13.9.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 277/1

—

tekintettel „A Bizottság 2012. évi munkaprogramja – Európa megújítása” című európai bizottsági közleményre, (1)

—

tekintettel a 2011. december 15-én elfogadott, „A Régiók Bizottsága 2012. évi prioritásai az Európai Bizottság jogalkotási és munkaprogramja alapján” című állásfoglalására, (2)

—

tekintettel a 2012. tavaszi Európai Tanács számára a gazdasági és monetáris unió stabilitásáról, koordinációjáról és kormányzásáról szóló szerződéstervezetről készült állásfoglalására, (3)

—

tekintettel a 2012. február 16-án aláírt, az Európai Bizottság és a Régiók Bizottsága közötti együttműködésről szóló hatályos jegyzőkönyvre,

1.

meg van győződve arról, hogy miközben az Európai Unió hatalmas kihívásokkal szembesül a jelenleg is zajló pénzügyi, gazdasági, szociális és politikai válság megoldása során, a 2013. évet illetően sürgősen szükség van egy olyan ambiciózus európai bizottsági munkaprogramra, amely fellendíti a fenntartható növekedést, előmozdítja a munkahelyteremtést és emeli az életszínvonalat Európában, valamint hozzájárul a polgárok európai integrációs folyamatba vetett bizalmának visszaállításához;

2.

úgy véli, hogy a fellendülésnek a strukturális reformok két, egyformán jelentős pillérére kell támaszkodnia: a növekedés újraindítására és a költségvetési fegyelem biztosítására;

3.

támogatja a gazdasági integráció elmélyítését és a szakpolitikai prioritások, a bevételek és kiadások jobb összehangolását az összes kormányzati szint között a nemzeti, a regionális és a helyi szint autonómiájának és hatásköreinek tiszteletben tartásával; a szubszidiaritás és a többszintű kormányzás elve alapján elutasítja, hogy akár nyíltan, akár burkoltan újból nemzeti szintre helyezzenek vagy központosítsanak szakpolitikákat;

4.

kéri az Európai Bizottságot, hogy álljon ellen azoknak a kísérleteknek, amelyek kormányközi megállapodásokat próbálnak felhasználni az Unió Szerződésben rögzített demokratikus eljárásainak megkerülésére anélkül, hogy megkérdőjelezné a Lisszaboni Szerződés által előirányzott megerősített együttműködéseket;

5.

emlékeztet az RB azon álláspontjára, (4) amely szerint a 2014–2020 közötti időszakra szóló, következő többéves pénzügyi keret gyors, 2012 végén történő elfogadása fontos jelet küldene arról, hogy az EU képes saját növekedési, munkahely-teremtési és versenyképességi stratégiája segítségével megfelelni a globális kihívásoknak. Ezenkívül a gyors elfogadás előfeltétele is annak, hogy garantálják a kohéziós politika folyamatos működőképességét;

6.

megismétli, hogy az uniós költségvetés beruházási költségvetés, hogy el kell utasítani az EU növekedési menetrendjének részét képező programok forráscsökkentésére vonatkozó javaslatokat, illetve hogy új saját forrásokat kell létrehozni, különösen az uniós költségvetésbe befizetett nemzeti hozzájárulások kiváltása érdekében;

7.

megismétli a helyi és regionális önkormányzatok határozott kérését, hogy vonják be őket az uniós alapok egyszerűsítésébe és a költségvetési rendelet felülvizsgálatába, melyeknek célja a bürokrácia csökkentése, az uniós, nemzeti és regionális szintű közforrások fellendítő hatásának növelése, valamint átláthatóság és elszámoltathatóság biztosítása az uniós adófizetők felé;

8.

úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak elemzést kellene előterjesztenie arról, hogy a gazdasági és monetáris unió stabilitásáról, koordinációjáról és kormányzásáról szóló szerződésnek milyen közvetlen következményei lesznek a helyi és regionális önkormányzatokra, illetve különösen arról, hogy miként őrzik meg a helyi és regionális szintű költségvetési autonómia hatáskörét;

9.

különösen a nemzedékek közötti szolidaritást komolyan fenyegető magas szintű államadósság problémájának kezelése érdekében – támogatja a költségvetési fegyelem biztosítását célzó erőfeszítéseket. A helyi és regionális önkormányzatok megfelelő képességeik segítségével ugyanis – például az európai alapokból társfinanszírozott projektek végrehajtásán keresztül történő beruházások és közbeszerzés segítségével – ezzel egyidejűleg növekedést és ésszerű befektetéseket képesek biztosítani;

10.

ismételten kéri az Európai Bizottságot, hogy az EUMSZ-nek a foglalkoztatás magas szintjének előmozdítására, a megfelelő szociális biztonság biztosítására és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre vonatkozó követelményekről szóló 9. cikkét minden javaslatában érvényesítse; ezért sürgeti az Európai Bizottságot, hogy az európai szemeszterre vonatkozóan kiegyensúlyozott javaslatokat terjesszen elő, és a pénzügyi és gazdasági válsághoz kapcsolódó jogszabályok esetében mindig tartsa szem előtt ezeket a szerződéses kötelezettségeket;

11.

kéri az Európai Bizottságot, hogy működjön együtt a Régiók Bizottságával a közigazgatási eljárások európai okmányának kidolgozása során;

12.

hangsúlyozza, hogy miközben az európai szemesztertől azt várjuk, hogy hozzájárulást nyújtson a gazdasági növekedés, a költségvetési fegyelem és a strukturális problémák megoldása terén, az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak is gondosan előre kellene jelezniük és nyomon kellene követniük az ilyen intézkedéseknek a helyi és regionális önkormányzatok autonómiájára kifejtett hatását;

13.

messzemenően üdvözli az új „NÖVEKEDÉSI ÉS MUNKAHELYTEREMTÉSI PAKTUMOT”, melyről az Európai Tanács 2012 júniusában határozott, és egyetért azzal, hogy az Európai Tanács sürgeti, hogy az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek elérése érdekében „az Európai Unió kormányzásának valamennyi szintjén minden ösztönzőt, jogi és szakpolitikai eszközt fel kell használni” (5);

14.

támogatja az irányítási mechanizmusok javítására irányuló európai bizottsági törekvéseket, és különösen a nemzeti reformprogramok kidolgozásában, végrehajtásában és értékelésében alkalmazandó partnerségi elvet; arra kéri azonban az Európai Bizottságot, hogy az egyes országspecifikus ajánlásokban értékelje ezeket a szempontokat is;

15.

emlékeztet arra, hogy a nemzeti reformprogramoknak tartalmazniuk kellene olyan eredményorientált struktúrákat, mint amilyenek a területi paktumok. (6) Ezenkívül el kellene ismerni és támogatni kellene az olyan intézkedéseket, amelyek fokozzák a versenyképességet és az innovációt helyi és regionális szinten. Ilyen például az „Európai vállalkozói régiók” cím;

16.

számít arra, hogy megerősítheti az Európai Bizottsággal való együttműködést az Európa 2020 stratégiához kapcsolódó teljes politikai ciklus folyamán, és kéri, hogy részt vehessen az éves növekedési jelentés előkészítésében;

17.

javasolja, hogy az Európai Bizottság készítsen rendszeres helyzetjelentéseket az Európa 2020 stratégia kiemelt kezdeményezéseinek végrehajtásáról, és ebben külön számoljon be a helyi és regionális önkormányzatoknak a végrehajtásba történő bevonásáról;

18.

felkéri az Európai Bizottságot, hogy 2013-ban, a stratégia félidei értékelésének keretében vázolja fel, hogy miként szándékozik biztosítani a helyi és regionális önkormányzatoknak az ezzel kapcsolatos szorosabb bevonását;

19.

kéri, hogy a fel nem használt strukturális alapoknak az új növekedési menetrendhez történő átcsoportosítása során tartsák tiszteletben a szubszidiaritás elvét, és vonják be a helyi és regionális önkormányzatokat;

20.

arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy foglalkozzon tovább az olyan alapvető kihívásokkal, mint a fiatalok munkanélkülisége, az 55 évnél idősebb munkavállalók és a szociális szempontból hátrányos helyzetű csoportok foglalkoztatása, és ennek során vegye tekintetbe a helyi és regionális önkormányzatok kulcsfontosságú szerepét; különösen kéri az Európai Bizottságot, hogy nyújtson be egy, az „Ifjúsági garancia” rendeletről szóló tanácsi ajánlásra vonatkozó tervezetet; kéri, hogy a nemzeti munkahely-teremtési tervek rendelkezzenek konkrét helyi és regionális dimenzióval;

21.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy biztosítsa, hogy a gyermekszegénységről és a gyermekjólétről szóló majdani ajánlásba foglalja bele az RB gyermekszegénységről szóló 2012. februári véleményében (CdR 333/2011) vázolt javaslatokat, legfőképpen azt, hogy fogadjanak el átfogó stratégiát a gyermekszegénység és a társadalmi kirekesztés ellen, amely a nemzeti, regionális és helyi szintet is összefogja, továbbá alakítsanak ki egy megbízható mutatókon alapuló nyomonkövetési keretet, amely kapcsolódik az ENSZ Gyermekjogi Egyezményének meglévő jelentéstételi mechanizmusaihoz. Az RB-nek meggyőződése, hogy az NRP-k és az Európa 2020 stratégia keretében a tagállamok által készített célzott jelentések alapján 2013-ban értékelni kell, hogy a válság milyen hatást gyakorolt a gyermekszegénységre;

22.

emlékeztet arra, hogy válság és megszorítások idején fontos, hogy az uniós költségvetés minél több állami és magánforrásból származó társfinanszírozást tudjon mozgósítani az összes kormányzati szinten; (7) sajnálja, hogy nincsenek olyan statisztikai adatok, amelyek lehetővé tennék az ilyen mozgósító és multiplikátorhatás alapos kiértékelését;

23.

támogatja az Európai Bizottság arra irányuló szándékát, hogy jelentést készítsen a közkiadások minőségéről. (8) Javasolja, hogy a költségvetési hiány kalkulációjában különböztessék meg a folyó kiadásokat és a beruházásokat annak érdekében, hogy a hosszú távú nettó előnyökkel járó beruházásokat ne negatívként számítsák be;

24.

kiemeli, hogy szinergiákra különösen az uniós, a nemzeti és a szubnacionális költségvetések között lehet törekedni, feltéve hogy léteznek megfelelő és eredményes koordinációs mechanizmusok, például átjárhatóság a költségvetési ügyekkel foglalkozó közigazgatási szervek között, összehangolt államháztartási számviteli szabályok és költségvetési ciklusok, illetve összehasonlítható költségvetési struktúrák. Felkéri az Európai Bizottságot, hogy készítsen zöld könyvet az ezen a téren elképzelhető konkrét intézkedések feltárására;

25.

felkéri az Európai Bizottságot, hogy 2013. évi munkaprogramjába foglalja bele egy harmadik egységes piaci intézkedéscsomag kidolgozását, amelynek az egységes piaci intézkedéscsomag összes olyan fennmaradó politikai intézkedését tartalmaznia kellene, amelyek kapcsán eddig nem történt fellépés; illetve törekednie kellene a gazdasági, szociális és kormányzati pillérek egyensúlyára a négy alapvető szabadság terén;

26.

kéri az Európai Bizottságot, hogy fordítson kiemelt figyelmet a munkaerő határokon átnyúló mobilitásának további javítására, biztosítva a munkavállalók jogait. Egy, a képesítések elismerésével kapcsolatos jobb rendszer kialakítását is kéri a szakemberek mobilitásának támogatása érdekében;

27.

arra biztatja az Európai Bizottságot, hogy vonja vissza a kollektív fellépéshez való jognak a letelepedés szabadságával és a szolgáltatásnyújtás szabadságával összefüggésben való gyakorlásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatát, amely miatt 12 nemzeti parlament elindította a szubszidiaritással kapcsolatos korai előrejelző mechanizmust

28.

kiemeli a kkv-k jelentős szerepét a gazdaság helyi és regionális szintű élénkítésében és a foglalkoztatásban; ez tovább fokozható a kkv-knak, az egyetemeknek és a helyi és regionális önkormányzatoknak az uniós kutatás- és innovációfinanszírozási programokban való részvétele révén;

29.

felkéri az Európai Bizottságot, hogy könnyítse meg a kkv-k számára a finanszírozáshoz és közbeszerzési szerződésekhez való hozzáférést, és csökkentse tovább az adminisztratív terheket;

30.

elvárja az Európai Bizottságtól, hogy bevonja az RB-t az iparpolitikával kapcsolatos kiemelt kezdeményezés felülvizsgálatába;

31.

támogatja az Európai Parlament arra irányuló kérését, hogy az Európai Bizottság az Európai Unió működéséről szóló szerződés 114. cikke alapján 2013 januárjáig terjesszen elő irányelvjavaslatot az alapvető pénzügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésnek az Unióban legálisan tartózkodó valamennyi fogyasztó számára történő biztosítása érdekében;

32.

ismételten kéri egy európai szociális lakhatási menetrend összeállítását, amely tisztázza a szociális lakhatásra érvényes versenyszabályokat, és eszközt ad a helyi és regionális önkormányzatok kezébe ahhoz, hogy tisztességes és megfizethető szociális lakhatást biztosíthassanak, előmozdíthassák a társadalmi keveredést, és felvehessék a harcot a diszkriminációval szemben;

33.

kéri az Európai Bizottságot, hogy a kölcsönösségen alapuló európai társaság statútumára vonatkozó rendelet első tervezetének visszavonása után mielőbb tegyen közzé egy átdolgozott javaslattervezetet;

34.

szorgalmazza, hogy a 2050-ig szóló energiaügyi ütemtervet 2013-ban kövessék nyomon annak biztosítása érdekében, hogy a helyi és regionális önkormányzatoknak lehetőségük legyen megtenni hozzájárulásukat a decentralizált fenntartható energia, valamint az olyan energiainfrastruktúrák, mint az intelligens hálózatok – mint az erőforrás-hatékonyság és a zöld gazdaság alapvető elemei – népszerűsítéséhez; kéri ezért az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy 2030-ig szóló átfogó beruházási keretet, hogy garantálja a szükséges biztonságot mind a piaci szereplők, mind pedig a helyi és regionális önkormányzatok számára;

35.

felkéri az Európai Bizottságot, hogy mérje fel egy újabb, decentralizált módon irányított pénzügyi eszköz lehetőségeit, hogy ösztönözze a fenntartható energiáról szóló cselekvési terveknek a regionális és helyi önkormányzatok, ezen belül különösen a Polgármesterek Szövetségének partnerei általi végrehajtását; támogatja azt is, hogy a jövőbeli uniós támogatási programokban az energiahatékonyságot és az energiatakarékosságot célzó pénzügyi támogatási intézkedéseket jobban fogják össze; (9)

36.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy tegyen lépéseket a tagállamok közötti, illetve a tagállami régiók között fennálló összekapcsolódási problémák megoldása érdekében; továbbá ösztönözze olyan intézkedések meghozatalát, amelyek elősegítik a kisléptékű helyi energiatermelés terjedését és az így termelt energia elosztóhálózatokba való betáplálását;

37.

kéri, hogy könnyítsék meg a kis- és középvállalatok és a helyi és regionális önkormányzatok számára az Európai Beruházási Bank kölcsöneihez való hozzáférést az energiahatékonyság és a megújuló energiák terén történő beruházások érdekében;

38.

ragaszkodik ahhoz, hogy teljesíteni kell azt a célt, hogy 2013 elején elfogadásra kerüljön a 2014–2020 közötti kohéziós politikára vonatkozó jogalkotási csomag, hogy ennek köszönhetően a helyi és regionális önkormányzatok 2014. január 1-jén megkezdhessék a strukturális alapok támogatásával működő programokat;

39.

arra kéri az EUROSTAT-ot és a tagállami statisztikai hivatalokat, hogy igyekezzenek kielégíteni a regionális GDP-re vonatkozó naprakészebb, összehasonlítható adatok iránti igényt;

40.

emlékeztet arra, hogy az uniós politikák területi dimenzióját koherensebb és szigorúbb módon kell figyelembe venni; javasolja, hogy az Európai Bizottság térjen ki ezekre a jövőbeli hatáselemzési tevékenységei során, és rendszeresen tegyen jelentést róluk; (10)

41.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy (ahelyett, hogy kizárólag a nemzeti szintre összpontosítana) a szubnacionális szintre is terjessze ki az uniós köztisztviselők ideiglenes kiküldetési rendszerét, annak érdekében, hogy az uniós intézmények munkatársai jobb ismeretekkel rendelkezzenek az uniós jogszabályok és projektek helyi és regionális szintű végrehajtásának gyakorlatáról;

42.

érdeklődéssel várja az európai kikötői politika jövőjéről szóló javaslatot; kéri, hogy azt vessék alá területi hatásvizsgálatnak, amihez kész hozzájárulni;

43.

rámutat a fenntartható városi mobilitás jelentőségére, és javasolja az elektronikus és intelligens jegyértékesítés népszerűsítését az összes szállítási mód tekintetében – ideértve az autóbuszos, a vasúti, a kompközlekedést, a közös autó- és kerékpárhasználatot és az útdíjakat is –, a rendszerek közötti jobb átjárhatóság és a tömegközlekedés használatának ösztönzése érdekében;

44.

úgy véli, hogy a levegőminőség javulásának lelassulása irányába mutató tendencia jórészt abból ered, hogy az EU kibocsátási forrásokra irányuló politikája nem elég ambiciózus, és túlságosan kevés a tagállami intézkedés. A levegőminőséggel kapcsolatos gondok megoldásával kapcsolatban sok terhet és felelősséget hárítottak a helyi és regionális önkormányzatokra; (11) várja azokat a javaslatokat, amelyek arra vonatkoznak, hogy a levegőminőséggel kapcsolatos uniós jogszabályok jövőbeli felülvizsgálata során miként lehet megoldani ezeket a problémákat;

45.

azt várja, hogy az említett felülvizsgálatban egyenlő szintű ambíciókat és egymással párhuzamos ütemterveket dolgozzanak ki a kibocsátási forrásokra irányuló uniós politika és az uniós immissziópolitika számára, és különösen hogy a nemzeti kibocsátási határértékekről szóló irányelvet megerősítsék a háttér-koncentrációk csökkentése érdekében; szigorítsák a járművekre vonatkozó szabványokat az NO2/NOx és a finompor tekintetében, foglalkozzanak a hajózásból, a légi forgalomból adódó és a mezőgazdaságra visszavezethető kibocsátással, eközben pedig egyszerűsítsék a mutatókat és a mérési kritériumokat; kéri az uniós levegőminőségi politika beépítését a többi politikaterületbe, különös tekintettel a közlekedési, a lakhatás-, az ipar-, az energia- és az éghajlat-politika területére;

46.

kéri, hogy az EU éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodási stratégiája tartalmazzon egy fejezetet a regionális és városi szintű konkrét alkalmazkodási fellépésekről, illetve nyújtson iránymutatást és támogatást a helyi és regionális szintű döntéshozók számára. Fontolóra kellene venni, hogy létrehozzanak egy, a különösen sérülékeny európai régiók alkalmazkodási stratégiáival foglalkozó munkacsoportot, amelyben az RB, az Éghajlatpolitikai Főigazgatóság, az EKÜ, a JRC, valamint helyi és regionális hálózatok és szövetségek képviselői vennének részt;

47.

hangsúlyozza, hogy célzott közleményre van szükség a helyileg előállított élelmiszertermékek új uniós minőségtanúsítási rendszeréről, mivel a helyi élelmiszerrendszerek támogatják a helyi és a regionális gazdaságot azzal, hogy munkahelyeket teremtenek a mezőgazdaságban és az élelmiszer-termelésben;

48.

helyénvalónak tartaná, ha az Európai Bizottság rugalmasabban viszonyulna az Európai Parlament és a Tanács között kialakult, a halászati ágazat többéves terveinek jogi alapjával kapcsolatos jelenlegi patthelyzethez; elvárja, hogy bővítsék ki a kezdeményezések körét a közös halászati politika reformjával kapcsolatos javaslatcsomag keretében a halászati politika nagyobb decentralizációja és olyan végrehajtási intézkedések érdekében, amelyek illeszkednek a part menti régiók és a szárazföldi vizek szükségleteihez és problémáihoz;

49.

integrált tengerpolitikai eszközként támogatja a tengerek vízgyűjtő területeit alapul vevő stratégiai megközelítés kialakítását, de úgy véli, hogy ezeknek a stratégiáknak – például az Atlanti-térségre vonatkozóan 2013-ban elfogadandó stratégiának – határozottabb területi dimenzióval kell rendelkezniük, és hasznosítaniuk kell a makroregionális stratégiai megközelítésből levont tanulságokat;

50.

kéri, hogy vegyék figyelembe a helyi és regionális dimenziót a polgárjogokra építő és azokat megerősítő kezdeményezésekben és az arra irányuló erőfeszítésekben, hogy visszanyerjék a polgárok bizalmát az EU és annak intézményei iránt, és hangsúlyozza, hogy a gyermekeket és a fiatalokat is be kell vonni, mivel ők is képesek gyakorolni polgárjogaikat és a polgársággal járó felelősségeiket. Felkéri az Európai Bizottságot, hogy összpontosítson erre a kihívásra a 2013-as polgárok európai éve keretében tervezett tevékenységek során, amelyekhez az RB hozzá kíván járulni;

51.

elkötelezett aziránt, hogy a többi uniós intézménnyel együttműködve hozzájáruljon a sikeres európai polgári kezdeményezések nyomon követéséhez;

52.

kéri, hogy könnyítsék meg az európai szomszédságpolitika országaiban tevékenykedő helyi és regionális szintű szereplők hozzáférését az ezen a téren rendelkezésre álló specifikus uniós alapokhoz, és támogatja a létező programok – többek között az EGTC – megnyitását a szomszédságpolitika országaiban található partnerek előtt is;

53.

újból megerősíti azt a szándékát, hogy folytassa az Európai Bizottsággal való hasznos együttműködését a helyi közigazgatást támogató eszköz keretében azzal a céllal, hogy javítsa a helyi kapacitásépítést és terjessze az EU-val és annak eljárásaival kapcsolatos ismereteket a tagjelölt és a leendő tagjelölt országokban; felkéri az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja meg, milyen lehetőségek vannak a programnak az európai szomszédságpolitika országaira való kiterjesztésére;

54.

bízik abban, hogy ajánlásait megfelelően figyelembe veszik az Európai Bizottság 2013. évi munkaprogramjának összeállítása során, és megbízza a Régiók Bizottsága elnökét, hogy terjessze ezt az állásfoglalást az Európai Bizottság elnöke, az Európai Tanács elnöke, az Európai Parlament elnöke, illetve az EU Tanácsának ciprusi, valamint soron következő ír és litván elnöksége elé.

13.9.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 277/6

—

kiemeli, hogy az uniós migrációs politikának a migránsok emberi jogainak tiszteletben tartása és a migrációs hullámok zömének kiindulópontját jelentő országok iránti szolidaritás talaján kell állnia, a harmadik országokkal fenntartott kapcsolatokban is, teljes mértékben tiszteletben tartva az EUSZ 21. cikkének (1) bekezdését;

—

szükségesnek tartja a migráció valamennyi okának gondos vizsgálatát – az éghajlatváltozáshoz köthető okokat is ideértve –, oly módon, hogy az lehetővé tegye a befogadás megfelelő jogi keretének meghatározását azok számára, akik életüket vagy testi épségüket veszélyeztető természeti katasztrófák vagy éghajlati feltételek miatt menekülnek el származási országukból;

—

véleménye szerint a migrációval kapcsolatos általános megközelítésnek ezenkívül többszintű kormányzásra kell támaszkodnia annak biztosítása végett, hogy a migrációt a legmegfelelőbb szinten irányítsák, a körülményeknek megfelelően és a szubszidiaritás elvét tiszteletben tartva, mind származási országukban, mind a célországban a lehető legkedvezőbb feltételeket garantálva az érintett személyek számára;

—

főként azt kéri, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat teljes mértékben vonják be az általános megközelítés végrehajtásába, támogatva egyrészt a már létező decentralizált együttműködési projekteket, másrészt a például az ARLEM-mal és a CORLEAP-pal folytatott strukturált párbeszédeket;

Előadó

Nichi VENDOLA (IT/PES), Puglia régió elnöke

Referenciaszöveg

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – A migrációval és a mobilitással kapcsolatos általános megközelítés

COM(2011) 743 final

1.

kiemeli az általános megközelítés jelentőségét, amely referenciakeretként szolgál az Európai Unió számára a migráció és a mobilitás globális kezelésében, és amely azt a célt kitűzve képes integrálni a migrációs politikákat, hogy az EU külügyi, fejlesztéspolitikai és bevándorlási intézkedései koherens egészet alkossanak;

2.

üdvözli az Európai Bizottság arra irányuló kezdeményezését, hogy az általános megközelítésnek olyan aktualizált változatát terjessze elő, amely strukturáltabb, és a migránsokra, valamint az emberi jogoknak a származási, a tranzit- és a célországokban történő tiszteletben tartására összpontosít;

3.

megerősíti, hogy az ahhoz fűződő emberi jog, hogy bárki elhagyhasson bármely országot, beleértve a sajátját, és visszatérjen hazájába (1), mindenféle migrációval kapcsolatos elgondolás lényegi jogalapját képezi, és hangsúlyozza, hogy elő kell segíteni az önkéntes migrációt, függetlenül az ahhoz vezető okoktól és az egyes célországok által támasztott követelményektől (2);

4.

kiemeli, hogy az uniós migrációs politikának a migránsok emberi jogainak tiszteletben tartása és a migrációs hullámok zömének kiindulópontját jelentő országok iránti szolidaritás talaján kell állnia, a harmadik országokkal fenntartott kapcsolatokban is, teljes mértékben tiszteletben tartva az EUSZ 21. cikkének (1) bekezdését;

5.

véleménye szerint a harmadik országok állampolgárai beutazási lehetőségeinek meghatározásakor, valamint a befogadási és integrációs politikákban szavatolni kell az emberi jogok hatékony védelmét;

6.

hangsúlyozza, hogy az uniós vagy tagállami szinten kötött visszafogadási, illetve vízumkönnyítési megállapodások, valamint az illegális bevándorlással szembeni valamennyi intézkedés esetében ténylegesen tiszteletben kell tartani az emberi jogokat, különös tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájában és az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló európai egyezményben foglaltakra, annak megfelelően, ahogy azt az Emberi Jogok Európai Bírósága is folyamatosan megerősítette;

7.

hangsúlyozza, hogy a migrációs hullámok feltartóztatásának igénye sohasem szoríthatja háttérbe azt a mindenkit megillető jogot, hogy nemzetközi védelmet élvezhessen az Unióban, amely menedéket kell, hogy nyújtson az üldözések elől menekülő személyeknek, illetve általában azoknak, akik védelemre szorulnak;

8.

megállapítja, hogy az Európai Unió tagállamainak jelentős részét sújtó gazdasági válság azt a veszélyt hordozza magában, hogy tovább élezi a határellenőrzési politikák és a migránsok emberi jogainak tiszteletben tartása között eleve fennálló feszültséget;

9.

szükségesnek tartja a migráció valamennyi okának gondos vizsgálatát – az éghajlatváltozáshoz köthető okokat is ideértve (3) –, oly módon, hogy az lehetővé tegye a befogadás megfelelő jogi keretének meghatározását azok számára, akik életüket vagy testi épségüket veszélyeztető természeti katasztrófák vagy éghajlati feltételek miatt menekülnek el származási országukból (4);

10.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy tegye közzé a migrációról és az éghajlatváltozásról szóló munkadokumentumot, a migrációról szóló 2011. május 4-i közleményben található eredeti vállalásának megfelelően (5);

11.

úgy véli, hogy az általános megközelítés hatékonysága érdekében erősíteni kell az együttműködést az Európai Unió, valamint a nemzeti, regionális és helyi szintek között, illetve a harmadik országokkal;

12.

megismétli a Régiók Bizottsága korábbi kijelentését: „a közös bevándorláspolitika jelentős mértékben és elsőként a helyi és regionális önkormányzatokat érinti: egyrészt mivel fokozottan érintik őket az illegális bevándorlással kapcsolatos nehézségek; másrészt pedig, mert rájuk hárul az embereknek számos, a helyi integrációs folyamat részét képező szolgáltatással történő ellátása. Ezért tevékenyen részt kell venniük a legális bevándorlást szabályozó európai keret, az illegális bevándorlás leküzdését célzó intézkedések és a származási országokkal folytatott fejlesztési együttműködés kidolgozásában” (6);

13.

üdvözli azokat a jelentős előrelépéseket, amelyeket a migránsok harmadik országokba irányuló átutalásainak átláthatóbbá, biztonságosabbá és kevésbé költségessé tétele érdekében tettek, és helyesli azokat az Európai Bizottság által támogatott kezdeményezéseket, amelyek a migránsok hazaáramló pénzeit a termelést elősegítő beruházások irányába igyekeznek terelni;

14.

üdvözli, hogy az általános megközelítés aláhúzza a fejlesztési politikákban, illetve a migrációs hullámok mederben tartásában a diaszpórákra háruló szerepet, és elősegíti a távozást és a célországba való beilleszkedést támogató intézkedéseket;

15.

véleménye szerint a migrációval kapcsolatos általános megközelítésnek ezenkívül többszintű kormányzásra kell támaszkodnia annak biztosítása végett, hogy a migrációt a legmegfelelőbb szinten irányítsák, a körülményeknek megfelelően és a szubszidiaritás elvét tiszteletben tartva, mind származási országukban, mind a célországban a lehető legkedvezőbb feltételeket garantálva az érintett személyek számára;

16.

úgy véli, hogy a régiók és a helyi önkormányzatok az átfogó megközelítés kulcsszereplői: a szociális és foglalkoztatási, befogadási, integrációs, valamint az illegális bevándorlás kezelésével kapcsolatos politikák érintettjei, ugyanakkor előmozdítói és megvalósítói, ezenkívül beható párbeszédet és különféle formájú együttműködést kezdeményeznek a migrációs hullámok származási és tranzitországaival (7);.

17.

megállapítja, hogy a régiók és a helyi önkormányzatok máris támogatnak harmadik országbeli – részben a migrációs hullámok származási vagy tranzitországaiban működő – önkormányzatokkal való párbeszédre irányuló kezdeményezéseket és decentralizált együttműködésre épülő projekteket;

18.

kívánatosnak tartja, hogy a helyi és regionális önkormányzatok euromediterrán közgyűlését (ARLEM), valamint a keleti partnerség helyi és regionális önkormányzatainak konferenciáját (CORLEAP) ideális fórumnak tekintsék a földközi-tengeri és kelet-európai területi önkormányzatokkal a bevándorlási és fejlesztési politikával kapcsolatban folytatott párbeszéd kibontakoztatásához;

19.

véleménye szerint a lehető legnagyobb összhangra kell törekedni a tagállamok kétoldalú kezdeményezései és a már létező regionális és kétoldalú párbeszédek között, amelyek az EU külpolitikai eszköztárába tartoznak a bevándorlás terén, és ezt az összhangot a regionális és helyi önkormányzatok által támogatott párbeszéd-kezdeményezések teljes körű elismerésén keresztül is garantálni kell;

20.

arra kéri az intézményeket, hogy ismerjék el a regionális és helyi önkormányzatoknak az adott ország által rájuk ruházott hatásköröknek megfelelő jelentős szerepét az általános megközelítésben, amely szerepet olyan eszközök révén fejthetik ki, amelyek esetében ők maguk fogadják be az uniós finanszírozást, adott esetben a központi kormányzati szervek beavatkozása nélkül, az egyes tagállamok közötti különbségekkel összeegyeztethető módon;

21.

arra kéri az Európai Bizottságot, támogasson innovatív projekteket, hogy – a regionális és helyi önkormányzatokra e téren számos tagállamban háruló felelősségre való tekintettel ez utóbbiak közvetítését kihasználva – elérhetővé váljon a munkaerő-kereslet és -kínálat összehangolásának megkönnyítésére irányuló célkitűzés, oly módon, hogy hatékony eszközt találunk a munkaerőpiac bizonyos szegmenseiben fennálló szaktudáshiány kezelésére is;

22.

kívánatosnak tartja, hogy a regionális és helyi önkormányzatokat a bevándorlásról szóló uniós internetes portál frissítésébe is vonják be, amely így a migránsok számára fontos információkkal gazdagodhatna az őket befogadó régióról, városról, illetve településről;

23.

elsődleges fontosságot tulajdonít annak, hogy mindig szavatoljuk az uniós migrációs és fejlesztési politika, illetve a külpolitika körébe tartozó bevándorlási és menekültpolitika közötti koherenciát. Különösen fontos, hogy az Unió és tagállamok fellépése a harmadik országokban mindig a szolidaritás és az közös fejlődés elvein alapuljon a migráció mélyebb okainak megszüntetése és a szegénység felszámolása érdekében. Kiemelt figyelmet kell fordítani az említett országok belső forrásainak mozgósítására, valamint az intézmények megszilárdításának és az irányítás és a jogállamiság tökéletesítésének a támogatására, amelyek a gazdasági és társadalmi változás kulcstényezői;

24.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a fejlődő országoknak szánt források elosztását a fejlesztési együttműködés alapelvei, prioritásai és stratégiái alapján végezze, és eközben vegye figyelembe a „többet többért” elvet is;

25.

úgy véli, hogy a kölcsönösség elve összhangban kell, hogy álljon a fejlesztési együttműködés alapelveivel, különösen a mobilitási partnerségek és a migráció és a mobilitás közös ütemterve esetében (8);

26.

véleménye szerint az általános megközelítés gyakorlatba való átültetése során megfelelő védelmet kell biztosítani minden különösen kiszolgáltatott csoportnak, például a kísérő nélküli kiskorúaknak, egyrészt, hogy megfelelő irányba tereljük a harmadik országok intézkedéseit, másrészt, hogy a tagállamokban a befogadás és az integráció megfelelő formáit nyújtsuk, többek között a számos regionális és helyi önkormányzat által a tagállamokban alkalmazott bevált gyakorlatok terjesztése révén; kéri továbbá az Európai Bizottságot, hogy valósítsa meg a kísérő nélküli kiskorúakra vonatkozó cselekvési tervben szereplő intézkedéseket;

27.

a nemek közötti egyenlőség szempontjait maradéktalanul tekintetbe vevő megközelítés kidolgozását tartja szükségesnek, amely előtérbe helyezi azt a szerepet, amelyet a nők játszanak a migrációban és az egész családnak a befogadó ország társadalmába történő beilleszkedésében;

28.

jelzi, hogy az Unió bevándorlási politikája ellentmondásba kerülhet a fejlesztési együttműködési politikákkal, mivel az Európa 2020 ütemtervben meghatározott demográfiai és gazdasági célok elérése érdekében a harmadik országok magasan képzett munkavállalóinak vonzására törekszik;

29.

kétli, hogy a szelektív migrációs politika okozta agyelszívás hatását ellensúlyozhatná a körkörös migráció, hiszen nem világos, hogy ez az eszköz hatékony lesz-e, illetve hogy konkrétan milyen hatása lehet majd;

30.

egyben úgy véli, hogy a körkörös migráció ellentétbe kerülhet a migránsok integrációjára irányuló célkitűzéssel, és emiatt a kifejezetten ezeket a munkavállalókat megcélzó integrációs stratégiák kialakítására van szükség, annak érdekében, hogy ténylegesen integrálódhassanak akkor is, ha az Unióban való tartózkodásuk nem ígérkezik hosszú távúnak (9);

31.

úgy véli, hogy a diplomák és a képesítések harmonizált feltételek melletti elismerése alapvető eszköz ahhoz, hogy elkerüljük a készségek pazarlását (brain waste), szavatoljuk a migránsok hatékony integrációját, illetve – a körkörös migráció értelmében – reintegrációját a származási országban;

32.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy támogassa a tagállami kísérő intézkedéseket a diplomák és a képesítések egyszerűsített elismerésére irányuló folyamatban, és támogassa a készségek informális elismerését, többek között annak érdekében, hogy elősegítsük a harmadik országok állampolgárságával rendelkező munkavállalók mozgását az európai munkaerőpiacon;

33.

reméli, hogy a migrációs hullámok mederben tartása érdekében a harmadik országokkal folytatott együttműködés soha nem vezet oda, hogy megsértsék azt a mindenkit megillető emberi jogot, hogy saját hazáját is beleértve bármely országot elhagyjon, különösen akkor, amikor arra kérik a harmadik országokat, hogy a kivándorlás ellenőrzését a célország törvényei alapján hajtsák végre;

34.

véleménye szerint több forrást kell szánni az oktatás- és egészségügyi fejlesztési együttműködési projektekre, közvetlenül bevonva az egyetemeket és elősegítve a kutatók és általában a tudományos életben dolgozók mobilitását;

35.

támogatja az Európai Parlamentnek az euro–mediterrán Erasmus és Leonardo da Vinci program elfogadása érdekében benyújtott petíciót, amely konkrét eszköze lehet a Földközi-tenger északi és déli térségéből származó diákok kétirányú mobilitásának;

36.

kívánatosnak tartja, hogy a fiatalok, így elsősorban a diákok mobilitásának hathatós támogatását, többek között a vízumkibocsátás egyszerűsítése, a bürokratikus terhek csökkentése és elégséges pénzügyi források biztosítása révén;

37.

úgy véli, hogy – a fiatalok csereprogramjai terén már kialakult bevált gyakorlatokkal, így például az Európai Régiók Szövetségének (AER) hálózata által támogatott Eurodissey programmal együtt – el kell ismerni és támogatni kell az Erasmus mindenkinek programot;

38.

szükségesnek tartja a gazdasági egyenlőtlenségek által okozott migrációs nyomások mélyrehatóbb elemzését a helyzet kezelésére alkalmas eszközök feltárása érdekében. Ide tartozhatnak többek között a kevéssé képzett munkaerő mobilitását biztosító intézkedések, amelyek bizonyos tagállamokban még nagyon keresettek, és amelyek kezeléséhez nem elégséges önmagában a körkörös migrációs mechanizmus;

39.

véleménye szerint a diaszpóra részvételének ki kell terjednie a távozást előkészítő intézkedésekre, kihasználva azokat a már meglévő, a bevándorlók szervezetei által közvetlenül működtetett honlapokat, amelyek a lehetséges érdekeltek számára érthető nyelven nyújtanak konkrét tájékoztatást;

40.

üdvözli a migrációt előkészítő intézkedések elismerését, amelyekre több forrást kell szánni, bevonva a migránsok származási országaiban már működő NGO-kat, valamint a regionális és helyi önkormányzatokat, amelyek szerepet játszanak a migránsok és családjaik befogadásával és integrálásával kapcsolatos eljárásokban;

41.

üdvözli az Unió elkötelezettségét az illegális bevándorlással szembeni küzdelem iránt, különös tekintettel az emberkereskedelemmel és -csempészettel, valamint az adott országban illegálisan tartózkodó munkaerőt foglalkoztató munkáltatókkal szembeni fellépésekre;

42.

hangsúlyozza az illegális bevándorlással szembeni küzdelem olyan megközelítésének fontosságát, amely a migránsokat az illegális embercsempészet lehetséges áldozatainak tekinti, akik ezért védelemre szorulnak;

43.

fontosnak tartja, hogy az Európai Bizottság folytassa a feketemunka elemzésére és leküzdésére irányuló kezdeményezéseket, hiszen az uniós gazdaság egésze számra nagy tehertételt jelentő problémáról és az illegális bevándorlók számára vonzó lehetőségről van szó, akik aztán vagy a munkaerőpiacon történő kizsákmányolás áldozataivá, vagy bűnszervezetek tagjaivá válhatnak;

44.

megjegyzi, hogy számottevő pénzügyi erőforrást fordítottak az illegális bevándorlás elleni küzdelmet szolgáló intézkedések megvalósítására is, ezen belül kiemelendők a FRONTEX ügynökség által kezdeményezett határellenőrzési műveletek;

45.

hangsúlyozza az emberi jogok tiszteletben tartásának szükségességét, különös tekintettel a visszaküldés tilalmának a határellenőrzés minden fázisában érvényesítendő elvére és az ehhez kapcsolódó kötelezettségre, hogy a FRONTEX tevékenysége az uniós intézmények, így elsősorban az Európai Parlament szigorú ellenőrzése mellett történjen;

46.

reméli, hogy a hasonló típusú ellenőrzéseket kiterjesztik azokra a nemzetközi együttműködésekre is, amelyeket közvetlenül a Frontex irányít, mely rendelkezik azzal a hatáskörrel, hogy technikai jellegű nemzetközi megállapodásokat kössön harmadik országokkal; e megállapodások tartalmának átláthatóbbnak kellene lennie, és alkalmazási körüket pontosan meg kell határozni;

47.

szükségesnek tartja, hogy végezzék el valamennyi meglévő eszköz pontos költség-haszon elemzését azok hatékonyságának összehasonlítása végett, beleértve a hazatéréssel kapcsolatos eljárások költségeit (őrizetben tartás és kényszeres visszatelepítés), valamint a tagállamok által az önkéntes visszatelepülésre felhasznált pénzeszközök hatékonyságának összehasonlítását a kényszeres visszatelepítésre felhasználtakéval;

48.

kiemeli, hogy el kell kerülni, hogy a valamely tagállamban jogszerűen tartózkodó külföldiek a nemzeti jogszabályok rugalmasságának hiánya miatt illegális bevándorlókká váljanak, és így növeljék a vízumuk lejártát követően is ott tartózkodók (ún. overstayers) számát;

49.

reméli, hogy az európai uniós intézmények és a tagállamok komolyan megfontolják az Európai Unióba az EUMSZ 79. cikkének (5) bekezdése értelmében, munkakeresés címén történő beutazás lehetőségét;

50.

hangsúlyozza, hogy a legális beutazásra szolgáló csatornák rendelkezésre állását az illegális bevándorlás és a vízumuk lejártát követően is ott tartózkodók (ún. overstayers) elleni küzdelem egyik legfontosabb eszközének, valamint egy bizonyos fokú szolidaritás zálogának kell tekinteni a migrációs hullámok származási országaival való kapcsolatokban;

51.

arra kéri az intézményeket, hogy az általános megközelítésbe vegyék be a visszafogadási stratégiát olyan módon, hogy ez a stratégia a fejlődési együttműködés alapelvein alapulhasson, és ne váljon elkülönülő, inkoherens területté;

52.

úgy véli, hogy a visszafogadási megállapodásokat időnként felül kell vizsgálni, főként a tranzitországok azon kötelezettségével kapcsolatban, hogy ne csak saját polgáraikat fogadják, hanem azokat a külföldieket is, akik ezeken az országokon keresztül utaztak be az EU-ba, és amelyeket az a veszély fenyegeti, hogy a „senki földjére” kerülnek, ami megnehezíti a tranzitországok helyzetét és az érintetteket komoly kockázatoknak teszi ki az emberi jogok megsértésével kapcsolatban;

53.

úgy véli, hogy a harmadik országok menekültügyi rendszereinek megerősítését nem szabad eszköznek tekinteni arra, hogy elkerüljük a nemzetközi védelemhez való jog EU-beli elismerését;

54.

üdvözli, hogy a regionális védelmi programokban az Európai Unió együttműködött az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságával (UNHCR), még akkor is, ha az EU által biztosított védelem túlmutat a genfi menekültügyi egyezményben szavatolt védelmen, mivel magában foglalja a kiegészítő védelmet, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezménnyel ellentétes elbánás elleni védelmet;

55.

reméli, hogy az Európai Unió cselekvése soha sem arra irányul majd, hogy meggátolja a menedékjogot kérőket annak az országnak az elhagyásában, ahova azért mentek, hogy menedéket kérjenek valamely uniós tagállamban;

56.

szükségesnek tartja, főként az Európai Bíróság részéről érkező egyértelmű cenzúrát követően, hogy vizsgálják felül a jogszabályokat (II. dublini egyezmény) olyan módon, hogy valóban szavatolva legyen a tagállamok közötti szolidaritás az emberi jogok – köztük a család egységéhez való jog – teljes mértékű tiszteletben tartása mellett;

57.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a mobilitással kapcsolatos partnerségek keretében hozzon megfelelő védzáradékokat a menedékjogot kérők és a menekültek részére;

58.

arra kéri az intézményeket, hogy a tagállamokkal együtt javítsák a tengeri keresési és mentési (search and rescue) rendszerek hatékonyságát, főként a jobb koordináció, illetve a közös kritériumok meghatározása által, a megmenekült migránsok szárazföldre szállításának legmegfelelőbb helyével kapcsolatban;

59.

arra kéri az Európai Bizottságot, a Tanácsot és a Parlamentet, hogy tartsák fenn a vitát a közös megközelítés négy pillérét illetően, hogy a végrehajtásba teljes mértékben be lehessen vonni minden lehetséges érintett felet;

60.

főként azt kéri, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat teljes mértékben vonják be az általános megközelítés végrehajtásába, támogatva egyrészt a már létező decentralizált együttműködési projekteket, másrészt a például az ARLEM-mal és a CORLEAP-pal folytatott strukturált párbeszédeket;

61.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy folytassa a globális szintű bevándorlás jelenségének okaival és sajátosságaival kapcsolatos elemzéseket, hogy hatékony stratégiákat határozhasson meg az ezzel való szembenézéshez, amelyek a harmadik országokkal való szolidaritáson alapulnak;

62.

sajnálatosnak tartja a migránsokat bűnözőként kezelő politikákat, és értékeli a bűnszövetkezetek elleni küzdelmet, amelyeknek a migránsok áldozataivá válnak;

63.

egy olyan illegális bevándorlás elleni küzdelmet célzó politikát szeretne, amely nemcsak a határoknál történő ellenőrzésen és a migránsok kiutazáskor történő feltartóztatásán alapul, hanem a valódi legális beutazási lehetőségeken is, amelyek – az egyes tagállamok sajátosságainak függvényében – az alacsonyabb képzettségű munkavállalók előtt is nyitva állnak.

13.9.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 277/12

—

rámutat a menekültügynek az emberi jogként, egyúttal civilizációs „vívmányként” betöltött alapvető szerepére, amelyet olyan nemzetközi jogi dokumentumok szentesítenek, mint a Genfi Egyezmény, az Európai Unió Alapjogi Chartája, az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) és kivétel nélkül valamennyi tagállam jogrendszere. Megállapítja, hogy a menekültügyi mechanizmus sarokkövét a visszaküldés tilalmának elve képezi;

—

emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 80. cikke értelmében a szolidaritás, és azzal együtt a felelősségi körök igazságos elosztása irányadó intézményi koncepció mindazon európai politikák esetében, amelyek a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség keretében a személyek mozgásával, különösen a külső határok kezelésével és átlépésének kérdéseivel, a menedékjoggal és a nemzetközi védelemmel, valamint a bevándorlással foglalkoznak. A szóban forgó cikk megfelelő jogalapot nyújt olyan európai jogalkotási intézkedésekhez, amelyek célja a szolidaritás megerősítése és a felelősségi körök igazságos elosztásának a támogatása;

—

felhívja a figyelmet arra, hogy a jelenlegi helyzet alapján az EU és a tagállamok között az EUMSZ 80. cikkében előírtak szerinti gyakorlati szolidaritásra van szükség a menekültügy területén, és úgy véli, hogy nem lesz lehetőség a nemzetközi védelmet kérelmezők, vagy arra jogosultak közös és magas védelmi szintjének elérésére, amennyiben nem állnak rendelkezésünkre olyan mechanizmusok, amelyek figyelembe veszik a tagállamok közötti nagy eltéréseket a harmadik országból az egyes tagállamok területére érkezők (gazdasági migránsok vagy nemzetközi védelmet kérelmezők) számát, valamint a migrációs áramlások kezeléséhez szükséges pénzügyi, technikai és egyéb lehetőségeket illetően;

—

hangsúlyozza a szolidaritás helyi és regionális dimenzióját és a felelősség igazságos megosztását a menekültügyi politika területén, és kiemeli, hogy a helyi önkormányzatok jelentős szerepet töltenek be a helyi lakosság tájékoztatásában, valamint hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a lakosság figyelmét felhívják a menekültügyhöz és a nemzetközi védelemhez kapcsolódó kérdésekre, ezáltal pedig kedvezően befolyásolják az újonnan érkezők befogadási feltételeit és a helyi közösségen belüli elfogadásukat.

Előadó

Théodoros GKOTSOPOULOS (EL/PES), Pallini város (Attika régió) önkormányzati képviselője

Referenciaszöveg

A Bizottság közleménye a menekültüggyel kapcsolatos Unión belüli szolidaritás fokozásáról – A jobb felelősségmegosztás és a kölcsönös bizalom javításának uniós ütemterve

COM(2011) 835 final

1.

megjegyzi, hogy a vegyes összetételű migrációs áramlások az EU valamennyi tagállamában a mindennapok részei, és a címlapok témái, főképp az észak-afrikai és a közel-keleti országokban folyamatban lévő gyökeres politikai változások miatt, továbbá olyan övezetek általános politikai helyzetéből kifolyólag is, mint például Afganisztán és Pakisztán, vagy Irak és Irán, amelyek új népességáramlásokat indítanak el Európa irányába. A szóban forgó vegyes összetételű migránscsoportok áramlása különböző mértékben gyakorol nyomást az Unió külső határaira, következésképpen bizonyos tagállamok menekültügyi mechanizmusaira, hozzájárulva így a humanitárius problémák kialakulásához;

2.

hangsúlyozza, hogy a súlyos gazdasági válság – amely az EU-nak különösen azon mediterrán országait sújtja, amelyek aránytalanul nagyszámú menedékkérőt fogadnak be –, valamint az, hogy ezért képtelenek a szükséges hatékonysággal kezelni ezt a problémát, ahhoz vezetnek, hogy a helyzet még kevésbé kezelhető, és az eddig is kedvezőtlen feltételek tovább rosszabbodnak;

3.

úgy ítéli meg, hogy a stockholmi program előírásainak megfelelően lényegi közös európai politika kialakítására van szükség a bevándorlás és a menekültügy területén. A politikát integrált megközelítésre kell alapozni, amely egyrészt a legális bevándorlás hatékony kezelésére, másrészt pedig az illegális bevándorlás elleni küzdelemre, és főképp a menekültügyi struktúrák megerősítésére támaszkodik;

4.

rámutat a menekültügynek az emberi jogként, egyúttal civilizációs „vívmányként” betöltött alapvető szerepére, amelyet olyan nemzetközi jogi dokumentumok szentesítenek, mint a Genfi Egyezmény, az Európai Unió Alapjogi Chartája, az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) és kivétel nélkül valamennyi tagállam jogrendszere. Megállapítja, hogy a menekültügyi mechanizmus sarokkövét a visszaküldés tilalmának elve képezi;

5.

utal az ezekkel összefüggő, a menekültügyi jogot kiegészítő jogokra, azaz a méltósághoz való jogra, a kínzás és az embertelen bánásmód tilalmára, a kiutasított, kitoloncolt vagy kiadott személyek védelmére, valamint a hatékony jogorvoslathoz, a pártatlan elbíráláshoz és a családegyesítéshez való jogra;

6.

elismeri, hogy a közös európai menekültügyi rendszer kiépítését illetően történtek előrelépések, ám úgy véli, hogy meg kell ismételni a stockholmi programban szereplő felhívást, amely szerint 2012-ig meg kell valósítani a rendszert, és fel kell kérni a tagállamokat, a Tanácsot és az Európai Parlamentet, hogy bizonyítsák azzal kapcsolatos politikai szándékukat, hogy lezárják a befogadási feltételekről és a menekültügyi eljárásokról szóló irányelvek felülvizsgálatáról, valamint a dublini rendelet és az Eurodac rendszer reformjáról szóló tárgyalásokat;

7.

hangsúlyozza, hogy a közös európai menekültügyi rendszer tevékenységét a nemzetközi védelemre szoruló személyek jogainak konkrét védelme kell, hogy irányítsa, és nem kizárólag a – szoros értelemben vett – biztonság és a nemzeti szuverenitás megőrzése;

8.

leszögezi, hogy a valóban közös menekültügyi politika a jogoknak és eljárásoknak az EU egész területére kiterjedő egységességén alapul, ugyanis az a cél, hogy ne alakuljanak ki nagy eltérések az ilyen ügyek vizsgálata során, ezért helyesli azokat az erőfeszítéseket, amelyek olyan módon kívánják módosítani a létező jogszabályokat, hogy minimumszabályok helyett közös szabályokat állítanak fel;

9.

felhívja a figyelmet a strasbourgi és luxemburgi bíróságok közelmúltbeli határozataira (1), amelyek minden korábbinál világosabbá teszik (a) a létező jogrendszer jelentős hiányosságait, különösen a dublini rendeletét, és (b) azokat a hiányosságokat, amelyek a jelenlegi súlyos feltételek mellett komoly veszélyeket jelentenek a nemzetközi védelmet kérelmezők jogai védelme számára, és a tagállamok különböző politikai, jogi és gyakorlati koncepcióiból erednek. A fent említett határozatok hangsúlyozzák egy integrált közös európai menekültügyi rendszer bevezetésének fontosságát, valamint hogy ennek keretében olyan rendelkezéseken keresztül erősítsék meg a dublini rendeletet, amelyek a válságok okaival foglalkoznak és így hozzájárulnak ahhoz, hogy az egyes tagállamok rendszereinek hiányosságai ne legyenek káros hatással se a rendszer egészére, se az emberi jogok védelmére;

10.

úgy véli, hogy a migráció fokozódása jelentős változtatásokat tesz szükségessé az uniós menekültügyi politikák terén, valamint hogy kezeléséhez hatékony politikákat és módszereket kell sürgősen bevezetni;

11.

emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 80. cikke értelmében a szolidaritás, és azzal együtt a felelősségi körök igazságos elosztása irányadó intézményi koncepció mindazon európai politikák esetében, amelyek a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség keretében a személyek mozgásával, különösen a külső határok kezelésével és átlépésének kérdéseivel, a menedékjoggal és a nemzetközi védelemmel, valamint a bevándorlással foglalkoznak. A szóban forgó cikk megfelelő jogalapot nyújt olyan európai jogalkotási intézkedésekhez, amelyek célja a szolidaritás megerősítése és a felelősségi körök igazságos elosztásának a támogatása;

12.

megállapítja, hogy a szolidaritás szorosan kapcsolódik a felelősséghez, és valamennyi tagállamot arra ösztönzi, hogy tartsák tiszteletben és hajtsák végre az általuk vállalt nemzetközi és uniós szintű kötelezettségeket, mintegy „rendet téve saját házuk táján”. Az RB ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a felelősség szűk koncepciója sem jogi értelemben, sem a gyakorlatban nem tehető a szolidaritás előfeltételévé: léteznek olyan esetek ugyanis, ahol a gyakorlatban megmutatkozó szolidaritás kedvezően befolyásolhatja a kötelezettségvállalások tényleges tiszteletben tartását;

13.

felhívja a figyelmet arra, hogy a jelenlegi helyzet alapján az EU és a tagállamok között az EUMSZ 80. cikkében előírtak szerinti gyakorlati szolidaritásra van szükség a menekültügy területén, és úgy véli, hogy nem lesz lehetőség a nemzetközi védelmet kérelmezők, vagy arra jogosultak közös és magas védelmi szintjének elérésére, amennyiben nem állnak rendelkezésünkre olyan mechanizmusok, amelyek figyelembe veszik a tagállamok közötti nagy eltéréseket a harmadik országból az egyes tagállamok területére érkezők (gazdasági migránsok vagy nemzetközi védelmet kérelmezők) számát, valamint a migrációs áramlások kezeléséhez szükséges pénzügyi, technikai és egyéb lehetőségeket illetően;

14.

kiemeli, hogy az Európai Bizottság közleménye a jelenlegi helyzetet elemző módon mutatja be, és összegyűjti a szolidaritás megerősítésére rendelkezésre álló eszközöket. Sajnálja ugyanakkor, hogy nem tettek javaslatokat olyan új, pozitív intézkedésekre, amelyek célja a szolidaritás ösztönzése és a felelősségmegosztás könnyítése;

15.

üdvözli a Tanács azon kezdeményezését, hogy kidolgozza az olyan tagállamok iránti szolidaritás közös referenciakeretét, amelyek menekültügyi rendszere több okból – beleértve a vegyes összetételű migrációs áramlásokat – különösen nagy nyomásnak van kitéve (2);

16.

hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a szolidaritást és a felelősségmegosztást támogató pozitív intézkedések megerősítenék az emberi jogok, valamint az igazságosság, az egyenlőség, az együttműködés és a politikai részvétel tiszteletben tartását. Ezeknek a rendelkezéseknek tiszteletben kell tartaniuk a szubszidiaritás és az arányosság elvét;

17.

ezzel kapcsolatban felhívja a figyelmet arra, hogy nem lehet teljes mértékben megvizsgálni az Európai Bizottság közleményét a szubszidiaritási elv tiszteletben tartása szempontjából, mivel lényegében azt írja le, hogy milyen módon járulhatnak hozzá a létező eszközök és az uniós jogszabályok a szolidaritás megerősítéséhez. Ugyanakkor mivel az Európai Bizottság említést tesz olyan lehetséges jövőbeli kezdeményezésekről, amelyek például a menekültként elismertek áthelyezését célzó programokra vagy a menedékkérelmek közös vizsgálatát meghatározó szabályozásokra vonatkoznak, és amelyekről feltételezhető, hogy hatással lesznek azokra a kérdésekre, amelyek eddig szorosan a tagállamok nemzeti szuverenitása alá tartozó kérdésekhez kapcsolódtak (mint például a menedékkérelmek vizsgálata vagy a menekültek fogadása), továbbá amelyek szélesebb körű politikai, jogi vagy pénzügyi következményekkel járhatnak, az RB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy kidolgozásuk során megfelelő körültekintéssel járjon el;

18.

rámutat, hogy a szolidaritás fogalmának külső dimenziója is van: arról a szolidaritásról van szó, amely az EU és a világ olyan egyéb régiói között nyilvánul meg, amelyeket humanitárius válságok sújtanak, és amelyek – az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) adatai szerint – a menekültek és a nemzetközi menedékkérők túlnyomó többségét fogadják. Következésképpen rendkívül fontos, hogy a tagállamok a fejlesztési együttműködési politika területén együttműködjenek a harmadik országokkal a jobb gazdasági feltételek megteremtése és a béke megszilárdítása érdekében. A harmadik országok menekültügyi rendszereinek nyújtott támogatás azonban nem tekinthető olyan eszköznek, amellyel elkerülhető az EU-n belül a nemzetközi védelem odaítélése, vagy a menekültügyi eljárások az EU határain kívülre helyezhetők át; annak egyszerűen a harmadik országok gazdasági és szociális feltételeit javító eszközként kell megjelennie;

19.

felszólítja az EU illetékes intézményeit, valamint tagállamait, hogy aktívabban próbálják rábírni az EU szomszédos államait azon kötelezettségek teljesítésére, amelyeket a nemzetközi jog alapján, valamint önmagukkal és a tagállamokkal szemben vállaltak, különös tekintettel azokra az országokra, amelyek visszafogadási megállapodást kötöttek az EU-val;

20.

hangsúlyozza a szolidaritás helyi és regionális dimenzióját és a felelősség igazságos megosztását a menekültügyi politika területén. Az Unió külső határai közelében található területi önkormányzatok azok, amelyeknek elsőként végre kell hajtaniuk a menekültüggyel kapcsolatos európai jogszabályokat és a közös európai menekültügyi rendszert. Hasonló a szerepük a nagyvárosok önkormányzatainak is, amelyek a menekültek és a menedékkérők folyamatosan növekedő áradatát fogadják. A területi önkormányzatok jelentős feladatot vállalnak magukra a menedékkérők, a menekültek és a nemzetközi védelmet élvezők fogadásában, és bizonyos tagállamokban elsődleges felelősei az újonnan érkezőkkel való első kapcsolatfelvételnek;

21.

hangsúlyozza, hogy az általuk betöltött szerep ellenére a helyi és regionális önkormányzatokra egyáltalán nem terjed ki a szolidaritás és a felelősségmegosztás fogalma, ami jelenleg csupán a tagállamokra vonatkozik. Ezen túlmenően a politikai szintű tervezés és párbeszéd egyedül a tagállamokra nehezedő pénzügyi terhet veszi figyelembe, a harmadik országokból érkezők fogadása által kiváltott, a társadalmi kohézióra helyi és regionális szinten gyakorolt hatásokat nem, holott a területi önkormányzatok feladata, hogy e helyzetet elsőként kezeljék;

22.

következésképpen olyan állásfoglalások és javaslatok közvetlen kialakítását tervezi, amelyek célja a területi önkormányzatok aktív részvételének lehetővé tétele a menekültek áthelyezésére vonatkozó rendelkezések, valamint a menedékkérőket, illetve a menedékjogot élvezőket célzó segítségnyújtási, támogatási és szolidaritási mechanizmusok végrehajtásában. Egyes tagállamok ugyanis már elfogadtak olyan jogalkotási intézkedéseket, amelyek elismerik ezen önkormányzatok ilyen jellegű illetékességét;

23.

kiemeli, hogy a helyi önkormányzatok jelentős szerepet töltenek be a helyi lakosság tájékoztatásában, valamint hogy a nem kormányzati és egyéb civil társadalmi szervezetekkel való együttműködésük során felhalmozott kiterjedt tapasztalataik révén hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a lakosság figyelmét felhívják a menekültügyhöz és a nemzetközi védelemhez kapcsolódó kérdésekre, ezáltal pedig kedvezően befolyásolják az újonnan érkezők befogadási feltételeit és a helyi közösségen belüli elfogadásukat;

24.

hangsúlyozza, hogy az Európai Bizottság 2008. évi javaslatának (3) keretében újból alaposan felül kell vizsgálni a dublini rendeletet. Az Unióba történő első beutazás kritériumának az alkalmazása eddig hozzájárult ahhoz, hogy növekedjen a nyomás néhány tagállam menekültügyi rendszerére, és ahhoz vezetett, hogy a szóban forgó rendelet végrehajtása tisztán a földrajzi elhelyezkedés függvénye, ami összeegyeztethetetlen a szolidaritás gondolatával. Az RB ezért arra kéri a tagállamokat, a Tanácsot és az Európai Parlamentet, hogy dolgozzanak ki új válságkezelési eljárást, és vizsgáljanak meg néhány, a szolidaritást támogató intézkedést, amelyek alkalmasak arra, hogy csökkentsék a szóban forgó rendelet által eddig okozott károkat;

25.

emlékeztet arra, hogy egy korábbi véleményében (4) üdvözölte az Európai Bizottság arra vonatkozó javaslatát, hogy a nemzetközi védelmet kérelmező személyeknek a dublini rendelet felülvizsgált változata keretében történő átadását ideiglenesen függesszék fel, amennyiben egy tagállam vészhelyzettel néz szembe, és a kérelmezők átadása tovább fokozhatná a befogadóképességére és a menekültügyi infrastruktúrájára nehezedő terhet. Tisztában van ugyanakkor azzal, hogy nehéz egy ilyen intézkedést elfogadtatni és végrehajtatni, és hogy ésszerű az az ellenjavaslat, amely egy a tagállamok menekültügyi rendszereinek teljes működését lefedő értékelési és korai figyelmeztető rendszer létrehozását ajánlja;

26.

a fenti megjegyzésekre tekintettel célszerűnek tartja kiemelni, hogy ennek a javasolt értékelési és korai figyelmeztető mechanizmusnak a hatékonysága nagymértékben attól fog függeni, hogy rendelkezésre állnak-e majd megbízható és naprakész információk, hogy jóhiszemű együttműködés folyik-e majd a tagállamok között, valamint hogy képes lesz-e az EU a jelzett hiányosságokat és esetleges problémákat időben orvosolni. Ezen túlmenően az RB felhívja a figyelmet arra az értékes segítségre, amelyeket olyan szervezetek nyújthatnak, mint az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (EMTH), az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR), a nemzeti menekülttanácsok és más nem kormányzati szervezetek, különösen pedig a helyi és regionális önkormányzatok;

27.

úgy véli, hogy az a javaslat, hogy terjesszék ki a menekültként elismertek – a Máltához kapcsolódó kísérleti program mintájára történő – önkéntes áthelyezését, pozitív előrelépést jelent a szolidaritás megerősítésében. Ezért az RB felkéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat annak a lehetőségnek a megfontolására, hogy bizonyos feltételek mellett kötelezővé tegyék az áttelepülést (például az érintett tagállam kérésére, vagy amennyiben előzetesen ez irányú következtetést fogalmaztak meg a korai figyelmeztető rendszer keretében és az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal ismertette véleményét, vagy ha az érdekeltek egyetértenek az intézkedéssel). Felkéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy azt is alaposan vizsgálják meg, hogy a nemzetközi védelmet kérők áthelyezése szóba jöhet-e, és ehhez kapcsolódóan arra kéri az Európai Bizottságot, hogy újra vizsgálja meg az elkészített jogi, gazdasági és technikai tanulmányt (5);

28.

megjegyzi, hogy az áthelyezéssel kapcsolatban gyakorlati és jogi nehézségeket is okoz, hogy nem létezik a nemzetközi védelemre vonatkozó döntések kölcsönös elfogadását szabályozó rendszer; ezért felhívja az Európai Bizottságot, hogy fontolja meg, milyen intézkedéseket kell hozni a helyzet megoldása érdekében;

29.

egyetért az UNHCR azon javaslatával, hogy dolgozzanak ki egy olyan „formulát”, amelynek célja az áthelyezési rendszer működésének biztosítása, és amely figyelembe vesz olyan elemeket, mint az érintett ország GDP-je, a tagállam területének nagysága, nemzeti és egyéb forrásai, lakossága, befogadási képessége, a helyi és regionális jellegzetességek, a menedékjogot kérők száma, valamint a letelepítési kötelezettségvállalások – hogy csak néhány kritériumot említsünk (6);

30.

üdvözli az Európai Parlament közelmúltbeli határozatát, amely előkészítette a közös európai letelepítési program véglegesítését, amelyről úgy véli, hogy hozzá fog járulni a szolidaritás külső dimenziójának a megerősítéséhez, és kéri a tagállamokat, hogy addig tartsák tiszteletben az UNHCR programja keretében tett vállalásaikat;

31.

üdvözli azt a tervet, hogy minél több tagállammal, az EMTH-val és esetlegesen az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságával közösen vizsgálják meg a menedékkérelmeket; megjegyzi ugyanakkor, hogy ezt úgy kell végrehajtani, hogy a kérelmek nemzetközi védelemre való jogosultságának a vizsgálatakor érvényesüljön az az elv, hogy minden kérést egyénileg bírálnak el. Az RB ezért felkéri az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy jogi, gazdasági és technikai tanulmányt, és tájékoztassa arról az RB-t;

32.

úgy ítéli meg továbbá, hogy a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek tömeges beáramlása esetén nyújtandó átmeneti védelemről, valamint a tagállamok erőfeszítései közötti egyensúly előmozdítására irányuló intézkedésekről szóló irányelv konkrét és kivételes szolidaritási mechanizmusként rendkívüli fontossággal bír, noha máig még egyszer sem alkalmazták. Szükségesnek tartja ezért az irányelv felülvizsgálatát annak érdekében, hogy objektív és mennyiségi kritériumok alapján könnyebben meg lehessen állapítani, ha egy területen a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek tömeges beáramlásának esete áll fenn, és hogy megvizsgálják, hogy egy vagy több régió kérésére életbe léptethető-e az irányelvben szereplő eljárás;

33.

üdvözli, hogy módosították a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárok jogállásáról szóló 2003/109/EK irányelvet, amelynek köszönhetően hatásköre a nemzetközi védelmet élvezőkre is kiterjed. Ez a gyakorlatban azt jelenti majd, hogy egy menekültként elismert személy öt év tartózkodást és bizonyos feltételek mérlegelését követően letelepedhet olyan tagállamban, amely nem azonos azzal, amelyben eredetileg a nemzetközi védelmet megkapta. Noha ez az intézkedés szűkebb értelemben nem a szolidaritást szolgálja, adott esetben hozzájárulhatna a feszültségek csökkentéséhez és a személyek jobb beilleszkedéséhez. Következésképpen az RB arra kéri a tagállamokat, hogy gyorsan ültessék át nemzeti joganyagukba a 2011/51/EU módosító irányelvet (7);

34.

megjegyzi, hogy a gyakorlati együttműködés a közös európai menekültügyi rendszernek alapvető eleme, és üdvözli az uniós szervek lényegi hozzájárulását. Ezek között megemlítendő elsősorban az EMTH, továbbá a Frontex, amely segítséget nyújtott néhány kivételes jellegű konkrét helyzet leküzdésében – például Málta és Görögország esetében –, megjegyzi ugyanakkor, hogy e szakosított szervezetek tevékenységét a nemzetközi védelmet kérelmezők jogainak megőrzésére vonatkozó garanciákkal kell kiegészíteni;

35.

úgy véli, különösen ügyelni kell arra, hogy elkerüljük azokat a gyakorlatokat, amelyek eredményeként konkrétan lehetetlenné válna a menedékjog iránt kérelem benyújtására vonatkozó jog érvényesítése. Következésképpen az RB arra kéri a Frontexet, hogy az EU külső határainak védelme területén rábízott feladatai gyakorlása során fordítson nagyobb figyelmet az emberi jogok tiszteletben tartására. Úgy véli, hogy az első lépést ebbe az irányba megtették a Frontex alapító rendeletének közelmúltbeli módosításával, amely az alapvető jogok területére vonatkozó stratégia kidolgozására kötelezi a szervezetet, létrehoz egy konzultatív fórumot és az alapvető jogok felelősének a posztját (8). E téren elismeri azt a potenciális szerepet, amelyet az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) játszhat, amely már vizsgálta az emberi jogok helyzetét az EU külső határain (9). Az RB vizsgálatai kiterjesztésére bátorítja e területen, valamint arra, hogy tanácsokkal lássa el és szakismeretével segítse a Frontexet és az EMTH-t;

36.

hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni az EMTH operatív kapacitásait, hogy az hatékonyabban segíthesse a helyi és regionális önkormányzatokat azonnali támogatással, szakértelmével és technikai szaktudásával, illetve sürgeti a helyi és regionális önkormányzatok szorosabb bevonását az EMTH konzultatív fórumába; üdvözli az Európai Bizottság azon szándékát, hogy 2013-ban értékelni fogja az EMTH tevékenységének hatását, és jelzi, hogy szívesen részt venne ebben a folyamatban;

37.

úgy ítéli meg, hogy az oktatás az EMTH részéről történő konkrét együttműködés specifikus intézkedéseként kiemelkedő szerepet tölt be, és hangsúlyozza, hogy az európai menekültügyi program véglegesítése és teljes végrehajtása nagyobb harmonizációs lehetőséget nyújthat. Ennek szellemében az RB olyan képzési programok kidolgozását javasolja az EMTH-nak, amelyek hasznosak a helyi és regionális adminisztráció köztisztviselői számára, mivel azok részt vesznek a nemzetközi védelmet kérelmezők fogadásában;

38.

elismeri, hogy az EU az utóbbi években számos hasznos eszközt dolgozott ki, köztük elsősorban az Európai Menekültügyi Alapot, amely lehetővé teszi a tagállamok számára az európai menekültügyi politika jobb végrehajtását;

39.

pozitívnak tartja a menekültügyet és a migrációt szolgáló európai finanszírozási mechanizmusok felépítésének javasolt egyszerűsítését a menekültügyi és migrációs alap létrehozására vonatkozó javaslat révén. Az alap számára a 2014–2020 közötti időszakban a migrációs hullámok integrált kezelésének biztosításához mintegy 3,87 milliárd euró áll majd rendelkezésre, valamint hatásköre alá tartoznak majd a közös menekültügyi és migrációs politika különböző területei is. Az RB reméli, hogy ezzel a fejlődéssel párhuzamosan az eljárások racionalizálására is sor kerül;

40.

hangsúlyozza annak szükségességét, hogy elegendő forrást biztosítsunk a szolidaritás megerősítését szolgáló intézkedésekre, amelyek szükség esetén támogathatnák a menekültügyi rendszerek alapfeltételeinek javítására tett erőfeszítéseket, konkrét segítséget nyújthatnának a különleges nyomás alá kerülő tagállamoknak és régióknak, vagy az áthelyezési és a letelepítési programok végrehajtásához;

41.

hangsúlyozza, hogy elengedhetetlen, hogy a menekültügyre és a nemzetközi védelemre elkülönített eszközök megfeleljenek az EU nemzetközi vállalásai szintjének, hogy kiegyensúlyozott kapcsolat legyen egyrészt a biztonsági és határvédelmi kiadások, másrészt pedig olyan fellépési területekre szánt kiadások között, mint például a menedékkérők fogadási feltételei, melyek olyan cselekvési területek, amelyekhez a helyi és regionális önkormányzatok jelentős hozzáadott értékkel tudnak hozzájárulni;

42.

kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek erőfeszítéseket az alapok működését megalapozó partnerségi elv teljes mértékű végrehajtására oly módon, hogy garantálják valamennyi helyi és regionális szinten érintett szereplő részvételét a finanszírozási prioritások meghatározásában, valamint az elindított kezdeményezések értékelésében. Ennek során azt a végrehajtási keretet kell követni, amely a Menekültügyi és Migrációs Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló rendelettervezet (COM(2011) 752 final) IV. fejezetében szerepel;

43.

következésképpen felkéri a tagállamokat, hogy mindannyian gondoskodjanak helyi és regionális önkormányzataik képviselőinek részvételéről az alapok éves pénzügyi prioritásainak megállapításáról szóló politikai tárgyalások folyamatában (10).

13.9.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 277/18

—

támogatja a fenntartható városfejlesztés holisztikus stratégiáira irányuló kérést, a horizontális és vertikális együttműködést egy részvételen alapuló irányítási rendszerben, amely figyelembe veszi a városok sokféleségét és tekintettel van a társadalmi innovációk és az előretekintő tervezés jelentőségére,

—

hangsúlyozza, hogy a társadalmunkban tapasztalható növekvő gazdasági és társadalmi elkülönülést kezelni kell a mindenki számára elérhető és kora gyermekkorban kezdődő oktatásba való beruházásokkal, inkluzív munkaerőpiacokkal, egész életen át tartó tanulással, aktív integrációs politikával és olyan bérekkel, amelyek igazságosak, megfelelnek a szükségleteknek és egyenlőek a férfiak és a nők számára,

—

felhívja a figyelmet arra, hogy biztosítani kell a társadalom számára alapvető szükségletek – azaz a lakhatáshoz való hozzáférés, a bölcsődei és óvodai ellátás, a gyermekek számára biztonságos szórakozást és fejlődést lehetővé tevő terek – kielégítését, és a családalapításra vagy annak bővítésére vállalkozó polgárok előtt álló akadályok megszüntetését,

—

hangsúlyozza az éghajlatváltozás jelentette kihívásokat, valamint annak szükségességét, hogy energia-visszanyerési folyamatok segítségével és az energiahatékonyság növelésével, illetve összekapcsolt rendszerek, nyílt terek és zöld területek kiépítése, új építési formák, valamint erőforrás-semleges, egészséges és biztonságos mobilitási módok révén csökkentsük az energiafelhasználást,

—

utal a kultúra és a kreativitás jelentőségére nemcsak a gazdasági növekedés szempontjából, hanem főként az életminőség, a megélt demokrácia, a béke és az értékek kölcsönös elismerése megvalósulásához,

—

hangsúlyozza a politikaalkotás részvételi elemeinek alapvető jelentőségét,

—

szükségesnek tartja az európai intézmények sokrétű erőfeszítéseit a városok támogatása érdekében, és a következő támogatási időszakra egyértelmű jelzést kér arra, hogy a városok támogatásban részesülnek egy erős városi dimenzió, az eszközfelhasználás rugalmassága és a helyi szintnek a kohéziós politika megvalósításában betöltött központi szerepe révén,

—

üdvözli a strukturális politika fenntartható finanszírozási eszközeinek továbbfejlesztését, amelyek kreatív és stabil támogatási mechanizmusokat jelentenek.

Előadó

Hella DUNGER-LÖPER (DE/PES), Berlin tartomány szövetségi és európai ügyekért felelős képviselője

1.

méltányolja a dán tanácsi elnökség felkérését ennek a véleménynek a kidolgozására, valamint a dán elnökség aktív részvételét a városok és régiók ötödik, 2012. március 22–23-án Koppenhágában tartott csúcstalálkozójának szervezésében, melynek témája „Európa városainak szerkezete a 21. században” volt, elismerve a városok és régiók hozzájárulását az európai integrációhoz és központi szerepüket az Európa 2020 stratégia céljainak elérésében;

2.

érdeklődéssel veszi tudomásul az Európai Bizottság „A jövő városai – Kihívások, víziók, lépések a jövő felé” című jelentését (2011. október), és egyetért az abban szereplő, a jövő városairól festett képpel, mely szerint a jövő városa „fejlett társadalom erős társadalmi kohézióval, társadalmilag kiegyensúlyozott lakhatási körülményekkel, valamint mindenki számára elérhető szociális, egészségügyi és oktatási szolgáltatásokkal; teret ad a demokráciának, a kulturális párbeszédnek és a sokféleségnek; az ökológiai vagy környezeti rehabilitáció helyszíne; vonzó település, amely a gazdasági növekedés motorja”;

3.

osztja „A jövő városai” jelentésben megfogalmazott, a városok jövője iránti aggodalmat a demográfiai változásokban, a növekedés visszaesésében, valamint a gazdasági növekedés, a foglalkoztatás és a társadalmi fejlődés közötti összefüggés lazulásában rejlő veszélyekre tekintettel. További fenyegetést jelentenek a növekvő jövedelmi különbségek, a fokozódó társadalmi polarizálódás és szegregáció, valamint a társadalom peremére szorulók számának növekedése, a városok szétterjedése és a városi ökoszisztémákra nehezedő egyre nagyobb nyomás;

4.

hangsúlyozza, hogy az Európai Unió összességében csak akkor tudja elérni az Európa 2020 stratégia céljait, ha a városok a társadalmi és gazdasági innováció helyszíneként teljes mértékben hozzá tudnak járulni az intelligens, inkluzív és fenntartható növekedéshez és a gazdasági, társadalmi és területi kohézióhoz;

5.

ezért üdvözli „A jövő városai” című jelentés ajánlásait, amelyek szerint a városokat a következők révén kell erősíteni: a fenntartható helyi struktúrák támogatása az ellenálló és befogadó gazdaság érdekében, a társadalmi-gazdasági, kulturális, generációs és etnikai sokféleségben rejlő lehetőségek kihasználása, küzdelem a társadalmi elkülönülés és a szegénység ellen jobb minőségű lakókörülmények biztosításával, holisztikus megközelítésű környezet- és energiapolitikai stratégiák, vonzó közterületek létrehozása és megőrzése, a fenntartható, inkluzív és egészséges közlekedési rendszerek támogatása és a kiegyensúlyozott területfejlesztés elősegítése;

6.

támogatja a fenntartható városfejlesztés holisztikus stratégiáira irányuló kérést, a horizontális és vertikális együttműködést egy, az irányítási szinteken és szakpolitikákon átnyúló, részvételen alapuló irányítási rendszerben, amely figyelembe veszi a városok sokféleségét és tekintettel van a társadalmi innovációk és az előretekintő tervezés jelentőségére;

7.

utal a Régiók Bizottsága 2012. március 23-i„koppenhágai nyilatkozatára”, az abban megfogalmazott kiállásra a zöldebb, inkluzívabb és gazdaságilag versenyképesebb városok mellett és az ehhez kapcsolódóan az uniós intézményekkel szemben megfogalmazott elvárásokra, amelyek az alábbiak: az Európa 2020 stratégia gyökerezzen a helyi szintben, biztosítsanak elegendő pénzügyi eszközöket az átfogó várospolitikához, tulajdonítsanak nagyobb jelentőséget az európai városok közötti területi együttműködésnek, erősítsék meg a városok és régiók szerepét az európai politika alakításában, tegyenek további erőfeszítéseket a decentralizáció érdekében az EU-tagállamokban, valamint biztosítsanak nagyobb pénzügyi mozgásteret a városok és régiók számára;

8.

emlékeztet „A városrehabilitáció szerepe az európai városfejlesztésben” című, 2010. június 10-i véleményére és az abban megfogalmazott kérésre, hogy az Európai Unió valamennyi szakpolitikájában erősítsék meg a városi dimenziót;

9.

emlékeztet arra, hogy a városok mindig leképezik a társadalmi viszonyokat. A jövő városainak képét és életminőségét a valamennyi politikai és gazdasági felelősségi szinten meghozott gazdasági és társadalmi döntések, valamint fejlemények határozzák meg;

10.

megállapítja, hogy a városoknak az Európai Unió szempontjából betöltött jelentősége messze túlmutat a gazdasági és demográfiai tényezőkön. A szép, intelligens, energia- és forráshatékony, zöld és inkluzív városok társadalmunk harmonikus és szolidáris együttélésének alapját jelentik;

11.

kijelenti, hogy a városok társadalmi és gazdasági kapcsolatok révén szorosan és elválaszthatatlanul összefonódnak környezetükkel, és ezért fontos szerepet töltenek be a kiegyensúlyozott területi fejlődésben;

12.

ebben az összefüggésben megállapítja, hogy a város és vidék közötti eddigi kategorikus különbségtétel a jövőbeli feladatokhoz már nem megfelelő, és ehelyett a különböző funkciójú, egymással összefonódó területek kölcsönhatásából kell kiindulni;

13.

hangsúlyozza, hogy a várostípusok globális összehasonlításában az európai városokat demokratikus önrendelkezés, erős civil társadalom, társadalmi integráció, a köz- és magánszféra működő kölcsönhatása, a szabadság és az emancipáció ígérete és jól kialakult városépítési kultúra jellemzi;

14.

úgy látja, hogy az ipar leépülése és a globalizáció révén a társadalmi és gazdasági integráció fontos alapjai tűntek el. Mind a gazdagabb, mind a szegényebb területeken új stratégiákat keresnek a társadalmi kohézió erősítéséhez, amelyek azonban mindeddig alig tudták korlátozni az egyes társadalmi rétegek térbeli szegregációjának folyamatát. Sőt, mindezen erőfeszítések ellenére sok helyen még nőtt is a társadalmi elkülönülés és szegregáció, amelyek továbbra is jelentős nehézséget jelentenek a városi együttélés szempontjából;

15.

utal arra, hogy a társadalmunkban tapasztalható növekvő gazdasági és társadalmi elkülönülést sürgősen kezelni kell a mindenki számára elérhető és kora gyermekkorban kezdődő oktatásba való beruházásokkal, inkluzív munkaerőpiacokkal, egész életen át tartó tanulással, aktív integrációs politikával és olyan bérekkel, amelyek igazságosak, megfelelnek a szükségleteknek és egyenlőek a férfiak és a nők számára. Rámutat arra, hogy a gazdasági fejlődés és a több városi munkahely teremtése ebből a szempontból létfontosságú;

16.

aggodalommal látja, hogy ezek a problémák egyes nagyvárosokban tovább erősödtek és erőszakos tiltakozásokig fajultak, amelyek számos polgár politikai intézményekbe vetett bizalmának elveszítését is kifejezésre juttatják;

17.

utal a demográfiai változásoknak és a társadalom elöregedésének a helyi következményeire, mivel a társadalom idősödése új követelményeket állít a szociális infrastruktúra és a közterületek elé. Az idősek növekvő szegénysége miatt olyan, fenntartható társadalombiztosítási rendszerek és szolgáltatások iránt merülnek fel igények, amelyek a polgárok számára hozzáférhetőek, tekintettel vannak a kulturális sajátosságokra és megfizethetők;

18.

ennek kapcsán hangsúlyozza, hogy Európa a fiatalok jelenlegi, drámai méreteket öltő munkanélküliségétől függetlenül az elkövetkező évtizedekben rá lesz utalva a fiatalok bevándorlására ahhoz, hogy biztosítani lehessen a gazdasági növekedést és enyhíteni lehessen az idősödésnek a társadalmi és egészségügyi rendszerekre gyakorolt következményeit. A nyitott és vonzó városok a bevándorlás egyik előfeltételét jelentik. A bevándorlók és az etnikai kisebbségek azonban a városokban még gyakran szembesülnek jelentős hátrányokkal az oktatáshoz, munkához, lakhatáshoz és orvosi ellátáshoz való hozzáférés terén. A hatékony helyi integrációs stratégiák ezért az előretekintő migrációs politika szükséges elemét jelentik;

19.

felhívja a figyelmet arra, hogy biztosítani kell a társadalom számára alapvető szükségletek – azaz a lakhatáshoz való hozzáférés, a bölcsődei és óvodai ellátás, a gyermekek számára biztonságos szórakozást és fejlődést lehetővé tevő terek – kielégítését, és a családalapításra vagy annak bővítésére vállalkozó polgárok előtt álló akadályok megszüntetését. Ezért minden olyan intézkedést támogatni kell, amely a pozitív népességnövekedést szolgálja;

20.

hangsúlyozza az éghajlatváltozás jelentette kihívásokat, valamint annak szükségességét, hogy energia-visszanyerési folyamatok segítségével és az energiahatékonyság növelésével, illetve összekapcsolt rendszerek, nyílt terek és zöld területek kiépítése, új építési formák, valamint erőforrás-semleges, egészséges és biztonságos mobilitási módok révén csökkentsük az energiafelhasználást;

21.

utal a kultúra és a kreativitás jelentőségére nemcsak a gazdasági növekedés szempontjából, hanem főként az életminőség, a megélt demokrácia, a béke és az értékek kölcsönös elismerése megvalósulásához. A városi kultúra magában foglalja a városi építési kultúra megőrzését, az igényesen kialakított, mindenki számára hozzáférhető közterületeket, valamint a helyi és regionális adottságok figyelembevételét is;

22.

hangsúlyozza a politikaalkotás részvételi elemeinek alapvető jelentőségét a polgárok bizalmának és közreműködésének elnyerésében és a társadalmi kohézió erősítésében. A polgároknak ez a részvétele csak akkor lehetséges, ha a városok vezetése teljesen nyitott és átlátható alapokra helyezi döntéshozatalát és politikaalkotását;

23.

szükségesnek tartja az európai intézmények sokrétű erőfeszítéseit a városok támogatási programokkal és kezdeményezésekkel való támogatása érdekében, mivel a települések megfelelő saját pénzügyi források hiányában ezekre az eszközökre vannak utalva;

24.

aggodalommal látja, hogy a Lipcsei Chartában szereplő szándéknyilatkozatok és a chartához kapcsolódó politikai folyamatok ellenére a tagállamok várospolitikai szerepvállalása az elmúlt években inkább csökkent, mint erősödött. Ez abból látszik, hogy mindeddig nem igazán sikerült prioritásként kezelni a várospolitikai kérdéseket az ezzel kapcsolatos politikaterületeken: a foglalkoztatás, a környezetvédelem, az oktatás és a tudomány, valamint a lakhatás terén. Ez a probléma a várospolitikai támogatási programok csökkentett költségvetésében is megmutatkozik. Emiatt mielőbb olyan uniós szintű költségvetési forrásokat kellene feltárni és elérhetővé tenni, amelyek lehetővé teszik, hogy a városok rugalmasan reagálhassanak ezekre a különböző problémás helyzetekre;

25.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a települések forrásokkal való ellátottsága a legtöbb tagállamban katasztrofális, és hogy ez – tekintettel a tagállamok költségvetés-politikai prioritásaira – irányváltás nélkül nem fog javulni;

26.

úgy látja, hogy az akut társadalmi, gazdasági és ökológiai veszélyeket tekintve az eddigi erőfeszítések semmiképpen sem elegendőek az európai városok olyan, fenntartható kialakításához, hogy azok a társadalmi innovációk versenyképes, szép, intelligens, energia- és forráshatékony, zöld és inkluzív helyszíneiként teljes mértékben hozzájárulhassanak az Európai Unió társadalmi, gazdasági és területi kohéziójának erősítéséhez és az Európa 2020 stratégia céljainak megvalósításához;

27.

a társadalmi kihívásokat tekintve úgy véli, hogy az erős, demokratikus önrendelkezéssel bíró városok iránti, minden politikai felelősségi szinten átnyúló igény az európai társadalom alapja. Egy erős, reagálni és cselekedni képes helyi demokrácia valamennyi szinten döntően hozzájárulhat a képviseleti demokrácia intézményeibe vetett bizalom visszanyeréséhez;

28.

megismétli igényét a társadalmi fejlődés olyan szemléletmódja iránt, amely túlmutat a bruttó hazai termék (GDP) mértékegységén, komolyan veszi a polgárok aggályait és igényeit, és nagyobb mértékben bevonja őket a programok és intézkedések tervezésébe;

29.

elvárja, hogy a választott képviselők valamennyi politikai szinten öntudatos és bátor vezető szerepet töltsenek be a békés és szolidáris együttélés érdekében. Csak békében és megélt, határokon átnyúló szolidaritással lehetséges az intelligens, inkluzív és fenntartható növekedés. Ebbe beletartozik a bevándorlók aktív és pozitív fogadásának kultúrája is, beleértve az interkulturális készségek fejlesztését is a közigazgatásban és a közintézményekben. Ide tartozik a menekültek és a származásuk, hitük, szexuális orientációjuk, bizonyos társadalmi csoporthoz tartozásuk vagy politikai meggyőződésük miatt üldözött és hátrányos megkülönböztetést elszenvedő emberek védelme melletti világos és egyértelmű kiállás is;

30.

hangsúlyozza az integrált helyi stratégiák jelentőségét az összehangolt, hatékony eszközfelhasználás szempontjából, és valamennyi érintett szakpolitika bevonását és részvételét követeli. A valamennyi politikai szint és terület közötti konstruktív és természetes együttműködés fontos ahhoz, hogy a polgároknak megmutassuk, hogy az intézmények felelősségteljesen reagálnak a beléjük vetett bizalomra és elkötelezettek a helyi igények mellett;

31.

valamennyi szint döntéshozóit arra szólítja fel, hogy álljanak ki az egészséges és fenntartható városi és városközi mobilitásért. Ösztönözni kellene a tömegközlekedés használatát, oly módon, hogy az a teljes lakosság számára igénybe vehető legyen. Továbbra is arra kéri a döntéshozókat, hogy a városokat az európai város hagyományos modelljének szellemében fejlesszék tovább, integrálva a különböző közlekedési módokat, illetve gondoskodva a megfelelő sűrűségről és (várostervezési és építészeti) minőségről;

32.

támogatja a városfejlesztésről, annak műszaki és társadalmi, gazdasági és ökológiai vetületéről szóló tudás növelése érdekében tett új erőfeszítéseket. Ebbe kifejezetten beletartozik a virtuális térnek a városokban és régiókban való élet és munka szempontjából betöltött jelentősége is;

33.

hangsúlyozza, hogy a városok közötti partnerségek, az európai városhálózatok (például az Eurocities), valamint az URBACT, INTERREG és EGTC keretében megvalósított, települések közötti, határokon átnyúló együttműködést célzó projektek igen jelentősek a városfejlesztési politikák szakismereteinek és megközelítésmódjainak javításához, és hangsúlyozza, hogy ezt a tudásmegosztást a politikai döntéshozatal számára is gyümölcsözővé kell tenni, különösen a strukturális alapok, de más érintett politikaterületek, például az általános érdekű szolgáltatások, a közlekedés és a környezetvédelem területén is;

34.

a városok és régiók magától értetődő bevonását kéri az Európai Unió többszintű struktúrájába valamennyi olyan politikaterületen, ahol uniós szinten a szubnacionális közigazgatások cselekvőképességét érintő döntéseket hoznak;

35.

arra szólítja fel az európai intézményeket, hogy határozottan foglaljanak állást a városok erősítése mellett, amely az EU következő költségvetésében a prioritások meghatározásában mutatkozik meg;

36.

hangsúlyozza az olyan strukturális támogatási politika iránti kérését, amely a települések számára továbbra is elegendő mozgásteret hagy ahhoz, hogy olyan, a helyi szintű prioritásoknak megfelelően kialakított, beruházási és szociális tervekből álló, több finanszírozási alapra kiterjedő, integrált megközelítést valósítsanak meg, amely megfelel a helyi igényeknek. Ahhoz, hogy a strukturális politika települések általi végrehajtása ténylegesen lehetséges legyen, csökkenteni kell az adminisztratív és ellenőrzési terheket;

37.

hangsúlyozza a kohéziós politika jelentőségét a társadalmi, gazdasági és területi kohézió erősítésének központi eszközeként, és a következő támogatási időszakra egyértelmű jelzést kér arra, hogy a városok támogatásban részesülnek egy erős városi dimenzió, az eszközfelhasználás rugalmassága és a helyi szintnek a megvalósításban betöltött központi szerepe révén. A városok társadalmi, gazdasági és területi kohézió szempontjából betöltött központi szerepét tekintve a támogatásnak egyértelműen meg kell haladnia az eddig javasolt 5 %-os minimális arányt;

38.

hangsúlyozza a Régiók Bizottságának az ERFA-ról szóló európai bizottsági javaslatról kidolgozott véleményében szereplő kéréseket, különösen a bizonyos területfajták előnyben vagy hátrányban részesítése nélküli rugalmas eszközfelhasználás lehetőségét illetően, hogy a vidéki és városközeli területek ne legyenek kizárva az ERFA előnyeiből. Az ERFA-eszközök különböző területfajtákra való térbeli összpontosításáról a partnerségben megvalósítandó programozási folyamat keretében kell dönteni, és nem szabad azt előre meghatározni. Az általános rendelet 99. cikkében meghatározott „integrált területi beruházás” eszköz keretében lehetőségként kellene előirányozni a feladatok városokra való átruházását, nem pedig kötelezően bevezetni;

39.

üdvözli a strukturális politika fenntartható finanszírozási eszközeinek továbbfejlesztését, amelyek az állami támogatásokon túl kreatív és stabil támogatási mechanizmusokat jelentenek;

40.

erős szerepet kér a városoknak és régióknak az EU migrációs és integrációs politikájának továbbfejlesztésében, figyelembe véve a helyi szint integrációban betöltött központi szerepét;

41.

felszólítja a tagállamokat, hogy élesszék újra várospolitikai erőfeszítéseiket, és vonják be ezekbe a kezdeményezésekbe a nem területi vonatkozású politikákat is. A fenntartható városfejlesztés támogató keretfeltételeket igényel, főként a foglalkozatás-, a szociál-, az oktatás- és a környezetpolitikában;

42.

kéri, hogy mélyítsék el a vitát arról, hogy milyen intézkedésekre van szükség a városokban, illetve azokkal együttműködve. A városok és agglomerációk együttműködése nélkülözhetetlen a kohézió és a fenntartható fejlődés biztosításához.

13.9.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 277/23

—

üdvözli, hogy költségvetési javaslatok révén lépés történt a valóban a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség létrehozására, felismerve annak fontosságát, hogy biztosítani kell a bevándorlással, menekültüggyel és biztonsággal kapcsolatos költségvetéshez szükséges forrásokat;

—

megerősíti, hogy a javasolt változtatások jelentősek a helyi és regionális önkormányzatok szempontjából, mivel közvetlenül kihatnak feladataikra és az Európai Unióban élők mindennapi életére;

—

hangsúlyozza, hogy a fokozott globális mobilitás keltette biztonsági aggályokra fontos az alapvető jogok és szabadságok egyetemes védelmének keretében reagálni;

—

örvendetesnek tartja, hogy a hangsúly a rugalmasságra és az eredmények elérésére kerül, miközben kiemeli, hogy ehhez megfelelő tervezésre, valamint az érdekelt felek részvételére és felelősségvállalására van szükség. Ezért hangsúlyozza, hogy a tervezési szakasztól kezdve be kell vonni valamennyi helyi és regionális önkormányzatot, valamint más érdekelt feleket, például a nemzetközi szakmai szervezeteket, a civil társadalmat és magukat a kedvezményezetteket, mivel gyakran ők hajtják végre a programokat és projekteket;

—

úgy gondolja, hogy a javasolt reformok révén nagymértékben javul a finanszírozáshoz való hozzáférés. Ugyanakkor a finanszírozási lehetőségekről szóló információk terjesztésére szolgáló mechanizmusok további fejlesztésére ösztönöz. A nagyobb országokban a helyi és regionális önkormányzatok regionális és helyi konzultációkat szervezhetnek, hogy lehetővé tegyék a fontosabb városoktól távol működő szervezetek és érdekeltek részvételét.

Előadó

Samuel AZZOPARDI (MT/EPP) Victoria polgármestere (Gozo)

Referenciaszövegek

1.

üdvözli, hogy költségvetési javaslatok révén lépés történt a valóban a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség létrehozására, felismerve annak fontosságát, hogy biztosítani kell a bevándorlással, menekültüggyel és biztonsággal kapcsolatos költségvetéshez szükséges forrásokat; (1)

2.

támogatja a meglévő eszközök két alapba történő egyesítés révén történő egyszerűsítését;

3.

megerősíti, hogy a javasolt változtatások jelentősek a helyi és regionális önkormányzatok szempontjából, mivel közvetlenül kihatnak feladataikra és az Európai Unióban élők mindennapi életére;

4.

hangsúlyozza, hogy a fokozott globális mobilitás keltette biztonsági aggályokra fontos az alapvető jogok és szabadságok egyetemes védelmének keretében reagálni;

5.

kiemeli, hogy ez a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségben érvényesülő olyan, koherens eszközök kidolgozásával valósítható meg, amelyek az emberi jogok, a szolidaritás és a felelősség tiszteletben tartásán alapulnak, és különös figyelmet fordítanak a nemek közötti egyenlőségre és a megkülönböztetésmentességre; (2)

6.

úgy gondolja, hogy egyensúlyt kell kialakítani a kiadások biztonsággal és a határokkal kapcsolatos részei, illetve az olyan területekkel kapcsolatos kiadások között, mint például a migránsok beilleszkedése vagy a menedékkérők fogadásának feltételei;

7.

támogatja egy olyan szükséglet alapú költségvetés létrehozását, amely elősegíti az uniós pénzügyi eszközök – különösen a strukturális alapok és a belügyekkel kapcsolatos pénzeszközök – közötti szinergiák kialakítását. Az uniós költségvetésnek elegendő forrásokat kell juttatnia a belügyek számára mind a strukturális alapok, mind a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségen belüli speciális eszközök segítségével;

8.

felhívja a figyelmet arra, hogy a 2007/125/IB tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséből adódóan megszűnik a más uniós és közösségi eszközök egymást kiegészítő felhasználásának lehetősége, ami jelentősen korlátozza a pénzeszközök felhasználásának kívánt rugalmasságát, illetve veszélybe sodorja azoknak a belső biztonságra irányuló, határokon átnyúló regionális projekteknek az automatikus továbbfejlesztését, amelyeket eddig az ERFA keretében a 3. célhoz kapcsolódó támogatásból finanszíroztak. Ezért amellett szól, hogy őrizzék meg a közösségi eszközök egymást kiegészítő jellegét;

9.

rámutat arra, hogy a költségvetés és a pénzügyi eszközök működése terén bizonyos mértékű rugalmasságra van szükség, lehetővé téve egy valódi félidős felülvizsgálat elvégzését a meghatározott politikai prioritásoknak megfelelően, ugyanakkor hangsúlyozva, hogy az említett rugalmasságot úgy kell kialakítani, hogy összhangban legyen a méltányos forráselosztással;

10.

örvendetesnek tart egy olyan bevándorlási politikát, amely már a származási országokban kezdetét veszi, valamint az európai munkaerő-piaci elvárásokat és a demográfiai változásokat is figyelembe veszi, aminek következtében olyan rendszer jön létre, amely valamennyi fél – többek között az uniós pénzátutalásokból oly gyakran részesülő származási országok – számára előnyös; (3)

11.

kiemeli, hogy a tagállamok közötti, az Unió külső határainak igazgatása terén megvalósuló hatékonyabb koordináció eléréséhez, valamint a közös európai menekültügyi rendszer megvalósításához uniós szinten szilárd együttműködésre van szükség;

12.

hangsúlyozza, hogy a költségvetés felhasználása terén átláthatóságra van szükség, azaz olyan javaslatokra, projektekre és eredményekre, amelyek az átlagos polgárok számára is láthatóak, könnyen hozzáférhetőek és érthetőek;

13.

örvendetesnek tartja, hogy a hangsúly a rugalmasságra és az eredmények elérésére kerül, miközben kiemeli, hogy ehhez megfelelő tervezésre, valamint az érdekelt felek részvételére és felelősségvállalására van szükség. Ezért hangsúlyozza, hogy a tervezési szakasztól kezdve be kell vonni valamennyi helyi és regionális önkormányzatot, valamint más érdekelt feleket, például a nemzetközi szakmai szervezeteket, a civil társadalmat és magukat a kedvezményezetteket, mivel gyakran ők hajtják végre a programokat és projekteket;

14.

kiemeli, hogy az alapok hatékony felhasználásához független ellenőrzésre és értékelésre, a végrehajtó szervezetek részéről pedig határozott irányításra van szükség. Ez ösztönözheti az intézményi teljesítmény javítását. Részvételi alapon, az érdekelt felek bevonásával minőségi és mennyiségi mutatókat kell kiválasztani. A Régiók Bizottsága rámutat arra, hogy bizonyos minőségi mutatók eredményesek és költséghatékonyak lehetnek. Az RB ezenkívül felszólít arra, hogy az Európai Bizottság és a Parlament gyakoroljon megerősített felügyeletet az Alapok felett azért, hogy elősegítsék az ellenőrzés és az értékelés függetlenségének megteremtését;

15.

úgy gondolja, hogy a javasolt reformok révén nagymértékben javul a finanszírozáshoz való hozzáférés. Ugyanakkor a finanszírozási lehetőségekről szóló információk terjesztésére szolgáló mechanizmusok további fejlesztésére ösztönöz. A nagyobb országokban a helyi és regionális önkormányzatok regionális és helyi konzultációkat szervezhetnek, hogy lehetővé tegyék a fontosabb városoktól távol működő szervezetek és érdekeltek részvételét;

16.

rámutat arra, hogy az egyszerűsítés és a rugalmasság pozitív hozadéka mellett a javasolt reformok bizonytalanságot is előidéznek a források különböző ágazatok és tematikus ügyek közötti elosztása tekintetében. Ezért hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a pénzeszközöket a szükségletek alapján, jogokon alapuló módszert követő rangsorolással együtt végzett alapos szükségletelemzés segítségével kell elosztani. Ez a hatékony rangsorolás érdekében bevezetett mechanizmusok és biztosítékok révén valósítható meg, beleértve a helyi és regionális önkormányzatoknak és más érdekelteknek a nemzeti stratégiák kidolgozásában vállalt részvételét;

17.

kiemeli, hogy a pénzeszközöket igazságosan, az intézményi kapacitásnak és a projektjavaslatoknak megfelelően kell elosztani ahelyett, hogy a pénzeszközöket csupán néhány kedvezményezettnek juttatják;

18.

amennyiben a pénzeszközök nem elegendőek, úgy gondolja, hogy az emberek alapvető jogainak és szabadságainak védelmére szolgáló pénzeszközöket kell előnyben részesíteni, beleértve az alapvető életszínvonallal, a nemekhez fűződő kérdésekkel és a menedékjoggal kapcsolatosakat, valamint a helyi és regionális önkormányzatoknak a migrációs áramlások kezeléséhez szükséges kapacitásépítésére irányuló forrásokat;

19.

hangsúlyozza a részvételi alapú megközelítés tényleges eredmények elérésében játszott fontosságát, és támogatja azokat a javaslatokat, amelyek értelmében a tagállamok kötelesek valamennyi érintett hatósággal és érdekelttel – beleértve a civil társadalmat és a nemzetközi szervezeteket – partnerségeket kialakítani a nemzeti programok kidolgozásához, végrehajtásához és ellenőrzéséhez;

20.

arra ösztönöz ennélfogva, hogy az érdekeltek közötti partnerséget erősítsék meg és tegyék kötelezővé. Rámutat arra, hogy jelenleg az általános rendelkezések megállapításáról szóló rendelettervezetben (4) szereplő alapelv valószínűleg nem biztosítja, hogy a részvétel kellő mértékben kötelező legyen. Jóllehet a koordinációs mechanizmusok kötelezőek, más területeken nagy a választási lehetőség abban a tekintetben, hogy valóban sor kerül-e jelentős partnerség kialakítására;

21.

emlékeztet arra, hogy adott esetben nem megfelelő, hogy a pénzeszközök által támogatott valamennyi intézkedéshez egyetlen felelős hatóságot jelölnek ki annak ellenére, hogy ez egyszerűsítéssel járhat. A határozatok pártatlanságának biztosításához átláthatóságra, valamint fékekre és ellensúlyokra van szükség. Aggasztja, hogy előfordulhatnak olyan jogi kérdések, amelyek a megbízott hatóság számára nem teszik lehetővé, hogy a nemzeti felelős hatóság felügyelete mellett végezze munkáját, és ennélfogva azt javasolja, hogy a rendeletek legyenek elég rugalmasak ahhoz, hogy az Unión belül alkalmazott valamennyi nemzeti szabályt figyelembe vegyék; továbbá nem kényszeríthetik a tagállamokat alkotmányos struktúrájuk megváltoztatására, ha a célkitűzések partnerségi megközelítés keretében ugyanúgy megvalósíthatók;

22.

üdvözli a közös európai menekültügyi rendszer létrehozása érdekében tett lépéseket, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy e rendszernek a hatékonyabb rendszerekkel és struktúrákkal rendelkezők normáinak megvalósítására kell irányulnia, és a kevésbé szilárd rendszerekkel bírókhoz igazodva nem idézhet elő általános minőségcsökkenést;

23.

szeretné, ha egyértelműbb lenne, hogy az EMTH csak a számára közvetlenül juttatott pénzeszközöket fogja-e felhasználni, vagy a belügyi alapokhoz is hozzáférhet;

24.

helyesli annak elismerését, hogy a helyi és regionális önkormányzatok a befogadási és menekültügyi rendszerekben és a harmadik országbeli állampolgárok és legális migránsok beilleszkedésében egyaránt fontos szerepet játszanak;

25.

dicséri azt az elképzelést, hogy a figyelem középpontjába a leginkább kiszolgáltatottakat, többek között az emberkereskedelem áldozatait állítják;

26.

kiemeli, hogy a befogadásnak a hosszú távú, tartós intézkedésekre kell helyeznie a hangsúlyt, szem előtt tartva, hogy a befogadás kétirányú folyamat, amelynek során az intézkedések a befogadó és a migráns közösségekre irányulhatnak;

27.

javasolja, hogy a belügyi alapok támogassák az Európai Bizottság által ajánlott intézkedéseket is, elismerve az integráció 2. európai programjában foglalt, a többszintű kormányzásra vonatkozó megközelítést; (5)

28.

rámutat arra, hogy az EJEB és az emberjogi hatóságok alaposan megvizsgálták az Unió szomszédságában alkalmazott, idegenrendészeti őrizettel kapcsolatos gyakorlatokat, és hangsúlyozza, hogy az őrizetbe vételhez kapcsolódó projektek finanszírozásának biztosítania kell, hogy az őrizetbe vétel összhangban legyen az uniós joggal és az EJEB határozataival;

29.

hangsúlyozza, hogy a különböző tagállamokban nemzetközi védelemben részesülő családtagok számára lehetővé kell tenni, hogy együtt éljenek és ugyanazon tagállamban részesüljenek nemzetközi védelemben;

30.

hangsúlyozza, hogy a menekültügy és a migráció tekintetében az európai határ menti régióknak megfelelőbb támogatásban kell részesülniük, különösen rendkívüli nehézségek idején; (6)

31.

hangsúlyozza, hogy az áthelyezésre vonatkozó kritériumoknak és mechanizmusoknak megkülönböztetésmentesnek kell lenniük és a leginkább kiszolgáltatottakra kell helyezniük a hangsúlyt, ugyanakkor szem előtt tartva az uniós munkaerő-piaci szempontokat, főleg azok esetében, akik kevés munkaerő-piaci lehetőséget kínáló területen ragadtak. E kritériumok és mechanizmusok nem juttathatják előnyhöz a magasan képzetteket és azokat, akik már beilleszkedtek a befogadó társadalomba;

32.

rámutat arra, hogy a helyi és regionális önkormányzatok megfelelő helyzetben vannak ahhoz, hogy részt vegyenek ilyen mechanizmusok létrehozásában; (7)

33.

véleménye szerint a terheket hordozó országok támogatásával kapcsolatban kialakult szolidaritást az emberi jogok és az uniós befogadási szabályok tiszteletben tartásától kell függővé kell tenni, ezáltal is ösztönözve a helyzet javítását;

34.

örvendetesnek tartja egy uniós letelepítési program létrehozását, és egy, az EMTH, az UNHCR és nem kormányzati szervezetek által közösen kidolgozandó egyértelmű keret létrehozására ösztönöz a világ más részein bevált gyakorlatok figyelembevételével. Az Uniónak jó példával kell elöl járnia, arra törekedve, hogy meghatározza, kik azok, akikről a nemzetközi közösség leginkább megfeledkezett, és védelmet nyújtson számukra;

35.

kiemeli, hogy a tagállamok által a letelepítéshez felajánlott helyek számának növeléséhez ösztönzőkre és az előnyökre vonatkozó információkra van szükség;

36.

hangsúlyozza, hogy egyértelmű különbséget kell tenni a harmadik országbeli letelepítés és az Unión belüli áthelyezés között, valamint a két programhoz tartozó személyek száma tekintetében;

37.

újólag megerősíti, hogy a programoknak elvileg teljesen önkéntes alapon, valamint a fejlesztési együttműködés céljaival összhangban kell működniük, aminek eredményeként megvalósulhat az érintettek hosszú távú társadalmi integrációja. (8) A visszatérésnek megvalósíthatónak kell lennie és biztosítania kell, hogy ne kerüljön sor új migrációs projekt megkezdésére. (9) Ez a szakosodott nemzetközi szervezetekkel, például az IOM-mel való partnerség révén érhető el;

38.

rámutat arra, hogy a sikeres visszatérési stratégiák méréséhez a pusztán a hazatelepülők számát jelző mennyiségi mutatók nem elegendőek. A mutatót a hazatelepülőknek az esetek számához viszonyított száma alapján és a hosszú távú minőségi tényezők figyelembevételével kell megválasztani;

39.

kiemeli az Európa belső biztonságának javítási folyamatában vállalt saját nélkülözhetetlen részvételét, valamint a helyi és regionális önkormányzatok kapacitásépítésének szükségességét;

40.

hangsúlyozza, hogy a Belső Biztonsági Alap nem feledkezhet meg arról, hogy a további kutatások érdekében beruházásokra van szükség, meg kell valósítani az innovációkat és meg kell osztani a szakértelmet például a kiberbiztonság, az igazságügyi orvostan, a létfontosságú infrastruktúra védelme és a városi biztonság terén, az Európai Bizottságnak az egyre specifikusabb és összetettebb problémák kezelésének fokozódó igényével összhangban kell mindezt támogatnia;

41.

újólag megerősíti a helyi és regionális önkormányzatok rendőrségi és biztonsági együttműködésben vállalt részvételének fontosságát, ami képzések, a bevált gyakorlatok és a megelőzésre szolgáló programok megosztása, a közös eszközök és IT-rendszerek fejlesztése, továbbá a hatékonyabb kommunikáció révén valósulhat meg;

42.

javasolja a helyi és regionális önkormányzatok meglévő hálózatainak megerősítését és valamennyi tagállamban való alkalmazását, szükség esetén újak létrehozását, hogy könnyebbé váljon a társadalmi integrációra, szakképzésre, valamint a helyi körzetekből és a környező területekről kiinduló erőszakos szélsőséges mozgalmakra vonatkozó szakmai ismeretek bevált gyakorlatának cseréje. Mindez támogathatná a nemrégiben létrehozott európai radikalizációellenes hálózat keretében végzett munkát;

43.

javasolja, hogy a Belső Biztonsági Alap keretében történő finanszírozás foglalja magában a tagállamokban tartott helyi szintű nyilvános konzultációt, és terjedjen ki azokra, aki a társadalomból kiszakítva érzik magukat. Ez segíthet a terrorizmussal, illetve a szélsőségességet tápláló motivációkkal kapcsolatos helyi tapasztalatok és koncepciók sokrétű megismerésében;

44.

kiemeli a banki és üzleti gyakorlatok fokozott ellenőrzésének fontosságát, hogy felismerjék és azonosítsák a terrorizmus és a szervezett bűnözés pénzmosásból, illetve a bűncselekmények jogszerű vállalkozásokkal való összekapcsolásából keletkező bevételeit;

45.

emlékeztet továbbá a bűncselekményekhez kapcsolódó eszközök elkobzásának fontosságára, ami a bűncselekmények minden formája elleni küzdelem kétségtelenül jelentős módja, és ezért örvendetesnek tartja, hogy az Európai Bizottság az elkobzásra vonatkozó uniós jogi keret megerősítése céljából jogszabályjavaslatot (10) terjesztett elő;

46.

rámutat arra, hogy jóllehet a köz- és magánszféra közötti partnerségnek lehetnek kedvező hatásai, a biztonság privatizációját el kell kerülni;

47.

kiemeli, hogy a határellenőrzés számára megfelelő finanszírozást kell biztosítani. (11) Ugyanakkor úgy véli, hogy az illegális migráció kezelésére való tekintettel bizonytalan, hogy a határellenőrzéssel kapcsolatos nagymértékű befektetés tényleg a legeredményesebb és leghatékonyabb módszer-e a tartós és érdemi változás előidézéséhez;

48.

kiemeli, hogy az alapvető jogok, többek között a nők és férfiak közötti különbségek tiszteletben tartásának biztosítása érdekében a határon történő intézkedések független ellenőrzését egy olyan szervezetnek kell ellátnia, mint például az UNHCR;

49.

hangsúlyozza, hogy az emberi élet minden más kérdésnél előrébbvaló, és az emberek megmentésének ösztönzése céljából a tagállamok közötti fokozottabb együttműködésre és a megmentettek iránti felelősség megosztására szólít fel. Úgy véli, hogy az automatikus felelősségmegosztással még több emberi életet lehetne megmenteni a tengereken;

50.

örvendetesnek tartja a vészhelyzetekre való reagálás gyorsaságának fokozására irányuló változtatásokat;

51.

sürgeti, hogy az Európai Bizottság mihamarabb kötelezze el magát olyan, határokon átnyúló műveletek tervezése és kidolgozása mellett, amelyek a határ menti régiók aktív szerepvállalását feltételezik. Ez lehetővé tenné a régiók számára, hogy összegyűjtsék a polgári védelemmel kapcsolatos tapasztalataikat, és szilárd műveleti alapot biztosítana egy európai készenléti erő létrehozásához;

52.

felszólítja az Európai Bizottságot arra, hogy a felügyelet színvonalának fenntartása és a határokon átnyúló koordináció elősegítése érdekében a sürgős helyzetekben vállalja magára a fokozott közvetlen irányítás szerepét;

53.

arra ösztönzi a tagállamokat, hogy hozzanak létre gyors vészhelyzet-reagálási multidiszciplináris csoportokat, főleg ha a vészhelyzet magában foglalja például a menedékjoggal és emberi jogokkal kapcsolatos szakértelmet szükségessé tevő vegyes összetételű migránscsoportok áramlását;

54.

rámutat arra, hogy bizonyos vészhelyzetek tartósak lehetnek, és hogy a pénzeszközöket a vészhelyzet fennállásáig rendelkezésre kell bocsátani;

55.

örvendetesnek tartja egy koherensebb megközelítés alkalmazását a migrációkezelés belső és külső vonatkozásai, valamint a belső biztonság tekintetében, miközben rámutat arra, hogy a harmadik országokkal való együttműködésre és párbeszédre az illegális bevándorlás kezeléséhez és a legális migráció előtérbe helyezéséhez is szükség van;

56.

rámutat arra, hogy az alapvető kapcsolódási pontokat az említett országokkal való uniós együttműködéshez a harmadik országokhoz legközelebb álló és velük legszorosabb kapcsolatban lévő helyi és regionális önkormányzatok biztosíthatják, jelentősen hozzájárulva a származási és tranzitvárosok és régiók kapcsolatainak fejlesztéséhez és életszínvonalának javításához. (12) A bővítésben érintett és a szomszédos országok helyi és regionális önkormányzataival való együttműködés (pl. munkacsoportok és konzultatív vegyes bizottságok, CORLEAP, ARLEM) révén a Régiók Bizottsága megfelelő helyzetben van ahhoz, hogy támogassa az alapok célkitűzéseit az Unió határain túl;

57.

nem lát egyértelmű választóvonalat a fejlesztési és nem fejlesztési tevékenységek között a harmadik országok tekintetében, és a harmadik országokkal való szolidaritás és felelősségmegosztás szellemében megvalósuló összhangra és koordinációra hív fel a segélyekkel és fejlesztésfinanszírozással kapcsolatos projektek, illetve a belügyi projektek között;

58.

biztosítékokat kér annak megakadályozására, hogy a tagállamok saját nemzeti érdekeik érvényesítésére törekedjenek a belügyi alapok külső vonatkozásán keresztül, valamint olyan mechanizmusokat, amelyek átláthatóságot biztosítanak a tagállamok és a harmadik országok közötti kétoldalú együttműködés terén.

13.9.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 277/43

—

úgy véli, hogy a javasolt programok fontos támogatási eszközök az EU jogérvényesüléssel, jogokkal és uniós polgársággal kapcsolatos politikáinak megvalósításában;

—

úgy véli, hogy a javaslatok összeegyeztethetőek a szubszidiaritás elvével, mivel azok egyrészt jelentős határon átnyúló dimenzióval bírnak a szóban forgó intézkedési területeken, másrészt előrevetítik a jogérvényesülés és a jogok európai térségének megvalósítását, amihez határokon átnyúló együttműködési mechanizmusokra és hálózatépítési lehetőségekre van szükség az érdekelt szakemberek számára, és ami tipikusan nem érhető el hatékonyan akkor, ha az egyes tagállamok csupán külön-külön tevékenykednek;

—

úgy véli, hogy a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretben szereplő rendelkezések biztosíthatják az európai szinten hozzáadott értékkel bíró fellépések folytatását, melyek célja a jog érvényesülésén alapuló európai térség kiterjesztése, valamint hogy támogassák és védjék a személyeknek az Európai Unió működéséről szóló szerződésbe és az Európai Unió Alapjogi Chartájába foglalt jogait;

—

emlékeztet a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség támogatásával, illetve az európai polgárság előmozdításával kapcsolatban készséggel vállalt kötelezettségére;

—

kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy a programok végrehajtásába vonják be a helyi és regionális önkormányzatokat, különös tekintettel az éves munkaprogramok kialakítására;

—

javasolja, hogy a Régiók Bizottságának egy képviselőjét vonják be a konzultatív folyamatba.

Előadó

Giuseppe VARACALLI (IT/ALDE), Gerace polgármestere

Referenciaszöveg

1.

úgy véli, hogy a javasolt programok fontos támogatási eszközök az EU jogérvényesüléssel, jogokkal és uniós polgársággal kapcsolatos politikáinak megvalósításában; olyan programokról van ugyanis szó, amelyek összességükben azt célozzák, hogy támogassák az uniós jog és politikák tagállami ismeretének és alkalmazásának előmozdítására irányuló tevékenységeket a tagállamokban, előmozdítsák a határokon átnyúló együttműködést és növeljék az egyes intézkedési területeken felmerülő esetleges problémákkal kapcsolatos ismereteket annak biztosítása érdekében, hogy a politikák és a normák kidolgozása konkrét adatokon alapuljon. Különösen az Európa a polgárokért program célozza az uniós polgárság fejlesztésének elősegítését;

2.

úgy véli, hogy a javaslatok összeegyeztethetőek a szubszidiaritás elvével, mivel azok egyrészt jelentős határon átnyúló dimenzióval bírnak a szóban forgó intézkedési területeken, másrészt előrevetítik a jogérvényesülés és a jogok európai térségének megvalósítását, amihez határokon átnyúló együttműködési mechanizmusokra és hálózatépítési lehetőségekre van szükség az érdekelt szakemberek számára, és ami tipikusan nem érhető el hatékonyan akkor, ha az egyes tagállamok csupán külön-külön tevékenykednek;

3.

úgy ítéli meg, hogy a javaslatok az arányosság elvével is összhangban vannak, amennyiben bizottságunk először is meggyőződött arról, hogy azok formája és tartalma objektíven előmozdítja annak tiszteletben tartását, hogy potenciálisan mire van szükség a kitűzött célok eléréséhez, és amennyiben a három programra előirányzott teljes pénzügyi keret elegendőnek tűnik a hatékony megvalósításhoz, tekintetbe véve azt is, hogy ez utóbbi az ugyanezen az intézkedési területen jelenleg futó programokhoz hasonló támogatásban részesül, és kifejezett előírás, hogy a támogatás új tagállam csatlakozása esetén növelhető;

4.

a szabályozás javításának általános szempontjából méltányolja a javaslatokat kiegészítő hatáselemzéseket, melyeket kellően indokoltnak és teljesnek tart, tudván, hogy az Európai Bizottság szintén kikérte az érdekelt felek véleményét az előkészítő szakaszban és hogy a vonatkozó eredmények beépültek az említett hatáselemzésekbe, továbbá hogy hasonló konzultációra került sor különböző szinteken a helyi és regionális önkormányzatok részvételével;

5.

úgy véli, hogy a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretben szereplő rendelkezések biztosíthatják az európai szinten hozzáadott értékkel bíró fellépések folytatását, melyek célja a jog érvényesülésén alapuló európai térség kiterjesztése, valamint hogy támogassák és védjék a személyeknek az Európai Unió működéséről szóló szerződésbe és az Európai Unió Alapjogi Chartájába foglalt jogait;

6.

szeretné, ha a programok továbbra is hozzájárulnának ahhoz, hogy a polgárok – elsősorban aktív szerepvállalásuk támogatásának köszönhetően – egyre jobban megismerjék az EU-t, valamint hogy tudatosságuk erősödjön;

7.

reméli többek között, hogy a Jogok és polgárság program („az uniós polgárságból származó jogok szélesebb körű gyakorlásához való hozzájárulás” konkrét célkitűzése tekintetében) és az Európa a polgárokért program („az uniós szintű polgári részvételi kapacitás növelése” általános célkitűzése, illetve „az uniós szintű demokratikus és polgári részvétel ösztönzése” konkrét célkitűzése tekintetében) is segíthet abban, hogy az európai polgárok több ismerettel rendelkezzenek az Európai Parlament és a Tanács 2011. február 16-i, az európai polgári kezdeményezésről szóló (211/2011. sz.) rendeletében megfogalmazott legújabb lehetőségről, mely lehetővé teszi számukra, hogy jogalkotási javaslatokkal forduljanak az Európai Bizottsághoz az EU hatáskörébe tartozó kérdésekben, és ezeket a kezdeményezéseket szervezetek is előmozdíthatják és támogathatják;

8.

emlékeztet a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség támogatásával, illetve az európai polgárság előmozdításával kapcsolatban készséggel vállalt kötelezettségére;

9.

szükségesnek tartja, külön hivatkozással a „Jogok és polgárság” programra, a nemek közötti egyenlőség szempontjával kapcsolatban, hogy megfelelően és hatékonyan alkalmazzák a rendeletjavaslat alábbi pontjaiban található megjegyzéseket: a (12) preambulumbekezdésben található megjegyzést a korábbi három program folytatásáról és továbbfejlesztéséről, különös tekintettel a gyermekek, fiatalok és nők ellni erőszak megelőzésére és leküzdésére, valamint az áldozatok és a veszélyeztetett csoportok védelmére irányuló egyedi programra (Daphne III. program) és a foglakoztatási és társadalmi szolidaritási közösségi program – Progress – „nemek közötti egyenlőség” és „sokszínűség és a megkülönböztetéssel szembeni küzdelem” fejezeteire; a 4. cikk (Egyedi célkitűzések) b) pontjában található megjegyzést, különös tekintettel a nemen alapuló megkülönböztetés tilalmára irányuló egyedi célkitűzésre és a nemek közötti egyenlőség elvére;

10.

elviekben üdvözli, hogy a 2007–2013-as időszakra szóló hat operatív programot két program váltja fel, mivel úgy véli, hogy a csökkentés biztosíthatja a tervezett fellépések gördülékenyebb és hatékonyabb kezelését, illetve a finanszírozás hatékonyabb koncentrálását és a földrajzi egyensúlytalanság elkerülését is, mely kritikát maga az Európai Bizottság fogalmazta meg a javaslatokat kísérő pénzügyi kimutatásban a folyamatban lévő programokkal kapcsolatban;

11.

kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy a programok végrehajtásába a lehető legnagyobb mértékben vonják be a helyi és regionális önkormányzatokat, különös tekintettel az éves munkaprogramok kialakítására és továbbfejlesztésére;

12.

javasolja az Európai Bizottságnak, hogy – különös tekintettel annak a tervezett és valóban időszerű lehetőségnek a megerősítésére, hogy magánszervek is lehetnek kedvezményezettjei a javasolt intézkedéseknek – finomítsa tovább a kérelmek minőségének előzetes ellenőrzésére irányuló mechanizmusokat;

13.

hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat különösen érdeklik a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséggel kapcsolatos problémák, mindenekelőtt azért, mert azok közvetlen hatással vannak az Unióban élő polgárok mindennapjaira és maguknak a helyi és regionális önkormányzatoknak a feladataira, és a helyi és regionális önkormányzatok számos kulcskompetenciával bírnak az ehhez a térséghez tartozó ágazatokban;

14.

kiemeli, hogy a szubszidiaritás és a polgárközeliség szükségessé teszi, hogy a helyi és regionális önkormányzatok közvetlen megközelítést fogadjanak el a polgárok elvárásaival és törekvéseivel kapcsolatban, akik számára a helyi szerveknek gyakran innovatív és megfelelő megoldásokat sikerül találniuk;

15.

megjegyzi, hogy különös tekintettel az Európa a polgárokért programra, a testvérvárosi kapcsolatokban való részvétel – melyet a program kifejezetten támogat – rendkívül értékes tapasztalatcserét tett lehetővé a különböző területeken fekvő települések között, megerősítve a sikeres kezdeményezések kipróbálását, melyek révén a hatóságok az uniós polgárság előmozdítóinak és elősegítőinek szerepkörét is ellátják;

16.

egyetért a három rendeletjavaslatban lefektetett lehetőséggel, mely szerint minden állami szerv, köztük a helyi és regionális önkormányzatok is hozzáférhetnek a programokhoz, ugyanakkor rámutat arra, hogy a kérelmezésre vonatkozó eljárások nem szabad, hogy túl költségesek legyenek, különös tekintettel a maguk a programok, illetve a különböző programokhoz rendelt források felhasználására vonatkozó releváns lehetőség közötti tervezett komplementaritásra, feltéve, hogy a finanszírozás különböző kiadási tételeket fed le;

17.

egyetért a programokban meghatározott célkitűzésekkel, ahogyan azt korábbi véleményeiben kifejtette, valamint kiemeli amelletti folyamatos elkötelezettségét, hogy a programok alkalmazását saját együttműködési szervein (munkacsoportok, konzultatív vegyes bizottságok, CORLEAP, ARLEM) keresztül mozdítja elő és támogatja a szomszédos országokban, a vonatkozó együttműködési megállapodásoknak megfelelően és az Európai Bizottsággal való együttműködésben;

18.

emlékeztet arra, hogy egy egyre nagyobb mobilitással jellemezhető világban milyen kiemelt jelentőséggel bír egy valódi, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség megvalósítása a polgárok szolgálatában; üdvözli, összhangban a Régiók Bizottsága által már régen megkezdett, az alapvető jogok védelmére irányuló többszintű rendszerre vonatkozó erőteljes törekvéssel, hogy a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség megvalósításával kapcsolatban tett előrelépések a polgárokat állítják a terv középpontjába;

19.

úgy ítéli meg, hogy mindenképpen a biztonsági szempontok és az alapvető jogok és szabadságok kiegyensúlyozott érvényesülésére kell törekedni a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséggel kapcsolatos koherens eszközök alkalmazásával: ezzel kapcsolatban tagadhatatlan, hogy jóllehet Európa szilárd jogi kerettel rendelkezik az emberi jogok védelme terén, ezt a gyakorlatban tovább kell javítani e jogok tényleges gyakorlásának biztosítása érdekében;

20.

pozitívan értékeli, hogy bár a három program különböző célkitűzéseket fogalmaz meg, összességükben mégis mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a polgárok jobban megismerjék uniós polgárságuk európai dimenzióját, az európai integrációs folyamatban való részvétel és az európai demokrácia megerősítésének eszközét;

21.

megismétli a 2013 utáni időszakra vonatkozó új többéves pénzügyi keretről nemrégiben elfogadott véleményében már megfogalmazott néhány észrevételét, mely véleményben kiemelte, hogy megfelelő forrásokkal kell rendelkezni az alapvető jogok, a demokrácia és a polgári szerepvállalás előmozdításához az európai polgárság fejlesztése céljából, illetve amelyben kifejtette, hogy az Európa a polgárokért program esetében elsődleges fontosságú, hogy központi szerepet tulajdonítsunk a civil társadalmat európai szinten támogató partnerségeknek, valamint megjegyezte, hogy az EU biztonsága szorosan összefügg a demokrácia, a jó kormányzás és a jogállamiság EU-n kívüli országokban történő támogatásával, és hogy az EU-nak világszerte ezeknek az értékeknek az előmozdítására kell törekednie;

22.

emlékeztet arra, hogy korábban már kiemelte, hogy célszerű lenne támogatni a területi együttműködések különböző formáit annak érdekében, hogy olyan projektek és fellépések valósuljanak meg, amelyek az uniós polgárság hatékonyságának növelésére irányulnak, illetve amelyek elő tudják segíteni az akadályok, valamint a közigazgatási és bürokratikus terhek csökkentését, akár a határokon átnyúló szolgáltatásokat – például az egészségügy és a soknyelvűség területén – érintő „legjobb gyakorlatok” megismertetésén keresztül is;

23.

reméli, hogy ezekre az alapvető területekre vonatkozó tervezett intézkedések kiemelt figyelmet fognak kapni az éves munkaprogramokban, különös tekintettel a Jogok és polgárság, illetve az Európa a polgárokért programra;

24.

elismeri, hogy a Jogérvényesülés és a Jogok és polgárság témakörére vonatkozó hat korábbi program integrálása a két jövőbeli programba, csakúgy mint az Európa a polgárokért program átdolgozása rugalmasabbá fogja tenni a hét éves programozási időszak prioritásainak meghatározását, és így csökkenteni fogja az irányítási költségeket európai szinten, mérsékelni fogja a támogatottak adminisztratív terheit, valamint megfelelőbbé és hatékonyabbá teszi majd a programok különböző céljaira irányuló projektek horizontális jellegét;

25.

a korábbiakhoz hasonlóan emlékeztet arra, hogy – különösen a jogérvényesülés problematikájával kapcsolatban – a bel- és igazságügyi politikákat össze kell hangolni és be kell építeni az Unió többi politikájába, különös tekintettel a külpolitikára, valamint a gazdaság- és szociálpolitikára, mivel az említett politikák összehangolása fokozza ezek együttes hatékonyságát;

26.

egyetért azzal, hogy a polgárság megerősítése átfogó probléma, amelyet figyelembe kell venni az Európai Unió más cselekvési területein is; éppen ezért fontosak az Előcsatlakozási Támogatási Eszközzel (IPA) való szinergiák annak biztosítására, hogy az Európai Unió jövőbeli polgárait tájékoztassák az európai polgárság fogalmáról, és jobban megismerhessék jogaikat és kötelességeiket;

27.

ezért szeretné, ha olyan konkrét megoldások születnének, amelyekkel biztosítható lenne a javasolt programok és az Unió más eszközei közötti komplementaritás és szinergia, és felkéri az Európai Bizottságot, hogy folyamatosan tájékoztasson a komplementaritás és a szinergia biztosítására bevezetendő eszközökről;

28.

kifejezi aggodalmát amiatt, hogy a helyi és regionális önkormányzatoknak nem lesz elegendő lehetősége az éves munkaprogramok kidolgozási fázisába, valamint a három egyedi programból legalább kettő értékelésébe történő hatékony bekapcsolódásra: a polgárok Európája felépítésének folyamata mindig együtt kell, hogy járjon a helyi és regionális önkormányzatok egyes fázisokban való konkrét részvételével, hiszen ők képviselik azokat az intézményi szinteket, amelyek biztosítják a döntéshozatali folyamat nagyobb demokratikus legitimitását;

29.

ezért kéri a területi önkormányzatok formális részvételének garantálását a Régiók Bizottságán keresztül a Jogok és polgárság és az Európa a polgárokért program éves munkaprogramjának kidolgozási fázisában;

30.

úgy véli ezenkívül, hogy a Jogok és polgárság program Európai Bizottság által kidolgozott időközi és utólagos értékelő jelentésének tekintetében felelősségteljesen ki kellene tudnia fejeznie saját véleményét, ahogyan azt az Európa a polgárokért program esetében formálisan lehetővé is teszik számára; ezért kéri, hogy a Jogok és polgárság programra irányuló javaslat is tartalmazzon egy külön rendelkezést erre vonatkozóan;

31.

kéri, hogy a Jogok és polgárság program egyedi célkitűzései megvalósításának értékelése a szóban forgó jogok tiszteletben tartására, gyakorlására és végrehajtására vonatkozó minőségi és mennyiségi adatok gyűjtésén alapuljon, mivel úgy véli, hogy ha csupán a javaslat által előirányzott módon, e jogok európai megítélésének módján alapul az értékelés, az nem teszi lehetővé az eredmények adekvát mérését; ebben az összefüggésben egyben utal az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége és a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete által a megfelelő mutatók és összehasonlító tanulmányok kidolgozása érdekében folytatott tevékenységre;

32.

támogatja azt a fontos szerepet, amelyet a program jelenlegi javaslatainak be kellene tölteniük az európai polgároknak célzott figyelemfelkeltő és tájékoztató tevékenységek útján, különös tekintettel az információkhoz való teljes hozzáférésre, ami az aktív politikai részvétel szempontjából egyre inkább elengedhetetlen. Az RB ezt már korábban is megfogalmazta, és felszólította saját tagjait, hogy fordítsanak figyelmet az információhoz való hozzáférés hatékony biztosítására a különböző tagállamokban;

33.

a Jogérvényesítés programmal kapcsolatban úgy véli, hogy a különböző nemzeti igazságszolgáltatási rendszerekben dolgozók tervezett cseréje a tágabb európai igazságszolgáltatási rendszer keretében ösztönzi az igazságszolgáltatási rendszerek kölcsönös elfogadásának irányába mutató fejlődést, javítva ezzel a kölcsönös bizalmat;

34.

ezért határozottan támogatja az igazságszolgáltatásban dolgozók képzésének finanszírozására irányuló, a Jogérvényesülés program 6. cikkében megfogalmazott javaslatot, hiszen a képzés és az ismeretek a jogérvényesülés Európája megvalósításának alapvető elemei;

35.

javasolja, hogy fordítsanak különös figyelmet e tekintetben arra, hogy az igazságszolgáltatásban dolgozók minden rétege hatékonyan részt vehessen ezekben a programokban, legyen szó akár a magán-, akár az állami szektorról;

36.

úgy véli, hogy a Jogok és polgárság program keretében finanszírozott képzéseknek azokat az európai polgárságról szóló oktatási tevékenységeket is magukban kellene foglalniuk, amelyek azoknak a polgároknak szólnak, akik egy-egy tagállam állampolgárságának megszerzését kívánják elérni, csakúgy mint az iskoláskorúaknak szóló képzéseket, ezáltal támogatva a fiatalok aktív polgári szerepvállalásának képzés általi előmozdítását;

37.

támogatja az online képzési modulok kidolgozásának a programjavaslatban említett pénzügyi támogatását, csakúgy mint a Régiók Bizottságának felkérését arra, hogy a médián, illetve az IKT-n keresztül mozdítsa elő az aktív polgári szerepvállalással kapcsolatos képzések támogatására irányuló intézkedéseket;

38.

a Jogérvényesülés és a Jogok és polgárság programot megfelelő eszköznek véli a helyi és regionális önkormányzatok jelentős potenciáljának megerősítésére a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséggel kapcsolatos kérdések tekintetében megvalósuló határokon átnyúló együttműködés terén;

39.

elviekben feltétel nélkül támogatja az Európai Bizottság által a programokban érvényesített, eredményorientáltabb megközelítést, amely alapvetően a programok által kitűzött célok elérésének mérésére bevezetett mutatók használatán alapul; kiemeli azonban, hogy, míg az Európa a polgárokért program a mutatók átfogó listáját tartalmazza, addig a Jogérvényesülés programra irányuló javaslat csupán egyetlen mutatót említ minden egyes célra, és csak utal a pontosan meg nem határozott további mutatókra; ezért egy általánosságban tágabb specifikációt javasol, amely lehetőség szerint utal mind a minőségi, mind a mennyiségi paraméterekre;

40.

kiemeli, hogy az Európa a polgárokért programtervezet rugalmasabb struktúrát biztosít, mint a jelenlegi program, ezért nem szükséges az új programban megvalósuló egyes fellépésekre vonatkozó kvóták előzetes megállapítása;

41.

ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy a testvérváros-programoknak, azonkívül, hogy továbbra is élvezik a program támogatását, részesülniük kellene egy előre meghatározott kvótában is, amely a jelenlegi programban a teljes költségvetés mintegy egyharmadát teszi ki, és továbbra is ezen a szinten lehetne tartani;

42.

ezért kéri, hogy az Európa a polgárokért program teljes költségvetésének jelentős részét fordítsák a testvérváros-programok keretében megvalósuló tevékenységekre, tekintettel arra az elismert és fontos szerepre, amelyet a testvérvárosok játszanak a polgárok közötti erős és fenntartható kapcsolatok kiépítésében, ideértve a harmadik országokat is;

43.

ismételten felhívja a figyelmet arra, hogy – mivel az Európai Parlament és a Tanács nemrégiben bevezette az európai örökség címet a tagállamok közös kulturális öröksége érvényre juttatásának, és ezzel egy időben a nemzeti és regionális sokféleség tiszteletben tartásának eszközeként – az Európa a polgárokért program, kitűzött céljainak követése érdekében, szintén kihasználhatná a fenti logót elnyerő helyszínek kínálta lehetőségeket, hasonlóképpen ahhoz, ahogyan Európa kulturális fővárosai, mára már elismerten, előmozdítják az európai identitást és polgárságot.

13.9.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 277/51

—

üdvözli az Európai Bizottságnak a nyomonkövetési és jelentéstételi követelmények egyszerűsítésére tett erőfeszítéseit, de az európai bizottsági javaslat olyan irányú módosítását kéri, hogy az területi/regionális dimenzióval rendelkezzen az ühg-kibocsátás, valamint az előrejelzések és az alacsony szén-dioxid-kibocsátást célzó fejlesztési tervek (PLCD) tekintetében,

—

kéri, hogy az összes felhasznált adat/módszer nyilvánosan hozzáférhető és nem magántulajdonú, átlátható és ezért bárhol alkalmazható legyen, valamint a párhuzamos intézkedésekből adódó problémák elkerülése végett olyan szervtől származzon, mint pl. az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA), valamint hogy megkönnyítse a többszintű kormányzás elvén működő politikaalkotást és -alkalmazást,

—

felhívja az Európai Bizottságot, hogy komolyan vegye figyelembe szélesebb értelemben vett politikáiban, programjaiban, projektjeiben és a források elosztásakor, hogy ezek területi szinten milyen hatást gyakorolnak a kibocsátásokra,

—

az Európai Bizottság figyelmébe ajánlja a Polgármesterek Szövetsége, a ClimAct Regions, a carbonn és az EUCO2 80/50 kezdeményezéseket, melyek a CO2 -kibocsátás csökkentésére irányuló nemzetközi léptékben kiválónak számító regionális fellépések példái,

—

a tagállami előrejelzések harmonizálását és ez alapján koherens előrejelzések készítését javasolja, ideértve a megújulóenergia-felhasználásról és az energiahatékonyságról szóló jelentéstételt,

—

megismétli a durbani COP17 tárgyalásokon, valamint a UNFCCC-konferenciákon elhangzott kérését, hogy ismerjék el a helyi és regionális szinten az éghajlatváltozás hatásainak enyhítése és az ahhoz való alkalmazkodás érdekében tett intézkedéseket.

Előadó

Neil SWANNICK (UK/PES), Manchester városi tanácsának tagja

Referenciaszöveg

Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának nyomon követésére és bejelentésére, valamint az éghajlatváltozással kapcsolatos egyéb információknak a nemzeti és uniós szintű bejelentésére szolgáló rendszerről

COM(2011) 789 final

—

az ühg-kibocsátás, valamint

—

az előrejelzések és az alacsony szén-dioxid-kibocsátást célzó fejlesztési tervek (PLCD) tekintetében;

—

nyilvánosan hozzáférhető és nem magántulajdonú,

—

átlátható és ezért bárhol alkalmazható legyen, valamint

—

a párhuzamos intézkedésekből adódó problémák elkerülése végett olyan szervtől származzon, mint pl. az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA);

—

a javaslatot és az érdekeltekkel azt megelőzően folytatott konzultációt, illetve az előzetes hatásértékelést,

—

az előrejelzések számbavételét és azt, hogy a mérséklésre irányuló intézkedéseket a jegyzékadatokkal együtt ismertetik,

—

a nemzetközi és az európai bizottsági nyomon követés és bejelentés összehangolására tett kötelezettségvállalást és a nyomonkövetési és bejelentési rendszer végrehajtásának elősegítését. Elvárjuk azonban, hogy az Európai Bizottság a javaslatot kiegészítse a regionális keretben szereplő kötelezettségvállalásokkal,

—

a nyomonkövetési és jelentéstételi követelmények egyszerűsítésére a javaslatban tett erőfeszítéseket,

—

az ühg- (üvegházhatású gázok) és a helyi szennyezőanyag-kibocsátási becslések közti koherenciát,

—

az európai uniós tudásbázist, és reméli, hogy a nemzeti, a regionális és a helyi döntéshozók jól hasznosíthatják azt éghajlat-politikai fellépéseikben,

—

a légi közlekedés globális felmelegedésre gyakorolt, nem szén-dioxid okozta hatásaira is fordított figyelmet.

—

ha a javaslat nyíltan kijelenti, hogy az alkalmazkodás helyi ügy, de az éghajlatváltozás mérsékléséről nem mondja ki ugyanezt, az hosszú távon csökkenti a mérséklést célzó politika hatékonyságát,

—

nem világos, hogy a javaslat valójában milyen mértékű hatálybővülést jelent a tagállamok számára. Erre pedig szükség van annak elkerülésére, hogy a gyakorlati szakemberek, akik majd ténylegesen végrehajtják a javaslatban szereplő változások többségét, ne bocsátkozzanak túlzott költségekbe,

—

a régiók számára nem utalják ki a kibocsátási jogok elárverezéséből származó bevétel legalább 30 %-át. Ez pedig fontos volna a megújuló energiákkal és az energiahatékonysággal kapcsolatban 2020-ig kitűzött uniós célok eléréséhez,

—

az újabb nyomonkövetési és jelentéstételi kötelezettségekkel kapcsolatos adminisztratív, technikai és pénzügyi terhek várhatóan a régiókat is sújtják, ezért azoknak arányosnak kell lenniük,

—

kerülni kell az adatok marginális járulékos javítására való törekvést, ha ez hátráltatja a mérséklési vagy alkalmazkodási politikák végrehajtását.

—

a rövid, közép- és hosszú távú lehetőségeket is mérlegelő PLCD-k jelentősen növelik a jegyzékek hasznát,

—

a javaslat értelmében generált kibocsátási adatok alapvetőek az Európai Unió, a tagállamok és a régiók stratégiai irányválasztásának, prioritásainak és teljesítményének megértéséhez,

—

minél szélesebb körű felhasználásuk érdekében azonban az adatokat a döntéshozók által rendszeresen használt fő gazdasági és szociális teljesítményadatokkal együtt kellene bemutatni.

—

A kibocsátási adatok kezelésével és minőségének biztosításával közvetlenül az Európai Unió központi statisztikai és adatszolgáltató hivatalát kellene megbízni. Ennek keretében nagyszabású, átlátható és elszámoltatható központi eljárás során ellenőrizni kell a tagállamok által beküldött adatok és PLCD-k pontosságát/megbízhatóságát.

—

Minden tagállamnak be kell jelentenie az alábbi, az összes kibocsátásra vonatkozó kumulatív adatokat 1990-től fogva:

—

a területi dimenzió segítségével jobban nyomon követhetők az eredmények és a bizonyítékok, mint a nemzeti szint által készített általános prezentációk alapján,

—

a regionális szint közelebb áll a polgárokhoz, mint a tagállami, így a régiók át tudják adni a lakosságnak a klímakérdésekkel kapcsolatos információkat, ami a nyomonkövetési és bejelentési rendszer egyik célja.

—

Az Európai Bizottság figyelmébe ajánljuk a Polgármesterek Szövetsége, a ClimAct Regions, a carbonn, az ICLEI és az EUCO2 80/50 kezdeményezéseket, melyek a CO2-kibocsátás csökkentésére irányuló, nemzetközi szinten is kiemelkedő regionális fellépések kiváló példái.

—

Az említett dimenzió bevezetése megfelel a regionális keretnek.

—

Egyértelmű politikai üzenetet közvetít ebbe az irányba.

—

Figyelembe kell venni, hogy a nemzeti politikák kibocsátáscsökkentési hatása egy tagállamon belül régiónként eltér.

—

A fellépéseket közelíteni kell a kibocsátási forrásokhoz, mivel ha helyben használható adatokat bocsátunk rendelkezésre, nagyobb a valószínűsége, hogy azokat fel is használják.

—

A Szerződés 191. és 192. cikke értelmében ez arányos is volna.

—

A régiók gazdasági szerkezetük és infrastruktúráik függvényében eltérő mértékben vesznek részt a kibocsátások csökkentésében. Ezek a csökkentési szintek tagállamokon belül és európai viszonylatban is eltérőek.

—

Annak ellenére, hogy a regionális hatóságok közelről látják a politikák végrehajtását, a tagállamok nem szoktak konzultálni velük éghajlati kérdésekben.

—

A mérséklés jelentette kihívás megválaszolása nem felülről irányított folyamat.

—

a PLCD-k kidolgozásához,

—

a nyomonkövetési rendszerek létrehozásához,

—

az adatokhoz való időben történő, költséghatékony hozzáférés érdekében,

—

az adatok és adatgyűjtési eszközök kereskedelmi áruvá válásának és túltengésének elkerülése érdekében,

—

a PLCD-k közti összhang biztosítása érdekében,

—

az adatok minőségének, megbízhatóságának és a beléjük vetett bizalomnak a megerősítése érdekében,

—

a Kiotói Jegyzőkönyv, a cancúni megállapodások és a hatékonyabb fellépést szorgalmazó durbani platform szerinti kötelezettségek teljesítéséért.

—

az RB tudomása szerint az ok az „1.A.3.a – Polgári légi közlekedés” kategória félreértelmezése: a cél a magán- (és nem a kereskedelmi forgalmat bonyolító) repülőgépek, azaz főleg a főként kis magánreptereket használó könnyű légi járművekből és helikopterekből származó kibocsátások nullával egyenértékűnek tekintése. Ezt egyértelművé kell tenni,

—

az európai kikötőket használó tengeri járművek tengeri kibocsátásainak mérésére a javaslat nem kínál módszert, ezért egyértelműen ki kellene jelentenie, hogy az Európai Bizottság a módszertan kidolgozásával megvárja a megfelelő jogszabályok elkészültét.

13.9.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 277/61

—

az e területen fennálló jelentős kihívásokat tekintve üdvözölné a program költségvetésének jóval nagyobb növelését, ugyanakkor tisztában van azzal, hogy a pontos összegről nem lehet megállapodni, amíg a többéves pénzügyi keretről nem zárultak le a tárgyalások;

—

támogatja az „integrált projektek” új megközelítését, kéri azonban, hogy jobban ösztönözzék az érdekelt felek hozzáférését és részvételét az integrált projektekben; kéri, hogy az integrált projektek elsődlegesen releváns területeinek körét egészítsék ki a tengeri környezet, a talajvédelem és a zaj kérdéseivel; illetve hogy vezessenek be megfelelő mechanizmusokat a LIFE programnak a közös stratégiai keret egyéb uniós alapjaival és a Natura 2000 fontossági sorrendben életbe lépő végrehajtási terveivel történő összehangolására, főként a partnerségi szerződéseket illetően;

—

úgy véli, hogy a héának az elszámolható költségek köréből való kizárása számos potenciális jelentkezőt eltántoríthat a javaslatok kidolgozásától, és javasolja, hogy a héát fogadják el elszámolható költségnek, ha a kedvezményezettek igazolni tudják, hogy a héa nem visszatéríthető;

—

azt ajánlja, hogy az állandó alkalmazottak költségei elszámolhatók maradjanak, azzal a feltétellel, hogy bizonyítják és dokumentálják, hogy a kérdéses alkalmazottakat teljes vagy részidőben formálisan a projekt tevékenységeihez rendelték ki;

—

javasolja, hogy a társfinanszírozás maximális arányát 85 %-ra emeljék a gazdaságilag kevésbé fejlett régiókban (a strukturális alapokról szóló rendeletben meghatározottaknak megfelelően) és a legkülső régiókban;

—

kéri, hogy a LIFE programot nyissák meg az EU mindazon tengerentúli országai és területei számára is, melyekre vonatkozik a „tengerentúli társulási határozat” (2001/822/EK tanácsi határozat), és amelyek az EU biodiverzitásának jelentős részét biztosítják.

Előadó

Kay TWITCHEN (UK/független), Essex megyei tanácsának tagja

Referenciaszöveg

Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a környezetvédelmi és éghajlat-politikai program (LIFE) létrehozásáról

COM(2011) 874 final – 2011/0428 COD

1.

ismét hangsúlyozza azon véleményét, mely szerint a LIFE program fontos eszköz az uniós hozzáadott értékkel rendelkező helyi és regionális környezeti politikák és projektek finanszírozásának elősegítésében, amely erőforrásaik mozgósítására ösztönözte a helyi és regionális önkormányzatokat. A program ezenkívül előmozdította partnerségi kapcsolatok létrehozását, megerősítve ezáltal az együttműködési struktúrákat, és megkönnyítve a helyi és regionális szintű tapasztalat- és információcserét;

2.

üdvözli az arra irányuló szándékot, hogy a LIFE az új finanszírozási időszakban is folytatódjon. Úgy látja, hogy ez eredményesebb fellépést biztosít majd, szinergiákat teremt az uniós és tagállami tevékenységek összehangolása révén, és növeli a környezetvédelmi és éghajlati intézkedések ismertségét;

3.

osztja az Európai Bizottság azon nézetét, mely szerint az ilyen intézkedéseknek a legtöbb uniós szakpolitika szerves részét kellene képezniük. Az EU főbb finanszírozási eszközei azonban nem foglalkoznak valamennyi konkrét környezetvédelmi és éghajlat-politikai szükséglettel, ezért szükséges, hogy továbbra is létezzen külön környezetvédelmi és éghajlat-politikai program, amely a 2007–2013-as időszakra vonatkozó 614/2007/EK sz. LIFE+ rendelet eredményeire támaszkodik. Kiegészíti tehát a környezetvédelmi és éghajlat-politikai célkitűzések elérésének „érvényesítési” megközelítését az egész uniós költségvetésben, az e területekre irányuló, támogatásra máshonnan nem jogosult projektek finanszírozásán keresztül;

4.

megjegyzi, hogy a hatályos LIFE program értékelése rávilágított arra, hogy hatását korlátozza a stratégiai fókusz hiánya. Az új program tehát rugalmas, felülről lefelé irányuló megközelítést vezetne be, és két elkülönülő alprogramot hozna létre a környezetvédelemre és az éghajlat-politikára vonatkozóan, egyértelműen meghatározott prioritásokkal;

5.

ennek kapcsán fontos, hogy a programban megfelelően biztosítva legyen a rugalmasság. A prioritások meghatározásának nem szabad túl nagy korlátozásokhoz és túl szigorú kritériumokhoz vezetnie. A projektek minőségének kell első helyen állnia, éppen úgy, mint a jelenlegi programban;

6.

úgy véli, hogy a LIFE rendeletnek konkrétan utalnia kellene annak jelentőségére, hogy szinergiára törekedjünk a különféle ágak között, például annak biztosítása érdekében, hogy a programból finanszírozott éghajlat-politikai projektek pozitív hatással járjanak a biodiverzitásra, a környezetvédelmi projektek pedig biztonságosak legyenek az éghajlatra nézve. Mivel a Bizottság rámutatott a két alprogram lehetséges szinergiáira, és ahhoz, hogy a projektek profitálhassanak a többszörös célkitűzésekből, fontos, hogy garantáljuk ennek megvalósítását;

7.

újfent azt sürgeti, (1) hogy a LIFE program folytassa a kommunikációs és információs projektek támogatását, nagyobb súlyt helyezve a figyelemfelkeltésre, beleértve a fenntartható fejlődésre vonatkozó oktatást is, és támogatva azokat a projekteket, amelyekben helyi és regionális önkormányzatok vesznek részt. Ennek kapcsán üdvözli a mindkét alprogram vonatkozásában javasolt „Irányítás és tájékoztatás” kiemelt területet;

8.

támogatja az arra irányuló javaslatot, hogy a LIFE két alprogramja koherenciájának a biztosítására azok egyetlen többéves munkaprogram keretében valósuljanak meg, közös végrehajtási szabályok és egyazon pályázati felhívás alapján, továbbá egy központi LIFE Bizottság kezelésében. Rámutat, hogy nem volna jó a különböző alprogramok esetében eltérő eljárásokat és prioritásokat alkalmazni;

9.

örömmel fogadja továbbá, hogy az Európai Bizottság széles körű konzultációt folytatott e javaslat kidolgozása során, és számításba vett számos, az érdekeltek, illetve az RB által kifejezett nézetet; (2)

10.

üdvözli, hogy a javaslat 3. cikke aláhúzza annak jelentőségét, hogy mutatókat határozzanak meg a LIFE sikerének felmérésére. Azt ajánlja, hogy vegyenek be további olyan mutatókat, amelyek értékelik és ösztönzik a megfelelő irányítást és kommunikációt minden LIFE projekt esetében. Az RB szorgalmazta, hogy a program támogassa a célzott és így hatásosabb kommunikációs módokat és kapacitásépítő tevékenységeket az egyes projekteken belül;

11.

megjegyzi, hogy a javaslat 10. pontja kizárja a piaci terjesztésre irányuló magánszférabeli innovációt, mivel azzal a Horizont 2020 program foglalkozik majd. A LIFE program ezáltal fokozottan előtérbe fogja tudni helyezni a helyi és regionális önkormányzatok által megvalósított ökoinnovációt és az olyan megoldások keresését, amelyek a legtöbb esetben a köz- és a magánszféra partnerségei keretében valósíthatók meg a leghatékonyabban. Az RB örömmel fogadja tehát a közszférabeli innovációra történő átállást, továbbá a köz- és a magánszféra partnerségeinek a lehetőségét;

12.

üdvözli, hogy – kérésének (3) megfelelően – a 11. cikkben szereplő javaslat lehetővé teszi a rendszeres tevékenységeket, feltéve, hogy a projektek olyan példaértékű eljárásokra támaszkodnak, amelyek más régiókra is alkalmazhatók, és hogy vonatkoznak majd rájuk az eredmények figyelemmel kísérésével és a nyilvánosság felé történő kommunikálásával összefüggő normák;

13.

úgy véli, hogy a Natura 2000 fontossági sorrendben életbe lépő végrehajtási terveinek integrált projekteken keresztüli támogatása kulcsfontosságú eleme lesz a LIFE „Biológiai sokféleség” prioritási területének. Az RB kéri, hogy – az egyes tagállamok intézményi keretének figyelembevételével – a regionális önkormányzatok feladatává váljon a kiemelt cselekvési keretek kidolgozása, és vegyék tudomásul az Európai Bizottság által a Natura 2000 finanszírozására irányulóan a közelmúltban elindított kezdeményezéseket; (4)

14.

igen kedvezően fogadja, hogy a LIFE által a környezetvédelmi irányításnak nyújtott támogatást megerősítette az, hogy prioritási területté vált a rendeletjavaslatban (12. cikk). Az RB úgy látja, hogy ez növelni fogja a lehetséges irányítási projektek ismertségét, és hogy a helyi és regionális önkormányzatok ennek az új prioritási területnek a számottevő kedvezményezettjeivé fognak válni. Az RB sürgette, hogy a LIFE járuljon hozzá a helyi és regionális önkormányzatok adminisztratív kapacitásainak a megszilárdításához, és helyezzen nagyobb hangsúlyt a figyelemfelkeltésre, beleértve a fenntartható fejlődésről szóló oktatást, továbbá az önkormányzatokat is bevonó, uniós szinten jelentékeny hatással járó projektek ösztönzését is; (5)

15.

véleménye szerint e prioritási területnek elő kellene mozdítania az uniós környezetvédelmi jogszabályok végrehajtására és betartatására vonatkozó ismeretek megosztását a hálózatok, a képzés és a bevált gyakorlatok cseréjét alkalmazó – elsősorban a szakterületen tevékeny helyi és regionális önkormányzatok által végrehajtott – projektek európai szintű támogatása révén;