17.8.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 247/1

—

tekintettel az Európai Unió és az Öböl-menti Együttműködési Tanács (ÖET) között 1989. február 25-én létrejött együttműködési megállapodásra,

—

tekintettel az EK és az Öböl-menti Együttműködési Tanács közötti szabadkereskedelmi megállapodásról szóló 2008. április 24-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel az EGK és az Öböl-menti Együttműködési Tanács között megkötendő szabadkereskedelmi megállapodás jelentőségéről szóló 1990. július 13-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel „Az európai biztonsági stratégia végrehajtása – a biztonság megteremtése a változó világban” című, a Tanács által 2008 decemberében jóváhagyott jelentésre,

—

tekintettel az Európai Unió, valamint a földközi-tengeri térség és a Közép-Kelet közötti, a Tanács által 2004 júniusában jóváhagyott stratégiai partnerségre,

—

tekintettel a 2010. június 14-én Luxembourgban tartott 20. Miniszteri Tanács közös közleményére,

—

tekintettel az Unió a Mediterrán Térségért szervezetről szóló 2010. május 10-i jelentésére,

—

tekintettel a 2009. április 29-én Maszkatban tartott 19. Miniszteri Tanács közös közleményére,

—

tekintettel az EU és az ÖET között 1998-ban létrejött együttműködési megállapodás végrehajtását célzó közös cselekvési programra (2010–2013),

—

tekintettel az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak címzett, a harmadik országokkal a felsőoktatás területén folytatott megerősített együttműködésről szóló bizottsági közleményre (COM(2001)0385),

—

tekintettel a „Reformok az arab világban: milyen stratégiát alkalmazzon az Európai Unió?” című, 2007. május 10-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel a 2001. december 31-én az ománi Muszkatban elfogadott, az ÖET-tagállamok közötti gazdasági megállapodásra és az ÖET 2002. december 21-i, az ÖET-tagállamok közötti vámunió létrehozásáról szóló dohai nyilatkozatára,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. és 218. cikkére, amelyek értelmében a Tanács a Parlament egyetértését kéri minden olyan nemzetközi megállapodás megkötése előtt, amely a rendes jogalkotási eljárás alkalmazási körébe tartozó területeket érint,

—

tekintettel az emberi jogokról szóló éves jelentésekre,

—

tekintettel az ENSZ Közgyűlésének az egyéneknek, csoportoknak és a társadalmi szervezeteknek az egyetemesen elismert emberi jogok és alapvető szabadságok előmozdításához és védelméhez való jogáról és az ezek iránti felelősségéről szóló 1998-as nyilatkozatára (más néven „az emberi jogok védelmezőiről szóló ENSZ-nyilatkozat”),

—

tekintettel a főképviselő 2011. március 10-i, 15-i és 17-i nyilatkozatára és a Tanács Bahrainről szóló 2011. március 21-i következtetéseire és ezzel összefüggésben hangsúlyozva a véleménynyilvánítás szabadsága és a polgárok békés tüntetésre vonatkozó joga iránti teljes körű támogatását,

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére, valamint a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményére (A7-0042/2011),

A.

mivel az EU–ÖET kapcsolatok állandó felülvizsgálatára és aktualizálására van szükség a közelmúltban bekövetkezett jelentős és gyorsan kibontakozó helyszíni eseményekre tekintettel, amelynek középpontjában az emberi jogok és a demokrácia iránti törekvésnek kell állnia,

B.

mivel a tüntetők jogszerű demokratikus törekvéseknek adtak hangot több ÖET-államban; mivel a hatóságok által a bahraini tüntetésekre adott erőszakos válasz halálos áldozatokhoz, sebesülésekhez és bebörtönzésekhez vezetett; mivel Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek és Kuwait csapatai az ÖET égisze alatt érkeztek az országba a tüntetőkkel szembeni fellépésben való részvétel céljából,

C.

mivel a Perzsa-öböl térségére ma annak figyelembevételével kell gondolni, hogy az Öböl-menti Együttműködési Tanács tagállamaiból álló új gazdasági világhatalom alakul ki, figyelembe véve, hogy az EU az ÖET második legnagyobb kereskedelmi partnere, az ÖET pedig az EU ötödik legnagyobb exportpiaca,

D.

mivel a Perzsa-öböl geopolitikai környezetében világszintű és regionális vonzatú biztonsági kockázatok sűrűsödnek össze (a közel-keleti békefolyamat, az iráni nukleáris program, Irak, Jemen és Darfúr stabilizációja, a terrorizmus és a kalózkodás), és a mai napig az ÖET az egyetlen, a többoldalúságon és együttműködésen alapuló stabil szervezet a régióban,

E.

mivel világszinten az állami vagyonalapok összességének több mint egyharmadát az ÖET-tagállamok adják, és ezek az alapok a válságra válaszul hozzájárultak a globális és az európai pénzügyi rendszer megmentéséhez,

F.

mivel a kölcsönös egymásra utaltságon alapuló, többpólusú világban a Perzsa-öböl térsége kiemelt fontosságú az EU számára, és az ilyen partnerségek képesek megfelelni a politikai és biztonsági kihívásoknak,

G.

mivel a gazdasági struktúrák több ÖET-tagállamban megkezdődött liberalizációs és diverzifikációs folyamata olyan új belső, politikai (alkotmányos reformok, politikai részvétel, intézmények megszilárdulása) és társadalmi (egyesületi kör kialakulása, munkáltatói egyesületek, a nők felelősséggel járó álláshelyekhez való hozzáférése) változásokat vált ki, amelyeket ösztönözni és támogatni kell,

H.

mivel a migráns munkavállalók, különösen a női háztartási alkalmazottak élet- és munkakörülményei bizonytalanok és elfogadhatatlanok, holott e munkavállalók kulcsszerepet játszanak az ÖET-tagállamok gazdasági tevékenységeinek számos területén, és holott az ÖET-államok teljes lakosságának csaknem 40 %-át, egyes emírségekének pedig mintegy 80 %-át teszik ki,

I.

mivel mind a hat ÖET-tagállam olyan örökletes monarchia, amely csak korlátozott politikai képviseletet biztosít, különösen a nők számára, és az esetek többségében nem rendelkezik választott parlamenttel,

J.

mivel az ÖET-tagállamok Európai Unió déli szomszédságában lévő országokban való befektetéseinek jelentősége és a közös kihívások az Európa, a földközi-tengeri térség és a Perzsa-öböl térsége közötti együttműködési szinergiák kialakítására hív fel,

K.

mivel az ÖET-tagállamok gazdaságföldrajzi orientációjának az Ázsia felé történő – az ázsiai piacok (Kína, India, Szingapúr, Japán, a Fülöp-szigetek és Dél-Korea) növekvő szénhidrogén-kereslete által kiváltott – eltolódása jelenleg a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok diverzifikálódásához vezet, amelyet szabadkereskedelmi megállapodások és a politikai párbeszéd fejlődése erősítenek meg,

L.

mivel az ÖET-tagállamok kulcsszerepet játszanak a globális színtéren, ami arra készteti az ÖET-t, hogy az Európai Unióval közös érdekei legyenek a nemzetközi stabilizáció és a globális gazdasági irányítás területén,

M.

tekintettel az ÖET-országoknak az arab és muzulmán világban gyakorolt egyre növekvő befolyására, valamint a kultúrák közti párbeszédben játszott fontos szerepére,

N.

mivel a 20 évvel ezelőtt megkezdett tárgyalások, amelyek az EU és az ÖET közötti szabadkereskedelmi megállapodásra irányulnak, a mai napig az Európai Unió által folytatott legrégebbi, még le nem zárt kereskedelmi tárgyalások,

O.

mivel az Európai Uniónak egyértelműen állást kell foglalnia és hosszú távon el kell köteleznie magát a Perzsa-öböl térségében, ezáltal megnövelve láthatóságát és megszilárdítva stratégiai jelenlétét a térségben,

P.

mivel a politikai záradékok – különösen az emberi jogok tiszteletben tartására vonatkozó záradék – beillesztése szerves részét képezi az Unió és valamely harmadik fél közötti valamennyi kereskedelmi megállapodásnak,

Q.

mivel az Uniónak korlátozott a jelenléte a régióban, továbbá olyan elképzelés él Európáról, amely a legtöbbször összekeveredik a fejlett és hosszú múltra visszatekintő kapcsolatokkal rendelkező tagállamokról alkotott képpel,

R.

mivel az Európai Unió szakértelemmel rendelkezik az intézményi kapacitások erősítése, az oktatás és a kutatás, a megújuló energiaforrásból megvalósuló energiatermelés fejlesztése és a környezetvédelem, a technikai és szabályozási háttér, valamint a szomszédsági stabilitás és az általános biztonság kérdéseiről folytatott politikai és diplomáciai párbeszéd területén,

1.

emlékeztet arra, hogy az Unió és az ÖET közötti szabadkereskedelmi megállapodás megkötése továbbra is prioritást élvez, és egy esetleges kudarc ellentétes lenne a két fél érdekeivel; hangsúlyozza, hogy e megállapodás megkötése a multilateralizmust és az integrációt választó két csoportosulás hitelességének kölcsönös elismerését jelenti majd;

2.

úgy véli, hogy tekintettel az Unió korlátozott jelenlétére a Perzsa-öböl térségében, az új uniós külkapcsolati apparátus részeként integrált kommunikációs politika alkalmazásával kellene hozzájárulni ahhoz, hogy a Perzsa-öböl országai célzott és hatékony tájékoztatást kapjanak az Unióról;

3.

úgy véli, hogy az Európai Uniónak az ÖET-tel való kapcsolatai erősítését, a regionális integrációs folyamat támogatását és az ÖET-államokkal való kétoldalú kapcsolatok ösztönzését célzó stratégiát kell kidolgoznia a régió tekintetében;

4.

hangsúlyozza, hogy célja olyan stratégiai partnerség létrehozása az ÖET-tel és annak tagállamaival, amely megfelel a két csoportosulás nemzetközi színtéren játszott szerepének; hangsúlyozza e célból egy, az állam- és kormányfők szintjén tartandó időszakos csúcstalálkozó létrehozatalának fontosságát, függetlenül a jelenleg zajló tárgyalásokon elért haladástól;

5.

hangsúlyozza továbbá az egyenlő partnerség fontosságát az együttműködés és párbeszéd tekintetében, szem előtt tartva a két szervezet közti különbségeket és a különböző ágazatokban való együttműködés és párbeszéd bővítésének lehetőségeit;

6.

felhív arra, hogy az Európai Külügyi Szolgálaton (EKSZ) belül biztosítsanak több emberi erőforrást a régió számára, és nyissanak valamennyi ÖET-tagállamban újabb uniós diplomáciai képviseleteket, ezáltal hozzájárulva az EU ismertebbé tételéhez, a politikai párbeszéd megkönnyítéséhez és az uniós fellépés hatékonyságának megerősítéséhez; kitart amellett, hogy ezen erőforrásoknak mindenekelőtt az EKSZ-en belüli átcsoportosítás révén kell létrejönniük; felhívja az ezen országokban diplomáciai képviselettel rendelkező uniós tagállamokat, hogy az uniós politikával összhangban cselekedjenek; hangsúlyozza, hogy az Unióval való együttműködésüket fokozni kívánó ÖET-államok tekintetében alkalmazott differenciált kétoldalú megközelítés csak a többoldalú keret kiegészítéseként és megerősítéseként szolgálhat; ezért felhívja a Bizottságot és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy vizsgálják meg az említett kétoldalú együttműködésben rejlő lehetőségeket;

7.

emlékeztet az ÖET-tagállamok többségében az elmúlt években lezajlott társadalmi és politikai változásokra; arra bátorítja a Perzsa-öböl államait, hogy folytassák erőfeszítéseiket, és tegyenek további lépéseket az emberi jogok előmozdítása, valamint a megkülönböztetés minden formája – többek között a nemen, a szexuális irányultságon vagy a valláson alapuló megkülönböztetés – elleni küzdelem terén; felhívja az ÖET tagállamait, hogy biztosítsák és mozdítsák elő a – többek között vallási – kisebbségek jogait, a nők és férfiak közötti esélyegyenlőséget, a munkajogot – többek között a migráns munkavállalók jogait –, valamint a lelkiismereti, szólás- és véleménynyilvánítási szabadságot; ösztönzi az EU és az ÖET közötti, e témákra vonatkozó folyamatos párbeszédet; felhívja az ÖET tagállamait, hogy pozitívabb módon működjenek együtt a civil társadalommal, és támogassák a helyi struktúrák és egyesületek kialakítását; különösen felszólítja az ÖET-tagállamokat arra, hogy:

8.

felhívja az Öböl-menti Együttműködési Tanácsban részt vevő valamennyi tagállamot, hogy ismerje el a demokratikus reformra irányuló és továbbra is folytatódó népmozgalmat a szélesebb térségben, és felszólítja őket az országaikban a szerveződő civil társadalmi csoportokkal szembeni teljes körű elkötelezettségre a ténylegesen megvalósuló, békés demokratikus átalakulásnak a térségben lévő partnerországokkal együttesen és az Európai Unió teljes körű támogatása mellett történő előmozdítása céljából;

9.

mély aggodalmát fejezi ki a bahraini hatóságok erőszakos válasza és a tüntetőkkel szemben alkalmazott erőszak, valamint a külföldi csapatoknak az ÖET égisze alatt a tüntetőkkel szembeni fellépése miatt; mivel ez éles ellentétben áll az ÖET által a szabadságot és demokráciát követelő líbiai polgárok védelméhez nyújtott támogatással; a békés tüntetőkkel szembeni erőszak azonnali megszüntetésére és olyan politikai párbeszédre hív fel, amely az országban szükséges további politikai reformokhoz vezethet;

10.

felhívja az ÖET-államok kormányait, hogy működjenek együtt a régióban felmerülő emberi jogi problémák kezelése érdekében, különösen az alábbi kérdésekkel kapcsolatban: a férfiak és nők közti egyenlőség, a „bidun” hontalan személyek csoportja, a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadságának korlátozása, beleértve a szakszervezeti jogok korlátozását is, a független igazságszolgáltatás és a tisztességes és gyors bírósági tárgyaláshoz való jog biztosításának szükségessége; felszólít az ÖET-államokkal való párbeszéd javasolt megerősítésére annak érdekében, hogy az magába foglalja az emberi jogok kérdésének technikai és politikai szintű megvitatását is;

11.

felhívja az ÖET-országokat, hogy vonják vissza a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezménnyel, valamint a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló nemzetközi egyezménnyel kapcsolatosan megfogalmazott, esetlegesen még érvényes fenntartásaikat, továbbá felhívja az ÖET valamennyi államát, hogy ratifikálják a gyermekek jogairól szóló egyezmény és a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló nemzetközi egyezmény fakultatív jegyzőkönyveit; hangsúlyozza továbbá a migráns munkavállalókról szóló ENSZ-egyezmény és a 97. és 143. számú ILO-egyezmény ratifikálásának és végrehajtásának fontosságát;

12.

bátorítja az EU-t, hogy az ÖET-vel közösen vizsgálják meg – és tegyenek javaslatokat –, miként lehet felszámolni azokat a korlátokat, amelyek a régióban élő vallási kisebbségek tagjait gátolják a vallás szabadságára vonatkozó alapvető jog maradéktalan és hatékony – akár egyénileg, akár közösségben, nyilvánosan vagy magánkörökben történő – gyakorlásában;

13.

hangsúlyozza a kultúrák és vallások közötti párbeszéd fontosságát; emlékeztet arra, hogy az Európai Unió és az ÖET kifejezésre juttatták közös elkötelezettségüket a tolerancia, az önmérséklet és a békés egymás mellett élés értékeinek előmozdítása és védelme mellett;

14.

bátorítja a kormányokat és a meglévő parlamenti közgyűléseket, hogy tegyenek azonnali lépéseket a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányának, valamint a szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmányának korlátozó fenntartások nélkül történő ratifikálása érdekében, valamint működjenek együtt az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának tematikus mechanizmusaival, és látogatás céljával hívják meg a helyszínre e mechanizmusok képviselőit, különösen a bírák és az ügyvédek függetlenségével foglalkozó különmegbízottat;

15.

emlékeztet arra, hogy az EU ellenzi a halálbüntetés alkalmazását, és hogy a Parlament e gyakorlatra vonatkozóan általános moratórium bevezetését kéri; e tekintetben helyteleníti, hogy a halálbüntetés még az ÖET valamennyi tagállamában érvényben van; arra kéri ezen államokat, hogy a kivégzésekre vonatkozóan vezessenek be moratóriumot; felhívja különösen a lefejezést, a megkövezést, a keresztre feszítést, a megostorozást és a megcsonkítást alkalmazó államokat, hogy vessenek véget e gyakorlatoknak;

16.

tudomásul veszi a Miniszterek Tanácsa által 2010. június 14-én elfogadott hároméves közös cselekvési programot, amelynek célja, hogy – többek között a kutatókat, a tudományos világ szereplőit és az üzletembereket összekapcsoló hálózat létrehozása révén megerősítsen számos, kölcsönös érdekű stratégiai területen folytatott együttműködést; ugyanakkor kifejezi amiatti sajnálatát, hogy hiányzik a nyitott, rendszeres és építő jellegű politikai párbeszédnek szentelt irányvonal;

17.

úgy véli, hogy e közös cselekvési program végrehajtását körültekintő és részletes finanszírozási tervnek kell kísérnie, és gondoskodni kell arról, hogy mind Brüsszelben, mind pedig az ÖET tagállamaiban kifejezetten e feladatokkal megbízott személyi állomány álljon rendelkezésre; hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy biztosított legyen a program átláthatósága, valamint az érintett államigazgatások és intézmények számára hozzáférhető, széles körben terjesztett tájékoztatás; kéri, hogy a hároméves időszak elteltével készüljön értékelés az elért eredményekről, és amennyiben azok kielégítőeknek bizonyulnak, vegyék fontolóra egy EU-ÖET együttműködési ügynökség felállításának lehetőségét;

18.

kéri az EU-t, hogy az ÖET országaival kapcsolatos együttműködési programjaiban összpontosítson jobban a civil társadalmi szervezetekre, és támogassa a nők és a fiatalok szerepvállalását;

19.

hangot ad a Perzsa-öböl térségét érintő fegyverkezési verseny miatti mély aggodalmának; felhívja az Európai Uniót az ÖET-tagállamokkal történő, a közös érdekű régiós biztonsági kérdésekre vonatkozó stratégiai párbeszéd kialakítására (a közel-keleti békefolyamat, az iráni nukleáris tevékenység, Irak, Jemen és Darfúr stabilizációja, a terrorizmus és a kalózkodás), valamint arra, hogy a Perzsa-öböl országaival partnerségben végül járuljon hozzá a közel-keleti regionális biztonsági struktúra kiépítéséhez;

20.

emlékeztet arra, hogy az ÖET tagállamai a térség jelentős szereplői; hangsúlyozza, hogy az EU és az ÖET közös érdeke a béke és a stabilitás előmozdítása a Közel-Keleten, Észak-Afrikában és a Szomáliai-félszigeten, valamint általánosságban is; felszólítja a partnereket, hogy e közös érdekeket követve erősítsék meg az együttműködést;

21.

tudomásul veszi az ÖET Abu Dzabi-ban 2011. március 7-én megfogalmazott nyilatkozatát, amely szerint „a Miniszteri Tanács azt kéri, hogy a Biztonsági Tanács tegye meg a szükséges lépéseket a polgárok védelme érdekében, ideértve a líbiai repüléstilalmi övezet bevezetését”, amely nyilatkozat hozzájárult az Arab Ligának, majd az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának az ezen övezet iránti támogatásukat kifejező határozatához;

22.

megismétli, hogy támogatja az ÖET egyik tagállama által elindított, és az Arab Ligának, valamint az Iszlám Konferencia Szervezetének valamennyi tagállama által jóváhagyott arab békekezdeményezést; kéri az ÖET tagállamait, hogy folytassák közvetítői erőfeszítéseiket, és támogassák az izraeli–palesztin békefolyamatot; felszólít az EU és az ÖET erőfeszítéseinek közös megújítására annak érdekében, hogy a palesztin területek megszállásának tárgyalások útján véget lehessen vetni, és továbbra is kifejezi teljes támogatását az izraeli–palesztin konfliktus kétállamos megoldása mellett; hangsúlyozza, hogy az EU és az ÖET közös érdeke együtt fáradozni azon, hogy a Közel-Kelet térségében igazságos és tartós béke jöhessen létre; javasolja ezzel összefüggésben, hogy tegyék rendszeresebbé az egyeztetést a Kvartett és az Arab Liga ellenőrző bizottsága között; emlékeztet arra, hogy a palesztin nép első számú adományozója az Unió; elismeri, hogy az ÖET tagállamai támogatják a palesztin menekülteket és az Egyesült Nemzetek Palesztin Menekülteket Segélyező és Munkaközvetítő Hivatalát (UNRWA); kéri az ÖET tagállamait, hogy jobban járuljanak hozzá a palesztin intézmények megerősítéséhez és a gazdasági fejlődéshez – ami a Palesztin Hatóság kormányzati programjának részét képezi –, és fontolják meg, hogy szükség esetén a meglévő nemzetközi támogatási mechanizmusokon keresztül pénzügyi hozzájárulásokat biztosítanak;

23.

üdvözli az ÖET-en belüli integrációs folyamat folytatását (vámunió, közös piac és végül közös valuta); arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy tegyen javaslatot az ÖET titkársága részére egy együttműködési keret közösen történő meghatározására annak érdekében, hogy megoszthassa az intézmények megszilárdítása, az adminisztratív kapacitások, valamint a szabályozási és vitarendezési mechanizmusok területén szerzett tapasztalatait; hangsúlyozza, hogy e megközelítés hozzájárulhat a szerepvállalási folyamat fellendítéséhez;

24.

üdvözli az ÖET-tagállamok parlamentjeinek elnökei által 2010. november 23-án, Abu Dhabiban tartott találkozójukon hozott határozatot, amelynek értelmében megkezdik az ÖET tevékenységeinek és végrehajtási rendelkezéseinek átvilágítását, és létrehozzák az ÖET-tagállamok parlamentáris intézményeinek éves konferenciáját; üdvözli, hogy a közeljövőben felállítják az Európai Parlamenttel fenntartott kapcsolatokért felelős parlamentközi küldöttséget; meggyőződése, hogy a széles kiterjedésű parlamentáris együttműködés jelentős mértékben hozzájárul majd a két csoport közötti stratégiai partnerség kibontakoztatásához;

25.

emlékeztet az EK és az ÖET közötti szabadkereskedelmi megállapodásról szóló, 2008. április 24-i állásfoglalására, amelyet az európai parlamenti képviselők 96 %-a támogatott; megállapítja, hogy az állásfoglalásban felvetett kérdések – így a piacokhoz való kölcsönös hozzáférés, a szellemi tulajdonjogok hatékony védelme, a szolgáltatásnyújtás előtti nem vámjellegű akadályok elhárítása, a fenntartható fejlődés előmozdítása és a nemzetközi egyezmények betartása – továbbra is időszerűek;

26.

mélységesen fájlalja, hogy az EU–ÖET közötti szabadkereskedelmi megállapodásról folytatott tárgyalások több ízben hosszas késedelmet szenvedtek, és sajnálatának ad hangot az ÖET azon határozata miatt, hogy e tárgyalásokat 2008-ban felfüggesztik; úgy véli, hogy elérkezett az idő a végleges megoldás megtalálását célzó tárgyalások folytatására annak érdekében, hogy a két fél társadalma és üzleti közössége akadálytalanul élvezhesse a tárgyalások sikeréből származó, lehető legnagyobb előnyöket;

27.

sajnálja, hogy a térséget az olajellátással, kereskedelmi lehetőségekkel és regionális stabilitással kapcsolatos stratégiai jelentősége ellenére az EU elhanyagolta;

28.

megállapítja, hogy a szabadkereskedelmi megállapodás 20 évnyi tárgyalás után még mindig megkötésre vár; tudomása van arról, hogy az ÖET néhány állama elutasítja az emberi jogokkal és az illegális bevándorlással kapcsolatos záradékokat;

29.

úgy véli, hogy a térség stratégiai jelentőségére figyelemmel a szabadkereskedelmi megállapodást nem csupán a jólét kereskedelmen keresztüli fokozására szolgáló eszköznek, hanem a geopolitikai stabilitást erősítő eszköznek is kell tekinteni;

30.

megállapítja, hogy az ÖET jelenleg az EU hatodik legnagyobb exportpiaca, és az EU jelenleg az ÖET legfontosabb kereskedelmi partnere; megállapítja, hogy a már eddig is intenzív kereskedelem ellenére lehetőség van annak további elmélyítésére és a két fél közötti diverzifikáció fokozására, tekintettel az uniós piac méretére és ÖET-államok azon erőfeszítéseire, hogy kivitelüket diverzifikálják; megállapítja, hogy a szabadkereskedelmi megállapodás új lehetőségeket teremtene a technikai együttműködés és segítségnyújtás számára is; úgy véli, hogy az EU–ÖET szabadkereskedelmi megállapodás megkötése nagymértékben elősegítené a kapcsolatok szorosabbá válását és a további diverzifikációt;

31.

rámutat, hogy mivel az ÖET-államok az olajtól való függésük mérséklésére irányuló gazdasági diverzifikáció irányába haladnak, a szolgáltatások kereskedelmének és a befektetéseknek a fokozása az ÖET gazdaságainak fejlődését támogató tényező lehetne;

32.

üdvözli, hogy az elmúlt két évtizedben az EU és az ÖET közötti gazdasági kapcsolatok egyre intenzívebbé váltak, és hogy a két fél közötti kereskedelem nagyságrendje a szabadkereskedelmi megállapodás megkötésének elmaradása ellenére jelentősen bővült; ezt annak a jeleként értékeli, hogy egy szabadkereskedelmi megállapodás tovább serkentené e természetes növekedést, és azt egy nyitottabb, kiszámíthatóbb és biztonságosabb környezetbe ágyazná be;

33.

megállapítja, hogy a szabadkereskedelmi megállapodással kapcsolatos munka oroszlánrészét már elvégezték, és úgy ítéli meg, hogy a szabadkereskedelmi megállapodás jelenlegi hatálya jelentős előnyöket kínál mindkét fél számára; ezért felhívja mindkét felet, hogy e szabadkereskedelmi megállapodást a két régió és azok lakossága számára kiemelt és fontos törekvésnek tekintse; úgy ítéli meg, hogy az EU-nak és az ÖET-nek vannak közös érdekei és szükségletei, valamint hogy az EU által a regionális integrációval kapcsolatban megszerzett tapasztalat a Perzsa-öböl számára ötletforrásként szolgálhat; e tekintetben úgy véli, hogy az EU értékes technikai segítségnyújtással szolgálhat;

34.

hangsúlyozza, hogy a közbeszerzési eljárásokban az átláthatóság hiánya, valamint a külföldi befektetők szolgáltatási ágazatba való belépése előtti akadályok jelentős mértékben gátolhatják a megállapodás megkötését, hacsak nem orvosolják mindezt;

35.

határozottan úgy véli, hogy az EU–ÖET közötti szabadkereskedelmi megállapodás mindkét fél számára jelentős előnyökkel járna; úgy ítéli meg, hogy az EU-val kötött szabadkereskedelmi megállapodás az ÖET gazdasági integrációját bátorítaná, valamint hogy az ÖET vámuniójának létrehozását követően nagyobb lendületet adhat az olyan fontos projektek számára, mint az ÖET közös piaca és a közös valutával rendelkező ÖET monetáris unió; úgy véli, hogy az ÖET profitálhatna az egységes piac kialakítására irányuló uniós folyamat és a közös valuta EU általi elfogadása során levont tanulságokból;

36.

kifejezetten támogatja az Unió főképviselőjének/a Bizottság alelnökének, Catherine Ashtonnak a 2010. júniusában megrendezett EU–ÖET közös miniszteri találkozón, majd az ENSZ Közgyűlés miniszteri találkozójához kapcsolódó, 2010. szeptember 22-i EU–ÖET ülésen is elhangzott üzenetét, miszerint az EU kész megtenni a végső erőfeszítést e tárgyalások lezárása érdekében; szintén üdvözli, hogy válaszában az ÖET is megerősítette a tárgyalások lezárására irányuló óhaját;

37.

elismeri, hogy egyes ÖET-államok érzékenyek a kiviteli vámokra, ugyanakkor sajnálatának ad hangot az ÖET tárgyalóinak azon közelmúltbeli döntése miatt, hogy e tekintetben visszatérnek a 2008. évi álláspontjukhoz, azaz e kérdés rendezését kihagynák a szabadkereskedelmi megállapodásból; határozottan úgy ítéli meg, hogy jelenleg egyetlen szabadkereskedelmi megállapodás sem hagyhatja figyelmen kívül a kiviteli vámok kérdését, és hogy a WTO szabályai értelmében a szabadkereskedelmi megállapodásoknak mind a behozatal, mind a kivitel jelentős liberalizálását kell előirányozniuk;

38.

ajánlja, hogy az EU szánjon több forrást az ÖET-re, az iparosodott és egyéb, magas jövedelmű országokkal folytatott együttműködés eszközén (ICIHI) keresztül, amelyet láthatóbbá kell tenni, és amelynek a helyi közigazgatás többek között kereskedelmi kérdésekre irányuló képzésére alkalmas kereskedelmi programokra kell összpontosítania;

39.

emlékeztet arra, hogy a Lisszaboni Szerződés nyomán a nemzetközi kereskedelmi politika az EU külpolitikai eszközeinek egyike, és ekképpen az Unió az általa kötött valamennyi nemzetközi megállapodásban elengedhetetlenül szükséges a demokratikus értékek és az alapvető emberi jogok tiszteletben tartása, valamint a szociális és környezetvédelmi dimenzió; ezért kéri, hogy valamennyi jövőbeli szabadkereskedelmi megállapodásba iktassanak be hatékony és végrehajtható emberi jogi záradékot;

40.

megállapítja, hogy az ÖET hat államában 15 millió migráns munkavállaló van, valamint hogy e munkavállalók a teljes lakosság 40 %-át teszik ki; emlékeztet az Öböl-menti államokban a migráns munkavállalók bizonytalan helyzetére, amelyre az ILO is felhívta a figyelmet, és támogatja az ILO-nak a térségben a minimálbérre vonatkozó, annak elkerülése érdekében tett felhívását, hogy a hazai és migráns munkavállalók helyzete tovább romoljék; támogatja továbbá minden munkavállaló azon jogát, hogy érdekeik megóvása érdekében szakszervezeteket alapítsanak és azok tagjai közé lépjenek;

41.

kitart amellett, hogy az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában megállapított demokratikus elveket és alapvető jogokat tiszteletben kell tartani; arra buzdítja az ÖET tagállamait, hogy küzdjenek a nőkkel szembeni megkülönböztetés és a gyermekek – különösen munkaerő-piaci – kizsákmányolása ellen, valamint hogy hatékonyan hajtsák végre a nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról, valamint a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményeket;

42.

úgy véli, hogy a nemzetközi szervezett bűnözés elleni ENSZ-egyezmények, a korrupció elleni ENSZ-egyezmények, valamint a munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméről szóló nemzetközi egyezmény által létrehozott keret ÖET tagállamok általi ratifikálása és végrehajtása alapvető szerepet kell, hogy játsszon a szabadkereskedelmi megállapodásra vonatkozóan folytatott tárgyalásban;

43.

úgy véli, hogy a szabadkereskedelmi megállapodás megkötése a kapacitás bővítésének biztosítása és az intézményi keret, többek között az ÖET-titkárság kiépítése révén jelentős mértékben javítaná az uniós tagállamok és az ÖET-államok között meglévő kapcsolatokat, és hozzáadott értéket teremtene a jelenlegi közös cselekvési programhoz; sajnálatának ad hangot amiatt, hogy az ÖET államaiban az EU diplomáciai jelenléte továbbra is minimális, és ragaszkodik ahhoz, hogy az új Európai Külügyi Szolgálat keretében az EU növeli majd a régión belüli diplomáciai jelenlétét, többek között a hat ÖET-állam mindegyikében uniós küldöttség létrehozásával, szoros együttműködésben az uniós tagállamoknak az ÖET-országokban meglévő nemzeti diplomáciai szolgálataival annak érdekében, hogy a régióban együttesen megszerzett tapasztalataikat a legjobban kiaknázzák; úgy véli, hogy a komolyabb diplomáciai jelenlét nagymértékben javítaná a szabadkereskedelmi megállapodás gyors megkötésének és későbbi végrehajtásának esélyeit;

44.

javasolja, hogy az EU és az ÖET között rendszeres állam- és kormányfői csúcstalálkozókra kerüljön sor; hangsúlyozza, hogy e csúcstalálkozók igen számottevően javíthatnák az EU és az ÖET közötti politikai, pénzügyi, gazdasági, kereskedelmi és kulturális kapcsolatokat; határozottan arra ösztönzi mind az EU, mind az ÖET vezető politikai döntéshozóit, hogy rendszeresen ülésezzenek a közös érdekek együttes meghatározása és előmozdítása érdekében, ekként növelve a szabadkereskedelmi megállapodás közeljövőben való megkötésének és aláírásának valószínűségét; úgy véli, hogy mind az EU, mind az ÖET vezető politikai döntéshozóinak a szabadkereskedelmi megállapodás megkötésétől és aláírásától függetlenül lépéseket kell tenniük e csúcstalálkozók irányában;

45.

üdvözli, hogy az EU és az ÖET az elmúlt években egymás fontos beruházási partnereivé váltak és hogy az ÖET Irakkal és Jemennel együtt az EU-ban 2008-ban a legnagyobb befektető volt; úgy ítéli meg, hogy a szabadkereskedelmi megállapodás megkötése, vagy legalábbis a tárgyalások hivatalos újrafelvétele minden bizonnyal megnyitja az utat olyan további megállapodások előtt, amelyek ösztönzik és lehetővé teszik a kölcsönös külföldi közvetlen befektetéseket a külföldi tulajdonszerzés akadályainak elhárítása és a befektetővédelem érdekében; emlékeztet arra, hogy a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően a külföldi közvetlen befektetések immár az EU hatáskörébe tartoznak, és így a hamarosan megkötendő EU–ÖET szabadkereskedelmi megállapodás hatályát tovább bővítik; megjegyzi, hogy minden jövőbeli szabadkereskedelmi megállapodás mindkét oldalon új befektetési lehetőségeket nyitna meg, miközben növeli az ÖET arra irányuló lehetőségeit, hogy teljesítse az uniós befektetési megállapodás jelöltjeként a kritériumokat a jövőbeli uniós befektetési politikán belül;

46.

rámutat arra, hogy a szabadkereskedelmi megállapodás eredményeként az ÖET-vámtarifák mérséklése növelné a transznacionális vállalkozások kifelé irányuló befektetéseinek vonzerejét; meggyőződése, hogy a szabadkereskedelmi megállapodás a szolgáltatásokkal összefüggő befektetések fokozódását fogja eredményezni, ami kedvező lesz az ÖET-államok és uniós tagállamok fejlődésére;

47.

javasolja, hogy az EU és az ÖET közötti kereskedelmi kapcsolatok minden formájában az eurót alkalmazzák; üdvözli, hogy megalakulása óta az ÖET kifejezte a vám- és monetáris unió létrehozása iránti szándékát; megállapítja, hogy míg az előbbi 2009-ben hatályba lépett, a közös valutára vonatkozó tárgyalások jelenleg folynak;

48.

megállapítja, hogy az EU általános preferenciarendszere (GSP) keretében jelenleg mind a hat ÖET-állam kedvezményes feltételekkel juthat be az uniós piacra; hangsúlyozza, hogy minden ÖET-államnak – a 2008. július 22-i 732/2008/EK tanácsi rendelet 15. cikkének (1) bekezdése értelmében – nemcsak hogy ratifikálnia, hanem hatékonyan végre is kell hajtania a rendelet III. mellékletében felsorolt mind a 27 ILO- és ENSZ-egyezményt; úgy véli, hogy a térség gazdasági fejlődési szintjének ismeretében a szabadkereskedelmi megállapodás jobb eszköz lenne a kereskedelmi előnyök régión belüli elosztására;

49.

megerősíti, hogy az ÖET-tel fenntartott kapcsolatok terén az EU elsődleges céljául a szabadkereskedelmi megállapodás megkötését kell kitűzni, amely egy lényeges térségenkénti szabadkereskedelmi megállapodás lesz; ennek bekövetkeztéig – és az ÖET néhány főbb kereskedelmi partnere által tett lépések ismeretében – arra buzdítja a főképviselőt/alelnököt és a kereskedelemért felelős biztost, hogy mérjék fel az ÖET-államokkal való jövőbeli kereskedelmi kapcsolatokat illető alternatív megközelítéseket, nevezetesen az olyan kétoldalú megállapodások lehetőségét, amelyek az EU és azon Öböl-menti államok között jönnének létre, amelyek már késznek mutatkoznak az EU-val szembeni, komolyabb kötelezettségvállalásra, figyelemmel az Öböl-menti államok heterogén gazdaságaira, ezen államoknak a pénzügyi válságra adott különböző reakcióira, valamint az egyéb kereskedelmi partnerekkel fenntartott kapcsolataikra;

50.

üdvözli az Európai Unió és annak földközi-tengeri partnerei között az energiaügy terén folytatott jelentős együttműködést, amelyet mára a megújuló energiákra is kiterjesztettek; úgy véli, hogy az azonos érdekek, a technológiai know-how, a finanszírozás és az energiaforrások (nap, szél) bősége folytán ösztönözni kell a három földrajzi övezet között e tevékenységi ágazatban fennálló szinergiákat; üdvözli az EU–ÖET szakértői hálózat létrehozását a környezetbarát energiaforrások tekintetében, amelyek az ÖET-tagállamok számára elsődleges érdekké váltak;

51.

megjegyzi, hogy tekintettel a Perzsa-öböl országai és a földközi-tengeri térség déli partvonala mentén fekvő országok közötti stratégiai, gazdasági, politikai és kulturális kapcsolatokra – de egyúttal a Perzsa-öböl országainak a földközi-tengeri országokra gyakorolt egyre erőteljesebb befolyására is –, fontolóra lehetne venni az ÖET és az Unió a Mediterrán Térségért szervezet közötti strukturált partnerség létrehozását, és hogy az Európai Uniónak aktívan el kellene magát köteleznie egy efféle, minden fél számára kedvező projekt előmozdítása mellett;

52.

elismerően nyilatkozik az EU–ÖET energiaügyi szakértői csoport által a különösen a földgáz, az energiahatékonyság és a nukleáris biztonság vonatkozásában elvégzett munkáról;

53.

felhívja a Bizottságot, hogy az éghajlatváltozás okozta kihívásokra és az energiafogyasztás mindkét régióban tapasztalható növekedésére tekintettel kezelje az energiahatékonyságot a fejlesztés egyik központi területeként, és bővítse az együttműködést az energiahatékonysági kérdésekben;

54.

elismeri, hogy a fosszilis tüzelőanyagok jelenleg fedezik az EU energiaszükségletének nagy részét; mindazonáltal megállapítja, hogy az EU jövőbeli olajszükségletét több tényező – többek között az EU energia- és éghajlat-politikája, az ellátási költségek, az árak ingadozása és a (például az energiahatékonyságot és az elektromos mobilitást érintő) ipari fejlődés – is befolyásolja majd, amelyek összességében a jövőbeli kereslet és a termelési kapacitás bővítéséhez szükséges upstream/downstream beruházások tekintetében hosszú távon bizonytalanságokat eredményeznek majd;

55.

kéri, hogy a kiszámítható kőolajpiacokhoz fűződő közös érdekek tiszteletben tartása érdekében biztosítsák a jövőbeli kereslet és kínálat alakulására vonatkozó, a kőolajjal és a gázzal kapcsolatos adatok nagyobb átláthatóságát ezért üdvözli a kőolajra vonatkozó adatokkal kapcsolatos közös kezdeményezés jelentőségét;

56.

melegen üdvözli a közös miniszteri találkozó eltökéltségét a környezetvédelem és az éghajlatváltozás terén folytatott együttműködés szorosabbra fűzését célzó munka mellett;

57.

elismeri, hogy az ÖET földgáz- és cseppfolyósítottföldgáz-tartalékok potenciáljának bővítésére irányuló erőfeszítései összhangban állnak az EU azon törekvésével, hogy energiaforrásait és -ellátási útvonalait diverzifikálja; ezért hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy új LNG-termináloknak a déli gázfolyosóba történő bekapcsolása révén növeljék a cseppfolyósított földgáz behozatalát az EU-ba, és az ÖET-vel vezeték formájában, közvetlenül vagy a jelenlegi és tervezett vezetékekhez – például az AGP-hez és a Nabuccóhoz – való csatlakozással kapcsolatot hozzanak létre;

58.

bátorítja ÖET tagállamait, hogy hangolják össze a földgáz cseppfolyósítási technikáinak kifejlesztését európai partnereikkel annak érdekében, hogy ez a technika szervesebben beépülhessen az európai energiaszerkezetbe; hangsúlyozza, hogy az ÖET a földgáz cseppfolyósítását az elégetett gázok légkörbe való kibocsátásának alternatív módszereként is felhasználhatná;

59.

hangsúlyozza, hogy az EU-nak az előállítás, az átvitel és a rendszerösszekötés legújabb technológiáinak felhasználásával módja van beruházásokat eszközölni az ÖET energiatermelési kapacitásába; bátorítja e tekintetben a jövőbeli együttműködést, és különösen az elektromos hálózatok és az intelligens hálózati rendszertechnikák beépítését;

60.

hangsúlyozza az EU és az ÖET közötti megbízható partnerség jelentőségét a nyersanyagok felhasználása és az azokhoz való hozzáférés tekintetében; támogatja az áruk nyílt piacát és a nem vámjellegű akadályok eltörlését; üdvözli azokat a szabadkereskedelmi tárgyalások során tett eddigi erőfeszítéseket, amelyek célja a biztonságos és fenntartható nyersanyagellátás;

61.

közös erőfeszítésekre szólít fel a spekuláció és a nyersanyagár-ingadozás leküzdése érdekében, amelynek eszköze az átláthatóság fokozása és a származtatott termékek tőzsdén kívüli kereskedelmének felügyelete; üdvözli ezzel összefüggésben az OPEC közelmúltban tett, a származtatott termékek ÖET általi kereskedelmének szigorúbb ellenőrzésére vonatkozó felhívását, valamint Franciaország erőfeszítéseit, amelyek célja a nyersanyagokkal kapcsolatos spekuláció felszámolása a G20 keretein belül;

62.

rámutat az ÖET-tel folytatott, a kutatási és technológiai programokkal kapcsolatos kétoldalú együttműködés elmélyítésének jelentőségére, különös hangsúlyt fektetve az új tudásalapú iparágakra, többek között a megújuló energiaforrások, a szén-dioxid-kivonási és -tárolási technológiák, az olaj- és gázderivatívák, az energiahatékonyság és a biomassza területén; kéri, hogy alakítsanak ki együttműködést, amely kiterjed a technológiák átadására, és amely biztonságos, fenntartható nyersanyagellátással társul;

63.

kéri, hogy erősítsék meg az együttműködést egyrészt az Európai Kutatási Tanács (ERC) és az Európai Technológiai Intézet (EIT), másrészt az ÖET között, egyúttal a régiók között e téren folytatott tudományos párbeszéd és együttműködés megerősítése és előmozdítása érdekében is;

64.

emlékeztet arra, hogy az ÖET-tagállamok az oktatást nemzeti prioritássá tették, mivel nagy szükség van az emberi erőforrásokra (elégtelen oktatói kar), a korszerű képzésekre (elégtelenség a munkaerő-piaci változásokhoz való alkalmazkodásban) és a minőségi programokra (metodológia és elavult didaktikai anyagok), valamint az új technológiák alkalmazására; felhív a hatóságok hiányosságok kezelése érdekében tett erőfeszítéseinek aktív támogatására, továbbá arra, hogy tegyenek javaslatot egy ambiciózus együttműködésre a felsőoktatás, valamint a középfokú és alapfokú oktatás területén, amely nagyobb hozzáférést biztosít az oktatáshoz a férfiak és a nők számára egyaránt;

65.

hangsúlyozza, hogy az együttműködés keretében további támogatást kell biztosítani az egyetemi hallgatók és oktatók, valamint a szakemberek cseréjével kapcsolatos programokra; sajnálja, hogy az Erasmus Mundus program jóformán ismeretlen az egész régióban, főként a tájékoztatás hiánya miatt; üdvözli az egyetemi partnerkapcsolatok kialakítása és csereprogramok megvalósítása céljával francia, brit és német egyetemek által tett kezdeményezéseket, emlékeztet ugyanakkor arra, hogy Európa e téren továbbra is elmarad az Egyesült Államok és Ázsia mögött; kéri a Bizottságot, hogy jelöljön ki tájékoztatási napokat az európai tudományos oktatás és kutatás helyszíni előmozdítására; ragaszkodik ahhoz, hogy e csereprogramok célszemélyei egyetemi hallgatók és oktatók, kutatók és az egyetemi hivatali személyzet tagjai legyenek, és hogy biztosítani kell a nemek kiegyensúlyozott arányú képviseletét; úgy véli, hogy csereprogramokat kell létrehozni a fiatalabb korcsoportok számára is, a középfokú iskolák diákjait és a felsőfokú oktatási intézmények hallgatóit megcélozva;

66.

üdvözli az Európai Bizottság által támogatott, a nyilvános diplomáciával és a tudatosságfokozó tevékenységekkel kapcsolatos „Al-Dzsizr” elnevezésű projektet, amely rendkívül hasznosnak bizonyult; bátorítja ezzel összefüggésben a külügyi és biztonságpolitikai főképviselő/a Bizottság alelnöke szolgálatait, hogy vizsgálják meg a nyilvános diplomáciai tevékenységek bővítésének lehetőségét e régióban, ahol még mindig nem értik világosan az EU szerepét, és ahol e hiányosság megszüntetésére csak szűkös eszközök állnak rendelkezésre; hangsúlyozza egy jobb tájékoztatási stratégia kialakításának – és ennek keretében az EU politikáinak és álláspontjainak arabul történő kifejtésének – jelentőségét, hogy a régióban minél szélesebb körben találhasson meghallgatásra;

67.

hangsúlyozza, hogy a tájékozatlanság oka az EU és az ÖET közötti együttműködési programok hiánya a média terén; kéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő intézkedéseket az EÖT-államokkal e téren folytatandó szorosabb együttműködés megteremtése, és ennek révén az Unió régióbeli láthatóságának növelése, valamint egymás kölcsönös megértésének előmozdítása érdekében;

68.

úgy véli, hogy fontos feladat az Európában a Perzsa-öböl országaival kapcsolatos kutatások és oktatás terén tapasztalható hiányosságok felszámolása; bátorítja az arab világ szóban forgó részének jelenkori kérdéseivel foglalkozó oktatási programok indítását az európai egyetemeken; úgy véli, hogy a régió egyetemein ugyancsak lehetőséget kell adni az Európai Unióval kapcsolatos oktatási programok látogatására;

69.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Unió Tanácsa elnökének, az Európai Bizottság elnökének, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ÖET titkárságának, valamint az ÖET-tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

17.8.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 247/11

—

tekintettel az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) részéről érkezett 2011. március 10-i levélre,

—

tekintettel az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) létrehozásáról szóló, 2010. november 24-i 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) 51. cikkének (2) bekezdésére,

—

tekintettel arra, hogy 2011. március 17-i ülésén a Gazdasági és Monetáris Bizottság meghallgatta az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) felügyelői testülete által kiválasztott jelöltet,

—

tekintettel eljárási szabályzata 120. cikkére,

A.

mivel Farkas Ádám megfelel az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 51. cikkének (2) bekezdésében meghatározott feltételeknek,

1.

jóváhagyja Farkas Ádám kinevezését az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) főigazgatójának;

2.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) felé.

17.8.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 247/12

—

tekintettel az európai felügyeleti hatóság (az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság) részéről érkezett 2011. március 10-i levélre,

—

tekintettel az európai felügyeleti hatóság (az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság) létrehozásáról szóló, 2010. november 24-i 1094/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) 51. cikkének (2) bekezdésére,

—

tekintettel arra, hogy 2011. március 17-i ülésén a Gazdasági és Monetáris Bizottság meghallgatta az európai felügyeleti hatóság (az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság) felügyelői testülete által kiválasztott jelöltet,

—

tekintettel eljárási szabályzata 120. cikkére,

A.

mivel Carlos Montalvo megfelel az 1094/2010/EU rendelet 51. cikkének (2) bekezdésében meghatározott feltételeknek,

1.

jóváhagyja Carlos Montalvo kinevezését az európai felügyeleti hatóság (az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság) főigazgatójának;

2.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az európai felügyeleti hatóság (az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság) felé.

17.8.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 247/13

—

tekintettel az európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapír-piaci Hatóság) részéről érkezett 2011. február 28-i levélre,

—

tekintettel az európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapír-piaci Hatóság) létrehozásáról szóló, 2010. november 24-i 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) 51. cikkének (2) bekezdésére,

—

tekintettel arra, hogy 2011. március 17-i ülésén a Gazdasági és Monetáris Bizottság meghallgatta az európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapír-piaci Hatóság) felügyelői testülete által kiválasztott jelöltet,

—

tekintettel eljárási szabályzata 120. cikkére,

A.

mivel Verena Ross megfelel az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 51. cikkének (2) bekezdésében meghatározott feltételeknek,

1.

jóváhagyja Verena Ross kinevezését az európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapír-piaci Hatóság) főigazgatójának;

2.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapír-piaci Hatóság) felé.

17.8.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 247/13

—

tekintettel az EUMSZ 313. és 314. cikkére,

—

tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, valamint a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra (1),

—

tekintettel az Európa 2020 stratégiáról szóló 2011. február 17-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel a Bizottság 2011. évre szóló munkaprogramjával kapcsolatos bizottsági közleményről szóló 2010. december 15-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel 2010. október 20-i állásfoglalása a pénzügyi, gazdasági és szociális válságról: a szükséges intézkedésekre és kezdeményezésekre irányuló ajánlások (félidős jelentés) (4),

—

tekintettel a gazdaságirányításról szóló 2010. június 16-i állásfoglalására (5),

—

tekintettel a Bizottság által a fent említett, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 46. pontjának értelmében benyújtott, a 2007–2013-as időszakra vonatkozó aktualizált pénzügyi tervezésre,

—

tekintettel az Európai Unió 2011-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésére,

—

tekintettel a Tanács 2011. február 15-i következtetéseire a 2012. évi költségvetési iránymutatásokról,

—

tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A7-0058/2011),

1.

álláspontja szerint az Európa 2020 stratégiának elő kell segítenie, hogy Európa megerősödve kerüljön ki a válságból, mégpedig az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés segítségével, amely az öt kiemelt uniós célon alapul, nevezetesen a foglalkoztatás előmozdításán, az innováció, a kutatás és a fejlesztés feltételeinek – és az ezekre irányuló közfinanszírozás – javításán, az éghajlatváltozással és az energiaüggyel kapcsolatos célkitűzések teljesítésén, az oktatás szintjének növelésén és a társadalmi befogadás elősegítésén, mindenekelőtt a szegénység csökkentése révén; emlékeztet rá, hogy a tagállamok maguk hagyták jóvá teljes mértékben ezt az öt célkitűzést;

2.

rámutat arra, hogy bizonyos fokú összhangot kell biztosítani e célkitűzések elérése és az ezekhez európai és nemzeti szinten rendelt források között; továbbra is hangsúlyozza, hogy az uniós költségvetési politikának összhangban kell lennie ezzel az elvvel; álláspontja szerint az európai szemeszternek mint a megerősített európai gazdaságirányítás új mechanizmusának lehetőséget kell teremtenie annak megvizsgálására, hogy mi lenne ezen öt kiemelt célkitűzés teljesítésének a legjobb módja;

3.

szilárd meggyőződése, hogy az európai szemeszter célja a nemzeti és európai gazdasági és költségvetési politikák fokozottabb koordinációja és összhangja kell hogy legyen; álláspontja szerint az Unió átfogó politikai célkitűzéseinek megfelelőbb szintű megvalósítása érdekében az európai és nemzeti állami beruházások közötti szinergiák javítására kellene összpontosítani; megjegyzi, hogy alapvető eltérések vannak az uniós és a nemzeti költségvetések szerkezete között; úgy véli ugyanakkor, hogy ebben az összefüggésben a közös politikai célkitűzésekre fordított összesített uniós és nemzeti közkiadásokat a lehető leghamarabb meg kellene állapítani;

4.

tudomásul veszi a Tanács aggályát a nemzeti szintű gazdasági és költségvetési korlátokkal kapcsolatban, de emlékeztet rá mindenekelőtt, hogy a Szerződés rendelkezései értelmében az Unió költségvetésében nem jelentkezhet hiány; emlékeztet rá, hogy 2009-ben az összesített államháztartási hiány az egész EU-ban 801 milliárd euró volt, továbbá hogy az EU költségvetése az EU-ban lévő állami összkiadások csupán 2 %-át teszi ki;

5.

úgy véli azonban, hogy az Unióban tapasztalható nehéz gazdasági helyzet miatt most fontosabb az uniós költségvetésből származó kiadások megfelelő végrehajtásának és minőségének, valamint a rendelkezésre álló közösségi források optimális felhasználásának biztosítása, mint bármikor; javasolja hogy alaposan vizsgálják felül azokat a sorokat, amelyek korábbi eredményei alacsonyak voltak vagy ahol problémák merültek fel a végrehajtással kapcsolatban;

6.

véleménye szerint az Unió költségvetése hozzáadott értéket jelent a nemzeti állami kiadásokhoz azzal, hogy kezdeményez, támogat és kiegészít beruházásokat azon szakpolitikák területén, amelyek az Európa 2020 központi elemeit képezik; úgy véli továbbá, hogy az Unió költségvetése alapvető szerepet játszik abban, hogy segítséget nyújt az Uniónak, hogy kilábaljon a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válságból azon képessége révén, hogy katalizátor szerepet tölt be a beruházások, a növekedés és a munkahelyek fellendítésében; álláspontja szerint az uniós költségvetés legalábbis enyhíthetné a jelenlegi megszorító nemzeti költségvetési politikák hatásait, amellett, hogy támogatja a nemzeti kormányok erőfeszítéseit; hangasúlyozza továbbá, hogy újraelosztó jellegénél fogva az uniós költségvetés szintjének csökkentése káros hatással lehet az európai szolidaritásra és kedvezőtlenül befolyásolhatja a gazdasági fejlődés ütemét számos tagállamban; úgy véli, hogy egy pusztán „nettó befizető”/„nettó haszonélvező” megközelítés nem veszi kellőképpen figyelembe az uniós országok közötti továbbgyűrűző hatásokat, és így aláássa a közös uniós politikai célokat;

7.

emlékeztet rá, hogy az Európa 2020 stratégia hét kiemelt célkitűzésének megvalósítása igen nagy mennyiségű – az uniós költségvetés felülvizsgálatáról szóló bizottsági közlemény (COM(2010)0700) becslése szerint 2020-ig nem kevesebb mint 1 800 milliárd eurós – előretekintő beruházást tesz szükségessé; hangsúlyozza, hogy az Európa 2020 stratégia egyik legfontosabb célkitűzése – azaz a munkahelyek és a magas minőségű foglalkoztatás előmozdítása valamennyi európai számára – csak akkor valósulhat meg, ha a tudásalapú társadalmat célzó oktatásba, kutatás-fejlesztésbe, innovációba, kkv-kba, illetve a környezetbarát és új technológiába történő szükséges beruházások most valósulnak meg, és azokat nem halasztják későbbre; megújított politikai kompromisszumot sürget, amely ötvözi az államháztartási hiány és az adósság csökkentését az ilyen jellegű beruházások előmozdításával; kijelenti, hogy az uniós költségvetés hatásának növelése és a gazdasági válságra adott uniós válaszadáshoz való hozzájárulás céljából hajlandó feltárni az EU költségvetése és az EBB fellépései közötti szinergiák erősítését szolgáló meglévő eszközök kibővítésének lehetséges módozatait, a hosszú távú beruházások támogatása érdekében; üdvözli továbbá, hogy a Bizottság nyilvános konzultációt kezd az Európa 2020 projektkötvény-kezdeményezésről;

8.

ezért ellenzi a költségvetési előirányzatok korlátozására vagy csökkentésére irányuló kísérletet az Európa 2020 stratégia öt kiemelt célkitűzésének és hét kiemelt kezdeményezésének megvalósításával kapcsolatban; megjegyzi, hogy az ilyen kísérletek a kívánt céllal ellenkező hatást érnének el, és valószínűleg az Európa 2020 stratégia kudarcát eredményeznék, ahogyan az a Lisszaboni Stratégia esetében történt; álláspontja szerint az Európa 2020 stratégia csak akkor lehet hiteles, ha megfelelő finanszírozásban részesül, és emlékeztet rá, hogy a Parlament számos alkalommal felvetette ezt a súlyos politikai aggályt; ismét határozottan kéri a Bizottságot, hogy pontosítsa a kiemelt kezdeményezések költségvetési vonatkozásait és tájékoztassa a Parlamentet az Európa 2020 stratégia végrehajtásához szükséges költségvetési eszközökről;

9.

rámutat, hogy a költségvetési intézkedések nem az egyetlen tényezői az Európa 2020 stratégiában szereplő célkitűzések elérésének, hiszen a költségvetési erőfeszítéseket az egyszerűsítésre irányuló konkrét javaslatokkal kell kiegyensúlyozni a célok eléréséhez szükséges környezet kialakítása érdekében a foglalkoztatás, a kutatás, az innováció –köztük a zöld és energetikai technológiák – terén; ugyanígy meg van arról is győződve, hogy az Európa 2020 célkitűzések – többek között új, „zöld” munkahelyek teremtése – elérése nem csupán a költségvetés megnövelésén, hanem a meglévő uniós politikáknak (mint például a KAP) a fenntarthatósági kritériumokat kellően figyelembe vevő minőségi áthangsúlyozásán is múlik;

10.

álláspontja szerint ezenkívül a 2012-re vonatkozó költségvetési előirányzatokat, beleértve az Európa 2020 stratégia megvalósításához közvetlenül nem kapcsolódó területek előirányzatait, megfelelő szinten kell tartani az uniós politikák folytonosságának és az uniós célkitűzések elérésének a jelenlegi gazdasági válság időtartamán jóval túlmutató biztosítása érdekében;

11.

felszólít az EU belső és külső politikái közötti nagyobb koherenciára, amely számol a globális fejlemények által az Unió gazdasági természeti és ipari környezetére, versenyképességére és foglalkoztatására gyakorolt jelentős hatással; hangsúlyozza, hogy az EU-nak biztosítani kell a szükséges pénzügyi eszközöket ahhoz, hogy megfelelő választ tudjon adni a fokozódó nemzetközi kihívásokra és hatékonyan meg tudja védeni és elő tudja mozdítani közös érdekeit és fő értékeit, az emberi jogokat, a demokráciát, a jogállamiságot, az alapvető szabadságjogokat és a környezetvédelmet; emlékeztet, hogy egy szerény mértékű uniós kiadási többlet gyakran arányosan nagyobb megtakarításokat tehet lehetővé tagállami szinten;

12.

úgy véli, hogy az EU-nak fontos szerepet kell játszania az arab országok segítésében és pénzügyi támogatásában, eme országok demokratikus átmenetének, valamint gazdasági és társadalmi átalakulásának e történelmi pillanatában; e tekintetben üdvözli a Bizottság „A partnerség a demokráciáért és a közös jólétért a dél-mediterrán térséggel” című közleményét (COM(2011)0200));

13.

sajnálattal veszi tudomásul az első európai szemeszter parlamenti vonatkozásainak hiányát annak ellenére, hogy az Európai Parlament és a 27 nemzeti parlament szerepet játszanak saját költségvetési eljárásaikban; ezzel szemben szilárd meggyőződése, hogy a fokozottabb parlamenti részvétel nagymértékben javítaná egy ilyen folyamat demokratikus jellegét és átláthatóságát; támogatja a Költségvetési Bizottság kezdeményezését első lépésben a nemzeti parlamentekkel történő találkozó megszervezésére a tagállamok és az Unió 2012-es költségvetései általános pontjainak megvitatása érdekében;

14.

üdvözli a magyar és a lengyel elnökség nyilvános kötelezettségvállalását, hogy 2011-ben költségvetési kérdésekről szóló nyílt és konstruktív párbeszédet kezdjen a Parlamenttel; ismételten hangsúlyozza, hogy hajlandó szorosan együttműködni a Tanáccsal és a Bizottsággal, a Lisszaboni Szerződés rendelkezéseivel teljes összhangban; elvárja, hogy a jelenlegi iránymutatásokat teljes mértékben vegyék figyelembe a 2012-es költségvetési eljárás során;

15.

megjegyzi, hogy a 2012. évre a 2007–2013-ra vonatkozó többéves pénzügyi keret 147,55 milliárd euró teljes szintű kötelezettségvállalási előirányzatot és 141,36 milliárd euró teljes szintű kifizetési előirányzatot ír elő; emlékeztet rá, hogy ezek az összegek egyébként jóval alacsonyabbak (kötelezettségvállalási előirányzatok esetében körülbelül 25 milliárd euró, míg kifizetési előirányzatok esetében mintegy 22 milliárd euró), mint a saját forrásokról szóló hatályos határozatban meghatározott felső határérték;

16.

hangsúlyozza, hogy a Bizottság által 2011. január 31-én benyújtott pénzügyi programozás indikatív referenciakeret-összeget jelent az egyes meglévő uniós programokra és fellépésekre vonatkozó kötelezettségvállalási előirányzatokra; megjegyzi, hogy a kötelezettségvállalási előirányzatok átfogó szintje 147,88 milliárd euró lehet;

17.

hangsúlyozza, hogy ezek az adatok mind a Parlament, mind a Tanács által a programok és fellépések jóváhagyásakor elfogadott többéves átfogó összegek éves bontását jelentik; hangsúlyozza, hogy az előirányzott éves összegek olyan előirányzatokat képviselnek, amelyek lehetővé teszik az uniós célok és prioritások megvalósítását, konkrétan az Európa 2020 összefüggésében; elismeri azonban, hogy bizonyos mozgástér rendelkezésre állhat a többéves pénzügyi keret bizonyos fejezetei alatt, tekintettel arra, hogy a Bizottság az év azon részén ideiglenes, indikatív számadatokat terjesztett elő (különösen a 2. fejezet alatt);

18.

rámutat arra, hogy a 2012-es költségvetés a jelenlegi többéves pénzügyi keret hét költségvetése közül a hatodik; úgy véli, hogy ezért a költségvetési hatóság két ága mostanra világos képet kapott a létező többéves programokkal kapcsolatos hiányosságokról és pozitív fejleményekről; megjegyzi, hogy a legtöbb együttdöntési eljárás alá tartozó programnak már megtörtént a félidős felülvizsgálata,és felhívja a Bizottságot, hogy ismertesse e felülvizsgálatok minden költségvetési következményét; hangsúlyozza, hogy ebben az összefüggésben a Parlament eltökélt, hogy – amennyiben uniós politikai prioritások megerősítése és támogatása, illetve új politikai igények teljesítése érdekében szükségesnek bizonyul és a szakbizottságokkal szoros együttműködésben – teljes mértékben igénybe vegye többek között az intézményközi megállapodás 37. pontját (amely 5 %-os jogalkotási rugalmassági mozgásteret enged);

19.

rámutat, hogy a többéves pénzügyi keret valamennyi fejezete alatt hagyott megfelelő szintű kerettartalék nem az egyetlen megoldás az előre nem látható körülmények kezelésére; rámutat a többéves pénzügyi keret bizonyos fejezeteinek – különösen az 1a., 3b. és 4. fejezeteinek –jelenlegi alulfinanszírozottságára a szükségletekhez és a tagállamok által jóváhagyott uniós politikai prioritásokhoz képest; úgy véli, hogy a Tanács 2012-re vonatkozó költségvetési iránymutatásait megalapozó megközelítés nem tükröz hosszú távú perspektívát, és előre nem látható események vagy új politikai prioritások megjelenése esetén veszélyeztetheti a meglévő fellépéseket és programokat; hangsúlyozza, hogy a számos észak-afrikai országban jelenleg zajló események is ebbe az irányba mutatnak, és felkéri a Bizottságot, hogy mérje fel, hogy miképpen lehetne felhasználni a meglévő uniós finanszírozási eszközöket a demokratikus törekvések támogatására;

20.

úgy véli ezzel szemben, hogy az intézményközi megállapodásban rögzített különböző rugalmassági mechanizmusok (mint például a kiadások fejezetek közötti mozgatása vagy a rugalmassági eszköz igénybevétele) olyan eszközök, amelyeket teljes mértékben ki kellene használni; emlékeztet rá, hogy ezeket a mechanizmusokat 2007 óta minden évben igénybe kellett venni annak érdekében, hogy választ lehessen adni a felmerült különféle kihívásokra; azt várja a Bizottságtól, hogy teljes mértékben működjön együtt ezen mechanizmusok igénybevétele során, továbbá az igénybevétellel kapcsolatos aránytalanul hosszú és nehézkes tárgyalások elkerülése érdekében már korai szakaszban kezdje meg az erre irányuló tárgyalásokat;

21.

hangsúlyozza ebben az összefüggésben, hogy a kötelezettségvállalási előirányzatok szigorú ellenőrzés alatt tartása nemcsak jelentős átcsoportosításokat és a prioritások újbóli meghatározását teszi szükségessé, hanem a lehetséges negatív prioritások és megtakarítások intézmények által történő közös meghatározását is; határozottan sürgeti a szakbizottságait, hogy komolyan kezdjenek hozzá egyértelmű politikai prioritások meghatározásához az EU valamennyi politikai területén; felhívja azonban a figyelmet arra, hogy ennek érdekében fokozottabb költségvetési rugalmasságra van szükség, illetve hogy az Európai Unió működőképességéhez a TPK felülvizsgálatára (például a jelenlegi TPK fejezetei közötti ellentételezésre) is szükség lehet, nem csupán az új kihívásokkal való szembenézés, hanem az intézmények közötti döntéshozatali folyamat elősegítése szempontjából, annak érdekében, hogy a költségvetési forrásokat hozzá lehessen igazítani a változó körülményekhez és a kiemelt célkitűzésekhez; hangsúlyozza, hogy e folyamatnak teljes mértékben átláthatónak kell lennie;

22.

hangsúlyozza, hogy a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően számos uniós szintű politika megerősödésének és új hatáskörök kialakításának logikusan az EU pénzügyi kapacitásának bővülését kellene maga után vonnia, ami aligha történt meg a 2011-ben, a szerződés hatálybalépését követő első évben; emlékezteti a Tanácsot és a Bizottságot a 2011-es költségvetéshez csatolt politikai nyilatkozatra, amelynek értelmében a 2012-es költségvetési tervezet előkészítésekor a Bizottság megvizsgálja a Lisszaboni Szerződés prioritási területei megerősítésének lehetőségeit, és részletesen értékeli a szükségleteket; azt várja a Bizottságtól, hogy álljon be a sorba, és javasolja például, hogy a Lisszaboni Szerződéshez kapcsolódó sikeres kísérleti projekteket és előkészítő intézkedéseket alakítsák többéves programokká;

23.

úgy véli, hogy a Bizottság megközelítése, amelynek értelmében a decentralizált uniós ügynökségek támogatásait az uniós költségvetésből határozza meg, megbízható, és megfelelő ösztönzőket nyújt; hangsúlyozza, hogy az uniós ügynökségek költségvetési előirányzatai messziről sem korlátozódnak csupán adminisztratív kiadásokra, hanem e helyett hozzájárulnak az Európa 2020 célok és általában az uniós célkitűzések eléréséhez, a jogalkotási hatóság által meghatározottak szerint; ismételten hangsúlyozza, hogy az új álláshelyekre irányuló kérelmeket alaposan meg kell vizsgálni az újonnan kijelölt feladatok függvényében; teljesítményük romlásának megelőzése érdekében azonban hangsúlyozza azon ügynökségek megfelelő finanszírozását, amelyek feladatai megnövekedtek; konkrét megközelítést sürget a szakmai tapasztalattal rendelkező, szakértői tudományos személyzet felvétele tekintetében, különösen ha ezen álláshelyek finanszírozása kizárólag díjakból történik, és így az uniós költségvetés szempontjából semlegesek; támogatja az intézményközi munkacsoport által az ügynökségek jövőjével kapcsolatban végzett munkát, amely munkacsoportot 2009 elején hozták létre, és várakozással tekint következtetései elé, különös tekintettel a fent említett pontokra;

24.

megjegyzi, hogy a kifizetések 2012-es szintje közvetlenül az előző évek jogi és politikai kötelezettségvállalásainak függvénye lesz; úgy véli, hogy a 2011-es költségvetés szintjéhez képest emelkedés várható, ami összhangban van a 2007–2013-as programozási időszak általános kifizetési profiljával (lásd a mellékletben található táblázatokat);

25.

hangsúlyozza, hogy sürgősen foglalkozni kell a 2010 végén fennálló kötelezettségvállalások (RAL) növekvő szintjének kérdésével (194 milliárd euró, lásd a mellékletben található táblázatot); sajnálja a Tanács hozzáállását, hogy a kifizetések szintjét a priori határozza meg, tekintet nélkül az aktuális szükségletek pontos értékelésére; kiemeli, hogy a RAL szintje különösen magas az 1. fejezet alatt; nem tartja fenntartható megoldásnak a Tanács alternatíváját, amely a RAL szintjének csökkentése érdekében az uniós költségvetési kötelezettségvállalások csökkentését jelenti, mivel ez káros hatással lenne a korábban elfogadott uniós célkitűzések és prioritások megvalósítására; kiemeli erre vonatkozóan, hogy a Tanács kötelezettséget vállat egy, a Parlamenttel közös nyilatkozat kiadása mellett, amely a 2011-ben felmerülő kifizetési igények teljesítésének költségvetés-módosítással történő lehetőségével foglalkozik;

26.

hangsúlyozza, hogy a fennálló kötelezettségvállalások bizonyos szintje elkerülhetetlen többéves programok végrehajtásakor, és hogy az ilyen kötelezettségvállalások létezése természetükből fakadóan megfelelő kifizetéseket tesz szükségessé; kéri ezért a kötelezettségvállalások és kifizetések közötti rendezett kapcsolat fenntartását, és minden tőle telhetőt meg fog tenni a költségvetési eljárás során a kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatok közötti eltérések csökkentésére;

27.

osztja a Tanács álláspontját a reális költségvetés-készítés szorgalmazásáról; felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa, hogy költségvetési tervezete ezt az elvet vegye alapul; megjegyzi azonban, hogy a múltbeli végrehajtás, amely az elmúlt években javult, egyes esetekben nem nyújt nagyon pontos útmutatást a 2012-es szükségletekhez, mivel 2012-ben fel lehet gyorsítani egyes programok végrehajtását és ezzel együtt a kifizetési szükségletek is nőnek; egyetért a Tanács felhívásával, hogy a tagállamok nyújtsanak jobb végrehajtási előrejelzéseket, nevezetesen a nem teljes mértékű végrehajtás elkerülése érdekében, és véleménye szerint az erőfeszítések oroszlánrészét e tekintetben maguknak a tagállamoknak kell elvégezniük, mivel a Bizottság költségvetés-tervezetének szintjét elsősorban saját előrejelzéseik (különösen a 2. fejezet alatt) és végrehajtási kapacitásuk határozza meg; emlékeztet rá, hogy a tagállamok a Bizottsággal együtt az uniós finanszírozás több mint 80 %-át kezelik közösen; emlékezteti a tagállamokat az uniós források kedvezményezettjeire érvényes pénzügyi szabályok meghatározásával és érvényesítésével kapcsolatos jogi felelősségükre;

28.

rámutat, hogy a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta a pénzügyi érdekek védelme is a tagállamok hatáskörébe került; kiemeli az Európai Számvevőszék megállapításait, mely szerint egyes tagállamokban nem teljesen hatékonyak az irányítási és ellenőrzési rendszerek, emlékeztet továbbá arra, hogy a strukturális alapokra hibásan elköltött több milliárd eurót térítették még vissza; megjegyzi, hogy a Regionális Főigazgatóság aktuális éves jelentése nem tudta megállapítani a tagállami kiadások jogosságát és rendszerességét, amiatt, hogy egyes tagállamok nem tettek eleget a jelentéseik időben történő benyújtására vonatkozó kötelezettségeinek; rámutat, hogy az uniós költségvetés tagállamok általi jelenlegi alulfinanszírozása miatt a Parlament az uniós projektek között kénytelen lesz negatív prioritásokat is megállapítani, és ennek megfelelően csökkenteni azok költségvetését;

29.

megjegyzi, hogy a Regionális Főigazgatóság aktuális éves jelentése nem tudta megállapítani a tagállami kiadások jogosságát és rendszerességét, amiatt, hogy egyes tagállamok nem tettek eleget a jelentéseik időben történő benyújtására vonatkozó kötelezettségeinek; nem tartja relevánsnak a Tanács aggályait e „haszon” szintje és időzítése tekintetében az uniós költségvetés finanszírozásával kapcsolatos érzékeny mögöttes politikai kérdés kezelésében; inkább azon a véleményen van, hogy „n” év el nem költött kifizetéseit át kellene vinni a következő költségvetési évre („n+1”), ahelyett, hogy azt levonnák a tagállamok nemzeti hozzájárulásainak számításaiból; ezért határozottan sürgeti, hogy a Bizottság terjesszen elő ambiciózus javaslatokat új és valódi saját források létrehozására annak érdekében, hogy az Uniónak valós és önálló pénzforrások álljanak maradéktalanul rendelkezésére; ragaszkodik továbbá ahhoz, hogy bármilyen saját új forrásnak átfogó hatásvizsgálaton kell alapulnia, és az EU versenyképességének és gazdasági növekedésének megerősítését szolgáló eszközök kialakítására kell irányulnia; kéri a Tanácsot, hogy konstruktívan működjön együtt az EU méltányos és új saját forrásairól folyó vitában;

30.

tudomásul veszi a pénzügyi tervezésért és költségvetésért felelős biztos 2011. február 3-i levelét, amelyben megerősíti a Bizottság elkötelezettségét a személyzeti állomány 0 %-os növelése mellett és azon törekvését, hogy a (2011 képesti) nominális növekedést korlátozza az 5. fejezet alatti igazgatási előirányzatokban; tudatában van azonban annak, hogy míg az EU hatáskörei egyre bővülnek, ez a tendencia hosszú távon nem fenntartható, és hátrányos hatással lehet az uniós fellépések gyors és hatékony végrehajtására;

31.

sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja meg kiszervezési politikájának és az egyre nagyobb számú szerződéses alkalmazott foglalkoztatásával kapcsolatos megközelítésének az európai közigazgatás minőségére és függetlenségére gyakorolt hosszú távú hatásait; hangsúlyozza, hogy ez megtakarításokat eredményez a fizetések és nyugdíjak terén, olyan helyzethez vezet, ahol a Bizottság által alkalmazott személyzet egyre nagyobb része nem szerepel az intézmény létszámtervében; emlékeztet rá, hogy a bérszínvonalat azok a jogilag kötelező érvényű megállapodások határozzák meg, amelyeket a Bizottságnak maradéktalanul be kell tartania;

32.

felhívja a figyelmet arra, hogy a többéves programok esetében bizonyos igazgatási kiadások (beleértve a végrehajtó ügynökségekét) szerepelnek a programok átfogó pénzügyi keretében az ún. „működési kiadásokkal” együtt; rámutat arra, hogy a Tanács azon szokása, hogy az igazgatási költségek csökkentése érdekében ezeket a költségvetési sorokat horizontálisan csökkenti, óhatatlanul módosítja az ezen programok esetében együttdöntéssel megállapított teljes pénzügyi keretet, és ezzel kockáztatja megvalósításuk gyors és minőségi végrehajtását;

33.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak és a Számvevőszéknek.

17.8.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 247/20

—

tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.

mivel a 2011. március 11-én Japánt és a csendes óceáni térséget sújtó pusztító földrengés és szökőár következtében több ezren életüket vesztették, eltűntek, és jelentős anyagi károk keletkeztek,

B.

mivel a katasztrófa rendkívül súlyos nukleáris balesetet okozott a Fukusima atomerőműben, amely újabb veszélyt jelent,

C.

mivel Naoto Kan japán miniszterelnök úgy nyilatkozott, hogy az ország a második világháború óta az elmúlt 65 év legsúlyosabb válságával szembesül,

1.

legteljesebb szolidaritásáról biztosítja a japán népet és kormányát, és őszinte részvétét nyilvánítja a hármas katasztrófa áldozatainak, miközben az emberi veszteségek és az anyagi károk teljes felmérése még nem zárult le; üdvözli a japán nép és a hatóságok küzdelmét, bátorságát és eltökéltségét a katasztrófával szemben;

2.

kéri az Uniót és a tagállamokat, hogy elsődleges fontosságú célként minden segítséget és szükséges támogatást adjanak meg Japánnak és a katasztrófa sújtotta területeknek humanitárius, műszaki és pénzügyi tekintetben, és gratulál ahhoz, hogy az Unió gyorssegélyének koordinálása érdekében haladéktalanul beindította polgári védelmi mechanizmusát;

3.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a japán hatóságoknak.

17.8.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 247/21

—

tekintettel Alkotmányügyi Bizottsága elnökének 2011. március 22-i levelére,

—

tekintettel eljárási szabályzata 211. cikkére,

1.

úgy határoz, hogy eljárási szabályzata 128. cikkéhez az alábbi értelmezést csatolja:

„Az eljárási szabályzat 90. cikkének (6) bekezdése külön eljárást állapít meg arra az esetre, ha a Parlament úgy határoz, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 218. cikkének (11) bekezdése alapján gyakorolja azon jogát, hogy a Bíróság véleményét kérje valamely nemzetközi megállapodás Szerződésekkel való összeegyeztethetőségéről. E rendelkezés »lex specialis«-nak minősül, amely elsőbbséget élvez a 128. cikkben meghatározott általános szabállyal szemben.

Amikor a Parlament az Európai Unió Bíróságával szembeni jogait gyakorolja, és az adott jogi aktusra nem vonatkozik a 128. cikk, ez e cikkben előírt eljárás analógia révén alkalmazandó.”

2.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak és a Bizottságnak tájékoztatásul.

17.8.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 247/22

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 48. cikkének (6) és 48. cikkének (2) bekezdésére,

—

tekintettel a munkacsoportnak az Európai Tanács részére készített, „Az EU-n belüli gazdasági irányítás megerősítése” című végleges jelentésére,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 136. cikkét módosító európai tanácsi határozat tervezetére, amelyet 2010. december 16-án nyújtottak be az Európai Tanácshoz (00033/2010 – C7-0014/2011),

—

tekintettel az Európai Tanács elnöke, az eurócsoport elnöke és a monetáris politikáért felelős biztos ezen állásfoglaláshoz csatolt levelére,

—

tekintettel eljárási szabályzatának 74b. cikkére,

—

tekintettel a Költségvetési Bizottság által az Alkotmányügyi Bizottsághoz intézett, 2011. február 18-i levélre,

—

tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére és a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményére (A7-0052/2011),

A.

mivel az EUSZ 3. cikkének (4) bekezdése így szól: „Az Unió egy gazdasági és monetáris uniót hoz létre, amelynek fizetőeszköze az euro”,

B.

mivel az Egyesült Királyság a közös valutából való kimaradást választotta,

C.

mivel az EUMSZ 3. cikkének (1) bekezdésében foglaltak értelmében a monetáris politika „azon tagállamok tekintetében, amelyek hivatalos pénzneme az euro”, az Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik,

D.

mivel az EUMSZ 5. cikkének (1) bekezdése így szól: „A tagállamok az Unión belül összehangolják gazdaságpolitikájukat”, és azon tagállamokra, amelyek pénzneme az euró, külön rendelkezések vonatkoznak,

E.

mivel az Európai Tanács határozattervezetének elfogadása azzal a következménnyel járhat, hogy létrejön egy, az Unió hatáskörén teljesen kívül eső mechanizmus, amelyben az uniós intézmények semmilyen szerepet nem kapnak,

F.

mivel teljes mértékben és állandóan biztosítani kell az uniós intézményeknek az új európai stabilitási mechanizmusban való részvételét, és kapcsolatot kell teremteni az uniós költségvetés garanciarendszerbe történő esetleges beavatkozásához,

G.

mivel minden lehetőséget fel kell tárni annak érdekében, hogy az európai stabilitási mechanizmust teljes mértékben az uniós intézményi keretbe illesszék, és hogy azon tagállamokat is bevonják, amelyek pénzneme nem az euró; mivel lehetséges, hogy ehhez az EUSZ megerősített együttműködésről szóló 20. cikkét kell alkalmazni, amennyiben az az uniós gazdaságpolitika következetességének biztosítása érdekében helyénvaló,

H.

mivel célszerű lenne, ha az európai stabilitási mechanizmust irányító szabályokra a Bizottság tenne javaslatot, és ezen szabályok megfelelő rendelkezéseket biztosítanának a pénzügyi ellenőrzésre, az elszámoltathatóságra és az átláthatóságra vonatkozóan;

I.

mivel az európai stabilitási mechanizmust a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós és korrekciós eszközrendszere megerősítésének kell kísérnie, valamint olyan intézkedéseknek, amelyek összefüggnek a közép- és hosszú távú versenyképességgel, és kezelik a tagállamok közötti makrogazdasági egyenlőtlenségeket,

J.

mivel az Uniónak az európai stabilitási mechanizmus kiegészítéseképpen elő kell mozdítania a konszolidált eurókötvény-piacot,

K.

mivel a Bizottságnak jogalkotási és szükség esetén szerződésmódosítási javaslatokat kell benyújtania az Unió és különösen az euróövezet gazdaságirányítási rendszerének középtávú kiépítése érdekében, amely erősítené a gazdaság kohézióját és versenyképességét, valamint stabilizálná a pénzügyi rendszert,

L.

mivel az EUSZ 48. cikkének (6) bekezdése értelmében az Európai Tanács a Parlamenttel való konzultációt követően az EUMSZ harmadik részének valamennyi rendelkezését vagy e rendelkezések egy részét módosító határozatot fogadhat el, nem érintve a hatáskörök Unió és tagállamai közötti egyensúlyát,

M.

mivel a rendes felülvizsgálati eljárás szükséges az Unió hatásköreinek bárminemű növeléséhez vagy csökkentéséhez,

N.

mivel az EUMSZ bármilyen további felülvizsgálatát a rendes felülvizsgálati eljárás keretében kell elvégezni,

O.

mivel a javasolt határozat csak azt követően lép hatályba, hogy a tagállamok saját alkotmányos követelményeiknek megfelelően e határozatot jóváhagyták,

1.

hangsúlyozza, hogy a hivatalos pénznemként eurót használó tagállamokra vonatkozó monetáris politika az Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik, és a Maastrichti Szerződés óta közösségi politika;

2.

hangsúlyozza az euró jelentős szerepét az európai gazdasági és politikai projektben, és kiemeli annak fontosságát, hogy valamennyi tagállam elkötelezte magát az euróövezet stabilitása iránt, továbbá hogy a tagállamok felelősségérzetről és szolidaritásról tettek tanúbizonyságot;

3.

kiemeli, hogy az európai stabilitási mechanizmus azon intézkedések átfogó csomagjának jelentős részét képezi, amelyek célja egy új keret meghatározása, amely megerősíti a költségvetési fegyelmet és a tagállami gazdaság- és pénzügypolitikák koordinálását, amely politikáknak tartalmazniuk kell a növekedési kihívásokra adható közös európai uniós válaszlépések támogatását, leküzdve egyúttal a gazdasági és társadalmi egyensúlyhiányokat és javítva a versenyképességet;

4.

megjegyzi, hogy a Tanács nem aknázta ki a Szerződések biztosította összes lehetőséget a Stabilitási és Növekedési Paktum maradéktalan betartatására és az európai uniós szintű gazdasági koordináció javítására;

5.

úgy véli, túl kell lépni az euróövezet stabilizálását célul kitűző átmeneti intézkedéseken, és az Uniónak ki kell alakítania gazdasági irányítását, ideértve azon politikák és eszközök alkalmazását, amelyeket a tagállamok fenntartható növekedésének elősegítése céljából dolgoztak ki; úgy gondolja, hogy a Stabilitási és Növekedési Paktum megerősítése, az európai szemeszter, az EU 2020 stratégia és az EUMSZ 136. cikkének az európai stabilitási mechanizmus tekintetében történő módosítása csak az első lépések ebben az irányban;

6.

hangsúlyozza, hogy az európai stabilitási mechanizmus és a részét képező szigorú feltételrendszer a hivatalos pénznemként eurót használó valamennyi tagállamra vonatkozik, még azokra a kis tagállamokra is, amelyek gazdaságát esetleg úgy tekinthetik, mint amely nem „nélkülözhetetlen” az euróövezet egészének védelme szempontjából;

7.

felhívja a figyelmet arra, hogy az állandó stabilitási mechanizmus uniós intézményi kereten kívüli létrehozatalának szándéka veszélyezteti a Szerződésen alapuló rendszer integritását; úgy véli, hogy a Bizottságnak a mechanizmus testületében tagságot kell kapnia és nem egyszerűen megfigyelői szerepet; úgy véli továbbá, hogy ebben az összefüggésben a Bizottságnak jogosultnak kell lennie megfelelő kezdeményezésekre annak érdekében, hogy az érintett tagállamok egyetértésével megvalósuljanak az európai stabilitási mechanizmusban kitűzött célok; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak mindenképpen tiszteletben kell tartaniuk az uniós jogot és az intézmények abban foglalt előjogait;

8.

hangsúlyozza, hogy az állandó stabilitási mechanizmus létrehozatalának és működésének teljes mértékben tiszteletben kell tartania a demokratikus döntéshozatal alapelveit, azaz az átláthatóságot, a parlamenti ellenőrzést és a demokratikus elszámoltathatóságot; hangsúlyozza, hogy az európai stabilitási mechanizmusnak szorosan be kell vonnia a monetáris kérdésekben illetékes uniós intézményeket és szerveket – az Európai Bizottságot, az Európai Központi Bankot és az Európai Beruházási Bankot; hangsúlyozza, hogy a mechanizmus nem vezethet az európai kormányzás új modelljéhez, amely nem üti meg az Unióban megvalósult demokratikus normák szintjét;

9.

sajnálatának ad hangot, amiért az Európai Tanács nem térképezte fel a Szerződésekben rejlő valamennyi lehetőséget az állandó stabilitási mechanizmus létrehozatalára; úgy véli különösen, hogy a gazdasági és monetáris unióra (EUSZ 3. cikkének (4) bekezdése) és az pénznemként eurót használó tagállamok monetáris politikájára (EUMSZ 3. cikke (1) bekezdésének c) pontja) vonatkozó jelenlegi uniós hatáskörök keretében gyakorolni kellett volna azokat a jogköröket, amelyek az EUMSZ 136. cikkében foglaltak szerint a Tanácsot illetik, illetve az EUMSZ 133. és 136. cikkével együtt az EUMSZ 352. cikkét lehetett volna alkalmazni;

10.

felszólítja a Bizottságot, hogy keressen más mechanizmusokat az euróövezet stabilitásának és fenntartható és megfelelő gazdasági növekedésének biztosítása érdekében, és tegye meg a szükséges jogalkotási javaslatokat; hangsúlyozza, hogy az európai stabilitási mechanizmusnak a pénzügyi, gazdasági és társadalmi stabilitást fenyegető kockázatokat csökkentő intézkedéseket is tartalmaznia kell, ideértve a pénzpiacok szabályozását, a Stabilitási és Növekedési Paktum felülvizsgálatát és a jobb gazdasági koordinációt, az euróövezeten belüli makrogazdasági egyensúlyhiányokat csökkentő eszközök bevezetését, valamint az ökológiai újjáépítést szolgáló intézkedéseket;

11.

úgy gondolja továbbá, hogy az állandó stabilitási mechanizmus létrehozatalát és működtetését be kell illeszteni az európai uniós keretbe, felhasználva analóg módon a megerősített együttműködés intézményi mechanizmusát arra szolgáló eszközként, hogy valamennyi fázisban bevonják az uniós intézményeket, és bátorítsák azon tagállamok részvételét az európai stabilitási mechanizmusban, amelyeknek még nem az euró a hivatalos pénzneme;

12.

rámutat, hogy az Európai Parlamentben folytatott vita tükrében az eurócsoport állam- és kormányfői 2011. március 11-i találkozójukon az eurót illető megegyezés kapcsán egyetértettek abban, hogy a Bizottságnak erős központi szerepet kell játszania a kötelezettségvállalások teljesítésének nyomon követésében, elsősorban annak biztosítása érdekében, hogy az intézkedések összeegyeztethetőek legyenek az uniós szabályokkal és erősítsék azokat, illetve hogy biztosítani lehessen az Európai Parlament bevonását; rámutat, hogy az európai stabilitási mechanizmus általános jellemzőit illetően egyetértettek abban, hogy a hivatalos pénznemként eurót használó tagállamoknak nyújtott segítségnek szigorú gazdasági és adóügyi kiigazítási programon, valamint az Európai Bizottság és a Nemzetközi Valutaalap által az EKB-vel együttműködésben végzett következetes államadósság-fenntarthatósági elemzésen kell alapulnia;

13.

elismerően nyilatkozik az Európai Tanács elnöke, az eurócsoport elnöke és a monetáris politikáért felelős biztos levelét átható pozitív hozzáállásról; tudomásul veszi, hogy

14.

jóváhagyja az Európai Tanács javaslat-tervezetét, azon fenntartása ellenére, hogy annak megszövegezése megfelelőbb volna az ezen állásfoglalás I. mellékletében javasolt módon; egyetért a véleményben az EKB által kifejtett, az uniós módszer alkalmazását támogató állásponttal, amely lehetővé teszi, hogy az európai stabilizációs mechanizmus egy megfelelő időpontban uniós mechanizmussá váljon; kéri az Európai Tanácsot, biztosítsa, hogy:

15.

emlékeztet arra, hogy a jövőbeli állandó stabilitási mechanizmusnak támaszkodnia kell az uniós intézményekre, hiszen ezzel elkerülhető lenne a kettős rendszerek felállítása, amely káros lenne az európai integráció szempontjából;

16.

kéri, hogy az állandó stabilitási mechanizmus igénybevétele esetén a pénzeszközök mechanizmus számára történő visszafizetésére olyan hitelezési feltételeket alkalmazzanak, amelyek hasonlók a Bizottság által a fizetési mérleg támogatását és a makroszintű pénzügyi támogatást szolgáló eszközök esetében alkalmazott feltételekhez, azaz szigorúan back-to-back finanszírozás történjen a hitelfelvételi költségeket fedező árrés nélkül; úgy véli tovább, hogy az állandó stabilitási mechanizmus által alkalmazott kamatlábakat kedvező feltételekkel kell biztosítani;

17.

ragaszkodik ahhoz, hogy a Parlament felügyelje, hogy a tagállamok betartják-e a Bizottság által kidolgozott gazdasági iránymutatásokat és az európai stabilitási mechanizmus által szabott feltételeket, és hangsúlyozza, hogy költségvetési és ellenőrzési jogkörüknek megfelelően minden egyes nemzeti parlamentet be kell vonni minden fázisban, különösen az európai szemeszter összefüggésében annak érdekében, hogy fokozódjon a meghozott döntések átláthatósága, elfogadottsága és elszámoltathatósága;

18.

támogatja a Bizottság arra irányuló szándékát, hogy „biztosítsa a jövőbeli mechanizmus és az uniós gazdasági irányítás közötti összhangot, különösen az euróövezetben, tiszteletben tartva a Szerződés által az Unióra és annak intézményeire ruházott hatásköröket”;

19.

hangsúlyozza, hogy az Európai Tanács módosított határozatra irányuló tervezete nem növelné az Unió hatáskörét, és ezért továbbra is a Szerződés egyszerűsített felülvizsgálatára vonatkozó eljárás hatálya alá esne; ezzel szemben megjegyzi, hogy a határozat nem csökkentheti az uniós intézmények hatáskörét a gazdasági és monetáris politika terén, valamint a hivatalos pénznemként eurót használó tagállamokra vonatkozó monetáris politika terén, és semmilyen körülmények között nem befolyásolhatja hátrányosan az uniós jog, különösen az EUMSZ 122. és 143. cikke, valamint az uniós vívmányok megfelelő alkalmazását;

20.

újra megerősíti, hogy az EUSZ 48. cikke (6) bekezdésének alkalmazása kivételes eljárás, és emlékeztet a Parlamentet az EUSZ 48. cikkének (3) bekezdésében foglaltak szerint megillető jogra, hogy az Unió gazdasági irányításában érintett intézmények, eljárások és poltikák átalakítása érdekében Konventet hívjon össze;

21.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást – mint az Európai Parlament az EUSZ 48. cikke (6) bekezdésének második albekezdése alapján hozott véleményét – az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, a Bizottságnak és az Európai Központi Banknak.

17.8.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 247/37

—

tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2010)0649),

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 207. cikkének (2) bekezdésére, amely alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7-0364/2010),

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

—

tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére és 46. cikkének (1) bekezdésére,

—

tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére (A7–0041/2011),

1.

elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.

felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

17.8.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 247/38

—

tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2010)0142),

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 207. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamentnek (C7–0135/2010),

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

—

tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

—

tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A7–0051/2011),

1.

elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.

felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez abban az esetben, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.

felhívja a Bizottságot, hogy késedelem nélkül nyújtson be az általános tarifális preferenciák rendszerének alkalmazásáról szóló új rendeletre irányuló javaslatot;

4.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

17.8.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 247/39

—

tekintettel a Tanács és az Európai Unió tagállamai kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által elfogadott határozattervezetre (15381/2010),

—

tekintettel az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok közötti, 2007. évi légiközledési megállapodás módosításáról szóló jegyzőkönyvtervezetre (09913/2010),

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 100. cikke (2) bekezdése, 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának v. alpontja, valamint 218. cikke (8) bekezdésének első albekezdésének megfelelően a Tanács által benyújtott egyetértésre irányuló kérelemre (C7-0385/2010),

—

tekintettel az EU és az USA közötti légügyi megállapodásról szóló, 2010. június 17-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel eljárási szabályzata 81. cikkére és 90. cikkének (8) bekezdésére,

—

tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság ajánlására (A7-0046/2011),

1.

egyetért a jegyzőkönyv megkötésével;

2.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, illetve az Egyesült Államok Kongresszusának.

17.8.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 247/40

—

tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által elfogadott határozattervezetére (15380/2010),

—

tekintettel az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről Kanada közötti légiközlekedési megállapodás tervezetére (08303/10/2009),

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 100. cikke (2) bekezdése, 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának v. alpontja, valamint 218. cikke (8) bekezdésének első albekezdése alapján a Tanács által benyújtott egyetértésre irányuló kérelemre (C7-0386/2010),

—

tekintettel eljárási szabályzata 81. cikkére és 90. cikkének (8) bekezdésére,

—

tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság ajánlására (A7-0045/2011),

1.

jóváhagyja a megállapodás megkötését;

2.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve Kanada kormányának és parlamentjének.

17.8.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 247/40

—

tekintettel a Tanács határozattervezetére (14876/2010),

—

tekintettel az Európai Unió és a Vietnami Szocialista Köztársaság kormánya között a légi szolgáltatások bizonyos kérdéseiről szóló megállapodástervezetre (07170/2009),

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 100. cikke (2) bekezdése és 218. cikke (6) bekezdésének második albekezdése a) pontjának értelmében a Tanács által benyújtott, egyetértésre irányuló kérelemre (C7-0366/2010),

—

tekintettel eljárási szabályzata 81. cikkére és 90. cikkének (8) bekezdésére,

—

tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság ajánlására (A7-0044/2011),

1.

egyetért a megállapodás megkötésével;

2.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok és a Vietnami Szocialista Köztársaság kormányának és parlamentjének.

17.8.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 247/41

—

tekintettel a Tanács 2011. február 15-i ajánlására (00003/2011),

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 283. cikke (2) bekezdésének második albekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C7–0058/2011),

—

tekintettel eljárási szabályzata 109. cikkére,

—

tekintettel Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A7-0064/2011),

A.

mivel az Európai Tanács 2011. február 18-i levelében konzultált az Európai Parlamenttel Peter Praetnek 2011. június 1-jétől nyolcéves hivatali időre az Európai Központi Bank Igazgatósága tagjává történő kinevezéséről,

B.

mivel a Parlament Gazdasági és Monetáris Bizottsága ezt követően megkezdte a jelölt igazoló iratainak értékelését, különös tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 283. cikkének (2) bekezdésében megállapított követelményekre és az EKB-nak a Szerződés 130. cikke szerinti teljes függetlensége szükségességére, és mivel értékelésének elvégzésekor a bizottság megkapta a jelölt önéletrajzát, a részére kiküldött kérdésekre adott válaszaival együtt,

C.

mivel a bizottság ezt követően, 2011. március 16-án másfél órás meghallgatáson meghallgatta a jelöltet, aki ennek során nyitó nyilatkozatot tett, majd válaszolt a bizottság tagjai által feltett kérdésekre,

1.

kedvező véleményt nyilvánít a Peter Praetnek az Európai Központi Bank Igazgatósága tagjává történő kinevezésére irányuló tanácsi ajánlásról;

2.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot az Európai Tanácsnak és a Tanácsnak.

17.8.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 247/42

—

tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2007)0638),

—

tekintettel az EK-Szerződés 63. cikkének 3a) pontjára és 67. cikkére, amelyek alapján a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6–0470/2007),

—

tekintettel a 2008. november 20-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel a Bizottságnak „A Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének a folyamatban lévő intézményközi döntéshozatali eljárásokra gyakorolt hatásairól” című, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett közleményére (COM(2009)0665),

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére és 79. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontjára,

—

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2008. július 9-i véleményére (2)

—

tekintettel a Régiók Bizottságának 2008. június 18-i véleményére (3)

—

tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére és 56. cikke (3) bekezdésére,

—

tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A7-0265/2010),

1.

elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.

felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez abban az esetben, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

17.8.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 247/55