1.10.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 290/1

1.10.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 290/2

—

állapítsa meg, hogy a Belga Királyság — azzal, hogy fenntartotta azon szabályokat, amelyek szerint a 85/611/EGK irányelv (1) alapján nem engedélyezett kollektív befektetési vállalkozások részvényeinek visszavásárlásakor elért értéknövekedés nem adóköteles, amennyiben e vállalkozások székhelye Belgiumban van, míg a Norvégiában vagy Izlandon letelepedett ilyen vállalkozások részvényeinek visszavásárlásakor elért értéknövekedés adóköteles — nem teljesítette az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás 36. és 40. cikkéből eredő kötelezettségeit;

—

a Belga Királyságot kötelezze a költségek viselésére.

1.10.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 290/2

1.

Valódi termékvásárlásnak, illetve szolgáltatás–igénybevételnek tekinthető-e a HÉA szempontjából adóztatandó tényállás meghatározásakor, hogy a bingójátékosok fizetik meg a szelvények vételárának a nyereményre eső részét?

2.

Úgy kell-e értelmezni a hatodik irányelvnek (1) a 17. cikkének (5) bekezdésével és a 19. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 11. cikke A. része (1) bekezdésének a) pontját, hogy az olyan fokú harmonizációt ír elő, amely megakadályozza, hogy az arányosított adó számításánál alkalmazott nevező szabályozása során a tagállamok a törvényhozásuk, illetve az ítélkezési gyakorlatuk szintjén eltérő megoldásokat alkalmazzanak arra vonatkozóan, hogy a szelvények vételárának a nyereményre eső részét beszámítják–e az adóalapba?

3.

Úgy kell-e értelmezni hatodik irányelvnek a 17. cikkének (5) bekezdésével és a 19. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 11. cikke A. része (1) bekezdésének a) pontját, hogy azzal ellentétes azon nemzeti ítélkezési gyakorlat, amely a bingójáték esetén a nyeremények összegét képező, a szelvények vásárlásakor a játékosok által fizetett összeget beszámítja a HÉA alapba az arányosított adó hányadának számításánál alkalmazott nevező meghatározása során?

1.10.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 290/3

1.

Befektetési tanácsadási szolgáltatásnak kell-e tekinteni a MiFID-irányelv (1) 4. cikke (1) bekezdésének 1. pontjában foglalt meghatározás alapján, ha a hitelintézet a vele előzetesen jelzáloghitel-szerződést kötő ügyfelének kamatswap-ügyletet kínál fel az eredeti ügylet kamatváltozásaiból eredő kockázat fedezésére?

2.

Meg kell-e állapítani a befektető és a tanácsadó hitelintézet által megkötött kamatswap-ügylet semmisségét a hivatkozott irányelv 19. cikkének (4) bekezdésében foglalt, lakossági befektetőre vonatkozó alkalmassági teszt elmulasztása esetén?

3.

Amennyiben a nyújtott szolgáltatás a fentiek értelmében nem minősül befektetési tanácsadásnak, a magával a hitelintézettel kötött szerződés semmisségének megállapításával jár-e önmagában az a körülmény, hogy egy olyan összetett pénzügyi eszközt, mint a kamatswap-ügylet, a hitelintézetnek felróható okból a MiFID-irányelv 19. cikkének (5) bekezdésében foglalt megfelelőségi teszt elvégzése nélkül szereznek meg?

4.

Önmagában az a körülmény, hogy a hitelintézet jelzáloghitelhez kapcsolódó összetett pénzügyi eszközt kínál, a MiFID-irányelv 19. cikkének (9) bekezdése alapján elegendő oknak bizonyul-e a hivatkozott 19. cikkben foglalt, a lakossági befektető esetében előírt alkalmassági és megfelelőségi tesztből fakadó kötelezettség alkalmazásának kizárására?

5.

A MiFID-irányelv 19. cikkében meghatározott kötelezettségek kizárása érdekében szükséges-e, hogy a befektetők védelmét biztosító — a hivatkozott irányelvben foglaltakhoz hasonló — jogszabályi rendelkezések hatálya alá tartozzon az a pénzügyi termék, amelyhez a felkínált pénzügyi eszközök kapcsolódnak?

1.10.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 290/3

1.

Beletartozik-e a 97/81 irányelv 4. szakasza szerinti megkülönböztetés tilalmának elvében hivatkozott „foglalkoztatási feltétel” fogalmába a spanyol szociális biztonsági rendszerben szabályozotthoz hasonló olyan járulékalapú öregségi nyugdíj, amely a munkavállaló szakmai pályafutása során általa, illetve érdekében teljesített járulékfizetéseken alapul?

2.

Amennyiben a Bíróság igenlő választ ad az első kérdésre, és megállapítja, hogy a spanyol szociális biztonsági rendszerben szabályozotthoz hasonló járulékalapú öregségi nyugdíj a 97/81 irányelv (1) 4. szakasza szerinti „foglalkoztatási feltétel” fogalmába tartozik, úgy kell-e értelmezni a megkülönböztetés tilalmának az említett szakaszban rögzített elvét, hogy annak érvényesülését akadályozza, illetve azzal ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely — az „időarányosság elvének” kétszeres alkalmazása következtében — a részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalók számára a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalók tekintetében előírtakhoz képest arányosan hosszabb járulékfizetési időszakot ír elő olyan járulékalapú öregségi nyugdíj megszerzése érdekében, amelynek összege adott esetben a részmunkaidejének időtartamával arányosan alacsonyabb?

3.

Az előző kérdések kiegészítéseként, a megkülönböztetés tilalmának a 2006/54 irányelv (2) 4. cikke — és az Európai Unióról szóló szerződés egységes szerkezetbe foglalt változatának 157. cikke (korábban EK 141. cikk) — szerinti elvében hivatkozott „díjazás […] vonatkozás[ai] és […] feltétel[ei]” egyikének tekinthető-e egy olyan, részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalók öregségi nyugdíjával kapcsolatos járulékfizetési, hozzáférési és számítási rendszerre vonatkozó szabályozás, mint — az LGSS 7. kiegészítő rendelkezésében rögzített — spanyol szabályozás?

4.

Az előző kérdésekhez képest vagylagos módon, amennyiben a spanyol járulékalapú öregségi nyugdíj nem értelmezhető sem „foglalkoztatási feltételként”, sem „díjazásként”, úgy kell-e értelmezni a nemi alapon történő közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetés 7/97 (3) irányelv 4. cikke szerinti tilalmát, hogy annak érvényesülését akadályozza és azzal ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely — az időarányosság elvének kétszeres alkalmazása következtében — a részmunkaidőben foglalkoztatott (jelentős többségükben női) munkavállalók számára a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalók számára előírtakhoz képest arányosan hosszabb járulékfizetési időszakot ír elő, adott esetben olyan járulékalapú öregségi nyugdíj megszerzéséhez, amelynek összege a munkavállaló részmunkaidejének időtartamával arányosan csökkentett?

1.10.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 290/4

—

helyezze hatályon kívül az Európai Unió Törvényszéke T-267/08. és T-279/08. sz., Région Nord-Pas-de-Calais és Communauté d’Agglomération du Douaisis kontra Bizottság egyesített ügyekben 2011. május 12-én hozott ítéletét;

—

adjon helyt a Région Nord-Pas-de-Calais által elsőfokon előterjesztett kérelmeknek;

—

kötelezze az Európai Bizottságot a költségek viselésére.

1.10.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 290/5

1.

Alkalmazandó-e a felperesek helyzetére a 2008/94/EK irányelv (1), tekintettel az irányelv 1. cikkének (1) bekezdésére és arra a tényre, hogy az azon nyugellátásoktól való elesés, amelyekre a felperesek igényt tartanak, az ír jog szerint nem minősül munkáltatójukkal szemben fennálló olyan hitelezői követelésnek, amely a munkáltatónál folyó csőd- vagy felszámolási eljárás során jogilag elismert lenne, és amely egyébként sem képez jogi alapot a munkáltatóval szembeni kereset megindítására a jelen ügy körülményei között?

2.

Figyelembe veheti-e a nemzeti bíróság – annak vizsgálata során, hogy a tagállam eleget tett-e a 8. cikkből eredő kötelezettségeinek – a felperesek részére majdan folyósításra kerülő, állami járulékfizetésen alapuló öregségi nyugdíjat (amelynek folyósítását nem érinti a foglalkoztatói (kiegészítő) nyugdíjrendszerhez fűződő kapcsolat), és összehasonlíthatja-e a) az állami nyugdíj teljes összegét, illetve azon nyugdíjnak az értékét, amit a felperesek ténylegesen vagy várhatóan meg fognak kapni az adott foglalkoztatói (kiegészítő) nyugdíjrendszerből, b) a járulékfizetésen alapuló állami öregségi nyugdíj teljes összegével, illetve a nyugdíjrendszer felszámolásának időpontjában a felperesek által már megszerzett nyugellátások értékével, ha a felperesek által igényelt nyugellátás szintjének meghatározása során figyelembe vették az állami nyugdíjat?

3.

A második kérdésre adandó igenlő válasz esetén, a felpereseknek ténylegesen folyósítandó bármely összeg akként minősül-e, hogy a tagállam teljesíti a 8. cikkből eredő kötelezettségeit?

4.

Az irányelv 8. cikkének alkalmazása szempontjából szükséges-e a felperesek nyugellátásának elvesztése és a munkáltatójuk fizetésképtelensége közötti bármilyen oksági kapcsolat megállapítása, eltekintve attól, hogy: (i) a munkáltató fizetésképtelenségének időpontjától a nyugdíjrendszer alulfinanszírozott, és hogy (ii) a munkáltató fizetésképtelensége azt jelenti, hogy a munkáltató nem rendelkezik elegendő forrással a nyugdíjrendszerbe való olyan járulékfizetés teljesítéséhez, amely lehetővé tenné a tagok teljes nyugellátásának kifizetését (a munkáltató nem köteles erre, ha a rendszer megszűnt)?

5.

A fent hivatkozott, Írország által elfogadott intézkedések teljesítik-e az irányelv által előírt kötelezettségeket, tekintettel a[z Orlaigh Quinn tanúvallomásában említett] Robins-ügyben hozott ítéletet követően a nyugdíjvédelem felülvizsgálata során Írország által figyelembe vett szociális, kereskedelmi és gazdasági tényezőkre, és különösen figyelembe véve az irányelv (3) preambulumbekezdésében hivatkozott, „a Közösségen belüli kiegyensúlyozott gazdasági és szociális fejlődés szükségességét”?

6.

A [Colm McCarthy, Phillip Lane és Kevin Cardiff tanúvallomásában említett] gazdasági helyzet kellőképpen kivételes helyzetnek minősül-e annak igazolásához, hogy a felperesek érdekei — az egyébként elvárható szinthez képest — alacsonyabb szintű védelemben részesülnek, és ha igen, akkor mi ez az alacsonyabb szint?

7.

A második kérdésre adandó nemleges válasz esetén, az a tény, hogy a Robins-ügyben hozott ítéletet követően a tagállam által hozott intézkedések nem eredményezték azt, hogy a felperesek a foglalkoztatói (kiegészítő) nyugdíjrendszerben megszerzett nyugdíjjogosultságuk értékének 49 %-nál többet kapnának, önmagában olyan súlyos tagállami kötelezettségszegésnek minősül-e, amely a felpereseket kártérítésre jogosítja (azaz annak külön bizonyítása nélkül, hogy a Robins-ügyben hozott ítéletet követő tagállami intézkedések az irányelv 8. cikkéből eredő tagállami kötelezettségek súlyos és nyilvánvaló megsértésének minősülnek)?

1.10.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 290/5

1.

A 2002/584/IB kerethatározat (1) 4a. cikke (1) bekezdésének a 2009/299/IB kerethatározattal (2) meghatározott hatályos szövegét úgy kell-e értelmezni, hogy az megakadályozza a nemzeti igazságszolgáltatási hatóságokat abban, hogy az ugyanezen rendelkezésben foglalt esetekben az európai elfogatóparancs végrehajtását ahhoz a feltételhez kössék, hogy a kérdéses ítélet felülvizsgálható legyen az átadni kért személy védelemhez való jogának biztosítása érdekében?

2.

Abban az esetben, ha az első kérdésre igenlő válasz adandó, a 2002/584/IB kerethatározat 4a. cikkének (1) bekezdése összhangban áll-e az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkében foglalt hatékony jogorvoslathoz való jogból és a méltányos eljáráshoz való jogból, valamint a 48. cikkének (2) bekezdése által biztosított védelemhez való jogból levezethető követelményekkel?

3.

Abban az esetben, ha a második kérdésre igenlő válasz adandó, a Charta 53. cikkének, a 47. és 48. cikkében elismert jogokkal együttes rendszertani értelmezése lehetővé teszi-e a tagállam számára, hogy a távollétében elítélt személy átadását ahhoz a feltételhez kösse, hogy a kibocsátó államban lehetővé teszik az ítélet felülvizsgálatát, magasabb fokú védelmet biztosítva így ezen jogoknak, mint amilyen az uniós jogból fakadna, abból a célból, hogy elkerülje az olyan értelmezést, amely korlátozza vagy sérti valamely, a tagállam alkotmánya által elismert alapvető jogot?

1.10.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 290/6

—

A Bíróság állapítsa meg, hogy a Spanyol Királyság nem teljesítette a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2000. október 23-i 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (1) 13. cikkének (1), (2), (3) és (6) bekezdéséből (kivéve Katalónia vízgyűjtő kerületének esetét), a 14. cikke (1) bekezdésének c) pontjából (kivéve Katalónia, a Baleár-szigetek, Tenerife, Guadiana, Guadalquivir, az andalúziai mediterrán medence, Tinto–Odiel–Piedras, Guadalete–Barbate, a galíciai partvidék, Miño–Sil, Duero, Kelet–Kantábria és Nyugat-Kantábria vízgyűjtő kerülete vízgyűjtő–gazdálkodási terveinek esetét) és a 15. cikkének (1) bekezdéséből (kivéve Katalónia vízgyűjtő kerületének esetét) eredő kötelezettségeit;

—

a Spanyol Királyságot kötelezze a költségek viselésére.

1.10.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 290/6

a)

helyezze hatályon kívül a Törvényszék T-176/09. sz. ügyben 2011. május 24-én hozott végzését;

b)

nyilvánítsa a Government of Gibraltar által a T-176/09. sz. ügyben benyújtott keresetet elfogadhatónak;

c)

utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé, hogy az hozzon döntést a Government of Gibraltar keresetének érdemével kapcsolatban;

d)

másodlagosan a b) és c) pont szerinti kérelemhez, utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé azzal, hogy a Törvényszék — az ügy érdemének elbírálásával egyidejűleg — foglalkozzon az elfogadhatósággal kapcsolatos bármely, még fennálló kérdéssel;

e)

kötelezze a Bizottságot és Spanyolországot a Government of Gibraltarnak a Bíróság és a Törvényszék előtti eljárásokban felmerült költségeinek viselésére.

1.

a Törvényszék megsértette az uniós jogot azzal, hogy a jelen ügyben fennálló körülmények között a tényleges részleges megsemmisítéssel és az elkülönítéssel kapcsolatos jogot alkalmazta, illetve alkalmazta tévesen, mivel a jelen ügyben valamely nyilvántartásnak valamely tulajdon mértéke tekintetében történő helyesbítéséről van szó, nem pedig tényleges részleges megsemmisítésről vagy elkülönítésről; az ES6120032 kódjelű területet egyértelműen helytelenül jelölték ki, illetve az egyértelműen a Spanyolország által adott téves és megtévesztő információkon alapul. Az említett terület alá tartozó területrészeket megfelelő és arányos megsemmisítéssel kell orvosolni;

2.

a Törvényszék megsértette az uniós jogot annak megállapításával, hogy a 2009/95 határozatnak (1) a Government of Gibraltar által kért részleges megsemmisítése 1. azt vonná maga után, hogy a Bíróság határozza meg újból az ES6120032 kódjelű terület földrajzi határait, és teljes egészében módosítsa az ES6120032 kódjelű területet, valamint 2. ennélfogva megváltoztatná a 2009/95 határozat tartalmát, a megsemmisítendő rész pedig nyilvánvalóan nem lenne elválasztható a 2009/95 határozat többi részétől;

3.

a Törvényszék megsértette az uniós jogot annak kimondásával, hogy nincs bizonyíték arra nézve, hogy az ES6120032 kódjelű terület határainak a Government of Gibraltar által kért módon történő újbóli kijelölése megfelelne az élőhely-irányelv III. mellékletében a közösségi jelentőségű területként történő besorolásra vonatkozóan előírt követelményeknek, holott valójában számos tárgyi és jogi bizonyíték volta arra nézve, hogy a terület ennek minősülne, annak ellenkezőjét soha nem állította az eljárás egyik fele sem, mindennek megállapításával pedig a Törvényszék elferdítette a bizonyítékokat és/vagy a tényeket jogilag helytelenül jellemezte, azokból pedig téves jogi következtetéseket vont le, és/vagy nyilvánvalóan tévesen értékelte a tényeket, továbbá helytelen jogi vizsgálatot alkalmazott, ilyen körülmények között pedig nem megfelelően folytatta le az eljárásokat;

4.

a fentieken túlmenően, illetve másodlagosan a Törvényszék — a védelemhez való jogok megsértésével — a Government of Gibraltar érdekeit sértő eljárási szabálysértést követett el, mivel nem biztosított lehetőséget a Government of Gibraltar számára, hogy az eljárás többi fele által benyújtott dokumentumokra vonatkozóan észrevételeket tegyen, és mivel nem ismertetett a Government of Gibraltarral a Spanyolország által benyújtott egyik olyan, a jogvita szempontjából fontos dokumentumot, amelyre a Törvényszék a végzését alapította, ilyen körülmények között pedig nem megfelelően folytatta le az eljárásokat;

5.

a fentieken túlmenően, illetve másodlagosan a Törvényszék a Government of Gibraltar érdekeit sértő eljárási szabálysértést követett el, azzal, hogy nem indokolta azon megállapítását, amely szerint nincs bizonyíték arra nézve, hogy az ES6120032 kódjelű terület határainak a Government of Gibraltar által kért módon történő újbóli kijelölése megfelelne az élőhely-irányelv III. mellékletében a közösségi jelentőségű területként történő besorolásra, és/vagy az ennek ellenkezőjét alátámasztó érdemi bizonyíték figyelmen kívül hagyására vagy elutasítására vonatkozóan előírt követelményeknek.

1.10.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 290/7

1.

Az egyes utasokra számított összeg felső határaként kell-e értelmezni a nemzetközi légi szállítás egyes szabályainak egységesítéséről szóló Montreáli Egyezmény 3. cikkének (3) bekezdésével összefüggésben értelmezett 22. cikkének (2) bekezdésében — a poggyász megsemmisülése, elvesztése, vagy sérülése esetén a fuvarozó felelőssége vonatkozásában — utasonként megállapított 1 000 különleges lehívási jogra korlátozott összeghatárt, amennyiben többen utaznak együtt és közös poggyászt adnak fel, függetlenül attól, hogy a feladott poggyászok száma kevesebb, mint a tényleges utasoké?

2.

Vagy ellenkező esetben, úgy kell e értelmezni a hivatkozott rendelkezésbe foglalt, említett kártérítési összeghatárt, hogy minden egyes feladott poggyász után kizárólag egy utas lehet jogosult a kártérítésre, és ebből következően az egy utasra meghatározott legmagasabb összeghatárt kell alkalmazni, noha bizonyított, hogy a címkével rendelkező, elveszett poggyász több utast illet meg?

1.10.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 290/9

—

A Törvényszék semmisítse meg a kibocsátási egységekre vonatkozó harmonizált ingyenes kiosztás uniós szintű átmeneti szabályainak a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 10a. cikke értelmében történő meghatározásáról szóló, 2011. április 27-i 2011/278/EU bizottsági határozatot (az értesítés a C(2011) 2772. számú dokumentummal történt) (HL L 130., 2011.5.17., 1. o.);

—

az Európai Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első jogalap

2.

A második jogalap

3.

A harmadik jogalap

4.

A negyedik jogalap

1.10.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 290/9

—

semmisítse meg az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2010/413/KKBP határozat módosításáról szóló, 2011. május 23-i 2011/299/KKBP tanácsi határozatot a felperesre vonatkozó részében;

—

hozzon pervezető intézkedést a Törvényszék eljárási szabályzata 64. cikkének értelmében, amelynek keretében felhívja a felperest arra, hogy nyújtson be a vitatott határozattal kapcsolatos minden dokumentumot, amennyiben azok a felperesre vonatkoznak;

—

az alperest kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.

1.

Az első, az Európai Unió Alapjogi Chartája által biztosított jogok megsértésére alapított jogalap

A felperesnek az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) által biztosított jogait megsértették. A Charta 16. cikke biztosítja a vállalkozás szabadságát az Európai Unióban, a 17. cikk pedig biztosítja a jogszerűen szerzett tulajdon használatát, és különösen az azzal való rendelkezést az Európai Unióban. A Charta 20. és 21. cikke biztosítja a felperes egyenlő bánásmódhoz való jogát és a vele szembeni hátrányos megkülönböztetés tilalmát.

A vitatott határozat kizárja a felperest a kereskedelemben való részvételből az Európai Unióban. A felperes gazdasági megélhetése ezért veszélyben van. A felperes az Európai Unió gazdasági területéről történő szállításoktól függ.

Nem fűződik közérdek a felperes vállalkozási szabadságának, tulajdonjogának, egyenlő bánásmódhoz való jogának és a vele szembeni hátrányos megkülönböztetés tilalmának korlátozásához. Konkrétabban nincs az alperes határozatát, és a felperes alapvető jogaiba az alapján való beavatkozást igazoló bizonyíték. A felperes különösen nem vesz részt atomfegyverek elterjedésének veszélyével járó tevékenységekben és/vagy az atomfegyverek célba juttatására szolgáló rendszerek kifejlesztésében.

2.

A második, a vitatott határozat alapjául szolgáló tények nyilvánvalóan téves értékelésére alapított jogalap

A felperes nem vesz részt atomfegyverek elterjedésének veszélyével járó tevékenységekben vagy az atomfegyverek célba juttatására szolgáló rendszerek kifejlesztésében.

3.

A harmadik, az arányosság elvének megsértésére alapított jogalap

Az alperes nem tartotta tiszteletben az arányosság elvét a határozatában. A felperes azonban nem zárhatja ki azon lehetőséget, hogy azon energiaellátó, amelynek szállít, a szerződést megszegve és az ő tudta nélkül eladta a transzformátorokat az iráni Atomenergia Ügynökségnek. Az iráni Atomenergia Ügynökség könnyen szerezhetett volna megfelelő transzformátorokat a világpiacon vagy az Európai Unió piacán. A szóban forgó közepes feszültségű transzformátort minden jelentős gyártó gyártja és értékesíti az egész világon, így Iránban is. Ezenkívül kiterjedt világkereskedelem folyik a használt transzformátorokkal, amelyek jellemzői megfelelnek a felperes által gyártott transzformátorok jellemzőinek.

4.

A negyedik, a védelemhez való jog állítólagos megsértésére alapított jogalap

A vitatott határozat I. mellékletének 16. pontjában megállapított indokolás érthetetlen a felperes számára, és az alperes nem közölt igazolható indokokat a felperessel, aminek eredményeként a felperes védelemhez való joga és tényleges jogvédelemhez való joga sérült.

1.10.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 290/10

—

A Törvényszék helyezze hatályon kívül a Közszolgálati Törvényszék F-59/10. sz., Barthel és társai kontra Bíróság ügyben 2011. május 10-én hozott, a fellebbezők keresetét mint elfogadhatatlant elutasító ítéletét;

—

nyilvánítsa a keresetet elfogadhatatlannak;

—

az ügyet utalja vissza a Közszolgálati Törvényszék elé, hogy az a jogszabályoknak megfelelően határozzon az ügy érdemét illetően;

—

a költségekről egyelőre ne határozzon.

1.

Az első jogalap egyrészt az indokolási kötelezettség megsértésére vonatkozik annyiban, amennyiben a Közszolgálati Törvényszék azáltal, hogy mint elfogadhatatlant elutasította a fellebbezők keresetét, megsértette az EUMSZ 296. cikket és az Európai Unió Bírósága alapokmánya 36. cikkének első mondatát, valamint az alapokmány I. melléklete 7. cikkének (1) bekezdését, amikor nem vizsgálta meg az elé tárt összes jogsértést és nem tette lehetővé a fellebbezők számára, hogy megismerjék az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzata 90. cikke (2) bekezdésének a személyzeti szabályzat 91. cikkéhez viszonyított a contrario értelmezésének jogellenességére vonatkozó jogalap elutasításának indokait, másrészt azon jog megsértésére, hogy bármely sérelmet okozó aktussal szemben benyújtott panasszal a Bírósághoz lehet fordulni azon naptól számított három hónapos határidőn belül, amikor e határozatot a 90. cikk (2) bekezdésének második franciabekezdése értelmében vele közölték. Mivel nem foglalkozott a fellebbezők által megsemmisítés iránti keresetükben hivatkozott minden jogalappal és érvvel, a Közszolgálati Törvényszék megsértette a végzés indokolására vonatkozó kötelezettségét.

2.

A második jogalap téves jogalkalmazásra vonatkozik annyiban, amennyiben a Közszolgálati Törvényszék azt állapította meg, hogy a fellebbezők kérelmét elutasító 2009. október 26-i határozat a hallgatólagos elutasító határozatot pusztán megerősítő aktusnak minősült, miközben a válasz késedelmét a Bíróság valamely szolgálatától kért belső véleményre való várakozás indokolta, amely lehetővé tette a Bíróság számára annak megvizsgálását, hogy a fellebbező felek a személyzeti szabályzat 56a. cikke értelmében megfeleltek-e a váltott műszakért járó juttatás feltételeinek.

1.10.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 290/11

—

semmisítse meg az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2010/413/KKBP határozat módosításáról szóló, 2011. május 23-i 2011/299/KKBP tanácsi határozatot a felperesre vonatkozó részében;

—

hozzon pervezető intézkedést a Törvényszék eljárási szabályzata 64. cikkének értelmében, amelynek keretében felhívja a felperest arra, hogy nyújtson be a vitatott határozattal kapcsolatos minden dokumentumot, amennyiben azok a felperesre vonatkoznak;

—

az alperest kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.

1.

Az első, az Európai Unió Alapjogi Chartája által biztosított jogok megsértésére alapított jogalap

A felperesnek az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) által biztosított jogait megsértették. A Charta 16. cikke biztosítja a vállalkozás szabadságát az Európai Unióban, a 17. cikk pedig biztosítja a jogszerűen szerzett tulajdon használatát, és különösen az azzal való rendelkezést az Európai Unióban. A Charta 20. és 21. cikke biztosítja a felperes egyenlő bánásmódhoz való jogát és a vele szembeni hátrányos megkülönböztetés tilalmát.

A vitatott határozat kizárja a felperest a kereskedelemben való részvételből az Európai Unióban. A felperes gazdasági megélhetése ezért veszélyben van. A felperes az Európai Unió gazdasági területéről történő szállításoktól függ.

Nem fűződik közérdek a felperes vállalkozási szabadságának, tulajdonjogának, egyenlő bánásmódhoz való jogának és a vele szembeni hátrányos megkülönböztetés tilalmának korlátozásához. Konkrétabban nincs az alperes határozatát, és a felperes alapvető jogaiba az alapján való beavatkozást igazoló bizonyíték. A felperes különösen nem vesz részt atomfegyverek elterjedésének veszélyével járó tevékenységekben és/vagy az atomfegyverek célba juttatására szolgáló rendszerek kifejlesztésében.

Félreértés történt. A vitatott határozatban SATAK-nak nevezett vállalat nem azonos a felperessel. A SATAK a felperesen kívüli harmadik személy. A felperes azon tényt, hogy a vitatott határozattal felvették az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2010/413/KKBP határozat II. mellékletében szereplő listára, pusztán azzal tudja magyarázni, hogy összetévesztették egy másik vállalattal, amely ellenőrzi a „SATAK”-ot, vagy egy hasonló nevű vállalattal.

2.

A második, a vitatott határozat alapjául szolgáló tények nyilvánvalóan téves értékelésére alapított jogalap

A felperes nem vesz részt atomfegyverek elterjedésének veszélyével járó tevékenységekben, az atomfegyverek célba juttatására szolgáló rendszerek vagy más hordozóeszközök kifejlesztésében és/vagy az azokkal való kereskedelemben.

3.

A harmadik, az arányosság elvének megsértésére alapított jogalap

Az alperes nem tartotta tiszteletben az arányosság elvét a határozatában. A felperes csak a „SATAK” és az „iráni nukleáris program” kulcsszavak internetes kutatásai alapján feltételezheti, hogy a 2011/299/KKBP határozat I. B mellékletének 31. pontjában azonosított szállítás 6 szovjet típusú, 6 KH-55(SM) légi indítású cirkálórakétát foglal magában, amelyeket Irán állítólag Ukrajnából szerzett be 2001-ben vagy 2002-ben.

A felperesnek nincsenek üzleti ügyei az ukrajnai UkrSpetzExport állami vállalattal, és nem importál szovjet típusú, KH-55(SM) légi indítású cirkálórakétákat, vagy egyéb fegyvereket, illetve hordozóeszközöket sem.

A felperes nem a vitatott határozat I. B melléklete 31. pontjában „SATAK” néven meghatározott vállalat.

4.

A negyedik, a védelemhez való jog állítólagos megsértésére alapított jogalap

A vitatott határozat I. B mellékletének 31. pontjában megállapított indokolás érthetetlen a felperes számára, és az alperes nem közölt igazolható indokokat a felperessel, aminek eredményeként a felperes védelemhez való joga és tényleges jogvédelemhez való joga sérült.

1.10.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 290/12

—

semmisítse meg 2011. május 23-i 503/2011/EU tanácsi végrehajtási rendeletet (1) és a 2011. május 23-i 2011/299/KKBP tanácsi határozatot (2), amennyiben az azokban foglalt intézkedések a felperesekre vonatkoznak;

—

a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első jogalap azon alapul, hogy az alperes nyilvánvalóan tévesen határozott úgy, hogy a felperesek megfelelnek a listára való felvétel követelményeinek, amennyiben:

2.

A második jogalap azon alapul, hogy a vitatott intézkedések sértik a felperesek tisztességes eljáráshoz és hatékony bírói jogvédelemhez való jogát, amennyiben:

3.

A harmadik jogalap azon alapul, hogy az alperes nem szolgált elegendő indokolással a felpereseknek a vitatott aktusokba történő felvételével kapcsolatban, megsértve ezáltal azon kötelezettségét, hogy a határozatát igazoló tényleges és konkrét okokat egyértelműen megjelölje.

4.

A negyedik jogalap azon alapul, hogy a vitatott intézkedések a felperesek tulajdonhoz való jogának, valamint vállalkozási szabadságának igazolatlan és aránytalan korlátozását jelentik, amennyiben:

1.10.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 290/13

—

semmisítse meg az Európai Unió Kiadóhivatala 2011. július 22-i azon határozatát, amely elutasította a felperes által a „Számítógépes szolgáltatások — softwarefejlesztés, -karbantartás, -tanácsadás és segítségnyújtás különböző típusú IT alkalmazások számára” AO 10340. számú közbeszerzési eljárás (HL 2011/S 66-106099) keretében tett ajánlatokat; és

—

az alperest kötelezze a költségek viselésére

1.

Az első, a lényeges alaki követelmények alperes általi figyelmen kívül hagyására alapított jogalap, mivel a megtámadott határozat nem tartalmaz semmilyen indokolást azon különös indokok tekintetében, amelyeket az ajánlatkérő figyelembe vett annak megállapításakor, hogy a felperes ajánlata kirívóan alacsony volt.

2.

A második, a 2342/2002/EK, Euratom bizottsági rendelet (1) 139. cikkében meghatározott, alkalmazandó eljárás alperes általi megsértésére alapított jogalap.

3.

A harmadik, arra alapított jogalap, hogy az alperes visszaélt a hatáskörrel vagy nem megfelelő jogi alap alapján hozta meg határozatát, vagy legalábbis tévedett az indokolását érintően, mivel a felperes által adott felvilágosítást nem értette meg és megválaszolatlanul hagyta.

1.10.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 290/13

—

nyilvánítsa a felperes keresetét elfogadhatónak és megalapozottnak;

—

semmisítse meg a 2011. május 9-i 2011/273/KKBP tanácsi határozatot, valamint e határozat későbbi végrehajtási aktusait, amelyek továbbra is szerepeltetik a felperest a korlátozó intézkedések által érintett személyek listáján, valamint a 2011. május 9-i 442/2011/EU tanácsi rendeletet és későbbi végrehajtási aktusait annyiban, amennyiben azok a felperesre vonatkoznak;

—

az Európai Unió Tanácsát kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.

1.

Az első jogalap az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény (a továbbiakban: EJEE) 6. és 13. cikke, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. és 47. cikke által biztosított védelemhez való jog, valamint hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértésén alapul.

2.

A második jogalap az indokolási kötelezettség megsértésén alapul, amennyiben a felperes azt rója fel a Tanácsnak, hogy a megadott indokolás nem tett eleget az EJEE 6. cikke, az EUMSZ 296. cikk, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikke által előírt, az Európai Unió intézményeit terhelő kötelezettségnek.

3.

A harmadik jogalap azon alapul, hogy a megtámadott intézkedések nem igazolható és aránytalan módon korlátozzák a felperes alapvető jogait, különösen az EJEE első kiegészítő jegyzőkönyvének 1. cikke és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 17. cikke által biztosított tulajdonhoz való jogát, az EJEE 8. és 10. cikke által biztosított, becsületének és jóhírnevének tiszteletben tartásához való jogát, és végül az EJEE 6. cikke és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 48. cikke által biztosított ártatlanság vélelme elvét.

1.10.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 290/14

—

nyilvánítsa a felperes keresetét elfogadhatónak és megalapozottnak;

—

semmisítse meg a 2011. május 9-i 2011/273/KKBP tanácsi határozatot, valamint e határozat későbbi végrehajtási aktusait (és különösen a 2011. május 23-i 2011/302/KKBP tanácsi határozatot, amely előírja a felperesnek a 2011/273/KKBP határozat által előírt korlátozó intézkedések által érintett személyek listájára történő felvételét), valamint a 2011. május 9-i 442/2011/EU tanácsi rendeletet és későbbi végrehajtási aktusait (nevezetesen a 2011. május 23-i 504/2011/EU tanácsi végrehajtási rendeletet és annak helyesbítését) annyiban, amennyiben azok a felperesre vonatkoznak;

—

az Európai Unió Tanácsát kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.

1.

Az első jogalap az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény (a továbbiakban: EJEE) 6. és 13. cikke, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. és 47. cikke által biztosított védelemhez való jog, valamint hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértésén alapul.

2.

A második jogalap az indokolási kötelezettség megsértésén alapul, amennyiben a felperes azt rója fel a Tanácsnak, hogy a megadott indokolás nem tett eleget az EJEE 6. cikke, az EUMSZ 296. cikk, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikke által előírt, az Európai Unió intézményeit terhelő kötelezettségnek.

3.

A harmadik jogalap azon alapul, hogy a megtámadott intézkedések nem igazolható és aránytalan módon korlátozzák a felperes alapvető jogait, különösen az EJEE első kiegészítő jegyzőkönyvének 1. cikke és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 17. cikke által biztosított tulajdonhoz való jogát, az EJEE 8. és 10. cikke által biztosított, becsületének és jóhírnevének tiszteletben tartásához való jogát, az Európai Unió Alapjogi Chartájának 15. és 16. cikke által biztosított vállalkozási szabadságát, valamint gazdasági tevékenysége gyakorlásához való jogát, és végül az EJEE 6. cikke és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 48. cikke által biztosított ártatlanság vélelme elvét.

1.10.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 290/14

—

semmisítse meg a líbiai helyzetre tekintettel hozott korlátozó intézkedésekről szóló 2011/137/KKBP határozat végrehajtásáról szóló, 2011. május 23-i 2011/300/KKBP tanácsi végrehajtási határozatot (HL L 136., 2011.5.24., 85. o.) az említett határozat II. mellékletével együtt;

—

a Tanácsot kötelezze az összes költség viselésére.

1.

Az első jogalap a jogi aktus elfogadására vonatkozó eljárás szabálytalanságán alapul. A felperes a megtámadott határozat elfogadására vonatkozóan a líbiai helyzetre tekintettel hozott korlátozó intézkedésekről szóló, 2011. február 28-i 2011/137/KKBP tanácsi határozat (HL L 58., 53. o.; helyesbítés: HL L 87., 2011.4.2., 31. o.) 8. cikkének (2) bekezdése által előírt szabályszerű eljárás hiányára és az EUMSZ 296. cikk második bekezdése rendelkezéseinek megsértésére hivatkozik.

2.

A második jogalap a határozat indokolásának elégtelenségén alapul. A felperes azt rója fel a Tanácsnak, hogy sztereotípiákon alapuló indokolással szolgált, amely nem teszi lehetővé sem a határozat címzettjének, hogy megértse a határozat elfogadásának okait, sem a Törvényszéknek, hogy elvégezze a jogi aktus jogszerűségének bírósági felülvizsgálatát. Nem elég azon indokolás, amely szerint a felperes a Libyan African Investment Portfolio leányvállalata és tulajdonosa, amely szervezetet érintenek a korlátozó intézkedések.

3.

A harmadik jogalap a védelemhez való jog megsértésén alapul, amennyiben egyáltalán nem bizonyítható, hogy a védelemhez való jogot tiszteletben tartották, és hogy a felperesnek lehetőséget adtak volna akár arra, hogy a listára történő felvételét megelőzően érvényesítse jogait.

4.

A negyedik jogalap az EUSZ 27. cikk megsértésén alapul. A felperes arra hivatkozik, hogy a 2. pontban említett 2011/137/KKBP határozatot és a líbiai helyzetre tekintettel hozott korlátozó intézkedésekről szóló 2011/137/KKBP határozat módosításáról szóló, 2011. március 23-i 2011/178/KKBP tanácsi határozatot (HL L 78., 24. o.) az EUSZ 27. cikk (1) bekezdésének megsértésével fogadták el.

5.

Az ötödik jogalap téves jogalkalmazáson és nyilvánvaló értékelési hibán alapul, amennyiben a felperes polgári rendeltetésű, utas- és teherszállító légi közlekedési vállalat, a megtámadott határozat pedig a felperes vagyonát pusztán azon oknál fogva fagyasztja be, hogy annak egy befektetési alap révén a líbiai állam a tulajdonosa.

1.10.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 290/15

—

semmisítse meg a Lukasenko elnökkel és egyes fehérorosz tisztviselőkkel szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 765/2006/EK rendelet módosításáról szóló, 2011. június 20-i 588/2011/EU tanácsi rendeletet (HL 2011. L 161., 1. o.) a felperesre vonatkozó részében;

—

semmisítse meg az egyes fehérorosz tisztviselőkkel szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2010/639/KKBP határozat módosításáról szóló, 2011. június 20-i 2011/357/KKBP tanácsi határozatot (HL 2011. L 161., 25. o.) a felperesre vonatkozó részében; és

—

az alperest kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első jogalap azon alapul, hogy az alperes megsértette azon kötelezettségét, hogy nyújtson megfelelő indokolást a felperesnek azon személyek listájára történő felvételével kapcsolatban, akikre korlátozó intézkedések alkalmazandók.

2.

A második jogalap azon alapul, hogy az alperes megsértette az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkében, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 6. és 13. cikkében biztosított védelemhez való jogot és a tisztességes eljáráshoz való jogot, amennyiben:

3.

A harmadik jogalap azon alapul, hogy az alperes nyilvánvaló értékelési hibákat követett el azáltal, hogy a vitatott intézkedésekben azt állapította meg, hogy a felperes a védelmi vonatkozású termékek legnagyobb fehérorosz exportőr/importőr vállalata, ezért valamilyen módon kapcsolódik vagy köze van a választási normák és az emberi jogok megsértéséhez, illetve a civil társadalommal szemben tanúsított szigorú rendőri fellépéshez Fehéroroszországban.

4.

A negyedik jogalap azon alapul, hogy az alperes nem igazolható és aránytalan módon, terhelő bizonyíték nélkül megsértette az Európai Unió Alapjogi Chartájának 17. cikkében, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény első kiegészítő jegyzőkönyvének 1 cikkében biztosított, a tulajdonhoz való alapvető jogot.

5.

Az ötödik jogalap azon alapul, hogy az alperes megsértette az arányosság elvét, amennyiben a felperes alapvető jogai aránytalan korlátozását írta elő anélkül, hogy megfelelő eljárási garanciákkal és terhelő bizonyítékokkal szolgált volna.

1.10.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 290/15

—

semmisítse meg a Lukasenko elnökkel és egyes fehérorosz tisztviselőkkel szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 765/2006/EK rendelet módosításáról szóló, 2011. június 20-i 588/2011/EU tanácsi rendeletet (HL 2011. L 161., 1. o.) a felperesre vonatkozó részében;

—

semmisítse meg az egyes fehérorosz tisztviselőkkel szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2010/639/KKBP határozat módosításáról szóló, 2011. június 20-i 2011/357/KKBP tanácsi határozatot (HL 2011. L 161., 25. o.) a felperesre vonatkozó részében; és

—

az alperest kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első jogalap azon alapul, hogy az alperes megsértette azon kötelezettségét, hogy nyújtson megfelelő indokolást a felperesnek azon személyek listájára történő felvételével kapcsolatban, akikre korlátozó intézkedések alkalmazandók.

2.

A második jogalap azon alapul, hogy az alperes megsértette az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkében, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 6. és 13. cikkében biztosított védelemhez való jogot és a tisztességes eljáráshoz való jogot, amennyiben:

3.

A harmadik jogalap azon alapul, hogy az alperes nem igazolható és aránytalan módon, terhelő bizonyíték nélkül megsértette az Európai Unió Alapjogi Chartájának 17. cikkében, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény első kiegészítő jegyzőkönyvének 1 cikkében biztosított, a tulajdonhoz való alapvető jogot.

4.

A negyedik jogalap azon alapul, hogy az alperes megsértette az arányosság elvét, amennyiben a felperes alapvető jogai aránytalan korlátozását írta elő anélkül, hogy megfelelő eljárási garanciákkal és terhelő bizonyítékokkal szolgált volna.

1.10.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 290/16

—

semmisítse meg a Lukasenko elnökkel és egyes fehérorosz tisztviselőkkel szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 765/2006/EK rendelet módosításáról szóló, 2011. június 20-i 588/2011/EU tanácsi rendeletet (HL 2011. L 161., 1. o.) a felperesre vonatkozó részében;

—

semmisítse meg az egyes fehérorosz tisztviselőkkel szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2010/639/KKBP határozat módosításáról szóló, 2011. június 20-i 2011/357/KKBP tanácsi határozatot (HL 2011. L 161., 25. o.) a felperesre vonatkozó részében; és

—

az alperest kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első jogalap azon alapul, hogy az alperes megsértette azon kötelezettségét, hogy nyújtson megfelelő indokolást a felperesnek azon személyek listájára történő felvételével kapcsolatban, akikre korlátozó intézkedések alkalmazandók.

2.

A második jogalap azon alapul, hogy az alperes megsértette az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkében, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 6. és 13. cikkében biztosított védelemhez való jogot és a tisztességes eljáráshoz való jogot, amennyiben:

3.

A harmadik jogalap azon alapul, hogy az alperes nyilvánvaló értékelési hibákat követett el azáltal, hogy a vitatott intézkedésekben azt állapította meg, hogy a felperes valamilyen módon összeköttetésben állt a Lukasenko-rezsimmel és azt pénzügyileg támogatta, illetve valamilyen módon részt vett a nemzetközi választási normák megsértésében vagy a civil társadalommal és a demokratikus ellenzékkel szemben tanúsított szigorú rendőri fellépésben Fehéroroszországban, vagy a belső elnyomás céljából használható felszerelések fehéroroszországi importjában.

4.

A negyedik jogalap azon alapul, hogy az alperes nem igazolható és aránytalan módon, terhelő bizonyíték nélkül megsértette az Európai Unió Alapjogi Chartájának 17. cikkében, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény első kiegészítő jegyzőkönyvének 1 cikkében biztosított, a tulajdonhoz való alapvető jogot.

5.

Az ötödik jogalap azon alapul, hogy az alperes megsértette az arányosság elvét, amennyiben a felperes alapvető jogai aránytalan korlátozását írta elő anélkül, hogy megfelelő eljárási garanciákkal és terhelő bizonyítékokkal szolgált volna.

1.10.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 290/17

—

semmisítse meg a Lukasenko elnökkel és egyes fehérorosz tisztviselőkkel szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 765/2006/EK rendelet módosításáról szóló, 2011. június 20-i 588/2011/EU tanácsi rendeletet (HL 2011. L 161., 1. o.) a felperesre vonatkozó részében;

—

semmisítse meg az egyes fehérorosz tisztviselőkkel szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2010/639/KKBP határozat módosításáról szóló, 2011. június 20-i 2011/357/KKBP tanácsi határozatot (HL 2011. L 161., 25. o.) a felperesre vonatkozó részében; és

—

az alperest kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első jogalap azon alapul, hogy az alperes megsértette azon kötelezettségét, hogy nyújtson megfelelő indokolást a felperesnek azon személyek listájára történő felvételével kapcsolatban, akikre korlátozó intézkedések alkalmazandók.

2.

A második jogalap azon alapul, hogy az alperes megsértette az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkében, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 6. és 13. cikkében biztosított védelemhez való jogot és a tisztességes eljáráshoz való jogot, amennyiben:

3.

A harmadik jogalap azon alapul, hogy az alperes nyilvánvaló értékelési hibákat követett el azáltal, hogy azt állapította meg, hogy a felperes Lukasenko elnökkel és családjával kapcsolatban álló személy, hogy ő Lukasenko elnök fő gazdasági tanácsadója és a Lukasenko-rezsim fő pénzügyi támogatója, és hogy a BelTechExport, a védelmi vonatkozású termékek legnagyobb fehérorosz exportőr/importőr vállalatának a felperes az elnöke.

4.

A negyedik jogalap azon alapul, hogy az alperes nem igazolható és aránytalan módon, terhelő bizonyíték nélkül megsértette az Európai Unió Alapjogi Chartájának 17. cikkében, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény első kiegészítő jegyzőkönyvének 1 cikkében biztosított, a tulajdonhoz való alapvető jogot.

5.

Az ötödik jogalap azon alapul, hogy az alperes megsértette az arányosság elvét, amennyiben a felperes alapvető jogai aránytalan korlátozását írta elő anélkül, hogy megfelelő eljárási garanciákkal és terhelő bizonyítékokkal szolgált volna.

1.10.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 290/17

—

semmisítse meg a Bizottság 2011. május 27-i határozatát, amelyben nem tett a helyzet orvoslására irányuló intézkedéseket, miután az Európai Ombudsman megállapította, hogy a Bizottság valamely harmadik társaság áruinak és szolgáltatásainak kiválasztására irányuló 2006. novemberi határozata nem felelt meg az alkalmazandó uniós közbeszerzési jogszabályoknak;

—

a 2006. novemberi határozat káros hatásainak semlegesítése érdekében kötelezze a Bizottságot a felperes kárának megtérítésére;

—

kötelezze a Bizottságot egymillió eurónak a felperes részére történő megfizetésére a Bizottság határozata értelmében törölt közbeszerzési eljárásban való részvétel esélyének elvesztése miatt;

—

a szellemi tulajdonjogok engedélyezett használatáért kötelezze a Bizottságot egymillió eurónak a felperes részére történő megfizetésére;

—

a jóhírnevének és hitelességének aláásásából eredő nem vagyoni kár címén kötelezze a Bizottságot tízmillió eurónak a felperes részére történő megfizetésére;

—

kötelezze a Bizottságot arra, hogy a piac, valamint a CIRCA (olyan számítástechnikai eszköz, amely a különböző helyszíneken tartózkodó a munkavállalók vagy egyének csoportjai számára lehetővé teszi az elektronikus úton történő együttműködést) felhasználóinak tájékoztatása érdekében tegyen közzé hirdetményt arról, hogy az nem elavult felület, hogy az Alfresco Software Ltd. által kifejlesztett felület nem privilegizált felület, és hogy a felhasználók a CIRCA helyettesítésére szabadon választott felületet használhatnak; továbbá

—

a Bizottságot kötelezze a felperesnek az e keresettel kapcsolatban felmerült jogi és egyéb költségeinek és kiadásainak viselésére a jelen kereset elutasítása esetén is.

1.

Az első jogalapot arra alapítja, hogy a Bizottság megsértette a költségvetési rendelet (1) 27., 88., 89. és 91. cikkéből, valamint a végrehajtási rendelet (2) 116., 122. és 124. cikkéből eredő, nyílt vagy meghívásos eljárás lefolytatására vonatkozó kötelezettségét.

2.

A második jogalapot arra alapítja, hogy a Bizottság megsértette a hátrányos megkülönböztetés tilalma és az egyenlő bánásmód elvét.

3.

A harmadik jogalapot arra alapítja, hogy a Bizottság megsértette a gondos ügyintézés elvét és az indokolási kötelezettséget.

4.

A negyedik jogalapot arra alapítja, hogy a Bizottság visszaélt hatáskörével.

1.10.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 290/18

—

elsődlegesen semmisítse meg a 2011. június 27-i 627/2011/EU bizottsági rendeletet;

—

másodlagosan állapítsa meg a Bizottság abban álló vétkességét, hogy nem írt elő elegendő időt a 2011. június 27-i 627/2011/EU bizottsági rendelet közzététele és annak hatályba lépése között, és a felperes társaságoknak a következő összegeket ítélje meg kártérítésként:

—

mindenképpen csak másodlagosan állapítsa meg a Bizottság abban álló objektív felelősségét, hogy nem írt elő elegendő időt a 2011. június 27-i 627/2011/EU bizottsági rendelet közzététele és annak hatályba lépése között, és a felperes társaságoknak a következő összegeket ítélje meg kártérítésként:

—

mindenestre az Európai Bizottságot kötelezze a költségek, valamint 10 000 eurós összegnek a felperes társaságok ügyvédi költségeihez való hozzájárulás címén történő megtérítésére.

1.

Az első, a Bizottság által a határozatát megelőzően tett megállapítások komoly elégtelenségére alapított jogalap, mivel ezen elégtelenségek a tényállás pontatlan megállapításához vezettek.

2.

A második, a bizalomvédelem elvének a megsértésére alapított jogalap, mivel a megtámadott rendelet azonnali hatályba lépése nem tette lehetővé a felperesek számára, hogy gyakorlataikat ahhoz igazítsák.

1.10.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 290/19

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, és az ügyben hozzon határozatot, amennyiben a Közszolgálati Törvényszék:

—

az eljárásban részt vevő másik felet kötelezze az elsőfokú eljárás költségeinek és a fellebbezőnek a fellebbezéssel kapcsolatban felmerült költségeinek viselésére.

1.

Első jogalap: a Közszolgálati Törvényszék a ne ultra petita tilalom megsértésével hozott határozatot, és megsértette a védelemhez való jogot. A fellebbező álláspontja szerint a Közszolgálati Törvényszék más jogalapokat vizsgált mint amelyekre A. Kalmár hivatkozott.

2.

Második jogalap: a Közszolgálati Törvényszék téves jogi álláspontból indult ki a vitatott határozatok jogszerűségének értékelése során. Közelebbről, a Közszolgálati Törvényszék tévesen alkalmazta a gondoskodási kötelezettséget és az indokolási kötelezettséget.

3.

Harmadik jogalap: a Közszolgálati Törvényszék téves jogi álláspontból indult ki a hatályon kívül helyezés iránti kérelem tárgyát illetően. A Közszolgálati Törvényszéknek a 2009. július 18-i határozatot sérelmet okozó határozatnak kellett volna minősítenie, amelyre a bírósági felülvizsgálat ugyancsak kiterjed.

4.

Negyedik jogalap: a Közszolgálati Törvényszék számos hibát követett el az értékelés során, nevezetesen: az Europol az elbocsátó határozatban bizonyos „lényeges és nem elhanyagolandó érdemi tényállási elemeket”„nem”, vagy „nem gondosan” vett figyelembe.

5.

Ötödik jogalap: a Közszolgálati Törvényszék nem kielégítően indokolta a megtámadott ítéletet.

6.

Hatodik jogalap: a Közszolgálati Törvényszék tévesen ítélt meg kártérítést.

1.10.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 290/20

—

A Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg a 2010. és 2011. évi előléptetési időszakban AD 13 és AD 14 besorolási fokozatok előléptetési küszöbét megállapító, a Közigazgatási Tájékoztató 3-2010., 65-2010. és 76-2010. számában közzétett határozatokat;

—

semmisítse meg a Közigazgatási Tájékoztató 65-2010. számában közzétett, a 2010. évi előléptetési időszakban AD 13 és AD 14 besorolási fokozatba előléptetett tisztviselők listáját annyiban, amennyiben e listát jogellenesen megállapított előléptetési küszöbök alapján hozták létre, és semmisítse meg a más tisztviselők nagyobb számának AD 12 vagy AD 13 besorolási fokozatba való előléptetését megtagadó hallgatólagos bizottsági határozatot;

—

amennyiben szükséges, semmisítse meg a felperesek panaszait elutasító határozatokat;

—

a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

1.10.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 290/20

—

semmisítse meg a Bizottság szerződések megkötésére jogosult hatóságának azon határozatát, amely megszüntette a felperes határozatlan időre szóló szerződését, és amennyiben ez szükséges, semmisítse meg a felperes panaszát elutasító határozatot;

—

a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.