13.3.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 74/1

—

tekintettel a transzatlanti kapcsolatok amerikai választásokat követő alakulásáról szóló, 2009. március 26-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel a Transzatlanti Gazdasági Tanácsról szóló állásfoglalásaira, valamint az EU–USA csúcstalálkozóról és a Transzatlanti Gazdasági Tanács üléséről szóló, 2009. október 22-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel a 2009. november 3-án Washingtonban megrendezett EU–USA csúcstalálkozó eredményeire,

—

tekintettel a Transzatlanti Gazdasági Tanács 2009. október 27-i negyedik ülésén elfogadott jelentésre, a Transzatlanti Jogalkotói Párbeszéd ülésén elfogadott közös nyilatkozatra, valamint a 2009. december 4–9-én New York-ban és 2010. június 4-6-án Madridban rendezett ülésekre,

—

tekintettel a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséggel kapcsolatos transzatlanti együttműködés elmélyítéséről szóló, 2009. október 28-i EU–USA közös nyilatkozatra,

—

tekintettel a terrorizmus elleni fellépésről szóló, 2010. június 3-i EU–USA közös nyilatkozatra,

—

tekintettel a G-20-csoport 2010. június 26–27-i torontói és 2010. október 21–23-i szöuli csúcstalálkozójának következtetéseire,

—

tekintettel az ENSZ 2010. szeptember 20–22-én a millenniumi fejlesztési célkitűzésekről tartott magas szintű plenáris ülésére és annak következtetéseire,

—

tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.

mivel a transzatlanti kapcsolat egyedülálló és sok területre – többek között a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok védelme, a terrorizmus elleni fellépés és a tömegpusztító fegyverek terjedésének megakadályozása iránti kölcsönös elkötelezettségre – terjed ki; az EU és az USA kölcsönös érdekeire és közös értékrendjére figyelemmel hangsúlyozva, hogy hallgatniuk kell egymásra és az Európai Parlamentnek nyitottnak kell lennie arra, hogy az amerikai elnököt és Kongresszust meghallgassa;

B.

mivel az Európai Unió és az Egyesült Államok a világ minden táján karöltve munkálkodik a közös történelmen, kultúrán, érdekeken és értékeken alapuló közös elképzelések megvalósításán, és mivel az EU–USA kapcsolatoknak meghatározó szerepet kell betölteniük annak érdekében, hogy a globális kérdésekkel és az új kihívásokkal a nemzetközi jog keretében és a meglévő multilaterális intézmények – különösen az ENSZ, az EBESZ és a NATO – égisze alatt lehessen szembenézni;

C.

mivel a két transzatlanti partner együtt a világgazdaság felét teszi ki, és 4,28 milliárd dolláros partnerségükkel a világ legnagyobb, legintegráltabb és legrégebb óta fennálló gazdasági társulását és a globális gazdasági fejlődés mozgatórugóját alkotják; mivel a transzatlanti kapcsolatok szilárdsága és az irányukban való elkötelezettség a jelenlegi pénzügyi és gazdasági világválság miatt még nagyobb jelentőséggel bír, mivel a transzatlanti partnerségben nagyobb súlyt kellene fektetni az összehangolt monetáris politikákra;

D.

mivel a gazdaságélénkítés és a munkahelyteremtés érdekében a két partner elkötelezett az együttműködés iránt, és az Európai Parlament továbbra is támogatja a szociális piacgazdaság alapelvén nyugvó transzatlanti piac 2015-re történő megvalósítását, hiszen az – az Unió saját belső piacának kiteljesítése mellett – alapvető szerepet fog betölteni a világgazdaság növekedésének fellendítésében és a talpra állásban;

E.

mivel az emberi tevékenységnek betudható éghajlatváltozáshoz a fejlődő országok járultak hozzá legkevésbé, azonban annak legsúlyosabb következményei őket sújtják; és mivel az éghajlatváltozás negatív külső tényezői veszélyeztetik a szegénység csökkentésére irányuló nemzetközi erőfeszítéseket, ezáltal veszélybe sodorva a millenniumi fejlesztési célok elérését; tekintettel továbbá a fejlődést célzó transzatlanti partnerségre irányuló kezdeményezésről szóló folyamatos párbeszéd szükségességére,

1.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az EU és az USA kormányzata a globális kihívások és a regionális konfliktusok kezelésekor fokozza a stratégiai párbeszédet, az együttműködést és a koordinációt;

2.

felszólítja mindkét felet, hogy politikájuk egyik fő elemeként világszerte mozdítsák elő a demokráciát és az emberi jogok tiszteletben tartását; underlines the need for intensive coordination in the area of preventive and crisis diplomacy; újólag felszólítja az amerikai kormányt, hogy ratifikálja a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumát és csatlakozzon ahhoz; megismétli a halálbüntetés univerzális eltörlésére vonatkozó felhívását;

3.

szükségesnek tartja, hogy az EU–USA csúcstalálkozón mindkét partner vállaljon vezető szerepet a G20-ak kötelezettségvállalásainak végrehajtásában;

4.

hangsúlyozza az EU és az USA közötti együttműködés fontosságát abban, hogy konkrét feladatokban egyezzenek meg annak érdekében, hogy a 2009 decemberében Cancúnban megrendezendő COP-16 konferencián tudományos bizonyítékokon alapuló nemzetközi megállapodás születhessen, amely az éghajlatváltozás enyhítésére irányuló intézkedések megfelelő finanszírozására és a fejlődő országokban történő alkalmazására is kiterjed;

5.

üdvözli, hogy az amerikai vezetés új megközelítést alkalmaz Izrael tekintetében, és felszólít az euro-amerikai partnerség fellendítésére az izraeli-palesztin konfliktus kapcsán; ebben az összefüggésben üdvözli az Izrael és a Palesztin hatóság közötti közvetlen tárgyalások beindítását, melyet 2010. szeptember 2-án Washingtonban jelentettek be rámutat arra, hogy további tárgyalásokra van szükség annak érdekében, hogy egy megállapodás szerinti időkereten belül Izraelen belül két állam jöjjön létre, ahol is a független, demokratikus és életképes palesztin állam békében és biztonságban él Izrael mellett; hangsúlyozza, hogy a régió országai és az EU alapvető érdekében álló tartós békét az ENSZ Biztonsági Tanácsa vonatkozó határozatai, a madridi elvek – többek között a földet a békéért elv, az útiterv, valamint a felek között már érvényben lévő megállapodások – alapján kell megvalósítani, és hangsúlyozza, hogy felismervén az arab békekezdeményezés és az arab partnerekkel tovább folytatandó együttműködés jelentőségét, a Közel-Kelettel foglalkozó kvartett aktív részvételére szükség lesz a békefolyamatban; sürgeti az izraeli kormányt, hogy újítsa meg a telepépítési moratóriumot; aktívabb európai szerepvállalásra szólít fel Szíriával és Libanonnal szemben;

6.

hangsúlyozza, hogy az iráni atomprogramot övező bizonytalanság veszélyezteti az atomsorompó-rendszert, valamint a régió és a világ stabilitását; csalódottságának ad hangot, hogy Irán továbbra is visszautasítja a teljes körű együttműködést a Nemzetközi Atomenergia-ügynökséggel (NAÜ) azáltal, hogy akadályozza a NAÜ munkáját, megtagadja a legfontosabb nukleáris létesítményeibe történő bejutást és megvétózza az ellenőrök kinevezését; felszólítja Irán vezetőségét, hogy tegyen eleget az atomsorompó-szerződés szerinti kötelezettségének; követeli, hogy Teherán ratifikálja és hajtsa végre a biztosítéki egyezmény kiegészítő jegyzőkönyvét, és felhívja az USA-t és az EU-t, hogy külpolitikájukat hangolják össze e cél elérése érdekében;

7.

szorgalmazza az EU és az Egyesült Államok közötti jobb együttműködést Afganisztánban és Pakisztánban a békéhez és a stabilitáshoz, a demokráciához, az emberi jogokhoz és a régió fejlődéséhez való hozzájárulás végett; hangsúlyozza, hogy a szomszédos országoknak és más kulcsfontosságú szereplőknek is részt kell venniük a folyamatban, ami jelentős mértékben hozzájárulhat a régió stabilizációjához;

8.

tudatában annak, hogy a titkos katonai dokumentumok kiszivárogtatása veszélybe sodorhatja a fegyveres erők tagjait, mély aggodalmának ad hangot a közelmúltban elhangzott azon komoly vádak miatt, hogy a kínzást elfogadottnak tekintették Irakban; arra szólít fel, hogy ezt a kérdést egy független transzatlanti vizsgálat indítása céljából az EU–USA csúcstalálkozón vessék fel;

9.

nyomatékosan sürgeti a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot, hogy tegyen eleget a hatoldalú tárgyalások keretében vállalt kötelezettségeinek, ideértve a nukleáris fegyverek és programok teljes és nyomon követhető leszerelését és felszámolását; felszólítja a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot, hogy maradéktalanul tegyen eleget a nukleáris fegyverkezés felszámolása és a nukleáris fegyverzet leszerelése keretében vállalt kötelezettségeinek; határozott támogatásáról biztosítja a hatoldalú tárgyalásokat, továbbá megingathatatlan szándéka marad, hogy a kérdést diplomáciai eszközökkel kielégítő és átfogó módon rendezze;

10.

üdvözli a 2010. áprilisi nukleáris biztonsági csúcstalálkozó eredményét, amely rávilágított a nukleáris terrorizmus megelőzésének, valamint az érzékeny nukleáris anyagok biztonsága négy éven belül történő megteremtésének globális jelentőségére, továbbá hogy munkatervben állapodtak meg a meglévő nukleáris biztonsági rendszerek és programok javítása és egyetemessé tétele érdekében; támogatja az egyes országok által a hazai biztonság javítására tett kezdeményezéseket, és bátorítja a többi országot a csatlakozásra;

11.

rámutat a NATO jelentőségére, mivel ez a transzatlanti biztonság sarokköve, és stratégiai együttműködésre hív fel az USA és az EU tagországai között a globális biztonsági kérdések rendezése érdekében; tudomásul veszi az új stratégiai koncepció elfogadása érdekében végzett munkát; úgy véli, hogy e szélesebb körű biztonsági struktúrában bekövetkezett fejleményekkel is foglalkozni kell az Oroszországgal és a nem EU-tag EBESZ-tagállamokkal folytatott párbeszédben; hangsúlyozza a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) fontosságát és a fokozott európai védelmi képességek értékét a transzatlanti biztonság erősítése tekintetében;

12.

rámutat az EU és az USA számára egyaránt jelentkező különféle kihívások növekvő számára; sürgeti a partnereket, hogy kezdeményezzenek olyan közös átfogó folyamatot, amelynek keretében a transzatlanti politikai intézkedések értékelésére és kidolgozására az e kérdések megoldására irányuló egységes, következetes és széles körű stratégia érdekében kerül sor;

13.

hangsúlyozza, hogy a régió stabilitása szempontjából kiemelkedő jelentőséggel bír, hogy Dél-Szudán függetlenségéről tisztességes és demokratikus népszavazást tartsanak; sürgeti az EU-t és az Egyesült Államokat, hogy a szudáni hatóságokkal szorosan együttműködve biztosítsák a Szudán jövőjét eldöntő, 2011 januárjában megrendezendő népszavazás békés, tisztességes és átlátható mivoltát;

14.

üdvözli a Barack Obama amerikai és Dimitrij Medvegyev orosz elnök által 2010. április 8-án Prágában aláírt új START-szerződést, és örömmel tekint annak mindkét fél általi, mielőbbi ratifikációja elé;

15.

rámutat arra, hogy az EU és az USA latin-amerikai kereskedelmi és politikai érdekei átfedésben vannak, és hogy az EU stratégiai partnerségben áll Mexikóval és Brazíliával, valamint szabadkereskedelmi egyezményt kötött Chilével és Mexikóval, továbbá Kolumbiával is tárgyal szabadkereskedelmi megállapodás megkötéséről;

16.

meggyőződése, hogy a Transzatlanti Gazdasági Tanács a transzatlanti gazdasági kapcsolatok irányításának legmegfelelőbb mechanizmusát szolgáltatja; sürgeti a partnereket, hogy használják ki a Transzatlanti Gazdasági Tanács teljes potenciálját a gazdasági integráció előtt álló akadályok leküzdéséhez és a szociális piacgazdaság alapelvén nyugvó transzatlanti piac 2015-ig történő kiteljesítéséhez, amely pozitív választ jelent a jelenlegi gazdasági és társadalmi válságokra;

17.

kéri a Transzatlanti Gazdasági Tanács stratégiai szemléletének javítását annak érdekében, hogy az az összes érintett fél érdekeit magában foglalja; ismételten felszólít arra, hogy időben küldjék meg a Transzatlanti Gazdasági Tanács üléseinek ütemezését, napirendjeit, menetrendjeit és az elért eredményekről szóló jelentéseket, amelyeknek jóval az ülések előtt az érdekelt felek rendelkezésére kell állniuk, és amelyeket később az átláthatóság fokozása érdekében közzé kell tenni;

18.

üdvözli, hogy az érdekeltek széles köre, köztük az üzleti élet képviselői látják el tanáccsal a Transzatlanti Gazdasági Tanácsot, és ismételten kéri, hogy az Atlanti-óceán mindkét partján biztosítsanak hasonló szerepet a szakszervezeti mozgalmak képviselőinek annak érdekében, hogy a szociális dimenziót teljes mértékben figyelembe vegyék; felszólít arra, hogy a transzatlanti munkaügyi párbeszéd és a transzatlanti energetikai párbeszéd vezetőit vonják be a tanácsadó csoportba;

19.

felkéri a Bizottságot, hogy tekintettel a Transzatlanti Gazdasági Tanács soron következő ülésére, szorgalmazza a harmadik fél által elvégzendő tesztelésre kötelezett termékek, különösen az IKT-termékek és elektromos berendezések megfelelőségi nyilatkozatainak kölcsönös elismerését lehetővé tévő eljárások hivatalos elfogadását, fektessen súlyt a törvényes mértékegységek kölcsönös elismerésére, különös tekintettel az uniós termékek csupán metrikus címkézésének elfogadására az Egyesült Államokban, továbbá tekintse át a szabványosítás kérdését az Egyesült Államok hatóságaival, szervezzen az innovatív megoldásokra összpontosító kerekasztal-beszélgetéseket és végezzen egyeztetéseket nemzetközi szinten; meggyőződése, hogy az innovációs partnerségnek meg kell haladnia a szellemi tulajdonjogok érvényesítését, és stratégiai párbeszédet kellene folytatnia a versenypolitikáról, a technológiatranszferről és a szabványok konvergenciájáról;

20.

alapvető fontosságúnak tartja, hogy a Transzatlanti Gazdasági Tanácsban kezdődjön párbeszéd az új élelmiszerekről és az élelmiszer-termelésben használt új technológiák alkalmazásáról; aggodalmának ad hangot a klónozás állattenyésztésben történő alkalmazása miatt;

21.

együttműködést szorgalmaz a Transzatlanti Gazdasági Tanácson belül az ipari ágazatok, és elsősorban a kkv-k szabályozási környezetét érintő valamennyi kérdésről az európai kisvállalkozói intézkedéscsomag (SBA) megközelítését (Gondolkozz előbb kicsiben!) követve a transzatlanti hatású jogszabályok mérlegelésekor;

22.

üdvözli a „Nyitott égbolt” EU–USA repülési egyezmény második szakaszának 2010. júniusi aláírását mint a hatékony együttműködés sarokkövét, valamint a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) legújabb megállapodása 2010. október 8-i aláírását a transzatlanti repülési piac irányába tett fontos lépésként; ugyanakkor felszólítja az Egyesült Államok hatóságait és a Bizottságot, hogy munkálkodjanak a légi fuvarozóknak az Atlanti-óceánon átívelő nagyobb befektetési és tulajdonlási szabadságáért, amelyet nem befolyásolhat a külföldi állampolgárság;

23.

megállapítja, hogy a mezőgazdasági termékek legnagyobb termelőiként, exportőreiként és importőreiként az EU és az Egyesült Államok hasonló kihívásokkal néz szembe, és fontos szerepet játszik az élelmiszerbiztonság megteremtésében a világban; kéri az Európai Parlament és az Egyesült Államok Kongresszusa közötti együttműködés fokozását agrárpolitikáik párhuzamos reformfolyamatával kapcsolatban;

24.

hangsúlyozza, hogy a Transzatlanti Gazdasági Tanács a partnerek közötti makrogazdasági együttműködés kereteként is használható, rámutatva arra, hogy a partnerek a válság idején példás együttműködésről tettek tanúságot, és ösztönzi az illetékes monetáris intézeteket, hogy fokozzák az koordinációt, különösen a felügyelet és a rendszerkockázatok megelőzése terén; elismeri az EU és az USA pénzügyi intézetek – többek között az IMF, a Világbank és a Nemzetközi Fizetések Bankja – világában betöltött jelentős szerepét;

25.

ismételten felszólítja az EU és az USA vezetőit, továbbá a Transzatlanti Gazdasági Tanács társelnökeit, hogy a Transzatlanti Gazdasági Tanács sikere érdekében vegyék figyelembe a jogalkotók kulcsfontosságú szerepét; sürgeti őket, hogy teljes mértékben és közvetlenül vonják be a transzatlanti jogalkotói párbeszéd képviselőit a Transzatlanti Gazdasági Tanács tevékenységébe, mivel a jogalkotók végrehajtó szerveikkel közösen felelősek a Transzatlanti Gazdasági Tanács számos határozatának átvételéért és felügyeletéért;

26.

véleménye szerint feltétlenül biztosítani kell, hogy a Kongresszus és az Európai Parlament legilletékesebb tagjait bevonják a jogalkotói párbeszédbe és a Transzatlanti Gazdasági Tanács folyamatába, hogy el lehessen kerülni az olyan jogszabályokat, amelyek nem szándékolt következményekkel járnak a transzatlanti kereskedelemre és beruházásokra; reméli, hogy az Európai Parlament fent említett 2009. március 26-i állásfoglalásában megfogalmazott ajánlásokkal összhangban a transzatlanti jogalkotói párbeszéd az új megállapodás segítségével transzatlanti parlamentközi közgyűléssé fejlődhet;

27.

továbbra is határozottan sürgeti az amerikai törvényhozást – és felhívja a Bizottságot, hogy Transzatlanti Gazdasági Tanácson belül járjon el hasonlóan –, hogy vizsgálja újra a konténerek 100 %-ának kötelező átvilágítását, és dolgozzon ki kockázatkezelésen alapuló együttműködést az Egyesült Államokkal, beleértve az uniós és egyesült államokbeli kereskedelmi partnerségi programok kölcsönös elismerését a Vámigazgatások Világszervezete SAFE szabványokra vonatkozó keretének (SAFE Framework of Standards) megfelelően;

28.

hangsúlyozza, hogy a dohai fejlesztési fordulót mihamarabb le kell zárni; a többoldalú kereskedelmi szabályok és tárgyalások tekintetében közös szemléletmód kialakítására szólít fel az olyan feltörekvő gazdaságok bevonásával, mint Kína, India és Brazília;

29.

meggyőződése, hogy a Transzatlanti Gazdasági Tanács fontos szerepet játszhat a harmadik országokkal folytatott kereskedelmi kapcsolatokban mind az EU, mint az Egyesült Államok által képviselt közös szemléletmód előmozdításában, és egyben megválaszolva a piaci hozzáféréssel kapcsolatos aggodalmakat;

30.

emlékeztet arra, hogy a millenniumi fejlesztési célokkal kapcsolatban tett, többnyire lemaradásban lévő nemzetközi kötelezettségvállalások csak akkor érhetők el, ha a fejlett ipari országok fenntartják elkötelezettségüket, és 2015-re GDP-jük 0,7 %-val járulnak hozzá a tengerentúli fejlesztési segélyekhez; felszólítja tehát az EU-t és az USA-t, valamint a többi nemzetközi adományozót, hogy tegyenek eleget kötelezettségvállalásaiknak és hozzanak intézkedéseket a millenniumi fejlesztési célok 2015-re való eléréséhez szükséges folyamat felgyorsítása érdekében;

31.

emlékeztet arra, hogy a II. bázeli egyezményt, és annak hamarosan elkészülő felülvizsgált változatát globális szabványnak szánták, és sürgeti az Egyesült Államokat, hogy az említett egyezményt gyorsan hajtsa végre; ezért rendkívül aggályosnak tartja, hogy a válságra adott válaszként elfogadott különböző nemzeti jogszabályokban (különösen az Egyesült Államok tőzsdei reformról és fogyasztóvédelemről szóló törvénye – Wall Street Reform and Consumer Protection Act –, amely korlátozza a külső minősítések elismerését) meghatározott korlátozások e globális norma alkalmazásának súlyos széttöredezését eredményeznék; megjegyzi ezenkívül, hogy a következetes globális számviteli szabályok elengedhetetlenül fontosak az egyenlő feltételek megteremtéséhez, és felszólítja az Egyesült Államokat, hogy fogadja el a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardokat (IFRS);

32.

megjegyzi, hogy a válság a legsúlyosabb globális recesszió volt a nagy gazdasági világválság óta, és hogy a világ kormányai, különösen az EU és az Egyesült Államok kormányai válaszul eddig soha nem látott módon működtek együtt, hogy megreformálják a pénzügyi piacokat és intézményeket; kéri, hogy az EU és az Egyesült Államok közötti pénzügyi piacokról szóló szabályozási párbeszéd – a szabályozói megközelítések összehangolásáért felelős szerepkörében – tárja fel az eltéréseket, és tegyen erőfeszítéseket a konvergencia javítása érdekében;

33.

úgy véli, hogy a válság kitörésekor – akár globálisan, akár az Egyesült Államokban vagy az Európai Unióban – alkalmazott gazdasági és pénzügyi irányítási struktúrák nem biztosítottak elegendő stabilitást a globális pénzügyi rendszer számára; úgy véli, hogy a gazdasági és pénzügyi piacok növekvő kölcsönös függősége miatt, a makrogazdasági politikákkal kapcsolatos együttműködést és a nagyobb gazdaságok felügyeletét meg kell erősíteni; ezenkívül elismeri, hogy az EU-nak foglalkoznia kell a nemzetközi monetáris alapban való képviseletének kérdésével;

34.

felszólítja az Európai Uniót és az Egyesült Államokat, hogy dolgozzanak együtt Kínával azon, hogy protekcionista vagy megtorló intézkedések alkalmazása nélkül rendezzék a valutaárfolyamokkal kapcsolatos globális vitát; úgy véli, hogy az EU tagállamai az Egyesült Államokhoz képest más piaci nyomásoknak vannak kitéve, különösen a deviza-államkötvények és a monetáris unió megléte szempontjából, felszólítja az Egyesült Államokat, hogy nemzeti monetáris politikáit az árfolyamok globális egyensúlya problémájának súlyosbítása nélkül hajtsa végre;

35.

megjegyzi, hogy a Frank-Dodd-törvény és a szabályozási reform az EU-ban összhangban áll a G20-kezdeményezésekkel és úgy véli, hogy fontos, hogy ez az együttműködés folytatódjék a teljes szabályalkotási folyamat alatt; megjegyzi, hogy ez különösen egyértelmű a tőzsdén kívüli ügyletekben forgalmazott származtatott pénzügyi eszközök piacára vonatkozó jogszabályok esetében; hangsúlyozza, hogy a divergenciák nagy részét a jogalkotás természetét és a felügyelők szabályalkotásban betöltött szerepét illetően tapasztalható különbségek okozzák;

36.

üdvözli az EU–USA Energiatanács létrehozását, hogy új keretet biztosítson az olyan stratégiai, energiával kapcsolatos kérdésekről szóló párbeszéd elmélyítése számára, mint az ellátás biztonsága vagy az alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiaforrások irányába való elmozdulással kapcsolatos politikák, és hogy erősítse az energiatechnológia terén folyó tudományos együttműködést; üdvözli az irodai berendezések energiahatékonyságára vonatkozó címkézési programok összehangolásáról szóló, új EU–USA Energy Star megállapodás parafálását és az energiatechnológiák fejlesztésével kapcsolatos együttműködést;

37.

arra ösztönzi a Transzatlanti Gazdasági Tanácsot, hogy dolgozzon ki közös külső energiastratégia és nyersanyag-stratégia irányába mutató együttműködést, amely támogatja a források, ellátási útvonalak és az infrastruktúra diverzifikációját és előmozdítja az energiahatékony gazdaságot az energiaellátás biztonságának és az energiafüggetlenség fokozása érdekében; ösztönzi a Transzatlanti Gazdasági Tanácsot, hogy nyújtson segítséget az energiamixre vonatkozó egységes fenntarthatósági kritériumok meghatározásában és gyorsítsa fel a kutatást és fejlesztést, többek között a bioüzemanyagok területén; úgy véli, hogy a nyersanyagokra és a ritka földfémekre vonatkozó, az ezektől való függőség csökkentését célzó, megfelelő politika alapvető fontosságú;

38.

megjegyzi, hogy az éghajlatváltozás olyan globális kihívás, amelyre nem létezik egyetlen üdvözítő politikai és technológiai megoldás, de a meglévő lehetőségek kombinációja és a hatékonyság jelentős mértékű növelése a gazdaság és a társadalom minden területén a fejlett és a fejlődő országokban hozzájárulna az erőforrás- és elosztási probléma megoldásához, és előkészítene egy harmadik ipari forradalmat;

39.

sürgeti az EU elnökségét, hogy a közelgő cancúni csúcstalálkozón törekedjék arra, hogy az Egyesült Államok határozottan kötelezze el magát, és kérje az USA együttműködését az uniós kibocsátás-kereskedelmi rendszer, illetve az egyesült államokbeli regionális vagy szövetségi szintű kereskedelmi rendszerek közötti kapcsolatok előmozdításában; megjegyzi e tekintetben, hogy fontos biztosítani a közös normákat és viszonyítási alapokat az összes újonnan kialakuló kibocsátás-kereskedelmi rendszert alkalmazó piacon a kialakulófélben levő piac elé gördített esetleges szabályozási akadályok elkerülése végett;

40.

felszólítja az Amerikai Egyesült Államokat, hogy hagyja jóvá az EU és az USA közötti első repülési megállapodás, valamint az EU és az USA közötti repülésbiztonsági megállapodás teljes és tényleges végrehajtását; emlékezteti mind a Bizottságot, mind az USA hatóságait, hogy a második megállapodás megkötésének kudarca oda vezethet, hogy egyes tagállamok hatálytalanítják az első megállapodást;

41.

sürgeti a Transzatlanti Gazdasági Tanácsot, hogy ösztönözze az együttműködést a kutatás területén a nemrég meghosszabbított EU–USA tudományos és technológiai megállapodás hatékonyabb kiaknázása érdekében, mégpedig a kölcsönös stratégiai érdekű területek összehangolt megközelítésének kiterjesztésével és az energiakutatás területén folyó együttműködések intenzívebbé tételéve;

42.

hangsúlyozza a szoros transzatlanti együttműködés jelentőségét a digitális menetrend, például a digitális piac, az internetszabadság a világban, a hálózatsemlegesség, a magánélet tiszteletben tartásához való jog, a közös normák, az átláthatóság és az ACTA-val kapcsolatos jogállamiság szempontjából;

43.

alapvető fontosságúnak tartja egy közös EU–USA cselekvési stratégia kialakítását a szellemi tulajdonjogok érvényesítésével kapcsolatban a hamisított és kalózáruk szárnyaló globális kereskedelmének leküzdése céljából; szorgalmazza egy transzatlanti munkacsoport létrehozását a hamisítás leküzdésére, amelyre a politikai eltökéltség jeleként van szükség az innovatív és kreatív iparágak versenyképességét romboló illegális tevékenységek elleni küzdelemhez a polgári szabadságok, a véleménynyilvánítás szabadsága, a magánélet és a szabályszerű eljárás tiszteletben tartása mellett;

44.

ragaszkodik ahhoz, hogy az EU-nak egyetlen egységként kell tárgyalnia az Egyesült Államok vízummentességi programjába való felvételről annak biztosítására, hogy a vízummentességi programon kívül maradt négy tagállam – Bulgária, Ciprus, Lengyelország és Románia – ne kössön az Egyesült Államokkal a vízummentesség elnyerésére irányuló kétoldalú megállapodásokat; megismétli, hogy a Bizottságnak politikai és technikai szinten továbbra is hangsúlyoznia kell az Egyesült Államok számára, hogy az EU igen fontosnak tartja, hogy a kimaradt négy uniós tagállamra a lehető leghamarabb kiterjesszék a vízummentességi programot;

45.

hangsúlyozza az EU és az USA közötti együttműködésre jellemző szellemiséget a globális terrorizmus elleni harcban, és sürgeti az EU-t és az Egyesült Államokat, hogy továbbra is együttműködő módon törekedjenek a terrorizmus megújuló fenyegetésének leküzdésére; hangsúlyozza e téren azon elkötelezettségét és szilárd meggyőződését, miszerint biztosítani kell, hogy a biztonsági intézkedések ne ássák alá a polgári szabadságok és alapvető jogok védelmét, valamint a magánélet és az adatvédelem messzemenő tiszteletben tartását; megerősíti, hogy a szükségesség és az arányosság elvei kulcsfontosságúak és nélkülük nem lehet hatékony küzdelmet folytatni a terrorizmus ellen;

46.

üdvözli, hogy a banki adatok továbbításáról szóló EU–USA megállapodás tükrözi az Egyesült Államok hajlandóságát, hogy pozitívan reagáljon az Európai Parlament által a SWIFT-jelentéssel kapcsolatban felvetett adatvédelmi kérésekre;

47.

felszólítja a Tanácsot, hogy késlekedés nélkül adja hozzájárulását az EU–USA adatvédelmi megállapodással kapcsolatos, nagyra törő tárgyalási mandátumhoz; sürgeti az uniós tárgyalófelet, hogy az alapvető jogok védelme érdekében törekedjen a tárgyalások előmozdítására; támogatja a Bizottság azon megközelítését, mely szerint ennek a keretmegállapodásnak érvényesnek kell lennie az összes jövőbeni és létező uniós vagy tagállamok általi adatátadásra és -feldolgozásra vonatkozó megállapodásra az Egyesült Államokkal az igazságügyi és rendőrségi együttműködés keretében;

48.

felszólítja mind az Egyesült Államokat, mind az EU-t, hogy az adatgyűjtést és -feldolgozást tartsa a biztonsági célokhoz szükséges abszolút minimumon a szabadságot és a polgári szabadságokat érő fenyegetések minimalizálása végett, és sürgeti, hogy az adatátadással kapcsolatos kéréseket és más, az igazság- és belügyekkel kapcsolatos intézkedéseket általánosan egy többoldalú USA–EU keretben tartsák, ne pedig az egyes tagállamokkal bilaterális alapon;

49.

hangsúlyozza, hogy súlyos aggodalommal tekint az ún. utazásösztönző törvényre (Travel Promotion Act) és diszkriminációt kiváltó hatására, hogy csak a vízummentességi program résztvevőire terjed ki hatálya, továbbá adatvédelmi aggályainak ad hangot, mivel fizetni csak a négy fő hitelkártyával lehet, amely társaságok közül mindegyik az Egyesült Államok területén rendelkezik székhellyel; szorgalmazza, hogy az elektronikus utazásengedélyezési rendszer (ESTA) díjának ügyét vessék fel a következő, decemberi EU–USA igazság- és belügyi miniszteri találkozón;

50.

tekintettel az Atlanti-óceán mindkét oldalán a közelmúltban végbement fejleményekre, amelyek kihívást jelentenek a harmonikus, sokszínű társadalmakra, nyílt párbeszédet szorgalmaz kormányaink és társadalmaink között arról, hogy miként törekedhetünk nagyobb toleranciára és a sokszínűség tiszteletben tartására saját közösségeinkben az alapvető emberi jogok mindenki általi tiszteletben tartásának összefüggésében;

51.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az Amerikai Egyesült Államok kongresszusának, a Transzatlanti Jogalkotók Párbeszéde társelnökeinek, továbbá a Transzatlanti Gazdasági Tanács társelnökeinek és titkárságának.

13.3.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 74/8

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 16. és 218. cikkére, az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkére, az Európai Unió Alapjogi Chartájára, különösen annak 8. cikkére és az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményre, különösen annak 6., 8. és 13. cikkére,

—

tekintettel az utas-nyilvántartási adatállomány (PNR) adatainak harmadik országok részére történő továbbításával kapcsolatos általános megközelítésről szóló, 2010. szeptember 21-i bizottsági közleményre (COM(2010)0492),

—

tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz intézett, az Európai Unió és Ausztrália között a terrorizmus és más súlyos nemzetközi bűncselekmények megelőzése és az ellenük való küzdelem érdekében kötendő, az utas-nyilvántartási adatállomány (PNR) adatainak továbbítására és felhasználására vonatkozó megállapodásra irányuló tárgyalások megkezdésére való felhatalmazásról szóló ajánlására,

—

tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz intézett, az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok között a terrorizmus és más súlyos nemzetközi bűncselekmények megelőzése és az ellenük való küzdelem érdekében kötendő, az utas-nyilvántartási adatállomány (PNR) adatainak továbbítására és felhasználására vonatkozó megállapodásra irányuló tárgyalások megkezdésére való felhatalmazásról szóló ajánlására,

—

tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz intézett, az Európai Unió és Kanada között a terrorizmus és más súlyos nemzetközi bűncselekmények megelőzése és az ellenük való küzdelem érdekében kötendő, az utas-nyilvántartási adatállomány (PNR) adatainak továbbítására és felhasználására vonatkozó megállapodásra irányuló tárgyalások megkezdésére való felhatalmazásról szóló ajánlására,

—

tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz intézett, az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok között kötendő, a büntetőügyekben folytatott rendőrségi együttműködés és igazságügyi együttműködés keretében a bűncselekmények – ezen belül a terrorcselekmények – megelőzése, kivizsgálása, felderítése vagy üldözése céljából továbbított és feldolgozott személyes adatok védelméről szóló megállapodásra irányuló tárgyalások megkezdésére való felhatalmazásról szóló ajánlására,

—

tekintettel az EU–USA utas-nyilvántartási adatállomány ügyével kapcsolatos korábbi állásfoglalásaira, különösen az utas-nyilvántartási adatokra (PNR) vonatkozó megállapodásokra irányuló tárgyalások az Egyesült Államokkal, Ausztráliával és Kanadával való megkezdéséről szóló, 2010. május 5-i állásfoglalására (1), a személyes adatok légitársaságok általi, transzatlanti repülőjáratok esetében történő továbbításáról szóló, 2003. március 13-i állásfoglalására (2), „a személyes adatok légitársaságok általi, transzatlanti repülőjáratok esetében történő továbbítása: az Egyesült Államokkal folytatott tárgyalások állása” című, 2003. október 9-i állásfoglalására (3), az Egyesült Államok Vámügyi és Határvédelmi Irodája rendelkezésére bocsátott, a légi utasok utas-nyilvántartási adatállományban tárolt személyes adatainak megfelelő védelméről szóló bizottsági határozattervezetről szóló, 2004. március 31-i állásfoglalására (4), a Tanácshoz intézett, az Amerikai Egyesült Államokkal az utas-nyilvántartási adatállomány (PNR) kezelésére vonatkozó, a terrorizmus és a nemzetközi bűnözés, többek között a szervezett bűnözés megelőzése és az ellene való küzdelem érdekében kötendő megállapodásra irányuló tárgyalásokra vonatkozó 2006. szeptember 7-i ajánlására (5), a SWIFT-ről, a légi utasok adatairól (PNR) szóló megállapodásról, és az ezekkel kapcsolatos transzatlanti párbeszédről szóló, 2007. február 14-i állásfoglalására (6), valamint az Amerikai Egyesült Államokkal kötött utas-nyilvántartási adatállomány (PNR) adatainak kezelésére vonatkozó megállapodásról szóló, 2007. július 12-i állásfoglalására (7),

—

tekintettel az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok közötti, az utas-nyilvántartási adatállomány (PNR) adatainak légi fuvarozók általi feldolgozásáról és az Egyesült Államok Belbiztonsági Minisztériuma (DHS) részére történő továbbításáról szóló megállapodás megkötéséhez szükséges jóváhagyásra irányuló kérelemre (8), valamint az Európai Unió és Ausztrália közötti, az Európai Unióból származó utas-nyilvántartási adatállomány (PNR) adatainak a légi fuvarozók általi feldolgozásáról és az Ausztrál Vámszolgálat részére történő továbbításáról szóló megállapodás megkötéséhez szükséges jóváhagyásra irányuló kérelemre (9),

—

tekintettel az európai adatvédelmi biztosnak az utas-nyilvántartási adatállomány (PNR) adatainak harmadik országok részére történő továbbításával kapcsolatos általános megközelítésről szóló bizottsági közleménnyel kapcsolatos véleményére,

—

tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.

mivel az Európai Unióról szóló szerződést és az Európai Közösséget létrehozó szerződést módosító Lisszaboni Szerződés 2009. december 1-jén hatályba lépett,

B.

mivel a Lisszaboni Szerződés 2009. december 1-jei hatálybalépésével az Európai Unió Alapjogi Chartája kötelező erejűvé vált,

C.

mivel a Bizottság 2010. május 26-án közzétette a Tanácshoz intézett, az EU és az Amerikai Egyesült Államok között kötendő, a büntetőügyekben folytatott rendőrségi együttműködés és igazságügyi együttműködés keretében a bűncselekmények – ezen belül a terrorcselekmények – megelőzése, kivizsgálása, felderítése vagy üldözése céljából továbbított és feldolgozott személyes adatok védelméről szóló megállapodásra irányuló tárgyalások megkezdésére való felhatalmazásról szóló ajánlását,

D.

mivel a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével az EU és az Egyesült Államok, illetve Ausztrália közötti, az utas-nyilvántartási adatállomány (PNR) adatainak továbbítására vonatkozó megállapodások megkötéséhez a Parlament jóváhagyására van szükség,

E.

mivel a Parlament 2010. május 5-én úgy határozott, hogy az Egyesült Államokkal és Ausztráliával megkötendő megállapodáshoz szükséges jóváhagyásra irányuló kérelemről a szavazást elhalasztja,

F.

mivel az utas-nyilvántartási adatállomány (PNR) adatainak harmadik országok részére történő továbbításával kapcsolatos általános megközelítésről szóló bizottsági közlemény és a Bizottságnak a Tanácshoz intézett, az Európai Unió és Ausztrália, Kanada, illetve az Amerikai Egyesült Államok közötti tárgyalások megkezdésére való felhatalmazásról szóló ajánlásai az e tárgyra vonatkozó európai parlamenti állásfoglalásokban foglalt lényeges elemekre térnek ki,

G.

mivel az EU és Kanada közötti, az utas-nyilvántartási adatállomány (PNR) továbbításáról szóló megállapodás a megfelelőségi határozat 2009. szeptemberi lejárta miatt már nincs érvényben, és a PNR adatainak továbbítása azóta Kanada egyes tagállamokkal szembeni egyoldalú kötelezettségvállalásai alapján folyik,

H.

mivel már más harmadik országok is kérik az utas-nyilvántartási állomány (PNR) adatainak továbbítását, illetve előre jelezték ebbéli szándékukat,

I.

mivel digitális korunkban az adatvédelem, az információs önrendelkezési jog, a személyes jogok és a magánélet tiszteletben tartásához való jog egyre fontosabb szerepet játszó értékek, amelyeket megkülönböztetett figyelemmel kell védelmezni,

J.

mivel a mobilitás mint alapvetően fontos jelenség jellemezte világban a nagyobb biztonságnak és a súlyos bűnözés és a terrorizmus elleni fokozott erőfeszítéseknek párhuzamosan kell haladniuk az Európán belüli és világszintű adatcsere hatékonyabbá és gyorsabbá tételével,

1.

emlékeztet arra, hogy eltökélt szándéka a terrorizmus, a szervezett és határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelem folytatása, és hogy ugyanakkor szilárd meggyőződése, hogy védelmezni kell a polgári és alapvető szabadságjogokat, ideértve a magánélethez való jogot, az információs önrendelkezési jogot és az adatvédelmet; megerősíti, hogy szükségesség és arányosság elve, amelyet az emberi jogok európai egyezményének 8. cikke és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7. és 8. cikke is rögzít, a terrorizmus elleni küzdelem hatékonyságának biztosítása szempontjából kulcsfontosságú elvek;

2.

üdvözli az utas-nyilvántartási adatállomány (PNR) adatainak harmadik országok részére történő továbbításával kapcsolatos általános megközelítésről szóló bizottsági közleményt;

3.

üdvözli a Bizottságnak a Tanácshoz intézett, az Európai Unió és Ausztrália, Kanada, illetve az Egyesült Államok között a terrorizmus és más súlyos nemzetközi bűncselekmények megelőzése és az ellenük való küzdelem érdekében kötendő, az utas-nyilvántartási adatállomány (PNR) adatainak továbbítására és felhasználására vonatkozó megállapodásokra irányuló tárgyalások megkezdésére való felhatalmazásról szóló ajánlását, üdvözli a Tanács azon határozatát, hogy valamennyi tárgyalást párhuzamosan kezd meg, elismervén egyúttal, hogy a tárgyalások hossza eltérő lehet;

4.

hangsúlyozza az EU és az Egyesült Államok, illetve Kanada és Ausztrália közötti együttműködés szellemének jelentőségét a globális terrorizmus elleni küzdelem terén, és sürgeti az EU-t és az Egyesült Államokat, valamint Kanadát és Ausztráliát, hogy továbbra is működjenek együtt annak érdekében, hogy fellépjenek a terrorizmus miatti fenyegetéssel szemben;

5.

emlékeztet arra, hogy a megállapodások célja annak biztosítása, hogy az adatok továbbítása az európai adatvédelmi szabványokkal összhangban történjék; hangsúlyozza ezért, hogy a jogalapnak magában kell foglalnia az EUMSz. 16. cikkét;

6.

rámutat, hogy az adatvédelmi politikákban az arányosság elve továbbra is kulcsfontosságú elv, és hogy bármely megállapodásnak vagy politikai intézkedésnek ki kell állnia a jogi arányosság próbáját és igazolnia kell, hogy célja a Szerződés céljainak megvalósítása, és nem haladja meg az e célok eléréséhez szükséges mértéket; ismételten felhívja a Bizottságot, hogy szolgáltasson tényszerű bizonyítékot arra, hogy az utas-nyilvántartási állomány (PNR) adatainak gyűjtése, tárolása és feldolgozása az egyes megjelölt célok eléréséhez szükséges; ismételten felhívja továbbá a Bizottságot kevesebb beavatkozással járó alternatívák feltárására;

7.

ismételten kinyilvánítja azon véleményét, hogy az utas-nyilvántartási állomány (PNR) adatait semmilyen körülmények között nem szabad adatbányászatra vagy profilmeghatározásra felhasználni; e tekintetben ismételten kéri a Bizottságot, hogy a PNR-rel összefüggésben tisztázza a „kockázatértékelés” és a „profilmeghatározás” fogalma közötti különbségeket;

8.

hangsúlyozza, hogy a PNR-rel kapcsolatos valamennyi jelentős fejleménnyel kapcsolatban teljes körű tájékoztatást vár el annak érdekében, hogy fontolóra vehesse, hozzájárul-e a tárgyalások tárgyát képező megállapodásokhoz; ezért sürgeti a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a tagállamok és az Egyesült Államok közötti, a bűnüldözési adatok cseréjére és az USA vízummentességi programjában és az egyszeri védelmi ellenőrzési programban való részvételre vonatkozó kétoldalú megállapodások és az egyetértési megállapodások vonatkozásában teljes mértékben tegye egyértelművé a helyzetet;

9.

hangsúlyozza, hogy a tagállamok és az Egyesült Államok közötti – az EU és az Egyesült Államok között folyó tárgyalásokkal párhuzamos – kétoldalú egyetértési megállapodások ellentétesek az uniós intézmények közötti lojális együttműködés elvével; sürgeti a Tanácsot, hogy nyújtson további tájékoztatást és teremtsen jogi egyértelműséget a tagállamok és az Egyesült Államok közötti, az utas-nyilvántartási állományok (PNR) adatainak megosztásáról szóló kétoldalú egyetértési megállapodások jogalapját és hatáskörét illetően;

10.

üdvözli és határozottan támogatja a Bizottságnak a Tanácshoz intézett, az EU és az Amerikai Egyesült Államok között kötendő, a büntetőügyekben folytatott rendőrségi együttműködés és igazságügyi együttműködés keretében a bűncselekmények – ezen belül a terrorcselekmények – megelőzése, kivizsgálása, felderítése vagy üldözése céljából továbbított és feldolgozott személyes adatok védelméről szóló megállapodásra irányuló tárgyalások megkezdésére való felhatalmazásról szóló ajánlását; egyetért a Bizottság azon megközelítésével, miszerint egy ilyen keretmegállapodás az Egyesült Államokkal az igazságügyi és rendőrségi együttműködés keretében a bűncselekmények megelőzése, kivizsgálása, felderítése vagy üldözése céljából továbbított és feldolgozott személyes adatokra vonatkozóan kötött valamennyi jövőbeli és meglévő uniós vagy tagállami megállapodásra alkalmazandó;

11.

hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak a Tanácshoz intézett, az EU és az Amerikai Egyesült Államok között kötendő, a büntetőügyekben folytatott rendőrségi együttműködés és igazságügyi együttműködés keretében a bűncselekmények – ezen belül a terrorcselekmények – megelőzése, kivizsgálása, felderítése vagy üldözése céljából továbbított és feldolgozott személyes adatok védelméről szóló megállapodásra irányuló tárgyalások megkezdésére való felhatalmazásról szóló ajánlásában meghatározott szilárd célkitűzések az Egyesült Államokkal kötendő mindennemű adatmegosztási megállapodás szempontjából alapvetően fontosak éppúgy, ahogy az érvényesíthető adatvédelmi jogokkal kapcsolatos tárgyalásoknak az Európai Unió Alapjogi Chartájával és a 95/46/EK irányelvvel összhangban történő korai megkezdése is;

12.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az európai adatvédelmi biztosnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a kanadai kormánynak, az ausztrál kormánynak, valamint az Amerikai Egyesült Államok kongresszusának és kormányának.

13.3.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 74/11

—

tekintettel a Bizottság „Európa 2020. Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” c. közleményére (COM(2010)2020),

—

tekintettel a Bizottság „Az Európa 2020 stratégia kiemelt kezdeményezése: Innovatív Unió” c. közleményére (COM(2010)0546),

—

tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.

az Innovatív Unió az eddigi legfontosabb kezdeményezés, amely valamennyi szint mérvadó szereplőjének maximális bevonásával, kézzelfoghatóan törekszik egy integrált európai innovációs politikára, amelynek sikere a jól összehangolt, regionális, országos és európai szintű együttműködés függvénye,

B.

mivel az európai innovációs partnerségek olyan újító elképzelést képviselnek, amelynek célja megteremteni az innováció terén már meglévő és – ahol ez szükséges – új, európai és tagállami szintű kezdeményezések közötti szinergiát, illetve felgyorsítani és maximalizálni e kezdeményezéseknek a társadalom számára jelentett előnyeit és kedvező eredményeit,

1.

örömmel fogadja az európai innovációs partnerség első javasolt témáját, az aktív és egészséges időskort, valamint a Bizottság által javasolt megközelítést, amely először kísérleti projektet indítana az ilyen partnerségek legmegfelelőbb formájának megtalálására, mielőtt további partnerségek születnének;

2.

felkéri a Bizottságot, hogy tegye az első, az aktív és egészséges időskorral kapcsolatos kísérleti projekt részévé a szociális innovációt, amely jobb életminőséget eredményez, betegségmegelőző hatású, javítja a nyilvános ágazatokon belüli, illetve a szociális partnerek közötti szociális hálózatokat, és elősegíti az életminőséget támogató új technológiák bevezetését;

3.

hangsúlyozza, hogy ennek az új elképzelésnek a sikere a különböző bevont partnerek feladatainak világos megfogalmazásán és elhatárolásán, az egyéni projektek megvalósításának pontos menetrendjén és a piachoz a lehető legszorosabban igazodó, mérhető és megvalósítható célok kitűzésén múlik, a megvalósítást illetően egyszerűsített ügykezelési folyamatok és a kutatások eredményeinek ideális terjesztése és hozzáférhetősége mellett; ilyen értelemben továbbra is hangsúlyozza a Bizottság központi szerepét a megfelelő működési keretek biztosításában, illetve az ugyanazon partnerséghez tartozó külön projektekre vonatkozó iránymutatásokat illetően;

4.

felkéri a Bizottságot, hogy e partnerségek irányítási keretének létrehozása során tekintse át a meglévő európai és országos struktúrákat, illetve mérje fel, hogy miként lehetne ezeket hatékony módon a partnerségek részévé tenni, mielőtt fölöslegesen újak jönnének létre, továbbá, hogy gondoskodjék a kisebb innovatív vállalatok, egyetemek és kutatóintézetek megfelelő részvételéről;

5.

sürgeti a Bizottságot, hogy az Európai Unió, a tagállamok, a régiók és más állami vagy magánszereplők erőforrásainak hatékony csoportosítása révén gondoskodjék a partnerségek megfelelő és hatékony finanszírozásáról, tiszteletben tartva a világos előírásokat, valamint az elosztás tekintetében az átláthatóság, a nyitottság, és az esélyegyenlőség elveit; ezzel összefüggésben üdvözli a Bizottságnak az uniós költségvetés felülvizsgálatáról szóló, fokozottan a kutatásra, újításra és oktatásra összpontosító közleményét;

6.

támogatja a Bizottság által a javasolt partnerségek témájaként javasolt terülteket; kéri a Bizottságot, hogy partnerségek beindításakor mérje fel a már folyamatban lévő munka szintjét és mennyiségét, illetve azt, hogy az adott partnerség milyen eséllyel vezet a leggyorsabb és lehető legszélesebb körű eredményhez és előnyökhöz a versenyképesség és a társadalom számára;

7.

úgy véli, hogy a létrejött többletértékből leghamarabb a következő partnerségek nyernének, továbbá hogy e partnerségekre átfogóan jellemző elvnek a források intelligens felhasználásának kell lennie, ekképpen fokozva a források hatékonyságát ugyanakkor az ellátási lánc egészében a termelékenység hatékonyságát és az intelligens fogyasztást:

8.

felkéri a Bizottságot, hogy megfelelően tájékoztassa a Parlamentet e kísérleti projekt előrehaladásáról és eredményeiről, illetve, hogy világosan írja körül – a nagyobb társadalmi változások sürgősségével összhangban – a Parlament részvételét a jövőbeli partnerségek stratégiai irányultságának meghatározásában; javasolja a partnerségek tevékenységi tervének kétévenkénti újraértékelését, és kéri a Bizottságot, hogy ennek megfelelően készítsen jelentést a tevékenységi terv módosításairól;

9.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

13.3.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 74/12

—

tekintettel az 1975-ös Helsinki Záróokmányra, az 1990-es Párizsi Chartára és Koppenhágai Dokumentumra, az 1999-es Bécsi Dokumentumra, valamint az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet/Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBEÉ/EBESZ) más kulcsfontosságú dokumentumaira,

—

tekintettel az európai biztonsági stratégiáról szóló, 1999. december 15-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel az Európai Tanács által 2003. december 12-én„Egy biztonságos Európa egy jobb világban” címmel elfogadott európai biztonsági stratégiára,

—

tekintettel az európai biztonsági stratégiáról szóló 2005. április 14-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel a Kimagasló Személyek Bizottságának „Közös célok – A hatékonyabb EBESZ felé” című 2005. június 27-i zárójelentésére és ajánlásaira,

—

tekintettel a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelem külső dimenziójáról szóló 2007. február 15-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel „Az EU választási megfigyelési küldetései: célok, gyakorlatok és jövőbeni kihívások” című, 2008. május 8-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel 2009. szeptember 17-i állásfoglalására Jevgenyij Zsovtisz ügyéről Kazahsztánban (5),

—

tekintettel „Az EBESZ jogi keretének megerősítése” című, 2008. december 5-i 4/08. sz. miniszteri tanácsi határozatra, valamint az EBESZ jogképességére, kiváltságaira és mentességeire vonatkozó korábbi határozatokra,

—

tekintettel Dmitrij Medvegyev orosz elnök 2008. június 5-i berlini beszédére, amelyben az Európa biztonságáról tanácskozni hivatott páneurópai konferencia szükségességéről szólt, továbbá egy európai biztonsági szerződésre vonatkozó 2009. november 29-i javaslatára,

—

tekintettel a 2008. december 11–12-i Európai Tanács elnökségi következtetéseire, amely jóváhagyta a Tanács főtitkára/közös kül- és biztonságpolitikai (KKBP) főképviselő 2008. december 11-i„Az európai biztonsági stratégia végrehajtása – a biztonság megteremtése a változó világban” című jelentését,

—

tekintettel az EBESZ Miniszteri Tanácsának a korfui folyamatról szóló „A biztonság és együttműködés megerősítése, áttekintése és fellendítése Vancouvertől Vlagyivosztokig” című nyilatkozatára és a korfui folyamat továbbviteléről szóló 2009. december 2-i, 1/09 számú határozatára,

—

tekintettel a NATO új stratégiai koncepciójával foglalkozó szakértői csoport 2010. május 17-i, „NATO 2020: maradéktalan biztonság; dinamikus alkalmazás” című elemzésére és ajánlásaira,

—

tekintettel az EBESZ soros elnökének ideiglenes jelentésére, amelyben összefoglalja a korfui folyamatban részt vevő államok 2010. június 21-én tett javaslatait,

—

tekintettel az EBESZ Állandó Tanácsának az Almatiban július 16–17-én tartott informális miniszteri tanácsi találkozóján elért megállapodás után hozott határozatára, mely szerint 2010 decemberében Astanában EBESZ-csúcstalálkozóra, illetve ezt előkészítő felülvizsgálati konferenciára is sor kerül,

—

tekintettel az Európai Bizottság alelnöke és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, Catherine Ashton által az Almatiban rendezett informális találkozón tartott, az astanai csúcstalálkozón az EU által képviselt prioritásokkal foglalkozó beszédre (10/393. sz. beszéd),

—

tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.

mivel az EBESZ szerves része az euroatlanti és eurázsiai biztonsági szerkezetnek és megkülönböztető jegyei az átfogó biztonsági koncepció – amelybe egyformán beletartozik a politikai-katonai, a gazdasági és környezetvédelmi, valamint a humán dimenzió –, a széleskörű tagsági rendszer – amely Vancouvertől Vlagyivosztokig elhelyezkedő országokat egyesít –, és mechanizmusainak változatossága és rugalmassága,

B.

mivel az EU és az EBESZ eltérő jellegük és struktúráik ellenére ugyanazokat az elveket és értékeket vallják; mivel valamennyi uniós tagállam egyúttal az EBESZ-ben is részt vesz; mivel mindkét szervezet szerepet vállal az intézményépítésben, a demokrácia és az emberi jogok előmozdításában, valamint a konfliktusmegelőzés és -kezelés terén, teljes mértékben elismerve az ENSZ Biztonsági Tanácsának elsődleges szerepét a nemzetközi béke és biztonság kérdéseiben,

C.

mivel az – idén 35 éves – Helsinki Záróokmányon alapuló helsinki folyamat jelentős demokratikus változásokat indított el Európában,

D.

mivel a legutóbbi – Isztambulban, 1999-ben tartott – EBESZ-csúcstalálkozó eredményeképpen elfogadásra került az Európai Biztonsági Charta; mivel azóta jelentős változások mentek végbe az EBESZ földrajzi területén és az EBESZ szerepe csökkent,

E.

mivel az EBESZ az egyetlen az európai térség biztonsági kérdéseivel foglalkozó szervezetek közül, amely nem rendelkezik nemzetközi jogi személyiséggel; mivel ennek számos politikai és gyakorlati jogi következménye van; mivel 2007 októberében véglegesítésre került az EBESZ jogállását, kiváltságait és mentességeit meghatározó egyezmény, cikkeinek szövegét pedig azóta sem támadta meg egyik részes állam sem,

F.

mivel a korfui folyamat kiindulópontját Dmitrij Medvegyev orosz elnök 2008. június 5-i, az európai biztonság kérdésének megvitatására és ennek eredményeként jogilag kötelező érvényű európai biztonsági szerződés megszövegezésére irányuló javaslata jelenti; mivel az EBESZ jelentős fórum e javaslat megvitatására,

G.

mivel a korfui folyamat új lendületet adott az EBESZ-nek, a csúcstalálkozónak ismételten meg kell erősítenie a Helsinki Záróokmány elvei és szelleme melletti elkötelezettséget, és világos stratégiai elképzeléseket kell meghatároznia a jövőre vonatkozóan, beleértve a létező eszközök javítását és naprakésszé tételét,

H.

mivel erőfeszítéseket kell tenni a döntéshozatali mechanizmus reformjára, mivel az nem mindig tette lehetővé az EBESZ számára, hogy idejében reagáljon a válsághelyzetekre; mivel hatékonyabb válságkezelési eszközöket kell kifejleszteni, és nagyobb hangsúlyt kell fektetni a konfliktusokban való közvetítésre és a konfliktusmegoldásra,

I.

mivel az EBESZ – az euroatlanti és eurázsiai térség legtöbb felet magában foglaló konzultációs fórumaként – továbbra is alapvető szerepet játszik számos kérdésben, például a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozásában, a leszerelésben, a gazdasági együttműködésben, valamint az emberi jogok és a jogállamiság védelmében és előmozdításában,

J.

mivel a Lisszaboni Szerződés határozottabb és erősebb hangot kölcsönöz az EU-nak globális szinten, és ösztönzi a jelentős nemzetközi és regionális szervezetekkel, többek között az EBESZ-szel folytatott, kölcsönösen előnyös uniós együttműködés minden fajtáját,

1.

hangsúlyozza az EBESZ-en, a NATO-n és az EU-n belül az európai biztonságról jelenleg zajló intenzív megbeszélések fontosságát, mivel a közös értékek és a megerősítő mechanizmusok ismételt megszilárdítása révén fokozható a kölcsönös bizalom az euroatlanti és eurázsiai régióban, és ez erősebb európai biztonsági szerkezetet eredményezhet;

2.

hangsúlyozza, hogy fenn kell tartani az EBESZ három dimenziója közötti egyensúlyt, és azokat koherensen és átfogóan, és az eddig elért eredményekre építve kell fejleszteni; rámutat, hogy a dimenziók egyike sem erősíthető a többi rovására; hangsúlyozza, hogy a tényleges hatékonyság érdekében mindhárom dimenzió irányából foglalkozni kell a biztonsági fenyegetésekkel és kihívásokkal, többek között az olyan új területeken, mint a szervezett bűnözés, a terrorizmus, a kiberfenyegetések, az emberkereskedelem és a kábítószer-kereskedelem, az energiabiztonság, valamint az előrejelző mechanizmusok, a konfliktusmegelőzés és a konfliktusmegoldás;

3.

hangsúlyozza, hogy az EBESZ megerősítése nem történhet a jelenlegi intézmények és mechanizmusok gyengítése árán vagy ezek függetlenségének kárára, ameddig nem esnek át reformon, vagy amíg nem születik megegyezés az alternatívákat illetően, különös tekintettel a Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala (ODIHR) által végzett munkára;

4.

felhívja az EBESZ-t képességeinek további erősítésére a részt vevő államok által vallott elvek betartásának és az általuk tett vállalások végrehajtásának biztosítása céljából mindhárom dimenzió tekintetében, beleértve a nyomon követésre szolgáló mechanizmusok erősítését is;

5.

úgy véli, hogy az interakció javítása és az egyéb fontos regionális szervezetekkel megvalósuló szinergiák támogatása az EBESZ munkájának csak a javára válhat, és kéri olyan világosabb és rugalmasabb együttműködési keretek kialakítását, amelyek elősegítik és felgyorsítják ezeket a szinergiákat;

6.

úgy véli, hogy az EBESZ alapvető szerepet töltött be a biztonság előmozdításában egy olyan – szerződésekből, kötelezettségvállalásokból, normákból és intézkedésekből álló – különleges hálózat létrehozásával, amelybe beletartozik az európai hagyományos fegyveres erőkről szóló szerződés (CFE), a Nyitott Égbolt Szerződés, és a bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekről szóló 1999-es Bécsi Dokumentum; egyszersmind elismeri, hogy a politikai-katonai dimenzió területén nem történt előrelépés, ami különösen megnyilvánult a 2008-as grúziai konfliktus kapcsán, valamint azzal, hogy hiányzik az elhúzódó kaukázusi és transznisztriai konfliktusok hatékony kezelésére való képesség, Oroszország pedig felfüggesztette a CFE szerződést, illetve a NATO tagállamai mindmáig elutasítják a módosított CFE szerződés ratifikálását; sürgeti a NATO-tagállamokat és az Orosz Föderációt, hogy ratifikálják és hajtsák végre a meglévő szerződéseket, valamint teljesítsék kötelezettségeiket az 1999-es isztambuli vállalások végrehajtásával egyetemben;

7.

úgy véli, hogy az EBESZ biztosítja a megfelelő keretet a felelősségi körébe tartozó regionális konfliktusokról folytatandó tárgyalásokhoz; sajnálja, hogy az EU és tagállamai tartózkodnak az EBESZ lehetőségeinek hatékonyabb kihasználásától az említett területen; kiáll az EBESZ konfliktusmegelőzésre szolgáló eszközeinek erősítése mellett; sajnálatát fejezi ki a békefolyamatokkal szemben alkalmazott nem innovatív megközelítések miatt, és megjegyzi, hogy az ezek megoldása terén történő előrelépés jelentősen hozzájárulna az EBESZ hitelességének növeléséhez, és erről a korfui folyamat során nem szabad megfeledkezni; ennek megfelelően úgy véli, hogy ennek a célnak be kell kerülnie a csúcstalálkozó következtetéseibe;

8.

tudomásul veszi, hogy EBESZ-misszió működik Transznisztriában (Moldova); sajnálja a misszió tevékenységének visszaesését és a colbasnai fegyverraktárban zajló leszerelési tevékenység 2004 óta tartó megszakadását; emlékeztet az EU azon szilárd elhatározására, hogy megoldást keres a Dnyeszteren túli konfliktusra a Moldovai Köztársaság területi integritásának és szuverenitásának tiszteletben tartásával; kéri a tárgyalások 5+2 formában történő mielőbbi és előfeltételek nélküli folytatását; összehangolt uniós erőfeszítéseket kér a német-orosz Meseberg-kezdeményezés és az EBESZ Transznisztriában működő missziójának egymáshoz igazítására;

9.

emlékeztet az EU-nak a 2008-as grúziai konfliktus során az ellenségeskedések megszüntetésével és a tűzszüneti megállapodások tárgyalásával kapcsolatos fontos szerepvállalására, és e tekintetben úgy ítéli meg, hogy az EU-nak együtt kell működnie az EBESZ-szel az EBESZ térségén belüli etnikai konfliktusok és feszültségek megelőzésében és mérséklésében; hangsúlyozza, hogy e konfliktusok nemcsak helyi és regionális szinten bírnak nagy jelentőséggel, hanem közvetlen hatást gyakorolnak az EU biztonságára is; új megállapodásra szólít fel, amelynek célja újabb EBESZ békemegfigyelő misszió felállítása Grúziában a további erőszak megakadályozása, a kisebbségek védelme és a dél-kaukázusi régióban a biztonságot és stabilitást garantáló tárgyalások előmozdítása érdekében;

10.

tudomásul veszi az EBESZ hegyi-karabahi konfliktusban játszott szerepét, különös tekintettel a tűzszünetre és a folyamatban lévő tárgyalásokra; megállapítja, hogy – bár az EU nem vesz részt közvetlenül az EBESZ Minszk-csoportjában a hegyi-karabahi konfliktus megoldásáról folytatott béketárgyalásokon – gyakorlati és politikai szempontból fontos támogatást nyújthat annak tevékenységéhez, beleértve azt, hogy uniós megbízást ajánl fel a csoport francia társelnökének, ahogy azt a Parlament a Dél-Kaukázusra vonatkozó uniós stratégia szükségességéről szóló állásfoglalásában kifejtette;

11.

kéri a hagyományos fegyverzet korlátozására és a leszerelésre irányuló folyamat felélesztését az EBESZ keretében; támogatja a hagyományos fegyveres erők és fegyverzet csökkentésére irányuló további lépésekkel (CFE II) kapcsolatos tárgyalások megnyitását, valamint kéri az EU-t és tagállamait, hogy az EBESZ keretében indítsanak megfelelő kezdeményezéseket;

12.

kéri az EU-t és tagállamait, hogy az EBESZ keretein belül bocsássák rendelkezésre a fegyverzetátalakítással kapcsolatos tapasztalataikat és kapacitásaikat, illetve aktívan mozdítsák elő a megfelelő EBESZ-megállapodásokat;

13.

hangsúlyozza a kölcsönös bizalom és a közös cél érzése újbóli kiépítésének rendkívüli jelentőségét; megjegyzi, hogy a bizalom- és biztonságépítő intézkedések terén további fejlesztésre, a hagyományos fegyverzet ellenőrzése terén pedig erős és hatékony rendszerre van szükség, és ennek érdekében hangsúlyozza a CFE válsága megoldásának és a Bécsi Dokumentum aktualizálásának alapvető fontosságát; üdvözli az Obama elnök és Medvegyev elnök által 2010 júniusában a hagyományos fegyverzet ellenőrzése és a CFE szerződés jövőjéről tett nyilatkozat tartalmát; üdvözli, hogy az USA kormánya 2010 januárjában úgy döntött, hogy kinevez egy, a CFE szerződésért felelős különmegbízottat; támogatja az EBESZ által a terrorizmus elleni küzdelem, a határigazgatás és a rendőrséget érintő munka területén végzett értékes tevékenységet; hangsúlyozza, hogy ez a tevékenység alapvető fontosságú nem utolsósorban Közép-Ázsiában, ahol hozzájárul az egész térség biztonsági helyzetének stabilizálásához;

14.

megjegyzi, hogy az EU kapacitásépítését nem szabad az EBESZ szerepét csökkentő tényezőként felfogni, hanem arra úgy kell tekinteni, mint az EBESZ részes államai közötti együttműködést is javító, szükséges lépésre, valamint hangsúlyozza, hogy az EU és az EBESZ között a legmagasabb szinten tartandó rendszeres találkozók, illetve az állandó kölcsönös tájékoztatás, információcsere és konzultáció tovább erősítené ezt a szemléletet;

15.

hangsúlyozza, hogy az EBESZ Miniszteri Tanácsának a gazdasági és környezetvédelmi dimenzióról szóló stratégiai dokumentumra vonatkozó következtetései, amelyek elismerik, hogy hatékonyabb együttműködésre van szükség az EBESZ-ben részt vevő államok között a gazdasági és környezetvédelmi tényezők miatt fennálló fenyegetések és kihívások kezeléséhez, jelentősen hozzájárulhatnak a régióban a stabil biztonsághoz, a demokráciához és a jóléthez, hangsúlyozza továbbá, hogy a konfliktusok mögött gazdasági és környezetvédelmi tényezők lehetnek a hajtóerők;

16.

szilárd meggyőződése, hogy az együttműködés és a gazdasági és környezetvédelmi kérdések – mint például az energiaügy, a kereskedelem, az éghajlatváltozás vagy a vízellátás biztonsága – terén a korai figyelmeztetés támogatása eszközt jelenthet a feszültségek csökkentéséhez, a konfliktusmegelőzéshez, a bizalomépítéshez és az EBESZ-térségben a jószomszédi viszony támogatásához és a multilaterális regionális együttműködéshez, ezért arra biztatja az EBESZ gazdasági fórumát, hogy ezekre a kérdésekre a tanácsadási és segítségnyújtási kapacitás megerősítése révén találjon megoldást, valamint azáltal, hogy hatékonyan mobilizálja más nemzetközi szervezetek szakértelmét és erőforrásait, és megkönnyíti azok felhasználását; kéri a Tanácsot, hogy a korfui folyamat és a csúcstalálkozó során ezt képviselje;

17.

úgy véli, hogy mivel nemcsak az EU és az Orosz Föderáció, hanem az EBESZ valamennyi tagállama kölcsönös függőségi viszonyban van egymással mint energia- és nyersanyagimportőr és -exportőr, illetve mivel az elmúlt években az EBESZ egész térségében nőtt az energiaellátással kapcsolatos olyan konfliktusok száma, amelyek a civil lakosságot érintik, központi jelentőségűként kellene kezelni az egész térségre érvényes energiapolitikai párbeszédet;

18.

úgy véli, hogy az éghajlatváltozás kihívásai az élet minden területén hosszan tartóak lesznek, terhei pedig súlyosak, bizonyos régiókban sokkal inkább, mint másutt; kéri az EBESZ-t, hogy fokozza erőfeszítéseit az emberiség globális felmelegedéshez való hozzájárulásának mérséklése, valamint a stabilitás és a tartós biztonság azon helyeken történő előmozdítása érdekében, ahol a legvalószínűbb, hogy az éghajlatváltozás hatásai érezhetők lesznek;

19.

hangsúlyozza, hogy az emberi jogok, a kisebbségi jogok és az alapvető szabadságjogok az EBESZ átfogó biztonsági koncepciójának szerves részét képezik, amiről a fennálló kötelezettségek kiterjedt sora és maradéktalanul megvalósítandó mechanizmusok tanúskodnak; hangsúlyozza, hogy a korfui folyamatnak és a csúcstalálkozónak törekednie kell e kötelezettségvállalások és mechanizmusok nyomon követésének és végrehajtásának további javítására;

20.

elismeri az ODIHR alapvető szerepét a választási megfigyelésben, az emberi jogok és a demokratizálódás, a kisebbségek, valamint a romák és szintik jogainak támogatásában; hangsúlyozza a nemzeti kisebbségek főbiztosának szerepét és feladatait a kisebbségi közösségek békés egymás mellett élésének erősítése és az etnikai konfliktusok valamennyi szükséges előrejelző mechanizmussal történő megakadályozása terén; üdvözli a média szabadságával foglalkozó képviselő és az emberkereskedelem elleni küzdelemért felelős különleges képviselő és koordinátor munkáját; az Európai Parlament aktív részvételét kéri az ODIHR tevékenységében;

21.

különös tekintettel a választási megfigyelésre, amelyet meg kell erősíteni és a bizalom jeleként kell fogadni minden egyes EBESZ-tagállamban, felhívja az EBESZ-t, hogy újra erősítse meg és tartsa fenn az ODIHR függetlenségét, valamint erősítse meg az EBESZ választási megfigyelésért felelős vezető intézményeként betöltött szerepét és lehetőségeit, amellyel az Európai Parlament szilárd és hatékony együttműködést alakított ki ezen a területen; az EBESZ ODIHR és az Európai Parlament közötti együttműködés és koordináció erősítését kéri az EBESZ-országokba irányuló nemzetközi választási megfigyelő missziók előkészítése és lebonyolítása során, valamint ezeket követően;

22.

annak biztosítására kéri az EU Tanácsát, hogy az EBESZ tovább fokozza és diverzifikálja az e dimenzióhoz tartozó munkát, figyelembe véve a rendelkezésre álló szakértelemmel kezelhető kérdéseket is, mint például a terrorizmus elleni küzdelmet és a népességvándorlás hatásait, beleértve a belső és egyéb menekülteket;

23.

kéri a tagállamokat, hogy hangsúlyozzák az EBESZ helyszíni misszióinak jelentőségét, amelyek során jelentős szakismeret gyűlt össze, és amelyek az uniós küldöttségek kiegészítéseként a demokratizálódást és a reformfolyamatokat a háborús bűnösök tárgyalásainak nyomon követése révén előmozdítva, a nemzeti megbékélést elősegítve és a civil társadalom kialakulását támogatva alapvető szerepet játszanak a három dimenzión belüli előrelépés támogatásában, és kulcsfontosságú eszközt jelentenek az korai figyelmeztetés és a konfliktusmegelőzés terén, valamint biztosítsák, hogy ne csökkenjenek a helyszíni missziók pénzügyi forrásai; sürgeti az EU-t, hogy saját helyszíni missziói során tanuljon ebből a szakismeretből;

24.

tudomásul veszi az EBESZ kirgizisztáni erőfeszítéseit, amelyek bizonyítják, hogy válsághelyzetek esetén rendelkezik az azonnali válaszadásra való képességgel ott, ahol helyszíni képviselete is van; e tekintetben üdvözli az EBESZ Állandó Tanácsának 2010. július 22-i, tanácsadó rendőrségi misszió elindítására vonatkozó határozatát; hangsúlyozza, hogy a stabilitás ebben az országban tapasztalható folyamatos hiánya szilárdabb és jelentősebb nemzetközi jelenlétet kíván, amelynek célja a helyi erők segítése és támogatása, valamint a rendőrségi fellépés fokozása; úgy véli, hogy az EBESZ vezető szerepet játszhatna Közép-Ázsiában és helyreállíthatná szerepét Grúziában; sajnálja, hogy a tanácsadó politikai missziót a kirgiz kormány ellenállása miatt nem indították el a tervek szerint 2010. szeptember elején; sürgeti az EBESZ tagállamait és a kirgiz kormányt, hogy tegyék lehetővé semleges nemzetközi rendőri erők azonnali állomásoztatását az országban, jelentősen növeljék ezek személyzetének létszámát, és biztosítsák, hogy megbízatásuk ne csupán tanácsadó, hanem végrehajtó jellegű is legyen;

25.

üdvözli az EBESZ görög elnöksége által elindított és az EBESZ kazah elnöksége által azonnal átvett korfui folyamatot, amelynek célja a bizalom helyreállítása és az EBESZ elvei melletti elkötelezettség megújítása, továbbá a biztonsági kihívások többoldalú párbeszéd és együttműködés, valamint annak révén történő kezelése, hogy az EBESZ minden részes állama tekintetében megoldást keres az általuk érzékenynek, illetve aggasztónak tartott kérdésekre;

26.

emlékeztet arra, hogy a folyamat a páneurópai biztonságról szóló párbeszéd megújítására irányuló 2008. júniusi felhívást, és az európai biztonság EBESZ keretében történő megújítására irányuló 2008. október 8-i felhívást követi, továbbá arra is, hogy az EBESZ az új biztonsági szerződésre vonatkozó javaslatban szereplő kérdések megvitatásának fontos fóruma; azon a véleményen van, hogy Oroszországgal összehangoltabb és szorosabb együttműködést kell folytatni, mivel döntő szerepet játszik Európa biztonsága tekintetében;

27.

úgy véli, hogy a korfui folyamat végső célját az EBESZ megerősítésében kell megjelölni, építve a fennálló kötelezettségvállalásokra és a Helsinki Záróokmány alapelveire és szellemére, annak biztosítása érdekében, hogy jelentős szerepet tudjon játszani a jelenlegi és jövőbeli kihívásokkal való szembenézés során – beleértve a rugalmasabb döntéshozatali eljárást is –, valamint az euroatlanti és eurázsiai térség biztonsági kérdéseinek átfogóbb megvitatása, az azok megoldásához való konkrét hozzájárulás, valamint saját láthatóságának javítása terén;

28.

üdvözli az EBESZ soros kazah elnökségének arra irányuló kezdeményezését, hogy tartsanak EBESZ-csúcstalálkozót, amely módot ad arra, hogy politikai lendületet adjanak a folyamatban lévő belső biztonsági megbeszéléseknek, és megerősítsék az EBESZ-t, felhívja a Bizottságot és az EBESZ tagállamait, hogy a csúcstalálkozó előtt sürgessék Kazahsztánt arra, hogy tegyen konkrét lépéseket az EBESZ alapvető értékei, így az emberi jogok, a jogállamiság, a véleménynyilvánítás szabadsága – beleértve a szabadságjogok büntethetőségének megszüntetését – és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés biztosítására és tiszteletben tartására; hangsúlyozza, hogy a csúcstalálkozó napirendjén kulcsszerepet kell kapnia a hagyományos fegyverekre vonatkozó ellenőrzési keret megerősítésének, a humán dimenzióval kapcsolatos kötelezettségvállalások megerősítésének és az EBESZ azon képességei megerősítésének, hogy mindhárom dimenzióban előmozdítsa a konfliktusmegelőzést, a válságkezelést és a konfliktusok utáni helyreállítást, különösen az elhúzódó konfliktusokkal kapcsolatban;

29.

felhívja az EU tagállamait, a Bizottságot és a külügyi és biztonságpolitikai főképviselőt, hogy a 2010. decemberi EBESZ-csúcstalálkozón működjenek együtt az EBESZ tagállamaival egy olyan cselekvési terv kidolgozásában, amely ütemtervet körvonalaz az EBESZ térségében egy biztonsági közösség chartájának elkészítésére, és adjon megbízást egy következő, mostantól számítva kettő vagy négy év múlva sorra kerülő csúcstalálkozó előkészítésére;

30.

felhívja az EBESZ és az EU tagállamait, hogy vegyék fel a csúcstalálkozó napirendjére Biden amerikai alelnök azon javaslatát, hogy az EBESZ hozzon létre válságmegelőzési mechanizmust; támogatja, hogy az Egyesült Államok kezdeményezésére a korfui folyamat keretében az EBESZ által folytatott válságkezelés során növekedjen az EBESZ főtitkára és az EBESZ elnöksége, illetőleg az aktuális, az azt megelőző és azt követő elnökségekből álló hármas szerepe;

31.

mivel az EBESZ munkáját rendkívül értékesnek tekinti, ezért kéri, hogy komolyan gondolják át, hogyan vállalhatna az EU nagyobb felelősséget, és hogyan vehetne részt hatékonyabban a közös célok elérésében, amelynek során az állandó párbeszéd rendszerének megvalósítása, közös kezdeményezések elfogadása, valamint a helyi tevékenységek összehangolása megfelelő eszközök lehetnek az EBESZ és az EU közötti hivatalos megállapodás keretében; felhívja a Külügyek Tanácsát, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét és az EBESZ Állandó Tanácsát, hogy dolgozzanak ki a két szervezet közötti együttműködésre, összehangolt fellépésükre és egymás közötti tanácskozásaikra irányuló mechanizmust; felhívja az EU tagállamait, a Bizottságot és a külügyi és biztonságpolitikai főképviselőt, hogy terjesszenek elő javaslatokat az EU azon hajlandóságával és képességével kapcsolatban, hogy részt vegyen az EBESZ megbízása alapján zajló missziókban;

32.

felhívja a külügyi és biztonságpolitikai főképviselőt/alelnököt annak megfontolására, hogy a jövőbeli Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) miként tudna megfelelő együttműködési eljárásokat kialakítani az ODIHR-rel annak érdekében, hogy – az átfedések elkerülésével – erősítse az EU szerepét az EBESZ térségében zajló választási megfigyelés tekintetében;

33.

úgy véli, hogy az EU-nak külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, tagállamai és az Európai Tanács elnöke révén az EBESZ-reformokkal kapcsolatos uniós közös álláspont időben történő elfogadásával biztosítania kell, hogy a csúcstalálkozó eredményeként cselekvési terv szülessen az EBESZ megerősítésére vonatkozó további elkötelezettségekről, különös tekintettel a konfliktusmegelőzésre, a válságkezelésre és a konfliktusok utáni helyreállításra, biztosítva egyebek mellett, hogy rendszeres időközönként tartsanak magas szintű csúcstalálkozókat, hogy politikai lendületet adjanak az EBESZ munkájának; üdvözli azt a gyakorlatot, hogy újabban informális miniszteri találkozókat tartanak;

34.

üdvözli és támogatja, hogy az EU világosan kifejti és meghatározza a prioritásokat az EBESZ-en belül, alapvető fontosságúnak tartva a kulcsterületekre való összpontosítást a csúcstalálkozó lehetőségeinek teljes kiaknázása érdekében;

35.

arra biztatja az EU tagállamait és az EU bécsi küldöttségét, hogy továbbra is jelentősen járuljanak hozzá a korfui folyamathoz; kéri Litvániát, az EBESZ következő soros elnökét, hogy biztosítsa a folytonosságot és az előrelépést az EBESZ megerősítésének folyamata terén;

36.

felhívja az EU-t, tagállamait és az EBESZ jelenlegi és következő elnökségét, hogy folytassák az EBESZ jogi keretéről szóló párbeszédet, és újólag álljanak ki meg a nemzetközi jogi személyiségről, a jogképességről, valamint a kiváltságokról és mentességekről szóló egyezménytervezet gyors elfogadásának szükségessége mellett, amely megállapodás nem érinti az EBESZ kötelezettségvállalásainak meglévő típusait, de erősíti annak önazonosságát és profilját, ezáltal megoldva személyzete számos gyakorlati problémáját is, különösen azokban az esetekben, amikor válságok térségében foglalkoztatják őket;

37.

úgy véli, hogy az elnököt fel kell kérni a csúcstalálkozón való részvételre, és kéri az Európai Tanácsot, hogy biztosítsa számára a meghívást;

38.

úgy ítéli meg, hogy az EBESZ-szel fenntartott kapcsolatok erősítése érdekében meg kell fontolnia az EBESZ parlamenti közgyűlésében való részvételét, és meg kell vizsgálnia az EBESZ parlamenti közgyűlésébe delegált állandó küldöttség létrehozásának lehetőségét az EBESZ és az EBESZ parlamenti közgyűlése által végzett tevékenység szorosabb nyomon követése érdekében;

39.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, az EBESZ tagállamainak és az EBESZ főtitkárának.

13.3.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 74/19

—

tekintettel az Európai Unió demográfiai helyzetéről a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek címzett 2005. évi bizottsági jelentésről szóló, 1997. március 14-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel a Bizottság 1997. évi demográfiai jelentéséről szóló, 1998. március 12-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel az „Úton minden korosztály Európája felé – a jólét és a nemzedékek közötti szolidaritás előmozdítása” című bizottsági közleményről szóló, 2000. december 15-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel a Bizottság „A demográfiai változások kihívása, a nemzedékek közötti szolidaritás új formái” című zöld könyvére (COM(2005)0094),

—

tekintettel a demográfiai kihívásokról és a generációk közötti szolidaritásról szóló, 2006. március 23-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel az „Európai szociális modell a jövő számára” című, 2006. szeptember 6-i állásfoglalására (5),

—

tekintettel az EU-ban az esélyegyenlőség és a megkülönböztetésmentesség terén elért előrehaladásról (a 2000/43/EK és a 2000/78/EK irányelv átültetése) szóló, 2008. május 20-i állásfoglalására (6),

—

tekintettel Európa demográfiai jövőjéről szóló, 2008. február 21-i állásfoglalására (7),

—

tekintettel az EU-ban a társadalmi integráció előmozdításáról és a szegénység – a gyermekszegénységet is ideértve – elleni küzdelemről szóló, 2008. október 9-i állásfoglalására (8),

—

tekintettel a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló tanácsi irányelvről szóló 2009. április 2-i álláspontjára (9),

—

tekintettel az „Európa demográfiai jövője – Kovácsoljunk lehetőséget a kihívásból!” című bizottsági közleményre (COM(2006)0571),

—

tekintettel „A nemzedékek közötti szolidaritás előmozdítása” című bizottsági közleményre (COM(2007)0244),

—

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak „A család és a demográfiai változások” című, 2007. március 14-i véleményére (10) és azon javaslatára, hogy az EU tagállamai írjanak alá egy, a családok támogatásáról szóló Európai Paktumot,

—

tekintettel az „Európa demográfiai jövője: tények és adatok” című bizottsági munkadokumentumra (SEC(2007)0638)”

—

tekintettel a Cedefop „Innovative learning measures for older workers” (Idősebb munkavállalók tanulását célzó innovatív intézkedések) (11), „Working and ageing. Emerging theories and empirical perspectives” (A munka és az öregedés. Új elméletek és empirikus perspektívák) (12), „Modernising vocational education and training. Fourth report on vocational education and training research in Europe: Synthesis report” (A szakoktatás és a szakképzés modernizálása. Negyedik jelentés a szakoktatás és szakképzés területén végzett európai kutatásokról: Összefoglaló jelentés) (13) és „Skills supply and demand in Europe. Medium-term forecast up to 2020” (Európai szakemberkínálat és -kereslet. Középtávú előrejelzés 2020-ig) (12) című kiadványaira,

—

tekintettel a Bizottság demográfiáról, ezen belül az elöregedő társadalom szociális szükségleteinek kezeléséről szóló, 2008. évi jelentésére (SEC(2008)2911),

—

tekintettel a Bizottság és a Gazdaságpolitikai Bizottság (a népesség elöregedésével foglalkozó munkacsoport) által készített, „2009-es jelentés az idősödésről: a 27 uniós tagállamra vonatkozó gazdasági és költségvetési előrejelzések (2008–2060)” című közös jelentésre,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 25. és 34. cikkére, melyek elismerik az idősek jogát a méltó és önálló élethez, a társadalmi és kulturális életben való részvételhez, valamint a szociális biztonsági ellátásokra és szociális szolgáltatásokra való jogosultságot idős kor esetén,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. cikkére, amely kifejezetten tiltja az életkoron alapuló megkülönböztetést,

—

tekintettel a Bizottság a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatára (COM(2008)0426) és a Parlament arra vonatkozó álláspontjára,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 2. cikkére és 3. cikkének (3) bekezdésére,

—

tekintettel a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelvre (14),

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére, valamint a Gazdasági és Monetáris Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A7–0268/2010),

A.

azzal a meggyőződéssel, hogy az emberhez méltó társadalom alapja a nemzedékek közötti igazságosság,

B.

mivel szükség van a nemzedékek közötti kapcsolatok nemi dimenziójának figyelembevételére,

C.

mivel még sokat kell tenni azért, hogy véget lehessen vetni az igazságtalan és széles körben elterjedt, mind a munkaerőpiacon, mind a javakhoz, létesítményekhez és szolgáltatásokhoz való hozzáférés területén megnyilvánuló megkülönböztetésnek, melynek pusztán életkoruknál fogva gyakran az idősek az áldozatai,

D.

mivel szoros kapcsolat áll fenn az idősek kárára elkövetett, életkoron alapuló megkülönböztetés, a társadalmi kirekesztés és az idősek szegénysége között,

E.

mivel sok idős ember szenved valamilyen fogyatékosságtól és ezért többszörösen ki van téve a hátrányos megkülönböztetésnek,

F.

mivel a demográfiai változás, különösen a nők esetében, jelentős hatást gyakorolt a magánéletre és a szakmai életre, ugyanakkor az elégtelen szolgáltatások, a nem megfelelő jóléti juttatások, a munkaerő-piaci integráció lassú és nehéz volta, a bizonytalan vagy ideiglenes alkalmazásban eltöltött hosszú időszakok és a fiatal pároknak nyújtott támogatás hiánya mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a fiatalok elhalasztják a családalapítást és a gyermekvállalást,

G.

mivel a célok eléréséhez a gazdaságnak és a társadalomnak minden nemzedék élettapasztalatára, közreműködésére és találékonyságára szüksége van,

H.

mivel a demográfiai változások a Bizottság becslése szerint alapvetően megváltoztathatják a népesség szerkezetét és az életkor szerinti megoszlást; mivel ily módon a 0 és 14 év közötti fiatalok száma az 1975-ös adatok szerinti 100 millióról 2050-ig 66 millióra csökken, a munkaképes életkorú lakosság száma 2010 körül várhatóan eléri a 331 milliós csúcsot, majd pedig folyamatosan csökken (2050-ig hozzávetőleg 268 millióra), míg a várható élettartam 2004 és 2050 között a férfiaknál 6 évvel, a nőknél pedig 5 évvel növekedik, és így a 80 évnél idősebbek száma a 2005. évi 4,1 %-ról 2050-ig 11,4 %-ra emelkedik,

I.

mivel az Európa 2020 stratégia foglalkoztatási arányra vonatkozó ambiciózus célkitűzései szerint a 20–64 éves kor közötti nők és férfiak körében a foglalkoztatottsági arányt 2020-ig 75 %-osra kell növelni, amellett, hogy egyidejűleg demográfiai kihívásokkal is szembe kell majd nézni,

J.

mivel a demográfiai változás alakítható és fenntartható, amennyiben azt kellőképpen előkészítik és komolyan veszik; mivel a demográfiai változások kérdését hosszú távú stratégiai cél kitűzésével és az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés elleni intézkedésekkel kell kezelni,

K.

mivel a demográfiai változások idején a szülők szerepe különösen fontos, mivel rájuk munkaerőként és (társ)anyaként és apaként is szükség van, és mivel meg kell előzni annak kockázatát, hogy e kettős teher kizárólag a nők vállára nehezedjen,

L.

mivel napjainkban kettős válsággal szembesülünk, amely a fiatalok nagyarányú munkanélküliségét jelenti, amelyet a nyugdíjrendszerek finanszírozásának kétségessé válása kísér, és mivel ezt a két jelenséget együttesen kell kezelni a szociális jogok növelésén és azon fáradozva, hogy a fiatalokat jobban bevonjuk a javak létrehozásába és a gazdaság fellendítésébe; mivel – amint arra a Régiók Bizottsága is felhívta a figyelmet (CdR 97/2009) – öregedő társadalmunkban a fiatalokra a társadalom szempontjából értékes és alapvető forrásként kell tekinteni, akik a szociális és gazdasági célkitűzések megvalósítása érdekében mozgósíthatók, és akiket mozgósítani is kell,

M.

mivel a nemzedékek közötti igazságosság előmozdítását és az igazságtalan megkülönböztetés megszüntetését lehetővé tevő legfontosabb eszközök felett a tagállamok rendelkeznek (nyugdíjrendszerek, költségvetés, eladósodás és egészségügyi ellátás, valamint komplex rehabilitáció), az EU azonban fontos kezdeményezéseket indíthat a nyomon követés, a bevált gyakorlatok és a cselekvési programok cseréje terén, valamint az életkoron alapuló megkülönböztetés elleni küzdelmet szolgáló európai jogszabályok alkalmazásának ellenőrzése és e területen jelentős új jogalkotási javaslatok elfogadása révén, melyek tiltják az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetést a javakhoz, létesítményekhez és szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén,

N.

mivel az Európai Unóban élő 60 év felettiek aránya példátlan mértékben fog nőni, a növekedés csúcsidőszaka a 2015 és 2035 közötti időszakra fog esni, amikor évente 2 millió fő gyarapítja majd a népesség e csoportját,

O.

mivel az életkoron alapuló megkülönböztetés aláássa a nemzedékek közötti szolidaritást; mivel a Szerződés tiltja ezt a megkülönböztetést, ugyanakkor az továbbra is széles körben elterjedt, és komolyan korlátozza a legidősebb és legfiatalabb munkavállalók munkaerőpiachoz, társadalombiztosításhoz és egyes szolgáltatásokhoz való hozzáférését,

1.

a nemzedékek közötti méltányosságot az előnyök és a terhek nemzedékek közötti egyenletes elosztásaként fogja fel, és a szolidaritást általában véve az európai együttműködés egyik alapvető értékének tekinti;

2.

úgy ítéli meg, hogy a nemzedékek jól működő együttélése a szabadság, a jogok és a szolidaritás, a méltányosság, valamint a jövő nemzedéke önzetlen támogatásának alapértékein nyugszik, és azt át kell hatnia a kölcsönös tiszteletnek, a közös felelősségvállalásnak és a hajlandóságnak az embereket emberi lényként és uniós polgárként megillető alapvető jogok elfogadására és az egymás iránti gondoskodásra, valamint bele kell tartoznia az egyén saját jövője tervezésének, beleértve az egészségügyi megelőzésre építő magatartás iránti nagyobb fokú elkötelezettséget is;

3.

úgy véli, a 2050-re jelzett népességcsökkenés elősegítheti a környezetre nehezedő nyomás enyhítését és esélyt adhat a fenntartható fejlődésre, amely a maga részéről előremutató politikai intézkedéseket igényel a területfejlesztési, a lakhatási, a közlekedési és egyéb infrastruktúrák ennek megfelelő átalakítása érdekében;

4.

megállapítja, hogy az emberek örvendetes módon egyre tovább élnek, egyre hosszabb ideig élnek aktív életet és vesznek részt önállóan és elkötelezetten a társadalmi életben; úgy véli, hogy a várható élettartam növekedése pozitív előrelépés, amely nem vezethet a munkavállalói jogok csökkenéséhez; ugyanakkor megállapítja azt is, hogy a születések száma évtizedek óta alacsony a tagállamokban, ami – ha nem kerül sor időben intézkedésekre – a következő nemzedékek jelentős megterheléséhez és a terhek elosztása miatti konfliktushoz vezethet; rámutat, hogy ezek a kihívások fontos szerepet játszanak a terhek méltányosabb elosztásának és a befogadóbb és színvonalasabb szociális biztonsági rendszerek kialakításának kikényszerítésében;

5.

úgy véli, hogy a nemzedékek közötti igazságosságot szolgáló politikának azt a célt kell kitűznie, hogy megteremtse az alapokat, a jogokat és az eszközöket ahhoz, hogy nyílt és őszinte párbeszéd jöhessen létre a nemzedékek között a mindenki számára előnyös helyzet kialakítása és így olyan intézkedések meghozatala érdekében, amelyek a nemzedékek közötti igazságos osztozáshoz vezetnek;

6.

fontosnak tartja annak egyértelművé tételét, hogy a fogyatékkal vagy anélkül élő idősebb emberek, a nyugdíjkorhatár közelében lévő munkavállalók nem jelentenek a gazdaságra vagy a társadalomra nehezedő terhet, és nem akadályozzák a munkafolyamatok korszerűsítését, hanem tapasztalatuk, teljesítményük, tudásuk és munkahelyükhöz való fokozottabb ragaszkodásuk révén megbízhatóságot és hozzáadott értéket jelentenek; úgy ítéli meg, hogy küzdeni kell az előítéletek és a megkülönböztetés valamennyi formája és valamennyi csoporttal szembeni megnyilvánulása ellen, és olyan társadalom megteremtésén kell dolgozni, amelyben az idős emberekkel mint alapvető jogokkal bíró, egyenrangú emberi lényekkel bánnak; úgy ítéli meg, hogy az Európai Unió időspolitikája a „mindenki társadalma” elvén alapul, és hogy az ezen európai politika keretében hozott valamennyi intézkedésnek minden módon támogatnia kell ezen elv megerősítését; meggyőződése, hogy valamennyi tagállamban biztosítani kell minden lehetőséget a különböző korú emberek számára, hogy életkoruktól függetlenül aktívan részt vegyenek a társadalom életében; rámutat, hogy a fiatalok jelentik a jövőt, következésképpen a döntéshozóknak szem előtt kell tartaniuk a társadalom modernizációját és mindenki bevonását;

7.

kéri, hogy a demográfiai változások és a szolidaritás kérdésének megvitatása során szenteljenek különleges figyelmet a nemi szempontoknak, hiszen a nemek közötti kapcsolatok az egész életciklust meghatározzák, a születéstől kezdve az időskorig, befolyásolva a forrásokhoz és lehetőségekhez való hozzáférést és alakítva az életstratégiákat az élet minden szakaszában;

8.

hangsúlyozza, hogy a demográfiai kihívásokkal szembenéző európai gazdaságoknak versenyképes vállalatokra van szükségük, és ehhez csökkenteni kell az adminisztratív és adóterheket, valamint át kell alakítania közszférát; úgy véli, hogy a versenyképes és innovatív magánszektor kulcsfontosságú szerepet játszik abban, hogy minden generáció számára nyíljanak új munkalehetőségek;

9.

mivel a civil társadalom, az egyházak és a karitatív szervezetek hagyományosan hosszú ideje és megszakítás nélkül szociális támogatást nyújtanak és intézkedésekkel segítik a szükséget szenvedő családokat és minden népességcsoportot, úgy véli, hogy részvételük az ilyen intézkedések tervezésében és végrehajtásában erősíteni fogja a társadalmi és a nemzedékek közötti szolidaritást középpontba állító politikákat, megmutatva így a szubszidiaritás elvének gyakorlatban történő megvalósítását;

10.

megjegyzi, hogy a demográfiai változások miatt nagy számú potenciális önkéntesre lehet számítani az idősek közül, akik jelentős kihasználatlan erőforrást jelentenek közösségeinkben; felhívja a Bizottságot az idősebb önkéntesek lehetőségeinek előmozdítására, valamint egy „Cselekvő idősek program” kidolgozására az önkéntességre hajlandó, megfelelő tapasztalattal rendelkező idősek egyre növekvő számára való tekintettel, amely a „Cselekvő ifjúság programmal” párhuzamosan működne és kiegészítené azt, továbbá arra, hogy mozdítsa elő a generációk közötti önkéntes és mentori tevékenységekre irányuló egyedi programokat;

11.

felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy az Eurostat fenntartható fejlődésre vonatkozó mutatóinak információs eszközeként és továbbfejlesztéseként valamennyi tagállamban és uniós szinten vezessen be generációs mérlegeket annak érdekében, hogy minden generáció fizetési forgalmait, juttatásait és terheit megbízhatóan le lehessen képezni és előre lehessen jelezni;

12.

támogatja egy olyan hatásvizsgálat (generációs vizsgálat) kötelező jelleggel történő elvégzését, amely láthatóvá teszi az uniós és a nemzeti jogszabályok nemzedékek közötti igazságosságra gyakorolt hatását, és lehetővé teszi a hosszú távú költség–haszon elemzést;

13.

felhívja a Bizottságot, hogy külön- külön ismertesse a jelenlegi tendenciákat az eltartottak aránya, valamint a drámaian csökkenő termékenység tekintetében és arra vonatkozóan, hogy a tagállamok polgárai nehezen jutnak hozzá a költséges mesterséges megtermékenyítéshez (beleértve az ezzel kapcsolatos munkaerő-piaci szabályozásokat is), illetve mindezen folyamatok pénzügyi következményeit is, hogy a jelenlegi nemzedékek segítséget kapjanak életstratégiáik tervezésében;

14.

kéri a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetét, hogy nemek és korcsoportok szerinti mutatók alapján kövesse nyomon és elemezze a generációk közötti kapcsolatokat;

15.

meggyőződése, hogy valamennyi korcsoport képzéshez és munkához való nyílt és egyenlő hozzáférésének kell képeznie a nemzedékek közötti igazságosságot szolgáló politika lényegét, valamint a jólét, a függetlenség és a fenntarthatóság alapját;

16.

úgy véli, hogy tekintettel az európai társadalom elöregedésére, aktív erőfeszítéseket kell tenni az emberek munkaerő-piaci integrációja és munkaerőpiacon való megtartása érdekében, legyen szó bármely korosztályról, akár az idősebbekről is; úgy véli továbbá, hogy egyensúlyt kell teremteni az embereknek nyújtott megfelelő szintű biztonság, valamint a munkavégzésre és pénzkeresésre történő ösztönzés fenntartása között; véleménye szerint a magasabb szintű képességek elérése érdekében valamennyi társadalmi réteg számára a lehető legjobb minőségű oktatást kell kínálni, majd az eddigieknél jobb lehetőségeket az egész életen át tartó tanulásra;

17.

úgy véli, hogy az idősebb munkavállalók helyzetét figyelembe vevő foglalkoztatási politikának reagálnia kell a vállalatoknál tapasztalható új típusú munkaszervezésre, meg kell könnyítenie a fokozatos nyugdíjazáshoz vezető, rugalmas formákat, csökkentenie kell a feszültséget, javítania a munkakörülményeket és támogatnia kell a megkülönböztetésmentes gyakorlatokat a munkaerő-felvétel és a szakképzés terén;

18.

rámutat, hogy a demográfiai változások miatt az Európai Unió az emberi erőforrások kezelésének kihívásával szembesül, ami a teljes foglalkoztatást célul kitűző, kezdeményező politikát feltételez;

19.

elismeri, hogy a munka több, mint kereső tevékenység, és hogy az idősebbek és a fiatalok a családon belül és a társadalomban végzett munkájuk révén nagymértékben hozzájárulnak társadalmunk emberibbé tételéhez, a szolgáltatások és munkahelyek stabilitásához, és felszólítja a kormányokat, hogy könnyítsék meg és ismerjék el a társadalmi munkát, a helyi közösségek építését, a közösségen és a családon belüli gondozást, és haladéktalanul tisztázzák e tekintetben a jogi felelősséggel kapcsolatos kérdéseket;

20.

felkéri a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket a bármely életkorú családtagok (elsősorban nők) által a nemzedékek közötti szolidaritás terén kifejtett, láthatatlan és nem hivatalos, a gondozásra szoruló idős vagy fiatal családtagok ellátására irányuló munkavégzés jogi, társadalmi és gazdasági szinten történő elismerésére (különösen a társadalombiztosítás, a szakmai státusz, a keresetek és a nők és férfiak számára biztosított egyenlő esélyek tekintetében), amint azt a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság 2008. december 8-án elfogadott jelentése is körvonalazta;

21.

meggyőződése, hogy az életkoron alapuló igazságtalan munkahelyi megkülönböztetés széles körben elterjedt, és hogy mielőbb még többet kell tenni ennek legyőzése érdekében, különösen az európai munkahelyi esélyegyenlőségről szóló 2000/78/EK irányelv valamennyi tagállam általi hatékony végrehajtása, és további olyan nem jogalkotási intézkedések révén, melyek biztosítják, hogy az idősebb munkavállalók ismerjék jogaikat és szükség esetén hozzájussanak a kellő támogatáshoz és jogi tanácshoz;

22.

elismeri, hogy a munkaerőpiacon az idősebb nőket gyakran éri közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetés és többszörös diszkrimináció, és e helyzettel megfelelően foglalkozni kell;

23.

megjegyzi, hogy a munkához jutás érdekében az idősebbeknek gyakran először is képesnek kell lenniük eljutni a munkahelyre, ezért fontosnak véli, hogy a javasolt, megkülönböztetés elleni irányelvet, amely tiltja az életkor alapján történő megkülönböztetést a javakhoz, létesítményekhez és szolgáltatásokhoz való hozzáférés tekintetében, mielőbb fogadják el és hajtsák végre;

24.

úgy véli, nem helyes, ha az idős munkavállalókat akaratuk ellenére munkájuk feladására kényszerítik egy önkényesen megállapított, kötelező nyugdíjkorhatár miatt; ennélfogva felszólítja a tagállamokat, hogy vizsgálják meg ismét a kötelező nyugdíjazási korhatár megszüntetésének kivitelezhetőségét, amely korhatár megakadályozza, hogy a továbbra is dolgozni kívánók tovább dolgozzanak, fenntartva ugyanakkor a nyugdíjazhatósági kort, hogy a nyugdíjba vonulni kívánók nyugdíjba vonulhassanak és megkapják nyugdíjukat és a járulékos juttatásokat;

25.

úgy véli, hogy a munkaerő fiatalítása érdekében hozott intézkedések nem fokozzák az innovációt, mint azt gyakran állítják, ilyenkor valójában egyszerű költségcsökkentésről van szó, mivel a tapasztalt és ennélfogva jól fizetett munkavállalókat bocsátják el, ami a tapasztalat, az ismeretek és hozzáértés pazarlása, különösen azért, mert az idősebb emberek képzése jobban megtérül, mivel ugyanazon a munkahelyen hosszabb ideig kitartanak;

26.

véleménye szerint a nyugdíjkorhatárra vonatkozó valamennyi intézkedésnek az érintett személyek igényein kell alapulnia; úgy véli továbbá, hogy rugalmasabb nyugdíjazási intézkedéseket kell életbe léptetni, amelyek tiszteletben tartják az idősödő munkaerő szabta feltételek mellett az egyének szükségleteit és megfelelnek a munkaerő-piaci keresletnek; felkéri a tagállamokat, hogy ezen igények kielégítése érdekében prioritásként kezeljék a szociális biztonsági rendszerek fejlesztését és javítását;

27.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy néhány tagállamban a foglalkoztatási életutak egyre szabálytalanabbak és bizonytalanabbak a tisztességes munkabért és társadalombiztosítási jogokat sem biztosító ideiglenes munkalehetőségek és határozott időtartamú munkaszerződések növekvő száma miatt, továbbá a be nem jelentett munkavégzés, a bizonytalan és marginális foglalkoztatás és a munkanélküliség következtében; elismeri, hogy a munkával, tanulással, gondozási vagy önkéntes tevékenység folytatásával töltött időszakok további értékes kiegészítő tapasztalatot jelentenek minden korosztály számára; megállapítja, hogy a bizonytalan foglalkoztatás növekedése kihat a mai nemzedék anyagi biztonságára, és így a jövő generációkra még nagyobb terhet ró; mindamellett megjegyzi, hogy számos foglalkoztatási vagy független munkavállalási forma, a rugalmas munkavégzés, a részmunkaidős foglalkoztatás, valamint az ideiglenes munkavállalás különböző típusai létfontosságúak ahhoz, hogy sok időskorú személy bevételhez jusson vagy növelje keresetét, például arra az esetre, ha hozzátartozóiról vagy barátairól kell gondoskodnia;

28.

meggyőződése, hogy a rugalmas biztonság (flexicurity) hozzájárulhat ahhoz, hogy a munkaerőpiacok nyitottabbá, reakcióképesebbé és befogadóbbá váljanak, és ezáltal megkönnyítheti az aktív életszakasz különböző stádiumai közötti átmeneteket, különösen ha a rugalmas biztonság a nemzedékek közötti szolidaritáson és közös felelősségen alapszik, és figyelembe veszi minden korosztály és a különböző jövedelmű rétegek igényeit és szükségleteit; rámutat, hogy gondot kell fordítani jól szabályozott mechanizmusok biztosítására, amelyek megfelelő képzéseket nyújtanak és nyomon követik a munkavállalók jogait és a családi élet tiszteletben tartását; megjegyzi, hogy a rugalmas biztonság magában foglalja az egész életen át tartó tanulásra vonatkozó átfogó stratégiákat és a korszerű, megfelelő és fenntartható szociális biztonsági rendszereket is;

29.

hangsúlyozza, hogy a szakmai pályafutás és a képzés biztonságát teljes mértékben garantálni kell; mindenkinek meg kell adni a lehetőséget, hogy aktív életszakasza során folyamatosan dolgozhasson, s így teljes összegű nyugdíjra legyen jogosult;

30.

hangsúlyozza, hogy az egész életen át tartó tanulásnak kell minden oktatási program középpontjában állnia, és ez minden nemzedék, valamint a hatóságok és a vállalatok számára is felelősséget jelent; ennélfogva felszólítja a tagállamokat, hogy támogassák a szakképzési rendszereket, különösen akkor, ha gyakorlati képzéssel, adott esetben szakmai gyakorlattal is kiegészülnek;

31.

sürgeti az EU-t, hogy folytasson eredményes politikát annak biztosítása érdekében, hogy az idősebb munkavállalóknak is lehetőségük legyen a munkaerőpiacon maradni, és életkoruk miatt ne érje őket hátrányos megkülönböztetés;

32.

kéri, hogy segítsék elő a vállalatoknál az idősödés kezelését szolgáló kultúra kialakulását a fiatal munkavállalók munkába lépése és az idősebb munkavállalók visszavonulása esetében egyaránt, és a fennálló körülményeknek megfelelően dolgozzák ki ennek részleteit, különösen a fokozatos nyugdíjba vonulás lehetőségének biztosításával, figyelembe véve mindemellett a betöltött munkakör megterhelő jellegét, valamint a munka-, az egészségügyi és a biztonsági körülményeket;

33.

meggyőződése, hogy az alapképzés és az egész életen át tartó tanulás keretrében megvalósuló optimális humánerőforrás-gazdálkodás a gazdasági szereplők, különösen a szakmai ágazatok felelőssége, akiknek előre kell tervezniük a munkahelyekre és képzésekre vonatkozó szükségleteiket illetően;

34.

hangsúlyozza, hogy az egész életen át tartó tanulást diplomákkal és bizonyítványokkal is hitelesíteni kell annak érdekében, hogy a munkavállalóknak minél nagyobb előnyük származzon belőle; felhívja a figyelmet arra, hogy a megszerzett tudás elismerésének gyakorlatát általánossá kell tenni;

35.

javasolja, hogy rendszeresen kövessék figyelemmel és statisztikai adatokkal dolgozzák fel az idősebb munkavállalók részvételét az egész életen át tartó tanulást biztosító intézményekben;

36.

javasolja, hogy nyújtsanak további ösztönzőket az idősebb munkavállalók és munkanélküliek részére annak érdekében, hogy részt vehessenek egész életen át tartó tanulási programokban helyzetük stabilizálása, illetve a munkaerőpiacra való sikeres visszatérésük garantálása céljából;

37.

felszólít a nők minden korosztályának fokozottabb bevonására az egész életen át tartó tanulási programokba;

38.

megjegyzi, hogy a demográfiai változások következtében a becslések szerint 2030-ra az aktívak és inaktívak aránya 2:1 lesz; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a férfiak és nők számára a szakmai és gondozási kötelezettségek közötti egyensúly megteremtését lehetővé tevő politikai kezdeményezések kidolgozásával támogassa a családi gondozást végzők jövőbeli szerepét;

39.

hangsúlyozza, hogy a demográfiai változás nem szolgálhat ürügyül a szociális jogok és juttatások általában történő csökkentésére, hanem – épp ellenkezőleg – kihívást jelent korunk társadalma számára, és ezen jogoknak és juttatásoknak egyúttal egyensúlyban is kell lenniük az aktív és az inaktív nemzedékek tekintetében; szorgalmazza, hogy a tagállamok egyszerűsítsék a szociális jogszabályokat annak érdekében, hogy azok rugalmasabbak, hozzáférhetőbbek és érthetőbbek legyenek a munkaadók és a munkavállalók számára egyaránt;

40.

úgy véli, hogy az Európai Unió meglévő eszközein és programjain keresztül a Bizottságnak támogatnia kellene az aktív, egészségben töltött és méltóságteljes öregedést elősegítő új kezdeményezések megvalósítását;

41.

hangsúlyozza, hogy a fiatalok munkanélkülisége a legsürgetőbb problémák közé tartozik, mivel kilátástalansághoz, társadalmi kirekesztéshez, a szociális kiadások növekedéséhez, valamint az értékes emberi erőforrások pazarlásához vezet, mindezek pedig a születési arányszám csökkenésének elsődleges társadalmi okai és a nemzedékek közötti egyenlőtlenségek spirális hatását fokozzák; kiemeli, hogy az egyik oktatási intézményből a másikba történő átlépést, illetve a diploma megszerzése és az első állás elnyerése közötti időtartamot csökkenteni kell; megállapítja, hogy igen fontos biztosítani a fiatalok társadalmi befogadását, megadni számukra a megfelelő hivatás megszerzésének lehetőségét, valamint a fiatalok körében ösztönözni a vállalkozást;

42.

hangsúlyozza, hogy a fiatalok számára hosszú távú perspektívákat kell teremteni, és felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket a fiatalok mobilitásának előmozdítására tanulmányaik során, valamint a minőségi szakmai gyakorlaton való részvételük elősegítésére, továbbá hogy teremtsenek több munkalehetőséget a fiatalok számára és biztosítsák a társadalomban való teljes részvételüket, hogy fektessenek be a fiatalokba és ösztönözzék a számukra rendelkezésre álló lehetőségeket annak érdekében, hogy a következő nemzedék maradéktalanul élhessen jogaival és megőrizhesse méltóságát;

43.

nyomatékosítja, hogy a fiatalok munkanélkülisége, és főleg a régiók között fennálló egyenlőtlenségek akadályozzák a területi kohézió megvalósítását;

44.

hangsúlyozza, hogy a demográfiai változás a szakképzett munkaerő hiányát fogja maga után vonni, amelyet valamelyest pótolhat a szakképzett női munkaerő; e tekintetben elengedhetetlen, hogy az állam és a munkaadók is változtassanak hozzáállásukon, és olyan intézkedéseket hozzanak, amelyek az általános és a foglalkoztatási feltételeket a nők igényeihez igazítják;

45.

kiemeli, hogy fokozott figyelmet kell fordítani a fiatalok szakmai pályafutásának kezdeteire és teljes mértékben támogatni kell a munkaerőpiacra történő sikeres belépésüket, hiszen egy kevésbé szerencsés karrierkezdet a fiatalok egész életére és munkaerő-piaci részvételükre is hatással lehet;

46.

sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy tegyen rendkívüli erőfeszítéseket, és dolgozzon ki konkrét intézkedéseket, és ennek részét képezze az Európai Ifjúsági Garancia, amelynek keretében a fiatalok számára legfeljebb négyhónapos munkanélküliséget követően munkahelyet, szakmai gyakorlati helyet, kiegészítő képzési vagy munkával kombinált képzési lehetőséget ajánlanak fel, feltéve, hogy az érintettek önálló erőfeszítéseik révén maguk is elősegítik a munka világába történő beilleszkedésük folyamatát;

47.

a munkanélkülieknek meg kell adni azokat a tanácsokat, útmutatásokat és segítséget, amelyre szükségük van a munkaerőpiacra történő visszatérésükhöz (vagy az első állásuk elnyeréséhez), a jelenlegi és jövőbeli egyetemistáknak pedig azért kell mindezeket nyújtani, hogy a lehetséges álláslehetőségek teljes ismeretében választhassanak karrierutat;

48.

felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy gondoskodjanak arról, hogy az EU 2020 stratégia továbbfejlesztése keretében megvalósuljanak a következő célkitűzések:

49.

úgy ítéli meg, hogy az időskorúak foglalkoztathatósága számos területen kezdeményezéseket tesz szükségessé, úgymint az egészségügyben, a jövedelmi szint és a pénzbeli és természetbeni hozzájárulások területén összevetve a nyugdíjjal és a nyugdíjazással kapcsolatos egyéb juttatásokkal, a továbbképzés, a munkaidő-szervezés, a munkavállalói önállóság és az egyéni választás, a családi élet és a hivatás jobb egyensúlya, a munkahelyi elégedettség és a vezetői hozzáállás területén, valamint összhangban a 2000/78/EK irányelv rendelkezéseivel a megfelelő elhelyezés biztosítására és az akadálymentesítés területén, és ezeket a kezdeményezéseket a szociális partnerek közreműködésével kell kidolgozni, amennyiben lehetséges, valamennyi munkavállaló számára, a Bizottságnak és a tagállamoknak pedig ösztönözniük kell;

50.

a tagállamoknak életkor-kezelési stratégiák kidolgozására kell ösztönözniük a vállalatokat, melyek az idősebb munkavállalók tapasztalatainak és sajátos készségeinek kiaknázása révén növelik versenyképességüket;

51.

javasolja a szociális partnerek, a munkaadók és a tagállamok számára, hogy az 50 év feletti munkavállalók részére a munkavégzéssel töltött életszakaszuk végéig biztosítsanak szakmai előmeneteli lehetőséget;

52.

olyan konkrét kezdeményezéseket sürget, amelyek célja annak elősegítése, hogy egy-egy munkafolyamatot az életkor szempontjából vegyes csoportok végezzenek, és azt javasolja, hogy az ilyen kezdeményezéseket megvalósító vállalatok kapjanak támogatást és a kiváló projekteket ismerjék el, bemutatva, hogy a generációk változatos megoszlása fokozza a versenyképességet és a harmonikus növekedést;

53.

javasolja, hogy vezessenek be konkrét intézkedéseket egy új, a humánerőforrás-gazdálkodást érintő vállalati kultúra kialakítására az idősebb munkavállalók foglalkoztatása felé való elmozdulás, valamint az ezen megközelítés és a vállalatok társadalmi felelősségvállalása közötti kapcsolat megteremtése érdekében;

54.

meggyőződése, hogy a tagállamok növelhetnék az állami munkahely-közvetítő szolgálatok hatékonyságát az idősebb munkanélküliek tekintetében, beleértve a szociális munkahelyek és a közhasznú munkavégzés lehetőségeit is;

55.

meggyőződése, hogy a nyugdíj olyan jogosultság, amelyhez minden munkavállalónak joga van, miután betöltötte az adott tagállam által a szociális partnerekkel egyeztetve és a nemzeti hagyományokat tiszteletben tartva meghatározott nyugdíjkorhatárt; úgy véli, hogy ha a munkavállaló úgy dönt, hogy az országban érvényes nyugdíjkorhatár betöltését követően nyugdíjba vonul, az nem befolyásolhatja a nyugdíjjal kapcsolatos vagy más szociális jogosultságait;

56.

felhívja a Tanácsot és a tagállamokat, hogy legkésőb 2012-ig elfogulatlan vizsgálatnak vessék alá és szüntessék meg az egyes foglalkozások és hivatások gyakorlásánál, illetve a hitelek odaítélésénél és a biztosítások megkötésénél meghatározott korhatárokat; felhívja a Tanácsot és a tagállamokat, hogy vizsgálják meg az időskorúak hitelhez jutásának nehézségeit;

57.

felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül az egészséges öregedés területén folytatott tevékenységeket, és 2011-ben terjesszen elő cselekvési tervet:

58.

üdvözli, hogy számos civil társadalmi szervezet április 29-ét a nemzedékek közötti szolidaritás napjává nyilvánította; kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy javaslatot annak érdekében, hogy 2012 az aktív időskor és a nemzedékek közötti szolidaritás európai éve lehessen, amely rávilágít az idősek társadalmi szerepére, továbbá lehetőségeket teremt a fiatalabbak és az idősebbek közös munkája számára;

59.

úgy véli, hogy a tagállamoknak az aktív időskor kérdését a következő évek prioritásává kell tenniük; hangsúlyozza, hogy ez magában foglalja különösen az idősekben rejlő potenciál mobilizálásához szükséges megfelelő keretfeltételek megteremtését, valamint a tevékenységek innovatív megközelítéseinek kidolgozását és a támogató szolgálatok személyzetének megfelelő képzését;

60.

úgy ítéli meg, hogy az aktív idősödést a nők és a férfiak fenntartható, a munkával töltött életszakaszuk egészén átívelő foglalkoztathatóságának tágabb perspektívájából kellene szemlélni, és az idősebb munkavállalók arra való ösztönzése, hogy ne adják fel foglalkoztatott státuszukat, szükségessé teszi mindenekelőtt a munkakörülmények javítását annak érdekében, hogy garantálható legyen egészségük megőrzése és a biztonságuk, illetve szükségessé teszi a munkakörülményeknek az idősebb munkavállalók egészségi állapotához és szükségleteihez való igazítását, az életkor és a nemek alapján történő megkülönböztetés elleni küzdelmet, az idősebb munkavállalók készségeinek – az egész életen át tartó tanuláshoz és képzéshez való megfelelő hozzáférés révén történő – fejlesztését, valamint az adó- és a járulékrendszerek felülvizsgálatát annak biztosítására, hogy hatékony ösztönzők álljanak rendelkezésre a munkával töltött életszakasz meghosszabbítására;

61.

úgy véli, hogy a tagállamoknak és a Bizottságnak ki kell használnia a nyitott koordinációs módszer, a foglalkoztatási stratégia és egyéb közösségi eszközök és programok kínálta valamennyi lehetőséget – beleértve a strukturális alapok, különösen az Európai Szociális Alap keretében nyújtott pénzügyi támogatást – az aktív idősödés előmozdítására;

62.

úgy véli, hogy a tagállamoknak és a Bizottságnak a meglevő tanácsadó és politikai bizottságokra, így a Szociális Védelmi Bizottságra, a Foglalkoztatási Bizottságra, a Gazdaságpolitikai Bizottságra, valamint a demográfiai kérdésekkel foglalkozó szakértői csoportra kell támaszkodnia, hogy az aktív idősödés kérdése az EU és a tagállamok politikai napirendjén továbbra is kiemelt helyen szerepeljen;

63.

kéri a Tanácsot és a tagállamokat, hogy hozzanak gyors intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy mindenki tisztességes, a szegénységi küszöbnél semmilyen esetben nem alacsonyabb szintű nyugdíjban részesüljön;

64.

felhívja a Bizottságot egy, az idős munkavállalók aktív munkaerő-piaci részvételének hatékonyságát és előnyeit a szociális biztonsági rendszerek életképessége, a termelékenység, a növekedés és a társadalmi kirekesztés szempontjából vizsgáló tanulmány elkészítésére;

65.

hangsúlyozza, hogy annak érdekében, hogy az elöregedő társadalomban szükségessé váló gondozási feladatok következtében a nőkre ne nehezedjenek túlságosan nagy terhek, minden tagállamban férfiak és nők számára egyaránt lehetőséget kell teremteni a munka és a családi terhek összeegyeztetésére, és ügyelni kell e terhek férfiak és nők közti eloszlásának egyensúlyára; hangsúlyozza, hogy ez többek közt a hozzáférhető és minőségi egészségügyi ellátás megléte, a gyermekfelügyeleti és nevelési szolgáltatások javítása, a szülői szabadság és a férfiak részmunkaidőben való foglalkoztatásának előmozdítása révén valósítható meg;

66.

hangsúlyozza, hogy az idősek gyakran fontos szerepet játszanak a családban, mivel foglalkoznak a gyerekekkel, akiket a szülők az iskolai szünidőben és az iskolai tanórák után rájuk bíznak, ami önmagában és gazdaságilag is jelentős értéket képvisel.

67.

elismeri, hogy intézkedésekre van szükség a szülési szabadság mellett a dolgozó apáknak járó apasági szabadság és szülői szabadság jelenlegi szabályozásának javítása érdekében;

68.

megállapítja, hogy az EU egészében ösztönzőket kell létrehozni a születések számának növelése érdekében, mivel enélkül az európai társadalom elöregedésének problémája nem lesz megoldható;

69.

ösztönzi a tagállamokat, hogy tegyenek tartós és hosszú távú kötelezettségvállalásokat a családok irányában, ideértve például a szülőknek szánt kiegészítő juttatásokat, különösen az egyedülálló anyákat támogató kiegészítő intézkedéseket, valamint a bölcsődék és az önkéntes, együttműködésen alapuló nonprofit szervezetek számára nyújtott adó- és szociális kedvezményeket; hasonlóképpen ösztönzi a bevált gyakorlatok cseréjét is az európai „Szövetség a családokért”, illetve más érintett platformok és szervezetek keretében; felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak létre a munkavállalók számára teljes vagy részidős szabadságot biztosító ösztönző rendszereket, hogy a szülők foglalkozhassanak gyermekeikkel, ugyanakkor legyenek jogosultak visszatérni munkahelyükre;

70.

felszólítja a tagállamokat, hogy csökkentsék az idősek és a fogyatékkal élők gondozásával foglalkozók terheit, valamint a gondozók foglalkoztatásának lehetővé tételére hozzanak létre integrált gondozási rendszereket;

71.

támogatja a szociális biztonság magas szintjének megőrzése mellett a részmunkaidőben végzett munkához való jogosultságot, a rugalmas munkahelyeket, a munkavállalók szükségleteihez igazodó munkaidőt, valamint a magas fokú szociális biztonság fenntartása melletti, az anyaságra, a terhességre, a szülői szabadságra, a családi támogatásokra és a munkahelymegosztásra (job sharing) és az otthoni munkavégzésre irányuló megfelelő rendszereket, amelyek hozzájárulnak a családi feladatok és a munka összeegyeztethetőségéhez;

72.

alapvető fontosságúnak tartja – különösen a nemi dimenzió összefüggésében – a nemzedékek közötti szolidaritás ösztönzését célzott adópolitikákkal, az aktív időskort támogató intézkedésekkel, a lakáspolitikával, valamint a gyermekeknek, időseknek, fogyatékkal élőknek és gondozásra szorulóknak nyújtott szolgáltatások integrált hálózatának létrehozásával a munka és a magánélet egyensúlyának kedvező irányba történő befolyásolása céljából;

73.

kiemeli, hogy a munka és a családi élet összeegyeztetése csak akkor lehetséges, ha a nem fizetett gondozási feladatok egyenlőbben oszlanak meg a nők és a férfiak között, és ha elérhető és megfizethető minőségi gondozási szolgáltatásokat biztosítanak a családoknak; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak hozzáférhető, megfizethető, rugalmas és jó minőségű szolgáltatásokat, különösen pedig hozzáférést a gyermekgondozási létesítményekhez, célul tűzve ki a megfelelő feltételek megteremtését ahhoz, hogy a 3 év alatti gyermekek 50 %-a és a 3–6 év közötti gyermekek 100 %-a számára férőhelyeket biztosítsanak, az egyéb eltartottak számára biztosított gondozás hozzáférhetőbbé váljon, továbbá megfelelő szabadságolási lehetőségek álljanak rendelkezésre az anyák és az apák részére egyaránt;

74.

hangsúlyozza, hogy számos idős embernek csak alig van vagy egyáltalán nincs olyan rokona, akire számíthat, és kéri a tagállamokat, hogy tegyenek többet az olyan stratégiákra vonatkozó helyes gyakorlatok cseréje érdekében, amelyek lehetővé teszik, hogy az idősek a lehető legtovább önállóak maradjanak, valamint biztosítsák, hogy amennyiben a segítő szolgálatok igénybevétele nélkülözhetetlenné válna, azok rendelkezésre álljanak és megfeleljenek az egyéni igényeknek;

75.

felhívja a figyelmet arra, hogy amennyiben a munkaerőpiacon nem biztosítják a munka, a családi élet és a magánélet összeegyeztethetőségének feltételeit, és nem ösztönzik a családok számára nyújtott komplex szolgáltatások fejlesztését, a termékenység csökkenni fog, ami tovább fokozza az európai társadalom elöregedését;

76.

kéri a vállalatokat és a kormányokat, hogy fejlesszék ki az idős rokonaikkal foglalkozó családtagok támogatásának rendszerét és a számukra nyújtott minőségi tanácsadást, és tegyék lehetővé e családtagok tevékenységének figyelembevételét nyugdíjjogosultságuk kiszámításánál, valamint hogy megfelelő pénzügyi kompenzációban részesülhessenek; úgy véli, hogy a család tagjai által biztosított ápolást nem szabad helytelenül takarékossági intézkedésnek tekinteni;

77.

úgy ítéli meg, hogy az idősek gazdaságán (az „ezüst gazdaságon”) belül az új piacok feltárása hatalmas lehetőségeket rejt magában a versenyképesség és az innovációs képesség javítása, valamint a növekedés és foglalkoztatás növelése és az önkéntesség bővítése szempontjából; úgy véli, hogy a kor alapján történő megkülönböztetés elleni küzdelemmel kapcsolatos jogalkotási javaslatokat ellenezve számos szakmai szervezet elment e lehetőségek mellett;

78.

úgy véli, hogy az elsősorban a nőket, különösen az idősebb nőket érintő, és szakmai és társadalmi kirekesztettséghez vezető jelenség, a digitális szakadék felszámolásának egyik eszköze lenne, ha az iskolák a számítástechnika oktatására irányuló kísérleti kezdeményezéseket szerveznének;

79.

úgy véli, hogy a javakhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos megkülönböztetés elleni új, szigorú rendelkezések elfogadása a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás hatalmas lehetőségei előtt nyitja meg az utat, amennyiben eltűnnek majd azok az akadályok, amelyek bizonyos javak és szolgáltatások vonatkozásában az idős emberek előtt álltak; kéri, hogy vessenek véget a javakhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférést kizárólag a kor alapján tiltó valamennyi általános, túlzó vagy helytelen feltételnek, amely számos idős embert sújt, akár biztosítás megkötéséről, akár nyaralás lefoglalásáról vagy gépkocsibérlésről legyen szó;

80.

felhívja a tagállamokat, hogy hozzák létre a szükséges keretfeltételeket, különös tekintettel a különféle regionális feltételeket számításba vevő, innovatív és akadályoktól mentes intézkedésekre;

81.

kéri az emberekhez közelebbi megoldások felkutatását, például olyan regionális, területi vagy helyi foglalkoztatási szolgálatok felállítása révén, amelyekben a politikai döntéshozók és a szociális partnerek egy asztalhoz ülnek;

82.

úgy véli, hogy a tagállamoknak ahelyett, hogy csupán a saját belső munkavállalóikat védő intézkedéseket támogatják, határozott intézkedéseket kellene hozniuk a fekete- és szürkegazdaság „szabályozatlan” munkaerővel működő területeinek visszaszorítására, amelyek kedvezőtlen hatással járnak az EU munkaerőpiacára nézve; rámutat, hogy az illegális munka ellen a foglalkoztatók vagy a közvetítők számára ténylegesen visszatartó erejű intézkedésekkel vagy szankciókkal kell fellépni;

83.

kéri, hogy komolyabb erőfeszítések szülessenek az illegális munka elleni küzdelem színvonalának javítására, különösen azáltal, hogy jelentősebb emberi és anyagi erőforrásokat bocsátanak az ellenőrző szervezetek (a vállalatok ellenőrző szolgálatai, munkaügyi bíróságok stb.) rendelkezésére;

84.

figyelmeztet arra, hogy a szociális biztonsági rendszerek jelentős kihívások előtt állnak, és a tagállamoknak ambiciózus strukturális reformokba kellene kezdeniük, valamint keresniük kellene az egészségügy és a nyugdíjak finanszírozásának új, fenntartható módjait;

85.

úgy véli, hogy mivel a lakosság elöregedésének felgyorsulása globális problémává válik, sőt már most is világszerte gondot okoz, ami az elkövetkező években a tagállamok egészségügyi rendszereit ismételten kihívások elé állítja majd, a Bizottságnak koordinátori szerepet kell vállalnia az időseknek nyújtott egészségügyi és gondozási szolgáltatásokkal kapcsolatos megoldások kidolgozásában, valamint a helyes gyakorlatok tagállamokban történő terjesztésében;

86.

határozottabb fellépést kér annak érdekében, hogy az idősek megismerjék a szociális biztonsági rendszerekkel és a nyugdíjrendszerekkel kapcsolatos jogaikat és kötelezettségeiket, valamint hogy ezek az információk egyszerű és hozzáférhető formában rendelkezésre álljanak;

87.

hangsúlyozza, hogy a tisztességes életkörülményekhez való jog az emberi jogok egyike, és azok, akik egész életükben dolgoztak, nem válhatnak a válság áldozataivá;

88.

hangsúlyozza, hogy foglalkozni kell a nemek közötti – az EU 27 tagállamában jelenleg 17 %-os – bérszakadékkal, tekintve, hogy az különféle következményekkel jár attól kezdve, hogy a nők jövedelme az első gyermek megszületésétől fogva alacsonyabb, odáig, hogy az idősebb nők nyugdíja alacsonyabb, és körükben a szegénység aránya magasabb;

89.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják felül azokat a jóléti rendszereket, amelyek még mindig jelentős egyenlőtlenségeket eredményeznek a férfiak és a nők nyugdíjszintje között, és mérlegeljék olyan korrekciós tényezők bevezetését, amelyek figyelembe veszik az ideiglenes alkalmazás és az anyai feladatok miatt a járulékfizetésben előforduló kimaradásokat;

90.

hangsúlyozza, hogy e szociálpolitikai téren figyelembe kell venni az EU valamennyi tagállamának gyakorlatát, mivel a tagállamok nemzeti nyugdíjrendszerei különbözőek;

91.

hangsúlyozza, hogy a jövő nemzedék várható és egyre növekvő terheinek csökkentése alapvető prioritás, figyelemmel arra, hogy drámaian megnő a 80 év felettiek (aggok) aránya is;

92.

megállapítja a globális recessziónak az államháztartásokra és a szélesebb értelemben vett gazdaságra gyakorolt hatását; ezenfelül úgy véli, hogy az elöregedő társadalom és az ezzel együtt járó csökkenő születési arány Európában olyan alapvető demográfiai változást jelentenek, amely megköveteli Európa jóléti és adópolitikai rendszereinek, többek között a nyugdíjrendszereknek a reformját ahhoz, hogy megfelelőképpen gondoskodni lehessen az idősebb korosztályokról, elkerülve a fiatalabb generációk adósságterheinek felhalmozódását; a Stabilitási és Növekedési Paktum megreformálására ösztönöz annak érdekében, hogy a tagállamok teljesíteni tudják nyugdíjrendszerük fenntarthatóvá tételére vonatkozó kötelezettségüket;

93.

megjegyzi, hogy a társadalomban tapasztalható demográfiai változásokkal kapcsolatos számos kérdés kizárólag a tagállamok hatáskörébe tartozik, és hogy nem létezik általános közösségi hatáskör a demográfiai változások kezelésére vonatkozó európai szabályok létrehozására; felismeri, hogy minden tagállamban szükség van arra, hogy lépéseket tegyenek az államháztartás fenntarthatóságának biztosítására, és hogy minden tagállam képes legyen a demográfiai változásokat megfelelő módon kezelni;

94.

megállapítja, hogy az utóbbi években a generációk közötti elszámolások többféle módszerét alkalmazták – a következő évtizedekre előre jelezve az államadósság, valamint a jövő generációira háruló költségek alakulását –, amelyek előtérbe helyezik a fenntarthatósági rés mutatóit, például az előírt elsődleges egyenleget, amely az államháztartás fenntarthatóságának biztosításához szükséges strukturális költségvetési egyenleget képviseli;

95.

felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a generációk közötti folyamatos elszámolást, beleértve a jövőbeni adósságterhekkel és a tagállamok államháztartása terén megfigyelhető fenntarthatósági résekkel kapcsolatos számításokat, valamint könnyen hozzáférhető és érthető formában tegye nyilvánosan elérhetővé az eredményeket;

96.

megállapítja, hogy a jelenlegi adósság-előrejelzések aggasztóak és hatalmas adósságterhet jelentenek a jövő generációi számára, ezért felhívja a tagállamokat, hogy csökkentsék elsődleges strukturális költségvetési hiányukat és törekedjenek fenntartható adóssághányad elérésére;

97.

ajánlja, hogy a tagállamok terjesszenek elő az általános teljesítmény, és különösen a jóléti szolgáltatások nyújtásával – többek között az egészségügyi szolgáltatásokkal és az idősebbek gondozásával – kapcsolatos teljesítmény növelésére irányuló intézkedéseket;

98.

megállapítja, hogy amennyiben a várható élettartam minden egyes éve betegség helyett egészségben telne el, az államháztartás terén meglévő fenntarthatósági rés egyes számítások szerint a GDP 1,5 %-ával csökkenne, ennélfogva rendkívül fontosnak tartja az egészségügyi problémák kialakulásának megelőzését és korai szakaszban való kezelését;

99.

aggodalmának ad hangot amiatt, hogy sok tagállamnak nem sikerült végrehajtania nyugdíjrendszere reformját; felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő olyan elemzést, amely ismerteti az összes tagállam helyzetét, előtérbe helyezve a hosszú távú kockázatokat minden egyes tagállam vonatkozásában;

100.

hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a tagállamok erőteljesebben befolyásolják a munkaerőpiacot a rugalmas munkaidő, a részmunkaidő és a távmunka támogatásával;

101.

arra ösztönzi a tagállamokat, hogy adó- és juttatási rendszereikben segítsék valamennyi családot, valamint hogy támogassák a kisgyermekes családoknak szóló szolgáltatásokat;

102.

ösztönzi a tagállamokat, hogy számolják fel a nyugdíjkorhatáron túl levő időskorúak munkavállalási kedvét visszafogó valamennyi tényezőt, különösen az adók és nyugdíjak terén, valamint hatékony támogatási mechanizmusok és ösztönzők létrehozására buzdít, mivel az elöregedés hatása a foglalkoztatási aránytól és az átlagos összmunkaidőtől függ;

103.

úgy véli, hogy tekintettel a népesedési tendenciákra, a szociális és egészségügyi szolgáltatások területe jelentős lehetőségeket nyújt fenntartható és megfelelő munkahelyek kialakítása számára.

104.

úgy ítéli meg, hogy a sikeres beilleszkedéssel – és egyszersmind gazdasági beilleszkedéssel – járó bevándorlás hozzájárul a demográfiai változás kezeléséhez, és hogy túl sok bevándorlói háttérrel rendelkező ember nem érzi úgy, hogy ahhoz a tagállamhoz tartozna, amelyben él, részben az őket sújtó megkülönböztetés miatt;

105.

alapvetően fontosnak tartja, hogy a különböző bevándorlási politikákat, a bevándorlók befogadásának feltételeit és gazdasági kilátásaikat, az illegális bevándorlás által okozott problémákat, a bevándorlókat érintő munkanélküliség arányának a jelenlegi gazdasági válság miatti növekedését, és az újonnan érkezők kulturális és szociális elszigeteltségének feloldását célzó intézkedéseket nyílt és őszinte eszmecsere során vitassák meg;

106.

rámutat, hogy a könnyebb beilleszkedésre való képességük ellenére az idősek társadalmi mobilitása alacsonyabb, és természetesen az új környezethez is kevésbé tudnak alkalmazkodni;

107.

abbéli meggyőződésének ad hangot, hogy a sikeres beilleszkedés feltétele a demokratikus hagyományokkal és az alapvető alkotmányos értékekkel való azonosulás, az egyenlő feltételekkel való részvétel és a felelősségvállalás, és ez csak akkor valósulhat meg, ha a bevándorlók alkalmazkodásra való hajlandósággal, a fogadó közösségek pedig befogadóképességgel rendelkeznek; úgy véli, hogy a nemzedékek közti szolidaritást gazdagítja a kultúrák közti szolidaritás, mely az eltérő kultúrákkal szembeni előítéletek teljes feladásán alapul;

108.

úgy véli, az, hogy sikerül-e olyan légkört teremteni, amely kedvez a törvényes bevándorlók a befogadó ország lakossága általi elfogadásának, közvetlenül függ a pontos és átfogó információk biztosításától és egy idegengyűlölet-ellenes kultúra megteremtésétől;

109.

abbéli meggyőződésének ad hangot, hogy az aktív időskor előfeltétele a társadalmi életben és a részvételi demokrácia döntéshozatali folyamataiban való maradéktalan részvétel;

110.

figyelmeztet arra, hogy a demográfiai változás súlyos regionális egyenlőtlenségeket mutat, és a vidéki, periférikus területekről való elvándorláshoz vezet, ezért ki kell dolgozni a szociális és egészségügyi ellátórendszerek átalakítására vonatkozó koncepciókat, forrásokat kell rendelkezésre bocsátani, és kezdeményezni kell a bevált és a korszerű, információs és kommunikációs technológiákon alapuló fejlesztések és szolgáltatások támogatására vonatkozó gyakorlatok fokozott cseréjét;

111.

úgy véli, hogy az időseknek nyújtott otthoni szolgáltatásokat az autonóm és önkéntes társuláson alapuló tevékenységi formák ösztönzésével kell támogatni és megszervezni a helyi hatóságokkal kötött megállapodások alapján és a családoknak járó, kifejezetten erre a célra szolgáló utalványok bevezetése révén;

112.

felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy tekintettel a lakosság elkerülhetetlen elöregedésére, működjenek szorosan együtt, különösen az egészségügyi ellátórendszerek finanszírozására szolgáló tartós mechanizmusok létrehozása tekintetében, a nélkülözhetetlen ellátás biztosítása érdekében;

113.

hangsúlyozza, hogy az egészségügyi ellátás területén nyilvánvaló az idősekkel szembeni megkülönböztetés; rámutat, hogy a kizárólag az életkoron alapuló diszkrimináció következtében az idősebbek kevesebb eséllyel részesülnek az összes szükséges ellátásban, mint a fiatalabbak; úgy ítéli meg, hogy ezek az egészségügyi ellátás tekintetében fennálló különbségek jelentős hatással lehetnek az idősek egészségére;

114.

figyelmeztet arra is, hogy a demográfiai változás, illetve annak következményei különbözőképpen érintik az EU nyugati és keleti területeit, és egységes, a kiegyensúlyozott növekedést és fenntartható regionális fejlődést biztosító politikára van szükség;

115.

kéri a tagállamokat, hogy támogassák a nettó elvándorlással sújtott régiókat az általános érdekű szolgáltatások (pl. oktatás, beleértve az iskola-előkészítést és gyermekgondozást, jóléti és egészségügyi szolgáltatások, valamint postai szolgáltatások) magas szintje, továbbá a (pl. tömegközlekedéshez, közlekedési infrastruktúrához és távközlő hálózatokhoz való) hozzáférhetőség szavatolásával, valamint biztosítsák a gazdasági részvételt és készségeket (pl. az élethosszig tartó tanulás módszereit és az új technológiák alkalmazását, az azokba történő beruházást is tartalmazó képzés révén); sürgeti, hogy az e feladatok teljesítéséhez szükséges gyakorlati keretfeltételeket a helyi igényekhez és a helyi szereplőkhöz igazítsák, illetve javítsák azok alkalmazhatóságát; különösen felhívja a figyelmet a szigetek, határterületek, hegyvidéki térségek és más legkülső régiók helyzetére;

116.

felhívja a tagállamokat, hogy vizsgálják meg a szabályozott munkaerő-bevándorlás (harmadik országokból az EU-ba történő bevándorlás) lehetőségét;

117.

hangsúlyozza, hogy az embereknek jövedelemtől, kortól, társadalmi helyzettől vagy egészségügyi kockázatoktól függetlenül hozzáférhető, színvonalas orvosi ellátásban és ápolásban kell részesülniük, valamint hogy ennek érdekében a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelemre vonatkozó új európai jogalkotási javaslatot a lehető leggyorsabban el kell fogadni, mivel az éppen az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésre vonatkozik;

118.

üdvözli az EU által finanszírozott Predict-projektet („Az idősek klinikai vizsgálatokban való részvételének javítása”), amely arra a kérdésre próbál választ kapni, hogy a klinikai vizsgálatok vonatkozásában miért tartja magát oly makacsul az idős emberekkel szembeni hátrányos megkülönböztetés gyakorlata; úgy véli, hogy az idősek jogosultak arra, hogy olyan gyógyszerekkel kezeljék őket, amelyeknek az adott életkorra vonatkozó hatékonyságát és egészségre való ártalmatlanságát klinikailag vizsgálták;

119.

elismeri az idősek gondozása terén végzett munkát a tagállamokban, de kéri, hogy szenteljenek a korábbinál nagyobb figyelmet a nyújtott szolgáltatásokkal és nyomon követésükkel kapcsolatos minőségi kritériumok megállapításának; felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy javítsák együttműködésüket az egészségügyi szolgáltatások felügyeletének terén, melynek keretében a tagállamok a nemzeti egészségügyi szolgáltatások tekintetében előirányozhatnák a kapcsolattartó pontok olyan hálózatának létrehozását, amely lehetővé tenné – mind nemzeti, mind európai szinten – a nyújtott egészségügyi szolgáltatásokról és azok minőségéről való tájékozódást, és az e szolgáltatások minőségével kapcsolatos panaszok fórumaként szolgálna;

120.

felszólítja a Bizottságot, hogy készítsen zöld könyvet az időseket érintő visszaélésekről és az idősek védelméről a közösségben és a gondozóintézményekben;

121.

a kommunikáció nyitott módszerének segítségével az információk és a bevált gyakorlatok tagállamok közötti cseréjére szólít fel az időseknek nyújtott hosszú távú gondozással kapcsolatban, és különösen olyan intézkedések meghozatalát kéri, amelyek segítségével az idősek megvédhetők a közösségen belül és a gondozóintézményekben, és meggátolhatók a velük kapcsolatos visszaélések;

122.

elismeri, hogy számos migráns nő dolgozik az idősgondozás területén, és javasolja egyrészt a tagállamok által végzett ellenőrzések fokozását az említett ágazatot érintő illegális munka korlátozása érdekében, másrészt annak lehetővé tételét, hogy az ágazat munkavállalói könnyebben hozzáférhessenek az egész életen át tartó tanulás keretében megtartott, a tárgyra vonatkozó szemináriumokhoz, ezáltal garantálva a minőségi gondozási és ápolási szolgáltatásokat;

123.

kéri a tagállamokat, hogy javasoljanak megoldást az idősek hozzátartozóinak problémáira, nevezetesen, hogy e hozzátartozók dönthessenek szabadon úgy, hogy egy hozzátartozóval foglalkoznak, legyen lehetőségük a családi terhek és a fizetett munkaviszony vagy a szociális juttatásokhoz és a nyugdíjrendszerhez való hozzáférés kombinálására, hogy egy hozzátartozó gondozása ne eredményezzen még nagyobb szegénységet;

124.

hangsúlyozza a fizetetlen gondozói munkát elismerő, egyéni társadalombiztosítási és nyugdíjjogosultságok fontosságát;

125.

úgy ítéli meg, hogy szükség van egy uniós szintű, az Európai Parlament és a Tanács által elfogadott magatartási kódex létrehozására, amely meghatározza a hosszú távú gondozás rendelkezésre bocsátására vonatkozó alapkövetelményeket és -ellátásokat;

126.

úgy ítéli meg, hogy mindenkinek lehetőséget kell kapnia arra, hogy egy ügy mellett elkötelezze magát; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy meg kell őrizni e társadalmi szerepvállalás önkéntes jellegét;

127.

hangsúlyozza, hogy a demográfiai változásokkal egyre nagyobb jelentőséget kap az aktív polgári szerepvállalás központi gondolata; e tekintetben a társadalmi kötelezettségek terheinek átvállalása szükségessé teszi a polgárok és az állam kapcsolatának újradefiniálását;

128.

úgy véli, hogy az ápolási szolgáltatás megköveteli, hogy az azt nyújtó személyek magas képzettséggel és bizonyos szintű felelősséggel rendelkezzenek, aminek társadalmi és pénzügyi elismerésben is ki kell fejeződnie; továbbá úgy ítéli meg, hogy hosszú távon csak ezen az áron lehet fenntartani a szolgáltatások magas szintjét, és csak így lehet megfelelő számú, képzett és motivált ápolószemélyzetet toborozni;

129.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

13.3.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 74/34

—

tekintettel a kutatási keretprogramok végrehajtásának egyszerűsítéséről szóló bizottsági közleményre (COM(2010)0187),

—

tekintettel az átlagos személyzeti költségekre vonatkozó módszerekkel kapcsolatos elfogadhatósági kritériumokról szóló 2009. június 23-i bizottsági határozatra (C(2009)4705),

—

tekintettel a hatodik keretprogram (2002–2006) utólagos értékeléséről a szakértői csoport által készített jelentésre (Rietschel-jelentés) és a Bizottság azt követő közleményére (COM(2009)0210),

—

tekintettel a Bizottság 2010. május 26-i, „Több vagy kevesebb ellenőrzés? A megfelelő egyensúly megteremtése az ellenőrzés igazgatási költségei és a hibakockázat között” című közleményére (COM(2010)0261),

—

tekintettel az európai kutatásnak és kutatás alapú innovációnak a 2010 utáni lisszaboni stratégia keretében megvalósítandó jövőbeli prioritásairól szóló iránymutatásról szóló, 2009. december 3-án elfogadott tanácsi következtetésekre és a Versenyképességi Tanács európai kutatást és innovációt támogató egyszerűsített és hatékonyabb programokról szóló, 2010. május 26-án elfogadott következtetéseire,

—

tekintettel a természet- és bölcsészettudományos ismeretekhez való szabad hozzáférésről szóló berlini nyilatkozatra,

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére, valamint a Költségvetési Ellenőrzési Bizottság és a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményére (A7–0274/2010),

A.

mivel a hetedik keretprogram (FP7) a világon a legnagyobb, több országot átfogó kutatás-fejlesztési program és alapvető eleme az európai kutatási térség megvalósításának és az EU 2020 stratégiában foglalt célkitűzések megvalósításának,

B.

mivel a kutatás alapvetően hozzájárul a gazdasági növekedéshez, a munkahelyteremtéshez és a környezetbarát, fenntartható energiagazdálkodáshoz,

C.

mivel a keretprogram a legmagasabb szintű kiválósági, eredményességi és hatékonysági normákat teszi szükségessé ahhoz, hogy a legjobb tudósokat Európába vonzzák és itt is tartsák, és hogy innovatívabb, tudásalapú, a globális gazdaság terén versenyképes európai uniós gazdaság létrejöttét segítsék elő,

D.

mivel még mindig csekély a koordináció a nemzeti, regionális és uniós kutatási politikák között, ami jelentős akadályokat gördít a költséghatékony megoldások fellelése elé,

E.

mivel a hetedik keretprogram jelenlegi irányítását – a hatodik keretprogramhoz képest elért fejlődés ellenére – túlzott bürokrácia, alacsony kockázattűrés, alacsony hatékonyság és indokolatlan késések jellemzik, amelyek elriasztják a kutatói közösséget, a tudományos életet, a civil társadalmi szervezeteket, az üzleti világot és az ipart (különösen a kisebb kutatóegységeket, köztük a kkv-kat) a részvételtől,

F.

mivel valamennyi résztvevő a szabályok és eljárások további egyszerűsítését sürgeti, ami nem önmagában vett cél, hanem olyan eszköz, amely biztosítja az uniós kutatási finanszírozás vonzó jellegét és elérhetőségét, valamint csökkenti azt az időt, amit a kutatóknak adminisztrációra kell fordítaniuk,

G.

mivel az eredmény alapú finanszírozás a kevésbé kockázatos projektekre és a piacorientált kutatásra korlátozhatja a kutatási projektek körét, ami akadályozná az EU kiválóságra irányuló törekvéseit a felderítő kutatások és az innováció terén,

H.

mivel a kutatást és innovációt két, egymástól egyértelműen különböző folyamatnak kell tekinteni (ahol a kutatás a beruházást tudássá, míg az innováció a tudást beruházássá alakítja),

I.

mivel a jelenlegi egyszerűsítési folyamat létfontosságú pillanatban zajlik, és lendületet ad a hetedik keretprogram félidős felülvizsgálatának és a következő, nyolcadik keretprogram előkészítésének,

J.

mivel a jelenlegi, hetedik keretprogram és a jövőbeli keretprogramok kidolgozásának és végrehajtásának az egyszerűség, a stabilitás, az átláthatóság, a jogbiztonság, az egységesség, a kiválóság és a bizalom elvein kell alapulnia,

1.

támogatja a Bizottság közleményében foglalt kezdeményezést a kutatási keretprogramok végrehajtásának egyszerűsítésére, amely komoly és kreatív intézkedéseket irányoz elő a keretprogram résztvevői előtt álló akadályok felszámolására;

2.

felhívja a figyelmet arra, hogy jelentősége ellenére az egyszerűsítési folyamat csak egyike az uniós kutatásfinanszírozás javításához szükséges reformoknak;

3.

kiemeli annak szükségességét, hogy minden egyes egyszerűsítési intézkedés esetében meg kell határozni, hogy az a jelenlegi jogi keretek között lép-e hatályba, vagy a költségvetési rendelet, a részvételi szabályok vagy a keretprogramokra vonatkozó konkrét szabályok megváltoztatása szükséges hozzá;

4.

felkéri a Bizottságot, hogy járuljon hozzá a költségvetési rendelet folyamatban lévő reformjához, melynek céljai az alábbiak: az egységesség növelése a jelenlegi jogi kereten belül; a rendelkezések számának csökkentése; egyértelműség, félreérthetetlenség és kezelhetőség; ebből a célból felszólít a részvételi szabályok beillesztésére a költségvetési rendelet szövegébe;

5.

hangsúlyozza, hogy a javasolt egyszerűsítésekkel párhuzamosan a Bizottságnak részletes tervet kellene kidolgoznia a kutatási infrastruktúra új tagállamokban történő kialakítására annak érdekében, hogy az összes tagállam egyenlő eséllyel pályázhasson a hetedik, illetve a soron következő nyolcadik keretprogram finanszírozására;

6.

rámutat, hogy a magánszektor részvételi aránya a keretprogramban a bonyolult és időigényes részvételi szabályok, a magas személyzeti költségek és a túlzott bürokrácia miatt továbbra is alacsony;

7.

üdvözli a keretprogramra vonatkozó szabályoknak a programok és projektek teljes életciklusát (alkalmazás, értékelés és irányítás) átfogó adminisztratív és pénzügyi egyszerűsítésére irányuló fokozódó erőfeszítéseket, ami elsődlegesen az érintettek előnyére válhat;

8.

rámutat arra, hogy a jelenlegi hetedik keretprogramban körültekintően kell végrehajtani bármely egyszerűsítési folyamatot a stabilitás, egységesség és jogbiztonság fenntartása érdekében, kölcsönös bizalmat építve ki valamennyi érdekelt fél között; ebben a tekintetben hangsúlyozza, hogy a meglévő szabályoknak haladéktalanul egységes értelmezést kell adni, ugyanakkor a folyamatban lévő szerződések esetén el kell kerülni a lezárás utáni „iránymutatást”;

9.

aggályosnak találja, hogy a jelenlegi rendszer és a hetedik keretprogram irányítási gyakorlata túlságosan ellenőrzésorientált, és ezért az erőforrások pazarlásához, alacsonyabb részvételhez és kevésbé vonzó kutatási környezethez vezet; aggodalommal jegyzi meg, hogy az ún. „zéró kockázatvállalási tolerancia” alapján működő jelenlegi irányítási rendszer láthatólag inkább a kockázatok megelőzésére és nem a kezelésükre törekszik; ezért sürgeti az Unió Személyzeti szabályzatának felülvizsgálatát és/vagy kibővített értelmezését a személyes felelősség kérdésének tekintetében, illetve a költségvetési rendelet folyamatban lévő reformja keretén belül konkrét javaslatok kidolgozását (pl. biztosítás vagy kockázat-megosztási rendszer);

10.

úgy véli, hogy a Bizottság és az OLAF által végzett uniós felügyeletnek és pénzügyi ellenőrzésnek elsősorban a közpénzek védelmére és a csalás elleni küzdelemre kellene irányulniuk, miközben egyértelmű különbséget kell tenni a csalás és a hibák között; ebben a tekintetben szükségesnek tartja a „hiba” fogalmának pontosabb meghatározását minden kötelező erejű jogi dokumentumban, ideértve a hibák megállapítására vonatkozó mechanizmust szemben az eltérő értelmezésekkel; ezért a hibák alapos elemzésére és megnevezésére, illetve orvoslására szólít fel;

11.

úgy véli, hogy az európai kutatásfinanszírozás irányításának a projektek valamennyi fázisában bizalomalapúnak és kockázattűrőbbnek kellene lennie, biztosítva ugyanakkor az elszámoltathatóságot, olyan rugalmas uniós szabályok mellett, amelyek a különböző meglévő nemzeti szabályozásokkal, valamint az elismert számviteli gyakorlatokkal lehetőség szerint nagyobb összhangban alkalmazhatók;

12.

teljes mértékben támogatja az elfogadható hibakockázatok (TRE) nagyobb mértékét, ami csökkenti nemcsak az összetettséget, hanem az utólagos ellenőrzéseket is, és megfelelő egyensúlyt teremt az eredményes pénzgazdálkodás és a megfelelő ellenőrzés között; hangsúlyozza, hogy alapvető fontosságú annak biztosítása, hogy a részvételi szabályokat egységesen értelmezzék és alkalmazzák, ami a hibaarány csökkentét eredményezi;

13.

arra szólít fel, hogy a keretprogramból finanszírozáshoz jutókat tájékoztassák a Bizottság vonatkozó ellenőrzési stratégiáiról; javasolja, hogy a stratégiákat terjesszék a nemzeti kapcsolattartó pontokon keresztül, valamint vegyék fel a Cordisba;

14.

egyetért a résztvevők támogatható költségeire vonatkozó szokásos számviteli gyakorlatok szélesebb körű elfogadásával, amint azokat egyértelműen meghatározzák és azokról megállapodás születik, és javasolja ezt, különösen az átlagos személyzeti költségekre vonatkozó módszertan esetében, feltéve, hogy ezen eljárások megfelelnek a nemzeti szabályoknak és azokat az illetékes hatóságok hitelesítik, és ezáltal elég rugalmasságot hagynak valamennyi kedvezményezettnek ahhoz, hogy vagy tényleges személyzeti költségmetodikát vagy átlagos személyzeti költségmetodikát alkalmazzanak;

15.

sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen eleget a Parlament 2007. és 2008. évre vonatkozó mentesítési határozataiban említett kéréseknek, mindenekelőtt nyújtson be konkrét javaslatokat az átlagos személyzeti költségekre vonatkozó számítási módszer egyszerűsítésére, majd valósítsa meg azokat;

16.

úgy véli, hogy a közintézmények esetében a szervezet éves elszámolásainak megbízhatóságáról és a mögöttes műveletek szabályszerűségéről a nemzeti számvevőszékek és/vagy a nemzeti könyvvizsgálók által kiállított megbízhatósági nyilatkozatokat az uniós intézményeknek a költségekre vonatkozó módszertan ellenőrzése során el kell fogadniuk;

17.

támogatja a finanszírozási arányok és a közvetett költségek meghatározására vonatkozó módszerek különböző eszközökben és tevékenységtípusokban (irányítás, kutatás, demonstráció és terjesztés) történő ötvözésének további csökkentését a finanszírozás jelenlegi szintjének veszélyeztetése nélkül; elismeri azonban, hogy az egyetemek/kutatóközpontok, az ipar, a nonprofit szervezetek és a kkv-k közötti jelenlegi különbségtételt fenn kell tartani; felhívja a Bizottságot, hogy tartsa fenn a tényleges költségek elszámolásának módszerét, mint a finanszírozási arányok ötvözésére és a közvetett költségek meghatározására szolgáló egyik módszert;

18.

véleménye szerint az egyösszegű és átalányalapú kifizetéseket önkéntes alapon és csak adott esetben szabadna alkalmazni; sürgeti a Bizottságot, hogy tegye még egyértelműbbé az átalányalapú és egyösszegű kifizetések alkalmazásának terminológiáját;

19.

előnyben részesíti az „egyéb közvetlen költségek” fedezésére szolgáló egyösszegű kifizetések bevezetését, amennyiben a valós költségelszámolás választható lehetőség marad; sürgeti a Bizottságot, hogy alaposan vizsgálja meg a személyzeti költségek esetében alkalmazott egyösszegű kifizetések alkalmazását; rámutat arra, hogy az egyösszegű kifizetések jelentik a leghatékonyabb lehetőséget a nemzetközi együttműködési partnerországok számára a keretprogramon belül;

20.

elismeri, hogy – ahol csak lehetséges – a kisebb konzorciumokká alakítás hozzájárul a folyamat egyszerűsítéséhez, a projektek időtartamának lerövidítéséhez és az adminisztratív költségek csökkentéséhez;

21.

úgy véli, hogy a nagyobb csoportokat az elvégzendő munka multidiszciplináris jellege indokolhatja;

22.

javasolja például hallgatólagos jóváhagyási eljárás bevezetését a támogatási megállapodások módosításának megkönnyítése érdekében, különösen ami a konzorciumok összetételében, illetve adminisztratív és pénzügyi felállásában bekövetkező változásokat illeti;

23.

előnyben részesíti az olyan idő-nyilvántartási mechanizmusok megszüntetését, mint a jelenléti ívek alkalmazása (és úgy véli, hogy a megszüntetést nem csak az egyösszegű kifizetések alkalmazására kellene korlátozni);

24.

üdvözli az előfinanszírozással kapcsolatos kamatdíjak visszatérítésére vonatkozó kötelezettség azonnali megszüntetését;

25.

egyetért azzal, hogy ösztönözni kell a jutalmak alkalmazását, de ezek nem helyettesíthetik a megfelelően strukturált finanszírozást;

26.

az ipari partnerek, és különösen a kkv-k részvételének megkönnyítése céljából felkéri a Bizottságot, hogy tegye lehetővé a kiválasztásra került javaslat benyújtását követően jelentkező költségek megtérítését;

27.

szorgalmazza, hogy tegyék még egyszerűbben értelmezhetővé és még egyértelműbbé a támogatható költségek meghatározását (mint például a személyzeti költségekkel, betegszabadsággal és szülési szabadsággal összefüggő adók és illetékek), valamint azt, hogy van-e lehetőség a héa fedezésére a támogatható költségek keretében; felkéri a Bizottságot annak megvizsgálására, hogy a támogatható költségek körébe tartozhat-e a le nem vonható héa; kéri a különböző valutákat használó partnerek esetében alkalmazott árfolyamokra vonatkozó eljárások további egyértelműsítését;

28.

sajnálja, hogy a részvételi azonosító kód (PIC) bevezetése nem csökkentette az ismétlődő jogi és pénzügyi (és a háttérdokumentumokra vonatkozó) információkérést, és hogy a PIC megadását a jelentkezési folyamat során nem mindig követte érvényesítési eljárás; kéri ezért az érintett feleket, hogy javítsák a PIC-et és tegyék hatékonyabbá használatát;

29.

felkéri a Bizottságot, hogy nyújtson be az ellenőrzésre vonatkozó pontosabb, egységesebb és átláthatóbb eljárási szabályzatot, ideértve az ellenőrzött szervezet jogainak tiszteletben tartását, valamint az összes fél meghallgatását biztosító szabályokat és elveket, és tegyen jelentést az ellenőrzések költség/haszon arányáról;

30.

sürgeti a Bizottságot, hogy vezesse be az „egységes ellenőrzési megközelítést” és térjen át az egyetlen szerv által végzett valósidejű ellenőrzésre, ami lehetővé teszi a kedvezményezettek számára a rendszerben lévő hibák kijavítását és a következő évben jobb minőségű költségkimutatások benyújtását; úgy véli, hogy egy ilyen egységes ellenőrzési megközelítés jobban biztosítja, hogy a befejezett projekteket ne ellenőrizzék egynél többször különféle auditorok, és hogy az először kijelölt független auditor véleményében megbízzon a Bizottság, a dokumentumokat pedig csupán egyszer nyújtsák be, bármennyi ellenőrzést is végeznek el;

31.

sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítsa a jogbiztonságot azáltal, hogy tartózkodik a részvételi szabályok visszamenő hatállyal történő szigorúbb meghatározások szerinti alkalmazásától és annak megkövetelésétől, hogy a Bizottság szolgálatai által már elfogadott pénzügyi kimutatásokat a kedvezményezettek újrakalkulálják, ami csökkenti az utólagos ellenőrzések és a visszamenőleges kiigazítások szükségességét; kéri a Bizottságot, hogy az eredményes pénzgazdálkodás elveinek maradéktalan tiszteletben tartásával gyorsan és józanul oldja meg a folyamatban levő vizsgálatok miatt adódó korábbi helyzeteket; javasolja, hogy az ilyen korábbi helyzetekről szóló vitákat a felek közötti megegyezéssel rendezzék, például egy független megismételt ellenőrzés alapján és/vagy egy független ad-hoc mediátor közvetítésével;

32.

javasolja, hogy vezessenek be egy olyan válaszadási eljárást, amely szerint amennyiben a Bizottság meghatározott határidőn belül nem reagál a kapott információkra, úgy kell tekinteni, hogy a Bizottság jóváhagyta azokat;

33.

felkéri a Bizottságot, hogy tegyen rendszeres jelentést egyrészt a Parlamentnek a 7. keretprogram igazgatási költségeiről, beleértve mind a Bizottságra, mind a résztvevőkre vonatkozó igazgatási költségeket, másrészt e költségek csökkentésére irányuló, már megtett vagy tervezett intézkedésekről;

34.

emlékezteti a Bizottságot arra, hogy az uniós programok kedvezményezettjeinek a finanszírozott tevékenységeket jóhiszeműen és a várt eredmények elérését szolgáló legnagyobb erőfeszítések megtételével kell végezniük;

35.

ezért aggasztónak tartja a Bizottság jelenlegi, az eredményalapú finanszírozás irányába mutató átfogó törekvéseit (amelyet alapvetően az eredményes elszámoltathatóság elve indokol), és rendkívül aggályosnak tartja az eredményalapú finanszírozásnak a kutatás minőségére és jellegére kifejtett lehetséges hatásait, mivel ez korlátozhatja a tudományos kutatást és káros hatással lehet olyan projektekre, amelyeknek nincs mérhető célkitűzésük, vagy amelyek célkitűzései olyan paraméterekkel mérhetők, amelyeknek nincs közvetlen hasznuk; hasonlóan aggasztónak tartja a projektek eredményeinek/kimenetének további előzetes és utólagos értékelése, illetve az eredmények meghatározásához szükséges kritériumok kijelölése esetében lehetséges következményeket;

36.

kivételes és kellően indokolt körülményektől eltekintve nem tartja megfelelőnek az olyan egyösszegű kifizetések általános használatát, mint a tárgyalásos alapon meghatározott, projektspecifikus egyösszegű kifizetések vagy a projektenként előre meghatározott egyösszegű kifizetések; ehelyett előnyben részesíti a felderítő kutatások esetében egyénileg kialakított, a bizalom magas szintjére épülő megközelítést; javasolja az „eredményalapú finanszírozás” kísérleti tesztjeinek beindítását a különösen nagy kihívásokat támasztó területeken végrehajtott kutatási és demonstrációs projektek esetében megállapított eredmények ellenében végrehajtott projektspecifikus egyösszegű kifizetésekkel;

37.

ehelyett megfelelőbbnek tartja a „tudományos alapú” finanszírozási rendszert, amely egyszerűsített és hatékony pénzügyi ellenőrzés mellett a tudományos/műszaki kritériumokra és a kiválóságon, relevancián és a kifejtett hatásokon alapuló szakértői felülvizsgálatra helyezi a hangsúlyt, tiszteletben tartva valamennyi fél meghallgatásának jogát; úgy véli, hogy ez a fajta tudományos alapú megközelítés lényeges elmozdulást eredményez majd a pénzügyi ellenőrzéstől a tudományos-műszaki ellenőrzés felé; úgy véli, hogy ez a megközelítés lehetővé teszi az érdekeltek számára, hogy erőfeszítéseiket alapképességeikre, tudományos/műszaki kérdésekre és az európai kutatási térség kialakítására összpontosítsák;

38.

üdvözli a támogatások odaítélése és folyósítása átlagos átfutási idejének csökkentése irányába mutató átfogó tendenciát, de fenntartásokat fogalmaz meg a széleskörű pályázati felhívások és a meghatározott részhatáridőkkel rendelkező pályázatok tekintetében; ugyanakkor elismeri, hogy e felhívások megfelelnek a kkv-k számára, hiszen csökken a finanszírozási lehetőségeikkel kapcsolatos bizonytalanság, ami ösztönzi részvételüket;

39.

aggasztónak tartja, hogy továbbra is túl hosszú idő telik el a pályázati határidő és a szerződéskötés közötti, és e tekintetben eltérések mutatkoznak a Bizottság különböző szolgálatai között; sürgeti a Bizottságot, hogy rövidítse le a szerződéskötéshez szükséges időt legfeljebb 6 hónapra és állapítson meg referenciaértékeken alapuló, megfelelő határidőket az értékelésre és a szerződéssel kapcsolatos tárgyalásokra;

40.

kéri a Bizottságot, hogy hosszabbítsa meg az ajánlattételi felhívások közzététele és az ajánlatok benyújtási határideje közötti átlagos időt;

41.

határozott fenntartásai vannak a tagállamok képviselőinek bizottságai által az egyes – különösen etikai, biztonsági és védelmi következményekkel járó – projektekre vonatkozó kiválasztási határozatokkal kapcsolatban kibocsátott vélemények kikérésére vonatkozó jogi követelmény megszüntetésének hatásaival kapcsolatban;

42.

úgy véli, hogy a közös alapelvek meghatározásának kedvező megközelítésnek nem szabad sértenie a nemzeti etikai döntéseket és sajátosságokat a kutatás területén;

43.

támogatja a kétlépcsős pályázati eljárás irányába történő általános elmozdulást, különösen olyan esetekben, ahol igen magas túljelentkezés várható, feltéve, hogy az első szakaszban megfelelően alapos értékelés zajlik (célok, tudományos megközelítés, a résztvevők képességei, a tudományos együttműködés hozzáadott értéke és az átfogó költségvetés); hangsúlyozza, hogy ez növeli a siker esélyét a második szakaszban, feltéve, hogy mindez nem eredményez hosszabb szerződéskötéshez szükséges időt vagy támogatási időszakokat; úgy véli, hogy ez a megközelítés csökkenti a pályázati költségeket;

44.

hangsúlyozza, hogy a keretprogram irányításának a kedvezményezetteket kell küldetésének középpontjába helyeznie és javítania kell a keretprogramhoz való hozzáférést;

45.

sürgeti az EU hivatalos nyelveire lefordított és egy kézikönyvben összefoglalt útmutató dokumentumok érthetőségének és hozzáférhetőségének jelentős javítását;

46.

hangsúlyozza, hogy fokozni kell az új tagállamok részvételét a keretprogramok projektjeiben a pályázás és a szerződéskötési eljárások egyszerűsítésével, hiszen azok jelentős belépési korlátot képeznek a pályázati szakaszban, különösen az első alkalommal pályázók esetében;

47.

javasolja az érintetteknek biztosított stabilitás növelését lehetőség szerint egyetlen bizottsági projektfelelős kijelölésével, aki személyre szabott támogatást nyújt a projekt teljes élettartama alatt a szabályok következetes alkalmazásával, továbbá javasolja az „egyablakos” megközelítést, miszerint több programról is egyetlen kapcsolattartó ponton keresztül lehet tájékoztatást kapni;

48.

kéri, hogy a Bizottság és szolgálatai által készített valamennyi dokumentumnak egyértelműen határozzák meg a jogi státuszát, illetve adják meg, kire nézve és miként kötelező erejű a tartalma;

49.

támogatja több elektronikus közigazgatási és számítástechnikai eszköz bevezetését, illetve különösen a kutatás résztvevőinek szóló portál kifejlesztését, valamint az elektronikus aláírás bevezetését; felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre integrált és felhasználóbarát internetes rendszert; támogatja a programirányítással kapcsolatos valamennyi elektronikus információ (azonosítás, pályázat, tárgyalás és jelentés) rendelkezésre bocsátását; támogatja ezen online rendszernek a program első napjától történő rendelkezésre állását, illetve a program minden szakaszában való hozzáférhetőségét; álláspontja szerint szorgalmazni kellene videokonferenciák alkalmazását a személyes találkozók helyett; javasolja, hogy az elektronikus közigazgatási szolgáltatások nyílt protokollokat és formátumokat használjanak a kommunikáció során, ezzel biztosítva az átláthatóságot, hozzáférhetőséget és az interoperabilitást;

50.

javasolja, hogy a Bizottság kezdeményezzen tájékoztató és ismeretterjesztő kampányt a program keretében rendelkezésre álló információtechnológiai eszközökről;

51.

üdvözli a Bizottság „Open Access Pilot” elnevezésű kísérleti kezdeményezését, melynek célja a kutatási eredményekhez való hozzáférés javítása egyrészt a Cordis-rendszeren keresztül, másrészt a tudósok arra való buzdítása révén, hogy regisztrálják kutatásaikat az adattárban;

52.

hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy a kedvezményezettek hozzáférjenek a kutatási és innovációs terület projektjeihez, komoly műszaki kapacitással, valamint az igazgatási és pénzügyi eljárások alapos ismeretével kell rendelkezniük, ezért e hozzáférés a kisebb pályázók, így a kkv-k és a külső régiókban működő kisebb kutatóintézetek számára rendkívül nehéz; emlékeztet arra, hogy az európai vállalkozások mintegy 90 %-a kkv, és biztosítani kell ezek teljes körű és eredményes részvételét a 7. K+F keretprogram forrásainak felhasználásában;

53.

hangsúlyozza, hogy fokozni kell az átláthatóságot a felhívások témaköreinek kiválasztása során, amelyben minden érdekelt félnek részt kell vennie;

54.

javasolja, hogy hozzanak létre átláthatóbb, koherensebb és harmonizáltabb, érdemeken alapuló szakértői felülvizsgálati rendszert;

55.

szorgalmazza az uniós programok (pl. keretprogram, Versenyképességi és Innovációs Program, strukturális alapok) és a kapcsolódó eszközök (közös technológiai kezdeményezések (JTI), 187. cikk szerinti kezdeményezések, a köz- és a magánszféra partnersége, 185. cikk szerinti projektek, tudományos és innovációs társulások (KICs), ERA-NET rendszer stb.) összetettségének csökkentését; hangsúlyozza, hogy mindez az ezeknek az összetett működéséből származó szinergiák teljes körű kiaknázását fogja eredményezni;

56.

sajnálatosnak tartja, hogy rendkívüli módon megnövekedett a kutatóintézmények, az együttműködési modellek és irányítási mechanizmusok száma, ebből pedig bonyolult helyzet áll elő, amely problémákat okoz a költségvetési hatósággal szembeni átláthatóság terén és a kedvezményezettekkel szembeni eltérő bánásmódhoz vezet;

57.

kevesebb szabályt és közös támogatási elveket javasol a K+F uniós finanszírozása tekintetében, továbbá egységességet és harmonizációt sürget a szabályok és eljárások végrehajtása és értelmezése tekintetében; hangsúlyozza e közös szabálygyűjteménynek a Bizottságon belül a teljes keretprogram vertikumában, valamint a kapcsolódó eszközök esetében történő alkalmazását függetlenül a végrehajtásért felelős egységtől vagy végrehajtó ügynökségtől;

58.

javasolja a Bizottságon belüli közös irányítást szolgáló mechanizmusok létrehozását, valamint képzések indítását projektfelelősök és belső ellenőrök számára; sürgeti fellebbezési mechanizmus létrehozását a résztvevők számára, például egy „keretprogram-közvetítő” kijelölését a szabályok és eljárások nem egységes és következetlen értelmezésének esetében; úgy véli, hogy a közvetítő döntéseinek véglegesnek és kötelező jellegűnek kell lenniük;

59.

úgy véli, hogy az egyetemek, az állami kutatási szervezetek, a nagyvállalkozások, a kis- és középvállalkozások, valamint a regionális és helyi közhatóságok – különösen a klasztereken belüli – egymáshoz való közelsége miatt az innováció ösztönzésére a regionális szint a legalkalmasabb; megállapítja továbbá, hogy az innováció regionális szinten való előmozdítása hozzájárulhat a társadalmi és regionális különbségek csökkentéséhez; ugyanakkor ösztönzi a különböző (regionális, nemzeti és közösségi) szinteket erőfeszítéseik jobb összehangolására a kutatási és fejlesztési tevékenységek európai szintű tervezése kapcsán; hangsúlyozza továbbá a tudományos élet és az ipar közötti kapcsolatok javításának fontosságát;

60.

úgy véli, hogy a soron következő keretprogram megtervezésének egyik legfontosabb témája a keretprogram irányításának gyökeres átalakítása;

61.

úgy véli, hogy a költségvetési rendelet és a Személyzeti szabályzat felülvizsgálata, valamint egy kutatásspecifikus elfogadható hibakockázat (TRE) fogalmának bevezetése kulcsszerepet tölt be a kutatásfinanszírozási keret átalakításában és a kutatásfinanszírozás egyszerűsítése terén tett további előrelépésben;

62.

felkéri a Bizottságot, hogy értékelje az egyes eszközök hatékonyságát minden egyes programban az adott politikai célok elérése tekintetében, és felszólít az eszközök sokféleségének csökkentésére, amennyiben azok hatékonysága vagy külön haszna nem egyértelműen bizonyított, továbbra is megfelelő mértékű rugalmasságot biztosítva ahhoz, hogy figyelembe vehessék a projektek sajátosságait;

63.

támogatja a tudományos alapú finanszírozási rendszert, valamint a felülről lefelé irányuló, hatásvezérelt, illetve a lentről felfelé irányuló, tudományvezérelt kutatások közötti kiegyensúlyozott megoszlást a 8. keretprogram alapjaként;

64.

úgy véli, hogy a 8. keretprogramnak a felderítő kutatásokra kellene összpontosítani és figyelembe kellene vennie a teljes innovációs láncot a felderítő kutatástól kezdve a technikai fejlesztésen, demonstráción, ismeretterjesztésen és az eredmények értékelésén keresztül a kutatási eredmények gyors piaci integrációjáig;

65.

úgy véli, hogy a 8. keretprogramnak ösztönöznie kell az európai kutatók közötti együttműködést egy olyan kutatási utalványrendszer bevezetésével, amely lehetővé teszi, hogy a pénzek kövessék a tagállami egyetemek között mozgó kutatókat, támogatva ezzel a kiválósági központokat, a független egyetemeket és a kutatók fokozott mobilitását;

66.

kéri a Bizottságot, hogy tegyen közzé elemzést a 7. keretprogramban történő tagállamonkénti részvételi szintekről és vonja le a következtetéseket, hogy a 8. keretprogramban minden tagállamban kiegyensúlyozottan fejlődhessen a kutatás;

67.

úgy véli, hogy a 8. keretprogram prioritásainak meghatározása során figyelembe kell venni az innováció finanszírozásának tágabb, nem támogatásalapú lehetőségeit is, beleértve a köz–magán együttműködést és a hitelből történő beruházásokat is;

68.

javasolja a nyolcadik keretprogram szélesebb körű nemzetközi kiterjesztését harmadik országokkal, köztük fejlődő országokkal folytatott együttműködések révén, egyszerű és egyedi irányítási szabályok meghatározásával; a nyolcadik keretprogramra készülve ösztönzi a legjobb gyakorlatok és előírások cseréjét az összes többi nemzetközi partnerrel;

69.

támogatja a Bizottság ellenőrző szerepét, amikor nemzeti vagy regionális hatóságoktól származó finanszírozásra van szükség;

70.

üdvözli a Bizottság innovációs alcsoportjának felállítását és arról szóló eszmecseréit, hogy miként lehet mérni az uniós K+F politika és a kapcsolódó K+F projektekre fordított kiadások hatékonyságát;

71.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

13.3.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 74/42

—

tekintettel a közös agrárpolitika 2013 utáni jövőjéről szóló, 2010. július 8-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel a gazdálkodók igazságos jövedelméről és az élelmiszer-ellátási lánc hatékonyabb európai működéséről szóló 2010. szeptember 7-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel a 2006–2010-es időszakra szóló állatjóléti cselekvési terv értékeléséről és elemzéséről szóló 2010. május 5-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.

mivel több tényező együttes hatásának következtében számos európai uniós állattartó gazdaság megélhetése jelenleg komoly veszélyben van, ilyen tényezők:

B.

mivel az európai termelőknek az élelmiszer-biztonság és -minőség, a környezetvédelem, az állategészségügy és állatjólét, valamint a munkafeltételek területén a világ legszigorúbb előírásainak kell megfelelniük, mivel az ezeknek a nagyon magas elvárásoknak való megfelelés jelentősen megnöveli az európai gazdák termelési költségeit, ami miatt versenyhátrányba kerülnek a harmadik országbeli termelőkkel szemben,

C.

mivel az állattenyésztési ágazatot sújtó jelenlegi válság az európai uniós hústermelés olyan jelentős visszaesését eredményezheti, ami már nemcsak az árakra, hanem az európai uniós élelmiszer-biztonságra nézve is komoly következményekkel jár, és elmélyítheti az importfüggőséget,

D.

mivel az Európai Unió nagymértékben rászorul a harmadik országokból behozott szójababra és kukoricára, és amennyiben egy kis mennyiségű nem engedélyezett GMO jelenléte miatt ezen termékek ellátása megszakad, az rendkívül nagy költségekkel jár az európai takarmánytermelők és állattenyésztők számára (pl. egy féléves ellátáskiesés költsége 1 milliárd euró),

E.

mivel a harmadik országokból származó import egyre erőteljesebb piaci részesedéshez jut az Európai Unióban, és további nyomást gyakorol az állati termékek piaci árára,

F.

mivel a világ népességének növekedése, valamint a vásárlóerő fejlődő országokbeli emelkedése és a nyugati étkezési szokások ebből adódó átvétele miatt az elkövetkező évtizedekben a hús- és egyéb állati termékek iránti kereslet növekedése várható,

G.

mivel az állattenyésztési ágazat annak hatalmas befektetési igénye miatt meglehetősen érzékeny a piaci válságokra,

H.

mivel bizonyos új tagállamokban nagyon kevés állattartásból élő termelő részesült a közvetlen kifizetésekből, és így komoly nehézségekbe ütköztek a jelentős befektetést igénylő szigorú európai normáknak való megfelelés tekintetében,

I.

mivel a sertés- és baromfiágazatok nem jutnak közvetlen KAP-támogatáshoz, így nem rendelkeznek a piaci ingadozásokat enyhítő védőhálóval, ugyanakkor ezen ágazatoknak is be kell tartaniuk a szigorú, környezetvédelemre és állatjólétre vonatkozó európai uniós előírásokat,

J.

mivel a vásárlók által fizetett, és a termelők által kézhez kapott árak közötti eltérés kirívóan megnőtt,

K.

mivel az elsődleges termelők beszorultak a termékeiket felvásárló nagy multinacionális feldolgozók és kereskedők, valamint a multinacionális mezőgazdasági ellátó vállalatok közé,

L.

mivel az Európai Unióban a kisméretű állattenyésztő gazdaságok rendkívül jelentős környezeti haszonnal bírnak és elválaszthatatlanok az európai vidéki térségek gazdaságától, és mivel többségük olyan hátrányos helyzetű térségben van, ahol nem tud élni más gazdaságosan kivitelezhető termelési lehetőséggel,

M.

mivel az Európai Unióban megtermelt vörös hús 60 %-át tejelő tehenekből állítják elő, és ezért a marhahúspiaci helyzet szorosan összefügg a tejágazat alakulásával,

N.

mivel az európai uniós tejágazat 2007 óta olyan nagymértékű piaci ingadozással néz szembe, amely káros hatással van a tejtermelők bevételeire, és arra a képességükre, hogy az európai fogyasztók számára fenntartható módon jó minőségű élelmiszert állítsanak elő,

O.

mivel a Bizottság élelmiszer-ellátási lánc működésére vonatkozó adatai azt mutatják, hogy a termelés és a piac alakulásának tekintetében nagyobb átláthatóságra és több információra van szükség,

1.

felkéri a Bizottságot és a Tanácsot annak biztosítására, hogy a KAP 2013 után is megfelelő finanszírozásban részesüljön, mert ez garantálja valamennyi európai uniós mezőgazdasági termelő – köztük az állattenyésztők – megélhetését; hangsúlyozza e tekintetben, hogy garantálni kell a tagállamokban élő mezőgazdasági termelők közötti tisztességes versenyt;

2.

felkéri a Bizottságot, hogy sürgősen vezessen be hatékony és rugalmas piacirányítási eszközöket az állattenyésztési ágazatban, és hozzon olyan intézkedéseket, amelyek enyhítik a mezőgazdasági szektor egészét érintő áringadozásokat és spekulációkat;

3.

felkéri a Bizottságot, hogy használja fel a rendelkezésre álló piaci mechanizmusokat arra, hogy enyhítse a sertéshús- és más állattenyésztői ágazatokat sújtó jelenlegi válságot;

4.

tudomásul veszi a Bizottság szándékát arra nézve, hogy pályáztatás útján november végéig 2,8 millió tonna jelenleg intervenciós raktározásban tárolt gabonát szabadít fel;

5.

felkéri a Bizottságot, hogy terjesszen be olyan piaci eszközöket, amelyek garantálják a megfelelő mennyiségű állati takarmányt; meggyőződése, hogy a pályáztatási rendszerben kialakított minimális ár biztonsági hálót hozhat létre valamennyi gabonaágazatban;

6.

felkéri a Bizottságot, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy felvehesse a harcot a közösségi és a világpiacon meglévő nagymértékű spekulációval szemben, nevezetesen a pénzügyi eszközökről szóló új irányelv keretein belül;

7.

felkéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő olyan rugalmas piacirányítási eszközöket, amelyekkel az Unió gyorsabban reagálhat a válsághelyzetekre (szükséghelyzeti intézkedések, II. fejezet, 1. szakasz);

8.

támogatja, hogy sürgősen hozzanak létre egy fehérje előállításra vonatkozó európai uniós tervet, ami támogatná a gázkibocsátás csökkentésében is fontos szerepet játszó, fehérjegazdag és hüvelyes növények termesztését;

9.

komoly aggodalmát fejezi ki a műtrágyapiacon a közelmúltban történt megszilárdulás miatt, amely ahhoz vezetett, hogy számos nemzeti piacon gyakorlatilag egy szállító van jelen és hiányzik a szállítók közti verseny; felkéri tehát a Bizottságot, hogy szólítsa fel a versenyhivatalokat ennek kivizsgálására és az ahhoz szükséges intézkedések meghozatalára, hogy megakadályozzák az árrögzítést és az erőfölénnyel való visszaéléseket;

10.

felkéri a Bizottságot, hogy a fokozottabb konszolidációra való tekintettel biztosítsa a szabadpiac jelenlétét a mezőgazdasági ellátó ágazatban, beleértve a műtrágyapiacot, mert az energia és a műtrágya alapvetőek a mezőgazdaságban és szükségesek az élelmiszerbiztonsághoz;

11.

felkéri a Bizottságot, hogy a KAP következő reformjának keretén belül vegye figyelembe az egyes állattenyésztési ágazatok – például a legelőn tenyésztett marha feldolgozása – sajátos veszélyeztetettségét és azokat a tisztességtelen versenyfeltételeket, amelyek mellett ezek az ágazatok harmadik országokkal versenyezni kénytelenek;

12.

felkéri a Bizottságot, hogy a KAP következő reformjának keretén belül hozzon konkrét intézkedéseket, hogy a fenntartható termelői módszereket alkalmazó állattenyésztésből élők ne veszítsék el nagymértékben az európai uniós támogatást;

13.

felkéri a Bizottságot, hogy hozzon olyan intézkedéseket, amelyek támogatják az állattenyésztési ágazatot a hátrányos helyzetű területeken;

14.

felkéri a Bizottságot, hogy aktívan munkálkodjon az állattenyésztő ágazatban dolgozókat sújtó adminisztratív terhek egyszerűsítésén és könnyítésén;

15.

szükségesnek tartja, hogy biztosítsanak olyan európai uniós eszközt, amellyel a világpiac alakulása előre jelezhető;

16.

felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tartsák szem előtt az állatjóléti jogszabályok betartásának magas költségeit, főleg azért, mert ezek a költségek nem mutatkoznak meg az értékesítési árakban; felhívja ezért a Bizottságot, hogy a tisztességtelen verseny kiküszöbölése érdekében biztosítsa, hogy a harmadik országokból származó import megfelel az uniós állatjóléti előírásoknak; hangsúlyozza, hogy a sertés- és baromfihús ágazatoknak az elkövetkező években még szigorúbb előírásoknak kell megfelelniük, és mindezt anélkül, hogy az Európai Uniótól bármiféle pénzügyi támogatást kapnának;

17.

felkéri a Bizottságot, hogy értékelje az új jóléti előírások gazdasági hatását, és hangsúlyozza, hogy mielőtt új jogszabálytervezetek készülnek, a jelenleg meglévő – általános vagy konkrét – jogszabályokat kellene megfelelő módon betartatni;

18.

úgy véli, hogy az élelmiszer-ellátási láncban tevékenykedő feldolgozók, kiskereskedők és termelő vállalatok erős piaci helyzetének következtében az elsődleges termelők a magas ráfordítási árak és alacsony fogyasztói árak közé szorultak, ezáltal nem tudják teljes mértékben hasznukra fordítani a megnövekedett termelői árakat;

19.

felkéri a Bizottságot, hogy javasolja valamennyi állattenyésztési ágazatban a termelői szervezetek megerősítését, hogy figyelembe véve az előállítási költségeiket, a termelők jobban alkudhassanak a termékeik árára;

20.

felkéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy ne ütközzenek egymással a kereskedelem és a mezőgazdaság területén végzett tevékenységei, és ismerje el, hogy szükség van olyan kiegyensúlyozott célkitűzésekre, amelyek biztosítják a haladást a kereskedem területén, ugyanakkor fenntartható jövőt teremtenek az európai állattenyésztési ágazat számára;

21.

felkéri a Bizottságot, hogy a Mercosurral és más harmadik országokkal folytatott kétoldalú kereskedelmi tárgyalások során teljes mértékben álljon ki az európai termelők érdekei mellett oly módon, hogy elkerül minden, az európai uniós állattenyésztést esetleg veszélybe sodró engedményt;

22.

felkéri a Bizottságot, hogy nyújtson jogbiztonságot a harmadik országokból érkező kukorica- és szójaimport tekintetében, az Európai Unióban még nem engedélyezett, de kutatások tárgyát képező esetleges GMO-kra vonatkozó, gyakorlatban alkalmazható küszöb bevezetésével;

23.

felkéri az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja fölül a nem kérődző állatok húsára és csontlisztjére vonatkozóan jelenleg érvényben lévő tilalmat, és fontolja meg a korlátozások feloldását olyan feltételek mellett, amelyekkel biztosítható a legmagasabb szintű élelmiszer-biztonság;

24.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

13.3.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 74/46

—

tekintettel a lengyel igazságügyi hatóságok által 2009. november 5-én eljuttatott és a plenáris ülésen 2009. december 14-én bejelentett, Krzysztof Lisek mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelemre,

—

miután eljárási szabályzata 7. cikke (3) bekezdésének megfelelően meghallgatta Krzysztof Liseket,

—

tekintettel a Szerződésekhez csatolt, az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 8. és 9. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió Bíróságának 1964. május 12-i és 1986. július 10-i (1). ítéleteire,

—

tekintettel a Lengyel Köztársaság alkotmányának 151. cikkére,

—

tekintettel eljárási szabályzata 6. cikkének (2) bekezdésére, valamint 7. cikkére,

—

tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A7-0301/2010),

A.

mivel a lengyel igazságügyi hatóságok büntetőeljárást indítottak Krzysztof Lisek európai parlamenti képviselő ellen, vádat emelve Lisek úrral szemben a koszalini bíróságon az 1997. június 6-i, módosított büntető törvénykönyv 296. cikkének (1) és (3) bekezdése (közzétéve: Jogi Közlöny, 1997. 88. szám 553. cím); a kereskedelmi vállalatokról szóló, 2000. szeptember 15-i, módosított törvény 586. cikkébe (közzétéve: Jogi Közlöny, 2000. 94. szám, 1037. cím) az 1994. szeptember 29-i, módosított számviteli törvény 77. cikkének (1) és (2) bekezdésébe (egységes szerkezetbe foglalt szövege közzétéve: Jogi Közlöny, 2002. 76. szám, 694. cím) ütköző bűncselekmények miatt,

B.

mivel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv 9. cikke szerint az Európai Parlament ülésszakainak ideje alatt az Európai Parlament tagjai saját államuk területén a parlamentjük tagjaira vonatkozó mentességet élvezik; mivel nem lehet hivatkozni a mentelmi jogra olyan esetben, amikor valamely tagot bűncselekmény elkövetésében tetten érnek; és mivel ez nem akadályozhatja meg az Európai Parlamentet azon jogának gyakorlásában, hogy valamely tagjának mentelmi jogát felfüggessze,

C.

mivel a Lisek úr ellen felhozott vádak nem európai parlamenti képviselőjeként betöltött feladatai ellátása során kifejtett véleményéhez vagy leadott szavazataihoz kapcsolódnak,

D.

mivel a Lengyel Köztársaság alkotmányának 105. cikke szerint a parlament hozzájárulása nélkül a nemzeti parlament (a Szejm) képviselői büntetőügyekben nem vonhatók felelősségre,

E.

mivel a 105. cikk kimondja továbbá, hogy a nemzeti parlament képviselője nem vonható felelősségre a képviselő mandátumán belül annak ideje alatt, vagy annak lejártát követően végzett tevékenységekért.

F.

mivel Lisek urat lényegében a Lengyel Európai Ifjúsági Kártya Egyesület és a Campus Sp. igazgatótanácsi elnökeként az Európai Parlamentbe történő megválasztását megelőző időszakban folytatott vezetői és könyvviteli tevékenységeivel összefüggő bűncselekményekkel vádolják; és mivel azok a bűncselekmények, amelyekkel Lisek urat vádolják, nincsenek semmilyen kapcsolatban európai parlamenti képviselőként végzett tevékenységeivel,

G.

mivel semmilyen meggyőző bizonyíték nem merült fel arra, hogy a fumus persecutionis esete állna fenn,

H.

mivel ezért mentelmi jogát indokolt felfüggeszteni,

1.

úgy határoz, hogy felfüggeszti Krzysztof Lisek mentelmi jogát;

2.

utasítja elnökét, hogy haladéktalanul továbbítsa ezt a határozatot és az illetékes bizottság jelentését a Lengyel Köztársaság illetékes hatóságának.

13.3.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 74/48

—

tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2010)0489 – C7-0280/2010),

—

tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra (1) (a továbbiakban: 2006. május 17-i intézményközi megállapodás), és különösen annak 28. pontjára,

—

tekintettel az európai globalizációs alkalmazkodási alap létrehozásáról szóló, 2006. december 20-i 1927/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (2),

—

tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság levelére,

—

tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A7-0297/2010),

A.

mivel az Európai Unió létrehozta a megfelelő jogalkotási és költségvetési eszközöket ahhoz, hogy további támogatást nyújtson a világkereskedelem fő strukturális változásainak következményei által sújtott munkavállalóknak, és támogassa újbóli munkaerő-piaci beilleszkedésüket,

B.

mivel az EGAA hatályát kiterjesztették az olyan munkavállalók 2009. május 1-je után benyújtott kérelmének támogatására, akik közvetlenül a pénzügyi és gazdasági világválság miatt veszítették el állásukat,

C.

mivel az Unió által elbocsátott munkavállalók részére nyújtott pénzügyi segítségnek dinamikusnak kell lennie, és azt a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban kell rendelkezésre bocsátani, összhangban a 2008. július 17-i egyeztető ülésen elfogadott európai parlamenti, tanácsi és bizottsági közös nyilatkozattal, és kellően figyelembe véve a 2006. május 17-i intézményközi megállapodást az EGAA igénybevételéről szóló határozatok elfogadása tekintetében,

D.

mivel Írország segítséget kért Dublin NUTS III régióban a légi közlekedési ágazatba sorolt SR Technics Ireland Ltd. vállalattól történt 850 elbocsátással kapcsolatban,

E.

mivel a kérelem megfelel az EGAA-rendeletben meghatározott jogosultsági kritériumoknak,

1.

jóváhagyja a jelen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot;

2.

emlékeztet az intézmények elkötelezettségére, hogy zökkenőmentes és gyors eljárást biztosítsanak az EGAA igénybevételére vonatkozó döntések elfogadásához, egyszeri, időben korlátozott egyéni támogatást nyújtva, amely a globalizáció és a pénzügyi és gazdasági válság következtében elbocsátott munkavállalók megsegítésére irányul; kiemeli az EGAA potenciális szerepét az elbocsátott munkavállalók munkaerő-piaci visszailleszkedésében;

3.

hangsúlyozza, hogy az EGAA-rendelet 6. cikkével összhangban biztosítani kell, hogy az EGAA segítse az elbocsátott munkavállalók újbóli munkába állását; megismétli, hogy az EGAA-ból nyújtott támogatás nem helyettesítheti azokat az intézkedéseket, amelyek meghozatala a vállalatok felelőssége a nemzeti jog vagy a kollektív szerződések értelmében, sem a vállalatok vagy ágazatok szerkezetátalakítására irányuló intézkedéseket;

4.

tudomásul veszi, hogy az EGAA-ból finanszírozandó szolgáltatások összehangolt, személyre szabott csomagjával kapcsolatos tájékoztatás részletes információkat tartalmaz arra vonatkozólag, hogy e szolgáltatások milyen módon egészítik ki a strukturális alapokból finanszírozott tevékenységeket; megismétli arra vonatkozó felhívását, hogy az éves jelentések is tartalmazzák a fenti adatok összehasonlító értékelését;

5.

üdvözli, hogy az EGAA igénybevételével összefüggésben – miután az Európai Parlament többször emlékeztette a Bizottságot arra, hogy az EGAA-t külön, egyedi eszközként, saját célokkal és határidőkkel hozták létre, és ezért az átcsoportosításokhoz megfelelő költségvetési sorokat kell rendelni –, a Bizottság az Európai Szociális Alap fel nem használt pénzeszközei helyett alternatív forrást javasolt a kifizetési előirányzatok számára;

6.

megjegyzi, azonban, hogy a szóban forgó ügyben az EGAA igénybevételéhez szükséges kifizetési előirányzatokat a kkv-k és az innováció támogatására szánt költségvetési sorból csoportosítják át; sajnálatosnak tartja, hogy a Bizottság súlyos hiányosságokkal hajtja végre a versenyképességi és innovációs programokat, holott gazdasági válság idején jelentősen megnő az ilyen támogatások iránti igény;

7.

emlékeztet arra, hogy a 2007–2013-as többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálata során értékelni kell az EGAA működését és hozzáadott értékét a 2006. május 17-i intézményközi megállapodásban létrehozott programok és különféle egyéb eszközök általános értékelésének keretében;

8.

üdvözli a Bizottság javaslatának új formáját, amely – figyelembe véve a Parlament kéréseit – az indokolásban egyértelmű és részletes tájékoztatást nyújt az alkalmazással kapcsolatban, elemzi a jogosultsági kritériumokat és részletezi a jóváhagyás indokait;

9.

jóváhagyja a jelen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot;

10.

utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá e határozatot, és gondoskodjon közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

11.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a melléklettel együtt a Tanácsnak és a Bizottságnak.

13.3.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 74/51

—

tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2009)0207),

—

tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére és 47. cikkének (2) bekezdésére, amely alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7-0040/2009),

—

tekintettel „A Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének a folyamatban lévő intézményközi döntéshozatali eljárásokra gyakorolt hatásai” című, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett bizottsági közleményre (COM(2009)0665),

—

tekintettel az EUMSz. 294. cikkének (3) bekezdésére, valamint 53. cikkének (1) bekezdésére

—

tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

—

tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére és a Jogi Bizottság véleményére (A7-0171/2010),

1.

jóváhagyja a Bizottság módosított javaslatát;

2.

felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez abban az esetben, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

13.3.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 74/52

—

tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2010)0358),

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 77. cikke (2) bekezdésének a) pontjára, amely alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7–0162/2010),

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

—

tekintettel a Tanács képviselőjének 2010. november 3-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért az Európai Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke (4) bekezdésével összhangban,

—

tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

—

tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére és a Külügyi Bizottság véleményére (A7-0294/2010),

1.

elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.

felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

13.3.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 74/53

—

tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2010)0283),

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 194. cikke (1) bekezdésének c) pontjára, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7–0139/2010),

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

—

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2010. szeptember 15-i véleményére (1),

—

a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

—

tekintettel a Tanács képviselőjének 2010. október 22-i levelében tett azon vállalására, hogy a Parlament álláspontját az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke (4) bekezdésének megfelelően elfogadják,

—

tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

—

tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére és a Költségvetési Bizottság véleményére (A7-0246/2010),

1.

elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.

felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament állásfoglalását a Tanácsnak, a Bizottságnak és a nemzeti parlamenteknek.