20.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 213/1

(1)

Az Európai Tanács 2010. március 26-án jóváhagyta a Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a foglalkoztatást és növekedést célzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia a gazdaságpolitikák fokozott összehangolása révén azokra a kulcsfontosságú területekre összpontosít, amelyeken fellépésre van szükség annak érdekében, hogy Európa növelhesse a fenntartható növekedés és a versenyképesség területén rejlő lehetőségeit.

(2)

A Tanács 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló ajánlást (2010–2014), 2010. október 21-én pedig elfogadta a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot (2), amelyek együtt alkotják az „integrált iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat.

(3)

A Bizottság 2011. január 12-én elfogadta az első éves növekedési jelentést, amely az Európa 2020 stratégiára épülve az EU-ban követett gazdasági kormányzás új ciklusának kezdetét jelenti, és elindítja az előzetes és integrált gazdaságpolitikai koordináció első európai szemeszterét.

(4)

Az Európai Tanács 2011. március 25-én (a Tanács 2011. február 15-i és március 7-i következtetéseivel összhangban és a Bizottság éves növekedési jelentésének fényében) jóváhagyta a költségvetési konszolidáció és a strukturális reformok prioritásait. Hangsúlyozta, hogy elsőbbséget élvez majd a költségvetések megszilárdítása, a költségvetési fenntarthatóság helyreállítása és a munkanélküliség munkaerő-piaci reformokkal való csökkentése, valamint az, hogy az Unió újabb erőfeszítéseket tegyen a növekedés felgyorsítása érdekében. Felszólította a tagállamokat, hogy ezeket a prioritásokat konkrét intézkedések formájában építsék majd be stabilitási vagy konvergenciaprogramjukba, valamint nemzeti reformprogramjukba.

(5)

Az Európai Tanács 2011. március 25-én arra is felkérte az Euró Plusz Paktumban részt vevő tagállamokat, hogy vállalásaikat kellő időben nyújtsák be ahhoz, hogy azokat stabilitási vagy konvergenciaprogramjukba, valamint nemzeti reformprogramjukba beépíthessék.

(6)

Dánia 2011. május 9-én benyújtotta a 2011–2015 közötti időszakra vonatkozó, 2011. évi aktualizált konvergenciaprogramját, valamint 2011. évi nemzeti reformprogramját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(7)

Az 1466/97/EK rendeletnek megfelelően az aktualizált konvergenciaprogram értékelése alapján a Tanács véleménye szerint a konvergenciaprogram alapjául szolgáló makrogazdasági forgatókönyv megalapozott. Noha 2012-re és azon túl némileg optimistább növekedési feltételezéseken alapul, nagyjából összhangban van a Bizottság szolgálatainak 2011. tavaszi előrejelzésével. A konvergenciaprogramban meghatározott költségvetési stratégia célja, hogy a hiányt a 2010. július 13-i tanácsi ajánlással összhangban 2013-ra a 3 %-os referenciaérték alá csökkentse, és elérje a módosított középtávú célkitűzést, amely először is a GDP 0,5 %-ánál nem alacsonyabb strukturális költségvetési egyenleg 2015-ig történő elérését és másodsorban a költségvetési egyensúly 2020-ra történő megvalósítását jelenti. Az e célkitűzés felé tartó kiigazítási pálya megfelelő. A konvergenciaprogramban foglalt és a parlament által 2010 tavaszán elfogadott intézkedések megfelelőek a költségvetési célok alátámasztására, és a 2011–2013 közötti időszakban a GDP 1 %-a körüli éves költségvetési erőfeszítést jelentenek. Dánia a konvergenciaprogram-időszakon belül eléri módosított középtávú célkitűzését. A költségvetési célok kockázatai nagyjából kiegyensúlyozottak.

(8)

A dán gazdaság 2007-ben a belföldi banki problémákhoz hozzájáruló ingatlanpiaci korrekció közepette lassulni kezdett, és mindezt súlyosbította a fokozódó fizetésképtelenség és munkanélküliség. A recesszió súlyos volt, 2007 ősze és 2009 tavasza között a kibocsátás 8 %-kal szűkült, a munkanélküliségi ráta pedig 2010-ben 7,4 %-ra nőtt. A foglalkoztatási ráta a 2008. évi 79,8 %-ról 2010-ben 76,1 %-ra esett vissza, és különösen a fiatalokat érintette. A kibocsátás 2009-ben kezdett helyreállni, a reál-GDP növekedése pedig 2010-ben elérte a 2,1 %-ot. A gazdaságélénkülést a (költségvetési expanzió miatt is) tartós hazai kereslet, az erőteljes készletnövekedés és Dánia fő kereskedelmi partnereinek szilárd gazdaságélénkülése vezérelte.

(9)

Az automatikus stabilizátorok és a válsághoz kapcsolódó intézkedések miatt az államháztartás egyenlege a 2008. évi, a GDP 3,2 %-át kitevő többletből 2009-ben a GDP 2,7 %-át kitevő hiányba fordult át. A Dánia által 2010 tavaszán tett bejelentés és a Bizottság szolgálatainak 2010. tavaszi előrejelzése alapján, miszerint a költségvetési hiány a GDP 5 %-át meghaladóan bővül 2010-ben, 2010 júliusában túlzotthiány-eljárás indult Dániával szemben. Jóllehet a múlt évben a nyugdíjadóztatáshoz kapcsolódó váratlan és átmeneti bevételek a GDP 2,7 %-án stabilizálták a költségvetési hiányt, a Bizottság szolgálatainak 2011. tavaszi előrejelzése szerint a hiány 2011-ben újból bővül, nagyjából a GDP 4 %-ára, ami kiemeli a tervek szerint a 2012. és 2013. évi folytatódó és ambiciózus konszolidációs erőfeszítések szükségességét. Ezért a túlzott hiány 2013-ig történő megszüntetésének biztosítása érdekében szigorúan végre kell hajtani a 2010. évi konszolidációs megállapodásban elfogadott intézkedéseket és a konvergenciaprogramban meghatározott kiadásellenőrzést. A középtávú lehetséges kibocsátás előrevetített mértékére figyelemmel értékelve, és a diszkrecionális intézkedéseket figyelembe véve a kiadási előrejelzések megfelelő kiigazítási pályát látszanak biztosítani a középtávú célkitűzés felé. A Bizottság legutóbbi értékelése szerint az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságával kapcsolatos kockázatok alacsonynak tűnnek.

(10)

A költségvetési célok elérése érdekében fontos, hogy a helyi és regionális szinten ismétlődő kiadástúllépések szoros ellenőrzéssel elkerülhetők legyenek. Az elmúlt 20 évben az állami kiadások folyamatosan meghaladták a költségvetési célokat. A kormány már hozott néhány intézkedést e probléma kezelésére, és a konvergenciaprogramban ismertetett, a dán gazdasági tanács által független felügyelet alá vont új kiadásellenőrző rendszer bevezetését tervezi.

(11)

Demográfiai tényezők eredményeként a munkaképes korú népesség köre (15–64 évesek) 2010 és 2025 között nagyjából 1,5 %-kal, és 2040-re közel 5 %-kal zsugorodik. A fellendülés éveinek tapasztalata alapján a gazdaságélénkülés középtávon a munkaerőpiac szűküléséhez vezethet. A már eleve magas munkaerő-piaci részvételi arány ellenére tovább lehetne növelni a munkaerő-kínálatot. A 60–64 év közöttiek körében elterjedt az önkéntes korai nyugdíjba vonulás, amelynek eredményeképp a 60–64 évesek foglalkoztatottsági aránya csupán 40 %. Ezen felül a 40 év alatti munkaképes korú népesség 10 %-a vagy rokkantsági ellátásban részesül, vagy rugalmas munkahellyel (támogatott foglalkoztatás) rendelkezik.

(12)

A termelékenységnövekedés 1995 óta csökkenő tendenciát mutat, aminek egyik lehetséges oka az oktatás gyenge teljesítménye. Noha Dánia továbbra is nagyvonalúan költ oktatási rendszerére, az oktatási eredmények több kulcsterületen csak átlagosak, és az EU-ban Dániában a negyedik legalacsonyabb a fiatalok képzettségi szintje. 2009-ben a 20–24 év közöttiek csupán 70,1 %-ának volt legalább középfokú végzettsége (a 78,6 %-os uniós átlaggal szemben) (3), a PISA-eredmények pedig átlagosak. Az iskolákból és a szakképzési intézményekből való kimaradás aránya viszonylag magas, a fiatalkori szakképzést korán elhagyó tanulók aránya majdnem 50 %. Emellett a fiatalok nagyjából 20 %-a az általános iskola elhagyása után 10 évvel nem végzett el a középfokú oktatás alsó szintjénél magasabb képzést. Az oktatási rendszer minőségének javítása szintén segítene a munkaerőpiacon a készségek jövőbeli egyensúlytalanságainak megelőzésében, a helyzet jelenleg a képzetlen munkavállalók lehetséges többletére és a képzett munkavállalók hiányára utal. A termelékenységnövekedés az építési és a szolgáltatási ágazatokban különösen gyenge volt. Ez jellemző különösen a helyi szolgáltatásokra, a kiskereskedelmi ágazatra, a nagykereskedelemre és a személyes szolgáltatásokra, ahol bizonyos ágazatokban a verseny alacsony szintje, például a piacra lépés magas korlátai a források optimálistól eltérő eloszlásához vezethetnek. A zónákra vonatkozó törvények szigorúak, korlátozzák a kiskereskedelmi ágazatban a termelékenységfokozó méretgazdaságosság lehetőségeit. Annak kezelése érdekében, hogy a közbeszerzések csak mintegy 25 %-a nyílt eljárás, a kormány elindított egy stratégiát, amelynek célja, hogy az önkormányzatok és régiók körében a közbeszerzés fokozatos növelésével fokozza a közszolgáltatásokon belüli versenyt, és új célt tűzött ki az önkormányzatok számára, miszerint 2015-re a beszerzések 31,5 %-ának közbeszerzésnek kell lennie.

(13)

A háztartások GDP-ben kifejezett adóssága a legmagasabb az EU-ban. Az adósságszintek kialakulása, amelyet a 2004–2007 közötti ingatlanpiaci fellendülés idézett elő, potenciális kockázatokat teremt a gazdasági és pénzügyi stabilitásra nézve. Jóllehet ezeket a kockázatokat enyhítik Dánia kifinomult, jelzálogalapú kötvénypiacának jellemzői és a háztartások többségének általánosságban szilárd pénzügyi helyzete (az eszközök jóval meghaladják a kötelezettségeket), csak korlátozott intézkedéseket vezettek be az ingatlanár-korrekciót követően az ingatlanárak prociklikus ingadozásának csillapítására.

(14)

Dánia számos kötelezettségvállalást tett az Euró Plusz Paktum keretében. A költségvetési fenntarthatóság javítása érdekében megállapodás született a helyi szintű kiadásellenőrzés tekintetében a szankciók jogi szabályozásának megerősítéséről és a kormánynak szándékában áll egy új jogszabályjavaslatot előterjesztenie a kiadási plafonokról. A foglalkoztatási intézkedések a foglalkoztatás előmozdítására összpontosítanak, a munkában töltött idő meghosszabbítása révén, egy nyugdíjreform megvalósításán keresztül. A versenyképesség fokozása érdekében a konkrét kezdeményezéseket tartalmazó versenycsomag elsősorban az építési és szolgáltatási ágazatra irányul. Ezen kötelezettságvállalásokon túl egy ellentételezési rendszert hoznak létre, hogy megkönnyítse a magánmegoldásokat a nehéz helyzetben lévő bankok kezelése és a pénzügyi stabilitás javításának elősegítése érdekében. Ezek az intzkedések és kötelezettségvállalások együttesen a Paktum négy területét érintik. Az intézkedések összességében egybeesnek az éves növekedési jelentés folyományaként, és az Európa 2020 stratégia céljaihoz való közeledés érdekében meghozottakkal, főként a foglalkoztatás területén. Jóllehet számos bejelentett kötelezettségvállalást már bevezettek, a költségvetési fegyelem (helyi szintű) megerősítésére és a foglalkoztatás előmozdítására irányuló fontos intézkedéseket a közeljövőben végre kell hajtani. Sor került a kötelezettségvállalások értékelésére és az ajánlásban való figyelembevételükre.

(15)

A Bizottság értékelte a konvergenciaprogramot és a nemzeti reformprogramot, valamint az Euró Plusz Paktum keretében tett vállalásokat. Figyelembe vette nemcsak a programok Dánia fenntartható költségvetési és társadalmi-gazdasági politikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy a jövőbeli nemzeti döntéseknél uniós szempontok beépítésével kell megerősíteni az Unió átfogó gazdasági kormányzását. Ennek fényében a Bizottság úgy véli, hogy 2011-ben és azon túl folyamatos és ambiciózus költségvetési konszolidációs erőfeszítéseket kell tenni. További intézkedéseket kell hozni a munkaerő-kínálat növelése érdekében a korai nyugdíjba vonulás visszaszorítása és adott csoportok megcélzása révén, javítani kell az oktatás minőségét, erősíteni kell a versenyt a kulcsfontosságú területeken és tovább kell stabilizálni az ingatlanpiacot.

(16)

Ezen értékelés fényében és figyelembe véve a 2010. július 16-i, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 126. cikkének (7) bekezdése szerinti tanácsi ajánlást, a Tanács megvizsgálta Dánia 2011. évi aktualizált konvergenciaprogramját, és arról alkotott véleményét (4) az alábbi ajánlás, és különösen annak (1) pontja tükrözi. Figyelembe véve az Európai Tanács 2011. március 25-i következtetéseit, a Tanács megvizsgálta Dánia nemzeti reformprogramját,

1.

A tervek szerint hajtsa végre 2011-ben, 2012-ben és 2013-ban a költségvetési konszolidációs intézkedéseket, és a 2011–2013-as időszakban biztosítsa a GDP 0,5 %-ának megfelelő átlagos éves költségvetési erőfeszítést, valamint 2013-ra szüntesse meg a túlzott hiányt, a túlzott hiány esetén követendő eljárás keretében tett tanácsi ajánlásokkal összhangban. Ezt követően a terveknek megfelelően biztosítson megfelelő kiigazítási pályát a középtávú célkitűzés felé. Gyorsítsa fel az államháztartási hiány csökkentését, ha a gazdasági feltételek a jelenleg vártnál jobban alakulnak. A helyi, regionális és központi kormányzatra vonatkozó, az általános középtávú költségvetési célokkal összhangban lévő kötelező többéves kiadási korlátok elfogadásával erősítse meg a kiadásellenőrzést.

2.

A foglalkoztatás és az államháztartás fenntarthatóságának megerősítése érdekében tegyen további lépéseket a hosszútávú munkaerő-kínálat növelése érdekében a nemrégiben lezárult, a korai nyugdíjba vonulás rendszerére vonatkozó reform végrehajtása, a rokkantsági nyugdíj megreformálása, és a támogatott foglalkoztatási rendszereknek (a rugalmas munkahely rendszere) a leginkább rászoruló csoportok felé irányítása révén.

3.

Gyorsítsa fel az oktatási rendszer minőségét javító reformok végrehajtását. Csökkentse a kimaradási arányt, főként a szakképzési szektorban, és növelje a rendelkezésre álló gyakorlati helyek számát.

4.

Tegyen lépéseket a verseny akadályainak megszüntetésére, különösen a helyi szolgáltatások és a kiskereskedelem ágazatában, a földhasználatra vonatkozó jogszabályok felülvizsgálata révén és azáltal, hogy az önkormányzatoknál és a régiókban nyitottá teszi a beszerzést.

5.

Az ingatlanpiac nem régi árkorrekcióját követően folyamatban lévő stabilizáció támogatása mellett fontoljon meg megelőző intézkedéseket az ingatlanpiac és a pénzügyi rendszer középtávú stabilitásának megerősítésére, beleértve a jelzálog- és az ingatlanadó-rendszer működésének felülvizsgálatát.

20.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 213/5

(1)

Az Európai Tanács 2010. március 26-án jóváhagyta a Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a foglalkoztatást és növekedést célzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia a gazdaságpolitikák fokozott összehangolása révén azokra a kulcsfontosságú területekre összpontosít, amelyeken fellépésre van szükség annak érdekében, hogy Európa növelhesse a fenntartható növekedés és a versenyképesség területén rejlő lehetőségeit.

(2)

A Tanács 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló ajánlást (2010–2014), 2010. október 21-én pedig elfogadta a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot (2), amelyek együtt alkotják az „integrált iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat.

(3)

A Bizottság 2011. január 12-én elfogadta az első éves növekedési jelentést, amely az Európa 2020 stratégiára épülve az Unióban követett gazdasági kormányzás új ciklusának kezdetét jelenti, és elindítja az előzetes és integrált gazdaságpolitikai koordináció első európai szemeszterét.

(4)

Az Európai Tanács 2011. március 25-én (a Tanács 2011. február 15-i és március 7-i következtetéseivel összhangban és a Bizottság éves növekedési jelentésének fényében) jóváhagyta a költségvetési konszolidáció és a strukturális reformok prioritásait. Hangsúlyozta, hogy elsőbbséget élvez majd a költségvetések megszilárdítása, a költségvetési fenntarthatóság helyreállítása és a munkanélküliség munkaerő-piaci reformokkal való csökkentése, valamint az, hogy az Unió újabb erőfeszítéseket tegyen a növekedés felgyorsítása érdekében. Felszólította a tagállamokat, hogy ezeket a prioritásokat konkrét intézkedések formájában építsék majd be stabilitási vagy konvergenciaprogramjukba, valamint nemzeti reformprogramjukba.

(5)

Az Európai Tanács 2011. március 25-én arra is felkérte az Euró Plusz Paktumban részt vevő tagállamokat, hogy vállalásaikat kellő időben nyújtsák be ahhoz, hogy azokat stabilitási vagy konvergenciaprogramjukba, valamint nemzeti reformprogramjukba beépíthessék.

(6)

Észtország 2011. április 29-én benyújtotta a 2011–2015 közötti időszakra vonatkozó, 2011. évi stabilitási programját, valamint 2011. évi nemzeti reformprogramját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(7)

Észtországot különösen keményen sújtotta a globális pénzügyi válság, ami felerősítette a hazai ingatlanpiac és a fogyasztás élénkülésének megtorpanása által kiváltott hatást. A GDP kumulatív vesztesége 2008–2009-ben elérte a 19 %-ot és a munkanélküliségi ráta 2010-re majdnem négyszeresére, 16,8 %-ra emelkedett. A gazdaságnak azonban sikerült gyorsan erőre kapnia és a következő években a reál-GDP növekedésének gyorsulása várható. Az élénkülést főként az export irányítja, de a hazai kereslet is újra erősödni kezdett, főleg a jelentős beruházási tevékenység miatt. A javuló növekedési kilátások pozitív lökést adtak a munkaerőpiacnak. A foglalkoztatási ráta az utóbbi időben jelentősen emelkedett, bár a tartós munkanélküliség továbbra is magas. Miközben az infláció a múlt évihez képest felgyorsult, a globális nyersanyagárak alakulásával párhuzamosan várhatóan mérséklődni fog.

(8)

Az 1466/97/EK rendeletnek megfelelően a stabilitási program értékelése alapján a Tanács véleménye szerint a költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv megalapozott. A stabilitási program középtávú költségvetési stratégiája szerint a strukturális egyenlegben meghatározott középtávú célkitűzést 2013-ig el kell érni és a stabilitásiprogram-időszak végéig fenn kell tartani, a cél a strukturális többlet megvalósítása 2013-ban, majd azt követően. Az előrejelzés szerint az államháztartás általános költségvetési egyenlege 2013-ra többletet ér el, míg rövid távon az államháztartási hiány várhatóan némileg romlik a szén-dioxid-kibocsátási egységekhez kapcsolódó környezetvédelmi beruházások egyszeri hatása következtében. A stabilitási programban levő költségvetési kiigazítás az állami fogyasztási kiadások növekedésének visszafogásán alapul. A stabilitási program ad némi tájékoztatást a célul kitűzött egyenleg eléréséhez tervezett intézkedésekről, és mivel a költségvetési célokat korábban mindig betartották, kevés a kockázata annak, hogy a következő években nem így lesz. A tervezett reformok célja mindenekelőtt a hatékonyság javítása számos területen, így az oktatás és az aktív munkaerő-piaci intézkedések terén. Ezért úgy tűnik, hogy a költségvetési célokkal összefüggő kockázatok nagyjából kiegyensúlyozottak. Mindazonáltal a következő költségvetések kidolgozásakor fontos lesz az állami kiadások hatékonyságának további javítását célzó intézkedések részletezése, így alátámasztva a stabilitási program végrehajtását.

(9)

A tartós munkanélküliség továbbra is magas, és az egyes régiókra erősen eltérő és változatlan munkanélküliségi ráta jellemző. Annak ellenére, hogy 2009 óta jelentős növekedés következett be, az aktív munkaerő-piaci intézkedések finanszírozása továbbra is az egyik legalacsonyabb az EU-ban, és ennek következtében csekély az aktív támogatásban részesülő munkanélküliek aránya. Az észt munkaerőpiac viszonylag rugalmas, amit az a döntés is erősít, hogy 2013-ig elhalasztották a munkanélküli-biztosításon alapuló ellátás körének növelését a munkajogi törvénycsomag keretében. A rugalmasság ellenére Észtországban viszonylag magas a munka adóterhe, ami hátrányosan befolyásolhatja a munkaerő-kínálatot és -keresletet. Ez a probléma különösen égető, tekintettel a fiatalok és az alacsony képzettségűek csoportjára jellemző magas munkanélküliségi rátára, akik így ki vannak téve az elszegényedés veszélyének. A társadalombiztosítási járulékok csökkentésére irányuló tervezett reformok megfelelő problémákat kezelnek, de ezeknek a költségvetési pozíció erősítésével egyidejűleg kell megvalósulniuk. Az egyéb juttatások célirányultságának erősítéséhez szigorúbban kell vizsgálni a rászorultságot, ezáltal javítható a hatékonyság.

(10)

Észtország erőforrás-intenzitása a legmagasabbak között van az EU-ban. Ez részben az energiaintenzív ágazatokra és vállalkozásokra koncentrálódó termelési struktúra következménye. Egy másik meghatározó tényező az ágazati szinten alacsony energiahatékonyság. Észtország nemzeti reformprogramjában 2016-ra 9 %-os energiamegtakarítást tűz ki célul az előrejelzéshez képest (2020-ig 16 % a nemzeti reformprogram szerint). Emellett keveset lehet tudni arról, hogy mikor és hogyan kerülnek végrehajtásra ezek az intézkedések és milyen eredmények várhatók. Így az energiahatékonyság javítása terén még van tennivaló. A növekvő energiahatékonyságnak valószínűleg pozitív hatása lesz a környezetre és az energiaellátás biztonságára, továbbá csökkenti az inflációs nyomást és javítja a költségek versenyképességét.

(11)

A felsőoktatásban részt vevők nagy aránya ellenére az oktatási rendszer minden szintre kiterjedő további reformja segíthet a készségbeli hiányosságok kezelésében, az iskolák és a felsőoktatási intézmények számának csökkentésében, valamint a szakképzésre helyezett hangsúly hiányának megszüntetésében, aminek következtében jelentős mértékű a szakképzettség nélküliek aránya. Tekintettel a jelenlegi demográfiai trendre, a humán tőke minőségének javítása fontos ahhoz, hogy középtávon erősíteni lehessen a potenciális növekedést. Mindenekelőtt annak biztosítása, hogy a felsőoktatás a gazdasági szempontból kulcsfontosságú területekre (például mérnökképzés) irányuljon, hozzájárulhat az exportképes ágazatok felé történő, jelenleg zajló elmozduláshoz. Az oktatási reform végrehajtása segítheti az állami szektor hatékonyságának javítását is, mivel az oktatás irányításának jelenlegi rendszere helyi szinten túlságosan szétaprózott, ami kevéssé hatékony támogatásokhoz és a szolgáltatások alacsony színvonalához vezet.

(12)

Észtország számos kötelezettséget vállalt az Euró Plusz Paktum keretében. Ezek közé tartoznak az államháztartás fenntarthatóságára, a foglalkoztatásra és a versenyképességre irányuló intézkedések. A költségvetési oldalon a Paktum szerinti vállalások az alábbiak: 2013-ig költségvetési egyensúly, majd 2014-ben többlet elérése; az állami szektor költségvetési egyensúlyának biztosítására vonatkozó követelmény belefoglalása az állami költségvetésről szóló alaptörvénybe; valamint a speciális nyugdíjrendszerek reformját szolgáló első lépések megtétele. A foglalkoztatás előmozdítása érdekében adóösztönzőket irányoztak elő. A versenyképesség terén az intézkedések az innovációra, a felsőoktatásra és a közszolgáltatások reformjára összpontosulnak. A Paktum kötelezettségvállalásai tükrözik a nemzeti reformprogramban bemutatott ütemtervet. A Paktumban megállapított célkitűzésekhez hozzájárulnának a munkaerő-piaci politikák erősítését szolgáló további intézkedések, valamint az erőforrás-hatékonyság és az energiapiac problémáinak kezelése. Az Euró Plusz Paktum kötelezettségvállalásait értékelték és figyelembe vették az ajánlásokban.

(13)

A Bizottság értékelte a stabilitási programot és a nemzeti reformprogramot, valamint az Euró Plusz Paktum keretében tett vállalásokat. Figyelembe vette nemcsak a programok Észtország fenntartható költségvetési és társadalmi-gazdasági politikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy a jövőbeli nemzeti döntéseknél az uniós szempontok beépítésével kell megerősíteni az Unió átfogó gazdasági kormányzását. Megállapítja, hogy miközben a célul kitűzött költségvetési egyenleg elérését szolgáló intézkedéseket a következő költségvetésekben részletezni kell, az észt hatóságok eddigi jó eredményei csökkentik a költségvetési célok be nem tartásának kockázatát. További lépésekre van szükség a munkaerő-piaci intézkedések erősítéséhez és a munkavállalásra való jobb ösztönzéshez, nagyléptékű oktatási reform révén a humán tőke fejlesztéséhez, valamint az erőforrás-hatékonyság és az energiapiac problémáinak kezeléséhez.

(14)

Ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta Észtország 2011. évi stabilitási programját, és arról alkotott véleményét (3) az alábbi ajánlás, és különösen annak (1) pontja tükrözi. Figyelembe véve az Európai Tanács 2011. március 25-i következtetéseit, a Tanács megvizsgálta Észtország nemzeti reformprogramját,

1.

Legkésőbb 2013-ig érjen el strukturális többletet, miközben 2012-ben a hiányt a GDP legfeljebb 2,1 %-ára korlátozza, szigorúan ellenőrizve a kiadásokat és erősítve az állami kiadások hatékonyságát.

2.

Tegyen lépéseket a munkaerő iránti kereslet erősítése és a szegénység veszélyének csökkentése érdekében az adó- és társadalombiztosítási terhek költségvetési szempontból semleges csökkentésével, valamint az aktív munkaerő-piaci politikák hatékonyságának javításával, ideértve a fiatalokat és a tartósan munkanélkülieket célzó intézkedéseket is, különösen azokon a területeken, ahol kirívó a munkanélküliség.

3.

Biztosítsa az épületekre és közlekedésre irányuló, tervezett ösztönzők végrehajtását az energiaintenzitás csökkentése és a gazdaság energiahatékonyságának javítása érdekében, többek között a piac jobb működésének biztosításával.

4.

Az oktatási rendszer reformjának végrehajtása során kezelje kiemelten az iskolára felkészítő intézmények elérhetőségét javító intézkedéseket, valamint javítsa a szakképzés minőségét és elérhetőségét. Az oktatást igazítsa jobban a munkaerőpiac igényeihez és teremtsen lehetőséget az alacsony képzettségű munkavállalóknak az egész életen át tartó tanulásban való részvételre.

20.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 213/8

(1)

Az Európai Tanács 2010. március 26-án jóváhagyta a Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a foglalkoztatást és növekedést célzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia a gazdaságpolitikák fokozott összehangolása révén azokra a kulcsfontosságú területekre összpontosít, amelyeken fellépésre van szükség annak érdekében, hogy Európa növelhesse a fenntartható növekedés és a versenyképesség területén rejlő lehetőségeit.

(2)

A Tanács 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló ajánlást (2010–2014), 2010. október 21-én pedig elfogadta a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot (2), amelyek együtt alkotják az „integrált iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat.

(3)

A Bizottság 2011. január 12-én elfogadta az első éves növekedési jelentést, amely az Európa 2020 stratégiára épülve az EU-ban követett gazdasági kormányzás új ciklusának kezdetét jelenti, és elindítja az előzetes és integrált gazdaságpolitikai koordináció első európai szemeszterét.

(4)

Az Európai Tanács 2011. március 25-én (a Tanács 2011. február 15-i és március 7-i következtetéseivel összhangban és a Bizottság éves növekedési jelentésének fényében) jóváhagyta a költségvetési konszolidáció és a strukturális reformok prioritásait. Hangsúlyozta, hogy elsőbbséget élvez majd a költségvetések megszilárdítása, a költségvetési fenntarthatóság helyreállítása és a munkanélküliség munkaerő-piaci reformokkal való csökkentése, valamint az, hogy az Unió újabb erőfeszítéseket tegyen a növekedés felgyorsítása érdekében. Felszólította a tagállamokat, hogy ezeket a prioritásokat konkrét intézkedések formájában építsék majd be stabilitási vagy konvergenciaprogramjukba, valamint nemzeti reformprogramjukba.

(5)

Az Európai Tanács 2011. március 25-én arra is felkérte az Euró Plusz Paktumban részt vevő tagállamokat, hogy vállalásaikat kellő időben nyújtsák be ahhoz, hogy azokat stabilitási vagy konvergenciaprogramjukba, valamint nemzeti reformprogramjukba beépíthessék.

(6)

Franciaország 2011. május 3-án benyújtotta a 2011–2014 közötti időszakra vonatkozó, 2011. évi aktualizált stabilitási programját, valamint 2011. évi nemzeti reformprogramját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(7)

Franciaországot a többi tagállamához képest viszonylag kevéssé érintette a gazdasági és pénzügyi válság (a GDP 2,7 %-kal csökkent 2009-ben), ami részben a jelentős gazdasági stabilizáló eszközökre, valamint a lakossági fogyasztás rugalmasságára vezethető vissza. A bankszektor szintén ellenállónak bizonyult. 2010-re a gazdaság kiheverte a csapást, a GDP 1,5 %-os növekedést mutatott. A gazdasági válság ugyanakkor súlyosan érintette Franciaország államháztartását. Az automatikus stabilizátorok és a diszkrecionális fiskális ösztönzők miatt a költségvetési hiány a 2008-as 3,3 %-ról a GDP 7,5 %-ára emelkedett 2009-ben. A válság felnagyította továbbá a munkaerő nem kielégítő felhasználásának problémáját és a 2010-ben relatíve magas, 9,7 %-os munkanélküliséggel terhelt francia munkaerőpiac strukturális gyengeségeit. A külkereskedelmi áruforgalom egyenlege fokozatosan romlott az elmúlt évtizedben, ami a francia vállalatok számára a költségek, illetve az áron kívüli tényezők szintjén jelentkező versenyképességi kihívásokra utal.

(8)

Az 1466/97/EK rendelet szerinti aktualizált stabilitási program elemzése alapján a Tanács úgy véli, hogy a költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági pálya optimista, különösen a növekedés várt szintje jóval a potenciális növekedési szint felett van a későbbi évekre nézve. A vártnál jobb, a GDP 7 %-ának megfelelő 2010-es hiány után a stabilitási program azzal számol, hogy a hiányt 2013-ra sikerül a GDP 3 %-a alá levinni – összhangban a túlzott hiány korrekciójára a Tanács által szabott határidővel –, majd azt követően folytatódik a konszolidáció. A 2010-ben a GDP 82 %-ának megfelelő adósságráta a tervek szerint 2012-ig emelkedni fog (86 %-ra), majd azt követően enyhén csökken. A hiány- és adósságkiigazítási pályát lefelé mutató kockázatok övezik: fennáll annak a lehetősége, hogy a makrogazdasági pálya nem alakul ilyen kedvezően, a 2012-es célok elérése érdekében nem kerültek konkrétan meghatározásra az intézkedések, és a célokat a korábbiakban már többször elvétették, a vártnál jobb 2010-es eredmény ellenére. Következésképp további intézkedések nélkül nem biztosítható az, hogy 2013-ra sikerül korrigálni a túlzott hiányt, kivéve, ha a további szükséges intézkedések meghozatalra kerülnek. A strukturális szinten egyensúlyban lévő költségvetésben megjelölt középtávú célt várhatóan nem sikerül elérni a stabilitási program időszaka alatt. A 2010–2013 közötti időszakban a költségvetési kiigazítás éves átlagos mértéke – a bizottsági szolgálatok által a közösen megállapított módszer alapján újrakalkulált – enyhén alatta marad a 2009. december 2-i tanácsi ajánlásban foglalt (a GDP 1 %-a feletti) mértéknek.

(9)

A költségvetési konszolidáció végrehajtása továbbra is jelentős kihívás marad. A fenntartható költségvetési helyzet újrateremtéséhez létfontosságú a túlköltekezés megelőzése a teljes mértékben konkretizált intézkedésekre alapuló megerősített költségvetési kiigazításon keresztül. Ez különösen annak fényében fontos, hogy a 2013-as cél semmilyen mozgásteret nem biztosít a GDP 3 %-ának megfelelő küszöbérték alatt. Ezenfelül – ahogy az a 2010 decemberében megszavazott 2011–2014 többéves államháztartási tervről szóló törvényben meghatározásra került – helyénvaló lenne az összes egyszeri bevételt a hiány és az adósság csökkentésére felhasználni. A Bizottság legújabb értékelésének megfelelően az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságának kockázatai közepeseknek tűnnek. Az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságának javítása érdekében 2010-ben Franciaország új nyugdíjreformról döntött. A tervezett intézkedések – köztük a nyugdíjkorhatár 60-ról 62 évre és a kötelező nyugdíjkorhatár 65-ről 67 évre történő fokozatos megemelése, valamint a korengedményes nyugdíjazás megszüntetése – az idősebb munkavállalók alacsony foglalkoztatási rátájára irányulnak. A tervek szerint 2018-ra a nyugdíjrendszer is egyensúlyba kerül. További intézkedések hiányában ezt követően valószínűsíthetően hiány keletkezik majd. A legutóbbi nyugdíjreform során új köztestületként felállításra került a „Comité de pilotage des régimes de retraite” [Nyugdíjrendszerek irányítóbizottsága], amely évente értékeli a nyugdíjalapok költségvetési helyzetét, és korrekciós intézkedéseket javasol, amennyiben a helyzet romlását valószínűsíti.

(10)

A foglalkoztatottak védelmére vonatkozó jogszabályok még mindig túlságosan szigorúak: a gazdasági indokú elbocsátások feltételeit jogbizonytalanság övezi. Ez olyan munkaerő-piaci helyzetet eredményez, ahol a határozatlan idejű munkaszerződéssel rendelkezők (a munkavállalók többsége) viszonylag magas fokú biztonságot élveznek, míg a határozott idejű szerződéssel foglalkoztatottak (a munkaerőpiacra beáramlók többsége) bizonytalanságoknak vannak kitéve. A határozott idejű szerződések alkalmazása így sokkal gyakoribb a fiatal munkavállalók esetében, és kevés lehetőség kínálkozik a határozott idejű szerződésből határozatlan idejű szerződésbe való átmenetre. A szegmentáció a szakképzéshez való hozzáférésnél is jelen van. Következésképpen ezen munkavállalók körében magas a fluktuáció és korlátozott a humántőke-felhalmozás. A fiatal és az alacsonyan képzett munkavállalók aránytalanul sok kockázatnak vannak kitéve a munkaerőpiacon. A szociális párbeszéd megújításáról és a munkaerőpiac korszerűsítéséről szóló 2008-as törvény célja a szociális párbeszéd megújítása és a munkaerő-piaci kettősség orvosolása volt. Az utóbbi törvény nevezetesen bevezetett egy új eljárást az állandó szerződések közös megegyezéssel („rupture conventionnelle”) történő megszüntetéséről, amelyet most már gyakran alkalmaznak.

(11)

A francia munkanélküliségi ráta kicsivel az EU átlaga felett volt 2010-ben, a hosszú távú munkanélküliség pedig növekedést mutat (a 2008-as 2,9 %-ról 3,9 %-ra nőtt 2010-re). Ebben a helyzetben az állami foglalkoztatási szolgálatok fontos szerepet játszhatnak a munkanélküliek álláskeresésének támogatásában. Az állami foglalkoztatási szolgálatok új, egyablakos franciaországi rendszere (Pôle Emploi [foglalkoztatási pont]) egyelőre vegyes eredményeket produkált. 2009-ben és 2010-ben a válsággal összefüggésben és az álláskeresők számának jelentős növekedésére tekintettel a fő célkitűzés a korábban létező két igazgatási struktúra összevonásában testesült meg. Az elhelyezési feladatok kiszervezése eddig vegyes eredményeket hozott a Pôle Emploi által a munkába való visszatérésre vonatkozóan megfogalmazott célok elérése tekintetében. Ezzel egyidejűleg a Pôle Emploi-nál az álláskeresők személyre szabott támogatására fordított erőforrások továbbra is elégtelenek (71 teljes munkaidő-egyenérték jut 10 000 munkanélkülire, amely jelentősen elmarad egyes referenciaországok mutatójától).

(12)

A francia folyó fizetési mérleg fokozatosan romlott az elmúlt évtizedben, ami az áruforgalom romló külkereskedelmi egyenlegét tükrözi, aminek hátterében részben a munkaerőköltség csökkenő versenyképessége áll, mivel a 2003–2005 közötti időszakban visszaállították az egységes minimálbért (a 35 órás munkahét korábbi reformja öt különböző minimumszintet eredményezett). A bérindexálás rendszere némiképp javult (a független szakértőkből álló tanácsadó bizottság felállításával és az önkényes emelések megszüntetésével), így a minimálbérek csak mérsékelten emelkedtek. Ennek eredményeképp a minimálbéren foglalkoztatott munkavállalók száma jelentősen csökkent, hatékonyabb bérdifferenciálást téve lehetővé. A francia minimálbér még mindig a legmagasabbak között van az Unióban a mediánbérhez viszonyítva; még akkor is, ha az adóék – a munkáltatók által fizetett társadalombiztosítási járulékok csökkentése miatt – jóval kisebb az átlagfizetéshez képest.

(13)

A munkát terhelő franciaországi adók és társadalombiztosítási terhek a legmagasabbak között vannak az EU-ban, miközben a fogyasztást terhelő adók viszonylag alacsonyak. A környezetvédelmi adóbevételek GDP-arányosan szintén az EU átlaga alatt vannak. Az adóterheknek a munkáról a fogyasztásra és a környezetvédelemre való átterelésével például az adórendszer újraegyensúlyozható, és ez valószínűsíthetően kedvezően hatna a munkahelyteremtésre és a környezeti célok elérésére.

(14)

Franciaországban nagyon magas az adó- és társadalombiztosítási mentességek („kiskapuk”) aránya. A rendszer megismeréséhez és előnyeinek kihasználásához a vállalkozások és a háztartások kénytelenek szakértőket igénybe venni. Miközben az adókiadásokat adott gazdaságpolitikai célok végrehajtására fordítják, nem végeznek rendszeres értékelést arra vonatkozóan, hogy sikerült-e elérni a kitűzött célokat. A 2009–2012 többéves államháztartási tervről szóló törvénynek megfelelően 2011-ben egy felülvizsgálatot terveznek. A múltban a költségvetési forrásokkal való helyettesíthetőségük révén a francia hatóságoknak adott esetben sikerült formálisan eleget tenniük a kiadási szabályoknak, bár a 2011–2014 többéves államháztartási tervről szóló törvény 9. cikkében meghatározottak szerint további váltások nem lehetségesek. A francia hatóságok az adóbevételeknek a 2011–2013 közötti időszakban a GDP 0,75 %-át kitevő (főleg az adókiadások csökkenésén keresztül történő) diszkrecionális növekedésével számolnak. A 2012-től megszüntetendő adókiadások körét csak részben határozták meg.

(15)

A kiskereskedelemben a versenyt továbbra is hátráltatják a nagy kiskereskedelmi üzletek nyitására vonatkozó adminisztratív korlátozások és az önköltség alatti áron való értékesítés tilalma. A szolgáltatási ágazatban számos szabályozott szakmára vonatkozóan versenyt hátráltató korlátozások vannak érvényben, amelyeket vagy a piacralépési feltételek felülvizsgálatával, vagy bizonyos kvóták (numerus clausus), illetve az e szakmákhoz tartozó kizárólagos jogok fokozatos felszámolásával lehetne orvosolni.

(16)

Franciaország egy sor vállalást tett az Euró Plusz Paktum keretében. A költségvetés tekintetében Franciaország vállalta a 2010-es nyugdíjreform gyors végrehajtását. A fiskális fenntarthatóság megerősítését szem előtt tartva Franciaország alkotmánymódosítással bevezeti a kötelező többéves költségvetési tervezést. A munkaerő-piaci részvétel növelése érdekében az aktív munkaerő-piaci politikák különböző intézkedéseit mérlegelik (például a fiatal munkavállalók számára gyakornoki programokat az iskolából a munkahelyre való átmenet megkönnyítésére; 2012-ig további gyermekgondozási létesítmények felállítását a nők munkavállalási kilátásainak javítására; az állami foglalkoztatási szolgálatok megerősítését az álláskeresők támogatására). A versenyképességi intézkedések a felsőoktatási rendszer javítására, valamint a kutatás és fejlesztés (K+F) és az innováció ösztönzésére („investissements d'avenir”), valamint az adminisztratív terheknek egy átfogó közigazgatási reform végrehajtása útján megvalósítandó csökkentésére fókuszálnak. Ezek a vállalások a Paktum négy területe közül háromhoz kapcsolódnak, nem érintik viszont a pénzügyi szektort. A vállalások ugyan azokkal a területekkel foglalkoznak, ahol a Franciaországot érintő legsúlyosabb kihívások találhatók, de sok közülük (különösen a költségvetési gazdálkodásra vagy a felsőoktatás és a K+F támogatására vonatkozók) csak a hatályos szakpolitikai elképzelések, reformok megerősítésének tekinthetők. A reformok látszólag nincsenek teljesen összhangban a munkaerőpiac makrogazdasági kihívásaival, illetve az üzleti környezettel. Ezenfelül a tervezett alkotmányos reformot is politikai bizonytalanság övezi. A Euró Plusz Paktumhoz kapcsolódó vállalásokat a Bizottság értékelte, és figyelembe vette az ajánlások kidolgozásakor.

(17)

A Bizottság értékelte Franciaország stabilitási programját és nemzeti reformprogramját, ideértve az Euró Plusz Paktum keretében tett vállalásait is. Figyelembe vette nemcsak a programok Franciaország fenntartható költségvetési és társadalmi-gazdasági politikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy a jövőbeli nemzeti döntéseknél az uniós szempontok beépítésével kell megerősíteni az EU átfogó gazdasági kormányzását. Ennek fényében a Bizottság úgy véli, hogy a fiskális konszolidációs stratégiát konkrétabbá kell tenni – 2012 és az azt követő évek tekintetében – annak biztosítása érdekében, hogy 2013-ra a túlzott hiányt sikerüljön korrigálni, és az adósság csökkenő pályára kerüljön. Bármifajta egyszeri bevételt a hiány és az adósság csökkentésére kell felhasználni, ahogy ez a 2011–2014 többéves államháztartási tervről szóló törvényben meghatározásra került. A munkát terhelő adóktól a környezetvédelmi és a fogyasztási adók felé való elmozdulás, továbbá az adókiadások egyszerűsítése hozzájárulna a költségvetési és a környezetvédelmi célok eléréséhez, valamint javítaná az üzleti környezetet. A 2011–2012-ben meghozandó további intézkedéseknek a munkavállalók védelmét szolgáló szabályozás kiigazítására kell összpontosulnia a munkaerőpiac kettősségének csökkentése érdekében, illetve az állami foglalkoztatási szolgálatok megerősítésére kell irányulnia, hogy átfogó támogatást nyújthassanak az álláskeresőknek. A minimálbér visszafogására irányuló politikát fenn kell tartani. A szabályozott szakmák esetében és a kiskereskedelemben erősíteni kell a versenyt.

(18)

Ezen értékelés fényében és figyelembe véve a 2009. december 2-i, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 126. cikkének (7) bekezdése szerinti tanácsi ajánlást, a Tanács megvizsgálta Franciaország 2011. évi aktualizált stabilitási programját; arról alkotott véleményét (3) az alábbi (1) ajánlás tükrözi. Figyelembe véve az Európai Tanács 2011. március 25-i következtetéseit, a Tanács megvizsgálta Franciaország nemzeti reformprogramját,

1.

Biztosítsa a GDP 1 %-át meghaladó mértékű ajánlott éves költségvetési kiigazítást a 2010–2013 közötti időszakban, és hajtsa végre a túlzott hiány korrekcióját 2013-ig, összhangban a túlzotthiány-eljárásokra vonatkozó tanácsi ajánlásokkal, csökkenő pályára terelve ezáltal a magas államadósági arányt, valamint biztosítsa a középtávú célnak megfelelő haladást; határozza meg a megfelelő szükséges intézkedéseket 2012-től kezdve, tegye meg a szükséges további intézkedéseket és az esetleges egyszeri bevételeket használja fel a hiány és az adósság csökkentésének felgyorsítására, ahogy azt tervezték; folytassa a nyugdíjrendszer fenntarthatóságának felülvizsgálatát, és tegyen további intézkedéseket, ha szükséges.

2.

A szociális partnerekkel folytatott konzultáció nemzeti gyakorlatával összhangban a munkavállalókat védő szabályozás egyes szempontjainak felülvizsgálatán keresztül tegyen újabb erőfeszítéseket a munkaerőpiac szegmentációjával szembeni fellépés érdekében, miközben fejlessze a humán tőkére való áttérést; biztosítsa, hogy a minimálbér fejlesztése ösztönzőleg hasson a munkahelyteremtésre.

3.

Az idősebb munkavállalók állásban maradásának segítése érdekében javítsa az élethosszig tartó tanuláshoz való hozzáférést, és bővítse az intézkedéseket a munka világába való visszatérés támogatására. Fokozza az aktív munkaerő-piaci politikák alkalmazását, és vezessen be az állami foglalkoztatási szolgálatok szervezetének, döntéshozatalának és eljárásainak javítására irányuló intézkedéseket a hosszú távú munkanélküliség által fenyegetett személyek számára nyújtott szolgáltatások és az egyénre szabott támogatás megerősítése érdekében.

4.

Többek között példásul a munkát terhelő adóktól a környezetvédelmi és fogyasztási adók felé való elmozdulással, valamint az adó- és társadalombiztosítási járulékmentességek (köztük a „kiskapuk”) számának és költségeinek csökkentésére irányuló terv végrehajtásával növelje az adórendszer hatékonyságát.

5.

Tegyen további lépéseket a szabályozott kereskedelem és szakmák indokolatlan korlátozásainak megszüntetése érdekében, különösen a szolgáltatások és a kiskereskedelem tekintetében.

20.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 213/12

(1)

Az Európai Tanács 2010. március 26-án jóváhagyta a Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a foglalkoztatást és növekedést célzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia a gazdaságpolitikák fokozott összehangolása révén azokra a kulcsfontosságú területekre összpontosít, amelyeken fellépésre van szükség annak érdekében, hogy Európa növelhesse a fenntartható növekedés és a versenyképesség területén rejlő lehetőségeit.

(2)

A Tanács 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló ajánlást (2010–2014), 2010. október 21-én pedig elfogadta a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot (1), amelyek együtt alkotják az „integrált iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat.

(3)

A Bizottság 2011. január 12-én elfogadta az első éves növekedési jelentést, amely az Európa 2020 stratégiára épülve az EU-ban követett gazdasági kormányzás új ciklusának kezdetét jelenti, és elindítja az előzetes és integrált gazdaságpolitikai koordináció első európai szemeszterét.

(4)

Az Európai Tanács 2011. március 25-én (a Tanács 2011. február 15-i és március 7-i következtetéseivel összhangban és a Bizottság éves növekedési jelentésének fényében) jóváhagyta a költségvetési konszolidáció és a strukturális reformok prioritásait. Hangsúlyozta, hogy elsőbbséget élvez majd a költségvetések megszilárdítása, a költségvetési fenntarthatóság helyreállítása és a munkanélküliség munkaerő-piaci reformokkal való csökkentése, valamint az, hogy az Unió újabb erőfeszítéseket tegyen a növekedés felgyorsítása érdekében.

(5)

2010. május 3-án Görögország bemutatott egy átfogó kiigazítási programot, amelyhez az euróövezetbe tartozó tagállamok és az IMF 110 milliárd EUR összegű pénzügyi támogatást nyújtanak. Az ezt kísérő egyetértési megállapodás és annak egymást követő kiegészítései megállapítják a gazdaságpolitikai feltételeket, amely alapján a pénzügyi támogatást folyósítják.

(6)

A politikai feltételrendszer kulcsfontosságú elemeit beépítették a Görögországnak a költségvetési felügyelet megerősítésére és elmélyítésére, valamint Görögországnak a túlzott hiány helyzetének orvoslásához szükségesnek ítélt mértékű hiánycsökkentésre irányuló intézkedések meghozatalára való felszólításáról szóló, 2010. május 10-i 2010/320/EU tanácsi határozatába (2), valamint annak módosításaiba (3) a Szerződés 136. cikkének és 126. cikke (9) bekezdése rendelkezéseinek megfelelően.

(7)

Az Európai Tanács 2011. március 25-én arra is felkérte az Euró Plusz Paktumban részt vevő tagállamokat, hogy vállalásaikat kellő időben nyújtsák be ahhoz, hogy azokat stabilitási vagy konvergenciaprogramjukba, valamint nemzeti reformprogramjukba beépíthessék. Görögországtól várható egy aktualizált stabilitási program és az Euró Plusz Paktum keretében 2011-re vonatkozó egyértelmű, konkrét vállalások és intézkedések benyújtása az aktualizált gazdasági kiigazítási program alapján.

(8)

Az elmúlt évtizedben Görögország növekedési teljesítménye nem fenntartható hajtóerőkön alapult: a fogyasztás és a lakásépítési beruházások fellendülését nagymértékű reálbér-növekedés és a hitelállomány gyors növekedése kísérte; az alacsony reálkamatlábak, amelyekhez az euró bevezetése és a pénzpiac liberalizálása társult, erősítették a fellendülést. A 2008–2009-es globális válság a következő sebezhető pontokat tárta fel: a fenntarthatatlan költségvetési politika, amely részben rejtve maradt a megbízhatatlan statisztikák és az átmenetileg magas jövedelmek miatt; merev munkaerő- és termékpiac; a versenyképesség elvesztése és növekvő külső adósság. A bankszektort annak ellenére is érintette a gazdasági és bizalmi válság, hogy az nem onnan eredt. A pénzügyi helyzet romlásának mértékére későn derült fény Görögország számviteli és statisztikai rendszerének súlyos hiányosságai miatt. Mindez késleltette a korrekciós intézkedések végrehajtását. Mivel aggályok merültek fel a görög költségvetési fenntarthatósággal kapcsolatban és erősödött a globális kockázatkerülés, 2010 elején a piaci hangulat jelentősen romlott Görögországgal szemben. 2010 áprilisában Görögország nemzetközi pénzügyi támogatást kért, mivel jelentős finanszírozási igényekkel volt kénytelen szembesülni és nem volt képes hozzáférni a nemzetközi tőkepiacokhoz.

(9)

Görögország kötelezettséget vállalt arra, hogy rövid távon végrehajtja a gazdasági és pénzügyi kiigazítási programot a költségvetési és külső egyensúlyhiány korrekciója, valamint a bizalom helyreállítása céljából. Középtávon le kell fektetnie egy növekedési modell alapjait, amely nagyobb mértékben támaszkodik a növekedést és foglalkoztatást segítő beruházásokra és az exportra. A kiigazítási program a következő három területen tervez átfogó intézkedéseket: (i) strukturális költségvetési intézkedésekkel és jobb költségvetési ellenőrzéssel alátámasztott, előrehozott költségvetési konszolidációs stratégia; (ii) strukturális reformok a munkaerő- és termékpiac területén a versenyképesség javítása és a növekedés élénkítése érdekében; valamint (iii) erőfeszítések a bankrendszer stabilitásának megőrzése érdekében.

(10)

A Bizottság értékelte a nemzeti reformprogramot. Figyelembe vette nemcsak a programok Görögország fenntartható költségvetési és társadalmi-gazdasági politikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy a jövőbeli nemzeti döntéseknél az uniós szempontok beépítésével kell megerősíteni az Unió átfogó gazdasági kormányzását. Ebben az összefüggésben a Bizottság hangsúlyozza a tervezett intézkedések végrehajtásának sürgősségét a 2010/320/EU határozattal való megfelelés érdekében,

20.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 213/14

20.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 213/16

1.

Habár a monetáris megállapodások harmadik országokkal való megkötéséről való döntés az EU Tanácsának hatáskörébe tartozik, az EKB nem bátorítaná az euroövezeti tagállamokhoz tartozó tengerentúli országokat és területeket az euro hivatalos pénznemként való bevezetésére. Saint-Barthélemy esetében az EKB-nek nincs ellenvetése a határozattervezet ellen, mivel a Franciaország részét képező Saint-Barthélemy 1999. óta használja az eurót. Franciaország azon szándékénak elősegítése érdekében, hogy az euro Saint-Barthélemy fizetőeszköze maradjon 2012. január 1-jét követően (amikortól ez a közösség már nem az EU területének része (2)), az EU jog alapján megoldást kell találni a megváltozott körülményekre reagálva. Mindezek fényében a Saint-Barthélemy francia tengerentúli közösség javára eljáró Franciaországgal kötendő monetáris megállapodás megfelelő megoldás, mert lehetővé tenné Franciaország számára azt, hogy Saint-Barthélemy esetében a jövőben is alkalmazza az egységes fizetőeszköz használatához szükséges EU jogszabályi rendelkezéseket a következő területeken: monetáris, banki és pénzügyi szabályozás; az euro használatához, továbbá a pénzmosás, a csalás és a készpénzes és nem készpénzes fizetőeszközök hamisításának megelőzéséhez szükséges intézkedéseket meghatározó szabályok; az érmékre és emlékérmékre vonatkozó szabályok, valamint statisztikai adatszolgáltatással kapcsolatos követelmények.

2.

A határozattervezetben meghatározott tárgyalási mandátum hatályából az EKB azt a következtetést vonja le, hogy a harmadik országokkal mint például a Monacói Hercegséggel, az Andorrai Hercegséggel, a San Marino Köztársasággal és a Vatikánvárosi Állammal kötött megállapodásokkal ellentétben ez a monetáris megállapodás nem teszi lehetővé Saint-Barthélemy számára saját euroérmék kibocsátását. Habár az EKB üdvözli ezt a megközelítést, ezt kifejezetten fel kellene tüntetni a jogbiztonság és az átláthatóság érdekében, legalább a határozattervezet preambulumbekezdésében.

3.

Az EKB megismétli, hogy a Francia Köztársaság Kincstárának kell eszközölnie minden olyan átutalást, ami Saint-Barthélemy pénzügyi stabilitásának megőrzéséhez és helyreállításához szükséges lehet (beleértve a bankok és egyéb pénzügyi intézetek számára juttatott egyedi pénzügyi támogatásokat).

4.

Az EKB értelmezése szerint az eurorendszer hatáskörébe eső valamennyi feladatot (beleértve a monetáris politikai műveleteket és a statisztikák összegyűjtését) a Banque de France látja el az Institut d’Émission des Départements D’Outre-mer (IEDOM) útján.

5.

Az EKB értelmezése szerint továbbá a monetáris megállapodásnak nem célja a Saint-Barthélemy-n található pénzügyi intézetek számára lehetővé tenni az euroövezeten belüli fizetési és elszámolási rendszerekhez való közvetlen hozzáférést, illetve hogy minden ilyen hozzáférés továbbra is az egyes francia hatóságokon keresztül lesz elérhető.

6.

Az EKB-nak határozott álláspontja az, hogy egy tengerentúli országgal és területtel kötendő monetáris megállapodás tárgyalása során ugyanolyan szerepet kell betöltenie, mint a harmadik országokkal kötendő monetáris megállapodások tárgyalásakor. Ennek fényében a határozattervezetnek világosan és egyértelműen utalnia kell arra, hogy az EKB egyetértése szükséges a hatáskörébe eső kérdésekben.

7.

Az EKB megjegyzi, hogy a határozattervezet számos fontos kérdést nem fed le, és ezeket a következőképpen kellene rendezni:

Abban az esetben, ahol az EKB a rendelettervezet módosítására tesz javaslatot, a melléklet tartalmazza a szerkesztési javaslatokat és az azokhoz fűzött magyarázatot.

20.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 213/21

20.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 213/23

20.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 213/24

20.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 213/27

1.

2011. július 13-án a Bizottság a 139/2004/EK tanácsi rendelet (1) 4. cikke szerint bejelentést kapott a Bain Capital Investors, LLC (a továbbiakban: Bain Capital Investors, Egyesült Államok), valamint az Oaktree Capital Group, LLC (a továbbiakban: Oaktree, Egyesült Államok) végső irányítása alá tartozó OCM IMC Holdings, L.P. által tervezett összefonódásról, amely szerint e vállalkozások közös irányítást szereznek az EK összefonódás-ellenőrzési rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében az International Market Centers, LP (a továbbiakban: IMC, Egyesült Államok) felett.

2.

Az érintett vállalkozások üzleti tevékenysége a következő:

3.

A Bizottság előzetes vizsgálatára alapozva megállapítja, hogy a bejelentett összefonódás az EK összefonódás-ellenőrzési rendelet hatálya alá tartozhat, a végleges döntés jogát azonban fenntartja. A Bizottság az EK összefonódás-ellenőrzési rendelet (2) szerinti egyes összefonódások kezelésére vonatkozó egyszerűsített eljárásról szóló közleménye szerint az ügyet egyszerűsített eljárásra utalhatja.

4.

A Bizottság felhívja az érdekelt harmadik feleket, hogy az ügylet kapcsán esetlegesen felmerülő észrevételeiket nyújtsák be a Bizottságnak.

Az észrevételeknek a közzétételt követő 10 napon belül kell a Bizottsághoz beérkezniük. Az észrevételeket a COMP/M.6287 – Bain Capital/Oaktree/International Market Centers JV hivatkozási szám feltüntetése mellett lehet eljuttatni a Bizottsághoz faxon (+32 22964301), e-mailben a COMP-MERGER-REGISTRY@ec.europa.eu címre, vagy postai úton a következő címre:

20.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 213/28

1.

2011. július 12-én a Bizottság a 139/2004/EK tanácsi rendelet (1) 4. cikke szerint bejelentést kapott a Thermo Fisher Scientific, Inc. (a továbbiakban: Thermo Fisher, Amerikai Egyesült Államok) által tervezett összefonódásról, amely szerint e vállalkozás részesedés vásárlása útján irányítást szerez az EK összefonódás-ellenőrzési rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében a CB Diagnostics Holding AB, a Phadia Holding AB (a továbbiakban: Phadia, Svédország) holdingtársasága és kizárólagos tulajdonosa felett.

2.

Az érintett vállalkozások üzleti tevékenysége a következő:

3.

A Bizottság előzetes vizsgálatára alapozva megállapítja, hogy a bejelentett összefonódás az EK összefonódás-ellenőrzési rendelet hatálya alá tartozhat, a végleges döntés jogát azonban fenntartja.

4.

A Bizottság felhívja az érdekelt harmadik feleket, hogy az ügylet kapcsán esetlegesen felmerülő észrevételeiket nyújtsák be a Bizottságnak.

Az észrevételeknek a közzétételt követő 10 napon belül kell a Bizottsághoz beérkezniük. Az észrevételeket a COMP/M.6293 – Thermo Fisher/Phadia hivatkozási szám feltüntetése mellett lehet eljuttatni a Bizottsághoz faxon (+32 22964301), e-mailben a COMP-MERGER-REGISTRY@ec.europa.eu címre, vagy postai úton a következő címre: