2.3.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 62/1

—

a többéves pénzügyi keretről jelenleg folyó tárgyalások fényében határozottan amellett áll ki, hogy a kohéziós politika terén a pénzeszközök hatékony felhasználására és egy komoly összegű költségvetésre egyaránt szükség van; kéri ezért a tagállamokat, hogy gondolják át a költségvetési megszorításokat, és a finanszírozást legalább a mai szinten tartsák fenn;

—

határozottan támogatja a REGI bizottság tárgyalócsoportját a háromoldalú párbeszéd folyamatában, és mindenekelőtt emlékeztet néhány, az Európai Parlamenttel közös álláspontra olyan kérdések terén, mint például az „átmeneti régiók”, a prioritások kiegyensúlyozott meghatározása az Európa 2020 stratégia, illetve a Szerződés célkitűzéseinek köréből, a helyi és regionális önkormányzatok valódi bevonása, valamint a makrogazdasági feltételesség és a teljesítménytartalék elutasítása, remélve, hogy ezek benne maradhatnak a végső csomagban;

—

támogatja a többszintű kormányzás elvének teljes körű alkalmazását és a helyi és regionális önkormányzatok erőteljesebb bevonását a jövőbeli partnerségi megállapodások és operatív programok kialakításába; támogatja az Európai Bizottságnak azt a javaslatát, hogy dolgozzanak ki egy európai partnerségi magatartási kódexet; ezért nagyon sajnálja, hogy a Tanács elutasít egy ilyen eszközt, és kéri a vonakodó tagállamokat, hogy gondolják át álláspontjukat, mivel ez negatív jelzést ad a legitim partnerekkel való együttműködési hajlandóságukat illetően;

—

támogatja a fokozottabb demokratikus elszámoltathatóságot, és úgy véli, hogy a Tanácsnak több pénzügyi kérdést – például az alapok nemzeti és regionális szinteken történő elosztásának módszerét, a határértéket, a biztonsági hálót stb. – inkább a kohéziós politikára vonatkozó jogalkotási csomag, mint a többéves pénzügyi keret tárgyalásainak keretében kellene megvitatnia, hogy az Európai Parlamentet is megfelelően be lehessen vonni ezekbe a megbeszélésekbe, az RB véleményét pedig ki lehessen kérni;

—

még egyszer sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a strukturális alapokból egy adott régiónak juttatandó összeg meghatározásánál egyedül a GDP/GNI (és csekélyebb mértékben a munkanélküliek száma) a mérvadó; hangsúlyozza, hogy a szociális és környezetvédelmi szükségletek és problémák jobb felmérése érdekében emellett más mutatókat is igénybe kell venni.

Előadó

Marek WOŹNIAK (PL/EPP), Wielkopolska régió elnöke

1.

politikai állásfoglalást fogad el a 2013 utáni kohéziós politikáról szóló jogszabálycsomag tárgyában folyó jelenlegi intézményközi tárgyalásokról, figyelembe véve 2012 februárja és júliusa között elfogadott első álláspontjait, és reagálva az Európai Parlament és a Tanács nemrégiben zajlott vitáira és az általuk képviselt álláspontokra;

2.

a többéves pénzügyi keretről jelenleg folyó tárgyalások fényében határozottan amellett áll ki, hogy a kohéziós politika olyan beruházási politika, amelynél – különösen válságok időszakában – a pénzeszközök hatékony felhasználására és egy nem megnyirbálható, komoly összegű költségvetésre egyaránt szükség van, amennyiben ösztönözni kívánjuk a növekedést és a munkahelyteremtést, növelni akarjuk a versenyképességet, és küzdeni szeretnénk az uniós régiókon belül, illetve közöttük tapasztalható területi különbségek ellen. A gazdasági válság leküzdésében és az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek elérésében játszott alapvető szerepére tekintettel nem szabad 19 milliárd euróval megkurtítani a kohéziós politika forrásait (az Európai Bizottság javaslatához képest), míg más uniós politikák költségvetése megmarad, vagy akár növekszik, amint a Tanács 2012. november 22-i következtetéseinek tervezetében szerepel;

3.

rendkívüli elégedettségét fejezi ki az Európai Parlament REGI bizottsága által 2012. július 11–12-én elfogadott mandátumokkal kapcsolatban, amelyek nagymértékben tükrözik a helyi és regionális önkormányzatoknak a Régiók Bizottsága véleményeiben kifejtett és elfogadott igényeit; sajnálja azonban, hogy az EMPL bizottság által 2012. július 5-én elfogadott jelentéstervezet nem tért ki az ESZA-ra vonatkozó rendelettervezetet illető fontos kérdésekre;

4.

nagyra értékeli az Európai Bizottság jogalkotási csomagjának tervezetében javasolt, az egyszerűsítés felé mutató pozitív fejleményeket, és üdvözli az általános uniós költségvetésre vonatkozó, nemrég elfogadott pénzügyi szabályok rendelkezéseit, például az átalányösszegek alkalmazására, az egyösszegű kifizetésekre, a rövidebb fizetési határidőkre vonatkozókat; hangsúlyozza, hogy tagállami szinten még ambiciózusabb menetrendre van szükség az uniós források pályázati eljárásai, az uniós és nemzeti közbeszerzési szabályok, valamint a jelentéstételi és ellenőrzési mechanizmusok egyszerűsítése érdekében;

5.

határozottan támogatja a REGI bizottság tárgyalócsoportját a háromoldalú párbeszéd folyamatában, és mindenekelőtt emlékeztet néhány, az Európai Parlamenttel közös álláspontra az alábbi kérdések terén, remélve, hogy ezek benne maradhatnak a végső csomagban:

6.

hangsúlyozza, hogy a többéves pénzügyi keret elfogadását követően minél előbb el kell fogadni a jogalkotási csomagot; emlékeztet az EU-t érintő súlyos gazdasági és szociális válságra, ami különösen sürgőssé teszi a partnerségi szerződések és operatív programok végrehajtásának mielőbbi, 2014-es megkezdését, mivel ez az egyetlen módja annak, hogy a beruházásokhoz és strukturális reformokhoz oly fontos európai források kifejthessék hatásukat a tagállamokban, régiókban és városokban;

7.

emlékeztet arra, hogy az EGTC-ről szóló rendelettervezetről folyó vitát el kell választani a kohéziós politika átfogó jogalkotási csomagjától, és kiemeli annak fontosságát, hogy ezt a konkrét és az EU költségvetése szempontjából különösebb hatással nem járó rendeletet mielőbb elfogadják, nem várva arra, hogy a csomag egésze elfogadást nyerjen Ez lehetővé tenné a rendelet minél előbbi hatálybalépését, és új EGTC-projektek kidolgozásának fellendülését egy biztonságos jogi keretben;

8.

emlékeztet arra, hogy a helyi és regionális önkormányzatok teljes mértékben tisztában vannak azzal, hogy a strukturális alapok jobb programozása és elköltése révén javítani szükséges a kohéziós politika eredményességén, különösen a jelenlegi gazdasági válság és pénzügyi korlátok kereteit tekintve;

9.

elfogadhatatlannak tartja azt, hogy a többéves pénzügyi kerethez kevesebb forrást rendeljenek az Európai Bizottság által javasoltnál, mivel ez az Európai Unió gazdaságának és versenyképességének, összességében pedig az egységes piacnak a meggyengüléséhez vezetne, amikor inkább annak megerősítésére van szükség. Éppen ezért megismétli azt, amit a többéves pénzügyi keretről jelenleg folyó tárgyalásokról szóló állásfoglalásában (1) kifejtett, vagyis hogy olyan hiteles többéves uniós költségvetésre van szükség az összes uniós tagállam és régió javát szolgáló beruházási eszközként, amely a GNI százalékában mért kötelezettségvállalási előirányzatokat tekintve legalább ugyanolyan szintű, mint amiről a jelenlegi, 2007–2013-as programozási időszakra vonatkozóan állapodtak meg;

10.

elfogadhatatlannak tartja azonban a ciprusi elnökségnek azt a 2012. október 29-i javaslatát, hogy 2013 után csökkentsék a kohéziós politikára szánt költségvetést; kéri ezért a tagállamokat, hogy gondolják át a költségvetési megszorításokat, és a finanszírozást legalább a mai szinten tartsák fenn;

11.

megerősíti, hogy szükség van egy erős és ambiciózus kohéziós politika uniós szintű fenntartására annak érdekében, hogy teljesítsük a Szerződésben szereplő gazdasági, társadalmi és területi kohéziós célokat, illetve az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek megvalósítására irányuló közös kötelezettségvállalást; egy 10 milliárd eurónál is nagyobb csökkentés – amit a Tanács elnöksége javasol – fokozná a kevésbé fejlett és a fejlettebb régiók közötti különbségeket és a polgárok jövedelme közötti egyenlőtlenséget;

12.

határozottan kijelenti, hogy a kohéziós politika finanszírozásának megnyirbálása negatívan érintené az egységes piac fejlődését, valamint a helyi és regionális önkormányzatok Európa jövőjébe történő beruházásokra irányuló kapacitását olyan alapvető területeken, mint például a kutatás, az innováció, az oktatás, a kkv-k támogatása, illetve a zöld gazdaság és infrastruktúra, amelyek igen fontosak a jövő munkahelyeinek megteremtésében; úgy véli, hogy a jelenlegi gazdasági és szociális válság időszakában a költségvetési megszorítások veszélyeztetnék a hosszú távú beruházásokat, illetve Európa jövőbeli fenntartható növekedését és a világban betöltött szerepét;

13.

emlékeztet arra, hogy a Lisszaboni Szerződés rendelkezéseivel összhangban most először kerül majd sor a kohéziós politikát meghatározó jogi szövegek együttdöntési jogalkotási eljárás keretében történő elfogadására, s ezzel a tagállamok és Európai Parlament azonos jogosítványokat nyernek;

14.

úgy véli ezért, hogy a Tanácsnak több pénzügyi kérdést – például az alapok nemzeti és regionális szinteken történő elosztásának módszerét, a határértéket, a biztonsági hálót stb. – inkább a kohéziós politikára vonatkozó jogalkotási csomag, mint a többéves pénzügyi keret tárgyalásainak keretében kellene megvitatnia; ahogyan már „A 2013 utáni időszakra vonatkozó új többéves pénzügyi keret” című véleményében (2) is említette, helyteleníti, hogy a fenti kérdések a Tanács tárgyalási keretében szerepelnek, és úgy véli, hogy együttdöntési témakörökként ezeket az Általános Ügyek Tanácsában kellene megvitatni. A valódi demokratikus elszámoltathatóság biztosítása érdekében a Tanács mellett az Európai Parlamentet is megfelelően be kellene vonni ezekbe a megbeszélésekbe, az RB véleményét pedig ki kellene kérni; emlékeztet arra, hogy az RB fenntartja magának a jogot, hogy ha az Európai Bizottság nem terjeszt elő egy olyan jogalkotási javaslatot, amely esetében az RB-nek véleményezési lehetősége van, akkor az Európai Unió Bíróságához forduljon;

15.

még egyszer sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a strukturális alapokból egy adott régiónak juttatandó összeg meghatározásánál egyedül a GDP/GNI (és csekélyebb mértékben a munkanélküliek száma) a mérvadó; ezért üdvözli a munkanélküliek számának fokozott figyelembevételét a kevésbé fejlett és átmeneti régiókban, amint az Európai Tanács következtetéseinek tervezetében (2012. november 22-i változat) szerepel, hogy ellensúlyozzák a GDP jelentőségét a forráselosztási módszerben, és nagyobb figyelmet fordítsanak a kohézió társadalmi dimenziójára; javasolja ugyanakkor, hogy a strukturális alapok forrásainak a tagállamok szintjén történő elosztásakor további demográfiai mutatókat is vegyenek tekintetbe, mint pl. az eltartottak népességen belüli arányát;

16.

ahogy már korábban is leszögezte (3), hangsúlyozza, hogy a szociális és környezetvédelmi szükségletek és problémák (például a közszolgáltatások hozzáférhetősége, egészség, egy főre eső jövedelem, mobilitás és tiszta környezet) jobb felmérése érdekében emellett más mutatókat is igénybe kell venni; A területi kohézió kihívásainak jobb felmérése érdekében ezeknek a mutatóknak a szubregionális szintű eloszlását (GINI mutató) be lehetne építeni az alapok elosztásának módszerébe;

17.

úgy véli, hogy a regionális fejlődés trendjeinek figyelembevétele érdekében az egy lakosra eső GDP referencia-időszak alatti alakulását (a legutóbbi három éves időszakra vonatkozó, rendelkezésre álló uniós számadatok alapján) integrálni kellene az alapok elosztásának jövőbeli módszerébe. Ez egy rugalmasabb megközelítésen keresztül lehetővé tenné, hogy a gazdasági visszaeséssel küzdő régiók is részesüljenek a támogatásban;

18.

kéri, hogy a „súlyos és tartós természeti vagy demográfiai hátrányokat” vegyék fel a források tagállamok általi elosztásánál használt kritériumok közé; emlékeztet mindenekelőtt arra, hogy a demográfiai kritériumok – például a lakosság szétszórtsága, egyes területek vagy régiók elnéptelenedése vagy a demográfiai öregedés – jelentős hatással vannak a gazdasági fejlődésre és a közszolgáltatások árára; méltatja az Európai Parlament támogatását ebben a kérdésben, és arra kéri a Tanácsot, hogy alkalmazkodjon a Parlament álláspontjához;

19.

a választott módszertől függetlenül megerősíti az alábbi elveket:

20.

úgy látja, hogy az addicionalitás elve alapvető a kohéziós politika hatékonysága szempontjából, amely nélkül az európai regionális politika keretében tett erőfeszítések haszontalanná válhatnak;

21.

különösen aggasztja, hogy a Tanács elnöksége a régiókra vonatkozó javaslatai esetében megtartaná a 2007 és 2009 közötti hároméves referencia-időszakot. A jelenlegihez hasonló válság idején a régiók relatív gazdagságának ebben az időszakban mért értékei torzítják a valóságot, mivel olyan időszakon alapulnak, amikor a gazdaság még növekedett, ezért hátrányosan érinti azokat a régiókat, ahol a válság erősebben érezteti a hatását. Ezért az RB üdvözli a 2016-ra előírt felülvizsgálatot, ugyanakkor a biztonsági hálón felüli egyedi támogatást javasol azon régiók ellentételezésére, amelyek – relatív gazdagságuknak a válság okozta csökkenése miatt – kedvezőtlenebb kiindulási helyzetben vannak, mint a velük egy kategóriába tartozó többi régió;

22.

támogatja a többéves pénzügyi keret tárgyalási keretében 2012. szeptember 18-án javasolt határértéket (2,5 %), amely figyelembe veszi az EU-12 tagállamok felzárkózását, valamint az egyes tagállamok felvevőképességét illetően a jelenlegi programozási időszak alatt tapasztalt nehézségeket; elutasítja ezért az Európai Tanács november 22-i következtetés-tervezetében javasolt csökkentést (2,35 %); ugyanakkor azt tűzi ki célul, hogy azoknak a tagállamoknak az esetében, amelyek 2013 előtt csatlakoztak az Unióhoz, és amelyekben a reál-GDP átlagos növekedése a 2008–2010-es időszakban – 1 %-nál alacsonyabb volt, biztosítsanak egy olyan határértéket, amely a jelenlegi, 2007–2013-as időszakhoz hasonló kötelezettségvállalási szint teljesítését teszi lehetővé;

23.

támogatja az Európai Bizottságnak a konvergencia-célkitűzés alapján már nem jogosult régiók jelenlegi keretének legalább kétharmadát kitevő „biztonsági hálóra” vonatkozó javaslatát; sajnálja ezért, hogy az Európai Tanács elnökségének legutóbbi javaslatai a „biztonsági hálót” ez alá a szint alá akarják csökkenteni;

24.

üdvözli a „városi pótléknak” – amely minden 250 000 főnél népesebb városban élő személy után 4 eurót jelentett volna – a Tanácsi elnökség többéves pénzügyi keret tárgyalási keretére vonatkozó dokumentumaiból való nemrégiben történt törlését. Ez a pótlék pénzügyi előnyt adott volna az urbanizáltabb régióknak, miközben a vidéki és városi területek közötti fejlettségi szakadék még mindig igen nagy;

25.

határozottan támogatja az Európai Bizottságnak azt a javaslatát, hogy az európai területi együttműködés számára juttatott keretet a jelenlegi programozási időszakban érvényes 8,7 milliárd euró helyett 11,8 milliárd euróra növeljék; emlékeztet arra a többletértékre, amelyet az európai területi együttműködés az európai integráció és a területi kohézió szempontjából a határok negatív hatásainak minimálisra csökkentése, a politika hatékonyságának javítása, az életminőség javítása, a kapacitásépítés erősítése, valamint a bizalom és a kölcsönös megértés elősegítése révén jelent; éppen ezért sajnálja az Európai Tanács november 22-i következtetéstervezetében javasolt 3 milliárd eurós csökkentést, valamint azt, hogy a javaslatokba visszakerült az a kritérium, hogy a tengeri határok esetében határokon átnyúló együttműködés csak egymástól legfeljebb 150 km-re lévő régiók között létezhet; üdvözli azonban azt a tényt, hogy a Tanács következtetés-tervezete összhangban van az RB felhívásával és az EP álláspontjával az európai területi együttműködési programok társfinanszírozási arányának 85 %-ra való emelését illetően;

26.

megerősíti, hogy határozottan ellenzi a makrogazdasági feltételességet, és különösen a közös stratégiai kerethez tartozó alapoknak a stabilitási és növekedési paktum szankcióihoz kapcsolódó bármiféle felfüggesztését vagy megszüntetését, mivel ez adott esetben súlyosan büntetné a regionális és helyi önkormányzatokat, amelyek nem felelősek azért, hogy tagállamuk nem teljesítette ezeket a követelményeket;

27.

üdvözli az Európai Parlament támogatását ez ügyben, és reméli, hogy a tárgyalócsapatnak a háromoldalú párbeszéd keretében sikerül majd meggyőznie a tagállamokat arról, hogy vonják vissza a közös rendelkezéseket megállapító rendeletben a makrogazdasági feltételességhez kapcsolódó összes rendelkezést;

28.

megerősíti támogatását az iránt, hogy a közös stratégiai kerethez tartozó alapokat részlegesen kapcsolják össze az EU gazdasági kormányzásával, oly módon, hogy megnyitják a lehetőséget a partnerségi szerződéseknek és az operatív programoknak az európai szemeszteren belüli országspecifikus ajánlások alapján történő módosítására, határozottan elutasítja azonban a kifizetések részleges vagy teljes felfüggesztésének gondolatát;

29.

megismétli, hogy elutasítja a legeredményesebb régiók számára kínált „teljesítménytartalékot”, mivel ez a mechanizmus arra ösztönözheti a politikusokat, hogy nagyon szerény és könnyen elérhető célokat tűzzenek ki annak érdekében, hogy további forrásokhoz jussanak, kevéssé ambiciózus projektek kidolgozására bátoríthat, és eltéríthet az innovációktól; támogatja ezért az Európai Parlament álláspontját, és reméli, hogy a Tanács módosítja véleményét ebben a kérdésben; emlékeztet az automatikusan felszabadított előirányzatokból álló, kísérleti kezdeményezések finanszírozására használandó „rugalmassági tartalékra” vonatkozó javaslatára, amely kompromisszumot jelenthetne a két társjogalkotó között;

30.

teljességgel egyetért azzal, hogy az új kerettel kapcsolatban eredményorientált gazdálkodást várnak el, és ezért azzal is, hogy fontos az eredmények mérése. Ugyanakkor úgy véli, hogy rugalmas szabályozásra van szükség, amelyben az eredmények az adott régió egyedi gazdasági helyzetének kontextusában szemlélhetők; továbbá megerősíti, hogy ellenzi az eredményességmérési kerethez kapcsolódó valamennyi pénzügyi szankciót;

31.

támogatja a következő programozási időszak során a többszintű kormányzás elvének teljes körű alkalmazását, valamint a helyi és regionális önkormányzatoknak a kohéziós politika előkészítésébe, tárgyalásába és végrehajtásába történő fokozottabb bevonását;

32.

üdvözli az Európai Parlamentnek azt a javaslatát, hogy a partnerségi szerződések és az operatív programok kidolgozása során a helyi és regionális önkormányzatokat a szubszidiaritási elvet megfelelően betartva a nemzeti kormányokkal azonos módon kellene kezelni;

33.

azt várja, hogy a helyi és regionális önkormányzatok teljes mértékben bekapcsolódnak majd a partnerségi szerződések kidolgozásába, hogy ezáltal figyelembe lehessen venni a helyszíni igényeket, és a regionális fejlesztési stratégiákat illetően integrált megközelítés érvényesüljön; arra kéri a tagállamokat, hogy kezdjenek el dolgozni a kohéziós politika stratégiai tervezésén, hogy készen álljanak a közös stratégiai kerethez tartozó alapok 2014. január 1-jétől történő programozására; e tekintetben arra kéri az Európai Bizottságot, hogy kövesse szoros figyelemmel ezeknek a szerződéseknek a kidolgozását, elkerülve, hogy a programozás felülről lefelé irányulóan és szektorális jelleggel történjen;

34.

támogatja ezért az Európai Bizottságnak azt a javaslatát, hogy most első alkalommal dolgozzanak ki egy európai partnerségi magatartási kódexet; nagyon sajnálja, hogy a Tanács elutasít egy ilyen eszközt, amely a partnerségek valamennyi tagállamban történő javítását szolgálja, és kéri a vonakodó tagállamokat, hogy gondolják át az említett magatartási kódexről kialakított álláspontjukat, mivel ez negatív jelzést ad a legitim partnerekkel való együttműködési hajlandóságukat illetően;

35.

megerősíti egyértelmű támogatását az „átmeneti régiók” új kategóriája iránt, és támogatja az Európai Parlamentet a jelenlegi intézményközi tárgyalásokban; arra kéri a Tanács elnökségét, hogy a tárgyalások végéig tartsa fenn a kérdéssel kapcsolatos álláspontját, mivel ez az új kategória – azáltal, hogy valamennyi régió számára kiegyenlítettebb támogatást kínál – részben alátámasztja a területi kohézió célkitűzését;

36.

üdvözli az Európai Parlamentnek azt a javaslatát, hogy hozzanak létre egy másik biztonsági hálót is a 2007–2013 közötti juttatás négyötödével azoknak az egyetlen régióhoz tartozó szigetállamoknak a számára, amelyek 2013-ban jogosultak a Kohéziós Alapra, illetve azon legkülső régiók számára, amelyek 2013 után már nem tartoznak majd a kevésbé fejlett régiók kategóriájába;

37.

emlékeztet a legkülső régiók és a gyéren lakott területek igényeire és problémáira, és kéri, hogy a gazdasági, társadalmi és területi kohézió céljának, valamint e régiók egységes piacba való jobb betagozódásának érdekében kellő és arányos költségvetési forrásokat irányozzanak elő számukra; ezért üdvözli a legkülső régiók esetében a támogatások intenzitásának növelését (lakosonként 20 euróról 30 euróra), amint az Európai Tanács 2012. november 22-i következtetéseinek tervezetében szerepel;

38.

hangsúlyozza, hogy a Lisszaboni Szerződés a gazdasági és társadalmi kohézió célkitűzéséhez hozzákapcsolta a területi kohézió célkitűzését is, és az EMPL bizottságnak az ESZA-rendelet tervezetéről készített jelentéséből hiányolja a hivatkozást erre a területi dimenzióra, valamint az ipari szerkezetváltáson átmenő, a szigeti, a gyéren lakott, a hegyvidéki, illetve a legkülső régiókra;

39.

üdvözli, hogy az Európa 2020 stratégia az Európai Parlament és a Tanács által elfogadott kompromisszumainak megfelelő, rugalmasabb megközelítést alkalmaz a tematikus koncentráció kapcsán; emlékeztet a Szerződés fő politikai célkitűzéseire (gazdasági, társadalmi és területi kohézió), valamint arra, hogy több figyelmet kell fordítani a mindkét jogalkotó szerv által támogatott nemzeti és regionális különbségekre és kihívásokra;

40.

üdvözli a tematikus célkitűzéseknek és a beruházási prioritásoknak azt a kiterjesztését, amely az Európai Parlament ERFA-ról és az európai területi együttműködésről szóló rendelettervezeteivel kapcsolatos tárgyalási mandátumának szövegeiben, valamint a Tanács elnöksége által a „tematikus koncentrációt” illetően elfogadott kompromisszumokban szerepel; rámutat azonban arra, hogy mennyire fontos továbbra is maximális figyelmet fordítani a kulturális örökség és a turizmus ösztönzésével kapcsolatos kérdésekre; ugyanakkor sajnálja, hogy az EMPL bizottság ESZA-ról szóló jelentése az RB ajánlásától eltérően nem javasolja az Európai Bizottság által javasolt koncentrációs százalékértékek csökkentését;

41.

kiemelten üdvözli az Európai Parlament arra vonatkozó állásfoglalását, hogy az IKT területét minden régió esetében terjesszék ki oly módon, hogy magában foglalja az alapvető infrastruktúrát, de sajnálja, hogy a Tanács nem nyilatkozik erről a kérdésről; kéri ezért a tagállamokat, hogy gondolják át álláspontjukat erről a kérdésről, mivel a nagy sebességű IKT-hálózatok számos távol eső, vidéki területen – akár a fejlettebb régiókban is – még mindig hiányoznak;

42.

üdvözli, hogy a Tanács törölte a tematikus koncentrációt, amelyet az Európai Bizottság írt elő az ERFA-rendeletben a legkülső régiók egyedi támogatásához, és reméli, hogy az Európai Parlament módosítja tárgyalási mandátumát e tekintetben, és a jelenlegi intézményközi tárgyalások során csatlakozik a Tanács álláspontjához;

43.

megismétli, hogy a helyi és regionális önkormányzatok jelentős szereplők az ESZA operatív programjainak tervezésében és végrehajtásában, és továbbra is azoknak kell maradniuk, elutasítja ezért azt az EMPL bizottság jelentésében szereplő azon megfontolást, mely szerint a tagállamoknak a nemzeti foglalkoztatási politikák fontossága miatt ezentúl is valamennyi ESZA-politika „első számú közvetítőinek” kellene maradniuk;

44.

megismétli azt a kérését, hogy az ESZA-rendeletbe építsenek be hivatkozást a természeti és demográfiai hátrányban lévő területekre, valamint a legkülső régiókra, hasonlót ahhoz, mint amilyet az ERFA-ról szóló rendelettervezet 10. cikke előirányoz, és hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az ESZA keretében folyó területi együttműködést a transznacionális együttműködés mellett a határokon átnyúló és a régióközi együttműködésre is kiterjesszék;

45.

sajnálja, hogy az Európai Tanács november 22–23-i ülésének következtetéseiben a leginkább elesetteket támogató élelmiszersegély-program költségvetésének megkurtítását javasolta (2,5 milliárd euró helyett 2,1 milliárd eurót); kéri, hogy a programot egyértelműen válasszák el az ESZA-tól, és fontosnak tartja, hogy a többéves pénzügyi keret 2. fejezetéből (KAP) megfelelő forrásokat csoportosítsanak át rá;

46.

üdvözli és támogatja a ciprusi elnökségnek azt a javaslatát, hogy formálisan is hozzanak létre egy „Kohéziós Politikai Tanácsot”, amely a kohéziós politikáért felelős miniszterekből állna. az RB már hosszú ideje támogatott egy ilyen formális tanácskozást, mivel szeretné ismertebbé tenné a kohéziós politikát, illetve biztosítani, hogy a kérdésről folyamatos politikai vita folyjon; aktívan részt szeretne venni egy ilyen formális Tanács politikai vitáiban, minthogy azok az EU helyi és regionális önkormányzatainak érdekeit érintik majd, az önkormányzatok pedig közvetlen érintettjei és részesei a kohéziós politika helyszíni végrehajtásának;

47.

sajnálja, hogy az irányító hatóság szerepét betöltő nemzeti vagy regionális hatóságoktól továbbra is elvárják a beruházások előfinanszírozását. Ez a jelenlegi helyzetben, amikor korlátozások tapasztalhatók a pénzügyi piacokon, nehezen vállalható pénzügyi terhet jelent. Ha az Unió a beruházásoknál az előfinanszírozás elvét érvényesíti, akkor kivételes lehetőséget mulasztana el arra, hogy pénzügyi forrásokat pumpáljon a gazdaságélénkítést és a strukturális átalakítást közvetlenül támogató projektekbe, nagyobb összegű előlegeket nyújtva, így a finanszírozás a megfelelő időben érkezne ahhoz, hogy a visszafizetések megkezdődhessenek;

48.

Az irányítással és ellenőrzéssel kapcsolatos rendelkezések kapcsán nem ért egyet a hozzáadottérték-adó kezelésével, mivel működési költségként való támogathatóságát igen konkrét esetekre korlátozzák. Ez a legtöbb régióban ellehetetlenítené a támogatható költségként való igazolását. Ez a gyakorlatban az alapokból történő társfinanszírozás tényleges arányának akár 23 %-os csökkenését jelenti;

49.

támogatja, hogy a 2014–2020-as tervezési időszakban őrizzék meg az n+3 szabályt;

50.

valamennyi költségkategóriánál egyetért a hozzáadottérték-adó támogathatóságával azokban az esetekben, amikor a kedvezményezettek nem tudják visszaigényelni ezt az adót.

2.3.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 62/8

—

tekintettel az Európai Tanács 2012. december 13–14-i ülésének következtetéseire;

—

tekintettel „A valódi gazdasági és monetáris unió felé” című, 2012. december 5-i jelentésre, amelyet az Európai Tanács elnöke, Herman van Rompuy készített az Európai Bizottság elnökével, az Európai Központi Bank elnökével és az eurócsoport elnökével közösen;

—

tekintettel „A valódi, szoros gazdasági és monetáris unió tervezete” című, 2012. november 28-i európai bizottsági közleményre (COM (2012) 777/2);

—

tekintettel „A valódi gazdasági és monetáris unió felé” című, az Európai Tanács, az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank és az eurócsoport elnökei által készített jelentésről szóló, 2012. november 20-i európai parlamenti állásfoglalásra, mely az Európai Bizottság ajánlásait is tartalmazza;

—

tekintettel az „Államháztartás a GMU-ban – 2011–2012” tárgyban 2013. január 16-án elfogadott európai parlamenti állásfoglalásra;

1.

hangsúlyozza, hogy a gazdasági és monetáris unió (GMU) erősítése a tagállamokban elengedhetetlen az EU-n belüli fenntartható növekedéshez, társadalmi haladáshoz és a politikai integráció elmélyítéséhez;

2.

sajnálattal állapítja meg, hogy az Európai Tanács végkövetkeztetéseibe nem került bele számos olyan költségvetési és gazdaságpolitikai kérdés, amelyet kiemelt „A valódi, szoros gazdasági és monetáris unió tervezete” című közlemény és az Európai Tanács, az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank és az eurócsoport elnökei által készített jelentés. Ezek megtárgyalását az Európai Tanács 2013. júniusi ülésére halasztották;

3.

kéri, hogy tagállami szinten a regionális és helyi önkormányzatok, az uniós intézmények szintjén pedig az RB vegyenek részt az európai szemeszter folyamatában, mivel a költségvetési politika koordinációja ebben a keretben a regionális és települési költségvetések koordinációját is jelenti. Ahhoz, hogy a költségvetési politika koordinációja hatékony legyen, egyértelműen és világosan kell felosztani az ezzel kapcsolatos kompetenciát az EU, a tagállamok és a helyi és regionális szint között;

4.

rámutat, hogy a GMU-ra vonatkozó döntések nemcsak a nemzeti, hanem a szubnacionális pénzügyekre is jelentős hatást gyakorolnak. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy a szubnacionális szintű fiskális autonómiát többek között az Európai Unióról szóló szerződés 4. cikke is garantálja; ezért nagyobb szinergiákat sürget az uniós, a tagállami és a szubnacionális költségvetések között;

5.

emlékeztet ezzel kapcsolatban az Európai Parlament Európai Bizottsághoz intézett felkérésére (1), vagyis arra, hogy a Bizottság következő éves növekedési jelentésében „teljes körűen térjen ki az uniós költségvetés európai szemeszterben betöltött szerepére, és hangsúlyozza azt azzal, hogy tényszerű és konkrét adatokat szolgáltat annak a helyi, regionális és nemzeti szintű, összes közkiadásra gyakorolt mozgósító, katalizáló, szinergikus és kiegészítő hatásairól”;

6.

ismételten kijelenti, hogy támogatja az Európai Parlamentnek a tagállamokhoz intézett azon felhívását, hogy fontolják meg egy „szociális beruházási megállapodás” aláírását, amely az Euró Plusz Paktum mintájára jönne létre. Ebben szociális beruházásokkal kapcsolatos célokat lehetne megállapítani, és a tagállamoknak ezek eléréséért kellene munkálkodniuk annak érdekében, hogy megvalósuljanak az Európa 2020 stratégia foglalkoztatási, társadalmi és oktatási célkitűzései;

7.

hangsúlyozza, hogy a gazdasági válság leküzdése jegyében most azoknak a mechanizmusoknak a fejlesztésére kell összpontosítani, amelyekről már megállapodás született, és gondoskodni kell működőképességükről, például úgy, hogy a helyi és regionális szintet bevonják az európai szemeszterbe;

8.

üdvözli, hogy az Európai Tanács következtetései (2) hangsúlyozzák, hogy a stabilitási és növekedési paktum prevenciós ágában tovább kellene „vizsgálni” a „jelenlegi fiskális keretrendszer által abban a tekintetben nyújtott lehetőségeket, hogy a produktív közberuházási szükségleteket összehangolják a pénzügyi fegyelem célkitűzéseivel”. Ez a célkitűzés még fontosabbá válik, ha figyelembe vesszük a Nemzetközi Valutaalap megállapítását, amely szerint a költségvetési konszolidáció növekedésre gyakorolt kedvezőtlen hatását mérő, ún. fiskális multiplikátorok „jelentősen magasabbak” voltak az elemzők által a hitelválság idején várt szintnél. Ezért azt várja az Európai Bizottságtól, hogy tovább foglalkozzon a kérdéssel a közkiadások minőségének tárgykörében bejelentett közleményében, amelynek egyebek mellett arra is ki kellene térnie, hogy a költségvetési hiány kalkulációjában különböztessék meg a folyó kiadásokat és a beruházásokat annak érdekében, hogy ne gátolják a hosszú távú nettó előnyökkel járó beruházásokat;

9.

hangsúlyozza, hogy a bankszektornak számos tagállamban és az egész EU-ban megfigyelhető gyengesége fenyegetést jelent az államháztartások számára, és a regionális és helyi szinten különösen érzékenyen hat. Sajnálattal állapítja meg, hogy a bankválság kezelésének költségei elsősorban az adófizetőkre hárultak, és e költségek károsan hatnak a reálgazdaság növekedésére;

10.

rámutat, hogy bármilyen, a bankunió keretében hozott intézkedést az átláthatóság és az elszámoltathatóság javításának kellene kísérnie, mivel az intézkedések jelentősen érinthetik az államháztartást (mind tagállami, mind helyi és regionális szinten), valamint a bankokat és a polgárokat;

11.

üdvözli, hogy a Tanács és az Európai Parlament megállapodást kötött egy, az Európai Unióban működő bankok számára szabályozási keretként működő egységes felügyeleti mechanizmusról, és ezzel kapcsolatban hangsúlyozza a regionális bankok azon szerepét, hogy tőkét biztosítanak a kkv-knak, továbbá a területi fejlesztést célzó közberuházásokra vonatkozó projektek számára;

12.

támogatja a helyreállítási és szanálási irányelvre, valamint a betétbiztosítási rendszerekről szóló irányelvre vonatkozó javaslatokat, és egyetért azzal, hogy elfogadásuk kiemelt fontosságú; hangsúlyozza azonban, hogy az e jogszabály által bevezetett rendelkezéseknek, különösen pedig a nyomonkövetési és ellenőrzési rendszernek arányosnak kell lennie;

13.

úgy véli, hogy a közös európai betétbiztosítási rendszer létrehozásának hosszú távú célja csak egységes, közös, szigorúbb követelmények betartásával valósítható meg, amelyek megfelelően figyelembe veszik a pénzügyi ágazattal kapcsolatos egyedi nemzeti körülményeket;

14.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy minél előbb terjesszen elő jogalkotási javaslatot a Liikanen-jelentés (3) folytatásaképpen, amely szerint bizonyos különösen kockázatos pénzügyi tevékenységeket jogi szempontból el kell választani egy bankcsoporton belül a betétgyűjtő bankoktól;

15.

tudni szeretné, hogy az Európai Bizottság vajon miért halasztotta későbbre annak a kötelezettségvállalásának teljesítését, hogy 2016 végéig jelentést terjeszt elő egy független európai hitelminősítő intézet létrehozásáról;

16.

egyetért azzal, hogy a GMU-hoz megfelelő költségvetés-politikai szabályoknak kell társulniuk, és ezzel kapcsolatban támogatja az úgynevezett kettes csomag gyors elfogadását, amely kiegészítené a hatos csomagot, valamint a stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló, 2013 elején hatályba lépett szerződést (költségvetési paktumot);

17.

támogatja az Európai Parlament tagállamokhoz intézett felhívását, hogy tisztázzák a különböző (nemzeti, regionális és helyi) kormányzati szintek felelősségét, szerepét, fiskális transzfereit és jövedelemforrásait, megfelelő és fenntartható közfinanszírozási keretet biztosítva, különös tekintettel a gazdasági és monetáris unió stabilitásáról, koordinációjáról és kormányzásáról szóló szerződésnek a helyi és regionális fiskális autonómiára gyakorolt hatására. Ezért azt javasolja, hogy a többszintű kormányzás szellemében e szabályok további tökéletesítésébe és megvalósításába megfelelő módon a helyi és regionális önkormányzatokat is vonják be;

18.

sajnálattal állapítja meg, hogy az Európai Tanács következtetései nem tesznek említést arról, hogy a nemzeti gazdasági reformok támogatásához és az aszimmetrikus sokkok enyhítéséhez fiskális rendszerre van szükség. Az RB meg van győződve arról, hogy a „valódi, szoros gazdasági és monetáris unió” kialakításához szükség van ilyen fiskális rendszerre;

19.

fontosnak tartja, hogy bevezetése esetén erről a fiskális rendszerről a GMU szintjén közösen döntsenek, és közösen is valósítsák meg, de a mechanizmust önkéntes alapon meg kell nyitni az euróövezethez nem tartozó tagállamok előtt is;

20.

egyetért az Európai Parlamentnek az Európai Bizottsághoz intézett felhívásához, hogy mihamarabb terjessze elő az államadósság-instrumentumok közös kibocsátásához vezető ütemtervet;

21.

abból indul ki, hogy bevezetése esetén a GMU-hoz tartozó fiskális rendszert rövid távon a többéves pénzügyi kerettől elkülönítve kellene kezelni, hosszabb távon pedig külön GMU-specifikus költségvetési eljárásként, de csak azzal a feltétellel, ha tiszteletben tartják a Szerződésben szereplő eljárásokat, és gondoskodnak az átláthatóságról és a demokratikus ellenőrzésről;

22.

úgy véli, hogy az Európa 2020 stratégia rendkívül fontos a GMU gazdasági aspektusának erősítéséhez, míg az utóbbi években főleg a monetáris politika szempontjait hangsúlyozták;

23.

hangsúlyozza, milyen jelentős az egységes piac rendelkezéseinek alkalmazásából adódó növekedési potenciál, feltéve, hogy az egységes piac megfelelően működik, és a lényegi területekre összpontosít, amelyek lehetőséget kínálnak az innovációhoz és a minőségi munkahelyek létrehozásához;

24.

üdvözli a strukturális politikák koordinációjának, konvergenciájának és érvényesítésének megerősítésére szolgáló mechanizmus létrehozását, amelyhez a tagállamok és az uniós intézmények közötti szerződéses jellegű megállapodások szolgálnak alapul, de csak azzal a feltétellel helyesli ezt, ha nem hagyják figyelmen kívül a demokratikus elszámoltathatóságot. Egyetért azzal, hogy ezeket a megállapodásokat eseti alapon kössék, és helyesli, hogy átmeneti, célzott és rugalmas pénzügyi támogatással segítsék őket. Hangsúlyozza ezzel kapcsolatban, hogy a beruházások helyi és regionális finanszírozására sajátos szerep hárul, ezért azt kéri, hogy a nemzeti jogszabályok kellő tiszteletben tartása mellett a szerződéses megállapodások kidolgozásába a helyi és regionális önkormányzatokat is vonják be;

25.

teljesen egyetért azzal, hogy a gazdaságpolitikáknak az erőteljes fenntartható és inkluzív gazdasági növekedésre, a versenyképesség fokozására és a foglalkoztatás bővítésére kell irányulniuk annak érdekében, hogy Európa továbbra is igen vonzó szociális piacgazdaság maradjon, és megőrizze az európai szociális modellt. Rámutat, hogy e célkitűzés megvalósításának az Európa 2020 stratégia és az éves növekedési jelentés a fő eszköze;

26.

egyetért azzal a javaslattal, hogy a tagállamok által tervezett valamennyi fontos gazdaságpolitikai reformot a tagállamok előzetesen megvitassák, és adott esetben össze is hangolják. Hangsúlyozza, hogy az ilyen vitákban európai szinten az EU intézményeinek és konzultatív szerveinek, tagállami szinten pedig a helyi és regionális önkormányzatoknak, továbbá egyéb érdekelt feleknek is részt kellene venniük;

27.

Üdvözli, hogy az Európai Bizottság 2012. évi jelentése a GMU-n belüli államháztartásról külön fejezetet szentel a helyi és regionális közfinanszírozásnak, és kéri, hogy az Európai Bizottság a jövőbeli jelentésekre is őrizze meg a fiskális decentralizáció tárgyában meglévő elemzőkapacitását;

28.

üdvözli az éves növekedési jelentés arra vonatkozó javaslatát, hogy tartsák meg a 2012. márciusban kijelölt öt prioritást, és támogatja a következő elemek bevonását:

29.

kiemeli, hogy a GMU kialakítása során gondoskodni kell a demokráciáról és a legitimitásról. Az RB ezért helyesléssel fogadja, hogy az Európai Parlamentnek igen fontos szerepet szánnak, továbbá hogy bevonják a nemzeti parlamenteket, és azt kéri, hogy ebben a folyamatban a helyi és a regionális szint is vegyen részt, különösen a jogalkotási hatáskörökkel rendelkező régiók és azok parlamentjei;

30.

szívesen látná, ha fokoznák a Trojka demokratikus elszámoltathatóságát azáltal, hogy az Európai Parlament meghallgatásokra hívhatná tagjait;

31.

megjegyzi, hogy a GMU-ról folyó vita szorosan összefügg az EU jövőjéről folyó általános vitával, amelyhez az RB aktívan hozzá kíván járulni az uniós helyi és regionális önkormányzatok álláspontjának képviseletében;

32.

megbízza a Régiók Bizottsága elnökét, hogy terjessze ezt az állásfoglalást az Európai Parlament elnöke, az Európai Tanács elnöke, az Európai Bizottság elnöke, az EU Tanácsának ír elnöksége, valamint soron következő litván elnöksége elé.

2.3.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 62/11

—

tekintettel az Európai Bizottság 2012. december 5-én benyújtott, az ifjúsági garancia létrehozásáról szóló tanácsi ajánlásra vonatkozó javaslatára (COM(2012) 0729),

—

tekintettel az Európai Parlament 2013. január 16-i, az ifjúsági garanciáról szóló állásfoglalására (2012/2901(RSP)),

—

tekintettel az Európai Bizottság „Mozgásban az ifjúság” című közleményére (COM(2010) 477),

—

tekintettel a Régiók Bizottsága idevágó véleményére (CdR 292/2010 fin),

—

a gazdasági válság a fiatalok munkanélküliségi rátáit elfogadhatatlanul magas szintre emelte az EU-ban, ami jelenleg 5,7 millió fiatal munkanélkülit jelent,

—

a munkaerőpiacon, az oktatásban és a szakképzésben részt nem vevő fiatalok (az ún. NEET-fiatalok) száma jelenleg eléri a 7,5 milliót, ami az EU GDP-jének az 1,2 %-át kitevő költséget jelent, (1)

—

egy ifjúsági garancia hozzájárulna az Európa 2020 stratégia öt fő célkitűzéséből háromnak az eléréséhez, amennyiben segítene a korai iskolaelhagyók, valamint a szegénység és a társadalmi kirekesztődés kockázata által fenyegetett személyek arányának csökkentéséhez, valamint a közoktatás harmadik, felső szintjét elvégzettek számának növeléséhez,

—

egy ifjúsági garancia megvalósítása szerte az euróövezetben nem kerülne többe 21 milliárd eurónál, ami mintegy 0,45 %-a az övezet kormányzati kiadásainak, (2)

—

számos tagállam elmulasztotta követni az Európai Bizottság és az Európai Tanács felhívását a fiatalok foglalkoztatottságát növelni célzó ifjúsági garancia bevezetésére,

—

az ifjúsági garancia kulcsfontosságú eleme a fiatalok foglalkoztatására vonatkozó európai bizottsági csomagnak,

1.

üdvözli az Európai Bizottság elhatározását, hogy új lendületet ad a fiatalok munkanélkülisége elleni közdelemnek: ez a sokarcú probléma azonnali koordinált és átfogó politikai erőfeszítést igényel; ennek érdekében támogatja az ifjúsági garanciáról szóló tanácsi ajánlásra vonatkozó európai bizottsági javaslatot, mely kulcsfontosságú eszköz lenne a fiatalok munkanélkülisége elleni küzdelemben;

2.

emlékeztet rá, hogy vonatkozó véleményében (3) erőteljesen támogatta azt a célkitűzést, hogy minden fiatal számára az iskola befejezését követő négy hónapon belül munkalehetőséget, szakképzést vagy egyetemi, főiskolai továbbtanulási lehetőséget kínáljanak, amint azt az Európa 2020 stratégia „Mozgásban az ifjúság” című kiemelt kezdeményezése előirányozza;

3.

javasolja, hogy az ifjúsági garanciarendszereket, és különösen azok foglalkoztatási, szakképzési vagy szakmai gyakorlattal kapcsolatos összetevőit terjesszék ki a 30 év alatti frissdiplomásokra is;

4.

kiemeli a regionális és helyi önkormányzatok fontos szerepét a foglalkoztatási, oktatási és szakképzési szakpolitikákban, amint azt az RB 2012. december 13-i, az Európa 2020 stratégia „Mozgásban az ifjúság” című kiemelt kezdeményezésének szentelt konferenciája is megerősítette;

5.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság az ifjúsági garanciarendszerek bevezetése és végrehajtása érdekében hangsúlyt fektet a partnerségen alapuló megközelítésre. Hangsúlyozza ugyanakkor, hogy ezeket a partnerségeket a szakpolitika kialakításának kezdeti szakaszától fogva kell létrehozni minden jelentős érdekelt fél, különösen a helyi és regionális önkormányzatok bevonásával. Az utóbbiak mindeddig nagyrészt kimaradtak az Európa 2020 stratégiával és az európai szemeszterrel kapcsolatos folyamatból, ami a demokratikus legitimitás és a meghozott intézkedések hatékonysága szempontjából jelentős hátránnyal jár;

6.

egyetért az Európai Bizottsággal, hogy a fiatalok munkanélküliségével kapcsolatban korai beavatkozásra és aktív fellépésre van szükség, és osztja azt a véleményt, mely szerint a kölcsönös kötelezettségvállalás elvét kell kezdettől fogva alkalmazni;

7.

hangsúlyozza, hogy az ifjúsági garancia keretében eltervezett, a munkaerőpiacra való beilleszkedést elősegítő támogató intézkedéseknek feltétlenül tartalmazniuk kell a nyelvismerettel és a gyakorlati munkatapasztalattal kapcsolatos elemeket, melyek javítják a foglalkoztathatóságot, valamint felerősítik a munkaerő EU-n belüli mobilitását;

8.

rámutat arra, hogy milyen fontos az ifjúsági garanciarendszereket a fiatalok tagállamok közötti mobilitásával összekötni, valamint hangsúlyozza ezzel kapcsolatban a „Mozgásban az ifjúság” című kiemelt kezdeményezés és a regionális és helyi önkormányzatok jelentős szerepét. Ez utóbbiak gyakran valósítanak meg helyi szinten mobilitási programokat, a régiók közti hatékonyabb együttműködésre szánt uniós támogatás pedig javíthatná az eredményeket;

9.

üdvözli ennek kapcsán az Európai Bizottság arra vonatkozó javaslatát, hogy vezessenek be egy európai szakmai kártyát, amelynek célja a szakképesítések elismerésére irányuló eljárások egyszerűsítése; kiemeli e tekintetben, hogy a szabályozott szakmák elsajátítását célzó képzések részét alkotó szakmai gyakorlatok az egész EU-ban elismerendők és szerződéssel leszabályozandók, függetlenül attól, hogy díjazottak-e vagy sem. Ez fontos az európai fiatalok számára, akiket aggasztó mértékben sújt a munkanélküliség, és akik esetében a szakmai mobilitás realisztikus útját jelentheti a munkaerőpiacra való ki- vagy visszalépésnek;

10.

hangsúlyozza, hogy milyen fontos tudatosítani a fiatalokban a más tagállamokban való tanulással, szakképzéssel vagy munkavállalással kapcsolatos lehetőségeket; ezek a tapasztalatok alapvető szerepet játszhatnak az egyén önállóságának és felelősségvállalásának felerősítésében, miközben új és innovatív ötletek megfogalmazásához is hozzájárulhatnak;

11.

rámutat, hogy az EU-nak biztosítania kellene azt, hogy a mobilitási programok azonos feltételek mellett legyenek minden fiatal számára hozzáférhetőek, és ezért javasolja a sajátos földrajzi helyzetű régiók támogatását, így a vidéki vagy gyéren lakott területek és különösen a legkülső régiók és a szigetek felkarolását;

12.

ugyanakkor figyelmeztet arra, hogy a fiatalok foglalkoztatásának növelését célzó legfőbb eszköz az új munkahelyek teremtésének az elősegítése, méghozzá minden képzettségi szinten, és nem csupán a felsőfokú végzettséget igénylő ágazatokban;

13.

hangsúlyozza, hogy az egyik legfontosabb eszköz a duális oktatási rendszerek kidolgozása és támogatása, ahol már a tanulmányok kezdeti szakaszában kapcsolat alakul ki a diák és a jövőbeli munkaadó között;

14.

kiemeli, hogy olyan intézkedésekre kell összpontosítani, amelyek a jártasságok és kompetenciák megerősítése révén kiegyenlíthetik a munkaerő-piaci igények és a képzett munkaerő-kínálat közti eltéréséket; ennek érdekében a foglalkoztatási célkitűzésbe szilárdan bele kell illeszteni a továbbtanulást, valamint a folytatólagos szakképzéseket és szakmai gyakorlatokat egyaránt. Emellett fontos a munkaadóknak az ifjúsági garanciarendszerekben játszott szerepe, hiszen ők biztosítják a karrierépítéshez szükséges lehetőségeket;

15.

az ifjúsági garanciarendszerek keretén belül történő kompetenciajavítás összefüggésében emlékeztet arra, hogy a Régiók Bizottsága megalapította az Európai Vállalkozói Régió (EVR) díjat. Ennek egyik fő célkitűzése a vállalkozói szellem előmozdítása, valamint a munkahelyteremtést elősegítő, vállalkozásbarát szakpolitikák bevezetése. Az EVR régiók különösen nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a fiatalokat vállalkozásra buzdítsák;

16.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság kiemelten foglalkozik a minőségi foglalkoztatással, javasolva a tagállamoknak annak biztosítását, hogy az ifjúsági garanciarendszerek magas minőségű foglalkoztatási kínálatot tartalmazzanak. A gazdasági válság nem szolgálhat ürügyül a munkavédelmi és biztonsági előírások lazításához. Hangsúlyozza, hogy szükség van egy bizonyos minimális védelmi szintre a munkavállalók számára, de nemzeti szinten a szociális partnerek azok, akik felelősek a munkajogi kérdésekről szóló megállapodások megkötéséért. A szociális partnereket teljes körűen be kell vonni az ifjúsági garanciarendszerek keretében kínált foglalkoztatási minőségi keret kidolgozásába. Kiemeli azt, hogy a fiatalok sokkal inkább ki vannak téve a szegénység kockázatának, amint azt az Európai Bizottságnak a foglalkoztatásról és szociális fejleményekről szóló 2012-es felmérése (4) is megerősíti;

17.

arra sürgeti a tagállamokat, hogy az ifjúsági garancia végrehajtásába szorosan vonják be a magánszféra munkaadóit is, hogy a fiatalok számára ezáltal a lehető legszélesebb legyen a kínálat munkalehetőségekből;

18.

hangsúlyozza, hogy a fiatalok munkanélkülisége különösen magas a jelenleg szigorú költségvetési megszorítások által sújtott tagállamokban. Ezért kiáll e tagállamok – szükség esetén további pénzügyi intézkedések révén történő – folyamatos és célzott támogatása mellett, hogy megbirkózhassanak az ifjúsági garanciarendszerek nemzeti szintű bevezetésének és végrehajtásának kihívásával, ahogyan azt pl. a 2012. júniusi Növekedési Paktum előirányozza;

19.

egyetért azzal, hogy az ifjúsági garanciarendszerekre külön előirányzott európai bizottsági finanszírozás hiányában a kezdeményezés közös finanszírozása céljából a kohéziós politika finanszírozási eszközeit, különösen pedig az Európai Szociális Alapot (ESZA) kell felhasználni; ezért óva int a kohéziós politika költségvetésének a 2014–2020-as többéves pénzügyi terv keretében történő lefaragásától;

20.

felkéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a kohéziós politikára vonatkozó jövőbeli partnerségi megállapodások kiemelten kezeljék a fiatalok munkanélküliségének problémáját, és hogy az ifjúsági garanciarendszerek esetében az Európai Szociális Alap pénzügyi eszközeit a némely országban már bevált gyakorlatok és innovatív megközelítések megvalósítására lehessen felhasználni;

21.

arra kéri a tagállamokat, valamint a helyi és regionális önkormányzatokat, hogy alakítsák ki a szükséges koordinációt a foglalkoztatási és oktatási szolgálatok ügyintézői között azzal a céllal, hogy az oktatási rendszert elhagyott és munkanélkülivé vált fiatalok részesülhessenek a képzést és az ifjúságot támogató uniós forrásokból, elsősorban annak érdekében, hogy második tanulási lehetőséget kapva javíthassák képzettségüket;

22.

felszólítja a tagállamokat, hogy 2013-ban nyújtsák be nemzeti foglalkoztatási terveiket, melyek tartalmazzák az ifjúsági garanciák bevezetése és végrehajtása irányában megtett előrelépéseket is;

23.

sürgeti a tagállamokat, hogy az ifjúsági garanciarendszereket legkésőbb 2014 januárjáig vezessék be és hajtsák végre;

24.

elismeri, hogy az általános gazdasági helyzet javulása nélkül nem lehetséges a minőségi foglalkoztatás biztosítása az ifjúság számára. Ezért felszólítja a tagállamokat, hogy az ifjúsági garanciával kapcsolatos intézkedések mellett foganatosítsanak a növekedést és a munkahelyteremtést, valamint az oktatási rendszert képesítés nélkül elhagyott, munkanélküli fiatalok képzését támogató szakpolitikákat. Ebben az összefüggésben üdvözli a szóban forgó kezdeményezés beillesztését az európai szemeszter programjába;

25.

felszólítja a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe az Európai Bizottság ajánlásait az ifjúsági garanciarendszerek keretében elérhető új szolgáltatások és támogató intézkedések lehető legszélesebb körben való megismertetése érdekében. Ez egy olyan terület, ahol a garanciarendszerek végrehajtásában játszott tevékeny szerepük miatt a helyi és regionális önkormányzatok részvétele kulcsfontosságú;

26.

felkéri az Európai Bizottságot egy olyan hatékony mechanizmus létrehozására, mely – a bevált gyakorlatok és a know-how cseréjét is magában foglalva – segítheti a tagállamokat az ifjúsági garancia végrehajtásában, és kéri az RB bevonását ebbe a folyamatba;

27.

javasolja, hogy az Európai Bizottság az ifjúsági garanciát tegye meg egyik kiemelt kommunikációs területének a 2013-as évre, biztosítva a szociális média e célból történő széles körű használatát is;

28.

megbízza a Régiók Bizottsága elnökét, hogy terjessze ezt az állásfoglalást az Európai Parlament elnöke, az Európai Tanács elnöke, az Európai Bizottság elnöke, az EU ír elnöksége, valamint az EU Tanácsának soron következő litván elnöksége elé.

2.3.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 62/14

—

üdvözli az Európai Bizottság kezdeményezését, amely a Tanács kérésére reagálva keretet biztosít az európai kutatási térség (EKT) 2014-es létrehozását célzó erőfeszítések fokozásához;

—

osztja azt az álláspontot, hogy a tudás az új gazdaság fizetőeszköze. Ezért egyetért azzal, hogy a világviszonylatban vezető helyet elfoglaló, erős közszektorbeli tudományos alapokon nyugvó kutatási és innovációs képességek rendkívül fontosak a gazdaság tartós élénkítése, illetve Európa világszintű szerepének fenntartása szempontjából;

—

hangsúlyozza, hogy az EKT megvalósulása szükséges ahhoz, hogy megszüntessük a kutatás nemzeti és intézményi határok mentén való széttöredezettségét Európában. Kétségtelen, hogy ez a fragmentáltság megakadályozza Európát abban, hogy teljes mértékben kihasználja kutatási és innovációs potenciálját, és ez komoly költségeket ró az európaiakra mint adófizetőkre, fogyasztókra és polgárokra. Ennek kapcsán most több és célirányosabb fellépésre van szükség;

—

felkéri az Európai Bizottságot, hogy hatékony eszközök és ösztönzők kifejlesztésével mozdítsa elő a régiók közötti együttműködést a Horizont 2020-on belül. Ennek kapcsán a helyi és regionális önkormányzatok támogató és koordináló szerepet tölthetnek be (kutatási és innovációs hálózatok kialakítása, technológiai és adminisztratív támogatás nyújtása és a magánszektorból származó finanszírozás ösztönzése révén) annak érdekében, hogy előmozdítsák a kutatást és felhasználják a tudásból és az innovációból származó eredményeket;

Előadó

Grigorios ZAFEIROPOULOS (EL/EPP), Attika régió tanácsának tagja

Referenciaszöveg

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Megerősített partnerség az európai kutatási térségben a kiválóság és a növekedés támogatására

COM(2012) 392 final

1.

üdvözli az Európai Bizottság kezdeményezését, amely a Tanács kérésére reagálva keretet biztosít az európai kutatási térség (EKT) 2014-es létrehozását célzó erőfeszítések fokozásához;

2.

egyetért az Európai Tanács 2011. februári és 2012. márciusi következtetéseivel, amelyek szerint égető szükség van arra, hogy az EKT 2014-re megvalósuljon;

3.

úgy látja, hogy az EKT létrehozását célzó jogszabályok hasznosnak tekinthetők egyes részterületek számára (pl. a nemzeti és az uniós szakpolitikák összehangolása az EUMSZ 181. cikke szerint, a kutatási eredmények közzétételét célzó fellépések előmozdítása az EUMSZ 180. cikke, valamint a 182. cikk (5) bekezdése értelmében);

4.

úgy véli, hogy a jelenlegi gazdasági válság miatt a kutatásra és a kutatáson alapuló innovációra koncentráló európai kutatási térség megvalósulása alapvető a gazdasági növekedés, a munkahelyteremtés, a tudományos kiválóság, valamint a régiók és országok közötti kohézió támogatása érdekében;

5.

osztja azt az álláspontot, hogy a tudás az új gazdaság fizetőeszköze. Ezért egyetért azzal, hogy a világviszonylatban vezető helyet elfoglaló, erős közszektorbeli tudományos alapokon nyugvó kutatási és innovációs képességek rendkívül fontosak a gazdaság tartós élénkítése, illetve Európa világszintű szerepének fenntartása szempontjából;

6.

kiemeli, hogy mind a Horizont 2020, mind pedig az EKT végrehajtásának hangsúlyozottabban a gyakorlati kérdésekre és hatásokra kell koncentrálniuk (1). Ez azt jelenti, hogy a helyi és regionális szereplőknek kötelezettséget kell vállalniuk az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek megvalósítására, és abba teljes mértékben be is kell vonni őket;

7.

rámutat, hogy az EKT javítja életkörülményeinket azáltal, hogy Európában felvirágzik a tudományos kutatás, a technológiai fejlesztés és az innováció, és ezek megoldják korunk legfontosabb kihívásait. A tudásalapú értékteremtés elősegítése érdekében meg kell erősíteni a tudomány, a gazdaság és a közszféra közötti együttműködést;

8.

egyetért azzal, hogy az összes régió kiválósági potenciálját ki kell használni, valamint hogy új megközelítésekre van szükség az alulteljesítő régiók és tagállamok támogatására, hogy azok elérjék a kiválóságot és megvalósítsák az intelligens regionális szakosodást;

9.

hangsúlyozza, hogy az EKT megvalósulása szükséges ahhoz, hogy megszüntessük a kutatás nemzeti és intézményi határok mentén való széttöredezettségét Európában. Kétségtelen, hogy ez a fragmentáltság megakadályozza Európát abban, hogy teljes mértékben kihasználja kutatási és innovációs potenciálját, és ez komoly költségeket ró az európaiakra mint adófizetőkre, fogyasztókra és polgárokra. Ennek kapcsán most több és célirányosabb fellépésre van szükség;

10.

egyetért azzal, hogy az intézkedéseknek a kutatók és kutatószervezetek közötti verseny növelését, a nemzeti és regionális kutatási rendszerek közötti, határokon átnyúló szinergiák kihasználását, a kutatói karrier és mobilitás megkönnyítését, valamint a tudás szabad áramlását kell célozniuk;

11.

határozottan támogatja, hogy az EKT egyik fő célja az legyen, hogy csökkenjen az agyelszívás mértéke (különösen a kutatás terén elmaradott régiókból), mérséklődjenek a kutatási és az innovációs teljesítményben tapasztalható jelentős területi különbségek, hogy EU-szerte növekedjék a kiválóság, amely tekintettel van az innovációs potenciálra. Ennek során fontos az európai kutatási és innovációs menetrend, valamint a nemzeti és regionális innovációs stratégiák összehangolása;

12.

üdvözli az Európai Tanácsnak azt a célkitűzését, hogy javuljanak a kutatás és a fejlesztés feltételei, és hogy a K+F terén megvalósított állami és magánberuházások összesített szintje az uniós GDP 3 %-ára emelkedjen. Mindemellett be kell látnunk azt is, hogy Európa a világ más részeihez képest még mindig el van maradva a magas színvonalú ismeretek piaci értékesítésében. Ezért nem lehet eléggé hangsúlyozni a kkv-knak mint az innováció hajtóerejének szerepét;

13.

úgy véli, hogy a kohéziós eszközök megerősíthetnék a kiválóság fejlesztését és a kapacitásépítést azzal, hogy regionális szinten lökést adnak a kutatási és innovációs politikáknak. Ez megnyitja az utat a kiválóság fejlesztése előtt, lehetővé téve ezen régiók számára azt, hogy teljes mértékben részt vegyenek az EKT-ban és haszonélvezői legyenek a közös stratégiai keret finanszírozási forrásainak;

14.

felkéri az Európai Bizottságot, a Tanácsot és az Európai Parlamentet, hogy biztosítsák a Horizont 2020 eredményes és hatékony végrehajtását azzal, hogy a haszonélvezők számára a lehető legegyszerűbb szabályokat és eljárásokat írják elő;

15.

elismeri, hogy a közleményben jól meghatározták az EKT kapcsán rögzített prioritásokat, és hogy teljes körű végrehajtásuk 2014-re javítaná Európa kutatási teljesítményét és eredményességét. A tagállamoknak, a kutatói érdekcsoportoknak és európai szervezeteiknek, illetve az Európai Bizottságnak azonban teljes mértékben és dinamikusan részt kell venniük a megerősített partnerségben annak érdekében, hogy biztosítható legyen, hogy az EKT megvalósításának köszönhetően a hatékonyságnak, a minőségnek és az új lehetőségeknek az Unió igényei alapján történő előmozdításával előtérbe kerül Európa kiválósága;

16.

kéri az Európai Bizottságot, hogy biztosítsa a Horizont 2020 és a strukturális alapok közötti szinergiákat és komplementaritást, és a kevésbé jól teljesítő, gazdasági és szociális szempontból kiszolgáltatottabb tagállamok és régiók számára erősségeik alapján építse ki a kiválósághoz vezető utat, arra törekedve, hogy jelentősen növekedjen kutatási és innovációs kapacitásuk, és hogy megszűnjön az innovációs szakadék Európában;

17.

felkéri az Európai Bizottságot, hogy hatékony eszközök és ösztönzők kifejlesztésével mozdítsa elő a régiók közötti együttműködést a Horizont 2020-on belül. Ennek kapcsán a helyi és regionális önkormányzatok támogató és koordináló szerepet tölthetnek be (kutatási és innovációs hálózatok kialakítása, technológiai és adminisztratív támogatás nyújtása és a magánszektorból származó finanszírozás ösztönzése révén) annak érdekében, hogy előmozdítsák a kutatást, és felhasználják a tudásból és az innovációból származó eredményeket;

18.

kiemeli, hogy a régióknak növelniük kellene a kutatási eredmények hasznosítására való készségüket. Az ennek során kifejlesztett készségeket, gyakorlatokat és eszközöket pedig arra kellene felhasználni, hogy a kutatási eredmények Európa-szerte hasznosulhassanak. Ez csak a különféle európai finanszírozási eszközök – mint a Horizont 2020, a kohéziós politika, valamint a nemzeti, regionális és helyi források – felhasználása terén megvalósítható szinergiák fokozásával érhető el (2). A források közös felhasználása azonban nem elegendő, emellett változtatásra van szükség a működési kultúrában és az adminisztratív eljárásokban is;

19.

ösztönzi a helyi és regionális önkormányzatokat arra, hogy erősítsék meg az európai és/vagy regionális és nemzeti szervezetek közötti együttműködést a kutatás és az innováció fokozása érdekében; vezessenek be olyan intézkedéseket, amelyek javítják a politikák összehangolását, az irányítás hatékonyságát és eredményességét, az eljárások harmonizálását, olyan közös irányítási rendszereket előmozdítva, amelyek elősegítik a polgárok politikákhoz való hozzáférését és javítják azok társadalmi-gazdasági hatásait;

20.

úgy véli, hogy a helyi és regionális önkormányzatoknak az állami és a magánszféra partnerségének népszerűsítése révén fontos szerepet lehet és kell biztosítani az innovatív termékek és szolgáltatások kifejlesztése kapcsán. Ennek célja az lesz, hogy helyi és/vagy regionális szinten több munkahelyet és jobb növekedést eredményezzen, ugyanakkor javítja majd az állami és a magánszféra működési kapacitását és hatékonyságát is;

21.

üdvözli a Kutatási és Innovációs Főigazgatóság és a Regionális és Várospolitikai Főigazgatóság kezdeményezéseit, amelyek megkönnyítik a regionális kutatói és innovációs hálózatok kialakítását, amelyeket egyetemek, intézmények, állami hivatalok és a magánszféra is támogathat;

22.

megjegyzi, hogy 2000 óta az Európai Bizottság és a tagállamok együtt tettek előrelépéseket az EKT megvalósulása felé, azonban rámutat, hogy ez az előrelépés az EKT különböző dimenziói terén és az egyes tagállamokban nem volt azonos mértékű;

23.

ösztönzi, hogy amikor csak lehet, az érdekelt regionális és kutatói szervezeteket vonják be az EKT-ba;

24.

kiemeli általában az állami szféra és különösen a helyi és regionális önkormányzatoknak a vállalatok, az egyetemek/kutatóközpontok és a közintézmények (a „hármas spirál” féle megközelítés szerinti) közeledésében játszott fontos szerepét az EKT továbbfejlesztése és konkrét megvalósítása érdekében, és megjegyzi, hogy az Európai Bizottság közleménye nem vette megfelelő mértékben figyelembe a közszféra szerepét;

25.

felkéri az Európai Bizottságot, a tagállamokat és a kutatói érdekcsoportokat, hogy alakítsák ki és valósítsák meg az európai kutatói rendszerek eredményességének javításához szükséges megfelelő feltételeket, és foglalkozzanak az olyan központi kérdésekkel, mint amilyen a nemzetek közötti együttműködés és verseny, a kutatói munkaerőpiac, a nemek közötti egyenlőség és a tudományos ismeretek átadása. Az Európai Bizottság által megállapított „feltételek” elegendőeknek tűnnek a célok eléréséhez;

26.

elismeri, hogy a nemzeti kutatói rendszerek közötti verseny alacsony szintje nem teremti meg a megfelelő feltételeket a tudományos színvonal emeléséhez. Ennek kapcsán a kutatói intézmények és egyetemek közötti korlátozott verseny elégtelen mértékű specializációt eredményez;

27.

úgy véli, hogy Európa alapvető, a kíváncsiság által vezérelt kutatási teljesítményének javítása elengedhetetlen a fontos kihívások kezeléséhez szükséges innovációhoz és áttörésekhez. Európának célirányos és stratégiai beruházásokra van szüksége az alapkutatásban, fő döntési kritériumként a tudományos kiválóságot alkalmazva annak érdekében, hogy helyi és regionális szinten a készségek és tudáspotenciálok megteremtéséhez és tartós fejlesztéséhez szükséges előzetes feltételek létre jöhessenek;

28.

egyetért azzal, hogy a tagállamoknak és a régióknak támogatniuk kellene a versenyeztetésen és pályázati felhívásokon alapuló, illetőleg az intézmények szakértői értékelésén alapuló finanszírozást, és hogy a kutatásra és az innovációra rendelkezésre álló nemzeti és regionális szintű közforrásokat alapvetően ezekkel a módszerekkel kellene szétosztaniuk. Egyes esetekben azonban nem tűnik elengedhetetlennek a szakértői értékelés a regionális szereplőknek kutatásra és innovációra szánt források odaítéléséhez;

29.

üdvözli az Európai Bizottság (2011-ben közzétett) zöld könyvében kitűzött célt, amely szerint megfelelő egyensúlyt kell találni az intézményi és a piaci finanszírozás között. Korábban kifejtett nézeteivel összhangban a Régiók Bizottsága az intézményi és a piaci finanszírozás megfelelő egyensúlyáról szóló vita folytatására szólít fel. Az egyensúly elérésének módja nagyon fontos a rendszer dinamikájára és a különféle kutatói intézmények életképességére nézve;

30.

úgy véli, hogy az alaptámogatás részarányának növelése és az intelligens szakosodás a kisebb életképes kutatóközösségek finanszírozását is lehetővé teszi. A Régiók Bizottsága ezzel azt kívánja hangsúlyozni, hogy az ún. kritikus tömeget elérő nagy létesítmények és a felülről irányított jelentős technológiai programok mellett az egy konkrét tudományágra szakosodott kis oktató- és kutatóközösség is igen versenyképes és innovatív lehet, ha egy sok szakterületet lefedő felsőoktatási és kutatási hálózat, illetve kampusz keretein belül helyi/városi és nemzetközi szinten is hatékony együttműködést és hálózatépítést folytat;

31.

úgy véli, hogy meg kellene erősíteni a kutatási intézmények alaptámogatását. Arra ösztönzi ezért az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe ezt a tényezőt, és dolgozzák ki a kutatási infrastruktúrák olyan finanszírozási modelljét, amely a strukturális alapok forrásainak kiegészítő jellegét is figyelembe veszi. Az alaptámogatás megerősítésével a kutatóközösségeknek lehetőségük nyílik arra, hogy saját stratégiai szükségleteik alapján saját kezdeményezésű kutatási projekteket indítsanak, miközben aktívan együttműködnek azzal a régióval, illetve várossal, ahol működnek;

32.

rámutat, hogy a finanszírozási források kutatási és innovációs tevékenységek közötti szétosztásakor elsődleges kiválasztási kritériumként a tudományos kiválóságot, illetve a nemzetközi szakértői felülvizsgálattal kapcsolatos alapelveket kellene alkalmazni;

33.

szem előtt tartja azt a felismerést, hogy az egyes régiókban sikeres kutatási és innovációs modelleket nem lehet egyszerűen lemásolni és más régiókra alkalmazni. Az adott strukturális, társadalmi és kulturális jellemzőket figyelembe véve azonban az említett modellek példaként szolgálhatnak más – többek között a kevésbé jól teljesítő – régiókban a megfelelő modellek kialakításához;

34.

megerősíti, hogy támogatja a regionális, nemzeti és uniós kutatási programok és prioritások koordinálását, és hangsúlyozza a tagállamok, regionális és helyi önkormányzatok felelősségét a kutatás és az innováció terén, illetve továbbra is elutasítja az európai szinten központosított kutatási menetrendet és prioritásokat;

35.

felkéri az Európai Bizottságot, hogy az EKT előtt álló nemzeti szintű jogszabályi és/vagy más természetű akadályok felszámolása és a közleményben felvázolt prioritások érvényesítése érdekében támogassa a tagállamok és az érdekelt szervezetek közötti kölcsönös tanulást, illetve a bevált módszerek és a tapasztalatok cseréjét. Úgy véli, hogy a közös fellépések elősegítése és megkönnyítése érdekében a tudománypolitika terén az EU egésze számára közös irányvonalakat kellene előterjeszteni;

36.

kéri az Európai Bizottságot, hogy a kohéziós politika célkitűzéseihez igazodva nyújtson támogatást a tagállamok és a régiók számára a strukturális alapoknak a kutatási kapacitások kiépítése, a regionális kompetenciákon alapuló, testre szabott innovációs stratégiák és az intelligens szakosodás stratégiáinak kialakítása érdekében történő felhasználásához, beleértve a közös kutatási programok támogatását;

37.

e tekintetben elismeri, hogy az intelligens regionális szakosodási stratégiák meghatározásához meg kell nevezni azokat a szakterületeket, amelyek a legjelentősebb komparatív előnyt nyújthatják (3). Az EU-nak ösztönöznie kell a régiókat arra, hogy az általuk választott szakterületeken járjanak élen az innovációban, és hálózatok keretében működjenek együtt más régiókkal. A Régiók Bizottsága fel kívánja hívni a figyelmet arra, hogy vannak olyan próbálkozások, amelyek „intelligens szakosodás” segítségével a már eleve élen járó régiókat vagy településeket igyekeznek előnyben részesíteni, más területeket egyáltalán nem vagy nem kellően támogatva. Ki kell tehát alakítani az európai régiók egy olyan térképét, amely figyelembe veszi innovációs szintjüket és szakterületüket, hogy ennek a feltérképezésnek a révén ösztönözzük a régiók közötti együttműködést, a lemaradó régiók pedig konkrét támogatási eszközöket kapjanak ad hoc pénzügyi alapokból, amelyek elősegítik, hogy felzárkózhassanak az innovatívabb régiókhoz;

38.

egyetért azzal, hogy a mutatók és célkitűzések pontosabb rendszerére van szükség, amely a vállalkozások K+F-be történő beruházásainak arányán túl a versenyképesség és a termelékenység javulásával kapcsolatos szempontokra is kiterjed, vagyis amely a K+F-rendszerek eredményességének és az innováció termelékenységének a mérésére irányul (4);

39.

hangsúlyozza, hogy az EU-nak sürgősen és egyöntetűen fel kell lépnie ahhoz, hogy a kutatásra fordítható szűkös költségvetési forrásokból kellő erővel és kellő hatásossággal tudja kezelni a társadalmunk előtt álló nagy kihívásokat;

40.

megerősíti, hogy hisz abban, hogy a tagállamok és a régiók közötti, valamint az azokon belüli koordináció és együttműködés szinergiahatásokhoz és ezáltal értéktöbblethez vezet az EKT számára. Az európai területi együttműködési csoportosulások (EGTC-k) a kutatás és az innováció terén is a területi együttműködés sikeres megvalósításának értékes eszközei. Mindez erősíti Európa versenyképességét a tudás világméretű piacán;

41.

kiemeli, hogy figyelmet kell szentelni az ismeretek létrehozásának, terjesztésének és felhasználásának, méghozzá figyelembe véve az állami és a magánszféra érdekcsoportjainak stratégiai érdekeit és bevonva őket a stratégiai menetrendek kialakításába. Ehhez szükség van a nemzetközi hálózatépítés segítségére, hogy a legjobb kutatók együttműködhessenek egymással a nagy kihívásokra adandó válaszok kidolgozásában;

42.

hangsúlyozza, hogy szükség van a helyi és regionális, nemzeti és európai, határokon átnyúló kutatási és innovációs stratégiák olyan hatékonyabb összehangolására és összekapcsolására, amely figyelemmel van az eltérő kontextusok sajátosságaira, és megerősíti a köztük lévő kiegészítő jelleget és együttműködést;

43.

megerősíti, hogy megítélése szerint nagyobb koordinációra van szükség a kutatás és az ipar között annak érdekében, hogy a régiók előrelépjenek az intelligens szakosodás terén az olyan kulcsfontosságú alaptechnológiákat illetően, mint a nanotechnológia, a mikro- és nanoelektronika, az ipari biotechnológia, a fotonika, a fejlett anyagok és gyártási technológiák, illetve hogy támogatni lehessen transznacionális hálózatok létrejöttét és meg lehessen erősíteni az együttműködést regionális, nemzeti és európai szinten (5), emellett stabil és magas képzettséget igénylő munkahelyek létrehozását is elősegítve;

44.

támogatja azt a meglátást, hogy a tagállamoknak és a régióknak elő kell mozdítaniuk és végre kell hajtaniuk a nagy kihívások kezelését célzó közös kutatási menetrendeket, a közösen megállapított kiemelt területekkel kapcsolatos információk és bevált gyakorlatok megosztását, illetve biztosítaniuk kell, hogy az e területeken felhasználható nemzeti és regionális szintű források elégségesek és stratégiailag összehangoltak legyenek;

45.

úgy véli, hogy fel kell számolni azokat a jogi és bürokratikus akadályokat, amelyek a nemzeti és nemzetközi programok országhatárokon átívelő átjárhatósága előtt állnak, és ezáltal lehetővé kell tenni a kutatói projektek és kutatási infrastruktúrák közös finanszírozását nemzeti, regionális vagy nemzetközi szinten;

46.

felkéri az Európai Bizottságot, hogy hatékony és eredményes módon támogassa a tagállamokat, régiókat és a kutatásfinanszírozó szervezeteket a közös, szakmai értékelésen alapuló nemzetközi pályázatelbírálási rendszerek kialakításában és a közös finanszírozási standardok meghatározásában;

47.

kiemeli, hogy a kiváló kutatásnak alapfeltétele a világszínvonalú létesítmények és kutatási infrastruktúra – benne az elektronikus infrastruktúra – megléte. Az ilyen infrastruktúra igen fontos Európa számára, hiszen magához vonzza a tehetségeket, serkenti az innovációt, és üzleti lehetőségeket is hordoz magában, miközben hozzájárul a munkahelyteremtéshez;

48.

nagyra értékeli, hogy a kutatási infrastruktúrák kulcsszerepet kaptak a tudásalapú innovációs rendszerekben; e tekintetben üdvözli a regionális partnerségi eszközök új koncepcióját és a kutatási infrastruktúrák közti partnerséget, és elismeri, hogy ezek hozzájárulhatnak az Európai Kutatási Térség kiegyensúlyozottabb fejlődéséhez azáltal, hogy a kisebb vagy kevesebb tapasztalattal rendelkező országokat és régiókat bevonják a versenyképes kutatási és innovációs teljesítmény elérésébe (6);

49.

úgy véli, hogy a Horizont 2020 programot határozott intézkedésekkel az Európa számára szükséges reformokra kell összpontosítani. Ebben különösen nagy szerepe van a „Társadalmi kihívások” pillérnek, amelyben a legkiválóbb európai szaktudás nagyszabású közös fejlesztésű projektekben való felhasználására kell koncentrálni, hogy Európában a hagyományos határokon átívelő, nagy, rendszerszintű szerkezetátalakítási változásokat lehessen megvalósítani. A szakterület-központú kutatás nem elegendő a nagy társadalmi kihívások megoldásához szükséges tudás létrehozásához. Közvetlenül a multidiszciplináris KFI-tevékenységek felé kell fordulni, amelyek biztosítják a rendszerszintű, strukturális változásokhoz szükséges koncepciókat és összetevőket. A kutatás alapja a kísérletezés és a tesztelés. Erre kiváló példa a kiterjedt kísérleti terepet alkotó Intelligens városok kezdeményezés. Ebben alapvető, hogy az eredmények az Európa-szerte jellemző különféle körülmények között mérhetők legyenek (7);

50.

támogatja az Innovatív Unió kiemelt kezdeményezésben szereplő vállalást, amely szerint a tagállamok az Európai Bizottsággal közösen 2015-ig a Kutatási Infrastruktúrák Európai Stratégiai Fóruma (ESFRI) útitervében kiemelt európai infrastruktúraként megjelölt projektek 60 %-a esetében befejezik, vagy legalább elkezdik az építést;

51.

javasolja, hogy a tagállamok garantálják az ESFRI által megjelölt kutatási infrastruktúrák építésével és működtetésével kapcsolatos pénzügyi kötelezettségvállalásaikat, és mozdítsák elő a regionális partnerségi eszközök kifejlesztését, különösképpen akkor, amikor nemzeti útiterveiket és a következő tervezési időszak operatív programjait kidolgozzák;

52.

felkéri az Európai Bizottságot, hogy a Horizont 2020 programon keresztül hatékony módon támogassa a kutatási infrastruktúrákhoz való hozzáférést és a páneurópai szempontból fontos – és nem csupán az európai kutatási infrastruktúra-konzorcium (ERIC) formájában irányított – kutatási infrastruktúrák folyamatban lévő általános integrálását;

53.

javasolja, hogy az Európai Bizottság a kutatási infrastruktúrák működési költségeihez finanszírozási források, például a strukturális alapok segítségével potenciálisan járuljon hozzá;

54.

felkéri a nemzeti és regionális kormányzatokat, hogy a strukturális alapok társfinanszírozásával megvalósuló kutatási és innovációs programokban a kutatási infrastruktúrákra vonatkozó útiterveiket kapcsolják össze az ESFRI útitervével és az intelligens szakosodásra vonatkozó stratégiákkal, és ezáltal erősítsék meg a hátrányosabb helyzetű régióknak a páneurópai és a nemzetközi érdekű kutatási infrastruktúrák befogadásával és az irányításukban való részvétellel kapcsolatos képességeit;

55.

úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak az ESFRI-vel együttműködésben ki kellene jelölnie az útiterv végrehajtásának prioritásait, és tanácsadással és iránymutatással kellene szolgálnia a tagállamok számára a végrehajtás jogi, pénzügyi és műszaki akadályainak felszámolásához;

56.

elismeri, hogy a különféle nemzeti kutatói munkaerőpiacok közötti korlátokat elsősorban a munkaerő-felvétellel, az intézményi autonómiával és az emberierőforrás-stratégiák kialakításával kapcsolatosan alkalmazott eltérő megközelítések, a kutatói mobilitás népszerűsítése terén tapasztalható eltérések, valamint a fiatal és az EU-n kívüli kutatók számára nem vonzó munkakörülmények okozzák;

57.

emlékeztet rá, hogy az elhúzódó gazdasági válság következtében az EU-tagállamokban már több ezer munkavállaló veszítette el munkahelyét (8), még magasan képzett kutatók is, elsősorban az ipari vállalatok K+F-osztályairól; az új piacok előretörése és a vállalatok olcsóbban termelő országokba való elvándorlása tovább erősíti ezt a hatást. Feltétlenül szükséges valamennyi munkaköri készség fejlesztése és a munkaerőpiac igényeivel való összehangolása (9);

58.

fontosak tartja azt, hogy felszámolják azokat a jogi és más természetű akadályokat, amelyek a nyílt, átlátható és érdemalapú kutatói munkaerő-felvétel előtt állnak, illetve gátolják a nemzeti ösztöndíjakhoz való országhatárokon átívelő hozzáférést és a nemzeti ösztöndíjak hordozhatóságát;

59.

támogatja, hogy a kutatószervezeteknek minden megüresedett álláshelyet a kutatói karrierre vonatkozó európai keretrendszerben kialakított közös profilok használatával kellene meghirdetniük, majd pedig a kutatói álláshelyeket nyílt és átlátható eljárások útján kellene betölteniük, nem kizárva azokat a jelölteket sem, akik nem polgárai az EU-nak. Az álláshelyeket az EURAXESS álláskereső portálján (http://ec.europa.eu/euraxess/index.cfm/lobs/index) is meg kellene hirdetniük;

60.

hangsúlyozza, hogy külön figyelmet kellene szentelni a kutatók európai mobilitásának, és olyan, a mobilitás előtt álló akadályok kiküszöbölését célzó konkrét intézkedések alkalmazását kéri (mint amilyenek a nyugdíjjogosultságok hordozhatóságára és a szociális védelem szavatolására vonatkozó szabályok, a szakképesítések kölcsönös elismerése vagy a családi élet és a munka összeegyeztetését célzó intézkedések), amelyek megkönnyítik az európai kutatók mobilitását és vonzóbbá teszik a kutatói karrier kilátásait az EU-ban;

61.

üdvözli az Európai Bizottság arra irányuló kezdeményezéseit, hogy kezelje azokat az akadályozó tényezőket, amelyek az EU-n belül a szociális biztonsági rendszerekből fakadóan a kutatók tevékenységét gátolják, és hogy tovább könnyítse a harmadik országokból érkező kutatók fogadását;

62.

hangsúlyozza, hogy Európán kívülről is ide kell vonzanunk kiváló kutatókat; ezért különösen jelentősek az EU mobilitási programjai, mint a Marie Curie program, valamint azok az intézkedések, amelyeket egyes régiókban indítottak vagy fognak indítani a kutatók és tudósok visszatérésének támogatására;

63.

arra ösztönzi a helyi és regionális önkormányzatokat, hogy hozzanak olyan intézkedéseket, amelyek hozzájárulhatnak a mobilitás fokozásához minden területen, főként a tudomány és az ipar között. Nagy jelentőségű a tudományos körök, vállalatok és kutatóintézetek közötti, valamint a helyi, regionális és tagállami szintű fő politikai szereplőkkel és közigazgatással folytatott szoros, páneurópai szintű, a „hármas spirál modell” keretében megvalósuló együttműködés;

64.

hangsúlyozza, hogy ösztönözni kell a fiatalokat arra, hogy a kutatás és az innováció területén keressenek karrierlehetőségeket, támogatni kell a kutatási, fejlesztési és innovációs tevékenységekhez hozzájáruló fiatal vállalkozókat, és eredményeiket fel kell használni a helyi és regionális szintű közösségükben;

65.

kiemeli, hogy sürgősen szükség van a tudásalapú iparban való munkára alkalmas munkavállalók képzésére és az ehhez kedvező és vonzó feltételek megteremtésére, tekintettel arra, hogy olyan, a jövő szempontjából stratégiai jelentőségű területeken, mint a kutatás és a tudomány, a mérnöki tudományok, az egészségügy vagy a matematika, problémák vannak a munkahelyek betöltése terén (10). Hasonlóképpen fontos a munkavállalók készségeinek, képességeinek és tudásának folyamatos fejlesztése és az új ágazatok és technológiák támasztotta igényekhez való igazodás az ipar, valamint az állásukat elvesztő munkavállalók érdekében, hogy gyorsan alkalmazkodhassanak az új ágazatokhoz és az új technológiákhoz;

66.

hangsúlyozza ugyanakkor annak szükségességét, hogy a kiválóság és a csúcsteljesítmények támogatása mellett minden régióban mindenki számára elérhető legyen a jó képzés és szakképzés, ami az egyéni és társadalmi jólétnek, valamint a régiók innovációs képességének alapja (11);

67.

azt ajánlja az Európai Bizottságnak, hogy hozzon létre online portált olyan példáknak a megosztására, amelyek a fiatalok munkaerő-piaci beilleszkedése vonatkozásában a helyi és regionális szinten bevált gyakorlatokat szemléltetik (12) többek között a kutatási és innovációs ágazatban;

68.

elismeri, hogy mindeddig korlátozott mértékű előrelépés valósult meg a nemek közötti egyenlőség terén, és megjegyzi, hogy csupán néhány tagállamnak és kutatási szervezetnek van olyan politikája, amelynek köszönhetően kihasználják azokat az előnyöket, amelyeket a női tudósok tehetsége és a nemekkel kapcsolatos dimenziónak a kutatásban való érvényesítése jelent. Továbbra is elégtelennek tűnik a nemekkel kapcsolatos dimenzió beépítése a kutatási tevékenység kialakításába, értékelésébe és végrehajtásába;

69.

hangsúlyozza, hogy fel kell számolni a női kutatók alkalmazása, pályán maradása és szakmai előmenetele előtt jelenleg álló akadályokat, fel kell lépni a nemek aránytalan részvételével szemben és meg kell erősíteni a kutatási programokban a nemekkel kapcsolatos dimenziót;

70.

támogatja, hogy a Horizont 2020 keretprogram vonatkozásában a nemekkel kapcsolatos dimenziót az összes programba és projektbe be kell építeni az ötlettől kezdve;

71.

üdvözli az Európai Bizottság arra irányuló kezdeményezését, hogy 2013-ban ajánlást fogalmazzon meg a tagállamok számára olyan közös iránymutatásról, amelyek intézményi változtatásokat hivatottak előidézni a nemek közötti egyenlőség ügyének az egyetemeken és a kutatóintézményekben történő jobb érvényesítése érdekében;

72.

javasolja, hogy az Európai Bizottság állítson fel szakmaközi bizottságot, amelynek az lenne a feladata, hogy figyelemmel kísérje a női kutatók képviseletét az EKT-ban és a Horizont 2020 tevékenységeiben, és tanácsadással szolgáljon a kérdésben;

73.

megjegyzi, hogy a tagállamok eltérő mértékű előrelépéseket tettek a „nyílt hozzáférést” biztosító politikák terén, amelyek hozzájárulhatnának az információs aszimmetriák csökkentéséhez. Ezen túlmenően a közszektorbeli kutatóintézmények és a magánszektor közötti tudástranszfer továbbra sem megfelelő mértékű, és ez kihat a tudományos színvonalra és a K+F-alapú gazdasági eredményekre;

74.

hangsúlyozza, hogy a kutatói intézmények, az egyetemek és az ipar közötti tudástranszfer és az ismeretek elérhetővé tétele központi szerepet tölt be az alapkutatásban és az innovációban, ezért határozottan ösztönzendő;

75.

kiemeli, hogy a közfinanszírozásból folytatott kutatás eredményeihez és adataihoz való „nyílt hozzáféréssel” kapcsolatos megközelítés az Európai Kutatási Térség alapvető eleme, amely szükséges annak biztosításához, hogy a kutatók építhessenek a már létező ismeretekre és értékeljék az új eredményeket, illetve amely megakadályozza az átfedéseket a kutatómunkában;

76.

hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy összehangolják és harmonizálják a tudományos információk hozzáférhetőségére és megőrzésére vonatkozó politikákat, illetve gondoskodjanak arról, hogy a közfinanszírozású kutatás nemzeti stratégiák révén hozzájáruljon a köz- és a magánszektor közötti tudástranszfer előmozdításához;

77.

rámutat a tudományos körök és az ipar közötti optimális kölcsönhatások, kapcsolatok és stratégiai partnerségek szükségességére, és arra, hogy meg kell határozni olyan, együttműködésen alapuló, közös kutatási menetrendeket, amelyek maximalizálják a kutatási eredmények hasznosulását és hatását az innovációra és a nagy kihívások kezelésére;

78.

egyetért azzal, hogy az EU által a Horizont 2020 keretprogram keretében finanszírozott valamennyi projektben általános elvként érvényesíteni kell a tudományos publikációkhoz való nyílt hozzáférést, illetve azzal, hogy az Európai Bizottság folytatja a nyílt hozzáféréssel kapcsolatos projektek finanszírozását. Ezzel kapcsolatban ügyelni kell arra, hogy a tudósok és a vállalatok szellemi tulajdonnal és használati jogokkal kapcsolatos érdekeit teljes mértékben figyelembe vegyék;

79.

javasolja olyan tevékenységek bevezetését, amelyek növelni kívánják az érdekelteknek a nyílt hozzáféréssel és az elektronikus tudománnyal kapcsolatos tudatosságát. Az Európai Bizottságnak az érdekeltekkel szoros együttműködésben olyan konzorciummegállapodás-mintákat kell kidolgoznia, amelyek javítják a tudástranszfert;

80.

rámutat, hogy a tagállamoknak és a régióknak kell kidolgozniuk azokat a nemzeti és regionális szintű reformokat és biztosítaniuk azokat a feltételeket, amelyek szükségesek az EKT kiteljesítéséhez. Emellett e reformok végrehajtását is támogatniuk kell azáltal, hogy segítséget nyújtanak a kutatásfinanszírozó és a kutatást végző szervezetek erőfeszítéseihez;

81.

javasolja, hogy a régiókon belül alakítsanak ki „hármas spirál”-partnerségeket, amelyek együttműködhetnek a fellépések koordinálása érdekében; hangsúlyozza a – többek között az intelligens szakosodási stratégiákkal kapcsolatos – bevált gyakorlatok cseréjének jelentőségét. Erre az EKT-professzoroknak a regionális kutatási és innovációs rendszerekbe történő bevezetésével és a feltárt regionális kompetenciákhoz kapcsolódó nemzetközi hálózatok támogatásával kerülhetne sor;

82.

hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak, az Európai Bizottságnak és a kutatás területén működő érdekelteknek nyomon kell követniük és értékelniük kell a közlemény által meghatározott, az EKT-val kapcsolatos fellépések végrehajtásának folyamatát. Ennek kapcsán üdvözli az Európai Bizottságnak azt a bejelentését, hogy mechanizmust alakít ki az EKT-val kapcsolatos intézkedések nyomon követésére. Kéri az Európai Bizottságot, hogy az EKT nyomon követésére ígért mechanizmus kialakításának folyamata és a mutatók kiválasztása során biztosítsa az átláthatóságot és a tagállamok bevonását. A mutatók választékának és számának az EKT megvalósítása során elért előrelépések megfelelő értékeléséhez szükséges minimumra kellene korlátozódniuk. Az Eurostattal, a nemzeti statisztikai hivatalokkal és a helyi önkormányzatokkal (pl. minisztériumok) való együttműködési eljárásokat ki kellene használni a kutatóközpontok és az egyetemek közötti adatkiválasztás során;

83.

üdvözli az eljárások egyszerűsítésére tett erőfeszítéseket, valamint az uniós finanszírozási lehetőségek gyakorlati útmutatójának közzétételét (13); külön méltányolja az arra irányuló folyamatos erőfeszítéseket, hogy a projektek különböző szakaszait különböző programokból – átfogó szemlélettel – lehessen finanszírozni; és örömmel fogadná, ha ennek a gyakorlati útmutatónak az alapján létrehoznák a kutatási és innovációs programokkal kapcsolatos információk és egyéb források átfogó, de hozzáférhető digitális adatbázisát (14);

84.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy a Horizont 2020 keretprogram hozzájáruljon az EKT kiteljesítésének és működésének megszilárdításához, és támogasson cselekvéseket a kutatói életpálya és mobilitás, a kutatási infrastruktúra, a nemek közötti egyenlőség, az országhatárokon átívelő együttműködés, a nyílt hozzáférés és a tudástranszfer területén;

85.

üdvözli az Európai Bizottság arra irányuló szándékát, hogy 2014-től évente teljes értékeléseket készítsen a Tanács és az Európai Parlament számára;

86.

kéri, hogy az Európai Bizottság küldje meg az EKT-val kapcsolatos értékelő jelentést a Régiók Bizottságának.

2.3.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 62/22

—

egyetért azzal, hogy a stratégia végrehajtásához egységes, multidiszciplináris eljárásmódra lesz szükség az érdekeltek – többek közt a különböző szintű hatóságok, bűnüldöző szervek, köztisztviselők, a civil társadalom és önkéntes szervezetek – egy igen heterogén csoportjának bevonásával. Az a tény, hogy egyes városok és régiók közel esnek az emberkereskedelem áldozatainak az adott országba való belépési helyéhez és/vagy azokhoz a helyekhez, ahol a kizsákmányolás történik, javítja az esélyeket az áldozatok beazonosítására és támogatására, valamint tájékoztató kezdeményezések végrehajtására, szoros együttműködésben a civil társadalommal, ami közvetlen előnyökkel járna az áldozatok és az egész társadalom számára,

—

megjegyzi, hogy az Európai Bizottságnak a munka folytatása során világosabban ki kell emelnie és népszerűsítenie kell a kereslet visszaszorítására irányuló meglévő intézkedéseket, és arra kéri az Európai Bizottságot, hogy világosabban különböztesse meg 1) a munkaerő kizsákmányolása, 2) a szexuális szolgáltatások, illetve 3) a gyermekek szexuális kizsákmányolása iránti keresletet,

—

meg van győződve arról, hogy a helyi és regionális önkormányzatok számára – amelyek gyorsabban fel tudnak lépni, mint a központi, illetve nemzeti szint – adottak a feltételek ahhoz, hogy felfedezzék annak jeleit, ha valaki emberkereskedelem áldozatául esett. Hasznos lenne tehát, ha a Régiók Bizottsága is részt vehetne az áldozatok azonosítására és a gyermekek védelmére vonatkozó iránymutatások kidolgozásának munkálataiban,

—

hangsúlyozni kívánja, hogy az Európai Bizottság által a stratégia végrehajtásához tervezett multidiszciplináris eljárásmód hatékonysága nagymértékben azon múlik majd, hogy a helyi és regionális szintű szereplők aktívan részt vesznek-e benne,

—

szeretne közreműködni a civil társadalmi platform, illetve a magánszektor és a munkaadók platformjának munkájában is a helyi és regionális önkormányzatok képviselőjeként,

—

örömmel fogadja az emberkereskedelem nemi vetületével és a kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportokkal kapcsolatos ismeretek bővítésére vonatkozó javaslatot, ugyanakkor arra szeretné kérni az Európai Bizottságot, hogy ne csak az áldozatokkal kapcsolatban koncentráljon a nemek vetületére, hanem azt is vegye figyelembe, hogy a keresleti oldalon is jelentős különbségek vannak a nemek között.

Előadó

Jelena DRENJANIN (SE/EPP), Huddinge városi tanácsának tagja

Referenciaszöveg

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Az emberkereskedelem felszámolására irányuló európai uniós stratégia (2012–2016)

COM(2012) 286 final

1.

örömmel fogadja az Európai Bizottság közleményét és az emberkereskedelem elleni küzdelem újonnan kinevezett európai uniós koordinátora által tett erőfeszítéseket;

2.

méltányolja, hogy az Európai Bizottság stratégiájában figyelembe vette az RB-nek azt a korábbi kérését, hogy dolgozzanak ki speciális cselekvési terveket az emberkereskedelem elleni küzdelemhez, és hogy a tervek idevonatkozó intézkedéseit építsék bele a harmadik országokkal ápolt külkapcsolatokba;

3.

úgy véli, hogy az emberkereskedelem megelőzéséről és az ellene folytatott küzdelemről, valamint az áldozatok védelméről szóló 2011/36/EU irányelv végrehajtása, továbbá az ENSZ emberkereskedelemről szóló Palermói Jegyzőkönyve, illetve az Európa Tanács emberkereskedelem elleni fellépésről szóló egyezménye fontos lépéseknek tekintendők azoknak a törekvéseknek a sorában, melyek célja, hogy szorosabb nemzetközi együttműködés alakuljon ki ezen a területen. Ezért arra kéri az Európai Bizottságot, hogy továbbra is ösztönözze a tagállamokat arra, hogy minél előbb ültessék át és ratifikálják ezeket a fontos nemzetközi megállapodásokat;

4.

egyetért azzal, hogy a stratégia végrehajtásához egységes, multidiszciplináris eljárásmódra lesz szükség az érdekeltek – többek közt a különböző szintű hatóságok, bűnüldöző szervek, köztisztviselők, a civil társadalom és önkéntes szervezetek – egy igen heterogén csoportjának bevonásával. A helyi és regionális önkormányzatoknak viszont nem tulajdonít kiemelt jelentőséget a közlemény, pedig az emberkereskedelem megelőzésében és az ellene való küzdelemben, valamint az áldozatoknak nyújtott támogatásban és védelemben már most is fontos szerepet töltenek be, és további hozzájárulást is nyújthatnak ehhez. A helyi és regionális önkormányzatok vannak a legjobb helyzetben ahhoz, hogy orvosolják a polgárok és a lakosok gondjait, és ők tudnak olyan megoldásokat találni és egyénre szabott stratégiákat meghatározni, amelyek illeszkednek a sajátos helyi körülményekhez. Az áldozatok felismerését, a visszaélések jelentését és a tájékoztatási erőfeszítéseket tekintve az a hozzájárulás, amelyet a helyi és regionális önkormányzatok adhatnak, jelentősen növelheti a tervezett intézkedések hatékonyságát. Az a tény, hogy egyes városok és régiók közel esnek az emberkereskedelem áldozatainak az adott országba való belépési helyéhez és/vagy azokhoz a helyekhez, ahol a kizsákmányolás történik, javítja az esélyeket az áldozatok beazonosítására és támogatására, valamint tájékoztató kezdeményezések végrehajtására, szoros együttműködésben a civil társadalommal, ami közvetlen előnyökkel járna az áldozatok és az egész társadalom számára;

5.

aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a stratégia több helyütt nem tesz különbséget az emberkereskedelem különböző formái között. A származási országokban meglévő kiváltó okok (szegénység, elidegenedés, az oktatás hiánya stb.) és az ezek ellensúlyozására irányuló intézkedések szükségessége igen sokszor hasonló. A célországokban fellépő kereslet csökkentésére irányuló intézkedéseket tekintve viszont gyakran különbséget kell tenni munkavégzési célú, szexuális célú, illetve gyermekek szexuális kizsákmányolása céljából történő emberkereskedelem között. A szexuális célú emberkereskedelem (amely az Európai Bizottság szerint az emberkereskedelem uralkodó típusa) olyan nemi vetülettel rendelkezik, amely alapjában véve a nemek közötti egyenlőség hiányára vezethető vissza. A munkavégzési célú emberkereskedelem arányának növekedését szintén figyelembe kell venni. Az RB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy tegye világossá ezeket a különbségeket, és a javasolt intézkedéseket is ehhez igazítsa (lásd az alábbi, 13. pontot);

6.

elismeri, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat gyakran bevonják az emberkereskedelem áldozatainak védelmével és támogatásával kapcsolatos munkákba, ha azok egy tagállamon belül folynak (ez bizonyos mértékig a hatáskörök tagállamon belüli megoszlásától is függ). Ennek a stratégiában világosabban kell tükröződnie, és ennek érdekében a szövegben meg kell említeni, hogy az adott tagállamban a felelős helyi és regionális önkormányzatokkal konzultálva kell mechanizmusokat kifejleszteni. A jelenlegi megfogalmazás, mely szerint az „[áldozatkezelési] mechanizmusoknak […] ki kell terjedniük az összes érintett állami hatóságra és a civil társadalomra is”, túlságosan homályos;

7.

ott, ahol a helyi és regionális önkormányzatok felelősek az áldozatkezelésért, arra ösztönzi a tagállamokat, hogy ehhez teremtsék meg a helyi szint számára a gazdasági feltételeket;

8.

örömmel látja, hogy az Európai Bizottság modellt tervez kidolgozni az uniós szintű áldozatkezelés határokon átnyúló mechanizmusaihoz. Hasznos lenne, ha a Régiók Bizottsága is részt vehetne a mechanizmusokról szóló megbeszéléseken, és ösztönözné a legjobb gyakorlatok megosztását, valamint, ahol lehetséges, a létező együttműködési hálózatokra építhetne;

9.

meg van győződve arról, hogy a helyi és regionális önkormányzatok számára – amelyek gyorsabban fel tudnak lépni, mint a központi, illetve nemzeti szint – adottak a feltételek ahhoz, hogy felfedezzék annak jeleit, ha valaki emberkereskedelem áldozatául esett. Hasznos lenne tehát, ha a Régiók Bizottsága is részt vehetne az áldozatok azonosítására és a gyermekek védelmére vonatkozó iránymutatások kidolgozásának munkálataiban. Ezzel kapcsolatban figyelmet kellene fordítani az egészségügyi és betegápolási intézmények szerepére, mivel egyes esetekben ők lehetnek az elsők, amelyek kapcsolatba kerülnek az áldozatokkal;

10.

úgy véli, hogy a helyi és regionális önkormányzatok eléggé aktívak és hatékonyak lehetnek az áldozatok jogairól való tájékoztatás terén. Az EU városaiban és régióiban már számos sikeres projektet hajtottak végre, amelyek megmutatták, hogy az információ helyi szinten történő terjesztése igen hatékony lehet, például tájékoztató kiadványok osztogatása vagy felvilágosító kampányok szervezése útján. A Régiók Bizottsága arra kéri az Európai Bizottságot, hogy erre fordítson figyelmet, és szívesen venné, ha a helyi szempontokat a stratégia jobban kiemelné, például az A/4. pontban;

11.

emlékeztet arra, hogy az emberkereskedelem megelőzéséről és az ellene folytatott küzdelemről, valamint az áldozatok védelméről szóló 2011/36/EU irányelv egyik rendelkezése arról szól, hogy a tagállamoknak törekedniük kell az emberkereskedelemhez kapcsolódó kizsákmányolás bármely formáját ösztönző kereslet csökkentésére. Ennek keretében fontolóra kellene venni, hogy intézkedést hozzanak annak büntetésére, ha valaki olyan személy által nyújtott szolgáltatást vesz igénybe, akiről tudja, hogy emberkereskedelem áldozata. Ez vonatkozhat például szexuális szolgáltatások vásárlására. Mindezek fényében az Európai Bizottságnak a munka folytatása során világosabban ki kell emelnie és népszerűsítenie kell a kereslet visszaszorítására irányuló meglévő intézkedéseket. Lehet szó kutatásról, képzésről vagy tájékoztatási intézkedésekről, amelyek arra irányulnak, hogy az emberek tudatában legyenek annak, hogy mi minden hordozza magában az emberkereskedelem különböző fajtáihoz való hozzájárulás veszélyét. A munkavégzési célú kizsákmányolásra vonatkozóan jó példa az IOM felelős vásárlási kampánya. Egy másik intézkedés, amelyet egyes tagállamok már bevezettek, illetve a bevezetését mérlegelik, a szexuális szolgáltatások vásárlásának tilalma, többek közt azzal a céllal, hogy csökkentse a prostitúció jelentette ösztönzőerőt azok számára, akik emberkereskedelemmel foglalkoznak;

12.

úgy véli, hogy a stratégia B/1. intézkedésében („A kereslet megértése és csökkentése”) az IOM felelős vásárlási kampányára tett utalás nem szerencsés, és félreértelmezhető úgy, hogy a nők és a gyermekek olyan árucikkek, amelyeket felelősségteljesen meg lehet vásárolni. Valószínűleg nem ez volt a szándék, ezért a szöveget át kellene fogalmazni;

13.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy világosabban különböztesse meg 1) a munkaerő kizsákmányolása, 2) a szexuális szolgáltatások, illetve 3) a gyermekek szexuális kizsákmányolása iránti keresletet. Ennek érdekében például feloszthatná a B/1. intézkedést több különálló részre, és a kereslet csökkentésére irányuló intézkedéseket külön-külön alakíthatná ki ennek megfelelően;

14.

arra kéri a helyi és regionális önkormányzatokat, hogy fejlesszék ismereteiket arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet felismerni az emberkereskedelem áldozatait és segíteni nekik, hogy így világosabb szerepet tölthessenek be az áldozatok támogatása terén;

15.

javasolja, hogy a helyi és regionális önkormányzatok hívják fel a helyi közösségek figyelmét az emberkereskedelemmel kapcsolatos kérdésekre, és tájékoztató anyagokkal, rendezvényekkel, lakossági képzések és helyi szociális szolgáltatások útján stb. tudatosítsák ezeket a helyi lakosságban. Helyi és civil társadalmi csoportok együttműködhetnének a (helyi) rendőrséggel, a helyi önkormányzattal és más érdekelt felekkel, hogy feltérképezzék a környékbeli emberkereskedelmi sémákat, és helyi cselekvési terveket készítsenek az emberkereskedelem megelőzésére és felszámolására. A stratégiával kapcsolatos további munka során az Európai Bizottságnak világosan fel kell szólítania a tagállamokat, hogy támogassák az effajta együttműködést;

16.

hangsúlyozza, hogy a származási országokban a növekedés és a foglalkoztatás előmozdítására irányuló helyi és regionális kezdeményezések hozzájárulhatnak az emberkereskedelem visszaszorításához. Ez is jó ok arra, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat jelentős szereplőként emeljék ki a további munkák során;

17.

kéri, hogy részt vehessen a jelenlegi megelőzési irányelvek kiértékelésében és a jövőbeli megelőzési intézkedésekről és a nemek szempontját is tartalmazó tájékoztató kampányokról szóló, az egész EU-ra vonatkozó útmutatás kidolgozásában;

18.

arra biztatja az Európai Bizottságot, hogy az egész EU-ra kiterjedő tájékoztató kampányok megtervezésekor vegye figyelembe mindazt a tudást, amellyel számos helyi önkormányzat és önkéntes szervezet rendelkezik, és a munka során konzultáljon velük;

19.

hangsúlyozza, hogy a helyi közösséget a helyi rendőrség ismeri a legjobban, így magas szinten hozzá tud járulni az emberkereskedelem felderítéséhez, a bűncselekmények hátterének kinyomozásához stb. A szubszidiaritás elvére való tekintettel az RB arra szeretné kérni a tagállamokat, hogy fontolják meg annak lehetőségét, hogy a helyi bűnüldöző szervek számára hozzáférést biztosítanak az adatbázisokhoz, képzésben részesítik őket az ilyen bűncselekmények felismerésére vonatkozóan, és megfelelő hatáskörökkel ruházzák fel őket;

20.

arra kéri a tagállamokat, hogy a nemzeti különleges egységeknek ne adjanak korlátlan felelősségi és hatásköröket. Amint azt az emberkereskedelem megelőzéséről és az ellene folytatott küzdelemről, valamint az áldozatok védelméről szóló 2011/36/EU irányelv is előírja, az emberkereskedelem bűncselekményéről és arról, hogyan lehet annak nyomait felismerni, a lánc mentén – az áldozattal kapcsolatba kerülő hatóságig – minden rendőrségnek ismeretekkel kell rendelkeznie. Ez persze nem akadálya annak, hogy ezzel párhuzamosan nemzeti multidiszciplináris bűnüldözési egységeket hozzanak létre;

21.

azt ajánlja az Európai Bizottságnak, hogy a javasolt C/1. intézkedés („Nemzeti multidiszciplináris bűnüldözési egységek létrehozása”) keretében kérje meg a tagállamokat, hogy a stratégiának megfelelően létrehozandó nemzeti multidiszciplináris bűnüldözési egységekben a helyi és regionális önkormányzatok dolgozói is vegyenek részt. Kéri a helyi szintű partnerek közötti és a különböző uniós tagállamok regionális rendőrségi erői közötti együttműködés erősítését is a helyi rendőrtisztek képzése terén, valamint az emberkereskedelem eseteinek jelentése és az ellenük való küzdelem terén, különösen azokban a régiókban, amelyekben gyakran előfordulnak ilyen esetek. Helyénvaló volna, ha a helyi és regionális önkormányzatok, illetve nemzeti (vagy regionális) szintű érdekképviseleti szervezeteik is aktívan részt vennének az adott egység hivatalos megalakítását megelőző konzultációban, nem utolsósorban azért, hogy kapcsolatrendszer épüljön ki a helyi, a regionális és a nemzeti szint között;

22.

a feladatok felesleges kétszeri elvégzésének elkerülése végett felhívja a figyelmet a Belső Biztonsági Állandó Bizottság (COSI) által végzett munkára. Ezen belül ugyanis az emberkereskedelem egyike annak a nyolc prioritásnak, amelyekkel az uniós tagállamoknak közösen foglalkozniuk kell. Ehhez pedig már kidolgoztak egy speciális eljárást, amely egyértelmű célokat, konkrét végrehajtási módot és a nyomon követéssel szemben támasztott követelményeket tartalmaz. (1) Ez a C/1. intézkedés keretében röviden említésre kerül ugyan, de nem derül ki részletesebben, hogy az Európai Bizottság stratégiája hogyan kapcsolódik a COSI-nál végzett munkához;

23.

hangsúlyozni kívánja, hogy az Európai Bizottság által a stratégia végrehajtásához tervezett multidiszciplináris eljárásmód hatékonysága nagymértékben azon múlik majd, hogy a helyi és regionális szintű szereplők aktívan részt vesznek-e benne;

24.

hozzá kíván járulni az emberkereskedelem elleni küzdelemnek az EU külpolitikai tevékenységeibe való beépítésére irányuló erőfeszítésekhez. Az emberkereskedelem fontos kérdés az Unió bővítési és szomszédságpolitikájával összefüggésben, ezért az RB törekedhetne arra, hogy az ezzel kapcsolatos kérdéseket a konzultatív vegyes bizottságokon és a csatlakozás előtt álló országokkal foglalkozó munkacsoportokon belül, illetve az ARLEM és a CORLEAP keretében is megvitassák;

25.

szeretne közreműködni a stratégiában javasolt civil társadalmi platform, illetve a magánszektor és a munkaadók platformjának munkájában is a helyi és regionális önkormányzatok képviselőjeként;

26.

örömmel fogadja az emberkereskedelem nemi vetületével és a kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportokkal kapcsolatos ismeretek bővítésére vonatkozó javaslatot. Az ilyen ismeretek nagy segítséget jelentenének a helyi és regionális önkormányzatok, illetve azok munkatársai számára, mivel gyakran ők kerülnek elsőkként kapcsolatba az emberkereskedelemmel, valamint az emberkereskedelem áldozataival, illetve a számukra biztosított segítségnyújtási munkával;

27.

arra szeretné kérni az Európai Bizottságot, hogy ne csak az áldozatokkal kapcsolatban koncentráljon a nemek vetületére, hanem azt is vegye figyelembe, hogy a keresleti oldalon is jelentős különbségek vannak a nemek között. Azok a szexuális szolgáltatások ugyanis, amelyek a legnagyobb mértékben ösztönzik az emberkereskedőket tettükre, leginkább a férfiak körében keresettek. Az emberkereskedelem nemi vetületével kapcsolatos ismeretek bővítésére irányuló erőfeszítések során figyelembe kell venni a nemek közötti különbségnek ezt a dimenzióját is.

2.3.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 62/26

—

kiemeli annak jelentőségét, hogy az uniós polgárok részt vegyenek az Európai Unió demokratikus életében, nem utolsósorban lakóhelyük szerinti országukban is. Az uniós polgárság a polgároknak az európai integráció folyamatába és lakóhelyük szerinti tagállamuk politikai részvételi mechanizmusaiba való bevonása révén közrejátszik az európai demokrácia megteremtésének elősegítésében;

—

rámutat arra, hogy az összetartozás érzésének nagy szerepe van abban, hogy az Európai Unió kézzelfoghatóvá váljon a polgárok számára, ezért fontos, hogy megerősítsük ezt az érzést és a polgárok felelősségtudatát és folyamatos feladatként van jelen, hogy a rendelkezésre álló eszközökkel, cselekvésekkel a polgárokat közelebb hozzuk az Európai Unióhoz;

—

kiemeli, hogy a helyi és regionális önkormányzatok fontos szerepet töltenek be az uniós polgárság és abból eredő jogok megértésének folyamatos előmozdítása és erősítése tekintetében, mivel ők állnak a legközelebb az uniós polgárokhoz, és a legnagyobb mértékben tudnak hozzájárulni a részvételi demokrácia növeléséhez és az európai integrációból eredő előnyök megértetéséhez;

—

kiemeli, hogy a 2014-es európai parlamenti választások szempontjából különösen fontos az uniós polgárok jogaira, a tartózkodási helyük szerinti tagállamban történő választói jogaikra vonatkozó ismerethez, azok gyakorlása megkönnyítéséhez hozzájárulni;

—

a Régiók Bizottsága a szubszidiaritás elve tiszteletben tartásával ösztönzi a tagállamokat az uniós polgárság választójoga gyakorlásához a helyi önkormányzati választásokon túl a regionális választásokon való részvétel lehetőségének biztosítására;

—

a szubszidiaritás elvének kellő tiszteletben tartása mellett azt javasolja, hogy a tagállamok vizsgáljanak meg olyan intézkedéseket, amelyek lehetővé tennék a helyi és regionális önkormányzati választások időpontjának összekapcsolását az európai parlamenti választásokkal; úgy véli, hogy ez elősegítheti a tudatosítást az európai és helyi, regionális választásoknak az uniós polgárok mindennapi életére gyakorolt hatása tekintetében.

Előadó

GÉMESI György (HU/EPP), Gödöllő Város polgármestere

Referenciaszöveg

1.

elkötelezett a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló térség előmozdítása és az uniós polgárság népszerűsítése mellett;

2.

üdvözli, hogy 2013 a „polgárok európai éve”, amelynek középpontjában az uniós polgárság áll, valós lehetőséget teremtve többek között a különböző szintű választásokon való részvétel bátorítására irányuló erőfeszítések növelésére, az érdekelt helyi és regionális önkormányzatok és országos szervek, valamint a tagállamok és polgáraik politikai életét formáló legfontosabb szereplők bevonásával;

3.

osztja azt a nézetet, hogy az uniós polgárság Maastrichti Szerződés által bevezetett 20. évfordulója és a 2013-as „polgárok európai éve” időszerű lehetőséget biztosít arra, hogy a nyilvánosság figyelmét felhívjuk az uniós polgársághoz kapcsolódó jogokra és kötelezettségekre, szorgalmazzuk az állampolgári jogok, köztük a választói jogok teljes körű érvényesítését és esetleges bővítését;

4.

fontosnak tartja, hogy hozzájáruljon az uniós polgárság és az állampolgári jogok támogatásához, a Lisszaboni Szerződésben rögzített uniós polgárok aktív és passzív választójogának népszerűsítéséhez és maradéktalan megvalósításához, a részvétel ösztönzéséhez az uniós polgári jogok biztosításával és gyakorlásával;

5.

emlékeztet rá, hogy az európai polgári kezdeményezés Lisszaboni Szerződés által bevezetett eszköze az uniós szintű demokratikus részvétel egy újfajta jogát hozza létre, amelyre fontos szerep hárul, mivel élettel tölti meg az európai polgárság fogalmát; ezért arra kéri az Európai Bizottságot, hogy mindent tegyen meg ennek az eszköznek az előmozdítása érdekében;

6.

kiemeli annak jelentőségét, hogy az uniós polgárok részt vegyenek az Európai Unió demokratikus életében, nem utolsósorban lakóhelyük szerinti országukban is. Az uniós polgárság a polgároknak az európai integráció folyamatába és lakóhelyük szerinti tagállamuk politikai részvételi mechanizmusaiba való bevonása révén közrejátszik az európai demokrácia megteremtésének elősegítésében; (1)

7.

rámutat arra, hogy az összetartozás érzésének nagy szerepe van abban, hogy az Európai Unió kézzelfoghatóvá váljon a polgárok számára, ezért fontos, hogy megerősítsük ezt az érzést és a polgárok felelősségtudatát és folyamatos feladatként van jelen, hogy a rendelkezésre álló eszközökkel, cselekvésekkel a polgárokat közelebb hozzuk az Európai Unióhoz;

8.

hangsúlyozza az Európai Bizottsággal, az Európai Parlamenttel, valamint az összes tagállam helyi és regionális önkormányzataival folytatott együttműködés fontosságát az uniós polgárság előmozdítása érdekében;

9.

ismételten kiemeli, hogy a ténylegesen a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló, a polgárok érdekeit szolgáló térség létrehozása nagy jelentőséggel bír a fokozott mobilitású világban, (2) az ezen térségen belüli szabad mozgás joga pedig az uniós polgárság kulcseleme;

10.

hangsúlyozza, hogy az uniós polgár a lakóhelye szerinti tagállam önkormányzati és európai parlamenti választásain az adott ország állampolgárára vonatkozó feltételekkel azonos módon jogosult választóként és jelöltként választójogát gyakorolni; (3)

11.

emlékeztet arra, hogy több akadály is jelen van a mindennapokban a választói jogok teljes körű érvényesítésében annak ellenére, hogy a tagállamok nemzeti választási jogszabályaikat már harmonizálták az EU vonatkozó irányelveivel. (4) Erre mutat rá az Európai Bizottság a 94/80/EK irányelv, valamint a 93/109/EK irányelv alkalmazásáról kiadott jelentéseiben; (5)

12.

üdvözli az Európai Bizottság arra irányuló lépéseit, hogy lebontsa az uniós polgárság jogainak gyakorlása előtt álló akadályokat; ezzel kapcsolatban sajnálattal állapítja meg, hogy egyes uniós polgárok nem gyakorolhatják teljes körűen a polgárokként őket megillető jogokat, mivel bizonyos tagállamokban létezik olyan jogszabály, amely megtagadja a választás jogát azoktól az állampolgároktól, akik az állampolgárságuk szerinti országtól távol élnek vagy éltek; ezért kéri, hogy az Európai Bizottság ösztönözze, hogy az uniós tagállamok garantálják ezt az alapvető demokratikus jogot minden uniós polgár számára;

13.

támogatja és felajánlja együttműködését a polgárok európai éve során az Európai Bizottságnak az uniós polgárságról szóló 2010-es jelentése óta megtett előrelépéseket tartalmazó és további fellépéseket javasló, az uniós polgárságról szóló 2013-as jelentése elkészítéséhez;

14.

kiemeli, hogy a helyi és regionális önkormányzatok fontos szerepet töltenek be az uniós polgárság és abból eredő jogok megértésének folyamatos előmozdítása és erősítése tekintetében, mivel ők állnak a legközelebb az uniós polgárokhoz, és a legnagyobb mértékben tudnak hozzájárulni a részvételi demokrácia növeléséhez és az európai integrációból eredő előnyök megértetéséhez, amit konkrét tájékoztatási és oktatási tevékenységeknek kell kísérniük;

15.

utal arra, hogy a helyi és regionális demokráciának biztos alapokkal kell hozzájárulnia egy erős és fenntartható demokrácia kultúrájának fejlődéséhez a különböző szinteken, ezért nagy jelentősége van a helyi és regionális választásoknak a polgárok széles körű megjelenésében, választójoguk gyakorlásában. Az is lényeges, hogy a helyi és regionális önkormányzatok, amennyire hatásköreik engedik, támogassák a demokratikus és állampolgári ismeretek oktatását, és ezt az oktatást a polgároknak a demokratikus folyamatokkal kapcsolatos mindennapos, valós életből merített tapasztalataira és a demokratikus kormányzás kultúrájára alapozzák;

16.

ösztönzi az uniós polgárok helyi és politikai életben való részvételét, választójoguk gyakorlását, tiszteletben tartva a szabadságukat, hogy maguk dönthessék el, részt vesznek-e a lakóhely szerinti tagállam helyi és európai parlamenti választásain; ahhoz, hogy az uniós polgárok számára lehetővé tegyük, hogy megalapozott döntéseket hozzanak erről, fontos, hogy megfelelően tájékozottak legyenek a határokon átnyúló helyzetekben a lakóhely szerinti tagállamban őket megillető jogokról;

17.

helyesli, hogy a Stockholmi Program (6) is prioritásként határozza meg a szabad mozgáshoz való jog alapjogának érvényesülését, ezen belül a polgárok választójogának ösztönzését, erősítését és a választási részvétel fokozását, valamint azt, hogy a jogokat nem elég csak megállapítani, lehetővé kell tenni, hogy a jogosultak könnyen élhessenek velük; egyúttal a 2012-re kitűzött politikai prioritásainak részeként a Régiók Bizottsága „továbbra is elkötelezetten elő kívánja segíteni a Stockholmi Program és annak cselekvési terve célkitűzéseinek teljes megvalósítását”. (7)

18.

üdvözli az Európai Bizottságnak a Régiók Bizottságával, valamint a helyi és regionális önkormányzatokkal, azok szövetségeivel a választójog érvényesítésével összefüggő, közvetlen párbeszéd érdekében történő informális platform kialakítására irányuló szándékát, amelynek célja az uniós polgársággal kapcsolatos párbeszéd, vita megkönnyítése és ösztönzése, kérdéskörök, nehézségek meghatározása, tapasztalatok és legjobb gyakorlatok cseréjének ösztönzése;

19.

utal arra, hogy a Régiók Bizottsága számos olyan tevékenységet vett tervbe a 2013-as évvel összefüggésben, amellyel támogathatja az uniós polgárok választói jogokkal kapcsolatos ismereteit és azok gyakorlását; (8)

20.

emlékeztet arra, hogy 2013-ban, a polgárok európai évében a többi uniós intézménnyel, különösen az Európai Bizottsággal szoros együttműködésben a Régiók Bizottsága számos tevékenységet fog szervezni. A tevékenységek között szerepel az információterjesztés, az RB tagjai által tartott bemutatók és iskolai, egyetemi látogatások; a szabad mozgáshoz való jog, a választójog és a helyi és regionális önkormányzatok szerepe kérdéskörében workshopok, nyilvános viták, városházán ülések tartása, médiatevékenységek helyi újságírók bevonásával; online információnyújtás ezekről a tevékenységekről, tájékoztató anyagok az RB európai uniós útleveléről minden hivatalos nyelven;emellett az éves EuroPCom-konferencia keretében a decentralizált európai uniós kommunikációval kapcsolatos legjobb gyakorlatok ismertetése;

21.

rámutat arra, hogy az Európai Bizottság jelentése (9) alapján a lakóhely szerinti tagállamban az európai választásokhoz viszonyítva átlagosan nagyobb számban szavaznak helyi választásokon. (10) Ez fontos megállapítás, és érdemes lenne alaposabb tudományos vizsgálatnak alávetni, mindenesetre jól mutatja, hogy a helyi ügyek lényegesek a lakosok számára, és egyes polgárokat részvételre ösztönöznek. Fontos ezt a lendületet továbbvinni, és meg kell kísérelni feltérképezni, milyen tényezők sarkallhatnák az embereket arra, hogy részt vegyenek az EU politikai ügyeiben és az európai választásokon;

22.

felhívja a figyelmet, hogy továbbra is kihívást jelent a helyi önkormányzati választásokon is a választási részvétel növelése, teljes körű megvalósítása a választásra jogosult uniós polgárokat illetően;

23.

úgy véli, hogy a helyi és az európai parlamenti választásokon való részvétel tudatosságának növeléséhez a különböző generációk megszólítása, egy közösségbe tartozás előnyeinek megismertetése projektekben, választási szituációs helyzetek eljátszásával, tapasztalatcserékkel, információs csatornákon keresztül, valamint annak megismertetésével, hogy egy adott város vagy terület polgárainak mindennapi életében milyen szerepet töltenek be a helyi és uniós szinten hozott döntések, jelentős mértékben járulhat hozzá a „miért érdekem részt venni?” kérdés megértéséhez;

24.

hangsúlyozza, hogy a többszintű kormányzás minden szintjén további cselekvéseket szükséges tenni a részvétel és a választói névjegyzékbe felvettek számának növekedése érdekében; elősegíteni a választói jogok és eljárás tudatossága hiányának, regisztrációs nehézségeknek és nyelvi akadályoknak a leküzdését;

25.

ösztönzi a közigazgatási eljárások egyszerűsítését, és arra buzdítja a tagállamokat, hogy vezessenek be megfelelő elektronikus szolgáltatásokat, amelyek lehetővé teszik az uniós polgárok választójogának gyakorlását, különösen a választójogi névjegyzékbe vétel tekintetében és támogatja az erre irányuló jó gyakorlatok cseréjét;

26.

egyetért az Európai Bizottság azon elképzelésével, törekvésével, hogy automatikus regisztráció valósulhasson meg a lakhely regisztrációval, az adminisztratív eljárással kevésbé bonyolított választójogi névjegyzékbe vétel lehetővé tétele hatékonyabban járulhat hozzá az integrációhoz és egyik tényezőként a polgárok választójogi aktivitásához;

27.

ösztönzi a tagállamokat, hogy a helyi és regionális önkormányzatok együttműködésével az uniós jogszabályok hatékony átültetése és végrehajtása tekintetében értékelő jelentések, helyzetelemzések készítésével járuljanak hozzá a tapasztalatcseréhez és ezek elérhetővé tételéhez, és a tájékoztatás és a nyilvánosság megfelelő rendszereinek segítségével bocsássák azokat a polgárok rendelkezésére;

28.

fontosnak tartja, hogy a többszintű kormányzás elvének érvényesítésével a tagállamokban a kormányzati szintek között hatékony együttműködés valósulhasson meg a választójog feltételeit tartalmazó nemzeti szabályok alkalmazásának tapasztalatai alapján felmerülő esetleges problémák jogi megoldására, szakmai javaslatok figyelembevételére;

29.

ösztönzi a tagállamokat a passzív választójog gyakorlása tekintetében is a korlátok megszüntetésére, lehetővé téve a jelöltként való indulást, politikai szerepvállalást a lakóhely szerinti tagállamban nem helyi uniós polgárok számára is;

30.

javasolja a tagállamok számára kontaktpontok kialakítását a lakóhely szerinti tagállamban nem helyi állampolgár jelöltként indult megválasztott uniós polgárok részvételére vonatkozó adatok rendszeres kiértékelésének és összegyűjtésének elősegítése érdekében, ami megkönnyítheti a tagállamok és az Európai Unió intézményei közötti tapasztalatcserét is;

31.

elismeri, hogy az európai parlamenti választás tekintetében az uniós irányelvnek a kettős szavazás és jelöltség megakadályozását célzó mechanizmusa továbbra sem kielégítő; ezért támogatja az Európai Bizottság azon törekvését, új javaslat készüljön a probléma jobb kezelése érdekében, és egyúttal annak biztosítása végett, hogy az eredményül létrejövő jogszabály ne képezzen új adminisztratív akadályokat, és az uniós polgárok szabadon gyakorolhassák azt a jogukat, hogy képviselőjelöltként indulhassanak az európai parlamenti választásokon a lakhelyük szerinti országban;

32.

kiemeli, hogy a 2014-es európai parlamenti választások szempontjából különösen fontos az uniós polgárok jogaira, a tartózkodási helyük szerinti tagállamban történő választói jogaikra vonatkozó ismerethez, azok gyakorlása megkönnyítéséhez hozzájárulni;

33.

úgy véli, hogy az európai politikai pártokra döntő szerep hárul az európai politikai tudatosság növelésében és az uniós polgárok politikai akaratának kifejezésében, és hidat kell képezniük a nemzeti és az uniós politika között, megjelenítik a polgárok véleményét és európai kérdésekről szóló nyilvános vitákhoz adnak teret, támogatva a kölcsönhatást az Európai Unió többszintű kormányzás rendszerének minden szintje között. Ezért arra ösztönzi az európai politikai pártokat, hogy tegyék intenzívebbé tevékenységüket, és hozzanak létre új eszközöket a politikai tudatosság kialakítására, például úgy, hogy kiemelt jelölteket indítanak a legfontosabb európai tisztségek betöltésére az európai választásokon, vagy az európai parlamenti választások során transznacionális listákat állítanak;

34.

fontosnak tartja az uniós polgárok jogállásukkal kapcsolatos tudatosságának erősítését, az uniós polgárságból eredő jogokkal és kötelezettségekkel kapcsolatos ismeretek bővítését, (11) tájékoztatást segítő európai projektek, uniós pénzügyi eszközök lehetőségeinek támogatását konferenciákon, szemináriumokon, képzéseken, jó gyakorlatok cseréjén, együttműködési tevékenységeken keresztül, különös tekintettel a Jogok és Polgárság, valamint az Európa a Polgárokért programokra; és bátorítja a helyi és regionális önkormányzatokat, hogy aktívan vegyenek részt a határon átnyúló és testvérvárosi projektekben;

35.

úgy véli, hogy olyan uniós programokról van szó, amelyek összességükben azt célozzák, hogy támogassák az uniós jog és politikák ismeretének és alkalmazásának előmozdítására irányuló tevékenységeket a tagállamokban, előmozdítsák a határokon átnyúló együttműködést és növeljék az intézkedési területeken felmerülő ismereteket;

36.

megismétli, hogy a területi együttműködések különböző formáinak támogatásával az uniós polgárság kézzelfoghatóvá tételére irányuló projekteknek és fellépéseknek célszerű megvalósulni, valamint olyanoknak, amelyek elősegíthetik a közigazgatási terhek és akadályok csökkentését;

37.

kiemeli, hogy egyszerűbb és hatékonyabb megközelítés bevezetése célszerű az uniós polgársághoz kapcsolódó programok finanszírozása tekintetében, és jobban meghatározott prioritások szükségesek, amelyek a politikai prioritásokra összpontosítanak, továbbá a jobb láthatóság érdekében a projektek eredményeinek terjesztésére figyelmet kell fordítani; a szakpolitikai és politikai célok eléréséhez a képzés és tudatosságerősítés támogatása, valamint a hálózatok megerősítése és a határokon átnyúló együttműködés megkönnyítése is szükséges; emellett az uniós polgárságra irányuló programokat vonzóbbá kell tenni jobb reklámozással, ismertetők útján a tagállamokban;

38.

kiemeli, hogy a bővülő tájékoztató tevékenységek, uniós projektek felhasználásával, hangsúlyt szükséges helyezni az ifjúságra is az iskolák, felsőoktatási intézmények bevonásával; a Régiók Bizottsága egy saját kezdeményezésű véleményében különös hangsúlyt fektetett a fiatalok aktív állampolgári szerepvállalásának oktatás útján történő ösztönzésére; (12)

39.

felhívja a figyelmet arra, hogy az oktatáspolitika lényeges szerepet játszik az uniós polgároknak, különösen a fiataloknak az uniós polgárság fogalmáról és a hozzá kapcsolódó jogokról való tájékoztatásában, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy még ennél lényegesen nagyobb mértékben is hozzá kellene, hogy járuljon a többnyelvűség, a diákok és a tanárok mobilitásának előmozdításához;

40.

fontosnak tartja, hogy a fiatalok széleskörű információval legyenek ellátva ahhoz, hogy tudatos választópolgárok legyenek; jobban szükséges tájékoztatni őket, elmagyarázni, miről van szó és miről szavazunk a választás során;

41.

felhívja a figyelmet, hogy az Európa Tanács komoly tapasztalattal rendelkezik az oktatás tekintetében hálózatok előmozdításával és javasolja az e téren végzett munkájával kapcsolatban is az együttműködést, tapasztalatcserét;

42.

meggyőződése, hogy az információs kampányok növelhetik az uniós polgársági jogok tudatosságát, az uniós polgár szavazóinak számát, amelyben fontos szerepe van az iskolákkal, felsőoktatási és egyéb oktatási intézményekkel való partnerségi együttműködésnek; a főiskolákon, egyetemeken sokszor csereprogramokkal tanulnak más országok diákjai, akik választójogi aktivitása ezáltal ösztönözhető;

43.

rámutat arra, hogy a gyakorlat szerint, ha az általános vagy regionális és helyi önkormányzati választásokat együtt tartják, akkor a választási részvétel növekedhet; (13)

44.

emlékezetet arra, hogy a Stockholmi Program végrehajtásáról szóló cselekvési terv tárgyában készült RB-vélemény (14) alapján a Régiók Bizottsága felkéri az összes szereplőt arra, hogy vizsgálják meg, miként bővíthetik a lehetőségeket az uniós polgárok lakóhelyük szerinti tagállamban tartott választásokon való részvételére;

45.

tekintettel arra, hogy a hatályos uniós jog a helyi és az európai parlamenti választásokon való részvételt illetően határozza meg a szabályokat azzal, hogy nem feltételezi a tagállamok választási rendszereinek teljes harmonizálását, a Régiók Bizottsága a szubszidiaritás elve tiszteletben tartásával ösztönzi a tagállamokat az uniós polgárság választójoga gyakorlásához a helyi önkormányzati választásokon túl a regionális választásokon való részvétel lehetőségének biztosítására;

46.

kifejezi azt a szándékát, hogy a Régiók Bizottsága érdeklődik a „Let me vote” elnevezésű európai polgári kezdeményezés fejleményeinek aktív támogatása iránt;

47.

a szubszidiaritás elvének kellő tiszteletben tartása mellett azt javasolja, hogy a tagállamok vizsgáljanak meg olyan intézkedéseket, amelyek lehetővé tennék a helyi és regionális önkormányzati választások időpontjának összekapcsolását az európai parlamenti választásokkal; úgy véli, hogy ez elősegítheti a tudatosítást az európai és helyi, regionális választásoknak az uniós polgárok mindennapi életére gyakorolt hatása tekintetében;

48.

elismeri, hogy különböző tagállamok helyi és regionális önkormányzatait sokféle struktúra jellemzi, különböző jogi és közigazgatási hagyományokat tükröznek;

49.

egyetért az Európai Parlamenttel abban, hogy az európai parlamenti választásokat június helyett májusban tartsák, és úgy véli, hogy ez kedvező hatással lehet a választói aktivitásra;

50.

fontosnak tartja növelni az uniós polgárok érdeklődését, motivációját és tudatosságát a választások szavazati megjelenésében és a szubszidiaritás tiszteletben tartásával a választási megjelenés növeléséhez javasolja a tagállamoknak hosszú távon megvizsgálni a választási eljárás elérhetőbbé tételének kérdését, például előre szavazás, elektronikus szavazás vagy mozgó urnák megvalósításának lehetőségét. Ügyelni kell a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény előírásaira is, amelyek a választások tekintetében is megkövetelik a széles körű akadálymentes hozzáférést;

51.

tudomásul veszi, hogy az uniós polgárok választójogának gyakorlásával kapcsolatos célzott intézkedések ellenére a választási részvételi arány nagy eltéréseket mutat. Az RB ezért a választójog gyakorlásának támogatása érdekében javasolja a helyi és regionális önkormányzatok bevált gyakorlataira vonatkozó tapasztalatcsere ösztönzését és elmélyítését;

52.

kiemeli, hogy az uniós polgárság fogalmának helyi és regionális perspektívákkal való összekapcsolása és a polgárok figyelmének felhívása a helyi és regionális önkormányzatok szerepének fontosságára az EU döntéshozatalban hozzájárul a választásokon való részvétel tudatosságához;

53.

az uniós polgárságról szóló 2010. évi jelentés tárgyában készített véleményével összhangban fontosnak tartja, hogy a politikai jogok megerősítése a harmadik országok állampolgáraira is kiterjedjen. A harmadik országok polgárai sok uniós tagállamban rendelkeznek választójoggal, és indulhatnak képviselőjelöltként helyi és regionális választásokon. Ez valószínűleg növeli a választások iránti érdeklődést a külföldi állampolgárok között, és ezzel a különböző nyelvű tájékoztató kiadványok iránti kereslet is emelkedik;

54.

széles körű együttműködésre célszerű törekedni az uniós intézményekkel, azok képviseleteivel, Europe Direct Központokkal, helyi és regionális önkormányzatokkal, társadalmi szervezetekkel, gazdasági és szociális partnerekkel ahhoz, hogy minden generációs választásra jogosult uniós polgár felelősségteljesen legyen tisztában jogaival és annak gyakorlásával;

55.

úgy véli, hogy a polgárok európai évének keretében rendezett figyelemfelhívó tájékoztató és oktató kampányok során a helyi és regionális önkormányzatok, kormányzati szervek, társadalmi szerezetek és a sajtó bevonásával kidolgozott, egyszerű, polgár közeli nyelvezetet szükséges használni, és az ehhez kapcsolódó kiadványok, ismeretterjesztő dokumentumoknak az Európai Unió minden hivatalos nyelvén elérhetőnek kell lennie;

56.

fontosnak tartja az uniós intézményeknek és a tagállamoknak, helyi és regionális önkormányzatoknak a sajtóval való fokozottabb együttműködését. A Régiók Bizottsága pályázatot írhatna ki, melynek keretében kitüntethetnék a választásokról, a választójog gyakorlásáról és a választási eljárás különböző lépéseiről szóló legjobb és legpolgárközelibb cikkeket és médiatudósításokat;

2.3.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 62/32

—

hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatok jelentős részt képviselnek az európai közkiadásokból, hogy a szubnacionális közberuházások egyre inkább néhány alapvetően fontos, az Európa 2020 stratégia sikere szempontjából meghatározó ágazatra összpontosítanak, következésképpen kéri, hogy a politika szintjén kiemeltebb helyen foglalkozzanak szinergiák létrehozásával az EU, a tagállamok és a szubnacionális (helyi és regionális) hatóságok költségvetései között;

—

megjegyzi, hogy viszonylag szerény volumenük ellenére mind az uniós költségvetés, mind pedig az Európai Beruházási Bank (EBB) fontos fellendítő szerepet kell, hogy játsszon a beruházások ösztönzésében EU-szerte;

—

üdvözli a jelenleg zajló európai szintű vitákat arról, hogy a meglévő gazdasági és monetáris uniót (GMU) miként egészítsék ki uniós szintű integrált költségvetési kerettel, és úgy véli, hogy az eurózóna gazdaságai és a költségvetési politikák egymástól való nagyfokú függősége és az átgyűrűző hatások miatt igen fontos, hogy olyan közös fiskális rendszert alakítsunk ki, amely megkönnyítheti a gazdasági sokkhatásokhoz való alkalmazkodást;

—

aggodalmát fejezi ki azonban azzal kapcsolatban, hogy a vitában a hatásköröknek és a döntéshozásnak a szubnacionális hatóságok tényleges bevonását nélkülöző, egyre erősebb centralizációja irányába mutató tendencia figyelhető meg, és megjegyzi, hogy csak akkor lehet szó tényleges fiskális unióról, ha meghatározzuk a különböző kormányzási szintek jogait és hatáskörét (fiskális föderalizmus), határozottabb a kapcsolat a szakpolitikai összehangolás és a költségvetésre vonatkozó döntéshozás között, és ambiciózus elképzeléseink vannak arról, hogy – megfelelő koordinációs mechanizmusok révén – miként erősíthetjük a vertikális szinergiákat az uniós, tagállami és helyi/regionális költségvetések között;

—

üdvözli, hogy a GMU államháztartásairól szóló, 2012. évi európai bizottsági jelentés most először külön fejezetet tartalmaz az EU-beli fiskális decentralizációról, és arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a jelentés további éves kiadásaiba építsen be hasonló fejezetet a szubnacionális szint költségvetési helyzetéről;

—

kéri, hogy az Európai Bizottság mérlegelje a költségvetési ciklusok EU-n belüli nagyobb mértékű harmonizációjával, illetve a középtávú költségvetési keretek alkalmazásának szubnacionális szintű népszerűsítésével és ösztönzésével kapcsolatos előnyöket és gyakorlati szempontokat (valamint az esetleges adminisztratív feladatokat/költségeket);

—

kéri, hogy az Európai Bizottság tegyen közzé zöld könyvet, amely ezekkel a kérdésekkel foglalkozik.

Előadó

Rhodri Glyn THOMAS (UK/EA), a Walesi Nemzetgyűlés tagja

1.

hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatok jelentős részt képviselnek az európai közkiadásokból: 2011-ben a szubnacionális közszféra kiadásai a GDP 16,7 %-ának és az összes európai közkiadás 34 %-ának feleltek meg (11,9 % – azaz 272,2 milliárd euró –, illetve 24,3 % csak a helyi közszféra esetében), miközben 2011-ben az európai közvetlen beruházások mintegy kétharmadát is rájuk lehetett visszavezetni (1);

2.

megjegyzi, hogy a szubnacionális közberuházások egyre inkább néhány alapvetően fontos, az Európa 2020 stratégia sikere szempontjából meghatározó ágazatra – például a gazdaságra, az oktatásra, a környezetre, a lakhatásra és a kommunális szolgáltatásokra – összpontosítanak. Ez azt jelenti, hogy a megszorító intézkedések (az Egyesült Királyságban 26 %, Spanyolországban több mint 30 %) erőteljesen megnehezítik az Európa 2020 stratégia céljainak elérését (Walesben például a tőkebefektetések költségvetését 42 %-kal csökkentették);

3.

következésképpen kéri, hogy a politika szintjén kiemeltebb helyen foglalkozzanak szinergiák létrehozásával az EU, a tagállamok és a szubnacionális (helyi és regionális) hatóságok költségvetései között, miközben az elfogadott uniós prioritások, mindenekelőtt az Európa 2020 stratégia megvalósítására fektetik a hangsúlyt. Utal egyben az Európai Parlament 2010-ben kiadott tanulmányára, amely rámutat, hogy „[a] stratégiai uniós szakpolitikai célkitűzések és a költségvetési politikák közötti általános szinergia gyenge [és] a nemzeti költségvetések ritkán utalnak a lisszaboni [Európa 2020] és más uniós stratégiák célkitűzéseinek eléréséhez való hozzájárulásukra […]” (2);

4.

kiemeli, hogy a jelenlegi válság tagállami és szubnacionális szinten is megszorításokhoz vezet, ami rendkívüli nyomást gyakorol a közkiadásokra. Emiatt fontos politikai célnak kell tekinteni a hatékonyság és eredményesség javítását;

5.

üdvözli, hogy az Európai Tanács következtetéseiben hangsúlyozza, hogy a stabilitási és növekedési paktum prevenciós ágában tovább kellene „vizsgálni” a „jelenlegi fiskális keretrendszer által abban a tekintetben nyújtott lehetőségeket, hogy a produktív közberuházási szükségleteket összehangolják a pénzügyi fegyelem célkitűzéseivel”. Ez a célkitűzés még fontosabbá válik, ha figyelembe vesszük a Nemzetközi Valutaalap megállapítását, amely szerint a költségvetési konszolidáció növekedésre gyakorolt hatását mérő, ún. fiskális multiplikátorok „jelentősen magasabbak” voltak az elemzők által a hitelválság idején várt szintnél. Ezért azt várja az Európai Bizottságtól, hogy tovább foglalkozzon a kérdéssel a közkiadások minőségének tárgykörében bejelentett közleményében, amelynek egyebek mellett arra is ki kellene térnie, hogy a költségvetési hiány kalkulációjában különböztessék meg a folyó kiadásokat és a beruházásokat annak érdekében, hogy a hosszú távú nettó előnyökkel járó beruházásokat ne negatívként számítsák be;

6.

hangsúlyozza, hogy a szinergiáról szóló viták nem használhatók kiskapunak arra, hogy csökkentsék a javasolt többéves pénzügyi keretet, és ürügyként sem hozhatók fel egyes uniós költségvetési elemek finanszírozásának nemzeti hatáskörbe történő visszahelyezésére (például a strukturális alapok az úgynevezett „gazdagabb” tagállamokban) vagy a makrogazdasági feltételesség igazolására;

7.

felhívja a figyelmet arra, hogy az uniós költségvetés az EU-n belüli összes közkiadásnak csak kis részét (mintegy 2 %-át) teszi ki, és önmagában nem elegendő arra, hogy finanszírozza az Európa 2020 stratégia kiemelt kezdeményezéseihez szükséges, 1 800 milliárd euró értékű jövőorientált közvetlen beruházásokat (lásd a többéves pénzügyi keret javaslatairól szóló európai parlamenti jelentést). Ez azt jelenti, hogy az Európa 2020 stratégia átfogó céljait csak úgy lehet elérni, ha tagállami és szubnacionális szinten ténylegesen sikerül bevonni különféle köz- és magánforrásokat, többek között hitelfinanszírozás és a köz-magán társulások népszerűsítése révén;

8.

megjegyzi, hogy viszonylag szerény volumenük ellenére mind az uniós költségvetés, mind pedig az Európai Beruházási Bank (EBB) fontos fellendítő szerepet kell, hogy játsszon a beruházások ösztönzésében EU-szerte, különösen (de nem kizárólag) a közös stratégiai keret (CSF) eszközei révén, amelyeket területi szinten vetnek be és hajtanak végre (gyakran helyi és regionális önkormányzatok), és amelyek fontos „multiplikátorhatást” gyakorolnak a gazdaságra;

9.

rámutat, hogy a gazdasági válság idején az EU – különösen a CSF-alapokból – stabil és biztos finanszírozással gondoskodott a helyi és regionális önkormányzatokról. Gyakran ez jelentette az egyetlen rendelkezésre álló pénzforrást közberuházások és fontos kezdeményezések támogatására ott, ahol megnyirbálták a helyi, regionális és állami költségvetést, és ahol az EBB által nyújtott finanszírozás segített a pénzügyi válság eredményeképpen a hitelfinanszírozásban megjelenő komoly hézag betöltésében. Hangsúlyozza továbbá, hogy a javasolt makrogazdasági feltételrendszer kedvezőtlen hatással lehet a CSF-alapok eddig tapasztalt stabilitására;

10.

kiemeli, hogy a közvetlen és közvetett gazdasági előnyöket tekintve az ilyen beruházások helyi és magasabb szinten fellendítő és multiplikátorhatást fejtenek ki:

11.

ismételten rámutat, hogy a CSF-alapok fellendítő hatása nem kizárólag pénzügyi jellegű, hanem szakpolitikai előrelépésekben, a helyi és regionális stratégiai prioritásoknak az uniós szintű prioritásokkal történő összehangolásában és egyéb előnyökben is megmutatkozik, így például a partnerségek megerősödésében és különféle transznacionális együttműködési tevékenységek vállalásában – a gyakorlatban bevált megoldások palettája Európa-szerte igen színes; hangsúlyozza továbbá a különféle pénzügyi hiteleszközök révén nyújtott európai beruházási banki támogatás értékét az új és innovatív rendszerek irányítására és megvalósítására irányuló helyi és regionális szintű kapacitásépítés vonatkozásában;

12.

látja azonban, hogy az Európa egyes részein megfigyelhető alacsony felhasználási arány a kohéziós és strukturális alapok helyi szintű végrehajtási nehézségeiről tanúskodik. Itt elsősorban azokra a hiányosságokra utal, amelyek az OECD egyik közelmúltbeli tanulmánya (3) szerint egyes tagállamokban és szubnacionális hatóságoknál a közigazgatás, a kapacitások és a szabályozási keretek terén jelentkeznek;

13.

üdvözli az Európai Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy egyszerűsítse a CSF-alapokból támogatott projektek irányításával és végrehajtásával, illetve a projektekről történő jelentéstétellel kapcsolatos szabályokat, ami jó hatással lehet a felhasználási arányokra. Elismeri, hogy a felesleges szabályozási terhek felszámolása érdekében egyensúlyt kell teremteni a hatékony ellenőrzések és az elegendő rugalmasság között, következésképpen támogatja az ellenőrzés egyre inkább kockázatalapú megközelítését;

14.

sajnálja, hogy az európai programokat irányító hatóság szerepét betöltő nemzeti vagy regionális hatóságoktól továbbra is elvárják a beruházások előfinanszírozását. Ez a jelenlegi helyzetben, amikor korlátozások tapasztalhatók a pénzügyi piacokon, nehezen vállalható pénzügyi terhet jelent. Ha az Unió a beruházásoknál az előfinanszírozás elvét érvényesíti, akkor kivételes lehetőséget mulaszt el arra, hogy pénzügyi forrásokat pumpáljon a gazdaságélénkítést és a strukturális átalakítást közvetlenül támogató projektekbe, nagyobb összegű előlegeket nyújtva, így a finanszírozás a megfelelő időben érkezne ahhoz, hogy a visszafizetések megkezdődhessenek;

15.

elfogadhatatlannak tartja azt, hogy a közös stratégiai kerethez tartozó alapokból az Európai Bizottság által a 2014–2020-as időszakra javasoltnál kevesebb forrást rendeljenek a többéves pénzügyi kerethez, mivel ez az Európai Unió meggyengüléséhez vezetne, amikor inkább annak megerősítésére van szükség;

16.

a helyi és regionális költségvetési folyamatok átláthatóbbá tételét kéri annak érdekében, hogy egyértelműen felismerhetők legyenek a CSF-alapok által a regionális beruházási stratégiákhoz biztosított hozzájárulások, és hogy az éves költségvetés-tervezetekben ki lehessen mutatni, miként tervezik bele a költségvetési ciklusba az uniós finanszírozást. Kéri, hogy a helyi és regionális önkormányzatok ismertessék a költségvetés-tervezés ilyen jellegű szemléletével kapcsolatban bevált gyakorlati megoldásaikat;

17.

kiemeli a helyi önkormányzatok EU-szerte tapasztalható aggodalmait azzal kapcsolatban, hogy a tagállami (és regionális) kormányzatok milyen szerepet játszhatnak annak megakadályozásában, hogy maradéktalanul alkalmazásra kerüljenek azok a strukturális alapok rendelkezéseiben szereplő jogi eszközök, amelyek a programkezelés és -végrehajtás egyes elemeinél lehetővé teszik a hatáskörök alsóbb szintekre történő átruházását. Kéri, hogy a 2014–2020-as programokban orvosolják ezeket a gondokat, és optimalizálják a CSF-alapokkal kapcsolatos közös rendelkezésekről szóló rendeletben előirányzott új eszközök (például integrált területi beruházások, integrált műveletek, közös cselekvési tervek és közösségek szintjén irányított helyi fejlesztés) használatát;

18.

ezzel összefüggésben üdvözli az Európai Parlament 2013. január 15-én elfogadott saját kezdeményezésű jelentését az EU költségvetésén belül található szinergiákról, amely különös figyelmet fordít a CSF-alapokra. Érdeklődéssel fogadja azokat a helyi kezdeményezéseket, amelyek célja a finanszírozási programok végrehajtásának egyszerűsítése a kedvezményezettek számára;

19.

erőteljesen támogatja azt a felkérést, amelyet az Európai Parlament „A gazdaságpolitikai koordinációra vonatkozó európai szemeszter: a 2012. évi prioritások végrehajtása” című határozatában intézett az Európai Bizottsághoz, vagyis azt, hogy a Bizottság következő éves növekedési jelentésében „teljes körűen térjen ki az uniós költségvetés európai szemeszterben betöltött szerepére, és hangsúlyozza azt azzal, hogy tényszerű és konkrét adatokat szolgáltat annak a helyi, regionális és nemzeti szintű, összes közkiadásra gyakorolt mozgósító, katalizáló, szinergiateremtő és kiegészítő hatásairól”;

20.

üdvözli a további vitákat arról, hogy az uniós jogi kereteken belül milyen mértékben lehet egyszerűsíteni a programok helyi szintű végrehajtását, miközben az energiákat a „transzformatív változásokat” eredményező projektekre és kezdeményezésekre összpontosítják. Meg lehetne vizsgálni például, milyen lehetőségek vannak egy „egységes területi beruházási alap” létrehozására (a különféle uniós, tagállami és szubnacionális alapok összefogásával) vagy egy „egyablakos rendszer” kialakítására, hogy az alapokhoz való hozzáférést harmonizált szabályok, valamint átfogó és világos iránymutatások segítsék, és több hangsúly kerüljön a fenntartható eredmények elérésére, aminek köszönhetően az alapok gyorsabban elérnek a végfelhasználóhoz, és helyi szinten célirányosabb lesz a végrehajtás. Egy ilyen közös, az összes alapot átfogó programtervezés és -végrehajtás jobb koordinációhoz és kevesebb átfedéshez vezet;

21.

amellett szól, hogy az uniós, tagállami és szubnacionális költségvetések közötti szinergiákról szóló vita térjen ki az uniós költségvetésen belüli szinergiákra is, köztük az olyan tematikus programokra, mint a Horizont 2020, az Erasmus mindenkinek, a társadalmi változás és innováció programja, az Európai Hálózatfinanszírozás Eszköz, a COSME stb., amelyek közvetlenül érintik a „területi” szintet, illetve hatással is vannak rá, és világosan összefonódnak az olyan, a CSF-alapokon belüli prioritásokkal, mint a K+F, az innováció, az oktatás és képzés, valamint a kkv-k versenyképessége;

22.

ezért üdvözli az eddigi erőfeszítéseket, például a CSF-alapokról szóló rendelet 55. cikke (8) bekezdésének beépítését, amelyek arra irányulnak, hogy a 2014–2020-as jogi keretet olyan értelemben javítsák ki, hogy támogatást kapjanak a szinergiák. Kéri egyben, hogy széles körben ismertessék azokat a projekteket/kezdeményezéseket, amelyeket az új rendelkezések alkalmazásával dolgoztak ki, mivel így fel lehet hívni a figyelmet arra, miként lehet a gyakorlatban ilyen szinergiákat létrehozni;

23.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy részletesen fejtse ki, hogy az EU gazdasági irányítására vonatkozó és egyéb költségvetési szabályozások hogyan befolyásolják a helyi és regionális önkormányzatok saját költségvetésükkel kapcsolatos döntéshozatali lehetőségeit;

24.

sajnálja, hogy a gazdasági, monetáris és politikai uniónak a gazdasági és monetáris unióban (GMU) és a szélesebb körű EU-ban történő megerősítéséről szóló jelenlegi vita a főbb uniós intézményekre és tagállami kormányzatokra korlátozódik, és kevés vagy semmilyen figyelmet nem kap a szubnacionális szint, pedig az ellenőrzések erőteljesebb uniós szintű centralizációja komoly hatást gyakorolhat egyfelől a költségvetéssel kapcsolatos jogokra és hatáskörökre szubnacionális szinten, másfelől a fiskális decentralizációra;

25.

sajnálja azt is, hogy – ahogy a Régiók Bizottságának októberben közzétett, az Európa 2020 stratégiáról szóló harmadik jelentéséből is kitűnik – továbbra sem sikerült ténylegesen és érdemben bevonni az EU helyi és regionális önkormányzatait az európai szemeszterbe. Felhívja a figyelmet arra, hogy a költségvetési folyamatok között csak akkor lehet szinergiát kialakítani, ha a döntéshozatali és nyomonkövetési folyamatokban is megfigyelhető a szinergia;

26.

üdvözli a jelenleg zajló európai szintű vitákat arról, hogy a meglévő gazdasági és monetáris uniót (GMU) miként egészítsék ki olyan uniós szintű integrált költségvetési kerettel, amely biztosítja a fenntartható költségvetési politikát a tagállamokban;

27.

megjegyzi, hogy ez a vita kibontakozóban van, és jelentősen befolyásolhatja azt, hogy a jövőben miként kezelik az uniós, tagállami és szubnacionális költségvetések közötti szinergiák kérdését;

28.

aggodalmát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a vitában a hatásköröknek és a döntéshozásnak a szubnacionális hatóságok tényleges bevonását nélkülöző, egyre erősebb centralizációja irányába mutató tendencia figyelhető meg, és megjegyzi, hogy a GMU államháztartásairól szóló, 2012. évi európai bizottsági jelentés rámutat a fiskális föderalizmus modelljének erejére. E modell értelmében mind a bevételképzéssel, mind a kiadásokkal kapcsolatos jogköröket a szubnacionális hatóságokra ruházzák;

29.

megjegyzi, hogy az EU gazdasági irányításában (az európai szemeszter, a hatos csomag, a stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés, valamint a kettes csomag javaslatai révén) bevezetett változások tagállami szinten szigorúbb szabályok kidolgozásához vezettek a helyi és regionális költségvetések ellenőrzésére (több tagállamban az úgynevezett „aranyszabály” tagállami szintről szubnacionális szintre való áthelyezése révén);

30.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a kormányközi kezdeményezésekben – például a stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződésben (azaz a költségvetési paktumban) – szereplő szabályok nemzeti alkotmányokba vagy törvényekbe való átültetését úgy végezték el, hogy előzetesen nem konzultáltak megfelelően a Régiók Bizottságával a szóban forgó kérdések regionális és helyi vetületéről, és hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy a fiskális unió felé vezető további lépéseknél betartsák a közösségi módszert;

31.

sürgősséggel kéri, hogy a szóban forgó kérdésekről szóló vitákban átláthatóbb és hatékonyabb módon vegyenek részt a költségvetési hatáskörrel rendelkező szubnacionális hatóságok, és a vitákból esetlegesen következő szerződésmódosításokba formálisan vonják be a Régiók Bizottságát;

32.

megállapítja, hogy az USA fiskális föderalizmusa teljességgel más szemlélet alapján épült ki, mint amilyen az EU fiskális uniója felé vezető első lépéseket jellemzi. Az USA ugyanis olyan modellt választott, amelynek értelmében a szövetségi kormány a szövetségi államok tekintetében nem ír elő és nem is érvényesít költségvetési egyensúlyra vonatkozó szabályokat (és ugyanez érvényes a szövetségi államokra a településekkel szemben): ezeket a szabályokat egyhangúlag az adott kormányzati szinten fogadják el és hajtják végre a szövetségi kormánytól függetlenül, az ez utóbbi által világosan meghatározott „ki nem segítési” szabálynak megfelelően. Ennek eredménye, hogy a folyamat endogén jellegéből adódóan teljességgel az érintett kormányzati szintre hárul a felelősség. Ezzel szemben az EU-ban központilag írják elő az adósságfékeket, és ezeket a Bíróság érvényesíti, miközben úgy tűnik, eleve ki van zárva az a forgatókönyv, hogy egy tagállam (vagy akár egy tagállami település) csődbe menjen;

33.

ezért úgy véli, hogy az eurózóna gazdaságai és a költségvetési politikák egymástól való nagyfokú függősége és az átgyűrűző hatások miatt igen fontos, hogy olyan közös fiskális rendszert alakítsunk ki, amely egy uniós szintű integrált költségvetési kereten belül megkönnyítheti a gazdasági sokkhatásokhoz való alkalmazkodást;

34.

támogatja – az uniós szintű integrált költségvetési kereten belüli közös fiskális rendszer kialakításának egyik megközelítéseként – az uniós költségvetésen belüli „rugalmassági tartalék” elképzelésének további vizsgálatát. Egy ilyen mechanizmus az évenkéntiség és az átláthatóság költségvetési alapelvének tiszteletben tartása mellett lehetővé tehetné a költségvetési tételek keretében fel nem használt eszközök átcsoportosítását más intézkedések támogatására ahelyett, hogy automatikusan visszautalnák őket a tagállamokba. Ez összhangban van a többéves pénzügyi keret tárgyában 2012. június 13-án és október 23-án elfogadott európai parlamenti állásfoglalásokkal;

35.

megjegyzi azonban, hogy csak akkor lehet szó tényleges fiskális unióról, ha meghatározzuk a különböző kormányzási szintek jogait és hatáskörét (fiskális föderalizmus), határozottabb a kapcsolat a szakpolitikai összehangolás és a költségvetésre vonatkozó döntéshozás között, és ambiciózus elképzeléseink vannak arról, hogy – megfelelő koordinációs mechanizmusok révén – miként erősíthetjük a vertikális szinergiákat az uniós, tagállami és helyi/regionális költségvetések között;

36.

kéri, hogy az Európai Bizottság 2013 első félévében tegyen közzé zöld könyvet, amely ezekkel a kérdésekkel és az alábbi pontokkal foglalkozik;

37.

kéri, hogy a nagyobb költségvetési szinergiák kialakítása során határozzanak meg és tartsanak tiszteletben bizonyos alapelveket, köztük a következőket:

38.

az uniós költségvetés szerepét (jelenleg) elsősorban abban látja, hogy (i) finanszírozza a legfontosabb uniós szakpolitikákat (pl. mezőgazdaság és halászat); (ii) közép- és hosszú távú beruházásokkal segítsen más elfogadott uniós szakpolitikai célkitűzések és a tagállamokkal megosztott hatáskör alá eső területeken, így például a kohéziós politika terén kitűzött célok előmozdításában. Az ilyen fellépéseket a következő közismert alapfogalmak is alátámasztják: (a) az uniós fellépés többletértéke; (b) a támogatott intézkedések addicionalitása; (c) az uniós fellépés fellendítő és multiplikátorhatása;

39.

a gazdasági, monetáris és fiskális unió megerősítéséről szóló megbeszélések alakulásának összefüggésében üdvözli a további vitákat és részleteket arról, hogy a fejlemények milyen hatással lehetnek az uniós beavatkozások szerepére és indokaira, illetve miként viszonyulnak majd a tagállami és szubnacionális költségvetési folyamatokhoz;

40.

meggyőződése, hogy a költségvetési politikák nagyobb mértékű vertikális koordinációja nagyobb szinergiákat eredményezne, tiszteletben tartaná és megerősítené a szubszidiaritást, az addicionalitást, az európai többletértéket és a méretgazdaságosság előnyeit (4). Így tehát maradéktalanul megfelel az EU-Szerződésekben meghatározott szubszidiaritási elvnek;

41.

fontosnak tartja, hogy uniós szinten pontos és megbízható adatok és elemzések álljanak rendelkezésre az államháztartásokról és a költségvetési folyamatokról egészen a szubnacionális szintig;

42.

megjegyzi, hogy az EU-szerte „heterogén” szubnacionális struktúrák miatt bonyolult feladatot jelent a szinergiák kialakítása;

43.

üdvözli, hogy a GMU államháztartásairól szóló, 2012. évi európai bizottsági jelentés most először külön fejezetet tartalmaz az EU-beli fiskális decentralizációról, és arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a jelentés további éves kiadásaiba építsen be hasonló fejezetet a szubnacionális szint költségvetési helyzetéről;

44.

örömmel lát további kutatómunkákat az államháztartásokról és a közberuházási kapacitásról, illetve a társadalmi, gazdasági és pénzügyi válság szubnacionális szintű hatásáról. Különösen üdvözli a DEXIA Crédit Local (DCL)/CEMR jelentését és az OECD tanulmányait;

45.

megjegyzi azonban, hogy viszonylag kevés információ áll rendelkezésre az EU-beli helyi és regionális költségvetésekről, és általánosságban az uniós, tagállami és szubnacionális költségvetések szinergiáiról;

46.

kéri az Európai Bizottságot, hogy tegyen további lépéseket e hiány orvoslására, és európai egyetemi kutatóhálózat létrehozását javasolja annak érdekében, hogy fejlődjön a szaktudás ezen a fontos területen. Továbbá kéri az Európai Bizottságot, hogy támogassa a projekt-alapú tapasztalatcseréket a különböző helyi és regionális önkormányzatok között, ösztönözve az olyan legjobb gyakorlatok népszerűsítését, amelyek az uniós tagállamokban a szubnacionális és nemzeti szintek között létrejött szinergiákra vonatkoznak;

47.

tudatában van annak, hogy az EU-n belül számos más nehézség is felmerül a költségvetési eljárások és ciklusok tekintetében. Ezeket csak súlyosbítja a szubnacionális költségvetési folyamatok „heterogén” jellege. A tagállami és szubnacionális költségvetési ciklusokat nem harmonizálták a (naptári évekkel számoló) uniós költségvetési ciklussal, ráadásul helyi és regionális szinten a költségvetést (az uniós költségvetési kerettel ellentétben) nem több évre, hanem többnyire éves ciklusokban tervezik;

48.

kéri, hogy az Európai Bizottság mérlegelje a költségvetési ciklusok EU-n belüli nagyobb mértékű harmonizációjával, illetve (összhangban a „hatos csomagban” szereplő intézkedésekkel) a középtávú költségvetési keretek alkalmazásának szubnacionális szintű népszerűsítésével és ösztönzésével kapcsolatos előnyöket és gyakorlati szempontokat (valamint az esetleges adminisztratív feladatokat/költségeket), tisztázva egyben, hogy mindez miként működhet az éves európai szemeszterek ciklusaiban;

49.

utal a nemzeti és regionális számlák európai rendszerére vonatkozó javaslatokról (COM(2010) 774 final) jelenleg zajló megbeszélésekre, és sajnálja az EU-beli helyi és regionális költségvetések összehasonlíthatóságának hiányát (a struktúrák, az olvashatóság és a tartalom szempontjából), illetve az uniós szintű harmonizáció hiányát, ami megnehezíti érdemi összehasonlítások és elemzésék készítését;

50.

megjegyzi, hogy a („hatos csomag” részét képező) 2011/85/EK irányelv 3. cikke megbízza a tagállamokat azzal, hogy az állami számvitelre vonatkozó nemzeti rendszereikben az ESA 95 módszertant alkalmazzák, és „a kormányzati szektor valamennyi […] alszektora esetében gondoskod[ja]nak arról, hogy a költségvetési adatok időben és rendszeresen, nyilvánosan hozzáférhetőek legyenek”. Sajnálja, hogy a tagállamok túlnyomó többsége ellenzi azt az Eurostat-javaslatot, hogy a NUTS 2 regionális szinten megvalósuló közberuházásokkal kapcsolatban új elemként több mutatót is vezessenek be;

51.

üdvözli, hogy az Eurostat jelenleg vizsgálja annak lehetőségét, hogy harmonizált számviteli szabványokat alkalmazzanak EU-szerte a különféle kormányzati szintek számára az uniós, nemzeti és szubnacionális költségvetések közötti szinergiák javításának egyik módjaként;

52.

kiemeli, hogy a helyi és regionális önkormányzatokra vonatkozó ESA 95 módszertan a hitelfelvételi költségeket illetően esetlegesen kiigazításokra szorul. Az ESA 95 számviteli módszertan ugyanis eltérően kezeli a pénzügyi műveleteket (így a hitelfelvételt is), és bünteti azokat a helyi és regionális önkormányzatokat, amelyek – költségvetésük kiegyensúlyozása érdekében – beruházásokat kívánnak eszközölni. Az ESA 95 keretében csak a kérdéses pénzügyi év műveleteit veszik figyelembe, ami a helyi és regionális önkormányok számára nem teszi lehetővé, hogy egy beruházáshoz kapcsolódó ideiglenes deficitet tartalékok vagy áthozott többlet felhasználásával egyenlítsenek ki. Ahhoz, hogy számviteli keretükben egyenlő eredményeket érjenek el, e helyi és regionális önkormányzatoknak teljes mértékben saját eszközeikből kellene finanszírozniuk beruházásaikat;

53.

megjegyzi, hogy azok a tagállamok, melyek a helyi és regionális önkormányzatokat formálisan integrálták a költségvetési eljárásba (belső stabilitási paktum pl. Belgiumban, Spanyolországban és Ausztriában), általában gondoskodtak olyan mechanizmusokról, amelyek rugalmasabbá teszik az ESA 95 módszertant, hogy több mozgásteret biztosítsanak a beruházásokhoz. Jó eszköz erre például a költségvetési célok többéves kiigazítása vagy a beruházási kiadásokra vonatkozó célok alól történő részleges mentesítés a beruházási ciklus figyelembevétele érdekében;

54.

következésképpen kéri, hogy ezeket a kérdéseket uniós szinten oldják meg a szabályok oly módon történő harmonizációja révén, hogy rugalmasabbá váljon az ESA 95 módszertan, lehetővé téve a helyi és regionális önkormányzatok számára, hogy a fentiek szerint intézzék beruházásaikat, tiszteletben tartva ugyanakkor a stabilitási és növekedési paktumnak az államháztartások megfelelő kezelésére vonatkozó követelményeit;

55.

kéri, hogy nagyobb mértékben alkalmazzanak új, innovatív finanszírozási mechanizmusokat – ilyenek például a hitelek és egyéb „feltöltődő alapok” –, és utal azokra a lehetőségekre, amelyeket az EBB és a köz-magán társulások kínálnak a területi szintű kreatív és innovatív beruházások ösztönzésére. Üdvözli egyben a 2014 és 2020 közötti programozási időszak intézkedéseit, köztük a CSF-alapokat, amelyek tovább segítik ezeket a tevékenységeket;

56.

megjegyzi, hogy a pénzügyi piacokhoz való hozzáférés EU-szerte meglehetősen különböző, és Európa egyes részein a helyi és regionális önkormányzatok tekintetében nem túlságosan fejlett, ezért ezzel a kérdéssel uniós szinten kell foglalkozni;

57.

érdeklődéssel várja a további vitákat más lehetséges uniós szintű innovatív eszközökről – így például az uniós projektkötvényekről és az eurókötvényekről –, amelyek ösztönzik a beruházásokat és támogatják a szolidaritást, hogy segítsék Európa kilábalását a válságból.

2.3.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 62/39

—

A szubszidiaritás elvének megfelelően az egységes piacot csak olyan mértékben kellene uniós jogszabályokkal irányítani, amennyire az valóban szükséges. Ennek az elvnek a mellőzése pedig problémákhoz vezethet a végrehajtási szakaszban, ahol a tagállamoknak már nem marad mozgásterük, és így veszélyeztetheti az adott ország gazdasági fejlődését.

—

A jogszabályok kidolgozásakor szem előtt kell tartani a helyi és regionális önkormányzatok fontos szerepét. A „gondolkozz előbb kicsiben” szemlélet különösen hangsúlyozza a helyi szintű tevékenységeknek és a megfelelő gazdasági feltételek megteremtésének a jelentőségét. A kereteket európai szinten teremtik meg, de a gazdasági jólétet eredményező tényezők és a vállalkozó szellem mindig helyi szintről erednek. Az egységes piaci szabályok kialakításakor fontos figyelembe venni ezt a szempontot, mivel csak így egyeztethető össze az európai szintű gazdaság a helyi szempontokkal.

—

Az egységes piaci jogszabályok igen nagy részét a helyi és regionális önkormányzatok hajtják végre. Azoknak a problémáknak az elkerülése érdekében, amelyek a szabályok gyakorlatba való átültetése során merülnek fel, fontos, hogy az RB és a helyi és regionális önkormányzatok szerepet kapjanak az uniós szintű jogalkotási folyamatban.

—

A kulcsterületek kiválasztásakor azokat a területeket kell reflektorfénybe helyezni, amelyek jó lehetőségeket nyújtanak az innovációra és színvonalas munkahelyek teremtésére. A digitális belső piac és általában a szolgáltatási ágazat jó működése igen fontos és sürgős figyelmet igénylő terület.

Előadó

Markku MARKKULA (FI/EPP), Espoo város tanácsának tagja

Referenciaszöveg

Az Európai Bizottság közleménye: Az egységes piac jobb irányítása

COM(2012) 259 final

1.

Az egységes piac az európai gazdasági növekedés kulcsfontosságú hajtóereje. Az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a munkavállalók szabad mozgása pedig immár húsz éve az európai jólét és gazdaság hajtóereje. E szabadságok és a velük kapcsolatos irányítás fejlesztése segítségével emellett felgyorsítható a válságból való kilábalás és megteremthetők a feltételek a szociális piacgazdaságnak az Európai Unió területén egységesen történő megvalósításához. Ezenkívül a kohéziós politika kiegészítő szerepet játszik abban, hogy az egységes piac az Unió összes régiójában megvalósuljon, konkrétan azáltal, hogy javítja a kkv-k versenyképességét, környezetbaráttá teszi a gazdaságot, és hangsúlyozza a tudást és az innovációt, különösen a strukturális hátrányokkal rendelkező régiókban.

2.

Az RB felhívja a figyelmet arra, hogy a tagállamoknak arra is lehetőségük kell hogy legyen, hogy az adott nemzetgazdaság konkrét követelményeit és érdekeit figyelembe véve maguk választhassák meg a gazdaság fellendítésének az eszközeit.

3.

Közleményében az Európai Bizottság ismerteti az egységes piac fejlesztésére és az Európa 2020 stratégia céljainak elérésére irányuló intézkedésekből álló tervét.

4.

A közlemény szerint az egységes piaci jogszabályok átlagos átültetési deficitje 2012 februárjában 1,2 % volt, és az átültetés egyre hosszabb ideig tart. Emellett a jogszabályok nem feltétlenül működnek jól a gyakorlatban, még akkor sem, ha nemzeti szinten hatályba léptetik őket.

5.

Az Európai Bizottság a közleményben az egységes piac hatékony növekedésének elősegítése melletti elkötelezettség megújítására szólít fel. A javaslat két önálló részből áll:

6.

Az Európai Bizottság jogosan aggódik az egységes piac fejlődése miatt. A közlemény általános intézkedéseket ismertet, holott komolyabb átültetési problémák inkább csak egy konkrét területre vonatkozó szabályok, vagy csak egy adott tagállam tekintetében jelentkezhetnek.

7.

A közleményben felsorolt intézkedésekkel az Európai Bizottság az egységes piac működését kívánja javítani. Az Európai Bizottság által javasolt intézkedések két fő célt szolgálnak. Az egyik az, hogy az egységes piacon a legnagyobb növekedési potenciállal rendelkező területeken kell gyors előrehaladást elérni, a másik pedig az egységes piac „irányítási ciklusának“ hatékonyabbá tétele. A haladás nyomon követése terén az Európai Bizottság élni kíván az európai szemeszter kínálta előnyökkel. A Régiók Bizottsága megfelelőnek tartja ezeket az irányvonalakat.

8.

A közlemény elsősorban a nemzeti jogba való átültetés fejlesztésére és a tagállamok kötelezettségvállalásának megerősítésére koncentrál.

9.

Az átültetés lassúsága részben abból is eredhet, hogy a tagállamok csak csekély politikai elkötelezettséget tanúsítanak az egyes jogszabályok átültetése iránt. Erre a problémára csak a politikai akarat és kötelezettségvállalás megteremtése jelenthet megoldást. A jogalkotási és adminisztratív kultúra különbségeit már az egységes piaci szabályok kidolgozásakor figyelembe kell venni.

10.

A Régiók Bizottsága egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a túlszabályozás („goldplating”) komoly problémát jelent, amely felesleges új terheket eredményezett a vállalkozások és a polgárok számára.

11.

Az Európai Bizottság által javasolt intézkedések részben utólagosak, és a közlemény nem fordít kellő figyelmet a lassú átültetés okaira.

12.

A közlemény szerint a legnagyobb növekedési potenciállal a szolgáltatási szektor (beleértve a kis- és nagykereskedelmet, az üzleti szolgáltatásokat és az építőipart), a pénzügyi szolgáltatási és a közlekedési ágazat, a digitális gazdaság és az energiaágazat rendelkezik.

13.

Az uniós egységes piaci jogszabályok hatékony átültetése érdekében az Európai Bizottság azt javasolja, hogy a tagállamok határozottabban kötelezzék el magukat az átültetés és ennek során az Európai Bizottsággal való együttműködés iránt.

14.

Az Európai Bizottság figyelmet fordít arra, hogy a kiemelt területekre vonatkozó uniós jogszabályokat átültessék a nemzeti jogba, és ténylegesen végre is hajtsák őket. Az Európai Bizottság éves jelentést készítene az egységes piac integrációjáról az egységes piac gyakorlati működésének figyelemmel kísérése, valamint további, uniós és nemzeti szintű cselekvések meghatározása céljából. Továbbá konkrét lépéseket tenne annak elősegítése érdekében, hogy a kulcsfontosságú területeken időben, helyesen és hatékony módon hajtsák végre az uniós szabályokat.

15.

Az európai bizottsági közlemény fő célja az egységes piac működésének javítása. Helyesnek tartjuk a prioritási területek kijelölését. Az európai egységes piac fejlesztéséhez fontos a leghatékonyabb intézkedések azonosítása.

16.

A jelenlegi gazdasági helyzetben a pénzügyi szolgáltatási ágazat mint az egyik legnagyobb növekedési potenciállal bíró terület valóban fontos, de problematikus szerepet tölt be.

17.

A kulcsterületek kiválasztásakor azokat a területeket kell reflektorfénybe helyezni, amelyek jó lehetőségeket nyújtanak az innovációra és színvonalas munkahelyek teremtésére. A prioritási területek kiválasztása a helyi önkormányzatok szempontjából megfelelő. A digitális belső piac és általában a szolgáltatási ágazat jó működése igen fontos és sürgős figyelmet igénylő terület.

18.

A tagállamoknak még komoly fejlesztést kell végrehajtaniuk ahhoz, hogy a digitális piac működőképes legyen. A helyi önkormányzatok ehhez például a közbeszerzés révén tudnak hozzájárulni. A közbeszerzési eljárások elektronikus lebonyolítása és az elektronikus számlázás teljes körű alkalmazása jelentős mértékben előmozdítaná a digitális piac fejlődését. Az elektronikus kereskedelem közszektorban való alkalmazása előtt nem csak technikai jellegű akadályok és kihívások állnak. A digitális piac és ennek részeként az elektronikus közbeszerzési eljárások sikeres helyi és regionális szintű megvalósításához feltétlenül szükség van a legfelső vezetés támogatására, a struktúrák/szervezet ennek megfelelő módosítására és a személyzet képzésére.

19.

A közbeszerzési eljárások elektronikus lebonyolítása számos nemzeti és helyi szintű intézkedés meghozatalát igényli. Európai szinten ugyanakkor lehetővé kell tenni a digitális környezetre való áttérést, továbbá hatékonyabban kell terjeszteni a helyes gyakorlatokat.

20.

A nemzeti jogszabályok megalkotása a nemzeti hatóságok hatásköre, melyeknek az is feladata, hogy az uniós jogszabályokat helyesen és a nemzeti szempontoknak megfelelően átültessék.

21.

A Régiók Bizottsága üdvözli, hogy a késedelmes fizetésekről szóló irányelv szerepel azoknak a kulcsfontosságú jogalkotási aktusoknak a listájában, amelyek végrehajtását figyelmesen nyomon fogják követni. Az állami szervek általi késedelmes fizetés a kis- és középvállalkozások számára jelentős probléma, amellyel sürgősen foglalkozni kell.

22.

Egyetértünk azzal, hogy a tagállamok által végzett átültetést figyelemmel kell kísérni. A közzéteendő éves jelentés segítségével a tagállamok összevethetik saját teljesítményüket más tagállamokéval. Az Európai Bizottság e jelentés és az elemzések alapján azonosítja a főbb szakpolitikai kihívásokat és teendőket a következő évre mind uniós, mind nemzeti szinten. Az éves jelentés hozzájárul majd az országspecifikus ajánlások meghatározásához, amelyek az európai szemeszter folyamatába illeszkedve az egyes tagállamokban végzett mélyrehatóbb teljesítményelemzéseken alapulnak.

23.

Közleményében az Európai Bizottság hangsúlyozza, hogy az egységes piacra vonatkozó rendelkezések kidolgozásakor uniós szinten biztosítani kell, hogy:

24.

Az alapelvek tiszteletben tartása érdekében az érdekeltekkel konzultálni kell a jogalkotási javaslatok megfogalmazása előtt.

25.

Az Európai Bizottság a szükséges esetekben, vagyis olyankor, amikor nincs szükség további mérlegelésre a javasolt uniós szabályok végrehajtása során, irányelv helyett rendeletre tesz javaslatot.

26.

A jogalkotással kapcsolatban javasolt minőségi célokkal nem nehéz egyetérteni. A jogszabályok egyértelműsége és érthetősége mind uniós szinten, mind pedig a tagállami jogalkotók szempontjából fontos cél.

27.

A Régiók Bizottsága úgy véli, hogy a belső piaci információs rendszer nélkülözhetetlen eszköz, és hogy a regionális és helyi önkormányzatoknak teljes körű hozzáférést kell kapniuk a rendszerhez, de képzést is kell biztosítani a helyi és regionális önkormányzatok munkatársai számára, hogy hatékonyan tudják használni a rendszert.

28.

A szubszidiaritás elvének megfelelően az egységes piacot csak olyan mértékben kellene uniós jogszabályokkal irányítani, amennyire az valóban szükséges. Ennek az elvnek a mellőzése pedig problémákhoz vezethet a végrehajtási szakaszban, ahol a tagállamoknak már nem marad mozgásterük, és így veszélyeztetheti az adott ország gazdasági fejlődését.

29.

A Régiók Bizottsága hangsúlyozza a SOLVIT központok hasznosságát a polgárok és a kisvállalkozások számára, különösen a határ menti régiókban, és arra kéri az Európai Bizottságot, hogy továbbra is támogassa a központok tevékenységét, a tagállamokat pedig arra, hogy megfelelő személyzetet és forrásokat bocsássanak rendelkezésükre.

30.

A Régiók Bizottsága megjegyzi, hogy a kis értékű követelések európai eljárását az illetékes bíróságok nem ismerik eléggé, és még ritkán alkalmazzák; az eljárást alkalmazó polgárok egyik konkrét problémáját az ítéletnek egy másik tagállamban való végrehajtása jelenti.

31.

Az időnként rossz minőségű szabályozás a polgárok és a vállalkozások szemében rombolja az Unió tényleges legitimitását. Például a közbeszerzésekre vonatkozó szabályozás a gyakorlatban korlátozza a tagállamok és a helyi önkormányzatok mozgásterét a tevékenységeik megszervezésében. A szolgáltatások megszervezését az egységes piaci szabályok és az ezek megszegésétől való félelem vezérli, ami működési szempontból nem feltétlenül célszerű.

32.

Az Európai Bizottság a közleményében megjegyzi, hogy az informatikai eszközöket intelligensebben kell felhasználni a vállalkozások és polgárok tájékoztatásában. Hangsúlyozza továbbá, hogy a tagállamoknak is fokozniuk kell arra irányuló erőfeszítéseiket, hogy az egységes piac működéséről felhasználóbarát módon nyújtsanak információt.

33.

Gondoskodni kell arról, hogy az adminisztratív intézkedéseket elektronikus úton lehessen végrehajtani, különösen akkor, ha azokat másik tagállamban hajtják végre. A belső piaci információs rendszer segítségével meg kell könnyíteni a hatóságok közti együttműködést.

34.

A közlemény szerint nemzeti szinten egyetlen könnyen hozzáférhető, első szintű segítségnyújtó szolgálatnak kellene lennie, ahova a vállalkozások és polgárok fordulhatnak, ha problémával szembesülnek.

35.

A tagállamoknak kötelezettséget kellene vállalniuk arra is, hogy biztosítják a gyors és hathatós bírósági jogorvoslat lehetőségét.

36.

A közlemény szerint nemzeti szinten egyetlen fórumnak kellene felelnie az egységes piac felügyeletéért és figyelemmel kíséréséért. Az Európai Bizottság „egységes piaci központok” létrehozását ajánlja a tagállamokban, és létre kívánja hozni e központok európai hálózatát.

37.

A bevált gyakorlatok azonosítása és terjesztése természetesen támogatandó, és az Európai Bizottság normál fejlesztési tevékenységeinek állandó részét kellene képeznie.

38.

Egyetértünk a hatóságok közti együttműködés Európai Bizottság által javasolt fejlesztési irányával. Az egységes piaci központok létrehozása például a tagállami hatóságok és az Európai Bizottság közti információcsere szempontjából indokolt lehet. Az egységes piaci központok feladatainak illeszkedniük kell a tagállamok egyéb adminisztratív struktúrájába.

39.

A jogszabályok kidolgozásakor szem előtt kell tartani a helyi és regionális önkormányzatok fontos szerepét. A „gondolkozz előbb kicsiben” szemlélet különösen hangsúlyozza a helyi szintű tevékenységeknek és a megfelelő gazdasági feltételek megteremtésének a jelentőségét. A kereteket európai szinten teremtik meg, de a gazdasági jólétet eredményező tényezők és a vállalkozó szellem mindig helyi szintről erednek. Az egységes piaci szabályok kialakításakor fontos figyelembe venni ezt a szempontot, mivel csak így egyeztethető össze az európai szintű gazdaság a helyi szempontokkal.

40.

Az egységes piaci jogszabályok igen nagy részét a helyi és regionális önkormányzatok hajtják végre. Azoknak a problémáknak az elkerülése érdekében, amelyek a szabályok gyakorlatba való átültetése során merülnek fel, fontos, hogy az RB és a helyi és regionális önkormányzatok szerepet kapjanak az uniós szintű jogalkotási folyamatban.

41.

Az innovatív megoldások helyi szinten születnek. Az innovációtámogatásban és az újítások kipróbálásában a helyi és regionális önkormányzatok központi szerepet játszhatnak. Az európai egységes piac fejlesztéséhez olyan modellt kellene kialakítani, melyben mind a helyi, mind pedig az európai szintű szereplőknek megvan a maguk természetes szerepe. Az Európai Bizottság például támogathatná azt a megközelítést, hogy az egyes főigazgatások közti együttműködés prioritásául a legnagyobb növekedési potenciállal rendelkező területek fejlesztését tűzik ki, a legjobb gyakorlatokat pedig helyi szinten kipróbálják.

42.

Európai szintű hálózatok nélkül azonban még a legjobb gyakorlatok sem terjednek el. Ilyen hálózatok létrehozására az Európai Bizottságnak vannak a legjobb lehetőségei. A legnagyobb innovációs potenciállal rendelkező szakterületeken és régiókban olyan uniós finanszírozású kísérleti projekteket kellene indítani, melyekben a kutatás hatékonyan szolgálja az innovációt, az oktatást és a tanulást. Az Európai Bizottság támogatásával minden helyi szintű szereplőnek hozzá kellene jutnia az így kifejlesztett modellekhez.

43.

Az Európai Bizottság elkészítette A második egységes piaci intézkedéscsomag című közleményét (COM(2012) 573 final). E szerint az Európai Parlament, a Tanács, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság, a Régiók Bizottsága, valamint számos érdekelt fél együttes részvételének köszönhetően az egységes piac további fejlődését illetően széles körben osztott politikai koncepciót sikerült kialakítani, így lehetővé vált a politikai figyelem összpontosítása. Az RB osztja az Európai Bizottságnak azt a nézetét, hogy a gazdasági válság állította kihívások miatt sürgősen nyomonkövetési intézkedéseket kell hozni.

44.

A közlemény szerint az újfajta növekedés motorjaként meghatározott négy terület a következő:

45.

A hálózatok jelentik a gazdaság megújításának gerincét. Fontos cél egy olyan egységes piac megteremtése, ahol a polgárok és vállalkozások kihasználhatják az egységes közlekedési és energiapiac előnyeit. A digitális ágazat vitathatatlanul a produktivitás és a kreativitás fő mozgatórugója. A szociális vállalkozás fogalma azt jelenti, hogy mozgósítják a polgárokat és a harmadik szektort, illetve hogy gyorsan bővülnek a különféle partnerségi tevékenységek. Az RB olyan konkrét intézkedéseket vár, amelyekkel mihamarabb eleget lehet tenni az e célkitűzésekkel kapcsolatos elvárásoknak.

46.

A fent vázolt szempontok mellett az egységes piac működése számos egyéb szempontot és kérdést felvet, melyeket politikai szinten meg kell vitatni, és amelyek megoldása a gazdasági válság tapasztalatai fényében elengedhetetlen. Sokuk már az Európa 2020 stratégiában és a kiemelt kezdeményezésekben is szerepel, megoldást azonban mind ez idáig nem sikerült rájuk találni. Az ehhez szükséges intézkedésekkel több RB-vélemény is foglalkozott, ezekből a következőket szeretnénk itt kiemelni.

47.

Az RB (CdR 330/2010) „területi paktumok létrehozását […] javasolja, melyek keretében a helyi és regionális önkormányzatok rugalmas régióspecifikus eljárások révén az EU 2020 stratégia és a kiemelt kezdeményezések végrehajtására összpontosíthatják tevékenységeiket és a finanszírozást. Különös hangsúlyt kell helyezni azokra a területekre, amelyeken a kérdéses régióban társadalmi innovációkat mozdítanak elő, és amelyek a lehető legnagyobb társadalmi hatással járnak.” Különösen fontosak az Európai Bizottság közleményében megnevezett kiemelt területekre vonatkozó intézkedések, például a digitális lehetőségek maradéktalan kihasználása a szolgáltatási folyamatok és struktúrák megújításában.

48.

Az RB (CdR 330/2010) „javasolja az Európai Bizottságnak, hogy az egységes piaci intézkedéscsomag keretében valósítsa meg a Lisszaboni Szerződés összes eredményét, amelyek segítséget nyújthatnak az uniós polgárok egységes piac iránti bizalmának a visszaállításában, különös tekintettel az EUSZ 3. cikkére, amely új szociális célokat állapít meg az EU számára – éspedig a társadalmi kirekesztés és a megkülönböztetés elleni küzdelmet, a társadalmi igazságosságot és védelmet, a nők és férfiak közötti egyenlőséget, a nemzedékek közötti szolidaritást, valamint a gyermekek jogának védelmét”. Itt is arról van szó, hogy hogyan hozhatók létre társadalmi innovációk úgy, hogy Európában úttörő projektek keretében néhány régióban végzett innovatív tevékenység és több régió összefogása révén mindenki számára hasznos megoldások születnek.

2.3.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 62/44

—

úgy véli, hogy a tengerekkel kapcsolatos tudás rendkívül fontos különösen a fenntartható növekedéshez, továbbá az óceánok egészségének és termékenységének elérése, illetve a tengeri ökoszisztémáknak és az emberi tevékenységek ezekre gyakorolt hatásának jobb megismerése végett,

—

úgy véli, hogy fontos központi adatokkal rendelkezni a tengerrel kapcsolatos tevékenységekről, hogy jobban megértsük és előre láthassuk a potenciális összefüggéseket,

—

fontosnak tartja, hogy a tagállamok az adatgyűjtésre szolgáló saját költségvetési forrásaikon kívül adatgyűjtési és kutatási célokra rendelkezésre álló uniós forrásokat is igénybe vehessenek,

—

úgy véli, hogy bár történt bizonyos előrelépés – különösen az EMODnet első szakaszának lezárása említendő meg –, számos kihívást kell még leküzdeni ahhoz, hogy teljesüljenek az Európai Bizottság 2010-ben kitűzött céljai,

—

úgy véli, hogy hatékony és eredményes eljárásokat kell kidolgozni a tervezési kérelmek és értékelésük kapcsán a kérelmek hatékony feldolgozása érdekében,

—

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy folytassák – különösen az EMODnet-tel kapcsolatban – a már megkezdett munkát, és miután az adathálózat (2014-ben) működőképessé válik, biztosítsanak számára nagy nyilvánosságot, hogy megkapja a szükséges anyagi eszközöket, és megismerkedjen vele a kiválasztott célközönség (az állami és a magánszektor, valamint a nagyközönség).

Előadó

Arnold HATCH (UK/független), Craigavon (Észak-Írország) önkormányzati képviselője

Referenciaszöveg

Zöld könyv – A tengerekkel kapcsolatos tudás 2020 – a tengerfenék feltérképezésétől az óceán-előrejelzésig

COM(2012) 473 final

1.

úgy véli, hogy a tengerekkel kapcsolatos tudás rendkívül fontos különösen a fenntartható növekedéshez, továbbá az óceánok egészségének és termékenységének elérése, illetve a tengeri ökoszisztémáknak és az emberi tevékenységek ezekre gyakorolt hatásának jobb megismerése végett. Megjegyzi, hogy a jelenleg rendelkezésre álló adatok szétaprózottak; a hatóságok, kutatóközpontok és a magánszféra külön adatbázisokban tartják őket, és az összegyűjtött adatok túllépnek a nemzeti határokon. Úgy véli, hogy fontos központi adatokkal rendelkezni a tengerrel kapcsolatos tevékenységekről, hogy jobban megértsük és előre láthassuk a potenciális összefüggéseket. A mélytengeri feltárások (bányászat, olaj- és gázkitermelés) például különösen kockázatos tevékenységet jelentenek, amelyeket jelenleg a halászati tevékenységektől teljesen elkülönülten kezelnek;

2.

mivel meggyőződése, hogy az adatok szétaprózott jellege gátolja a tengeri tevékenységek gazdaságos és fenntartható fejlődését, úgy véli, hogy az adatokhoz való hozzáférés javítására, a felhasználók költségeinek mérséklésére, az innováció ösztönzésére és a tengereink állapotával kapcsolatos bizonytalanság csökkentésére kellene törekedni. Az adatbázisoknak felhasználóbarátaknak kell lenniük, helyi szintű kapcsolattartóval kell rendelkezniük a felhasználók támogatása érdekében, és kapcsolódniuk kellene egy nyilvános honlaphoz, amelynek kialakítását úgy kellene megoldani, hogy az ösztönözze a nyilvánosságot a kiterjedt online felmérésekben való részvételre;

3.

emlékeztet arra, hogy a tengerekkel kapcsolatos tudásról már kifejtette nézeteit 2011. januári véleményében (1), amely mind a tengerekkel kapcsolatos tudásról szóló közleménnyel (2), mind az integrált tengerpolitikára vonatkozó rendeletjavaslattal (3) foglalkozott. A zöld könyv erre a korábbi közleményre támaszkodik, és a 2011-es vélemény számos fontos megállapítása továbbra is érvényes;

4.

emlékeztet rá, hogy a tengerekkel kapcsolatos tudásról szóló 2010. évi közlemény már maga is az integrált tengerpolitikára vonatkozó 2009. november 16-i tanácsi következtetések (4) folytatása volt, amelyek a tengeri adatok gyűjtésével és kompilációjával kapcsolatos összehangoltabb megközelítést szorgalmaztak. Az európai bizottsági dokumentum többek között a következő kihívásokat jelöli meg: az EU e térségre vonatkozó legfontosabb kezdeményezéseinek – különösen az EMODnet-nek és az európai Föld-megfigyelési programnak (GMES) – a fenntarthatósága 2014 után; a pénzügyi válság, a tagállamok költségvetéseinek ezen a területen történő ésszerű felhasználása és a halászati adatokhoz történő hozzáférés;

5.

úgy véli, hogy bár történt bizonyos előrelépés – különösen az EMODnet első szakaszának lezárása említendő meg –, számos kihívást kell még leküzdeni ahhoz, hogy teljesüljenek az Európai Bizottság 2010-ben kitűzött céljai;

6.

ezért üdvözli az Európai Bizottság zöld könyvét;

7.

rámutat, hogy a tengerekkel és azok ökoszisztémáival kapcsolatos tudás elengedhetetlen a „kék gazdaságban” – az Európa 2020 stratégia tengeri dimenziójában – rejlő lehetőségek teljes kihasználásához;

8.

hangsúlyozza, hogy a kék gazdaságnak fenntarthatónak kell lennie, és munkahelyeket kell létrehoznia a tengergazdasági, a tengergazdálkodási és a halászati ágazatban azáltal, hogy javítja az ipar, a hatóságok és a kutatóközösség versenyképességét és hatékonyságát. Az Európai Bizottság becslései szerint évi 300 millió euró haszonnal járhatna, ha integrált hálózatot alakítanának ki a tengeri megfigyelések jelenlegi szétaprózott rendszere helyett;

9.

ismételten támogatásáról biztosítja az európai tengeri megfigyelési és adathálózat (EMODnet) elképzelését, amely elősegítené egy a tengeri tudásra vonatkozó, egész Európára kiterjedő, integráltabb hálózat létrehozását;

10.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy folytassák – különösen az EMODnet-tel kapcsolatban – a már megkezdett munkát, és miután az adathálózat (2014-ben) működőképessé válik, biztosítsanak számára nagy nyilvánosságot, hogy megkapja a szükséges anyagi eszközöket, és megismerkedjen vele a kiválasztott célközönség (az állami és a magánszektor, valamint a nagyközönség). Az RB ezért támogatja egy megszakítás nélküli, integrált folyamat 2014 utáni bevezetését;

11.

felhívja a figyelmet annak fontosságára, hogy pontosabb információkkal és adatokkal rendelkezzünk a tengerek biológiai sokféleségéről, a különböző tengeri ökoszisztémák működéséről és az emberi tevékenység által rájuk gyakorolt hatásokról. Ezenkívül úgy véli, hogy hatékony és eredményes eljárásokat kell kidolgozni a tervezési kérelmek és értékelésük kapcsán a kérelmek hatékony feldolgozása érdekében;

12.

rámutat, hogy a halállományok állapotának ismerete nélkül bajosan lehet a közös halászati politika ambiciózus, reális reformját megtervezni, és ismételten azt kéri, hogy megfelelő anyagi forrásokat különítsenek el az Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA) számára, amelyről jelenleg folynak a tárgyalások;

13.

fontosnak tartja, hogy a tagállamok az adatgyűjtésre szolgáló saját költségvetési forrásaikon kívül adatgyűjtési és kutatási célokra rendelkezésre álló uniós forrásokat is igénybe vehessenek, különösen az ETHA és a Horizont 2020 keretében;

14.

kéri, hogy a tengeri környezet megfigyelése strukturáltabb megközelítéssel történjen, hogy a CLIMATE-ADAPT platformnak pontosabb mutatókkal lehessen szolgálni a helyi változásokról az olyan klimatikus paraméterekkel kapcsolatban, mint a tengerszint emelkedése és az óceánok savasodása, és ezáltal segíteni lehessen az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás folyamatát;

15.

emlékeztet rá, hogy a szubszidiaritás alapján az adatgyűjtés elsősorban a tagállamok felelősségi körébe tartozik. Mivel a tagállamok és a különféle felhasználói közösségek között összhangot kell teremteni, célszerű lenne, ha az EU hozzáadott értéket biztosítana az adatösszesítés szakaszában. A nemzeti adatokból nem derül ki mindaz, amit tudnunk kell a tengerekről, amelyek a váltakozó irányú szelek, szezonális áramlatok és vándorló fajok által összekötött globális rendszert alkotnak. Ráadásul ezek a változók túllépnek a nemzeti határokon, úgyhogy az összegyűjtött adatokat a kívánt eredmények elérése érdekében össze kell hangolni, és össze kell kapcsolni egymással;

16.

ezért európai szintű elemzést tart szükségesnek, és úgy véli, hogy a szubszidiaritás elve alapján teljesen jogos az uniós fellépés;

17.

felhívja azonban a figyelmet arra, hogy amikor e konzultációt követően újabb intézkedéseket dolgoznak ki, tartsák tiszteletben a szubszidiaritás és az arányosság elvét, és vegyék tekintetbe a helyi és regionális önkormányzatok számára esetleg jelentkező adminisztratív vagy pénzügyi terheket.

2.3.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 62/47

—

felhívja a figyelmet arra, hogy a tágan értelmezett tengergazdaság nem korlátozódik a tengerekhez és óceánokhoz közvetlenül kapcsolódó régiókra és szereplőkre, hanem meghatározó módon érint a tengerparttól és kikötőktől távol fekvő régiókat is – többek között a hajófelszerelések gyártása, a szállítási és logisztikai terület, valamint a kutatás-fejlesztés révén,

—

amellett foglal állást, hogy a kék gazdasági fejlődés során használják ki és vegyék figyelembe a megvalósítása céljából Európa tengermedencéinek regionális sajátosságait,

—

szükségesnek tartja, hogy az akvakultúrát uniós pénzügyi eszközökkel támogassák, ugyanakkor elutasítja a vízi organizmusok genetikai módosításával kapcsolatos javaslatokat, melyek célja a betegségekkel és környezetszennyezéssel szemben ellenállóbb új fajok kitenyésztése,

—

felhívja a figyelmet a világháborúk és a hidegháború időszakából megmaradt katonai eszközökre, valamint a korábban a tengerekbe ürített radioaktív hulladékokra, és létfontosságúnak tartja, hogy európai uniós szinten intézkedéseket dolgozzanak ki és eszközöket különítsenek el a szóban forgó veszélyes maradványok biztonságos elhelyezésére,

—

kéri, hogy a Régiók Bizottságát mint a helyi és regionális önkormányzatok képviselőjét rendszeresen vonják be a „kék növekedés” koncepciójával kapcsolatos további munkákba, beleértve azokat is, amelyek a tengermedencékre irányuló stratégiák kifejlesztésére és kialakítására vonatkoznak, amelyeket fontos eszköznek tart a „kék növekedés” lényeges elemeinek a végrehajtásához.

Előadó

Előadó: Adam BANASZAK (PL/EA), Kujávia-Pomeránia vajdaság közgyűlésének tagja

Referenciaszöveg

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Kék növekedés: A fenntartható tengergazdálkodási és tengergazdasági növekedés lehetőségei

COM(2012) 494 final

1.

kiemeli, hogy a kék növekedés koncepciója azon a feltevésen alapul, hogy a tengerek, tengerpartok és óceánok korunk számos kihívásának kezelésében kulcsszerepet tölthetnek be. Fontos ugyanakkor, hogy a koncepció a fenntartható fejlődés és az „intelligens szakosodás” elveire épüljön;

2.

felhívja a figyelmet arra, hogy a tágan értelmezett tengergazdaság nem korlátozódik a tengerekhez és óceánokhoz közvetlenül kapcsolódó régiókra és szereplőkre, hanem meghatározó módon érint a tengerparttól és kikötőktől távol fekvő régiókat is – többek között a hajófelszerelések gyártása, a szállítási és logisztikai terület, valamint a kutatás-fejlesztés révén;

3.

hangsúlyozza, mennyire fontos, hogy növekedjen az EU versenyképességét nemzetközi viszonylatban is javítani képes kék gazdaság;

4.

úgy véli, hogy a kék növekedésnek a biológiai sokféleség, valamint a tengeri környezet és ennek ökoszisztémái védelméből kell kiindulnia, mert így megerősödnek az egészséges és ellenállóképes tengeri és parti ökoszisztémák természetes funkciói;

5.

üdvözli az EU jelenlegi, illetve a 2014–2020 közötti időszakra tervezett kezdeményezéseit, amelyek célja a kék gazdaság növekedésére irányuló tagállami vagy helyi és regionális önkormányzati intézkedések támogatása;

6.

támogatja azokat az erőfeszítéseket, amelyek Európai Unió-szerte a tengeri területrendezés egyezményes keretének a kialakítására irányulnak. Ez a keret fontos eszköze lesz a kék gazdaság különböző ágazatai közötti érdekegyeztetésnek, és hozzájárul az értékes tengeri erőforrások hatékony és fenntartható felhasználásához;

7.

úgy véli, hogy Európában nincs egységes tengerpolitika. Megjegyzi egyben, hogy a közlemény figyelmen kívül hagy néhány tengergazdasági ágazatot, például a tengeri szállítást és a hajógyártást;

8.

egyetért azzal, hogy a tágan értelmezett megújuló tengeri energiaforrásokra épülő ipar erős gazdasági ágazat, és olyan elektromos energiához biztosít hozzáférést, amely csak elhanyagolható mértékben terheli a természeti környezetet, ugyanakkor fellendíti az érintett régiók fejlődését;

9.

kiemeli, hogy e gazdasági ágazat előmozdításában fontos szerepet játszanak az uniós eszközök, amelyekből az ilyen jellegű beruházásokat, a kutatási-fejlesztési tevékenységeket és az emberi erőforrás képzését finanszírozzák;

10.

fontosnak tartja, hogy kiemelt figyelmet kapjon, hogy a megújuló energia előállításával összefüggésben létrejött struktúrák milyen hatással vannak a természetes környezetre;

11.

felhívja a figyelmet arra, hogy a megújuló tengeri energiával foglalkozó iparág fejlesztése kedvező hatást gyakorolhat a kisebb tengeri kikötők fejlődésére, amelyek logisztikai szempontból képesek lesznek megfelelni a szóban forgó tengergazdasági ágazat igényeinek;

12.

úgy véli, hogy a tengerészeti és kikötői hatóságok képviselőit és a helyi és regionális önkormányzatokat fel kell kérni arra, hogy további megbeszéléseket folytassanak a megújuló tengeri energia jövőjéről;

13.

megjegyzi, hogy a közszférának különleges szerepet kell majd betöltenie az erre a területre irányuló jövőbeli kezdeményezések támogatásában;

14.

úgy véli, hogy a természeti környezet, az ökológiai egyensúly és a biológiai sokféleség tiszteletben tartásán alapuló akvakultúra-fejlesztés és termelésnövelés kedvező hatást gyakorol a halak és más vízi organizmusok fogyasztásának növekedésére. Ez segíti a társadalom egészségi állapotának javítását, megerősíti az akvakultúrával foglalkozó gazdasági szereplők helyzetét, csökkenti a halfehérje-helyettesítők arányát, illetve fellendíti a foglalkoztatást a kék gazdaság szóban forgó ágazatában;

15.

szükségesnek tartja, hogy az akvakultúrát uniós pénzügyi eszközökkel támogassák, ami növeli a halászati ágazat és a halászati tevékenységek jelentőségét a part menti régiók számára;

16.

elutasítja a vízi organizmusok genetikai módosításával kapcsolatos javaslatokat. Ezek célja a betegségekkel és környezetszennyezéssel szemben ellenállóbb új fajok kitenyésztése;

17.

támogatja a halászhajók hajtóműcseréjét, illetve olyan új, energiahatékony halászhajók piaci bevezetését, amelyek lehetővé teszik a szelektív halászatot, valamint a hajók biztonságának és kényelmének javítását;

18.

emlékeztet „A közös halászati politika reformja” című véleményben megfogalmazott álláspontjára, mely szerint szükség van egy akvakultúrával foglalkozó tanácsadó testület létrehozására, amely egybegyűjti a feldolgozóipar képviselőit;

19.

kiemeli a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) mint olyan tudományos testület szerepét, amely támogatja az Európai Bizottság munkáját a fenntartható halászati gazdálkodás terén;

20.

úgy véli, hogy üdüléséhez egyre több uniós polgár részesíti előnyben az európai uniós országok tengerpartjait. Az ilyen üdülések növekvő népszerűségének hátterében áll az is, hogy az érintett gazdasági ágazatban egyre színvonalasabbak a szolgáltatások;

21.

támogatja a tengeri kikötői, rakodóparti és tág értelemben vett szállítási infrastruktúra stratégiai megközelítését, és igen fontosnak tartja e beruházási tevékenységek pénzügyi támogatását a Kohéziós Alap, az Európai Regionális Fejlesztési Alap és az Európai Tengerügyi és Halászati Alap eszközeiből;

22.

úgy véli, hogy a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó új pénzügyi tervben támogatást és ösztönzést érdemelnek a tengerpartok védelmét és a környezetet tiszteletben tartó idegenforgalmi tevékenységeket összekapcsoló kezdeményezések;

23.

kiemeli a védett tengeri területek szerepét a tengeri ökoszisztémák megőrzésében és védelmében, valamint a búvárkodáson alapuló, fenntartható idegenforgalmi tevékenységek fejlesztésében, a tengeri környezet megismerésének és a közvélemény azzal kapcsolatos figyelemfelkeltésének stratégiai eszközeként;

24.

üdvözli a regionális és helyi önkormányzatok eddigi szerepvállalását a környezetvédelem támogatásában, ösztönzésében és népszerűsítésében, a turizmus fellendítését célzó kezdeményezésekben és az érintett gazdasági ágazat személyzeti állományának magas szintű képzésében;

25.

elismeri a tengerészeti főiskolák és tudományos-oktatási intézmények különös jelentőségét, amelyek nemcsak felsőfokú végzettséggel, hanem a tengergazdasághoz kapcsolódó magas szintű szakképesítéssel rendelkező munkavállalókat is képeznek. Támogatni kell a tengerészeti szakmákra irányuló oktatási együttműködés platformjait is;

26.

egyetért azzal, hogy a nyersanyagszükséglet emelkedésével párhuzamosan növekedhet az érdeklődés a tengerek és óceánok medrében található erőforrások kiaknázása iránt, valamint hogy ez súlyos terhet jelenthet az – esetenként még nagymértékben ismeretlen – tengeri ökoszisztémák egyensúlyára, súlyos romlást idézve elő a területen, illetve a természeti és emberi környezetben (süllyedés, erózió, tengervíz beáramlása stb.) ott, ahol a kiaknázott meder a part közelében van. Ezért az RB fenntartható fejlődésről szóló véleményében kifejtetteknek megfelelően e gazdasági nyomás csökkentése érdekében előnyben kell részesíteni a szóban forgó nyersanyagoknak a használatot követő újrafelhasználását és újrahasznosítását;

27.

úgy véli, hogy a kutatási-fejlesztési munkákat támogató eszközök, a tudományos intézetek és kutatások finanszírozása, a tudományos programok és az ösztöndíjak a szóban forgó gazdasági ágazat fejlődésének motorjai lehetnek;

28.

kiemeli a hajógyártásra, a hajófelszerelés-gyártásra és a tengerben található nyersanyagok magas környezetvédelmi normák mellett történő kiaknázását szolgáló berendezések (köztük kitermelőgépek) előállítására irányuló szakágazat támogatásának jelentőségét;

29.

felhívja a figyelmet egy olyan kérdésre, amely igen fontos lehet a kék gazdasági fejlődés minden említett ágának szempontjából: a világháborúk és a hidegháború időszakából megmaradt katonai eszközökről, valamint a korábban a tengerekbe ürített radioaktív hulladékokról van szó. E tekintetben európai uniós szinten intézkedéseket kell kidolgozni, és eszközöket kell elkülöníteni a szóban forgó veszélyes maradványok biztonságos elhelyezésére;

30.

egyetért azzal, hogy a tengeri erőforrásokon alapuló biotechnológia egészére egyelőre alacsony fejlettség jellemző. A közleményben ismertetett bevált gyakorlati megoldásokból kiindulva (tengeri organizmusokból készített gyógyszerek) elmondhatjuk, hogy az ezen a területen végzett kutatások igen jó kilátásokkal kecsegtetnek;

31.

úgy véli, hogy a tudományos kutatások nyomon követése elősegítheti új, innovatív technológiák kifejlesztését, amelyek – ipari méretekben alkalmazva – jelentősen fellendíthetik a gazdaságot;

32.

kiemeli, hogy a kék gazdaság fejlesztése során gondoskodni kell a természeti környezet és a fenntartható fejlődés elveinek tiszteletben tartásáról. Igen fontos azonban az is, hogy a természetvédelmi szempontokat figyelembe vegyék e fejlődésben;

33.

úgy véli, hogy a kék növekedéssel összefüggésben alapvetően fontos a nélkülözhetetlen infrastruktúrák – különösen a tengeri kikötők, rakodópartok és közlekedési hálók – kiépítése. Ezért az ilyen tervekhez mindenfajta támogatást – különösen a kutatási-fejlesztési programokról van szó – kiemelten és stratégiai jelleggel kell kezelni;

34.

amellett foglal állást, hogy a kék gazdasági fejlődés során használják ki és vegyék figyelembe a megvalósítása céljából Európa tengermedencéinek regionális sajátosságait;

35.

kéri, hogy a Régiók Bizottságát mint a helyi és regionális önkormányzatok képviselőjét rendszeresen vonják be a „kék növekedés” koncepciójával kapcsolatos további munkákba, beleértve azokat is, amelyek a tengermedencékre irányuló stratégiák kifejlesztésére és kialakítására vonatkoznak, amelyeket fontos eszköznek tart a „kék növekedés” lényeges elemeinek a végrehajtásához.

2.3.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 62/51

—

megjegyzi, hogy a megújuló energiaforrásoknak számos országban megfigyelhető koordinálatlan és a vártnál gyorsabb fejlődése nem kevés politikai, szabályozási, valamint technikai problémát okoz az energiarendszerek működésében. Komoly vitát kellene folytatni uniós szinten a megújuló energiaforrások összehangolt támogatásának megfelelő mechanizmusairól és eszközeiről;

—

rámutat arra, hogy a megújuló energiaforrások fejlesztéséhez közös uniós stratégiára épülő, egyszerű és hatékony támogatási rendszer kidolgozása és bevezetése szükséges. Közös stratégiára van szükség mind piaci alapú, mind szabályozási mechanizmusok kialakításához, hogy hatékony és szociálisan is kivitelezhető átmenetet lehessen biztosítani a megnövelt megújulóenergia-termelésre;

—

véleménye szerint a jövőbeni támogatási mechanizmusok egyrészt a megújuló energia termelését és elosztását támogató, ellenőrzött eljárásokra, másrészt pedig a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos új technológiák szélesebb körű alkalmazására épülhetnek;

—

meggyőződése, hogy a jelenlegi helyzet stabilizálása érdekében, és azért, hogy a befektetőket hosszú távon is ösztönözze, feltétlenül szükséges a tagállamok döntési változékonyságának visszaszorítása. Ennek elősegítéséhez az egyik eszköz a megújuló energiaforrásokat támogató páneurópai rendszer lehetne;

—

elképzelhetőnek tartja, hogy ha a régiókban a különböző megújuló energiaforrások a termelési és továbbítási kapacitások intelligens hálózati technológiával folytatott új gazdálkodási módszerekkel ötvöződnek, az lehetővé teszi a villamosenergia-kereslet és termelés helyi kiegyenlítődését, jelentősen növeli a régiók energiabiztonságát és korlátozza a régiók nagyobb távolságból való energiaimporttól való függését.

Előadó

Witold STĘPIEŃ (PL/EPP), a Łódźi Vajdaság elnöke

Referenciaszöveg

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: „Megújuló energia: az európai energiapiac egyik meghatározó tényezője”

COM(2012) 271 final

1.

egyetért az Európai Bizottság véleményével, amely szerint a megújuló energiaforrások kulcsfontosságúak az energiaellátás diverzifikálása, az európai versenyképesség növelése és a munkahelyteremtés, valamint az Európai Unió éghajlatváltozással kapcsolatban vállalt kötelezettségeinek betartása szempontjából; továbbá úgy ítéli meg, hogy a megújuló energiaforrásokra vonatkozóan a 2020 utáni időszakra szóló, kiemelt célok feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy a megújuló energiaforrások az európai energiapiac részévé váljanak;

2.

véleménye szerint a megújuló energiaforrások fejlesztési problémáinak egyik fő oka, hogy az európai uniós energiapolitikából hiányzik a hosszú távú jövőkép és a szubszidiaritás elve szerinti koordináció az egyes országok, régiók és érintett felek között, és utal az energiahatékonysági intézkedések kulcsszerepére a célok elérésében. Egyetért továbbá az Európai Bizottsággal abban, hogy a tagállamoknak alkalmazniuk kellene a meglévő eszközöket a kölcsönös együttműködés, illetve a megújuló energiaforrások kereskedelmének előmozdítása érdekében, és kiemeli azt a különleges szerepet, amelyet a határ menti régiók mint az együttműködés laboratóriumai játszhatnak e téren;

3.

rámutat arra, hogy a megújuló energiaforrások fejlesztéséhez közös uniós stratégiára épülő, egyszerű és hatékony támogatási rendszer kidolgozása és bevezetése szükséges. Ehhez – a szubszidiaritás és arányosság elvének értelmében – európai szinten csak keretfeltételeket ésszerű meghatározni, különösen, ha határokon átnyúló hatások jelentkeznek. A jövőbeni támogatási mechanizmusok egyrészt a megújuló energia termelését és elosztását támogató, ellenőrzött eljárásokra, másrészt pedig a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos új technológiák szélesebb körű alkalmazására épülhetnek. Kiemeli azt a kulcsfontosságú szerepet, amelyet a helyi és regionális önkormányzatoknak kell játszaniuk a megújuló energián alapuló megoldások kialakításában és előmozdításában, a különböző régiók tapasztalataira és igényeire alapozva. Ezért arra kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy vonják be a helyi és regionális szintek képviselőit az uniós szintű politikai eszközök kialakításába és végrehajtásába;

4.

egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a megújuló energia piaci részesedésének intenzív növekedése érdekében a támogatási rendszereket fejleszteni kell. Az Európai Bizottság elemzése értelmében a magas tőke- és adminisztratív költségek gyakran megemelik a megújuló energiákkal foglalkozó projektek költségeit és veszélyeztetik versenyképességüket, különösen a korai szakaszokban. A közlemény utal arra, hogy biztosítani kell a tagállami támogatási rendszerek koherenciáját, miáltal az energiapiaci zavarok felszámolhatók. A termelőket fokozatosan ki kell tenni a piaci árak kockázatának, ez ugyanis növeli a megújuló energiákkal kapcsolatos technológiák versenyképességét. Különösen egy jól működő kibocsátási piac kulcsfontosságú a kiforrott technológiák támogatási igényeinek hosszú távú csökkentéséhez. Ugyanakkor az új, kevésbé kiforrott technológiákhoz támogatás szükséges. Az RB ezért üdvözli az Európai Bizottság azon szándékát, hogy az e kérdésben szerzett bevált gyakorlatok és tapasztalatok alapján útmutatásokat dolgozzon ki;

5.

hangsúlyozza, hogy az infrastruktúra fejlesztése halaszthatatlan és nélkülözhetetlen lépés egy egységes piac eredményes működéséhez és a megújuló forrásokból előállított energiának a villamosenergia-rendszerekbe való integrálásához. Az energetikai infrastruktúra az alábbiakkal javítható:

6.

megjegyzi, hogy a kutatás és a fejlesztés (K+F) finanszírozása továbbra is létfontosságú lesz a technológiai innováció és fejlődés támogatása szempontjából. Egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a kutatásban fontos szerepet játszanak különösen az óceántechnológia, az energiatárolás, valamint a megújulóenergia-technológiákhoz szükséges korszerű anyagok és gyártási folyamatok, illetve a mindeddig kiaknázatlan biomassza-típusokat célzó technológiák kifejlesztése. A kulcsfontosságú energiatechnológiák fejlesztésének ösztönzéséhez az EU a stratégiai energiatechnológiai tervvel (SET-Terv) és a „Horizont 2020” kutatási keretprogrammal járul hozzá. Kiemeli azt a fontos szerepet, amelyet a helyi és regionális önkormányzatoknak kell játszaniuk a kutatási infrastruktúrákkal való együttműködésben és azok támogatásában, illetve állami befektetőként. Ezzel kapcsolatban arra is emlékeztet, hogy az európai uniós kutatásfinanszírozás alapvető jelentőségének kellően tükröződnie kell az EU többéves pénzügyi keretéről jelenleg folyó vitában;

7.

tudomásul veszi az Európai Bizottság elemzését a különböző energiapiacok (fűtés és hűtés, közlekedés, villamos energia stb.) nyitottságának és integrációjának különböző szintjéről; egyetért azzal, hogy a piacok integrációja segítheti az új szereplők, így a megújuló energiaforrások belépését, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a piacnyitás önmagában nem jelent garanciát a hatékonyság növelésére és az árak csökkenésére, és hogy a sikeres nyitáshoz megfelelő európai szintű szabályozás és felügyelet, átláthatóság és a fogyasztók tájékoztatása szükséges; ezért érdeklődéssel várja a belső energiapiacról szóló európai bizottsági javaslatok jövőbeli megvitatását;

8.

felhívja a figyelmet arra, hogy 2012 közepén a megújuló energia részesedése az EU energiafogyasztásában 12,4 % volt, ami 2008-hoz képest 1,9 %-os növekedést jelent; ez azt jelenti, hogy az EU jelenleg jó úton halad ahhoz, hogy elérje a megújuló energiaforrások 20 %-os részarányának 2020-ra kitűzött célját, de azt is jelenti, hogy az EU-nak még ambiciózusabbnak kellene lennie, és még magasabb célt kellene kitűznie, vagy minden egyes tagállam számára elő kellene írnia a legalább 20 %-os célkitűzés elérését; ezen túlmenően, további erőfeszítésekre van szükség 2020 után is, és az EU-nak ki kellene tűznie maga elé azt az ambiciózus célt, hogy 2050-ig, hacsak lehetséges, mielőbb elérje a megújuló energiaforrások 100 %-os arányát;

9.

megfelelő struktúrát és reális célkitűzéseket szorgalmaz a megújuló energiaforrások közvetett támogatási formájának szánt uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerhez (EU ETS);

10.

egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy fokozni kell a megújuló energiaforrások versenyképességét az energiapiacokon. A támogatási rendszereket úgy kellene kialakítani, hogy ösztönözzék a beruházókat megújuló energiaforrások kifejlesztésére, és biztosítsák azok hatékony felhasználását a versenyorientált energiapiacon. A támogatási rendszereknek ahhoz is hozzá kellene járulniuk, hogy a megújuló energiaforrások fokozatosan felváltsák a többi energiaforrást (különösen a környezetkárosítókat);

11.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a megújuló energiaforrásokat támogató egyes rendszerek nem kívánt következményekhez vezethetnek, vagy egyes megújulóenergia-termelők visszaélhetnek velük, aminek következtében a megújuló energiaforrások magas költségeket eredményeznek a fogyasztók számára. Az ilyen visszaélések megakadályozására olyan összehangolt, uniós szintű megújulóenergia-stratégiára van szükség, amely az európai és nemzeti versenypolitika meglévő eszközeit alkalmazza;

12.

felhívja a figyelmet arra, hogy a zöldbizonyítvány-rendszer – átvételiár-rendszerhez hasonlóan – csökkenti a piaci kockázatokat. Ráadásul a tanúsítványrendszer esetleg nem minden szempontból működik helyesen egyes országokban. A megújuló energiaforrásokból származó energia arányának növekedése azt eredményezi, hogy a tanúsítványok száma kezdi meghaladni a vásárlási kötelezettség mértékét, ami a tanúsítványok árának zuhanásához vezet. Ezért felül kell vizsgálni a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos célszámokat és megfelelően ki kell igazítani a kibocsátott tanúsítványok számát;

13.

alapjában üdvözli az eredetigazolási rendszert, – amely egyfajta európai zöld bizonyítványként – lehetővé teszi a zöld bizonyítványokkal való kereskedést az Európai Unió összes olyan országában, amely e rendszert alkalmazza. Ugyanakkor nyomon követésre van szükség annak ellenőrzésére, hogy önmagában ez az intézkedés elegendő lesz-e a meglévő rendszer hibáinak orvoslására;

14.

megjegyzi, hogy a megújuló energiaforrásoknak számos országban megfigyelhető koordinálatlan és a vártnál gyorsabb fejlődése nem kevés politikai, szabályozási, valamint technikai problémát okoz az energiarendszerek működésében. Komoly vitát kellene folytatni uniós szinten a megújuló energiaforrások összehangolt támogatásának megfelelő mechanizmusairól és eszközeiről. Közös stratégiára van szükség mind piaci alapú, mind szabályozási mechanizmusok kialakításához, hogy hatékony és szociálisan is kivitelezhető átmenetet lehessen biztosítani a megnövelt megújulóenergia-termelésre;

15.

rámutat, hogy tovább kell pontosítani a különböző országok és régiók közötti áramlás összehangolását. A megújuló energiaforrások összes előállított energián belüli hányadának számottevő növekedése fokozott koordinációt igényel a hálózatfejlesztés és -üzemeltetés terén, valamint az összekapcsolt energiahálózatok hathatós jogi szabályozását mind az egyes országok és régiók között, mind pedig a szigetek és a kontinens, illetve az egyes szigetek között;

16.

felhívja arra a figyelmet, hogy a megújuló forrásokból való energiatermelést az energiával kapcsolatos helyi elgondolásokhoz igazodva lehet előmozdítani. Az energiával kapcsolatos elgondolásoknak olyan intézkedéseket kell tartalmazniuk, melyek az energiamegtakarítást, a megújuló energiák arányának növelését, valamint a forrásmegtakarítást célozzák a fenntarthatóság széles körű tiszteletben tartása mellett;

17.

felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy a megújuló energiaforrások olyan energiahálózatba integrálódnak, amely nem az effajta energiaforrásokra épült. A megújuló energiák széles körű alkalmazása befektetéseket és időt igényel azon hálózatok továbbfejlesztéséhez, amelyek állapota jelenleg korlátozza a megújuló energiaforrások bővülését. Ez a probléma leküzdhető intelligens hálózatok, valamint az Unió egyes tagállamai, a kontinentális és a szigeti régiók, illetve az egyes szigetek közötti nagyobb fokú villamosenergia-összeköttetés kiépítésével. Számos megújuló energiaforrás – például a szárazföldi szélenergia vagy a fotovoltaikus panelek – által kifejtett munka nagyon instabil, emiatt a hagyományos erőművekben némi tartalékenergiát kell fenntartani, megfelelő energiatárolási lehetőségeket kell kialakítani, és elő kell segíteni a rugalmasságot a kereslet irányítása révén;

18.

megjegyzi, hogy az energiatárolók intenzív alkalmazása jelentősen javítaná a megújuló energiaforrásokkal üzemelő villamosenergia-rendszer munkafeltételeit, ugyanakkor a villamos energia közvetlen tárolása műszakilag nem lehetséges, a villamos energiát vegyi energiává átalakító közvetett tárolási rendszerek – például az elektromos akkumulátorok –, vagy a kinetikusak – mint a tároló-vízerőművek – jelenleg igen drágák, széles körű megvalósításuk csak korlátozottan lehetséges. A jelenlegi méretek és jelentősen alacsonyabb gyártási árak mellett például 2–3-szor több energia tárolására képesek az új energiatárolók, az új gyártási technológiák a megújuló energiaforrások szélesebb körű használatának nélkülözhetetlen feltételei a villamosenergia-rendszerekben. Az áramfelesleget gázzá alakító technológiák (power to gas) sok szempontból előnyösek, ezért tovább kell fejleszteni őket. A mesterségesen előállított gázhoz fel lehet használni a meglévő hálózati és tárolási infrastruktúrát. A Régiók Bizottsága szerint fokozni kell az új energiatárolási technológiák kutatását, hogy megkönnyítsük a megújuló energiák széles körű alkalmazását az áramtermelésben;

19.

kiemeli, hogy az európai kontinensen a megújuló energiakészlet hatékony felhasználásához szükséges infrastruktúra hiánya, legyen szó a nagyméretű szélfarmok építéséről az Északi-tengeren, vagy naperőművek telepítéséről a Földközi-tenger térségében és Észak-Afrikában, jelentős beruházásokat tesz szükségessé az ún. villamosenergia-szupersztrádákba. Az európai villamosenergia-szupersztrádák kiszélesítése során komoly környezetvédelmi kívánalmaknak kellene megfelelni és kötelező módon be kellene vonni az érdekelt régiókat is. Emellett a természetbe kevéssé beavatkozó műszaki megoldásokat kellene választani, figyelembe véve a földalatti vezetékek lehetőségét is. Ugyanakkor szem előtt kell tartani azt is, hogy a jelenlegi európai villamosenergia-rendszer, amelyet a Villamosenergia-piaci Átvitelirendszer-üzemeltetők Európai Hálózata (ENTSO-E) kezel, és amely Portugáliától Lengyelország keleti határáig, illetve Dániától a balkáni országokig terjed, korszerűsítésre szorul, hogy megfelelhessen a nagyobb európai energetikai integrációból fakadó új igényeknek; ezért támogatja az új egyenáram-átviteli vezetékek kiépítését, mely fokozhatja az európai hálózat működési megbízhatóságát, és csökkentheti az átvitel során fellépő energiaveszteséget;

20.

rámutat, hogy a megújuló energiaforrások arányának növelését minden szempontból fenntartható módon kell megvalósítani. A fenntarthatóság biztosítását célzó rendszerek fejlesztésekor, illetve újak létrehozásakor gondoskodni kell arról, hogy ezek a rendszerek ne állítsanak újabb akadályokat az energia- és tüzelőanyag-piacok fejlődése elé. A meglévő eljárásokat és rendszereket maradéktalanul ki kell aknázni. A megújuló energiaforrások arányának növelésekor kulcsfontosságú a bioenergia szénsemlegességének biztosítása;

21.

ajánlatosnak tartja, hogy az Európai Bizottság elemzést végezzen, amelynek alapján megtervezhetők a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos új támogató rendszerek, amelyeket az egész Európai Unióban összehangolnának, figyelembe véve a tagállamok és a régiók tapasztalatait és bevált gyakorlatait. Egy ilyen megközelítésnek köszönhetően azonosítani lehetne az általános európai célkitűzéseket és az elérésükhöz szükséges intézkedéseket. Az új rendszernek jogi, közgazdasági, technikai és társadalmi szempontokat is figyelembe kell vennie;

22.

rámutat arra, hogy megújuló energiaforrásokat támogató európai rendszernek rendelkeznie kell az alábbi jellemzőkkel:

23.

megjegyzi, hogy egyes tagállamok korlátozásokat vezetnek be a megújuló energiaforrások támogatására, ezzel próbálva visszafogni a villamos energia árának rohamos emelkedését, amit bizonyos esetekben és bizonyos mértékig a megújuló energiaforrások érvényben lévő támogatási rendszereinek hibás működésével kapcsolnak össze. Az ilyen rövid távú politikai reakciók illusztrálják, hogy az instabil jogi szabályozások és a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos összehangolt uniós politika hiánya és az ezekből származó jelentős szabályozási kockázat miként lehet igen negatív hatással a környezetre és az energiapiacra;

24.

meggyőződése, hogy a jelenlegi helyzet stabilizálása érdekében, és azért, hogy a befektetőket hosszú távon is ösztönözze, feltétlenül szükséges a tagállamok döntési változékonyságának visszaszorítása. Ennek elősegítéséhez az egyik eszköz a megújuló energiaforrásokat támogató páneurópai rendszer lehetne. Ezen túlmenően kulcsfontosságú a fosszilis energiahordozókra nyújtott tagállami támogatások csökkentése, valamint véget vetni azoknak a politikáknak, amelyek gátolják a megújuló forrásokba történő befektetéseket;

25.

rámutat arra, hogy mivel az energiaforradalom megvalósításához jelentős beruházásokra van szükség (becslések szerint 1 billió euró szükségeltetik az EU egészében 2030-ig), valamint a befektetők rendkívüli módon kerülik a kockázatot, különösen a jelenlegi helyzetben, minden meglévő pénzügyi forrást (így az uniós kohéziós alapokat, a felülvizsgált ETS-ből származó bevételeket, az innovatív pénzügyi eszközöket különböző szinten, a beépített kapacitás hozamait) mozgósítani kell; szükség lehet projektkötvények megfontolására is a megújuló energiával kapcsolatos projektek esetében, hogy pénzügyi forrással lehessen ellátni a kutatást és a fejlesztést, illetve beruházási tőkét lehessen biztosítani a megújuló energiaforrások számára;

26.

véleménye szerint ezért a megújuló energiaforrások ártámogatásait az Európai Unió szintjén és a tagállamok között a tagállamok és régiók tapasztalatainak és bevált gyakorlatainak figyelembevételével össze kellene hangolni, csökkentve ezzel a befektetési kockázatot, és új ösztönzőket teremtve a megújuló energiaforrások fejlesztéséhez;

27.

hangsúlyozza, hogy egyes jelenlegi tagállami szintű támogatási rendszerek esetleg nem mindig tükrözik a különböző régiók jellegzetes adottságait. Gyakori, hogy a megújuló energiaforrások lokalizációja nem felel meg a végfelhasználó elhelyezkedésének, ami jelentős átviteli és elosztóvezetékek kiépítésének szükségességét eredményezi. A megfelelően kiépített átviteli infrastruktúra hiánya a megújuló energiaforrások gyors fejlődésének egyik legfőbb akadálya;

28.

határozott meggyőződése szerint a régiók szerepének növelésével szinergiahatás jönne létre és a hálózati infrastruktúra kiépítése is optimalizálható lenne. Ezért fontos a régiók fokozottabb bevonása a megújuló energiaforrások népszerűsítésébe, és a megújuló energiaforrások előmozdítását finanszírozó eszközöknek a régiókhoz, illetve tovább, a megújuló energia termelőihez való eljuttatása. A megújuló energiaforrások támogatási rendszereinek is terjeszteniük kellene a régiók ismereteit, illetve ösztönözniük kellene a régiókat az együttműködésre;

29.

meggyőződése, hogy a régiók határain belül kellene meghatározni a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos technológiák legjobb összetételét (mix), például a szélerőműveknek és a napenergiaparkoknak a biogázzal, a biomasszával és a geotermikus készletekkel dolgozó erőművekkel való koordinációjának fejlesztésével, és különösen a forró sziklák melegét kiaknázó technológiákkal, amelyek lehetővé teszik a villamosenergia-termelést; ezen okoknál fogva arra kell törekedni, hogy – ahol lehetséges – a már létező földgázvezetékeken keresztül történjen a kitermelt biogáz szállítása, és ösztönözni is kell ezt a gyakorlatot;

30.

elképzelhetőnek tartja, hogy ha a régiókban a különböző megújuló energiaforrások a termelési és továbbítási kapacitások intelligens hálózati technológiával folytatott új gazdálkodási módszerekkel ötvöződnek, az lehetővé teszi a villamosenergia-kereslet és -termelés helyi kiegyenlítődését, jelentősen növeli a régiók energiabiztonságát és korlátozza a régiók nagyobb távolságból való energiaimporttól való függését;

31.

hangsúlyozza, hogy a régióknak különösen nagy szerepet kell játszaniuk a megújuló energiaforrások mikrolétesítményeinek kialakításában és fejlesztésében és a nagyfogyasztók támogatásában, akik az energiának nemcsak felhasználói, de – saját részre, illetve közvetlen szomszédjaik számára – termelői is. A nagyfogyasztók általi energiatermelés hozzájárulhat az energetika területén egyfelől az energiabeszerzés és -ellátás teljes költségének csökkentéséhez, másfelől a fenntartható energiafogyasztás és -termelés új mintáinak kifejlesztéséhez. Az RB határozottan támogatja a regionális szintű energiatermelést az állami és a magánszektor, köztük a háztartások számára;

32.

megjegyzi, hogy a régióknak hasonlóan nagy szerepük van a kapcsolt energiatermelés fejlődésében is. Ez a technológia, amelyben a villamos energia és a hőtermelés egyidejűleg következik be, az üzemanyagban lévő primer energia mintegy 90 %-os kinyerését teszi lehetővé. A régiók szerepe a kapcsolt energiatermelés fejlődésének koordinációjában rejlik, figyelembe véve a meglévő fűtési hálózatot és az új beruházások lokalizációját a régióban. Fontos, hogy az Európai Unió megteremtse a megfelelő keretfeltételeket e nagy hatásfokú létesítmények költségeket fedező működésének támogatásához;

33.

megjegyzi, hogy a megújuló energiaforrások jelenlegi támogatási rendszerének keretében csak korlátozott mértékben tervezhető előre a megújuló energiák továbbfejlesztése, és több esetben nem támasztanak követelményeket a működtetővel szemben;

34.

ezért úgy véli, hogy a megújuló energiaforrások új rendszerének olyan átlátható rendszernek kell lennie, amelyben a megújuló energiaforrások ártámogatására kijelölt eszközök mértéke ismert és a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos célkitűzésekkel összhangban évekre előre rögzített. A rendszernek minden technológiára alkalmazhatónak kellene lennie, figyelembe véve azok életképességét és fejlettségi fokát, és kellően rugalmasnak kell lennie ahhoz, hogy reagálni tudjon az egyes tagállamok piaci jelzéseire;

35.

rámutat arra, hogy a régiók és a helyi érdekeltek szerepét a beruházási költségekkel és a szükséges támogatás mértékével kapcsolatos helyi ismeretek kiaknázása révén növelni kell, hogy a megújulóenergia-termelők később működni tudjanak az európai energiapiacokon;

36.

rámutat arra, hogy a megújuló energiaforrások támogatási központjainak fejlesztése nemcsak növeli a foglalkoztatottságot a régiókban, de a beruházók, valamint a létesítmények felszerelésével és integrálásával foglalkozó cégek számára növekvő számú képzéseket is kínál. A helyi know how fejlesztése egyúttal a megújuló energiaforrások regionális fejlesztésével kapcsolatos kutatások számát is növeli. E kutatások úgy az európai, mint a tagállami szintű kutatások részei is lehetnek;

37.

felhívja a figyelmet arra, hogy a megújuló energiaforrások fejlődését számos esetben korlátozza elosztó- és átviteli hálózat, valamint az Unió egyes tagállamai, a kontinentális és a szigeti régiók, illetve az egyes szigetek közötti összeköttetések nem kielégítő fejlettsége. Ezen akadályok elhárításához kétirányú cselekvésre van szükség, ami egyfelől a meglévő hálózat kiépítését és korszerűsítését, másfelől hálózat és a hálózatokra csatolt villamosenergia-termelők és -fogyasztók modern irányítását. Emellett a hálózatok kiépítésekor különféle tárolási technológiákat kell integrálni, mivel a tárolók csökkentik a hálózati többletkapacitás iránti igényt, és kiegyenlítő energiát is rendelkezésre tudnak bocsátani. Lehetőségként fontolóra kellene venni a gázhálózat felhasználását is „power to gas”-létesítmények kiépítése révén;

38.

véleménye szerint az alap egy részét továbbá is az elosztó - és átviteli hálózat és az Unió egyes tagállamai, a kontinentális és a szigeti régiók, illetve az egyes szigetek közötti összeköttetések fejlesztésére kell elkülöníteni. A támogatási rendszereknek egyúttal tekintetbe kell venniük a megújuló energiaforrások létesítményi és hálózatfejlesztési koordinációját is. Ez egyfelől lehetővé teszi a támogatási eszközök hatékony felhasználását, másfelől pedig az együttműködést a helyi megújuló energiaforrások hálózati operátorai és gyártói, valamint a professzionális fogyasztók között. A hálózatüzemeltetők és a megújulóenergia-termelők pénzeszközök koordinált felosztásán alapuló együttműködése megszünteti a jelenlegi rendszer egyik tökéletlenségét, azaz a hálózatüzemeltetők és a termelők nem megfelelő együttműködését;

39.

emlékeztet arra, hogy a megújuló energiatermelés technológiái esetében az energiatermelés olyan külső feltételektől függ, mint a szélerő vagy a napsütéses órák száma. Ez korlátozza a megújuló energiával üzemelő létesítmények teljesítményének növelését. A megújuló energiaforrások felhasználásának javítása elérhető a megújuló energia számára megújuló energiaklaszterek létrehozásával, amelyek különféle technológiákból állnak (szél- és fotovoltaikus naperőművek, biogázt és biomasszát, vagy geotermikus energiakészletet is használó erőművek és energiatárolási technológiák, intelligens energiahálózatok működtetése mellett);

40.

úgy véli, hogy a megújuló energiatermelési rendszerek fejlődése nem lehet az egyes tagállamok különálló célja. Ez a fejlődés nemcsak az éghajlat-politikai célkitűzések végrehajtásának következménye, hanem a korszerű technológiák fejlesztésének népszerűsítéséé és az európai energiabiztonság javításáé a külső beszállítóktól való energiafüggőség elleni küzdelemben. Ezt a közös összeurópai célt a kormányzati szinteknek közösen és egymással összhangban kell megvalósítaniuk; ugyanakkor fontos szem előtt tartani a megújuló energiaforrásokra való lehetőleg 100 %-os átállást, és gondoskodni arról, hogy az energia „nem hagyományos” vagy egyéb formái, melyek alternatívának tűnhetnek, de nem megújulóak, tehát nem fenntarthatóak és nem helyettesítik a hagyományos fosszilis tüzelőanyagokat, ne tereljék el a figyelmet és a forrásokat a megújuló energiaforrásokra való szükséges váltásról;

41.

felhívja a figyelmet arra, hogy a nem összehangolt fellépés olyan mellékhatásokkal járhat, mint például az ellátásbiztonság csökkenése vagy az indokolatlan áremelkedés, ami negatív hozzáállást vált ki az emberekben, és csökkenti a megújuló energiaforrások támogatottságát. Ezen nyilvános viták és átlátható politikai döntéshozatal révén, továbbá az ésszerű energiafelhasználás fontosságáról és az új fenntartható energiatermelési és -fogyasztási modellekről szóló lakossági tájékoztató kampányokkal javítani lehet.

2.3.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 62/57

—

úgy véli, hogy a regionális célú állami támogatások eszköze alapvetően hozzájárul a gazdasági, társadalmi és területi kohézió célkitűzéseinek eléréséhez.;

—

felkéri az Európai Bizottságot, hogy az állami támogatások korszerűsítési folyamatát illessze egy átfogóbb európai növekedési, kohéziós és foglalkoztatási stratégia keretei közé;

—

úgy véli, hogy a regionális célú állami támogatások a tagállamok rendelkezésére álló olyan eszközt jelentenek, amely a nehéz helyzetben lévő régiók gazdasági tevékenységének támogatásával ellensúlyozza a válság hatásait;

—

felkéri az Európai Bizottságot, hogy a válság hatásainak beépítése érdekében emelje meg egyrészt a támogatási hányad felső határát, másrészt az ilyen támogatások által lefedett lakosság arányát;

—

úgy véli, hogy a közösségi értelemben vett nagyvállalatoknak a 107. cikk (3) bekezdés c) pont hatálya alá eső övezetekben történő támogatását érintő újabb korlátozások nem indokoltak, különösen a gazdasági válság idején, és felszólítja az Európai Bizottságot, hogy szélesítse ki a kis- és középvállalkozások (kkv-k) jelenlegi meghatározását;

—

kéri ezért, hogy az állami támogatásokra vonatkozó szabályokat jobban hangolják össze a többi uniós politikával, nevezetesen a kohéziós politikával, és ezzel kapcsolatban kéri, hogy a regionális célú állami támogatások reformját hangolják össze az átmeneti régiók kategóriájának létrehozásával;

—

azt javasolja az Európai Bizottságnak, hogy a területi besorolások kidolgozásánál kritériumként vegye tekintetbe bizonyos régiók hátrányos természeti, földrajzi vagy demográfiai adottságait.

Előadó

Jean-Paul DENANOT (FR/PES), Limousin régió elnöke

Referenciaszöveg

1.

üdvözli, hogy a regionális célú állami támogatásokra vonatkozó iránymutatások reformja az állami támogatásokra vonatkozó uniós szabályok átdolgozásának és egyszerűsítésének általánosabb keretébe illeszkedik;

2.

hangsúlyozza, hogy a befizetők, köztük a helyi és regionális önkormányzatok, valamint a kedvezményezettek számára is fontos, hogy világos, egyértelmű és érthető elvekre támaszkodhassanak, és az állami támogatások uniós szabályozásának korszerűsítéséről szóló európai bizottsági közleményről (1) szóló véleményével (ECOS-V-035) összhangban továbbra is arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy vigye tovább a korszerűsítési és egyszerűsítési folyamatot, és eközben azon támogatások ellenőrzésére összpontosítson, amelyek jelentős hatással vannak a belső piacra;

3.

úgy véli, hogy a gazdasági és társadalmi válság közepette az állami beruházások alapvető szerepet játszanak az átfogó növekedési stratégián belül. Az állami támogatások rendszerében a régióknak elegendő rugalmasságot kell biztosítani ahhoz, hogy javítsák versenyképességüket, munkahelyeket teremtsenek és kilábaljanak a jelenlegi válságból;

4.

hangsúlyozza továbbá, hogy az Európai Bizottság 2007 óta fontos szerepet játszott a válság hatásainak kezelésében, és az ideiglenes keretszabályok bevezetésével határozott reakciókészségről és cselekvőképességről tett tanúbizonyságot. A Régiók Bizottsága felkéri az Európai Bizottságot, hogy ne csökkentse erőfeszítéseit, és a regionális célú állami támogatásokra vonatkozó, soron következő iránymutatásainak meghatározása során a gazdasági helyzet súlyosságát kellőképpen vegye figyelembe. Hangsúlyozza továbbá, hogy a vállalkozásoknak – nagyvállalatoknak és kkv-knak – nyújtott támogatás alapvetően fontos minden olyan régió számára, amelyben gazdasági szerkezetváltás zajlik, ideértve a 107. cikk (3) bekezdése c) pontjának hatálya alá tartozó régiókat is;

5.

megjegyzi, hogy a Szerződés rendelkezései szerint a regionális célú állami támogatások akkor igazolhatók, ha bizonyos régiókat céloznak, és kifejezett céljuk e régiók fejlesztése (2). E különleges támogatások célja, hogy a kohéziós politikával párhuzamosan támogassák a legkevésbé fejlett régiók arra irányuló erőfeszítéseit, hogy elérjék az európai régiók közötti gazdasági, társadalmi és területi kohézióra vonatkozó célt;

6.

kiemeli a regionális célú állami támogatások alapvető jelentőségét a vállalatok, köztük a nagyvállalatok hátrányos helyzetű régiókban történő alapítása, telepítése és fejlesztése szempontjából, és hangsúlyozza, hogy más (pl. fejlesztésre és innovációra, illetve környezetvédelemre irányuló) támogatások mellett alapvetően fontosak a szóban forgó régiókba irányuló beruházások ösztönzése szempontjából;

7.

támogatja az Európai Bizottság által az általános csoportmentességi rendelet (3) – amelynek 13. cikke a regionális célú támogatásokra vonatkozik – közzétételével már megkezdett, a szabályok rugalmasabbá tételére irányuló intézkedéseket;

8.

kitart azon szándéka mellett, hogy a 2006/1998/EK rendeletben meghatározott csekély összegű (de minimis) felső határok 3 pénzügyi év alatt 200 000 euróról 500 000 euróra emelkedjenek; hasonlóképpen fontosnak tartja, hogy a mezőgazdasági és halászati ágazatokban is ugyanilyen arányban módosítsák a csekély összegű (de minimis) felső határokat, a nettó nemfizetési hányaddal egyidejűleg, mely a legkedvezőtlenebb forgatókönyvnek tekinthető az Unió garanciarendszerei számára;

9.

hangsúlyozza, hogy ellentmondást jelentene, ha a regionális támogatások intenzitási plafonjának kiszámításakor azokat az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra irányuló állami támogatásokat is figyelembe vennék, amelyek a Szerződéssel összeegyeztethetőnek és egyúttal a strukturális alapokból származó társfinanszírozásra jogosultnak tekintendők (4). Ezzel elriaszthatnák a tagállamokat az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra irányuló állami támogatások finanszírozásától. Ezért arra kéri az Európai Bizottságot, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra irányuló állami támogatásokat ne vegye figyelembe a regionális támogatások intenzitási plafonjának kiszámításakor;

10.

úgy véli, hogy a jobban célzott állami támogatásoknak négy meghatározott célkitűzést kell követniük, éspedig:

11.

megállapítja, hogy a hátrányos helyzetű és elszigetelt régiókat célzó regionális célú állami támogatások elősegítik az Európai Unió egész területének harmonikus és kiegyensúlyozott fejlődését anélkül, hogy megsértenék a versenyszabályokat;

12.

úgy véli, hogy a regionális célú állami támogatások eszköze alapvetően hozzájárul a gazdasági, társadalmi és területi kohézió célkitűzéseinek eléréséhez. Az eszköz lehetővé teszi, hogy a hatóságok támogassák az adott területen működő vállalkozásokat, ezáltal ösztönzi a nehéz helyzetben lévő régiók gazdasági fejlődését, és elősegíti a különböző európai régiók közötti vagyoneloszlás és a beruházások területi eloszlásának kiegyensúlyozását;

13.

felkéri az Európai Bizottságot, hogy az állami támogatások korszerűsítési folyamatát illessze egy átfogóbb európai növekedési, kohéziós és foglalkoztatási stratégia keretei közé;

14.

ezzel összefüggésben hangsúlyozni kívánja továbbá, hogy az uniós régiók gyakran harmadik országokkal versenyeznek a közvetlen külföldi befektetésekért. Ezért a regionális célú állami támogatásokról szóló iránymutatások átdolgozásakor kifejezésre kell juttatni, hogy a közvetlen külföldi befektetések megkönnyítése kedvezően hat az EU gazdaságára, és megfelelően figyelembe kell venni a beruházásokért folyó nemzetközi versenyt;

15.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a regionális célú állami támogatásokra vonatkozó iránymutatások reformja illeszkedjen az Európa 2020 stratégia célkitűzéseihez. A Régiók Bizottsága ezzel kapcsolatban felhívja a figyelmet arra, hogy a közös stratégiai keret célkitűzésein belül a vállalkozások versenyképessége különös hangsúlyt kapott, és úgy véli, hogy paradox dolog lenne egyfelől csökkenteni a vállalkozásokkal kapcsolatos állami intervenciós kapacitást, másfelől arra ösztönözni a helyi és regionális önkormányzatokat, hogy a strukturális alapok felhasználásának keretében támogassák ugyanezen vállalkozások fejlesztési projektjeit;

16.

kéri ezért, hogy az állami támogatásokra vonatkozó szabályokat jobban hangolják össze a többi uniós politikával, nevezetesen a kohéziós politikával, továbbá az ipar-, a kutatás- és az innovációs politikával, valamint a belső piaci politikával. A Régiók Bizottsága emlékeztet arra, hogy a Szerződés értelmében a belső piac létrehozása és következésképpen az állami támogatásokra vonatkozó szabályok megalkotása során figyelembe kell venni az EU egész területét érintő kohéziós célkitűzéseket, és hozzá kell járulni ezek megvalósításához (5);

17.

úgy véli, hogy bizonyos területeket, mint a szociális és szolidáris gazdaság, a hátrányos helyzetű területeken a gazdasági tevékenységhez és a szociális kapcsolatokhoz való hozzájárulásuk okán, függetlenül a területi problematikától, megkülönböztetett módon kell kezelni, és azokról az Európai Bizottság által javasolandó, a szociális innovációról szóló iránymutatás nyomán létrehozott specifikus keretszabályokban kell rendelkezni;

18.

kiemeli, hogy noha a Szerződések az Európai Bizottságot kizárólagos hatáskörrel ruházzák fel az állami támogatások összeegyeztethetőségére vonatkozó szabályok meghatározása terén, a regionális célú állami támogatások, mint nevük is jelzi, a területfejlesztés szolgálatában álló eszközök. A Régiók Bizottsága ezért sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Európai Bizottság nem konzultált vele az első projektek tagállamok előtti megnyitásával egyidejűleg, és lényegesnek tartja, hogy az RB az ilyen jelentős területi következményekkel járó kérdésekben kifejezésre juttassa álláspontját. A Régiók Bizottsága felkéri az Európai Bizottságot, hogy a jövőbeni iránymutatásai kidolgozásakor vegye figyelembe az e véleményben megfogalmazott ajánlásokat és gondolatokat;

19.

emlékeztet ezenkívül arra, hogy gazdaságpolitikáik és a vállalkozásokkal kapcsolatos közreműködésük révén a gazdaság fejlődésében szerepet játszó helyi és regionális önkormányzatok többsége a gazdasági háttér ismerete és a gazdasági és szociális szereplőkhöz való közelségük folytán képes felmérni az európai léptékű intézkedések hatását. Minthogy a helyi és regionális önkormányzatoknak kevés eszközük van ahhoz, hogy az Európai Bizottságnak az állami támogatások kapcsán meghozott döntéseit vitassák, a Régiók Bizottsága úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak ezeket az önkormányzatokat a regionális célú állami támogatásokra vonatkozó szabályok kidolgozásába a folyamat kezdetétől be kellene vonniuk;

20.

üdvözli az Európai Bizottság által 2013. január 14-én azzal a céllal indított nyilvános konzultációt, hogy előkészítsék a 2014–2020-as időszakra szóló, új iránymutatások felülvizsgálatát. A fenti konzultáció a helyi és regionális önkormányzatok bevonásán keresztül elsősorban azt fogja biztosítani, hogy jobban összehangolják az állami támogatásokra vonatkozó szabályokat az európai régiók igényeivel, és így átláthatóbbá tegyék azokat, ennek következtében pedig javuljon a befizetők és a kedvezményezettek jogbiztonsága, a többszintű kormányzás elvének tiszteletben tartása mellett;

21.

úgy véli, hogy meg kell találni az egyensúlyt a belső piac működése érdekében meghatározott uniós versenyszabályok és a szubnacionális szinten nyújtott támogatásoknak az ugyanezen belső piacra gyakorolt valós hatása között;

22.

felhívja az Európai Bizottság figyelmét ezenkívül arra, hogy a válság idején számos helyi és regionális önkormányzat dolgozott ki gazdaságélénkítő terveket vagy hozott létre támogatási eszközöket, amelyeket – hasznosságuk megőrzése és a gazdasági hatékonyság érdekében – össze kell hangolni az Európai Bizottság által engedélyezett állami támogatásokkal és különösen a regionális célú állami támogatásokkal;

23.

felszólít arra, hogy a regionális célú állami támogatásokra vonatkozó iránymutatásokat a megfelelő szinten hajtsák végre, és úgy véli, hogy a nemzeti szintnek az az érdeke, hogy a területi besorolás kidolgozása és alkalmazása érdekében az összes szubnacionális hatóságot felölelő területi partnerségre támaszkodjon;

24.

úgy véli, hogy a regionális célú állami támogatások a tagállamok rendelkezésére álló olyan eszközt jelentenek, amely a nehéz helyzetben lévő régiók gazdasági tevékenységének támogatásával ellensúlyozza a válság hatásait, következésképpen határozottan elutasítja a vállalkozásokat érintő állami intervenciós kapacitás csökkentését a jelenlegi iránymutatásokhoz képest. Ez a gazdasági fejlődés és a munkahelyteremtés egyik fontos tényezője a régiókban;

25.

felkéri az Európai Bizottságot, hogy a válság hatásainak beépítése érdekében emelje meg egyrészt a támogatási hányad felső határát, másrészt az ilyen támogatások által lefedett lakosság arányát az Európai Bizottság regionális állami támogatásokról szóló, 2007–2013 közötti időszakra vonatkozó iránymutatásaiban szereplő becsléseinek megfelelően (45,5 % 27 tagállamra vetítve, lásd a 15. lábjegyzetet, 2006/C 54/08);

26.

ragaszkodik ahhoz, hogy a 2014–2020 közötti időszakban maradjon fenn a kiegyensúlyozott területi besorolás, hogy az Európai Unió különböző régiói között és különösen a 107. cikk (3) bekezdésének a) pontjában, illetve a 107. cikk (3) bekezdésének c) pontjában meghatározott területek között ne alakuljanak ki túl nagy eltérések, és el lehessen kerülni a vállalkozások Unión belüli áthelyezésének kockázatát;

27.

felkéri az Európai Bizottságot, hogy gondoskodjon az átmeneti időszakban alkalmazható biztonsági hálóról, hogy azok a területek, amelyek az előző időszakban ilyen típusú támogatáshoz juthattak és a következő iránymutatások kritériumainak nem felelnek meg, ne essenek ki hirtelen a támogatott területek közül; felhívja a figyelmet arra, hogy az Európai Bizottságnak egyedi intézkedéseket kellene terveznie a regionális célú állami támogatásokra vonatkozó iránymutatásokban azoknak az uniós tagállamoknak a tekintetében, amelyeket súlyos gazdasági és pénzügyi válság sújt és az európai pénzügyi stabilizációs mechanizmusból támogatásban részesülnek, hogy összhang uralkodjon az Európai Unió valamennyi gazdaságpolitikája között;

28.

üdvözli az Európai Bizottság javaslatát, amely szerint a 107. cikk (3) bekezdésének a) pontjában felsorolt területekkel határos régiókat is figyelembe lehetne venni a 107. cikk (3) bekezdésének c) pontjában meghatározott területek kategóriájában;

29.

megállapítja, hogy a regionális célú állami támogatások területi besorolása a konvergenciarégiók (GDP < 75 %) és a versenyképesség-régiók (GDP > 75 %) közötti, a kohéziós politikában alkalmazott különbségtételhez kapcsolódik. Az Európai Bizottság kohéziós politikával kapcsolatos új javaslataival és különösen azon javaslatával összefüggésben, amely a 75 % és 90 % közötti tartományban lévő GDP-vel rendelkező átmeneti régiók új kategóriájának létrehozására irányul, a Régiók Bizottsága kéri, hogy a regionális célú állami támogatások reformját hangolják össze ezen új kategória létrehozásával, és egy egyszerűsített rendszerre tesz javaslatot, amelyben valamennyi átmeneti régió a 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja alá tartozó, előre meghatározott régiónak minősülne. A Régiók Bizottsága sajnálja, hogy az Európai Bizottság 2013. január 14-én bemutatott terve csak a 107. cikk (3) bekezdés a) pont hatálya alá tartozó övezetekben fekvő átmeneti régiókat tekinti a 107. cikk (3) bekezdése c) pontja alá tartozó, előre meghatározott övezeteknek. Arra kéri ezért a Bizottságot, igazítsa ki tervét úgy, hogy az biztosítsa az összhangot a strukturális alapokra vonatkozó általános rendelet tervezetével, és előzzön meg minden egyenlőtlenséget az azonos kategóriához tartozó és hasonló gazdasági nehézségekkel küzdő régiók kezelésében;

30.

felhívja az Európai Bizottság figyelmét a legkülső régiók különleges helyzetére, amelyet elismer a 107. cikk (3) bekezdésének a) pontja, és hangsúlyozza, hogy egy rugalmasabb, e régiók sajátosságainak jobban megfelelő megközelítésre van szükség. A Régiók Bizottsága úgy véli, hogy e régióknak, az Európai Unió belső piacától való földrajzi távolságuk és más piacokhoz való közelségük okán, biztosítani kell, hogy olyan támogatást nyújthassanak a vállalkozások működéséhez, amelynek mértéke nem csökken, és amely nem csak átmeneti időre szól, és hogy ugyanannyi támogatásra számíthassanak, mint amennyihez hagyományosan hozzájutottak. Ami a beruházási támogatásokat illeti, úgy véli, hogy a legkülső régiók többlettámogatásának változatlanul kell maradnia, tekintettel arra, hogy a helyzetük, amely e többlettámogatások elismeréséhez vezetett, strukturális és állandó jellegű;

31.

javasolja, hogy az Európai Bizottság vegye figyelembe a „külön rendelkezések” tárgyát képező régiók jegyzékét is, amelyet a többéves pénzügyi kereten belül állítanak majd össze, annak érdekében, hogy a kohéziós politikai rendelkezések következetesebben kapcsolódjanak a regionális célú állami támogatásokról szóló iránymutatásokhoz;

32.

felveti a kérdést, hogy az Európai Bizottság által a regionális célú állami támogatások területi besorolásához választott mutatók (GDP és munkanélküliség) vajon megfelelők-e, és javasolja a támogatások engedélyezését és ellenőrzését lehetővé tevő egyéb módszerek kigondolását. A helyi és regionális önkormányzatokat teljes mértékben be kellene vonni a közös gondolkodásba. A Régiók Bizottsága „A haladás mérése – A GDP-n innen és túl” című véleményében már megfogalmazott javaslatokat erre vonatkozóan;

33.

különösen azt javasolja az Európai Bizottságnak, hogy a területi besorolások kidolgozásánál kritériumként vegye tekintetbe az alábbi régiók hátrányos természeti, földrajzi vagy demográfiai adottságait:

34.

felhívja a figyelmet arra, hogy a regionális célú állami támogatásokkal kapcsolatos, a minimális méretre és a területek folytonosságára vonatkozó területi besorolási feltételek a vidéki területekre nem alkalmazhatók. Noha e területek nem részesülnek az alacsony népsűrűségű területeket megillető különleges elbánásban, a jogszabályszövegekben a lakosságszám tekintetében megfogalmazott kritériumoknak nem tudnak megfelelni. A Régiók Bizottsága e feltételek rugalmasabbá tételét kéri, hogy megfeleljenek az Európai Unió vidéki területeire jellemző sajátosságoknak – ez megvalósítható akár a lakosságszám-küszöböknek a célnak jobban megfelelő meghatározásával, akár a két kritérium felváltva történő alkalmazásával;

35.

ezen is túlmenően a regionális célú állami támogatásokra vonatkozó területi besorolási kritériumok esetleges újabb átgondolását kéri, aminek folytán egy regionálisabb megközelítés alakulhat ki, amely alkalmasabb lehet a területi jellegzetességek figyelembevételére;

36.

tekintettel a fentiekben ismertetett pontokra és különösen a gazdasági és társadalmi válsághelyzetre, úgy véli, hogy a regionális célú állami támogatások eszköze – a munkahelyteremtésre és a gazdasági tevékenységre gyakorolt pozitív hatásai folytán – szükségesebb, mint valaha; üdvözli, hogy az Európai Bizottság 2016-ra a regionális térképek félidős felülvizsgálatát tervezi;

37.

megjegyzi, hogy a Szerződés 107. cikke (3) bekezdése a) pontjának jelenlegi szövege azokat a térségeket említi, ahol „jelentős az alulfoglalkoztatottság”. A Régiók Bizottsága azt javasolja, hogy az e cikk által lefedett területek meghatározásánál a GDP-n felül kritériumként a munkanélküliséget is vegyék figyelembe, mivel a foglalkoztatási helyzet számos tagállamban romlik;

38.

úgy véli, hogy a 107. cikk (3) bekezdésének c) pontjában meghatározott területek felosztási módszerénél a GDP-re és a munkanélküliségre vonatkozó összehasonlítási kritériumok meghatározásakor az uniós átlagot kell referenciakánt felhasználni. Ennek révén jobban tükröződnek az egyes tagállamok közötti fejlettségbeli különbségek, és jobban megcélozhatók a nagy munkanélküliségi rátával és az alacsonyabb GDP-vel rendelkező országok legsérülékenyebb régiói;

39.

úgy véli, hogy a közösségi értelemben vett nagyvállalatoknak a 107. cikk (3) bekezdés c) pont hatálya alá eső övezetekben történő támogatását érintő újabb korlátozások nem indokoltak, különösen a gazdasági válság idején. A Régiók Bizottsága hangsúlyozza, hogy nemcsak a nemzetközi tőkével rendelkező, a világpiacon jelen lévő vállalatok tartoznak e kategóriába, hanem nagyszámú helyi és családi vállalkozás is, amelyek munkaerő-szükséglete átlépi a 250 alkalmazottban meghatározott végzetes felső határt. Ide tartoznak ezenkívül azok a tisztán helyi létesítményekkel rendelkező kisvállalkozások, amelyek az uniós konszolidációs szabályok révén (6) nagyvállalatnak minősülhetnek. E vállalkozások összes támogatási lehetőségének megszüntetésével a 107. cikk (3) bekezdés c) pont hatálya alá eső övezetekben az Európai Bizottság veszélyezteti a legnehezebb helyzetben lévő régiók munkahelyeit és gazdasági tevékenységét, mely régiók így nehezen tudják területükön tartani az e típusba tartozó vállalkozásokat;

40.

felhívja a figyelmet a vállalkozások Unión belüli és kívüli áthelyezésének veszélyére, amely a nagyvállalatoknak nyújtott támogatások tilalma miatt fenyegeti a régiókat. Amennyiben a támogatások mértéke csökken, a vállalkozások csakugyan úgy dönthetnek, hogy a 107. cikk (3) bekezdésének a) pontja alá tartozó területeket elhagyják, és a 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja alá tartozó területeket vagy az Európai Unión kívüli államokat választják;

41.

kedvezően fogadja az Európai Bizottság által 2013. január 14-i tervezetében javasolt védzáradékot, amelynek értelmében a támogatás folyósításának területén kötelezik a nagyvállalatokat az eszközölt beruházások és a teremtett munkahelyek 5 éven át történő megőrzésére (a kkv-k esetében ez 3 év);

42.

záradék beillesztését javasolja a támogatások maradéktalan visszatérítésére vonatkozóan a strukturális alapokról szóló jelenlegi általános rendelet 57. cikkének mintájára. E visszatérítési kötelezettség a támogatás folyósítását követő öt éven át lenne érvényes abban az esetben, ha módosulnak a társfinanszírozott fellépés jellege vagy végrehajtási feltételei, ha a fellépés méltánytalan előnyhöz juttat egy vállalkozást vagy közszervet, ha változás következik be egy infrastrukturális elem tulajdonlásának jellegében, vagy ha megszűnik egy termelőtevékenység. A tagállamok és a Bizottság ügyelnek arra, hogy ne részesülhessen a strukturális alapokból támogatásban olyan vállalkozás, amellyel szemben behajtási eljárás van vagy volt folyamatban egy termelőtevékenység adott tagállamon belül vagy más tagállamba történő áthelyezése következtében

43.

kéri az Európai Bizottságot, hogy vezessen be egy olyan mechanizmust, amely előzetesen figyelembe veszi azokat a negatív külső hatásokat, amelyek a regionális célú állami támogatásokból eredhetnek az EU-n belül meglévő telephelyeken végbemenő jelentős elbocsátások tekintetében, és nemcsak az összehasonlító értékelés keretében, amelyet az Európai Bizottság a bejelentést követően végez, jelenleg csak a fontosabb beruházási projektek esetében (2009/C 223/02, 54. o.), hanem az általános csoportmentességi rendelet keretében is;

44.

felszólítja az Európai Bizottságot, hogy szélesítse ki a kis- és középvállalkozások (kkv-k) jelenlegi meghatározását, hogy a regionális célú állami támogatásokban azok a vállalkozások részesüljenek, amelyek az érintett területeken nagyban hozzájárulnak a növekedéshez és a munkahelyteremtéshez, és hogy elősegítse egy erős és strukturált, az adott területhez kötődő és helyben maradó vállalkozói réteg kialakulását, amely a legalkalmasabb arra, hogy választ adjon a versenyképesség, az innováció és a nemzetközivé válás kihívásainak, az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek;

45.

kéri az Európai Bizottságot, hogy – amint azt az agrár-élelmiszeripar esetében elfogadta – hozza létre a kkv-k és a nagyvállalatok közötti, 250–750 alkalmazottat foglalkoztató és a 200 millió eurós éves forgalmat meg nem haladó közepes vállalkozások új kategóriáját, ezzel is elősegítve a kkv-k fejlődését. A Régiók Bizottsága ehhez hasonlóan kezdeményezi a növekedő kkv-kból keletkező, 250 és 5 000 közötti alkalmazotti létszámú köztes méretű vállalatok figyelembevételének megfontolását. Ennek megfelelően azt javasolja, hogy a közepes vállalkozások és a köztes méretű vállalatok megfelelő – a nagyvállalatokétól nagyobb és a kkv-kétól kisebb – támogatási hányadban részesüljenek;

46.

megjegyzi, hogy annak érdekében, hogy a regionális célú állami támogatások odaítélésekor a terület döntő jellegét figyelembe lehessen venni, a konszolidációs szabályokat (7) az ilyen támogatásokra jogosult területekre nem kell alkalmazni. A Régiók Bizottsága úgy véli, hogy a vállalkozásokat a kapcsolt és társvállalkozásokon kívüli önálló vállalkozásoknak kell tekinteni;

47.

megjegyzi, hogy a regionális célú állami támogatásban érdekelt területek számára a 2014–2020 közötti időszakra javasolt támogatási hányadok az általános csoportmentességi rendelet (8) által előírt, a kkv-kra jelenleg vonatkozó támogatási hányadhoz állnak közel, ami érvénytelenné teheti a regionális célú állami támogatások specifikus jellegét. A Régiók Bizottsága következésképpen kéri, hogy legalább a regionális célú állami támogatásra vonatkozó iránymutatások által a 2007–2013 közötti időszakra előírt támogatási hányadok maradjanak meg, és úgy véli, hogy a gazdasági válság időszakában e hányadokat még növelni is kellene;

48.

úgy véli, hogy megnövelt hányadot kellene előírni a beruházások és a foglalkoztatás támogatásának elősegítése érdekében az új kategória szerinti átmeneti régiókban, tekintettel e régiók gazdasági leszakadására;

49.

jelzi, hogy a regionális célú állami támogatásban érintett területeken működő vállalkozásokat csak a megvalósult beruházások és munkahelyek egy részéig – a vállalkozás tevékenysége bővülésének megfelelően – lehet támogatni, elősegítve ezzel a régiók gazdasági dinamizmusát. A Régiók Bizottsága azt javasolja, hogy a regionális célú állami támogatásra vonatkozó iránymutatások a tevékenység újraindítását és a termelési eszközök korszerűsítését – amelyek válságidőszakban általánosabbak – is tegyék támogathatóvá;

50.

ellenzi a szabályok szigorítását, hogy bizonyossá váljon, hogy a beruházási projekteknek odaítélt regionális célú állami támogatások, függetlenül a projektek nagyságától vagy az azokat végrehajtó vállalkozások méretétől, ösztönző hatásúak. A Régiók Bizottsága hangsúlyozza, hogy a regionális célú állami támogatásokra vonatkozó szabályok keretében a támogatás ösztönző hatása a támogatott területek nehéz helyzetétől függ, ahol a beruházások támogatás nélkül egyébként nem valósulnának meg;

51.

támogatja az Európai Bizottság azon javaslatát, hogy támogathatók legyenek a hajóépítő ágazatban tevékenykedő vállalkozások, mivel helyzetük immár nem indokolja a kizárást, amelyről akkor született döntés, amikor ez az ágazat a többletkapacitáshoz kapcsolódó súlyos válságot élt át. A Régiók Bizottsága nem ért azonban egyet a Bizottság azon javaslatával, hogy tegyék a belső piaccal ténylegesen összhangban nem állóvá a vasiparban és a szintetikusszál-iparban tevékenykedő vállalkozások regionális támogatásait. A Régiók Bizottsága hangsúlyozza, hogy helyzetük immár nem indokolja a kizárást, amelyről akkor született döntés, amikor ezek az ágazatok a többletkapacitáshoz kapcsolódó súlyos válságot éltek át;

52.

egy rugalmasabb, a gazdasági változásokhoz gyorsan alkalmazkodó mechanizmus bevezetését javasolja, amely felváltaná a hétévente végrehajtott egyszerű felülvizsgálaton alapuló jelenlegi rendszert, amely nem képes kezelni a régiók gazdasági életére drámai hatást gyakorló váratlan válsághelyzeteket. A Régiók Bizottsága azt javasolja például, hogy regionális szinten alakítsanak ki lakossági (munkaerő-) tartalékot, amelyet a gazdasági változások függvényében, a szubregionális hatóságokkal egyeztetve lehetne elosztani;

53.

azt javasolja, hogy az időszak folyamán kerüljön sor a regionális célú állami támogatási eszköz európai szintű átfogó értékelésére, hogy ellenőrizni lehessen, előfordultak-e olyan esetek, amikor vállalkozások jogosulatlanul jutottak támogatáshoz, valamint nem történtek-e az Unión belül vállalkozás-áthelyezések. Ha fény derül ilyen esetekre, adminisztratív szankciókat lehetne megfontolni, például a támogatás visszatéríttetését.