Európai Számvevőszék

12, rue Alcide De Gasperi, 1615 Luxembourg, LUXEMBURG

1.1.

Az éves jelentésnek ez a fejezete:

1.2.

A Számvevőszék megbízhatósági nyilatkozatot (DAS) nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a beszámoló megbízhatóságáról, valamint az annak alapjául szolgáló tranzakciók jogszerűségéről és szabályszerűségéről (5).

1.3.

A Számvevőszék ezt a nyilatkozatot az Unió fő tevékenységi területeire vonatkozó különértékelésekkel is kiegészítheti. Az Európai Unió beszámolójának megbízhatóságára irányuló munka célja megfelelő és elegendő bizonyíték gyűjtése arról, hogy milyen mértékben tekinthető megfelelőnek az összes bevétel, kiadás, eszköz és forrás nyilvántartása, illetve hogy az összevont beszámoló megbízható és valós képet ad-e az Unió 2011. december 31-i pénzügyi helyzetéről, valamint a tárgyévben lezajlott gazdasági események eredményeiről (lásd: 1.6–1.8. bekezdés).

1.4.

A 2011-es beszámoló alapjául szolgáló tranzakciók szabályszerűségére irányuló munka célja megfelelő és elegendő bizonyíték gyűjtése arról, hogy ezek a tranzakciók összhangban állnak-e a vonatkozó rendeletekkel, illetve szerződéses rendelkezésekkel, és helyesen kerültek-e kiszámításra (az eredmények áttekintéséért lásd: 1.9–1.15. bekezdés; további részletekért pedig: 2–9. fejezet).

1.5.

A Bizottság által kiadott vezetői teljességi nyilatkozatokra – nevezetesen a főigazgatók nyilatkozataira, az egyes bizottsági részlegek éves tevékenységi jelentéseire, valamint az ezzel kapcsolatos összefoglaló jelentésre – irányuló számvevőszéki munka annak értékelését célozta, hogy ezek milyen mértékben adnak valós értékelést a pénzgazdálkodás minőségéről (beleértve a fennmaradó hibaarányt), illetve mennyiben támasztják alá az átfogó számvevőszéki bizonyosságot (lásd: 1.16–1.30. bekezdés, valamint „A rendszerek eredményessége” c. szakaszok kapcsolódó észrevételei a 2–9. fejezetben).

1.6.

A Számvevőszék észrevételei – a költségvetési rendeletnek (6) megfelelően a Bizottság számvitelért felelős tisztviselője által összeállított és a Bizottság által jóváhagyott – az Európai Unió 2011-es pénzügyi évre vonatkozó összevont beszámolójával kapcsolatosak, amely a Számvevőszékhez 2012. július 31-én érkezett be. Az összevont beszámoló részei:

1.7.

A Bizottság számvitelért felelős tisztviselője teljességi nyilatkozatot küldött a Számvevőszéknek, amelyben tanúsítja, hogy az összevont beszámoló minden lényeges szempontból teljes körű és megbízható.

1.8.

A Számvevőszék ellenőrzése megállapította, hogy a 2011-es összevont beszámoló mentes a lényeges hibáktól (lásd még: 1.2. melléklet ).

1.9.

A 2. fejezetben a Számvevőszék különértékelést közöl a bevételekről, a 3–9. fejezetben pedig az egyes tevékenységalapú költségvetés-tervezésű (TKT) szakpolitika-csoportokról (lásd: 1.1. táblázat ).

1.10.

A Számvevőszék megállapítja, hogy a Bevételek (130 000 millió EUR) (7), valamint az Igazgatási és egyéb kiadások szakpolitika-csoport kifizetései (9 777 millió EUR) lényeges hibától mentesek voltak, és hogy a megvizsgált felügyeleti és kontrollrendszerek eredményesen működtek (lásd: 1.2. táblázat , illetve 2.35–2.36. és 9.30–9.32. bekezdés). Valamennyi szakpolitika-csoport kötelezettségvállalásai szintén lényeges hibától mentesek voltak.

1.11.

A Számvevőszék megállapítja, hogy a Külső támogatás, fejlesztés és bővítés szakpolitika-csoport (6 201 millió EUR) lényeges hibától mentes volt, megvizsgált felügyeleti és kontrollrendszerei pedig csak részben voltak eredményesek. A közbenső és záró kifizetéseket azonban lényeges hibaszint jellemezte (lásd: 1.2. táblázat és 7.26–7.27. bekezdés).

1.11.

1.12.

A Számvevőszék megállapítása szerint a következő szakpolitika-csoportokat jellemezték lényeges hibák: mezőgazdaság: piaci beavatkozások és közvetlen támogatások (43 801 millió EUR megtérített kiadás (8)), vidékfejlesztés, környezetvédelem, halászat és egészségügy (13 310 millió EUR megtérített kiadás (8)), regionális politika, energiaügy és közlekedés (33 373 millió EUR megtérített kiadás (8)), foglalkoztatási és szociális ügyek (10 171 millió EUR megtérített kiadás (8)), valamint kutatás és egyéb belső politikák (10 591 millió EUR megtérített kiadás). A Számvevőszék továbbá azt állapítja meg, hogy az ezekre a szakpolitika-csoportokra vonatkozó, megvizsgált felügyeleti és kontrollrendszerek csak részben voltak eredményesek (lásd: 1.2. táblázat , valamint 3.42–3.43., 4.51–4.52., 5.70–5.71., 6.27–6.28. és 8.37–8.38. bekezdés).

1.13.

A Számvevőszék megállapítja, hogy a kifizetések összességét lényeges hibaszint jellemezte, és hogy a kifizetésekkel kapcsolatos ellenőrzött felügyeleti és kontrollrendszerek általában részben működtek eredményesen (lásd: 1.2. táblázat ).

1.12–1.13.

Ahogy azt az 1.3. táblázat is mutatja, a regionális politika, a közlekedés, az energiaügy, valamint a foglalkoztatás és a szociális ügyek esetében 2010-hez képest jelentősen, 7,7 %-ról 5,1 %-ra csökkent az összesített legvalószínűbb hibaarány. Ezenfelül, a harmadik egymást követő évben a korábbi Kohézió, energia és közlekedés szakpolitika-csoport valamennyi része kapcsán a hibaarány szintje (a legvalószínűbb hibaarány 6,0 % a kohéziós politika, energiaügy és közlekedés, valamint 2,2 % a foglalkoztatás kapcsán) jóval a Számvevőszék által a 2006–2008-as időszakban jelentett hibaarány alatt maradt. Ez a kedvező fejlemény a 2007–2013 közötti programozási időszak szigorított ellenőrzési előírásainak, a Bizottság hiányosságok azonosítása esetén alkalmazott megszakítások/felfüggesztések szigorú politikájának eredménye, a 2008. évi cselekvési tervvel összhangban, valamint a jelenlegi programozási időszakra vonatkozó rendeletekben szereplő egyszerűsítő intézkedések pozitív hatásának tudható be. A Bizottság a továbbiakban is a legkockázatosabb programokra és/vagy tagállamokra összpontosítja fellépését.

A kutatás és egyéb belső politikák tekintetében az ellenőrzések kockázatarányosságát és költséghatékonyságát a jogszerűséggel és szabályszerűséggel összevetve a Bizottság úgy véli, hogy irányítási és kontrollrendszerei vezetői szempontból tekintve kellő bizonyosságot nyújtanak, a felhatalmazás által engedélyezésre jogosult tisztviselők által megfogalmazott fenntartások figyelembevételével.

Végül, különös tekintettel az uniós költségvetésre alkalmazandó költségvetési rendelet rendelkezéseire (a költségvetési rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló rendelet 22a. cikke (2) bekezdésének f) pontja, és az új költségvetési rendelet 28. cikke (2b) bekezdésének g) pontja), valamint a rendelkezésére álló források javasolt csökkentésének és a tagállamok jelenlegi intézkedéseinek fényében a Bizottság a megfelelő intézkedés meghozatala és/vagy javaslata előtt mérlegelni fogja a Számvevőszék javaslatainak költségét és hasznát.

1.14.

A Számvevőszék becslése szerint a kifizetéseket illetően a legvalószínűbb hibaarány 2011-ben a következő területeken volt magasabb, mint 2010-ben.

—

Mezőgazdaság: piaci beavatkozások és közvetlen támogatások; valamint vidékfejlesztés, környezetvédelem, halászat és egészségügy (a korábbi Mezőgazdaság és természeti erőforrások szakpolitika-csoporttal összevetve).

—

A vidékfejlesztés tekintetében a Bizottság egyetért azzal, hogy a helyzet romlott, bár nem annyira, mint ami a Számvevőszék jelentésében áll.

A Bizottság megjegyzi, hogy a Számvevőszék következtetései a szakpolitika-csoport egészére, és nem alcsoportokra vonatkoznak.

A kutatás és egyéb belső politikák tekintetében az ellenőrzések kockázatarányosságát és költséghatékonyságát a jogszerűséggel és szabályszerűséggel összevetve a Bizottság úgy véli, hogy a kutatás és egyéb belső politikák kapcsán alkalmazandó irányítási és kontrollrendszerek vezetői szempontból tekintve kellő bizonyosságot nyújtanak, a felhatalmazás által engedélyezésre jogosult tisztviselők által megfogalmazott fenntartások figyelembevételével.

—

Kutatás és egyéb belső politikák:

1.15.

Összességében a Számvevőszék becslése szerinti legvalószínűbb hibaarány az összes kifizetést illetően a 2010-es szinten maradt (2011-ben 3,9 %, míg 2010-ben 3,7 % volt; lásd még: 1.3. táblázat és 1.1. ábra ) (9). A Számvevőszék megállapítása szerint a tesztelt tranzakciók mintegy kétötödében volt valamilyen hiba (míg 2010-ben az összes tranzakció egyharmadában). A Számvevőszék által talált hibák gyakorisága valamennyi szakpolitika-csoportra nézve növekedett, kivéve a korábbi Kohézió, energiaügy és közlekedés szakpolitika-csoportot, valamint az igazgatási és egyéb kiadásokat, amelyekre nézve az addigi szinten maradt (lásd: 1.3. táblázat ).

1.15.

1.16.

Az EUMSZ 317. cikkének megfelelően az uniós költségvetés végrehajtásáért a végső felelősséget a Bizottság viseli. Az uniós pénzeszközök kezelésének jelenlegi bizottsági rendszere (amelyet az Európai Parlament határozatára (10) reagáló, 2000 áprilisában kezdődő reform alapján alaposan áttekintettek (11)) a főigazgatók felelősségén alapul. A főigazgatóknak eredményesen működő felügyeleti és kontrollrendszereket kell létrehozniuk, amelyek megfelelnek bizonyos előre meghatározott standardoknak (12).

1.17.

A bizottsági főigazgatók évente tevékenységi jelentésben számolnak be feladataik ellátásáról (13). A tevékenységi jelentést kiegészíti egy nyilatkozat többek között arról, hogy az erőforrásokat mennyiben használták fel a kijelölt célokra, és hogy a kontrolleljárások mennyiben biztosítják a tranzakciók jogszerűségét és szabályszerűségét. A főigazgatók, amennyiben jelentős problémákat észlelnek e tekintetben, nyilatkozatukban fenntartásokkal élhetnek.

1.18.

A Bizottság összefoglaló jelentésében politikai felelősséget vállal a főigazgatók vezetői teljesítményéért. Az összefoglaló jelentés a főigazgatók – az éves tevékenységi jelentésükhöz csatolt – teljességi nyilatkozataira, valamint egyéb forrásokra – pl. a belső ellenőr általános véleményére – támaszkodik. A jelentés emellett bemutatja, hogy a Bizottság milyen lépéseket tett az irányítási és kontrollrendszerekben jelentkező hiányosságok kezelésére.

1.19.

Bár valamennyi főigazgató kijelentette, hogy a jelenleg érvényes kontrolleljárások kellő biztosítékot nyújtanak a tranzakciók szabályszerűségét illetően, azoknak a főigazgatóságoknak, illetve részlegeknek a száma, amelyek egy vagy több fenntartást fogalmaztak meg, 2011-ben mégis 16-ra nőtt (2010-ben 13-an voltak). A fenntartások száma 2011-ben 27-re nőtt (2010-ben 17 volt); legnagyobb részük, csakúgy, mint a megelőző években, a tranzakciók szabályszerűségi hiányosságaira vonatkozott. A fenntartások teljes becsült pénzügyi hatása 1 959 millió EUR-ra növekedett, ami a 2011-es kifizetések 1,5 %-ának felelt meg (2010-ben ez az összeg 423 millió EUR, vagyis a kifizetések 0,3 %-a volt) (lásd: 1.4. táblázat és 2–9. fejezet).

1.20.

Növekedett tehát mind a fenntartások és az érintett főigazgatóságok száma, mind a becsült pénzügyi hatás, ami azt tükrözi, hogy a főigazgatók bizonyos területeken – pl. vidékfejlesztés, kohézió, 7. keretprogram (7. KP) – nagy hibakockázatot észlelnek. Ezt támasztják alá a 2011-re vonatkozó számvevőszéki ellenőrzések eredményei is (lásd: 1.10–1.15. bekezdés).

1.20.

1.21.

Minden főigazgatóságnak értékelnie kell, hogy a tranzakciókat a felügyeleti és kontrollrendszerek műveleteit követően milyen mértékben jellemzik továbbra is hibák. Ez a fennmaradó hibaarány kiszámítása révén lehetséges. A lehető legegyszerűbben fogalmazva a fennmaradó hibaarány a tranzakciókból álló reprezentatív minta vizsgálatának eredményein alapuló hibaarány, csökkentve minden, a felügyeleti és kontrollrendszerek működéséből következő korrekcióval. Ha a fennmaradó hibaarány meghaladja a 2 %-ot, a főigazgatónak az éves tevékenységi jelentéshez csatolt nyilatkozatában fenntartást kell megfogalmaznia.

1.21.

1.22.

A Bizottság most először, a 2011-es éves tevékenységi jelentés elkészítéséhez adott utasításokban bocsátott a főigazgatóságok rendelkezésére útmutatást arról, hogyan számítsák ki a fennmaradó hibaarányt. Ennek köszönhetően egyes nyilatkozatokban javulás volt tapasztalható, különösen a kohéziós főigazgatóságok (lásd: 5.66. és 6.25. bekezdés) és a Kutatási és Innovációs Főigazgatóság, illetve az Információs Társadalmi és Médiaügyi Főigazgatóság esetében (lásd: 8.35–8.36. bekezdés). Mindazonáltal a Számvevőszék hiányosságokat állapított meg az utasítások és azok végrehajtása terén. Egyes főigazgatóságok nem egyértelmű információkat közöltek, illetve alulbecsülték a fennmaradó hibaarány mértékét, és emiatt elmulasztották a fenntartás megfogalmazását vagy a valósnál kevésbé lényegesnek állították be azokat (15). Például:

1.22.

Úgy véli, hogy a Számvevőszék által említett főigazgatóságok betartották az utasításokat és megfelelő fenntartásokat fogalmaztak meg.

—

az útmutató nem adott kellő magyarázatot arról, hogy mit kell tenni, ha nem számítható ki megbízhatóan a fennmaradó hibaarány,

—

—

olyan összegek is szerepeltek a számításokban, amelyek hosszú késedelem miatt még nem érkeztek be, illetve visszatéríttetésük más módon sem történt meg,

—

—

a fennmaradó hibaarány kiszámításakor az eredendő különbségek ellenére több különböző típusú korrekciós intézkedést (pénzügyi korrekciók/visszavonások és visszafizettetések) vettek figyelembe (16). Emellett az utasítások értelmében a felfüggesztéseket is be kellett számítani.

—

1.23.

A Számvevőszék megállapítja, hogy a fennmaradó hibaarány jelenleg még nem mutatja megbízhatóan azt, hogy a tranzakciókat milyen mértékben érintik továbbra is hibák.

1.23.

1.24.

Összefoglaló jelentése bevezetőjében (17) a Bizottság, elsősorban a főigazgatók és részlegvezetők bizonyossága és fenntartásai alapján, átfogó politikai felelősséget vállal az uniós költségvetés kezeléséért.

1.25.

Az összefoglaló jelentés elsődleges forrásai az éves tevékenységi jelentések. A Bizottság megjegyzi, hogy mindegyik éves tevékenységi jelentés ésszerű bizonyosságot nyújt a mögöttes tranzakciók szabályszerűségéről. A Számvevőszék javulást tapasztalt egyes éves tevékenységi jelentéseket illetően, amelyek észlelték a magas hibakockázatot, és a tranzakciók szabályszerűségének méréséhez számszerűsíthető mutatókat rendeltek (lásd: 1.20. és 1.22. bekezdés). A Számvevőszék hangsúlyozza azonban, hogy korábban rámutatott más kérdésekre is, amelyek továbbra is megoldatlanok maradtak (lásd: 1.22. bekezdés és 1.2. melléklet , 2. bekezdés).

1.25.

1.26.

Az összefoglaló jelentés a Bizottság belső ellenőrének második átfogó véleményére is támaszkodik. Az átfogó vélemény egyrészt a Belső Ellenőrzési Szolgálat és az egyes főigazgatóságok belső ellenőrzési részlegei által 2009 és 2011 között elvégzett ellenőrzéseken, valamint a felső vezetés által az éves tevékenységi jelentésekben 2011-re vonatkozóan adott bizonyosságon alapul. A tavalyi évhez képest az átfogó vélemény javult: az érintett problémákat nagyobb részletességgel tárgyalta. A vélemény továbbra is pozitív, és a legtöbb esetben az éves tevékenységi jelentésekben is szereplő fenntartásokra épít. A Számvevőszék véleménye szerint a belső ellenőr által felvetett, további figyelmet érdemlő problémákat – mint pl. a külső segítségnyújtás terén észlelt hiányosságok (18) – az érintett főigazgatóságoknak megfelelően kezelniük kell.

1.26.

Valamennyi kockázatot, amelyre a belső ellenőr felhívta a felhatalmazás által engedélyezésre jogosult tisztviselők figyelmét, megfelelően kezelik az érintett főigazgatóságok olyan cselekvési tervek kidolgozása és végrehajtása révén, amelyeket szorosan nyomon követnek a főigazgatók és a Bizottság Ellenőrzésfelügyeleti Bizottsága.

1.27.

Azáltal, hogy növeli a fenntartással érintett kifizetések összegét, a Bizottság elismeri a magas hibakockázatot (lásd: 1.20. bekezdés). Megállapítja, hogy ez egy sor tényezőnek tudható be, többek között annak, hogy:

1.27.

1.28.

Mindezekkel összefüggésben a Bizottság elismeri azt is, hogy további tökéletesítésre van még szükség a pénzgazdálkodás minőségére vonatkozó információk átlátható megjelenítéséhez, és ezzel kapcsolatban többek között a következő intézkedéseket javasolja:

—

a vonatkozó éves tevékenységi jelentés tartalmazzon információkat a pénzügyi eszközökkel kapcsolatos tevékenységek végrehajtásáról, eredményeiről és az ezekre irányuló ellenőrzésekről,

—

Ezenfelül, a Számvevőszéknek a 2010. évi éves jelentésében megfogalmazott pénzügyi eszközökkel kapcsolatos tevékenységekre vonatkozó észrevételek mellett a Bizottság 2011-ben külön ellenőrzést végzett erre a területre összpontosítva, és eredményeit a Regionális Politikai Főigazgatóság (73. oldal) és a Foglalkoztatási, Szociális és Esélyegyenlőségi Főigazgatóság (45–46. oldal) éves tevékenységi jelentésében tette közzé. A Bizottság határozott szándéka az ezzel a területtel kapcsolatos ellenőrzés folytatása 2012-ben és az azt követő években.

—

az érintett éves tevékenységi jelentésekben szerepeljenek olyan mutatók, amelyek a többéves kontrollstratégiák szempontjából fontosak (amint a Kohézió területén már bevett gyakorlat), az éves tevékenységi jelentésekben pedig hozzák jobban összhangba a kohézióval foglalkozó főigazgatóságok, illetve a megosztott irányítású alapokért felelős főigazgatóságok lényegességi kritériumait,

—

—

mindazok a módosítások, amelyeket a Bizottság a 2014–2020-as időszakra a költségvetési rendeletre és az ágazati szabályozásra vonatkozóan javasolt (és amelyeket jelenleg tárgyal az Európai Parlament és a Tanács) a támogatási rendszerek jobb tervezése, a hibakockázat kezelése, a kedvezményezettekre és az egyéb érintettekre nehezedő adminisztratív terhek korlátozása, és a kontrollmechanizmusok működtetési költségeinek csökkentése érdekében, illetve arra vonatkozóan, hogy a megosztott irányítás szerint működő valamennyi program esetében kerüljön sor éves vezetői megbízhatósági nyilatkozatok kibocsátására.

—

1.29.

A Számvevőszék a Bizottságnak az elszámolhatóság növelésére és a pénzgazdálkodás minőségével kapcsolatos információk átláthatóbbá tételére irányuló kezdeményezéseit jó irányba tett lépéseknek tartja. A Számvevőszék ugyanakkor a közelmúltban arra is felhívta a figyelmet, hogy noha ezek a javaslatok javíthatják a kiadások jogszerűségére és szabályszerűségére vonatkozó bizonyosságot, a Bizottság azt nem mutatta ki, hogyan szándékozik ezeknek az információknak a felhasználnálásával elérni, hogy a tranzakciók mentesek legyenek a lényegi hibáktól (19).

1.29.

Az érintett bizottsági vezetők teljes mértékben figyelembe fogják venni az alapul szolgáló megbízhatósági nyilatkozatokat saját irányítási nyilatkozataik elkészítésekor, szilárd alapot biztosítva ezáltal a bizonyosság és cselekvés számára, hogy szükség esetén kezeljék az irányítási és kontrollrendszerek hiányosságait.

1.30.

A kifizetések megszakítása és felfüggesztése hasznos eszköz lehet a szabálytalan kiadásokat eredményező hiányosságok megelőzéséhez, ezeket azonban magukat a hibákat korrigáló lépéseknek (azaz pénzügyi korrekcióknak és visszafizettetéseknek) is ki kell egészíteniük. A Számvevőszék véleménye szerint a pénzügyi korrekciókra, illetve a visszafizettetésekre vonatkozó adatok bemutatásakor a Bizottságnak ezeket megfelelő kontextusba kell helyeznie: a tagállamoktól beérkező vonatkozó adatok továbbra sem teljes körűek vagy nem teljes körűen ellenőrzöttek, illetve validáltak, és a két korrekciós eszköz közötti eredendő különbséget, valamint azok hatását még mindig nem veszik kellően figyelembe.

1.30.

1.31.

Ez a szakasz egyes 2011-re vonatkozó főbb költségvetési gazdálkodási adatot elemez, nevezetesen a költségvetési kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatok végrehajtását, a kifizetési előirányzatok év végi kihasználtsági fokát és a fennálló költségvetési kötelezettségvállalások szintjét („RAL”).

1.32.

A 2011-es uniós költségvetés előirányzatai között 142,5 milliárd EUR (20) kötelezettségvállalási előirányzat (21) és 128,3 milliárd EUR (22) kifizetési előirányzat (23) szerepelt. A végrehajtó intézményeknél a végrehajtási arány magas volt: a kötelezettségvállalási előirányzatok esetében 99,3 % (csakúgy, mint 2010-ben), a kifizetési előirányzatoknál pedig 98,6 % (2010: 96,6 %) (24). Az előirányzatok, az áthozatalok figyelembevétele nélkül, de minden tartalékot ideértve, a kötelezettségvállalások esetében 0,1 milliárd EUR-val, a kifizetések esetében pedig 7,0 milliárd EUR-val, maradtak a pénzügyi keret felső határértékei alatt.

1.33.

A költségvetés végrehajtása 2011-ben általában véve 1,5 milliárd EUR-s költségvetési többlettel zárult (25) (2010-ben ez az összeg 4,5 milliárd EUR volt). Ez az elkövetkezendő év(ek)ben elvben ellensúlyozni fogja a tagállamoktól beszedendő saját források összegét.

1.34.

A „Kohézió a növekedésért és a foglalkoztatásért” többéves pénzügyi kerete 1b. fejezete alá tartozó három fő támogatási alap esetében (Európai Szociális Alap [ESZA], Európai Regionális Fejlesztési Alap [ERFA] és Kohéziós Alap) azonban az év vége felé felgyorsult a tagállamok részéről a kifizetési kérelmezés. Ha a támogatások iránti megnövekedett igénnyel megfelelően számoltak volna és az igényelt kifizetési előirányzatokat pl. más területeken fel nem használt összegek áthozatala révén elérhetővé tették volna, akár 5 milliárd EUR-val nagyobb összegű kifizetésre is sor kerülhetett volna (26).

1.34.

A megszakításra és felfüggesztésre vonatkozó határozatok továbbá olyan elemek, amelyeket szinte alig lehet figyelembe venni, amikor az előirányzatok előrejelzésére van szükség. A megszakítások legfeljebb hat hónapig tarthatnak a rendelet értelmében. A hiányosságnak a tagállam általi korrekciója és szükség esetén a pénzügyi korrekciók alkalmazása esetén a Bizottság feloldja a megszakítást és ennek következtében folytatódhatnak a kifizetések.

A Bizottság a tagállamoknak 2012 elején írt levelében hangsúlyozta a kérelmek túlnyomó többségének október 31-ig való benyújtása fontosságát. Ez lehetővé tenné a Bizottság számára, hogy a globális átcsoportosítás mellett, költségvetés-módosítási tervezetet terjesszen a költségvetési hatóság elé a kifizetési előirányzatok növelése érdekében, hogy a benyújtott kérelmekért helyt álljanak, a ténylegesen kézhez kapott kifizetés iránti kérelmek alapján az előrejelzésekre való támaszkodás helyett.

1.35.

A Számvevőszék megjegyzi, hogy bizonyos költségvetési címek alatt decemberben – az év többi részében eszközölt kifizetések teljes összegéhez képest – aránytalanul nagy összegű kifizetések történtek (27). Az, hogy a kifizetések jelentős része ilyen szűk időszakra koncentrálódik, hátrányosan érintheti a felügyeleti és kontrollrendszerek eredményességét, és növelheti a hibák kockázatát.

1.35.

1.36.

A fennálló költségvetési kötelezettségvállalások („RAL”) (28), amelyeket még nem fizettek ki, illetve amelyek esetében a kötelezettségvállalást nem vonták vissza (29), 13 milliárd EUR-val (6,7 %), összesen 207 milliárd EUR-ra nőttek, elsősorban a differenciált előirányzatok révén finanszírozott szakpolitika-területeken (30). Ez a kiadások 2011-es teljesítési arányát tekintve 2,3 évnyi differenciált kötelezettségvállalásnak, illetve 2,7 évnyi differenciált kifizetésnek felel meg.

1.37.

A legtöbb fennálló kötelezettségvállalás a Kohézió szakpolitika-csoporthoz kapcsolódik (31) (lásd: 1.2. ábra ). Ezen a területen 136 milliárd EUR-t (32) (a teljes összeg kb. 65,5 %-át) tettek ki a fennálló kötelezettségvállalások; a kifizetések 2011-es teljesítési aránya mellett ezen a területen ez 2,7 évnyi kötelezettségvállalásnak vagy 3,2 évnyi kifizetésnek felel meg. E fennálló kötelezettségvállalások legnagyobb része (124,6 milliárd EUR, a teljes összeg 92 %-a) a jelenlegi, 2007–2013-as időszakot érinti (33).

1.36–1.37.

A 2011-es teljesítési arányra vonatkozó mutató érvényessége relatív a kifizetésekre vonatkozóan, az év végén rendelkezésre álló előirányzatok hiánya miatt (lásd az 1.34. bekezdés utolsó mondatát).

1.38.

Az, hogy a felhalmozódott fennálló kötelezettségvállalások a 2007–2013-as programozási időszakban lényegesen magasabb szintet mutattak, nagyrészt a programok késői végrehajtásával magyarázható (34). A kifizetések folyósítására a strukturális alapok vonatkozó rendeletei értelmében csak akkor kerülhetett sor, ha a Bizottság jóváhagyta a tagállami irányítási és kontrollrendszereket. A költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló intézményközi megállapodás (35) értelmében a fennálló kötelezettségvállalások és a kifizetési előirányzatok közötti egyre nagyobb különbség csökkentése érdekében biztosítani kell, hogy az elkövetkezendő években elegendő kifizetési előirányzat álljon rendelkezésre (lásd még: 1.34. bekezdés).

1.38.

A rendelkezésre álló hitelek strukturális alapokon keresztüli kihasználása 2010-ben és 2011-ben egyaránt rávilágít, hogy a fennálló költségvetési kötelezettségvállalások növekedése az év végén rendelkezésre álló költségvetési hitelek hiányának következménye is lehet (lásd szintén az 1.34. bekezdés utolsó mondatát).

Az 1.2. ábra mutatja a pénzügyi keret programozási időszaka alatt felgyülemlett fennálló kötelezettségek valószínű igénybevételét.

A Bizottság végül egyetért azzal, hogy elegendő kifizetési irányzatot kell rendelkezésre bocsátani a következő években. A Bizottság szilárdan elkötelezett olyan költségvetési tervezetek előterjesztése mellett, amelyek lefedik a fennálló kötelezettségvállalások és kifizetési előirányzatok közötti egyre szélesedő szakadékot.

2.1.

Ez a fejezet a Számvevőszék bevételekre (azaz a saját forrásokra és egyéb bevételekre) vonatkozó külön értékelését tartalmazza. A 2011. évi bevételekre vonatkozó főbb adatok a 2.1. táblázatban szerepelnek. 91 %-kal a saját források a költségvetési kiadások finanszírozásának messze a legjelentősebb forrásai.

2.2.

A saját forrásoknak három kategóriája van (1): a hagyományos saját források (importvámok és cukortermelési díj), a tagállamok által beszedett hozzáadottérték-adó alapján kiszámított saját források, illetve a tagállamok bruttó nemzeti jövedelmén (GNI) alapuló saját források.

2.3.

A hagyományos saját forrásokat a tagállamok állapítják meg és szedik be. E források háromnegyedét (16 778 millió eurót, a bevételek 12,9 %-át) befizetik az Unió költségvetésébe, míg a maradék egynegyedet visszatartják a beszedési költségek finanszírozására. Minden tagállam havonta kimutatást küld a Bizottságnak a megállapított vámokról („A-számlák”), valamint negyedévente kivonatot küld a kimutatásban nem szereplő, de megállapított vámokról („B-számlák”) (2). A hagyományos saját forrásokat érintő főbb kockázatokat az Unió rendelkezésére bocsátott vámok teljeskörűsége, pontossága és időszerűsége jelenti.

2.4.

A héa-alapú saját források (14 077 millió EUR, a bevételek 10,8 %-a) a tagállamok elméleti alapon harmonizált héa-alapjára alkalmazott egységes kulccsal számított hozzájárulások. A GNI-alapú saját források (87 258 millió EUR, a bevételek 67,1 %-a) számítása a tagállamok GNI-jére alkalmazott egységes kulccsal történik. E saját források tekintetében a szabályossággal kapcsolatban felmerülő legnagyobb kockázatot vagy az jelenti, hogy a mögöttes statisztikákat nem az uniós szabályozásnak megfelelően állítják össze, vagy az, hogy azokat nem az említett szabályozás szerint dolgozzák fel, és ennek következtében valamennyi tagállam helytelen összegű héa- vagy GNI-alapú saját forrást fizet.

2.5.

A költségvetési egyensúlyhiányokra való tekintettel az Egyesült Királyságra korrekció (az ún „brit korrekció”) vonatkozik, amelynek értelmében e tagállam GNI-alapú hozzájárulását csökkentik (3). Ezenkívül a 2007–2013 közötti időszakban Németország, Hollandia, Ausztria és Svédország csökkentett héa-lehívási kulcsot alkalmaz, Hollandia és Svédország pedig az éves GNI-alapú hozzájárulások tekintetében bruttó csökkentést élvez (4). A legfőbb kockázatot az jelenti, hogy a Bizottság ezekre vonatkozó számításai hibásak, különösen a brit korrekciók bonyolult számítása tekintetében.

2.6.

A hagyományos saját források, a héa-alapú saját források és az egyéb bevételek teljes összegének megállapítását követően a GNI-alapú forrásokat a költségvetés egyensúlyba hozásához használják fel. Ha egyes tagállamok a ténylegesnél kisebb (vagy nagyobb) GNI-t adnak meg, az a GNI-alapú saját források teljes összegére nincs ugyan hatással, viszont a hiba kijavításáig megnöveli (vagy csökkenti) a többi tagállam által befizetendő hozzájárulások összegét.

2.7.

Az egyéb bevételek tekintetében felmerülő legfőbb kockázatok között a pénzbírságok Bizottság általi kezelése, valamint a Bizottság által a mezőgazdasági és a kohéziós kiadásokra előírt pénzügyi korrekciók szerepelnek.

2.8.

A Számvevőszék általános ellenőrzési koncepcióját és módszertanát az 1. fejezet 1.1. mellékletének 2. része mutatja be. A bevételek ellenőrzésével kapcsolatban a következőket kell megjegyezni:

2.9.

A beszámoló alapjául szolgáló tranzakciók számvevőszéki ellenőrzése nem terjedhet ki a be nem jelentett, illetve a vámfelügyeletet kikerülő importügyletekre.

2.10.

A Számvevőszék értékelte a németországi, a spanyolországi és a franciaországi felügyeleti és kontrollrendszereket; ezek a tagállamok együttesen a hagyományos saját források teljes összegének több mint egyharmadát adják. Annak érdekében, hogy megfelelő bizonyosságot szerezzen a nyilvántartott összegek pontosságáról és teljességéről, a Számvevőszék vizsgálta a számviteli rendszereket, valamint ellenőrizte a hagyományos saját források alakulását azok megállapításától egészen a Bizottságnak történő elszámolásig. A Számvevőszék megvizsgálta a kedvezményes vámtételek franciaországi alkalmazásával kapcsolatos főbb kontrollmechanizmusokat, a németországi és a spanyolországi helyi vámkezelési eljárásokat, valamint a németországi, a spanyolországi és a franciaországi vámraktározást, illetve a szállítási és biztosítási költségek kezelését.

2.11.

A Számvevőszék ezenkívül összevetette a 2.8. bekezdés a) pontjában említett minta hagyományos saját forrásokkal kapcsolatos hét visszafizetési felszólítását az érintett tagállamok (7) megfelelő havi kimutatásaival.

2.12.

A Számvevőszék végül értékelte a Bizottság felügyeleti és kontrollrendszereit, ideértve a tagállamokban végzett ellenőrzéseit, a behajthatatlan összegek leírására alkalmazott eljárást, valamint a Bizottság és a Számvevőszék korábbi megállapításainak követővizsgálatára alkalmazott eljárást.

2.13.

A héa- és GNI-alapú saját források olyan statisztikai adatokra épülnek, amelyek alapjául közvetlenül nem ellenőrizhető tranzakciók szolgálnak. Az ellenőrzés ezért a tagállamok által összeállított makrogazdasági aggregátumok Bizottsághoz történő beérkezését tekintette kiindulópontjának, majd értékelte a Bizottság azon adatfeldolgozó rendszereit, amelyek segítségével meghatározzák a végleges költségvetési beszámolóban feltüntetendő összegeket. A számvevőszéki ellenőrzés tehát az uniós költségvetés összeállítását és a tagállami hozzájárulások helyességét vizsgálta.

2.14.

A Számvevőszék értékelte a szóban forgó források kiszámításának és beszedésének helyességéről ésszerű bizonyosságot nyújtani hivatott bizottsági felügyeleti és kontrollrendszereket. Az ellenőrzés arra is kiterjedt, hogy a Bizottság hogyan kezeli a héa-, illetve GNI-alapú forrásokra vonatkozó fenntartásokat, és hogyan ellenőrzi a tagállami GNI-jegyzékeket. A számvevőszéki ellenőrzés nem tudja megítélni a tagállamok által a Bizottságnak megküldött héa-, illetve GNI-adatok minőségét.

2.15.

A 2.1. melléklet a tranzakciótesztek eredményeit foglalja össze. A mintában szereplő tranzakciók számvevőszéki vizsgálatai megállapították, hogy azok 1,8 %-ában fordult elő hiba. A Számvevőszék becslése szerint a legvalószínűbb hibaarány 0,8 % (8).

2.15.

2.16.

A Számvevőszék megállapította, hogy a Bizottság visszafizetési felszólításai összességében az „A-számlákról” szóló, a tagállamok által megküldött kimutatásokat tükrözik.

2.17.

A számvevőszéki ellenőrzés nem tárt fel hibát a tagállami hozzájárulások kiszámítása és befizetése tekintetében.

2.18.

A Számvevőszék megállapította, hogy az egyéb bevételek címén vizsgált hat tranzakció közül egy hibás volt. A Számvevőszék megvizsgálta a Bizottság által az egyik tagállam számára a mezőgazdasági kiadások területén előírt pénzügyi korrekció kiszámítását (a 2.1. táblázat 6. címe). A Számvevőszék nem kérdőjelezi meg a Bizottság által használt módszertant, ugyanakkor annak alkalmazásában talált olyan hibát, amelynek eredményeként a Bizottság alábecsülte az uniós költségvetést érő veszteséget. A pénzügyi korrekciónak a számított 21 millió euró helyett 30 millió eurónak kellett volna lennie (9).

2.18.

A Számvevőszék által említett esetben a hibaarányt a tagállam számította ki a Bizottság által elfogadott módszertan és az akkor rendelkezésre álló legpontosabb információk alapján. A tagállam később további, pontosabb információkat szolgáltatott a kockáztatott sokaság nagyságára vonatkozóan, a Bizottság pedig úgy ítélte meg, hogy ebben az igen kései szakaszban célszerű ezt az új információt a szabályszerűségi záróelszámolás újraindítása nélkül figyelembe venni a hibaarány kiszámításához.

2.19.

A 2.2. melléklet a felügyeleti és kontrollrendszerek számvevőszéki vizsgálatának eredményeit foglalja össze. A Számvevőszék hiányosságokat tárt fel a rendszerekben; ezekről az alábbiakban számol be.

2.20.

A felkeresett tagállamokban a számvevőszéki ellenőrzés (lásd: a fenti 2.10. bekezdés) az alábbiak tekintetében tárt fel hiányosságokat a tagállami vámfelügyelet esetében:

2.20.

a)

a kedvezményes vámtételek alkalmazása (10);

a)

A Bizottság megvizsgálja e két esetet, és megállapítja az esetleges pénzügyi következményeket.

b)

a helyi vámkezelési eljárások kontrollja és utólagos ellenőrzése (11);

b)

c)

a vámraktározás utólagos ellenőrzése (12);

c)

d)

a behozatali szakaszban alkalmazott kockázatelemzés (13);

d)

e)

a szállítási és biztosítási költségek kezelése (14).

e)

2.21.

A Számvevőszék a 2010-re vonatkozó éves jelentésében arról számolt be, hogy az egyik tagállam (15)„A-számlákra” vonatkozó kimutatása esetében a bejelentett hagyományos saját források összegét nem lehetett összevetni a kapcsolódó számviteli bizonylatokkal. A Költségvetési Főigazgatóság 2011-re vonatkozó éves tevékenységi jelentése jelenleg fenntartással kezeli e tagállam számviteli adatainak megbízhatóságát.

2.21.

A korrekció folyamatban van. A tagállam 2011. november végén cselekvési tervet nyújtott be a végrehajtandó kiigazító intézkedésekről. A terv rövid távú (2012-es), középtávú (2012–2013-as) és hosszú távú (2013–2014-es és az azt követő évekre vonatkozó) célkitűzéseket tartalmaz. A Bizottság figyelemmel kíséri a terv végrehajtását. Az első lépés a számviteli rendszer külső ellenőrzése.

2.22.

A Számvevőszék megállapította, hogy az általa, illetve a Bizottság által a korábbi években közölt beszámolók több megállapítása továbbra is szerepel e két intézmény jelentéseiben, és ezeket illetően az érintett tagállamok még mindig nem hoztak korrekciós intézkedéseket (például az 1/2010. számú „Eredményes-e az egyszerűsített importvámeljárások kontrollja?” számvevőszéki különjelentésben (16) az egyszerűsített eljárásokra vonatkozóan felvetett megállapítások).

2.22.

2.23.

A fenntartás olyan eszköz, amellyel a tagállamok által benyújtott héa-elszámolások vitatott tételeiben a jogszabályok által előírt négyéves határidő leteltével is lehet kiigazításokat eszközölni. A fenntartások alkalmazása tehát a belső kontrollfolyamat része. A Bizottságnak és a tagállamoknak azonban törekedniük kell a vitatott tételek mielőbbi rendezésére.

2.24.

2011-ben a Bizottság 46 fenntartást léptetett érvénybe és 42-t szüntetett meg. A Bizottság szerint a nettó hatás a héa-alapú saját források mintegy 88 millió eurós csökkenése (17). Az év végén összesen 156 fenntartás volt érvényben (lásd: 2.2. táblázat ). A Bizottság által érvénybe léptetett fenntartások közül 51 a héa-jogszabályokkal kapcsolatos kötelezettségszegéshez kötődik. Ezek csak a kötelezettségszegési eljárás lezárását és az érintett évekre vonatkozóan a héa-alapra gyakorolt hatás meghatározását követően szüntethetők meg.

2.24.

2.25.

A Bizottság folytatja a hosszú ideje érvényben lévő héa-fenntartások megszüntetésére irányuló erőfeszítéseit. A Számvevőszék meghatározása szerint azok a fenntartások ilyenek, melyek legalább tíz évvel korábbi évet érintenek, azaz a 2011 végén még mindig érvényben lévő olyan fenntartások, melyek 2002-re és az azt megelőző évekre vonatkoznak. A tárgyév végén 15 ilyen fenntartás volt – melyek közül néhány még 1995-ből származott –, míg 2010 végén 16 (a 2010-re vonatkozó éves jelentés 2.23. bekezdése).

2.25.

2.26.

2011 végén általános fenntartások (18) voltak érvényben az EU-15 tagállamoknak 2002 és 2007 közötti, az EU-10 tagállamoknak 2004 és 2007 közötti, valamint Bulgária és Románia 2007. évi GNI-adataival kapcsolatban.

2.26.

2.27.

2011 elején az 1995-2001 időszakra vonatkozóan négy egyedi GNP-fenntartás (19) volt érvényben. A Bizottság később megszüntetett két, az Egyesült Királyságot érintő fenntartást, így 2011 végére kettőt (20) hagyott érvényben.

2.27.

2.28.

A GNI-jegyzékek Eurostat általi ellenőrzése alapján a GNI-bizottság 2011 júliusában és októberében elfogadta az EU-25 tagállamokról szóló értékelési jelentéseket. A 2002-től 2012. január végéig terjedő időszakra vonatkozó GNI-adatok tekintetében nem szűntek meg általános fenntartások, illetve nem léptek érvénybe egyedi fenntartások (lásd: a 2010-re vonatkozó éves jelentés 2.29. bekezdése és 2.41. bekezdésének negyedik francia bekezdése).

2.28.

2.29.

A költségvetési rendelet végrehajtási szabályai (21) előírják, hogy ha az adós az esedékesség napjáig sem ideiglenes fizetést nem teljesített, sem a teljes összeget fedező biztosítékot nem nyújtott, akkor a Bizottságnak minden lehetséges eszközzel be kell hajtania a kinnlevő összeget. 2011 végén a folyamatban lévő pénzbírságoknak mintegy 2 %-át (22) nem fedezte sem ideiglenes fizetés, sem esedékesség utáni biztosíték.

2.29.

E tárgyalásoknak köszönhetően a rossz pénzügyi helyzetben lévő vállalkozásokra kiszabott fedezetlen bírságok (és a késedelmi kamatok) egy része behajtható vagy biztosítékkal fedezhető, pénzügyi biztosítékkal fedezett fizetési tervek pedig a jelenlegi szabályok szerint is alkalmazhatók (lásd a 2.32. bekezdést). Egyes bírságokat azonban semmiképp sem lehet behajtani, mivel csődben lévő, bizonytalan pénzügyi helyzetű vagy Unión kívüli székhelyű vállalkozásokat érintenek.

2.30.

A Számvevőszék megvizsgált egy 14 ilyen pénzbírságból álló mintát és megállapította, hogy nyolc esetben a Bizottság nem használt fel minden lehetséges eszközt a behajtásra.

2.30.

E példák is mutatják, hogy a Bizottság a bizonytalan pénzügyi helyzetben lévő adósok esetében mindig a bírság behajthatóságát helyezi előtérbe, és ezért folytat tárgyalásokat a vállalkozásokkal a bírság megfizetéséről.

2.31.

Ezek az esetek kivétel nélkül olyan adósokat érintettek, akik a Bizottság állítása szerint bizonytalan pénzügyi helyzetben voltak. A Költségvetési Főigazgatóság a 2011-re vonatkozó éves tevékenységi jelentésében megállapítja, hogy nem törekszik behajtásra, ha megítélése szerint az Unió pénzügyi érdekének védelme fizetési terv tárgyalásával érvényesül a legjobban. A Bizottság javaslatot tesz a költségvetési rendelet végrehajtási szabályainak módosítására, hogy „rendkívüli körülmények között” ily módon is el lehessen járni.

2.32.

A költségvetési rendelet (23) 28a. cikke értelmében az eszközök védelme a Bizottság egyik pénzügyi irányítási célja. A pénzbírságokat fedező biztosítékok oltalma érdekében a Bizottság hitelminősítési minimumkövetelményeket ír elő a biztosítékokat nyújtó pénzügyi intézmények számára. A Számvevőszék talált olyan eseteket, ahol ezeket a követelményeket nem tartották be.

2.33.

Bizottság 2011. május 13-án az említett biztosítékok tekintetében enyhítette a feltételeket, figyelembe véve a romló piaci viszonyokat. A Számvevőszék még ezen újonnan módosított feltételek betartásának elmulasztására is talált példát.

2.34.

A bankszektor jelenlegi helyzetére való tekintettel a Bizottság a Költségvetési Főigazgatóság éves tevékenységi jelentésében megemlíti, hogy folyamatban van kockázatkezelési politikájának felülvizsgálata.

2.32–2.35.

2.33–2.34.

A Számvevőszék által említett esetekben a szóban forgó biztosítékok megfeleltek a Bizottság által elfogadott, éppen érvényben lévő kockázatkezelési politikának. A garantőröket később leminősítették, ami miatt a piacon lecsökkent a feltételeknek még így is megfelelő bankok száma, a Bizottság ezért 2012 júniusában újból módosította a bankgaranciákkal kapcsolatos kockázatkezelési politikáját. A pénzügyi piacok alakulását figyelembe véve az új határozat is biztosítja a Bizottság egyedi garantőrökkel szembeni összesített kitettségének megfelelő szintű diverzifikációját.

2.35.

A Számvevőszék az elvégzett ellenőrzések alapján (24) megállapítja, hogy a 2011. december 31-i fordulónappal záruló év vonatkozásában:

lényeges hibától mentesek voltak.

2.36.

Ellenőrzési munkája alapján a Számvevőszék megállapította, hogy a bevételek tekintetében vizsgált felügyeleti és kontrollrendszerek eredményesek. A Számvevőszék felhívja azonban a figyelmet az alábbiakra:

a)

A számvevőszéki ellenőrzések hiányosságokat tártak fel a tagállami vámfelügyelet terén (2.20. bekezdés). A Számvevőszék arra a következtetésre jutott, hogy az ellenőrzött tagállamok felügyeleti és kontrollrendszerei csak részben eredményesek a nyilvántartott hagyományos saját források teljeskörűségének és helyességének biztosításában.

a)

b)

Hosszú ideje érvényben lévő fenntartások továbbra is léteznek a héa-alapú saját forrásokkal kapcsolatban (2.25. bekezdés).

b)

A tagállamokkal egyre gyakrabban folytatunk konzultációkat, emellett fokozni fogjuk a Bizottság és a tagállamok közötti együttműködést is.

c)

2011 végére a Bizottság még mindig nem szüntette meg az általános fenntartásokat, és egyedi GNI-fenntartásokat léptetett érvénybe az EU-25 tagállamok vonatkozásában a 2002-től kezdődő időszakra (2.28. bekezdés).

c)

d)

2011 végére a Bizottság még mindig nem szüntette meg az 1995-2001 közötti időszakra vonatkozó, két fennmaradó egyedi GNP-fenntartást (2.27. bekezdés).

d)

e)

A Számvevőszék tudomásul veszi azon okokat, amiért a behajtás nem történik meg minden esetben (2.31. bekezdés). A Bizottság javaslatot tesz a költségvetési rendelet végrehajtási szabályainak módosítására, hogy „rendkívüli körülmények között” ily módon is el lehessen járni.

e)

f)

A Bizottság felülvizsgálja az esedékes pénzbírságokat és büntetéseket fedező biztosítékok megbízhatóságával kapcsolatos kockázatkezelési politikáját, hogy az tükrözze a bankszektor helyzetét (2.34. bekezdés).

f)

2.37.

A korábbi (a 2008. és a 2009. évi) éves jelentésekben megfogalmazott ajánlások hasznosulásának számvevőszéki áttekintését a 2.3. melléklet mutatja be. A Számvevőszék az alábbiakra hívja fel a figyelmet:

a)

A Számvevőszék a korábbi éves jelentéseiben (például a 2008-ra vonatkozó éves jelentés 4.14. bekezdésében és a 2009-re vonatkozó éves jelentés 2.20. bekezdésében) megállapította, hogy a „B-számlák” alkalmazását továbbra sem találja problémamentesnek. 2011-ben a Bizottság még mindig feltárt ilyen problémákat a vizsgálatai során.

a)

b)

A GNI-alapú saját források tekintetében a Számvevőszék (például a 2009-re vonatkozó éves jelentés 2.38. bekezdésében) azt ajánlotta, hogy a Bizottság i. tegye egyértelművé véleményének hatókörét a tagállami GNI-adatokat értékelő jelentéseiben, és ii. a nemzeti számlák összeállításához vegye figyelembe a tagállami nemzeti statisztikai hivatalok felügyeleti és kontrollrendszereinek bizottsági értékelését. Ezeket az ajánlásokat a Bizottság nem hajtotta végre az EU-25 tagállamok GNI-adatainak értékelése során (lásd: 2.28. bekezdés).

b)

2.38.

Az említett áttekintés, valamint a 2011. évre vonatkozó megállapítások és következtetések alapján a Számvevőszék javasolja, hogy a Bizottság:

—

1. ajánlás: ösztönözze a tagállamokat a vámfelügyelet megerősítésére, hogy minél nagyobb összegű hagyományos saját forrást szedhessenek be.

—

2. ajánlás: folytassa a „B-számlák” helyes használatának biztosítása érdekében tett erőfeszítéseit, és továbbra is törekedjen annak biztosítására, hogy a számviteli rendszerek lehetővé tegyék a tagállami „A-számlák” teljességének és pontosságának bizonyítását.

3.1.

Ez a fejezet a Számvevőszéknek a mezőgazdasági piaci beavatkozásokra és közvetlen támogatásokra vonatkozó külön értékelését tartalmazza, amely a 05. Mezőgazdaság és vidékfejlesztés szakpolitikai szakpolitikai területhez tartozik. A vonatkozó tevékenységekkel és a 2011-es kiadásokkal kapcsolatos főbb adatokat a 3.1. táblázat tartalmazza.

3.1.

3.2.

A Szerződésben meghatározottak szerint a közös agrárpolitika (KAP) célja (1) a mezőgazdasági termelékenység növelése, s ezáltal a mezőgazdasági termelők megfelelő életszínvonalának biztosítása, a piacok stabilizálása, valamint gondoskodás arról, hogy az ellátás folyamatos legyen és a fogyasztók számára elfogadható ár ellenében történjék.

3.3.

A közös agrárpolitikai kiadásoknak az uniós költségvetésből történő finanszírozása elsősorban két alapon (2) keresztül történik: ezek az uniós közvetlen támogatások és piaci intézkedések teljes finanszírozására szolgáló Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (a továbbiakban: EMGA) (3), illetve a vidékfejlesztési programokat társfinanszírozó Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (a továbbiakban: EMVA). Ez a fejezet az EMGA kiadásaival foglalkozik, az EMVA-kiadásokat a 4. fejezet tárgyalja.

3.4.

Az EMGA által finanszírozott főbb intézkedések a következők:

3.5.

Az uniós támogatások kedvezményezettjei valamennyi EMGA közvetlen támogatási rendszer (6) esetében jogilag kötelesek betartani bizonyos kölcsönös megfeleltetési előírásokat a környezetvédelemre, közegészségügyre, állat- és növényegészségügyre, illetve az állatok jólétére (jogszabályban foglalt gazdálkodási követelmények, JFGK), valamint a föld helyes mezőgazdasági és környezeti állapotának fenntartására (HMKÁ) (7) vonatkozóan. Ha a termelők nem tartják tiszteletben ezeket a kötelezettségeket, támogatásukat csökkentik (8).