AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL, SZERVEITŐL, HIVATALAITÓL ÉS ÜGYNÖKSÉGEITŐL SZÁRMAZÓ TÁJÉKOZTATÁSOK

8.11.2012

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 340/5

AZ EFTA FELÜGYELETI HATÓSÁG AJÁNLÁSA

(2011. április 13.)

az EFTA-államokban a helyhez kötött és mobil végződtetési díjak szabályozói kezeléséről (1)

2012/C 340/04

AZ EFTA FELÜGYELETI HATÓSÁG (2),

tekintettel az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásra (3),

tekintettel az EFTA-államok közötti, Felügyeleti Hatóság és Bíróság létrehozásáról szóló megállapodásra, és különösen annak 5. cikke (2) bekezdése b) pontjára,

tekintettel az EGT-megállapodás XI. mellékletének 5cl. pontjában említett jogi aktusra, Az Európai Parlament és a Tanács 2002/21/EK irányelve (2002. március 7.) az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról (keretirányelv) (4), és különösen annak az EGT-megállapodás 1. jegyzőkönyvével a megállapodáshoz igazított 19. cikkének (1) bekezdésére,

az EFTA hírközlési bizottsággal folytatott konzultációt követően,

mivel:

(1)

A keretirányelv 8. cikkének (3) bekezdése szerint a nemzeti szabályozó hatóságok hozzájárulnak a belső piac fejlődéséhez többek között azáltal, hogy egymással és az Európai Bizottsággal és/vagy adott esetben a Hatósággal átlátható együttműködést folytatnak egy egységes szabályozói gyakorlat kialakítása érdekében. A keretirányelv 7. cikke értelmében bejelentett, 850-et meghaladó számú intézkedéstervezet értékelése során azonban úgy tűnt, hogy a beszédcélú hívásvégződtetési díjak szabályozása még nem egységes.

(2)

Bár a költségalapúság bizonyos formáját általában a legtöbb EGT-államban előírják, az árellenőrzési intézkedések tekintetében valamennyi EGT-államban vannak eltérések. A választott költségmegállapítási eszközök nagy változatosságán túl az eszközök végrehajtására szolgáló eszközök is eltérnek. Ez növeli az EGT-ben alkalmazott nagykereskedelmi végződtetési díjak közötti ollót, amit a nemzeti sajátosságok csak részben magyaráznak. Ezt az EGT-megállapodás 1. jegyzőkönyvével a megállapodáshoz igazított (5), a megállapodás XI. mellékletének 5ci. pontjában említett jogi aktussal (2002/627/EK bizottsági határozat (6)) létrehozott európai szabályozók csoportja (a továbbiakban: ERG) is felismerte, a helyhez kötött hívásvégződtetési díjak szimmetriájáról és a mobil hívásvégződtetési díjak szimmetriájáról szóló közös állásfoglalásában. A nemzeti szabályozó hatóságok is számos esetben engedélyeztek magasabb végződtetési díjakat a kisebb helyhez kötött vagy mobiltelefon-üzemeltetők számára azzal az indokkal, hogy ezek az üzemeltetők újonnan léptek a piacra, és nem élvezik a méretgazdaságosság előnyeit, és/vagy rájuk eltérő költségfeltételek vonatkoznak. Az aszimmetriák a nemzeti határokon belül és azokon túlnyúlóan is fennállnak, bár lassanként mérséklődnek. Az ERG közös állásfoglalásában leszögezte, hogy a végződtetési díjaknak normális körülmények között szimmetrikusnak kellene lenniük és az aszimmetriát meg kell tudni indokolni.

(3)

A helyhez kötött vagy mobil végződtetési díjak szabályozói kezelésének jelentős eltérései lényegesen torzítják a versenyt. A végződtetési piacokon a kétirányú hozzáférés miatt olyan helyzet alakul ki, amelyben a megállapodás vélhetően mindkét összekapcsolódó üzemeltető számára előnyös, de mivel az előfizetőkért folytatott versenyben egymással szemben állnak, a végződtetési díjak fontos stratégiai és versenyszempontú jelentőséggel bírhatnak. Ha a végződtetési díjakat a hatékony költségszint felett állapítják meg, az jelentős átrendeződéssel járhat a helyhez kötött vagy mobiltelefonálás piacai és fogyasztói között. Sőt, azokon a piacokon, ahol az üzemeltetők piaci részesedése aszimmetrikus, a kisebb szereplők tekintélyes összegeket kénytelenek fizetni a nagyobb szereplőknek. Emellett a mobil végződtetési díjak abszolút értékben véve számos EGT-államban még mindig magasak, összevetve az EGT-n kívül számos országban alkalmazott díjakkal és általában a helyhez kötött végződtetési díjakkal, így ezek továbbra is magas, bár csökkenő árakat eredményeznek a fogyasztók számára. A magas végződtetési díjak általában a kezdeményezett hívások magas kiskereskedelmi árait és ennek megfelelően alacsonyabb használati arányát eredményezik, ezáltal csökkentve a fogyasztói jólétet.

(4)

A költségelszámolási elvek végződtetési piacokra való alkalmazása terén a harmonizáció eddigi hiánya igazolja a közös megközelítés szükségességét, amely nagyobb jogbiztonságot és a potenciális befektetőknek megfelelő ösztönzőket nyújt, valamint csökkenti a jelenleg több EGT-államban tevékenykedő, meglévő üzemeltetők szabályozói terheit. A végződtetési piacok egységes szabályozása egyértelmű és a nemzeti szabályozó hatóságok által elismert célkitűzés, amelyet az Európai Bizottság és a Hatóság a keretirányelv 7. cikke szerinti intézkedések tervezetének értékelésével összefüggésben többször is kihangsúlyozott.

(5)

Az elektronikus hírközlési hálózatok és szolgáltatások keretszabályozásának egyes rendelkezései előírják a szükséges és megfelelő költségelszámolási mechanizmusok foganatosítását; ezek a rendelkezések a következők: az EGT-megállapodás 1. jegyzőkönyvével a megállapodáshoz igazított (7), a megállapodás XI. mellékletének 5cj. pontjában említett jogi aktus (az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és kapcsolódó eszközökhöz való hozzáférésről, valamint azok összekapcsolásáról szóló, 2002. március 7-i 2002/19/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (8)) (hozzáférési irányelv) 9., 11. és 13. cikke, a jogi aktus (20) preambulumbekezdésével összefüggésben.

(6)

Az EGT-megállapodás 1. jegyzőkönyvével a megállapodáshoz igazított (9), a megállapodás XI. mellékletének 26j. pontjában említett jogi aktus (az elektronikus hírközlési szolgáltatások keretszabályozása értelmében megvalósuló számviteli elkülönítésről és a költségelszámolási rendszerekről szóló, 2005. szeptember 19-i 2005/698/EK bizottsági ajánlás (10)) keretet biztosított a költségelszámolásra és számviteli elkülönítésére vonatkozó sajátos rendelkezések egységes alkalmazásához, a szabályozói számviteli rendszerek, módszerek, a felügyeleti és beszámolási eljárás átláthatóságának valamennyi részt vevő fél javára történő javítása céljából.

(7)

A nagykereskedelmi beszédcélú hívásvégződtetés az a szolgáltatás, amely a hívások hívott helyen (helyhez kötött hálózatokban) vagy előfizetőnél (mobilhálózatokban) való végződtetéséhez szükséges. Az EGT-ben a díjfelszámítási rendszer a hívó fél hálózata fizet elven alapul, ami annyit jelent, hogy a végződtetési díjat a hívott hálózat határozza meg, és a hívó hálózat fizeti. A hívott félnek ezt a szolgáltatást nem számlázzák ki, és rendszerint semmi nem ösztönzi a hálózati szolgáltatója által meghatározott végződtetési árra való reagálásra. Ebben az összefüggésben a túlzó árazás a szabályozó hatóságok legfőbb versenyjogi aggálya. A magas végződtetési árakat végül a végfelhasználónak felszámított magasabb hívásdíjakban érvényesítik. A végződtetési piacokra jellemző kétirányú hozzáférést figyelembe véve a további potenciális versenyjogi problémák körébe tartozik az üzemeltetők közötti kereszttámogatási rendszer. Ezek a potenciális versenyjogi problémák a helyhez kötött vagy mobil végződtetési piacok esetében egyaránt gyakoriak. Ezért, figyelemmel a végződtetési üzemeltetők arra vonatkozó képességére és ösztönzöttségére, hogy az árakat jelentősen a költségeket meghaladó szintre emeljék, a költségalapúságot tekintik a legmegfelelőbb beavatkozásnak ezen aggály középtávú kezelésére. A hozzáférési irányelv (20) preambulumbekezdése szerint a költségmegtérülés módszerét a körülményekhez kell igazítani. A hívásvégződtetési piacok sajátos jellegzetességei és a kapcsolódó versenyjogi és forgalmazási aggályok fényében az Európai Bizottság és a Hatóság már régen felismerte, hogy egy hatékony üzemeltetőiköltség-standardon alapuló közös megközelítés meghatározása és a szimmetrikus végződtetési díjak alkalmazása előmozdítaná a hatékonyságot és a verseny fenntarthatóságát, és maximalizálná a fogyasztók előnyét az árak és a kínált szolgáltatások terén.

(8)

A keretirányelv 8. cikkének (1) bekezdése szerint az EGT-államok gondoskodnak arról, hogy az említett irányelvben és az egyedi irányelvekben meghatározott szabályozási feladatok – különösen a hatékony verseny biztosítását célzó szabályozási feladatok – ellátása során a nemzeti szabályozó hatóságok a lehető legnagyobb mértékben vegyék figyelembe a technológiasemleges szabályozás kívánalmát. A keretirányelv 8. cikkének (2) bekezdése továbbá előírja a nemzeti szabályozó hatóságok számára a verseny előmozdítását, egyebek mellett annak biztosításával, hogy valamennyi felhasználó a legnagyobb előnyt élvezhesse a szolgáltatások választéka, ára és minősége tekintetében, és hogy ne kerülhessen sor versenytorzításra vagy versenykorlátozásra. E célkitűzések elérése és az összes EGT-államban egységes alkalmazás érdekében a szabályozott végződtetési díjakat, amint lehet, le kell vinni a hatékony üzemeltető költségeinek szintjére.

(9)

Versenykörnyezetben az üzemeltetők versenye a folyó költségek alapján zajlana, és nem kapnának ellentételezést a nem megfelelő hatékonyságból eredő magasabb költségekért. A múltbeli költségadatokat ezért folyó költségadatokká kell kiigazítani, hogy azok a modern technológiát használó, hatékony üzemeltető költségeit tükrözzék.

(10)

A végződtetési díjak ténylegesen felmerült költségei miatt ellentételezésben részesülő üzemeltetőket alig ösztönzi valami a hatékonyság fokozására. Az alulról felfelé építkező modell bevezetése összeegyeztethető a hatékony üzemeltető hálózatfejlesztési koncepciójával, amelyben a folyó költségek használatával határozzák meg a hatékony hálózat gazdasági/mérnöki modelljét. Ez a szükséges, és nem a ténylegesen biztosított berendezések költségeit tükrözi, és figyelmen kívül hagyja a korábbi működés költségeit.

(11)

Mivel az alulról felfelé építkező modell főként származtatott adatokon alapul, azaz a hálózati költségeket a készülékforgalmazók adataiból számítják, előfordulhat, hogy a szabályozók össze szeretnék hangolni az alulról felfelé és a felülről lefelé építkező modell eredményeit annak érdekében, hogy a lehető legmegbízhatóbb eredményekhez jussanak, és hogy a működési költségek, a tőkeköltségek és a költségfelosztás tekintetében ne legyenek nagy eltérések a modellezett és a valós üzemeltetők között. Az alulról felfelé építkező modell esetleges hiányosságainak – például az információs aszimmetriának – az azonosítása és kijavítása érdekében a nemzeti szabályozó hatóság összehasonlíthatja az alulról felfelé építkező modellezés eredményeit az auditált adatokat használó, felülről lefelé irányuló megfelelő modell eredményeivel.

(12)

A költségmodellnek a modellben figyelembe vett időszakban elérhető hatékony technológiai lehetőségeken kell alapulnia, amennyiben ezek meghatározhatók. Ennélfogva jelenleg az alulról felfelé építkező modell elvileg feltételezhetné, hogy a helyhez kötött hálózatok maghálózata egy következő generációs hálózaton (NGN) alapul. A mobilhálózatok alulról felfelé építkező modellje alapjául a hálózat hozzáférési részében alkalmazott második generációs és harmadik generációs technológia együttesének kell szolgálnia, a várható helyzet alapján, míg a magrész a feltételezések szerint NGN-alapú lehet.

(13)

A hívásvégződtetési piac különös jellegzetességeit figyelembe véve a végződtetési szolgáltatások költségeit a jövőbeli hosszú távú különbözeti költségek (long-run incremental costs – LRIC) alapján kell kiszámítani. Az LRIC-modellben valamennyi költség változóvá válik, és mivel feltételezett, hogy hosszú távon valamennyi eszköz lecserélésre kerül, az LRIC alapján történő díjmeghatározás lehetővé teszi a hatékony költségmegtérülést. Az LRIC-modellek csak azokat a költségeket veszik figyelembe, amelyeket valamely meghatározott szolgáltatás nyújtása vált ki. A különbözeti költségeken alapuló megközelítés – amely csak a hatékonyan felmerülő, tehát a különbözeti szolgáltatás további nyújtása nélkül elmaradó költségeket (azaz az elkerülhető költségeket) veszi figyelembe – hatékony termelésre és fogyasztásra ösztönöz és minimalizálja a potenciális versenytorzulásokat. Minél távolabb kerülnek a végződtetési díjak a különbözeti költségektől, a verseny annál inkább torzul a helyhez kötött és a mobiltelefonálás piaca között és/vagy az aszimmetrikus piaci részesedéssel és forgalommal rendelkező üzemeltetők között. Ezért indokolt a tiszta LRIC-megközelítés alkalmazása, amelyben a releváns szolgáltatás a nagykereskedelmi hívásvégződtetési szolgáltatás, és amely csak az elkerülhető költségeket foglalja magában. Egy LRIC-megközelítés a nagykereskedelmi hívásvégződtetési szolgáltatások nyújtásával összefüggő állandó és változó különbözeti költségek megtérülését is lehetővé tenné (mivel az állandó költségek a feltételezések szerint hosszú távon változóvá válnak), ezáltal elősegítené a költségek hatékony megtérülését.

(14)

Az elkerülhető költségek az összes szolgáltatását nyújtó üzemeltető azonosított összes hosszú távú költségeinek és a harmadik személyeknek nyújtott nagykereskedelmi hívásvégződtetési szolgáltatás kivételével az összes szolgáltatását nyújtó ugyanezen üzemeltető azonosított összes hosszú távú költségeinek (azaz a harmadik személyeknek végződtetési szolgáltatást nem kínáló üzemeltető egységes szolgáltatási költségeinek) a különbségeként számíthatók. A költségek megfelelő hozzárendelésének biztosítása érdekében különbséget kell tenni a forgalomhoz kapcsolódó költségek, azaz a magasabb forgalom esetén megnövekvő összes állandó és változó költség, és a forgalomtól nem függő költségek, azaz a forgalomnövekedéssel nem növekvő összes költség között. A nagykereskedelmi hívásvégződtetéssel kapcsolatos elkerülhető költségek azonosításához figyelmen kívül kell hagyni a forgalomtól nem függő költségeket. Ezután célszerű a forgalomtól függő költségeket elsőként más szolgáltatásokhoz (pl. híváskezdeményezés, SMS, MMS, szélessávú szolgáltatás, bérelt vonalak stb.) hozzárendelni úgy, hogy a nagykereskedelmi hívásvégződtetési szolgáltatás legyen az utolsóként figyelembe vett szolgáltatás. A nagykereskedelmi hívásvégződtetési szolgáltatáshoz ekként hozzárendelt költség így szükségszerűen csak az e szolgáltatás nyújtása céljából felmerült többletköltséggel egyezik meg. Ennek következtében a helyhez kötött és mobiltelefonálás piacán nyújtott nagykereskedelmi hívásvégződtetési szolgáltatások LRIC-alapú költségelszámolása alapján csak azon költségek számolhatók el, amelyek elkerülhetők lennének a harmadik személyeknek nyújtott nagykereskedelmi hívásvégződtetési szolgáltatás beszüntetésével.

(15)

Látható, hogy a hívásvégződtetés olyan szolgáltatás, amely a hívó és a hívott felek számára egyaránt hasznos (ha a fogadó számára nem lenne hasznos, nem fogadná a hívást), ami viszont arra enged következtetni, hogy a költségek felmerülésében mindkét félnek része van. Ha a költségalapú árak meghatározására a költségforrás elvét használnák, a költségeket az okozóiknak kellene viselniük. Leszögezve, hogy a hívásvégződtetési piac a költségek kétoldali keletkezése miatt kettős jellegű, a szabályozott nagykereskedelmi végződtetési díjban nem kell valamennyi költségnek megtérülnie. Ennek az ajánlásnak az alkalmazásában azonban a nagykereskedelmi díjban megtéríthető a nagykereskedelmi hívásvégződtetési szolgáltatás összes elkerülhető költsége, azaz az összes olyan költség, amely a nagykereskedelmi hívásvégződtetési forgalom növekedésével nem nő.

(16)

A végződtetési díjak meghatározásakor az egységes hatékony költségszinttől történő bármely eltérésnek az üzemeltetők ellenőrzésén kívül eső objektív költségeltérésen kell alapulnia. Helyhez kötött hálózatokban nem azonosítottak ilyen objektív, az üzemeltető ellenőrzésén kívül álló költségeltéréseket. A mobilhálózatokban az egyenlőtlen spektrumkiosztást lehet olyan külső tényezőnek tekinteni, amely a mobilüzemeltetők között eltéréseket eredményez a fajlagos költségekben. Külső költségeltérések akkor keletkezhetnek, amikor a spektrumkiosztás nem piaci alapú mechanizmusok használatával történt, hanem az érkezési sorrendben történő engedélyezés alapján. Amennyiben a spektrumkiosztás piaci alapú mechanizmusokon – például árveréseken – keresztül történik vagy ha működik a másodlagos piac, a frekvenciából eredő költségeltéréseket inkább belső tényezők határozzák meg, és ezek valószínűleg jelentősen csökkennek vagy eltűnnek.

(17)

A mobiltelefonálás piacának új szereplői egy átmeneti időszakban szintén magasabb fajlagos költségekkel szembesülhetnek, mielőtt elérnék a legkisebb gazdaságos üzemméretet. Ilyen helyzetben a nemzeti szabályozó hatóságok, miután megállapították, hogy a lakossági piacon akadályok állnak a piaci belépés és a terjeszkedés előtt, megengedhetik számukra, hogy a piaci belépés után legfeljebb négy évig tartó átmeneti időszakban díjaikban érvényesíthessék a modellezett üzemeltetőéhez képest magasabb különbözeti költségeiket. Az ERG közös állásfoglalásából kiindulva ésszerű négyéves határidőt előirányozni az aszimmetriák fokozatos megszüntetésére; ezt alátámasztja az a becslés, amely szerint a mobiltelefonálás piacán várhatóan három-négy év alatt lehet 15–20 %-os piaci részesedésre szert tenni, azaz megközelíteni a legkisebb gazdaságos üzemméretet. Ez eltér a helyhez kötött telefonálás piacára belépők helyzetétől, akik egyes földrajzi területeken hálózatuknak a nagy forgalmat bonyolító útvonalakra való összpontosításával és/vagy a megfelelő hálózati eszközöknek a piacon jelen lévőktől történő bérbevételével alacsony fajlagos költségeket képesek elérni.

(18)

Az amortizáció szempontjából az eszköz gazdasági értékét tükröző módszer az előnyben részesített megközelítés. Ha azonban nem alakítható ki egy megbízható, gazdasági szemléletű amortizációs modell, más megközelítések is szóba jöhetnek, ideértve a lineáris, degresszív vagy progresszív amortizációt. Az alternatív megközelítések közötti választás szempontja az, hogy a megközelítés várhatóan mennyire közelít az amortizáció gazdasági szemléletű méréséhez. Így, ha nem alakítható ki egy megbízható, gazdasági szemléletű amortizációs modell, az alulról felfelé építkező modellben az egyes főbb eszközök amortizációs profilját külön kell vizsgálni, és a gazdasági szemléletű amortizációhoz legközelebb álló amortizációs profilt generáló megközelítést kell választani.

(19)

A gazdaságos üzemméret tekintetében különböző megfontolások érvényesek a helyhez kötött és mobiltelefonálás piacán. A legkisebb gazdaságos üzemméret különböző szinteken érhető el a helyhez kötött és a mobilágazatban, mivel ez nagyban függ az egyes ágazatokra vonatkozó eltérő szabályozási és üzleti környezettől.

(20)

A nemzeti szabályozó hatóságoknak a nagykereskedelmi végződtetési díjak szabályozásakor nem szabad eleve kizárniuk vagy megtiltaniuk azt, hogy az üzemeltetők a jövőben alternatív megoldásokat válasszanak a végződtetési forgalom kicserélésére, amennyiben ezek a megoldások összeegyeztethetők a versenypiaccal.

(21)

A 2012. december 31-ig tartó átmeneti időszak elég hosszúnak tűnik ahhoz, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok bevezethessék a költségmodellt, az üzemeltetők pedig kiigazíthassák üzleti terveiket, ugyanakkor annak sürgősségét is jelzi, hogy a fogyasztók számára a lehető legnagyobb mértékben biztosítani kell a költségalapú végződtetési díjakból nyerhető előnyöket.

(22)

Kivételes esetekben előfordulhat, hogy a szűkös erőforrásokkal rendelkező nemzeti szabályozó hatóságoknak további átmeneti időszakra van szükségük az ajánlott költségmodell elkészítéséhez. Ilyen körülmények között, ha a szabályozó hatóság igazolni tudja, hogy az alulról felfelé építkező LRIC-modelltől eltérő, folyó költségeken alapuló más módszer (például benchmarking) ennek az ajánlásnak megfelelő eredményt hoz, és a versenypiacnak megfelelő, hatékony eredménnyel jár, akkor 2014. július 1-jéig ideiglenes árakat határozhat meg valamely alternatív megközelítés alapján. Amennyiben a korlátozott erőforrásokkal rendelkező nemzeti szabályozó hatóságok számára e dátum után is objektíve aránytalan lenne az ajánlott költségszámítási módszer alkalmazása, úgy ezek az ajánlás felülvizsgálatáig továbbra is alkalmazhatnak alternatív módszereket, kivéve, ha a nemzeti szabályozó hatóságok és az Európai Bizottság és a Hatóság közötti együttműködés céljából létrehozott testület, beleértve annak munkacsoportjait is, elegendő gyakorlati támogatást és útmutatást ad az erőforráskorlátok leküzdéséhez, illetve különösen, ha megtéríti az ajánlott módszer alkalmazásának költségeit. Az alternatív módszerrel kapott eredmény nem lehet magasabb, mint az ajánlott költségmódszert bevezető nemzeti szabályozó hatóságok által meghatározott végződtetési díjak átlaga.

(23)	Erről az ajánlásról konzultációt folytattak az EFTA hírközlési bizottsággal, amely véleményt nyilvánított róla,

AJÁNLJA:

Ha a nemzeti szabályozó hatóságok a hozzáférési irányelv 13. cikkével összhangban – a keretirányelv 16. cikkével összhangban elvégzett piaci elemzés eredményeképpen – árszabályozási és költségelszámolási kötelezettségeket vetnek ki az általuk az egyes nyilvános telefonhálózatok nagykereskedelmi beszédalapú hívásvégződtetési piacán (a továbbiakban: helyhez kötött és mobil végződtetési piacok) jelentős piaci erővel rendelkezőként kijelölt üzemeltetőkre, akkor a hatékony üzemeltető költségein alapuló végződtetési díjakat kell meghatározniuk. Ezzel együtt jár, hogy a díjak is egyben szimmetrikusak is lesznek. Az ármeghatározás során a nemzeti szabályozó hatóságoknak az alábbiakban ismertetett módszert kell követniük.

2.	Ajánlott, hogy a hatékony költségek értékelése a folyó költségeken és – releváns költségmeghatározási módszerként – a hosszú távú különbözeti költségeket használó, alulról felfelé építkező modellezési megközelítésen alapuljon.

A nemzeti szabályozó hatóságok az eredmények ellenőrzése és megbízhatóságának javítása céljából összevethetik az alulról felfelé építkező modellezési megközelítés eredményeit az auditált adatokat használó, felülről lefelé irányuló megfelelő modell eredményeivel, és ezzel összhangban módosításokat hajthatnak végre.

A költségmodellnek a modell időtávján belül elérhető hatékony technológiákon kell alapulnia. Ezért a helyhez kötött és mobilhálózatok magja elvben egyaránt következő generációs hálózat (NGN) alapú lehet. A mobilhálózatok hozzáférési részének ugyancsak a második generációs és harmadik generációs telefonálás egyesítésén kell alapulnia.

Az itt említett különböző költségkategóriákat a következőképpen kell meghatározni:

a)	„különbözeti költségek”: azok a költségek, amelyek egy adott szolgáltatás beszüntetésével elkerülhetők (ezeket elkerülhető költség néven is ismerik);

b)	„a forgalomhoz kapcsolódó költségek”: mindazok az állandó és változó költségek, amelyek magasabb forgalom esetén megnövekednek.

Az LRIC-modellen belül a vonatkozó szolgáltatás a harmadik személyeknek nyújtott nagykereskedelmi beszédalapú hívásvégződtetés. Ez azzal jár, hogy a különbözeti költségek értékelésekor a nemzeti szabályozó hatóságoknak meg kell állapítaniuk az összes szolgáltatását nyújtó üzemeltető azonosított összes hosszú távú költsége és ugyanezen üzemeltető harmadik személyeknek nyújtott nagykereskedelmi hívásvégződtetési szolgáltatás hiányában felmerülő összes hosszú távú költsége közötti különbséget. Különbséget kell tenni a forgalomtól függő költségek és a forgalomtól nem függő költségek között, és ez utóbbit figyelmen kívül kell hagyni a nagykereskedelmi hívásvégződtetési díjak számításánál. A vonatkozó különbözeti költségek azonosítására ajánlott megközelítés szerint a forgalomtól függő költségeket először a nagykereskedelmi beszédalapú hívásvégződtetéstől eltérő szolgáltatásokhoz rendelik hozzá, így a nagykereskedelmi beszédalapú hívásvégződtetési szolgáltatáshoz csak a forgalomtól függő költségek fennmaradó részét kell hozzárendelni. Ez azt jelenti, hogy a szabályozott beszédalapú hívásvégződtetési szolgáltatáshoz csak azokat a költségeket szabad hozzárendelni, amelyek elkerülhetők lennének, ha beszüntetnék a nagykereskedelmi beszédalapú hívásvégződtetési szolgáltatások harmadik személyeknek történő nyújtását. A nagykereskedelmi beszédalapú hívásvégződtetési szolgáltatásokból eredő különbözetnek a helyhez kötött, illetve a mobil végződtetési hálózatokra vonatkozó kiszámítási elvei részletesebben a mellékletben találhatók.

7.	Az eszközök amortizációjára az ajánlott megközelítés a gazdasági szemléletű amortizáció, amennyiben ez megvalósítható.

8.	A modellezett üzemeltető megfelelő gazdaságos üzemméretének megállapításakor a nemzeti szabályozó hatóságoknak figyelembe kell venniük a helyhez kötött és mobil végződtetési hálózatokban a gazdaságos üzemméret meghatározása céljából a mellékletben megállapított elveket.

A hatékony költségszintek fent meghatározott elvektől eltérő meghatározását minden esetben olyan objektív költségeltéréssel kell indokolni, amely az érintett üzemeltetők ellenőrzésén kívül esik. Ilyen objektív költségeltérések merülhetnek fel a mobil végződtetési piacokon az egyenlőtlen spektrumkiosztás következtében. Amennyiben a költségmodell figyelembe veszi a nagykereskedelmi hívásvégződtetési szolgáltatás céljából megszerzett további spektrum költségeit, a nemzeti szabályozó hatóságoknak rendszeresen felül kell vizsgálniuk az objektív költségeltéréseket, figyelembe véve többek között azt, hogy a jövőben a további spektrumot várhatóan piaci alapú kiosztási eljárással bocsátják-e rendelkezésre, ami megszüntetheti a létező kiosztásokból eredő költségkülönbségeket, vagy pedig ez a viszonylagos költséghátrány idővel csökken-e a későbbi piacra lépők részesedésének növekedésével.

10.

Amennyiben bizonyítható, hogy a legkisebb gazdaságos üzemméret alatt működő új mobilpiaci szereplő magasabb fajlagos különbözeti költségekkel szembesül, mint a modellezett üzemeltető, úgy a nemzeti szabályozó hatóságok, miután megállapították, hogy a lakossági piacon akadályok állnak a piaci belépés és a terjeszkedés előtt, engedélyezhetik, hogy e magasabb költségeket egy átmeneti időszak alatt szabályozott végződtetési díjakon keresztül érvényesítsék. Az ilyen átmeneti időszak nem lehet több négy évnél.

11.

Ez az ajánlás nem érinti a nemzeti szabályozó hatóságoknak az ajánlásban felvetett kérdésekben hozott korábbi határozatait. Ennek ellenére a nemzeti szabályozó hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy a végződtetési díjakat 2012. december 31-ére költséghatékonyan és szimmetrikusan állapítsák meg, a 9. és a 10. pontnak megfelelően azonosított objektív költségeltérések figyelembevétele mellett.

12.

Amennyiben a nemzeti szabályozó hatóság kivételes körülmények között – különösen erőforrásai szűkössége miatt – nincs abban a helyzetben, hogy időben véglegesítse az ajánlott költségmodellt és igazolni tudja, hogy az alulról felfelé építkező LRIC-modelltől eltérő, folyó költségeken alapuló adott módszer ennek az ajánlásnak megfelelő eredményt hoz és a versenypiacnak megfelelő, hatékony eredménnyel jár, úgy 2014. július 1-jéig ideiglenes árakat határozhat meg valamely alternatív megközelítés alapján. Amennyiben a korlátozott erőforrásokkal rendelkező nemzeti szabályozó hatóságok számára e dátum után is objektíve aránytalan lenne az ajánlott költségszámítási módszer alkalmazása, úgy ezek az ajánlás felülvizsgálatáig továbbra is alkalmazhatnak alternatív módszereket, kivéve, ha a nemzeti szabályozó hatóságok és az Európai Bizottság és a Hatóság közötti együttműködés céljából létrehozott testület, beleértve annak munkacsoportjait is, elegendő gyakorlati támogatást és útmutatást ad az erőforráskorlátok leküzdéséhez, illetve különösen, ha megtéríti az ajánlott módszer alkalmazásának költségeit. Az alternatív módszerrel kapott eredmény nem lehet magasabb, mint az ajánlott költségmódszert bevezető nemzeti szabályozó hatóságok által meghatározott végződtetési díjak átlaga.

13.	Ez az ajánlás az EU-ban a helyhez kötött és mobil végződtetési díjak szabályozói kezeléséről szóló 2009/396/EK európai bizottsági ajánlás bármely esetleges jövőbeli módosításával összhangban felülvizsgálatra kerül.

14.	Ezen ajánlás címzettjei az EFTA-államok.

Kelt Brüsszelben, 2011. április 13-án.

az EFTA Felügyeleti Hatóság részéről

Sabine MONAUNI-TÖMÖRDY

megbízott elnök

Sverrir Haukur GUNNLAUGSSON

testületi tag

(1) Az EGT-megállapodáshoz igazított, az EU-ban a helyhez kötött és mobil végződtetési díjak szabályozói kezeléséről szóló, 2009. május 7-i bizottsági ajánlásnak (HL L 124., 2009.5.20., 67. o.) felel meg.

(2) A továbbiakban: a Hatóság.

(3) A továbbiakban: az EGT-megállapodás.

(4) HL L 108., 2002.4.24., 33. o.

(5) Az EGT Vegyes Bizottság 10/2004 határozata (HL L 116, 2004.4.22., 58. o., és a 20. sz. EGT-kiegészítés, 2004.4.22., 13. o.), hatálybalépés: 2004 február 7-i.

(6) HL L 200., 2002.7.30., 38. o.

(7) Az EGT Vegyes Bizottság 11/2004 határozata (HL L 116., 2004.4.22., 60. o., és a 20. sz. EGT-kiegészítés, 2004.4.22., 14. o.), hatálybalépés: 2004. november 1-i.

(8) HL L 108., 2002.4.24., 7. o.

(9) Az EGT Vegyes Bizottság 84/2008 határozata (HL L 280., 2008.10.23., 18. o., és a 64. sz. EGT-kiegészítés, 2008.10.23., 11. o.), hatálybalépés: 2008. július 5-i.

(10) HL L 266., 2005.10.11., 64. o.

MELLÉKLET

A nagykereskedelmi végződtetési díjak helyhez kötött hálózatokban történő meghatározásának elvei

A nagykereskedelmi hívásvégződtetési szolgáltatás alkalmazandó különbözeti költsége (az elkerülhető költség) az összes szolgáltatását nyújtó üzemeltető azonosított összes hosszú távú költsége és ugyanezen üzemeltető harmadik személyeknek nyújtott nagykereskedelmi hívásvégződtetési szolgáltatás hiányában felmerülő összes hosszú távú költsége közötti különbség.

A költségek megfelelő hozzárendelésének biztosítása érdekében különbséget kell tenni a forgalomtól függő költségek és a forgalomtól nem függő költségek között. A nagykereskedelmi hívásvégződtetési díjak számításakor figyelmen kívül kell hagyni a forgalomtól nem függő költségeket. A forgalomtól függő költségek közül csak azokat a költségeket kell a vonatkozó végződtetési különbözethez hozzárendelni, amelyek a nagykereskedelmi beszédalapú hívásvégződtetési szolgáltatás nyújtásának hiányában elkerülhetők lennének. Ezek az elkerülhető költségek úgy is kiszámíthatók, hogy a forgalomtól függő költségeket először a nagykereskedelmi beszédalapú hívásvégződtetéstől eltérő szolgáltatásokhoz (pl. híváskezdeményezés, adatszolgáltatások, IPTV stb.) rendelik hozzá, így a nagykereskedelmi beszédalapú hívásvégződtetési szolgáltatáshoz csak a forgalomtól függő költségek fennmaradó részét kell hozzárendelni.

Az alapértelmezett elválasztási pont a forgalomtól függő és a forgalomtól nem függő költségek között rendszerint az a pont, ahol az első forgalomkoncentrációs pont található. Közcélú távbeszélő (PSTN-) hálózatokban ennek rendszerint a (kihelyezett) fokozatban található elosztási oldali vonalkártyát tekintik. Ennek NGN szélessávú megfelelője a DSLAM/MSAN vonalkártya (1). Amennyiben a DSLAM/MSAN utcai szekrényben található, figyelembe kell venni, hogy a szekrény és a központ/MDF közötti előző hurok osztott eszköz-e, és azt a forgalomérzékeny költségkategória részeként kell kezelni, mely esetben a forgalomtól függő/forgalomtól nem függő költségek elválasztási pontjának helye az utcai szekrény. Ha az alkalmazott technológiától függetlenül meghatározott kapacitást rendelnek hozzá a beszédalapú hívásvégződtetési szolgáltatáshoz, az elválasztópont a (kihelyezett) fokozatban marad.

A fent felvázolt megközelítést követve a végződtetési szolgáltatási különbözetet alkotó költségek közé tartozna például a nagykereskedelmi végződtetési többletforgalom lebonyolításához szükséges további hálózati kapacitás költsége (pl. a további hálózati infrastruktúra, amennyiben azt a nagykereskedelmi végződtetési többletforgalom lebonyolításához szükséges kapacitásnövelés generálja), illetve a nagykereskedelmi végződtetési szolgáltatások harmadik személyeknek történő nyújtásához közvetlenül kapcsolódó további nagykereskedelmi költségek.

A költségmodell alkalmazásában az üzemeltető gazdaságos üzemméretének meghatározásakor a nemzeti szabályozó hatóságoknak figyelembe kell venniük azt, hogy a helyhez kötött hálózatokban az üzemeltetőknek lehetőségük van hálózatuk adott földrajzi területeken való kiépítésére és a nagy forgalmú útvonalakra való összpontosításra, illetve a megfelelő hálózati eszközöknek a piacon jelen lévőktől történő bérbevételére. A modellezett üzemeltetőre vonatkozó egyetlen gazdaságos üzemméret meghatározásakor a nemzeti szabályozó hatóságoknak ezért figyelembe kell venniük a hatékony piacra lépés előmozdításának szükségességét, egyidejűleg elismerve, hogy bizonyos feltételek mellett kisebb üzemeltetők képesek alacsonyabb fajlagos költség elérésére, kisebb földrajzi területeken. Emellett a nagyobb üzemeltetők nagyobb földrajzi területet lefedő üzemméretéből eredő előnyeit behozni nem képes kisebb üzemeltetőkről feltételezni lehet, hogy nagykereskedelmi szolgáltatásokat vásárolnak, ahelyett, hogy maguk nyújtanának végződtetési szolgáltatásokat.

A nagykereskedelmi végződtetési díjak mobilhálózatokban történő meghatározásának elvei

A nagykereskedelmi hívásvégződtetési szolgáltatás vonatkozó különbözeti költsége (az elkerülhető költség) az összes szolgáltatását nyújtó üzemeltető azonosított összes hosszú távú költsége és ugyanezen üzemeltető harmadik személyeknek nyújtott nagykereskedelmi hívásvégződtetési szolgáltatás hiányában felmerülő összes hosszú távú költsége közötti különbség.

A költségek megfelelő hozzárendelésének biztosítása érdekében különbséget kell tenni a forgalomtól függő költségek és a forgalomtól nem függő költségek között. A nagykereskedelmi hívásvégződtetési díjak számításakor figyelmen kívül kell hagyni a forgalomtól nem függő költségeket. A forgalomtól függő költségek közül csak azokat a költségeket kell a vonatkozó végződtetési különbözethez hozzárendelni, amelyek a nagykereskedelmi beszédalapú hívásvégződtetési szolgáltatás nyújtásának hiányában elkerülhetők lennének. Ezek az elkerülhető költségek úgy is kiszámíthatók, hogy a forgalomtól függő költségeket először a nagykereskedelmi beszédalapú hívásvégződtetéstől eltérő szolgáltatásokhoz (pl. híváskezdeményezés, SMS, MMS stb.) rendelik hozzá, így a nagykereskedelmi beszédalapú hívásvégződtetési szolgáltatáshoz csak a forgalomtól függő költségek fennmaradó részét kell hozzárendelni.

A kézibeszélő és a SIM-kártya költsége forgalomtól nem függő, és ezért ezek költségeit ki kell zárni a nagykereskedelmi beszédalapú hívásvégződtetési szolgáltatások költségmodelljéből.

A lefedettség legjobban a hálózat valamely pontjáról valamely időpontban egy telefonhívás indításának képességeként vagy lehetőségeként írható le, a kapacitás pedig azon további hálózati költségeket képviseli, amelyek szükségesek a forgalom szintjének növeléséhez. Az, hogy az előfizetők számára ilyen lefedettséget kell biztosítani, olyan, forgalomtól függetlenül felmerülő költségeket okoz, amelyeket nem szabad a nagykereskedelmi beszédalapú hívásvégződtetési szolgáltatáshoz hozzárendelni. Az érett mobiltelefonálási piacokon történő beruházásokat nagyobb mértékben vezérli a kapacitásnövelés és az új szolgáltatások kifejlesztése, és ennek tükröződnie kell a költségmodellben. A nagykereskedelmi beszédalapú hívásvégződtetési szolgáltatások különbözeti költségeibe ezért nem tartoznak bele a lefedettséggel kapcsolatos költségek, de bele kell tartozniuk a további kapacitás költségeinek annyiban, amennyiben azok a nagykereskedelmi hívásvégződtetési szolgáltatás nyújtása miatt merülnek fel.

A spektrumhasználat (a spektrumfrekvenciák megtartására és használatára vonatkozó engedély) hálózati előfizetőknek nyújtott kiskereskedelmi szolgáltatások során felmerülő költségét elsősorban az előfizetők száma határozza meg, így az forgalomtól független, és ezért nem számítható be a nagykereskedelmi beszédalapú hívásvégződtetési szolgáltatási különbözetbe. A kapacitás növelését célzó további (az előfizetőknek nyújtott kiskereskedelmi szolgáltatáshoz szükséges minimális spektrumot meghaladó) spektrum megszerzésének költségét a nagykereskedelmi beszédalapú hívásvégződtetési szolgáltatás nyújtásából eredő további forgalom lebonyolítására lehetőség szerint figyelembe kell venni, a jövőbeli haszonáldozati költségek alapján.

A fent felvázolt megközelítést követve a végződtetési szolgáltatási különbözetet alkotó költségek közé tartozna például a nagykereskedelmi többletforgalom lebonyolításához szükséges további hálózati kapacitás költsége (pl. a további hálózati infrastruktúra), amennyiben azt a nagykereskedelmi többletforgalom lebonyolításához szükséges kapacitásnövelés generálja. Az ilyen hálózattal kapcsolatos költségek közé tartozhatnak a mobil kapcsolóközpontok (Mobile Switching Centres, MSC-k) vagy a harmadik személyeknek nyújtott végződtetési forgalom lebonyolításához közvetlenül szükséges gerinchálózati infrastruktúra költségei. Továbbá, amikor egyes hálózati elemeket megosztva használnak kezdeményezési és végződtetési szolgáltatások céljából, mint például bázisállomások vagy adó-vevő bázisállomások (Base Transceiver Station, BTS) esetében, ezen hálózati elemek költségei annyiban szerepeltethetők a végződtetési költségmodellben, amennyiben azokat harmadik személyeknek nyújtott végződtetési forgalom lebonyolításához szükséges kapacitásnövelés generálja. Emellett a nagykereskedelmi végződtetési szolgáltatások harmadik személyeknek történő nyújtásához közvetlenül kapcsolódó további spektrumköltségeket és nagykereskedelmi költségeket is figyelembe vennék. Ebből következően annak nem képezik részét a lefedettséggel kapcsolatos költségek, az elkerülhetetlen vállalati általános költségek és a kiskereskedelmi költségek.

A költségmodell alkalmazásában a legkisebb gazdaságos üzemméret meghatározása céljából – a piaci részesedések több EGT-állambeli alakulását is figyelembe véve – ajánlott megközelítés alapján az említett üzemméretet 20 %-os piaci részesedésben kell megállapítani. Várható, hogy a piacon jelen lévő mobilüzemeltetők törekednek a hatékonyság és a bevételek maximalizálására és így a 20 %-os minimális piaci részesedés elérésére. Amennyiben egy nemzeti szabályozó hatóság bizonyítani tudja, hogy az adott EFTA-állam területén a piaci körülmények ettől eltérő legkisebb gazdaságos üzemméretet indokolnának, úgy e hatóság eltérhet az ajánlott megközelítéstől.

(1) Digital Subscriber Line Access Multiplexer (digitális előfizetői vonal hozzáférési multiplexer)/Multi-Service Access Node (többfunkciós hálózati csomópontok).

8.11.2012

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 340/13

Értesítés a Kínai Népköztársaságból származó kristályos szilícium fotovillamos modulok és alapvető részeik (azaz elemek és lemezek) behozatalára vonatkozó szubvencióellenes eljárás megindításáról

2012/C 340/06

Az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező támogatott behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. június 11-i 597/2009/EK tanácsi rendelet (1) (a továbbiakban: alaprendelet) 10. cikke alapján az Európai Bizottsághoz (a továbbiakban: Bizottság) panaszt nyújtottak be, amely szerint a Kínai Népköztársaságból származó (2) kristályos szilícium fotovillamos modulok és alapvető részeik (azaz elemek és lemezek) behozatala támogatott formában történik, és ezáltal jelentős kárt okoz az uniós gazdasági ágazatnak.

1. A panasz

A panaszt 2012. szeptember 26-án az EU ProSun (a továbbiakban: panaszos) nyújtotta be olyan gyártók nevében, amelyeknek termelése a kristályos szilícium fotovillamos modulok és alapvető részeik uniós gyártásának több mint 25 %-át teszi ki.

2. A vizsgált termék

Az e vizsgálat tárgyát képező terméket a kristályos szilícium fotovillamos modulok vagy panelek, valamint olyan típusú elemek és lemezek alkotják, amelyeket kristályos szilícium fotovillamos modulokban vagy panelekben használnak. Az elemek és lemezek vastagsága nem haladhatja meg a 400 μm-t (a továbbiakban: vizsgált termék).

A következő terméktípusok nem tartoznak a vizsgált termékhez:

—	olyan, hatnál kevesebb elemből álló, napelemes töltő, amely hordozható, és készülékek elektromos energiával való ellátását biztosítja, illetve elemtöltőként működik,

—	fotovillamos vékonyréteg termékek,

—

olyan kristályos szilícium fotovillamos termékek, amelyeket tartósan integráltak villamossági árukba, ahol a villamossági áruk funkciója más, mint villamosenergia-termelés, és ahol ezek a villamossági áruk az integrált kristályos szilícium fotovillamos elemek által termelt villamos energiát fogyasztanak.

3. A támogatásra vonatkozó állítás

Az állítások szerint támogatott termék a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: érintett ország) származó, jelenleg az ex 3818 00 10, ex 8501 31 00, ex 8501 32 00, ex 8501 33 00, ex 8501 34 00, ex 8501 61 20, ex 8501 61 80, ex 8501 62 00, ex 8501 63 00, ex 8501 64 00 és ex 8541 40 90 KN-kód alá tartozó, vizsgált termék. Ezek a KN-kódok csak tájékoztató jellegűek.

A Kínai Népköztársaságból származó vizsgált termék gyártói állítólag a Kínai Népköztársaság kormánya részéről többféle támogatásban részesültek.

A támogatások többek között az alábbi formákban történtek: a napelemes paneleket gyártó ágazatnak nyújtott kedvezményes kölcsönök (például állami tulajdonban lévő kereskedelmi bankok és állami fejlesztési bankok által nyújtott hitelkeretek és alacsony kamatozású fejlesztési hitelek, exporthitel-támogatási programok, exportgaranciák, környezetbarát technológiákra nyújtott biztosítások, offshore holding társaságoknak biztosított hozzáférés, kormány általi hitel-visszafizetés), támogatási programok (pl. az Exporttermék-kutatási és -fejlesztési Alap, az „Ismert Márkák” és a „Világvezető Kínai Márkák” programok támogatásai, az iparágak külföldi terjeszkedéséhez nyújtott források Guangdong tartományban, „Aranyló Nap” demonstrációs program), bizonyos áruknak a megfelelő ellenszolgáltatásnál jóval kevesebb összeg fejében történő állami rendelkezésre bocsátása (például poliszilíciumok, sajtolt alumíniumtermékek, üveg, villamos energia és földterület), közvetlen adómentességet és adókedvezményt nyújtó programok (pl. társasági adó alóli mentesség vagy adócsökkentés a „2 évig mentesség + 3 évig fele adó” program keretében, társasági adó alóli mentesség a kivitellel foglalkozó külföldi tőkével működő vállalatoknak [a továbbiakban: KTV-k], társaságiadó-csökkentés KTV-knek földrajzi elhelyezkedés alapján, helyi adó alóli mentesség vagy a helyi adó csökkentése a „produktív” KTV-knek, társaságiadó-csökkentés a kínai gyártmányú berendezéseket vásárló KTV-knek, kedvezményes adók kutatásra és fejlesztésre a KTV-k számára, adó-visszatérítési programok a KTV-nyereségek exportorientált vállalkozásokba történő visszaforgatásához, preferenciális társasági adó a csúcs- vagy új technológiával foglalkozó iparágakhoz tartozóként elismert KTV-knek, adócsökkentés a kijelölt projektekben részt vevő csúcs- vagy új technológiával foglalkozó vállalkozások számára, kedvezményes társaságiadó-politika az északkeleti régióban található vállalkozásoknak, Guangdong tartománybeli adóprogramok), valamint közvetett adó- és importvám-mentességi programok (például hozzáadottérték-adó [héa] mentesség a behozott berendezésekre, héa-engedmény a kínai gyártmányú berendezések vásárlására KTV-k számára, befektetett eszközök vásárlására vonatkozó héa- és vámmentesség a Külpolitikai Fejlesztési Program keretében).

A panaszos azt is állítja, hogy a fent említett programok támogatásoknak minősülnek, mivel a Kínai Népköztársaság kormánya és más regionális közigazgatási szervek (beleértve az állami szerveket is) pénzügyi hozzájárulásával zajlanak, és előnyt jelentenek a kedvezményezetteknek. Ezek állítólag az exportteljesítménytől és/vagy attól függnek, hogy előnyben részesítik-e a hazai termékeket az importtermékekkel szemben, és/vagy egyes vállalatokra vagy ágazatokra és/vagy egyes vállalatokra és/vagy régiókra korlátozódnak-e, épp ezért egyediek és kiegyenlíthetők.

4. A kárra és az okozati összefüggésre vonatkozó állítás

A panaszos bizonyítékkal szolgált arról, hogy a vizsgált terméknek az érintett országból történő behozatala mind abszolút értékben, mind a piaci részesedést tekintve összességében megnövekedett.

A panaszos által benyújtott prima facie bizonyíték azt mutatja, hogy a behozott vizsgált termék mennyisége és árai – egyéb következmények mellett – kedvezőtlenül hatottak az uniós gazdasági ágazat által alkalmazott árszintre és annak piaci részesedésére, és ezáltal jelentős mértékben rontják az uniós gazdasági ágazat pénzügyi helyzetét.

5. Az eljárás

Minthogy a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően megállapítást nyert, hogy a panaszt az uniós gazdasági ágazat részéről vagy nevében nyújtották be, és hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre az eljárás megindításához, a Bizottság az alaprendelet 10. cikke alapján vizsgálatot indít.

A vizsgálat azt hivatott megállapítani, hogy az érintett országból származó vizsgált termék behozatala támogatott formában történik-e, és ha igen, a támogatás okozott-e kárt az uniós gazdasági ágazatnak. Amennyiben igen, a vizsgálat azt is fel fogja tárni, hogy nem ellentétes-e az Unió érdekeivel, ha intézkedések elrendelésére kerül sor.

A Kínai Népköztársaság kormányát konzultációra kérték fel.

Vannak arra utaló jelek, hogy a vizsgált termék gyakran tartalmaz más országokból származó részeket és alkatrészeket. Ezért a Bizottság felkéri azokat a vállalatokat, amelyek a vizsgált terméket a Kínai Népköztársaságból szállítják, de úgy gondolják, hogy ezen exportoknak egy része vagy az egésze vámjogilag nem a Kínai Népköztársaságból származik, hogy jelentkezzenek, és közöljenek minden, a tárgyhoz tartozó információt. Az érintett országból exportált vizsgált termék eredetét ennek fényében, valamit a vizsgálat során gyűjtött egyéb információ alapján vizsgálják meg. Adott esetben, például az alaprendelet 24. cikkének (3) bekezdése alapján, különleges rendelkezések fogadhatók el.

5.1. A támogatás megállapítására irányuló eljárás

A Bizottság felkéri az érintett országból származó vizsgált termék exportáló gyártóit (3) és az érintett ország hatóságait, hogy vegyenek részt a Bizottság által folytatott vizsgálatban.

5.1.1. Az exportáló gyártókra vonatkozó vizsgálat

5.1.1.1. Eljárás az érintett ország vizsgálatban részt vevő exportáló gyártóinak kiválasztására

a) Mintavétel

Tekintettel arra, hogy az eljárás az érintett országban jelentős számú exportáló gyártót érinthet, illetve annak érdekében, hogy a vizsgálatot a jogszabályban előírt határidőn belül le lehessen zárni, a Bizottság a megvizsgálandó exportáló gyártók számát minta kiválasztásával ésszerű mértékűre korlátozhatja („mintavétel”). A mintavételre az alaprendelet 27. cikkének megfelelően kerül sor.

A Bizottság – annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát – felkéri valamennyi exportáló gyártót, illetve a nevükben eljáró képviselőket, hogy vegyék fel vele a kapcsolatot. A feleknek – eltérő rendelkezés hiányában – ezen értesítésnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételétől számított 15 napon belül kell jelentkezniük, és vállalatukról vagy vállalataikról az ezen értesítés A. mellékletében kért információkat kell a Bizottság rendelkezésére bocsátaniuk.

Az exportáló gyártók mintájának kiválasztásához szükségesnek tartott információk beszerzése érdekében a Bizottság az exportáló ország hatóságaival is kapcsolatba lép, továbbá felveheti a kapcsolatot az exportáló gyártók bármely ismert szövetségével is.

Amennyiben az érdekelt felek a minta kiválasztásával kapcsolatban a fentiekben kért információk kivételével bármilyen más releváns információt be kívánnak nyújtani, ezt – eltérő rendelkezés hiányában – az ennek az értesítésnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételétől számított 21 napon belül kell megtenniük.

Ha mintavételre van szükség, akkor az a termelés, az értékesítések vagy a kivitt termékek olyan legnagyobb reprezentatív mennyiségén alapulhat, amely a rendelkezésre álló idő alatt megfelelően megvizsgálható. A Bizottság – adott esetben az érintett ország hatóságain keresztül – valamennyi ismert exportáló gyártót, az érintett ország hatóságait és az exportáló gyártók szövetségeit tájékoztatja arról, hogy mely vállalatok kerültek bele a mintába.

Az exportáló gyártókkal kapcsolatos vizsgálathoz szükségesnek tartott információk beszerzése érdekében a Bizottság kérdőíveket küld a mintába kiválasztott exportáló gyártóknak, az exportáló gyártók valamennyi ismert szövetségének és az érintett ország hatóságainak.

Eltérő rendelkezés hiányában a mintába kiválasztott valamennyi exportáló gyártónak és az érintett ország hatóságainak a mintába való felvételről szóló értesítéstől számított 37 napon belül be kell nyújtania a kitöltött kérdőívet.

Az exportáló gyártóknak szóló kérdőív információkat kér többek között az exportáló gyártó vállalata/vállalatai struktúrájáról, a vállalatnak/vállalatoknak a vizsgált termékkel kapcsolatban folytatott tevékenységeiről, a vállalat/vállalatok összes értékesítéséről és a vizsgált termék értékesítéséről, valamint az állítólagos támogatásokból vagy támogatási programokból származó pénzügyi hozzájárulás és előny összegéről.

A hatóságoknak szóló kérdőív információt kér többek között az állítólagos támogatásokról vagy támogatási programról/programokról, az azok irányításáért felelős hatóságokról, a programirányítás módjáról és működéséről, a jogalapról, a támogathatósági szempontokról és más feltételekről, a kedvezményezettekről, valamint a nyújtott pénzügyi hozzájárulás és előny összegéről.

Az alaprendelet 28. cikke alkalmazásának sérelme nélkül a mintába való esetleges felvételükbe beleegyező, de a mintába fel nem vett vállalatok együttműködőnek minősülnek (a továbbiakban: „a mintába fel nem vett együttműködő exportáló gyártók”). Az alábbi b) szakasz sérelme nélkül, a mintába fel nem vett együttműködő exportáló gyártókra kivethető kiegyenlítő vám nem haladhatja meg a mintában szereplő exportáló gyártókra nézve megállapított szubvenciókülönbözet súlyozott átlagát (4).

b) A mintába fel nem vett vállalatokra vonatkozó egyéni szubvenciókülönbözet

Az alaprendelet 27. cikkének (3) bekezdése alapján a mintába fel nem vett együttműködő exportáló gyártók kérhetik, hogy a Bizottság állapítsa meg egyéni szubvenciókülönbözetüket. Eltérő rendelkezés hiányában az egyéni szubvenciókülönbözetet igénylő exportáló gyártóknak kérniük kell, és a mintavételről szóló értesítés napjától számított 37 napon belül kitöltve be kell nyújtaniuk a kérdőívet.

Az egyéni szubvenciókülönbözetet igénylő exportáló gyártóknak ugyanakkor tudniuk kell, hogy a Bizottság határozhat úgy, hogy nem számít ki egyéni szubvenciókülönbözetet számukra, amennyiben az exportáló gyártók száma olyan nagy, hogy az egyéni szubvenciókülönbözet meghatározása túl nagy terhet jelentene, és késleltetné a vizsgálat időben történő lezárását.

5.1.2. A független importőrökre irányuló vizsgálat (5) (6)

A Bizottság felkéri a vizsgált terméket az érintett országból az Unióba importáló független importőröket, hogy vegyenek részt ebben a vizsgálatban.

Tekintettel az ezen eljárásban érintett független importőrök esetlegesen nagy számára, és a vizsgálatnak a jogilag előírt határidőn belül való lezárása érdekében a Bizottság a megvizsgálandó független importőrök számát minta kiválasztása révén ésszerű mértékűre korlátozhatja („mintavétel”). A mintavételre az alaprendelet 27. cikkének megfelelően kerül sor.

A Bizottság – annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát – felkéri valamennyi független importőrt, illetve a nevükben eljáró képviselőiket, hogy vegyék fel vele a kapcsolatot. A feleknek – eltérő rendelkezés hiányában – ennek az értesítésnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételének napjától számított 15 napon belül kell jelentkezniük, a vállalatukra vagy vállalataikra vonatkozó, az ezen értesítés B. mellékletében kért információknak a Bizottság rendelkezésére bocsátása révén.

A független importőrök mintájának kiválasztásához szükségesnek tartott információk beszerzése érdekében a Bizottság emellett kapcsolatba léphet az importőrök bármely ismert szövetségével is.

Ha mintavételre van szükség, akkor az importőrök kiválasztása történhet a vizsgált termék Unióban való értékesítésének azon legnagyobb reprezentatív mennyisége alapján, amely a rendelkezésre álló idő alatt ésszerűen megvizsgálható. A Bizottság valamennyi ismert független importőrt és importőrszövetséget értesít arról, hogy mely vállalatok kerültek be a mintába.

A vizsgálathoz szükségesnek tartott információk beszerzése érdekében a Bizottság kérdőíveket küld a mintába felvett független importőröknek és az importőrök ismert szövetségeinek. Eltérő rendelkezés hiányában e feleknek a minta kiválasztásáról kapott értesítést követő 37 napon belül be kell nyújtaniuk a kitöltött kérdőívet.

A kérdőív információkat kér többek között a felek vállalatának/vállalatainak struktúrájáról, a vizsgált termékkel kapcsolatban folytatott tevékenységéről, valamint a vizsgált termék értékesítéséről.

5.2. A kár megállapítására irányuló eljárás és az uniós gyártókra vonatkozó vizsgálat

A kár megállapítása egyértelmű bizonyítékokon alapul, és magában foglalja emellett a támogatott behozatalok mennyisége, azoknak az uniós piac árait érintő hatásuk, valamint az uniós gazdasági ágazatra kifejtett közvetlen hatásuk tárgyilagos vizsgálatát. Annak megállapítása érdekében, hogy az uniós gazdasági ágazatot jelentős kár érte-e, a Bizottság felkéri a vizsgált termék uniós gyártóit a Bizottság által folytatott vizsgálatban való részvételre.

5.2.1. Az uniós gyártókra vonatkozó vizsgálat

Tekintettel az eljárásban érintett uniós gyártók nagy számára, a vizsgálatnak a jogilag előírt határidőn belül való lezárása érdekében a Bizottság úgy döntött, hogy a megvizsgálandó uniós gyártók számát ésszerű mértékűre korlátozza minta kiválasztása révén („mintavétel”). A mintavételre az alaprendelet 27. cikkének megfelelően kerül sor.

A Bizottság ideiglenesen kiválasztott egy uniós gyártókból álló mintát. Ennek részletei az érdekelt felek számára betekintésre összeállított aktában találhatók. A Bizottság felkéri az érdekelt feleket, hogy tekintsenek bele az aktába (e célból lépjenek kapcsolatba a Bizottsággal az alábbi 5.6. szakaszban megadott elérhetőségen keresztül). Azokat az uniós gyártókat, illetve a nevükben eljáró képviselőiket, akik úgy vélik, hogy indokolt a mintába való felvételük, a Bizottság arra kéri fel, hogy ennek az értesítésnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételétől számított 15 napon belül lépjenek kapcsolatba a Bizottsággal. Amennyiben az érdekelt felek a minta kiválasztásával kapcsolatban bármilyen más releváns információt be kívánnak nyújtani, ezt – eltérő rendelkezés hiányában – legkésőbb az ezen értesítésnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételét követő 21 napon belül kell megtenniük.

A Bizottság értesíti valamennyi ismert uniós gyártót és/vagy az uniós gyártók szövetségeit arról, hogy mely vállalatok kerültek be végül a mintába.

A vizsgálathoz szükségesnek tartott információk beszerzése érdekében a Bizottság kérdőíveket küld a mintába felvett uniós gyártóknak és az uniós gyártók minden ismert szövetségének. Eltérő rendelkezés hiányában e feleknek a minta kiválasztásáról kapott értesítést követő 37 napon belül be kell nyújtaniuk a kitöltött kérdőívet.

A kérdőív információkat kér többek között a felek vállalatának/vállalatainak struktúrájáról, valamint a vállalat/vállalatok pénzügyi és gazdasági helyzetéről.

5.3. Az uniós érdek vizsgálatára irányuló eljárás

Abban az esetben, ha a támogatásra és az általa okozott kárra vonatkozó állítások bizonyítást nyernek, az alaprendelet 31. cikke szerint határozni kell arról, hogy nem ellentétes-e az uniós érdekkel, ha szubvencióellenes intézkedések elfogadására kerül sor. A Bizottság felkéri az uniós gyártókat, importőröket és képviseleti szervezeteiket, továbbá a felhasználókat, valamint a felhasználói és fogyasztói képviseleti szervezeteket, hogy eltérő rendelkezés hiányában ezen értesítésnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételétől számított 15 napon belül vegyék fel vele a kapcsolatot. A vizsgálatban való részvételhez a fogyasztói képviseleti szervezeteknek – ugyanezen határidőn belül – bizonyítaniuk kell, hogy tevékenységeik és a vizsgált termék között objektív kapcsolat áll fenn.

A fenti határidőn belül jelentkező felek – eltérő rendelkezés hiányában – ezen értesítésnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételét követő 37 napon belül szolgáltathatnak információt a Bizottságnak az uniós érdekről. Ezt az információt vagy szabadon választott formátumban, vagy a Bizottság által elkészített kérdőíven lehet benyújtani. Mindazonáltal a 31. cikk alapján közölt információk csak akkor vehetők figyelembe, ha azokat benyújtásukkor tényszerű bizonyítékokkal támasztják alá.

5.4. Egyéb írásbeli beadványok

Ezen értesítés rendelkezéseire is figyelemmel a Bizottság felkéri valamennyi érdekelt felet, hogy ismertesse álláspontját, szolgáltasson információkat, és állításait támassza alá bizonyítékokkal. Ezen információknak és az alátámasztásukra szolgáló bizonyítékoknak – eltérő rendelkezés hiányában – az ezen értesítésnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételét követő 37 napon belül kell beérkezniük a Bizottsághoz.

5.5. A vizsgálattal megbízott bizottsági szolgálatok előtti meghallgatás lehetősége

Valamennyi érdekelt fél kérheti a Bizottság vizsgálattal megbízott szolgálatai előtti meghallgatását. A meghallgatás iránti kérelmet írásban kell benyújtani, és annak tartalmaznia kell a kérelem indokait. A vizsgálat kezdeti szakaszára vonatkozó kérdésekben kért meghallgatások esetében a kérelmet az ezen értesítésnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételét követő 15 napon belül kell benyújtani. Ezt követően a meghallgatás iránti kérelmet a Bizottság által a felekkel folytatott kommunikáció során meghatározott egyedi határidőn belül kell benyújtani.

5.6. Az írásbeli beadványok benyújtására és a kitöltött kérdőívek és levelek elküldésére vonatkozó utasítások

Az érdekelt felek valamennyi bizalmas írásbeli beadványát – beleértve az ezen értesítésben kért információkat, a kérdőívekre adott válaszokat és a leveleket – „Limited” (7) (korlátozott hozzáférés) jelöléssel kell ellátni.

A „Limited” jelöléssel ellátott információkat benyújtó érdekelt felek az alaprendelet 29. cikke (2) bekezdésének megfelelően nem bizalmas jellegű összefoglalót is a Bizottság rendelkezésére kell hogy bocsássanak, amelyet „For inspection by interested parties” (az érdekelt felek számára, betekintésre) jelöléssel kell ellátni. Ezeknek az összefoglalóknak kellően részletesnek kell lenniük annak érdekében, hogy a bizalmas információk lényege érthető legyen. Amennyiben a bizalmas információkat benyújtó érdekelt fél nem a kért formában és minőségben készíti el a bizalmas jellegű összefoglalót, a Bizottság figyelmen kívül hagyhatja a bizalmas információkat.

Az érdekelt feleknek minden beadványukat és kérelmüket elektronikus formában kell benyújtaniuk (a nem bizalmas beadványokat e-mailben, a bizalmasakat CD-R/DVD lemezen), és fel kell tüntetniük nevüket, címüket, e-mail címüket, telefon- és faxszámukat. A kitöltött kérdőívekhez csatolt minden meghatalmazást és aláírt tanúsítványt, valamint azok frissített verzióit azonban papíron kell benyújtani, azaz levélben vagy személyesen, az alábbiakban megadott címen. Az alaprendelet 28. cikke (2) bekezdésének megfelelően, amennyiben egy érdekelt fél beadványait és kérelmeit nem tudja elektronikus formában benyújtani, azonnal tájékoztatnia kell erről a Bizottságot. Az érdekelt felek további információkat találhatnak a Bizottsággal való levelezésről a Kereskedelmi Főigazgatóság weboldalának vonatkozó részein: http://ec.europa.eu/trade/tackling-unfair-trade/trade-defence

A Bizottság levelezési címe:

European Commission

Directorate-General for Trade

Directorate H

Office: N105 08/020

1049 Bruxelles/Brussel

BELGIQUE/BELGIË

Fax +32 22985514 (csak a 3. és 5.1.1. ponttal, valamint az A. melléklettel kapcsolatos levelezések)

+32 22956505 (egyéb kérdések)

E-mail: trade-solar-subsidy@ec.europa.eu (csak a 3. és 5.1.1. ponttal, valamint az A. melléklettel kapcsolatos levelezések)

trade-solar-injury@ec.europa.eu (egyéb kérdések)

6. Az együttműködés hiánya

Amennyiben bármely érdekelt fél megtagadja az információkhoz való hozzáféréshez való hozzájárulását, vagy a határidőkön belül egyéb módon elmulasztja a szükséges információ nyújtását, vagy jelentős mértékben akadályozza a vizsgálat lefolytatását, az alaprendelet 28. cikke értelmében a rendelkezésre álló tények alapján mind ideiglenes, mind végleges jóváhagyó vagy elutasító megállapítások tehetők.

Amennyiben a feltárt tények alapján megállapítható, hogy bármely érdekelt fél valótlan vagy félrevezető információkat közölt, az ilyen információkat figyelmen kívül lehet hagyni, és a megállapításokat a rendelkezésre álló tényekre kell alapozni.

Ha valamelyik érdekelt fél nem, vagy csak részben működik együtt, és ezért a megállapítások alapjául az alaprendelet 28. cikke értelmében a rendelkezésre álló tények szolgálnak, az eredmény kedvezőtlenebb lehet e fél számára, mint ha együttműködött volna.

7. Meghallgatási tisztviselő

Az érdekelt felek kérhetik a Kereskedelmi Főigazgatóság meghallgatási tisztviselőjének közbenjárását. A meghallgatási tisztviselő összekötő szerepet tölt be az érdekelt felek és a Bizottság vizsgálattal megbízott szolgálatai között. A meghallgatási tisztviselő megvizsgálja az aktához való hozzáférésre irányuló kérelmeket, az iratok bizalmas kezelését érintő vitákat, a határidők meghosszabbítására vonatkozó kérelmeket, valamint a harmadik felek által benyújtott, meghallgatás iránti kérelmeket. A meghallgatási tisztviselő meghallgatást biztosíthat egy adott érdekelt fél számára, és közbenjárhat annak biztosítása érdekében, hogy az érdekelt felek maradéktalanul gyakorolhassák a védelemhez való jogukat.

A meghallgatási tisztviselő általi meghallgatás iránti kérelmet írásban, a kérelem indokainak megadásával együtt kell benyújtani. A vizsgálat kezdeti szakaszára vonatkozó kérdésekben kért meghallgatások esetében a kérelmet az ezen értesítésnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételét követő 15 napon belül kell benyújtani. Ezt követően a meghallgatás iránti kérelmet a Bizottság által a felekkel folytatott kommunikáció során meghatározott egyedi határidőkön belül kell benyújtani.

A meghallgatási tisztviselő lehetőséget biztosít a felek részvételével történő meghallgatás megtartására is, amelynek során a felek ismertethetik különböző álláspontjaikat és előadhatják – többek között – a támogatással, a kárral, az okozati összefüggéssel és az uniós érdekkel kapcsolatos ellenérveiket. Ilyen meghallgatásra rendszerint legkésőbb az ideiglenes megállapítások közzétételétől számított negyedik hét végén kerül sor.

További információk, valamint a meghallgatási tisztviselő elérhetősége és weboldala a Kereskedelmi Főigazgatóság webhelyén található: http://ec.europa.eu/trade/tackling-unfair-trade/hearing-officer/index_en.htm

8. A vizsgálat ütemterve

A vizsgálat az alaprendelet 11. cikke (9) bekezdésének megfelelően ezen értesítésnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételétől számított 13 hónapon belül lezárul. Az alaprendelet 12. cikke (1) bekezdésének értelmében ideiglenes intézkedéseket ezen értesítésnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételétől számított 9 hónapon belül lehet elrendelni.

9. Személyes adatok feldolgozása

A vizsgálat során gyűjtött valamennyi személyes adatot a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (8) megfelelően kezelik.

(1) HL L 188., 2009.7.18., 93. o.

(2) Lásd alább az 5. pont utolsó albekezdését, mely fontos információval szolgál azon vállalatok számára, amelyek a vizsgált terméket a Kínai Népköztársaságból az EU-ba szállítják, de úgy gondolják, hogy ezen exportoknak egy része vagy az egésze vámjogilag nem a Kínai Népköztársaságból származik.

(3) Exportáló gyártó az érintett országbeli bármely olyan vállalat, amely a vizsgált terméket előállítja és – közvetlenül vagy harmadik félen, így például a vizsgált termék gyártásában, belföldi értékesítésében vagy exportjában részt vevő, vele kapcsolatban álló vállalaton keresztül – az Unió piacára exportálja.

(4) Az alaprendelet 15. cikkének (3) bekezdése alapján a Bizottság figyelmen kívül hagy minden, nulla és de minimis értéket el nem érő összegű kiegyenlíthető támogatást és a 28. cikkben előírt körülmények között megállapított kiegyenlíthető támogatások összegét.

(5) Kizárólag az exportáló gyártóktól független importőrök vehetők fel a mintába. Azoknak az importőröknek, akik exportáló gyártókkal kapcsolatban állnak, ki kell tölteniük a kérdőív 1. mellékletét ezen exportáló gyártók vonatkozásában. A Közösségi Vámkódex végrehajtásáról szóló 2454/93/EGK bizottsági rendelet 143. cikke értelmében a személyek kizárólag abban az esetben tekinthetők egymással kapcsolatban állónak, ha: a) egymás üzleti vállalkozásainak tisztségviselői vagy igazgatói; b) jogilag elismert üzlettársak; c) alkalmazotti viszonyban állnak egymással; d) bármely személy közvetlenül vagy közvetve tulajdonában tartja, ellenőrzi vagy birtokolja mindkettőjük kibocsátott, szavazati jogot biztosító részvényeinek vagy egyéb részesedéseinek 5 %-át vagy annál többet; e) egyikük közvetlenül vagy közvetve ellenőrzi a másikat; f) harmadik személy közvetlenül vagy közvetve mindkettőjüket ellenőrzi; g) közvetlenül vagy közvetve együtt ellenőriznek egy harmadik személyt, vagy h) ugyanannak a családnak a tagjai. A személyek kizárólag akkor minősülnek egy család tagjainak, ha az alábbi rokoni kapcsolatok valamelyikében állnak egymással: i. férj és feleség, ii. szülő és gyermek, iii. fivér és lánytestvér (akár vér szerinti, akár féltestvér), iv. nagyszülő és unoka, v. nagybácsi vagy nagynéni és unokaöcs vagy unokahúg, vi. após vagy anyós és vő vagy meny, vii. sógor és sógornő. (HL L 253., 1993.10.11., 1. o.). Ebben az összefüggésben a „személy” természetes vagy jogi személyt jelent.

(6) A független importőrök által szolgáltatott adatok a támogatás meghatározásán kívüli vizsgálati szempontokkal kapcsolatban is felhasználhatók.

(7) A „Limited” jelöléssel ellátott dokumentum a 597/2009/EK tanácsi rendelet 29. cikke alapján (HL L 188., 2009.7.18., 93. o.) és a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló WTO-megállapodás 12. cikke alapján bizalmas jellegű dokumentumnak minősül. A dokumentum az 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 145., 2001.5.31., 43. o.) 4. cikke értelmében is védelem alatt áll.

(8) HL L 8., 2001.1.12., 1. o.

A. MELLÉKLET

B. MELLÉKLET

		ISSN 1977-0979 doi:10.3000/19770979.C_2012.340.hun
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		C 340

Magyar nyelvű kiadás	Tájékoztatások és közlemények	55. évfolyam 2012. november 8.

Közleményszám	Tartalom	Oldal
	IV Tájékoztatások
	AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL, SZERVEITŐL, HIVATALAITÓL ÉS ÜGYNÖKSÉGEITŐL SZÁRMAZÓ TÁJÉKOZTATÁSOK
	Európai Bizottság
2012/C 340/01	Euroátváltási árfolyamok	1

	AZ EURÓPAI GAZDASÁGI TÉRSÉGGEL KAPCSOLATOS TÁJÉKOZTATÁSOK
	EFTA Felügyeleti Hatóság
2012/C 340/02	Az EFTA Felügyeleti Hatóság 264/12/COL határozata (2012. július 5.) a fertőző vérképzőszervi elhalás és a pisztrángok vírusos vérfertőzése tekintetében Norvégia státuszáról, valamint az EFTA Felügyeleti Hatóság 302/08/COL határozatának hatályon kívül helyezéséről	2

2012/C 340/03	Az EFTA Felügyeleti Hatóság 265/12/COL határozata (2012. július 5.) a Norvégia által benyújtott, a vízi állatokban előforduló, felsorolt egzotikus betegségekre vonatkozó készenléti terv jóváhagyásáról	4

2012/C 340/04	Az EFTA Felügyeleti Hatóság ajánlása (2011. április 13.) az EFTA-államokban a helyhez kötött és mobil végződtetési díjak szabályozói kezeléséről	5

	V Hirdetmények
	KÖZIGAZGATÁSI ELJÁRÁSOK
	Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO)
2012/C 340/05	Nyílt versenyvizsga-felhívás	12

	A KÖZÖS KERESKEDELEMPOLITIKA VÉGREHAJTÁSÁRA VONATKOZÓ ELJÁRÁSOK
	Európai Bizottság
2012/C 340/06	Értesítés a Kínai Népköztársaságból származó kristályos szilícium fotovillamos modulok és alapvető részeik (azaz elemek és lemezek) behozatalára vonatkozó szubvencióellenes eljárás megindításáról	13

	Pénznem	Átváltási árfolyam
USD	USA dollár	1,2746
JPY	Japán yen	102,11
DKK	Dán korona	7,4594
GBP	Angol font	0,79840
SEK	Svéd korona	8,5547
CHF	Svájci frank	1,2065
ISK	Izlandi korona
NOK	Norvég korona	7,3195
BGN	Bulgár leva	1,9558
CZK	Cseh korona	25,395
HUF	Magyar forint	282,10
LTL	Litván litász/lita	3,4528
LVL	Lett lats	0,6963
PLN	Lengyel zloty	4,1131
RON	Román lej	4,5163
TRY	Török líra	2,2713
AUD	Ausztrál dollár	1,2228
CAD	Kanadai dollár	1,2662
HKD	Hongkongi dollár	9,8788
NZD	Új-zélandi dollár	1,5403
SGD	Szingapúri dollár	1,5586
KRW	Dél-Koreai won	1 384,34
ZAR	Dél-Afrikai rand	11,0253
CNY	Kínai renminbi	7,9770
HRK	Horvát kuna	7,5375
IDR	Indonéz rúpia	12 251,94
MYR	Maláj ringgit	3,8917
PHP	Fülöp-szigeteki peso	52,183
RUB	Orosz rubel	40,0973
THB	Thaiföldi baht	39,117
BRL	Brazil real	2,5911
MXN	Mexikói peso	16,5991
INR	Indiai rúpia	69,1020