AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL, SZERVEITŐL, HIVATALAITÓL ÉS ÜGYNÖKSÉGEITŐL SZÁRMAZÓ TÁJÉKOZTATÁSOK

16.5.2012

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 140/4

Kérelem közzététele a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló 510/2006/EK tanácsi rendelet 6. cikkének (2) bekezdése alapján

2012/C 140/04

Ezzel a közzététellel az 510/2006/EK tanácsi rendelet (1) 7. cikke alapján létrejön a kérelem elleni kifogás joga. A kifogást tartalmazó nyilatkozatnak e közzététel napjától számítva hat hónapon belül kell beérkeznie a Bizottsághoz.

EGYSÉGES DOKUMENTUM

A TANÁCS 510/2006/EK RENDELETE

„MELA ROSSA CUNEO”

EK-sz.: IT-PGI-0005-0915-16.12.2011

OFJ ( X ) OEM ( )

1. Elnevezés:

„Mela Rossa Cuneo”

2. Tagállam vagy harmadik ország:

Olaszország

3. A mezőgazdasági termék vagy élelmiszer leírása:

3.1. A termék típusa:

1.6. osztály:

Gyümölcs, zöldségfélék és gabonafélék, frissen vagy feldolgozva

3.2. A termék leírása, amelyre az 1. pontban található elnevezés vonatkozik:

A „Mela Rossa Cuneo” oltalom alatt álló földrajzi jelzés kizárólag az alábbi fajtákhoz és klónjaikhoz tartozó almát jelölheti:

a)	Red Delicious

Gala

Fuji

Braeburn

Ezenkívül a gyümölcs az alábbi jellemzőkkel rendelkezik:

Red Delicious

Gyümölcséj színe: élénkvörös borseprő szín ≥ felület 90 %-a, olajosságtól, rozsdásodástól mentes, enyhe rozsdássággal a szármélyedés belső részében

Méret: átmérő ≥ 75 mm, vagy tömeg ≥ 180 g

Cukortartalom: ≥ 11 Brix fok

Gyümölcshús keménysége: ≥ 5 kg

Gala

Gyümölcshéj színe: ragyogó élénkpiros ≥ felület 80 %-a; eloszlása nagyrészt csíkos, néhol elmosódott

Méret: átmérő ≥ 70 mm, vagy tömeg ≥ 160 g

Cukortartalom: ≥ 12 Brix fok

Gyümölcshús keménysége: ≥ 5 kg

Fuji

Gyümölcshéj színe: halványpiros – erős vörös ≥ felület 60 %-a

Méret: átmérő ≥ 75 mm, vagy tömeg ≥ 180 g

Cukortartalom: ≥ 12 Brix fok

Gyümölcshús keménysége: ≥ 6 kg

Braeburn

Gyümölcséj színe: narancssárgás vörös – erős vörös, nagyrészt csíkos ≥ felület 80 %-a

Méret: átmérő ≥ 70 mm, vagy tömeg ≥ 160 g

Cukortartalom: ≥ 11,5 Brix fok

Gyümölcshús keménysége: ≥ 6 kg

Kereskedelmi forgalomba bocsátáskor a gyümölcsök épek, friss és egészséges kinézetűek, tiszták, idegen anyagoktól és szagoktól mentesek, megfelelnek az Extra és az I. kereskedelmi osztályhoz tartozó gyümölcsökre vonatkozó előírásoknak.

Az egyes fajtákra és kereskedelmi kategóriákra vonatkozó minőségi minimumkövetelmények a közösségi szabályozásból, pontosabban az 543/2011/EK rendelet előírásaiból átvett követelmények.

3.3. Nyersanyagok (kizárólag feldolgozott termékek esetén):

—

3.4. Takarmány (kizárólag állati eredetű termékek esetén):

—

3.5. Az előállítás azon műveletei, amelyeket a meghatározott földrajzi területen kell végrehajtani:

A „Mela Rossa Cuneo” termesztésének és szedésének valamennyi műveletét a körülhatárolt földrajzi területen kell végezni.

3.6. A szeletelésre, aprításra, csomagolásra, stb. vonatkozó egyedi szabályok:

A „Mela Rossa Cuneo” OFJ tartósítása hagyományos módszerekkel, hűtési technika alkalmazásával történik olyan hőmérséklet, páratartalom és légkörösszetétel biztosítása mellett, amelyek lehetővé teszik a gyümölcs fő minőségi jellemzőinek megőrzését.

A „Mela Rossa Cuneo” kereskedelmi forgalomba hozatala kizárólag az alább megjelölt időszakban történhet:

Gala	augusztus elejétől május végéig
Red Delicious	szeptember elejétől június végéig
Braeburn	szeptember végétől július végéig
Fuji	október elejétől július végéig

3.7. A címkézésre vonatkozó egyedi szabályok:

A „Mela Rossa Cuneo” jelzéssel ellátott almát olyan csomagolásban és kiszerelésben kell forgalomba hozni, amely lehetővé teszi a termék egyértelmű azonosítását. A gyümölcs azonosítóját a csomagoláson vagy az egyes gyümölcsökön kell feltüntetni, azon egyértelműen és világosan olvasható – a címkén feltüntetett valamennyi feliratnál nagyobb méretű – betűkkel szerepelnie kell a „Mela Rossa Cuneo” OFJ jelzésnek.

Amennyiben a termék azonosítása a gyümölcsön elhelyezett matrica alkalmazásával történik, azt a gyümölcsök legalább 70 %-ára fel kell ragasztani.

Az oltalom alatt álló földrajzi jelzés mellett nevekre, társasági formákra, illetve vállalatcsoportok tulajdonában vagy magántulajdonban lévő márkanevekre történő utalások és/vagy jelölések használata engedélyezett, azzal a feltétellel, hogy nem dicsérő jellegűek és nem megtévesztőek a fogyasztók számára.

4. A földrajzi terület tömör meghatározása:

A „Mela Rossa Cuneo” előállítási területe részben Cuneo, részben pedig Torino megyében, 280–650 méteres tengerszint feletti magasságban található településeket foglal magában.

A Cuneo megyében található települések az alábbiak: Bagnolo Piemonte, Barge, Borgo San Dalmazzo, Boves, Brondello, Busca, Caraglio, Castellar, Castelletto Stura, Centallo, Cervasca, Cervere, Costigliole Saluzzo, Cuneo, Dronero, Envie, Fossano, Lagnasco, Manta, Martiniana Po, Pagno, Piasco, Revello, Rossana, Sant’Albano Stura, Salmour, Saluzzo, Sanfront, Savigliano, Scarnafigi, Tarantasca, Valgrana, Venasca, Verzuolo, Villafalletto, Villar San Costanzo.

A Torino megyében található települések az alábbiak: Bibiana, Bricherasio, Campiglione Fenile, Cavour, Garzigliana, Luserna S.Giovanni, Lusernetta, Osasco, S.Secondo di Pinerolo, Pinerolo.

5. Kapcsolat a földrajzi területtel:

5.1. A földrajzi terület sajátosságai:

Piemonte tartomány érintett területe egy, az alpesi hegyvonulat nyugati oldalán elhelyezkedő, a Tengeri-Alpok és a Cotti-Alpok alkotta fennsík, amely hegyrajzi szempontból valódi „unikum”: a fennsík vékony sávja mintegy felfüggesztve ékelődik be a Nyugati-Alpok és a Pó-síkság közé.

A körülírt földrajzi terület Piemonte tartomány fő almatermesztő vidéke, az a terület, amelyhez a piros héjú alma termesztésének származási helye, fejlődése és területi elhelyezkedése kapcsolódik.

A „Mela Rossa Cuneo” almaültetvényei a piemonte-i Cuneo és Torino megyék közötti területen helyezkednek el, és történelmi, valamint földrajzi szempontból egyaránt alkalmasak az ott termesztett alma antociános elszíneződésének kiemelésére. Az előállítási terület sajátosságai a vidék magassága, szélességi foka és domborzata, az időjárási tényezők, és az éves napsütéses órák különösen magas száma.

Az egyik oldalon az Alpokkal, másik oldalon a Pó-síksággal való szomszédság miatt késő nyártól kezdődően egészen őszig – vagyis a „Mela Rossa Cuneo” almafajták szedés előtti érési szakaszában – a területen a nappali és éjszakai hőmérséklet-ingadozás átlagos értéke 13,8 °C. Ez az érték, a többi – akár hegyvidéki, akár síkvidéki – európai almatermesztő régióban általában mért értékekhez képest szokatlanul magas. Más területeken a hőmérséklet-ingadozás többnyire a gyors időjárás-változásoknak tudható be.

5.2. A termék sajátosságai:

A „Mela Rossa Cuneo” hírnevét megalapozó jellemzők – a héj jellegzetes piros fedőszíne, amely mind a fedőszín kiterjedése (a héj fedőszínnel borított részének százalékos aránya), mind pedig a héj elszíneződésének különösen fényes ragyogását tekintve, hatással van a termék külsejére. A felsorolt jellemzőknek köszönhetően a „Mela Rossa Cuneo” a helyi, regionális, országos és külföldi piacokon egyaránt jellegzetes, saját identitással rendelkezik.

5.3. A földrajzi terület és (OEM esetében) a termék minősége vagy jellemzői vagy (OFJ esetében) a termék különleges minősége, hírneve vagy egyéb jellemzője közötti okozati kapcsolat:

A „Mela Rossa Cuneo” esztétikai jellemzői az előállítási terület és a termék előállításához hagyományosan használt almafajták, illetve ezek klónjai közötti ok-okozati kapcsolatnak köszönhetők.

A piros szín minőségéhez három, a földrajzi terület jellemzőiből adódó fizikai-időjárási tényező járul hozzá, melyek a következők:

—	az érést megelőző időszakban mérhető cirkadián hőmérséklet-ingadozás magas értéke,

—	a héjnak a leghidegebb éjszakai óráiban keletkező harmatcseppek által kiváltott átitatódása, aminek következtében a gyümölcshéj nedvesedése/száradása jellegzetes, ciklikus módon megy végbe,

—	a reggeli és esti, váltott irányú „hűvös hegyvidéki légáramlatok” miatt erőteljesebbé válnak és felgyorsulnak a cirkadián hőmérsékleti és átitatódási ciklusok.

A felsorolt fizikai jelenségek a napfénnyel együtt hatással vannak az alma héjának színéért felelős antioxidánsoknak, az antociánoknak a kialakulására és fejlődésére. A színanyag pigmentjeinek kialakulása szoros kapcsolatban áll a hőmérséklet-ingadozással. A szabad szemmel érzékelhető szín terjedelme a pigmenttel színezett sejtek százalékos arányától, és nem az antociánoknak a sejtekben lévő magasabb vagy alacsonyabb hígítási fokától függ. Az átitatódás/száradás ciklusa, a napfényes órák minőségi jellemzőivel együtt, befolyásolja az antociánok fejlődési folyamatait.

A pollenzói Gasztronómiai Tudományok Egyeteme (Università di Scienze gastronomiche di Pollenzo (CN)) által készített dokumentum jól ismerteti a földrajzi területnek a piros héjú alma termesztésére való adottságait. Piemonte tartományban a felvilágosodás korában (a XVIII. században) alapított agrártudományi főiskolákon és társulásokban az egyes növényfajtákra, termesztett fajtákra, valamint tudományos alapokon nyugvó termesztési technikákra irányuló, széles körű kutatómunka folyt. Így teremtették meg a Cuneo vidékén különösen erős és csillogó színéért nagyra értékelt, piros héjú almafajta elterjedésének feltételeit.

A modern cuneói almatermesztés fejlődése a XX. század ’50-es és ’60-as éveiben kezdődött, és az almafajták választékában a piros héjú alma térhódítása fokozatosan kezdődött, mígnem termesztése a napjainkban is tapasztalható túlnyomó többségbe került. A ’60-as és ’70-es években a „Mela Rossa Cuneo” almát intézményesítik, nyoma van a könyvelési dokumentumokban, nevét már az olasz piacra szánt termék kísérőokmányaiban is említik; ezekből az évekből való az első promóciós kampány, amely érinti a „Mela Rossa Cuneo” almát; az elnevezést a ’80-as években a külföldi szállítmányok számláin is feltüntetik. Ugyanebben az időszakban, a „Mela Rossa Cuneo”, a főként profi gyümölcstermesztők, kisebb részben fogyasztók részére szervezett almakiállításokon is szerepel, majd a XXI. század első évtizedében, Olaszország északnyugati részén, a jelentős mennyiségű árut forgalmazó kiskereskedők értékesítési pontjainak eladási terveiben fokozatosan megszilárdul a termék kereskedelmi azonosítása.

Hivatkozás a termékleírás közzétételére:

Ez a közigazgatási szerv a „Mela Rossa Cuneo” oltalom alatt álló földrajzi jelzés módosítására irányuló javaslatnak az Olasz Köztársaság2011. november 14-i, 265. számú Hivatalos Közlönyében történő közzétételével a fenti kérelem vonatkozásában elindította a nemzeti kifogásolási eljárást.

A termékleírás egységes szerkezetbe foglalt szövege megtekinthető az alábbi honlapon:

http://www.politicheagricole.it/flex/cm/pages/ServeBLOB.php/L/IT/IDPagina/3335

vagy

közvetlenül a Minisztérium honlapján (http://www.politicheagricole.it), (a képernyő bal oldalán) a „Qualità e sicurezza” (Minőség és biztonság) címszóra, majd a „Disciplinari di produzione all'Esame dell'UE” („Uniós vizsgálatnak alávetett termékleírások”) menüpontra kattintva.

(1) HL L 93., 2006.3.31., 12. o.

16.5.2012

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 140/8

Módosítás iránti kérelem közzététele a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló 510/2006/EK tanácsi rendelet 6. cikkének (2) bekezdése alapján

2012/C 140/05

Ezzel a közzététellel az 510/2006/EK tanácsi rendelet (1) 7. cikke alapján megnyílik a kérelem kifogásolásának joga. A kifogást tartalmazó nyilatkozatnak e közzététel napjától számított hat hónapon belül kell megérkeznie az Európai Bizottsághoz.

MÓDOSÍTÁS IRÁNTI KÉRELEM

A TANÁCS 510/2006/EK RENDELETE

MÓDOSÍTÁS IRÁNTI KÉRELEM A 9. CIKK ALAPJÁN

„MÜNCHENER BIER”

EK-sz.: DE-PGI-0217-0516-02.09.2010

OFJ ( X ) OEM ( )

1. A termékleírás érintett szakaszcíme:

—		A termék elnevezése
—	☒	A termék leírása
—		Földrajzi terület
—		A származás igazolása
—	☒	Gyártási eljárás
—	☒	Kapcsolat a földrajzi területtel
—	☒	Címkézés
—		Nemzeti előírások
—		Egyéb (kérjük, határozza meg)

2. A módosítás(ok) típusa:

—	☒	Az egységes dokumentum vagy az összefoglaló lap módosítása
—		Azon bejegyzett OEM vagy OFJ leírásának módosítása, amely esetében sem az egységes dokumentumot, sem az összefoglalót nem tették közzé
—		A termékleírás oly módon történő módosítása, amely nem teszi szükségessé a közzétett egységes dokumentum módosítását (az 510/2006/EK rendelet 9. cikkének (3) bekezdése)
—		A termékleírás hatóságilag elrendelt, kötelező egészségügyi vagy növény-egészségügyi intézkedések bevezetése miatti átmeneti módosítása (az 510/2006/EK rendelet 9. cikkének (4) bekezdése)

3. Módosítás(ok):

Leírás:

A kérelem a felsorolt sörfajták esetében az alábbi kiegészítések tételére irányul:

Alkoholfreies Weißbier

Eredeti extrakttartalom (%):	3,5–8,0
Alkoholtartalom (% V/V)	< 0,5
Szín (EBC):	8,0–21,0 egység
Keserűség (EBU)	7,0–19,0 egység

búzasörre jellemző, bizsergető hatású, édes, zamatos, világos, arany-, borostyánszínű, élesztőtől enyhén zavaros, természetesen zavaros vagy élesztőtől zavaros, komlóval enyhén ízesített, kissé keserű;

Alkoholfreies Bier

Eredeti extrakttartalom (%):	1,0–8,0
Alkoholtartalom (% V/V)	< 0,5
Szín (EBC):	4,0–13,0 egység
Keserűség (EBU)	13,0–29,0 egység

sörre jellemző íz a száraztól az édesig, friss, telt, az enyhétől a zamatosig, tiszta, áttetsző, a világostól az aranysárgáig, az enyhén fűszerestől a fűszeresig, komlóval enyhén ízesítettől a komlóaromájúig.

Indokolás:

A müncheni sörfőzdékben előállított alkoholmentes sörökre ugyanazok az alapvető minőségi követelmények vonatkoznak, mint a Münchener Bier többi fajtájára. Az alkoholmentes sörök mindössze az alkoholtartalmukat illetően esnek át részben több kiegészítő gyártási szakaszon. Az összes többi tartalmi összetevőjük ugyanakkor változatlan marad. Az alkoholmentes sörök „sokkal könnyebb” íze kizárólag az alacsonyabb alkoholtartalomra vezethető vissza. Ezek a sörök már az eredeti, 1993. március 7-i kérelem benyújtását megelőzően is léteztek Münchenben.

Amint az az Allgemeine Brauer- und Hopfen-Zeitung 1898. augusztus 17-i számából kitűnik, alkoholmentes sört már 1898-ban is főztek Bajorországban. Ugyanezen újság 1898. július 9-i számának 1590. oldalán pedig utalás található Karl MICHEL, a müncheni Praktische Brauerschule (sörfőző gyakorlóiskola) tulajdonosának kérelmére, aki alkoholmentes sört akart forgalomba hozni (vö. Christian SCHÄDER: „Münchener Brauindustrie 1871–1945”, 105. o.). Bár e kérelmet az ő idejében nem koronázta siker, a müncheni sörfőzdék nem feledkeztek meg az alkoholmentes sörről: főként a két világháború szűkös éveiben, majd azokat követően a nyersanyaghiány miatt, úgynevezett „hígsört” gyártottak. Mindenesetre legalábbis 1986 óta újra folyamatosan főznek Münchenben alkoholmentes búzasört, illetve alkoholmentes sört. A Münchener Bier alkoholtartalmú és alkoholmentes változata a korábbiakhoz hasonlóan manapság is egyaránt jó hírnévnek örvend.

Az előállítás módja:

A kérelem az eredeti szövegnek az alábbi szöveggel történő kiegészítésére irányul:

„Az alkoholmentes Münchener Bier fajtákra ugyanazok a szigorú minőségi követelmények vonatkoznak, mint az alkoholtartalmú sörökre, és előállításuk is éppúgy a Münchenben és Németországban hatályos jogszabályoknak megfelelően történik, függetlenül attól, hogy alsó- vagy felsőerjesztésű sörről van-e szó. A régi müncheni sörfőzési hagyományokat követve ezért kétféle eljárás használatos az alkoholmentes sör, illetve az alkoholmentes búzasör előállítása céljából.

Az első eljárás esetén a megfelelő, erjedt sörfajtából vákuumdesztillálás és elpárologtatás útján (esőáramú elpárologtatás/vékonyréteg-vákuum elpárologtatás) utólag teljesen vagy részlegesen kivonják az alkoholt, miközben az összes többi összetevő változatlan marad, tehát a minőségi követelmények ezek tekintetében érvényben maradnak.

A második és régebbi eljárás esetén a fent leírtak szerint először elkészítik a Münchener Bierhez való megfelelő sörlét. Az ezt követő erjedést azonban ezután megállítják egy olyan korai időpontban, amikor a sörlé még nem érte el a törvény szerinti legfeljebb 0,5 térfogatszázalékos alkoholtartalmat. Ennek során az összetevők ugyancsak változatlanok maradnak, és ugyanolyan minőségi követelményeknek felelnek meg.”

Indokolás:

Mivel az alkoholmentes sör gyártása részben különbözik a sör alapvető gyártásától, „az előállítás módja” szakaszcímet mindenképpen ki kell bővíteni ezekkel az előállítási szakaszokkal.

Kapcsolat a földrajzi területtel:

A kérelem az eredeti szövegnek a második bekezdés után az alábbi szöveggel történő kiegészítésére irányul:

„Az alkoholmentes sörök szintén hosszú idő óta hagyományosak Münchenben. Az »Allgemeine Brauer- und Hopfen-Zeitung«1898. augusztus 17-i számának 1928. oldalán olyan állítás olvasható, miszerint Bajorországban alkoholmentes sört állítanak elő. Müncheni alkoholmentes sörre való utalás található ugyanezen újság 1898. július 9-i számának 1590. oldalán is. Itt beszámolnak Karl MICHEL úr, a müncheni Praktische Brauerschule (sörfőző gyakorlóiskola) tulajdonosának kérelméről, aki alkoholmentes sört akart forgalomba hozni (vö. Christian SCHÄDER: »Münchener Brauindustrie 1871–1945«, 105. o.). Bár e kérelem az ő idejében elutasítatásra került, az alkoholmentes sör Münchenben továbbra is jelen volt, főként a két világháború szűkös éveiben, azokat követően pedig, amint az közismert, a nyersanyaghiány miatt alacsony alkoholtartalmú söröket főztek.

Mindenesetre 1986 óta újra folyamatosan főznek alkoholmentes sört, illetve alkoholmentes búzasört a müncheni sörfőzdékben. A Münchener Bier egyéb fajtáihoz képest a különbség csak annyi, hogy vagy utólag vonják ki az alkoholt a kész Münchener Bier termékből, vagy pedig a Münchener Bier erjedését korán megállítják, az összes többi összetevő viszont mindig változatlan marad. A Münchener Bier alkoholtartalmú és alkoholmentes változata a sörfajtától függetlenül, egyaránt jó hírnévnek örvend.”

Végül az alábbi szöveget kell feltüntetni:

„Allgemeine Brauer- und Hopfen-Zeitung 1898. július 9-i szám 1590. o., és 1898. augusztus 17-i szám, 1928. oldal.”

Indokolás:

Fontos rámutatni, hogy az alkoholmentes sörök hagyományosan szintén a Münchener Bier körébe tartoznak és e hagyomány részét képezik. Alkoholmentes sörről először az 1898-as évből származó dokumentumok tesznek említést. A 20. század háborús, illetve szűkös éveiben, mint közismert, a nyersanyaghiány miatt „hígsört” gyártottak. Igazolható módon 1986 óta gyártanak folyamatosan alkoholmentes sört, illetve alkoholmentes búzasört. Az alkoholtartalmú és alkoholmentes Münchener Bier egyaránt jó hírnévnek örvend, függetlenül attól, hogy alsó- vagy felsőerjesztésű sörről van-e szó.

Címkézés:

A „sörtípus” szó helyébe a „sörfajta” szó lép.

Ezenkívül beiktatandó az alábbi szöveg:

„A 2006. március 20-i 510/2006/EK rendeletnek a 2006. december 14-i 1898/2006/EK rendelet 14. cikkével összefüggésben értelmezett 8. cikke (2) bekezdésének megfelelően a címkén vagy az EU-szimbólum jelenik meg vagy az »oltalom alatt álló földrajzi jelzés« megjelölés, a »Münchener Bier« bejegyzett elnevezéssel együtt.”

Indokolás:

1. „Sörtípus” helyett „sörfajta”:

A „sörtípus” szó választása helytelen volt. Helyesen így hangzik: „sörfajta”. A BierV 3. §-a értelmében sörtípus alatt például „alacsony extrakttartalmú sör”, „csapolt sör” vagy „ászoksör” értendő.

Mivel a h) pont a termékleírás b) pontjára vonatkozik, ott pedig sörfajták és nem sörtípusok vannak felsorolva, szükséges a kiigazítás.

2. A szöveg a következőképpen egészítendő ki:

Az 510/2006/EK rendelet által biztosított oltalom alatt álló termékek megjelölésében legkésőbb 2009. május 1-jétől fel kell tüntetni vagy az EU-szimbólumot vagy az „oltalom alatt álló földrajzi jelzés” szöveget az oltalom alatt álló termék elnevezésével együtt. Tekintettel arra, hogy a jelen módosítás, illetve kiegészítés iránti kérelmet 2009. május 1-jét követően nyújtják be, szükséges a kiegészítés.

EGYSÉGES DOKUMENTUM

A TANÁCS 510/2006/EK RENDELETE

„MÜNCHENER BIER”

EK-sz.: DE-PGI-0217-0516-02.09.2010

OFJ ( X ) OEM ( )

1. Elnevezés:

„Münchener Bier”

2. Tagállam vagy harmadik ország:

Németország

3. A mezőgazdasági termék vagy élelmiszer leírása:

3.1. Termék típusa:

2.1.	osztály Sör

3.2. A termék leírása, amelyre az 1. pontban található elnevezés vonatkozik:

Helles

Eredeti extrakttartalom (%):	11,4–11,9
Alkoholtartalom (% V/V)	4,7–5,4
Szín (EBC):	5,0–8,5 egység
Keserűség (EBU)	14,0–25,0 egység

világossárga, sápadt, itatja magát, tiszta, lágy, komlóval enyhén-kellemes mértékben ízesített, finoman-frissítően fűszeres, a főzési módszertől függően kellemesen keserű;

Export Hell

Eredeti extrakttartalom (%):	12,5–12,8
Alkoholtartalom (% V/V)	5,5–6,0
Szín (EBC):	5,5–7,5 egység
Keserűség (EBU)	15,0–26,0 egység

világossárga, áttetszőre erjesztett, íze a zamatostól az enyhe, telt lágyon át a csípősen fűszeresig terjed, részben komlóval finoman ízesített, részben finoman keserű;

Export Dunkel

Eredeti extrakttartalom (%):	12,5–13,7
Alkoholtartalom (% V/V)	5,0–5,9
Szín (EBC):	42,0 ≤ 60,0 egység
Keserűség (EBU)	15,0–24,0 egység

zamatos, lágy, malátaaromájútól erősig terjedő tartományú, részben a müncheni maláta dominanciájával;

Pils

Eredeti extrakttartalom (%):	11,5–12,5
Alkoholtartalom (% V/V)	4,9–5,8
Szín (EBC):	5,5–7,0 egység
Keserűség (EBU)	30,0–38,0 egység

enyhén fanyar, finom, nemes komlóra emlékeztető keserűség, komlós jegyeket felmutatótól a komlóaromájúig terjedő tartomány, könnyű, elegáns, friss;

Alkoholfreies Weißbier

Eredeti extrakttartalom (%):	3,5–8,0
Alkoholtartalom (% V/V)	< 0,5
Szín (EBC):	8,0–21,0 egység
Keserűség (EBU)	7,0–19,0 egység

búzasörre jellemző, bizsergető hatású, édes, zamatos, világos, az aranytól az arany-, borostyánszínűig terjedő árnyalatú, az élesztőtől enyhén zavarostól a természetesen zavaros át az élesztőtől zavarosig terjedő, a komlóval enyhén ízesítettől a kissé keserűig terjedő tartomány;

Leichtes Weißbier

Eredeti extrakttartalom (%):	7,7–8,4
Alkoholtartalom (% V/V)	2,8–3,2
Szín (EBC):	11,0–13,0 egység
Keserűség (EBU)	13,0–15,0 egység

frissítő, pezsdítő, bizsergető hatású, élesztőtől zavaros, jellegzetes felső erjesztésű búzasör íz;

Kristall Weizen

Eredeti extrakttartalom (%):	11,5–12,4
Alkoholtartalom (% V/V)	4,9–5,5
Szín (EBC):	7,5–12,5 egység
Keserűség (EBU)	12,0–16,0 egység

frissítő, igen bizsergető hatású, áttetszőre szűrt, tiszta, friss, felső erjesztésű jegyekkel, jellegzetes felső erjesztésű íz;

Hefeweizen Hell

Eredeti extrakttartalom (%):	11,4–12,6
Alkoholtartalom (% V/V)	4,5–5,5
Szín (EBC):	11,0–20,0 egység
Keserűség (EBU)	12,0–20,0 egység

jól megerjesztett, természetesen zavaros, jellegzetesen felső erjesztésű karakterű, bizsergető, frissítő, pezsdítő hatású, friss, részben élesztős, búzasör aromájú;

Hefeweizen Dunkel

Eredeti extrakttartalom (%):	11,6–12,4
Alkoholtartalom (% V/V)	4,5–5,3
Szín (EBC):	29,0–45,0 egység
Keserűség (EBU)	13,0–16,0 egység

természetesen zavaros, zamatos, malátaaroma íz, illetve malátás karakter, felső erjesztésű jegyekkel, illetve karakterrel;

Märzen

Eredeti extrakttartalom (%):	13,2–14,0
Alkoholtartalom (% V/V)	5,3–6,2
Szín (EBC):	8,0–32,5 egység
Keserűség (EBU)	21,0–25,0 egység

igen zamatos, itatja magát, enyhe, altbayerischtől a malátaaromáig terjedő tartomány, igen enyhén keserű;

Bockbier

Eredeti extrakttartalom (%):	16,2–17,3
Alkoholtartalom (% V/V)	6,2–8,1
Szín (EBC):	7,5–40,0 egység
Keserűség (EBU)	18,0–32,5 egység

jól megerjesztett, lehet kerek, zamatos, itatja magát, lágy, illatos vagy komlóval enyhén ízesített, enyhén keserű vagy komlóval jól megízesített és részben fűszeres karakterű;

Doppelbock

Eredeti extrakttartalom (%):	18,2–18,7
Alkoholtartalom (% V/V)	7,2–7,7
Szín (EBC):	44,0–75,0 egység
Keserűség (EBU)	18,0–28,0 egység

erős, erőteljes, fűszeres, tartalmas, malátaaromájú íz;

Alkoholmentes sör

Eredeti extrakttartalom (%):	1,0–8,0
Alkoholtartalom (% V/V)	< 0,5
Szín (EBC):	4,0–13,0 egység
Keserűség (EBU)	13,0–29,0 egység

Leichtbier

Eredeti extrakttartalom (%):	7,5–7,7
Alkoholtartalom (% V/V)	2,7–3,2
Szín (EBC):	5,5–7,0 egység
Keserűség (EBU)	24,0–26,5 egység

enyhén keserű, nemes íz;

Diät Pils

Eredeti extrakttartalom (%):	8,5–9,3
Alkoholtartalom (% V/V)	4,3–4,9
Szín (EBC):	5,0–6,5 egység
Keserűség (EBU)	26,0–30,0 egység

szénhidrátban szegény, enyhén keserű, száraz íz;

Schwarz-Bier

Eredeti extrakttartalom (%):	11,3
Alkoholtartalom (% V/V)	4,8
Szín (EBC):	70,0 egység
Keserűség (EBU)	17,0 egység

enyhén fűszeres malátaaroma;

ICE-Bier

Eredeti extrakttartalom (%):	11,2
Alkoholtartalom (% V/V)	4,9
Szín (EBC):	6,5 egység
Keserűség (EBU)	20,0 egység

harmonikus, kerek, zamatos;

Nähr-/Malzbier

Eredeti extrakttartalom (%):	12,3–12,7
Alkoholtartalom (% V/V)	0,0–1,2
Szín (EBC):	65,0–90,0 egység
Keserűség (EBU)	8,0–15,0 egység

alkoholszegény, igen enyhén erjesztett, malátás, fűszeres, komlóval igen szegényen ízesített;

Oktoberfestbier

Eredeti extrakttartalom (%):	13,6–14,0
Alkoholtartalom (% V/V)	5,3–6,6
Szín (EBC):	6,0–28,0 egység
Keserűség (EBU)	16,0–28,0 egység

világos, arany-, borostyánszínű vagy sötét, lehet zamatos, igen telt, lágy vagy malátaaromájú, akár enyhén komlóval ízesített, nagyon enyhén keserű vagy erőteljes, kissé édes ízű.

3.3. Nyersanyagok (kizárólag feldolgozott termékek esetében):

A müncheni sörfőzdék által használt víz a müncheni kőzetrétegből, a müncheni városi területen található, a város tulajdonában lévő mélykutakból származik, amelyek többsége a harmadidőszakból származó rétegekig ér le.

3.4. Takarmány (kizárólag állati eredetű termékek esetében):

—

3.5. Az előállítás azon műveletei, amelyeket a meghatározott földrajzi területen kell végrehajtani:

A Münchener Bier előállításának teljes folyamatát München város területén kell végrehajtani.

A Münchener Bier előállítási folyamata a maláta megőrlésével és az áztatással kezdődik, és a tárolással fejeződik be, amelynek során a fiatal sör természetes módon szén-dioxiddal gyarapodik és érési folyamata által kialakul végleges íze.

Ugyanez vonatkozik az alsó- és felsőerjesztésű alkoholmentes „Münchener Bier” fajták előállítási folyamatának egészére. Az előállítás módjától függően azonban ezt kiegészíti a vákuumdesztillálás és elpárologtatás, illetve az erjesztési fázis idő előtti befejezése.

3.6. A szeletelésre, aprításra, csomagolásra stb. vonatkozó egyedi szabályok:

—

3.7. A címkézésre vonatkozó egyedi szabályok:

A sörcímkézés a „Münchener Bier”, illetve a „Münchner Bier” termékelnevezésre utal egy, a 3.2. pontban említett sörfajtával kapcsolatosan.

4. A földrajzi terület tömör meghatározása:

München város területe

5. Kapcsolat a földrajzi területtel:

5.1. A földrajzi terület sajátosságai:

A „Münchener Bier” elnevezést a müncheni sörfőzdék évszázadok óta használják, harmadik felek bárminemű ellenvetése nélkül. A régi hagyományt bizonyítja többek között, hogy már Erős Lajos herceg 1280. évi urbáriumában is említik a müncheni sörfőzők pénzbeli és természetbeni kötelezettségeit (vö. e vonatkozásban: „München und sein Bier” Heckhorn/Wiehr, München 1989., vagy Dr. Karin HACKEL-STEHR doktori disszertációja – mint a fenti 4. pontban –, valamint Sedlmayr/Grohsmann „Die ,prewen’ Münchens”, Nürnberg, 1969., kivonatosan csatolva. További hivatkozás: Dr. Christine RÄDLINGER: „125 Jahre Verein Münchener Brauereien e. V.”, Emlékkötet, 1996).

Az alkoholmentes sörök szintén hosszú idő óta hagyományosak Münchenben. Az „Allgemeine Brauer- und Hopfen-Zeitung”1898. augusztus 17-i számának 1928. oldalán olyan állítás szerepel, miszerint Bajorországban alkoholmentes sört állítanak elő. Müncheni alkoholmentes sörre való utalás található ugyanezen újság 1898. július 9-i számának 1590. oldalán is. Itt beszámolnak Karl MICHEL úr, a müncheni Praktische Brauerschule (sörfőző gyakorlóiskola) tulajdonosának kérelméről, aki alkoholmentes sört akart forgalomba hozni (vö. Christian SCHÄDER: „Münchener Brauindustrie 1871–1945”, 105. o.). Bár e kérelem az ő idejében elutasítatásra került, az alkoholmentes sör Münchenben továbbra is jelen volt: főként a két világháború szűkös éveiben, majd azokat követően, amint az közismert, a nyersanyaghiány miatt alacsony alkoholtartalmú söröket főztek. Mindenesetre 1986 óta újra folyamatosan főznek alkoholmentes sört, illetve alkoholmentes búzasört a müncheni sörfőzdékben.

5.2. A termék sajátosságai:

A fogyasztó a különleges hírnevet és a legmagasabb minőségi elvárásokat társítja a Münchenben előállított sörhöz.

E minőség nemcsak az 1487-es müncheni tisztasági követelmény betartásán alapul, amely 29 évvel régebbi, mint az 1516. évi bajor tisztasági követelmény, hanem különösen azon, hogy a müncheni sörfőzdék által használt víz a müncheni kőzetrétegből, a város saját tulajdonában álló mélykutakból származik. E mélykutak 250 méterig, a harmadidőszakból származó rétegekig érnek le.

5.3. A földrajzi terület és (OEM esetében) a termék minősége vagy jellemzői közötti, vagy (OFJ esetében) a termék különleges minősége, hírneve vagy egyéb jellemzője közötti okozati kapcsolat:

A lakosság erős kötődése a Münchener Bierhez és annak ebből adódó hírnevéhez éppen a München térségében történő sörfőzés régi hagyományára és a történelmi összefüggésekre vezethető vissza. A Münchener Bier kiegyensúlyozott növekedéssel először helyi, később regionális, majd tartományi, aztán nemzeti, végül nemzetközi ismertségre és világhírre tett szert.

A sör kezdettől fogva kedvelt volt Münchenben. Már 815-ben a Historia Frisingensisben a „Kozrah” kézirat megemlíti, hogy az oberföhringi Szent János-templomot Huwetzi diakónusnak adományozták, aki pedig a székeskáptalannak évi egy szállítmány sör „járadékot” (adót) volt köteles fizetni.

München város 1280. évi adózási könyvéből kiderül, hogy már ebben az időben is adományoztak müncheni polgároknak úgynevezett „sörfőzési jogosítványokat”.

1372-ben II. István herceg megreformálta a müncheni sörfőzési jogot, és az első söralkotmánnyal valamennyi közembernek, aki azt szerette volna, engedélyezte a „Greußing“ (valószínűleg egyfajta alacsony extrakkartalmú, gyenge sör) főzését. Különösen említésre méltó, hogy ez a jog, amennyiben személyhez kötődött, elidegeníthető és örökölhető volt.

A 14. és 15. században sokan próbálkoztak a sört különböző, részben mérgező anyagok hozzáadásával tartósabbá tenni. Ezért München város tanácsa 1453-ban sörszabályzatot adott ki, amelyben az állt, hogy a sör és a Greußing „csak malátából, komlóból és vízből, és egyébként semmi másból nem” forralható és főzhető. Ezáltal először alkottak egyfajta „sörtisztasági követelményt”.

A sörszabályzat szövegét aztán, némileg módosított formában, 1487. november 30-án IV. Albert bajor herceg mint „müncheni sörtisztasági követelményt” adta ki. Eszerint szintén kizárólag komlóból, malátából és vízből lehetett sört forralni és fogyasztásra felszolgálni. E törvénykezés alkalmával került az is előírásra, hogy a sört sörszemlének kell alávetni, ami a mai minőségellenőrzésnek feleltethető meg. Így tehát először a 15. század végén vizsgáltak élelmiszert minőségi szempontból. A müncheni sörtisztasági követelmény garantálja a sör kiváló minőségét és a Münchener Bier sikerének és hírnevének legfontosabb alapkövét jelenti.

1493-ban aztán Gazdag György herceg hasonló tisztasági követelmény írt elő Alsó-Bajorországban. Az ő halála és a landshuti örökösödési háború után IV. Albert herceg fiai, IV. Vilmos és X. Lajos bajor hercegek 1516-ban gyakorlatilag változatlan formában kibocsátották a „Müncheni tisztasági követelményt” bajor tisztasági követelményként. Ez több törvényen keresztül bekerült a sör adójának megállapításáról szóló 1906. évi német törvénybe és a mai ideiglenes sörtörvénybe. Így tehát a müncheni tisztasági követelmény ma is érvényben van.

A Münchener Bier hírneve az évszázadok során egyre inkább elterjedt. A 16. században például a kocsisok és fuvarosok terjesztették, akik lovaikat a sörfőzdékben szállásolhatták el. Hozzá kell tenni, hogy ebben az időszakban hozzávetőleg minden 250 lakosra jutott egy sörfőzde.

A müncheniek erős kötődése a sörhöz abban is megmutatkozik, hogy akár az utcára is mennek, ha a sörről van szó. Így például 1844-ben sörháború tört ki, amikor hat krajcárról hirtelen hat és fél krajcárra ment fel a sör ára. 1995 májusában pedig körülbelül huszonötezren tiltakoztak egy bírósági határozat ellen, amely arra kötelezte volna a müncheni sörkerteket, hogy 21 óra 30 perckor zárjanak.

A Münchener Bier világhírnevének kialakulásához természetesen a sörkertek, az Oktoberfest, de a hétköznapi vendéglők is hozzájárultak.

A hagyományos sörkertekkel kapcsolatban említésre méltó a müncheni polgároknak az a híres joga, illetve kedvelt szokása, hogy ételüket a sörkertbe, vagy – régebben – a sörpincébe is magukkal vihetik.

Próbálták utánozni, de továbbra is páratlan esemény az először 1810-ben megrendezett Oktoberfest, amely egy lovasversenyből alakult ki. Ma már több mint 2 000 Oktoberfest létezik szerte a világban. Az Oktoberfest és a tipikusan ott fogyasztott sör, az Oktoberfestbier, amelyet kizárólag a müncheni sörfőzdék állíthatnak elő, ugyancsak hozzájárulnak a Münchener Bier világhírnevéhez. Évente átlagosan több mint hatmillió látogató jön Münchenbe az Oktoberfestre, a világszerte ismert sört fogyasztani. A Münchener Bier szempontjából az Oktoberfest és az Oktoberfestbier jelenti a tetőpontot. A Landgericht München (müncheni tartományi bíróság) egy alkalommal olyan határozatot is hozott, amelyben leszögezi, hogy az „Oktoberfest a Münchener Bier ünnepe”.

A vendéglőkön csak a világszerte ismert „Hofbräuhaus” (sörfőzde) felirat szerepel. Magától értetődik, hogy az „in München steht ein Hofbräuhaus…” (áll Münchenben egy sörfőzde) kezdetű dal, valamint maguk az italmérések világhíressé teszik a Münchener Biert.

E történelmi tényeken kívül különösen műszaki újítások járultak hozzá a Münchener Bier hírnevének öregbítéséhez.

A 19. században a müncheni sörfőzők valódi jégházakat, illetve jégpincéket kezdtek építeni. Az ezzel kapcsolatos műszaki követelmények annyira összetettek voltak, hogy a sörpinceépítés tananyag lett a királyi építőmesteri iskolában.

1873-ban Carl von Linde kifejlesztette a világon az első hűtőgépet a müncheni Spaten-sörfőzde számára. E tekintetben annak volt jelentősége, hogy ettől fogva az időjárástól és a külső hőmérséklettől függetlenül, folyamatosan változatlan minőségű és mennyiségű sört lehetett előállítani.

1900-ban a müncheni Hacker-sörfőzde két holland hajóba Linde rendszere szerinti hűtőkabinokat építtetett be, és ezekkel a hajókkal a tengerentúlra exportálta a Münchener Biert és annak hírnevét.

A 19. századtól kezdve továbbá minden müncheni sörfőzdének több, akár 90 vasúti hűtőkocsija is volt, azért, hogy termékeit távoli felvevőpiacokra szállítsa. Ezek a hűtővagonok, amelyek egyidejűleg reklámként is szolgáltak a sörfőzdék számára, az akkoriban rohamosan fejlődő európai vasúthálózat teljes hosszán közlekedtek. A reklámnál jóval fontosabb volt az ehhez kötődő minőségmegőrzés. A sör eltarthatósága tekintetében ez hatalmas előrelépés volt. A Münchener Bier jó minőségben érkezett meg külföldre és így kerülhetett fogyasztásra, ami ismételten csak a hírnevét növelte. Az akkoriban állandóan növekvő kiviteli mutatók a Münchener Bier ismertségére utalnak.

Annak érdekében, hogy azonos hőmérsékletet tudjanak tartani és ezáltal folyamatosan azonos minőséget produkálhassanak, az ehhez szükséges energiatermelés céljából a 19. század folyamán sok müncheni sörfőzde gőzgépeket helyezett üzembe. Az e tekintetben felmerülő biztonsági kérdések és műszaki problémák megoldása érdekében a müncheni sörfőzdék részvételével megalakult a „gőzkazán-revíziós egyesület”. Ebből alakult ki a mára világhírűvé vált „Technische Überwachungsverein” (műszaki felügyeleti egyesület) (TÜV). A müncheni sörfőzdék biztonságra törekvése ugyancsak felértékelte a müncheni sörfőzdék és söreik hírnevét.

A tudományos módszerek fejlődésével egyidejűleg a 19. században sörfőzési technológiai részlegeket alapítottak a mezőgazdasági iskolákban és az egyetemeken, valamint kísérleti és oktatási magánintézeteket hoztak létre. Megemlítendő a sörfőzéssel kapcsolatos szakmai publikációk kiadásának kezdete is, amelynek központja Münchenben volt. Ettől az időtől kezdve lehet Münchent „sörélesztő-egyetemvárosként” említeni. Ma is vezető szerepet tölt be a müncheni Technische Universität (műszaki egyetem) weihenstephani tudományos központjának sörfőzés-technológiai szaka, valamint a Doemens Intézet a sörfőzők és sörfőzdei technikusok képzésében, akik később szerte a világban dolgoznak.

Amint bemutatásra került, a Münchener Bier ismertsége és hírneve az utóbbi 550 évben folyamatosan növekedett Németországban és az Európai Unióban egyaránt. Az utóbbi 30 év növekvő exportja, különösen az ismert Oktoberfestbier vonatkozásában, amely sört csak a müncheni sörfőzdék jogosultak így nevezni, magáért beszél. A Münchener Bier ünnepe, az Oktoberfest az egész világon ismert. A népviseleti és lövészeti egyesületek hagyományőrző felvonulása, a fesztivál megnyitója, valamint a mindennapi tudósítás az Oktoberfest sátraiból rendkívüli mértékben növelik a Münchener Bier ismertségét. A sport területén szponzorként – például a német nemzeti válogatott bobjain vagy az olimpiai csarnokban – történő megjelenés a világ minden tájára elvitte, illetve elviszi a Münchener Bier nevét. Az utóbbi évtizedekben a rádió, a televízió és különösen az internet révén a világon egyre többen ismerték meg a Münchener Biert. A Münchener Bierrel kapcsolatban internetes vitafórumok és rajongói klubok léteznek. A müncheni sörfőzdék internetes oldalai sűrűn látogatottak; érdeklődés a világ minden tájáról érkezik.

Hivatkozás a termékleírás közzétételére:

(Az 510/2006/EK tanácsi rendelet 5. cikkének (7) bekezdése)

Markenblatt, 2010. március 19-i 11. kötet, 7a-bb. rész, 4250. o.

http://register.dpma.de/DPMAregister/geo/detail.pdfdownload/13252

(1) HL L 93., 2006.3.31., 12. o.

16.5.2012

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 140/18

2012/C 140/06

Ezzel a közzététellel az 510/2006/EK tanácsi rendelet (1) 7. cikke alapján létrejön a módosítás iránti kérelem elleni kifogás joga. A kifogást tartalmazó nyilatkozatnak e közzététel napjától számítva hat hónapon belül kell beérkeznie a Bizottsághoz.

MÓDOSÍTÁS IRÁNTI KÉRELEM

A TANÁCS 510/2006/EK RENDELETE

MÓDOSÍTÁS IRÁNTI KÉRELEM A 9. CIKK ALAPJÁN

„WACHAUER MARILLE”

EK-sz.: AT-PDO-0117-1473-29.06.2011

OFJ ( ) OEM ( X )

1. A módosítással érintett termékleírás szakaszcíme:

—		A termék elnevezése
—	☒	A termék leírása
—	☒	Földrajzi terület
—	☒	A származás igazolása
—	☒	Az előállítás módja
—		Kapcsolat a földrajzi területtel
—	☒	Címkézés
—		Nemzeti előírások
—	☒	Egyéb [ellenőrző szerv]

2. A módosítás típusa:

—		Az egységes dokumentum vagy az összefoglaló lap módosítása
—	☒	Azon bejegyzett OEM vagy OFJ termékleírásának módosítása, amely esetében sem az egységes dokumentumot, sem az összefoglalót nem tették közzé
—		A termékleírás oly módon történő módosítása, amely nem teszi szükségessé a közzétett egységes dokumentum módosítását (510/2006/EK tanácsi rendelet 9. cikkének (3) bekezdése)
—		A termékleírás hatóságilag elrendelt, kötelező egészségügyi vagy növény-egészségügyi intézkedések miatti átmeneti módosítása (510/2006/EK tanácsi rendelet 9. cikkének (4) bekezdése)

3. Módosítás(ok):

3.1. A termék leírása:

A leírás javítása és pontosítása:

Különböző alak szerinti csoportokba tartozó gyümölcsök, a „kúp alakú kajszibarackok”, az „ovális kajszibarackok” (vagy „rózsakajszik”), és az „ananász-kajszibarackok”, amelyeket hagyományosan az 1900 és 1960 közti időszakban a wachaui kajszibarack-termesztők és a helyi kajszibarack-faiskolák válogattak ki és ültettek el; a túlnyomórészt termesztett fajta a régióra jellemző „Klosterneuburgi” (kúp alakú kajszibarackok csoportja).

„Kúp alakú kajszibarackok”: Gyümölcsük közepes méretű, átlagtömege átlagos terméshozam esetén 45–60 g, fajsúlya legtöbbször 1,0 feletti. Formája kúp alakú vagy csúcsos. Terméshéjuk alapszíne mézsárga, félig vagy nagyobb mértékben pirossal fedett, gyakran barnával vagy pirossal pöttyözött.

Fő jellegzetességeik: Kúp alakú, aszimmetrikus alak, intenzíven pirossal fedett. A gyümölcshús színe az egyenletesen narancssárgától a pirosas narancssárgáig terjedhet, szilárd, lédús és nem lisztes.

„Ovális kajszibarackok” (vagy „rózsakajszik”): Gyümölcsük közepes méretű vagy nagy, átlagtömege átlagos terméshozam esetén 40–65 g, fajsúlya többnyire 1,0 alatti. Formája ovális vagy gömbölyű, közepesen gömbölyödő felek. Gyümölcsük héja narancssárga, enyhén szőrös, bársonyos tapintású, a napos oldalon a gyümölcs feléig pirossal fedett, gyakran pirossal pöttyözött.

Fő jellegzetességeik: Ovális alak és narancssárga alapszín, a gyümölcsök szép enyhe pírral fedettek. „Ananász-kajszibarackok”: Gyümölcsük mérete a gombóchoz használt és a közönséges nagy kajszibarack mérete közt ingadozik, gyümölcsük átlagtömege átlagos terméshozam esetén 30–70 g, fajsúlya 1,0 körüli. Formája gömbölyű. A gyümölcsök héja szőrös, bársonyos tapintású, középsárga, gyakran pirossal enyhén fedett vagy pirossal pöttyözött.

Fő jellegzetességeik: Kajszisárga gömbölyded gyümölcsök, amelyek pirossal nem vagy csak enyhén fedettek.

A „Wachauer Marille” magas pektin-, sav- és cukortartalmával tűnik ki.

Indoklás:

A „Wachauer Marille” összetéveszthetetlen minőségét mindig is a helyi klímának és talajnak, valamint a több mint 100 éves termesztési hagyománynak tulajdonították. Ezért az eredetvédett, egyedülálló ízű és aromájú „Wachauer Marille” elnevezést csak azokra a kajszifajtákra alkalmazták, „amelyeket hagyományosan körülbelül 1900 óta (az 1900 és 1960 közti időszakban) a wachaui kajszibarack-termesztők és a helyi kajszibarack-faiskolák válogattak ki és ültettek el.” A részben már az eredeti termékleírásban szereplő, részben jelenleg kiegészített megfogalmazásnak félreérthetetlenül ki kell fejeznie, hogy csak azokat a kajszibarack-fajtákat szabad a „Wachauer Marille” névvel illetni, amelyeket ebben az időszakban a megnevezett területen termesztettek, és amelyek a megadott alak szerinti csoportokba tartoznak. Az utóbbi időben elszórtan termesztett, úgynevezett „új” fajták (pl. a francia vagy a kaliforniai fajták) a régióra jellemző, bevált fajtákkal nem hasonlíthatók össze. A leírás pontosítása tehát a fogyasztók minőségi elvárásainak, valamint a „Wachauer Marille” egyediségének és jó hírnevének megőrzését szolgálja.

3.2. Földrajzi terület:

Az eddigi erre vonatkozó adatok pontosítása, és két további helység megnevezésével való kiegészítése szükséges:

Wachau-Mautern-Krems régió. A Waldviertel déli peremén helyezkedik el a Duna mentén és a Dunkelsteinerwald északi részéig húzódik. A „Wachauer Marille” termőterülete a következő helységeket foglalja magában: Aggsbach-Markt, Albrechtsberg, Bergern im Dunkelsteinerwald, Droß, Dürnstein, Emmersdorf, Furth, Gedersdorf, Krems, Maria-Laach, Mautern, Mühldorf, Paudorf, Rohrendorf bei Krems, Rossatz-Arnsdorf, Schönbühel-Aggsbach, Senftenberg, Spitz, Stratzing, Weinzierl am Wald és Weißenkirchen.

Indoklás:

A helységek felsorolása (Schönbühel-Aggsbach és Emmersdorf kivételével) már része az eredeti kérelemhez tartozó anyagnak; az összefoglalás átvétele tehát lényegében csak az egyértelműsítést szolgálja. A két újként a felsoroláshoz hozzáfűzött helység, Schönbühel-Aggsbach és Emmersdorf területe a kérelmet benyújtó egyesület újjászervezéséig nem tartozott annak illetékességi és hatáskörébe, ezért nem kerültek megnevezésre az eredeti kérelem benyújtásakor. Viszont mindkét helység Wachau területén található és ugyanazokat a kajszibarack-termesztési hagyományokat mutatják fel, valamint ugyanazok az éghajlati feltételek jellemzőek rájuk, mint a többi megnevezett helységre, ami indokolja felvételüket az engedélyezett termesztési területbe.

3.3. A származás igazolása:

Mivel a termékleírás eddig nem tartalmazott utalást a származás igazolására, indokolttá vált a termék nyomon követhetőségének biztosítása:

A termék nyomon követhetőségét a következő intézkedések biztosítják:

—	a termesztési területek nyilvántartása,

—	az elültetett fajták nyilvántartása,

—	a termés mennyiségének nyilvántartása,

—	az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel rendelkező áruk elválasztása az egyéb áruktól a termés külön helyen való tárolásával (elkülönítve a többi terméktől) és a termés göngyölegének megjelölésével.

3.4. Az előállítás módja:

A következő mondatból: „A növényanyag felnevelését vagy helyi faiskolák, vagy a kajszibarack-termesztők végzik.” kimarad a „helyi” fogalom.

Indoklás:

A „helyi” szó kimaradása nem befolyásolja a fajtatulajdonságokat. Ennek célja az, hogy a nem a régióban található faiskolákat is be lehessen vonni a növényanyag nevelésébe.

Az „Alanyként speciálisan a regionális talajviszonyokhoz alkalmazkodott kajszibarack csemetéket, mirobalán fajtákat és különböző szilvákat alkalmaznak.” mondat helyébe a következő megfogalmazás lép:

„Alanyként speciálisan a regionális talajviszonyokhoz alkalmazkodott kajszibarack-csemetéket, mirobalán fajtákat és különböző más erre alkalmas Prunus fajtákat alkalmaznak.”

Indoklás:

Mivel speciálisan a kajszibarack-termesztésben állandóan keresik a jobban megfelelő alanyokat, nem szabad ezek körét különböző szilvákra korlátozni, hanem a Prunus fajták egész skálája kell kísérleti célra rendelkezésre bocsátani, és alkalmasságuk beigazolódása esetén a gyakorlatban is felhasználni.

A „Művelési módként az 1 méteres törzsmagasság gömbkoronás művelési móddal, piramis koronával vagy katlankoronával terjedt el (tőtávolság 5–7 m × 4–6 m, 250–500 fa/hektár).” mondat helyébe a következő megfogalmazás lép:

„Művelési módként a gömbkoronás művelési mód (piramis- vagy katlankorona) terjedt el és a sövénykorona is előfordul.”

Indoklás:

A piramis- és a katlankorona gömbkoronás művelési módok, ezért ezek a fogalmak a pontosság kedvéért már csak zárójelben szerepelnek a gömbkoronás művelési mód fogalom után. A termesztéstechnológia racionalizálása érdekében most már a sövénykoronás művelési mód (pl. ferde karú sövény) is megengedett kiegészítő művelési módként, mivel a gyümölcsök minőségére nézve nem meghatározó, hogy az ágak gömbkoronát vagy sövénykoronát képeznek-e. Továbbá teljesen törölni kell az „1 méteres törzsmagasság” fogalmát és a zárójelbe tett „(tőtávolság 5–7 m × 4–6 m, 250–500 fa/hektár)” részeket. Az előírt viszonylag nagy tőtávolság miatt eddig nagy növekedési erélyű alanyokat kellett alkalmazni, hogy a rendelkezésre álló területet a 8 méteres vagy nagyobb magasságú, nagy koronájú fák kitöltsék. Ezt a koronamagasságot a viszonylag magas „1 méteres törzsmagasság” is elősegítette. Azonban a termesztéstechnológia elemeinek alkalmazását, mint pl. a fák metszését, de főleg a kajszibarack többszöri szürettel járó betakarítását a nagy koronamagasság nagyon megnehezíti. A valamivel alacsonyabb, kisebb koronamagasságú fák termesztéséhez kisebb növekedési erélyű alanyok szükségesek, amelyek azonban kisebb tőtávolságot igényelnek. A kajszibarack-ültetvényeken sokáig társkultúrában ültetett növényeket (pl. burgonya), amelyekhez magas fák voltak szükségesek, már nem termesztik. A tőtávolság szabad megválasztásának megengedése miatt nem várható minőségromlás.

A 9. sz. mellékletben (Hivatkozások) ismertetett ausztriai ellenőrzött természetközeli gyümölcstermesztésre vonatkozó irányelvek már nem érvényesek. Az erre vonatkozó „A fák termesztése és gondozása az integrált mezőgazdaság bevezetett módszerei szerint történik.” mondat helyébe a következő megfogalmazás lép:

„A fák termesztésének és gondozásának célja a kiváló minőségű kajszibarack előállítása a fenntartható mezőgazdaság elveinek figyelembevételével.”

A kérelem előterjesztésének időpontjában az ÖPUL támogatási program keretében létezett egy területi alapú térítési rendszer „integrált gyümölcstermesztés” néven, amelynek irányelveit évente módosították. Jelenleg egyrészt a támogatási rendszer és ezzel összefüggően az irányelvek kiadásának megszűnése előre látható, másrészt az ÖPUL-irányelvek rendelkezései nem támogatták a wachaui gyümölcstermesztési kultúra fejlődését. Ennek egy példája a „gyepesített talaj”, mint támogatási feltétel: A közönséges kószapocok tömeges elszaporodása tömérdek fa elpusztulásához és „kajszigutaütéshez” is vezetett. Az elmúlt évszázad sárgabarack-termesztésének tanulmányozásából kiderül, hogy akkoriban a talajt hagyományos módon növénytakaró nélkül tartották, mivel a növénytakaró nélküli talajban nem fordul elő a közönséges kószapocok. Az utóbbi körülbelül 2 évtizedben a gépesítés révén megnyílt a lehetőség arra, hogy a betakarítás idején növénytakaró borítsa a talajt, így még az esős betakarítás is szilárd talajon történik. A betakarítás után azonban megmunkálják a talajt, ami egy fontos művelet és a gyakran rendkívül száraz augusztusban nagyon előnyös a kajszibarackfák tápanyagellátása szempontjából. A talajművelésnek ez a módja az eddigi integrált program szerint nem lehetséges.

Az osztrák mezőgazdasági termeléssel kapcsolatos általános törvényi rendelkezések („Jó mezőgazdasági gyakorlat”) ezenkívül csak a fogyasztó és a környezet szempontjából maximálisan biztonságos élelmiszer-előállítást engedélyezik. E rendelkezések alkalmazásával ezért minőségromlás nélkül lehet kielégítő eredményt elérni.

A „Mindenesetre július elejétől meghagyják a növénytakarót, hogy a betakarításkor szilárd talaj álljon rendelkezésre.” mondat kimarad, mivel ennek nincs befolyása a termék tulajdonságaira.

A következő bekezdést törölni kell: „A kártevők és betegségek nem jelentenek rendszeres problémát, ezért csak eseti intézkedéseket szükségesek. A legtöbb ültetvényen egyáltalán nem végeznek növényvédelmi intézkedéseket. A kis és nagy téli araszolókat október végétől hernyóenyvvel bekent övekkel fogják meg. A szúbogarak ellen alkoholos csapdákkal védekeznek. A kajszibaracknak nincsen olyan kártevője, amely a gyümölcsöt támadja meg. Nem szokás és nem szükséges vegyszeres gyomirtást végezni.”

Indoklás:

Új kártevők és betegségek megjelenése rendszeres védekezést tesz szükségessé. A gyomirtás terén szerzett újabb tapasztalatok szerint az akár vegyszeres, akár mechanikus úton végzett gyomirtás előnyös a növényi kultúrák tápanyag- és vízellátása szempontjából.

Az „A termés 70 %-át az ipari gyümölcsszövetkezet és -kereskedelem értékesíti, mintegy 30 % pedig közvetlen és utcai értékesítésre kerül.” mondat helyébe a következő mondat lép:

„A fő értékesítési vonal a közvetlen és utcai árusítás. Emellett a gyümölcsöt a feldolgozóipar számára is értékesítik.”

Indoklás:

Az értékesítési csatornák továbbfejlődtek, így ma már a termés túlnyomó részét közvetlen és az utcán át árusítják, nem úgy, mint eredetileg, amikor az ipari gyümölcsszövetkezet és -kereskedelem végezte a termés 70%-ának értékesítését.

3.5. Címkézés:

Az „A rekeszek egységes címkével ellátva kerülnek kereskedelmi forgalomba.” mondatot törölni kell.

Indoklás:

A csomagolás, a reklámcikkek stb., röviden „a piaci megjelenés” állandó alkalmazkodást igényel, hogy a fogyasztók számára érdekes maradjon a termék, és hogy megfelelő imázst tudjon közvetíteni. A piaci igényekhez való rugalmasabb alkalmazkodás érdekében az egységes címkére vonatkozó követelmény megszűnik.

3.6. Ellenőrző szerv:

Az ellenőrző szerv az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott termékek ellenőrzését a szabványos ellenőrzési program és a „Wachauer Marille” oltalom alatt álló eredetmegjelölésre vonatkozó ellenőrzési terv alapján végzi, amelyet az ellenőrző szerv a szabványos ellenőrzési program konkretizálásával hoz létre a „Wachauer Marille” oltalom alatt álló eredetmegjelölés számára.

SGS Austria Controll-Co. GmbH

Diefenbachgasse 35

1150 Wien

ÖSTERREICH

Tel. +43 151225670

Fax +43 151225679

E-mail: sgs.austria@sgs.com

Indoklás:

A törvényi rendelkezések megváltozása, amelyek többek között az oltalom alatt álló eredetmegjelölések ellenőrzési rendszerének megváltoztatását, azaz a tartományi kormány elnöke által irányított állami ellenőrzés erre felhatalmazott magán ellenőrző szervekkel történő felváltását írják elő.

EGYSÉGES DOKUMENTUM

A TANÁCS 510/2006/EK RENDELETE

„WACHAUER MARILLE”

EK-sz.: AT-PDO-0117-1473-29.06.2011

OFJ ( ) OEM ( X )

1. Elnevezés:

„Wachauer Marille”

2. Tagállam vagy harmadik ország:

Ausztria

3. A mezőgazdasági termék vagy élelmiszer leírása:

3.1. A termék típusa:

1.6 osztály:

Gyümölcs, zöldség- és gabonafélék, frissen vagy feldolgozva

3.2. A termék leírása, amelyre az 1. pontban található elnevezés vonatkozik:

A túlnyomórészt termesztett fajta a régióra jellemző „Klosterneuburgi” (kúp alakú kajszibarackok csoportja).

„Ananász-kajszibarackok”: Gyümölcsük mérete a gombóchoz használt és a közönséges nagy kajszibarack mérete közt ingadozik, gyümölcsük átlagtömege átlagos terméshozam esetén 30–70 g, fajsúlya 1,0 körüli. Formája gömbölyű. A gyümölcsök héja szőrös, bársonyos tapintású, középsárga, gyakran pirossal enyhén fedett vagy pirossal pöttyözött.

Fő jellegzetességeik: Kajszisárga gömbölyded gyümölcsök, amelyek pirossal nem vagy csak enyhén fedettek.

3.3. Nyersanyagok (kizárólag feldolgozott termékek esetén):

—

3.4. Takarmány (kizárólag állati eredetű termékek esetén):

—

3.5. Az előállítás azon műveletei, amelyeket a meghatározott földrajzi területen kell elvégezni:

—

3.6. A szeletelésre, aprításra, csomagolásra stb. vonatkozó egyedi szabályok:

—

3.7. A címkézésre vonatkozó egyedi szabályok:

—

4. A földrajzi terület tömör meghatározása:

5. Kapcsolat a földrajzi területtel:

5.1. A földrajzi terület sajátosságai:

Különböző éghajlatú területek találkozási pontja (a Pannon-síkság és a Waldviertel klímája, a Duna közvetlen közelsége), ahol különösen a kajszibarack érési idejekor sajátosan nagy a különbség a nappali és éjszakai hőmérséklet között. A „Marille” elnevezést már 1509 körül bizonyíthatóan használták a régióban. 1890 körül vezették be a kajszibarack nagybani termesztését Wachauban (a szőlő és len mellett) sajátos fajtaszelekció alkalmazásával és a legalkalmasabb oltványalanyok kiválasztásával. Azóta a kajszibarack-termesztés hagyományosan fontos kereseti ág a régióban. Tavasszal a táj képét alapvetően meghatározzák a virágzó kajszibarackfák, emiatt a kajszibarack-termesztésnek Wachauban rendkívüli turisztikai szerepe is van.

5.2. A termék sajátosságai:

A gyümölcs íze és aromája, a magas cukor-, sav- és pektintartalom.

5.3. A földrajzi terület és (OEM esetében) a termék minősége vagy jellemzői közötti vagy (OFJ esetében) a termék különleges minősége, hírneve vagy egyéb jellemzője közötti okozati kapcsolat:

A „Wachauer Marille” összetéveszthetetlen minősége a helyi klímának és talajnak, valamint a több mint 100 éves termesztési hagyományoknak tulajdonítható. A különleges klíma közvetlen hatással van a gyümölcs íz- és aromaanyagaira, valamint összetevőire.

Hivatkozás a termékleírás közzétételére:

(Az 510/2006/EK tanácsi rendelet 5. cikkének (7) bekezdése)

http://www.patentamt.at/Markenschutz/Schutzrechte/Herkunftsangabe/

(1) HL L 93., 2006.3.31., 12. o.

		ISSN 1977-0979 doi:10.3000/19770979.C_2012.140.hun
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		C 140

Magyar nyelvű kiadás	Tájékoztatások és közlemények	55. évfolyam 2012. május 16.

Közleményszám	Tartalom	Oldal
	IV Tájékoztatások
	AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL, SZERVEITŐL, HIVATALAITÓL ÉS ÜGYNÖKSÉGEITŐL SZÁRMAZÓ TÁJÉKOZTATÁSOK
	Európai Bizottság
2012/C 140/01	Euroátváltási árfolyamok	1

	Pénznem	Átváltási árfolyam
USD	USA dollár	1,2843
JPY	Japán yen	102,65
DKK	Dán korona	7,4335
GBP	Angol font	0,80010
SEK	Svéd korona	9,0437
CHF	Svájci frank	1,2010
ISK	Izlandi korona
NOK	Norvég korona	7,6185
BGN	Bulgár leva	1,9558
CZK	Cseh korona	25,515
HUF	Magyar forint	292,25
LTL	Litván litász/lita	3,4528
LVL	Lett lats	0,6971
PLN	Lengyel zloty	4,3225
RON	Román lej	4,4425
TRY	Török líra	2,3210
AUD	Ausztrál dollár	1,2836
CAD	Kanadai dollár	1,2855
HKD	Hongkongi dollár	9,9739
NZD	Új-zélandi dollár	1,6573
SGD	Szingapúri dollár	1,6128
KRW	Dél-Koreai won	1 481,04
ZAR	Dél-Afrikai rand	10,5182
CNY	Kínai renminbi	8,1156
HRK	Horvát kuna	7,5350
IDR	Indonéz rúpia	11 897,19
MYR	Maláj ringgit	3,9531
PHP	Fülöp-szigeteki peso	54,773
RUB	Orosz rubel	39,0452
THB	Thaiföldi baht	40,237
BRL	Brazil real	2,5539
MXN	Mexikói peso	17,5635
INR	Indiai rúpia	69,0500

	V Hirdetmények
	A VERSENYPOLITIKA VÉGREHAJTÁSÁRA VONATKOZÓ ELJÁRÁSOK
	Európai Bizottság
2012/C 140/02	Összefonódás előzetes bejelentése (Ügyszám COMP/M.6587 – Molson Coors/StarBev) ( 1 )	2

2012/C 140/03	Összefonódás előzetes bejelentése (Ügyszám COMP/M.6580 – Experian/Cerved/Experian-Cerved Information Services) – Egyszerűsített eljárás alá vont ügy ( 1 )	3

	EGYÉB JOGI AKTUSOK
	Európai Bizottság
2012/C 140/04	Kérelem közzététele a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló 510/2006/EK tanácsi rendelet 6. cikkének (2) bekezdése alapján	4

2012/C 140/05	Módosítás iránti kérelem közzététele a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló 510/2006/EK tanácsi rendelet 6. cikkének (2) bekezdése alapján	8

2012/C 140/06	Módosítás iránti kérelem közzététele a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló 510/2006/EK tanácsi rendelet 6. cikkének (2) bekezdése alapján	18