Európai Számvevőszék

12, rue Alcide De Gasperi, 1615 Luxembourg, LUXEMBOURG

1.1.

Az éves jelentésnek ez a fejezete:

1.2.

A Számvevőszék megbízhatósági nyilatkozatot (DAS) (5) nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a beszámoló megbízhatóságáról, valamint az annak alapjául szolgáló tranzakciók jogszerűségéről és szabályszerűségéről. A Számvevőszék ezt a nyilatkozatot az Unió fő tevékenységi területeire vonatkozó különértékelésekkel is kiegészítheti (6).

1.3.

Az Európai Unió beszámolójának megbízhatóságára irányuló munka célja annak megállapítása, hogy milyen mértékben tekinthető megfelelőnek az összes bevétel, kiadás, eszköz és forrás nyilvántartása, illetve, hogy az éves beszámoló megbízható és valós képet ad-e az Unió 2010. december 31-i pénzügyi helyzetéről, valamint az akkor véget ért évben lezajlott gazdasági események eredményeiről (lásd: 1.6–1.8. bekezdés).

1.4.

A 2010-es beszámoló alapjául szolgáló tranzakciók szabályszerűségére irányuló munka célja annak megállapítása, hogy ezek a tranzakciók összhangban állnak-e a vonatkozó rendeletekkel, illetve szerződéses rendelkezésekkel, és helyesen kerültek-e kiszámításra (az eredmények áttekintéséért lásd: 1.9–1.14. bekezdés; további részletekért pedig: 2–7. fejezet).

1.5.

A Számvevőszék elemezte a Bizottság által kiadott vezetői teljességi nyilatkozatoknak – nevezetesen a főigazgatók nyilatkozatainak, az egyes bizottsági részlegek éves tevékenységi jelentéseinek, valamint az ezzel kapcsolatos összefoglaló jelentésnek – a megbízhatóságát, hogy értékelje, milyen mértékben adnak ezek valós értékelést a pénzgazdálkodás minőségéről, illetve mennyiben támaszthatják alá az átfogó számvevőszéki bizonyosságot (lásd: 1.17–1.20. és 1.23–1.25. bekezdés, valamint „A Bizottság által kiadott vezetői teljességi nyilatkozatok megbízhatósága” a 2–7. fejezetben). Az ellenőrzési munka részeként megvizsgáltuk a Bizottság belső ellenőrének most először kibocsátott általános véleményét is, amely azt tárgyalja, milyen volt a Bizottság pénzgazdálkodása a 2010-es költségvetési évben (lásd: 1.21–1.22. bekezdés).

1.6.

A Számvevőszék észrevételei a 2002. június 25-i költségvetési rendelet 129. cikkének (7) megfelelően a Bizottság számvitelért felelős tisztviselője által összeállított és a Bizottság által jóváhagyott, az Európai Unió 2010-es pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójával (a továbbiakban: beszámoló) kapcsolatosak, amely a Számvevőszékhez 2011. július 27-én érkezett be. A beszámoló részei:

1.7.

A Bizottság számvitelért felelős tisztviselője teljességi nyilatkozatot küldött a Számvevőszéknek, amelyben tanúsítja, hogy a beszámoló – bizonyos nem lényegi korlátozásokkal (8) – teljes körű és megbízható.

1.8.

A Számvevőszék ellenőrzése megállapította, hogy a 2010-es beszámoló lényeges hibától mentes (lásd azonban: az 1.26–1.37. bekezdés, valamint a beszámoló megbízhatóságáról a korábbi években tett észrevételek hasznosulásáról szóló 1.2. melléklet ).

1.9.

A 2. fejezetben a Számvevőszék különértékelést közöl a Bevételekről, a 3–7. fejezetben pedig az egyes tevékenységalapú költségvetés-tervezésű (TKT) szakpolitika-csoportokról (lásd: 1.1. táblázat ). Az egyes különértékelések a szakpolitika-csoport ismertetése után kitérnek a tranzakciók szabályszerűségével, a rendszerek eredményességével, illetve a Bizottság által adott vezetői teljességi nyilatkozatok megbízhatóságával kapcsolatos megállapításokra és következtetésekre, majd beszámolnak a Számvevőszék korábbi ajánlásaira adott bizottsági válaszokról.

1.10.

A 2010-es évre nézve a 6. fejezetben bemutatott Kutatás és egyéb belső politikák szakpolitika-csoport olyan csoportokból/területekből tevődik össze, amelyek a 2009-es éves jelentésben más különértékelések tárgyát képezték (9).

1.11.

A Számvevőszék megállapítja, hogy a Bevételek (127 795 millió euro) (10), valamint az Igazgatási és egyéb kiadások szakpolitika-csoport kifizetései (9 264 millió euro) lényeges hibától mentesek voltak, és hogy ezek felügyeleti és kontrollrendszerei eredményesen működtek (lásd: 1.2. táblázat , illetve 2.41–2.42. és 7.33–7.34. bekezdés). Valamennyi szakpolitika-csoport kötelezettségvállalásai szintén lényeges hibától mentesek voltak.

1.12.

A Számvevőszék megállapítja, hogy a Kutatás és egyéb belső politikák szakpolitika-csoport (8 953 millió euro) lényeges hibától mentes volt, felügyeleti és kontrollrendszerei pedig részben eredményesen biztosították a kifizetések szabályszerűségét. A kutatási keretprogramok közbenső és záró kifizetéseit azonban lényeges hibaszint jellemezte (lásd: 1.2. táblázat , illetve 6.48–6.49. bekezdés). A Számvevőszék megállapítja továbbá, hogy a Külső támogatás, fejlesztés és bővítés szakpolitika-csoport (6 543 millió euro) lényeges hibától mentes volt, a szakpolitika-csoport felügyeleti és kontrollrendszerei pedig részben eredményesen biztosították a kifizetések szabályszerűségét. A közbenső és záró kifizetéseket azonban lényeges hibaszint jellemezte (lásd: 1.2. táblázat és 5.35–5.36. bekezdés).

1.13.

A Számvevőszék megállapítja, hogy a Mezőgazdaság és természeti erőforrások (55 990 millió euro megtérített kiadás), illetve a Kohézió, energiaügy és közlekedés (37 556 millió euro megtérített kiadás) szakpolitika-csoportot lényeges hibák jellemezték. Az IIER-be (11) tartozó mezőgazdasági termelők részére történt közvetlen kifizetések azonban lényeges hibától mentesek voltak. A Számvevőszék megállapítja továbbá, hogy a Mezőgazdaság és természeti erőforrások szakpolitika-csoport ellenőrzött felügyeleti és kontrollrendszerei részben eredményesen működtek. A Számvevőszék ezenkívül megállapítja, hogy a Kohézió, energiaügy és közlekedés szakpolitikai csoport ellenőrző hatóságai összességükben részben eredményesen biztosították a tranzakciók szabályszerűségét (lásd: 1.2. táblázat , illetve 3.55–3.56. és 4.47–4.48. bekezdés).

1.13

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy az IIER általában véve eredményesen korlátozza a hibák és a szabálytalan kiadások kockázatát. Ami a vidékfejlesztést illeti, a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a felügyeleti és kontrollrendszerek folyamatosan javulnak.

A Kohézió területe kapcsán a Bizottság megjegyzi, hogy a hibaarány szintje már második éve jóval a Számvevőszék által a 2006–2008-as időszakban kimutatott szint alatt maradt. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy ez a kedvező fejlemény a 2007–2013-as programozási időszakra vonatkozó ellenőrzési szabályok szigorításának és 2008. évi cselekvési tervének köszönhető (lásd még a 4.24. bekezdésre adott választ).

1.14.

A Számvevőszék megállapítja, hogy a kifizetések összességét lényeges hibaszint jellemezte, és hogy a kifizetésekkel kapcsolatos felügyeleti és kontrollrendszerek általában részben működtek eredményesen (lásd: 1.2. táblázat ).

1.15.

A Számvevőszék ellenőrzési eredményei azt mutatják, hogy a Kohézió, energiaügy és közlekedés szakpolitika-csoport (12) 2010-es kifizetéseit illetően a becsült legvalószínűbb hibaarány növekedett a 2009-es Kohézió szakpolitika-csoport esetében becsült hibaarányhoz képest (13). A Számvevőszék becslése szerint a többi szakpolitika-csoport kifizetéseit illetően a legvalószínűbb hibaarány viszonylag állandó maradt.

1.15–1.16.

Ami a Kohézió területét illeti, a Bizottság megjegyzi, hogy 2010 esetében a legvalószínűbb hibaarány jóval a 2006–2008-as időszakban kimutatott szint alatt maradt. A 2010. évi alacsonyabb – 4,7 %-os – hibaarány kedvező érték a 2008. évi 11 %-hoz képest.

1.16.

Mindez együtt azt eredményezi, hogy a Számvevőszék becslése szerinti legvalószínűbb hibaarány az összes kifizetést illetően a 2009-es 3,3 %-ról 2010-ben 3,7 %-ra nőtt (lásd: 1.1. ábra ) (14). A Számvevőszék megállapítása szerint a tesztelt tranzakciók mintegy egyharmadában volt valamilyen hiba (2009: az összes tranzakció egynegyedében).

1.17.

Minden főigazgató évente tevékenységi jelentésben számol be feladatainak ellátásáról. Ezt a jelentést kiegészíti egy nyilatkozat többek között arról, hogy az erőforrásokat mennyiben használták fel a kijelölt célokra, és hogy a kontrolleljárások mennyiben biztosítják a tranzakciók jogszerűségét és szabályszerűségét.

1.18.

Minden főigazgató kijelentette, hogy a fenti követelményeket betartották. Tizenhárom főigazgatóság, illetve egyéb részleg fogalmazott meg egy vagy több fenntartást (15), amelyek többsége az alapul szolgáló tranzakciók szabályszerűségét érintő hiányosságokkal kapcsolatos (lásd: a 2–7. fejezet x.3. melléklete).

1.19.

A főigazgatók megbízhatósági nyilatkozataiban foglalt fenntartások a hiányosságok lényeges voltáról adott értékelésükön, illetve az éves tevékenységi jelentésük egyes elemeihez kapcsolódó észrevételeken alapulnak. Különösen 2010-ben fontos eleme volt ennek az értékelésnek a fennmaradó kockázat, illetve a fennmaradó hibaarány kiszámítása: ez egy arra vonatkozó becslés, hogy többéves távlatban hogyan befolyásolják a kontrollmechanizmusok a hibaarányt. Hogy szükség van-e fenntartásra, azt úgy állapítják meg, hogy ezt összevetik a 2 %-os lényegességi küszöbbel.

1.19–1.20.

Mivel az egyes szakpolitikai területek irányítási és kontrollrendszerei jelentősen eltérnek, a Bizottság szervezeti egységei különböző megközelítéseket alkalmaznak a fennmaradó hibaarány figyelembevételére és kiszámítására. A Bizottság egyetért azzal, hogy a hatályos iránymutatás nem feltétlenül elég részletes annak biztosításához, hogy egységesek legyenek a szolgálatok által alkalmazott fogalmak és kritériumok. A különböző főigazgatóságok hasonló programjai tekintetében ezért a Bizottság az egységesség érdekében szakértői értékelési eljárásokat vezetett be.

Az iránymutatásnak minden egyedi eset kapcsán mérlegelési lehetőséget kell adnia a felhatalmazás által engedélyezésre jogosult tisztviselő számára.

Noha az éves tevékenységi jelentésekben számszerűsített kockázatok már jelzik a kockáztatott összegek nagyságát és felmérik a tárgyévi kifizetések kapcsán várható pénzügyi korrekciók értékét, a főigazgató más eszközöket is mozgósíthat az uniós források védelmére, például a kifizetések megszakítását és felfüggesztését, vagy a pénzügyi korrekciókat. Az éves tevékenységi jelentésekben számszerűsített kockázatok más szerepet töltenek be, mint a Számvevőszék által megállapított hibaarányok, ezért a Bizottság nézete szerint ezeket nem lehet és nem is szabad összehasonlítani. A főigazgató értékelheti, hogy léteznek-e a kockázatot korlátozó „mérséklő intézkedések”. A Kohézió területe kapcsán a hatályos jogi követelmények valóban mérséklő intézkedések, így a 2010. évi kockázati kitettség értékelésekor figyelembe kell venni e kiegészítő kontrollmechanizmusokat, amelyek jóval túlmutathatnak a Számvevőszék ellenőrzéseinek tárgyévén (ide tartoznak a nemzeti ellenőrző hatóságok éves ellenőrzései, a Regionális Politikai Főigazgatóság (DG REGIO) és a Foglalkoztatás, Szociális Ügyek és Társadalmi Összetartozás Főigazgatósága (DG EMPL) kiegészítő ellenőrzései, a programok végén elvégzett záró ellenőrzések).

1.20.

A Főtitkárság és a Költségvetési Főigazgatóság által az éves tevékenységi jelentésekre vonatkozóan kiadott állandó iránymutatások nem igazítanak el a fennmaradó kockázat, illetve hibaarány becslésére nézve. Ezért az érintett főigazgatóságok nem egységesen alkalmazzák ezt a fogalmat (pl. úgy számolnak a várható visszatérítésekkel, hogy nem kötik azokat tényleges összegekhez; egyes programok esetében – figyelembe véve a rendeletben előírt visszatartási arányt – akár 5 %-os hibakockázatot sem számszerűsítenek (16); újonnan indult, korlátozott volumenű ellenőrzési programoknál negatív ellenőrzési eredményeket zárnak ki).

1.21.

A Bizottság belső ellenőre most először adott ki általános véleményt (17) a bizottsági kontrollrendszer állapotáról. Ez a vélemény elsősorban az éves tevékenységi jelentésekben adott biztosítékokon alapul, valamint azon a munkán, amelyet 2008 és 2010 között a Bizottság belső ellenőrzési szolgálata (IAS), illetve az egyes főigazgatóságok belső ellenőrzési részlegei végeztek.

1.22.

Az általános vélemény kizárólag a Bizottság saját belsőkontroll-keretrendszerére vonatkozik. Az összes hiba több mint 90 %-át azonban a Bizottságon kívül, a kedvezményezetteknél tárták fel. A Bizottság belső ellenőre egészében véve megfelelőnek értékeli ezt a keretet. A Számvevőszék azonban megjegyzi, hogy az alkalmazott felügyeleti és kontrollrendszerek nem veszik elejét, illetve nem tárják fel és korrigálják a hibákat olyan mértékben, hogy a költségvetés alapjául szolgáló tranzakciók összességükben jogszerűek és szabályszerűek legyenek.

1.22.

A Bizottság kontrollrendszereinek vizsgálatakor a Bizottság belső ellenőre bizonyosságra törekedve felméri, hogy minden szolgálat olyan ellenőrzési stratégiát alkalmaz-e, amelyben az ellenőrzés költségei arányban állnak a mögöttes tranzakciók hibakockázatával, és amely hatékonynak bizonyul a kedvezményezettek által benyújtott kérelmek hibáinak feltárásában, illetve a mégis előforduló hibák miatt indokolatlanul kifizetett összegek visszafizettetésében.

1.23.

Az összefoglaló jelentés (18) a bevezetőjében megállapítja, hogy annak elfogadásával a Bizottság politikai felelősséget vállal (19) az uniós költségvetés felső vezetés általi végrehajtásáért. A Bizottság megállapítja, hogy a főigazgatók a 2009-ben megfogalmazott fenntartások 25 %-át illetően orvosolni tudták a hiányosságokat. Véleménye szerint az ehhez kapcsolódó pozitív fejlemények egyike az, hogy a kedvezményezettek által elszámolt kiadások jobban megfelelnek a támogathatósági szabályoknak.

1.24.

A Bizottság elismeri azonban, hogy egyes területeken – különösen a megosztott irányítás területén – további előrelépésre van szükség, és ezekkel kapcsolatban többek között a következő intézkedéseket javasolja:

—

a támogatási rendszerek jobb tervezése, a hibakockázat kezelése, a kedvezményezettekre és az egyéb érintettekre nehezedő adminisztratív terhek korlátozása, valamint a kontrollok működtetési költségeinek csökkentése érdekében vizsgálják felül a költségvetési rendeletet és a 2013 utáni időszakra vonatkozó ágazati szabályozást,

—

—

a Bizottság szigorúan lássa el felügyeleti szerepét, s ha a kontrollmechanizmusokban bármilyen súlyos hiányosságra derül fény, alkalmazza szisztematikusan és időben az olyan eszközöket, mint a kifizetések megszakítása, a felfüggesztési eljárások, illetve a pénzügyi kiigazítások,

—

—

a kohézió terén igyekezzék megbirkózni azzal a gonddal, hogy 2009-hez képest jelentősen megnőtt a hibaarány, a több tranzakció és a kiadásként elszámolt nagyobb összegek következtében pedig nőtt a hibás kifizetések volumene is,

—

korszerűsítsék az uniós közbeszerzési szabályokat, mivel azokból – elsősorban a kohézió terén – sok hiba fakad (20),

—

javítsák tovább az éves tevékenységi jelentések érthetőségét és összehasonlíthatóságát.

1.25.

Összefoglaló jelentésében a Bizottság nyugtázta a vezetői jelentéseket, és leszögezte, hogy azok „megalapozott bizonyosságot nyújtanak a biztosok testületének a bizottsági szolgálatok által végzett kormányzás és belső kontroll tekintetében, és megalapozott bizonyosságot nyújtanak a célkitűzések megvalósítására vonatkozó képességet illetően” (21). A Számvevőszék azonban hangsúlyozza, hogy korábban rámutatott más kérdésekre is (22), amelyek továbbra is megoldatlanok maradtak:

—

több területen kívánatos volna a fenntartások hatókörének, illetve terjedelmének kiterjesztése (lásd: 1.20., 3.52–3.54., 4.45–4.46., 5.31–5.34. és 6.46–6.47. bekezdés, valamint a 2–7. fejezet x.3. melléklete),

—

—

még mindig hiányosak a visszafizettetésekről, illetve visszavonásokról szóló tagállami adatok, illetve nem ellenőrizte/validálta azokat a Bizottság (lásd: az 1.2. melléklet 3. pontja),

—

A Kohézió területe kapcsán a 2000–2006-os programozási időszak tekintetében a Bizottság ellenőrzi, hogy a programok zárásához benyújtott információk hiánytalanok és megbízhatóak. A 2007–2013-as programozási időszak tekintetében a Bizottság speciális ellenőrzés keretében egyedileg vizsgálja a tagállamok visszafizettetési rendszereit annak érdekében, hogy bizonyosságot szerezzen a visszafizettetésekről és visszavonásokról szóló éves jelentésekben benyújtott adatok minőségéről. A vizsgálat első eredményei várhatóan már be fognak épülni a 2011-es éves tevékenységi jelentésekbe.

—

továbbra sem veszik kellőképpen figyelembe, hogy különbségek vannak a pénzügyi korrekciós mechanizmusok, illetve a visszafizettetések között (a pénzügyi korrekciók a felügyeleti és kontrollrendszerekben feltárt hiányosságok következményei, míg a visszafizettetések a szabálytalan kifizetésekhez kapcsolódnak), illetve azok hatásai között (a pénzügyi korrekciókat az adófizetők viselik, míg a visszafizetések az egyes kedvezményezetteket terhelik) (lásd: az 1.2. melléklet 3. pontja).

—

1.26.

A Bizottság az általa teljesített kifizetések jelentős részével előzetesen finanszíroz olyan költségeket, amelyek csak később merülnek fel külső szerveknél. Ha ezeket a kifizetéseket helyesen, előfinanszírozásként azonosítják, akkor folyósításuk idején nem kezelik őket az uniós számlákon végleges kiadásként. Ekkor eszközként tüntetik fel őket a mérlegben mindaddig, amíg a felmerült költségek alátámasztását be nem mutatják (vagy – ritkábban – amíg a tervezett tevékenységet be nem fejezik). A Bizottság ennek alapján az eredménykimutatásban rögzíti a kapcsolódó költségeket, és törli azokat a vonatkozó mérlegtételből.

1.27.

Ha egy előleg a beszámolóban végleges kiadásként van kimutatva, akkor nincs olyan számviteli dokumentum, amelyet bizonyítékként kellene bemutatni a pénzeszközök végső felhasználásáról. Ez növeli annak kockázatát, hogy a pénzeszközök felhasználását nem támasztják alá, illetve, hogy a szabálytalanságokat nem – vagy csak jelentős késéssel – lehet kimutatni. Ez megnehezítheti a szabálytalan kifizetések visszafizettetését.

1.27.

A Számvevőszék észrevételének második részében megfogalmazott alapelv érvényességét nem kétségbe vonva meg kell jegyezni, hogy például a pénzügyi konstrukciók esetében a jogalap mindössze egyetlen jogosultsági ellenőrzést ír elő a felmerült ráfordítások kapcsán: a program zárásakor vagy a programozási időszak végén (amelyik előbb bekövetkezik). Ennek megfelelően, a Bizottság által a tagállamok felé teljesített kifizetések számviteli elszámolásától függetlenül, az esetleges szabálytalanságok feltárására csak ebben az időpontban kerülhet sor.

1.28.

A felhalmozódott előfinanszírozás rögzített bruttó értéke az elmúlt hat évben több mint kétszeresére nőtt (39 milliárd euróról 84 milliárd euróra, lásd: 1.3 táblázat első sora). Az ún. cut-off (a pénzügyi évek elkülönítése (23)) során a Bizottság megbecsüli a kedvezményezetteknek az év végéig felmerült olyan kiadásait is, amelyekre nézve még nem érkezett kifizetési kérelem. Ezeket a passzív időbeli elhatárolásokat (lásd: 1.3 táblázat második sora) levonják a kapcsolódó bruttó függő előfinanszírozásból. A mérlegben így kapott nettó előfinanszírozási összeg (lásd: 1.3 táblázat harmadik sora) szintén jelentős mértékben, de kevésbé gyorsan (29 milliárd euróról 49 milliárd euróra) nőtt.

1.28.

1.29.

Valószínű, hogy az előfinanszírozás elszámolásakor egyes elemeknél mindig is szükséges lesz becsléshez folyamodni, ám több főigazgatóság a belső politikákat és a külső fellépéseket illetően még mindig becsléseket rögzít a beszámolókban akkor is, ha a kifizetések további folyósításához már megfelelő alapként elfogadták a kedvezményezettek költségelszámolásait (24). A költségek passzív időbeli elhatárolásából származó összegek megbecslése az idők folyamán egyre megszokottabb gyakorlat lett: 2005-ben még a megelőlegezett összeg kevesebb mint egynegyedét érintette, míg 2010-ben már közel a felét (lásd: 1.3 táblázat második sora). A Számvevőszék már korábban is nyugtalanítónak ítélte ennek a gyakorlatnak a terjedését (25).

1.29.

Az igazolatlan és/vagy ellenőrizetlen költségkimutatások hibakockázata miatt a felhatalmazás által engedélyezésre jogosult tisztviselők egy része vonakodik ilyen kimutatások alapján kifizetéseket teljesíteni. Az igazolatlan és/vagy ellenőrizetlen költségkimutatásokat inkább a támogatott fellépés előrehaladásának jeleként értékelik, és további előfinanszírozást nyújtanak annak érdekében, hogy biztosítsák a támogatott projektek folyamatos finanszírozását. Az elszámolást ilyenkor a projekt végére halasztják.

Érdemes megemlíteni, hogy ha az előfinanszírozások rendszeres elszámolása gyakorlattá válik, akkor az adminisztratív munkateher növekedése miatt mind a Bizottság, mind a kedvezményezettek/vállalkozók nehézségekkel fognak szembesülni (különösen a belső szakpolitikák és a külső segélyek területén).

1.30.

2009 óta – főként a pénzügyi konstrukciók esetében – jelentősen megnőtt az olyan kifizetések száma, ahol akár a felmerült költségek, akár a tevékenység igazolása csak egy későbbi időpontban várható. A számvevőszéki ellenőrzés számos olyan esetre derített fényt, amikor kezdetben a Bizottság nem rögzített megfelelően egyes kifizetéseket a mérleg eszközoldalán. Így „a tartalom elsődlegessége a formával szemben” elvvel (26) ellentétben a beszámoló azt a benyomást keltette, hogy a kedvezményezettek teljes körű indokolást adtak a támogatás felhasználásáról, pedig a gyakorlatban nem ez volt a helyzet.

1.30.

1.31.

Ennek a problémakörnek a legfontosabb elemét a pénzügyi konstrukciókhoz való hozzájárulások jelentik. A Kohézió és a Vidékfejlesztés területére vonatkozó szabályozás (27) előírja, hogy a költségelszámolások tüntessék fel az operatív programoknak a pénzügyi konstrukciók létrehozását, illetve az ezeket végrehajtó alapokhoz történő hozzájárulást szolgáló kifizetéseit. A Bizottság azt a gyakorlatot alkalmazza, hogy a tagállamok által költségként elszámolt teljes összeget úgy tünteti fel az eredménykimutatásban, mintha a költségelszámolás végleges rendezéséről volna szó.

1.31.

A tagállamoktól 2011 júniusában kért és kapott információk alapján a Bizottság a pénzügyi konstrukcióknak teljesített kifizetéseket a 2010-re vonatkozó beszámolóban eszközként szerepeltette, és feltüntette a 2009. évi összehasonlító adatokat is. Lásd a konszolidált beszámoló 2.5., 2.9., 2.10. és 3.4. megjegyzését, amelyekben minden részlet megtalálható. Lásd még az 1.32. bekezdésre adott választ.

1.32.

Az ágazati szabályozásnak megfelelően a tagállami hatóságoknak azonban csak később (általában a programozási időszak végeztével) kell záróelszámolást bemutatniuk arról, hogy az előlegeket milyen formában használták fel: a végső kedvezményezetteknek juttatott kölcsönként, garanciaként, vagy tőkebefektetésként. Ez azt jelentette, hogy 2010-ben a Bizottság nem rendelkezett átfogó információval arról, hogy mekkora összeget használtak fel ténylegesen a pénzügyi konstrukciók, és csak azt követően tudta a tagállamoktól beszerezni a szükséges információkat, miután 2011 elején fény derült erre a problémára. Mindebből következően a 2010-es előzetes beszámoló mérlegében kb. 4,8 milliárd euro nem jelent meg előfinanszírozásként (28).

1.32.

Az összesen 4,8 milliárd EUR-t kitevő eszközállomány a jelenlegi jogalapnak megfelelően 2015 végéig teljesen leírásra kerül.

Lásd még a 4.32. bekezdésre adott választ.

1.33.

Ezenfelül több más támogatási rendszer keretében lehetséges, hogy a kedvezményezettek záró költségelszámolásuk benyújtása előtt készpénzelőlegekben részesüljenek. A gyakorlatban ezeket is úgy kezelik, mintha végleges kiadásokról volna szó. Ezért ezek a mérlegben nincsenek elszámolva és feltüntetve. Az érintett összeget a Bizottság nehezen tudja számszerűsíteni.

1.33.

Lásd még az 1.36. bekezdésre adott választ.

1.34.

A Bizottság igyekezett a végleges beszámolóhoz elegendő információra szert tenni. A tagállamoktól 2011 júniusának végén kapott információk szerint a pénzügyi konstrukciókhoz való uniós hozzájárulás összege 6,4 milliárd eurót tesz ki. A 2010. december 31-én a pénzügyi konstrukciók által fel nem használt összegekre vonatkozó becslés alapján a legjelentősebb kiigazításokat az jelentette, hogy egyes kiadásokat át kellett sorolni az eszközök közé a 2009-es és a 2010-es beszámolóban (lásd: a 2010-es éves beszámolóhoz kapcsolódó 2.5., 2.9., 2.10. és 3.4. megjegyzés, amelyek bemutatják a végrehajtott kiigazításokat).

1.35.

A Bizottság az előfinanszírozások teljeskörűségét illetően lényeges problémákat korrigált a pénzügyi évek elkülönítését célzó könyvelési tételekkel és a kiigazításokkal (lásd: 1.34. bekezdés). Amiatt azonban, hogy a tagállamok által ténylegesen felhasznált uniós pénzeszközökre vonatkozóan nem állt rendelkezésre időszerű információ, jelentős mértékben csökken a számviteli információk hasznossága a vezetés számára, különösen a Bizottságnak a költségvetés végrehajtására vonatkozó felelőssége tekintetében.

1.35.

1.36.

A Bizottságnak további lépéseket kell tennie avégett, hogy a szükséges információ rendelkezésre álljon, a tranzakciókat a beszámolókban egységesen kezeljék, és minden főigazgatóság teljes, pontos és naprakész számviteli nyilvántartást vezessen.

1.36.

Itt a költséghatékonyságot kell előtérbe helyezni, hiszen a Bizottság nem engedheti meg, hogy a kedvezményezettektől megkövetelt, előlegekkel kapcsolatos jelentéstétel túlzottan bonyolulttá és erőforrás-igényessé váljon az érintettek számára.

A Bizottság már javaslatot tett a strukturális alapokról szóló rendeletben található jelenlegi ágazati jogalap megfelelő módosítására. A megfelelő rendelkezéseket a jövőbeni jogalapra vonatkozó javaslataiba is be fogja illeszteni.

1.37.

Mivel az uniós költségvetés egyre gyakrabban folyamodik előfinanszírozáshoz és új típusú pénzügyi eszközökhöz, sürgőssé vált, hogy a Bizottság a vonatkozó számviteli szabályt felülvizsgálva megfelelő iránymutatást adjon az előfinanszírozás elismerését és elszámolását illetően. Ezt hatékonyabb felügyelettel kellene kiegészíteni (29).

1.37.

A Bizottság arra is felhívja a figyelmet, hogy az előfinanszírozások záró kifizetések előtti elszámolására vonatkozó probléma megoldása nem csak számviteli iránymutatás kérdése. A gyakorlatban ez olyan időközi költségkimutatások megtérítését jelenti, amelyeknél először ellenőrizni kell az összetett jogosultsági szabályoknak való megfelelés mértékét. Ez elengedhetetlenül együtt jár az adminisztratív munkateher jelentős növekedésével mind a kedvezményezettek, mind a Bizottság számára.

Sőt, ez a megoldás szükségessé tenné a költségvetési rendelet és az ágazati jogszabályok módosítását is, hiszen ezek jelenleg lehetővé teszik a támogatott fellépés előrehaladásán alapuló folyamatos előfinanszírozást. A Bizottság a költségvetési rendelet vonatkozó cikkének felülvizsgálatakor már javaslatot tett az előfinanszírozás rendszeres elszámolásának kötelezővé tételére.

A Bizottság végül arra kíván rámutatni, hogy számviteli szolgálatai 2010-ben és 2011-ben már számos iránymutatást és képzést adtak, illetve műhelytalálkozókat szerveztek az előfinanszírozás témakörében, amit a jövőben is folytatni kívánnak.

1.38.

Ez a rész az Unió 2010-es általános költségvetésének végrehajtását foglalja össze.

1.39.

A 2010-ben rendelkezésre álló összes előirányzatban, tekintetbe véve az áthozott előirányzatokat (30), a címzett bevételeket (31) és a költségvetés-módosításokat (32), összesen 147,3 milliárd euro kötelezettségvállalás és 130,5 milliárd euro kifizetés szerepelt, ami a 2009-ben rendelkezésre álló összes előirányzathoz képest 0,9 %-os, illetve 4,8 %-os növekedést jelent (lásd: az éves jelentés mellékletének III. és IV. diagramja ).

1.40.

Az év költségvetési kötelezettségvállalási előirányzatai 0,6 milliárd euróval túllépték a pénzügyi keret szerinti felső határértéket, olyan pénzeszközök felhasználása miatt, amelyek esetében ez megengedett (33). A kifizetési előirányzatok összességükben 11,4 milliárd euróval a felső határ alatt maradtak.

1.41.

A Bizottság által készített különböző dokumentumokban többek között az alábbi adatok szerepelnek az Európai Unió költségvetésének végrehajtásáról (34):

—

2010. év végén a költségvetési többlet 4,5 milliárd euro volt (2009-ben: 2,3 milliárd euro).

—

A 2010. évi felhasználási arány a kötelezettségvállalások tekintetében 99 %, a kifizetések tekintetében pedig 97 % volt.

—

2010-ben 3,3 milliárd euro értékű felhalmozódott fennálló kötelezettségvállalást vontak vissza (2009-ben: 1,9 milliárd euro). A visszavonások növekedése elsősorban a 04. címmel (Foglalkoztatás és szociális ügyek) kapcsolatos (1,4 milliárd euro).

—

—

1,5 milliárd euro értékben felhasználatlanul maradt kifizetési előirányzatokat (címzett bevételek (35) nélkül) 2010-ről 2011-re átvittek.

—

A Mezőgazdaság és vidékfejlesztés (05. cím), a Kohézió (04. és 13. cím) és a Halászat és tengerügy (11. cím) szakpolitika-területet illetően a kifizetési előirányzatok általános felhasználási aránya 98 % volt.

—

A Regionális politika szakpolitika-területet illetően a kifizetési előirányzatok a tervezettnél magasabbak voltak (a kezdeti költségvetési összeg 106 %-a). Ennek a finanszírozása összesen 1,8 milliárd euro átcsoportosítás révén történt. Ez az összeg elsősorban a 04. (Foglalkoztatás és szociális ügyek) és a 05. címből (Mezőgazdaság és vidékfejlesztés) származott, ezeknél ugyanis a vártnál kevesebb kifizetésre került sor az Európai Szociális Alap kifizetéseinek megszakítása és felfüggesztése (88 %-os teljesítés), a vidékfejlesztés alacsonyabb igénylési szintje (94 %-os teljesítés), illetve a programzárások lassú feldolgozása miatt (36).

—

1.42.

A 2010-es pénzügyi év során egyes vonatkozó rendeleteket (37) módosítottak, hogy a 2007–2013-as időszak strukturális intézkedései további előfinanszírozásban részesülhessenek. A kiigazított szabályozás alapján további előlegeket fizettek a gazdasági válság által különösen sújtott tagállamoknak: 371 millió eurós összeget az Európai Szociális Alapból, 404 millió eurót a Kohéziós Alapból, valamint 0,8 millió eurót az Európai Halászati Alapból. A Mezőgazdaság és vidékfejlesztés terén a 2010-es költségvetési év során megfelelő jogalap nélkül további 401 millió euro összegű előfinanszírozás kifizetésére került sor a tagállamok részére. Az érintett összegről a 3. fejezetben számolunk be, mint jogszerűségi és szabályszerűségi hibáról (38).

1.42.

1.43.

A fennálló költségvetési kötelezettségvállalások (azaz nyitott kötelezettségvállalások, amelyeket még nem fizettek ki, illetve amelyek esetében a kötelezettségvállalást nem vonták vissza) (39) 17 milliárd euróval (9,7 %), összesen 194 milliárd euróra nőttek, elsősorban a differenciált előirányzatok (40) révén finanszírozott szakpolitika-területeken. Ez az érintett szakpolitika-területek kiadásainak 2010-es teljesítési arányát tekintve 2,2 évnyi differenciált kötelezettségvállalásnak, illetve 2,8 évnyi differenciált kifizetésnek felel meg.

1.43–1.44.

1.44.

A legtöbb fennálló kötelezettségvállalás a Kohézió szakpolitika-csoporthoz kapcsolódik (lásd: 1.2 ábra ). Ezen a területen 128 milliárd eurót (41) (a teljes összeg kb. 66 %-át) tettek ki a fennálló kötelezettségvállalások; a kifizetések 2010-es teljesítési aránya mellett ez 2,6 évnyi kötelezettségvállalásnak vagy 3,4 évnyi kifizetésnek felel meg. E fennálló kötelezettségvállalások legnagyobb része (113,2 milliárd euro, a teljes összeg 88 %-a) a jelenlegi, 2007–2013-as időszakot érinti. Ez tükrözi az arra irányuló törekvést, hogy a fennálló kötelezettségvállalásokat az automatikus visszavonás (az ún. „n+2” szabály/„n+3” szabály (42) hatálybalépése előtti kifizetések révén rendezzék.

2.1.

Ez a fejezet a Számvevőszék bevételekre (azaz a saját forrásokra és egyéb bevételekre) vonatkozó különértékelését tartalmazza. A 2010-es bevételekkel kapcsolatos legfőbb pénzügyi információkat a 2.1. táblázat foglalja össze. 93,8 %-kal a saját források a költségvetési kiadások finanszírozásának messze a legjelentősebb forrásai. A fejezet azt is összefoglalja, hogyan válaszolt a Bizottság a kötelező érvényű tarifális felvilágosításról szóló 2/2008. sz. különjelentés megállapításaira.

2.2.

A saját forrásoknak három kategóriája van (1): a hagyományos saját források (importvámok és cukortermelési díj), a tagállamok által beszedett hozzáadottérték-adó alapján kiszámított saját források, illetve a tagállamok bruttó nemzeti jövedelmén (GNI) alapuló saját források.

2.3.

A hagyományos saját forrásokat a tagállamok állapítják meg és szedik be. E források háromnegyedét befizetik az Unió költségvetésébe, míg a maradék egynegyedet visszatartják a beszedési költségek finanszírozására. Minden tagállam havonta kimutatást küld a Bizottságnak a megállapított vámokról („A-számlák”), Xalamint negyedévente kivonatot küld a kimutatásban nem szereplő, de megállapított vámokról („B-számlák”) (2).

2.4.

A héa-, illetve a GNI-alapú saját források számítása egységes kulcsok alapján történik, amelyet a tagállamok elméleti alapon harmonizált héaalapjára, illetve a tagállami GNI-re vetítenek.

2.5.

A 2007–2013-as időszakban egyes tagállamok csökkentett héalehívási kulcsot alkalmaznak (3), illetve az éves GNI-alapú hozzájárulások tekintetében bruttó csökkentést élveznek (4). Ezenkívül a költségvetési egyensúlyhiányokra való tekintettel az Egyesült Királyságra korrekció (az ún „brit korrekció”) vonatkozik, amelynek értelmében e tagállam GNI-alapú hozzájárulását csökkentik.

2.6.

A hagyományos saját források, a héaalapú saját források és az egyéb bevételek teljes összegének megállapítását követően a GNI-alapú forrásokat a költségvetés egyensúlyba hozásához használják fel. Ha egyes tagállamok a ténylegesnél alacsonyabb (vagy magasabb) GNI-t adnak meg, az a GNI-alapú saját források teljes összegére nincsen ugyan hatással, viszont a hiba kijavításáig megnöveli (vagy csökkenti) a többi tagállam által befizetendő hozzájárulások összegét.

2.7.

A Számvevőszék általános ellenőrzési koncepcióját és módszereit az 1.1. melléklet 2. része mutatja be. A bevételek ellenőrzésével kapcsolatban megjegyezzük a következőket:

2.8.

A beszámoló alapjául szolgáló tranzakciók számvevőszéki ellenőrzése nem terjedhet ki a be nem jelentett, illetve a vámellenőrzést kikerülő importügyletekre.

2.9.

A Számvevőszék értékelte a felügyeleti és kontrollrendszereket Olaszországban, Hollandiában és az Egyesült Királyságban; ezekből a tagállamokból származik a hagyományos saját források teljes összegének kb. 38 %-a. Annak érdekében, hogy megfelelő bizonyosságot szerezzen a nyilvántartott összegek pontosságáról és teljességéről, a Számvevőszék felülvizsgálta a számviteli rendszereket, valamint ellenőrizte a hagyományos saját források alakulását azok megállapításától egészen a Bizottságnak történő elszámolásig. A számvevők megvizsgálták ezekben a tagállamokban a főbb kontrollmechanizmusokat a kedvezményes vámtételek alkalmazására, a „szuperegyszerűsítés” helyi vámkezelést igénybe vevő személyeknek való megadására (értesítési kötelezettség alóli mentesítés) (6), illetve a szállítási és biztosítási költségek kezelésére vonatkozóan.

2.10.

A 2.7. bekezdésben említett minta hagyományos saját forrásokkal kapcsolatos hat visszafizetési felszólítására vonatkozóan a Számvevőszék összevetette a kiválasztott havi kimutatásokat az érintett tagállamok (7) megfelelő számviteli bizonylataival.

2.11.

A Számvevőszék értékelte továbbá a Bizottság felügyeleti és kontrollrendszereit, ideértve a tagállamokban folytatott bizottsági helyszíni ellenőrzéseket is.

2.12.

A héa- és GNI-alapú saját források olyan statisztikai adatokra épülnek, amelyek alapjául közvetlenül nem ellenőrizhető tranzakciók szolgálnak. Az ellenőrzés ezért a tagállamok által összeállított makrogazdasági aggregátumok Bizottsághoz történő beérkezését tekintette kiindulópontjának, majd értékelte a Bizottság azon adatfeldolgozó rendszereit, amelyek segítségével meghatározzák a végleges költségvetési beszámolóban feltüntetendő összegeket. A számvevőszéki ellenőrzés tehát a költségvetés összeállítását és a tagállami hozzájárulások helyességét vizsgálta.

2.13.

A számvevők értékelték a szóban forgó források kiszámításának és beszedésének helyességéről ésszerű bizonyosságot nyújtani hivatott bizottsági felügyeleti és kontrollrendszereket. Az ellenőrzés továbbá azt is megvizsgálta, hogy a Bizottság hogyan kezeli a héa-, illetve GNI-alapú forrásokra vonatkozó fenntartásokat, hogyan ellenőrzi a tagállami GNI-jegyzékeket, és hogyan felügyeli a héairányelvek alkalmazását. A számvevőszéki ellenőrzés nem minősíti a tagállamok által a Bizottságnak megküldött héa-, illetve GNI-adatok minőségét.

2.14.

A tranzakciótesztek eredményeit a 2.1. melléklet foglalja össze. A mintában szereplő tranzakciók számvevőszéki tesztelése alapján a tranzakciókat nem jellemezte lényeges hibaszint (8). A Számvevőszék becslése szerint a legvalószínűbb hibaarány 0 %. A tranzakciótesztek során azonban felmerült néhány rendszerhiányosság, amelyeket alább fejtünk ki.

2.15.

A Számvevőszék megállapította, hogy az „A-számlákról” szóló, Bizottságnak megküldött tagállami kimutatások összességében mentesek voltak a lényeges hibáktól. A hat ellenőrzött tranzakcióból egynél (9) azonban a hagyományos saját források bejelentett összege nem volt összeegyeztethető a kiszámításához felhasznált számviteli nyilvántartásokkal.

2.15.

2.16.

A számvevőszéki ellenőrzés a tagállami hozzájárulások kiszámítását és befizetését lényeges hibáktól mentesnek találta. A Számvevőszék azonban hibát fedezett fel a 2006-os brit korrekció végleges, 2010-es költségvetésben feltüntetett összegére vonatkozó bizottsági számításokban (10); az Egyesült Királyság ennek következtében a ténylegesnél 189 millió euróval (a 2006-os brit korrekció 3,5 %-a) nagyobb korrekcióban részesült (lásd: 2.5. melléklet és különösen annak 6. és 7. bekezdése). A hiba korrigálása érdekében a Bizottság valamennyi tagállam egyetértésével kivételes jelleggel javasolta a 2011-es költségvetés módosítását.

2.16.

2.17.

A Számvevőszék megállapította, hogy az egyéb bevételek címén vizsgált tranzakciók összességében mentesek voltak a lényeges hibáktól.

2.18.

A rendszervizsgálat eredményeit a 2.2. melléklet foglalja össze. A Számvevőszék megállapítása szerint a rendszerek összességében eredményesen biztosították a tranzakciók szabályszerűségét.

2.19.

A B-számlák kimutatásaiban szereplő összegeket illetően a Számvevőszék az előző évekhez hasonlóan (11) ismét javítandó eljárási és rendszerproblémákat észlelt. Ezek elsősorban a következők voltak:

2.19.

2.20.

Olaszországban, Hollandiában és az Egyesült Királyságban a nemzeti hatóságok nem tudták teljes körűen alátámasztani a B-számla kimutatásaiban szereplő összegeket, mivel azok nem egyeztek a vonatkozó dokumentáció adataival.

2.20.

2.21.

A felkeresett tagállamokban a számvevők hiányosságokat tártak fel továbbá az áruk forgalomba bocsátását megelőző ellenőrzések elvégzésében, ideértve elsősorban a kedvezményes vámtételek alkalmazására, a „szuperegyszerűsítés” helyi vámkezelést igénybe vevő személyeknek való engedélyezésére, illetve a szállítási és biztosítási költségek kezelésére irányuló ellenőrzéseket. A tagállami vámfelügyelet részben eredményes volta megnöveli annak kockázatát, hogy a hagyományos saját források beszedett összegei helytelenek lesznek.

2.21.

2.22.

A fenntartások lehetővé teszik, hogy a tagállamok által benyújtott héaelszámolások vitatott tételeiben a jogszabályok által előírt négyéves határidő leteltével is lehessen kiigazításokat eszközölni. 2010-ben 52 új fenntartás keletkezett és 67 szűnt meg. Az év végén az érvényes fenntartások száma összesen 152 volt (lásd: 2.2. táblázat ). A 67 fenntartás megszüntetéséből fakadó nettó hatás a héaalapú saját források majdnem 90 millió eurós növekedése volt (15).

2.23.

A régóta érvényben lévő héafenntartások megszüntetését illetően a Számvevőszék komoly előrelépést tapasztalt. A 2000. évet megelőző fenntartásokból 2010 végén nyolc volt még mindig érvényben, szemben a 2009. év végén érvényben levő 20 fenntartással. A Számvevőszék szerint régóta érvényes fenntartásnak a legalább tíz évvel korábbi évre vonatkozó fenntartások minősülnek. Ezért idetartozik még további nyolc fenntartás, amelyek a 2001. évre vonatkoznak.

2.23.

2.24.

A Bizottság felel a héairányelvek helyes alkalmazásáért, és felügyeli azok átültetését, illetve azt, hogy a tagállamok által bevezetett nemzeti végrehajtási intézkedések azokkal összhangban legyenek. A hibás vagy nem teljes körű átültetés befolyásolhatja a kapott héa összegét és ezáltal a héaalapú saját forrásként befizetendő összeget. 2010-ben három héairányelv lépett hatályba: kettő a „héacsomagra” (16), egy pedig a közös héarendszerre (17) vonatkozóan; ez utóbbi célja a Közösségen belüli tranzakciókkal kapcsolatos adócsalás elleni küzdelem.

2.25.

A „héacsomagot” végrehajtó tagállami intézkedések értékelését a Bizottság 2010 végén – az irányelvek hatályba lépése után 12 hónappal – hét tagállam esetében még mindig nem zárta le. Ugyaneddig az időpontig két tagállam esetében az adócsalás elleni héairányelv végrehajtásának értékelésére irányuló bizottsági eljárás még éppenhogy csak megkezdődött.

2.25.

Az adócsalás elleni küzdelemről szóló héairányelvvel kapcsolatban a Bizottság 2010 márciusában kilenc tagállam ellen jogsértési eljárást indított annak érdekében, hogy megfelelően értékelhesse a helyzetet.

2009 és 2010 folyamán a Bizottság két másik tagállam esetét hozta fel és vitatta meg az adócsalás elleni stratégiával foglalkozó csoportban, valamint a Közigazgatási Együttműködési Állandó Bizottságban. 2011 végéig tehát elkészül majd a teljes értékelés.

2.26.

2010 végén általános fenntartások (18) voltak érvényben – az aktualizált vagy új GNI-jegyzékek elemzésének befejezéséig (19) – az EU-15 tagállamainak 2002 és 2006 közötti, valamint az EU-10 tagállamainak 2004 és 2006 közötti GNI-adataival kapcsolatban.

2.27.

2010 elején az 1995–2001-es időszakra vonatkozóan négy (20) egyedi GNI-fenntartás (21) volt érvényben. A Bizottság 2010 folyamán ezek közül egyet sem oldott fel. Mivel nem fogalmazódtak meg további egyedi fenntartások, az év végén az érvényes egyedi fenntartások száma változatlan maradt.

2.27.

2.28.

2010-ben a Bizottság hat tagállamban vizsgálta a GNI-jegyzékeket helyszíni ellenőrzések keretében. Ezek közül négyben közvetlen ellenőrzéseket is végzett, ám azok csupán igen kisszámú GNI-összetevőre korlátozódtak. Az Eurostat iránymutatása is kifejti, hogy az effajta közvetlen ellenőrzéstől általában nem várható a GNI-becslések valamennyi összetevőjére vonatkozó következtetések levonása.

2.28.

2.29.

2010 végéig az Eurostat nem készített értékelő jelentéseket a 2002-től kezdődő időszak tagállami GNI-adatairól, így az említett évekre vonatkozó általános fenntartásokat (lásd: 2.26. bekezdés) nem tudta egyedi fenntartásokra cserélni.

2.29.

2.30.

A tagállami nemzeti statisztikai hivatalok felügyeleti és kontrollrendszereinek elő kell mozdítaniuk a GNI-adatok összehasonlíthatóságát, megbízhatóságát és teljességét (22). Az Eurostat azonban még nem fejezte be a nemzeti statisztikai hivatalok felügyeleti és kontrollrendszereinek értékelését, és még nem fogadott el iránymutatásokat ezen rendszerek tagállami alkalmazásáról a nemzeti számlák összeállítását illetően.

2.30.

2.31.

A 2007–2009 közötti referenciaévekben alkalmazott brit korrekció kiszámításakor a Bizottság a korrekció kiszámításának egyik alapelemébe, az összes felosztott kiadás összegébe nem számította bele az uniós forrásokból történt összes kifizetés kb. 2 %-át. A Bizottság azért hagyta ki ezeket az összegeket, mert nem állt rendelkezésre információ arról, hogy a kiadások hol merültek fel. A Bizottság nem ellenőrizte, hogy ezeket a kiadásokat a számítás szempontjából figyelembe kellett volna-e venni (lásd: 2.5. melléklet és különösen annak 3–5. és 10–11. bekezdése).

2.31.

2.32.

A Számvevőszék megállapította továbbá, hogy az összes felosztott kiadás kiszámításakor a „tényleges kifizetések” meghatározásánál a Bizottság:

a)

nem foglalta bele a célhoz kötött bevételekből finanszírozott kiadásokat (célhoz kötött kiadásokat), noha azok összege 2007 és 2009 között jelentősen megnövekedett, a költségvetésből folyósított összes kifizetés 1 %-áról 5 %-ra;

a)

b)

elsősorban a 6. költségvetési címmel „Hozzájárulások és visszatérítések a közösségi megállapodások és programok keretén belül” összefüggésben a felosztott kiadásokból nem vonta le a befizetett visszafizetési felszólítások összegeit: az ezen forrásból származó bevételek 3–5 %-át tették ki ugyanezen időszak kifizetéseinek.

b)

2.33.

Az előző két bekezdésben kifejtett mulasztások csökkentik a brit korrekcióra vonatkozó számítások pontosságát. Nem lehet meghatározni, hogy a számítások eredménye melyik irányba tolódott el.

2.34.

A költségvetési rendeletet végrehajtó szabályok (23) szerint a visszafizetési felszólításokat akkor lehet törölni, ha a beszedés előrelátható költségei meghaladnák a beszedett összeget, ha az összeg a követelés fennállásának időtartama, illetve az adós fizetésképtelensége következtében nem szedhető be, illetve ha a beszedés nem egyeztethető össze az arányosság elvével. A törlésről szóló határozatot indokolni kell.

2.35.

A törlés során használt rendszerek vizsgálata kimutatta, hogy a Bizottság általában betartotta a visszafizetési felszólítások törlésére vonatkozó eljárásokat és megindokolta az általa hozott határozatokat. A Számvevőszék azonban az 1995–2008 közötti időszak bizottsági ügykezelésében hiányosságokat észlelt, ami növelte annak kockázatát, hogy a követeléseket esetleg nem fizetik vissza. Az alábbi követeléstörlési esetekben egy vagy több hiányosságot állapítottunk meg (2.1., 2.2. és 2.3. példa).

2.35.

2.36.

A Bizottság által kiadott vezetői teljességi nyilatkozatok vizsgálatának eredményeit a 2.3. melléklet foglalja össze. A Számvevőszék a főbb észrevételeket alább részletesebben is kifejti.

2.37.

A súlyos rendszerhiányosságot, amelyet a számvevőszéki ellenőrzés a hagyományos saját források elszámolásaival kapcsolatban az egyik tagállamban feltárt (lásd: 2.15. bekezdés), a Bizottság ellenőrzési részlegei is észlelték. A Számvevőszék szerint ezt a hiányosságot szerepeltetni kellett volna a Költségvetési Főigazgatóság éves tevékenységi jelentésében.

2.37.

2.38.

A 2006-os brit korrekció végleges összegére vonatkozó bizottsági számításokban előfordult hiba (lásd: 2.16. bekezdés), amelyet a Számvevőszék feltárt, szerepel a Költségvetési Főigazgatóság éves tevékenységi jelentésében, amely leírja az ennek következtében hozott kiegészítő kontrollintézkedéseket is. A Bizottság saját lényegességi kritériumait figyelembe véve azonban a Számvevőszék úgy ítéli meg, hogy a Költségvetési Főigazgatóság főigazgatójának fenntartást kellett volna megfogalmaznia megbízhatósági nyilatkozatában.

2.38.

2.39.

Elvégzett ellenőrzési munkája alapján (24) a Számvevőszék a következőket állapítja meg:

a 2010. december 31-én lezárult pénzügyi évre vonatkozóan mentesek voltak a lényegi hibáktól.

2.40.

Ellenőrzései alapján a Számvevőszék úgy ítéli meg, hogy a felügyeleti és kontrollrendszerek a bevételek szabályszerűségét eredményesen biztosították. A Számvevőszék felhívja azonban a figyelmet az alábbi hiányosságokra:

a)

A számvevőszéki ellenőrzések továbbra is problémákra mutatnak rá a B-számlák használatával (2.19. bekezdés), illetve az A- és B-számlákra vonatkozó kimutatások megbízhatóságával (2.15. és 2.20. bekezdés) kapcsolatban. Hiányosságok jellemezték továbbá a nemzeti vámfelügyeletet is (2.21. bekezdés). A Számvevőszék megállapítja, hogy az ellenőrzött tagállami felügyeleti és kontrollrendszerek csupán részben biztosítják eredményesen a nyilvántartott hagyományos saját források teljességét és helyességét.

a)

b)

Továbbra is érvényben maradtak régóta fennálló fenntartások (lásd: 2.23. bekezdés). A Számvevőszék hiányosságokat tárt fel a vizsgált héairányelvek tagállami alkalmazásának Bizottság általi felügyeletében is (2.25. bekezdés).

b)

A héacsomaggal kapcsolatban folyamatban van az öt fennmaradó tagállam értékelése, amely a Bizottság várakozásai szerint 2011 szeptemberében fejeződik be. Az adócsalás elleni küzdelemről szóló héairányelvvel kapcsolatban a Bizottság – miután kézhez kapta a tagállamok megkésett bejelentéseit – végre abban a helyzetben van, hogy 2011 végéig a Tanácsnak benyújtandó bizottsági jelentés révén lezárja a végrehajtás teljes vizsgálatát. (Lásd a 2.25. pontot.)

c)

Ami a 2002-től kezdődő időszakot illeti, a Bizottság még nem fejezte be a tagállami GNI-adatokat tartalmazó GNI-jegyzékek felülvizsgálatát (2.29. bekezdés), és továbbra sem oldotta fel az 1995 és 2001 közötti időszakra vonatkozó, GNP-vel kapcsolatos négy lezáratlan egyedi fenntartást (2.27. bekezdés).

c)

d)

Hiba fordult elő a 2006-os brit korrekcióra vonatkozó végleges számításokban (25) (lásd: 2.16. bekezdés). Hiányosságok fordultak elő a későbbi évekre vonatkozó korrekció számításaiban is (lásd: 2.31–2.33. bekezdés). A Számvevőszék megállapítja, hogy a Bizottság felügyeleti és kontrollrendszerei részben biztosítják eredményesen a brit korrekció helyes kiszámítását.

d)

A Bizottság kellőképpen szilárdnak tartja az allokált kiadások kiszámításának módszerét ahhoz, hogy kiszámítsák a belőlük az Egyesült Királyságra eső részt. A Számvevőszék által feltárt hiányosságok arra vezethetők vissza, hogy az értékelés megállapította, hogy a számítási módszer további finomítása nem lenne költséghatékony.

e)

A követelések törléséből származó költségvetési veszteségeket el lehetett volna kerülni, de legalább csökkenteni lehetett volna azokat a Bizottság proaktívabb fellépésével (2.35. bekezdés).

e)

2.41.

A korábbi éves jelentésekben megfogalmazott ajánlások hasznosulásának számvevőszéki áttekintését a 2.4. melléklet mutatja be. A Számvevőszék az alábbiakat kívánja kiemelni:

—

a hagyományos saját források területén a Bizottság értékelte az egyszerűsített importvámeljárásokhoz kapcsolódó hiányosságokat. A Számvevőszék továbbra is fenntartja a lefoglalt árukkal kapcsolatos vámtartozások B-számlákon való lekönyvelésére vonatkozó véleményét,

—

A Bizottság az elkobzott árukkal kapcsolatos vámtartozás B-számlára való bevezetésével kapcsolatban a Számvevőszékétől eltérő álláspontot képvisel. A Bizottság a C-459/07. sz. Elshani és a C-230/08. sz. Dansk Logistik ügyben hozott bírósági ítéletek vizsgálatát követően is fenntartja álláspontját.

Lásd a Bizottság 2.4. mellékletben adott válaszát.

—

a GNI-alapú saját forrásokat illetően a tagállamok nem mindig követik a nagyobb statisztikai revíziók bejelentésére vonatkozó iránymutatásokat, és nem történt előrelépés a közös uniós revíziós politika bevezetése terén.

—

—

folytassa a B-számlák helyes használata érdekében tett erőfeszítéseit, mozdítsa elő, hogy a számviteli rendszerek tegyék lehetővé az A- és B-számlákról készített tagállami kimutatásoknál a teljesség és pontosság bizonyítását, illetve hogy a (hagyományos saját forrásoknál) a nemzeti vámfelügyeletet erősítsék meg még jobban,

—

—

terjessze a GNI-bizottság elé a tagállami GNI-adatokról készített értékelő jelentéseket, hogy 2011-ben a 2002-től kezdődő időszakra érvényes összes általános fenntartást konkrét fenntartásokra cserélhesse. A tagállami GNI-k minősítése során vegye figyelembe az arra vonatkozó értékeléseket, hogy milyenek a tagállami statisztikai hivatalokban a nemzeti számlák összeállításához kapcsolódó felügyeleti és kontrollrendszerek, és tegye egyértelművé az általa kibocsátott vélemény hatókörét (GNI-alapú saját források).

—

2.42.

2008-ban a Számvevőszék közzétette a 2/2008. sz. különjelentést a kötelező érvényű tarifális felvilágosításról (KTF) (26). A kötelező érvényű tarifális felvilágosítás a gazdasági szereplők kérésére a tagállamok vámhatóságai által írásban kiadott, tarifális besorolásról szóló határozat. Ez a határozat a jogosulttal szemben a kiadásának időpontjától számított legfeljebb hat évig az Európai Unió valamennyi vámhatóságára nézve jogilag kötelező.

2.43.

A KTF-rendszerről összességében megállapítást nyert, hogy az jól működik, bár javításokra van szükség.

2.44.

A 2007-es zárszámadást elfogadó határozatában (27) a Parlament felszólította a Bizottságot, hogy tegyen meg mindent a tapasztalt hiányosságok, valamint a tarifális besorolással kapcsolatos viták felszámolása érdekében. A Tanács felkérte a Bizottságot, hogy folytassa a KTF-rendszer javítását és ellenőrizze annak végrehajtását és alkalmazását a tagállamokban, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a tagállamok esetleges pénzügyi felelősségét adott esetben a lehető legkörültekintőbb módon kell értékelni (28).

a)

Ajánlás: a Bizottság csökkentse az ellentmondó tarifális besorolások feloldásában mutatkozó késedelmeket (a 2/2008. sz. különjelentés 43. és 44. bekezdése).

b)

Ajánlás: a Bizottság mérje fel a helytelen KTF pénzügyi összhatását, és frissítse a kötelező érvényű tarifális felvilágosítás európai rendszerének (EKTF-3) adatbázisát (a 2/2008. sz. különjelentés 45. és 46. bekezdése).

c)

Ajánlás: a jogszabályokat, amelyeket a Bizottság igazgatási iránymutatásai egészítenek ki, meg kell erősíteni (a 2/2008. sz. különjelentés 47. bekezdése).

d)

Ajánlás: a Bizottság ösztönözze a tagállamokat a feltárt hiányosságok kiigazítására (a 2/2008. sz. különjelentés 48. bekezdése).

d)

2.45.

A Bizottság javított a KTF-rendszeren, és figyelemmel követte annak gyakorlatba ültetését és alkalmazását a tagállamokban. A legfontosabb kiigazító intézkedések azonban csak az IPMCC hatálybalépésétől kezdve érvényesek, a Bizottságnak pedig további erőfeszítéseket kell tennie a besorolási ügyek megoldásához szükséges idő csökkentése érdekében.

2.45.

3.1.

Ez a fejezet a mezőgazdaságra és természeti erőforrásokra vonatkozó különértékelést tartalmazza, amely a következő szakpolitikai területekből áll: 05. Mezőgazdaság és vidékfejlesztés; 07. Környezetvédelem; 11. Halászat és tengerügy; valamint 17. Egészségügy és fogyasztóvédelem. Az ellenőrzés hatókörébe tartozó tevékenységekkel és azok 2010-es kiadásaival kapcsolatos főbb adatokat a 3.1. táblázat tartalmazza.

3.2.

A Szerződésben meghatározottak szerint a közös agrárpolitika célja (1) a mezőgazdasági termelékenység növelése, s ezáltal a mezőgazdasági termelők megfelelő életszínvonalának biztosítása, a piacok stabilizálása, valamint gondoskodás arról, hogy az ellátás folyamatos legyen és a fogyasztók számára elfogadható ár ellenében történjék.

3.3.

A közös agrárpolitikai kiadásoknak az uniós költségvetésből történő finanszírozása elsősorban két alapon keresztül történik (2), ezek az uniós közvetlen támogatások és piaci intézkedések teljes finanszírozására (3) szolgáló Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (a továbbiakban: EMGA), illetve a vidékfejlesztési programokat változó arányban társfinanszírozó Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (a továbbiakban: EMVA).

3.4.

Az EMGA által (43 990 millió euróval) finanszírozott főbb intézkedések a következők:

3.5.

Az EMVA vidékfejlesztési kiadásokat társfinanszíroz. Számos intézkedés tartozik ide, pl. az agrár-környezetvédelmi támogatási rendszerek, a hátrányos helyzetű térségekben történő gazdálkodásra nyújtott kompenzációs összegek, valamint a mezőgazdasági üzemekbe, illetve vidéki területek infrastruktúrájába történő beruházások (11 497 millió euro) (6).

3.6.

Az uniós támogatások kedvezményezettjei valamennyi EMGA közvetlen támogatási rendszer (7), illetve egyes EMVA-rendszerek esetében jogilag kötelesek betartani bizonyos kölcsönös megfeleltetési előírásokat a környezetvédelemre, közegészségügyre, állat- és növényegészségügyre, illetve az állatok jóllétére (jogszabályban foglalt gazdálkodási követelmények, JFGK), valamint a föld helyes mezőgazdasági és környezeti állapotának fenntartására (HMKÁ) vonatkozóan (8). Az uniós jog előírja, hogy amikor e követelmények be nem tartását észlelik, akkor a megállapítás naptári éve folyamán benyújtott kérelmekre adott közvetlen kifizetések teljes összegének tekintetében támogatáscsökkentést, illetve a támogatás köréből való kizárást (9) kell alkalmazni.

3.6.

3.7.

Területalapú uniós támogatásra csak mezőgazdasági termelők jogosultak. Mezőgazdasági termelőnek minősül az a természetes vagy jogi személy, aki mezőgazdasági tevékenységet folytat, vagyis mezőgazdasági termékeket termel, tenyészt vagy művel, ideértve a betakarítást, a fejést, az állattenyésztést és a mezőgazdasági célból történő állattartást, valamint a mezőgazdasági földterületek helyes mezőgazdasági és környezeti állapotának fenntartását (10). Támogatásra jogosító minimális mezőgazdasági tevékenységként azt várják el a kérelmezőtől, hogy a földterületeket tartsa jó mezőgazdasági és környezeti állapotban.

3.8.

A két alap kiadásait a 27 tagállamban mintegy 80 (11) országos vagy regionális szintű kifizető ügynökség folyósítja. E kifizető ügynökségek feladata, hogy teljesítsék a kifizetéseket a kedvezményezetteknek, és ezt megelőzően közvetlenül vagy megbízott szervek útján meggyőződjenek a támogatási kérelmek jogosultságáról. A kifizető ügynökségek beszámolóit és kifizetési bizonylatait egy független ellenőrző szervezet (igazoló szerv) megvizsgálja, és erről a következő év februárjában beszámol a Bizottságnak.

3.8.

3.9.

Az Unió környezeti politikájának célja, hogy hozzájáruljon a környezet minőségének megóvásához és javításához, az emberi egészség védelméhez, valamint a természeti erőforrások ésszerű hasznosításához, mindezekhez nemzetközi szinten is. A környezetvédelmi célú pénzügyi eszköz (LIFE) (12) a legfontosabb finanszírozási eszköz (2010-ben 205 millió euro összegű kiadás), amellyel az Unió hozzájárul a természet és a biodiverzitás, valamint a környezetvédelmi politika, irányítás, tájékoztatás és kommunikáció terén megvalósított tagállami projektekhez.

3.10.

Az Európai Halászati Alap (13) (EHA, 2010-ben 395 millió euro összegű kifizetéssel (14) a tengerügyi és halászati szakpolitikai terület fő eszköze. Saját területén a közös halászati politika ugyanazokat a célokat követi, mint a közös agrárpolitika (lásd: 3.2. bekezdés).

3.11.

Az egészségügy és fogyasztóvédelem terén az Unió (2010-ben 478 millió euro összegű kifizetéssel) hozzájárul egyrészt a humán egészségügy, valamint az állat- és növényegészségügy védelméhez, másrészt a fogyasztók jólétéhez.

3.12.

Az EMGA-kiadások oroszlánrészét a mezőgazdasági termelőknek és más kedvezményezetteknek kifizetett tagállami támogatások visszatérítése (közbenső/zárókifizetések) teszi ki.

3.13.

2010-ben az EMVA terhére elszámolt kifizetések előlegekre és közbenső kifizetésekre vonatkoztak. Az EHA terhére csak közbenső kifizetések történtek.

3.14.

Az egészségügyi és fogyasztóvédelmi kifizetések esetében nincsenek előlegek, a tagállamok a bejelentett kiadások alapján kapnak visszatérítést. A környezetvédelmi kifizetéseknél az előfinanszírozás – a támogatási szerződés alapján – akár a LIFE projektek uniós hozzájárulásának 40 %-át is elérheti.

3.15.

Az EMVA terén 2010 végén 1 160 millió euro összegben töröltek kifizetési előirányzatokat (az eredeti kifizetési előirányzatok kb. 9 %-át) (15), elsősorban azért, mert a jelenlegi gazdasági helyzetben a tagállamok nehezen tudták biztosítani a nemzeti társfinanszírozást, és kiadásaikban visszaesés következett be.

3.16.

A Számvevőszék általános ellenőrzési koncepcióját és módszertanát az 1.1. melléklet 2. része mutatja be. A mezőgazdaság és természeti erőforrások szakpolitika-csoport ellenőrzését illetően külön megjegyzendőek az alábbiak:

3.17.

A 3.1 melléklet összefoglalja a tranzakciók ellenőrzésének eredményeit. A tranzakciókból vett minta számvevőszéki tesztelése során 37 %-nál derült fény hibára. A tranzakciótesztek alapján a Számvevőszék által becsült legvalószínűbb hibaarány 2,3 % (17). A Számvevőszék ezenkívül 401 millió euro értékben tárt fel a tagállamok felé történő szabálytalan bizottsági előlegfizetéseket (ez az éves összes kifizetés 0,7 %-a) (lásd: 3.22. bekezdés) (18).

3.17.

Ezenkívül a szabályszerűségi záróelszámolási eljárás megfelelő védelmet nyújt az uniós költségvetésre nézve fennálló kockázattal szemben.

A 401 millió euro értékű előlegfizetések nem tekinthetőek a végső kedvezményezetteknek fizetett szabálytalan kifizetésnek. Másrészt pedig folyamatban van a szóban forgó összegek behajtása, ami 2011 végére le is zárul.

3.18.

A számvevőszéki ellenőrzés megerősítette azt a tavalyi megállapítást, hogy a kifizetésbeli hibák gyakorisága és hatása eltérő az egyes szakpolitikai területek esetében. A Számvevőszék megjegyzi, hogy a hibáknak különösen kitett terület a vidékfejlesztési kiadásoké. Az IIER alá tartozó közvetlen kifizetések viszont megállapításunk szerint nem tartalmaznak lényegi hibát.

3.18.

3.19.

Az EMGA esetében a mintában szereplő 146 tranzakcióból 39 (27 %) esetében merült fel hiba. Ezek közül 29 (74 %) esetében volt szó számszerűsíthető hibáról. A vidékfejlesztési kiadások vonatkozásában a mintát képező 80 tranzakció közül 40 (50 %) esetében merült fel hiba. Ezek közül 21 (52 %) esetében volt szó számszerűsíthető hibáról. Ami a környezetvédelmet, a tengeri ügyeket és a halászatot, valamint az egészségügyet és a fogyasztóvédelmet illeti, a mintában szereplő 12 tranzakcióból 8 (67 %) esetében merültek fel hibák. E hibák közül 4 (50 %) volt számszerűsíthető.

3.19.

3.20.

2010-ben a hibás tranzakciók közül 54 esetében (62 %) a támogathatóságot illető számszerűsíthető hibáról volt szó, a legtöbb hiba pontossági hiba volt (97 % az EMGA és 52 % az EMVA esetében), főként a ténylegesnél több támogatásra jogosult földterület bejelentése miatt.

3.21.

Alább hozunk példákat a Számvevőszék által feltárt hibákra (lásd: 3.1 példa):

3.22.

2007 és 2009 között a Tanács több határozatával összesen 5,43 milliárd euróval növelte a vidékfejlesztési költségvetést, elsősorban az „új kihívásokkal” (pl. az éghajlatváltozás, a biodiverzitás védelme) való szembenézés érdekében. Ebből az összegből 3 milliárd euro olyan pénzeszköz volt, amelyet a közvetlen támogatási intézkedésektől átutaltak a vidékfejlesztési intézkedésekhez („moduláció”). Ebből következően a tagállamok bővítették vidékfejlesztési programjaikat, a Bizottság pedig 2010-ben legalább 401 millió euro összegben fizetett ki előlegeket ezekre a pótprogramokra. A szabályozás ugyanakkor nem ismer ilyen kiegészítő előlegeket (az előfinanszírozás csak a vidékfejlesztési programnak a programozási időszak kezdetén, azaz 2007–2008-ban történő elfogadásakor engedélyezett, a felülvizsgálatok alkalmával nem). Ezenkívül a szabályozás kifejezetten tiltja a modulációs alapok előfinanszírozását. Ebből következik, hogy ennek a 401 millió eurós kifizetésnek nem volt jogalapja.

3.22.

3.23.

Az EMGA- és EMVA-tranzakciók (25) szabályszerűségét elsősorban az integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer (IIER) biztosítja, ennek vizsgálati eredményeit a 3.2. melléklet foglalja össze.

3.24.

Hat kifizető ügynökség 2010-es ellenőrzése alkalmával a Számvevőszék azt állapította meg, hogy a kifizetések szabályszerűségét az IIER rendszerei négy ügynökségnél eredményesen, kettőnél pedig részben eredményesen biztosítják. A Számvevőszék három kifizető ügynökségnél utóellenőrzést is végzett, amelyből kiderült, hogy továbbra is hiányosságok vannak a MePAR-t, illetve a helyszíni vizsgálatok minőségét illetően.

3.24.

A Számvevőszék által végzett három utóellenőrzés kapcsán az érintett tagállamok (BG, RO és GR) az IIER-jeikben felmerülő hiányosságok orvoslására irányuló cselekvési terveket lezárták, vagy folyamatban van azok lezárása. Ennek eredményeképpen e tagállamokban jelentősen javult a helyzet.

Az IIER általános értékelését illetően lásd még a 3.29. bekezdésre adott választ.

3.25.

A kilenc ellenőrzött vidékfejlesztési felügyeleti és kontrollrendszerre vonatkozóan a Számvevőszék azt állapította meg, hogy kettő közülük nem működött eredményesen, hat rendszer csak részben volt eredményes, és egy volt eredményes a kifizetések szabályszerűségének biztosításában.

3.25.

3.26.

Az IIER-nek valamennyi tagállamban része a mezőgazdasági üzemek és a támogatási kérelmek adatbázisa, a mezőgazdasági parcellák azonosítási, illetve az állatállomány nyilvántartási rendszerei, valamint az SPS-t alkalmazó tagállamokban a támogatási jogosultságok nyilvántartása. Az IIER-be több támogathatósági kontrollt építettek be: ilyen az összes kérelem adminisztratív ellenőrzése, az adatbázisok összevetése annak megelőzésére, hogy egyazon földterületre/állatállományra kétszer nyújtsanak be kérelmet, vagy az a kikötés, hogy a kifizető ügynökségeknek az esetek legalább 5 %-ában helyszíni vizsgálatot kell végezniük a gazdaságoknál.

3.27.

Az IIER alá tartozik az EMGA-finanszírozású két fő rendszer, vagyis az SPS és az SAPS, valamint valamennyi területalapú és állattenyésztési támogatási rendszer. Az EMVA esetében – különösen az agrár-környezetvédelmet és a hátrányos helyzetű térségeket illetően – egyes olyan alapadatokat, mint a területnagyság és az állatok száma, az IIER ellenőriz, más előírások betartását pedig külön erre a célra kialakított kontrollmechanizmusok vizsgálják (26).

3.28.

A számvevőszéki IIER-ellenőrzés egyrészt a vonatkozó rendeletekben foglalt rendelkezések betartásának, másrészt a tranzakciók szabályszerűségét biztosítani hivatott rendszerek eredményességének az értékelésére terjedt ki. Különösen a következő elemek vizsgálatára került sor:

I.

a helyes kifizetést biztosító adminisztratív eljárások és kontrollmechanizmusok, ideértve az adatbázisok minőségét is;

II.

a helyszíni ellenőrzéseken alapuló kontrollrendszerek;

III.

a kölcsönös megfeleltetési követelmények végrehajtását és ellenőrzését biztosító rendszerek.

III.

3.29.

Az IIER-rendszerekre nézve az elmúlt években végzett éves számvevőszéki rendszerellenőrzések azt tanúsítják, hogy az IIER eredményességét hátrányosan befolyásolja az adatbázisok pontatlansága, a keresztellenőrzések nem teljes körű volta, illetve a rendellenességek hibás vagy nem teljes körű nyomon követése. A Számvevőszék ezeket a hiányosságokat egyes kifizető ügynökségeknél észlelte. Konkrétan két fő kontrollmechanizmusról – a MePAR-ban bejelentett parcellák keresztellenőrzéséről, illetve e parcellák helyszíni vizsgálatáról – derült ki, hogy a Számvevőszék által ellenőrzött több kifizető ügynökségnél hiányosságok jellemzik őket.

3.29.

Az IIER eredményességét és folyamatos javulását megerősítik az elmúlt években az összes tagállamban lefolytatott bizottsági szabályszerűségi ellenőrzések eredményei, a tagállamoktól beérkezett, illetve az igazoló szervek által ellenőrzött és hitelesített ellenőrzési statisztikákban mutatkozó alacsony hibaarány, valamint a közvetlen kifizetések esetében 1 %-os hibaarányt jelző 2010-es számvevőszéki megbízhatósági nyilatkozat megállapításai is.

A továbbra is fennálló hiányosságok rendszerint kevésbé súlyosak, és nem teszik az IIER-t eredménytelenné, legfeljebb némileg tökéletlenné. E hiányosságokat szabályszerűségi záróelszámolási eljárás keretében nyomon követik, megfelelő védelmet nyújtva az uniós költségvetésre nézve fennálló kockázattal szemben.

Lásd még a Bizottság 3.24. bekezdésre adott válaszát.

3.30.

A kifizető ügynökségeknek adminisztratív ellenőrzés útján meg kell állapítaniuk a kérelmekről, hogy azok eleget tesznek-e a támogatási rendszer követelményeinek (27). Az adminisztratív ellenőrzések között – ahol csak lehetséges és helyénvaló – szerepelniük kell keresztellenőrzéseknek is, többek között az IIER-adatbázisokkal történő összevetéseknek. A Számvevőszék megvizsgálta, hogy teljes körűek és megbízhatóak-e az adatbázisok, hogy az ellenőrzések feltártak-e rendellenességeket, és hogy került-e sor kiigazító intézkedésekre. A rendszerekben feltárt legfőbb hiányosságokat az alábbiakban mutatjuk be.

3.31.

A mezőgazdasági parcellaazonosító rendszer (MePAR) az az adatbázis, amelyben a tagállam összes mezőgazdasági területét (referenciaparcelláját) nyilvántartják, esetleg ortofotók (28) alkalmazásával. Három tagállamban (Görögország, Románia és Spanyolország) olyan esetekre derítettünk fényt, amikor „állandó legelőként” (29) bejelentett referenciaparcellákat 100 %-osan támogatásra jogosultként vettek fel a MePAR-ba, pedig a területet részben sűrű erdőség borította, vagy más jellemzői miatt volt csak részben támogatható (lásd: 3.2. példa).

3.31.

3.32.

Öt tagállamban (Bulgária, Hollandia (30), Görögország, Románia és Spanyolország) a Számvevőszék hiányosságokat észlelt a MePAR rendszeres naprakésszé tételében.

3.32.

3.33.

Ami a „cukoripar szerkezetátalakítása” intézkedésre vonatkozó, nem az IIER alá tartozó kontrollrendszert illeti (Franciaország), a Számvevőszék azt állapította meg, hogy a rendszer csak részben eredményes (lásd: 3.3. példa).

3.34.

Az adminisztratív ellenőrzések egyrészt arra irányulnak, hogy az igénylő által a kérelmekben tett állítások helytállóak-e, másrészt arra, hogy a támogatásnyújtás jogosultsági követelményei teljesülnek-e (31). Ezek keretében többek között a már az adminisztráció rendelkezésére álló – például az IIER adatbázisban lévő – adatokkal végeznek összevetéseket.

3.35.

A mezőgazdasági ágazat versenyképességének fokozását – például a gazdaságok korszerűsítését, a vidéki infrastruktúra javítását és fejlesztését – célzó intézkedésekre irányuló adminisztratív ellenőrzések közül az egyik legfontosabb az elszámolt költségek indokoltságának értékelése (32). A tagállamok ezért kötelesek a kedvezményezettek által visszaigényelt összegek kiértékelésére alkalmas rendszereket működtetni. A számvevőszéki ellenőrzés megállapítása szerint az ebből a szempontból ellenőrzött hét tagállami hatóság közül négyen nem hajtották végre eredményesen a szabályozásnak ezt az előírását.

3.35.

3.36.

Egyes EMVA-projekteknél az adminisztratív ellenőrzések keretében ellenőrizni kell azt is, hogy a művelet megfelel-e az alkalmazandó nemzeti és uniós – többek között közbeszerzési – szabályoknak. A Számvevőszék megállapítása szerint Portugáliában egy gát építési költségeit több szerződésre osztották szét, azokat pedig egyenként közvetlenül, pályázat kihirdetése nélkül is odaítélhették. Ezt az adminisztratív ellenőrzések nem tudták kimutatni.

3.36.

3.37.

A tagállamoknak – a legtöbb támogatási rendszer esetében – minden évben az összes kedvezményezett legalább 5 %-ára kiterjedő helyszíni ellenőrzéseket kell lefolytatniuk (33). A számvevőszéki ellenőrzés arra összpontosított, mennyire megfelelőek azok a kockázatelemzési eljárások, amelyek révén kiválasztják az ellenőrizendő kedvezményezetteket, milyen az ellenőrzések minősége, valamint mennyire megfelelőek a végrehajtott kiigazító intézkedések.

3.38.

A kifizető ügynökségek által elvégzett helyszíni ellenőrzések ismételt lefolytatásakor a Számvevőszék gyakran azt állapította meg, hogy az ellenőrzéseket gyakran nem megfelelően hajtották végre (lásd: 3.4. példa).

3.39.

Az EMVA-t illetően a Számvevőszék hiányosságokat talált a helyszíni ellenőrzések tervezésében és az eredmények elemzésében. Portugáliában például szinte minden ellenőrzésre (97,5 %) jelentős késéssel került sor – a kifizetési jogcím événél egy vagy akár két évvel is később –, ami megnehezíti a szabályok be nem tartásának kimutatását.

3.39.

3.40.

A kölcsönös megfeleltetési előírások egyrészt jogszabályban foglalt gazdálkodási követelményekből (JFGK), másrészt a helyes mezőgazdasági és környezeti állapotra vonatkozó (HMKÁ) normákból állnak (lásd: 3.6. bekezdés). Míg a JFGK követelményeit különböző uniós irányelvek és rendeletek szabják meg, a HMKÁ-normákat nemzeti szinten kell meghatározni. A kölcsönös megfeleltetést illetően a kifizető ügynökségeknek a közvetlen támogatás iránti kérelmek legalább 1 %-át kell ellenőrizniük.