20.10.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 308/1

A.

mivel a cégnyilvántartások vizsgálják, rögzítik és tárolják az olyan adatokat, mint a vállalatok társasági formája, székhelye és tőkéje, képviselőinek kinevezése, hivatali idejük lejárta, hatásköreik és adataik, az egyes pénzügyi évekre vonatkozó számviteli dokumentumok, végül szükség esetén a vállalat felszámolásával kapcsolatos adatok, és a nyilvánosság számára hozzáférhetővé teszik ezeket az információkat,

B.

mivel az uniós cégnyilvántartások nemzeti vagy regionális szinten működnek, és csak olyan cégekre vonatkozó információt tárolnak, amelyeket a hatáskörükbe tartozó területre jegyeztek be,

C.

mivel határokon átnyúló összefüggésben egyre növekszik a céginformációkhoz való hozzáférés iránti igény kereskedelmi célokból vagy az igazságszolgáltatáshoz való jog érvényesítésének megkönnyítésére, mivel a hitelezők és a végrehajtó hatóságok számára fontos, hogy az adósokra és vagyonukra vonatkozóan megbízható és naprakész információkkal rendelkezzenek, mivel szükség van bizonyos részletek közlésére az európai társasági jogban lefektetett munkavállalói jogok tiszteletben tartásának biztosítása érdekében,

D.

mivel a cégnyilvántartások összekapcsolásának hiánya gazdasági veszteséget eredményez, és problémát okoz valamennyi érdekelt fél számára, nemcsak a cégek, hanem azok alkalmazottai, a fogyasztók és a nyilvánosság számára is, különösen az átláthatóság, a hatékonyság és a jogbiztonság tekintetében, mivel az összes tagállam cégeiről szóló megbízható és aktualizált információhoz való könnyített, határokon átívelő hozzáférés növeli a belső piacon az átláthatóságot és a jogbiztonságot, és a pénzügyi és gazdasági válságot követően helyre tudja állítani a bizalmat a piacokon,

E.

mivel 2007. január 1. óta a cégnyilvántartásoknál lévő információkat elektronikusan tárolják, és minden tagállamban on-line hozzáférhetők, mivel, noha a lényeges céginformációk on-line hozzáférhetők, a nyilvántartási normák eltérnek, és az érdekeltek különböző nyelvekkel, keresési feltételekkel és struktúrákkal szembesülnek,

F.

mivel a nyilvántartások tartalma, az információk értéke és a jogkövetkezmény különböző, és mivel ehhez olyan jogi következmények kapcsolódhatnak, amelyek az egyes tagállamokban eltérhetnek egymástól,

G.

mivel időt és költségeket lehetne megtakarítani, ha az összes európai cégre vonatkozó üzleti információ egyetlen ponton keresztül lenne hozzáférhető, mivel e cél érdekében megfontolandó valamennyi tagállam kötelező részvétele a fenti hozzáférési pontban,

H.

mivel ezen egyetlen hozzáférési pontnak valamennyi tagállamból a legjobb minőségű információt kell szolgáltatnia; mivel ennek az információnak megbízhatónak és naprakésznek kell lennie, valamint szabványos formában kell megjelennie az EU valamennyi nyelvén; mivel ezen egyetlen hozzáférési pontot az Európai Bizottságnak aktívan ellenőriznie kell,

I.

mivel az „Európa 2020 – Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című közlemény „Iparpolitika a globalizáció korában” iránymutató kezdeményezésében a Bizottság vállalja, hogy „különösen a kkv-k számára javítja az üzleti környezetet, többek között az Európában zajló üzleti tevékenységek tranzakciós költségeinek csökkentésével”,

J.

mivel 2010. május 25–26-án a Tanács olyan következtetéseket fogadott el, amelyek jogosan hangsúlyozzák az adatok minőségének fontosságát és az információhoz való hozzáférés egyszerűsítésének szükségességét annak érdekében, hogy növelje az érdekelt felek bizalmát és a belső piaci tevékenységek sikerét, valamint hogy fokozza a tagállamok információhoz történő központi hozzáférés biztosításában való részvételének szükségességét,

K.

mivel a cégnyilvántartások közötti együttműködés alapvetően fontos a határokon átnyúló egyesülések, a székhelyáthelyezések vagy a határokon átnyúló fizetésképtelenségi eljárások esetében, mivel az együttműködést több társasági jogi eszköz, például a 2005/56/EK irányelv, a 2157/2001/EK rendelet és az 1435/2003/EK rendelet is egyértelműen előírja,

L.

mivel a 89/666/EGK tizenegyedik társasági jogi irányelvben a külföldi fióktelepek esetében előírt közzétételi követelmények a gyakorlatban elengedhetetlenné teszik a cégnyilvántartások együttműködését, mivel ez az együttműködés nem korlátozódhat arra az időre, amikor a fióktelepet megnyitják, hanem azt is biztosítania kell, hogy a szükséges információ helytálló és naprakész legyen, hogy a fióktelep adatait rögzítő nyilvántartás tartalma ne térjen el az anyavállalat adatait rögzítő nyilvántartás tartalmától,

M.

mivel amint elfogadják az európai zártkörű társaság statútumát (COM(2008)0396), a határokon átnyúló együttműködést igénylő esetek száma jelentősen megnövekedhet,

N.

mivel a cégnyilvántartások között már több együttműködési mechanizmus is kialakult, például az európai cégnyilvántartás (EBR), az átjárható európai cégnyilvántartások (BRITE) projektje és a belső piaci információs rendszer (IMI); mivel az EBR és a BRITE önkéntes alapon működnek, és így nem minden tagállam vesz részt bennük, mivel a BRITE emellett csak kutatási projekt,

O.

mivel 2008. december 18-i állásfoglalásában a Parlament üdvözölte az e-igazságszolgáltatási portál létrehozatalának gondolatát; mivel a 2009–2013 közötti időszakra szóló, az európai e-igazságszolgáltatásra vonatkozó cselekvési terv az EBR európai e-igazságszolgáltatási portálba történő integrálásáról rendelkezik,

1.

úgy véli, hogy az Európai Gazdasági Térség további integrációját a projekt csak akkor segíti elő, ha minden tagállam részt vesz benne, és úgy látja, hogy e cél érdekében megfontolandó valamennyi tagállam kötelező részvétele;

2.

úgy véli, hogy mindenekelőtt az EBR kezdeményezést és a BRITE projektet kell továbbfejleszteni, és úgy gondolja, hogy megfontolandó az ezekben való részvétel kötelezővé tétele; ragaszkodik a belső piacról szóló jogszabályok jobb végrehajtására vonatkozó belső piaci információs rendszer (IMI) fontos szerepéhez, mivel az már sikeres eszköznek bizonyult a szakmai képesítések elismeréséről szóló irányelv (10) és a szolgáltatási irányelv (11) végrehajtásának tekintetében; emlékeztet arra, hogy már minden tagállam használja az IMI-t, amelyet ki lehetne terjeszteni az eljárások szélesebb körére anélkül, hogy mindez a tagállamoktól nagyobb beruházást követelne;

3.

rámutat, hogy a nyilvántartási adatok nem hasonlíthatók a tisztán gazdasági jellegű információkhoz; ezért úgy véli, hogy egyetlen hivatalos hozzáférési ponton keresztül kell biztosítani a nyilvánosság számára a megbízható, naprakész információkhoz való hozzáférést; rámutat arra, hogy ez a cégek, azok munkavállalói, a fogyasztók és az egész rendszer előnyére fogja növelni az átláthatóságot, a hatékonyságot és a jogbiztonságot;

4.

felkéri a Bizottságot, hogy szakértelem és további források biztosításával tegyen erőfeszítéseket az összes tagállamnak a jövőbeli egységes információs hozzáférési pontba történő bevonása érdekében; kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az új egységes információs hozzáférési pontban való kötelező részvétel előnyeit és hátrányait minden tagállam esetében;

5.

rámutat, hogy a különböző cégnyilvántartásokban tárolt adatok eltérő jelentőséggel bírnak, és ez ugyanakkor – nemcsak a vállalatok, hanem munkavállalóik és a fogyasztók tekintetében is – olyan jogkövetkezményekkel járhat, amelyek az egyes tagállamokban eltérhetnek egymástól;

6.

úgy véli, hogy a cégnyilvántartással kapcsolatos információk a munkavállalók számára is fontosak, különösen azon cégek esetében, amelyek az európai társasági jog, azaz a 2157/2001/EK rendelet, az 1435/2003/EK rendelet és a 2005/56/EK irányelv hatálya alá tartoznak; úgy véli, hogy ezek az információk jelentőséggel bírnak a 2003/72/EK irányelv (12) és a 2001/86/EK irányelv (13) rendelkezései szempontjából is, amelyek biztosítják a létrejövő cégekben való munkavállalói részvételt biztosító, korábban megszerzett jogok védelmét;

7.

hangsúlyozza ezért annak fontosságát, hogy a nyilvántartási adatokhoz hozzáférő felhasználókat tájékoztassák arról, hogy ezen adatok jogi jelentősége, valamint a hozzájuk kapcsolódó kötelezettségek tagállamonként eltérhetnek;

8.

rámutat, hogy az anyavállalat és a fióktelepek közötti viszony tekintetében az automatizált összekapcsolás javítása megkönnyítené a bejegyzések cseréjét;

9.

megállapítja, hogy a bejegyzések tartalma nem minden esetben elég következetes;

10.

úgy véli, hogy a belső piac megfelelő működése érdekében elengedhetetlen, hogy a nyilvánosság számára hivatalos és megbízható információ álljon rendelkezésre az EU-ban kereskedelmi tevékenységet folytató cégekről; üdvözli ebben az összefüggésben a cégnyilvántartások összekapcsolásáról szóló bizottsági zöld könyvet;

11.

megjegyzi, hogy a belső piacon megvalósuló nagyobb átláthatóság a határokon átnyúló befektetések növekedését eredményezheti;

12.

meggyőződése, hogy az európai gazdaság gerincének fontos elemét képező, az európai munkahelyteremtés, gazdasági növekedés és társadalmi kohézió fő motorját jelentő kis- és középvállalkozásoknak nyújtott segítség érdekében szükséges az információkhoz való jobb és egyszerűbb hozzáférés, mivel elősegíti e vállalkozások adminisztratív terheinek csökkentését;

13.

kiemeli, hogy az egyesülésekkel, székhelyáthelyezésekkel vagy egyéb határokon átnyúló eljárásokkal kapcsolatos megbízható adatokhoz való könnyű hozzáférés elengedhetetlen az európai cégek számára, és tovább fogja növelni a versenyképességet a belső piacon, amelynek működését is gördülékenyebbé teszi azáltal, hogy erősíti fő szabadságait, azaz a tőke, a szolgáltatások és a személyek szabad mozgását;

14.

úgy véli, hogy a krízisből való kilábalást és az egységes piac működésének javítását szolgáló bármely stratégiának részét kell képeznie a nagyobb átláthatóságnak és a határokon átnyúló mechanizmusok terén történő együttműködésnek, ami növelni fogja az 500 millió európai fogyasztó bizalmát;

15.

elismeri a különböző együttműködési mechanizmusok és kezdeményezések keretén belül tett erőfeszítéseket;

16.

hangsúlyozza azonban, hogy további lépéseket kell tenni, és hogy a piaci átláthatóság megköveteli egyrészt, hogy a 27 tagállam cégnyilvántartásaiban szereplő adatokhoz egyetlen, aktívan ellenőrzött hozzáférési ponton keresztül könnyen hozzá lehessen férni, másrészt hogy az adatok megbízhatók, naprakészek legyenek, tárolásuk standardizált formában és valamennyi hivatalos uniós nyelven történjen; úgy véli, először fel kell mérni, hogy mindez mennyire növelné meg a fordítási költségeket, továbbá hogy a fenti cél érdekében megfontolandó az összes tagállam részvételének kötelezővé tétele;

17.

kéri, hogy garantálják az egyetlen hozzáférési pont népszerűsítésének hatékony módjait annak érdekében, hogy minden érdekelt fél használhassa az európai cégekre vonatkozó egyértelmű és megbízható információk megszerzésére;

18.

rámutat, hogy az adminisztratív terhek vonatkozásában felállított, független érdekelteket tömörítő magas szintű munkacsoport (Stoiber-csoport) megállapította, hogy az üzleti információkhoz való határokon átnyúló elektronikus hozzáférés megkönnyítése évente több mint 160 millió euró megtakarítását jelentheti;

19.

hangsúlyozza az európai cégekre vonatkozó információkhoz való hozzáférés jelentőségét, különösen a szolgáltatási irányelv és az európai zártkörű társaság függőben lévő statútuma tekintetében;

20.

rámutat azonban, hogy a meghozott intézkedések nem növelhetik tovább a cégekre, különösen a kkv-kra nehezedő adminisztratív terheket;

21.

várakozással tekint az e-igazságszolgáltatási portál elindítása elé, amelynek hozzáférhetőnek kell lennie az egyének, a vállalkozások, a jogászok és az igazságszolgáltatás területén dolgozók számára, valamint felhasználóbarátnak kell lennie; támogatja az EBR fenti portálba való integrálásának gondolatát;

22.

hangsúlyozza a BRITE, az IMI és az EBR adatai és rendszerei további egyesítésének fontosságát, hogy a belső piac érdekelt felei és fogyasztói számára létrehozzanak egy egységes információs hozzáférési pontot, csökkentve az információk egy helyen történő tárolásával mind a gyártók, mind a fogyasztók tranzakciós költségeit, és ezáltal fellendítve az Unióban a határokon átnyúló kereskedelmet – különösen a határon átnyúló elektronikus kereskedelmet – és a gazdasági növekedést;

23.

támogatja eközben a nyilvántartások együttműködését előíró kötelező mechanizmusok bevezetését különösen, ami a külföldi fióktelepekre vonatkozó adatok rendszeres frissítésének közzétételét illeti; javasolja, hogy az együttműködésre is kitérő gyakorlati kérdéseket a tagállamok és/ vagy cégnyilvántartásaik közötti igazgatási megállapodás keretében tisztázzák;

24.

úgy véli, hogy ha a cégnyilvántartások hálózatát összekapcsolják az átláthatósági irányelv értelmében létrehozott elektronikus hálózattal, akkor könnyen hozzáférhetővé válnak a jegyzett társaságokkal kapcsolatos jogi és pénzügyi információk, és a befektetők hozzáadott értékhez jutnak;

25.

ragaszkodik ahhoz, hogy az európai megoldásnak biztosítania kell a polgárok és a vállalkozások számára a személyes és a verseny szempontjából lényeges adatok megfelelő védelmét az adatokkal való visszaélés megakadályozása, valamint a védelmet élvező adatokkal kapcsolatos jogbiztonság szavatolása végett;

26.

hangsúlyozza, hogy az integrált európai megoldás kidolgozásakor különösen figyelembe kell venni, hogy a bizonyos gazdasági ágazatokat lefedő nemzeti nyilvántartások és meglévő európai nyilvántartások mennyiben szüntethetők meg, illetve mennyire harmonizálhatók vagy vonhatók össze a párhuzamos munkavégzés elkerülése végett, tekintettel a bürokrácia leépítésére, valamint az egyértelműség és egyszerűség biztosítására irányuló célkitűzésre;

27.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

20.10.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 308/6

A.

mivel az Európai Tanács 2009-ben megerősítette, hogy a Lisszaboni Szerződés központi célkitűzése a fenntartható fejlődés; mivel az EU fenntarthatósági stratégiájának irányadó elvei közé tartozik a gazdasági, szociális és környezeti szempontok integrált szemléletmódja, a szociális párbeszéd fokozása, a vállalatok társadalmi felelősségvállalásának erősítése, az elővigyázatosság elve és a „szennyező fizet” elve,

B.

mivel az Európa 2020 stratégia központi területe a szociális, erőforrás-hatékony, környezetbarát és versenyképes gazdaság előmozdítása,

C.

mivel a Koppenhágai Megállapodás szerint az iparosodott országoknak 2050-ig az 1990. évi szinthez képest 80–90 %-kal kell csökkenteniük széndioxid-kibocsátásukat,

D.

mivel Európában az éghajlatváltozás különböző hatást gyakorol a régiókra; mivel a Bizottság tanulmánya (7) szerint az EU lakossága több mint egyharmadának otthont adó dél- és kelet-európai régiók különösen ki vannak téve az éghajlatváltozás jelentette nyomásnak, és mivel ez a leggyengébb népességcsoportokat érinti a legerőteljesebben, valamint mivel ez fokozott regionális és társadalmi egyenlőtlenségekhez vezethet,

E.

mivel a fenntarthatóbb gazdaságra való áttérés különböző pozitív hatásokkal bír az egyes ágazatokra, nevezetesen új munkahelyeket hoznak létre, egyes munkahelyeket más munkahelyekkel helyettesítenek vagy részben megszűntetnek; mivel minden munkahelyet hozzá kell igazítani a fenntartható, erőforrás-hatékony termelési és munkamódszerhez, ezért a meglévő munkaviszonyokban van a legnagyobb szükség az alkalmazkodásra, valamint rugalmas munkaviszonyok volnának kívánatosak,

F.

mivel a demográfiai változásokról szóló zöld könyv (COM(2005)0094) adatai azt mutatják, hogy az EU munkaképes korú népessége 2005 és 2030 között mintegy 20,8 millióval (6,8 %-kal) fog csökkenni, és mivel a 60 év felettiek száma kétszer olyan gyorsan nő, mint 2007 előtt – évente körülbelül két millióval a korábbi egy millióhoz képest,

G.

mivel ez az átalakulás a foglalkoztatás stabilizálásához, egyes ágazatokban pedig a munkahelyek számának jelentősen tovagyűrűző (spill over) hatású növekedéséhez vezethet, és mivel ott, ahol megbízható keretfeltételeket teremtettek, megállapítható a foglalkoztatottság biztonságának exportnövekedések által stabilizált, folyamatos növekedése,

H.

mivel a szükséges gazdasági növekedés és a foglalkoztatás abból következő emelkedése egy innováción alapuló gazdaságban csak akkor érhető el, ha az európai kutatók és vállalkozások képesek kutatási eredményeiket kereskedelemi termékekbe konvertálni, és mivel a Bizottság innovációs eredménykimutatására az USÁ-val szemben 30 %-os, Japánnal szemben pedig 40 %-os innovációs rést mutat,

I.

mivel a szociális párbeszéd struktúrái még nem alakultak ki néhány új ágazatokban; mivel bizonyos új ágazatokban nem léteznek sem kollektív megállapodások – vagy ha léteznek is, nem tartják be őket –, sem ágazati kódexek; mivel minden ágazat jelentős nyomás alatt áll, hogy növelje termelését és versenyképességét, és mivel a magas munkanélküliséget jegyző régiókban nagy a munkavállalókra nehezedő nyomás, hogy elfogadják a rossz munkakörülményeket,

J.

mivel az utóbbi két évtized során az európai munkaerőpiacon tartós bizonytalanság volt tapasztalható, amelynek jellemzője, hogy különösen a fiatalok rövid távú szerződésekkel, rosszabb munkakörülmények között dolgoznak; mivel az ilyen körülmények között teremtett munkahelyek nem nevezhetők fenntarthatónak, és mivel ezeket a strukturális hiányosságokat is figyelembe kell venni az új, fenntartható gazdaság munkahelyteremtő potenciáljának kialakításakor,

K.

mivel az új típusú, fenntartható gazdaságra történő átállást nem lenne szabad ürügyként felhasználni a legkiszolgáltatottabb és legalacsonyabb képzettségű munkavállalók munkaerőpiacról való kiszorításához; mivel ebből következően el kell kerülni a „lefölözést”, amelynek a legalacsonyabb képzettségű munkavállalók lesznek az első áldozatai,

L.

mivel a Lisszaboni Szerződésben rögzített célok, valamint a millenniumi fejlesztési célok egyike a nemek közötti egyenlőség előmozdítása; mivel több ágazatban túl alacsony a nők aránya, és így a foglalkoztatottság az új, fenntartható gazdaság által előidézett növekedésének előnyeiből nem részesülnek azonos mértékben,

M.

mivel az elöregedő társadalomban egy új típusú gazdaság van kialakulóban, melyet a munkaerő csökkenése jellemez, ami szükségessé teszi, hogy több nőt vonzzanak fizetett munka végzésére azáltal, hogy átalakítják a munkaszervezést, a munkáltatókat pedig minden ágazatban felkészítik egy sokszínűbb munkaerőbázisra,

N.

mivel a legújabb tanulmányok szerint a nők részvétele a felelősségvállalás minden szintjén hozzáadott értéket jelent a vállalatok számára, elsősorban gazdasági teljesítményük szempontjából,

O.

mivel az Unió egyetemi diplomáinak nagy részét nők szerzik meg, és az üzleti, gazdálkodási és jogi képzésben többségben vannak, ugyanakkor a vállalatok és a közigazgatási szervek felelős pozícióiban továbbra is kisebbségbe szorulnak,

P.

mivel elsősorban az oktatásban és a társadalomban meglévő, nemekkel kapcsolatos sztereotípiák miatt az alaptalanul „férfiasnak” tekintett szakmákban, mint az informatikában, a mérnöki munkákban, a fizikában és a műszaki jellegű szakmákban, például a mechanikai és a kőművesmunkákban, a nők alulreprezentáltak,

Q.

mivel nő a munkanélküliség az idősebb munkavállalók körében, akiknek 55 éves kor után a társadalmi kirekesztés különösen súlyos problémájával kell szembenézniük, és az elmúlt évtizedben elért haladás ellenére 2008-ban az 55 és 64 év közötti nők alig több mint harmadának volt munkája, míg ugyanezen korcsoportban a férfiak 55 %-ának,

1.

úgy véli, hogy a fenntartható fejlődés olyan hosszú távú elképzelésen alapszik, amelyben a gazdasági növekedés, a társadalmi kohézió és a környezetvédelem összhangban vannak és kölcsönösen támogatják egymást; felhívja a figyelmet a lehetőségre, amelyet a „zöld munkahelyek” létrehozása jelent egy fenntartható gazdaságban;

2.

úgy véli, hogy a válságból kilábaló gazdaság kedvező lehetőséget teremt a társadalmi igazságosságon és ökohatékonyságon alapuló, fenntartható növekedés megvalósítására; megállapítja, hogy a környezetszennyező európai gazdaságok átalakítása ökohatékony gazdaságokká mélyreható változásokhoz vezet a termelés, szállítás és fogyasztás területén, és ezt az esélyt fel kellene használni arra, hogy lépéseket tegyünk a valódi fenntarthatóság felé, a jólét és a munkahelyek veszélyeztetése nélkül; úgy véli, hogy az átállást a nem szennyező energiaforrásokon alapuló gazdaságra lehetőségként kell tekinteni a fenntartható fejlődést célzó beruházásokra, és nem csupán az állam és a polgárok költségvetését terhelő kiadásként;

3.

hangsúlyozza a növekedés- és foglalkoztatásösztönző intézkedések vidéki térségek tekintetében betöltött jelentőségét, amelyek célja annak megakadályozása, hogy az emberek a falvakból a városokba áramoljanak;

4.

megállapítja, hogy fenntarthatóbbá kell tenni a javak termelését és a szolgáltatások nyújtását; megállapítja, hogy az új, fenntartható gazdaságba történő befektetések a munkaerőpiacon jelenős növekedési potenciált és új jövedelmi lehetőségeket teremtenek; rámutat, hogy a pozitív mérleg mögött egyes ágazatokban veszteségek állnak, ezért ösztönözni kellene az átképzést és a továbbképzést;

5.

úgy véli, hogy a jelenlegi globális gazdasági és társadalmi válságnak, amely lelassította az energiafelhasználás terén bekövetkező változásokat, valamint a szén-dioxid-kibocsátások csökkentését, nem szabadna eltérítenie a tagállamokat a versenyképes, fenntarthatóbb, alacsony szén-dioxid-kibocsátású és erőforrás-hatékony gazdaságra való átállástól, mivel ez a lépés ellenállóbbá, a folyamatosan dráguló importtól függetlenebbé és versenyképesebbé teszi őket;

6.

úgy véli, hogy többet kell tenni a külső költségek internalizálása érdekében; felszólítja a Bizottságot, hogy a költségek elosztása és a megállapításoknak a jövőbeli politikai javaslatokban való megjelenése érdekében használja a már létező politikai eszközöket, vagy szükség esetén alkosson újakat;

7.

úgy véli, hogy az Európai Unió új fenntartható gazdaságának kiegyensúlyozott gazdasági és társadalmi fejlődést kell biztosítania; ambiciózus fenntartható iparpolitika kialakítására szólít fel, hangsúlyt fektetve az erőforrások hatékonyságára; kiemeli, hogy a zöld gazdaságnak tisztességes, jól fizető munkahelyek kilátásait kell nyújtania, a környezet védelmét helyezve a középpontba;

8.

meggyőződése, hogy a piacgazdaságon alapuló környezeti politika a növekedés és foglalkoztatás motorja lehet a gazdaság minden területén, és hangsúlyozza, hogy a kiszámítható, beruházásbarát keretfeltételek jelentik az alapot, amely lehetővé teszi az innovatív cégek számára, hogy a lehető legjobban kihasználják e lehetőségeket a környezet és a munkavállalók érdekében;

9.

kéri a tagállamokat, hogy vonják be az ipar szereplőit az ökológiai fejlesztésekbe, mivel a vállalkozókra fontos szerep hárul az ökológiai innovációk szélesebb körű terjesztésében; megjegyzi, hogy a vállalkozók tájékoztatása – az új üzleti lehetőségek bemutatásával – alapvető fontosságú az erőforrás-hatékony gazdaság és a fenntartható ipar létrehozását célzó stratégia sikere szempontjából;

10.

támogatja az „Európa 2020” stratégiában foglalt kiemelt bizottsági kezdeményezést, amely szerint most kell véghez vinni a fenntartható gazdasággá való átalakulást, a gazdasági növekedést függetlenebbé kell tenni az erőforrások és az energia felhasználásától, csökkenteni kell az éghajlatot károsító gázkibocsátást, hogy ezáltal csökkentsük a Föld felmelegedését; üdvözli a jogi keretfeltételek, a piacgazdasági ösztönző eszközök, a támogatások és a közbeszerzési szerződések odaítélésének e célhoz való hozzáigazításának tervét; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az EU 2020 stratégiában a Bizottsági kihagyja azt a lehetőséget, hogy a fenntartható gazdaság munkaerő-piaci lehetőségeivel foglalkozzon;

11.

megállapítja, hogy a 2020-as foglalkoztatási célok elérése, az új, fenntartható gazdaság munkahelyteremtő potenciáljának kihasználása és a javak előállítása és a szolgáltatások nyújtása fenntarthatóságának fokozása érdekében szükséges ösztönözni az épületek és az építkezések energiahatékonyságát, a megújuló energiák, a környezetbarát technológiák arányát, a fenntartható közlekedést és mobilitást, a fenntartható mezőgazdaságot, erdőgazdálkodást és halászatot, valamint a környezetvédelmi szolgálatok által nyújtott tanácsadás mértékét, továbbá az újrafeldolgozást, a kevés erőforrást használó termelőfolyamatokat és a zárt anyagáramú folyamatokat; megállapítja, hogy a szolgáltatási ágazat és a szociális gazdasági szektor is jelentős zöld foglalkoztatási potenciállal rendelkeznek;

12.

hangsúlyozza, hogy a közszféra fontos példamutató szerepet tölt be a modern közbeszerzési szabványok elfogadásával, valamint az ösztönzők és információk biztosításával, különös tekintettel az energiaügy, az infrastruktúrák és létesítmények építése, a közlekedés és a távközlés területére, mivel ezáltal jogokkal járó munkahelyeket hoz létre; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy – különösen a kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzésben – ösztönözzék a környezetvédelmi és szociális normák beillesztését is a helyi tartalomra vonatkozó záradékok és a fenntartható és befogadó gazdasági környezetben tevékenykedő vállalkozások – különösen a kkv-k – ösztönzése mellett;

13.

sürgeti a tagállamokat, hogy az éghajlatváltozás gazdasági, társadalmi és környezeti hatásaival való foglalkozás során a munkalehetőségek tekintetében osszák meg egymással tapasztalataikat és bevált gyakorlataikat;

14.

meggyőződése, hogy a fenntartható „zöld munkahelyek” nem lehetnek pusztán függelékei a gazdaságnak, sokkal inkább a gazdaság és a társadalom egészét kell fenntarthatóan megszervezni; tudatában van annak, hogy nincs olyan gazdasági ágazat, amelyet el lehetne különíteni „környezetvédelem” vagy „környezetvédelmi ipar”címszóval, mivel a környezetvédelem tevékenysége számos hagyományos ágazattal összekapcsolódik, mint például a gyáripar, az építőipar és a szolgáltató szektorok; ezért felszólít az ILO fogalommeghatározásának átvételére, kiinduló meghatározásként, amely szerint minden, fenntartható fejlődést elősegítő munkahely fenntartható, zöld munkahely; rámutat, hogy a fogalommeghatározás magában foglalja egyrészt azokat a munkahelyeket, amelyek a lehető legkisebbre csökkentik a közvetlen energia- és erőforrás-felhasználást, védik az ökoszisztémákat és a biológiai sokféleséget, a lehető legkisebbre csökkentik a hulladéktermelést és a légszennyezést, másrészt pedig azokat, amelyek csökkentik az ökológiai lábnyomot; elismeri, hogy a fogalommeghatározás relativitása miatt nem határozható meg végérvényesen a foglalkoztatási potenciál;

15.

úgy véli, hogy sokkal több kutatásra van szükség a környezetvédelmi és éghajlat-változási politika nettó munkahelyteremtésre gyakorolt hatásának felmérésére; felkéri a Bizottságot, hogy a 8. keretprogramban e területet prioritásként kezelje;

16.

hangsúlyozza, hogy minden munkahelyre nézve kötelező érvényű a fenntartható fejlődés előmozdításának célkiűzése, a termelési és munkamódszert pedig a lehető leghatékonyabban kell kialakítani az erőforrás- anyag- és energiafelhasználás szempontjából; hangsúlyozza, hogy ennek a megközelítésnek a teljes ellátási láncra érvényesnek kell lennie, és nincs értelme a jó és rossz iparágak közti különbségtevésnek, mivel minden iparág fenntarthatóbbá tehető;

17.

igen fontosnak tartja, hogy az új közösségi keret elegendő költségvetési forrással rendelkezzen az állami kutatás támogatására, és egyszerű úton, bürokrácia nélkül elérhetővé tegye a kutatási adatokat a nyilvánosság számára, hogy minden vállalkozás, beleértve a mikro-, kis- és középvállalkozásokat, képes legyen megváltoztatni működését az energiahatékonyság, az új energiaforrások, új termelési folyamatok, újrafeldolgozás, az erőforrások hatékonyabb felhasználása és a munkavállalói jogokat biztosító munkahelyek teremtése tekintetében;

18.

az EU 2020 stratégia részeként felhív a fenntartható gazdaságra irányuló európai foglalkoztatási stratégia kidolgozására, amelynek célja, hogy optimalizálja a foglalkoztatási potenciált, különös figyelmet fordítva a tisztességes munkára, a foglalkoztatottak egészségére és biztonságára, a készségek iránti igényre és a társadalmilag igazságos átalakulásra; hangsúlyozza, hogy a fenntartható gazdaságnak ötvöznie kell a szociális, technológiai, gazdasági és ökológiai fenntarthatóságot; hangsúlyozza, hogy az ilyen típusú fenntartható foglalkoztatási stratégiát a foglalkoztatáspolitikai iránymutatások egyik központi részévé kellene tenni;

19.

javasolja a regionális hatóságoknak, hogy fejlesztési stratégiáikat az EU 2020 stratégia célkitűzéseivel összhangban fogadják el, a fenntartható gazdaságban létesítendő új munkahelyek létrehozása céljából;

20.

felhívja a Bizottságot, hogy 2011-ig terjesszen elő egy – jogalkotási és nem jogalkotási intézkedéseket egyaránt tartalmazó – stratégiát a zöld munkahelyek teremtésének ösztönzésére, melyek mindenki számára a növekedés és jólét forrásai;

21.

hangsúlyozza, hogy az európai vállalatok innovációs képessége világelsővé tette őket a környezetvédelem területén; azonban aggódik amiatt, hogy tovább folyik a gyártási tevékenységek széles körű áttelepítése az Unióból olyan harmadik országokba, ahol jóval enyhébbek a környezetvédelmi előírások; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy sürgősen és hathatósan tegyenek ez ellen a folyamat ellen, olyan nemzetközi, többoldalú megközelítést alkalmazva, amely biztosítja, hogy a globális verseny összehasonlítható követelményeken alapuljon;

22.

hangsúlyozza, hogy a szilárd, hosszú távú és ambiciózus szabályozási keret elengedhetetlen a lehető legtöbb zöld munkahely létrehozásához; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy határozzanak meg környezetvédelmi normákat és pénzügyi ösztönzőket, amelyek legalább 10 éves időtartamra megbízható keretfeltételeket, ezzel együtt pedig jog- és tervezési biztonságot hoznak létre; felhív a meglévő pénzügyi eszközök a fenntarthatóság ösztönzésére történő felhasználására és arra, hogy az egyre fenntarthatóbb gazdaság és termelés kiemelt célkitűzésként képezze részét a pénzügyi terveknek, köztük a strukturális alapoknak és a Kohéziós Alapnak;

23.

ezzel összefüggésben hangsúlyozza az integrált városfejlesztési elképzelések jelentőségét, és hogy a hátrányos helyzetű városrészek fenntartható rehabilitációja kísérleti szerepet is betölthetne; ennek előfeltételeként világos politikai keretfeltételeket tart szükségesnek, amelybe beletartozik az is, hogy a strukturális alapokon belül megőrizzék a városi dimenzió előmozdítását;

24.

felhívja a figyelmet a meglévő programokból származó finanszírozás szükségességére az EU leghátrányosabb helyzetű térségeiben végzett célzott tanulmányok elkészítése érdekében azért, hogy stratégiai célkitűzéseket lehessen meghatározni és meg lehessen állapítani a fenntartható helyi gazdaságok fejlődése számára kedvező körülmények létrehozásához szükséges intézkedéstípusokat, amelyek konkrét célja új, környezetbarát munkahelyek létrehozása és integrált intézkedések meghozatala új, környezetbarát vállalatok térségbe vonzása és a már meglévők támogatása érdekében;

25.

hangsúlyozza, hogy az EU leghátrányosabb helyzetű térségeinek környezetbarát átalakításába történő célzott beruházás az egyik leghasznosabb eszköz a regionális konvergencia és a területi kohézió stratégiai célkitűzésének eléréséhez;

26.

hangsúlyozza, hogy az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) jelentős szerepet tölt be a helyi kutatás, innováció és infrastruktúra új technológiák – pl. megújuló energiák és energiahatékonyság – keretében történő összekapcsolása révén megvalósuló regionális klaszterépítés terén; hangsúlyozza továbbá, hogy különösen a városi területeken a regionális és a helyi hatóságok vannak a legjobb helyzetben ahhoz, illetve képesek a leginkább arra, hogy megteremtsék az innovatív vállalkozói klaszterek növekedéséhez szükséges feltételeket; rámutat, hogy az ilyen klaszterépítés jelentősen előmozdíthatja a helyi gazdasági fejlődést és a régiókban új munkahelyeket teremthet;

27.

tudatában van annak, hogy az uniós, nemzeti és regionális támogatási rendszerek megfelelő összehangolására továbbra sem fog sor kerülni, ezért hangsúlyozza annak szükségességét, hogy javítsák a programok közötti többszintű koordinációt, valamint támogassák a strukturális alapok, a mezőgazdasági és vidékfejlesztési alapok, a kutatási keretprogram és a versenyképességi és innovációs keretprogram (CIP) nyújtotta lehetőségeket kihasználó különböző közös szakpolitikák közötti fokozottabb szinergiákat a fenntartható, erőforrás-hatékony gazdaság elérése érdekében; úgy véli, hogy a közös agrárpolitika alá eső finanszírozás tekintetében meg kellene fontolni a közvetlen támogatási mechanizmusoktól a vidékfejlesztés, illetve a környezet szempontjából fenntartható mezőgazdaság fejlesztése felé történő nagyobb mértékű elmozdulást;

28.

ismét felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy – kihasználva az újjáépítési alap sikerét – indítsanak el egy kísérleti projekteket is magában foglaló, az új, fenntartható gazdaság felé vezető újjáépítésre irányuló közösségi kezdeményezést;

29.

megállapítja, hogy a 2009. október 21-i tanácsi következtetések (8) bekezdése felkéri a Bizottságot azon támogatások ágazatonkénti felülvizsgálatára, amelyek káros környezeti hatással járnak és nem összeegyeztethetőek a fenntartható fejlődéssel; felszólítja a Bizottságot, hogy haladéktalanul tegyen lépéseket e következtetések értelmében, megvizsgálva az említett támogatások átcsoportosítását a fenntartható gazdasághoz kötődő új tevékenységek költségvetésébe;

30.

kéri olyan hatékony finanszírozási rendszerek és pénzügyi ösztönzők kialakítását, melyek segítik a kis- és középvállalkozásokat abban, hogy megfeleljenek a környezetbarát foglalkoztatási politikáknak és biztosítsák a környezetbarát innovációt és termelést;

31.

úgy véli, hogy a jelenlegi és javasolt uniós környezetvédelmi jogszabályok jelentős lehetőségeket kínálnak új munkahelyek teremtésére olyan területeken, mint a levegő-, a talaj- és vízvédelem, az energiaágazat, a közszolgáltatások, a mezőgazdaság, a közlekedés, az erdőgazdálkodás, valamint a környezetgazdálkodás; felhívja a tagállamokat, hogy alkalmazzák azokat az uniós jogszabályokat, amelyek új beruházásokat eredményezhetnek a környezetbarát technológiák és munkahelyek terén;

32.

emlékeztet, hogy a piac nagy részét kitevő közbeszerzések jelentős ösztönzőket tudnak biztosítani a gazdaság környezetbaráttá tételéhez; felszólít ennek megfelelően, hogy valamennyi közbeszerzésnél magas környezetvédelmi normákat írjanak elő;

33.

felhívja az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy a tájékoztatási hiányosságok és bizonytalanságok leküzdésével és a tudatosság növelésével, a társadalmi tanulási folyamatok és a fogyasztási struktúrák átalakításának támogatásával készüljön fel a változásokra; megállapítja, hogy erőteljesebb ösztönzés szükséges ahhoz, hogy a vállalatok többet fektessenek be a tiszta technológiákba és hogy a munkavállalók hajlandóbbak legyenek szembenézni a változással, amelynek azonban több foglalkoztatási lehetőséget, valamint biztonsági védőhálót kell nyújtania;

34.

hangsúlyozza, hogy az új fenntartható gazdaságban rejlő minőségi foglalkoztatási lehetőségek kibontakoztatásának szükségessége megkívánja, hogy az innováció olyan megoldásokra irányuljon, amelyek választ adnak a társadalom nagy kérdéseire, így a munkanélküliségre és a szegénységre, az éghajlatváltozásra, a népesség elöregedésére és az erőforrások szűkösségére; felhívja a figyelmet a nyitott innováción és a klasztereken alapuló ipar- és kutatási politika fontosságára az ismereteknek a gazdaság különböző köz- és magánszereplői általi összegyűjtésének ösztönzése, valamint az innováció serkentése érdekében; ennek céljából kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki európai technológiai platformot az erőforrás-takarékos iparágak számára;

35.

ajánlja, amennyiben egy tagállam például a szél- bio- vagy napenergia előállításának támogatásáról dönt, hogy e támogatások szintje az empirikus adatok tudományos értékelésén alapuljon, és hogy e támogatások nyújtsanak ésszerű perspektívát és biztonságot a beruházások számára, valamint kéri, hogy gondosan mérlegeljék az olyan tényezőket, mint a támogatásokkal létrehozott új munkahelyek száma, az energia ára, az üvegházhatású gázok és más szennyezők kibocsátására gyakorolt hatás, így próbálván optimalizálni a fenntarthatóság növekedését;

36.

megjegyzi, hogy nincs egyetértés a tekintetben, hogy mely technológiai lehetőségek a leginkább fenntarthatóak a környezet, a gazdaság vagy a társadalom szempontjából a jelenlegi globális versenyhelyzetben; megjegyzi, hogy sokféle változót figyelembe kell venni, ha összehasonlítjuk például az energia előállításának fenntarthatóságát a különféle technológiák segítségével, szélerőművekkel, napelemekkel, a szén megkötésével és tárolásával az égetés során, atomerőművekben vagy másféle módon; ezért további tudományos kutatást szorgalmaz, amely a termelés egész életciklusát figyelembe veszi, és kéri, hogy minden termelési folyamatot tegyenek erőforrás-hatékonyabbá;

37.

hangsúlyozza, hogy csak azáltal lehet teljes mértékben kihasználni az új típusú gazdaság kínálta növekedési és foglalkoztatási potenciált, hogy növeljük a nők részvételét az európai munkaerőpiacon, ugyanis 1995 óta az európai általános foglakoztatási arány növekedésének fele, az éves gazdasági növekedésnek pedig a negyede a nők és a férfiak foglalkoztatása közötti szakadék szűkítésére vezethető vissza, hiszen az elöregedő társadalomban ez az egyik előfeltétele a fenntartható növekedés biztosításának és az ökológiai átalakulás által támasztott követelményeknek való megfelelésnek;

38.

olyan uniós kezdeményezést szorgalmaz, amely felhívja a munkáltatók figyelmét – különösen a hagyományosan férfiak által uralt ágazatokban –, hogy az elöregedő társadalomban sokszínűbb munkaerőbázisra van igény, és hogy ez előnyökkel is jár, és amely olyan eszközöket kínál a munkáltatók számára, amelyekkel fel tudnak készülni a fokozott sokszínűségre;

39.

felhívja az Európai Uniót, a tagállamokat és a szociális partnereket, hogy a fenntartható gazdaság keretében vegyék fel a küzdelmet a megkülönböztetés ellen, és támogassák a nemek közötti egyenlőséget, teremtsenek olyan munkakörülményeket, amelyek ezekbe az ágazatokba vonzzák és ott megtartják a nőket, segítsék elő a munka és a magánélet közti egyensúly megteremtését megfelelő, magas minőségű gyermekgondozással, teremtsenek olyan lehetőségeket és feltételeket, amelyek mellett férfiak és nők egyenlő esélyekkel indulhatnak a munkaerőpiacon, növeljék a nők arányát a férfiak által uralt képviseleti szervezetekben, valamint csökkentsék a munkahelyek nemi alapú felosztását és a bérszakadékot;

40.

rámutat, hogy a szociális infrastruktúrába való befektetés lehetőséget ad Európa korszerűsítésére és az egyenlőség előmozdítására, és a fizikai infrastruktúrának a zöld technológiákba való befektetéssel történő korszerűsítésével párhuzamos stratégiának tekinthető; úgy véli, hogy a nemek közötti egyenlőségnek ezért politikai prioritásnak és alapvető eszköznek kell lennie;

41.

hangsúlyozza, hogy a munkaerő-piaci nemi szegregáció megszüntetése érdekében mindenképpen célzott erőfeszítéseket kell tenni arra, hogy a nemekkel kapcsolatos sztereotípiák elleni küzdelem révén valamennyi szinten biztosított legyen a nők oktatáshoz való hozzáférése és az egész életen át tartó tanulás lehetősége; megfelelő képzés biztosítására szólít fel a női munkavállalók alulreprezentáltságának megelőzése érdekében a zöld munkahelyeken, mivel a nők tömeges kizárása a tudomány és a technológia világából hátráltatná Európa növekedését és fenntarthatóságát, és sok tehetséges és képzett fiatal nőt taszítana a foglalkoztatás és a gazdasági biztonság peremére;

42.

felszólítja az Uniót egy célzott kezdeményezés kialakítására, amely révén a lányokat a matematikával, informatikával, természettudományokkal és technológiával kapcsolatos foglalkozások felé irányítja, és leküzdi az ezeken a területeken továbbra is uralkodó sztereotípiákat; hangsúlyozza, hogy a médiának és az oktatásnak kulcsszerepe van az ilyen sztereotípiák leküzdésében;

43.

hangsúlyozza, hogy a fiatal nőket az iskola és munka közötti átmeneti időszakban az ipari tanulói képzés felé kellene irányítani, ahol alulreprezentáltak, és ezt a képzést az iskolák/egyetemek/képzőintézetek/vállalatok közötti közös tervezés révén lehetne előmozdítani annak érdekében, hogy a munkatapasztalat révén – akár magas szintű és szakirányú – konkrét ismereteket és szaktudást szerezzenek, rendszeres és biztos, az önmegvalósítást lehetővé tévő tevékenységet végezve;

44.

felszólítja az Uniót és a tagállamokat, hogy az Európai Szociális Alap (ESZA) keretei között kezeljék kiemeltebben a nőknek biztosított zöld munkahelyeket, tekintettel arra, hogy az ESZA olyan témákban finanszíroz képzési projekteket, mint például a megújuló energia és az ökoturizmus; hangsúlyozza, hogy nagyobb erőfeszítéseket kell tenni az ESZA által támogatott projektekben részt vevő nők arányának növelésére, mivel az jelenleg 10 % alatt van; kéri a nemek közötti esélyegyenlőség szempontjait szem előtt tartó költségvetési tervezés bevezetését az ESZA-n belül, valamint a helyreállítási tervekben és a strukturális kiigazítási programokban annak biztosítása érdekében, hogy ezek a programok vonzzák és integrálják a nőket is egyaránt;

45.

hangsúlyozza, hogy az új típusú gazdaságra történő átállást nem lenne szabad ürügyként felhasználni a különböző esélyegyenlőségi intézkedések leépítéséhez, hanem inkább egyedülálló lehetőségnek kellene tekinteni arra, hogy növeljük a nők részvételét az uniós munkaerőpiacon, hiszen ez a fenntartható növekedés biztosításának, a foglalkoztatási potenciál teljes kihasználásának és a versenyképesség megerősítésének egyik előfeltétele;

46.

sürgeti a Bizottságot, hogy a fenntartható gazdaságban a magasan képzett munkavállalók foglalkoztatási potenciálján kívül a középfokú és alacsony szakképzettséget igénylő munkahelyeket, valamint a képzetlen, de szakosodott munkaerőt se hagyják figyelmen kívül; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erre nagy hangsúlyt helyezzenek a foglalkoztatáspolitikai iránymutatásokban; felhívja a tagállamokat, hogy értékeljék fel a középfokú és alacsony szakképzettséget igénylő munkahelyeket, és biztosítsanak ezeken a munkahelyeken „jó munkát”;

47.

hangsúlyozza, hogy különös tekintettel kell lenni a tisztességes munkára, az ezekhez szükséges képességekre és a társadalmi igazságosságra; felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és a szociális partnereket, hogy biztosítsák, hogy a fenntartható munkahelyekre irányuló foglalkoztatási stratégia előnyeiből az Unióban mindenki részesüljön; hangsúlyozza annak szükségét, hogy ezt a stratégiát a foglalkoztatás minden formájában érvényesítsék, legyen az magasan, közepesen vagy alacsonyan képzett munkaerőt igénylő foglalkoztatás; az oktatási, kutatási és fejlesztési lehetőségek bővítésére szólít fel; kéri továbbá, hogy a foglalkoztatáspolitikai iránymutatásokban és a Bizottság „Új munkahelyekhez szükséges új készségek” programjában a hangsúly a munkaerőpiacról leginkább kiszorultakon, a legkiszolgáltatottabb – különösen a fogyatékkal élő – és alacsony képzettségű munkavállalókon és védelmükön legyen;

48.

úgy véli, hogy a foglalkoztatási politika központi szerepet játszik a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelemben, ezért az ILO-programban megfogalmazott „tisztességes munka” értelmében jó minőségű munkafeltételeket tart kívánatosnak, és a tisztes megélhetést biztosító bérezést, amely lehetővé teszi a GDP-ből való megfelelő részesedést;

49.

megállapítja, hogy néhány új ágazatban a munkavállalók és a munkáltatók gyakran alacsony szervezettségi foka miatt nagy lehet az ideiglenes munkaviszonyok és a kevésbé jó munkakörülmények kockázata; felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy teremtsék meg az új ágazatokban a képviseleti struktúrák létrehozásához szükséges +keretfeltételeket; sürgeti a szociális partnereket a jobb önszerveződésre és felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a legjobb gyakorlatok uniós szintű cseréjét, különösen a munkavállalókat információval ellátó és a velük történő konzultálásra szolgáló eljárásokat és az Európai Üzemi Tanácsok megalapítását;

50.

megjegyzi, hogy további erőfeszítésekre van szükség a munkaidő szervezésének a munkavállalók egészségvédelméhez és biztonságához kapcsolódó minimumkövetelményei hatékony uniós összehangolásának biztosítása érdekében;

51.

sürgeti a tagállamokat, hogy a szociális partnerekkel együttműködve dolgozzanak ki integrált terveket a gazdaság környezetbarát átalakítására irányuló műveletek értékelésére mind helyi, mind nemzeti szinten; sürgeti a szociális partnereket, hogy kövessék nyomon a fenntartható fejlesztési stratégiában történő munkavállalói részvételt, és ennek keretében javasoljanak, majd fogadjanak el politikai intézkedéseket a tényleges részvétel megerősítésére a fenntartható munkavállalói mobilitás és a környezetbarát növekedés tekintetében;

52.

felhívja a szociális partnereket, hogy nyissanak az új ágazatok felé és dolgozzanak ki olyan stratégiákat, amelyek célja a szakmai egyesületek szociális partnerségbe történő bevonása;

53.

felhívja az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy az állami támogatásokat és közbeszerzéseket a jövőben a tagállami szintű szociális minimumkövetelményektől tegyék függővé és mozdítsák elő a szociális partnerek képviseleti szervezeteinek létrehozását;

54.

rámutat arra, hogy a vállalati vagy ipari termelési folyamatokban történő változások által érintett munkavállalók képzése és élethosszig tartó tanulása szintén új munkahelyeket teremt; felhívja az Európai Uniót, hogy a termelő ágazatok átalakulására és szerkezetváltására való felkészüléshez dolgozzon ki egy keretrendszert, amely minden érintett munkavállaló számára jogokat biztosít a képzésben és az egész életen át tartó tanulási rendszerben való részvételre; felhívja a tagállamokat, a munkáltatókat és a munkavállalókat, hogy közös felelősségként ismerjék el a kompetenciamenedzsmentet, az oktatást és az egész életen át tartó tanulást, ahogyan azt a szociális partnerek egész életen át tartó tanulásról szóló 2002. évi keretegyezménye elismeri; felkéri a Bizottságot, hogy az élethosszig tartó tanulás keretrendszerét egészítse ki egy, a környezetvédelemre, éghajlatváltozásra és fenntartható fejlődésre vonatkozó kilencedik kulcskompetenciával, amely elengedhetetlen egy tudás alapú társadalomban; sürgeti a tagállamokat, hogy az alapképzésbe, az oktatásba és az élethosszig tartó tanulásba foglalják bele a fenntarthatóság elképzelését;

55.

sürgeti a Bizottságot, a tagállamokat és a szociális partnereket, hogy fokozzák erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy hatékonyan kezelhessék a szerkezetátalakítás kedvezőtlen hatásait mind a helyi gazdaságban, mind a munkanélküliség terén; hangsúlyozza a változás és társadalmi következményeinek kezelésére vonatkozó iránymutatások terjesztésének szükségességét;

56.

hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak át kell dolgozniuk oktatási és képzési rendszerüket, továbbá célzott cselekvési terveket kell kidolgozniuk és végrehajtaniuk a munkavállalók olyan ágazatokban történő megtartására, amelyeket érint a helyi gazdaságok az új, fenntartható gazdaság irányába történő átalakítása, annak biztosítása érdekében, hogy hozzá tudjanak férni új, környezetbarát munkahelyekhez, valamint hogy a munkavállalók hozzáigazíthassák készségeiket a kompetencia alapú képzési rendszereken nyugvó fenntartható gazdaság munkaerő-piaci igényeihez; ezzel összefüggésben üdvözli a Bizottság „Új munkahelyekhez szükséges új készségek” című kezdeményezését és elismeri, hogy az uniós tagállamok közötti együttműködés az egyik első lépés a helyes irányba; rámutat azonban arra, hogy e kezdeményezésnek szorosabban kell kapcsolódnia a fenntartható fejlődésről szóló tanácsi határozat célkitűzéseihez és tovább kell fejleszteni konkrét intézkedésekkel mind uniós szinten, mind pedig az uniós tagállamokban;

57.

hangsúlyozza a fenntartható fejlődés, a környezetbarát munkahelyek és az élethosszig tartó tanulás terén folytatott együttműködésre és a bevált gyakorlatok cseréjére vonatkozó nyílt módszer megerősítésének szükségességét a gazdaság átalakításának sikeres és eredményes lebonyolítása és tágabb értelemben ezen átállásból fakadó új képzési szükségletek és kedvezőtlen társadalmi következmények kezelése érdekében;

58.

felhívja a tagállamokat, hogy küzdjenek a kor alapján történő hátrányos megkülönböztetés ellen és az egész életen át tartó tanulással kapcsolatos képzési ajánlatokat és stratégiákat igazítsák hozzá az idősebb munkavállalók igényeihez annak érdekében, hogy biztosítsák az 55 éven felüliek, köztük az 55 év feletti nők magas részvételi arányát is;

59.

sürgeti az EU-t és a tagállamokat, hogy a környezetbarát gazdaság, a versenyképesség és a jólét alapjaként fogadjanak el részletes szakpolitikai intézkedéseket az innováció és kreativitás, és különösen az oktatás és képzés terén, beleértve a szakoktatást és szakképzést;

60.

megjegyzi, hogy válság idején kulcsfontosságú az új típusú zöld munkahelyek vonzóvá tétele a fiatalok számára, valamint annak biztosítása, hogy a készségek elsajátítására irányuló programok elősegítsék a fiatalok munkaerő-piaci hozzáférését annak érdekében, hogy képesek legyenek kihasználni az új munkahelyek adta lehetőségeket; hogy a 25 év alattiak közti magas munkanélküliség ellen fel lehessen lépni, és hogy ki lehessen használni az új generáció képességét az új technológiák használatára; sajnálattal veszi tudomásul, hogy a „Mozgásban az ifjúság” elnevezésű EU 2020 útmutató kezdeményezésben nem szerepelnek azok a fiatalok, akik nem vesznek részt a felsőoktatásban; hangsúlyozza, hogy a valódi változáshoz a kezdeményezésnek azokra a fiatalokra kell összpontosulnia, akik jelenleg a legkevesebb lehetőséggel rendelkeznek és a szegénység kockázatának vannak kitéve;

61.

kéri a tagállamokat és a szociális partnereket, hogy együttműködve tervezzenek és valósítsanak meg karriertanácsadó programokat a tudomány és a technológia területén tanuló fiatalok számára, ezzel ösztönözve a működőképes és fenntartható gazdaság létrejöttét, továbbá tájékoztató és tudatosságnövelő intézkedéseket az ökológiai és környezeti problémákkal kapcsolatban, a hivatalos oktatás keretében, valamint a helyi és régiós hatóságok tevékenységének keretében;

62.

felkéri a Bizottságot, hogy működjön együtt szorosabban a tagállamokkal a munkaerőpiacon keresett képesítésekre vonatkozó közép- és hosszú távú előrejelzések felvázolásában, valamint az egyetemek és az üzleti világ közötti partnerségek előmozdításában a fiatalok munkaerőpiacra jutásának elősegítése érdekében, egyidejűleg segítve a tudásalapú társadalom kialakítását, az alkalmazott kutatás fejlesztését és jobb munkaerő-piaci kilátások megteremtését a diplomások számára;

63.

felhívja a tagállamokat és a szociális partnereket, hogy jelöljenek ki a nők és férfiak egyenlő részvételének megvalósítására irányuló célkitűzéseket, valamint hogy diszkriminációmentesen biztosítsanak esélyegyenlőséget az oktatásban, a képzésben, a célzott munkaerő-felvételi eljárásokban, a speciális szakmai képzésekben és oktatási programokban a nők, a bevándorlók, a tartósan munkanélküliek és a munkaerőpiacon hátrányos megkülönböztetésben részesülő egyéb csoportok számára;

64.

ösztönzi a tagállamokat, hogy az uniós célok megvalósítása és az új ismeretek – és többek között az új, környezetbarát munkahelyek – népszerűsítése érdekében használják az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot;

65.

sürgeti az illetékes érdekelteket, hogy kövessék nyomon a foglalkoztatottságot azzal a céllal, hogy a szakmai alapképzést és az élethosszig tartó tanulást relevánsabbá tegyék; ebben az összefüggésben felkéri a tagállamokat, hogy értékeljék az átállási alapnak a szakképzési szükségletek irányításában esetlegesen betöltendő szerepét;

66.

felhívja az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy az Európai Szociális Alap célkitűzései közé vegyenek fel a fenntartható gazdasághoz való alkalmazkodóképesség előmozdítását célzó programokat abból a célból, hogy a gazdasági tevékenységek és az infrastruktúrafejlesztés fokozottabb fenntarthatóságához hozzá tudjanak járulni;

67.

hangsúlyozza, hogy a fenntarthatóság szempontja nem korlátozódhat csupán a környezettel kapcsolatos munkahelyek képzési kínálatára, hanem azt a fenntartható fejlődés és a környezettudatosság kultúrájának előmozdítása érdekében valamennyi oktatási és képzési programnak tartalmaznia kell;

68.

kiemeli az egész életen át tartó tanulás által teremtett hozzáadott értéket, valamint felszólítja a tagállamokat, hogy alaposan térképezzék fel a helyi lehetőségeket annak érdekében, hogy olyan keresletvezérelt képzéseket szervezzenek, amelyek révén a rendelkezésre álló erőforrásokat a jelenlegi igényekhez igazítják, valamint hogy magas szintű oktatás nyújtása révén helyreállítsák a szakközépiskolai oktatás tekintélyét, különösen azokban a régiókban, ahol a helyi adottságok és a hagyományos munkaterületek a sajátos szakismeretek és szaktudás továbbfejlesztését teszik szükségessé; felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson kellő technikai támogatást a tagállamok részére a helyi igények feltérképezésének módja tekintetében; megjegyzi, hogy a magas színvonalú szakközépiskolai oktatás segítheti a diplomás munkanélküliség csökkentését és a fenntartható foglalkoztatás megteremtését;

69.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a tagállamok az Európai Szociális Alap forrásait a képesítési, foglalkoztatási, képzési és átképzési tevékenységekre fordítsák azzal a céllal, hogy a nemzeti, regionális és helyi projekteken keresztül több és jobb munkahelyet teremtsenek; úgy véli, hogy az időskorúak szakmai tapasztalatai is hozzájárulhatnak ezekhez a kezdeményezésekhez, tekintettel arra, hogy az EU népességében ennek a korosztálynak az aránya emelkedik; javasolja a regionális és helyi hatóságoknak az állandó és megfelelő kapcsolattartást az üzleti szektorral, a munkaadókkal, a szakszervezetekkel és a nem kormányzati szervezetekkel a munkaerő-piaci szükségletek közép- és hosszú távú felmérése céljából;

70.

elismeri a helyi és regionális önkormányzatoknak az oktatásban betöltött fontos szerepét, amely a további jövőorientált szakképesítések megszerzésének alapját képezi, beleértve a folyamatos tanulást és szakmai átképzést is; kifejti, hogy a fiatalok és köztük a képesítéssel nem rendelkező iskolaelhagyók oktatásának és továbbképzésének keretfeltételei sok államban a regionális és helyi hatóságok illetékességi körébe tartoznak; ezért arra ösztönzi a régiókat, hogy a strukturális alapok forrásait elsősorban a hátrányos helyzetű városrészekben és régiókban az oktatási infrastruktúrára fordítsák, valamint e támogatás révén tegyék lehetővé az átfogó és befogadó iskolai oktatást; felhívja a figyelmet arra, hogy a hatóságok, a vállalatok és a szakmai szövetségek hálózatának kiépítése jelentős (oktatási és képzési) lehetőségeket rejt abban a tekintetben, hogy fenntartható munkahelyeket teremtsenek a tömegközlekedés, a városi mobilitás, az oktatás, valamint a kutatás és fejlesztés terén, az esélyegyenlőségre fektetve a hangsúlyt;

71.

megállapítja, hogy a tagállamoknak, a szociális partnereknek és a felsőfokú oktatást nyújtóknak együtt kell működniük új egyetemi alapképzések és posztgraduális képzések kialakításában, és olyan tanulmányok létrehozásában, amelyek elősegítik a gazdaságok környezetbarát átalakítását;

72.

úgy véli, hogy a demográfiai kihívások szélesebb stratégiát követelnek, amely nemcsak a munkahelyteremtésre irányul, hanem az európai munkaerőpiacon felmerülő új szükségletekre is választ ad; úgy véli, hogy e tekintetben további előrelépést kell elérni az uniós munkavállalók – köztük a kutatók és egyéb szakemberek – mobilitásának javítása terén, egy határok nélküli Európa elérése céljából az EU belső piacán belül;

73.

megjegyzi, hogy a gazdasági tevékenységek fenntarthatóságának növelése változásokat okozhat teljes ipari ágazatokban; sürgeti az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak a fenntartható gazdaságra történő átállás során bekövetkező társadalmi áldozathozatal elkerülésére és teremtsék meg a társadalmilag igazságos átalakulás keretfeltételeit, amelyek a lehető legkisebbre csökkentik az átalakulás által okozott munkavállalói kockázatot, és optimalizálják a nyereséget; hangsúlyozza, hogy a társadalmilag igazságos átalakulás a fenntartható fejlődés egyik alapeleme és alapvető fontosságú előfeltétele annak, hogy az európaiak támogassák az átalakulást;

74.

hangsúlyozza, hogy az abból adódó költségek, hogy nem kezelik az átalakulást, többszörösen meghaladhatják az előre tervező befektetések összegét; felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és a szociális partnereket, hogy együttesen vállalják az átalakulás megelőző szemléletű kezelésével járó felelősséget;

75.

hangsúlyozza a fenntartható gazdaság integrálásának szükségességét a vállalati és társadalmi környezeti felelősség keretébe, valamint a fenntartható fejlődés és a fenntartható gazdaság kultúrájának népszerűsítésére vonatkozó lehetőséget a vállalati társadalmi felelősségvállalás keretében végrehajtott képzési programok révén;

76.

emlékeztet arra, hogy a munkavállalók számára a továbbképzések elvégzésére és az új technológiákhoz való alkalmazkodásra vonatkozó szükséges feltételek megteremtése a munkahelymegszűnések megakadályozása érdekében és a kollektív megállapodások a változásokra való felkészülést, valamint a munkanélküliség elkerülését célzó támogatása, a szociális biztonság, a jövedelemtámogatási rendszerek, valamint a megelőző ágazati képzési kezdeményezések erősítése alapvető fontosságú megelőző intézkedéseket képviselnek;

77.

sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítson uniós szintű támogatást a jövőbeli életpályákkal kapcsolatos kutatások számára az elbocsátások megakadályozása és a munkahelyek megőrzése érdekében az Európai Unióban;

78.

hangsúlyozza a nemzetközi szervezetek közötti szoros és hatékony együttműködés és a kiegészítő jelleg szükségességét és sürgeti a Kereskedelmi Világszervezetet, hogy tegyen lépéseket a beruházások és a kereskedelem társadalmi és környezeti vonatkozásai tekintetében;

79.

elismeri, hogy a nem kormányzati szervezetek és a szakszervezetek fontos szerepet játszhatnak a zöld foglalkoztatási potenciál fejlődésében, a döntéshozatalhoz való munkavállalói hozzájárulás tekintetében, valamint a közvélemény tudatosságának növelésében is;

80.

rámutat arra, hogy az ökohatékony gyakorlatokba beruházó szervezetek segítenek kedvezőbb munkakörnyezetet teremteni a személyzet és az alkalmazottak számára, s ezáltal termelékenységük növekedhet; felkéri a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszert (EMAS), és ösztönözzék valamennyi gazdasági ágazatot az EMAS-nyilvántartásba vétel elérésére; sürgeti a Bizottságot, a tagállamokat és a szociális partnereket, hogy a szociális párbeszédbe foglaljanak bele alapvető fontosságú környezetvédelmi kérdéseket a konzultáció valamennyi szintjén, kiemelt figyelmet fordítva az ágazati tárgyalásokra; hangsúlyozza, hogy a társadalmilag igazságos átmenet érdekében a munkavállalóknak partnerként kellene részt venniük a folyamatban; felhív arra, hogy a munkavállalók az ILO meghatározása szerinti „zöld képviseleteit” vonják be a vállalatokba, amelyek a nemzeti gyakorlatokkal összhangban aktívan rész vennének munkahelyük, vállalatuk és iparáguk „zöldebbé tételében”; felhívja a tagállamokat és a szociális partnereket, hogy szervezett módon működjenek együtt a környezetvédelemben érdekelt felekkel és szakértőkkel az átállás során;

81.

sürgeti az EU-t, hogy a szociális partnerek támogatásával kezdjen rendszeres párbeszédet külkapcsolataiban a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos hasonló megközelítés érdekében a világ más részein azért, hogy biztosítani lehessen ugyanazon fejlesztési feltételeket és azt, hogy az ipari versenyképesség ne kerüljön veszélybe; úgy véli, hogy a környezetbarát feldolgozóiparban érvényesülő tisztességes verseny biztosítása jótékony hatással lesz a munkavállalók védelmének és munkakörülményeinek javítása tekintetében;

82.

felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy indítsanak tájékoztató és figyelemfelkeltő kampányokat a fenntartható gazdaságban létrehozandó zöld munkahelyekről;

83.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányának és parlamentjének.

20.10.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 308/18

A.

mivel az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) négy tagállama (Izland, Liechtenstein, Norvégia és Svájc) az Európai Unió (EU) jelentős kereskedelmi partnere, és közülük mennyiségi szempontból Svájc a negyedik, Norvégia pedig az ötödik legfontosabb uniós kereskedelmi partner,

B.

mivel az EU és három EFTA-tagállam (Izland, Liechtenstein, és Norvégia) közötti kapcsolatok az Európai Gazdasági Térségen (EGT) alapulnak, amely teljes körű részvételt biztosít a belső piacon, és az EGT-megállapodás kezelése és ellenőrzése magas színvonalon intézményesített keretben történik,

C.

mivel Svájc EGT-megállapodásban való részvételét 1992-ben népszavazás útján támadták meg, és ezért a Svájc és az EU közötti kapcsolatok jelenleg több mint 120 kétoldalú és ágazati megállapodáson alapulnak, amelyek biztosítják a nagyfokú integrációt, de a belső piacon való teljes körű részvételt nem,

1.

úgy véli, hogy az EGT-megállapodás a gazdasági növekedés egyik fő húzóereje; üdvözli az EGT-hez tartozó EFTA-államok összességében jó eredményeit a belső piaci jogszabályok végrehajtásában, amint arról az EGT-hez tartozó EFTA-államok belső piaci eredménytáblája tanúskodik; megjegyzi, hogy a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás végrehajtása tekintetében az EU és Svájc közötti kapcsolatok sokkal több problémát vetnek fel;

2.

megállapítja, hogy a kétoldalú megállapodások nem hoznak létre semmilyen automatikus mechanizmust arra, hogy a tartalmuk igazodjon a vonatkozó vívmányok későbbi fejlődéséhez; elismeri, hogy a nemzeti jog autonóm igazodása az uniós joghoz a kétoldalú megállapodások alá tartozó területeken a svájci népnek abból a szuverén döntéséből ered, hogy nem csatlakozik az EGT-hez, amit teljes mértékben tiszteletben kell tartani;

3.

üdvözli az EGT-hez tartozó EFTA-államokra vonatkozó jobb adatok felvételét a fogyasztói piacok éves eredménytáblájába; arra ösztönzi az EFTA Felügyeleti Hatóságot, hogy – a Bizottság támogatásával és vele együttműködésben – fejlessze tovább a belső piaci jogszabályok végrehajtásának szisztematikus ellenőrzését;

4.

megállapítja, hogy a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével bizonytalanság támadt azzal kapcsolatban, hogy az uniós jogszabályok közül melyik az EGT-vonatkozású; úgy véli, hogy ez az EGT-hez tartozó EFTA-államokban a belső piaci jogszabályok lassabb végrehajtásához vezethet; szorgalmazza, hogy a Bizottság értékelje ezt a helyzetet;

5.

megjegyzi, hogy a Lisszaboni Szerződés növeli a nemzeti parlamentek szerepét az uniós döntéshozatalban; úgy véli, hogy ennek mintájára az EGT-vonatkozású javaslatok tekintetében az EGT-hez tartozó EFTA-államok parlamentjeit is erősebben be kellene vonni az uniós jogalkotási folyamatba; felhívja a Bizottságot, hogy az EGT-hez tartozó EFTA-államok nemzeti parlamentjeinek adja át azokat a jogalkotási javaslatokat, amelyeket egyeztetés céljából megküldenek az uniós tagállamok nemzeti parlamentjeinek;

6.

felhívja a Bizottságot, hogy formalizálja az EGT-megállapodás hatálya alá tartozó új uniós szabályok és jogszabályok értesítési eljárását, hogy így csökkentse az új jogszabályok elfogadása és az EGT-hez tartozó EFTA-államok potenciális bekapcsolódása közötti rést;

7.

arra ösztönzi az EGT-hez tartozó EFTA-államokat, hogy biztosítsanak elegendő forrást a belső piacra vonatkozó jogszabályok végrehajtására; úgy véli, hogy e tekintetben alapvető fontosságú a szolgáltatási irányelv végrehajtása és különösen az egyablakos ügyintézési pontok létrehozása;

8.

elismeri, hogy az EGT-hez tartozó EFTA-államokban a belső piacra vonatkozó jogszabályok végrehajtása intézményi okok miatt szükségszerűen lassabban történik, mint az EU-ban; felhívja a figyelmet arra, hogy ezen eltérő körülmények és az egészében véve pozitív mérleg ellenére az EGT-hez tartozó EFTA-államok előtt további lehetőségek állnak rendelkezésre a végrehajtás hiányosságainak csökkentésére;

9.

megjegyzi, hogy jelenleg még folyamatban van más fontos belső piaci jogalkotási javaslatok megvitatása, köztük a fogyasztói jogokról szóló irányelvre vonatkozó bizottsági javaslaté; felhívja a Bizottságot, hogy az EGT-hez tartozó EFTA-államokat fokozottan vonja be az említett tárgyalásokba;

10.

üdvözli az EU és Svájc közötti, határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás liberalizációja felé tett előrehaladást, és különösen a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás pozitív hatásait, amiről az Unióból származó, Svájcban működő kiküldött munkavállalók és önfoglalkoztató szolgáltatók számának 2005 és 2009 közötti folyamatos emelkedése tanúskodik; megjegyzi, hogy ez a tendencia kölcsönösen előnyös;

11.

megjegyzi, hogy Svájc a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodást kiegészítve több támogató intézkedést is elfogadott azzal a céllal, hogy védje a munkavállalókat a bér- és szociális dömpinggel szemben, biztosítsa a svájci és az uniós szolgáltatókkal szembeni egyenlő bánásmódot és megóvja a megállapodás lakossági támogatottságát; megállapítja, hogy ezek az intézkedések az uniós vállalkozások, konkrétan a kis- és középvállalkozások esetében gátolhatják a svájci szolgáltatásnyújtást; megjegyzi, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint ezek közül a támogató intézkedések közül több csak akkor lenne elfogadható, ha arányosan védelmeznének egy olyan általános érdeket, amely a szolgáltatók származási államában még nem védett;

12.

rámutat arra, hogy különösen a következő támogató intézkedések aránytalanok a személyek szabad mozgása tekintetében, és megnehezítik a kis- és közepes vállalkozások számára, hogy szolgáltatásokat nyújtsanak Svájcban: a Svájcban érvényes előzetes bejelentési kötelezettség nyolcnapos várakozási idővel, a háromoldalú bizottságok alkalmazási költségeihez való hozzájárulási kötelezettség, valamint a túlzottan szigorú végrehajtás; ezzel összefüggésben sürgeti a svájci hatóságokat, hogy helyezzék hatályon kívül azokat az előírásokat, amelyek a határokon átnyúló szolgáltatásokat nyújtó külföldi vállalkozásokat arra kötelezik, hogy pénzügyi feddhetetlenségükről garanciát nyújtsanak;

13.

aggodalommal szemléli a zürichi Kloten repülõtérrel kapcsolatos legutóbbi fejleményeket, ahol a svájci hatóságok megtiltották a német és osztrák taxik számára az utasok felvételét, és komoly kétségeinek ad hangot azzal kapcsolatban, hogy ez az intézkedés összeegyeztethetõ-e a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodással; sürgeti a Bizottságot, hogy alaposan vizsgálja ki ezt a kérdést;

14.

felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az Unión belüli belső piac működését akadályozó azon intézkedéseket, amelyek a svájci szolgáltatók számára is problémát jelentenek, és szükség esetén tegyen lépéseket;

15.

arra biztatja a svájci kormányt és a kantonokat, hogy támaszkodjanak az Unió és az EGT tapasztalataira a szolgáltatási ágazatnak a szolgáltatási irányelv végrehajtása révén történő megnyitásával kapcsolatban; hangsúlyozza, hogy gazdasági szempontból úgy tűnik, a szolgáltatási irányelvnek nem csak a tagállamok között, de a tagállamokon belül is liberalizációs hatása van, a nemzeti jogszabályoknak a letelepedés előtt álló szükségtelen akadályok eltávolítását célzó ellenőrzési folyamata, valamint azon kölcsönös felülvizsgálat révén, amelynek során a tagállamok a köz érdekében igazoltak minden további korlátozást; ezért úgy véli, hogy egy hasonló gyakorlat segítséget nyújthat az EU és Svájc közötti, határokon átnyúló szolgáltatások élénkítésének megalapozása terén;

16.

üdvözli a svájci kormány az irányú erőfeszítéseit, hogy javítsa az információkhoz való hozzáférést az Unióból származó vállalkozások számára;

17.

üdvözli a svájci parlamentnek a szakmai képesítések elismeréséről szóló 2005/36/EK irányelv átültetésére vonatkozó határozatát, és kéri Svájcot és a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb állapodjanak meg az irányelv végrehajtásáról;

18.

megállapítja, hogy általánosságban a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás nem rendelkezik átfogó módon a szolgáltatások szabad mozgásáról, mivel ez utóbbi területet rendkívül szelektív módon konkrét kétoldalú megállapodások szabályozzák; hangsúlyozza, hogy egy átfogó megállapodás a szolgáltatások szabad mozgásáról mindkét oldalon jelentős gazdasági előnyökkel járna; ezért felhívja a Bizottságot és Svájcot, hogy fontolják meg a szolgáltatások szabad mozgásáról szóló, mindenre kiterjedő megállapodás megkötése céljából folytatott tárgyalások megindításának lehetőségét;

19.

teljes mértékben tiszteletben tartja a Svájc és az EU közötti kapcsolatok sajátos jellegét, ugyanakkor úgy véli, hogy minden erőfeszítést meg kell tenni annak érdekében, hogy az azonos vagy párhuzamos belső piaci szabályokat – többek között a szolgáltatások szabad mozgása területén – az Unióban és Svájcban azonos módon értelmezzék és alkalmazzák, hogy így biztosítsák Svájc egyenrangú részvételét a belső piacon;

20.

hangsúlyozza, hogy az Uniónak és Svájcnak kölcsönös érdeke a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás alkalmazásának fokozott egységessége, valamint a svájci és az uniós belső piaci jogszabályok időszerűbb közelítése, ami mindkét oldal gazdasági szereplői számára átláthatóbb, kiszámíthatóbb környezetet teremtene;

21.

üdvözli azt a svájci hatóságok részéről megfigyelhető független tendenciát, hogy figyelembe veszik az EU Bírósága által a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás aláírása után kialakult ítélkezési gyakorlatot; üdvözli a „Cassis de Dijon”-elv figyelembevétele érdekében nemrég elfogadott svájci jogszabályt;

22.

arra biztatja a Bizottságot és Svájcot, hogy a kétoldalú szerződésekről, köztük a termékbiztonságra vonatkozó szerződésről szóló folyamatban lévő tárgyalások során mihamarabb jussanak megállapodásra; kéri a Bizottságot és Svájcot, hogy ezeket és a jövőbeli megállapodásokat a lehető legvilágosabban fogalmazzák meg, figyelembe véve a jövőbeli fejleményeket, annak érdekében, hogy kezdettől fogva szigorúan korlátozzák a nem egységes alkalmazás lehetőségét;

23.

felhívja a Bizottságot és Svájcot, hogy foglalkozzanak egy olyan mechanizmus kidolgozásával, amely lehetővé teszi a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás gyorsabb hozzáigazítását a vonatkozó vívmányok fejlődéséhez a hatálya alá tartozó területeken;

24.

felhívja a Bizottságot és Svájcot, hogy rövid határidőn belül tárják fel annak lehetőségeit, hogy horizontális megoldásokat találjanak bizonyos intézményi kérdésekre, csökkentsék a döntéshozatali rendszer széttagoltságát és javítsák átláthatóságát, fokozzák a vegyes bizottságok közötti kommunikációt, és fontolják meg egy hatékony konfliktusrendezési mechanizmus bevezetését;

25.

fokozott kommunikációra szólít fel az Európai Parlament és Svájc között, a svájci képviselőket pedig nagyobb arányú részvételre szólítja fel az Európai Parlament és megfelelő szerveinek munkájában;

26.

megjegyzi, hogy a számos politikai területtel – többek között a fogyasztóvédelemmel – kapcsolatos jelenlegi és tervezett tárgyalások során tapasztalható új kihívások fényében meg kell vitatni, hogy milyen lehetőségek vannak a meglévő intézményi kereteken való túllépésre és esetleg egy mindenre kiterjedő kétoldalú megállapodás Svájc és az EU számára kölcsönös előnyökkel járó megkötésére;

27.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

20.10.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 308/22

A.

mivel az élelmiszer- és nyersanyagárak legutóbbi ingadozásai komoly aggodalmat keltettek az európai és globális élelmiszer-ellátási lánc működését illetően,

B.

mivel, bár az élelmiszerárak 1996 óta évente 3,3 %-kal emelkedtek, a felvásárlási árak csupán 2,1 %-kal növekedtek, miközben a működési költségek 3,6 %-kal lettek magasabbak, ami azt bizonyítja, hogy az élelmiszer-ellátási lánc nem megfelelően működik,

C.

mivel a Bizottság közleménye elismeri, hogy „ezek a változások amellett, hogy jelentős terheket róttak a gazdákra, a fogyasztói érdekek sérülésével is jártak” (5),

D.

mivel a végfelhasználói árak átlagosan szinten maradtak, sőt a mezőgazdasági nyersanyagok árainak 2008-ban bekövetkezett zuhanása ellenére még nőttek is,

E.

mivel a kiegyensúlyozott kereskedelmi kapcsolatok nem csupán az élelmiszer-ellátási lánc működését tennék hatékonyabbá, hanem a gazdálkodóknak is kedveznének,

F.

mivel napjainkban a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok terjedése gátolja a gazdálkodók beruházási és innovációs lehetőségeit (különösen a környezetbarát technológiák, az éghajlatváltozás mérséklése és a megújuló erőforrások terén, ugyanakkor a gazdálkodóknak magas szintű környezeti követelményeket kell teljesíteniük, melyeket a 2013 utáni közös agrárpolitika tovább fog szigorítani),

G.

mivel az élelmiszer-ellátási láncból származó mezőgazdasági hozzáadott érték részesedése az 1995-os 31 %-ról 2005-ben a 25 tagú EU-ban 24 %-ra csökkent, és mivel az elkövetkező évekre vonatkozó előrejelzések szerint a termelőkre jutó részarány tovább csökken majd, miközben az élelmiszer-feldolgozók, a nagykereskedők és/vagy a kiskereskedők és az élelmiszer-ellátási láncon kívüli gazdasági szereplők haszna szakadatlanul nő,

H.

mivel a gazdák jövedelme a 27 tagállamú EU-ban 2009-ben 12 %-kal csökkent, ami azt jelenti, hogy már nem képesek a munkájukból tisztességes jövedelemre szert tenni, és mivel ennek ellenére a gazdálkodóknak, valamint a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari ágazatnak továbbra is rendkívül szigorú követelményeknek megfelelő élelmiszer-ipari termékeket kell előállítaniuk a fogyasztók által megfizethető áron, a közös agrárpolitikában lefektetett célkitűzésekkel összhangban,

I.

mivel az élelmiszer-ellátási lánc magában foglalja a mezőgazdasági termelőket, a gazdaszövetkezeteket és a termelői szervezeteket, az élelmiszer-feldolgozó ipart, a nagykereskedőket, a kiskereskedőket, a nagyáruházak hálózatait, a vendéglátóipart, az éttermeket, illetve az önellátásból, a magántermelésből származó közvetlen kínálatot és a fogyasztókat, továbbá az élelmiszer-ellátási láncon kívüli gazdasági szereplőket is, például a kommunikációs és reklámozással foglalkozó vállalatokat, szállítási és logisztikai szolgáltatókat, energetikai szolgáltatókat és közszolgáltatókat, csomagolási, technikai erőforrással összefüggő és technológiai szolgáltatókat, az adalékanyagok beszállítóit, valamint a tanácsadási szolgáltatást nyújtókat; mivel az egész lánc fenntarthatóságának javítása érdekében ezt a bonyolult helyzetet és a fennálló számos eltérést tekintetbe kell venni,

J.

mivel a Bizottság közleménye komoly problémákat tár fel, például a vevői erőfölénnyel való visszaélést, a szerződéskötés tisztességtelen gyakorlatait (beleértve a késedelmes kifizetéseket is), az egyoldalú szerződésmódosításokat, a tárgyalásokhoz való hozzáférésért fizetett előlegeket, a korlátozott piaci hozzáférést, az árképzésre és a haszonkulcsok megoszlására vonatkozó adatok hiányát az élelmiszerlánc egészében, amelyek szoros összefüggésben állnak a termelés, a nagykereskedelem és a kiskereskedelem növekvő ágazati koncentrációjával,

K.

mivel a 2009. október 28-i bizottsági közlemény a mezőgazdasági ágazat szerkezetátalakításának és konszolidációjának elősegítését és megkönnyítését javasolja az önkéntes mezőgazdasági termelői szervezetek létrehozásának ösztönzése révén,

L.

mivel a globalizáció és a koncentrálódás folyamata különösen a kiskereskedelem szintjén egyenlőtlenségeket teremtett az élelmiszerlánc különböző szereplői között, és a mai valóság azt mutatja, hogy kisszámú, de nagyhatalmú kereskedői csoportok tárgyalnak közvetlenül vagy közvetve 13,4 millió gazdálkodóval és 310 000 mezőgazdasági és élelmiszer-ipari vállalattal az egész Unióban,

M.

mivel a túlzott koncentráció következményeképpen szűkül a termékskála, pusztul a kulturális örökség, egyre kevesebb a kiskereskedelmi üzlet és a munkalehetőség, és nehezebbé válik a megélhetés,

N.

mivel a Bizottság szerint az egyenlőtlen alkupozícióból adódó szerződésbeli egyensúlyhiányok kedvezőtlenül hatnak az élelmiszer-ellátási lánc versenyképességére, hiszen a kisebb, de hatékonyabb szereplők esetleg kénytelenek alacsonyabb jövedelmezőségi szinten tevékenykedni, miközben szűkülnek a jobb termékminőséggel és az innovatív termelési eljárásokkal kapcsolatos beruházásokra vonatkozó lehetőségeik és késztetéseik,

O.

mivel a belső piacon az élelmiszer-ipari termékek szabadon forgalmazhatók, és a termelők (szervezetek), az élelmiszer-feldolgozók, a forgalmazók és a kiskereskedők közötti ártárgyalások kimenetelét gyakran a világpiaci árak alakulása határozza meg,

P.

mivel a gazdálkodók és a kiskereskedők között számszerűleg és gazdasági erő tekintetében meglévő hatalmas különbségek egyértelműen jelzik az élelmiszer-ellátási lánc kiegyensúlyozatlanságát, és mivel a számszerű kiegyenlítés érdekében elő kell segíteni a gazdálkodók gazdasági szervezeteinek fejlődését; mivel a szövetkezetek központi szerepet játszanak a gazdálkodók befolyásának és tárgyalási erejének növelése révén,

Q.

mivel az Európai Unió részese a világkereskedelemnek és szerződés útján is kötődik hozzá,

R.

mivel az Európai Unió a világ legnagyobb mezőgazdasági importőre és exportőre: az Európai Unió mezőgazdasági behozatala 2008-ban mintegy 10 %-os növekedést követően elérte a 98 600 millió eurót, a kivitel pedig közel 11 %-os bővülés után a 75 200 millió eurót,

S.

mivel az Európai Unió fejlesztéstámogatási politikájának keretében már nagyszámú előzetes kifizetést teljesít, és mivel nem szabad olyan kétoldalú megállapodásokat kötni, amelyek csak az egyik fél számára kedvezők, de hátrányosak az európai mezőgazdaság számára,

1.

üdvözli az Európai Bizottság „Hatékonyabban működő európai élelmiszer-ellátási lánc” című 2009. október 28-i közleményét (COM(2009)0591), mivel az elismeri a különböző piaci szereplők ereje közötti nagymértékű egyenlőtlenségek létezését, azonban nem tartja kielégítőnek az említett közlemény által javasolt eszközöket a probléma kezelésére;

2.

kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy sürgősen tűzzék napirendre a haszonkulcsok igazságtalan megoszlásának problémáját az élelmiszerláncban, különös tekintettel a mezőgazdasági termelők megfelelő jövedelmére; elismeri, hogy a fenntartható és méltányos termelési rendszerek ösztönzése érdekében a gazdálkodók e téren történő beruházásait és elkötelezettségüket kompenzálni kell; hangsúlyozza, hogy az erők ütköztetése helyett együttműködési kapcsolatokat kell kialakítani;

3

tudomásul veszi, hogy valamennyi, a római szerződésekben hivatkozott mezőgazdasági vonatkozású célkitűzés (a termelékenység növelése, megfelelő élelmiszer-ellátás, megfizethető fogyasztói árak, a piac stabilizálása) teljesült, leszámítva az igazságos mezőgazdasági jövedelmekre vonatkozó célkitűzést; kéri ezért a Bizottságot, hogy ezt kellőképpen vegye figyelembe valamennyi költségvetési javaslatban;

4.

elismeri, hogy szükség van egy stabil, biztonságos és jövedelmező termelői ágazatra, amely az élelmiszerlánc egyik döntő tényezője; ugyanakkor azt is elismeri, hogy az élelmiszerláncot számos szereplő alkotja – gazdálkodók, élelmiszer-feldolgozók, gyártók, beszállítók és kiskereskedők –, akik valamennyien hozzáadott értéket állítanak elő, és egyformán szükségük van a biztonság egy bizonyos szintjére;

5.

kéri a Bizottságot, hogy a felhasználóbarát jelleg erősítése céljával – az élelmiszertermékek szélesebb skáláját lefedő, többnyelvű felhasználói felület alkalmazása és az élelmiszer-ellátási lánc valamennyi szintjének tagállamokon belüli és közötti jobb összehasonlíthatóságának biztosítása révén – fejlessze tovább az európai élelmiszerár-megfigyelési eszközt, eleget téve az árképzés nagyobb átláthatósága tekintetében a fogyasztók és a termelők által támasztott igényeknek;

6.

sajnálatosnak tartja, hogy az Európai Bizottság vonakodik tanulmányt készíteni a haszonkulcsoknak az ellátási lánc egészén történő megoszlásáról, pedig arról megállapodás született a 2009. évi költségvetési eljárás kapcsán;

7.

rámutat, hogy az üzleti átláthatóság terén a mezőgazdasági vállalatok, valamint az élelmiszerlánc különböző szakaszain elhelyezkedő szereplők között fennálló egyenlőtlenségek káros következményekkel járhatnak a gazdálkodók és a termelői csoportok tárgyalási pozíciójára nézve;

8.

kéri a Bizottságot, hogy haladéktalanul végezze el a mezőgazdasági árak és árrések (kiegészítve az árakra, árrésekre és mennyiségre vonatkozó adatokkal) európai megfigyelőközpontjára vonatkozó kísérleti projektet, amelynek Bizottságon belüli megvalósítására a Parlament és a Tanács 1,5 millió euró elkülönítését fogadta el a 2010-es költségvetés vonatkozó jogcíme alatt;

9.

sürgeti a Bizottságot, hogy továbbra is tartsa fenn az állandó vitafórum szerepét betöltő, élelmiszer-elosztási lánccal foglalkozó magas szintű munkacsoportot, mivel az fontos eszköznek bizonyult a jelenlegi egyenlőtlen helyzet orvoslására irányuló problémaazonosításban, ajánlások megfogalmazásában és stratégiák alkalmazásában;

10.

kéri, hogy a Bizottság tegyen javaslatot arra vonatkozóan, hogy a legnagyobb európai kereskedők, feldolgozók, nagybani eladók és kiskereskedők kötelesek legyenek éves jelentést készíteni piaci részesedésükről (a magáncímkéikre vonatkozó adatokkal együtt) a legfontosabb élelmiszerfajták és azok havi bontásban szerepeltetendő eladási mennyisége tekintetében, lehetővé téve, hogy minden piaci partner felbecsülhesse a kereslet, a kínálat és az árváltozások várható alakulását az élelmiszerláncban;

11.

megjegyzi, hogy – amint azt a Bizottság is megerősítette – egyes országokban az élelmiszer-feldolgozó iparban tapasztalható a legnagyobb árrés; ezért kéri, hogy az árak átláthatóságának garantálása érdekében különösen az élelmiszer-feldolgozó ipart ellenőrizzék és vizsgálják meg;

12.

szükségesnek tartja a piaci átláthatóság növelését és a fogyasztóknak nyújtott tájékoztatás bővítését, melyek nélkülözhetetlenek a termékek azonosítása és az élelmiszerek, illetve a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek változatosságának biztosítása szempontjából, valamint kifejezik a különböző országok, régiók történelmét és kultúráját, és valamennyi tagállam mezőgazdaságának „egyedi” vonásait tükrözik;

13.

kéri a Bizottságot, hogy készítsen hatásvizsgálatot a magánszférában alkalmazott minőségjelzések és saját márkajelzések megfelelőbb jogi szabályozásának előnyeiről, amellyel elkerülhető ezek tömeges megjelenése, és növelhető az átláthatóság a fogyasztók számára, valamint a piaci hozzáférés a termelők számára;

14.

hangsúlyozza, hogy elő kell mozdítani az európai agráriumban és élelmiszeriparban keletkező hozzáadott érték növekedését, és tájékoztatási kampányokat kell indítani, amelyek keretében a fogyasztók értesülnek a gazdálkodók és az egész ágazat által a környezetvédelem, az élelmiszer-biztonság és az állatjólét érdekében tett erőfeszítésekről;

15.

kéri a nemzeti és az európai versenyhatóságokat, valamint a termelésben és a kereskedelemben érintett egyéb szabályozó hatóságokat, hogy határozottan lépjenek fel az élelmiszer-ellátási láncban tevékenykedő nagyüzemi mezőgazdasági forgalmazók, globális termelő vállalatok, élelmiszer-feldolgozók és kiskereskedők erőfölénye és jelentős piaci részesedése ellen; sürgeti e hatóságokat, hogy lépjenek fel minden gazdasági szereplő visszaélésszerű felvásárlói gyakorlataival szemben, amelyek a gazdálkodókat szélsőségesen egyenlőtlen alkupozícióba kényszerítik;

16.

felszólítja a Bizottságot, hogy alakítson ki új kapcsolatot a versenyszabályok és a KAP között azzal a céllal, hogy a gazdálkodókat és szakmaközi szervezeteiket olyan eszközökkel lássák el, amelyek lehetővé teszik tárgyalási pozíciójuk javítását;

17.

sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja meg egy adott tagállamban annak a jelenségnek a következményeit, hogy egyetlen kiskereskedő vagy kiskereskedők egy kis számú csoportja jelentős piaci részesedést szerez; sürgeti a Bizottságot, hogy vegye fontolóra a termelők és a fogyasztók javát szolgáló kiigazító intézkedések bevezetésének lehetőségét abban az esetben, amikor a kiskereskedői gyakorlat vagy a piaci részesedés versenykorlátozó hatású;

18.

kéri a Bizottságot, hogy 2010 végéig terjesszen jelentést a Parlament elé, adatokat szolgáltatva a jelentős vásárlóerővel való visszaélésről az EU-ban, a versenyt sértő magatartásról és a tisztességtelen szerződéskötési gyakorlatokról az európai élelmiszerláncban a termelői ágazattól egészen a fogyasztóig, valamint ezekre a problémákra javasoljon megfelelő válaszlépéseket;

19.

kéri a tagállamokat, hogy a versenyt torzító tisztességtelen szerződéskötési gyakorlatokkal kapcsolatos bizonyítékok gyűjtését szolgáló közvetlen mechanizmusok bevezetése révén szükség esetén növeljék nemzeti versenyhatóságaik intézkedési mozgásterét;

20.

úgy véli, szükség van arra, hogy uniós szinten tiltsák be a mezőgazdasági termékek beszerzési ár alatti értékesítését;

21.

sürgeti a Bizottságot, hogy kezdeményezze az élelmiszer-ellátási lánc teljes körű vizsgálatát az ágazatot érintő, jelentős vásárlóerővel való visszaélés szintjének meghatározása céljából; kiemeli a gyógyszeripari versenyről 2009-ben végzett sikeres felmérést;

22.

sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a versenysértő magatartás felmérésére jelenleg alkalmazott kritériumokat (Herfindahl-index); ez a mutató hasznos a monopolhelyzetek kialakulása veszélyének értékelése szempontjából, azonban nem képes kimutatni az összejátszáson alapuló vagy oligopol jellegű, versenysértő gyakorlatok valós mértékét, amelyek pedig a jelek szerint – legalábbis részben – előfordulnak a jelentős mennyiségű árut forgalmazó kiskereskedők esetében;

23.

kéri a Bizottságot, hogy biztosítsa a versenyszabályoknak az élelmiszerlánc tekintetében való célzottabb alkalmazását, és vizsgálja meg, indokolt-e jogalkotási javaslatot terjesztenie az Európai Parlament és a Tanács elé e tekintetben annak érdekében, hogy hatékony módon korlátozni lehessen a termelői szektorokban, az élelmiszerfeldolgozó-iparban és a kereskedelmi ágazatokon belül a piaci erőfölény kialakulását, és meg lehessen erősíteni a gazdálkodók alkupozícióját jól működő termelői szervezetek, szektorális szervezetek, valamint kis- és középvállalkozások révén lehetővé téve számukra az erőfölényben lévő szereplőkkel szembeni összehangolt fellépést;

24.

úgy véli, hogy az egységes közös piacszervezésről szóló 2007/1234/EK rendelet sürgős felülvizsgálatra szorul a fent nevezett szervezetek megerősítése érdekében, és hogy e rendelet hatályát ki kell terjeszteni a fenntartható termelés gyakorlataira, mint az EUMSz 101. cikke alóli mentesség megadásához szükséges feltételre;

25.

úgy véli, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szemben hozott nemzeti intézkedések bizonyos szintű összehangolására és egymáshoz közelítésére van szükség uniós szinten;

26.

sürgeti a Bizottságot, hogy jogi tekintetben is biztosítsa az egyedi, jellegzetes, helyi vagy regionális jellegükből adódóan sajátosan helyi kötődésű termékeknek a szabványosított termékektől való megkülönböztetését;

27.

felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő olyan intézkedéseket, amelyek biztosítják a különféle tápanyagokra vonatkozó környezeti és egészségügyi jellemzők fennmaradását, és gondoskodjon arról, hogy ehhez a sokféleséghez megfelelő ár is párosuljon; a megfelelően mérhető minőségi jellemzőknek is befolyásolniuk kell a verseny alakulását;

28.

felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az uniós versenyjogi szabályokat a jelentős vásárlóerővel való visszaéléssel ne lehessen kikerülni (ne kerüljön sor piactorzulásra) az élelmiszerláncban – ami ma a gazdák és kisipari feldolgozók késedelmes kifizetése, a szerződéses feltételek utólagos megváltoztatása, a diszkontárak kikényszerítése, a veszteséges értékesítések, a szélsőségesen magas mennyiségi követelmények és az indokolatlan listázási költségek formájában gyakran előfordul –, és hogy adott esetben tegyen jogalkotási javaslatot e tekintetben;

29.

kéri különösen, hogy a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló 2000/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv felülvizsgálata keretében az élelmiszer-ellátási láncban alkalmazott fizetési határidőket legfeljebb 30 napra rövidítsék le minden élelmiszer, és még rövidebb időre a gyorsan romló mezőgazdasági termékek tekintetében (a kivétel lehetősége megfontolandó a termelői szervezetek és szövetkezetek esetében);

30.

sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot az európai versenyjog – jelenleg csupán a fogyasztók jólétére és az alacsony élelmiszerárakra összpontosító – kiterjesztése érdekében;

31.

kéri a Bizottságot, hogy tanulmányozza, hogy az egyes kereskedelmi hálózatok által a jogszabályokban meghatározott követelmények mellett és azokon túl a zöldség- és gyümölcstermesztési gyakorlatok és növényvédőszer-maradványok vonatkozásában diktált feltételek nem sértik-e a tisztességes kereskedelmet és nem erőstik-e tisztességtelenül a kereskedők pozícióját az élelmiszer-ellátási láncban;

32.

kéri a piaci visszaélések – például a veszteséges értékesítések vagy a jutalékok – számbavételét, és kifejezett tiltásukat az Európai Unió részéről; kéri továbbá, hogy készítsenek nyilvános listát a szabályokat nem betartó vállalkozásokról, és hogy hozzanak szankciókat ellenük;

33.

kéri a Bizottságot annak megvizsgálására, hogy a saját termékmárkákkal (magáncímkékkel) való visszaélés, valamint a nagy áruházláncok beszerzési szövetségeinek gyakorlatai tisztességtelen versenyhez, a termelőkre gyakorolt nyomáshoz és a termelői árak rendszeres csökkenéséhez vezettek-e, és ha igen, akkor milyen mértékben; hangsúlyozza, hogy a magáncímkékkel való visszaélés rossz hatással van a termelők (különösen a kistermelők) innovációs kapacitására; sürgeti a Bizottságot, hogy lépjen fel e téren, és biztosítsa a tisztességes bánásmódot a termelői csoportokkal szemben az árképzés során;

34.

úgy véli, hogy az élelmiszer-ipar vertikális integrációjának megerősítésére irányuló bizottsági ajánlások nem mindig tükrözik, hogy vissza kell állítani az alkupozíció egyensúlyát a gazdák, a forgalmazók és az élelmiszer-ipar között, és hogy e stratégiáknak a visszaélésszerű gyakorlatoktól való elriasztást célzó intézkedésekkel kell együtt járniuk;

35.

figyelmeztet arra, hogy a felvásárlók által kikényszerített szerződéses mezőgazdasági termelés, a vertikális integráció és a határidős ügyletek – amelyek napjainkban egyre jelentősebb szerepet játszanak – gyengíthetik a versenyt és a gazdák alkupozícióit; kéri ezért a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az ilyen típusú szerződéses megállapodások hatásait, és szükség esetén tegye meg a megfelelő lépéseket;

36.

kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy segítsék elő a gazdálkodókkal és a gazdák szervezeteivel – közöttük ágazati és ágazatközi szervezetekkel is – megtárgyalt feltételeken alapuló méltányos szerződéskötést az élelmiszer-ellátási lánc valamennyi szereplője között, a fenntartható termelői gyakorlatok előmozdítása, a legjobb termékminőség biztosítása, az alapanyagok felvásárlási árának csökkentése, az igazságos árak garantálása, valamint a vevők által elkövetett szerződésszegéssel szembeni, könnyen hozzáférhető védelmi rendszer rendelkezésre bocsátása érdekében; úgy véli, hogy a szerződésszabványok hasznos eszközöknek bizonyulhatnak, ezért alkalmazásukat bizonyos ágazatokban kötelezővé kell tenni; támogatja a szerződéses gyakorlatok bejelentésével kapcsolatos bevált gyakorlatok cseréjét a tagállamok között, ideértve a Bizottság számára nyújtandó tájékoztatást is;

37.

üdvözli és bátorítja ombudsmani hivatalok felállítását és olyan egyéb döntőbírósági mechanizmusok létrehozását, melyek célja a szerződéses megállapodások betartásának szavatolása; kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az e tekintetben szerzett tapasztalatokat egy uniós szintű élelmiszer-kiskereskedelmi ombudsmani hivatal létrehozása érdekében, amelynek feladata a magatartási kódexek, a bevált gyakorlatok és különböző tagállamok gazdasági szereplői között kötött üzleti szerződések végrehajtásának biztosítása lenne;

38.

kéri a Bizottságot, hogy leplezze le a listázási díjakkal és más, piacra lépési díjakkal kapcsolatos tisztességtelen gyakorlatokat, és vizsgálja meg azokat versenyjogi szempontból; kéri a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a listázási díjak és piacra lépési díjak használatára vonatkozó egységes szabályokra, és lépjen fel a kereskedők által kért túlzott díjakkal szemben;

39.

véleménye szerint a Bizottságnak ösztönöznie kell egy európai szintű, kiterjedt tájékoztatási kampányt annak érdekében, hogy felhívja a gazdálkodók figyelmét jogaikra – és azokra a visszaélési formákra, amelyeknek áldozataivá válhatnak –, valamint a visszaélés leleplezése céljából rendelkezésükre álló lehetőségekre;

40.

kéri, hogy az Európai Unió vesse latba befolyását egy független globális szabályozó ügynökség felállítása érdekében, amely rendelkezéseket ír elő a határidős és az opciós ügyletek tekintetében, és szigorú szabályozási intézkedéseket vezet be az élelmiszerekkel kapcsolatos globális spekulációk ellen;

41.

kéri, hogy a fokozott piacorientáltságra tekintettel hozzanak intézkedések a szélsőséges áringadozások ellen, hiszen az élelmiszerlánc egyes szereplői hasznot húznak e jelenségből, miközben az másokat láthatóan károsan érint; kéri a Bizottságot, hogy a termelők kiszolgáltatottságának csökkentése érdekében javasoljon jogszabályokat az áringadozásokat korlátozó eszközökre;

42.

kéri a Bizottságot, hogy az élelmiszercikkekkel kapcsolatos spekuláció megelőzése céljával erősítse meg az árutőzsdét felügyelő hatóságok hatáskörét, és folytassa a munkát a mezőgazdasági határidős ügyletekre hatással levő, nem mezőgazdasági árucikkekkel kapcsolatos spekuláció megelőzésére irányuló megfelelő uniós intézkedések bevezetése érdekében;

43.

kéri a Bizottságot, hogy javítsa a mezőgazdasági áruk származékos piacának ellenőrzését és általános átláthatóságát, és fokozza a származékos termékek tőzsdén kívüli piacának átláthatóságát is a pénzügyi eszközök piacairól szóló irányelv (MiFID) és a vonatkozó jogszabályok elkövetkező felülvizsgálata során;

44.

sürgeti, hogy a Tanács a gazdák alkupozíciójának megerősítése érdekében – különösen a gazdasági és termelői szervezetek, az ágazati szervezetek és a termelői szövetkezetek támogatása révén – bátorítsa jobban az önszabályozásra irányuló kezdeményezéseket, és a gazdasági kockázatok mérséklése érdekében ösztönözze a viszontbiztosítók létrehozásának lehetőségét;

45.

bátorítja a tagállamokat, hogy vezessék be a bevált kereskedelmi gyakorlatok kódexeit, valamint ezek részeként jogorvoslati mechanizmusokat és a tisztességtelen gyakorlatok szankcionálását is az élelmiszerláncban; kéri a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot közös, az EU-ban mindenütt alkalmazandó szabályokra annak érdekében, hogy vissza lehessen állítani az egyensúlyt az élelmiszer-ellátási láncban; sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot európai szintű mechanizmus alkalmazására az erőfölényben lévő kereskedők és beszállítóik közötti kapcsolatok szaktestületi ellenőrzésére a tagállamokban;

46.

szükségesnek tartja az ellátási lánc tagjai közti nagyobb mértékű integráció előmozdítását szakmaközi szervezetek révén és önkéntes szabványszerződések létrehozását azzal a lehetőséggel, hogy bizonyos esetekben – mindenekelőtt a romlandó termékek esetében – végrehajtásukat a tagállamok jogilag kötelezővé tegyék;

47.

sajnálja, hogy a Bizottság nyilatkozatában nem fektet nagyobb hangsúlyt a mezőgazdaságnak az élelmiszer-ellátásban és az élelmiszer-ipari gazdasági értékláncban betöltött fontos szerepére; nyomatékosan felhívja a figyelmet az alacsony termelői árak és a strukturális túltermelés összefüggésére a hátrányos helyzetű térségekben, valamint ennek a fenntarthatóságra, az élelmiszer-minőségre, az állatjólétre, a mezőgazdasági innovációra és a foglalkoztatásra gyakorolt következményeire;

48.

kéri a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot olyan eszközök elfogadására, amelyek támogatják és ösztönzik a gazdálkodók által irányított élelmiszer-ellátási láncokat, a rövid ellátási láncokat és a gazdálkodói piacokat, hogy közvetlen kapcsolat jöhessen létre a fogyasztókkal, és a gazdálkodók tisztességesebb módon részesülhessenek a végső eladási árból, csökkentve a közvetítők és a folyamat lépéseinek számát;

49.

határozottan kéri a Bizottságot, hogy tevékenysége során fordítson különös figyelmet a fejlődő országok helyzetére, és ne veszélyeztesse e harmadik országok élelmiszer-önellátását;

50.

kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a helyi vagy távértékesítéssel, valamint a termékek felhasználhatósági időtartamával kapcsolatos uniós higiéniai szabványokat, decentralizálja és egyszerűsítse az igazolási és ellenőrzési rendszereket, mozdítsa elő a közvetlen termelői-fogyasztói kapcsolatokat és a rövid élelmiszer-ellátási láncokat;

51.

leszögezi, hogy feltétlenül szükség van határozott szabályozásra a mezőgazdasági termékek minősége vonatkozásában; emlékeztet ennek kapcsán a mezőgazdasági termékek minőségére vonatkozó politikáról szóló 2010. március 25-i európai parlamenti állásfoglalásra, és leszögezi, hogy az importtermékeknek feltétlenül meg kell felelniük valamennyi minőségi és termelési előírásnak, hogy elejét vegyük az európai termékekkel szembeni tisztességtelen versenynek;

52.

emlékeztet, hogy a gazdálkodók bevételeinek stabilitása meghatározza lehetőségeiket a zöld technológiákba, az éghajlatváltozást mérséklő, megújuló energiaforrásokba és környezetbarát eljárásokba történő befektetések terén, ugyanakkor komoly környezetvédelmi követelményeket kell teljesíteniük;

53.

alapvetően szükségesnek tartja az élelmiszer-ellátási lánc további racionalizálását és szervezésének javítását az élelmiszer-szállítás környezeti hatásának csökkentése és a helyben megtermelt élelmiszerek forgalmazásának előmozdítása érdekében;

54.

hangsúlyozza, hogy a mezőgazdasági termékek tartósításába és csomagolásába történő befektetések jelentősen hozzájárulhatnak e termékek tisztességes árának biztosításához;

55.

hangsúlyozza, hogy a termékek gazdaságokban történő feldolgozásának ösztönzése, valamint a nem mezőgazdasági tevékenységek révén biztosítani kell a vidéki gazdaság fenntartható fejlődését a munkahelyek számának növelése és további jövedelmek biztosítása érdekében;

56.

kéri a Bizottságot, hogy támogassa a helyi és regionális élelmiszermarketing-kezdeményezéseket, és indokolatlanul ne akadályozza azokat rendeletekkel és adminisztratív terhekkel, mivel azok jelentősen hozzájárulnak a mezőgazdasági vállalkozások hozzáadottérték-előállításához;

57.

kéri a Bizottságot, hogy az uniós szabályok felülvizsgálata során fordítson kellő figyelmet a helyi élelmiszer-termelőkre, például az önellátó termelésre is;

58.

kéri, hogy a Bizottság a fenntartható gazdálkodási gyakorlatok erősítése, valamint a szezonális és helyi élelmiszer-ellátás fejlesztése érdekében mérje fel a vendéglátó-ipari szolgáltatások közbeszerzési gyakorlatára vonatkozó szabályok módosításának lehetőségét;

59.

úgy véli, hogy közbeszerzések – például tejtermékprogramok, iskolagyümölcs- és -zöldségprogramok – révén kellene piaci hozzáférést biztosítani a kis, helyi termelők és a helyi termelői csoportok számára;

60.

úgy véli, hogy lépéseket kell tenni annak ösztönzése érdekében, hogy a mezőgazdasági piacokat közvetlenül a gazdálkodók irányítsák, hogy termelői bevásárlóközpontokat (piacokat) hozzanak létre, ahol közvetlenül kínálják termékeiket a fogyasztóknak, és hogy ösztönző programokat vezessenek be a termékek helyi piacokon történő értékesítése érdekében;

61.

határozottan kéri, hogy a Bizottság az Európai Parlament és a Tanács elé terjesztendő jelentésében elemezze az élelmiszerlánc során keletkező jelentős mennyiségű élelmiszer-hulladék problémáját, amely a legtöbb tagállamban az előállított élelmiszer akár 30 %-át is kiteszi, és az élelmiszerek alapvető értékét tudatosító kampányok révén tegyen lépéseket;

62.

leszögezi, hogy élelmiszer-programokat kell kialakítani a rászoruló, például a leghátrányosabb helyzetű, az idős és a fiatal uniós polgárok számára;

63.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

20.10.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 308/30

A.

mivel a globalizáció tömegesen elbocsátott munkavállalókra gyakorolt negatív hatásainak enyhítése és e munkavállalók iránti szolidaritásának kifejezése érdekében az újbóli munkalehetőségek fokozottabb biztosításán kívül az Európai Unió globalizációs alkalmazkodási alapot hozott létre (a továbbiakban: alkalmazkodási alap) a munkanélkülivé vált munkavállalók munkaerőpiacra történő ismételt beilleszkedésére irányuló, személyre szabott programok pénzügyi támogatására; mivel az alkalmazkodási alap számára maximálisan évi 500 millió euró áll rendelkezésre, amely vagy az előző évi kiadások teljes felső határa alatt rendelkezésre álló tartalékkeretből, vagy az előző két pénzügyi év során törölt kötelezettségvállalási előirányzatokból származik, kivéve a pénzügyi keret 1b. alfejezetéhez kapcsolódó előirányzatokat; mivel az alkalmazkodási alapot olyan rugalmas és konkrét támogatási eszközként hozták létre, amely arra szolgál, hogy gyorsabban és hatékonyabban lehessen reagálni a világkereskedelemben bekövetkező változások eredményeként végrehajtott elbocsátások által sújtott munkavállalók ismételt beilleszkedésére,

B.

mivel a gazdasági és pénzügyi válság nyomán kialakult növekvő munkanélküliség kezelése és a 2007 és 2008-ban szerzett tapasztalatokból származó tanulságok levonása érdekében az Európai Unió 2009 júniusában módosította az alkalmazkodási alap felhasználására vonatkozó szabályokat; mivel ez a módosítás a 2011. december 31. előtt benyújtandó összes kérelemre vonatkozott és az alap alkalmazási körének kiszélesítését, a beavatkozási kritériumok rugalmasabbá tételét és pontosítását, az általa biztosított társfinanszírozás mértékének ideiglenes növelését és az alapból származó pénzügyi hozzájárulás tagállamok által történő felhasználására vonatkozó időtartam meghosszabbítását jelentette,

C.

mivel az alkalmazkodási alap keretében 2007 és 2009 első félévének vége között igénybe vett előirányzatok értékelése rámutat az elkülönített források szerény mértékű végrehajtására, hiszen az elméletileg rendelkezésre álló 1,5 milliárd euróból csak 80 milliót vettek igénybe 18 kérvény esetében 24 431 munkavállaló javára 8 tagállamban igen korlátozott számú ágazatban (nevezetesen a textiliparban és a gépkocsigyártásban); mivel e hiányosságokat az eredetileg elkülönített és a végül kifizetett összegek közötti különbség is jelzi, minthogy 24,8 millió eurót – azaz az igénybe vett összegek 39,4 %-át – térítették vissza utólag az első 11 kérelem esetében,

D.

mivel bár egyelőre még nem lehetséges az alap működésének értékelése a felülvizsgált szabályzat alapján, mivel a 2009 májusa óta benyújtott kérelmek jelenleg elbírálás vagy végrehajtás alatt állnak, az már megállapítható, hogy az alkalmazkodási alapból származó támogatásokra irányuló kérelmek száma jelentős mértékben nőtt, ami bizonyítja a bevezetett módosítások szükségességét; mivel 2009 májusa és 2010 áprilisa között a benyújtott kérelmek száma 18-ról 46-ra, az igényelt hozzájárulások mértéke 80-ról 197 millió euróra, a kérelmező államok száma 8-ról 18-ra nőtt, a támogatásra szoruló munkavállalók száma ugyanakkor közel megduplázódott (további 36 712 munkavállaló), az érintett gazdasági ágazatok skálája pedig jelentős mértékben kiszélesedett,

E.

mivel azonban 9 tagállam eddig nem vette igénybe az alkalmazkodási alapot, az igénybe vett összegek továbbra is jóval alulmúlják a rendelkezésre álló évi legfeljebb 500 millió eurós összeget, és a kérelmek többsége olyan térségekre vonatkozik, ahol az egy főre jutó GDP meghaladja az európai uniós átlagot, és ahol a munkanélküliség továbbra is viszonylag alacsony; mivel ebből az a következtetés vonható le, hogy bár az eredeti rendeleten eszközölt javítások jelentősek voltak, ezek továbbra is szerény mértékűek az elmúlt években tapasztalt tömeges elbocsátások számához képest,

F.

mivel a társfinanszírozás küszöbértékének a 2009-es felülvizsgálat alkalmával 50 %-ról 65 %-ra emelése valószínűleg az egyik olyan tényező, amely magyarázatot ad a kérelmek számának növekedésére,

G.

mivel az alap alacsony szintű felhasználása az Európai Unió legszegényebb térségeiben a különböző nemzeti stratégiáknak, vagy annak a következménye, hogy nehézségek álltak elő a lehetséges kedvezményezettek pontos státuszának megállapítása során még mielőtt európai szintű döntés született,

H.

mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság 2008. július 17-i közös nyilatkozata ellenére, amely az alkalmazkodási alap mihamarabbi és lehető leghatékonyabb pénzügyi támogatását sürgette, az eljárás időtartama a tömeges elbocsátásoktól az alapnak a kérvényező állam támogatására irányuló beavatkozásáig továbbra is körülbelül 12–17 hónap; mivel ez az időtartam részben magyarázatot ad az alapból származó beavatkozásra irányuló kérelemben szereplő munkavállalók száma és a tényleges támogatásban részesülő munkavállalók száma között tapasztalt különbségre,

I.

mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között a költségvetési kérdésekben történő együttműködésről szóló intézményközi megállapodás (5) csak csekély mértékben módosítja az alkalmazkodási alap igénybevételére vonatkozó eljárást azáltal, hogy – a gyakorlatnak megfelelően – a háromoldalú egyeztetési eljárást szabadon választhatóvá teszi; mivel valószínűtlen, hogy e módosítás enyhít majd az eljárás nehézkességén vagy lassúságán,

J.

mivel a Bizottságnak az intézményközi megállapodásban foglaltak érvényesüléséről szóló félidős jelentése (6) alapján az eljárás lassúságának egyik oka az, hogy az alap igénybevétele érdekében a költségvetési hatóság mindkét ágának konkrét döntést kell hoznia; mivel ez nem akadályozhatja meg az alap igénybevételére vonatkozó döntéshozatal felgyorsítását és egyszerűsítését,

K.

mivel egyelőre nem állnak rendelkezésre megbízható és következetes adatok az alkalmazkodási alap 2009 utáni módosítását követő felhasználásáról, és mivel azon a határozott véleményen van, hogy átláthatóságot kell teremteni és rendszeres jelentéstételi kötelezettséget kell előírni,

L.

mivel a 2007 és 2010 áprilisa között hozott 27 döntés mindegyike pozitív volt és az összegek tekintetében megfelelt a Bizottság javaslatainak,

M.

mivel a globalizáció jelensége és a gazdasági válság foglalkoztatásra gyakorolt hatásai 2013 után is érezhetőek lesznek, és ennek következtében az elkövetkező években a kérelmek száma valószínűleg emelkedni fog; mivel azonban az alkalmazkodási alap célja nem az innovációhiány helyettesítése,

1.

úgy véli, hogy az alap mint az Európai Unió szociálpolitikájának egyik eszköze által képviselt hozzáadott érték abban rejlik, hogy jól látható, konkrét, célzott és ideiglenes pénzügyi támogatást nyújt a súlyos gazdasági és szociális zavarok által sújtott ágazatokban vagy térségekben tömeges elbocsátás áldozataivá vált munkavállalók számára biztosított, személyre szabott szakmai átképzést és a munkaerőpiacra történő újbóli beilleszkedést célzó programok számára;

2.

úgy véli, hogy az alap igénybevételére irányuló kérelmek számának növekedése, valamint az igénybevételre vonatkozó és a végrehajtási eljárás alkalmazásának nehézségei az alapra vonatkozó eljárási és költségvetési rendelkezések lehető leghamarabb történő módosítását teszik szükségessé; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak javítania kellene az alkalmazkodási alappal kapcsolatos tájékoztatást és az alap láthatóságát mind a tagállamok, mind az alap lehetséges kedvezményezettjei körében; ezért szorgalmazza, hogy a Bizottság hozza előre a félidős értékelés benyújtását 2011. június 30-ra és ehhez kapcsolódóan terjesszen elő az alkalmazkodási alapról szóló rendelet felülvizsgálatára irányuló javaslatot az alap legkirívóbb hiányosságainak orvoslása érdekében a jelenlegi többéves pénzügyi keret vége előtt;

3.

sürgeti a Bizottságot, hogy az időközi felülvizsgálatban értékelje a megítélt hozzájárulásokat az alábbi minőségi szempontok tekintetében:

4.

sürgeti a Bizottságot, hogy az időközi felülvizsgálatban értékelje a megítélt hozzájárulásokat költségvetési szempontból és az eredményeket foglalja össze az alábbiak figyelembevételével:

5.

úgy véli, hogy a rendelet felülvizsgálata szempontjából figyelembe kell venni az alkalmazkodási alap működésére vonatkozó értékelés eredményeit és a szerzett tapasztalatokat, és bele kell foglalni az alap igénybevételére vonatkozó eljárás időtartamának jelentős csökkentését lehetővé tevő intézkedéseket;

6.

sürgeti a Bizottságot, hogy javasolja, hogy az alapról szóló rendeletbe foglalják bele azt a tagállamokra vonatkozó kötelezettséget, amelynek értelmében támogatniuk kell a munkavállalói szervezetek részvételét az alapból származó hozzájárulások felhasználásának ideje alatt; sürgeti a Bizottságot, hogy szervezze meg a munkavállalóknak az alkalmazkodási alap által nyújtott támogatások felhasználásába történő bevonásával kapcsolatos tapasztalatok és helyes gyakorlatok cseréjét annak érdekében, hogy a meglévő és új ügyekben érintett munkavállalók kiaknázhassák a korábban felgyülemlett tapasztalatokat;

7.

hangsúlyozza, hogy az alább intézkedések kidolgozása és elfogadása esetén az alkalmazkodási alap igénybevételéhez szükséges időt felére lehetne csökkenteni:

8.

sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítson iránymutatást a tagállamok számára az alkalmazkodási alapból származó támogatásra irányuló kérelmek kidolgozására és benyújtására vonatkozóan, törekedve arra, hogy a pályázati eljárás gyors legyen, és széles konszenzus alakuljon ki az érintettek között a munkavállalóknak a munkaerőpiacra történő hatékony újbóli beilleszkedését illetően alkalmazandó stratégiák és bevezetendő intézkedések tekintetében; felhívja a tagállamokat, hogy gyorsítsák fel az eljárást azon intézkedések előfinanszírozása révén, amelyeknek az alkalmazás napjától kezdődően érvénybe kell lépniük, annak érdekében, hogy az alkalmazkodási alap végrehajtási időszakát a lehető legteljesebb mértékben ki lehessen használni az érintett munkavállalók javára;

9.

emlékezteti a tagállamokat arra, hogy kötelességük egyrészről a szociális partnerek bevonása a kérelmek előkészítésének kezdetétől az alkalmazkodási alapról szóló rendelet 5. cikkének értelmében, másrészről pedig az e rendelet 9. cikkének való megfelelés, amely előírja a tagállamok számára, hogy nyújtsanak tájékoztatást a finanszírozott intézkedésekről és tegyék közzé azokat, valamint hogy ezeket az információkat az érintett munkavállalókhoz, a regionális hatóságokhoz és a szociális partnerekhez is juttassák el, valamint hogy szabványosítsák az eljárásokat; felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák az üzemi tanácsok bevonását még a programok megkezdése előtt, annak garantálása érdekében, hogy a szociális partnerek valódi segítséget nyújthassanak olyan átalakítási tervek kidolgozásában, amelyek nem a vállalatok, hanem a munkavállalók érdekeit szolgálják;

10.

kéri a tagállamokat, hogy nemzeti szinten hozzanak létre egy, az alappal kapcsolatos kommunikációs és igazgatási struktúrát, amely kapcsolatban áll minden résztvevő féllel, különösen pedig a szociális partnerekkel, továbbá osszák meg európai szinten a bevált módszereket, ami lehetővé teszi az alap gyors és hatékony beavatkozását tömeges elbocsátások esetén;

11.

emlékeztet arra, hogy az 1927/2006/EK rendelet lehetővé teszi, hogy több tagállam együttesen kérjen támogatást az alapból abban az esetben, ha nem csupán egyetlen tagállam területén fekvő földrajzi régióban vagy adott ágazatban dolgozó munkavállalókról van szó;

12.

úgy véli, hogy az eljárások felgyorsítása és egyszerűsítése érdekében hatékonyabb koordinációra van szükség a Bizottság és az Európai Parlament között azért, hogy a döntéshozatali határidőt le lehessen rövidíteni anélkül, hogy ez a Parlament illetékes bizottságai által a kérelemről készített értékelés rovására történne, és ezért

13.

úgy véli, hogy az alap igénybevételére vonatkozó eljárás egyszerűsítésére és rugalmasabbá tételére irányuló ezen azonnali intézkedések a felülvizsgálat során belefoglalhatók a rendeletbe, ha az addig szerzett tapasztalatok indokolják azt; álláspontja szerint e lépések egyike sem korlátozhatja vagy csökkentheti a Parlament mint a költségvetési hatóság egyik ágának az alap igénybevételére vonatkozó döntési jogkörét;

14.

úgy véli, hogy az eljárás javítása mellett szükség van a gazdasági és pénzügyi válság miatt munkahelyüket elvesztő munkavállalók támogatása érdekében 2009-ben bevezetett eltérésnek a jelenlegi többéves pénzügyi keret végéig történő meghosszabbítására és ezért a társfinanszírozás mértékének 65 %-on való tartására, mivel az ezek jóváhagyását indokoló körülmények korántsem szűntek meg;

15.

tudomásul veszi, hogy első alkalommal szerepelnek a Bizottság 2011-es költségvetés-tervezetében az alkalmazkodási alap kifizetési előirányzatai, és úgy véli, hogy ez fontos eleme az alap irányításáról és láthatóságáról folyó átfogó gondolkodásnak; véleménye szerint azonban nem biztos, hogy ennyi kifizetési előirányzatból fedezni lehet az alkalmazkodási alap igénybevételével kapcsolatos 2011-es kérelmekhez szükséges összegeket; ezért ismételten kéri, hogy az alkalmazkodási alap igénybevételével kapcsolatos kérelmeket ne kizárólag az ESZA soraiból történő átcsoportosítás útján finanszírozzák, és kéri a Bizottságot, hogy minden további késedelem nélkül keressen és használjon e célra más költségvetési sorokat;

16.

hangsúlyozza, hogy az alkalmazkodási alapot a következő többéves pénzügyi keretre vonatkozó tárgyalások keretében határozzák meg; úgy véli, hogy e célból több alternatívát lehetne megvizsgálni; úgy véli, hogy kiemelt figyelmet kellene fordítani egy saját kifizetési és kötelezettségvállalási előirányzatokkal rendelkező, független alap létrehozásának lehetőségét, és sürgeti a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatokat egy ilyen alap finanszírozásával kapcsolatban; úgy véli, hogy az alkalmazkodási alap bármilyen jövőbeli reformja esetében meg kell őrizni a rugalmasságot, amely jelenleg komparatív előnyt jelent az EU strukturális alapjaihoz képest;

17.

hangsúlyozza, hogy a jelenlegi alkalmazkodási alap intézkedéseinek aktív munkakeresésre irányuló intézkedésekkel kapcsolatos állandó támogatási eszközzé történő alakítása a tagállamok szociális politikáját kiegészítő európai szociális pillér létrehozására irányuló politikai akaratot jelezne, amely pillér képes lenne a szakképzéssel kapcsolatos európai megközelítés megújítására; ezzel összefüggésben rámutat arra, hogy az alkalmazkodási alap intézkedéseinek továbbra is különbözniük kell az ESZA-tól és az élethosszig tartó tanulással kapcsolatos európai programoktól, mivel az alkalmazkodási alap a támogatásban részesített egyes munkavállalók képességeinek fejlesztésére, nem pedig a vállalkozások gondjainak megoldására vagy az oktatási intézményeknek nyújtott horizontális szolgáltatások biztosítására összpontosít;

18.

felszólítja az EGAA-t igénybe vevő tagállamokat, hogy alakítsanak ki szinergiákat az EGAA, az ESZA és a mikrofinanszírozás között, hogy ennek segítségével meghatározzák az egyes esetekben alkalmazandó legmegfelelőbb intézkedéseket;

19.

sürgeti a tagállamokat, hogy az Alapot használják európai célkitűzések megvalósítására, az új, fenntartható, zöld, magas színvonalú munkahelyekhez szükséges új készségek egy adott régióban való előmozdítására, valamint a vállalkozói készség és az élethosszig tartó tanulás ösztönzésére, annak érdekében, hogy a munkavállalók számára lehetővé váljon személyes karrierjük fejlesztése, és javuljon az EU versenyképessége a globalizált környezetben;

20.

sürgeti a Bizottságot, hogy fordítson nagyobb figyelmet az alap felhasználására éves közleményeinek jelentős bővítésével és az Európai Parlamentnek a pénzügyi hozzájárulások tagállamok általi felhasználásáról való rendszeres tájékoztatásával;

21.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

20.10.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 308/36

A.

mivel a 44/2001/EK rendelet elődjével, a Brüsszeli Egyezménnyel együtt az uniós jogszabályok egyik legsikeresebbike, mivel a rendelet lefektette az európai igazságügyi térség alapjait, jól szolgálta az állampolgárokat és a vállalkozásokat azáltal, hogy – az egységes európai szabályozáson, illetve az azt kiegészítő tekintélyes ítélkezési gyakorlaton keresztül – előmozdította a jogbiztonságot és a döntések előreláthatóságát, elkerülve a párhuzamos eljárásokat, továbbá referenciaként és eszközként szolgál más jogi eszközök számára,

B.

mivel ennek ellenére a rendeletet a Bíróság számos határozata nyomán bírálatok érték, és szükség van a korszerűsítésére,

C.

mivel a Bizottság fő célkitűzése, a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás eltörlése felgyorsítaná a bírósági határozatok szabad mozgását, és mérföldkövet jelentene a jog érvényesülésén alapuló európai térség létrehozásában,

D.

mivel a végrehajthatóvá nyilvánítást ritkán utasítják el: csupán a kérelmek 1–5 %-a ellen nyújtanak be fellebbezést, amelyek csak ritkán eredményesek; mivel azonban az egységes piacon nehezen indokolható a külföldi ítéletek elismertetéséhez szükséges idő és anyagi ráfordítás, és ez különösen terhes lehet abban az esetben, ha a kérelmező a végrehajtás alá vont személy több országban található vagyontárgyaira kér végrehajtást,

E.

mivel több uniós jogi eszköz esetében nem követelmény a végrehajthatóvá nyilvánítás: ezek közé tartozik az európai végrehajtható okirat, az európai fizetési meghagyás, a kis értékű követelések európai eljárása és a tartási kötelezettségekről szóló rendelet (20),

F.

mivel a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás eltörlését úgy kell megvalósítani, hogy gondoskodnak arról, hogy egy, a rendelet értelmében elismerhetőnek és végrehajthatónak minősülő bírósági határozat, amely végrehajtható abban a tagállamban, amelyben hozták, végrehajtható legyen Unió-szerte, továbbá arról, hogy egy rendkívüli eljárás álljon annak rendelkezésére, akivel szemben a végrehajtást kérik annak biztosítására, hogy megfelelően jogosult legyen arra, hogy a végrehajtás szerinti állam bíróságához folyamodjon, amennyiben az e rendeletben meghatározott indokok alapján meg kívánja támadni a végrehajtást, mivel biztosítani kell, hogy a felülvizsgálati kérelem benyújtására szabott határidő lejárta előtt a végrehajtás érdekében tett lépések ne legyenek visszafordíthatatlanok,

G.

mivel fenn kell tartani a 44/2001/EK rendeletben előírt minimális biztosítékokat,

H.

mivel a fogadó tagállam tisztviselőinek és bírósági végrehajtóinak képesnek kell lenniük annak megállapítására, hogy a végrehajtás tárgyát képező dokumentum egy nemzeti bíróság hiteles, jogerős ítélete,

I.

mivel a választottbíráskodást kielégítően szabályozza az 1958. évi New York-i Egyezmény és a nemzetközi kereskedelmi ügyekben folytatott választottbíráskodásról szóló 1961. évi Genfi Egyezmény, amelyeknek valamennyi tagállam részes fele, és a rendelet hatálya alól továbbra is ki kell zárni a választottbíráskodást,

J.

mivel a New York-i egyezmény rendelkezései csupán minimumszabályok, és lehetséges, hogy az aláíró államok törvényei inkább a választottbíróságok hatáskörének és a választottbírósági ítéleteknek kedveznek,

K.

mivel ezen túlmenően jelentős zavarokhoz vezethet egy olyan rendelkezés, amely előírja, hogy választottbíráskodás helyszíne szerinti tagállam bíróságai kizárólagos joghatósággal bírnak,

L.

mivel a tagállamok polgári bíróságai számára a választottbírósági eljárást támogató bírósági eljárásokra vonatkozóan kizárólagos elsőbbségi joghatóság létrehozására irányuló javaslat nyomán támadt heves vita azt jelzi, hogy a tagállamok nem jutottak e kérdésben közös álláspontra, és – tekintettel az e téren tapasztalható nemzetközi versenyre – célszerűtlen lenne kényszeríteni őket,

M.

mivel a választottbírósági joghatóság védelmére kifejlesztett különböző nemzeti eljárási eszközöknek (perlési tilalom, ameddig összeegyeztethető a személyek szabad mozgásával és az alapvető jogokkal, választottbírósági rendelkezés érvényesnek nyilvánítása, kártérítés megítélése választottbírósági rendelkezés megsértése miatt, a kompetencia-kompetencia (Kompetenz-Kompetenz) elv kedvezőtlen hatása stb.) továbbra is rendelkezésre kell állniuk, és az ilyen eljárások hatásait és a belőlük eredő más tagállamokban hozott bírósági határozatokat az adott tagállam hatáskörében kell hagyni, a West Tankers-ügyben született határozat előtti álláspontnak megfelelően,

N.

mivel a felek autonómiája kulcsfontosságú, és a perfüggőségi szabály Bíróság által (például a Gasser-ügyben) támogatott alkalmazása lehetővé teszi a joghatósági kikötések visszaélésszerű megtorpedózását,

O.

mivel a joghatósági megállapodás kötelezően vonatkozhat harmadik felekre is (például hajórakjegy esetében), anélkül, hogy ők kifejezetten hozzájárultak volna, ami kedvezőtlenül befolyásolhatja az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésüket, és számukra nyilvánvalóan méltánytalan lehet; mivel ezért a rendeletben külön rendelkezésnek kell foglalkoznia a joghatósági megállapodásokkal a harmadik felek tekintetében,

P.

mivel a zöld könyv szerint számos, a rendelettel kapcsolatban felmerülő probléma enyhíthető lenne a bíróságok közötti komunikáció javításával; mivel gyakorlatilag lehetetlen lenne egy nemzetközi magánjogi eszközben rendelkezni a bírók közötti jobb kommunikációról, ugyanakkor elő lehetne azt mozdítani az európai igazságszolgáltatási kultúra megteremtésének részeként, képzések és hálózatok alkalmazása révén (európai igazságügyi képzési hálózat, bírói tanácsok európai hálózata, az Európai Unió Legfelsőbb Bíróságai elnökei hálózata, polgári és kereskedelmi ügyekkel foglalkozó Európai Igazságügyi Hálózat),

Q.

mivel, a személyiségi jogokat illetően szükséges a „forum shopping” – a legkedvezőbb jog kiválasztása – lehetőségének korlátozása, hangsúlyt helyezve arra, hogy a bíróságok csak akkor fogadják el a joghatóságot, ha az eset kielégítő, lényegi vagy jelentős kapcsolatban áll az országgal, ahol a keresetet benyújtották, mivel így könnyebben el lehet érni az érdekek egyensúlyát, különösen a véleménynyilvánítás szabadságának joga, valamint a jó hírnévhez és a magánélethez való jog között; mivel az alkalmazandó jognak ezzel a problémájával külön fog foglalkozni egy, a Róma II. rendeletről szóló jogalkotási kezdeményezés; mivel azonban a módosított rendeletben bizonyos iránymutatást lehet adni a nemzeti bíroságoknak,

R.

mivel az ideiglenes intézkedések tekintetében a Denilauer-ügyben hozott ítéletet tisztázni kell annak világossá tételével, hogy a rendelet értelmében a másik fél részvétele nélkül zajló intézkedések elismerhetőek és végrehajthatóak, feltéve, hogy az alperesnek lehetősége van megtámadni azokat,

S.

mivel nem világos, hogy az információ és bizonyíték megszerzésére irányuló biztosítási intézkedések milyen mértékben vannak kizárva a rendelet 31. cikkének hatálya alól,

1.

arra ösztönzi a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a joghatóságra, a végrehajtásra és az alkalmazandó jogszabályokra vonatkozó különböző rendeletek közötti kapcsolatokat; úgí véli, hogy a felülvizsgálat általános célja olyan jogi keret kialakítása, amely könnyen hozzáférhető, és felépítése következetes; úgy véli, hogy ennek érdekében valamennyi területen egységesíteni kell és össze kell hangolni a terminológiát, valamint a hasonló szabályok alkalmazására vonatkozó koncepciókat és feltételeket (pl. perfüggőség, a joghatóságról való megállapodásról szóló záradék stb.), a végső cél pedig a nemzetközi magánjog átfogó kodifikációja lehet;

2.

kéri a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás követelményének eltörlését, ugyanakkor úgy véli, hogy ezt azon fél jogainak védelmét szolgáló megfelelő biztosítékokkal kell ellensúlyozni, akivel szemben a végrehajtást kérik; ezért úgy véli, hogy rendelkezni kell egy rendkívüli eljárásról, amely hozzáférhető azon tagállamban, ahol a végrehajtást kérik; úgy véli, hogy ezen eljárást elérhetővé kell tenni azon fél kérésére, akivel szemben a végrehajtást a rendelet III. mellékletének jegyzékén szereplő bíróságnál kérik; úgy véli, hogy a rendkívüli eljárás iránti kérelem indokainak a következőknek kell lenniük: a) amennyiben az ilyen elismerés nyilvánvalóan ellentétes annak a tagállamnak a közrendjével, ahol az elismerést kérik; (b) ahol a határozatot az alperes távollétében hozták, mivel az eljárást megindító iratot vagy azzal egyenértékű iratot nem kézbesítették az alperes részére megfelelő időben ahhoz, hogy védelméről gondoskodhasson, kivéve, ha az alperes elmulasztotta a határozatot megtámadó eljárás kezdeményezését, annak ellenére, hogy lehetősége lett volna rá; (c) az ítélet összeegyeztethetetlen az azonos felek közötti jogvitában abban a tagállamban hozott határozattal, amelyben az elismerést kérik; és (d) összeegyeztethetetlen más tagállamban vagy harmadik államban, azonos jogalapból származó, azonos felek közötti eljárásban hozott korábbi határozattal, feltéve, hogy a korábbi határozat a címzett tagállamban az elismerés feltételeinek megfelel, úgy véli továbbá, hogy a kérelemnek még a végrehajtás keretében tett lépések előtt benyújthatónak kell lennie bármely bíróhoz, és amennyiben ez a bíró úgy határoz, hogy a kérelem megalapozott, az ügyet a III. melléklet jegyzékében szereplő bíróság elé utalja vizsgálatra a fenti indokok alapján; ajánlja újabb bekezdés hozzáadását a preambulumhoz, amely lehetővé teszi a nemzeti bíróságok számára, hogy büntetést szabjanak ki a terhes vagy indokolatlan beadványokra, többek között a költségek viselését;

3.

arra ösztönzi a Bizottságot, hogy kezdeményezzen nyilvános vitát a közpolitika kérdéséről a nemzetközi magánjogi eszközökkel összefüggésben;

4.

úgy véli, hogy harmonizált eljárási időkeretre van szükség a (2) bekezdésben említett rendkívüli eljárás tekintetében annak érdekében, hogy az eljárást a lehető leggyorsabban lefolytassák, továbbá véleménye szerint biztosítani kell, hogy a külön felülvizsgálati eljárás kérelmezésére szabott határidő lejárta, illetve a rendkívüli eljárás lezárulta előtt a végrehajtás keretében hozott intézkedések ne legyenek visszafordíthatatlanok; különösen hangsúlyozza, hogy a külföldi ítéleteket nem szabad végrehajtani, ha azt nem kézbesítették megfelelően a végrehajtás alá vont személynek;

5.

úgy véli, hogy nemcsak meg kell követelni a hitelesség igazolását, hanem e célra standardizált formanyomtatványt is ki kell alakítani; ezért úgy véli, hogy az V. függelékben említett igazoláson finomítani kell, elkerülve, amennyire csak lehetséges, a fordítás szükségességét;

6.

meggyőződése, hogy a költségek csökkentése érdekében a végrehajtandó határozat fordítását a jogerős határozat (a rendelkező rész és az indokolás összefoglalása) fordítására lehetne korlátozni, ugyanakkor teljes fordítást kell előírni arra az esetre, ha felülvizsgálati kérelmet nyújtanak be;

7.

úgy véli, hogy a közokiratok nem lehetnek közvetlenül végrehajthatóak anélkül, hogy lehetőség ne lenne a végrehajtás szerinti tagállam igazságügyi hatóságai előtti kifogásolásukra; úgy véli, hogy a bevezetendő rendkívüli eljárás nem korlátozható azokra az esetekre, ha az okirat végrehajtása nyilvánvalóan ellentétes a megkeresett tagállam közrendjével, mivel elképzelhetőek olyan körülmények, amikor egy közokirat összeegyeztethetetlen egy korábbi ítélettel, illetve a közokirat érvényessége (a hitelességével szemben) az eredetileg eljáró állam bíróságán hiba, téves értelmezés stb. indokával még a végrehajtás során is megtámadható;

8.

úgy véli, hogy a 4/2009/EK rendelet hatálya alá tartozó tartási kötelezettségeket ki kell zárni a rendelet hatálya alól, megismétli azonban, hogy a végső cél egy minden tárgyra kiterjedő, átfogó jogszabály létrehozása;

9.

határozottan ellenzi a választottbíráskodás rendelet hatálya alóli kizárásának (akár részleges) megszüntetését;

10.

úgy véli, hogy az 1. cikk (2) bekezdésének d) pontjában világossá kell tenni, hogy nemcsak a választottbírósági eljárások, hanem a választottbírósági hatáskör érvényességéről vagy kiterjedéséről jogvita tárgyaként vagy előzetes, illetve előkérdésként határozó bírósági eljárások sem tartoznak a rendelet hatálya alá; úgy véli továbbá, hogy a 31. cikket ki kell egészíteni egy arról rendelkező bekezdéssel, hogy egy ítélet nem elismerhető, amennyiben a határozathozatal alkalmával az eredetileg eljáró tagállam bírósága egy választottbírósági rendelkezés érvényességével vagy hatályával kapcsolatos kérdés eldöntésekor figyelmen kívül hagyta a végrehajtás szerinti tagállam valamely választottbíráskodásra vonatkozó jogszabályi előírását, kivéve, ha az adott tagállam ítélete ugyanolyan erdménnyel jár, mintha a végrehajtás szerinti tagállam választottbíráskodási jogszabályát alkalmazták volna;

11.

úgy véli, hogy egy preambulumbekezdésben ezt is világossá kell tenni;

12.

szorgalmazza, hogy a „megtorpedózás” problémájának megoldásaként a joghatósági kikötéssel kijelölt bíróság mentesüljön a perfüggőséggel érintett eljárások felfüggesztésére vonatkozó kötelezettsége alól; úgy véli, hogy ennek párosulnia kellene azzal a követelménnyel, hogy a kikötött bíróságnak a joghatóság kérdését előzetes kérdésként, gyorsan el kell bírálnia, amit alá kellene támasztani egy olyan preambulumbekezdéssel, amely hangsúlyozná a felek autonómiájának elsődleges fontosságát;

13.

úgy véli, hogy a rendeletnek tartalmaznia kellene egy új rendelkezést a joghatósági megállapodások harmadik felekkel szembeni megtámadhatóságának kezelésére; úgy véli, hogy egy ilyen rendelkezés előírhatná, hogy egy a szerződésben nem részes személyt csak akkor köt egy a rendelettel összhangban megkötött kizárólagos joghatósági megállapodás, ha: a) a szóban forgó megállapodás írásos dokumentumban vagy elektronikus feljegyzésben van rögzítve; b) a szóban forgó személyt időben és megfelelő módon tájékoztatják arról a joghatóságról, amelyhez a keresetet be kell nyújtani; c) áruszállítási szerződésekben a joghatóság i) a fuvarozó lakóhelye; (ii) a szállítási szerződésben szereplő átvételi hely; (iii) a szállítási szerződésben szereplő rendeltetési hely, vagy iv) az a kikötő, ahol az árukat eredetileg hajóra rakják, vagy az a kikötő, ahol az árukat végül a hajóról kirakodják; úgy véli, hogy arról is rendelkezni kell, hogy minden egyéb esetben a harmadik fél a rendelet szerint egyébként illetékes bíróság előtt indíthat keresetet, amennyiben úgy tűnik, hogy a szóban forgó félnek a választott fórumhoz való utalása nyilvánvalóan méltánytalan;

14.

javasolja, hogy az Owusu kontra Jackson ügyben felmerülthöz hasonló problémák elkerülése érdekében alkalmazzanak egy, a 2201/2003/EK rendelet 15. cikkének megfelelő megoldást, lehetővé téve az ügy érdemében joghatósággal rendelkező tagállam bíróságainak az eljárás felfüggesztését, ha úgy ítélik meg, hogy egy másik tagállam vagy harmadik ország bírósága az ügy vagy annak egyes részei tárgyalására alkalmasabb fórum lenne, hogy ezáltal a felek kérelmet nyújthassanak be ahhoz a bírósághoz, illetve a bíróság a felek jóváhagyásával áttehesse az ügyet ahhoz a bírósághoz; üdvözli erre vonatkozóan az öröklési ügyekre irányadó joghatóságról, az alkalmazandó jogról, az öröklési ügyekben hozott határozatok és közokiratok elismeréséről és végrehajtásáról szóló javaslatot (21);

15.

úgy véli, hogy nem vizsgálták meg kielégítően azt a kérdést, hogy a rendelet rendelkezései visszaható hatásúak legyenek-e, és ezt a lépést korai lenne megtenni további tanulmányok, széles körű konzultációk és politikai vita lefolytatása nélkül, amelyben a Parlamentnek vezető szerepet kell játszania, és ösztönzi a Bizottságot, hogy kezdeményezze ezt a folyamatot; úgy véli továbbá, hogy a tagállamok és harmadik országok között meglévő számos kétoldalú megállapodásra, a kölcsönösség kérdéseire és a nemzetközi jóviszony elvére való tekintettel a probléma globális szintű, és a megoldást a Hágai Konferencia keretei között kell megtalálni, a nemzetközi határozatokról szóló egyezménnyel kapcsolatos tárgyalások újrakezdése révén; megbízza a Bizottságot, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt e projekt – a nemzetközi magánjog Szent Grálja – újjáélesztése érdekében; sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, milyen mértékben szolgálhatna a 2007. évi Luganói Egyezmény (22) modellként és példaként egy ilyen, nemzetközi határozatokról szóló egyezményhez;

16.

mindeközben úgy véli, hogy az ingatlanhoz kapcsolódó dologi jogok vagy ingatlanok bérlete tekintetében a kizárólagos joghatóságra vonatkozó közösségi szabályozást ki lehetne terjeszteni a harmadik államban indított eljárásokra;

17.

szorgalmazza a rendelet módosítását annak lehetővé tétele érdekében, hogy a harmadik országok bíróságai javára történő kizárólagos joghatósági kikötések visszaható hatásúak legyenek;

18.

úgy véli, hogy az Owens Bank kontra Bracco ügyben született ítéletet felülbíráló határozat kérdésének külön felülvizsgálat tárgyát kellene képeznie;

19.

úgy véli, hogy kívánatos lenne a természetes személyek lakóhelye tekintetében egy autonóm, európai fogalommeghatározás (mely végeredményben valamennyi európai jogi eszközre alkalmazható) az olyan helyzetek elkerülése érdekében, amikor valamely személynek egynél több lakóhelye van;

20.

elutasítja a társaságok székhelyének a Brüsszel I. rendeletben szereplő egységes fogalommeghatározását, mivel egy ilyen messzemenő következményekkel járó fogalommeghatározást a jelenleg kidolgozás alatt álló európai társasági jog hatályán belül kell megvitatni, illetve arról döntést hozni;

21.

úgy véli, hogy a rendeletnek tartalmaznia kell egy rendelkezést, amely megakadályozza, hogy a végrehajtást elrendelő bíróság megtagadja az eredetileg eljáró állam bírósága kamatokra vonatkozó automatikus szabályainak érvényesítését, és ehelyett saját nemzeti kamatlábát alkalmazza, és csak a rendkívüli eljárás keretében született végrehajtható okirat kiállításának napjától;

22.

úgy véli, hogy a „megtorpedózás” problémájának megoldása érdekében a másodszor eljáró bíróságot mentesíteni kell a perfüggőséggel érintett eljárások felfüggesztésére vonatkozó kötelezettség alól abban az esetben, ha az először eljáró bíróság nyilvánvalóan nem rendelkezik joghatósággal; ugyanakkor elutasítja azt az elképzelést, hogy a nemleges megállapítási ítéletre irányuló kérelmeket teljességgel kizárják az „első az időben” szabály alól azon az alapon, hogy ezek a kérelmek jogos kereskedelmi célokat szolgálhatnak; úgy véli ugyanakkor, hogy a joghatóságra vonatkozó problémákat az egységes szabadalmi bíráskodási rendszer létrehozására irányuló javaslatok keretében lehetne legjobban megoldani;

23.

úgy véli, hogy az 593/2008/EK rendelet („Róma I.”) (23) és a 44/2001/EK rendelet közti terminológiai következetlenségeket oly módon kell megszüntetni, hogy a Brüsszel I. rendelet 15. cikkének (1) bekezdését ki kell egészíteni a „szakember” fogalmának a Róma I. rendelet 6. cikke (1) bekezdésébe foglalt definíciójával, valamint a Brüsszel I. rendelet 15. cikkének (3) bekezdésében található „az ugyanazért az árért utazást és szállást biztosító szerződés” kifejezést a szervezett utazást szabályozó 90/314/EGK irányelvre (24) történő utalással kell helyettesíteni, ahogyan a Róma I. rendelet 6. cikke (4) bekezdésének b) pontjában is szerepel;

24.

felszólítja a Bizottságot, hogy tekintettel az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatára, hogy keressen a kiszolgáltatottabb félnek nagyobb jogbiztonságot és megfelelő védelmet biztosító megoldást az olyan alkalmazottak számára, akik munkájukat nem egyetlen tagállamban végzik (pl. hosszú távú fuvarozással foglalkozó teherautó-sofőrök, légiutas-kísérők);

25.

úgy véli, hogy a Shevill-ügyben született ítéletet minősíteni kell; ezért véleménye szerint azon állítólagos tendencia visszaszorítása érdekében, hogy bizonyos joghatóságok elfogadják a területi joghatóságot, miközben csak gyenge kapcsolat áll fenn közöttük és a kereset benyújtása szerinti ország között, be kell illeszteni egy preambulumbekezdést, amely egyértelművé teszi, hogy alapvetően csak akkor fogadhatja el valamely ország bírósága a joghatóságot, ha közte és az adott ország között elégséges, lényegi vagy jelentős kapcsolat áll fenn; úgy véli, hogy ez segítené az érdekek közti nagyobb egyensúly kialakítását;

26.

úgy véli, hogy az igazságszolgáltatáshoz való jobb hozzáférés biztosítása érdekében az információk vagy bizonyíték megszerzésére vagy a bizonyíték megőrzésére irányuló rendelkezéseknek bele kell tartozniuk az átmeneti vagy biztosítási intézkedések fogalmába;

27.

úgy véli, hogy a rendeletnek az ügy érdemében joghatósággal rendelkező bíróságok joghatóságának megállapításán túl ezen intézkedések vonatkozásában annak az országnak a bíróságait kell joghatóságként meghatároznia, ahol a keresett információ vagy bizonyíték fellelhető;

28.

úgy véli, hogy „az átmeneti intézkedéseket, beleértve a biztosítási intézkedéseket is” egy preambulumbekezésben kell meghatározni a St Paul Dairy-ügyben használt kifejezésekkel;

29.

úgy véli, hogy a Van Uden-ügyben tett megkülönböztetést – az olyan ügyek megkülönböztetése, amikor az intézkedést meghozó bíróság az ügy érdemében joghatósággal rendelkezik, az olyan ügyektől, ahol ilyen joghatósággal nem rendelkezik – egy olyan teszttel kell felváltani, amelynek alapját az a kérdés képezi, hogy kérelmeznek-e intézkedéseket az adott tagállam vagy nem tagállam által kezdeményezett vagy kezdeményezendő eljárások támogatása (mely esetben a 31. cikk szerinti korlátozások nem alkalmazandók), vagy egy másik tagállamban folytatott eljárások támogatása (mely esetben a 31. cikk szerinti korlátozások alkalmazandók) céljából;

30.

sürgeti egy preambulumbekezdés beillesztését az ilyen intézkedést meghozó tagállami bíróság területi joghatóságához való „tényleges kapcsolódásra” irányuló, a Van Uden-ügyben elismert követelmény által okozott nehézségek leküzdése érdekében annak egyértelművé tétele céljából, hogy amikor a tagállami bíróságok arról döntenek, hogy meghozzák, megújítsák, módosítsák vagy megsemmisítsék az egy másik tagállamban folyó eljárások támogatására irányuló ideiglenes intézkedéseket, figyelembe kell venniük valamennyi körülményt, beleértve az alábbiakat: i) az elsődleges ügyet tárgyaló tagállami bíróság a szóban forgó intézkedéssel vagy hasonló jellegű intézkedésekkel kapcsolatos bármely nyilatkozata, ii) van-e valós kapcsolat a kért intézkedés és azon tagállam területe közt, ahol az intézkedéseket kérik, iii) az intézkedés másik tagállamban folyamatban lévő vagy kezdeményezendő eljárásokra kifejtett valószínű hatása;

31.

elutasítja a Bizottság elképzelését, melynek értelmében az alapeljárást lefolytató bíróság megsemmisíthetné, módosíthatná vagy adaptálhatná a más tagállam bírósága által hozott ideiglenes intézkedéseket, mivel ez ellenkezne a rendelet által megállapított kölcsönös bizalom elvének szellemével; ezenfelül nem találja egyértelműnek, hogy egy bíróság milyen alapon vizsgálhatná felül egy másik tagállam bíróságának határozatát, és ilyen körülmények közt mely jogszabályok volnának alkalmazandók, valamint úgy véli, hogy ez gyakorlati problémákat eredményezne, például a költségek tekintetében;

32.

hangsúlyozza, hogy a Bizottság kollektív jogorvoslati eszközökkel kapcsolatos, rövidesen elkezdődő munkája során lehetséges, hogy tekintettel kell llenni bizonyos, kollektív jogérvényesítési keresetekkel kapcsolatos különleges joghatósági szabályokra;

33.

úgy véli, hogy a nemzetközi magánjog sajátos nehézségeire, a jogi konfliktusokra vonatkozó uniós jogalkotás vállalkozások, állampolgárok és nemzetközi jogászok számára való fontosságára, valamint a következetes ítélkezési gyakorlat szükségességére tekintettel időszerű egy külön kamara felállítása a Bíróságon belül, amelynek feladata a nemzetközi magánjoggal kapcsolatos előzetes döntéshozatal;

34.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

20.10.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 308/44

A.

mivel az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Unió Alapjogi Chartája meghatározzák az Európai Unió alapját képező értékeket, de mivel az Európai Unióban élők közül a gyakorlatban nem mindenki részesül teljes mértékben az Alapjogi Charta által biztosított előnyökből, különös tekintettel az etnikai kisebbségi csoportokhoz tartozó nőkre, köztük az erőszak, az emberkereskedelem és a szegénység áldozataira; mivel továbbá ezek az értékek közösek valamennyi tagállam társadalmaiban, ahol a pluralizmus, a megkülönböztetésmentesség, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség érvényesül,

B.

mivel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. cikke tiltja a nemzeti kisebbséghez tartozás alapján történő mindenfajta megkülönböztetést; mivel azonban számos, az Európai Unióban élő etnikai kisebbségi közösség még mindig hátrányos megkülönböztetés, társadalmi kirekesztés és szegregáció áldozata,

C.

mivel az egyenlő bánásmód minden polgár alapvető joga, nem pedig kiváltság, és mivel a toleranciának a mindennapi életben tanúsított általános magatartásformának kell lennie, nem pedig egyesek felé tett szívességnek; mivel a megkülönböztetés minden formája ellen egyenlő intenzitással kell küzdeni,

D.

mivel az etnikai kisebbségekhez tartozó nők nemcsak a többségi társadalomhoz tartozó férfiakhoz, hanem az etnikai kisebbségekhez tartozó férfiakhoz képest is hátrányos helyzetben vannak,

E.

mivel az etnikai kisebbségekhez tartozó nők integrációjával kapcsolatos egységes politikához alapvetően szükséges az integrált uniós megközelítés, többek között olyan intézkedések formájában, amelyek fellépnek a megkülönböztetés ellen, elősegítik a lakhatáshoz, a foglalkoztatáshoz, az oktatáshoz, illetve az egészségügyi és szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférést, valamint előmozdítják az alapvető jogok tiszteletben tartását,

F.

mivel nem létezik egyetemesen elfogadott jogi fogalommeghatározás az etnikai kisebbségi csoportokra vonatkozóan; mivel az esélyegyenlőség és a kölcsönös tiszteleten alapuló azonos bánásmód elveinek, a megértésnek és az elfogadásnak kellene képezni az EU politikáinak sarokkövét valamennyi lakosa számára származásra való tekintet nélkül,

G.

mivel a színvonalas oktatáshoz való, mindenki számára biztosított egyenlő hozzáférés elősegíti a munkaerő-piaci integrációt és javítja az általános életminőséget; mivel azonban bizonyos tagállamokban az etnikai kisebbségi lakosság ki van rekesztve a többségi oktatási rendszerekben való teljes mértékű és egyenlő részvételből; mivel a demokratikus és nyitott gondolkodású társadalom Unión belüli fejlődésének biztosításához az oktatási rendszereknek a tolerancia és az egyenlőség értékeit kell közvetíteniük,

H.

mivel a harmadik országok állampolgáraira irányuló integrációs politikák számára kedvező a nemekkel kapcsolatos megközelítés fokozottabb megjelenítése, ami szükséges annak biztosítása érdekében, hogy figyelembe vegyék az etnikai kisebbségekhez tartozó nők speciális szükségleteit,

I.

mivel a bevándorlási és menekültügyi politikának és szabályozásnak elő kellene segítenie az etnikai kisebbségekhez tartozó nők integrációját,

J.

mivel a többszörös megkülönböztetés, a sztereotípiák, a megbélyegzés és az etnikai szegregáció elkerülése érdekében az etnikai kisebbségekhez tartozó nők társadalmi befogadására vonatkozó célzott megközelítésre van szükség,

K.

mivel a kulturális, hagyománybeli és/vagy vallási különbségek nem jelenthetnek akadályt az etnikai csoportokhoz tartozó nők integrációja előtt,

L.

mivel a részletesen lebontott adatok gyűjtése a nők és az etnikai kisebbségek emberi jogai védelmének és előmozdításának előfeltétele, és mivel statisztikák hiányában több probléma is azonosíthatatlan marad, ami azt eredményezi, hogy nem kerülnek elfogadásra célzott politikák,

M.

mivel az etnikai kisebbségi csoportokhoz tartozó nők integrálására alkalmas eszközök és politikák széles skálája áll rendelkezésre, ám nemzeti szinten végrehajtási hiányosságok tapasztalhatók, európai szinten pedig hiányzik a koordináció,

N.

mivel az esetek többségében az etnikai kisebbségekhez tartozó nők többszörös hátrányos megkülönböztetésben részesülnek, és gyakran nagyobb mértékben ki vannak téve a társadalmi kirekesztésnek, a szegénységnek és az emberi jogok súlyos megsértésének – ideértve az emberkereskedelmet és a kényszersterilizálást –, mint a többségi társadalom nőtagjai és a kisebbségi csoportok férfi tagjai,

O.

mivel az etnikai kisebbségek számos női tagjának alacsonyabb gazdasági-társadalmi státusza a gyakorlatban alapvető jogaik gyakorlásának korlátozását, valamint azt eredményezi, hogy nem férnek hozzá a forrásokhoz, köztük a reproduktív és szexuális egészséggel kapcsolatos forrásokhoz, és ez megnehezíti az integrációs folyamatot,

P.

mivel a nők egészségi állapota nemcsak saját, hanem gyermekeik egészségét is befolyásolja,

Q.

mivel a nők társadalomban való aktív részvétele és sikeres integrációja pozitívan hat gyermekeikre és a következő generációkra,

R.

mivel az etnikai kisebbségekhez tartozó nők társadalmi kirekesztése nehézségekhez vezethet a gazdasági függetlenedés terén, ami közvetlen és közvetett költségekkel járhat a közösségi és az állami költségvetések terhére,

S.

mivel az etnikai kisebbségekhez tartozó nők nagyobb mértékben ki vannak téve a férfiak által elkövetett erőszaknak és visszaéléseknek, amennyiben kevésbé integráltak, mint a többségi társadalom női tagjai,

T.

mivel a társadalmi befogadás szempontjából hasznos az etnikai kisebbségekhez tartozó nőkkel való fokozott és rendszeres konzultáció helyi, regionális, nemzeti és európai uniós szinten,

1.

hangsúlyozza, hogy nem létezik egyetemesen elfogadott jogi fogalommeghatározás az etnikai kisebbségi csoportokra vonatkozóan, és ez a fogalom az uniós tagállamokban élő különböző etnikai csoportok igen sokféle helyzetére kiterjed;

2.

sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a nem kormányzati szervezetekkel és a civil társadalmi csoportokkal együttműködésben, valamint a személyes adatok védelmére vonatkozó szabályoknak megfelelően gondoskodjanak nemek és nemzetiségek szerint lebontott adatok rendszeres gyűjtéséről és elemzéséről a társadalmi befogadással kapcsolatos olyan kérdések tekintetében, mint például az oktatáshoz, a munkaerőpiachoz, a társadalombiztosításhoz, az egészségügyi rendszerhez és a lakhatáshoz történő hozzáférés;

3.

úgy véli, hogy elsődleges fontosságú a meglévő jogszabályok kellő időben történő végrehajtása és ennek megfelelően az irányelvek tagállamokban való átültetése; úgy véli, hogy az európai, nemzeti, regionális és helyi szinten érvényesülő fenntarthatóbb hatás és jobb politikák érdekében jobban szervezett egyeztetésre van szükség az etnikai kisebbségekkel kapcsolatos európai, nemzeti és helyi szintű politikák között, és a döntéshozókat valamennyi szinten arra ösztönzi, hogy konzultáljanak a jogaikban érintett nőkkel, valamint az e téren tevékenykedő közösségeikkel és szervezeteikkel azon szakpolitikák és intézkedések terén, amelyek célja az etnikai kisebbségekhez tartozó nők társadalmi befogadásának javítása;

4.

rámutat a különböző kultúrák elfogadásával, valamint a hátrányos megkülönböztetés és az előítéletek hatásaival kapcsolatos nevelés fontosságára; megjegyzi, hogy a tényleges befogadás mind az etnikai kisebbségek, mind a többségi társadalom felelőssége, mivel a társadalmi egység megvalósulása érdekében mind a kettőnek erőfeszítéseket kell tenni;

5.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fogadjanak el intézkedéseket, amelyek célja, hogy megakadályozzák az etnikai kisebbségekhez tartozó nők szakképzettségének elvesztését úgy, hogy jobb hozzáférést biztosítanak a munkaerőpiachoz, beleértve a megfizethető és jó minőségű gyermekfelügyelethez való hozzáférést, valamint az oktatáshoz, képzéshez és szakképzéshez való hozzáférést; sürgeti a kisebbségi csoportokhoz tartozó nőkre irányuló olyan politikák tényleges megvalósítását, amelyek egyszerű, gyors eljárásokat biztosítanak a bevándorló nők képességeinek és képesítéseinek elismerésére;

6.

megjegyzi a példaképek integrációban betöltött jelentőségét, és támogatja a társadalmi kirekesztés megakadályozásában több tapasztalattal rendelkező tagállamokban bevált gyakorlatok cseréjét; arra ösztönzi az európai uniós, nemzeti, regionális és helyi szintű döntéshozókat, hogy konzultáljanak az etnikai kisebbségekhez tartozó nők szervezeteivel az etnikai kisebbségekhez tartozó nők társadalmi befogadását célzó szakpolitikákról és intézkedésekről; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy javasoljanak intézkedéseket a kultúrák közötti és társadalmi-kulturális közvetítők megjelenésének elősegítésére az Európai Unión belül;

7.

álláspontja szerint a beilleszkedés folyamatát korai életszakaszban kell elindítani annak érdekében, hogy hatékonyan lehessen alternatívát nyújtani a szegénység és a társadalmi kirekesztődés helyett; úgy véli, hogy intézményes keretet kell biztosítani a gyermekeknek és családoknak nyújtott, közösségi alapú szociális és oktatási szolgáltatások számára, amelyek kielégítik a területi és személyes igényeket, és egyenlő hozzáférést biztosítanak a minőségi szolgáltatásokhoz, ezért arra kéri a Bizottságot, hogy részesítse kiemelt támogatásban a korai integrációt célzó programokat;

8.

kéri a Bizottságot, hogy az Európai Szociális Alap révén, illetve a tagállamokat, hogy a nemzeti szociális alapok révén támogassák az etnikai kisebbségekhez tartozó nőket célzó vállalkozási lehetőségeket, vállalkozói szemináriumok és műhelyfoglalkozások szervezése, valamint fejlesztési projektek széles körű ismertetése révén;

9.

sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a nem kormányzati szervezetekkel együttműködésben szervezzenek az etnikai kisebbségekhez tartozó nőket és a nyilvánosságot megcélzó figyelemfelkeltő kampányokat, és a megosztottság elkerülése érdekében biztosítsák a meglévő rendelkezések teljes körű végrehajtását a diszkriminatív kulturális szokások és patriarchális példaképek leküzdésére, valamint küzdjenek a nők elleni erőszakot alátámasztó, széles körben elterjedt szexista sztereotípiák és társadalmi megbélyegzés ellen, továbbá biztosítsák, hogy az erőszak igazolása céljából ne lehessen semmilyen szokással, hagyománnyal vagy vallással kapcsolatos szempontra hivatkozni;

10.

hangsúlyozza, hogy további, ágazatokon átívelő kutatásokra és mutatókra van szükség az Unió területén élő etnikai kisebbségi csoportokhoz tartozó nők hátrányos megkülönböztetésével és társadalmi kirekesztődésével kapcsolatban, melyek alapján megtervezhető a célzott integrálási politika; ezért arra ösztönzi a Bizottságot – különösen a Kutatási Főigazgatóságot –, hogy anyagilag támogassa az erre irányuló kutatási projekteket;

11.

sürgeti a nemzeti kisebbségekhez tartozó nők aktív politikai és szociális részvételét a társadalom valamennyi területén, beleértve a politikai vezetést, az oktatást és a kultúrát, a jelenlegi alulreprezentáltság leküzdése érdekében;

12.

rámutat arra, hogy a nők gazdasági függetlensége és szerepük megerősítése kulcsfontosságú tényező a többségi társadalomban való teljes részvételük biztosítása érdekében;

13.

sürgeti a tagállamokat, hogy tartsák tiszteletben minden nő alapvető jogait, beleértve az etnikai kisebbségekhez tartozó nőket, különös tekintettel az egészségügyi ellátáshoz, az igazságszolgáltatáshoz, a jogsegélyhez, a jogi tájékoztatáshoz és a lakhatáshoz való hozzáférésükre;

14.

ösztönzi a Bizottságot, a tagállamokat és a helyi és regionális hatóságokat, hogy aktívan javítsák és könnyítsék meg az etnikai kisebbségekhez tartozó nők és lányok számára biztosított oktatáshoz való hozzáférést – különös tekintettel a nyelvtanulásra, főleg a befogadó ország hivatalos nyelveinek elsajátítására –, valamint az élethosszig tartó tanuláshoz és a felsőbb szintű oktatáshoz való hozzáférést, hogy megszűnjön az oktatás különböző szintjein tapasztalható, nemek közti különbség, amely a munkaerőpiacról történő kiszorulásukhoz és szegénységhez vezethet;

15.

hangsúlyozza, hogy az etnikai kisebbségekhez tartozó nők számára több nyelven hozzáférést kell biztosítani az egészségügyi információkhoz; hangsúlyozza az egészségügyi szolgáltatók interkulturális képzésének fontosságát az etnikai kisebbségekhez tartozó nők csoportjaival közösen;

16.

felhívja a Bizottságot, hogy a társadalmi befogadásra irányuló politikákról és intézkedésekről szóló döntések meghozatalakor vegye figyelembe a nemek közötti egyenlőség kérdését;

17.

sürgeti a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket a nemi alapú erőszak megakadályozásával vagy a nők ez elleni védelmével kapcsolatos támogatási szolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítására függetlenül jogi helyzetüktől, faji hovatartozásuktól, koruktól, szexuális irányultságuktól, etnikai származásuktól vagy vallásuktól;

18.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat a nemek közötti egyenlőségről szóló és a diszkriminációellenes jogszabályok maradéktalan végrehajtására az etnikai kisebbségekhez tartozó nők jogaival és a jogaik megsértése esetén igénybe vehető jogorvoslat módjaival kapcsolatos célirányos képzések és figyelemfelkeltő intézkedések számára rendelkezésre bocsátott források biztosításával;

19.

sürgeti a tagállamokat, hogy biztosítsák a többszörös megkülönböztetés áldozatainak védelmét, akik között a legnagyobb csoportot az etnikai kisebbségekhez tartozó nők jelentik a jogrendszert kiegészítő, a többszörös megkülönböztetésről szóló egyértelmű záradékokkal és kötelező erejű szabályozással;

20.

továbbra is szorgalmazza, hogy a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete aktívan vegyen részt az etnikai kisebbségekhez tartozó nőkkel kapcsolatos adatgyűjtésben, és az integráció kérdéskörében végzett kutatásban, a nemek közti esélyegyenlőség elvének következetes alkalmazásával és a prioritások előmozdításával a társadalmi befogadás terén;

21.

sürgeti az Alapjogi Ügynökséget, hogy a többéves keret valamennyi vetületébe és az azt követő tevékenységeibe foglalja be a nemek közti esélyegyenlőség és a nők jogainak horizontális szempontjait, beleértve az etnikai diszkriminációval, valamint a romák alapvető jogaival kapcsolatos tevékenységeket;

22.

sürgeti a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetét, hogy módszeresen gyűjtsön nemek és nemzetiség, valamint más jellemzők szerint lebontott adatokat, és az eredményeket nemek és etnikai hovatartozás alapján lebontott módon ismertesse; hangsúlyozza a megfelelő adatgyűjtési és adatvédelemi mechanizmusok szükségességét az adatokkal való visszaélések – például a faji alapú nyilvántartásba vétel – elkerülése érdekében;

23.

rámutat az esélyegyenlőséggel foglalkozó nemzeti szervek létfontosságú szerepére a diszkrimináció áldozatainak nyújtott támogatás és segítségnyújtás, valamint a jogaikról és kötelességeikről szóló tájékoztatás terén; sürgeti a tagállamokat, hogy biztosítsák a nemzeti esélyegyenlőségi szervek hatékony működését és függetlenségét, és lássák el őket megfelelő pénzügyi és humán erőforrásokkal a diszkrimináció minden területét, beleértve a többszörös diszkriminációt; kéri a nemzeti esélyegyenlőségi szerveket, hogy dolgozzanak ki a többszörös diszkrimináció elleni eszközöket és képzéseket, beleértve az etnikai kisebbséghez tartozó nők egyedi helyzetét;

24.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

20.10.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 308/49

A.

mivel a társadalom idősödését túl gyakran negatív megközelítésből szemlélik, azaz a munkaerő korösszetételével, illetve a szociális védelem és az egészségügyi ellátás fenntarthatóságával kapcsolatos kihívások szempontjából, noha az idősebb emberek szintén gazdasági erőforrást és tapasztalati tőkét jelentenek, és kulcsfontosságú közösségi és családi támogatást nyújtanak az eltartottak gondozóiként, széles körű szakmai tapasztalatuk okán pedig munkaügyi kérdésekben tanácsadóként, valamint segítenek a vidéki közösségek megőrzésében,

B.

mivel a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó 2006–2010-es ütemterv rámutatott a nők és férfiak közötti teljes mértékű egyenlőség elérésével kapcsolatos hiányosságokra, és – egyes esetekben – előrelendítette a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó menetrendet, az általános eredmények azonban csekélyek voltak,

C.

mivel a jelenlegi gazdasági és társadalmi válság különösen komoly következményekkel jár a nőkre és különösen az idősebb nőkre nézve, valamint a számukra nyújtott szolgáltatások tekintetében, ami súlyosbítja az egyenlőtlenségeket és a – nemcsak a nemen, hanem az életkoron és az egészségi állapoton alapuló – hátrányos megkülönböztetést is,

D.

mivel az idős emberek az átlagos lakosságnál jobban ki vannak téve a szegénység kockázatának, a szegénység aránya a 65 éveseknél idősebbek körében 2008-ban elérte a 19 %-ot az EU-27-ben, míg 2005-ben ez a számadat 19 % volt, 2000-ben pedig 17 %, és mivel a 65 évnél idősebb nők pedig jelentős mértékben ki vannak téve a szegénység kockázatának (a szegénység kockázata 22 %, azaz 5 százalékponttal magasabb, mint a férfiak esetében),

E.

mivel az EU-27 lakossága előreláthatóan tovább öregszik, a 65 éves vagy idősebb lakosság aránya a 2008-as 17,1 %-ról 2060-ra 30 %-ra fog emelkedni, a 80 éves vagy idősebb lakosság aránya pedig 4,4 %-ról 12,1 %-ra fog nőni ugyanezen időszak alatt,

F.

mivel az előrejelzések szerint az aktív népesség száma viszonylagosan egyre alacsonyabb lesz, és a jelenleg nem aktív csoportok munkaerőpiacra való bevonása egyre fontosabbá válik,

G.

mivel a nemi hovatartozás jelentős tényező az idősödés terén, hiszen a nők várható élettartama mintegy hat évvel hosszabb, mint a férfiaké, ahogyan azt az EU-27 2007-es statisztikái is kimutatják: a férfiak átlagosan 76 évig, a nők 82 évig élnek; és mivel ezzel ellentétben az Eurostat adatai szerint a férfiak és a nők egészségben eltöltött várható élettartama közötti eltérés sokkal kevesebb: a férfiak esetében 61,6, a nők esetében pedig 62,3 év,

H.

mivel a nőket hagyományosan nagyobb mértékben fenyegeti a szegénység és a korlátozott összegű nyugdíjak, ami különösen a 65 év feletti nőkre igaz, akik gyakran a létminimumot éppen csak meghaladó nyugdíjakat kapnak különféle okok miatt, mint amilyen a fizetésekben a nemek között megmutatkozó eltérés, ami közvetlenül érinti a nyugdíjjogosultságokat, vagy amiatt, hogy átmenetileg vagy véglegesen abbahagyták a munkát azért, hogy a családon belüli feladataikat elláthassák, vagy pedig amiatt, hogy férjük vállalkozásában dolgoztak – főként az üzleti és mezőgazdasági ágazatokban – díjazás és társadalombiztosítási tagság nélkül; és mivel a gazdasági recesszió idején a szegénységbe süllyedés kockázata még nagyobb az ilyen nők esetében,

1.

üdvözli a Bizottság közleményét az idősödő népesség hatásának kezeléséről, ugyanakkor sajnálatosnak tartja, hogy a meghatározások, statisztikák és mérlegelt helyzetek nem alapulnak kellőképpen az idősebb korban tapasztalható nemek közötti egyenlőtlenségek ismeretén, amelyek főleg az egész életút során felgyülemlett, nemi alapú hátrányokból következnek;

2.

támogatja a 2001-es stockholmi Európai Tanács által elfogadott stratégiára (5) való összpontosítást a Bizottság részéről, amely stratégia hosszú távra szóló útmutatásnak tekinthető a társadalom idősödésével járó kihívások és lehetőségek kezeléséhez; egyetért a Bizottság ama javaslatával is, hogy átfogó és multidiszciplináris megközelítést kell alkalmazni az elöregedés témájában, valamint lehetőségeket kell teremteni – különösen a termékek és szolgáltatások piacán – az idősebbek, valamint az eltartottak nem hivatásos gondozói igényeinek kielégítésére; felszólítja a Bizottságot, hogy fordítson különös figyelmet az idősek fogyasztói jogainak védelmére, mivel túl gyakran tévesztik meg és használják ki őket;

3.

felszólítja az intézményeket, hogy alakítsák ki az elöregedés pozitívabb szemléletét, valamint növeljék az uniós polgárok tájékozottságát az elöregedés és tényleges hatásai terén; sürgeti a Bizottságot, hogy foglalkozzon az öregedést tehernek tekintő hozzáállással, például úgy, hogy tanulmányozza az „ezüstgazdaság” hatásait és az abban rejlő potenciált, amelynek az idős nők az aktív alanyai; melegen üdvözli a Bizottság kezdeményezését, hogy nevezzék ki 2012-t az aktív időskor és a nemzedékek közötti szolidaritás európai évének;

4.

az egész életút szempontjából való megközelítés alkalmazását – amely során számolnak az elöregedés és a nemi hovatartozás közötti összefüggésekkel – az elöregedésre vonatkozó politikák terén tett előrelépésnek tekinti; továbbá a még nagyobb mértékű társadalmi integráció és társadalmi kohézió megteremtése felé vezető lépésnek tekinti az életkoron és nemen alapuló azon megközelítés alkalmazását, amelynek keretében valamennyi releváns (gazdasági, szociális, foglalkoztatási, közegészségügyi, élelmiszer-biztonsági, a fogyasztók jogaival, a digitális menetrenddel, a vidék- és városfejlesztéssel stb. foglalkozó) területen a politikák kialakításának elengedhetetlen módszerévé és eszközévé válik az életkor és a nemek közötti egyenlőség érvényesítése;

5.

felszólít a megkülönböztetés tilalmáról szóló irányelv mihamarabbi elfogadására;

6.

elismeri, hogy az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetéssel szemben eredményesebb igazságügyi intézkedésekkel és még inkább hozzáférhető eljárásokkal is fel kell lépni, különösen a sajátos jogszabályokkal szabályozott munka világában tapasztalt hátrányos megkülönböztetés eseteiben, amelyek során a személyeknek nyújtott támogatás és a körülmények kivizsgálása nagyon fontos; ennélfogva felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák az életkoron alapuló megkülönböztetés és a más formákban megjelenő megkülönböztetés kezeléséhez szükséges jogszabályok hatékony végrehajtását;

7.

az elöregedés jogokon alapuló megközelítésének fokozását szorgalmazza, azért, hogy az idősebbek ne passzív, hanem jogokkal rendelkező, aktív részesei legyenek saját életüknek;

8.

több forrásra, kutatásra és a meglévő ellenőrző mechanizmusok fejlesztésére szólít fel, hiszen az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetést igen ritkán ismerik el, és nem foglalkoznak vele; elismeri, hogy a tagállamokban nagyobb tudatosságra van szükség, és örömmel fogadná az Alapjogi Ügynökség és az újonnan felállított Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének hozzájárulását;

9.

hangsúlyozza, hogy el kell ismerni az idősebb nőkkel szemben gyakran alkalmazott többszörös diszkriminációt olyan társadalmakban, ahol az életkoruk, nemük, egészségi állapotuk és fogyatékosságuk alapján egyaránt hátrányos megkülönböztetésben részesülnek;

10.

mély aggodalommal tölti el, hogy a többszörös diszkrimináció milyen mértékben sújtja a nők leginkább sérülékeny csoportjait: a migráns nőket, a fogyatékkal élő nőket, a leszbikusokat, a kisebbségekhez tartozó nőket, az alacsony képzettséggel rendelkező nőket és az idősebb nőket, hiszen életkoruk, nemük, etnikai hovatartozásuk, valamint szexuális vagy vallási irányultságuk stb. alapján egyaránt hátrányos megkülönböztetésben van részük, és felszólít a pozitív diszkriminációt célzó intézkedések bevezetésére;

11.

kéri a tagállamokat, hogy folytassanak teljes mértékben kiforrott kampányokat az idősek által a társadalomban betöltött alapvető szereppel, valamint az annak szükségességével kapcsolatos tudatosság felkeltésére, hogy az idős nők számára – többek között a kiskereskedelem és a kisipar előmozdításával – lehetővé kell tenni, hogy aktív szerepet játszanak;

12.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe az idősebb leszbikus, biszexuális és transznemű nők sajátos helyzetét;

13.

felszólítja a tagállamokat, hogy vezessenek be új típusú szabadságolási formákat, amelyek lehetővé teszik, hogy az egyéb gondozási feladatok ellátására a szülői szabadság mellett másfajta fizetett szabadságot is ki lehessen venni, illetve hogy mozdítsák elő a nők és a férfiak között a fizetés nélküli gondozás egyenlőbb megosztását, mivel a nem hivatásos otthoni gondozás korlátozza az otthonon kívüli munkalehetőségeket; azon a véleményen van, hogy ebben az összefüggésben az idős nők körében tapasztalható szegénység csökkentésének egyik módját az olyan intézkedések – pl. részmunkaidős foglalkoztatás és a munkamegosztás – jelentik, amelyek lehetővé teszik a rugalmas munkavégzést; ezzel összefüggésben hangsúlyozza azonban azt, hogy a rugalmas munkaidőben dolgozó munkavállalók foglalkoztatási jogainak egyenlőnek kell lenniük a teljes munkaidőben foglalkoztatottakéval; rámutat arra, hogy az EU 2020 stratégiája foglalkoztatási célkitűzéseinek elérése érdekében kezelni kell az idős nők körében a munkanélküliséget;

14.

felkéri a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki mechanizmusokat, amelyek biztosítják, hogy a nyugdíjjogosultságok felhalmozása elegendő legyen azokban az – elsősorban nőket érintő – esetekben is, amikor egy gondozó jövedelemszintje a gondozási feladatok miatt időszakosan alacsonyabb; kéri a Bizottságot, hogy folytasson tanulmányt arra vonatkozóan, hogy milyen különböző hatásokat gyakorolnak a tagállami nyugdíjrendszerek a nőkre és a férfiakra;

15.

felszólítja a tagállamokat, hogy a nyugdíjrendszerek reformja és a nyugdíjkorhatár kiigazítása során vegyék figyelembe a nemi dimenziót, tekintettel a nők és a férfiak munkavégzési módjai közötti eltérésekre, valamint a munkaerőpiacon a nőkkel szembeni megkülönböztetés nagyobb mértékű kockázatára;

16.

felszólítja a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a kölcsönös segítségnyújtás azon formáit, amelyek áthidalják a fiatalok és idősek közötti szakadékot, és amelyekben hasznosítható az előbbiek lelkesedése és az utóbbiak tapasztalata;

17.

felszólít a jogokon alapuló megközelítés alkalmazására, hogy az idősebbeknek aktívabb szerepvállalásra nyíljon lehetőségük a számukra nyújtott ellátás és szociális szolgáltatások és kezelések kiválasztása és megtervezése terén, minden olyan esetben, amikor léteznek választási lehetőségek; felszólít továbbá valamennyi típusú gondozási szolgáltatás nyújtása tekintetében egy keresletalapú megközelítés végrehajtására annak érdekében, hogy az idősek mindaddig függetlenül élhessenek, ameddig szeretnének;

18.

felszólít az olyan politikák előmozdítására, amelyek a nukleáris családokon belül biztosítanak támogatást, lehetővé téve annak eldöntését, hogy az idősebb családtagokat maguk gondozzák vagy kiegészítő szociális szolgáltatásokat vesznek igénybe; mindkét esetben ugyanúgy díjazni kell az ilyen segítségnyújtást;

19.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a köz- és magánszolgáltatások jó minőségűek és megfizethetők, valamint könnyen elérhetők legyenek az idősek számára, és a köz- és magánszolgáltatások szerkezete a lehető leghosszabb ideig támogassa az otthoni gondozást;

20.

úgy véli, hogy átfogó politikára van szükség a nem hivatásos – többségükben női – gondozók támogatására, amely kiterjed a státuszukra, az ellátásokra és társadalombiztosítási jogaikra, a szociális szolgáltatások és támogató szolgálatok biztosítására, hivatásos gondozói szolgáltatások rendelkezésre állására stb.;

21.

hangsúlyozza, hogy a gyakorta a nők vállára nehezedő önkéntes munka, illetve nem hivatásos gondozás nem pótolhatja a szociális gondozás hiányosságait, és megfelelő szociális intézkedések életbe léptetésére szólít fel annak érdekében, hogy a nők a választásuk szerinti, fizetett tevékenységeket végezhessék;

22.

felszólít arra, hogy tagállami szinten hozzanak létre olyan segítségnyújtási csomagokat, amelyek keretében helyt kapnak az 50 éves kor feletti emberek körében a foglalkoztathatóság fokozására, a munkanélküliség hatásának csökkentésére, valamint a foglalkoztatás növelésére irányuló intézkedéseket felölelő programok;

23.

rámutat, hogy biztosítani kell a gondozás minőségét, az időskor minőségének javítása, továbbá az időseket gyakran érő fizikai, szexuális, pszichés bántalmazások és gazdasági visszaélések megelőzése érdekében; hangsúlyozza, hogy az állami és magán idősotthonokban élőknek jogosultaknak kell lenniük arra, hogy a testületi és igazgatási struktúrákon keresztül részt vegyenek ezen intézmények döntéshozatalában; véleménye szerint a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az idősek gondozójaként a köz- és magánszektorban foglalkoztatottak folyamatos képzésben és rendszeres teljesítményértékelésben részesüljenek, valamint hogy biztosítsanak munkájuknak nagyobb gazdasági értéket, többek között a fizetést, a biztosítást és a munkafeltételeket illetően;

24.

felszólítja a tagállamokat, hogy ösztönözzék az idősek számára biztosított pszichológiai és fizikai segítségnyújtási képzéseket, valamint az elhelyezésükre szolgáló megfelelő létesítmények biztosítását;

25.

ösztönzi az általában kórházként működő idősotthonok olyan barátságos létesítményekké való átalakítását, ahol – az intézményi jelleg elkerülése érdekében – a családmodell érvényesül;

26.

javasolja, hogy az Alzheimer-kórra vonatkozó európai cselekvési terv megfelelően ismerje el a nők által a demenciában szenvedők gondozásában játszott szerepet, felszólít továbbá a cselekvési terv gyors végrehajtására; úgy véli továbbá, hogy nemzeti programokra van szükség az idősebb nők életminőségének javításához szükséges intézkedések feltérképezése érdekében; javasolja, hogy konzultáljanak az Alzheimer-kórral foglalkozó szövetségekkel ezen intézkedések feltérképezéséről és végrehajtásáról;

27.

kéri, hogy a nemek közötti különbségek szempontjait vegyék figyelembe a diagnózisok felállításakor annak biztosítása érdekében, hogy azok pontosak legyenek, az emberek pedig a megfelelő kezelésben és ellátásban részesüljenek; kéri, hogy a diagnosztikai eszközöket, egészségügyi szolgáltatásokat és a gondozást ne korlátozzák kizárólag a beteg életkora és neme alapján, azért, hogy például az emlőrák, méhnyakrák, tüdőrák és bélrák, valamint a szív- és érrendszeri betegségek szűrése az idősebb nők előtt is nyitva álljon; ezen túlmenően azt kéri, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet az olyan betegségek megelőzésére és kezelésére, amelyekre az idős nők különösen hajlamosak, mint amilyen a csontritkulás és a reumás ízületi gyulladás;

28.

kéri, hogy a nemek és életkor szerinti megközelítést alkalmazzák a táplálkozásra vonatkozó ajánlásokban; kéri továbbá, hogy alkalmazzanak nemen és életkoron alapuló megközelítést az élelmiszer-biztonsági kérdésekre – például az élelmiszercímkézésre, egészséggel kapcsolatos állításokra, a REACH-rendeletre és az új élelmiszerekre –vonatkozó ajánlásokban;

29.

rámutat, hogy a technológia és a technikai újítások fontosak lehetnek a társadalomnak az idősödő lakosság igényeihez való alkalmazkodása során; felszólít arra, hogy szélesebb körben alkalmazzák az idősekkel szoros együttműködésben kidolgozott innovációkat, amilyenek például az egyszerűsített mobiltelefonok és internetes kapcsolatok, egyes termékekben a balesetek megelőzését célzó intelligens érzékelők, a például az emlékezőképességet érintő betegségekben szenvedőket segítő kutyák képzése stb., kéri továbbá a kifejezetten az idősekre irányuló, az egész életen át tartó tanulás alapján kialakított programok állami támogatását;

30.

felszólít arra, hogy a jelenleg kifejlesztés alatt álló gyógyszerekkel kapcsolatos vizsgálatok esetében azoknak a testre gyakorolt hatásait ne csak a férfiak, hanem a nők esetében is tanulmányozzák;

31.

javasolja, hogy végezzenek statisztikai felméréseket az idősekkel szembeni erőszak növekedésére vonatkozóan azzal a céllal, hogy rávilágítsanak erre a komoly problémára – amelyet az idősek általában nem tudnak bejelenteni, mivel az általuk elszenvedett nem megfelelő bánásmódot esetleg az öregség és a függés részeként fogadják el –, továbbá azzal a céllal, hogy hatékonyabban és nagyobb elkötelezettséggel küzdjön a társadalom egésze az idősekkel szembeni visszaélések ellen;

32.

az idős nők társadalomból való kirekesztésének megelőzése érdekében célzott kulturális és oktatási rendszerek létrehozására és arra szólít fel, hogy az idős nőket vonják be a helyi közösségi kezdeményezésekbe;

33.

kéri a Bizottságot, hogy 2011 végéig tegyen javaslatot egy cselekvési tervre, amely az alábbiakat tartalmazza:

34.

felkéri a Bizottságot, hogy 2012 végéig aktualizálja és erősítse meg az alapvető jogokkal kapcsolatos ügyek végrehajtására vonatkozó ellenőrző mechanizmusokat; felszólít e gyakran nem eléggé kihasznált mechanizmusokkal kapcsolatos tudatosság növelésére, mivel általánosságban az idősebbek, a nők pedig különösen tájékozatlanok jogaik tekintetében;

35.

megerősíti, hogy az EU-ban minden férfinak és nőnek rendelkeznie kell a joggal, hogy megfelelő, megfizethető és jó minőségű általános érdekű szociális és egészségügyi szolgáltatásokban részesüljön egyedi igényeinek és preferenciáinak megfelelően; felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő irányelvre irányuló javaslatot az alapvető szolgáltatásokról, amely figyelembe venné az egyes nemzeti körülményeket; hangsúlyozza, hogy az idősebb nők különösen kiszolgáltatottak, és felkéri a Bizottságot, hogy vegye fontolóra egy olyan rendszer kiépítését, amely az EU-ban minden férfi és nő számára biztosítja – az adott tagállam életszínvonalától függő – alapvető jövedelemhez való jogot;

36.

felszólítja a Bizottságot, hogy törekedjen annak biztosítására, hogy közösségi finanszírozást különítsenek el a többek között szociálisan hátrányos helyzetű egyedülálló és idős nőkre irányuló projektekre;

37.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

20.10.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 308/55

A.

mivel a polgárok információkhoz való hozzáférése, valamint a politikai döntéshozók és a szavazók közötti kommunikáció a képviseleti demokrácián alapuló társadalmaink központi eleme, és alapvető előfeltétele annak, hogy a polgárok teljes mértékben és tájékozottan gyakorolni tudják a nemzeti és az európai közéletben való demokratikus részvétel jogát,

B.

mivel az állampolgároknak joguk van ahhoz, hogy tájékoztatást kapjanak az Európai Unióról és a konkrét projektekről, hogy kifejezhessék véleményüket az Unióról, és hogy meghallgassák őket; mivel a tájékoztatás tekintetében a legfőbb kihívás e párbeszéd megkönnyítése,

C.

mivel a legutóbbi európai választásoknak sem sikerült visszafordítaniuk a csökkenő szavazói részvétel tendenciáját, ami kiemeli az EU és a polgárok közötti szakadék csökkentésére irányuló erőfeszítések folytatásának szükségességét,

D.

mivel egyértelműen bizonyított, hogy a polgárok az európai politikák és ügyek tekintetében nem kellőképpen tájékozottak, ugyanakkor jobb tájékoztatást szeretnének kapni, amint azt a különböző Eurobarométer-felmérések eredményei is tükrözik; mivel e felmérések azt mutatják, hogy az információhiány az egyik fő oka annak, hogy az állampolgárok tartózkodnak a szavazástól, és nem bíznak az uniós intézményekben,

E.

mivel a Lisszaboni Szerződés nagyobb hatalmat adott a Parlamentnek az uniós döntéshozatalban, és ezáltal még fontosabbá vált, hogy a polgárok tisztában legyenek választott képviselőik munkájával,

F.

mivel a Lisszaboni Szerződés bevezeti az uniós politikák alakításában való állampolgári részvétel új formáját, az európai polgári kezdeményezést; mivel az információhoz való nyilvános hozzáférés és az információ kritikai megértése kulcsfontosságú az európai polgári kezdeményezés szempontjából,

G.

mivel a nyilvánosság olyan közegként értelmezhető, amelyben a közpolitikák jobban megértethetők és jobban megvitathatók valamennyi uniós polgárral és a sokszínű népesség valamennyi szegmensével annak érdekében, hogy hatékonyabban meg lehessen felelni az elvárásaiknak, és mivel annak nemcsak a tájékoztatás számára kell helyet biztosítania, hanem a határokon átívelő, széles körű konzultációk számára is, elősegítve a közös közérdek tudatának kialakulását az egész Unióban;

H.

mivel az „új média” kifejezés a hálózatba kapcsolt digitális információs és kommunikációs technológiák leírására használatos; mivel ezek az új technológiák elősegítik az információk terjesztését és a megnyilvánulások sokféleségét, valamint lehetővé teszik egy deliberatívabb demokrácia felépítését; mivel az elektronikus közösségi médiumok a nyilvánosság új formáit teremtik meg, amelyek fizikailag elszórtan helyezkednek el, de összeköti őket az azonos téma iránti közös érdeklődés, és magukban rejtik annak lehetőségét, hogy új, transznacionális nyilvános szférát hozzanak létre,

I.

mivel a 2009-es európai választási kampányban a közösségi médiaplatformok használata a Parlament részéről sikeresen növelte az aktív felhasználók számát, különösen a fiatalok körében,

J.

mivel a fiatalok az eddigiektől eltérő módon érzékelik, használják és hasznosítják a médiát; mivel a fiatalok széleskörűen használják az új technológiákat mint kommunikációs eszközöket,

K.

mivel az európai nyilvános szféra kialakítása szorosan kapcsolódik a páneurópai vagy transznacionális médiastruktúrák meglétéhez; mivel jelenleg nem beszélhetünk átfogó európai nyilvánosságról, ellenben a nyilvános szféra nemzeti szinten nagyon élénken működik, és ezek között szinergiákat kellene létrehozni, például a francia-német Arte televíziós csatorna mintájára,

L.

mivel az Amszterdami Szerződésnek a tagállamokban történő közszolgálati műsorszolgáltatás rendszeréről szóló jegyzőkönyve (5) értelmében a tagállamok feladata a közszolgálati műsorszolgáltatók megbízatásának meghatározása és kialakítása,

M.

mivel a médiapiacra irányadó jogi szabályozások az egyes tagállamokban igen különbözőek, és ezeket tiszteletben kell tartani,

N.

mivel a nemzeti média, és különösen a közszolgálati műsorszolgáltatók külön felelőssége, hogy széles körben tájékoztassák a polgárokat a politikai döntéshozatalról és a kormányzásról, aminek az uniós ügyekre is ki kellene terjednie,

O.

mivel a polgárok uniós ismereteinek javításához arra van szükség, hogy az uniós tanulmányok szerepeljenek a tantervekben,

P.

mivel az újságírás a demokrácia fontos mércéje, és biztosítania kell a legkülönbözőbb véleményekhez való szabad hozzáférést; mivel az újságírás és a média vezető szerepet játszik az európai integrációs folyamatban,

Q.

mivel a tagállamok polgárai körében legitimitását kereső Európai Uniónak ösztönöznie kell a transznacionális média létrejöttét, amely új demokratikus és független dimenziót kölcsönözhet Európának, megerősítve a pluralizmus védelmére és a médiatulajdon koncentrációjának leküzdésére irányuló szabályokat,

R.

mivel az új kommunikációs eszközök megjelenése az újságírás és a médiaipar valamennyi ágát átformálta, és a szakma hagyományos megközelítésmódjainak újragondolásához vezetett, lehetővé téve bárki számára tartalmak megalkotását és megosztását a blogokon; mivel a közösségi hálózatok a web 2.0 központi elemévé váltak, és megváltoztatták a szokásokat és új megvilágításba helyezték a tájékoztatást, egyre több újságíró használja ugyanis ezeket a hálózatokat információforrásként vagy az információ terjesztésének eszközeként; mivel a közösségi média bizonyos mértékig szerepet játszik különböző cikkek felkutatásában és megalkotásában, és az újságírók felhasználják őket cikkeik közzétételéhez, megosztásához és népszerűsítéséhez,

1.

abból indul ki, hogy az uniós intézményeknek egy olyan európai nyilvános szféra közös kialakítását kell célul kitűzniük, amelyet valamennyi uniós polgár részvételének lehetősége jellemez, és amelynek alapja a Bizottság, a Tanács és az Európai Parlament minden nyilvános információjához való szabad és ingyenes hozzáférés az Európai Unió valamennyi nyelvén;

2.

üdvözli a „Partnerség az Európáról szóló kommunikációért” című európai parlamenti, tanácsi és bizottsági közös nyilatkozatot, és szorgalmazza, hogy az uniós intézmények tartsák tiszteletben és támogassák ezt a nyilatkozatot;

3.

úgy véli, hogy az EU-ról szóló híradásnak minden médiumban, különösen a tömegtájékoztatásban meg kell jelennie, és semlegesnek, tényszerűnek és függetlennek kell lennie, ami a páneurópai vita elindításának és az európai nyilvános szféra kialakításának egyik központi előfeltétele;

4.

megállapítja, hogy a problémát nem az EU-ról és intézményeiről szóló online hírek és információk hiánya jelenti, hanem az, hogy rengetegféle információ érhető el mindenfajta prioritási sorrend nélkül, ami oda vezet, hogy az információk özönében elvész az információ; megállapítja, hogy minden intézmény saját új hírplatformot indított, amelyek azonban nem nyerték meg maguknak a nagyközönség széles rétegét, mert gyakran nem elég világosak, vonzóak és érthetőek, sok esetben túlságosan szakmai nyelvezetük miatt, amely elrettenti az európai kérdésekben kevéssé jártas embereket; úgy véli, hogy szükség lenne egy, a platformokhoz kapcsolódó bevezető weboldalra, amely könnyebben érthetővé teszi az összes uniós intézmény működését;

5.

kitart amellett, hogy a kommunikációnak a nagyközönség és a politikai döntéshozók közötti valódi párbeszéden és a nyilvánosság képviselői közötti nyugodt politikai vitán kell alapulnia; interaktívabb párbeszédet szorgalmaz, amely kevésbé alapul az intézményi kommunikáción, mivel az gyakran érdektelen és a polgárok mindennapjaitól túl elrugaszkodott;

6.

úgy véli, hogy a hatékonyság érdekében a kommunikációnak világossá kell tennie, hogy az uniós szintű politikai döntések közvetlenül érintik az uniós polgárok mindennapi életét, akik úgy vélik, az EU továbbra is túlságosan távoli, és kevés befolyással van konkrét problémáik megoldására;

7.

felhívja a Bizottságot, hogy erősítse meg kommunikációs politikáját, és a 2013 utáni többéves pénzügyi keret újratárgyalásának megkezdésekor sorolja azt a fő prioritások közé;

8.

emlékeztet arra, hogy az EUSz. új 12. cikke értelmében a nemzeti parlamentek már az eddiginél korábbi szakaszban részt vesznek az uniós döntéshozatali folyamatban, és szorgalmazza, hogy ez a részvétel fokozza a nemzeti szintű uniós politikai vitát; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a nemzeti parlamenti képviselőket bevonják az uniós politikai döntéshozatalba, és üdvözli az olyan kezdeményezéseket, mint például a nemzeti parlamenti képviselők élő részvétele a parlamenti bizottsági üléseken, internetes közvetítésen keresztül;

9.

hangsúlyozza, hogy a politikai pártok jelentős szerepet játszanak az európai ügyekkel kapcsolatos közvélemény formálásában; rámutat, hogy vezető szerepet töltenek be a vita ösztönzésében és az európai nyilvános szférához való hozzájárulásban; úgy véli, hogy a pártok programjaiban nagyobb teret kellene szentelni az európai kérdéseknek;

10.

úgy véli, hogy a civil társadalmi szervezetek fontos szerepet játszanak az európai vitában; meggyőződése, hogy ezt a szerepet a nyilvános kommunikáció területén folytatott, célzott együttműködési projektek révén meg kell erősíteni;

11.

hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a tagállamoknak legyen egy európai ügyekért felelős szakhivatala, amelynek munkatársa felelős az európai politikák helyi, regionális és nemzeti vonatkozásainak bemutatásáért, és amely egyfajta kapcsolattartási pontként szolgál, amelyhez a polgárok uniós ügyekben fordulhatnak;

12.

kiemeli annak fontosságát, hogy a tagállamokban működő bizottsági képviseletek és parlamenti tájékoztatási irodák médiaszakembereket foglalkoztassanak sajtófelelősökként, akiknek feladata, hogy aktív és látható szerepet vállaljanak az európai kérdésekről folytatott nemzeti szintű vitákban;

13.

rámutat, hogy közelebb kell vinni az európai integrációs folyamatot a fiatalokhoz, és ennek megfelelően kéri a tagállamokat és a régiókat, hogy – a tanulók uniós intézményekkel való megismertetése érdekében – mérlegeljék az EU történelmi hátterére, céljaira és működésére összpontosító uniós ismeretek nagyobb mértékű felvételét az összes oktatási tantervbe, és arra ösztönzi őket, hogy uniós szinten cseréljék ki bevált gyakorlataikat ezen a területen; úgy véli, hogy az iskolák teljes körű bevonása alapvető fontosságú az EU kommunikációs politikája számára a fiatalok elérése és megnyerése érdekében;

14.

üdvözli a Bizottság és a Parlament uniós ügyekkel foglalkozó, újságíróknak szóló képzési programjait, és ezek kibővítésére szólít fel annak érdekében, hogy eleget tehessenek a növekvő keresletnek; aggodalmának ad hangot az Európai Bizottság kommunikációs költségvetésének megnyirbálása miatt, különösen a „Média tájékoztatása” programra irányuló költségvetés vonatkozásában;

15.

elismeri annak fontosságát, hogy a Euronews nyelvi kínálatát terjessze ki az EU valamennyi tagállamának nyelvére (és további nyelvekre), hogy továbbra is a független televíziós újságírás modellje legyen, amely előmozdítja az objektív tájékoztatást, a minőségi politikát és a hirdetések átláthatóságát;

16.

hangsúlyozza, hogy a szabad, nyílt és demokratikus társadalom kialakítása szempontjából alapvetően fontos a média szabadságának, a szerkesztői függetlenségnek, valamint különösen a közszolgálati rádió- és televízióadók műsorokra vonatkozó autonómiájának uniós és nemzeti szintű tiszteletben tartása, mivel ez az Európai Uniónak és médiavilágának alapvető értéke;

17.

rámutat, hogy a közösségi oldalak óriási lehetőségeket rejtenek magukban a fiatalok elérésére, és ezért arra ösztönzi a Bizottságot és a Parlamentet, hogy fokozzák a szerkesztőileg független és az államtól elkülönülő híradásokat;

18.

a médiának a demokratikus akarat- és közvéleményformálásban betöltött különleges szerepére való tekintettel hangsúlyozza, hogy az új médiában is megbízható politikai információkra van szükség; hangsúlyozza a közszolgálati és a magántulajdonú média közötti partnerségek erősítésének szükségességét a nagyközönség szélesebb körének elérése érdekében;

19.

arra ösztönzi a Bizottságot és a Parlamentet, hogy még inkább erősítsék meg elkötelezettségüket a személyzet kommunikációs készségek terén való oktatása és képzése iránt, lehetővé téve számukra a médiával és a polgárokkal való kommunikációt, az uniós intézmények tájékoztatási és kommunikációs tevékenységének javítására; e követelmények teljesítése szempontjából elengedhetetlennek tartja a médiaszakemberek szélesebb körű felvételét;

20.

felhívja a Bizottságot, hogy legyen nyitott a kommunikáció minden formája iránt, sokszorozza meg az újságírókkal és a médiával való kapcsolatait, és támogasson valamennyi olyan projektet és kezdeményezést, amelynek célja a polgárokra irányuló uniós tájékoztatás előmozdítása;

21.

javasolja, hogy a Bizottság támogassa és finanszírozza a különböző tagállamokban működő műsorszolgáltatók és más médiaszakemberek bevált gyakorlatainak cseréjét az uniós kérdésekről való tájékoztatás terén, ideértve a közszolgálati és magántulajdonú média képzését is;

22.

rendkívül aggasztónak tartja a Brüsszelbe kiküldött újságírók számának közelmúltbeli csökkenését, továbbá úgy látja, hogy e fejlemény sem az uniós intézmények, sem pedig a Brüsszelbe akkreditált sajtó érdekeit nem szolgálja; következésképpen felhívja az uniós intézményeket, hogy – a jelenleg Brüsszelben dolgozók támogatása érdekében – szorosabban működjenek együtt a sajtó brüsszeli képviselőivel, és tanúsítsanak irántuk nagyobb nyitottságot; e tekintetben javasolja, hogy szülessenek lépések az újságírók akkreditációs eljárásának megkönnyítésére;

23.

üdvözli, hogy számos médium és különösen közszolgálati műsorszolgáltató jelentős beruházásokat hajtott végre az új, interaktív és nemlineáris – különösen internetes – szolgáltatások terén a hírekre és aktualitásokra, többek között európai tartalmakra vonatkozóan, és ezáltal különösen a fiatalabb közönséget érik el;

24.

elismeri, hogy a közszolgálati műsorszolgáltatók nem egyedüli eszközei az uniós üzenetek polgárokhoz való eljuttatásának, mivel tapasztalati bizonyítékok szerint a magán műsorszolgáltatók szintén kulcsfontosságú forrásai az uniós tudósításoknak, és hozzájárulhatnak az európai nyilvánosság fejlesztéséhez és előmozdításához;

25.

üdvözli a határokon átnyúló, tényfeltáró újságírásra irányuló kutatási támogatásokkal foglalkozó kísérleti projektet; úgy véli, hogy a választótestület tagjainak függetlensége döntő jelentőségű a szerkesztői függetlenség biztosítása szempontjából;

26.

európai kezdeményezést javasol bevezetni az európai ügyekkel kapcsolatos képzési programok kidolgozására, különösen fiatal újságírók számára; úgy véli, hogy lépéseket kellene tenni annak ösztönzésére, hogy az újságírók rendszeresen tegyenek közzé híreket az uniós intézmények munkájáról; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy iskolai tanterveikbe építsenek be az új médiát alkalmazó újságírásról szóló kurzusokat;

27.

hangsúlyozza, hogy az „amszterdami jegyzőkönyv” értelmében a közszolgálati műsorszolgáltatás meghatározása, megszervezése és finanszírozása a tagállamok hatásköre; ezért ösztönzi a tagállamokat, hogy a szerkesztői függetlenséggel és az újságírói etikával összhangban lehetőség szerint foglalják bele ezekbe az EU-ról szóló tudósításokat;

28.

hangsúlyozza, hogy a nemzeti és regionális közszolgálati műsorszolgáltatóknak különös felelőssége, hogy tájékoztassák a polgárokat az uniós szintű politikáról és politikai döntéshozatalról; nyomatékosítja e tekintetben, hogy a közszolgálati műsorszolgáltatóknak kritikusan, teljes szerkesztői függetlenséggel kell megvizsgálniuk saját uniós híradásaikat, és nagyra törő célokat kell kitűzniük;

29.

hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell a közszolgálati műsorszolgáltatók függetlenségét, és hogy ez utóbbiak feladatai közé tartozik, hogy a polgárok és a civil társadalom tájékoztatásával és támogatásával kapcsolatos közérdekű céljuknak megfelelően tudósítsanak az EU-ról;

30.

hangsúlyozza, hogy a közszolgálati médiának integrálnia kell az új médián alapuló kommunikációs gyakorlatokat annak érdekében, hogy hitelességét a nyilvánosság nyílt részvétele révén erősítse; arra ösztönzi például a közszolgálati műsorszolgáltatókat, hogy az internetes közvetítések révén hozzanak létre olyan online fórumokat, ahol a polgárok nyomon követhetik a nemzeti parlamentekben és az Európai Parlamentben zajló vitákat és azokról véleményt cserélhetnek;

31.

hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy az uniós intézmények támogassák egymást kommunikációs tevékenységük tökéletesítésében; úgy véli, hogy az uniós intézményeknek a kommunikáció különböző szintjeinek közelítése céljából hozzá kellene járulniuk az uniós kommunikációs politika decentralizálásához annak érdekében, hogy e politika helyi és regionális dimenziót nyerjen, továbbá ösztönözniük kellene a tagállamokat, hogy a nyilvánosságot több, az EU-val kapcsolatos információval lássák el;

32.

felhívja a Bizottságot, hogy folytassa a „polgárközeli tájékoztatás” megközelítését annak érdekében, hogy helyi szinten láthatóbbá tegye az EU-t;

33.

tudomásul veszi a Bizottság e tekintetben folytatott együttműködését a helyi rádió- és televíziócsatornákkal, valamint a számukra nyújtott támogatást; rámutat arra, hogy a műsorszolgáltatóknak teljes szerkesztői függetlenséggel kell rendelkezniük;

34.

javasolja, hogy egy ideiglenesen felállítandó európai parlamenti munkacsoport vizsgálja meg a meglévő új médiamegoldásokat, és készítsen javaslatokat a nemzeti vagy regionális parlamentek és az Európai Parlament közötti parlamentközi kapcsolatok kiépítésének módozataira vonatkozóan;

35.

elismeri a nemzeti parlamentek megnövekedett szerepét, és ezáltal az Európai Parlament tagállamokban működő tájékoztatási irodáinak fontosságát; ugyanakkor rámutat arra, hogy a jobb láthatóság érdekében az irodáknak úgy kell átalakítaniuk a küldetési nyilatkozatukat, hogy abban szerepeljen a nemzeti parlamentekkel, a helyi és regionális hatóságokkal és a civil társadalom képviselőivel való kapcsolatok megerősítése;

36.

rámutat annak szükségességére, hogy a tájékoztatási irodák törekedjenek a helyi szintű fellépésre, és nyújtsanak célzott tájékoztatást a nagyközönség részére az Európai Parlament határozatairól és tevékenységeiről; javasolja annak megfontolását, hogy biztosítsanak nagyobb függetlenséget a tájékoztatási irodák részére annak eldöntése tekintetében, hogy hogyan kommunikálnak a nagyközönséggel;

37.

úgy véli, hogy a Parlament tagállami tájékoztatási irodáinak meghatározóbb szerepet kellene játszaniuk a nemzeti, illetve a regionális és helyi média bevonásában; javasolja a Parlament tájékoztatási irodáira vonatkozó költségvetési tételek megnövelését a jobb kommunikáció biztosításának konkrét céljával;

38.

úgy véli, hogy fel kell mérni az EuroparlTV szolgáltatásának ár-érték arányát, az EuroparlTV kedveltségére és nézettségére vonatkozó átfogó elemzés alapján; úgy véli, hogy növelni kell az EuroparlTV hatékonyságát a Parlament internetes stratégiájába történő további integrálása révén, ugyanakkor jogállását illetően konkrét lépéseket kell tenni szerkesztői függetlenségének biztosítása érdekében, valamint elő kell segíteni tartalmának a lehető legszélesebb körű rendelkezésre bocsátását az azt felhasználni kívánó televíziós csatornák és online média körében;

39.

üdvözli, hogy az Európai Parlament újságírói díja az új média kategóriáját is magában foglalja;

40.

felhívja az újságírókat és a média szakembereit, hogy működjenek együtt a jövő európai újságírásával kapcsolatos gondolkodásban és véleménycserében;

41.

kitart amellett, hogy a tagállamoknak valódi uniós médiakoncepciókkal kell előállniuk, amelyek túlmutatnak az információk puszta közvetítésén, és hozzájárulnak az Unió kulturális és nyelvi sokszínűségéhez;

42.

hangsúlyozza, hogy ha a közösségi hálózatok viszonylag hatékonyaknak bizonyulnak is az információk gyors terjesztésében, nem mindig szolgálnak a tőlük elvárható megbízhatósági garanciákkal, és nem tekinthetők professzionális médiának; hangsúlyozza, hogy a közösségi hálózatok platformjain az információk kezelése veszélyeket rejt magában, és súlyos újságírói hibákhoz vezethet, és ezért ezen új eszközöket elővigyázatosan kell kezelni; hangsúlyozza az új médiára vonatkozó etikai kódex kidolgozásának fontosságát;

43.

emlékeztet arra, hogy az újságírói szakma változása utat nyit a nyitottabb, az egyre tájékozottabb közösségek iránt elkötelezett média felé, de ez kizárólag az újságírás egészét és az újságírók jogállásának megőrzését szolgálhatja;

44.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az újságírói és médiaszakmák figyelemmel kísérjék szakmai területük folyamatos változásait, kihasználják a közösségi hálózatok előnyeit, amelyek minden lehetőséget megadnak tudásuk bővítésére, és amelyek lehetővé teszik a „hálózatfigyelést”; a közösségi hálózatok visszafordíthatatlan jelenségét látván érdeklődéssel állapítja meg, hogy az újságírás megőrzi helyét a hírek terjesztésében, mivel az újságíró e valóban sokszínű hálózatokkal együttműködve igazi kutatómunkát és tényellenőrzést tud folytatni, ami pedig új részvételi újságírási modellt teremt, és előmozdítja a tájékoztatást;

45.

hangsúlyozza, hogy az újságírók a modern, információözönnel szembenéző társadalomban döntő szerepet játszanak, mivel hivatásuk, szakmai etikájuk, hatékonyságuk és hitelességük révén egyedül ők tudnak az információhoz jelentős hozzáadott értéket adni azáltal, hogy segítenek megérteni a híreket; emlékeztet arra, hogy a média minősége és függetlensége kizárólag a magas szintű szakmai és társadalmi normák révén biztosítható;

46.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

20.10.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 308/62

A.

mivel Irán sajnálatos módon továbbra is világelső a legtöbb fiatal bűnelkövető kivégzése tekintetében, és mivel csupán 2010-ben 2 000 embert ítéltek halálra;

B.

mivel jelentések szerint Masad Vahil Abad börtönében csak az elmúlt hetekben több mint száz foglyot végeztek ki kábítószerrel kapcsolatos vádakkal, és állítólag további mintegy száz fogvatartott várja kivégzését az elkövetkező napokban; mivel e kivégzések, amelyekről ráadásul a legnagyobb titokban döntenek, kollektív jellegük miatt a nemzetközi jog nyilvánvaló megsértését jelentik;

C.

mivel a legmagasabb szintű iráni bírói kar állításaival szemben Iránban még mindig alkalmazzák a megkövezést mint büntetést, például Szakineh Mohammadi Astiani esetében, akit házasságtöréssel vádoltak, ami 2010. augusztus 11-i, a televízió által közvetített „vallomásában” is nagy hangsúlyt kapott;

D.

mivel Szakineh Mohammadi Astianit, akit azzal vádolnak, hogy férje halálát követően két házasságon kívüli intim kapcsolata volt, 2006-ban 99 korbácsütésre ítélték Iránban, amit még abban az évben végre is hajtottak;

E.

mivel még a férje halálában való bűnrészességgel is megvádolták, majd felmentették, mielőtt a házassága során elkövetett házasságtöréssel vádolták meg és megkövezésre ítélték;

F.

mivel az iráni hatóságok a megkövezést, amelyet 2010. július 9-én kellett volna végrehajtani, nemzetközi nyomásra „emberi okokra hivatkozva” felfüggesztették;

G.

mivel Irán a megkövezés általi büntetéssel egyértelműen megszegi az általa a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya keretében vállalt kötelezettségeket; mivel Irán nemrégiben, az ország ENSZ Emberi Jogi Tanácsában lefolytatott egyetemes időszakos felülvizsgálata során beleegyezett abba, hogy tiszteletben tartja a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának legalább a „minimumnormáit” és – ameddig a halálbüntetés intézményét fenntartják – az okmány halálbüntetésre vonatkozó rendelkezéseit;

H.

mivel a 18 éves Ebrahím Hammádit augusztusban alig 16 évesen elkövetett állítólagos szodómia vádjával halálra ítélték, állítása szerint kínzást követően tett vallomás után;

I.

mivel a vádlottak helyzetét a nyilvánosság elé táró Mohammad Mosztafaeinek, a mindkét ügyben részt vevő védőügyvédnek a letartóztatástól tartva el kellett menekülnie az országból, és mivel egyre több emberi jogokkal foglalkozó ügyvédet, köztük Mohamed Ali Dadkaht, Mohammad Oliyifardot és Mohammad Szeifzadehet, sőt olyan kiemelkedő személyeket, mint a Nobel-díjas Sirin Ebadi fenyeget az állami üldöztetés, amely az irreális mértékű adóktól az ügyvédek és családjuk életveszélyes megfenyegetéséig terjed;

J.

mivel az ismert emberi jogi ügyvédet, Nasrin Sotoudehet, akit nagy tisztelet övez a halálbüntetéssel sújtott fiatalkorúak érdekében és a lelkiismereti meggyőződésük miatt fogva tartottak védelméért tett erőfeszítéseiért, 2010. szeptember 4-én letartóztatták azzal a váddal, hogy „államellenes propagandát folytat” és „a nemzetbiztonság elleni tevékenység céljából konspirál és csoportokat szervez”;

K.

mivel egy évvel a tisztességtelen elnökválasztások és az azt követő tömeges tiltakozások után, még mindig több száz tüntető, újságíró és polgári jogi aktivista, sőt a tüntetésekben való részvételt tagadó állampolgár, mint például Zahra Bahrami holland állampolgár, van börtönben;

L.

mivel a családját Iránban meglátogató Zahra Bahramit a 2009. december 27-én az Ásúra napján zajló tiltakozások során letartóztatták és arra kényszerítették, hogy beismerő vallomást tegyen a televízióban az ellene felhozott vádakkal kapcsolatosan;

M.

mivel sem a nemzetközi emberi jogi szervezetek, sem a holland hatóságok számára nem engedték meg, hogy Zahra Bahramival kapcsolatba lépjenek;

N.

mivel a kikényszerített vallomások, a fogvatartottak kínzása és bántalmazása, az alvásmegvonás, a magánzárka, az illegális fogva tartás, a kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmód és a fizikai bántalmazás – beleértve a szexuális erőszakot –, csakúgy mint az állami ügynökök büntetlensége továbbra is széles körben elterjedt gyakorlat, ami erős kételyeket ébreszt a bírósági eljárás méltányosságával és átláthatóságával kapcsolatban;

O.

mivel egyre több az olyan eset, amelyben békés polgári jogi aktivistákat vádolnak azzal, hogy „Isten ellenségei” (mohareb), amit akár halálbüntetéssel is sújthatnak, amint az Siva Nazar Ahari, az emberi jogi tudósítók bizottsága (CHRR) 2009. december 20. óta fogva tartott tagjának hamarosan bíróság elé kerülő ügyében is látható;

P.

mivel Iránban továbbra is változatlanul üldözik a vallási és etnikai kisebbségeket; mivel a kizárólag vallásos meggyőződésük miatt 2008 óta fogva tartott Faríba Kamalabadit, Dzsamáloddín Handzsánit, Afíf Naímit, Szaíd Rezaiét, Mahvas Szabetet, Behróz Tavakkolit és Vahíd Tizfahmot, a bahá’í hit hét vezetőjét 2010 augusztusában húsz év börtönre ítélték az állam elleni izgatás és kémkedés vádjával;

Q.

mivel folytatódik Mir Husszein Muszavi és Mehdi Karrúbi ellenzéki politikusok és a politikai pártok egyéb vezető tagjainak zaklatása; mivel 2010. szeptember elején a korábbi elnökjelölt, Mehdi Karrúbi lakóhelyét megtámadta több tucat felfegyverzett, civil ruhás személy, ami az épület összefirkálásához, feldúlásához, ablakok betöréséhez és a Karrúbi házán belüli lövöldözéshez vezetett; mivel ezekre a támadásokra azt követően került sor, hogy Mohammad Ali Dzsafari, a Forradalmi Gárda parancsnoka az ellenzék vezetőire célozva olyan kijelentéseket tett, hogy az iráni nép elítéli a „lázadás vezetőit”; mivel a rendőrség meg sem próbálta megállítani a támadásokat;

R.

mivel a bűncselekmények elkövetésével vádolt emberek kapcsolatban állnak az iráni politikai ellenzékkel, és a politikai ellenzék tagjait az iráni bíróságok bűncselekmények elkövetésével hozták kapcsolatba, hogy a politikai ellenzéket a bűnelkövetéssel tegyék egyenlővé,

1.

tiszteletét fejezi ki valamennyi iráni férfi és nő bátorsága iránt, akik az alapvető szabadságjogok védelméért, valamint emberi jogaik és demokratikus elveik tiszteletben tartásáért harcolnak, akik aktívan tiltakoznak a megkövezés és a többi kegyetlen büntetés ellen, és akik elnyomás és megfélemlítés nélküli társadalomban kívánnak élni;

2.

határozottan elítéli Szakineh Mohammadi Astiani megkövezés általi halálra ítélését, és úgy véli, hogy bármi legyen is az igazság, a megkövezés általi halálra ítélés nem fogadható el és semmivel sem indokolható;

3.

nyomatékosan kéri az iráni hatóságokat, hogy vegyék újra fontolóra a Szakineh Mohammadi Astiani ügyében hozott ítéletet és kezdeményezzék ügyének átfogó felülvizsgálatát;

4.

határozottan ragaszkodik ahhoz, hogy az iráni kormány vizsgálja felül Zahra Bahrami ügyét, haladéktalanul biztosítson számára ügyvédet és konzuli segítséget, illetve engedje őt szabadon vagy biztosítson számára tisztességes eljárást; felszólítja Catherine Ashtont, a Bizottság alelnökét/az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy az iráni hatóságoknál vesse fel Zahra Bahrami fogva tartásának kérdését;

5.

kéri az iráni kormányt, hogy állítsa le a szodómiával vádolt, 18 éves Ebrahím Hammádi kivégzését és követeli, hogy az Iráni Iszlám Köztársaság vessen véget azon gyakorlatnak, hogy a 18 éves kor előtt elkövetett bűncselekményekre halálbüntetést szab ki, és módosítsa törvényeit úgy, hogy azok megfeleljenek az Irán által aláírt nemzetközi emberi jogi egyezményeknek, többek között a gyermekjogi egyezménynek és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának;

6.

mély megdöbbenését fejezi ki, hogy Irán továbbra is azon rendkívül kevés ország – például Afganisztán, Szomália, Szaúd-Arábia, Szudán és Nigéria – közé tartozik, amelyekben még mindig él a megkövezés gyakorlata; felszólítja az iráni parlamentet, hogy hozzon törvényt a megkövezés kegyetlen és embertelen gyakorlatának eltörléséről;

7.

megerősíti a halálbüntetés elleni álláspontját, és kéri az iráni hatóságokat, hogy az ENSZ 62/149. és 63/168. számú határozatainak megfelelően vezessenek be a kivégzésekre vonatkozó moratóriumot a halálbüntetés eltörléséig;

8.

kéri, hogy az ENSZ Közgyűlésének következő ülésén terjesszenek elő olyan határozatot, amelyben felkérik az összes, halálbüntetést alkalmazó országot, hogy tájékoztassák az ENSZ főtitkárát és a közvéleményt a halálos ítéletekkel és a kivégzésekkel kapcsolatos valamennyi információról, túllépve ezáltal a halálbüntetésekre vonatkozó államtitkon, amely egyben számos kivégzés egyik tényezője;

9.

ellenzi, hogy a felnőttek közötti, közös megegyezésen alapuló szexuális kapcsolatokat bármiféle bűncselekményként kezeljék, és szorgalmazza, hogy az iráni hatóságok ne tekintsék bűncselekménynek a „házasságtörést” és a homoszexualitást;

10.

sürgeti az iráni hatóságokat, hogy a jogszabályokban és a gyakorlatban is szüntessék meg a kínzás és egyéb kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmód vagy büntetés valamennyi formáját, biztosítsák a jogi eljárások tisztességességét és vessenek véget az emberi jogok megsértésével kapcsolatos büntetlenségnek;

11.

felszólítja az Iráni Iszlám Köztársaságot, hogy írja alá és ratifikálja a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló ENSZ-egyezményt (CEDAW);

12.

mélyen elítéli a bírósági eljárás méltányosságának és átláthatóságának hiányát és felszólítja az iráni hatóságokat, hogy biztosítsák a tisztességes és nyílt jogorvoslati eljárást;

13.

felhívja az iráni hatóságokat, hogy biztosítsák a Vörös Félhold számára, hogy minden fogvatartotthoz elérjen, és tegyék lehetővé a nemzetközi emberi jogi szervezetek számára, hogy nyomon követhessék az országbeli helyzetet;

14.

felszólítja az iráni hatóságokat, hogy haladéktalanul engedjék szabadon azokat, akiket kizárólag békés tiltakozás és a szólásszabadság alapvető emberi jogának érvényesítése miatt tartanak fogva, és megismétli a bahá’í vallás hét vezetőjének szabadon bocsátására vonatkozó követelését;

15.

emlékeztet arra, hogy a gondolat-, a lelkiismeret- és a vallásszabadság alapvető jogok, amelyeket az Iráni Iszlám Köztársaság által is aláírt és megerősített Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 18. cikkének megfelelően minden körülmények között biztosítani kell;

16.

kéri az összes letartóztatott emberi jogi ügyvéd azonnali szabadon bocsátását;

17.

súlyos aggodalmának ad hangot az iráni hatóságok részéről az igazságszolgáltatás területén elkövetett visszaélések miatt, amelyek az emberi jogokat védő közösség és a civil társadalom aktivistáit, többek között az „egymillió aláírás” kampány résztvevőit és az ADVAR diákszervezet központi tanácsának tagjait sújtják;

18.

felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze keretében dolgozzanak ki további intézkedéseket az iráni emberi jogi aktivisták aktív védelmére, továbbá ösztönzi a tagállamokat, hogy támogassák az európai menedékváros programot;

19.

felszólít egy olyan ENSZ-különmegbízotti mandátum újbóli létrehozására, amelynek keretében kivizsgálnák az emberi jogi visszaéléseket és ösztönöznék az emberi jogi jogsértések iráni elkövetőinek elszámoltatását;

20.

felszólít arra, hogy az uniós utazási tilalom alatt álló és vagyonuk befagyasztásával sújtott személyek és szervezetek nevét tartalmazó listát terjesszék ki azokra is, akik Iránban az emberi jogi jogsértésekért, az elnyomásért, valamint a szabadság korlátozásáért felelősek;

21.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányának és parlamentjének, az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkárának, az ENSZ Biztonsági Tanácsának, az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának, az iráni legfelsőbb bíróság elnökének, valamint az Iráni Iszlám Köztársaság kormányának és parlamentjének.

20.10.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 308/66

A.

mivel az arányosság és a szubszidiaritás elveinek megfelelő alkalmazása nélkülözhetetlen az Európai Unió megfelelő működéséhez és ahhoz, hogy intézményei tevékenysége megfeleljen az állampolgárok, a közös piacon működő vállalkozók, valamint a nemzeti kormányok és a helyi önkormányzatok elvárásainak, továbbá annak biztosításához, hogy a döntéshozatal a polgárokhoz minél közelebbi szinten történjen;

B.

mivel a jogalkotás minőségének javítása (better law-making) az Európai Unió hatékony működésének olyan elengedhetetlen feltételévé vált, amely lényegesen hozzájárulhat a gazdasági válságból való kilábaláshoz és a gazdasági növekedéshez;

C.

mivel a jogalkotás minőségének javítása problémakörét nemcsak a szabályozás javítását célzó bizottsági programmal kapcsolatban kell szemlélni, hanem tágabb összefüggésben, a Lisszaboni Szerződés hatályba lépésével kapcsolatban is;

D.

mivel a Lisszaboni Szerződés az Európai Parlamentet a rendes jogalkotási eljárásban a Tanáccsal egy szintre helyezi;

E.

mivel a Lisszaboni Szerződés hivatalosan is bevonja a nemzeti parlamenteket a szubszidiaritás elve alkalmazásának nyomon követésébe;

F.

mivel a jogalkotás minőségének javítását az előző Bizottság prioritásként kezelte és azt az új Bizottságnak is hasonlóan alapvető feladatként kell kezelnie;

G.

mivel a szabályozás javítása az Unióban számos problémát magába foglal, mint például a hatásvizsgálatok elvégzése, az adminisztratív terhek csökkentése, valamint a jelenlegi jogalkotás egyszerűsítése és egységesítése;

H.

mivel az összes érdekelt féllel, különösen a szociális partnerekkel folyatott konzultáció alapvető jelentőséggel bír a jogszabályok előkészítésében (beleértve a hatásvizsgálatokat is);

I.

mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSz.) 225. cikke szerint a Parlament felkérheti a Bizottságot, hogy megfelelő javaslatokat nyújtson be olyan kérdésekben, melyekkel kapcsolatban a Parlament úgy véli, hogy a Szerződések végrehajtása érdekében uniós jogszabály kidolgozására van szükség;

J.

mivel 2005 óta létezik az Európai Unió jogalkotásából fakadó adminisztratív terhek csökkentésére irányuló program, amelynek célja e terhek 2012-ig 25 %-kal történő korlátozása;

K.

mivel e program egyik kulcsfontosságú eleme az adminisztratív költségek standard költségmodellen alapuló alapfelmérése;

L.

mivel a hatályos jogszabályok egyszerűsítését és egységesítését szolgáló, átdolgozásra és egységes szerkezetbe foglalásra irányuló technikák biztosítják a végrehajtott módosítások nagyobb fokú érthetőségét és következetességét;

M.

mivel ez Európai Unió irányelvei szempontjából alapvető fontosságú, hogy a tagállamok megfelelően és kellő időben végrehajtsák azokat, valamint az is, hogy továbbra sem megoldott a „nemzeti túlszabályozás” kérdése, azaz az európai jogszabályok követelményein túlmutató terheket bevezető további szabályozás;

N.

mivel a Lisszaboni Szerződésben a komitológiát a felhatalmazáson alapuló és a végrehajtási jogi aktusok új felosztása váltotta fel;

O.

mivel a Lisszaboni Szerződés bevezette az európai polgári kezdeményezés új eszközét, amely lehetővé teszi, hogy az állampolgárok is befolyásolhassák az Európai Unió jogalkotását;

P.

mivel a polgárok Európai Unió alapjogi chartájában meghatározott jogai közé tartozik a megfelelő ügyintézéshez való jog, amelyet átlátható, a széles nyilvánosság számára is érthető jogszabályok nélkül nem lehet megvalósítani,

1.

hangsúlyozza az egyszerű, átlátható és az uniós polgárok számára érthető jogszabályok fontosságát;

2.

hangsúlyozza, hogy az európai intézményeknek tiszteletben kell tartaniuk a szubszidiaritás és az arányosság elvét javaslataik megfogalmazása során, és be kell tartaniuk az EUMSz. mellékletében, a szubszidiaritás és az arányosság elveinek alkalmazásáról szóló jegyzőkönyvben meghatározott feltételeket;

3.

hangsúlyozza, hogy minden jogszabálytervezetnek tartalmaznia kell azon indokokat, amiért a cél európai uniós szintű fellépés révén jobban megvalósítható, és ezt minőségi – illetve ahol csak lehetséges, mennyiségi – mutatókkal kell alátámasztani a fent említett jegyzőkönyv értelmében;

4.

határozottan támogatja a szabályozás javításának folyamatát, amelynek célja az európai uniós szabályozás következetességének, átláthatóságának és hatékonyságának a növelése; hangsúlyozza a Bizottság kulcsfontosságú szerepét a jó minőségű jogalkotási javaslatok elkészítése terén, mivel ez rendelkezik a jogalkotás kezdeményezésére vonatkozó hatáskörrel; vállalja, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy ezeket a javaslatokat a megfelelő jogalkotási eljárás szerint minél előbb megvizsgálja; hangsúlyozza továbbá, hogy a jogi szabályozás helyes végrehajtásának biztosítása érdekében rendkívül fontos a tagállamokkal való együttműködés;

5.

üdvözli a Bizottság fenti folyamat iránti elkötelezettségét, amely számos dokumentumban, különösen a jobb európai uniós szabályozás harmadik stratégiai felülvizsgálatában, illetve folyamatban lévő tevékenysége során nyilvánul meg; megállapítja ugyanakkor, hogy a program csak szűk körben ismert, és felszólítja a Bizottságot, hogy határozottabban népszerűsítse azt;

6.

egyetért a Tanács 2009. december 4-i következtetéseinek 3. és 15. pontjában foglalt megállapításokkal, amelyek a szabályozás javítására vonatkozó közös felelősségünkkel és az e folyamatban elkötelezett összes intézmény és személy felelősségének erősítésével kapcsolatosak;

7.

tudomásul veszi a Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága részvételét a szabályozás javításáról és az adminisztratív terhek csökkentéséről szóló vitában, és eredményes együttműködésre számít e területen;

8.

úgy véli, hogy ezen a hatalmas területen folyó intézményközi együttműködés javításához szükség van a hatékonyabb jogalkotásról szóló, 2003. évi intézményközi megállapodás felülvizsgálatára; felhívja a figyelmet az Európai Parlament és a Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodásra vonatkozó, 2010. február 9-i állásfoglalásának e kérdéshez kapcsolódó pontjaira, különösen a két intézmény közös kötelezettségvállalására, amely szerint a hatékonyabb jogalkotásról szóló intézményközi megállapodásnak a Lisszaboni Szerződés új rendelkezéseihez való hozzáigazítása ügyében a Miniszterek Tanácsával folytatandó jövőbeni tárgyalások előkészítéseként megállapodásra jutnak a végrehajtandó kulcsfontosságú módosításokról;

9.

sürgeti a Bizottságot, hogy az Európai Parlament és a Bizottság közötti felülvizsgált keretmegállapodásról szóló, 2010. február 9-i állásfoglalás alapján létrejött politikai megegyezés értelmében tegyen meg mindent annak biztosítására, hogy a Parlamentet és a Tanácsot a jogalkotási eljárásban egyenrangú feleknek tekintsék, és érvényesüljön a Parlamentre és a Tanácsra vonatkozó egyenlő bánásmód Lisszaboni Szerződésben rögzített elve különösen azáltal, hogy mindkét intézményt egyszerre és teljes körűen tájékoztatja az adott eljárást érintő valamennyi eseményről és fejleményről, és azonos módon biztosítja számukra az ülésekhez és javaslatokhoz, illetve egyéb információkhoz való hozzáférést;

10.

hangsúlyozza, hogy a szabályozás egyszerűsítésének folyamata nem vezethet a jelenlegi joganyagban foglalt normák csökkentéséhez, ezért az összes érdekelt féllel, köztük a szociális partnerekkel folytatott konzultációk e folyamat szerves részét képezik;

11.

örömmel fogadja a nemzeti parlamentek szorosabb bevonását az európai jogalkotási folyamatba, különösen a jogalkotási javaslatok szubszidiaritás elvével való összhangja ellenőrzésének folyamatába; hangsúlyozza, hogy a nemzeti parlamentek kötelesek betartani a vélemények beküldésére vonatkozó nyolchetes határidőt;

12.

örömmel fogadja a Bizottságnak a nemzeti parlamentekkel folyó információcsere hatékonyságának biztosítására, valamint a Parlament és a Tanács erről történő tájékoztatására irányuló tevékenységét; arra ösztönzi a nemzeti parlamenteket, hogy egyértelműen különböztessék meg a szubszidiaritás elvére vonatkozó és a bizottsági javaslatok tartalmát érintő véleményeket;

13.

hangsúlyozza a Bizottságnak a hatásvizsgálatok elvégzésére vonatkozó alapvető felelősségét; kéri az elvégzett vizsgálatok függetlenségét és hitelességét biztosító mechanizmusok kidolgozását; egyúttal kötelezettséget vállal arra, hogy a Bizottság javaslataiban tett lényegi módosításai hatásvizsgálatát elvégzi;

14.

ebből a célból kéri a Bizottságot, hogy hatásvizsgálatairól rendszeresen állítson össze 2–4 oldalas összefoglalót a Parlament és a Tanács számára és csatolja a teljes hatásvizsgálatot is a jogalkotási javaslatok benyújtása során;

15.

ösztönzi a parlamenti bizottságokat, hogy a Bizottság jogalkotási javaslatairól szóló viták előtt tartsanak eszmecserét a Bizottsággal a hatásvizsgálatról;

16.

úgy véli, hogy az eddigi tapasztalatok alapján szükséges a hatásvizsgálatokra vonatkozó intézményközi közös megközelítés felülvizsgálata és ösztönzi az intézményeket, hogy teljesítsék a hatásvizsgálatok tekintetében vállalt kötelezettségeiket; felhívja a figyelmet a Bizottsági Elnökök Értekezlete ezzel a témával kapcsolatos munkadokumentumának következtetéseire; támogatja a parlamenti bizottságok arra vonatkozó kezdeményezéseit, hogy felkérjék a Bizottságot az összes hatásvizsgálat rendelkezésre bocsátására annak érdekében, hogy az illetékes bizottságok alaposan tanulmányozhassák őket az első eszmecserék kezdetekor illetve azok előtt;

17.

egyúttal emlékezteti a Bizottságot arra, hogy minden újabb javaslatot valamennyi hatás teljes körű figyelembe vételével, integrált megközelítési módot alkalmazva kell értékelni, ami a gazdasági, társadalmi és természeti környezetre gyakorolt hatások vizsgálatát is magában foglalja;

18.

különösen hangsúlyozza a jogalkotásra irányuló javaslatok megfelelő társadalmi hatásvizsgálatának szükségességét, többek közt azoknak az európai munkaerőpiacra és a társadalom életszínvonalára gyakorolt hatását; újólag hangsúlyozza, hogy alaposan meg kell vizsgálni a jogszabályok vállalkozásokra gyakorolt hatását;

19.

javasolja, hogy a Bizottság minden, az adminisztratív terheket csökkentő javaslattal kapcsolatban végezzen hatásvizsgálatot, ami lehetővé teszi ezen javaslatok esetleges mellékhatásainak kimutatását;

20.

rámutat arra, hogy az objektív hatásvizsgálat érdekében a Bizottságnak rendszeres konzultációt kell folytatnia valamennyi érdekelt féllel, beleértve a kis- és középvállalkozásokat is; úgy véli, hogy az érdekelt feleket feltétlenül szükséges jobban tájékoztatni a konzultációkban való részvétel lehetőségéről és kéri a konzultáció időtartamára vonatkozó 8 hetes határidő meghosszabbítását; felkéri a Bizottságot, hogy készítse el és tegye közzé a következő évre tervezett hatásvizsgálatok egyértelmű listáját annak érdekében, hogy az érdekelt felek megfelelően fel tudjanak azokra készülni;

21.

úgy véli, hogy az objektív hatásvizsgálatok a bizottsági javaslatok értékelésének fontos eszközei, ezért szorgalmazza, hogy a hatásvizsgálatok elvégzését egy, a Parlament felé elszámoltatható, független szervezet ellenőrizze;

22.

hangsúlyozza, hogy a hatásvizsgálatok minőségét folyamatosan ellenőrzés alatt kell tartani; üdvözli a hatásvizsgálati testület véleményét a minőség általános javulásáról; megállapítja, hogy a testület szigorította az értékelési szempontokat; ugyanakkor úgy véli, hogy a testület által azonnal elvetett hatásvizsgálatok magas hányada (30 %) arra utal, hogy azok minőségét a Bizottság megfelelő szolgálatainak tovább kell javítaniuk; felszólít továbbá a testület rendelkezésére álló emberi erőforrások növelésére;

23.

elégedetten veszi tudomásul a Bizottság által kidolgozott, a hatásvizsgálatok elvégzésével kapcsolatos új iránymutatásokat különösen a szubszidiaritás és arányosság elveire vonatkozó kérdéscsoport kidolgozását illetően; reméli, hogy az új iránymutatások jelentős mértékben hozzájárulnak a hatásvizsgálatok elvégzésnek gördülékenyebbé tételéhez, és ezáltal a jogalkotásra irányuló javaslatok minőségének javításához;

24.

külön üdvözli a Bizottság új hatásvizsgálati útmutatóját, amely előírja a kkv-król szóló jövőbeni jogszabályok és közigazgatási kezdeményezések (kkv-teszt) hatáselemzését és azt, hogy az elemzés eredményét figyelembe kell venni a javaslatok megfogalmazásakor; hangsúlyozza, hogy a kkv-teszt szisztematikus alkalmazása a Bizottság hatásvizsgálataiban a kisvállalkozói intézkedéscsomag végrehajtásának fontos eleme és jelentős mértékben hozzájárul a kkv-k számára kedvező szabályozási környezethez; felkéri a tagállamokat, hogy a kkv-tesztet alkalmazzák nemzeti szinten;

25.

felszólítja a Bizottságot, hogy pontosítsa a Barroso elnök politikai iránymutatásában felvázolt „intelligens szabályozás” programját, különös tekintettel az utólagos értékelés terén tett erőfeszítések fokozására, és hogy foglalja bele a menetrendbe a mennyiségi mutatókat is, különösen az adminisztratív teher csökkentésére irányulókat;

26.

felszólítja a Bizottságot, hogy rendszeresen végezze el az elfogadott jogszabályok utólagos értékelését többek közt annak érdekében, hogy lehetőségeihez mérten ellenőrizze, hogy a javaslatairól készített hatásvizsgálatok prognózisa mennyire volt helytálló;

27.

üdvözli a hatásvizsgálatok rendszerének értékelését célzó számvevőszéki kezdeményezést és érdeklődéssel várja annak eredményeit;

28.

hangsúlyozza az Európai Unióban működő vállalkozások költségei csökkentésének jelentőségét, hogy a nehéz gazdasági körülmények között eredményes munkát végezhessenek és globális szinten tudjanak versenyezni; hangsúlyozza, hogy egyszerűsíteni kell a közigazgatási eljárásokat; hangsúlyozza, hogy az adminisztratív terhek csökkentésének a szükségtelen információs követelményekre kell összpontosítania, és teljes mértékben támogatnia kell a kisvállalkozói intézkedéscsomagban meghatározott „csak egyszer” elvet; hangsúlyozza, hogy a vállalkozások adminisztratív terheinek csökkentése nem járhat semmiféle negatív szociális vagy környezeti következménnyel;

29.

elégedetten veszi tudomásul a Bizottság a javaslatok elkészítésében végzett eddigi munkájának eredményét, amelyek elfogadása után az adminisztratív terhek akár 33 %-kal is csökkenhetnek 2012-ig, az eredetileg vállalt 25 %-os csökkentés túlszárnyalását jelenti; megállapítja, hogy az ily módon keletkezett megtakarítás akár a 40 milliárd eurót (5) is meghaladhatja;

30.

különösen felhívja a figyelmet a legnagyobb megtakarítási potenciállal rendelkező bizottsági javaslatokkal kapcsolatos munka előrehaladására (pl. a mikrovállalkozások mentesítése a számvitelre vonatkozó uniós követelmények alól és a HÉA-irányelv elektronikus számlázás megkönnyítése érdekében történő módosítása); felszólítja a tagállamokat a Tanácsban való konstruktív együttműködésre és az elfogadott jogszabályok saját jogrendjükbe történő hatékony átültetésére;

31.

megállapítja, hogy az adminisztratív terhek alapfelmérésének programja hasznos, de költséges módszernek bizonyult; felhívja a Bizottságot, hogy fontolja meg az adminisztratív terhek mérésének alternatív módszereit, mint például az érdekelt felekkel folytatott konzultációt, amely egyes esetekben e terhek azonnali eltörlését teszi lehetővé;

32.

hangsúlyozza, hogy az adminisztratív költségek mérésére szolgáló standard költségmodellt nem értékelték független módon;

33.

egyúttal megállapítja, hogy az önálló internetes oldalon online beérkezett javaslatok száma viszonylag alacsony (2008-ban 148 darab); úgy véli, hogy a Bizottságnak erőteljesebben fel kell hívnia a figyelmet arra a lehetőségre, hogy az érintettek jelezhetik, ha az európai vagy nemzeti szabályozás túlzott adminisztratív költségeket okoz;

34.

egyetért a Bizottsággal abban, hogy az elektronikus kommunikációs eszközök tökéletesen alkalmasak az adminisztratív terhek csökkentésére, és sürgeti az európai közigazgatás korszerűsítését célzó e-Bizottság 2006–2010 keretében, valamint az i2010 stratégiában foglaltak megvalósítását;

35.

sürgeti a Bizottságot, hogy folytassa az adminisztratív terhek csökkentésére vonatkozó ágazati tervekben foglaltak megvalósítását; kötelezettséget vállal saját vonatkozó jogalkotási javaslatainak hatékonyabb ellenőrzésére;

36.

üdvözli a független érdekképviselőkből álló, adminisztratív terhekkel foglalkozó magas szintű munkacsoport pozitív hozzájárulását a Bizottság e terhek csökkentését célzó programjához; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a csoport összetételét kiegyensúlyozottabbá kell tenni a civil társadalmat képviselő és más tagállamokból származó, több szakértő bevonásával; kéri, hogy az így kiegészített csoport megbízását 2013-ig hosszabbítsák meg;

37.

felhívja a figyelmet arra, hogy az uniós polgárok nem tudják megkülönböztetni az európai szabályozásból eredő adminisztratív terheket a nemzeti szabályozásból fakadó terhektől, és hogy a nemzeti adminisztratív terhek is hozzájárulnak az Európai Unióról alkotott negatív képhez;

38.

felhívja a figyelmet arra, hogy az adminisztratív terhek csökkentését célzó program sikerének biztosításához szükség van a Bizottság és a tagállamok közötti aktív együttműködésre az eltérő értelmezések és az európai jogszabályok követelményein túlmutató terheket bevezető további szabályozás elkerülése érdekében;

39.

kéri a tagállamokat, hogy az adminisztratív terhek csökkentése terén kitűzött céljaikat következetesen valósítsák meg és reméli, hogy eredményes lesz a nemzeti parlamentekkel e téren folyó együttműködés;

40.

ösztönzi a Bizottságot, hogy az adminisztratív terhek Európai Unión belüli csökkentésére irányuló cselekvési programját terjessze ki új prioritási területekre és más jogszabályokra az összes érintett féllel – köztük a szociális partnerekkel – folytatott konzultáció és a meglévő szabályozás utólagos értékelése alapján; felkéri a Bizottságot, hogy e cselekvési programot 2012 után is folytassa;

41.

üdvözli a Bizottságnak az európai jog egységesítésére és egyszerűsítésére irányuló javaslatok kidolgozásában és előkészítésében végzett eddigi munkáját; egyúttal emlékeztet a jó intézményközi együttműködés megőrzésének szükségességére e területen, különösen olyan esetekben, amikor a Bizottság feleslegesnek ítélt javaslatokat von vissza;

42.

felhívja a Bizottságot, hogy folytassa a jogszabályok egységes szerkezetbe foglalását, valamint hogy terjessze elő az egységes szerkezetbe foglalási program egészének eredményeit tartalmazó, 2009. évre tervezett jelentését (6);

43.

hangsúlyozza, hogy egy hatályos jogszabály módosítását mindig átdolgozás formájában kell elvégezni; ugyanakkor elismeri és tiszteletben tartja azokat a jogokat, amelyekkel a Bizottság a jogalkotási eljárás terén rendelkezik;

44.

rámutat arra, hogy a jogalkotás egyszerűsítését célzó, más kezdeményezések a rendes jogalkotási eljárás hatálya alá tartoznak és az ennek megfelelő határidők vonatkoznak rájuk; biztosít arról, hogy minden tőle telhetőt megtesz a Bizottság javaslatainak mielőbbi megtárgyalása érdekében;

45.

felhívja a figyelmet arra, hogy az EUMSz. (7) egyértelműen megtiltja, hogy a Tanács és a Parlament olyan jogszabályokat fogadjon el, amelyek nincsenek betervezve a Szerződés adott területre vonatkozó rendelkezéseiben;

46.

óva int attól, hogy a jogalkotási gyakorlatról az önszabályozás, társszabályozás vagy más, nem jogalkotási eszköz érdekében lemondjanak; úgy véli, hogy minden esetben ki kell vizsgálni egy ilyen döntés következményeit, figyelembe véve a Szerződés rendelkezéseit és az egyes intézmények mindenkori szerepét;

47.