15.6.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 169/1

—

tekintettel a pénzügyi eszközök piacairól szóló 2004/39/EK irányelvre (MiFID) (1),

—

tekintettel a bennfentes kereskedelemről és a piaci manipulációról (piaci visszaélés) szóló 2003/6/EK irányelvre (2),

—

tekintettel a G20-ak 2009. április 2-i londoni, 2009. szeptember 25-i pittsburghi és 2010. június 26–27-i torontói nyilatkozataira,

—

tekintettel az európai értékpapír-piaci szabályozók bizottságának (CESR) a MiFID felülvizsgálata keretében a részvénypiacok vonatkozásában az Európai Bizottsághoz intézett technikai tanácsaira (hiv.: CESR/10-394),

—

tekintettel a CESR-nek a MiFID felülvizsgálata keretében az ügyletek bejelentése vonatkozásában az Európai Bizottsághoz intézett technikai tanácsaira (hiv.: CESR/10-292),

—

tekintettel a CESR-nek a MiFID felülvizsgálata keretében a befektetők védelme és közvetítők vonatkozásában az Európai Bizottsághoz intézett technikai tanácsaira (hiv.: CESR/10-417),

—

tekintettel a CESR-nek az európai részvénypiacok mikrostrukturális kérdéseivel kapcsolatos hozzájárulásra vonatkozó felhívására (hiv.: CESR/10-142),

—

tekintettel a francia gazdasági, ipari és foglalkoztatásügyi miniszternek benyújtott, a MiFID 2010. februártól kezdődő felülvizsgálatáról szóló jelentésre,

—

tekintettel az Értékpapír-felügyeletek Nemzetközi Szervezetének (IOSCO) a „Közvetlen elektronikus hozzáféréssel kapcsolatos politikákról” szóló 2009. februári konzultációs jelentésére,

—

tekintettel a CPSS és az IOSCO központi ügyfelekre vonatkozó, 2004. novemberi ajánlásaira,

—

tekintettel az amerikai értékpapír-piaci felügyeletnek a részvénypiacok szerkezetére vonatkozó koncepcióját tartalmazó közleményére (No. 34-61358; ügyirat száma: S7-02-10),

—

tekintettel a CESR-nek a MiFID felülvizsgálata keretében az Európai Bizottsághoz intézett technikai tanácsaira és az Európai Bizottság kiegészítő tájékoztatásra irányuló kérésére adott válaszokra (hiv.: CESR/10-802, hiv.: CESR/10-799, hiv.: CESR/10-808, hiv.: CESR/10-859, hiv.: CESR/10-860),

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A7–0326/2010),

A.

mivel a G20-ak úgy rendelkeztek, hogy az ésszerű szabályozásnak és a hatékony felügyeletnek ki kell terjednie valamennyi pénzügyi intézményre, pénzügyi termékre és területre, és megállapodtak abban, hogy valamennyi szabványosított tőzsdén kívüli (OTC) származékos ügyletre vonatkozó szerződéssel tőzsdén vagy adott esetben elektronikus kereskedelmi platformokon kell kereskedni,

B.

mivel az átláthatóság hiánya és a pénzügyi rendszer kockázati mintáinak ezzel együtt járó homályossága súlyosbító tényező volt a pénzügyi válságban, megkönnyítve az általános bizalmatlanság elterjedését, ezáltal hozzájárulva a likviditás drasztikus csökkenéséhez,

C.

mivel a MiFID hatálybalépésekor a legfőbb cél a fogyasztóvédelem, az – elsősorban az árképzési mechanizmusokkal kapcsolatos – átláthatóság, hatékony és likvid piacok és az egyenlő versenyfeltételek kialakítása volt, amelyeket még nem sikerült elérni, ezért továbbra is elsőbbséget kell kapniuk; mivel a pénzügyi válságot követően a MiFID felülvizsgálata során elsőbbséget kell kapnia a rendszerszintű kockázatok korlátozásának is,

D.

mivel a MiFID változtatásainak mindig figyelembe kell venniük, hogy az irányelv fontos szerepet játszik a tőkeáramlásoknak a reálgazdaságba történő irányítása terén, ennélfogva hatással lehet a munkahelyekre, a befektetésekre és a nyugdíjakra,

E.

mivel a kereskedés mennyiségének 40 %-a még mindig tőzsdén kívül zajlik; mivel a piaci szereplőket ösztönözni kell, hogy szervezett kereskedési helyszíneken kereskedjenek,

F.

mivel a kereskedés előtti átláthatósági követelmények alóli mentességek MiFID-be történő belefoglalása és az MTF-ek és a „dark pool”-ok létrehozása a szabályozottabb és átláthatóbb helyszínek felé való elmozdulás megkönnyítése céljából történt,

G.

mivel a MiFID úgy határozza meg a tőzsdén kívüli ügyleteket, hogy azok jellemzője, hogy eseti és rendszertelen jellegűek, nagybani ügyfelek között bonyolódnak, és olyan üzleti viszony részét képezik, amelyet önmagában a szokásos piaci méretet meghaladó ügyletek jellemeznek, és ahol az ügyleteket az érintett vállalkozás által rendszeres internalizálóként ügymenetében általában használt rendszereken kívül hajtják végre,

H.

mivel annak ellenére, hogy a MiFID mentességeket biztosít, hogy lehetővé tegye a „dark” kereskedést a szervezett piacokon, és az MTF-ek és rendszeres internalizálók (SI-k) létrehozása, valamint a tőzsdén kívüli kereskedés rendszertelenként és eseti jellegűként történő meghatározása ellenére a nem SI-alapon folyó, tőzsdén kívüli kereskedés aránya a CESR/10-394 szerinti összes jelentett kereskedés 38 %-ával továbbra is magas, és ez az arány nem csökkent a MiFID végrehajtása óta, mivel ezért a MiFID-ben foglalt szabályok és mentességek szigorúbb és hatékonyabb végrehajtását kell biztosítani,

I.

mivel az értékpapírpiac széttöredezése az átláthatóságnak a „dark pool”-ok és a BCN-ek növekedése miatti csökkenése, a kereskedésre szolgáló helyszínek mind a tőzsdén, mind azon kívül megnövekedett száma és a mindinkább technológiavezérelt kereskedelem miatt nem kívánt hatással van a likviditásra és a piac hatékonyságára, továbbá az átlagos ügyletnagyságot a 2006-os 22 266 euróról 2009-re 9 923 euróra csökkentette, növelve az ügyletek végfelhasználóknál felmerülő teljes költségét,

J.

mivel az ügyletek méretének csökkenése oda vezetett, hogy a piaci szereplők kevésbé voltak képesek arra, hogy egy adott piacon azonnal teljesítsék a nagy összegre szóló megbízásokat, és a nagy összegre szóló megbízások piaci hatásának megakadályozására való törekvés ösztönözte a „dark pool” kereskedés terjedését; mivel az EGT-beli részvények szervezett piacokon történő teljes kereskedelmének kevesebb mint 10 %-a esetében veszik igénybe a MiFID-ben foglalt, kereskedés előtti átláthatósági követelmények alóli mentességeket (CESR/10-394), mivel a MiFID-ben foglalt e mentességek lehetővé teszik a „dark pool” kereskedést, ami átláthatóbb és szabályozottabb választási lehetőség a tőzsdén kívüli (OTC) „dark pool” kereskedéshez képest, de mivel az OTC-ügyletek, beleértve a BCN-ek elegendő szabályozásának hiánya versenyelőnyt jelent az OTC számára és ösztönzi a sötétben való („dark”) kereskedés növekedését, aláásva általában a piac átláthatóságát; mivel jelenleg a kereskedés összesen mintegy felére nem vonatkoznak kereskedés előtti átláthatósági követelmények, de a tőzsdén kívüli ügyletek fele az átlagos piaci méret alatti és nem kell megvédeni a piaci hatástól,

K.

mivel az egyenlő versenyfeltételek biztosítása céljából a BCN-eket üzleti modelljeik mélyreható vizsgálatának kell alávetni annak biztosítására, hogy amikor olyan szolgáltatásokat nyújtanak, amelyek azt jelentik, hogy lényegében szabályozott piacként (RM), multilaterális kereskedési rendszerként (MTF) vagy rendszeres internalizálóként működnek, ennek megfelelően szabályozzák őket,

L.

mivel nem bizonyosodtak be a verseny előnyei egy versenyképesebb és innovatív kereskedési infrastruktúra tekintetében, hiszen a teljes ügyleti költségek nem csökkentek és az átláthatatlanság növekedett, miközben ugyanakkor egyértelmű, hogy nincs megfelelően biztosítva minden résztvevő számára a minőség és az integritás egy széttöredezettebb piaci környezetben,

M.

mivel a HFT állítólag likviditást biztosít a pénzügyi piacok számára, hasznos lenne annak megállapítása, hogy kockázatokkal járnak-e az elektronikus megbízási rendszerek és az, hogy a kereskedési mennyiségek jelentős, az Egyesült Államokban 70 %-osra becsült része HFT-stratégiáknak (high-frequency trading, azaz magas fordulatszámon történő kereskedés) tulajdonítható, különösen az egyesült államokbeli értékpapír-felügyeletnek (Securities and Exchange Commission) az egyesült államokbeli tőzsde 2010. május 6-i hirtelen összeomlásával kapcsolatos következtetéseire való tekintettel,

N.

mivel a HFT-stratégiák viszonylag új jelenségnek számítanak Európában és jelenleg becslések alapján mennyiség szerint a piac 35 %-át teszik ki,

O.

mivel a kereskedés előtti és utáni jelentések révén valamennyi eszközosztály tekintetében nagyobb mértékű átláthatóságot kellene kialakítani, hogy javuljon a felmerülő problémák kialakulásának és mértékének korai előrejelzése, valamint az árképzési folyamat hatékonysága, továbbá erősödjön a piac szereplői közötti bizalom,

P.

mivel a G20-ak 2009. szeptember 24–25-i pittsburghi határozata megállapította, hogy „valamennyi szabványosított tőzsdén kívüli (OTC) származékos ügyletre vonatkozó szerződéssel tőzsdén vagy elektronikus kereskedelmi platformokon kell kereskedni”,

Q.

mivel a tagállamok közötti eltérő végrehajtás a MiFID keretének hiányos alkalmazásához vezetett,

1.

elismeri, hogy a piaci infrastruktúrák rugalmasak voltak a válság idején, és felhívja a Bizottságot, hogy mindazonáltal valamennyi kereskedési helyszín és elszámolási rendszer vonatkozásában erősítse meg a piaci infrastruktúrákat, hogy azok az összesített ügyletek nagyobb átláthatósága, rugalmassága és jobb szabályozási felügyelete révén képesek legyenek a jövőbeli kockázatok kezelésére;

2.

üdvözli a Bizottság tőzsdén kívüli származékos ügyletekről, központi szereplőkről és kereskedési helyekről szóló rendeletre irányuló javaslatát mint annak szükséges előfeltételét, hogy növekedjen a pénzügyi eszközök piacának átláthatósága és biztonsága, és úgy tekinti, hogy ez az első lépés a jelentős mértékű, tőzsdén kívüli (OTC) kereskedésnek a MiFID szabályozása alá tartozó kereskedési helyszínek felé történő elmozdítása irányába;

3.

az egyenlő bánásmód érdekében javasolja, hogy az MTF-ek ugyanolyan szintű felügyelet hatálya alá tartozzanak, és ennélfogva hasonlóképpen legyenek szabályozva, mint az MTF-ek közötti verseny, és hogy a szabályozott piacok egyenlő versenyfeltételek alapján működjenek, miközben megjegyzi, hogy az MTF-ek fontos szerepet játszanak a piaci belépés szempontjából;

4.

kéri az Európai Értékpapír-piaci Hatóságtól (ESMA) a rendszeres internalizáló (SI) rendszer működésének és céljának vizsgálatát és e kategória szabályozási módjának javítását annak biztosítása érdekében, hogy ezt a rendszert használják a pénzügyi partnerekkel kétoldalú alapon lebonyolított megbízások teljesítésére;

5.

kéri, hogy a portfóliókezelési szolgáltatást nyújtó és portfóliókezelőként működő befektetési vállalkozások megbízásait kezelő befektetési vállalkozások tegyenek eleget a legjobb teljesítésre vonatkozó kötelezettségüknek, függetlenül attól, hogy a MiFID a portfóliókezelőt elfogadható partnerként sorolja-e be;

6.

felszólítja az ESMA-t annak vizsgálatára, hogy a megbízásonkénti legjobb teljesítést hatékonyabban kell-e támogatnia egy, az adatok rendelkezésre állására vonatkozó szabályozásnak – úgy a kereskedést követően, mint a teljesítés minősége vonatkozásában, és a piaci technológia (például a megbízások átirányítására szolgáló eszközök (order routers) és helyszíni összeköttetések) tekintetében;

7.

a MiFID-ben foglalt előírások gondos végrehajtására szólít fel annak biztosítása érdekében, hogy a szabályozott piacokkal, az MTF-ekkel vagy az SI-vel egyenértékű tevékenységet folytató BCN-ek ennek megfelelően legyenek szabályozva, és a végrehajtás megkönnyítése érdekében ragaszkodik ahhoz, hogy minden BCN-től megköveteljék valamennyi szükséges információnak az illetékes hatóságok számára való benyújtását, beleértve az alábbiakat:

8.

kéri a részvények tőzsdén kívüli kereskedésének vizsgálatát és a tőzsdén kívüli kereskedés szabályozási módjának javítását annak biztosítása céljából, hogy növekedjen a szabályozott piacok és az MTF-ek használata a multilaterális alapú megbízások teljesítése során, illetve az SI használata a kétoldalú megbízások teljesítése során, és hogy jelentősen csökkenjen a tőzsdén kívüli értékpapír-kereskedés aránya;

9.

kéri, hogy a Bizottság vizsgálja meg a „dark pool” ügyletekre vonatkozó legkisebb megbízási mennyiség megállapításának hatásait, valamint azt, hogy ennek szigorúan érvényt lehetne-e szerezni, hogy az árfeltárás érdekében fenn lehessen tartani a látható helyszíneken zajló megfelelő kereskedési forgalmat;

10.

felszólítja a Bizottságot a MiFID-ben jelenleg szereplő, kereskedés előtti átláthatósági követelmények alóli mentességek alábbi célokból történő felülvizsgálatára:

11.

a kereskedés előtti átláthatósági követelmények alóli mentességek tagállamokban történő egységes alkalmazását kéri a végrehajtási különbségek csökkentése érdekében, amelyek bizonytalanságot, szabályozási önkényt és egyenlőtlen versenyfeltételeket eredményezhetnek; véleménye szerint erre az ESMA által megállapított technikai szabványok megfelelő eszközként szolgálhatnának, ami összhangban van a pénzügyi szolgáltatások egységes szabályozásának elvével;

12.

üdvözli a piaci szereplők közelmúltbeli bejelentését, mely szerint szét fogják választani a kereskedés előtti és utáni adataikat, és további erőfeszítésekre szólít fel a közös adatszabványok megteremtése és az adatok hozzáférhetőségének javítása érdekében;

13.

felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre munkacsoportot a piaci adatok európai konszolidálását gátló akadályok leküzdése és különösen az adatokkal kapcsolatos jelentések gyenge minőségének orvoslása érdekében, ami valamennyi ügyletet érint;

14.

felhívja az ESMA-t, hogy hozzon létre közös jelentési szabványokat és formátumokat valamennyi kereskedés utáni, mind a szervezett kereskedési helyszínekre, mind az OTC-re vonatkozó adat jelentésére az adatok konszolidálásának segítése érdekében;

15.

kéri, hogy valamennyi jelentést tevő helyszín számára tegyék kötelezővé a kereskedés utáni és a kereskedés előtti adatok szétválasztását, hogy az információkat üzletileg ésszerű és összehasonlítható áron az összes piaci szereplő rendelkezésére lehessen bocsátani; valamint kéri a Bizottságot, hogy fontolja meg jóváhagyott közzétételi intézkedések (APA) meghonosítását annak érdekében, hogy minőségi szabványokat vezessen be az OTC kereskedésre vonatkozó közzétételek tekintetében és csökkentse azon helyszínek számát, amelyek felé az ügyletekről jelenteni lehet, valamint az internetes oldalak használatát, mivel azok gátolják a konszolidációt;

16.

felszólít a halasztott közzétételre vonatkozó időbeli korlátozás szigorítására az ügyletek létrejöttüket követő huszonnégy órán belüli, szabályozóknak történő jelentése érdekében; azon a véleményen van, hogy az ügyletek közzététele tekintetében rendes körülmények között az egy percnél hosszabb késedelem elfogadhatatlannak tekintendő;

17.

úgy ítéli meg, hogy kulcsfontosságú az OTC kereskedés összeomlásának és üzleti modelljeinek elemzése, ezért egyedi jelzések bevezetésére szólít fel az OTC ügyletek kereskedés előtti és utáni átláthatósága vonatkozásában az OTC ügyletek jellegzetességeinek jobb megértése és annak értékelése érdekében, hogy melyek azok az ügyletek, amelyeket sajátos jellemzőik miatt indokolt tőzsdén kívüli kereskedésben végrehajtani;

18.

ragaszkodik hozzá, hogy a hirtelen összeomlásokat követően valamennyi kereskedési platformnak tudnia kelljen bizonyítani a nemzeti felügyeleti hatóságok számára azt, hogy technológiái és ellenőrzési rendszerei képesek megbirkózni a 2010. május 6-án tapasztalt, a rendszert elárasztó megbízásmennyiséggel, annak biztosítása érdekében, hogy szélsőséges körülmények között sikeresen tudják kezelni a HFT-vel és az algoritmikus kereskedéssel kapcsolatos tevékenységeket, és hogy bizonyítékát adják annak, hogy a nap végéig képesek újra előállítani megbízási nyilvántartásaikat, hogy a szokatlan piaci tevékenység okai tetten érhetők legyenek és bármely gyanítható piaci visszaélés azonosítható legyen;

19.

felszólítja az ESMA-t az algoritmikus kereskedés és a HFT piaci költségeinek és előnyeinek, valamint az egyéb piaci felhasználókra, különösen az intézményi befektetőkre gyakorolt hatásainak vizsgálatára annak megállapítása céljából, hogy az automatikusan előidézett jelentős piaci forgalom valódi likviditással látja-e el a piacot, és hogy ennek milyen hatása van az árfeltárás egészére, valamint hogy milyen visszaélési lehetőségeket kínál a HFT a piaci árak manipulálása révén – ami a piaci szereplők közti egyenlőtlen versenyfeltételek kialakulását eredményezné –, és milyen hatással van a piaci stabilitás egészére;

20.

felszólít az ún. „layering” vagy „quote stuffing” gyakorlatának kifejezetten piaci visszaélésként való meghatározására;

21.

felszólít annak kivizsgálására, hogy szabályozni kell-e a HFT-stratégiákat követő vállalatokat annak biztosítása érdekében, hogy az általuk alkalmazott algoritmusok folyamatos szabályozási felügyeletére megbízható rendszereket és ellenőrző mechanizmusokat alkalmazzanak, hogy e vállalatok képesek legyenek a valós idejű lezáratlan pozíciók és a tőkeáttétel napon belüli nyomon követésére és lekérdezésére, valamint annak bizonyítására, hogy kivételes események esetére stabil irányítási eljárásokkal rendelkeznek;

22.

felszólít a HFT kapcsán felmerülő kihívások piacfigyeléssel kapcsolatos vetületének vizsgálatára; elismeri, hogy a potenciálisan visszaélő jellegű magatartás észlelése és nyomon követése érdekében a szabályozóknak megfelelő eszközökre van szükségük; ennek figyelembevételével felszólít arra, hogy a szabályozott piacok és az MTF-ek által kapott valamennyi megbízásról, valamint az e platformokon végrehajtott ügyletekről készüljön jelentés az illetékes hatóságok számára;

23.

kéri, hogy az együttes szerverelhelyezést – akár közvetlenül, akár külső adatszolgáltatók révén – lehetővé tevő valamennyi kereskedési helyszín gondoskodjon valamennyi érintett ügyfél számára az egyenlő hozzáférés biztosításáról, lehetőleg azonos időbeli hozzáférést garantáló infrastrukturális feltételekkel, a MiFID-ben körvonalazott megkülönböztetésmentes gyakorlatnak való megfelelés érdekében;

24.

felszólítja a szabályozókat a szponzorált hozzáférés biztosításának figyelemmel kísérésére és szabályozására, és felhívja a Bizottságot többek közt a következő további intézkedések megfontolására:

25.

a biztosítékok szükséges alkalmazása ellenére annak további vizsgálatára kéri az ESMA-t, hogy a szponzorált hozzáférés túlmegy-e a megkülönböztetésmentes hozzáférés határán;

26.

felszólítja a Bizottságot a közvetlen elektronikus hozzáféréssel – beleértve a szponzorált hozzáférést is – kapcsolatos elvek elfogadására, amelyeket az IOSCO technikai bizottsága jelenleg dolgoz ki, és amelyek a szponzorált hozzáférésre jogosult ügyfelek kiválasztási feltételeire, valamint a platform, a tag és az ügyfél közti szerződéses kapcsolatra fognak vonatkozni, és megállapítják ezek feladatait a hozzáférés megfelelő ellenőrzés és szűrők mellett megvalósuló felhasználása tekintetében;

27.

úgy véli, hogy a befektetőkkel szembeni egyenlő bánásmódra vonatkozó elvnek való megfelelés érdekében kifejezetten meg kell szüntetni az ún. „flash order”-ek (villámmegbízások) gyakorlatát;

28.

felszólítja az ESMA-t a díjstruktúrák megvizsgálására annak biztosítása érdekében, hogy a teljesítési díjak, a kiegészítő díjak, a befektetési vállalkozások jutalékai és bármely egyéb kapcsolódó ösztönzők átláthatóak, megkülönböztetésmentesek és a megbízható árképzésnek megfelelőek legyenek, valamint kialakításuk és végrehajtásuk ne ösztönözze a nem megfelelő célokból történő kereskedést, valamint annak értékelésére, hogy a megbízásokat adó felhasználók fizessenek-e minimális díjat, függetlenül a megbízások teljesülésétől, mivel a megbízásokat a piaci infrastruktúrának fel kell dolgoznia;

29.

javasolja, hogy az ESMA végezze el az ún. „maker/taker” árképzési modell vizsgálatát annak meghatározása érdekében, hogy a kedvezőbb „maker” díjszabási struktúra bármely kedvezményezettjére is kiterjedjenek-e a hivatalos árjegyzőkre vonatkozó kötelezettségek és felügyelet;

30.

kéri, hogy az ESMA lássa el az amerikai típusú, hirtelen bekövetkező összeomlások megakadályozására valamennyi európai kereskedési helyszínen egyszerre működésbe lépő megbízható, a volatilitást megszakító eszközök és „áramkör-megszakítók” felügyeletét, valamint kéri ezen eszközök végrehajtási aktusok révén történő meghatározását;

31.

kéri, hogy egy szabályozatlan piaci szereplő se rendelkezhessen közvetlen vagy szűrés nélküli szponzorált hozzáféréssel a kereskedési helyszínekhez, és hogy a saját számlára kereskedő jelentős piaci szereplők legyenek kötelesek a szabályozónál bejegyeztetni magukat, illetve stabilitási okokból hozzájárulni kereskedési tevékenységük megfelelő szintű felügyeletéhez és ellenőrzéséhez;

32.

kéri, hogy a nem szabályozott vállalkozások algoritmikus kereskedési stratégiák alkalmazásával saját számlára végzett kereskedési tevékenységeiket kizárólag szabályozott pénzügyi partnereken keresztül bonyolíthassák;

33.

felszólít a MiFID-ben szabályozott átláthatósági rendszer hatályának kiterjesztésére annak érdekében, hogy az valamennyi „részvényhez hasonló” eszközre – beleértve a letéti igazolásokat (DR), a tőzsdén kereskedett alapokat (ETF), a tőzsdén kereskedett árucikkeket (EDC) és az igazolásokat – kiterjedjen;

34.

kéri a Bizottságtól és az ESMA-tól a kereskedés előtti és utáni átláthatóság követelményének valamennyi, jelentős másodlagos kereskedelem – beleértve az állam- és vállalati kötvények piacait és a CCP hatálya alá tartozó derivatívákat is – tárgyát képező, nem részvényjellegű pénzügyi eszköz vonatkozásában való bevezetésének és oly módon való alkalmazásának megfontolását, amely szükség esetén különbséget tesz a különböző eszközosztályok között, ugyanakkor együtt jár a tőzsdén kívüli származékos termékek további szabványosítását előmozdító intézkedésekkel a nagyobb mértékű átláthatóság érdekében;

35.

azon a véleményen van, hogy tekintettel az európai részvényekre vonatkozó adatminőséggel és kereskedés utáni adatok konszolidációjával kapcsolatban tapasztalt problémákra, a Bizottságnak biztosítania kell, hogy a nem részvényjellegű termékekre vonatkozó kereskedés utáni adatok könnyen konszolidálható formában álljanak rendelkezésre;

36.

támogatja a Bizottság arra irányuló szándékát, hogy a MiFID rendelkezéseinek szélesebb körét alkalmazza a származékos eszközökre, mivel kereskedelmük mindinkább a szervezett kereskedési helyszínekre tevődik át, és egyre nagyobb mértékű szabványosítási és központi elszámolási követelmények vonatkoznak rájuk;

37.

felhívja a Bizottságot egy annak biztosítását célzó javaslat benyújtására, hogy mindazok az OTC származékos ügyletek, amelyek szabványosíthatók, adott esetben tőzsdéken vagy elektronikus kereskedési platformokon kerüljenek forgalmazásra annak biztosítása érdekében, hogy ezen ügyletek árképzése átlátható, tisztességes, hatékony és összeférhetetlenségtől mentes legyen;

38.

kéri az IOSCO elszámolóházakra, értékpapír-elszámolási rendszerekre és rendszerkockázati szempontból fontos fizetési rendszerekre vonatkozó szabványainak felülvizsgálatát a piacok átláthatóságának fokozása érdekében;

39.

szükségesnek tartja, hogy a különböző fizikai és pénzügyi árupiacok szabályozói ugyanazokhoz az adatokhoz férjenek hozzá a tendenciák és kapcsolódások azonosítása érdekében, és felhívja a Bizottságot mind az Unión belüli, mind a globális szinten tett erőfeszítések összehangolására;

40.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és az Európai Központi Banknak.

15.6.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 169/8

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkére és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 2. cikkének (5) bekezdésére, valamint 67., 74., 196. és 222. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

—

tekintettel a kémiai, biológiai, radiológiai vagy nukleáris terroristafenyegetések következményeinek megelőzése és korlátozása érdekében történő Európai Unión belüli együttműködés javításáról szóló, 2002. december 20-i tanácsi és bizottsági programra (CBRN 2002 program) (1),

—

tekintettel a terrorizmus elleni küzdelemről szóló 2002. június 13-i 2002/475/IB tanácsi kerethatározatra (2) és annak a 2008/919/IB tanácsi kerethatározattal történt módosítására (3),

—

tekintettel a tömegpusztító fegyverek és hordozóeszközeik elterjedésének megakadályozásáról szóló 2003-as EU-stratégiára,

—

tekintettel az „Egy biztonságos Európa egy jobb világban” című 2003-as európai biztonsági stratégiára, amelyet a brüsszeli Európai Tanács 2003. december 12-én hagyott jóvá, valamint az EU 2010-es belső biztonsági stratégiájára (4) és az arról szóló bizottsági közleményre (COM(2010)0673),

—

tekintettel a terrorfenyegetések és terrortámadások következményeivel foglalkozó 2004-es uniós szolidaritási programra (5),

—

tekintettel a brüsszeli Európai Tanács által 2005. december 1-jén elfogadott 2005-ös terrorizmus elleni uniós stratégiára (6) és az azt végrehajtó cselekvési tervre (7),

—

tekintettel a 2005. január 18–22. között Japánban megrendezett, a katasztrófák csökkentéséről szóló világkonferencián elfogadott hyogói cselekvési keretre (2005–2015) (8),

—

tekintettel a hetedik kutatási és technológiafejlesztési keretprogramra (9), különösen abból a CBRN Emap projekthez nyújtott finanszírozásra (10),

—

tekintettel a polgári védelmi pénzügyi eszköz létrehozásáról szóló, 2007. március 5-i 2007/162/EK, Euratom tanácsi határozatra (11),

—

tekintettel a közösségi polgári védelmi mechanizmus létrehozásáról szóló, 2007. november 8-i 2007/779/EK, Euratom tanácsi határozatra (átdolgozás) (12),

—

tekintettel a kettős felhasználású termékek kivitelére, transzferjére, brókertevékenységére és tranzitjára vonatkozó közösségi ellenőrzési rendszer kialakításáról szóló, 2009. május 5-i 428/2009/EK tanácsi rendeletre (13),

—

tekintettel az európai kritikus infrastruktúrák azonosításáról és kijelöléséről, valamint védelmük javítása szükségességének értékeléséről szóló, 2008. december 8-i 2008/114/EK tanácsi irányelvre (14), különösen a határokon átnyúló hatást kiváltó intézkedések esetén, amely – többek között – iránymutatásokat állapít meg a kritikus infrastruktúrák uniós szintű védelmére szolgáló kapacitások növelésével kapcsolatos integrált megközelítésre vonatkozóan, ideértve a létfontosságú infrastruktúrák figyelmeztető információs hálózatát (CIWIN), valamint javaslattételi és koordinációs feladattal ruházza fel a Bizottságot e kritikus infrastruktúrák védelmének javítása érdekében,

—

tekintettel a vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris biztonság Európai Unión belüli megerősítése – az EU CBRN cselekvési terve című, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett bizottsági közleményre (COM(2009)0273),

—

tekintettel a vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris (CBRN) biztonság európai unióbeli növeléséről és az uniós CBRN cselekvési terv jóváhagyásáról szóló 2009. november 30-i tanácsi következtetésekre (15),

—

tekintettel a stockholmi programra (A polgárokat szolgáló és védő, nyitott és biztonságos Európa) (16),

—

tekintettel „Az EU terrorizmusellenes politikája: legfőbb eredmények és jövőbeni kihívások” című közleményre (COM(2010)0386),

—

tekintettel „A szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló térség megvalósítása a polgárok szolgálatában – A stockholmi program végrehajtásáról szóló cselekvési terv” című bizottsági közleményre (COM(2010)0171),

—

tekintettel a CBRN témáival, valamint a katasztrófamegelőzéssel és -elhárítással foglalkozó korábbi állásfoglalásaira, és ennek kapcsán a közelmúltbeli, haiti földrengésről szóló 2010. február 10-i állásfoglalására (17), amely egy uniós polgári védelmi erő létrehozására szólít fel,

—

tekintettel a természeti csapások és az ember okozta katasztrófák megelőzésére irányuló közösségi koncepcióról szóló bizottsági közleményről szóló, 2010. szeptember 21-i állásfoglalására (18),

—

tekintettel a CBRN-támadás esetén a felkészültségről és a reagálásról szóló tanácsi következtetéstervezetekre irányuló, a Tanács elnökségének 2010. október 25-i felülvizsgált javaslatára, amelyet az EU CBRN cselekvési tervében (19) foglalt vészhelyzeti tervezés javítását célzó H.29. sz. cselekvésben meghatározott célok alapján vázoltak fel, a Tanács által 2010. november 8-án elfogadottak szerint,

—

tekintettel A katasztrófákra adott uniós válasz erősítése felé: a polgári védelem és a humanitárius segítségnyújtás szerepe című, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett bizottsági közleményre (COM(2010)0600),

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére, valamint a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság és a Külügyi Bizottság véleményére (A7-0349/2010),

A.

mivel az EU hivatkozhat a CBRN-programokban való hosszú távú, a 2001. október 19-i genti Európai Tanács és a 2001. december 13–14-i laekeni Európai Tanács következtetéseivel kezdődő szerepvállalására; mivel a CBRN-programot 2002-ben fogadták el, majd azt 2004-ben felváltotta az EU szolidaritási programja, és mivel az új uniós CBRN cselekvési tervet a Tanács 2009. november 12-én elfogadta,

B.

mivel a CBRN-katasztrófák – akár balesetből, akár terrortámadásból erednek – komoly fenyegetést jelentenek az EU-ban élők biztonságára és egészségére, hiszen az alapvető infrastruktúrák és a kormányzati kapacitások összeomlása révén hatást gyakorolnak életükre, a környezetre és vagyonukra, ideértve a kulturális örökségüket, valamint a társadalom működésére is egy vagy több uniós tagállamban,

C.

mivel a Tanács és a Bizottság egybehangzó becslései szerint a CBRN-anyagokhoz köthető incidensek száma – beleértve a terrorista cselekményeket is – eddig viszonylag alacsony, és mivel a CBRN-anyagokhoz köthető katasztrófák többsége ipari balesetekre vagy a veszélyes kórokozók számának növekedésére és globális elterjedésére vezethető vissza,

D.

mivel folyamatosan fennáll a veszélye a CBRN-katasztrófák európai uniós területen történő bekövetkezésének, legyen szó balesetről vagy szándékos cselekményről, és ez súlyosan veszélyezteti az alapvető jogok és szabadságok maradéktalan érvényesülését, továbbá ellentétes a szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló európai térség kialakításának és fejlesztésének ígéretével,

E.

mivel a legnagyobb CBRN-veszély a CBRN-anyagok terrorszervezetek általi terjesztéséből ered, és mivel ezért egy fontos intézkedés az atomfegyverek elterjedését megakadályozó szabályok megerősítésére és a leszerelésre vonatkozik, valamennyi vonatkozó szerződés és nemzetközi megállapodás általános és teljes végrehajtása (például az Atomsorompó Szerződés a vegyi fegyverekről szóló egyezmény és a biológiai fegyverekről szóló egyezmény), továbbá a hasadóanyagok fegyverkészítés céljából való előállítását tiltó egyezményről szóló megállapodás tető alá hozása révén,

F.

mivel a fegyverek és robbanóanyagok, valamint a nukleáris, biológiai és vegyi fegyverek illegális célból történő előállítása, birtoklása, megvásárlása, szállítása, eladása és használata, továbbá a biológiai és vegyi fegyverekre irányuló kutatás és fejlesztés és a robbanóanyagok, tűzfegyverek és más fegyverek előállításának és használatának oktatása része a terrorizmus és a terroristakiképzés uniós definíciójának, amire a 2002/475/IB és a 2008/919/IB tanácsi kerethatározatok is utalnak,

G.

mivel a CBRN-anyagokra vonatkozó intézkedések az EU terrorizmus elleni stratégiájának sarokkövei, és mivel ezért 2009. november 30-án a Tanács elfogadta az EU CBRN cselekvési tervét,

H.

mivel a piacon a vásárlók számára széles körben elérhető bizonyos vegyi anyagok nem rendeltetésszerű, házi készítésű robbanóanyagok prekurzoraiként történő felhasználásának problémája terrorista cselekmények és más bűncselekmények sorozatát indíthatja el az EU-ban; mivel ez szükségessé teszi a robbanóanyag-prekurzorok forgalomba hozataláról és felhasználásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat (COM(2010)0473) végrehajtásának szigorú nyomon követését és ellenőrzését,

I.

mivel a Lisszaboni Szerződés hatályba lépését követően a felelősségek új egyensúlyi rendszere alakul ki a védelmi szakértelem területén is egyrészt a különböző uniós intézmények, másrészt az EU és tagállamai között; mivel egy ilyen új keretrendszer létrehozása hosszú folyamat, ami a közös értékekben és célokban való egyetértést igényel,

J.

mivel elviekben a tagállamok felelnek a CBRN-politikáért, de mivel mindemellett uniós szinten szoros együttműködésre és összehangolásra van szükség,

K.

mivel az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) létrehozása lehetőségeket kínál az EU átfogó válságkezelésének javítására a Stabilitási Eszköz (IfS) keretébe tartozó cselekvések révén,

L.

mivel az uniós CBRN cselekvési terv révén hatékony együttműködésnek kell kialakulnia a CBRN-kockázatok kezelésére és a szükséges válaszlépések kidolgozására vonatkozó nemzeti és uniós kezdeményezések között, amelynek révén egyszerre erősödik a Bizottság és a tagállamok közti horizontális és az uniós szintű és nemzeti eszközök közötti vertikális koordináció, növelve az információmegosztás és a bevált gyakorlatok cseréjének hatékonyságát és sebességét, elősegítve elemzési jelentések készítését minden szakaszban, a közös tervezést, az operatív eljárások kidolgozását, az operatív gyakorlatokat és a meglévő erőforrások költséghatékony csoportosítását,

M.

mivel számos uniós bűnüldöző ügynökség kap szerepet a CBRN-intézkedésekben, például az Europol az európai bombaadatbázis és a robbanóanyagok, valamint a CBRN-anyagok korai előrejelzési rendszerének kidolgozása révén; mivel emiatt megfelelő eljárásokat kell kialakítani az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek ellenőrzési jogának gyakorlására, amint azt például az EUMSz. 88. cikke is előírja,

N.

mivel az EU-ban és globálisan egyre gyakrabban előfordulnak egészségügyi kockázatok és a velük kapcsolatos veszélyes kórokozók, amint azt a H1N1-járvány közelmúltbeli kitörése is bizonyítja,

O.

mivel többek között a határokon átnyúló CBRN-események környezetszennyezést és -fertőzést okozhatnak, ami helyreállítási és méregtelenítési stratégiák beillesztését teszi szükségessé az uniós CBRN-szakpolitikába,

P.

mivel az új uniós CBRN-szakpolitika általános célja, hogy „csökkentse az Európai Unió polgárainak váratlan CBRN-események miatti veszélyeztetettségét”, és mivel ez „a váratlanul bekövetkező CBRN-események valószínűségének csökkentésével, valamint – amennyiben bekövetkeznek – hatásaik csökkentésével” érhető el,

Q.

mivel a Bizottság „az Unió szerepe a globális egészségügy terén” című közleményében (20) elismeri, hogy az intézkedéseket a gyors válaszadás érdekében uniós szinten és globálisan kell összehangolni, valamint kötelezettséget vállal a járványokra – többek között a bioterrorizmushoz hasonló szándékos cselekvésekre – vonatkozó készültségi és válaszadási mechanizmusok javítására,

R.

mivel a nukleáris technológiához és elődeihez képest a biológiai anyagok (pl. a lépfene) olcsóbbak, könnyebben beszerezhetők és terjeszthetők, ami lehetővé teszi az egészségre és a környezetre – többek között a mezőgazdaságra és az élelmiszerellátásra –szörnyű, hosszú távú kockázatot jelentő nem megszokott terrortámadások kivitelezését,

S.

mivel az elsőként beavatkozó szervezetek, többek között a rendőrség, a tűzoltóság és a mentőszolgálat a személyes biztonság kockáztatása nélkül nem tud a CBRN-esemény helyszínén segíteni az áldozatoknak, amennyiben orvosi ellenintézkedések és megfelelő képzés formájában nem kapott a kitettség előtt védelmet,

T.

mivel az orvosi ellenintézkedések regionális tartalékkészletei a közegészség védelme és a gazdasági megfontolások kiegyensúlyozása révén megfelelő védelmet nyújtanak a polgároknak, és egyben biztosítják a tagállami felelősséget és szolidaritást is,

U.

mivel az Egészségügyi Világszervezet globális vészjelző és elhárító programja (21) révén próbálja megerősíteni a biológiai biztonságot, valamint a veszélyes és újonnan megjelenő kórokozókkal kapcsolatos járványok kitörésére való készültséget,

V.

mivel tagállamain és a Bizottságon keresztül az EU aktív résztvevője a globális egészségbiztonsági kezdeményezés azt célzó megbeszéléseinek, hogy összehangolt globális fellépés történjen a közegészségügyi készültség megerősítése, valamint a nemzetközi biológiai, vegyi és radionukleáris terrorizmus fenyegetésére való válaszadás terén,

W.

mivel a vegyi, biológiai, radiológiai, valamint a nukleáris biztonságot nem csupán terrortámadások vagy gondatlanság fenyegetik, hanem a tenger mélyére dobott második világháborús vegyi fegyverek és az EU-ban található nukleárishulladék-telepek által jelenleg szennyezett területek is,

X.

mivel a megfelelő szintű vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris biztonság az EU-ban függ a harmadik országokban alkalmazott biztonsági szinttől is,

Y.

mivel az új terrorcselekmények tervezése során használt új technológiákból eredően új fenyegetések érhetik a biztonságot, és közben a biztonsági előírásokat nem illesztik elég gyorsan a technológiai fejlődéshez,

Z.

mivel a szükséges és kielégítő biztonsági követelmények meghatározásához a jelenleg érvényes különböző biztonsági előírások alapos felülvizsgálatára van szükség,

AA.

mivel az új uniós CBRN cselekvési terv három fő részből áll: megelőzés, felderítés, felkészültség és reagálás, továbbá tartalmaz egy negyedik fejezetet a CBRN megelőzésre, felderítésre és reagálásra vonatkozó fellépésekről; és mivel a kockázatértékelési tanulmányok, válaszok és ellenintézkedések megfelelő végrehajtásának biztosításához alapvetően fontos, hogy mindegyik szakasz jelentőségét elismerjük a CBRN-anyagokkal foglalkozó átfogó és határokon átnyúló megközelítés elfogadásakor, például a mérhető célok és fellépések megfelelő elosztása révén minden egyes szakaszban,

AB.

mivel a jelenlegi uniós CBRN cselekvési tervben a Bizottság által javasolt és a Tanács által végrehajtott módosítások gyengítik a cselekvési tervet, megszüntetve a tagállami kötelezettségvállalás kötelező voltát és enyhítve az elrendelt intézkedéseket, amelyek közül így sok nemzeti szinten marad, ahelyett, hogy uniós hatáskört kapna, továbbá gyengítik végrehajtásuk Bizottság által történő nyomon követését és ellenőrzését is, néha elmulasztva még a Bizottság „érdekelt félként” való szerepeltetését is a tagállamok mellett,

1.

megjegyzi, hogy az uniós CBRN cselekvési terv túllép a Lisszaboni Szerződés hatályba lépését követően a tagállamok és az EU között kialakult új hatáskörmegosztáson, amint azt az EUSz. 5. cikke az átruházás, a szubszidiaritás és az arányosság elve kapcsán kimondja; rámutat arra, hogy az uniós CBRN cselekvési terv a megosztott belső hatáskörök területéhez tartozik a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének térsége, a közös biztonsági kérdések és a közlekedés (EUMSz. 4. cikk); a polgári védelmi intézkedések (EUMSz. 196. cikk) és az Unió külső fellépései (EUSz 21. és 22. cikk) vonatkozásában;

2.

rámutat azonban, hogy a közös CBRN biztonsági rendszer kivitelezésének nem szabad csökkentenie a tagállamok ezen a politikai területen meglévő hatáskörét;

3.

úgy véli, hogy a cselekvési terv a nemzeti és európai kezdeményezések összekapcsolásának fontos eszköze a CBRN (vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris) fenyegetések elleni küzdelemben;

4.

elismeri, hogy rendkívül fontos a vonatkozó szakértelem átadása, valamint a biztonságra és a védelemre irányuló, az EU intézményei által végrehajtott és/vagy tagállami erőfeszítések megkettőzésének, töredezettségének és inkonzisztenciájának elkerülése, hiszen az élethez való alapvető jog van fenyegetve és óvatlanság és a lazaság következményei nem ismernek határokat;

5.

hangsúlyozza, hogy az EU-nak olyan egyedi mechanizmusok (szabályozási, jogalkotási vagy nem jogalkotási eszközök) létrehozásával kell erősítenie a közös megközelítést a CBRN megelőzés, felderítés és reagálás terén, amelyek kötelező együttműködést és segítségnyújtást írnak elő baleset vagy terrortámadás okozta CBRN-katasztrófák esetén; emlékeztet arra, hogy az uniós intézmények fő célja a nemzeti és nemzetközi válaszadás hatékonyságának biztosítása CBRN-balesetek vagy terrortámadások esetén, az uniós szolidaritás alapján, koordinált módon, a Bizottság égisze alatt és páneurópai megoldások révén;

6.

emlékeztet arra, hogy az uniós CBRN cselekvési terv lehetőséget kínál arra, hogy az EU és tagállamai megtalálják az ahhoz szükséges jogalkotási eszközöket, hogy ténylegesen alkalmazzák az EUMSz. 222. cikkében szereplő szolidaritási záradékot, és hogy a tagállamokat tájékoztatni kell egymás terveiről és bevált gyakorlatairól az akár véletlenül, akár szándékosan előidézett CBRN-katasztrófák kezelése és elhárítása érdekében, hogy összehangolt és hatékony segítséget tudjanak nyújtani egymásnak;

7.

hangsúlyozza, hogy erősíteni kell a Bizottság normatív és szabályozási beavatkozásainak hatókörét, hiszen az uniós CBRN cselekvési terv jelenlegi változata meglehetősen bizonytalan szerepet szán neki számos hivatkozott cél és fellépés kapcsán; sürgeti ezért, hogy a Bizottság terjesszen elő jogalkotási javaslatokat, lehetőleg a cselekvési tervben szereplő valamennyi területen; hangsúlyozza továbbá, hogy csak akkor lehet áthidalni az egyes tagállamok által tett erőfeszítések között tátongó szakadékokat, ha a Bizottságnak erős szabályozói szerepet biztosítunk;

8.

sürgeti, hogy a tagállamok CBRN-ellenőrzésre vonatkozó kötelezettségvállalásai lépjenek túl a bevált gyakorlatok és információk egyszerű megosztásán, és a technológiákat és infrastruktúrákat is osszák meg/egyesítsék a megkettőződés és az erőforrások pazarlásának elkerülése, továbbá az uniós szintű, értékes és költséghatékony szinergiák kialakítása érdekében; felhívja a tagállamokat, hogy állapodjanak meg a CBRN katasztrófák észlelésének és megelőzésének, valamint a CBRN anyagok EU-n belüli szállításának módszertanáról és a válaszlépésekről, beleértve a CBRN-hez kapcsolódó információk megosztását és a határokon átnyúló segítségnyújtást is;

9.

bátorítja a belső biztonság terén előrehaladottabb államokat, hogy e terület érzékeny és egyértelműen nemzeti jellege ellenére osszák meg információikat, technológiájukat és infrastruktúrájukat, és kezdjenek a fentiek szerint közös stratégiai projekteket; kéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy hozzanak létre rendszeresen frissített adatbázist a CBRN-incidensek esetén a tagállamok rendelkezésére álló orvosi ellenintézkedésekről, segítsék elő a meglévő kapacitások megosztását és gondoskodjanak a fent nevezett ellenintézkedések megtérülő megvásárlására vonatkozó összehangolt politikáról;

10.

uniós minőségi és biztonsági előírások kidolgozására, valamint egy CBRN biztonsági felszerelések és technológiák hitelesítését végző uniós rendszer és laboratóriumi hálózat létrehozására hív fel; rámutat, hogy az ártalmas anyagokat is felhasználó létesítményekben alkalmazott személyzet tekintetében szigorú biztonsági előírásokat és munkaerő-felvételi eljárásokat kell alkalmazni; felszólít a legjobb tudás és szakértelem megosztására és felhasználására, mind a polgári, mind pedig a katonai területről; hangsúlyozza, hogy – ismét a Bizottság vezetésével – az alkalmazott kutatás és az uniós dimenzióval bíró nagy demonstrációs programok végrehajtása érdekében biztosítani kell a szükséges kutatási és fejlesztési támogatást, és – figyelembe véve e piac töredezettségét – a polgári biztonság területén uniós iparpolitikára van szükség, amely ösztönzi a vállalkozások közti együttműködést az EU-ban, és növelni kell a kis- és középvállalkozások/kis- és közepes méretű iparágak számára nyújtott támogatást, mivel azok az innovációs tevékenységek jelentős részét adják a hetedik keretprogram „Biztonság” témájában, továbbá erőfeszítéseket kell tenni az európai vállalkozások közötti együttműködés (különösen a határokon átnyúló együttműködés) ösztönzésére; olyan átfogó projektirányítási kapacitás kialakulását szeretné látni, amely képes kezelni a CBRN biztonsági projektek valamennyi szempontját, és kiterjed a CBRN-fenyegetés teljes ciklusára (megelőzés, felderítés és reagálás); felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot egy, az európai biovédelmi ipar fejlesztését célzó stratégiára vonatkozóan;

11.

üdvözli, hogy a Bizottság, az ESA és az EDA között létrejött, a biztonsági és védelmi kutatásokra vonatkozó európai keret-együttműködés (EFC) égisze alatt foglalkoztak a CBRN elleni védelemmel; hangsúlyozza, hogy a Bizottság által a hetedik keretprogram részeként eszközölt, védelmi kutatással és technológiával kapcsolatos beruházások, illetve a polgári biztonsággal kapcsolatos kutatási beruházások közötti kiegészítő jelleg összehangolása és a szinergia érdekében az EFC-n belül, valamint a nemzeti és uniós szintű cselekvések keretében megvalósuló információcserére vonatkozó jogi feltételek hatékony javítására van szükség, az Európai Közösség kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogramjának (2007–2013) végrehajtására irányuló Együttműködés egyedi programról szóló, 2006. december 19-i, 2006/971/EK tanácsi határozatban (22) megállapítottakkal összhangban; európai dimenzióval rendelkező, a létesítmények biztonságára vonatkozó alkalmazott kutatás megkezdésére szólít fel a helyi közösségek és a környezet védelme érdekében, továbbá nagyléptékű demonstrációs programok elindítására; ösztönzi a CBRN fenyegetések elleni küzdelemre szakosodott szakértői központok létrehozását és a kutatók mobilitását;

12.

ragaszkodik ahhoz, hogy vezessenek be megfelelő biztosítékokat és biztonsági intézkedéseket a tagállamok közös adatbázisai és az érzékeny kutatási adatok kezelése tekintetében, mert az adatbiztonságon alapuló megközelítés elősegítené az együttműködés megerősödését, valamint a tagállamok hatóságai és szervei közötti információcserét;

13.

hangsúlyozza a fokozott felkészültség fontosságát, továbbá a nemzeti képességek és vagyon rendszeres felmérésére, valamint a tagállamok közötti közös gyakorlatok végrehajtására szólít fel;

14.

egy európai válságreagálási mechanizmus sürgős létrehozására szólít fel, amely a Bizottság szolgálataira épül, és amely összehangolja a polgári és katonai eszközöket annak érdekében, hogy az EU gyors választ tudjon adni a CBRN-katasztrófák kezelése terén; ismét felhív a jelenlegi uniós polgári védelmi mechanizmuson alapuló uniós polgári védelmi erő létrehozására, melynek keretében az Unió egyesíteni tudja a vészhelyzeti segítségnyújtáshoz – beleértve a 24 órán belül történő humanitárius segítségnyújtást is, amennyiben CBRN-katasztrófa történik az EU területén vagy azon kívül – szükséges erőforrásokat; hangsúlyozza, hogy a vészhelyzetek proaktív megelőzését/valós idejű ellenőrzését és a CBRN-katasztrófák kezelése érdekében történő operatív kötelezettségvállalásokat/koordinálást lehetővé tevő megfelelő és hatékony hálózat létrehozása érdekében megfelelő kapcsolatokat és partnerséget kell kialakítani az Europol, az Interpol és a tagállamok nemzeti bűnüldöző hatóságai között, és a Bizottság részére is jelentést kell tenni; emlékeztet „A katasztrófákra adott uniós válasz erősítése felé: Europe aid” című, 2006. évi Barnier-jelentésre, amelyet a Parlament határozottan támogatott, és e tekintetben üdvözli a Bizottság arra irányuló új hajlandóságát, hogy létrehozza az Európai Vészhelyzeti Reagálási Kapacitást, amint azt „A katasztrófákra adott uniós válasz erősítése felé: a polgári védelem és a humanitárius segítségnyújtás szerepe” (23) című bizottsági közlemény (COM(2010)0600) tartalmazza;

15.

felhív a technológiák katonai-polgári kettős felhasználására, hiszen az szinergiák lehetőségét hordozza magában; bátorítja az együttműködést – jól meghatározott stratégiai együttműködés keretei között, a bevált gyakorlatok cseréje, a szakértők közötti szervezett párbeszéd és a kapacitások közös fejlesztése révén – az Európai Védelmi Ügynökséggel, a NATO országaival (közöttük az USA-val és Kanadával), valamint a CBNR biztonság terén élenjáró harmadik országokkal; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a CBNR biztonsággal kapcsolatos incidensek megelőzése és az ellenük folytatott küzdelem keretében az Európai Unió tagállamai közös gyakorlatokat hajtsanak végre, amelyekben részt vesznek a fegyveres erők, a polgári védelem erői és a polgári védelem uniós mechanizmusa;

16.

megjegyzi, hogy most a 2007/779/EK, Euratom tanácsi határozaton alapuló jelenlegi uniós polgári védelmi mechanizmus a megfelelő eszköz a CBRN-katasztrófák kezelésére, és hangsúlyozza, hogy e struktúrának kell fórumot biztosítania a CBRN-katasztrófákra való felkészülésre és válaszadásra vonatkozó, vészhelyzeti döntések meghozatalához; megjegyzi azonban, hogy e cél elérése és a megfelelő megelőzés és felderítés biztosítása érdekében együttműködést kell kialakítani a polgári védelmi szervezetekkel, a hírszerzéssel és a bűnüldöző hatóságokkal, valamint a biztonsági szolgálatokkal, a katonai hírszerző és végrehajtó központokkal minden tagállamban és uniós szinten is, például a Polgári Tervezési és Végrehajtási Szolgálattal, a Politikai és Biztonsági Bizottsággal és a Közös Helyzetértékelő Központtal (SitCen); emlékeztet továbbá a Belső Biztonságra Vonatkozó Operatív Együttműködéssel Foglalkozó Állandó Bizottság (COSI) szerepére, amelynek feladata, hogy elősegítse, támogassa és erősítse a tagállamok illetékes nemzeti hatóságai közötti operatív együttműködést a belső biztonság terén;

17.

emlékeztet arra, hogy a Közös Helyzetelemző Központot (SitCen) az új Külügyi Szolgálaton belül helyezték el, és személyzete jórészt a tagállami hírszerző és rendvédelmi szolgálatoktól származik; hangsúlyozza, hogy a központ szerepe rendkívül fontos a nemzeti válságkezelő központok támogatása szempontjából;

18.

felszólítja a tagállamokat, hogy – a Bizottság felügyelete mellett – hangolják össze erőfeszítéseiket, és ezáltal fokozzák a polgári védelem terén meglévő eszközök, képességek és technológiák interoperabilitását, az új szolidaritási záradék hatékony alkalmazása érdekében egy CRBN-katasztrófa bekövetkezése esetén;

19.

hangsúlyozza, hogy az uniós polgári védelmi kapacitás erősítésének magában kell foglalnia a kettős használatú technológiák, infrastruktúrák és képességek feltárását, valamint a stratégiai együttműködést az Európai Védelmi Ügynökséggel (EDA), az Európai Űrügynökséggel (ESA), a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséggel (IAEA), a Vegyifegyver-tilalmi Szervezettel (OPCW) és más kiemelkedő nemzetközi CBRN-központokkal és programokkal;

20.

sürgeti a tagállamokat, hogy jelöljenek ki vagy hozzanak létre egy olyan nemzeti hatóságot, amely CBRN-támadás vagy -katasztrófa esetén a fő koordinátor szerepét töltené be az összes érintett nemzeti és helyi intézmény között, és felelős lenne az ilyen esemény elhárítására tett minden ellenintézkedésért;

21.

egyetért azzal a megállapítással, hogy a kémiai, biológiai, radiológiai vagy nukleáris (CBRN) támadások komoly veszélyt jelentenek az EU-ban élők biztonsága számára; ezért minden olyan intézkedést támogat, amely a CBRN-támadásokkal szemben nagyobb védelmet nyújt;

22.

hangsúlyozza, hogy a terrorizmus elleni küzdelmet a nemzetközi emberi jogi jogszabályok, az alapvető jogokra vonatkozó európai jogszabályok, valamint a kapcsolódó elvek és értékek teljes körű tiszteletben tartása mellett kell folytatni, ideértve a jogállamiság elvét is; emlékeztet, hogy tiszteletben kell tartani a környezettel kapcsolatos ügyekben a nyilvánosság információhoz való hozzáféréséről, döntéshozatalban történő részvételéről és a bírósági felülvizsgálathoz való jog biztosításáról szóló Aarhusi Egyezmény elveit;

23.

emlékeztet, hogy annak megakadályozása, hogy a terroristák hozzáférjenek CBRN-anyagokhoz, fő prioritás mind a jelenlegi 2005-ös terrorizmus elleni uniós stratégiában, mind a következőben, valamint a tömegpusztító fegyverek és hordozóeszközeik elterjedésének megakadályozásáról szóló 2003-as uniós stratégiában is; kéri ezért, hogy az EU terrorizmus elleni koordinátora készítsen rendszeresen jelentést a Parlament számára, a megfelelő és illetékes uniós ügynökségek és szakértők segítségével, minden lehetséges Unión belüli vagy az uniós polgárokat és érdekeket máshol veszélyeztető CBRN-kockázat és fenyegetés mértékéről; ragaszkodik ahhoz, hogy tovább kell pontosítani a terrorizmus elleni küzdelemben részt vevő különböző uniós és nemzeti szervek szerepét; elismeri ennek kapcsán a COSI és a SitCen szerepét a koordinálásban; kéri a Parlamentet, mint az EU egyetlen közvetlenül, demokratikusan megválasztott testületét, hogy jogosultságai keretében biztosítsa e két testület demokratikus ellenőrzését, és ennek érdekében haladéktalanul és teljes körűen tájékozódjon tevékenységükről oly módon, hogy továbbra is biztonságosan működhessenek;

24.

sürgeti az uniós intézményeket, hogy őrizzék meg a demokratikus ellenőrzést és az átláthatóságot az uniós CBRN cselekvési terv valamennyi részének kidolgozásában és végrehajtásában, tiszteletben tartva a közbiztonságra és a CBRN-katasztrófákhoz kapcsolódó hétköznapi veszélyekre vonatkozó összes információhoz és releváns dokumentumhoz való nyilvános hozzáférés jogát;

25.

felszólít arra, hogy érvényesítsék a CBRN cselekvési tervben szereplő intézkedéseket az EU valamennyi külpolitikai, harmadik országokkal való gazdasági együttműködési és politikai párbeszédre irányuló eszközében (beleértve az uniós tömegpusztító fegyverek elterjedése elleni záradékokat is); sürgeti a Bizottságot és a Tanácsot, hogy harmadik országokkal folytatott politikai és gazdasági párbeszédeik során minden rendelkezésre álló eszközt vessenek be a CBRN-balesetek felderítésére és megelőzésére – ideértve az információk megosztását –, valamint kezelésére vonatkozó előírások elterjesztésére a harmadik országokban, amint azt a cselekvési terv is tartalmazza;

26.

hangsúlyozza, hogy az Európai Unión belüli és kívüli biztonság között szoros kapcsolat áll fenn és az úgynevezett „tükörhatás” érvényesül; üdvözli ezzel kapcsolatban a CBRN regionális kiválósági központok fellépését az Európai Unión kívüli, feszültségekkel terhes övezetekben, amely fellépés célja a szakértői munka hálózattá fejlesztése, a CBNR-anyagok kivitele során végzett ellenőrzés kapacitásának javítása és az ilyen anyagokkal való illegális kereskedelem megelőzése, valamint a nevezett államok jogszabályozási eszközeinek megerősítése és az e téren folytatott regionális együttműködés fokozása; bátorítja, hogy Európában a kötelező biztonsági és bizalmassági szabályok tiszteletben tartásával képezzenek ki a kockázatokat jelentő országokkal foglalkozó nemzetközi szakértőket;

27.

sürgeti az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy álljanak ellen a további szabályozás alól kibújni kívánó ipar és más érdekelt felek részéről érkező, várható nyomásnak (amely az uniós CBRN cselekvési terv bizottsági és tanácsi változatának összevetéséből egyértelműen kiviláglik); úgy véli, hogy komolyan figyelembe kell venni a javasolt szabályozási intézkedések minőségével és hatásával kapcsolatos iparági aggodalmakat, nem tévesztve ugyanakkor szem elől azt, hogy az Európában élő emberek élethez, szabadsághoz és biztonsághoz való joga és társadalmaik lehetnek veszélyben; hangsúlyozza a CBRN-anyagok egész EU-ra kiterjedő felügyelete és védelme biztosításának, valamint a baleset által vagy szándékosan előidézett katasztrófákra adott uniós válaszlépések hatékonyságának elsőbbségét, valamint az ilyen fenyegetések megszüntetése érdekében végzett munka fontosságát;

28.

felszólítja a tagállamokat, hogy teljes mértékben vegyenek részt az uniós CBRN cselekvési terv végrehajtásának szakaszaiban, e vonatkozásban együttműködve a cselekvési tervben foglalt fellépéseket és célokat konkrét lépésekre lefordító uniós szervekkel, hogy a vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris biztonság minden tagállamban garantált legyen;

29.

kéri a Bizottságot, hogy a CBRN-anyagok uniós listáinak összeállításával és rendszeres frissítésével kapcsolatban vállalja a fő egyeztető és ellenőrző szerepét, miáltal a Bizottságnak kellene egy ésszerű ütemtervet meghatároznia; kitart amellett, hogy a listáknak minden egyes CBRN-anyag vonatkozásában tartalmazniuk kell a lehetséges megelőző és válaszintézkedéseket, az adott anyag veszélyességével és lehetséges rosszindulatú felhasználásával és a sebezhetőséggel összhangban;

30.

véleménye szerint az uniós CBRN cselekvési tervnek a veszélyes CBRN-létesítményekre vonatkozó értékelési kritériumok esetén szigorúbb kockázatalapú normákat kell meghatároznia, és hangsúlyozza a nemzeti hatóságoknak ezen létesítmények rendszeres ellenőrzésével kapcsolatos szerepét és feladatát, mivel a Tanács által módosított és elfogadott cselekvési tervben szereplő „kritériumok” önmagukban egyszerűen nem elegendők, és megdöbbentően alacsony normákat szabnak meg, ami a CBRN-anyagokat kezelő szervezetekre, érintett tagállami hatóságok és uniós szervek alacsony szintű felelősségével párosul; megjegyzi továbbá, hogy minden meghozott intézkedésnek arányosnak kell lennie a valószínűsíthető kockázattal;

31.

hangsúlyozza, hogy a veszélyes CBRN-létesítményekre vonatkozó biztonsági intézkedéseknek és követelményeknek az egész Unió területén pusztán „helyes gyakorlatokat tárgyaló dokumentumok” helyett uniós szabályozás hatálya alá kell tartozniuk, az uniós szerveket, a tagállami hatóságokat és a veszélyes CBRN-anyagokat kezelő szervezeteket bevonó, következetes konzultációs eljárás révén; sürgeti, hogy e szabályozás elfogadásáig és hatálybalépéséig a Bizottság kapjon nagyobb ellenőrző és felügyeleti szerepet;

32.

üdvözli a Közös Kutatóközpont (JRC) által a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA) programjainak és nukleáris ellenőrzéseinek támogatására tett kezdeményezéseket; javasolja az adatbázisok és a kutatási eredmények kölcsönös cseréjét a tagállamok hasonló adatbázisaival és kutatási eredményeivel;

33.

támogatja az olyan stratégiák kidolgozását, amelyek célja a vállalkozások, a tudományos és egyetemi szféra és a pénzintézetek ösztönzése arra, hogy munkájuk és tevékenységeik során fordítsanak figyelmet a CBRN anyagok elterjedésével és forgalmával kapcsolatos kockázatokra; véleménye szerint általánosan érvényes, hogy a bizalmas jelleg bizonyos biztonsági intézkedések hatékonyságának lényeges összetevője, ezért törekedni kell az intézkedések működőképességét veszélyeztethető bármely adatkiszivárgás kiküszöbölésére;

34.

úgy véli, hogy a veszélyes CBRN-anyagokat kezelő szervezetek tevékenységét a Bizottságnak és a tagállami hatóságoknak kell felügyelniük, és gondoskodniuk kell arról, hogy e szervezetek megfeleljenek a kockázatokon alapuló biztonsági és közbiztonsági normáknak, ami azt jelenti, hogy rendszeresen el kell végezni a veszélyes telephelyek megfelelő ellenőrzését;

35.

úgy véli, hogy az uniós CBRN cselekvési terv „Megelőzés” című részét úgy kellene módosítani, hogy az biztosítsa, hogy a vegyipar a veszélyes vegyi anyagokat kevésbé veszélyes alternatívákkal helyettesítse, amennyiben az tudományos, technológiai és környezetvédelmi szempontból lehetséges és a biztonság egyértelműen nő; elismeri, hogy az ilyen helyettesítésnek lehetnek gazdasági költségei és hatásai az adott iparágban, azonban sürgeti az EU-t, a tagállamokat és a magánszektort, hogy helyezzék előtérbe az uniós polgárok biztonságát; javasolja speciális kapcsolat kialakítását a hatályos REACH rendelettel (24), amire a cselekvési terv Bizottság által előterjesztett változata helyesen törekedett is; felhívja a Bizottságot, hogy ezzel kapcsolatosan készítsen tanulmányt a REACH rendelet végrehajtásáról;

36.

hangsúlyozza, hogy a CBRN-anyagokkal kapcsolatos legnagyobb kockázatok a CBRN-anyagok terroristák révén történő elterjedéséből fakadnak; hangsúlyozza ezért, hogy a nemzetközi ellenőrző rendszereket hatékonyabbá kell tenni, továbbá javítani kell a határ- és exportellenőrzéseket;

37.

felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy ösztönözzék valamennyi tagállamot a vegyi fegyverekről szóló egyezmény (CWC) és a biológiai fegyverekről szóló egyezmény (BWC) aláírására és az egyezményekből eredő kötelezettségeik teljesítésére, továbbá arra, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt a BWC kiegészítő hitelesítési jegyzőkönyvének támogatására, amely tartalmazza a veszélyes biológiai anyagok és kórokozók jegyzékét, valamint rendelkezéseket fogalmaz meg a közzétételi nyilatkozatokra és az ellenőrző vizsgálatokra vonatkozóan; egyúttal arra sürgeti a tagállamokat, a Tanácsot, a Bizottságot és a nemzetközi közösséget, hogy a CWC hitelesítési mellékletének részeként állítsák össze a potenciálisan ártalmas vegyi anyagok jegyzékét, a fehér foszfort is ideértve;

38.

felszólítja továbbá a Bizottságot és a Tanácsot, hogy folytassák tevékenységeik fokozását a szerződésrendszer támogatása érdekében, különös tekintettel a vegyi anyagokról és a biológiai fegyverekről szóló egyezményekre, ezért felszólítja az EU valamennyi tagállamát, hogy vezessenek be szigorú tilalmat a biológiai és vegyi fegyverek előállítására és alkalmazására vonatkozóan, és szereljék le saját fegyvereiket;

39.

mivel tudatában van annak, hogy az elterjedés megnöveli a terrorista csoportok birtokába jutás veszélyét, bátorítja az EU-t, hogy folytassa erőfeszítéseit a nukleáris terrorizmus elleni küzdelem jogi kereteinek egyetemessé tétele érdekében, és bizonyosodjon meg a hatályos jogszabályok tiszteletben tartásáról; a nukleáris és radioaktív anyagok kereskedelme elleni küzdelem jegyében támogatja a – például a Földközi-tenger medencéjében fekvő – harmadik országokkal való együttműködést célzó projekteket; kéri, hogy az EU tegye egyetemessé a vegyi fegyverek betiltásáról szóló egyezményt és a biológiai fegyverek betiltására vonatkozó normatívát, tekintettel a biológiai és vegyifegyver-tilalmi egyezmény felülvizsgálatáról 2011-ben tartandó konferenciára;

40.

kéri a Bizottságot, hogy nyújtson be összehasonlítható adatokat, valamint a veszélyes CBRN-anyagok védelme és ellenőrzésének fokozása tekintetében az iparágakban tapasztalható európai helyzet átfogó értékelését, amely a vegyi fegyverekről szóló egyezmény, a biológiai fegyverekről szóló egyezmény és a CBRN-anyagokkal kapcsolatos egyéb nemzetközi eszközök végrehajtására vonatkozó valamennyi nemzeti jogszabály áttekintését is magában foglalja; ezen áttekintésnek be kell számolnia arról is, hogy a tagállamok és az iparágak milyen mértékben teljesítik nemzetközi kötelezettségeiket; ugyanakkor elismeri, hogy olyan végrehajtási intézkedések, mint például a biológiai és a vegyi fegyverekről szóló egyezmények, elégtelennek bizonyulhatnak a CBRN-anyagok nem állami szereplők – nevezetesen terrorista hálózatok – általi alkalmazásából eredő kockázatok kezelésére;

41.

felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy támogassa az uránt tartalmazó fegyverek fejlesztésének, előállításának, felhalmozásának, átadásának és alkalmazásának tilalmáról, valamint e fegyverek megsemmisítéséről szóló, meglévő egyezménytervezetet, és terjessze ezt az egyezményt az ENSZ tagországai elé aláírásra és ratifikálásra; felszólítja az EU tagállamait és az ENSZ-tagországokat, hogy vezessenek be moratóriumot a szegényített uránt tartalmazó fegyverek alkalmazására mindaddig, amíg megállapodás nem születik e fegyverek globális tilalmáról;

42.

ösztönzi a tömegpusztító fegyverek finanszírozása elleni intézkedések bevezetését, a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem érdekében létrehozott mechanizmusok modelljét alapul véve;

43.

üdvözli a Bizottságnak a Stabilitási Eszköz keretében tett intézkedéseit, amelyek célja a CBRN-tevékenységek kezelése; véleménye szerint e tevékenységek kiegészítik a cselekvési tervet, és felszólítja a Bizottságot, hogy a projekteket terjessze ki más térségekre a volt Szovjetunión kívül is (SEDE); a Stabilitási Eszköz keretében szerzett tapasztalatokra építve felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen közzé ajánlattételi felhívást a polgári laboratóriumok biztonságának és védelmének megerősítése céljából, a fegyverek jövőbeni terjedésének megelőzése érdekében;

44.

úgy véli, hogy az uniós CBRN cselekvési tervnek egyértelműen szorgalmaznia kell a mind a 27 tagállamban végrehajtandó biztonsági képzésre és szabványelőírásokra vonatkozó uniós iránymutatások kidolgozását, és biztosítania kell, hogy a veszélyes CBRN-anyagokat kezelő biztonsági személyzet – ideértve azon iparágak és kutatóközpontok személyzetét is, amelyekben a veszélyes CBRN-anyagok jelen vannak – külön képzési programban részesüljön, és hogy meghatározzák a CBRN-tisztviselőkkel szemben követelményeket (szerep, hatáskör, képzés); hangsúlyozza, hogy biztonsági és tudatosságnövelő képzést kell biztosítani azok számára, akik részt vesznek az első válaszlépések végrehajtásában;

45.

hangsúlyozza, hogy az uniós CBRN cselekvési terv jövőbeli rövid távú felülvizsgálata során nem egyszerűen az érintett iparágak önszabályozását kell előmozdítani, és pusztán magatartási kódexek elfogadását kell javasolni az iparágak számára, hanem ténylegesen fel kell szólítani a Bizottságot arra, hogy dolgozzon ki a veszélyes CBRN-anyagokat kezelő ágazatokra alkalmazandó európai iránymutatásokat és szabályozást;

46.

rendkívül fontosnak tartja a veszélyes CBRN-anyagokkal összefüggő valamennyi ügylet szoros nyomon követését az EU-ban, és az iparnak az ügyletek bejelentésére történő egyszerű „ösztönzése” helyett a Bizottságnak és a tagállamoknak az ügyletek szabályozására és nyomon követésére irányuló megfelelő jogi kereteken kellene dolgozniuk, ezáltal növelve a biztonság szintjét és garantálva valamennyi gyanús ügylet, valamint a CBRN-anyagokat érintő hiány vagy lopás megfelelő és gyors bejelentését; hangsúlyozza, hogy e rendeleteknek meg kell teremteniük a CBRN-anyagokat kezelő valamennyi ágazat teljes átláthatóságának megfelelő alapját, elszámoltathatóvá téve az iparágakat az ilyen ügyletekért; úgy véli, hogy figyelmet kell fordítani a magánszféra szereplőire abban a tekintetben, hogy mennyire képesek érvényt szerezni a jelentéstételi kötelezettségük ellenőrzésére vonatkozó jogszabályoknak és előírásoknak, amelyek célja, hogy megfelelő felügyeletet gyakoroljanak felettük;

47.

hangsúlyozza, hogy a CBRN-anyagok szállításának és tárolásának biztonságossá tétele kétségkívül és szükségszerűen részét képezi az arra irányuló folyamatnak, hogy a lehető leginkább megnehezítsék az ezen anyagokhoz való hozzáférést, ily módon kezelve a CBRN-hez fűződő biztonsági problémákat;

48.

hangsúlyozza, hogy a vegyi anyagok internetes kereskedelmével kapcsolatos kockázatok miatt további kutatásokra és egyedi fellépésekre van szükség;

49.

kéri a tagállamok és a Bizottság szerepeinek tisztázását az import/export szabályozás erősítése tekintetében; kéri a tagállamokat, hogy hajtsák végre és biztosítsák a hatályos nemzetközi szabályok alkalmazását, illetve a Bizottságot, hogy töltsön be ellenőrző szerepet, mérje fel és számoljon be a megfelelésről; megjegyzi, hogy a technológia fejlődését figyelembe véve fontosnak tartja, hogy sor kerüljön a vonatkozó jogszabályok és előírások felülvizsgálatára és módosítására a CBRN-anyagok beszerzése, behozatala, értékesítése, biztonságos tárolása és szállítása tekintetében;

50.

hangsúlyozza, hogy tekintettel az európai országokban a postai csomagokban elhelyezett robbanóanyagokkal végrehajtott terrorcselekményekre, a küldemények kezelésével foglalkozó összes postai szolgáltató esetében meg kell erősíteni a meglévő ellenőrzési és biztonsági mechanizmusokat, illetve azokat létre kell hozni ott, ahol hiányoznak.

51.

felhívja a Bizottságot, hogy a tagállami hatóságokkal együttműködve készítsen tanulmányt a CBRN-felderítés tényleges helyzetének és az atomerőművek biztonságosságának felmérésére az EU-ban és a szomszédságában, baleset vagy szándékos terrortámadás bekövetkezése esetén; arra biztatja a Bizottságot, hogy e felmérés eredményeire építve dolgozzon ki közös uniós iránymutatásokat arról, hogyan kell kezelni az ilyen baleseteket vagy szándékos támadásokat, ezen belül megtalálva az eszközöket annak biztosítására, hogy a tagállamok megfelelő emberi és anyagi erőforrásokat fordítsanak erre az erőfeszítésre;

52.

kéri a Megfigyelő és Információs Központ (MIC) szerepének megerősítését, amelyet korábban azzal a céllal hoztak létre az uniós polgári védelmi mechanizmus keretében, hogy biztosítsa az információk és a helyes gyakorlatok tagállamok közötti megfelelő cseréjét, amely páneurópai szabványok kialakulását eredményezi a CBRN-tevékenységek felderítésében;

53.

kéri a Bizottságot, hogy kövesse nyomon, értékelje és évente tegyen jelentést a Parlamentnek a tagállamok megfelelőségéről, és kéri a nemzeti hatóságokat annak biztosítására, hogy a veszélyes CBRN-anyagokat kezelő érintett iparágak és szervezetek kövessék és teljesítsék a szabályokat és iránymutatásokat;

54.

alapvető fontosságúnak tartja megfelelő tanulmányok elkészítését – ezen belül az információcserét és az együttműködést gyorsító és megkönnyítő, ezáltal a közbiztonságot érintő fenyegetésre adott válaszlépések hatását fokozó módszerek értékelését – az összes érintett nemzeti és uniós szerv és érdekelt fél kötelező jellegű bevonása érdekében;

55.

kéri a Tanácsot, hogy a vészhelyzeti tervezés vonatkozásában a Bizottságot bízza meg a „koordinátor” szerepkörének betöltésével, hogy ellenőrző szerepet játszhasson, és ezáltal biztosítsa a helyi és nemzeti vészhelyzeti tervek meglétét; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak el kell látnia e tervek őrzőjének szerepét is, hogy a legjobb helyzetbe kerüljön a lehetséges hiányosságok azonosításához, és a megfelelő – az illetékes hatóságoknál gyorsabb – fellépéshez;

56.

üdvözli a szándékot az EU polgári védelmi kapacitásának erősítésére; mindazonáltal megállapítja, hogy számos uniós tagállam honvédelmi minisztériuma szerez magas szintű gyakorlati tapasztalatot a CBRN-katasztrófák kezelésében; e tekintetben felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy osszák meg egymással a bevált gyakorlatokat, és áldozzanak többet a polgári és a katonai szakértelem kiterjedt összehangolására;

57.

szorgalmazza, hogy a Bizottság, tekintettel a közös közbeszerzési projektekre, folytassa azon szükségletek meghatározását, amelyeket a polgári védelmi kapacitás javítása érdekében ki kell elégíteni; e tekintetben arra szólít fel, hogy különös figyelmet kell fordítani a CBRN-anyagokkal kapcsolatos készenléttel és reagáló képességgel – többek között egészségügyi ellenintézkedésekkel – kapcsolatos uniós szükségletek meghatározására, s ennek során az egészségügyi ellenintézkedéseknek egy CBRN-esemény esetén való elérhetőségét mind uniós, mind pedig tagállami szinten értékelni kell;

58.

kéri, hogy a vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris biztonsággal kapcsolatos veszélyhelyzetekkel kapcsolatban szervezzenek az uniós tagállamok számára, illetve tagállamok és harmadik országok számára közös megelőző gyakorlatokat;

59.

üdvözli a CBRN-incidenseket vagy támadásokat szimuláló uniós szintű gyakorlatokra vonatkozó tervet, és hangsúlyozza, hogy az uniós CBRN cselekvési tervnek gondoskodnia kell arról, hogy e gyakorlatok eredményei és értékelése hozzájáruljanak a páneurópai szabványok kialakításáról folytatandó folyamatos párbeszédbe;

60.

felhívja a figyelmet arra, hogy a Bizottságnak kell vezető szerepet játszania a szükségleteken alapuló, ellenintézkedési kapacitásra vonatkozó szabványok meghatározásában; hangsúlyozza, hogy csak így lehet elérni a lehető legmagasabb biztonsági szintet az EU teljes területén, mivel ez lenne az egyetlen mód annak biztosítására, hogy valamennyi tagállam azonos iránymutatásokat kövessen és azonos elveket alkalmazzon a kapacitások kiépítése és a megfelelő emberi és anyagi erőforrások véletlen vagy szándékos katasztrófákra való reagálásra történő felkészítése során;

61.

hangsúlyozza, hogy az európai polgári védelmi mechanizmus koordinálásával, a közösen elfogadott uniós iránymutatásokkal összhangban és az EU finanszírozásában létre kell hozni a reagáláshoz szükséges erőforrások – akár orvosi, vagy más szükséges felszerelés – regionális/uniós szintű tartalékkészleteit, amelynek mérete a lehető legnagyobb mértékben tükrözi a fenyegetettség aktuális szintjét; hangsúlyozza a tartalékkészletek gondos kezelésének fontosságát annak biztosítása érdekében, hogy a reagáláshoz szükséges erőforrások, orvosi vagy egyéb szükséges berendezések tökéletesen működőképesek és korszerűek, valamint a legfrissebb technológiát képviselik; sürgeti, hogy ezen uniós/regionális erőforrás-felhalmozás megvalósulásáig az uniós CBRN cselekvési terv a szolidaritási záradék gyakorlatba való átültetésével mutasson utat arra vonatkozólag, hogy CBRN-baleset vagy terrortámadás esetén a tagállamok hogyan oszthatnák meg az ellenintézkedéseket és az erőforrásokat; hangsúlyozza, hogy egy adott uniós tagállam csak az érintett ország illetékes hatóságainak kérésére nyújthat segítséget, és nem sértheti a tagállam saját polgárainak megvédésére való képességét;

62.

sürgeti az Európai Szolidaritási Alapra vonatkozó szabályok felülvizsgálatát annak érdekében, hogy az hozzáférhetőbbé váljon természeti katasztrófák, illetve rendelkezésre álljon ipari és ember által okozott katasztrófák esetén, és felszólítja a tagállamokat, hogy használják fel a Strukturális Alapból rendelkezésre álló forrásokat a fokozott megelőzés és felkészültség biztosítására;

63.

baleset, CBRN-anyagok kijutásának vagy szándékos felhasználásának szerencsétlen eshetőségére való felkészülés érdekében felhívja a Bizottságot, hogy alakítson ki olyan jelentéstételi mechanizmusokat, amelyek kapcsolatot teremtenek az uniós polgári védelmi mechanizmus és az egészségügy, a környezetvédelem, az élelmiszertermelés és az állatjólét területén működő más, megfelelő uniós korai figyelmeztető rendszerek között; emellett felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre az információk és elemzések nemzetközi szervezetekkel – mint például az Egészségügyi Világszervezettel, a Meteorológiai Világszervezettel és az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezettel – való cseréjére szolgáló mechanizmusokat;

64.

kéri szakosodott uniós/regionális reagálási csoportok – többek között orvosi személyzet, bűnüldözési személyzet és katonai állomány – létrehozását, és megállapítja, hogy e csoportok felállítása után rendszeres speciális képzési és operatív gyakorlatokat kell tervezni;

65.

felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítson kellő mértékű finanszírozást azzal a céllal, hogy jobb eszközöket fejlesszenek ki a biológiai anyagok felderítésére és azonosítására támadás vagy egyéb incidens bekövetkezése esetén; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a felderítésre jelenleg használatos eszközök korlátozott kapacitással és gyorsasággal működnek, ami miatt vészhelyzet esetén értékes idő vész el; hangsúlyozza, hogy a vészhelyzetekben fellépő személyzetet megfelelő felszereléssel kell ellátni, és orvosi szempontból előzetes védelmet kell biztosítani számukra, annak érdekében, hogy maximális személyes védelem mellett fejthessék ki tevékenységüket a katasztrófa sújtotta területen, ahol ártalmas kórokozók is előfordulhatnak; hangsúlyozza, hogy a kórházakban és az incidens áldozatait fogadó egyéb létesítményekben szintén korszerű eszközökre van szükség az anyagok azonosítására és diagnosztikai célokra;

66.

felszólítja az információgyűjtésben érintett különböző uniós és nemzeti szerveket, hogy vizsgálják felül szervezeti felépítésüket, és ahol hiányosságot tapasztalnak, azt pótolják megfelelő emberekkel, akik tapasztalattal és ismeretekkel rendelkeznek a CBRN-fenyegetések és -kockázatok azonosítása és értékelése terén;

67.

felhívja a Bizottságot, hogy a CBRN-anyagokkal kapcsolatos veszélyek és kockázatok értékeléséről rendszeresen számoljon be az Európai Parlamentnek;

68.

felhív európai szintű képzési és figyelemfelkeltő programok indítására figyelembe véve, hogy az internet kínálta lehetőségek a polgárok CBRN kérdésekben történő tájékoztatásának kulcsfontosságú forrásai; hangsúlyozza a riasztási mechanizmusok összehangolásának fontosságát és az uniós polgárok gyors tájékoztatására a CBRN-események vonatkozásában; érdeklődéssel veszi tudomásul a Közös Kutatóközponton belüli, a nukleáris biztonság európai képzési központjának megvalósíthatóságáról szóló tanulmányt;

69.

megjegyzi, hogy a H1N1-járvány idején szervezetlen túlköltekezés történt a vakcinák tekintetében, üdvözli az „A H1N1-járvány tanulságai egészségügyi biztonság az Európai Unióban” című tanácsi következtetés-tervezetet (12665/2010), mely fontolóra veszi az oltóanyagok és vírusellenes gyógyszerek közös beszerzésére irányuló mechanizmus kifejlesztését, amit a tagállamokban önkéntes alapon alkalmaznának, és ösztönzi a tagállamokat, hogy együtt dolgozzanak ki többek között a meglévő kapacitások megosztására és az orvosi ellenintézkedések költséghatékony beszerzésének összehangolására irányuló készenléti megoldásokat, és közben biztosítsanak magas szintű CBRN-készenlétet az egész EU-ban;

70.

megjegyzi, hogy az uniós jogszabályok (a 2006/965/EK tanácsi határozattal módosított 90/424/EGK tanácsi határozat) biztosítják a fertőző állatbetegségek, beleértve a zoonózisok felszámolása, az ellenük való védekezés és figyelemmel kísérésük közösségi megközelítését, többek között az állatok fertőzéstől való védelmére szolgáló állatorvosi ellenintézkedések beszerzését és felhalmozását; sajnálja, hogy az EU lakosságának a veszélyes biológiai kórokozóktól való védelmére szolgáló orvosi ellenintézkedések beszerzésének és felhalmozásának összehangolása tekintetében nem létezik ilyen közösségi megközelítés;

71.

rámutat, hogy egy biológiai kórokozókkal – például, de nem kizárólag a lépfenével – kapcsolatos esemény vagy támadás évtizedekre megfertőzi az érintett területet és súlyosan károsítja a növények, az állatok és az emberek életét és egészségét, mellyel hosszú távú gazdasági költségeket okoz; felszólítja a Bizottságot, hogy illesszen be helyreállítási és méregtelenítési stratégiákat a CBRN-szakpolitikába;

72.

hangsúlyozza, hogy egy CBRN-anyagokkal kapcsolatos, a talaj és/vagy az ivóvíz-ellátást befolyásoló esemény potenciálisan pusztító és nagy horderejű következményekkel jár az érintett területen élő összes ember egészségére és jólétére nézve; felszólítja a Bizottságot, hogy az uniós CBRN cselekvési terv meghatározásakor ezt vegye figyelembe;

73.

hangsúlyozza a vízalapú fertőzési események – melyek közé tartozik a környezetszennyezés, a talajszennyezés, a hulladékkezelés és/vagy a radioaktív anyagok kibocsátása – hatékony ellenőrzése biztosításának jelentőségét;

74.

sajnálja, hogy az uniós CBRN cselekvési tervről szóló, erősen a felfedezésre és megelőzésre összpontosító bizottsági közleményben és tanácsi következtetésekben nem fordítanak elég figyelmet a készenlétre és a válaszadásra; felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy helyezzenek nagyobb hangsúlyt a közegészség és a környezet védelméhez abban az esetben szükséges készenléti és válaszadási mechanizmusok kifejlesztésére, ha az EU területén ténylegesen CBRN-esemény történne;

75.

sajnálja, hogy a CBRN cselekvési terv nem tartalmaz olyan intézkedéseket, amelyek biztosítanák a radiológiai és nukleáris létesítmények és anyagok biztonságát, és javítanák a különböző radiológiai vészhelyzetek és a lakosságra, valamint a környezetre gyakorolt hatásuk elleni válaszadási terveket;

76.

riasztónak tartja azokat az eseteket, amikor magánszemélyek és aktivisták különböző európai újrafeldolgozó létesítményből nukleáris hulladékanyagot tudtak szerezni, és sürgős összehangolt fellépésre szólít fel a radioaktív és nukleáris anyagok és létesítmények biztonságának fokozása érdekében;

77.

sajnálja, hogy a CBRN cselekvési tervről szóló bizottsági közlemény és tanácsi következtetések nem összpontosítanak tömegközlekedési hálózatok, valamint felhasználóik egészségének megfelelő védelmére, tekintettel az elmúlt évek tömegközlekedést célzó számos terrortámadására és a CBRN-eseményeknek a CBRN-anyagok szállításakor való bekövetkeztének általában fokozott kockázatára; felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák a CBRN-eseményeknél elsőként beavatkozó szervezetek kitettség előtti védelmét, valamint az áldozatok kitettség utáni ellátását, különösen a biológiai kórokozók tekintetében;

78.

rámutat, hogy egy CBRN-esemény hosszú távú hatást gyakorolhat az élelmezési célú növények növekedésére és így potenciálisan káros hatást gyakorol az EU élelmiszerbiztonságára; felkéri a Bizottságot, hogy az uniós CBRN cselekvési terv meghatározásakor ezt vegye figyelembe;

79.

ösztönzi a legjobb gyakorlatok megosztását olyan országokkal – például az Egyesült Államokkal, Ausztráliával és Indiával –, melyek szakértelemre tettek szert a CBRN-nel kapcsolatos kockázatelemzés, megelőzés, felfedezés, tájékoztatás és válaszadás területén;

80.

közös politikákat ösztönöz a vegyi, biológiai, radiológiai vagy nukleáris szennyezés által érintett földterületek rehabilitációja érdekében, hogy a talaj és a földterület a lehető leghamarabb újra használható legyen, csökkentve az egészségi és a környezeti kockázatokat;

81.

felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy fontolják meg olyan válaszadási modellek kialakítását, amelyek egy CBRN-esemény bekövetkeztekor az ideális választ adják, és amelyekben különös figyelmet fordítanak a képzési intézményeknek, a betegellátási intézményeknek és az időskori gondozóközpontoknak;

82.

felszólítja a tagállamokat, hogy a CBRN-eseményre vonatkozó evakuálási tervek meghatározásakor fordítsanak különös figyelmet az idősek, a gyermekek, az egészségügyi ellátásban részesülők, fogyatékkal élő személyek és egyéb sérülékeny csoportok igényeire;

83.

felszólítja a tagállamokat, hogy helyezzenek különleges hangsúlyt olyan polgári védelmi menedékek építésére a köz- és állami intézményeken belül, valamint helyi és regionális szinten, amelyekben az európai lakosság katasztrófa esetén menedéket lelhet;

84.

sürgeti a Bizottságot, hogy törekedjen a közös minimális biztonsági normákról szóló megállapodást kötni olyan harmadik szomszédos országokkal, melyek területén olyan anyagok vannak, amelyek baleset esetén komoly veszélyt jelenthetnek a környezeti és emberi biztonságra az EU-n belül;

85.

felszólítja a Bizottságot, hogy cselekvési tervében biztosítsa a biztonsági intézkedések technológiai fejlődéshez való rugalmasabb hozzáillesztését;

86.

sürgeti a Bizottságot, hogy részletesen vizsgálja meg a meglévő biztonsági intézkedéseket a környezetre és az egészségre gyakorolt hatásuk tekintetében, és biztosítsa, hogy új intézkedéseket kizárólag egy ilyen, rendszeres időközönként elvégzett vizsgálat eredményei alapján vezessenek be;

87.

felszólítja a tagállamokat, hogy készítsenek a mától 2013-ig – amikor az uniós CBRN cselekvési terv felülvizsgálata lesz – terjedő időszakra vonatkozó uniós CBRN-útmutatót, melyben meghatározzák azokat a kihívásokat és politikai válaszokat, amelyekkel kapcsolatban a Bizottság folyamatában és az adott időpontig elért haladás tekintetében rendszeresen tájékoztatja az Európai Parlamentet;

88.

felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy sürgősen vizsgálja felül, és alkalmazza ajánlásainak megfelelően az uniós CBRN cselekvési tervet, és várja annak gyors végrehajtását; emellett arra sürgeti a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a következő EU CBRN cselekvési tervet legalább egy évvel azt megelőzően terjesszék a Parlament elé, hogy az a végrehajtási szakaszába lépne, annak érdekében, hogy a Parlament kellő időben véleményt alkothasson;

89.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok parlamentjeinek.

15.6.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 169/23

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, és különösen annak 174–178. cikkeire,

—

tekintettel az Európai Unió általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendelet felülvizsgálatára irányuló 2010. május 28-i bizottsági javaslatra (COM(2010)0260),

—

tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló, 2006. július 11-i 1083/2006/EK tanácsi rendeletre (1),

—

tekintettel a nemzeti és regionális szintű kormányzásról és partnerségről, valamint a regionális politika terén projektek megalapozásáról szóló, 2008. október 21-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel a regionális politika és annak finanszírozása átláthatóságáról szóló 2010. június 15-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel a Régiók Bizottsága 2009. június 17–18-i, többszintű kormányzásról szóló fehér könyvére és a konzultációs jelentésre;

—

tekintettel a 2010. március 16–17-i, malagai nem hivatalos miniszteri ülés következtetéseire;

—

tekintettel a Bizottság „a tagállamok és a Bizottság feladatai a strukturális alapok és a kohéziós alap megosztott igazgatásával kapcsolatban – helyzetleírás és kilátások a 2006. utáni programozási időszakra” című, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, 2004. szeptember 6-i közleményére (COM(2004) 0580),

—

tekintettel a 2007–2013-as programozási időszakra vonatkozó kohéziós politikai stratégiákról és programokról folytatott tárgyalások eredményeiről szóló a 2008. május 14-i bizottsági közleményre (COM(2008)0301),

—

tekintettel az Európai Számvevőszék a 2006-os és 2008-as pénzügyi év költségvetésének végrehajtásáról szóló éves jelentésére,

—

tekintettel a Bizottság 2008. február 19-i„A Bizottságnak a megosztott irányítású strukturális intézkedésekre vonatkozó felügyeleti szerepének megerősítésére irányuló cselekvési terv” című közleményére (COM(2008)0097),

—

tekintettel a Bizottság 2009. február 3-i„Jelentés a Bizottság megosztott irányítású strukturális intézkedésekre vonatkozó felügyeleti szerepének megerősítésére irányuló cselekvési terv végrehajtásáról” című közleményére (COM(2009)0042),

—

tekintettel Samecki és Špidla biztosok 2009. október 28-i, a Bizottsághoz szóló közleményére, amely időszaki jelentést ad a Bizottságnak a megosztott irányítású strukturális intézkedésekre vonatkozó felügyeleti szerepének megerősítésére irányuló cselekvési terv (SEC(2009)1463) nyomon követéséről,

—

tekintettel a Bizottság 2010. február 18-i„a Bizottságnak a megosztott irányítású strukturális intézkedésekre vonatkozó felügyeleti szerepének megerősítésére irányuló cselekvési tervének megvalósításáról szóló jelentés” című közleményére (COM(2010)0052),

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére (A7-0280/2010),

A.

mivel a kohéziós politika végrehajtása nagymértékben decentralizált, és a nemzeti szint alatti hatóságok felelősségvállalásának ösztönzésén alapszik,

B.

mivel a kohéziós politika elsődleges szerepet játszik a többszintű kormányzás megvalósításában, azáltal, hogy bevonja a nemzeti szint alatti hatóságokat a viták törvényhozás előtti szakaszába, ezáltal javítva a döntéshozási folyamatok minőségét,

C.

mivel a többszintű kormányzás alatt az Unió, a tagállamok, valamint a helyi és regionális hatóságok, valamint a szociális és gazdasági partnerek és a nem kormányzati szervezetek összehangolt, partnerségen és társfinanszírozáson alapuló fellépését kell érteni, melynek célja az Európai Unió politikáinak kidolgozása és végrehajtása, és mivel ez a meghatározás a felelősségi köröknek a különböző kormányzati szintek közötti megosztását is magában foglalja,

D.

mivel az Európai Számvevőszék 2006-os jelentése kimutatta, hogy a kohéziós politika ellenőrzési rendszerei nem voltak elég hatékonyak, 12 %-os hibázási aránnyal a megtérített költségekben, és a 2008-as jelentés, amelyben a költségek 11 %-os jogtalan megtérítése szerepel, megerősítette ezeket az adatokat,

E.

mivel a Bizottságnak erősítenie kell ellenőrző szerepét a hibák csökkentése végett, javítania kell az ellenőrzés rendszerét, és növelnie kell a nemzeti szint alatti hatóságoknak és kedvezményezetteknek nyújtott segítséget, amely lépések hosszútávon mind az eredményközpontúbb, felhasználóbarát szabályozáshoz vezetnek,

F.

mivel a finanszírozási kérelmekkel kapcsolatos eljárások túl bonyolultak, a felesleges ellenőrzések pedig azzal a veszéllyel járnak, hogy a potenciális kedvezményezettek elfordulnak a kohéziós politikától,

G.

mivel a honfitársaink által a közszolgáltatások tárgyában (például tömegközlekedés, ivóvíz, közegészségügy, szociális lakások és közoktatás) elvárt konkrét megoldásokat csak felelősségteljes kormányzással az alábbi két kiegészítő rendszer bevonásával lehet elérni: egyrészt az intézményi rendszer, amely rendelkezik az állam, valamint a regionális és helyi hatóságok között a hatáskörök és a költségvetés megosztásáról, másrészt a partnerségi rendszer, amely egy adott területen összehozza valamennyi érintett köz- és magánszereplőt,

H.

mivel a partnerségnek az összes érintett közösségre és csoportra ki kell terjednie, a nagyobb legitimitás, a garantált átláthatóság és a pénzeszközök jobb felhasználása révén előnyöket és hozzáadott értéket teremthet a kohéziós politika végrehajtása terén, továbbá a partnerséget az általa képviselt társadalmi és polgári értékek szempontjából is értékelni kell,

I.

mivel az integrált megközelítésnek, ha szembe kíván nézni a helyi és regionális kihívásokkal, tekintettel kell lennie a területi sajátosságokra (földrajzi és természeti hátrányok, elnéptelenedés, legkülső régió stb.),

1.

üdvözli az RB többszintű kormányzásról szóló fehér könyvét és a nemzeti szint alatti támogatás elismerését a Lisszaboni Szerződésben; hangsúlyozza, hogy a többszintű megközelítést nem csak vertikálisan kellene alkalmazni, hanem horizontálisan is, az azonos szintű szereplők között, minden megosztott hatáskörű Uniós politika esetében, beleértve a kohéziós politikát is;

2.

üdvözli a 2010. márciusi malagai nem hivatalos miniszteri ülés következtetéseit, és úgy véli, hogy a többszintű kormányzás előfeltétele a területi kohézió elérésének Európában; kéri, hogy tegyék ezt az elvet kötelezővé a tagállamokban azon szabályozási területeken, amelyeknek jelentős a területi hatása, hogy a szubszidiaritás elvével összhangban kiegyensúlyozott területi fejlődés menjen végbe; rámutat, hogy ezen intézkedésnek semmiképp sem szabad körülményesebb eljárásokhoz vezetnie;

3.

úgy véli, hogy a megfelelő többszintű kormányzásnak alulról felfelé irányuló („bottom-up”) megközelítésen kell alapulnia, mely figyelembe veszi az egyes tagállamokban alkalmazott eltérő igazgatási gyakorlatokat; felszólítja a tagállamokat, hogy azonosítsák a kormányzás különböző szinteken való alkalmazásának leghatékonyabb eszközeit és javítsák a regionális és helyi hatóságokkal, illetve a közösségi közigazgatással való együttműködést, például a közigazgatás különböző szintjein dolgozó tisztviselők részvételével tartott, a Bizottsággal közösen szervezett rendszeres találkozók révén, vagy a hatalom különböző illetékességi szintjeire kiterjedő önkéntes európai területi paktumok bevezetésével;

4.

azt ajánlja, hogy a különböző érintett szereplőknek a politikai döntéshozatal elején történő bevonásával oly módon rendszeresítsék a területi hatás elemzését, hogy érthetővé váljanak a közösségi jogalkotási és nem jogalkotási javaslatoknak a területekre gyakorolt gazdasági, társadalmi és környezeti hatásai;

5.

hangsúlyozza, hogy a többszintű kormányzás lehetővé teszi a területi együttműködésben rejlő lehetőségek hatékonyabb kihasználását, a határok két oldalán lévő magán- és közszereplők között létrejött kapcsolatoknak köszönhetően; sürgeti azon tagállamokat, amelyek még nem tették meg, hogy minél hamarabb hozzák meg a szükséges intézkedéseket, amelyek lehetővé teszik az európai területi együttműködési csoportosulások megalakítását; ajánlja, hogy a Bizottság támogassa az információcserét a már létező és a jelenleg formálódó EGTC-k között a meglévő programok keretében; üdvözli a Régiók Bizottsága által az európai területi együttműködési csoportosulások kapcsán elvégzett munka jó minőségét, és felszólít rendelkezésre álló eszközeinek – különösen a lisszaboni folyamatot nyomon követő platform és a szubszidiaritás elvét ellenőrző hálózat – igénybevételére a legjobb gyakorlatok régiók és tagállamok közötti cseréjének előmozdítására, a célkitűzések és a szükséges tervezési intézkedések közös azonosítása és meghatározása, végül pedig a kohéziós politika eredményeinek összehasonlító értékelése érdekében;

6.

felkéri a nemzeti, regionális és helyi hatóságokat, hogy fokozzák az integrált megközelítés alkalmazását a jelenlegi programozási időszakban; javasolja, hogy tegyék kötelezővé ezt a megközelítést a jövőbeni kohéziós politikára nézve; úgy véli, hogy egy rugalmas és integrált megközelítésnek nemcsak a területfejlesztés gazdasági, társadalmi és környezeti szempontjait kell figyelembe vennie, hanem lehetővé kell tennie a különböző partnerek érdekeinek összehangolását is a területi sajátosságok fényében, a helyi és regionális kihívásokkal való szembenézés érdekében;

7.

kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki útmutatót a köz- és magánszereplők számára arról, miként lehet átültetni a gyakorlatba a többszintű kormányzás és az integrált megközelítés elveit; javasolja, hogy a fenti két megközelítési mód ismertebbé tételét célzó tevékenységet az ERFA technika segítségnyújtás keretéből finanszírozzák;

8.

ajánlja, hogy a Régiók Bizottsága használja fel a 2011-es nyílt napokat, és amennyiben ez még lehetséges, a 2010-es nyílt napokat a többszintű kormányzás előmozdítását elősegítő legmegfelelőbb eszközök azonosításáról szóló vita ösztönzésére és elmélyítésére; javasolja egy európai többszintű kormányzási címke létrehozását és bevezetését az EU összes régiójában 2011-től;

9.

megállapítja, hogy a decentralizált mechanizmusok a többszintű irányítás döntő fontosságú elemei; felhívja a tagállamokat és a régiókat, hogy az egyszerűsítés szükségességére való tekintettel, amennyiben indokolt, az operatív programok egy részének végrehajtását delegálják másra, és a globális támogatásokat megfelelőbb módon használják fel; felkéri őket, hogy a jogalkotás és a költségvetés szintjén sürgősen tegyék meg a decentralizálás érdekében szükséges intézkedéseket, hogy a többszintű kormányzás rendszere hatékonyan és a partnerség és a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartásával működhessen; hangsúlyozza, hogy a regionális és helyi hatóságokat, különösen a jogalkotási hatáskörökkel rendelkező hatóságokat jobban be kell vonni a munkába, mivel ők ismerik legjobban a régiójuk lehetőségeit és szükségleteit, és ezáltal hozzájárulhatnak a kohéziós politika jobb végrehajtásához;

10.

ösztönzi a tagállamokat, hogy már a korai szakaszban vonják be az érintett régiós és helyi hatóságokat, továbbá a civil társadalom szereplőit az Uniós jogalkotásról, valamint a strukturális alapokból részesülő programokról folyó egyeztetésbe, lehetővé téve, hogy időben kezdetét vegye a kormányzat különböző szintjei közti dialógus; szorgalmazza a fenti hatóságok a nemzeti képviselőkkel egyenjogú félként való részvételét a felelős döntéshozó testületekben;

11.

hangsúlyozza, hogy a források hatékony felhasználása és a maximális hatás elérése érdekében megfelelő igazgatási kapacitásokra van szükség mind uniós, mind regionális szinten; ezért kéri a Bizottságot, hogy bővítse igazgatási kapacitásait a kohéziós politika hozzáadott értékének növelése és a fellépések fenntarthatóságának biztosítása érdekében, valamint felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák a megfelelő igazgatási struktúrákat és humán erőforrásokat a toborzás, a javadalmazás, a képzés, az erőforrások, az eljárások, az átláthatóság és a hozzáférhetőség területén;

12.

ezen felül kéri a tagállamokat, hogy szükség esetén fokozzák a régiós és helyi hatóságok szerepét a programok előkészítésében, igazgatásában és végrehajtásában, továbbá erősítsék meg a rendelkezésre álló eszközöket; ajánlja a helyi együttműködéseken alapuló helyi fejlesztési módszerek alkalmazását a kohéziós politikában, különösen a városi, vidéki és határokon átnyúló projektek esetében; felszólítja a Bizottságot, hogy ösztönözze a hasonló egyedi gazdasági növekedési potenciállal rendelkező régiók közötti partnerségi kapcsolatok kialakítását, és gondoskodjon arról, hogy a makroregionális együttműködés koordinálása céljából megfelelő, uniós szintű keret álljon rendelkezésre;

13.

úgy véli, hogy a partnerség és a társfinanszírozás elve erősíti a nemzeti szint alatti hatóságok felelősségvállalását a kohéziós politika végrehajtásában; emlékeztet a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás alapelvei melletti elkötelezettségére, és kéri, hogy ezeket a közkiadások gazdasági válság miatti korlátozása ellenére is tartsák be;

14.

javasolja a partnerség gyakorlatának megerősítését, és kéri a Bizottságot, hogy szolgáljon egyetértésben elfogadott meghatározással a partnerség fogalmáról, amely a regionális és helyi hatóságokkal és a civil társadalom szereplőivel kiépített valódi partnerség feltétele; kéri a Bizottságot, hogy külön e célra szánt értékelő módszerek kidolgozása révén szigorúan ellenőrizze a fenti elv betartását, és terjessze a bevált gyakorlatot ezen a területen az információs és telekommunikációs eszközök révén; emlékeztet arra, hogy a strukturális alapok programozásának és végrehajtásának valamennyi szakaszában a partnerség hozzájárulhat a hatékonysághoz, az eredményességhez, a legitimitáshoz és az átláthatósághoz, valamint növelheti a programok eredményeivel kapcsolatos elkötelezettséget és felelősségvállalást; hangsúlyozza az önkéntesség partnerségi folyamatban betöltött fontos szerepét;

15.

felhívja a figyelmet a lakossággal a civil társadalmat képviselő szervezeteken és nem kormányzati szervezeteken keresztül folytatott konzultáció kötelező jellegére javaslataik figyelembevétele érdekében, és kiemeli, hogy a civil társadalom részvétele segíti a döntéshozatali folyamat legitimálását; megjegyzi, hogy a közvéleménynek az operációs programok (2007–2013) előkészítő szakaszába történő bevonására irányuló erőfeszítések nem hozták meg a remélt sikereket; felkéri a Bizottságot, hogy határozza meg a helyes gyakorlatokat és tegye lehetővé alkalmazásukat annak érdekében, hogy a következő programozási időszakban a nyilvánosság bevonása hatékonyabb legyen;

16.

kéri a többszintű kormányzás elvének alkalmazását az Európa 2020 stratégia kialakításának és végrehajtásának minden szakaszában, hogy a szabályozás megalkotásában azok a régiós és helyi hatóságok is részt vegyenek, amelyeknek azt meg kell valósítaniuk; ezzel összefüggésben emlékeztet a helyi és regionális hatóságoknak az Európa 2020 stratégiával kapcsolatos területi megállapodásáról szóló javaslatra, amelynek célja a régiók és az önkormányzatok ösztönzése a 2020 stratégia céljainak sikeres megvalósításához való hozzájárulásra;

17.

javasolja, hogy a Bizottság újból elemezze az Európai Parlament által kezdeményezett „Erasmus a választott helyi és regionális képviselők számára” elnevezésű kísérleti projekt végrehajtásának lehetőségeit, és a javasolt projektek színvonalának emelése és a hatékonysági célkitűzés teljesítése érdekében felszólítja a Bizottságot, hogy az ERFA operatív technikai segítségnyújtási költségvetési keretéből hozzon létre képzési és mobilitási rendszert a kohéziós politika programjait működtető helyi és regionális szereplők, valamint azon partnerek számára, akik az integrált megközelítések és a többszintű irányítás végrehajtásában szakértelemmel rendelkeznek; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson eszközöket ezen kezdeményezések számára, és fokozza a regionális és helyi hatóságokkal való – a Régiók Bizottságán keresztül is történő – hálózatépítést;

18.

úgy véli, hogy a régiók európai hálózatainak ki kellene terjeszteniük tevékenységüket a kormányzást és a partnerséget érintő helyes gyakorlatok területére, nagyobb hangsúlyt kellene helyezniük a korábbi programciklusokból szerzett politikai és stratégiai tapasztalatokra, valamint az EU összes nyelvén biztosítaniuk kellene a nyilvános hozzáférést a legjobb gyakorlatok cseréjével kapcsolatos kulcsfontosságú információkhoz, hozzájárulva ezzel a helyes gyakorlatok tényleges megvalósításának biztosításához;

19.

úgy véli, hogy régiós és helyi szint növekvő szerepével együtt a Bizottság felügyelő szerepét is erősíteni kell, inkább az ellenőrző rendszerek, semmint egyes projektek felülvizsgálatára összpontosítva; e tekintetben kéri a nemzeti szervek európai tanúsítási rendszerének létrehozását; sürgeti a Bizottságot, hogy teljesítse a megfelelőség-értékelési jelentések jóváhagyását, hogy elkerülje a kifizetések késlekedését és a források elvesztését a kötelezettség megszűnése miatt, és 2012-ig álljon elő javaslattal az elfogadható hibakockázatról;

20.

üdvözli a Bizottság jelentésének észrevételeit a 2010. februári cselekvési tervvel kapcsolatban, és az eddig megkezdett helyesbítő és preventív intézkedéseket; kéri a Regionális Politikai Főigazgatóságot, hogy folytassa ezt a gyakorlatot a megvalósítás egész ideje alatt, hogy megtartsa a cselekvési terv keltette lendületet;

21.

hangsúlyozza, hogy jobban kell koordinálni az európai kezdeményezéseket a kohéziós politika és a strukturális politika területén annak érdekében, hogy ne kockáztassák a regionális politika egységét; kéri a Bizottságon belül a kohéziós politikáért és a strukturális politikáért felelős REGIO főigazgatóság és a vonatkozó ágazati kezdeményezésekért felelős főigazgatóságok közti koordináció megerősítését; kéri, hogy tekintettel a regionális és helyi közösségek jogainak a Lisszaboni Szerződésből fakadó megerősítésére, e közösségeket vonják be jobban a politikák kidolgozásába, a Bizottság szintjén, a projektekért felelősök felelősségének növelése érdekében: követeli továbbá, hogy a Bizottság helyben, fokozottan ellenőrizze az eredményeket, hogy jobban lehessen értékelni a projekt struktúráinak, valamint a tevékenységeknek a hatékonyságát a kitűzött célokhoz képest;

22.

kéri a Bizottságot, hogy erősítse meg az „oktatók képzése” kezdeményezést az irányító és igazoló hatóságok számára; hangsúlyozza, hogy folyamatos ellenőrzéssel kellene biztosítani azt, hogy a képzések tartalmai valóban és kiegyensúlyozott módon eljussanak az alsóbb szintekre, nem felejtkezve el a helyi szereplőktől;

23.

sürgeti a Bizottságot, hogy minél előbb indítsa el az SFC 2007 informatikai rendszer új portálját, amely közvetlen hozzáférést biztosít a strukturális alapok összes érintettjének a számukra fontos információhoz; ajánlja, hogy a tagállamok tegyék elérhetővé a tudnivalókat erről a lehetőségről a regionális és helyi hatóságok, valamint a végső kedvezményezettek számára, és azokat terjesszék közöttük;

24.

kéri a Bizottságot, hogy hozzon létre további technikai segítségnyújtási mechanizmusokat a megvalósítás során felmerülő problémákkal kapcsolatos ismeretek regionális és helyi szinten való terjesztésére, különösen azokban a tagállamokban, amelyekben a 2000 és 2006 közötti kohéziós politikához kapcsolódó programok Bizottság által elvégzett utólagos értékelése szerint tartósan problémát okoz a kohéziós politikai programok végrehajtásához szükséges igazgatási kapacitások biztosítása;

25.

kéri az egységes információs és ellenőrzési modell (SISA) szabályszerű alkalmazását az auditálás minden szintjén, a kétszeres auditálás és túlzott ellenőrzés elkerülése érdekében; sürgeti a Bizottságot, hogy adjon ki egy kézikönyvet az egységes ellenőrzésről, amely tartalmaz minden eddigi útmutatót;

26.

felkéri a tagállamokat a pénzügyi tervezési eszközök szélesebb körű használatára a projektek minőségének javítása és a magánszereplők – különösen a kis- és középvállalkozások – részvételének növelése érdekében az európai projektekben; kéri a Bizottságot, hogy tegye egyszerűbbé ezen eszközök működésének szabályait, mivel jelenlegi összetettségük megnehezíti a használatukat;

27.

meggyőződése, hogy az eljárások betartása nem lehet a beavatkozások minőségének kárára; kéri a Bizottságot, hogy a jövőben eredményközpontúbb szakpolitikát hozzon létre, amely inkább a minőségi teljesítményre és a stratégiai projektek fejlesztésére összpontosít, mint az ellenőrzésre; ezért kéri a Bizottságot, hogy a jobb nyomon követési és értékelési rendszerek érdekében fejlesszen ki objektív és mérhető indikátorokat, amelyek Unió-szerte összehasonlíthatóak, és fontolja meg alaposan, hogy gazdasági válság esetén a szabályok rugalmasságára van szükség;

28.

hangsúlyozza, hogy az egyértelmű és átlátható eljárások alkalmazása a helyes kormányzás egyik eleme; ezért üdvözli a költségvetési rendeletnek és a strukturális alapok szabályozásának folyamatban lévő egyszerűsítését, és arra kéri a tagállamokat, hogy szigorúan tartsák be a felülvizsgált költségvetési rendelet előírásait, és hozzák nyilvánosságra a strukturális alapok végső kedvezményezettjeivel kapcsolatos információkat; sürgeti a Bizottságot, hogy érthető, későbbi gyakori módosításokat nem igénylő szabályokat javasoljon; kéri az alapok egyszerűbb felépítését 2013 után, nem a gazdasági válság okán, hanem a jövőbeni kohéziós politika általános elveként, az alapok felhasználásának megkönnyítése céljából, valamint javasolja, hogy a további adminisztrációs terhek elkerülése érdekében – melyek a szóba jöhető partnereket visszariaszthatják a projektekben való részvételtől – nagyobb átláthatóság és rugalmasság érvényesüljön az európai alapok felhasználása tekintetében;

29.

üdvözli a Bizottságnak a kohéziós politikai programok végrehajtásáról szóló 2010. évi stratégiai jelentését, mivel a politikaformálási folyamat számára fontos információkkal szolgál; úgy véli, hogy e jelentés megállapításait komolyan figyelembe kell venni a kohéziós programok hatékony végrehajtásának javítását célzó javaslatok kidolgozásakor is;

30.

emlékeztet arra, hogy erős és jól finanszírozott kohéziós politikához kötődik, amely harmonikusan biztosítja az Európai Unió valamennyi régiójának fejlődését; kéri, hogy e politika pénzügyi eszközei maradjanak meg 2013 után, és minden nemzeti szintre történő visszaemelési kísérletet utasítsanak el;

31.

kéri a Bizottságot, hogy alkalmazza a differenciálás és az arányosság elveit a jövőbeni szabályozásban és igazítsa a követelményeket a programok nagyságához és a partnerek sajátosságaihoz, különösen, ha kisebb, helyi hatóságokról van szó; kéri az átalányösszegek szélesebb körű használatát minden alap esetében, különösen az általános költségek és a technikai segítségnyújtás esetén; javasolja, hogy az innovatív projektek ösztönzése érdekében esetükben gondoskodjanak rugalmasabb értékelési kritériumokról, és enyhítsenek a kísérleti projektek ellenőrzési követelményein; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy az alapok helyes felhasználása mellett elkötelezett és azt sikeresen biztosító tagállamokkal közösen dolgozza ki a „bizalmi szerződés” elvét;

32.

javasolja a strukturális alapok szabályainak mélyebb harmonizációját és integrációját, a jövőbeni minél inkább felhasználóbarát politika felépítése érdekében, elkerülve a projektek feldarabolását rész-projektekre, amelyek különböző alapoknál pályáznak; ajánlja, hogy ne csak a kiadások rendszerességén legyen hangsúly, hanem a beavatkozások minőségén is, és a forrásokat az irányításban való segítségnyújtás hatékonyabbá tételére koncentrálják;

33.

felhívja a Bizottságot, hogy mihamarabb terjesszen elő javaslatokat a következő programozási időszakra vonatkozó rendelkezéseket illetően, fogadja el a végrehajtási rendeletet, dolgozza ki a szükséges iránymutatásokat, és megfelelő időben biztosítsa a vonatkozó képzéseket, valamint segítse elő az operatív programok tárgyalási és jóváhagyási folyamatát annak érdekében, hogy elkerüljön mindennemű késedelmet a kohéziós politika végrehajtásában, és az alapok 2013 utáni felhasználásában;

34.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamoknak.

15.6.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 169/29

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződést és az Európai Közösséget létrehozó szerződést módosító Lisszaboni Szerződésre, és különösen annak I. és XVIII. címére,

—

tekintettel a 2010. március 25-26-i Európai Tanács következtetéseire,

—

tekintettel a Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához címzett, „Globális Európa: nemzetközi versenyképesség – Hozzájárulás az EU növekedési és munkahely-teremtési stratégiájához” című bizottsági közleményre (COM(2006)0567),

—

tekintettel az OECD 2009-es éves jelentésére,

—

tekintettel az OECD LEED partnerségek és helyi irányítás fóruma által 2006-ban kiadott „Eredményes partnerségek: útmutató” című kiadványára,

—

tekintettel a globális versenyképességről szóló 2009–2010-es jelentésre (Világgazdasági Fórum, Genf, Svájc, 2009),

—

tekintettel az „Egy megújult kohéziós politika menetrendje – helyi érdekű megközelítés az európai uniós kihívásoknak és elvárásoknak való megfelelés érdekében” című független jelentésre, amelyet Danuta Hübner, regionális politikáért felelős biztos megbízásából Fabrizio Barca készített 2009 áprilisában,

—

tekintettel az Európai Települések és Régiók Tanácsa által készített „Az EU kohéziós politikájának jövője” című szakpolitikai dokumentumra (Brüsszel, 2009. december),

—

tekintettel az Európai Régiók Gyűlésének 2007. november 8-án az olaszországi Udinében tartott közgyűlésén elfogadott, a 2013 utáni időszakra vonatkozó regionális politikáról szóló állásfoglalására,

—

tekintettel a Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, a 2007–2013-as programozási időszakra vonatkozó kohéziós politikai stratégiákról és programokról folytatott tárgyalások eredményeiről szóló bizottsági közleményre (COM(2008)0301),

—

tekintettel „A strukturális alapokról szóló rendelet végrehatása (2007–2013): a nemzeti kohéziós stratégiákról és az operatív programokról folytatott tárgyalások eredményei” című 2009. március 24-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel a regionális politika terén alkalmazott bevált gyakorlatokról és a strukturális alapok felhasználásának akadályairól szóló 2009. március 24-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel a nemzeti és regionális szintű kormányzásról és partnerségről, valamint a regionális politika terén a projektek megalapozásáról szóló 2008. október 21-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel a területi kohéziót és a kohéziós politika jövőbeli reformját érintő vita állásáról szóló zöld könyvvel kapcsolatos 2009. március 24-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel az Európa 2020 stratégiáról szóló 2010. június 16-i állásfoglalására (5),

—

tekintettel a gazdasági és társadalmi kohézióról szóló negyedik jelentésre (COM(2007)0273),

—

tekintettel a Bizottságnak a strukturális alapok végrehajtásáról szóló 20. éves jelentésére (2008) (COM(2009)0617),

—

tekintettel a Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett „A magán- és állami beruházások mobilizálása a gazdasági fellendülés és a hosszú távú szerkezeti változások érdekében: a köz-magán társulások fejlesztése” című bizottsági közleményre (COM(2009)0615),

—

tekintettel az állami támogatás 2005–2009 közötti reformjáról szóló 2006. február 14-i állásfoglalásának 37. pontjára (6),

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére (A7-0309/2010),

A.

mivel az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikke értelmében a gazdasági, társadalmi és területi kohézió, valamint a tagállamok közötti szolidaritás előmozdítása az Európai Unió egyik célkitűzése,

B.

mivel az Európai Unió globális szinten csak akkor lehet versenyképes, ha teljesítményét a belpolitika úgy támogatja, hogy képes legyen egy fenntartható, alacsony szén-dioxid-kibocsátású, a biológiai sokféleséget tiszteletben tartó gazdaság megvalósításán keresztül olyan recessziós időszakokban is szembenézni a globális kihívásokkal, amelyek során kiderül, hogy a kevésbé fejlett régiók kevésbé tudják versenyképességüket visszanyerni,

C.

mivel a versenyképesség és a kohézió egymásnak nem mond ellent és a kettő nem összeférhetetlen, hanem egymást kiegészítő elemeket tartalmaz,

D.

mivel az Unióban a konvergencia területén elért jelentős előrelépések ellenére az EU régiói között megfigyelhető tendencia a területi egyenlőtlenségek kiéleződése, például a hozzáférhetőség terén és különösen a strukturálisan hátrányos helyzetű régiókban, továbbá a régiókon és az uniós területeken belül is, ami területi szegregációhoz vezethet és elmélyítheti az EU régióinak jóléti szintjei között meglévő különbségeket és csökkentheti az EU általános versenyképességét,

E.

mivel az OECD 2009-es éves jelentésében ajánlásokat fogalmazott meg a hosszú távú növekedésre vonatkozóan, középpontba állítva az adózás, az infrastruktúrába, az oktatásba és a munkaerőbe történő beruházás, valamint a termelői piacok szabályozásának fontosságát, így hangsúlyozva szerepüket,

F.

mivel a Világgazdasági Fórum globális versenyképességről szóló 2009–2010–es jelentésében – más jelentésekhez hasonlóan – rámutatott az infrastruktúra, mint a 12 pillér közül a második olyan pillér meghatározó szerepére, amelynek alapján a globális versenyképességet megállapítják, és rávilágított, hogy a minőségi infrastruktúra létfontosságú a távolság hatásának csökkentésében, a külföldi befektetések az adott térségbe vonzásában, valamint a gazdasági fejlődés lehetséges voltának biztosításában,

G.

mivel a versenyképességet csak az egész EU-ban ténylegesen fenntartható gazdasági fejlődéssel lehet elérni,

H.

mivel a K+F-fel és az innovációval foglalkozó, a Hampton Court-i csúcstalálkozót követően felállított, Esko Aho vezette független szakértői csoport „Egy innovatív Európa megteremtése” című jelentése azonosítja azokat a legfontosabb területeket – e-egészségügy, gyógyszerek, közlekedés és logisztika, környezetvédelem, digitális tartalom, energia és biztonság –, ahol működhet az innováció piaca, és a közérdek jelentős szerepet játszhat,

I.

mivel az Európa 2020 stratégia céljainak teljesítése érdekében szükséges, hogy a fejlődési szintek és korlátok közötti különbségeket elismerjék, valamint hogy olyan célokat tűzzenek ki, amelyek a valós helyzetet és azon igényeket tükrözik, amelyek meghatározására a különböző kormányzati szinteken lévő valamennyi érdekelt féllel történt konzultáció után került sor,

J.

mivel az Európai Tanács 2010 márciusi ülésén elismerte a gazdasági, társadalmi és területi kohézió, és többek között az infrastruktúra fejlesztésének fontosságát az Európa 2020 stratégia sikerének biztosításában, olyan körülmények között, amikor az új stratégia a gazdasági fejlődésben mutatkozó akadályok leküzdését célozza meg,

K.

mivel a kohéziós politika hatékony eszköznek bizonyult a pénzügyi válságból eredő társadalmi-gazdasági kihívások rugalmas kezelésére,

L.

mivel a versenyképesség alapfeltételeit a jó infrastruktúrán kívül mindenekelőtt a kutatási, innovációs és technológiafejlesztési területek támogatása, valamint a régiókban élő emberek ennek megfelelő szintű képzése alkotja,

M.

mivel a régiók létfontosságú szerepet fognak betölteni abban, hogy a válság emberekre gyakorolt hatásait korlátozzák, ezért a partnerségi elvhez és a szakpolitikák különböző típusai területi hatásának előzetes értékelésére szolgáló megfelelő eszközök alkalmazásához kell fordulniuk, hogy szembenézhessenek nagyobb kihívásokkal, például a globalizációhoz, a demográfiai változásokhoz és a régiók ebből adódó elnéptelenedéséhez, az éghajlatváltozáshoz, az energiával összefüggő kérdésekhez, a biológiai sokféleség védelméhez, valamint a válság kapcsán felmerülő kihívásokhoz történő alkalmazkodással,

N.

mivel a 2007–2013-as programozási időszakra vonatkozó kohéziós politikai stratégiákról és programokról folytatott tárgyalások eredménye a programok minőségének és a részes felek részvételének vonatkozásában a kormányzás minden szintjén növekedést mutat, ily módon előrelépést jelent a lisszaboni célkitűzések teljesítése felé a gazdasági versenyképesség és a foglalkoztatás terén,

O.

mivel a kohéziós politika reformjának az európai politikák közötti nagyobb összefüggés, azok összehangolása és szinergiája révén kell megerősítenie ezt a politikát, ugyanakkor nem szabad az Unió fenntartható fejlődéssel kapcsolatos igényei és célkitűzései alapján egyik politikát sem a másik alá rendelni,

P.

mivel a helyi és regionális szereplők kohéziós politikában való részvételét a gazdasági fejlődés és a társadalmi integráció elősegítését célzó regionális és helyi stratégiáik tükrözik,

Q.

mivel a kapacitásfejlesztés – ideértve az infrastruktúra minden típusát – támogatja a lemaradt régiók gazdasági versenyképességét, és lehetővé teszi az oktatáshoz, a kutatáshoz és az innovációhoz való hozzáférést,

R.

mivel bár az említett eszközrendszer bizonyos elemei, például az azonos időtartam és a lisszaboni menetrenddel való összhang lehetővé teszi a szinergiákat, továbbra is vannak különbségek, például az eltérő jogalap, a tematikus kontra területi hangsúly, valamint a megosztott és centralizált irányítás terén,

1.

hangsúlyozza az EU kohéziós politikája által elért eredményeket, valamint azt, hogy ennek végrehajtása elengedhetetlen a régiók közötti egyenlőtlenségek megszüntetését, versenyképességük fokozását, a strukturális reformok beindításának elősegítését, valamint a régióknak a globális gazdasági környezethez való alkalmazkodási képességének fokozását szolgáló eszköz, az Európa 2020 stratégia sikere szempontjából;

2.

méltányolja, hogy a 2007–2013-as időszakban a teljes pénzügyi előirányzatból valamennyi tagállam jelentős összeget szánt a kutatásra és fejlesztésre, az innovációra, valamint a tudásalapú gazdaság kialakítására, aminek következtében 246 nemzeti, illetve regionális operatív programra került sor, amelyek keretében körülbelül 86 milliárd eurót irányoztak elő kutatásra és innovációra; ebből 50 milliárd euró már rendelkezésre áll alapkutatási és fejlesztési, valamint innovációs tevékenységekre; hangsúlyozza, hogy mivel a kutatás és az innováció alapvetően fontos az EU nemzetközi kihívásokkal szembeni versenyképességének fejlesztése érdekében, folytatni kell e területeken a beruházásokat és szabályos időközönként fel kell mérni az elért eredményeken alapuló előrehaladást; a következő programozási időszakra vonatkozóan javasolja, hogy a tagállamok és a Bizottság különítsenek el elegendő forrást a strukturális alapokból a kutatásra és az innovációra, különösen a fenntartható innovációra, és erősítsék meg a kutatási kapacitásokat; hangsúlyozza, hogy eredményes modelleket kell támogatni és alkalmazni a tudásháromszögben, és hogy a vállalkozásokkal, a kutatóintézetekkel, az egyetemekkel és a hatóságokkal együttműködésben biztosítani kell a regionális kutatás és innováció stratégiai keretének fenntartható fejlesztését; kiemeli, hogy a tudásintenzív regionális innovációs klaszterek lehetőségeket rejtenek magukban a regionális versenyképesség mobilizálására, és a strukturális alapok és a hetedik kutatási és technológiafejlesztési keretprogram jobb koordinációjára hív fel;

3.

hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika forrásai koncentrációjának javítása biztosíthatja e politika jelentős hozzájárulását a versenyképesség, az innováció és a foglalkoztatás fejlődéséhez az EU-ban;

4.

hangsúlyozza a kormányzás valamennyi szintjén a közszférának, valamint a privát szférának a kohéziós politika végrehajtása során a bizalom és a szolidaritás recesszió idején történő visszaszerzése, valamint ezt követően az állami befektetésekhez – főként az infrastrukturális beruházásokhoz, új technológiákhoz és a humánerőforráshoz – való hozzáférés tekintetében az esélyegyenlőség megvalósítása és a fenntartható fejlődés biztosítása terén betöltött létfontosságú szerepét;

5.

hangsúlyozza, hogy az EU régióinak gazdasági versenyképessége szorosan összefügg a megfelelő foglalkoztatási szint, az iskolázott és szakképzett munkaerő, a szociális biztonság és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés meglétével; e tekintetben megjegyzi, hogy a kohéziós politika által a társadalmi kohézióhoz nyújtott támogatás globális léptékben növeli e politika jelentőségét az általános regionális versenyképesség szempontjából;

6.

úgy véli, hogy egy olyan kohéziós politika, amely a Szerződések szellemének megfelelően csökkenti a fejlődésbeli különbségeket és felkészíti a régiókat a globalizáció, a demográfiai változás, a vidéki térségek elnéptelenedése, az éghajlatváltozás és a biológiai sokféleség védelme által támasztott kihívásokkal való szembenézésre, miközben figyelembe veszi a régiók jellegzetes erős és gyenge pontjait, alapvető fontosságúnak bizonyult az európai integráció folyamata szempontjából;

7.

rámutat, hogy a kutatás, a fejlesztés és az innovációs és kohéziós politikák között létrehozott szinergiák fokozása révén az Európa 2020 stratégia kihívásainak jobban meg lehet felelni; hangsúlyozza, hogy a kohéziós politikának fontos szerepet kell betöltenie az Európa 2020 stratégia végrehajtásában, mivel ösztönzőleg hat az egész Európát átfogó strukturális változásra és támogatja a létfontosságú beruházások prioritásait valamennyi – helyi, regionális, nemzeti és határokon átnyúló – szinten és biztosítja a társadalmi, gazdasági és területi kohéziót; rámutat azonban arra is, hogy bár a kohéziós politika prioritásainak meg kell felelniük az EU 2020 stratégia célkitűzéseinek, a politikának továbbra is függetlennek és olyannak kell maradnia, amely befogadja a regionális sajátosságokat és támogatja a gyengébb és leginkább rászorult régiókat társadalmi-gazdasági nehézségeik és természeti hátrányaik leküzdésében és az egyenlőtlenségek csökkentésében; úgy véli, hogy a kohéziós politika már működő irányvonalai folytonosságának biztosítása megőrzi a kutatás, fejlesztés és innováció regionális dimenzióját és új munkahelyeket teremt az innovatív ágazatokban;

8.

támogatja a területi kohézióról szóló zöld könyvben kifejtett álláspontot a versenyképességet illetően, miszerint az „más területekkel való kapcsolatok kiépítésétől is függ, amelyek segítségével biztosítható a közös előnyök összehangolt és fenntartható kihasználása” és amely lehetővé teszi az EU területi sokféleségében rejlő lehetőségek felszabadítását; ennek kapcsán hangsúlyozza, hogy a közlekedés megfelelő és összehangolt működése és az elégséges telekommunikációs hozzáférés, valamint adott esetben az energia, az egészségügy, a kutatás, az oktatás, a környezetvédelem és az infrastruktúra kölcsönössé tétele alapvető feltételei a versenyképesség megerősítésének; felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő konkrét javaslatokat a területi kohézió célkitűzésének meghatározására és következetes végrehajtására;

9.

úgy véli, hogy a kohéziós politika kidolgozása és végrehajtása terén a tagállamoknak támogatniuk kell a helyi érdekű megközelítést; elismeri, hogy a régiók szerepe tagállamonként, politikai és közigazgatási felépítésüktől függően eltérő; kéri, hogy az EUMSz.-ben rögzített megerősített és szélesebb értelemben vett szubszidiaritás elvét megfelelően alkalmazzák, valamint azt, hogy a jelenlegi programozási időszakban a decentralizáció elvének a helyi hatósági szintre történő előmozdítása révén érjenek el javulást az alapok jobb felhasználásának céljából; e tekintetben kontraproduktívnak tartja, hogy a régiók a kohéziós politika rendelkezésére álló teljes költségvetésének átlagosan csak 30,5 %-át, míg a fennmaradó részt a központi kormányzatok kezelik; ezért úgy véli, hogy a jövőben a partnerségi elv jelentős megerősítésre szorul;

10.

úgy véli, hogy különösen a határ menti területek jelentenek nehézségeket, amelyekkel az EU a határok megnyitása, az egységes piac megvalósítása és a globalizáció kihívásai kapcsán szembesül; hangsúlyozza, hogy e területek versenyképességi deficitet szenvedhetnek az egymással versengő adó- és jóléti rendszerek, az összetett közigazgatási megállapodások, valamint a régiók és államok közötti migrációs hullámok miatt; hangsúlyozza, hogy fontos a határokon átnyúló együttműködéshez és a többszintű kormányzáshoz szükséges eszközök fejlesztése, és kéri a Bizottságot, hogy ösztönözze az információk és a helyes gyakorlatok cseréjét;

11.

rámutat, hogy a területi kohézió több ágazatot átfogó, horizontális jellegű, ennélfogva az uniós politikáknak elő kell segíteniük megvalósítását; megismétli, hogy ez a koncepció nem korlátozódik a regionális politika hatásaira, hanem a fenntartható fejlődésre irányuló és regionális szinten kézzelfogható eredményeket kínáló többi uniós politikával való összhangra is hangsúlyt helyez, a regionális lehetőségek konkrét formáinak fejlesztése, teljes mértékű kihasználása és területi hatása fokozása céljából, a régiók versenyképességének és vonzerejének fokozása és a területi kohézió megvalósítása érdekében; úgy véli, hogy a „koncentráció, együttműködés és kapcsolat” a területi kohézió kulcsfontosságú koordinátái a kiegyensúlyozottabb területi fejlődés elérése érdekében az Európai Unióban;

12.

hangsúlyozza, hogy a többszintű irányítás maga után vonja a programokért vállalt felelősség átruházását, ami lehetővé teszi a területi együttműködés potenciáljának jobb kihasználását, ezért annak érdekében, hogy az Unió koherens és eredményorientált intézkedések alkalmazásával, meghatározott regionális és helyi prioritások megállapítása mellett képes legyen közös célkitűzések követésére, végre kell hajtani a többszintű irányítás elveit;

13.

üdvözli az URBAN és a LEADER kezdeményezések eredményeit, és hangsúlyozza, hogy szükség van ez utóbbiak során gyűjtött tapasztalatok és az azokhoz fűződő legjobb gyakorlatok felhasználására az egyes régiók szükségleteinek megfelelő, integrált vidéki–városi fejlesztés keretének nyújtása céljából; kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, illetve javasoljon olyan munkamódszereket, amelyek előmozdítják a városi–vidéki partnerséget, a vidéki területek elnéptelenedése elleni küzdelmet, és amelyek ugyanakkor ösztönzőleg hatnak a fenntartható városfejlesztésre, mivel az EU népességének mintegy 80 %-a városi területeken él; hangsúlyozza, hogy a regionális gazdaságfejlesztésben mind a városi, mind a vidéki területek dinamikus szerepet játszanak, és hangsúlyozza, hogy a következő programozási időszakban szükség van a városi, valamint elővárosi projektekbe történő beruházásokra és a vidéki projektek jobb koordinációjára;

14.

a kohéziós politika tartalmának meghatározása szempontjából kulcsfontosságú elvnek tekinti a partnerséget, ahol az alulról felfelé építkező megközelítés növeli a közigazgatási kapacitásokat és fokozza a programozási folyamat minőségét; úgy véli, hogy a kormányzás minden szintjének kohéziós, kiegészítő és produktív szerepet kell betöltenie az EU gazdasági versenyképességének növelésében; felhívja a Bizottságot, hogy a regionális és helyi hatóságokkal való valódi partnerségek létrehozásának biztosítása és a legjobb gyakorlatok régiók közötti cseréjének megkönnyítése érdekében adja meg a partnerségi elv fogalmának világosabb meghatározását;

15.

emlékeztet arra, hogy a társfinanszírozás a kohéziós politika felelősségteljes irányításának egyik alapelve; kéri, hogy a gazdasági válság miatt korlátozott közkiadások ellenére azt továbbra is alkalmazzák;

16.

kiemeli a vállalkozói készség előmozdításának és a kis- és középvállalkozások (kkv-k) támogatásának szükségességét, miközben elismeri a gazdasági versenyképesség és a munkahelyteremtés ösztönzésében betöltött alapvető fontosságú szerepüket; hangsúlyozza, hogy felül kell vizsgálni és meg kell erősíteni az európai versenyképességet segítő uniós eszközök szerepét az adminisztratív eljárások ésszerűsítése, különösen a kkv-k számára a finanszírozáshoz való hozzáférés megkönnyítése, az intelligens, fenntartható és integratív növekedéshez kapcsolódó célok elérésén alapuló innovatív ösztönző mechanizmusok bevezetése és az Európai Beruházási Bankkal és más pénzintézetekkel folytatandó szorosabb együttműködés előmozdítása érdekében; e tekintetben elismeri a pénzügyi tervezési eszközök által képviselt hozzáadott értéket és ösztönzi ezek, valamint a feltöltődő pénzalapok és globális támogatások minél szélesebb körű igénybevételét a pozitív szinergiák megvalósítása és az eredmények maximalizálása érdekében; felhív továbbá a kockázati tőkéhez és a mikrofinanszírozáshoz való egyszerűsített hozzáférésre is;

17.

hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika hatékony végrehajtása erőteljesen függ annak kialakításától, és ezért döntő fontosságú a jövőbeni kohéziós politika kialakítása és végrehajtása során a helyi és regionális hatóságok korai szakaszban történő bevonása; hangsúlyozza továbbá a hatóságok közötti horizontális és vertikális partnerségek létrehozásának szükségességét minden szinten, egy minél hatékonyabb, többszintű irányítás megvalósítása érdekében; emlékeztet, hogy a többszintű kormányzás a kohéziós politika egyik legfontosabb elve, valamint arra, hogy alapvető fontosságú a döntéshozatali folyamat minőségének biztosítása; e tekintetben hangsúlyozza a regionális hatóságok és a Régiók Bizottsága közötti partnerség jelentőségét;

18.

megelégedéssel veszi tudomásul a 1083/2006/EK tanácsi rendelet módosítását, amely egyszerűsíti a strukturális alapok és a Kohéziós Alap felhasználására vonatkozó eljárásokat és felszólítja a Bizottságot az eljárások további egyszerűsítésére a rugalmasság biztosítására, valamint a finanszírozás kedvezményezettjeire nehezedő adminisztratív terhek csökkentésére azért, hogy a hatóságok időben és a megfelelő források felhasználásával tudják kezelni a főbb kihívásokat; úgy véli, hogy a köz- és magánszféra közötti partnerség valódi támogatást nyújthat a helyi és regionális szintű erőfeszítések kiegészítése révén, és felhívja a Bizottságot, hogy a köz- és magánszféra közötti partnerség megszilárdítására a kohéziós politika keretében konkrét javaslatokat terjesszen elő;

19.

hangsúlyozza mindenekelőtt a lemaradt régiókat célzó projektek további támogatásának fontosságát a különbségek felszámolása érdekében, hogy a mostani programozási időszakra várt hatást fenn lehessen tartani, valamint hogy az összhangban legyen a kezdeti becslésekkel; megjegyzi, hogy a hozzáférhetőség és az infrastrukturális szolgáltatások javítása elősegíti a belső piacon lemaradt régiók versenyképesebbé tételét, és ily módon hozzájárul az EU egészének külső versenyképességéhez is; úgy véli, hogy e támogatás visszavonásával csökkenne a kezdeti eredmények pozitív hatása;

20.

hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika alapvetően a legkevésbé fejlett régiókat helyezi előtérbe, ugyanakkor valamennyi európai régióra is irányul, függetlenül azok fejlettségi szintjétől; hangsúlyozza tehát, hogy ösztönözni kell a regionális versenyképesség és a foglalkoztatás célkitűzését; ismételten hangsúlyozza, hogy egy erőteljes és megfelelően finanszírozott, mind abszolút, mind relatív értékét tekintve legalább a jelenlegivel egyenértékű költségvetéssel rendelkező kohéziós politika előfeltétele az Európa 2020 stratégia céljai elérésének, az intelligens, fenntartható és integratív gazdaság, az EU globális szintű versenyképessé tétele, valamint valamennyi régió harmonikus fejlődésének biztosítása és a társadalmi, gazdasági és területi kohézió célkitűzésének elérése érdekében;

21.

úgy véli, hogy továbbra is a GDP-t kell használni a régióknak a kohéziós politika keretében nyújtott támogatásra való jogosultság megállapításának fő kritériumaként, míg emellett egyéb mérhető mutatókat is lehet használni, ha azok relevánsnak bizonyulnak, biztosítva ugyanakkor, hogy a nemzeti hatóságok a döntéshozatal megfelelő szintjén olyan további mutatókat is alkalmazhassanak, amelyek figyelembe veszik a régiók és városok egyedi sajátosságait;

22.

hangsúlyozza, hogy az alapok odaítélésénél fontos figyelembe venni például a parti régiók, a legkülső hegyi területek, az elnéptelenedő régiók vagy távoli, határokon átnyúló városok, régiók egyéni jellegzetességeit; ösztönzi a régiókat, hogy kezdeményezzék regionális sajátosságaik kiaknázását; felhívja a Bizottságot, hogy a különböző pénzügyi eszközöket tegye alkalmassá arra, hogy rövid és középtávon hozzáadott érték jöjjön létre, figyelembe véve a gazdasági és pénzügyi válság hatásait is;

23.

arra ösztönzi a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a pénzügyi tervezés területén jelentkező új lehetőségeket a kohéziós politika eredményességének és hatásának javítása és a kiválasztott projektek által a lehető legjobb eredmények elérése érdekében;

24.

hangsúlyozza a nemek közötti egyenlőség pozitív hatását az EU gazdasági növekedésére és társadalmi kohéziójára, következésképpen versenyképességére is;

25.

hangsúlyozza a regionális fejlesztés és a területi kohézió Európában betöltött döntő szerepét – európai hozzáadott értéküknél fogva – az EU gazdasági versenyképességének fokozásában és az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek megvalósításában, kiemelvén a helyalapú megközelítést mint a gazdasági egyensúly elérésének egyik fő útját;

26.

hangsúlyozza a strukturális alapok alkalmazására irányuló integrált megközelítés szükségességét, mivel ez fontos eszköz, amely segít a régióknak a fenntartható növekedés, a foglalkoztatás és a jólét elérésében;

27.

kiemeli, hogy továbbra is átmeneti intézkedéseket kell fenntartani az elért fejlődési szint megszilárdítása és fokozása céljából, amely sérülne akkor, ha a finanszírozás egy adott célkitűzés megvalósítását követően jelentősen csökkenne; rámutat, hogy ily módon a hasonló helyzetben levő régióknak egyenlő bánásmód biztosítható, ami a programok hatékony szervezését is lehetővé teszi;

28.

emlékezteti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az európai emberek elvárásai szükségleteiken, különösen a megfelelő infrastruktúrához és minőségi közszolgáltatásokhoz való hozzáférés iránti igényen alapulnak, amelyet igazságosan és megengedhető áron kell biztosítani valamennyi európai polgár számára, tekintet nélkül arra, hogy hol élnek és dolgoznak; hangsúlyozza, hogy tiszteletben kell tartani az esélyegyenlőség elvét és kiemeli, hogy a strukturális alapokból finanszírozott valamennyi infrastruktúrát és projektet hozzáférhetővé kell tenni a fogyatékkal élők számára;

29.

rámutat arra, hogy a tudás és az innováció – mint a jövőbeli gazdasági növekedés és az európai versenyképesség előmozdítója – megszilárdításához elengedhetetlen az oktatás minőségének javítása, a kutatási eredmények hasznosítása, az innováció és a tudásátadás ösztönzése az Unióban, az információs és kommunikációs technológiák maradéktalan kiaknázása, valamint az innovatív ötletek új termékekben és szolgáltatásokban való felhasználásának biztosítása, amelyek növekedést és minőségi munkahelyeket teremtenek, és segítenek megbirkózni az Európában és a világban végbemenő társadalmi változásokból fakadó kihívásokkal; elengedhetetlen továbbá a vállalkozói szellem ösztönzése, a felhasználók szükségleteire és a piac lehetőségeire fordított kiemelt figyelem, valamint az elérhető és megfelelő finanszírozás biztosítása, amelyben alapvető szerepet kapnak a strukturális alapok;

30.

kiemeli, hogy a gazdasági, társadalmi és területi kohézió lehetőséget biztosít a kutatás, a fejlesztés és az innováció teljes potenciáljának kiaknázására és annak biztosítására, hogy az európaiak jobb életszínvonalon éljenek és jobban bízzanak az EU-ban; a kutatásba, fejlesztésbe és innovációba való szelektív és kombinált beruházásnak figyelembe kell vennie a regionális és városi kapacitásokat és potenciálokat, és intézményfejlesztési és kapacitásbővítő programokkal kell segítenie az olyan kulcsfontosságú területek fejlesztését, mint például az e-egészségügy, a gyógyszerek, a közlekedés és logisztika, a környezetvédelem, a digitális tartalom, az energia és a biztonság;

31.

úgy véli, a kohéziós politika keretében a kutatásra, fejlesztésre és innovációra előirányozott alapok egy részét arra kell használni, hogy Európa megszerezze vagy megőrizze vezető szerepét a világban azokban az ágazatokban, amelyekben már versenyelőnyt élvez és amelyekben új lehetőségei nyíltak globális vezetővé válni;

32.

úgy véli, hogy a belső piac konszolidációja érdekében olyan, a verseny európai szintű ösztönzését célzó konkrét különleges intézkedésekre van szükség, amelyek a tagállamok között nem eredményeznek egyenlőtlenségeket; úgy véli, hogy ezáltal elérhető a megfelelő stabilitás és gazdasági fellendülés európai szinten;

33.

ajánlja a tagállamoknak és a Bizottságnak, hogy nagyobb figyelmet fordítsanak a két vagy több operatív programot is lefedő, nagy projektek támogatására, amelyek európai szintű hatása jelentős, hozzáadott értéket teremtenek, minőségi új munkahelyeket hoznak létre és biztosítják a régiók fenntartható fejlődését;

34.

úgy véli, hogy a kohéziós politikát olyan intézkedések bevezetése révén kell folytatni, amelyek a lehető legtöbb munkahelyet teremtik és lehetővé teszik a helyi humán erőforrás hasznosítását és folyamatos továbbképzését, magas termelékenységet biztosítva ezáltal;

35.

kijelenti, hogy a gazdasági, társadalmi és területi kohézió megvalósítása a világszintű gazdasági versenyképesség szükséges, de nem elégséges feltétele, ehhez a kulcsfontosságú területeken, mint például az energia, a környezetvédelem, az infrastruktúra, az oktatás, a kutatás és fejlesztés, a kreatív iparágak és szolgáltatások, a logisztika és a közlekedés terén jelentős befektetésekre van szükség;

36.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

15.6.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 169/37

—

tekintettel a „Bizottság munkaprogramja a 2011. évre” című bizottsági közleményre (COM(2010)0623),

—

tekintettel az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló legutóbbi keretmegállapodásra, és különösen annak 4. mellékletére,

—

tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.

mivel alapvetően fontos, hogy az Európai Parlament és a Bizottság közötti párbeszédre időben sor kerüljön annak érdekében, hogy megfelelő erőfeszítéseket lehessen fordítani a jövő évet és az elkövetkező éveket érintő legfőbb uniós stratégiai célkitűzések meghatározására,

B.

mivel a legfontosabb politikai célkitűzéseket meg kell feleltetni a rendelkezésre álló pénzügyi forrásoknak,

C.

mivel a szubszidiaritás elvének megfelelően az európai politikának és fellépéseknek a tagállami fellépésekkel együtt valódi hatást lehet és kell gyakorolniuk a polgárok abban történő támogatására, hogy képesek legyenek elébe menni a gyorsan változó társadalmi körülményeknek és reagálni tudjanak azokra,

D.

mivel a 2011-es év alapvető fontosságú lesz az Unió jövőbeli sikeressége szempontjából, illetve jelentős kihívás elé állítja az Európai Bizottságot és magát az Uniót is,

E.

mivel a pénzügyi válság továbbra is jelentős hatásokat gyakorol a tagállamok gazdaságára, és mind nemzeti, mind uniós szinten mélyreható kiigazításokra van szükség; mivel a válságból való teljes kilábaláshoz a fenntartható növekedésre és a munkahelyteremtésre vonatkozó közös európai stratégiára van szükség, amelyet megfelelő hatáskörökkel és forrásokkal kell ellátni,

1.

megjegyzi, hogy a jelenlegi munkaprogram az első, amelyet az új programozási ciklus alapján fogadnak majd el, és hangsúlyozza, hogy a Bizottsággal kezdeményezett párbeszédet el kell mélyíteni a legfőbb politikai célkitűzések és a költségvetés közötti nyilvánvaló kapcsolat erősítése érdekében, hogy előbbiek uniós szintű finanszírozásban részesülhessenek;

2.

sürgeti a Bizottságot, hogy vállaljon kötelezettséget egy realisztikus és működőképes programozási folyamat végrehajtására, amelynek hatékonynak és a gyakorlatba átültethetőnek kell lennie, valamint amelyet a korábbiaknál megfelelőbb módon kell végrehajtani; ezenkívül egyértelműbb menetrendet sürget az előterjesztendő főbb javaslatok vonatkozásában;

3.

sürgeti a Bizottságot, hogy a közösségi vívmányokat a lehető leghamarabb, egyértelmű menetrend alapján igazítsa hozzá az EUMSz. 290. és 291. cikkének rendelkezéseihez;

4.

felszólítja a Bizottságot, hogy a lehető legteljesebb mértékben éljen jogi hatásköreivel és politikai tekintélyével; figyelmeztet rá, hogy az Európai Unió hatékony működése mindaddig nem biztosított, amíg a Bizottság nem azonosítja, elemzi és támogatja az Unió és a polgárok általános érdekeit, valamint nem teljesíti megfelelően feladatát, vagyis a szerződések és az uniós jog alkalmazásának felügyeletét,

5.

megállapítja, hogy a pénzügyi válság megoldását és az európai gazdaság fellendítését célzó eddigi erőfeszítések egyáltalán nem érik el a szükséges szintet; nehezményezi, hogy a munkaprogram nem tartalmaz a munkahelyteremtésre irányuló további intézkedéseket; ezért felszólítja a Bizottságot annak részletes kifejtésére, hogy kezdeményezései és javaslatai hogyan néznek szembe a kihívással;

6.

úgy véli, hogy versenyképességének javítása és a növekedés újbóli beindítása érdekében az Uniónak haladéktalanul foglalkoznia kell a strukturális reformokkal; úgy véli továbbá, hogy az infrastruktúra korszerűsítése (beleértve a szélessávot), a kutatás, fejlesztés és innováció terén megvalósuló fokozottabb erőfeszítések, a megfelelő mennyiségű, gazdaságos és tiszta energiát biztosító szakpolitika, az innováció és az új technológiák kifejlesztése, valamint az oktatás és képzés minősége mind a stratégia központi elemeit képezik;

7.

üdvözli, hogy a munkaprogram prioritásként kezeli az európai gazdasági kormányzás reformját; figyelmeztet arra, hogy az euró jövője kérdésessé válhat, amennyiben az Unió nem képes olyan hiteles gazdaságpolitika kidolgozására, elsősorban az euróövezetben, amely hatékony és eredményes költségvetési politikát biztosít, és helyreállítja a növekedést; kitart amellett, hogy a reformnak teljes mértékben figyelembe kell vennie a Parlament 2010. október 20-i állásfoglalásában kifejtett álláspontját, és a reform céljaként a Lisszaboni Szerződés 3. cikkének megfelelően az Unió gazdasági és társadalmi célkitűzéseinek előmozdítását kell kitűzni;

8.

emlékeztet arra, hogy az Európai Parlamentet és a Tanácsot mint a költségvetési hatóság két ágát egyformán be kell vonni az európai pénzügyi stabilizációs mechanizmus igénybevétele esetén; kéri, hogy mihamarabb terjesszenek elő javaslatokat a következőkre vonatkozóan: a válságrendezési mechanizmus állandóvá tétele (pl. az európai monetáris alap létrehozása), az Európa 2020 stratégiának a hosszú távú makrogazdasági keretbe történő beillesztése, a korábbi parlamenti jelentésekben leírtak szerint az államadósság egy részének kölcsönös kibocsátása és az erre vonatkozó kötvények bevezetése irányában tett első lépések megtétele, valamint az euróövezet egységes külső képviseletének biztosítása; a Szerződés mélyreható módosítása helyett a Szerződés olyan, pusztán csekély mértékű módosítását támogatja, amely jogalapot biztosít egy ilyen mechanizmus számára;

9.

kitart amellett, hogy a Bizottságnak sürgősen javaslatokat kell előterjesztenie a jelenlegi pénzügyi keret felülvizsgálatára vonatkozóan; kijelenti, hogy a 2013 utáni időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretnek tükröznie kell e kibővült hatásköröket is; sürgeti a Bizottságot, hogy terjesszen elő ambiciózus befektetési javaslatot az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek elérése, a munkahelyteremtés, a növekedés serkentése és az európai polgárok biztonságának garantálása érdekében; úgy véli, hogy az említett keretnek feltétlenül rugalmasnak kell lennie, és hogy az uniós költségvetésnek lehetővé kell tennie alternatív pénzforrások (források elkülönítése, projektekhez kapcsolódó kötvények stb.) bevonását is;

10.

emlékeztet rá, hogy a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet elfogadásához a Parlament egyetértése szükséges; felszólítja a Bizottságot, hogy segítse elő a Parlamentnek a következő többéves pénzügyi keret előkészítésében és megtárgyalásában játszott szerepéről szóló intézményközi megállapodás mihamarabbi elfogadását;

11.

határozottan sürgeti a Bizottságot, hogy 2011 júniusában, az új többéves pénzügyi keretről szóló parlamenti álláspont elfogadását követően terjesszen elő bátor és innovatív javaslatokat a saját források rendszerének érdemi felülvizsgálatára vonatkozóan, hogy olyan rendszer jöhessen létre, amely méltányos, egyértelmű, átlátható, és az adóteher szempontjából semleges az uniós állampolgárok számára; határozottan úgy véli, hogy a többéves pénzügyi keret és a saját források kérdése összefügg, azokról azonos időben, nyílt intézményközi vita alapján, a nemzeti parlamentek szoros bevonásával kell dönteni, és a döntést nem lehet tovább halogatni;

12.

hangsúlyozza, hogy a reálgazdaságba történő beruházások elősegítésével a kohéziós politika a gazdasági válság kezelésének egyik legfontosabb uniós eszköze; ebben az összefüggésben üdvözli a Bizottság által a kohéziós politikával kapcsolatos intézkedések európai gazdaságélénkítési terv keretében történő végrehajtásáról készített első értékelést, amely hangsúlyozza e politika kulcsfontosságú szerepét a válság hatásainak ellensúlyozására irányuló folyamatban; hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika és az Európa 2020 stratégia három kiemelt célkitűzése között megkérdőjelezhetetlen kapcsolat áll fenn, amely elősegíti a magasabb szintű intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést, ugyanakkor előmozdítja a 271 uniós régió harmonikus fejlődését;

13.

tudomásul veszi az „európai szemeszter” elindítását; véleménye szerint a Parlament bizottságainak jelentősebb szerepet kell kapniuk, hogy a fontosabb célkitűzések megvalósításáról szóló „év végi jelentések” és az ezeket követő képviselőcsoporti (közös) állásfoglalások elkészítésével igazolják szakértelmüket;

14.

sajnálja, hogy az európai szemeszterre és a gazdasági kormányzásról szóló csomagra irányuló javaslatok kevés lehetőséget biztosítanak az európai demokratikus ellenőrzésre, és kitart amellett, hogy a Parlamentet mindkét esetben messzemenően be kell vonni;

15.

kéri a Bizottságot, hogy minél előbb terjesszen elő javaslatokat a piaci visszaélésről szóló irányelv, valamint a pénzügyi eszközök piacáról szóló irányelv átdolgozásáról; megjegyzi, hogy a Bizottságnak nem szabad megfeledkeznie az általa benyújtandó javaslatok esetleg összeadódó hatásairól annak biztosítása érdekében, hogy azok fokozzák a pénzügyi ágazat stabilitását, átláthatóságát és elszámoltathatóságát, valamint képességét arra, hogy a növekedés és a munkahelyteremtés tekintetében a reálgazdaságot szolgálja;

16.

kéri, hogy a bankszektoron belüli válságkezelésről szóló jogalkotási kezdeményezést hangolják össze a versenypolitikára vonatkozó szabályokkal annak érdekében, hogy átfogó válságkezelési keretrendszer jöjjön létre, amely a magánszférára és a közszférára egyaránt kiterjed, és védi az adófizetőket; úgy véli, hogy a hitelminősítő intézetekre vonatkozó rendeletnek foglalkoznia kell az ágazaton belüli versenyhiánnyal, és kéri a Bizottságot, hogy a Parlament közelmúltbeli kérésére vizsgálja meg egy független európai hitelminősítő intézet létrehozásának és a független állami intézmények hitelminősítések kiadásába való jobb bevonásának lehetőségét;

17.

kéri, hogy a Bizottság terjesszen elő átfogó cselekvési tervet, ütemtervvel és célkitűzésekkel együtt, hogy a nyílt és virágzó digitális társadalom érdekében létrejöhessen az online tartalmak és szolgáltatások egységes piaca, valamint hogy át lehessen hidalni a digitális szakadékot;

18.

hangsúlyozza, hogy a digitális menetrend és az információs és kommunikációs technológiákba történő beruházás döntő fontosságú Európa hosszú távú versenyképessége szempontjából, és sürgeti a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a kommunikáció belső piacának folyamatos liberalizálása révén folytassák az új generációs hálózatok piaci elterjesztését és azok elérhetővé tételét az Európai Unión belüli innováció fellendítése érdekében;

19.

határozottan ösztönzi a Bizottságot, hogy a nyolcadik keretprogramon belül mozdítsa elő a tudást és az innovációt a félidős felülvizsgálatra hivatkozva, és emlékeztet arra, hogy mennyire fontos az Európai Parlament számára, hogy lehetőséget kapjon saját prioritásainak kinyilvánítására a nyolcadik keretprogram 2012-ben történő elfogadását megelőzően;

20.

üdvözli a Bizottság Innovatív Unióra vonatkozó célkitűzését, amelynek része az állami kutatási, fejlesztési és innovációs támogatások kereteinek felülvizsgálata, az EBB és a kockázati tőke szerepének fokozása mellett; elismeri a közbeszerzések potenciális szerepét az innováció ösztönzésében;

21.

sürgeti a Bizottságot, hogy csökkentse a K+F programokkal kapcsolatos bürokratikus terheket, és növelje az innovatív cégek részvételi arányát a projektekben; úgy véli, hogy a Bizottságnak az európai kutatás, fejlesztés és innováció fellendítése érdekében jobban kellene támogatnia a PPP konstrukciókat;

22.

hangsúlyozza, hogy nagy jelentőséget kellene tulajdonítani a 2013–2020-as időszakra vonatkozó, az oktatás, kultúra, audiovizuális politika, ifjúság és polgárság területén megvalósítandó új többéves programoknak, amelyeket várhatóan 2011-ben terjesztenek elő; úgy véli, hogy az e programok keretében megvalósuló fellépéseknek és intézkedéseknek meg kell felelniük az európai polgárok szükségleteinek, és megfelelő és hatékony költségvetési kereten kell alapulniuk.

23.

hangsúlyozza az erőforrás-hatékonyságra vonatkozó irányadó kezdeményezés stratégiai jelentőségét, és sürgeti a Bizottságot, hogy minél előbb terjesszen elő – az Európa 2020 stratégia és a gazdaságpolitikai koordináció európai szemesztere keretében – ambiciózus javaslatot a kötelező célkitűzések elérése és konkrét kritériumoknak való megfelelés érdekében; továbbá felhívja a Bizottságot olyan szabályozás megalkotására, amelynek révén az Európai Unió kibocsátása tovább csökkenthető;

24.

úgy véli, hogy elsődleges célkitűzésként kellene kezelni az olyan, már meglévő jogalkotási eszközök megfelelő és működőképes végrehajtását, mint a harmadik energiacsomag, és teljes mértékben támogatja a 2050-es stratégiát, az intelligens energiahálózatokat és az ellátásbiztonságra vonatkozó kezdeményezéseket;

25.

hangsúlyozza, hogy a fenntartható gazdasági növekedéshez nélkülözhetetlen az energiabiztonság a zavartalan ellátás, a szerződéses megállapodások tiszteletben tartása, a tisztességes piaci ár és a túl kevés termelőtől való függés elkerülése biztosítása érdekében;

26.

úgy véli, hogy az Európa új iparpolitikájáról szóló közleményt hatékony intézkedéseknek kell követniük, különösen annak érdekében, hogy megtörténjék a kívánt elmozdulás az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és fenntartható gazdaság felé, és biztosított legyen a 20 %-os uniós energiahatékonysági célkitűzés elérése;

27.

hangsúlyozza, hogy kiemelt célkitűzés az éghajlatváltozás enyhítése és az ahhoz való alkalmazkodás, amely az európai ipar és a kkv-k versenyképességére is kedvező hatást gyakorol;

28.

üdvözli a fehér könyv közzétételével kapcsolatos kiemelt célkitűzéseket, és sürgeti a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel a TEN-T iránymutatások felülvizsgálatának és korszerűsített finanszírozási mechanizmusainak előkészítését az Európa 2020 stratégiával és az uniós költségvetés felülvizsgálatával összhangban;

29.

kezdettől fogva fenntartja, hogy a KAP reformfolyamatának erős, tisztességes, ténylegesen közös és többfunkciós politikát kell eredményeznie, amely megfelel a fogyasztók és a termelők elvárásainak és hatékony módon biztosítja a „közérdeket”, különösen az élelmezésbiztonságot, valamint szavatolja az EU önellátó képességét az élelmiszerek terén;

30.

emlékeztet arra, hogy a közös agrárpolitika 2013 utáni jövőjéről szóló 2010. július 8-i állásfoglalásában sürgette, hogy a KAP számára a 2013. évi költségvetésben elkülönített összeget tartsák legalább ugyanazon a szinten a következő pénzügyi programozási időszakban;

31.

szorgalmazza, hogy a harmadik országokból importált agrártermékeket csak akkor engedjék be az EU-ba, ha azokat az európai fogyasztóvédelmi, állatjóléti és környezetvédelmi normáknak, valamint a minimális szociális normáknak megfelelően állították elő; hangsúlyozza, hogy a két- vagy többoldalú kereskedelemi megállapodások megkötése nem érintheti hátrányosan az uniós mezőgazdasági termelőket;

32.

sürgeti a Bizottságot, hogy a Számvevőszék cukorpiaci reformról szóló jelentésének eredményei fényében tekintse át hatásvizsgálati eljárásait annak biztosítása érdekében, hogy valamennyi értékelés elkészítése során a legjobb és legidőszerűbb információkat használják fel, ami alapvető fontosságú lesz a jövőbeli kétoldalú kereskedelmi megállapodások által az uniós gazdaság kulcsfontosságú ágazataira gyakorolt hatások értékelésekor;

33.

üdvözli az integrált tengerészeti politika végrehajtására irányuló, soron következő bizottsági javaslatokat, például a tengeri területrendezési keretre irányuló javaslatot, valamint a part menti területek és a tengerrel kapcsolatos ágazatok fenntartható növekedéséről szóló közleményt és a tengerfelügyelet integrációjáról szóló közleményt; hangsúlyozza azonban, hogy az integrált uniós tengerpolitika végrehajtásának finanszírozását a közösségi költségvetésből kell biztosítani, a politikában érintett valamennyi terület arányos hozzájárulása révén;

34.

úgy véli, hogy az inkluzív növekedést csak a munkahelyen belül valamennyi munkavállalót megillető azonos bánásmódra, illetve a valamennyi vállalkozást megillető egyenlő versenyfeltételekre lehet építeni; úgy véli, hogy a Bizottság munkaprogramjának javaslatokat kellene tartalmaznia ezen alapelvek szavatolására, és kitart amellett, hogy az egységes piacról szóló jogszabályról szóló közlemény szerinti, a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv végrehajtásáról szóló jogalkotási javaslatnak egyértelművé kell tennie az alapvető szociális jogok gyakorlását;

35.

kéri, hogy a Bizottság terjesszen elő javaslatot a munkavállalóknak a vállalat bevételéből való pénzügyi részesedésére vonatkozóan;

36.

kéri a Bizottságot, hogy az új készségekről és munkahelyekről és a szegénység elleni európai platformról szóló jelentéseiben vizsgálja meg azokat a sajátos nehézségeket, amelyekkel a nők szembesülnek, különösen pedig, hogy a szegénység leküzdésének eszközeként mozdítsa elő a munkahelyi egyenlőséget, és bátorítsa a nők vállalkozóvá válását olyan intézkedések révén, amelyek a bevált gyakorlatok megosztásán alapulnak;

37.

szilárd meggyőződése, hogy a nemek közötti bérszakadék megszüntetése továbbra is valós kihívás marad, és megismétli az Európai Parlament 2008-as állásfoglalásában a Bizottsághoz intézett azon kéréseit, hogy nyújtson be a Parlamentnek jogalkotási javaslatot a férfiak és a nők egyenlő díjazása elvének alkalmazásához kapcsolódó jelenlegi szabályozás felülvizsgálatáról, figyelembe véve a Parlament 2008-as állásfoglalásának mellékletében foglalt ajánlásokat;

38.

felhívja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a szociális partnerek véleményét a nyugdíjak területén, és biztosítsa, hogy a fehér könyv az ipar mindkét oldalának elvárásait tükrözi, ideértve az első pillér erősítését;

39.

üdvözli az EURES foglalkoztatási portál reformját, amelynek révén az információk és a foglalkoztatási tanácsadás hozzáférhetőbbé válnak a fiatal munkavállalók számára, ugyanakkor sajnálja, hogy az erre irányuló javaslatot 2012-re halasztották, miközben a fiataloknak most van rá szükségük;

40.

nagyobb eredményességet és teljesítményt kér két főbb uniós képzési ügynökség, a CEDEFOP – Európai Szakképzés-fejlesztési Központ – és az ETF – Európai Képzési Alapítvány – tekintetében;

41.

határozottan támogatja a piac szélesebb körű integrációját, mert az segít megszüntetni a – Monti professzor által azonosított – fennálló hiányosságokat, és növeli az európai polgárok, a munkavállalók, a kisvállalkozások és a fogyasztók bizalmát; üdvözli az egységes piacról szóló jogszabály közzétételét, ám véleménye szerint merészebb és konkrétabb javaslatokra lenne szükség; kéri a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb terjesszen elő egyértelmű prioritásokat és jogalkotási javaslatokat;

42.

sürgeti az uniós közbeszerzés jogalkotási keretének korszerűsítését az irányelvek és a kormányzati beszerzési megállapodás összehangolásával, és egyértelműbb menetrendet szorgalmaz a jövő évre;

43.

felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a következetességet az európai szerződésjog és a fogyasztók jogairól szóló irányelv között; alapvető fontosságúnak tartja a Bizottság fogyasztókkal kapcsolatos egyértelmű politikai stratégiájának integrált módon történő, sürgős kialakítását, még 2011-ben, és nem 2014-ben, ahogy jelenleg javasolják;

44.

támogatja a szervezett utazási formákról szóló irányelv felülvizsgálatát, valamint az általános termékbiztonságról szóló irányelv piacfelügyeletre összpontosító felülvizsgálatát;

45.

hangsúlyozza, hogy szükség van az Unió termékbiztonságára vonatkozó, hatékony jogi keretre; támogatja az általános termékbiztonságról szóló irányelv felülvizsgálatát, amelyre vonatkozóan egyértelműbb ütemtervet kell meghatározni, összhangban az új jogszabályi keret felülvizsgálatával; felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a CE jelölési rendszert annak biztosítása érdekében, hogy a CE jelölést a fogyasztók termékbiztonsági jelölésnek tekinthessék;

46.

hangsúlyozza, hogy a polgárjogi kezdeményezések alapvető jelentőségűek az egységes piac fellendítéséhez; támogatja a Bizottság fellépéseit a polgári igazságszolgáltatás tekintetében, és sürgeti a polgárjogi eszközök e-igazságszolgáltatáshoz való jobb hozzáigazítását;

47.

kéri, hogy szülessék végleges megoldás az európai szabadalom létrehozását körülvevő problémák tekintetében, továbbá kéri a Bizottságot, hogy – amennyiben szükséges – terjesszen elő a megerősített együttműködésről szóló javaslatot;

48.

mélyen sajnálja, hogy nem született jogalkotási kezdeményezés a kabotázsra vonatkozóan, valamint hogy a vasúti piac – többek között a hazai utasok piacát érintő – megnyitása 2012-re tolódott; ismételten hangot ad a Parlament szilárd meggyőződésének, hogy átfogó utasjogi politikát kell fenntartani és kidolgozni Európában;

49.

mélységes aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy nem születtek konkrét javaslatok az emberi jogokról és a megkülönböztetésmentességről szóló horizontális irányelvről, valamint amiatt, hogy a megkülönböztetésmentesség kérdését meg sem említik; felszólítja a Bizottságot arra, hogy minél hamarabb lépjen fel a megkülönböztetésmentességről szóló irányelv előtt álló akadályok felszámolása érdekében;

50.

kéri, hogy készüljön a menekültüggyel kapcsolatos Unión belüli szolidaritás fokozására irányuló közleménytervezet, ugyanakkor – tekintettel arra, hogy az Uniónak 2012-re közös menekültügyi politikával kellene rendelkeznie – sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a menekültüggyel kapcsolatban nincsenek jogalkotási javaslatok;

51.

javaslatokat kér a migráció témájában; emlékeztet arra, hogy a javasolt be- és kiléptetési rendszer a vízuminformációs rendszer (VIS) és a Schengeni Információs Rendszer második generációja (SIS II.) sikerén fog múlni, bár a SIS II. még nem teljesen működőképes;

52.

hangsúlyozza, hogy a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével nagyratörő alapjogi politikára van szükség, valamint, hogy a chartában foglalt alapvető jogokat a lehető legjobban érvényre kell juttatni; felkéri a Bizottságot, hogy biztosítsa minden egyes jogalkotási kezdeményezés alapvető jogokkal való összeegyeztethetőségét, továbbá garantálja, hogy az európai uniós jog végrehajtásakor a tagállamok tiszteletben tartják a chartát; kéri, hogy erősítsék meg a nyomon követési kapacitásokat, és az Alapjogi Charta megsértése esetén alkalmazzák a szerződésben szereplő mechanizmusokat;

53.

hangsúlyozza, hogy a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni küzdelemben teljes mértékben tiszteletben kell tartani az uniós polgárok jogait és szabadságait, és hogy az adatvédelem és a jogorvoslathoz való jog alapvető fontosságúak a hiteles és hatékony biztonságpolitika kialakítása szempontjából; úgy véli, hogy a bűncselekmények számának növekedése a szervezett bűnözéssel és a számítógépes biztonsággal kapcsolatos több közösségi tervet tesz szükségessé;

54.

üdvözli a bűncselekmények áldozatainak jogairól, és mindenekelőtt a jogi támogatáshoz és a jogsegélyhez való jogról szóló javaslatot, de sajnálja, hogy ez az egyetlen előirányzott intézkedés; felszólít arra, hogy dolgozzák ki az eljárási jogokról szóló ütemterv fennmaradó intézkedéseinek egyértelmű menetrendjét;

55.

üdvözli, hogy 2011-ben új átfogó jogi keret jön létre a személyes adatok védelmére az Európai Unióban: hangsúlyozza, hogy valamennyi javaslatot – ideértve az utas-nyilvántartási adatállományra (PNR) vonatkozó és a terrorizmus finanszírozásának felderítését (TFTP) célzó uniós programot is – alaposan tanulmányozni fog abból a szempontból, hogy nem sértik-e az alapvető jogokat;

56.

üdvözli a polgári jogra vonatkozó javaslatokat, azonban felkéri a Bizottságot, hogy a különböző tagállamokban élő uniós polgárok számára biztosítandó közös normák kialakítása érdekében fontolja meg a polgári és a büntetőjog területén alkalmazott uniós vívmányok felülvizsgálatának felgyorsítását, valamint hogy tegyen jelentést a Parlamentnek;

57.

támogatja a munka és a családi élet összeegyeztetését szolgáló kezdeményezéseket, így – többek között – a szülői szabadság minimális időtartamát rögzítő intézkedéseket, a rugalmas munkaidő mind nőkre, mind férfiakra érvényes szabályozásának elősegítését, valamint az otthoni gondozást végzők esetében a szakmai tevékenység és a gondozás összeegyeztethetőségének támogatását;

58.

sajnálja, hogy a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködéssel – az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság egyik kiemelt témakörével – kapcsolatos jelenlegi uniós vívmányok Lisszaboni Szerződéshez igazítása területén a Bizottság késlekedik jogalkotási javaslatok előterjesztésével;

59.

úgy véli, hogy a Lisszaboni Szerződés elfogadását követően kulcsfontosságúvá vált a jogi keret felülvizsgálata, és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a felülvizsgálat csak 2012–2013-ra van tervbe véve; kitart amellett, hogy a bel- és igazságügyi területen működő valamennyi ügynökségnek hatékonyan és – ami a legfontosabb – elszámoltatható módon kell működnie;

60.

hangsúlyozza, hogy az Európai Unió egyik kulcsfontosságú célkitűzése a globális színtéren az emberi jogok előmozdítása a világban, és hogy a jobb kereskedelmi kapcsolatok és a megerősített fejlesztési segítségnyújtás elősegítheti az előrelépés ösztönzését ezen a területen;

61.

felszólítja a Bizottságot, hogy tartsa fenn a bővítési folyamat lendületét;

62.

hangsúlyozza, hogy üdvözölné új kezdeményezések előterjesztését az alábbi területeken:

63.

véleménye szerint annak érdekében, hogy az EU eredményesen közvetítse értékeit és elveit, és szomszédságában hozzájáruljon a politikai stabilitáshoz és a gazdasági fejlődéshez, az Uniónak Európa-szerte támogatnia kell a fiatal demokráciákat, és erősítenie kell kapcsolatait a partnereivel; felszólítja a Bizottságot, hogy véglegesítse az európai szomszédságpolitika (ENP) felülvizsgálatát, célul tűzve ki a politikai törekvések és a pénzügyi eszközök közötti nagyobb összhang biztosítását; úgy véli, meg kell erősíteni az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó feltétel alkalmazását a szomszédokkal való kapcsolatokban;

64.

sürgeti a Bizottságot, hogy kezelje fokozottabb prioritásként az élelmezésbiztonságot Afrikában; hangsúlyozza az agrárszektor fenntartható módon történő megerősítését Afrikában; ezzel összefüggésben sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítson a hitel- és pénzügyi szolgáltatásokhoz történő szélesebb körű hozzáférést a szegények számára Afrikában; sürgeti a Bizottságot, hogy segítsen elő intézkedéseket az afrikai kontinensen belüli kereskedelem fellendítésére, beleértve a regionális gazdasági közösségeket és az afrikai kontinens infrastruktúrájának javítását célzó továbbfejlesztett támogatási csomagokat;

65.

felszólítja a Bizottságot, hogy készítsen éves jelentést a millenniumi fejlesztési célok 2015-ig történő megvalósítása terén elért eredményekről, továbbá kötelezze a tagállamokat arra, hogy teljesítsék azt a vállalásukat, miszerint bruttó nemzeti jövedelmük 0,7 %-át hivatalos fejlesztési támogatásra fordítják, és ellenőrizze e vállalásokat;

66.

hangsúlyozza, hogy a gazdasági partnerségi megállapodásokkal kapcsolatban jelenleg zajló tárgyalások keretében ismételten a középpontba kellene állítani a fejlesztési dimenziót;

67.

felhívja a Bizottságot, hogy tevékenyen működjön közre annak érdekében, hogy a folyamatban levő WTO-tárgyalásokon érezhető előrelépés történjen és a dohai forduló minél előbb lezárulhasson; hangsúlyozza, hogy nagy jelentősége van a meglévő kétoldalú és regionális szabadkereskedelmi megállapodások erősítésének és újabbak megkötésének, ám ez csak kiegészítő stratégiának tekinthető és nem lehet a többoldalú keret alternatívája;

68.

emlékeztet arra, hogy a multilateralizmusnak továbbra is elsődleges prioritásnak kell maradnia az Unió számára, és követeli, hogy a jelenleg és a jövőben zajló kereskedelmi tárgyalások során tartsák tiszteletben a fejlődő országok egyedi és differenciált kezelésének elvét; szilárd meggyőződése, hogy a kiegyensúlyozottabb és tisztességesebb gazdasági rendszer kiépítése érdekében szükség van a fejlődés és a szegénység felszámolása szolgálatában álló, egy új globális kormányzás részét képező, hatékony és megújított többoldalú kereskedelmi keretre;

69.

hangsúlyozza, hogy a harmadik országokból származó importárukat csak abban az esetben szabadna forgalmazni az EU piacán, ha azok megfelelnek az európai fogyasztóvédelmi előírásoknak; úgy véli, hogy a nemzetközi tárgyalások során a Bizottságnak ragaszkodnia kellene ahhoz, hogy kereskedelmi partnereink tartsák be az európai környezetvédelmi, szociális és munkaügyi normákat;

70.

felszólít arra, hogy az Unió által aláírt nemzetközi kereskedelmi megállapodásokba illesszenek be egy záradékot a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatban; úgy véli, hogy e záradéknak a következőket kell tartalmaznia: jelentéstételt és átláthatóságot a vállalatok számára, a kellő gondosságra vonatkozó kötelezettség a vállalkozások és a vállalkozáscsoportok számára, a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó kötelezettségek bizonyítható megsértései esetén vizsgálat indítása, valamint az igazságszolgáltatáshoz való jobb hozzáférés a vállalati tevékenységek áldozatai számára;

71.

kéri a Bizottságot, hogy az Egyesült Államok új, a konfliktusövezetekből származó ásványkincsekről szóló törvénye alapján dolgozzon ki jogalkotási kezdeményezést, mellyel megerősítené az átláthatóságot és a helyes kormányzást a fejlődő országok nyersanyag-kitermelő iparágai tekintetében; felszólítja a Bizottságot, hogy határozottabban lépjen fel a korrupció ellen ezekben az országokban, mivel az fenyegeti az emberi jogokat és a helyes kormányzást;

72.

kéri a Bizottságot, hogy minél előbb terjesszen be javaslatokat az OLAF-ra vonatkozó szabályozás módosítása céljával;

73.

hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak nyitottabban kellene fogadnia a pénzügyminiszterek által aláírt nemzeti igazgatási nyilatkozatokat; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak sürgetnie kellene a tagállamokat ilyen nyilatkozatok kibocsátására; átfogó és felhasználóbarát online adatbázisok bevezetésére szólít fel;

74.

ezért az uniós programok módszeres, rendszeres és független értékelését szorgalmazza – a belső politikák és a fejlesztési segítségnyújtás terén egyaránt – annak biztosítása érdekében, hogy költséghatékonyan elérjék a kívánt eredményeket annak érdekében, hogy:

75.

úgy véli, hogy az európai irányelvek szabályos és időben történő átültetése és végrehajtása különösen fontos a polgárok európai uniós tevékenységekkel szembeni bizalmatlanságának eloszlatása érdekében; úgy véli, hogy ez a Bizottság és a tagállamok között hatékony együttműködést tesz szükségessé;

76.

szorgalmazza, hogy egyszerűsítsék az európai uniós jogalkotást, és hangsúlyozza, hogy a jogalkotást megelőző hatásvizsgálatoknak elfogulatlannak és hatékonyabbnak kell lenniük, és figyelembe kell venniük a későbbi végrehajtást is; határozottan támogatja a Bizottság ésszerű szabályozásra irányuló projektjével kapcsolatos folyamatos erőfeszítéseit;

77.

üdvözli, hogy a hatásvizsgálatokban a Bizottság több figyelmet fordít majd a versenyképességi szempontokra, és hangsúlyozza a több elemből álló jogszabályok versenyképességre gyakorolt együttes hatásaira vonatkozó értékelés („megfelelőségi ellenőrzések”) fontosságát;

78.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

15.6.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 169/45

—

tekintettel az állam- és kormányfők 2010. november 30-i tripoli nyilatkozatára,

—

tekintettel az Európai Parlament és a Pánafrikai Parlament 2010. november 27-i előzetes csúcstalálkozóján tett nyilatkozatra,

—

tekintettel az Európai Unióról szóló Szerződés 177–181. cikkeire,

—

tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.

mivel az Afrika és az EU közötti partnerség alapja a két fél összehangolt lehetőségei kihasználásának közös érdeke,

B.

mivel a tripoli nyilatkozat a különböző vezetők azon akaratát fejezi ki, hogy megszilárdítják a három évvel ezelőtt a két földrész között létrehozott stratégiai partnerséget annak érdekében, hogy együtt nézzenek szembe a közös kihívásokkal, és a fenntartható gazdasági fejlődést Afrika valamennyi lakosának előnyére fordítsák,

C.

mivel a fejlesztési támogatások több mint a felét az Európai Unió nyújtja, és az EU továbbra is Afrika legfontosabb kereskedelmi partnere,

D.

mivel Afrika bővíti partnerkapcsolatait, különösen Ázsia és Latin-Amerika nagy országai körében,

1.

üdvözli a 2010 és 2013 közötti időszakra vonatkozó stratégiai cselekvési terv és az annak keretébe foglalt partnerségek elfogadását, és reméli, hogy a terv hozzáadott értékkel járul majd hozzá a Cotonoui Megállapodás és az „Unió a mediterrán térségért” által elért eredményekhez, és hogy a földrészek közötti kapcsolatokra vonatkozó nagyratörő megközelítés kifejeződése;

2.

úgy véli, hogy az Afrika–EU közös stratégia alapelveit úgy kell kidolgozni, hogy a szegénység elleni fellépés, a méltányos jövedelem és megélhetés biztosítása érdekében támogassák a fejlődő országok fenntartható szükségleteit, valamint az alapvető emberi jogok – többek között a társadalmi, gazdasági és környezeti jogok – tiszteletben tartását;

3.

reméli, hogy levonják a tanulságokat a 2008 és 2010 közötti időszakra vonatkozó első stratégiai terv végrehajtása során tapasztalt nehézségekből, és hogy az állam- és kormányfők zárónyilatkozatában elvi szinten kifejezésre juttatott szándék kézzelfogható cselekvésben is testet ölt;

4.

érdekes gondolatnak tartja, hogy a magánszektor és a civil társadalom számára egyaránt lehetővé kellene tenni – különösen az afrikai fél részéről – hogy az eddigieknél hatékonyabban járuljon hozzá a stratégiához;

5.

elismeri továbbá a növekedést és fejlődést szolgáló regionális integráció jelentőségét, és hangsúlyozza különösen a tripoli nyilatkozat azon kötelezettségvállalását, hogy a béke és a biztonság afrikai struktúráját a regionális szervezetekkel szoros együttműködésben teljesen működőképessé teszik;

6.

üdvözli a „béke és a biztonság afrikai struktúrájának” megvalósítása során az afrikai földrész békével és biztonsággal kapcsolatos nehézségeinek leküzdése érdekében elért eredményeket; hangsúlyozza ezzel kapcsolatban az afrikai békefenntartó műveletek kiszámítható és fenntartható finanszírozásának jelentőségét, a helyi ellenállási képesség kiépítésének szükségességét és a fegyveres konfliktusokban a civil lakosság védelme melletti eltökéltséget;

7.

úgy véli, hogy a tartós béke alapvető feltétele a konfliktusmegelőzési politika, és hogy a fenntartható fejlesztési politikát alkalmazva a konfliktusok szerkezeti okait kell felszámolni az afrikai lakosság alapvető szükségleteinek kielégítése, a munkanélküliség és a társadalmi és gazdasági igazságtalanságok elleni küzdelem, valamint a nyersanyag-kitermelésre vonatkozó kezdeményezések átláthatóságának figyelembevétele érdekében;

8.

véleménye szerint az, hogy az Egyesült Államokban elfogadták a konfliktusövezetekből származó ásványkincsekről szóló új törvényt, igen jelentős lépés az afrikai ásványkincsek polgárháborúkat és konfliktusokat szító illegális kitermelése ellen vívott küzdelemben; úgy véli, hogy a Bizottságnak és a Tanácsnak is hasonló javaslatokat kell benyújtania, hogy biztosítható legyen az uniós piacra behozott ásványkincsek nyomon követhetősége, a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezés (EITI) figyelembevétele mellett;

9.

kéri az Európai Uniót és az Afrikai Uniót, hogy együtt adjanak választ a legégetőbb – például a politikai válságokra való reagálással, illetve a gazdasági irányítás támogatásával kapcsolatos – kérdésekre annak érdekében, hogy a kormányzásról és az emberi jogokról folytatott párbeszéd újonnan létrehozott platformjának felhasználásával közös kormányzati programokat dolgozzanak ki;

10.

üdvözli Afrika és az EU közös elkötelezettségét az olyan alapelvek iránt, mint az emberi jogok, a demokratikus elvek, a jogállamiság tiszteletben tartása és a terrorizmus minden formájának elítélése;

11.

megjegyzi, hogy az állam- és kormányfők nyilatkozatukban leszögezik, hogy „egyesíteni kívánják erőiket (…) az emberi jogok mindkét földrészen biztosítandó védelme érdekében”; hangsúlyozza e jogok egyetemes jellegét, és hogy ezt az elvet különösen érvényre kell juttatni a „demokratikus kormányzás és emberi jogok partnersége” keretében tervezett fellépések során;

12.

a demokratikus kormányzás és az emberi jogok melletti elkötelezettségére tekintettel erősen nehezményezi, hogy Robert Mugabe meghívást kapott a 3. Afrika–EU csúcstalálkozóra és azon aktívan részt is vett; felszólítja valamennyi szereplőt, hogy a jövőben képviseljenek határozottabb politikai álláspontot, és ezzel egyértelműen közvetítsék a jogállamiságba és a demokráciába vetett szilárd hitüket;

13.

ragaszkodik hozzá, hogy a különböző partnerségek keretei között folytatott valamennyi fellépésre a nemi hovatartozás, a faji vagy etnikai származás, vallás vagy egyéb meggyőződés, fogyaték, életkor vagy szexuális irányultság alapján történő, illetve a HIV-vel/AIDS-szel élő embereket sújtó hátrányos megkülönböztetéstől mentesen kerüljön sor;

14.

egyetért a Pánafrikai Parlament felhívásával, amely szerint az Afrikai Unió minden országának ratifikálnia kell az Afrikai Unió demokráciáról, választásokról és kormányzásról szóló chartáját;

15.

hangsúlyozza, hogy az Európai Tanács elnöke, Herman Van Rompuy arra szólította fel az afrikai vezetőket, hogy támogassák a Nemzetközi Büntetőbíróságot és „teljes mértékben álljanak ki a büntetlenség elleni küzdelem elve mellett”;

16.

nyomatékosan kéri az EU-t és az AU-t, hogy vállaljanak együttműködési kötelezettséget annak érdekében, hogy Afrika és Európa összehangoltabban tudjon fellépni a mérvadó nemzetközi testületekben, közöttük az ENSZ-ben is;

17.

üdvözli az Európai Unió és az Afrika Unió között létrejött megállapodást, amelynek értelmében párbeszédet indítanak annak érdekében, hogy megoldások születhessenek a gazdasági partnerségi megállapodásokkal kapcsolatos közös aggályaik tekintetében; elismeri, hogy a regionális integráció, a kereskedelem és a beruházások alapvető jelentőséggel bírnak a gazdasági stabilitás és a fenntartható növekedés szempontjából;

18.

nyomatékosan kéri az EU-t és az AU-t, hogy működjenek együtt a nyersanyagok fenntartható kiaknázása terén, különös hangsúlyt helyezve a kapacitásépítésre, a kormányzásra, az infrastruktúrák fejlesztésére, a beruházásokra, a geológiai szakismeretekre és hozzáértésre, valamint a bányászatra vonatkozó szerződések átláthatóságára; e tekintetben felszólít a nyersanyagokkal kapcsolatos, környezetvédelmi szempontból megfelelő és társadalmilag fenntartható politikák bevezetésére, amelyek a helyi lakosság javát is szolgálják;

19.

határozottan felszólítja az Afrikai Unió valamennyi tagállamát, hogy könnyítsék meg egy kedvező jogi és adóügyi keret létrehozását, amelynek eredménye egyrészt a gazdasági növekedés bátorítása és a közvetlen külföldi befektetések vonzása, másrészt pedig a korrupció felszámolása, valamint a közigazgatási formaságok és a hivatali visszásságok csökkentése;

20.

nyomatékosan kéri az afrikai és uniós vezetőket, hogy tartsák tiszteletben a Tripoliban tett kötelezettségvállalást, és a stratégiát az afrikai kontinensen belüli kereskedelem fellendítésére szolgáló eszközként használják fel, ideértve a regionális gazdasági közösségek számára nyújtott és az Afrikán belüli infrastruktúra-hálózatok javítását célzó, aktualizált támogatási csomagokat is;

21.

tudomásul veszi az Európai Unió országai által vállalt kötelezettség megújítását, amely szerint 2015-ig megvalósítják, hogy bruttó hazai termékük 0,7 %-át a fejlesztést szolgáló állami támogatásra fordítják, ami nélkülözhetetlen, ha 2015-ig teljesíteni akarják a millenniumi fejlesztési célokat;

22.

különösen ügyelni fog arra, hogy a millenniumi fejlesztési célok elérése valamennyi partnerség teljesítése során a középpontban álljon;

23.

emlékeztet arra, hogy a millenniumi fejlesztési célok elérése szempontjából döntő fontosságú a célzott intézkedések foganatosítása az anyák, az újszülöttek és a gyermekek egészsége, a nemek egyenjogúsága, az oktatás, a földpolitika, a fenntartható fejlődés, a vízhez és a csatornázáshoz való hozzáférés terén és a fogyatékkal élő személyekkel kapcsolatban; bátorítja az oktatásügy és az egészségügy terén elkezdett programok folyamatos megvalósítását;

24.

hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy Afrika-szerte szavatolni kell az élelmezésbiztonságot, valamint kiemeli, hogy fenntartható módon meg kell erősíteni az afrikai mezőgazdasági és halászati ágazatot, különösen ami a mezőgazdasági kistermelőket és kisüzemi halászokat illeti;

25.

emlékeztet a mezőgazdaságnak az afrikai nemzeti gazdaságokban betöltött meghatározó szerepére; hangsúlyozza ezért az egészségügyi és növény-egészségügyi szabványok összehangolásának, valamint az afrikai mezőgazdasági ágazat kapacitásépítésének központi szerepét;

26.

sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a csúcstalálkozón nem tértek ki az afrikai mezőgazdasági földterületeknek a kormány támogatását élvező egyes külföldi befektetők általi felvásárlására, mivel ha ezt a kérdést nem kezelik megfelelő módon, akkor veszélyeztetheti a helyi élelmezésbiztonságot, valamint súlyos és messzemenő következményekhez vezethet;

27.

úgy véli, hogy az afrikai és az uniós vezetőknek meg kell mutatniuk valódi elkötelezettségüket egy olyan mechanizmus bevezetése mellett, amely megakadályozza a jogszerűtlen tőkekiáramlást és az adókikerülést, elősegíti a teljes átláthatóságot és az országonkénti jelentéstételt, valamint fokozza a nemzetközi nyomást minden olyan joghatóságra, amely adott esetben elnézi az adókikerülést vagy az adócsalást;

28.

úgy véli, hogy a megújuló energia Afrika gazdasági és társadalmi fejlődése szempontjából alapvetően fontos, és hangsúlyozza, hogy Barroso elnök Afrika energetikai zöld forradalmát szorgalmazta;

29.

üdvözli Afrika és az EU együttműködési programját a megújuló energiák terén, valamint a 2010 szeptemberében Bécsben tartott magas szintű ülésen jóváhagyott, 2020-ig teljesítendő politikai célkitűzéseket, amelyek értelmében többek között további százmillió afrikai polgárnak kell hozzáférést biztosítani a korszerű és fenntartható energetikai szolgáltatásokhoz, meg kell kettőzni az Afrikán belüli országokat egymással összekapcsoló, határokon átnyúló villamosenergia-összeköttetések teljesítőképességét, ugyancsak meg kell kettőzni a földgáz használatát Afrikában, fokozni kell a megújuló energiaforrások igénybevételét Afrikában, és e földrészen valamennyi ágazatban javítani kell az energiahatékonyságot;

30.

kéri az Európai Uniót és az Afrikai Uniót, hogy egyesítsék erőfeszítéseiket az erdőirtás és az erdőpusztulás következtében keletkezett kibocsátás csökkentése érdekében;

31.

emlékeztet az EU kötelezettségvállalására, amely szerint 2010 és 2012 között 7,2 milliárd eurót szentel majd az éghajlatváltozással kapcsolatos sürgős projektekre és kezdeményezésekre, amely összeg jelentős része Afrika számára áll majd rendelkezésre;

32.

hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás először és legsúlyosabban a világ legszegényebb népeit sújtja, és felszólítja valamennyi szereplőt, hogy támogassák a fejlődő országokat az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásban, és hogy növekedésüket a szegénység felszámolása érdekében alacsony szén-dioxid-kibocsátás mellett biztosítsák;

33.

megjegyzi, hogy a globális éghajlatváltozásról szóló egyezmény sikerre vitele döntő fontosságú a szegénység felszámolása szempontjából, és ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy a természeti erőforrásokban – a napban, a szélben, a folyókban és az árapályban –, amelyekben sok afrikai ország bővelkedik, óriási lehetőségek rejlenek;

34.

felhívja a figyelmet a migráció pozitív hatásaira, és nyomatékosan hangsúlyozza, hogy az illegális migráció negatív hatásainak csökkentéséhez konkrét ütemtervvel rendelkező közös stratégiára és célzott projektekre van szükség;

35.

emlékeztet valamennyi partner kötelezettségvállalására, amelynek célja több és jobb minőségű munkahely teremtése a fenntartható és befogadó növekedés előmozdítása révén;

36.

üdvözli a diákok és egyetemi oktatók mobilitását célzó meglévő programok megerősítését, valamint az olyan kezdeményezéseket, mint például a pánafrikai egyetem vagy az oktatási rendszerek és programok összehangolására irányuló kezdeményezés;

37.

úgy véli, hogy az agyelszívás komoly gond Afrika számára, és hogy az országukat elhagyó szakemberek számára erős ösztönzőket kellene teremteni, hogy visszatérjenek és szaktudásukat származási országukban kamatoztassák;

38.

üdvözli, hogy vezető tisztviselők és miniszterek részvételével magas szintű politikai párbeszéd indult a tudományos és technológiai együttműködés megerősítése érdekében azzal a céllal, hogy Afrikában felgyorsítsa a gazdasági növekedés és a társadalmi fejlődés ütemét;

39.

megjegyzi, hogy Szudán nem képviselteti magát, mert hatóságai nem tekintik magukra nézve kötelezőnek az állam- és kormányfők tripoli nyilatkozatát, és e nyilatkozatnak megfelelően szeretné, ha a 2005-ös békeszerződés valamennyi elemét alkalmaznák, tehát a 2011 januárjára tervezett népszavazást is, amelynek lehetővé kell tennie a dél-szudániak számára, hogy dönthessenek jövőjükről;

40.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Európai Unió egyes nagyobb tagállamainak állam- és kormányfői nem tudtak részt venni az Afrika–Európai Unió csúcstalálkozón;

41.

sajnálja, hogy az Afrika–EU közös stratégiát nem egészíti ki pénzügyi terv, és ismételten kéri az EFA uniós költségvetésbe való bevonását az egyes partnerségek megvalósításához felhasznált különböző pénzügyi eszközök felhasználási lehetőségeire vonatkozó parlamenti ellenőrzés biztosítása érdekében;

42.

kéri a miniszteri szervek fokozottabb bevonását a stratégia végrehajtásába;

43.

kéri a Pánafrikai Parlamentet és az Európai Parlamentet, hogy éljen felügyeleti szerepével a stratégiai cselekvési terv végrehajtása során;

44.

kéri az afrikai és az európai uniós országok parlamentjeit, hogy vizsgálják és vitassák meg a stratégiai tervet;

45.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az EU Tanácsának és Bizottságának, az AU Tanácsának és Bizottságának, az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek és a Pánafrikai Parlamentnek.

15.6.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 169/49

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés preambulumára, nevezetesen a második, negyedik, ötödik, hatodik és hetedik francia bekezdéseire,

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkére, 3. cikke (3) albekezdésének második francia bekezdésére, valamint 6. és 7. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió 2000. december 7-i, 2007. december 12-én Strasbourgban kihirdetett Alapjogi Chartájára,

—

tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló európai egyezményre (EJEE),

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának hatékony végrehajtására irányuló stratégiáról szóló bizottsági közleményre (COM(2010)0573),

—

tekintettel az Európa Tanácsnak és az ENSZ-nek valamennyi, az alapvető jogokkal kapcsolatos egyezményére és ajánlására, beleértve a szakosodott ellenőrző testületeket is,

—

tekintettel az Európai Unió Bírósága, valamint az Emberi Jogok Európai Bírósága határozataira és joggyakorlatára,

—

tekintettel az Európa Tanács és az Európai Unió közötti egyetértési megállapodásra (1),

—

tekintettel a polgárokat szolgáló és védő, nyitott és biztonságos Európáról szóló stockholmi programra,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének (FRA) tevékenységére és éves jelentéseire,

—

tekintettel nem kormányzati szervezetek emberi jogokról szóló jelentéseire,

—

tekintettel az Európai Parlament által 2010. június 21–22-én rendezett, az Alapjogi Chartának a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló európai térség fejlődésére gyakorolt hatásáról szóló nyilvános meghallgatására,

—

tekintettel 2009. január 14-i állásfoglalására az alapvető jogok helyzetéről az Európai Unióban (2004–2008) (2),

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A7-0344/2010),

A.

mivel az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikke értelmében az Unió az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a szolidaritás, a jogállamiság, valamint az emberi jogok tiszteletben tartásának oszthatatlan és egyetemes értékközösségén alapul, s így az Európai Unió területén élő valamennyi személyre, ideértve a kisebbségekhez tartozó személyeket is vonatkozik; mivel minden európai politika – azok külső dimenzióját is beleértve – általános céljának a jogok hatékony védelmének és előmozdításának kell lennie, ami elengedhetetlen feltétele az Európai Unió konszolidációjának, és ami hozzájárul a béke, az emberi jogokkal és alapvető szabadságokkal kapcsolatos értékek és az emberek jóléte előmozdításához,

B.

mivel a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése új helyzetet teremtett az Európai Unióban az emberi jogokat illetően, azáltal, hogy az Alapjogi Chartát (a továbbiakban: a Charta) jogilag kötelezővé tette, s ezáltal alapvető értékekből konkrét jogokat hozott létre; mivel elfogadása óta a Charta az európai bíróságok ítélkezési gyakorlatának inspirációs forrásává vált; mivel a Bizottság éves jelentést tett közzé a Charta végrehajtásáról, és az Alapjogi Ügynökség éves jelentéseiben szerepelnie kell a Chartán alapuló alapvető jogok előmozdításának és végrehajtásának,

C.

mivel mind az uniós intézményekben, mind a tagállamokban szükség van az alapvető jogok valódi kultúrájának létrehozására, ösztönzésére és megerősítésére, különösen akkor, amikor ezek az intézmények és országok uniós jogszabályokat alkalmaznak és hajtanak végre, akár az unión belül, akár harmadik országok viszonylatában,

D.

mivel az Európai Parlament eljárási szabályzata értelmében évente megvizsgálhatja és értékelheti az alapvető jogok helyzetét, és ajánlásokat tehet,

1.

hangsúlyozza, hogy az emberi jogok és alapvető szabadságok hatékony védelme és előmozdítása a demokrácia és a jogállamiság alapja az EU-ban, valamint a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló európai térség megszilárdításának elengedhetetlen feltétele, illetve azt, hogy ehhez a különböző (nemzetközi, európai, nemzeti, regionális és helyi) szinteken történő fellépésre van szükség; továbbá hangsúlyozza a regionális és helyi hatóságoknak az ilyen jogok végrehajtása és előmozdítása során betölthető szerepét; ezért felszólítja az uniós intézményeket és a tagállamok kormányait és parlamentjeit, hogy a Lisszaboni Szerződés által létrehozott új intézményi és jogi keretre alapozva alakítsanak ki az Unió számára olyan átfogó belső emberi jogi politikát, amely mind nemzeti, mind uniós szinten hatékony elszámoltathatósági mechanizmusokat biztosít az emberi jogok megsértéseinek kezelésére;

2.

felhívja a figyelmet állásfoglalásaira, valamint 2009 folyamán folytatott vitával egybekötött szóbeli kérdéseire és az ezen időszak alatt végrehajtott küldetések vizsgálati eredményeire olyan konkrét alapjogokról, mint a magánélet, a méltóság és a személyes adatok védelme, a kínzás tilalma, a gondolkodás szabadsága, a lelkiismereti- és vallásszabadság, a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadsága, a sajtó- és médiaszabadság, a diszkriminációmentesség és a kisebbségi nyelvek használata, illetve a romák helyzetéről, a szabad mozgásról, a roma nőkről, az azonos neműek közötti házassággal és a bejegyzett élettársi kapcsolattal szembeni diszkriminációról, a kiskorúakról, a bevándorlókat befogadó központokról, valamint a foglyoknak a CIA kiadatási programja értelmében történő állítólagos illegális fogva tartásáról; hangsúlyozza, hogy ezek az állásfoglalások a Chartában foglalt értékeket tükrözik, megmutatják egyértelmű elkötelezettségét az alapvető jogok mindennapi védelme tekintetében, és politikai üzenete van az EU valamennyi polgára, a tagállamok, az uniós intézmények, valamint a nemzetközi partnerek felé;

3.

sajnálja, hogy a Tanács és a Bizottság nem vette figyelembe az Európai Parlamentnek az európai országoknak a CIA által foglyok szállítására és illegális fogva tartására való állítólagos használatáról szóló 2007. évi jelentésében (3) foglalt ajánlások egyikét sem, valamint hogy nem osztották meg az Európai Parlamenttel az EU és az Egyesült Államok között e tárgyban folytatott megbeszélésekkel kapcsolatos információkat;

4.

szükségesnek tartja a Lisszaboni Szerződést követő időszakban az alapvető jogok védelme területén történt fejleményre való reagálást, és ebben a vonatkozásban ezen állásfoglalás célja rávilágítani az intézményeknek és mechanizmusoknak az alapvető jogok új, európai szerkezetében játszott szerepére;

5.

megismétli, hogy a Lisszaboni Szerződés 2009. december 1-jei hatálybalépése alapvetően megváltoztatta az EU jogi arculatát, amelynek egyre inkább egy közös értékeken és elveken alapuló politikai közösséggé kellene formálódnia; ezért üdvözli az alapvető jogok védelmének új, többszintű, több forrásból eredő uniós rendszerét, melynek érvényesítése számos mechanizmus révén történik, beleértve a jogilag kötelező erejű Chartát; az EJEE (az emberi jogok európai egyezménye) által garantált jogokat, melynek elismerése az Uniónak az egyezményhez való csatlakozási kötelezettségéből fakad, a tagállamok alkotmányos hagyományain alapuló jogokat és e jogok az EJEB és a Bíróság ítélkezési gyakorlatának megfelelő értelmezését;

6.

megerősíti, hogy a Charta jogi értéke azonos a Szerződésekével és az alapvető jogok legmodernebb kodifikációját képviseli, megfelelő egyensúlyt biztosítva jogok és szolidaritás között, magában foglalva az állampolgári, politikai, gazdasági, szociális és kulturális jogokat, valamint „harmadik generációs” jogokat (azaz a megfelelő ügyintézéshez, az tájékozódás szabadságához, az egészséges környezethez és a fogyasztóvédelemhez való jogokat); úgy véli, hogy az EU-nak szabályozási keretet kell létrehoznia az alapvető jogoknak a vállalkozások általi megsértése elleni védelme céljából;

7.

hangsúlyozza, hogy a Charta beillesztése az elsődleges uniós jogba, jóllehet nem bővíti az Unió hatáskörét és figyelembe veszi az 51. cikkben rögzített szubszidiaritás elvét, új kötelezettségeket ró a döntéshozó és végrehajtó intézményekre és a tagállamokra az uniós jogszabályok nemzeti szintű végrehajtása során, és hogy a Charta rendelkezései így közvetlenül végrehajthatóak lettek az európai és nemzeti bíróságok által; felszólítja az uniós intézményeket és tagállamokat, hogy növeljék az ellenőrzésért és végrehajtásért felelős különféle szerveik közötti koherenciát a létrehozott átfogó keret hatékony alkalmazása érdekében, erősítsék meg az Unión belüli ellenőrző mechanizmust, illetve a korai előrejelző rendszert, például az egyetemes időszakos felülvizsgálati mechanizmust is;

8.

emlékeztet rá, hogy az EU alapvető értékeinek tisztelete és az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelme és előmozdítása közös alapot jelent az Unió harmadik országokkal való kapcsolataiban, és kiemeli, hogy az EU-t e tekintetben is köti a Charta; ezzel kapcsolatban emlékeztet rá, hogy a demokrácia és a jogállamiság előmozdítása együtt jár az emberi jogok és alapvető szabadságjogok tiszteletével, védelmével és előmozdításával; hangsúlyozza, hogy az EU új intézményi struktúráján belül az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) csak abban az esetben kínálhat lehetőséget a koherencia és a hatékonyság javítására az emberi jogok és a demokrácia előmozdítására irányuló külpolitikai erőfeszítések vonatkozásában, ha támogatást kap az emberi jogokon alapuló szemléletnek a szolgálat struktúrája, forrásai és tevékenységei tekintetében való alkalmazása; hangsúlyozza, hogy az Unió vezető szerepet játszik a világban az emberi jogok előmozdítása terén; e tekintetben felhívja az EU-t, hogy a nemzetközi megállapodásokban biztosítsa az emberi jogokra vonatkozó záradékok hatékonyságát, és a harmadik országokkal kötött megállapodások során vegye figyelembe a Chartában szereplő elveket, valamint arra, hogy őrizze meg a belső és külső emberi jogi politikájának koherenciáját;

9.

megerősíti, hogy az Európai Unió EJEE-hez történő csatlakozása az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelmének minimális szintjét képezi Európában, és egy, az emberi jogok érvényesítésére szolgáló további mechanizmust biztosít, nevezetesen azt a lehetőséget, hogy panaszt tegyenek az EJEB-nél az emberi jogok az Európai Unió valamely intézménye vagy az uniós jogszabályokat végrehajtó tagállam intézkedéséből eredő megsértésével kapcsolatban, amelyre az EJEE hatálya is kiterjed; és hogy az EJEB joggyakorlata megfelelő, a Bíróság e téren alkalmazott joggyakorlatát kiegészítő hozzájárulást nyújt az EU-nak az alapvető szabadságok tiszteletben tartására és előmozdítására, az állampolgári jogokra, igazságügyre és belügyekre vonatkozó, jelenlegi és jövőbeli fellépéséhez;

10.

felszólítja az EU valamennyi tagállamát és az Európa Tanácsot, hogy fejezzék ki egyértelmű politikai elkötelezettségüket és támogatási szándékukat a csatlakozási folyamat és megállapodás tekintetében, valamint – hangsúlyozva a fő érdekelt felekkel történő megfelelő konzultációt – biztosítsák a csatlakozási folyamat átláthatóságát; felszólítja a Bizottságot, hogy méltányos határidőn belül zárja le belső konzultációit, valamint az Európa Tanáccsal folytatott tárgyalásait, és a csatlakozási folyamat befejezése és az emberi jogok legmagasabb szintű védelmének európai biztosítása érdekében találjon megfelelő megoldást a fő technikai kérdésekre;

11.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hívják fel a figyelmet az EJEE-hez való csatlakozás előnyeire, és a pályázók által teljesítendő követelményekre azáltal, hogy e további mechanizmus hatásairól és megfelelő alkalmazásáról iránymutatásokat dolgoznak ki annak érdekében, hogy azt valamennyi érintett szakember továbbképzésébe beemelve hatékonyan és eredményesen használhassák;

12.

üdvözli továbbá a Lisszaboni Szerződés által teremtett új, horizontális kötelezettséget a társadalmi kirekesztés és a diszkrimináció leküzdésére, valamint a társadalmi igazságosság és szociális védelem, a nők és férfiak közötti egyenlőség, a magán- és családi élet tiszteletben tartása, a nemzedékek közötti szolidaritás és a gyermek jogai védelmének előmozdítására, valamint üdvözli egy közös menekültügyi és bevándorlási szakpolitika kidolgozását, az emberkereskedelem elleni fellépést, illetve a kisebbségekhez tartozó személyekre való egyértelmű utalást, amely az Unió egy másik alapértékét tükrözi; üdvözli továbbá azt a tényt, hogy az Unió jogi személyiséget szerzett, amelynek eredményeképpen nemzetközi szerződésekhez csatlakozhat, a jogi védelemben történt változást, mely annak köszönhető, hogy a Bíróság hatáskörét kiterjesztették az alapvető jogok védelmére nyilvánvalóan vonatkozó területekre, mint például a rendőrségi és igazságügyi együttműködés a büntetőjog területén, az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek szerepének megerősödését az európai döntéshozatali folyamatban, különösen az uniós politikák a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének térségében történő végrehajtásának értékelésében, az európai polgárok jelentősebb szerepét, akik most már az európai polgári kezdeményezés révén EU-jogszabályokat kezdeményezhetnek, valamint az intézményeknek az érdekképviseleti szervezetekkel és a civil társadalommal fenntartandó, nyílt, átlátható és rendszeres párbeszédre vonatkozó intézményi kötelezettségét (EUSz. 11. cikk (2) bekezdés);

13.

felszólít a Stockholmi Program nemzetközi és európai emberi jogi jogszabályokkal összhangban történő végrehajtására, amely program a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségre vonatkozó stratégiai iránymutatások megállapítása révén a Szerződésből eredő kötelezettségeket és elveket ülteti át a gyakorlatba;

14.

úgy véli, hogy az európai intézmények gyakran párhuzamosan cselekedtek az alapvető jogok védelmének területén, és ezért kéri, mérlegeljék az eddigi intézkedéseket és törekedjenek az intézmények közötti jobb együttműködésre, például az emberi jogok Európai Unión belüli helyzetének éves ellenőrzésével kapcsolatos intézményközi együttműködés létrehozása révén annak érdekében, hogy valamennyi intézmény építhessen a többi intézmény jelentéseire;

15.

tudomásul veszi a Bizottságon belül létrehozott új, „a jogérvényesülésért, az alapvető jogokért és az uniós polgárságért” elnevezésű tárcát, mely jelzi a Bizottság elkötelezettségét az alapvető jogok és szabadságok területén tett erőfeszítései tekintetében és pozitív válaszát a Parlament ismételt kéréseire ezen a területen; a jogérvényesülés és a biztonság ilyetén szétválasztása nem erősítheti meg azt a rosszul értelmezett dichotómiát, amely minden ember emberi jogai védelmének szükségessége és biztonsága szavatolásának szükségessége között feszül; az új biztosnak különös figyelmet kell fordítania az illegális migráció és a terrorizmus elleni küzdelemre irányuló uniós politikákra, a biztosok testületének maradéktalan támogatása pedig elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy az új biztos megtarthassa tekintélyét;

16.

felhívja a Bizottságot, hogy a 2013. évet tegye az uniós polgárság európai évévé annak érdekében, hogy az európai uniós polgárságról szóló vitának lendületet adjon, és az uniós polgárokat tájékoztassa jogaikról, különösen a Lisszaboni Szerződés hatálybalépéséből eredő új jogokról;

17.

az új felelős biztostól konkrét intézkedéseket vár, összhangban az eddig kinyilvánított szándékokkal: üdvözli különösen és legfőképpen az alapvető jogokra vonatkozó hatásvizsgálat bevezetésére irányuló elkötelezettséget minden új jogszabályi javaslat esetén; a jogalkotási folyamat felügyeletét, annak biztosítása érdekében, hogy a végső szövegek összhangban legyenek a Chartával; a „zéró tolerancia” politikájának alkalmazását a Charta megsértése esetén, alapos vizsgálat folytatását és jogsértési eljárások kezdeményezését abban az esetben, ha a tagállamok az uniós jogszabályok alkalmazása során megszegik emberi jogi kötelezettségeiket; továbbá annak biztosítását, hogy az uniós polgárok megfelelő tájékoztatást kapjanak az új alapjogi szerkezetről; szorgalmazza az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikkéről szóló 2003. évi közlemény (COM(2003)0606) nyomon követését annak érdekében, hogy az emberi jogok lehetséges megsértésének problémáira átlátható és koherens foglalkozási módokat határozzanak meg, valamint azt, hogy az új emberi jogi szerkezet alapján megfelelő módon alkalmazza az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikkét;

18.

emlékezteti a Bizottságot, hogy ellenőrizni kell, hogy az összes új jogalkotási javaslattervezet teljesíti-e a Chartában foglaltakat, és e tekintetben a már létező eszközöket is ellenőrizni kell; javasolja, hogy a bizottsági javaslatokat kísérő hatásvizsgálatoknak világosan jelezniük kelljen, hogy azok a javaslatok eleget tesznek-e a Chartában foglaltaknak, így ez a szempont szerves része lesz a jogalkotási javaslattervezetek előterjesztésének; emlékezteti a Bizottságot, hogy kifejezetten feladata az érintett felek bevonása széles körű konzultáció révén, az Unió fellépései következetességének és átláthatóságának biztosítása érdekében (EUSz., 11. cikk (3) bekezdés); hangsúlyozza e tekintetben az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége platformjának fontosságát, amely kiemelkedő forrást jelent e feladat teljesítéséhez;

19.

emlékezteti a Bizottságot, hogy folytasson objektív vizsgálatokat és kezdeményezzen jogsértési eljárást minden olyan esetben, amikor egy tagállam az uniós jogszabályok végrehajtása során megsérti a Chartában rögzített jogokat; emlékezteti továbbá a Bizottságot arra, hogy a tagállamoktól megbízható adatok és tények szolgáltatását kérje, és gyűjtsön információt a nem kormányzati szervezetektől származó forrásokból is, valamint kérjen adatokat a FRA-tól és más emberi jogi szervezetektől;

20.

felhívja a figyelmet arra, hogy néhány tagállamban a közelmúltban új erőre kapott a nacionalizmus, az idegengyűlölet és a diszkrimináció, és hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak központi szerepet kellene vállalnia az alapvető jogok e lehetséges megsértéseinek megelőzése és leküzdése érdekében;

21.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a Bizottság évente ellenőrzi a Chartában foglaltak teljesülését, és megjegyzi, hogy ezen ellenőrző jelentéseknek tartalmazniuk kell a különböző jogok végrehajtásának értékelését, az Unió legsebezhetőbb csoportjainak helyzetére rávilágító és a legvitatottabb kérdéseket taglaló értékelést, nemzeti és uniós szinten a védelem terén mutatkozó hiányosságokat, a legfontosabb tendenciákat és szerkezeti problémákat azzal a céllal, hogy konkrét kezdeményezésekre és intézkedésekre tegyenek javaslatot, és javasolja a bevált gyakorlatoknak a tagállamok számára történő terjesztését;

22.

üdvözli a Bizottságnak az Európai Unió Alapjogi Chartájának hatékony végrehajtására irányuló stratégiáról szóló nyilatkozatát, amely többek között említi a megelőző megközelítést a tényleges megvalósításban, az alapvető jogokról szóló belső képzést, az alapvető jogok szempontjainak következetes, a hatásvizsgálati testület általi ellenőrzését a bizottsági hatásvizsgálatokban, valamint az e tekintetben szükséges, a különböző helyzetekhez igazított, célzott tájékoztatási intézkedéseket; üdvözli továbbá, hogy az említett bizottsági közlemény hangsúlyozza az 1993. évi koppenhágai Európai Tanács által rögzített politikai csatlakozási kritérium fontosságát, amely a tagjelölt országok számára feltételként írja elő, hogy a demokráciát, jogállamiságot, az emberi jogok tiszteletben tartását és a kisebbségek védelmét biztosító stabil intézményekkel rendelkezzenek; e kritérium megtartása támogatja az alapvető jogok védelmét a leendő tagállamokban;

23.

felszólítja a Bizottságot, hogy konkrét jogalkotási javaslattervezetek révén érvényesítse a Szerződésben és a Chartában rögzített értékeket és elveket és a Stockholmi Programban megjelölt stratégiát, e tevékenység során pedig vegye figyelembe az EJEB joggyakorlatát; sürgeti továbbá a jelenlegi vívmányok „lisszabonizálását” a rendőrségi és igazságügyi együttműködés területén, valamint a demokratikus elszámoltathatóság megerősítését a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében;

24.

javasolja, hogy a jogérvényesülésért, az alapvető jogokért és az uniós polgárságért felelős biztosok és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság között alakítsanak ki munkakapcsolatot úgy, hogy a biztosokat rendszeresen meghívják véleménycserére az alapvető jogokkal kapcsolatos aktuális kérdésekről és fejleményekről;

25.

hangsúlyozza, hogy az Európai Parlamentnek is meg kell erősítenie az alapvető jogokra vonatkozó, önálló hatásvizsgálatait a jogalkotási folyamatbeli jogalkotási javaslatokkal és módosításokkal kapcsolatban annak érdekében, hogy következetesebbé váljanak, nevezetesen a Parlament eljárási szabályzata 36. cikkében rögzített lehetőségeknek a Chartára való kiterjesztése révén, és ki kell kérnie a Jogi Szolgálat véleményét az alapvető jogokkal kapcsolatos uniós problémákra vonatkozó jogi kérdésekben;

26.

felszólítja a Tanácsot, hogy alkalmazkodjon a Szerződés által megkívánt változásokhoz, és a jogalkotás során tegyen eleget a Chartában foglaltaknak; ezért üdvözli a Tanácsnak az alapvető jogokkal és az állampolgársággal, illetve a személyek szabad mozgásával foglalkozó állandó munkacsoport létrejöttét, és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy ennek az új testületnek széles körű megbizatása legyen, amelybe beletartozik bármely, uniós vagy tagállami jelentőséggel bíró alapvető jogokkal kapcsolatos probléma, és hogy fórumot biztosítson az emberi jogokkal kapcsolatos ügyek belső, tanácsi véleménycserére, valamint hogy az új testület az Európai Parlamenttel kapcsolatban is legyen átlátható és hatékony;

27.

megerősíti a Bizottságnak az Európai Unió Alapjogi Chartájának hatékony végrehajtására irányuló stratégiáról szóló közleményében említett „Közös hatásvizsgálati megközelítés” elnevezésű intézményközi megállapodást (4), amely leszögezi, hogy a Parlament és a Tanács felelős saját módosításai hatásának értékeléséért;

28.

felszólítja a Tanácsot, hogy biztosítson széles körű megbízatást az alapvető jogokkal és az állampolgársággal, illetve a személyek szabad mozgásával foglalkozó állandó tanácsi munkacsoport számára, amelybe beletartozhat például (az ENSZ-egyezmény alapján létrehozott testületek ajánlásain, különleges eljárásokon és mechanizmusokon felül) a FRA jelentéseinek megvitatása és az azokra való válaszadás, az uniós eszközök és politikák külső emberi jogi hatásának értékelése a Tanács emberi jogi munkacsoportjával együttműködésben, az emberi jogi mandátummal nem, de emberi jogi hatással rendelkező ügynökségekkel (pl. EBB vagy FRONTEX) való koordináció biztosítása, a nemzetközi emberi jogi aktusoknak az Unió vagy tagállamok általi aláírásának, ratifikálásának és betartásának vizsgálata és a Tanács belső emberi jogokról szóló eszmecseréihez fórum biztosítása;

29.

felszólít a demokratikus ellenőrzéshez való, a szerződéseken alapuló jogának tiszteletben tartására; kitart amellett, hogy az alapvető jogokkal, többek között az elszámoltathatósággal kapcsolatos intézmények közötti hatékonyabb együttműködés előmozdítása érdekében fokozni kell az átláthatóságot és a dokumentumokhoz való hozzáférést az uniós intézmények között; hangsúlyozza az EU-n belüli emberi jogokkal kapcsolatos állásfoglalásainak nyomon követésében és más uniós intézmények munkájának értékelésében és fellépésüket vagy a fellépés elmulasztásáért való elszámoltathatóság terén betöltött szerepét a területen történt fejlemények felmérésekor (például éves jelentésekben), ötvözve a politikai üzeneteket egy tényeken alapuló szemlélettel; hangsúlyozza az EUMSz. 218. cikke (10) bekezdésében foglalt jogát, amelynek megfelelően az Unió és a harmadik országok vagy nemzetközi szervezetek közötti nemzetközi megállapodások megkötésére irányuló eljárás minden szakaszában haladéktalanul és teljes körűen tájékoztatni kell;

30.

ismételten megerősíti a Bíróság fokozott szerepét annak biztosításában, hogy valamennyi, az uniós jogot végrehajtó uniós intézmény, ügynökség és tagállam ennek megfelelően tiszteletben tartja a Chartát, és megjegyzi, hogy a Bíróságnak ezzel lehetősége nyílik az alapvető jogokra vonatkozó joggyakorlatának megerősítésére és fejlesztésére; hangsúlyozza a nemzeti bíróságok, a Bíróság és az Emberi Jogok Európai Bírósága közötti kialakított együttműködés szükségét, e területen a joggyakorlat koherens rendszerének további fejlesztése érdekében;

31.

hangsúlyozza az Alapjogi Ügynökség szerepét az Unión belüli alapvető emberi jogok folyamatos megfigyelése terén, és a Lisszaboni Szerződés hatásait ezen a téren, elemzést, segítséget és szakértelmet biztosítva, mely feladat minőséget, objektivitást, tényleges pártatlanságot és átláthatóságot igényel; felszólítja a Bizottságot az Alapjogi Ügynökség megbizatásának megerősítésére és felülvizsgálatára annak érdekében, hogy munkáját hozzáigazítsa a Lisszaboni Szerződésen és az Alapjogi Chartán alapuló új követelményekhez; rámutat, hogy a felülvizsgált megbizatáson belül az Alapjogi Ügynökség ellenőrző szerepét a csatlakozó országokra is ki kell terjeszteni; ezért a Charta végrehajtását követően a megnövekedett feladatok ellátására megfelelő forrásokra van szükség; megismétli arra irányuló kérését, hogy teljes mértékben részt vehessen az Alapjogi Ügynökség többéves programjának felülvizsgálatában; üdvözli az Alapjogi Ügynökség éves jelentésének melléklettel való kiegészítését, mely tükrözi a nemzetközi emberi jogi eszközök tagállamok általi ratifikálását;

32.

hangsúlyozza, hogy az Alapjogi Ügynökség fő feladata az alapvető jogokkal kapcsolatos tényekkel és adatokkal ellátni a döntéshozó intézményeket, és e célból információt és adatokat gyűjt és elemez, valamint igyekszik tudományos kutatásokkal és alapos módszertanon alapuló felmérésekkel, tematikus és éves jelentések közzétételével, hálózatépítéssel és a civil társadalommal való párbeszéd ösztönzésével felkelteni a figyelmet; üdvözli a 2009. évre vonatkozó éves jelentését és igyekezetét, hogy összehasonlító áttekintést nyújtson, kiemelve a bevált gyakorlatokat a 27 tagállamban;

33.

felszólítja az EU döntéshozó intézményeit, hogy a jogalkotási tevékenység előkészítő szakaszában, valamint a döntéshozó és/vagy nyomon követési folyamatok során használják az Alapjogi Ügynökség által biztosított adatokat és tényeket, és legyenek állandó és szoros együttműködésben az Alapjogi Ügynökséggel, bevonva annak nem kormányzati szervezeti platformját;

34.

felszólítja az összes európai ügynökséget, hogy tartsák fenn elkötelezettségüket az alapvető jogok védelme mellett, és hogy minden tevékenységük során vegyék figyelembe az alapjogi megközelítést; felszólítja továbbá az Európai Uniót, hogy e tekintetben biztosítsa ügynökségei teljes jogi elszámoltathatóságát;

35.

azon a véleményen van, hogy a FRONTEX-nek strukturált együttműködést kell kialakítania az alapvető jogokkal, migránsokkal és menedékkérőkkel foglalkozó ügynökségekkel és az ENSZ menekültügyi főbiztosságával (UNHCR), az emberi jogok védelmére kiható műveletek megkönnyítése érdekében; üdvözli a FRONTEX és az Alapjogi Ügynökség közötti 2010-ben aláírt megállapodást;

36.

hangsúlyozza a tényt, hogy az Unió és a tagállamok saját felelősségi körükön belül megosztott kötelezettségekkel rendelkeznek az emberi és alapvető jogok megvalósítása és betartatása területén, a szubszidiaritás elvével összhangban, és ez a megosztott felelősség és hatáskör egyszerre lehetőséget és kötelezettséget is jelent a tagállamok részéről;kiemeli a nemzeti parlamentek fokozott szerepét, melyet a Lisszaboni Szerződés biztosít nekik, és támogatja egy formális, valamint az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek közötti folyamatos párbeszéd létesítését;

37.

emlékezteti a tagállamokat, hogy kötelességük kérésre megbízható adatokat és tényeket szolgáltatniuk a Bizottságnak, a szerződések őrének;

38.

kiemeli a bírói testületek fontosságát a tagállamokban, mely testületek elsődleges szerepet játszanak az alapvető jogok teljesítésének biztosításában és érvényre juttatásában, és ezért sürgeti a bíróságokhoz való könnyű hozzáférés támogatását és az eljárások ésszerű hosszának biztosítását, az alapvető és emberi jogok védelmének erősítése érdekében; sürgeti a tagállamokat, hogy tegyenek erőfeszítéseket a nemzeti bíróknak az alapvető jogok és szabadságok területén jelenleg is folyó képzése tekintetében, beleértve a területen a Lisszaboni Szerződés nyomán felmerülő új szempontokat;

39.

meggyőződése szerint az uniós fellépésekben az alapvető jogok megsértésével nem csupán azok bekövetkezte után kell foglalkozni, hanem meg kell kísérelni a jogsértés megelőzését is; ezért felszólít egy az alapjogoknak az EU-ban és a tagországokban bekövetkező sérülése lehetőségének korai felismerését célzó mechanizmus megfontolására, az ilyen jogsértést jelentő intézkedések átmeneti befagyasztására, gyorsított jogi eljárásra annak eldöntése érdekében, hogy egy adott intézkedés ütközik-e az EU alapjogaival, és szankciók alkalmazására abban az esetben, ha ezeket az intézkedéseket a közösségi joggal ellentétes módon mégis megvalósítják;

40.

felszólítja az EU intézményeit és a tagállamokat, hogy kettőzzék meg a figyelem felkeltésére és a megfelelő tájékoztatásra irányuló erőfeszítéseiket, mivel az alapvető jogokat hatékonyabban lehet védeni, ha maguk az egyének is ismerik saját jogaikat és az azok védelmére szolgáló mechanizmusokat; felszólít a civil szervek és az érintett nem kormányzati szervezetek tapasztalatainak aktív használatára, és a folyamatos munkakapcsolatok folytatására minden ilyen szervvel az új alapjogi szerkezet végrehajtásában és konkrét esetek kezelésében;

41.

megerősíti azon jogát, hogy éves jelentést készítsen az alapvető jogok helyzetéről az Unióban, az uniós intézményekkel, ügynökségekkel vagy a tagállamokkal együtt foglalkozva az alapvető jogok kérdésével, amennyiben azt szükségesnek ítéli meg;

42.

javasolja, hogy találjanak új módszereket az uniós intézmények és ügynökségek számára az alapvető jogok és szabadságok védelme iránt elkötelezett nemzetközi szervezetekkel való jobb együttműködés érdekében, és használják ki jobban, valamint tereljék hatékonyabb mederbe a területen szerzett tapasztalatokat;

43.

felszólítja az EU intézményeit, hogy használják ki az Európa Tanács és az Európai Unió közötti Egyetértési megállapodás minden lehetőségét, az európai szintű nagyobb szinergia és következetesség érdekében, és javasolja az Európa Tanács által kifejlesztett, az emberi jogokat ellenőrző mechanizmusok, szabványok és megállapítások szakértelmének jobb kihasználását, elkerülve ezáltal a párhuzamos munkavégzést; ismételten megerősíti annak szükségességét, hogy az Unió jobban részt vegyen az Európa Tanács emberi jogi biztosának munkájában, és hogy ezt a munkát a szabadság, a jog érvényesülése és a biztonság területén megvalósított szakpolitikák során nagyobb mértékben vegye figyelembe;

44.

felszólítja az Unió tagállamait, hogy írják alá és ratifikálják az Európa Tanács és az ENSZ emberi jogokkal kapcsolatos egyezményeit és a további, fakultatív jegyzőkönyveket: többek között a (módosított) Európai Szociális Chartát, az Európa Tanács egyezményét az emberkereskedelem elleni fellépésről, a Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló Keretegyezményt, az Európa Tanács Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját, valamint a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések és bánásmódok elleni ENSZ-egyezményt, a menekültek jogállásával kapcsolatos ENSZ-egyezményt, a valamennyi migráns munkavállaló és családtagjaik védelméről szóló ENSZ-egyezményt, a szervezett bűnözés elleni ENSZ-egyezményt és az emberkereskedelem és -csempészet elleni fellépésről szóló két jegyzőkönyvét, a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló ENSZ-egyezményt, az ENSZ Gyermekjogi Egyezményét, és a fogyatékkal élők jogairól szóló ENSZ-egyezményt; javasolja továbbá, hogy az európai jogalkotási folyamatban jobban figyelembe kell venni a nemzetközi dokumentumokat, és többet kell utalni azokra;

45.

hangsúlyozza annak szükségességét, hogy megfelelő figyelmet fordítsanak az ENSZ különböző ellenőrző mechanizmusaira, és az ENSZ emberi jogi szervezeteinek megállapításaira, és javasolja, hogy a tagállamokra vonatkozó ajánlásaikat kövessék figyelemmel; rámutat az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa egyetemes időszakos felülvizsgálatának fontosságára; javasolja az ENSZ emberi jogi, illetve menekültügyi főbiztosaival való együttműködést; és üdvözli az ENSZ emberi jogi főbiztosának első európai regionális irodájának megnyitását Brüsszelben;

46.

hangsúlyozza a Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalának (ODIHR), az EBESZ-nek a média szabadságáért, illetve az emberkereskedelem elleni küzdelemért felelős különleges képviselőjének, valamint a nemzeti kisebbségi főbiztos fontos szerepét és aktív munkáját;

47.

felszólítja az ENSZ Biztonsági Tanácsában részes tagállamokat, hogy biztosítsanak eljárási jogi garanciákat a feltételezett terrorista csoportok vagy személyek listába vétele vagy arról való törlése tekintetében, amint azt az EU Bíróságának vonatkozó esetjoga megköveteli;

48.

hangsúlyozza, hogy az új szerkezetet aszerint értékelik, hogy a legsürgetőbb kérdéseket és a leggyakrabban ismétlődő jogsértéseket hogyan kezelik a felelős intézmények mind a tagállamokban, mind pedig uniós szinten, egyben külkapcsolatai tekintetében;

49.

emlékeztet az alapvető jogokra vonatkozó valamennyi állásfoglalására és vitájára, valamint a küldöttségek 2009. évi eredményeire, amelyek megmutatták, hogy számos, az alapvető jogok megsértésével kapcsolatos kiemelkedő kérdés és konkrét eset van, melyek sürgős, konkrét lépéseket, közép távú stratégiákat és hosszú távú megoldásokat, valamint uniós intézmények által végzett nyomon követést igényelnek; mint például:

50.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalását az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak és a Bizottságnak, a tagállamok és a tagjelölt országok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ-nek, az Európa Tanácsnak és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek.

15.6.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 169/58

—

tekintettel a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló 2005. május 11-i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (1),

—

tekintettel a megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló, 2006. december 12-i 2006/114/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (2),

—

tekintettel a tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról szóló 2010. március 10-i 2010/13/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (3) (audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv),

—

tekintettel a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló, 2004. október 27-i 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (a fogyasztóvédelmi együttműködésről szóló rendelet) (4),

—

tekintettel az Európai Unió alapjogi chartájára, és különösen annak 7. (a magánélet és a családi élet tiszteletben tartása) és 8. cikkére (a személyes adatok védelme),

—

tekintettel a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (5),

—

tekintettel az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló, 2002. július 12-i 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (6),

—

tekintettel a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem egyes jogi vonatkozásairól szóló, 2000. június 8-i, 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (7),

—

tekintettel a fogyasztóvédelemről szóló, 2010. március 9-i állásfoglalására (8),

—

tekintettel 2010. március 9-i állásfoglalására a belső piaci eredménytábláról (9),

—

tekintettel a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló 2005/29/EK irányelv és a megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló 2006/114/EK irányelv átültetéséről, végrehajtásáról és érvényesítéséről szóló, 2009. január 13-i állásfoglalására (10),

—

tekintettel a belső piaci eredménytábláról szóló, 2008. november 18-i állásfoglalására (11),

—

tekintettel a marketingtevékenységeknek és a reklámoknak a nemek közötti egyenlőségre gyakorolt hatásáról szóló, 2008. szeptember 3-i állásfoglalására (12),

—

tekintettel „Az egységes piac fogyasztói eredményeinek monitorozása: a fogyasztói piacok eredménytáblájának második kiadása” című, 2009. január 28-i bizottsági közleményre (COM(2009)0025) és az azt kísérő, „A másodlagos fogyasztói piacok eredménytáblája” című bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SEC(2009)0076),

—

tekintettel „A fogyasztói piacok eredménytáblája – hazai fogyasztók a belső piacon – a kiskereskedelmi belső piac integrációjának monitorozása és a tagállamok fogyasztói környezetének teljesítményértékelése” című, 2010. március 29-i szolgálati munkadokumentumra (SEC(2010)0385),

—

tekintettel a fogyasztók belső piacon történő védelméről szóló, a Bizottság által az Eurobarométer 298. különszámában 2008 októberében közzétett jelentésre,

—

tekintettel a határokon átnyúló eladásokkal szembeni viselkedésről és a fogyasztók védelméről szóló, a Bizottság által az Eurobarométer 282. különszámában 2010 márciusában közzétett elemző jelentésre,

—

tekintettel a digitális környezethez igazodó médiaműveltség európai megközelítésére (COM(2007)0833),

—

tekintettel a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv alkalmazására vonatkozó bizottsági iránymutatásokra (SEC(2009)1666),

—

tekintettel az internetes viselkedésen alapuló reklámokról szóló, az adatvédelemről szóló 29. cikk alapján létrehozott munkacsoport által 2010. június 22-én elfogadott, 2/2010. sz. véleményre,

—

tekintettel az internetes közösségi hálózatokról szóló, az adatvédelemről szóló 29. cikk alapján létrehozott munkacsoport által 2009. június 12-én elfogadott, 5/2009. sz. véleményre,

—

tekintettel az informatika és a szabadságjogok kérdésével foglalkozó francia nemzeti bizottság 2009. február 5-i, „A célzott internetes reklámok” című közleményére,

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A7-0338/2010),

A.

mivel a reklámok ösztönzik a versenyt és a versenyképességet, valószínűleg korlátozzák az erőfölényes helyzettel való visszaéléseket és bátorítják az innovációt a belső piacon, és ennek következtében a fogyasztók javát szolgálják, különösen a választék növelése, az árak csökkentése és az új termékekre vonatkozó információk biztosítása révén,

B.

mivel a reklámok fontos, sőt gyakran alapvető jelentőségű bevételi forrást jelentenek a dinamikus és versenyképes médiatáj számára, és aktívan hozzájárulnak a sokszínű és független európai sajtóhoz,

C.

mivel egyes reklámgyakorlatok mindemellett káros hatással is lehetnek a belső piacra és a fogyasztókra nézve (tisztességtelen gyakorlatok, a közösségi és magánéleti térbe való behatolás, célzott reklámok, a piacra lépési korlátok és a belső piac torzítása),

D.

mivel továbbra is küzdeni kell a reklámok terén tapasztalható tisztességtelen gyakorlatok ellen, hiszen az Eurobarométer 29. különszáma szerint az még mindig gyakran előfordul,

E.

mivel a kommunikációs eszközök, különösen az internet, a közösségi hálózatok, fórumok és blogok fejlődése, komoly hatást gyakorol a reklámokra a felhasználók fokozódó mobilitása és a digitális termékek gyors terjedése révén,

F.

mivel a reklámüzenetek burjánzása miatti bizonyos fokú fogyasztói fásultság következtében manapság nagy a kísértés az új kommunikációs technológiák kereskedelmi célú üzenetek terjesztésére történő alkalmazására oly módon is, hogy ezen üzenetek kereskedelmi jellege nincs egyértelműen megjelölve, és így alkalmasak a fogyasztók félrevezetésére,