28.6.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 188/1

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 9., 49. és 56. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

—

tekintettel a belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12-i 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (1),

—

tekintettel a Bizottságnak a Versenyképességi Tanács részére készített, a szolgáltatási irányelv végrehajtásának helyzetéről szóló, 2010. május 18-i tájékoztató feljegyzésére,

—

tekintettel „Az egységes piaci intézkedéscsomag felé” című bizottsági közleményre (COM(2010)0608),

—

tekintettel a Bizottság elnöke számára készített, „Az egységes piac új stratégiája” című jelentésre,

—

tekintettel „Az egységes piac létrehozásáról a fogyasztók és az állampolgárok számára” című, 2010. május 20-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére és 119. cikkének (2) bekezdésére,

—

tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére, valamint a Gazdasági és Monetáris Bizottság, a Gazdasági és Monetáris Bizottság és a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményére (A7-0012/2011),

A.

mivel a szolgáltatási irányelv célja, hogy a szolgáltatások belső piaca kiváló minőség és magas fokú társadalmi kohézió biztosítása mellett valósuljon meg,

B.

mivel a szolgáltatási irányelv az Európai Unió növekedésének eszköze, és mivel végrehajtásának illeszkednie kell az Európa 2020 stratégia és az egységes piaci intézkedéscsomag keretébe,

C.

mivel a szolgáltatásnyújtás szabadsága szerepel a szerződésekben,

D.

mivel a letelepedés jogára és a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezéseivel, valamint – a szolgáltatók, különösen a kkv-k segítése érdekében – az egyablakos ügyintézési pontok létrehozásával a szolgáltatási irányelv átültetése nagy kihívást jelent a tagállamok, a közigazgatás és a helyi hatóságok számára,

E.

mivel az irányelvnek a gazdaságra, a vállalkozásokra és a polgárokra gyakorolt hatása csak akkor mérhető fel, ha azt az Unió összes tagállamában teljes egészében és megfelelő módon átültették,

F.

mivel az irányelv tagállamok általi végrehajtásának minősége ugyanolyan fontos, mint a végrehajtására kitűzött határidők tiszteletben tartása,

G.

mivel a szolgáltatásokról szóló irányelv jelentősen megkönnyíti az önálló vállalkozók, valamint a kis- és középvállalkozások számára tevékenységük folytatását, új üzleti területek kialakítását, továbbá azt, hogy más tagállamokból vegyenek fel új alkalmazottakat,

H.

mivel a szolgáltatásokról szóló irányelv hatálya alá tartozó tevékenységek az EU GDP-jének és a munkahelyeknek a 40 %-át adják, és ennél fogva kulcsfontosságú ágazatot jelentenek a gazdasági növekedés és a munkanélküliség elleni küzdelem szempontjából; mivel a szolgáltatásokról szóló irányelv célja felszabadítani a szolgáltatások európai belső piacának hatalmas gazdasági és munkahelyteremtő potenciálját, amely becslések szerint az Unió GDP-jének 0,6–1,5 %-át teszi ki; mivel a szolgáltatásokról szóló irányelv további törekvése az EUMSZ 3. cikkében felsorolt célok elérése,

I.

mivel egy dinamikusabb és több munkaerőt igénylő szolgáltatási ágazat hozzájárulhatna a növekedés fenntartásához,

1.

emlékeztet a szolgáltatási irányelvről folytatott, eleddig példátlan nyilvános és politikai vitára és az Európai Parlamentnek az e tárgyalásban betöltött szerepére; ezért úgy véli, hogy az Európai Parlamentnek biztosítania kell az irányelv tagállamok általi végrehajtásának hatékony nyomon követését; felkéri a Bizottságot, hogy rendszeresen tájékoztassa a Parlamentet az átültetés helyzetéről;

2.

hangsúlyozza, hogy a szolgáltatásokról szóló irányelv jelentős lépés a szolgáltatások valóban egységes piaca felé, amelynek lehetővé kell tennie a vállalatok, különösen a kkv-k számára azt, hogy a belső piac egészén, versenyképes áron, jobb szolgáltatásokat nyújtsanak a polgárok számára; ugyanakkor úgy véli, hogy a teljes átültetés után rendkívül fontos átfogó értékelést készíteni a szolgáltatásokról szóló irányelv hatásairól;

3.

örömét fejezi ki amiatt, hogy a szolgáltatási irányelv végrehajtása példa nélkül álló, dinamikus korszerűsítési folyamatot indított el az összes tagállamban, ami új munka- és értékelési módszerekben nyilvánul meg; hangsúlyozza, hogy a szociális partnerek és a szakmai szervezetek kulcsfontosságú szerepet játszanak az átültetési folyamatban; felkéri a Bizottságot, hogy ez utóbbiakat teljes mértékben vonja be a kölcsönös értékelés szakaszába;

4.

megjegyzi, hogy a tagállamok többsége a horizontális jogszabályok útján történő átültetést választotta; ugyanakkor megjegyzi, hogy az átültetés módja a tagállamok belső szervezetének sajátos jellegétől függ; ennek értelmében felszóltja az érintett tagállamokat az átláthatóság javításának biztosítására, elsősorban oly módon, hogy fokozzák a nemzeti parlamentek részvételét a megfelelési táblázatok készítésében;

5.

emlékeztet arra, hogy a szolgáltatásokról szóló irányelv végrehajtását a tagállamok nagy részének nem úgy kellene tekintenie, mint különböző speciális szabályok és rendelkezések mechanikus és horizontális megszüntetéséből álló egyszerű végrehajtási eljárást, hanem éppen ellenkezőleg, mint a szabályozás frissítésének és egyszerűsítésének és a szolgáltatási ágazat jelentős mértékű átalakításának lehetőségét, figyelembe véve a közérdek védelmére irányuló célkitűzéseket, amint az maga az irányelv is kimondja;

6.

úgy véli, hogy annak érdekében, hogy a szolgáltatók megfelelő módon részesülhessenek a szolgáltatási irányelv előnyeiből, biztosítani kell annak maradéktalan és időben történő végrehajtását valamennyi tagállamban mind jogi, mind operatív tekintetben;

7.

felkéri a Bizottságot, hogy valamennyi tagállamban szorosan kövesse figyelemmel az irányelv végrehajtását, és erről rendszeresen készítsen jelentést; véleménye szerint e jelentésnek ki kell térnie az irányelv által az EU foglalkoztatására gyakorolt tényleges közép- és hosszú távú hatásokra;

8.

bízik benne, hogy a szolgáltatásokról szóló irányelv valóban kedvező hatást gyakorol majd tisztességes, fenntartható és minőségi munkahelyek létrehozása, valamint a szolgáltatások minőségének és biztonságának fokozása révén;

9.

elismeri annak lehetőségét, hogy a szolgáltatásokról szóló irányelv még egységesebbé teheti az EU gazdaságát és újból beindíthatja az egységes piacot a gazdasági virágzás és a versenyképesség elősegítése, valamint annak révén, hogy hozzájárul a foglalkoztatáshoz és a munkahelyteremtéshez, mivel az EU-ban a szolgáltatások a GDP és a foglalkoztatás jelentős részét teszik ki; úgy véli, hogy az irányelv minden tagállamban való gyors és megfelelő végrehajtása fontos feltétel a kohézió és regionális politika céljainak elérése során, és megerősítheti a belső piac és a kohéziós politika egymást kölcsönösen támogató kapcsolatát, valamint hozzájárulhat az EU 2020 stratégia céljainak eléréséhez, miközben elősegítheti a belső piaccal kapcsolatos fásultság megszűnését a szolgáltatási szektorban;

10.

reméli, hogy az irányelv célkitűzéseinek teljesítése a közeljövőben elkezdődhet, és hogy az EU egésze és annak valamennyi régiója élvezheti annak előnyeit, hozzájárulva ezzel a valódi gazdasági, társadalmi és területi kohézióhoz;

11.

kéri a Bizottságot, hogy kezdettől fogva hatékonyan ellenőrizze és mérje fel az irányelv régiókra gyakorolt hatását, és biztosítsa valamennyi politika hatékony összehangolását ezen irányelv alkalmazásával összefüggésben; kéri a Bizottságot, hogy az irányelv céljainak elérése céljából folytasson tájékoztató kampányokat a helyi és regionális hatóságoknak az irányelv alkalmazásával kapcsolatos támogatására;

12.

arra számít, hogy az irányelv valóban a – különösen a szolgáltatások terén túlsúlyban lévő kkv-kat érintő – adminisztratív terhek csökkenését és a jogbizonytalansági esetek számának visszaszorítását eredményezi; úgy véli, hogy az adminisztratív terhek csökkenésének köszönhetően további szolgáltatásokat lehet kialakítani a vidéki, távoli és peremterületeken;

13.

helyesli a gazdasági és pénzügyi válság következményei által leginkább érintett innovatív kkv-k támogatására szolgáló nemzeti stratégiák végrehajtását;

14.

úgy véli, hogy a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságát szabályozó nemzeti jogszabályok átvilágítási folyamata az irányelv alappillérét jelenti; megjegyzi, hogy a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás elősegítése érdekében ennek a folyamatnak lehetővé kell tennie a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó engedélyezési rendszerek és követelmények korszerűsítését;

15.

meggyőződése, hogy a kölcsönös értékelés jelentős mértékben hozzájárul a belső piaci szabályok minőségéhez és hatékonyságához, amennyiben a végrehajtás szisztematikus értékelése és a végrehajtás kapcsolódó ellenőrzései megkövetelik, hogy a nemzeti hatóságok fordítsanak figyelmet az Unió szükségleteire és nemzeti szintű végrehajtásaikra;

16.

felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy működjenek együtt a szolgáltatások egységes piacának további fejlődése érdekében a szolgáltatásokról szóló irányelvben előirányzott és a tagállamok által jelenleg átültetett kölcsönös értékelési folyamat értelmében;

17.

emlékeztet arra, hogy a tagállamok csak abban az esetben tarthatják fenn engedélyezési rendszereiket és egyes előírásaikat, ha azok egyértelműen megfelelnek a szükségesség, az arányosság és a megkülönböztetésmentesség követelményeinek; kiemeli, hogy ennek keretében a tagállamok számos engedélyezési rendszert úgy tartottak fenn, hogy azokat elérhetőbbé és átláthatóbbá tették a szolgáltatók számára; sajnálattal veszi tudomásul, hogy néhány tagállam nem tűzött ki ambiciózusabb célokat és nem használta ki maradéktalanul a szolgáltatási irányelvben rejlő lehetőségeket az igazgatás és szabályozás egyszerűsítése tekintetében;

18.

felhívja a figyelmet a szakképesítések, különösen az egészségügyi szakmák elismerése terén felmerült nehézségekre; emlékeztet arra, hogy a szolgáltatási irányelv nem alkalmazható az ágazati irányelvekben már meghatározott rendelkezésekre; felkéri a Bizottságot, hogy ezt a helyzetet a szakmai képesítésekről szóló irányelv felülvizsgálata keretében tisztázza;

19.

felhívja a figyelmet a letelepedés jogára és a valamely másik tagállamban nyújtott átmeneti szolgáltatásnyújtásra vonatkozó rendelkezések különleges jellegére; felkéri a Bizottságot, hogy értékelésében teljes mértékben vegye figyelembe ezt a különleges jelleget;

20.

felszólítja a Bizottságot és tagállamokat, hogy vessenek véget a fogyasztók közötti, állampolgárságuk vagy lakóhelyük szerinti indokolatlan megkülönböztetésnek azáltal, hogy biztosítják a szolgáltatási irányelv 20. cikke (2) bekezdésének hatékony végrehajtását, és azt, hogy a nemzeti hatóságok és bíróságok megfelelően alkalmazzák az ezen megkülönböztetésmentességi szabályt a tagállamok nemzeti jogrendszerében végrehajtó nemzeti rendelkezéseket; emlékeztet arra, hogy a 20. cikk (2) bekezdése nem hivatott arra, hogy megakadályozza az általános feltételekben az olyan objektív szempontok alapján történő különböző bánásmódot, mint az ügyfélnek más tagállamban történő szolgáltatásnyújtás miatti távolság vagy magasabb költségek;

21.

hangsúlyozza, hogy az irányelv keretében megkezdett átvilágítási folyamat nagy munkát jelent a nemzeti közigazgatások számára, és hogy ezt a terhet figyelembe kell venni az átültetés értékelésekor;

22.

kiemeli, hogy a tagállamok erőfeszítéseket tettek a kölcsönös értékelési folyamat végrehajtása érdekében; úgy véli, hogy az értékelési eljárás fontos eszközt jelent az irányelv tagállamokon belüli végrehajtása terén tett előrelépések megállapítására; úgy véli, hogy a folyamat jelenlegi állása alapján még nem értékelhető annak hatékonysága; hangsúlyozza, hogy a szóban forgó eljárásnak segítséget kell nyújtania annak megállapításában, hogy a tagállamokban érvényben lévő hatályos szabályok megfelelnek-e a belső piaci előírásoknak és nem járulnak hozzá újabb akadályok létrehozásához; kifejezi azon óhaját, hogy a Bizottság az egységes piaci intézkedéscsomag keretében végezze el az új módszerben rejlő lehetőségek mélyreható vizsgálatát;

23.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek nem vesznek részt nagyobb mértékben a kölcsönös értékelési folyamatban;

24.

felkéri a Bizottságot, hogy jelöljön meg a határon átnyúló szolgáltatásnyújtás szempontjából problémás néhány foglalkozást és ágazatot, és végezze el a vonatkozó jogszabályok és működési rendellenességek okainak alapos vizsgálatát;

25.

úgy véli, hogy az egyablakos ügyintézési pontok bevezetése nélkülözhetetlen eleme az irányelv hatékony végrehajtásának; elismeri, hogy ehhez a tagállamoknak pénzügyi, technikai és szervezési szempontból további jelentős erőfeszítéseket kell tenniük; hangsúlyozza, hogy ebbe a szociális partnereket és a szakmai szervezeteket is be kell vonni;

26.

sürgeti a tagállamokat, hogy az egyablakos ügyintézési pontokat fejlesszék tovább olyan szolgáltatók számára létrehozott átfogó e-kormányzati portálokká, akik vállalkozást kívánnak létrehozni vagy határon átnyúló szolgáltatásokat kívánnak nyújtani; felkéri a tagállamokat, hogy javítsák továbbra is az egyablakos ügyintézési pontok hozzáférhetőségét, beleértve a távügyintézés, illetve az elektronikus úton történő ügyintézés lehetőségét az egyablakos ügyintézési pontokon belül, valamint az igénybevevőknek, különösen a kkv-knak nyújtott információk és eljárások minőségét és helyességét, beleértve a tagállamokban érvényes és a szolgáltatókra vonatkozó munka- és adójoggal kapcsolatos információkat és – például a héával és a társadalombiztosítási nyilvántartással kapcsolatos – eljárásokat; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák, hogy az egyablakos ügyintézési pontok által nyújtott valamennyi információ a nemzeti nyelvtől eltérő más nyelveken is rendelkezésre álljon, különös tekintettel a szomszédos országok nyelveire;

27.

sürgeti a tagállamokat, hogy javítsák az elektronikus ügyintézés rendelkezésre állását, beleértve az összes megfelelő űrlap lefordítását; felhívja a tagállamokat, hogy az egyablakos ügyintézési pontok igénybevevőinek kínáljanak nyomon követési lehetőséget a folyamatban lévő eljárások menetének figyelemmel kísérésére;

28.

elismeri az egyablakos ügyintézési pontok működése során a személyazonosság igazolásával, az elektronikus aláírás használatával és az eredeti dokumentumok vagy hitelesített másolatok benyújtásával kapcsolatban felmerült problémákat, elsősorban határokon átnyúló esetekben; felkéri a Bizottságot, hogy javasoljon intézkedéseket e kérdések kezelésére annak érdekében, hogy a kkv-k részesülhessenek az egységes piac előnyeiből, és hogy el lehessen kerülni a jogi és technikai bizonytalanságokat;

29.

hangsúlyozza, hogy a felhasználóbarát kialakítás érdekében különösen fontos tisztázni, hogy mely előírások érvényesek a vállalkozások állandó létrehozására, szemben az ideiglenes, határon átnyúló szolgáltatásnyújtással;

30.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az egyablakos ügyintézési pontok által nyújtott tanácsok még nem jutnak el a potenciális szolgáltatókhoz, és hogy az egyablakos ügyintézési pontokkal történő kapcsolatfelvétel módjai még nem ismertek széles körben; felkéri a Bizottságot, hogy a 2012-es költségvetési tervezetben irányozzon elő megfelelő mértékű összeget az egyablakos ügyintézési pontok széles körű, uniós szintű népszerűsítéséi kampányának megindítására a szolgáltatóknak kínált lehetőségek megismertetése érdekében; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az érintett felekkel együttműködve mihamarabb indítsanak célzott népszerűsítő. tájékoztató és képzési kampányokat; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák az eu-go domainnév láthatóságát és felismerhetőségét, és szerepeltessenek rajtuk az egyablakos ügyintézési pontokat használó vállalkozásokról szóló esettanulmányokat, valamint a számukra felmerülő előnyöket;

31.

úgy véli, hogy a tagállamok közötti párbeszéd és a bevált gyakorlatok cseréje a szóban forgó ügyintézési ablakok javításának és további fejlesztésének igen fontos tényezői; hangsúlyozza, hogy sürgős intézkedéseket kell hozni azon tagállamokban, ahol az egyablakos ügyintézési pontok még nem léteznek, vagy működésük nem kielégítő; felkéri a tagállamokat, hogy többszörözzék meg erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy valamennyi szükséges ügyintézést és eljárást sikeresen le lehessen bonyolítani az egyablakos ügyintézési pontokban;

32.

sürgeti a tagállamokat, hogy biztosítsák, hogy a nemzeti egyablakos ügyintézési pontok honlapjai rendelkezésre bocsássák az információkkal kapcsolatos új kötelezettségeket, amelyeket a szolgáltatók számára a fogyasztónak történő előnyök biztosítása érdekében írnak elő;

33.

felkéri a tagállamokat, hogy a Bizottság számára rendszeresen adják meg az egyablakos ügyintézési pontok működésének és európai szintű hatásának értékeléséhez szükséges összehasonlítható statisztikai adatokat, különös tekintettel a határon átnyúló szolgáltatásnyújtásra; felkéri a Bizottságot, hogy állapítson meg az egyablakos ügyintézési pontok értékelésére vonatkozó egyértelmű kritériumokat; úgy véli, hogy e kritériumoknak mind mennyiségi, mind minőségi mutatókon kell alapulniuk;

34.

megjegyzi, hogy az egyablakos ügyintézési pontok határokon átnyúló használatának lehetővé tétele érdekében bizonyos tagállamoknak meg kellene oldaniuk számos jogi és műszaki kérdést; felkéri ezeket a tagállamokat, hogy hozzák meg a szükséges intézkedéseket, kiemelt figyelmet fordítva az elektronikus aláírások elismerésére; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen folyamatos erőfeszítéseket az elektronikus eljárások együttműködtethetőségének és kölcsönös elismerésének javítására, és hozza meg a szükséges támogató intézkedéseket az egyablakos ügyintézési pontok határokon átnyúló használatának elősegítése érdekében; javasolja, hogy a Bizottság hozzon létre a szolgáltatók számára az Unió valamennyi hivatalos nyelvén rendelkezésre álló, a tagállamok egyablakos ügyintézési pontjaira irányuló közvetlen elektronikus linket;

35.

sürgeti a tagállamokat és a Bizottságot, hogy fokozzák erőfeszítéseiket az egyablakos ügyintézési pontok teljes körű elektronikus együttműködtethetőségének biztosítása érdekében; hangsúlyozza az egységes piaci intézkedéscsomag elektronikus aláírásokról, elektronikus hitelesítésről és elektronikus azonosításról szóló 22. javaslatával való kapcsolatot;

36.

emlékeztet rá, hogy a tagállamok kötelesek kockázatértékelést végezni annak biztosítása érdekében, hogy a vállalkozásokra ne nehezedjenek túlzott mértékű terhek abban az esetben, ha az ügyintézést elektronikusan kívánják bonyolítani; felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy a vállalkozások saját elektronikus azonosítási/hitelesítési eszközeiket használhassák, ha másik tagállamban veszik igénybe az egyablakos ügyintézési pontokat;

37.

úgy véli, hogy szabályozás összetettsége fényében valamennyi polgár számára biztosítani kell a lehetőséget, hogy az illetékes hatóságokhoz fordulhasson, és pontos választ kaphasson kérdéseire; úgy véli, hogy a jogbizonytalanság felszámolása érdekében be kell vezetni az előzetes közigazgatási határozat fogalmát a munkajog és a társadalombiztosítás területén; úgy véli továbbá, hogy az átláthatóság fokozása érdekében közzé kell tenni a meghozott határozatokat;

38.

felhívja a figyelmet a közigazgatási együttműködésre és a kölcsönös segítségnyújtásra vonatkozó rendelkezések fontosságára; úgy véli, hogy e rendelkezések végrehajtása a feltétele annak, hogy az Európai Unióban biztosítani lehessen a szolgáltatók tényleges ellenőrzését, valamint a szolgáltatások kiváló minőségét és magas fokú biztonságát;

39.

örömét fejezi ki amiatt, hogy egyre több, a szolgáltatások ellenőrzéséért felelős nemzeti hatóság jelentkezik be a belső piaci információs rendszerbe (IMI), lehetővé téve ezáltal a közvetlen, gyors és hatékony információcserét; úgy véli, hogy a belső piaci információs rendszert egyéb vonatkozó irányelvekhez is fel lehetne használni;

40.

úgy véli, hogy a belső piaci információs rendszer és az egyablakos ügyintézési pontok – mivel nagyobb erőfeszítést követelnek meg a hatóságok közötti adminisztratív együttműködés terén – elősegíthetik az együttműködési képesség erősítését és a további hálózatépítést EU-szerte nemzeti, regionális és helyi szinten; úgy véli, hogy ennek működési szabályai és eljárásai megállapításakor bizonyos rugalmasságra van szükség az EU-n belüli regionális különbségeknek megfelelően, és hogy evégett minden intézkedést a partnerekkel együtt, helyi és regionális szinten folytatott érdemi vitát követően kell elfogadni;

41.

hasznosnak tartja az uniós tagállamok közigazgatásainak európai hálózatán belüli együttműködést és a szolgáltatók megbízhatóságával kapcsolatos kölcsönös információcserét annak érdekében, hogy le tudjuk építeni a határokon átnyúló tevékenységek kiegészítő ellenőrzését;

42.

hangsúlyozza, hogy képzéseket kell szervezni a nemzeti és regionális hatóságok szolgáltatások minőségének ellenőrzésével foglalkozó tisztviselői részére; elismeri a tagállamok által ennek érdekében már megtett erőfeszítéseket, és felkéri a tagállamokat, hogy folytassák a nemzeti IMI-hálózatok további megszilárdítását azok gyakorlati működésének folyamatos figyelemmel kísérése és a megfelelő képzés biztosítása révén; emlékeztet rá, hogy az IMI fenntartható sikere a megfelelő közösségi szintű beruházástól függ; ezért felkéri a Bizottságot, hogy ebből a célból vezessen be többéves programot, és mozgósítson a megfelelő végrehajtásához szükséges valamennyi eszközt;

43.

azt a nézetet vallja, hogy az igazgatási eljárásoknak hatékonyabbá kell válniuk; ebben az összefüggésben ésszerűnek tartja, hogy szoros együttműködés alakuljon ki az egyablakos ügyintézési pontok között, hogy a határokon átnyúló szolgáltatásokkal kapcsolatosan Európa különböző régióiban szerzett tapasztalatokat meg lehessen egymással osztani;

44.

emlékeztet rá, hogy az irányelv hatálya számos területre, különösen a nem gazdasági jellegű általános érdekű szolgáltatásokra, az egészségügyi szolgáltatásokra és a szociális szolgáltatások többségére nem terjed ki; megállapítja továbbá, hogy az irányelv nem vonatkozik a munkajogra, és a tagállamok által a szociális biztonság terén hozott jogszabályozására sincs hatással;

45.

megjegyzi a bizonyos tagállamokban az irányelv hatálya alól kizárt szolgáltatásokkal kapcsolatban folytatott vitákat; megjegyzi, hogy a tagállamok többsége nem tapasztalt jelentős problémákat a szolgáltatási irányelv végrehajtása során annak hatálya tekintetében; emlékeztet arra, hogy ezeket a szolgáltatásokat a sajátos jellegük miatt zárták ki, és bizonyos esetekben azokhoz ágazati közösségi jogszabályi keretre lehet szükség; megjegyzi, hogy a Bizottság „Az egységes piaci intézkedéscsomag felé” című közleménye kötelezettséget vállal a tekintetben, hogy 2011-ben javaslatot tesz az általános érdekű szolgáltatásokra vonatkozó fellépéscsomagra;

46.

kéri az irányelvben az általános gazdasági érdekű szolgáltatások tekintetében előírt korlátozások alkalmazásának megfelelő és alapos ellenőrzését a hatáskörök tagállamokkal való megosztásának tiszteletben tartása mellett; rámutat arra, hogy ez az irányelv nem érinti a tagállamok azon szabadságát, hogy a közösségi joggal összhangban meghatározzák, mit tekintenek általános gazdasági érdekű szolgáltatásnak, hogyan kell e szolgáltatásokat megszervezni és finanszírozni az állami támogatásokra vonatkozó szabályokkal összhangban, és milyen konkrét kötelezettségeknek kell megfelelniük;

47.

kéri, hogy a helyi önkormányzatiság alapelve a szolgáltatásokról szóló irányelv végrehajtása során is kapjon nagyobb figyelmet, és – amennyire lehetséges – elkerülhetők legyenek az igazgatási terhek, valamint a helyi szinten való döntési szabadságnak az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokkal kapcsolatos korlátozásai;

48.

úgy véli, hogy a szolgáltatások belső piacának megvalósításához szükséges kiegészítő intézkedéseknek teljes mértékben illeszkedniük kell az egységes piaci intézkedéscsomagról indított vita keretébe;

49.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányának és parlamentjének.

28.6.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 188/7

—

tekintettel az eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.

mivel az EU-ban működő 23 millió kis- és középvállalkozás (kkv) – amelyek körülbelül az összes vállalkozás 99 %-át teszik ki, és több mint 100 millió munkahelyet biztosítanak – alapvető szerepet játszik a gazdasági növekedésben, a társadalmi kohézióban és a munkahelyteremtésben, az innováció egyik legfőbb forrása és létfontosságú szerepet játszik a foglalkoztatás fenntartásában és növelésében,

B.

mivel a kkv-k finanszírozáshoz való jutásának korlátozott mivolta jelentős akadály a kkv-k alapítása és növekedése útjában, és mivel a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válság e problémát tovább súlyosbította,

C.

mivel számos területen az európai pénzügyi piacok különböző okokból nem képesek a kkv-knak elegendő finanszírozást biztosítani, annak ellenére sem, hogy a kkv-k számára nyújtott hitelezés hagyományos formái a jelenlegi válság során stabilak maradtak; mivel a nemzetközi banki szabályozás folyamatban lévő reformjainak és Európában történő végrehajtásának következtében szükség van olyan erőfeszítésekre, amelyek kizárják, hogy a jövőben a bankoknak a kkv-k számára nyújtott finanszírozás iránti hajlandósága csökkenjen,

D.

mivel az európai kkv-szektor rendkívül heterogén, és nagy számban foglal magában a hagyományos ágazatokban sikeresen működő mikro- és családi vállalkozásokat, valamint egyre nagyobb számban új, induló vállalkozásokat és gyorsan fejlődő csúcstechnológiát alkalmazó, illetve kiemelkedően innovatív vállalkozásokat; mivel e különböző üzleti modellek egymástól eltérő problémákkal néznek szembe, ezért a finanszírozás tekintetében is különböző igényeik vannak; mivel a magas tőkeáttételű (magas fokú hitelfinanszírozás) kkv-k sokkal sérülékenyebbek válság esetén, vagy akkor, ha kockázatosabb projektjeik nehézségekbe ütköznek,

E.

mivel a fokozottan tőke- és kockázatérzékeny banki ágazat szigorúbb feltételeket diktál a hitelfinanszírozás terén, többek között magasabb biztosíték-követelményeket és kockázati prémiumokat, és mivel hagyományos hitelezéssel a bankok nem szívesen finanszíroznak már olyan kockázatosabb üzleti projekteket, amelyekben induló vállalkozások, innovatív termékek, sőt vállalkozásátadások is szerepelnek,

F.

mivel a kiemelkedően innovatív és gyorsan fejlődő vállalatok döntő fontosságúak az európai gazdaság jövőbeli versenyképessége és a munkahelyteremtés szempontjából, főként a forráshatékony gazdaságba történő átmenetet biztosító piacokon,

G.

mivel a statisztikák szerint az európai kkv-k esetében például az egyesült államokbeli kkv-knál kisebb az esélye annak, hogy fontolóra vegyék a sajáttőke-finanszírozást,

H.

mivel európai és nemzeti szinten számos pénzügyi közvetítőt elriasztanak az összetett európai pénzügyi jogszabályok diktálta adminisztratív terhek, valamint az európai finanszírozási programokra érvényes politikai és operatív iránymutatások,

I.

mivel az európai intézményeknek értékelniük és felül kell vizsgálniuk a kkv-k finanszírozását támogató jelenlegi eszközöket, előretekintve a következő programozási időszakra a következő többéves finanszírozási keret összefüggésében,

1.

megjegyzi, hogy számos kkv a külső finanszírozás tekintetében továbbra is főként a hitelektől és kölcsönöktől függ; aggodalommal tölti el, hogy a fokozottan tőke- és kockázatérzékeny banki ágazat még több biztosítékot kér és magasabb kockázati prémiumot alkalmaz, melyek mindegyike elégtelen finanszírozáshoz és elszalasztott üzleti és foglalkoztatási lehetőségekhez vezet a gazdaság e rendkívül széles ágazatában; ezért a hitelgarancia-rendszerek hozzáférhetőségét a kkv-k növekedési és munkahelyteremtő potenciáljának kiaknázása szempontjából döntő fontosságúnak tekinti; úgy ítéli meg, hogy szükség van a meglévő programok nemzeti és uniós szintű kihasználására, és támogatja az EBB-nek a kkv-k számára nyújtott kölcsönök terén betöltött fontos szerepét;

2.

rámutat, hogy a bankok vonatkozásában a Bázeli Bizottság által javasolt szigorúbb sajáttőke-követelmények támasztása során figyelembe kell venni a kkv-k érdekeit is;

3.

üdvözli egy új uniós, foglalkoztatási célú mikrofinanszírozási eszköz (Progress mikrofinanszírozási eszköz) létrehozását, amely növeli az EU-ban vállalkozást indítani kívánók számára a lehetőségeket; megjegyzi, hogy az EU-ban potenciális piaci rés van a mikrohitel iránti kereslet és kínálat vonatkozásában; elismeri, hogy szükség van a mikrohitelt nyújtók finanszírozásának támogatására, mivel ez a tevékenység a pénzügyi támogatás révén fenntarthatóvá válik, valamint képessé teszi az eszközt arra, hogy a mikrohiteleket igénylők növekvő szükségleteit kielégítse; hangsúlyozza, hogy az Uniónak bátorítania kell a kisüzemi befektetéseket, meg kell adnia a mikrovállalkozások számára a növekedés esélyét, és különösen támogatnia kell azon csoportokat – például a fiatal vállalkozókat –, amelyek üzleti elgondolásaik megvalósításához nehezen találnak hitellehetőségeket;

4.

határozottan támogatja a versenyképességi és innovációs program (CIP), a hetedik keretprogram kockázatmegosztási finanszírozási mechanizmusa (CIP) és a strukturális alapok (JEREMIE) keretén belül a garanciaeszközök folyamatos végrehajtását azzal a céllal, hogy a kkv-k számára nyújtott hiteleket ösztönözze és a JASMINE kezdeményezés keretében a mikrofinanszírozási intézményeket támogassa; rámutat, hogy ezek megfelelő végrehajtását jelenleg túl bonyolult adminisztratív eljárások akadályozzák; kéri, hogy a Bizottság a kkv-k finanszírozási eszközeinek tekintetében könnyítse meg a strukturális alapok felhasználását, főként a biztosítási rendszerek feltöltődő alapjainak finanszírozását, ugyanakkor elkerülve például a nemzeti szinten meglévő rendszerekkel párhuzamos struktúrák létrehozását;

5.

az a véleménye, hogy különösen a versenyképességi és innovációs programra nem jut elég pénz, és hogy ezt a programot annak alapján kellene értékelni, hogy mekkora területet fed le; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak az innovatív pénzügyi eszközök hatékonyabb finanszírozásáról a következő többéves pénzügyi kereten belül;

6.

kéri az innovatív pénzügyi eszközök finanszírozásának az EU költségvetéséből történő jelentős növelését a kkv-k pénzügyi szükségleteiről való gondoskodás jegyében, és az Európa 2020 stratégia és az ágazatközi kiemelt kezdeményezések tükrében bátorítja az EBB csoporttal közös eszközök végrehajtását, különösen a közös kockázatmegosztási mechanizmusok révén; kéri, hogy a jövőbeli programok legyenek eléggé rugalmasak a nem megfelelő egysége megoldásokhoz való folyamodás elkerülése érdekében;

7.

hangsúlyozza, hogy javítani kell az induló és az innovatív vállalkozások hozzáférését a részvénytőke alapú, illetve kvázi-részvénytőke alapú pénzügyi eszközökhöz, amelyekkel a piac nincs kellőképpen ellátva; kéri a Bizottságot, hogy gondoskodjék arról, hogy a programok következő generációja a köztes pénzügyi eszközökre nagyobb hangsúlyt helyezzen, és hogy kockázatmegosztó alapokkal, valamint segédeszközökkel támogassa ezeket az eszközöket;

8.

megjegyzi, hogy a rendkívül innovatív és gyorsan növekvő vállalatoknak hozzá kell férniük a nagyobb európai kockázatitőke- és kötvénypiacokhoz, sürgeti a Bizottságot, hogy kezdeményezze az európai kockázatitőke- és kötvénypiacok fejlesztése útjában álló akadályok felszámolását, terjessze ki a kockázatmegosztó megoldásokat a részvénybefektetésekre is, támogassa a közös alapban kezelt vállalati kötvényekkel kapcsolatos ügyeket, és bátorítsa a tagállamokat, hogy a befektetőknek nyújtott adóügyi ösztönzők révén támogassák az „üzleti angyalok” (business angels) tevékenységét;

9.

megjegyzi, hogy a kkv-k finanszírozásának jelenlegi szerkezetét számos európai országban mind a kínálat, mind a kereslet szintjén erősen befolyásolják az adózási és támogatási rendszerek, amelyek jelentős ösztönzőket nyújtanak az adósságfinanszírozáshoz és nem ösztönzik a részvényfinanszírozást; felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen kezdeményezéseket a szabályozói keretek által előírt rossz irányú ösztönzők okozta problémák tudatosításának növelése érdekében, és hogy bátorítsa a tagállamokat a szükséges reformok véghezvitelére;

10.

aggódik az uniós pénzügyi rendeletek és az európai pénzügyi eszközökre vonatkozó iránymutatások bonyolultsága miatt, különösen mikor az európai alapokat és programokat egyéni vállalkozások viszonylag alacsony összegek nyújtása révén történő támogatására használják; úgy véli, hogy az említett rendeleteknek való megfelelésre fordított pénz és idő egyáltalán nem arányos a támogatás végső kedvezményezettjének hasznával; az innovatív pénzügyi eszközökkel összefüggésben egyszerűsített igazgatásra, hatékony adminisztrációra és jelentéstételre, illetve költséghatékonyságra szólít fel; hangsúlyozza, hogy a bankokat, közvetítőket és kedvezményezetteket nem szabad járulékos adminisztratív terhekkel elbátortalanítani és eltéríteni a programok és alapok igénybevételétől; kéri a Bizottságot, hogy javasoljon egyszerűsített és kevésbé költséges rendeleteket és iránymutatásokat, különösen a kis volumenű kkv-k garanciák, valamint köztes és tulajdoni részesedést megtestesítő eszközök formájában történő támogatására szánt programokra vonatkozóan;

11.

örömmel veszi tudomásul, hogy 2011-ben létrejött a kkv-k finanszírozási fóruma, és sürgeti a Bizottságot, hogy javítsa a nemzeti fejlesztési bankokkal és kereskedelmi bankokkal folytatott együttműködését a tapasztalatok összegyűjtése, a bevált gyakorlat cseréje, szinergiák kialakítása, illetve annak feltárása érdekében, hogy miként lehet egyszerűsíteni és gördülékennyé tenni a kkv-k uniós finanszírozását;

12.

rámutat arra, hogy jelenleg a kkv-k pénzügyi támogatása sok különböző uniós program részét képezi, mint például a versenyképességi és innovációs program (CIP), a strukturális alapok (JEREMIE), a hetedik keretprogram stb., és megjegyzi, hogy e programok közt nincs összefüggés; felszólítja a Bizottságot, hogy teremtsen nagyobb koherenciát a különféle programok között, azáltal hogy garanciákat vállal, és nagyobb egyensúlyt alakít ki az innováció finanszírozását támogató és a kkv-k részére kockázati tőke nyújtását előíró nemzeti és uniós mechanizmusok között; szorgalmazza, hogy a Bizottság hozzon létre egyablakos ügyintézési pontokat a kkv-kat célzó különféle európai uniós finanszírozási eszközök számára;

13.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

28.6.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 188/9

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 9. cikkében szereplő horizontális szociális záradékra,

—

tekintettel a „Zöld könyv – A megfelelő, fenntartható és biztonságos európai nyugdíjrendszerek felé” című, 2010. július 7-i bizottsági közleményre (COM(2010)0365),

—

tekintettel a demográfiai kihívásokról és a nemzedékek közötti szolidaritásról szóló, 2010 november 11-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság jelentésére a „Zöld könyv, a megfelelő, fenntartható és biztonságos európai nyugdíjrendszerek felé” című 2010. július 7-i bizottsági közleményről (2),

—

tekintettel „a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról – Az Európa 2020 integrált iránymutatás II. része” című tanácsi határozatra irányuló bizottsági javaslatra (COM(2010)0193) és az erre vonatkozó 2010. szeptember 8-i álláspontjára (3),

—

tekintettel „Az idősödő népesség hatásának kezelése az Unióban (2009-es jelentés az idősödésről)” című, 2009. április 29-i bizottsági közleményre (COM(2009)0180), valamint a 2010. szeptember 7-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel a munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásának elősegítéséről szóló, 2009. május 6-i állásfoglalására (5),

—

tekintettel a megújított szociális menetrendről szóló, 2009. május 6-i állásfoglalására (6),

—

tekintettel „A társadalombiztosítási rendszerek és a nyugdíjak jövőjéről: ezek finanszírozása és az individualizációs tendencia” című, 2008. november 20-i állásfoglalására (7),

—

tekintettel az EU-ban a társadalmi integráció előmozdításáról és a gyermekszegénységet is ideértve a szegénység elleni küzdelemről szóló, 2008. október 9-i állásfoglalására (8),

—

tekintettel az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak címzett bizottsági javaslatra (COM(2005)0507) és a 2007. június 20-i álláspontjára (9),

—

tekintettel a 2001. évi stockholmi Európai Tanács stratégiájára a nyugdíjrendszer európai reformjáról,

—

tekintettel a 2001. évi laekeni Európai Tanács a megfelelő, fenntartható és kiigazítható nyugdíjak szükségességét hangsúlyozó, a nyugdíjakra vonatkozó közös célkitűzésekről szóló határozatára,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára és különösen annak 23. cikkére,

—

tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,

—

tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére és a Gazdasági és Monetáris Bizottság, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A7-0025/2011),

A.

mivel az emberek napjainkban az elsősorban az alacsonyabb képzettségű fiatalokat érintő munkanélküliség, vagy a hosszabb ideig tartó és egyesek esetében magasabb szintű tanulmányok végzése miatt idősebb korban válnak gazdaságilag aktívvá, és az emberek általában a törvényes nyugdíjkorhatár elérését megelőzően lépnek ki a munkaerőpiacról, aktív életüket inaktív időszakok szakítják meg, és a várható élettartam egyre növekszik,

B.

mivel a pénzügyi és gazdasági válság nagymértékben súlyosbította az EU előtt álló alapvető demográfiai kihívást,

C.

mivel a jelenlegi adatok szerint csökken a munkaerőpiacra belépő személyek száma (a munkaképes korú uniós lakosság száma 2012-től kezdve csökkenni fog), és emelkedik a nyugdíjasok száma (míg 2008-ban minden 65 éves vagy ennél idősebb személyre 4 munkaképes korú uniós polgár jutott, 2020-ra öten, míg 2060-ra már csak ketten fognak jutni); mivel ez a folyamat a tagállamok közötti demográfiai különbségektől függően változó,

D.

mivel a megfelelő, fenntartható és biztonságos nyugdíjak biztosítása elválaszthatatlanul összekapcsolódik a foglalkoztatás magasabb szintjével, a nagyobb termelékenységgel és a gazdasági növekedéssel,

E.

mivel az Európai Unió gazdasági kormányzásának figyelembe kell vennie a zöld könyv által bemutatott holisztikus megközelítést,

F.

mivel a pénzügyi válság számos tagállamban munkanélküliséghez, szegénységhez és társadalmi kirekesztéshez, növekvő költségvetési hiányhoz, valamint a nyugdíjak finanszírozásával kapcsolatos problémákhoz (akár adóbevételekből, akár más forrásból finanszírozzák azokat) vezetett, és rávilágított egyes nyugdíjalap-rendszerek sebezhetőségére,

G.

mivel az EU 2020 stratégiában meghatározott 75 %-os foglalkoztatási arányra vonatkozó célkitűzésnek hozzá kell járulnia a nyugdíjrendszerek fenntarthatóságához,

H.

mivel az átmeneti és bizonytalan munkahelyek fokozódó elterjedtségével csökkennek a nyugdíjrendszerekbe befizetett járulékok, és kárt szenved e rendszerek stabilitása és a jövőbeni nyugdíjak megfelelősége,

I.

mivel a nyugdíjalapok kialakítása során figyelembe kell venni a kockázatenyhítést és a piaci megrázkódtatásokkal szembeni ellenállást,

J.

mivel az idejét és képességeit gyermekek nevelésére vagy idős emberek gondozására áldozó személyt a társadalomnak el kell ismernie, és ez a célkitűzés úgy érhető el, ha számára különösen a nyugdíjjuttatások terén egyedi jogokat biztosítanak,

K.

mivel a nők és férfiak közötti egyenlőség uniós értéknek, célkitűzésnek és alapvető jognak tekintendő, és az Európai Unió intézményeire nézve kötelező a nemek közötti egyenlőség bevonása valamennyi fellépésükbe,

L.

mivel az Európai Unióban a nők közvetlen és közvetett megkülönböztetésnek vannak kitéve a nyugdíj különböző vonzatait illetően,

M.

mivel a nyugdíjreform tervezett hatása általában olyan mintán alapul, amelyben teljes pályafutáson át teljes munkaidőben alkalmazott, átlagos jövedelemmel rendelkező férfit vesznek alapul, és mivel a nemek szerint lebontott, élethosszon alapuló biztosításmatematikai táblázatok negatív hatással vannak a nők esetében alkalmazott nyugdíjszámításra, és alacsonyabb bérpótlási arányt biztosítanak,

N.

mivel az idősebb nők különösen bizonytalan helyzetben vannak, amikor nyugdíjjogosultságuk összegét családi állapotukból (házastársi vagy túlélő hozzátartozói ellátás) vezetik le, és amikor szakmai pályafutásuk megszakítása miatt nem rendelkeznek saját megfelelő nyugdíjjogosultsággal,

1.

üdvözli a zöld könyvben alkalmazott holisztikus megközelítést, amelynek a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása mellett nemzeti és uniós szinten is új lendületet kell adnia a szilárd alapokon nyugvó, hosszú távon is működőképes, fenntartható és megbízható nyugdíjrendszereknek; kiemeli, hogy a hagyományok, a gazdasági és demográfiai helyzet és a munkaerő-piaci jellemzők tagállamonként eltérőek, és hogy tiszteletben kell tartani a szubszidiaritás és a szolidaritás elvét, melyeknek értelmében nyugdíjrendszereik szervezeti felépítése tekintetében a teljes felelősség a tagállamokat terheli;

2.

hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak óriási kihívásokkal kell szembe nézniük abbéli erőfeszítéseik során, hogy a nyugdíjak megfeleljenek a polgárok által támasztott, a megfelelő és fenntartható ellátásra irányuló elvárásoknak egy olyan időszakban, amikor a társadalmi és gazdasági körülmények amúgy is nehezek, és tagállamonként, valamint jogrendszerenként el is térnek egymástól;

3.

hangsúlyozza, hogy a kis- és középvállalkozói szféra az EU-ban a foglalkoztatás és a növekedés egyik legnagyobb forrása, és továbbra is jelentős módon hozzá fog járulni a tagállamokban a nyugdíjrendszerek fenntarthatóságának és megfelelőségének kialakításához; a kkv-kban dolgozók nyugdíjalapokhoz történő csatlakozásának kiterjesztése érdekében ágazati, ágazatközi és/vagy területi alapok kialakítását tartja üdvösnek, ami a legjobb gyakorlatok mintájául is szolgálhatna;

4.

megállapítja, hogy az egységes piac kiteljesítése szempontjából a generációk közötti szolidaritás nehézségeit figyelembe vevő, szilárd gazdaság- és szociálpolitika elsősorban a társadalmi kohézió megőrzése révén jelentékenyen ösztönzi a fenntartható foglalkoztatáspolitikát, valamint a növekedést és a stabilitást; emlékeztet arra, hogy a szociális partnereket döntő szerep illeti meg ennek során;

5.

úgy véli, hogy a nyugdíjrendszerek jövőbeli fenntarthatóságának szempontjából a hosszú távú befektetéseknek és megtakarításoknak kiemelt szerepük van, és hogy a makrogazdasági felügyelet keretében erre figyelmet kellene fordítani;

6.

megjegyzi, hogy mind az átfogó gazdaságpolitikai iránymutatások, mind a stabilitási és növekedési egyezmény hivatkozik korral összefüggő állami kiadásokra; úgy véli, hogy a közvetlen állami nyugdíjkötelezettségeknek a költségvetési hiány kiszámításakor történő pontos figyelembevétele a fenntarthatóság számos feltétele közül az egyik; sürgeti, hogy a gazdasági kormányzás reformja során megfelelő módon vegyék figyelembe ezt a vonatkozást, azáltal, hogy biztosítják a nyugdíjrendszerek különböző pilléreinek megfelelő kezelését és megfelelően összpontosítanak azok fenntarthatóságára;

7.

tekintettel arra, hogy a fenntartható és jól működő nyugdíjrendszer kiemelkedően fontos mind a polgárok, mind az államháztartás stabilitása érdekében, sürgeti a Bizottságot és a Tanácsot, hogy biztosítsák, hogy a nyugdíjreformok költségeit továbbra is vegyék figyelembe annak értékelésekor, hogy egy tagállam ellen elindítsák-e a túlzott hiány esetén követendő eljárást, és javasolja, hogy ne csupán egy adott típusú nyugdíjreformra, hanem inkább a finanszírozási rendszer fenntarthatóságára összpontosítsanak; megjegyzi, hogy a nyugdíjak rendszerszintű reformja jelentős átalakítási költségekkel jár, amelyeket az államadósság és a költségvetési hiány számításakor figyelembe kell venni;

8.

hangsúlyozza, hogy az államháztartás fenntarthatóságának érdekében az értékelésnek tartalmaznia kell mind az állam, mind a magánszektor teljes adósságát; rámutat arra, hogy a nyugdíj-megtakarítások többet jelentenek, mint pusztán a nyugdíjakra elkülönített megtakarításokat; kéri, hogy az államháztartás hosszú távú fenntarthatósága érdekében az államháztartásoknak a nyugdíjrendszerre vonatkozó közvetlen fedezetlen kötelezettségeit teljes körűen tegyék átláthatóvá és egyértelmű módon tegyék közzé;

9.

hangsúlyozza, hogy a nyugdíjakért és a nyugdíjrendszerekért a tagállamok tartoznak felelősséggel; tudomásul veszi, hogy a tagállamok függenek egymástól gazdaságukat illetően, ezért felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy hangolják össze hatékonyan nyugdíjpolitikáikat, és a nyílt koordinációs módszer használatával biztosítsák a nyugdíjrendszerek megfelelőségét, megbízhatóságát és fenntarthatóságát;

10.

megállapítja, hogy a tagállamok első, második és harmadik pillérbe tartozó nyugdíjrendszerei egymástól jelentősen eltérnek, és hogy az EU-ban hiányzik a közös kritérium- és fogalommeghatározási készlet, valamint egy olyan részletes elemzés, amely alapos betekintést nyújtana a különböző nyugdíjrendszerekbe, valamint lehetővé tenné, hogy azok megfeleljenek a polgárok szükségleteinek, és ezért nem létezik minden rendszerre kiterjedő, átlátható felügyelet sem; hangsúlyozza, hogy az EU-nak mindenekelőtt javítania kell a nyugdíjrendszerek összehasonlíthatóságát, és elő kell mozdítania a helyes gyakorlatok cseréjét; úgy véli, hogy a Bizottságnak lépéseket kellene tennie a tagállami nyugdíjrendszerek tipológiájának, valamint a rendszerek összehasonlíthatóságát lehetővé tevő fogalommeghatározásoknak a kialakítása érdekében;

11.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a zöld könyv nem szentel kellő figyelmet a nemi kérdéseknek; véleménye szerint a férfiak és a nők nyugdíjában tapasztalható jelenlegi megfelelőségi hiányosságok az olyan továbbra is fennálló munkaerő-piaci egyenlőtlenségek eredményei, mint a munkanélküliség, betegség, gondozói feladatok időszakai, a nők és a férfiak fizetése közötti különbség, a nők nagyobb aránya a bizonytalan és a részmunkaidős állásokban, valamint a szakmai és a magánélet összeegyeztetésének akadályai; ezért felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek további erőfeszítéseket az ilyen egyenlőtlenségek megszüntetésére, és hosszú távon biztosítsák a nők és a férfiak közötti egyenlő bánásmódot a nyugdíj területén, például a szülési szabadságot és az idős családtagok gondozását a nők és a férfiak számára is nyugdíjellátásra jogosító, tényleges munkaként véve figyelembe;

12.

hangsúlyozza a nyugdíjjogosultságok egyéni kialakításának fontosságát és szorgalmazza, hogy a nők nyugdíjának kiszámítása során használjanak olyan kritériumokat, amelyek biztosítják mind a nők, mind a férfiak gazdasági függetlenségét; sürgeti a tagállamokat, hogy a nyugdíjak vonatkozásában vegyék fontolóra az életpályán alapuló koncepciót is, hogy válaszolni tudjanak a modern, munkával töltött életszakasz kihívásaira;

13.

megállapítja, hogy a nemzedékek közötti méltányosságnak és a fiatalabb nemzedékek érdekeinek kell képezniük a nemzeti nyugdíjpolitikák továbbfejlesztésének tagállamok közötti összehangolására irányuló megerősített módszer legfőbb szempontjait;

14.

sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kötelezzék a foglalkoztatási és egyéb kiegészítő nyugdíjbiztosítókat, hogy a nyugdíjellátások kiszámításakor nemektől független halálozási táblázatokat használjanak annak érdekében, hogy a nők magasabb várható élettartamuk miatt ne legyenek „büntetve”;

15.

úgy véli, hogy nincsenek meg annak a feltételei, hogy európai uniós szinten határozzák meg a megfelelő nyugdíj mértékét, mert az nagy mértékben függ a tagállamokra jellemző sajátos körülményektől; mindazonáltal felkéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan iránymutatást, amely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy megállapítsák a nyugdíjak minimális szintjének kritériumait; véleménye szerint a tagállamoknak úgy kell meghatározniuk a megfelelőséget mint az idős emberek tisztességes megélhetéséhez szükséges feltételt;

16.

úgy véli, hogy a tagállamok maguk felelősek azért, hogy gazdasági és szociális politikájuk keretein belül polgáraik számára megállapítsák a megfelelő nyugellátás mértékét; ösztönzi a tagállamokat, hogy olyan rendszert vezessenek be, amely mindenki számára tisztességes megélhetést biztosít, különös figyelmet szentelve a társadalom legsérülékenyebb csoportjainak;

17.

hangsúlyozza, hogy a többféle nyugdíjrendszer közül az állami (első pillér) és a munkához kapcsolódó (leggyakrabban a második pillér) nyugdíjból származó jövedelem diverzifikálása szavatolhatja leginkább a megfelelő nyugellátást;

18.

megjegyzi, hogy a legtöbb tagállamban az első pillér a legfontosabb, és a szolidaritás elve, valamint az alapján, hogy az első pillér finanszírozása kevésbé lesz nyomás alatt, ha több ember dolgozik és ha az illegális és be nem jelentett munkát kezelik, míg az első pillér finanszírozásának egyéb alternatív formái is megvitatásra kerülhetnek a tagállamok között a nyitott koordinációs módszerben; hangsúlyozza, hogy a felosztó-kirovó rendszerek bizonyították szilárdságukat és megbízhatóságukat a pénzügyi és a gazdasági válság jelentette próba során; felhívja a tagállamokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy az első pillérbe tartozó nyugdíjak a szegénységi küszöb felett legyenek;

19.

hangsúlyozza, hogy egyes tagállamokban a nyugdíjrendszerek fenntarthatósága és megfelelősége szempontjából a harmadik pillér megtakarítási rendelkezései fontos szerepet játszanak; hangsúlyozza azonban, hogy ez a lehetőség csak azok számára elérhető, akik megfelelő jövedelemmel rendelkeznek ahhoz, hogy ilyen rendszerekbe tudjanak járulékot befizetni, így csak korlátozott szerepet játszhatnak a tisztességes jövedelem biztosításában;

20.

úgy véli, hogy nagyon hasznos lenne, ha a tagállamok jobban megosztanák egymás között a magánnyugdíjakat megillető egyes adókedvezmények költségeire és hatékonyságára vonatkozó információkat;

21.

úgy véli, hogy tekintettel a költségvetésre nehezedő nyomásra, a szociális kiadások terén megvalósuló hatékonyság kiemelkedő fontosságú; úgy véli, hogy a jelenleg a költségvetésre nehezedő nyomással szemben a szociális kiadások gazdasági és társadalmi szempontból fontos csillapító szerepet töltöttek be a válság idején; úgy gondolja, hogy a felosztó-kirovó rendszerek bizonyították, hogy alapvető szerepet játszanak a nemzedékek közötti szolidaritás létrehozása tekintetében; úgy véli továbbá, hogy a második és harmadik pillérnek kiegészítő szerepet kell betöltenie a nyomás csökkentésében; felhívja a tagállamokat, hogy a jövőben biztosítsák a nyugellátás formáinak lehető legjobb összetételét a nyugdíjak jövőbeli biztosítása érdekében; felszólítja a tagállamokat, hogy javítsák a polgárok magán megtakarítási lehetőségekhez való hozzáférését; rámutat arra, hogy a pénzügyi válság miatt több tagállam tervez változásokat bevezetni nyugdíjrendszerében; sürgeti azonban őket, hogy gondoskodjanak arról, hogy a nyugdíjrendszerek stabilak, megbízhatóak és fenntarthatóak maradjanak, és hogy minden változásra megfelelő társadalmi párbeszédet követően és kellő tájékoztatás után kerüljön sor; amellett áll ki, hogy amennyiben a munkavállalóknak választási lehetősége van, elegendő időt kell számukra biztosítani, hogy tájékozott és átgondolt döntést hozhassanak;

22.

hangsúlyozza, hogy a jó gazdasági növekedés és a magas foglalkoztatási ráta növeli, míg a magas infláció veszélyezteti a nyugdíjrendszerek fenntarthatóságát és megfelelőségét;

23.

úgy véli, hogy az adókijátszás aggasztó jelenséggé vált, és ellene a lehető leghatékonyabban küzdeni kell, mert aláássa a nyugdíjrendszerek jövőbeni megfelelőségét és stabilitását;

24.

úgy véli, hogy a demográfiai tendenciák és a nyugdíjak finanszírozhatósága miatt elkerülhetetlen, hogy magasabb legyen a foglalkoztatottság és hosszabb legyen a munkában eltöltött idő, megállapítja ugyanakkor, hogy nő a várható élettartam, és hogy a hosszabb munkában töltött idő előfeltétele a jobb munkahelyi egészségvédelem; felszólítja a tagállamokat, hogy akik szeretnének, tovább is dolgozhassanak; felkéri azokat a tagállamokat, amelyek megemelték vagy meg fogják emelni a törvényben előírt nyugdíjkorhatárt, hogy adó- és járulékmentességet biztosító intézkedésekkel segítsék elő az idős emberek foglalkoztatását; továbbá felkéri a tagállamokat, hogy az idős emberek számára megfelelő és rugalmas munkaszerződéseket és nyugdíjrendszereket dolgozzanak ki a nyugdíj melletti munka elősegítése és megkönnyítése céljából, és hogy visszatartó hatású intézkedéseket vezessenek be annak érdekében, hogy a vállalkozások ne tudják könnyen elbocsátani az idősebb embereket; felhívja a Bizottságot, hogy készítsen egy tanulmányt, amely azt elemzi, hogy a javak eloszlása hogyan befolyásolja a tagállamokban a várható élettartamot;

25.

megállapítja, hogy nagy különbségek vannak a törvényben előírt nyugdíjkorhatár és az idősek munkaerőpiacról való tényleges kivonulása között, és javasolja, hogy elsősorban arról gondoskodjanak, hogy a munkavállalók a törvényben előírt nyugdíjkorhatárig dolgozhassanak; megállapítja, hogy ezek a különbségek különösen kiugróak a legnehezebb foglalkozási kategóriákba tartozó munkavállalók esetében; ezért arra kéri a tagállamokat és a szociális partnereket, hogy osszák meg egymással a bevált gyakorlatokat; továbbá arra is felkéri a tagállamokat, hogy kössenek olyan megállapodásokat, amelyek kedvező hatással vannak a fenntartható nyugdíjakra, és amelyek rugalmas módon az aktív életszakasz törvényben előírt nyugdíjkorhatárig történő meghosszabbításához vezet, például nemzeti és vállalati szinten átfogó életkor-kezelési stratégiák kidolgozása, az idősebb munkavállalók sajátos igényeihez igazodó, a munka és a magánélet közötti egyensúly új formáira vonatkozó rendelkezések kidolgozása és a hosszabban dolgozó munkavállalók jutalmazása által;

26.

hangsúlyozza, hogy az idősebb munkaerő-állomány és a hosszabb szolgálati idők pozitívan járulhatnak hozzá a fellendüléshez és a jövőbeni növekedéshez; úgy véli, hogy a dinamikus munkaerőpiacnak azoknak az (idősebb) munkavállalóknak, akik nehéz fizikai munkát és/vagy mentálisan megterhelő munkát végeznek, kreatív megoldásokat – például a törvényben előírt nyugdíjkorhatár rugalmassá tételét, részidős nyugdíjakat, illetve módosított munkakörülményeket – kell kínálnia, ösztönözve az egész életen át tartó tanulást, javítva a munkakereső szolgáltatásokat vagy a munkahelyváltásokat, hogy tartós egyensúly alakuljon ki a munkakövetelmények és a munkavállalók teherbírása között; mindehhez fontos az életkoron alapuló megkülönböztetés ellen irányuló aktív politika a 2000/78/EK és a 2006/54/EK irányelvek megfelelő végrehajtásának ellenőrzésével és az aktív időskor európai kultúrájának előmozdítása, amely biztosítja az idősebbek számára a vitalitással teli és méltóságteljes életet; felhívja a tagállamokat, hogy a munkaerő-piaci megkülönböztetés miatti szankciókat kísérjék olyan ösztönzőkkel, amelyek befogadó munkaerőpiac kialakítására késztetik a munkaadókat; a szolgálati idő reformjának és meghosszabbításának összefüggésében felhívja a tagállamokat, hogy a Bizottság segítségével hatékonyabban hajtsa végre a munkahelyi biztonságra és egészségvédelemre vonatkozó irányelveket;

27.

örvendetesnek tartja, hogy az EU 2020 stratégia megemlíti az idősebb munkavállalók munkaerő-piaci integrációját; sajnálatát fejezi ki, hogy a 2020-as stratégia nem fordít kifejezett figyelmet a tisztességes, fenntartható és megfelelő nyugdíjrendszerekre, jóllehet ezektől függene a 2020-as stratégiában ismertetett néhány célkitűzés elérése; javasolja ezért, hogy a zöld könyv célkitűzéseit foglalják bele a 2020-as stratégiába;

28.

úgy véli, hogy a 2020-as stratégia sikere azt jelenti majd, hogy biztosabb és jobb minőségű munkahelyek jönnek létre és többen dolgoznak majd megfelelő bérért és megfelelő munkakörülmények között, ami serkenti majd a kötelező társadalombiztosítási járulékfizetést, és hogy ez javítja a gazdasági növekedést, ami erősíti a nyugdíjrendszerek fenntarthatóságát és megfelelőségét;

29.

a 2020-as stratégiával összhangban támogatja a célzott és aktív munkaerő-piaci politikát, amely biztosítja a munkaerőpiacon jelenleg alulreprezentált csoportok, különösen a legkiszolgáltatottabbak magasabb arányú foglalkoztatottságát; úgy véli, hogy az EU-nak új mutatókat kellene kidolgoznia a nyugdíjreformok kiszolgáltatott csoportokra gyakorolt hatásának nyomon követéséhez; hangsúlyozza, hogy az európai Unióban még mindig elterjedt az illegális munka, és hogy ez gyengíti a szociálpolitikai lehetőségeket; felhívja a tagállamok illetékes intézményeit, hogy a nyugdíjrendszerek egyensúlyának biztosítása érdekében mozdítsák elő a társadalmi befogadást és lépjenek fel a be nem jelentett munkavégzés ellen;

30.

megjegyzi, hogy az IORP-irányelv tagállamok által történő végrehajtása általánosságban késik; felhívja a Bizottságot, hogy szükség esetén lépjen fel a tagállamokkal szemben az IORP-irányelv pontos és időben történő végrehajtásának biztosítása érdekében;

31.

egyetért azzal, hogy a cél az kell legyen, hogy a befizető vállalkozások számára ésszerű költségek mellett, és fenntartható nyugdíjrendszer keretében magas szintű biztonságot lehessen nyújtani a jövő nyugdíjasai számára;

32.

megjegyzi, hogy az IORP-irányelv 15. cikkének (6) bekezdése a technikai rendelkezések kiszámítása kapcsán megállapítja, hogy „a Bizottság javaslatot tesz olyan intézkedésekre, melyek szükségesek a kamatlábak eltérő szintje miatt kialakuló esetleges torzulások megelőzéséhez, illetve a nyugdíjkonstrukció ellátottai és tagjai érdekeinek védelméhez”; felhívja a Bizottságot, hogy az IORP-irányelv felülvizsgálata előtt készítsen hatástanulmányt, és vegye figyelembe a járulékalapú rendszerek terjedését és a tőkefedezeti rendszerek visszaszorulását mutató trendet;

33.

emlékeztet, hogy az IORP-irányelv kimondja, hogy „a Közösségben a gazdasági növekedés és munkahelyteremtés szempontjából alapvető fontosságú a pénzügyi szolgáltatások valóságos belső piaca” és hogy „ez az irányelv jelenti tehát az első lépést a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények európai szinten megszervezett belső piacához vezető úton”;

34.

hangsúlyozza, hogy az újonnan létrejött európai felügyeleti hatóságnak (Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság, EBFH) teljes mértékben ki kell használnia hatáskörét és fontos szerepet kell játszania az IORP-irányelv felülvizsgálatának előkészítésében és az olyan jogszabályok kidolgozásában, mint a szolvenciarendszerre vonatkozó technikai standardok tervezetei, iránymutatásai és ajánlásai; emlékeztet, hogy az IORP-irányelvet nem kellene alkalmazni az első pillérbe tartozó állami nyugdíjakra és a munkához kapcsolódó nyugdíjrendszerekre;

35.

igen értékes kiindulópontnak tartja a Szolvencia II. minőségre vonatkozó elemeit a nyugellátást szolgáltató intézmények felügyeletének erősítése szempontjából; megjegyzi, hogy ez különösen vonatkozik a helyes kockázatkezeléssel kapcsolatos előírásokra;

36.

hangsúlyozza, hogy az elkövetkező években a munkahelyteremtés és a gazdasági növekedés szempontjából kritikus jelentőségű lesz az EU-n belüli munkaerő-piaci mobilitás; ezért úgy véli, hogy a polgárok bizalma úgy növelhető, ha megszüntetik a belső és határokon átnyúló mobilitás előtti akadályokat; megjegyzi, hogy a nyugdíjrendszerre gyakorolt hatásaik figyelembevételével kell kezelni az olyan kérdéseket, mint például a hordozhatóság hiánya, a nyugdíjjogosultság megszerzéséhez szükséges hosszú ügyintézési időszak, a nyugvó nyugdíjjogosultságok, az adóügyi eljárások egységessége és eltérései, valamint a biztosításmatematikai elvek; hangsúlyozza egy dinamikusabb munkaerőpiacnak a nyugdíjrendszerre gyakorolt lehetséges pozitív hatásait;

37.

megállapítja, hogy az első pilléren belül az alkalmazandó koordinációs rendelet szabályozza a nyugdíjjogosultságot, de a többi pillért illetően egyszerűsített megoldásokat kell kidolgozni;

38.

megjegyzi, hogy a járulékalapú rendszerek terjedését és a járadékalapú rendszerek visszaszorulását mutató trend van kibontakozóban; megjegyzi, hogy ennek következtében a nyugdíjbiztosítók áthárítják a befektetések kockázatát a nyugdíjalapba befizetőkre; úgy véli, hogy a tőkealapú foglalkoztatói nyugdíjrendszerek különbözősége és összetettsége miatt meg kell teremteni a felhalmozott nyugdíjjogosultságok hordozhatóságának keretfeltételeit, méghozzá oly módon, hogy a hordozhatóság az új szerződéseknél lép érvénybe úgy, hogy az átvitelre vonatkozó kérelem csak abban az esetben kerül elfogadásra, ha az átvitt biztosításmatematikai összeg időskori jövedelmet kifizető alapba kerül; kéri, hogy készítsenek beható tanulmányt a tőkealapú foglalkoztatói nyugdíjrendszerek és az életbiztosítási tőkerendszerek adóügyi kérdéseiről; úgy véli, hogy a határokon átnyúló kérdéseket illetően az uniós tevékenységeknek egyértelműen arra kell összpontosulniuk, hogy a nyugdíjjogosultságok megszerzésére és megőrzésére vonatkozóan minimumszabványokat dolgozzanak ki, és megkönnyítsék e jogosultságok nemzeti nyomon követési rendszereinek létrehozását;

39.

üdvözli a különböző forrásokból származó nyugdíjjogosultságok esetében valamennyi tagállamban létrehozott nemzeti nyomon követési rendszereket, és kéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatokat egy európai nyomon követési rendszerre;

40.

megállapítja, hogy az Európai Unió sok tagállama felismerte a foglalkoztatói nyugdíjrendszerek fontosságát, valamint hogy az EU úgy nyújthat hozzáadott értéket, ha biztosítja a különféle rendszerek közötti összhangot, és arra biztatja a tagállamokat, hogy gondoskodjanak egy olyan, szociális, jogi és gazdasági szempontból indokolt keret megvalósításáról, amely megfelelően védi a nyugdíjrendszerek tagjait, és garantálja a nyugdíjakra vonatkozó érthető információkhoz való hozzáférést; hangsúlyozza, hogy azokban az esetekben, amikor a tagállamok magánintézmények által kezelt kötelező nyugdíjalapokkal rendelkeznek, ezeket a rendszereket is értékelni kell a biztonságra, a befektetésre és az eszközök osztályozására vonatkozó európai keretfeltételeknek és kritériumoknak való megfelelés szempontjából; alapelvként hangsúlyozza, hogy a foglalkoztatói nyugdíjrendszerekre vonatkozóan teljes hatásvizsgálatot kell végezni, különösen a további költségek és adminisztratív terhek meghatározása érdekében;

41.

úgy véli, hogy azokban a tagállamokban, ahol kötelező foglalkoztatói nyugdíjrendszereket hoztak létre, és azok nagyrészt nem részei az első pillérnek, ezekre a második pillérhez tartozó rendelkezésekre valamennyi munkavállalónak jogosultnak kell lennie és nem szabad megkülönböztetést alkalmazni a nem, az ágazat és/vagy a munkaszerződés alapján;

42.

felhívja az Európai Bizottságot, hogy biztassa a tagállamokat annak vizsgálatára, hogy milyen módon lehetne a munkavállalók második pillér által nyújtott nyugdíjbiztosításban való részvételét fokozott szociális párbeszéd révén előmozdítani, és tegyen javaslatokat egy ilyen pillér előmozdítására ott, ahol ez még nem létezik; ezen alap közös kezelését biztosító irányítási módszer kialakítására kéri őket, különösen a megtakarítás-befektetési stratégiájával kapcsolatban;

43.

felhívja a tagállamokat, hogy támogassák az időskori nyugellátás témájában folytatandó társadalmi és polgári párbeszédet, és e párbeszéd eredményeit teljes mértékben vegyék figyelembe;

44.

úgy véli, hogy a harmadik pillérre vonatkozó uniós szabályokat és azok zavartalan, határokon átívelő működését a belső piac megfelelő működése szempontjából közelebbről is meg kell vizsgálni, különösen a pénzügyi termékek esetében, és azonos feltételeket kell létrehozni; hangsúlyozza, hogy a szabályok e közelebbi vizsgálata során e rendszerek tagjainak érdekeit is figyelembe kell venni;

45.

úgy véli, hogy a különböző pénzügyi szolgáltatásokat végző intézményekre vonatkozó prudenciális rendszerek konzisztenciájának biztosítása érdekében az „egyforma kockázat – egyforma szabályok – egyforma tőke” elevet kell alkalmazni, figyelembe véve minden nyugdíjtermék vagy -rendszer jellemzőit;

46.

elismeri, hogy a határokon át nyújtott egyéni nyugdíjbiztosítási rendszerek (harmadik pillér), mint például az életbiztosítási kötvények esetében az akadályok továbbra is fennállnak; javaslatokat kér a Bizottságtól ezek elhárítására, valamint e tevékenységek szabályozásának keretére;

47.

megjegyzi, hogy miközben a nyugdíjhoz kapcsolódó jogok átvihetők az Európai Unióban, az európai jogszabályok rendkívül töredezettek; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogy a szabályozás javításának részeként nem lenne-e célszerű racionalizálni e szabályozási keretet;

48.

emlékeztet az Európai Biztosítási és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatóság (EBFH) létrehozására vonatkozóan már meghozott döntésre; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a testület számára biztosítsák mindazokat a feltételeket, amelyek a kitűzött feladatok hatékony elvégzéséhez, ennek során pedig különösen a foglalkoztatói nyugellátás sajátosságainak és jellegzetességeinek megfelelő figyelembevételéhez is szükségesek;

49.

megjegyzi, hogy a nyugdíjalapokat, beleértve a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézményeket, továbbra is önálló pénzintézetekként szabályozzák és felügyelik, jóllehet a tevékenységeket a gyakorlatban konglomerátumok végzik;

50.

úgy véli, hogy a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények számára előírt fizetőképességi rendszerre vonatkozó javaslatoknak el kell ismerniük a nyugdíjak jellegzetességeit, szem előtt tartva, hogy a biztosítási ágazat kockázatai eltérnek a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények kockázataitól, különös tekintettel a nyugdíjjogosultságok feltételességére, a nyugdíjportfóliók időtartamára és arra, hogy az IORP-k homogén termékportfóliót működtető, elkülönített célú eszközök; hangsúlyozza, hogy egy ilyen rendszer legfőbb célja az, hogy növelje a jelenlegi és jövőbeli nyugdíjasok biztonságát; úgy véli, hogy teljes mértékben fel kell mérni az ilyen javaslatok hatásait, különösen a további költségek és adminisztratív terhek meghatározása szempontjából; úgy véli, hogy a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények számára előírt szolvenciaszabályok mindenfajta felülvizsgálatát a jelenlegi IORP-irányelv keretében kell elvégezni; hangsúlyozza, hogy a nyugdíjalapokra vonatkozó tőkekövetelmény-rendszerrel kapcsolatos kérdések kezelése szorosan kapcsolódik a fizetésképtelenségről szóló irányelv 8. cikkéhez kapcsolódó kérdések megfelelő rendezéséhez;

51.

a bizottsági zöld könyv megállapításaival összhangban hangsúlyozza, hogy az IORP-irányelv a Szolvencia I. minimális harmonizálási megközelítésén alapul, miközben a közeljövőben a biztosítási vállalkozások már a kockázatalapú Szolvencia II-rendszert fogják alkalmazni a foglalkoztatói nyugdíjakkal kapcsolatos tevékenységük során is;

52.

hangsúlyozza, hogy a pénzpiacok csak bizalom esetén működhetnek hatékonyan, és úgy véli, hogy a bizalom szilárd prudenciális szabályokat követel meg a pénzintézetek vonatkozásában és ez alól a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények sem lehetnek kivételek;

53.

felhívja a Bizottságot, hogy alakítsa ki a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények fizetőképességi rendszerére vonatkozó döntéshozatalra irányuló javaslatokat, és – a zöld könyvben rögzített szándékával összhangban – a lehető leghamarabb végezzen hatástanulmányt a Szolvencia II típusú fizetőképességi rendszer végrehajtásáról;

54.

tudomásul veszi a fizetésképtelenségről szóló irányelv végrehajtása és alkalmazása terén tapasztalt széles körű változatosságot; megjegyzi, hogy bár a jogi előírások nagyjából megfelelőek, előfordulhat, hogy az eredmény nem kielégítő, ami az irányelv célkitűzésével ellentétes; utal a Bizottság következtetésére, amelynek értelmében az irányelv 8. cikke szerinti kötelezettségek végrehajtásának bizonyos eseteiben felvethető, hogy ezen intézkedések némelyike milyen mértékben megfelelő az alkalmazottak és a nyugdíjasok érdekeinek a munkaadó fizetésképtelensége esetén történő védelmére, továbbá hogy számos kérdést napirendre kell tűzni;

55.

sürgeti a Bizottságot, hogy szorosan kövesse nyomon ezen irányelv végrehajtását, indokolt esetben lépjen fel a tagállamok ellen, és az irányelv mindenfajta felülvizsgálatakor vegye figyelembe a munkaadónak a munkavállalókkal vagy nyugdíjalappal szembeni pénzügyi kötelezettségeit érintő konkrét helyzetet;

56.

úgy véli, hogy meg kell erősíteni a munkaadók fizetésképtelenségére vonatkozó uniós jogszabályokat, hogy minden munkavállaló megtakarításai egyforma védelmet élvezhessenek, tekintet nélkül a munkaadójuk által alkalmazott nyugdíjrendszerre;

57.

felszólít annak megvizsgálására, hogy például Luxemburgban és Németországban a második pillérhez tartozó, nyugdíjtartalékot képező rendszereket megvédő nyugdíjgarancia egyesületek létrehozása a biztonsági mechanizmus védelmére javasolható-e más tagállamok számára;

58.

aggodalmát fejezi ki a hatóságok és a nyugdíjszolgáltató intézmények által az öregségi nyugdíjakkal kapcsolatban az előírásokról, a lehetőségekről, a megszerezett jogosultságokról, várható hozamokról és a tényleges helyzetről nyújtott tájékoztatás hiánya miatt; hangsúlyozza, hogy a polgárokat tájékoztatni kell a kiegészítő nyugdíjrendszerekben kötött szerződések esetén felmerülő tényleges költségekről és terhekről, a nyugdíjuk helyzetére vonatkozó legmegfelelőbb információval együtt; hangsúlyozza továbbá a korai szakaszban kezdődő, alapos pénzügyi oktatás jelentőségét;

59.

megjegyzi, hogy fokozottabb átláthatóságra és a vagyonkezelés – és különösen a magánnyugdíj-biztosítók beruházásainak valamennyi rétegére vonatkozó – díjainak közzétételére van szükség; úgy véli, hogy a tagállamok és az alapok által az egyes polgároknak a megszerezett jogosultságokról nyújtott információkat egy uniós szinten létrehozott működő, átlátható és elérhető rendszerbe kell foglalni;

60.

úgy véli, hogy a nyugellátások bármifajta reformja során a polgárokat időben és teljes körűen tájékoztatni kell a hosszú távú következményekről, többek között különösen a nyugdíjuk összegéről és a teljesítendő szolgálati időről; megjegyzi, hogy a reformoknak gondoskodniuk kell egy hatékony és zökkenőmentes átmeneti rendszerről; felhívja a tagállamokat, hogy vezessenek be olyan intézkedéseket, amelyek lehetőséget és ösztönzést adnak a polgároknak arra, hogy tájékozódjanak a nyugdíjjal kapcsolatos döntéseik hatásairól, valamint hogy saját maguk számára megfelelő nyugellátásról gondoskodjanak;

61.

úgy véli, hogy a megfelelő, biztonságos és fenntartható nyugdíjrendszerről folytatott további eszmecseréhez hasznos lenne létrehozni egy olyan európai nyugdíjplatformot az uniós intézmények, a szociális partnerek és az érdekeltek képviselőinek részvételével, amely hozzájárulna a legjobb gyakorlati megoldásokra vonatkozó információk megosztásához és segítene a szakpolitikai kezdeményezések előkészítésében – mindezt a szubszidiaritás elvével összhangban; úgy véli, hogy az átfedések elkerülése érdekében számolni kell a kiegészítő nyugdíjakkal foglalkozó meglévő tanácsadó bizottsággal (Nyugdíjfórum);

62.

sürgeti a Bizottságot, hogy fontolja meg egy nyugdíjak kérdésével foglalkozó speciális munkacsoport létrehozását valamennyi, nyugdíjügyekkel kapcsolatos hatáskörrel rendelkező érintett főigazgatóság bevonásával;

63.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányának és parlamentjének.

28.6.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 188/19

—

tekintettel a Tanács által 2005. október 3-án elfogadott, a csatlakozási tárgyalások Horvátországgal való megnyitásáról szóló határozatra,

—

tekintettel a Horvátország által elért eredményekről szóló 2009. évi jelentésről elfogadott, 2010. február 10-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel a Horvátország által elért eredményekről szóló 2010. évi, a Bizottság által 2010. november 9-én közzétett jelentésre (SEC(2010)1326),

—

tekintettel az EU–Horvátország Parlamenti Vegyes Bizottság tizenegyedik ülésén, 2010. március 29-én Zágrábban, és tizenkettedik ülésén, 2010. november 30-án Brüsszelben elfogadott ajánlásokra,

—

tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.

mivel az Európai Parlament továbbra is teljes mértékben el van kötelezve Horvátország uniós csatlakozásának elősegítése mellett, és kész megadni minden segítséget a csatlakozási folyamat gyors és sikeres lezárásához,

B.

mivel a Horvátországgal folytatott csatlakozási tárgyalások jelentős mértékben előrehaladtak és a végső szakaszukba léptek; mivel összességében jelentős előrelépés tapasztalható, különösen a tárgyalási fejezetekben rögzített teljesítményjelzők elérése terén,

C.

mivel a Horvátországgal folytatott csatlakozási tárgyalások 2011 első felében lezárhatók, amennyiben következetesen folytatódnak a szükséges reformok, különösen a közigazgatás és az igazságügy megerősítése, a szervezett bűnözés elleni küzdelem, a menekültek fenntartható visszatelepülésének biztosítása és a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszékkel (ICTY) való teljes együttműködés tekintetében, valamint továbbviszik a privatizációs folyamatot és elfogadják a nehézségekkel küzdő hajógyárak szerkezetváltására vonatkozó terveket,

D.

mivel a reformokra irányuló erőfeszítéseket a csatlakozási tárgyalások befejezése után is folytatni kell annak érdekében, hogy az ország és polgárai teljes mértékben kihasználhassák az EU-tagság előnyeit,

E.

mivel az uniós tagság kilátása erőteljes ösztönzőt jelent a nyugat-balkáni régió többi országa számára az európai integráció útján arra, hogy folytassák a szükséges politikai, gazdasági és jogalkotási reformokat, és a jószomszédi viszony szellemében megerősítsék a régióban a békét és a stabilitást, valamint megvalósítsák a megbékélésen alapuló együttélést; mivel az EU-nak meg kell erősítenie Horvátország szaloniki folyamathoz tartozó szomszédai számára az Európai Unióhoz való csatlakozás távlatait,

1.

elismerését fejezi ki Horvátországnak a csatlakozási tárgyalások lezárásához szükséges feltételekként rögzített teljesítményjelzők elérése terén elért jelentős eredményekért; arra kéri Horvátországot, hogy eltökélten folytassa a reformokat a tárgyalások lezárása és az ehhez szükséges teljesítményjelzők elérése érdekében; felkéri a Bizottságot, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel támogassa a Horvátország által a teljesítményjelzők elérése érdekében tett erőfeszítéseket;

2.

üdvözli a magyar elnökség azon szándékát, hogy 2011 első felében befejezze a tárgyalásokat, amennyiben minden feltétel és kitűzött cél teljesül;

3.

meggyőződése, hogy Horvátország gyors csatlakozása európai és regionális jelentőségű esemény, amely tovább ösztönözné a nyugat-balkáni régió többi országát a csatlakozáshoz szükséges reformok eltökélt elindítására és végigvitelére;

4.

továbbra is aggódik amiatt, hogy a legutóbbi Eurobarométer felmérések szerint a horvát állampolgárok többsége szerint az EU-csatlakozás nem lenne hasznos az ország számára; arra bátorítja a horvát hatóságokat és a civil társadalmat, hogy a Bizottság támogatásával lépjenek fel annak érdekében, hogy a horvátok magukénak érezzék az európai integráció ügyét; felhívja a horvát kormányt, hogy nyújtson sokkal nagyobb politikai támogatást azoknak a civil társadalmi szervezeteknek, amelyek az ország uniós tagságának előmozdítására törekednek, és vonja be jobban ezeket a nem állami szereplőket a csatlakozási folyamatba; úgy véli, hogy alapvető fontosságú a polgárok számára egyértelmű és tényeken alapuló tájékoztatást adni Horvátország EU-hoz való csatlakozásának következményeiről;

5.

üdvözli, hogy 2010 júniusában a horvát parlament elsöprő többséggel fogadta el az EU-csatlakozás miatt szükséges, jelentős alkotmánymódosításokat; úgy véli, hogy az elfogadott módosítások utat nyitnak a fennmaradó jogalkotási tennivalók előtt; sajnálja, hogy a parlament és a kormány elmulasztotta a lehetőséget a kisebbségek, mint például a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű személyek (LMBT) hatékonyabb védelmének és az ökológiai fenntarthatóságnak az alkotmányba történő belefoglalására;

6.

hangsúlyozza, hogy miközben további lépések történtek a közigazgatás megerősítése érdekében, továbbra is komoly hiányosságok jellemzik a közigazgatási eljárásokat, a közigazgatási kapacitások pedig még mindig elégtelenek, különösen a közigazgatási reform összetettségének fényében; felkéri a horvát kormányt, hogy egy decentralizációs stratégia kidolgozása és alkalmazása révén, illetve a közigazgatás depolitizálása, valamint szakmai és etikai színvonalának javítása útján hozza be a decentralizációs folyamat végrehajtása terén elszenvedett időveszteséget; azon a véleményen van, hogy az egyértelműen az érdemeken alapuló előléptetési stratégia és a felülvizsgált javadalmazási politika kulcsfontosságú ebből a szempontból;

7.

rámutat, hogy a korrupció igen elterjedt Horvátországban, és ez továbbra is jelentős problémát jelent; üdvözli, hogy a horvát kormány határozottan kiáll a korrupció valamennyi formájával szemben; hangsúlyozza, hogy a kormány külön figyelmet szentelt a korrupció elleni küzdelem jogi és intézményi keretének, ideértve a nyomozásokat, a bírósági eljárásokat, valamint az ügynökségek közötti és nemzetközi együttműködést is; tudomásul veszi a magas rangú személyek ellen folyamatban lévő korrupciós ügyeket, amelyekben egy volt miniszterelnök, két volt miniszter, magas beosztású köztisztviselők és több állami tulajdonban lévő vállalat vezetője is érintett; átlátható és tisztességes tárgyalásokat vár, és emlékezteti a horvát hatóságokat annak fontosságára, hogy a korrupció kivizsgálására irányuló folyamatot óvják meg a politikai befolyástól; üdvözli, hogy az ország négy legnagyobb bíróságán külön osztályt hoztak létre a korrupcióval és a szervezett bűnözéssel kapcsolatos ügyek vizsgálatára, amely osztályok bírói átvilágításon esnek át és célzott továbbképzésben részesülnek; felkéri az OLAF-ot, hogy működjön együtt szorosan a horvát hatóságokkal, hogy fényt derítsen az esetlegesen az uniós intézmények berkeiből eredő másodlagos korrupcióra;

8.

megállapítja, hogy miközben a korrupció elleni küzdelem továbbra is a kormány fő prioritásai közé tartozik, igen kevés korrupciós eset került a bíróságok elé, és ezek nagy részében még tart a nyomozás vagy az eljárás; felkéri a horvát hatóságokat a közigazgatási képességek és a korrupció ellen fellépő testületek további megerősítésére, különös tekintettel a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem hivatalára (USKOK), valamint a politikai elszámoltathatóság kultúrájának megszilárdítására; tudomásul veszi a horvát hatóságok azon erőfeszítését, hogy megakadályozzák a korrupciót a bírák és egyéb köztisztviselők képzése és az egész társadalom tájékoztatása révén; hangsúlyozza, hogy ebben a tekintetben még többet kell tenni, különösen a közkiadások átláthatóságának javítása révén; üdvözli a kormány arra irányuló erőfeszítéseit, hogy kiküszöbölje a politikai tevékenységek és választási kampányok finanszírozása terén fennálló hiányosságokat;

9.

a független és pártatlan igazságszolgáltatás megvalósítása érdekében örömmel nyugtázza az igazságügy további reformjára irányuló erőfeszítéseket, különösen a reform felülvizsgált cselekvési tervének elfogadását; üdvözli a hosszan elhúzódó, különösen a három évnél hosszabb ideje tartó ügyek számának további csökkentését és a bírósági rendszer racionalizálását (nagyobb bíróságok, megyei és kereskedelmi bíróságok létrehozása, a bírók specializálódása); tudomásul veszi az előremutató lépéseket, köztük az állami igazságügyi tanács, a bíróképző akadémia függetlensége, a bírósági tisztviselőket képző iskola létrehozása, a bírósági kinevezések függetlensége, a bírói szakmai életpálya megerősítése és a vezető bírók fegyelmi felelőssége, valamint a bíróságok fokozott függetlenségét garantáló általános biztosítékok elfogadása tekintetében;

10.

hangsúlyozza, hogy bár a bíróságok csökkentették az ítéletre váró megoldatlan ügyek számát, a jogállamiság és a polgárok igazságszolgáltatásba vetett bizalma továbbra sem teljes, mivel sok ügy régóta húzódik és túlságosan hosszú ideig tartanak a bírósági eljárások; sajnálattal állapítja meg, hogy a sok bíró mellett kevés támogató személyzet dolgozik a bíróságokon, ezért felkéri a horvát hatóságokat e probléma orvoslására; hangsúlyozza, hogy a bírósági végzések végrehajtása továbbra is problémát jelent;

11.

megállapítja, hogy a Bizottság nem észlel kielégítő előrelépést a bíróságok infrastruktúrája és felszereltsége tekintetében, főleg a megfelelő finanszírozás hiánya miatt; elvárja, hogy ez a rendszer mielőbb működőképes legyen a horvátországi ügyek terén tapasztalható lemaradás leküzdésére és annak biztosítására, hogy az igazságszolgáltatás ne szenvedjen késedelmet, hanem hatékony legyen és megfelelő időben történjen; sürgeti a horvát hatóságokat, hogy növeljék az igazságszolgáltatás függetlenségét, hatékonyságát és forrásait; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a közigazgatás és az igazságszolgáltatás reformjának sikeres végrehajtását Horvátország uniós csatlakozása előtt; felhívja a Bizottságot, hogy értékelje az igazságszolgáltatás reformjára és a korrupcióellenes küzdelemre szolgáló uniós támogatások kiutalása révén elért hatásokat és eredményeket;

12.

tudomásul veszi az ICTY ügyésze által az ENSZ Biztonsági Tanácsa előtt 2010. december 6-án tett nyilatkozatot; üdvözli, hogy Horvátország hatóságai általában segítőkészek az ügyész kérelmei esetén, és hogy a segítségnyújtási kérelmekre megfelelően válaszolnak és a tanúvallomásokhoz és bizonyítékokhoz hozzáférést biztosítanak; felkéri azonban a horvát kormányt, hogy folytasson intenzívebb vizsgálatot a kért katonai dokumentumok ügyében, és magyarázza meg az ügyész hivatala felé tett jelentésében található, az ENSZ Biztonsági Tanácsának benyújtott legutóbbi jelentésben az ügyész által említett még tisztázatlan következetlenségeket;

13.

üdvözli a horvát ügynökségközi akciócsoport erőfeszítéseit a kért dokumentumok hollétéről való teljes körű elszámolásra; másrészt felkéri a Tanácsot, hogy vegye figyelembe az ICTY Elsőfokú Tanácsának állásfoglalását is, amely szerint nem lehet kellő biztonsággal megállapítani, hogy a kért tüzérségi naplók léteznek-e;

14.

örömmel állapítja meg, hogy Horvátország továbbra is aktívan folytat saját kezdeményezésű eljárásokat háborús bűncselekmények ügyében, és hogy az ügyészek folytatják a függőben lévő esetek és a vádlottak távollétében hozott ítéletek áttekintését, valamint egységes intézkedéseket alkalmaznak annak érdekében, hogy a vádlottak nemzetiségüktől függetlenül egyenlő bánásmódban részesüljenek; megállapítja ugyanakkor, hogy a háborús bűncselekmények bűnvádi eljárásai tekintetében további előrelépésre van szükség a teljes mértékben elfogulatlan és pártatlan bűnvádi eljárások biztosítása, valamint a büntetlenség felszámolása és a tanúvédelem javítása érdekében; bátorítja a horvát hatóságokat, hogy e téren mélyítsék tovább a párbeszédet és az együttműködést a szomszédos országokkal; elismerését fejezi ki a horvát kormánynak az 1990-es években zajló háborús cselekményekből visszamaradt aknák eltávolítására irányuló programjáért, és sürgeti a hatóságokat, hogy folytassák a programot, különös figyelemmel az ország legsúlyosabban érintett legkeletibb területeire;

15.

a háborús bűnök hazai üldözése vonatkozásában fennmaradó hiányosságok megszüntetése érdekében, hangsúlyozza, hogy a háborús bűnök üldözése tekintetében gyorsan kell eljárni; kéri a büntető törvénykönyv legszigorúbb nemzetközi normák szerinti módosítását, különösen az emberiség elleni bűnök definíciója, a parancsnoki felelősséggel kapcsolatos rendelkezések és a szexuális erőszak meghatározása tekintetében; kéri továbbá a tanúvédelmi intézkedések további javítását;

16.

üdvözli a menekültek visszatérése kapcsán történt általános előrelépést és örömmel tapasztalja, hogy az ország nagy részében a közvélemény már kevésbé ellenséges a visszatérő szerbekkel szemben; mindazonáltal megállapítja, hogy a menekültek és a visszatérők továbbra is sok problémával küzdenek, és ezért felkéri a horvát hatóságokat, hogy folytassák az „állandó lakhellyel rendelkező” státus megszerzése előtt álló akadályok további felszámolását, támogassák megfelelően és gyorsítsák fel a házépítési programot, indítsanak szociális és gazdasági helyreállítási projekteket; felhívja a horvát hatóságokat, hogy eltökélten foglalkozzanak a fennmaradó kérelmek kérdésével és részesítsék előnyben a fellebbezések felülvizsgálatát, valamint tegyenek további erőfeszítéseket a háború sújtotta hátrányos helyzetű régiók gazdaságának fellendítése érdekében, javítsák tovább a visszatérések fenntarthatóságát, valamint folytassák az etnikumok közötti megbékélés előmozdítását az etnikai tolerancia és az etnikai és kulturális sokszínűség elfogadása szellemében;

17.

megállapítja, hogy az országban általában tiszteletben tartják a véleménynyilvánítás a horvát törvényekben előírt szabadságát, beleértve a média szabadságát és a médiapluralizmust; felszólítja a horvát hatóságokat, hogy tegyenek további lépéseket a média függetlenségének és szakmaiságának biztosítása érdekében, és kötelezettségvállalásaiknak megfelelően továbbra is biztosítsák a média politikai befolyástól mentes működését és a szabályozó testületek függetlenségét; ösztönzi a horvát hatóságokat, hogy határozottan vizsgálják ki az újságírók megfélemlítésével és az újságírókra való politikai nyomásgyakorlással kapcsolatos eseteket, valamint a kereskedelmi jellegű befolyásolást, és erősítsék a korrupciós, szervezett bűnözéssel és egyéb törvénytelen cselekményekkel kapcsolatos ügyeken dolgozó újságírók elleni fenyegetések kivizsgálását; ebben a tekintetben üdvözli a zágrábi kerületi bíróság végzését Ivo Pukanic, egy hetilap szerkesztője meggyilkolásának ügyében;

18.

megállapítja továbbá, hogy az állami műsorszolgáltató, a Horvát Rádió és Televízió (HRT) továbbra is súlyos vezetői nehézségekkel küzd, miután a HRT Programtanácsa többször is sikertelen kísérletet tett a HRT új igazgatójának megválasztására, és ez befolyásolja a HRT működését; üdvözli a rádiós és televíziós műsorszórásról szóló új törvény hatályba lépését, és reméli, hogy az a HRT vezetését politikamentessé fogja tenni és garantálni fogja a szerkesztői függetlenséget;

19.

üdvözli a nők jogai és a nemek közötti egyenlőség terén elért viszonylagos eredményeket; megállapítja, hogy a parlamenti helyek mintegy 25 %-át, valamint az állami szektorban a közigazgatási tisztségek majdnem felét nők töltik be, ami mutatja a nemek közötti egyenlőség irányába tett előrelépést; a horvát gazdaság kedvező képet mutat a nemek foglalkoztatottsági aránya tekintetében, azonban továbbra is rendkívül alacsony a vállalatoknál vezető tisztségben dolgozó nők száma, és továbbra is különbségek tapasztalhatók a férfiak és a nők fizetése között; kéri a nők gazdasági és politikai döntéshozatali testületekben való szerepvállalásának aktívabb előmozdítását, valamint az egyenlő fizetések elvét is tartalmazó, a nemek közötti egyenlőségről szóló törvény gyors végrehajtását úgy véli, hogy a nők szociális védelme a szomszédos országokban kialakult helyzethez képest fejlett; felszólítja a horvát hatóságokat, hogy jobban figyeljenek oda a családon belüli erőszak elleni küzdelemre;

20.

üdvözli, hogy Horvátország az elsők között fogadta el a fogyatékkal élő személyek jogairól szóló nemzetközi egyezményt; arra ösztönzi a horvát hatóságokat, hogy a fogyatékkal élők törvényben előírt és emberi jogainak teljes tiszteletben tartása érdekében hajtsák végre a szellemi fogyatékosok intézetekben történő elhelyezésével és jogképességével kapcsolatos reformokra irányuló hatályos intézkedéseket, továbbá ezen túlmenően is fogadjanak el konkrét és átlátható terveket e célból, valamint találjanak megoldást arra a helyzetre, hogy egyre több szellemi fogyatékos él közösségek helyett túlzsúfolt intézetekben; mivel az egyezmény kimondottan elismeri a szellemi fogyatékos személyek azon alapjogát, hogy közösségben élhessenek, azt javasolja a horvát hatóságoknak, hogy a reformokat alternatív ápolási módok bevezetése révén hozzák összhangba e rendelkezéssel; arra ösztönzi Horvátországot, hogy folytassa a középületek akadálymentesítésével kapcsolatos jogi rendelkezések megerősítését;

21.

tudomásul veszi a kisebbségek tiszteletben tartása és védelme terén történt előrelépést, amelynek eredményeként a javuló regionális kapcsolatok keretében nagyobb figyelmet kapnak a kisebbségi ügyek; üdvözli a kisebbségekről szóló alkotmányos rendelkezések megerősítését, valamint azt, hogy a kisebbségi szervezetek rendelkezésére álló finanszírozás a pénzügyi megszorító intézkedések ellenére csak elenyésző mértékben csökkent; hangsúlyozza azonban, hogy megfelelő intézkedésekre van szükség a roma kisebbség védelme érdekében;

22.

hangsúlyozza a civil társadalommal folytatott párbeszéd fontosságát, valamint kiemeli az civil társadalmi szervezetek által a politikai prioritások kijelölése terén játszott szerep fontosságát; tudomásul veszi a civil társadalommal való konzultációra irányuló horvát kormányzati erőfeszítéseket; felszólítja a hatóságokat, hogy tegyenek további lépéseket a civil társadalmi szereplők politikaformálási folyamatban és a hatóságok tevékenységének ellenőrzésében való részvételének formalizálása és erősítése érdekében; hangsúlyozza a civil társadalom kulcsfontosságú szerepét a regionális társadalmi és politikai együttműködés elmélyítésében;

23.

üdvözli a büntetés-végrehajtási rendszer terén elért eredményeket, különösen az új börtönlétesítmények építésének megkezdését, valamint a feltételes szabadlábra helyezés új rendszerének bevezetését; megállapítja azonban, hogy még nem sikerült teljes mértékben eleget tenni a fogvatartottak szükségleteinek az egészségügyi ellátás, a higiéniai viszonyok, a kellő tér és friss levegő, valamint a munkalehetőségekhez való hozzájutás tekintetében;

24.

üdvözli az úgynevezett „gyűlöletből elkövetett bűncselekmények” illetékes hatóságok általi üldözése terén bekövetkezett javulást; sürgeti a hatóságokat, hogy a gyűlöletből elkövetett bűncselekmények megfelelő osztályozása és meghatározása révén tegyenek újabb lépést, különös tekintettel az áldozat szexuális irányultságán, kulturális hátterén vagy etnikai származásán alapuló bűncselekményekre;

25.

üdvözli a gyűlöletből elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatos szabályozás végrehajtása terén tett előrelépést; megállapítja azonban, hogy a hatóságoknak eltökéltebben kell fellépniük a rasszista fenyegetésen vagy a szexuális kisebbségekkel szembeni intolerancián alapuló ügyekben;

26.

megállapítja, hogy a gazdasági hanyatlás lassulása ellenére a horvát gazdaság tovább zsugorodott, a reál GDP pedig csökkent; üdvözli a gazdaságélénkítő terveket, ám felhívja a kormányt, hogy ajánlásait szigorú politikák révén valósítsa is meg;

27.

felszólítja a horvát kormányt, hogy orvosolja a gazdaság szerkezeti gyengeségeit, és a versenyképességet fokozó szerkezeti reformok révén csökkentse az állam újraelosztásban játszott szerepét; hangsúlyozza, hogy racionalizálni kell a közszférát, valamint további költségvetési konszolidációra és reformokra van szükség a közkiadások csökkentése érdekében; megállapítja továbbá, hogy jelentős erőfeszítéseket kell tenni a horvát egészségügy, a szociális rendszerek és az állami támogatási politikák reformja érdekében, hogy felelősségteljes költségvetési politika keretében biztosítható legyen a költséghatékonyság, és ésszerű szintre lehessen beállítani a közkiadásokat;

28.

felkéri a horvát kormányt, hogy találjon megoldást az igen alacsony foglalkoztatottság problémájára, a rugalmatlan munkaerő-piaci szabályozás módosításával, a munkavállalókat a munkaerőpiactól való távol maradásra ösztönző körülmények felszámolásával, valamint a szakoktatás, a szakképzés és az egész életen át tartó tanulás lehetőségének biztosításával tegyen további erőfeszítéseket a foglalkoztatási arány fokozására;

29.

örömmel nyugtázza, hogy Horvátország tovább javította képességét az uniós csatlakozással kapcsolatos kötelezettségek teljesítésére, és a legtöbb ágazatban jó arányban teremtett összhangot a közösségi vívmányokkal; mindazonáltal arra bátorítja a horvát hatóságokat, hogy fordítsanak különös figyelmet a vívmányok megfelelő végrehajtásához szükséges intézményi kapacitásra annak érdekében, hogy az ország a csatlakozást követően a lehető legnagyobb mértékben kiaknázhassa az EU-tagságból származó előnyöket;

30.

tudomásul veszi a nehézségekkel küzdő hajógyárak számára 2010 májusában kiírt tendereket; felszólítja a horvát kormányt, hogy a lehető leghamarabb vigye végbe ezen a területen a szerkezetátalakításokat annak érdekében, hogy elérje a csatlakozási tárgyalások egyik fontos teljesítményjelzőjét, mivel ez teszi lehetővé a versenyképességgel kapcsolatos fejezet ideiglenes lezárását;

31.

üdvözli a közigazgatási és intézményi kapacitások megerősítésére irányuló erőfeszítéseket, valamint az előcsatlakozási támogatások átfogó irányítási rendszerének azzal a céllal történő megerősítését, hogy megfelelően elő legyen készítve a kohéziós és vidékfejlesztési politikák csatlakozást követő végrehajtása;

32.

sürgeti a horvát kormányt, hogy fokozza a környezetgazdálkodásért, és különösen a területfejlesztésért, a hulladék- és vízgazdálkodásért, valamint a levegőminőségért felelős központi kormányzati intézmények közötti koordinációt, hogy képesek legyenek kellő mértékben megóvni az egyedülálló környezetet és fenntartani a magas szintű biodiverzitást; felszólítja a kormányt, hogy első lépésként sürgősen végezze el a környezetvédelmi jellegű politikai döntéshozatal és irányítás terén működő jelenlegi közigazgatási struktúrája mélyreható elemzését;

33.

elégedetten állapítja meg, hogy Horvátország földrajzi elhelyezkedése és az országot átszelő három európai közlekedési folyosó költséghatékony útvonalat jelent a közép-európai piacok felé a Keletről és Távol-Keletről érkező és oda induló teherhajók számára, és hangsúlyozza, hogy a kikötőket és az európai folyosókkal való közúti és vasúti kapcsolódásokat integrált módon kell fejleszteni annak érdekében, hogy az ország továbbra is vonzó helyszín legyen a szállítási szolgáltatók számára;

34.

megállapítja, hogy Horvátország jelentős eredményeket ért el a tekintetben, hogy politikáját, jogszabályi környezetét és szabályozását összhangba hozta az elektronikus kommunikációs és információs technológiákkal kapcsolatos közösségi joganyaggal, és ösztönzi a horvát hatóságokat a lehető legszélesebb körű internet-hozzáférés előmozdítására; üdvözli a digitális televíziózásra való sikeres átállást; sajnálatosnak tartja azonban, hogy a hatályban lévő szabályozás ellenére továbbra is korlátozott a verseny a széles sávú vezetékes internet piacán;

35.

megállapítja, hogy a mezőgazdaságban továbbra is fennállnak a szerkezeti kihívások, és hogy a magángazdaságok még mindig kicsi, széttöredezett birtokokon működnek, amelyek méretükből adódóan csak korlátozott mértékben alkalmasak a gazdaságos termelésre;

36.

üdvözli Horvátország részvételét a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) műveleteiben és misszióiban, különösen az „EU NAVFOR Atalanta” katonai műveletben, valamint az EUPOL Afganisztán és EULEX Koszovó uniós polgári missziókban, üdvözli továbbá Horvátország hozzájárulását az uniós harccsoportokhoz azzal, hogy részt vesz az északi harccsoportban és a Németország vezetése alatt álló harccsoportban; elégedetten állapítja meg, hogy Horvátország rendszeresen csatlakozik a közös kül- és biztonságpolitikai nyilatkozatokhoz, közös álláspontokhoz és állásfoglalásokhoz, valahányszor erre akár Brüsszelben, akár nemzetközi szervezetekben felkérést kap;

37.

bátorítja Horvátországot, hogy tegyen további erőfeszítéseket a jószomszédi kapcsolatok fenntartására és továbbfejlesztésére, valamint arra, hogy továbbra is minden szinten jelentős mértékben és proaktív módon mozdítsa elő a regionális együttműködést; elismeréssel adózik a horvát kormánynak, amiért az 2010 áprilisi hivatalos szarajevói látogatása alkalmával kifejezte őszinte tiszteletét a háborús bűncselekmények bosnyák áldozatai előtt; e kezdeményezésben és gesztusban Horvátország elkötelezettségét látja arra, hogy tisztességes, őszinte és méltóságteljes módon zárja le szomszédaival a történelmi kérdéseket; üdvözli azt is, hogy Horvátország elnöke és miniszterelnöke közös nyilatkozatban fejezte ki, hogy kiáll Bosznia és Hercegovina területi integritása és függetlensége mellett, valamint támogatja az ország EU-hoz és a NATO-hoz való csatlakozását; megállapítja, hogy az regionális együttműködés terén elért eredmények egyenlőtlenek, ezért sürgeti a horvát kormányt és a szomszédos államok kormányait, hogy folytassanak intenzívebb párbeszédet a régió lakói közötti megbékélés, valamint a megoldatlan kétoldalú kérdések végleges és kölcsönösen elfogadható rendezése érdekében, különös tekintettel az államhatárokkal kapcsolatos végleges megállapodásokra, az eltűnt személyekre, a tulajdonviszonyok helyreállítására és a menekültek visszatérésére, továbbá a háborús és emberiségellenes bűnökkel vádolt állampolgárok kiadatására;

38.

üdvözli a határkérdés vonatkozásában Horvátország és Szlovénia között létrejött, 2010. november 29-i választottbírósági megállapodás hatálybalépését; úgy véli, hogy a két szomszédos ország közt régóta tartó határvita rendezése az egész régió számára fontos jelzés, amely előmozdítja a párbeszéd és a kompromisszum kultúráját; emlékeztet a megállapodás 10. cikkének tartalmára, amely szerint mindkét fél tartózkodik minden olyan lépéstől vagy nyilatkozattól, amely felszíthatná a vitát vagy kockára tehetné a választottbíróság munkáját;

39.

előrelépéseket vár a szomszédos országokkal, például Szerbiával, Montenegróval és Bosznia és Hercegovinával fennálló kétoldalú határviták ügyében annak érdekében, hogy e viták Horvátország csatlakozása után ne akadályozhassák az EU további bővítését;

40.

elismerését fejezi ki Horvátországnak és Szerbiának a polgáraik közötti, kölcsönös bizalmon alapuló megbékélés erősítésére irányuló szándékukért, és az e cél érdekében tett erőfeszítéseikért; üdvözli Tadić szerb elnöknek a horvát elnök társaságában tett vukovári látogatását, amelynek keretében a szerb elnök bocsánatot kért a Vukovár melletti Ovčara községben elkövetett bűnökért és tisztelgett az áldozatok emléke előtt, üdvözli továbbá azt is, hogy együttesen elkötelezték magukat az eltűnt személyek sorsának felkutatása, valamint a menekültekkel és visszatérőkkel kapcsolatos kérdések megoldása mellett; üdvözli, hogy Josipović horvát elnök tisztelgett a horvát háború szerb áldozatainak emléke előtt; üdvözli a Horvátország és Szerbia között 2010. június 29-én létrejött, a szervezett bűnözéssel és korrupcióval vádolt vagy ilyen ügyben elítélt személyek kiadatásáról szóló egyezmény aláírását, valamint a Horvát Köztársaság és Montenegró közötti kiadatási egyezmény 2010. október 1-jei megkötését, mivel ezek fontos lépést jelentenek a korrupció és szervezett bűnözés elleni küzdelem hatékonyságának fokozása és a régióban jellemző büntetlenség felszámolása irányában;

41.

üdvözli a Horvátország és Szlovénia által 2010 márciusában indított „brdói folyamat” elnevezésű regionális kezdeményezést, valamint különösen a Horvátország, Szlovénia és Szerbia közötti megállapodást egy közös vasúti szállítmányozási vállalat létrehozásáról annak érdekében, hogy javuljon az e három országon áthaladó áruszállítás Nyugat-Európa, illetve Törökország és Görögország között; úgy véli, hogy ez az egyszerűsített határőrizeti és vámellenőrzések révén egyrészt jelentős mértékben csökkenti a szállítási költségeket és rövidebbé teszi a szállítási időt, másrészt tükrözi azt a szándékot is, hogy a megbékélésre tett erőfeszítéseket valamennyi fél számára gazdaságilag előnyös gyakorlati intézkedésekben is megvalósítsák;

42.

úgy véli, hogy a régió gazdasági fejlődése azzal is gyorsítható lenne, ha Szerbia és Horvátország között szoros együttműködés alakulna ki a Duna-stratégia keretében, mivel ez lehetővé tenné, hogy ezek az országok szorosabban kapcsolódjanak az EU-hoz a közlekedés, a környezetvédelem és a gazdaságfejlesztés terén a dunai makrorégió keretében folytatott együttműködés különféle formái révén;

43.

hangsúlyozza, hogy a Duna mentén a legnagyobb körültekintéssel és a legújabb környezetvédelmi technológiáknak megfelelően kell végrehajtani az erőműépítést és a szabályozási intézkedéseket; kéri emellett, hogy a kezdetektől vegyék figyelembe a táj Európában egyedülálló helyzetét, valamint alkalmazzák az engedélyezéssel kapcsolatos, hatályos uniós szabályokat; véleménye szerint ezeket az alapelveket más vízfolyásokat érintő átalakítási munkák esetén is alkalmazni kell;

44.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a nyilatkozatot a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint Horvátország kormányának és parlamentjének.

28.6.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 188/26

—

tekintettel az Egyiptomról szóló korábbi állásfoglalásaira,

—

tekintettel a polgári és politikai jogok 1966-ban kiadott nemzetközi egyezségokmányára, amelyet Egyiptom 1982-ben ratifikált,

—

tekintettel az Európai Tanács 2011. február 4-i nyilatkozatára Egyiptomról,

—

tekintettel a Tanács Egyiptomra vonatkozó, 2011. január 31-i következtetéseire,

—

tekintettel az Európai Tanács elnökének, Herman Van Rompuynek, az Európai Bizottság elnökének, José Manuel Barrosónak és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, Catherine Ashtonnak az Egyiptomban kialakult helyzetről szóló, 2011. február 11-én kiadott közös nyilatkozatára,

—

tekintettel az Európai Parlament elnökének, Jerzy Buzeknek a Hoszni Mubarak elnök lemondásáról szóló 2011. február 11-jei nyilatkozatára,

—

tekintettel az Európai Tanács elnökének, Herman Van Rompuynak az Egyiptomban uralkodó helyzetről szóló, 2011. január 29-i nyilatkozatára,

—

tekintettel Catherine Ashtonnak, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének Egyiptomról szóló, 2011. február 4-i, február 3-i, január 28-i és január 27-i nyilatkozataira, valamint az egyiptomi népgyűlés megválasztásáról szóló 2010. december 6-i nyilatkozatára,

—

tekintettel az egyiptomi fegyveres erők legfelső tanácsának ötödik, 2011. február 13-i nyilatkozatára,

—

tekintettel „Az európai szomszédságpolitika végrehajtása 2009-ben: az Egyiptomban elért haladásról szóló jelentés” címet viselő bizottsági közleményre (COM(2010)0207 - SEC(2010)0517),

—

tekintettel a 2009. áprilisi, az EU és Egyiptom közötti kapcsolatok javítására irányuló, Egyiptom 2008-ban tett javaslatának megfelelő együttes határozatra,

—

tekintettel az Európai Unió és Egyiptom között 2004-ben létrejött euromediterrán társulási megállapodásra és a 2007-es cselekvési tervre,

—

tekintettel az európai szomszédságpolitika 2004 óta tartó fejlődésére és különösen a Bizottságnak az e politika végrehajtásáról szóló helyzetjelentéseire,

—

tekintettel az emberi jogok védelmezőiről szóló, 2008-ban módosított, 2004. évi európai uniós iránymutatásokra,

—

tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.

mivel számos észak-afrikai és közel-keleti arab országban az elmúlt időszakban zajló megmozdulások során az emberek politikai, gazdasági és szociális reformokat sürgettek és szabadságot, demokráciát és jobb életkörülményeket követeltek,

B.

mivel Hoszni Mubarak egyiptomi elnök 2011. február 11-én lemondott; mivel hatalmát átadta a fegyveres erők legfelső tanácsának; mivel a legfelső tanács azt kérte a nemrégiben Mubarak elnök által kinevezett kormánytól, hogy folytassa működését az új kormány megalakulásáig, továbbá ígéretet tett arra, hogy a megválasztásra kerülő polgári kormánynak át fogja adni a hatalmat, illetve 2011. február 13-i ötödik nyilatkozatában jelentős döntések meghozataláról számolt be,

C.

mivel az egyiptomi lakosság szabadság, igazi demokrácia és társadalmi igazságosság iránti igényének kielégítéséhez a demokráciát, az emberi jogokat és az alapvető szabadságjogokat tiszteletben tartó, a jogállamiságot támogató valamennyi politikai és társadalmi erő részvétele melletti azonnali, komoly és nyílt – valódi és jelentős reformokat eredményező – párbeszédre van szükség,

D.

mivel az egyiptomi rendszer ellen szervezett békés tiltakozásokra erőszakos rendőri fellépés volt a válasz, amely során könnygázt, vízágyút, gumilövedéket, sőt éleslőszert is bevetettek és több száz ember életét vesztette, mivel emberek százait – köztük emberi jogi aktivistákat, újságírókat és ügyvédeket – tartóztattak le és tartanak fogságban,

E.

mivel az egyiptomi kormány korábban nem látott lépésként a tüntetők elhallgattatása és az egyiptomiak szólásszabadságának korlátozása érdekében leblokkolta az internetkapcsolatokat; mivel az al-Jazeerához és a Hisham Mubarak jogi központhoz hasonló média- és jogi központokat a katonai rendőrség bezárta,

F.

mivel a demokrácia, az emberi jogok és a polgári szabadságjogok tiszteletben tartásának előmozdítása az Európai Unió egyik alapvető elve és célja, és ez közös alapot jelent az euromediterrán térség fejlesztéshez, mivel az euromediterrán partnerség elsősorban a gazdasági reformokra összpontosított, és nem volt képes előidézni a szükséges politikai és intézményi reformokat; mivel az Unió a Mediterrán Térségért – amelynek szándékolt célja az európai uniós politikák fokozott érvényesítése volt a régióban – nem bizonyult hatékonynak az érintett népesség bizalmának csökkenése és az alapvető igényeinek való megfelelés tekintetében,

G.

mivel az utóbbi években az EU és tagállamainak a déli szomszédokkal fenntartott kapcsolataiban a stabilitásra való igény gyakran elhomályosította a demokrácia, társadalmi igazságosság és az emberi jogok értékeit; mivel a társulási megállapodásokban az emberi jogi záradékokat konzekvensen támogatniuk kell a végrehajtásukhoz szükséges mechanizmusoknak, figyelembe véve e tekintetben a szomszédsági politika folyamatban lévő, szükséges felülvizsgálatát,

H.

mivel az Európai Parlament többször követelte az Egyiptomban 1981-ben kihirdetett szükségállapot feloldását, a demokrácia megerősítését és az emberi jogok, valamint az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartását,

I.

mivel Egyiptom az Európai Unió kulcsfontosságú partnere a Közel-Keleten; mivel az Európai Uniónak az ország megújulásának támogatása és ösztönzése révén hozzá kell járulnia ahhoz, hogy Egyiptom demokratikus, virágzó és stabil országgá váljon,

J.

mivel Egyiptom aktív és jelentős szerepet játszik a közel-keleti békefolyamat támogatásában és a Palesztinán belüli megbékélésben; mivel a fegyveres erők legfelső tanácsa megerősítette Egyiptom elkötelezettségét az összes olyan nemzetközi megállapodás és egyezmény végrehajtását illetően, amelyben Egyiptom részes fél,

1.

szolidaritását fejezi ki az egyiptomi nép irányában, elismerését fejezi ki elsősorban a fiatal generáció számára bátorságuk és elszántságuk miatt, és legitim demokratikus törekvéseiket határozottan támogatja;

2.

határozottan elítéli a tiltakozókkal szemben alkalmazott erőszakot és aránytalan fellépést, továbbá rendkívül sajnálja, hogy ez sok emberéletet követelt és nagyon sokan megsérültek; részvétét fejezi ki az áldozatok családjának; független vizsgálatot kér a halált és sérülést okozó incidensekkel és a bebörtönzésekkel kapcsolatban, továbbá a felelősök bíróság elé állítására szólít fel;

3.

felszólít valamennyi bebörtönzött békés tüntető, nézetei miatt fogva tartott személy, egyiptomi és nemzetközi emberi jogi aktivista, újságíró és jogász azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátására; e tekintetben sürgeti az egyiptomi hatóságokat, hogy haladéktalanul hozzák nyilvánosságra a fogvatartottak tartózkodási helyét, és biztosítsák védelmüket a kínzás és egyéb bántalmazás minden formájával szemben;

4.

úgy véli, hogy Hoszni Mubarak elnök lemondása új szakaszt nyitott az egyiptomi politikai átmenetben; arra szólít fel, hogy valamennyi kulcsfontosságú politikai és civil társadalmi szereplő részvételével haladéktalanul kezdjenek valódi és nyílt nemzeti politikai párbeszédet azzal a céllal, hogy előkészítsék az utat Egyiptomban a szükségállapot feloldásához, az alkotmány és a választójogi törvény felülvizsgálatához, a szabad és tisztességes választásokhoz, és a tényleges demokráciához;

5.

felszólítja az egyiptomi fegyveres erőket, hogy vállaljanak konstruktív szerepet a további erőszak elkerülésében és segítsék a politikai folyamatokat; tudomásul veszi a fegyveres erők legfelső tanácsának azon határozatait, amelyek az alkotmány felfüggesztésére, a parlament feloszlatására, egy független tagokból álló bizottság létrehozására, az alkotmány cikkelyeinek módosítására, a módosításokra vonatkozóan népszavazás megtartására és parlamenti és elnökválasztások megtartására irányulnak; ismételten olyan demokratikus folyamatokat sürget, amelyekbe a nemzeti konszenzus elérése érdekében minden politikai és civil társadalmi szereplőt bevonnak;

6.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy minden kommunikációs hálózatot haladéktalanul helyreállítsanak Egyiptomban, beleértve az internetet is, teljes mértékben tiszteletben tartva az információhoz való szabad hozzáférés jogát, a véleménynyilvánítás és az egyesülés szabadságát;

7.

határozottan támogatja Egyiptomban a demokrácia, a jogállamiság és a társadalmi igazságosság felé vezető reformokat; ismételten követeli a szükségállapot feloldását; újfent hangsúlyozza a felelősségteljes kormányzásnak, a korrupció elleni küzdelem megerősítésének, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartásának jelentőségét Egyiptomban, kiemelt figyelemmel a lelkiismereti, vallás- és gondolatszabadságra, a véleménynyilvánítás, a sajtó és a média szabadságára, az egyesülési szabadságra, a nők jogaira és a kisebbségek védelmére, illetve a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés elleni küzdelemre;

8.

hangsúlyozza mennyire fontos a gazdasági és társadalmi reformok jelentős felgyorsítása, mivel az ország politikai és társadalmi stabilitása szempontjából a szabadság, a gazdasági fejlődés és a magasabb életszínvonal elengedhetetlen;

9.

felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy támogassák aktívan a békés, pluralista és igazságos Egyiptom felé vezető gyors átmenetet; tágabb összefüggésben támogatja az Európai Tanács azon véleményét, hogy az EU-nak teljes támogatást kell biztosítania a régióban az átmenet folyamata számára a demokratikus kormányzás, a pluralizmus és a gazdasági jólét kialakítása, valamint a társadalmi integráció megerősítése érdekében biztosított megfelelőbb lehetőségek megteremtése céljából;

10.

felkéri az EU-t, a tagállamokat, a politikai pártokat és alapítványokat, hogy segítsék az egyiptomi demokratikus politikai erőket és a civil társadalmi szervezeteket abban, hogy szervezettek legyenek és készen álljanak a demokrácia felé vezető átmenetben való teljes részvételre; annak megakadályozására kéri az egyiptomi hatóságokat, hogy a kopt keresztény közösségek a jelenlegi események áldozatául essenek, továbbá annak biztosítását kéri tőlük, hogy e közösségek az ország egész területén békében élhessenek, és szabadon gyakorolhassák vallásukat;

11.

felhívja a főképviselőt, hogy támogassa az Európai Parlamentet is bevonó munkacsoport létrehozását, amely eleget tud tenni a demokratikus változások folyamatának támogatására irányuló szükségletnek, amelynek a demokratikus változások mellett kiálló szereplők is hangot adtak, különösen a szabad és demokratikus választások, valamint az intézmények kialakítása tekintetében, beleértve a független igazságszolgáltatás kialakítását; kéri a főképviselőt, hogy a demokratikus átmenet támogatásaként küldjön választási megfigyelőket a soron következő választásokra;

12.

üdvözli a Tanács 2011. február 4-i 2011/79/CFSP végrehajtási határozatát és a 101/2011/EU tanácsi rendeletet (1), amely a tunéziai állami pénzeszközök elsikkasztásáért felelős személyek által birtokolt vagy ellenőrzött eszközök befagyasztására irányul, és kéri a Tanácsot, hogy Egyiptomra vonatkozóan minden felelős személy tekintetében szintén fogadjon el hasonló intézkedéseket;

13.

hangsúlyozza, hogy Egyiptomban és a régió többi országában zajló eseményekből újból arra lehet következtetni, hogy ambiciózusabb, hatékonyabb és erősebb költségvetési hátérrel rendelkező politikákat és eszközöket kell kialakítani, amelyek révén az EU déli szomszédainál a politikai, gazdasági és társadalmi reformokat ösztönözni és támogatni lehet; hangsúlyozza, hogy az európai szomszédságpolitika mostani stratégiai felülvizsgálatának tükröznie kell a régióban jelenleg zajló folyamatokat és új, megfelelőbb megoldásokat kell ajánlania a szomszédos népek törekvéseinek megvalósítása érdekében; kéri, hogy az EU ezen országokra vonatkozó politikáját jobban hangolják össze a többi uniós politikával;

14.

ismételten kéri az Európai Uniót, hogy vizsgálja felül a demokrácia és az emberi jogok támogatására vonatkozó politikáját, és a harmadik országokkal való valamennyi megállapodás emberi jogi záradékára vonatkozóan alakítson ki végrehajtási mechanizmust; ragaszkodik ahhoz, hogy az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatakor kezeljék kiemelten az igazságszolgáltatás függetlenségére, az alapvető szabadságjogok, a pluralizmus, a sajtószabadság védelmére és a korrupció elleni küzdelemre vonatkozó kritériumokat; e tekintetben rámutat arra, hogy a jelenlegi cselekvési terveket radikálisan felül kell vizsgálni, és azokba a politikai reformok tekintetében ösztönzőkkel kísért egyértelmű prioritásokat kell belevenni; kéri a Tanácsot, hogy határozzon meg olyan politikai kritériumokat, amelyeket az európai szomszédságpolitikában részt vevő országoknak teljesíteniük kell a „kiemelt státuszhoz” való hozzájutás érdekében;

15.

úgy véli, hogy az EU külső fellépésére szolgáló pénzügyi eszközei – nevezetesen az európai szomszédsági és partnerségi eszköz (ENPI), az európai kezdeményezés a demokráciáért és az emberi jogokért (EIDHR) és a stabilitási eszköz – e tekintetben létfontosságú szerepet tölthetnek be, ezért kéri azok megerősítését annak érdekében, hogy a jelenlegi kivételes körülmények között hatékonyan és következetesen felhasználhatók legyenek; kéri a főképviselőt, hogy teljes mértékben használja ki az EU vonatkozó külső pénzügyi eszközeit, beleértve a demokrácia és az emberi jogok európai eszközét (EIDHR) is; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell ezen pénzügyi eszközök Európai Parlament általi demokratikus ellenőrzését; hangsúlyozza egyúttal azt is, hogy az élelmiszerárak emelkedéséből fakadó és általában az élelmezésbiztonsággal és a vidékfejlesztéssel összefüggő problémákat sürgősen meg kell oldani;

16.

kéri az Uniót a Mediterrán Térségért, hogy sürgősen mérlegelje az elmúlt időszak eseményeit, tegyen ezekkel kapcsolatban lépéseket, és terjesszen elő tagállamaiban és a régióban a demokrácia és az emberi jogok előmozdítására leginkább alkalmas és a lehetséges reformokra vonatkozó javaslatokat, hogy erősítse és hathatósabbá tegye saját szerepét; kéri az Anna Lindh Euromediterrán Alapítványt, hogy sürgősen vállaljon aktív szerepet az euromediterrán régió civil társadalmának az állampolgárság és a részvétel elősegítése érdekében való mobilizálásában;

17.

elismeri Egyiptomnak az arab világban és a közel-keleti békefolyamatban betöltött kulcsfontosságú szerepét, valamint az Izraellel való békemegállapodás jelentőségét; kéri Egyiptomot, hogy továbbra is kötelezze el magát az aktív és konstruktív szerep betöltése mellett a tartós közel-keleti béke kialakítására tett erőfeszítések terén, különös tekintettel az izraeli-palesztin konfliktusra és a palesztin megbékélésre, továbbá felszólít az Egyiptom és Izrael közötti békeszerződés fenntartására; üdvözli a fegyveres erők legfelső tanácsa által tett azon nyilatkozatot, amely megerősíti Egyiptom elkötelezettségét az összes olyan nemzetközi megállapodás és egyezmény végrehajtását illetően, amelyben Egyiptom részes fél;

18.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének/az Európai Bizottság alelnökének, a tagállamok kormányának és parlamentjének, valamint az egyiptomi hatóságoknak.

28.6.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 188/30

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 192. cikkére,

—

tekintettel a Duna-régióra vonatkozó európai uniós stratégia végrehajtásáról szóló, Bizottsághoz intézett szóbeli választ igénylő kérdésekre (O-00014/2011 - B7-0011/2011 és O-00029/2011 - B7-0013/2011),

—

tekintettel a Duna-régióra vonatkozó európai stratégiáról szóló, 2010. január 21-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel az Európai Unió Duna-régióra vonatkozó stratégiájáról szóló, 2010. december 8-i bizottsági közleményre (COM(2010)0715) és cselekvési tervre (SEC(2010)1489),

—

tekintettel a balti-tengeri régióra vonatkozó európai uniós stratégiára (COM(2009)0248),

—

tekintettel a 2009. június 18–19-i Európai Tanácsra, amely felszólította a Bizottságot, hogy 2010-re dolgozza ki a Duna-régióra vonatkozó európai stratégiát,

—

tekintettel a területi kohézióról és a kohéziós politika jövőbeli reformjáról szóló vita állásáról szóló zöld könyvről készült, 2009. március 24-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel 2006. október 26-i állásfoglalására a belvízi szállítás előmozdításáról: a „NAIADES” – integrált európai cselekvési program a belvízi szállítás érdekében (3),

—

tekintettel a Régiók Bizottsága „A Duna-medencével foglalkozó uniós stratégia” című, 2009. októberi véleményére,

—

tekintettel a Régiók Bizottságának „A Régiók Bizottsága többszintű kormányzásról szóló fehér könyve” című véleményére (CdR 89/2009),

—

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „Makrorégiók közötti együttműködés – A balti-tengeri stratégia más európai makrorégiókra való kiterjesztése” című véleményére (ECO/251),

—

tekintettel a Tanács munkaprogramjára, amelyet a spanyol, a belga és a magyar elnökség állított össze,

—

tekintettel a környezetvédelemről szóló Espoo-i, Aarhusi és Berni Egyezményre,

—

tekintettel a vízügyi keretirányelvre és a Helsinki Egyezményre,

—

tekintettel a dunai hajózás rendjéről szóló Belgrádi Egyezményre,

—

tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.

mivel a Lisszaboni Szerződés a területi kohéziót az Európai Unió céljaként ismeri el (EUSZ 3. cikke);

B.

mivel a makroregionális stratégiák célja a meglévő erőforrások jobb kihasználása a területfejlesztési kérdések megoldása és a közös kihívásokra adandó közös válaszok megtalálása érdekében;

C.

mivel a regionális politika hatékonyságának növelése érdekében támogatni kell és tovább kell fejleszteni az integrált megközelítés koncepcióját, beleértve az uniós szintű stratégiákként szolgáló makroregionális stratégiák létrehozását;

D.

mivel a Balti-tengerre vonatkozó stratégia modellként szolgál az európai uniós politikák és finanszírozás egyedi kritériumok alapján meghatározott geopolitikai területi egységeken – makrorégiókon – belüli koordinálásához;

E.

mivel a 14 EU-n belüli és azon kívüli európai országot – Németországot, Ausztriát, Szlovákiát, Csehországot, Szlovéniát, Magyarországot, Romániát, Bulgáriát, Horvátországot, Szerbiát, Bosznia-Hercegovinát, Montenegrót, Moldovát és Ukrajnát – és 115 millió embert magában foglaló Duna-régió olyan terület, ahol fokozott szinergiákat lehet kialakítani a különféle európai uniós szakpolitikák – a kohéziós politika, a közlekedés- és gazdaságpolitika, az energiapolitika, a környezetpolitika, valamint a bővítési és a szomszédsági politika – között;

F.

mivel a Duna-régióra vonatkozó európai uniós stratégiának ezért össze kell hangolnia és ötvöznie kell a gazdasági, környezetvédelmi, szociális és kulturális elemeket;

G.

mivel e stratégiának jelentősen hozzá kellene járulnia a többszintű kormányzás javításához és a Duna-régióban működő partnerek és civil társadalom részvételének erősítéséhez, és mivel az elősegítené a régióban a jólétet, a fenntartható fejlődést, a munkahelyteremtést és a biztonságot;

H.

mivel a Duna-régió Európa nyugati és keleti felét egyesítő, fontos történelmi átjáró;

I.

mivel az egymást követő bővítések eredményeként a Duna szinte az Európai Unió belső vízi útjává vált, és a Duna-régió jelentős szerepet játszhat a bővítés óta bekövetkezett változások láthatóvá tételében;

J.

mivel a Duna-régió heterogén gazdasági kapacitásokkal rendelkező, összekapcsolt makrorégiót alkot;

K.

mivel a Duna-régió gazdasági fejlődése jelentősen növelni fogja e makrorégió gazdasági jólétét, és ösztönzőleg hat a foglalkoztatásra;

L.

mivel ha a Duna-régiót egyetlen makrorégiónak tekintenék, az elősegítené a gazdasági teljesítmény terén jelentkező regionális eltérések áthidalását és az integrált fejlődés fenntartását;

M.

mivel a Duna-delta és Budapest, ideértve a Duna két partját 1991 óta az UNESCO világörökség része, és a Duna-régióban a Natura 2000 hálózat keretében számos különleges természetvédelmi terület és különleges természetmegőrzési terület található; mivel a Duna és a Duna-delta egyedülálló és törékeny ökoszisztémával rendelkezik, ahol a környezetszennyezés következtében veszélyeztetett ritka növényfajták honosak,

1.

üdvözli, hogy a Bizottság jóváhagyta a Duna-régióra vonatkozó stratégiát, és támogatja az azt kísérő, négy pillér (a Duna-régió összekapcsolása, a környezet védelme, jólét teremtése és a Duna-régió megerősítése) köré csoportosítható cselekvési tervet, amely megfelel a mobilitás, az energiabiztonság, a környezetvédelem, a társadalmi és gazdasági fejlődés, a kulturális cserék, a biztonság és a polgári védelem Duna-régión belüli előmozdításával kapcsolatos szükségleteknek;

2.

emlékeztet arra, hogy az Európai Parlament 2008 óta sürgeti ezt a stratégiát, és felhívja az Európai Unió Tanácsának magyar elnökségét és az Európai Tanácsot, hogy az Európai Tanács júniusi ülésén támogassák a Duna-régióra vonatkozó európai uniós stratégiát, és a lehető leghamarabb kezdjék meg annak végrehajtását;

3.

különösen üdvözli, hogy a stratégia az érdekelt felekkel – köztük a nemzeti, regionális és helyi hatóságokkal, valamint a tudományos és üzleti közösségekkel és a nem kormányzati szervezetekkel – folytatott széles körű konzultáció eredménye, és hangsúlyozza, hogy ez a stratégia sikerének fontos tényezője; ezzel összefüggésben szorgalmazza egy civil társadalmi fórum létrehozását a régióban, amely összefoghatná a köz- és a magánszféra szereplőit, lehetővé téve számukra a makroregionális stratégiák alakításában való részvételt;

4.

úgy véli, hogy a stratégia területi dimenziója hozzájárul a területi kohézióval kapcsolatos elképzelések konkrét fejlődéséhez, amely kohéziót a Lisszaboni Szerződés a gazdasági és társadalmi kohézióval egyenlő fontosságúként kezeli, és ezt szem előtt tartva felszólítja a Bizottságot, hogy folytasson aktív párbeszédet az EU makroregionális politikáinak a 2013 utáni időszakban betöltendő szerepéről, valamint azok hatásáról;

5.

hangsúlyozza, hogy az uniós makroregionális stratégiák fontos többletértéke a többszintű együttműködésben, a koordinációban és a rendelkezésre álló finanszírozás hatékonyabb stratégiai beruházásában mutatkozik meg, nem pedig a további erőforrások előirányzásában; kiemeli a svéd elnökségnek az újabb intézmények, újabb jogszabályok és újabb költségvetés szükségtelenségéről szóló következtetéseit;

6.

felhívja a tagállamokat és a régiókat, hogy használják ki a 2007–2013 közötti időszakra rendelkezésre álló strukturális alapokat a stratégia lehető legnagyobb mértékű támogatásának biztosítása érdekében, különösen a munkahelyteremtés és a gazdasági növekedés ösztönzésére a gazdasági válság által leginkább érintett területeken, ugyanakkor indokolt esetben javasolja a működési programok módosításának lehetővé tételét a jelenlegi tervezési időszakban; kiemeli, hogy a régió sajátos jellemzőinek kihasználása a strukturális alapok sokkal hatékonyabb felhasználásához és regionális szinten többletérték létrehozásához vezethet; hangsúlyozza, hogy felhasználatlan pénzügyi források is lehetnek makroregionális projektek támogatási forrásai;

7.

úgy véli, hogy az Európai Unió bővítése, valamint a jelentősebb transznacionális kihívások (pl. a gazdasági válság, a környezeti fenyegetések, a fenntartható közlekedés, az energetikai összeköttetések, az erőforrások fenntarthatósága, a vízkészlet környezetbarát felhasználása) azt bizonyítják, hogy egyre növekszik az egyes államok egymásrautaltsága és a szektoriális gondolkodás immár nem elfogadható, és hogy e tekintetben a makrorégiók létrehozása új távlatokat nyit a hatékonyabb együttműködés előtt azáltal, hogy a fenntartható fejlődéshez szélesebb, regionális szinten integrált és összehangolt módon közelít, valamint hatékonyabban alkalmazza a Duna-régióban rejlő, a fejlesztéssel és a természeti katasztrófák megelőzésével kapcsolatos lehetőségeket;

8.

ezért hangsúlyozza, hogy e stratégiát a kohéziós politika célkitűzései keretében kell értelmezni, különös tekintettel a területi együttműködésre vonatkozó célkitűzésre (3. célkitűzés), és alapjául a kapcsolódó kérdésekre összpontosító, adott területre vonatkozó különböző kormányzati szintű politikák jobb összehangolását célzó, integrált, több témakörön átívelő, területi megközelítésnek kellene szolgálnia;

9.

hangsúlyozza, hogy a Duna-stratégia megfelel az Európa 2020 célkitűzéseinek, és ezáltal biztosítja az európai fejlődési tendenciákkal és az EU intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés iránti kötelezettségvállalásával való összhangot;

10.

stratégia integráló és egyesítő jellegét hangsúlyozva, meggyőződésének ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a Duna-stratégia – amennyiben azt a tagállamok, valamint a helyi és regionális hatóságok határozott politikai elkötelezettséggel támogatják – jelentős mértékben hozzájárulhat Európa múltbéli megosztottságának orvoslásához, ezáltal megvalósítva az uniós integráció elképzelését, valamint az elmúlt évek gazdasági és pénzügyi válságát követő európai gazdaságélénkítési stratégia átfogó sikeréhez és hatékonyságához, új lendületet adva a fenntartható növekedésnek helyi, regionális, nemzeti, nemzetek feletti és európai szinten, nemcsak Közép- és Délkelet-Európán belül, hanem sokkal tágabb földrajzi összefüggésben is;

11.

tudomásul veszi, hogy a globális pénzügyi és gazdasági válság súlyos hatással volt a régió valamennyi országára, különösen a Duna menti országokra; felhív minden érdekelt felet, hogy a válság miatt ne gyengüljön elkötelezettségük a Duna-régióra vonatkozó európai uniós stratégia iránt;

12.

hangsúlyozza, hogy a Duna-régió Európa kapuja a Nyugat-Balkánhoz, ezért a Duna-régióra vonatkozó európai stratégia nemcsak elősegíti a szomszédsági kapcsolatok javulását Közép- és Délkelet-Európában, hanem fontos többletértéket jelent az EU Kelet-Európával kapcsolatos politikájához, így kiváló alkalmat teremt az egész Unió számára ahhoz, hogy megerősítse a Balkánnal folytatott politikai és gazdasági együttműködését, és következésképpen hozzájáruljon az európai integráció folyamatának bővüléséhez és megszilárdulásához a térségben;

13.

hangsúlyozza, hogy a Duna-stratégia a vele járó, határokon átnyúló együttműködés különböző formáival együtt könnyen a gazdasági, társadalmi és környezeti fejlődés, a jólét létrehozása, az életminőség javítása egyik fontos tényezőjévé válhat, katalizátorként hatva a helyi és regionális erőfeszítésekre, köztük a fejlesztési szükségletekre, számos területen – például a kultúra, az oktatás, a foglalkoztatás, a környezetvédelem, az ipari ellátási láncok, a települési együttműködési projektek, valamint transznacionális közlekedéskorszerűsítési kezdeményezések terén – hozzájárulva az erős, határokon átnyúló kapcsolatok kialakulásához, többek között a kisebb projektekhez (az emberek közötti, ún. „people-to-people” programokhoz);

14.

úgy véli, hogy a nagy léptékű stratégiák - például a makroregionális stratégiák - kidolgozásának általában véve hozzá kell járulnia a helyi és a regionális szintek uniós politika végrehajtásában betöltött szerepének növeléséhez;

15.

hangsúlyozza, hogy az együttműködés új „makroregionális” keretének gondoskodnia kell arról, hogy a peremterületek természetes hátrányait előnyökké és lehetőségekké alakítsák át, és hogy ezen területek fejlődését előmozdítsák;

16.

hangsúlyozza, hogy a közös kihívások megoldása, a konkrét projektek kiválasztása és hatékony végrehajtása, valamint a felelősségteljes kormányzási mechanizmus biztosítása érdekében a döntéshozatal valamennyi szakaszába (előkészítés, végrehajtás, ellenőrzés és értékelés) be kell vonni a Duna-régió illetékes regionális és helyi érdekelt feleit (pl. a Duna-menti Városok és Régiók Tanácsát) és a civil társadalmat; sürgeti a kormányokat, hogy támogassák és segítsék elő azokat az intézkedéseket, amelyek lehetővé teszik a nem kormányzati szervezetek, a szakmai szövetségek és a civil társadalom proaktív részvételét, kellően tekintetbe véve többek között a nők hálózatait és a kisebbségeket is;

17.

ezzel összefüggésben javasolja a helyi közösségek bevonásának fokozását kiterjedtebb és célzottabb kommunikációs és konzultációs eszközök létrehozása révén, ideértve a helyi médiát (helyi televíziót, rádiót, valamint a nyomtatott és online napilapokat); valamint javasolja egy, a Duna-régióra vonatkozó európai uniós stratégiának szentelt külön weboldal létrehozását, amely a központi kormányok és a helyi önkormányzatok, a nem kormányzati szervek és a Duna-régióban működő más szervek által vállalt, folyamatban lévő és jövőbeli projektekkel kapcsolatos tapasztalatok cseréjének fóruma lehetne;

18.

emlékeztet a balti-tengeri stratégiából nyert tapasztalatok eredményére a döntéshozatali folyamat – többek között az uniós finanszírozás felosztása – átláthatóságának tekintetében;

19.

ösztönzi a politikai kötelezettségvállalást a polgárok és az érintettek politikai és helyi hatóságokba vetett bizalmának javítása érdekében;

20.

megállapítja, hogy a Duna-régióra vonatkozó európai uniós stratégia végrehajtásának sikere attól függ, hogy a települési szereplők képesek-e, tudnak-e és készek-e beavatkozni a regionális munkaerőpiacokba olyan projektkezdeményezések révén, amelyek fellendítik a helyi munkaerő-keresletet, megteremtik az intelligens és környezetbarát növekedés alapját, valamint javítják a különböző tagállamok határrégiói közötti együttműködést; felhívja a figyelmet a Duna- régión belül a gazdasági fejlődés és az innováció tekintetében megfigyelhető aránytalanságokra, és annak szükségességére, hogy növeljék valamennyi terület potenciálját, ideértve a legfejlettebbeket is, hiszen azok segíthetik a leghátrányosabb helyzetben lévő régiók felzárkóztatását; rámutat a fejlődési és innovációs potenciállal rendelkező új területek támogatásának fontosságára, és arra, hogy ki kell használni a balti-tengeri stratégia és a Duna-régióra vonatkozó európai uniós stratégia hozzáadott értékét;

21.

felszólít az energetikai infrastruktúra, az energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások fejlesztésére az integrált és jól működő energiapiac létrehozása érdekében;

22.

tudomásul veszi a közép- és hosszú távú előrejelzéseket, amelyek azt mutatják, hogy Európa déli térségeit – köztük az Európa délkeleti részein található tagállamokat – különösen érinteni fogják az éghajlatváltozás következményei; meg van győződve róla, hogy a Duna-stratégia fontos szerepet játszik e tekintetben, és azzal a céllal kell megtervezni, hogy enyhítse az éghajlatváltozás káros hatásait a Duna menti régiókban, figyelembe véve a folyók hálózatának összetett szerepét és természetét (vízellátás, ökológiai szempontok, közlekedési infrastruktúra, öntözési és mezőgazdasági szempontok, védett állatok és növények stb.);

23.

rámutat arra, hogy Közép- és Délkelet-Európa ökológiai szempontból Európa egyik leggazdagabb, ugyanakkor legsérülékenyebb területe, amelyet ökológiailag rendkívül összetett és nagy értékű, ezért magas szintű védelmet igénylő ökoszisztéma jellemez; üdvözli a Duna-régióra vonatkozó európai stratégia célját, amely élhető, fenntartható és ugyanakkor fejlett, virágzó Duna-régió létrehozására irányul az olyan környezeti kockázatok, mint az árvizek és az ipari szennyezés kezelése, a víztartalékok minőségi és mennyiségi ellenőrzésének fenntartása és fenntartható használatuk biztosítása, a biológiai sokféleség, a táj, valamint a levegő és a talaj minőségének megőrzése révén; hangsúlyozza, hogy a Duna-medence környezetének védelme fontos szempont, amely ösztönzőleg hathat a régió felelősségteljes mezőgazdasági és vidékfejlesztésére; sürgeti a Duna ökológiai állapotának javítását és a szennyezés csökkentését, valamint az olaj és más mérgező, illetve káros anyagok további folyóba engedésének megakadályozását célzó intézkedések meghozatalát; hangsúlyozza, hogy a Duna jó ökológiai állapota előfeltétele az összes folyó menti emberi tevékenységnek, és javasolja, hogy fektessenek különös hangsúlyt a környezetvédelmi célkitűzésekre;

24.

meggyőződése, hogy a Duna-medence természetes árvízvisszatartó kapacitásának megőrzésére és az árvizek megismétlődésének megakadályozására irányuló intézkedések nyújtják a legmegfelelőbb választ a dunai régió egyedülálló érzékenységére és sebezhetőségére; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák, hogy az uniós forrásokat olyan projektekre fordítják, amelyek megfelelnek az EU környezetvédelmi szabályozása végrehajtásának;

25.

rámutat arra, hogy a Duna-régió államai gazdaságilag egymástól függenek, és hangsúlyozza, hogy a fenntartható és hatékony fejlődés szempontjából kiemelkedő fontossággal bír az ikt és a kis- és középvállalkozások fejlesztésébe, valamint ezek kutatással foglalkozó részlegeibe történő beruházás, az innováció, a vállalkozó szellem és a tudás alapú gazdaság növekedése;

26.

hangsúlyozza, hogy a gazdasági fejlődés és beruházás ígéretes területei a gazdasági növekedésnek, és hogy a zöld technológiák és az ökológiai korszerűsítés, mint például az energiahatékonyság fokozása, a megújuló energiaforrások és a vízgazdálkodás javítása hozzájárulhat a térség fenntartható fejlődéséhez és a gazdasági tevékenység negatív környezeti hatásainak csökkentéséhez;

27.

elismeri a Duna-stratégia fontos szerepét a zöld gazdaság, a zöld innováció és tágabb értelemben egy új, versenyképes, alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó gazdaság kialakítására irányuló kutatás és innováció, valamint a környezetbarátabb megközelítések előmozdításában a határokon átnyúló ipari együttműködési projektek kialakítása során; sürgeti a part menti országokat, hogy kezeljék elsődleges prioritásként a megosztott hidrológiai és vízminőség-ellenőrző létesítmények felállítását, amelyek nélkül számos üzleti fejlesztés kudarcba fullad;

28.

hangsúlyozza a régión belüli fenntartható idegenforgalom előmozdításának fontosságát, kiemelve az egész Duna mentén kiépített kerékpárútban rejlő gazdasági lehetőségeket, valamint a Duna-régió európai idegenforgalmi célponttá fejlesztését és a Duna-régió európai márkanevének kialakítását;

29.

támogatja a vállalkozásfejlesztési hálózatok és nem kormányzati kereskedelemtámogató testületek felállítását, amelyek összehangolhatják és előmozdíthatják a későbbi fejlesztési lehetőségeket és a vállalkozások – különösen a kkv-k –, a kutatás, az egyetemek és a közhatóságok közötti együttműködést, a lehetséges tudásalapú regionális innovációs csoportok ösztönzése és a regionális versenyképesség fellendítése érdekében;

30.

hangsúlyozza, hogy valamennyi közlekedési módot az uniós szabványoknak megfelelően korszerűsíteni kellene, és hogy a környezetbarát közlekedési módoknak, mint a vasúti vagy belvízi szállításnak adott esetben elsőbbséget kell biztosítani a régió közlekedési rendszerének tervezése során, az alkalmazandó uniós vívmányok valamennyi lényeges elemének teljes körű tiszteletben tartásával;

31.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy javítsák a Duna-régió infrastruktúráját és gazdasági teljesítményét, valamint idejében és környezetileg fenntartható módon zárják le a – Duna-régióhoz kapcsolódó – TEN-T projektek végrehajtását; tekintettel a TEN-T iránymutatásokra, felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy legyenek tekintettel a közlekedési rendszer fejlesztésének szükségességére a Duna-régióban;

32.

az infrastrukturális fejlesztések három olyan fontos szintjét emeli ki, ahol a Duna-stratégia összehangolt megközelítése szinergiákat hozhat létre: i. a Duna menti multimodális folyosó (18. TEN-T kiemelt projekt); ii. a Duna menti multimodális folyosó és a szomszédos tagállamok közötti kapcsolatok (a Duna-régióhoz kapcsolódó TEN-T kiemelt projektek), iii. a TEN-T, a nemzeti és a regionális hálózatok határokon átnyúló akadályai;

33.

hangsúlyozza, hogy a Duna-medence belvízi hajózásáról és környezeti védelméről szóló közös nyilatkozatot a Nemzetközi Dunavédelmi Bizottság, a Duna Bizottság és a Nemzetközi Száva Bizottság dolgozta ki, és hogy az általános iránymutatást ad a vízi infrastrukturális projektekhez mind a műszaki tervezőknek, mind egyéb érdekelt feleknek, akik részt kívánnak venni a vízi útvonalak fejlesztésének tervezési folyamatában, valamint hogy ezek az iránymutatások a szükségletek elemzése, valamint a hajózás és az ökológiai állapot javítása érdekében az összes fél számára a lehető legtöbb előnyös intézkedés előterjesztése tekintetében integrált tervezési csapatokat tesznek szükségessé; javasolja, hogy a Bizottság tartsa tiszteletben a közös nyilatkozatban vállalt kötelezettségeket;

34.

úgy véli, hogy a hatékony komodalitás és innováció alapelvével összhangban, a fejlett belvízi kikötők és a logisztika, a belvízi hajózás és a vasúti közlekedés kombinációja fontos gazdasági fejlődési lehetőséget jelent a Duna-régió EU-val szomszédos államai számára is, és hozzájárulhat a közlekedési akadályok felszámolásához;

35.

rámutat arra, hogy a hetedik kutatási és technológiafejlesztési keretprogram szerint ösztönözni kell a tiszta és hatékony hajók fejlesztését, kiemelt figyelmet fordítva az információs és kommunikációs technológiákra, valamint a hajók kialakítására, környezeti hatékonyságára és felszerelésére;

36.

kiemeli, hogy a Majna–Duna csatorna révén összekötött Rajna és Duna közvetlen kapcsolatot hoz létre tizenegy ország között az Északi-tengertől a Fekete-tengerig több mint 3 500 km-en, és hangsúlyozza, hogy a Duna-régióra vonatkozó európai stratégiát ki kell terjeszteni a Fekete-tenger térsége felé; rámutat, hogy a Duna-régió fenntartható fejlődése tovább fogja növelni a Fekete-tenger térségének geostratégiai jelentőségét;

37.

ösztönzi a Duna kulturális környezetének javítását a kulturális párbeszéd előmozdítása, az egyetemi csereprogramok és a nemzetek közti együttműködésen alapuló ifjúsági projektek támogatása, a fenntartható idegenforgalom elősegítése, valamint a történelmi és építészeti örökség védelme által;

38.

hangsúlyozza, hogy a kultúrák közötti párbeszéd és a Duna-régió országai közötti megértés támogatása érdekében elengedhetetlenül fontos az összefogás a kulturális projektek terén; e tekintetben kiemeli a fiatalok kulturális és oktatási létesítményeken keresztüli aktív bevonását a többnemzetiségű hálózatok kialakítása érdekében;

39.

ösztönzi a sérülékeny csoportokat, különösen a romákat célzó projektekre és projekthálózatokra fordított erőforrások növelését;

40.

hangsúlyozza, hogy összehangolt megközelítésre van szükség, amelynek célja az összes rendelkezésre álló uniós támogatás hatékonyabb felhasználása a Duna-régió országaiban, a stratégia céljainak lehető legnagyobb mértékű megvalósítása érdekében; hangsúlyozza továbbá, hogy kellő rugalmasság szükséges ahhoz, hogy a meglévő operatív programok keretében fejleszteni lehessen a Duna-stratégiához kapcsolódó projekteket;

41.

az országok és régiók közötti együttműködés erősítése érdekében egyedi rendelkezések kidolgozását ösztönzi a küszöbön álló, strukturális alapokról szóló általános rendelet keretében, olyan területi együttműködési rendelkezések alapján, amelyek egyértelműek és figyelembe veszik az eltérő közigazgatási kultúrát és nem rónak további igazgatási terhet a kedvezményezettekre, valamint ösztönzi további közös fellépési stratégiák kialakítását, amelyek növelhetik a régió vonzerejét európai és nemzetközi szinten, és amelyek ezt követően a határokon átnyúló együttműködés mintái lehetnek;

42.

felhívja a figyelmet „Az EU Duna-régiójára vonatkozó irányítási modell meghatározása – jobb és hatékonyabb koordináció” elnevezésű meglévő előkészítő intézkedésre, és felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy megfelelően használják fel ennek költségvetését a Duna-régióra vonatkozó európai uniós stratégia kialakításához és végrehajtásához szükséges irányítási modell meghatározásához kapcsolódó tevékenységek finanszírozására; hangsúlyozza, hogy megfelelő technikai segítséget kell nyújtani a Duna-régióra vonatkozó európai uniós stratégia keretében zajló fellépések és projektek végrehajtásához; úgy véli, hogy a technikai segítség költségeit jobban el kell ismerni és figyelembe kell venni a stratégia pénzügyi keretének tervezésekor, és hogy a segítségre elkülönített összeget a partnerek rendelkezésére kell bocsátani, ha azt makroregionális szinten összehangolt célokra és fellépésekre használják fel;

43.

üdvözli, hogy a Bizottság 2011. február 3-án bemutatta a Duna-régióra vonatkozó európai uniós stratégia kiemelt területi koordinátorait; úgy ítéli meg, hogy mostantól kezdve a kiemelt munkaterületeken vezető szerepet játszó országoknak és régióknak kell irányítaniuk a stratégia végrehajtását munkaprogramok elfogadása, finanszírozási források azonosítása, az adott területen az országok és régiók közötti együttműködés erősítése és a legsürgősebb fellépések elindítása révén, hogy elősegítsék a Duna-régió gazdaságában rejlő lehetőségek teljes körű kihasználását, és különösen az adott területen a kiemelt kezdeményezések megvalósítására szabott határidő tiszteletben tartását;

44.

felhívja a Bizottságot, hogy a Duna-régióra vonatkozó európai uniós stratégia végrehajtásának időközi értékelése keretében dolgozzon ki az összehasonlíthatóságot lehetővé tevő mutatókra támaszkodó konkrét eszközöket és kritériumokat;

45.

felhívja a Bizottságot, hogy elemezze a Duna-régióra vonatkozó európai uniós stratégia végrehajtásával kapcsolatos első eredményeket és tapasztalatokat, ami az EU balti-tengeri régióra vonatkozó stratégiájának elemzésével együtt elő fogja segíteni a makroregionális stratégiák finanszírozására szolgáló lehetséges források és módszerek feltérképezését a jelenlegi kereten belül;

46.

felhívja a Bizottságot, hogy rendszeresen tájékoztassa az Európai Parlamentet és tanácskozzon vele a Duna-régióra vonatkozó európai uniós stratégia végrehajtásának helyzetéről és frissítéséről, valamint a Duna-régióhoz kapcsolódó, EU által finanszírozott projektekről;

47.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, az Európai Bizottságnak a Régiók Bizottságának, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a többi érintett intézménynek.

28.6.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 188/37

—

tekintettel az Oroszországról, valamint az EU és Oroszország kapcsolatairól szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen az oroszországi emberi jogi aktivisták meggyilkolásáról szóló 2009. szeptember 17-i (1), az EU–Oroszország csúcstalálkozó (2010. május 31–június 1.) következtetéseiről szóló 2010. június 17-i (2), valamint az Észak-Kaukázusban (Oroszországi Föderáció) uralkodó emberi jogi helyzetről és az Oleg Orlov elleni büntetőeljárásról szóló 2010. október 21-i (3) állásfoglalásokra,

—

tekintettel az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamai, másrészről az Oroszországi Föderáció közötti partnerséget létrehozó partnerségi és együttműködési megállapodásra (PEM), valamint az új EU–Oroszország megállapodásról jelenleg folyó tárgyalásokra,

—

tekintettel „Az emberi jogok helyzete a világban” című 2009. évi, 2010 decemberében elfogadott éves jelentésére, különös tekintettel a Magnyickij-ügyre,

—

tekintettel az EU és Oroszország közötti emberi jogi konzultációkra,

—

tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló egyezményre, az emberi jogok védelmezőiről szóló ENSZ-nyilatkozatra, valamint „Az egyének, a csoportok, és a társadalmi szervek joga és felelőssége az egyetemesen elismert emberi jogok és alapvető szabadságjogok elősegítésére és védelmére” című ENSZ-nyilatkozatra,

—

tekintettel a Rosztovban megrendezett EU–Oroszország csúcstalálkozón, 2010 májusában indított modernizációs partnerségre, valamint arra, hogy az orosz vezetés kinyilvánította elkötelezettségét a jogállamiság mint Oroszország modernizációjának alapja iránt,

—

tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.

mivel az Európai Unió továbbra is elkötelezett az EU és Oroszország közötti kapcsolatok további, a demokratikus alapelvek, az alapvető és emberi jogok és a jogállamiság iránti elkötelezettség alapján való mélyítése és fejlesztése mellett, a modernizációs partnerségben foglalt alapelvekkel összhangban,

B.

mivel Oroszország az Európa Tanács és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) tagjaként és az ENSZ-nyilatkozatok aláíró feleként elkötelezte magát az emberi jogok, az alapvető szabadságok, valamint a jogállamiság védelme és előmozdítása mellett,

C.

mivel az elmúlt években folyó számos per és bírósági eljárás miatt kétségek merültek fel az Oroszországi Föderáció igazságszolgáltatási intézményeinek függetlensége és pártatlansága tekintetében,

D.

mivel a nemzetközi közösség – többek között az EU – megkérdőjelezte a Jukosz vagyonára vonatkozó második, 2010. december 30-i tárgyaláson Mihail Hodorkovszkij és Platon Lebegyev ellen hozott ítéletet,

E.

mivel Borisz Nyemcovot és mintegy 70 más személyt 2010. december 31-én, egy ellenzéki tüntetést követően letartóztatták,

F.

mivel független újságírók, civil társadalmi aktivisták, jogászok és az emberi jogok védelmezői gyakran válnak fenyegetések és erőszakos cselekmények áldozataivá; mivel a szélsőségellenes jogszabályok és a Szövetségi Biztonsági Szolgálatra (FSB) vonatkozó törvény új rendelkezései nem egyértelműek, és ezért gyakran használják őket a nem kormányzati szervezetek, a vallási kisebbségek és a médiaszervezetek zaklatására,

G.

mivel az orosz hatóságok még nem oldották meg Anna Politkovszkaja, Natalija Jesztyemirova és Anasztázia Baburova újságírók ügyét, és nem derítették fel Szergej Magnyickij ügyvéd halálának körülményeit,

H.

mivel Medvegyev elnök számos alkalommal tett ígéretet a jogállamiság megerősítésére, kijelentve, hogy feladatának érzi a teljes mértékben független, modern bíróságok létrehozását, amelyek megfelelnek Oroszország gazdasági fejlettségének,

1.

megerősíti meggyőződését, hogy Oroszország továbbra is az Európai Unió egyik legfontosabb partnere a demokrácián és jogállamiságon alapuló, fenntartható együttműködés kialakításában;

2.

határozottan elítéli a moszkvai Domogyedovó repülőtéren végrehajtott terrortámadást, részvétét nyilvánítja az áldozatok családjának, és hangot ad a támadás sérültjeivel való szolidaritásának; hangsúlyozza, hogy az orosz hatóságoknak törvényes és átgondolt módon kell reagálniuk ezekre a támadásokra, és lehetővé kell tenniük, hogy az orosz igazságszolgáltatási rendszer szabadon és függetlenül végezhesse munkáját a támadásért felelős személyek vád alá helyezése és elítélése érdekében;

3.

aggodalmát fejezi ki a politikai indíttatású perekről, tisztességtelen eljárásokról és súlyos bűncselekmények – többek között gyilkosságok, zaklatások és egyéb erőszakos cselekmények – kivizsgálásának elmulasztásáról szóló beszámolók kapcsán; sürgeti az orosz igazságügyi és büntetés-végrehajtási intézményeket, hogy feladataikat hatékonyan, pártatlanul és függetlenül hajtsák végre, hogy az elkövetőket bíróság elé állíthassák;

4.

komoly aggodalmát fejezi ki a Mihail Hodorkovszkij és Platon Lebegyev közelmúltbeli második tárgyalásán született ítélet, valamint bűnösnek nyilvánításuk kapcsán; hangsúlyozza, hogy komoly jogi aggályok merültek fel a két említett személy ellen folytatott korábbi és mostani tárgyalás kapcsán, és független igazságügyi felülvizsgálat elvégzését sürgeti az ítélet ellen benyújtott, függőben lévő fellebbezéssel kapcsolatban; követeli, hogy Dmitrij Medvegyev elnök igazságosabb és átláthatóbb rendszer biztosítására tett ígéretének megfelelően az orosz hatóságok tegyenek meg minden tőlük telhetőt az igazságszolgáltatási rendszer javítására;

5.

sürgeti az Oroszországi Föderáció ombudsmanját, hogy rendelje el az Európai Parlament által odaítélt, a gondolkodás szabadságáért járó Szaharov-díjjal 2009-ben kitüntetett Oleg Orlov ellen felhozott vádak és folyamatban lévő eljárások felülvizsgálatát; emlékeztet arra, hogy Natália Jesztyemirova, a „Memorial” központ vezető csecsenföldi tagjának meggyilkolása ügyében nem folytattak tényleges nyomozást;

6.

elítéli az orosz alkotmány 31. cikke kapcsán a minden második hónap utolsó napján megrendezett békés tüntetések feloszlatását, valamint az ellenzéki aktivisták, például Borisz Nyemcov többszöri letartóztatását;

7.

ösztönzi a Tanács és a Bizottság elnökét, valamint a főképviselőt, hogy továbbra is kövessék szoros figyelemmel ezeket az ügyeket, továbbá hogy vessék fel a kérdéskört az Oroszországgal közös különböző fórumokon és találkozókon, különösen a közelgő EU–Oroszország csúcstalálkozón;

8.

emlékezteti a Tanácsot és a főképviselőt arra, hogy a megfelelő intézkedések széles tárháza áll rendelkezésére, amennyiben az emberi jogok rendszeres megsértésével vagy a jogállamiság fenntartásának elmulasztásával találja magát szemben;

9.

felszólítja az Uniót és Oroszországot, hogy fokozzák az új, kötelező erejű és átfogó partnerségi és együttműködési megállapodásról folytatott tárgyalásokat, valamint ismételten kifejezi határozott támogatását egy átfogó, a demokrácia, a jogállamiság, az emberi és az alapvető jogok kérdéseit is felölelő megállapodás iránt; hangsúlyozza az igazságszolgáltatás hatékony működése biztosításának és a korrupció elleni küzdelem megerősítésének fontosságát;

10.

kifejezi aggodalmát emberi jogok – többek között a békés gyülekezéshez való jog – oroszországi megsértéséről szóló beszámolók jelentős száma miatt, és hangsúlyozza az EU és Oroszország közötti emberi jogi konzultációk részeként az emberi jogokról zajló folyamatos eszmecsere fontosságát, különös tekintettel az orosz hatóságok által az emberi jogok védelmezőinek biztonsága érdekében tett lépésekre;

11.

hangsúlyozza, hogy az emberi jogok és a jogállamiság teljes körű tiszteletben tartása javítani fogja Oroszország megítélését és hitelét a világban, különös tekintettel az Európai Unióval fenntartott kapcsolataira, amelyek fontosak, és amelyeknek stratégiai partnerséggé kellene fejlődniük, tekintettel a két fél egymásrautaltságára és számos közös érdekére, különösen a politikai, biztonsági, gazdasági és energiaügyi együttműködés terén, de a demokratikus elvek és eljárások, a jogállamiság és az alapvető emberi jogok tiszteletben tartása vonatkozásában is;

12.

felhívja a Bizottságot, hogy sürgősen terjesszen elő értékelést arra vonatkozóan, hogy a Jukosz és annak vezetése elleni bírósági intézkedések összeegyeztethetők-e az Oroszországgal mint a WTO-ban teljes jogú tagságra aspiráló országgal szemben támasztott követelményekkel;

13.

rámutat arra, hogy Oroszország az Európa Tanács tagjaként elkötelezte magát a demokráciára, az alapvető és az emberi jogokra, valamint a jogállamiságra vonatkozó európai normák teljes körű tiszteletben tartása mellett; e tekintetben kéri az orosz hatóságokat, hogy tegyenek eleget az Emberi Jogok Európai Bírósága valamennyi határozatának, és tegyék meg a szükséges lépéseket az egyedi esetekben előforduló jogsértések orvoslására, biztosítva többek között a nyomozások tényleges lefolytatását és az elkövetők felelősségre vonását, továbbá fogadjanak el e határozatok végrehajtására szolgáló általános intézkedéseket, közöttük a hasonló jogsértések jövőbeli előfordulását kiküszöbölő politikai és jogi változtatásokat is;

14.

megismétli arra vonatkozó felhívását, hogy az orosz igazságügyi minisztérium, a belügyminisztérium, valamint a külügyminisztérium részvételével, továbbá az Európai Parlament minden szinten történő, teljes körű bevonásával fokozzák a Brüsszelben és Moszkvában folyó EU–Oroszország emberi jogi konzultációt, valamint tegyék azt hatékonyabbá és eredményközpontúbbá; emlékezteti a főképviselőt a Parlament azon költségvetési döntésére, amely szerint civil társadalmi fórumot kell szervezni;

15.

felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy ajánlják fel gyakorlati segítségüket és szakértelmüket Oroszországnak az igazságszolgáltatási és bűnüldöző testületek függetlenségének megerősítése, továbbá az igazságszolgáltatási rendszer politikai és gazdasági nyomásnak való ellenálló képességének javítása érdekében; hangsúlyozza, hogy az Európai Unió kész hozzájárulni egy ilyen igazságszolgáltatási támogató program létrehozásához, valamint a bűnüldöző személyzet, az ügyészek és bírák – elsősorban az emberi jogi kérdéseket érintő – oktatásához és képzéséhez;

16.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Orosz Föderáció kormányának és parlamentjének, az Európa Tanácsnak és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek.

28.6.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 188/40

—

tekintettel az uniós politikák fejlesztési célú koherenciájáról és a „hivatalos fejlesztési támogatás plusz” koncepciójáról szóló 2010. május 18-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel a Globális Energiahatékonysági és Megújulóenergia-alapról szóló 2008. március 13-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel 2008. december 17-én elfogadott energiaügyi és éghajlat-változási csomagra,

—

tekintettel a Világbank nyersanyag-kitermelő iparágakról készített áttekintő jelentéséről szóló 2004. április 1-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel a „2010. évi jelentés a világ fejlődéséről: fejlődés és éghajlatváltozás” című dokumentumra,

—

tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.

mivel a modern energiaszolgáltatásokhoz való hozzáférés a szegénység felszámolásának és a gazdasági fejlődésnek előfeltétele, és mivel az energiához való jog azt jelenti, hogy az energiaszolgáltatásoknak megbízhatóaknak, különösen a szegények számára megfizethetőeknek kell lenniük, és a városi és a vidéki területek közötti szakadék áthidalása érdekében egyenletesen kell megoszlaniuk,

B.

mivel jelenleg mintegy másfél milliárd ember nem fér hozzá villamos energiához, és négyötödük Fekete-Afrikában és Dél-Ázsiában, többnyire vidéki területen él, és mivel közel 2,4 milliárd ember főzés és fűtés céljára továbbra is hagyományos biomassza-tüzelőanyagokat használ, ami a beltéri levegőszennyezésből eredő komoly egészségügyi problémákat, valamint évente 1,9 millió ember halálát okozza, továbbá a természeti erőforrások nem fenntartható használatából eredő környezeti károkat is okoz (4),

C.

mivel a Világbank által finanszírozott, a vidéki területek villamos energiával való ellátását célzó hagyományos programok összességükben nem érték el a vidéken élő szegényeket, és mivel a hálózattól független, fenntartható technológiák decentralizált jellegük miatt különösen alkalmasak lehetnek a vidéki területek villamos energiával való ellátására,

D.

mivel a Nemzetközi Energiaügynökség „A világ energetikai kilátásai 2008” című kiadványában foglalt referencia-forgatókönyv szerint a világ elsődleges energia iránti igénye 2030-ig 45 %-kal fog növekedni, a nem OECD-tagállamok pedig a gyors gazdasági fejlődés következtében e növekedés 87 %-áért felelnek majd; mivel a nem OECD-tagállamok energiaigényében bekövetkező gyors növekedés ugyanezen forgatókönyv szerint várhatóan mintegy 97 %-nyival nagyobb CO2-kibocsátást eredményez majd,

E.

mivel a Világbank jelenleg új energiastratégiát készít elő, amely várhatóan -2011 közepére válik véglegessé, sok érintett bevonására törekszik, és döntő fontosságú eleme a hatékony, megfizethető és tiszta energiaellátás koncepciója a szegénység felszámolása és a gazdasági növekedés érdekében,

F.

mivel 2008-ban a Világbank kötelezettséget vállalt arra, hogy 2011-re energiaügyi beruházásainak fele „alacsony szén-dioxid-kibocsátású” lesz (5),

G.

mivel a multilaterális fejlesztési bankok által a magánszektornak nyújtott finanszírozás 1990 óta megtízszereződött; és mivel ez a növekedés különösen jelentős a Világbank magánszektorral foglalkozó szervénél, a Nemzetközi Pénzügyi Társaságnál (IFC), melynek teljes hitelezési és beruházási volumene több mint kétszeresére nőtt 2003 és 2008 között,

1.

üdvözli a stratégiát, és emlékeztet arra, hogy annak konkrétan foglalkoznia kellene azzal, hogy az energiaszolgáltatásokhoz való hozzáférés miként segítheti ki az embereket a szegénységből, miközben segíti a környezetileg fenntartható energiafejlesztési útra való áttérést; sürgeti a Világbankot, hogy a magánszektorbeli fejlesztések kapcsán olyan megközelítésre törekedjen, amely maximális előnnyel jár a szegények számára, ugyanakkor kezeli az éghajlatváltozást is; hangsúlyozza, hogy a környezeti és szociális tényezőket mind nemzeti, mind helyi közösségi szinten figyelembe kell venni az energiaellátási lehetőségekre vonatkozó átfogó költség-haszon elemzés során;

2.

megjegyzi, hogy a megújuló energiákhoz és az energiahatékonysági kezdeményezésekhez kapcsolódó hitelezés közelmúltbeli növekedése ellenére továbbra is a fosszilis energiahordozókkal kapcsolatos hitelezés játszik uralkodó szerepet a Világbank átfogó energiaportfoliójában; rámutat arra, hogy a fosszilis energiahordozókkal kapcsolatos beruházásokra pénzügyi közvetítőkön keresztül is sor kerül, és ezek nem kerülnek be a Bank éves energiaágazati adatai közé; aggodalommal jegyzi meg, hogy a Bank továbbra is jelentős beruházásokat végez széntüzelésű erőművekbe, amivel a fejlődő országokat az elkövetkező évtizedekre a szénalapú energiaellátáshoz köti;

3.

a G20-ak vezetőinek 2009 szeptemberében, Pittsburgh-ben tett és 2010 júniusában Torontóban megújított kötelezettségvállalásával összhangban üdvözli a Világbank azon stratégiai célkitűzését, hogy 2015-ig fokozatosan megszüntesse a fosszilis tüzelőanyagokkal kapcsolatos projekteket célzó hitelezést;

4.

arra ösztönzi a Világbankot, hogy biztosítson prioritást a kis terjedelmű, helyi szintű energia-hozzáférésnek, különösen Afrika és Ázsia legkevésbé fejlett országaiban;

5.

aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a Világbank a hatalmas duzzasztóművekből és a bioüzemanyagokból nyert energiát tiszta energiának tekinti; rámutat különösen az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének azon figyelmeztetéseire, hogy a bioüzemanyagok fenyegetést jelentenek az élelmiszer-ellátásra;

6.

felhívja a Világbankot, hogy álljon az innovatív normák és szabványok fejlesztésének és végrehajtásának élére annak érdekében, hogy megvédje a közösségek jogait, és hogy biztosítsa számukra a hozzáférést és az energiaágazatnak az energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások tekintetében bekövetkező fejlődéséből való részesedést;

7.

aggodalommal jegyzi meg, hogy a pénzügyi közvetítőknek nyújtott multilaterális finanszírozás nagy részének nyomon követése nem kielégítő; hangsúlyozza, hogy egyértelműen meg kell határozni, hogy a pénzügyi közvetítők milyen követelmények teljesítése esetén részesülhetnek multilaterális finanszírozásban; úgy véli, hogy ezek között (a pénzügyi teljesítményen túl) szerepelnie kell egyértelmű fejlesztési célkitűzéseknek, valamint a nemzetközi jegyzőkönyvekben és szerződésekben foglalt erős szociális és környezetvédelmi biztosítékoknak;

8.

hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozással összefüggő költségeket internalizálni kell; a környezeti életciklust figyelembe vevő költségeken alapuló megközelítés alkalmazására hív fel az elszámolás során, hogy hatékonyan lehessen értékelni a rendelkezésre álló energetikai alternatívákat;

9.

hangsúlyozza, hogy diverzifikálni kell az energiaportfoliót, tekintettel arra, milyen problémákat okozhat, ha az energiatermeléshez túlzott mértékben egyetlen energiaforrásra támaszkodunk, például az importált fosszilis energiahordozókra vagy a vízenergiára, amely esetben az elhúzódó aszály a víztározók kiürülésével jár, ami drámaian lecsökkenti az energiatermelési kapacitást; sürgeti a Világbankot, hogy fokozza a megújuló energiákba és az energiahatékonyságba történő beruházásokat, ugyanakkor tartózkodjon a vízenergiához kapcsolódó nagy projektekbe történő beruházásoktól, amelyek – a többek között a víztározók üvegházhatást okozó gázkibocsátásából eredő – negatív szociális és környezeti hatását a finanszírozásuk előtt megfelelően értékelni kell; hangsúlyozza, hogy a kisebb duzzasztóművek fenntarthatóbbak és környezetileg életképesebbek, mint a nagy vízerőművek;

10.

sajnálja, hogy a Világbank elsősorban a nagyméretű és exportorientált energiamodellt támogatja a kisméretű, decentralizált energiaprojektek helyett, amelyek gyakran alkalmasabbak és hatékonyabbak a vidéki területek alapvető szükségleteinek kielégítésére; sürgeti a Világbankot, hogy támogasson alternatív, kisméretű, decentralizált energiaprojekteket, amelyek tekintetbe veszik a helyi közösségek igényeit és a különböző országok gazdasági realitásait, továbbá állapítson meg egyedi célokat és nyomon követési iránymutatásokat annak biztosítására, hogy az energiához kapcsolódó hitelezés a szegények javát szolgálja;

11.

. úgy véli, hogy az esetleges kompromisszumok feloldásának legjobb módja az ellátásbiztonság, a helyi közösségekre gyakorolt egészségügyi, környezeti és gazdasági hatások vizsgálata és a nemzeti és helyi szinten a fenntartható technológiákhoz és a megújuló energiaforrásokhoz való hozzáférés biztosításához szükséges technológia fejlesztése és átadása;

12.

hangsúlyozza, hogy a lehető legnagyobb átláthatóság biztosításához megfelelő jelentéstételi és közzétételi szabályokat kell kidolgozni; ragaszkodik ahhoz, hogy a Világbank a finanszírozás vállalása előtt egyértelműen azonosítsa és tárja a nyilvánosság elé az adott fejlesztéssel járó előnyöket; aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy az ENSZ az őslakos népek jogairól szóló nyilatkozatában szereplő, „a szabad, előzetes és tájékozott hozzájárulás” elvét a Nemzetközi Pénzügyi Társaság teljesítményszabványi keretében nem ismeri el;

13.

arra ösztönzi a Világbankot, hogy energiastratégiájában arra helyezze a hangsúlyt, hogy a fenntartható technológiai projekteket innovatív finanszírozás és intézményi fejlesztési programok révén kereskedelmileg hasznosíthatóvá és versenyképessé tegye, az energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások párosítása mint működőképes és vonzó lehetőség előmozdítása érdekében;

14.

rámutat, hogy a tiszta technológiák szegény országokban történő fejlesztése technológiaátadáshoz kapcsolódik, ami azt jelenti, hogy az éghajlatváltozás problémájának megoldása érdekében azonosítani kell a zöld technológiák fejlődő országokban való elterjedését akadályozó tényezőket, és a szellemi tulajdonjogok kapcsán új és rugalmasabb megközelítést kell fontolóra venni;

15.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Világbanknak, a Tanácsnak és a Bizottságnak.

28.6.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 188/42

—

tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című bizottsági közleményre,

—

tekintettel az „Éves növekedési jelentés: az EU válságra adott átfogó válaszlépéseinek előmozdítása” című bizottsági közleményre,

—

tekintettel az Európai Tanács 2010. június 17–18-i ülését követő elnökségi következtetésekre,

—

tekintettel az Európai Tanács 2000., 2001., 2005., 2006., 2007. márciusi és 2009. decemberi üléseit követő elnökségi következtetésekre,

—

tekintettel a gazdaságirányításról szóló, 2010. június 16-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel a pénzügyi, gazdasági és szociális válságról szóló, 2010. október 20-i állásfoglalására, az elfogadandó intézkedésekre és kezdeményezésekre irányuló ajánlásokra (félidős jelentés) (2),

—

tekintettel 2010. december 16-i, az állandó válságrendezési mechanizmusnak az euróövezet pénzügyi stabilitása védelme érdekében történő létrehozásáról szóló állásfoglalására (3),

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 3. cikkére,

—

tekintettel a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló, 2010. július 7-én elfogadott tanácsi ajánlásra,

—

tekintettel a tagállamok foglalkoztatáspolitikájára vonatkozó iránymutatásokról szóló tanácsi határozatra,

—

tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.

mivel az Európa 2020 stratégiának elő kell segítenie, hogy Európa megerősödve lábaljon ki a válságból, mégpedig a munkahelyteremtés és az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés segítségével, amelyek az öt kiemelt uniós célon alapulnak, nevezetesen a foglalkoztatás előmozdításán, az innováció, a kutatás és a fejlesztés feltételeinek javításán, az éghajlatváltozással és az energiaüggyel kapcsolatos célkitűzések teljesítésén, az oktatás szintjének növelésén és a társadalmi befogadás elősegítésén, mindenekelőtt a szegénység csökkentése révén,

1.

hangsúlyozza, hogy az Európa 2020 stratégia fellépései kulcsfontosságúak Európa valamennyi polgárának jövője, a fenntartható munkaalkalmak, a hosszú távú gazdasági növekedés és szociális haladás megteremtése szempontjából; attól tart, hogy a gyenge irányítási struktúra miatt az Európa 2020 stratégia nem lesz képes teljesíteni a benne rejlő ígéreteket, és ezért erőteljesen sürgeti a Tanácsot a közösségi módszer megerősítésére; ismételten hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy az Európa 2020 stratégia céljait illesszék be a gazdaságirányítási keretbe, és felhív rá, hogy az európai szemesztert tegyék a jogalkotási irányítási csomag részévé, a nemzeti parlamenteket és a szociális partnereket pedig – a demokratikus elszámoltathatóság, a tulajdoni érzet és a legitimitás növelése érdekében – már korai szakaszban vonják be; hangsúlyozza, hogy az Európa 2020 stratégia megvalósítása alapvetően fontos és nem választás kérdése;

2.

az éves növekedési jelentést és az európai szemeszter keretét a gazdaságpolitikák fokozott összehangolását szolgáló alapvető eszközöknek tekinti; hangsúlyozza azonban, hogy ezek nem helyettesíthetik a meglévő, a Szerződésben rögzített eszközöket, vagy nem csökkenthetik ez utóbbiak fontosságát, különös tekintettel az átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásokra és a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokra, amelyek megállapítása terén a Parlament is jelentős szerepet játszik, illetve konzultálni kell vele; hangsúlyozza, hogy a stratégia sikerének biztosítása érdekében konzisztenciát kell teremteni az Európa 2020 stratégia – az Európai Tanács és a Bizottság által jóváhagyott – öt kiemelt célkitűzésének elérése tekintetében;

3.

hangsúlyozza, hogy az Európa 2020 stratégiának meg kell szüntetnie a kinyilvánított törekvései, a rendelkezésre álló erőforrások és az alkalmazott módszertan között tátongó szakadékot; felszólít rá, hogy a következő többéves pénzügyi keret jobban tükrözze az Európa 2020 stratégia célkitűzéseit; felhívja a Bizottságot a kiemelt kezdeményezések költségvetési dimenziójának tisztázására, mivel ezek az elsőbbséget élvező cselekvési tervek az uniós költségvetés révén finanszírozott valamennyi politikát érintik; határozottan sürgeti, hogy a Bizottság terjesszen elő merész és innovatív javaslatokat a saját források növelése, vagyis annak érdekében, hogy az Uniónak valós és önálló pénzforrások álljanak rendelkezésére;

4.

hangsúlyozza, hogy az Európa 2020 stratégia reformokat, valamint nagyszámú projekt területén igen mélyreható és korai beruházásokat igényel a köz- és a magánszféra részéről; megállapítja, hogy mindezekhez egyformán szükség lesz a meglévő, illetve új innovatív eszközök és bevételi források mozgósítására;

5.

kéri, hogy a Bizottság és a tagállamok dolgozzák ki a hiteles pénzügyi hátteret, az Európai Tanács pedig a finanszírozási szükségleteket tekintse a gazdaságirányítás általa végrehajtandó felülvizsgálata részének; véleménye szerint az Európa 2020 stratégia finanszírozásához olyan összehangolt politikai kezdeményezésekre van szükség, amelyekbe bekapcsolódnak az olyan európai intézmények, mint az EBB és az EBRD; hangsúlyozza továbbá, hogy feltétlenül szükség van a magánszektorból érkező finanszírozásra, és az ezzel járó hosszú távú kockázatok kivédésére jogi keretet igényel;

6.

meggyőződése, hogy a megfelelő keretszabályozással és költségvetési forrásokkal a mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás fontos szerepet játszhat a gazdasági fellendülés biztosítását célzó átfogó európai stratégiában, miközben hozzájárulhat az uniós és globális élelmiszer-biztonsághoz, az Unió 90 %-át kitevő vidéki táj megőrzéséhez és a környezetvédelmi előnyök biztosításához, valamint jelentősen közreműködhet az alternatív energiaforrások felkutatásában;

7.

véleménye szerint egy szilárd és megfelelően finanszírozott, az összes európai régiót felölelő kohéziós politikának az Európa 2020 stratégia kulcsfontosságú kiegészítő részét kell képeznie; úgy véli, hogy ez a politika – horizontális megközelítésével együtt – az Európa 2020 stratégia céljai sikeres megvalósításának, valamint az EU-n belüli társadalmi, gazdasági és területi kohézió elérésének előfeltétele;

8.

a tagállamokat arra kell ösztönözni, hogy nemzeti reformprogramjaikban a munkanélküliség kezelése és a munkaerőpiacról való hosszú távú kizárás megakadályozása legyen a legfőbb prioritás; ezt olyan intézkedésekkel kellene kombinálni, amelyek közép- és hosszú távon több munkahely teremtését, jobb munkahelyeket és nagyobb számú magasabb szintű foglalkoztatást biztosítanának;

9.

emlékeztet arra, hogy az egységes piacról szóló jogszabály átfogó megközelítésre törekszik a jobb gazdasági teljesítőképesség és a megerősített szociális dimenzió biztosítása érdekében, amellett, hogy a polgárokat helyezi az egységes piac középpontjába; véleménye szerint az egységes piac új lendületbe hozásához kulcsfontosságú az, hogy a legmagasabb politikai szintről adjanak átfogó iránymutatást, illetve hogy az Európai Tanács elkötelezze magát;

10.

felhívja a figyelmet arra, milyen szerepet játszhat az intelligens szabályozás annak a szabályozási keretnek a tökéletesítésében, amelyben a vállalkozások működnek; úgy véli, hogy az abban szereplő javaslatok segíthetnek az erős üzleti környezet kialakításában, amely a növekedést és az innovációt serkenti, de megjegyzi, hogy a jogalkotási folyamatban részt vevő összes szereplőnek felelősséget kell vállalnia a hatékonyabb és kevésbé költséges szabályozás megteremtéséért;

11.

kifejezi csalódottságát amiatt, hogy két évvel az európai kisvállalkozói intézkedéscsomag elfogadása után a Bizottság részéről még mindig nem történt konkrét fellépés vagy kezdeményezés; sürgeti a Bizottságot és a Tanácsot, hogy segítsék elő a kkv-barátabb környezet kialakulását; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az innovatív és zöld technológiák esetében mozdítsák elő a kereskedelmi hasznosítást megelőző közbeszerzések átláthatóságát;

12.

üdvözli a Bizottság megerősített együttműködésre irányuló javaslatát az európai szabadalmi oltalom megteremtése érdekében, és felhív annak gyors elfogadására a Parlament és a Tanács részéről;

13.

kitart amellett, hogy a nemek közötti egyenlőség az EU 2020 stratégia fő célkitűzéseinek egyike; ezért a nők munkaerőpiacon való teljeskörű részvételére és a női munkavállalók szakképzésbe való teljes körű bevonására hív fel; továbbá felszólít a nők és férfiak között fennálló bérszakadék eltörlésére irányuló cselekvési menetrend meghatározására;

14.

hangsúlyozza, hogy az Európa 2020 stratégia jelenlegi tartalma, mint például a fejezetcélok, az iránymutató javaslatok, a szűk keresztmetszetek és a mutatószámok rendkívül általános jellegűek; hangsúlyozza, hogy a kezdeményezéscsomag csak akkor járhat sikerrel, ha a tagállamok konkrét kötelezettségvállalásokat tesznek nemzeti reformprogramjaikban, valamint ha konkrét és konzisztens jogalkotási javaslatok kísérik;

15.

üdvözli az „Innovatív Unió” kiemelt kezdeményezést, amely kulcsfontosságú az Európa 2020 stratégia sikere szempontjából, hiszen olyan igen fontos társadalmi kihívásokkal foglalkozik, mint az energia- és élelmezési biztonság, az éghajlatváltozás, az egészségügy és a népesség elöregedése; emlékeztet rá, hogy a 3 %-os cél a következőképpen oszlik meg: 2 % magán-, illetve 1 % közkiadás; megállapítja, hogy a magánszféra kutatási kiadásait tekintve továbbra is erős hiányosságok tapasztalhatók, melyeken csak a vállalatokra – köztük a kkv-kra is – vonatkozó szabályozási környezet átalakításával lehet úrrá lenni; ezért üdvözli a Bizottság arra irányuló szándékát, hogy javítsa a vállalkozások innovációs keretfeltételeit, különösen a szellemi tulajdonjogok tekintetében;

16.

hangsúlyozza, hogy az Unióban szükség van a kutatás, az innováció és a fejlesztés erősítésére, ösztönzésére és finanszírozásának biztos alapokra helyezésére a 2013 utáni időszak kutatási kiadásainak jelentős növelése révén; rámutat annak fontosságára, hogy a kkv-k hozzáférhessenek a keretprogramhoz és a versenyképességi és innovációs keretprogramhoz; felszólít a költségvetési rendelet felülvizsgálatára a kkv-k pályázatainak megkönnyítése érdekében; hangsúlyozza, hogy hiányosságok vannak a kutatást, az innovációt és a fejlesztést szolgáló kulcsfontosságú – már elfogadott – eszközöket (ilyen például a stratégiai energiatechnológiai terv, a SET-Plan) érintő finanszírozásban; kiemeli a keretprogram jelentős hozzájárulását az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez; hangsúlyozza, hogy a strukturális alapok nemzeti és regionális szinten jelentős mértékben hozzájárulnak a kutatás, fejlesztés és innováció ösztönzéséhez; hangsúlyozza, hogy szinergiákat kell teremteni a strukturális finanszírozás és a keretprogram finanszírozása között;

17.

véleménye szerint az innovatív európai vállalatoknak nem támogatásokra, hanem több szabadságra és a kockázati tőkéhez való jobb hozzáférésre van szükségük; úgy véli, hogy az Európai Uniónak ezt a szükségletet azoknak az állandó kockázatmegosztásra szolgáló termékeknek a kiterjesztésével kell kezelnie, amelyeket az Európai Beruházási Bank kínál a kockázatmegosztási pénzügyi mechanizmuson (RSFF) keresztül; úgy véli, hogy sok kihasználatlan lehetőség van az innováció közbeszerzésen keresztül történő előmozdítására;

18.

üdvözli a „Mozgásban az ifjúság” kezdeményezést; hangsúlyozza, hogy a megfelelő oktatás minősége és az ahhoz való hozzáférés megingathatatlan előfeltétele a fenntartható szociális piacgazdaságnak; ezért hangsúlyozza, hogy amennyiben a tagállamok el kívánják érni a gazdasági fejlődéssel összefüggő közös célokat, illetve az oktatással kapcsolatos célokat, akkor alapvetően fontos, hogy megfelelő beruházásokat hajtsanak végre oktatási és képzési rendszereikben, beleértve a szakoktatást és -képzést is; mindazonáltal sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a kiemelt kezdeményezés nem érint olyan alapvető témákat, mint a társadalmi beilleszkedés vagy a fiatalok szegénysége; felszólít arra, hogy fajsúlyosabb javaslatok szülessenek a beilleszkedés témájában;

19.

felszólítja a Bizottságot, hogy továbbra is biztosítson megfelelő finanszírozást az olyan, már létező mobilitási és ifjúsági programoknak, mint az élethosszig tartó tanulás (Erasmus, Leonardo, Comenius, Grundtwig), a „Cselekvő ifjúság” program és a Marie Curie program; véleménye szerint ez jelentősen hozzájárulna a fiatalok munkanélkülisége elleni küzdelemhez és a 75 %-os foglalkoztatási arány eléréséhez;

20.

kiemeli, hogy a „Mozgásban az ifjúság” kezdeményezés önmagában nem lesz képes kezelni a fiatalok munkanélküliségének egész Európában aggasztó jelenségét; felszólítja valamennyi tagállamot, hogy nemzeti reformprogramjaik részeként dolgozzanak ki nemzeti stratégiát a fiatalok munkanélküliségének kezelésére és a fiatalok oktatáshoz és képzéshez való hozzáférésének biztosítására; kiemeli, hogy a fiatalokkal kapcsolatos politikáknak kapcsolódniuk kell az oktatási, munkaügyi és társadalmi beilleszkedéssel kapcsolatos politikákhoz; erősen támogatja az Európai Ifjúsági Garanciára irányuló tanácsi javaslatot, és sürgeti a Tanácsot annak mielőbbi elfogadására;

21.

üdvözli a digitális menetrendre vonatkozó nagyratörő javaslatokat, de sürgeti a Bizottságot azon javaslatok gyorsított elfogadására, amelyek az egységes digitális piaccal – mint például az e-kereskedelem, a szellemi tulajdon, az online bizalom és biztonság, a barangolás és az e-azonosítás – kapcsolatosak; valamennyi felet felszólítja, hogy valósítsa meg az első rádióspektrum-politikát; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a tartalmak és az ismeretek szabad áramlását, az „ötödik szabadságot”;

22.

hangsúlyozza, hogy a pluralista és független média az európai demokrácia pilléreként szolgál; sürgeti a Bizottságot, hogy a média pluralizmusát védje meg; úgy véli, hogy a magánszféra védelme alapvető érték, és felszólít az adatvédelmi irányelvnek a jelenlegi digitális környezethez való hozzáigazítására annak biztosítása érdekében, hogy valamennyi polgár ellenőrizhesse saját személyes adatait;

23.

üdvözli az Európa 2020 stratégiában szereplő, az erőforrás-hatékony Európára vonatkozó kiemelt kezdeményezést, és sürgeti a Bizottságot, hogy a munkát folytatva a továbbiakban dolgozzon ki konkrét politikákat az erőforrás-hatékony, megújuló gazdaságra való áttérés biztosítására; felhívja a Bizottságot, hogy állapítson meg konkrét ismérveket és biztosítsa, hogy az elfogadott célokat elérik, és hogy azokat monitorozni lehet az Európa 2020 stratégia szakpolitikai koordinációról szóló európai szemeszterének keretében; hangsúlyozza, hogy sürgősen modernizálni és fejleszteni kell az európai energiainfrastruktúrát, olyan intelligens hálózatokat kell kifejleszteni és összekapcsolásokat kialakítani, amelyek a belső energiapiac megvalósításához, az ellátás biztosításának javításához, az energia- és éghajlat-politikai céljaink eléréséhez, valamint az engedélyezési folyamatok felgyorsításához szükségesek,

24.

emlékeztet rá, hogy az energiahatékonyság a legköltséghatékonyabb módja a kibocsátáscsökkentésnek, az energiabiztonság és a versenyképesség növelésének, a fogyasztók energiaszámlái csökkentésének és a munkahelyteremtésnek; hangsúlyozza, hogy a tagállamok nem törekednek eléggé a 20 %-os energiahatékonysági célkitűzések elérésére; ezért felszólítja a tagállamokat, hogy hozzák meg a szükséges intézkedéseket, és érjék el ezt a rendkívül fontos célt, amelyet 2007-ben vállaltak; felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együtt dolgozzon ki olyan intézkedéseket, amelyek biztosítják, hogy a Parlamentnek a felülvizsgált energiahatékonysági cselekvési terv (Bendtsen-jelentés) és a 2011–2020-as időszakra vonatkozó új európai energiastratégia felé (Kolarska Bobinska-jelentés) című állásfoglalásaiban meghatározott célkitűzéseket teljesíteni tudják;

25.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy e kiemelt kezdeményezéssel kapcsolatos kommunikáció nem tulajdonít kellő jelentőséget annak, hogy az erőforrás-hatékonyságot átfogó uniós politikai prioritásként kezeljék; kitart amellett, hogy az Uniónak el kell mozdulnia az újrahasznosító gazdaság felé, és biztosítania kell a hulladéktermelés csökkentését, valamint tudatosítania kell az erőforrások újrahasznosításának értékét; hangsúlyozza, hogy a környezeti fenntarthatóság az erőforrások felhasználásának csökkentésétől függ; felszólítja a Bizottságot, hogy álljon elő egy sor olyan mutatóval, amelyek ezt a hatást is mérik, hogy így a nemzeti reformprogramokban már ezt is nyomon követhessék;

26.

holisztikus, kiegyensúlyozott és előremutató hozzáállást sürget az uniós iparpolitika tekintetében, amelynek célja egy erős, versenyképes, koherens, hatékony és diverzifikált ipari bázis kialakítása, ahol az innovációval, a kutatással, a versennyel, az egységes piaccal, a kereskedelemmel és a környezetvédelemmel kapcsolatos politikák összehangoltak; úgy véli, hogy a legfontosabb célkitűzések a munkahelyteremtés és az európai vállalkozások nemzetközi versenyképessége, az intelligens strukturális átalakítások és az alkalmazottakkal való párbeszéd, a fenntartható gazdaság és a technológiai alternatívák közötti szabad választás, valamint a kutatók mobilitása; a független hatásvizsgálatoknál az intelligens szabályozás elveinek azonnali alkalmazására szólít fel, beleértve az új jogszabályoknál a „versenyképességre gyakorolt hatás ellenőrzését”, egy „kkv-teszt” bevezetését, hogy a kisvállalkozásokat barátságosabb szabályozási környezet vegye körül és csökkenjenek az adminisztratív terhek, a fenntarthatóság ellenőrzését, az éghajlattal, az energiával, az errőforrás-hatékonysággal és az újrafelhasználással kapcsolatos uniós célkitűzésekkel összhangban, valamint a hatályos jogszabályok utólagos „alkalmassági vizsgákat”;

27.

hangsúlyozza, hogy az infrastruktúrára és a szolgáltatásokra vonatkozó uniós közlekedés- és energiapolitika kulcsfontosságú az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek eléréséhez; hangsúlyozza, hogy a közlekedési ágazat biztosítja majd, hogy az uniós piac – mint magas minőségű termelési terület – megtartja pozícióját, a közlekedési módok szén-dioxid-mentesítése, az egységes európai vasúti térség megvalósítása és az egységes európai égbolt megvalósítása révén; hatékony európai nyersanyag-stratégiára szólít fel a hozzáférés, az energia- és erőforrások hatékony felhasználásának javításának érdekében, mialatt a kritikus nyersanyagokat szabadkereskedelmi övezetek kialakításával és stratégiai partnerségek révén kell biztosítani; a finanszírozáshoz való hozzáférés jelentős javítására szólít fel az innováció és az infrastruktúra területén, nevezetesen az intelligens hálózatok, a környezetbarát technológia, az e-egészségügy, a transzeurópai hálózatok és a bizonyított hozzáadott értékkel rendelkező projektek tekintetében, amelyek nem finanszírozhatók a piacról; ebben a tekintetben a projektkötvények kínálta lehetőségek feltárására szólít fel;

28.

kiemeli, hogy az erős szociális védelmi rendszerek megakadályozzák a hosszú távú kirekesztést; kitart amellett, hogy az aktív munkaerő-piaci politikákba való beruházás, valamint a továbbtanulási és szakképzési lehetőségek mindenki számára történő biztosítása egyaránt kulcsfontosságú a munkanélküliség csökkentése szempontjából; hangsúlyozza a kkv-k fontosságát, valamint az egységes piac újraindítását; különösen támogatja az európai képesítési keretrendszer végrehajtását és a szakképzettségek megreformálást célzó tervezett jogszabályi kezdeményezést, amely biztosítja a szakképzettségek kölcsönös elismerését;

29.

üdvözli az új készségek és munkahelyek menetrendjét; megjegyzi, hogy a rugalmas biztonságot sikeresen alkalmazzák egyes országokban, de figyelmeztet, hogy a rugalmas biztonsággal kapcsolatos elképzeléseket a költségvetési megszorítások és a makrogazdasági egyenlőtlenségek miatt nem lehet kellően kihasználni a szociális védelmi rendszerek megerősítése szempontjából kevés lehetőséggel rendelkező tagállamokban, továbbá úgy gondolja, hogy a munkaerő-piaci szegmentáció csökkentését a munkavállalók számára – a foglalkoztatási formától függetlenül és különösen a kiszolgáltatott csoportok körében – megfelelő biztonság garantálásával kell elérni; emlékezteti a Bizottságot arra, hogy ne feledkezzék meg arról, hogy szükség van a fenntarthatóbb munkaerőpiac felé történő társadalmilag igazságos átmenetre, és a fenntartható munkahelyek által képviselt óriási potenciálra; hangsúlyozza, hogy valamennyi munkaerő-piaci reformot a szociális partnerekkel történő megegyezések általi magas fokú társadalmi konszenzus révén lehet csak sikeresen bevezetni;

30.

emlékeztet arra, hogy az Európa 2020 stratégia része az a célkitűzés, mely szerint legalább 20 millió, a szegénység és a társadalmi kirekesztés által sújtott, illetve veszélyeztetett embert ki kell emelni ebből a helyzetből; sürgeti a Bizottságot és a Tanácsot, hogy az Alapjogi Chartát és az Európai Unióról szóló módosított szerződés 9. cikkében szereplő horizontális szociális záradékot teljes körűen hajtsák végre, hogy valamennyi politika elősegítse és ne gátolja a szegénység csökkentésével kapcsolatos célkitűzéseket;

31.

felszólítja a tagállamokat, hogy megfelelő intézkedések segítségével vállaljanak kötelezettséget a gyermekszegénység leküzdésére, hogy a gyermekek ne legyenek korlátozva személyes fejlődésükben, és ne kerüljenek hátrányos helyzetbe szakmai karrierjük kezdetén;

32.

üdvözli a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni európai platformra irányuló javaslatokat, ugyanakkor konkrétabb fellépések megtételére szólít fel a szociális felzárkóztatás, különösen a szociális védelem területén alkalmazott nyitott koordinációs módszer szempontjából, amely a nemzeti és helyi érdekelteket – beleértve a szegénység és társadalmi kirekesztés által sújtott embereket – bevonó integrált stratégiának tekinthető; ismételten felszólít egy átfogóbb menetrend kidolgozására, amely a méltányos munka elősegítését, és a dolgozók jogainak biztosítását célozná egész Európában, valamint javítaná a munkakörülményeket, kezelné az egyenlőtlenségeket és a megkülönböztetést, és küzdene a munkavállalók szegénysége ellen;

33.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanácsnak és a Bizottságnak.

28.6.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 188/47

—

tekintettel a tagállamok foglalkoztatáspolitikájára vonatkozó, „Az Európa 2020 integrált iránymutatás II. része” című iránymutatásokról szóló, 2010. szeptember 8-i álláspontjára (1),

—

tekintettel az „Éves növekedési jelentés: az EU válságra adott átfogó válaszlépéseinek előmozdítása” című, 2011. január 12-i bizottsági közleményre (COM(2011)0011), és a közös foglalkoztatási jelentés ahhoz csatolt tervezetére,

—

tekintettel a tagállamok foglalkoztatáspolitikájára vonatkozó iránymutatásról szóló tanácsi határozatra irányuló, 2011. január 12-i bizottsági javaslatra (COM(2011)0006),

—

tekintettel a tagállamok foglalkoztatáspolitikájára vonatkozó iránymutatásokról szóló, 2010. október 21-i 2010/707/EU tanácsi határozatra (2),

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 148. cikkére,

—

tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.

mivel az éves növekedési jelentés elfogadását követően a Bizottság azt javasolta, hogy a 2010-es foglalkoztatáspolitikai iránymutatásokat 2011-re is terjesszék ki,

B.

mivel a jelenlegi gazdasági válság folyamatosan kihívásokat támaszt a növekvő munkanélküliség és a társadalmi kirekesztés terén,

C.

mivel a gazdasági talpraállás és növekedés, a foglalkoztatás, a szegénység elleni küzdelem és a társadalmi integráció szorosan kapcsolódnak egymáshoz,

D.

mivel az európai foglalkoztatási stratégia és a tagállamok foglalkoztatási iránymutatásai alkotják azt a két fő eszközt, amely az EU-t és a tagállamokat az Európa 2020 céljainak és célkitűzéseinek megvalósítása irányába tereli,

E.

mivel a szociális partnerek és egyéb érdekeltek bevonásával az oktatási és képzési rendszer minőségének és hatékonyságának javítása révén minden szinten haladéktalanul fokozni kell az erőfeszítéseket a munkaerő képzettségének javítása érdekében,

1.

úgy véli, hogy mivel a Bizottság javasolta a 2010-es foglalkoztatáspolitika átvitelét 2011-re, a nemzeti reformprogramok válnak a fő makrogazdasági felügyeleti és iránymutatási eszközzé; helyteleníti, hogy az Európai Parlamentet e folyamatba nem vonják be, és hogy arról viták sem folynak;

2.

úgy véli, hogy a foglalkoztatottságot és a munkanélküliséget illetően az EU-ra és a tagállamokra váró főbb kihívásokat a makrogazdasági egyensúlyhiányokkal kapcsolatosan az európai foglalkoztatási iránymutatások keretében tervezett fellépéseknek is tükrözniük kellene;

3.

úgy véli, hogy az éves növekedési jelentés és az Európai Szemeszter a gazdaságpolitika megerősített összehangolásának alapvető eszközei, és így a válságra adott uniós válasz fontos részei; rámutat azonban, hogy e programok során tiszteletben kell tartani a demokratikus folyamatokat, és azoknak támogatniuk, nem pedig helyettesíteniük vagy csökkenteniük kellene a Szerződésben foglalt meglévő eszközök – különösen a tagállamok átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásainak és foglalkoztatáspolitikai iránymutatásainak – jelentőségét, amelyek kialakításába egyébiránt a Parlamentet be kell vonni, és amely utóbbi esetén vele konzultálni kell; egyetért azzal, hogy ezeket az eszközöket integrálni kell az Európai Szemeszter keretébe, és hogy a felelősségérzés és a demokratikus elszámoltathatóság fokozására irányuló konkrét bizottsági és tanácsi célkitűzésnek eleget téve különös figyelmet kell fordítani jelentőségük megőrzésére;

4.

felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a tagállamoknak nyújtott politikai tanácsadás során tartsák tiszteletben a szubszidiaritás elvét, és a bérek és nyugdíjak terén folyatott szociális párbeszédet is, és az EUMSZ 153. cikkének (5) bekezdésével összhangban, valamint a nemzeti gyakorlattal megegyezően tartsák tiszteletben a tagállamok és a szociális partnerek vonatkozó hatásköreit;

5.

sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot az Európa 2020 stratégia, valamint a megerősített európai gazdaságirányítás hatékonyságának és demokratikus legitimitásának biztosítására; hangsúlyozza, hogy ehhez az Európai Parlamentet érdemben és időben be kell vonni a felügyeleti és szakpolitikai koordinációs folyamatokba; helyteleníti, hogy az éves növekedési jelentésben javasolt ütemterv nem tesz említést az Európai Parlamentnek a folyamatban betöltött szerepéről;

6.

felhívja a tagállamokat, hogy a nemzeti parlamenteket, a szociális partnereket, a regionális és a helyi hatóságokat, valamint a civil társadalmat jobban vonják be, és velük rendszeresen konzultáljanak; úgy véli, hogy a nemzeti reformprogramokban nincs információ a konzultációs eljárást illetően, és ezt a helyzetet orvosolni kell;

7.

tudomásul veszi a tagállamok előzetes nemzeti foglalkoztatási célkitűzéseit; mély aggodalmának ad hangot az ambíció teljes hiánya miatt, különös tekintettel arra, hogy a becsült összesített eredmény a legjobb esetben is több mint 2 százalékponttal alul marad annak az uniós központi célértéknek és vállalásnak, hogy a foglalkoztatottságot 2020-ra 75 %-ra emeljük;

8.

felhívja a tagállamokat, hogy úgy alakítsák ki nemzeti foglalkoztatottsági célkitűzéseiket, hogy azok egybeessenek az uniós célkitűzésekkel, és hogy ezeket a célkitűzéseket vegyék ugyanolyan komolyan, mint a költségvetési konszolidációra irányuló célkitűzéseket;

9.

felhívja továbbá a tagállamokat arra is, hogy szenteljenek kiemelt figyelmet és tűzzenek ki nemzeti szintű célokat az egyes olyan alcsoportok tekintetében, mint a fiatalok, a nők, a fogyatékossággal élők és az idős munkavállalók;

10.

felhívja a tagállamokat, hogy amennyiben még nem tették meg, tűzzenek ki nemzeti szintű célokat a társadalmi befogadás és a szegénység elleni fellépés vonatkozásában, valamint foglalkozzanak a munkaviszonyban lévő, de szegénységben élő emberek egyre kiterjedtebb problémájával; felhívja a tagállamokat, hogy ennek kapcsán gondoskodjanak az Európai Tanácsban megállapodott célok teljesítéséről és arról, hogy a célkitűzések közötti – különösen a foglalkoztatás, az oktatás és képzés, valamint a társadalmi befogadás és a szegénység terén jelentkező – átjátszásokat kellően figyelembe vegyék;

11.

rámutat, hogy a gyenge gazdasági növekedési kilátások korlátozzák a munkahely-teremtési és foglalkoztatási lehetőségeket;

12.

felhívja az Európai Tanácsot, hogy az éves növekedési jelentésben szereplő, a költségvetési konszolidáció a 2011–2012-es időszakban történő előtérbe helyezésére irányuló bizottsági javaslatok tárgyalásakor a foglalkoztatási kérdéseket ne sorolja hátra;

13.

hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak haladéktalanul fokozniuk kell erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy az összes kiemelt jelentőségű célkitűzést teljesíteni tudják, ideértve a foglalkoztatottság szintjének növelését, a munkanélküliség csökkentését, az új, alacsony széndioxid-kibocsátásra épülő gazdaságban rejlő foglalkoztatási lehetőségek kiaknázását és a munkaerő képzését, a minőségi munka és az egész életen át tartó tanulás előmozdítását, valamint a szakmai és magánélet összeegyeztetésének elősegítését; úgy véli, hogy ezeket a célkitűzéseket bele kell foglalni a nemzeti reformprogramokba;

14.

ezzel összefüggésben rámutat a strukturális alapok, és különösen az Európai Szociális Alap alapvető szerepére a válság által a foglalkoztatásra gyakorolt hatások mérséklése szempontjából; úgy véli, hogy az alapokat a legsúlyosabb nehézségekkel küzdő csoportok a munkaerőpiacra történő belépésének vagy ottmaradásának támogatására kell felhasználni;

15.

úgy véli továbbá, hogy az Európa 2020 célkitűzések teljesítése szempontjából a hatékonyabb munkaerő-piaci intézkedések bevezetésén túlmenően szorosabb együttműködésre van szükség a foglalkoztatáspolitika, a szociálpolitika és a többi szakpolitika között, különös tekintettel a makrogazdaságra, a kutatás-fejlesztésre és az innovációra, valamint az oktatásra és képzésre;

16.

felhívja a tagállamokat, hogy nemzeti reformprogramjukban biztosítsanak kiemelt helyet a munkaerő-piaci részvétel fokozásának, a munkanélküliség elleni fellépésnek és a munkaerő-piacról való hosszú távú kirekesztés megakadályozásának;

17.

úgy véli, hogy a munkaerő-piaci kereslet fokozása érdekében nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a foglalkoztatás minőségére, a méltó munkára és az ellátási oldalra összpontosító gazdaságpolitikára;

18.

ebben az összefüggésben úgy véli, hogy nagyobb erőfeszítéseket kell tenni a fiatalokban – ideértve az oktatásból idejekorán kimaradó fiatalokban –, valamint a nőkben, az idősekben, a hátrányos helyzetű és fogyatékossággal élő emberekben, a migránsokban és az etnikai kisebbségekhez tartozókban – többek között a roma származásúakban – rejlő lehetőségek kiaknázása érdekében; felhívja a tagállamokat, hogy munkaerő-piacukat igazítsák e csoport mindenkori szükségleteihez és képességeihez;

19.

hangsúlyozza, hogy szükség van olyan politikákra, amelyek a fiatalok számára megkönnyítik az iskolapadból a munka világába való átmenetet; rámutat arra, hogy előreláthatóan nagy a kockázata annak, hogy az oktatásból idejekorán kimaradó fiatalok szegénységben fognak élni; hangsúlyozza, hogy az ebben az összefüggésben kialakított bármilyen rugalmas vagy ideiglenes munkalehetőséggel egyidejűleg a képzési lehetőséghez való jogot és a társadalombiztosításhoz való hozzáférést is biztosítani kell, és hogy e foglalkoztatási formáknak elő kellene segíteniük a biztosabb munkaviszonyra való áttérést;

20.

felhívja a tagállamokat, hogy folytassák olyan politikák kidolgozását, amelyek segítségével egyre több nőt lehet a munkaerő-piacra vonzani és ott tartani, ideértve a családjukról gondoskodó nők szükségleteit kielégíteni hivatott, elérhető árú és jó színvonalú gondozási lehetőségeket és a rugalmas munkaidő-beosztást;

21.

rámutat a célzott aktiválási és készségfejlesztési politikáknak az alacsony képzettséggel vagy semmilyen képzettséggel nem rendelkező, a válság által leginkább sújtott és a hosszú távú munkanélküliség kockázatának leginkább kitett személyek támogatásában betöltött szerepére;

22.

sürgeti a tagállamokat, hogy tulajdonítsanak kellő jelentőséget a magas színvonalú oktatás és képzés biztosításának, az egész életen át tartó tanulásnak és a képzettségek elismerésének;

23.

felhívja a tagállamokat, hogy a munkaerő-piaci igények elemzésére szolgáló eszközök fejlesztése, valamint az oktatási és képzési rendszernek a képzettségek időszerűtlenségét áthidaló átalakítása révén fektessen be nagyobb mértékben a szakmai és földrajzi mobilitás támogatásába;

24.

hangsúlyozza a munkahelyteremtéshez például a kkv-k, az önfoglalkoztatás és a vállalkozások támogatásán keresztül hozzájáruló foglalkoztatáspolitikák jelentőségét;

25.

alapvető fontosságúnak tartja, hogy a tagállamok eleget tegyenek a foglalkoztatottsági szint növelésére, a szakmai képzettség javítására, a munkahelyteremtésre, a szegénység csökkentésére és a társadalmi befogadás kiterjesztésére irányuló kötelezettségvállalásoknak;

26.

hangsúlyozza, hogy a szociális védelmi rendszerek elismert szerepet játszottak a gazdaság stabilizálásában és a válság társadalmi hatásainak enyhítésében; felhívja ezért a tagállamokat, hogy különösen amennyiben költségvetési konszolidációra van szükség, gondoskodjanak arról, hogy a szociális védelmi rendszerek továbbra is megfelelő támogatást nyújtsanak, és hogy képesek legyenek ellátni a képzettségek és a munkavállalási képesség megőrzésében és javításában rájuk váró szerepet annak érdekében, hogy az emberi tőkét megtartsuk, továbbfejlesszük, és a gazdasági talpraállás adta lehetőségeket teljes mértékben kihasználjuk;

27.

rámutat, hogy a társadalmi kirekesztés és a szegénység csökkentése terén alapvető fontosságú lenne a legjobb gyakorlatok és tapasztalatok tagállamok közötti hatékonyabb cseréje, és hogy ez hozzájárulhatna a szegénység csökkentésére vonatkozó, az Európa 2020-ban megjelölt célkitűzések megvalósításához;

28.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

28.6.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 188/51

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 39. cikkére,

—

tekintettel az élelmezésbiztonsággal összefüggésben a mezőgazdaság stratégiai ágazatként történő elismeréséről szóló 2011. január 18-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel a gazdálkodók méltányos bevételeiről és az európai élelmiszer-ellátási lánc hatékonyabb működéséről szóló 2010. szeptember 7-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel a közös agrárpolitika 2013 utáni jövőjéről szóló 2010. július 8-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel az EU mezőgazdaságáról és az éghajlatváltozásról szóló 2010. május 5-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel az európai élelmiszerárakról szóló, 2009. március 26-i állásfoglalására (5),

—

tekintettel a fejlődő országok gyorsan emelkedő élelmiszeráraihoz kapcsolódó gyorsreagálási eszköz létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2008)0450),

—

tekintettel az ENSZ élelemhez való joggal foglalkozó különmegbízottjának 2011. január 29-én a G20-hoz intézett nyolc ajánlására,

—

tekintettel a Bizottságnak az árupiacokkal és a nyersanyagokkal kapcsolatos kihívásokkal való szembenézésről szóló 2011. február 2-i közleményére (COM(2011)0025),

—

tekintettel a mezőgazdaságról és az élelmezésbiztonságról szóló, 2003-ban aláírt maputói nyilatkozatra, melyben az afrikai kormányok kötelezettséget vállaltak arra, hogy éves nemzeti költségvetéseik legalább 10 %-át a mezőgazdaságra fordítják,

—

tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.

mivel az élelmiszerárak hét egymást követő hónapon át emelkedtek 2010 és 2011 között, elérve a legmagasabb értéket azóta, hogy a FAO 1990-ben megkezdte az élelmiszerárak megfigyelését, mivel a nyersanyagárak emelkedése destabilizáló tényezővé vált a globális gazdaságban, és számos fejlődő országban – a közelmúltban pedig Algériában, Tunéziában és Egyiptomban – forrongásokat és nyugtalanságot váltott ki,

B.

mivel a FAO becslései szerint a világon az alultáplált emberek száma 2010-ben elérte a 925 milliót, és az emelkedő élelmiszerárak az előre nem látható élelmiszerhiánnyal együtt még tovább növelhetik ezt a számot, mivel a világon 29 ország szembesül élelmiszer-ellátási nehézségekkel és az élelmezés terén külső segítségre szorul,

C.

mivel az élelmiszer- és nyersanyagárak legutóbbi ingadozásai komoly aggodalmat keltettek az európai és globális élelmiszer-ellátási lánc működését illetően, mivel az élelmiszerárak emelkedése a fejlett és a fejlődő országokban egyaránt a lakosság legkiszolgáltatottabb részét sújtotta leginkább; mivel a magas élelmiszerárak több millió ember élelmiszer-ellátását bizonytalanná teszik, és veszélyeztetik a hosszú távú globális élelmezésbiztonságot, mivel a FAO szerint az élelmezésbiztonság magában foglalja az élelemhez való jogot és az egészséges táplálékhoz való egyenrangú hozzáférést,

D.

mivel az Európai Unióban még mindig előfordul szegénység és éhezés; mivel az EU-ban 79 millióan még mindig a szegénységi küszöb (az adott országban érvényes átlagjövedelem 60 %-a) alatt élnek; és mivel az elmúlt télen 16 millió uniós polgár részesült élelmiszersegélyben adományok révén, mivel az élelmezésbiztonság központi kérdés Európa számára, és koordinációt igényel uniós és magasabb szinten a különböző ágazati politikák, nevezetesen a KAP, az energiapolitika, a kutatás, valamint a fejlesztési és kereskedelempolitikák között,

E.

mivel a gazdasági világválság, az égbe szökő élelmiszer- és üzemanyagárak számos fejlődő országban, különösen a legkevésbé fejlett országokban rontotta az élelmiszerellátást, részben lerombolva a szegénység felszámolása terén az utóbbi évtizedben elért eredményeket,

F.

mivel a világ élelmiszertermelését rendszeresen alááshatja egy sor tényező, ideértve az egyre gyakrabban az éghajlatváltozással magyarázható szélsőséges időjárási eseményeket, például az áradásokhoz vezető esőzéseket és a szárazságokat; a természeti erőforrások korlátozott elérhetőségét és az élelmiszer iránti, a népességnövekedés miatt fokozódó keresletet; az elégtelen mennyiségű globális élelmiszer-készletek mellett az élelmezésbiztonság és az energia közötti szoros kapcsolatot; a bioüzemanyag-termelés növelését, az állatállomány gabonával történő etetését; az élelmiszertermékekkel kapcsolatos növekvő spekulációt; számos fejlődő ország élelmiszer-behozataltól való függőségét, melynek hátterében konfliktusok vagy sikertelen élelmezésbiztonsági politikák állnak,

G.

mivel az éghajlatváltozás gazdálkodásra gyakorolt hatásai, legfőképp a hozamoknak a visszatérő vízhiány, szárazság, vagy alkalmasint az áradások és földcsuszamlások miatti visszaesése az EU-ban és a fejlődő országokban egyaránt súlyos terhet rónak a mezőgazdaságra, és az érintett országok számos agrártermék tekintetében mind jelentősen elmaradnak az önellátás szintjétől,

H.

mivel a kihívás abban áll, hogy „kevesebből többet” kell termelni, miközben a természeti erőforrásokra nehezedő nyomás miatt hangsúlyt kell fektetni a termelés fenntarthatóságára is; mivel a fejlődő országok mezőgazdasági termelésének megerősítésével növekedni fog az élelmiszerrel kapcsolatos vészhelyzetekkel szembeni ellenálló- és alkalmazkodóképesség,

I.

mivel az utóbbi idők áringadozásai aggodalmat keltettek az európai és globális élelmiszer-ellátási lánc működését illetően; mivel a Bizottság „Hatékonyabban működő élelmiszer-ellátási lánc” (COM(2009)0591) című közleménye olyan komoly problémákat tár fel az élelmiszer-ellátási láncban, mint a vevői erőfölénnyel való visszaélés, a szerződéskötés tisztességtelen gyakorlatai (beleértve a késedelmes kifizetéseket is), az egyoldalú szerződésmódosítások, a tárgyalásokhoz való hozzáférésért fizetett előlegek, a korlátozott piaci hozzáférés, az árképzésre és a haszonkulcsok megoszlására vonatkozó adatok hiánya az élelmiszerlánc egészében, amelyek szoros összefüggésben állnak a termelés, a nagykereskedelem és a kiskereskedelem növekvő ágazati koncentrációjával, mivel az élelmiszerárak és alakulásuk elemzésénél a teljes ellátási láncot figyelembe kell venni; mivel az élelmiszerágazat széttagolt, az ellátási lánc pedig hosszú és igen sokrétű, és számos közvetítő kereskedőt foglal magában,

J.

mivel az árucikkek árának ingadozásai a világpiac markáns és rendszeres jellemzőjévé válhatnak; mivel a magasabb élelmiszerárak nem eredményeznek automatikusan nagyobb bevételeket a mezőgazdasági üzemekben, főleg a mezőgazdasági üzemek bemeneti költségeinek gyors ütemű növekedése és a termelői és fogyasztói árak közötti árrés folyamatos növekedése miatt, mivel a gazdák élelmiszer-ellátási láncból származó jövedelmének aránya jelentősen csökkent, miközben a feldolgozók és a kiskereskedők nyeresége folyamatosan nő; mivel a fogyasztói árak emelkedtek; és mivel a globálisan előállított élelmiszer 30 %-a tönkremegy az élelmiszerlánc különböző pontjain,

K.

mivel az elmúlt három évtizedben drámai mértékben csökkent a fejlődő országoknak mezőgazdasági és vidékfejlesztésre nyújtott támogatás aránya; mivel a fejlődő országokban a fenntartható élelmezési rendszerekbe történő befektetések visszaszorultak, tekintettel arra, hogy az exportorientált termelést részesítették előnyben, ami tovább gyengítette az elegendő élelem tisztességes áron történő termelésére és forgalmazására helyben rendelkezésre álló kapacitásokat; mivel sok fejlődő ország nem használja ki élelmiszertermelési lehetőségeit; mivel a fejlődő országokban a mezőgazdaság fellendülésének egyik komoly akadálya az, hogy a kistermelők gyakran nem kaphatnak mikrohitelt befektetés céljára, ami néha abból adódik, hogy a föld nem saját tulajdonuk,

L.

mivel – különösen a fejlődő országokban – hatalmas földterületeket vásároltak fel nemzetközi vállalatok gyakran a földtulajdonosok beleegyezése nélkül; mivel az ilyen földeket nem mindig használják élelmiszer-termelésre, hanem olyan kivitelre szánt áruk termelésére is használhatják, mint a fa; mivel mindez veszélyezteti a fejlődő országok élelmiszer-termelési potenciálját,

1.

megerősíti, hogy a globális élelmezésbiztonság az egyik legsürgetőbb kérdés az EU és a fejlődő országok számára, valamint azonnali és tartós fellépésre szólít fel az élelmiszer-ellátás biztonságának megteremtése érdekében, az uniós polgárok számára és világméretekben is; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az élelmiszerek elfogadható áron való elérhetőségét, ugyanakkor biztosítani kell a mezőgazdasági termelők megfelelő életszínvonalát is;

2.

hangsúlyozza, hogy az élelemhez való jog alapvető emberi jog, és akkor valósul meg, ha fizikai és gazdasági értelemben minden ember mindenkor hozzájut megfelelő, (egészségügyi szempontból) biztonságos és tápláló élelmiszerhez az aktív és egészséges életvitelt fedező napi táplálkozási szükségleteinek és preferenciáinak kielégítéséhez;

3.

hangsúlyozza, hogy az Európai Unióban a szilárd KAP által biztosított erős és fenntartható mezőgazdasági ágazat, valamint a virágzó és fenntartható vidéki környezet létfontosságú alkotóelemek az élelmezésbiztonsággal kapcsolatos kihívásnak való megfelelés tekintetében; hangsúlyozza a KAP jelentőségét, amely az EU-n belüli élelmiszer-termelés megerősítésének eszköze;

4.

megerősíti, hogy az EU-nak kötelessége gondoskodni polgárai élelmezésbiztonságáról, és e tekintetben kulcsfontosságú az Unióban a mezőgazdasági tevékenység folytonossága; felhívja a figyelmet az uniós mezőgazdasági jövedelmek termelési költségek és az áringadozás növekedése miatti csökkenésére, ami megnehezíti a gazdálkodók számára, hogy fenntartsák a termelést; kiemeli azokat a költségeket, amelyeket az európai mezőgazdasági termelőknek kell viselniük a világon a legmagasabb szintű élelmiszer-biztonsági, környezetvédelmi, állatjólléti és munkaügyi normák betartása miatt; hangsúlyozza, hogy a gazdálkodókat kompenzálni kell ezekért a többletköltségekért és a társadalom közjavakkal történő ellátásáért;

5.

tisztában van azzal, hogy az éghajlatváltozás komoly akadályokat gördít az élelmezésbiztonság megvalósítása elé, különösen az éghajlati események – például aszályok, áradások, tűzvészek és viharok – gyakoriságának és mértékének növekedésével, melyek csökkenteni fogják a természeti erőforrásokat és a mezőgazdasági ágazat termelékenységét; aggodalommal szemléli az éghajlati események által érintett országok vagy régiók egyoldalú fellépéseit és ezen intézkedéseknek a világ piacaira gyakorolt dominóhatásait; kéri a Bizottságot, hogy szorosan kísérje figyelemmel az éghajlatváltozással kapcsolatos jogszabályok tagállami végrehajtását; hangsúlyozza a környezeti és gazdasági fenntarthatóság növelése révén az éghajlatváltozás következményeinek enyhítését és az alkalmazkodást célzó intézkedések sürgősségét; sürgeti a tagállamokat, hogy alakítsanak ki megfelelő kockázat-megelőzési és -kezelési intézkedéseket a természeti katasztrófák mezőgazdasági termelésre gyakorolt negatív következményeinek enyhítésére;

6.

összehangolt fellépésre és együttműködésre szólít fel az éghajlatváltozás terén az EU és a fejlődő országok között, különösen a technológia átadása és a kapacitás-fejlesztés tekintetében; hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem szempontjait valamennyi ide kapcsolódó uniós politikában – ideértve a fejlesztési együttműködést is – érvényesíteni kell, valamint hogy a képzéseknek az éghajlathoz való alkalmazkodásra és a talaj megfelelő kezelésére, például a talaj- ás vízgazdálkodásra, a mezőgazdasági területek talajerózió vagy szikesedés miatti elvesztésének megelőzésére kell összpontosítaniuk;

7.

kiemeli, hogy a mezőgazdaság kulcsfontosságú ágazat a fejlődő országokban, melyek erősen függnek az áringadozásoknak különösen kiszolgáltatott nyersanyagoktól;

8.

felhívja az EU-t, hogy támogassa a vidékfejlesztést, a gazdálkodásba és az élelmezésbiztonságba történő befektetések növelését, különös figyelmet fordítva az éhezés megszüntetését szolgáló sürgető szükségletekre, a kisüzemi gazdálkodásra és a szociális védelemmel kapcsolatos programokra; kiemeli a mezőgazdaság fejlesztésének jelentőségét a fejlődő világban és azt, hogy az EU tengerentúli fejlesztési támogatásának egy megfelelő részét a mezőgazdasági ágazatra fordítsák; sajnálja, hogy a 80-as évek óta drámaian csökkent a mezőgazdaságra fordított fejlesztési támogatás szintje, és üdvözli, hogy felismerték e trend megfordításának szükségességét;

9.

felhívja a Bizottságot, hogy célzott, elszámoltatható, hatékony és átláthatóan kezelt fejlesztési támogatásai keretében biztosítson elsőbbséget a mezőgazdaságnak, beleértve a gazdálkodók piaci hozzáférésének támogatását is; felszólít a mezőgazdaságnak szánt fejlesztési támogatás összegének jelentős emelésére, valamint az ismeretek terjesztését biztosító megfelelőbb szolgáltatásokkal kapcsolatos képzésekbe és a fejlődő országokat szolgáló, decentralizált mezőgazdasági kutatásokba történő befektetésre annak érdekében, hogy a termelők olyan fenntartható technikák birtokába jussanak, amelyekkel a hosszú távú élelmezésbiztonság érdekében hatékonyabban termelnek, egyúttal védik környezetüket, és megfelelő állami támogatást kapnak például úgy, hogy kölcsönökhöz, non-profit mikrohitelhez, illetve illetve vetőmagokhoz férnek hozzá;

10.

felhívja az EU tagállamait és a fejlődő országokat, hogy a szegénység csökkentése és az élelmezésbiztonság garantálása érdekében ösztönözzék a földtulajdonlást és biztosítsák a tulajdonjogok tiszteletben tartását, továbbá könnyítsék meg a gazdálkodók, a kisvállalkozások és a helyi közösségek non-profit mikrohitelhez jutását; hangsúlyozza az új befektetések rendkívüli fontosságát a kistermelők kapacitásainak bővítésében, a hatékonyabb vízgazdálkodási technológiákban és a talaj tápértékének helyreállításában;

11.

kiemeli, hogy a fenntarthatóság fokozása és az élelmiszer-biztonsági hiány negatív hatásainak enyhítése érdekében a fejlődő országokban hatékonyabb mezőgazdasági termelési módszereket kell bevezetni – beleértve az alacsony költségű technológiákat –, biztosítani kell a mezőgazdasági kutatást és fokozni kell a termelékenységet;

12.

kiemeli, hogy a humanitárius élelmiszer-segélyezésnek alkalmazkodnia kell a fejlődő országokban fennálló szükségletekhez, kihívásokhoz és strukturális korlátokhoz; e tekintetben hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az élelmiszer-segélyezés vegye figyelembe ezen országok helyi termelési, értékesítési, szállítási és marketing kapacitásait, hozzájárulva ezzel hosszú távú élelmezésbiztonságuk alapjainak kialakításához;

13.

megjegyzi, hogy az ártranszmissziós mechanizmust, valamint a termelői és a fogyasztói árak közötti különbséget befolyásoló tényezők közül a következők a legjelentősebbek: az élelmiszer-ellátási láncban jelentkező növekvő koncentráció, a termékfeldolgozás mértéke, az egyéb külső költségekkel kapcsolatos áremelkedések és a mezőgazdasági termékekkel kapcsolatos spekuláció;

14.

megjegyzi, hogy a gazdálkodás bemeneti költségei gyorsabban nőnek mint a mezőgazdasági termékek árai; aggasztja, hogy ez a termelés visszaeséséhez vezethet, amely fokozza majd az élelmiszerválságot mind az EU-ban, mind a világ más területein; hangsúlyozza, hogy a termelői ágazatbeli koncentráció káros hatást gyakorol a gazdálkodás fenntarthatóságára, erősítve a vetőmagok és speciális műtrágyák vásárlása tekintetében a korlátozott számú társaságtól való függőséget; kéri a Bizottságot, hogy a fokozott megerősödésre való tekintettel biztosítsa a szabadon működő piac jelenlétét a termelői ágazatban, hozzájárulva az élelmiszerellátáshoz;

15.

aggodalmát fejezi ki az alacsony uniós mezőgazdasági jövedelmek miatt; biztos abban, hogy a termelési költségek növekedése és az áringadozás hatása miatti jövedelemcsökkenés negatív következményekkel jár a gazdálkodók azon képességére, hogy fenntartsák a termelést, valamint abban, hogy ennek következtében a gazdálkodók nem látják hasznát a megnövekedett élelmiszeráraknak; határozottan úgy véli, hogy az élelmezésbiztonság veszélybe kerül, ha e kérdésekkel nem foglalkoznak megfelelő módon;

16.

emlékeztet arra, hogy az energiabiztonság és az élelmezésbiztonság nagyon szorosan kapcsolódnak egymáshoz; elismeri, hogy az energiaköltségek kulcsfontosságú tényezők a mezőgazdaság – leginkább az olajártól függő – jövedelmezőségi szintjének megállapításában; ösztönzi az olyan intézkedéseket, melyek a mezőgazdasági termelőket fokozott energiahatékonyságra és alternatív energiaforrások kifejlesztésére biztatják; felszólítja az EU-t és a nemzeti kormányokat, hogy indítsanak kampányokat és vezessenek be szerkezeti reformokat az élelmiszer-pazarlás minimalizálása érdekében;

17.

úgy véli azonban, hogy a megújuló energiaforrások fejlesztésére és a 2020-ra kitűzött célok teljesítésére irányuló fokozott törekvésnek figyelembe kell vennie az élelmiszer-termelésre és -ellátásra gyakorolt hatást; hangsúlyozza az élelmiszerrel/üzemanyaggal kapcsolatos kihívásnak való megfelelés kényes egyensúlyát;

18.

hangsúlyozza az államilag finanszírozott kutatás fontosságát, amely hozzájárul az élelmiszerbiztonság előmozdításához; szorgalmazza, hogy a kutatási beruházások ne csak az új technológiákra irányuljanak, hanem a hosszú távú élelmezésbiztonságot szolgáló, átfogó és fenntartható mezőgazdasági rendszerekre is; ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy például egy ökológiai mezőgazdasági kutatással foglalkozó uniós technológiai platform úttörő szerepet játszhatna e területen;

19.

üdvözli az élelmiszerár-képzési mechanizmusok nemzetközi szintű tudatosítására irányuló jelenlegi erőfeszítéseket (különösen a G-20-as francia elnökség kezdeményezését és a mezőgazdasági miniszterek 3. berlini csúcstalálkozóját); kéri, hogy a Bizottság fokozottabban világítson rá az élelmiszertermékek rövid- és hosszú távú áringadozásait befolyásoló valamennyi tényezőre, és főként a spekuláció minden formája és a mezőgazdasági termékek áringadozásai közötti kölcsönhatásra, illetve az energiapiacok és az élelmiszertermékek ára közötti kapcsolatra; úgy véli, hogy az élelmiszerár-képzési mechanizmusok ilyen alapos gazdasági elemzése az uniós döntéshozók számára több lehetőséget fog biztosítani arra, hogy a megfelelő információkon alapuló kiigazított intézkedéseket hozzanak az élelmiszerár-ingadozás következményeinek mérséklésére;

20.

tudomásul veszi az árupiacokkal és a nyersanyagokkal kapcsolatos kihívásokról szóló bizottsági közleményt és üdvözli a Bizottság e kérdés iránt eddig tanúsított figyelmét; kéri, hogy a Bizottság a piaci fejleményekkel kapcsolatos aktualizált és jó minőségű adatok nyújtásával biztosítsa a jobb információáramlást, figyelembe véve a készletekkel kapcsolatos zavarok kérdését; hangsúlyozza azonban, hogy kizárólag a fokozott információáramlás nem jelent megoldást a piaci ingadozások kezelésére; úgy véli, hogy a kérdés kezeléséhez szigorúbb megközelítésre is szükség lehet, különösen az árupiacok átláthatóságának növelése tekintetében; kiemeli a piacok és árak szélsőséges ingadozása idején a gazdálkodók előtt álló problémákat; felhívja a figyelmet azon nehézségekre, amelyekkel a gazdálkodók a szélsőséges ingadozások idején néznek szembe, amikor előre szeretnének tervezni; sürgeti a Bizottságot, hogy sürgősen vezessen be hatékony és erőteljes intézkedéseket a mezőgazdasági piaci ingadozások kezelésére; úgy véli, hogy ez kulcsfontosságú tényező lesz az Európai Unióban folytatott termelés fenntartásának biztosítása tekintetében;

21.

hangsúlyozza, hogy a nagymértékű áringadozások ellen nem lehet az intervenciós, illetve a stratégiai készletek megfelelő szintje nélkül hatékonyan fellépni; ezért úgy véli, hogy a jövőbeni KAP-ban kulcsfontosságú lesz a piaci intervenciós eszközök szerepe;

22.

az élelmiszer-tartalékokkal, valamint a nemzetközi szintű árképzéssel kapcsolatos tájékoztatás nagyobb átláthatóságára, jobb minőségére és időszerűségére hív fel, ahogy azt az árupiacokkal és a nyersanyagokkal kapcsolatos kihívásokkal való szembenézésről szóló közelmúltban közzétett bizottsági közleményben is kérték; kéri a Bizottságot, hogy tegye meg a szükséges lépéseket a nyersanyagpiacokon megjelent mértéktelen spekuláció leküzdéséért; hangsúlyozza, hogy az említett lépéseket a pénzügyi piacok szabályozására irányuló erőfeszítések részének kell tekinteni világ- és EU szinten egyaránt;

23.

sürgeti a G20-at, hogy koordinálják a túlzott áringadozások elleni preventív mechanizmusok létrehozását és dolgozzanak ki kifejezetten az élelmiszer- és mezőgazdasági válságok kezelését szolgáló rendeletet; felhívja a G20-at, hogy biztosítsák az élelmiszerekre és a mezőgazdasági árukra vonatkozó szabályozások konvergenciáját, és vonják be a G20-on kívüli országokat is; kéri, hogy a túlzott áringadozások kezelését nemzetközi szinten koordinálják; kéri, hogy nemzetközi szinten küzdjenek a mezőgazdasági árakkal való visszaélés és manipuláció ellen, mivel az potenciálisan kockáztatja a globális élelmezésbiztonságot; elítéli a nyersanyagok, a mezőgazdasági alapanyagok és az energiaágazat spekulánsainak csalárd tevékenységét, amely felerősíti az áringadozások növelését és fokozza a globális élelmiszerválság elmélyülését;

24.

felhívja a Bizottságot, hogy a pénzügyi eszközök piacairól és a piaci visszaélésekről szóló irányelvek közelgő felülvizsgálata során terjesszen elő megfelelő javaslatokat a mezőgazdasági és élelmiszerpiacokkal kapcsolatos veszélyek kezelésére;

25.

ebben az összefüggésben támogatja a pénzügyi eszközökről szóló hatályos jogszabályok felülvizsgálatát, amelyeknek átláthatóbb kereskedelmet kell biztosítaniuk; emlékeztet arra, hogy a pénzügyi eszközöknek a gazdaságot kell szolgálniuk, és segíteniük kell a mezőgazdasági termelést a súlyos válságok és éghajlati események leküzdésében; ugyanakkor nem engedhető meg, hogy a spekuláció veszélyeztesse az egyébként eredményes mezőgazdasági üzemeket;

26.

hangsúlyozza az Európai Értékpapír-piaci Hatóság (ESMA) jelenleg előirányzott fontos szerepét az árupiacok felügyeletében; felkéri a Bizottságot, hogy mérlegelje annak lehetőségét, hogy az ESMA további hatásköröket kapjon az árupiacokon történő manipulációk és visszaélések megelőzése érdekében;

27.

támogatja a határozottabb európai fellépést az árspekuláció problémájának kezelésére, beleértve a szabályozók és felügyeleti szerveknek a csalárd spekuláció visszaszorítására irányuló megbízatását is; úgy véli, hogy az árualapú származtatott ügyletek eltérnek a többi pénzügyi derivatívától; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az élelmiszerekkel kapcsolatos árualapú származtatott ügyleteket – amennyire lehetséges – a mezőgazdasági piacokhoz közvetlenül kapcsolódó befektetőkre korlátozza;

28.

úgy véli, hogy célszerű lenne kiépíteni a decentralizált regionális és helyi élelmiszerkészletek (az éhínség mérséklésére szolgáló sürgősségi készletek, valamint a nyersanyagárak szabályozására és az árrobbanások idején az éhínség enyhítésére használt regionális készletek) célzott globális rendszerét, amely árcsúcsok esetén segíthetné a világkereskedelmet, kivédhetné az újra és újra megjelenő protekcionizmust és enyhíthetné a világ élelmiszerpiacaira háruló nyomást; úgy véli, hogy e készleteket a legmegfelelőbb szinteken, többek között a helyi, regionális és nemzeti hatóságoknak és az ENSZ FAO égisze alatt működő koordinációs szervnek kell kezelnie, és teljes mértékben kamatoztatni kell a FAO és az ENSZ világélelmezési programja által összegyűjtött tapasztalatokat;

29.

kéri, hogy az uniós tárgyalók a WTO-val folytatott tárgyalásokba emeljenek be nem kereskedelmi vonatkozású kérdéseket is annak biztosítása érdekében, hogy a harmadik országokból importált mezőgazdasági termékek az uniós termelőkéivel azonos szintű környezetvédelmi, állatjólléti, élelmiszerbiztonsági és minőségi garanciákat nyújtsanak az európai fogyasztóknak; újólag megerősíti a WTO szintjén kellő időben megkötendő kiegyensúlyozott megállapodás iránti támogatását, mivel azt a globális élelmezésbiztonság elérése alapfeltételének tekinti; e tekintetben megjegyzi, hogy az indokolatlan egyoldalú kereskedelmi akadályok hozzájárulnak a globális élelmiszerkészletek elégtelen kiaknázásához; kéri a Bizottságtól annak biztosítását, hogy a nemzetközi és kétoldalú kereskedelmi megállapodások az európai gazdálkodók számára biztosítsák a fenntartható jövőt és megelőzhetővé tegyék az uniós élelmiszer-termelést, a kisüzemi gazdálkodást és az élelmiszerhez való globális hozzáférést fenyegető kockázatokat;

30.

szorgalmazza, hogy a nemzeti kormányok a FAO ajánlásainak megfelelően ne fogadjanak el exportkorlátozó intézkedéseket, mivel ezek még nagyobb bizonytalanságot eredményeznek a piacokon, megzavarják a világpiacot, ezért az árakat globális szinten még tovább emelhetik;

31.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

28.6.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 188/57

—

tekintettel a Kambodzsáról szóló, 2005. január 13-i (1), 2005. március 10-i (2), 2006. január 19-i (3), 2007. március 15-i (4) és 2010. október 21-i (5) állásfoglalásaira, a Thaiföldről szóló, 2010. május 20-i (6) és a kambodzsai, laoszi és vietnami emberi jogokról szóló, 2005. december 1-jei (7) állásfoglalásaira,

—

tekintettel a Nemzetközi Bíróság 1962. június 15-i ítéletére a Preah Vihear-i templom ügyében (Kambodzsa kontra Thaiföld),

—

tekintettel a kulturális javak fegyveres összeütközés esetén való védelméről szóló, 1954. évi hágai egyezményre, melyet mind Thaiföld, mind Kambodzsa aláírt,

—

tekintettel az ASEAN főtitkárának 2011. február 5-i nyilatkozatára,

—

tekintettel Catherine Ashton, az EU közös kül- és biztonságpolitikai főképviselője 2011. február 7-i nyilatkozatára,

—

tekintettel Ban Ki Mun, ENSZ-főtitkár 2011. február 7-i nyilatkozatára,

—

tekintettel eljárási szabályzata 122. cikkének (5) bekezdésére,

A.

mivel 2011. február eleje óta Thaiföld és Kambodzsa fegyveres erői között összecsapások folynak a kambodzsai-thai határon, többek között a Preah Vihear-i templom közelében,

B.

mivel a határ menti összecsapások azután kezdődtek, hogy a kambodzsai bíróság nyolc év börtönre ítélt két thaiföldi állampolgárt, miután kémkedés és a vitatott határterületre 2010 decemberében történt illegális belépésük vádjában bűnösnek találta őket, és mivel az ítéletet azonnal a Thaiföld és Kambodzsa közötti kétoldalú együttműködéssel foglalkozó közös bizottság (JC), 2011. február 3–4-i hetedik ülésének sikeres lezárása követte, melyen a két ország megállapodott együttműködésük valamennyi területre történő kiterjesztésével, valamint a szárazföldi határok kijelölésével foglalkozó közös bizottság (JBC) ülésének a közeljövőben Thaiföldön történő megtartásáról,

C.

mivel a Preah Vihear-i templom központi eleme volt a Thaiföld és Kambodzsa közötti visszatérő határvitáknak a múlt században,

D.

mivel a Nemzetközi Bíróság 1962. június 15-én kimondta, hogy a Preah Vihear-i templom Kambodzsa felségjoga alá tartozó területen helyezkedik el,

E.

mivel a Preah Vihear-i templom 2008. július 7-én felkerült az UNESCO világörökség-listájára, és állítólagosan károkat szenvedett a legutóbbi határ menti összecsapások alatti lövöldözések során,

F.

mivel a nemzetközi közösség különleges felelősséggel rendelkezik a világörökség-listán szereplő műemlékek megóvásában,

G.

mivel a jelentések szerint mindkét oldalon vannak halálos kimenetelű veszteségek, illetve sérült katonák és civilek, és a szomszédos területről civilek ezreit kell evakuálni,

H.

mivel számos hírtudósítás szerint feltételezhetően kazettás lőszereket használtak, és mivel sem Thaiföld, sem Kambodzsa nem ratifikálta a kazettás lőszerekről szóló egyezményt,

I.

mivel a helyzet súlyosbodása a Thaiföld és Kambodzsa közötti határon veszélyezteti a régió békéjét és stabilitását,

J.

mivel Indonézia, az ASEAN jelenlegi elnöke, fokozta diplomáciai erőfeszítéseit annak érdekében, hogy a két fél ideiglenes megoldást találjon a határkijelölés célkitűzésének és a térség általános békéjének megvalósítását szolgáló kétoldalú mechanizmusok beindítására; mivel az ASEAN elnöke arra ösztönzi a két országot, hogy folytassanak megbeszéléseket a szárazföldi határok kijelölésével foglalkozó thai-kambodzsai közös bizottság meglévő keretein belül,

K.

mivel az ASEAN charta vitarendezési mechanizmus létrehozásáról rendelkezik, amely növelné a segítségnyújtás lehetőségeit a kétoldalú viták megoldásában,

L.

mivel Irina Bokova, az UNESCO főigazgatója kifejezte azon szándékát, hogy küldöttséget indít a helyszínre a Preah Vihear-i templom állapotának értékelésére,

1.

elítéli a Kambodzsai Királyság és a Thaiföldi Királyság fegyveres erői közötti határ menti összecsapásokat, és sürgeti a feleket, hogy tanúsítsanak a lehető legnagyobb önmérsékletet és tegyék meg a feszültség csökkentéséhez szükséges lépéseket, folytassák a párbeszédet nézeteltéréseik békés megoldása érdekében, és fogadják el az ASEAN és az ENSZ segítségét;

2.

sajnálja a legutóbbi határ menti összecsapások alatt bekövetkezett emberáldozatokat, és őszinte részvétét fejezi ki az áldozatok családjainak;

3.

sürgeti mindkét kormányt, hogy biztosítsák a fegyveres összecsapások következtében kitelepített civileknek szükséges segítséget;

4.

felhívja mindkét országot, hogy tartsák tiszteletben a Nemzetközi Bíróság 1962-es ítéletét, és találjanak békés megoldást a Preah Vihear-i templom melletti határterülettel kapcsolatos vitára;

5.

felhívja mindkét országot annak biztosítására, hogy lépéseikkel nem sértik meg a kulturális javak fegyveres összeütközés esetén való védelméről szóló hágai egyezmény 4. cikkének (1) bekezdését – mely tiltja mind a saját területükön, mind a más Magas Szerződő Felek területén levő kulturális javaknak oly célokra való felhasználását, amely ezeket a javakat fegyveres összeütközés esetén megsemmisülésnek vagy megrongálódásnak tehetné ki –, és tartózkodjanak az ezekkel a javakkal szembeni minden ellenséges cselekménytől;

6.

felhívja a thai és a kambodzsai hatóságokat, hogy tartsák be a Délkelet-Ázsiai Barátsági és Együttműködési Szerződést, és különösen annak a nézeteltérések vagy viták békés eszközökkel való rendezésére, az erőszakkal való fenyegetéstől vagy annak használatától való tartózkodásra, illetve a Magas Szerződő Felek közötti hatékony együttműködésre vonatkozó alapelveit;

7.

üdvözli az indonéziai külügyminiszter, Marty Natalegawa, az ASEAN elnöke által tett erőfeszítéseket a két ország közötti párbeszéd elősegítése érdekében, hogy a vita békés úton rendezhető legyen;

8.

üdvözli azt a tényt, hogy Thaiföld és Kambodzsa megállapodtak abban, hogy részt vesznek a délkelet-ázsiai nemzetek rendkívüli ülésén a határkonfliktus megvitatása érdekében;

9.

üdvözli az UNESCO főigazgatójának döntését, hogy jószolgálati misszióra különmegbízottat küld Bangkokba és Phnom Penh-be; nyomatékosan javasolja a vitás feleknek, hogy működjenek együtt a Preah Vihear-i templomban keletkezett károk értékelését végző UNESCO-misszióval;

10.

felhívja mindkét országot, hogy találjanak olyan megoldást, amely lehetővé teszi területeikről a Preah Vihear-i templomhoz való közvetlen eljutást, és nem akadályozza a másik ország állampolgárait a templomba vagy a határterületre való belépésben;

11.

aggodalmát fejezi ki a kazettás lőszerek állítólagos használata miatt, és felhívja mindkét országot, hogy minden körülmények között tartózkodjanak az ilyen lőszerek használatától;

12.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európai Külügyi Szolgálatnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a Kambodzsai Királyság kormányának, a Thaiföldi Királyság kormányának, az ENSZ főtitkárának, az UNESCO főigazgatójának és az ASEAN tagállamai kormányainak.

28.6.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 188/59

—

tekintettel a jemeni helyzetről szóló, 2010. február 10-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel az ENSZ-nek a gyermek jogairól szóló egyezményére (UNCRC) és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (ICCPR), amelyeket Jemen is aláírt,

—

tekintettel a halálbüntetés eltörléséről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a halálbüntetés elleni világnapról szóló, 2010. október 7-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel 2010. december 16-i állásfoglalására az emberi jogok világbeli helyzetéről szóló 2009-es éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról (3),

—

tekintettel az Európai Közösség Jemennel kapcsolatos, a 2007–2013-as időszakra szóló stratégiai dokumentumára,

—

tekintettel az ENSZ Közgyűlésének (UNGA) a halálbüntetés alkalmazására vonatkozó moratóriumot sürgető, 2010. december 21-i 65/206. számú határozatára és a halálbüntetés alkalmazására vonatkozó moratóriumról szóló 2007. december 18-i 62/149. számú határozatára, valamint az ENSZ Közgyűlésének a Közgyűlés 62/149. számú határozatának végrehajtását szorgalmazó 2008. december 18-i 63/168. számú határozatára,

—

tekintettel a 2008-as Alexandriai Nyilatkozatra, amely felhívta a közel-keleti és észak-afrikai (MENA) országok kormányait, hogy a halálbüntetés eltörlése irányában tett első lépésként vezessenek be moratóriumot a halálbüntetések végrehajtására,

—

tekintettel a Tanács 2008. június 16-án elfogadott, a halálbüntetésről szóló uniós iránymutatások felülvizsgált és frissített változatára,

—

tekintettel eljárási szabályzata 122. cikkének (5) bekezdésére,

A.

mivel Jemenben, más arab országokhoz, különösen Tunéziához és Egyiptomhoz hasonlóan, az elmúlt hetek során az utcára vonult tüntetők több demokráciát és az állam reformját követelték; mivel a biztonsági erők számos tüntetőt megtámadtak vagy letartóztattak,

B.

mivel Mohammed Taher Tabet Szamumot 2001 szeptemberében ítélte halálra az ibbi büntetőbíróság, miután bűnösnek találta egy 1999 júniusában állítólag a fiatalember által elkövetett gyilkosságban, melynek idején feltehetően még nem töltötte be 18. életévét; mivel születési bizonyítványának hiányában halálos ítéletét egy fellebbviteli bíróság 2005 májusában megerősítette, amit 2010 áprilisában a Legfelsőbb Bíróság is megerősített, és Jemen elnöke ratifikált; mivel Mohammed Taher Tabet Szamum kivégzését eredetileg 2011. január 12-re tűzték ki, de a jemeni főügyész a halálbüntetés végrehajtását ideiglenesen felfüggesztette,

C.

mivel Fuad Ahmed Ali Abdullát halálra ítélték, miután a bíróság bűnösnek találta egy állítólag általa elkövetett gyilkosság elkövetésében, melynek időpontjában még nem töltötte be 18. életévét, bár ezt a feltételezést a bíróság elutasította; mivel a 2010. december 19-ére kitűzött kivégzést a nemzetközi közösség, nevezetesen az EU által és az elítélt védőügyvédje által benyújtott ellenvetéseket követően felfüggesztették,

D.

mivel a halálbüntetés a legkegyetlenebb, legembertelenebb és legmegalázóbb büntetés, amely megsérti az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában foglalt, élethez való jogot,

E.

mivel Jemen UNCRC és ICCPR részes állama, és mindkét dokumentum kifejezetten tiltja az olyan elítéltek kivégzését, akik a bűncselekmény elkövetése idején még nem töltötték be 18. életévüket, és mivel a jemeni büntető törvénykönyv 31. cikke szintén kifejezetten tiltja, hogy a fiatalkorú bűnelkövetőket halálbüntetéssel sújtsák,

F.

mivel 2010-ben Jemenben emberek tucatjain hajtottak végre halálos ítéletet; mivel emberi jogi szervezetek jelentései szerint Jemenben fogvatartottak százai várnak halálos ítéletük végrehajtására,

G.

mivel Jemen – születési bizonyítványok hiányában – nem rendelkezik megfelelő eszközökkel a bűnelkövetők életkorának meghatározásához, így a szükséges törvényszéki létesítményekkel és személyzettel sem,

H.

mivel a demokrácia, az emberi jogok és az igazságszolgáltatás függetlenségének kérdése komoly aggodalmakra ad okot Jemenben; mivel ismeretesek olyan esetek, amikor újságírókat és emberi jogi aktivistákat üldöztek; mivel a nők helyzete különösen nehéz, melyet az oktatáshoz való egyre kisebb mértékű hozzáférés és a politikai életben való aktív részvétel hiánya jellemez,

I.

mivel az Európai Unió határozottan elkötelezte magát a halálbüntetés egyetemes eltörlése mellett, és ezen elv egyetemes elfogadtatására törekszik,

J.

mivel a jelentések szerint 2010-ben csak egy ország hajtott végre halálos ítéletet fiatal bűnelkövetőn, míg 2009-ben még három ilyen ország volt; mivel Jemen jelentős előrelépést tett a halálos ítélet fiatalkorú bűnelkövetők esetében történő alkalmazásának betiltása irányában; mivel az nagy reményeket ébreszt arra vonatkozóan, hogy a gyermekbűnözők kivégzését nemsokára világszerte jogilag és gyakorlatilag törvénytelennek nyilvánítják,

1.

mély aggodalmának ad hangot Jemen hosszú ideje fennálló politikai és társadalmi-gazdasági problémáival kapcsolatban, és felhívja a nemzetközi közösséget, hogy tegyen jelentős erőfeszítéseket a jelenlegi válság eszkalálódásának megelőzése érdekében;

2.

szolidaritását fejezi ki a tüntetőkkel, akik demokratikus reformokat és jobb életkörülményeket követelnek; üdvözli ezzel kapcsolatban Száleh elnök nyilatkozatát, amelynek értelmében 2013-ban távozik a hatalomból, és felhívja a hatóságokat, hogy hagyjanak fel a békés tüntetők elleni erőszak minden formájával, valamint engedjék szabadon az összes olyan tüntetőt, aki egyet nem értésének békés módon adott hangot;

3.

minden kivégzést elítél, függetlenül attól, hogy azokra hol kerül sor, és ismételten hangsúlyozza, hogy a halálbüntetés eltörlése hozzájárul az emberi méltóság kibontakoztatásához és az emberi jogok fokozatos fejlődéséhez;

4.

felszólítja Jemen elnökét és a jemeni hatóságokat, hogy állítsák le Mohammed Taher Tabet Szamum kivégzését, és felhívja a jemeni hatóságokat, hogy változtassák meg Mohammed Taher Tabet Szamum és Fuad Ahmed Ali Abdulla halálos ítéletét;

5.

felszólítja a jemeni kormányt, hogy hagyjon fel az olyan elítéltek kivégzésével, akik az állítólagos bűnelkövetés idején még nem töltötték be 18. életévüket, mivel ez a büntetés egyaránt sérti a jemeni törvényeket és Jemen nemzetközi emberi jogi megállapodásokban vállalt kötelezettségeit;

6.

felhívja a jemeni hatóságokat, hogy tartsák be a jemeni büntető törvénykönyv 31. cikkének rendelkezéseit, amelyek 18. életévét be nem töltött elkövető esetében nem halálos ítéleteket írnak elő;

7.

sürgeti a jemeni hatóságokat, hogy tartsák tiszteletben a kiskorúakra vonatkozó, nemzetközileg elismert jogi biztosítékokat, így az ICCPR-t és az UNCRC-t;

8.

felhívja a jemeni hatóságokat, hogy vezessék be az általános anyakönyvezést, és javítsák a születési bizonyítvánnyal nem rendelkező vádlottak életkorának meghatározását célzó eljárásokat;

9.

hangsúlyozza a jemeni reformok szükségességét, amelyekért oly sokan tüntetnek az utcán, a lakosság életkörülményeinek javítása, a szabad és tiszta választások, az emberi jogok tiszteletben tartása, különösen a médiaszabadság és a tisztességes tárgyaláshoz való jog tekintetében, valamint a férfiak és nők közötti egyenlő elbánás érdekében;

10.

felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, különösen az Európai Külügyi Szolgálat létrehozását követően, hogy Jemen vonatkozásában haladéktalanul alkalmazzanak összehangolt és átfogó uniós megközelítést;

11.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európai Külügyi Szolgálatnak, az uniós tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ Közgyűlése elnökének, az ENSZ-tagállamok kormányainak, valamint a jemeni kormánynak és a Jemeni Köztársaság elnökének.

28.6.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 188/62

—

tekintettel a nemzetközi emberi jogi kötelezettségekre és eszközökre, ideértve az emberi jogokról szóló ENSZ-egyezményekben és az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményben foglaltakat, amelyek biztosítják az emberi jogokat és alapvető szabadságokat és tiltják a megkülönböztetést,

—

tekintettel az egyrészről az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok csoportjának tagjai, másrészről az Európai Közösség és tagállamai között Cotonouban 2000. június 23-án aláírt, és 2010. június 23-án Ouagadougou-ban felülvizsgált partnerségi megállapodásra (Cotonoui Megállapodás), és a benne foglalt emberi jogi záradékokra, és különösen a 8. cikkre,

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 6., 7. és 21. cikkére, amelyben az Európai Unió, illetve a tagállamok kötelezettséget vállalnak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelmére, és amelyek uniós szintű eszközöket biztosítanak a hátrányos megkülönböztetés és az emberi jogok megsértése elleni küzdelemhez,

—

tekintettel az Európai Unió alapjogi chartájára, és különösen annak 21. cikkére, amely tiltja a szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetést,

—

tekintettel a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés és a homofóbia ellen irányuló valamennyi uniós tevékenységre,

—

tekintettel a homoszexualitás ellen irányuló ugandai törvénytervezetről szóló, 2009. december 17-i (1), valamint az ugandai úgynevezett „Bahati-törvényről” és az LMBT személyekkel szembeni hátrányos megkülönböztetésről szóló, 2010. december 16-i (2) állásfoglalására,

—

tekintettel a homoszexualitás ellen irányuló ugandai törvénytervezetről szóló 2009. december 17-i állásfoglalására, valamint az ugandai úgynevezett „Bahati-törvénytervezet” és az LMBT személyekkel szembeni hátrányos megkülönböztetésről szóló 2010. december 16-i állásfoglalására,

—

tekintettel Catherine Ashton kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének/a Bizottság alelnökének és Jerzy Buzeknek, az Európai Parlament elnökének a homofóbia elleni nemzetközi napon, 2010. május 17-én kiadott nyilatkozataira,

—

tekintettel az AKCS parlamenti közgyűlésnek a vallások békés együttéléséről és az AKCS–EU partnerségen belül a homoszexualitás jelenségének tulajdonított jelentőségről szóló 2010. szeptember 28-i nyilatkozatára,

—

tekintettel az EPP, S&D, ALDE, Verts/ALE és GUE/NGL európai parlamenti képviselőcsoportoknak az AKCS–EU közös parlamenti közgyűlés uniós tagjai által kiadott AKCS-nyilatkozatra válaszként adott 2010. december 6-i nyilatkozatára,

—

tekintettel az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek a fiatalok társadalmi és kulturális integrációjáról és részvételéről szóló 2009. december 3-i állásfoglalására,

—

tekintettel eljárási szabályzata 122. cikkének (5) bekezdésére,

A.

mivel 2011. január 26-án David Kato Kisule emberi jogi aktivista, a meleg és leszbikus jogokért küzdő Ugandai Szexuális Kisebbségek nevű csoport, illetve általában az ugandai leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű (LMBT) közösség vezető alakja brutális gyilkosság áldozata lett Ugandában,

B.

mivel David Kato sikeresen perelte a helyi „Rolling Stone” bulvárlapot, mely 2010. október 9-én és november 15-én több mint száz állítólag homoszexuális személy – köztük David Kato – nevét, személyes adatait és fényképeit közölte, arra ösztönözve az olvasókat, hogy bántalmazzák vagy akasszák fel őket,

C.

mivel 2011. január 3-án az ugandai legfelsőbb bíróság úgy határozott, hogy a „Rolling Stone” megsértette a valamennyi állampolgárnak a méltósághoz és magánélethez biztosított alapvető alkotmányos jogokat, és kimondta, hogy még a jelenlegi homoszexualitás-ellenes ugandai jogszabályokat sem lehet úgy értelmezni, hogy azok támogatnák a homoszexuálisok megölését vagy a velük szemben elkövetett erőszakot; mivel a bírósági ügy megnyerése után David Kato Kisule elítélte a fenyegetések és zaklatások fokozódását,

D.

mivel az AKCS–EU közös parlamenti közgyűlés társelnöke, az Európai Parlament Emberi Jogi Albizottságának elnöke, a kampalai misszió uniós vezetői, az Egyesült Államok elnöke és külügyminisztere, valamint az ENSZ emberi jogi főképviselője és a nemzetközi közösség egyéb vezetői tisztelettel adóztak David Kato emberi jogi aktivista előtt, és felszólították az ugandai hatóságokat, hogy az elkövető(ke)t állítsák bíróság elé,

E.

mivel az Európai Parlament, a nemzetközi nem kormányzati szervezetek, valamint amerikai és uniós kormányzati képviselők többször is aggodalmukat fejezték ki az ugandai leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű személyek helyzetével, folyamatos hátrányos megkülönböztetésükkel és üldöztetésükkel, valamint azzal kapcsolatban, hogy Ugandában közéleti és magánszemélyek, illetve szervezetek gyűlöletet keltenek a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű személyek ellen,

F.

mivel a csoport, amelyhez David Kato is tartozott, nyilvánosan szembehelyezkedett a David Bahati független képviselő által az ugandai parlamentben 2009. szeptember 25-én benyújtott, a homoszexualitás ellen irányuló törvénytervezettel, amely szerint a homoszexuális cselekményeket hét évtől életfogytig terjedő börtönbüntetéssel, illetve halálbüntetéssel sújtanák; mivel a törvénytervezet a gyermekek vagy betegek homoszexualitásának eltitkolását három évig terjedő börtönbüntetéssel tervezi sújtani; mivel a törvénytervezetet még mindig tárgyalják,

G.

mivel Ugandában a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű személyeket, valamint azokat, akiknek a fényképei és adatai megjelentek a Rolling Stone-ban és később felolvasták a rádióban és a televízióban, jelenleg az üldöztetés tényleges veszélye fenyegeti és a legtöbb esetben pillanatnyilag hajléktalanok, munkanélküliek, kerülni kényszerülnek a nyilvános helyeket és kénytelenek elrejtőzni a nyilvánosság elől,

H.

mivel Afrikában a homoszexualitás csak 13 országban legális, míg 38 másik országban büntetendő; mivel Mauritániában, Szomáliában, Szudánban és Nigéria északi részén a homoszexualitás halálbüntetéssel büntetendő; mivel többek között politikai és szélsőséges vallási vezetők gyűlöletet keltenek a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű személyek ellen, a hatóságok pedig tolerálják és büntetlenül hagyják a szexuális irányultságon alapuló bűncselekményeket, és mivel folyamatosan emelkedik a szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetés, önkényes letartóztatás és rossz bánásmód eseteinek száma,

1.

határozottan elítéli David Kato Kisule emberi jogi aktivista erőszakos meggyilkolását;

2.

felszólítja az ugandai hatóságokat, hogy végezzék el a gyilkosság alapos és pártatlan vizsgálatát és az elkövetőket állítsák bíróság elé, és hasonlóképp járjanak el a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű személyek és minden egyéb kisebbségi csoport elleni üldöztetés, hátrányos megkülönböztetés és erőszak esetében is; felszólítja az ugandai hatóságokat, hogy folytasson azon személyekre – valamint szervezeteikre, szerepükre és finanszírozottságukra – vonatkozó vizsgálatot, akik nyilvánosan felszólítottak David Kato megölésére;

3.

sajnálja, hogy az ugandai hatóságoknak nincs mondanivalójuk a homoszexuális személyekkel kapcsolatban kifejezésre juttatott hátrányos megkülönböztetést tükröző nézetekkel kapcsolatban, és emlékezteti az ugandai hatóságokat a nemzetközi jog és a Cotonoui Megállapodás értelmében rájuk háruló kötelezettségekre, különösen abbéli kötelességükre, hogy szexuális irányultságukra és nemi identitásukra való tekintet nélkül megvédjenek minden személyt az ellenük irányuló fenyegetésektől és erőszaktól;

4.

megismétli, hogy tekintettel a 2011. február 18-ára tervezett elnökségi választásokra, szükség van a homoszexualitás bármiféle elnyomása elleni felszólalásra, és megfelelő intézkedéseket kell hozni a homofób sajtókampányok és a kisebbségi közösségek ellen gyűlöletet keltő közlések vagy bármely olyan fellépés megszüntetése érdekében, amely a nemen vagy a szexuális irányultságon alapul;

5.

felszólítja az ugandai kormányt annak biztosítására, hogy a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű személyeket és egyéb kisebbségi csoportokat megfelelően védelmezik Ugandában, és tegyen azonnali lépéseket az ellenük irányuló fenyegetések, illetve a nagy valószínűséggel erőszakot, hátrányos megkülönböztetést és ellenségeskedést keltő gyűlöletbeszéd ellen;

6.

ismételten elítéli a homoszexualitás ellen irányuló törvénytervezetet, és felszólítja az ugandai parlamentet, hogy szüntesse meg a homoszexualitás kriminalizálását, és minden körülmények között utasítsa el a halálbüntetés alkalmazását; csatlakozik Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár 2010. december 10-i, a homoszexualitás kriminalizálásának egyetemes megszüntetésére irányuló kérelméhez;

7.

elítél minden olyan kísérletet, amely többek között nemen és szexuális irányultságon alapuló gyűlöletet kelt és támogatja a bármilyen kisebbségi csoport elleni erőszakot; csatlakozik David Kato szervezete (SMUG) és egyéb szervezetek a hatóságokhoz, politikai és vallási vezetőkhöz és a médiához intézett arra irányuló felhívásához, hogy szüntessék meg a szexuális kisebbségek démonizálását és többé ne teremtsenek erőszakos légkört a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű személyek számára;

8.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az emberi jogi aktivistákat védelmező programjaikba vegyék fel az LMBT-aktivistákat; felszólítja valamennyi ugandai nem kormányzati szervezetet, hogy működjenek együtt az Ugandai Emberi Jogi Koalícióval, és többek között az LMBT-szervezetekkel;

9.

felszólítja az Európai Uniót és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a harmadik országokkal szembeni külpolitikájuk – beleértve együttműködési és fejlesztési politikájukat is – a hatóságok és a nem kormányzati szervezetek esetében is megfelelően figyelembe vegye valamennyi kisebbségi csoport – többek között a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű személyek – emberi jogi helyzetét, valamint annak biztosítására, hogy ezen a területen kézzelfogható haladást érjenek el; felszólítja a Bizottságot, az Európai Unió Tanácsát és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy teljes mértékben használják ki a leszbikus, meleg, biszexuális es transznemű (LMBT) személyek emberi jogai maradéktalan érvényesítésének elősegítését és védelmét szolgáló eszköztárat az Ugandával folytatott tárgyalásaik során, biztosítsák az ugandai LMBT-aktivisták teljes körű védelmét és támogassák tevékenységeiket; felszólítja a Bizottságot, hogy ezeket a kérdéseket vegye bele a homofóbia elleni ütemtervben, melynek elkészítésére az Európai Parlamenttől felkérést kapott (3);