11.1.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 9/1

1.

emlékeztet arra, hogy az éghajlatváltozásra és következményeire vonatkozó tudományos bizonyítékok megcáfolhatatlanok, ezért e globális kihívás megválaszolása érdekében feltétlenül és haladéktalanul szükség van időszerű, összehangolt, ambiciózus és kötelező erejű, nemzetközi szintű intézkedésekre;

2.

kéri az európai és nemzetközi vezetőket, hogy továbbra is fordítsanak kiemelt figyelmet az éghajlatváltozás mérséklését és a változásokhoz való alkalmazkodást szolgáló intézkedésekre, és az államadóssági válság ellenére különítsék el a szükséges forrásokat e célok megvalósítására. Aláhúzza ennek kapcsán, hogy a jelenlegi problémák megoldásának valószínűleg az egyetlen módja az éghajlatváltozás mérséklését és a változásokhoz való alkalmazkodást célzó infrastruktúrába történő beruházás, és általában véve a környezetbarátabb gazdaság felé való elmozdulás;

3.

megerősíti, hogy elkötelezetten támogatja a globális hőmérsékletemelkedés legfeljebb 2 Celsius-fokra való korlátozására irányuló ambiciózus célkitűzést és az ehhez fűződő intézkedéseket, ahogy azt a cancúni éghajlat-változási csúcstalálkozóval kapcsolatos állásfoglalásban, valamint a nemzetközi éghajlat-politikáról szóló véleményében is kifejezte. Utal egyben a Tanács következetéseire is; (1)

4.

hangsúlyozza: az európai kötelezettségvállalásokkal összhangban sürgősen szükség van arra, hogy Durbanban a Kiotói Jegyzőkönyv folytatásaként jogilag kötelező érvényű nemzetközi megállapodás szülessen az ENSZ égisze alatt, és kéri, hogy ez a megállapodás azon a cancúni konferencián elért eredményekre épüljön, amely elismerte a szubnacionális kormányzatok alapvetően fontos szerepét, ezzel ösztönözve és támogatva, hogy helyi és regionális szinten alacsony szén-dioxid-kibocsátású, környezetbarát gazdaságot alakítsanak ki;

5.

úgy véli, hogy a szükséges beruházások nemcsak az éghajlatváltozás mérséklését segítik elő, hanem jelentős mértékben hozzájárulnak Európa fenntartható gazdasági növekedéséhez, a munkahelyteremtéshez és a nélkülözhetetlen bevételek biztosításához – következésképpen az államadósság csökkentéséhez is;

6.

ezért üdvözli az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontjának időszerű jelentését, (2) amely az alacsony szén-dioxid-kibocsátású villamosenergia-termelés terén tartós intézkedéseket és hosszú távú beruházási programokat tart szükségesnek az üvegházhatásúgáz-kibocsátás jelentős csökkentése érdekében;

7.

ebben az összefüggésben és a cancúni csúcson született megállapodások értelmében minden szereplőt arra kér, hogy tegyék működőképessé az Éghajlat-változási Alapot és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással foglalkozó bizottságot, illetve gondoskodjanak arról, hogy a civil társadalom és a helyi és regionális önkormányzatok könnyen hozzáférhessenek ezekhez az eszközökhöz;

8.

üdvözli azt a szándékot, hogy az 2013 utáni időszakra szóló többéves uniós pénzügyi keretben legalább 20 %-ra növeljék az éghajlatvédelemmel kapcsolatos kiadások arányát, és a nemzetközi vezetőket hasonló intézkedések meghozatalára biztatja;

9.

elismeri, hogy a globális éghajlat-változási célkitűzéseket csak úgy lehet elérni, ha egyrészt a kibocsátáscsökkentés a jövőben igazságos módon oszlik meg a nemzetközi közösség tagjai között, megfelelőképpen figyelembe véve az országok és régiók különböző képességeit és kiindulási helyzetét, másrészt pedig, ha világszinten egyetértés alakul ki a rendszeres nyomon követés, jelentéstétel és ellenőrzés közös szabályain alapuló határozott fellépésről; üdvözli a városok nemzetközi éghajlatvédelmi paktumának (Mexico City Pact) aláírását és a városok szén-dioxid-nyilvántartásának (carbonn® Cities Climate Registry, cCCR) bevezetését, mivel úgy véli, hogy ezek a kezdeményezések a szubnacionális kormányzatok globális válaszának tekinthetők a nyomon követésen, jelentéstételen és ellenőrzésen alapuló környezetvédelmi fellépésre;

10.

határozottan üdvözli, hogy a cancúni COP16-on a nemzetközi éghajlatvédelmi erőfeszítések egyik legfontosabb „kormányzati szereplőjének” ismerték el a helyi és regionális önkormányzatokat, és ezzel egyenértékű elismerést kér a Kiotói Jegyzőkönyv utáni megállapodásban is. A helyi és regionális önkormányzatokat ennek megfelelően el kell látni forrásokkal és eszközökkel, illetve biztosítani kell hozzáférésüket a finanszírozáshoz;

11.

kéri, hogy az éghajlatvédelmi célokat minél korábbi szakaszban építsék be a társadalmi fejlesztésbe, és az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó gazdasági növekedés, az elsivatagosodás elleni küzdelem és a fenntartható erdőgazdálkodás fejlesztése érdekében gondoskodjanak pénzügyi támogatásról, éghajlatvédelmi partnerségekről, illetve a humántőke és a szakismeret fejlesztéséről; ezzel összefüggésben további lépésekre szólít fel az erdőirtás és az erdőpusztulás következtében a fejlődő országokban keletkező kibocsátás csökkentésére vonatkozó program (REDD+) végrehajtását illetően;

12.

megjegyzi, hogy a szén-dioxid-kibocsátás 75 %-a a városi területekről ered, és kiemeli, hogy a nemzetközi fellépés csak akkor lehet eredményes, ha többszintű kormányzáson alapul, amelynek keretében a szubszidiaritás elvéből kiindulva összehangolják a helyi, regionális, nemzeti és szupranacionális kormányzati szintek erőfeszítéseit; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy „A helyi és regionális önkormányzatok Európa 2020 stratégiára vonatkozó területi paktuma”, ahogy azt az EU Régiók Bizottsága javasolta, igen fontos eszköz az éghajlatváltozás kezelésében;

13.

ezért arra kéri a világ minden szubnacionális kormányzatát, hogy ruházzanak be az éghajlatváltozás elleni küzdelembe, hívják fel a közvélemény figyelmét a problémára, biztassák támogatásra a közpolitikát, erősítsék azt az érzést, hogy közös ügyről van szó, ösztönözzék az üzleti befektetéseket és az új üzleti modelleket, mozgósítsák a finanszírozási forrásokat, illetve buzdítsák a termelőket és a fogyasztókat szokásaik megváltoztatására, hogy erőforrás-hatékony társadalmat és környezetbarátabb gazdaságot hozhassunk létre;

14.

rámutat, hogy az európai városok és régiók konkrét éghajlatihatás-mérséklési célkitűzéseket tartalmazó helyi és regionális szintű éghajlatvédelmi és energiaügyi stratégiákat fogadtak el, és – például – csatlakoztak a Polgármesterek Szövetségéhez, amelynek célja a CO2-kibocsátás legalább 20 %-kal való csökkentése 2020-ra;

15.

kiemeli továbbá, hogy a szigeti régiók a Szigetek Szövetsége keretében energiaügyi cselekvési terv kidolgozásában állapodtak meg, amelynek feladata a fenntartható energiára és az éghajlatváltozás elleni küzdelemre irányuló uniós célok elérése, sőt meghaladása;

16.

úgy véli, hogy az EU helyi és regionális önkormányzatainak erre a területre vonatkozó szakértelmét hozzáférhetővé kellene tenni a világ más részein működő szubnacionális kormányzatok részére;

17.

emlékeztet az Egyesült Államok Polgármesteri Konferenciájával aláírt egyetértési megállapodásra, megerősíti elkötelezettségét e különleges transzatlanti együttműködés továbbfejlesztése mellett, és kész hasonló együttműködést kialakítani más világrészbeli partnerekkel;

18.

feltétlenül szükségesnek tartja, hogy felhívjuk a polgárok figyelmét a globális felmelegedésből adódó gondokra és feladatokra, illetve bevonjuk őket a megújuló energiák támogatását célzó programokba. A programok sikeréhez nélkülözhetetlen, hogy a polgárok tudatára ébredjenek ezek jelentőségének, és magukénak érezzék a kezdeményezéseket, illetve hogy bőséges tájékoztatás álljon rendelkezésre a közvélemény minél szélesebb körű mozgósítása érdekében. Ehhez jó példát jelenthet a polgárok mielőbbi bevonása a megújuló energiák támogatását célzó programokba;

19.

hangsúlyozza, hogy az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, erőforrás-hatékony gazdaság elképzelésének valóra váltásához új ipari forradalomra van szükség, amelyben minden kormányzati szint, illetve az egyének, a vállalkozások, a felsőoktatási intézmények és a kutatóközpontok is részt vesznek. Egyben arra ösztönzi ezeket a szereplőket, hogy az alulról felfelé irányuló megközelítés támogatásaképpen a nemzeti határokon túl is osszák meg ötleteiket és tapasztalataikat;

20.

kéri, hogy a környezetvédelmi és éghajlati politika prioritásai más szakpolitikákba is beépüljenek, hogy maximalizálni lehessen a köztük lévő szinergiákat – felismerve, hogy egyetlen fellépéssel különféle, egymást kiegészítő célokat lehet és kell is elérni;

21.

felhívja a figyelmet arra, hogy az éghajlatváltozás mérséklését és a hatásokhoz való alkalmazkodást holisztikus módon kell megközelítenünk, amihez több területen változásokra van szükség. Gondolhatunk itt a mobilitásra, az épületekre, az élelmiszerre, a hulladékkezelésre, a termékek újrahasznosítására és újrafelhasználására, a vidéki és városi területfelhasználásra, az alacsony szén-dioxid-kibocsátású beruházásokra, a termékek és szolgáltatások életciklusának új, az ökológiai lábnyomot előtérbe helyező megközelítésére, illetve a fenntartható viselkedési minták beépítésére az oktatásba és képzésbe;

22.

kéri a részt vevő feleket, hogy több figyelmet fordítsanak az éghajlattal kapcsolatos kutatási és innovációs tevékenységekre és programokra, és úgy véli, a tagállamoknak sürgősen gondoskodniuk kellene arról, hogy minden szubnacionális kormányzat elegendő pénzügyi eszközzel rendelkezzen az előttük álló kihívások kezeléséhez;

23.

ezért megfelelő keretfeltételek megteremtését kéri az energia-infrastruktúra terén szükséges változtatások gyors végrehajtása érdekében, elősegítendő az intelligens hálózatok kialakítását, hogy a helyi viszonyoktól függően például az egyes háztartások, a kis- és középvállalkozások, a helyi önkormányzatok, valamint a szövetkezetek képessé váljanak saját zöld energiájuk előállítására és régiók közötti megosztására; arra kéri az Európai Bizottságot, hogy hívjon össze konferenciát a helyi és regionális önkormányzatok és az érintettek részvételével, ami megadhatja a kezdőlökést az európai energiatermelés és -elosztás átalakításának, és így keretet nyújthat mások ilyen jellegű tevékenységéhez;

24.

támogatja az éghajlatváltozás kezelésére szolgáló eszköznek tekintett kibocsátáskereskedelmi rendszereket; az EU kontextusában arra ösztönzi a tagállamokat, hogy az uniós rendszerből származó teljes bevételt a szén-dioxid-kibocsátás csökkentését célzó kutatásra, illetve zöld beruházásokra fordítsák;

25.

emlékeztet arra, hogy az EU-nak, ha a változások hiteles hajtóereje akar lenni, példát kell mutatnia többek között olyan ambiciózus és kötelező érvényű célkitűzések elfogadásával és teljesítésével, mint a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése, a megújuló energia vagy az energiahatékonyság;

26.

a cancúni eredményeket egyben a regionális és helyi szint számára kitűzött feladatnak is tekinti, és ezzel kapcsolatban felelősséget vállal;

27.

felajánlja, hogy szakértelmével és tapasztalatával támogatja a durbani tárgyalássorozatot, és aktív szerepet vállal a tárgyalások alakításában;

28.

elvárja, hogy rendszeresen konzultáljanak vele az éghajlatváltozásról szóló európai és nemzetközi tárgyalásokkal kapcsolatban, ezért szoros együttműködésre törekszik az Európai Bizottsággal, az Európai Parlamenttel és a Tanáccsal;

29.

kéri a megfelelő szereplőket, hogy biztosítsák az összhangot a durbani éghajlat-változási konferencia és a Rio+ 20 konferencia döntései között;

30.

megbízza elnökét, hogy terjessze ezt az állásfoglalást az Európai Tanács elnöke, az Európai Parlament, az Európai Bizottság, az EU lengyel elnöksége, valamint az UNFCCC elé.

11.1.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 9/4

—

arra kéri a tagállamokat, hogy biztosítsák, hogy minden polgár megengedhessen magának egy lakást. Ehhez az kell, hogy (az ingatlanárak mérsékelt emelkedését biztosító módszerként) a lakbéremelések az árak objektívvé tételén alapuljanak, és hogy a spekulációk visszaszorítása érdekében kiigazítsák az adópolitikát;

—

üdvözli, hogy az Európai Bizottság – a Régiók Bizottsága korábbi kérésének megfelelően – 2011. szeptember 19-én új megközelítést javasolt a bejelentési kötelezettség alól mentes általános gazdasági érdekű helyi és szociális szolgáltatások (köztük a szociális lakhatás) hatályának kibővítésére; ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy a tagállamoknak és a területi önkormányzatoknak kell meghatározniuk a szociális lakhatási politikán belüli általános érdekű szolgáltatásokat és azok elérhetőségét, továbbá hangsúlyozza, hogy az Európai Bizottság nem rendelkezik hatáskörrel a szociális lakások kiutalási feltételeinek megállapításában, sem pedig azon háztartási kategóriák meghatározásában, amelyek alapvető szociális szükségleteit a piaci erők önmagukban nem elégítik ki;

—

kéri tehát, hogy kerüljön sor a lakások energiahatékonysági felújításának az Európai Unió strukturális alapjaiból – a társadalmi kohézió keretében – történő támogathatóságát szabályozó rendelkezések megújítására, nagyobb rugalmasságot biztosítva az egyes régiók számára az ilyen intézkedésekre megítélt összegek tekintetében. A strukturális alapokat illetően hatékonyan ki kell használni a partnerség elvét, a tagállamokat pedig arra kell ösztönözni, hogy működjenek együtt a helyi és regionális önkormányzatokkal a prioritások meghatározásában és annak eldöntésében, hogy hogyan kerüljenek felhasználásra az alapokból származó források;

—

hangsúlyozza, hogy a nem megfelelő lakhatási körülmények jelentős hatással vannak az egészségre, és hogy a lakások minőségének javítása segít megelőzni a zsúfolt, túl nedves, hideg, rosszul szellőző lakások által a lakók egészségére gyakorolt negatív hatásokat; hozzáteszi, hogy a lakásnélküliség a stressz és a rossz közérzet forrása, ami hátrányosan befolyásolja az egyének, a családok és a társadalom életminőségét, egészségét és jólétét.

Előadó

Alain HUTCHINSON (BE/PES), Brüsszel fővárosi régió parlamenti képviselője

1.

újólag támogatásáról biztosítja az Európa 2020 stratégiát, hogy előmozdítsa az intelligens, inkluzív és fenntartható növekedést;

2.

érdeklődéssel jegyzi meg, hogy a lakáspiacok egyensúlyát – tekintettel a stabilabb európai pénzügyi és gazdasági helyzet szempontjából betöltött jelentős szerepükre – az új európai szemeszter keretében a makrogazdasági felügyeleti eredménytábla egyik potenciális mutatójaként ismerték el;

3.

emlékeztet végül arra, hogy minden uniós polgár alapvető igénye, hogy megfizethető és minőségi lakással rendelkezzen, továbbá arra, hogy ennek az igénynek a kielégítése során nagyon gyakran a regionális és helyi önkormányzatok a lakosság legfontosabb partnerei;

4.

hangsúlyozza következésképpen, hogy noha az Európai Unió a lakáspolitika területén nem rendelkezik kifejezett hatáskörrel – tekintettel a lakáspolitikának az Európai Unió fent említett nagy politikai céljainak (gazdasági stabilitás, az éghajlatváltozás elleni küzdelem és társadalmi befogadás) megvalósításában játszott jelentős szerepére, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 9. cikkében foglalt horizontális szociális záradékra és az Alapjogi Charta 34. cikkére –, világossá kell tenni, hogy az európai politikák hogyan fejtik ki hatásukat a lakhatás területére;

5.

hangsúlyozza továbbá, hogy a Lisszaboni Szerződés 14. cikke és 26. jegyzőkönyve értelmében meg kell hagyni a helyi és regionális önkormányzatok, valamint a tagállami hatóságok számára annak lehetőségét, hogy meghatározzák saját – és különösen az általános érdekű lakhatással kapcsolatos – lakáspolitikájukat, annak érdekében, hogy a lehetőleg minden rendelkezésre álló finanszírozási eszközzel ellátott lakáspolitikák továbbra is megfeleljenek a lakosság igényeinek, hogy ezáltal a helyi és regionális önkormányzatok a lehető legjobb válaszokat adhassák az egész Európai Uniót érintő nagy, közös kihívásokra;

6.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a tagállamok vállalják a felelősséget a lakhatási politikákért, és hogy az uniós politikák keretet nyújtsanak e cél megvalósításához;

7.

kedvezően fogadja ennek értelmében, hogy a szociális lakások energiahatékonysági felújítása és a perifériára szorult csoportok lakhatási körülményeinek javítása immár az Európai Unió strukturális alapjaiból támogatható; kéri tehát, hogy ezt 2014-től is tartsák fenn;

8.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság – a Régiók Bizottsága korábbi kérésének (1) megfelelően – 2011. szeptember 19-én új megközelítést javasolt (2) a bejelentési kötelezettség alól mentes általános gazdasági érdekű helyi és szociális szolgáltatások (köztük a szociális lakhatás) hatályának kibővítésére; ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy a tagállamoknak és a területi önkormányzatoknak kell meghatározniuk a szociális lakhatási politikán belüli általános érdekű szolgáltatásokat és azok elérhetőségét, továbbá hangsúlyozza, hogy az Európai Bizottság nem rendelkezik hatáskörrel a szociális lakások kiutalási feltételeinek megállapításában, sem pedig azon háztartási kategóriák meghatározásában, amelyek alapvető szociális szükségleteit a piaci erők önmagukban nem elégítik ki;

9.

osztja az Európai Bizottság elemzését, amely szerint mind a szociális, mind pedig a pénzügyi stabilitásra kifejtett hatásuk miatt a jövőben meg kell előzni az ingatlanpiaci buborékok kialakulását. E tekintetben az Európai Bizottság által a jelzáloghitelek egységes piacának kialakítása érdekében javasolt – és egyrészt a szerződés aláírása előtti időszakra kiterjedő, másrészt pedig a hitelnyújtásban érintett piaci szereplőknek kiigazított kereteket létrehozni szándékozó – új szabályoknak lehetővé kell tenniük a fogyasztók, különösképpen a szegény háztartások jobb védelmét anélkül, hogy elzárnák előlük a lakáshoz jutás lehetőségét. Léteznek és a szociális lakáspolitikák szerves részét képezik a felügyelt és nyomon követett szociális tulajdonhoz jutás modelljei, amelyeket ennek az új irányelvnek nem szabad korlátoznia; (3)

10.

hangsúlyozza, hogy a megfizethetetlen lakásárak által előidézett gazdasági egyenlőtlenségek nem korlátozódnak a pénzügyi szférára, és jelentős hatással vannak a háztartások fogyasztási hajlandóságára. Az európai szegény háztartások forrásaik átlagosan 40 %-át (4) költik lakhatásra és fűtésre, és ez az arány folyamatosan növekszik;

11.

arra kéri a tagállamokat, hogy biztosítsák, hogy minden polgár megengedhessen magának egy lakást. Ehhez az kell, hogy (az ingatlanárak mérsékelt emelkedését biztosító módszerként) a lakbéremelések az árak objektívvé tételén alapuljanak, és hogy a spekulációk visszaszorítása érdekében kiigazítsák az adópolitikát;

12.

kéri, hogy a szociális lakásokba irányuló befektetések részesüljenek támogatásban, és hogy a lakóhely létesítésére fordított befektetések kockázatértékelése vegye figyelembe a szociális lakhatás sajátos jellegét, amely nem jár ugyanakkora kockázattal, mint az ingatlanszektor többi része;

13.

úgy véli, hogy az EBB-nek (Európai Beruházási Bank) jelentősen növelnie kell az ágazatba irányuló befektetéseit, mivel a minőségi, energiahatékony és megfizethető lakás, különösen azokban a tagállamokban, ahol nincs állami bérlakás-állomány, a helyi gazdasági fejlődés infrastruktúrájának egyik formáját jelenti, emellett javítania kell a nyújtott kölcsönök feltételeit; számításba véve, hogy egyes régiókban mindenképpen jelentős bérlakás-állományt kell kialakítani annak érdekében, hogy kielégíthessük a lakosság leginkább nélkülöző és tulajdont vásárolni nem képes rétegének szükségleteit;

14.

emlékeztet arra, hogy a lakóépületek bocsátják ki az üvegházhatású gázok 40 %-át, így ez a szektor elsődleges szerepet tölt be az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. Hozzáteszi, hogy e célok teljesítéséhez alapvető fontosságú javítani a több mint 30 éves épületek állományának állapotát, amelyek aránya egyes régiókban meghaladja a 70 %-ot. Másrészt hangsúlyozza, hogy négy lakás energiahatékonysági felújítása egy munkahely létrehozásának felel meg, ezért nyomatékosítja azoknak a pozitív és szerkezet-átalakító hatásoknak a jelentőségét, amelyeket ez az ágazat helyi szinten a foglalkoztatásra, a gazdasági növekedésre és a környezetvédelemre gyakorol;

15.

kéri tehát, hogy kerüljön sor a lakások energiahatékonysági felújításának az Európai Unió strukturális alapjaiból – a társadalmi kohézió keretében – történő támogathatóságát szabályozó rendelkezések megújítására, nagyobb rugalmasságot biztosítva az egyes régiók számára az ilyen intézkedésekre megítélt összegek tekintetében. A strukturális alapokat illetően hatékonyan ki kell használni a partnerség elvét, a tagállamokat pedig arra kell ösztönözni, hogy működjenek együtt a helyi és regionális önkormányzatokkal a prioritások meghatározásában és annak eldöntésében, hogy hogyan kerüljenek felhasználásra az alapokból származó források;

16.

örömmel fogadja, hogy az Európai Bizottság kiemelt helyen kezeli az energiatakarékosság és a hatékonyabb energiafelhasználás kérdését és úgy véli, hogy az energiahatékonyságról szóló európai irányelvet (5) a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása mellett meg kell szilárdítani; kéri az Európai Parlamentet és a Tanácsot, hogy biztosítsák, hogy az energiafogyasztás és az energiaszegénység csökkentésére vonatkozó kötelezettségek pozitív hatással legyenek a veszélyeztetett háztartásokra, és hogy a felújítások támogatására vonatkozó intézkedések fő célja az legyen, hogy speciális nemzeti vagy regionális alapok létrehozásával csökkentsék az energiaszegénységet;

17.

hangsúlyozza egyébiránt, hogy az olyan műszaki segítségnyújtási programokat, mint az ELENA (Európai helyi energiahatékonysági támogatás), illetve az olyan speciális alapokat, mint a JESSICA (fenntartható városfejlesztési beruházásokat támogató közös európai kezdeményezés) – a Polgármesterek Szövetségének (melynek létrejöttét a Régiók Bizottsága is kezdeményezte) működtetése szempontjából nélkülözhetetlen két eszközt – meg kell újítani és a következő tervezési időszakban ki kell terjeszteni;

18.

támogatja az Európai Bizottságnak az „Erőforrás-hatékony Európa” című kiemelt kezdeményezésében (COM(2011) 21 végleges) kifejtett megközelítését, amely életmódunk és gazdaságszervezési modellünk környezetre gyakorolt hatásának csökkentését célozza, és megjegyzi, hogy a lakáspolitikát, illetve a területfejlesztési és városrehabilitációs politikákat fokozottabban kellene mozgósítani e cél érdekében;

19.

üdvözli az Európai Bizottság azon szándékát, hogy befektetni kíván a gazdaság korszerűsítésébe és minden polgár számára biztosítani óhajtja az információs és kommunikációs technológiákhoz (ikt) való hozzáférést, amelyek a társadalmi életben való részvétel nélkülözhetetlen eszközei;

20.

felhívja a figyelmet arra, hogy egyre nő a szociális lakhatás iránti igény minden korosztály és demográfiai csoport körében, illetve arra a nyomásra, mely a helyi és regionális önkormányzatokra nehezedik a különböző népességcsoportok szükségleteinek kielégítése során, és kéri, hogy az idősödő lakosság szükségleteinek fedezésére kifejlesztendő szolgáltatásokat úgy tervezzék meg, hogy azok szoros összhangban legyenek a lakosság e szegmensének igényeivel, valamint műszaki és gazdasági szempontból ne legyenek elérhetetlenek. Megjegyzi, hogy az idősek minden európai országban szegényednek, ezért azt kéri, hogy az aktív időskorról szóló új európai innovációs partnerség egy specifikus ága – amely összehangolja a témával kapcsolatos kutatási erőfeszítéseket – külön foglalkozzon az olyan, hozzáférhető megoldások kifejlesztésével, melyek lehetővé teszik az időskorúak számára, hogy a lehető legtovább otthonukban maradhassanak; figyelembe véve, hogy a meglévő lakások megközelíthetőségének javítása ésszerű és megvalósítható módja a fenti támogatási szükségletek mérséklésének, mivel elősegíti a polgárok lakóhelyen maradását és önállóságuk feltételeinek javítása révén megkönnyíti a szociális életbe való újbóli beilleszkedésüket;

21.

ismételten hangsúlyozza, hogy a polgárokat a holnap városainak („smart cities”) kifejlesztésére irányuló kísérleti programok fókuszába kell helyezni, ezért létre kell hozni egy „társadalmi befogadás” programfejezetet, és elő kell segíteni a felhasználók részvételét a projektekben, elismerve ezzel a városok átalakításában betöltött fő szerepüket, mely városoknak fenntarthatóságuk érdekében garantálniuk kell a társadalmi befogadást;

22.

úgy véli, hogy a passzív épületek építését lehetővé tevő technológiákat szélesebb körű programok segítségével kell megismertetni a felhasználókkal, és hogy az európai finanszírozási eszközöknek a technológiai kutatások mellett az ismertséget javító és a felhasználók/fogyasztók bevonását célzó intézkedéseket is támogatnia kell;

23.

üdvözli az információs technológiák és a távgondozás terén elért haladást, mely otthonukban nyújt segítséget az idősek és a fogyatékkal élők számára;

24.

támogatja az Európai Uniónak a szegénység 2020-ig történő csökkentésére irányuló célkitűzését, amely a tagállamoktól és a területi önkormányzatoktól ambiciózus programok végrehajtását követeli meg;

25.

hangsúlyozza, hogy a nem megfelelő lakhatási körülmények jelentős hatással vannak az egészségre, és hogy a lakások minőségének javítása segít megelőzni a zsúfolt, túl nedves, hideg, rosszul szellőző lakások által a lakók egészségére gyakorolt negatív hatásokat; hozzáteszi, hogy a lakásnélküliség a stressz és a rossz közérzet forrása, ami hátrányosan befolyásolja az egyének, a családok és a társadalom életminőségét, egészségét és jólétét;

26.

kéri, hogy a lakhatás témaköre legyen az egyik pillére ezeknek a programoknak, és olyan befektetések és politikák kapcsolódjanak hozzá, amelyek a megfizethető és tisztességes lakáskínálat javítását célozzák; figyelembe véve mind a vásárlási, mind pedig a bérleti rendszert;

27.

kitart amellett, hogy a társadalmi befogadás lakhatási dimenziójára vonatkozó EUROSTAT-mutatók (ár, minőség) – a terület fejlődésének folyamatos értékelése céljából – képezzék rendszeres publikációk tárgyát, és egészüljenek ki a regionális és helyi statisztikákkal;

28.

úgy véli, hogy a hajléktalanság sürgősen megoldandó probléma, (6) és hogy e tekintetben a hajléktalanságra befolyással lévő valamennyi politika összehangolt mozgósítására van szükség. Ennek kapcsán üdvözli az Európai Parlament állásfoglalását az EU hajléktalansággal kapcsolatos stratégiájáról,  (7) és arra kéri az Európai Bizottságot, hogy haladéktalanul hajtsa azt végre;

29.

kéri, hogy a szegénység elleni küzdelem platformja, illetve a kutatási keretprogram támogassa a szociális innovációt, hogy lehetőség nyíljon a lakáshoz jutás javítását és a hajléktalanság elleni küzdelmet szolgáló politikák új irányítási formáinak kipróbálására; (8)

30.

érdeklődéssel veszi tudomásul az Európai Unió belga elnöksége alatt szervezett, a hajléktalanságról szóló konszenzuskonferencia zsűrijének ajánlásait, és emlékeztet a helyi és regionális önkormányzatok elsőrendű szerepére az érintett szereplőkkel való partnerség kialakításában, valamint a megfizethető lakáskínálat növelésében, ami a hajléktalanság elleni küzdelem sikerre vitelének szükséges, de nem elegendő feltétele;

31.

hangsúlyozza, hogy a mindinkább eltérő szükségletek kielégítésére differenciált lakhatási megoldások kifejlesztésére van szükség, és lehetőséget kell biztosítani a lakásbérlet és a lakástulajdon közötti választás áthidalására, ahogy ezt a szövetkezetek, a résztulajdonosi és vagyonkezelő közösségek („land trust communities”) stb. teszik, és kéri a tagállamokat, hogy támogassák a helyi és regionális önkormányzatokat a kínálat sokféleségének fenntartásában és fokozásában; fontolóra véve a lakásállomány korszerűsítéséhez szükséges mechanizmusokat, ám anélkül, hogy a lakástulajdonhoz jutást a többi lakhatási forma kárára előnyben részesítenék;

32.

ragaszkodik ahhoz, hogy az Európai Bizottságnak a társadalomtudatos vállalkozásról szóló, 2011 végére bejelentett közleménye a megfizethető lakáskínálat kialakítása érdekében határozza meg a társadalomtudatos vállalkozások által kínált lehetőségeket;

33.

hangsúlyozza, hogy urbanisztikai és szociálpolitikai intézkedésekkel meg kell előzni, illetve enyhíteni kell a lakóövezetek káros differenciálódását;

34.

megjegyzi, hogy az Európai Unió strukturális alapjainak a marginalizálódott csoportok lakhatása érdekében történő lehetséges mozgósítása mellett – mely intézkedést a következő tervezési időszakban tovább kell folytatni, mivel az a méltatlan lakhatási körülmények megszüntetésének igényét elégíti ki – a hátrányos helyzetű városnegyedek fenntartható fejlődésének támogatása érdekében (9) az Európai Unió strukturális alapjainak jobb integrálására is szükség van (ESZA/ERFA); felhívja a figyelmet arra, hogy mindazonáltal nem szabad, hogy a városnegyedek rehabilitációja a dzsentrifikálódás jelenségéhez vezessen, és hogy a társadalmi kohézió érdekében a társadalmi keveredést biztosító programokat kell végrehajtani;

35.

kéri a tagállamokat, hogy biztosítsák a lakásügyi miniszterek informális értekezleteinek folytonosságát, amelyek alkalmat adnak az eszmecserére és a nemzeti politikák és kontextusok jobb megértésére, valamint olyan témákkal kapcsolatos álláspontok kialakítására, amelyek komolyan befolyásolják a nemzeti lakásügyi politikát, illetve főként annak finanszírozását;

36.

javasolja, hogy az EUROSTAT kapjon megbízást egy, a lakhatási körülményeket és a lakásárakat vizsgáló speciális Eurobarométer-felmérés elvégzésére, tekintettel a lakhatásnak az uniós polgárok mindennapi életében betöltött jelentős szerepére;

37.

javasolja, hogy az Európai Parlament Város-Lakhatás frakcióközi csoportja a Régiók Bizottságával együtt rendszeresen szervezzen üléseket az európai politikák, és különösen a várospolitika lakásügyi vonatkozásairól.

11.1.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 9/8

—

hangsúlyozza, hogy egy makroregionális stratégia nem ölelhet fel minden cselekvési területet, hanem a partnerek által közösen elvégzett értékelés során az adott makrorégióval kapcsolatban meghatározandó kihívásokra és problémákra kell összpontosítania, és emlékeztet arra, hogy a makrorégiónak mint funkcionális területnek nincsenek előre meghatározott határai, és a meghatározása szorosan kötődik azon közös kihívásokhoz, amelyekkel szembe kell nézni;

—

úgy véli, hogy ez a megközelítés kézzelfoghatóvá teheti a területi kohézió célkitűzését;

—

hangsúlyozza, hogy az adriai- és jón-tengeri térségre vonatkozó makroregionális stratégia jelentős hozzáadott értéke az EU-nak a Nyugat-Balkán iránt tanúsított figyelmében rejlik; jelentős tényezőt alkotva a területek közötti megbékélés elősegítésében, és hozzájárulva ezáltal az európai integráció folyamatához;

—

emlékeztet arra, hogy az érintett terület három tagállamot (Olaszország, Görögország és Szlovénia), két tagjelölt országot (Horvátország és Montenegró), illetve három potenciális tagjelölt országot (Albánia, Bosznia-Hercegovina és Szerbia) foglal magában; megjegyzi, hogy a makroregionális megközelítésnek a tengeri dimenzió mellett minden olyan alapvető kérdést tekintetbe kell vennie, amely erre a térségre vonatkozik (környezetvédelem és megőrzés, energia, éghajlatváltozás, kutatás és innováció stb.);

—

emlékeztet arra, hogy az Európai Bizottság „három nem” elvét (nem születhetnek új szabályok, új intézmények és további finanszírozás) „három igen”-nek kell kísérnie: meglévő szabályok alkalmazása és ellenőrzése a makrorégióban; platform, hálózat vagy EGTC létrehozása; a meglévő pénzügyi források összehangolt felhasználása.

Előadó

Gian Mario SPACCA (IT/ALDE), Marche régió elnöke

1.

üdvözli, hogy miután az Európai Tanács 2009 októberében jóváhagyta a balti-tengeri makrorégióra vonatkozó európai stratégiát, megnyílt a lehetőség arra, hogy a makroregionális stratégiák eszköze néhány európai régió számára lehetséges vagy már ténylegesen működő megoldást kínáljon a kiegyensúlyozott és fenntartható fejlődés problémáira;

2.

emlékeztet arra, hogy kezdettől fogva szerepet játszik az európai uniós makroregionális stratégiák kidolgozásában, mivel azok lehetővé teszik a regionális és helyi önkormányzatok részvételének előmozdítását, amennyiben európai uniós hozzáadott értéket képviselnek;

3.

üdvözli, hogy a 2010. április 13-án az „Európai makrorégiók: Integráció a területi együttműködés révén” témában rendezett fórum alkalmából számos európai régió erősítette meg a témával kapcsolatos érdeklődését, és a Régiók Bizottsága fóruma kapcsán lezajlott vita és az azt követő alaposabb vizsgálatok alátámasztják azt, hogy a makrorégió a területi együttműködés innovatív módja lehet mind interregionális, mind pedig transznacionális szinten, és a pénzügyi eszközök felhasználásának racionalizálásával, a helyi és regionális önkormányzatok szerepének a többszintű kormányzás elvei alapján való érvényre juttatásával és a civil társadalmi szervezetek szélesebb körű bevonásával erősítheti a különböző ágazatokban végrehajtott politikai intézkedések koherenciáját és koordinációját;

4.

megállapítja, hogy az intézkedések feltételei és területei révén a makroregionális megközelítés koherens módon kapcsolódhat az Európai Unió más politikai stratégiáihoz, úgymint az Európa 2020 stratégiához, a kohéziós politikához és az integrált tengerpolitikához;

5.

hangsúlyozza, hogy tekintettel jellegzetességeire, a makroregionális stratégia nem ölelhet fel minden cselekvési területet, hanem a partnerek által közösen elvégzett értékelés során az adott makrorégióval kapcsolatban meghatározandó kihívásokra és problémákra kell összpontosítania, az együttműködés elvei mellett egyidejűleg a szubszidiaritás elvét is szem előtt tartva;

6.

kiemeli, hogy a makrorégiónak mint funkcionális területnek nincsenek előre meghatározott határai, és a meghatározása szorosan kötődik azon közös kihívások milyenségéhez és mennyiségéhez, amelyekkel szembe kell nézni; ezért megvalósításának a megoldható kérdésekre irányuló együttműködéssel kapcsolatos konkrét (földrajzi összeköttetéseken alapuló) kritériumokon kellene nyugodnia; ezáltal lehetővé kellene tenni az egyéb térségekkel, például a közép-európai és az alpesi térséggel, valamint a Duna-medencével való jobb összekapcsolódást;

7.

úgy véli, hogy mindezen elgondolásokat szem előtt tartva a makroregionális stratégia fontos eszközzé válhat a Lisszaboni Szerződés által erőteljesen támogatott területi kohézió célkitűzésének kézzelfoghatóvá tételében, valamint a tagjelölt és a potenciális tagjelölt országok európai uniós csatlakozási folyamatainak megerősítése érdekében, a „régi” és az „új” tagállamok, valamint a harmadik országok régióinak közös érdekeire gyakorolt fellendítő hatás révén, ahogyan azt az Európai Unió balti-tengeri és dunai stratégiáinak példája már megmutatta;

8.

hangsúlyozza, hogy az adriai- és jón-tengeri térségre vonatkozó makroregionális stratégia jelentős hozzáadott értéke az, hogy kiemeli az EU-nak a Nyugat-Balkán iránt tanúsított figyelmét, ahhoz a figyelemhez hasonlóan, ami a múltban a közép- és kelet-európai területek integrációjának esetében is megmutatkozott;

9.

jelzi, hogy az adriai- és jón-tengeri térségre vonatkozó makroregionális stratégia az Adriai- és a Jón-tengertől keletre fekvő területek közötti megbékélést elősegítő jelentős tényező, és ezzel egyidejűleg elismeri, és újra felfedezi azokat az egységesítő értékeket, amelyek évszázadok óta összefogják a két régiót;

10.

hangsúlyozza, hogy a makroregionális stratégiának további értéke, hogy a földközi-tengeri medence szélesebb régiójának szintén részét képező területeken belül alkalmat ad a regionális együttműködés megerősítésére az európai integráció folyamatához való hozzájárulás mellett;

11.

hangsúlyozza, hogy a makrorégió nem egy újabb intézményi szintet jelent az Európai Unión belül, hanem egy hálózatot, egy olyan operatív módszert vagy még inkább egy olyan közösségi fellépést, amely összefogja a különböző európai, nemzeti, regionális és helyi szereplőket, valamint a különböző politikákat és finanszírozási programokat; kívánatos valamennyi szereplő, eszköz és kezdeményezés rugalmas és bürokráciamentes hálózatba szerveződése;

12.

megjegyzi, hogy az Adriai- és a Jón-tenger régiója nemzetközi tengeri medence, valamint nemzetközi régió. Mind történelmi, mind pedig földrajzi, gazdasági, környezetvédelmi és társadalmi szempontból tekintve az itt található országok közötti kölcsönhatás mindig is kulcsfontosságú volt. Az Adriai- és a Jón-tenger fontos tengerészeti és tengeri (öko)régiók Európában, amelyek folyamatos, élő kapcsolatban állnak a Földközi-tenger központi részével, egy félig zárt tengerrel, ahol alacsony a vízcsere mértéke;

13.

kiemeli, hogy az adriai- és jón-tengeri makrorégió (AIMR) tengerparton fekvő uniós tagállamokat, tagjelölt és potenciális tagjelölt országokat foglal magában. Gazdasági, környezeti és kulturális szempontból egyaránt rendkívül heterogén terület. Az érintett nyugat-balkáni országok folyamatban lévő csatlakozási tárgyalásainak keretében az Adriai- és Jón-tengert – közös örökségük mellett – még inkább érinteni fogja az emberek, áruk és szolgáltatások szabad mozgása;

14.

emlékeztet arra, hogy a stratégia által érintett földrajzi terület három tagállamot (különösen Olaszország adriai- és jón-tengeri régiói, Görögország és Szlovénia), két tagjelölt országot (Horvátország és Montenegró), illetve három potenciális tagjelölt országot (Albánia, Bosznia-Hercegovina és Szerbia) foglal magában; a tengeri területeken kívül közel 450 ezer négyzetkilométernyi területre terjed ki, melyen mintegy 60 millió lakos él. A régió túllép a tengeri medencén, és mivel természeténél fogva területeket köt össze, népek és intézmények közötti kapocsként szolgál, kitűnően alkalmas egy olyan közösségi stratégia kialakítására, amely képes lehetőséget teremteni a fenntartható fejlődés számára, illetve a gondolatok, személyek, áruk és szolgáltatások áramlásának optimalizálására;

15.

hangsúlyozza, hogy az adriai- és jón-tengeri medence egy „félig zárt tengert”, előretekintve pedig egyre inkább egy „belső tengert” jelent az Európai Unió számára. Egy olyan medencéről van szó, amely a balti-tengeri területekhez hasonlóan tenger, hasonló problémákkal és kihívásokkal küzd, valamint mindkettő uniós tagállamok és harmadik országok közötti kapcsot képvisel és egyúttal a dunai területek természetes tengeri kivezetését jelenti;

16.

hangsúlyozza, hogy valamennyi európai térség funkcionális összeköttetésben áll egymással, ezért a balti térséget és a dunai térséget célszerű lenne az adriai- és jón-tengeri térséghez kapcsolni, mivel ez az európai területi együttműködési politika természetes kiegészítését és megerősítését jelenti;

17.

megjegyzi, hogy az adriai- és jón-tengeri régióval az 1970-es évek vége óta számos különböző szervezet és kezdeményezés foglalkozik, melyek közül a legfontosabbak:

amelyek mellé számos további, infrastrukturális (mint a North Adriatic Port Association/NAPA), kulturális, oktatási és képzési vonatkozású hálózat is társul.

18.

emlékeztet arra, hogy a terület ezenkívül érdekelt az Európai Unió más fontos intézkedéseiben is, amelyeket tematikus programokból (közlekedés, energia, környezetvédelem stb.), az európai kohéziós politikával (1. és 2. célkitűzés) összefüggő nemzeti és regionális programokból, valamint az európai területi együttműködési programokból, mint az Adriai IPA CBC programok, a határokon átnyúló együttműködésre (pl. Olaszország–Szlovénia, Görögország–Olaszország), illetve a transznacionális együttműködésre (közép-európai program – CENTRAL EUROPE / CE, dél-kelet-európai program – SOUTH EAST EUROPE / SEE, földközi-tengeri program – MED, alpesi térségi program – ALPINE SPACE) irányuló megfelelő programokból, az ERFA alapokból és az IPA előcsatlakozási eszközből finanszíroznak. A makrorégióra irányuló európai uniós stratégia sürgető volta és hozzáadott értéke pontosan az ezen programozások, illetve a nemzeti, regionális és helyi szinten megvalósítottak közötti erőteljes integráció, valamint az Európai Beruházási Bank, a helyi hitelrendszer és a magánszereplők beruházásai által jelentett előnyökben mutatkozik meg. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy egy ilyen folyamat nem korlátozódhat kormányközi logikára, hanem szükségessé teszi az uniós intézmények politikai és intézményi fellendítő hatásának és technikai szakértelmének haladéktalan alkalmazását;

19.

hangsúlyozza, hogy a kapcsolatok e kiterjedt hálózata fontos referenciapontként szolgál, és szükséges alapot nyújt a helyi és regionális politikák európai dimenziójának fejlesztéséhez; a határokon átnyúló, transznacionális és régióközi partnerségi rendszerek támogatása területi szinten stratégiai jelentőségűvé válik és – a Lisszaboni Szerződéssel összhangban – hozzájárul a helyi önkormányzatok, a régiók és a központi közigazgatás közötti párbeszéd és együttműködés szerkezetének kialakításához;

20.

úgy véli, hogy az adriai- és jón-tengeri kezdeményezés (AII) saját megkülönböztető ismérvei és különösen a benne részt vevő tagállamoknak a tengervizek és tengerpartok védelméhez kapcsolódó érdekei megvalósítása céljából még kifejezettebben földközi-tengeri dimenziót ölthet, amely még inkább előtérbe helyezi e térség földrajzi adottságait és az ehhez kapcsolódó témaköröket. Az AII célja, hogy hozzáadott értéket képviseljen a térség stabilizációs folyamataiban és különösen az európai integráció dinamikájában anélkül, hogy átfedésbe kerülne más, eltérő összetételű és jelentőségű intézményekkel;

21.

emlékeztet arra, hogy 2010. május 5-én Anconában az adriai- és jón-tengeri kezdeményezés (AII) társult államainak külügyminisztereiből álló tanács nyilatkozatot fogadott el, amelyben – egyetértve az adriai- és jón-tengeri térségre vonatkozó makroregionális stratégiára irányuló javaslattal – felhívja az uniós tagállamokat (Olaszországot, Görögországot és Szlovéniát) a közösségi intézmények részéről szükséges jóváhagyás előmozdítására;

22.

hangsúlyozza, hogy az adriai- és jón-tengeri tanács további nyilatkozatot fogadott el 2011. május 23-án Brüsszelben, melyben amellett, hogy kedvezően fogadja a 2011. április 11-i európai tanácsi határozatot – mely arra kéri a tagállamokat, hogy folytassák a jövőbeli makrorégiók létrehozására irányuló munkájukat –, újra megerősíti elkötelezettségét az Adriai- és Jón-tengerre irányuló makroregionális stratégia támogatása mellett, melynek megvalósítása az Európai Bizottsággal együttműködésben történik, a nemzeti, regionális és helyi intézmények bevonásával;

23.

kiemeli, hogy a 2010. április 29-én Bariban (Olaszország) és 2011. április 11-én Budvában (Montenegró) megrendezett 8. és 9. konferenciájukon az adriai- és jón-tengeri kezdeményezésben (AII) részt vevő nemzeti parlamentek elnökei specifikus végleges nyilatkozatokat fogadtak el, melyekben a parlamentek kötelezettséget vállaltak arra, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a kezdeményezésben részt vevő valamennyi nyugat-balkáni ország uniós csatlakozási folyamatához való hozzájárulás érdekében, és arra kérték az európai intézményeket, hogy az adriai- és jón-tengeri medence vonatkozásában dolgozzanak ki makroregionális stratégiát Délkelet-Európa számára;

24.

emlékeztet arra, hogy a stratégiában érintett területek az Adriai- és a Jón-tenger működési vonzáskörébe esnek, ahol geomorfológiai jellegzetességeik, a városi fejlődés jelentette erős nyomás és a demográfiai különbségek miatt az Adriai-medence két partja és belső területei jelentős eltéréseket mutatnak a táj képe és a környezet szempontjából. A régió erőteljes összeköttetésben és kölcsönhatásban áll Ausztria bizonyos területeivel és a földközi-tengeri térség közép-keleti területeivel is;

25.

megállapítja, hogy egyes part menti területekre nagymértékű városiasodás jellemző, amely az iparterületeken és az idegenforgalom által leginkább érintett területeken csúcsosodik ki. A tengerparti élőhelyek művelésbe vonására irányuló kényszer, a helyi igények és ezen élőhelyek ebből fakadó átalakulása széles körű túlnépesedéshez és a természetes környezet folyamatos visszaszorulásához vezetett. Ennek ellenére léteznek környezeti szempontból igen értékes helyek, valamint nemzeti és regionális védett területek;

26.

rámutat arra, hogy néhány part menti területen zavartalan tájjal és környezeti örökséggel találkozhatunk, amelyet azonban egyre inkább fenyegetnek a fejlődési folyamatok. Problémát jelent a szennyvíz- és hulladékártalmatlanító rendszerek hiánya, a part menti területeken egyre fokozódó urbanizáció, a közlekedésből és az ipari folyamatokból, illetve az energiatermelésből származó szennyező anyagok folyamatos légkörbe bocsátása;

27.

hangsúlyozza, hogy általánosabb értelemben véve az Európai Unió adriai- és jón-tengeri régióra irányuló stratégiája nemcsak az érintett területek, hanem az EU egésze számára értékes eszközzé kíván válni, mivel teljes mértékben meg kíván felelni az intelligens, fenntartható és inkluzív fejlődésre irányuló európai uniós stratégiai iránymutatásoknak, és különösen az EU 2020 stratégiának. A stratégiai tervezési időszak várhatóan 2012–2013-ban indul oly módon, hogy lehetővé váljon ez az összehangolás, továbbá a következő többéves pénzügyi keret, illetve a kapcsolódó közös stratégiai keretek és operatív programok prioritásaival való maximális koherencia biztosítása;

28.

úgy véli, hogy az európai uniós stratégia fő feladatát az „összeköt és véd” szófordulattal lehetne jellemezni: összeköti a makrorégió területeit, hogy ezáltal elősegítse a fenntartható fejlődést, miközben védi az érzékeny tengeri, tengerparti és belső területi környezetet. A két balti-tengeri és dunai európai makrostratégia az adriai- és jón-tengeri makrorégióra irányuló európai uniós stratégiával, valamint a többi jövőbeli uniós stratégiával (1) együtt összeköttetéseket és szinergiákat tud teremteni – az infrastruktúra terén is, ahogyan az az Általános Ügyek Tanácsa 2011. április 13-i ülése következtetéseinek 18. pontjában szerepel. Ideális tengelyt kellene képezniük Európa északi és déli része között, amelyen belül az adriai- és jón-tengeri makrorégió javítaná és megkönnyítené Európa délkeleti hozzáférését a világ felé, kiterjedve a Földközi-tenger középső és keleti térségére is, a balti-tengeri–adriai folyosónak az Európai Bizottság 2011. június 29-i, COM (2011) 500 jelű közleményében előirányzott meghosszabbítása és az intermodális hálózatokhoz történő kapcsolódása révén. Tekintettel az adriai- és jón-tengeri, illetve a dunai stratégia közötti esetleges jelentős területi átfedésekre az Európai Bizottságnak megfelelő összehangolási mechanizmusokat kellene kialakítania;

29.

úgy véli, hogy egy tengeri medence – lényegéből eredően – a vele határos országokat és régiókat összekapcsoló közös erőforrás, valamint olyan közös érték, amelyet védeni kell. A tengernek azonban közös beavatkozásokra is szüksége van annak érdekében, hogy értéket termelhessen és fejlődjön. A tenger érzékeny rendszer: ez különösen igaz az Adriai- és a Jón-tengerre, melyek olyan tengerek, ahol alacsony a vízcsere mértéke, és a Földközi-tengerhez kapcsolódnak, amely ugyancsak egy félig zárt tenger. Az adriai- és jón-tengeri környezet megóvása érdekében a tengerstratégiáknak az AIS részét kell képezniük;

30.

megállapítja, hogy ebből a szempontból az AIMR tengeri közösségnek tekinthető. A stratégiának ezért a régiót érintő kihívások leküzdése érdekében nem csupán terveket, hanem fellépéseket, mégpedig konkrét és látható fellépéseket kell felmutatnia. Az államoknak, a régióknak és a többi érdekelt félnek proaktív partnerekként kell felelősséget vállalniuk az olyan konkrét prioritási területekért és kiemelt projektekért, amelyeket a páneurópai közlekedési folyosókkal kapcsolatos tengerészeti, közlekedés- és kikötői politika integrált megközelítése inspirált;

31.

kiemeli, hogy a makroregionális megközelítésnek a tengeri dimenzió mellett minden olyan alapvető kérdést tekintetbe kell vennie, amely ma az adriai- és jón-tengeri makrorégióra vonatkozik: a környezetvédelemtől és fajmegőrzéstől az energiáig, az éghajlatváltozástól a kutatásig és az innovációig, a víz alatti élővilág és a kulturális erőforrások megóvásától a versenyképességig és a munkahelyteremtésig, ideértve a kereskedelmet, a logisztikát és az adriai- és jón-tengeri térség állami irányítóinak képzését;

32.

emlékeztet az Európai Bizottság azon álláspontjára, amely szerint a makroregionális stratégiák kialakításakor figyelembe kell venni a „három nem” elvét: nem születhetnek új szabályok, új intézmények és további finanszírozás. Megismétli azonban véleményét, amely szerint mindhárom említett területen vannak megoldási lehetőségek („három igen”): meglévő szabályok közösen elfogadott alkalmazása és ellenőrzése a makrorégióban; regionális és helyi önkormányzatok és tagállamok platformjának/hálózatának/klaszterének létrehozása az érdekelt felek bevonásával, az Unió intézményeinek felelősségi körében; az Unió meglévő pénzügyi forrásainak összehangolt felhasználása makroregionális stratégiák kialakítása és megvalósítása céljából;

33.

szorgalmazza, hogy az Európai Tanács 2012–2013-ig bízza meg az Európai Bizottságot az adriai- és jón-tengeri makroregionális stratégia kidolgozásával, mely kellően megalapozott vitát követően európai szinten felelős döntésnek bizonyul az európai intézmények részéről, mivel ily módon konszenzus és egyúttal pragmatikus megközelítés érhető el a makroregionális stratégia három tengelye vonatkozásában a 2014-től 2020-ig terjedő új programozási időszakra;

34.

megjegyzi a szubszidiaritás és az arányosság kérdésével kapcsolatban, hogy ahogy a Balti-tenger és a Duna-medence, úgy az adriai- és jón-tengeri térség esetében is meg lehet határozni egy európai stratégiát, amely – kamatoztatva a számos, már létező együttműködési hálózatot, kihasználva a már folyamatban lévő kezdeményezések, programok és projektek sokféleségét, valamint megfelelően alakítva és koordinálva a különböző résztvevők rendelkezésére álló eszközöket – a civil társadalomnak a döntéshozatali folyamatba és a konkrét intézkedések megvalósításába való nagyobb fokú bevonása révén hozzájárul az integrációs folyamat konszolidálásához mind az államok között, mind az államokon belül;

35.

hangsúlyozza, hogy ilyen körülmények között az adriai- és jón-tengeri térségre irányuló makroregionális stratégia a „többszintű kormányzás” kiváló, gyakorlatban is megvalósuló példájaként tűnik fel, mivel lehetőséget teremt az együttműködés és az interakció jelentőségének növelésére és optimalizálására minden olyan fél szempontjából, akit érintenek az e területen körvonalazódó jelentős kihívások;

36.

emlékeztet arra, hogy ebben a fázisban, amikor az intézkedések többsége részben az Európai Unió, részben a tagállamok hatáskörébe tartozó jogalapokra támaszkodik, az Európai Bizottságnak kezdetben arra kell szorítkoznia, hogy javasoljon bizonyos fellépéseket, amelyeket aztán az összes érdekelt kormányzási szint együttműködésével dolgoznak ki az adott hatáskörök szerint; ezt követően később felelősséget és szerepet vállalhat a stratégia összehangolásában, felügyeletében, megvalósításának elősegítésében és nyomon követésében. E feladat ellátásához lehetőleg már meglévő, megfelelő struktúrákat kell felhasználni;

37.

megállapítja, hogy tekintettel az adriai- és jón-tengeri tanács (az adriai- és jón-tengeri kezdeményezésben részt vevő külügyminiszterek ülése) által elfogadott nyilatkozatokra, valamint a sürgető problémákra és az aktuális kihívásokra, azonnal el kell kezdeni az adriai- és jón-tengeri térségre irányuló európai stratégia kidolgozását; ezért kéri az Európai Tanácsot, hogy bízza meg az említett stratégia kidolgozásával az Európai Bizottságot;

38.

sürgeti az Európai Parlamentet, hogy az adriai- és jón-tengeri kezdeményezésben (AII) részt vevő nemzeti parlamentek elnökeinek konferenciáin született nyilatkozatok alapján, illetve az uniós csatlakozási folyamat befejezésének stratégiai értékére való tekintettel tegyen határozott politikai kezdeményezést egy adriai- és jón-tengeri makrorégióra irányuló európai uniós stratégia beindítására;

39.

kéri az Európai Parlamentet, mely fontos dokumentumok elkészítését vállalta az integrált tengerpolitika, a területi vízgazdálkodás és a közlekedéspolitika megvalósítása tárgyában, hogy vegye figyelembe az adriai- és jón-tengeri makroregionális vetületet;

40.

hangsúlyozza, hogy az adriai- és jón-tengeri makroregionális stratégia teljes mértékben összeegyeztethető az eurorégiók fejlesztésével – amelyek középpontjában a határ menti régiók közötti együttműködés áll –, valamint európai struktúrák határokon átnyúló, nemzeteken átívelő és régiók közötti projektek – jogi formájukat tekintve területi együttműködési csoportosulások (EGTC) – keretén belüli fejlesztésével;

41.

javasolja, hogy az Európai Unió politikái, és különösen a 2013 utáni kohéziós politika teljes mértékben foglalja bele a makroregionális stratégiákat a területi együttműködési politikába – mindenekelőtt a határokon átnyúló és a transznacionális együttműködés tekintetében, oly módon, hogy a következő programozási időszak (2014–2020) regionális operatív programjai hozzájárulhassanak a makroregionális stratégiák eredményes megvalósításához;

42.

kéri az Európai Bizottságot, hogy az Általános Ügyek Tanácsa 2011. április 13-i ülése következtetéseinek 21. pontjával és az Európai Tanács 2011. június 23–24-i ülésének következtetéseivel összhangban, valamint tekintettel arra, hogy a nemzeti és helyi intézmények egy ideje már foglalkoznak egy makroregionális stratégia tervezetének kidolgozásával, haladéktalanul végezze el az adriai- és jón-tengeri térségben jóváhagyott vagy jóváhagyásra váró, végrehajtás alatt lévő stratégiai projektek részletes nyomon követését, és sürgeti az Európai Bizottságot, hogy alkalmazza a jelen vélemény 32. pontjában kifejtett „három igen” elvét;

43.

elengedhetetlennek és sürgetőnek tartja, hogy a makrorégiók szerepét és működését további tanulmányozásnak vessék alá, illetve határozzák meg egy zöld könyvben, ahogyan azt az Európai Bizottság 2010. évi jogalkotási és munkaprogramjára vonatkozó állásfoglalásában már kérte;

44.

hangsúlyozza, hogy az adriai- és jón-tengeri térségre irányuló stratégia a szubszidiaritás elvének alkalmazásán alapul: ennek megfelelően olyan kérdésekkel és problémákkal foglalkozik, amelyeket nem lehet kizárólag helyi, regionális vagy országos szinten kezelni;

45.

megállapítja, hogy a fent említett stratégiát széles körű nyilvános konzultáció keretében, a Balti-tengerrel és a Duna-medencével foglalkozó uniós stratégiákkal kapcsolatban szerzett tapasztalatok figyelembevételével kell kidolgozni, és a térségben már létező hálózatokkal és szervezetekkel, valamint a Régiók Bizottságával – mint a regionális és helyi önkormányzatok és más fontos partnerek képviselőivel – való szoros együttműködésben kell megvalósítani;

46.

emlékeztet arra, hogy az Általános Ügyek Tanácsa a makroregionális stratégiák átláthatóságával, ismertségével és a velük kapcsolatos legjobb gyakorlatok cseréjével foglalkozó 2011. április 13-i ülésének ajánlásával összhangban az adriai-jón makrorégió partnerség a 2011. évi Open Days alkalmával alaposan meg kívánja vizsgálni a makroregionális kérdéseket, különös tekintettel az adriai- és jón-tengeri térségre irányuló makroregionális stratégiára vonatkozó javaslatra, mégpedig a partnerségben részt vevő 13 régió és város képviselői közötti vita, valamint a köz- és a magánszektor közötti partnerségek számára tartandó workshop formájában, a végrehajtás szakaszában lévő specifikus projektek ismertetésével;

47.

kéri az elnököt, hogy továbbítsa ezt a saját kezdeményezésű véleményt az Európai Bizottságnak, az Európai Parlamentnek, a Tanács soros elnökségének és az elnökségi trióban részt vevő partnereinek.

11.1.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 9/14

—

úgy véli, hogy az intelligens szabályozásnak csökkentett bürokráciával és adminisztratív terhekkel kell együtt járnia nemcsak a polgárokra és az érintett felekre, hanem a helyi és regionális önkormányzatokra nézve is; elutasítja ugyanakkor a szabályozás kizárólag mennyiségi megközelítését;

—

megjegyzi, hogy egyre több utalás történik az intelligens szabályozás helyi és regionális dimenziójára és az RB ezzel kapcsolatos tevékenységeire és lehetőségeire, ennek révén ugyanis elismerést kap Európa helyi és regionális önkormányzatainak az uniós politikák kidolgozásában és a jogszabályok végrehajtásában betöltött szerepe;

—

arra kéri az Európai Bizottságot és a többi uniós intézményt, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet a helyi és regionális önkormányzatokra a jogszabályok kidolgozása, azok hatásainak értékelése, illetve az európai politikák és célkitűzések megvalósításának megtervezése során;

—

úgy véli, hogy az Európai Unió egyik célját képező területi kohézió (EUSZ 3. cikk) mellett mind a Lisszaboni Szerződésnek a szociális (EUMSZ 9. cikk) és a környezetvédelmi (EUMSZ 11. cikk) követelményekről szóló horizontális záradékai, mind az Európa 2020 stratégia hármas célkitűzése olyan hatástanulmányokat tesznek szükségessé, amelyek a szabályozás gazdasági, szociális és környezeti következményeit kiegyensúlyozott módon elemzik;

—

megjegyzi, hogy kész támogatni az uniós intézményeket ilyen erőfeszítéseikben, amennyiben helyi és regionális önkormányzatoktól származó adatokra van szükségük, emlékeztetve ugyanakkor korlátozott erőforrásaira és fő feladatára;

—

úgy véli, hogy az EU intézményeinek a hatáselemzés során közös megközelítést kellene követniük, amelynek a kialakításába az RB-t be kellene vonniuk;

—

támogatja az RB és az Európai Bizottság közötti együttműködési megállapodás felülvizsgálatára vonatkozó terveket, melyek célja, hogy figyelembe vegyék a Lisszaboni Szerződésből eredő intézményi változásokat, a többszintű kormányzás megvalósításának szükségességét és az RB politikai szerepének alakulását, valamint rendelkezzenek a hatáselemzéssel kapcsolatos együttműködés javításáról és fejlesztéséről, és hozzanak létre egy mechanizmust az RB-nek a hatékonyabb jogalkotásról szóló éves jelentéshez való hozzájárulásához.

Előadó

Lord Graham TOPE (UK/ALDE), Sutton londoni kerület önkormányzatának képviselője

Referenciaszöveg

Az Európai Bizottság közleménye: Intelligens szabályozás az Európai Unióban COM(2010) 543 végleges

Az Európai Bizottság jelentése a szubszidiaritásról és az arányosságról (17. jelentés a jogalkotásról – 2009. év)

COM(2010) 547 végleges

1.

üdvözli az intelligens szabályozás koncepcióját, amely megerősíti és kiterjeszti egy olyan uniós politikai ciklus elképzelését, melynek során a jogszabályokat alapos értékelés és a végrehajtás során szerzett konkrét tapasztalat alapján folyamatosan felülvizsgálják és az új kihívásokhoz és körülményekhez igazítják;

2.

úgy véli, hogy az intelligens szabályozásnak csökkentett bürokráciával és adminisztratív terhekkel kell együtt járnia nemcsak a polgárokra és az érintett felekre, hanem a helyi és regionális önkormányzatokra nézve is; elutasítja ugyanakkor a szabályozás kizárólag mennyiségi megközelítését, mivel a politikai prioritásokat nem lehet a jogszabályok összmennyiségére vonatkozó megfontolásoknak alárendelni; nyomatékosan kéri tehát, hogy a hatástanulmányok arra is térjenek ki, hogy az európai szabályozás hiánya milyen költségekkel jár;

3.

sajnálja, hogy az intelligens szabályozás eszközei láthatóan nem terjednek ki a felhatalmazáson alapuló és a végrehajtási (komitológiai) jogi aktusokra; ezen eljárások esetében nincs elegendő felügyelet és átláthatóság;

4.

megjegyzi, hogy egyre több utalás történik az intelligens szabályozás helyi és regionális dimenziójára és az RB ezzel kapcsolatos tevékenységeire és lehetőségeire, ennek révén ugyanis elismerést kap Európa helyi és regionális önkormányzatainak az uniós politikák kidolgozásában és a jogszabályok végrehajtásában betöltött szerepe;

5.

emlékeztet arra, hogy az RB legtöbb véleményében aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az EU-kezdeményezések előkészítése során nem konzultálnak kellő mértékben a helyi és regionális önkormányzatokkal, illetve nem vonják be őket megfelelően a folyamatba. A véleményekben az RB gyakran kéri a helyi és regionális önkormányzatok fokozottabb mértékű bevonását az új politikák és jogszabályok előkészítésébe, várható hatásaik értékelésébe és végrehajtásukba;

6.

arra kéri az Európai Bizottságot és a többi uniós intézményt, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet a helyi és regionális önkormányzatokra a jogszabályok kidolgozása, azok hatásainak értékelése, illetve az európai politikák és célkitűzések megvalósításának megtervezése során;

7.

ezért üdvözli a jelenlegi konzultatív eljárások felülvizsgálatára, valamint a válaszadási időszak kiterjesztésére irányuló szándékot;

8.

úgy véli, hogy a konzultáció eredményeit közzé kell tenni, és elemezni kell például, hogy a hozzájárulásokat milyen módon használták fel egy-egy javaslat megszerkesztése és módosítása során, milyen hozzájárulásokat nem használtak fel stb;

9.

ismételten aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a nyilvános konzultációk a jól szervezett és megfelelő forrásokkal rendelkező résztvevőknek, illetve speciális kisebbségi érdekeknek kedveznek. Ezért továbbra is kiemelt fontosságot tulajdonít a helyi és regionális önkormányzatok reprezentatív szövetségei által adott, valamint egyéb válaszoknak;

10.

tudomásul veszi az adminisztratív terhek csökkentésével foglalkozó magas szintű csoport („Stoiber-csoport”) tevékenységét;

11.

ismételten aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy ez a csoport és az Európai Bizottság szinte kizárólag az európai uniós jogszabályok által a kisvállalkozások tekintetében okozott közvetlen terhekre összpontosít. Bár ezek kétségtelenül a gazdasági növekedés komoly akadályai, emlékeztet arra, hogy a nemzeti, regionális, illetve helyi önkormányzatok megterhelő beszámolási kötelezettségei nemzeti vagy annál alacsonyabb szinten adminisztratív terheket rónak a polgárokra és a vállalkozásokra. Úgy véli, hogy a helyi és regionális szintű testületekre nehezedő adminisztratív terhekkel is foglalkozni kell, és le kell építeni azokat;

12.

üdvözli azt a jelenlegi kezdeményezést, hogy azonosítsák az új jogszabályok kevésbé megterhelő alkalmazásával kapcsolatos helyes gyakorlatokat, és emlékeztet arra, hogy az RB – egy erről szóló jelentés és a Stoiber-csoportban részt vevő állandó megfigyelője révén – tevékenyen hozzájárult az ezzel kapcsolatos legjobb helyi és regionális gyakorlatok összegyűjtéséhez. Hangsúlyozza azonban, hogy az EU-nak arra kellene összpontosítania, hogy eleve elkerüljük a túlzott adminisztratív terhek megjelenését;

13.

tudomásul veszi az Európai Bizottság szubszidiaritásról és arányosságról szóló 2010-es jelentését (a jogalkotás minőségének javítása 2010. – 18. jelentés), és annak jeleként ismeri el, hogy az Európai Bizottság figyelembe veszi az RB által végzett szubszidiaritáselemzést;

14.

emlékeztet arra, hogy a Lisszaboni Szerződés szerint minden uniós jogalkotási tervezetnek tartalmaznia kell egy, a várható hatásokról szóló vizsgálatot, amelynek a helyi és regionális szintekre is ki kell terjednie;

15.

ismételten hangsúlyozza mind az előzetes hatástanulmányok, mind az utólagos értékelések jelentőségét a politikaalkotásban és a jogalkotásban, mindeközben üdvözli az utólagos értékelés szerepének megerősítését;

16.

elismeri, hogy az uniós jogszabályok egyszerűsítésére és hatékonyabbá tételére irányuló erőfeszítéseknek egyensúlyt kell teremteniük egyrészt az előzetes hatásvizsgálatok és az utólagos értékelések elvégzése, másrészt pedig annak biztosítása között, hogy az ilyen gyakorlatok ne rójanak további adminisztratív terheket a különböző kormányzati szintekre;

17.

tudomásul veszi a hatásvizsgálati testület (IAB) 2010-es jelentését. Úgy véli, hogy az IAB-nak fontos szerepe van, ám előnyösebb lenne, ha nagyobb függetlenséget kapna az Európai Bizottságtól;

18.

úgy véli, hogy bebizonyosodott, hogy a hatáselemzés folyamatának és az IAB szerepének köszönhetően az Európai Bizottság szolgálatai szorosabban nyomon követik a szubszidiaritás elvének érvényesülését. Ennek világos példája, ha egy jelentés olyan esetekre mutat rá, amelyekben a hatáselemzési folyamat során összegyűjtött adatok arra sarkallták az Európai Bizottság főigazgatóságát, hogy a jogalkotás szükségességére és esetleges hozzáadott értékére való tekintettel megváltoztassa eredeti szándékát;

19.

megjegyzi, hogy az IAB jelentése egy olyan tendenciára hívja fel a figyelmet, mely szerint a hatáselemzéseket általában nem a korai szakaszban, a politikai közlemények szakaszában, hanem a végeleges jogszabály-javaslatok megfogalmazását követően készítik el. Magas szintű és nagy hatású politikai kezdeményezéseket sürget, melyeket már egy korai szakaszban hatáselemzésnek kellene kísérnie, főként ha a javaslat célja az, hogy tájékoztassa a döntéshozókat a későbbi szakaszok meghatározott politikai lehetőségeiről;

20.

megállapítja, hogy az IAB jelentése utal arra, hogy az egyes főigazgatóságok által készített hatáselemzésekben helyet kell adni a társadalmi hatások és az adminisztratív költségek elemzésének, a specifikus területi hatások elemzéséről viszont nem tesz említést, sem az RB lehetséges szerepéről abban, hogy a hatáselemzési folyamat során segítse az Európai Bizottságot. Arra kéri az Európai Bizottságot, hogy foglalkozzon ezzel, az IAB-t pedig arra, hogy a 2011-es jelentésében számoljon be a vonatkozó előrelépésekről;

21.

kívánatosnak tartja, hogy a Regionális Politikai Főigazgatóságot teljes mértékben bevonják a hatásvizsgálati testületbe, mivel ez a főigazgatóság fordítja a legnagyobb figyelmet a területi ügyekre;

22.

úgy véli, hogy az Európai Unió egyik célját képező területi kohézió (EUSZ 3. cikk) mellett mind a Lisszaboni Szerződésnek a szociális (EUMSZ 9. cikk) és a környezetvédelmi (EUMSZ 11. cikk) követelményekről szóló horizontális záradékai, mind az Európa 2020 stratégia hármas célkitűzése olyan hatástanulmányokat tesznek szükségessé, amelyek a szabályozás gazdasági, szociális és környezeti következményeit kiegyensúlyozott módon elemzik;

23.

úgy véli, hogy a minőségi hatásvizsgálatok és a jogszabályok alkalmazásának a nyomon követése időt és jelentős emberi erőforrás hozzárendelését igényli a szakértelem és az átfogó megközelítés biztosítása érdekében;

24.

fenntartásainak ad hangot azzal a tendenciával kapcsolatban, hogy a hatástanulmányok elvégzését „független” szervekre bízzák, tehát kiszervezik ezt a feladatot megbízott tanácsadó cégekhez vagy ad hoc bizottságokhoz. Kétséges, hogy egy ilyen kiszervezés ténylegesen több átláthatóságot és függetlenséget teremt. Ez az Európai Bizottság azon feladatának a megtagadását is jelenti, amely az általános közösségi érdek képviseletére vonatkozik. Továbbá az a veszély is fennáll, hogy a kiszervezés előnyben részesíti az ilyen tanulmányok vizsgálatához elegendő forrással rendelkezőket a sokkal szerényebb forrásokkal rendelkező területi önkormányzatokkal, nem kormányzati szervezetekkel, illetve a civil társadalom vagy munkavállalók képviselőivel szemben;

25.

megjegyzi, hogy kész támogatni az uniós intézményeket ilyen erőfeszítéseikben, amennyiben helyi és regionális önkormányzatoktól származó adatokra van szükségük, emlékeztetve ugyanakkor korlátozott erőforrásaira és fő feladatára;

26.

emlékeztet arra, hogy az új uniós jogszabályok helyi és regionális testületekre gyakorolt hatásai az Európai Parlament és az Európai Tanács módosításaiból ugyanúgy származhatnak, mint az Európai Bizottság eredeti javaslataiból. Arra kéri az előbbi két intézményt, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet döntéseik területi hatásaira a jogalkotási folyamat egésze során, valamint felajánlja az e területre vonatkozó szakértelmét. Úgy véli, hogy fel lehetne tárni, hogy az RB milyen konkrét területeken működhetne együtt az Európai Parlamenttel és a Tanáccsal például a hatáselemzések, a szubszidiaritás ellenőrzése, az uniós jogszabályok végrehajtása, valamint az előzetes és az utólagos értékelés vonatkozásában;

27.

arra kéri saját előadóit, hogy mérjék fel, ajánlásaik milyen hatást gyakorolnak a pénzügyi és adminisztratív terhek tekintetében, valamint a környezetre, a társadalmi struktúrára, a kis- és középvállalkozásokra és a civil társadalomra;

28.

úgy véli, hogy az EU intézményeinek a hatáselemzés során közös megközelítést kellene követniük, amelynek a kialakításába az RB-t be kellene vonniuk;

29.

üdvözli, hogy a Lisszaboni Szerződés által létrehozott korai előrejelző rendszer kapcsán az Európai Bizottság megfelelő hangsúlyt helyez a tagállami parlamentek indokolással ellátott véleményeire, jóllehet a „sárga laphoz” szükséges küszöböt még nem érték el. A szubszidiaritásfigyelési folyamatban betöltött szerepe és felelősségi köre alapján az RB kéri az Európai Bizottságot, hogy bocsássa rendelkezésére a tagállami parlamentek által megküldött, indokolással ellátott véleményeket, valamint azok fordításait és az Európai Bizottság válaszát;

30.

támogatja az RB és az Európai Bizottság közötti együttműködési megállapodás felülvizsgálatára vonatkozó terveket, melyek célja, hogy figyelembe vegyék a Lisszaboni Szerződésből eredő intézményi változásokat, a többszintű kormányzás megvalósításának szükségességét és az RB politikai szerepének alakulását, valamint rendelkezzenek a hatáselemzéssel kapcsolatos együttműködés javításáról és fejlesztéséről, és hozzanak létre egy mechanizmust az RB-nek a hatékonyabb jogalkotásról szóló éves jelentéshez való hozzájárulásához;

31.

úgy véli, hogy ez a csoport hasznos adminisztratív fórum, amelyben a tagállamok és az európai uniós intézmények – köztük az RB – tisztviselői megvitathatják az európai kormányzással kapcsolatos gyakorlati kérdéseket, valamint kicserélhetik egymással a legjobb gyakorlatokat;

32.

emiatt sajnálja, hogy sem a magyar, sem a lengyel elnökség nem rendez teljes ülést 2011-ben, és kéri, hogy 2012-ben kerüljön sor erre;

33.

emlékeztet arra, hogy a Lisszaboni Szerződés kimondottan utal a helyi és regionális önkormányzatokra, valamint a szubszidiaritás elvének helyi és regionális dimenziójára, ami azt jelenti, hogy az EU-nak tiszteletben kell tartania a helyi és regionális önkormányzatok hatásköreit akkor, amikor a megosztott hatáskörök alapján új jogalkotási aktusokra tesz javaslatot vagy ilyeneket fogad el. Arra is emlékeztet, hogy a Lisszaboni Szerződés a szubszidiaritás tekintetében kiemelt szereppel ruházta fel az RB-t. Ez nem csupán azt jelenti, hogy biztosítania kell a helyi és regionális önkormányzatok hatásköreinek tiszteletben tartását, hanem arról is gondoskodnia kell, hogy a szubszidiaritás az összes kormányzati szint tekintetében érvényesüljön;

34.

ismételten hangsúlyozza elkötelezettségét amellett, hogy továbbra is együttműködjön az Európai Bizottsággal a többszintű kormányzásnak a főbb európai stratégiákba és közösségi politikákba való beépítése érdekében, különösen az EU 2020 stratégia végrehajtása során;

35.

felhívja a figyelmet az RB szubszidiaritásról szóló 2010. évi jelentésére, amelyet az RB Elnöksége 2011. március 4-én fogadott el azokkal a témákkal együtt, amelyek strukturálni fogják a szubszidiaritásfigyelő hálózat munkaprogramját. A jelentés taglalja a szubszidiaritásfigyelő tevékenység megerősödését, és annak hozzájárulását az EU döntéshozatali folyamatában a szubszidiaritás kultúrájának elterjedéséhez, amelyek az RB legfőbb prioritásai;

36.

pozitívan értékeli azt a tényt, hogy egyetlen véleményben sem állapították meg a szubszidiaritás elvének közvetlen megsértését. Ez azt mutatja, hogy az Európai Bizottság komolyan veszi a szubszidiaritás elvének betartását, és kiemeli az RB ellenőrző szerepét;

37.

üdvözli, hogy egyre gyakrabban konzultálnak a szubszidiaritásfigyelő hálózattal, amely részletes és gyakorlati észrevételeket szolgáltathat a helyi és regionális testületek széles spektruma részéről. Arra kéri a szubszidiaritásfigyelő hálózathoz kapcsolódó partnereket, hogy nagyobb mértékben vegyenek részt a hálózat tevékenységeiben és konzultációiban, és hogy növeljék konzultatív tevékenysége eredményeinek reprezentativitását;

38.

elismeri, hogy az európai uniós jogszabályok időben történő, pontos és hatékony végrehajtására van szükség, valamint annak helyes alkalmazására a tagállamok valamennyi kormányzati szintjén, és tudatában van annak, hogy időnként jogsértési eljárásokat lehet indítani a nemteljesítés büntetése és az attól való visszatartás céljából; aggodalmát fejezi ki azonban amiatt, hogy az Európai Bizottság egyre gyakrabban kívánja meghatározni, hogy a tagállamok kormányai mikor és hogyan tartassák be a jogszabályokat a helyi és regionális önkormányzatokkal. A szubszidiaritás elvének tiszteletben tartásával a végrehajtásért maguk a nemzeti kormányzatok – illetve adott esetben a regionális kormányzatok – kell, hogy feleljenek, mindaddig, amíg az EU általános jogalkotási céljainak végrehajtása biztosítva van.

11.1.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 9/18

—

elismeri a kisvállalkozói intézkedéscsomagon keresztül végzett tevékenységek folytán mindmáig elért eredményeket; azonban kiemelten ajánlja, hogy az intézkedéscsomag járjon nagyobb politikai kötelezettségekkel, hogy a végrehajtás szélesebb körben és szabályszerűbb módon történjen, és hogy le lehessen küzdeni a teljes végrehajtás előtt álló jelenlegi akadályokat. Ezáltal az Európai Bizottság és különösen a tagállamok is több eredményt mutathatnak fel az intézkedéscsomag célkitűzéseit tekintve;

—

úgy véli, hogy a kisvállalkozói intézkedéscsomag politikai irányítást kíván; úgy gondolja továbbá, hogy az Európa 2020 stratégiának kifejezettebben el kellene ismernie a kisvállalkozói intézkedéscsomagot, hogy ez a politika így stabilabb irányítási struktúrát kapjon azáltal, hogy megfelelő útiterv kerül hozzá elfogadásra, amely tartalmazza mindazokat a mérföldköveket, amelyeket minden tagállamnak el kell érnie és nemzeti reformprogramjába is be kell vennie;

—

úgy látja, hogy a regionális és helyi önkormányzatok előtt további lehetőségek nyílnak majd arra, hogy hozzájáruljanak a kisvállalkozói intézkedéscsomag céljainak eléréséhez; és kéri, hogy nyíltabban ismerjék el a helyi és regionális dimenziót az alulról felfelé és a felülről lefelé irányuló megközelítések ösztönzése érdekében, valamint azért, hogy az intézkedéscsomag ismertebbé váljon EU-szerte; arra a következtetésre jut, hogy EU-szerte nemzeti, regionális és helyi szinten egyaránt fokozott kommunikációra van szükség, és az intézkedéscsomagnak is nagyobb jelentőséget kell tulajdonítani;

—

rámutat, hogy a kkv-k előtt álló legnagyobb kihívást a finanszírozáshoz való hozzájutás jelenti, és ehhez összehangolt fellépésre lesz szükség a kisvállalkozói intézkedéscsomag következő szakaszaiban; az annak érdekében teendő erőfeszítések jelentőségét is kiemeli, hogy megkönnyítsék a kkv-k számára a piacra jutást, és számottevően mérsékeljék az adminisztratív terheket;

—

nagyon sajnálja, hogy a kisvállalkozói intézkedéscsomagnak a lisszaboni stratégiába, majd pedig az Európa 2020 stratégiába való beépítésére irányuló kötelezettségvállalás elmaradt, és ezzel eddig sikerült elszalasztani annak lehetőségét, hogy a nemzeti reformprogramokat az intézkedéscsomag fő végrehajtási eszközeként használják fel. Ezért ismételten kéri, hogy azonnali hatállyal építsék be a kisvállalkozói intézkedéscsomag alapelveit és célkitűzéseit az Európa 2020 stratégiába és a nemzeti reformprogramok végrehajtásába.

Előadó

Constance HANNIFFY (IE/EPP), az Offaly Megyei Tanács, a Midland Regionális Önkormányzat és a Border, Midland és Western Regionális Közgyűlés tagja

Referenciaszöveg

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Az európai kisvállalkozói intézkedéscsomag felülvizsgálata

COM(2011) 78 végleges

1.

örömmel fogadja az Európai Bizottság Az európai kisvállalkozói intézkedéscsomag felülvizsgálata című közleményét; és újfent kijelenti, hogy teljes mértékben támogatja, hogy folyamatosan szem előtt tartsák ezt a rendkívül fontos politikai menetrendet, amely az EU-szerte működő kkv-k fejlesztésének, növekedésének és fenntarthatóságának támogatására irányul;

2.

nyomatékosan hangsúlyozza, hogy foglalkozni kell azokkal a kulcsproblémákkal, amelyek hátráltatják a kisvállalkozói intézkedéscsomag valamennyi kormányzati szinten való végrehajtását az Európai Unióban; és sürgeti, hogy az intézkedéscsomag legfontosabb elemeinek tulajdonítsanak nagyobb jelentőséget a tagállamok – Európa-szerte ugyanis 3,5 millió munkavállaló veszítette el kkv-nál betöltött állását (1) a pénzügyi, gazdasági és szociális válság következtében, és emiatt sajnos ezt a kérdést nyilvánvalóan első helyen kell kezelni a politikai napirenden;

3.

elismeri a kisvállalkozói intézkedéscsomagon keresztül végzett tevékenységek folytán mindmáig elért eredményeket; azonban kiemelten ajánlja, hogy az intézkedéscsomag járjon nagyobb politikai kötelezettségekkel, hogy a végrehajtás szélesebb körben és szabályszerűbb módon történjen, és hogy le lehessen küzdeni a teljes végrehajtás előtt álló jelenlegi akadályokat. Ezáltal az Európai Bizottság és különösen a tagállamok is több eredményt mutathatnak fel az intézkedéscsomag célkitűzéseit tekintve;

4.

támogatja a kisvállalkozói intézkedéscsomag irányítási szempontjainak megerősítésére irányuló európai bizottsági erőfeszítéseket, különösen a nemzeti kkv-küldöttségek létrehozását a tagállamokban. Ezek a küldöttségek veszik majd kézbe az Európai Bizottság különleges kkv-küldöttségével karöltve az intézkedéscsomag végrehajtásának irányítását EU-szerte;

5.

úgy véli, hogy a kisvállalkozói intézkedéscsomag politikai irányítást kíván; úgy gondolja továbbá, hogy az Európa 2020 stratégiának kifejezettebben el kellene ismernie a kisvállalkozói intézkedéscsomagot, hogy ez a politika így stabilabb irányítási struktúrát kapjon azáltal, hogy megfelelő útiterv kerül hozzá elfogadásra, amely tartalmazza mindazokat a mérföldköveket, amelyeket minden tagállamnak el kell érnie és nemzeti reformprogramjába is be kell vennie;

6.

úgy látja, hogy a regionális és helyi önkormányzatok előtt további lehetőségek nyílnak majd arra, hogy hozzájáruljanak a kisvállalkozói intézkedéscsomag céljainak eléréséhez; és kéri, hogy nyíltabban ismerjék el a helyi és regionális dimenziót az alulról felfelé és a felülről lefelé irányuló megközelítések ösztönzése érdekében, valamint azért, hogy az intézkedéscsomag ismertebbé váljon EU-szerte;

7.

rámutat, hogy a kkv-k előtt álló legnagyobb kihívást a finanszírozáshoz való hozzájutás jelenti, és ehhez összehangolt fellépésre lesz szükség a kisvállalkozói intézkedéscsomag következő szakaszaiban; az annak érdekében teendő erőfeszítések jelentőségét is kiemeli, hogy megkönnyítsék a kkv-k számára a piacra jutást, és számottevően mérsékeljék az adminisztratív terheket;

8.

újfent kiemeli, hogy a különféle típusú vállalkozások hosszú távú fenntarthatósága érdekében folyamatosan meg kell adni a megfelelő támogatást a kkv-knak. Továbbá súlyt kell fektetni az ígéretesnek tűnő induló, új és exportorientált kkv-kra; figyelmet kell fordítani a már régóta működő, illetve a fejlesztés és átszervezés alatt álló vállalkozásokra; egyúttal tudatában van a helyi és a belföldi piacokra szakosodott, a helyi és regionális gazdaságok fő ütőerét képező kkv-k előtt álló kihívásoknak;

9.

hangsúlyozza továbbá, hogy a kisvállalkozói intézkedéscsomagnak és a kkv-kra irányuló politikának a lehető legtöbb munkahely létrehozása és a fenntartható gazdasági növekedés érdekében minden szinten nyitottnak kell lennie a különböző üzleti modellekre, és azokkal együtt is kell tudnia működni. Ide tartoznak a szociális gazdaság vállalkozásai, a (kereskedelmi és a forgalomba hozatalt megelőző) kulturális és szellemi alkotó tevékenységet végző vállalkozások, illetve a szövetkezetek és hasonló jogi formák is;

10.

nagyon sajnálja, hogy a kisvállalkozói intézkedéscsomagnak a lisszaboni stratégiába, majd pedig az Európa 2020 stratégiába való beépítésére irányuló kötelezettségvállalás elmaradt, és így egyelőre nem sikerült élni azzal a lehetőséggel, hogy a nemzeti reformprogramokat az intézkedéscsomag fő végrehajtási eszközeként használják fel. Ezért ismételten kéri, hogy azonnali hatállyal építsék be a kisvállalkozói intézkedéscsomag alapelveit és célkitűzéseit az Európa 2020 stratégiába és a nemzeti reformprogramok végrehajtásába;

11.

csalódottan állapítja meg, hogy a kisvállalkozói intézkedéscsomagot a tagállamok igen különböző mértékben hajtották végre. Ezt az Európai Bizottság közleménye is elismeri, viszont a különbségek mögött rejlő tényezőket nem tárja fel teljes egészében. A tagállamoktól nagyobb fokú elszámoltathatóságot kellene számon kérni az intézkedéscsomag végrehajtásával kapcsolatban. Az RB arra a következtetésre jut, hogy EU-szerte nemzeti, regionális és helyi szinten egyaránt fokozott kommunikációra van szükség, és az intézkedéscsomagnak is nagyobb jelentőséget kell tulajdonítani;

12.

örömmel fogadja a nemzeti kkv-küldöttségek tagállami kinevezését, és arra kéri ezeket a küldöttségeket, hogy megbízatásuknak teljes mértékben eleget téve törekedjenek arra, hogy a közigazgatási szervek „először kicsiben gondolkozzanak”, és hogy kellően vegyék figyelembe a kkv-k előtt álló kihívásokat az olyan törvények, jogszabályok és eljárások kidolgozása során, amelyek elősegíthetik a kkv-k működési környezetének javulását;

13.

rámutat, hogy egyes kkv-küldöttségeket politikai, másokat közigazgatási kinevezés útján hoztak létre; és azt ajánlja, hogy minél több tagállam válassza a politikai kinevezést: ezzel erősebben megmutatkozik a kisvállalkozói intézkedéscsomag végrehajtása és a kkv-k előtt álló kihívások leküzdése iránti elköteleződés, és ezek a kérdések jobban előtérbe is helyeződnek;

14.

úgy véli, hogy a már létező különböző programok és pénzügyi eszközök felhasználása a kisvállalkozói intézkedéscsomag céljainak elérésére további, illetve célzott finanszírozás nélkül alapvető gyenge pontnak számít;

15.

tudomásul veszi az új uniós kkv-küldöttség kinevezését, azonban újfent kiemeli, hogy a közlemény nem foglalkozik kielégítő mértékben a kkv-küldöttség szerepével, és felkéri az Európai Bizottságot, hogy biztosítsa, hogy a kkv-küldöttek megkapják a kisvállalkozói intézkedéscsomag célkitűzéseinek sikeres megvalósításához és a kkv-kkal kapcsolatos politikai tevékenységek közismertségének javításához szükséges pénzügyi forrásokat és a kellő politikai szintű támogatást;

16.

örömmel fogadja a tagállamokból, kkv-küldöttségekből és a kkv-kat képviselő szervezetekből álló SBA tanácsadói csoport létrehozásának szándékát; és kéri, hogy ebbe a tanácsadói csoportba a Régiók Bizottságát is vegyék fel tagnak, ugyanis a kisvállalkozói intézkedéscsomag minden kormányzati szinten hatást kíván kifejteni, nem csak uniós és nemzeti szinten;

17.

javasolja, hogy a tagállamokon belül a helyi és regionális önkormányzatokat ösztönözzék arra, hogy tegyék magukévá a kisvállalkozói intézkedéscsomag elveit, és az abban foglalt intézkedéseket igazítsák a helyi/regionális körülményekhez; úgy véli, hogy e tekintetben jó ötletekkel szolgálhat az európai vállalkozói régió (EVR) rendszere;

18.

tudomásul veszi, hogy a kisvállalkozói intézkedéscsomag által előirányzott jogalkotási kezdeményezések többségét sikerrel elfogadták, és szorgalmazza, hogy a tagállamok fogadják el az európai zártkörű társaság (SPE) statútumát is, ami a vállalkozásalapítás költségének csökkentése révén elősegíti majd az egységes piac jobb kihasználását, továbbá egyszerűsíti a szabályozási keretet a határokon átnyúló kereskedelem megkönnyítése érdekében;

19.

arra kéri a tagállamokat, hogy fogadják el és teljes körűen hajtsák végre a késedelmes fizetésekről szóló irányelvet; és kiemeli, hogy ennek az irányelvnek a betartatása továbbra is kulcskérdés, és a tagállamoknak törekedniük kell arra, hogy a vállalkozások és a közigazgatási szervek körében javítsák a fizetési kultúrát;

20.

hangsúlyozza, hogy a bizonyos típusú cégek, induló és mikrovállalkozások vonatkozásában érvényesítendő jogszabály alóli kivételek bevezetésére tett javaslatot indokolt esetben oly módon kellene megvalósítani, hogy ez ne vezessen „másodrangú” vállalkozások létrejöttéhez és piaci zavarhoz;

21.

úgy véli, hogy határozottabban be kellene vetni a teljesítményértékelés eszközét a kisvállalkozói intézkedéscsomag végrehajtásában elért tagállami teljesítmény nyomon követésére, kiértékelésére és összehasonlítására; továbbá kéri, hogy a teljesítményértékelésből származó összes adatot hozzák nyilvánosságra, nemcsak tájékoztatásképpen, de azért is, hogy ezzel a tagállamokat jobb teljesítményre ösztönözzék;

22.

felhívja a figyelmet azokra a kihívásokra, amelyekkel a kkv-knak kell szembenézniük amiatt, hogy a pénzintézetek a nemzetközi bankszektorban bekövetkezett és még most is tartó gazdasági hanyatlás és válság következtében megszigorították a hitelfeltételeket; (2) továbbá rámutat, hogy a kkv-kat a mindez aránytalanul nagy mértékben sújtja, hiszen rosszabb a hitelkockázati minősítésük, ami rövid és középtávon egyaránt súlyosan rontja túlélési és működési képességüket;

23.

arra ösztönzi az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy használják fel alapként a kkv-k állandó finanszírozási fórumának 2011. márciusi ülésén született eredményeket; továbbá nagy örömmel fogadja a hitellehetőségek – köztük a Progress mikrofinanszírozási eszköz – hozzáférhetőségét célzó európai bizottsági kezdeményezéseket, valamint a kkv-k megbízható üzleti alapokon nyugvó finanszírozáshoz való hozzáférésének javítását szolgáló cselekvési terv bevezetésére irányuló szándékot;

24.

helyesli a kisvállalkozói intézkedéscsomagban szereplő cselekvési tervet, és úgy véli, hogy annak a finanszírozást kereső kkv-k kihívást jelentő működési feltételeire kellene összpontosítania, vagyis: i) a bankok és más pénzintézetek és a kkv-k közötti fokozott átláthatóságra; ii) az idegen és saját tőke kombinálására; iii) a kihelyezett hitelek mennyiségének növelésére értékpapírosítás révén; iv) egyszerűbb határokon átnyúló kockázatitőke-befektetésre; valamint v) a mikrohitelek jobb szabályozására;

25.

úgy véli, hogy bár érdemes lenne bevezetni a kkv-k számára javasolt egyablakos finanszírozási megoldást, de további megfontolásokra lenne szükség ezzel kapcsolatban, és első lépésként azt ajánlja, hogy nemzeti, illetve regionális szinten térképezzék fel a kkv-k számára rendelkezésre álló összes támogatást (ideértve az uniós, a nemzeti, a regionális és helyi támogatási programokat és támogató ügynökségeket); ajánlja továbbá, hogy az Európai Bizottság vizsgáljon meg más sikeres modelleket, amelyek az üzleti támogatások összekapcsolt, szükség esetén a megfelelő helyre való kölcsönös átirányításra épülő rendszerének biztosítása révén többletértéket képviselnek a kkv-k számára, és ezeket helyi és regionális szinten szélesebb körben népszerűsítsék;

26.

üdvözli azt az európai bizottsági javaslatot, amely a kisvállalkozói intézkedéscsomag hatékony végrehajtását az uniós alapok tematikus, előzetes feltételeként szabja meg a javasolt közös stratégiai kereten belül, valamint a kkv-beruházások tematikus prioritásként való felvételét az ERFA-rendelet tervezetébe, mivel ez előmozdíthatja a kisvállalkozói intézkedéscsomag célkitűzéseinek helyi/regionális szintű gyakorlati megvalósítását az egyes tagállamokban;

27.

úgy véli, hogy a kkv-k számára nyitott európai uniós programok eltérő jellege és követelményrendszere hátrány a finanszírozás elérhetőségét tekintve, és a kkv-kat célzó uniós eszközöknek és alapoknak az EU költségvetésében való jobb összefogását javasolja; kéri, hogy a következő többéves pénzügyi kereten belül fokozottan támogassák a kkv-k ösztönzését elősegítő valamennyi programot és eszközt; és e tekintetben általánosságban üdvözli a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó európai bizottsági javaslat kkv-kkal kapcsolatos rendelkezéseit, amelyekről azonban majd csak a végleges költségvetések, a kkv-k támogatására irányuló specifikus keretek és a konkrét végrehajtási szempontok elfogadása után alkot ítéletet;

28.

aggódik amiatt, hogy a 2013 utáni versenyképességi és innovációs keretprogram (CIP) – a kutatás- és innovációfinanszírozás közös stratégiai keretének részeként – nem tudja majd kellően kielégíteni a kkv-k igényeit, ezért külön kkv-pillér létrehozását javasolja az említett kereten belül; a finanszírozási eszközökhöz való hozzájutás megkönnyítésére és azoknak a kkv-k igényeihez való jobb hozzáigazítására hív fel, többek között a mikrofinanszírozási és mezzaninhitel-eszközökre fordított figyelem növelésén, a CIP garanciaeszközeinek kiterjesztésén és bővítésén, valamint a kutatási keretprogramon belüli kockázatmegosztási pénzügyi mechanizmuson (RSFF) keresztül, továbbá javasolja az Európai Beruházási Bank – a JASMINE-hez és a JEREMIE-hez hasonló – termékeinek intelligensebb felhasználását;

29.

támogatja az Európai Bizottságnak azt a döntését, hogy 2011 végéig meghosszabbítja az állami támogatásokra vonatkozó ideiglenes keretszabályt, amely lehetővé teszi a kkv-k kiegészítő támogatását; és úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak ezt a rendszert 2011 utánra is ki kellene terjesztenie, ám előtte ki kellene értékelnie, hogy a keret sikeresen teljesítette-e célkitűzéseit;

30.

javasolja a nemzeti kormányoknak, hogy vegyék fontolóra adózási ösztönzők bevezetését az innovatív, kisméretű induló vállalkozások számára;

31.

az Európai Bizottság javaslata alapján késztetést érez arra, hogy felügyelje, hogy valóban több kedvezményezett kkv vehet-e majd részt a megerősített hitelgarancia-programokban, amelyek a beruházásokat, a növekedést, az innovációt és a kutatást támogatják; továbbá tudomásul veszi a kockázatitőke-piac hatékonyabb működésére irányuló jogszabályokkal kapcsolatos vázlatos javaslatokat;

32.

hangsúlyozza, hogy a kkv-knak egyszerűsített, világosabb és következetes szabályozási és adminisztratív működési környezetre van szükségük; és úgy véli, hogy e tekintetben elengedhetetlen a kkv-teszt alkalmazásának megerősítése;

33.

úgy véli, hogy a kkv-tesztet módszeresebben kellene alkalmazni a hatásvizsgálati folyamatban, hogy az már a korai jogalkotási szakaszban tárgyalt politikai közleményekre és jogalkotási javaslatokra is kiterjedjen; ezenkívül felveti, hogy ez a folyamat tovább erősödhetne, ha a hatásvizsgálati bizottság nagyobb függetlenséget élvezhetne az Európai Bizottságtól;

34.

nyomatékosan ajánlja, hogy minden tagállam alkalmazza a kkv-tesztet és a „gondolkozz először kicsiben”-elvet, mégpedig ne csak az országos jogban, de a kkv-kat érintő politikai keretekre és közigazgatási eljárásokra nézve is; és azt javasolja, hogy az Európai Bizottság a kkv-k teljesítményértékelésének részeként azt is értékelje ki, hogy a tagállamok hogyan alkalmazzák a kkv-tesztet;

35.

örömmel fogadja, hogy az Európai Bizottság kész támogatást nyújtani a tagállamoknak az európai uniós jogszabályok túlbuzgó átültetésének elkerülésére – amint azt az RB a kisvállalkozói intézkedéscsomagról szóló korábbi véleményében már javasolta – azáltal, hogy rávilágít, milyen jelentős akadályokat gördít ez a túlbuzgó átültetés a mikrovállalkozások alapítása és terjeszkedése elé;

36.

teljes mértékben támogatja a „csak egyszer”-elvet, és arra biztatja a helyi és regionális önkormányzatokat, hogy ezt az elvet alkalmazzák a kkv-kkal szemben minden adminisztratív és szabályozási célú adatkérés során; rámutat azonban, hogy ahol már megpróbálták bevezetni a „csak egyszer” gyakorlatát a közigazgatásban, és megosztani az így begyűjtött adatokat, adatvédelmi és adatmegőrzési okok miatt ellenállásba ütköztek;

37.

örömmel fogadja, hogy az Európai Bizottság elkötelezte magát amellett, hogy 2011-ben politikai ajánlásokat terjeszt elő a vállalkozások átadásának egyszerűsítésére és az átadás előtti akadályok megszüntetése terén jelentkező kihívások kezelésére; és újfent felhívja a figyelmet arra, hogy ez különösen fontos kérdés a vállalkozások családtagok közötti átadása kapcsán, különösen azért, mert az előttünk álló évtizedben sok kkv-tulajdonos eléri az időskort, és kivonul a családi vállalkozásból; hangsúlyozza továbbá, hogy azoknál a kkv-knál is hasonló problémák állnak fenn, ahol a tulajdonos működteti a vállalkozást;

38.

sajnálattal állapítja meg, hogy mindmáig alig történt haladás a csődeljárások egyszerűsítése terén, ezért arra kéri a tagállamokat és az Európai Bizottságot, hogy ennek a kérdésnek tulajdonítsanak nagyobb fontosságot; továbbá újfent arra kéri az Európai Bizottságot, hogy foglalkozzon azoknak a sikertelen vállalkozóknak a hasonló, mégis különböző problémáival, akik formálisan nem jelentettek csődöt;

39.

kiemeli, hogy amikor egy sikertelen vállalkozó kénytelen vállalkozói tevékenységével felhagyni, nehézségekbe ütközik, ha hozzá kíván férni a tagállam szociális védelmi rendszeréhez, ellentétben alkalmazottaival, akik jogosultak erre;

40.

támogatja az egységes euró-pénzforgalmi övezet (SEPA) kiterjesztését Európa összes vállalkozására, és teljes mértékben egyetért a SEPA tanácsának 2011 májusában tett kijelentésével (3), mely szerint sürgősen szükség van egy olyan rendelet elfogadására, amely mind az átutalások, mind pedig a csoportos beszedések rendszerének esetében meghatározza az átállási időszak végét. Amint ez elfogadásra került, ez veszi át az átutalások és csoportos beszedések tagállami rendszereinek helyét, ami végeredményben a SEPA gyorsabb és hatékonyabb megvalósításához vezet;

41.

örömmel fogadja, hogy az Európai Bizottság elkötelezi magát amellett, hogy teljes mértékben követi a kkv-k közbeszerzési eljárásokban való részvételének megkönnyítéséről szóló legjobb gyakorlatok európai kódexét; és arra kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy az RB korábbi kéréseinek eleget téve fokozottan mozdítsák elő azokat az innovatív ajánlatkérési intézkedéseket, amelyekkel növelhető a kkv-k részvétele a közbeszerzésekben: például több tender felosztását csoportokba vagy adott esetben együttműködési lehetőségek feltüntetését az ajánlati felhívásokban;

42.

kéri továbbá az Európai Bizottságtól annak ösztönzését, hogy nemzeti szinten az ajánlattevők – elektronikus bejegyzési rendszer formájában – ún. közbeszerzési igazolványokat igényelhessenek annak alátámasztására, hogy a vállalkozó rendelkezik azokkal a nyilatkozatokkal és igazolásokkal, amelyeket az ajánlatkérő szervek a közbeszerzések alkalmával általában kérnek. Ha a vállalkozó egyszer már megszerezte az igazolványt, nem kell újra és újra ugyanazokat a nyilatkozatokat és írásos igazolásokat benyújtania. Ez a közbeszerzési eljárásokban gyakran részt vevő cégek számára sok időt és pénzt takarít meg. E közbeszerzési igazolványok csak meghatározott ideig lennének érvényesek, mivel a kapcsolódó igazolások csak korlátozott időre szólnak. Már működnek ilyen rendszerek, és eddig kedvezőek a tapasztalatok;

43.

emlékeztet arra, hogy az elektronikus közbeszerzések területén rengeteg a kihasználatlan lehetőség; tudomásul veszi, hogy mind az Európai Bizottságnak, mind pedig a tagállamoknak 2012-ig biztosítaniuk kell EU-szerte az elektronikus azonosítás és az elektronikus hitelesítés kölcsönös elismerését; az RB ezért sürgeti az Európai Bizottságot, hogy 2011-ben mérje fel az ezen intézkedés terén elért haladást annak biztosítása érdekében, hogy mindenki megtegye a megfelelő lépéseket, illetve hogy fény derüljön mindazokra a problémákra, amelyekre a megvalósítás során oda kell figyelni;

44.

azt javasolja, hogy jobban használják ki a költségcsökkentő informatikai megoldásokat, tekintettel arra, hogy az Európai Unióban kiírt közbeszerzési pályázatoknak csupán egyharmadát fogadják el elektronikus formátumban; ezért kéri, hogy ezzel foglalkozzon többet a kisvállalkozói intézkedéscsomag, az Európai Bizottság és a tagállamok pedig mindezt valósítsák meg;

45.

újfent hangsúlyozza, hogy a feketepiacok egyre növekvő veszélyt jelentenek a jogszerűen működő kkv-k életképességére; és arra kéri az Európai Bizottságot, hogy kezelje azokat a kihívásokat, amelyeket ez a tisztességtelen verseny és a szabályozatlan kereskedelem vonatkozásában jelent, elsősorban olyan intézkedések bevezetése révén, amelyek javíthatnák a szellemi tulajdon védelmét és erősíthetnék a hamisítás elleni küzdelmet;

46.

elismeri a vállalkozói kultúra előmozdításának és fejlesztésének jelentőségét; arra kéri a tagállamokat, hogy helyezzenek nagyobb hangsúlyt a vállalkozási ismeretek oktatásának népszerűsítésére, és arra, hogy a vállalkozói gondolkodásmód meggyökerezzen a diákok fejében és a tanárképzésben;

47.

támogatja, hogy a kisvállalkozói intézkedéscsomag végrehajtásának részeként erősítsék meg az európai vállalkozói régió (EVR) rendszerét a vállalkozásösztönzés érdekében, valamint eszközként a régiók hálózatának kialakítására és a kkv-kat támogató bevált helyi és regionális gyakorlatok terjesztésére;

48.

örömmel fogadja az Erasmus – Ifjú vállalkozók program kiértékelését, és úgy véli, hogy a program kísérleti szakasza teljesítette számos célkitűzését, és valódi európai többletértéket hozott; támogatja a program kiterjesztését, feltéve, hogy a kísérleti szakasz legfontosabb hiányosságait orvosolják. Különösen a következőkről van szó: a) javítani kell általában a kezdeményezésről, illetve konkrétan a résztvevők és a fogadó felek számára jelentett előnyökről való tájékoztatást; b) helyi, illetve nemzeti kapcsolattartó pontokat kell létrehozni a kommunikációs és népszerűsítési problémák megoldására; c) biztosítani kell a résztvevők kiegyensúlyozottabb földrajzi eloszlását; d) utólagos támogatási programot kell kínálni, hogy a résztvevők megszilárdíthassák a szerzett tapasztalataikat; és e) a programot szilárdabb pénzügyi alapokra kell helyezni;

49.

tudomásul veszi és támogatja a női vállalkozókat segítő mentorhálózat létrehozását; egyúttal ismét felhívja a figyelmet a bevándorló vállalkozók igényeire, akik a körülményekből adódóan általában vállalkozóbb szelleműek és kevésbé kockázatkerülők; azt ajánlja, hogy vegyék figyelembe a fiatalok, a kisebbségek és az idősebb vállalkozók igényeit és azt is, hogy az európai uniós és a harmadik országból származó migráns vállalkozók eltérő kihívásokkal és követelményekkel szembesülnek;

50.

örömmel fogadja az Európa 2020 stratégia „Új készségek és munkahelyek menetrendje” című kiemelt kezdeményezését, amely figyelembe veszi a kkv-k néhány sajátos tulajdonságát és problémáját; és arra ösztönzi az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy a kisvállalkozói intézkedéscsomag keretében a készségek és munkahelyek politikája is kidolgozásra kerüljön, ezzel biztosítva a kkv-k munkahely-teremtési és készségfejlesztési potenciáljának lehető legjobb kihasználását.

11.1.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 9/23

—

szeretné, ha GDP-n kívül más mérőszámokat is tekintetbe vennének, az Európai Unió régiói közötti és az azokon belüli különbségek csökkentésében elért haladás jobb illusztrálása érdekében,

—

szükségesnek véli, hogy amennyiben különböző végrehajtási struktúrák állnak rendelkezésre a nemzeti és európai szintű beavatkozások terén, legyen nagyobb az együttműködés a kormányzás érintett szintjei között a hatékonyságot nélkülöző átfedések elkerülésére. Ennek érdekében hasznosnak tartja a párbeszéd fokozását, és a különböző kormányzati szintek közötti együttműködésből kiindulva a nagyobb koherencia és kiegészítő jelleg biztosítását a különböző intézkedések között,

—

emiatt úgy véli, hogy a partnerség elvének megfelelően a nemzeti és európai szintű beavatkozások csak a helyi és regionális szintű döntéshozó szervek felelősségvállalásával vihetők sikerre,

—

támogatja a kohéziós politika hatékonyságának egy eredményorientáltabb hozzáállás révén történő erősítését, és nem ellenzi az előzetes feltételességek bevezetésének elvét, kiemeli mindazonáltal, hogy a feltételességek rendszerének nem lenne szabad késleltetnie a programok elindítását, és ellenzi a stabilitási és növekedési paktummal kapcsolatos feltételességét,

—

úgy véli, hogy az addicionalitás ellenőrzése fontos szerepet játszik annak biztosításában, hogy a nemzeti költségen indított programok kiegészítéseként sor kerüljön az európai erőforrások felhasználására, valódi hozzáadott értéket adva ezzel az Európai Unió tevékenységének,

—

támogatja egy közös stratégiai keret kidolgozását, és szükségesnek tartja, hogy a „fejlesztési és beruházási társulási szerződések” olyan eszközzé válhassanak, amely biztosítja a nemzeti és az európai uniós szintű beavatkozások kiegészítő jellegét, emlékeztet a helyi és regionális önkormányzatok teljes körű részvételének szükségességére ezek kidolgozásában.

Előadó

Francesco MUSOTTO (IT/EA) Szicília regionális önkormányzatának képviselője

1.

az Európai Unió működéséről szóló szerződés 174. cikke (az Európai Közösséget létrehozó szerződés volt 158. cikke) alapján hangsúlyozza, hogy az Unió átfogó harmonikus fejlődésének előmozdítása érdekében az Unió úgy alakítja és folytatja tevékenységét, hogy az a gazdasági, társadalmi és területi kohézió erősítését eredményezze. Az Európai Unió különösen a különböző régiók fejlettségi szintje közötti egyenlőtlenségeknek és a legkedvezőtlenebb helyzetű régiók lemaradásának csökkentésére törekszik;

2.

hangsúlyozza, hogy kiemelt figyelemmel kell kezelni a vidéki térségeket, az ipari átalakulás által érintett térségeket és az olyan súlyos és állandó természeti vagy demográfiai hátrányban lévő régiókat, mint a legészakibb, rendkívül gyéren lakott régiók, valamint a szigeti, a határokon átnyúló és a hegyvidéki régiók, valamint, hogy Európa többi régióját is támogatni kell versenyképessége biztosításában és erősítésében;

3.

hangsúlyozza a városi területek és régiók – köztük a fővárosok és régióik – hajtóerőként betöltött kulcsszerepét az Európa 2020 gazdasági, ökológiai és társadalmi céljainak elérésében. Integrált megközelítések keretében, megfelelő regionális mozgástér figyelembevétele mellett a jövőben is lehetőséget kell biztosítani a városok és a problémás városi területek társadalmi és gazdasági stabilizálását szolgáló intézkedésekre. Ennek során abból kell kiindulni, hogy a városi dimenzió önmagában is Európa 2020-konformnak számít. Az egyes tagállamokon belüli funkcionális térségek keretében meg kell könnyíteni a városok és környékük közötti együttműködést is, oly módon, hogy a strukturális alapokra vonatkozó jövőbeli rendelkezésekben megtesszük az ehhez szükséges intézkedéseket.

4.

támogatja az Európai Bizottságnak „Az Európa 2020 stratégia költségvetése” című közleményében (1) szereplő javaslatát az „átmeneti régió” kategóriájának bevezetéséről. Megjegyzi ugyanakkor, hogy azoknak a régióknak a számára, ahol a jelenlegi pénzügyi tervben az egy főre jutó GDP meghaladja az EU-27 átlagának 75 %-át, biztosítani kellene annak lehetőségét, hogy a forrásokat infrastrukturális beruházásokra is felhasználhassák, ez ugyanis hozzásegítené e régiókat a jelenlegi tervezési időszakban elért hozzáadott érték konszolidálásához. Hasonlóképpen, az „energiahatékonyság” céljának a hatékony közlekedési módozatokat is magában kellene foglalnia, ideértve a vasúti szállítást és a kapcsolódó infrastruktúrát;

5.

emlékeztet az EUMSZ 349. cikkére, amely elismeri a legkülső régiók sajátos helyzetét és alátámasztja, hogy a közösségi jog alkalmazásához ezekben a régiókban kiigazításokra van szükség, illetve adott esetben – különösen a kohéziós politika területén – egyedi intézkedéseket kell elfogadni;

6.

egyetért az Európai Bizottság gazdasági, társadalmi és területi kohézióról szóló ötödik jelentésében (2) ismertetett elvvel, amely szerint a kohézió a jövőben is az a fejlesztési politika lesz, amely az Európai Unió egészében, így annak minden régiójában érvényesül;

7.

megjegyzi mindazonáltal, hogy a különböző területi szinteket célzó állami intézkedésekkel összevont kohéziós politika továbbra is lényeges szerepet kell, hogy játsszon az Európai Unió teljes területének harmonikus fejlődésében, ösztönözve a fejlődésben viszonylagosan lemaradt régiók felzárkózását, biztosítva számukra a források legnagyobb részét, és ezzel egyidejűleg hozzájárulva ahhoz, hogy valamennyi régió versenyképessége új lendületet kapjon;

8.

hangsúlyozza, hogy az Európai Unió területén még létező gazdasági, társadalmi és területi különbségek kizárólag a nemzeti és európai intézkedések integrációja, szinergiája és egymást kiegészítő jellege segítségével orvosolhatók, melyeket a gyakorlatban megnyilvánuló szolidaritás szelleme inspirál;

9.

véleménye szerint az említett elvek több szempontból meghatározónak bizonyulhatnak, különösen a következő célok tekintetében:

10.

úgy véli, hogy a különböző területi szinteket célzó állami intézkedésekkel összevont kohéziós politika a leghatékonyabb eszköz a leghátrányosabb helyzetű régiók szolidáris támogatására, és ily módon egyidejűleg hozzájárul a növekedés és a jólét előmozdításához az EU egészében. Kiemeli, hogy mindez egészében előmozdította az európai GDP növekedését, megkönnyítette az új infrastruktúrák létrehozását, javította az európai területek hozzáférhetőségét és a környezetvédelmet. A hosszú távú foglalkoztatási stratégiákba történő beruházások és a munkaerő-piaci követelmények figyelembevétele teljesen új foglalkozási profilokat teremtett, emellett régi foglalkozások is megváltoztak és hagyományos szakmák eltűntek. A jó munkahelyek teremtése azt jelenti, hogy biztosított az emberek személyes elégedettsége, a teljesítménynek megfelelő bérezés, az üzemi egészségvédelem és a munka világának családbarát kialakítása. A munka szférájának ezzel a minőségjavításával vonzóbbá válnak a munkahelyek, ami pozitív hatással van az egyes gazdasági helyszínekre is, és ezáltal hozzájárulhat az európai uniós régiók versenyképességének fenntartásához;

11.

hangsúlyozza, hogy jóllehet jelentős előrehaladás történt a különböző régiók fejlődése közötti különbségek csökkentése terén, a közelmúlt gazdasági és pénzügyi válsága következtében nyilvánvalóbbá válhatnak az európai régiók közötti, valamint az egyes régiókon belüli egyenlőtlenségek; kiemeli, hogy e helyzet csak tovább súlyosbodik azokban az európai pénzügyi stabilizációs vagy a fizetésimérleg-mechanizmus keretében támogatást nyerő országokban, amelyekben a regionális különbségek valójában csak másodlagos szempontot jelentenek, mivel a fő törekvés a szigorúan nemzeti szintű feltételek és követelmények teljesítése;

12.

felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy a kedvezőtlen helyzetű területek a kedvezőbb helyzetű területekhez viszonyítva kevésbé képesek felhasználni saját forrásaikat, ami azzal a kockázattal jár, hogy tovább nőhet a külső hatásokkal szembeni kiszolgáltatottságuk, és egy, a jelenlegihez hasonló válságidőszakban – amelyről nem tudjuk, meddig tart – veszélybe kerülhetnek az eddig elért eredmények. Ezeken a területeken az európai uniós finanszírozás kiegészíti a nemzeti beavatkozásokat és kulcsfontosságú elem az állami beruházások stabilitásának biztosításához, ennek következtében pedig a gazdasági fellendülés alapvető része;

13.

kiemeli, hogy az európai kohéziós politika annak köszönhetően, hogy olyan széles látókör jellemzi, amely kiterjed a fejlődésben lemaradt régiók gazdasági fejlődésére, a társadalmilag sebezhető csoportok támogatására, a fejlődés társadalmi és környezeti fenntarthatóságára, valamint a területi és kulturális sajátosságok figyelembevételére, ebben az értelemben ugyanabba az irányba tereli az ugyanazon kohéziós célkitűzésekre vonatkozó nemzeti beavatkozásokat;

14.

következésképpen annak szükségességét hangsúlyozza, hogy az új európai kohéziós politikának továbbra is rendelkezésre kell bocsátania az ahhoz szükséges forrásokat, hogy tovább haladhassunk az európai régiók közötti valódi gazdasági és társadalmi egyensúly újbóli megteremtése felé, egyaránt megerősítve a nemzeti és regionális szintű fellépéseket. Ezért a viszonylagos fejlődésbeli hátránnyal küzdő európai uniós régiók támogatásához szükséges tevékenységek finanszírozása céljából a jövőben is gondoskodni kell az EU költségvetési forrásainak megfelelő arányú biztosításáról;

15.

hangsúlyozza, hogy az új kohéziós politikának figyelembe kell vennie a határokon átnyúló együttműködést. Az EU-tagállamok határ menti régióiban támogatni kell az EU külső határain átnyúló együttműködés fejlesztését, különösképpen azok között az államok és régiók között, amelyek gazdasági fejlődését nagy eltérések jellemzik. Ugyancsak elismeri, hogy mind a megerősített területrendezési politika, mind a közös fejlesztési projektek végrehajtása érdekében a határ menti régiókban kialakítandó közös területi térségek rendszeres és szelektív uniós szintű támogatást tesznek szükségessé;

16.

tudatában van annak, hogy az egy főre jutó GDP milyen jelentőséggel bír regionális szinten a gazdasági növekedés mérése terén, de azt szeretné, ha a helyi és regionális szinttel együttműködve kiegészítő mutatókat is létrehoznának, amelyek meghatározzák az egyes régiók kiindulási helyzetét, és ezáltal jobban illusztrálják az Európai Unió régiói közötti és az azokon belüli (3) különbségek csökkentésében elért haladást, és ezáltal hűen tükrözik a fejlődés szintjét és az egyes régiók sajátos társadalmi és területi kohéziós problémáit;

17.

aláhúzza továbbá, hogy az annak meghatározására várhatóan alkalmazandó referenciaidőszak, hogy adott régió jogosult-e támogatásra a 2014 utáni időszakra vonatkozó, új uniós kohéziós politika keretében (ezt valószínűleg a regionális szinten 2007–2009 között egy főre jutó GDP alapján döntik majd el), nem tükrözi majd maradéktalanul a gazdasági válság és az abból eredő megszorítási intézkedések által a régiókra szerte az EU-ban gyakorolt hatást. Kéri, hogy tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a regionális szintű GDP-re és a GDP tendenciájára vonatkozóan naprakészebb adatokat használjanak fel az erőforrások elosztásakor, és progresszívebb felülvizsgálati mechanizmusokat alkalmazzanak a programozási időszak során;

18.

úgy véli, hogy az európai kohéziós politikának és a nemzeti regionális fejlesztési politikáknak is megfelelő intézményi környezetre, hatékony állami adminisztrációra és a kormányzás különböző szintjei közötti hatékony partnerségre van szükségük a közép- és hosszú távú fejlesztési stratégiák, valamint az azok alapjául szolgáló többéves szakpolitikai keretek kidolgozása céljából;

19.

úgy véli, hogy a nemzeti jogszabályok tiszteletben tartása mellett a különböző területi szinteket célzó állami intézkedésekkel összevont kohéziós politika arra ösztönözheti a tagállamokat, hogy erősítsék meg intézményi és adminisztratív kapacitásukat, amely a pénzügyi források hatékonyabb felhasználásához, és így a növekedésbeli különbségek csökkentésére irányuló befektetések hatásának maximalizálásához szükséges;

20.

kiemeli, hogy az európai kohéziós politikának és a különböző tagállamok nemzeti regionális fejlesztési politikáinak a különböző megvalósítási struktúrái erősen függnek az egyes tagállamok sajátosságaitól, az intézményi körülményektől és a hatáskörök felosztásától, valamint ezen belül a decentralizáció szintjétől, a többszintű kormányzás elveinek megvalósításától, továbbá a területi fejlődéssel kapcsolatos regionális és helyi tapasztalatoktól és a programok egységességétől és földrajzi kiterjedésétől; (4)

21.

szükségesnek véli, hogy amennyiben különböző végrehajtási struktúrák állnak rendelkezésre a nemzeti és európai szintű beavatkozások terén, legyen nagyobb az együttműködés a kormányzás érintett szintjei között a hatékonyságot nélkülöző átfedések elkerülésére. Úgy véli, hogy az optimális szinergiát fokozatosan lehetne elérni valamennyi, az adott területen meghozott fejlődési intézkedés összevont ütemezése által, valamint erősen összehangolt adminisztrációs szegmensek segítségével; ennek érdekében hasznosnak tartja a párbeszéd megerősítését és az ebből eredő, a különböző kormányzati szintek közötti együttműködést, hogy biztosítva legyen a nagyobb koherencia és a kiegészítő jelleg a különböző nemzeti és európai szintű résztvevők között;

22.

hangsúlyozza, hogy a régiók kohéziójára és versenyképességére nézve igen jelentős hatás eléréséhez a gazdasági, társadalmi és területi egyenlőtlenségek csökkentésére irányuló intézkedéseknek olyan, leginkább eredményorientált integrált fellépéseken kell alapulniuk, amelyek meghatározásakor figyelembe veszik a problémák területi vetületét;

23.

hangsúlyozza, hogy a területi kohézió, amely a Lisszaboni Szerződés által hivatalosan is elismert új politikai célkitűzés, a gazdasági és társadalmi kohézióval együtt prioritássá vált, és emiatt a területi dimenziót nagyobb mértékben be kellene vonni valamennyi, egyértelmű területi hatással rendelkező politikába, akár területi hatásaik szisztematikus értékelése által. Emiatt hasznosnak tartja olyan ellenőrzési rendszerek kialakítását, amelyek folyamatosan nyomon követhetik a kohéziós célkitűzésekkel kapcsolatos állami kiadások eloszlását az EU egyes területein;

24.

megállapítja, hogy azáltal, hogy a közigazgatás is részt vesz a stratégiai tervezési folyamat minden szintjén, valamint a gazdasági és társadalmi fejlődés egyenlőtlenségeit kiküszöbölni kívánó tevékenységek végrehajtásában, olyan intézkedések kidolgozását lehet szavatolni, amelyek területi szintről merítik a szükséges inspirációt és ismereteket a területek lehetőségeinek kihasználásához, a források összpontosításához, valamint a nyilvános cselekvések hatásának maximalizálásához;

25.

megállapítja, hogy az olyan kihívások, mint az éghajlatváltozás elleni küzdelem, az energiaellátás, a globalizáció, a városi és vidéki területek közötti kapcsolat, a demográfiai változás, illetve a bevándorlással kapcsolatos jelenségek igen eltérő hatást gyakorolnak a különböző területekre, ezért a megoldásokat a szubszidiaritás elvét szem előtt tartva regionális és helyi szinten kell megtervezni és megvalósítani;

26.

emiatt úgy véli, hogy a partnerség elvének megfelelően a nemzeti és európai szintű beavatkozások csak az adott nemzeti jogszabályok szerint illetékes helyi és regionális döntéshozó testületek részvételével vihetők sikerre, valamint akkor, ha a gazdasági és szociális szereplők részt vehetnek az intézkedések nyomon követésében a tervezési, a programozási és a végrehajtási szakaszban;

27.

felismeri annak szükségességét, hogy ösztönözni kell az európai területek fejlődését az államháztartás szigorú keretein belül, amely a legnagyobb hatékonyságra és teljesítményre való törekvést teszi szükségessé, és ebből a szempontból támogatja az Európai Bizottság javaslatát, amely egy eredményorientáltabb megközelítés elfogadását tűzi ki célul világos és mérhető célok, valamint mérhető és a programozott tevékenységekkel kompatibilis teljesítménymutatók megfelelően rugalmas meghatározása által annak érdekében, hogy értékelést lehessen végezni a programozási időszak folyamán;

28.

nem ellenzi a strukturális alapok alkalmazása során az előzetes feltételességek bevezetésének elvét, amely szorosan és közvetlenül kapcsolódik az uniós kohéziós politika hatékonyságának javításához, és képes pozitívan hatni a programok megvalósíthatóságára és operativitására, valamint a fejlesztési intézkedések bevonására;

29.

kiemeli mindazonáltal, hogy az említett feltételességeknek nem lenne szabad késleltetniük a strukturális alapokhoz kapcsolódó programokat, csökkentve ezáltal az európaiakat kiegészítő beavatkozásokra szánt nemzeti források segítségével elért eredményeket is;

30.

fenntartja magának azt a jogot, hogy részletesebben állást foglal majd a témában az Európai Bizottság idevágó javaslatának megjelenése után;

31.

nem ért azonban egyet az Európai Bizottság által javasolt, a Stabilitási és Növekedési Paktummal kapcsolatos feltételességekkel, mivel azok rossz hatással lehetnének a helyi és regionális önkormányzatokra, melyek nem felelősek azért, ha a tagállamok nem tettek eleget kötelezettségeiknek; (5) illetve akadályozhatnák vagy késleltethetnék a fejlődés folyamatát és veszélybe sodorhatnák a már elért eredményeket;

32.

tudomásul veszi, hogy különböző tényezők befolyásolhatják hátrányosan az európai alapok optimális hatását a növekedést legnagyobb mértékben mutató különböző területeken és ágazatokban, csökkentve ezáltal az egyes területekre gyakorolt esetleges hatásaikat. (6) Ebben az összefüggésben az addicionalitás ellenőrzése fontos szerepet játszik annak biztosításában, hogy ezeket az alapokat hatékonyan használják fel a közkiadásokkal kapcsolatos programok kiegészítéseként, valódi hozzáadott értéket adva az Európai Unió fellépéséhez;

33.

ennek következtében hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy hatékonyabban kell ügyelni a strukturális alapok kiegészítő szerepére, biztosítva, hogy az európai beavatkozások további, illetve kiegészítő kezdeményezéseket hozhassanak létre, amelyeket csak ritkán és elégtelenül vesznek figyelembe a nemzeti szintű mechanizmusok;

34.

úgy véli, hogy az európai kohéziós politika hatékonysága és teljesítménye az eljárások egyszerűsítésétől is függ, melynek célja a normatív és adminisztratív terhek lehető legnagyobb mértékű csökkentése a kedvezményezettek számára. A források hatékonyabb kihasználásának fontos feltételei a könnyebb eljárások. Az RB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy javasolja a tagállamoknak, hogy a helyi és regionális önkormányzatokkal együttműködve vizsgáljon meg és nyújtson be olyan javaslatokat, melyek célja az uniós jogszabályok jobb összehangolása (elvek, dátumok és eljárások tekintetében) a nemzeti jogszabályokkal, prioritásként kezelve az eredményeket és az elért hatásokat, elkerülve ugyanakkor, hogy a források felhasználását tekintve egyenlőtlen feltételeket teremtsenek az egyes tagállamok számára;

35.

elismeri az Európa 2020 stratégia fontosságát az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés szempontjából, és üdvözli az Európai Bizottság Az Európa 2020 keretei közötti intelligens növekedéshez hozzájáruló regionális politika tárgyú közleményének (7) tartalmát, mely szerint a stratégiában meghatározott célkitűzések megvalósítása nagymértékben függ majd a regionális és helyi szinteken elfogadott döntésektől;

36.

úgy véli, hogy a kohéziós politika fontos hozzájárulás lehetne az Európa 2020 stratégiához, de nem kellene teljes mértékben integrálni abba; ki kellene emelni az Európai Unió harmonikus fejlődését támogató szerepét, melyet az európai területek közötti gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése által tölt be, ahogyan ez az EUMSZ 174. cikkében is szerepel. A két végrehajtási eljárásnak tehát a jövőben is függetlennek kellene maradnia, mivel mindkettő speciális céloknak felel meg, és csak részben fedik egymást, még ha az integrációnak és komplementaritásnak ugyanabban a keretében működnek is;

37.

támogatja az Ötödik gazdasági, társadalmi és területi kohéziós jelentésben szereplő javaslatot, amely közös stratégiai keret kidolgozását tűzi ki célul, mely tartalmazná mind a strukturális célú alapokat, mind a területfejlesztéssel kapcsolatos európai alapokat, vagyis az Európai Regionális Fejlesztési Alapot (ERFA), az Európai Szociális Alapot (ESZA), a kohéziós alapot, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapot (EMVA) és az Európai Halászati Alapot, melyek mindegyike saját eszközökkel és szabályokkal rendelkezik. Pozitívan ítéli meg, hogy a strukturális politikákat kiszolgáló európai alapokat egy fejlesztési stratégiai keretbe integrálják, amelynek jobb koordinációt kellene lehetővé tennie.

38.

szükségesnek tartja, hogy a strukturális alapok jövőbeni szabályozásával kapcsolatos jelenlegi vita keretében a fejlődésről és a befektetésekről szóló partnerségi szerződések, melyek a közös stratégiai kereten alapulnak, olyan eszközzé válhassanak, amely valóban egymást kiegészítő jellegűvé teszi a gazdasági, társadalmi és területi egyenlőtlenségek csökkentésére irányuló, hasonló célkitűzésekkel rendelkező nemzeti és uniós szintű intézkedéseket, meghatározva a befektetési prioritásokat, a nemzeti és európai források odaítélését, a megítélt feltételeket és az elérendő célkitűzéseket;

39.

mindazonáltal – a többszintű kormányzás elveinek megfelelően – hangsúlyozza annak szükségességét, hogy ezeket a szerződéseket a regionális és helyi önkormányzatok teljes körű részvételével dolgozzák és alakítsák ki – vagyis az intézkedések végrehajtásáért és adminisztrációjáért felelős intézményekkel közösen, és ne csupán a tagállamok és az Európai Bizottság között – annak érdekében, hogy hatékonyabban lehessen koordinálni és összeegyeztetni a különböző politikai menetrendeket, és erősíteni lehessen a stratégiai és nem csupán operatív kormányzást;

40.

úgy véli, hogy a fejlesztéssel és a befektetésekkel kapcsolatos partnerségi szerződések az adott tagállamok konkrét feltételei szerint megfelelő módon átültethetik a gyakorlatba a területi megállapodásokat, amelyeket a Régiók Bizottsága a nemzeti reformprogramokra hivatkozva ösztönöz;

41.

egyetért azzal, hogy az ily módon összehangolt regionális fejlesztésre irányuló nemzeti politikák és európai kohéziós politika konkrétan tükröznék a fellépések összekapcsolásának elvét, maximalizálva az azonos területen működő különböző eszközök közötti szinergiákat és figyelembe véve a kölcsönös függőségeket. Ezáltal nemcsak az ERFA, az ESZA, a kohéziós alap, az EMVA és az Európai Halászati Alap között lehetne nagyobb mértékű koordinációt szavatolni, de az azonos fejlesztési célkitűzésekkel rendelkező nemzeti intézkedésekkel is;

42.

emellett úgy véli, hogy stratégiailag fontos, hogy a regionális fejlesztésre irányuló nemzeti politikákra és az európai kohéziós politikára ne az ágazati politikáktól függetlenül tekintsünk, mivel elengedhetetlen a nagyobb koherencia, betagozódás és szinergia a résztevők között. Számos ágazatban a nyilvános politikáknak gyakran vannak kölcsönös függőségi hatásai, és összhatásuk növelhető azzal, ha megfelelően összehangolt módon hajtják végre őket; (8)

43.

egyetért azzal, hogy ily módon támogatnánk a programok konkrét hozzáigazítását a meghatározott célkitűzésekhez, az ezen célkitűzések eléréséhez rendelkezésre álló működő politikai eszközökre és a meglévő pénzügyi forrásokra támaszkodva, meghatározva a támogatási területek és a befektetések prioritásait, valamint az Európai Unió forrásainak hozzáférhetőségét, mégpedig az egyes régiók forrásainak elemzése alapján. Ez a megközelítés lehetővé tenné az egyes területek potenciáljának és saját prioritásaik ismeretének a lehető legjobb kihasználását.

11.1.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 9/29

—

hangsúlyozza, hogy az új európai iparpolitika sikere a gazdasági feltételek és irányítás, a versenyképesség, a befektetések és a pénzügyi szektor struktúrája, az innováció és a kutatás, az energia és az erőforrások, a digitális menetrend, az új készségek és munkahelyek stb. területén folytatott hatékony politikáktól függ;

—

hangsúlyozza, hogy az európai ipar átalakulása során nagyobb rugalmasságot kell adni a vállalkozásoknak foglalkoztatási stratégiáik terén, cserébe azért a megfelelő védelemért, amelyet a jövedelem biztonsága jelent az esetlegesen érintett ágazatokban dolgozó munkavállalók számára, és lehetőséget kell adni az átcsoportosításra, az átképzésre és az önfoglalkoztatás támogatására. Az egész életen át tartó tanulás a foglalkoztatás során kulcsfontosságú a munkavállalók magas szintű foglalkoztathatóságának biztosításához, a munkanélküliségben töltött idő minimálisra csökkentéséhez, valamint a vállalkozások új kompetenciaforrásokkal való ellátásához a piaci változásokhoz való gyors alkalmazkodásuk érdekében. A helyi és regionális hatóságoknak fontos szerepük van ezeknek a cselekvéseknek a koordinálásában. Ezen túlmenően nagyobb mértékben ki kell használni az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) nyújtotta lehetőségeket;

—

kéri, hogy az Európai Unió helyi és regionális önkormányzatai jussanak nagyobb szerephez az Európa 2020 stratégia megtervezésében és végrehajtásában, valamint a közlemény célkitűzéseinek elérésében. Ismét felhívja a figyelmet az Európai Unió helyi és regionális önkormányzatainak az iparpolitika és a gazdasági fejlődés fellendítésében betöltött kulcsszerepére, amely a polgárokhoz való közelségében, valamint a helyi iparszerkezetnek és a vállalatokat érintő problémáknak az ismeretében gyökerezik;

—

kéri a tagállamokat és a helyi és regionális önkormányzatokat, hogy kössenek nemzeti szintű területi paktumokat a nemzeti reformprogramok együttműködésben történő kidolgozására és végrehajtására, valamint eredményeik közös értékelésére, azzal a céllal, hogy erőfeszítéseiket és politikai menetrendjeiket összehangolják az Európa 2020 stratégia célkitűzéseit tartva szem előtt, ami kétségkívül döntően hozzájárul majd ezek eléréséhez.

Előadó

Patxi LÓPEZ (ES/PES), a baszk regionális kormány vezetője

Referenciaszöveg

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Integrált iparpolitika a globalizáció korában: A versenyképesség és fenntarthatóság középpontba állítása

COM(2010) 614 végleges

1.

üdvözli az Európai Bizottság elkötelezettségét, hogy a gazdaság fellendítése érdekében– az „Európa 2020 stratégia” hét kiemelt kezdeményezésének egyikében, az „Integrált iparpolitika a globalizáció korában: A versenyképesség és fenntarthatóság középpontba állítása” című közleményben (1) megfogalmazottak szerint – erős, versenyképes és a fenntartható fejlődés irányába mutató európai ipart kíván teremteni;

2.

hangsúlyozza, hogy az új európai iparpolitika sikere a gazdasági feltételek és irányítás, a versenyképesség, a befektetések és a pénzügyi szektor struktúrája, az innováció és a kutatás, az energia és az erőforrások, a digitális menetrend, az új készségek és munkahelyek stb. területén folytatott hatékony politikáktól függ;

3.

ezért kéri az Európa 2020 stratégia kiemelt kezdeményezéseinek jobb integrációját és koordinációját;

4.

sajnálja, hogy amikor az Európai Bizottság javaslatot tett erre a hét kiemelt kezdeményezésre, nem vette figyelembe költségvetési vonzatukat és azt, hogy mi szükséges a végrehajtásukhoz;

5.

kiemeli, mennyire fontos kihasználni az abban rejlő hozzáadott értéket, hogy az erőfeszítéseket és a szinergiákat koordinált politikai megközelítésben egyesítve uniós szinten lépjünk fel a globális kihívások leküzdése és az Európa 2020 stratégia céljainak elérése érdekében;

6.

jelzi, hogy a világban jelentkező strukturális változások bebizonyították, hogy vannak globális jellegű kihívások és problémák, amelyek gyorsan terjednek és a nagyobb nyitottság és kölcsönös függőség miatt egyformán érintik az államokat, valamint a helyi és regionális önkormányzatokat. Mindez azt mutatja, hogy gyors és összehangolt válaszadásra alkalmas, stratégiai és technológiai perspektívával rendelkező eszközöket kell életbe léptetni;

7.

emlékeztet arra, hogy az új versenyképességi paraméterek megkérdőjelezték az Európai Unió gazdaságának globális szerepét, és határozott lendületet kell adni az Európa 2020 stratégiának ahhoz, hogy az uniós gazdaság visszaszerezze a pozícióját. Ebben az iparnak mint a növekedés motorjának kulcsszerepet kell játszania;

8.

támogatja a gazdasági, társadalmi és környezeti változókat kiegyensúlyozott módon magában foglaló átfogó fenntarthatóság elképzelését. A környezet védelme és helyreállítása, az energia és az erőforrásokkal való hatékony gazdálkodás, valamint az öregedéssel és az eltartott személyek ellátásával kapcsolatos szociális szükségletek komoly gazdaságdinamizáló potenciált rejtenek. A globális szinten versenyképes ipar ösztönzésének összeegyeztethetőnek kell lennie a környezetet kímélő gazdasági és társadalmi fejlődéssel;

9.

felszólítja az Európai Bizottságot, hogy fordítson nagyobb figyelmet a fejlődés különböző szintjeire és az EU-n belül még mindig fennálló egyenlőtlenségek kiigazítására; ennek egyik eszköze az iparpolitika. A tagállamoknak, illetve a helyi és regionális önkormányzatoknak az Európa 2020 stratégia öt célkitűzésével kapcsolatos helyzete jelentősen eltér, és a válság különböző intenzitással hat rájuk;

10.

hangsúlyozza, hogy az európai ipar átalakulása során nagyobb rugalmasságot kell adni a vállalkozásoknak foglalkoztatási stratégiáik terén, cserébe azért a megfelelő védelemért, amelyet a jövedelem biztonsága jelent az esetlegesen érintett ágazatokban dolgozó munkavállalók számára, és lehetőséget kell adni az átcsoportosításra, az átképzésre és az önfoglalkoztatás támogatására. Az egész életen át tartó tanulás a foglalkoztatás során kulcsfontosságú a munkavállalók magas szintű foglalkoztathatóságának biztosításához, a munkanélküliségben töltött idő minimálisra csökkentéséhez, valamint a vállalkozások új kompetenciaforrásokkal való ellátásához a piaci változásokhoz való gyors alkalmazkodásuk érdekében. A helyi és regionális hatóságoknak fontos szerepük van ezeknek a cselekvéseknek a koordinálásában. Ezen túlmenően nagyobb mértékben ki kell használni az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) nyújtotta lehetőségeket;

11.

kéri, hogy az Európai Unió helyi és regionális önkormányzatai jussanak nagyobb szerephez az Európa 2020 stratégia megtervezésében és végrehajtásában, valamint a közlemény célkitűzéseinek elérésében. Vannak olyan helyi és regionális önkormányzatok, amelyek kiterjedt hatáskörrel és bizonyított tapasztalattal rendelkeznek a gazdasági és ipari fejlesztés, illetve más, a versenyképességgel közvetlenül összefüggésben lévő politikák terén. Az, hogy közel állnak a gazdasági élet döntéshozóihoz és főszereplőihez, nagyobb hatékonyságot biztosít számukra a közpolitikák irányításában;

12.

ezért támogatja, hogy a régiók és a tagállamok területi paktumokat kössenek, melyekben kötelezettséget vállalnak az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek megvalósítására. A iparpolitikai célok, közös stratégiák és finanszírozás összeegyeztetése egyértelműen hozzásegít a nagyobb gazdasági növekedés eléréséhez;

13.

elismeri, hogy a régiók és városok gazdaságát támogató szereplők (2) fellendítik az ipari tevékenységet. Munkájuk alapvető ahhoz, hogy sikerüljön jobban bevonni a vállalkozásokat, a szociális szereplőket, valamint magukat a polgárokat is az uniós iparpolitika alakításába;

14.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a közleményben megnevezett minden egyes prioritáshoz határozzon meg konkrét menetrendet, annak érdekében, hogy könnyebb legyen felügyelni az új iparpolitika alkalmazását;

15.

javasolja, hogy az Európai Bizottság, a Régiók Bizottságával együttműködve, léptessen életbe nyomonkövetési és rendszeres értékelési eljárást az iparpolitika megvalósításának előrehaladásáról, annak érdekében, hogy szinergiákat teremtsenek és a közös célkitűzés érdekében megosszák az erőforrásokat; ezzel kapcsolatban kéri az iparpolitika fejlődését mérő olyan minőségi és mennyiségi mutatók kidolgozását, amelyek többek közt olyan szempontokat is figyelembe vesznek, mint a munkahelyteremtés, a versenyképesség, a fenntartható fejlődés és az innováció fejlődése;

16.

üdvözli, hogy a kezdeményezés az új európai növekedési modellben kulcsszerepet ad az iparnak, mivel meghatározó gazdasági ágról van szó, amely jelentős mértékben képes a többi gazdasági tevékenység húzóerejeként működni;

17.

jelzi, hogy maga az ipar fogalma is fejlődött, és olyan gazdasági szakaszba lépett, amelyben az új, úgynevezett „diffúz ipar” vezető szerepet játszik, és a fejlődéséhez magas hozzáadott értékű szolgáltatásokat is igénybe vesz;

18.

megjegyzi, hogy az iparpolitikának, az ágazati szemléleten felülemelkedve olyan versenyképességi politikává kell válnia, amely átfogóbb szemlélettel aktívan támogatja a vállalkozásokat, amire az ipari átalakulás által jellemzett új környezetben szükség van;

19.

hangsúlyozza, hogy az EU-nak a legnagyobb társadalmi-gazdasági potenciállal rendelkező területekre kellene összpontosítania a befektetéseit, és kéri, hogy fektessenek nagyobb hangsúlyt a tudásalapú gazdaság intelligens fejlődésére az EU-ban, valamint a stratégiai K+F-beruházásokra, a tudományos és technológiai képzésre, a nem technológiai innovációra stb.;

20.

megjegyzi, hogy az EU ipara jelentős mértékben függ az egyre drágább és nehezebben hozzáférhető, valamint a nemzetközi politikai helyzettől függő nyersanyagoktól és energiaforrásoktól;

21.

megismétli, hogy egyik fő célként a gazdasági növekedés és a fokozott erőforrás-felhasználás szétválasztását kell kitűzni;

22.

ezért úgy véli, hogy az EU iparpolitikája előtt álló stratégiai kihívások a követezők: olyan eljárások kialakítása, melyek segítségével hatékonyabban lehet gazdálkodni a fenti erőforrásokkal, a nyersanyagok helyettesítése, valamint a megújuló energiák helyzetének megszilárdítása és felhasználásának növelése;

23.

emlékeztet arra, hogy a demográfiai változásokkal új fogyasztási minták is megjelennek. A fejlett országok lakosságának elöregedése új igényeket teremt majd a szociális ellátás terén, ugyanakkor lehetőségek forrása is lesz az ipar és a szolgáltatások számára. A feltörekvő országok középosztályának növekedése ugyancsak a lehetőségek potenciális forrása lesz a fejlődés és az innováció szempontjából;

24.

elismeri a feltörekvő országoknak az új, most formálódó geoökonómiai térképen betöltött szerepét. A feltörekvő országok nemcsak azért jutnak új szerephez, mert vonzó, gyorsan növekedő piacoknak minősülnek, hanem azért is, mert részt vesznek a közvetlen befektetések új hullámában, és egyre növekvő technológia- és K+F-igényt képviselnek;

25.

ezért egyetért azzal, hogy sürgős strukturális reformokra van szükség a vállalkozói környezetet érintő gyökeres változások láttán, amelyek egy olyan új, globális szintű versenyparadigma elfogadását feltételezik, amelyben az új feltörekvő országok mellett a technológia és az információs és kommunikációs technológiákhoz (IKT) kapcsolódó kompetenciák, valamint az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való áttérés meghatározó szerepet fognak betölteni;

26.

kéri a vállalkozások növekedését akadályozó terhek felszámolását, valamint a vállalkozások közötti együttműködési és társulási megoldások és modellek keresését. A nemzetközivé váláshoz, az innovációhoz és a fenntarthatósághoz kapcsolódó kihívásokat nem lehet elszigetelten vagy külön-külön kezelni;

27.

hangsúlyozza, hogy egyes speciális piaci résekben lehetőségeket kell teremteni arra, hogy a vállalatok hatékony méretet érjenek el. Így lehetővé válik, hogy az EU piaci résekre specializált multinacionális kkv-kkal rendelkezzék. A szakosodás ugyanis a vállalkozások versenyképességét meghatározó stratégiai tényezők egyike, és a vállalkozásoknak szükségszerűen igényesebb termékeket és szolgáltatásokat kell kifejleszteniük, olyan egyedibb piaci szegmensek felé orientálódva, amelyek nagyobb hozzáadott értéket nyújtanak;

28.

kiemeli, hogy sürgősen szükség van a tudásalapú iparban való munkára alkalmas munkavállalók képzésére és az ehhez kedvező és vonzó feltételek megteremtésére, tekintettel arra, hogy olyan, a jövő szempontjából stratégiai jelentőségű területeken, mint a kutatás és a tudomány, a mérnöki tudományok, az egészségügy vagy a matematika, problémák vannak a munkahelyek betöltése terén. Hasonlóképpen fontos a munkavállalók készségeinek, képességeinek és tudásának folyamatos fejlesztése és az új ágazatok és technológiák támasztotta igényekhez való igazodás az ipar, valamint az állásukat elvesztő munkavállalók érdekében, hogy gyorsan alkalmazkodhassanak az új ágazatokhoz és az új technológiákhoz;

29.

megjegyzi továbbá, hogy az ipar szükségleteihez való jobb alkalmazkodás érdekében fontos, hogy a munkavállalók képesek legyenek sokféle feladatot ellátni és több területen is jártasak legyenek, és különös hangsúlyt kell fektetni az olyan személyes kompetenciák fejlesztésére, mint a csapatmunkára való alkalmasság vagy a változásra való nyitottság;

30.

szükségesnek tartja, hogy iparágainkban egyfajta „globalizációs reflex” alakuljon ki, alkalmazkodva az új versenykörnyezethez, amely amellett, hogy nemzetközi, természeténél fogva folyamatosan változik. A globalizáció felerősítette a versenyt, mivel megnyitotta a piacokat az új versenytársak előtt, akik a mozgás és az információszerzés területén új lehetőségekkel élhetnek;

31.

megjegyzi, hogy a nemzetközivé válás nemcsak a vállalkozások, hanem az egész társadalom számára kihívást jelent. Ahhoz, hogy az európai vállalkozások határozottan elkötelezzék magukat a nemzetközivé válás mellett, és nemzetközileg versenyképesek legyenek, az is fontos, hogy a magánszemélyek, az egyetemek, a képzési központok és a tudományos-technológiai rendszer a stratégiáik részévé tegyék a nemzetközi kultúrát és szemléletet;

32.

hangsúlyozza, hogy az értéklánc töredezetté vált, ami rávilágított az egyes területek sajátosságain alapuló lokalizáció előnyeire egy termék gyártása vagy egy szolgáltatás nyújtása során végzett különböző feladatok tekintetében;

33.

kéri a hitelhez való hozzáférésnek és a hitel rendelkezésre állásának a javítását, támogatja a kkv-k finanszírozási fórumainak kibontakozását, továbbá hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a bankok és más pénzügyi intézmények felelősségteljesen és átlátható módon lássák el közvetítői feladataikat, biztosítva, hogy szorosabb kapcsolat legyen a pénzügyi gazdaság és a reálgazdaság között;

34.

kéri továbbá a pénzügyi piacok működésének javítását célzó hatékony intézkedések bevezetését, illetve az EU által a pénzügyi piacok megfelelő szabályozására megkezdett munka folytatását, amelyekkel így fel lehet venni a küzdelmet a spekuláció és a bankrendszerek sebezhetősége ellen, a rendszeralapú kockázatokkal való szembenézés céljából, javítva az egyensúlyt és a stabilitást, valamint növelve a bizalmat egy egészséges üzleti környezet kialakulása érdekében;

35.

szót emel az Európai Beruházási Bank, illetve az Európai Unió helyi és regionális önkormányzatai közötti szorosabb együttműködés mellett annak érdekében, hogy javuljon a helyi és regionális szintű K+F- és innovációs beruházások támogatása;

36.

javasolja egy uniós szintű versenyképességi terv meghatározását és elindítását, amelyben megfogalmaznák az iparpolitikával kapcsolatos uniós keretfeltételeket;

37.

megismétli, hogy a versenyképesség nemcsak a vállalkozói szféra, hanem az egész társadalom és a gazdasági életben részt vevő valamennyi rendszer számára kihívást jelent. A versenyképesség az átlagembereket, az egyetemeket, a technológiai központokat, az egészségügyi szolgálatokat stb. ugyanúgy érinti, mint az összes termelőágazatot és –tevékenységet;

38.

ezért olyan rendszerszerű iparpolitikai megközelítés kialakítását támogatja, amely a versenyképességhez hozzájáruló különböző politikákat foglal magában. Erre nemzeti, regionális és helyi szinten is szükség van. Ahhoz, hogy javuljon az európai ipar hatékonysága és termelékenysége, az EU közlekedéssel, a szociális és fogyasztóvédelemmel, a pénzügyi közvetítéssel, az energiával, a környezettel, az egységes piaccal és a kereskedelmi politikákkal kapcsolatos álláspontjának is javulnia kell, és ezeket összehangoltan, egy „versenyképességi lánc” részeiként kell kezelnünk;

39.

ezért úgy véli, hogy az új iparpolitikának ágazatközi megközelítést kell támogatnia. Az utóbbi időben egyre népszerűbbek az olyan modellek, amelyek klaszter- vagy klaszterközi projektek révén ösztönzik a vállalkozások együttműködését. Az ilyen projektek egyik fő célja az, hogy az értéklánc valamennyi elemét egyetlen típusú kezdeményezésben csoportosítsák és illesszék össze. Az ilyen kezdeményezéseket pedig olyan hatékony keretnek kell tekinteni a teljes értékláncban, amely nem okoz zavart a vállalati döntésekben. Ezenkívül tekintettel arra, hogy a klasztereket szoros szálak fűzik ahhoz a területhez, ahol működnek, fontos, hogy az új iparpolitika kialakításakor figyelembe vegyék a klaszterek határozott regionális dimenzióját;

40.

újfent hangsúlyozza, hogy a növekedés és a munkahelyteremtés élénkítése nagymértékben a gyáripar és különösen a vállalkozásokkal kapcsolatos szolgáltatások termelékenységének javulásától fog függeni;

41.

hangsúlyozza, hogy az EU-ban nagy szerepe van a kkv-knak, amelyek az ipari munkahelyek kétharmadát adják. Ezért van az, hogy az Európai Unió közpolitikáit a „gondolkozz először kicsiben” elv felől kell megközelíteni azért, hogy kifejezetten figyelembe lehessen venni a kkv-k – mint a munkahelyteremtés és a gazdasági növekedés szempontjából alapvető gazdasági szereplők – szükségleteit. Csak akkor lehetünk versenyképesek, ha kkv-ink is azok;

42.

kéri ezért, hogy a közleményben kapjon nagyobb hangsúlyt a helyi és regionális önkormányzatok gazdaságát támogató szereplők kulcsszerepe, akik egyedi és önmagukban csekély, mégis alapvető szolgáltatásokkal támogatják a kkv-k versenyképességét és eredményességét;

43.

javasolja a kisvállalkozói intézkedéscsomag hatékony alkalmazását garantáló eszközök használatát, és hangsúlyozza, hogy az intézkedéscsomag legutóbbi felülvizsgálata nagyon helyesen kiemelten kezeli a kkv-k finanszírozáshoz való hozzáférését és az intelligens szabályozást;

44.

egyetért azzal, hogy meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy a vállalkozások a lehető legjobb szolgáltatásokhoz férjenek hozzá, ami nagymértékben meghatározza termékeik és szolgáltatásaik minőségét, és ezáltal versenyképességüket. Előnyben kell részesíteni azokat az intézkedéseket, amelyek hozzájárulnak a képességek javításához és fokozzák a vállalkozásokat kiszolgáló szolgáltatók közötti versenyt;

45.

támogatja olyan intézkedések bevezetését, amelyek elősegítik az innováció fejlesztését valamint a vállalatok, különösen a kkv-k irányításának egyszerűsítését, csökkentve a vállalkozások versenyképességét befolyásoló adminisztratív és szabályozási terheket, előrelépést téve például az állapotfelméréseknek az iparpolitika területére történő kiterjesztése terén, továbbá bővítve és általánossá téve ezek alkalmazását az iparpolitikához kapcsolódó más területeken is;

46.

hangsúlyozza, hogy az európai iparpolitika hatásait és területi dimenzióját figyelembe kell venni ahhoz, hogy annak célkitűzéseit a különböző kiindulási feltételekhez igazítsák, mivel ez alapvető a kiegyensúlyozott és egységes fejlődéshez, továbbá felhívja a figyelmet az itt tárgyalt közlemény, valamint Az Európa 2020 keretei közötti intelligens növekedéshez hozzájáruló regionális politika  (3)„ és Az Európa 2020 keretei közötti fenntartható növekedéshez hozzájáruló regionális politika  (4)”; c. közleményben foglalt iránymutatások közötti koherencia fontosságára;

47.

egyetért azzal, hogy az ipari szerkezet versenyképességének fejlesztése érdekében fokozni kell az intelligens szakosodást, és szót emel amellett, hogy a helyi és regionális önkormányzatok támogassák saját innovációs szegmenseiket; Az intelligens szakosodás az összekötő kapocs az iparpolitikáról szóló közlemény és az Innovatív Unió kiemelt kezdeményezés között;

48.

úgy véli, hogy támogatni kell az európai uniós klaszterek létrehozását ösztönöző eszközök integrálását, olyan, a növekedésre és a versenyképességre összpontosító, egységes megközelítést alakítva ki, amely a tapasztalatcserén kívül közös és az együttműködésre épülő, konkrét projekteket támogat. Az Európai Unió kulcsfontosságú tényezőként jelenik meg a transznacionális együttműködés megerősítésében, amely elősegíti a globális klaszterek létrehozását;

49.

kinyilvánítja, hogy a továbbiakban is szükség van EU-szintű stratégiai projektek kidolgozására egyes meghatározott területeken, amelyek a technológiaátadás és a szinergiák teremtése tekintetében igen nagy fellendítő hatással bírnak. Ilyenek például a „környezetbarát autók”, az „energiahatékony épületek” és a „jövő gyárai”. Az ilyen típusú kezdeményezéseket – melyekben megmutatkozik az Európai Unió hozzáadott értéke – távlati tervezéssel folytatni és fejleszteni kell;

50.

úgy véli, hogy az innovatív közbeszerzés révén a közigazgatás is jelentős ösztönző erőt gyakorolhat a vállalkozások versenyképességére. Ily módon – az innovatív és fenntartható termékek és szolgáltatások előnyben részesítésével – a nyílt közbeszerzési eljárás kritériumai innovációra ösztönöznék a részt vevő vállalkozásokat, ami javítaná a közszolgáltatások minőségét és elérhetőségét. Ennek során mindazonáltal el kell kerülni a további adminisztratív terheket, mivel másképp pont a kis- és középvállalkozások számára nem lesz többé vonzó a közbeszerzési eljárásokban való részvétel;

51.

arra biztatja a tagállamokat és az illetékes regionális és helyi önkormányzatokat, hogy mozdítsák elő a vállalkozói kultúra fejlődését az európai társadalomban és különösen a fiatalok körében. Az oktatási rendszereknek olyan képzési programokat kellene kialakítaniuk, amelyek a vállalkozói szellemet, a kockázatvállalást, a vezetési képességet és a kreativitást a személyes kulcskompetenciák közé emelnék;

52.

jelzi, hogy milyen fontos a globalizációhoz illő profil kialakításának előmozdítása, amelyben kiemelkedő szerepet játszik az idegennyelv-ismeret, a munkavállalási célú nemzetközi mobilitásra való hajlandóság, vagy a nyitottság a különböző kulturális hátterű emberekkel való kapcsolatteremtésre;

53.

javasolja, hogy a közleményben kapjanak nagyobb szerepet a technológiai és a nemzetközivé válásra vonatkozó stratégiák. Az innováció, a technológia és a nemzetközivé válás három olyan fogalom, amelyek szükségképpen erősítik egymást és kölcsönösen összefüggnek egymással – törekedni kellene tehát az ezeket egybefogó közös politikák meghatározására;

54.

kéri a kellő ambíciót és konkrétságot a kkv-k nemzetközivé válását támogató stratégia küszöbönálló elkészítése során. E stratégiának kiemelt figyelmet kell fordítania a vállalkozások közötti együttműködés előmozdítására és a kapcsolatok kialakítására, valamint az ágazatok közötti összeköttetések megteremtésére;

55.

sürgeti, hogy az Európai Bizottság ténylegesen léptesse életbe a Kereskedelem, növekedés és globális ügyek. A kereskedelempolitika mint az Európa 2020 stratégia kulcseleme c. közleményében (5) foglalt intézkedéseket, különös tekintettel a nemzetközi intézmények tárgyalásainak menetrendjére, illetve a stratégiai partnerségek elmélyítésére. Ebben az esetben az uniós szintű fellépés elengedhetetlen ahhoz, hogy növelni lehessen az európai ipar globális befolyását;

56.

egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a versenypolitikának stratégiai szerepe van az EU iparának versenyképessége és a torzulásoktól mentes belső piaci verseny szempontjából. Az egyenlő feltételeknek kedvező igazságos versenykörülmények arra ösztönzik a vállalkozásokat, hogy a versenyt szem előtt tartva fejlesztéseket végezzenek, emellett fejlesztik a magánkezdeményezéseket. Ezért garantálni kell az érvényesülésüket, illetve a tagállamok, valamint a helyi és regionális önkormányzatok részéről a megfelelő kezelésüket;

57.

újólag hangsúlyozza ugyanakkor a közszféra új szerepét, amelynek a köz- és a magánszféra együttműködésének modelljeit kell keresnie a stratégiai infrastruktúrák és a nagy horderejű termelő beruházások finanszírozása érdekében. A köz- és magánszféra partnerségét (PPP) az iparpolitika fejlesztéséhez is igénybe kell venni, törekedve az érdekek közelítésére és konkrét európai szintű projektek elindítására, ami növeli a hatékonyságot a közkiadások terén. Ezenfelül a kormányzat és a közintézmények különböző szintjei között megvalósuló (közszféra-közszféra közötti) együttműködési modellek hozzá fognak járulni a politikák jobb koordinációjához és a hatékonyság fokozásához;

58.

üdvözli, hogy az Európa 2020 stratégia az innovációt központi tényezőnek tekinti, és az „Innovatív Unió” kiemelt kezdeményezés révén stratégiai pozícióba helyezi. Az intelligens növekedés prioritása, amely az Európai Unió jövőbeli gazdasági növekedése három pillérének egyike, igen helyesen a tudás- és innovációalapú növekedésre fókuszál;

59.

megjegyzi, hogy az innováció fogalmát ki kell bővíteni és el kell mélyíteni. hangsúlyozva, hogy az iparnak ötvöznie kell a saját tapasztalatokon alapuló DUI (Doing, Using and Interacting) típusú innovációt az explicit és tudományos-technológiai tudáson alapuló STI (Science, Technology and Innovation) típusú innovációval;

60.

sajnálja, hogy a közleményben nem kapott nagyobb szerepet a nem technológiai innováció mint a versenyelőny egyik forrása. A valódi vállalati átalakulások gyakran a vállalkozás- és szervezetirányításban megvalósuló innovációhoz kötődnek olyan területeken, mint a stratégia, a folyamatok, a marketing, az iparági szervezés vagy a beszállítókkal fenntartott kapcsolatok. A nem technológiai innováció támogatása révén számos régió és terület versenyképessége ugrásszerűen javult;

61.

ezért azt javasolja, hogy az iparpolitika értékelésekor alkalmazzanak a nem technológiai innovációra vonatkozó mutatókat is;

62.

kinyilvánítja, hogy az innováció alapja a tudás és a kreativitás, és hogy a vállalkozásoknak a tudást és a kreativitást szisztematikusan be kell építeniük összes tevékenységükbe, és megfelelően kell gazdálkodniuk vele;

63.

sajnálattal állapítja meg, hogy a közlemény nem tér ki az embereknek az új iparpolitikában betöltött meghatározó szerepére, ami pedig elengedhetetlen a hosszú távú kiegyensúlyozott növekedés valódi alapjainak megteremtéséhez. A tudásalapú iparban az emberek a változások aktív szereplői, és ők biztosítanak versenyelőnyt a vállalkozások számára;

64.

úgy véli, hogy az egyetemeken és a technológiai és kutatóközpontokban folyó kutatásnak az elméleti kutatási tevékenységek mellett nyitottabbnak kell lennie, és jobban szem előtt kell tartania a piaci szükségleteket, valamint a kutatási eredmények gyakorlati hasznát;

65.

megítélése szerint nagyobb koordinációra van szükség a kutatás és az ipar között annak érdekében, hogy a régiók előrelépjenek az intelligens szakosodás terén az olyan kulcsfontosságú alaptechnológiákat illetően, mint a nanotechnológia, a mikro- és nanoelektronika, az ipari biotechnológia, a fotonika, a fejlett anyagok és gyártási technológiák, illetve támogatni lehessen transznacionális hálózatok létrejöttét és meg lehessen erősíteni az együttműködést regionális, nemzeti és nemzetközi szinten;

66.

hangsúlyozza, hogy az innováció- és tudásalapú európai ipar fejlesztésének szükségszerűen az európai vállalkozások által megszerzett szabadalmak számának növekedéséhez kell vezetnie. Ehhez különösen fontos, hogy a vállalkozások és az alkotók rendelkezésre álljon egy olyan, hatékony rendszer a szellemi tulajdonjogok védelmére, amely olcsóbban hozzáférhető és nagyobb jogi védelmet nyújt a hamisítás és a kalózkodás ellen. Ehhez elengedhetetlen a szabadalmazási eljárás egyszerűsítése és olcsóbbá tétele, valamint az, hogy az egységes európai szabadalomra vonatkozó javaslatnak megfelelően valamennyi tagállam automatikusan elismerje a szabadalmakat;

67.

jelzi, hogy az információs és kommunikációs technológiák meghatározó tényezővé váltak a vállalkozások termelékenységének javításában, és ezért egyetért azzal, hogy elengedhetetlen azok használatának támogatása a kkv-k körében. Az ikt-k adaptálása és alkalmazása versenyelőnyt jelent majd az európai vállalkozások számára a harmadik országokbeli versenytársakkal szemben. Ezek a technológiák előmozdítják az együttműködésen alapuló munkát, az információk és az ötletek kezelését és megosztását, valamint a közvetlenebb hozzáférést a piacokhoz és az ügyfelekhez;

68.

hangsúlyozza, hogy kulcsfontosságú a különböző szereplők közötti kapcsolat javítása és a „regionális innovációs ökoszisztémák” fogalmának a regionális fejlesztési stratégiákba való beépítése. A „regionális innovációs ökoszisztémák” hálózatok és tudáscsere-folyamatok, a helyi környezethez erős szálakkal kötődő vállalkozások és rugalmas szervezeti modellek kialakítását jelentik;

69.

javasolja, hogy az Európai Unió következő kutatási és technológiai fejlesztési keretprogramja iránymutatásainak meghatározásakor jobban vegyék figyelembe a kkv-k szükségleteit, elősegítve ezzel a közös európai projektekben való részvételüket;

70.

kéri az Európai Bizottságot, hogy a keretprogramot és a CIP programot magában foglaló közös kutatási és fejlesztési stratégiai keret meghatározásakor tulajdonítson nagyobb jelentőséget a regionális dimenziónak, és az európai régiók kutatási potenciáljának transznacionális klaszterek révén történő megerősítése érdekében biztosítsa a „Tudásrégiók” kísérleti kezdeményezés folytonosságát;

71.

ismét rámutat arra, hogy kedvező környezetet kell kialakítani a magántőke számára, hogy nagyobb részt vállaljon az innovációval és K+F-fel kapcsolatos termelési beruházásokban. Ehhez olyan pénzügyi modelleket kell kialakítani, mint a kockázati tőke vagy az „üzleti angyalok”;

72.

kéri ugyanakkor a mutatók és célkitűzések pontosabb rendszerének kialakítását, amely a vállalkozások részéről a K+F-re fordított kiadások arányán túl a versenyképesség és termelékenység javulásával kapcsolatos szempontokra is kiterjed, vagyis amely a K+F eredményeinek mérésére irányul;

73.

úgy véli, hogy az EU-nak ki kell használnia azokat az előnyöket, amelyeket az európai ipar versenyképességének szolgálatában fejlesztett ki: jelentős technológiai, tudományos bázissal, színvonalas egyetemekkel, valamint szakképzett és szakosodott munkaerővel rendelkezünk; olyan egységes piacot alakítottunk ki, amely megszünteti a kereskedelem és a munkavállalók szabad mozgása útjában álló akadályokat; valamint nagy teljesítményű klaszterek és együttműködési hálózatok jöttek létre, és az EU úttörő szerepet játszott a zöld megoldások megvalósításában;

74.

megjegyzi, hogy az egységes piac létrehozása óta elért eredmények ellenére még mindig nem sikerült kiaknázni az általa a fenntartható és inkluzív növekedés tekintetében kínált összes lehetőséget. Az egységes piac az Unió gazdasági motorja, és teljes kiépítése alapvető a növekedés és az uniós ipar versenyképességének előmozdításához;

75.

arra kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy számolják fel az egységes piac növekedési potenciálját visszafogó akadályokat és hiányosságokat. Ezzel kapcsolatban elismeri, hogy a szolgáltatási irányelv lehetővé tette néhány olyan akadály felszámolását, amelyek az egységes piacon gátolják a más tagállamban történő szolgáltatásnyújtást és letelepedést. Az Európai Bizottságnak ebben az irányban kell tovább haladnia, bevonva a helyi és regionális önkormányzatokat, mivel azok központi szereplők a szolgáltatások piacán;

76.

úgy véli, hogy a népesség elöregedése, az éghajlatváltozás és a környezet megóvása az elkövetkező években az Európai Unió előtt álló legfontosabb kihívások között van;

77.

ezért jelzi, hogy a fenntarthatóságot az európai ipar jövője szempontjából kulcsfontosságú lehetőségnek kell felfogni, mivel kétségtelenül hozzá fog járulni több új, markánsan innovatív és versenyképes munkahely és vállalkozás megteremtéséhez;

78.

üdvözli az Európai Bizottság szándékát, hogy szorosabb kapcsolatot és összhangot ösztönözzön a környezetvédelmi követelmények és az iparpolitikai célkitűzések között, átmenetet biztosítva az ipar egésze számára a hatékonyabb erőforrás-gazdálkodás felé. A stratégiai energiaforrások és nyersanyagok szűkössége és drágulása arra kényszeríti az ipart, hogy ezeket racionálisabban használja fel; ezt hatékony fogyasztással, újrahasznosítással és az alternatív anyagokra való átállással lehet elérni;

79.

ismét rámutat arra, hogy meg kell erősíteni a „zöld gazdaságot”, ami az energiafelhasználás hatékonyságának szükségszerűsége mellett főként a nagyobb mértékű ökoinnovációra való törekvésből fakad. Így az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság támogatásának keretében innovatív (megújuló energiákkal, új anyagokkal stb. kapcsolatos) gazdasági tevékenységek fognak kialakulni;

80.

szükségesnek tartja ugyanakkor, hogy a tagállamok és az illetékes helyi és regionális önkormányzatok is felelős fogyasztókká váljanak, akik az etikus és szelektív fogyasztás elvét követik, és a minőség, a tájékoztatás és átláthatóság tekintetében nagyobb elvárásokat támasztanak a vállalkozásokkal szemben. A fogyasztóknak így fontos szerepük van abban, hogy a vállalkozásokat a versenyben való jobb helytállásra, a döntéshozókat pedig felelős politikák kialakítására ösztönözzék;

81.

üdvözli, hogy a közlemény kiemeli a vállalatok társadalmi felelősségét mint olyan fontos tényezőt, amely szintén hozzájárul az ipar versenyképességéhez és nemzetközi szintű vezető pozíciójához;

82.

hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatok ismerik a konkrét helyi viszonyokat, és rendelkeznek az új értékek terjesztéséhez, illetve a vállalatok társadalmi felelősségvállalásának előmozdításához szükséges kompetenciákkal. Az Európai Bizottságnak továbbra is támogatnia kell ezt a koncepciót, és ebben a helyi és regionális önkormányzatokra kell támaszkodnia, melyeknek feladata a vállalatok társadalmi felelősségének helyi szintű előmozdítása. E szempontból alapvető a szubszidiaritás elvének alkalmazása és a politikáknak a leghatékonyabb és az állampolgárokhoz legközelebb álló kormányzati szintről történő irányítása;

83.

szót emel új vállalatirányítási modellek bevezetése mellett, amelyekben a munkavállalók részvétele megnő és kulcsszerephez jut az összes ipari folyamat hatékonyságának és ezáltal a versenyképességnek a javításában, illetve a munkafeltételek romlásának megakadályozását is szolgálja az ipari átalakulás folyamán;

84.

jelzi, hogy ugyanakkor az ipar belső rugalmasságát is elő kell mozdítani. A különböző érdekcsoportoknak reagálniuk kell a változó gazdasági környezetre és alkalmazkodniuk kell hozzá, ami azzal jár, hogy a termelésszervezést a kereslet ingadozásához és a technológiai fejlődéshez kell igazítani;

85.

ezért kéri, hogy a tagállami munkaerőpiacok legyenek rugalmasabbak, mégpedig a szociális partnerek közti párbeszédre alapozva, amely mellett szilárd szociális védelmi rendszerekre is szükség van, amelyek több és jobb munkahely teremtésével hozzájárulnak a gazdasági növekedéshez és a társadalmi kohézióhoz. A munkaerőpiacok szabályozásakor biztosítani kell a váltást a munkanélküliség és az alkalmazotti lét között, garanciákat nyújtva az anyagi biztonságra, valamint képzési és pályaorientációs lehetőségeket biztosítva a foglalkoztathatóság javítása érdekében;

86.

ismét felhívja a figyelmet az Európai Unió helyi és regionális önkormányzatainak az iparpolitika és a gazdasági fejlődés fellendítésében betöltött kulcsszerepére, amely a polgárokhoz való közelségében, valamint a helyi iparszerkezetnek és a vállalatokat érintő problémáknak az ismeretében gyökerezik;

87.

kéri, hogy az Európai Bizottság és a tagállamok – a helyi és regionális önkormányzatokkal együtt – fűzzék szorosabbra együttműködésüket és hangolják össze elképzeléseiket egy olyan ambiciózus és a versenyképességre fókuszáló iparpolitikának a megtervezése során, amely kihasználja az Európa 2020 stratégiában foglalt többi kiemelt kezdeményezéssel meglévő szinergiákat;

88.

felszólítja az Európai Bizottságot, hogy javítsa az iparpolitika feltételeit és irányítását, nagyobb szerephez juttatva az európai helyi és regionális önkormányzatokat az iparpolitika megtervezése és végrehajtása során. Az, hogy közelről ismerik a vállalkozások valós helyzetét, és hogy az iparpolitika területén jogalkotási hatáskörrel rendelkeznek, a gazdasági fejlődés kulcsszereplőivé teszi őket; ezért ez a szint a legmegfelelőbb arra, hogy közelebb kerüljünk az „alulról felfelé történő” (bottom-up) megközelítéshez;

89.

kéri a tagállamokat és a helyi és regionális önkormányzatokat, hogy kössenek nemzeti szintű területi paktumokat a nemzeti reformprogramok együttműködésben történő kidolgozására és végrehajtására, valamint eredményeik közös értékelésére, azzal a céllal, hogy erőfeszítéseiket és politikai menetrendjeiket összehangolják az Európa 2020 stratégia célkitűzéseit tartva szem előtt, ami kétségkívül döntően hozzájárul majd ezek eléréséhez;

90.

kiemeli, hogy a helyi és regionális önkormányzatoknak fontos szerepe van a területi kohézió erősítésében és a gazdasági és szociális különbségek csökkentésében, mivel kulcsszerepet játszanak annak a kapilláris megközelítésnek a kialakításában, amely hozzájárul az európai területi iparpolitika megszilárdulásához.

11.1.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 9/37

—

kéri, hogy feszesebb legyen az erőforrás-hatékony Európa megvalósítására vonatkozó európai bizottsági ütemterv, valamint fontosnak tartja, hogy a mutatók elfogadására már 2012 folyamán sor kerüljön; kéri továbbá, hogy előzetesen egyeztessenek az illetékes helyi és regionális intézményekkel, hogy a mutatók reálisak, és mind a kapacitások, mind pedig a pénzügyi feltételek szempontjából teljesíthetőek legyenek;

—

kéri az Európai Bizottságot, hogy vegye fontolóra egy „kosár” elfogadását, amely elsősorban négy erőforrás-felhasználási mutatóból állna. Ezek: a földlábnyom, a nyersanyag-felhasználás (biodiverzitás, biológiai és ásványi erőforrások), a vízlábnyom és az üvegházhatású gázok kibocsátása; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az Európai Bizottság a mutatókat az Európa 2020 stratégiára vonatkozó nemzeti jelentések rendszere, illetve a vonatkozó kiemelt kezdeményezések szerves részévé tegye, hogy azok orientálják a reformprogramokat és a nemzeti költségvetési előkészületeket;

—

sajnálja, hogy a menetrend nem tesz említést annak lehetőségéről, hogy bevonják a Polgármesterek Szövetségét az erőforrás-hatékonyság területén történő erőfeszítésekbe, javasolja továbbá, hogy az Európai Bizottsággal közösen vizsgálják meg, hogy a Polgármesterek Szövetsége konkrétan milyen módon terjeszthető ki az olyan, az „Erőforrás-hatékony Európa” kiemelt kezdeményezés szempontjából alapvető alkalmazási területekre, mint a biodiverzitás és a földhasználat, a hulladék- és vízgazdálkodás, illetve a levegőszennyezés;

—

konkrét fellépéseket javasol, melyek elsősorban az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és erőforrás-hatékony közlekedési és energiarendszerek felé való elmozdulást, a zöld közbeszerzések előmozdítását célozzák, a hulladékképződés megelőzésének optimalizálásán és a hulladékoknak egy körkörös anyaggazdálkodás keretében erőforrásként történő kezelésén alapuló hulladékmentes társadalom célkitűzésének elérése mellett; javasolja továbbá a helyettesítés és az erőforrás-hatékonyság előmozdítását a nyersanyagok értékláncán belül; az ökoszisztéma-szolgáltatások hatékony felhasználását, védelmét és helyreállítását, valamint a beépített területek jelenlegi nagyságának csökkentését mindenhol, ahol az szükségesnek bizonyul.

Előadó

Michel LEBRUN (BE/EPP), a francia nyelvű közösség parlamentjének tagja

Referenciadokumentumok

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Erőforrás-hatékony Európa – Az Európa 2020 stratégia keretébe illeszkedő kiemelt kezdeményezés

COM(2011) 21 végleges

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának ütemterve

COM(2011) 571 végleges

1.

véleménye szerint egy jövőorientált környezetvédelmi, éghajlati és energiapolitikának az úgynevezett „jó gazda” elvén kell alapulnia. Ez alatt a Régiók Bizottsága azt érti, hogy felelősek vagyunk azért, hogy a természeti erőforrásokkal oly módon és olyan intenzitással gazdálkodjunk, illetve azokat úgy használjuk fel, hogy biztosítsuk fenntarthatóságukat és megőrizzük sokféleségüket. Egy ilyen politika átfogó célja az olyan fejlődés, mely úgy felel meg napjaink nemzedékei szükségleteinek, hogy nem veszélyezteti a jövő nemzedékek saját szükségletei kielégítésére való képességét;

2.

riasztónak tartja, hogy az Európai Unió napjainkban a fejlődés, a termelés és a fogyasztás veszélyes és nem járható útján halad, amint azt az Európai Bizottság a kiemelt kezdeményezésben megállapítja: „Nincs lehetőség arra, hogy továbbra is a jelenlegi szerkezetben használjuk fel az erőforrásokat”;

3.

ezért ebben az összefüggésben üdvözli az „Erőforrás-hatékony Európa” kiemelt kezdeményezés elindítását, amelynek célja, hogy az erőforrás-hatékonyságot az európai uniós politikák vezérelvévé tegye az alábbi területeken: energiaügy és alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság, közlekedés, nyersanyagok és alapanyagok, az áruk és szolgáltatások fenntartható fogyasztása és előállítása, hulladékgazdálkodás, föld- és ökoszisztéma-használat, mezőgazdaság és halászat. A kezdeményezés fontos funkciója, hogy szinergiákat hoz létre a különböző területek között, valamint támogatja az egyes érdekek és célok mérlegelő összevetését, ezzel egyidejűleg pedig közös, koherens és fenntartható koncepciót biztosít a források felhasználásához;

4.

üdvözli a kiemelt kezdeményezés kedvező hatását az európai környezetvédelmi politikára. Az európai környezetvédelmi politika általában, és különösen az erőforrás-hatékonyságra irányuló jelenlegi politika (például a természeti erőforrások fenntartható használatáról szóló tematikus stratégia) azonban a gazdasági fejlődésből és a természeti erőforrások kitermeléséből adódó kedvezőtlen környezeti hatások csökkentésére fekteti a hangsúlyt. A kiemelt kezdeményezés révén figyelmet kapnak a természeti erőforrások nem hatékony felhasználásának a gazdasági fejlődésre gyakorolt kedvezőtlen hatásai is. Így a kiemelt kezdeményezés megadja a szükséges ösztönzést ahhoz, hogy a környezetvédelmi politikát jobban beágyazzák az EU gazdasági és termékpolitikájába;

5.

örül annak, hogy a kiemelt kezdeményezés az Európai Unió törekvéseinek körét az összes természeti erőforrás – a hagyományos energiaforrások, továbbá az olyan biotikus és abiotikus nyersanyagok, mint a tüzelőanyagok, a biomassza, az ásványi anyagok, a fémek és a fa, a termőföldek és a halállományok, a talaj, a víz, a levegő –, valamint az ökoszisztémákhoz vagy a biológiai sokféleség védelméhez kapcsolódó szolgáltatások felé megnyitja;

6.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság felkérte a Régiók Bizottságát, hogy már a döntéshozatali folyamat legelején nyilvánítson véleményt arról, hogy a helyi és regionális önkormányzatoknak milyen szerepet kellene játszaniuk e kezdeményezés végrehajtásában, különösen azokban az esetekben, amikor specifikus hatáskörökkel rendelkeznek a kezdeményezés vonatkozásában, főként az építéssel vagy a hulladékgazdálkodással kapcsolatos előírások terén. Ez lehetőséget teremt a Régiók Bizottságának arra, hogy már a jövőbeli politikák kidolgozásának kezdeti szakaszától hallassa a hangját;

7.

teljes mértékben osztja az Európai Bizottság értékelését, mely szerint három kulcsfontosságú feltételnek kell megfelelni ahhoz, hogy ki lehessen használni a forráskímélő és alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság előnyeit. Ezek a következők: 1) a változásokra vonatkozó politikai akarat, 2) a politika és a befektetések hosszú távú tervezése, valamint 3) valamennyi polgár tudatossága, illetve hozzáállásának hosszú távú változása a források felhasználásával kapcsolatban. Ezen elvek kidolgozásáról és alkalmazásáról egy többszintű irányításon alapuló megközelítéssel kell gondoskodni. Ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy a helyi és regionális önkormányzatok rendkívül fontos szerepet játszanak e politikák kidolgozásában, végrehajtásában és értékelésében, (1) amit az Európai Bizottság és az Európai Parlament már egyértelműen elismert;

8.

nagyra értékeli, hogy az Unió elkötelezi magát a gazdasági fejlődés, a társadalmak jóléte és a természeti erőforrások felelős használata közötti szoros kapcsolat mellett;

9.

úgy véli, hogy az erőforrás-hatékony gazdaságra való áttérés a jólét növekedését eredményezi a jelenlegi és a jövőbeli nemzedékek számára. E jólét egyik eleme lesz, hogy hatalmas lehetőségeket teremt majd a gazdaság, a kereskedelem és az innováció szempontjából. Hozzájárul az Unió versenyképességének előmozdításához, különösen azáltal, hogy csökkenti az anyagköltségeket és az energiafogyasztást, és a „zöld technológiák” ágazatában ösztönzi a foglalkoztatást;

10.

hangsúlyozza, hogy a környezet és a levegőminőség javításához a szennyezési forrásokat érintő ambiciózus kibocsátáscsökkentési politikára van szükség, és határozottabb európai uniós politikát kér az üvegházhatású gázok kibocsátása, valamint a levegőszennyezés terén;

11.

jelzi, hogy számos helyi és regionális önkormányzat fogadott már el és hajtott végre sikerrel az erőforrás-hatékonyság előmozdítására irányuló különböző politikákat és gyakorlatokat. Ezeket a kezdeményezéseket érdemes lenne uniós szinten megismerni és elismerni, hogy mindenki élvezhesse az egyesek által ezen a területen szerzett szakértelem előnyeit, és hogy a leghatékonyabb és legjobb teljesítményű kezdeményezéseket lehessen előmozdítani;

12.

felhívja a figyelmet arra, hogy az Európai Bizottság kezdeményezésének szövegében nincs utalás arra a sokféle uniós politikai eszközre és stratégiára, amelyek már kezdenek foglalkozni az erőforrások hatékony felhasználásának kérdésével. Ilyen például a természeti erőforrások fenntartható használatára vonatkozó tematikus stratégia, a hulladékképződés megelőzésére és a hulladékok újrafeldolgozására irányuló tematikus stratégia, vagy a fenntartható fogyasztásról, termelésről és iparpolitikáról szóló cselekvési terv. Ezek a stratégiák példaként szolgálhatnak azon jövőbeli stratégiák elfogadása és végrehajtása során, amelyek a természeti erőforrások kezeléséhez tartozó más kérdésekre irányulnak;

13.

rámutat arra, hogy az Európai Unió és tagállamai felelősek minden olyan kezdeményezés előmozdításáért, amely a globális erőforrás-hatékonyság javítására irányul. Ennek megfelelően a Régiók Bizottsága támogatja az Európai Bizottság által a 2012 júniusában tartandó Rio+ 20 konferencia előkészületeinek keretében javasolt összes kezdeményezést, különös tekintettel a finanszírozási források mozgósítását, valamint a magán- és állami beruházások ösztönzését célzó intézkedésekre, illetve azokra, amelyek egy hatékonyabb többoldalú globális irányítási rendszer fokozatos bevezetésére törekszenek. A Régiók Bizottsága kéri, hogy ezt az irányítási rendszert úgy alakítsák ki, hogy tartalmazzon többszintű részvételi és együttműködési mechanizmusokat, amelyek lehetővé teszik a régiók és városok aktív részvételét az őket érintő témákban;

14.

az Európai Bizottsághoz hasonlóan kéri az OECD 2009 júniusában elfogadott, a környezetbarát növekedésről szóló nyilatkozatában foglaltak gyors végrehajtását;

15.

örömmel fogadja, hogy az Európai Unió és tagállamai támogatják az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) nemzetközi munkacsoportja által a fenntartható erőforrás-gazdálkodással kapcsolatban végzett munkát, valamint annak környezetbarát gazdaságra vonatkozó kezdeményezését;

16.

sajnálja, hogy az ENSZ Fenntartható Fejlődés Bizottságának tizenkilencedik ülésén nem sikerült elfogadni a fenntartható fogyasztási és termelési módokkal kapcsolatban a 2011–2021-es időszakra vonatkozó tízéves programozási keretet;

17.

rámutat a környezetvédelmi és a szociálpolitika összefüggéseire. A kőolaj- és a földgáz-kitermelés csúcsa, amelyet egyesek szerint már elértünk, valamint az egyéb nyersanyagok kitermelésének csúcsa szükségszerűen magával vonja majd az árak emelkedését. Ennek első kárvallottjai a legkisebb jövedelműek és a legkisebb átlagjövedelmet felmutató régiók lesznek;

18.

hangsúlyozza, hogy ágazatokon átívelő és összetett jellege miatt a kiemelt kezdeményezés hatékony irányítása és az Európa 2020 stratégia keretében elért haladás, az európai szemeszter és a növekedés éves elemzésének hatékony nyomon követése – a tagállami teljesítmények éves ellenőrzésén keresztül – alapvető fontosságú ahhoz, hogy az Európai Unió nagyobb hatékonyságot érjen el az erőforrás-felhasználás terén;

19.

nyomatékosan megismétli, hogy tisztázni kell az Európa 2020 stratégia keretéhez tartozó kiemelt kezdeményezések költségvetési dimenzióját. (2) A következő többéves pénzügyi keretnek tükröznie kell az erőforrás-hatékonyságra vonatkozó kiemelt kezdeményezés törekvéseit, ez a kezdeményezés ugyanis az uniós költségvetésből finanszírozott számos politikával átfedésben van azáltal, hogy biztosítja az uniós intézkedések közös stratégiai kereten belüli összehangolását;

20.

kéri, hogy a tagállamok által 2011. áprilisban előterjesztett nemzeti reformtervek értékelésekor az Európai Bizottság vegye figyelembe, hogy az egyes államok milyen mértékben elkötelezettek az erőforrás-hatékonyság előmozdítása iránt;

21.

emlékeztet arra, hogy az Európa 2020 stratégia sikere nagyrészt a helyi és regionális szinten hozott döntésektől függ majd. Ezért a Régiók Bizottsága támogatta, hogy a nemzeti reformtervekben említést tegyenek az Európa 2020 stratégiát szolgáló területi paktumoknak az európai, nemzeti, regionális és helyi közigazgatási hatóságok közötti többszintű partnerségek formájában történő bevezetéséről; (3)

22.

ezért szorgalmazza az integrált helyi fejlesztést, amely döntő módon járulhat hozzá az ehhez a kiemelt kezdeményezéshez kapcsolódó célok eléréséhez;

23.

alapvető fontosságúnak tartja, hogy a Régiók Bizottsága az Európa 2020 stratégia nyomon követésére létrehozott platformja segítségével részt vegyen az „Erőforrás-hatékony Európa” kiemelt kezdeményezés, valamint az erőforrás-hatékonyságra irányuló integrált politika végrehajtásában;

24.

kéri, hogy a menetrend keretében 2013 végén javasolandó ütemterv, amely sorra rögzíti a mutatószámok és a célkitűzések meghatározásának és elfogadásának határidőit, feszesebb legyen; a Régiók Bizottsága fontosnak tartja, hogy ezeknek a mutatóknak az elfogadására 2012 folyamán sor kerüljön. Az RB kéri még, hogy a mutatókról előzetesen egyeztessenek az illetékes helyi és regionális intézményekkel, hogy azok reálisak, és mind a kapacitások, mind pedig a pénzügyi feltételek szempontjából teljesíthetőek legyenek;

25.

üdvözli az Európai Bizottságnak „Az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának ütemtervében” foglalt, arra irányuló javaslatát, hogy a politikák kidolgozásának alapját képező átláthatóság és hatékonyság biztosítása érdekében korlátozott számban fogadjanak el mutatószámokat. Ez utóbbiakat fontosságuk, helytállóságuk, megbízhatóságuk és pontosságuk mértéke alapján kellene kiválasztani, és a lehető legszélesebb körben el kellene ismerni;

26.

felszólítja az Európai Bizottságot, hogy vegye fontolóra egy „kosár” elfogadását, amely elsősorban négy erőforrás-felhasználási mutatóból állna. Ezek: a földlábnyom, a nyersanyag-felhasználás (biodiverzitás, biológiai és ásványi erőforrások), a vízlábnyom és az üvegházhatású gázok kibocsátása. Ezek a mutatók viszonylag könnyen mérhetők, mégis jó jelzést adnak erőforrás-felhasználásunkról és annak kihatásairól, és kiegészítenék a környezeti hatásokat mérő és az erőforrás-hatékonysággal összefüggő mutatókat;

27.

megismétli, hogy a kommunikációs és figyelemfelkeltő kampányok hasznos eszközeként el kell fogadni egy olyan globális mutatót, amilyen az „ökológiai lábnyom”. Világossá kell azonban tenni, hogy az efféle mutató magas aggregálási szintje miatt a politikák kidolgozásához csak korlátozott mértékben használható; az adatokat és a módszertant harmonizálni kellene az országok között, és az Európai Bizottság segíthet ennek elérésében;

28.

üdvözli az Európai Bizottság javaslatát, amely támogatja, hogy az erőforrás-hatékonyság terén korlátozott számban fogadjanak el egyszerre nagyra törő, számszerűsített, pontos és koherens célokat. Ezeknek a céloknak például a 26. pontban említett négy mutató alapján mért állapot javítását, egyebek között a leburkolt talaj területének zéró növekedését, vagy a hulladékmegelőzés és -újrahasznosítás arányának növekedését kellene kitűzniük;

29.

kéri az Európai Bizottságot, hogy a mutatókra és célkitűzésekre vonatkozó értékelésében vizsgálja meg azoknak a politikáknak a megvalósíthatóságát, amelyeket a helyi és regionális önkormányzatok e mutatók és célkitűzések alapján útjukra indíthatnának;

30.

ismételten kéri, hogy az Európai Bizottság vegye bele a mutatókat a növekedésről szóló éves elemzésébe, amely 2012-től a gazdasági szemeszter elindítója lesz, és ezáltal szerves részévé válik az Európa 2020 stratégiára vonatkozó nemzeti jelentések rendszerének, valamint meghatározza az arról folyó viták irányát, hogy a reformprogramokat és a nemzeti költségvetési előkészületeket hogyan kell összhangba hozni az Európa 2020 stratégiával;

31.

amellett emel szót, hogy ezek az erőforrás-felhasználási mutatók szerves részét képezzék az Európai Bizottság és a tagállamok által tett politikai javaslatok hatásvizsgálatainak. Az Európai Bizottságnak iránymutatásokat és eszközöket kellene biztosítania ahhoz, hogy a tagállamok, a helyi és regionális önkormányzatok, a vállalkozások és egyéb entitások egyszerűen és hatékonyan használhassák ezeket a mutatókat;

32.

megjegyzi, hogy az erőforrások megőrzése terén leküzdendő kihívások nagysága és sokfélesége következtében az európai, nemzeti, helyi és regionális szinten rendelkezésre álló összes eszköz mozgósítására szükség van. Az európai és nemzeti szintű eszközök között szerepel a környezetvédelmi szempontoknak a gazdaság- és termékpolitikába való fokozott integrációja, helyi szinten pedig a Polgármesterek Szövetsége tekinthető olyan eszköznek, amely hatékonynak bizonyult az energiaügyek területén;

33.

arra kéri a nemzetközi, európai, nemzeti és nemzeti szint alatti intézményeket, hogy ezzel kapcsolatban vegyék számba a Polgármesterek Szövetségének aláírói (több mint 40 országban mintegy 3 000 település és több mint 100 régió) által már összegyűjtött széles körű tapasztalatokat és eredményeket;

34.

arra kéri az Európai Bizottságot és a többi uniós intézményt, hogy együtt alakítsanak ki olyan konkrét mechanizmusokat, amelyek lehetővé teszik a Polgármesterek Szövetsége által szerzett tapasztalatok megosztását globális partnereinkkel, például az EU, valamint a déli és keleti partnerség városai és régiói közötti, illetve a fejlődő országokkal folytatott helyi és regionális szintű együttműködés támogatását az erőforrás-hatékonyság terén;

35.

sajnálja, hogy a menetrend nem tesz említést annak lehetőségéről, hogy bevonják a Polgármesterek Szövetségét az erőforrás-hatékonyság területén történő erőfeszítésekbe; ezért sürgeti az Európai Bizottságot, hogy tegyen lépéseket a Polgármesterek Szövetségének erre a területre való bevonása érdekében;

36.

javasolja továbbá, hogy az Európai Bizottsággal közösen vizsgálják meg, hogy a Polgármesterek Szövetsége konkrétan milyen módon terjeszthető ki az olyan, az „Erőforrás-hatékony Európa” kiemelt kezdeményezés szempontjából alapvető alkalmazási területekre, mint a biodiverzitás és a földhasználat, a hulladék- és vízgazdálkodás, illetve a levegőszennyezés (CdR 164/2010 fin);

37.

az európai vízkincs megőrzésére irányuló terv előkészítésére való tekintettel külön kéri, hogy az Európai Bizottság a Régiók Bizottságával együttműködésben 2012-ben terjessze ki a Polgármesterek Szövetségét az integrált vízgazdálkodásra irányuló 20-20-20-as célkitűzésekre, amint arra az RB a CdR 5/2011 fin jelű véleményében rámutatott;

38.

határozottan támogatja egy átmeneti platform létrehozását az erőforrás-hatékonysággal kapcsolatban, amelyben különböző szereplők vennének részt, és amely magában foglalja a különböző közigazgatási szintekhez tartozó, elsősorban a regionális és helyi szintet képviselő döntéshozókat. (4) Ez a platform foglalkozhatna az érintett politikák összekapcsolásával, és segíthetné a célok és az átmenetet gátló akadályok azonosítását;

39.

támogatja az Európai Bizottság álláspontját az erőforrások hatékony felhasználásához kapcsolódó programokat irányító ügynökségek hálózatba szervezéséről, és bevált gyakorlataik egymással való megosztásáról. A Régiók Bizottsága ezenkívül kéri az Európai Uniót, hogy ott, ahol nincsenek ilyenek, támogassa az erőforrás-hatékonysággal foglalkozó nemzeti, regionális és helyi ügynökségek létrehozását. A meglévő ügynökségek hatásköreit az erőforrás-felhasználást érintő összes kérdésre ki lehetne terjeszteni, a hatóságok, a vállalkozások, valamint a polgárok tájékoztatása, illetve tanácsokkal való ellátása érdekében az erőforrás-hatékonysággal kapcsolatban létező és rendelkezésre álló intézkedésekkel és megoldásokkal kapcsolatban;

40.

hangsúlyozza, hogy az erőforrás-hatékony Európának nemcsak technológiai innovációra lesz szüksége, hanem társadalmi-gazdasági rendszerének innovációjára is: új termelési és fogyasztási viselkedési modellekre, életmódváltásra és új kormányzási modellekre, valamint a rendszerinnovációra irányuló stratégiai kutatási programra;

41.

különösen fontosnak tartja, hogy megfelelő változások történjenek az infrastruktúra terén, elősegítendő az intelligens hálózatok kialakítását annak érdekében, hogy a kis- és középvállalkozások, valamint a szövetkezetek képessé váljanak saját zöld energiájuk előállítására, és a régiók közötti megosztásra. Arra kéri az Európai Bizottságot, hogy hívjon össze konferenciát a helyi és regionális önkormányzatok és az érintettek részvételével, ami megadhatja a kezdő lökést az európai energiatermelés átalakításának;

42.

kijelenti, hogy a kiemelt kezdeményezés célkitűzéseinek elérése egy sor intézkedést von majd maga után, például az uniós tagállamok költségvetési és gazdaságpolitikáinak módosítását, valamint olyan adóreformok végrehajtását, amelyek az erőforrások hatékony felhasználására ösztönöznek; arra is szükség lesz, hogy a nemzeti számlákban előtérbe helyezzék az erőforrás-hatékonyság kérdését, támogatva eközben a külső költségek integrációját a megfelelő árrögzítés, a szennyezés költségének – a fogyasztó védelme mellett – a szennyezővel történő megfizettetése, valamint a környezetre káros következményekkel járó támogatások fokozatos eltörlése érdekében;

43.

úgy véli, hogy az erőforrás-hatékony és alacsony szén-dioxid-kibocsátású európai közlekedési rendszer kidolgozása a kiemelt kezdeményezés sikerének egyik fontos eleme. Ebben az összefüggésben fontos ügyelni arra, hogy csökkentsük az autógyártáshoz szükséges energia- és nyersanyagmennyiséget, és hogy ilyen értelemben támogassuk az ágazatot, elősegítve a drasztikus fogyasztáscsökkentést, valamint hogy olyan közlekedési rendszereket alakítsunk ki, amelyek összességükben egyre kevesebb erőforrást emésztenek fel;

44.

nagyra értékeli, hogy a víztakarékossági intézkedéseket és az erőforrás-hatékonyság növelését előtérbe helyező európai vízpolitika előmozdítását felvették a kiemelt kezdeményezésbe. A Régiók Bizottsága „A helyi és regionális önkormányzatok szerepe a fenntartható vízgazdálkodás előmozdításában” című előretekintő véleményében (5) fogalmaz majd meg ajánlásokat ezzel a témával kapcsolatban;

45.

sajnálja, hogy a jelenleg megvalósítás alatt álló energiahatékonysági politikák nem teszik lehetővé az európai energia- és éghajlatügyi csomag 2020-ig terjedő célkitűzéseinek elérését. Az energiahatékonyságot kötelező célkitűzéssé kellene tenni, és annak jelentős mértékben hozzá kellene járulnia az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentése érdekében 2050-ig rögzített célkitűzésekhez;

46.

kéri az Európai Bizottságot, hogy a közelmúltban elfogadott, az energiahatékonyságra vonatkozó 2011. évi tervét (6) követő jogalkotási és pénzügyi kezdeményezéseiben továbbra is az építőipari, a szolgáltatási és a közlekedési ágazatokra összpontosítson;

47.

újra megerősíti, hogy az építőipari ágazatnak megfelelő jogszabályi és pénzügyi ösztönzéseket kellene kapnia az energiahatékonyságot célzó felújítási arány növeléséhez;

48.

felhívja a figyelmet arra, hogy minden érintett gazdasági ágazatban, így az építési ágazatban is biztosítani kell az energiahatékonyság terén kompetens és elérhető munkaerő képzését és felvételét. A Régiók Bizottsága javasolja, hogy vezessenek be európai stratégiát e munkaerő figyelmének felkeltése és képzése érdekében; ebben az összefüggésben hangsúlyozza, hogy a kiemelt kezdeményezések és a kapcsolódó innovatív intézkedések az EU számos különböző ágazatában és szakmai területén tartogatnak lehetőségeket a magas képzettséget igénylő és hosszú távú munkahelyek létesítésére;

49.

kéri az Európai Bizottságot, hogy az épületek felújításával kapcsolatban az energiatakarékosságról szóló jövőbeli irányelve útján konkrét intézkedésekre tegyen javaslatot, és hogy a 2013 utáni időszakban az európai épületek helyreállítására és energiahatékony felújítására irányuló többéves költségvetési tervben elegendő összeget helyezzen tartalékba. Ezeket az intézkedéseket össze kellene kapcsolni az alacsony energiafelhasználású épületekre vonatkozó finanszírozási stratégiával;

50.

felhívja az Európai Bizottságot, hogy tegyen javaslatot az energiahatékonyságot az Európai Unióban mérő, a helyi és regionális önkormányzatok szintjén is alkalmazható módszert tartalmazó egységes rendszerre;

51.

üdvözli az Európai Bizottság azon célkitűzését, hogy sikerre kívánja vinni az erőforrásokat hatékonyan felhasználó, alacsony üvegházhatásúgáz-kibocsátású gazdaságra való áttérést; (7)

52.

kéri, hogy a többéves pénzügyi keret megfelelő módon tükrözze ezeket a célkitűzéseket, többek között azáltal, hogy további finanszírozást bocsát a helyi és regionális szintek rendelkezésére;

53.

elismeri az európai kibocsátás-kereskedelmi rendszer mint olyan eszköz fontosságát, amely az általa lefedett ágazatokban – villamosenergia-termelés, a nagy energiafelhasználású iparágak, és a jövő évtől a légi közlekedés – a befektetéseket azáltal orientálja, hogy pénzügyileg jutalmazza az alacsony szén-dioxid-kibocsátást elősegítő beruházásokat; reméli továbbá, hogy a rendszer hatékonysága 2012 után javulni fog;

54.

ugyanakkor szót emel amellett, hogy az európai kibocsátás-kereskedelmi rendszer nagyobb szerepet játsszon az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák előmozdításában, amennyiben ezek a technológiák az erőforrás-felhasználási mutatókkal mért állapot javulásához is hozzájárulnak, és nem fokozzák a környezeti kockázatokat;

55.

ezért támogatja az Európai Bizottság arra irányuló terveit, hogy a jelenlegi kibocsátási jogok egy részét kivonják a piacról annak érdekében, hogy ösztönözzék az Európai Unió áttérését az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra;

56.

támogatja, hogy olyan talajgazdálkodási gyakorlatokat vegyenek fel a menetrendbe, amelyek még jobban elősegítik a szén-dioxid megtartását a földben, és emlékeztet arra, hogy a talajok organikusanyag-tartalma egyéb előnyökkel is jár a környezet, a mezőgazdaság és a talajok, illetve a talajtermékenység megőrzése szempontjából;

57.

ugyanakkor sajnálja, hogy a mezőgazdasági ágazatnak az éghajlatváltozás hatásainak mérséklésére való képessége az információközlésre és az elszámolásra vonatkozó ENSZ-jegyzőkönyvekben és a Kiotói Jegyzőkönyvben több különböző kategóriára van felaprózva, miközben erre az ágazatra alapvető szerep hárul az erőforrások hatékony és fenntartható felhasználásában;

58.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy egyensúlyt találjunk a bioüzemanyagoknak az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságban való használata és a biodiverzitás védelme, a vízgazdálkodás és általában véve a környezet megóvása és a világélelmezés között;

59.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az energiahatékonysági politikák szociális intézkedésekkel egészüljenek ki, amelyek lehetővé teszik a leghátrányosabb helyzetű rétegek és régiók számára, hogy hozzáférjenek a hatékony energetikai szolgáltatásokhoz;

60.

kéri az Európai Bizottságot, hogy biztosítsa az Európai Uniónak a fenntartható termelésre és fogyasztásra, illetve a fenntartható iparpolitikára vonatkozó cselekvési terve végrehajtásának hatékonyságát, valamint hogy alkalmazzon szélesebb körű megközelítést;

61.

amellett emel szót, hogy a termékpolitika területén az Európai Bizottság támogassa a „top runner” megközelítést, és ahhoz még több olyan visszatartó erejű eszközt társítson, amelyek eltávolítják a piacról a legrosszabbul teljesítő termékeket, valamint olyan ösztönző eszközöket, amelyek a legjobb termékeket jutalmazzák és meggyorsítják azok piaci bevezetését;

62.

az új, erőforrás-hatékony termékek vagy szolgáltatások létrehozása érdekében ösztönzi az ökoinnovációt, mint az erőforrás-hatékonyság, a versenyképesség és a munkahelyteremtés elérésének legfőbb eszközét. Az ökoinnovációra vonatkozó jövőbeli cselekvési tervnek új, a helyi és regionális önkormányzatokat bevonó partnerségeket kellene bevezetnie az innováció terén;

63.

ismételten hangsúlyozza, hogy elkötelezett aziránt, hogy a helyi és regionális önkormányzatok körében előmozdítsa a zöld közbeszerzések alkalmazását;

64.

kéri, hogy a zöld közbeszerzések terén kötelező célokat rögzítsenek a nemzeti kormányok és az európai intézmények számára, valamint hogy a jogi érthetőség javítása és használatuk általánossá tétele érdekében a zöld közbeszerzéseket alkotóelemként illesszék be a jövőbeli közbeszerzési irányelvbe;

65.

az erőforrás-hatékonyság előmozdítása érdekében felszólít a környezetbarát tervezésről szóló irányelv és annak végrehajtási intézkedései alapos felülvizsgálatára azzal, hogy annak alkalmazási körét terjesszék ki a környezetre jelentős hatást gyakorló, nem energiával kapcsolatos termékekre, (8) továbbá szorgalmazza életciklus-elemzési módszerek kialakítását a termékek és a szolgáltatások számára, illetve annak elősegítését, hogy a régiók és települések ezekhez könnyen hozzáférhessenek, hogy döntéseikhez az eddigieknél jobb iránymutatást kapjanak;

66.

kéri, hogy hozzanak intézkedéseket a termékek és szolgáltatások szervezett, illetve visszaélést sejtető elavulttá nyilvánítása ellen a termékek élettartamának növelése és javíthatóságának biztosítása, továbbá az elhasználódásukat követő újrahasznosíthatósága érdekében. Fontosnak tartja a fentieket előmozdító gazdasági és ágazati kezdeményezések támogatását;

67.

ösztönzi a környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszer (EMAS) – mint egy piaci alapú, a szervezetek általi erőforrás-gazdálkodással foglalkozó eszköz – fokozottabb igénybevételét, különösen a helyi és regionális önkormányzatok részéről. A Régiók Bizottsága szerint az ebben a rendszerben való részvételt akkor lehetne növelni, ha meg lehetne szüntetni vagy csökkenteni lehetne a vonatkozó költségeket, valamint ha a tagállamokat megkérnék, hogy rögzítsék az EMAS-ban hivatalosan részt vevő szervezetek számával kapcsolatos saját célkitűzéseiket;

68.

nyomatékosan kéri az Európai Bizottságot, a tagállamokat, valamint a helyi és regionális önkormányzatokat, hogy fokozzák azokat az intézkedéseket, amelyek célja, hogy felhívják a fogyasztók és a vállalkozások figyelmét fogyasztásuk környezeti és társadalmi hatásaira. Az ilyen intézkedések között szerepelnek például a címkézési tervek, a fenntartható fogyasztás beépítése az oktatási és képzési rendszerekbe, valamint az ökológiai jellegű kereskedelmi érvek ellenőrzésének megerősítése;

69.

szót emel a hulladékképződés megelőzésének optimalizálásán és a hulladékoknak egy körkörös anyaggazdálkodás keretében erőforrásként történő kezelésén alapuló hulladékmentes társadalom célkitűzésének elfogadása mellett;

70.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a települési hulladék ártalmatlanításának legáltalánosabb formáját továbbra is a hulladék lerakóban való elhelyezése jelenti. A Régiók Bizottsága ezért kéri az Európai Bizottságot, hogy fordítson különös figyelmet a hulladékokkal kapcsolatban meglévő uniós jogszabályok végrehajtására és alkalmazására, mely alapvetően fontos eleme az erőforrás-hatékonyság előmozdításának;

71.

nyomatékosan kéri az európai intézményeket, a tagállamokat, valamint a helyi és regionális hatóságokat, hogy hatékony intézkedéseket hozzanak az ellen, hogy a hulladékok az előírásoknak nem megfelelő kezelő létesítményekbe szivárogjanak ki akár az Unióban, akár azon kívül, továbbá hogy az értéklánc teljes hosszán javítsák az európai újrahasznosító iparágak versenyképességét, ösztönözzék az innovációt az erőforrás-hatékonyság és az újrahasznosítható termékek tervezése területén, hozzanak létre gazdasági ösztönzőket vagy új, piaci alapon működő eszközöket a másodlagos nyersanyagok újrahasznosítása és előnyben részesítése érdekében, valamint az újrahasznosított anyagok esetében optimalizálják a hulladék státusz megszűnésére és minőségére vonatkozó kritériumok kidolgozását és használatát, e tekintetben figyelembe véve az Európai Bizottság által a hulladék státusz megszűnésének kritériumaira vonatkozóan jelenleg végzett munkákat. A Régiók Bizottsága azt is kéri, hogy fordítsanak különös figyelmet az olyan nyersanyagokat tartalmazó termékekre, amelyeknél hiányra lehet számítani, különös tekintettel a ritkaföldfémekre;

72.

ösztönzi a tagállamokat és a helyi és regionális önkormányzatokat, hogy a hulladékokról szóló keretirányelv 29. cikkének megfelelően nagyra törő hulladékmegelőzési programokat, a hulladékmegelőző intézkedések esetében pedig világos mennyiségi referenciaszinteket fogadjanak el; (9)

73.

kéri az Európai Bizottságot, hogy különösen a biológiai hulladékkeletkezés megelőzését és az élelmiszer-hulladékok csökkentését mozdítsa elő, és továbbra is támogassa a hulladékkeletkezés megelőzésének európai hetét, amelyet számos régióban és városban siker koronázott;

74.

hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatok rendkívül fontos szerepet játszanak az újrahasznosítási és újrafelhasználási piacok fejlesztésében. Ebből a szempontból a Régiók Bizottsága ismételten kéri, hogy az elektronikus hulladékok újbóli felhasználása területén tiszta és pontos célokkal egészítsék ki az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló irányelvet, biztosítva, hogy a gyártó felelősségének elve teljes körűen bekerüljön a szabályozásba;

75.

felhívja a figyelmet arra, hogy a helyi és regionális önkormányzatok nagy mozgástérrel rendelkeznek ahhoz, hogy az újrahasznosítást az Európai Unió jelenlegi célkitűzésein túlmenően is előmozdítsák. Számos fejlett város és régió már most is jócskán meghaladja az újrahasznosítással és a hulladéklerakás helyettesítő megoldásaival kapcsolatos minimális európai célokat, és a hulladéklerakók vagy a hulladékégetés esetében jelenleg a zéró hulladék célját, a háztartási hulladékok esetében pedig magas újrahasznosítási szint elérését tűzik ki maguk elé. Ennek keretében a Régiók Bizottsága arra ösztönzi az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy továbbra is támogassák az újrahasznosítás előmozdítására szánt és a jól teljesítő városok és régiók által használt eszközök bevezetését, különösen az ezen a területen legkevésbé fejlett régiókban;

76.

kéri az Európai Bizottságot, hogy a hulladékokról szóló keretirányelvben előírtaknak megfelelően gyorsítsa fel a hulladékképződés megelőzése terén meghatározott kötelező érvényű európai célok bevezetéséből, valamint a szilárd települési hulladékok újrahasznosítása terén meghatározott jelenlegi kötelező érvényű cél megemeléséből származó előnyök értékelését. Ez utóbbi intézkedés 500 000 új munkahely létrehozását eredményezheti Európában; (10)

77.

üdvözli, hogy az Európai Bizottságnak az „Erőforrás-hatékony Európa” kiemelt kezdeményezés keretében közzétett, „Az árupiacokkal és a nyersanyagokkal kapcsolatos kihívásokkal való szembenézés” című közleménye (11) tartalmazza az erőforrás-hatékonyságot;

78.

nyomatékosan kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy még inkább mozdítsák elő a helyettesítést és az erőforrás-hatékonyságot a nyersanyagok értékláncán belül, amelynek része a piackutatás, a kitermelés, a feldolgozás, az újrahasznosítás, az ökotervezés, az ipari ökológia és az erőforrás-hatékony termelés is;

79.

ösztönzi a tagállamokat és a régiókat, hogy az Európai Bizottság további támogatása mellett határozzák meg az ásványi anyagokkal kapcsolatos fenntartható és erőforrás-hatékony politikáikat, valamint hogy az ásványi anyagok esetében dolgozzanak ki területrendezési politikát, és világos eljárást vezessenek be a kitermelés engedélyezésére;

80.

üdvözli az Európai Bizottságnak a nem energiával kapcsolatos bányászatról és a Natura 2000 követelményeiről szóló iránymutatásait, (12) és felszólít arra, hogy a jövőben ezeket a kérdéseket integrált módon közelítsék meg;

81.

tudomásul veszi, hogy a Tanács felkérte az Európai Bizottságot, hogy javasoljon intézkedéseket az ipari felhasználásra szánt, erdőgazdaságból és a megújuló energiák ágazatából származó nyersanyagok ellátási problémáinak kezelésére;

82.

kéri, hogy az egész Unióban kötelező tanúsítási rendszert, valamint a biomassza energetikai célú és a fenntartható módon kezelt erdőkből származó fa használatára ösztönző intézkedéseket fogadjanak el. A Régiók Bizottsága felhívja a figyelmet arra, hogy a helyi és regionális önkormányzatok e tekintetben irányító szerepet játszhatnak;

83.

megismétli azt a kérését, hogy az Európai Bizottság terjesszen elő javaslatokat a kötelező erejű minimális fenntarthatósági kritériumokra vonatkozóan a szilárd és gáz halmazállapotú biomassza-forrásoknak a villamos energia, a fűtés és a hűtés területein történő használatával kapcsolatban; (13)

84.

megerősíti, hogy a biodiverzitással kapcsolatos új, 2020-as célkitűzés keretében a tagállamok által meghatározott, és „A biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégia” című dokumentumban (14) bemutatott ökoszisztéma-szolgáltatások hatékony használata, védelme és helyreállítása alapvető fontosságú az erőforrás-hatékonyság érdekében;

85.

üdvözli, hogy az Európai Unió biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő stratégiája segítséget nyújt a biológiai sokféleség értékének elismerése terén folyó munkák előbbre vitelében – például a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások gazdasági értékének elismerésével, valamint a strukturális alapokat kezelő hatóságok arra való ösztönzésével, hogy a természeti tőkébe mint a jövő nemzedékeinek örökségébe, egyben pedig a gazdasági fejlődés forrásába fektessenek. A stratégia támogatja továbbá a KAP-nak a biodiverzitáshoz nyújtott támogatása előmozdítását, az ökológiai rendszerek helyreállításával kapcsolatos részcél meghatározását és a „zöld infrastruktúra” létrehozásának előmozdítását;

86.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy korábbi ajánlásaival ellentétben nem ismerik el kellően azt, hogy a helyi és regionális önkormányzatok kulcsszerepet játszanak majd e stratégia sikerében;

87.

felkéri az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy indítsanak olyan helyi és regionális kísérleti projekteket a biológiai sokféleség megőrzésével, így többek között az ökoszisztémák és a biológiai sokféleség gazdaságtanával (TEEB) kapcsolatban, amelyek támogatják a helyi és regionális önkormányzatokat a „TEEB Report for Local and Regional Policy Makers” („Jelentés a helyi és regionális döntéshozók figyelmébe az ökoszisztémák és a biológiai sokféleség gazdaságtanáról”) című nemzetközi jelentésben (15) meghatározott eszközök elfogadása és végrehajtása terén;

88.

megjegyzi, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem legfontosabb elemeinek számító természetes és természetközeli élőhelyek, azaz többek között a legelők, a lápok, a hangafüves pusztaságok és a mocsarak hanyatlása továbbra is az egyik legfőbb gondot jelenti. A Régiók Bizottsága tehát arra ösztönzi az Európai Uniót, a tagállamokat, valamint a helyi és regionális önkormányzatokat, hogy kezdjék el az ezen ökoszisztémák megőrzésére és helyreállítására irányuló releváns programok kidolgozását;

89.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az urbanizáció és a közlekedési hálózatok egyre nagyobb hatást gyakorolnak a talajra, és ezáltal növelik a talaj lezáródási szintjét, minek következtében csökken a víz beszivárgása, nőnek az árvizek és az eróziós kockázatok, töredezetté válnak az élőhelyek és az állatvilágok, a városokban fokozódik a hősziget-hatás és ennek következtében azok egyre kiszolgáltatottabbak lesznek a hőhullámoknak és az éghajlatváltozásnak;

90.

ösztönzi a tagállamokat arra, hogy működjenek együtt a helyi és regionális önkormányzatokkal a földhasználattal és a területrendezéssel kapcsolatos integrált tervezési rendszereik olyan kialakításában, hogy azok képesek legyenek hozzájárulni a fenntartható városi benépesítési sémák megvalósításához, egy sor ösztönző intézkedés létrehozásához annak érdekében, hogy a zöld területek és a vidéki térségek használata helyett inkább a parlagon lévő területek újbóli használatát helyezzék előtérbe, valamint egy a parlagon lévő területekről készítendő adatbázis kialakításához és végül ahhoz, hogy csökkentsék a beépített területek jelenlegi nagyságát mindenhol, ahol az szükségesnek bizonyul;

91.

újra megerősíti, hogy a talajról szóló keretirányelv elfogadásának célkitűzését magában foglaló, a talajvédelemmel kapcsolatos közös tematikus stratégiának továbbra is az Európai Unió jövőbeli környezetvédelmi politikája alá kell tartoznia;

92.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a kereskedelmi forgalomban levő becsült halkészletek meghaladják a biztonságos biológiai határértékeket. A Régiók Bizottsága tehát megismétli azt a kérését, hogy a közös halászati politika alapvető vezérelveként 2015-ig fogadják el a legnagyobb fenntartható hozam célkitűzését; (16)

93.

támogatja az Európai Bizottság „Az Európa 2020 keretei közötti fenntartható növekedéshez hozzájáruló regionális politika” című közleményében (17) ajánlott megközelítést;

94.

külön szót emel amellett, hogy a strukturális alapok nagyobb mértékben vegyenek részt a kiemelt kezdeményezés megvalósításában, és felkéri a strukturális alapokat kezelő hatóságokat, hogy inkább az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságba, az ökoszisztéma-szolgáltatásokba és a biológiai sokféleségbe, valamint az ökoinnovációba fektessenek;

95.

támogatja továbbá az erőforrás-hatékonyságba történő beruházások optimalizálását;

96.

határozottan úgy véli, hogy az intelligens, fenntartható és inkluzív fejlődés a helyi és regionális önkormányzatok – mint a változás és a társadalmi-gazdasági fejlődés motorjai – révén valósítható meg az EU-ban és annak határain túl.

11.1.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 9/45

—

üdvözli, hogy az Európai Bizottság törekvése összhangban áll a Régiók Bizottsága javaslatával, mely szerint meg kell különböztetni: 1) a csekély összegű (de minimis) közszolgáltatási ellentételezéseket, amelyek nincsenek hatással a tagállamok közötti kereskedelemre; 2) a helyi kiterjedésű szociális közszolgáltatásokért nyújtott, de minimis küszöböt átlépő ellentételezéseket, amelyek mindazonáltal a szervezési sajátosságok folytán és a belső piac jelenlegi fejlettségi állapota mellett nincsenek hatással a tagállamok közötti kereskedelemre; 3) az európai kiterjedésű vagy határokon átnyúló egyéb közszolgáltatásokért nyújtott ellentételezéseket, mely közszolgáltatások ágazati irányelvek vagy rendeletek szabályozása alatt állnak;

—

újból sürgeti, hogy a küszöbértéket emeljék fel évi 800 000 euróra;

—

kéri az Európai Bizottságot, hogy ne vezesse be az egy adott önkormányzathoz tartozó lakosság kritériumát a csekély összegű (de minimis) támogatásokra vonatkozó rendelet alkalmazási feltételei közé;

—

ellenzi, hogy az Európai Bizottság bevezesse az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokkal járó ellentételezések gazdasági hatékonyságának vizsgálatát. Az RB úgy véli, hogy sem a 106. cikk, sem az Európai Bizottság által e cikk (3) bekezdésének rendelkezései alapján egyoldalúan elfogadott határozat vagy irányelv nem képez elegendő jogalapot egy ilyen jogalkotási kezdeményezéshez. Az Európai Bizottság mint európai versenyhatóság megbízatása egyáltalán nem érinti az állami forrásoknak a tagállamok hatóságai által történő hatékony elosztásának feltételeit.

Főelőadó

Karl-Heinz LAMBERTZ (BE/PES), a belgiumi német nyelvű közösség miniszterelnöke

Referenciaszövegek

A Régiók Bizottsága CdR 150/2011 fin jelű dokumentumhoz kapcsolódó véleménye az eljárási szabályzat 52. cikke értelmében – ECOS-V-016

1.

üdvözli az Európai Bizottságnak a közszolgáltatás ellentételezése formájában nyújtott állami támogatásról szóló jogszabálycsomagra vonatkozó javaslatát;

2.

úgy véli, hogy ez a felülvizsgálatra irányuló javaslat mind a területi önkormányzatok, mind az állampolgárok számára igen fontos politikai kezdeményezést jelent, hiszen azt célozza, hogy új, világos és arányos, a közszolgáltatások finanszírozási módjait a belső piaccal összhangba hozó szabályok jöjjenek létre, és ezáltal megteremtődjön az Unió közszolgáltatásainak fejlődéséhez szükséges jogbiztonság és jogi kiszámíthatóság; sajnálja azonban, hogy az Európai Bizottság nem teljesíti azt az önmaga által kitűzött célt, hogy nagyobb egyértelműséget teremtsen az alkalmazhatóság kérdéseit és az alkalmazást illetően, illetve hogy csökkentse a adminisztratív költségeket, mindenekelőtt az érintettek esetében;

3.

úgy véli, hogy az állami támogatások Európai Bizottság által javasolt ellenőrzési mechanizmusa általános struktúrájának jobban figyelembe kellene vennie a közszolgáltatások helyi, határokon átívelő vagy európai vetületét, szervezési módjaik sokféleségét, továbbá az Unió tagállamai közötti kereskedelem befolyásolása kockázatának tényleges szintjét, a tervezetek azonban ezt csak részben tükrözik;

4.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság törekvése összhangban áll a Régiók Bizottsága javaslatával, (1) mely szerint meg kell különböztetni 1) a csekély összegű (de minimis) közszolgáltatási ellentételezéseket, amelyek nincsenek hatással a tagállamok közötti kereskedelemre, következésképpen nem vethetők alá az állami támogatásokra vonatkozó ellenőrzésnek; 2) a helyi kiterjedésű közszolgáltatásokért nyújtott, de minimis küszöböt átlépő ellentételezéseket, amelyek mindazonáltal a szervezési sajátosságok folytán és a belső piac jelenlegi fejlettségi állapota mellett nincsenek olyan hatással a tagállamok közötti kereskedelemre, amely ellentétes lenne az Unió érdekeivel; 3) az európai kiterjedésű vagy határokon átnyúló egyéb közszolgáltatásokért nyújtott ellentételezéseket, mely közszolgáltatások ágazati irányelvek vagy rendeletek szabályozása alatt állnak, vagy pedig kereskedelmi vállalataik határokon átívelő vagy nemzetközi szinten szerveződnek;

5.

üdvözli a közleményjavaslatot, mely pontosítja és aktualizálja az Unió általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra alkalmazandó különböző jogi fogalmait és koncepcióit, különös tekintettel az Európai Unió Bírósága joggyakorlatának alakulására; sajnálja azonban, hogy az Európai Bizottság elmulasztott a Bíróság iránymutatásain túl is jól meghatározott kritériumokat kialakítani a gazdasági tevékenység, a helyi vonatkozás és a belső piaci relevancia meghatározására – így a vizsgálatnál széles értelmezési lehetőség adódik, és a jogbizonytalanság továbbra is fennáll;

6.

hangsúlyozza ezzel kapcsolatban, hogy az EUMSZ 14. cikke, amely a Szerződés általános végrehajtási rendelkezéseire vonatkozik, a Parlamentnek és a Tanácsnak új jogalapot biztosít arra, hogy rendeleti úton állapítsák meg azokat az alapelveket és feltételeket, amelyek lehetővé teszik, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatások ellássák sajátos feladataikat. Kéri tehát az Európai Bizottságot, hogy az EUMSZ 14. cikkén alapuló tanácsi és európai parlamenti rendeletre tett javaslatban határozza meg azokat a kulcsfogalmakat, amelyeket a Szerződés nem definiál;

7.

úgy ítéli meg, hogy ez a közleményjavaslat nem menti fel az Európai Bizottságot abbéli kötelezettségvállalása alól, hogy minőségi keretet nyújtson be az általános érdekű szolgáltatásokkal kapcsolatban;

8.

üdvözli az Európai Bizottság azon szándékát, hogy fel kívánja emelni a csekély összegű (de minimis) támogatásokra vonatkozó rendelet (2) küszöbértékét, amely alatt a közpénzből nyújtott támogatás nem tartozik az állami támogatások ellenőrzése alá, ily módon kiveszi a hatály alól az összes olyan helyi közszolgáltatást, különösen a szociális fejlesztési alapú szolgáltatásokat, mint a társadalmi integráció, a kirekesztés elleni küzdelem, az időseknek nyújtott segítség, a helyi közösségek szervezése, a kulturális, sport- vagy szociális és oktatási események lebonyolítása, amelyek a helyi egyesületek hálózatán és a városnegyedek szociális mikrovállalkozásain alapulnak. A javaslat abból indul ki, hogy az ilyen típusú közszolgáltatások nem jelentenek kockázatot a tagállamok közötti kereskedelemre nézve;

9.

sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy az Európai Bizottság megelégszik a három évre szóló, 200 000 eurós küszöbérték évi 150 000 euróra történő emelésével, mely csupán a 4-nél kevesebb munkavállalót foglalkoztató helyi struktúrák ellátását tenné lehetővé; ezért újból sürgeti, hogy ezt a küszöbértéket emeljék fel évi 800 000 euróra, oly módon, hogy azzal le lehessen fedni a 20-nál kevesebb munkavállalót foglalkoztató összes helyi struktúrát, amelyek egyetlen erőforrását az állami hatóságok által nyújtott ellentételezések jelentik, amennyiben a helyi szolgáltatásokat ingyenesen nyújtják egy adott területen;

10.

kéri az Európai Bizottságot, hogy ne vezesse be az egy adott önkormányzathoz tartozó lakosság kritériumát a csekély összegű (de minimis) támogatásokra vonatkozó rendelet alkalmazási feltételei közé. A lakosság kritériuma ugyanis egyáltalán nem meghatározó annak felmérésében, hogy egy adott önkormányzat gazdasági tevékenysége milyen hatással van a tagállamok közötti kereskedelemre; Egyébiránt nem szabadna olyan érvelésre támaszkodni, mely a különböző szintű (települési, regionális, országos stb.) szervek közötti megkülönböztetéshez vezethet. A kizárólag a lakosságot alapul vevő kritérium nem venné figyelembe azt sem, hogy ezeket a helyi szolgáltatásokat több, különböző nagyságrendű és szintű állami hatóság is társfinanszírozhatja a közszolgáltatások megszervezésére és végrehajtására vonatkozó szabadság elve értelmében, melyet a Szerződés rögzít. Végezetül nem szabad büntetni a – különösen az önkormányzatok közötti keretben megvalósuló – közös szolgáltatások kialakítását. A helyi és körülhatárolt jelleg ellenőrzésének tehát számos mutatóra kell támaszkodnia, amelyek mindenekelőtt az önkormányzat földrajzi helyét, valamint a szóban forgó közszolgáltatások lehetséges felhasználóinak számát veszik figyelembe. Ennek az ellenőrzésnek az Európai Unió működéséről szóló szerződés 174. cikkének megfelelően figyelembe kell vennie azoknak a régióknak a helyzetét, amelyek súlyos és állandó természeti vagy demográfiai hátrányokkal küzdenek, és ebből eredően differenciált ösztönző intézkedéseket kell előirányoznia. A forgalomra vonatkozó 5 millió eurós korlátozást fel kellene oldani;

11.

örömmel nyugtázza, hogy az Európai Bizottság igen komolyan veszi az átláthatóságot, és kivesz a rendelete hatálya alól minden olyan, nem átlátható támogatást, amely nem számítható ki pontosan;

12.

a Szerződésben lefektetett arányossági elvnek megfelelően támogatja az Európai Bizottság módszerét, mely figyelembe veszi, hogy egyes közszolgáltatások kizárólag helyi jellegűek, valamint azt a javaslatot, hogy az összeegyeztethetőséget eleve megállapító határozat a kórházakon és a szociális lakhatási szervezeteken kívül más szociális szolgáltatásokra is vonatkozzon;

13.

úgy véli, hogy az „alapvető szociális szükségletek” új fogalmának bevezetése komoly zavar forrását jelenti a területi önkormányzatok és partnereik számára, mivel ez az új fogalom és a már létező általános érdekű szociális szolgáltatások fogalma, valamint a szolgáltatási irányelv 2.2.j) cikke értelmében az alkalmazás alól kizárt szociális szolgáltatások fogalmai között átfedés van; kéri tehát az Európai Bizottságot, hogy a szolgáltatási irányelv 2.2.j) cikke szerinti szociális szolgáltatások fogalmát részesítse előnyben, amely a tagállamokra és a területi önkormányzatokra hagyja azt a feladatot, hogy a szubszidiaritási elvnek megfelelően meghatározza azok értelmezési körét, valamint hogy pontosítsa, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 106. cikke (2) bekezdésének alkalmazására vonatkozó határozatjavaslatban megadott szolgáltatási példák listája nem teljes és nem kizárólagos;

14.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy álljon el attól a szándékától, hogy felére csökkenti az e határozat alkalmazásának függvényében megítélt éves ellentételezési értékhatárt, és tartsa fenn az évi 30 millió eurós összeget;

15.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy tiszteletben tartva azt az elvet, hogy a tagállami hatóságok szabadon szervezik meg és látják el a közszolgáltatásokat, a bejelentési kötelezettség alóli mentességet ne tegye függővé a megbízási aktus maximális érvényességi idejétől;

16.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a bejelentési kötelezettség alóli mentességet a szociális szolgáltatások esetében ne kösse ahhoz a feltételhez, hogy a szolgáltatásokat kizárólag ezzel megbízott vállalkozások végezhetik, amennyiben a vállalatok és a hatóságok közötti kapcsolatok átláthatóságáról szóló irányelv rendelkezéseit (lásd a referenciákat) alkalmazzák, és az érintett vállalkozások költségkönyvelést alkalmaznak;

17.

úgy véli, hogy ha a helyi és regionális önkormányzatok ajánlattételi felhívást írnak ki azzal a szándékkal, hogy megfeleljenek a közszolgáltatásért járó ellentételezésre való jogosultságról szóló Altmark-ügyben született ítélet 4. feltételének, fontos, hogy lehetőségük legyen minőségi kritériumokat meghatározni, hogy eldönthessék, melyik a gazdasági szempontból legelőnyösebb ajánlat, ahelyett, hogy a legjobb ár alapján döntenének;

18.

úgy véli, hogy a tőkemegtérülési rátán és a nyereségmutatókon alapuló „ésszerű nyereségre” javasolt új definíció annyira összetett, hogy rendkívül sok nemzeti szint alatti hatóság képtelen lesz azt alkalmazni;

19.

kéri az Európai Bizottságot, hogy végleges felülvizsgálati javaslataiba építse be a közszolgáltatással járó ellentételezés valamennyi lehetséges formáját, figyelembe véve a területi önkormányzatok széles mérlegelési jogkörét a közszolgáltatások finanszírozása terén, ideértve a helyi közszolgáltatási infrastruktúra finanszírozásához szükséges hosszú távú beruházási támogatások formájában nyújtott ellentételezéseket; kéri továbbá a Bizottságot, hogy az összeegyeztethetőségre vonatkozó elgondolásaiban ne szorítkozzon az évi üzemeltetési támogatásokra, és jelölje meg azokat az egyedi feltételeket, amelyek mellett a hosszú távú beruházási támogatások, nevezetesen az ingatlan- és telek-infrastruktúra fejlesztésére nyújtott támogatások esetén nem merül fel túlkompenzáció;

20.

emlékezteti az Európai Bizottságot, hogy más objektív kritériumokat is tekintetbe kell venni, amelyek eleve kiiktatják a tagállamok közötti kereskedelem befolyásolásának veszélyét és a versenytorzulás vagy a kereszttámogatások kockázatát; ilyen kritériumok a területi engedélyezési rendszerek által szabályozott bizonyos szolgáltatók korlátozott területi illetékessége, a bizonyos, állami vagy magánszolgáltatók korlátozott tárgyi illetékessége, mely szolgáltatók kifejezetten azért jöttek létre, hogy egy adott területen valamilyen sajátos közszolgáltatást nyújtsanak, és semmilyen kereskedelmi tevékenységet nem végeznek, továbbá az egyes szociális vállalkozások nonprofit jellege, mely vállalkozások az esetleges nyereségüket visszaforgatják a rájuk bízott közszolgáltatás finanszírozásába, csökkentve ezzel a jövőbeni ellentételezések összegét;

21.

azt javasolja, hogy a Szerződésben foglalt szubszidiaritás és arányosság elvének megfelelően, az Európai Bizottság végleges határozata az ellentételezést biztosító hatóságot bízza meg azzal, hogy hozzon meg minden szükséges intézkedést az esetleges túlkompenzáció megelőzése, ellenőrzése és kiegyenlítése érdekében, mert úgy ítéli meg, hogy a területi önkormányzatok közvetlen érdeke, hogy megelőzzék az esetleges túlkompenzációt. Ezzel szemben az igazolt túlkompenzáció esetén a ténylegesen és közvetlenül kárt szenvedett vállalkozások rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségeket le kell egyszerűsíteni;

22.

azt javasolja az Európai Bizottságnak, hogy e rendelkezések alkalmazásának feltételét képezze:

23.

emlékeztet arra, hogy ellenzi, hogy az Európai Bizottság bevezesse az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokkal járó ellentételezések gazdasági hatékonyságának vizsgálatát; az RB úgy véli, hogy sem a 106. cikk, sem az Európai Bizottság által e cikk (3) bekezdésének rendelkezései alapján egyoldalúan elfogadott határozat vagy irányelv nem képez elegendő jogalapot egy ilyen jogalkotási kezdeményezéshez. Az Európai Bizottság mint európai versenyhatóság megbízatása egyáltalán nem érinti az állami forrásoknak a tagállamok hatóságai által történő hatékony elosztásának feltételeit. E kizárólagos, az Európai Unió Bíróságának ellenőrzése alatt gyakorolt megbízatás arra korlátozódik, hogy felügyelje azon, közszolgáltatással járó ellentételezéseknek a megfelelőségét, amelyek nem elégítik ki a Bíróság által az Altmark-ügyben hozott ítéletben rögzített feltételeket, és így az állami támogatások megtiltására és ellenőrzésére vonatkozó rendelkezések hatálya alá esnek;

24.

elutasítja, hogy a tagállamoknak piackutatás formájában igazolniuk kelljen, hogy szükség van az adott közszolgáltatásra, mivel ez beleszólás a tagállamoknak az általános érdekű szolgáltatások szervezésére és kialakítására vonatkozó kizárólagos jogába.

4.

11.1.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 9/53

—

felhívja a figyelmet határozott elkötelezettségére A helyi és regionális önkormányzatok Európa 2020 stratégiára vonatkozó területi paktumának létrehozására irányuló javaslata iránt, amelynek az a célja, hogy az Európai Unió szintjén létező, valamint a nemzeti, a regionális és a helyi szintű közigazgatási szervek közötti hatékony partnerség révén biztosítsa a többszintű felelősségvállalást a stratégiát illetően. Ezt a javaslatot támogatásáról biztosította az Európai Parlament, az Európai Bizottság és az Európai Tanács. A területi paktumoknak néhány, az érintett régió számára különösen értékes, úgymond testreszabott prioritásra érdemes koncentrálniuk;

—

elismeri, hogy szakadék tátong a legújabb kutatási eredmények és a gyakorlati tapasztalatok között. Határozott regionális intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy a kutatási eredményekből a helyi körülményekre szabott és Európa-szerte hasznosítható innováció szülessen;

—

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a regionális innovációs kapacitás fejlesztése az intelligens szakosodás és a szomszédos régiók egymást kiegészítő jellege alapján történjen;

—

kéri a vezető szerepet betöltő régiókat, hogy alakítsanak ki európai konzorciumokat, amelyek egyesítik az egész Európára kiterjedő felhasználású úttörő társadalmi innovációk létrehozásához szükséges képességeket. Különböző szereplői révén bármely régió úttörő szerephez juthat saját szükségleteire és erősségeire összpontosítva;

—

arra ösztönzi a régiókat, hogy mozduljanak el a nyílt innováció felé, az állam és a magánszektor közötti társulások emberközpontú megközelítésének keretében, amelyben döntő szerep hárul az egyetemekre és más képzési intézményekre, vagyis tegyék magukévá a hármas spirál modelljének korszerűsített változatát.

Előadó

Markku MARKKULA (FI/EPP), Espoo város önkormányzatának tagja, Helsinki-Uusimaa regionális tanácsának tagja

Referenciaszöveg

/

1.

elismeri, hogy az Európa 2020 stratégia egy átfogó strukturális reformterv és a válságból kivezető stratégia is egyben. Ezenkívül szélesebb körű célkitűzéseket és integráltabb gazdasági irányítást is tartalmaz. (1) Ebben az összefüggésben a helyi és regionális önkormányzatoknak megvan a lehetőségük és politikai elkötelezettségük ahhoz, hogy területi nézőpontból foglalkozzanak gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi kérdésekkel;

2.

hangsúlyozza, hogy amint a lisszaboni stratégia kudarca is mutatja, a jó tervek és korrekt elemzések nem elegendőek a hatékony eredmények eléréséhez. Bátor előrelépéseket kell tenni gyakorlati szinten, egyrészt biztosítva, hogy a tagállamokban valamennyi kormányzati szint – a helyi, regionális és központi szint egyaránt – nagyobb mértékben magáénak tekintse ezt; másrészt valamennyi egyéb érdekelt felet bevonva. Ösztönözni kellene a régiókat, hogy alakítsanak ki olyan innovációs platformokat, amelyek a kereslet által vezérelt szolgáltatásközpontokként működnek, és előmozdítják az Európa 2020 stratégia megvalósítását segítő nemzetközi tudásanyag felhasználását, az intelligens szakosodást és a régiók érdekeinek megfelelő európai együttműködést. Ennek eléréséhez új, dinamikus módon kell értelmeznünk a regionális innovációs ökoszisztémákat, aminek során a vállalatok, városok és egyetemek, valamint az állami és a magánszektor szereplői (a „hármas spirál”) megtanulnak együttműködni egymással új, kreatív módokon, hogy teljes mértékben ki tudják aknázni innovatív potenciáljukat;

3.

hangsúlyozza, hogy mivel a régiók fontos szereplővé váltak számos politikai területen – beleértve a szociál-, a gazdaság-, az ipar-, az innovációs, az oktatás- és a környezetpolitikát –, döntő szerepet kell játszaniuk az Európa 2020 stratégia partnerségen alapuló végrehajtásában. Ehhez nagyléptékű, komplex, nyitott, több tudományágat átfogó megközelítésre lesz szükség, amely összefogja a régiókban és városokban rejlő számos, egymást kiegészítő értéket;

4.

erősen támogatja, hogy – amint az Európai Bizottság állítja – a nemzeti reformprogramokat és a stabilitási és konvergenciaprogramokat teljes mértékben integrálni kell a nemzeti költségvetési eljárásokba, a nemzeti reformprogramok meghatározásába és végrehajtásába pedig be kell vonni a helyi és regionális önkormányzatokat és az érintett szereplőket; (2)

5.

kéri, hogy a radikális átalakítások, amelyeket a vezető szerepet vállaló régiók és városok végezhetnek, a következőkre összpontosítsanak:

6.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a helyi lakosok és közösségeik teljes mértékben ki tudják használni lehetőségeiket. Ehhez meg kell erősíteni a helyi és regionális önkormányzatok szerepét, nemcsak hagyományos szolgáltatásnyújtói szerepüket, hanem azt is, hogy proaktív együttműködés révén új üzleti tevékenységeket tesznek lehetővé. Valamennyi különböző szereplőnek együtt kell működnie egy olyan regionális együttműködési kultúra megteremtése érdekében, amelyet a helyi lakosok és közösségeik szándékainak, céljainak és erőforrásainak felismerése és az ennek alapján történő cselekvés jellemez;

7.

üdvözli a szélesebb körű stratégiai elképzelést, amely a gazdasági növekedés mellett egyenrangú és azt kiegészítő pillérként tartalmazza a társadalmi és a környezeti dimenziót is; és kéri, hogy valamennyi kiemelt kezdeményezésben ismerjék el a társadalmi innováció alapvető fontosságát a stratégia három prioritásának – intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés – megvalósítása szempontjából;

8.

kéri a döntéshozókat, mind az állami, mind a magánszférában, hogy ismerjék el, hogy új vezetőségre és vezetői képességekre, kompetenciákra, struktúrákra és gyakorlatokra van szükség a globális hálózatot alkotó vállalatokban való tevékenykedéshez;

9.

arra biztatja a regionális döntéshozókat és politikusokat, hogy a változások előmozdítóiként vállaljanak szerepet, és alakítsanak ki stratégiai keretet az innováció által ösztönzött regionális fejlődéshez, mivel az innováció fokozza a minőséget, valamint elősegíti a köz- és magánforrások hatékonyabb felhasználását, és jelentős potenciállal rendelkezik a növekedés és az új munkahelyek létrehozása terén. A politika feladata az, hogy megtalálja a régiók egyedülálló értékeit és építsen azokra, hogy így sikerüljön elérni a stratégiai fejlesztési célokat. Ennek érdekében a régióknak szilárd és realisztikus gazdasági és társadalmi jövőképet kell kialakítaniuk, és szélesebb körű, integráltabb, hatékonyabb politikacsomagot kell kidolgozniuk. Ehhez különböző politikaterületek és kormányzati szintek eszközeit kell kombinálni, támogatni kell a tudás létrehozását, terjesztését és kiaknázását, valamint koherens politikai csomagokat kell létrehozni, amelyek jobb paraméterekre, jövőorientált költségvetésre és tényeken alapuló kísérletekre támaszkodnak;

10.

a fent meghatározott célkitűzés elérése érdekében azt javasolja, hogy az Európai Bizottság régiókkal és szakértői testületekkel együttműködésben indítsa útnak a szükséges fejlesztési projekteket. Ezek keretében olyan eljárásokat kellene kialakítani, amelyek révén az általános statisztikai adatokból kinyerhetők egy adott régió vagy vizsgált terület elemzéséhez testre szabott adatok és előrejelzések;

11.

kéri a vezető szerepet betöltő régiókat, hogy alakítsanak ki európai konzorciumokat, amelyek egyesítik az egész Európára kiterjedő felhasználású úttörő társadalmi innovációk létrehozásához szükséges képességeket. Különböző szereplői révén bármely régió úttörő szerephez juthat saját szükségleteire és erősségeire összpontosítva;

12.

úgy véli, hogy célzott tanulási folyamatra van szükség, amely különböző politikaalkotási szinteket fog át, hogy koordinálni lehessen a források felhasználását és erősíteni a tevékenységek hatását. A közös kapacitásépítés érdekében a többszintű stratégiai tervezési folyamatokat lefedő, MBA-szintű vállalatvezetési programokat kellene kifejleszteni politikaalkotók, magas rangú tisztviselők, gazdasági vezetők és kutatók számára. Ilyen képzési programokra uniós és regionális szinten is szükség van. Ezáltal erősíthető az egyes országok regionális szintű döntéshozóinak az Európa 2020 stratégia végrehajtásában játszott szerepe, és fokozható a köztük lévő együttműködés és a bevált gyakorlatok terjesztése;

13.

hangsúlyozza, hogy közös tevékenységekre és messzire ható együttműködésre van szükség a különböző kiemelt kezdeményezések között, hogy azok segítsék és ösztönözzék az Európa 2020 stratégia hatékony megvalósítását. Ezt a megközelítést alkalmazva a helyi és regionális önkormányzatok területeket átfogó együttműködést építhetnek ki. Elsősorban arra lesznek képesek, hogy elősegítsék a nyitott platform alapú megközelítéseket, valamint fokozzák az általuk kifejlesztett megoldások és struktúrák újrahasznosíthatóságát és interoperabilitását. Bár a végeredmények erősen helyi színezetűek lehetnek, a struktúrák és az interoperabilitás szempontjából az aktív együttműködés méretgazdaságossághoz és a helyi tevékenységek szélesebb körű piacainak létrehozásához vezethet;

14.

elismeri, hogy a helyi és regionális önkormányzatok előtt álló legfőbb kérdés (a kiemelt kezdeményezésekből következő és azokhoz kapcsolódó tevékenységek nagy számát tekintve) az, hogy hogyan lehet felgyorsítani a legfontosabb tevékenységek megvalósítását. Ennek megfelelően a kiemelt kezdeményezések regionális hatásának növelése érdekében számos aspektussal kell foglalkozni:

a)

olyan kezdeményezések támogatása, mint „a tudás régiói”, az „élő laboratóriumok” és az „intelligens városok”,

b)

olyan partnerkapcsolatok kiépítése, amelyek platformként szolgálnak a regionális döntéshozók tudásbázisának növeléséhez, és előmozdítják a társadalmi innovációkat,

c)

intelligens szakosodási platform létrehozása, amely támogatja és arra ösztönzi a régiókat, hogy a versenyelőnyöket és a más régiókkal lehetséges együttműködést előtérbe helyező stratégiákat fogadjanak el,

d)

a gazdaság és a felsőoktatás közötti együttműködés támogatása „tudásszövetségek” létrehozása révén, különös hangsúlyt helyezve az innovációs ismeretek hiányának áthidalására,

e)

a politikák kidolgozásához szükséges tudományos alap erősítése az „előretekintő tevékenységek európai fórumának” létrehozásával, amelyben helyi és regionális önkormányzatok, valamint egyéb állami és magán érdekelt felek is részt vesznek annak érdekében, hogy a szakpolitikák kidolgozása során több figyelmet kapjanak a konkrét tapasztalatok,

f)

nagyobb mértékben fel kell kelteni az érdeklődést a hármas spirál modelljének alkalmazása iránt az innovatív regionális (szubregionális) kutatási klaszterek elindítása, az innovációs platformok fejlesztése, valamint a „tudásháromszög” (a kutatás, az oktatás és az innovációs tevékenységek szinergiája) keretében végzett tevékenységek megerősítése terén,

g)

az európai regionális és helyi önkormányzatok közötti szervezeti eltérések megszüntetése a partnerség különböző formái és az Innovatív Unió elősegítését célzó proaktív együttműködési tervek által, amelyek időben tartósak és a szerkezeti és szervezeti szempontból kisebb önkormányzatokat társulásra ösztönzik annak érdekében, hogy speciális készségeiket stabil és strukturált keretben gyakorolhassák;

a)

a tudásalapú társadalomhoz szükséges legfőbb kompetenciákra kell összpontosítani, mint a tanulás megtanulása, nyelvek és kultúra, vállalkozási és innovációs ismeretek, interperszonális készségek és az IKT lehetőségeinek teljes körű kihasználására való képesség,

b)

a formális, informális és nem formális oktatás és képzés összekapcsolása a munkaerőpiac igényeivel a fiatalok foglalkoztathatóságának javítása érdekében, illetve hogy felszabadítsuk a bennük rejlő lehetőségeket és lehetővé tegyük számukra a személyes és szakmai fejlődést,

c)

minél több fiatal számára mobilitási lehetőségeket kell teremteni hátterüktől, gazdasági helyzetüktől vagy régiójuk földrajzi elhelyezkedésétől függetlenül,

d)

a tanulási célú mobilitást az oktatási rendszer valamennyi részében megkönnyítő és ösztönző európai eszközök továbbfejlesztése,

e)

a mobilitás elősegítése érdekében az Europass (az európai önéletrajzminta) integrálása a jövőbeli „európai készségútlevélbe”,

f)

megállapodásokon alapuló együttműködések megteremtése a közhatóságok között, amelyeknek célja, hogy megkeressék a lehető legjobb megoldásokat a tanulók hatékony felkészítésére a felelősségteljes felnőtt életre; a szakiskolák és a munkaadók, illetve a felsőoktatás közötti együttműködés fejlesztése az optimális képzési utak tekintetében (a szakképzésben is), amelyek mind a tanulók, mind a munkaadók igényeinek megfelelnek; a munkaadók bevonása az oktatással kapcsolatos problémák azonosításába és a megfelelő megoldások megtalálásába; az iskolák támogatása a megelőzési oktatási programok megvalósításában; a fiatalok szakmai gyakorlatának elősegítése, valamint a továbbképzési intézkedések népszerűsítése a munkaadók körében,

g)

annak hangsúlyozása, hogy a jó egészség és mobilitás, melynek megalapozása az élet korai szakaszában történik, a jó életminőség előfeltételeit teremti meg. A nonprofit szervezetek a társadalom alapkövei. A Régiók Bizottsága ezért arra biztatja az Európai Bizottságot, hogy hagyjon fel az olyan („A héa jövőjéről” c. zöld könyvben (COM(2010) 695) szereplő) javaslatokkal, amelyek veszélyeztetnék az ilyen szervezetek létezését és gazdasági helyzetét;

a)

helyi digitális menetrendek kidolgozása az IKT optimális felhasználásának felgyorsítása érdekében, összehangolt helyi, regionális és európai együttműködés révén,

b)

az interoperabilitás és az e-kormányzás továbbfejlesztése olyan új alkalmazások kidolgozása révén, mint az emberközpontú e-szolgáltatások, e-tanulás, e-egészségügy, elektronikus szavazás, e-közigazgatás, intelligens közlekedési rendszerek és a regionális információk modellezése a várostervezésben,

c)

az egységes digitális piacnak mint az európai digitális menetrend sarokkövének népszerűsítése és az európai szaktudásra támaszkodó, valamennyi szereplőt bevonó, nagy volumenű, úttörő jellegű projektek támogatása,

d)

egyenlő és megfizethető szélessávú hozzáférés biztosítása mindenhol, valamint a hozzáférési szakadék áthidalását célzó kísérleti projektek vezetése,

e)

közös megoldásokat kell kifejleszteni az ikt-termékek és szolgáltatások kapcsán felmerülő, adatvédelemmel és -biztonsággal kapcsolatos kérdésekre, ez ugyanis feltétele annak, hogy kialakuljon a polgárok bizalma, és elterjedjenek az általuk nyújtott lehetőségek;

a)

az éghajlatváltozással kapcsolatos irányítás fejlesztése és ennek során a helyi és regionális önkormányzatok mint alapvető szereplők bevonása az éghajlatváltozás hatásainak csökkentésére és a hozzájuk való alkalmazkodásra irányuló erőfeszítésekbe, illetve az erőforrások fenntarthatóbb használatának népszerűsítésébe, valamint a termelők és fogyasztók éghajlatbarátabb és forráshatékonyabb viselkedésre ösztönzése,

b)

felhasználó-központú mérési módszerek kidolgozása az értékteremtésre és a hatásvizsgálatokra, melyeket a különböző kormányzati szintek használhatnak a fenntartható tudásalapú társadalom létrehozásával összefüggésben; ennek kapcsán pedig a mutatók számának csökkentése annak biztosítása érdekében, hogy a szakpolitikákat hatékony, átlátható és a nyilvánosság számára érthető módon dolgozzák ki,

c)

helyi és regionális éghajlati és energiastratégiák elfogadása, amelyek több környezetbarát közbeszerzést tartalmaznak, beleértve a tagállami és az uniós finanszírozást felhasználó projekteket is,

d)

ütemtervek és intézkedéscsomagok felhasználása a politikai támogatás mobilizálása érdekében, valamint az éghajlatbarát infrastruktúrákba, az energiarendszerek megújításába és a környezetbarát közszolgáltatásokba való beruházások népszerűsítése;

a)

az ipari modernizáció elősegítése olyan európai stratégiai projektek révén, melyek célja, hogy átfogó hajtóerőt érjenek el a hatékony tudás- és technológiamegosztás terén (olyan területeken, mint a környezetbarát szállítás és az energiahatékony épületek),

b)

az ötletek és üzleti modellek egymásra gyakorolt serkentő hatásának biztosítása olyan kezdeményezések révén, mint az „Európai vállalkozói régiók”, és ezáltal a helyi és regionális önkormányzatok ösztönzése arra, hogy segítsék elő az új fejlesztéseket, a kkv-kat és a vállalkozási kultúrát tiszteletben tartva,

c)

a regionális innovációs ökoszisztémák koncepciójának támogatása, valamint szorosabb együttműködés kiépítése a gyártók, az egyetemek és a technológiaközpontok között a növekedés és az új munkahelyek létrehozása céljából,

d)

intézkedések a munka és a magánélet összeegyeztetésére azzal, hogy javítjuk a közszolgáltatások minőségét (például elegendő napközi otthonos férőhelyet biztosítva), és többek között rugalmas munkaidő és foglalkoztatási modellek segítségével családbarátabbá tesszük a munkaerőpiacot;

a)

a munkahelyteremtéshez szükséges feltételek megteremtése és helyi intézkedések meghozatala az ipari és gazdasági változások kezeléséhez, például a digitális készségek hiányosságainak és az ezzel kapcsolatos üzleti lehetőségeknek a meghatározása révén,

b)

stratégiai partnerségek ösztönzése helyi és regionális önkormányzatok, oktatási intézmények és vállalatok között a regionális innovációs ökoszisztémák fejlesztése érdekében, és ezek összeegyeztetése a rugalmas biztonság politikájával,

c)

a digitális írástudással, a korai iskolaelhagyókkal, az egész életen át tartó tanulással és az idősek szerepvállalásának elősegítésével kapcsolatos helyi intézkedések ösztönzése,

d)

erősebb kapcsolatok kialakítása a vállalkozások és az egyetemek között, például a „hitelképes” szakmai gyakorlatok valamennyi egyetemi programba való beépítése révén, illetve a programok kialakításánál a munka mellett tanulmányokat folytatók igényeinek figyelembevétele, például rövidebb külföldi tartózkodással és úgy, hogy otthon szereznek nemzetközi tapasztalatokat (Internationalisation at Home);

a)

a társadalmi befogadás helyi és regionális menetrendjének kidolgozása annak érdekében, hogy a helyi szociális szolgáltatások hatékonyabbak és mindenki számára hozzáférhetőek legyenek,

b)

a jogi kompetenciák és olyan programok kihasználása, amelyek a helyi igényekhez igazodnak az oktatás, a lakásügy, a várostervezés, a szociális szolgáltatások, a biztonság és a kulturális tevékenységek terén, különös hangsúlyt helyezve a fiatalokra és gyerekekre,

c)

az e-integrációnak, a szociális gazdaságnak, az önkéntességnek és a vállalatok társadalmi felelősségvállalásának népszerűsítése,

d)

a véghezvitt reformok értékelése, különösen a társadalmi innovációk kiterjedésére, költségeire és hatására való tekintettel, valamint az olyan új megoldások helyi alkalmazása és egész Európában való terjesztése, amelyek bizonyították hatékonyságukat;

15.

hangsúlyozza, hogy a stratégia regionális és helyi dimenziójának erősítése a következő célokat szolgálja: igyekszik elérni, hogy a tagállamok határozottabban elkötelezzék magukat a stratégia mellett, és politikai értelemben a sajátjuknak érezzék azt, ezáltal növelve a stratégia jelentőségét az alulról jövő, helyi kezdeményezések számára, illetve beemelve azokat a stratégia látókörébe;

16.

felhívja a figyelmet az RB határozott elkötelezettségére A helyi és regionális önkormányzatok Európa 2020 stratégiára vonatkozó területi paktumának létrehozására irányuló javaslata iránt, amelynek az a célja, hogy az Európai Unió szintjén létező, valamint a nemzeti, a regionális és a helyi szintű közigazgatási szervek közötti hatékony partnerség révén biztosítsa a többszintű felelősségvállalást a stratégiát illetően. Ezt a javaslatot támogatásáról biztosította az Európai Parlament, az Európai Bizottság és az Európai Tanács; (3)

17.

megjegyzi, hogy az Európa 2020 stratégiához kötődő, az európai szemeszter keretében a tagállamok kormányai által 2011 áprilisáig az Európai Bizottság elé terjesztett nemzeti reformprogramok hivatkoztak arra a szerepre, amelyet a helyi és regionális önkormányzatok a programok kialakításában játszottak. Azt azonban csak néhány nemzeti reformprogram említi, hogy a többszintű kormányzás elvének figyelembevételével történt volna az új stratégia egyes részeinek végrehajtása, és csak egy utal kifejezetten az RB területi paktumokra vonatkozó javaslatára;

18.

nyomatékosan ösztönzi a tagállamokat, hogy segítsék régióikat és városaikat abban, hogy az Európa 2020 stratégiához kötődő nemzeti területi paktumokat (4) hozzanak létre annak érdekében, hogy központi kormányaikkal közösen – a nemzeti jogszabályi kereteket teljes mértékben tiszteletben tartva – országos szintű célokat, kötelezettségvállalásokat és jelentéstételi mechanizmusokat rögzítsenek az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek teljesítése érdekében; (5)

19.

hangsúlyozza a területi paktumok által teremtett hozzáadott értéket. Ezeknek a paktumoknak néhány, az érintett régió számára különösen értékes, úgymond testreszabott prioritásra érdemes koncentrálniuk, és ahelyett, hogy új bürokratikus eszközzé silányulnának, a nemzeti reformprogramok szerves részévé kell válniuk, biztosítva a többszintű kormányzás és a partnerség elvének való megfelelést. Ölthetik politikai kötelezettségvállalás formáját, és adott esetben kiegészíthetik őket hatóságok által önkéntes alapon kötött szerződések. Céljuk, hogy elősegítsék a kormányzást és az Európa 2020 stratégia végrehajtását. Ilyen területi paktumokat különösen azokon a szakpolitikai területeken érdemes kialakítani, ahol a regionális és helyi önkormányzatok kulcsszerepet játszanak az Európa 2020 stratégia fő célkitűzéseinek és kiemelt kezdeményezéseinek kidolgozásában és végrehajtásában;

20.

emlékeztet arra, hogy több példa is van olyan többszintű kormányzásra épülő megállapodásokra, amelyek a közös területi fejlesztési célok integrált és összehangolt intézkedések révén történő elérésére törekednek. Ezek között jelentős eltérések vannak, amelyek nemcsak különböző célokat tükröznek, hanem az érintett országok közötti tényleges különbségeket, valamint társadalmi-gazdasági, kulturális, intézményi és környezeti sokszínűségüket is. Példaként említhetjük többek között a következő országokban már megkötött megállapodásokat: Ausztria (területi foglalkoztatási paktumok), Spanyolország (Katalónia területi paktumai a vidék jellegének megőrzése érdekében), Belgium (Flandria Akcióban Paktum 2020, ill. 2. „Zöld” Marshall Terv Vallóniáért), Egyesült Királyság (Nottingham és környéke partnerség), Franciaország (területi paktumok a társadalmi befogadásért, állam–régióközi tervezési szerződések), Németország (BMBF innovációs kezdeményezés a vállalkozói régiókért). Az RB ismételten hangsúlyozza aziránti elkötelezettségét, hogy a kölcsönös tanulási folyamatok ösztönzése érdekében a lehető legszélesebb körben terjessze ezeket a tapasztalatokat; (6) ezenkívül utal a szomszédsági kapcsolatok megerősítését és további kiépítését célzó közös tevékenységekre is két vagy több szomszédos állam közösségei, illetve helyi és regionális önkormányzatai között, melyek alapját a két- vagy többoldalú együttműködési megállapodások képezik az érdekelt felek között;

21.

megismétli azt az üzenetet, amelyet az RB Elnöksége fogalmazott meg a 2011. évi tavaszi európai tanácsi ülésnek címzett nyilatkozatban: a területi paktumok elősegítik majd az új stratégia területi dimenziójának kialakítását, valamint azt, hogy minden elérhető szakpolitikai és finanszírozási eszköz a kormányzás különböző érintett szintjeire összpontosítson;

22.

kiemeli, hogy a helyi és regionális önkormányzatoknak meg kell valósítaniuk az Európa 2020 stratégia céljait, a tagállamokban és az Európai Unióban hatályos jogszabályokkal összhangban, és ezért arra kéri az EU egymást követő soros elnökségeit, hogy az európai tanácsi következtetésekben kifejezetten támogassák a többszintű kormányzás elvét, ideértve az RB területi paktumokra vonatkozó javaslatát is;

23.

megjegyzi, hogy a nemzeti reformprogramok (NRP) elemzése azt mutatta, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat a legtöbb tagállamban nem vonták be kellőképpen a tagállami NRP-k kidolgozásába. A Régiók Bizottsága arra kéri a tagállamokat, hogy a nemzeti reformprogramok végrehajtásába minél szélesebb körűen vonják be a helyi és regionális önkormányzatokat. Az alulról fölfelé irányuló végrehajtási stratégia, melynek keretében a szubszidiaritás elvének értelmében a lehető legszélesebb körben bevonják az illetékes kormányzati szinteket, nemcsak jobb eredményeket helyez kilátásba a nemzeti reformprogramokban, hanem növeli azok végrehajtásának elfogadottságát is. Az RB kész az erre hajlandó régiókkal együttműködésben kidolgozni a területi paktumok koncepcióit és azon regionális intézkedési programokat, amelyekkel az Európa 2020 stratégiát és a kiemelt kezdeményezéseket helyi szinten megvalósíthatják. Jellemzően ilyenek a helyi digitális, illetve innovációs menetrendek, melyek segítik a régiókat az intelligens szakosodásban, valamint az európai együttműködés kiépítésében és jólétük megalapozásában;

24.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a regionális innovációs kapacitás fejlesztése az intelligens szakosodás és a szomszédos régiók egymást kiegészítő jellege alapján történjen. Az európai makrorégiókat a lehető legnagyobb mértékben ki kell aknázni a piacbővítés érdekében, illetve azért, hogy a makrorégiók a növekedésserkentés innovatív kísérleti terepévé váljanak. Ebben az összefüggésben nyilvánvalónak tűnik, hogy a balti-tengeri térség példaértékű lehet egész Európa számára;

25.

elismeri, hogy szakadék tátong a legújabb kutatási eredmények és a gyakorlati tapasztalatok között. Határozott regionális intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy a kutatási eredményekből a helyi körülményekre szabott és Európa-szerte hasznosítható innováció szülessen. A helyi és regionális önkormányzatoknak ki kell használniuk a köz-magán társulásokban rejlő lehetőségeket, és ösztönözniük kell az alulról jövő helyi kezdeményezések részvételét (felhasználóorientált nyílt innováció a nyílt társadalmakban az értékteremtés érdekében);

26.

hangsúlyozza azt a létfontosságú, területeken átívelő szerepet, amelyet az „Innovatív Unió” (7) és a „Digitális menetrend” (8) elnevezésű kiemelt kezdeményezések játszanak abban, hogy kedvező feltételeket teremtsenek a rendelkezésünkre álló kutatási eredmények és a gyakorlat között tátongó szakadék áthidalásához. A legújabb kutatási eredmények fényében tovább kell fejleszteni, adott esetben gyökeresen meg kell változtatni a helyi és regionális szintű stratégiai és működési gyakorlatokat;

27.

határozottan szorgalmazza a szolgáltatási innováció előmozdítását, amely a folyamatok megújítását és azt szolgálja, hogy azok alkalmazása a digitális rendszerszemléletre alapuljon;

28.

azt ajánlja, hogy az Európai Bizottság hozzon gyors döntéseket annak érdekében, hogy lefektesse az egységes piac, azon belül különösen az egységes digitális piac továbbfejlesztésének alapjait, és hogy finanszírozzon néhány olyan nagyszabású K+F-kezdeményezést, amelyek multidiszciplináris, kreatív módon képesek a globális kutatási eredményeket életszerű, gyakorlati alkalmazásokká és koncepciókká alakítani. Ezeknek olyan úttörő kezdeményezéseknek kell lenniük, amelyek különböző szakterületek legkiválóbb szakembereit és az innovációban jártas szereplőit alkalmazzák;

29.

kívánatosnak tartja, hogy az Európai Bizottság az RB-vel együtt indítson szélesebb körű kommunikációs kampányt annak érdekében, hogy jobban felhívják a helyi és regionális döntéshozók, valamint a nagyközönség figyelmét az Európa 2020 stratégiára. E célból az RB egy olyan dokumentumnak az Európai Bizottsággal közös kidolgozását javasolja, amely „Az Európa 2020 stratégia kézikönyve a városok és a régiók számára” címet viselné, és igyekezne világosan elmagyarázni, hogyan tudnak a városok és a régiók a stratégia végrehajtásához hozzájárulni. A kézikönyv egyben kitérne a különböző – nemzeti, helyi és regionális szintű, valamint az Európai Unió szintjén meglévő – finanszírozási forrásokra is;

30.

megerősíti, hogy az Európa 2020 stratégiát nyomon követő platformja révén folytatja a stratégia végrehajtásának monitorozását. Az új stratégia sikerét elősegítendő, az európai szemeszter keretében az RB monitoringtevékenységének eredményeit minden év decemberében nyilvánosságra hozzák, az Európai Bizottság éves növekedési jelentésének megjelenése és az Európai Tanács tavaszi ülése előtt;

31.

hangsúlyozza, hogy az Európai Unió, a tagállamok és a régiók számára az jelenti a fő kihívást, hogy az Európa 2020 stratégia végrehajtásához megteremtsék a szükséges szinergiát a köz-, ill. a magánszférához kötődő különböző finanszírozási eszközök között; és a nemzeti, regionális és helyi költségvetések jobb összehangolását tartja szükségesnek annak érdekében, hogy a régiók és a városok jobban ki tudják használni a strukturális alapokat és az Európai Unió egyéb programjait;

32.

külön kiemeli, hogy előrelépést kell elérni az Európa 2020 stratégia célkitűzéseihez és célszámaihoz kapcsolódó erőforrások koncentrálásában, és felhívja a figyelmet a kohéziós politika és az Európa 2020 stratégia közötti szoros összefüggésre, amely valódi lehetőséget teremt arra, hogy továbbra is elősegítsük az Európai Unió szegényebb régióinak felzárkózását, megkönnyítsük az Európai Unió politikái közötti koordinációt, és hogy a kohéziós politikát az Európai Unió egészében a növekedésserkentés fő eszközévé fejlesszük, amely egyben az olyan társadalmi kihívásokra is reagálni képes, mint az elöregedés vagy az éghajlatváltozás; (9)

33.

megerősíti, hogy ebben az összefüggésben két, az új (a 2013 utáni időszakra vonatkozó) többéves pénzügyi kerettel kapcsolatos európai bizottsági javaslatot (10) is érdekesnek talál, konkrétan: az Európai Bizottság és az egyes tagállamok között megkötendő, a partnerek nemzeti, regionális és helyi szintű kötelezettségvállalásait tükröző fejlesztési és beruházási partnerségi szerződések gondolatát, valamint a jelenlegi különálló iránymutatási csomagokat felváltó közös stratégiai keretre vonatkozó felvetést, amelynek célja az Európa 2020 stratégia megvalósítását és a kohéziós célok elérését szolgáló politikák koherenciájának növelése;

34.

emlékeztet a kohéziós politika azon intézkedéseire, amelyek regionális innovációs rendszerek és területi együttműködési eszközök kialakítását célozzák, a kockázati tőke rendelkezésre bocsátására, valamint az innovatív termékek gyorsabb bevezetését és az érintett gazdasági, tudományos és közigazgatási szereplők hálózatba szervezését szolgáló intézkedésekre; (11)

35.

emlékeztet arra, hogy az olyan problémák kezeléséhez, mint az éghajlatváltozás, az erőforrás-hatékonyság, az életminőség vagy a társadalmi befogadás, a GDP-nél jobb mérőszámokra van szükség; és hangsúlyozza, hogy a helyi, regionális és nemzeti szervek, valamint az Európai Unió szervei által alkalmazott mutatóknak egységeseknek kell lenniük, és elő kell segíteniük a társadalmi innováció és a koherencia kialakítását és terjesztését a döntéshozatalban. (12) Ezeket a további mutatókat figyelembe kell venni a kohéziós politika végrehajtásakor és értékelésekor, hogy jobban tükröződjön az egyes régiók fejlődése; (13)

36.

kéri az Európai Bizottságot, hogy könnyítse meg az új területi partnerségeket azáltal, hogy leegyszerűsíti és javítja a régióközi együttműködési programok kezelésének módját; (14)

37.

szükségesnek tartja a régiók és a városok teljesítőképességének növelését annak érdekében, hogy ki tudják használni a 7. keretprogramban, a versenyképességi és innovációs programban és az egyéb hasonló kezdeményezésekben rejlő lehetőségeket. Különös figyelmet kell fordítani a digitalizáció és a legfontosabb új kapacitásnövelő technológiák teljes körű kihasználására a regionális innovációs politika korszerűsítése érdekében;

38.

elismeri, hogy az innováció különböző elemek és multidiszciplináris megközelítések ötvözéséből ered, és a régiók strukturális és kapcsolati tőkéjének növelését szolgáló intézkedéseket tart szükségesnek, mind az egyes régiókon belül, a gyakorlati közösségekben, mind a más régiókkal való együttműködés terén;

39.

úgy véli, hogy a vállalkozásoknak új mentalitást kell kialakítaniuk, és jelentős mértékben támaszkodniuk kell a régiójukon belül elérhető közösségi erőforrásokra, így sikerük nem függetleníthető társadalmi tőkéjüktől. Másrészt az RB arra ösztönzi a régiókat, hogy mozduljanak el a nyílt innováció felé, az állam és a magánszektor közötti társulások emberközpontú megközelítésének keretében, amelyben döntő szerep hárul az egyetemekre és más képzési intézményekre, vagyis tegyék magukévá a hármas spirál modelljének korszerűsített változatát;

40.

üdvözli a kereskedelmi hasznosítást megelőző közbeszerzés mint a társadalmi innovációt és a technológiaalapú megoldásokat összekapcsoló eszköz felhasználását, és hangsúlyozza, hogy a közbeszerzési szabályok korszerűsítése révén növelni kell a közszféra szerepét annak érdekében, hogy minél jobb ár-érték arányt lehessen elérni. (15) Amennyiben a specifikációkat és a folyamatokat össze lehet hangolni a régiók között, a kereskedelmi hasznosítást megelőző közbeszerzés az európai egységes piac megteremtésének is fontos motorja lehet;

41.

megismétli, hogy a kereskedelmi hasznosítást megelőző közbeszerzést tovább erősíti, ha ötvözzük a zöld tudásalapú társadalom fejlesztésének felgyorsítását szolgáló nyílt innovációval, más szóval, ha arra használjuk, hogy közös, újrafelhasználható megoldásokat alakítsunk ki azoknak az infrastruktúráknak és szolgáltatásoknak a megteremtéséhez, amelyekre a modern, valódi innovációs ökoszisztémák épülnek.

11.1.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 9/61

—

pozitívan értékeli, hogy az Európai Unióban megerősítik az alapjogokat. Annak ellenére, hogy Európában átfogó emberi jogi rendelkezések léteznek, a gyakorlatban e jogok biztosításában problémák tapasztalhatók;

—

támogatja az európai bizottsági stratégia három fő részét. Megállapítja ugyanakkor, hogy a stratégia elsősorban az intézményekre irányul, és mindenekelőtt azzal foglalkozik, amit az Európai Bizottságnak tennie kell. Az RB a Charta végrehajtását illetően stratégiaibb jellegű megközelítést ajánl, amelyhez valamennyi intézmény, köztük a helyi és regionális politikai szint bevonására szükség van;

—

felajánlja közreműködését „az alapjogok védelme és támogatása kultúrájának” különböző politikai szinteken való megteremtésében. Ehhez a munkához hozzátartozik az alapjogok ismertebbé tétele is a polgárok körében, valamint az a feladat, hogy az Európai Unió, a tagállamok, illetve a helyi és regionális önkormányzatok alkalmazottaiban jobban tudatosítsuk az Alapjogi Charta mint közvetlen hatályú jogforrás érvényét;

—

szerint a javasolt stratégiát a jogszabályjavaslatok előzetes konzultációinak eljárásai szempontjából konkrétabban kellene megfogalmazni. Ezeket az eljárásokat egyértelműsíteni kell, hogy a hatásvizsgálatok szakszerűek és használhatóak legyenek. Az Európai Unió demokráciájának megerősítése szempontjából fontos, hogy a különböző szereplőknek – így a helyi és regionális politikai szintnek is – lehetőségük legyen álláspontjuk megfogalmazására.

Előadó

Lotta Håkansson HARJU (SE/PES), Järfälla városi tanácsának tagja

Referenciaszöveg

Az Európai Unió Alapjogi Chartájának hatékony végrehajtására irányuló stratégia

COM(2010) 573 végleges

1.

Az Európai Unió Alapjogi Chartája a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével jogilag kötelező érvényűvé vált. A Chartából eredő jogokat az Európai Unió luxemburgi Bíróságánál lehet érvényesíteni, a tagállami bíróságoknak pedig saját ítéleteikben teljes mértékben figyelembe kell venniük a Chartát. A Lisszaboni Szerződés ezenkívül rendelkezik az Európai Uniónak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez történő csatlakozásáról is.

2.

Az emberi jogok európai egyezményében foglalt jogokkal összefüggő ügyeket a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága tárgyalja. Az emberi jogok európai egyezményének uniós ratifikálását követően tehát a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága uniós jogszabályokat is vizsgálhat majd.

3.

Az emberi jogok európai egyezményének megsértését az Európa Tanács tagállamainak polgárai, az Európai Unió Alapjogi Chartája megsértését pedig az Európai Unió tagállamai, az uniós intézmények, illetve jogi vagy természetes személyek peresíthetik. Egy Európa-szerte jól működő szabályozás előfeltétele, hogy az EU mielőbb ratifikálja az emberi jogok európai egyezményét.

4.

Az Európai Unió Alapjogi Chartája az Európai Unióban garantált valamennyi alapjogot egyetlen dokumentumban foglalja össze és világosan definiálja. Ez növeli a jogbiztonságot, és egyértelművé teszi az egyes emberek jogait. A Charta címzettjei az uniós intézmények és az uniós jogot alkalmazó, illetve végrehajtó uniós tagállamok.

5.

A Charta rögzíti, hogy az EU hatáskörét az új cikkek nem bővítik. Az EU és a tagállamok közötti hatáskörelosztást meg kell őrizni.

6.

Az EU-Szerződés elismeri a helyi önkormányzatiság jelentőségét. A 4. cikk (2) bekezdése szerint az Unió tiszteletben tartja a tagállamok nemzeti identitását, amely azok alapvető politikai és alkotmányos berendezkedésében – ideértve a regionális és helyi önkormányzatokat is – jut kifejezésre. Az uniós tagállamok demokratikus szerkezetének központi alkotóeleme az alsóbb szinteken megvalósuló, jól kiépült önkormányzatiság. A Lisszaboni Szerződés újrafogalmazza a szubszidiaritási elvet, és az első alkalommal terjed ki a nemzeti, regionális és helyi szintre. Emellett valamennyi uniós tagállam ratifikálta a Helyi Önkormányzatok Európai Chartáját.

7.

Az Európai Bizottság COM(2010) 573 végleges jelű közleményében fejti ki stratégiáját. Ennek átfogó célja egy „alapjogi kultúra” előmozdítása. A stratégia három fő részből áll:

8.

A stratégia elsősorban az Európai Bizottság és a többi uniós intézmény tevékenységeit és eljárásmódjait tárgyalja. A stratégia szerint az Európai Bizottságnak őrködnie kell afelett, hogy az EU valamennyi jogszabálya a jogalkotási eljárás valamennyi szakaszában – ideértve a nemzeti, regionális és helyi szintű végrehajtást is – összhangban legyen a Chartával.

9.

A Régiók Bizottsága pozitívan értékeli, hogy az Európai Unióban megerősítik az alapjogokat. Annak ellenére, hogy Európában átfogó emberi jogi rendelkezések léteznek, a gyakorlatban e jogok biztosításában problémák tapasztalhatók.

10.

Az RB ezért üdvözli az Európai Bizottság által ösztönzött stratégiát, amelynek célja, hogy az Európai Unió hatékonyan átültesse a gyakorlatba az Alapjogi Chartát. Az RB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy az Európai Unió által garantált jogok jobb érvényesítése érdekében több erőfeszítésre van szükség.

11.

Az RB támogatja az európai bizottsági stratégia három fő részét. Megállapítja ugyanakkor, hogy a stratégia elsősorban az intézményekre irányul, és mindenekelőtt azzal foglalkozik, amit az Európai Bizottságnak tennie kell. Az RB a Charta végrehajtását illetően stratégiaibb jellegű megközelítést ajánl, amelyhez valamennyi intézmény, köztük a helyi és regionális politikai szint bevonására szükség van.

12.

A Régiók Bizottsága fontosnak tartja, hogy az EU-Szerződésekben és a Chartában rögzített, az alapjogokat illető hatáskörmegosztás fenntarthatóságát az elkövetkező években kritikus szemmel megvizsgálják, mivel a Charta tartalma politikai lépésekben és jogi megítélésekben egyaránt konkretizálódik majd. A Charta nem jelenti az EU jogosítványainak kiterjesztését, és azt a szerepet kell majd figyelembe venni, amelyet a települések és régiók az egyes országok politikai rendszerében játszanak.

13.

A Régiók Bizottsága emlékeztet a tagállamok helyi és regionális demokráciáinak sokféleségére. Az alapvető jogok biztosítása során meg kell őrizni a nemzeti alkotmányos hagyományokat és a települési önkormányzatiságot. A stratégiának a polgárok és az állam, valamint a társadalom szintjei közötti összjátékra kell épülnie. A helyi és regionális szintet nagyobb mértékben figyelembe kell venni, és a végrehajtás során aktív szerepet kell kapniuk.

14.

A Régiók Bizottsága kiemeli, hogy a helyi és regionális szint az, ahol számos alapjogot konkrét formába öntenek és garantálnak. Ilyen alapjog például az egészségvédelem (a Charta 35. cikke), az oktatás (14. cikk), a tulajdonhoz való jog (17. cikk), a szociális biztonság és szociális segítségnyújtás (34. cikk), a fogyasztók védelme (38. cikk) vagy a demokratikus részvétel (39. és 40. cikk).

15.

A helyi és regionális önkormányzatoknak az emberi jogok biztosításában játszott fontos szerepét már az Európa Tanács Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusa (CLRAE) (többek között a következő jelentésben: A helyi és regionális önkormányzatok szerepe az emberi jogok érvényesítésében, Lars O. Molin, 2010.) és az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (többek között a 2010. november 26-án, az RB CIVEX szakbizottságával, az alapjogok többszintű rendszerben való védelméről és támogatásáról folytatott párbeszédben) is hangsúlyozta.

16.

Annak érdekében, hogy a stratégia nagyobb hatást fejtsen ki, és hogy az alapjogok teljes mértékben érvényre juthassanak, a helyi és regionális szintnek, valamint a települések és a régiók idevágó stratégiai szerepének sokkal világosabban kell megjelenniük a stratégiában. A Régiók Bizottsága arra biztatja a tagállamok helyi és regionális önkormányzatait, hogy a polgárokkal és a helyi érdekelt felekkel folytatott nyílt konzultáció segítségével dolgozzák ki és hajtsák is végre az Unió Alapjogi Chartájának megfelelő saját alapjogi chartáikat.

17.

A Régiók Bizottsága hangsúlyozza, hogy a társadalom valamennyi szintje részéről közös erőfeszítésekre és közös felelősségvállalásra van szükség. A társadalmi szintek közötti hatékony és működő együttműködés iránti elkötelezettségnek ezért a stratégia egyik fontos vetületét kell képeznie. Az EU valamennyi politikai szintje között rendszeres párbeszédet kell folytatni az alapjogok biztosításáról. Ezt Thomas Hammarberg, az Európa Tanács emberi jogi biztosa is hangsúlyozta („Recommendation on systematic work for implementing human rights at the national level [Ajánlás szisztematikus munkára az emberi jogok nemzeti szintű megvalósítása érdekében] – CommDH(2009)3”).

18.

Az egyes társadalmi szintek közötti együttműködésre jó példa az alapjogok többszintű rendszerben való védelméről és támogatásáról szóló éves párbeszéd, amelyet az RB CIVEX szakbizottsága és az Európai Unió bécsi székhelyű Alapjogi Ügynöksége folytat. Szükség van rendszeres párbeszédre, hogy valamennyi szintet bekapcsoljuk az alapjogok védelmébe és támogatásába, és hogy a helyi és regionális önkormányzatok az egész Európai Unióban tájékoztatást kapjanak az alapjogokról.

19.

Az Alapjogi Ügynökség annak érdekében is végrehajt egy projektet, hogy a különböző politikai szintek az EU-ban jobban működjenek együtt egymással. A különböző döntéshozatali szintek alapjogok területén való együttműködéséről van szó („Joined-up governance: connecting fundamental rights”). Az alapjogok gyakorlásának biztosításához az egyes politikai szinteket össze kell hangolni.

20.

A Régiók Bizottsága felajánlja közreműködését „az alapjogok védelme és támogatása kultúrájának” különböző politikai szinteken való megteremtésében. Ehhez a munkához hozzátartozik az alapjogok ismertebbé tétele is a polgárok körében, valamint az a feladat, hogy az Európai Unió, a tagállamok, illetve a helyi és regionális önkormányzatok alkalmazottaiban jobban tudatosítsuk az Alapjogi Charta mint közvetlen hatályú jogforrás érvényét. Azt javasolja, hogy az Európai Bizottság ösztönözze megfelelő eszközök kidolgozását (például az e-tanulás terén), hogy így egységes alapot lehessen teremteni a jogalkalmazáshoz.

21.

Az összes uniós tagállam ratifikálta az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményt, és ezáltal – a kormányzás szubnacionális szintjein is – elkötelezte magát az egyezmény szövegében biztosított emberi jogok és alapvető szabadságjogok alapvető megőrzése mellett. Emellett valamennyi uniós tagállam ratifikálta az Európa Tanács szociális chartáját (és többségük az aktualizált szociális chartát is, amely további jogokat biztosít). Az ezekből az eszközökből eredő jogok mindenkire érvényesek az Európai Unióban, tehát olyan harmadik országból jövő polgárokra is, akik uniós tagállamban tartózkodnak. Tartalmuk nagy része megtalálható az EU Alapjogi Chartájában.

22.

A Régiók Bizottsága hangsúlyozza, hogy az alapjogokat az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezménnyel összhangban az uniós tagállamokban élő minden személynek meg kell adni, állampolgárságától függetlenül. Az alapjogok a méltóság és a szabadság alapját jelentik, amelyet függetlenül az uniós állampolgárságtól mindenki számára biztosítani kell. Az EU Alapjogi Chartájának legtöbb cikke szintúgy mindenkire vonatkozik, így harmadik országok állampolgáraira is.

23.

A Régiók Bizottsága hangsúlyozza, hogy az alapjogok egyik feladata az, hogy védjék az olyan elesetteket is, mint például az Európába beözönlő menekültek, és hogy ezért az alapjogok érvényesüléséért a közösségnek is tennie kell valamit, néha akár áldozatokat is hozva.

24.

A Régiók Bizottsága szerint a javasolt stratégiát a jogszabályjavaslatok előzetes konzultációinak eljárásai szempontjából konkrétabban kellene megfogalmazni. Ezeket az eljárásokat egyértelműsíteni kell, hogy a hatásvizsgálatok szakszerűek és használhatóak legyenek. Az Európai Unió demokráciájának megerősítése szempontjából fontos, hogy a különböző szereplőknek – így a helyi és regionális politikai szintnek is – lehetőségük legyen álláspontjuk megfogalmazására.