20.6.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 179/1

1.

2012 februárjában a Bizottság közzétette az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak szóló jelentését (1) az Unió pénzügyi helyzetének az elért eredmények alapján történt értékeléséről (a továbbiakban: az értékelő jelentés). A Szerződés előírja (2), hogy a Bizottság készítsen ilyen jelentést, és hogy ez a jelentés részét képezze annak a bizonyítéknak, amely alapján a Parlament évenként mentesítheti a Bizottságot a költségvetésre vonatkozó felelősség alól.

2.

A Parlament mint jogalkotó a konkrét szándékait a 2009. évi mentesítésről szóló 2011. májusi határozatában így fogalmazta meg:

„úgy véli, hogy az értékelő jelentést úgy kell elkészíteni, hogy a kulcsfontosságú teljesítménymutatók, jogi/politikai alapjuk, a kiadások összege, valamint az elért eredmények közötti kapcsolat világos és átlátható legyen (3).”

Ugyanebben a dokumentumban a Parlament hangsúlyozta azt is: ahhoz, hogy a lakosság bizalommal legyen az Unió költségvetése iránt, a tervezett eredmények elérése éppen olyan fontos, mint az elszámolások jogszerűsége és szabályszerűsége. Ennek kapcsán a Parlament felhívta a Bizottságot, hogy „vizsgálja felül a kiadási programok hatékonyságának értékelésére szolgáló rendszereit annak felmérése érdekében, hogy azok értéket teremtenek-e, megfelelő-e az általuk nyújtott ár-érték arány, és elérik-e azokat a célokat, amelyekért létrehozták őket” (4).

3.

A Parlament felkérte a Számvevőszéket, hogy adjon véleményt az értékelő jelentésről (5). Ez a vélemény ennek a kérésnek tesz eleget. Tekintve azonban a Bizottság első értékelő jelentésének előzetes jellegét, a Számvevőszék nem kíván részletes megjegyzéseket fűzni a jelentés tartalmához.

4.

Az első értékelő jelentés túl hozzávetőleges, kevés konkrét tartalommal szolgál, érdemi értéke így csekély. Szövege azt tükrözi (6), hogy a Bizottság még nem látja tisztán, hogyan teljesítse a Szerződésből ráháruló feladatot. A Bizottság saját állítása szerint jelenleg is vizsgálja, hogyan fejleszthetné tovább tartalmilag a jelentést, és figyelembe fogja venni a Parlament és a Tanács álláspontjait. A Számvevőszék úgy véli, hogy a Bizottságnak ennél többet kell tennie, és intenzív konzultációt kellene folytatnia a két intézménnyel.

5.

A Számvevőszék véleménye szerint az értékelő jelentés hozzájárulhat ahhoz, hogy növekedjék a Bizottság elszámoltathatósága a zárszámadás elfogadásáért felelős hatóság, és ebből következően az uniós polgárok felé. Ennek eredményességéhez azonban a Bizottságnak át kell gondolnia az értékelő jelentés célját, tartalmát, tárgykörét és időzítését. A következő bekezdésekben ezeket a szempontokat fejtjük ki bővebben.

6.

A Szerződés az értékelő jelentés előírásával újabb lépést tesz afelé, hogy a jelentéstételi és elszámoltathatósági rendszer már ne pusztán a szabályok betartására összpontosítson, hanem egyre inkább az eredmények elérésére. A jogalkotók azt akarják tudni, hogy az uniós kiadásoknak van-e tényleges hatásuk. Különjelentéseiben és véleményeiben maga a Számvevőszék is rendszeresen rámutat arra, hogy a Bizottság rendszerei ilyen szempontból nem igazán jól vannak kialakítva.

7.

Jó pár forrás ad számot az elért eredményekről, és maga az értékelő jelentés is felsorol ilyeneket: konkrét programok egyedi értékelése, hatásvizsgálatok, éves tevékenységi jelentések, az éves összefoglaló, a tevékenységi beszámolók és a mentesítési állásfoglalást követő jelentések; ezekhez hozzávehetőek a Számvevőszék különjelentései is. Ezek a különböző források azonban nem állnak össze koherens módon, és túl gyakran a befejezett többéves programok eredményeire koncentrálnak, pedig ekkor már késő a hatás növelését célzó kiigazításokat tenni.

8.

Az értékelő jelentés rámutat, hogy az uniós kiadások jellege miatt az eredményeket gyakran nagyon nehéz éves alapon értékelni (7). Ez igaz, de lehet javítani a beszámolókat annak értékelésével, hogy a hosszabb távú célok milyen valószínűséggel érhetők el. Az értékelő jelentés jó alkalmat ad a kérdéskör tárgyalására.

9.

E helyzetre való tekintettel a Számvevőszék azt javasolja, hogy a Bizottság használja ezt az értékelő jelentést kiindulási pontként beszámolási és elszámoltathatósági rendszereinek alapvető újragondolásához. A Bizottság által közzétett értékelő jelentés érvelése szerint az a jelenlegi gyakorlat, hogy programértékelésekre viszonylag ritkán kerül sor, nem nagyon alkalmas az elért eredmények éves elemzésére (8). A Számvevőszék egyetért ezzel, és véleménye szerint a jövőben ez a jelentés csak részben alapulhat ezeken az értékeléseken.

10.

Ahhoz, hogy az értékelő jelentés megfeleljen az előző bekezdésekben ismertetett igényeknek és a zárszámadás elfogadásáért felelős hatóság elvárásainak, a beszámolásnak az eddigiektől különböző, de nem feltétlenül új feladatként jelentkező módjaira is szükség lesz, amelyek koncepciója biztosítja, hogy a zárszámadás elfogadásáért felelős hatóság és más érintettek megkapják a számukra szükséges információkat az elért eredményekről. A jelenlegi forráskorlátok miatt különösen fontos, hogy a Bizottság kezdjen el a többéves programjaiba szisztematikusan beépíteni olyan teljesítménymutatókat és mérföldköveket, melyek lehetővé teszik a kritikus közbenső pontoknál annak értékelését, hogy a meghatározott célok és a szándékolt hatások milyen valószínűséggel érhetők el (9). Ez egy újabb lépést jelentene az eredményesség mérésének irányába. Ezenkívül a fenti 4. bekezdésben említett konzultációk azt is lehetővé tennék, hogy a Bizottság felmérhesse a gazdaságossági és hatékonysági témákról szóló beszámolókkal szembeni elvárásokat.

11.

A Számvevőszék már tett közzé véleményt (10) az uniós kiadások két fő területét, a kohéziós és a mezőgazdasági kiadásokat a 2014–2020 időszakban szabályozó rendeletekre irányuló bizottsági javaslatokról. A Számvevőszék mindkét esetben felhívta a figyelmet arra, hogy a Bizottság a szakpolitikai célokhoz nem rendelt konkrét eredményeket, vagyis nem határozta meg, hogy terv szerint mit kell az uniós finanszírozásnak elérnie. Ha a várt eredményeket illetően nincsenek egyértelmű célok, akkor a Bizottság továbbra sem tudja meggyőzően kimutatni kiadásainak sajátlagosan európai értéknövelő hatását – és így nehéz lesz bizonyosságot adnia e kiadások eredményességéről és hatékonyságáról.

12.

A Bizottságnak továbbá külön figyelmet kell fordítania az éves értékelő jelentéseihez használt adatok, köztük a tagállamoktól beérkező adatok minőségére is. Mint a Számvevőszék a 7/2011 sz. véleményének (11) 39. bekezdésében megjegyezte:

„A Bizottság (…) vegye fontolóra, mennyiben lehetséges biztosítani, hogy a tagállamok által szolgáltatott adatok a programok monitoringja, értékelése és teljesítménye szempontjából a relevancia, az összehasonlíthatóság és a megbízhatóság tekintetében elfogadható minőségűek legyenek.”

13.

A Bizottság által közzétett értékelő jelentés elvileg két szakpolitikai terület, az oktatás és kultúra, illetve a kutatás elért eredményeit tárgyalja. A tényleges tárgyköre azonban még ennél is szűkebb. A jelentés például a kultúra és oktatás területére öt általános célt ad meg, de azután ezek közül csak az utolsóról ad hozzávetőleges értékelő információkat. A Bizottság nem indokolta meg, miért zárta ki az elemzésből az első négy célt.

14.

A Bizottság rámutatott (12), hogy ha az összes uniós finanszírozású programot minden évben vizsgálat tárgyává tennék, akkor az eredmény valószínűleg egy hosszú, túl szerteágazó jelentés lenne. Ez egyike a számos kérdésnek, amelyeket a Parlamentnek és a Tanácsnak, a Bizottsággal együtt, esetleg mérlegelnie kellene. Másik ilyen kérdés többek között az is, hogy az eredmények és ezáltal az eredményesség értékelésén túl foglalkozni kell-e a gazdaságossággal és hatékonysággal is. Szó lehetne akár tematikus, hosszabb időtartamra kiterjedő értékelésről, akár a Bizottság elmúlt évi eredményeinek átfogóbb elemzéséről. Minden ilyen mérlegelésnek azt kell figyelembe vennie, hogy az értékelő jelentésbe bekerülő információk mennyire használhatók fel az éves mentesítési eljárásban.

15.

Az értékelő jelentés egyike azon dokumentumoknak, melyeket az EUMSZ 319. cikke szerint a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek a mentesítési eljárás részeként meg kell vizsgálnia. A Bizottság kijelentette, hogy a jövőben a jelentést ennek megfelelően minden évben november közepéig szándékozik elfogadni (13). Ez egybeesik a Számvevőszék éves jelentésének közzétételével. A Parlament azonban azt kérte (14) a Számvevőszéktől, hogy az értékelő jelentésről szóló észrevételeit a saját éves jelentésével egyidőben nyújtsa be. Ehhez azonban a Számvevőszéknek ezt a dokumentumot jóval korábban meg kellene kapnia.

16.

A Bizottság első éves értékelő jelentésének elkészítését az EUMSZ 318. cikke írja elő. A jelentés túl hozzávetőleges, kevés konkrét tartalommal szolgál, érdemi értéke így csekély. Arra viszont a Számvevőszék meglátása szerint jó alkalmat ad a jelentés, hogy a Parlament, a Tanács és a Bizottság megvitassa és egyeztesse, hogyan lehetne az értékelő jelentést hasznossá tenni a zárszámadás elfogadásáért felelős hatóság számára. A Számvevőszék javasolja, hogy vitassák meg többek között a következőket:

A Számvevőszék felhívja a figyelmet, hogy ha az értékelő jelentésről szóló észrevételeit a saját éves jelentésével egyidőben kellene benyújtania (amint azt a Parlament már korábban kérte), akkor a dokumentumot a Bizottság által javasolt időpontnál jóval korábban kellene megkapnia.