2.10.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 296/1

—

tekintettel az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz létrehozására vonatkozó általános rendelkezések meghatározásáról szóló, 2006. október 24-i 1638/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1),

—

tekintettel a Stabilitási Eszköz létrehozásáról szóló, 2006. november 15-i 1717/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (2),

—

tekintettel a demokrácia és az emberi jogok világszintű előmozdítása finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló, 2006. december 20-i 1889/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (3),

—

tekintettel a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló, 2006. december 18-i 1905/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (4),

—

tekintettel a humanitárius segítségnyújtásról szóló, 1996. június 20-i 1257/96/EK tanácsi rendeletre (5),

—

tekintettel az egyrészről az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok, másrészről az Európai Közösség és tagállamai között létrejött, 2000. június 23-án Cotonouban aláírt partnerségi megállapodásra (6),

—

tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) szervezetének és működésének meghatározásáról szóló, 2010. július 26-i 2010/427/EU tanácsi határozatra (7),

—

tekintettel a migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméről szóló, 1990. december 18-i ENSZ-egyezményre,

—

tekintettel a menekültek jogállására vonatkozó 1951. július 28-i Genfi Egyezményre és az 1967. január 31-i jegyzőkönyvre,

—

tekintettel az Európai Tanács által 2005. december 13-án elfogadott, a migrációval kapcsolatos átfogó megközelítésre, amely definiálja a migrációs politika külső aspektusát és annak három fő célját, nevezetesen a jogszerű migráció elősegítését, a szabálytalan migráció elleni küzdelmet és a migráció és a fejlettség közötti kapcsolat megerősítését,

—

tekintettel az Európai Tanács által 2008 októberében elfogadott Európai Bevándorlási és Menekültügyi Paktumra, a Bizottság 2009-re vonatkozóan a bevándorlásról és menekültügyről szóló első éves jelentésére (COM(2010)0214) és az Európai Bevándorlási és Menekültügyi Paktum megkötését követő intézkedésekről szóló 2010. június 3-i tanácsi következtetésekre,

—

tekintettel a migrációról és a fejlesztésről szóló, 2006. november 23-án Szirtében elfogadott Afrika–EU együttes nyilatkozatra, amely hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az Afrikai és uniós államok a migráció hatékonyabb kezelése érdekében kötelezzék el magukat a származási, tranzit- és célországok közötti partnerség mellett, figyelembe véve annak fejlesztésre gyakorolt hatását,

—

tekintettel az Európai Tanács illegális bevándorlásról szóló, 2009. június 18–19-i következtetéseire,

—

tekintettel a 2010–2014-re szóló stockholmi programra, az Európai Bevándorlási és Menekültügyi Paktumra, valamint a stockholmi program végrehajtásáról szóló bizottsági cselekvési tervre (COM(2010)0171),

—

tekintettel a főképviselő és a Bizottság által 2008. március 14-én kiadott, az éghajlatváltozásról és a nemzetközi biztonságról szóló jelentésre, az ehhez kapcsolódó 2008. december 18-i ajánlásokra és a Tanács 2009. december 8-i következtetéseire,

—

tekintettel a „Migrációs partnerségek kiépítése” címmel 2009. április 27–28-án, Prágában tartott miniszteri konferencián kiadott együttes nyilatkozatra,

—

tekintettel az Egyesült Nemzetek 2000 decemberében aláírt, nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezményére és annak jegyzőkönyveire,

—

tekintettel az EU és Líbia közötti migrációs együttműködési munkatervről szóló megállapodásra, amelyet 2010. október 4-én írt alá Malmström biztos asszony, Füle biztos, valamint Líbia részéről Moussa Koussa úr, az általános népi bizottság külkapcsolatokért és nemzetközi együttműködésért felelős titkára és Yunis Al-Obeidi úr, az általános népi bizottság közbiztonságért felelős titkára,

—

tekintettel a Tanácshoz intézett, az EU és Líbia közötti keretmegállapodás megkötésére irányuló tárgyalásokról szóló, 2011. január 20-i ajánlására (8),

—

tekintettel a 2010. november 29–30-án Líbiában, Tripoliban tartott harmadik Afrika–EU-csúcstalálkozó alkalmával kiadott tripoli nyilatkozatra,

—

tekintettel a Catherine Ashton, a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (alelnök/főképviselő asszony) által az ENSZ Biztonsági Tanácsában 2010. május 4-én tartott beszédre, amelyben hangsúlyozta a válságkezelés és a béketeremtés átfogó megközelítésének szükségességét, valamint rámutatott a biztonság, a fejlettség és az emberi jogok közötti nyilvánvaló kapcsolatra,

—

tekintettel a Tanács harmadik országbeli állampolgárok magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás céljából való belépésének és tartózkodásának feltételeiről szóló, 2009. május 25-i 2009/50/EK irányelvére (a „kék kártyáról szóló irányelv”) (9),

—

tekintettel a keleti partnerséggel foglalkozó, 2009. május 7-i prágai csúcstalálkozón kiadott együttes nyilatkozatra, amely útjára indítja a keleti partnerséget,

—

tekintettel „A szegénység csökkentéséről és a munkahelyteremtésről a fejlődő országokban:a követendő út” című, 2010. szeptember 21-i állásfoglalására (10), és különösen annak 71., 72. és 73. cikkére,

—

tekintettel a Sínai-félszigeten túszként fogva tartott eritreai menekültekről szóló, 2010. december 16-i állásfoglalására (11),

—

tekintettel „Az emberkereskedelem megakadályozásának, a kereskedőkkel szembeni jogi eljárásnak és az áldozatok védelmének multidiszciplináris megközelítése felé” címmel 2011. január 27-én megtartott konferenciáról szóló elnökségi következtetésekre,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 80. cikkére, amely értelmében a határellenőrzéssel, a menekültüggyel és a bevándorlással kapcsolatos uniós politikák terén a szolidaritás és a felelősség tagállamok közötti igazságos elosztásának elve az irányadó, ideértve annak pénzügyi vonatkozásait is, és az Unió e fejezet alapján elfogadott jogi aktusaiban, minden olyan esetben, amikor erre szükség van, megfelelő módon rendelkezni kell ezen elv érvényesítéséről,

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére (A7-0075/2011),

A.

mivel a migráció legfőbb mozgatóereje a politikai, társadalmi és gazdasági instabilitás, a biztonság hiánya, a politikai elnyomás és az önkényuralmi rendszerek, amelyek megfosztják az érintett közösségeket a valós helyi perspektíváktól és jövedelemtől, és ezáltal a migráció és a maradás közötti választás jogától, állandó veszélynek téve ki őket, és a migrációt hagyva meg nekik egyedüli lehetőségként; mivel egyre többször az éghajlatváltozás és a környezet állapotromlása vezet migrációhoz,

B.

mivel az instabilitás következtében kialakult migráció fő kiváltó okai a háborúk és fegyveres konfliktusok vagy azok kirobbanásának veszélye, az emberi jogok megsértése – többek között a politikai ellenfelek, kisebbségek, például a vallási és etnikai kisebbségek, illetve a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű személyek (LGBTT) által alkotott kisebbségek, valamint a hátrányos helyzetű csoportok üldözése vagy jogainak korlátozása –, a természeti vagy az ember által előidézett katasztrófák, valamint a valós gazdasági perspektívák és a demokráciát és felelősségteljes kormányzást garantáló, fenntartható szerkezet hiánya, illetve az állampolgári, politikai, kulturális, gazdasági és szociális jogok tiszteletben nem tartása és előmozdításának hiánya,

C.

mivel a migráció világméretű jelenségként hozzájárult a gondolatok cseréjéhez, ugyanakkor a bevándorlók befogadó társadalmakba való integrációjával kapcsolatos új kihívásokat vont maga után, és ily módon egyrészt gazdagította az Európai Unió kultúráját és gazdaságát, másrészt a társadalmi integrációval és beilleszkedéssel kapcsolatos kérdéseket, problémákat vetett fel; mivel az Uniónak jelentős, de szabályozott bevándorlásra van szüksége az öregedő népessége támogatása, illetve egyéb társadalmi és gazdasági kihívások leküzdése érdekében,

D.

mivel a migrációs hullámok útvonala a múltban aszerint változott, hogy hol alkalmaztak nagyobb nyomást, a jelenség azonban soha sem szűnt meg, és mivel a migrációt nem lehet megállítani, viszont mértéke és összetettsége nagy valószínűséggel változni fog az elkövetkező évtizedekben, ezért azt úgy kell kezelni, hogy megelőzzük az emberi szenvedést,

E.

mivel a legális migráció optimális folyamat a származási országukat elhagyni kívánó személyek és a fogadó országok számára egyaránt,

F.

mivel az instabilitásból eredő és az illegális bevándorlás formáját öltő migrációs áramlások okozta nyomás az Unió külső határai mentén fekvő tagállamokat nagyobb mértékben sújtja,

G.

mivel a valamennyi migráns és családtagjaik jogainak védelméről szóló ENSZ-egyezményt még egyetlen uniós tagállam sem ratifikálta, mivel ez az egyezmény nyújtja a legátfogóbb jogi keretet a migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméhez, és iránytűt ad az államoknak ahhoz, hogy a munkaerő-vándorlással kapcsolatos politikáik kidolgozásakor és végrehajtásakor mire kell odafigyelniük a migránsok jogainak tiszteletben tartása érdekében,

H.

mivel a gazdasági instabilitás különösen a fiatalabb generációk, a nők, a kisebbségek vagy hátrányos helyzetű csoportok helyzetét rontja, hiszen megfosztja őket a munkalehetőség reményétől, és így könnyebben válhatnak erőszak és radikalizmus áldozatává, és terroristacsoportok beszervezési kísérleteinek céltábláivá,

I.

mivel az éghajlatváltozás összefügg az élelmiszer- és vízhiánnyal, az erdőirtással és a talajromlással, és egyre inkább a nemzetközi biztonságot és stabilitást fenyegető fő veszélyforrásként azonosítják,

J.

mivel segíteni és védeni kell azokat az embereket, akiket az éghajlatváltozás okozta súlyos katasztrófák otthonaik elhagyására kényszerítettek; mivel azonban a jelenlegi menekültügyi jogszabályok nem ismerik el az éghajlatváltozás okozta katasztrófák menekültjei nemzetközi védelemhez való jogot,

K.

mivel néhány, az éghajlatváltozás és a biodiverzitás ebből eredő csökkenése által leginkább érintett régióban, mint amilyen Száhel-övezet, a migráció vált az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás egyetlen formájává,

L.

mivel a migránsok közül néhányan menedékkérők is lehetnek és potenciálisan hivatalosan elismert menekültekké válhatnak,

M.

mivel a szabálytalan migráció nemcsak hogy kockáztatja a migránsok életét, de nagyon gyakran a legsúlyosabb emberi jogi visszaélésekkel függ össze, ideértve a rabszolgamunkát, a szexuális kizsákmányolást, a gyermekbántalmazást és a nemi erőszakot; mivel az Uniónak az efféle visszaélések megakadályozására és a migránsok – köztük a szabálytalan migránsok – védelmére irányuló, veszélyes helyzetekben tett intézkedéseit a hatékonyság fokozása érdekében erősíteni kell,

N.

mivel a migránsok csempészése szinte a világ valamennyi országát érinti; mivel a szervezett bűnözésben részt vevők számára sajnálatos módon jól jövedelmező szabálytalan migráció fegyvercsempészettel és ember- és kábítószer-kereskedelemmel is párosulhat; mivel a szabálytalan migráció a radikális és terroristacsoportok finanszírozásának egyik forrása lehet, és annak a veszélynek teszi ki a migránsokat, hogy szervezett bűnözői csoportok vagy szélsőséges hálózatok áldozataivá válnak,

O.

mivel az uniós politikák keretén belül külön figyelmet kellene fordítani a legveszélyeztetettebb migránsokra, különösen a kísérő nélküli kiskorúakra,

P.

mivel a szabálytalan migráció hatással van mind a fogadó országok, mind a tranzitországok migrációkezelésére és integrációs kapacitására; mivel bizonyos esetekben a tranzitországok tekintetében ez zavart okozhat a helyi munkaerőpiacok fenntarthatósági és fejlődési lehetőségei vonatkozásában és növelheti az instabilitást,

Q.

mivel a várható jelentős népességnövekedés mind a származási, mind a tranzitországokban, különösen a Maghreb-országokban, a Mashreq-országokban és általában Észak-Afrikában negatívan befolyásolhatja ezen országok gazdaságnövekedési és munkahelyteremtési kilátásait, ezáltal súlyosbítva ezen országok szociális és gazdasági helyzetét, amennyiben a szükséges politikai és gazdasági döntések nem születnek meg, mivel ez a demokratikus elvek hiányával párosulva belső feszültségekhez és instabilitáshoz vezet, ahogyan azt a közelmúltbeli tunéziai, algériai, egyiptomi és az arab világ számos más országában bekövetkező tüntetések is mutatják, és végül a migrációs áramlások volumenének növekedését fogja okozni, ami további terhet ró a fogadó országok integrációs kapacitására,

R.

mivel az Uniónak – tekintettel a jelenlegi demográfiai tendenciákra – sürgősen fontolóra kell vennie, hogy milyen mértékben akarja megnyitni határait a következő években a származási és tranzitországok felől érkező migráció előtt az ezen országok belső demográfiai növekedése és az abból eredő társadalmi feszültségek enyhítése érdekében, ezáltal segítve őket belső stabilitásuk fenntartásában, illetve hogy milyen mértékben szükséges szerepet vállalnia az ilyen országok megújított gazdasági menetrendjében, ideértve a beruházásra és munkahelyteremtésre irányuló menetrendet is,

S.

mivel intézkedéseket kell hozni annak érdekében, hogy a fogadó országokban és a tranzitországokban elkerüljük a rasszizmus és az idegengyűlölet új hullámait,

T.

mivel az Unió irányába történő migráció csak része egy sokkal nagyobb arányú, dél–észak, ill. dél–dél irányú migrációs jelenségnek; mivel az európai szomszédságpolitika (ENP) országainak földrajzi közelsége az Unióhoz, valamint ugyanakkor az egyes ENP-országok és az Unió bevándorlási szabályozása között fennálló feltűnő különbségek versenyelőnybe helyezhetik ezeket az országokat, megerősítve tranzitország-jellegüket, és korlátozva lehetséges fogadó országként fennálló szerepüket és felelősségüket,

U.

mivel az európai szomszédságpolitikának aktívabban kellene támogatnia az Unióval szomszédos államok migrációkezelési kapacitásait,

V.

mivel az Egyiptomban, illetve egyéb észak-afrikai és közel-keleti országokban bekövetkező közelmúltbeli drámai események valószínűleg az Európába irányuló legális és illegális migráció növekedéséhez vezetnek,

W.

mivel a származási és tranzitországok, valamint a fogadó országok és tranzitországok közötti, a migrációs áramlás kezelésével kapcsolatos feszültségek harmonikusabb, összehangoltabb és hatékonyabb migrációs politika híján a jövőben potenciális konfliktusok és viták forrásai lehetnek; mivel azonban a migrációkezelés összehangoltabb és átfogóbb megközelítése erősítheti valamennyi olyan migráns méltóságának tiszteletben tartását, aki potenciálisan hozzájárul a tranzit- és célországok munkaerő-piaci szükségleteinek kielégítéséhez és a származási ország fejlődésének elősegítéséhez; mivel a migrációkezelés összehangoltabb és átfogóbb megközelítésének biztosítania kell –az esetlegesen kilátástalan helyzetben lévő – migránsok emberi jogainak teljes körű tiszteletben tartását,

X.

mivel a kivándorlók által törvényesen és átlátható módon hazaküldött pénz potenciálisan pozitív szerepet játszhat a gazdasági fejlődés elősegítésében, és mivel különös figyelmet kell fordítani a migránsok azon jogának biztosítására, hogy támogathassák családjukat és befektethessenek saját országukban,

Y.

mivel az Európai Uniónak olyan hatékony és bölcs migrációs politikát kell kidolgoznia, mint amilyet Kanadában, Ausztráliában és Új-Zélandon is alkalmaznak; mivel az EU szomszédos régióiban tapasztalható instabilitás veszélyezteti az ilyen politika kialakítását,

Z.

mivel az EU külpolitikája határozottan kiegészítheti és erősítheti a migrációval kapcsolatos uniós politikákat, és a külpolitikának a származási hely szerinti országokban tapasztalható valamennyi bizonytalansági forrással foglalkoznia kell, továbbá aktív párbeszédet kell folytatnia a tranzitországokkal a migrációval kapcsolatos nemzeti jogukban alkalmazandó egységes, emberi jogokra épülő normákról, ezáltal is egyenlő feltételeket teremtve, melyek között a fogadó és a tranzitországok ugyanazon szabályokat követik, és azonos fokú védelmet biztosítanak a migránsok számára; mivel a tranzitországok eltérő fejlettségi szintjéből adódóan uniós pénzügyi támogatásra van szükség annak érdekében, hogy segítsük őket az EU-ban létező normákhoz hasonló normák megvalósításában,

AA.

mivel az alelnök/főképviselő asszony hangsúlyozta a biztonsági és stabilitási kérdések átfogó megközelítésének jelentőségét, melynek értelmében a békefenntartó és béketeremtő műveleteket fejlesztési stratégiák és fenntartható gazdasági perspektívák egészíthetik ki és erősíthetik, ezáltal is megteremtve a hosszabb távú stabilitás és biztonság feltételeit,

AB.

mivel a Lisszaboni Szerződéssel bevezetett új külpolitikai szerkezet és az EKSZ létrehozása rendkívül értékes szinergiák megteremtésére nyújt lehetőséget egyrészt a külpolitika és a védelmi politika, másrészt pedig az európai szomszédságpolitika és a fejlesztési együttműködési politika között, melyek egymást erősítő és egymással összefüggő területek és stratégiák; mivel ez az új struktúra a kulturális diplomácia számára is lehetővé teszi, hogy szerepet játsszon az Unió külső fellépéseiben; mivel e szinergiákat már a programozás időszakában figyelembe kell venni,

AC.

mivel különbséget kell tenni a migránsok, a menedékkérők és a menekültek között,

1.

üdvözli a Bizottság legutóbbi, a nem menedékkérők jogszerű migrációjára vonatkozó javaslatait, és sürgeti a Bizottságot, hogy fejlesszen ki további eszközöket a közös bevándorlási politika kialakítására, a gazdasági migráció kezelésére, fokozva ezzel a gazdasági és szociális fejlődést a befogadó, tranzit- és származási országokban, valamint a társadalmi kohézió előmozdítására a migránsok integrációjának javítása révén; hangsúlyozza az Unióba történő legális bevándorlás lehetőségeiről adott megfelelő tájékoztatás szükségességét az illegális migráció megakadályozása, a legális bevándorlásra irányuló uniós rendszerek jobb kihasználása, az Unión belüli jelenlegi kilátások és lehetőségek tisztázása, valamint az emberkereskedők által nyújtott hamis ígéretek eloszlatása érdekében, ezáltal visszaszorítva a profitot, melyet a szervezett bűnözés és az emberkereskedelem az emberek költözési kényszeréből húz; felkéri a Bizottságot, hogy fokozza a veszélyeztetett csoportok és személyek (elsősorban nők és gyerekek) védelmére irányuló intézkedéseket, hiszen ők azok, akik gyakran esnek az emberkereskedelem és szexuális kizsákmányolás áldozatául, továbbá sürgeti a Bizottságot, hogy a harmadik országokban alakítson ki információs központokat, amelyek az Unióba történő bevándorlási lehetőségekkel kapcsolatban nyújtanak tájékoztatást; ugyanakkor kiegyensúlyozott megközelítés kialakítására szólít fel egyrészt az Unióba irányuló legális migráció ösztönzése, másrészt az Unióba érkező migránsok befogadására és sikeres beilleszkedésének biztosítására rendelkezésre álló kapacitás között;

2.

emlékeztet arra, hogy a jól kezelt legális migráció előnyöket is nyújthat a harmadik országok számára azzal, hogy a kivándorlók pénzt juttatnak a származási országokba; ezenkívül hangsúlyozza az olyan kezdeményezések támogatásának fontosságát, amelyek a migránsok részvételét szorgalmazzák a származási országukban folyó fejlesztési és képzési projektekben;

3.

felkéri a tagállamokat, hogy működjenek együtt a nem uniós országokkal a legális migrációval kapcsolatos információkhoz való könnyű hozzáférés biztosítása és a legális migráció aktív támogatása érdekében;

4.

úgy véli, hogy a kényszermigráció többek között a gazdasági rendszerek elégtelenségeinek, az elszegényedésnek, az emberi jogok megsértésének, a környezet pusztulásának, a gazdag és szegény országok közötti szakadék szélesedésének, a polgárháborúknak, a természeti erőforrásokért zajló háborúnak és a politikai üldöztetésnek tudható be;

5.

támogatja az alelnök/főképviselő asszonynak a célzott fejlesztési és emberi jogi stratégiákra épülő átfogó és következetes megközelítés szükségességét hangsúlyozó elemzését és politikai irányvonalát, amely az uniós külpolitika további létfontosságú eszközeként szolgál a stabilitási és biztonsági problémák kezelése, valamint a békefenntartó és béketeremtő műveletek hatékonyságának növelése érdekében; ezzel kapcsolatosan kéri a FRONTEX szerepének megerősítését a migrációs áramlások hatékonyabb ellenőrzése érdekében; úgy véli, hogy a Lisszaboni Szerződéssel bevezetett új külpolitikai szerkezettel és az EKSZ létrehozásával összefüggésben fontos volna az átfogó megközelítés alapjairól és célkitűzéseiről folytatott további intézményközi párbeszéd és eszmecsere megerősítése, különös tekintettel az olyan kedvezményezett országokat érintő célzott programozásra és partnerségekre, amelyek még jelentős előrelépéseket tehetnek a demokratizálódási folyamat, a felelősségteljes kormányzás, az emberi jogok védelme és a gazdasági növekedés terén, és így megerősíthetik a biztonságot és a stabilitást;

6.

sürgeti a Bizottságot, hogy fejlesszen ki egy állandó nyomon követési rendszert a migrációs hullámok kezeléséhez kapcsolódó összes FRONTEX-tevékenység tekintetében; úgy véli, hogy a FRONTEX-műveletek emberi jogi dimenziójának – különös tekintettel a személyek azon jogára, hogy elhagyhatják hazájukat, a visszaküldési tilalomra, valamint a menedék iránti kérelemhez való jogra – egyértelműen tükröződnie kell a FRONTEX-rendelet módosított változatának teljes szövegében; üdvözli a FRONTEX sikeres tevékenységét és a tagállamokkal folyó együttműködését a közös európai menedékjogi rendszer végrehajtása érdekében, és hasonlóképpen üdvözli az Európai Menekültügyi Támogató Hivatal (EASO) létrehozását is; úgy véli, hogy a FRONTEX és az EASO tevékenységeinek és műveleteinek stabilnak és állandónak kell lenniük ahhoz, hogy a különösen súlyosan érintett tagállamoknak megfelelő támogatást tudjanak nyújtani; hangsúlyozza, hogy az Unió összes tagállama – de különösen a legérzékenyebb tagállamok – között nagyobb szolidaritásra van szükség a leghatékonyabb politikai koordináció és tehermegosztás érdekében;

7.

megjegyzi, hogy a számos nemzetközi szereplőből és jelentős adományozóból (úgymint az EU, az USA, Japán, Kína, valamint hosszabb távon egyéb BRIC-országok, például Brazília és India) álló, egyre inkább többoldalú nemzetközi színtérre tekintettel a stabilitás és a biztonság közös célkitűzés, és a globális gazdasági növekedés alapvető előfeltétele; megállapítja továbbá, hogy olyan stabilitási és biztonsági kihívásokkal nézünk szembe, amelyek a költségvetési megszorítások idején nem csupán megfelelő források biztosítását teszik szükségessé, hanem méretgazdaságosságot és összehangolt erőfeszítéseket is; véleménye szerint el kell kezdeni az EU, az USA, Japán, Kína és nemzetközi pénzügyi intézmények között folytatott, az összehangolt földrajzi és tematikus biztonsági, stabilitási és támogatási stratégiákra vonatkozó aktív párbeszéd átgondolását, ami hozzájárulna az EU kollektív befolyásának növeléséhez, és lehetővé tenné a források kiegyensúlyozottabb, célzottabb és hatékonyabb felhasználását, továbbá biztosítaná a terhek méltányos megosztását; úgy véli, hogy – többek között a Fehér Ház külföldi segélyekről szóló, nemrégiben kiadott áttekintése tükrében, amely hangsúlyozta a segélyezés más jelentős adományozókkal való összehangolásának jelentőségét – az eszmecserére irányuló első fontos lépés az EU és az USA között megrendezett, a humanitárius és fejlesztési segélyezés terén megvalósuló megerősített együttműködésről szóló csúcstalálkozó lehetne, amely azt célozná, hogy transzatlanti megközelítésből kiindulva meghatározzák a közös érdeklődési területeket és a politika összehangolásának alapjait;

8.

sürgeti a Bizottságot annak biztosítására, hogy az Unió és tagállamai által aláírt visszafogadási megállapodás maradéktalanul vegye figyelembe az emberi jogokat és a visszaküldés tilalmának elvét, valamint ne tegyen ki veszélynek senkit, aki nemzetközi védelemre szorul;

9.

megjegyzi, hogy jelentős előnyökkel jár, ha menekülteket fogadnak be a szomszédos országokban, és felszólítja az Uniót, hogy ezt tekintse prioritásnak;

10.

aggodalmát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy jelenleg mintegy 38 törékeny helyzetű államot tartanak számon világszerte (Failed States Index 2010, Fund for Peace), ami azt jelenti, hogy (a Világbank szerint) 1 milliárd főt érintenek instabilitással kapcsolatos problémák; megjegyzi, hogy a törékeny helyzetű államok vannak a leginkább kitéve a belső és külső – politikai és gazdasági –megrázkódtatásoknak, és hogy az állam instabilitása hozzájárul a migrációs folyamatokhoz;

11.

úgy véli, hogy a szabálytalan migráció és a biztonsági-stabilitási feszültségek forrásául szolgáló, politikai és gazdasági szempontból törékeny helyzetű államok számára nyújtott segítségnek a költségvetési támogatáson, és a stabilitás kialakítására vagy megerősítésére irányuló stratégiákon túl minden esetben magában kell foglalnia a közvetlen befektetésekre és az Unió piacára való bejutásra irányuló stratégiákat, vidékfejlesztési és élelmiszerbiztonsági stratégiákat, a millenniumi fejlesztési célok elérésére irányuló támogatást, munkahelyteremtésre irányuló politikákat, infrastruktúra-fejlesztést, a kkv-k támogatását, mikrohitel-eszközöket, valamint a demokratizálódás és felelősségteljes kormányzás és a társadalmi befogadás előmozdítására, illetve a nők, a kisebbségek és a hátrányos helyzetű csoportok jogainak kiteljesítésére és az etnikai és vallási tolerancia támogatására irányuló stratégiákat is, ezáltal maximalizálva a helyi lehetőségeket és a potenciális migránsok alternatíváit; meggyőződése, hogy ezeknek a stratégiáknak egyrészt aktív partnerkapcsolatokon kell alapulniuk, amelyek a kedvezményezett országok felelősségvállalásának és releváns képességei megerősítésének elvére támaszkodnak, másrészt a támogató országokkal közösen meghatározott célokon, az elérésükhöz szükséges világos menetrendeken és feltételeken, valamint mércéken és szigorú elszámoltathatósági szabályokon kell nyugodniuk; rámutat arra, hogy az ilyen támogatásban részesülő programok esetében alapvető feltételnek kell lennie, hogy azok regionális és helyi szinten hozzáadott értéket teremtsenek, ezáltal biztosítva, hogy jelentős mértékben hozzájáruljanak a helyi gazdaság fejlődéséhez;

12.

hangsúlyozza, hogy a jövőbeli migrációs tendenciákkal és a migráció formáival – például a rövid távú migrációval, a körkörös migrációval vagy az időszakos migrációval – kapcsolatos bármely kutatásnak vagy elemzésnek figyelembe kell vennie a migráció lehetséges kiváltó okait, például a származási országokban zajló politikai vagy gazdasági válságot, vagy az éghajlatváltozás hatását;

13.

felszólítja az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt tevékenyen ösztönözzék a migránsok származási országait arra, hogy olyan intézkedéseket és politikákat fogadjanak el és valósítsanak meg, amelyek lehetővé teszik országaik társadalmi, gazdasági és demokratikus fejlődését, annak érdekében, hogy állampolgáraik ne kényszerüljenek kivándorlásra;

14.

felszólítja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy tegyenek további erőfeszítéseket a származási országok fejlődése és demokratizálódása, illetve a jogállamiság előmozdítása érdekében, hogy a migrációhoz kapcsolódó problémákat a gyökerüknél ragadják meg;

15.

támogatja a migrációs tájékoztatási és igazgatási központok EU-n kívüli felállítását azzal a céllal, hogy azok segítsék a származási vagy tranzitországot jelentő harmadik országokat a potenciális és a visszatérő migránsok aggodalmaira válaszoló migrációs politika kialakításában, a legális migrációval és a célország álláslehetőségeivel és életkörülményeivel kapcsolatos tanácsadásban és a leendő migránsok munkahelyi képzésében, a bamakói (Mali) kísérleti projekt (CIGEM) tapasztalatát felhasználva; kéri a Bizottságot, hogy rendszeresen készítsen jelentést illetékes bizottsága számára az ilyen központok létrehozására irányuló új kezdeményezésekről;

16.

emlékeztet arra, hogy „A szegénység csökkentéséről és a munkahelyteremtésről a fejlődő országokban: a követendő út” című, 2010. szeptember 21-i állásfoglalásában a Parlament hangsúlyozta, hogy az Uniónak nem szabad haboznia szankciók bevezetésével, ha a fejlődő országok nem tesznek eleget a kereskedelmi megállapodásokban meghatározott, kormányzással és emberi jogokkal kapcsolatos kötelezettségeiknek, továbbá arra kérte az Uniós hatóságokat, hogy biztosítsák a feltételesség elvének a Cotonoui Megállapodás előírásai szerint való szigorú követését, és hangsúlyozta, hogy az Európai Fejlesztési Alapnak (EFA) és a fejlesztési együttműködési finanszírozási eszköznek (DCI) ugyanezen feltételességi kritériumoknak kell megfelelnie; hangsúlyozza, hogy hasonló feltételességi kritériumokat kell alkalmazni a fejlesztési és humanitárius segélyektől különböző uniós segítség esetében is, ideértve az IMF-kölcsönök révén nyújtott makroszintű pénzügyi támogatásokat és az EBB és az EBRD programjai keretében megvalósuló hitelnyújtási műveleteket, valamint hogy az efféle segítségnyújtásnak partnerségen, közös célokon és értékeken, illetve elkötelezettségen kell alapulnia és mind a támogató, mind a kedvezményezett ország elvárásainak meg kell felelnie; hangsúlyozza továbbá, hogy a kedvezményezett országoknak nyújtott aktív uniós támogatásnak hatékonynak és eredményközpontúnak kell lennie, és hogy tiszteletben kell tartani az Unió alapvető értékeit; kéri az alelnök/főképviselő asszonyt és a Bizottságot, hogy tartsák szem előtt az Unió és annak alapvető értékei iránt való elköteleződés kialakításának célját az uniós pénzügyi segélyek és az ilyen jellegű segítségben részesülő országokkal való kétoldalú kapcsolatok szerkezetének kialakításakor; úgy véli, hogy EU-szinten át kellene gondolni az uniós pénzügyi segítségnyújtás alapját és a rá vonatkozó feltételességi kritériumok alkalmazásának területét;

17.

üdvözli, hogy valamennyi kétoldalú uniós kereskedelmi megállapodás tartalmaz emberi jogi záradékot, és támogatja a feltételesség elvének a fejlődő országokkal kötött kereskedelmi megállapodásokba történő beillesztését az általános preferenciális rendszer révén; elismeri, hogy a feltételesség elvét nem alkalmazzák minden esetben, mivel a Bizottság húzódozott attól, hogy szankciókat alkalmazzon azon fejlődő országokkal szemben, amelyek elmulasztják teljesíteni az emberi jogok tiszteletben tartásával, a felelősségteljes kormányzással és a demokratizálódással kapcsolatos kötelezettségvállalásaikat; sürgeti a Bizottságot, hogy amikor csak szükséges, fontolja meg a szankciók alkalmazását, de kéri, hogy kiszabásuk előtt alaposan vizsgálja meg e szankcióknak a kedvezményezett országok lakosságára gyakorolt hatásait;

18.

úgy véli, hogy a származási országokra vonatkozókéhoz hasonló politikákat a tranzitországok esetében is alkalmazni kell, például a szegénység csökkentése, a közvetlen beruházások és a piacra jutás tekintetében, és hangsúlyozza egy olyan foglalkoztatási ütemterv fontosságát, amely biztosítja a hatékony hosszú távú társadalmi beilleszkedést, stabilizálja a belső munkaerőpiacot, és megerősíti a tranzitországok hosszú távú lehetőségeit;

19.

úgy véli, hogy az EU-nak és tagállamainak a szabálytalan migrációs áramlások kezelésekor teljes mértékben tiszteletben kell tartaniuk a menedékkérők jogait, illetve tartózkodniuk kell minden olyan lépéstől, ami megakadályozhatja, hogy a potenciális menekültek védelemért folyamodhassanak;

20.

felkéri a Bizottságot, hogy fejlesszen ki olyan mechanizmust, amelynek révén egyrészt megállapítható, hogy ki felelős a menedékkérők elhelyezéséért és kérelmük vizsgálatáért, másrészt küzdeni lehet az illegális migráció ellen, vagyis a mechanizmust két olyan területen alkalmaznák, amelyek vonatkozásában földrajzi elhelyezkedésükből vagy demográfiai jellemzőikből kifolyóan aránytalan terhek hárulnak egyes tagállamokra;

21.

sürgeti a Bizottságot egy nyomon követési rendszer létrehozására, amely segítségével ellenőrizhető lenne, hogy a beutazási (és a beutazás előtti), a Schengeni Határ-ellenőrzési kódex szerint végrehajtott ellenőrzések során tiszteletben tartják-e a menekültek és menedékkérők jogait, hogy a lehetséges hiányosságokat mihamarabb fel lehessen deríteni;

22.

hangsúlyozza az EU választási megfigyelői misszióinak jelentőségét, amelyek bármely, a demokratizálódás és a felelősségteljes kormányzás megteremtésére irányuló folyamat egyik fontos lépésének tekinthetők, és úgy véli, hogy az ilyen misszióknak a hosszú távú demokratizálódási folyamatot támogató szélesebb körű program részévé kell válniuk; sürgeti az alelnök/főképviselő asszonyt, hogy erősítse meg a nyomon követési eljárásokat és missziókat annak ellenőrzése céljából, hogy eleget tesznek-e a választási megfigyelői missziók ajánlásainak, és ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy elengedhetetlen az ajánlások végrehajtása megfelelő nyomon követésének biztosítása; kiemeli a közvetítés, illetve a konfliktusokat megelőző és rendező stratégiák, valamint az olyan regionális szervezetek intézmény- és kapacitásbővítésének fontosságát, mint például az Afrikai Unió (AU), amely fontos szerepet játszik a békefenntartó és békeépítő műveletekben; úgy gondolja, hogy az Afrikai Unió számára nyújtott támogatásnak magába kell foglalnia a határellenőrzési képesség fejlesztését, valamint az összes kilátástalan helyzetben lévő migráns megsegítését; úgy véli, hogy a regionális békét és stabilitást ösztönző regionális szervezetek, például az AU, az Unió a Mediterrán Térségért vagy a keleti partnerség hatékony megerősítése előmozdítja a regionális integrációt és a határokon átnyúló gazdasági övezetek kialakulását;

23.

megállapítja, hogy történtek előrelépések a migrációval kapcsolatos átfogó megközelítés végrehajtása tekintetében, amelynek célja a származási és tranzitországokkal folytatott átfogó partnerségek előmozdítása, illetve a migráció és a fejlesztés közötti szinergiák ösztönzése; hangsúlyozza, hogy tovább kell javítani a migrációval kapcsolatos átfogó megközelítés fő eszközeinek használatát (migrációs partnerségek, migrációs missziók, migrációs profilok, együttműködési platformok); hangsúlyozza, hogy továbbra is a származási és tranzitországokkal folytatott politikai párbeszéd középpontjában kell tartani a bevándorlási politikával kapcsolatos célkitűzéseket, illetve fokozni kell a szakpolitikák közötti koherenciát e kérdéskörben, különösen a fejlesztési politikával való koherenciát; úgy véli, hogy racionalizálni kell a különféle párbeszédfolyamatokat, egyszersmind megerősítve a migráció és a fejlesztés közötti szinergiákat; úgy véli, hogy fokozni kell az erőfeszítéseket a származási és tranzitországok olyan fejlesztési projektjeinek támogatása érdekében, amelyek növelik az életszínvonalat ezen országokban, valamint a migrációs áramlatok hatékony kezelése érdekében fokozzák intézményi kapacitásaikat és fejlesztik infrastruktúrájukat, ugyanakkor gondoskodni kell a nemzetközi védelemmel kapcsolatos normák és a visszaküldés tilalmát kimondó elv betartatásáról;

24.

hangsúlyozza a migrációval és fejlesztéssel foglalkozó globális fórum kulcsfontosságú szerepét, hiszen az strukturált keretet biztosít az megerősített párbeszéd előmozdítására, valamint a kormányzati és a nem kormányzati szereplők – ideértve a civil társadalmat– közötti együttműködésre;

25.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a jelenlegi körülmények között az egyetlen lehetőség az EU és a Líbia közötti együttműködési megállapodás felfüggesztése volt, és úgy véli, hogy a felfüggesztést vissza kell vonni, amint feláll egy új átmeneti kormány, amely hajlandó támogatni egy ilyen megállapodás demokráciára és emberi jogokra épülő végrehajtását, minthogy a cél nem más, mint pénzügyi támogatás nyújtása az afrikai országok számára a migráció valós alternatíváinak megteremtésére, valamint a már az országban lévő migránsok szakértelmét maximalizáló, és ezáltal a munkaerő-migrációt még hatékonyabban kezelő rendszer létrehozására Líbiában, ezáltal is növelve az ország azon képességét, hogy vonzó célponttá váljon a migránsok számára – különös tekintettel a déli határai felől érkezőkre –, és képes legyen társadalmilag és gazdaságilag integrálni őket, így kialakítva egy hatékony migrációkezelési rendszer alapjait Líbiában; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy az EU-nak ki kell használnia a befolyását Líbia meggyőzésére, hogy engedélyezzék az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának visszatérését az országba; úgy véli, hogy az EU földrajzi közelségében található más országokkal is megállapodásokat kellene kötni a migráció terén kialakítandó együttműködés ütemtervével kapcsolatosan, hogy a nemzetközi megállapodásoknak megfelelően közösen támogassák a velük szomszédos, törékeny helyzetű államokat;

26.

az Észak-Afrikában jelenleg tapasztalható humanitárius válság kezelésével összefüggésben megjegyzi, hogy a Frontex nem szolgálhat a válság következtében a régióból kiinduló migrációs hullámok kezelésének fő eszközéül, és felszólítja az EU-t, hogy egy, a politikai átmenetekkel és törékeny államokkal foglalkozó következetes, hosszú távú stratégia részeként dolgozzon ki gyors és összehangolt választ, ezáltal is szem előtt tartva a migrációs hullámok alapvető kiváltó okainak kezelését; sürgeti a Tanácsot, hogy az EUMSZ 80. cikkében rögzített szolidaritási klauzula alapján vezessen be a tehermegosztásra irányuló cselekvési tervet a régióból származó menekültek letelepítésének elősegítésére, és hogy a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek tömeges beáramlása esetén nyújtandó átmeneti védelem minimumkövetelményeiről, valamint a tagállamok e személyek befogadása és a befogadás következményeinek viselése tekintetében tett erőfeszítései közötti egyensúly előmozdítására irányuló intézkedésekről szóló, 2001. július 20-i 2001/55/EK tanácsi irányelvben meghatározott előírások alapján támogassa a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyeket; felszólítja a Tanácsot, hogy tegyen sürgős lépéseket a közös európai menedékjogi rendszer elfogadása érdekében, és a Parlament 2010 májusában tett javaslatának megfelelően zárja le a közös uniós letelepítési program létrehozására, valamint az Európai Menekültügyi Alap 2008–2013-as tevékenységeire vonatkozó együttdöntési eljárásokat; emlékeztet arra, hogy a tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk a visszaküldés tilalmára vonatkozó elvet;

27.

hangsúlyozza, hogy az Európai Parlament kulcsfontosságú szerepet tölt be az EU-val szomszédos területeken a szabadság és a demokrácia előmozdítása terén; ezzel összefüggésben úgy véli, hogy az Európai Parlamentnek szorosan nyomon kellene követnie a földközi-tengeri térség déli vidékein zajló demokratizálódási folyamatot, ezért szabályozott alkalmi párbeszéd kialakítását javasolja az alelnök/főképviselő asszonnyal a térségben bekövetkező fejlemények értékelése, valamint a rövid és hosszú távú célok és a megfelelő támogató intézkedések meghatározása céljából;

28.

ragaszkodik ahhoz, hogy a megújuló európai szomszédságpolitika keretében tényelegesen figyeljenek oda az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos párbeszédre; úgy véli, hogy a demokráciapárti mozgalmakból és tüntetésekből, valamint abból, hogy a Tunéziához és Egyiptomhoz hasonló országokban a hatóságok brutálisan léptek fel ezekkel szemben, arra lehet következtetni, hogy az ENP keretében a demokráciáról és az emberi jogokról folytatott párbeszéd nem volt eredményes;

29.

üdvözli az EU és Törökország közötti visszafogadási megállapodásra irányuló tárgyalások lezárását, és kéri, hogy a felek teljesítsék a megállapodás teljes körű, mihamarabbi végrehajtásához szükséges valamennyi hátralévő szakaszt;

30.

felszólítja a Bizottságot, hogy fokozza együttműködését az illegális migráció származási és tranzitországaival az Európai Unióval kötött – vagy megkötendő – megállapodásokon, illetve a tagállamok és harmadik országok közötti kétoldalú megállapodáson keresztül is annak érdekében, hogy meg lehessen fékezni az illegális migrációt, illetve azzal a céllal, hogy ösztönözni lehessen a törvények betartását, ami a migránsok, a tagállamok és a származási országok lakossága számára egyaránt előnyös lenne;

31.

úgy véli, hogy a migrációval összefüggő statisztikák – tagállamokkal együttműködve végzett – harmonizációja alapvetően fontos a migrációs politika eredményes tervezése, elfogadása, megvalósítása és értékelése szempontjából; kiemeli az Európai Migrációs Hálózat (EMH) jelentőségét, amely komoly hozzájárulást nyújthat e területen;

32.

hangsúlyozza, hogy sürgősen szükség van a migráns népességre vonatkozó következetes, átfogó és összehasonlítható statisztikai adatokra, hiszen annak állandó változása, valamint a jelenlegi migrációs áramlások jellege valós kihívást jelent a politikaformálók számára, akiknek döntéseik meghozatalához megbízható adatokra és információkra van szükségük;

33.

felhívja a Bizottságot, hogy az Európai Szomszédságpolitika folyamatban lévő felülvizsgálatának részeként vegye fontolóra egyedi finanszírozás biztosítását az ENP országokra vonatkozó, foglalkoztatási ütemtervet is magába foglaló megújított, erős gazdasági ütemterv kidolgozására; úgy véli, hogy ütemtervet kellene megvitatni az ENP országokkal a saját nemzeti migrációs joguknak az EU normákkal való összehangolásáról, beleértve az olyan emberi jogi normákat is, mint például a menedékhez való jog, az szabálytalan migránsok védelmi rendszere és a valamennyi migránsra érvényes egyenlő jogok; szorgalmazza a Moldovával és Grúziával már megkötött megállapodásokon túl további mobilitási partnerségi megállapodások megkötését az ENP országokkal;

34.

átfogó migrációs politika kidolgozására szólít fel, amely kapcsolatban áll az összes fejlesztési stratégiával és eszközzel, továbbá magas szintű politikai és gyakorlati szolidaritáson, kölcsönös bizalmon, átláthatóságon, partnerségen, megosztott felelősségvállaláson, illetve közös elvekre és konkrét intézkedésekre épülő közös erőfeszítéseken, valamint a Lisszaboni Szerződésben foglalt értékeken alapul;

35.

felkéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki átfogó megközelítést a legális bevándorlással kapcsolatosan, figyelembe véve, hogy az európai munkaerőpiacot munkaerőhiány jellemzi, valamint szem előtt tartva, hogy az egyes tagállamok milyen mértékben képesek migránsokat befogadni és integrálni; úgy véli, hogy egy, a legális bevándorlásra vonatkozó közös európai politika az európai gazdaságra, illetve a származási országok gazdaságára egyaránt ösztönzőleg hatna;

36.

véleménye szerint azon megállapodásokat, amelyek több uniós tagállamot is érintenek, európai szinten, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 218. cikkének teljes körű tiszteletben tartása mellett kell megtárgyalni;

37.

felszólítja az uniós intézményeket és tagállamokat, hogy a migrációs áramlások kezelése átfogóbb és fenntarthatóbb megközelítésének biztosítása érdekében hatékonyabban hangolják össze az adományozók által nyújtott támogatást;

38.

sürgeti, hogy a fejlesztési segítségnyújtást válasszák külön a migrációs áramlások kezelésétől, továbbá a fejlesztési támogatást ne tegyék függővé a visszatérési migrációtól; hangsúlyozza, hogy az uniós fejlesztési segélyeknek a migráció okainak – szegénység, éghajlatváltozás és éhezés –megszüntetésére kellene irányulniuk;

39.

hangsúlyozza, hogy az „Unió a mediterrán térségért” és a keleti partnerség kezdeményezés hozzáadott értéket jelenthet a migrációnak és következményeinek kezelésében; felkéri az alelnök/főképviselő asszonyt és a tagállamokat, hogy fokozzák az „Unió a mediterrán térségért” kezdeményezés teljes működőképessége érdekében tett erőfeszítéseiket; úgy véli, hogy a migrációs áramlatok kapcsán tett lépéseknek elsőbbséget kell élvezniük az „Unió a mediterrán térségért,” valamint a keleti partnerség kezdeményezésen belül;

40.

felszólítja az Európai Uniót, hogy mérlegelje, milyen lépéseket tehet a Fejlesztési Együttműködési Eszköz, az Európai Fejlesztési Alap, valamint a humanitárius segítségnyújtási eszköz kiigazítása terén, hogy ezáltal a törékeny országokban elősegítse, hogy erősödjön a migrációnak az emberi fejlődés és a demokrácia előmozdítására gyakorolt pozitív hatása;

41.

további erőfeszítésekre hív fel a politikák fejlesztési célú koherenciájának ösztönzése céljából az Unió migrációs politikája keretében, továbbá annak elkerülésére, – amennyiben azok sértik a migránsok emberi jogait – hogy a hivatalos fejlesztési támogatást a migráció megnehezítését vagy irányítását szolgáló politikák finanszírozására használják fel; úgy véli, hogy a hivatalos fejlesztési támogatást ugyanakkor további hatékony fejlesztésekre fel kell használni, hiszen így csökkenthető lehet a szegénység, politikai instabilitás és politikai elnyomás okozta migráció;

42.

üdvözli a harmadik Afrika–EU-csúcstalálkozó végeztével kibocsátott tripoli nyilatkozatot, amely újból megerősíti a migráció velejáróinak és kihívásainak kezelése érdekében tett közös erőfeszítések szükségességét, valamint a migráció fejlesztéshez kapcsolódó viszonyát;

43.

hatékonyabb partnerségek kiépítésére szólít fel a regionális és gazdasági integrációt elősegítő intézményekkel, amelyek hozzájárulnak a tartós, hosszú távú megoldás kidolgozására a dél–dél migráció kérdésben;

44.

hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak további kutatásokat kellene végeznie az éghajlat által kiváltott dél–dél közötti migrációval kapcsolatban, amely foglalkozna az érintett személyek számával, a veszélyeztetett térségekkel, a migrációs mozgásokkal, illetve a fogadó országok képességeivel is; felszólít a fejlődő országok kutatási kapacitásának megerősítésére;

45.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a szegénység mértékének csökkentése, valamint a millenniumi fejlesztési célok elérése érdekében a partnerországok nemzeti fejlődési stratégiájába bele kell foglalni a migráció kérdését;

46.

üdvözli a migrációval foglalkozó AKCS-megfigyelőközpont létrehozását, amely adatokkal, valamint eszközökkel szolgál az AKCS-országok politikai döntéshozói számára a nemzeti migrációs stratégiák hatékonyabbá tételéhez; továbbá üdvözli a Migrációs Megfigyelőközpont létrehozására irányuló javaslatot, melynek feladata a latin-amerikai térség migrációs áramlásaival kapcsolatos kérdések folyamatos és részletes nyomon követése az Európa–Latin-Amerika és Karib-térség Alapítvány felügyelete és koordinációja mellett;

47.

javasolja a migráció és a fejlődés között meglévő összefüggések erősítésére szánt pénzügyi források hatékonyabb elosztását; felismeri az Unió külső fellépéseit finanszírozó különféle pénzügyi eszközök kiegészítő jellegére és időben történő mobilizálására vonatkozó előírások javításának szükségességét;

48.

hangsúlyozza az LRRD stratégiák (azaz a helyreállítás és a fejlesztés összekapcsolásával kapcsolatos stratégiák) megerősítésének szükségét annak érdekében, hogy a lakóhelyüket elhagyni kényszerülők és menekültek problémájára fenntartható megoldásokat tudjanak biztosítani; felismeri az összehangolt humanitárius válaszlépés mint az életképes fejlesztési politika elődjének fontosságát a konfliktust követő helyzetben lévő országokban;

49.

felhívja az alelnök/főképviselő asszonyt, hogy fektessen hangsúlyt a szakértői munkára, és egyértelműen határozza meg a központok és a küldöttségek személyzetének megbízatását a migrációról és menekültügyről szóló tematikus program és a fejlesztési együttműködési eszköz földrajzi programjainak hatékonyabb összehangolása érdekében;

50.

felszólít az Európai Külügyi Szolgálat illetve a DEVCO szerepének tisztázására, valamint tevékenységük összehangolására; sürgeti, hogy a DEVCO vezető szerepet játsszon a migrációs politika programozási szakaszában;

51.

hangsúlyozza a migrációról és menekültügyről szóló tematikus program alkalmával szerzett tapasztalatok alkalmazásának fontosságát a nemzeti szintű politikai párbeszéd szempontjából az országos és regionális stratégiai dokumentumok következetes és hatékony programozásának érdekében;

52.

sürgeti a különösen a kulcsfontosságú ágazatokat – például az egészségügyet és az oktatást – érintő agyelszívás és szakemberek kivándorlása által keltett negatív hatások csökkentésére irányuló erőfeszítések fokozását; hangsúlyozza az „agyvisszaszívás”, a támogatott visszatérési programok és a körkörös migráció előmozdításának, a munkaerő-felvétel szabályozásának, valamint a kapacitásfejlesztés támogatásának jelentőségét olyan intézkedéseken keresztül, mint például a szakképzés fejlesztése; kéri a Bizottságot, hogy tanulmányozza, hogy a körkörös migrációs rendszerek hasznos eszköznek bizonyulnak-e, és a körkörösség melyik típusa (egyszeri/visszatérő, rövid távú/hosszú távú, spontán/irányított) hozhatja a legjobb eredményeket a fejlődő és a fejlett ország számára egyaránt;

53.

felszólítja a Bizottságot, hogy a külső fellépések 2013 utáni időszakra vonatkozó új eszközeinek kidolgozásakor biztosítsa, hogy a javasolt szerkezet lehetővé tegye a fejlesztési pillér valamint a szociális biztonsági és stabilitási pillérek közötti szinergiák és egymást kölcsönösen megerősítő hatások létrejöttét, és gondoskodjon a sürgősségi és helyreállítási alapok gyors elosztásáról, a kilátástalan helyzetben lévő migránsok, és különösen a kiemelten veszélyeztetett helyzetben lévő migránsok, például a nők és a kísérő nélküli kiskorúak segélyezése és támogatása tekintetében történő gyors reagálásról, valamint az esetlegesen fenyegetett helyzetben lévő kisebbségi csoportok, többek között a vallási és etnikai közösségek, illetve a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű személyek (LGBTT) által alkotott közösségek számára aktív támogatást nyújtó egyedi programokról, a kilátástalan helyzetben lévő emberi jogi jogvédőknek nyújtott uniós védelemről, továbbá támogassa azon intézkedések megtételét, amelyek mérséklik az éghajlatváltozás, az erdőirtás, az elsivatagosodás, valamint a csökkenő biodiverzitás következményeit, és óvja meg a gazdasági és társadalmi környezetet az érintett közösségekben;

54.

felszólít a veszélyeztetett csoportok, például a nők, gyerekek, valamint a fogyatékkal élők sajátos helyzetét figyelembe vevő politikák kialakítására, valamint ezzel összefüggésben a megfelelő infrastruktúrák, például kórházak, iskolák és oktatási felszerelések, valamint a szükséges szociális, pszichológiai és adminisztratív segítségnyújtás biztosítására;

55.

felhívja a figyelmet a kínzás áldozatai részére létrehozott rehabilitációs központok fontos szerepére, amelyet a migránsok – köztük menekültek és menedékkérők – sikeres uniós integrációjában játszottak; aggodalommal veszi tudomásul a döntést, hogy a demokrácia és az emberi jogok új európai eszköze (EIDHR) keretében e központoknak nyújtott finanszírozást fokozatosan meg fogják szüntetni; felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa, hogy e központok finanszírozása csorbítatlanul folytatódjon, és ne kerüljön egyedül a tagállamok kezébe;

56.

felkéri a Bizottságot, hogy tegye közzé a regionális védelmi programok külső értékelését és kezdeményezzen vitát arról, hogy e programokat folytatni kell-e;

57.

a KKBP/KBVP missziói kapcsán úgy véli, hogy – miként azt az alelnök/főképviselő asszony is hangsúlyozta – a biztonsági és stabilitási stratégiákat eseti fejlesztéstámogatással és emberi jogi stratégiákkal kellene kiegészíteni annak érdekében, hogy hosszú távon fel lehessen számolni a biztonság és a stabilitás hiányának alapvető kiváltó okait; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy egy ilyen átfogó megközelítéshez nem csupán a külügyi szolgálattól remélt jobb koordinációra van szükség, hanem az ilyen támogatási stratégiákra elkülönített további költségvetési forrásokra is;

58.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanács elnökének, az Európai Unió Tanácsa elnökségének, a Bizottság elnökének, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az EBB-nek, az EU-tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a tagjelölt országok kormányainak és parlamentjeinek, az EURONEST- és EUROMED-államok kormányainak és parlamentjeinek, az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztériumának, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banknak, a Világbanknak, a Nemzetközi Valutaalapnak, az Afrikai Uniónak, a Pán-afrikai Parlamentnek, a Nemzetközi Migrációs Szervezetnek és ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának.

2.10.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 296/13

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre, és különösen annak 2. és 3. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, és különösen annak 8., 153. és 157. cikkére,

—

tekintettel a vidékfejlesztésre vonatkozó közösségi stratégiai iránymutatásokról szóló, 2006. február 20-i 2006/144/EK tanácsi határozatra (2007–2013 közötti programozási időszak) (1),

—

tekintettel az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló, 2005. szeptember 20-i 1698/2005/EK tanácsi rendeletre (2),

—

tekintettel az Európai Unió vidéki területein a nők helyzetéről szóló, 2008. március 12-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel „A nők szerepe a vidék fenntartható fejlesztésében” témájú, 2010. április 27–29 között Cáceresben, az EU spanyol elnökségének kezdeményezésére rendezett szeminárium következtetéseire (4),

—

tekintettel az önálló vállalkozói tevékenységet folytató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról és a 86/613/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2010. július 7-i 2010/41/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (5),

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére (A7-0016/2011),

A.

mivel a vidéki területek gazdaságilag fenntartható fejlődése és a gazdasági egységek hosszú távú és fenntartható működőképessége elsőrendű kérdés Európában, és mivel a gyérebben lakott mezőgazdasági területekben rejlő potenciált az értékeket megőrző módon kell használni és fejleszteni, és úgy, hogy e területek továbbra is lakottak maradjanak,

B.

mivel – adott helyzetüknek megfelelően – a gazdaságilag és kulturálisan önálló, működő regionális elosztási láncokkal rendelkező régiók stabilabban tudnak reagálni a globális változásokra,

C.

mivel számos régióban a fenntartható fejlődési stratégiák és a nagy horderejű vállalkozói tevékenységek elengedhetetlen előfeltétele a versenyképes, többfunkciós mezőgazdaság, és mivel ezt a potenciált a gazdasági tevékenység erősebb diverzifikálásának folyamata keretében még nem mindenhol használják ki,

D.

mivel a vidéki térségeket különösen érinti az elöregedő népesség, az alacsony népsűrűség és egyes területeken az elnéptelenedés problémája,

E.

mivel a demográfiai változás, az elvándorlás és számos vidéki térség népességén belül a nők arányának általános csökkenése miatt a jelenlegi infrastruktúra mellett a jövőben már vagy nem lesz biztosítható helyi szinten az áruellátás és a mindennapi szolgáltatások, az egészségügyi alapellátás és gondozás, az óvodai nevelés, az iskolai, szakmai és felsőfokú képzés és továbbképzés, valamint a megfelelő kulturális és szabadidős lehetőségek, vagy az ellátás biztosítása gazdasági nyomás hatására össze fog omlani,

F.

mivel az Európai Unióban a mezőgazdaságban rendszeresen munkát végző 26,7 millió fő 42%-a nő, és ötből legalább egy üzemet (kb. 29%) nő irányít,

G.

mivel a nők döntéshozatalban való részvétele nem tükrözi megfelelően a helyi és a közösségi fejlődés terén betöltött jelentős szerepüket,

H.

mivel a nemek közötti egyenlőség elve az Európa 2020 stratégia alapkövetelménye, amelyet támogatni kell annak érdekében, hogy fokozódjon a nők aktív részvétele a gazdasági és társadalmi tevékenységekben, és az emberi jogok tiszteletben tartását garantálják,

I.

mivel a gazdasági és társadalmi változások során az elmúlt évtizedekben a vidéki nők valós helyzete megváltozott és differenciálódott, és nem utolsó sorban e változások elindításában maguk a nők is kezdeményező és formáló szerephez jutottak, és a nők társadalmi és gazdasági helyzete mind az egyes tagállamokon belül, mind azok között jelentős eltéréseket mutat,

J.

mivel a modern társadalomban a nők a saját egyéni családi és szakmai kötelezettségeik tekintetében többfunkciós feladatot látnak el, és éppen szerepük sokrétűsége miatt minden társadalmi szinten jelentősen hozzájárulnak a fejlődéshez és az innovációhoz, valamint az életminőség javításához, különösen a vidéki térségekben,

K.

mivel a család- és idősgondozást különösen a vidéki térségekben gyakran a nők végzik,

L.

mivel a nőkkel kapcsolatos politikákra vonatkozó sokéves törekvések és a képzés, a tanácsadás és az egzisztenciateremtési kezdeményezések intenzív, közszféra általi támogatása, többek között a KAP második pillérén belül figyelemre méltó sikereket mutatott fel a vidéki férfiak és nők élethelyzetének javítása tekintetében,

M.

mivel az életmód nagyfokú individualizálódása ellenére a nők és a férfiak előtt álló alapvető kihívások fennmaradnak, amelyek egyrészt a saját jövedelemszerző munka és a társadalmi és kulturális kötelezettségvállalás, másrészt a családi felelősség összeegyeztetését jelentik,

N.

mivel ennek a „többszörös kihívásnak” a modern társadalom feltételei között csak megfizethető és elérhető támogató szolgáltatások, közüzemi szolgáltatások és -struktúrák igénybevétele mellett lehet megfelelni,

O.

mivel a nők vidéken betöltött sokoldalú szerepe jelentősen hozzá tud járulni társadalmunkban a modern nőkre vonatkozó kép kialakításához,

P.

mivel a férfiak és a nők foglalkoztatási aránya egyaránt alacsony a vidéki térségekben, és a nők közül valóban sokan sosem vállalnak aktív szerepet a munkaerőpiacon, így nem regisztrálják őket munkanélküliként, illetve a munkanélküliségi statisztikákban sem szerepelnek,

Q.

mivel a vidéki területek modern és fenntartható fejlődésének alapvető eleme a mezőgazdasági tevékenységet folytató nők szociális biztonsága, beleértve a gazdálkodók kiegészítő jövedelemmel (kombinált jövedelem, egyéni vállalkozók vagy részmunkaidős vállalkozók) rendelkező házastársait, valamint az ideiglenes alkalmazottakat és a migráns munkavállalókat,

R.

mivel kizárólag a mezőgazdasági üzemtulajdonos neve szerepel a banki dokumentumokban, és a támogatások és összegyűjtött jogosultságok szempontjából is az üzem tulajdonosa az egyetlen személy, aki az üzemet képviseli az egyesületek és csoportok felé,

S.

mivel vidéken a családi és szövetkezeti idegenforgalmi vállalkozások révén többek között árut és szolgáltatást kínáló falusi turizmus ületi kockázata alacsony, munkahelyeket teremt, lehetővé teszi a családi élet és a munka összeegyeztetését, valamint a vidéki lakosságot a vidéken maradásra ösztönzi,

1.

rámutat arra, hogy a nemek közötti egyenlőség előmozdítása az EU és a tagállamok számára kulcsfontosságú cél; hangsúlyozza, hogy ezt az elvet, amely elősegíti a fenntartható gazdasági növekedést és a vidékfejlesztést, bele kell foglalni a KAP-ba;

2.

rámutat arra, hogy a vidéki területeken a városi területekhez hasonló életkörülményeket kell teremteni, amelyek azonban a vidéki valóságot tükrözik, annak érdekében, hogy a nők és családjuk számára perspektívát jelentsen a vidéken maradás és boldogulás;

3.

kéri, hogy támogassák a vidéki térséget mint olyan sokoldalú és integrált teret, ahol emberek dolgoznak és vállalkoznak, és hogy ennek érdekében használják ki a nők kulcsfontosságú szerepét, tapasztalatát és szakértelmét;

4.

ezért felszólítja a Bizottságot, hogy a következő többéves pénzügyi keretről szóló tárgyalások során tartózkodjon a mezőgazdasági kiadások teljes költségvetéshez viszonyított arányának további mérséklésétől;

5.

nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a szerteágazó, többek között szolgáltatásra összpontosító mezőgazdasági vállalkozások (pl. tanyasi turizmus, közvetlen értékesítés, olyan szociális szolgáltatások, mint. az idős- és gyermekgondozás, napközi otthonos iskola keretében gazdaságokban történő tanulás stb.) az ellátási infrastruktúra jelentős sarokköveit képezik a vidéki térségben, és azoknak a KAP révén fenntartható támogatást kell kapniuk; ezért az ilyen szolgáltatásoknak a KAP révén történő támogatására szólít fel, amely a nők számára új távlatokat nyit meg és lehetővé teszi a fizetett munkavállalást, valamint jelentősen elősegíti a családi élet és a munka összeegyeztetését;

6.

felszólít a saját lendülettel rendelkező fejlesztési stratégiák előmozdítására, melynek során a vidéki nők és férfiak különleges kreativitása kap támogatást, felhasználva minden egyes vidéki közösség hagyományos egyedi forrásait;

7.

hangsúlyozza az életképes, dinamikus és vegyes összetételű népességgel rendelkező vidéki környezet fontosságát; e tekintetben hangsúlyozza a fiatal nők számára kínált megfelelő fejlődési lehetőségek és kihívások fontosságát;

8.

kéri, hogy a vidéki térségekben a keretfeltételeket úgy határozzák meg, hogy a nők, tartozzanak bármelyik generációhoz, saját közvetlen környezetükben maradhassanak és hozzájárulhassanak annak megújításához és fejlesztéséhez;

9.

tekintettel a vidéki területeken élő nők életkörülményeire, hangsúlyozza a gazdálkodók és a gazdaságokban dolgozók idő előtti nyugdíjazásával kapcsolatos intézkedések fontosságát; felszólítja a tagállamokat, hogy amennyiben még nem tették meg, úgy vezessék be ezt a rendszert;

10.

ezzel összefüggésben kéri, hogy tegyenek további erőfeszítéseket a vidéki területek modern információs technológiai infrastruktúrával való teljes körű ellátása, mindenekelőtt a megfelelő szélessávú lefedettség érdekében, valamint azt, hogy könnyítsék meg az információs és kommunikációs technológiákhoz való hozzáférést, és e hozzáféréssel összefüggésben mozdítsák elő az esélyegyenlőséget, valamint a technológiák használatát oktató megfelelő képzéseket; rámutat, hogy a széles sávú hozzáférés alacsony szintje az EU számos vidéki területén akadályt jelent a kisvállalkozások növekedése tekintetében; ezért sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, teljesítsék arra irányuló vállalásaikat, hogy a versenyképesség növelésének egyik eszközeként javítják a vidéki területek széles sávú lefedettségét;

11.

felszólít a vállalkozások elektronikus formájának, például a nagyvárosi központoktól való távolságtól függetlenül az üzleti kapcsolatot lehetővé tévő e-üzletnek a vidéki területeken élő nők körében történő előmozdítására és támogatására;

12.

rámutat, hogy a városi területekhez hasonlóan a vidéki területeken is fontos a mindennapi élethez szükséges infrastruktúrához, létesítményekhez és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, hogy a férfiak és a nők egyensúlyt teremthessenek családi és szakmai életük között, valamint hogy megmaradjanak a vidéki közösségek; ennek magában kell foglalnia a gazdaság helyszínén lévő infrastruktúra részét képező gyermekgondozási létesítményeket (pl. a gazdaság bölcsődéjét és más óvodai létesítményeket), egészségügyi szolgáltatásokat, oktatási létesítményeket (beleértve az élethosszig tartó tanulás létesítményeit), az idősek és más eltartottak intézményeit és gondozását, betegség vagy terhesség esetén a helyettesítéssel kapcsolatos szolgáltatásokat, a naponta szükséges árucikkeket értékesítő helyi üzleteket és a szabadidős és kulturális létesítményeket; kéri, hogy az agrárpolitikai keretfeltételeket úgy határozzák meg, hogy a vidéki területeken a nők számára lehetővé váljon, hogy érvényre juttassák a többfunkciós mezőgazdaság megvalósítására irányuló képességeiket;

13.

sürgeti a tagállamokat, hogy használják fel a strukturális alapokat és Kohéziós Alapot a vidéki területeken a megfelelő közlekedési infrastruktúra hiányának kezelésére, illetve kedvező politikák végrehajtására a közlekedés mindenki, különösen a fogyatékkal élők számára történő elérhetővé tétele érdekében, mivel a közlekedés továbbra is a társadalmi kirekesztést és a társadalmi egyenlőtlenséget mélyítő tényező, amely elsősorban a nőket érinti;

14.

kéri, hogy a vidéki területek támogatási politikája fokozottan összpontosítson a vidéki térségben az innovatív és fenntartható vidéki élet- és munkakörülményekre;

15.

felszólítja az Európai Unió intézményeit, tagállamait, valamint a regionális és helyi hatóságokat, hogy az alábbi működési területeken támogassák azokat a projekteket, amelyek a vidéki területeken ösztönzik és tanácsadással segítik az olyan innovatív elsődleges mezőgazdasági termelő vállalatok létrehozását, amelyek különösen a nők számára új munkahelyeket tudnak teremteni: a mezőgazdasági termékek értékének növelése és értékesítésük számára helyek felkutatása, új technológiák alkalmazása és a terület gazdasági sokszínűségéhez való hozzájárulás, valamint a munka és a családi élet összeegyeztethetőségét lehetővé tevő szolgáltatások nyújtása;

16.

rámutat arra, hogy az innovatív kínálati formák összefüggésében fel kell használni a KAP második pillérén belül a nőkkel kapcsolatos projektek eddigi pozitív tapasztalatait (különösen az Axis 3 és a Leader+ programot), és meg kell állapítani, hogy melyek a legjobb gyakorlati megoldások;

17.

felszólít arra, hogy a vidékfejlesztési stratégiák helyezzenek különös hangsúlyt a nők szerepére abban, hogy segítsenek elérni az Európa 2020 stratégia céljait, különösen az innovációt, kutatást és fejlesztést középpontba állító kezdeményezéseket;

18.

üdvözli ezzel összefüggésben az ESF/EQUAL projekteket, amelyek a nők mezőgazdaságban és vidéken betöltött szerepére kívánnak rávilágítani, illetve helyzetükön javítani;

19.

kéri az EMVA-rendelet módosítását, hogy a 2014–2020-as tervezési időszakban külön intézkedésekkel támogassák a nőket, ami jótékonyan befolyásolná a vidéki területeken élő nők foglalkoztatását;

20.

kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyenek részt a nők gazdasági és társadalmi helyzetét és a vidéki területeken az üzleti szerepvállalásukat bemutató adatbázis létrehozásában, és optimalizálják a (pl. az Eurostat révén) rendelkezésre álló eddigi adatok felhasználását a politikai intézkedések kiigazítása érdekében;

21.

meggyőződése, hogy a vidéki területek viszonyaira tekintettel fenn kell tartani és ki kell építeni a nőknek szóló, kifejezetten a vidéki körülményeket középpontba helyező képzést és tanácsadást, különösen a gazdaságok pénzügyi irányításával kapcsolatban;

22.

ennek érdekében kívánatosnak tartja a vidéken élő nők (vagy szövetségeik) európai szintű hálózatának létrehozását; továbbá utal a második pillér intézkedései révén elért sikerekre;

23.

elismeri a nők különböző szinteken működő, jelenlegi hálózatainak fontos szerepét, különösen a vidéki területek helyi támogatása szempontjából és annak alapján, ahogy a nyilvánosság tekint e hálózatokra; felhívja a figyelmet, hogy e hálózatokat helyi, nemzeti és európai szinten nagyobb társadalmi elismerésben és fokozottabb politikai és pénzügyi támogatásban kell részesíteni tekintettel a nagyobb fokú egyenlőség eléréséhez való jelentős mértékű hozzájárulásukra, különösen ami a vidéken élő nők képzését és helyi fejlesztési projektek, többek között a nőket sújtó rákos megbetegedések (méhnyakrák, mellrák stb.) korai diagnózisát biztosító szűrésekkel kapcsolatos tájékoztató kampányok indítását illeti; felszólítja a tagállamokat, hogy támogassák a nők politikai folyamatokban való fokozottabb részvételét, ideértve megfelelő képviseletüket az intézmények, vállalatok és egyesületek testületeiben;

24.

kéri, hogy a szociális rendszerek nyújtsanak megfelelő szolgáltatásokat a nők számára a vidéki területeken, figyelembe véve a fizetett munkavállalás és a nyugdíjjogosultság tekintetében jellemző, egyedi helyzetüket;

25.

ezzel kapcsolatban üdvözli a 2010/41/EU irányelvet, és kéri a tagállamokat, hogy az irányelvet mielőbb hatékonyan hajtsák végre különösen az alábbiak biztosítása érdekében:

26.

felhívja a figyelmet arra, hogy különösen a vidéki térségekben fontos azon nők szakmai kompetenciájának fenntartása, akik úgy döntenek, hogy karrierjüket gyereknevelés vagy gondozás céljából felfüggesztik; felszólít arra, hogy meg kell könnyíteni a munka és a családi élet összeegyeztethetőségét a nők különböző munkaformákban való részvételének lehetővé tétele, fenntartása és továbbfejlesztése érdekében;

27.

rámutat arra, hogy a „gazdaságok diverzifikálása” a vidéki gazdaság egyre fontosabb aspektusa; megjegyzi, hogy a nők jelentős szerepet játszanak a „gazdaságok diverzifikálásának” kezdeményezésében, fejlesztésében és irányításában;

28.

kéri a nők vállalkozó szellemének és kezdeményező képességének támogatását különösen a nők tulajdonjoga és a vállalkozó nők hálózatai elősegítése révén, valamint a pénzügyi ágazat olyan intézkedései által, amelyek lehetővé teszik a vidéki vállalkozó nők számára – beleértve az egyéni vállalkozókat, az alacsony jövedelmű részmunkaidős vállalkozókat és a fiatal nőket –, hogy beruházásokhoz és hitelhez jussanak annak érdekében, hogy a piacokon cselekvőképesebbek legyenek és stabil gazdasági alapokat tudjanak felépíteni; kéri továbbá a nők vállalkozói magatartásának és készségeinek javítására irányuló intézkedések meghozását, ezáltal előmozdítva a vállalatok és társaságok vezető testületeiben való részvételüket;

29.

felhívja az adott nemzeti, regionális és helyi hatóságokat a nők helyi akciócsoportokba történő bevonásának, illetve a Leader-program keretében helyi partnerségek kialakításának ösztönzésére, továbbá az irányító testületekben a nemi szempontból kiegyensúlyozott részvétel biztosítására;

30.

kéri, hogy a nők mezőgazdasági és mezőgazdaságon kívüli szakértelmét fokozottan vegyék figyelembe a vállalati szintű és a regionális fejlesztési stratégiákon belül; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a női gazdálkodók és a vidéken élő többi nő termelőként és vállalkozóként képesítést szerezzen és képzéseken vehessen részt, és felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a regionális és helyi hatóságokkal, a vidéki szervezetekkel, valamint a nők és gazdák egyesületeivel együttműködve, hozzanak létre a nők munkaerő-piaci részvételét előmozdító ösztönzőket, szüntessék meg a nők elleni munkahelyi diszkriminációt és javítsák a nők képzését többek között a posztgraduális képzéshez és az oktatási intézmények szakmai tanfolyamaihoz való jobb hozzáférés előmozdítása révén, és tegyenek javaslatokat a vidékfejlesztési programok harmadik tengelye szerint megfelelő vidékfejlesztési intézkedésekre, valamint ösztönözzék a meglévő kezdeményezéseket; rámutat arra, hogy ezek az intézkedések hozzájárulnak a vidéki területeken tapasztalható társadalmi kirekesztés elleni küzdelemhez, valamint hogy az elszegényedés kockázata magasabb a nők esetében, mint a férfiaknál;

31.

felhív azon politikai törekvések támogatására, amelyek a nők mezőgazdaságban betöltött szerepét azáltal támogatják, hogy mind a gyakorlatban, mind pedig jogilag megkönnyítik számukra a mezőgazdasági vállalkozói tevékenység gyakorlását a mezőgazdasági üzemek tulajdonlása tekintetében, hogy a mezőgazdasági üzemeken belüli megosztott felelősségük alapján részt vállaljanak a vállalkozás jogaiban és kötelezettségeiben, amelyekhez egyebek mellett hozzátartozik a mezőgazdasági testületek érdekeinek védelme és az üzemek mindenfajta bevételéből való tényleges részesedés is;

32.

támogatásra szólít fel a nők és gazdálkodók szervezeteinek tekintetében, amelyek fontosak az új fejlesztési programok és a diverzifikáció ösztönzése és kezdeményezése szempontjából oly módon, hogy a nők új ötleteket tudjanak megvalósítani a vidéki területeken a termelési és szolgáltatási tevékenységek diverzifikálása céljából;

33.

úgy véli, hogy a KAP küszöbön álló reformjának részeként figyelembe kell venni a vidéki területeken élő nők szükségleteit és a mezőgazdaságban dolgozó nők szerepét, illetve elsőbbséget kell biztosítani számukra az egyes szolgáltatásokhoz és támogatáshoz való hozzáférés vonatkozásában, összhangban az egyes tagállamokban fennálló területi szükségletekkel;

34.

meggyőződése, hogy a nőknek középtávon a mezőgazdasági ágazat minden politikai, gazdasági és szociális testületében megfelelő képviselettel kell rendelkezniük ahhoz, hogy a döntési folyamatra mind a nők, mind a férfiak szempontjai hatással legyenek; kiemeli a nők javát szolgáló konkrét fellépések bevezetésének fontosságát annak garantálása érdekében, hogy a nők egyenlő alapon vegyenek részt az ilyen szervekben;

35.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy segítsék elő a nők hitelhez és földhöz történő könnyebb hozzájutását annak érdekében, hogy ösztönözzék a nők vidéki területeken történő letelepedését és mezőgazdasági szereplőként való fellépését;

36.

kéri, hogy gyűjtsék össze a mezőgazdaságban dolgozó nők (gazdálkodók, mezőgazdasági munkások, idénymunkások stb.) szociális biztosítására vonatkozó korábbi stratégiákat, beleértve a 2010/41/EU irányelv végrehajtását, hivatkozással az országspecifikus tulajdonjogi és adójogi helyzetre, és e tapasztalatokat bocsássák rendelkezésre a mezőgazdaságban dolgozó nők megfelelő szociális biztosításának fejlesztéséhez a tagállamokban;

37.

hangsúlyozza, hogy a vidéki területeken élő nők életkörülményeivel kapcsolatos európai politikáknak a szezonális mezőgazdasági munkásként foglalkoztatott női bevándorlók élet- és munkakörülményeit is figyelembe kell venniük különös tekintettel a megfelelő lakhatásra, szociális védelemre, betegbiztosításra és egészségügyi ellátásra; hangsúlyozza, hogy a nők munkáját amennyire csak lehet, meg kell becsülni;

38.

felszólítja a Bizottságot, hogy az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló, 2005. szeptember 20-i 1698/2005/EK tanácsi rendelet 14. cikkének (1) bekezdése szerint a 2011-ben előterjesztendő összefoglaló jelentésébe foglaljon bele egy mélyreható elemzést a vidéki területeken élő nők helyzete kapcsán hozott intézkedések hatásáról;

39.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

2.10.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 296/19

—

tekintettel a csatlakozási szerződéshez csatolt, a litvániai Ignalina Atomerőműről szóló 4. jegyzőkönyvre és a szlovákiai Bohunice V1. Atomerőmű 1. és 2. reaktorblokkjáról szóló 9. jegyzőkönyvre, valamint a Bolgár Köztársaság és Románia Európai Unióba történő felvételének feltételeiről és részletes szabályairól szóló jegyzőkönyv 30. cikkére,

—

tekintettel a litvániai Ignalina Atomerőműről szóló 4. jegyzőkönyv végrehajtásáról (1), a szlovákiai Bohunice V1 Atomerőmű 1. és 2. blokkjáról szóló 9. jegyzőkönyv végrehajtásáról (2) és a bulgáriai Kozloduj Atomerőmű 1–4-es reaktorblokkjának leszerelésével kapcsolatos uniós pénzügyi támogatásról (Kozloduj-program) szóló (3) tanácsi rendeletekre,

—

tekintettel a nukleáris létesítmények leszerelésére, illetve a kiégett fűtőelemek és radioaktív hulladékok kezelésére szánt pénzügyi források felhasználásáról szóló, a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek címzett bizottsági közleményre (COM(2007)0794) és az „Uniós leszerelési finanszírozás adatai” című kísérő dokumentumra (SEC(2007)1654),

—

tekintettel a nukleáris létesítmények leszerelésére szolgáló pénzügyi források kezeléséről szóló, 2006. október 24-i bizottsági ajánlásra (4),

—

tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,

—

tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményére (A7-0054/2011),

A.

mivel a három uniós tagjelölt ország - Litvánia, Szlovákia és Bulgária - régi atomerőműveket üzemeltetett, melyek bezárásáról megegyeztek, és a csatlakozási tárgyalások eredményeként mindhárom érintett atomerőmű tekintetében meghatározták a bezárás időpontját,

B.

mivel az EU elismerte, hogy ezen atomerőművek reaktorblokkjainak korai leállítása és későbbi leszerelése olyan jelentős pénzügyi és gazdasági teher, amelyet az érintett tagállamok nem tudnak teljes egészében fedezni, ezért a csatlakozási szerződések és az ezeket végrehajtó későbbi tanácsi rendeletek az adott tagállamok pénzügyi támogatásáról rendelkeztek, mivel azonban nem volt egyértelműen eldöntve, hogy a támogatásnak fedeznie kell-e a teljes leszerelési költséget, vagy kárpótolnia minden gazdasági következményért; megállapítja, hogy Bulgária és Szlovákia egyelőre továbbra is nettó villamosenergia-exportőrök maradnak,

C.

mivel a támogatás az alábbi területeken rendelkezik intézkedésekről:

D.

mivel a támogatás a csatlakozást és az érintett reaktorblokkok leállítását megelőzően kezdődött, és a pénzeszközök a Nemzetközi Leszerelési Támogatási Alapokban gyűltek, miközben folytak az igazgatási előkészületek,

E.

mivel a nukleáris létesítmények leállítása és a belőlük származó hulladékok kezelése technikailag összetett, jelentős pénzügyi forrásokat megkövetelő művelet, amely környezeti, technikai, szociális és anyagi felelősséggel jár,

1.

tudomásul veszi, hogy Litvánia, Szlovákia és Bulgária határidőre teljesítette a csatlakozási szerződésben a három erőmű érintett reaktorblokkjainak bezárására vonatkozó kötelezettségvállalásait: az Ignalina Atomerőmű 1. reaktorblokkját 2004. december 31-én, 2. reaktorblokkját pedig 2009. december 31-én leállították; a Bohunice V1 Atomerőmű 1. reaktorblokkját 2006. december 31-én, 2. reaktorblokkját pedig 2008. december 31-én állították le; a Kozloduj Atomerőmű 1. és 2. reaktorblokkját 2002. december 31-én, 3. és 4. reaktorblokkját pedig 2006. december 31-én állították le;

2.

megjegyzi továbbá, hogy mindhárom tagállam próbált az erőművek lezárására vonatkozó politikai kötelezettségvállalások tekintetében újabb tárgyalásokat folytatni, és ez késleltette a folyamatot;

3.

tudomásul veszi, hogy a pénzügyi támogatás nyújtásának van jogalapja; megjegyzi, hogy az összegek évente bizottsági határozattal kerülnek megállapításra, amely határozat alapját az egyedi éves kombinált programdokumentumok képezik, lehetővé téve a jóváhagyott projektek fejlesztését és a finanszírozásuk feletti ellenőrzést;

4.

megjegyzi, hogy a leszerelés területére vonatkozó uniós tapasztalatok és adatok korlátozott voltából fakadóan a pénzügyi támogatásról a felső pénzügyi határ meghatározásának lehetősége nélkül született döntés; megjegyzi, hogy a felső határ meghatározásának feltételei még akkor sem álltak rendelkezésre, miután elkészültek a leszerelési tervek és stratégiák, ami azt jelentette, hogy a további pénzügyi támogatásról fokozatosan, eseti mérlegelés alapján kellett dönteni;

5.

megítélése szerint a közösségi támogatás célja, hogy támogassa e három tagállamot a korai rögzített bezárási határidők keltette pénzügyi és gazdasági teherrel való megbirkózásban, továbbá a jelentős leszerelési munka költségeinek fedezése, energiaprojektekbe való befektetés az energiafüggőség csökkentése céljából, és az erőművek leszereléséből fakadó társadalmi hatások enyhítésének segítése terén; megjegyzi azonban, hogy az erőművek leszerelési költségei mindhárom esetben meghaladták a tervezett EU-támogatás mértékét, és valószínűleg túllépik a kezdeti becsléseket is; azt is megjegyzi, hogy e pénzeszközök nagy részét energiaprojektekre és nem a pénzügyi támogatás fő céljára, azaz az atomerőművek leszerelésére használták fel;

6.

meggyőződése, hogy az Európai Unió szolidaritási koncepciója ténylegesen hozzájárult a korai bezárás energiaágazatban kifejtett gazdasági hatásainak mérsékléséhez; megjegyzi azonban, hogy e jelentés készítésekor a tényleges leszerelés még kezdeti szakaszban jár;

7.

megállapítja, hogy az érintett atomerőművek leszerelését valamennyi európai ember biztonsága és egészsége érdekében a legmagasabb prioritásként kell kezelni;

8.

attól tart, hogy a leszerelési intézkedések pénzügyi forrásainak hiánya késleltetni fogja az atomerőművek leszerelését, és veszélyezteti a környezetet és az emberi egészséget;

9.

hangsúlyozza, hogy a biztonság kérdésének rendkívüli jelentősége van a szóban forgó három atomerőmű idő előtt bezárt blokkjainak leszerelését illetően; felkéri ezért a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ezt tartsák szem előtt az általában a nukleáris leszerelésre és különösen e három leszerelési programra vonatkozó jövőbeni határozataikban; felszólítja a Bizottságot, hogy szervezze meg a megfelelő összehangolást a tagállamokkal, és állapítson meg pontos menetrendet a projektek befejezésére nézve;

10.

aggodalommal jegyzi meg, hogy a szóban forgó három leszerelési program részletes leszerelési tervei még nem kerültek véglegesítésre, és ennek következtében nincs elegendő adat az adott projektek ütemtervéről, költségeiről és finanszírozási forrásairól; sürgeti ezért az érintett nemzeti testületeket a tervek véglegesítésére, a Bizottságot pedig az e folyamatról való beszámolásra és a leszerelési projektek részletes, hosszú távú pénzügyi tervének biztosítására; felkéri a Bizottságot, hogy egyértelműen határozza meg az e tervek megvalósításához szükséges uniós finanszírozás mértékét;

11.

felszólítja a Bizottságot annak megvizsgálására, hogy miként lehetne átalakítani a leszerelési tevékenységek finanszírozásának uniós módszereit a tagállamokban alkalmazott stratégiákra és nemzeti közigazgatási struktúráikra tekintettel, és úgy egyszerűsíteni az alapok kezelésének szabályait, hogy azok ne érintsék a leszerelési tevékenységek biztonságát;

12.

megállapítja, hogy hiányzik az egyértelmű felelősségmegosztás a finanszírozásban részt vevők és a leszerelési folyamat résztvevői között; úgy véli, hogy a Bizottságnak kell a fő felelősséget vállalnia az uniós támogatás végrehajtásáért, és közös irányítást kell megvalósítani az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankkal (EBRD);

13.

úgy véli, hogy a szerződések odaítélésekor alkalmazni kell a közösségi viszonosság kritériumát az európai vállalkozások javára, különösen az energiaipari ágazatban működő ajánlatkérők beszerzési eljárásainak összehangolásáról szóló 2004. március 31-i 2004/17/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 58. cikkében meghatározott elvek alkalmazása révén;

14.

megjegyzi, hogy az Európai Unió által a három tagállamnak együttesen 2013 végéig nyújtandó teljes pénzügyi támogatás 2 847,78 millió EUR-t tesz ki; rámutat, hogy jóllehet vannak különbségek az atomerőművek között – különösen a fűtőelem-tárolás tekintetében –, a programok lényegében azonos technológiát alkalmaznak; megjegyzi azonban, hogy jelentős különbségek vannak a kiutalt összegek tekintetében: Ignalina Atomerőmű (2 reaktorblokk) 1 367 millió EUR; Bohunice Atomerőmű (2 reaktorblokk) 613 millió EUR; és Kozloduj Atomerőmű (4 reaktorblokk) 867,78 millió EUR;

15.

megjegyzi, hogy a 2009. év végén rendelkezésre álló adatok szerint eltér a tagállamok helyzete a kifizetett összegek tekintetében: Ignalina összesen 1 367 millió EUR, lekötve 875,5 millió EUR (64,04 %), kifizetve 760,4 millió EUR (55,62 %); Bohunice: összesen 613 millió EUR, lekötve 363,72 millió EUR (59,33 %), kifizetve 157,87 millió EUR (25,75 %); Kozloduj: összesen 867,78 millió EUR, lekötve 567,78 millió EUR (65,42 %), kifizetve 363,149 millió EUR (41,84 %), főképp az eltérő bezárási időpontok miatt;

16.

megítélése szerint teljes átláthatósággal kell kezelni az alapokat és felhasználni azok forrásait; elismeri, hogy a pénzügyi források átlátható és ésszerű kezelése, valamint a szakszerű külső ellenőrzés rendkívül fontos az energiapiacon belüli tisztességes verseny biztosítása szempontjából; átláthatóságot és nyilvános részvételt javasol ezen a területen;

17.

tudomásul veszi a következő befejezett ellenőrzéseket és értékeléseket: „A Litvániának és Szlovákiának nyújtott leszerelési támogatás időközi értékelése” (2007), mindhárom program 2007-es európai bizottsági belső értékelése, a központi projektirányító ügynökség Ignalina vonatkozásában végzett 2008. és 2009. évi európai számvevőszéki ellenőrzése, európai számvevőszéki ellenőrzés a DAS 2008 előkészítése tekintetében, az Európai Számvevőszék 2009. évi megvalósíthatósági tanulmánya; és megjegyzi a következő, folyamatban lévő tevékenységeket: a Bizottság 2011 elejére várható közleménye; az Európai Bizottság BIDSF tekintetében végzett külső pénzügyi ellenőrzése, mindhárom programnak az Európai Számvevőszék általi teljes körű teljesítményértékelése;

18.

úgy véli, hogy figyelemmel a jelentős pénzösszegekre, a pénzeszközök hasznosításának újszerűségére, a folyamat során felmerült ismeretlen tényezőkre, és a számos módosításra, kiigazításra és további pénzeszközök kiutalására, az elvégzett ellenőrzések száma és mértéke elégtelennek tűnik; sajnálja, hogy a Litvániának és Szlovákiának nyújtott leszerelési támogatás Bizottság általi, 2007. szeptemberi időközi értékelése nem terjedt ki Bulgáriára (amely akkor már szintén támogatásban részesült);

19.

sajnálja, hogy a Bizottság nem nyújt be éves jelentést az Európai Parlamentnek az atomerőművek leszerelésére elkülönített pénzügyi források felhasználásáról; felhívja ezért a Bizottságot, hogy kísérje figyelemmel és számoljon be évente az Európai Parlamentnek a pénzeszközök felhasználásának javításáról és annak valószínűségéről, hogy az e három atomerőmű reaktorainak leszerelésére felhalmozott pénzeszközök a következő három év során felhasználásra kerülnek-e;

20.

felkéri a Bizottságot, hogy végezzen elemzést annak megállapítására, hogy az elkövetkező leszerelési projektekre van lehetőség 2013-ig összegek kiutalására, különösen mivel a leszerelési engedélyt Bohunice vonatkozásában 2011 júliusában, Kozloduj vonatkozásában pedig 2011 és 2012 végén fogják kiadni;

21.

felkéri a Bizottságot, hogy az uniós források bármilyen további elosztása előtt nyújtson összehasonlító tájékoztatást a leszerelési folyamat különböző szakaszainak induló és módosított ütemterveinek végrehajtásáról, illetve az energia- és szociálpolitika területén hozott intézkedésekről;

22.

felkéri a Bizottságot, hogy számoljon be azokról a konkrét előnyökről, amelyek a tagállami irányítóbizottságnak a támogatási programok végrehajtása céljából történt 2007-es létrehozásából származnak, és adjon számot az azóta lezajlott eljárási változásokról;

23.

megjegyzi, hogy az Európai Számvevőszék vizsgálata még folyik; úgy véli, hogy ez segíthet a pénzeszközök felhasználási céljainak és hatékonyságának feltárásában, valamint életképes javaslatokat adhat a jövőre nézve, és segíthet a leszerelés elvégzéséhez szükséges további finanszírozás felmérésében; úgy véli, hogy mivel a vizsgálat teljes körű teljesítményértékelés, a következőket kell pontosítania:

24.

úgy véli, hogy a kiutalt uniós összegekből a 2007–2013-as időszakban finanszírozandó jövőbeni tevékenységeket illetően a következő kérdéseket kell tisztázni:

25.

aggodalommal állapítja meg, hogy nem hoztak létre uniós csoportot mindhárom projekt koordinátorainak és szakértőinek részvételével, amely lehetővé tette volna a leszerelési program uniós tapasztalatok alapján, egész csomagként történő kezelését, lehetővé téve a három ügy közötti szinergiákat;

26.

hangsúlyozza, hogy fokozott összehangolás szükséges a három program között a tevékenységek jobb tervezésének és a tapasztalatok megosztásának biztosítása érdekében; úgy véli, hogy az Európai Unió teljes egészében hasznára fordíthatja ezt a tapasztalatot, mivel az atomerőműveket gazdasági élettartamuk végén vonják ki a használatból; ezért felkér minden érintett felet, hogy dolgozza ki és gyűjtse össze a legjobb leszerelési gyakorlatokat, és biztosítsa a megszerzett tapasztalatok és adatok legjobb felhasználását az atomerőművel rendelkező többi tagállam körében;

27.

felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon létre egy koordinációs csoportot, amelynek a következő feladatokat kell ellátnia:

28.

megjegyzi, hogy a leállítási műveletek finanszírozására a „szennyező fizet” elvet kell alkalmazni és a nukleáris létesítmények üzemeltetőinek biztosítaniuk kell, hogy még a nukleáris létesítmények tényleges működtetése során megfelelő pénzügyi forrásokat irányoznak elő a jövőbeli leállítási költségek fedezésére;

29.

megállapítja, hogy a reaktorok idő előtti bezárása megakadályozta a szükséges összegek tervezett felhalmozását a megfelelő nemzeti alapokban, amelyek célja az erőművek leszerelésével kapcsolatos összes költség fedezése volt;

30.

figyelembe véve a tagállamok által alkalmazott különböző stratégiákat, felhívja a Bizottságot, hogy térképezze fel a leállítás finanszírozását szolgáló eljárások összehangolásának lehetséges módjait az EU-ban, hogy biztosítani lehessen a szükséges pénzügyi források időben történő felhalmozását, a leállítási folyamat biztonságosságának veszélyeztetése nélkül;

31.

örvendetesnek tartja, hogy az Ignalina-program energiahatékonysági és villamosenergia-ellátás biztosítását célzó projektjeinek végrehajtása zömmel folyik vagy már be is fejeződött;

32.

aggodalommal jegyzi meg, hogy a hulladékkezelési infrastruktúrával kapcsolatos fő projektek (kiégett fűtőelemek tárolására és hulladéktároló létesítményre irányuló projekt) súlyos késedelmeket szenvedtek, amelyek miatt az eredeti becslésekhez képest további költségek merültek fel; megjegyzi, hogy a rendszerbe épített tartalékok csaknem kimerültek, és a késedelmek a teljes leszerelési terv kritikus útvonalát is fenyegethetik a költségek arányos növekedése mellett; felhívja a Bizottságot, hogy számoljon be a projekt menetrendje újraértékelésének eredményeiről;

33.

megjegyzi, hogy a pénzeszközök jelentős hányadát energiaprojektekre irányozták elő, hogy még mindig jelentős finanszírozás szükséges a leszereléshez, és hogy erre a nemzeti pénzeszközök nem elegendőek: az Ignalina Atomerőmű állami leszerelési alapja eddig alig valamivel 100 millió EUR feletti összeget halmozott fel (miközben csak a leszerelés technikai költségei a 987–1 300 millió EUR tartományban lesznek), és ennek jelentős hányadát a leszereléssel össze nem függő projektekre használták fel; e tekintetben elsősorban a tagállamok részéről megfelelő intézkedésekre hív fel;

34.

üdvözli a Bohunice-program előrehaladását;

35.

megjegyzi, hogy míg a közösségi támogatást a nukleáris létesítmények, különösen a V1 reaktorok leszerelésére, illetve az ellátásbiztonságra szánták, a nemzeti nukleáris alap nem különített el finanszírozási forrásokat a folyamatban lévő A1 leszerelési projektre;

36.

megjegyzi, hogy egyes leszerelési projektek, úgymint a terület fizikai védelmét szolgáló rendszer újjáépítése, a régebbi berendezések hulladékkezelési projektje és az átmeneti radioaktívhulladék-tároló bohunicei telephelyen történő megépítése jelentős kivitelezési késedelmet szenvedett; sürgeti a Bizottságot és a szlovák oldalt, hogy tegyen lépéseket a késedelem megelőzésére annak érdekében, hogy elkerülje a leszerelési munkálatok menetrend szerinti előrehaladásának veszélyeztetését;

37.

üdvözli a Kozloduj-program általánosságban jó műszaki és pénzügyi teljesítményét, és az 1-4. reaktorblokk leszerelési stratégiájának felülvizsgálatát, aminek következtében az eredeti késleltetett bontási stratégia azonnali folyamatos bontási stratégiává alakult;

38.

aggodalommal jegyzi meg, hogy az energiaprojektek meglehetősen magas részesedést képviselnek az előirányzott állami pénzeszközök között; felszólítja a Bizottságot, hogy kísérje figyelemmel a hátralévő energiaprojektek végrehajtását és számoljon be az eredményekről; a Kozloduj-program további részében a „Leszerelés és hulladék” projektek arányának emelését kéri;

39.

hangsúlyozza a jelenleg az 1-2. reaktorblokkért felelős, radioaktív hulladékot kezelő állami vállalat (SERAW) és a 3-4. reaktorblokkért felelős Kozloduj Atomerőmű közötti átfogó igazgatási együttműködés szükségességét; felhívja a bolgár oldalt, hogy végezzen elemezést, és kellő időben hajtsa végre a szükséges javító intézkedéseket a megosztott irányításra vonatkozóan, illetve mielőbb vonja közös irányítás alá az 1-4. reaktorblokkot;

40.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint Bulgária, Litvánia és Szlovákia kormányának.

2.10.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 296/26

—

tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezete jogi eszközeire az emberi jogok, különösen a nők jogai terén, mint például az ENSZ Alapokmánya, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya, a gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmánya, az emberkereskedelem, illetve mások prostitúciós kizsákmányolásának megszüntetéséről szóló egyezmény, a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezmény (CEDAW) és annak fakultatív jegyzőkönyve, a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód és büntetések elleni egyezmény, valamint a menekültek jogállásáról és a visszaküldés tilalmának elvéről szóló 1951-es egyezmény,

—

tekintettel a nőkkel szembeni erőszakról szóló ENSZ-dokumentumokra, például az 1993. június 25-i bécsi nyilatkozat és cselekvési program, amit az emberi jogi világkonferencia fogadott el (A/CONF. 157/23), valamint a nőkkel szembeni erőszak felszámolásáról szóló 1993. december 20-i nyilatkozat (A/RES/48/104),

—

tekintettel a nőkkel szembeni erőszak felszámolására irányuló bűnmegelőzésről és büntető intézkedésekről szóló, 1997. december 12-i ENSZ közgyűlési határozatra (A/RES/52/86), a becsület nevében a nők ellen elkövetett bűncselekmények felszámolásáról szóló, 2002. december 18-i ENSZ közgyűlési határozatra (A/RES/57/179), valamint a nők ellen elkövetett családon belüli erőszak felszámolásáról szóló, 2003. december 22-i ENSZ közgyűlési határozatra (A/RES/58/147),

—

tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztossága különelőadójának a nőkkel szembeni erőszakról szóló jelentéseire, illetve a nőkkel szembeni megkülönböztetés felszámolásával foglalkozó bizottság 19. számú általános ajánlására (11. ülésszak, 1992),

—

tekintettel az 1995. szeptember 15-én Pekingben, a nők helyzetéről rendezett negyedik világkonferencián elfogadott nyilatkozatra és cselekvési programra, és a Pekingi Cselekvési Program nyomon követéséről szóló, 2000. május 18-i (1), a Negyedik Nőügyi Világkonferencia cselekvési programjának (Peking + 10) nyomon követéséről szóló 2005. március 10-i (2), valamint a Pekingi Cselekvési Program (Peking + 15) nyomon követéséről szóló 2010. február 25-i (3) állásfoglalására,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

—

tekintettel a nők elleni erőszak minden formájának megszüntetésére irányuló erőfeszítések fokozásáról szóló, 2006. december 19-i ENSZ közgyűlési határozatra (A/RES/61/143) és az ENSZ Biztonsági Tanácsa nőkről, békéről és biztonságról szóló 1325. és 1820. sz. határozataira,

—

tekintettel az Európa Tanácsnak a nőkkel szembeni erőszak és a családon belüli erőszak megelőzésével és felszámolásával foglalkozó, 2008. decemberben létrejött eseti bizottságának (CAHVIO) arra irányuló munkájára, hogy ebben témában előkészítse az Európa Tanács jövőbeni egyezményét,

—

tekintettel a Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Tanács erőszakról szóló, 2010. március 8-i következtetéseire,

—

tekintettel az európai védelmi határozatról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv tervezetéről szóló 2010. december 14-i álláspontjára (4),

—

tekintettel a 2009. november 26-i, a nők elleni erőszak felszámolásáról szóló állásfoglalására (5),

—

tekintettel a „Mondj nemet a nők elleni erőszakra” kezdeményezésről szóló, 2009. április 21-i nyilatkozatára (6),

—

tekintettel 2009. március 24-i állásfoglalására a női nemi szervi csonkítás elleni küzdelemről az EU-ban (7),

—

tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlőségről szóló, 2010 és 2015 közötti időszakra vonatkozó, 2010. szeptember 21-én előterjesztett bizottsági stratégiára,

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére (A7-0065/2011),

A.

mivel egyetlen intézkedés sem képes megszüntetni a nemi alapú erőszakot, de az infrastrukturális, jogi, igazságügyi, végrehajtási, oktatási, egészségügyi és szolgáltatáshoz kapcsolódó egyéb intézkedések kombinációja jelentős mértékben csökkentheti ezt a jelenséget és annak következményeit,

B.

mivel bár nem létezik a „nők elleni erőszak” kifejezés nemzetközileg elismert meghatározása, az Egyesült Nemzetek Szervezete definíciója szerint az magában foglal minden olyan nemi alapú erőszakot, amely a nőknek fizikai, szexuális vagy lelki sérülést vagy szenvedést okoz vagy okozhat, beleértve az ilyen cselekvésekkel való fenyegetést, a kényszert vagy a szabadságtól való önkényes megfosztást, történjen az a közéletben vagy a magánéletben (8),

C.

mivel az erőszak minden férfi, nő vagy gyermek számára traumatikus élmény, de a nemi alapú erőszakot elsősorban férfiak követik el nők és lányok ellen – mindez tükrözi és hangsúlyozza a nők és a férfiak közötti egyenlőtlenségeket, és veszélyezteti az áldozatok egészségét, emberi méltóságát, biztonságát és függetlenségét,

D.

mivel a nemi alapú erőszakkal kapcsolatos vizsgálatok becslései alapján az európai nők egyötöde-egynegyede szenvedett már el felnőttkorában legalább egyszer fizikai erőszakot, és több mint egytizedüket ért szexuális erőszak, amely során fizikai erőt alkalmaztak; mivel a kutatásokból az is kiderül, hogy a gyermekek és fiatal felnőttek 26 %-a számol be gyermekkorban megélt fizikai erőszakról,

E.

mivel a reklámok és a pornográf művek gyakran jelenítik meg a nemi alapú erőszak különféle típusait, ezért banalizálják a nőkkel szembeni erőszakot és akadályozzák a férfiak és nők közötti egyenlőségre vonatkozó stratégiákat,

F.

mivel a férfiak által nők ellen elkövetett erőszak hatással van a nők társadalomban betöltött szerepére: egészségükre, a foglalkoztatáshoz és oktatáshoz való hozzáférésükre, a társas és kulturális tevékenységekben való részvételükre, gazdasági függetlenségükre, a közéletben és a politikai életben, valamint a döntéshozásban való részvételükre, és a férfiakkal való kapcsolataikra,

G.

mivel különböző lélektani, gazdasági, társadalmi és kulturális okokból kifolyólag, továbbá néha a rendőrség, az igazságszolgáltatás, valamint a szociális és egészségügyi szolgálatok iránti bizalom hiánya miatt a nők gyakran nem tesznek feljelentést a férfiak által ellenük elkövetett erőszakos cselekményekről,

H.

mivel az elsősorban férfiak által nők sérelmére elkövetett nemi alapú erőszak egész Európában és az egész világon elterjedt, strukturális probléma, amely életkortól, iskolázottságtól, jövedelemtől vagy társadalmi helyzettől függetlenül éppúgy érinti az áldozatokat, mint az elkövetőket, és összefügg társadalmunkban a hatalom férfiak és nők közötti egyenlőtlen elosztásával,

I.

mivel a gazdasági nyomás gyakran rendszeresebb, durvább és veszélyesebb bántalmazáshoz vezet; mivel a vizsgálatok azt mutatják, hogy a nőkkel szembeni erőszak fokozódik, amikor a férfiak a gazdasági válság következtében elbocsátásnak és kilakoltatásnak vannak kitéve,

J.

mivel a nőkkel szembeni erőszak az emberi jogok megsértésének széles skáláját foglalja magában, beleértve többek között a következőket: szexuális visszaélés, nemi erőszak, családon belüli erőszak, szexuális bántalmazás és zaklatás, prostitúció, nőket és lányokat érintő emberkereskedelem, a nők szexuális és reproduktív jogainak megsértése, nők ellen munkahelyen elkövetett erőszak, nők ellen konfliktushelyzetekben elkövetett erőszak, nők ellen börtönben vagy gondozó intézményekben elkövetett erőszak, továbbá számos egyéb ártalmas hagyományos gyakorlat; mivel a fenti bántalmazások bármelyike mély lelki sebeket okozhat, károsíthatja a nők és lányok egészségét, beleértve reproduktív és szexuális egészségüket és bizonyos esetekben halált okozhat,

K.

mivel a nőkkel szemben férfiak által elkövetett erőszak nemi erőszak formájában történő megnyilvánulása több tagállamban nem minősül bűncselekménynek, így nem követi hivatalból indított vádemelés (9),

L.

mivel az Európai Unióban a nők ellen elkövetett erőszak különböző típusairól nincs rendszeres és összevethető adatgyűjtés, ami megnehezíti a jelenség valós mértékének megállapítását és a probléma megfelelő megoldásainak meghatározását; mivel a megbízható adatok összegyűjtése igen nehéz, mert a félelem és szégyenérzés miatt a nők és férfiak nem hajlandóak jelenteni tapasztalataikat az illetékes érintett szerveknek,

M.

mivel az Európa Tanács országaival kapcsolatban rendelkezésre álló adatok szerint a nők ellen elkövetett erőszakos cselekmények éves költségeit mintegy 33 milliárd euróra becsülik (10),

N.

mivel a tagállamokban érvényesülő különböző politikák és jogi szabályozás miatt az Európai Unióban a nőket nem védik egyenlően a férfiak által elkövetett erőszakos cselekményekkel szemben,

O.

mivel az Európai Unió – a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével – tágabb hatáskörrel rendelkezik a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés területén, többek között a büntetőeljárási jog és a büntető anyagi jog, valamint a rendőrségi együttműködés területén is,

P.

tekintettel a nemi alapú erőszak áldozataivá váló nők riasztóan magas számára,

Q.

mivel az anyák és kismamák zaklatása az erőszak vagy zaklatás másik olyan formája, amely elsősorban a családon vagy párkapcsolaton belül, a társadalmi színtéren vagy a munkahelyen valósul meg, és amelynek eredményeként a kismamák és édesanyák elveszítik vagy feladják munkahelyüket, illetve hátrányos megkülönböztetés éri őket és depresszió alakul ki náluk,

R.

mivel a nemek közötti egyenlőség 2010–2015 közötti időszakra vonatkozó stratégiájában a Bizottság hangsúlyozta, hogy a nemi alapú erőszak az egyik olyan kulcsfontosságú probléma, amelyet a nemek közötti valódi egyenlőség megteremtése érdekében meg kell oldani,

S.

mivel a Bizottság bejelentette, hogy 2011-ben javaslatot terjeszt elő a nők elleni erőszak leküzdésére irányuló stratégiáról, ám a Bizottság 2011-es évre vonatkozó munkaprogramjában nem található egyértelmű utalás e stratégiára,

1.

üdvözli, hogy a Bizottság a Stockholmi Program végrehajtásáról szóló cselekvési tervében elkötelezte magát arra, hogy 2011–2012-ben közleményt tesz közzé a nők elleni erőszak, a családon belüli erőszak és a női nemi szervek csonkítása elleni küzdelemről szóló stratégiáról, melyet uniós cselekvési terv követ majd (11);

2.

új, átfogó politikai megközelítést javasol a nemi alapú erőszak ellen, ideértve az alábbiakat:

3.

sürgeti, hogy a tagállamok a különösen a házasságon és a nem törvényesített intim kapcsolaton belüli és/vagy férfi hozzátartozó által elkövetett erőszakos közösülést és nemi alapú erőszakot ismerjék el bűncselekményként azokban az esetekben, amikor az áldozat nem adta beleegyezését, továbbá biztosítsák, hogy az ilyen jellegű bűncselekmények elkövetői ellen hivatalból járjanak el, és hogy a nők elleni erőszakkal és azon belül az úgynevezett becsület nevében elkövetett bűncselekményekkel és a női nemi szervek megcsonkításával kapcsolatos ügyekben utasítsák el a kulturális, hagyományos vagy vallási gyakorlatokra történő hivatkozást mint enyhítő körülményt;

4.

elismeri, hogy a nők elleni erőszak az emberi jogok nemi alapú megsértésének egyik legsúlyosabb formája, és hogy a más áldozatok, például gyermekek, férfiak és idősek ellen elkövetett családon belüli erőszak szintén olyan rejtett jelenség, amely túl sok családot érint ahhoz, hogy figyelmen kívül lehessen hagyni;

5.

hangsúlyozza, hogy a szülők vagy egyéb családtagok közötti fizikai, nemi vagy pszichikai erőszak vagy visszaélés súlyos hatással van a gyermekekre;

6.

felszólítja a tagállamokat, hogy az erőszak bármely formáját tapasztaló gyermekeket illetően dolgozzanak ki az életkornak megfelelő, a gyermekek számára testre szabott pszichológiai tanácsadást, hogy fel tudják dolgozni traumatikus élményeiket, és hogy kellően vegyék figyelembe a gyermekek érdekeit;

7.

kiemeli, hogy a migráns nők, ideértve a hivatalos okmányokkal nem rendelkező migráns nőket is, és a női menedékkérők a nők nemi alapú erőszaknak különösen kitett két alcsoportját alkotják;

8.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a nemi alapú erőszak áldozataivá vált nőkkel foglalkozó személyek – különösen az igazságügy és az igazságszolgáltatás képviselői, köztük a rendőrök, a bírák, a szociális munkások és az egészségügyi dolgozók – megfelelő képzésben részesüljenek;

9.

felszólítja az Európai Bizottságot, hogy minden rendelkezésére álló tapasztalatot felhasználva és a tagállamok adatai alapján készítsen és tegyen közzé statisztikákat a nemi alapú erőszakról, ideértve az arra vonatkozó adatokat is, hogy évente hány nőt gyilkol meg partnere vagy volt partnere;

10.

hangsúlyozza, hogy a gyermekek, fiatalok és nők elleni erőszak, illetve általánosabban a nemi alapú és szexuális erőszak területén végzett kutatást multidiszciplináris területként bele kell foglalni a jövőbeni nyolcadik kutatási és technológiai fejlesztési keretprogramba;

11.

arra kéri a Bizottságot, hogy vegye fontolóra egy nők elleni erőszakkal foglalkozó megfigyelőközpont létrehozását a nők elleni erőszakkal kapcsolatos bírósági ügyek jelentésére alapozva;

12.

felhívja a Bizottságot, hogy törekedjen továbbra is a nemi alapú erőszakkal szembeni, közösségi programok révén történő fellépésre, különös tekintettel a Daphne programra, amely már sikeresnek bizonyult a nők elleni erőszak elleni küzdelemben;

13.

megjegyzi, hogy az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) felmérés készít majd nők egy csoportjával, akik reprezentatív mintát képviselnek az Unió tagállamaiból, és az erőszakkal kapcsolatos tapasztalataikról kérdezik őket; azt kéri továbbá, hogy a felmérés során arra helyezzék a hangsúlyt, hogy a nők milyen válaszokat kaptak a különböző hatóságoktól és segítő szolgálatoktól, amikor beszámoltak az őket ért erőszakról;

14.

sürgeti a tagállamokat, hogy országos statisztikáikban tegyék egyértelműen láthatóvá a nemi alapú erőszak mértékét, és tegyenek lépéseket annak biztosítása érdekében, hogy adatgyűjtés történjen a nemi alapú erőszakról, többek között az áldozatok és az elkövetők neméről, a közöttük levő kapcsolatról, az életkorukról, a bűncselekmény helyszínéről és az elszenvedett sérülésekről;

15.

felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő tanulmányt a nők elleni erőszak pénzügyi következményeiről, a nők elleni erőszak egészségügyi rendszerekre, társadalombiztosítási rendszerekre és munkaerőpiacra gyakorolt pénzügyi következményeinek számszerűsítését lehetővé tévő módszertanokat alkalmazó vizsgálatokat alapul véve;

16.

felhívja az Európai Unió Alapjogi Ügynökségét és a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetét, hogy végezzenek vizsgálatot az erőszak kamaszkorúak kapcsolataiban való elterjedtségéről és a kamaszkorúak jólétére gyakorolt hatásáról;

17.

megjegyzi, hogy a zaklatás, amelynek áldozatai 87 %-ban nők, pszichikai traumát és komoly érzelmi stresszt okoz, ezért a zaklatást a nők elleni erőszak egyik formájának kell tekinteni és valamennyi tagállam jogi keretrendszerében foglalkozni kell vele;

18.

megjegyzi, hogy az olyan ártalmas hagyományos gyakorlatok, mint a női nemi szervek megcsonkítása és az úgynevezett „becsületgyilkosságok” a nők elleni erőszak messzemenően kontextusfüggő formái, ezért sürgeti a Bizottságot, hogy a nők elleni erőszakkal szembeni stratégiájában szenteljen különös figyelmet az ártalmas hagyományos gyakorlatoknak;

19.

elismeri a prostitúció, így a gyermekprostitúció problémájának súlyosságát az Európai Unióban, és kéri, hogy behatóbban tanulmányozzák a szóban forgó tagállam jogi kerete, illetve a prostitúció megvalósulásának formája és mértéke közötti kapcsolatot; rámutat arra, hogy aggasztóan nő az Európai Unióba irányuló és az Unión belüli emberkereskedelem, amely különösen nőket és gyermekeket érint, és sürgeti a tagállamokat, hogy tegyenek határozott lépéseket ezen illegális gyakorlat felszámolására;

20.

kéri, hogy a tagállamok ismerjék el a női test és a szaporítószervek kizsákmányolását jelentő béranyaság súlyos problémáját;

21.

hangsúlyozza, hogy a nők és a gyermekek a kizsákmányolás ugyanazon formáit szenvedik el és egyformán árucikkeknek tekinthetők a nemzetközi reprodukciós piacon, továbbá hogy az emberi élet továbbadásának új módozatai, például a béranyaság révén fokozódik a nők és a gyermekek kereskedelme, valamint a nemzeti határokon átnyúló illegális örökbefogadás;

22.

megjegyzi, hogy a családon belüli erőszakot azonosították a vetélés, a halvaszületés és a szülés alatti anyai halálozás egyik fő okaként, és kéri a Bizottságot, hogy összpontosítson jobban a várandós nők elleni erőszak problémájára, mivel ebben az esetben az elkövető több mint egy embernek okoz kárt;

23.

rámutat, hogy a civil társadalom – különösen a nem kormányzati szervezetek, nőjogi szervezetek és más állami és magán önkéntes szervezetek, amelyek támogatást nyújtanak az erőszak áldozatainak – nagyon értékes szolgálatot tesz, különösen azáltal, hogy segíti azokat az áldozattá vált nőket, akik meg akarják törni a csendet, amelybe az erőszak bezárja őket, és ezt a tagállamoknak támogatniuk kell;

24.

ismételten hangsúlyozza, hogy nem csak az áldozatokkal kell foglalkozni, hanem az elkövetőkkel is, növelve ez utóbbiak felelősségtudatát és hozzájárulva azoknak a sztereotípiáknak és a társadalomban gyökerező hiedelmeknek a megváltoztatásához, amelyek elősegítik azoknak a körülményeknek a fenntartását, amelyek az effajta erőszakhoz és annak elfogadásához vezetnek;

25.

felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak menedékeket a nők számára, hogy ezáltal segítsék a nőket és a gyermekeket abban, hogy erőszaktól és szegénységtől mentes önálló életet élhessenek, és ezek a menedékek nyújtsanak speciális szolgáltatásokat, egyebek mellett orvosi kezelést, jogi segítséget, pszichoszociális és terápiás tanácsadást, a bírósági eljárások alatti jogi támogatást, valamint az erőszak által érintett gyermekeknek biztosított támogatást;

26.

hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak megfelelő mértékű forrásokat kell rendelkezésre bocsátaniuk a nők elleni erőszak megelőzése és felszámolása érdekében, ideértve a strukturális alapok igénybevételét is;

27.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a tagállamok és a regionális, illetve helyi hatóságok tegyenek intézkedéseket a nemi alapú erőszak áldozataivá vált nők munkaerőpiacra történő visszatérésének megkönnyítése érdekében, olyan eszközök révén, mint az ESZA vagy a Progress program;

28.

felhívja az Európai Uniót és tagállamait, hogy hozzanak létre jogi keretet, amely a női bevándorlók számára biztosítja a saját útlevélhez és tartózkodási engedélyhez való jogot, és lehetővé teszi azon személyek büntetőjogi felelősségre vonását, akik e dokumentumoktól őket megfosztják;

29.

ismételten felhívja a figyelmet a 2010. február 25-i állásfoglalásában kifejezett nézetére, amely szerint az Európai Uniónak – a Lisszaboni Szerződés által létrehozott új jogi keretben – a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezmény (CEDAW) és annak fakultatív jegyzőkönyve részes felévé kell válnia;

30.

felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy nemzetközi szinten foglalkozzanak a nőkkel szembeni erőszaknak, valamint az emberi jogok megsértése nemi dimenziójának kérdésével, különösen a kétoldalú társulási megállapodások, továbbá az érvényben lévő vagy tárgyalás alatt álló nemzetközi kereskedelmi megállapodások összefüggésében;

31.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

2.10.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 296/34

—

tekintettel a Bizottság az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett, „Egy átfogó európai nemzetközi beruházási politika felé” című, 2010. július 7-i közleményére (COM(2010)0343), valamint a tagállamok és harmadik országok közötti kétoldalú beruházási megállapodások tekintetében átmeneti rendelkezések megállapításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet irányuló, 2010. július 7-i bizottsági javaslatra (COM(2010)0344),

—

tekintettel az „Európa 2020 – Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2010) 2020), és az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett, „Kereskedelem, növekedés és globális ügyek – A kereskedelempolitika mint az Európa 2020 stratégia kulcseleme” című, 2010. november 9-i bizottsági közleményre (COM(2010)0612),

—

tekintettel az Európai Tanács 2010. október 25-i ülésének az átfogó európai nemzetközi beruházási politikáról szóló elnökségi következtetéseire,

—

tekintettel az OECD multinacionális vállalkozások számára szóló, frissített iránymutatásaira,

—

tekintettel az Európai Unió Bíróságának a tagállami kötelezettségszegésekről szóló ítélkezési gyakorlatára, és nevezetesen a Bizottság kontra Ausztria ügyben hozott 2009. március 3-i ítéletére (C-205/06. sz. ügy), a Bizottság kontra Svédország ügyben hozott 2009. március 3-i ítéletére (C-249/06. sz. ügy), valamint a Bizottság kontra Finnország ügyben hozott 2009. november 19-i ítéletére (a C-118/07. sz. ügy),

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére, valamint a Fejlesztési Bizottság és a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményére (A7-0070/2011),

A.

mivel a Lisszaboni Szerződés a közvetlen külföldi befektetéseket az EU kizárólagos hatáskörébe vonta, az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSz.) 3. cikke (1) bekezdésének e) pontjában, valamint 206. és 207. cikkében megfogalmazottak szerint,

B.

mivel 1959 óta a tagállamok kétoldalú szinten 1 200-nál több kétoldalú beruházási megállapodást kötöttek, és összesen csaknem 3 000 ilyen megállapodás köttetett,

C.

mivel általánosan elismert, hogy a beáramló beruházások javíthatják a fogadó ország versenyképességét, viszont a kiáramló beruházásoknál az alacsonyan képzett munkavállalók tekintetében alkalmazkodási támogatásra lehet szükség; mivel minden kormány felelőssége, hogy ösztönözze a beruházások előnyös hatásait, egyidejűleg megelőzve a káros hatásokat,

D.

mivel az EUMSz. 206. és 207. cikke nem határozza meg a külföldi közvetlen befektetések fogalmát, mivel az Európai Unió Bírósága (1) a külföldi közvetlen befektetések kifejezés értelmezését három kritérium alapján határozta meg: a befektetésnek hosszú távúnak és a kapcsolt vállalkozás saját tőkéjének / részvénytőkéjének legalább 10 %-át képviselő nagyságúnak kell lennie, valamint a befektető számára a kapcsolt vállalkozás működése felett vezetői ellenőrzést kell biztosítania, mivel ez a fogalommeghatározás összhangban áll az IMF és az OECD fogalommeghatározásával, és ellenzi különösen a portfólióbefektetéseket és a szellemi tulajdonjogokba való befektetéseket; mivel nehéz világos különbséget tenni a külföldi közvetlen befektetések és a portfólióbefektetések között, és egy merev jogi fogalommeghatározást nehéz lesz a beruházások valós gyakorlatára alkalmazni;

E.

mivel egyes tagállamok a „külföldi befektető” kifejezés tekintetében olyan tág fogalommeghatározást használnak, hogy egy egyszerű postai címet elegendőnek tekintenek a vállalkozás honosságának megállapításához, mivel ez lehetővé tette egyes vállalkozások számára, hogy keresetet nyújtsanak be saját országuk ellen a harmadik országok által aláírt kétoldalú beruházási megállapodások alapján, mivel minden európai vállalat számára biztosítani kell a lehetőséget, hogy igénybe vegye az EU jövőbeli beruházási megállapodásait vagy a beruházási fejezeteket tartalmazó szabadkereskedelmi megállapodásokat,

F.

mivel a jelentős befektetési kapacitással rendelkező új országok helyi vagy világszintű hatalmakként történő felbukkanása megváltoztatja azt a klasszikus nézetet, miszerint a befektetők kizárólag a fejlett országokból érkeznek,

G.

mivel az 1990-es évek első vitarendezési esetei nyomán az általános pozitív tapasztalatok ellenére a megállapodásokban használt homályos megfogalmazás tág értelmezhetősége miatt felmerülő több probléma vált egyértelművé, különösen a magánérdekek és a közhatalom szabályozó feladata közötti összeférhetetlenség lehetőségével kapcsolatban, például azokban az esetekben, amikor valamely államot legitim jogszabály elfogadása nyomán a nemzetközi választottbíróságok az igazságos és méltányos bánásmód elvének megsértése miatt elítélték,

H.

H mivel az Egyesült Államok és Kanada – amelyek az első között szembesültek ilyen ítéletekkel – kiigazította kétoldalú befektetési megállapodási modelljét, hogy korlátozzák a választottbíróságok értelmezési hatáskörét, és biztosítsák az állami beavatkozási mozgásterének fokozottabb védelmét,

I.

mivel a Bizottság felsorolta azokat az országokat, amelyeknek kiemelt partnereknek kell lenniük az első befektetési megállapodások tárgyalásánál (Kanada, Kína, India, Mercosur-országok, Oroszország és Szingapúr),

J.

mivel az újonnan létrehozott Európai Külügyi Szolgálatnak (EKSZ) meg kell erősítenie az EU globális jelenlétét és szerepét, ideértve az uniós kereskedelmi célok előmozdítását és védelmét a befektetések terén is,

1.

elismeri, hogy az EUSZ-ből kifolyólag a közvetlen külföldi befektetések ezennel az Unió kizárólagos hatásköre alá tartoznak; megjegyzi, hogy ez az új uniós hatáskör kettős kihívást támaszt: egyfelől a meglévő kétoldalú beruházási megállapodások kezelése, másfelől pedig egy olyan európai befektetési politika meghatározása tekintetében, amely megfelel a befektetők és kedvezményezett államok elvárásainak, de egyben az Unió tágabb gazdasági érdekeinek és külpolitikai célkitűzéseinek is;

2.

üdvözli ezt az új uniós hatáskört, és felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ragadják meg ezt a lehetőséget a Parlamenttel együttesen olyan integrált és koherens beruházási politika kiépítésére, amely előmozdítja a kiváló minőségű beruházásokat, és kedvezően járul hozzá az egész világ gazdasági és fenntartható fejlődéséhez; úgy véli, hogy a Parlamentet megfelelően be kell vonni a jövőbeli beruházási politika kialakításába, és ez szükségessé teszi, hogy megfelelő konzultációkra kerüljön sor a küszöbön álló tárgyalásokra vonatkozó mandátumokkal kapcsolatban, illetve hogy rendszeres és érdemi beszámolók készüljenek a folyamatban lévő tárgyalások állásáról;

3.

megjegyzi, hogy az EU fontos gazdasági tömb lévén jelentős súllyal rendelkezik a tárgyalásokon; úgy véli, hogy egy közös beruházási politika megfelel majd mind a befektetők, mind pedig az érintett államok elvárásainak, és hozzájárul az EU és az uniós vállalkozások versenyképességének növeléséhez, valamint a foglalkoztatottság fokozásához;

4.

tudomásul veszi, hogy szükség van egy összehangolt európai keretrendszerre, amely a biztonságos környezet megteremtésére irányul, és ösztönzi az EU elveinek és célkitűzéseinek előmozdítását;

5.

emlékeztet arra, hogy a globalizáció jelenlegi szakaszában drámaian megnőtt a külföldi közvetlen befektetések nagysága, és 2007-ben – az azt megelőző évben, hogy a befektetéseket a globális gazdasági és pénzügyi válság sújtotta –, majdnem 1 500 milliárd EUR rekordösszeget ért el, a külföldi közvetlen befektetések legnagyobb forrása pedig az egész világgazdaságban az EU volt; hangsúlyozza azonban, hogy a befektetések 2008-ban és 2009-ben a pénzügyi és gazdasági világválság miatt csökkentek; hangsúlyozza továbbá, hogy a külföldi közvetlen befektetések teljes összegének mintegy 80 %-a a határokon átnyúló fúziókat és felvásárlásokat érinti;

6.

üdvözli az „Egy átfogó európai nemzetközi beruházási politika felé” című bizottsági közleményt, hangsúlyozza azonban, hogy e politikának a befektetővédelem nyomatékos középpontba állítása mellett megfelelőbben kell az állam szabályozási képessége védelmének jogát kezelnie, és eleget kell tennie az EU kötelezettségének, hogy érvényesítse a fejlesztés tekintetében a politikai koherenciát;

7.

meglátása szerint a beruházások pozitív hatással lehetnek a növekedésre és a foglalkoztatottságra, nemcsak az EU-ban, hanem a fejlődő országokban is, amennyiben a befektetők aktívan hozzájárulnak a fogadó államok fejlesztési céljaihoz, például a helyi gazdaságnak a technológia átadása, a helyi munkaerő foglalkoztatása, valamint a helyi nyersanyag felhasználása által történő előmozdításával;

8.

felhívja a Bizottságot, hogy tartsa szem előtt a multilaterális, plurilaterális és kétoldalú szinten – különösen a többoldalú beruházási megállapodásról folytatott OECD-tárgyalások kudarca tekintetében – levont tanulságokat;

9.

sürgeti a Bizottságot, hogy a kétoldalú beruházási szerződések bevált gyakorlataira építve körültekintően és koordinált módon dolgozza ki az EU befektetési stratégiáját; tudomásul veszi a tagállamok megállapodásain belül tapasztalható tartalmi eltéréseket, és felszólítja a Bizottságot, hogy hozza összhangba ezeket az eltéréseket annak érdekében, hogy a beruházási megállapodásokhoz szilárd uniós mintát nyújtson, amelyeket a partnerország fejlettségi szintjéhez lehet igazítani;

10.

felhívja a Bizottságot, hogy jelentessen meg például egy a kétoldalú keretszerződések mintapéldányából álló, nem kötelező jellegű útmutatót, amelyet a tagállamok a pontosság és a következetesség javítására felhasználhatnak;

11.

felkéri a Bizottságot, hogy biztosítsa a védelemben részesítendő befektetések egyértelmű meghatározását, beleértve a külföldi közvetlen befektetéseket és a portfólióbefektetéseket is; úgy véli azonban, hogy a Bizottság meghatározása szerint spekulatív befektetések ne részesüljenek védelemben; ragaszkodik ahhoz, hogy ha a szellemi tulajdonjogokat bevonják a befektetési megállapodásba, beleértve azokat a megállapodásokat, amelyek tekintetében már javasoltak mandátumtervezetet, a rendelkezéseknek nem lehetnek negatív hatásai a generikus gyógyszerek gyártására, és tiszteletben kell tartaniuk a TRIPS közegészségre vonatkozó kivételeit;

12.

aggodalommal jegyzi meg, hogy a befektetések széles skálájára vonatkozó tárgyalások következménye a kizárólagos és megosztott hatáskörök összekeveredése lenne;

13.

kéri az „uniós befektető” fogalommeghatározásának bevezetését, amely az EUMSz. 207. cikkének szellemében hangsúlyozná annak fontosságát, hogy minden tagállam befektetőit egyenlő módon kell támogatni, azonos feltételeket biztosítva számukra befektetéseik működésére és védelmére;

14.

emlékeztet arra, hogy a tagállamok szokásos kétoldalú beruházási megállapodásai a „külföldi befektető” tág értelmű fogalommeghatározását alkalmazzák; felkéri a Bizottságot annak értékelésére, hogy ezek a tág meghatározások mely esetekben vezettek visszaélésszerű gyakorlatokhoz; felkéri a Bizottságot, hogy ezen értékelés, illetve az OECD külföldi közvetlen befektetésekre adott legutóbbi mintameghatározása alapján biztosítsa a külföldi befektető fogalmának egyértelmű meghatározását;

15.

hangsúlyozza, hogy a befektetők védelmének továbbra is a befektetési megállapodások első prioritásának kell maradnia valamennyi uniós befektető számára;

16.

tudomásul veszi, hogy a kétoldalú beruházási szerződések tárgyalása időigényes folyamat; felhívja a Bizottságot, hogy minden személyzeti és anyagi erőforrását az uniós beruházási megállapodások tárgyalására és megkötésére fordítsa;

17.

úgy véli, hogy a Tanács közleményről megfogalmazott következtetéseiben kifejezett kérés – miszerint az új európai jogszabályi keretrendszer nem érintheti hátrányosan a befektetővédelmet és a meglévő megállapodások alapján élvezett garanciákat – az új megállapodások elutasításának kockázatát rejti magában, és ahhoz vezethet, hogy az EU-ba áramló, növekvő befektetések idejében a befektetővédelem és a szabályozáshoz való jog védelme közötti szükséges egyensúly veszélybe kerül; úgy véli továbbá, hogy az értékelési kritérium e megfogalmazása ellentmondhat az EUMSz. 207. cikke tartalmának és szellemének;

18.

meggyőződése, hogy bevált gyakorlatok azonosításának szükségessége, amit a tanácsi következtetések is kiemeltek, ésszerűbb és hatékonyabb lehetőség, amely lehetővé teszi egy egységes európai beruházási politika kialakítását;

19.

úgy véli, hogy az EU által a jövőben megkötendő beruházási megállapodásoknak a tagállami tapasztalatok bevált gyakorlatain kell alapulniuk, és a következő normákat kell tartalmazniuk:

20.

felkéri a Bizottságot, hogy értékelje egy általános alkalmazású rendelkezéseket tartalmazó záradék („umbrella clause”) jövőbeli európai befektetési megállapodásokba való bevezetésének lehetséges hatásait, és készítsen jelentést az Európai Parlament és a Tanács számára;

21.

felhívja a Bizottságot a viszonosság biztosítására a főbb fejlett kereskedelmi partnerekkel és a főbb feltörekvő gazdaságokkal a piacra lépésre vonatkozóan folytatott tárgyalások során, egyidejűleg szem előtt tartva az érzékeny ágazatok kizárásának és az Unió fejlődő országokhoz fűződő kereskedelmi kapcsolataiban az aszimmetria megtartásának szükségességét;

22.

megjegyzi, hogy a biztonság remélt javulása a kis- és középvállalkozások segítségére lesz a külföldi beruházások tekintetében, és hozzáteszi, hogy ezzel kapcsolatban a kkv-k véleményét a tárgyalások során meg kell hallgatni;

23.

hangsúlyozza, hogy az Unió által a jövőben megkötendő beruházási megállapodásoknak tiszteletben kell tartaniuk az állami beavatkozási képességet;

24.

komoly aggodalmát fejezi ki egyes nemzetközi választottbírók befektetővédelmi záradékok tág értelmezésére, és ezzel a jogszerű állami szabályozás kizárására vonatkozó mérlegelési jogkörének terjedelme miatt; felhívja a Bizottságot, hogy az ilyen problémák elkerülésére az új beruházási megállapodásokban hozzon létre egyértelmű fogalommeghatározást a befektetővédelmi normák tekintetében;

25.

felhívja a Bizottságot, hogy a jövőben megkötendő minden megállapodásba vegye fel a megállapodás részes felei – többek között a nemzetbiztonság, a környezetvédelem, a közegészségügy, a munkavállalók és a fogyasztók jogai, iparpolitika és kulturális sokszínűség területén történő – szabályozáshoz való jogát rögzítő, külön záradékot;

26.

hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak eseti alapon kell döntenie a jövőbeni megállapodások hatálya alá nem tartozó – például az érzékeny ágazatok, úgy mint a kultúra, oktatás, és a védelmi szempontból fontos – ágazatok listájáról, és felkéri a Bizottságot, hogy tájékoztassa az Európai Parlamentet az egyes esetek tekintetében kapott mandátumokról; megjegyzi, hogy az Uniónak tudatában kell lennie fejlődő partnerei aggályainak is, és nem szabad nagyobb fokú liberalizációt kérnie, mint amilyen fokút a partnerek fejlődésükhöz egyes ágazatok, különösen a közszolgáltatások védelme céljából szükségesnek tartanak;

27.

hangsúlyozza, hogy az EU jövőbeli politikájának elő kell segítenie a fenntartható, környezetbarát (a kitermelő iparágakban különösen fontos kérdés) beruházásokat is, valamint támogatnia kell a minőségi munkakörülményeket a beruházásokkal érintett vállalkozásoknál; felkéri a Bizottságot, hogy valamennyi jövőben megkötendő megállapodásba vegye fel az OECD multinacionális vállalkozások számára szóló, frissített iránymutatásaira való hivatkozást;

28.

megismétli a szélesebb hatókörű szabadkereskedelmi megállapodások beruházási fejezete tekintetében arra irányuló felhívását, hogy az EU által aláírt valamennyi szabadkereskedelmi megállapodás tartalmazzon a vállalatok társadalmi felelősségvállalására vonatkozó záradékot, illetve hatékony szociális és környezetvédelmi záradékot;

29.

kéri a Bizottságot annak értékelésére, hogy ezeket a záradékokat miként építették be a tagállamok kétoldalú beruházási megállapodásaiba is, valamint hogy ezeket hogyan lehetne a jövőbeli önálló befektetési megállapodásokba is beépíteni;

30.

üdvözli azt a tényt, hogy jelenleg számos kétoldalú befektetési megállapodásban is van azt tiltó záradék, hogy a beruházások becsalogatása érdekében gyengítsék a szociális és környezetvédelmi jogszabályokat, és felkéri a Bizottságot, hogy mérlegelje ilyen záradék felvételét a jövőbeli megállapodásokba;

31.

úgy véli, hogy jelentős változtatásokat kell végrehajtani a jogviták rendezésének jelenlegi rendszerén, annak érdekében, hogy annak része legyen a nagyobb átláthatóság, a felek fellebbezési lehetősége, a helyi igazságszolgáltatási jogorvoslatok kimerítésére vonatkozó kötelezettség (amennyiben ezek elég megbízhatók a tisztességes eljárás biztosításához), az amicus curiae levelek igénybevételének lehetősége és a befektetők és államok közötti választottbírósági fórum választásának kötelezettsége;

32.

úgy véli, hogy az állami felek közötti vitarendezési eljárás mellett befektetők és államok közötti vitarendezési eljárásokat is alkalmazni kell az átfogó befektetővédelem biztosítása érdekében;

33.

tudatában van annak, hogy az EU nem használhatja a Nemzetközi Befektetések Vitarendezési Központjának (ICSID) és az Egyesült Nemzetek Szövetségének nemzetközi kereskedelmi joggal foglalkozó bizottságának (UNCITRAL) a meglévő vitarendezési mechanizmusait, hiszen az EU nem tagja egyik szervezetnek sem; felhívja az EU-t, hogy minden új uniós beruházási szerződésbe építsen be egy vitarendezési fejezetet az ezen állásfoglalásban javasolt reformokkal összhangban; kéri, hogy a Bizottság és a tagállamok – jelentős nemzetközi szereplőként – vállalják fel a rájuk háruló felelősséget az ICSID és UNCITRAL szabályainak szükséges reformját célzó munka érdekében;

34.

felhívja a Bizottságot, hogy mutasson be olyan megoldásokat, amelyek lehetővé teszik, hogy a kkv-k jobban tudják finanszírozni a vitarendezési eljárások magas költségeit;

35.

felhívja a Bizottságot, hogy a lehető legkorábban terjesszen be rendeletet arról, hogy miként kell a felelősséget az uniós és nemzeti szintek között megosztani – különösen pénzügyi vonatkozásban – abban az esetben, ha az EU nemzetközi választottbíráskodás keretében pervesztes lesz;

36.

jóváhagyja azt az elvet, miszerint a jövendő uniós beruházási megállapodások kiemelt partnereinek olyan országoknak kell lenniük, amelyek nagy piaci lehetőségeket hordoznak, ahol viszont a külföldi befektetések nagyobb védelemre szorulnak;

37.

megjegyzi, hogy a fejlődő és legkevésbé fejlett országokban általában magasabb a befektetések kockázata, és a beruházási szerződések formájában megvalósuló erős, hatékony befektetővédelem kulcsfontosságú az európai befektetők védelmében, és növelheti a kormányzást, amely létrehozhatja az ezen országokba irányuló külföldi közvetlen befektetések növeléséhez szükséges stabil környezetet; megjegyzi, hogy ahhoz, hogy a befektetési megállapodások ezen országok további hasznára váljanak, az emberi jogokra és a korrupcióellenességre vonatkozó befektetői kötelezettségeken is kell alapulniuk, amely az EU és a fejlődő országok között a szegénység csökkentése céljából létrejött átfogóbb partnerség része; felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamok által a kétoldalú beruházási szerződések során szerzett tapasztalatokra támaszkodva értékelje a szóba jöhető jövőbeli partnereket

38.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a legkevésbé fejlett országokba irányuló közvetlen külföldi befektetések rendkívül korlátozottak és jellemzően a természeti erőforrásokra összpontosulnak;

39.

úgy véli, hogy a fejlődő országokban nagyobb támogatást kellene nyújtani a helyi cégeknek, nevezetesen olyan ösztönzők révén, amelyek fokozzák a termelékenységüket, megerősítik az együttműködést, és javítják a munkaerő szaktudását, ami a gazdasági fejlődés, a versenyképesség és a növekedés felgyorsítása szempontjából figyelemre méltó erőt képvisel a fejlődő országokban; ösztönzi továbbá az új uniós zöld technológiák átadását a fejlődő országoknak, minthogy ez a zöld és fenntartható növekedés elősegítésének legjobb módja;

40.

sürgeti, hogy a Bizottság és a tagállamok teljes mértékben vegyék figyelembe a Parlament álláspontját a beruházási tárgyalások megkezdését megelőzően és a tárgyalások alatt egyaránt; emlékeztet az Európai Parlament és a Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás tartalmára, és felhívja a Bizottságot, hogy a tárgyalási mandátumok tervezetéről kellő időben konzultáljon a Parlamenttel annak érdekében, hogy az kifejthesse álláspontját, amelyet viszont a Bizottságnak és a Tanácsnak megfelelően figyelembe kell vennie;

41.

hangsúlyozza, hogy a jövőbeli befektetési politikai stratégiába be kell építeni az EKSZ küldöttségeinek szerepét is, elismerve az új politikai célok elérésére irányuló stratégiai eszközként bennük rejlő lehetőségeket és helyi ismereteiket;

42.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, a tagállamoknak, valamint az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának.

2.10.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 296/40

—

tekintettel a Bizottság és az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) korábbi éves jelentéseiről szóló állásfoglalásaira,

—

tekintettel a Bizottság Tanácsnak és Európai Parlamentnek szóló, „Az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme – Csalás elleni küzdelem – Éves jelentés 2009” című 2010. július 14-i jelentésére (COM(2010)0382), beleértve annak mellékleteit (SEC(2010)0897 és SEC(2010)0898),

—

tekintettel az OLAF tizedik tevékenységi jelentésére – Éves jelentés 2010 (1),

—

tekintettel a Számvevőszék éves jelentésére a 2009-es pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtásáról, az intézmények válaszaival együtt (2),

—

tekintettel a Számvevőszék 2009-es pénzügyi évről szóló éves jelentésére a nyolcadik, kilencedik és tizedik Európai Fejlesztési Alap (EFA) által támogatott tevékenységekről, a Bizottság válaszaival együtt (3),

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkének (3) bekezdésére és 325. cikkének (5) bekezdésére,

—

tekintettel az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendeletre (4),

—

tekintettel az Unió korrupció elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseiről szóló, 2010. május 18-i nyilatkozatára (5), melynek célja annak biztosítása, hogy az uniós pénzeszközök ne képezzék korrupció tárgyát;

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A7-0050/2011),

1.

sajnálja, hogy a Bizottságnak az EUMSz. 325. cikke (5) bekezdésével összhangban benyújtott, „Az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme – Csalás elleni küzdelem – Éves jelentés 2009” című jelentése (COM(2010)0382) („PIF-jelentés 2009”) nem tartalmaz információkat a szabálytalanságok és csalások becsült szintjéről az egyes tagállamokban, mivel a jelentéstétel szintjére összpontosít, és ezért nem lehetséges átfogó képet kapni a szabálytalanságok és csalások tagállamokban tapasztalható jelenlegi szintjéről, valamint azonosítani és megbüntetni azokat az országokat, ahol a legmagasabb a szabálytalanságok és csalások szintje;

2.

hangsúlyozza, hogy a csalás a szándékos károkozás egy példája és bűncselekmény, valamint hogy a szabálytalanság a szabály betartásának elmulasztása; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság jelentése nem vizsgálja részletesen a csalást és a szabálytalanságokkal igen tág értelemben foglalkozik; rámutat, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 325. cikke a csalásra és nem a szabálytalanságokra vonatkozik, és felszólít a csalás és a hibák vagy szabálytalanságok közötti különbségtételre;

3.

rámutat, hogy az elmúlt néhány évben a korrupció elleni küzdelemre irányuló általánosabb kísérlet részeként technikákat alakítottak ki a csalás mérésére, és sürgeti a Bizottságot, hogy fokozza ezt a kutatási munkát, és a tagállamokkal együttműködésben vezessen be – kezdetben kísérleti projektként – a szabálytalanságok és csalás jelenségének mérésére kialakított, megfelelő új módszertanokat;

4.

felhívja a Bizottságot, hogy gyakorolja az annak biztosítása tekintetében meglévő feladatkörét, hogy a tagállamok eleget tegyenek jelentéstételi kötelezettségeiknek, és így megbízható és összehasonlítható adatok álljanak rendelkezésre a szabálytalanságokról és csalásokról, még akkor is, ha ehhez a Bizottságnak módosítania kell a jelentéstételi kötelezettségek elmulasztására vonatkozó szankciórendszert;

5.

sajnálja, hogy továbbra is hibásan költenek el nagy összegű uniós pénzeszközöket, és felhívja a Bizottságot, hogy tegyen megfelelő lépéseket e pénzek azonnali behajtásának biztosítása érdekében;

6.

aggodalmának ad hangot az olaszországi, vissza nem fizetett vagy behajthatatlannak minősített szabálytalanságok 2009-es pénzügyi év végén tapasztalható szintje miatt;

7.

felhívja a Bizottságot, hogy tegye a tagállamokat még inkább elszámoltathatóvá a még visszafizetendő szabálytalanságok összege tekintetében;

8.

megállapítja, hogy az uniós jogszabályok előírják a tagállamoknak, hogy számoljanak be minden szabálytalanságról legkésőbb azon negyedév végétől számított két hónapon belül, amelyben a szabálytalanságot első alkalommal közigazgatási vagy bírósági úton megállapították és/vagy bejelentett szabálytalanságra vonatkozó új információ válik ismertté; felhívja a tagállamokat, hogy tegyenek meg minden szükséges intézkedést – beleértve a nemzeti közigazgatási eljárások egyszerűsítését – a szükséges határidők betartására, valamint a szabálytalanság megállapítása és bejelentése közötti időköz lerövidítésére; felhívja a tagállamokat, hogy a csalás elleni küzdelem keretében tett erőfeszítéseik során elsődlegesen az adófizetők pénzének védelmezőjeként lépjenek fel;

9.

azt tudakolja, hogy a Bizottság milyen lépéseket tett a feltételezett csalások – Lengyelországban, Romániában és Bulgáriában előforduló szabálytalanságok teljes számához képest mind előfordulásukat, mind összegüket illető – növekedése elleni küzdelem érdekében;

10.

aggodalmának ad hangot a spanyolországi és franciaországi gyanúsan alacsony, a 2009. évi PIF-jelentésben ismertetett feltételezett csalási arányok miatt, különösen az országok méretét és a kapott pénzügyi támogatást figyelembe véve, és ezért felhívja a Bizottságot, hogy szerepeltessen részletes információkat az ezekben az államokban alkalmazott módszertanról és a csalások felderítésével kapcsolatos képességekről;

11.

felhívja azon tagállamokat – vagyis a Cseh Köztársaságot, Máltát és Észtországot –, melyek még nem ratifikálták az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, 1995. július 26-i egyezményt (6), vagy annak jegyzőkönyveit (7) (a PIF-eszközök), hogy haladéktalanul hajtsák végre e jogi eszközök ratifikációját; sürgeti azon tagállamokat, melyek ratifikálták a PIF-eszközöket, hogy fokozzák erőfeszítéseiket az Unió pénzügyi érdekeit védő nemzeti büntetőjogi szabályaik megerősítése érdekében, különösen a Bizottságnak az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló egyezmény és annak jegyzőkönyvei végrehajtásáról szóló második jelentésében (COM(2008)0077) feltárt meglévő hiányosságok felszámolása által;

12.

üdvözli az OLAF által kifejlesztett és fenntartott, szabálytalanságokat kezelő rendszer (IMS) 2009-ben történt bevezetését és a rendszer által előidézett pozitív fejleményeket; aggályainak ad hangot amiatt, hogy a Bizottság a bejelentett esetek számának és pénzügyi hatásának emelkedését az új technológiai jelentéstétel használatával magyarázza; felhívja Bizottságot, hogy adja meg a Parlamentnek az újonnan bevezetett technológiai jelentéstétel részletes módszertanát és foglalja azt bele következő éves jelentésébe; felhívja a tagállamokat, hogy maradéktalanul hajtsák végre az IMS-t és javítsák tovább a jelentéstételi szabályoknak való megfelelésüket;

13.

kéri a Bizottságot, hogy következő évi jelentésébe foglalja bele az új technológiai jelentéstétellel és a hagyományos jelentéstételi módszerekkel jelentett szabálytalanságok összegét; felhívja a tagállamokat, hogy gyorsítsák a szabálytalanságok jelentési ütemét;

14.

ismét sajnálatát fejezi ki, hogy – a tagállamok által szolgáltatott információk minőségével kapcsolatos komoly kételyekre való tekintettel – a Bizottság nagyobb hangsúlyt fektet az Európai Parlament arról való meggyőzésére, hogy be kell vezetni egy „elfogadható hibakockázatot”, mint a tagállamok arról való meggyőzésére, hogy szükség van a nemzeti számvevőszék által ellenőrzött, és a Számvevőszék által megerősített, kötelező nemzeti irányítási nyilatkozatokra; felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködésben és a Szerződés szerint megfelelő jelentés elkészítésével adjon a Parlamentnek ésszerű biztosítékot arra, hogy ez a célkitűzés teljesült és a csalásellenes küzdelmet szolgáló fellépés megfelelően zajlott;

15.

aggodalmának ad hangot Ausztria, Spanyolország, Olaszország, Románia és Szlovákia esetében a csalások saját forrásokban előforduló szabálytalanságokhoz viszonyított mennyisége miatt, mivel a csalás teszi ki mindegyik tagállamban a teljes összeg több mint felét; felhívja a tagállamokat, hogy tegyék meg az összes szükséges intézkedést az uniós pénzeszközökhöz kapcsolódó csalások összes okának kezelésére, beleértve az európai intézményekkel való szoros együttműködést is;

16.

sajnálja a Számvevőszék által a nemzeti vámellenőrzések során – különösen a vámvizsgálat által érintendő kereskedők és importok kiválasztásához szükséges kockázatelemzés elvégzése tekintetében – feltárt hiányosságokat, melyek növelik a fel nem derített szabálytalanságok kockázatát és a hagyományos saját források elvesztéséhez vezethetnek; felhívja a tagállamokat, hogy erősítsék meg vámvizsgálati rendszereiket, és a Bizottságot, hogy e tekintetben nyújtson megfelelő támogatást;

17.

hangsúlyozza azt a tényt, hogy a behozatali vámeljárások közel 70 %-a egyszerűbb, ami azt jelenti, hogy lényeges hatással bírnak a hagyományos saját bevételek beszedésére és a közös kereskedelempolitika hatékonyságára; ezzel összefüggésben elfogadhatatlannak tartja az egyszerűsített behozatali eljárások hatékony ellenőrzésének hiányát a tagállamokban – amint azt a Számvevőszék 1/2010. sz. különjelentése is megállapítja –, és felhívja a Bizottságot, hogy folytasson további vizsgálatokat az egyszerűsített behozatali eljárások hatékonyságáról a tagállamokban, és vizsgálja különösen az utólagos ellenőrzések tagállamok általi lefolytatásában elért előrelépést, valamint nyújtsa be a Parlamentnek e vizsgálatok eredményét 2011 végéig;

18.

tudomásul veszi az OLAF által a saját források terén elvégzett vizsgálatok sikerességét; rendkívül aggasztja a Kínából importált árukat érintő csalások aránya, és sürgeti a tagállamokat, hogy a szóban forgó összegeket haladéktalanul szerezzék vissza;

19.

üdvözli a Diabolo II elnevezésű közös vámművelet sikeres kimenetelét, melyben 13 ázsiai ország és a 27 uniós tagállam vámtisztviselői vettek részt, és amelyet az OLAF-on keresztül az Európai Bizottság koordinált;

20.

üdvözli az Európai Unió és tagállamai által az illegális dohánykereskedelem leküzdésére a dohánygyártókkal kötött megállapodásokat; álláspontja szerint az Unió pénzügyi érdeke a cigarettacsempészet elleni küzdelmet célzó munka folytatása, mely csempészetből az Uniós költségvetés becsült éves vesztesége egymilliárd euró körüli; sürgeti az OLAF-ot, hogy továbbra is töltsön be vezető szerepet az Egészségügyi Világszervezet dohányzás-ellenőrzési keretegyezményének 15. cikke szerinti, a dohánytermékek illegális kereskedelmének felszámolásáról szóló jegyzőkönyvre vonatkozóan folyó nemzetközi tárgyalásokon; álláspontja szerint az érintett két vállalat – a British American Tobacco és az Imperial Tobacco – által fizetendő 500 millió eurót a Bizottságnak és a tagállamoknak a csalásellenes intézkedések megerősítésére kell felhasználnia;

21.

üdvözli a Bizottság azon következtetését, hogy javult az általános jelentéstételi fegyelem e politika terén, és a szabályoknak való megfelelés jelenleg 95 %-os; felhívja azon tagállamokat, melyek még mindig nem tesznek időben jelentést (Ausztria, Finnország, Hollandia, Szlovákia és az Egyesült Királyság), hogy haladéktalanul rendezzék a helyzetet;

22.

felhívja a Bizottságot, hogy közelről kövesse nyomon a helyzetet Spanyolországban és Olaszországban, melyek a legnagyobb összegeket érintő, legtöbb szabálytalanságot jelentették, és tegyen jelentést az Európai Parlamentnek az e két országban tapasztalható problémák kezelése érdekében hozott speciális intézkedésekről;

23.

felhívja a Bizottságot, hogy az ellenőrzési rendszerek felülvizsgálatának elvégzése céljából győződjön meg arról, hogy vajon a magasabb kiadások és a bejelentett szabálytalanságok minimális aránya közötti egyenlőtlenség, illetve a jelentett szabálytalansági arányok jelentős változékonysága (Észtország 88,25 %; Ciprus, Magyarország, Lettország, Málta, Szlovénia és Szlovákia 0,00 %) az ellenőrzési rendszerek eredményességéhez kapcsolódik-e;

24.

rendkívül aggasztja a Számvevőszék azon megállapítása, hogy az e politika terén 2009-ben történt kifizetésekben lényeges hibák voltak, és hogy a felügyeleti és ellenőrzési rendszerek általánosságban legfeljebb részben voltak hatékonyak a kifizetések szabályszerűségének biztosításában; sajnálja a Számvevőszék megállapítását, miszerint annak ellenére, hogy az integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer elvben jól megtervezett, hatékonyságára káros hatással vannak az adatbázisokban szereplő pontatlan adatok, a hiányos keresztellenőrzések vagy az eltérések téves vagy hiányos nyomon követése; felhívja a Bizottságot, hogy szigorúan ellenőrizze a tagállamokban működő felügyeleti és ellenőrzési rendszerek hatékonyságát annak biztosítására, hogy a szabálytalanságok tagállamok szerinti arányára vonatkozó információk megbízható és valós képet mutassanak az aktuális helyzetről; felhívja a Bizottságot, hogy orvosolja az integrált irányítási és ellenőrzési rendszer hatékonyságának gyenge pontjait;

25.

megjegyzi, hogy végleges számadatok csak azokra a pénzügyi évekre állapíthatóak meg, amelyek véglegesítettnek tekinthetők, és erre figyelemmel mindeddig a legutolsó véglegesítettnek tekinthető pénzügyi év a 2004-es;

26.

sajnálja az e politika terén fennálló katasztrofális helyzetet a teljes behajtási arány tekintetében, amely a 2006-os pénzügyi év végén fennálló 1 266 millió euró 42 %-a volt 2009-ben; különösen aggódik a Számvevőszék azon észrevétele miatt, hogy a 2007–2009-es években a kedvezményezettek által visszafizetett 121 millió euró a teljes behajtandó összeg kevesebb mint 10 %-át teszi ki; elfogadhatatlannak tartja ezt a helyzetet, és felhívja a tagállamokat, hogy sürgősen kezeljék azt; sürgeti a Bizottságot, hogy tegye meg a szükséges lépéseket egy hatékony behajtási rendszer felállítása érdekében, és az EU pénzügyi érdekeinek védelméről szóló jövő évi jelentésében tájékoztassa az Európai Parlamentet az elért haladásról;

27.

sajnálja, hogy a 2009-es PIF-jelentésben található adatok nem adnak megbízható képet a szabálytalanságok és csalások számáról e politika terén, mivel a szabálytalanságok és/vagy csalások magas szintje egyszerűen csak a hathatós jelentéstételi és/vagy csalásellenes rendszerek jelzője is lehet;

28.

rendkívül aggasztja az a tény, hogy a Számvevőszék sok (5 % feletti) lényeges hibát talált a 2009. évi kifizetésekben;

29.

megjegyzi, hogy a kohéziós kiadásokban az egyik jelentős hibaforrás a közbeszerzésekre vonatkozó szabályok alkalmazásának súlyos elégtelensége; ezért kéri a Bizottságot, hogy haladéktalanul javasoljon új jogszabályokat e szabályok egyszerűsítésére és modernizálására;

30.

rendkívül aggasztja a Számvevőszék azon megállapítása, hogy a 2009-es mintában a Számvevőszék által talált hibák legalább 30 %-át a rendelkezésükre álló információk alapján a tagállamok is észlelhették és kijavíthatták volna a kiadások Bizottság felé történő igazolása előtt; felhívja a tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a feltáró és korrekciós mechanizmusaik megerősítése érdekében;

31.

felhívja a Bizottságot, hogy tájékoztassa az Európai Parlamentet az e politika terén a tagállamok által jelentett és a Bizottság által feltárt szabálytalanságokkal kapcsolatban hozott intézkedésekről;

32.

nincs megelégedve a 2000 és 2006 közötti programozási időszak 50 %-ot meghaladó behajtási arányával; sürgeti a tagállamokat, hogy tegyenek további erőfeszítéseket a szabálytalan összegek behajtására, és felhívja a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket a magasabb behajtási arány biztosítására, tekintve, hogy a Bizottság saját felelősségére hajtja végre a költségvetést, amint az az EUMSz. 317. cikkében is szerepel;

33.

rendkívül aggasztja a magas bulgáriai feltételezett csalási arány a Speciális Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Csatlakozási Program (SAPARD) vonatkozásában 2009-ben, mely arány az egész programozási időszakot tekintve 20 % és a legmagasabb értéket képviseli az összes elemzett (kohéziós és mezőgazdasági) alap közül; megjegyzi, hogy a feltételezett csalások nagy részére külső ellenőrzések/beavatkozások nyomán derült fény és nem a belső/nemzeti ellenőrzések során; megállapítja, hogy a Bizottság helytállóan gyakorolta kötelezettségeit a SAPARD programból való kifizetések 2008-ban történő felfüggesztése során, melyet alapos ellenőrzéseket követően 2009. szeptember 14-én visszavont; felhívja a Bizottságot, hogy folytassa a bolgár hatóságok ellenőrzését e helyzet további javítása végett;

34.

megjegyzi, hogy a Cseh Köztársaság, Észtország, Lettország és Szlovénia nulla százalékos csalási arányt jelentettek a SAPARD vonatkozásában, és megkérdőjelezi a jelentett információk megbízhatóságát vagy az említett tagállamok csalások felderítésével kapcsolatos képességeit; hangsúlyozza, hogy a nulla körüli vagy alacsony csalási arány jelezheti az ellenőrzési rendszerek hiányosságait és fordítva; sürgeti a Bizottságot, hogy adjon meg adatokat az ellenőrzési mechanizmusok hatékonysága tekintetében és az OLAF-fal együtt hajtson végre szigorúbb ellenőrzést az uniós pénzek elköltése tekintetében;

35.

elfogadhatatlannak tartja a feltételezett csalások nagyon alacsony behajtási arányát az előcsatlakozási alapok esetében, amely mindössze 4,6 % az egész programozási időszakban, és felhívja a Bizottságot, hogy állítson fel hatékony rendszert a helyzet rendezése érdekében;

36.

felhívja a Bizottságot, a vonatkozó uniós ügynökségeket és a tagállamokat, hogy tegyenek intézkedéseket és adjanak erőforrásokat annak biztosítására, hogy az uniós alapok ne legyenek korrupciónak kitéve, fogadjanak el visszatartó erejű szankciókat korrupció és csalás felfedése esetére, valamint gyorsítsák fel a csalásból, adóelkerülésből és pénzmosással kapcsolatos bűncselekményekből származó javak elkobzását;

37.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a csalás és a korrupció megelőzése érdekében egységes beszerzési rendszereket alakítsanak ki, hajtsanak végre és azokat időszakosan értékeljék, határozzák meg és vezessék be a közbeszerzésben való részvétel egyértelmű feltételeit, és a közbeszerzési döntések meghozatalának kritériumait, valamint fogadjanak el és vezessenek be rendszereket a közbeszerzési döntések nemzeti szintű felülvizsgálatára az államháztartás átláthatóságának és elszámoltathatóságának biztosítása érdekében, valamint fogadjanak el és hajtsanak végre kockázatkezelési és belső ellenőrzési rendszereket;

38.

üdvözli a Bizottságnak „az EU közbeszerzési politikájának modernizálásáról - Egy hatékonyabb európai beszerzési piac felé” című zöld könyvét; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy legkésőbb 2012 végéig véglegesítsék az alapvető uniós közbeszerzési szabályok (a 2004/17/EK és a 2004/18/EK irányelv) reformjának elfogadását;

39.

múlt évi jelentésében a Közösségek pénzügyi érdekeinek védelmére tett kérése nyomán sürgeti az OLAF-ot, hogy következő éves jelentésében mutassa be az egyes tagállamok által a csalás elleni küzdelemre és a közösségi pénzeszközök elköltése során felmerülő szabálytalanságok – beleértve a korrupcióval okozott szabálytalanságokat is – megelőzésére és megállapítására bevezetett stratégiák és intézkedések részletes elemzését; úgy véli, hogy külön figyelmet kell fordítani a mezőgazdasági és strukturális alapok végrehajtására; álláspontja szerint a 27 országprofilt tartalmazó jelentésnek elemeznie kell a nemzeti igazságszolgáltatási és nyomozó szervek által követett megközelítést, illetve az elvégzett ellenőrzések mennyiségét és minőségét, valamint a statisztikákat és az okokat azokban az esetekben, amikor a nemzeti hatóságok az OLAF jelentése ellenére nem emeltek vádat;

40.

múlt évi jelentésében a Közösségek pénzügyi érdekeinek védelmére tett kérése nyomán sürgeti a Tanácsot, hogy a lehető legrövidebb időn belül fejezze be a Liechtensteinnel megkötendő együttműködési megállapodások megkötését, sürgeti továbbá a Tanácsot, hogy adjon a Bizottságnak felhatalmazást csalásellenes megállapodások Andorrával, Monacóval, San Marinóval és Svájccal való megkötésére;

41.

sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen intézkedéseket az uniós pénzeszközök kedvezményezettjei átláthatóságának egy lépésben történő biztosítására; felhívja a Bizottságot, hogy alakítson ki intézkedéseket a jogi szabályozás átláthatóságának fokozására, illetve egy olyan rendszert, amelyben az uniós pénzeszközök valamennyi kedvezményezettjét ugyanazon az internetes honlapon – az alap kezelőjétől függetlenül és a tagállamok által legalább az Unió egy munkanyelvén megadandó, szabványos információkategóriák alapján – teszik közzé; felhívja a tagállamokat, hogy működjenek együtt a Bizottsággal, valamint adjanak teljes körű és megbízható információkat a tagállamok által kezelt uniós pénzeszközök kedvezményezettjeiről; felkéri a Bizottságot, hogy értékelje a „megosztott igazgatás” rendszerét és elsőként tegyen jelentést a Parlamentnek;

42.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Unió Bíróságának, a Számvevőszéknek, az OLAF felügyelőbizottságának és az OLAF-nak.

2.10.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 296/46

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 10. cikkének (4) bekezdésére és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 224. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartája 12. cikkének (2) bekezdésére,

—

tekintettel az európai szintű politikai pártokra (a rendelet 2. cikkének (3) és (4) bekezdésében meghatározottak alapján a politikai pártokra és kapcsolódó európai politikai alapítványaikra) vonatkozó szabályokról és finanszírozásukról szóló 2003. novemberi 4-i 2004/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) (finanszírozási rendelet), különösen annak 12. cikkére,

—

tekintettel az európai politikai pártokról szóló, 2006. március 23-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel főtitkárának az európai szintű pártok finanszírozásáról és a finanszírozási rendelet végrehajtásáról szóló, 2004. március 29-i határozatának (3) 15. cikke alapján az Elnökség számára készített, 2010. október 18-i jelentésére,

—

tekintettel a 2011. január 10-i elnökségi feljegyzésre, amely a 2010. december 13-i elnökségi határozat felülvizsgált változata,

—

tekintettel eljárási szabályzata 210. cikkének (6) bekezdésére, valamint 48. cikkére,

—

tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére (A7-0062/2011),

A.

mivel az Európai Unióról szóló szerződés 10. cikkének (4) bekezdése kimondja, hogy „az európai szintű politikai pártok hozzájárulnak az európai politikai tudatosság kialakításához és az uniós polgárok akaratának kinyilvánításához”, míg az Európai Unió működéséről szóló szerződés 224. cikkével összhangban a Parlament és a Tanács fekteti le az e pártokra és politikai alapítványaikra vonatkozó szabályokat, és különösen a finanszírozásukra vonatkozó szabályokat,

B.

mivel az Európai Unió Alapjogi Chartája egyértelműen kimondja, hogy az uniós szintű politikai pártok hozzájárulnak az európai polgárok politikai akaratának kifejezéséhez,

C.

mivel az Európai Unióról szóló szerződés 10. cikkének (1) bekezdése értelmében az Európai Uniónak a képviseleti demokrácia elve alapján kell működnie,

D.

mivel az európai szintű politikai pártok alapjait a Maastrichti és a Nizzai Szerződés fektette le, bevezetve a finanszírozás lehetőségét és megadva számukra a működési autonómiát a parlamenti csoportokkal szemben,

E.

mivel 2007-ben a Parlament felhívását (4) követően a Bizottság javaslatot terjesztett elő, bevezetve az európai szintű politikai alapítványok (európai politikai alapítványok) finanszírozását, amelyet 2007 decemberében fogadtak el, hogy a közérdekű politikai kérdésekről és az európai integrációról folytatott vita során támogassák az európai szintű politikai pártokat,

F.

mivel a 2007. évi módosító rendelet (5) célja az európai politikai pártok integrációs folyamatának megkönnyítése a politikai pártok Unión belüli hatékonyabb struktúrájának és szervezettségének elősegítése révén,

G.

mivel a 2007. évi módosító rendelet jelentősen erősítette az európai politikai pártok szerepét az európai parlamenti választásokban, mivel kimondta, hogy kiadásaik között szerepelhet a választási kampányok finanszírozása; mivel azonban ezt a lehetőséget korlátozta az a feltétel, hogy az érintett előirányzatokat nem szabad a nemzeti politikai pártok vagy jelöltek közvetlen vagy közvetett finanszírozására fordítani,

H.

mivel valamennyi finanszírozásban részesülő európai politikai párt aláírt egy, a választási kampányok során követendő szabályokat tartalmazó magatartási kódexet, amelyet az Elnökség valamennyi pártra nézve kötelezőnek tekint,

I.

mivel az európai politikai pártok szerepének erősítése szükségszerűen az európai parlamenti választásokon történő részvételéhez kapcsolódik,

J.

mivel a 2007. évi módosító rendelet az európai politikai pártok hivatalosabb elismerésére szólít fel,

K.

mivel a 2007. évi módosító rendelet az intézményesítés kiegyensúlyozott folyamata révén megvalósuló, az európai és tagállami szinten teljes mértékben szervezett és hatékony politikai pártok létrehozására irányul,

L.

mivel a 2007. évi módosító rendelet célja az európai szintű politikai pártok és alapítványaik szervezeti közelítése, elismerve ugyanakkor, hogy a politikai pártok és a politikai alapítványok eltérő feladatokat végeznek,

M.

mivel e szervezeti közelítés csak úgy valósítható meg, ha az európai politikai pártok számára közös politikai, jogi és adóügyi státuszt alakítunk ki, anélkül, hogy ez az európai politikai pártok és alapítványaik szervezeti egységesítését is maga után vonná, ami az európai politikai pártok és alapítványok kizárólagos illetékességi körébe tartozik,

N.

mivel az európai politikai pártoknak és politikai alapítványaiknak az európai uniós jogszabályokon alapuló alapszabály elfogadása egyértelmű követelmény és jelentős lépés a demokrácia Unión belüli erősítése felé,

O.

mivel a szervezeti és működési konvergencia és a finanszírozási eljárás javítása csak úgy lehetséges, ha valamennyi európai politikai párt és azok politikai alapítványai számára egységes és közös, az európai uniós jogszabályokon alapuló, európai alapszabályt fogadnak el,

P.

mivel az európai szintű politikai pártokról szóló rendelet nem választja külön a politikai pártok elismerését és finanszírozását,

Q.

mivel a 2011. január 10-i elnökségi feljegyzésben az európai politikai pártok finanszírozására vonatkozó kritériumok szigorítását javasolták; mivel ez a pártok európai szintű versenyének korlátozását jelenti, amennyiben a politikai pártok jogi elismerésére és finanszírozására ugyanazon kritériumok vonatkoznak,

R.

mivel a 2007. évi módosító rendelet egyértelmű jogi és pénzügyi alapot biztosít az európai szintű, integrált politikai pártok létrehozásához az európai tudatosság növelése és az Európai Unió polgárai akaratának hatékony kinyilvánítása érdekében,

S.

mivel az európai politikai pártok finanszírozására a költségvetési rendelet (6) VI. címe (Támogatások) és annak végrehajtási szabályai (7) vonatkoznak,

T.

mivel a finanszírozási rendelet végrehajtásáért a Parlamenten belül felelős szervezetként az Elnökség 2006-ban a végrehajtási szabályok számos jelentős javításáról határozott, ilyen volt például a prefinanszírozási lehetőség 50 %-ról 80 %-ra történő emelése az eljárás egyszerűsítése és a kedvezményezettek fizetőképességének javítása érdekében, továbbá a kedvezményezettek költségvetési fejezetek közötti átcsoportosításaira vonatkozó szabályok lazítása költségvetéseik politikai körülményekhez történő igazításának lehetővé tétele érdekében,

U.

mivel az európai politikai pártok és kapcsolódó európai politikai alapítványaik finanszírozásával kapcsolatos tapasztalatok azt mutatták, hogy nagyobb rugalmasság és összehasonlítható feltételek szükségesek a források következő pénzügyi évre való átvitele és a kiadásaik előírt minimális arányán felüli és túli, saját forrásokból finanszírozandó tartalékképzés vonatkozásában,

V.

mivel az európai politikai pártok átlagosan költségvetésük közel felét fordítják központosított adminisztrációra (személyzet, bérleti díjak stb.), további negyedét a pártszervek alapszabályzatban előírt vagy nem előírt üléseire, a fennmaradó részt pedig választási kampányokra és a kapcsolódó szervezetek támogatására fordítják,

W.

mivel az európai politikai alapítványok kiadási mintája ettől eltér, mivel ezek átlagosan költségvetésük 40 %-át fordítják központosított adminisztrációra és ülésekre és további 40 %-át külső szolgáltatásokra, például tanulmányokra, kutatásra, publikációkra és szemináriumokra,

X.

mivel az európai politikai pártok saját forrásai főként a párttagok tagdíjaiból folynak be, és mivel teljes bevételük kevesebb mint 5 %-a származik független személyek tagdíjaiból és adományaiból,

Y.

mivel az európai politikai pártok esetében az Unió költségvetéséből származó források aránya a teljes bevételben magasabb, mint az európai politikai alapítványok esetében,

Z.

mivel az adományok egyelőre nem képezik a finanszírozás jelentős részét, 2009-ben összesen csak három párt és két alapítvány kapott rendszeres adományokat,

AA.

mivel potenciális konfliktus áll fenn egyrészt a finanszírozás megkönnyítésének és felgyorsításának célja, ezáltal a finanszírozás hatékonyabbá tétele, másrészt pedig az uniós költségvetésre gyakorolt pénzügyi kockázat minimalizálásának célja között,

AB.

mivel az e jelentés által lefedett időszakban, azaz 2008 és 2011 között semmilyen szankciót nem kellett kivetni egyetlen finanszírozott pártra vagy alapítványra sem,

AC.

mivel ahhoz, hogy finanszírozásban részesüljenek, az európai politikai pártoknak és alapítványoknak jogi személyiséget kell szerezniük a székhelyük szerinti tagállam jogszabályainak megfelelően, és mivel nem rendelkeznek közös jogállással,

AD.

mivel az európai politikai pártok és alapítványok támogatása „támogatásnak” számít a költségvetési rendelet VI. címének és a költségvetési rendelet végrehajtási szabályai értelmében, ugyanakkor egyedi jellegük miatt ezek a támogatások nem hasonlíthatók össze a Bizottság által nyújtott és kezelt támogatásokkal; mivel ezt tükrözi a kivételeket megállapító finanszírozási rendelet számos rendelkezése is; mivel ez a megoldás nem kielégítő,

1.

megjegyzi, hogy a politikai pártok – és kapcsolódó politikai alapítványaik – a parlamenti demokrácia elengedhetetlen eszközei, amelyek elszámoltathatóvá teszik a parlamenti képviselőket, segítenek alakítani a polgárok politikai akaratát, politikai programokat kidolgozni, jelölteket képezni és kiválasztani, párbeszédet fenntartani a polgárokkal és lehetővé tenni számukra nézeteik kifejtését;

2.

hangsúlyozza, hogy a Lisszaboni Szerződés az európai polisz, az uniós szintű politikai tér és az európai demokrácia megteremtése érdekében – amelyeknek az európai polgári kezdeményezés kulcsfontosságú elemét képezi – gondoskodik a politikai pártok és alapítványok e szerepéről;

3.

megállapítja, hogy az európai politikai pártok jelenlegi állapotukban nem képesek teljes mértékben eleget tenni e szerepnek, mivel pusztán a nemzeti pártok ernyőszervezetei és nem állnak közvetlen kapcsolatban a tagállamok választóival;

4.

elégedetten jegyzi meg, hogy az európai politikai pártok és alapítványok mindazonáltal elengedhetetlen szereplőkké váltak az Európai Unió politikai életében, különösen a különböző „politikai családok” különböző álláspontjainak alakításában és kifejezésében;

5.

hangsúlyozza, hogy az összes európai politikai pártnak meg kell felelnie a belső pártdemokrácia legmagasabb szintű normáinak (a pártszervezetek demokratikus úton történő megválasztása és a demokratikus a döntéshozatali folyamatok tekintetében, ideértve a jelöltek kiválasztását is);

6.

azon a véleményen van, hogy amennyiben eleget tesz az európai szintű politikai párttá válás követelményeinek, az adott párt csak akkor juthat finanszírozáshoz, ha legalább egy taggal képviselteti magát az Európai Parlamentben;

7.

rámutat, hogy a politikai pártoknak jogaik, kötelezettségeik és felelősségeik vannak, ezért egymással összeegyeztethető általános szervezeti mintákat kell követniük; úgy véli, hogy e szervezeti közelítés csak úgy valósítható meg, ha az európai politikai pártok és politikai alapítványaik számára közös jogi és adóügyi státuszt alakítanak ki;

8.

meggyőződése, hogy az európai politikai pártok közvetlenül az európai uniós jogszabályokon alapuló hiteles jogállása és saját jogi személyisége lehetővé teszi az európai politikai pártok és politikai alapítványaik számára, hogy az európai közérdek képviselőiként lépjenek fel;

9.

véleménye szerint az európai politikai pártoknak párbeszédet kell folytatniuk és három szinten kell versenyezniük a közös európai kihívásokhoz, valamint az Európai Unióhoz és annak fejlődéséhez kapcsolódó kérdésekben: regionálisan, országosan és európai szinten; véleménye szerint alapvető fontosságú, hogy az európai politikai pártok uniós és nemzeti szinten, valamint azon túlmenően is hatékonyak és termelékenyek legyenek;

10.

hangsúlyozza azokat a fontos kihívásokat, amelyekkel az európai politikai pártoknak szervezeti kapacitásuk tekintetében szembe kell nézniük, tekintettel az európai választási rendszer esetleges reformjára (egy további választókörzet létrehozása, országok feletti listákat állítása);

11.

megjegyzi, hogy ez elvileg összhangban áll azzal az elképzeléssel, hogy az európai politikai pártok részt vegyenek a népszavazási kampányokban, ha a szóban forgó népszavazás témája közvetlenül kapcsolódik európai uniós kérdésekhez;

12.

ezért úgy határoz, hogy felkéri a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot az európai politikai pártokra vonatkozó alapszabály tervezetére az Európai Unió működéséről szóló szerződés 225. cikkének megfelelően;

13.

megjegyzi, hogy rövidebb távon az európai politikai pártok és alapítványok szabályozási környezetének javítására van szükség, melynek első lépése az európai alapszabály elfogadása lenne;

14.

véleménye szerint a regionális parlamentekben vagy közgyűlésekben ülő képviselőket a finanszírozási feltételek teljesítésével kapcsolatosan csak akkor kellene figyelembe venni, ha a szóban forgó parlament vagy közgyűlés jogalkotási hatáskörrel van felruházva;

15.

rámutat, hogy az európai politikai pártok és alapítványok finanszírozásának odaítélése és elszámolása bürokratikus és nehézkes eljárás; véleménye szerint ez nagymértékben annak tudható be, hogy a finanszírozási kifizetés a költségvetési rendelet szerinti „támogatásnak” számít, amely projektek vagy egyesületek finanszírozására megfelelő, de pártok finanszírozására nem;

16.

véleménye szerint ezért a Bizottságnak javasolnia kell egy új, kizárólag az európai pártok és alapítványok finanszírozásának szentelt cím létrehozását és testre szabását a költségvetési rendeletben; véleménye szerint a végrehajtást illetően a finanszírozási rendeletnek ezen új cím rendelkezéseire kell hivatkoznia;

17.

hangsúlyozza, hogy a pártok és alapítványok önfinanszírozása az életképesség jele; véleménye szerint ezt ösztönözni kell az adományok jelenlegi 12 000 eurós felső határának adományozónként évi 25 000 euróra történő emelésével, ugyanakkor megkövetelve, hogy az adományozók nevét, a hatályos jogszabályoknak megfelelően és az átláthatóság érdekében az adomány beérkezésekor közzétegyék;

18.

úgy véli, hogy a finanszírozás előfeltételeként az „éves munkaprogramok” benyújtására vonatkozó követelmény a politikai pártok esetében nem helyénvaló; rámutat továbbá, hogy semelyik uniós tagállamban sem létezik ilyen követelmény;

19.

hangsúlyozza, hogy a finanszírozás ütemezése döntő fontosságú, amennyiben valóban teljesíteni kívánja célját; szorgalmazza, hogy a költségvetési rendelet végrehajtási szabályaitól eltérően a finanszírozás a pénzügyi év elején 80 % helyett 100 %-ban legyen elérhető; úgy véli, hogy tekintettel a múlt pozitív tapasztalataira, a kockázat a Parlamentre nézve elhanyagolható mértékű;

20.

rámutat, hogy a költségvetési rendelet előírja, hogy „a támogatás nem finanszírozhatja a kedvezményezett szerv teljes működési költségét”; megállapítja, hogy e szabály betartása az alapítványok számára rendkívül nehéz és elkerülő könyvelési technikákhoz vezet (például „természetbeni juttatások”); rámutat, hogy szinte egyik tagállam finanszírozási rendszere sem követeli meg a részleges önfinanszírozást, mivel ez hátrányosan érintheti a kisebb vagy nemrégiben alakult pártokat;

21.

rámutat, hogy az európai politikai pártoktól megkövetelt független források igazolását teljes költségvetésük 10 %-ára lehetne csökkenteni fejlődésük további ösztönzése érdekében; ugyanakkor úgy véli, hogy a tárgyi eszközökben megtestesülő saját források mértéke nem haladhatja meg teljes költségvetésük 7,5 %-át;

22.

megjegyzi, hogy az európai politikai alapítványok esetében a jogi eszköz felülvizsgálatát a saját forrás igazolására vonatkozó követelmény eltörlésére kellene felhasználni;

23.

rámutat arra, hogy e felülvizsgálat keretében meg kell szüntetni azt az európai politikai alapítványokra megállapított korlátozást, miszerint forrásaikat az Európai Unión belül kell felhasználniuk; ez lehetővé tenné az alapítványok EU-n belüli és kívüli szerepvállalását;

24.

hangsúlyozza azonban, hogy a finanszírozási rendszer lazítását a finanszírozási rendelet által előírt, ám abban jelenleg nem szereplő szankciókkal kellene ellensúlyozni; ez a szankció például az adományok átláthatóságára vonatkozó szabályok megsértése esetén pénzbírság is lehetne; hangsúlyozza, hogy az előírtakon felüli, saját forrásokból finanszírozandó tartalékképzés és a források átvitele tekintetében ugyanazon feltételek szükségesek mind az európai politikai pártok, mind pedig a kapcsolódó európai politikai alapítványaik számára;

25.

rámutat, hogy az európai politikai pártok 2008 óta jogosultak a támogatásként kapott összegeket „az európai parlamenti választások keretében folytatott kampányok” finanszírozására fordítani (finanszírozási rendelet 8. cikk (3) bekezdés); ugyanakkor rámutat, hogy ezen összegek nem fordíthatók népszavazási kampányok finanszírozására; azonban úgy véli, hogy ha az európai politikai pártok uniós szinten politikai szerepet akarnak betölteni, úgy mindaddig jogukban állhatna ilyen kampányokban részt venni, amíg a népszavazás témája közvetlenül kapcsolódik az Európai Unióval kapcsolatos kérdésekhez;

26.

felszólítja az európai politikai pártokat, hogy kezdjenek hozzá az egyének közvetlen egyéni tagságára és a pártok belső tevékenységeiben és döntéshozatali folyamataiban vállalt közvetlen vagy közvetett részvételével kapcsolatos megfelelő intézkedésekre vonatkozó feltételek kialakításához;

27.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

2.10.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 296/51

—

tekintettel „Az egységes piaci intézkedéscsomag felé. A magas szinten versenyképes szociális piacgazdaságért. 50 javaslat az együttes munka, vállalkozás és a cserekapcsolatok javítása érdekében” című bizottsági közleményre (COM(2010)0608),

—

tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

—

tekintettel az „Egységes piac a 21. századi Európa számára” című bizottsági közleményre (COM(2007)0724) és a közleményt kísérő, „Az egységes piac: az elért eredmények áttekintése” című bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SEC(2007)1521),

—

tekintettel az egységes piac felülvizsgálatáról szóló, 2007. szeptember 4-i állásfoglalására (1) és „Az egységes piac felülvizsgálata egy év elteltével” című bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SEC(2008)3064),

—

tekintettel a Bizottság „Intelligens szabályozás az Európai Unióban” című közleményére (COM(2010)0543),

—

tekintettel a Bizottság 27. éves jelentésére az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről és az ezt kísérő, „Az egyes ágazatok helyzete” című bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SEC(2010)1143),

—

tekintettel a Bizottság 2009. június 29-i ajánlására az egységes piac működésének javítását célzó intézkedésekről (2),

—

tekintettel az egységes piacról szóló jogszabályra vonatkozó, 2010. december 10-i tanácsi következtetésekre,

—

tekintettel Mario Monti Bizottsághoz benyújtott, az egységes piac újjáélesztéséről szóló jelentésére,

—

tekintettel „Az egységes piac létrehozásáról a fogyasztók és az állampolgárok számára” című, 2010. május 20-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel a 21. belső piaci eredménytáblára (2010) és a belső piaci eredménytábláról szóló, 2010. március 9-i (4) és 2008. szeptember 23-i (5) állásfoglalására,

—

tekintettel a „Az eredmények Európája – a közösségi jog alkalmazása” című bizottsági közleményre (COM(2007)0502),

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 258–260. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 7., 10. és 15. cikkére,

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, valamint a Jogi Bizottság véleményére (A7-0083/2011),

A.

mivel az egységes piac újraindításához az összes polgár, európai intézmény, tagállam és érintett fél tevékeny támogatása szükséges,

B.

mivel az összes érintett fél aktív támogatásának megszerzése érdekében alapvető fontosságú, hogy a Bizottsággal, illetve a szakértői csoportokban folytatott konzultációk és párbeszéd során biztosítsák a civil társadalom és a kkv-k hathatós képviseletét,

C.

mivel az egységes piac sikeres újraindításához különösen fontos a különböző uniós intézmények által folytatott konzultációk és az általuk kidolgozott jelentések (EU 2010, az uniós polgárságról szóló 2010. évi jelentés, az integrált iparpolitika, az európai digitális menetrend, a Monti-jelentés, az „egységes piac létrehozásáról a fogyasztók és az állampolgárok számára” c. európai parlamenti állásfoglalás, a Gonzales és az IMCO-jelentés stb.) megfelelő terjesztése, megismertetése és kezelése,

D.

mivel még mindig jelentős szakadék tátong az egységes piaci szabályok és e szabályoknak a polgárok és a vállalkozások számára kínált gyakorlati haszna között,

E.

mivel az EU-ban a jogszabályok átültetésében mutatkozó elmaradás átlagosan 1,7 %, figyelembe véve azokat az eseteket, amelyekben egy adott irányelv átültetéséhez szükséges idő meghaladta a határidőt, és amelyekben a Bizottság nem megfelelőség miatt jogsértési eljárást kezdeményezett,

1.

érdeklődéssel üdvözli „Az egységes piaci intézkedéscsomag felé” című bizottsági közleményt, és különösen annak harmadik fejezetét, valamint az abban javasolt globális megközelítést, amelynek célja az egységes piac vállalkozások és polgárok közötti egyensúlyának visszaállítása és a döntéshozatali folyamat demokratikus voltának és átláthatóságának javítása; hangsúlyozza, hogy a megközelítés igyekszik garantálni a közlemény három részében említett javaslatok közti megfelelő egyensúlyt;

2.

úgy véli, hogy a közlemény három fejezete egyformán fontos és kölcsönösen kapcsolódnak egymáshoz, ezért ezeket egységes felfogással, a különböző tárgyalt kérdések egymástól való elkülönítése nélkül kell kezelni;

3.

sürgeti a Bizottságot és a Tanácsot, hogy erősítsék meg az egységes piac újraindítását célzó holisztikus megközelítésüket, az összes olyan szakpolitikai területen érvényesítsék az egységes piac prioritásait, amelyek az európai polgárok, fogyasztók és vállalkozások javát szolgáló egységes piac megvalósítása érdekében fontosak;

4.

úgy véli, hogy az európai gazdaság fellendítése szempontjából az európai gazdasági irányítás javítása, az Európa 2020 stratégia végrehajtása és az egységes piac újraindítása egyformán fontos, és ezeket együttesen kell vizsgálni;

5.

úgy ítéli meg, hogy akadályok nélküli és versenyképes egységes piacot kell létrehozni annak érdekében, hogy az konkrét előnyökkel szolgáljon a munkavállalók, diákok, nyugdíjasok vagy általánosan az állampolgárok, valamint a vállalkozások, különösen a kkv-k mindennapjaira nézve;

6.

felkéri a Bizottságot, hogy ismertesse az egységes piaci intézkedéscsomag végrehajtásának ütemtervét, és rendszeresen hozza nyilvánosságra a konkrét előrelépéseket annak érdekében, hogy tudatosítsa a polgárokban az intézkedések megvalósítását és az ezekkel járó előnyöket;

7.

meggyőződése, hogy az egységes piac újraindításával kapcsolatos egyik legnagyobb kihívást a szakpolitikai irányítás, az elkötelezettség és a koordináció biztosítása jelenti; úgy véli, hogy a legmagasabb politikai szintről érkező, átfogó iránymutatás alapvető fontosságú az egységes piac újraindítása tekintetében;

8.

javasolja, hogy a Bizottság elnöke számára biztosítsanak hatáskört az egységes piac újraindításának összehangolására és felügyeletére, szoros együttműködésben az Európai Tanács elnökével és a tagállamok illetékes hatóságaival; sürgeti a Bizottság és az Európai Tanács elnökét, hogy szorosan koordinálják az Európai Unió gazdasági növekedésének, versenyképességének, szociális piacgazdaságának és fenntarthatóságának növelését célzó tevékenységeiket;

9.

kiemeli az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek a Lisszaboni Szerződés értelmében megerősített szerepét; felhív a Parlament egységes piaci jogalkotási folyamatban betöltött szerepének megerősítésére, és arra ösztönzi a nemzeti parlamenteket, hogy a teljes jogalkotási ciklusban foglalkozzanak az egységes piaci szabályokkal és vegyenek részt az Európai Parlamenttel közös, a két parlamenti szint között jobb szinergikus kapcsolatokat eredményező tevékenységekben;

10.

üdvözli a Bizottság megközelítését, amely a megújított egységes piac sarokkövének a párbeszédet és a partnerséget tekinti, és az érintettektől fokozottabb erőfeszítéseket követel annak érdekében, hogy ezt a szemléletmódot ültessék át a gyakorlatba, hogy az egységes piac teljes mértékben betölthesse szerepét a növekedés és a magas versenyképességű piacgazdaság előmozdításában;

11.

felszólítja a Bizottságot, hogy a soros elnökséggel együttműködve és az uniós intézményekből, a tagállamokból, a civil társadalomból és az üzleti szférából érkező érdekelt felek részvételével évente szervezzen fórumot az egységes piacról abból a célból, hogy az egységes piac újraindítására irányuló folyamatban elért előrehaladást értékelni lehessen, valamint hogy a bevált gyakorlatok cseréjét és az európai polgárok legfőbb problémáinak megoldását elő lehessen mozdítani; javasolja, hogy a Bizottság folytassa az annak megállapítására irányuló erőfeszítéseit, hogy mi a 20 legfőbb forrása a polgárok által a hétköznapi életben az egységes piaccal kapcsolatban tapasztalt elégedetlenségnek és frusztrációnak; javasolja, hogy ez az egységes piaci fórum legyen az a színhely, ahol a Bizottság beszámol ezekről a problémákról és a tervezett megoldásokról;

12.

sürgeti a tagállamok kormányait, hogy vállaljanak felelősséget az egységes piac újraindításáért; üdvözli a tagállamok kezdeményezését, hogy optimalizálják az egységes piac irányelveinek kezelésére vonatkozó, a koordináció, az ösztönző struktúrák és az átültetés politikai jelentőségének növelése tekintetében alkalmazott módszereiket; döntő fontosságúnak tartja, hogy nagyobb hangsúlyt helyezzenek az egységes piaci jogszabályok időszerű és helyes átültetésére és hatékonyabb végrehajtására, és ezek érdekében több ösztönzőt alkalmazzanak;

13.

megjegyzi, hogy az egységes piaci szabályokat gyakran a helyi és regionális hatóságok hajtják végre; hangsúlyozza, hogy a regionális és helyi önkormányzatokat a döntéshozatali folyamat valamennyi szakaszában –a szubszidiaritás és a partnerség elvével összhangban – nagyobb mértékben be kell vonni az egységes piac építésébe; e decentralizált megközelítés hangsúlyozása érdekében javasolja minden tagállamban a „helyi és regionális önkormányzatok Európa 2020 stratégiára vonatkozó területi paktumának” létrehozását, hogy határozottabb felelősségvállalást teremtsenek az Európa 2020 stratégia végrehajtása iránt;

14.

úgy véli, hogy az egységes piac hatékony irányításának tiszteletben kell tartania a két európai szintű tanácsadó intézmény – az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága –, valamint a szociális partnerek szerepét;

15.

kiemeli, hogy a szociális partnerekkel és a civil társadalommal való párbeszéd az egységes piacba vetett bizalom visszaállításának egyik alappillére; új és merész ötleteket vár a Bizottságtól arra vonatkozóan, hogy miképpen lehetne javítani e párbeszédet; elvárja a szociális partnerek bevonását és véleményük kikérését a munkaerőpiacot érintő, egységes piacról szóló valamennyi fontos jogszabállyal kapcsolatban;

16.

üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy fokozza a civil társadalommal folyatott nyitott, átlátható és rendszeres párbeszédet;

17.

felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen közzé zöld könyvet az uniós intézmények érdekképviseleti szövetségekkel és a civil társadalommal folytatott konzultációira vonatkozó iránymutatásokról, biztosítva azt, hogy a konzultációk széles körűek és interaktívak legyenek, valamint hogy azok érdemben kiegészítsék a szakpolitikai javaslatokat;

18.

felhívja a Bizottságot, hogy a párbeszédet és kommunikációt a lehető legnagyobb mértékben igazítsa az átlagemberek igényeihez, például azáltal, hogy a Bizottság valamennyi nyilvános konzultációját az Unió összes hivatalos nyelvén elérhetővé teszi, valamint az átlagember számára is érthető nyelvezetet használ;

19.

sürgeti a Bizottságot, hogy az egységes piac dinamizmusának biztosítása érdekében, illetve a társadalmi és a területi kohézió felvállalásával indítson tájékoztató és oktató kampányt az egységes piac lényegéről és a kitűzött célokról; hangsúlyozza, hogy ennek a kommunikációs kampánynak elő kell segítenie a polgárok, a munkavállalók és a fogyasztók versenytől áthatott, igazságos és kiegyensúlyozott piac megvalósításában való megfelelőbb részvételét és részvételi képességének javulását;

20.

úgy véli, hogy a Web 2.0 új, együttműködést lehetővé tévő eszközeinek és megközelítéseinek használata lehetőséget kínál az egységes piac nyitottabb, elszámoltathatóbb, reakcióképesebb és hatékonyabb irányításához;

21.

álláspontja szerint az egyes tagállamok által indított kezdeményezések nem lehetnek eredményesek az uniós szintű összehangolt fellépés nélkül, ami alapvető fontosságúvá teszi, hogy az Európai Unió erős és egységes hangon szólaljon fel és közös fellépéseket valósítson meg; úgy véli, hogy kulcsfontossággal bír az európai szociális gazdasági modell alapját képező szolidaritás, valamint a nemzeti válaszok összehangolása az egyes tagállamok által rövid távon tett protekcionista intézkedések elkerülése érdekében; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a gazdasági protekcionizmus nemzeti szinten történő újjáéledése nagy valószínűséggel az egységes piac szétszabdaltságát és a versenyképesség csökkenését eredményezné, ezért ezt el kell kerülni; aggodalommal állapítja meg, hogy a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válságot több tagállamban ürügyként használhatják fel protekcionista intézkedések újbóli bevezetéséhez, miközben a visszaesés éppen közös védelmi mechanizmusokat tenne szükségessé;

22.

úgy gondolja, hogy a belső piac fejlődését nem a legkisebb közös nevezőre kellene alapozni; ezért sürgeti a Bizottságot, hogy álljon az ügy élére, és terjesszen elő határozott javaslatokat; ösztönzi a tagállamokat, hogy használják a megerősített együttműködés módszerét az olyan területeken, ahol huszonhét tagállam között nem érhető el megállapodás; hangsúlyozza, hogy az országok bármilyen későbbi stádiumban is szabadon csatlakozhatnának ezekhez a kezdeményezésekhez;

23.

úgy véli, hogy az egységes piac általános hatékonysága és legitimitása csorbul az egységes piaci irányítás összetett volta miatt;

24.

hangsúlyozza, hogy több figyelmet kell fordítani az uniós jogszabályok minőségére és egyértelműségére annak érdekében, hogy a tagállamok könnyebben végrehajthassák az egységes piacra vonatkozó szabályokat;

25.

úgy véli, hogy világosabb szabályozási környezetet teremtene és csökkentené az átültetéshez kapcsolódó tranzakciós költségeket, ha adott esetben irányelvek helyett rendeleteket alkalmaznának; felszólítja a Bizottságot, hogy – a szubszidiaritás és az arányosság elvének tiszteletben tartásával – dolgozza ki a jogi eszközök megválasztásának célzottabb megközelítését, amely figyelembe veszi a végrehajtandó rendelkezések jogi és tartalmi jellemzőit;

26.

ösztönzi a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a szabályozás minőségének további javítása érdekében a szubszidiaritás és az arányosság elvének maradéktalan tiszteletben tartása mellett fokozzák az intelligens szabályozási stratégia végrehajtására irányuló erőfeszítéseiket;

27.

sürgeti a Bizottságot, hogy a jogszabályok hatékonyságának növelése érdekében az érdekeltek bevonásával folytassa a jogszabályok hatékonyságának előzetes és utólagos, független értékelését;

28.

azt javasolja, hogy a jogalkotási javaslatok e vállalkozásokra gyakorolt hatásának felmérése érdekében a Bizottság tegye módszeresebbé a kkv-tesztet és finomítson rajta, figyelembe véve helyzetük sokféleségét;

29.

úgy véli, hogy a korrelációs táblázatok hozzájárulnak az egységes piaci szabályok megfelelőbb átültetéséhez, és végrehajtásuk is jelentősen könnyebb lesz; sürgeti a tagállamokat, hogy valamennyi egységes piaci jogszabály tekintetében dolgozzanak ki korrelációs táblázatokat, és azokat tegyék elérhetővé a nyilvánosság számára; felhívja a figyelmet arra, hogy a jövőben előfordulhat, hogy a Parlament nem illeszti bele a Tanáccsal együtt elfogadott kompromisszumos szövegekről szóló jelentéseket a plenáris ülés napirendjébe, amennyiben nem állnak rendelkezésre megfelelési táblázatok;

30.

támogatja az egységes piacról szóló jogszabály javaslatait, amelyek célja a tagállamok közötti együttműködés elmélyítése, többek között a belső piaci információs rendszer más vonatkozó jogalkotási területekre történő kiterjesztése, figyelembe véve a rendszer biztonságát és használhatóságát; felszólítja a Bizottságot, hogy képzések és útmutatás nyújtásával támogassa a tagállamokat;

31.

úgy véli, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat be lehetne vonni a belső piaci információs rendszer fejlesztésébe és bővítésébe, annak alapos értékelését követően, hogy a rendszer ilyetén bővítése milyen előnyökkel és problémákkal járhat;

32.

hangsúlyozza a jobb kommunikáció és a belső piaci információs rendszer kibővítésének jelentőségét, hiszen ezek alapvető szerepet játszanak különösen a kkv-k belső piaccal kapcsolatos pontos információkkal való ellátásában;

33.

üdvözli a Bizottság arra irányuló szándékát, hogy a tagállamokkal együttműködve megerősítse és megszilárdítsa az olyan problémamegoldó eszközöket, mint a SOLVIT, az EU kísérleti projekt és az Európai Fogyasztói Központok; felszólítja a Bizottságot, hogy a hatékonyság és a felhasználóbarát jelleg biztosítása, valamint a felesleges átfedések elkerülése érdekében dolgozzon ki menetrendet a különböző problémamegoldó eszközök fejlesztésére és összekapcsolására; felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák a megfelelő erőforrásokat ezen problémamegoldó eszközök számára;

34.

felszólítja a Bizottságot, hogy folytassa „Az Ön Európája” (Your Europe) weboldal fejlesztését és támogatását, hogy olyan hellyé váljon, ahol minden információ elérhető, és amely minden segítséget megad azon polgárok és vállalkozások számára, akik az egységes piacon jogaikkal élni kívánnak;

35.

felszólítja a tagállamokat, hogy a szolgáltatási irányelv értelmében létrehozott egyablakos ügyintézési pontokat alakítsák át felhasználóbarát és könnyen elérhető e-kormányzati központokká, ahol a vállalkozások a megfelelő uniós nyelveken hozzájuthatnak az összes szükséges információhoz, intézhetik az összes hivatalos ügyet, és elektronikus eszközök segítségével tehetik meg a szükséges lépéseket ahhoz, hogy az adott tagállamban szolgáltatást nyújthassanak;

36.

elismeri az EURES jelentős szerepét a munkavállalók Unión belüli szabad mozgásának megkönnyítésében és a nemzeti foglalkoztatási szolgálatok közötti szoros együttműködés biztosításában; felszólítja a tagállamokat, hogy hívják jobban fel a nyilvánosság figyelmét e hasznos szolgálatra annak érdekében, hogy több uniós állampolgár használhassa ki teljes körűen az Unió-szerte adódó munkavállalási lehetőségeket;

37.

felszólítja a nemzeti parlamenteket, a regionális és helyi hatóságokat, valamint a szociális partnereket, hogy aktívan vegyenek részt az egységes piac előnyeinek kommunikálásában;

38.

felszólítja a Bizottságot, hogy az európai polgárok, fogyasztók és vállalkozások érdekében a Szerződések által biztosított valamennyi hatáskörét latba vetve javítsa az egységes piacra vonatkozó szabályok átültetését, alkalmazását és végrehajtását; felszólítja a tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket az egységes piacra vonatkozó szabályok teljes körű és megfelelő végrehajtása érdekében;

39.

úgy véli, hogy a jogsértési eljárás továbbra is kiemelkedő szerepet játszik az egységes piac működésének biztosításában, de hangsúlyozza, hogy meg kell fontolni a jogsértési eljárás más, kevésbé időigényes és körülményes eszközökkel történő kiegészítését;

40.

felszólítja a Bizottságot, hogy amennyiben a pert megelőző problémamegoldó mechanizmusok nem járnak sikerrel, politikai beavatkozás helyett haladéktalanul indítsa el a jogsértési eljárást;

41.

megjegyzi, hogy a Bíróság közelmúltbeli joggyakorlata új lehetőségeket nyit a Bizottság előtt, hogy a tagállamok ellen az egységes piac szabályainak „általános és strukturális megsértése” miatt eljárást indítson;

42.

felszólítja a Bizottságot, hogy teljes mértékben aknázza ki az EUMSZ 260. cikkében bevezetett módosítások kínálta lehetőségeket, amelyek célja a jogsértési eljárások keretében felmerülő pénzbírságok kiszabásának leegyszerűsítése és felgyorsítása;

43.

úgy véli, hogy a Bizottságnak – módszeresebb és független ellenőrzés révén – tevékenyebb részt kell vállalnia az egységes piacra vonatkozó szabályok végrehajtásában, a jogsértési eljárások felgyorsítása és előmozdítása érdekében;

44.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a jogsértési eljárások közül túl sok esetében telik el nagyon hosszú idő, mielőtt lezárásra vagy a Bíróság elé kerülnének; felkéri a Bizottságot, hogy a jogsértési eljárások leghosszabb átlagos időtartamát az ügy kezdetétől a kereset Bírósághoz történő benyújtásáig 12 hónapban állapítsa meg; mélységes sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az ilyen eljárásoknak nincsen közvetlen hatása azokra az uniós polgárokra vagy lakosokra, akik esetleg az uniós bűnüldözés hiánya miatt szenvedtek sérelmet;

45.

felkéri a Bizottságot, hogy a folyamatban lévő jogsértési eljárásokról jobb és átláthatóbb tájékoztatást nyújtson;

46.

felszólítja a Bizottságot, hogy javasoljon a Bíróság ítéleteinek tagállamok általi teljesítésére vonatkozó mutatókat;

47.

támogatja a Bizottság kezdeményezéseit az alternatív vitarendezés alkalmazásának továbbfejlesztésére annak érdekében, hogy a fogyasztók és a vállalkozások számára gyors és hatékony hozzáférést biztosítson az egyszerű és kis költségekkel járó, bíróságon kívüli vitarendezéshez az internetes és a nem internetes értékesítésekkel kapcsolatos nemzeti és határokon átnyúló viták esetén; üdvözli a Bizottság által indított konzultációt; kitart amellett, hogy jobb tájékoztatást kell nyújtani a polgárok számára az alternatív vitarendezési mechanizmusok meglétéről;

48.

felszólítja a Bizottságot, hogy – például a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok megelőzésére irányuló erőteljesebb intézkedések révén – koncentráljon a vitamegelőzésre is;

49.

üdvözli a Bizottság arra irányuló szándékát, hogy nyilvános konzultációt kezdeményezzen a kollektív jogorvoslati mechanizmusok európai típusú megközelítéséről, és ellenzi a kollektív jogorvoslati mechanizmusoknak az alaptalan követelések perre vitelét eredményező erős gazdasági ösztönzőket tartalmazó amerikai modell alapján történő bevezetését;

50.

megjegyzi, hogy a kollektív jogorvoslatra vonatkozó valamennyi javaslatnak tiszteletben kell tartania a Parlament az EU trösztellenes szabályainak megsértésén alapuló kártérítési keresetekről szóló 2009. március 26-i állásfoglalásában kifejtett álláspontját; kitart amellett, hogy a Parlamentet a rendes jogalkotási eljárás révén be kell vonni az ilyen jogszabályok elfogadásába, és felszólítja a Bizottságot, hogy fontolja meg minimumszabályok bevezetésének lehetőségét általánosságban véve az uniós jog megsértéséből származó károkért járó kártérítéshez való jogra vonatkozóan;

51.

támogatja a piac nyomon követésének és értékelésének célzott és információra épülő megközelítését; felkéri a Bizottságot, hogy fejlessze tovább a piac nyomon követését szolgáló eszközeit – például a szolgáltatási irányelv riasztási mechanizmusait – azáltal, hogy javítja a módszertant, a mutatókat és az adatgyűjtést, ugyanakkor szem előtt tartva a gyakorlati megvalósítás és a költséghatékonyság alapelveit;

52.

rámutat arra, hogy az egységes piacra vonatkozó jogi aktusok tagállamok általi végrehajtásának menetét gyorsabban és átláthatóbb módon kell értékelni;

53.

kiemeli a szolgáltatási irányelvben előírt kölcsönös értékelést, mivel ez az átültetés minőségének javítását szolgáló, a tagállamok által egymásra gyakorolt nyomás kiaknázásának újító alkalmazása; adott esetben támogatja a kölcsönös értékelés más területekre, például az áruk szabad mozgására történő kiterjesztését is;

54.

arra ösztönzi a tagállamokat, hogy rendszeresen vizsgálják felül a szolgáltatások és áruk szabad mozgását befolyásoló nemzeti szabályaikat és eljárásaikat ezek egyszerűsítése és korszerűsítése, valamint az átfedések megszüntetése érdekében; úgy véli, hogy a nemzeti jognak a szolgáltatási irányelv végrehajtásakor alkalmazott átvilágítása hatékony eszköz lehet más területeken is az átfedések, illetve a szabad mozgás indokolatlan nemzeti akadályainak megszüntetése érdekében;

55.

sürgeti a Bizottságot, hogy támogassa az állami szektor azon erőfeszítéseit, hogy innovatív megközelítéseket fogad el – új technológiákat és eljárásokat tárva fel, valamint az államigazgatásban a legjobb gyakorlatokat terjesztve –, ami csökkenteni fogja a bürokráciát és polgárközpontú politikákat tesz majd magáévá;

56.

kéri, hogy az Európai Tanács minden tavaszi ülésszakát az egységes piaci helyzetértékelésnek szenteljék, amelyet egy nyomon követési folyamat támogat;

57.

felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen közzé zöld könyvet az uniós intézmények érdekképviseleti szövetségekkel és a civil társadalommal folytatott konzultációira vonatkozó iránymutatásokról, biztosítva azt, hogy a konzultációk széles körűek, interakítak és átláthatók legyenek, valamint hogy azok érdemben kiegészítsék a szakpolitikai javaslatokat;

58.

sürgeti a tagállamokat, hogy valamennyi egységes piaci jogszabály tekintetében dolgozzanak ki korrelációs táblázatokat, és azokat tegyék elérhetővé a nyilvánosság számára;

59.

felszólítja a tagállamokat, hogy az egységes piaci irányelvek átültetésében mutatkozó elmaradást 2012-re csökkentsék 0,5 %-ra mind az eddig elmaradt, mind a helytelen átültetéseket tekintetbe véve;

60.

felszólítja a Bizottságot, hogy 2011 végéig terjesszen elő jogalkotási javaslatot az uniós alternatív vitarendezési mechanizmusok használatáról, és hangsúlyozza annak gyors elfogadásának jelentőségét;

61.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

2.10.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 296/59

—

tekintettel az Európai Unió az EUSZ. 6. cikkével a Szerződésekbe beépített Alapjogi Chartájára,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 26. cikkére, amely kimondja, hogy „a belső piac egy olyan, belső határok nélküli térség, amelyben a Szerződések rendelkezéseivel összhangban biztosított az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása”,

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkének (3) bekezdésére, amely előírja, hogy „az Unió Európa fenntartható fejlődéséért munkálkodik, amely olyan kiegyensúlyozott gazdasági növekedésen, árstabilitáson és magas versenyképességű, teljes foglalkoztatottságot és társadalmi haladást célul kitűző szociális piacgazdaságon alapul, amely a környezet minőségének magas fokú védelmével és javításával párosul”,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 9. cikkére, amely szerint „politikái és tevékenységei meghatározása és végrehajtása során az Unió figyelembe veszi a foglalkoztatás magas szintjének előmozdítására, a megfelelő szociális biztonság biztosítására, a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre, valamint az oktatás, a képzés és az emberi egészség védelmének magas szintjére vonatkozó követelményeket”,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 11. cikkére, amely kimondja, hogy „a környezetvédelmi követelményeket – különösen a fenntartható fejlődés előmozdítására tekintettel – be kell illeszteni az uniós politikák és tevékenységek meghatározásába és végrehajtásába”,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 12. cikkére, amely kimondja, hogy „a fogyasztóvédelmi követelményeket figyelembe kell venni az egyéb uniós politikák és tevékenységek meghatározásakor és végrehajtásakor”,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 14. cikkére és az ahhoz tartozó, az általános érdekű (gazdasági) szolgáltatásokról szóló 26. jegyzőkönyvre,

—

tekintettel az Európai Tanácshoz intézett, az „Európa 2020, az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

—

tekintettel „Az egységes piaci intézkedéscsomag felé – A magas szinten versenyképes szociális piacgazdaságért” című bizottsági közleményre (COM(2010)0608),

—

tekintettel a „Polgárközpontú program – eredményeket Európának” című bizottsági közleményre (COM(2006)0211),

—

tekintettel az „Egységes piac a 21. századi Európa számára” című bizottsági közleményre (COM(2007)0724) és a közleményt kísérő, „Az egységes piac: az elért eredmények áttekintése” című bizottsági munkadokumentumra (SEC(2007)1521), az egységes piac felülvizsgálatáról szóló, 2007. szeptember 4-i parlamenti állásfoglalásra (1), és „Az egységes piac felülvizsgálata: egy év elteltével”című bizottsági munkadokumentumra (SEC(2008)3064),

—

tekintettel a „Lehetőségek, hozzáférés és szolidaritás: új 21. századi társadalmi vízió felé” című bizottsági közleményre (COM(2007)0726) és az „Általános érdekű szolgáltatások, beleértve az általános érdekű szociális szolgáltatásokat: új európai kötelezettségvállalás” című bizottsági közleményre (COM(2007)0725), valamint az Európai Bizottság általános érdekű szolgáltatásokról szóló fehér könyvéről szóló, 2006. szeptember 27-i parlamenti állásfoglalásra (2),

—

tekintettel a Bizottságnak az egységes piac működésének javítását célzó intézkedésekről szóló 2009. június 29-i ajánlására (3) és a Bizottságnak a belső piacot érintő irányelvek nemzeti jogba történő átültetéséről szóló 2004. július 12-i ajánlására (4),

—

tekintettel a 2009. júliusában kiadott belső piaci eredménytáblára (SEC(2009)1007) és a belső piaci eredménytábláról szóló, 2010. március 9-i (5) és 2008. szeptember 23-i állásfoglalására (6),

—

tekintettel a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak szóló, „Közösségi fogyasztóügyi politikai stratégia 2007–2013 – a fogyasztók pozíciójának erősítése, jólétük növelése és hatékony védelmük” című bizottsági közleményre, valamint „A közösségi fogyasztóügyi politikai stratégiáról (2007–2013)” szóló, 2008. május 20-i állásfoglalására (7),

—

tekintettel „Az egységes piac fogyasztói eredményeinek monitorozása: a fogyasztói piacok eredménytáblájának második kiadása” című, 2009. január 28-i bizottsági közleményre (COM(2009)0025) és az ezt kísérő, „A fogyasztói piacok eredménytáblájának második kiadása” című bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SEC(2009)0076),

—

tekintettel a fogyasztóvédelmi közösségi vívmányok végrehajtásáról szóló, 2009. július 2-i bizottsági közleményre (COM(2009)0330), és a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló, 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (a fogyasztóvédelmi együttműködésről szóló rendelet) alkalmazásáról szóló, 2009. július 2-i bizottsági jelentésre (COM(2009)0336),

—

tekintettel az EU-ban a vállalkozások és a fogyasztók közötti, határokon átnyúló e-kereskedelemről szóló bizottsági közleményre (COM(2009)0557),

—

tekintettel a fogyasztóvédelemről szóló, 2010. március 9-i állásfoglalására (8),

—

tekintettel Mario Monti Bizottsághoz benyújtott, az egységes piac fellendítéséről szóló jelentésére,

—

tekintettel „Az egységes piac létrehozása a fogyasztók és az állampolgárok számára” című, 2010. május 20-i állásfoglalására (9),

—

tekintettel a pénzügyi, gazdasági és szociális válságról szóló, 2010. október 20-i állásfoglalására (10),

—

tekintettel a Bizottság „Mozgásban az ifjúság” című közleményére (COM (2010)0477),

—

tekintettel az e-kereskedelemi belső piac kialakításáról szóló, 2010. szeptember 21-i állásfoglalására (11),

—

tekintettel a „2010. évi jelentés az uniós polgárságról: Az uniós polgárok jogainak érvényesítése előtt álló akadályok lebontása” című bizottsági közleményre (COM(2010)0603),

—

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekciójának „Az egységes európai piac akadályai 2008-ban” című jelentésére (12),

—

tekintettel a SOLVIT 2008. évi, a hálózat fejlődéséről és teljesítményéről szóló éves jelentésére (SEC(2009)0142), az állampolgárok és a vállalkozások számára nyújtott, az egységes piaccal kapcsolatos segítségnyújtási szolgáltatások integrált megközelítésére irányuló cselekvési tervről szóló, 2008. május 8-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SEC(2008)1882) és a SOLVIT-ról szóló, 2010. március 9-i parlamenti állásfoglalásra (13),

—

tekintettel a termékek forgalmazása tekintetében az akkreditálás és piacfelügyelet előírásainak megállapításáról szóló, 2008. július 9-i 765/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (14), amelynek célja az akkreditáció és a piacfelügyelet szabályai és elvei általános keretének megállapítása,

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére és a Gazdasági és Monetáris Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Jogi Bizottság, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, valamint a Petíciós Bizottság véleményére (A7–0072/2011),

A.

mivel a működőképes egységes piac a legfőbb motor, amely lehetővé teszi az Európai Unió számára, hogy versenyképesség, intelligens, befogadó és fenntartható növekedés, több és jobb munkahelyek teremtése, továbbá a mindenféle vállalkozás számára egyenlő versenyfeltételek megteremtésére irányuló erőfeszítések, valamennyi európai polgár egyenlő jogainak megteremtése és az erősen versenyképes szociális piacgazdaság megerősítése tekintetében kiteljesítse potenciálját,

B.

mivel az egységes piaci intézkedéscsomag az európaiakkal mint az európai gazdaság aktív résztvevőivel foglalkozik,

C.

mivel az egységes piac nem szemlélhető pusztán gazdasági szempontból, hanem egy tágabb jogi keretrendszerbe beágyazottként kell rá tekinteni, amely meghatározott alapvető jogokat biztosít a polgárok, fogyasztók, munkavállalók, vállalkozók és vállalkozások, különösen a különböző típusú kis- és középvállalkozások (kkv-k) számára,

D.

mivel túl sok akadály áll azon polgárok útjában, akik egy másik tagállamban kívánnak tanulni, dolgozni vagy költözni, vagy határokon átnyúlóan kívánnak vásárolni, és azon kkv-k előtt, amelyek másik tagállamban kívánnak letelepedni vagy határokon átnyúlóan kereskedni; mivel az akadályok többek között a nem megfelelően harmonizált nemzeti jogszabályokban, a társadalombiztosítási jogok alacsony szintű hordozhatóságában és a túlzott bürokráciában gyökereznek, ami akadályozza a személyek, áruk, szolgáltatások és tőke szabad mozgását az Unióban,

E.

mivel az egységes piac kiteljesítése átfogó megközelítést tesz szükségessé, hogy még inkább megerősítse annak fejlődését, amint azt a Monti-jelentés, valamint a fogyasztók és az állampolgárok számára egységes piac létrehozásáról szóló állásfoglalás is kiemelte, amely az integráció magas szintjének megvalósítása érdekében minden érintett szakpolitikát egységes piaci stratégiai célkitűzésben integrál, amely nemcsak a versenypolitikákat öleli fel, hanem többek között az ipari, fogyasztóvédelmi, energetikai, közlekedési, digitális, környezetvédelmi, éghajlat-változási, kereskedelmi, regionális, igazságügyi és állampolgári szerepvállalással kapcsolatos politikákat is,

F.

mivel az egységes piacelvileg több választási lehetőséget biztosít alacsonyabb áron az európai polgárok, különösen azok számára, akik nehezen megközelíthető helyen – például szigetjellegű, hegyvidéki és ritkán lakott területeken – élnek vagy mozgásukban korlátozottak,

G.

mivel a Bizottság által közzétett nyomtatott és internetes anyagok gyakran vagy túlságosan elvontak, vagy túlságosan összetettek ahhoz, hogy valóban felkeltsék a polgárok érdeklődését és széles közönséget érjenek el,

H.

mivel fontos, hogy az egységes piaci intézkedéscsomag ne egy sor egymástól elszigetelt intézkedésből álljon, valamint hogy minden javaslat hozzájáruljon a koherens célkitűzések eléréséhez,

1.

örömmel veszi tudomásul „Az egységes piaci intézkedéscsomag felé” című bizottsági közleményt, különösen annak „A bizalom helyreállítása érdekében az európaiakat kell az egységes piac középpontjába helyezni” című 2. fejezetét, amely 19, az európai polgárok szükségleteit célzó javaslatot tartalmaz;

2.

úgy véli, hogy a közlemény javaslatai általában összhangban vannak az Európai Parlament elvárásaival, de ezeket tovább kell erősíteni, hogy a polgárokat helyezzék az egységes piacot célzó projekt középpontjába;

3.

sajnálja, hogy a közleményt 3, az európaiakra, a vállalkozásokra és a kormányzásra összpontosító fejezetre választották szét a témakörök szerinti tagolás helyett; rámutat arra, hogy az egységes piac versenyképességét és polgárok általi elfogadottságát nem egymásnak ellentmondó, hanem egymást kölcsönösen erősítő célkitűzéseknek kell tekinteni; úgy véli azonban, hogy a közlemény három fejezete egyformán fontos és összefügg egymással, és ezekkel egységes megközelítés keretében kell foglalkozni, figyelembe véve az érdekelt felek által uniós és tagállami szinten tett javaslatokat és kifejtett aggodalmakat;

4.

határozottan úgy véli, hogy az egységes piaci intézkedéscsomagnak egy olyan, következetes és kiegyensúlyozott intézkedésekből álló, és a Grech-jelentés (A7-0132/2010) és a Monti-jelentés szellemével összhangban álló csomagnak kell lennie, amely egy olyan Európa megteremtésének alapjait fekteti le, amely hozzáadott értéket biztosít a polgárok és a vállalkozások számára;

5.

úgy véli, hogy az egységes piac újraindítása és elmélyítése elengedhetetlen egyrészt a pénzügyi és gazdasági válság hatásainak leküzdésére irányuló uniós politikák szempontjából, másrészt az Európa 2020 stratégia részeként;

6.

véleménye szerint az európaiak még számos területen nem aknázták ki teljes mértékben az egységes piac nyújtotta lehetőségeket, ideértve a személyek, az áruk és a szolgáltatások szabad mozgását, és úgy véli, hogy új ösztönzőkre van szükség különösen a munkavállalók tényleges, egész Európára kiterjedő földrajzi mobilitásának biztosításához;

7.

úgy véli, hogy az egységes piaci stratégiának meg kell erősítenie a társadalmi jólétet és a munkavállalók jogait, valamint tisztességes munkakörülményeket kell biztosítania valamennyi európai számára;

8.

támogatja a Bizottságnak azt az elképzelését, hogy az egységes piaci intézkedéscsomaggal globális és pragmatikus vitát indít el a belső piac hasznairól és költségeiről egész Európában, és arra kéri a Bizottságot, hogy gondoskodjon a polgárokra nehezedő adminisztratív terheket csökkentő belső piaci szabályok tényleges alkalmazásáról;

9.

osztja azt a meggyőződést, hogy a politikai és gazdasági integráció kiteljesítésének alapjául az egységes európai piac tökéletes megvalósításának kell szolgálnia;

10.

hangsúlyozza különösen a Bizottságnak azt az e közleményben szereplő kötelezettségvállalását, miszerint előmozdítja a fenntartható fejlődés új megközelítéseit;

11.

hangsúlyozza, hogy nem csupán az egységes piacra vonatkozó jogszabályok végrehajtása és alkalmazása elégtelen a tagállamokban, de egyéb, az európai polgárokat és más, az Unió területén törvényesen tartózkodó személyeket érintő jogszabályoké is; felszólítja a tagállamokat, hogy különösen a szabad mozgásról szóló irányelv (2004/38/EK) jobb alkalmazását biztosítsák;