11.5.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 136/1

—

tekintettel az Európai Unió Tanácsa, az Európai Parlament és az Európai Bizottság elnökei által 2007. december 18-án aláírt humanitárius segélyről szóló európai konszenzusra,

—

tekintettel a Bizottság szolgálatainak a konszenzus végrehajtására irányuló konkrét lépéseket tartalmazó cselekvési tervet létrehozó 2008. május 29-i munkadokumentumára (SEC(2008)1991),

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSz.) humanitárius segélyekkel foglalkozó 214. cikkére,

—

tekintettel a humanitárius segítségnyújtásról szóló, 1996. június 20-i 1257/96/EK tanácsi rendeletre (1),

—

tekintettel az Európai Uniónak a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának előmozdításáról szóló, 2009. decemberben naprakésszé tett, 2005. december 23-i iránymutatásaira, valamint a Tanács 2009. december 8-i következtetéseire,

—

tekintettel a polgári védelmi pénzügyi eszköz létrehozásáról szóló, 2007. március 5-i 2007/162/EK, Euratom tanácsi határozatra (2),

—

tekintettel a polgári védelmi pénzügyi eszköz létrehozásáról szóló, 2007. november 8-i 2007/779/EK, Euratom tanácsi határozatra (3),

—

tekintettel a Tanács 2007. decemberi következtetéseire, amelyben felkérik a Bizottságot, hogy a lehető legjobban használja ki közösségi polgári védelmi mechanizmust és erősítse meg még jobban a tagállamok közötti együttműködést,

—

tekintettel Catherine Ashton főképviselő/az Európai Bizottság alelnöke és Kristalina Georgieva, az Európai Bizottság tagja által a Haitin bekövetkezett katasztrófára adott uniós válaszlépésekből levonandó tanulságokról készített közös dokumentumára;

—

tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz és Európai Parlamenthez intézett, 2003. szeptember 10-i„Európai Unió és ENSZ: a multilateralizmus választása” című közleményére (COM(2003)0526), amely az EU és az ENSZ közötti kapcsolatok általános erősítését és integrációját kéri a szisztematikus politikai párbeszéd keretében, az erre vonatkozó fokozott együttműködést, jobb irányítást és a válságok hatékonyabb megelőzését, valamint stratégiai partnerségeket sürget a Bizottság és az ENSZ egyes szervezetei között,

—

tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, az Unió katasztrófa-elhárítási képességének megerősítéséről szóló, 2008. március 5-i közleményére (COM(2008)0130) és az Európai Parlamentnek az Unió katasztrófa-elhárítási képességének megerősítéséről szóló, 2008. június 19-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett, „Uniós stratégia a katasztrófakockázatok csökkentésének támogatására a fejlődő országokban” című, 2009. február 23-i közleményére (COM(2009)0084),

—

tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz és Európai Parlamenthez intézett, „Humanitárius élelmiszersegély” című, 2010. március 31-i közleményére (COM(2010)0126),

—

tekintettel a Bizottság szolgálatainak a DG ECHO 2010-re szóló operatív stratégiájáról szóló munkadokumentumára,

—

tekintettel Michel Barnier „Az európai polgári védelmi erő: europe aid” címmel készített jelentésére, amelyet 2006 májusában tettek közzé,

—

tekintettel Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, amelyet az ENSZ Közgyűlése 1948. december 10-én fogadott el,

—

tekintettel az 1949-es Genfi Egyezményekre és azok 1977-ben elfogadott kiegészítő jegyzőkönyveire,

—

tekintettel a menekültek jogállásáról szóló, 1951 júliusában elfogadott egyezményre,

—

tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményre, és az ahhoz kapcsolódó, a gyermekek fegyveres konfliktusokban való részvételéről szóló, az ENSZ közgyűlése által 1989. november 20-án elfogadott fakultatív jegyzőkönyvre,

—

tekintettel az 1999. április 13-án Londonban aláírt élelmiszersegély-egyezményre, amelynek keretében az Európai Közösség kötelezettséget vállalt arra, hogy reagál a fejlődő országokban felmerülő élelmezési vészhelyzetekre és egyéb élelmezési szükségletekre (5),

—

tekintettel a Nemzetközi Vöröskereszt és Vörös Félhold Mozgalom, valamint a nem kormányzati szervezetek katasztrófahelyzetekre való reagálás esetére 1994-ben elfogadott magatartási kódexre,

—

tekintettel a humanitárius segélyezés 2003. június 17-én Stockholmban elfogadott elveire és helyes gyakorlatára (GHD),

—

tekintettel a Globális Humanitárius Platform által 2007-ben jóváhagyott, az ENSZ és a humanitárius szervezetek közötti partnerségre vonatkozó elvekre,

—

tekintettel az ENSZ 2006. november 27-én felülvizsgált, a katonai és polgári védelmi eszközök katasztrófa esetén történő használatáról szóló iránymutatásaira (oslói iránymutatások),

—

tekintettel a katonai erőforrásoknak bonyolult vészhelyzetekben az ENSZ humanitárius műveletei támogatására történő bevetéséről és a polgári védelemről szóló, 2003. márciusi (MCDA) iránymutatásokra,

—

tekintettel a 2005. január 18-tól22-ig Kobéban (hiogói prefektúra, Japán) megrendezett, a katasztrófák megelőzéséről szóló világkonferencián elfogadott hiogói cselekvési keretre,

—

tekintettel az Egyesült Nemzetek gyorssegélyezéssel foglalkozó koordinátora és humanitárius ügyekért felelős főtitkárhelyettese 2005 augusztusában adott megbízása alapján készített, a humanitárius segítségnyújtást áttekintő tanulmányra,

—

tekintettel a DARA (Development Assistance Research Associates) által létrehozott „Humanitárius válaszadás 2010” mutatóra, amely azt elemzi és osztályozza, hogy a legnagyobb segélyező országok milyen módon reagálnak a katasztrófákkal, konfliktusokkal és vészhelyzetekkel sújtottak szükségleteire,

—

tekintettel a Vörös Kereszt és a Vörös Félhold 2007-ben Genfben rendezett 30. nemzetközi konferenciáján elfogadott, a katasztrófahelyzetek esetén a nemzetközi fellépésekben alkalmazandó jogszabályok, szabályok és alapelvek nemzetközi programjára (IDRL nemzetközi iránymutatások), és az ennek támogatása érdekében az Európai Unió tagállamai által tett közös kötelezettségvállalásra,

—

tekintettel a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzusról szóló, 2007. november 14-i állásfoglalására (6),

—

tekintettel a közelmúltbeli haiti földrengésről szóló, 2010. február 10-i állásfoglalására (7),

—

tekintettel az EU gyorsreagálási képességének kialakításáról szóló, 2010. december 14-i ajánlására (8),

—

tekintettel a segélyszállító hajók elleni izraeli katonai műveletről és a Gázai övezet blokádjáról szóló, 2010. június 17-i állásfoglalására (9),

—

tekintettel a szomáliai humanitárius válságról szóló állásfoglalásra irányuló, Oreste Rossi által az eljárási szabályzat 120. cikke alapján benyújtott javaslatra (B7-0489/2010),

—

tekintettel a harmadik országokban történő humanitárius segítségnyújtásról szóló korábbi állásfoglalásaira,

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére (A7-0375/2010),

A.

mivel a humanitárius segélyről szóló európai konszenzusban a humanitárius segítségnyújtás vonatkozásában megfogalmazott közös szemlélet az Európai Unió azon szándékát hangsúlyozza, hogy e területen szoros együttműködésre törekszik hatékonyságának optimalizálása érdekében, hogy meg kívánja védeni és elő kívánja mozdítani az emberiesség, a semlegesség, a pártatlanság, és a függetlenség alapvető humanitárius elveit, és határozottan szorgalmazni kívánja a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartását,

B.

mivel a konszenzusból következő kötelezettségek a tagállamokra és a Bizottságra is vonatkoznak, és mivel a cselekvési tervben felsorolt intézkedéseket a legtöbb esetben a Bizottságnak és a tagállamoknak összehangoltan kell végrehajtaniuk,

C.

mivel az elsősorban az emberi tevékenységek által okozott éghajlatváltozás hatásainak betudható természeti katasztrófák száma és intenzitása látványosan növekszik, és mivel a fejlett ipari országokat történelmi felelősség terheli; mivel egyre több összetett válság alakul ki, ami számos tényező, köztük a konfliktusok jellegének megváltozása, a rossz kormányzás és az instabil helyzetek következménye; a nemzetközi humanitárius jogot egyre súlyosabban megsértik, és a humanitárius terület beszűkült,

D.

mivel a segítségnyújtás egyre nehezebbé és veszélyesebbé válik, mivel a humanitárius segélyszervezetek személyzetének biztonsági helyzete egyre rosszabb, és mivel 2008-ban 122 olyan személyt öltek meg, aki humanitárius segélyszervezetben dolgozott,

E.

mivel különös figyelmet kellene szentelni a legkiszolgáltatottabb helyzetű csoportoknak, köztük a nőknek, a gyermekeknek és a lakóhelyük elhagyására kényszerített személyeknek, és mivel a nemi alapú és szexuális indíttatású erőszak súlyosbodása hatalmas probléma a humanitárius helyzetekben, ahol a módszeres erőszakot esetenként háborús fegyverként alkalmazzák,

F.

mivel a humanitárius válságokban a válaszlépésekben részt vevő nem humanitárius szereplők száma egyre növekszik, és ez azt eredményezi, hogy nagy a veszélye a katonai és humanitárius szereplőkre háruló feladatok félreértelmezésének, és elmosódnak a semleges, pártatlan és független humanitárius segítségnyújtás határai,

G.

mivel a Haitin és a Pakisztánban a közelmúltban bekövetkezett tragédiák ismételten rámutattak arra, hogy szükség van az Európai Unió rendelkezésére álló, katasztrófahelyzetek megoldására irányuló eszközök (humanitárius segély és a közösségi polgárvédelmi mechanizmusok) hatékonyság, gyorsaság együttműködés és láthatóság szempontjából történő megerősítésére, és mivel e katasztrófák újra rámutattak arra, hogy létre kell hozni az európai gyorsreagálási képességet,

H.

mivel a globális humanitárius helyzet súlyosbodott, a humanitárius kihívások és szükségletek hatalmasak, és mivel a konszenzus és cselekvési terve végrehajtásának javítására, valamint a globális koordinálásra és a humanitárius segítségnyújtásban kapacitásuknak köszönhetően élen járó országok regionális felelősségét figyelembe véve a terhek megosztására irányuló munka elengedhetetlenül fontos,

I.

mivel a Bizottság humanitárius katasztrófákra előirányzott költségvetését, és különösen az ECHO Főigazgatóság költségvetését az utóbbi öt évben nem csupán befagyasztották, hanem az elkülönített összeg reálértéke is némileg csökkent,

1.

sajnálja, hogy a humanitárius konszenzus a humanitárius partnereken kívül továbbra is kevéssé ismert, és kéri, hogy speciális képzéseket szervezzenek e témáról az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ), a tagállami diplomaták és a katonai szereplők körében;

2.

sajnálja, hogy a tagállamokat nem vonják be a konszenzus megvalósításába, és úgy véli, hogy a Tanácson belül a humanitárius segítségnyújtási és élelmiszer-segélyezési munkacsoport (COHAFA) szerepét meg kellene erősíteni a konszenzus megvalósításának jobb nyomon követése – például a konszenzus nemzeti humanitárius stratégiákba történő integrálásáról szóló ülések szervezésével vagy éves tevékenységi jelentések benyújtásával –, valamint a Tanács más munkacsoportjaival és a Politikai és Biztonsági Bizottsággal (PBB) szemben a humanitárius segítségnyújtás ügye melletti kiállásra vonatkozó mandátumának tevékenyebb teljesítése érdekében;

3.

ösztönzi a harmadik országbeli uniós küldöttségeket a konszenzus és cselekvési programja terjesztésének és végrehajtásának elősegítésére a tagállami képviseletek körében;

4.

felszólítja a Bizottságot, vizsgálja meg a konszenzusból eredő kötelezettségek uniós nemzeti parlamentek általi végrehajtására alkalmazott bevált gyakorlatok évente sorra kerülő cseréjének lehetőségét;

5.

javasolja, hogy mivel a beavatkozási területek száma megsokszorozódott, növeljék a humanitárius segélyezés finanszírozását, és kéri, hogy a költségvetési hatóság közvetlenül folyósítsa a vésztartalék összegének egy részét vagy egészét a DG ECHO kezdeti költségvetésének; hangsúlyozza a GNI 7 %-ára vonatkozó, 2015-re teljesítendő OECD/DAC-cél konkretizálásának fontosságát;

6.

felszólít reális költségvetések készítésére, amelyekben a természeti katasztrófák vagy humanitárius intézkedések esetére az előző években bekövetkezett kiadások többszöri tapasztalata alapján különítik el az előirányzatokat;

7.

további erőfeszítések megtételére szólít fel a természeti vagy más típusú katasztrófákat követő műveletek finanszírozásának felgyorsítása, valamint a költségvetési végrehajtásra vonatkozó döntéshozatali és engedélyezési eljárások egyszerűsítése érdekében; hangsúlyozza, hogy a műveletek gyors kezdeti finanszírozásának biztosítása érdekében a Bizottság szolgálatainak szorosan együtt kell működniük az Európai Külügyi Szolgálattal;

8.

emlékeztet a kiegyensúlyozott, átfogó reagálás fenntartásának fontosságára, miközben külön figyelmet kell fordítani az „elfelejtett válságokra”;

9.

kéri a finanszírozás növelését és a képességek és a források fejlesztését annak érdekében, hogy a humanitárius segítségnyújtás és a polgári védelem kizárólag polgári feladat maradhasson;

10.

támogatja a NOHA (a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos képzést biztosító egyetemek első, európai szintű hálózata) fontos szerepét, amelyet a legveszélyeztetettebb csoportok igényeinek megfelelve a világ humanitárius helyzetével kapcsolatos tudatosság növelésében és különösen az európai politika elősegítésében játszik fiatal európaiak oktatása és képzése révén;

11.

megerősíti a konszenzusban szereplő humanitárius elveket és célkitűzéseket; emlékeztet arra, hogy az Európai Unió humanitárius segélye nem válságkezelési eszköz, és sajnálja, hogy egyre inkább politikai színezetet ölt a humanitárius segélyezés, valamint sajnálja ennek a humanitárius térség tiszteletben tartására gyakorolt hatásait;

12.

úgy véli, hogy az Európai Unió Lisszaboni Szerződésben rögzített külső tevékenységeinek tiszteletben kell tartaniuk a humanitárius segítségnyújtásról szóló európai konszenzusban szereplő elveket és kötelezettségeket, továbbá úgy gondolja, hogy az Uniónak mint fő nemzetközi adományozónak politikai súlya és befolyása tükrében szüntelenül támogatnia kell a humanitárius elveket;

13.

felszólítja továbbá a katasztrófaelhárításban vagy a humanitárius műveletekben részt vevő katonai és polgári személyzetet és humanitárius dolgozókat, hogy a semlegesség, függetlenség és pártatlanság elvének megfelelően végezzék tevékenységüket;

14.

üdvözli a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának előmozdításáról szóló uniós iránymutatások 2009. decemberi felülvizsgálatát, és úgy véli, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak meghatározó politikai szerepet kell játszaniuk ezen iránymutatások végrehajtásában; reméli továbbá, hogy az EKSZ-nél külön képzést fognak tartani a nemzetközi humanitárius jogról;

15.

kéri, hogy a Bizottság gondoskodjon arról, hogy biztosítsanak további pénzeszközöket a nemzetközi humanitárius jog előmozdítására irányuló tevékenységekre, és annak helyi terjesztésére a fegyverviselők, a fiatalok, a politikai osztály és a civil társadalom körében;

16.

emlékeztet arra, hogy a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos, 2003. júniusban elfogadott elvek és bevált gyakorlatok hangsúlyozzák, hogy a humanitárius válságokra adott nemzetközi válaszlépésekre vonatkozóan pénzügyi beszámolót kell készíteni, és a válaszlépéseket rendszeresen értékelni kell, ideértve az adományozók hatékonyságát is, továbbá hangsúlyozza, hogy az értékelésekről széles körű konzultációkat kell folytatni, különösen a humanitárius terület szereplőivel;

17.

emlékeztet arra, hogy a segítségnyújtásnak kizárólag az azonosított szükségleten és a veszélyeztetettség mértékén kell alapulnia, és hogy a segítség minőségét és mennyiségét mindenekelőtt a kezdeti felmérés határozza meg, amely még tökéletesítésre szorul, mindenekelőtt a veszélyeztetettséggel kapcsolatos kritériumok alkalmazásának tekintetében, különösen ami a nőket, a gyerekeket és a fogyatékkal élőket illeti;

18.

emlékeztet arra, hogy a kedvezményezettek valódi és állandó bevonása a segélyek kezelésébe – ha lehet, a segélyek kezelésében való részvételük – a humanitárius válaszlépések minőségének egyik alapfeltétele, különösen az elhúzódó válságok esetében;

19.

kitart amellett, hogy a természeti vagy ember okozta katasztrófák esetén az EU részéről érkező segítség célja a helyi gazdaság támogatása legyen, többek között – amennyire csak lehetséges – a helyben vagy a régióban termelt élelmiszerek vásárlása révén, valamint azáltal, hogy biztosítják a gazdálkodók számára a szükséges eszközöket;

20.

felhív a különböző szereplők által alkalmazott módszerek összehangolására, és ösztönzi az ENSZ Humanitárius Ügyeket Koordináló Hivatalát (OCHA) a közös módszertani keret meghatározására irányuló munkája folytatására, amely külön hangsúlyt fektet a hatékony és gyors beavatkozásra, és amennyire lehetséges, folyamatosan bevonja a helyi szereplőket, köztük a nem állami szereplőket is;

21.

erőteljesen támogatja a Bizottság munkájának folytatását az ágazati területeken, úgymint az élelmezés, a védelem, a nemek közötti egyenlőség és a szexuális erőszak területén, valamint a menekültekkel, a hazatérőkkel és az országon belül lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyekkel kapcsolatban, és felhív a nemek közötti egyenlőség dimenziójának és a reproduktív egészség kérdésének szisztematikus integrálására az elsősegélyt nyújtó egészségügyi szolgáltatások terén adott humanitárius válaszlépésekbe;

22.

felszólítja a Tanácsot, hogy részletesen dolgozza ki, hogyan teljesíthető a Barnier-jelentés arra vonatkozó ajánlása, hogy Európa legkülső régióit használják – nem kizárólagos jelleggel – támogató bázisként azzal a céllal, hogy a létfontosságú termékek és logisztika előzetes odatelepítése révén az Európai Unió területén kívül biztosítandó, sürgős humanitárius beavatkozás esetén meg lehessen könnyíteni a rendelkezésre álló európai emberi és anyagi erőforrások bevetését;

23.

bátorítja a Bizottságot, hogy továbbra is foglalkozzon a humanitárius segítségnyújtásnak a segélyben részesített területeken kifejtett lehetséges negatív hatásával – különösen a gazdasági és társadalmi struktúrák esetleges destabilizálódásával és a természeti környezetre gyakorolt hatással –, és felszólítja, hogy dolgozzon ki megfelelő stratégiákat, hogy e hatásokat már a projekttervezés szakaszában figyelembe lehessen venni;

24.

felhív a nemzetközi humanitárius programok finanszírozásában és végrehajtásában tevékenyen részt vevő szervezetek - ENSZ, Nemzetközi Vöröskereszt és Vörös Félhold Mozgalom és nem kormányzati szervezetek - sokféleségének tiszteletben tartására, valamint ösztönzi a helyi szereplők képességeinek fokozását célzó erőfeszítéseket; felszólít az összes érintett szereplő megfelelő koordinálására és a köztük zajló információcserére;

25.

felszólítja valamennyi kormányszervet, hogy tartsák tiszteletben a nem kormányzati szervezetek jelentős szerepét a források magánadományokból történő növelésében;

26.

támogatja az ENSZ szintjén a humanitárius reformok folytatását, és felhív a humanitárius koordinátorok rendszerének megerősítésére, a nagyobb átláthatóságra, a kedvezményezettek szempontjainak fokozottabb figyelembevételére, az összevont pénzeszközök (pooled funds) használatának nagyobb rugalmasságára és bizonyos javításokra a klaszter-megközelítésben (ágazati felelősség) és az ENSZ-főképviselő ajánlásai alapján, valamint megerősítve az átláthatósági és elszámoltathatósági elveket, elsősorban a helyi struktúrákkal és a nem állami szereplőkkel való koordináció, az ágazatok közötti aspektusok figyelembevétele és a klaszterek közötti koordináció szintjén;

27.

megerősíti, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete, különösen az OCHA központi szerepet játszik a nemzetközi humanitárius fellépések összehangolásában;

28.

üdvözli azokat a kezdeményezéseket, amelyek nagyobb koherenciát kívánnak biztosítani a válságokra adott válaszok különböző európai eszközei számára, valamint üdvözli a humanitárius segélyezés és a polgári védelem egyetlen főigazgatóságon belüli egyesítését; ugyanakkor sürgeti, hogy ezek mandátumait, szerepeit és forrásait egyértelműen különítsék el;

29.

kéri, hogy a Tanács és a Bizottság pontos és átlátható szabályokat alkosson meg az EKSZ és Bizottság közötti együttműködés és koordináció területén az Európai Unió területén kívül bekövetkező súlyos válsághelyzetek esetére, és tevékenyen munkálkodjon az EU jelenlétének láthatóságán, ami a helyszíneken felhasznált forrásokat és képességeket illeti;

30.

emlékeztet arra, hogy az Európai Unió külső gyermekjogi stratégiájának Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában és különösen annak 3., 16., 18., 23., 25., 26. és 29. cikkében, továbbá a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezményben és fakultatív jegyzőkönyveiben meghatározott értékeken kell alapulnia;

31.

megerősíti, hogy a katonai és a humanitárius szereplők mandátumait – különösen a természeti katasztrófáktól és fegyveres konfliktusoktól sújtott térségekben – továbbra is jól el kell különíteni egymástól, valamint hogy alapvető fontosságú, hogy a katonai eszközök és erőforrások használatára kizárólag rendkívül korlátozott esetekben és végszükség esetén kerüljön sor, csupán a humanitárius segélyezési művelet támogatásaként, az ENSZ iránymutatásaival összhangban (MCDA iránymutatások és oslói iránymutatások) (10);

32.

emlékezteti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a humanitárius segítségnyújtást és a polgári védelmet tisztán polgári feladatnak kell tekinteni, és ennek megfelelően kell végrehajtani;

33.

kéri a Bizottságot, hogy indítson az Európai Unió külpolitikáján belül a humanitárius segélyezés speciális jellegére irányuló figyelemfelhívó kampányokat, és kéri, hogy a tagállamok győződjenek meg arról, hogy fegyveres erőik tiszteletben tartják és alkalmazzák az ENSZ iránymutatásait; úgy véli továbbá, hogy a katonai és humanitárius szereplők között párbeszédre van szükség a kölcsönös megértés elősegítése érdekében;

34.

megerősíti, hogy a humanitárius válságok során a polgári védelmi eszközök igénybevételének a szükségleten kell alapulnia, és a humanitárius segély kiegészítéseként azzal koherensnek kell lennie, valamint megerősíti, hogy természeti katasztrófák esetén ezek az eszközök bizonyos fokig hozzájárulhatnak a humanitárius fellépésekhez, ha alkalmazásuk megfelel az Ügynökségközi Állandó Bizottság (IASC) vonatkozó elveinek;

35.

kéri, hogy a Bizottság terjesszen elő nagyratörő jogalkotási javaslatokat az európai polgári védelmi erő létrehozásáról, amelyek a polgári védelem jelenlegi közösségi mechanizmusának optimalizálására, valamint a meglévő nemzeti eszközök kölcsönössé tételére épülnek, és ily módon nem gerjesztenek jelentős többletköltségeket, és az előkészítő kezdeményezések keretében kipróbált és ellenőrzött rendszereken alapulnak; a polgári védelmi erők finanszírozását a humanitárius vészhelyzetek finanszírozásán felül kell biztosítani;

36.

úgy véli, hogy az európai polgári védelmi erő keretében néhány tagállam vállalhatná, hogy önkéntes alapon előre meghatározott, alapvető polgári védelmi modulokat bocsát rendelkezésre, amelyek készen állnának az azonnali beavatkozásra a megfigyelési és tájékoztatási központ (MIC) által koordinált uniós műveletek keretében, továbbá úgy véli, hogy a nemzeti szinten nagyrészt már létező modulok legtöbbje a tagállamok ellenőrzése alatt maradna, és készenléti alapon történő bevetésük alkotná az Unión kívül vagy belül bekövetkező katasztrófákra reagáló uniós polgári védelem magját;

37.

üdvözli, hogy 2009 februárjában új európai stratégiát fogadtak el a katasztrófakockázatok csökkentésének támogatására a fejlődő országokban; ezzel összefüggésben sürgeti, hogy a Bizottság a kedvezményezett országok nemzeti kormányaival, a helyi hatóságokkal és a civil társadalmi szervezetekkel együtt dolgozzon ki a katasztrófamegelőzés és a reagálás kezelésének kapacitására vonatkozó programokat, és felhív e stratégia gyors végrehajtására;

38.

kéri, hogy tegyenek jelentős erőfeszítéseket a katasztrófakockázatok dimenziójának a fejlesztési támogatásra és a humanitárius segélyre vonatkozó politikákba történő szisztematikusabb integrálása érdekében;

39.

javasolja, hogy jelentős mértékben növeljék az e dimenzióra elkülönített összegeket, és hangsúlyozza, hogy fontos a kisléptékű finanszírozások fenntartása a kontextust tiszteletben tartó megközelítés, valamint a projektek helyi tulajdonosi szerkezetének biztosítása érdekében;

40.

kéri, hogy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással összefüggő menetrendet jobban hangolják össze a katasztrófakockázatokkal kapcsolatos tevékenységekkel;

41.

sajnálja, hogy az azonnali segély, a rehabilitáció és a fejlesztés közötti kapcsolat terén a konkrét előrelépések továbbra is korlátozottak az elmúlt években tett számos politikai vállalás megsokszorozódása ellenére;

42.

hangsúlyozza a vészhelyzeti szakaszból a fejlesztési szakaszba történő, megfelelően időzített átmenet fontosságát, amely egyedi kritériumokon és a szükségletek alapos felmérésén alapul;

43.

kéri a források növelését a segítségnyújtás folyamatossága érdekében és a meglévő pénzügyi eszközök rugalmasságára és kiegészítő jellegére való összpontosítást a vészhelyzeti szakaszból a fejlesztési szakaszba való átmenet során;

44.

szót emel amellett, hogy javítsák a humanitárius szervezetek és a fejlesztési ügynökségek közötti párbeszédet és koordinációt a beavatkozások helyszínén és a megfelelő szolgálatoknál az európai intézmények és a tagállamok szintjén;

45.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint az Egyesült Nemzetek Humanitárius Ügyeket Koordináló Hivatalának (OCHA).

11.5.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 136/8

—

tekintettel a közös agrárpolitika 2013 utáni jövőjéről szóló 2010. július 8-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel a közös agrárpolitikáról és a globális élelmezésbiztonságról szóló 2009. január 13-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel az EU mezőgazdaságáról és az éghajlatváltozásról szóló 2010. május 5-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel a gazdálkodók igazságos jövedelméről és az élelmiszer-ellátási lánc hatékonyabb európai működéséről szóló 2010. szeptember 7-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló bizottsági javaslatra (SEC(2010)1058),

—

tekintettel az Európai Unióban és a fejlődő országokban az élelmiszerárak emelkedéséről szóló 2008. május 22-i állásfoglalására (5),

—

tekintettel „A fejlődő országok élelmezésbiztonsági kihívásainak kezeléséhez nyújtott segítség uniós szakpolitikai kerete” című bizottsági közleményre,

—

tekintettel az ENSZ millenniumi céljaira, amelyek magukban foglalják, hogy 2015-re az 1990-ben mért szintekhez képest a felére csökkenjen a világ éhező népességének aránya,

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére, valamint a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A7-0376/2010),

A.

mivel a közös agrárpolitikának (KAP) létrejötte óta alapvető célkitűzése volt, hogy Európa polgárai számára gondoskodjon az élelmezésbiztonságról, és ésszerű árakon nyújtson egészséges és kiváló minőségű élelmiszereket a fogyasztók számára, valamint megóvja a gazdaságok jövedelmét, és ezek ma is az Európai Unió fő célkitűzései közé tartoznak,

B.

mivel az élelmiszer- és nyersanyagárak legutóbbi ingadozásai komoly aggodalmat keltettek az európai és globális élelmiszer-ellátási lánc működését illetően, és mivel az élelmiszerárak emelkedése a lakosság legkiszolgáltatottabb részét sújtotta leginkább,

C.

mivel a mezőgazdaságban az árak ingadozása állandó jellegű, tekintve, hogy az árak aránytalanul reagálnak a termelés szintjében bekövetkező kismértékű változásokra, nagyon gyakran a spekuláció eredményeként,

D.

mivel a világ élelmezésbiztonságával foglalkozó bizottság közelmúltban, a FAO által megrendezett gyűlésén az EU rávilágított a szélsőséges áringadozások problémájára, és az új magas szintű szakértői testületet felkértek, hogy készítsen jelentést az áringadozásokra vonatkozó okokról és intézkedésekről,

E.

mivel az éghajlati és egyéb események azt eredményezhetik, hogy az országok protekcionista politikákat folytatnak, amint azt az Oroszország és Ukrajna által a búzára vonatkozóan nemrégiben elrendelt kiviteli tilalom is szemlélteti; e két ország együttesen a világ búzamennyiségének mintegy 30 %-át exportálja,

F.

mivel a világ élelmiszer-termelését rendszeresen alááshatja egy sor tényező, beleértve a kártevőket és a betegségeket, a természeti erőforrások hozzáférhetőségét és a természeti katasztrófákat, amint azt 2010-ben a hosszan tartó oroszországi aszály és tűzvészek, valamint a súlyos pakisztáni áradások esete is példázza,

G.

mivel az éghajlatváltozás eredményeképpen egyre gyakoribbak lesznek az efféle természeti katasztrófák, aláásva az élelmezésbiztonságot,

H.

mivel a kihívás abban áll, hogy „kevesebből többet” kell termelni, hangsúlyt fektetve a fenntartható termelésre a természeti erőforrásokra nehezedő nyomás miatt,

I.

mivel az EU a mezőgazdasági termékek legnagyobb nettó importőre, és túlzott mértékben támaszkodik a fehérje, az olajtartalmú termékek és a kukorica behozatalára az állattenyésztési ágazata számára, valamint a gyümölcs- és zöldségbehozatalra, nem utolsósorban azért, mert termelőink nem használhatják ugyanazokat a termelési módszereket ezeknél a termékeknél,

J.

mivel a FAO szerint a világ népességének 7-ről 9,1 milliárd főt elérő becsült emelkedése 2050-ig az élelmiszer-ellátás 70 %-os növekedését teszi majd szükségessé,

K.

mivel az Európai Unióban még mindig előfordul a szegénység és az éhezés; mivel az EU-ban 79 millióan még mindig a szegénységi küszöb (az adott személy országában az átlagjövedelem 60 %-a) alatt élnek; és mivel az elmúlt télen 16 millió uniós polgár részesült élelmiszersegélyben adományok révén,

L.

mivel az élelmezésbiztonság nemcsak az élelmiszerek hozzáférhetőségét jelenti, hanem a FAO szerint az élelemhez való jogot és az egészséges táplálékhoz való hozzáférést mindenki számára; mivel azzal, hogy Európa egyre versenyképesebbé válik, hozzájárulhat a globális élelmezésbiztonsághoz,

M.

mivel a társadalom legszegényebb tagjai számára a globális gazdasági és pénzügyi válság hatásai tovább súlyosbították az élelmezésbiztonság hiányát,

N.

mivel egy évtizednyi stagnálás után 2009-ben a mezőgazdasági termelők jövedelme drámaian csökkent, nagyrészt a nehéz piaci körülmények és a termelés növekvő költségei következtében; mivel a mezőgazdaságban dolgozók jövedelme jelentősen alacsonyabb (munkaegységenként hozzávetőlegesen 40 %-kal) a gazdaság egyéb területein dolgozókénál, és a vidéki térségekben az egy főre jutó jövedelem jelentősen alacsonyabb (körülbelül 50 %-kal) mint a városi térségekben,

O.

mivel a mezőgazdasági termelők egyre csökkenő részét kapják meg az élelmiszer-ellátási lánc által generált többletértéknek, míg az élelmiszeripar részesedése nőtt; mivel egy jól működő élelmiszer-ellátási lánc szükséges előfeltétele annak, hogy a mezőgazdasági termelők termékeikért cserébe méltányos bevételhez jussanak,

P.

mivel az egész élelmiszer-termelési, -ellátási és -fogyasztási láncban az EU-ban termelt élelmiszerek akár 50 %-a kárba vész,

Q.

mivel az EU-ban a mezőgazdasági termelők csupán 7 %-a 35 év alatti,

R.

mivel az élelmezésbiztonság központi kérdés Európa számára, és uniós szinten összehangolást és koordinációt igényel a különböző ágazati politikák, nevezetesen a KAP, az energiapolitika, a kutatási programok, a fejlesztési és kereskedelempolitikák és a pénzügyi szabályozás között,

1.

hangsúlyozza, hogy az Európai Unióban egy szilárd KAP által biztosított erős és fenntartható mezőgazdasági ágazat és a virágzó és fenntartható vidéki környezet létfontosságú alkotóelemek az élelmezésbiztonsággal kapcsolatos kihívásnak való megfelelés tekintetében;

2.

megerősíti, hogy a mezőgazdasági és élelmiszer-termelés tekintetében az uniós normák világviszonylatban a legszigorúbbak, nagy hangsúlyt helyezve az élelmiszer-biztonságra és -minőségre, valamint a mezőgazdaság környezeti fenntarthatóságára;

3.

azt a nézetet vallja, hogy a mezőgazdasági termelés minden formáját hasznosítanunk kell annak érdekében, hogy Európát és a harmadik országokat el tudjuk látni élelemmel;

4.

úgy véli, hogy az élelmezésbiztonsághoz való jog alapvető emberi jog, és akkor valósul meg, ha fizikai és gazdasági értelemben minden ember mindenkor megfelelő, (egészségügyi szempontból) biztonságos és tápláló élelmiszerhez jut hozzá az aktív és egészséges életvitelt fedező napi táplálkozási szükségleteinek és preferenciáinak kielégítéséhez;

5.

megerősíti, hogy az Uniónak kötelessége polgárainak élelmezése, és ebben a tekintetben a mezőgazdasági tevékenység folytatása az Unióban kulcsfontosságú; felhívja a figyelmet a mezőgazdasági jövedelmeknek a termelési költségek és az áringadozás növekedése miatti csökkenésére az EU-ban, ami negatív következményekkel jár a gazdálkodók azon képességére, hogy fenntartsák a termelést; kiemeli azokat a költségeket, amelyeket az európai mezőgazdasági termelőknek viselniük kell a világon a legmagasabb szintű élelmiszer-biztonsági, környezetvédelmi, állatjólléti és munkaügyi normák betartása miatt; hangsúlyozza, hogy a gazdálkodókat kompenzálni kell ezekért a további költségekért és a társadalom közjavakkal történő ellátásáért; kiemeli, hogy a harmadik országokból az Unió területére érkező élelmiszereknek ugyanezeknek a szigorú normáknak kell megfelelniük, hogy az európai termelők a versenyképesség szempontjából ne kerüljenek hátrányos helyzetbe;

6.

elismeri, hogy a megfelelő élelmiszer-ellátás biztosítása az élelmezésbiztonság létfontosságú része, elismeri továbbá, hogy az élelmiszerhez való hozzáféréshez és az élelem megfizethetőségéhez figyelmet kell fordítani a megfelelő életszínvonal biztosítására, különösen az elegendő gazdasági forrással nem rendelkezők számára, akik gyakran gyermekek, idősek, migránsok, menekültek és munkanélküliek;

7.

támogatja az „Élelmezésbiztonság – Táplálkozás – Minőség – Közelség – Innováció – Produktivitás” elvet; úgy véli, hogy ennek eléréséhez a jövőbeli KAP-nak figyelembe kell vennie azt a lakossági elvárást, miszerint az agrár- és élelmiszer-politika szerepét egyaránt be kell töltenie, nyilvános információt nyújtva az egészséges étrenddel kapcsolatban;

8.

úgy véli, hogy az EU-nak jobb feltételeket kell teremtenie a táplálkozást támogató programok, mint az iskolatej és iskolagyümölcs program tagállamokban történő végrehajtásához, valamint jobban kell támogatnia az oktatást és a táplálkozással, illetve a termékek eredetével kapcsolatos figyelemfelkeltést, tekintve, hogy az étrendről hozott tájékozott döntések megelőzhetik a betegségeket, és csökkenthetik az európai szociális kiadásokkal kapcsolatos komoly terhet; több, étrendet támogató programra is felhív, amelyek adminisztratív terhét csökkenteni kell, és kéri e programok költségvetésének növelését; felkéri a Bizottságot, hogy mérje fel e programok gyakorlati vonatkozásait;

9.

újólag megerősíti a leginkább elesetteket célzó uniós program iránti támogatását; emlékeztet arra, hogy gazdálkodói törvénye révén az USA jelentős támogatást fordít a kiegészítő élelmezést segítő programra, amely számottevő bevételt teremt az ágazat és általában véve a gazdaság számára, azon felül, hogy fedezi a legszegényebb lakosok élelmiszer-szükségleteinek egy részét;

10.

tisztában van azzal, hogy az éghajlatváltozás komoly kihívás elé állítja az élelmezésbiztonság elérését, különösen az éghajlati események – például aszályok, áradások, tűzvészek és viharok – gyakoriságának és mértékének növekedésével; kiemeli a vízhiány egyre növekvő kihívását. és hatását az élelmiszer-termelésre; hangsúlyozza, hogy a vízgazdálkodási és éghajlatváltozási kérdésekkel sürgősen foglalkozni kell;

11.

emlékeztet arra, hogy az energiabiztonság és az élelmezésbiztonság nagyon szorosan kapcsolódnak egymáshoz; elismeri, hogy az energiaköltségek kulcsfontosságú tényezők a leginkább olajfüggő mezőgazdaság jövedelmezőségi szintjének megállapításában; ösztönzi az olyan intézkedéseket, melyek a mezőgazdasági termelőket fokozott energiahatékonyságra és alternatív energiaforrások kifejlesztésére serkentik; emlékeztet, hogy a kutatásfejlesztés és a tanácsadási szolgáltatások következetesebb támogatása szükséges;

12.

úgy véli azonban, hogy a megújuló energiaforrások fejlesztésére és a 2020-ra kitűzött célok teljesítésére irányuló fokozott törekvésnek figyelembe kell vennie az élelmiszer-termelésre és -ellátásra gyakorolt hatást; hangsúlyozza az élelmiszerrel/üzemanyaggal kapcsolatos kihívásnak való megfelelés kényes egyensúlyát;

13.

megállapítja, hogy milyen mértékben függünk a fehérje és az olajtartalmú termékek harmadik országokból történő behozatalától, ami az árak felfutása esetén kedvezőtlen következményekkel jár az élelmiszeriparra és a mezőgazdaságra, különösen az állattenyésztési ágazatra nézve;

14.

felhívja a Bizottságot, hogy javasoljon technikai megoldást a genetikailag nem módosított anyagok alacsony importhányadának problémájára, és javasoljon egy gyorsabb jóváhagyási eljárást az Unión belül egy géntechnológiával módosított új takarmányvariáns behozatalára vonatkozóan, azt követően, hogy az biztonságosnak minősült;

15.

kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az átláthatóság európai szintű növelése érdekében biztosítsanak hozzáférést a nyilvánosság számára az élelmezésbiztonsági ellenőrzések eredményeire vonatkozó információkhoz;

16.

aggodalmának ad hangot a földfoglalás jelenségének megjelenésével, és annak az élelmezésbiztonságra, a mezőgazdaságra és a mezőgazdasági termelők jövőjére gyakorolt hatásaival kapcsolatban; felszólítja a Bizottságot e helyzet kivizsgálására a földbirtoklásra és a természeti erőforrásokra vonatkozóan;

17.

megjegyzi, hogy a takarmányok magas költségei miatt az állattenyésztéssel foglalkozó gazdaságok helyzete az Unióban sokat romlott; ezért a piac stabilizálása és a válság elhárítása érdekében az egységes közös piacszervezésről szóló 1234/2007/EK rendeletben szereplő eszközök célzott használatára szólít fel;

18.

úgy véli, hogy az új tagállamok termelékenységnövelése révén megnő a rendelkezésre álló termőterület, lehetőséget biztosítva a fehérje és az olajtartalmú termékek Unióban történő termelésének növelésére;

19.

megjegyzi, hogy az élelmezésbiztonságot nem lehet garantálni, ha nincs szabad hozzáférés az élelmiszerekkel és a mezőgazdasággal kapcsolatos genetikai forrásokhoz; elismeri, hogy az élelmiszer- és mezőgazdasági felhasználású növényi genetikai erőforrásokról szóló nemzetközi szerződés fontos eszköz a mezőgazdasági biodiverzitás megőrzésére, elkerülhetővé téve az éghajlatváltozás következményeit;

20.

megerősíti, hogy az energianövények fenntartható termesztéséhez nyújtott jelenleg tervezett ösztönzők semmi esetre sem veszélyeztethetik az állampolgárok élelmezésének biztonságát;

21.

felhívja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki és hajtsanak végre az éghajlatváltozás hatásainak enyhítését és az azokhoz való alkalmazkodást célzó konkrét mezőgazdasági intézkedéseket tartalmazó programokat;

22.

hangsúlyozza, hogy tájékoztató kampányt kell indítani a fogyasztók számára a gazdálkodók és a mezőgazdasági ágazat által a környezetvédelem és az élelmezésbiztonság terén tett erőfeszítésekről;

23.

úgy véli, hogy a pénzügyi és mezőgazdasági piacok napjainkban minden eddiginél szorosabban összefonódnak; azon a véleményen van, hogy az európai válasz önmagában már nem elegendő, és Európának a harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel együtt kell fellépnie az áringadozás és az élelmezésbiztonság kérdéseiben; támogatja a G20-elnökség által ezügyben tett intézkedéseket;

24.

kiemeli a piacok és árak szélsőséges ingadozása idején a gazdálkodók előtt álló problémákat; felhívja a figyelmet azon nehézségekre, amelyekkel a gazdálkodók a szélsőséges ingadozások idején néznek szembe, amikor előre szeretnének tervezni; sürgeti a Bizottságot, hogy sürgősen vezessen be állandó és erőteljes intézkedéseket a mezőgazdasági piaci ingadozások kezelésére; úgy véli, hogy ez kulcsfontosságú tényező lesz az Európai Unióban folytatott termelés fenntartásának biztosítása tekintetében;

25.

megállapítja, hogy az elsődleges mezőgazdasági termékek pénzügyi piacainak árindexe sosem volt még ennyire ingatag; példaként hozza fel a búzára vonatkozó szerződéses árak közelmúltbeli emelkedését, amelyek két hónap alatt 70 %-kal nőttek, míg ezek kereskedelmének volumene több mint kétszeresére nőtt a párizsi árutőzsdén;

26.

kiemeli, hogy ezeket az eseményeket csak részben okozzák olyan alapvető piaci tényezők, mint a kínálat és a kereslet, és azok nagymértékben spekuláció eredményei; megállapítja, hogy a spekulatív magatartás okozta a közelmúltbeli áremelkedések akár 50 %-át; egyetért az ENSZ élelmiszerhez való joggal foglalkozó különleges előadójának következtetéseivel a nagy intézményi befektetők, mint például a fedezeti alapok, nyugdíjalapok és befektetési bankok – amelyek egyike sem érdekelt általában véve a mezőgazdasági piacokban – azon szerepét illetően, amelyet a származékos piacokon lebonyolított ügyleteik révén az áruk árindexének befolyásolása terén töltenek be;

27.

ebben az összefüggésben támogatja a pénzügyi eszközökről szóló hatályos jogszabályok felülvizsgálatát, amelyeknek átláthatóbb kereskedelmet; emlékeztet arra, hogy a pénzügyi eszközöknek a gazdaságot kell szolgálniuk, és segíteniük kell a mezőgazdasági termelést a súlyos válságok és éghajlati események leküzdésében; ugyanakkor nem engedhető meg, hogy a spekuláció veszélyeztesse az egyébként eredményes mezőgazdasági üzemeket;

28.

üdvözli a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról szóló rendeletre irányuló bizottsági javaslatot; kéri, hogy hozzanak létre biztonsági hálókat a szélsőséges áringadozások ellen, amelyek gyorsreagálási eszközként rendelkezésre állnának válságok idején; kéri, hogy koordinálják a jogszabályokat az EU és a harmadik országok, mint például az Egyesült Államok között, annak érdekében, hogy a spekulánsok ne húzzanak méltánytalanul hasznot a szabályozási rendszerek közötti különbségekből;

29.

támogatja a határozottabb európai fellépést a spekuláció problémájának kezelésére, beleértve a szabályozók és felügyeleti szervek spekuláció visszaszorítására irányuló megbízatását is; úgy véli, hogy az árualapú származtatott ügyletek eltérnek a többi pénzügyi derivatívától, és az előbbiekkel kizárólag olyan kereskedőknek kellene foglalkozniuk, akiknek jogos érdekük fűződik a mezőgazdasági áruk kockázatokkal szembeni védelméhez, valamint a személyek olyan egyéb kategóriáinak, akik közvetlen kapcsolatban állnak a tényleges mezőgazdasági termeléssel; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az élelmiszerekkel kapcsolatos árualapú származtatott ügyleteket – amennyire lehetséges – a mezőgazdasági piacokhoz közvetlenül kapcsolódó befektetőkre korlátozza;

30.

aggodalmát fejezi ki a gabonakereskedelemben létrejött nagymértékű koncentráció miatt, amelynek révén az érintett cégek képesek befolyásolni a piaci árakat; megjegyzi, hogy ez az árak volatilitásának növekedéséhez vezethet, mivel a gabonakereskedő cégek spekulatív ügyleteik miatt a nagymértékű áringadozásban érdekeltek; véleménye szerint ez is azt mutatja, hogy szükség van intervenciós készletekre, vagy más biztonsági hálóra az árak stabilitásának biztosítása, valamint a gazdák és a fogyasztók érdekeinek megvédése érdekében;

31.

hangsúlyozza, hogy a nagymértékű áringadozások ellen nem lehet intervenciós, illetve stratégiai készletek nélkül hatékonyan fellépni; ezért úgy véli, hogy a jövőbeni KAP-ban meg kell erősíteni a piaci intervenciós eszközök szerepét;

32.

hangsúlyozza, hogy növelni kell az átláthatóságot és a méltányosságot az élelmiszer-ellátási láncon belül, annak érdekében, hogy a gazdálkodók méltányos jövedelemben részesüljenek, valamint hogy az élelmiszer-ellátási láncon belül tisztességes haszon és árak keletkezzenek, a mezőgazdasági ágazat pedig életképes legyen, és biztosítsa az élelmezésbiztonságot; sürgeti a Bizottságot, hogy terjesszen elő kézzelfogható és hatékony javaslatokat e probléma kezelésére;

33.

rámutat arra, hogy az alacsony jövedelmű, élelmiszer-hiányos országok (LIFDC) az áringadozásokkal szembesülve még inkább sebezhetővé válhatnak;

34.

megállapítja, hogy a jelenlegi teljes globális élelmiszer-ellátás nem elégtelen, és sokakat inkább a hozzáférhetőség hiánya és a magas árak fosztanak meg az élelmezésbiztonságtól;

35.

megjegyzi azonban, hogy a globális élelmiszerkészletek sokkal korlátozottabbak, mint korábban, tekintve, hogy azok a 2007-es élelmiszerválság során 12 hétre elegendő, rekordszinten alacsony globális élelmiszertartalék-mennyiségre csökkentek; rámutat, hogy a világ élelmiszer-termelése egyre inkább ki van téve az éghajlatváltozással összefüggő szélsőséges időjárásnak, az urbanizáció eredményeképpen a földterületekre nehezedő nyomás fokozódásának, a kártevők és betegségek száma emelkedésének, ami hirtelen és megjósolhatatlan élelmiszerhiányt okozhat;

36.

következésképpen úgy véli, hogy az élelmiszerkészletek (az éhség mérséklésére szolgáló sürgősségi készletek, valamint a nyersanyagárak szabályozására használt készletek) célzott globális rendszere hasznosnak bizonyulna, árcsúcsok esetén segítve a világkereskedelmet, kivédve az ismételten előforduló protekcionizmust és enyhítve a világ élelmiszerpiacaira háruló nyomást; úgy véli, hogy e készleteket az Egyesült Nemzetek vagy a FAO égisze alatt működő közös szervnek kell kezelnie, és teljes mértékben kamatoztatnia kell a FAO és az ENSZ világélelmezési programja által összegyűjtött tapasztalatokat; felhívja a Bizottságot, hogy sürgősen tanulmányozza e cél elérésének leghatékonyabb módját, és erről tájékoztassa a Parlamentet; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy vállaljon vezető szerepet a célzott globális élelmiszerkészletek említett rendszerének előmozdításában;

37.

emlékeztet arra, hogy az EU eddig segélyekkel és pénzzel válaszolt, egyebek mellett az élelmezésfinanszírozási eszköz révén; szeretné, ha jelentések készülnének az említett eszköz hatékonyságáról, beleértve az okok és a tünetek elleni küzdelem terén elért előrehaladást, és felhívja a Bizottságot, hogy elemezze a világon az éhezés leküzdésének elősegítésére irányuló eszköz bevezetésének lehetőségét;

38.

ismételten hangsúlyozza a mezőgazdaság fejlesztésének jelentőségét a fejlődő világban és annak fontosságát, hogy az EU tengerentúli fejlesztési támogatásának (ODA) egy megfelelő részét a mezőgazdasági ágazatra fordítsák; sajnálja, hogy a 80-as évek óta drámaian csökkent a mezőgazdaságra fordított fejlesztési támogatás szintje, és üdvözli, hogy felismerték e trend megfordításának szükségességét; felhívja a Bizottságot, hogy fejlesztési támogatásai keretében biztosítson elsőbbséget a mezőgazdaságnak, beleértve a gazdálkodók piaci hozzáférésének támogatását is;

39.

sajnálatát fejezi ki az Egyesült Nemzetek millenniumi fejlesztési célokkal (MFC) foglalkozó 2010-es csúcstalálkozójának következtetései miatt, amelyben kiemelik, hogy a fejlett országok távol állnak a hivatalos fejlesztési támogatásra vonatkozó kötelezettségvállalások teljesítésétől;

40.

üdvözli a Világbanknak az Egyesült Nemzetek millenniumi fejlesztési célokkal foglalkozó 2010-es csúcstalálkozója keretén belül tett kezdeményezését, mely szerint a jövedelmek, a foglalkoztatás és az élelmezésbiztonság ösztönzése érdekében – főként az alacsony jövedelmű térségekben – növeli a mezőgazdasági ágazat számára biztosított támogatást;

41.

újólag megerősíti a KAP 2013 utáni jövőjéről szóló jelentésében kifejtett álláspontját; ismételten megerősíti az erős mezőgazdasági és vidékfejlesztési politika iránti elkötelezettségét, amely mindenki számára gondoskodik az élelmezésbiztonságról, fenntartja Európa vidéki térségeinek életképességét, versenyképesebbé teszi a mezőgazdaságot, biztosítja a mezőgazdasági termelés fenntartását szerte az EU-ban, támogatja az innovációt, a versenyképességet és a foglalkoztatást, és szerepet játszik a legfontosabb globális kihívások, mint például az éghajlatváltozás elleni küzdelemben;hangsúlyozza a KAP további egyszerűsítésének és bürokratikus jellege csökkentésének fontosságát, annak érdekében, hogy mérséklődjenek a kedvezményezettek megvalósítási költségei;

42.

hangsúlyozza a fiatal mezőgazdasági termelőknek a jövőbeli KAP-ban betöltendő szerepét; rámutat arra, hogy az európai mezőgazdasági termelőknek csupán 7 %-a 35 évnél fiatalabb, ugyanakkor az elkövetkező 10 évben nem kevesebb mint 4,5 millió mezőgazdasági termelő vonul nyugdíjba; támogatja a fiatal termelők számára kedvező olyan támogató intézkedéseket, mint az indulási támogatások, a kölcsönökhöz nyújtott kamattámogatások és egyéb ösztönzők, amelyeket a tagállamok a vidékfejlesztési költségvetésükből hajtottak végre; újólag megerősíti a fiatalokat célzó csereprogrammal kapcsolatos költségvetés-módosításának lényegét, és szeretné, ha ezt kísérleti projektként végrehajtanák; felszólít valamennyi olyan adminisztratív korlát felszámolására, amely megakadályozza, hogy a fiatalok gazdálkodással foglalkozzanak;

43.

úgy véli, hogy a kutatás és a fejlesztés kulcsfontosságú annak tekintetében, hogy megfeleljünk az élelmezésbiztonság terén jelentkező azon kihívásnak, hogy a termelést kevesebb erőforrás felhasználása mellett növeljük; hangsúlyozza a szakmai képzés előmozdításának, az oktatáshoz és a tudásátadáshoz való hozzáférésnek és a bevált gyakorlatok cseréjének fontosságát a mezőgazdasági ágazatban; ismételten hangsúlyozza, hogy összehangolt megközelítésre van szükség a KAP és a többi politika között, hogy könnyebben hozzá lehessen férni a kutatási és fejlesztési eredményekhez a mezőgazdaságban;

44.

sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a termelékenység javítása érdekében teljes mértékben használják ki a hetedik kutatási és fejlesztési keretprogram által a kutatás és a technológiai innováció terén kínált lehetőségeket, tiszteletben tartva az energiahatékonysági és fenntarthatósági szempontokat;

45.

megjegyzi, hogy az éghajlatváltozás és az urbanizáció következtében a mezőgazdasági termelésre alkalmas terület minden évben csökken;

46.

hangsúlyozni kívánja különösen az európai mezőgazdaság sokféleségének és a különböző mezőgazdasági modellek (beleértve az EU vidéki területein munkahelyeket teremtő kistermelés) együttes jelenléte biztosításának, valamint az élelmiszerek (beleértve a kistermelői és nem ipari termékeket a rövid ellátási láncokban) és a táplálkozás Európa-szerte mutatkozó sokféleségének és minőségének fontosságát a vidéki területek fejlődésének előmozdítása, valamint a regionális élelmiszer- és borágazat örökségének megőrzése érdekében;

47.

megállapítja, hogy a hagyományos helyi mezőgazdasági eljárások, a családi, a kisüzemi és a biogazdálkodás értékes hozzájárulást tehetnek az élelmezésbiztonsághoz, mivel az egyes régiókban hosszú idők alatt célzottan kifejlesztett módszerek révén gyakran a föld hasznosításának hatékony módját jelentik, és lehetővé teszik, hogy szoros kapcsolat alakuljon ki egy termék és annak származási régiója között, amely a termék minőségének és eredetiségének szimbóluma; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a mezőgazdaság ezen típusai egymás mellett létezhessenek a fenntartható modern gazdaságokkal, így ötvözve a magas termelékenységet a fenntartható földhasználattal;

48.

hangsúlyozza továbbá, hogy a mezőgazdasági területek túlzott elaprózódása egyes tagállamokban akadályozza a mezőgazdasági termelékenységet, és hogy lépéseket kell tenni a kis mezőgazdasági üzemek összeolvasztására;

49.

hangsúlyozza, hogy fenn kell tartani az EU mezőgazdaságának sokféleségét, megjegyzi, hogy hogy ha a helyi piacokat friss és helyben előállított mezőgazdasági árukkal látják el, az környezeti szempontból fenntarthatóbb, és elősegíti a kialakult gazdálkodó közösségek támogatását; kiemeli a mezőgazdaság jelentőségét a kedvezőtlen helyzetű térségekben; felhívja a Bizottságot, hogy a KAP-ra irányuló jövőbeli javaslatai keretében foglalkozzon a sokszínű európai mezőgazdasági modellel, és többek között fontolja meg különleges pénzügyi ösztönzők és azonosítási rendszerek létrehozásának lehetőségét is;

50.

hangsúlyozza egy tiszteségesebb KAP megvalósítását, amely biztosítja a mezőgazdasági termelőknek nyújtott támogatások kiegyensúlyozott elosztását mind a tagállamokon belül, mind azok között, valamint az erősebb területi kohéziót és az exporttámogatások fokozatos megszüntetését, párhuzamosan az exporttámogatások valamennyi formájának fokozatos megszüntetésével az EU kereskedelmi partnerei által, illetve megegyező hatású szabályozás előírásával valamennyi exportintézkedés tekintetében;

51.

elismeri, hogy a KAP reformjai jelentős mértékben csökkentették az uniós mezőgazdasági termelés fejlődő országokra gyakorolt hatását, minthogy az exporttámogatások majdnem teljesen megszűntek; felhívja az EU-t, hogy ismerje el a fejlődő országok mezőgazdasági ágazatai támogatásának jelentőségét, különösen azáltal, hogy biztosítja a mezőgazdaság előtérbe helyezését a fejlődő országokban és az EU tengerentúli fejlesztési támogatási költségvetésében;

52.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

11.5.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 136/16

—

tekintettel a Kongói Köztársaságra vonatkozó tanácsi határozatra irányuló tervezetre (10028/2010) és a Kamerunra vonatkozó tanácsi határozatra irányuló javaslatra (12796/2010),

—

tekintettel az Európai Unió és a Kongói Köztársaság közötti, az erdészeti jogszabályok végrehajtásáról, az erdészeti irányításról és a fatermékeknek az Európai Unióba irányuló kereskedelméről szóló önkéntes partnerségi megállapodásra irányuló tervezetre (FLEGT) (07636/2010),

—

tekintettel az Európai Unió és Kamerun közötti, az erdészeti jogszabályok végrehajtásáról, az erdészeti irányításról és a fatermékeknek az Európai Unióba irányuló kereskedelméről szóló önkéntes partnerségi megállapodásra irányuló tervezetre (FLEGT) (13187/2010),

—

tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikke (3) bekezdésének első albekezdésével, 207. cikke (4) bekezdésének első albekezdésével, 218. cikke (6) bekezdése második albekezdésének a) és v) pontjával, valamint 218. cikke (7) bekezdésével összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C7-0170/2010 és C7-0339/2010),

—

tekintettel az őslakos népek jogairól szóló, az ENSZ Közgyűlés által 2007. szeptember 13-án elfogadott 61/295. sz. ENSZ-nyilatkozatra,

—

tekintettel a fát és a fatermékeket piaci forgalomba bocsátó piaci szereplők kötelezettségeinek meghatározásáról szóló, 2010. október 20-i 995/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1),

—

tekintettel a cancúni megállapodásra,

—

tekintettel az Európai Unió és a Kongói Köztársaság közötti (2), valamint az Európai Unió és a Kameruni Köztársaság (3) közötti, az erdészeti jogszabályok végrehajtásáról, az erdészeti irányításról és a fatermékeknek az Európai Unióba irányuló kereskedelméről szóló önkéntes partnerségi megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetekről kialakított, 2011. január 19-i álláspontjaira,

—

tekintettel eljárási szabályzata 115. cikke (5) bekezdésére és 110. cikke (2) bekezdésére,

1.

üdvözli a Kongói Köztársasággal és Kamerunnal kötendő önkéntes partnerségi megállapodásokat; úgy véli, hogy ezen önkéntes partnerségi megállapodások tárgyalási folyamatából helyes gyakorlatokra vonatkozó iránymutatásokat lehetne készíteni, és azokat a fakitermelő országokkal az önkéntes partnerségi megállapodások megkötése érdekében folytatott tárgyalások során mintaként lehetne felhasználni;

2.

hangsúlyozza, hogy az EU és az uniós piacra trópusi fatermékeket szállító országok egyaránt felelősséggel tartoznak az illegális fakitermelés és az abból eredő kereskedelem felszámolásáért, valamint az erdészeti erőforrások globális megőrzésére és fenntartható használatára irányuló erőfeszítések fokozásáért;

3.

ebben a tekintetben üdvözli az érintett felek elkötelezettségét az erdőgazdálkodás javítását és az érvényben lévő jogszabályok szükséges módosítását illetően annak érdekében, hogy biztosítani lehessen az erdészeti ágazatban folyó tevékenységek átláthatóságát, az őslakosok jogainak tiszteletben tartását és az ártalmas környezeti hatások elkerülését; üdvözli továbbá a kapacitásépítés támogatására irányuló uniós elkötelezettséget, amely magában foglalja különösen a fa és a fatermékek nyomon követhetőségének és legalitásának ellenőrzésére szolgáló rendszerek felállítását a fakitermelő országokban;

4.

emlékeztet arra, hogy az önkéntes partnerségi megállapodások célja az, hogy közös erőfeszítéssel leállítsa az illegálisan kitermelt fával és az ilyen fából készült termékekkel folytatott kereskedelmet, és világszerte hozzájáruljon az erdőirtás és az erdőpusztulás, az ezzel kapcsolatos szén-dioxid-kibocsátás és a biológiai sokféleségben bekövetkező veszteség megállításához, ugyanakkor elősegítse a fenntartható gazdasági növekedést, a fenntartható fejlődést, a fenntartható élelmezést, valamint az őshonos és helyi lakosok tiszteletét;

5.

emlékeztet arra, hogy a trópusi erdők és egyéb, biológiai sokféleségben és szénkészletekben gazdag erdők nagyfokú kitermelése nem tartható fenn, és a globális környezet rombolását eredményező további erdőpusztuláshoz és erdőkihaláshoz vezethet; rámutat az önkéntes partnerségi megállapodásokban rejlő belső ellentmondásra, amennyiben azok a jelentős területű természetes erdőkkel rendelkező országok esetében ösztönzik a fakereskedelmet, és ezzel az EU alááshatja az éghajlatváltozás elleni fellépésre, a biológiai sokféleség megőrzésére és fenntartható felhasználására, a szegénység csökkentésére és az erdőirtás megfékezésére irányuló globális célkitűzését; ezért felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az uniós politika következetes legyen, és hogy az önkéntes partnerségi megállapodások által támogatott fellépések hatékonyan járuljanak hozzá az önkéntes partnerségi megállapodások részes felei által vállalt nemzetközi kötelezettségek teljesítéséhez; sürgeti a Bizottságot és a Tanácsot, hogy részletesen számoljanak be az önkéntes partnerségi megállapodásokba foglalandó további olyan kezdeményezésekről, amelyek célja az erdőirtás és a természetes erdők pusztulásának megfékezése, valamint védelmük előmozdítása;

6.

emlékeztet arra, hogy bár az erdők azon ország kizárólagos tulajdonai, ahol elhelyezkednek, az erdei környezet az emberiség közös öröksége, és mint ilyent, védeni kell és fenn kell tartani, illetve ahol lehet, vissza kell állítani, azzal a végső céllal, hogy fenntartsuk a globális biodiverzitást és az ökoszisztémák működését, védjük az éghajlati rendszert és biztosítsuk az őslakosok és az erdőktől függő közösségek jogainak tiszteletben tartását; felhívja ezért az afrikai és harmadik országbeli partnerkormányokat, hogy dolgozzanak ki olyan földhasználati és forrásgazdálkodási terveket, amelyek teljesítik ezeket a célkitűzéseket, és jelöljék meg, hogy hol és milyen mértékű segítségre van szükségük külföldi partnereiktől és a nemzetközi szervezetektől e célok megvalósítása érdekében;

7.

felhívja a Bizottságot, hogy mindezek tükrében fordítson kiemelt figyelmet annak biztosítására, hogy az önkéntes partnerségi megállapodások ne ösztönözzék az ipari fakitermelés kiterjedését érintetlen erdőterületekre, továbbá működjön együtt a Kameruni Köztársaság és a Kongói Köztársaság, illetve a jövőben önkéntes partnerségi megállapodásokat aláíró országok kormányaival a kereskedelmi célú fakitermelés a vadon élő növényekre és állatokra gyakorolt közvetlen és közvetett negatív hatásainak nyomon követése és felszámolása céljából;

8.

üdvözli az önkéntes, átlátható, részvételre ösztönző, valamint egyetértésre irányuló megközelítést, amely révén a megállapodások megszülettek; javasolja, hogy ez a megközelítés váljon a más fakitermelő partnerországokkal megkötött önkéntes partnerségi megállapodások (VPA) normájává;

9.

hangsúlyozza a független nemzeti civil társadalmi szervezetek, valamint a független külső megfigyelők létfontosságú szerepét a megállapodások minden érintett fél általi megfelelő végrehajtásának ellenőrzését illetően, például a nemzeti érdekelt feleknek a végrehajtási folyamat ellenőrzésére létrehozott vegyes bizottságokba történő bevonása iránti elkötelezettsége által; hangsúlyozza, hogy a civil társadalmi szervezeteket fel kell hatalmazni arra, hogy független ellenőrzést végezzenek a jogalkalmazást, valamint az erdészeti ágazat irányítási reformjainak végrehajtását illetően;

10.

felkéri a Bizottságot, hogy hozzon létre egy mechanizmust, amely biztosítaná az önkéntes partnerségi megállapodásoknak a kivitelezési szakasz különböző fázisaiban történő hatékony és időszerű teljesítését, garantálva különösen a helyi érdekeltek kapacitásainak megerősítését, valamint a helyi közösségeknek és őslakos népességeknek a kivitelezési szakaszban történő közvetlen bevonását, annak érdekében, hogy az önkéntes partnerségi megállapodásokat követően bevezetendő reformok széles körben elfogadásra kerüljenek, valamint az Unióba érkező importok teljes ellenőrzésen essenek át;

11.

emlékeztet az erdészeti ágazatot irányító jogszabályi és szabályozási keret felülvizsgálatának szükségére annak érdekében, hogy az önkéntes partnerségi megállapodások megfeleljenek a FLEGT cselekvési terv célkitűzéseinek, továbbá, hogy végrehajtásuk révén hozzájáruljanak az önkéntes partnerségi megállapodások részes feleit kötelező környezeti és szociális megállapodásokhoz és nemzetközi egyezményekhez;

12.

emlékeztet arra, hogy az önkéntes partnerségi megállapodások egyik célkitűzése a társadalmi igazságosság javítása, valamint a helyi őslakos közösségek jogainak még inkább tiszteletben tartása, így tehát az átláthatóság elve és az egyenlő feltételek melletti részvétel is;

13.

emlékezet arra, hogy a jogszabályok javítására a FLEGT-engedélyek kiadását megelőzően kell sort keríteni;

14.

felkéri a Bizottságot, hogy bármelyik önkéntes partnerségi megállapodás hatálybalépésétől számított hat hónapon belül nyújtson be jelentést az arra irányuló intézkedésekről, hogy az érintett felek és a civil társadalom – beleértve a helyi és őslakos közösségeket – közötti, a tárgyalások keretében elindított párbeszéd a megvalósítás ideje alatt is folytatódik és fennmarad; azt a nézetet vallja, hogy ennek a jelentésnek ki kell térnie az önkéntes partnerségi megállapodások következményeinek és tényleges eredményeinek értékelésére is az EU és az aláíró országok környezetvédelemre és fenntartható fejlődésre vonatkozó nemzetközi vállalásaival összefüggésben, különös tekintettel az erőforrások és a biológiai sokféleség megőrzésére és fenntartható kezelésére;

15.

felkéri a megállapodó feleket annak biztosítására, hogy a civil társadalom, a helyi lakosság és az őslakos közösségek szabadon és magabiztosan részt vegyenek az önkéntes partnerségi megállapodások alkalmazásában és végrehajtásában; azon a véleményen van, hogy a megállapodás végrehajtására irányuló közös bizottságnak biztosítania kell a civil társadalom, a helyi lakosság és az őslakos közösségek érdekeit képviselő szervezetek számára a panasztétel jogát, és amennyiben az sikertelen, biztosítsa a fellebbezés jogát;

16.

felkéri a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy az emberi jogok jelenlegi helyzetét valamennyi, az önkéntes partnerségi megállapodások szempontjából potenciális partner országokban alaposan ismerik, továbbá javasolja, hogy a Bizottság ne kössön megállapodást olyan országokkal, amelyek nem rendelkeznek az alapvető emberi és társadalmi jogok védelmét biztosító jogi kerettel; megerősíti a nyílt párbeszéd, a szólásszabadság – amely magába foglalja vallásszabadsághoz való jogot –, valamint a sajtószabadság szükségét minden, az önkéntes partnerségi megállapodások szempontjából érdekelt országban, hogy minden esetleges panaszra fény derüljön;

17.

felkéri a Bizottságot rendszeres, az elért haladásról szóló jelentés készítésére és bemutatására a Parlamentnek a jelenlegi és jövőbeli önkéntes partnerségi megállapodások különböző rendelkezéseinek végrehajtásáról;

18.

arra számít, hogy az elkövetkező években több, a műszaki és emberi erőforrások fejlesztésére specifikus és kiegészítő támogatást igénylő önkéntes partnerségi megállapodást írnak majd alá; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy határozzák meg, mely alapokat fogják majd felhasználni e megállapodások tárgyalásának és végrehajtásának támogatásához;

19.

felhívja a Bizottságot, tegyen jelentést a Parlamentnek a jelenleg futó és jövőbeli önkéntes partnerségi megállapodások tárgyalása és végrehajtása kapcsán elért előrehaladásról, továbbá tájékoztassa időben a Parlamentet a megállapodás végrehajtására irányuló közös bizottság munkájáról, a megállapodás független ellenőrének kiküldetési és ellenőrzési jelentéseiről, a megállapodás végrehajtásának értékeléséről készített jelentésekről – beleértve a megállapodás társadalmi, gazdasági és környezeti hatásainak értékeléseit –, valamint a koncessziókkal rendelkező vállalatok nevének teljes listájáról;

20.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint az önkéntes partnerségi megállapodások szempontjából érdekelt országok kormányainak és parlamentjeinek.

11.5.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 136/19

—

tekintettel a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) Cancúnban tartott ötödik miniszteri konferenciájáról szóló, 2003. szeptember 25-i (1), a WTO Általános Tanácsának 2004. augusztus 1-jei határozatát követően a dohai forduló értékeléséről szóló, 2005. május 12-i (2), a Kereskedelmi Világszervezet hongkongi hatodik miniszteri konferenciájának előkészületeiről szóló, 2005. december 1-jei (3), a gazdasági partnerségi megállapodások fejlődésre gyakorolt hatásairól szóló, 2006. március 23-i (4), a WTO hongkongi miniszterelnöki konferenciáját követő dohai forduló értékeléséről szóló, 2006. április 4-i (5), a kereskedelemről és a szegénységről (a kereskedelmi politikák meghatározása a kereskedelemnek a szegénység enyhítéséhez való legnagyobb mértékű hozzájárulása érdekében) szóló 2006. június 1-jei (6), a Dohai Fejlesztési Menetrendről szóló tárgyalások felfüggesztéséről szóló 2006. szeptember 7-i (7), a gazdasági partnerségi megállapodásokról szóló 2007. május 23-i (8), a gazdasági partnerségi megállapodásokról szóló 2007. december 12-i (9), az általános tarifális preferenciák rendszerének 2009. január 1-jétől2011. december 31-ig történő alkalmazásáról, illetve az 552/97/EK és az 1933/2006/EK rendelet, valamint a 964/2007/EK és az 1100/2006/EK bizottsági rendelet módosításáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló 2008. június 5-i (10) álláspontjára és az egyrészről az Európai Közösség, másrészről a csendes-óceáni államok közötti átmeneti partnerségi megállapodás megkötéséről szóló 2009. március 25-i állásfoglalására (11),

—

tekintettel az egyrészről az Európai Közösség, másrészről a csendes-óceáni államok között megkötött átmeneti gazdasági partnerségi megállapodásra,

—

tekintettel az egyrészről az afrikai, karibi és csendes-óceáni országok (AKCS), másrészről az Európai Közösség és tagállamai közötti, 2000. június 23-án Cotonou-ban aláírt partnerségi megállapodásra (Cotonou-i megállapodás),

—

tekintettel a gazdasági partnerségi megállapodásokat létrehozó vagy azok létrehozásához vezető megállapodásokban meghatározott, az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok (AKCS-államok) csoportjának egyes tagjaiból származó termékekre vonatkozó szabályozások alkalmazásáról szóló, 2007. december 20-i 1528/2007/EK tanácsi rendeletre (12),

—

tekintettel a gazdasági partnerségi megállapodásokról szóló 2007. október 23-i bizottsági közleményre (COM(2007)0635),

—

tekintettel az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezményre (GATT), és különösen annak XXIV. cikkére,

—

tekintettel a WTO miniszteri konferenciája negyedik ülésének 2001. november 14-én, Dohában elfogadott miniszteri nyilatkozatára,

—

tekintettel a WTO miniszteri konferenciája hatodik ülésén, 2005. december 18-án Hongkongban elfogadott miniszteri nyilatkozatra,

—

tekintettel a kereskedelemösztönző támogatással foglalkozó munkacsoportnak a WTO Általános Tanácsa által 2006. október 10-én elfogadott jelentésére és ajánlásaira,

—

tekintettel az ENSZ 2000. szeptember 8-i Millenniumi Nyilatkozatára, amely a millenniumi fejlesztési célokat mint a nemzetközi közösség által a szegénység felszámolása érdekében közösen kialakított kritériumokat határozza meg,

—

tekintettel az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés által 2007. november 22-én a ruandai Kigaliban elfogadott Kigali Nyilatkozatra,

—

tekintettel a Fidzsi-szigeteki helyzetről szóló, 2006. december 14-i állásfoglalására (13), amely határozottan elítélte a fidzsi fegyveres erők hatalomátvételét,

—

tekintettel az Egyesült Nemzetek Emberi Jogi Tanácsának 103 ajánlást tartalmazó jegyzékére, amelyet az egyetemes időszakos felülvizsgálattal foglalkozó csoport 2010. március 23-i jelentésében tettek közzé, és tekintettel a Fidzsi-szigetek kormányától kapott 2010. június 10-i hivatalos válaszra, amely kijelenti, hogy a régóta kért és többször elhalasztott általános választásokat 2014-re írták ki, és hogy ez a dátum nem képezi egyezkedés tárgyát,

—

tekintettel az egyrészről az Európai Közösség, másrészről a csendes-óceáni államok közötti átmeneti partnerségi megállapodás megkötésére vonatkozó, a Bizottsághoz és a Tanácshoz intézett, 2010. december 16-i kérdésekre (O-0212/2010 – B7–0807/2010),

—

tekintettel eljárási szabályzata 115. cikke (5) bekezdésére és 110. cikke (2) bekezdésére,

A.

mivel az EU-nak az AKCS-országokkal meglévő kereskedelmi kapcsolata – amely az utóbbinak nem kölcsönös alapon biztosított preferenciális hozzáférést az EU piacaihoz – 2008. január 1-jétől már nem felel meg a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) szabályainak,

B.

mivel a gazdasági partnerségi megállapodások olyan, a WTO-val összeegyeztethető megállapodások, amelyek célja a regionális integráció támogatása és az AKCS-gazdaságok világgazdaságba történő fokozatos integrálásának előmozdítása, ekként mozdítva elő ezen országokban a fenntartható társadalmi és gazdasági fejlődést, hozzájárulva a szegénység felszámolására irányuló általános erőfeszítéshez,

C.

mivel a GPM-eket egy olyan hosszú távú kapcsolat kialakítására kell használni, amelynek keretében a kereskedelem támogatja a fejlődést,

D.

mivel az egymást követő loméi egyezmények szerinti, cukorról szóló jegyzőkönyv és a Cotonou-i Megállapodás kiszámítható jövedelmet biztosított a mezőgazdasági ágazatban korlátozott diverzifikálási potenciállal bíró, kis csendes-óceáni szigeteknek,

E.

mivel az átmeneti gazdasági partnerségi megállapodások olyan árukereskedelmi megállapodások, amelyek az AKCS-országok és az EU közötti kereskedelem megszakadásának megelőzésére irányulnak.

F.

mivel a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válság azt jelenti, hogy a fejlődő világ számára a kereskedelempolitika fontosabb, mint korábban bármikor,

G.

mivel a csendes-óceáni AKCS-országok közül eddig csak Pápua Új-Guinea és a Fidzsi-szigeteki Köztársaság írt alá átmeneti gazdasági partnerségi megállapodást 2009 végén; mivel valamennyi többi csendes-óceáni AKCS-országra kiterjed vagy az EU piacához vám- és kvótamentes hozzáférést kínáló „fegyveren kívül mindent” kezdeményezés, vagy pedig az EU általános preferenciális rendszere,

H.

mivel Pápua Új-Guinea esetében a megállapodást 2009. december 20-a óta ideiglenes jelleggel alkalmazzák; mivel a Fidzsi-szigeteki Köztársaság esetében a megállapodás alkalmazása a Fidzsi-szigeteki Köztársaság általi, ideiglenes alkalmazásra vagy ratifikálásra vonatkozó értesítésig függőben van,

I.

mivel az átfogó gazdasági partnerségi megállapodásra irányuló tárgyalások mind a 14 csendes-óceáni AKCS-országgal folyamatban vannak,

J.

mivel az átmeneti gazdasági partnerségi megállapodás az árukereskedelmi megállapodás minden fontos rendelkezését magában foglalja,

K.

mivel a megállapodásban foglalt kötelezettségvállalásoknak az érintett országokra és a csendes-óceáni régióra gyakorolt hatásai igen jelentősek lehetnek,

L.

mivel az átmeneti gazdasági partnerségi megállapodás befolyásolni fogja Pápua Új-Guinea és a Fidzsi-szigeteki Köztársaság, valamint más kereskedelmi partnerek közötti a jövőben megkötendő megállapodások alkalmazási körét és tartalmát, illetve a régió helyzetét az átmeneti gazdasági partnerségi megállapodásról folytatott tárgyalásokon,

M.

mivel az Európai Unió és a csendes-óceáni országok gazdasága között korlátozott verseny van, és mivel az európai uniós export többségét olyan termékek alkotják, amelyeket a csendes-óceáni országok nem termelnek, de szükségük van azokra közvetlen fogyasztás vagy a hazai ipar ellátása céljából,

N.

mivel az export jövőbeni növelése szempontjából a halászatban és a halászattal kapcsolatos tevékenységekben és iparágakban rejlenek a legnagyobb lehetőségek, feltéve, hogy a halászatot környezeti szempontból fenntartható módon végzik,

O.

mivel az új kereskedelmi szabályokat azzal a céllal kell kialakítani, hogy támogassák a hazai iparágak fejlesztését, valamint védelmet nyújtsanak a források kimerülésével és az éghajlatváltozással szemben, és mivel ezekhez a szabályokhoz a kereskedelmi vonatkozású segítségnyújtás fokozottabb támogatásának kell társulnia,

P.

mivel a kereskedelemösztönző támogatás a fejlődő országok azon kapacitásait hivatott megerősíteni, hogy az új kereskedelmi lehetőségek előnyeit kihasználják,

Q.

mivel az EU és az AKCS-országok között tárgyalások folytak új, jobb és rugalmasabb származási szabályok elfogadásáról, amelyek megfelelő, a megállapodás céljával maradéktalanul összhangban álló és valamennyi érintett ország korlátozott kapacitási szintjét kellőképpen tekintetbe vevő végrehajtás esetén jelentős előnyökkel járnak majd,

R.

mivel az átmeneti gazdasági partnerségi megállapodásban foglalt származási szabályoktól való eltérés a termelési lánc egészére kiterjed, a nyersanyag-kitermeléstől a feldolgozáson át a kereskedelemig és az exportig,

S.

mivel a tonhaltermékek iránti jelentős kereslet miatt ezek a termékek sajátos tulajdonságokkal rendelkeznek, többek között gyorsan reagálnak az árváltozásokra, emiatt ezeket „érzékeny termékként” sorolták be a nemzetközi piacon, amely körülményt minden kereskedelmi tárgyalás során figyelembe kell venni,

T.

mivel a csendes-óceáni regionális halászati szervezet, a WCPFC (Nyugat- és Közép-Csendes-óceáni Halászati Bizottság), a térség halászati erőforrásainak fenntarthatóságának megőrzéséért felelős nemzetközi szervezet adatai szerint a harmadik országok – különösen Kína –, amelyek ipari makroprojektekbe fektetnek be Pápua Új-Guineában az új származási szabályok létrehozása óta, hatványozottan bővítették, és bővítik továbbra is halászati kapacitásukat a térségben, ami a halállomány túlhalászásának veszélyét hordozza magában,

1.

úgy véli, hogy az e térség és az EU közötti kereskedelmi kapcsolatoknak elő kell segíteniük és fokozniuk kell a kereskedelmet, a fenntartható fejlődést és a regionális integrációt, egyidejűleg előmozdítva a gazdasági diverzifikációt és a szegénység mérséklését; hangsúlyozza, hogy az átmeneti gazdasági partnerségi megállapodásnak hozzá kell járulnia a millenniumi fejlesztési célok eléréséhez;

2.

hangsúlyozza, hogy az átmeneti gazdasági partnerségi megállapodásról Pápua Új-Guineával és a Fidzsi-szigetekkel folytatott tárgyalások kedvező lezárása azt mutatja, hogy az Európai Uniónak komoly érdeke fűződik a csendes-óceáni államokkal kialakított szoros, magas szintű gazdasági kapcsolatok további fenntartásához; reméli, hogy ez az átmeneti gazdasági partnerségi megállapodás – amely ma még két országra korlátozódik – elvezethet a csendes-óceáni térség más országaira is kiterjedő, szélesebb körű megállapodáshoz;

3.

hangsúlyozza, hogy az átmeneti gazdasági partnerségi megállapodás célja a piac nyitva tartása Pápua Új-Guinea és a Fidzsi-szigeteki Köztársaság exportjai számára, és az átfogóbb gazdasági partnerségi megállapodásról folytatandó tárgyalások lehetővé tétele, amennyiben az érintett államok úgy kívánják;

4.

hangsúlyozza, hogy a csendes-óceáni térség országai közül eddig csupán Pápua Új-Guinea és a Fidzsi-szigeteki Köztársaság – az Európai Unióba számottevő kivitelt egyáltalán végrehajtó két csendes-óceáni AKCS-ország – írta alá a megállapodást, a regionális csoportosulás más tagjai pedig elutasították az aláírását, mivel az EU-val folytatott árukereskedelmük kisebb mértékű;

5.

emlékeztet arra, hogy miközben az átmeneti gazdasági partnerségi megállapodás a folyamat első lépésének tekinthető, jogi értelemben ez egy teljes mértékben független nemzetközi megállapodás, amelynek nem automatikus következménye az átfogó gazdasági partnerségi megállapodás létrejötte, vagy az, hogy az átmeneti gazdasági partnerségi megállapodás eredeti aláírói az átfogó gazdasági partnerségi megállapodást is alá fogják írni;

6.

emlékezteti az uniós intézményeket és kormányokat arra, hogy sem a gazdasági partnerségi megállapodás megkötése, sem annak felmondása nem vezethet olyan helyzethez, amelyben egy AKCS-ország kedvezőtlenebb pozícióban találja magát ahhoz képest, amilyenben a Cotonou-i megállapodás kereskedelmi rendelkezései szerint volt;

7.

hangsúlyozza, hogy ha a Parlament esetleg hozzájárulna egy átmeneti gazdasági partnerségi megállapodáshoz, ez nem befolyásolja az átfogó gazdasági partnerségi megállapodásra vonatkozó álláspontját, mivel a megállapodás-kötési folyamat két különböző nemzetközi megállapodáshoz kapcsolódik;

8.

hangsúlyozza, hogy a valódi regionális piac létrehozása teremti meg az átmeneti gazdasági partnerségi megállapodás – és ehhez hasonlóan bármilyen jövőbeli teljes gazdasági partnerségi megállapodás – sikeres végrehajtásának legfőbb alapját, és hogy a regionális integráció alapvető fontosságú a csendes-óceáni államok társadalmi és gazdasági fejlődése szempontjából; úgy véli, hogy ezt a végrehajtás összefüggésrendszerében tekintetbe kell venni;

9.

hangsúlyozza, hogy a halászati termékek származási szabályaira vonatkozó különös rendelkezések célja a parti halfeldolgozási kapacitás fejlesztése a csendes-óceáni AKCS-országokban, a helyi munkahelyteremtés ösztönzése és a helyi bevételek biztosítása céljából;

10.

hangsúlyozza, hogy az átmeneti gazdasági partnerségi megállapodás Pápua Új-Guineában olyan ipari beruházásokhoz vezetett, mint a Madangi-öbölben található PMIZ (Pacific Marine Industrial Zone – csendes-óceáni tengeri ipari övezet), amely a tervek szerint két éven belül több mint 400 000 tonna tonhalkonzervet fog előállítani;

11.

aggodalmát és nyugtalanságát fejezi ki ezzel összefüggésben bizonyos intézkedések, például a környezetvédelmi törvény pápua új-guineai hatóságok által a közelmúltban eszközölt módosítását, amely így az ilyen projektek esetében gyakorlatilag eltekint a környezeti jelentés benyújtásától, és megnehezíti az érvelést;

12.

hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy a halászati ágazat a csendes-óceáni régióban a nők foglalkoztatásának legfontosabb területe; úgy véli hogy a Bizottságnak technikai, politikai és pénzügyi segítséget kell biztosítania annak érdekében, hogy javítsa a nők munkavállalási lehetőségeit a csendes-óceáni államokban;

13.

aggodalommal jegyzi meg, hogy a WCPFC adatai szerint a harmadik országok növelték halászati kapacitásukat a Csendes-óceán e térségében, továbbá a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat (IUU), valamint a túlhalászás ezzel járó kockázatát, ami veszélyezteti a helyi halászati ipar fenntartható fejlődését;

14.

hangsúlyozza, hogy bár Pápua Új-Guineára és a Fidzsi-szigetekre korlátozott halászati kapacitás, ennélfogva a teljes egészében onnan származó hal korlátozott kínálata és a parti feldolgozási kapacitás korlátozott volta jellemző, a feldolgozott halászati termékekre vonatkozó származási szabályoktól való eltérés – amellyel Pápua Új-Guinea ténylegesen él – ezt az országot a különböző forrásokból (közöttük a Fülöp-szigetekről, Thaiföldről, Kínából, az Egyesült Államokból, Ausztráliából stb.) származó nagy mennyiségű tonhal feldolgozásának igazi fellegvárává tette; felhívja a figyelmet arra, hogy a származási szabályoktól való eltérés destabilizáló hatást gyakorolhat az EU halfeldolgozó- és konzerviparára;

15.

kéri a Bizottságot, hogy a lehető legrövidebb időn belül terjesszen a Parlament elé jelentést a csendes-óceáni halászati ágazat ezen különös sajátosságaira és a halállományok csendes-óceáni kezelésére vonatkozóan, beleértve a fenntartható fejlődésre irányuló gyakorlatokat is; felhívja a Bizottságot, hogy haladéktalanul indítsa el az átmeneti gazdasági partnerségi megállapodáshoz csatolt II. jegyzőkönyv 6. cikke (6) bekezdésének d) pontjában előírt konzultációkat, és rendelje el a származási szabályokra vonatkozó kivételes rendelkezések felfüggesztését abban az esetben, ha az értékelő jelentés az EU halfeldolgozó- és konzerviparát illetően destabilizáló hatást mutat ki;

16.

rámutat, hogy egy ilyen, a különös származási szabályok alkalmazására vonatkozó jelentést 2011 folyamán, azaz a 2007/1528/EK rendeletben előírt szabályok elfogadásáról Pápua Új-Guinea számára küldött értesítéstől számított harmadik évet követően el kell készíteni, és hogy abban meg kell vizsgálni a globális forrásokra vonatkozó szabályoktól való eltérés Pápua Új-Guinea népességére, különösen a tengerpart mentén élő közösségekre gyakorolt gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi hatásait; kéri ezzel összefüggésben, hogy haladéktalanul adjanak tájékoztatást e jelentés referenciafeltételeiről és arról, hogy valamennyi érdekelt szereplőt és érintett felet tájékoztattak-e a jelentés elkészítéséről, ideértve a Pápua Új-Guineában működő civil társadalmi szervezeteket is;

17.

arra biztatja a Fidzsi-szigeteki Köztársaságot, hogy vegye át a nemzetközi közösség ajánlásait, és hajtsa végre a felelősségteljes kormányzásra irányuló gyakorlatokat; úgy véli, hogy ezeknek a lépéseknek a Fidzsi-szigetek cukorágazata számára történő pénzügyi segítségnyújtás elindítását kell eredményezniük; elismeri, hogy erre a pénzre rendkívül nagy szükség van a cukorágazat támogatása érdekében, mivel az a Fidzsi-szigeteken a munkahelyek egyik legfontosabb forrása;

18.

hangsúlyozza, hogy bármely regionális átmeneti gazdasági partnerségi megállapodás feltételéül kellene szabni, hogy a Fidzsi-szigeteki Köztársaságban működő valamennyi mérvadó politikai csoportosulás jóváhagyja a demokratikus választásokra vonatkozó ütemtervet;

19.

rugalmas, aszimmetrikus és pragmatikus megközelítést ajánl az átfogó gazdasági partnerségi megállapodásra vonatkozó jelenlegi tárgyalásokhoz; ragaszkodik ahhoz, hogy a fejlesztési együttműködésről szóló fejezetet beillesszék az átfogó gazdasági partnerségi megállapodásba;

20.

rámutat arra, hogy a megállapodás hatással lehet a csendes-óceáni régió és legközelebbi és legnagyobb kereskedelmi partnerei (Ausztrália és Új-Zéland) közötti kapcsolatokra is, és el kell kerülni, hogy a jelenlegi megállapodás rendelkezései megakadályozzák az azokkal az országokkal kötendő jövőbeli kereskedelmi megállapodásokat;

21.

emlékeztet arra, hogy a gazdasági partnerségi megállapodásnak nemcsak szerkezetében és tartalmában, hanem végrehajtásának módjában és szellemében is támogatnia kell a csendes-óceáni államok fejlesztési célkitűzéseit, politikáit és prioritásait;

22.

emlékeztet a kereskedelemösztönző támogatásra vonatkozó uniós stratégia 2007 októberében történt elfogadására, amelyben kötelezettséget vállaltak a kereskedelemmel kapcsolatos összes uniós támogatásnak 2010-ig évi kétmilliárd euróra történő növelésére (1 milliárd EUR a Közösségtől és 1 milliárd EUR a tagállamoktól); ragaszkodik ahhoz, hogy a csendes-óceáni régió megfelelő és méltányos részt kapjon ebből a támogatásból;

23.

felszólít a kereskedelmet célzó támogatási források csendes-óceáni régióra eső részének korai meghatározására és biztosítására; hangsúlyozza, hogy e pénzeszközöknek többletforrásokat és nem pusztán az Európai Fejlesztési Alap szerinti finanszírozás átcsomagolását kell jelenteniük, összhangban kell állniuk Pápua Új-Guinea és a Fidzsi-szigeteki Köztársaság – valamint a szélesebb értelemben vett csendes-óceáni térség – prioritásaival, valamint hogy kifizetésüknek időben, előre jelezhető módon, valamint a nemzeti és regionális stratégiai fejlesztési tervekre vonatkozó végrehajtási menetrendekkel összhangban kell történniük;

24.

felszólítja a Bizottságot – tekintettel a Tanács által a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásaival (TRIPS) és a gyógyszerekhez való hozzáféréssel kapcsolatban, 2007 szeptemberében tett kötelezettségvállalásokra –, hogy a gazdasági partnerségi megállapodás keretében ne folytasson tárgyalásokat azokról a gyógyszerészettel kapcsolatos „TRIPS plusz” rendelkezésekről, amelyek a közegészséget és a gyógyszerekhez való hozzáférést érintik, tartózkodjon a Szabadalmi Együttműködési Szerződés és a Szabadalmi Jogi Szerződés betartására vagy az azokban foglalt kötelezettségek elfogadására irányuló követelésektől, tartózkodjon a 2004/48/EK irányelv (14) feltételeinek alkalmazásától, és a gazdasági partnerségi megállapodásba ne vegyen fel olyan szabályokat, mint például a nem eredeti adatbázis-védelem;

25.

hangsúlyozza, hogy továbbra is támogatja az EU és a csendes-óceáni államok közötti átfogó gazdasági partnerségi megállapodás megkötését; egyetért abban, hogy többek között a következő kulcsfontosságú kérdéseket kell megvitatni:

26.

kéri ugyanakkor, hogy a Bizottság folytassa a munkát egy átfogóbb megállapodás érdekében, és keressen elérhető, működőképes, a piacokhoz a WTO-szabályokkal összhangban hozzáférést biztosító lehetséges alternatívákat, kreatív módon kihasználva a szabályok által kínált minden rugalmas lehetőséget – beleértve a mentességeket is – azon országok számára, amelyek nem kívánják sem az átmeneti és az átfogó gazdasági partnerségi megállapodást egyaránt, sem pedig ezek egyikét aláírni;

27.

az a véleménye, hogy az átfogó gazdasági partnerségi megállapodás keretében parlamenti bizottságot kell felállítani a megállapodás végrehajtásának nyomon követésére, és hogy e bizottság összetételét az EP részéről a CARIFORUM-EU parlamenti vegyes bizottság összetételének megfelelően kell kialakítani;

28.

hangsúlyozza, hogy mind az átmeneti gazdasági partnerségi megállapodásnak, mind az átfogó gazdasági partnerségi megállapodásnak felülvizsgálati záradékot is tartalmaznia kell, amely a végrehajtás gazdasági, szociális és környezeti hatására, valamint költségeire és egyéb következményeire is kiterjedő átfogó hatásvizsgálatot irányoz elő, amelyet a megállapodás aláírását követően három-öt évvel kell elvégezni; hangsúlyozza, hogy az átmeneti gazdasági partnerségi megállapodás – és ezt követően az átfogó gazdasági partnerségi megállapodás – felülvizsgálati záradékának tartalmaznia kell azt a rendelkezést, hogy a fent említett hatásvizsgálat alapján minden aláíró fél jogosult a fent említett záradékhoz folyamodni; kéri, hogy az Európai Parlamentet és a csendes-óceáni államok parlamentjeit vonják be a megállapodás bárminemű felülvizsgálatába;

29.

támogatja ezzel összefüggésben az Európai Bizottság annak biztosítására irányuló kötelezettségvállalását, hogy a származási szabályoktól való általános eltérés kivételt képez, és nem válik bevett szokássá a jövőbeli gazdasági partnerségi megállapodások esetében;

30.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az tagállamok és az AKCS-országok kormányának és parlamentjének, az AKCS–EU Tanácsnak és az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek.

11.5.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 136/24

—

tekintettel a gyermekek jogairól szóló, az ENSZ Közgyűlése által 1989. november 20-án elfogadott ENSZ-egyezményre, és különösen annak 21. cikkére,

—

tekintettel a gyermekek örökbefogadásáról szóló 1967-es európai egyezményre,

—

tekintettel a gyermekek védelméről és az országok közötti örökbefogadás vonatkozásában történő együttműködésről szóló (1993. május 29-én, Hágában aláírt) egyezményre, valamint a gyermekek jogainak gyakorlásáról szóló, 1996. január 25-én elfogadott európai egyezményre (Európai szerződések sorozat, 160. szám),

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 24. cikkére,

—

tekintettel az EU-Szerződés 3. cikkének (3) és (5) bekezdésére,

—

tekintettel a kiskorúak örökbefogadása tekintetében a jogalkotás és a tagállamok közötti együttműködés javításáról szóló, 1996. december 12-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel „Az EU gyermekjogi stratégiája felé” című, 2008. január 16-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és a 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.

mivel alapvető fontosságú minden gyermek jóléte és a gyermekek érdekeinek megóvása, és mivel a gyermekek jogainak védelme az Európai Unió célkitűzései között szerepel,

B.

mivel az örökbefogadás kérdése a tagállamok hatáskörébe tartozik, amelyek a gyermekek érdekeinek figyelembevételével hajtják végre a vonatkozó eljárásokat,

C.

mivel már léteznek a gyermekvédelemmel és a szülői felelősséggel foglalkozó egyezmények, úgymint különösen a kiskorúak örökbefogadásáról szóló 1967-es európai egyezmény, amelynek célja a tagállamok törvényeinek egymáshoz közelítése abban az esetben, amikor az örökbefogadás a gyermek másik országba költöztetésével jár, illetve a gyermekek védelméről és az országok közötti örökbefogadás vonatkozásában történő együttműködésről szóló 1993-as egyezmény (Hágai Egyezmény),

D.

mivel valamennyi uniós tagállam aláírta a Hágai Egyezményt,

E.

mivel a Hágai Egyezménynek köszönhetően jelentős előrelépések történtek,

F.

mivel a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezmény és a Hágai Egyezmény szerint a család a társadalom alapvető egysége, az esetek túlnyomó többségében a gyermekek fejlődésének és jólétének természetes közege, valamint a gyermekek gondozására választott elsődleges színtér,

G.

mivel amennyiben a gyermekek gondozása nem oldható meg elsődlegesen a családon belül, az örökbefogadás jelentheti az egyik természetes másodlagos lehetőséget, az intézményekben történő elhelyezésnek pedig a legvégső esetben alkalmazott megoldásként kell szolgálnia,

H.

mivel Európában jelentős a bizonytalan gyermekkor, és különösképpen az elhagyott és intézményben elhelyezett gyermekek problémája, melyet a lehető legkomolyabban kell kezelni,

I.

mivel az EU-ban továbbra is problémát okoz a gyermekek jogainak megsértése, a gyermekek elleni erőszak, valamint az örökbefogadás, prostitúció, illegális munka, kényszerházasság, utcai koldulás céljából vagy egyéb más illegális célból végzett gyermekkereskedelem,

J.

mivel fontos a gyermekek családhoz való jogának védelme, és annak biztosítása, hogy a gyermekek ne kényszerüljenek hosszú időre árvaházakba,

K.

mivel a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével kötelező érvényűvé vált az Európai Unió Alapjogi Chartája; mivel a Charta 24. cikke értelmében a „gyermekeknek joguk van a jólétükhöz szükséges védelemhez és gondoskodáshoz”; továbbá, mivel a Lisszaboni Szerződés 3. cikke kimondja, hogy az Unió célkitűzései között szerepel „a gyermekek jogainak védelme”,

1.

felszólít arra, hogy a nemzetközi egyezményeknek megfelelően tanulmányozzák a nemzetközi örökbefogadással kapcsolatos stratégiák uniós szintű összehangolását a tájékoztatási szolgáltatások, az országok közötti örökbefogadás előkészítése, a nemzetközi örökbefogadásra vonatkozó kérelmek feldolgozása, valamint az örökbefogadást követő szolgáltatások tekintetében nyújtott segítség elmélyítése érdekében, figyelembe véve, hogy a gyermekek jogainak védelmével foglalkozó összes nemzetközi egyezmény elismeri az árva vagy elhagyott gyermekek családhoz és védelemhez való jogát;

2.

felszólítja a Bizottságot, hogy uniós szinten vegye figyelembe a nemzeti rendszerek működését;

3.

úgy véli, hogy ahol csak lehetséges, a gyermek érdekében prioritásként kell kezelni a gyermek származása szerinti országban történő örökbefogadást, alternatív megoldásnak tekintve a családi gondozást (például nevelőcsaládok, bentlakás), vagy a nemzetközi örökbefogadási eljárás során talált családhoz való elhelyezést, a vonatkozó nemzeti jogszabályokkal és a nemzetközi megállapodásokkal összhangban, és hogy az intézményeknél történő elhelyezés csak átmeneti megoldásként alkalmazható;

4.

hangsúlyozza, hogy a gyermekek jogainak hosszú távú védelme tekintetében a nemzetközi örökbefogadást kérelmező család származási helye szerinti nemzeti szabályozást kell alkalmazni;

5.

sürgeti, hogy a tagállamok és a Bizottság – a Hágai Konferenciával, az Európa Tanáccsal és a gyermekvédelmi szervezetekkel együttműködésben – hozzanak létre egy, az átláthatóságot, valamint a gyermekek elhagyása és örökbefogadása – beleértve a nemzetközi örökbefogadást – terén megfigyelhető trend hatékony nyomon követését biztosító keretet, és hangolják össze tevékenységeiket az örökbeadás céljából végzett gyermekkereskedelem megelőzése érdekében;

6.

felszólítja az uniós intézményeket, hogy töltsenek be aktívabb szerepet a Hágai Konferenciában, és gyakoroljanak nyomást a Konferenciára a nemzetközi örökbefogadási eljárások javítása, egyszerűsítése és előmozdítása, valamint a szükségtelen bürokrácia megszüntetése érdekében, elkötelezve magukat a harmadik országokból származó gyermekek jogainak megóvására;

7.

felszólítja az illetékes nemzeti hatóságokat, hogy készítsenek időszaki jelentéseket a gyermekek származása szerinti tagállam számára a nemzetközi örökbefogadás keretében örökbefogadott gyermekek fejlődéséről;

8.

felszólítja a tagállamokat, hogy ismerjék el a pszichológiai, érzelmi, fizikai és szociális/nevelési következményeit annak, amikor egy gyermeket eltávolítanak a származási helyétől, és biztosítsanak megfelelő segítséget az örökbefogadó szülők és az örökbefogadott gyermek számára;

9.

sürgeti a tagállamokat, hogy fordítsanak különleges figyelmet a sajátos igényű, például orvosi gondozást igénylő vagy fogyatékkal élő gyermekekre;

10.

elismeri, hogy az eljárási biztosítékok és az örökbefogadással kapcsolatos dokumentumok, többek között a születési anyakönyvi kivonat megfelelő ellenőrzése segíti a gyermek védelmét azon jogsértésekkel szemben, amelyek a gyermek korával vagy személyazonosságával kapcsolatos kételyek miatt következnek be; úgy véli, hogy egy megbízható anyakönyvi nyilvántartás gátat szabhat az örökbeadás céljából végzett gyermekkereskedelemnek, és felszólít az örökbefogadáshoz szükséges dokumentumok kölcsönös elismerését elősegítő jogi megoldások vizsgálatára;

11.

felszólítja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy vállaljanak aktív szerepet az örökbeadás céljából végzett gyermekkereskedelem elleni küzdelemben;

12.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanács elnökének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Hágai Konferenciának, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

11.5.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 136/27

—

tekintettel az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Szerb Köztársaság között létrejött stabilizációs és társulási megállapodásra, amelynek a tagállamok és az Európai Parlament általi ratifikációja jelenleg zajlik, valamint az Európai Közösség és a Szerb Köztársaság között létrejött, a kereskedelemről és a kereskedelemmel kapcsolatos ügyekről szóló, 2010. február 1-jén hatályba lépett ideiglenes megállapodásra,

—

tekintettel a Tanács 2010. október 25-i következtetéseire, melyben felkéri a Bizottságot, hogy készítse el véleményét Szerbia európai uniós tagság iránti kérelméről, valamint tekintettel a Tanács 2010. június 14-i következtetéseire,

—

tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1244-es számú határozatára (1999), a Nemzetközi Bíróság 2010. július 22-i tanácsadó véleményére Koszovó függetlensége egyoldalú kinyilvánításának a nemzetközi joggal való összhangjáról, és az ENSZ Közgyűlésének 2010. szeptember 9-i határozatára (1), amely elismerte a vélemény tartalmát és üdvözölte az Unió készségét a Belgrád és Pristina közötti párbeszéd elősegítésére,

—

tekintettel a Szerbiával létrejött Európai Partnerségben szereplő elvekről, prioritásokról és feltételekről, valamint a 2006/56/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. február 18-i 2008/213/EK tanácsi határozatra (2),

—

tekintettel a Szerbia által elért eredményekről szóló 2009. évi bizottsági jelentésre (3) és a „Bővítési stratégia és a legfontosabb kihívások 2010-2011-ben” című, 2010. november 9-i bizottsági közleményre (4),

—

tekintettel az EU–Szerbia Parlamentközi Közgyűlés 2010. október 4–5-i közös nyilatkozatára,

—

tekintettel az EU és Szerbia között létrejött, 2007. november 8-i visszafogadási megállapodásra (5) és a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról szóló 539/2001/EK rendelet módosításáról szóló, 2009. november 30-i 1244/2009/EK tanácsi rendeletre (6),

—

tekintettel az Európai Unió és Szerbia közötti kapcsolatokra vonatkozóan 2007. október 25-én a Tanácshoz intézett ajánlására (7), valamint a Bizottságnak a nyugat-balkáni országokra, Izlandra és Törökországra vonatkozó 2009-es bővítési stratégiai dokumentumáról szóló, 2009. november 26-i állásfoglalására (8),

—

tekintettel a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszék főügyészének az ENSZ Biztonsági Tanácsához benyújtott, 2010. június 18-i és 2010. december 6-i jelentésére,

—

tekintettel Catherine Ashton, a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője 2010. szeptember 8-i nyilatkozatára az ENSZ következő lépéséről a Koszovóval kapcsolatos tanácsadói vélemény kapcsán,

—

tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.

mivel az Európai Tanács 2003. június 19–20-i, szaloniki ülése után kiadott elnökségi következtetésekben kötelezettséget vállaltak arra, hogy valamennyi nyugat-balkáni ország csatlakozhat az Európai Unióhoz, miután teljesíti a megállapított feltételeket, és ezt a kötelezettségvállalást az Európai Tanács által 2006. december 14–15-én jóváhagyott megújított bővítési konszenzusban és a Tanács Szerbiáról szóló, 2010. október 25-i következtetéseiben megismételték,

B.

mivel a nyugat-balkáni országok Unióba való integrációjának üteme egyedi és az egyes országok egyéni eredményeitől függ, különös tekintettel azon elhatározásukra, hogy megfeleljenek minden követelménynek, eleget tegyenek minden kötelezettségnek, végrehajtsák a reformokat és elfogadják az EU-tagsághoz szükséges intézkedéseket,

C.

mivel a regionális együttműködés és a jószomszédi viszony konstruktív megközelítése a stabilizációs és társulási folyamat kulcsfontosságú eleme; mivel meghatározó szerepet játszanak abban az átalakulási folyamatban, melynek során a Nyugat-Balkán olyan területté válik, melyre a stabilitás és a fenntartható fejlődés jellemző,

D.

mivel Szerbia olyan helyzetben van, hogy a térség biztonságának és stabilitásának biztosításában fontos szerepet tölthet be,

E.

mivel az Európai Unió is olyan elvekre épül, mint a megbékélés, a kompromisszum és a békés egymás mellett élés; mivel a régió népei közötti kapcsolatok javítása érdekében az uniós politika céljai a Nyugat-Balkánon is hasonlóak; mivel e politikával összhangban az EU elítéli azokat a háborús bűnöket, amelyeket a volt Jugoszláviában követtek el, és támogatja a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszék és a háborús bűncselekményekkel foglalkozó helyi különleges bírói tanácsok munkáját, valamint az igazságszolgáltatás és elszámoltathatóság biztosításáért tett erőfeszítéseiket,

1.

megerősíti, hogy Szerbia jövője az Európai Unión belül van, és arra bátorítja az országot, hogy folytassa ezirányú erőfeszítéseit; elismerését fejezi ki Szerbiának a reformfolyamatban elért előrelépések miatt; üdvözli a Tanács által 2010. június 14-én elfogadott határozatot, miszerint megnyitják a Szerbiával kötött stabilizációs és társulási megállapodás ratifikációs eljárását, valamint hogy a megállapodást tizenegy tagállam már ratifikálta; felhívja a többi tagállamot, hogy mielőbb kerítsenek sort a ratifikációs eljárásra;

2.

üdvözli, hogy Szerbia 2009. december 22-én benyújtotta európai uniós tagság iránti kérelmét, valamint a Miniszterek Tanácsának 2010. október 25-én hozott határozatát, amelyben felkérik a Bizottságot, hogy vizsgálja meg Szerbiának az Európai Unióhoz való csatlakozása iránti kérelmét; úgy véli, hogy a Tanács határozata pozitív üzenetet küld Szerbia felé, és arra ösztönzi, hogy a koppenhágai kritériumok teljesítése érdekében gyorsítsa fel a szükséges reformokat; hangsúlyozza, hogy a Tanács határozata jelentősen hozzájárul a Nyugat-Balkán stabilitásához; felkéri a Bizottságot az e tárgyra vonatkozó véleményének elkészítésére az Európai Unióról szóló szerződés 49. cikkében szabályozott eljárás alapján;

3.

üdvözli a vízumrendszer liberalizálásáról szóló tanácsi határozatot, amely lehetővé teszi a szerb állampolgárok számára, hogy 2009. december 19-től vízummentesen utazhassanak a schengeni térségbe; üdvözli a szerb kormány azon határozatát, hogy lehetővé teszi az uniós állampolgárok számára a személyi igazolvánnyal való beutazást Szerbiába, és kéri, hogy további kezdeményezések szülessenek a nyugat-balkáni térségben az emberek közötti kapcsolatok megkönnyítésére és az itt élők mobilitásának elősegítésére; felszólítja a szerbiai hatóságokat megfelelő intézkedések meghozatalára és arra, hogy tegyenek meg mindent a vízummentes rendszerrel való visszaélések korlátozására, különösen annak biztosítására, hogy a szerb állampolgárokat megfelelően tájékoztassák a vízummentes rendszerből adódó jogaikról és kötelezettségeikről;

4.

megelégedéssel veszi tudomásul, hogy az IPA-támogatás jól működik Szerbiában; arra ösztönzi mind a kormányt, mind az Európai Uniót, hogy tegyék egyszerűbbé az IPA-finanszírozáshoz kapcsolódó adminisztratív eljárásokat azzal a céllal, hogy kisebb és nem központosított kedvezményezettek is könnyebben hozzáférhessenek; hangsúlyozza, hogy az EU pénzügyi keretének esedékes felülvizsgálatakor az előcsatlakozási támogatás megfelelő szintjét meg kell tartani;

5.

üdvözli a Nemzetközi Bíróságnak az ENSZ Közgyűlése által 2010. szeptember 9-én közfelkiáltással elfogadott tanácsadói véleményéről szóló közös EU–Szerbia állásfoglalást, amely vélemény a Koszovó függetlensége egyoldalú kinyilvánításának a nemzetközi joggal való összhangjára vonatkozik; üdvözli a szerb kormány arra való hajlandóságát, hogy az ENSZ keretében megújítsa a Koszovóval folytatott párbeszédet, és kéri, hogy a tárgyalásokat haladéktalanul kezdjék meg; felszólítja Szerbiát, hogy alakítson ki párbeszédet Koszovóval anélkül, hogy új tárgyalásokra tenne utalást Koszovó státuszára vonatkozóan; bízik abban, hogy fokozatos, lépésről lépésre történő megközelítést lehet alkalmazni, Koszovó valamennyi lakosát szolgálva; hangsúlyozza, hogy a tárgyalások sikeréhez mindkét fél részéről elkötelezettség és kompromisszumkészség szükséges, tekintettel közös európai jövőjükre, és közös érdekükre, hogy hosszú távú békét és stabilitást hozzanak létre a térségben, ezzel javítva az emberek jólétét; hangsúlyozza, hogy e folyamat megkönnyítésének képessége próba elé állítja az EU hitelességét és az egész térségre érvényes politikai elképzeléseit; emlékeztet arra, hogy a jószomszédi kapcsolatok képezik az egyik legfontosabb feltételét annak, hogy valamennyi nyugat-balkáni ország előrelépéseket tegyen az uniós tagság felé;

6.

üdvözli az EULEX-szel való jobb együttműködést, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy ennek érdekében további erőfeszítésekre van szükség, különösen az információcsere javítását illetően; felszólítja a szerb hatóságokat, hogy a jogállamiság Észak-Koszovóban történő megteremtésére irányuló erőfeszítései kapcsán könnyítsék meg az EULEX koszovói szerbekkel való együttműködését;

7.

sürgeti a szerb kormányt, hogy számolja fel azokat a párhuzamos struktúrákat Koszovóban, amelyek aláássák a decentralizációs folyamatot, és megakadályozzák a szerb közösségnek a koszovói intézményekbe való teljes integrációját; e tekintetben felszólítja a szerb hatóságokat arra, hogy vállaljanak konstruktív szerepet a szerbiai többnemzetiségű körzetek önkormányzati intézményeinek létrehozásában és működtetésében, az Ibar folyó északi és déli partján egyaránt;

8.

felszólítja a szerb hatóságokat, hogy álljanak hozzá konstruktívan a közelgő koszovói általános választásokhoz; rámutat, hogy mind Szerbia, mind a többi szomszédos ország érdeke, hogy Koszovóban stabil és többnemzetiségű intézmények legyenek; e tekintetben nélkülözhetetlen elem a koszovói szerbek részvétele a választási folyamatban, melynek célja a koszovói szerb közösség perifériára szorulásának megakadályozása;

9.

tudomásul veszi Szerbia és Koszovó azon erőfeszítéseit, hogy a koszovói események során eltűnt személyekkel foglalkozó munkacsoporton keresztül felkutassák az 1998–1999-es konfliktus idején eltűnt személyeket; hangsúlyozza e kérdés megoldásának jelentőségét az 1998–1999-es konfliktussal kapcsolatos előrelépés szempontjából; rámutat továbbá, hogy körülbelül 1 862 személy sorsa még mindig ismeretlen, és felszólítja Szerbiát és Koszovót, hogy minden lehetséges módon működjenek együtt egymással, a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságával, az EULEX-szel és más szervezetekkel e személyek felkutatása terén;

10.

hangsúlyozza, hogy a regionális együttműködés fejlesztése továbbra is alapvető prioritás az EU számára, és annak célja a megbékélés, a jószomszédi viszony és az emberek közötti kapcsolatok erősítésének elősegítése a Nyugat-Balkánon; ezért kéri Szerbiát, hogy tanúsítson konstruktív hozzáállást a befogadóbb regionális együttműködés irányában, lehetővé téve Koszovó regionális fórumokon való képviseletének gyakorlati és fenntartható megoldását; ezért üdvözli az EU és a Nyugat-Balkán közötti magas szintű találkozó 2010. június 2-i, szarajevói megtartását;

11.

emlékeztet arra, hogy a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszékkel való teljes körű együttműködés alapvető feltétele annak, hogy Szerbia előrelépéseket tegyen az uniós tagság irányába; megjegyzi, hogy Szerbia továbbra is megfelelően válaszol a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszék támogatásra irányuló kérelmeire, és kéri a szerb kormányt, hogy továbbra is szorosan működjön együtt a büntetőtörvényszékkel, beleértve minden kért dokumentum gyors továbbítását és a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszéktől visszautalt ügyek időben történő lezárását; rámutat azonban a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszék főügyészének legutóbbi értékelésére, amely szerint Szerbia erőfeszítései a fennmaradó két szökevény elfogására továbbra is problémákat vetnek fel; hangsúlyozza, hogy az tekinthető a teljes körű együttműködés legmeggyőzőbb bizonyítékának, ha a szökevényeket elfogják és Hágának kiadják, és módszeresebb erőfeszítésekre szólít fel letartóztatásuk érdekében, hogy a törvényszék végre elvégezhesse feladatát; sürgeti különösen a jelenlegi megközelítés újraértékelését a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszék ajánlásaival összhangban; hangsúlyozza, hogy Szerbia csak abban az esetben kaphat tagjelölti jogállást és/vagy kezdheti el a csatlakozási tárgyalásokat az EU-val, ha a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszék főügyészének hivatala úgy értékeli, hogy Szerbia felajánlotta teljes körű együttműködését;

12.

üdvözli a szerb parlament által a szrebrenyicai mészárlásról elfogadott állásfoglalást, amely jelentős lépés a közelmúltbeli rémtettekkel kapcsolatos tudatosság fokozása és a regionális megbékélés felé; elismerését fejezi ki Tadić elnök azon döntése miatt, hogy ebbe az irányba mutató további lépésként részt vett a szrebrenyicai mészárlás 15. évfordulóján tartott megemlékezésen, valamint amiatt, hogy látogatást tett Vukováron az 1991-es ovčarai mészárlás áldozataira emlékezve, és bocsánatot kérve tőlük, amivel új lendületet adott a Szerbia és Horvátország közötti jószomszédi kapcsolatok alakulásának; üdvözli a háborús bűnökkel foglalkozó különleges ügyész elkötelezettségét és hivatalának szakmaiságát, ideértve azt is, hogy a Perućac-tónál történt eseményekkel kapcsolatos vizsgálat esetében gyorsan reagált;

13.

tudomásul veszi az igazságszolgáltatási rendszer reformját, és további lendületes erőfeszítéseket kér a bírák függetlenségének és pártatlanságának biztosítása, valamint a bírósági munka hatékonyságának fokozása érdekében; üdvözli a bírák kinevezésének megújítására vonatkozó eljárás elindítására irányuló politikai döntést, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy erre átlátható módon kell sort keríteni, biztosítva a határozatok elleni hatékony fellebbezéshez való jogot azon bírák számára, akiknek kinevezését nem újították meg, és óva int e folyamat politizálása ellen; felhívja a figyelmet a vonatkozó jogszabályok elfogadásában tapasztalható késedelmekre, és felkéri a kormányt, hogy a fennmaradó törvénytervezeteket mielőbb továbbítsa a parlamentnek; az igazságszolgáltatás terén teljes átláthatóságra szólít fel; ezenfelül kéri, hogy különítsenek el további pénzügyi és igazgatási erőforrásokat a bíróságok – köztük az alkotmánybíróság – számára működésük javítása és az ügyhátralék felszámolása érdekében; ennek kapcsán véleménye szerint prioritásként kell kezelni a tulajdon visszaszolgáltatását korábbi tulajdonosaiknak; hangsúlyozza, hogy az ártatlanság vélelme a jogállamiságot biztosító egyik központi jogi eszköz; felszólítja a hatóságokat és különösen a végrehajtó hatalmi ágat, hogy szigorúan tartsa magát ehhez az elvhez;

14.

emlékeztet arra, hogy a hatóságok elsődleges prioritásának a jogállamiság fenntartására irányuló erőfeszítéseknek kell lennie; üdvözli a korrupció elleni küzdelem terén elért előrelépéseket, amelyek többek között a közelmúltban indított nagy fajsúlyú büntetőeljárásokban és a megfelelő jogi keret létrehozásában öltöttek testet, valamint a korrupcióellenes ügynökség tevékenységeinek 2010. januári elindítását, ám hangsúlyozza, hogy a korrupció továbbra is elterjedt az országban, és további erőfeszítéseket kér annak felszámolására; kiemeli a csempészetnek és egyéb illegális tevékenységeknek, valamint negatív következményeinek a bűnözői hálózatok fennmaradásában játszott szerepét; felhívja a figyelmet a két hivatal egyidejű betöltésének gyakorlatára, amely komoly összeférhetetlenségi kockázatokat rejt magában, és amelyet kiemelt kérdésként kell kezelni; ezért aggodalmát fejezi ki a korrupcióellenes ügynökségről szóló törvény közelmúltbeli módosításai miatt, amelyek a várttal ellentétes irányba mutatnak, és megállapítja, hogy az ügynökség e rendelkezés alkotmányosságával kapcsolatban az alkotmánybírósághoz fordult; felhívja a hatóságokat, hogy adjanak meg minden szükséges politikai és igazgatási támogatást a korrupcióellenes ügynökség számára, és hangsúlyozza, hogy a korrupció ezen ügynökség által feltárt eseteit mihamarabb ki kell vizsgálni; kéri a politikai pártok finanszírozásáról szóló törvény módosításainak elfogadását a pártfinanszírozás teljes mértékű átláthatóságának és hatékony ellenőrzési rendszerének biztosítása érdekében; arra biztatja a hatóságokat, hogy fogadjanak el olyan jogszabályokat, amelyek hatékony védelmet biztosítanak a visszaélések leleplezői számára; hangsúlyozza a vagyoni kárpótlás mint az igazságszolgáltatás fontos lépésének jelentőségét; hangsúlyozza a kialakított eljárások szigorú betartásának jelentőségét a társadalom által az igazságszolgáltatás pártatlanságába vetett bizalom megerősítése érdekében;

15.

üdvözli a közigazgatás reformja területén elért előrelépéseket; hangsúlyozza, hogy nagyobb erőfeszítéseket kell tenni a független közszolgálat létrehozása érdekében, ennek érdekében érdemeken alapuló előmeneteli rendszer és hatékony humánerőforrás-menedzsment bevezetésére hív fel, ideértve a szakmai alapú és átlátható felvételi eljárásokat is, és ezzel összefüggésben felhívja a figyelmet arra a káros gyakorlatra, hogy gyakran politikai összeköttetések alapján, a köztisztviselőkről szóló törvénnyel nem összeegyeztethető módon vesznek fel alkalmazottakat; felhívja a figyelmet arra, hogy a közigazgatásban, a bíróságokon és az állami tulajdonú vállalatoknál a nemzeti kisebbségek alulreprezentáltak; felhívja a figyelmet a nemzeti és helyi szintű igazgatás kapacitásépítésének folyamatos szükségességére, ezenkívül az európai uniós integráció terén a közigazgatás kapacitásainak és összehangolásának további megerősítésére szólít fel, és felhívja a Bizottságot, hogy más adományozókkal összehangolt módon továbbra is támogassa a hatóságokat e téren;

16.

üdvözli a rendőrségi reform, valamint a szomszédos és az európai uniós országokkal folytatott rendőrségi együttműködés fokozása területén elért haladást; különösképpen üdvözli a Horvátországgal, Montenegróval és Bosznia-Hercegovinával elért rendőrségi együttműködési megállapodást; üdvözli az Europollal való együttműködésre vonatkozó menetrend aláírását, melynek célja az ezen európai uniós bűnüldöző ügynökséggel való operatív megállapodás megkötése; hangsúlyozza azonban, hogy a személyes és minősített adatok védelméhez kapcsolódó területeken erőfeszítésekre van szükség a menetrend jelentette kihívások leküzdésére, amely kulcsfontosságú elem az Eurojusttal való együttműködési megállapodás aláírása tekintetében is;

17.

felhívja a figyelmet azon esetekre, amikor a rendőrség nem megfelelően jár el, többek között amikor egy rendőr túllépi hatáskörét vagy erőszakot alkalmaz a polgárokkal szemben, és további lendületes erőfeszítéseket kér az elkövetők megbüntetése érdekében; üdvözli e tekintetben a rendőrség független felügyeleti hatóságokkal való együttműködését és megállapításaik végrehajtását; úgy véli, hogy minden kisebbséggel kapcsolatos munka terén kiemelt fontosságot élvez a rendőri erők és más bűnüldöző szervek semlegessége, és felszólítja a hatóságokat, hogy javítsák az ennek tudatosítására irányuló képzést; üdvözli a nők rendőri állományban képviselt arányának növelését célzó erőfeszítéseket;

18.

üdvözli a biztonsági szolgálatok múltbéli tevékenységei gyászos örökségének felszámolása érdekében ez idáig tett erőfeszítéseket; e tekintetben rámutat arra, hogy további reformokra van szükség a biztonsági ágazat terén, különös tekintettel a biztonsági szolgálatok átvilágítására, valamint fokozott parlamenti felügyeletére és ellenőrzésére; emlékezteti a hatóságokat, hogy a sikeres régiós megbékéléshez szükséges a titkosszolgálati archívumok nyilvánosság számára történő megnyitása, különösen a második világháború során és később elkövetett atrocitások tekintetében; felhívja a figyelmet a magánélethez fűződő jogok védelmének elégtelenségére, és további reformokra szólít fel e tekintetben;

19.

üdvözli a rendőrség és az ügyészség közötti koordináció növelését, ami eredményeket hoz az EU és Szerbia számára közös kihívást jelentő szervezett bűnözés és kábítószer-csempészet elleni küzdelem területén; tudomásul veszi a latin-amerikai országokkal aláírt együttműködési memorandumokat, amelyek célja a tengeren túli kábítószer-kereskedelem hatékonyabb kezelése; további erőfeszítéseket kér a belső rendőrségi és igazságszolgáltatási képességek javítása érdekében, hangsúlyozva, hogy az EU számára továbbra is aggasztó a Szerbiából kiinduló, illetve azon átmenő kábítószer-csempészet;

20.

emlékeztet a megfelelően működő parlament mint a demokratikus rendszer kulcsfontosságú intézményének jelentőségére, és üdvözli a nemzetgyűlésről szóló új törvény elfogadásával bevezetett eljárási újításokat; a „biankó mandátumok” alkotmányellenes gyakorlatának haladéktalan megszüntetésére szólít fel, amely lehetővé teszi a politikai pártok számára, hogy ellenőrizzék a parlamenti képviselők tevékenységét; felszólít emellett a parlamenti helyek önkényes elosztásának leállítására; felszólítja a politikai pártokat, hogy a lehető leghamarabb, de mindenképpen még a jelenlegi parlamenti ciklus során vezessenek be megfelelő, az európai demokratikus normákkal összhangban álló rendelkezéseket; üdvözli az új parlament eljárási szabályzatának elfogadását, kéri a kormányzati tevékenységek felügyeletének megerősítését és ennek érdekében javasolja a közmeghallgatások formális beillesztését az eljárási szabályzatba; üdvözli, hogy az eljárási szabályzatba első alkalommal kerültek be olyan rendelkezések, amelyek lehetővé teszik a független testületek felügyeletét, ugyanakkor fenntartásait fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a parlament beavatkozhat e testületek munkájába; kéri, hogy készítsenek új rendelkezéseket a Velencei Bizottság ajánlásaival összhangban, amelyek jogi keretet határoznak meg e testületek számára, hogy függetlenül végezhessék munkájukat;

21.

elismerését fejezi ki az ombudsman által az állami intézmények megfelelő működésével kapcsolatos állampolgári jogok védelme terén végzett munka tekintetében, beleértve a gyermekek és a kisebbségek jogainak támogatása terén állami és tartományi szinten végzett tevékenységet; kéri az állami hatóságokat, hogy könnyítsék meg ezen erőfeszítéseket, és biztosítsák az ombudsman ajánlásainak megfelelő nyomon követését; üdvözli, hogy három helyi ombudsmani irodát hoztak létre Preševo, Bujanovac és Medvedja városában;

22.

emlékeztet arra, hogy az erős és független média rendkívüli jelentőséggel bír a demokrácia szempontjából, és kéri, hogy tegyenek lépéseket politikai nyomástól és egyéb befolyástól való függetlenségének biztosítása érdekében; üdvözli a szerb kormány arra irányuló erőfeszítéseit, hogy jogi keretet hozzon létre a szólásszabadság biztosítására, azonban aggodalmát fejezi ki a média területén való ellenőrzési és beavatkozási kísérletek miatt; aggodalmának ad hangot a „Večernje novosti” napilap privatizációját övező polémia miatt, és felhívja a kormányt, hogy valamennyi külföldi és hazai befektető számára biztosítsa az egyenlő bánásmódot; elítéli a szerb újságírók elleni támadásokat és fenyegetéseket, és felhívja a hatóságokat, hogy ezen eseteket teljes körűen vizsgálják ki, és az elkövetőket állítsák bíróság elé; felhívja a figyelmet a médiaágazatban fennálló tulajdonkoncentrációra és az átláthatóság hiányára; felhívja a figyelmet a személyes adatok közzétételének eseteire, és kiemeli, hogy szükség van az újságírók önszabályozására, és be kell tartani az etikai kódexet; megjegyzi, hogy az internet-hozzáférés továbbra is alacsony, elismeri az internet szerepét a média szabadsága tekintetében, és sürgeti a hatóságokat, hogy tegyenek határozott lépéseket e területen;

23.

hangsúlyozza a decentralizációs folyamat jelentőségét, amely javítja az állam működését azáltal, hogy az államot közelebb hozza a polgárokhoz, miközben egyúttal tiszteletben tartja a térségi autonómiához és a helyi önkormányzathoz fűződő jogukat; ezzel kapcsolatban üdvözli a kisebbségi nemzeti tanácsokról szóló törvény elfogadását, amely a nemzeti kisebbségi tanácsok hatásköreit és megválasztását a nemzetközi normáknak megfelelően szabályozza; elismeri a Vajdaság statútuma és a hatásköreiről szóló törvény elfogadása révén a 2006. novemberi alkotmány végrehajtása terén elért előrelépést; kéri a hatáskör-átruházási folyamat folytatását a közpénzekről szóló törvény és a Vajdaság és a helyi önkormányzatok közvagyonáról szóló törvény elfogadása révén, amelyek lehetővé teszik a Vajdaság számára, hogy az új statútum szerinti hatásköreit elkezdhesse gyakorolni; ezenfelül kéri, hogy tegyenek további politikai erőfeszítéseket a Preševo-völgyi albán kisebbség helyi igazgatásra irányuló törekvéseinek kezelésére azáltal, hogy a preševói, bujanovaci és medvedjai önkormányzatok koordinációs testületével egyeztetve sürgősen megfelelő forrásokat biztosítanak számukra; ugyanakkor hangsúlyozza az albán kisebbség képviselőinek alapvető felelősségét, és sürgeti őket, hogy szorítsák vissza a szélsőséges nacionalista és szeparatista retorikát, amely éles ellentétben áll az alapvető európai értékekkel; hasonlóképpen hangsúlyozza a szerbek bevonásának fontosságát e helyi önkormányzati szervekbe;

24.

üdvözli Szerbia erőfeszítéseit a kisebbségek védelme terén; hangsúlyozza azonban, hogy a kisebbségi nyelveken az információhoz és az oktatáshoz való hozzáférést továbbra is javítani kell, különösen a bosnyák, a bolgár, a bunyevác és a román kisebbség tekintetében;

25.

üdvözli a nemzeti kisebbségi tanácsok többségének létrehozatalát, ami a kisebbségek számára lehetővé teszi, hogy az oktatás, a kultúra, a kisebbségi nyelvhasználat és a nyilvános tájékoztatás területén döntéseket hozzanak; megjegyzi, hogy fontos e kisebbségi önkormányzati szervek hatásköreinek teljes körű gyakorlása, és hogy a nemzeti kisebbségi tanácsokról szóló törvénynek megfelelő költségvetési támogatást kell biztosítania; megállapítja, hogy az előkészítési folyamat során és a tanácsok létrehozására vonatkozó jogi követelmények tekintetében tapasztalt szabálytalanságokkal kapcsolatban panaszokat nyújtottak be, valamint megemlíti a nemzeti tanácsoknak biztosított hatáskörök egyes minisztériumok és helyi önkormányzatok általi megsértésére vonatkozó panaszokat, és felhívja a hatóságokat, hogy ezekre reagáljanak; aggodalmának ad hangot a bosnyák nemzeti tanács megalakításával kapcsolatban, és kéri a folyamat szabályokkal összhangban történő mielőbbi lezárását, lehetővé téve a bosnyákok e tanácsban való jogszerű képviseletét; aggodalommal szemléli a Sandžak régióban fokozódó feszültségeket, amelyek többek között a közelmúltbeli erőszakos incidensekben nyilvánultak meg, és határozottan kéri, hogy a politikai vitákat a demokratikus intézmények keretén belül, párbeszéd révén oldják meg;

26.

üdvözli a nemek közötti egyenlőség terén elért haladást, különösen a nemek közti egyenlőségről szóló törvény és a nők helyzetének javítását és a nemek közti egyenlőséget célzó nemzeti cselekvési terv elfogadását; emlékeztet azonban, hogy ezen intézkedések végrehajtása még függőben van, és hogy a nőket továbbra is hátrányos megkülönböztetés sújtja, többek között a munkaerőpiacon is; felhívja ezért a szerbiai hatóságokat, hogy azonnal ültessék át a gyakorlatba a nemek közötti egyenlőséget célzó új jogi keretet, és foglalkozzanak a nemi alapú megkülönböztetés tágabb kérdéskörével, például a családon belüli erőszak Szerbiában tapasztalható fokozódásával is;

27.

kéri, hogy tegyenek további lépéseket a megkülönböztetés elleni törvény teljes körű végrehajtása érdekében, és üdvözli az e téren elért előrelépéseket, különösen az egyenlőségvédelmi biztosi hivatal létrehozását, amely fontos lépés a valamennyi szerb állampolgárral szembeni egyenlő bánásmód biztosítása felé;

28.

emlékeztet arra, hogy a szólásszabadság és a gyülekezési szabadság alapvető európai értékek, és üdvözli, hogy Belgrádban 2010. október 10-én sor került a Gay Pride felvonulásra; ezt az eseményt a nyitott, toleráns és sokszínű társadalom létrehozása irányába tett jelentős lépésként értékeli, és a kormány arra vonatkozóan tett kötelezettségvállalásaként tekint rá, hogy biztosítja a toleranciára és a társadalom kiszolgáltatott kisebbségeinek védelmére vonatkozó európai uniós normák érvényesülését; megelégedettségének ad hangot a felvonulás résztvevőinek védelmét szolgáló megfelelő biztonsági intézkedések tekintetében;

29.

mindazonáltal sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a felvonulás idején erőszakos összecsapásokra került sor, amelyekben jelentős számú/sok ember – főként rendőr – megsérült; felhívja a figyelmet arra, hogy az érintett szélsőségesek bizonyos politikai pártok és egyházi vezetők közvetett támogatását bírták; kéri a hatóságokat a jogrend biztosítására azáltal, hogy bíróság elé állítják az erőszakos cselekmények elkövetőit, akik megzavarták a felvonulást, valamint ténylegesen betiltják azokat a szélsőséges szervezeteket, amelyekhez az elkövetők tartoznak; megállapítja, hogy ezek a szervezetek a múltban – konkrétan 2008. február 17-én és számos sporteseményen – is részt vettek súlyos erőszakos cselekményekben; tudomásul veszi ezzel kapcsolatban, hogy számos ilyen ügy már az Alkotmánybíróság előtt van; megfelelő intézkedések elfogadására szólít fel a szélsőségek és a radikalizmus valamennyi formája elleni hatékony társadalmi fellépés érdekében;

30.

hangsúlyozza, hogy számos roma még mindig mélyszegénységben él, ami különösen negatívan befolyásolja a fiatal romák boldogulási esélyeit; hangsúlyozza továbbá, hogy hátrányos megkülönböztetésnek vannak kitéve a munkaerőpiacon, csak 5 %-uk rendelkezik állandó munkahellyel; felhívja a hatóságokat, hogy tegyenek sürgős lépéseket a romák helyzetét illetően, biztosítva számukra a személyi igazolványt, továbbá hogy javítsák a megfelelő lakhatáshoz, a munkaerőpiachoz és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésüket; felhívja a figyelmet a roma lakossággal szembeni folyamatos megkülönböztetésre és a közelmúltbeli erőszakos cselekményekre, továbbá a romák szerb hatóságok általi erőszakos kitelepítéseire;

31.

rámutat arra, hogy Európában Szerbiában található a legtöbb menekült és otthonát elhagyni kényszerült személy; hangsúlyozza nehéz helyzetüket, ami lakhatásukat és szegénységüket illeti, és felszólítja a szerb hatóságokat, hogy vizsgálják felül a menekültekre vonatkozó nemzeti stratégiát; üdvözli Szerbia azon kezdeményezését, hogy újjáélessze a menekültügyi probléma tartós megoldására irányuló regionális folyamatokat, és felszólítja a szarajevói nyilatkozatot aláíró országokat, hogy e téren érjenek el jelentősebb eredményeket; ezzel összefüggésben rámutat a szerb és a horvát elnök közös kötelezettségvállalására, hogy felderítik az eltűnt személyek sorsát, és megoldást találnak a menekültekkel és a visszatérésükkel kapcsolatos problémákra; felszólítja a Bizottságot, hogy használja ki a régió európai uniós tagjelölt és lehetséges tagjelölt országai feletti politikai befolyását annak biztosítására, hogy elhárítsák a menekültek visszatérése előtti akadályokat; hangsúlyozza emellett, hogy az EU-országokkal kötött visszafogadási megállapodások eredményeképpen akár 150 000 hazatelepülő is várható, és hogy visszailleszkedésük sikeréhez alapos előkészületekre lesz szükség, különösen a helyi hatóságok szintjén; hangsúlyozza, hogy a civil társadalmi szervezetek fontos szerepet töltenek be e folyamatban;

32.

üdvözli a katonai szféra reformjait – különösen a szerb hadsereg hivatásos hadsereggé alakítását, amely 2011. január 1-jén lépett hatályba –, amelyek a hadsereg korszerűsítése és a katonaság feletti civil ellenőrzés erősítése irányában tett fontos lépések;

33.

hangsúlyozza, hogy a civil társadalom fontos szerepet tölt be a politikai prioritások meghatározásában; hangsúlyozza a civil társadalmi szervezetekkel való párbeszéd jelentőségét és a civil társadalom szereplőinek alapvető szerepét a társadalmi és politikai kérdések kapcsán folytatott regionális együttműködés fokozásában; üdvözli, hogy a 2009-ben elfogadott új egyesülési törvény tisztázza az NGO-k jogállását és hogy javult a szerbiai közigazgatás és a civil társadalom közötti együttműködés; tudomásul veszi a civil társadalommal való konzultációra irányuló kormányzati erőfeszítéseket; felhívja a hatóságokat, hogy tegyenek további lépéseket a civil társadalom szereplői részvételének hivatalossá tételére és erősítésére a politikaformálási folyamatban és a hatóságok tevékenységének ellenőrzésében; hangsúlyozza, hogy támogatni és oltalmazni kell a polgári jogok védelmezőit, különösen az LMBT-aktivistákat, a háborús bűnökkel foglalkozókat és a Szerbia és Koszovó közötti kapcsolatok javításán tevékenykedőket;

34.

támogatásáról biztosítja a RECOM-kezdeményezést (Regional Commission for Truth Seeking and Truth Telling about War Crimes and Other Serious Violations of Human Rights in the former Yugoslavia – A volt Jugoszláviában elkövetett háborús bűncselekményeket és az emberi jogok megsértésének más súlyos eseteit vizsgáló regionális tényfeltáró bizottság) a tudatosság fokozása és a békefolyamat folytatása érdekében a Nyugat-Balkánon, és felhívja Szerbia és más érintett országok hatóságait is, hogy támogassák azt;

35.

hangsúlyozza, hogy az oktatási rendszer az ország ifjúsága és a jövőbeli gazdasági kilátások szempontjából rendkívüli jelentőséggel bír; hangsúlyozza, hogy a társadalmi és gazdasági fejlődés egyik legfőbb feltétele a korszerű és színvonalas oktatás, amely magasan képzett munkavállalók nemzedékeit termeli ki; fájlalja az országban és elsősorban a fiatalok körében tapasztalható nagyfokú munkanélküliséget és az egyetemi végzettségűek alacsony arányát; felhívja a hatóságokat, hogy teljes mértékben hajtsák végre a bolognai folyamat rendelkezéseit, és a szerb oktatási rendszert hozzák összhangba az európai normákkal; üdvözli a tudomány és a kutatás területén tapasztalt haladást, azonban hangsúlyozza, hogy további erőfeszítésekre van szükség, ha Szerbia csatlakozni kíván az Európai Kutatási Térséghez; felhívja továbbá a hatóságokat, hogy fokozzák a nemzeti kutatási kapacitásokba történő befektetéseket, hogy a szerbiai kutatási standardok és kapacitások ne maradjanak el az európaiaktól;

36.

tudomásul veszi a kibővített általános kollektív szerződést, melyet a szerb kormány 2008 novemberében írt alá a szakszervezetekkel és a munkaadói szervezetekkel; arra buzdítja a szerb kormányt, hogy vessen véget a szerződés jelenlegi felfüggesztésének; hangsúlyozza, hogy az alkotmányos garanciák ellenére a szakszervezeti jogok továbbra is korlátozottak, és felhívja a szerbiai hatóságokat, hogy erősítsék a munkavállalók és szakszervezetek jogait; aggodalmát fejezi ki a társadalmi párbeszéd gyengesége és a társadalmi partnerekkel való rendszertelen konzultáció miatt; elismeri, hogy a Szociális és Gazdasági Tanács gyakrabban ülésezett és hogy valamennyi szakosodott testület működik, azonban aggódik a korlátozott kapacitások miatt; további lépésekre szólít fel a Szociális és Gazdasági Tanács megerősítése érdekében, hogy az aktív szerepet vállalhasson a társadalmi párbeszéd megerősítésében, és aktív konzultációs szerepet tölthessen be a jogalkotás során;

37.

felhívja a figyelmet a büntetés-végrehajtási rendszer nehéz helyzetére, és kéri, hogy tegyenek lépéseket a börtönök túlzsúfoltságának orvoslására, a mostoha fogva tartási körülmények javítására, valamint a fogva tartottak számára megfelelő rehabilitációs programok és képzés biztosítására;

38.

hangsúlyozza, hogy a pénzügyi válságnak súlyos következményei vannak az országra nézve; megállapítja, hogy az IMF-fel kötött készenléti megállapodást az ország makrogazdasági politikájának pozitív értékelése nyomán a közelmúltban felülvizsgálták, és üdvözli a régió integrációjának előmozdítása és gazdaságának helyreállítása érdekében létrehozott Nyugat-Balkáni Beruházási Keretet, mely hiteleket biztosít az elsőbbséget élvező infrastrukturális projektek számára; a keret bővítésére szólít fel, hogy az tartalmazza a kis- és középvállalkozások támogatását is, és kéri Szerbiát, hogy használja ki a fenti új pénzügyi források nyújtotta előnyöket és az IPA támogatás keretében meglévő lehetőségeket azért is, hogy hatékonyabban lehessen megóvni a társadalom sérülékeny csoportjait a válság hatásaitól;

39.

emlékeztet, hogy a monopóliumok jelentősen gátolják a piacgazdaság teljes körű működésének kialakulását; ezért felhívja a kormányt, hogy felszámolásuk révén tegyen aktív lépéseket a hatékony versenypolitika kialakítása érdekében; hangsúlyozza, hogy a kis- és középvállalkozások piacra lépése előtt tornyosuló akadályok továbbra is nagyobbak a kívánatosnál; üdvözli a piaci szabályozók létrehozását számos területen, és bízik abban, hogy a hatóságok biztosítják majd függetlenségüket, hogy e testületek ne kerüljenek az általuk szabályozottak „hatalmába”;

40.

megjegyzi továbbá, hogy az ország nemzeti és gazdasági statisztikái további javítást igényelnek, és felhívja a hatóságokat azok fejlesztésére;

41.

felhívja a szerbiai hatóságokat és politikai mozgalmakat, hogy kötelezzék el magukat határozottabban a foglalkoztatási és társadalmi kohéziós politikák mellett, és alakítsanak ki olyan környezetet, amely kedvez a demokrácia, a jogállamiság és a szabad piacgazdaság fejlődésének, valamint az emberi jogok tiszteletben tartásának;

42.

kéri, hogy tegyenek további erőfeszítéseket a fenntartható tömegközlekedési hálózatok kialakítása és a közúti infrastruktúra javítása – többek között a X. közlekedési folyosó mielőbbi befejezése – érdekében Szerbiában és a Nyugat-Balkán egészén, ugyanakkora jelentőséget tulajdonítva a vasúti és a belföldi vízi közlekedésnek is; hangsúlyozza az integrált szállítási rendszer jelentőségét mind a szerb régiók gazdasági fejlődése, mint pedig a regionális kereskedelem szintjének növekedése szempontjából; különös érdeklődést mutat a (többek között a közlekedéssel, energiával és az információs társadalommal kapcsolatos kérdésekkel foglalkozó) Duna-stratégia iránt a kapcsolatok és a kommunikációs rendszerek javítása, a környezet megóvása, a környezeti kockázatok megelőzése és a társadalmi-gazdasági fejlődés erősítése érdekében;

43.

ennek kapcsán sajnálatának ad hangot a tömegközlekedés, különösen a vasúthálózat alacsony színvonala miatt; kéri a szerb kormányt, használja fel maradéktalanul az előcsatlakozási támogatási eszköz által rendelkezésre bocsátott alapokat a vasúthálózat fejlesztésére, korszerűsítésére és a szomszédos országokkal való összeköttetetések javítására a személyszállítás és a teherfuvarozás céljaira egyaránt;

44.

dicséri Szerbia megfelelő előrelépését a környezetvédelem terén; intenzívebb erőfeszítésekre buzdít azonban a megújuló energiák és az energiahatékonyság területén, és megjegyzi, hogy át kell ültetni a megújuló energiák terén megvalósult főbb vívmányokat, és még el kell fogadni az energiahatékonyságra vonatkozó jogi szabályozás keretét;

45.

üdvözli, hogy a Vegyianyag-ügynökség elfogadott egy szabálykönyvet, mely korlátozza vagy megtiltja az emberi egészségre és a környezetre veszélyes vegyi anyagok gyártását, és a vegyipari ágazatot közelíti az uniós szabályokhoz; sajnálja azonban, hogy egyes fejlett technológiát és azzal kapcsolatos befektetéseket igénylő rendelkezések alkalmazása késedelmet szenvedett, mivel az iparág képviselői szerint pénzügyi veszteséget okoznának és az üzleti tevékenység felszámolásához vezetnének Szerbiában; a 2009-es zöld jogszabálycsomag azonnali és teljes körű végrehajtására szólít fel;

46.

üdvözli a Montenegróval és Horvátországgal kötött megállapodásokat, melyek lehetővé teszik ezen országok szervezett bűncselekményekben részt vevő állampolgárainak kiadását, valamint a Szerbia és Horvátország közötti határ megállapítására vonatkozóan előirányzott tárgyalásokat; arra ösztönzi a szerb kormányt, hogy többi szomszédjával is kössön hasonló megállapodásokat, és üdvözli az e téren Szerbia és Montenegró által tett lépéseket; ösztönzi Szerbiát, hogy a balkáni régió nemzetközi szervezett bűnözése elleni hatékony fellépés érdekében továbbra is ossza meg értesüléseit és bizonyítékait szomszédos országaival a határon átnyúló bűnszervezetekről, különösen a kábítószer-kereskedelemben részt vevőkről;

47.

hangsúlyozza, hogy Szerbia az egész Nyugat-Balkán stabilitásában fontos szerepet játszik, különös tekintettel Bosznia-Hercegovina stabilitására és kohéziójára; ezzel összefüggésben felszólítja a szerb hatóságokat, hogy tevékenyen támogassanak minden olyan szükséges alkotmányos változtatást, amely elősegítené, hogy a bosznia-hercegovinai állami intézmények nagyszabású reformokat hajthassanak végre az európai integrációs folyamat során; külön felszólítja Belgrádot, hogy támogassa a boszniai intézmények konszolidációját, valamint megerősítését és korszerűsítését;

48.

felhívja a szerb hatóságokat, hogy folytassák jogszabályaik összehangolását az EU környezetvédelmi jogszabályaival és előírásaival, és hajtsák végre az elfogadott jogszabályokat;

49.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint Szerbia kormányának és parlamentjének.

11.5.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 136/35

—

tekintettel az EK-Szerződés 168. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 35. cikkére,

—

tekintettel a kutatási tevékenységek közös programozása révén a degeneratív idegrendszeri betegségek, különösen az Alzheimer-kór elleni küzdelemre irányuló intézkedésekről szóló tanácsi ajánlásra, valamint az életkorral összefüggésbe hozható degeneratív idegrendszeri betegségek, különösen az Alzheimer-kór elleni küzdelemre irányuló közegészségügyi stratégiákról szóló tanácsi következtetésekre,

—

tekintettel az Alzheimer Europe által koordinált és az Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóság által finanszírozott, a 2006–2008 közötti időszakra vonatkozó EuroCoDe (a demencia területén folytatott európai együttműködésre irányuló) uniós projekt megállapításaira, valamint a 2009-es Alzheimer-világjelentésre, melyet a Nemzetközi Alzheimer Társaság (ADI) adott ki 2010. szeptember 21-én a nemzetközi Alzheimer-nap kapcsán,

—

tekintettel az Alzheimer Europe által koordinált és a Bizottság által finanszírozott EuroCoDe (a demencia területén folytatott európai együttműködésre irányuló) európai projekt megállapításaira,

—

tekintettel a Bizottságnak az Alzheimer-kórra és más demenciákra irányuló európai kezdeményezésről szóló, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett közleményére (COM(2009)0380 végleges),

—

tekintettel az idegrendszeri betegségek tüneti kezelésére és jobb megértésére irányuló intenzívebb kutatások szükségességét hangsúlyozó, „Együtt az egészségért: európai uniós stratégiai megközelítés, 2008–2013” című bizottsági fehér könyv alapján meghatározott, az öregedő európai lakosság egészségi állapotának javítására irányuló uniós stratégiai célkitűzésre,

—

tekintettel az idősek hosszú távú gondozásáról szóló, 2010. szeptember 9-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel a nők idősödő társadalomban betöltött szerepéről szóló, 2010. szeptember 7-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére (A7-0366/2010),

A.

mivel becslések szerint a világban 2010-re 35,6 millió lesz a demencia valamely formájában szenvedők száma, és mivel az előrejelzések szerint ez a szám 20 évente csaknem megkétszereződik, 2030-ra elérve akár a 65,7 milliót (a Nemzetközi Alzheimer Társaság 2010-es jelentése); és mivel az Alzheimer-kórban szenvedők számát a korai diagnózis nehézségei miatt alábecsülik,

B.

mivel a demenciában szenvedő európaiak számát 9,9 millióra becsülik, és az esetek túlnyomó többségéért az Alzheimer-kór tehető felelőssé (a Nemzetközi Alzheimer Társaság 2010-es jelentése); mivel a degeneratív idegrendszeri betegségek ugyan minden életkorban előfordulhatnak, de az időseket érintő fogyatékosságok egyik legfőbb okát alkotják, és mivel az e betegségekben szenvedő emberek száma 2020-ra – a nyugdíjas korúak hosszabb várható élettartama és beszűkült társadalmi életvitele miatt – várhatóan drasztikusan emelkedni fog; mivel az érintett népesség száma csaknem megháromszorozódik, ha a demenciában szenvedők nem nyilvántartott tömegét is figyelembe vesszük,

C.

mivel a 2009-es Alzheimer világjelentés szerint a demenciában szenvedő emberek teljes számának 28 %-át Európa adja, amivel Ázsia (35 %) mögött a második helyen áll, miközben a világ régiói közül Nyugat-Európában a legmagasabb (19 %) az e betegségben szenvedők aránya,

D.

mivel Európa népessége elöregszik, és a legtöbb európai országban a 80 év felettiek korcsoportja növekszik a leggyorsabban; mivel a nyugdíjas korú és az aktív népesség aránya az utóbbi hátrányára változik, és mivel ennek következtében az elkövetkezendő évtizedekben várhatóan a demencia jelenti majd a nemzeti szociális és egészségügyi ellátórendszerek – azon belül az informális és a hosszú távú ellátást biztosító létesítmények – fenntartható működése előtt álló egyik legnagyobb kihívást,

E.

mivel bizonyos becslések (a Nemzetközi Alzheimer Társaság 2010-es jelentése) szerint az Alzheimer-kór közvetlen orvosi és szociális ellátásának összköltsége Európában 135,04 milliárd dollárt tesz ki,

F.

mivel a betegség korai felismerése hozzájárulhat az egészségügyi költségek mérsékléséhez Európában,

G.

mivel az Európai Uniónak jelenleg nem áll rendelkezésére kellőképpen pontos statisztika a demenciáról – és különösen a degeneratív idegrendszeri betegségekről –, és mivel a becslések között az alapul vett tanulmánytól függően akár háromszoros eltérés is lehet; mivel ezért alapvető fontosságú, hogy közös és szigorúan meghatározott mutatók alapján európai szintű epidemiológiai felmérések készüljenek,

H.

mivel a demencia következményei a társadalomra és a gazdaságra is kihatnak, és a tagállamok valamennyi egészségügyi rendszerét érintik,

I.

mivel ahhoz, hogy előre láthassuk az Alzheimer-kór és a demencia egyéb formáinak gazdasági és társadalmi hatásait, be kell ruházni a tudományos kutatásokba és az ellátási rendszerek hatékonyságába,

J.

mivel e téren a kutatási erőfeszítések nagy részét a tagállamok teszik viszonylag alacsony nemzetek közötti koordináció keretében, ami széttagoltsághoz, illetve az ismeretek és a legjobb gyakorlat tagállamok közötti korlátozott megosztásához vezet, és mivel Európában az Alzheimer-kórral kapcsolatos kutatás nem tud lépést tartani az egyéb betegségekre irányuló kutatásokkal,

K.

mivel az Alzheimer Europe közelmúltbeli megállapításai szerint az Unióban az Alzheimer-kórt sokszor nem ismerik fel, valamint a tagállamok között egyenlőtlenségek állnak fenn a megelőzés, a kezeléshez való hozzáférés és a megfelelő szolgáltatások nyújtása tekintetében,

L.

mivel a legújabb kutatási eredmények alapján az Alzheimer-kór kialakulásában jelentős szerepet játszhat az étrend, vagyis a demenciának az egyénre szabott beavatkozásokon keresztüli megelőzését kiemelten kell kezelni, és különös figyelmet kell szentelni az olyan megelőzési tényezőknek, mint az egészséges táplálkozás, a fizikai és szellemi aktivitás előmozdítása, valamint a szív- és érrendszeri kockázati tényezők – például a cukorbetegség, a magas koleszterinszint, a magas vérnyomás és a dohányzás – féken tartása,

M.

mivel egyre szélesebb körben elismerik, hogy a degeneratív idegrendszeri betegségeknek az európai népességre gyakorolt hatása olyan jelentős, hogy azt egyetlen tagállam sem képes egyedül kezelni; mivel ebből kifolyólag a tagállamokban és az Európai Unióban jelentős mértékben fokozni kell az Alzheimer-kór okaira, megelőzésére és kezelésére irányuló innovatív és multidiszciplináris klinikai kutatási tevékenységek terén való együttműködést és koordinációt, az információk megosztását és az ágazat számára rendelkezésre álló források szintjét, az európai társadalmak számára alapvető kihívássá vált degeneratív idegrendszeri betegségek – különösen az Alzheimer-kór – leküzdése érdekében,

N.

mivel ennek az európai kezdeményezésnek nem az a célja, hogy felváltsa az Alzheimer-kór és a demencia egyéb formáinak leküzdésére irányuló, már létező nemzeti terveket, hanem inkább az e területtel kapcsolatos európai kutatás hatékonyabb koordinálására kellene használni,

O.

mivel a demencia nem csupán magukat a betegeket sújtó pusztító betegség, hanem – jó minőségű megfelelő ellátás hiányában – egyben igen súlyos teherré is válhat a betegek rokonai és gondozói számára, tekintettel azokra az érzelmi, fizikai és pénzügyi nehézségekre, amelyekkel a demencia bármely formája által érintettek rokonainak és barátainak szembe kell nézniük; mivel minden beteg családjában átlagosan három fő viseli e terhet, e becslés szerint a demencia valamilyen formában mintegy 19 millió európait érint közvetlenül,

P.

mivel az Alzheimer-kórban szenvedők számára biztosított intézményi ellátás kapacitáshiánnyal küzd, és ez a hiány a jövőben csak súlyosbodni fog; mivel nincsen elegendő számú, az Alzheimer-kórban szenvedők gondozását végző egészségügyi szakember és szociális munkás, és ez a hiány a jövőben fokozódni fog; mivel ugyanakkor egyértelmű, hogy az ilyen betegek számára az a legjobb megoldás, ha lehetővé tesszük számukra, hogy megszokott otthoni környezetükben maradhassanak,

Q.

mivel a demenciában szenvedőkkel és a gondozók támogatásával kapcsolatban az Európai Uniónak és a tagállamoknak hármas célkitűzés megvalósítására kell törekedniük: minőségi ellátást kell nyújtaniuk a betegek számára, gondoskodniuk kell arról, hogy a gondozók az igényeikhez igazítva pihenőidőszakokat vehessenek igénybe, valamint biztosítaniuk kell, hogy a betegeket vagy otthon, vagy magas színvonalú, innovatív gondozási intézményben ápolhassák,

R.

mivel a modern távorvosi szolgáltatások rendkívül hatékony segítséget nyújthatnak az Alzheimer-kórban szenvedők és gondozóik számára, és ezzel javíthatják a betegek életminőségét megszokott környezetükben, így az intézményi ellátás kiváló alternatíváját jelenthetik,

S.

mivel az Alzheimer-kórhoz megbélyegzés fűződik, a betegséggel és az érintett betegekkel kapcsolatos magatartásformák folytán pedig a betegek, családjuk és hozzátartozóik magukra maradnak; mivel a probléma általános megközelítése továbbra is helytelen, aminek következtében a betegek és hozzátartozóik sorsa a társadalmi kirekesztődés; mivel ezért szükség van a demenciához kapcsolódó megbélyegzés, előítéletek és megkülönböztetés jobb megértésére, mint ahogy annak kutatására is, hogy miképpen előzhető meg a társadalmi kirekesztés, valamint hogyan lehet ösztönözni olyan magatartásformákra, amelyek révén bármiféle fellépés során megőrizhető a demenciában szenvedők méltósága és ember volta,

T.

mivel a betegek életminőségének javítása gyakran összefügg a betegek hozzátartozóinak érzelmi életével,

U.

mivel a segítő csoportok megfelelő alkalmat biztosítanak a közös gondolkodásra annak érdekében, hogy a betegek hozzátartozói megoszthassák egymással „tudatos felelősségüket”,

V.

mivel az Alzheimer-kórt és a demencia egyéb formáit nem szabad az öregedéssel járó normális problémának tekinteni, és ezzel megvonni a betegektől a megfelelő kezeléshez, orvosi segítséghez és szakellátáshoz való jogukat,

W.

mivel, bár az Alzheimer-kór társadalmi ismertsége és a vele kapcsolatos tudományos ismeretek jelentősen bővültek, különösen arra vonatkozóan, hogy a betegség nem csupán klinikai demencia, hanem korai demenciás rohamok formájában is jelentkezhet, a terápiás lehetőségek még mindig a szimptomatikus gyógyszeres kezelésre korlátozódnak, mivel jelenleg szembetűnő különbségek tapasztalhatók a tagállamok között – sőt a tagállamokon belül is –, illetve hiányosságok vannak a szakemberek képzése és minősítése terén, a diagnosztizáláshoz és a kutatáshoz szükséges felszerelés nem áll rendelkezésre, az Alzheimer-kór megállapítására pedig gyakran csak a betegség megjelenése után több évvel kerül sor, aminek következtében háttérbe szorulnak a betegség lassítására alkalmas kezelési módok,

X.

mivel az Alzheimer-kór megbízható biológiai markereinek alkalmazásában a közelmúltban bekövetkezett előrelépés ösztönözte az Alzheimer-kórt klinikai entitásként körülíró új kritériumok kidolgozását, amelyek alapján a kór nem csak egy, az emlékezetet és az észlelést befolyásoló szakaszból áll, hanem van egy korábbi szakasza is,

Y.

mivel az Alzheimer-kór és a demencia egyéb formái nemcsak az időseket, hanem a fiatalokat is érinthetik; mivel javítani kell a fiatal betegeknek a diagnosztikai eszközökhöz, a kutatáshoz és az ellátáshoz, a támogatáshoz és a szálláshoz való hozzáférését,

Z.

mivel a lakosság és a szakma Alzheimer-kórral kapcsolatos tájékozottságának nemzeti és európai szintű növelése képessé teszi a lakosságot a betegség korai tüneteinek felismerésére, a korai diagnosztizálás lehetőségeinek megtalálására, valamint arra, hogy már a betegség korai szakaszában hozzáférhessen a kezeléshez és a szolgáltatásokhoz,

AA.

mivel az Alzheimer-kór demenciát megelőző szakaszára való jobb odafigyelés hozzájárulhat olyan megfelelő terápiás beavatkozások kidolgozásához, amelyek lehetővé teszik a betegség lefolyásának lassítását, és ezzel késleltethetik a betegnek az Alzheimer-kór súlyos, vagyis a leginkább egészségkárosító szakaszába történő eljutását,

AB.

mivel (a csupán tüneti kezelésre alkalmas gyógyszerek helyett) a hatékony betegségmódosító szerek kifejlesztése az Alzheimer-kórban szenvedő betegek kritikus és eddig ki nem elégített igénye,

AC.

mivel továbbá a demenciás esetek majdnem 70 %-ában felállított Alzheimer-diagnózis nem veszi teljes mértékben figyelembe a betegekben előforduló agykárosodások sokféleségét, valamint azt, hogy a fiatal és az idős betegek nem ugyanazt a patológiás és klinikai képet mutatják,

1.

felhívja a Tanácsot, hogy nyilvánítsa a demenciát uniós egészségügyi prioritásnak, és határozottan sürgeti a tagállamokat, hogy alakítsanak ki konkrét nemzeti terveket és stratégiákat az Alzheimer-kórra vonatkozóan a demencia szociális és egészségügyi következményeinek kezelése, a demenciában szenvedők és családjuk számára szolgáltatások és támogatás biztosítása céljából, ahogyan ezt számos olyan tagállam már megtette, ahol az Alzheimer-kórra és a hasonló betegségekre vonatkozó, 2008-ban indított terv lehetővé tette az egészségügyi és a szociális ellátás koordinálását, valamint e betegségek nemzeti szintű klinikai vizsgálatát és alapkutatását;

2.

üdvözli a tagállamok által támogatott közös uniós programozási kezdeményezést, melynek célja az Alzheimer-kórral és az egyéb degeneratív idegrendszeri betegségekkel kapcsolatos kutatás fellendítése, és bátorítja az Európai Bizottságot, hogy továbbra is indítson fellépéseket az Alzheimer-kór és egyéb degeneratív idegrendszeri betegségek kezelése előtt álló egészségügyi, társadalmi, technológiai és környezeti kihívások leküzdésére;

3.

felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy az egészségügyi megelőzési politikával kapcsolatos jövőbeli fellépések kidolgozása során vegyék figyelembe a demencia fogalmát, különösen annak a szív- és érrendszeri panaszokkal, a szellemi egészséggel, a testmozgással, az egészségügyi oktatással és az új technológiákkal való összefüggései kapcsán;

4.

felszólítja a tagállamokat, hogy az „egészséges életmód a szellemi egészségért” koncepciójának népszerűsítésén keresztül nyújtsanak az életmóddal kapcsolatos tájékoztatást az uniós polgárok számára, melynek célja az Alzheimer-kór és a demencia egyéb formái kialakulásának késleltetése vagy megelőzése;

5.

javasolja a Tanácsnak és a Bizottságnak, hogy fontolják meg a szellemi egészség európai évének meghirdetését – a szeptember 21-i Alzheimer-világnap kiegészítéseképpen – annak érdekében, hogy felhívják a figyelmet az aggyal kapcsolatos időskori megbetegedésekre és e betegségek korai tüneteinek felismerési és azonosítási lehetőségeire, és ennek keretében szervezzenek olyan tájékoztatási kampányokat, amelyek e betegségek megelőzésével, valamint az agyi érkatasztrófák kezelésével foglalkoznak; ezen európai évnek továbbá elő kell mozdítania a bevált gyakorlatok európai országok közötti cseréjét;

6.

rámutat arra, hogy a) az egyre öregedő társadalom és b) az államháztartásokra és a magánszféra termelékenységére nehezedő, az elöregedő népességre fordított kiadások emelkedése miatti, egyre növekvő nyomás strukturális problémát fog jelenteni a tagállamok számára; az Európai Uniónak ezért hosszú távú stratégiájába be kell építenie a megelőzés elvének határozott támogatására irányuló politikát (egyrészt az orvosi gyakorlatban, másrészt az egészségesebb életmód előmozdításában); az egészségügyi mutatók hozzá fognak járulni a gazdasági mutatók jelentős javulásához;

7.

felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy ismerjék el a betegképviseleti szervezetek szerepét a degeneratív idegrendszeri betegségek területén, valamint vonják be őket a tájékoztatási és megelőzési kampányokba, a demenciabetegek számára biztosított támogatási intézkedésekbe, valamint a kutatási programok előkészítésébe;

8.

javasolja, hogy a Bizottság fontolja meg az „ápolók napja” bevezetését, melynek célja, hogy Európa-szerte felhívja a figyelmet a hivatásos és nem hivatásos ápolók kiemelkedő szerepére és elismertesse azt;

9.

hangsúlyozza, hogy az Alzheimer-kór megelőzését vagy lefolyásának lassítását célzó hatékony beavatkozások felfedezése rendkívül sürgős;

10.

felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy tegyenek lépéseket az uniós lakosság demenciával kapcsolatos tájékozottságának növelése érdekében, ezzel megkönnyítve a demencia korai tüneteinek felismerését, és így a korai diagnózist és az azzal járó kezelést és megfelelő támogatást;

11.

hangsúlyozza a megelőzés elsőrendű fontosságát, valamint azt, hogy a hatékony beavatkozások érdekében fontos a korai diagnosztizálás; hangsúlyozza, hogy a közvetlen kutatás, a rehabilitáció és a fellépés érdekében szükség van – különösen a tünetmentes és a cselekvőképesség elvesztését megelőző időszakok tekintetében – epidemiológiai és klinikai adatokra, és felhívja a tagállamokat ezek javítására;

12.

rámutat, hogy jelenleg az Alzheimer-kór megelőzésére nincs külön politika, és ezért felhív egy olyan, többek között uniós szintű politika kidolgozására, amely a betegek fizikai és szellemi aktivitásának megőrzését szolgáló környezet kialakításának szükségességén, valamint „Az étrend, a testmozgás és az egészség európai cselekvési programja” által ajánlott étrend elérhetőségén, továbbá mind az aktív, mind a passzív dohányzás csökkentésére irányuló összes politika népszerűsítésén alapszik;

13.

meggyőződése, hogy az Alzheimer-kór meghatározására szolgáló új kritériumok kidolgozásával foglalkozó nemzetközi munkacsoport által nemrégiben javasolt korai diagnosztikai vizsgálatok, a kockázati tényezők kutatatása és a korai diagnózis kritériumainak meghatározása alapvető fontosságúak;

14.

ösztönzi a tagállamokat, hogy vállaljanak aktív szerepet a korai diagnózis új kritériumainak megállapítására szolgáló közös protokollok meghatározásában, kidolgozásában és végrehajtásában, hogy a demencia és a demenciát megelőző állapot kezelésére szolgáló újabb és újabb terápiák kidolgozása érdekében határozzanak meg a betegség előrehaladásának mérésére szolgáló biológiai markereket, valamint hogy állapodjanak meg egy közös kutatási menetrendben a degeneratív idegrendszeri betegségek terén, és ezáltal csökkentsék a diagnózis és a kezelés terén fennálló, tagállamok közötti és tagállamokon belüli egyenlőtlenségeket; hangsúlyozza, hogy a betegségmarkerek értékelésére szolgáló szabványosított operatív eljárások kulcsfontosságúak lesznek a gyógyszerek felfedezése és az Alzheimer-kórban szenvedők hatékonyabb, technológiailag támogatott ellátásának fejlesztése szempontjából;

15.

ösztönzi a tagállamokat annak biztosítására, hogy az Alzheimer-kór kialakulásának lassítására szolgáló gyógyszerek eljussanak az összes, és nem csak a súlyos Alzheimer-kórral diagnosztizált beteghez;

16.

ösztönzi a Bizottságot, hogy készítsen a korai felismerés közös eszközeinek kifejlesztésére és megvalósítására szolgáló útmutatót, amely a beteg emlékezeti állapotának multidiszciplináris felmérésén alapul, valamint dolgozzon ki a betegeknek és családjuknak a betegség kialakulásának kezeléséhez szükséges lehető legjobb keretet nyújtó, személyre szabott értesítő és információs rendszert;

17.

ösztönzi a tagállamokat, hogy országszerte hozzanak létre szakosodott központokat, és lássák el azokat megfelelő orvosi műszerekkel (többek között MRI-készülékekkel, amelyek jelentősége a demencia kutatásában vitathatatlan);

18.

felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a kutatási cselekvési tervek kidolgozásakor vegyék figyelembe a demencia és az Alzheimer-kór gyors terjedését és hatásait;

19.

sürgeti a tagállamokat, hogy a demenciával és az Alzheimer-kórral – és többek között a megelőzéssel – kapcsolatos kutatások terén a támogatáshoz való hozzáférés megkönnyítése érdekében dolgozzanak ki e betegségek társadalomra gyakorolt gazdasági hatását arányosan kezelő politikákat;

20.

hangsúlyozza a multidiszciplináris megközelítés alkalmazásának fontosságát arra vonatkozóan, hogy az európai kutatás terén megvalósított együttműködés és koordináció milyen módon javíthatja az ismereteket, a diagnózist, a kezelést, a megelőzést, valamint a betegek, családjuk és gondozóik jólétére vonatkozó szociális kutatásokat; úgy véli, hogy az új diagnosztikai kritériumok validálásával kapcsolatos kutatás, a korai szűrővizsgálatok fejlesztése, valamint a betegségnek a demenciát megelőző fázistól az előrehaladott szakaszokig való kifejlődésében szerepet játszó kockázati tényezők azonosítása alapvető fontosságú; javasolja, hogy a betegek képviselőit, az egészségügyi szervezeteket és az egészségügyi szolgáltatásokat nyújtó szervezeteket vonják be a folyamatba; mindezek fényében valódi hozzáadott értéknek tekinti a nemzetek közötti együttműködés keretében végzett nagyléptékű epidemiológiai és klinikai tanulmányokat;

21.

rámutat a degeneratív idegrendszeri betegségeket kutató 34 projekt összesen 159 millió eurós európai uniós támogatásának jelentőségére; mindazonáltal alapvető fontosságúnak tartja, hogy a közelgő nyolcadik kutatási és fejlesztési keretprogram figyelmet szenteljen a kutatások, és különösen az Alzheimer-kórra vonatkozó kutatások elaprózódásának, és néhány nagyobb projektre összpontosítson, köztük a még kevéssé felderített gyógyszer nélküli, viselkedés- és kognitív terápiákra;

22.

úgy véli, hogy a korai diagnosztikai vizsgálatok, valamint a rizikófaktorokra és a korai diagnózis kritériumaira vonatkozó kutatások alapvető fontosságúak; mindezek fényében valódi hozzáadott értéknek tekinti a nemzetek közötti együttműködés keretében végzett nagyléptékű epidemiológiai és klinikai tanulmányokat; hasonló jelentőségűnek tartja az európai egészségvizsgálati felmérést, amely kognitív funkciókat vizsgáló modulja révén képes lesz értékes adatokkal szolgálni a korai stádiumú kognitív problémákkal küzdő személyek számáról;

23.

felhívja az Európai Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy az orvostudományi és társadalomkutatásokban, valamint az egészségügyi, foglalkozatás- és szociális politikákban vegyék figyelembe a kétszer annyi beteget és a gondozók aránytalanul nagy számát kitevő nők speciális igényeit;

24.

felhívja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki hosszú távú, a társadalmi és demográfiai trendeket előrejelző és kezelni képes politikákat és cselekvési terveket a gondozás és a megelőzés terén, valamint összpontosítsanak a betegeket gondozó családoknak nyújtandó támogatásra, ezzel is szociális védelmet nyújtva a demenciában szenvedő, sérülékeny személyeknek;

25.

hangsúlyozza az egészséges életmód – többek között a szellemi és társadalmi aktivitás megőrzése, a megfelelő táplálkozás és a testmozgás – népszerűsítésének jelentőségét az Alzheimer-kór megelőzésében;

26.

felhívja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki a degeneratív idegrendszeri betegségek – ideértve azok gondozási szükségleteit is – és különösen az Alzheimer-kór területére vonatkozó, közép- és hosszú távú kutatási szükségleteket és célkitűzéseket megállapító stratégiai kutatási terveket; e cselekvési terveknek a fiatal kutatókban rejlő lehetőségek fejlesztésére, valamint a köz- és magánszféra közötti partnerségen alapuló innovatív kutatási irányok támogatására kell összpontosítaniuk; javasolja az egyes kutatási területekre összpontosító kiválósági központok létrehozásának támogatását, valamint a betegek, a gondozási szervezetek és az állami és magán egészségügyi szolgáltatók képviselőinek bevonását;

27.

felhívja a tagállamokat, hogy működjenek együtt a Bizottsággal olyan lehetséges bizottsági kezdeményezések felderítése érdekében, amelyek segítséget jelenthetnek a tagállamoknak a közös kutatási menetrend kidolgozásában és végrehajtásában;

28.

felhívja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki az Alzheimer-kórban és egyéb, demenciával járó megbetegedésekben szenvedő betegek és családjuk jólétének és életminőségének javítására irányuló cselekvési terveket;

29.

felhívja az uniós intézményeket, hogy a lehető legnagyobb mértékben támogassák az Alzheimer Europe által működtetett, a legjobb gyakorlatok és kutatási eredmények a betegek és gondozóik körében történő terjesztésének hasznos eszközeként működő demenciakutatási megfigyelőközpontot;

30.

rámutat az öregedés és a demencia, valamint a demencia és az időskori depresszió, illetve a nemenkénti eltérések és a demencia különböző fajtái közötti kapcsolatra vonatkozó kutatások jelentőségére; arra buzdítja a tagállamokat, hogy ösztönözzenek a betegek döntéseire és perspektíváira hangsúlyt helyező kutatási programokat, és fogalmazzanak meg a méltóság és a társadalmi befogadás alapvető elvén nyugvó ajánlásokat, ezzel is előmozdítva a demenciában szenvedők autonómiáját és önrendelkezését;

31.

felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak megfelelő forrásokat az Alzheimer-kórban szenvedő betegek kezelésére, az elért eredményekkel kapcsolatos információk megosztására és az ehhez szükséges hálózatok fenntartására;

32.

hangsúlyozza a betegek és idősek otthoni ellátásának fontosságát, valamint a nonprofit és önkéntes szervezetek létfontosságú hozzájárulását az Alzheimer-kórban és az öregedéssel összefüggésben kialakuló egyéb betegségekben szenvedők gondozásához; ösztönzi a tagállamokat, hogy lépjenek partnerségre e szervezetekkel, és támogassák tevékenységüket; felhívja a tagállamokat, hogy ezen túlmenően ismerjék el és díjazzák az e betegségekben szenvedők rokonai által nem hivatalos csatornákon keresztül nyújtott segítséget;

33.

hangsúlyozza, hogy olyan fellépésekre van szükség, amelyek a kialakult Alzheimer-kór nem csupán gyógyszeres kezelésére, hanem az Alzheimer-kór kialakulásának esélyeit csökkentő megelőző intézkedésekre – étrend, táplálkozás – is összpontosítanak; felhív az étrend és a táplálkozás az Alzheimer-kór kialakulására gyakorolt hatásának széleskörű kutatására, valamint a betegség kialakulásának megelőzésére vonatkozó, többek között táplálkozási tanácsok kidolgozására, és azok tájékoztató kampányok révén történő terjesztésére;

34.

hangsúlyozza, hogy az egészséggazdaság, valamint a társadalom- és humán tudományok terén végzett kutatások és a nem gyógyszer alapú megközelítések is szükségesek a demencia pszichológiai és társadalmi vetületeinek megértéséhez;

35.

úgy véli, hogy az emlékezetzavarok korai tünetei felismerésének a munkahelyi egészségvédelem egyik központi elemének kellene lennie;

36.

sürgeti a Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy vegyék fontolóra biztonsági normák előírását az idősek gondozásával foglalkozó intézmények, a róluk gondoskodó közösségek és az otthoni gondozást végzők számára;

37.

felhívja a Bizottságot, hogy a rendelkezésre álló források hozzáértő és hatékony felhasználásának biztosítása érdekében a kutatóintézetekkel közösen fogalmazzon meg iránymutatásokat az Alzheimer-kórban szenvedő betegekkel bármilyen minőségben (orvosi és paramedikális hivatások) foglalkozó alkalmazottak és a beteget ápoló családtagok képzésére vonatkozóan; rámutat, hogy az emlékezetzavarokban szenvedő személyek gondozását végző szakképzett személyzet iránti igény gyors ütemben nő;

38.

felhívja a tagállamokat, hogy gondolkozzanak el a „Menetrend új munkahelyek teremtésére” és az „Új munkahelyekhez szükséges új készségek” elnevezésű EU 2020-as stratégiák által az Alzheimer-kórban és a demencia egyéb formáiban szenvedő betegeket gondozó személyzet kapacitásának felduzzasztására kínált lehetőségen; úgy véli, hogy az egyre inkább elöregedő lakosság gondozásának megoldása érdekében Európa-szerte ösztönözni kell ezen új szakterületet;

39.

felhívja a Bizottságot, hogy használja fel az Európa 2020 stratégiában az „innovációs unió” elnevezésű kiemelt kezdeményezés, valamint és a 2011 elején beindítandó, az aktív és egészséges öregedéssel foglalkozó tervezett kísérleti partnerség forrásait a demencia kezelésére Európában;

40.

hangsúlyozza, hogy a képalkotásban és a biomarkerek kutatása terén elért közelmúltbeli eredmények az Alzheimer-kór molekuláris szintű háttérfolyamatainak és a betegség korai ismérveinek felismerése előtt nyitják meg az utat például egy olyan, jelenleg tanulmányozás alatt álló marker segítségével, amely tehetővé teszi az amiloid plakkok a betegséggel kapcsolatban felmerülő két sérülés egyikének – az agyban történő megjelenítését;

41.

elismeri, hogy a családoknak, a gondozóknak és a közösségeknek életbevágó szerepük van abban, hogy a beteg körülményeihez képest a legjobban éljen, és felkéri a tagállamokat, hogy támogassa az ilyen családokat, gondozókat és közösségeket;

42.

hangsúlyozza a betegek és családjaik számára biztosított pszichológiai támogatás fontosságát; hangsúlyozza az öregedésre vonatkozó pszichoszociális megközelítés és az orvosi és orvosbiológiai kutatás terén elért eredmények összekapcsolásának fontosságát; megerősíti, hogy a demencia pszichológiai, gazdasági és társadalmi vetületeinek megértése és a meglévő technológiák (e-egészség, ikt, segédtechnológiák stb.) használatának népszerűsítése érdekében szükség van az egészségfinanszírozás, valamint a társadalom- és humántudományok terén végzett kutatásokra és a nem gyógyszer alapú megközelítésre;

43.

javasolja, hogy az Európai Bizottság vizsgálja meg, hogy a demenciában szenvedő személyek jogainak védelmére – többek között az előzetes rendelkezésekre (élő végrendelet) és a gyámsági rendszerek kérdésére – irányuló uniós kezdeményezéseket hogyan lehetne kiterjeszteni;

44.

ösztönzi a tagállamokat, hogy az Alzheimer-kórban szenvedők támogatására irányuló cselekvési terveikben vegyék fontolóra az antipszichotikus gyógyszerek használatának csökkentését, mivel bár ezeket a gyógyszereket gyakran használják a demencia hatásainak csökkentésére, hatékonyságuk bizonyítottan korlátozott, és évről évre halálesetek is kapcsolódnak használatukhoz;

45.

hangsúlyozza, hogy az Alzheimer-kórban szenvedők méltóságát fenn kell tartani, és megbélyegzésüknek és hátrányos megkülönböztetésüknek véget kell vetni;

46.

ösztönzi a tagállamokat és az Európai Bizottságot, hogy dolgozzanak ki új szakpolitikai ösztönzőket az Alzheimer-kórban szenvedő betegek még kielégítetlen szükségleteinek kielégítésére irányuló innovatív terápiákra és diagnosztikai vizsgálatokra vonatkozó információk terjesztésének megkönnyítése és piacra jutási stratégiájuk előmozdítása érdekében;

47.

ösztönzi a tagállamokat, hogy a lefedettség maximalizálásának és az egyenlő hozzáférés és az egyenlőség biztosításának alapelve mentén az integrált közösségi és otthoni szolgáltatásnyújtás fejlesztésének előmozdítása érdekében fejlesszenek ki egészségügyi és szociális szolgáltatásokat a demenciában szenvedők számára, korra, nemre, etnikai hovatartozásra, egészségi állapotra, fogyatékosságra és a lakóhely jellegére (vidéki/városi) vonatkozó megkötés nélkül; ösztönzi a tagállamokat, hogy lépjenek fel a népesség egészségét egyenlőtlen arányban befolyásoló, elkerülhető tényezők ellen; ösztönzi az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy az egészségügyben fennálló egyenlőtlenségekről gyűjtsenek további adatokat;

48.

felhívja a tagállamokat, hogy ne feledkezzenek meg a demencia kialakulását lassító megelőző kezelésekről, valamint biztosítsák a megfizethető és minőségi ellátáshoz való hozzáférést a betegek számára; felhívja a tagállamok figyelmét arra, hogy e szolgáltatásokat fenn kell tartani az Európán átvonuló költségvetési konszolidáció ellenére is;

49.

felhívja a tagállamokat egymással kapcsolatban lévő referenciaközpontok európai hálózatának felállítására, ahol a demencia és Alzheimer-kór diagnosztizálásának, kezelésének és gondozásának szakértelme koncentrálódik, és amelyeken keresztül az információk és adatok a tagországok között cserélhetők és értékelhetők;

50.

ösztönzi a tagállamokat, hogy az otthoni ellátásnak a többfunkciós és szakosodott otthoni gondozási és ápolási szolgáltatások, az otthonok automatizálása és az új információs és kommunikációs technikák fokozottabb igénybevételén keresztüli megkönnyítése érdekében dolgozzanak ki a diagnózis felállítását követően egyetlen kapcsolattartó személy által koordinált, személyre szabott megoldásokat a több szakma és tudományág közreműködését igénylő gondozás és segítségnyújtás lehetővé tétele érdekében;

51.

felhívja a tagállamokat, hogy a gondozók életének megkönnyítése érdekében bocsássanak rendelkezésükre sokféle, innovatív és kiváló minőségű szolgáltatást, úgymint lakhatási lehetőséget és ideiglenes fogadóközpontokat, továbbá például megfelelő orvosi és pszichológiai ellátás vagy szociális támogatás biztosításán keresztül kísérjék figyelemmel a gondozók egészségi állapotát;

52.

felhívja az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy ösztönözzék a kutatást, javítsák a diagnosztikai eszközökhöz való hozzáférést, és igazítsák a gondozást és a támogatási szolgáltatásokat a fiatal betegek igényeihez;

53.

ösztönzi a tagállamokat, hogy bevezetésüket követően mihamarabb biztosítsanak hozzáférést a betegek számára a bizonyítottan hatásos új gyógymódokhoz;

54.

sürgeti a tagállamokat, hogy az Alzheimer-kór tüneteinek könnyebb felismerése, valamint a betegség és kezelése jobb megértése érdekében fokozzák a demenciával kapcsolatos tudatosságfokozást mind a nyilvánosság, mind a szakmabeliek (képesített vagy betanított egészségügyi dolgozók, szakpolitikai döntéshozók), mind a média körében a különböző összetevőket, úgymint a diagnózist, a gyógymódokat és a beteg gondozását illetően;

55.

emlékezteti a Bizottságot a 2006-os Bowis-jelentésre, amely arra szólítja fel a munkaadókat, hogy a kötelező munkahelyi egészségvédelem részeként dolgozzanak ki a munkahelyi szellemi egészség védelmét szolgáló politikákat azzal a szándékkal, hogy a mentális zavarokkal küzdő személyek a lehető leghatékonyabban illeszkedjenek be a munkaerőpiacra, valamint hogy ezeket a politikákat hozzák nyilvánosságra, és azok végrehajtását a hatályos egészségvédelmi és biztonsági előírások keretében ellenőrizzék; emlékezteti a Bizottságot, hogy a Parlament még mindig vár e politikák nyilvánosságra hozatalára;

56.

hangsúlyozza, hogy az Alzheimer-kór és a demencia egyéb kórképeinek kezelése kapcsán felmerülő költségek igen magasak, és ezért olyan megoldást kell találni, amely figyelembe veszi a közvetlen orvosi költségeket (ideértve az egészségügyi ellátórendszer költségeit, a szakorvosi ellátás, a gyógyszerek, a vizsgálatok és a rendszeres szűrővizsgálatok költségeit), a közvetlen szociális költségeket (ideértve az orvosi ellátáson kívüli hivatalos gondozás költségeit, úgymint a közösségi szolgáltatásokat, az otthoni gondozást, élelmezést, szállítást, illetve a beteg olyan idősek otthonában történő elhelyezését, ahol orvosi ellátás is rendelkezésre áll), valamint a nem hivatalos költségeket (ideértve a csökkent munkaképességből, a korengedményes nyugdíjba vonulásból, a betegszabadságból vagy az elhalálozásból eredő költségeket);

57.

ösztönzi a tagállamokat, hogy alakítsanak ki a lakosság egészét és bizonyos csoportokat, pl. iskolásokat, egészségügyi szakembereket és szociális munkásokat célzó tájékoztató kampányokat, vessék össze és cseréljék ki tapasztalataikat a beteget ápoló családtagok, a betegképviseleti szervezetek és nem kormányzati szervezetek számára biztosított támogató intézkedésekről, támogassák az önkéntes munkavállalók képzésével és szervezésével, illetve az otthoni és napközi ellátóhelyeken tevékenykedő jogi, pszichológiai és egészségügyi asszisztensekkel kapcsolatos tájékoztató brosúrák – többek között az interneten történő – közzétételét és terjesztését, és ösztönözzék Alzheimer-betegszervezetek létrejöttét, illetve hozzanak létre ilyen szervezeteket az érintettek közti tapasztalatcsere lehetővé tétele érdekében; rámutat arra, hogy az összes tudatosságfokozó és oktatási célú kampányban fel kell hívni a figyelmet a demencia tüneteinek felismerésére való képességre;

58.

ösztönzi a tagállamokat, hogy népszerűsítsék az önkéntes és térítésmentes emlékezetvizsgálatokat a népesség azon csoportjai számára, amelyeknél a tudományos kutatások szerint nagy a kockázata az Alzheimer-kór vagy egyéb demenciás betegségek kialakulásának;

59.

ösztönzi a tagállamokat és a Bizottságot, hogy az emberi méltóság tiszteletben tartásának biztosítása érdekében mozdítsák elő a betegek igényeinek figyelembe vételét és a betegekhez való etikus hozzáállást, valamint a degeneratív idegrendszeri betegségekben szenvedők jogi státuszát illetően hozzanak létre olyan jogi keretet, amely védi a betegeket, és rendelkezik a szabadságtól való megfosztás esetéről;

60.

felhív az Alzheimer-betegszervezetek mint elsődleges partnerek elismerésére, és bevonásukra szólít fel 1) a megelőzésre vonatkozó ajánlások és a legjobb gyakorlatok meghatározásába, és azok terjesztésébe a hétköznapi emberek körében, 2) a demenciában szenvedők és gondozóik által olyannyira igényelt információk és támogatás nyújtásába, 3) a demenciában szenvedők és gondozóik igényeinek a döntéshozók előtti képviseletébe, és 4) a holisztikus megközelítés érdekében partnerség kialakításába az orvosi szakmával; rámutat, hogy ennek érdekében az uniós intézményeknek fel kell deríteniük az európai közegészségügyi programban az európai Alzheimer-szervezetek alapvető és rendszeres finanszírozását illetően rejlő lehetőségeket, és ösztönözniük kell a tagállamokat, hogy nemzeti szinten is támogassák az Alzheimer-betegszervezeteket;

61.

ösztönzi a tagállamokat, hogy az intézményekben foglalkoztatott egészségügyi dolgozók, a kórházban ápolt betegek hozzátartozói, a beteget otthon ápoló hozzátartozók és az otthoni ellátásban dolgozó egészségügyi dolgozók számára hozzon létre segítő csoportokat;

62.

felhívja a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az Európai Parlamenttel együttműködésben segítsék elő a demenciában szenvedő személyek autonómiáját, továbbá az egészségügy terén életbe léptetendő cselekvési terven keresztül mozdítsák elő a betegek méltóságának tiszteletben tartását és társadalmi befogadásukat, valamint nyújtsanak tájékoztatást a sérülékeny személyek jogainak tiszteletben tartásával és a demens betegekkel szembeni visszaélések elleni fellépéssel kapcsolatos legjobb gyakorlatokról;

63.

felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a kutatási projektek végrehajtásával kapcsolatban mozdítsák elő az állami, valamint az állami és magántulajdonban lévő intézetek közötti partnerséget, így állítva csatasorba a magán és az állami intézetek eszközeit, erőforrásait és tapasztalatát az Alzheimer-kór és a demencia egyéb formái ellen;

64.

rámutat, hogy még sokat kell tenni annak érdekében, hogy javítani lehessen az Alzheimer-kórban és hasonló megbetegedésekben szenvedők hozzáférését a tesztelés alatt lévő kezelésekhez, és hogy így biztosítani lehessen az új molekulák hatékonyságát; hangsúlyozza, hogy a gyógyszerekkel végzett klinikai vizsgálatokról szóló, 2001/20/EK irányelv legközelebbi felülvizsgálata során foglalkozni kell ezzel a problémával;

65.

felhívja a tagállamokat, hogy az Alzheimer-kórnak az emlékezetre és a szellemi képességekre gyakorolt romboló hatása tükrében dolgozzanak ki olyan országos stratégiákat, amelyek keretében a betegek részére folyósított pénzügyi segélyért felelős hatóságok arra is felhatalmazást kapnak, hogy a segély felhasználást nyomon követve megbizonyosodjanak annak kizárólag a betegek érdekében történő felhasználásáról;

66.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

11.5.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 136/44

—

tekintettel a 2010. november 10-én Christoph Klein, német állampolgár által benyújtott 0473/2008. számú petícióra egy versenyjogi eset vonatkozásában a Bizottság intézkedéseinek elmulasztásáról és ennek az érintett vállalkozásra kifejtett káros hatásáról (O-0182/2010 – B7-0666/2010),

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 227. cikkére,

—

tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére és 115. cikkének (5) bekezdésére,

—

tekintettel eljárási szabályzatának 201. és 202. cikkére,

A.

mivel ebben az ügyben az alkalmazandó jogi keret az orvostechnikai eszközökről szóló 93/42/EGK tanácsi irányelv (1), amely kimondja, hogy az I. osztályba tartozó orvostechnikai eszközök gyártói az eszközt kijelölt szervezet vagy hatóság közbeavatkozása nélkül forgalomba hozhatják, és a gyártónak kell bizonyítania, hogy a készülék megfelel az irányelv rendelkezéseinek,

B.

mivel e követelmények teljesítésének biztosítása érdekében a tagállamok kötelesek piacfelügyeletet végezni, és megtenni a szükséges intézkedéseket, amelyek kiterjednek a 8. cikk szerinti védzáradéki eljárásra, valamint a 18. cikk szerinti, a hibásan feltüntetett CE-jelölések esetében alkalmazott intézkedésekre,

C.

mivel az érintett gyártó bizonyította az illetékes tagállami hatóságnak, hogy készüléke teljesítette a CE-jelölést viselő, I. osztályba tartozó orvosi készülék és termék piaci forgalmazásához szükséges összes jogi követelményt,

D.

mivel amikor egy tagállam megteszi a szükséges ideiglenes intézkedéseket egy készülék forgalomból való kivonására vagy forgalomba hozatalának, illetve üzembe vételének betiltására, illetve korlátozására, illetékes hatóságán keresztül késedelem nélkül tájékoztatja a Bizottságot bármely ilyen intézkedéséről, döntése indokolásával együtt,

E.

mivel a német hatóságok 1996 óta hangoztatják biztonsággal kapcsolatos aggodalmaikat a kérdéses készülék (inhalálókészülék) kapcsán, és tájékoztatták erről a Bizottságot védzáradéki eljárás indítása és lefolytatása érdekében, de a Bizottság nem konzultált a gyártóval, és nem hozott döntést az ügyben; továbbá mivel ezért továbbra is függőben van az ügyre vonatkozó határozathozatal, és a petíció benyújtója számára nem áll rendelkezésre jogorvoslati lehetőség,

F.

mivel Szász-Anhalt tartomány hatóságai a készülék értékesítését 1997-ben a bajor hatóságok felszólítására betiltották,

G.

mivel a vállalat az értékesítésre vonatkozó 1997. évi első tilalom hatálybalépéséig termékeit jogszerűen árusította, és az illetékes hatóság szerint eleget tett a 93/42/EGK tanácsi irányelv valamennyi rendelkezésének,

H.

mivel a gyártó 2003-ban a készüléket új néven forgalomba hozta, a felső-bajorországi hatóságok pedig 2005-ben az orvosi készülékekre vonatkozó német törvény alapján – a Bizottság értesítése nélkül – elrendelték a készülék kivonását a kereskedelemből,

I.

mivel a gyártó 2006-ban tájékoztatta a Bizottságot a második értékesítési tilalomról, azzal a szándékkal, hogy a Bizottság indítson jogsértési eljárást Németország ellen a 93/42/EGK irányelv 8. cikke (1) bekezdésének megsértése miatt,

J.

mivel a Bizottság szerint az amellett szóló bizonyítékok, hogy az inhalálókészülék megfelel a 93/42/EGK irányelvben rögzített alapvető követelményeknek, elégtelenek voltak, továbbá úgy döntött, hogy nincs szükség a termék biztonságosságának ismételt vizsgálatára, mert az eset – a 8. cikk helyett – az irányelv 18. cikkének hatálya alá tartozik,

K.

mivel a gyártó 2008-ban petícióval fordult az Európai Parlamenthez, amelyben azt állította, hogy a Bizottság az ügy kezelése során megszegte az irányelv szerinti kötelességét, és nem teljesítette a szerződések őreként rá háruló feladatát,

1.

véleménye szerint a Bizottságtól a Petíciós Bizottsághoz érkezett válasz nem ad kielégítő feleletet sem a petíció benyújtója, sem a bizottság tagjai által felvetett kérdésekre, sem pedig a Jogi Bizottság véleményében foglalt kifogásokra;

2.

felszólítja a Bizottságot, hogy haladéktalanul tegye meg a szükséges lépéseket az 1997-ben a 93/42/EGK irányelv 8. cikkének védzáradéka címén elindított és még mindig függőben lévő eljárás befejezése érdekében;

3.

felszólítja a Bizottságot, hogy adjon sürgős választ a petíció benyújtójának jogosan felvetett kifogásaira, aki 13 éve szenvedi el ezt a tűrhetetlen helyzetet, amelynek következtében jelentős pénzügyi veszteséget halmozott fel, illetve tegye meg a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy a petíció benyújtója érvényesíthesse jogait;

4.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak és a német szövetségi kormánynak.

11.5.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 136/46

—

tekintettel a 2010. március 31-én New Yorkban megrendezett, „Úton Haiti új jövője felé” elnevezésű nemzetközi adományozói konferenciára és az Európai Parlament Fejlesztési Bizottsága New Yorkba delegált küldöttségének jelentésére,

—

tekintettel a Haiti nemzeti rehabilitációjára és fejlődésére, valamint a jövő nagy kihívásaira vonatkozó, 2010. márciusi cselekvési tervre,

—

tekintettel a Külügyek Tanácsa 2010. január 18-i brüsszeli különleges ülésének következtetéseire,

—

tekintettel az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének a Haiti földrengéssel kapcsolatos, 2010. január 19-i nyilatkozatára,

—

tekintettel a 2010. január 25-i montreali miniszteri előkészítő konferencia következtetéseire,

—

tekintettel a 2007 decemberében a három európai intézmény által aláírt, a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzusra,

—

tekintettel a közelmúltbeli haiti földrengésről szóló, 2010. február 10-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel az Európai Parlament Fejlesztési Bizottsága haiti kiküldetéséről (2010. június 25–27.) szóló jelentésére,

—

tekintettel az AKCS-EU Közös Parlamenti Közgyűlés 2010. augusztus 30-i, a Haitin és a Dominikai Köztársaságban tett tényfeltáró látogatásról szóló jelentésére,

—

tekintettel Catherine Ashtonnak, a Bizottság alelnökének/az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, és Kristalina Georgievának, a Bizottság tagjának a haiti katasztrófára adott uniós válasz tanulságairól szóló, 2010. júniusi közös dokumentumára,

—

tekintettel a Bizottság 2010. október 26-i, a vészhelyzetek idején tanúsított európai katasztrófaelhárítási képességről szóló közleményére (COM(2010)0600),

—

tekintettel az Egyesült Nemzetek Haiti Stabilizációs Missziójára (MINUSTAH),

—

tekintettel Michael Barnier „Az európai polgári védelmi erő: Europe aid” című, 2006 májusában közzétett jelentésére,

—

tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.

mivel a 2010. január 12-én Haitiben bekövetkezett, a Richter-skála szerinti 7,3-as erősségű földrengésnek 222 750 halálos áldozata volt, mintegy 3 millió embert érintett és 1,7 millióan maradtak fedél nélkül, akik közül még mindig több mint 1 millióan vannak szervezetlen, ideiglenesnek szánt táborokban, míg az emberi jogi csoportok e táborokra jellemző „rettenetes” életkörülményekre mutatnak rá, nevezetesen a nők ellen elkövetett „erőszak és szexuális bűncselekmények” veszélye,

B.

mivel 2,5 és 3,3 millió között van azoknak az embereknek a száma, akiknek nem biztosított az alapvető élelmezés egy olyan országban, ahol a népesség 60 %-a él vidéki területeken, és 80 %-a teljes szegénységben él,

C.

mivel egy évvel a földrengést követően Haitiben még mindig káosz uralkodik és vészhelyzet van, és alig kezdtek hozzá az újjáépítéshez,

D.

mivel a több évtizedre visszanyúló szegénység, környezetromlás, természeti katasztrófákkal szembeni kiszolgáltatottság, erőszak, a politikai stabilitás hiánya és diktatúra következtében Haiti Amerika legszegényebb országa, ahol a katasztrófa előtt a 12 millió haiti lakos többsége megélhetését kevesebb mint napi két dollárból biztosította; és mivel a földrengés által okozott károk még inkább visszavetették az állam azon képességét, hogy biztosítsa az alapvető közszolgáltatásokat és hathatósan reagáljon a segítségnyújtási és újjáépítési erőfeszítésekre,

E.

mivel Haiti újjáépítése érdekében a 2010. március 31-én New Yorkban tartott nemzetközi adományozói konferencián ígért 10 milliárd dollárból ez idáig csupán 1,2 milliárd dollárt folyósítottak (18 hónapos és 3 éves határidővel),

F.

mivel a közelmúltban történt haiti tragédia bebizonyította, hogy az Unió katasztrófaelhárító eszközeit (humanitárius segítségnyújtás és közösségi polgári védelmi mechanizmus) hatékonyság, gyorsaság, együttműködés és láthatóság terén meg kell erősíteni,

G.

mivel Haiti javaslatára létrehozták az ország újjáépítéséért felelős ideiglenes bizottságot (CIRH) a források koordinálása és hatékony rendelkezésre bocsátása, valamint a Haiti fejlesztését célzó cselekvési terv végrehajtása érdekében; és mivel legfőbb adományozóként az Európai Bizottság tagja ennek az ideiglenes bizottságnak és szavazati joggal is rendelkezik,

H.

mivel az ország újjáépítésében a törmelék elhordása jelenti a legnagyobb kihívást – eddig a romoknak csupán egy kis hányadát sikerült eltakarítani – és a mostani ütemben haladva legalább hat év kell a milliónyi köbméternyi törmelék eltávolításához,

I.

mivel a 2010. október 19-én kitört kolerajárványnak eddig 3 000 halálos áldozata volt és 150 000-en betegedtek meg; mivel a járvány terjedése az állam nyilvánvaló strukturális hiányosságairól, valamint a nemzetközi segítségnyújtás és a Minustah korlátairól tanúskodik, és mivel a választások után bekövetkezett jelenlegi politikai válság kihat a kolera ellen való fellépésre,

J.

mivel a kolerajárvány elleni küzdelemre igényelt 174 millió dollárból az ENSZ-hez még csak 44 millió dollár érkezett,

K.

mivel a WHO becslése szerint, ha nem sikerül a járványt megszüntetni, az elkövetkező 12 hónapban 400 000 új megbetegedéssel kell számolni,

L.

mivel a 2010. november 28-án megrendezett választásokat – amelyek ideiglenes eredményeit december elején hirdették ki – követően erőszakos megmozdulások zajlottak Haitiben, és számos csalásról érkezett bejelentés; és mivel a nemzetközi közösségnek az ország újjáépítéséhez nélkülözhetetlen tiszta szavazás biztosítása érdekében támogatnia kellene az átlátható és legitim választási eljárást; és mivel a polgári lakosság védelme elsőbbséget kell, hogy élvezzen,

1.

ismételten kifejezésre juttatja szolidaritását Haiti népével, a földrengés és a kolera áldozataival és hangsúlyozza, hogy az újjáépítésnek a haiti lakosság és a civil társadalom konzultációja és bevonása mellett kell megvalósulnia;

2.

kéri, hogy a nemzetközi közösség – beleértve az Európai Uniót – vállaljon határozott és hosszú távú kötelezettséget a New York-i nemzetközi adományozói konferencián tett ígéretek megvalósításáért és cselekedjen haladéktalanul; szintén hangsúlyozza, hogy a Haiti újjáépítéséhez nyújtott valamennyi humanitárius segély és támogatás adomány, és nem adósságot eredményező kölcsön formájában történik;

3.

emlékeztet a nemzetközi közösség erőteljes mozgósítására a Haitin pusztító földrengést követően és a Haiti újjáépítését támogató tényleges politikai akaratra, vagyis arra, hogy a múlt hibáiból tanulva végre az országban tapasztalható szegénység mögött húzódó okokat kell célba venni;

4.

sajnálatosnak tartja a Haitiben bekövetkezett katasztrófa méretét, amelynek hatásai még egy évvel a földrengést követően is érzékelhetőek; üdvözli az Európai Bizottság által Haiti számára biztosított humanitárius segély nagyságát (mintegy 120 millió euró, ebből 12 milliót irányoztak elő a kolera elleni küzdelemre) és az Európai Unió tagállamainak közel 200 millió eurós segélyét, valamint a nemzetközi együttműködésért, humanitárius segítségnyújtásért és válságkezelésért felelős biztos, illetve a DG ECHO munkatársainak és szakértőinek elkötelezettségét;

5.

hangsúlyozza, hogy a klaszterek létrehozása révén lehetővé vált a humanitárius műveletek helyszíni koordinációja, azonban a humanitárius szereplők sokfélesége és a nagyvárosi térségből következő igen összetett vészhelyzet miatt e módszer korlátai is jelentkeztek;

6.

üdvözli a humanitárius szervezetek és a tagállamok (Vöröskereszt, nem kormányzati szervezetek, ENSZ) által végzett erőfeszítéseket és munkát, és ragaszkodik a humanitárius beavatkozások nem látható hatásainak, valamint annak kommunikálásához, hogy a helyzetet kézben tartották és ellátták a sebesülteket, továbbá az emberek számára ivóvizet, élelmet, valamint átmeneti menedéket biztosítottak;

7.

megállapítja, hogy a kolerajárvány következtében nyilvánvalóvá vált, hogy az állam szinte teljességgel tehetetlen egy könnyen megelőzhető és gyógyítható betegséggel szemben, valamint megmutatkoztak a nemzetközi segítségnyújtási rendszer korlátai egy olyan országban, amely jelentős humanitárius segítségben részesül (12 000 nem kormányzati szerv részéről); hangsúlyozza, hogy a humanitárius szereplők nem takargathatják tovább az állam gyengeségeit vagy nem léphetnek fel helyette, továbbá, hogy a hosszú távú fejlődés érdekében sürgős cselekvésre van szükség, főként az egészségügyi ellátáshoz és az ivóvízhez való hozzáférés és a higiénia érdekében;

8.

örömmel tölti el a Bizottság és a tagállamok által a Haiti újjáépítése érdekében rendezett nemzetközi adományozói konferencián együttesen tett 1,2 milliárd eurós kötelezettségvállalás, melyből 460 millió eurót tesz ki a Bizottság nem humanitárius célokra szolgáló segélye; ismételten kéri, hogy az Európai Unió legfőbb adományozóként töltsön be vezető politikai szerepet az újjáépítésben;

9.

kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a Haiti újjáépítése érdekében mozgósított forrásaik ütemezése és a Bizottságnál megmaradt források – a New Yorkban bejelentett 460 millió euróból még 169 millió áll rendelkezésre – ütemezésének félidős értékelése során, közös fellépésük részeként a vidéki infrastruktúrák fejlesztésén és a kistermelők támogatásán keresztül vegyék fel a helyi élelmiszertermelést és az élelmezésbiztonságot a Haiti újjáépítése terén tett erőfeszítések közé; felszólít a Bizottság által 2010 márciusában bejelentett, az élelmezésbiztonság új cselekvési keretrendszerének végrehajtására;

10.

sajnálatosnak tartja, hogy a Haiti újjáépítéséért felelős ideiglenes bizottság – amelynek központi szerepet kell betöltenie az újjáépítés koordinálásában – későn kezdte meg munkáját; sajnálja, hogy nincsenek információk a bizottság működésére és hatékonyságára vonatkozóan, és kéri a Bizottságot, hogy az ideiglenes bizottság tagjaként lépjen közbe a testület mandátuma végrehajtásának felgyorsítása és működésének felülvizsgálata érdekében, továbbá nyújtson be az Európai Parlament elé egy jelentést az ideiglenes bizottság tevékenységéről, a New York-i konferencián ígért és az újjáépítéshez ténylegesen rendelkezésre bocsátott források és pénzeszközök felhasználásáról;

11.

elismeri, hogy az újjáépítés központi irányító struktúráját képező ideiglenes bizottság csak a haiti állami kapacitások visszaállítása és az átlátható és legitim választások útján megválasztott, megújult vezetői réteg, valamint e gigászi probléma megoldásához elengedhetetlen döntések meghozatalát vállaló igazi politikai akarat által működhet hatékonyan;

12.

nyomatékosan kéri a haiti kormányt, hogy folytassa és valósítsa meg a nemzeti újjáépítési tervben tett kötelezettségvállalásait az állami hatalom megerősítése, a helyi kormányzás hatékonyabbá tétele, a helyi és nemzeti intézmények kapacitásainak megerősítése, valamint a politikai, gazdasági és intézményi decentralizáció koncepciójának integrálása érdekében;

13.

úgy véli, hogy növelni kellene a helyi hatóságok és a civil társadalom képviselőinek támogatását és a döntéshozói folyamatba való bevonását;

14.

sajnálatát fejezi ki, amiért a fővárost elborító többtonnányi törmelék elhordásához a haiti embereknek csak lapátok, csákányok és talicskák állnak rendelkezésükre, ami a helyzet súlyához mérve nevetségesnek tűnik; kiemeli, hogy Haiti újjáépítéséhez elengedhetetlen a törmelék eltávolítása; sajnálatosnak tartja, hogy a romok eltakarítására gyakorlatilag nem szabadítottak fel forrásokat; és felkéri a Bizottságot, hogy nyújtson pénzügyi segítséget és technikai támogatást a törmelék eltávolításához;

15.

felhívja az ENSZ-t, hogy vizsgálja felül a Minustah megbízatását különös figyelmet fordítva a biztonsági kérdésekre, és aggodalmát fejezi ki hatékonysága miatt az utóbbi események – kolerajárvány és választások – vonatkozásában;

16.

sajnálatosnak tartja a Haitiben a lakhatás terén fennálló súlyos válságot; hangsúlyozza, hogy a rendelkezésre álló földterületek és a fölbirtoklási rendszer hiányában, valamint azáltal, hogy a diaszpóra számos földparcellát lefoglalt, nehézségekbe ütközik a hajléktalanok elhelyezése, akik döntő többségben főként a fővárosban, Port-au-Prince-ben létesített szükségtáborokban élnek, és a haiti hatóságok részéről olyan voluntarista intézkedések meghozására irányuló politikai akaratra apellál, mint a kisajátítás;

17.

növekvő aggodalommal tölti el a legsebezhetőbb személyek – nevezetesen a nők és a gyermekek – földrengést követően kialakult helyzete, és ami 800 000 gyermeket sújtott, akik ki voltak téve az erőszak, a szexuális visszaélés, az emberkereskedelem, a kizsákmányolás és a magukra maradás veszélyének, és kéri az Európai Uniót (Bizottságot), hogy határozottan kötelezze el magát aziránt, hogy a gyermekek számára visszaállítsák a védelmet nyújtó, biztonságos élethez szükséges kereteket, valamint támogassa a haiti szociális védelmi rendszer létrehozásához szükséges folyamatot és az oktatási reformot; és javasolja az életkörülmények és a biztonság javítását a táborokban;

18.

kéri az Európai Uniót, hogy a sziget kormányával együttműködve fogalmazzon meg a gyermekek jogait védő globális jogszabályokat annak érdekében, hogy végrehajtsák a nemzeti jogban a Haiti által ratifikált, a gyermekek jogaira, az emberi jogokra, a rabszolgaság felszámolására és a gyermekek jogainak védelmére vonatkozó számos nemzetközi eszközből adódó kötelezettségeket;

19.

rendkívül fontosnak tartja a családjuktól elszakított gyermekek azonosítására, nyilvántartásba vételére és családjuk felkutatására vonatkozó folyamat végrehajtásának támogatását, továbbá a különleges határőrizet kialakítását az embercsempészet és az illegális örökbefogadás megakadályozása érdekében;

20.

alapvető fontosságúnak és az ország újjáépítéséhez elengedhetetlennek tartja a haiti állam a demokrácia működtetéséhez és az ország megfelelő kormányzásához szükséges képességének azonnali kialakítását, valamint a haiti civil társadalom és lakosság bevonását;

21.

komoly aggodalmának ad hangot az erősen vitatott és a külföldi megfigyelői küldöttségek által óvatosan jóváhagyott elnöki választások eredménye következtében kialakult jelenlegi politikai válság miatt: az Amerikai Államok Szervezete által küldött szakértők jelenleg újraszámolják a szavazatokat és a 2011. január 13-án, csütörtökön benyújtott jelentésükben azt javasolták, hogy bizonyított csalások miatt a kormányzó hatalom jelöltje, Jude Célestin helyébe Michel Martelly kerüljön;

22.

kéri az Európai Uniót, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt a legitim és átlátható választási folyamat erőteljes támogatása, valamint annak érdekében, hogy a februárra halasztott második forduló rendben menjen végbe, hogy Haiti ne süllyedjen egy még mélyebb válságba; úgy véli, hogy csak egy választott, legitim elnök és a legitim parlamenti képviselők tudják meghozni a szükséges döntéseket, továbbá hogy az újjáépítéshez stabilitásra és megfelelő politikai akaratra van szükség;

23.

sürgeti a nemzetközi közösséget és az Európai Uniót, hogy szorosan működjön együtt a jövőbeli haiti hatóságokkal és nyújtson segítséget számukra a teljes újjáépítési folyamat során és intézményeik és az állami kapacitások megszervezésében, amelyek elvezetnek a valamennyi szinten való új egyensúly, a teljesen működőképes demokrácia felé;

24.

kiemeli a haiti diszpóra által küldött és a haiti lakossághoz – sürgős szükségleteikre gyorsan felhasználható – közvetítők nélkül kifizetett pénzek alkotta tőkeáramlás döntő fontosságát; felkéri a tagállamokat és a haiti kormányt, hogy könnyítsék meg az ilyen átutalásokat, és tegyenek lépéseket azok költségeinek csökkentése érdekében;

25.

nyomatékosan kéri az Uniót és a tagállamokat, hogy helyezzék prioritásaik elejére Haiti helyreállítását és rehabilitációját; hangsúlyozza, hogy itt az ideje Haiti megsegítésének, hogy egy gazdaságilag és politikailag erős és autonóm országgá válhasson; és kéri a nemzetközi közösséget, hogy használja ezt az alkalmat a haiti szegénység mélyen gyökerező okainak egyszer és mindenkorra történő elhárítására;

26.

kéri a Bizottságot, hogy a humanitárius segítségnyújtásról szóló európai konszenzus szellemében a kormánnyal, a helyi szervezetekkel és a civil társadalommal együttműködve tegyenek jelentős erőfeszítéseket a katasztrófákra való felkészülés és a katasztrófaveszély-csökkentés, a sürgősségi segítségnyújtás és a hosszú távú fejlődés fázisába integrálása érdekében;

27.

nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb terjesszen elő javaslatokat egy, az európai polgári védelmi mechanizmuson alapuló európai polgári védelmi erő felállítására;

28.

megállapítja, hogy Haitin évtizedek óta jelen vannak a humanitárius segélyszervezetek, továbbá hogy a sürgősségi segítségnyújtás, a rehabilitáció és a fejlesztés közötti kapcsolatnak nagy jelentősége van ebben a válságban; külön kiemeli azt a tényt, hogy rendkívül fontos, hogy az ENSZ maradjon valamennyi civil és katonai művelet koordinációjának vezetője mind a biztonság és a humanitárius segély visszaállítása, mind az újjáépítés és fejlesztés terén;

29.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamoknak, Haiti elnökének és kormányának, az ENSZ humanitárius ügyekért és gyorssegélyekért felelős főtitkár-helyettesének, a Világbanknak és a Nemzetközi Valutaalapnak.

11.5.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 136/50

—

tekintettel az emberi jogokat és alapvető szabadságokat biztosító és a hátrányos megkülönböztetést tiltó nemzetközi eszközökre, nevezetesen az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményre,

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 6. és 7. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés 19. cikkére, amelyben az EU, illetve annak tagállamai kötelezettséget vállalnak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelmére, és amelyek európai eszközöket biztosítanak a hátrányos megkülönböztetés és az emberi jogok megsértése elleni küzdelemhez,

—

tekintettel az Európai Unió alapjogi chartájára, és különösen annak 11. cikkére, amely garantálja a véleménynyilvánítás szabadságát, illetve 21. cikkére, amely tiltja a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetést,

—

tekintettel a Litván Köztársaság közigazgatási szabálysértésekről szóló (XIP-2595 sz.) törvényének módosítástervezeteire,

—

tekintettel a Litván Köztársaság Igazságügyi Minisztériumának (11-30-01 sz.) véleménytervezetére,

—

tekintettel az Európai Unió azon tevékenységeire, amelyekkel küzd a szexuális irányultságon és homofóbián alapuló megkülönböztetés ellen,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének 2010. novemberi, „Homofóbia, transzfóbia, valamint szexuális irányultságon és nemi identitáson alapuló megkülönböztetés” című jelentésére,

—

tekintettel a kiskorúakat a nyilvános információk káros hatásaitól védő litván törvényről szóló, 2009. szeptember 17-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel a homofóbiáról, a kiskorúak védelméről és az antidiszkriminációs politikákról szóló korábbi állásfoglalásaira, és különösen a homofóbia európai helyzetéről szóló állásfoglalásaira (2),

—

tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.

mivel 2010. december 16-án a litván parlament, a Seimas elhalasztotta a szavazást arról a jogszabálytervezetről, amely módosítaná a közigazgatási szabálysértésekről szóló törvényt abból a célból, hogy 2 000 és 10 000 litván litas (580–2 900 euró) közötti összegnek megfelelő bírsággal büntetni rendelje a „homoszexuális kapcsolatok nyilvános népszerűsítését”, mivel a módosításokat még vizsgálták meg az illetékes parlamenti bizottságok és a litván nemzeti hatóságok általi felülvizsgálata még mindig tart,

B.

mivel 2010. december 8-án a Seimas Oktatási, Tudományos és Kulturális Bizottsága törölte a szexuális irányultságot azon jegyzékből, amely az oktatási törvény esélyegyenlőségi rendelkezései szerint védelmet érdemlő területeket tartalmazza (5. cikk (1) bekezdés),

C.

mivel a közigazgatási szabálysértések törvényének módosítástervezetei ellentétesek a Litván Köztársaság alkotmányának 25. cikkével, amely kimondja, hogy „az ember nem akadályozható abban, hogy információk és eszmék után kutasson, ilyeneket kapjon vagy terjesszen”, illetve annak 29. cikkével, amely kimondja, hogy „minden ember egyenlő a törvény, a bíróságok és egyéb állami intézmények, valamint tisztviselők előtt. Az emberi jogok nem korlátozhatók, nem biztosítható senkinek előjog neme, faji, nemzeti hovatartozása, nyelve, származása, társadalmi státusa, hite, meggyőződése vagy nézetei alapján”,

D.

mivel a Litván Köztársaság Igazságügyi Minisztériuma kifejezte véleményét, miszerint a közigazgatási szabálysértésekről szóló törvény módosítástervezetei ellentétesek Litvánia alkotmánya, az Európai Unió Alapjogi Chartája, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény, valamint a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya alapján fennálló kötelezettségekkel,

E.

mivel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének 2010. novemberi, „Homofóbia, transzfóbia, valamint szexuális irányultságon és nemi identitáson alapuló megkülönböztetés” című legutóbbi, 2010. novemberi jelentése azt a következtetést vonja le, hogy „A módosítások potenciálisan kriminalizálhatják a homoszexualitás szinte minden nyilvános kifejezését vagy ábrázolását, illetve az azokról szóló információkat”,

F.

mivel 2009. júniusában a Seimas elsöprő többséggel szavazott amellett, hogy módosítsák a „kiskorúak nyilvános információk hátrányos hatásaival szembeni védelméről szóló törvényt”, amely megtiltja, hogy a kiskorúak hozzáférjenek a homoszexualitásról szóló információkhoz,

G.

mivel a reklámtörvényben szereplő „szexuális irányultság kifejezése vagy népszerűsítése” megfogalmazás jelentése továbbra sem világos,

H.

mivel ezt az állásfoglalást egy sor olyan aggodalomra okot adó esemény váltotta ki, mint például a kiskorúak nyilvános információk hátrányos hatásaival szembeni védelméről szóló törvény elfogadása, a helyi hatóságoknak az egyenlőségi vagy melegfelvonulások megtartásának tilalmára irányuló kísérletei, valamint a vezető politikusok és parlamenti képviselők által használt lázító, illetve fenyegető nyelvezet és gyűlöletbeszéd,

I.

mivel a Bizottság alelnöke, Vivian Reding, az Európai Unió főképviselője, Cathrine Ashton, az Európai Tanács elnöke, Herman van Rompuy és az Európai Parlament elnöke, Jerzy Buzek 2010. május 17-én, a homofóbia elleni világnapon egyhangúlag elítélte a szexuális irányultságon alapuló homofóbia és a diszkrimináció minden fajtáját,

J.

mivel az Egészségügyi Világszervezet 1990-ben megszüntette a homoszexualitás mentális betegségként való besorolását, mivel nincs olyan hiteles kutatás, amely igazolná, hogy a gyermekek és fiatalok szexualitásról való oktatása érintheti szexuális irányultságukat, és mivel a szexuális sokszínűségről szóló oktatás ösztönzi a toleranciát és a másság elfogadását,

1.

fenntartja azon értékeket és elveket, amelyeken az Unió alapul, különösen az emberi jogok tiszteletben tartását, köztük minden kisebbség jogait;

2.

megerősíti, hogy az uniós intézmények és a tagállamok kötelezettséggel tartoznak annak biztosítására, hogy az Európai Unióban a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés nélkül tiszteletben tartsák, védelemben részesítsék és előmozdítsák az emberi jogokat, ahogy arról rendelkezik az Emberi Jogok Európai Egyezménye, az Európai Unió Alapjogi Chartájaés az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikke;

3.

felszólítja a Seimast, hogy utasítsa el a közigazgatási szabálysértésekről szóló törvényt, vegye fel a szexuális irányultságot az oktatásról szóló törvényben a védett területek jegyzékébe, tegye lehetővé, hogy a kiskorúak szabadon hozzáférjenek a szexuális irányultságról szóló információkhoz, valamint tisztázza a reklámtörvényben szereplő tilalom jelentését;

4.

rámutat arra, hogy a javasolt módosításokról még nem szavazott a litván parlament plenáris ülése, és hogy azoknak a litván nemzeti hatóságok általi felülvizsgálata még mindig tart;

5.

elismeri Dalia Grybauskaitė, a Litván Köztársaság elnöke által számos alkalommal elfoglalt szilárd álláspontot, amely elítéli a homofób jogszabálytervezetet, mert az káros a litván polgárokra, valamint Litvánia megítélésére, illetve felszólítja az elnököt, hogy vétózza meg a közigazgatási szabálysértésekről szóló törvények módosításait, amennyiben azokat jóváhagyják;

6.

üdvözli, hogy a közelmúltban a homofóbiát bűncselekmény elkövetésekor súlyosbító körülménynek minősítették;

7.

elítéli a Bizottság által eddig hozott kétoldalú intézkedést; felszólítja a Bizottságot, hogy végezze el a közigazgatási szabálysértésekről szóló törvény javasolt módosításainak jogi értékelését, valamint bocsásson ki uniós útitervet a homofóbia és a szexuális irányultságon alapuló diszkrimináció elleni konkrét intézkedésekről;

8.

üdvözli a litván hatóságok azon tervét, miszerint felülvizsgálják azon javasolt módosításokat, amelyeket az európai jogba ütközőnek tekintettek, nevezetesen a szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetés elvével kapcsolatban;

9.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok és a tagjelölt országok kormányainak és parlamentjeinek, a Litván Köztársaság és Parlament elnökének, az EU Alapjogi Ügynökségének, valamint az Európa Tanács emberi jogi biztosának.

11.5.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 136/53

—

tekintettel korábbi állásfoglalásaira és különösen a keresztény közösségek és más vallási közösségek létét veszélyeztető súlyos eseményekről szóló 2007. november 15-i (1), a keresztény közösségek elleni támadásokról szóló 2010. január 21-i (2), a nigériai Jos városában elkövetett tömeges kegyetlenkedésekről szóló 2010. május 6-i (3), a vallásszabadság pakisztáni helyzetéről szóló 2010. május 20-i (4) és az Irakról, a halálbüntetésről (beleértve Tárik Azíz ügyét) és a keresztény közösségek elleni támadásokról szóló, 2010. november 25-i állásfoglalására (5),

—

tekintettel az emberi jogok nemzetközi helyzetéről szóló éves jelentésekre és a világ vallási kisebbségeiről szóló korábbi állásfoglalásaira, és különösen „Az emberi jogok helyzete a világban” című, 2009. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló, 2010. december 16-i állásfoglalására (6),

—

tekintettel az 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 18. cikkére,

—

tekintettel az 1966-ban elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 18. cikkére,

—

tekintettel az ENSZ 1981-ben elfogadott, a valláson vagy meggyőződésen alapuló intolerancia és megkülönböztetés minden formájának megszüntetéséről szóló nyilatkozatára,

—

tekintettel az ENSZ-nek a vallás és a meggyőződés szabadságával foglalkozó különmegbízottjának jelentéseire, különösen a 2009. december 29-i, a 2010. február 16-i és a 2010. július 29-i jelentéseire,

—

tekintettel az 1950-ben elfogadott Emberi Jogok Európai Egyezményének 9. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 10. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSz.) 3. cikkének (5) bekezdésére,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSz.) 17. cikkére,

—

tekintettel Catherine Ashtonnak, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének/a Bizottság alelnökének szóvivője által kiadott nyilatkozatra azt követően, hogy 2011. január 1-jén az egyiptomi Alexandriában egy kopt templom hívei ellen támadást követtek el,

—

tekintettel Jerzy Buzeknek, az Európai Parlament elnökének az egyiptomi templomban történt halálos robbantásról szóló 2011. január 1-jei nyilatkozatára,

—

tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.

mivel az Európai Unió több alkalommal is kifejezte a vallásszabadság, a lelkiismereti szabadság és a gondolatszabadság melletti elkötelezettségét, és hangsúlyozta, hogy a kormányok kötelessége e szabadságjogok világszerte történő biztosítása; mivel az emberi jogok, a demokrácia és a polgári szabadságjogok fejlesztése jelenti azt a közös alapot, amelyre az Európai Unió a harmadik országokkal fenntartott kapcsolatait építi, és amelyről az EU és a harmadik országok közötti megállapodásokban szereplő demokráciazáradék rendelkezik,

B.

mivel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 18. cikke kimondja, hogy mindenkinek joga van a gondolat-, lelkiismereti és vallásszabadsághoz; mivel ez a jog magában foglalja annak szabadságát, hogy az ember egy valláshoz vagy meggyőződéshez szabad akaratából csatlakozzon, valamint a vallásnak vagy meggyőződésnek mind egyénileg, mind együttesen, mind a nyilvánosság előtt, mind a magánéletben, istentisztelet, oktatás és szertartások végzése útján való kifejezésre juttatását,

C.

mivel a gondolat-, lelkiismereti, és vallásszabadság a vallások követőire, az ateistákra, szabadgondolkodókra és a meggyőződés nélküli emberekre egyaránt érvényes,

D.

mivel a keresztény közösségek elleni támadások, valamint az istenkáromlás vádjával indított bírósági perek és az ilyen indoklással kiszabott, gyakran nőket érintő halálos ítéletek száma 2010-ben világszerte megnövekedett; mivel a vallásszabadsággal kapcsolatos, utóbbi évekre vonatkozó statisztikák szerint a vallási indíttatású erőszakos cselekmények többsége keresztények ellen irányult, amint az az „Aid to the Church in Need” (Segítségnyújtás a Rászorult Egyház számára) szervezet által készített, „Vallásszabadság a világban” című 2009. évi jelentésében is szerepel; mivel bizonyos esetekben a keresztény közösségek olyan helyzetben vannak, amely veszélyezteti fennmaradásukat, és eltűnésük az adott ország vallási öröksége egy fontos részének elvesztéséhez vezetne,

E.

mivel 2011. január 11-én, a nigériai keresztény közösség ellen brutális merényletek során ismét ártatlan emberek életét oltották ki; mivel 2010. december 24-én támadások történtek több templom ellen a nigériai Maiduguriban, majd 2010. december 25-én bombatámadások pusztítottak Jos városában, amelyek 38 polgári személy életét követelték és több tucat sebesültet hagytak maguk mögött; mivel 2010. december 21-én a nigériai Turuban karddal és késsel felfegyverkezett férfiak megtámadták a falu keresztény lakóit, közülük hármat megöltek, kettőt pedig megsebesítettek; mivel 2010. december 3-án a nigériai Jos városában elkövetett támadás során hét keresztényt, köztük nőket és gyermekeket holtan találtak, négyen pedig megsebesültek,

F.

mivel Szalman Taszír, Pandzsáb tartomány kormányzójának 2011. január 4-én történt meggyilkolása, illetve a pakisztáni Asia Noreen ügye a nemzetközi közösség tiltakozását váltotta ki,

G.

mivel egy 2011. január 1-én Alexandriában kopt keresztények ellen elkövetett terrormerénylet ártatlan civilek életét követelte, illetve sokan megsebesültek,

H.

mivel 2010. december 25-én, karácsony napján a Fülöp-szigeteki Suluban bombát robbantottak egy kápolnában, amelynek során 11 ember, köztük egy pap és egy 9 éves kislány megsebesült,

I.

mivel 2010. december 25-én az észak-ciprusi Rizokarpasoa és Ayia Triada falvakban a karácsonyi ünnepi szentmisét erőszakkal félbeszakították,

J.

mivel a Bagdadban élő keresztény otthonok ellen sorozatban elkövetett összehangolt bombatámadások során az asszír keresztény családok elleni 2010. december 30-i dzsihád terrortámadások legalább két halottat és 14 sebesültet okoztak; mivel 2010. december 27-én az iraki Dudzsahilban egy útszéli bomba megölt egy asszír keresztény nőt, férjét pedig megsebesítette; mivel 2010. november 22-én két iraki keresztényt gyilkoltak meg Moszul városában; mivel 2010. november 10-én egy, a keresztény területekre irányított támadássorozat következtében ártatlan civilek vesztették életüket Bagdadban; mivel 2010. november 1-jén a Szabadító Miasszonyunk szír katolikus templomban elkövetett mészárlásban 52 ember vesztette életét, köztük nők és gyermekek,

K.

mivel az iráni kormány az Iszlám Köztársaságban fokozta a keresztények elleni hadjáratát, amelynek során az elmúlt hónapban több mint száz embert tartóztattak le, sokukat az ország elhagyására kényszerítettek, illetve bűnvádi eljárás és esetleg halálbüntetés elé is néznek,

L.

mivel Vietnamban is erősen elnyomják a katolikus egyház és más vallások tevékenységét, ahogy azt a vietnami hegyi közösségek súlyos helyzete is mutatja; mivel azonban a vietnami rendszer változtatott a Nguyen Van Ly atya esetével kapcsolatos álláspontján, melynek következtében üdvözlendő, hogy az atyát szabadon bocsátották,

M.

mivel az erőszakos iszlám szélsőségesek által elkövetett támadások egyben ezen államok jelenlegi kormányzati rendszere ellen is irányulnak annak érdekében, hogy békétlenséget szítsanak és polgárháborút robbantsanak ki a különböző vallási csoportok között,

N.

mivel a világ többi részéhez hasonlóan Európa sem mentes a vallásszabadság megsértésének eseteitől, a vallási kisebbségekhez tartozók ellen meggyőződésük miatt elkövetett merényletektől és a vallási okokra visszavezethető megkülönböztetéstől,

O.

mivel a népek közötti béke és kölcsönös megértés elősegítéséhez elengedhetetlen a közösségek közötti párbeszéd,

1.

elítéli a keresztény közösségek ellen több országban a közelmúltban elkövetett támadásokat, és együttérzését fejezi ki az áldozatok családjainak; mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy megsokszorozódtak a keresztény közösségekkel szembeni vallási türelmetlenség, elnyomás és erőszakos cselekmények megnyilvánulásai, különösen Afrika, Ázsia és a Közel-Kelet országaiban;

2.

üdvözli az érintett országok hatóságainak erőfeszítéseit, hogy azonosítsák a keresztény közösségek elleni támadások kitervelőit és végrehajtóit; felszólítja a kormányokat, hogy állítsák bíróság elé és vonják megfelelő büntetőeljárás alá ezen bűncselekmények elkövetőit és a támadásokért, valamint a keresztények, más vallási vagy egyéb kisebbségek tagjai ellen elkövetett egyéb erőszakos cselekményekért felelős valamennyi személyt;

3.

határozottan elítéli a keresztények és más vallási közösséghez tartozók ellen elkövetett bármilyen erőszakos cselekményt, illetve a vallásos emberek, hitüket elhagyók és nem hívők elleni, a valláson vagy meggyőződésen alapuló hátrányos megkülönböztetés és intolerancia minden formáját; ismételten hangsúlyozza, hogy a gondolat és a lelkiismeret szabadságához és a vallásszabadsághoz való jog alapvető emberi jog;

4.

aggodalommal tölti el, hogy az utóbbi években a keresztények különböző, főként a közel-keleti országokból tömegesen elvándorolnak;

5.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a néhai Szalman Taszír kormányzó által nyilvánosan is bírált istenkáromlásról szóló pakisztáni törvényt még mindig a különböző vallások, például a halálra ítélt ötgyermekes keresztény anya, Asia Noreen üldözésére használják fel, valamint amiatt, hogy a pakisztáni társadalom széles tömegei Szalman Taszír kormányzó gyilkosát hősként ünneplik;

6.

üdvözli az egyiptomi közvélemény reakcióját, amely határozottan elítélte a terrorista cselekményt, és hamar megértette, hogy a támadás célja az egyiptomi keresztények és muzulmánok közötti, hagyományosan mély kötelékek megbontása; üdvözli az egyiptomi kopt keresztények és muzulmánok közös, a támadás elleni tiltakozásul tartott demonstrációját; üdvözli, hogy Hoszni Mubarak, egyiptomi elnök, II. Abdullah, Jordánia királya, az Al-Azhar nagy imámja és az egyiptomi főmufti nyilvánosan elítélte a támadást;

7.

elítéli, hogy a török hatóságok erőszakkal félbeszakították a Ciprus északi részén megmaradt 300 keresztény által karácsony napján tartott szentmisét;

8.

komoly aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a terrorcselekmények elkövetői a világ számos részén visszaélnek a vallási meggyőződéssel; elítéli a vallás eszközként való alkalmazását különböző politikai konfliktushelyzetekben;

9.

sürgeti azon államok hatóságait, ahol riasztóan magas a felekezetek elleni támadások száma, hogy lépjenek föl valamennyi vallási felekezet rendes és nyilvános vallásgyakorlásának biztosítása érdekében, fokozzák erőfeszítéseiket az országukban létező felekezetek megbízható és hatékony védelmének és e felekezetek tagjai személyes biztonságának és testi épségének biztosítására, és ennek révén tartsák be nemzetközileg vállalt kötelezettségeiket;

10.

ismételten hangsúlyozza, hogy az emberi jogok és a polgári szabadságjogok – ideértve a vallás és a meggyőződés szabadságát – tiszteletben tartása az Európai Unió alapelve és alapvető célja, és ez a harmadik országokkal fenntartott kapcsolatainak közös alapját képezi;

11.

kéri a Tanácsot, a Bizottságot és az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjét/az Európai Bizottság alelnökét, hogy a harmadik országokkal kötött megállapodásokban, a velük folytatott együttműködés során és az emberi jogi jelentésekben fordítsanak fokozott figyelmet a vallás és a meggyőződés szabadságának és a vallási közösségek – köztük a keresztények – helyzetének kérdésére;

12.

felszólít, hogy a Külpolitikai Ügyek Tanácsának következő, 2011. január 31-én tartandó ülésén vitassák meg a keresztények üldözésének, valamint a vallás- és lelkiismereti szabadság kérdését. Az erről folytatott megbeszélésnek konkrét eredményekhez kell vezetnie, elsősorban a biztonság érdekében alkalmazható eszközök, valamint a világ bármely pontján veszélyeztetett keresztény közösségek tekintetében;

13.

kéri az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjét/az Európai Bizottság alelnökét, hogy sürgősen alakítson ki a vallásszabadsághoz való emberi jog megerősítésére vonatkozó uniós stratégiát, amely magában foglalna intézkedéseket azon államokkal szemben, amelyek tudatosan nem gondoskodnak a vallási felekezetek védelméről;

14.

kéri a főképviselőt a közelmúltbeli eseményekre tekintettel, és mivel egyre sürgetőbb a kulturális és vallási fejlemények alakulásának elemzése és megértése iránti igény a nemzetközi kapcsolatokban és a jelenlegi társadalmakban, hogy az Európai Külügyi Szolgálat emberi jogokkal foglalkozó igazgatóságán belül hozzon létre egy állandó egységet, amely ellenőrzi a vallásszabadságra és a kapcsolódó jogokra vonatkozó kormányzati és társadalmi megszorítások helyzetét, és amely évente jelentést tesz a Parlamentnek;

15.

felhívja a Tanácsot, a Bizottságot, az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjét/az Európai Bizottság alelnökét és a Parlamentet, hogy éves emberi jogi jelentésük tartalmazzon egy, a vallásszabadság kérdésével foglalkozó fejezetet;

16.

sürgeti az uniós intézményeket, hogy teljesítsék az EUMSz. 17. cikke alapján rájuk háruló, az egyházakkal, vallási, filozófiai és nem felekezeti szervezetekkel való nyílt, átlátható és rendszeres párbeszédet előíró kötelezettségüket annak biztosítása érdekében, hogy a keresztények és más vallási közösségek üldözésének ügyével kiemelten foglalkozzanak, és azt rendszeresen megvitassák;

17.

valamennyi európai vallási közösség vezetését kéri, hogy valamennyi vallási felekezet egyenlő módon való tiszteletben tartásának elve alapján ítéljék el a keresztény közösségek és más vallási csoportok elleni támadásokat;

18.

ismételten megerősíti, hogy támogat minden olyan kezdeményezést, amely előmozdítja a vallási és egyéb közösségek közötti párbeszédet és kölcsönös tiszteletet; minden vallási hatóságot arra hív fel, hogy támogassák a toleranciát, és tegyenek kezdeményezéseket a gyűlölet és a szélsőséges és erőszakos radikalizálódás ellen;

19.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének/az Európai Bizottság alelnökének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, Egyiptom kormányának és parlamentjének, Irán kormányának és parlamentjének, Irak kormányának és parlamentjének, valamint Nigéria kormányának és parlamentjének, Pakisztán kormányának és parlamentjének, Fülöp-szigetek kormányának és parlamentjének, Vietnam kormányának és parlamentjének és az Iszlám Konferencia Szervezetének.

11.5.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 136/57

—

tekintettel a fehéroroszországi helyzetről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2009. december 17-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel az egyes fehéroroszországi tisztviselőkkel szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2010. október 25-i 2010/639/KKBP tanácsi határozatra (2), amely 2011. október 31-ig meghosszabbítja a korlátozó intézkedéseket és a felfüggesztést egyaránt,

—

tekintettel a Külügyek Tanácsa 2010. október 25-i következtetéseire,

—

tekintettel az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalának (EBESZ/ODIHR) és az EBESZ Parlamenti Közgyűlésének a fehéroroszországi elnökválasztásról kiadott 2010. december 20-i előzetes megállapításaira és következtetéseire,

—

tekintettel eljárási szabályzatának 110. cikkére,

A.

mivel a keleti partnerségi csúcstalálkozóról kiadott prágai nyilatkozat megerősíti a partnerek, köztük Fehéroroszország elkötelezettségét a nemzetközi jog elvei és az alapvető értékek – többek között a demokrácia, a jogállamiság, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartása – iránt,

B.

mivel a Tanács 2010. október 25-én felszólította a fehérorosz hatóságokat annak biztosítására, hogy az (elnök)választást a demokratikus választásokra vonatkozó nemzetközi normáknak és előírásoknak, illetve a Fehéroroszország által az EBESZ és az ENSZ felé vállalt kötelezettségeknek megfelelően bonyolítsák le,

C.

mivel Fehéroroszország kötelezettséget vállalt arra, hogy figyelembe veszi az EBESZ és a Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalának (ODIHR) ajánlásait az ország választási jogszabályainak olyan irányú javításával kapcsolatban, hogy azok összhangba kerüljenek a demokratikus választásokra vonatkozó nemzetközi normákkal, és hogy a javasolt módosításokról konzultációt folytat az EBESZ-szel, mivel a fehérorosz nemzetgyűlés az EBESZ-szel való előzetes konzultáció nélkül fogadta el a választási kódex reformját,

D.

mivel a Tanács megerősítette, hogy továbbra is készen áll arra, hogy – a Fehéroroszország által a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság terén megvalósítandó további eredményekre figyelemmel – elmélyítse a Fehéroroszországgal fennálló kapcsolatait és segítse az országot e célkitűzések elérésében; mivel a Tanács – a Fehéroroszországban e területeken elért eredményekre is figyelemmel – készen állt lépéseket tenni a Fehéroroszországgal fennálló szerződéses jogviszonyok magasabb szintre emelése érdekében,

E.

mivel a Tanács – a Fehéroroszországban bekövetkezett fejlemények értékelését követően – úgy határozott, hogy 2011. október 31-ig meghosszabbítja az egyes fehéroroszországi tisztviselőkkel szembeni korlátozó intézkedések hatályát, ugyanezen időpontig azonban felfüggeszti az Unióba történő beutazással kapcsolatos korlátozások alkalmazását,

F.

mivel az EBESZ Parlamenti Közgyűlése és az EBESZ/ODIHR által a Fehéroroszországban tartott elnökválasztással kapcsolatban tett első megállapítások és következtetések szerint a választásokat megelőző időszakban történt néhány előrelépés, ezeket azonban elhomályosították a szavazás napján tapasztalt súlyos szabálytalanságok és a 2010. december 19-én éjszaka kitört erőszakhullám,

G.

mivel több mint 700 embert vettek őrizetbe a 2010. december 19-én Minszkben tartott demonstráción való részvételük miatt, akiknek a többségét rövid közigazgatási büntetés után már szabadon engedték, míg 24 ellenzéki aktivistát és újságírót, köztük hat elnökjelöltet erőszakos támadásokkal és fegyveres ellenállással kísért „tömeges rendzavarás szervezésével” vádolnak, ami akár 15 éves börtönbüntetést is maga után vonhat; mivel további 14 személyt szintén elítélhetnek a közeljövőben,

H.

mivel a 2010. december 19-i tüntetéssel szemben tanúsított rendőri fellépést és a demokratikus ellenzékkel, a szabad médiumokkal és a civil társadalommal szemben foganatosított további hatósági intézkedéseket az Európai Parlament elnöke, az EU főképviselője és az ENSZ főtitkára is elítélte,

I.

mivel a tiltakozókat, a politikai ellenzéket és családtagjaikat képviselő ügyvédek engedélyük elvesztését vagy az ügyvédi kamarából való kizárásukat kockáztatják,

1.

az EBESZ Parlamenti Közgyűlése és az EBESZ/ODIHR első következtetéseinek megállapításai alapján úgy ítéli meg, hogy a 2010. december 19-i elnökválasztás nem felelt meg a szabad, tisztességes és átlátható választások nemzetközi normáinak; úgy véli, hogy ez a szavazás a demokratikus átmenet újabb elmulasztott lehetősége volt Fehéroroszországban, és az EBESZ/ODIHR által bejelentett számos súlyos szabálytalanságra tekintettel új, az EBESZ-normáknak megfelelően szabad és demokratikus körülmények között megtartandó választások kiírását kéri;

2.

elítéli a rendőri és titkosszolgálati szervek brutális fellépését a választások napján a tiltakozókkal szemben, és külön is hangot ad felháborodásának az Uladzimjer Nyakljajev elleni brutális agresszió miatt – mindkét eset példa az alapvető demokratikus elvek, azaz a gyülekezési és szólásszabadság, illetve az emberi jogok súlyos megsértésére, továbbá aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a fehérorosz hatóságok megkísérlik Danyil Szannyikov – Andrej Szannyikov elnökjelölt és Irina Halip oknyomozó újságíró hároméves kisfia – állami felügyelet alá helyezését, akinek szülei a 2010. december 19-i választások óta börtönben vannak; különösen aggódik a 30 napja éhségsztrájkot folytató Mikalay Statkevich egészsége miatt;

3.

határozottan elítéli, hogy letartóztattak és fogva tartanak békés tüntetőket és szinte valamennyi elnökjelöltet (például U. Niakliayeut, A. Sannikovot, M. Statkevichet és A. Michalevichet); a demokratikus ellenzék vezetőit (például P. Sevyarynetset, A. Lebedkot), valamint nagyszámú civil aktivistát, újságírót, oktatót és diákot ellen, akikre akár 15 évnyi börtönbüntetést is kiszabhatnak; független és pártatlan, az EBESZ égisze folytatandó nemzetközi vizsgálatot követel az események kapcsán; kéri a politikai indíttatású vádak azonnali ejtését;

4.

elítéli a megtorlást és sürgeti a fehérorosz hatóságokat, hogy haladéktalanul hagyjanak fel a civil aktivistákkal szemben folytatott zaklatás, megfélemlítés és fenyegetés valamennyi formájával, ideértve a magánlakásokban, valamint a független média és a civil szervezetek irodáiban szervezett razziákkal, házkutatásokkal és lefoglalásokkal, továbbá az egyetemekről és a munkahelyekről történő eltávolításokkal;

5.

kéri a választások napján, illetve a későbbiekben letartóztatott valamennyi személy, valamint az Amnesty International által elismerten lelkiismereti okokból fogva tartottak azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátását; felszólítja a fehérorosz hatóságokat, hogy tegyék lehetővé a fogvatartottak számára, hogy családtagjaik meglátogathassák őket, illetve hogy akadálytalanul juthassanak jogi tanácsadáshoz és orvosi ellátáshoz;

6.

sajnálatát fejezi ki a fehérorosz hatóságok azon döntése miatt, hogy véget vetettek az EBESZ fehéroroszországi irodája működésének, és felhívja e hatóságokat, hogy döntésüket vonják vissza;

7.

elítéli, hogy a választások napján Fehéroroszországban számos fontos internetes honlapot – köztük hálózati kapcsolattartásra szolgáló, illetve ellenzéki weblapokat – blokkoltak; hangsúlyozza, hogy a médiára vonatkozó jelenlegi fehéroroszországi szabályozás nem illeszkedik a nemzetközi normákhoz, ezért felhívja a fehérorosz hatóságokat a szabályozás felülvizsgálatára és módosítására;

8.

felhívja a Tanácsot, a Bizottságot és az Unió főképviselőjét, hogy vizsgálják felül az EU Fehéroroszországgal kapcsolatos politikáját, ennek keretében megfontolva a célzott gazdasági szankciók bevezetését és az IMF-kölcsönök útján nyújtott különféle makroszintű pénzügyi támogatások, valamint az EKB és az EBRD programjai keretében megvalósuló kölcsönügyeletek befagyasztását; hangsúlyozza, hogy az európai szomszédságpolitika fő irányát és a Fehéroroszország számára biztosított nemzeti támogatást oly módon kell megváltoztatni, hogy a civil társadalom megfelelő támogatásban részesüljön; megismétli annak fontosságát, hogy hatékony módon kell élni a demokrácia és az emberi jogok európai eszközével (EIDHR);

9.

felhívja a Bizottságot, hogy minden lehetséges pénzügyi és politikai eszközzel támogassa a fehérorosz civil társadalom, a független média (benne a TV Belsat, az Európai Rádió, a Radio Racja és más orgánumok) és a fehéroroszországi nem kormányzati szervezetek arra irányuló erőfeszítéseit, hogy előmozdítsák a demokráciát és szembeszálljanak a fennálló rezsimmel; úgy véli, hogy el kell mélyíteni és elő kell segíteni a fehérorosz nem kormányzati szervezetek és a nem kormányzati szervezetek nemzetközi közössége közötti kapcsolatokat; egyidejűleg felhívja a Bizottságot, hogy állítsa le a jelenlegi együttműködést a fehérorosz állami médiával és vonja vissza a neki juttatott támogatást; a Bizottságnak emellett finanszíroznia kellene az Uladzimir Niakliayeu által írt, a fehérorosz hatóságok által a közelmúltban elkobzott és elégetett verseskötetek újbóli kiadását és terjesztését

10.

felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki mechanizmust azon nem kormányzati szervezetek bejegyzésére, amelyeket Fehéroroszországban politikai okokból nem jegyeznek be, ekképpen biztosítva számukra annak lehetőségét, hogy haszonélvezői lehessenek az uniós programoknak;

11.

sürgeti a Bizottságot, hogy folytassa és növelje a litvániai Vilniusban (Vilnius, 2011. február 3. és 4.) működő Európai Bölcsészettudományi Egyetem pénzügyi támogatását, illetve növelje az azon fehérorosz diákoknak juttatott ösztöndíjak számát, akiket állampolgári tevékenységük miatt zaklatnak és kitiltanak az egyetemekről, továbbá járuljon hozzá a „Szolidaritás Fehéroroszországgal” adományozói konferenciához (Varsó, 2011. február 2.), illetve a rá következő vilniusi konferenciához;

12.

felhívja a Tanácsot, a Bizottságot és az Unió főképviselőjét, hogy haladéktalanul léptessék újra hatályba a vezető fehérorosz tisztségviselőkre vonatkozó vízumkorlátozást, kiterjesztve azt azon állami tisztviselőkre és az igazságügyi és biztonsági szervek azon tagjaira, akik felelőssé tehetők a választási csalásokért, a választásokat követő brutális fellépésért és ellenzékiek letartóztatásáért, és fagyasszák be ezek javait; hangsúlyozza, hogy a szankcióknak legalább addig hatályban kell maradniuk, amíg valamennyi politikai foglyot és letartóztatottat szabadon nem engedik, és az ellenük emelt vádakat vissza nem vonják; üdvözli a lengyel kormány által mutatott jó példát, amely a maga részéről utazási korlátozásokat vezetett be a minszki rezsim képviselőivel szemben, ezzel egyidőben pedig egyszerűsítette az Európai Unióba való belépést a fehérorosz állampolgárok számára;

13.

felszólítja a Tanácsot, hogy fontolja meg annak lehetőségét, hogy legkésőbb a keleti partnerség Budapesten megrendezendő csúcstalálkozóján felfüggessze Fehéroroszország részvételét a keleti partnerség tevékenységeiben, amennyiben nem születik kielégítő magyarázat és nem következik be jelentős javulás a fehérorosz helyzetet illetően; e felfüggesztő intézkedés nem vonatkozik a nem kormányzati szervezetekre és a civil társadalomra;

14.

felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy – az emberek közötti kapcsolatok bővítése érdekében – gyorsítsák fel a munkát a vízumkönnyítésre és a visszafogadási megállapodásokra irányuló tárgyalásokra vonatkozó iránymutatások tekintetében (kivéve a diplomata-útlevelek kérdését);

15.

elvárja, hogy az uniós tagállamok ne gyengítsék az uniós fellépést azzal, hogy kétoldalú kezdeményezésekbe bocsátkoznak a fehérorosz rezsimmel, ami aláásná az európai külpolitika hitelét és hatékonyságát;

16.

úgy vélekedik, hogy az olyan sportesemények, mint a 2014-ben megrendezendő jéghoki-világbajnokság, mindaddig nem tarthatók meg Fehéroroszországban, amíg az országban politikai okokból tartanak fogva embereket;

17.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Orosz Föderáció a maga részéről elismerte a választások eredményét és az elnyomó intézkedéseket „belügynek” tartja; javasolja, hogy az Európai Bizottság folytasson párbeszédet, konzultációkat és politikai koordinációt Fehéroroszország azon nem EU-tag szomszédaival, amelyek hagyományosan különleges kapcsolatban vannak Fehéroroszországgal és az EU partnerei is egyben, nevezetesen Oroszországgal és Ukrajnával, annak érdekében, hogy maximalizálja a Fehéroroszországgal kapcsolatos uniós politika eredményességét, valamint hogy hozzájáruljon a Fehéroroszországban tapasztalható demokratikus deficittel és az emberi jogok megsértésével szembeni reakciók megfelelő kiegyensúlyozásához, Fehéroroszország nemzetközi elszigetelődésének elkerülése mellett;

18.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az EU főképviselőjének, a tagállamok kormányának, Fehéroroszország elnökének, kormányának és parlamentjének, valamint az Európa Tanács és az EBESZ Parlamenti Közgyűlésének.

11.5.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 136/60

—

tekintettel a versenypolitikáról szóló 2009. évi bizottsági jelentésre (COM(2010)0282) és a versenypolitikáról szóló 2009. évi bizottsági jelentést kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SEC(2010)0666),

—

tekintettel a Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendeletre (1),

—

tekintettel a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló, 2004. január 20-i 139/2004/EK tanácsi rendeletre (az EK összefonódás-ellenőrzési rendelete) (2),

—

tekintettel az „Az állami támogatásokról szóló szabályoknak a pénzintézetek vonatkozásában a jelenlegi pénzügyi világválsággal összefüggésben tett intézkedésekre történő alkalmazása” című, 2008. október 13-i bizottsági közleményre (3) (a bankokról szóló közlemény),

—

tekintettel „A pénzintézetek feltőkésítése a jelenlegi pénzügyi válságban: a támogatás szükséges minimális szintre történő korlátozása és az indokolatlan versenytorzulás kiküszöbölését célzó biztosítékok” című, 2008. december 5-i bizottsági közleményre (4) (a feltőkésítési közlemény),

—

tekintettel az értékvesztett eszközöknek a közösségi bankszektorban történő kezeléséről szóló, 2009. február 25-i bizottsági közleményre (5) (az értékvesztett eszközökről szóló közlemény),

—

tekintettel az „A pénzügyi szektor életképességének helyreállítása és a jelenlegi válságban hozott szerkezetátalakítási intézkedések értékelése az állami támogatási szabályok alapján” című, 2009. július 23-i bizottsági közleményre (6) (a szerkezetátalakítási közlemény), mely négy utóbbi közlemény a továbbiakban együtt: „a pénzügyi ágazatról szóló négy közlemény”,

—

tekintettel az „Ideiglenes közösségi keretrendszer a finanszírozási lehetőségek elérésének támogatására irányuló állami támogatási intézkedésekhez a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válságban” című, 2008. december 17-i bizottsági közleményre (7) (az ideiglenes keretrendszer),

—

tekintettel az „Iránymutatás az EK-Szerződés 82. cikkének az erőfölényben lévő vállalkozások versenykorlátozó visszaélő magatartására történő alkalmazásával kapcsolatos bizottsági jogérvényesítési prioritásokról” című, 2009. február 9-i bizottsági közleményre (8),

—

tekintettel az állami támogatások ellenőrzési eljárásainak lefolytatására alkalmazott bevált gyakorlatok kódexéről szóló bizottsági közleményre (9), az állami támogatások bizonyos típusainak kezelésére vonatkozó egyszerűsített eljárásról szóló bizottsági közleményre (10) és az állami támogatásra vonatkozó jogszabályok nemzeti bíróságok általi végrehajtásáról szóló bizottsági közleményre (11) (egyszerűsítési csomag),

—

tekintettel a környezetvédelem állami támogatásáról szóló közösségi iránymutatásra (12),