sonderumlage wird nicht von der BNetzA festgesetzt, sondern muss jedes Jahr von den Übertragungsnetzbetreibern nach der von der BNetzA festgelegten Methode berechnet werden. Um die Umlage pro kWh zu ermitteln, muss der Übertragungsnetzbetreiber einerseits die aufgrund der Befreiung zu erwartenden Erlösausfälle und andererseits den zu erwartenden Verbrauch bestimmen. Für das erste Durchführungsjahr (2012) hat die BNetzA die Summe, die durch die § 19-Umlage gedeckt werden muss und als Grundlage für die Berechnung der Umlage dient, mit 440 Mio. EUR angesetzt. Von diesem Betrag müssen 300 Mio. EUR als Ausgleich für aufgrund der Netzentgeltbefreiung für stromintensive Unternehmen entgangene Erlöse zurückfließen. Mit den verbleibenden 140 Mio. EUR sollen die Erlösausfälle gedeckt werden, die sich aus der Aushandlung individueller Netzentgelte auf der Grundlage von § 19 Absatz 2 Satz 1 StromNEV (2) ergeben. Die individuellen Netzentgelte und der zu deren Ausgleich bestimmte Anteil der § 19-Umlage sind nicht Gegenstand dieses Beschlusses. Dies ist auf den Umfang der bei der Kommission eingegangenen Beschwerde und die daraus resultierende Abgrenzung des Vorprüfverfahrens zurückzuführen. Die Kommission behält sich das Recht vor, § 19 Absatz 2 Satz 1 StromNEV in einem separaten Verfahren zu prüfen. Für die folgenden Jahre wird dieser Betrag von den Übertragungsnetzbetreibern auf der Grundlage von Prognosen berechnet.

(17)

Ferner werden die Übertragungsnetzbetreiber in jedem Jahr x+1 zu prüfen haben, wie hoch der tatsächliche Finanzbedarf für das vorhergehende Jahr x war. Gehen die Einnahmen aus der § 19 Umlage über den Betrag hinaus, der tatsächlich benötigt wird, um den Übertragungsnetzbetreibern die entgangenen Erlöse infolge der Netzentgeltbefreiung und des Ausgleichs für die Verteilernetzbetreiber zu erstatten, so ist die Umlage im Jahr x+2 um die Differenz zu verringern. Reichen die Einnahmen nicht aus, wird die Umlage entsprechend angepasst.

(18)	Mit dem Beschluss der BNetzA wird ferner eingeführt, dass die aufgrund der Befreiung entgangenen Erlöse aus dem Kalenderjahr 2011 über das Regulierungskonto ausgeglichen werden (vgl. Beschreibung im folgenden Abschnitt 2.7).

2.7. Überwachung durch das Regulierungskonto

(19)	Die BNetzA kontrolliert Verteilernetzbetreiber und Übertragungsnetzbetreiber in Bezug auf ihre Netzkosten und -erlöse.

(20)

Um den Netzbetreibern einen Anreiz für ein effizienteres Netzmanagement zu geben, hat Deutschland ein System eingeführt, bei dem die BNetzA für Fünfjahreszeiträume Obergrenzen für die Erlöse festsetzt, die Netzbetreibern von den Letztverbrauchern zufließen dürfen. Die Hauptelemente dieses Systems sind in der Anreizregulierungsverordnung (im Folgenden „ARegV“) festgelegt. Die Netzbetreiber müssen der BNetzA für die Festsetzung dieser Erlösobergrenzen verschiedene Buchhaltungsdaten (einschließlich Kosten und Erlösen) übermitteln. Die Differenzen zwischen den Erlösobergrenzen und den tatsächlich erzielten Erlösen werden auf einem besonderen, bei der BNetzA geführten Regulierungskonto (§ 5 ARegV) verbucht. Erreicht die Differenz eine bestimmte Höhe, müssen die Netzentgelte angepasst werden. Bestimmte Differenzen zwischen den entstandenen und den prognostizierten Kosten werden ebenfalls auf diesem Konto verbucht. Am Ende des Fünfjahreszeitraums erfolgen verschiedene Ausgleiche zwischen überschüssigen Erlösen und bestimmten Kosten. Erlöse, die die zulässige Erlösobergrenze übersteigen und nicht gegen bestimmte Kosten aufgerechnet werden können, werden zum Ausgleich der verringerten Netzentgelte im folgenden Jahr bzw. Zeitraum verwendet.

2.8. Höhe der Beihilfe und Begünstigte

(21)

Die Befreiung wird nur Unternehmen gewährt, deren Stromverbrauch die Benutzungsstundenzahl von mindestens 7 000 Stunden erreicht und 10 Gigawattstunden übersteigt. Diese Unternehmen werden als stromintensive Unternehmen bezeichnet. Sie gehören vorrangig verschiedenen Branchen der verarbeitenden Industrie, z. B. der Industriegasbranche, der chemischen Industrie und der Papierindustrie, an.

(22)	Auf der Website der BNetzA sind für die Jahre 2011 und 2012 bereits über 200 bei der BNetzA gestellte Anträge auf eine Befreiung nach § 19 Absatz 2 Satz 2 StromNEV aufgeführt. Bislang ist jedoch noch nicht allen Anträgen auf Befreiung stattgegeben worden (3).

(23)	Die Übertragungsnetzbetreiber haben die Höhe der § 19-Umlage auf einer verbundenen Website (4) veröffentlicht.

(24)	Die aufgrund der Netzentgeltbefreiung für stromintensive Unternehmen entgangenen Erlöse werden für 2012 auf 300 Mio. EUR geschätzt.

3. BEIHILFERECHTLICHE WÜRDIGUNG

3.1. Vorliegen einer staatlichen Beihilfe

(25)

Nach Artikel 107 Absatz 1 AEUV sind staatliche oder aus staatlichen Mitteln gewährte Beihilfen gleich welcher Art, die durch die Begünstigung bestimmter Unternehmen oder Produktionszweige den Wettbewerb verfälschen oder zu verfälschen drohen, mit dem Binnenmarkt unvereinbar, soweit sie den Handel zwischen Mitgliedstaaten beeinträchtigen.

3.1.1. Vorliegen eines selektiven Vorteils und Auswirkungen auf Wettbewerb und Handel

(26)

Der Begriff des Vorteils im Sinne des Artikels 107 AEUV umfasst nicht nur positive Leistungen wie Subventionen, sondern auch Maßnahmen, die in verschiedener Form die Belastungen vermindern, die ein Unternehmen normalerweise zu tragen hat, und die somit zwar keine Subventionen im strengen Sinne des Wortes darstellen, diesen aber nach Art und Wirkung gleichstehen (5).

(27)

Stromverbraucher müssen für die Nutzung des Stromnetzes in der Regel ein Entgelt entrichten. Die Befreiung bildet daher eine Ausnahme von den in Deutschland geltenden Grundsätzen für die Festsetzung von Netzentgelten, die in Abschnitt 2.1 dieses Beschlusses beschrieben sind. Dadurch, dass der Staat stromintensive Unternehmen von den Netzentgelten befreit hat, hat er sie von einem Entgelt befreit, das sie normalerweise als Letztverbraucher zu tragen haben.

(28)	Die Kommission vertritt daher zu diesem Zeitpunkt die Auffassung, dass stromintensive Unternehmen durch die Befreiung ein Vorteil gewährt wird.

(29)

Um nachzuweisen, dass der Vorteil selektiv ist, muss die Kommission aufzeigen, dass die jeweilige Maßnahme zwischen Unternehmen differenziert, die sich im Hinblick auf das mit der Maßnahme verfolgte Ziel in einer vergleichbaren tatsächlichen und rechtlichen Situation befinden. Der Beihilfebegriff erfasst keine Maßnahmen, die eine Differenzierung zwischen Unternehmen im Bereich von Belastungen vornehmen, wenn diese Differenzierung aus der Natur und dem Aufbau der fraglichen Lastenregelung folgt (6).

(30)	In Bezug auf die Netzentgelte befinden sich alle Letztverbraucher in derselben tatsächlichen und rechtlichen Situation, da sie alle das Netz nutzen.

(31)

Die Kommission vertritt zu diesem Zeitpunkt die Auffassung, dass der Vorteil selektiv ist, da er nur Unternehmen gewährt wird, deren Stromverbrauch die Benutzungsstundenzahl von mindestens 7 000 Stunden erreicht und 10 Gigawattstunden übersteigt. Nur bestimmte Unternehmen in bestimmten Industriezweigen sind in der Lage, diese Voraussetzungen zu erfüllen. Aus den auf der Website der BNetzA veröffentlichten Anträgen auf Befreiung von den Netzentgelten geht hervor, dass die Befreiung nur für eine begrenzte Zahl von Unternehmen gelten wird, die hauptsächlich bestimmten Branchen der verarbeitenden Industrie wie etwa Industriegase, chemische Industrie, Papierindustrie, angehören. Die Befreiung gilt somit nur für bestimmte Unternehmen und ist daher zu diesem Zeitpunkt als selektiv zu betrachten, da sie eine unterschiedliche Behandlung von Unternehmen vorsieht, die sich in derselben tatsächlichen und rechtlichen Situation befinden.

(32)

Der Rechtsprechung des Gerichthofs zufolge können Mitgliedstaaten, die in Bezug auf die Belastungen eine derartige Differenzierung zwischen Unternehmen eingeführt haben, nachweisen, dass die Differenzierung durch die Natur und den inneren Aufbau des fraglichen Abgabensystems tatsächlich gerechtfertigt ist (7).

(33)

Die Kommission stellt fest, dass Deutschland keine Nachweise dafür übermittelt hat, dass die Befreiung auf dem inneren Aufbau des Netzentgeltsystems beruht, weil das Land aus dem Grund, dass keine staatlichen Mittel zum Einsatz kommen, die Auffassung vertritt, dass die fragliche Maßnahme keine Beihilfe beinhaltet. Deutschland hat lediglich allgemein kurz erklärt, dass die Befreiung von Netzentgelten deshalb gerechtfertigt sei, weil stromintensive Unternehmen das Netz stabilisierten. Die Kommission stellt jedoch fest, dass Deutschland diese stabilisierende Wirkung nicht belegt hat. Ebenso wenig hat Deutschland dargelegt, inwiefern diese Wirkung der Natur und dem inneren Aufbau des Netzentgeltsystems entspricht.

(34)

In Bezug auf das mit den Netzentgelten verfolgte Ziel der Deckung der Kosten für die Errichtung und die Instandhaltung des Netzes auf der Grundlage der in Abschnitt 2.1 dieses Beschlusses festgelegten Bestimmungen stellt die Kommission fest, dass die Unternehmen, die den in § 19 Absatz 2 Satz 2 StromNEV festgelegten Energieverbrauch überschreiten, sich in derselben Situation befinden wie alle anderen Unternehmen. Daher scheint die vollständige Befreiung Unternehmen mit einem hohen Stromverbrauch von den Netzentgelten nicht nach dem inneren Aufbau des Netzentgeltsystems angelegt zu sein.

(35)

Die Unternehmen, die einen Antrag auf Befreiung gestellt haben, gehören insbesondere dem verarbeitenden Gewerbe an, z. B. der Industriegasbranche, der chemischen Industrie und der Papierindustrie. Diese Branchen stehen im Wettbewerb mit Unternehmen aus anderen Mitgliedstaaten. Zu diesem Zeitpunkt ist daher davon auszugehen, dass die Befreiung sich auf den Handel zwischen Mitgliedstaaten auswirkt und den Wettbewerb verfälscht.

3.1.2. Zurechenbarkeit

(36)	Die Befreiung von den Netzentgelten beruht auf einer Rechtsvorschrift. Sie ist dem Staat zuzurechnen.

3.1.3. Einsatz staatlicher Mittel

(37)

Vorteile sind nur dann als Beihilfen im Sinne des Artikels 107 AEUV einzustufen, wenn sie unmittelbar oder mittelbar aus staatlichen Mitteln gewährt werden. Das bedeutet, dass sowohl Vorteile, die unmittelbar vom Staat gewährt werden, als auch Vorteile, die über eine vom Staat benannte oder errichtete öffentliche oder private Einrichtung gewährt werden, unter den Beihilfebegriff nach Artikel 107 Absatz 1 AEUV fallen (8).

(38)	Infolgedessen reicht die Tatsache, dass der Vorteil nicht unmittelbar aus dem Staatshaushalt finanziert wird, allein nicht aus, um auszuschließen, das staatliche Mittel zum Einsatz kommen.

(39)

Ferner schließt eine zunächst private Herkunft von Mitteln deren Einstufung als staatliche Mittel im Sinne des Artikels 107 Absatz 1 AEUV (9) nicht aus. Damit genügt der Umstand allein, dass eine Subventionsregelung, die einigen Wirtschaftsteilnehmern eines bestimmten Sektors zugutekommt, ganz oder teilweise durch Beiträge finanziert wird, die von Staats wegen von den betreffenden Unternehmen erhoben werden, nicht, um dieser Regelung den Charakter einer staatlichen Beihilfe im Sinne des Artikels 107 Absatz 1 AEUV zu nehmen (10).

(40)

In diesem Zusammenhang stellte der Gerichtshof in der Rechtssache Steinike, in der es um einen Fonds zur Absatzförderung der deutschen Land-, Forst- und Ernährungswirtschaft geht, der unter anderem durch Beiträge von Betrieben der Land-, Forst- und Ernährungswirtschaft finanziert wird, Folgendes fest (11):

„Das in Artikel 92 Absatz 1 enthaltene Verbot erfasst sämtliche staatlichen oder aus staatlichen Mitteln gewährten Beihilfen, ohne dass danach zu unterscheiden ist, ob die Beihilfe unmittelbar durch den Staat oder durch von ihm zur Durchführung der Beihilferegelung errichtete oder beauftragte öffentliche oder private Einrichtungen gewährt wird.“

(41)

Derselbe Ansatz wurde in der Rechtssache Italien/Kommission verfolgt. Dabei ging es um Arbeitgeberbeiträge zu Arbeitslosen- und Familienzulagenfonds; Italien hatte argumentiert, dass keine staatlichen Mittel zum Einsatz gekommen seien, da die Beiträge nicht von der Gesamtheit getragen worden seien. Der Gerichtshof entschied Folgendes (12):

„Da die fraglichen Fonds nach innerstaatlichen Rechtsvorschriften durch Zwangsbeiträge gespeist werden und, wie der vorliegende Fall zeigt, gemäß diesen Rechtsvorschriften verwaltet und verteilt werden, sind sie als staatliche Mittel im Sinne des Artikels 92 zu betrachten, selbst wenn ihre Verwaltung nichtstaatlichen Organen anvertraut wäre.“

(42)

Ebenso stellte der Gerichtshof in der Rechtssache C-259/85 Frankreich/Kommission fest (13),

„(…) dass der Umstand, dass eine Subventionsregelung zugunsten gewisser Wirtschaftsteilnehmer eines bestimmten Sektors durch eine parafiskalische Abgabe finanziert wird, die auf alle Lieferungen einheimischer Erzeugnisse dieses Sektors erhoben wird, allein nicht genügt, dieser Regelung den Charakter einer staatlichen Beihilfe (...) zu nehmen.

(43)

Diese Argumentation wurde auch in der Rechtssache Essent (14) zugrundegelegt. In dieser Sache hatte der Gerichtshof eine Regelung zu beurteilen, die vorsah, dass die Betreiber des niederländischen Stromnetzes von privaten Stromkunden einen Aufschlag erheben und die Einnahmen aus diesem Aufschlag an SEP, eine gemeinsame Tochtergesellschaft der vier Stromerzeuger abführen, um Letzterer einen Ausgleich zur Bestreitung sogenannter „verlorener Kosten“ zu gewähren. Der Gerichtshof urteilte, dass bei der niederländischen Regelung staatliche Mittel zum Einsatz kamen (15).

(44)

Der Gerichtshof stellte in der Rechtssache Essent zunächst fest, dass der Aufschlag aus staatlichen Mitteln gewährt wurde:

„In diesem Zusammenhang ist daran zu erinnern, dass diese Beträge auf dem den Elektrizitätskunden gemäß Art. 9 OEPS vom Staat auferlegten Tarifaufschlag beruhen, in Bezug auf den in Randnr. 47 des vorliegenden Urteils festgestellt worden ist, dass es sich um eine Abgabe handelt. Diese Beträge gehen somit auf staatliche Mittel zurück.“

(45)	Dieser Aufschlag musste von den Netzbetreibern an SEP abgeführt werden, das die Einnahmen sammeln und bis zu einer gesetzlich festgesetzten Höhe zur Bestreitung verlorener Kosten verwenden musste.

(46)

In diesem Zusammenhang stellte der Gerichtshof fest, dass SEP per Gesetz mit der Verwaltung staatlicher Mittel beauftragt worden war (16):

„Ebenso unterscheidet sich die in Rede stehende Maßnahme von derjenigen, um die es im Urteil vom 13. März 2001, PreussenElektra (C-379/98, Slg. 2001, I-2099), ging, in dem der Gerichtshof in Randnr. 59 entschieden hat, dass die Verpflichtung privater Elektrizitätsversorgungsunternehmen zur Abnahme von Strom aus erneuerbaren Energiequellen zu festgelegten Mindestpreisen nicht zu einer unmittelbaren oder mittelbaren Übertragung staatlicher Mittel auf die Unternehmen, die diesen Strom erzeugen, führt. In diesem Fall waren die Unternehmen nicht vom Staat mit der Verwaltung staatlicher Mittel beauftragt worden, sondern zur Abnahme unter Einsatz ihrer eigenen finanziellen Mittel verpflichtet.“

(47)

In der Rechtssache PreussenElektra stellte der Gerichtshof hingegen fest, dass das Stromeinspeisungsgesetz in der Fassung von 1998 keine zur Durchführung der Beihilferegelung errichtete oder beauftragte Einrichtung vorsieht (17). Diese Schlussfolgerung beruht auf der Feststellung, dass das Stromeinspeisungsgesetz eine Regelung vorsieht, die darauf beschränkt war, Elektrizitätsversorgungsunternehmen und Betreiber der vorgelagerten Stromnetze direkt zu verpflichten, Strom aus erneuerbaren Energiequellen zu einem festgesetzten Preis abzunehmen, ohne eine für die Zahlungsabwicklung zuständige Stelle zu benennen (18). Die Situation im Rahmen des Stromeinspeisungsgesetzes war durch eine Vielzahl bilateraler Beziehungen zwischen Erzeugern von Strom aus erneuerbaren Energiequellen, Stromversorgern, nachgelagerten Stromanbietern und vorgelagerten Stromanbietern gekennzeichnet. Den Verbrauchern wurde kein Aufschlag auferlegt, um den Stromanbietern einen Ausgleich für die finanzielle Belastung zu bieten, und folglich wurde auch niemand mit der Weiterleitung oder Zentralisierung eines derartigen Aufschlags beauftragt.

(48)	Angesichts dieser Grundsätze hat die Kommission geprüft, ob davon auszugehen ist, dass die Befreiung seit der Einführung der § § 19-Umlage (2012) sowie vor Auferlegung der § 19-Umlage (2011), als der Ausfall über das Regulierungskonto gedeckt wurde, aus staatlichen Mitteln finanziert wurde.

3.1.3.1. Vorliegen staatlicher Mittel nach 2012, d. h. nach Einführung der § 19-Umlage durch die BNetzA

(49)

Wie nachstehend im Einzelnen dargelegt wird, stellt die Kommission fest, dass der Staat ebenso wie in der Rechtssache Essent den Stromkunden eine Sonderabgabe/Umlage auferlegt hat, mit der der Vorteil finanziert werden soll. Außerdem hat der Staat ebenso wie in der Rechtssache Essent ein Unternehmen mit der Verwaltung der Abgabe beauftragt. Ferner hat der Staat wie in der Rechtssache Essent Regeln zur Verwendung und Zweckbestimmung der Umlage aufgestellt. Insbesondere hat der Staat festgelegt, was mit Umlagemitteln geschehen soll, die über den zur Finanzierung des Vorteils erforderlichen Betrag hinaus eingenommen werden. Schließlich gibt es wie in der Rechtssache Essent Kontrollmechanismen, die dem Staat die Überwachung der Finanzströme ermöglichen.

Die Verteilernetzbetreiber tragen die finanzielle Belastung nicht: Sie erhalten von den Übertragungsnetzbetreibern einen vollen Ausgleich.

(50)

Der Staat hat festgelegt, dass die Verteilernetzbetreiber für den sich aus der Befreiung ergebenden Erlösausfall einen vollen Ausgleich erhalten. Nach § 19 Absatz 2 StromNEV müssen die Übertragungsnetzbetreiber den Verteilernetzbetreibern die finanzielle Belastung, die sich auf der Ebene der Verteilernetzbetreiber aus der Befreiung ergibt, erstatten.

Die Übertragungsnetzbetreiber tragen die finanzielle Belastung nicht: Sie erhalten einen Ausgleich durch die § 19-Umlage.

(51)

Der Staat hat festgelegt, dass Erlösausfälle der Übertragungsnetzbetreiber durch eine Sonderumlage, die § 19-Umlage, die von den Verteilernetzbetreibern erhoben und an ihren jeweiligen Übertragungsnetzbetreiber abgeführt wird, erstattet werden. Die Sonderumlage zielt darauf ab, den Übertragungsnetzbetreibern die Kosten und Erlösausfälle zu erstatten, die sich (auf ihrer Netzebene) aus der Befreiung und aus der Verpflichtung, den Verteilernetzbetreibern einen Ausgleich zu zahlen, ergeben.

(52)

Die Umlage wird vom Staat auferlegt. Die BNetzA ist eine öffentliche Einrichtung. In der deutschen Verwaltung hat sie den Status einer Bundesoberbehörde. Sie ist in Bereichen tätig, die dem Ressort des Ministeriums für Wirtschaft und Technologie zuzurechnen sind. In ihren Tätigkeitsbereichen (Telekommunikation, Post, Eisenbahnen, Elektrizität und Gas) ist sie mit den Verwaltungs-/ Durchführungsaufgaben des Bundes betraut. Sie untersteht der Aufsicht des Wirtschaftsministeriums für Wirtschaft und Technologie, das gegenüber der BNetzA die Bundesoberstbehörde darstellt. Ihr Präsident und ihre Vizepräsidenten werden vom Minister ernannt. Sie hat einen Beirat, dem Vertreter aus Bundesrat und Bundestag angehören (19).

(53)

Nach Auffassung Deutschlands wird der Vorteil aus privaten Mitteln finanziert, weil die Umlage nicht über den Staatshaushalt laufe, sondern von anderen privaten Stellen gezahlt werde. Zudem macht Deutschland geltend, dass die Übertragungsnetzbetreiber den Vorteil vorfinanzieren müssten, die Höhe der Umlage selbst festsetzten und die Umlage nach eigenem Ermessen verwenden könnten.

(54)

Die Kommission stellt fest, dass der Begriff der staatlichen Beihilfe im Sinne des Artikels 107 Absatz 1 AEUV nicht voraussetzt, dass die finanziellen Mittel über den Staatshaushalt laufen. Wie in den Erwägungsgründen (38) und (39) dieses Beschlusses dargelegt, hat der Gerichtshof befunden, dass der Begriff der staatlichen Mittel im Sinne des Artikels 107 Absatz 1 AEUV auch Beihilferegelungen umfasst, die aus dem privaten Sektor auferlegten Beiträgen finanziert werden und nicht erfordert, dass die Beihilfe aus dem Staatshaushalt finanziert wird.

(55)

Ferner stellt die Kommission fest, dass die vom Staat auferlegte Abgabe auch in der Rechtssache Essent nicht über den Staatshaushalt lief, ehe sie an SEP ausgezahlt wurde. Obwohl der betreffende Aufschlag Stromverbrauchern auferlegt wurde, betrachtete der Gerichtshof ihn nichtsdestoweniger als staatliche Mittel.

(56)	Angesichts der vorstehenden Ausführungen teilt die Kommission nicht die Ansicht Deutschlands, dass die Beihilfe aus privaten Mitteln finanziert werde, weil die Umlage den Letztverbrauchern auferlegt werde und nicht über den Staatshaushalt laufe.

(57)

In Bezug auf die Rechtssache PreussenElektra stellt die Kommission ferner fest, dass die beiden betroffenen Unternehmen (das lokale öffentliche Elektrizitätsversorgungsunternehmen und das vorgelagerte Elektrizitätsversorgungsunternehmen) einen Teil der sich aus der Abnahmeverpflichtung ergebenden finanziellen Belastung zu tragen hatten: das lokale Versorgungsunternehmen, wenn die zu vergütenden Kilowattstunden unter einem Anteil von 5 % der von ihm insgesamt über sein Versorgungsnetz abgesetzten Kilowattstunden lagen und das vorgelagerte Versorgungsunternehmen bis zu 5 % der von dem lokalen Versorgungsunternehmen insgesamt abgesetzten Kilowattstunden (für die Kilowattstunden über 5 %). In der Rechtssache PreussenElektra hatte der Staat keinen Aufschlag festgesetzt, um diesen Unternehmen einen Ausgleich für die sich aus der Abnahmeverpflichtung ergebende finanzielle Belastung zu gewähren.

(58)

Auch die Tatsache, dass die Übertragungsnetzbetreiber die Höhe der Umlage berechnen, ändert nichts an der Schlussfolgerung, dass staatliche Mittel zum Einsatz kommen. Die Umlage wurde vom Staat auferlegt, und der Staat hat die Methode zur Festsetzung der Umlage festgelegt. Es steht den Übertragungsnetzbetreibern nicht frei, die Höhe der Umlage nach eigenem Ermessen festzusetzen. Sie können sie lediglich auf der Grundlage der von der BNetzA vorgegebenen Methode berechnen. Zudem hat die BNetzA den Startbetrag für die Berechnung der Umlage für das erste Durchführungsjahr selbst direkt auf 440 Mio. EUR für § 19 Absatz 2 Sätze 1 und 2 und auf 300 Mio. EUR für § 19 Absatz 2 Satz 2 StromNEV festgesetzt (vgl. Erwägungsgrund (16) dieses Beschlusses).

(59)

Darüber hinaus hat die BNetzA einen Regulierungsmechanismus eingeführt, in dessen Rahmen Erlöse, die über den Betrag hinausgehen, der zum Ausgleich von Erlösausfällen aufgrund der Netzentgeltbefreiung und der Ausgleichsverpflichtung gegenüber den Verteilernetzbetreibern benötigt wird, zu einer Verringerung der Umlage im Jahr x+2 führen (vgl. Erwägungsgrund (17) dieses Beschlusses).

(60)	Die Übertragungsnetzbetreiber können damit weder über die Höhe noch über die Verwendung der § 19-Umlage frei entscheiden.

(61)

Nach Auffassung der Kommission ändert der Umstand, dass die Übertragungsnetzbetreiber die Beihilfe möglicherweise in begrenztem Umfang vorfinanzieren, nichts an der Schlussfolgerung, dass sie die finanzielle Belastung letztlich nicht zu tragen haben. Sie erhalten einen vollständigen Ausgleich durch die § 19-Umlage. Die Kommission hat bereits in mehreren Fällen (20) festgestellt, dass Vorteile in Form einer Abnahmeverpflichtung für bestimmte Unternehmen, welche vom Staat (zum Beispiel über einen Fonds) einen Ausgleich oder eine Erstattung erhalten, staatliche Beihilfen bilden, auch wenn der Vorteil von privaten Betreibern vorfinanziert wurde. Als entscheidender Faktor gilt, dass der Staat eine Abgabe oder eine Umlage (bzw. einen Aufschlag) eingeführt hat, die dazu dient, dem privaten Betreiber einen Ausgleich für die finanzielle Belastung zu gewähren, die sich daraus ergibt, dass der Staat ihn verpflichtet hat, anderen Unternehmen einen Vorteil zu gewähren. Auch in der Rechtssache Essent hatte SEP (das gleichzeitig Verwalter, Empfänger und Begünstigter der Beihilfe war) in gewisser Weise die verlorenen Kosten vorfinanziert. Dies änderte nichts an dem Umstand, dass es sich bei der vom Staat auferlegten und von SEP erhobenen Abgabe zum Ausgleich der verlorenen Kosten um staatliche Mittel handelte.

(62)

Schließlich stellt die Kommission fest, dass die BNetzA in ihrem Beschluss vom 14. Dezember 2011 dargelegt hat, dass die § 19-Umlage eine Abgabe darstelle, da sie nicht einem allgemeinem Netzentgelt entspreche, sondern ein „anderes Entgelt“ im Sinne des Artikels 17 Absatz 8 StromNEV bilde und von den allgemeinen/normalen Netzentgelten gesondert erhoben werden müsse. Mit der Umlage wird ein besonderer Zweck verfolgt: Sie soll den Übertragungsnetzbetreibern die Erlösausfälle erstatten, die sich aus der Netzentgeltbefreiung und aus der Verpflichtung, den Verteilernetzbetreibern die durch die Befreiung verursachten Erlösausfälle zu erstatten, ergeben.

Die Übertragungsnetzbetreiber sind mit der Verwaltung staatlicher Mittel beauftragt worden, und der Staat hat die Verwendung der Umlage festgelegt.

(63)

Die Übertragungsnetzbetreiber bilden die Zentralstelle für den gesamten Mechanismus zur Finanzierung der Befreiung. Den der Kommission übermittelten Informationen zufolge sind sie vom Staat beauftragt/benannt worden, um die mit der Befreiung und der § 19-Umlage verbundenen Finanzströme zu verwalten.

(64)

Auf der Grundlage des § 19 Absatz 2 StromNEV und des Beschlusses der BNetzA vom 14. Dezember 2011 müssen sie

—	den Verteilernetzbetreibern die Erlösausfälle, die sich aus der Befreiung auf Ebene der Verteilernetzbetreiber ergeben, erstatten;

—	die finanzielle Belastung, die sich aus der Befreiung auf ihrer Ebene und aus der Verpflichtung, den Verteilernetzbetreibern eine Erstattung zu gewähren, ergibt, untereinander ausgleichen;

—	die § 19-Umlage auf der Grundlage der prognostizierten Erlösausfälle und des prognostizierten Stromverbrauchs (gemeinsam) ermitteln;

—	die § 19-Umlage veröffentlichen;

—	die tatsächlich gezahlte gesamte § 19-Umlage mit dem sich aus der Befreiung ergebenden tatsächlichen Erlösausfall vergleichen (Ist-Abgleich). Anschließend müssen sie bei der Ermittlung der § 19-Umlage in den folgenden Jahren die Differenz berücksichtigen;

—	die Einnahmen aus der § 19-Umlage zum Ausgleich ihrer eigenen Erlösausfälle (die sich aus der Befreiung, der Erstattungsverpflichtung gegenüber den Verteilernetzbetreibern und der Verpflichtung zum Ausgleich untereinander ergeben) verwenden.

(65)

Infolgedessen zentralisieren die vier deutschen Übertragungsnetzbetreiber einerseits die sich aus der Befreiung ergebenden Kosten und andererseits die Einnahmen aus der § 19-Umlage. Zusammen handeln sie in fondsähnlicher Weise. Dies ergibt sich auch aus der von ihnen gemeinsam unterhaltenen zentralen Website www.eeg-kwk.net und der Einrichtung der gemeinsamen Projektgruppe Horizontaler Belastungsausgleich (PG HOBA) (21), die die Aufgabe hat, die wirtschaftlichen, administrativen und organisatorischen Rahmenbedingungen für die Verwaltung der für die Umsetzung der § 19-Umlage erforderlichen Finanzströme zu schaffen.

(66)	Auf der Grundlage dieser Elemente vertritt die Kommission zu diesem Zeitpunkt die Auffassung, dass die Übertragungsnetzbetreiber die § 19-Umlage verwalten und ihnen diese besondere Aufgabe und alle damit verbundenen Tätigkeiten per Gesetz und von der BNetzA übertragen wurden.

(67)	Die Kommission stellt daher auf der Grundlage der zurzeit vorliegenden Informationen fest, dass die Übertragungsnetzbetreiber vom Staat benannt/eingesetzt und mit der Verwaltung der § 19-Umlage beauftragt wurden und dass die Erlöse aus der § 19-Umlage staatliche Mittel darstellen.

(68)

Deutschland betont, dass die § 19-Umlage im vorliegenden Fall nicht von der BNetzA erhoben, eingenommen, verwaltet und verteilt werde, sondern vom Netzbetreiber. Deutschland scheint die Auffassung zu vertreten, dass die § 19-Umlage aufgrund dieses Umstands keine staatliche Mittel darstellt, da die Netzbetreiber keine staatliche Einrichtungen sind.

(69)	Wie der Gerichtshof in der Rechtssache Steinike erklärte, kann jedoch auch eine private Einrichtung mit der Verwaltung staatlicher Mittel beauftragt werden.

(70)	Deutschland scheint die Auffassung zu vertreten, dass im Gegensatz zur Beihilfesache SA.26036 (22) hier keine Einrichtung ernannt oder mit der Verwaltung der § 19-Umlage beauftragt worden ist.

(71)	Der Grund für diese Position ist nicht klar, da Deutschland selbst eingeräumt hat, dass die Übertragungsnetzbetreiber die § 19-Umlage verwalten.

(72)

Deutschland scheint die Auffassung zu vertreten, dass eine Einrichtung nur dann als mit der Verwaltung einer Abgabe beauftragt/benannt zu betrachten sei, wenn allein sie diese Verwaltung wahrnimmt. Deutschland stellt heraus, dass in der Rechtssache Essent nur SEP mit der Verwaltung des Aufschlags beauftragt gewesen sei, während in der vorliegenden Sache alle Übertragungsnetzbetreiber und Verteilernetzbetreiber an der Erhebung der § 19-Umlage beteiligt seien.

(73)	Es ist nicht klar, auf welcher Rechtsgrundlage geltend gemacht werden kann, dass eine Umlage/ein Aufschlag nur dann unter den Begriff „staatliche Mittel“ fallen kann, wenn nur eine Einrichtung im gesamten Land mit ihrer Verwaltung beauftragt ist.

(74)	Selbst in der Rechtssache Essent war SEP nicht die einzige Einrichtung, die an der Verwaltung der Abgabe beteiligt war: Die Abgabe wurde zunächst von den Netzbetreibern erhoben, um dann auf SEP übertragen zu werden.

(75)	Dasselbe gilt in der vorliegenden Sache: Die Verteilernetzbetreiber müssen die § 19-Umlage erheben und ihrem jeweiligen Übertragungsnetzbetreiber überweisen. Jeder (der vier in Deutschland tätigen) Übertragungsnetzbetreiber zentralisiert die Einnahmen aus der § 19-Umlage in seinem Netzbereich.

(76)

Bei bestimmten Aspekten des Finanzierungs-/Erstattungsmechanismus müssen die Übertragungsnetzbetreiber gemeinsam handeln (Ausgleich untereinander und Ermittlung der § 19-Umlage). Nach Auffassung der Kommission sind diese kollektiven Aufgaben ein weiterer Hinweis darauf, dass die Übertragungsnetzbetreiber zusammen beauftragt worden sind, die § 19-Umlage nach vom Staat festgelegten Bestimmungen, Vorgaben und Verfahren zu verwalten.

(77)	Deutschland hat ferner betont, dass es den Übertragungsnetzbetreibern freistehe, das Geld nach eigenem Ermessen zu verwenden, und sie keine überschüssigen Einnahmen aus der § 19-Umlage an den Staat übertragen müssten, wie es in der Rechtssache Essent der Fall gewesen sei.

(78)	Die Kommission kann sich dieser Ansicht jedoch nicht anschließen, da die Übertragungsnetzbetreiber die § 19-Umlage den geltenden Texten zufolge nicht nach eigenem Ermessen verwenden können, so wie sie auch keine andere Umlage nach eigenem Ermessen erheben könnten.

(79)

Erstens wird die Umlage ausschließlich zu dem Zweck erhoben, für die finanzielle Belastung, die sich aus der Netzentgeltbefreiung und der Ausgleichsverpflichtung gegenüber den Verteilernetzbetreibern ergibt, einen Ausgleich zu gewähren. Zweitens führen alle Einnahmen, die über den für den Ausgleich dieser finanziellen Belastung erforderlichen Betrag hinausgehen, zu Finanzkorrekturen in Form einer verringerten Umlage im Jahr x+2. Deutschland hat selbst geltend gemacht, dass die § 19-Umlage aufgrund dieses Korrekturmechanismus nicht zu einer Überkompensierung führen könne.

(80)	Die Tatsache, dass überschüssige Einnahmen aus der Umlage nicht auf den Staatshaushalt übertragen werden, steht nach derzeitiger Auffassung der Kommission nicht der Schlussfolgerung entgegen, dass staatliche Mittel zum Einsatz kommen.

(81)

In der Rechtssache Essent wurde die Abgabe nur für ein Jahr auferlegt, um SEP verlorene Kosten von bis zu 400 000 000 NLG zu erstatten; daher erscheint es normal, dass der Staat vorschrieb, dass über diesen Betrag hinausgehende Mittel auf den Staatshaushalt übertragen werden mussten. Da das System in der hier behandelten Sache von Jahr zu Jahr fortgeführt werden soll und (im Jahr x) auf Prognosen basiert, erscheint es nur natürlich, dass der Staat verlangt, dass erstens ein Korrekturmechanismus vorgesehen wird und zweitens die Korrekturen die Form einer reduzierten Umlage für das Jahr x+2 annehmen. Entscheidend ist nach Auffassung der Kommission, dass der Staat die Verwendung und den Zweck der Umlage bestimmt und festgelegt hat, wofür eventuelle Umlagenbeträge verwendet werden sollen, die über den Betrag hinausgehen, der benötigt wird, um den Übertragungsnetzbetreibern die finanzielle Belastung, die sich aus der Netzentgeltbefreiung und der Ausgleichsverpflichtung gegenüber den Verteilernetzbetreibern ergibt, zu erstatten. Damit behält der Staat die Kontrolle über die Umlage.

(82)	Deutschland machte ferner geltend, dass im Gegensatz zur Rechtssache Essent keine Überwachungsmechanismen vorgesehen seien.

(83)

Die Kommission stellt zunächst fest, dass dies nichts an der Schlussfolgerung ändert, dass die Übertragungsnetzbetreiber mit der Verwaltung staatlicher Mittel beauftragt worden sind, die sie nicht nach eigenem Ermessen verwenden können. Bereits aus diesem Grund vertritt sie zu diesem Zeitpunkt die Auffassung, dass die Mittel unter staatlicher Kontrolle stehen.

(84)

Zudem stellt die Kommission fest, dass es entgegen den Angaben Deutschlands sehr wohl Überwachungsmechanismen gibt. Durch den in Erwägungsgrund (20) dieses Beschlusses beschriebenen Regulierungskonto-Mechanismus überwacht die BNetzA die auf die § 19-Umlage zurückgehenden Finanzströme. Die BNetzA hat bereits bestimmte Elemente des Mechanismus sowie Instrumente des Regulierungskontos und der Anreizregulierungsverordnung (ARegV) in ihrem Beschluss vom 14. Dezember 2011 verwendet. So müssen die Verteilernetzbetreiber den Übertragungsnetzbetreibern zum Beispiel unter Verwendung des Formulars C2 „Mitteilungspflichten der Stromnetzbetreiber gemäß § 28 Nr. 3 und Nr. 4 ARegV“ Angaben zur Ermittlung der § 19-Umlage zukommen lassen. Ferner wird die sich aus der Netzentgeltbefreiung im Jahr 2011 ergebende finanzielle Belastung nach Angaben der BNetzA im Regulierungskonto berücksichtigt.

3.1.3.2. Vorliegen staatlicher Mittel vor Einführung der § 19-Umlage

(85)	Die § 19-Umlage ist im Jahr 2012 in Kraft getreten. Die Netzentgeltbefreiung für energieintensive Unternehmen trat bereits 2011 in Kraft (anwendbar ab dem 1. Januar 2011).

(86)

Nach § 19 Absatz 2 StromNEV sind die Übertragungsnetzbetreiber verpflichtet, den Verteilernetzbetreibern die aus der Befreiung resultierenden Erlösausfälle vollständig zu erstatten. Anschließend müssen die Übertragungsnetzbetreiber ihre jeweiligen Erlösausfälle dann untereinander ausgleichen; in § 19 Absatz 2 StromNEV wird in Bezug auf den Ausgleichsmechanismus auf § 9 KWK-Gesetz verwiesen. In § 9 KWK-Gesetz ist ferner festgelegt, dass Netzbetreiber berechtigt sind, Zusatzkosten, die sie infolge des Kostenausgleichs untereinander zu tragen haben, an die Letztverbraucher weiterzugeben.

(87)

Zudem ist in § 19 Absatz 2 StromNEV festgelegt, dass § 20 StromNEV entsprechend gilt. Nach § 20 StromNEV müssen Netzbetreiber Netzentgelte einführen, um ihre Netzkosten decken zu können. Sofern die Kommission § 20 richtig versteht, bedeutet dies, dass die Übertragungsnetzbetreiber nicht nur die Möglichkeit haben, die Zusatzkosten, die sich aus § 19 Absatz 2 StromNEV ergeben, in den Netznutzungsentgelten anzurechnen, sondern, anders als in § 9 KWK-Gesetz, sogar dazu verpflichtet sind.

(88)

Vor diesem Hintergrund vertritt die Kommission zu diesem Zeitpunkt die Auffassung, dass § 19 Absatz 2 StromNEV bereits vor der Annahme des BNetzA-Beschlusses vom 14. Dezember 2011 einen Mechanismus mit folgenden Eigenschaften enthielt:

—	Der Mechanismus gewährt energieintensiven Unternehmen einen Vorteil (die Befreiung von Netzentgelten), der dem Staat zuzurechnen ist (durch gesetzliche Bestimmungen gewährter Vorteil).

—	Der Vorteil wird durch eine Umlage finanziert (den Verbrauchern auferlegte Zusatzabgabe, vgl. § 19 Absatz 2 Sätze 7 und 8 StromNEV in Verbindung mit § 9 KWK-Gesetz und § 20 StromNEV).

—

Die Umlage wäre von den Übertragungsnetzbetreibern verwaltet worden; ebenso wie nach 2012 wären die Übertragungsnetzbetreiber jedoch verpflichtet gewesen, den Verteilernetzbetreibern eine Erstattung in voller Höhe zu gewähren, die Beträge untereinander auszugleichen und Zusatzgebühren von den Verbrauchern zu erheben, um die Differenz abzudecken; sie hätten nicht die Möglichkeit gehabt, Zusatzgebühren aufzuerlegen, die mehr als die Differenz ausmachen und wären weiterhin über das Regulierungskonto überwacht worden.

(89)	Daher wären die Systeme zur Finanzierung der Befreiung dem seit der Annahme des Beschlusses der BNetzA vom 14. Dezember 2011 bestehenden System offenbar sehr ähnlich gewesen.

(90)

Auch Deutschland vertritt diese Auffassung. Deutschland hat ausdrücklich mitgeteilt, dass der Beschluss der BNetzA lediglich eine Anwendung/Klarstellung des § 19 Absatz 2 StromNEV sei und dass die BNetzA keine Vorschriften/Regelungen eingeführt habe, die nicht bereits in § 19 Absatz 2 StromNEV enthalten gewesen seien.

(91)

Vor diesem Hintergrund scheint die Argumentation in Abschnitt 3.1.3.1 dieses Beschlusses sinngemäß auf § 19 Absatz 2 StromNEV vor der Annahme des Beschlusses vom 14. Dezember 2011 anwendbar zu sein, und § 19 Absatz 2 StromNEV scheint bereits vor der Annahme des Beschlusses vom 14. Dezember 2011 staatliche Beihilfen umfasst zu haben.

(92)

Ferner hat die BNetzA mitgeteilt, dass der Erlösausfall für 2011 im Regulierungskonto nach § 5 ARegV berücksichtigt werde. Dies scheint zu bedeuten, dass Erlösausfälle durch etwaige Überschüsse auf dem Regulierungskonto ausgeglichen werden können. Da das Regulierungskonto unter der Kontrolle und im Eigentum der BNetzA, einer öffentlichen Einrichtung, steht, könnte dies ein weiterer Grund für die Feststellung sein, dass staatliche Mittel zum Einsatz kommen.

(93)

Die Kommission ersucht Deutschland um weitere Angaben zu diesem Punkt. Insbesondere werden Angaben über die genaue Bedeutung der Bezugnahme auf § 20 StromNEV benötigt. Ferner werden allgemein weitere Angaben zur Funktionsweise des Regulierungskontos benötigt und zu der Art, wie die sich aus der Befreiung im Jahr 2011 ergebende finanzielle Belastung im Regulierungskonto berücksichtigt wird, so wie es die BNetzA am 14. Dezember 2011 beschlossen hat.

3.1.4. Vorläufige Schlussfolgerung zum Vorliegen von Beihilfen

(94)

Auf der Grundlage der vorstehend genannten Elemente und der zu diesem Zeitpunkt verfügbaren Informationen zieht die Kommission den vorläufigen Schluss, dass die durch die § 19-Umlage ausgeglichene Netzentgeltbefreiung ab 2012 eine staatliche Beihilfe zugunsten energieintensiver Unternehmen bildet. Die Kommission hat beim jetzigen Stand der Dinge ferner Bedenken, dass bereits 2011, das heißt vor der Einführung der § 19-Umlage, staatliche Beihilfen gewährt worden sein könnten. Die Kommission ersucht Deutschland um Übermittlung der im vorstehenden Erwägungsgrund genannten zusätzlichen Angaben.

3.2. Vereinbarkeit mit dem Binnenmarkt

(95)

Auf der Grundlage der derzeit verfügbaren Informationen ist die Kommission vorläufig zu dem Schluss gelangt, dass die Befreiung energieintensiver Unternehmen von Netzentgelten nach 2012, aber möglicherweise auch bereits zuvor, eine staatliche Beihilfe darstellt. Die Kommission kann derartige Beihilfen für mit dem Binnenmarkt vereinbar erklären, sofern die in Artikel 107 Absatz 3 Buchstabe c AEUV genannten Voraussetzungen erfüllt sind. Nach ständiger Rechtssprechung ist es Aufgabe des Mitgliedstaats, Gründe für die Vereinbarkeit mit dem Binnenmarkt darzulegen und aufzuzeigen, dass die einschlägigen Voraussetzungen erfüllt sind (23).

(96)	Die Kommission stellt fest, dass Deutschland keine Gründe für die Vereinbarkeit der Beihilfe mit dem Binnenmarkt dargelegt hat, da das Land die Auffassung vertritt, dass die fragliche Maßnahme keine Beihilfe bildet.

(97)

Deutschland hat lediglich erklärt, dass die Befreiung von Netzentgelten gerechtfertigt sei, weil energieintensive Unternehmen das Netz stabilisierten, ohne jedoch diese stabilisierende Wirkung zu begründen oder – sollte diese stabilisierende Wirkung bestehen – anzugeben, nach welchen Vorschriften und aus welchen Gründen eine derartige Wirkung der Kommission die Möglichkeit geben könnte, die Beihilfe für mit dem Binnenmarkt vereinbar zu erklären.

(98)

Die Kommission zieht zum jetzigen Zeitpunkt den vorläufigen Schluss, dass der Befreiungsmechanismus eine Betriebsbeihilfe bildet, da er die Begünstigten von Netzentgelten befreit, die sie normalerweise im Rahmen ihrer laufenden Verwaltung oder ihrer üblichen Tätigkeiten hätten tragen müssen. Der Rechtsprechung zufolge sind Betriebsbeihilfen grundsätzlich nicht mit dem Binnenmarkt vereinbar, weil sie den Wettbewerb in den Wirtschaftszweigen, in denen sie gewährt werden, grundsätzlich verfälschen, ohne dabei ihrer Natur nach geeignet zu sein, die in den genannten Ausnahmebestimmungen festgesetzten Zwecke zu erreichen (24).

(99)

Daher hegt die Kommission zum jetzigen Stand der Dinge Zweifel an ihrer Vereinbarkeit mit dem Binnenmarkt. Folglich hat sie nach Artikel 4 Absatz 4 der Verordnung (EG) Nr. 659/1999 beschlossen, das förmliche Prüfverfahren zu eröffnen, und fordert Deutschland damit auf, seine Anmerkungen und die benötigten Informationen zu übermitteln.

4. SCHLUSSFOLGERUNG

In Anbetracht der vorstehenden Ausführungen fordert die Kommission Deutschland im Rahmen des Verfahrens nach Artikel 108 Absatz 2 des Vertrags über die Arbeitsweise der Europäischen Union auf, innerhalb eines Monats nach Erhalt dieses Schreibens Stellung zu nehmen und alle sachdienlichen Angaben für die beihilferechtliche Würdigung der Maßnahme zu übermitteln. Die Kommission ersucht Deutschland insbesondere um Informationen über die genaue Bedeutung der Bezugnahme auf § 20 StromNEV, sowie um allgemeine Informationen über die Funktionsweise des Regulierungskontos und über die Art, wie die sich aus der Befreiung im Jahr 2011 ergebende finanzielle Belastung im Regulierungskonto berücksichtigt wird, so wie es die BNetzA am 14. Dezember 2011 beschlossen hat.

Die Kommission bittet die Bundesregierung, den potenziellen Empfängern der Beihilfe unverzüglich eine Kopie dieses Schreibens zuzuleiten.

Die Kommission erinnert die Bundesregierung an die aufschiebende Wirkung von Artikel 108 Absatz 3 des Vertrags über die Arbeitsweise der Europäischen Union und verweist auf Artikel 14 der Verordnung (EG) Nr. 659/1999 des Rates, wonach alle rechtswidrigen Beihilfen unter Umständen vom Empfänger zurückzufordern sind.

Die Kommission weist die Bundesrepublik Deutschland darauf hin, dass sie alle Beteiligten durch die Veröffentlichung des vorliegenden Schreibens und einer Zusammenfassung desselben im Amtsblatt der Europäischen Union unterrichten wird. Außerdem wird sie die Beteiligten in den EFTA-Staaten, die das EWR-Abkommen unterzeichnet haben, durch Veröffentlichung einer Bekanntmachung in der EWR-Beilage des Amtsblattes der Europäischen Union und die EFTA-Überwachungsbehörde durch Übermittlung einer Kopie dieses Schreibens in Kenntnis setzen. Alle genannten Beteiligten werden aufgefordert, innerhalb eines Monats ab dem Datum dieser Veröffentlichung Stellung zu nehmen.”

(1) Nach § 19 Absatz 2 Satz 1 StromNEV können Übertragungsnetzbetreiber und Verteilernetzbetreiber Verträge mit Letztverbrauchern schließen, die ein besonderes Nutzungsverhalten haben, das ein individuelles Netzentgelt rechtfertigt. Dieses individuell ausgehandelte Netzentgelt darf nicht weniger als 20 Prozent des veröffentlichten Netzentgelts betragen. Diese Möglichkeit der Vereinbarung individueller Netzentgelte bestand bereits vor der Änderung von 2011 und ist nicht Gegenstand der Beschwerde.

(2) In § 19 Absatz 2 Satz 1 StromNEV heißt es: „Ist auf Grund vorliegender oder prognostizierter Verbrauchsdaten oder auf Grund technischer oder vertraglicher Gegebenheiten offensichtlich, dass der Höchstlastbeitrag eines Letztverbrauchers vorhersehbar erheblich von der zeitgleichen Jahreshöchstlast aller Entnahmen aus dieser Netz- oder Umspannebene abweicht, so haben Betreiber von Elektrizitätsversorgungsnetzen diesem Letztverbraucher in Abweichung von § 16 ein individuelles Netzentgelt anzubieten, das dem besonderen Nutzungsverhalten des Netzkunden angemessen Rechnung zu tragen hat und nicht weniger als 20 Prozent des veröffentlichten Netzentgelts betragen darf“.

(3) Quelle: Website der BNetzA: http://www.bundesnetzagentur.de/cln_1911/DE/DieBundesnetzagentur/Beschlusskammern/BK4/Pargra_19Abs2Satz2/NetzentgelteParagr19Abs2_Satz2_bkv_node.html.

(4) Vgl. die gemeinsame Website der Übertragungsnetzbetreiber: http://www.eeg-kwk.net/de/file/Internetveroeffentlichung_Paragraph_19StromNEV.pdf.

(5) EuGH, Urteil vom 23. Februar 1961, De Gezamenlijke Steenkolenmijnen in Limburg/Hohe Behörde, Rechtssache 30/59, Slg. 1961, 1, 19; EuGH, Urteil vom 19. Mai 1999, Italien/Kommission, Rechtssache C-6/97, Slg. 1999, I-2981, 15; EuGH, Urteil vom 5. Oktober 1999, Frankreich/Kommission, Rechtssache C-251/97, Slg. 1999, S. I-6639, Randnr. 35.

(6) EuGH, Urteil vom 29. April 2004, Niederlande/Kommission, Rechtssache C-159/01, Slg. I-4461, Randnr. 42; EuGH, Urteil vom 8. September 2011, Niederlande/Kommission, Rechtssache C-279/08 P, System des Handels mit NOx-Emissionsrechten, Randnr. 62.

(7) EuGH, Urteil vom 29. April 2004, Niederlande/Kommission, Rechtssache C-159/01, Slg. 2004, I-4461, Randnr. 43; EuGH, Urteil vom 6. September 2006, Portugal/Kommission, Rechtssache C-88/03, Slg. 2006, I-7115, Randnr. 80; EuGH, Rechtssache C-279/08 P, System des Handels mit NOx-Emissionsrechten, Randnr. 62.

(8) EuGH, Urteil vom 22. März 1977, Steinike &Weinlig/Deutschland, Rechtssache 78/76, Slg. 1977, 595, Randnr. 21; EuGH, Urteil vom 13. März 2001, PreussenElektra, Rechtssache C-379/98, Slg. 2001, I-2099, Randnummer 58.

(9) EuG, Urteil vom 12. Dezember 1996, Air France/Kommission, Rechtssache T-358/94, Slg. 1996, I-2109, Randnrn. 63 bis 65.

(10) EuG, Urteil vom 27. September 2012, Frankreich/Kommission, Rechtssache T-139/09, noch nicht veröffentlicht, abrufbar unter curia.europa.eu.

(11) EuGH, Urteil vom 22. März 1977, Steinike & Weinlig/Deutschland, Rechtssache 78/76, Slg. 1977, 595, Randnr. 21.

(12) EuGH, Urteil vom 2.7.1974, Italien/Kommission, Rechtssache 173/73, Slg. 709, Randnr. 16.

(13) EuGH, Urteil vom 11. November 1987, Frankreich/Kommission, Rechtssache C-259/85, Slg. 1987, 4393, Randnr. 23.

(14) EuGH, Urteil vom 17. Juli 2008, Essent, Rechtssache C-206/06, Slg. 2008, I-5497.

(15) EuGH, Urteil vom 17. Juli 2008, Essent, Rechtssache C-206/06, Slg. 2008, I-5497, Randnr. 66.

(16) EuGH, Urteil vom 17. Juli 2008, Essent, Rechtssache C-206/06, Slg. 2008, I-5497, Randnr. 74.

(17) EuGH, Urteil vom 13. März 2001, PreussenElektra, Rechtssache C-379/98, Slg. 2001, I-2099, Randnrn. 58 und 59.

(18) EuGH, Urteil vom 13. März 2001, PreussenElektra, Rechtssache C-379/98, Slg. 2001, I-2099, Randnr. 56. Vgl. auch das Urteil des EuGH vom 17. Juli 2008 in der Rechtssache Essent (C-206/06, Slg. 2008, I-5497, Randnr. 74), in dem der Gerichtshof feststellt, dass die Unternehmen in der Rechtssache PreussenElektra nicht vom Staat mit der Verwaltung staatlicher Mittel beauftragt worden waren.

(19) Vgl. § 1, § 3, § 4 und § 5 des Gesetzes über die Bundesnetzagentur für Elektrizität, Gas, Telekommunikation, Post und Eisenbahnen vom 7. Juli 2005 (BGBl. I S. 1970, 2009).

(20) Beihilfesache N 571/2006 RES-E support programme (Irland) (ABl. C 311 vom 21.12.2007); Beihilfesache C 43/2002 Fonds de compensation dans le cadre de l'organisation du marché de l'électricité (Luxemburg) (ABl. L 159 vom 20.6.2009); Beihilfesache N 94/2010 Feed in tariffs to support the generation of renewable electricity from low carbon sources (Vereinigtes Königreich) (ABl. C 166 vom 25.6.2010); Beihilfesache SA.33384 (2011/N) Ökostromgesetz 2012 (Österreich) (ABl. C 156 vom 2.6.2012).

(21) http://www.eeg-kwk.net/de/Aufgabe%20PG%20HOBA.htm, aufgerufen am 19.11.2012.

(22) Beschluss der Kommission vom 8. März 2011, Österreich, Staatliche Beihilfe für energieintensive Unternehmen, Ökostromgesetz (Ökostromgesetznovelle 2008).

(23) EuGH, Urteil vom 28. April 1993, Italien/Kommission, Rechtssache C-364/90, Slg. 1993, I-2097, Randnr. 20; EuG, Urteil vom 15. Dezember 1999, Freistaat Sachsen und andere/Kommission, verbundene Rechtssachen T-132/96 und T-143/96, Slg. 1999, II-3663, Randnr. 140.

(24) EuG, Urteil vom 8. Juni 1995, Siemens SA/Kommission, Rechtssache T-459/93, Slg. 1995, II-1675, Randnr. 48. Vgl. auch EuG, Urteil vom 8. Juli 2010, Freistaat Sachsen und Land Sachsen-Anhalt/Kommission, Rechtssache T-396/08, Slg. 2010, II-141, Randnrn. 46-48; EuGH, Urteil vom 19. September 2000, Deutschland/Kommission, Rechtssache C-156/98, Slg. 2000, I-6857, Randnr. 30 mit weiteren Quellenverweisen.

		ISSN 1977-0979 doi:10.3000/19770979.C_2013.128.hun
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		C 128

Magyar nyelvű kiadás	Tájékoztatások és közlemények	56. évfolyam 2013. május 4.

Közleményszám	Tartalom	Oldal
	IV Tájékoztatások
	AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL, SZERVEITŐL, HIVATALAITÓL ÉS ÜGYNÖKSÉGEITŐL SZÁRMAZÓ TÁJÉKOZTATÁSOK
	Európai Bizottság
2013/C 128/01	A Bizottság közleménye a nyomástartó berendezésekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1997. május 29-i 97/23/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv végrehajtása keretében(Az uniós harmonizációs jogszabályok értelmében összehangolt szabványok címeinek és hivatkozásainak közzététele) ( 1 )	1

2013/C 128/02	A Bizottság közleménye az egyszerű nyomástartó edényekről szóló, 2009. szeptember 16-i 2009/105/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv végrehajtása keretében(Az uniós harmonizációs jogszabályok értelmében összehangolt szabványok címeinek és hivatkozásainak közzététele) ( 1 )	17

2013/C 128/03	A Bizottság közleménye a robbanásveszélyes légkörben való használatra szánt felszerelésekre és védelmi rendszerekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1994. március 23-i 94/9/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv végrehajtása keretében(Az uniós harmonizációs jogszabályok értelmében összehangolt szabványok címeinek és hivatkozásainak közzététele) ( 1 )	20

	A TAGÁLLAMOKTÓL SZÁRMAZÓ TÁJÉKOZTATÁSOK
2013/C 128/04	Tagállami összefoglaló adatok a Szerződés 87. és 88. cikkének a mezőgazdasági termékek előállításával foglalkozó kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásokra történő alkalmazásáról és a 70/2001/EK rendelet módosításáról szóló 1857/2006/EK bizottsági rendelet alapján nyújtott állami támogatásokról	30

2013/C 128/05	A tagállamok által közölt információk a Szerződés 87. és 88. cikke alkalmazásában a támogatások bizonyos fajtáinak a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánításáról szóló 800/2008/EK bizottsági rendelet (általános csoportmentességi rendelet) alapján nyújtott állami támogatásokról ( 1 )	34

	V Hirdetmények
	A VERSENYPOLITIKA VÉGREHAJTÁSÁRA VONATKOZÓ ELJÁRÁSOK
	Európai Bizottság
2013/C 128/06	Állami támogatás – Németország – SA.34045 (2012/C) (ex 2012/NN) állami támogatás – A nagy villamosenergia-fogyasztók mentesítése a hálózati díj alól (StromNEV 19§) – Felhívás észrevételek benyújtására az Európai Unió működéséről szóló szerződés 108. cikkének (2) bekezdése értelmében ( 1 )	43


	(1) EGT-vonatkozású szöveg