AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL, SZERVEITŐL, HIVATALAITÓL ÉS ÜGYNÖKSÉGEITŐL SZÁRMAZÓ TÁJÉKOZTATÁSOK

16.3.2013

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 78/3

Euroátváltási árfolyamok (1)

2013. március 15.

2013/C 78/02

1 euro =

	Pénznem	Átváltási árfolyam
USD	USA dollár	1,3086
JPY	Japán yen	125,56
DKK	Dán korona	7,4581
GBP	Angol font	0,86400
SEK	Svéd korona	8,3515
CHF	Svájci frank	1,2308
ISK	Izlandi korona
NOK	Norvég korona	7,5325
BGN	Bulgár leva	1,9558
CZK	Cseh korona	25,575
HUF	Magyar forint	305,11
LTL	Litván litász/lita	3,4528
LVL	Lett lats	0,7014
PLN	Lengyel zloty	4,1505
RON	Román lej	4,3931
TRY	Török líra	2,3666
AUD	Ausztrál dollár	1,2609
CAD	Kanadai dollár	1,3352
HKD	Hongkongi dollár	10,1525
NZD	Új-zélandi dollár	1,5888
SGD	Szingapúri dollár	1,6334
KRW	Dél-Koreai won	1 452,89
ZAR	Dél-Afrikai rand	12,0108
CNY	Kínai renminbi	8,1354
HRK	Horvát kuna	7,5825
IDR	Indonéz rúpia	12 701,42
MYR	Maláj ringgit	4,0877
PHP	Fülöp-szigeteki peso	53,121
RUB	Orosz rubel	40,0750
THB	Thaiföldi baht	38,656
BRL	Brazil real	2,5785
MXN	Mexikói peso	16,2443
INR	Indiai rúpia	70,6710

(1) Forrás: Az Európai Központi Bank (ECB) átváltási árfolyama.

16.3.2013

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 78/5

Kérelem közzététele a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek minőségrendszereiről szóló 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 50. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján

2013/C 78/04

Ez a közzététel az 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) 51. cikke alapján jogot keletkeztet a kérelem elleni felszólalásra.

EGYSÉGES DOKUMENTUM

A TANÁCS 510/2006/EK RENDELETE

a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról (2)

„MACCHERONCINI DI CAMPOFILONE”

EK-sz.: IT-PGI-0005-0886-27.07.2011

OFJ ( X ) OEM ( )

1. Elnevezés:

„Maccheroncini di Campofilone”

2. Tagállam vagy harmadik ország:

Olaszország

3. A mezőgazdasági termék vagy élelmiszer leírása:

3.1. A termék típusa:

2.7.	osztály: Tészta

3.2. A termék leírása, amelyre az 1. pontban található elnevezés vonatkozik:

A „Maccheroncini di Campofilone” tojás és közönséges búzából nyert liszt vagy a termékleírás 3.3. pontjában ismertetett dara feldolgozásával előállított száraztészta, amely fogyasztásra bocsátásakor az alábbi, 100 g késztermékre értendő fizikai-kémiai tulajdonságokkal rendelkezik:

—	hosszúság: 35 és 60 cm közötti,

—	szélesség: 0,80 és 1,20 mm közötti,

—	vastagság: 0,3 és 0,7 mm közötti,

—	fehérjetartalom (nitrogéntartalom × 5,70): minimum a szárazanyag 12,50 százaléka.

3.3. Nyersanyagok:

A „Maccheroncini di Campofilone” OFJ előállítása során használt nyersanyagok nem tartalmaznak GMO-t, és 100 gramm termékre vetítve az alábbi tulajdonságokkal jellemezhetők:

—	a kizárólag GMO-mentes gabonafélékkel táplált, szabadon tartott tojóktól származó tojások nem tartalmaznak mesterséges színezéket. A fehérjetartalom 10-12 g, a zsírtartalom > 9 g, a béta-karotin legfeljebb 33 ppm, a szárazmaradék a szárazanyag-tartalom minimum 20 %-a,

—	a durum búzadara fehérjetartalma (nitrogéntartalom × 5,70) minimum a szárazanyag 12,50 százaléka,

—	a közönséges búzából nyert 00-ás liszt fehérjetartalma (nitrogéntartalom × 5,70) minimum a szárazanyag 10 százaléka.

3.4. Takarmány:

—

3.5. Az előállítás azon műveletei, amelyeket a meghatározott földrajzi területen kell végrehajtani:

A „Maccheroncini di Campofilone” előállításának valamennyi művelete, azaz a dagasztás, a nyújtás, a vágás és a szárítás a 4. pontban körülírt földrajzi területen történik.

3.6. A szeletelésre, aprításra, csomagolásra, stb. vonatkozó egyedi szabályok:

A dagasztást, nyújtást és vágást követően a „Maccheroncini di Campofilone” terméket 22-26 cm széles és 32-35 cm hosszú, fehér étkezési papírra terítik. Az így készített, friss terméket tartalmazó, 155-175 g súlyú lapok négy oldalát hagyományos módon visszahajtják, hogy a termék ne csússzon ki, majd a lapokat megfelelő szárítótálcákon elrendezik. A szárítási művelet végén a lapokat csomagolják.

Azért előírás, hogy a csomagolási művelet kizárólag a gyártóüzemben történhet, hogy a szállítás és tartósítás közben a kényes és rendkívül törékeny termék kellőképpen védve legyen.

A „Maccheroncini di Campofilone” terméknek a doboz által nyújtott megfelelő védelem nélkül történő szállítása esetén ugyanis az ütések nyomán a tészta összetöredezne, és ebből adódóan elvesznének a termékleírás 3.2 pontjában ismertetett jellemző fizikai tulajdonságai, amelyek a terméket ránézésre is felismerhetővé teszik.

3.7. A címkézésre vonatkozó egyedi szabályok:

A dobozokon, illetve a csomagokra kerülő címkéken a törvényi követelményeknek megfelelő információkon kívül, világosan olvasható nyomtatott betűkkel fel kell tüntetni a következő információkat:

a „Maccheroncini di Campofilone oltalom alatt álló földrajzi jelzés” mellett, az oltalom alatt álló földrajzi jelzés 1898/2006/EK rendelet előírásainak megfelelő közösségi jelölése. A „Maccheroncini di Campofilone” jelölést legalább 5 mm-es betűkkel kell feltüntetni.

Tilos bárminemű, nem kifejezetten előírt minősítés használata. Mindazonáltal megengedett olyan magántulajdonban lévő márkajelzésekre utaló jelölések használata, amelyeknek nincs dicsérő vagy a fogyasztókat megtévesztő jelentése.

A „Maccheroncini di Campofilone” elnevezést nem szabad lefordítani.

4. A földrajzi terület tömör meghatározása:

A „Maccheroncini di Campofilone” előállítása a Marche tartományban lévő Fermo megyei Campofilone település területén történik.

5. Kapcsolat a földrajzi területtel:

5.1. A földrajzi terület sajátosságai:

Campofilone egy kisméretű, középkori városka, amely az alacsonyan fekvő Valle dell’Aso egyik dombján, 210 méterrel a tengerszint felett helyezkedik el. A mezőgazdasági település vidékén, a Parco dei Monti Sibillini park hófödte csúcsaitól a dombok zöldjén át, az Adria végtelen kékjéig, lenyűgözően szép a táj. A földrajzi terület éghajlata különösen kedvező, a közeli tengerről érkező szellő kellemesen enyhíti a hűvös magaslati levegőt.

5.2. A termék sajátosságai:

A „Maccheroncini di Campofilone” abban különbözik a többi tésztától, hogy az alapanyagát vékonyabbra gyúrják, és igen vékonyra vágják. Ezen sajátosságai miatt igen rövid a főzési ideje, forrásban lévő vízben mindössze egy perc, de akár közvetlenül a szószban is megpuhul, előzetes vízben főzés nélkül is. Emellett a „Maccheroncini di Campofilone” egyedülállósága a tésztájához használt tojás arányában rejlik. Előállítása során ugyanis, a többi tésztafajtához képest lényegesen több tojást használnak fel. 1 kg durum búzadarához, vagy közönséges búzából nyert liszthez 7-10 darab, arányait tekintve minimum 33 % tojás szükséges.

A felhasznált tojás mennyisége, és a lassú száradási folyamat eredményeképpen a termék rendkívül kiadós, ugyanis míg 250 g átlagos tészta általában 2 bő adaghoz elegendő, a „Maccheroncini di Campofilone” 250 grammjából 4 adag készíthető.

A „Maccheroncini di Campofilone” kiadóssága a tészta felszívóképességének következménye, ugyanis a többi tésztafajtához képest több szószt tud felvenni.

5.3. A földrajzi terület és (OEM esetében) a termék minősége vagy jellemzői vagy (OFJ esetében) a termék különleges minősége, hírneve vagy egyéb jellemzője közötti okozati kapcsolat:

Az OFJ bejegyzésre irányuló kérelmet a termék hírneve és ismertsége indokolja. A „Maccheroncini di Campofilone” név egyet jelent a campofilonei terület kultúrájának leghitelesebb megnyilvánulásával. Kisüzemi jellegű termesztése Campofilone középkori városának generációról generációra szálló népi hagyományát testesíti meg. Az a tény, hogy a tojás nem áll rendelkezésre egész évben, hanem a tojók biológiai ciklusától függ, megmozgatta a campofilonei asszonyok képzelőerejét és találékonyságát: kezdetben friss házitésztát készítettek, majd később felismerték a szárítási folyamatban rejlő lehetőségeket. Célszerűbb volt száraz és nem friss tésztát készíteni, amelyet a kenyérdagasztó ládában őriztek, és egész évben át fogyaszthattak. A vastagra vágott tésztának azonban volt egy kellemetlen tulajdonsága: szárítás közben a levegőn a tészta meghajlott, eltöredezett, és így a szálak nem voltak élvezhetők egészben. Ekkor kezdték az eszes gazdasszonyok nagyon vékonyra vágni a tésztát, így a szálak nem töredeztek meg a levegő hatására, hanem egészben maradtak. A „Maccheroncini di Campofilone” előállításának művészete tehát a háziasszonyok konyhájából indult a kisüzemi termelés felé, és ezek a nagyon vékony, aranysárga szálak mind a mai napig kivételes jelentőségűek, nem „hétköznapi” ételnek számítanak, hanem az ünnepi ebédek háziasszonyainak ügyességét dicsérő jelkép vált belőlük. Kezdetben csak a fontosabb ünnepek alkalmával készítették, a közeli barátoknak adott értékes ajándékként.

A 600 éven át fennmaradt hagyomány és készség szolgál a terméket forgalmazó családi vállalkozások alapjául, amelyek nyomán Campofilone nevét ma már világszerte ismerik. Már az 1400-as években ízletes fogásként tartották számon, és az Abbazia di Campofilone (Campofilonei Apátság) egyik levele, valamint a trentói zsinat néhány dokumentuma, továbbá néhány nemesi háztartás receptgyűjteménye is említést tesz róla. Azonban az igazi áttörést a huszadik század eleje jelentette, amikor néhány gazdasszony és vendéglősné kóstoltatni kezdte a jellegzetes formájú, hosszú és vékony „Maccheroncini” tésztát. A Touring Club Italiano Olaszországról szóló első, 1931-es kiadású gasztronómiai kézikönyve már számon tartja a „Maccheroncini di Campofilone” terméket, így örökíti meg a gasztronómiai jellegzetesség és származási helye közötti erős kapcsolatot. A termék jellegzetessége a második világháborút követően tovább erősödött, és 1960-ban megnyitották a „Nello Spinosi” kisüzemet. 1965-ben, az „Alimentari Valdaso” kisüzemi vállalkozás piacra lépése Campofilone jellegzetes terméke előállításának és elterjedésének további fejlődését jelentette.

A termék köré szervezett búcsúk kiváló alkalmat kínálnak a látogatók számára, hogy megízleljék e gasztronómiai specialitást. Az első ilyen búcsút 1964-ben szervezték, azóta minden évben, augusztus első harmadában megrendezésre kerül, és három napig tart. A jeles alkalomra turisták ezrei lepik el a városkát, és a Campofilonei búcsú sikerének, vagyis a „Maccheroncini di Campofilone” hírnevének igazolásaképpen körülbelül 20 000 adag tészta fogy el.

A campofilonei tésztakészítő mesterek országos és nemzetközi elismeréseket szereztek, ami szintén azt igazolja, hogy Campofilone városka ismertsége és neve felbonthatatlanul kapcsolódik ehhez a valóságos kulináris élményt nyújtó termékhez, és egyben a tésztagyártásban magasan képzett emberi erőforrásokkal jellemezhető előállítási területnek is otthont ad.

A „Maccheroncini di Campofilone” idővel meghódította a világ legjelentősebb piacait: az európai, amerikai, kanadai, arab és ázsiai piacokat. A „Maccheroncini di Campofilone” értékei a következők: az évszázadokkal ezelőtt kialakult, változatlanul megőrzött technikával készül, az eredeti egyszerű és egyedi összetevőkből, szárítása egyedülálló módon történik, továbbá a termék előállításához különleges készségekre és tapasztalatokra van szükség ahhoz, hogy kiadós, jóízű, könnyű, és jól főzhető legyen, vagyis kialakuljanak azon sajátosságai, amelyek a terméket egyedivé teszik.

Hivatkozás a termékleírás közzétételére:

(Az 510/2006/EK rendelet 5. cikkének (7) bekezdése (3))

Ez a közigazgatási szerv a „Maccheroncini di Campofilone” elismerésére irányuló javaslatnak az Olasz Köztársaság 2011. június 8-i, 131. számú Hivatalos Közlönyében történő közzétételével, a fenti kérelem vonatkozásában elindította a nemzeti kifogásolási eljárást.

A termékleírás egységes szerkezetbe foglalt szövege az alábbi internetes oldalon tekinthető meg:

http://www.politicheagricole.it/flex/cm/pages/ServeBLOB.php/L/IT/IDPagina/3335

vagy közvetlenül a Minisztérium honlapján (http://www.politicheagricole.it), (a képernyő jobb felső sarkában) a „Qualità e sicurezza” (Minőség és biztonság) címszóra, majd a „Disciplinari di produzione all'Esame dell'UE” („Az uniós vizsgálatnak alávetett termékleírások”) menüpontra kattintva.

(1) HL L 343., 2012.12.14., 1. o.

(2) HL L 93., 2006.3.31., 12. o. Az említett rendelet helyébe a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek minőségrendszereiről szóló, 2012. november 21-i 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet lép.

(3) L. 2. lábjegyzet.

16.3.2013

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 78/9

Kérelem közzététele a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszereiről szóló 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 50. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján

2013/C 78/05

Ez a közzététel az 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) 51. cikke alapján jogot keletkeztet a kérelem elleni felszólalásra.

EGYSÉGES DOKUMENTUM

A TANÁCS 510/2006/EK RENDELETE

a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról (2)

„COPPA DE CORSE”/„COPPA DE CORSE — COPPA DI CORSICA”

EK-sz.: FR-PDO-0005-0992-26.04.2012

OFJ ( ) OEM ( X )

1. Elnevezés:

„Coppa de Corse”/„Coppa de Corse — Coppa di Corsica”

2. Tagállam vagy harmadik ország:

Franciaország

3. A mezőgazdasági termék vagy élelmiszer leírása:

3.1 A termék típusa:

1.2. osztály:

Húsipari termékek (főzve, sózva, füstölve stb.)

3.2 Az 1. pontban szereplő elnevezéssel jelölt termék leírása:

A „Coppa de Corse”/„Coppa de Corse — Coppa di Corsica” a helyi Nustrale fajtához tartozó sertés sózott, szárított és finomított hátszínéből készül.

A sózási, a szárítási és a finomítási szakasz legalább öt hónapig tart, ezen belül a finomítás időtartama meghaladja a két hónapot (ez a termék előállítási folyamatának utolsó szakasza, amely kizárólag természetes környezeti feltételek mellett zajlik, és amely elengedhetetlen a termék textúrájának létrejöttéhez és az aromák kialakulásához).

A termék egyedi jellemzői a következők: hosszúsága 25–35 cm, formája hengeres, száraz tömege pedig 0,8–2,2 kg közötti.

A terméket sertésbélbe vagy sertésháj hártyájából készült bevonattal csomagolva szerelik ki, madzaggal vagy cérnával kötözik.

Az olajos kinézetű szeletek egyenletesen vörös–élénkvörös színű, zsírszálakkal átszőtt színhúst tartalmaznak. Az izomközti zsír színe fehér–rózsaszínes fehér.

A zsír és a színhús aránya 30–50 % közötti.

A „Coppa de Corse”/„Coppa de Corse — Coppa di Corsica” textúrája kemény és lágy.

A termék rendkívül gazdag aromájú (gyümölcsös, ezen belül mogyoró-, gomba- vagy faízű), jellegzetesen sós ízű és adott esetben borsíz is előfordul benne.

Enyhén füstös aromájú és ízű, illetve vajas ízű is lehet.

A fizikai-kémiai és biokémiai jellemzők a következők (a száraz termék %-ában kifejezve; referencia izomcsoport = serratus ventralis):

—	a szalonna teljes lipidtartalma legalább 89 %,

—	a sótartalom százalékos aránya 6,5 % és 10 % közötti,

—	az izomközti lipidtartalom legalább 6 %,

—	nitrit-, illetve nitrátnyomok,

—	a színhús nedvességtartalma 45–55 % közötti,

—	az olajsavtartalom legalább 45 %.

A termék legalább 200 grammos kiszerelésben egészben, vákuumcsomagolt állapotban szeletelve vagy darabolva forgalmazható.

3.3 Nyersanyagok (kizárólag feldolgozott termékek esetében):

A hasított testek jellemzői

A termékek előállítására szolgáló hasított testek a Nustrale fajtához tartozó, 12–36 hónapos vágási korú, 85–140 kg hasítottest-tömegű sertésekből származnak. A szalonna vastagsága 2,5–6 cm közötti.

A Nustrale fajta jellemzői, a magas vágási kor, a szabadtartás és az alapvetően gesztenyén és/vagy makkon alapuló utóhizlalás különleges minőségűvé teszik az alapanyagot: a hús vörös–élénkvörös színű, magas lipidtartalmú, a szalonna pedig egyedi minőségű.

A friss húsdarab jellemzői

—	az ötödik borda mentén vágott hátszín,

—	sertésenként két darab,

—	enyhén csavart, hengeres forma,

—	részleges zsírtalanítás,

—	1,3–3,3 kg közötti friss tömeg,

—	a negatív hőmérsékletet alkalmazó összes eljárás (fagyasztás, gyorsfagyasztás stb.) tilos.

3.4 Takarmány (kizárólag állati eredetű termékek esetében):

Az állatokat az elválasztásukat követően legeltetési útvonalakra terelik. Ezek a legeltetési útvonalak a kondák olyan erdős-legelős területekre történő tereléséhez igazodnak, amely területek gazdálkodása többek között a takarmányforrások rendelkezésre állásán és az évszakok váltakozásán alapul.

A takarmányt (füveket, gyökereket, gumókat stb.) részben maguk az állatok veszik magukhoz ezeken a legeltetési útvonalakon. A kiegészítő takarmányadagot az állattenyésztő juttatja el a kondának a tenyésztési területekre, naponta és sertésenként legfeljebb 2 kilogrammot. A kiegészítő takarmány – a takarmánykészítmény tömegszázalékát és súlyozott átlagát tekintve – legalább 90 %-ban gabonafélékből, olajos magvakból, zöldségfélékből és azokból származó termékekből áll, legalább 60 %-ban gabonaféléket és azokból származó termékeket (búzát, zabot, kukoricát) tartalmaz. A kukorica az utóhizlalás előtti negyvenötödik napig engedélyezett ebben a kiegészítő takarmányban.

Az utóhizlalás október és március között, legalább 45 napig tart. Ebben az időszakban az állatok kizárólag makkal és gesztenyével táplálkoznak, amit az utóhizlalási területek (tölgyesek és gesztenyések) bejárása közben vesznek magukhoz legalább az első 30 nap során. Ezt követően a zabbal kiegészített takarmányozás megengedett. A zabadag naponta és sertésenként nem haladhatja meg a 4 kg-ot. Az állattenyésztő által eljuttatott napi adagok halmozottan nem haladhatják meg a gesztenye- és/vagy makkalapú takarmány 30 %-át az utóhizlalási időszakban.

3.5 Az előállítás azon műveletei, amelyeket a meghatározott földrajzi területen kell elvégezni:

Az előállítás valamennyi szakasza (a sertések elletése, tenyésztése, utóhizlalása, vágása, a hentesáru feldolgozása és finomítása) kötelezően a földrajzi területen zajlik.

3.6 A szeletelésre, aprításra, csomagolásra stb. vonatkozó egyedi szabályok:

A felvágás, a szeletelés és a csomagolás a következő okok miatt a földrajzi területen történik:

—	az érzékszervi minőség ellenőrizhetetlenné válása a termékek tárolási és átalakítási körülményei között,

—	a termékek nyomon követésének, nyomon követhetőségének és átcímkézésének ellenőrizhetetlenné válása.

A szeletelést manuálisan, kizárólag késsel végzik a hús felmelegedésének elkerülése érdekében, ami veszélyeztetné a termék egyedi érzékszervi jellemzőit. Az engedélyezett eszközök a következők: szeletelőkés és alátét.

A szeletelt termékek esetében a bevonatot (a természetes belet vagy a hájhártyát) előzetesen eltávolítják.

Az adagolást és a szeletelést a termékek azonnali vákuumcsomagolása követi.

A színhús jellegzetes színe vöröstől élénkvörösig terjed. A sótól eltérő tartósítószerek hiánya (amelyek lehetővé teszik a termék oxidálódásának korlátozását és ebből fakadóan a színének stabilizálását) elengedhetetlenné teszi a lehető legrövidebb időn belüli vákuumcsomagolást a hús befeketedésének elkerülése érdekében.

A jellegzetes ízű, aromájú, színű és fényű szalonna a szabad levegőnek kitéve könnyen megavasodik, ami megerősíti a lehető legrövidebb időn belüli vákuumcsomagolás szükségességét.

A megkezdett húsdarabokat szintén 12 órán belül teljes egészében becsomagolják.

Ezek az eljárások annak elkerülését célozzák, hogy a termék bármilyen módon veszítsen természetességéből, különösen az érzékszervi jellemzői tekintetében.

3.7 A címkézésre vonatkozó egyedi szabályok:

A hentesárukon kötelezően feltüntetendő feliratoktól függetlenül a „Coppa de Corse”/„Coppa de Corse — Coppa di Corsica” eredetmegjelöléssel ellátott termékek címkézése a következő információkat tartalmazza:

—	a „Coppa de Corse”/„Coppa de Corse — Coppa di Corsica” eredetmegjelölés neve,

—	az uniós szintű bejegyzés időpontjától kezdődően az Európai Unió OEM szimbóluma.

A „gesztenyével és/vagy makkal történt utóhizlalás”, a „gesztenyével és/vagy makkal utóhizlalt sertések” vagy a „100 % gesztenye/makk” felirat csak olyan állatokból származó termékek címkéjén szerepelhet, amelyek utóhizlalása kizárólag gesztenyével és/vagy makkal történt.

4. A földrajzi terület tömör meghatározása:

A „Coppa de Corse”/„Coppa de Corse — Coppa di Corsica” eredetmegjelölés földrajzi területének meghatározása azokon a településeken alapul, amelyeknek a fizikai környezete eleget tesz a „Coppa de Corse”/„Coppa de Corse — Coppa di Corsica” termékhez kapcsolódó hagyományos állattenyésztési és feldolgozási feltételeknek, ami ennélfogva – a termék előállítási feltételei szempontjából alkalmatlan tengerpart kivételével – Korzika teljes területének megfelel.

A földrajzi terület így Dél-Korzika megyét és Felső-Korzika megyét foglalja magában, amelyeknek a következő településeit részlegesen kell figyelembe venni:

Dél-Korzika megye: Afa, Ajaccio, Alata, Albitreccia, Ambiegna, Appietto, Arbellara, Arbori, Arro, Bastelicaccia, Belvédère-Campomoro, Bonifacio, Calcatoggio, Cannelle, Cargèse, Casaglione, Casalabriva, Cauro, Coggia, Cognocoli-Monticchi, Conca, Coti-Chiavari, Cuttoli-Corticchiato, Eccica-Suarella, Figari, Fozzano, Grosseto-Prugna, Lecci, Lopigna, Loreto-di-Tallano, Marignana, Monacia-d'Aullène, Olmeto, Olmiccia, Osani, Ota, Partinello, Piana, Pianottoli-Caldarello, Pietrosella, Pila-Canale, Porto-Vecchio, Propriano, Sainte-Lucie-de-Tallano, San-Gavino-di-Carbini, Sant'Andréa-d'Orcino, Sari-Solenzara, Sarrola-Carcopino, Sartène, Serra-di-Ferro, Serriera, Sollacaro, Sotta, Vico, Viggianello, Villanova, Zonza.

Felső-Korzika megye: Aghione, Aléria, Algajola, Antisanti, Aregno, Barbaggio, Barrettali, Bastia, Belgodère, Biguglia, Borgo, Brando, Cagnano, Calenzana, Calvi, Canale-di-Verde, Canari, Castellare-di-Casinca, Centuri, Cervione, Chiatra, Corbara, Ersa, Farinole, Furiani, Galéria, Ghisonaccia, Giuncaggio, L'Ile-Rousse, Linguizzetta, Lucciana, Lugo-di-Nazza, Lumio, Luri, Meria, Monte, Montegrosso, Monticello, Morsiglia, Nonza, Novella, Occhiatana, Ogliastro, Oletta, Olmeta-di-Capocorso, Olmeta-di-Tuda, Olmo, Palasca, Pancheraccia, Patrimonio, Penta-di-Casinca, Pietracorbara, Pietroso, Piève, Pigna, Pino, Poggio-di-Nazza, Poggio-d'Oletta, Poggio-Mezzana, Prunelli-di-Casacconi, Prunelli-di-Fiumorbo, Pruno, Rapale, Rogliano, Rutali, Saint-Florent, San-Gavino-di-Tenda, San-Giuliano, San-Martino-di-Lota, San-Nicolao, Santa-Lucia-di-Moriani, Santa-Maria-di-Lota, Santa-Maria-Poggio, Santa-Reparata-di-Balagna, Santo-Pietro-di-Tenda, Serra-di-Fiumorbo, Sisco, Solaro, Sorbo-Ocagnano, Speloncato, Taglio-Isolaccio, Talasani, Tallone, Tomino, Tox, Urtaca, Vallecalle, Valle-di-Campoloro, Ventiseri, Venzolasca, Vescovato, Vignale, Ville-di-Paraso, Ville-di-Pietrabugno, Volpajola.

A részlegesen figyelembe vett települések önkormányzatánál a földrajzi terület határait meghatározó kartográfiai dokumentumot helyeztek letétbe. E települések esetében a kartográfiai övezetek meghatározása az INSPIRE-irányelv előírásainak megfelelően az illetékes nemzeti hatóság honlapján tekinthető meg.

5. Kapcsolat a földrajzi területtel:

5.1. A földrajzi terület sajátosságai:

Korzika természeti környezete különösen sajátságos: éghajlati, hegyrajzi vagy talajtani szempontból és az ökoszisztémák működése szempontjából egyaránt.

Földtani szempontból megkülönböztethető nyugaton Korzika herciniai része, ahol az erősen szabdalt domborzati elemeket adó gránit, granulit és porfír a domináns, északkeleten pedig Korzika alpesi része, ahol csillámpala és különböző üledékes területek találkoznak, és ahol a tengerszint feletti magasság alacsonyabb, a domborzati elemek pedig kevésbé merészek. Az éghajlati övezetekhez igazodva a talajok gazdag növénytakarót tesznek lehetővé, emellett lehetővé teszik a sertésállomány-gazdálkodás szempontjából hasznos növényzet megtelepedését.

Korzika mediterrán éghajlatú, de sziget jellegéből adódóan, illetve a változatos tengerszint feletti magasság és az összetett terepviszonyokból fakadó kitettség következtében ez az éghajlat rendkívül árnyalt, és ez – néha markáns – különbségeket eredményez a völgyek, sőt még nagyon közeli hegyoldalak között is.

Korzika jelenlegi növényvilága alapvetően paleomediterrán. Az elszigeteltség kedvezett a fajok kialakulásának, és Korzika növényvilágát az őshonos fajok nagy aránya jellemzi.

A vegetációs szintek között megtalálható a félnedves mediterrán szint, ahol jellemzően előfordul a paratölgy és a zöld tölgy. Ezen a szinten a legelterjedtebb növényformáció a bozótos.

A nedves mediterrán szintre a gesztenyefa jellemző. Ezen a szinten tűnik el az olajfa, amely előfordulásának felső határa egybeesik a gesztenyefa előfordulásának alsó határával.

Korzika tehát erdőkkel borított ország, a talaj- és az éghajlati viszonyok összességében igen kedvezőek az erdők számára. A gesztenyefa- és a tölgyfaforrások különösen jól reprezentáltak a sziget egész területén.

A hentesáruk tradicionálisak, és a tejtermékekkel együtt nagyon sokáig a hagyományos szigeti étrend egyik legfontosabb állatifehérje-forrását jelentették.

A jelenlegi állattenyésztési rendszerek egy régi legeltetési hagyományból fakadnak, amelyben a sertéskondákat a környezet spontán takarmányforrásaitól függően a hegyvidéki erdős-legelős területekre vagy nyári legelőkre (a legeltetési útvonalakra) terelték.

A helyi Nustrale fajtához tartozó sertés ibériai típusú. Ez az igénytelen, ellenálló állat különösen alkalmas erre a tenyésztéstípusra. Elég jól hasznosítja a talált természeti erőforrásokat. A kondákat a kocák vezetik a különböző legeltetési útvonalakon, amelyek bizonyos fokú változatosságot mutatnak (fás övezetek, nyári legelők rétjei stb.). A legeltetési útvonalak az évszakoktól és a környezet takarmányforrásaitól függően is változhatnak.

Az állattenyésztő az állatok elválasztásától a növekedésük végéig eljuttatja számukra a fejlődésükhöz szükséges takarmányadagot a legeltetési útvonalakra. A sertések a területeken előforduló takarmányforrásokat is magukhoz veszik (füveket, gyökereket, gumókat stb.).

Az utóhizlalási szakaszban az állatok a termések érésekor járják be a tölgyeseket és a gesztenyéseket. Az állatok egész ősszel és télen alapvetően gesztenyével és/vagy makkal táplálkoznak. A megengedett kiegészítő takarmány csak a zab lehet.

Ez a szakasz kulcsfontosságú fázis, amely közvetlen hatással van a súlygyarapodásra és a szalonna minőségére (magas telítetlenmonozsírsav-tartalom és alacsony telítettzsírsav-tartalom).

A tenyésztési övezetek éghajlati viszonyai a megfelelő tartósítási eljárások szükségességében nyilvánultak meg. Ennek megfelelően a száraz hentesáru terjedt el, és tartósítási elvként a sózáshoz és a szárításhoz folyamodtak.

Ipari hűtés hiányában, ami csak a XIX. század végén jelent meg, a szigetlakók a környezet adta lehetőségeket használták ki. Ez az oka annak, hogy a vágás és a feldolgozás erőteljesen idényfüggő volt, és továbbra is az. Így a „Coppa de Corse”/„Coppa de Corse — Coppa di Corsica” fogyasztása áprilisban kezdődik és legkésőbb novemberben fejeződik be. Ettől az elsősorban nyári fogyasztástól válik a termék szokásossá és mindennapi fogyasztásúvá. Általában előételként fogyasztják, és a szigeti lakosok többségének asztalán megtalálható.

A feldolgozás során természetes eljárásokat alkalmaznak. A hagyományosan rendelkezésre álló és az előállítás során még ma is használt hozzávalókat kizárólag a só, a bors, illetve a paprika jelenti (tartósítószert egyáltalán nem alkalmaznak). A szárítást helyi lombhullató fák tüzének melegénél végzik.

A finomítás időtartama és hagyományos feltételei (természetes pince és környezeti hőmérséklet) lehetővé teszik egyedi érzékszervi tulajdonságok létrejöttét, különösen az aromák és a textúra kialakulása tekintetében.

5.2. A termék sajátosságai:

A „Coppa de Corse”/„Coppa de Corse — Coppa di Corsica” egyedi jellemzői a következők:

—	A szeletekben egyenletesen vörös–élénkvörös színhús látható, ami az izmok pigmentanyag-tartalmával függ össze.

—	A színhús zsíros, ami a legalább 6 % izomközti lipidtartalommal függ össze.

—	A szeletek olajos külsejűek, ami a magas olajsavtartalommal függ össze.

—	A szeletek textúrája meglehetősen lágy, ami az intenzív zsírbontással függ össze.

—	A szeletek rendkívül gazdag aromájúak (gyümölcsös, ezen belül mogyoró-, gomba- vagy faízűek), a 6,5–10 % közötti sótartalomból adódóan jellegzetesen sós ízűek, és adott esetben borsíz is előfordulhat bennük.

5.3. A földrajzi terület és (OEM esetében) a termék minősége vagy jellemzői közötti vagy (OFJ esetében) a termék különleges minősége, hírneve vagy egyéb jellemzője közötti ok-okozati kapcsolat:

A Nustrale fajtához tartozó sertések felhasználása a terület alapvető tényezője. E helyi fajta igénytelen, ellenálló jellege, továbbá az, hogy képes jelentős éghajlat- és táplálkozásváltozást elviselni, és az, hogy bőséges táplálék esetén képes rövid idő alatt lipidtartalékokat felhalmozni, valamint a tenyésztési feltételei sajátságosak és különösen jól igazodnak a területhez: hegyvidéki övezet, szabadtartás, hosszú előállítási ciklus (magas vágási kor mellett a hasított test tömege mindig kevesebb mint 140 kg), a természeti erőforrásokon alapuló táplálkozás, különösen az utóhizlalási szakaszban.

Az extenzív sertéstartást alkalmazó gazdaságoknak ily módon szinte Korzika egész területén bőséges tápanyagforrás áll a rendelkezésére: gesztenyefák és zöld tölgyek, amelyek a rendkívül antropizált természetes erdei területeken és az agrár-erdészetinek minősíthető területeken egyaránt előfordulnak.

A fajta alkalmazkodásának és a rendelkezésre álló természeti erőforrásoknak az együttes jelenléte lehetővé teszi a következő tulajdonságokkal bíró termék létrejöttét: vöröstől élénkvörösig terjedő szín, jelentős zsírtartalom (magas szalonna/színhús és zsíros hús arány) és 2,2 kg-nál kisebb tömegű száraz termék.

Ezen túlmenően az utóhizlalási szakasz közvetlen hatással van a következőkre:

—	az állat súlygyarapodása, különösen a bőr alatti lipidtartalom növekedése mellett (több mint 2,5 cm mélységig),

—	a szalonna minősége (magas telítetlenmonozsírsav-tartalom és alacsony telítettzsírsav-tartalom).

A sertéshús tehát kiválóan alkalmas a sózásra. A sózási technikák – ezen belül a tengeri só mint egyedüli tartósítószer kizárólagos használata – magyarázatot adnak a késztermék határozottan érezhető sós ízére.

Ez a sertéshús továbbá hosszú ideig finomítható természetes környezeti feltételek mellett. Ez olyan sajátos érzékszervi jellemzőkben nyilvánul meg, mint a kemény és lágy textúra, valamint a rendkívül gazdag aromavilág.

A termékek viszonylag magas sótartalma és hosszú életciklusa (szárítás és finomítás) kevés fehérjebomlást és sok zsírbomlást okoz, ami a termék érzékszervi sajátosságait, nevezetesen a kemény és lágy textúráját eredményezi.

Hivatkozás a termékleírás közzétételére:

(az 510/2006/EK rendelet (3) 5. cikkének (7) bekezdése)

http://agriculture.gouv.fr/IMG/pdf/CDCCoppaDeCorse_cle073621.pdf

(1) HL L 343., 2012.12.14., 1. o.

(2) HL L 93., 2006.3.31., 12. o. Felváltotta a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszereiről szóló, 2012. november 21-i 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet.

(3) L. 2. lábjegyzet

		ISSN 1977-0979 doi:10.3000/19770979.C_2013.078.hun
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		C 78

Magyar nyelvű kiadás	Tájékoztatások és közlemények	56. évfolyam 2013. március 16.

Közleményszám	Tartalom	Oldal
	I Állásfoglalások, ajánlások és vélemények
	VÉLEMÉNYEK
	Európai Bizottság
2013/C 078/01	A Bizottság véleménye (2013. március 13.) az olaszországi Lazio régióban található latinai atomerőmű leszerelése során keletkező radioaktív hulladék ártalmatlanítására vonatkozó tervről	1

	IV Tájékoztatások
	AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL, SZERVEITŐL, HIVATALAITÓL ÉS ÜGYNÖKSÉGEITŐL SZÁRMAZÓ TÁJÉKOZTATÁSOK
	Európai Bizottság
2013/C 078/02	Euroátváltási árfolyamok	3

	V Hirdetmények
	KÖZIGAZGATÁSI ELJÁRÁSOK
	Európai Bizottság
2013/C 078/03	Pályázati felhívás a saját lakókörnyezetben való életvitel segítését szolgáló ENIAC Joint Undertakinghez kapcsolódó munkaprogram alapján	4

	EGYÉB JOGI AKTUSOK
	Európai Bizottság
2013/C 078/04	Kérelem közzététele a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek minőségrendszereiről szóló 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 50. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján	5

2013/C 078/05	Kérelem közzététele a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszereiről szóló 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 50. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján	9