22.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 216/1

(1)

Az Európai Tanács 2010. március 26-án jóváhagyta a Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a foglalkoztatást és növekedést célzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia a gazdaságpolitikák fokozott összehangolása révén azokra a kulcsfontosságú területekre összpontosít, amelyeken fellépésre van szükség annak érdekében, hogy Európa növelhesse a fenntartható növekedés és a versenyképesség területén rejlő lehetőségeit.

(2)

A Tanács 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló ajánlást (2010–2014), 2010. október 21-én pedig elfogadta a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot (1), amelyek együtt alkotják az „integrált iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat.

(3)

A Bizottság 2011. január 12-én elfogadta az első éves növekedési jelentést, amely az Európa 2020 stratégiára épülve az EU-ban követett gazdasági kormányzás új ciklusának kezdetét jelenti, és elindítja az előzetes és integrált gazdaságpolitikai koordináció első európai szemeszterét.

(4)

Az Európai Tanács 2011. március 25-én (a Tanács 2011. február 15-i és március 7-i következtetéseivel összhangban és a Bizottság éves növekedési jelentésének fényében) jóváhagyta a költségvetési konszolidáció és a strukturális reformok prioritásait. Hangsúlyozta, hogy elsőbbséget élvez majd a költségvetések megszilárdítása, a költségvetési fenntarthatóság helyreállítása és a munkanélküliség munkaerő-piaci reformokkal való csökkentése, valamint az, hogy az Unió újabb erőfeszítéseket tegyen a növekedés felgyorsítása érdekében. Felszólította a tagállamokat, hogy ezeket a prioritásokat konkrét intézkedések formájában építsék majd be stabilitási vagy konvergenciaprogramjukba, valamint nemzeti reformprogramjukba.

(5)

Az Európai Tanács 2011. március 25-én arra is felkérte az Euró Plusz Paktumban részt vevő tagállamokat, hogy vállalásaikat kellő időben nyújtsák be ahhoz, hogy azokat stabilitási vagy konvergenciaprogramjukba, valamint nemzeti reformprogramjukba beépíthessék. A 2011-re vonatkozó konkrét vállalásokat és fellépéseket a portugál nemzeti reformprogramban még nem közölték egyértelműen, azonban várhatóan az Európai Tanácsnak nyújtják be.

(6)

A portugál kormány 2011. március 23-án benyújtotta a 2011–2014 közötti időszakra vonatkozó stabilitási programját a nemzeti parlamentnek, amely elutasította azt. A portugál kormány 2011. április 19-én benyújtotta nemzeti reformprogramját. A javasolt makrogazdasági és költségvetési forgatókönyveket és a szakpolitikai ajánlásokat felülírta a 2011. május 17-én aláírt egyetértési megállapodás.

(7)

A Tanács 2011. május 17-én elfogadta a 2011/344/EU végrehajtási határozatot, amely középtávú pénzügyi támogatást bocsát Portugália rendelkezésére a 2011–2014 közötti hároméves időszakra az európai pénzügyi stabilizációs mechanizmus létrehozásáról szóló, 2010. május 11-i 407/2010/EU tanácsi rendelettel (2) összhangban. Az ezt kísérő, ugyanazon a napon aláírt egyetértési megállapodás és annak egymást követő kiegészítései megállapítják a gazdaságpolitikai feltételeket, amelyek alapján a pénzügyi támogatást folyósítják.

(8)

2010-ben Portugália GDP-je 1,3 %–os ütemben nőtt. Az export erős növekedésével egyetmben ez a pozitív növekedési teljesítmény rendkívüli tényezőknek is betudható, amelyek ösztönözték a lakossági fogyasztást. Egyértelmű, hogy az árak és a költségek alakulásaelégtelen volt a versenyképesség elég gyors ütemű növeléséhez annak érdekében, hogy Portugália rendezze a folyó fizetési mérleg hiányát, amely 2010-ben GDP-jének 10 %-át tette ki. A gazdaság egészének gyengélkedése és a munkanélküliség erőteljes emelkedése (11,2 % 2010 végén) magas költségvetési hiányt eredményezett, amely meghaladta a GDP 10 %-át 2009-ben és 9 %-át 2010-ben, a 2008-as 3,5 % után. A közelmúltban az államháztartást érintő kedvezőtlen fejlemények és a gazdasági növekedéssel kapcsolatos zord kilátások együttesen a bizalom romlásához és a növekvő nyomáshoz vezettek az deviza államkötvények piacain, aggodalomra adva okot államháztartásának fenntarthatóságával kapcsolatban. Miután a hitelminősítők többször leminősítették a portugál államkötvényeket, az ország képtelenné vált arra, hogy a hosszú távú költségvetési fenntarthatósággal összeegyeztethető kamat mellett refinanszírozza magát. Ezzel párhuzamosan a külső forrásoktól, különösen az euróövezeten belüli forrásoktól jelentősen függő bankszektor egyre inkább elszigetelődött a piaci finanszírozástól.

(9)

Portugália kötelezettséget vállalt arra, hogy végrehajtja a gazdasági és pénzügyi kiigazítási programot az államadósága és a bankszektor iránti bizalom helyreállítása, valamint a növekedés és a foglalkoztatás támogatása céljából. A program a következő három területen ír elő átfogó intézkedéseket: (i) strukturális költségvetési intézkedésekkel és jobb költségvetési ellenőrzéssel alátámasztott, hiteles és kiegyensúlyozott költségvetési konszolidációs stratégia; (ii) mélyreható és előrehozott strukturális reformok a munkaerő- és termékpiac területén; és (iii) tartalékeszközökkel alátámasztott piaci mechanizmusok révén a pénzügyi ágazatnak a szabályozatlan tőkeáttétel-csökkentéssel szembeni védelmére irányuló erőfeszítések.

(10)

A Bizottság értékelte a nemzeti reformprogramot. Figyelembe vette nemcsak a program Portugália fenntartható költségvetési és társadalmi-gazdasági politikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy megfelel-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy a jövőbeli nemzeti döntéseknél az uniós szempontok beépítésével kell megerősíteni az Unió átfogó gazdasági kormányzását. Ebben az összefüggésben a Bizottság hangsúlyozza a tervezett intézkedések végrehajtásának sürgősségét a 2011/344/EU végrehajtási határozattal való megfelelés érdekében,

22.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 216/3

(1)

Az Európai Tanács 2010. március 26-án jóváhagyta a Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a foglalkoztatást és növekedést célzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia a gazdaságpolitikák fokozott összehangolása révén azokra a kulcsfontosságú területekre összpontosít, amelyeken fellépésre van szükség annak érdekében, hogy Európa növelhesse a fenntartható növekedés és a versenyképesség területén rejlő lehetőségeit.

(2)

A Tanács 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló ajánlást (2010–2014), 2010. október 21-én pedig elfogadta a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot (2), amelyek együtt alkotják az „integrált iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat.

(3)

A Bizottság 2011. január 12-én elfogadta az első éves növekedési jelentést, amely az Európa 2020 stratégiára épülve az EU-ban követett gazdasági kormányzás új ciklusának kezdetét jelenti, és elindítja az előzetes és integrált gazdaságpolitikai koordináció első európai szemeszterét.

(4)

Az Európai Tanács 2011. március 25-én (a Tanács 2011. február 15-i és március 7-i következtetéseivel összhangban és a Bizottság éves növekedési jelentésének fényében) jóváhagyta a költségvetési konszolidáció és a strukturális reformok prioritásait. Hangsúlyozta, hogy elsőbbséget élvez majd a költségvetések megszilárdítása, a költségvetési fenntarthatóság helyreállítása és a munkanélküliség munkaerő-piaci reformokkal való csökkentése, valamint az, hogy az Unió újabb erőfeszítéseket tegyen a növekedés felgyorsítása érdekében. Felszólította a tagállamokat, hogy ezeket a prioritásokat konkrét intézkedések formájában építsék majd be stabilitási vagy konvergenciaprogramjukba, valamint nemzeti reformprogramjukba.

(5)

Az Európai Tanács 2011. március 25-én arra is felkérte az Euró Plusz Paktumban részt vevő tagállamokat, hogy vállalásaikat kellő időben nyújtsák be ahhoz, hogy azokat stabilitási és konvergenciaprogramjukba, valamint nemzeti reformprogramjukba beépíthessék.

(6)

Finnország 2011. április 6-án benyújtotta a 2011-es aktualizált stabilitási programját, amely a 2011–2014 közötti időszakra vonatkozik, valamint 2011. évi nemzeti reformprogramját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(7)

A globális gazdasági válság legkritikusabb időszakában Finnországnak nagyon jelentős GDP-csökkenéssel kellett szembenéznie, mivel a finn gazdaság mindig is fő ágazatai exportteljesítményére támaszkodott. A GDP 2009-ben 8,2 %-kal visszaesett, aminek a fő oka a kivitelek kivételesen meredek zuhanása (20 %-os mennyiségi csökkenés) és az ahhoz kapcsolódó, a beruházói bizalmat érintő kedvezőtlen hatások voltak. A munkanélküliségi ráta mintegy 2 százalékponttal növekedett: a munkaerőre vetítve a 2008-as 6,4 %-ról 2010-re 8,3 %-ra emelkedett. A belső keresletnek és a kivitelek újbóli erősödésének köszönhetően szilárd volt a gazdasági fellendülés, és a GDP 2010-ben 3,1 %-kal növekedett. Az ingatlanárak szintje és a lakásépítés volumene a 2009. évi rövid esést követően gyorsan a válságot megelőző szint fölé emelkedett, ami némi aggodalmat keltett az ingatlanpiac túlzott mértékű növekedését illetően. Finnország a gazdasági válságot úgy hagyta maga mögött, hogy 2010-ben az államháztartási hiány a GDP 2,5 %-a, az államadósság pedig a GDP 48,5 %-a volt.

(8)

Az 1466/97/EK rendeletnek megfelelően az aktualizált stabilitási program értékelése alapján a Tanács véleménye szerint a stabilitási programot alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv 2011–2012-re megalapozott, azonban azt követően kissé túl optimista. 2011–2012-re a makrogazdasági forgatókönyv összhangban van a Bizottság szolgálatainak tavaszi előrejelzésével. A stabilitási program a 2013–2015 közötti időszakra a GDP mintegy 2 %-át kitevő növekedést jelez előre, amely kissé meghaladja az 1,5 %-ra becsült potenciális növekedést, és így némi lefelé mutató kockázatnak lehet kitéve. A költségvetési stratégia célkitűzése a hiánynak a GDP 0,9 %-át kitevő szintre való csökkentése 2011-ben, majd 0,7 %-ra 2012-ben, ami a gazdaság ciklikus fellendülését és az előző kormány által már meghozott konszolidációs intézkedéseket tükrözi. Az aktualizált stabilitási program azonban nem tervez további költségvetési konszolidációt a 2013–2015 közötti időszakra. A költségvetési célkitűzéseket érintő kockázatok kiegyensúlyozottaknak tűnnek. A legjelentősebb kockázati tényező a globális makrogazdasági környezetből ered, amely mindig is erős hatással volt az exportteljesítményre támaszkodó finn gazdaságra.

(9)

A legfrissebb aktualizált stabilitási program nem tervezi középtávú költségvetési konszolidációra kihasználni a gazdasági feltételek előre jelzett javulását. Míg a középtávú célkitűzést, amelyet a finn hatóságok a GDP 0,5 %-át kitevő strukturális többletben határoznak meg, az előrejelzések szerint 2011-ben sikerül elérni, a strukturális egyenleg az azt követő években várhatóan a célkitűzés szintje alá csökken.

(10)

A Bizottság legfrisseb értékelésének megfelelően az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságára vonatkozó kockázatok közepesnek tűnnek. Bár az egymást követő finn kormányok a prioritások között kezelték a társadalom elöregedéséből eredő hatások ellensúlyozására irányuló fellépést, az országra jelentős és közvetlen demográfiai változás vár, és még mindig tekintélyes a fenntarthatósági rés az államháztartásban. Ez a probléma a szakpolitikai területek széles körét érinti. A társadalom elöregedése jelentősen meg fogja növelni az idősödéshez kapcsolódó – Finnországban többnyire a helyi önkormányzatok által nyújtott – szolgáltatások iránti keresletet. Több tanulmány is úgy találta, hogy az elmúlt pár évben gyenge volt a közszolgáltatások termelékenységének javulása. A finn hatóságok már számos reformot végrehajtottak a közszolgáltatások szerkezetátalakítása és a termelékenység élénkítése céljából, központi kormányzati és helyi önkormányzati szinten egyaránt. Az információs technológiába való viszonylag nagy mértékű beruházás a közszférában egyelőre még nem fordult át a termelékenység javulásába, ami arra enged következtetni, hogy szerkezeti és adminisztratív változásoknak kell kísérniük a beruházást. Összegezve, további intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy a közszolgáltatások nyújtása terén sikerüljön termelékenységnövekedést és költségmegtakarításokat elérni.

(11)

Aggodalomra ad okot a tartós munkanélküliség jelenlegi növekedése. Míg az jelentősen csökkent 2005 és 2008 között, 2009-ben ismét növekedésnek indult. A tartósan munkanélküliek száma 2011 márciusának végén 57 400 volt (12 400-al több, mint az előző évben), és közülük sokan jelenleg az 55 és 64 év közötti korcsoportba tartoznak. A nyugdíjba vonulásra jellemző minták miatt a munkanélküliség növekedése a 45–54 évesek között lesz majd a legjelentősebb. Noha a tartós munkanélküliség aránya Finnországban az uniós átlag alatt van, a kérdést a jövőbeni munkaerő-kínálat biztosításával és a társadalmi befogadással összefüggésben kell vizsgálni. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az ilyen jellegű munkanélküliség növeli a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázatát. Bár a finn hatóságok a tartós munkanélküliség növekedését sürgető problémaként ismerik el, annak leküzdésére – ez ideig – nem dolgoztak ki átfogó stratégiát. Finnország a válság idején hatékonyan kiterjesztette az aktív munkaerő-piaci intézkedéseket a fiatalok munkanélkülisége elleni küzdelemre. Bár ez hozzájárult ahhoz, hogy csökkenjen a fiatalok munkanélkülisége 2010–2011-ben, annak mértéke továbbra is az uniós átlag felett van, és újabb intézkedéseket indokolhat. Hasonlóképpen, az aktív munkaerő-piaci intézkedések megerősítése és célkitűzéseinek jobb összpontosítása segítene megfordítani a tartós munkanélküliség negatív tendenciáját.

(12)

A demográfiai változásokra tekintettel az idősebb munkavállalók foglalkoztatási arányának növelése fontos az államháztartás helyzete, valamint döntő a jövőbeni munkaerő-keresletnek való megfelelés szempontjából. A finn nyugdíjrendszert 2005-ben reformnak vetették alá, és a nyugdíjellátást 2009-ben a várható élettartamon alapuló együtthatóhoz kötötték. Ennek ellenére a törvényes nyugdíjkorhatár jelenleg nem kötődik a várható élettartamhoz. Tekintettel a várható élettartam tovább folytatódó növekedésére, egy ilyen összekapcsolás nemcsak hozzájárulna a munkaerő-kínálathoz, hanem segítené a megfelelő nyugdíjak biztosítását is. A korengedményes nyugdíjazási lehetőségeket csökkentették az elmúlt pár évben, de még mindig indokolt lenne további intézkedéseket hozni az időskorúak foglalkoztatásának ösztönzésére. Például az időskorúaknak szóló kibővített munkanélküli ellátás nagyjából úgy működik, mint az eltörölt munkanélküli nyugdíj. Az elmúlt évtizedben bekövetkezett javulás ellenére az idősebb korú munkavállalók foglalkoztatási aránya és a tényleges nyugdíjkorhatár alacsonynak minősül. Gyakran a rokkantság a korengedményes nyugdíjazás oka. A tényleges nyugdíjkorhatár növelése olyan intézkedéseket tesz szükségessé, amelyek figyelembe veszik a munkakörülmények színvonalát, beleértve a foglalkoztatottak jólétét és egészségét is. Ennek elsősorban azért van jelentősége, mert magas a rokkantsági nyugdíjból élők száma. Finnország 2009 óta mintegy 21 millió EUR-t fordított a munkakörnyezet javítását célzó projektekre. Érdemes lenne értékelésnek alávetni e kezdeményezések hatását. Az egész életen át tartó tanulásban való részvétel aránya mindig is magas volt Finnországban, és az új készségkövetelmények megjelenése, valamint a demográfiai változások miatt továbbra is jelentős marad.

(13)

Az erősebb verseny (különösen a szolgáltatási ágazatban) egyre időszerűbbé vált a termelékenység fokozása és a potenciális gazdasági növekedés serkentése szempontjából. Finnország távoli fekvése és alacsony népsűrűsége csökkenti az üzleti versenyt, ami a nem exportképes ágazatokban viszonylag alacsony termelékenységnövekedést eredményez. A létező üzleti struktúrák esetenként erősen koncentráltak, különösen az élelmiszeriparban vagy a nagy- és kiskereskedelemben. Ez hozzájárulhat a fogyasztói árak viszonylag magas szintjéhez, bár abban a nagy szállítási távolságoknak is szerepe lehet. A kiskereskedelmi árak a legmagasabbak között vannak az EU-ban. A kiskereskedelmi verseny terén továbbra is részleges akadályt jelentenek a jogszabályok (a közelmúltban bekövetkezett enyhülést követően is), valamint a piacra belépő és onnan kivonuló külföldi és belföldi vállalkozások előtt álló gátló tényezők.

(14)

Az Euró Plusz Paktumban tett konkrét vállalások nem szerepelnek részletesen Finnország stabilitási programjában és nemzeti reformprogramjában, de azok beadására várhatóan az új kormány megalakulását követően sor kerül.

(15)

A Bizottság értékelte a stabilitási programot és a nemzeti reformprogramot, figyelembe véve nemcsak a programok Finnország fenntartható költségvetési és társadalmi-gazdasági politikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy meg kell erősíteni az EU átfogó gazdasági kormányzását. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy középtávú konszolidációs intézkedéseket kell meghatározni, és további fellépés (többek között a közszféra termelékenységének növelése) szükséges az államháztartás fenntarthatóságának javítása érdekében. További fellépés szükséges a munkára való ösztönzés fokozása és a tényleges nyugdíjkorhatár emelése érdekében is, valamint a termelékenység és a verseny növeléséhez a szolgáltatási ágazat piacain.

(16)

Ezen értékelés fényében és figyelembe véve a 2010. június 2-i, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 126. cikkének (7) bekezdése szerinti tanácsi ajánlást, a Tanács megvizsgálta Finnország 2011. évi aktualizált stabilitási programját; arról alkotott véleményét (3) az (1) és (2) ajánlások tükrözik. Figyelembe véve az Európai Tanács 2011. március 25-i következtetéseit, a Tanács megvizsgálta Finnország nemzeti reformprogramját,

1.

Folytassa a költségvetési konszolidációt, fordítsa a többletbevételeket hiánycsökkentésre, és hozzon további intézkedéseket annak érdekében, hogy a költségvetési egyenleget a középtávú célkitűzés szintje felett tartsa, különösen a középtávú kiadási szintnek való megfelelésen keresztül.

2.

A társadalom elöregedéséből eredő kihívásokra válaszul hozzon további intézkedéseket – szerkezeti változásokra vonatkozóan is – azért, hogy a közszolgáltatások nyújtása terén termelékenységnövekedést és költségmegtakarításokat érjen el.

3.

Az aktív munkaerő-piaci intézkedéseket összpontosítsa jobban a tartósan munkanélküliekre és a fiatalokra.

4.

Hozzon intézkedéseket az időskorú munkavállalók foglalkoztathatósága, valamint az egész életen át tartó tanulásban való részvételük javítása érdekében. Tegyen további lépéseket arra, a szociális partnerekkel egyeztetve és a nemzeti gyakorlatnak megfelelően, hogy az idősebb munkavállalók munkaerőpiacon történő bennmaradását ösztönözze, a korai kilépés csökkentésére vonatkozó intézkedésekkel és a tényleges nyugdíjkorhatár emelésével. A várható élettartamhoz kötődő nyugdíjjárulékok jelenleg létező rendszerére tekintettel vegye figyelembe a törvényes nyugdíjkorhatárt és a várható élettartamot.

5.

Hozzon további intézkedéseket a szolgáltatási ágazat további megnyitása céljából azáltal, hogy átalakítja a szabályozási keretet és megszünteti a korlátozásokat annak érdekében, hogy egyszerűbbé váljon a szolgáltatási ágazat piacaira, különösen a kiskereskedelmi ágazat piacaira való új belépés.

22.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 216/6

(1)

A Tanács 2009. május 6-án elfogadta a 2009/459/EK határozatot (2), amellyel a Szerződés 143. cikkének rendelkezései szerint hároméves időszakra középtávú pénzügyi támogatást bocsát Románia rendelkezésére. Az ezt kísérő, 2009. június 23-án aláírt egyetértési megállapodás és későbbi kiegészítései meghatározzák a gazdaságpolitikai feltételeket, amelyek alapján a pénzügyi támogatást folyósították. A 2009/459/EK határozatot 2010. március 16-án módosította a 2010/183/EU határozat (3). Miután Románia sikeresen végrehajtotta a programot, és tekintettel a folyó fizetési mérlegnek a Románia termék- és munkaerőpiacán fennmaradó, az országot a nemzetközi árváltozásokra érzékennyé tévő strukturális gyengeségek miatti részleges kiigazítására, a Tanács 2011. május 12-én elfogadta a 2011/288/EU határozatot (4), amellyel a Szerződés 143. cikkének rendelkezései szerint hároméves időszakra középtávú elővigyázatossági pénzügyi támogatást bocsát Románia rendelkezésére. Az ezt kísérő egyetértési megállapodást 2011. június 29-én írták alá.

(2)

Az Európai Tanács 2010. március 26-án jóváhagyta a Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a foglalkoztatást és növekedést célzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia a gazdaságpolitikák fokozott összehangolása révén azokra a kulcsfontosságú területekre összpontosít, amelyeken fellépésre van szükség annak érdekében, hogy Európa növelhesse a fenntartható növekedés és a versenyképesség területén rejlő lehetőségeit.

(3)

A Tanács 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló ajánlást (2010–2014), 2010. október 21-én pedig elfogadta a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot (5), amelyek együtt alkotják az „integrált iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat.

(4)

A Bizottság 2011. január 12-én elfogadta az első éves növekedési jelentést, amely az Európa 2020 stratégiára épülve az EU-ban követett gazdasági kormányzás új ciklusának kezdetét jelenti, és elindítja az előzetes és integrált gazdaságpolitikai koordináció első európai szemeszterét.

(5)

Az Európai Tanács 2011. március 25-én (a Tanács 2011. február 15-i és március 7-i következtetéseivel összhangban és a Bizottság éves növekedési jelentésének fényében) jóváhagyta a költségvetési konszolidáció és a strukturális reformok prioritásait. Hangsúlyozta, hogy elsőbbséget élvez majd a költségvetések megszilárdítása, a költségvetési fenntarthatóság helyreállítása és a munkanélküliség munkaerő-piaci reformokkal való csökkentése, valamint az, hogy az Unió újabb erőfeszítéseket tegyen a növekedés felgyorsítása érdekében. Felszólította a tagállamokat, hogy ezeket a prioritásokat konkrét intézkedések formájában építsék majd be stabilitási vagy konvergenciaprogramjukba, valamint nemzeti reformprogramjukba.

(6)

Az Európai Tanács 2011. március 25-én arra is felkérte az Euro Plusz Paktumban részt vevő tagállamokat, hogy vállalásaikat kellő időben nyújtsák be ahhoz, hogy azokat stabilitási vagy konvergenciaprogramjukba, valamint nemzeti reformprogramjukba beépíthessék.

(7)

Románia 2011. május 2-án benyújtotta a 2011–2014 közötti időszakra vonatkozó, 2011. évi aktualizált konvergenciaprogramját, valamint 2011. évi nemzeti reformprogramját. A két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(8)

2002 és 2008 között a román gazdaság erőteljesen bővült, a reál-GDP átlagosan 6,3 %-os növekedése mellett, a potenciális növekedés szintjét meghaladóan. A gazdasági növekedést elsősorban a hazai kereslet ösztönözte, mivel a hitelezés és a bérek jó alakulása fellendítette a magánfogyasztást és a beruházást. Ezt a fellendülést a külföldi tőkebeáramlás is hajtotta, amely túlfűtöttséghez és fenntarthatatlan külső és költségvetési egyensúlytalanságokhoz vezetett. A folyó fizetési mérleg hiánya 2007-ben érte el a GDP 13,4 %-át kitevő csúcsot, és csak elhanyagolható mértékben csökkent 2008-ban, a GDP 11,6 %-ára. A Bizottság legfrissebb értékelésének megfelelően az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságára vonakozó kockázatok magasnak tűnnek. Azonban ez az értékelés még nem veszi figyelembe a 2010-ben bevezetett átfogó nyugdíjferom intézkedéseket, amelyen a román nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatóságát jelentősen megnövelték. A magas külső finanszírozási igényt a prociklikus költségvetési politika gerjesztette, mivel a – főként a folyó kiadások tekintetében – visszatérő költségvetési csúszások eredményeként az államháztartási hiány a GDP 1,2 %-át kitevő 2005. évi értékről 2008-ban a GDP 5,7 %-ára emelkedett. A pénzügyi válság és az abból következő globális gazdasági visszaesés a befektetők körében fokozta a kockázatkerülést, ami a Romániába irányuló tőkeáramlás jelentős szűküléséhez vezetett. A munkaerő-piaci részvétel a kedvező gazdasági feltételek ellenére nem emelkedett, és a foglalkoztatási arány igen kis mértékben változott a fellendülés éveiben. Ezután a foglalkoztatási arány 2010-re 63,3 %-ra zuhant, a munkanélküliségi ráta pedig a 2008. évi 5,8 %-ról 2010-ben 7,3 %-ra emelkedett a gazdasági visszaesés következtében. A munkanélküliség továbbra is különösen magas a veszélyeztetett csoportok, mint például a romalakosság körében. Mindezek ismeretében és az akut magánfinanszírozási igények tükrében a román hatóságok 2009. májusban nemzetközi és uniós pénzügyi támogatást kértek.

(9)

Az EU-IMF kiigazítási program sikeres végrehajtását követően és a pozitív eredmények megszilárdítása érdekében sor került a 2011–2013 közötti időszakra vonatkozó, EU-IMF elővigyázatossági program megtárgyalására a hatóságokkal. Ez az új program folytatja a 2009–2011 közötti időszak programja keretében megkezdett költségvetési konszolidációt, a költségvetés-irányítási reformokat és a pénzügyi stabilitás megőrzését. Emellett erős hangsúlyt helyez a Románia növekedési potenciáljának felszabadításához, a munkahelyteremtés elősegítéséhez és az uniós források felhasználásának fokozásához szükséges termékpiaci (az energia- és közlekedési ágazatban) és munkaerő-piaci strukturális reformokra. Románia jó úton halad afelé, hogy 2011-ben elérje a GDP 4,4 %-át kitevő (az ESA szerint a GDP 5 %-a alatti) pénzforgalmi szempontú hiánycélt. Ez megfelelő alapot teremtene ahhoz, hogy 2012-re elérje a GDP 3 %-a alatti hiánycélt, bár a Bizottság szolgálatainak 2011. tavaszi előrejelzése alapján további intézkedésekre lehet igény. A hatóságok lépéseket tettek az új program strukturális reformcélkitűzéseinek elérése és a pénzügyi stabilitás további fenntartása érdekében is.

(10)

Az 1466/97/EK rendeletnek megfelelően az aktualizált konvergenciaprogram értékelése alapján a Tanács véleménye szerint a programban szereplő előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági feltételezések megalapozottak. A konvergenciaprogram arra törekszik, hogy a túlzott hiányt a Tanács által 2010. február 16-i ajánlásában meghatározott 2012. évi határidőig megszüntesse. A főként kiadásokon alapuló tervezett konszolidáció mellett a program 2013-ban a GDP 2,6 %-át, 2014-ben pedig a GDP 2,1 %-át kitevő államháztartási hiányt céloz meg. A Bizottság szolgálatai által újraszámított strukturális egyenleg alapján a középtávú célkitűzést nem érik el a programidőszakban. A konszolidációs stratégia az időszak elejére ütemezettnek tűnik, a strukturális javulás 2011-re és 2012-re koncentrálódik. Ezzel ellentétben 2013-ban és 2014-ben nem javul a strukturális egyenleg. Az előirányzott hiánypálya 2011-ben és 2012-ben megfelelő, 2013-ban és 2014-ben viszont nem az. A költségvetési célok fő kockázatai végrehajtási kockázatok, az állami tulajdonú vállalkozásoknak a költségvetés számára komoly függő kötelezettséget jelentő hátralékai és a Bizottság (Eurostat) által Románia túlzott hiány esetén követendő eljárás szerinti bejelentésével kapcsolatosan kifejezett fenntartások (6). Az utóbbi tekintetében Románia elkötelezte magát, hogy előnyben részesíti az ESA 95-ben az államháztartási statisztika összeállításának fejlesztését a Nemzeti Statisztikai Hivatalon belül.

(11)

Románia 2011. május 2-án benyújtott nemzeti reformprogramjában és konvergenciaprogramjában megtette az Euro Plusz Paktum szerinti vállalásait. E kötelezettségvállalások a középtávú pénzügyi támogatási program részeként teljesültek vagy teljesülnek, és nagyjából megfelelőek a Paktum keretében a meglévő kihívások kezelésére.

(12)

A Bizottság értékelte a konvergenciaprogramot és a nemzeti reformprogramot, valamint az Euro Plusz Paktum keretében tett vállalásokat. Figyelembe vette nemcsak a programok Románia fenntartható költségvetési és társadalmi-gazdasági politikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy a jövőbeli nemzeti döntéseknél uniós szempontok beépítésével kell megerősíteni az EU átfogó gazdasági kormányzását.

(13)

Ezen értékelés fényében és figyelembe véve a 2010. február 16-i, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 126. cikkének (7) bekezdése szerinti tanácsi ajánlást, a Tanács megvizsgálta Románia 2011. évi aktualizált konvergenciaprogramját, és arról alkotott véleményét (7) az alábbi ajánlás tükrözi. Figyelembe véve az Európai Tanács 2011. március 25-i következtetéseit, a Tanács megvizsgálta Románia nemzeti reformprogramját,

i)

néhány állami vállalat államháztartási hiányra gyakorolt hatásával kapcsolatos bizonytalanságok;

ii)

beszámolás az ESA95 „egyéb követelések/tartozások” kategóriáiban;

iii)

bizonyos pénzügyi tranzakciók természete és hatása és

iv)

államháztartáson belüli áramlások konszolidálása.

22.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 216/9

1.

A Bizottság 2010. szeptember 15-én elfogadta a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet iránti javaslatot (a továbbiakban: javaslat) (3). A javaslat fő célja, hogy közös szabályokat alakítson ki a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek biztonságának és hatékonyságának növelése érdekében.

2.

A Bizottság nem egyeztetett az európai adatvédelmi biztossal, bár ezt a 45/2001/EK rendelet 28. cikkének (2) bekezdése előírja. Az európai adatvédelmi biztos ezért a 45/2001/EK rendelet 41. cikkének (2) bekezdése alapján saját kezdeményezésére elfogadta ezt a véleményt.

3.

Az európai adatvédelmi biztos tisztában van azzal, hogy ez a tanács a jogalkotási folyamat viszonylag késői szakaszában érkezik. Mindazonáltal úgy véli, hogy helyénvaló és hasznos e vélemény közzététele. Először is hangsúlyozza a javaslat lehetséges adatvédelmi hatásait. Másodszor, az e véleményben közölt elemzés közvetlenül releváns a hasonló rendelkezéseket tartalmazó meglévő jogszabályok, valamint a folyamatban lévő és a lehetséges jövőbeni javaslatok alkalmazása szempontjából, ahogyan e vélemény 3.4. szakasza alább kifejti.

4.

A pénzügyi válság nyomán a Bizottság – az e területen konkrét esetekben és a pénzügyi rendszer egésze tekintetében egyaránt megmutatkozó fontos hiányosságok leküzdése érdekében – kezdeményezte és elindította a pénzügyi felügyelet meglévő jogi keretének felülvizsgálatát. A közelmúltban számos jogalkotási javaslatot fogadtak el ezen a területen a meglévő felügyeleti intézkedések erősítése és az uniós szintű koordináció és együttműködés javítása céljából.

5.

A reform elsődlegesen egy továbbfejlesztett európai pénzügyi felügyeleti keretet vezetett be, amely az Európai Rendszerkockázati Testületből (4) és a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszeréből (ESFS) áll. Az ESFS három új európai felügyeleti hatósággal – az Európai Bankhatósággal (5) (EBA), az Európai Biztosítási és Foglalkoztatóinyugdíj-hatósággal (6) (EIOPA) és az Európai Értékpapír-piaci Hatósággal (ESMA) (7) – együttműködő nemzeti pénzügyi felügyeletek hálózatából áll. A Bizottság ezenfelül számos konkrét kezdeményezést fogadott el a szabályozási reform végrehajtására konkrét területekre vagy pénzügyi termékekre vonatkozóan.

6.

Ezek egyike a jelen javaslat, amely a „tőzsdén kívüli származtatott ügyletekkel”, azaz azokkal a származtatott termékekkel (8) foglalkozik, amelyekkel nem a tőzsdén, hanem két fél között magánúton kötött megállapodással kereskednek. A javaslat az összes pénzügyi szerződő félre és a bizonyos értékhatár-feltételeknek megfelelő nem pénzügyi szerződő felekre vonatkozóan azt a kötelezettséget vezeti be, hogy minden „szabványos” tőzsdén kívüli származtatott ügyletet központi szerződő fél bevonásával kell elszámolni. Ezenkívül a rendeletjavaslat szerint az említett pénzügyi és nem pénzügyi szerződő felek kötelesek minden megkötött származtatott ügylet részleteit és módosításait jelenteni a kereskedési adattárak felé. A javaslat továbbá összehangolt szervezeti és prudenciális követelményeket ír elő a központi szerződő felek számára, és rendelkezik a kereskedési adattárakra vonatkozó szervezeti és működési követelményekről. Bár a központi szerződő felek engedélyezésének és felügyeletének feladata az illetékes nemzeti hatóságoknál marad, a kereskedési adattárak nyilvántartása és felügyelete a rendelettervezet szerint teljes egészében az ESMA-hoz kerül.

7.

A javaslat 61. cikke (2) bekezdésének d) pontja értelmében az ESMA „kérheti a telefon- és adatforgalom nyilvántartásait” (kiemelés a szerzőtől). Ahogy az alábbiakban bővebben is olvasható, a rendelkezés hatóköre, de különösen a „telefon- és adatforgalom nyilvántartásai” fogalom pontos jelentése nem egyértelmű. Mindazonáltal valószínűnek látszik – vagy legalábbis nem zárható ki –, hogy a telefon- és adatforgalom szóban forgó nyilvántartásai a 95/46/EK irányelv és a 45/2001/EK rendelet, valamint a vonatkozó mértékig a 2002/58/EK irányelv (a 2009/136/EK irányelvvel történt módosítást követően: „elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv”) értelmében személyes adatnak minősülő adatokat, azaz azonosított vagy azonosítható természetes személyek telefon- és adatforgalmára vonatkozó adatokat (9) tartalmaznak. Amenynyiben ez a helyzet, biztosítani kell, hogy a személyes adatok tisztességes és jogszerű feldolgozásának az irányelvekben és a rendeletben rögzített feltételei teljes mértékben teljesüljenek.

8.

Az elektronikus kommunikációs eszközök használatával kapcsolatos adatok igen sok személyes adatot továbbíthatnak; ilyen pl. a hívó és a hívást fogadó fél személyazonossága, a hívás ideje és tartama, a híváshoz használt hálózat, hordozható eszköz esetén a felhasználó földrajzi helye stb. Az internet- és email-használatra vonatkozó egyes forgalmi adatok (például a felkeresett weboldalak listája) ezenfelül fontos részleteket fedhetnek fel a kommunikáció tartalmáról. A forgalmi adatok feldolgozása továbbá sérti a levéltitkot. A fentiekre való tekintettel a 2002/58/EK irányelv rögzítette azt az elvet, hogy a forgalmi adatokat törölni kell vagy anonimmá kell tenni, ha a közlés továbbításához ezek már nem szükségesek (10). A tagállamok nemzeti jogszabályaikban konkrét jogszerű célokból eltérhetnek ettől a szabálytól, de a korlátozásnak egy demokratikus társadalomban szükségesnek, megfelelőnek és arányosnak kell lennie e célok elérése érdekében (11).

9.

Az európai adatvédelmi biztos tudomásul veszi, hogy a Bizottság által a jelen esetben megjelölt célok jogszerűek. Megérti, hogy szükség van olyan kezdeményezésekre, amelyek célja a pénzügyi piacok felügyeletének erősítése, e piacok szilárdságának megőrzése, valamint a befektetők és a gazdaság egészének fokozottabb védelme érdekében. A forgalmi adatokra közvetlenül vonatkozó vizsgálati hatásköröknek azonban – tekintettel potenciálisan betolakodó jellegükre – meg kell felelniük a szükségesség és arányosság követelményének, azaz arra kell korlátozódniuk, ami a megjelölt cél eléréséhez megfelelő, és nem terjedhetnek túl a cél eléréséhez szükséges mértéken (12). Ezt figyelembe véve tehát alapvető fontosságú, hogy a vizsgálati hatáskör személyi és tárgyi hatályát, valamint alkalmazhatóságának körülményeit és feltételeit egyértelműen fogalmazzák meg. Ezenfelül megfelelő garanciákat kell nyújtani a visszaélés veszélyével szemben.

10.

A 61. cikk (2) bekezdésének d) pontja kimondja, hogy „az 51–60., 62. és 63. cikkben foglalt feladatok (azaz a kereskedési adattárak felügyeletével kapcsolatos feladatok) ellátása érdekében az ESMA […] kérheti a telefon- és adatforgalom nyilvántartásait”. A tág értelmű szövegezés miatt számos kétség merül fel a rendelkezés tárgyi és személyi hatályával kapcsolatban.

11.

Először is, a „telefon- és adatforgalom nyilvántartásai” fogalom jelentése nem teljesen egyértelmű; pontosításra szorul. A rendelkezés vonatkozhat a telefon- és adatforgalom azon nyilvántartásaira, amelyeket a kereskedési adattárak tevékenységük folyamán kötelesek megőrizni. A rendelettervezet számos rendelkezése a kereskedési adattárak nyilvántartási követelményeire vonatkozik (13). Azonban e rendelkezések egyike sem határozza meg, hogy a kereskedési adattárak kötelesek-e megőrizni a telefon- és forgalmi adatokat, és ha igen, melyeket (14). Ha tehát a rendelkezés a kereskedési adattárak által vezetett nyilvántartásokra vonatkozik, mindenképpen pontosan meg kell határozni a kötelezően megőrizendő és az ESMA által bekérhető telefon- és adatforgalom kategóriáit. Az arányosság elvével összhangban ezeknek az adatoknak helyesnek és lényegesnek kell lenniük, és nem haladhatják meg a feldolgozás felügyeleti célját (15).

12.

Ebben a konkrét esetben további pontosításra van szükség, tekintettel azokra a súlyos bírságokra és kényszerítő bírságokra, amelyekkel a kereskedési adattárak és más személyek (például a természetes személyek a kényszerítő bírság tekintetében) a rendelettervezet megsértése miatt sújthatók (vö. 55. és 56. cikk). Az említett bírság a kereskedési adattár előző üzleti évi árbevételének vagy forgalmának 20 százalékát is elérheti, azaz az európai versenyjog megsértéséért kiszabható összeg felső határának kétszerese is lehet.

13.

Meg kell jegyezni továbbá, hogy a fent idézett 67. cikk (4) bekezdése értelmében a Bizottság felhatalmazást kap azon információk részleteit meghatározó szabályozástechnikai standardok elfogadására, amelyeket a kereskedési adattárak kötelesek az ESMA és más hatóságok rendelkezésére bocsátani. Ez a rendelkezés arra is felhasználható tehát, hogy részletesebben meghatározzák a kereskedési adattárak nyilvántartási követelményeit, így közvetetten a telefon- és adatforgalmi nyilvántartásokhoz való hozzáférésre az ESMA által biztosított hatáskört. Az EUMSZ 290. cikke kimondja, hogy a jogalkotási aktusokban felhatalmazás adható a Bizottság részére olyan általános hatályú nem jogalkotási aktusok elfogadására, amelyek a jogalkotási aktusok egyes nem alapvető rendelkezéseit kiegészítik, illetve módosítják. Az európai adatvédelmi biztos szerint a forgalmi adatokhoz való hozzáférésre irányuló hatáskör pontos terjedelme nem tekinthető a rendelet nem alapvető rendelkezésének. A tárgyi hatályt tehát közvetlenül a rendelet szövegében kell meghatározni, nem szabad felhatalmazáson alapuló jövőbeli jogi aktusokra hagyni.

14.

A szóban forgó rendelkezés személyi hatályát is hasonló kétségek övezik. Konkrétan, a 61. cikk (2) bekezdésének d) pontja nem határozza meg, kihez kell fordulni a telefon- és adatforgalom nyilvántartásainak átadására irányuló kéréssel. Különösen az nem egyértelmű, hogy csak kereskedési adattárak kérhetik-e a telefon- és adatforgalmi nyilvántartások átadását (16). Mivel a rendelkezés célja annak engedélyezése, hogy az ESMA felügyeletet gyakoroljon a kereskedési adattárak felett, az európai adatvédelmi biztos véleménye szerint ezt a hatáskört szigorúan a kereskedési adattárakra kellene korlátozni.

15.

Végül az európai adatvédelmi biztos megérti, hogy a 61. cikk (2) bekezdése d) pontjának nem az a célja, hogy engedélyezze, hogy az ESMA közvetlenül a távközlési szolgáltatóktól szerezzen hozzáférést a forgalmi adatokhoz. Ez azért is tűnik logikus következtetésnek, mert a javaslat egyáltalán nem említi a távközlési szolgáltatók által tárolt adatokat vagy az elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelvben rögzített követelményeket, ahogy erről a fenti 8. pont is említést tesz (17). Az egyértelműség kedvéért azonban az európai adatvédelmi biztos ajánlja, hogy ezt a következtetést kifejezetten rögzítsék a 61. cikk (2) bekezdésében vagy legalább a rendelettervezet preambulumában.

16.

A 61. cikk (2) bekezdésének d) pontja nem határozza meg azokat a körülményeket és feltételeket, amelyek fennállása esetén a hozzáférés kérhető. Fontos eljárásjogi garanciákról sem rendelkezik a visszaélés veszélyével szemben. A következő pontokban az európai adatvédelmi biztos konkrét javaslatokat tesz ezzel kapcsolatban.

17.

A felügyelő hatóságok azon hatásköre, hogy telefon- és adatforgalmi nyilvántartásokhoz kérhetnek hozzáférést, nem újdonság az európai jogalkotásban, mivel a pénzügyi szektorral kapcsolatos különféle jelenlegi irányelvek és rendeletek már ma is előírnak ilyen hatáskört. Konkrétan, a piaci visszaélésekről szóló irányelv (20), a pénzügyi eszközök piacairól szóló irányelv (21), az ÁÉKBV-irányelv (22) és a hitelminősítő intézetekről szóló rendelet (23) is hasonló szövegű rendelkezést tartalmaz. Ugyanez igaz a Bizottság által a közelmúltban elfogadott számos javaslatra, mégpedig az alternatívbefektetésialap-kezelőkről szóló irányelvjavaslatra (24), a hitelminősítő intézetekről szóló jelenlegi rendeletet módosító rendeletre (25), a short ügyletekről és a hitel-nemteljesítési csereügyletekkel kapcsolatos egyes szempontokról szóló rendeletre (26) és az energiapiacok integritásáról és átláthatóságáról szóló rendeletre (27).

18.

Ami a fent említett jelenlegi és tervezett jogalkotási eszközöket illeti, különbséget kell tenni a nemzeti hatóságoknak adott vizsgálati hatáskör és az uniós hatóságoknak biztosított ilyen hatáskör között. A tagállamokat számos eszköz kötelezi arra, hogy „a nemzeti joggal összhangban” hatáskört biztosítsanak nemzeti hatóságaiknak a telefon- és forgalmiadat-nyilvántartások bekérésére (28). E kötelezettség tényleges végrehajtása tehát mindenképpen a nemzeti jogszabályoktól függ, többek között a 95/46/EK irányelv és a 2002/58/EK irányelv végrehajtásáról szóló és más nemzeti jogszabályoktól, amelyek a nemzeti felügyeleti és vizsgálati hatóságokra vonatkozóan további eljárásjogi biztosítékokat tartalmaznak.

19.

Nem tartalmaznak ilyen feltételt azok az eszközök, amelyek közvetlenül uniós hatóságoknak adnak hatáskört a telefon- és adatforgalmi nyilvántartások bekérésére, mint például ez a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről szóló rendelettervezet vagy a hitelminősítő intézetekről szóló 1060/2009/EK rendelet módosításáról szóló rendeletjavaslat (a továbbiakban: a hitelminősítő intézetekről szóló javaslat). Ezért ezekben az esetekben még fontosabb, hogy magában a jogalkotási eszközben pontosan meghatározzák e hatáskör személyi és tárgyi hatályát, valamint a hatáskör alkalmazhatóságának körülményeit és feltételeit, és megfelelő garanciákat léptessenek életbe a visszaélés ellen.

20.

Ezzel kapcsolatban az ebben a véleményben közölt észrevételek – bár a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről szóló javaslatra vonatkoznak – általánosabb értelemben is érvényesek. Az európai adatvédelmi biztos tisztában van azzal, hogy a már elfogadott vagy elfogadás előtt álló jogszabályok tekintetében ezekkel a megjegyzésekkel esetleg már elkésett. Ennek ellenére felkéri az intézményeket, hogy reagáljanak azzal kapcsolatban, hogy szükség van-e a folyamatban lévő javaslatok módosítására annak érdekében, hogy figyelembe vehessék az e véleményben kifejtett aggályokat. A már elfogadott szövegekkel kapcsolatban az európai adatvédelmi biztos arra kéri az intézményeket, hogy keressék a pontosítási lehetőségeket, ha például az érintett rendelkezés terjedelmét – közvetlenül vagy közvetve – felhatalmazáson alapuló vagy végrehajtási jogi aktus határozza meg; ezek közé tartozhatnak a nyilvántartási követelményeket részletesen meghatározó jogi aktusok, az értelmezések és más hasonló dokumentumok (29). Az európai adatvédelmi biztos elvárja, hogy a Bizottság időben konzultáljon vele e kapcsolódó eljárások tekintetében.

21.

Az európai adatvédelmi biztos véleménye szerint helyénvaló, ha a javaslat néhány más, az egyének magánélethez és adatvédelemhez való jogát érintő pontjához is kiegészítő megjegyzéseket fűz.

22.

A (48) preambulumbekezdés helytállóan állapítja meg, hogy lényeges, hogy a tagállamok és az ESMA a személyes adatok feldolgozása során a 95/46/EK irányelvvel összhangban védjék a természetes személyeknek a magánélet tiszteletben tartásához való jogát. Az európai adatvédelmi biztos üdvözli, hogy a preambulumbekezdés megemlíti az irányelvet. A preambulumbekezdés jelentése azonban egyértelműbb lehetne, ha pontosabban rögzítenék, hogy a rendelet rendelkezései nem érintik a 95/46/EK irányelv végrehajtásáról szóló nemzeti szabályokat. Ezt lehetőség szerint az érdemi rendelkezések között is szerepeltetni kellene.

23.

Ezenfelül az európai adatvédelmi biztos megjegyzi, hogy az ESMA a 45/2001/EK rendelet hatálya és az európai adatvédelmi biztos felügyelete alá tartozó európai szerv. Ajánlatos tehát kifejezett utalást tenni erre a rendeletre, emellett rögzíteni, hogy a javaslat rendelkezései nem érintik a szóban forgó rendeletet.

24.

A rendelettervezet egyik fő célja a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek piaca átláthatóságának fokozása és e piac szabályozási felügyeletének javítása. E célkitűzésre tekintettel a javaslat értelmében a pénzügyi szerződő felek, valamint az elszámolási értékhatárt átlépő nem pénzügyi szerződő felek kötelesek minden megkötött származtatott ügylet részleteit és módosításait jelenteni a kereskedési adattárak felé (6. cikk) (30). Ezeket az információkat a kereskedési adattárak őrzik, és szabályozási célokra különböző hatóságok rendelkezésére bocsátják (67. cikk) (31).

25.

Ha a származtatott ügyletben részt vevő egyik fél, akire vonatkozik a fenti elszámolási és jelentéstételi kötelezettség, természetes személy, az e természetes személlyel kapcsolatos információk a 95/46/EK irányelv 2. cikkének a) pontja értelmében személyes adatnak minősülnek. A fenti kötelezettségek teljesítése tehát a 95/46/EK irányelv 2. cikkének b) pontja szerinti személyesadat-feldolgozásnak minősül. A személyes adatok feldolgozására a 6. és a 67. cikk akkor is irányadó lehet, ha az ügyletben részt vevő felek nem természetes személyek; pl. vállalatigazgatók neve és elérhetőségi adatai esetében. A jelen műveletekre tehát a 95/46/EK irányelv (illetve adott esetben a 45/2001/EK rendelet) rendelkezései alkalmazandók.

26.

Az adatvédelmi jog egyik alapkövetelménye, hogy az információt meghatározott, pontosan megfogalmazott és jogszerű célra kell feldolgozni, és az információ további feldolgozása sem lehet összeegyeztethetetlen az említett célokkal (32). A célok elérésére használt adatoknak továbbá a célhoz szükségesnek, helyesnek és lényegesnek kell lenniük, és nem haladhatják meg a feldolgozás célját. A rendelettervezet elemzését követően az európai adatvédelmi biztos arra a következtetésre jutott, hogy a javaslatban rögzített rendszer nem felel meg ezeknek a követelményeknek.

27.

A célkorlátozás tekintetében ki kell emelni, hogy a javaslat nem határozza meg a jelentéstételi rendszer céljait, és – ami még fontosabb – azokat a célokat, amelyek érdekében a javaslat 67. cikke szerinti illetékes hatóságok a kereskedési adattárak által őrzött információkhoz hozzáférhetnek. Egyértelmű, hogy a tőzsdén kívüli származékos piac nagyobb átláthatóságának szükségességére tett általános utalás nem elegendő ahhoz, hogy a javaslat megfeleljen a célkorlátozás elvének. Ezt az elvet a rendelettervezet „szakmai titoktartással” kapcsolatos 20. cikkének (3) bekezdése további nyomás alá helyezi; ez a bekezdés ugyanis a jelenlegi formájában számos egyéb, nem egyértelműen meghatározott célra is engedélyezi a rendelettervezet alapján kapott bizalmas információk felhasználását (33).

28.

A javaslat nem határozza meg továbbá, hogy milyen típusú adatokat tartanak nyilván, jelentenek, és milyen adatokhoz férnek hozzá, azonosított vagy azonosítható személyek személyes adatait is beleértve. A fent említett 6. és 67. cikk felhatalmazza a Bizottságot, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban részletesebben határozza meg a jelentéstételi és nyilvántartási kötelezettség tartalmát. Bár az európai adatvédelmi biztos megérti az említett eljárás alkalmazásának gyakorlati szükségességét, hangsúlyozni kívánja, hogy amennyiben a fenti cikkek alapján feldolgozott adatok természetes személyekre vonatkoznak, a főbb adatvédelmi szabályokat és garanciákat az alapjogszabályban kell rögzíteni.

29.

Végül, a 95/46/EK irányelv 6. cikke és a 45/2001/EK rendelet 4. cikke előírja, hogy a személyes adatok tárolásának olyan formában kell történnie, amely az érintettek azonosítását csak az adatgyűjtés céljainak eléréséhez szükséges ideig teszi lehetővé. Az európai adatvédelmi biztos megjegyzi, hogy a javaslat nem határoz meg konkrét elévülési időt a rendelettervezet 6., 27. és 67. cikke alapján potenciálisan feldolgozott személyes adatok megőrzése tekintetében. A 27. és 67. cikk csak azt írja elő, hogy a vonatkozó feljegyzéseket legalább tíz éven keresztül megőrzik. Ez azonban csak a minimális megőrzési idő, ami egyértelműen ellentétes az adatvédelmi jogszabályokban rögzített követelményekkel.

30.

A fentiek alapján az európai adatvédelmi biztos szorgalmazza, hogy a jogalkotó határozza meg, hogy milyen személyes adatok dolgozhatók fel a javaslat értelmében, az érintett jogalanyok milyen célokra dolgozhatnak fel személyes adatokat, és rögzítsen pontos, szükséges és arányos adatmegőrzési időt a szóban forgó feldolgozásra vonatkozóan.

31.

A 61. cikk (2) bekezdésének c) pontja felhatalmazza az ESMA-t, hogy előre bejelentett vagy bejelentés nélküli helyszíni ellenőrzéseket végezzen. Nem egyértelmű, hogy ezek az ellenőrzések a kereskedési adattár üzlethelyiségeire korlátozódnak-e, vagy természetes személyek magánirodáiban vagy a tulajdonában álló helyiségekben is folytathatók. Az 56. cikk (1) bekezdésének c) pontja (nem szándékosan) mást sugall: ez a pont ugyanis lehetővé teszi, hogy a Bizottság az ESMA kérésére kényszerítő bírságot rójon ki valamely kereskedési adattár alkalmazásában álló vagy azzal kapcsolatban álló személyekre, hogy arra kényszerítse őket, hogy vessék alá magukat az ESMA által a 61. cikk (2) bekezdése szerint elrendelt helyszíni ellenőrzésnek.

32.

Anélkül, hogy tovább bonyolítanánk ezt a pontot, az európai adatvédelmi biztos javasolja, hogy a helyszíni ellenőrzési hatáskört (és az 56. cikk szerinti kényszerítő bírság kirovására irányuló, ezzel összefüggő hatáskört) korlátozzák a kereskedési adattárak és a velük lényegi és egyértelmű kapcsolatban álló más jogi személyek üzlethelyiségeire (34). Amennyiben a Bizottság valóban lehetővé kívánja tenni természetes személyek nem üzleti célú helyiségeinek ellenőrzését, ezt egyértelművé kell tenni, és a szükségesség és arányosság elvének betartása érdekében szigorúbb követelményeket kell meghatározni (különösen azon körülmények és feltételek megjelölésére vonatkozóan, amelyek fennállása esetén az ellenőrzés lefolytatható).

33.

A rendelettervezet számos rendelkezése engedélyezi a széles körű adat- és információcserét az ESMA, a tagállami illetékes hatóságok és harmadik országok illetékes hatóságai között (lásd különösen a 21., 23. és 62. cikket). Harmadik országba történő adattovábbítás akkor is történhet, amikor egy harmadik országbeli elismert központi szerződő fél vagy kereskedési adattár szolgáltatást nyújt az Unióban elismert jogalanyoknak. Amennyiben a cserélt információk és adatok azonosított vagy azonosítható természetes személyeket érintenek, a 45/2001/EK rendelet 7–9. cikke és adott esetben a 95/46/EK irányelv 25–26. cikke alkalmazandó. Konkrétan, adatok harmadik országokba csak akkor továbbíthatók, ha azokban az országokban is megfelelő adatvédelmi szintet biztosítanak, vagy az adatvédelmi jogszabályokban rögzített eltérések valamelyike alkalmazandó. Az egyértelműség kedvéért a szövegben kifejezetten hivatkozni kellene a 45/2001/EK rendeletre és a 95/46/EK irányelvre, miszerint az adattovábbításoknak összhangban kell állniuk a rendeletben, illetve az irányelvben előirányzott alkalmazandó szabályokkal.

34.

A célkorlátozás elvével összhangban (35) az európai adatvédelmi biztos ajánlja továbbá, hogy vezessenek be egyértelmű korlátozásokat a kicserélhető személyes adatok típusára vonatkozóan, és határozzák meg a célokat, amelyek érdekében személyes adatok cserélhetők.

35.

A javaslat 68. cikke a Bizottságra vonatkozóan számos jelentéstételi kötelezettséget tartalmaz a rendelettervezet különféle elemeinek végrehajtásával kapcsolatban. Az európai adatvédelmi biztos azt ajánlja, hogy az ESMA számára is írjanak elő kötelezettséget arra vonatkozóan, hogy rendszeresen tegyen jelentést vizsgálati hatáskörének gyakorlásáról, különösen a telefon- és adatforgalmi nyilvántartások kikéréséről. A Bizottságnak a jelentés megállapításainak figyelembevételével ajánlásokat kell tudnia megfogalmazni, adott esetben a rendelet átdolgozására irányuló javaslatokat is beleértve.

36.

Ez a javaslat felhatalmazza az ESMA-t, hogy a kereskedési adattárak felügyeletével kapcsolatos feladatok ellátása érdekében „kérje a telefon- és adatforgalom nyilvántartásait”. Ahhoz, hogy a telefon- és adatforgalmi nyilvántartások kikérése irányuló hatáskör szükségesnek és arányosnak minősüljön, arra kell korlátozódnia, ami a megjelölt cél eléréséhez megfelelő, és nem terjedhet túl a cél eléréséhez szükséges mértéken. A szóban forgó rendelkezés a jelenlegi formájában nem felel meg e követelményeknek, mivel megfogalmazása túlságosan tág. Konkrétan, a hatáskör személyi és tárgyi hatálya, valamint alkalmazhatóságának körülményei és feltételei nincsenek kellően meghatározva.

37.

Az ebben a véleményben közölt észrevételek – bár a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről szóló javaslatra vonatkoznak – a jelenlegi jogszabályok alkalmazása, valamint az azonos rendelkezéseket tartalmazó, folyamatban lévő és lehetséges jövőbeli javaslatok szempontjából is relevánsak. Különösen igaz ez akkor, ha a szóban forgó hatáskört – mint ebben a javaslatban – anélkül ruházzák rá egy uniós hatóságra, hogy utalnának a nemzeti jogszabályokban meghatározott konkrét feltételekre és eljárásokra (pl. a hitelminősítő intézetekről szóló javaslat).

38.

Tekintettel a fentiekre, az európai adatvédelmi biztos javasolja a jogalkotónak, hogy:

39.

A javaslat más vonatkozásai tekintetében az európai adatvédelmi biztos utalni kíván az e vélemény 4. szakaszában közölt észrevételeire. Az európai adatvédelmi biztos javasolja a jogalkotónak, hogy:

22.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 216/17

Ministry of Agriculture and Forestry

Pastoral House

25 The Terrace

Wellington

NEW ZEALAND

Ministry of Agriculture and Forestry

PO Box 2526

Wellington 6140

NEW ZEALAND

Tel. +64 48940100

Fax +64 48940720

E-mail: nzfsa.info@maf.govt.nz

Internet: http://www.maf.govt.nz

22.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 216/18

—

a Bizottság versenypolitikai weboldalának összefonódásokra vonatkozó részében (http://ec.europa.eu/competition/mergers/cases/). Ez az oldal különféle lehetőségeket kínál arra, hogy az egyedi összefonódásokkal foglalkozó határozatok társaság, ügyszám, dátum és ágazati tagolás szerint kereshetők legyenek,

—

elektronikus formában az EUR-Lex honlapon (http://eur-lex.europa.eu/en/index.htm) a 32011M6151 hivatkozási szám alatt. Az EUR-Lex biztosít online hozzáférést az európai uniós jogszabályokhoz.

22.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 216/19

—

a dokumentumok azonosítása egy egységes hivatkozási rendszer révén,

—

az anyagokhoz, nevezetesen a jogalkotási dokumentumokhoz való közvetlen hozzáférés,

—

a tájékoztatás abban az esetben, ha a dokumentumok nem érhetők el közvetlenül elektronikus úton az 1049/2001/EK rendelet 4. és 9. cikkének megfelelően.

—

az Európai Parlament által készített vagy hozzá eljuttatott dokumentumok RER-be való felvételének ellenőrzése,

—

a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti, írásban vagy elektronikus úton benyújtott kérelmek fogadása és kezelése 15 munkanapon belül, mely időtartam adott esetben meghosszabbítható,

—

átvételi elismervény küldése,

—

segítségnyújtás a kérelmezőknek a kérelem tárgyának pontosításához, és nagyon nagy terjedelmű vagy nagyon összetett dokumentumok kikérése esetén egyeztetés a kérelmezővel,

—

a már megjelentetett dokumentumokhoz való hozzáférés megkönnyítése a kérelmezők számára,

—

a válasz egyeztetése a dokumentumot létrehozó vagy annak birtokában lévő szervezeti egységgel vagy felhatalmazott személlyel, ha a kérelem nyilvántartásban nem szereplő, illetve az 1049/2001/EK rendelet 4. és 9. cikkében foglalt korlátozások hatálya alá eső dokumentumokra vonatkozik,

—

a harmadik felekkel való konzultáció az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (4) bekezdésének értelmében.

—

a kért dokumentumot annak szerzője az 1049/2001/EK rendelet rendelkezései vagy más hasonló rendelkezések alapján már nyilvánosságra hozta,

—

a dokumentum tartalmának – esetleg részleges – közzététele nem kifejezetten sérti az 1049/2001/EK rendelet 4. és 9. cikkében említett érdekek valamelyikét.

22.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 216/25

22.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 216/26

—

Ideiglenes érvényességű – 3 hónaptól legfeljebb 3 évig érvényes – tartózkodási engedély, melyet a következő okokból állítanak ki:

—

Carta di soggiorno con validità permanente e rilasciata prima dell'entrata in vigore del decreto legislativo 8 gennaio 2007, n. 3 che attua la direttiva 2003/109/CE per i soggiornanti di lungo periodo, equiparata dal decreto legislativo al permesso di soggiorno CE per i soggiornanti di lungo periodo. (Az állandó érvényességű, a 2007. január 8-i 3. sz. rendelet hatálybalépése előtt kiállított tartózkodási engedély összhangban van a 2003/109/EK irányelvvel, és a rendelet szerint egyenértékű a huzamosan az EU területén tartózkodók számára kiállított tartózkodási engedéllyel)

—

Carta di soggiorno per familiare di per familiari di cittadini dell'UE che sono i cittadini di paesi terzi con validità fino a cinque anni (Legfeljebb öt évre szóló tartózkodási engedély uniós állampolgárok harmadik országbeli családtagjai számára)

—

Carta d'identità M.A.E. (A Külügyminisztérium által kiadott személyazonosító igazolvány):

Megjegyzés: A nemzetközi szervezetek semmiféle mentességet nem élvező személyzete számára előírt 6. modellt (narancssárga) és a külföldi tiszteletbeli konzulok számára előírt 9. modellt (zöld) már nem adják ki, és ezeket felváltotta a 11. modell. Ezek az okmányok azonban a rajtuk feltüntetett lejárati időpontig továbbra is érvényesek.

A személyazonosító igazolványok hátoldalára a következő szöveg kerül: e személyazonosító igazolvány tartózkodási engedély mentességet biztosít a birtokosa számára, és érvényes úti okmánnyal együtt a schengeni tagállamok területére való belépésre jogosít.

—

Az Európai Unión belül iskolai kiránduláson részt vevő személyek listája.

22.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 216/29

—

Algemene wet bestuursrecht

—

Subsidieverordening inrichting landelijk gebied 2007 (provincie Noord-Brabant)

—

Tijdelijke subsidieregeling inrichting landelijk gebied

—

Beschikking betreffende de toekenning van een subsidie voor het project „Fosfaat, natuur en landbouw”

Provincie Noord-Brabant

Brabantlaan 1

Postbus 90151

5200 MC 's-Hertogenbosch

NEDERLAND

Waterschap De Dommel

Bosscheweg 56

Postbus 10001

5280 DA Boxtel

NEDERLAND

Regione Lazio

Dipartimento Istituzionale e Territorio

Direzione regionale Agricoltura

Via C. Colombo 212

00147 Roma RM

ITALIA

22.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 216/31

22.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 216/32

1.

2011. július 14-én a Bizottság a 139/2004/EK tanácsi rendelet (1) 4. cikke szerint bejelentést kapott az Ashland Inc (a továbbiakban: Ashland, Egyesült Államok) által tervezett összefonódásról, amely szerint e vállalkozás részesedés vásárlása útján teljes irányítást szerez az EK összefonódás-ellenőrzési rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében az International Specialty Products Inc (a továbbiakban: ISP, Egyesült Államok) felett.

2.

Az érintett vállalkozások üzleti tevékenysége a következő:

3.

A Bizottság előzetes vizsgálatára alapozva megállapítja, hogy a bejelentett összefonódás az EK összefonódás-ellenőrzési rendelet hatálya alá tartozhat, a végleges döntés jogát azonban fenntartja.

4.

A Bizottság felhívja az érdekelt harmadik feleket, hogy az ügylet kapcsán esetlegesen felmerülő észrevételeiket nyújtsák be a Bizottságnak.

Az észrevételeknek a közzétételt követő 10 napon belül kell a Bizottsághoz beérkezniük. Az észrevételeket a COMP/M.6313 – Ashland/International Specialty Products hivatkozási szám feltüntetése mellett lehet eljuttatni a Bizottsághoz faxon (+32 22964301), e-mailben a COMP-MERGER-REGISTRY@ec.europa.eu címre, vagy postai úton a következő címre:

22.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 216/33

1.

2011. július 15-én a Bizottság a 139/2004/EK tanácsi rendelet (1) 4. cikke szerint bejelentést kapott az Apollo Management L.P. vállalkozáshoz tartozó Apollo Management VII L.P. (a továbbiakban együttesen: Apollo, USA) kezelésében lévő befektetési alap, az AIF VII Euro Holdings, L.P. (a továbbiakban: AIF VII) által tervezett összefonódásról, amely szerint e vállalkozás részesedés vásárlása útján teljes irányítást szerez az EK összefonódás-ellenőrzési rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében az OAO Severstal vállalkozáshoz tartozó Lucchini SpA közvetett leányvállalata, a Sideris Steel S.A.S. irányításában lévő Ascometal SA (Franciaország) felett.

2.

Az érintett vállalkozások üzleti tevékenysége a következő:

3.

A Bizottság előzetes vizsgálatára alapozva megállapítja, hogy a bejelentett összefonódás az EK összefonódás-ellenőrzési rendelet hatálya alá tartozhat, a végleges döntés jogát azonban fenntartja. A Bizottság az EK összefonódás-ellenőrzési rendelet (2) szerinti egyes összefonódások kezelésére vonatkozó egyszerűsített eljárásról szóló közleménye szerint az ügyet egyszerűsített eljárásra utalhatja.

4.

A Bizottság felhívja az érdekelt harmadik feleket, hogy az ügylet kapcsán esetlegesen felmerülő észrevételeiket nyújtsák be a Bizottságnak.

Az észrevételeknek a közzétételt követő 10 napon belül kell a Bizottsághoz beérkezniük. Az észrevételeket a COMP/M.6276 – AIF VII Euro Holdings/Ascometal hivatkozási szám feltüntetése mellett lehet eljuttatni a Bizottsághoz faxon (+32 22964301), e-mailben a COMP-MERGER-REGISTRY@ec.europa.eu címre, vagy postai úton a következő címre: