15.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 209/1

(1)

Az Európai Tanács 2010. március 26-án jóváhagyta a Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a foglalkoztatást és növekedést célzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia a gazdaságpolitikák fokozott összehangolása révén azokra a kulcsfontosságú területekre összpontosít, amelyeken fellépésre van szükség annak érdekében, hogy Európa növelhesse a fenntartható növekedés és a versenyképesség területén rejlő lehetőségeit.

(2)

A Tanács 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló ajánlást (2010–2014), 2010. október 21-én pedig elfogadta a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot (2), amelyek együtt alkotják az „integrált iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat.

(3)

A Bizottság 2011. január 12-én elfogadta az első éves növekedési jelentést, amely az Európa 2020 stratégiára épülve az EU-ban követett gazdasági kormányzás új ciklusának kezdetét jelenti, és elindítja az előzetes és integrált gazdaságpolitikai koordináció első európai szemeszterét.

(4)

Az Európai Tanács 2011. március 25-én (a Tanács 2011. február 15-i és március 7-i következtetéseivel összhangban és a Bizottság éves növekedési jelentésének fényében) jóváhagyta a költségvetési konszolidáció és a strukturális reformok prioritásait. Hangsúlyozta, hogy elsőbbséget élvez majd a költségvetések megszilárdítása, a költségvetési fenntarthatóság helyreállítása és a munkanélküliség munkaerő-piaci reformokkal való csökkentése, valamint az, hogy az Unió újabb erőfeszítéseket tegyen a növekedés felgyorsítása érdekében. Felszólította a tagállamokat, hogy ezeket a prioritásokat konkrét intézkedések formájában építsék majd be stabilitási vagy konvergenciaprogramjukba, valamint nemzeti reformprogramjukba.

(5)

Az Európai Tanács 2011. március 25-én arra is felkérte az Euró Plusz Paktumban részt vevő tagállamokat, hogy vállalásaikat kellő időben nyújtsák be ahhoz, hogy azokat stabilitási vagy konvergenciaprogramjukba, valamint nemzeti reformprogramjukba beépíthessék.

(6)

Belgium 2011. április 15-én benyújtotta a 2011–2014 közötti időszakra vonatkozó, 2011. évi aktualizált stabilitási programját, valamint 2011. évi nemzeti reformprogramját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(7)

A 2008-at megelőző évtizedben a belga GDP erőteljes, évente átlagosan 2,3 %-os növekedést produkált. A világgazdasági válság 2009-ben teljes mértékben éreztette hatását az országban: a GDP 2,8 %-kal esett vissza. A recesszió ugyanakkor csak korlátozott hatást fejtett ki a foglalkoztatásra. A ledolgozott munkaórák átmeneti csökkenése és a munkaórára vetített termelékenység csökkenése pufferként működött. A 2009-ben tapasztalt 0,4 %-os visszaesés után 2010-ben a foglalkoztatás ismét növekedésnek indult. A munkanélküliség ugyanakkor 7 %-ról 8,3 %-ra emelkedett 2010-ben. A világkereskedelem élénkülésének köszönhetően a gazdaság 2010-ben a vártnál jobban magára talált, így a GDP 2,2 %-kal növekedett. Az automatikus stabilizátorok és a válságkezelés részeként kidolgozott diszkrecionális intézkedések miatt a költségvetési hiány a 2008-as 1,3 %-ról a GDP 5,9 %-ára emelkedett 2009-ben.

(8)

Az 1466/97/EK rendelet szerinti aktualizált stabilitási program elemzése alapján a Tanács úgy véli, hogy a stabilitási programban a költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági pálya megalapozott. A felvázolt pálya nagyjából összhangban van a Bizottság 2011. tavaszi előrejelzéseivel, bár a 2011-es növekedésre vonatkozó feltételezések némiképp elmaradnak attól. A 2010-es deficitnek a vártnál kedvezőbb, 4,1 %-os alakulását követően a stabilitási programban felvázolt költségvetési stratégia célja, hogy a hiány 2011-ben 3,6 %-ra, 2012-re pedig a 3 %-os referenciaérték alá csökkenjen, összhangban a túlzott hiány korrekciójára a Tanács által szabott határidővel. Az inkább óvatosnak tekinthető gazdasági kilátások mellett a 2011-re tervezett hiánycsökkentés megvalósíthatónak tűnik. A költségvetési kiigazítás mértéke ugyanakkor valószínűsíthetően alatta marad a Tanács által ajánlott, átlagosan évente a GDP 0,75 %-ának megfelelő kiigazítás mértékének, különösen 2011-ben és 2012-ben, amikor (a strukturális szinten vett) kiigazítás mértéke a GDP-nek csupán 0,4, illetve 0,3 %-ának felel meg. Ezenfelül a 2012-re és az azt követő évekre vonatkozó hiánycélok nincsenek alátámasztva konkrét kiigazítási intézkedésekkel. Végezetül, a GDP 0,5 %-ának megfelelő strukturális többletben meghatározott középtávú célt a tervek szerint nem sikerül elérni a 2011–2014 közötti stabilitási programidőszakban.

(9)

A vártnál jobb 2010-es tényadatok alapján helyénvalóbb lenne egy ambiciózusabb 2011-es hiánycsökkentéssel, továbbá a GDP 3 %-ában meghatározott küszöbérték gyorsabb elérésével számolni. További konszolidációs intézkedések nélkül nem szüntethető meg a túlzott hiány 2012-ig, e nélkül pedig a középtávú célkitűzés irányába való közeledés sem folytatható. Mivel az adóterhelés – és különösen a munkajövedelmek adóterhe – már most is nagyon magas Belgiumban, a kiigazítási intézkedéseknek elsősorban a kiadási oldalra kell összpontosítaniuk.

(10)

A gazdasági és pénzügyi válság megfordította a csökkenő államadósság korábban sokáig fennálló trendjét. Az 1993 óta csökkenést mutató adósságráta (a GDP 134 %-ának megfelelő akkori csúcspontjához képest folyamatosan csökkenve 2007-re a GDP 84 %-ára mérséklődött) 2008-ban újra növekedésnek indult, és 2010 végén már a GDP 96,8 %-ánál járt. Az államadósság magas szintje továbbra is súlyos kihívást jelent, különösen azért, mert a népesség öregedésének hosszú távú költségvetési hatása az EU átlagát meghaladó mértékű, aminek hátterében elsősorban a nyugdíjkiadások viszonylag erőteljes növekedése áll, ami újabb terheket ró az államháztartásra. A stabilitási programban a hatóságok egy háromágú stratégiát vázoltak fel az előregedéssel kapcsolatos kiadások tervezett jelentős növekedésének megfékezésére (az államadósság csökkentése, a foglalkoztatás és részvételi arány növelése, valamint egy erős és szolidaritáson alapuló társadalombiztosítási rendszer). Elegendő többletet mutató elsődleges egyenleg középtávon történő biztosításával, a belga társadalombiztosítási rendszer további reformjával és – különösen a nyugdíjrendszernél – az öregedő népességgel kapcsolatban jelentkező számottevő kiadásnövekedés visszafogásával javítani kellene az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságát.

(11)

Belgium számára fontos kihívást jelent egy stabil és jól működő pénzügyi szektor biztosítása, amely képes kiszolgálni a reálgazdaság pénzügyi közvetítői szükségleteit. Az elmúlt két évben a pénzügyi válság súlyosan érintette a belga pénzügyi szektort, ami csökkenő mérlegeket, jelentős állami támogatásokat és a bankfelügyelet módosítását eredményezte. A bankszektor pénzügyi helyzete továbbra is törékeny. Ráadásul Belgiumban a bankszektor meglehetősen koncentrált és viszonylag nagy a gazdaság méretéhez viszonyítva.

(12)

A „foglalkoztatás támogatásáról és a versenyképesség megőrzéséről” szóló 1996-os törvény alapján a belgiumi bérek alakulásának összhangban kell lennie három szomszédos ország (Franciaország, Németország, Hollandia) béreinek alakulásával, ami korlátok közé szorítja a bérköltségeket. Mindazonáltal ez a törvény nem volt alkalmas annak megakadályozására, hogy a 2005–2010 közötti időszakban a bérek gyorsabban emelkedjenek Belgiumban, mint a három szomszédos országban, miközben a termelékenység növekedése elmaradt attól. Következésképp a fajlagos bérköltség gyorsabb ütemben emelkedett Belgiumban, mint a szomszédos országokban, vagy az euróövezet átlagához képest. Ez különösen problémás jelenség annak fényében, hogy Belgium relatíve alacsony technológiatartalmú termékek előállítására specializálódott, és így éles versenynek van kitéve az alacsonyabb költségszintű országokkal szemben. A bérekről szóló jogszabály keretet ad ugyan a bértárgyalásoknak, de a termelékenység növekedésében mutatkozó különbségek figyelmbevételével, továbbá a célok esetleges nemteljesülése esetén szükségessé váló utólagos bérkorrekciókat hatékonyabban kezelő rendszer kidolgozásával a bérpolitika javítható lenne.

(13)

A munkaerőpiacot számos olyan rugalmatlanság jellemzi, amely erősen visszatartja az embereket a munkavállalástól: a korlátlan időtartamra járó munkanélküli segély; magasak az effektív marginális adókulcsok és az adóék (különösen az alacsony keresetű munkavállalók esetében); munkavállalás esetén pedig a szociális támogatási juttatások megvonása és az adóelvonás összhatása. Ezenfelül az idősebb munkavállalókat számos lehetőség ösztönzi arra, hogy a 65 éves kötelező nyugdíjkorhatár elérése előtt kilépjenek a munkaerőpiacról. Az aktív munkaerő-piaci politikák további reformja és ezeknek az 50 évnél idősebbekre való kiterjesztése segítene az általános foglalkoztatási ráta növelésében és a munkahelykereséshez nyújtott ösztönzők javításában. A munkanélkülieknek nyújtott ellátások fokozatos további csökkentésével, illetve időtartamuk lerövidítésével jobban lehetne ösztönözni a fiatal munkavállalókat a munkaerőpiacra való belépésre. Az előrehozott nyugdíjra vonatkozó feltételek szigorítása arra ösztönözné a munkahelyüket elvesztő idősebb munkavállalókat, hogy továbbra is aktívak maradjanak, a hosszabb ideje állás nélkül lévő idősebb munkavállalókat pedig arra, hogy visszatérjenek a munkaerőpiacra. Végezetül, a nem uniós állampolgárok foglalkoztatási rátája (40,9 %) messze elmarad az uniós átlagtól.

(14)

A munka teljes adóterhe az EU országai közül Belgiumban az egyik legmagasabb; az adóterhek csökkentése tehát hozzájárulna a munka vonzóbbá tételéhez. Tekintettel azonban a jelentős kiigazítási szükségletre, a munkát terhelő adók csökkentését kevésbé torzító hatású adók ugyanilyen mértékű emelésével kompenzálni kell; például fogyasztási adókkal vagy a környezetvédelmi adók irányába való elmozdulással. Belgiumban sokkal alacsonyabb az energia implicit adókulcsa mint a szomszédos országokban. A munkát terhelő adóknál jelentkező adóékkel kombinálva az egész EU-ban Belgiumban a legalacsonyabbak a környezetvédelmi adók a munkát terhelő adókkal összehasonlítva. Ez hozzájárult annak a helyzetnek a kialakulásához, amelyben a magas munkanélküliség viszonylag magas energiafelhasználással párosul, megnehezítve ezáltal a foglalkoztatási és az energiahatékonysági célok elérését.

(15)

A kiskereskedelemben és a hálózatos iparágakban jellemző visszafogott versenyből, valamint a felügyeleti keret gyengeségeiből fakadóan Belgiumban számos áru és szolgáltatás általában drágább, mint más tagállamokban. A kiskereskedelemi ágazatban jelentősek a belépési akadályok és a működési korlátozások. Versenykorlátozó rendelkezések szabják meg továbbra is a nyitvatartási időt, védik a már piacon lévőket az új belépőktől, és gátolják az új üzleti modellek és technológiák elterjedését. A versenyt érintően a hálózati iparágaknál jellemző közös probléma Belgiumban a piacon lévők erős pozíciója és a többi tagállamhoz képest magas belépési korlát, aminek eredményeképp ezekben az ágazatokban a korábban monopóliummal rendelkezők magasabb árak szabásával továbbra is magasabb profitot szednek, mint amire egy versenyző piacon lehetőségük lenne.

(16)

A belga hatóságok számos vállalást tettek az Euró Plusz Paktummal összefüggésben. Ezek a vállalások a Paktum négy területéhez kapcsolódnak. A vállalások középpontjában a hiány csökkentése, az energiaárak ellenőrzés alatt tartása és a verseny ösztönzése, a reálbérek növekedésének ellenőrzése, a pénzügyi szektor ellenőrzését szolgáló felügyeleti keret végrehajtása, továbbá a tényleges nyugdíjkorhatár emelése áll. Nem áll rendelkezésre viszont információ a költségvetésre vonatkozóan kitűzött célok eléréséhez szükséges intézkedésekről, sem pedig arról, hogy milyen eszközökkel tervezik kontrollálni a reálbérek növekedését, illetve az energiaárak alakulását. Az előrehozott nyugdíjazással kapcsolatban nem világos, hogy sor kerül-e, illetve mikor kerül sor a „generációs paktum” felülvizsgálatára, és ennek hatásai milyen konkrét intézkedések formájában ölthetnek testet. A vállalásokat a Bizottság értékelte, és figyelembe vette az ajánlások kidolgozásakor.

(17)

A Bizottság értékelte a stabilitási programot és a nemzeti reformprogramot, az Euró Plusz Paktummal együtt. Figyelembe vette nemcsak a programok Belgium fenntartható költségvetési és társadalmi-gazdasági politikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy a jövőbeli nemzeti döntéseknél az uniós szempontok beépítésével kell megerősíteni az EU átfogó gazdasági kormányzását. Ennek fényében a Bizottság úgy véli, hogy a 2011-es költségvetési hiány csökkentése tekintetében ambiciózusabb célok kitűzésére is lenne lehetőség, és további konszolidációs intézkedéseket kell megfogalmazni 2012-re és az azt követő időszakra. Az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságának javítása érdekében a nyugdíjrendszer további reformjára van szükség. További lépéseket kell tenni a versenyképesség megerősítése, az emberek munkához juttatása, az adóterheknek a munkáról a fogyasztásra és az energiára való átterelése, valamint a szolgáltatási és hálózati iparágak növekedése és az ide irányuló beruházások előtti lehetőségek megnyitása érdekében.

(18)

Ezen értékelés fényében és figyelembe véve a 2009. december 2-i, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 126. cikkének (7) bekezdése szerinti tanácsi ajánlást, a Tanács megvizsgálta Belgium 2011. évi aktualizált stabilitási programját; arról alkotott véleményét (3) az alábbi (1) és (2) ajánlások tükrözik,

1.

A gazdasági élénkülést kihasználva gyorsítsa fel a túlzott hiány korrekcióját. Ennek érdekében a 2012. évi költségvetésig tegye meg a szükséges lépéseket – elsősorban a kiadási oldalon –, hogy a túlzott hiányra vonatkozó ajánlásokkal összahnagban egy átlagos éves kötségvetési kiigazítást érjen el, csökkenő pályára állítva ezzel az államadósság magas arányát. Ezzel a költségvetési hiánynak jóval a GDP 3 %-ában meghatározott referenciaérték alá kell kerülnie legkésőbb 2012-re. Évente legalább a GDP 0,5 %-ának megfelelő ütemben közeledjen a középtávú célkitűzés felé.

2.

Tegyen lépéseket az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságának javítására. A háromágú EU stratégia keretével összhangban, intézkedései középpontjába az elöregedéssel kapcsolatos kiadások visszafogása áll, nevezetesen, hogy a tényleges nyugdíjkorhatár megemelése érdekében a munkaerőpiac korai elhagyását megelőzze. Olyan intézkedések is figyelembe vehetők, mint például a kötelező nyugdíjkorhatárnak a várható élettartamhoz igazítása.

3.

Kezelje a pénzügyi ágazat strukturális gyengeségeit. Ennek érdekében fejezze be a megfelelő tőkére és életképes üzleti modellre szoruló bankok átstrukturálását.

4.

A szociális partnerekkel egyeztetve és a nemzeti gyakorlatnak megfelelően reformálja meg a béralku és a bérindexálás rendszerét, hogy a bérek növekedése jobban tükrözze a munkaerő termelékenységének és versenyképességének alakulását.

5.

A magas adó- és társadalombiztosítási járulékterhek csökkentésével a költségvetésre nézve semleges módon ösztönözze a munkaerő-piaci részvételt az alacsony fizetésű munkavállalók körében, továbbá vezessen be olyan rendszert, amelyben a munkanélküli ellátások a munkanélküliség időtartamával arányosan fokozatosan csökkennek. Tegyen lépéseket az adóterheknek a munkáról a fogyasztásra való átterelése érdekében, és tegye környezetbarátabbá az adórendszerét. Az intézkedéseknek az idősebb munkavállalókra és a kiszolgáltatottabb csoportokra való összpontosításával javítsa az aktív munkaerő-piaci politikák hatékonyságát.

6.

A belépési korlátok csökkentésével és a működési feltételek enyhítésével tegyen intézkedéseket a kiskereskedelmi ágazatban folyó verseny erősítése érdekében; az ágazati szabályozó és versenyfelügyeleti hatóságok hatékonyságának további javítása útján tegyen intézkedéseket a villamos áram és a gáz piacán folyó verseny erősítésére.

15.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 209/5

(1)

Az Európai Tanács 2010. március 26-án jóváhagyta a Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a foglalkoztatást és növekedést célzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia a gazdaságpolitikák fokozott összehangolása révén azokra a kulcsfontosságú területekre összpontosít, amelyeken fellépésre van szükség annak érdekében, hogy Európa növelhesse a fenntartható növekedés és a versenyképesség területén rejlő lehetőségeit.

(2)

A Tanács 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló ajánlást (2010–2014), 2010. október 21-én pedig elfogadta a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot (2), amelyek együtt alkotják az „integrált iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak arra, hogy nemzeti gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat.

(3)

A Bizottság 2011. január 12-én elfogadta az első éves növekedési jelentést, amely az Európa 2020 stratégiára épülve az EU-ban követett gazdasági kormányzás új ciklusának kezdetét jelenti, és elindítja az előzetes és integrált gazdaságpolitikai koordináció első európai szemeszterét.

(4)

Az Európai Tanács 2011. március 25-én (a Tanács 2011. február 15-i és március 7-i következtetéseivel összhangban és a Bizottság éves növekedési jelentésének fényében) jóváhagyta a költségvetési konszolidáció és a strukturális reformok prioritásait. Hangsúlyozta, hogy elsőbbséget élvez majd a költségvetések megszilárdítása, a költségvetési fenntarthatóság helyreállítása és a munkanélküliség munkaerő-piaci reformokkal való csökkentése, valamint az, hogy az Unió újabb erőfeszítéseket tegyen a növekedés felgyorsítása érdekében. Felszólította a tagállamokat, hogy ezeket a prioritásokat konkrét intézkedések formájában építsék majd be stabilitási vagy konvergenciaprogramjukba, valamint nemzeti reformprogramjukba.

(5)

Az Európai Tanács 2011. március 25-én arra is felkérte az Euró Plusz Paktumban részt vevő tagállamokat, hogy vállalásaikat időben nyújtsák be ahhoz, hogy azokat stabilitási és konvergenciaprogramjukba, valamint nemzeti reformprogramjukba beépíthessék.

(6)

Bulgária 2011. április 15-én benyújtotta a 2011–2014 közötti időszakra vonatkozó, 2011. évi aktualizált konvergenciaprogramját, valamint 2011. évi nemzeti reformprogramját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(7)

A gazdasági válság a jelentős közvetlen külföldi befektetések és a hitelexpanzió által ösztönzött erőteljes növekedés időszakát szakította meg. 2010 második negyedévében a GDP ismét növekedni kezdett, miután a csúcstól a mélypontig számítva összesen 7,1 %-ot esett a GDP növekedési üteme, így 2010 egészére nézve összességében a reál-GDP értéke stagnálást mutat. Az export erőteljes fellendülése és a készletek újbóli feltöltése voltak a növekedést előmozdító legfontosabb tényezők. Az államháztartási egyenleg a válság előtti többlet felől a hiány irányába mozdult, ennek mértéke 2009-ben a GDP 4,7 %-a, 2010-ben pedig a GDP 3,2 %-a volt. Míg az exportvezérelt ágazatokban nőtt a termelés és a foglalkoztatás, az építőipar, az ingatlanágazat és a kiskereskedelem visszafogott tevékenységi szintje korlátokat szabott a fellendülésnek az elmúlt év során. A termelés korrekciója leginkább a foglalkoztatásban éreztette hatását; a 2008-as csúcsértékhez képest 358 000 álláshely szűnt meg. Ebből adódóan a munkanélküliség több százalékponttal nőtt, 2010-re 10,2 %-ot érve el, és középtávon nem várható, hogy a foglalkoztatás újból visszatér a válság előtti szintre.

(8)

Az 1466/97/EK tanácsi rendeletnek megfelelően az aktualizált konvergenciaprogram értékelése alapján a Tanácsnak az a véleménye, hogy a költségvetési előrejelzések alapját képező makrogazdasági forgatókönyv a Bizottság szolgálatainak előrejelzésénél optimistább növekedési előrejelzéseken alapul. Az aktualizált konvergenciaprogram, a 2010. július 13-i tanácsi ajánlással összhangban a 2011-es túlzott általános államháztartási hiány korrekcióját, valamint további csökkentéseket irányozza elő. A 2010-es jelentős és előre ütemezett, strukturális értelemben több mint 2 százalékpontos költségvetési kiigazítást követően a 2011-es költségvetési erőfeszítés jóval alacsonyabb, mint az ajánlott, a GDP legalább 0,75 %-át kitevő kiigazítási szint. Mindazonáltal az aktualizált konvergenciaprogram a tanácsi ajánlásnak megfelelően 2011-re a túlzott államháztartási hiány korrekcióját, azt követően pedig további csökkentését tervezi. Az aktualizált program azonban nem részletezi kellőképpen a 2012–2014 között elérendő költségvetési célértékek megvalósítása érdekében tervezett költségvetési intézkedéseket. A 2014-re előirányzott, a GDP 0,6 %-át kitevő strukturális hiányra vonatkozó felülvizsgált, lefelé korrigált középtávú célkitűzés a minimálisan szükségesnél továbbra is ambiciózusabb. A célkitűzés tükrözi a Stabilitási és Növekedési Paktum célkitűzéseit, és elérését a kovergenciaprogrami dőszakának végére (2014) tervezik. Ugyanakkor a túlzott hiány 2011-re ütemezett kiigazítását követően a 2012–2014-re tervezett átlagos évi költségvetési kiigazítás jóval alacsonyabb, mint a GDP 0,5 %-ában meghatározott, ajánlott minimális éves strukturális javulás. A fokozatosan javuló gazdasági kilátásokra való tekintettel a programnak a középtávú célkitűzés elérésében gyorsabb előrehaladást kellene célul tűznie. A középtávú termelésnövekedésre vonatkozó körültekintő előrejelzések alapján értékelve optimistának tűnik a költségvetési kiadás 2012–2013-ra előre jelzett növekedése, ami középtávon kockáztatja a strukturális költségvetési pozíciókat.

(9)

A túlzott hiány 2011 végére tervezett korrekciója hozzájárul a bizalom helyreállításához, és erősíti a kormányzati politikák hitelességét. Középtávon a GDP 0,6 %-át kitevő alacsony strukturális deficit célkitűzésének megvalósítása fontos ahhoz, hogy a költségvetési politika támogassa a jelenlegi monetáris politikát. A költségvetési konszolidációt hátráltatja azonban, hogy a közszféra működése nem elég hatékony, ami ahhoz vezethet, hogy a kiadásokra jelentős nyomás nehezedik, miközben a költségvetési bevételek várhatóan strukturálisan alacsonyabb szintűek lesznek, mint a válságot megelőző fellendülés éveiben. Ezért ambiciózus államháztartási reformok kellenek a szükséges költségvetési kiigazítás megvalósításához, valamint a szükséges strukturális reformok végrehajtásához, beleértve az Unió által támogatott projektek társfinanszírozását is.

(10)

A válságot megelőző kedvező gazdasági környezetben a bolgár költségvetési teljesítmény viszonylag pozitív volt. A költségvetési célokat következetesen teljesítették, és jelentős költségvetési tartalékok képződtek. 2009-ben a pénzügyi válság következményeként hosszú évek után első alkalommal költségvetési hiány lépett fel, és nem sikerült betartani a költségvetési egyensúlyt vagy kis mértékű többletet, valamint a GDP 40 %-át meg nem haladó közkiadásokat előíró szabályt. Ez részben a kiadások tervezésének és ellenőrzésének hiányosságaival volt kapcsolatban. Azt is tükrözte, hogy a válságot megelőző időszak élénk gazdasági tevékenységéből adódó bevételnövekedést az eseti kiadások meglehetősen nagy mértékű emelésének és a társadalombiztosítási terhek csökkentésének finanszírozására fordították. E problémák kezelésére a hatóságok számos kezdeményezést indítottak annak érdekében, hogy javítsák a kiadások ellenőrzését, valamint a nyomonkövetési és jelentéstételi rendszereket, többek között átfogó jogszabálycsomag elfogadásával, amely megerősítette a költségvetési szabályokat és a középtávú költségvetési keretet. Ez várhatóan fokozza a költségvetési fegyelmet és a szakpolitikák kiszámíthatóságát, csökkenti a makrogazdasági ingadozást és kevésbé prociklikus költségvetési politikát biztosít.

(11)

A válság előtti fellendülés éveit a munkaerőpiac jelentős szűkülése és a bérek nagymértékű, a termelékenység növekedésénél gyorsabb ütemű emelkedése jellemezte. A bérek növekedésének üteme 2007 negyedik negyedévében érte el csúcspontját, megközelítve az évi 20 %-ot. A visszaesés után a bérek növekedési üteme mérséklődött, bár a munkaszerződések alapján foglalkoztatott alkalmazottak (azaz a munkaerő mintegy 65 %-a) esetében 2010-ben továbbra is viszonylag magas maradt a bérnövekedés, közel 10 %-ot téve ki. A bérek növekedésének és a termelékenység növekedésének összhangba hozása lehetővé tenné a gazdaság belső szerkezetátalakítását a termelékeny és exportvezérelt ágazatok erősítése érdekében.

(12)

A munkaerő-piaci részvételt gátló akadályok részben azt tükrözik, hogy nem állnak kielégítő mértékben rendelkezésre kellőképpen célzott és a szükségletekhez illeszkedő aktív munkaerő-piaci intézkedések, továbbá azt, hogy az Állami Foglalkoztatási Szolgálat nem hatékony és alulfinanszírozott. Az aktivizálás, az álláskereséshez nyújtott segítség és az átképzés terén mind a közszolgáltatások színvonala, mind a közkiadások szintje alacsony. Az aktív munkaerő-piaci intézkedések hatóköre szintén korlátozott, az aktivizálási intézkedések az álláskeresőknek csupán 12 %-ára terjednek ki. Több regionális alapú foglalkoztatási program, valamint az uniós strukturális alapok által támogatott nagyszabású képzési program indításától rövid távon kedvező hatás várható. A programok eredményeinek nyomon követésére és értékelésére való képesség gyengesége azonban akadályozza a szakpolitikai tervezést. Mint arra egy, az Állami Foglalkoztatási Szolgálat megbízásából nemrégiben készült jelentés („Az aktív munkaerő-piaci intézkedések nettó hatásának értékelése”) is rámutat, hatékonyabban lehetne támogatni a munkanélküliek álláskeresését az egyéni sajátosságokat jobban figyelembe vevő és jobb minőségű szolgáltatásokkal és a munkaügyi hivatalok megfelelőbb infrastruktúrája révén.

(13)

A gazdasági válság továbbra is rányomja bélyegét a munkaerőpiacra. A munkanélküliségi ráta a 2008-as 5,4 %-ról 2010-re 10,2 %-ra emelkedett, a fiatalok (15–24 év közöttiek) esetében pedig 2010-ben elérte a 23,2 %-ot. A válság az alacsony képzettségűeket (köztük a roma kisebbség jelentős részét) különösen sújtotta, akik a munkanélkülieknek közel 70 %-át jelentik. A tartós munkanélküliség aránya (2010-ben 46 %) meghaladja az uniós átlagot (2010-ben 40 %), és fennáll a kockázata, hogy strukturális munkanélküliséggé válik. A fiatalok aktivitási rátája folyamatosan az uniós átlag kétharmada alatt van (2009-ben 29,5 % volt, szemben a 43,8 %-os uniós átlaggal). A fiatalok foglalkoztatási aránya 2009-ben 24,8 % volt (EU: 35,2 %). Bulgáriában a legmagasabb azoknak. fiataloknak az aránya is, akik sem az oktatásban, sem a munkaerőpiacon nem vesznek részt (a 15–24 évesek 19,5 %-a). A fiatalok munkaerő-piaci részvételének egyik legnagyobb akadálya, hogy kevés olyan lehetőség van, amely összeköti az oktatást és a munkavégzést, különösen a tanulmányi területnek megfelelő szakmai gyakorlat és gyakorlati képzés biztosításával, ami megkönnyítené a munkaerőpiacra való bejutást.

(14)

Az iskolai végzettség átlagosnál magasabb szintje ellenére Bulgáriában több mint 40 % azok aránya, akiknek nehézségei vannak az írás, az olvasás és a számolás terén. Ez azt jelzi, hogy javítani kell az oktatási rendszert, hogy az jobban illeszkedjen a munkaerő-piaci szükségletekhez. Az iskolai rendszer decentralizálására irányuló, nemrégiben megvalósított reform pozitív eredményeire építve az iskolára felkészítő és iskolai oktatásról szóló új törvény várhatóan olyan megoldásokkal szolgál majd, amelyek tovább erősíthetők, például a pénzügyi önállóság, az iskolára felkészítő oktatásban való részvételi arány, a külső értékelés és az elszámoltathatóság biztosítása tekintetében. A korai iskolaelhagyás aránya (2009-ben 14,7 %) az uniós átlag közelében van, ám a roma lakosság körében különösen magas (2008-ban 43 %-ra becsülték). A felsőfokú végzettséget szerzők aránya (2009-ben 27,9 %) továbbra is az uniós átlag (32,2 %) alatt van. Jelentős a késés Bulgária felsőoktatási reformja tekintetében. A már 2010-ben előterjesztett, ám azt követően visszavont új felsőoktatási törvény minden bizonnyal fontos lépés lesz a szükséges reformfolyamatban.

(15)

A 2010-ben elfogadott nyugdíjreform nem veszi figyelembe a várható élettartamot vagy az egészségügyi és tartós ápolási rendszer helyzetét. A végrehajtás időszaka 2011-től 2026-ig tart, és az intézkedések többségére az időszak második felében kerül sor – ez a nyugdíjrendszer első pillérének mind végrehajtására, mind fenntarthatóságára nézve kockázatot jelenthet.

(16)

A bolgár lakosokat az uniós átlagnál nagyobb mértékben érinti a szegénység (a lakosság 41,9 %-a él súlyos anyagi nélkülözésben, szemben a 8,1 %-os uniós átlaggal). Az időseknek mintegy 66 %-át veszélyezteti a szegénység, ami jóval meghaladja az uniós átlagot. A jelek szerint az elmúlt néhány évben az életkörülmények romlása tapasztalható. A demográfiai helyzetet figyelembe véve a nemzeti reformprogramban a szegénység mérséklésére vonatkozóan meghatározott célok megvalósítása nagyrészt az idősebb munkavállalókra és a hátrányos helyzetűekre vonatkozó intézkedések megfelelő kialakításától és a szociális transzferek kielégítő mértékétől függ. A nemzeti reformprogram a (lakosság kb. 10 %-át kitevő (3)) romák integrációjára irányuló operatív stratégia kialakítását irányozza elő, hogy átfogó terv keretében kezelhessék a foglalkoztatás, az oktatás, az egészségügy és a lakhatás területén tapasztalt sokféle akadályt.

(17)

A közszolgáltatások alacsony hatékonysága továbbra is gátolja a növekedést. A nemrégiben megvalósított korszerűsítés ellenére a közigazgatási reform nem foglalkozott azzal, hogy fejlesszék a személyzet szakmai színvonalát vagy a legfontosabb funkciókat. Bulgáriában igen kevéssé elterjedt a vezetékes széles sávú kapcsolat – 14,9 %-os aránya az EU-ban a második legalacsonyabb érték. Ez az elektronikus úton nyújtott szolgáltatások igénybevételét is korlátozza.

(18)

A közbeszerzés terén jelentkező szabálytalanságok aránya az összes ellenőrzött eljárást nézve 60 %, a nagyméretű állami infrastrukturális projekteknek az esetében pedig – ahol a hatóságoknak előzetes ellenőrzési kötelezettségük van – még ennél is magasabb. A Közpénz-felügyeleti Ügynökség kapacitását lényegesen csökkentették; ennek következtében az ügynökség 2009-ben csak az összes közbeszerzési eljárás 12 %-a esetében végzett utólagos ellenőrzést.

(19)

A bolgár gazdaság energiaintenzitása az Unión belül az egyik legmagasabb. Erre szembeszökő példa a háztartások fűtése, ahol a probléma jelentős részben a rosszul karbantartott társasházakra vezethető vissza. A támogathatósági szabályok nemrégiben bevezetett változásai lehetővé teszik, hogy az uniós strukturális alapok felhasználhatóak legyenek az energiahatékonyságot szolgáló beruházások támogatására. Eddig kevés ilyen beruházásra került sor, miközben az energiafogyasztásra és a közlekedésre kivetett adókból származó bevétel csökkent a GDP-hez viszonyítva, valamint a munka adóterhéhez képest is – ez utóbbi jelentősen meghaladja az uniós átlagot. Az energiapiachoz való hozzáférést akadályozza a verseny alacsony szintje és az árrögzítő mechanizmusok homályos jellege.

(20)

Bulgária számos kötelezettségvállalást tett az Euró Plusz Paktum keretében. A költségvetés tekintetében a kötelezettségvállalások azt mutatják, hogy az államháztartás fenntarthatóságát oly módon erősítik meg, hogy nyugdíjreformra irányuló intézkedéseket hoznak, a nyugdíjak és a bérek 2013-ig tartó befagyasztásával fellépnek annak érdekében, hogy teljesítményen alapuló bérezés érvényesüljön a közszférában, továbbá kötelező erejű, számszerű költségvetési szabályokat is tartalmazó pénzügyi stabilitási paktum elfogadásával erősítik meg a hazai költségvetési keretet. A foglalkoztatás elősegítése érdekében intézkedéseket tesznek a be nem jelentett foglalkoztatás arányának csökkentésére és a munkaerő-piaci részvétel növelésére. A versenyképességet szolgáló intézkedések az adminisztratív terhek csökkentésére és az e-kormányzás fejlesztésére, valamint az oktatáshoz való hozzáférés javítására és az oktatási rendszer teljesítményének növelésére összpontosítanak. Az említett kötelezettségvállalások a paktum négy területéből hármat vesznek célba, a pénzügyi ágazatot figyelmen kívül hagyva. A konvergenciaprogramban és a nemzeti reformprogramban felvázolt átfogóbb reformterv folytatását jelentik, és felgyorsítják a költségvetési gazdálkodás, a közigazgatás és az oktatás területén folyó reformprojekteket. Az ajánlások értékelik és figyelembe veszik az Euró Plusz Paktum keretében tett kötelezettségvállalásokat.

(21)

A Bizottság értékelte Bulgária konvergenciaprogramját és nemzeti reformprogramját, valamint az Euró Plusz Paktum keretében tett vállalásait. Figyelembe vette nemcsak a programok Bulgária fenntartható költségvetési és társadalmi-gazdasági politikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy összhangban állnak-e az uniós szabályokkal és iránymutatásokkal, tekintve, hogy a jövőbeli nemzeti döntéseknél az uniós szempontok beépítésével kell megerősíteni az EU átfogó gazdasági kormányzását. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a 2010-es jelentős mértékű, előre ütemezett költségvetési kiigazítást követően a 2011-re vonatkozó költségvetési konszolidációs terveket az előirányzott módon végre kell hajtani, és a hiányt a 2010. július 13-i tanácsi ajánlásnak megfelelően a 3 %-os referenciaérték alá kell szorítani. Az aktualizált program nem részletezi kellőképpen a 2012–2014 között elérendő költségvetési célértékek megvalósítása érdekében tervezett költségvetési intézkedéseket, valamint gyorsabb előrehaladást lehetett volna biztosítani a kiválasztott középtávú cél elérése felé. A hazai költségvetési keret megerősítésével megszilárdul a költségvetési fegyelem, valamint középtávon kiszámíthatóbb és hitelesebb lesz a kormányzati politika. További lépéseket kellene tenni emellett annak érdekében, hogy megerősítsék a versenyképességet, megkönnyítsék az álláshoz jutást, védjék a legsebezhetőbb, többféle akadállyal szembesülő csoportokat, fokozzák a közigazgatási és a szabályozási kapacitást, növeljék az erőforrás-hatékonyságot, valamint több teret adjanak a növekedésnek és a beruházásoknak.

(22)

Ezen értékelés fényében, és figyelembe véve a 2010. június 2-i, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 126. cikkének (7) bekezdése szerinti tanácsi ajánlást, a Tanács megvizsgálta Bulgária 2011. évi aktualizált konvergenciaprogramját; arról alkotott véleményét (4) az alábbi (1) és (2) ajánlások tükrözik. Figyelembe véve az Európai Tanács 2011. március 25-i következtetéseit, a Tanács megvizsgálta Bulgária nemzeti reformprogramját,

1.

Folytasson hatékony költségvetési végrehajtást a túlzott hiány 2011-es korrigálása érdekében, összhangban a túlzotthiány-eljárásra vonatkozó 2010. július 13-i tanácsi ajánlással. Határozza meg a 2012–2014 közötti időszak költségvetési stratégiáját megalapozó intézkedéseket, és használja ki a folyamatban lévő gazdasági fellendülést a középtávú költségvetési célra irányuló költségvetési kiigazítás felgyorsítására, mindenekelőtt azáltal, hogy összhangba hozza a kiadások növekedését a középtávú potenciális növekedéssel, miközben fokozza a növekedést ösztönző közkiadási tételek arányát.

2.

Tegyen lépéseket annak érdekében, hogy kiszámíthatóbb legyen a költségvetés tervezése és a végrehajtás ellenőrzése, ideértve az időbeli elhatárolás elvét, különösen azáltal, hogy erősíti a költségvetési irányítást. Ennek érdekében alakítson ki és fogadjon el kötelező erejű költségvetési szabályokat, valamint az összes kormányzati szint átláthatóságát biztosító, pontosan meghatározott középtávú költségvetési keretet. Vezessen be intézkedéseket az eredményalapú költségvetési elszámolás kialakítására.

3.

Hajtsa végre, a folyamatban lévő nyugdíjreform keretében, a szociális partnerekkel egyeztetett lépéseket, a nyugdíjkorhatár emelésének és a korai kilépés csökkentésének támogatására vonatkozó kulcsfontosságú intézkedések előtérbe helyezésével, mint például a szolgálati időszak társadalombiztosításának fokozatos növelésével, valamint az idősebb munkavállalók munkaerő-piaci aktivitásának meghosszabbítását segítő intézkedésekkel.

4.

A szociális partnerekkel konzultálva és a nemzeti gyakorlatnak megfelelően lépjen fel olyan intézkedések érdekében, amelyek biztosítják, hogy a bérek növekedése jobban tükrözi a termelékenység alakulását és fenntartja a versenyképességet.

5.

Tegyen lépéseket a szegénység elleni küzdelem és a társadalmi befogadás előmozdítása terén, különös tekintettel a többféle akadállyal szembesülő sebezhető csoportok tekintetében, oly módon, hogy: tovább bővíti a magán-munkaközvetítők piacát; korszerűsíti az állami foglalkoztatási szolgáltatásokat, hogy hatékonyabban tudják megfeleltetni a készségprofilokat a munkaerő-piaci szükségleteknek; valamint kiemelt figyelmet fordít az alacsony képzettségű fiataloknak nyújtott támogatásokra. Vigye tovább az oktatási reformot, és ennek érdekében legkésőbb 2012 közepéig fogadja el az iskolára felkészítő és iskolai oktatásról szóló törvényt és az új felsőoktatási törvényt.

6.

Fokozza a kulcsfontosságú kormányzati feladatok és a szabályozó hatóságok tekintetében a igazgatási kapacitás erősítésére tett erőfeszítéseket, hogy a közszolgáltatások eredményesebben tudjanak megfelelni a polgárok és a vállalkozások szükségleteinek; vezessen be intézkedéseket a közbeszerzés kockázatértékelésen alapuló ellenőrzésére, erősítse meg a szabálytalanságok megelőzését és büntetését szolgáló hatósági kapacitásokat, hogy ezáltal javuljon a közpénzek felhasználásának minősége és költséghatékonysága.

7.

Annak érdekében, hogy a villamosenergia- és gázpiacon fokozottabb verseny érvényesülhessen, számolja fel a belépési korlátokat, a garantált nyereségre vonatkozó megállapodásokat és az árszabályozást, továbbá biztosítsa a bolgár energiaügyi szabályozó hatóság teljes függetlenségét. Vezessen be az épületek energiahatékonyságának fejlesztését szolgáló ösztönzőket.

15.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 209/10

(1)

Az Európai Tanács 2010. március 26-án jóváhagyta a Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a foglalkoztatást és növekedést célzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia a gazdaságpolitikák fokozott összehangolása révén azokra a kulcsfontosságú területekre összpontosít, amelyeken fellépésre van szükség annak érdekében, hogy Európa növelhesse a fenntartható növekedés és a versenyképesség területén rejlő potenciálját.

(2)

A Tanács 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló ajánlást (2010–2014), 2010. október 21-én pedig elfogadta a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot (2), amelyek együtt alkotják az „integrált iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat.

(3)

A Bizottság 2011. január 12-én elfogadta az első éves növekedési jelentést, amely az Unióban követett gazdasági kormányzás új ciklusának és – az Európa 2020 stratégiára épülve – az előzetes és integrált gazdaságpolitikai koordináció első európai szemeszterének kezdetét jelenti.

(4)

Az Európai Tanács 2011. március 25-én (a Tanács 2011. február 15-i és március 7-i következtetéseivel összhangban, valamint a Bizottság éves növekedési jelentésének fényében) jóváhagyta a költségvetési konszolidáció és a strukturális reformok prioritásait. Hangsúlyozta, hogy elsőbbséget kell biztosítani a költségvetések megszilárdításának, a költségvetési fenntarthatóság helyreállításának, a munkanélküliség munkaerő-piaci reformokkal való csökkentésének és annak, hogy az Unió újabb erőfeszítéseket tegyen a növekedés felgyorsítása érdekében. Felszólította a tagállamokat, hogy ezeket a prioritásokat konkrét intézkedések formájában építsék majd be stabilitási vagy konvergenciaprogramjukba, valamint nemzeti reformprogramjukba.

(5)

Magyarország 2011. április 15-én benyújtotta a 2011–2015 közötti időszakra vonatkozó, 2011. évi aktualizált konvergenciaprogramját, valamint 2011. évi nemzeti reformprogramját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(6)

Magyarországot 2008 őszén súlyosan érintette a válság kitörése, az ország elvesztette a piaci alapú finanszírozáshoz való hozzáférését. E nehézségek leküzdése érdekében Magyarország kiigazítási programot hajtott végre, amelynek a középpontjában a költségvetési konszolidáció és a pénzügyi ágazat felügyelete állt, valamint pénzügyi segítséget kapott az Uniótól és az IMF-től. Mindezek révén az ország 2009 tavaszán újból hozzáfért a piacokhoz, és a gazdaság kijutott a recesszióból: a 2009. évi 6,7 %-os szűkülést követően a GDP 2010-ben 1,2 %-kal nőtt, amit a növekvő export támasztott alá. Ugyanakkor a munkanélküliség a válság előtti, 8 % alatti szintről tovább emelkedett, 11 % fölé. A kormány 2010 második felében jelentős, 2010–2013 között végrehajtandó adócsökkentéseket jelentett be. A költségvetési egyenleg romlásának korlátozása érdekében ezzel párhuzamosan különadókat vezetett be és további, tartós jellegű kiadáscsökkentést hajtott végre. Ezen túlmenően a kötelező magánnyugdíjpénztár megszüntetéséről szóló döntés mind tartós, mind pedig egyszeri bevételeket eredményezett. Jóllehet mindez lehetővé tette, hogy 2010-ben a GDP 3,8 %-ában meghatározott hiánycél feletti csúszás a GDP 0,4 %-ára korlátozódjon, 2011-ben pedig többletet eredményez, a mögöttes pozíció jelentősen romlott. Ez okból és a gazdasági növekedési potenciál erősítése céljából a kormány 2011 márciusában strukturálisreform-programot jelentett be, és további konszolidációs intézkedéseket fogadott el.

(7)

Az 1466/97/EK tanácsi rendeletnek megfelelően az aktualizált konvergenciaprogram értékelése alapján a Tanács véleménye szerint a Bizottság szolgálatainak 2011. tavaszi előrejelzéseiből kiindulva a költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv kissé optimista, különös tekintettel a belföldi kereslet alakulására. Az aktualizált program arra törekszik, hogy a túlzott hiányt a Tanács által meghatározott 2011. évi határidőig megszüntesse, és ezt a nyugdíjalapokból származó jelentős, egyszeri bevételeknek köszönhető, a GDP 2 %-át kitevő többlettel kívánja elérni. A költségvetés a GDP 2,5 %-át kitevő hiányba fordulna 2012-ben, majd ezt követően – főként akiadások visszafogása révén – 2015-re fokozatosan a GDP 1,5 %-ára csökkenne. Az aktualizált program megerősíti az országnak a strukturális értelemben vett költségvetési pozícióra vonatkozó középtávú célkitűzését, amely a GDP 1,5 %-át kitevő hiány. A konszolidációs stratégia várhatóan strukturálisan csökkenti a költségvetési hiányt és csökkenő pályára állítja az államadósságot, hogy 2015-re elérje a GDP 64 %-át. Mindazonáltal úgy tűnik, hogy a konszolidációs stratégia inkább az időszak végére ütemezett, mivel a strukturális javulás csak 2012-től kezdődik, és a 2010-ben és 2011-ben a GDP több mint 3 %-át kitevő kumulatív strukturális romlás nincs összhangban a 2009. júliusi tanácsi ajánlással, amely legalább a GDP 0,5 %-át kitevő strukturális kiigazítás megvalósítására kéri fel Magyarországot. A tavaszi előrejelzés 2012-re a GDP 3,3 %-át kitevő hiányt jelez, amely a GDP 0,5 %-át kitevő végrehajtási kockázatot feltételez; ennek alapján nem zárható ki, hogy abban az évben újra átléphetik a küszöböt, hacsak nem kerül sor további intézkedésekre. Emellett a Bizottság által újraszámolt, előrevetített strukturális hiánypálya nem irányozza elő azokat a szükséges kiigazításokat, amelyek biztosítanák a konvergenciaprogram-időszak végére a középtávú célkitűzés elérését; mindenekelőtt 2013 után nincs további strukturális kiigazítás, bár a középtávú költségvetési céltól csekély az eltérés.

Végül, a kötelező magánnyugdíjpénztár megszüntetése pótlólagos egyszeri és tartós bevételeket eredményez, azonban a hosszú távú kötelezettségeket is megnöveli. Azt, hogy ezt követően a költségvetés hosszú távú fenntarthatósága valószínűleg romlani fog – figyelembe véve, hogy a nyugdíjalapok egy részét a folyó kiadások finanszírozására fordítják –, részben ellensúlyozza néhány, a strukturálisreform-program keretében, a nyugdíjrendszerrel kapcsolatban bejelentett lépés (pl. az állami nyugdíjpillérben részben már végrehajtott parametrikus változtatások). A Bizottság legutóbbi értékelése szerint az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságával kapcsolatos kockázatok közepes mértékűnek tűnnek.

(8)

A költségvetési konszolidáció továbbra is jelentős kihívás. A bejelentett intézkedések szigorú végrehajtása és szükség szerinti további strukturális jellegű intézkedések nélkül nem biztosítható, hogy a túlzott hiányt fenntartható módon megszüntessék, és megfelelően haladjanak a középtávú költségvetési cél felé. Ezen túlmenően a költségvetési konszolidáció abban is segít, hogy az adósságot megfelelő mértékben csökkenő pályára állítsák és javítsák a hosszú távú fenntarthatóságot, amely közepes kockázatúnak tűnik. A nem várt bevételek megfelelő használata segíthet a költségvetési konszolidáció felgyorsításában. Mindezekre tekintettel a hatóságoknak a túlzott hiány esetén követendő eljárásban tett előrelépésről szóló félévenkénti jelentései hasznos eszközként szolgálnak majd a költségvetési konszolidáció előrehaladásának szoros figyelemmel kíséréséhez.

(9)

A nemrég elfogadott alkotmány bevezeti a GDP 50 %-ában meghatározott alkotmányos adósságféket, és a költségvetési tanácsnak vétójogot ad az éves költségvetés felett, ami az első lépés lehet a költségvetési keretrendszer javítása felé. Mindazonáltal fontos részleteket csak a későbbi sarkalatos törvények határoznak meg (például, hogy mik lesznek az átmeneti számszerű szabályok, amíg az adósságarány 50 %-ra nem csökken; a mentesítési rendelkezés pontos értelmezése). A nominális felső adósságkorlát megállapítása, ha ezt általános eszközként használják, azonos feltételek mellett prociklikus költségvetési politikához vezethet. Emellett az újjáalakított költségvetési testület hatásköre viszonylag szűk (az a költségvetés tervezetének véleményezésére korlátozódik, igaz, erős vétójoggal), és nem fedi le a teljes költségvetési ciklust (például a jelentős költségvetési hatással rendelkező új szakpolitikák valós idejű értékelésén keresztül). Végül a költségvetési irányítás egyéb szempontjait, például a költségvetési politika középtávú irányultságát és az átláthatóság kérdését tisztázni kell még.

(10)

A foglalkoztatási ráta az Unióban a legalacsonyabbak közt van (60,4 %). A nők foglalkoztatottsága is alacsony (55,0 %), és a hatéves vagy annál fiatalabb gyermekkel rendelkező és nem rendelkező nők foglalkoztatási aránya közötti eltérés a második legnagyobb az EU-ban (33,6 százalékpont, míg az uniós átlag 12,1 százalékpont). Hiányosságok mutatkoznak a magyarországi napközbeni gyermekgondozási szolgáltatások kapacitása terén, különösen hiányos az ellátás a nagyobb városokon kívül, továbbá a magas munkanélküliséggel jellemzett régiókban. A napközbeni ellátás nyújtásának javítása fontos intézkedés lenne annak megkönnyítésére, hogy mindkét szülő a munkaerő részét képezhesse.

(11)

Magyarországon viszonylag magas a munka adóterhe. Az új személyijövedelemadó-rendszer részben kezeli a foglalkoztatásra gyakorolt negatív hatásait, különösen azok tekintetében, akik a közepesnél magasabb jövedelemmel rendelkeznek és/vagy a gyermekkel rendelkezők esetében, és így a legsürgősebb versenyképességi és demográfiai kérdések kezelését célozza. Annak ellenére, hogy az adókulcsot csökkentették, a gyermektelen alacsony keresetűek adóterhe valójában nőtt, ha figyelembe vesszük a foglalkoztatási adójóváírás fokozatos megszüntetését.

(12)

A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat (NFSZ) adminisztratív kapacitáshiánnyal küzd, és a korábbi pénzeszköz-injekciók nem javították jelentősen a szolgáltatások hatékonyságát a munkanélküliek munkaerő-piaci integrálása terén. A foglalkoztatási programok finanszírozása nem kötődik kellőképpen az eredményekhez, különösen a nemzeti finanszírozású intézkedések esetében. A közelmúltban bejelentették, hogy a munkanélküliségi juttatások időtartamát az Unióban a legalacsonyabb szintre csökkentik. Értékelni kell ezen intézkedés munkaerőpiacra gyakorolt hatását, különösen a foglalkoztatásban való részvétel növelése terén mutatott hatékonyságának meghatározása céljából.

(13)

A szegénység és az olyan kapcsolódó tényezők, mint a munkanélküliség vagy az alacsony képzettségi szint továbbra is aránytalanul nagy mértékben érintenek néhány hátrányos helyzetű csoportot, például a romákat. Az alacsony képzettségűek foglalkoztatási aránya különösen alacsony (36,8 % az 53,4 %-os európai átlaghoz képest), főleg a férfiak körében. Becslések szerint a roma népesség 70 %-a a szegénységi küszöb alatt él. Nagy többségük hátrányos helyzetű térségekben él, kevés hozzáféréssel a munkaerő-piaci lehetőségekhez és a közszolgáltatásokhoz.

(14)

A kkv-kat akadályozza a szabályozási környezet összetettsége és a súlyos adminisztratív teher, valamint a korlátozott elszámoltathatóság és átláthatóság a közigazgatás terén. A kkv-k korai szakaszban történő finanszírozáshoz való hozzáférése az uniós átlagnál is szűkösebb. A nemzeti reformprogram az adminisztratív terheket csökkentő és általában a vállalkozási környezetet javító számos intézkedést tartalmaz. A nem banki finanszírozási mechanizmusok szerepe kisebb jelentőségű, mint más európai országokban. A szektor támogatására irányuló korábbi programok hatékonyságát nem értékelték szisztematikusan.

(15)

A Bizottság értékelte Magyarország konvergenciaprogramját és nemzeti reformprogramját, és figyelembe vette a kormány azon szándékát, hogy figyelemmel kíséri az Euró Plusz Paktumot. Figyelembe vette nemcsak a programok Magyarország fenntartható költségvetési és társadalmi-gazdasági politikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintettel arra, hogy meg kell erősíteni az Európai Unió átfogó gazdasági kormányzását azzal, hogy a jövőbeli nemzeti döntéseknél figyelembe kell venni az Uniós szintű szempontokat. A Bizottság úgy véli, hogy a költségvetési kiigazítási stratégia főként a kiadási oldalra alapozott, és a hiánynak a GDP 3 %-ában meghatározott küszöb alá történő csökkentése a Tanács által kijelölt 2011. évi határidőre csak a nyugdíjalapokból származó, jelentős, egyszeri bevételnek köszönhető, valamint hogy a strukturális javulás csak 2012-ben kezdődik el. Figyelembe véve a végrehajtás kockázatait, nem zárható ki, hogy abban az évben újra átléphetik a küszöböt, hacsak nem kerül sor további intézkedésekre. Ezen túlmenően, ahogy azt a Bizottság újra számította, a konvergenciaprogram hosszabb távon nem biztosítja a középtávú költségvetési cél felé való előrehaladást, bár attól az eltérés csekély. A munkaerő-piaci részvétel növelésére és a foglalkoztatási szolgálat modernizálására irányuló további intézkedések segítenének kiszélesíteni a munkalehetőségeket. Az adminisztratív terhek további csökkentése segíthet az üzleti környezet javításában és a kkv-k fejlődésében.

(16)

Ezen értékelés fényében és figyelembe véve a 2009. július 7-i, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 126. cikkének (7) bekezdése szerinti tanácsi ajánlást, a Tanács megvizsgálta Magyarország 2011. évi aktualizált konvergenciaprogramját, és arról alkotott véleményét (3) az alábbi ajánlások, különösen az (1) és (2) pont tükrözi. Figyelembe véve az Európai Tanács 2011. március 25-i következtetéseit, a Tanács megvizsgálta Magyarország nemzeti reformprogramját,

1.

A túlzott hiány tartós megszüntetésére vonatkozó tanácsi ajánlásnak való megfelelés érdekében fokozza a költségvetési erőfeszítést többek között azzal, hogy 2011-ben kerülje el a strukturális egyenlegnek a tervezett, a GDP 2 %-át kitevő költségvetési többlet mögött meghúzódó romlását, és biztosítsa, hogy a költségvetési hiány biztonsággal a GDP 3 %-ában meghatározott küszöb alatt maradjon 2012-ben és azt követően, ily módon hozzájárulva az államadósság magas arányának csökkentéséhez. Hajtsa végre teljes egészében a bejelentett költségvetési intézkedéseket és ha szükséges, legkésőbb a 2012. évi költségvetésben – az arra az évre kitűzött költségvetési célok biztosítása érdekében – fogadjon el további, tartós jellegű költségvetési intézkedéseket. A 2012-re vonatkozó költségvetésben meg kell határoznia továbbá a konvergenciaprogramban 2013-ra kitűzött célok eléréséhez szükséges további intézkedéseket. A középtávú költségvetési cél eléréséig biztosítson évente legalább a GDP 0,5 %-át kitevő előrelépést a középtávú költségvetési cél felé, és a lehetséges váratlan bevételeket használja fel a költségvetési konszolidáció felgyorsítására.

2.

Fogadja el és hajtsa végre az új alkotmányos költségvetési irányítási keret működési szempontjait részletező rendelkezéseket, többek között a központi és helyi szinten addig végrehajtandó számszerű szabályokra vonatkozóan, amíg az államadósság a GDP 50 %-a alá nem csökken. A költségvetési keretrendszer tekintetében hajtsa végre és erősítse meg a többéves költségvetési tervezést, javítsa az államháztartás átláthatóságát és szélesítse ki a költségvetési tanács hatáskörét.

3.

Fokozza a munkaerő-piaci részvételt az adóreform alacsony keresetűekre gyakorolt hatásának költségvetési szempontból semleges enyhítésével. Erősítse a nők munkaerő-piaci részvételének ösztönzésére irányuló intézkedéseket a gyermekgondozási és iskolára felkészítő létesítmények bővítése révén.

4.

Tegyen lépéseket a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat és más szolgáltatók kapacitásának fokozására a képzés, munkakeresési segítség és az egyénre szabott szolgáltatások minőségének és hatékonyságának növelése érdekében. Erősítse meg az aktív munkaerőpiacra vonatkozó intézkedéseket pozitív, bizonyítékokon alapuló eredmények felmutatásával. Az érdekeltekkel folytatott konzultáció alapján vezessen be testre szabott programokat az alacsony képzettségűek és más, különösen hátrányos helyzetben lévő csoportok számára.

5.

A nemzeti reformprogramban a szabályozási reform és az adminisztratív terhek csökkentése érdekében tervezett valamennyi intézkedés végrehajtása révén javítsa a vállalkozási környezetet; értékelje a kkv-kat támogató jelenlegi szakpolitika hatékonyságát és igazítsa ki az állami programokat a nem banki finanszírozáshoz való hozzáférés javítása érdekében.

15.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 209/14

—

a Bizottság versenypolitikai weboldalának összefonódásokra vonatkozó részében (http://ec.europa.eu/competition/mergers/cases/). Ez az oldal különféle lehetőségeket kínál arra, hogy az egyedi összefonódásokkal foglalkozó határozatok társaság, ügyszám, dátum és ágazati tagolás szerint kereshetők legyenek,

—

elektronikus formában az EUR-Lex honlapon (http://eur-lex.europa.eu/en/index.htm) a 32011M6229 hivatkozási szám alatt. Az EUR-Lex biztosít online hozzáférést az európai uniós jogszabályokhoz.

15.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 209/14

—

a Bizottság versenypolitikai weboldalának összefonódásokra vonatkozó részében (http://ec.europa.eu/competition/mergers/cases/). Ez az oldal különféle lehetőségeket kínál arra, hogy az egyedi összefonódásokkal foglalkozó határozatok társaság, ügyszám, dátum és ágazati tagolás szerint kereshetők legyenek,

—

elektronikus formában az EUR-Lex honlapon (http://eur-lex.europa.eu/en/index.htm) a 32011M6242 hivatkozási szám alatt. Az EUR-Lex biztosít online hozzáférést az európai uniós jogszabályokhoz.

15.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 209/15

—

a Bizottság versenypolitikai weboldalának összefonódásokra vonatkozó részében (http://ec.europa.eu/competition/mergers/cases/). Ez az oldal különféle lehetőségeket kínál arra, hogy az egyedi összefonódásokkal foglalkozó határozatok társaság, ügyszám, dátum és ágazati tagolás szerint kereshetők legyenek,

—

elektronikus formában az EUR-Lex honlapon (http://eur-lex.europa.eu/en/index.htm) a 32011M6282 hivatkozási szám alatt. Az EUR-Lex biztosít online hozzáférést az európai uniós jogszabályokhoz.

15.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 209/15

—

a Bizottság versenypolitikai weboldalának összefonódásokra vonatkozó részében (http://ec.europa.eu/competition/mergers/cases/). Ez az oldal különféle lehetőségeket kínál arra, hogy az egyedi összefonódásokkal foglalkozó határozatok társaság, ügyszám, dátum és ágazati tagolás szerint kereshetők legyenek,

—

elektronikus formában az EUR-Lex honlapon (http://eur-lex.europa.eu/en/index.htm) a 32011M6283 hivatkozási szám alatt. Az EUR-Lex biztosít online hozzáférést az európai uniós jogszabályokhoz.

15.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 209/16

—

a Bizottság versenypolitikai weboldalának összefonódásokra vonatkozó részében (http://ec.europa.eu/competition/mergers/cases/). Ez az oldal különféle lehetőségeket kínál arra, hogy az egyedi összefonódásokkal foglalkozó határozatok társaság, ügyszám, dátum és ágazati tagolás szerint kereshetők legyenek,

—

elektronikus formában az EUR-Lex honlapon (http://eur-lex.europa.eu/en/index.htm) a 32011M6253 hivatkozási szám alatt. Az EUR-Lex biztosít online hozzáférést az európai uniós jogszabályokhoz.

15.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 209/17

(1)

2007. december 17-én a Tanács elfogadta a 2007/858/EK (2) határozatot, amely Paul A.C.E. VAN DER KOOIJ-t a Közösségi Növényfajta-hivatal fellebbezési tanácsának elnökévé, valamint Timothy MILLETT-et az elnökhelyettesévé nevezi ki.

(2)

Timothy MILLETT lemondását követően a Közösségi Növényfajta-hivatal fellebbezési tanácsának elnökhelyettesi pozíciója megüresedett,

15.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 209/18

(1)

2006. július 24-én a Tanács elfogadta a 2006/551/EK (2) határozatot, amely Bart KIEWIET-et a Közösségi Növényfajta-hivatal elnökévé nevezi ki.

(2)

Bart KIEWIET hivatali ideje 2011. július 31-én lejár,

15.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 209/19

15.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 209/20

15.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 209/21

15.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 209/29

1.

2011. július 11-én a Bizottság a 139/2004/EK tanácsi rendelet (1) 4. cikke szerint bejelentést kapott a Bain Capital Investors, LLC (a továbbiakban: Bain Capital Investors) és a Hellman & Friedman Corporate Investors VII, Ltd vagy annak leányvállalatai (kapcsolt és párhuzamos alapjaival és alapkezelő társaságaival együtt a továbbiakban: HFCP VII) által tervezett összefonódásról, amely szerint e vállalkozások részesedés vásárlása útján közös irányítást szereznek az EK összefonódás-ellenőrzési rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében a Securitas Direct AB, valamint az ESML SD Iberia Holding, S.L.U. és leányvállalataik (a továbbiakban: Securitas Direct) egésze felett.

2.

Az érintett vállalkozások üzleti tevékenysége a következő:

3.

A Bizottság előzetes vizsgálatára alapozva megállapítja, hogy a bejelentett összefonódás az EK összefonódás-ellenőrzési rendelet hatálya alá tartozhat, a végleges döntés jogát azonban fenntartja. A Bizottság az EK összefonódás-ellenőrzési rendelet (2) szerinti egyes összefonódások kezelésére vonatkozó egyszerűsített eljárásról szóló közleménye szerint az ügyet egyszerűsített eljárásra utalhatja.

4.

A Bizottság felhívja az érdekelt harmadik feleket, hogy az ügylet kapcsán esetlegesen felmerülő észrevételeiket nyújtsák be a Bizottságnak.

Az észrevételeknek a közzétételt követő 10 napon belül kell a Bizottsághoz beérkezniük. Az észrevételeket a COMP/M.6324 – Bain Capital/Hellman & Friedman/Securitas Direct hivatkozási szám feltüntetése mellett lehet eljuttatni a Bizottsághoz faxon (+32 22964301), e-mailben a COMP-MERGER-REGISTRY@ec.europa.eu címre, vagy postai úton a következő címre: