31.5.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 161/1

A.

mivel a méltányos és reális uniós migrációs politikának, amely magával vonja a Közös Európai Menekültügyi Rendszer (CEAS) létrehozását, magában kell foglalnia egy hatékony, eredményes és működőképes letelepítési programot, amely tartós megoldást biztosít azon menekültek számára, akik nem tudnak visszatérni származási országukba, és akiknek védelme és megélhetése nem garantálható az első menedék országaiban,

B.

mivel a letelepítés nem csak a letelepített személy javára szolgáló humanitárius intézkedés, de az is célja, hogy levegye a harmadik országok válláról a nagyszámú menekült fogadásából adódó terhet, és a felelősség megosztásának igen fontos eszközét jelenti,

C.

mivel éves szinten jelenleg csak 10 tagállam telepít le menekülteket, és mivel e tagállamok között csak kismértékű koordináció zajlik, ami azt eredményezi, hogy nem valósul meg a letelepítés stratégiai szempontokat figyelembe vevő, uniós külpolitikai eszközként történő alkalmazása,

D.

mivel a letelepítési program stratégiai alkalmazása közvetlen, illetve közvetett előnyökkel is járhat a letelepítendő menekültek és az első menedéket nyújtó országban maradó többi menekült, a befogadó ország, illetve a többi ország, valamint a nemzetközi védelmi rendszer egésze számára,

E.

mivel a letelepítési program segítségével az illegális migráció az Európai Unióba bejutni próbálkozó menekültek szemében veszíthet vonzerejéből,

F.

mivel fontos tényező a szolidaritás kinyilvánítása azon harmadik országok iránt, amelyekben nagy számban tartózkodnak nemzetközi védelemre szoruló menekültek, és tükrözi a szolidaritás kinyilvánításának szükségességét az EU-n belül is,

G.

mivel az EU továbbra is csak szerény részt vállal a menekültek globális letelepítéséből; mivel ez negatív hatással van az EU azon törekvésére, hogy kiemelkedő szerepet játsszon a globális humanitárius erőfeszítésekben és a nemzetközi színtéren,

H.

mivel a közös bevándorlási és menekültügyi politika középpontjában a tagállamok közötti tényleges szolidaritásnak kell állnia, amely lehetővé teszi a menekültek védelmére vonatkozó nemzetközi kötelezettségeknek való megfeleléssel kapcsolatos feladatok igazságos megosztását, továbbá szolidaritást kell tanúsítani azon harmadik országokkal szemben is, amelyekre komoly teher hárul, mert nagyszámú menekültnek adnak otthont,

I.

mivel 2009. május 7-i álláspontjában az Európai Parlament kötelező szolidaritásra is felszólított a menekültek Unión belüli áttelepítése terén, amennyiben például a tagállam befogadó kapacitása nem elegendő, hogy ily módon előmozdítsák a nemzetközi védelmet élvezők más tagállamba történő áttelepítését, feltéve, hogy az érintett ebbe beleegyezik és alapvető jogait tiszteletben tartják,

J.

mivel támogatni kell az együttműködést azon harmadik országokkal, amelyek már számos letelepítési programot végrehajtottak, hogy a bevált gyakorlatok cseréje révén tanuljunk a befogadási és integrációs intézkedések kapcsán szerzett tapasztalataikból és a letelepítési kezdeményezések általános eredményeiből,

K.

mivel mind a helyi, mind pedig a nemzetközi, kormányzati és nem kormányzati szervezeteket – különösen az UNHCR-t – be kell vonni az EU letelepítési programjának minden szakaszába, hogy egyedi információik, műszaki szaktudásuk, logisztikai előrejelzéseik és tapasztalatuk révén hozzájárulhassanak annak sikeréhez,

L.

mivel az európai letelepítési program nem teheti még bonyolultabbá a letelepítési eljárást,

M.

mivel az Európai Menekültügyi Támogató Hivatal (EASO) várhatóan 2010-ben kezdi meg működését; mivel képes lesz támogatást nyújtani a tagállamoknak letelepítési kezdeményezések végrehajtásában, mindeközben biztosítva a politikák közötti koordinációt az EU-ban; mivel az Európai Menekültügyi Támogató Hivatalt aktívan be kell vonni a tagállamok, a Bizottság és az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztossága közötti konzultációkba,

N.

mivel nem csak arra kell felhívni a figyelmet, hogy több tagállamot kell bevonni a menekültek letelepítésébe, hanem a letelepítés minőségére, fenntarthatóságára és hatékonyságára is, hangsúlyt fektetve az integrációs intézkedésekre,

O.

mivel a menekülteknek gyorsan hozzáférést kell biztosítani a nyelvtanfolyamokhoz és a befogadó ország kultúrájának megismertetésére irányuló kurzusokhoz, és adott esetben az orvosi, pszichológiai ellátáshoz,

P.

mivel a felnőttek esetében az álláslehetőségekhez való hozzáférés, a kiskorúak esetében pedig az azonnali iskolai integráció alapvető fontosságú lépés a hatékony letelepítési kezdeményezés sikeréhez, ezért hozzáférést kell biztosítani számukra az oktatási és a pályaválasztási tanácsadáshoz,

Q.

mivel a közigazgatásban (például az önkormányzatoknál), illetve a civil társadalomban (a nem kormányzati szervezetektől a jótékonysági szervezetekig, az iskoláktól a szociális szolgálatokig) számos olyan szervezet létezik, amely rendelkezik a nyomon követési intézkedések végrehajtásához szükséges tapasztalattal és szakértelemmel,

R.

mivel a fent említett szervezetekkel – különösen az önkormányzatokkal – folytatott együttműködés rendkívül értékesnek bizonyult a menekültek fogadása és integrációja terén azokban az országokban, ahol a letelepítésnek már bevett gyakorlata van,

S.

mivel a kiemelt célok megállapításának a lehető legrugalmasabban kell történnie, sosem tévesztve azonban szem elől azt, hogy a leginkább kiszolgáltatott emberek kategóriáinak ténylegesen elsőbbséget kell élvezniük, az UNHCR észrevételeivel összhangban,

T.

mivel a letelepítést az EU-ban nemzetközi védelmet kérők számára biztosított más tartós megoldások kiegészítéseként, illetve azok maximális figyelembevételével kell megvalósítani, és mivel a menekültek letelepítésére irányuló erőfeszítések nem csökkenthetik az EU-n belül a menedékjoghoz való méltányos és hatékony hozzáférés biztosítására való törekvést,

U.

mivel a belső áttelepítési programok szintén fontos szerepet töltenek be, és az e jelentés által érintett letelepítési tevékenységeken túl ezeket is támogatni kell,

V.

mivel a 2009. május 7-i állásfoglalásában az Európai Parlament kérte egy olyan rendszer kialakítását, amelynek keretében az ENSZ menekültügyi főbiztosával konzultálva a nemzetközi védelemben részesülőket átirányítják más tagállamokba azokból a tagállamokból, amelyekre egyértelmű és aránytalan nyomás nehezedik, biztosítva egyszersmind, hogy erre megkülönböztetésmentes, átlátható és egyértelmű szabályok szerint kerüljön sor, amelyeket a Parlament kérésének megfelelően szintén meg kell alkotni,

W.

mivel az információhoz való hozzáférés, emberi erőforrások és szakértői javaslatok hiányában, valamint a letelepítési erőfeszítések folyamatos nyomon követése nélkül azoknak a tagállamoknak, amelyek eddig még nem vettek részt letelepítési programokban, nagyon nehéz lesz csatlakozniuk, így nehezen valósítható meg a több tagállam bevonására irányuló célkitűzés,

1.

üdvözli a Bizottság azon kezdeményezését, amelyben változtatást javasolt az Európai Menekültügyi Alap tekintetében, hogy az magában foglalja az EU letelepítési programjának hatásait;

2.

nagyra értékeli az EU letelepítési programjáról szóló közleményben megállapított, fent említett célokat, és azt, hogy a letelepítés kérdése egyre nagyobb figyelmet kap az átfogó uniós menekültügyi politikában;

3.

kéri, hogy szülessenek intézkedések azzal a céllal, hogy a tagállamok és a helyi közösségek tájékoztatást kapjanak a menekültek letelepítéséből fakadó előnyökről;

4.

ugyanakkor emlékeztet arra, hogy egy költségvetési tétel és a pénzügyi támogatás önmagában nem elegendő egy valódi, az Unió egészére kiterjedő letelepítési program létrehozásához;

5.

sürgeti a tagállamokat, hogy ösztönözzék a magánforrásból származó finanszírozási mechanizmusok bevezetését és általánosságban az európai letelepítést támogató közös állami és magánkezdeményezéseket;

6.

egy ambiciózusabb program kidolgozására szólít fel, amely biztosítja a letelepítés színvonalát és eredményességét, továbbá konkrét iránymutatásokat tartalmaz a prioritások megállapításának új modelljére vonatkozóan, ösztönzők kidolgozását kéri továbbá annak érdekében, hogy több tagállam vegyen részt a menekültek letelepítésében, emellett felszólít arra, hogy teremtsenek összhangot más uniós menekültügyi stratégiákkal, és hozzanak létre normákat a menekültek fogadási körülményei és az egyes letelepítési kezdeményezések során alkalmazandó nyomon követési intézkedések tekintetében;

7.

úgy véli, hogy az új pénzügyi terv (2013–2017) keretében külön keretösszeget kell meghatározni a letelepítésre; e keretösszeg egy elkülönített letelepítési alap lehetne, és pénzügyi támogatást kell nyújtania egy nagyratörőbb letelepítési programhoz;

8.

üdvözli az új Evakuációs Tranzitközpont romániai létrehozását, amely a sürgős letelepítésre szoruló menekültek, illetve azon menekültek számára nyújt ideiglenes menedéket, akik nem maradhatnak az első menedék országában; felszólítja a Bizottságot, hogy éljen az új Evakuációs Tranzitközpont által nyújtott lehetőséggel, és segítse elő a központ révén történő letelepítést;

9.

üdvözli azokat a néhány tagállam által tett eseti jellegű kezdeményezéseket, amelyek révén sürgős letelepítésre szoruló menekülteket fogadtak be, elismerve azonban, hogy ezeknek a kezdeményezéseknek strukturáltabb formát kell ölteniük;

10.

hangsúlyozza, hogy egy hatékony uniós letelepítési programnak védelmet és tartós megoldásokat kell biztosítania mind a hosszú ideje elhúzódó menekültügyi helyzetekre, mind gyors és megfelelő válaszlépésekre vészhelyzet vagy előre nem látható szükséghelyzet esetén, és hogy az éves prioritások meghatározásakor figyelni kell arra, hogy azok lehetővé tegyék a gyors reagálást az év során esetlegesen váratlanul kialakuló humanitárius válsághelyzetekben;

11.

mindenképpen fontosnak tartja, hogy – függetlenül az UNHCR, valamint a nem kormányzati szervezetek és más szervezetek által nyújtott információktól – terepmunkát lehessen végezni annak érdekében, hogy előkészítsék a menekültek letelepítését, felmérjék szükségleteiket és lehetővé váljon a letelepítés jövőbeni szakaszainak megfelelő megtervezése;

12.

ösztönzi a köz- és a magánszféra partnerségének kialakítását nem kormányzati szervezetekkel és további szociális partnerekkel, például vallási és etnikai szervezetekkel, a letelepítés végrehajtásának és az e téren végzett önkéntes munka támogatásának elősegítése érdekében;

13.

úgy véli, hogy a letelepítésben már részt vevő vagy a jelenleg bekapcsolódó önkormányzatoknak partnerségeket és ikerintézményi programokat kell kialakítaniuk más önkormányzatokkal saját országukban és az EU tagállamaiban az e téren szerzett tapasztalatok cseréje és az egész EU-ra kiterjedő együttműködés megerősítése céljából;

14.

hangsúlyozza annak szükségességét, hogy intézkedések révén strukturált együttműködési keretrendszert kell létrehozni a tapasztalatok gyűjtése és az információgyűjtés és –megosztás lehetővé tétele érdekében; kiemeli továbbá, hogy egy hatékony uniós letelepítési programnak gondoskodnia kell arról, hogy a tagállamok számára (amelyek már részt vesznek a programban, és amelyek részt kívánnak venni) emberi erőforrás és szakértői tanácsadás álljon rendelkezésre, továbbá hozzáférjenek olyan megosztott információkhoz, amelyek hasznukra lehetnek a letelepítési kezdeményezés bármely szakaszában; elismeri, hogy a menekültek letelepítésében részt vevő szereplők és főleg a letelepített menekültek jelentős információforrásnak számítanak a letelepítési kezdeményezések értékelése szempontjából;

15.

felszólít arra, hogy mérlegeljék és cseréljék ki egymás között azokat a bevált gyakorlatokat, amelyek elősegítik a tagállamok közötti hatékonyságot; ilyen gyakorlat lehet például a közös programok előmozdítása, a szakértői értékelés, a közös missziók létrehozása, a közös infrastruktúra (például tranzitközpontok) alkalmazása, valamint missziók szervezése a tagállamokba a folyamatban levő letelepítések értékelése érdekében;

16.

felszólít, hogy ne hanyagolják el a menekültek fogadásának és integrációjának minőségére vonatkozó nyomon követési intézkedések fontosságát; úgy véli, a letelepítés sikerét nem csak a menekültek harmadik országokból valamely tagállamba történő fizikai áthelyezése jelenti, hanem olyan intézkedésekre is szükség van, amelyek lehetővé teszik a menekültek integrációját a fogadó országban;

17.

felszólít, hogy fordítsanak kiemelt figyelmet a jelenlegi és jövőbeni uniós letelepítési programban részt vevő személyzetre, hogy biztosíthassák egy olyan eljárás alkalmazását, amely lehetővé teszi a menekültek alkalmazkodásával és a fogadó társadalomba történő integrációjával kapcsolatos bevált gyakorlatok alkalmazását, mivel a tapasztalat azt mutatja, hogy a letelepítési erőfeszítések során folyamatosan ellenőrizni kell a tisztviselőket és szakértőket;

18.

elismeri, hogy nincs strukturált együttműködés az EU-n belül folytatott letelepítési tevékenységek között, amelyekhez jelentős logisztikai előkészületek szükségesek, például kiválasztó és tájékoztató küldöttségek, orvosi vizsgálatok és biztonsági ellenőrzések, az utazás és a vízumkiadás megszervezése, valamint befogadási és integrációs programok, amint arról a COM(2009)0447. számú közlemény is említést tesz;

19.

ezenkívül megerősíti azt a nézetet, hogy a tagállamok közötti együttműködési és koordinációs mechanizmusok hiánya megnöveli a letelepítéshez kapcsolódó műveletek költségeit, kevésbé vonzóvá téve azokat, és csökkenti stratégiai hatásukat;

20.

ezért azt ajánlja, hogy hozzanak létre egy külön egységet, amely megfelelő személyzettel rendelkezik a tagállamokban folyamatban levő összes letelepítési tevékenység összehangolására;

21.

úgy véli, hogy ehhez a Letelepítési Egységhez az EASO nyújthatja a leginkább megfelelő intézményi keretet, ahol együttműködhet a menekültüggyel és a migrációval foglalkozó uniós politikákkal;

22.

véleménye szerint ez az egység szoros kapcsolatot építhet ki az UNHCR-rel és a helyi nem kormányzati szervezetekkel, és ezáltal fontos információkhoz juthat, amelyeket továbbíthat a tagállamoknak és az uniós intézményeknek például a sürgős prioritásokról, integrációs technikákról stb.;

23.

kitart amellett, hogy a Letelepítési Egység fontos szerepet tölthet be a letelepítési program uniós szintű hatékonyságának és minőségének nyomon követésében és értékelésében oly módon, hogy a tagállamokban megvalósuló letelepítési kezdeményezésekben részt vevő intézmények/hatóságok által összegyűjtött információk alapján éves jelentést tesz közzé valamennyi tevékenységről;

24.

hangsúlyozni kívánja, hogy a Letelepítési Egységnek nyomon kell követnie, hogy mely nem kormányzati szervezetek, jótékonysági szervezetek és más szervezetek tudnak együttműködni a hatóságokkal a menekültek letelepítésének folyamatában; ezenkívül megjegyzi, hogy a fent említett egységnek rendszeresen dokumentumokat kell közzétennie, és ezekben meg kell határoznia azokat az előírásokat és kritériumokat, amelyeket az említett szervezeteknek az uniós letelepítési rendszerekben való részvételhez teljesíteniük kell;

25.

hangsúlyozza, hogy az EASO munkája nagyon hasznos lehet abban a tekintetben, hogy biztosítja az összhangot és a kiegészítő jelleget az EU letelepítési programja és más uniós menekültügyi politikák között;

26.

elismeri, hogy a kívánalmaknak megfelelő letelepítési programhoz rendszeresen nyomon kell követni, hogy mely állampolgárságú és mely kategóriába tartozó menekülteket kell kiemelten kezelni a letelepítési folyamatban, különös figyelmet fordítva az adott földrajzi helyeken kialakuló szükséghelyzetekre és a különösen kiszolgáltatott személyekre, akik leginkább védelemre szorulnak;

27.

úgy véli, hogy az EU éves prioritásait a Bizottságnak kell megállapítania a javasoltaknak megfelelően, az UNHCR-nek és az Európai Parlamentnek a letelepítésre várók kiválasztását és értékelését magában foglaló folyamat valamennyi szakaszában történő erőteljes és hatékony részvétele mellett;

28.

javasolja, hogy egy az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság (LIBE), a Külügyi Bizottság (AFET) és a Fejlesztési Bizottság (DEVE) tagjaiból álló küldöttség vegyen részt a letelepítési szakértői csoport éves ülésén;

29.

úgy véli, hogy az uniós letelepítési programnak külön eljárásokat kell magában foglalnia annak érdekében, hogy az Európai Parlamentet bevonják az EU éves prioritásainak kidolgozásába;

30.

ösztönzi az EASO-t, hogy vállaljon jelentős szerepet az Unión belüli letelepítési program menetrendjének meghatározásában;

31.

védelmébe veszi azt az elvet, hogy – összhangban az EU éves prioritásai kiigazíthatóságának szükségességével – meg kell határozni olyan kategóriákat, amelyek minden évben változatlanok maradnak, ezzel lehetővé téve, hogy a tagállamok az év bármely időszakában gondoskodhassanak a különösen kiszolgáltatott személyek letelepítéséről;

32.

javasolja, hogy az egyes tagállamok számára tegyék lehetővé, hogy felkészüljenek a váratlan humanitárius válsághelyzetek esetén alkalmazandó vészhelyzeti eljárások végrehajtására – például ha a menekülteket fegyveres támadás éri, vagy ha a menekülttáborok természeti csapás vagy katasztrófa miatt súlyos károkat szenvednek; véleménye szerint ezen eljárások következtében a letelepítés rövid időn belül megtörténhet, és az igazgatási intézkedések végrehajtására gyorsított menetrend alapján vagy – bizonyos esetekben – a menekültek áthelyezését követően kerülhet sor; javasolja, hogy mérlegeljék ezt a törekvést az uniós letelepítési program célkitűzései között;

33.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy mindössze 10 tagállamban vannak folyamatban letelepítési programok, és ezek az országok közötti koordináció nélkül jöttek létre;

34.

elismeri, hogy a tagállamok részvétele továbbra is önkéntes alapú, figyelembe véve a menekültek fogadásának körülményei, az együttműködő partnerek, valamint azon jogi kritériumok tekintetében fennálló különbségeket, amelyek alapján a letelepíthetők személyét meghatározzák;

35.

elismeri, hogy néhány, elsősorban dél-európai tagállam rendkívüli kihívásokkal szembesül, mivel az Unió külső határán helyezkedik el;

36.

mindazonáltal erőteljesebb ösztönzők alkalmazására szólít fel annak érdekében, hogy több tagállamot serkentsenek az uniós letelepítési programban való részvételre; elismeri, hogy bár fontos a nagyobb mértékű pénzügyi támogatás, nem szabad csökkenteni azon hozzájárulás jelentőségét, amit az EASO e szempontból nyújthat azáltal, hogy segít a helyzet kiegyenlítésében a menekülteknek a tagállamokban kínált szolgáltatások minőségének javításával, és úgy, hogy a menekültek fogadása és integrációja terén a leghatékonyabb gyakorlattal rendelkezve felajánlja segítségét;

37.

azt javasolja, hogy nagyobb mértékű pénzügyi támogatásban részesüljenek azok a tagállamok, amelyek részt kívánnak venni az uniós letelepítési programban, hogy így segítséget kapjanak a fenntartható letelepítési program kidolgozásában, és csökkenjen az ilyen kezdeményezés elindításával járó kezdeti teher; javasolja, hogy annak elkerülése érdekében, hogy az Európai Menekültügyi Alapra túlzott nyomás nehezedjen, a pénzügyi támogatás értékét a programban való részvétel első éveit követően egyenlővé kell tenni a többi tagállamnak nyújtott támogatás értékével;

38.

úgy véli, hogy nem lehetséges az EU-ban letelepített menekültek számának növelése a programot támogató igazgatási és szakértői keret nélkül, és anélkül, hogy állandó struktúrákat hoznának létre a letelepítés előkészítéséhez és az integrációs folyamat nyomon követéséhez;

39.

úgy véli, hogy egy hatékony uniós letelepítési programnak rendelkezéseket kell magában foglalnia a nyomon követési intézkedésekről, és e rendelkezéseknek hangsúlyt kell fektetniük a letelepítés minőségére az egyes tagállamokban, a megfelelő színvonal elérésére valamennyi fázisban, a menekültstátusz elismerésétől a befogadásig és az integrációig;

40.

felszólítja a letelepítési programban részt vevő tagállamokat, hogy értékeljék a letelepítési eljárás keretében megvalósított intézkedéseiket a menekültek integrációja biztosításának és javításának érdekében. A tagállamoknak rendszeresen figyelemmel kell kísérniük a menekültek integrációját;

41.

véleménye szerint a kormányzati hatóságoknak támogatniuk kell a lehető legszorosabb együttműködést a nem kormányzati szervezetekkel (például nemzetközi és helyi nem kormányzati szervezetekkel), és ki kell használniuk az utóbbiak szakértelmét és közelségét annak érdekében, hogy a legjobban és a leghatékonyabban biztosítsák a menekültek letelepítését; a civil társadalom részvétele az Európai Letelepítési Programban erősíteni fogja a tagállamok és a helyi hatóságok által kezdeményezett támogatást és befogadást;

42.

támogatja az összes érintett szervezet részéről megnyilvánuló, arra irányuló intenzív erőfeszítéseket, hogy a menekültek számára – különös tekintettel a leginkább kiszolgáltatottakra – megfelelő lakhatást biztosítsanak, és gondoskodjanak az egészségügyi ellátáshoz, az oktatáshoz, nyelvtanfolyamokhoz és pszichológiai gondozáshoz, illetve a munkaerőpiachoz való hozzáférésükről, ezáltal biztosítva a sikeres integrációt;

43.

felszólítja az EASO-t, elsősorban annak javasolt Letelepítési Egységén keresztül, hogy az UNHCR-rel, a nem kormányzati szervezetekkel és a helyi hatóságokkal szoros együttműködésben határozzon meg egyértelmű kritériumokat a magas színvonalon történő letelepítés tekintetében, és kövesse nyomon a menekültek letelepítését, hogy így hozzájáruljon a tagállamokban folytatott letelepítési tevékenységek értékeléséhez és további javításához;

44.

ismételten hangsúlyozza az EASO szerepét, amelyet olyan szervezetnek tart, amely felhívhatja a figyelmet a letelepítési kezdeményezések bizonyos hiányosságaira, és így segítséget nyújthat a tagállamok számára konkrét megoldások megtalálásához, továbbá ösztönözheti a jobb gyakorlatokat, amennyiben biztosított az állandó Letelepítési Egység megléte;

45.

felszólít egy közös éves vita megszervezésére az Állampolgári Jogi-, Bel- és Igazságügyi Bizottság és a Külügyi Bizottság között a program fejlesztéséhez való hozzájárulás céljából;

46.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

31.5.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 161/8

A.

mivel a minőségi oktatás és képzés elengedhetetlen a személyes önmegvalósításhoz, az egyenlőséghez, valamint a társadalmi kirekesztés és a szegénység elleni küzdelemhez, az aktív polgársághoz és a társadalmi kohézióhoz,

B.

mivel elsőbbséget élvez az, hogy jobb eredmények és kompetenciák elérése érdekében minden diák számára emeljék az oktatás és a képzés minőségét, és ezt elsőként a képzési kínálatot növelő, új és erősebb politikák révén kell megvalósítani,

C.

mivel annak ellenére, hogy némi javulás tapasztalható az Európai Unióban az oktatási és képzési teljesítmény terén, a 2010-re kitűzött referenciaértékek többségét nem sikerül elérni; mivel különösen a kompetenciaszintek továbbra sem megfelelőek, és mivel az európai lakosság egyharmada nagyon alacsony végzettséggel rendelkezik,

D.

mivel tíz évvel a bolognai folyamat elindítása után a tagállamok felsőoktatása közötti konvergenciát kitűző cél még nem valósult meg,

E.

mivel az oktatásra és képzésre irányuló politikáknak kortól, nemtől, egészségi, fizikai, szellemi és pszichikai állapottól, valamint a nyelvi, etnikai, nemzeti, vallási és társadalmi-gazdasági háttértől függetlenül valamennyi polgár számára lehetővé kell tenniük a készségek és kompetenciák megszerzését, frissítését és fejlesztését egész életük során,

F.

mivel az oktatás és képzés kulcsfontosságú a lehetőségekre, a hozzáférésre és a szolidaritásra irányuló megújított menetrend sikeres végrehajtásához; mivel e menetrend végrehajtása hozzájárulna a munkahelyek számának növeléséhez és minőségének javításához, és több európai polgárnak biztosítana lehetőséget képességeik kibontakoztatására,

G.

mivel folyamatosan törekedni kell annak biztosítására, hogy a nők egyenlően hozzáférjenek az oktatáshoz minden szinten, és az oktatási választásokat ne a nemi sztereotípiák határozzák meg,

H.

mivel a kulcskompetenciák teljes körű megvalósítása további politikai lépéseket tesz szükségessé európai és nemzeti szinten egyaránt,

I.

mivel az európai oktatás és képzés számára a legnagyobb kihívást a tanulásközpontú, holisztikus oktatási rendszert célul tűző oktatási reform jelenti, amely rendszer boldog, aktív, a munkaerő-piacra belépni kész világpolgárokká neveli a fiatalokat,

J.

mivel az egész életen át tartó tanulást szolgáló stratégiák végrehajtása és továbbfejlesztése továbbra is komoly kihívás sok tagállam számára; mivel meghatározott szektorok vagy csoportok helyett fokozottabb figyelmet kell fordítani a teljes életútra,

K.

mivel az oktatásügyi befektetések előnyei csak hosszú távon láthatóak, ezért lényeges annak biztosítása, hogy a politikai napirenden ne szoruljanak háttérbe; mivel az oktatási és képzési rendszerek minőségére vonatkozóan az Európai Unió iránymutatását kell kérnünk, és kerülnünk kell a költségvetési megszorításokat, vagy legalább az erre szánt forrásokat növelni és nem csökkenteni kell; mivel az Európai Uniónak ennélfogva olyan költségvetési mechanizmusokat kell bevezetnie, amelyek az oktatás és képzés területén nem kötnek éves programozáshoz,

L.

mivel az oktatásba és a képzésbe történő befektetés, valamennyi polgár továbbképzése, tudásának és készségeinek frissítése és kiigazítása kulcsfontosságú előfeltétele a válságból való kilábalásnak, valamint a hosszú távú globális gazdasági versenyképesség, a foglalkoztatás, a polgárok mobilizálása és a társadalmi integráció kihívásai kezelésének,

M.

mivel az Unióban az általános iskolai tanárok több mint 80 %-a és az óvónők 97 %-a nő, míg a középfokú oktatásban ez az arány csupán 60 %, és mivel a felsőoktatásban és a kutatásban ez az arány 40 %-nál alacsonyabb,

N.

mivel a tanárok előtt álló kihívások folyamatosan nőnek, amint egyre komplexebbé és heterogénebbé válik az oktatási környezet, amelyet az információs és kommunikációs technológiák (IKT) változása, a gazdasági válság okozta pénzügyi megszorítások, a társadalmi és családi struktúrák változásai, a multikulturalizmus fémjelez,

O.

mivel e kulcsfontosságú kihívások kezelése érdekében fontos az EU 2020-ig tartó, az oktatás és képzés területén megvalósuló európai együttműködési keretstratégiájának végrehajtása,

P.

mivel a digitális kompetenciák egyre fontosabbak lesznek az EU átalakuló tudásalapú gazdaságában és munkaerő-piacán; mivel e kompetenciák lehetőséget nyújtanak a gazdasági fellendülésre, előmozdítják a vállalkozói szellemet, és jobb hozzáférést biztosítanak a munkahelyekhez,

Q.

mivel a sport a káros szenvedélyek (dohányzás, alkoholizmus és drogfogyasztás) ellen az egyik leghatékonyabb eszköz, tekintve, hogy ebből a szempontból a diákok és a felsőoktatásban részt vevő hallgatók az egyik legveszélyeztetettebb társadalmi csoportot képezik; mivel a diákok és hallgatók sporttevékenységének elsődleges feltétele, hogy a megfelelő infrastrukturális háttér rendelkezésre álljon,

1.

üdvözli a Bizottság fent említett „Kulcskompetenciák a változó világban” című közleményét;

2.

megjegyzi, hogy az elmúlt években tett előrelépések ellenére számos európai polgár továbbra sem megfelelően képzett; rámutat, hogy minden hetedik (18–24 év közötti) fiatal idő előtt lép ki az oktatásból (6 millió korai iskolaelhagyó az EU-27 területén), a 15 évesek közül minden negyedik olvasási problémákkal küzd, mintegy 77 millió ember (az európai lakosság 25–64 év közötti korosztályának közel egyharmada) semmilyen, vagy csak alacsony szintű formális képzettséggel rendelkezik, mindössze egynegyedüknek van magas szintű képzettsége, és túlságosan sok európai polgár egyáltalán nem rendelkezik IKT-készségekkel; rámutat arra a problémára, hogy az Európai Unió egész területén még mindig nagyon alacsony a készségek szintje, és aggodalmát fejezi ki a 15 éves korukban nem megfelelő szintű olvasástudással rendelkező fiatalok számának növekedése miatt (2000-ben 21,3 %, 2006-ban 24,1 %);

3.

felkéri a Bizottságot, hogy folytassa az „Új munkahelyekhez szükséges új készségek” tárgyában indított vitát; rámutat, hogy 2020-ra további 16 millió munkahely betöltéséhez lesz szükség magas szintű képzettségre, és további 4 millió munkahely igényel majd közepes szintű képzettséget, míg 12 millióval csökken azon munkahelyek száma, amelyek betöltéséhez alacsony szintű képzettségre van szükség; rámutat arra, hogy 2015-re a munkahelyek túlnyomó többségében – minden ágazatban –szükség lesz IKT-készségekre; felszólít arra, hogy valamennyi érintett felet vonják be e vitába, beleértve a tanárokat, a diákokat, az illetékes szakmai szervezeteket, a jelentős nem kormányzati szervezeteket, a szakszervezeteket, a civil társadalom szereplőit, különösen a szülők és a diákok egyesületeit, valamint a gazdasági ágazat képviselőit;

4.

létfontosságúnak tartja olyan politikák bevezetését, amelyek az oktatás és képzés minőségének javítását célozzák minden diák vonatkozásában és hangsúlyozza, hogy ahhoz, az európai oktatási rendszerek meg tudjanak felelni a globális versenyképesség kihívásának, bővíteni kell a rendelkezésre álló képzési lehetőségek körét, amelyeket a szakmai ágazatok és a munkaerőpiac sürgető igényeinek kielégítése érdekében magasabb színvonalon és szélesebb területen kell nyújtani;

5.

mivel a fiatalok munkaerő-piachoz való hozzáférésének, valamint mobilitásuk és az esélyegyenlőség elősegítése szempontjából alapvető fontosságúnak tartja a nyelvtanulást;

6.

sürgeti a tagállamokat az európai képesítési keretrendszer további végrehajtására;

7.

arra sürget, hogy az új úgynevezett „zöld munkahelyeken” kívül a „fehér munkahelyekre” is fordítsanak figyelmet; rámutat, hogy a 65 év felettiek 15–64 éves korosztályhoz viszonyított aránya a 2008-ban mért 26 %-ról 2030-ra 38 %-ra nő; megjegyzi, hogy ezért egyre szükségesebbé válnak az aktív öregedést célzó közös politikák, különös tekintettel az IKT-műveltség növelését és a kulcsfontosságú IKT-készségek frissítését és korszerűsítését szolgáló intézkedésekre, hogy ezáltal csökkenjen az idősek társadalmi kirekesztéséért egyre nagyobb mértékben felelős digitális szakadék;

8.

megállapítja, hogy az „EU 2020” stratégiáról szóló bizottsági közlemény kiemeli, hogy „a nők foglalkoztatási aránya különösen alacsony” (a nők csupán 63 %-a dolgozik, a férfiak 76 %-ával szemben), és „szükség lesz a nemek közötti egyenlőséget fokozó politikák kidolgozására annak érdekében, hogy növeljük a munkaerő-piaci részvételt”; megjegyzi, hogy ezért az oktatási és képzési szakpolitikáknak az említett munkaerő-piaci rés bezárására kell irányulniuk, hozzájárulva a fenntartható növekedés és a társadalmi kohézió eléréséhez; kiemeli a nemektől független oktatás fontosságát már a legfiatalabb életkortól kezdve;

9.

felszólít arra, hogy fordítsanak külön figyelmet annak szükségességére, hogy életkortól függetlenül megkönnyítsék a fogyatékkal élő személyek oktatásba és képzésbe történő integrációját, különös tekintettel a fogyatékkal élő gyermekek valódi integrációjára az oktatási intézményekben már fiatal kortól kezdve; hangsúlyozza megfelelő beruházások és hosszú távú stratégia szükségességét az ezzel kapcsolatos küszöbértékek megszüntetése érdekében;

10.

úgy véli, hogy mindenfajta oktatásnak elő kell mozdítania a demokratikus kompetenciák megszerzését a diákönkormányzatok támogatásán és annak lehetővé tételén keresztül, hogy a diákok társfelelősséget vállaljanak az oktatásukért, ahogyan azt a Diákjogi Charta is tartalmazza; ezzel kapcsolatban mélyreható vitát szorgalmaz az európai társadalomban az oktatás feladatáról és szerepéről, és javasolja, hogy az Európai Polgárok Fóruma adjon helyet e vitának;

11.

felhívja az Európai Bizottságot, a tagállamokat és a munkáltatókat, hogy az oktatási és képzési szolgáltatókkal szoros együttműködésben segítsék elő a hátrányos helyzetű személyek készségeinek fejlesztését;

12.

elismeri, hogy a globalizáció mélyrehatóan megváltoztatta az európai társadalmakat és ajánlja, hogy a globalizációra, illetve fejlesztésre vonatkozó oktatást tegyék valamennyi oktatás részévé, ezzel lehetővé téve, hogy a polgárok foglalkozzanak a változó világ veszélyeivel és lehetőségeivel;

13.

az oktatás és képzés valamennyi szintjén alapvető fontosságúnak tartja a digitális és média-műveltség megszerzését és az új technológiák elsajátítását, valamint mindenki megtanítását arra, hogy a modern kommunikációs formák és médiatartalmak használata során hozzáértő és ugyanilyen mértékben kritikus körültekintéssel járjanak el; kiemeli az összes uniós polgár „e-készségei” javításának sürgős szükségességét; rámutat, hogy az IKT területén történő oktatás és képzés nemzeti és európai uniós szinten egyaránt szükséges, tekintettel e készségek növekvő fontosságára az átalakuló munkaerő-piacon;

14.

hangsúlyozza a tanári kompetenciafejlesztés elegendő és magas minőségen nyújtott támogatásának, valamint az oktatás vonzó iskolai környezetben megvalósuló új szervezési módjai bevezetésének fontosságát;

15.

hangsúlyozza a művészet, a kultúra és a sport oktatásban és képzésben betöltött szerepének fontosságát, és annak szükségességét, hogy e tárgyakra az óvodai nevelésben, valamint az alapfokú és középfokú oktatásban és az egész életen át tartó tanulás során is különös figyelmet fordítsanak; úgy véli, hogy a szakmai és a technikai képességek mellett a kulturális és társadalmi oktatás is az oktatási és képzési politikák szerves részét képezik, mivel elősegítik a nem iskolai képességek kibontakozását, és ennélfogva az önmegvalósítást és az alapkészségek elsajátítását;

16.

felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak elégséges forrásokat az oktatási intézmények sportcélú beruházásaihoz, valamint erősítsék e téren a köz- és magánszféra együttműködését;

17.

felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak elégséges beruházásokat az oktatásba, hogy minden kategóriában garantálják a munkaerő-piachoz való hozzáférés lehetőségét;

18.

kiemeli a történelem- és a nyelvoktatásnak az európai társadalmi és kulturális integráció elérése eszközeként történő felhasználásának fontosságát;

19.

felhívja a figyelmet a korai gyermekkorban biztosított minőségi oktatás fontosságára a kulcskompetenciák korai elsajátítása, mind az anyanyelv, mind pedig az adott befogadó ország nyelvének elsajátítása, és különösképpen a hátrányos helyzetű, valamint a sajátos (nevelési) igényű gyermekek támogatása érdekében, a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem jegyében;

20.

rámutat az olvasási kultúra szorgalmazásának jelentőségére már az óvodás kortól kezdődően, valamint az olvasmányokhoz való hozzáférés jelentőségére már ebben az életkorban;

21.

felhívja a figyelmet az anyanyelven történő oktatás fontosságára, a hagyományos kisebbségek esetében is;

22.

hangsúlyozza a mobilitás szempontjából a soknyelvűség fontosságát: ezen okból felhívja a tagállamokat, hogy már korai szakaszban vezessék be az idegennyelv-oktatást;

23.

hangsúlyozza, hogy lényeges a bevándorlók gyermekeinek pedagógiai támogatását célzó intézkedések életbe léptetése a fogadó ország oktatási és társadalmi közegéhez való alkalmazkodásuk megkönnyítése érdekében;

24.

hangsúlyozza olyan fellépések ösztönzésének és támogatásának szükségességét, amelyek kora gyermekkortól serkentik a kreativitást, ily módon hatékonyabban kikövezve az innovációs kultúra felé vezető utat Európában;

25.

felhívja a figyelmet a barcelonai célkitűzésekre, amelyek 2010-ig megvalósítandó célja gyermekgondozást biztosítani a 3 év és az iskolaköteles kor közötti gyermekek legalább 90 %-a, valamint a három év alatti gyermekek legalább 33 %-a számára, valamint a gyermekgondozást megfizethetővé tenni a lehető legtöbb ember számára;

26.

hangsúlyozza, hogy az alap- és középfokú oktatásban továbbra is fejleszteni kell és meg kell szilárdítani a nyelvtanulást – a bevándorlók gyermekei körében is –, továbbá a hagyományos kisebbségek esetében kiemeli az anyanyelven történő oktatás fontosságát;

27.

támogatja azt a pedagógiai felfogást, amely lehetővé teszi az oktatási folyamat irányításával kapcsolatosan a diákokkal való rendszeresebb konzultációt és a diákok nagyobb részvételét, a diákok szüleinek aktívabb részvételét az oktatási közösségben, a bizalmon alapuló kapcsolat kialakulását a diákok és a tanárok között, ily módon ösztönözve a kezdeményező szellemet, valamint az aktív polgári részvételhez elengedhetetlen társadalmi és polgári kompetenciák elsajátítását;

28.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az új technológiákat a modern oktatási rendszer alapvető tanulási eszközeként építsék be a tantervbe; támogatja azt az elképzelést, hogy megfelelő felügyelet mellett a gyermekek korán elsajátítsák az ahhoz szükséges készségeket, hogy felelősségteljesen és kritikusan tudjanak bánni a médiatartalmakkal és különösen az internettel, és létfontosságúnak tekinti a gyermekek tudatosságának kialakítását a magánélet védelmével, a személyes adatok védelmével és a szerzői jogokra vonatkozó szabályok tiszteletben tartásával kapcsolatos kérdések iránt;

29.

úgy véli, hogy az iskolai tantervek kulcskompetenciákhoz történő igazítása terén elért haladás pozitív lépés, ugyanakkor létfontosságú további erőfeszítéseket tenni, többek között a nem formális és informális képzés során szerzett kompetenciák elismerése és tanúsítása által, valamint fontos a kulcskompetenciák elsajátításához nyújtott támogatás mindazok számára, akik esetében fennáll a gyengébb iskolai teljesítmény és a társadalmi kirekesztés veszélye;

30.

arra szólít fel, hogy az iskolákban támogassák a testmozgást, a sportot, az iskolai bajnokságok szervezését és az azokon való részvételt, ami hozzájárul a jobb egészségi állapothoz, elősegíti a beilleszkedést, és olyan értékek kifejlesztését segíti elő, amelyek hozzájárulnak a kedvező viselkedési minták kialakításához;

31.

támogatja a migráns családok gyermekeinek oktatását és képzését, kiemelve az oktatás szerepének fontosságát a bevándorlóknak az európai társadalmakba való sikeres beilleszkedésében;

32.

felszólít a kulcskompetenciák elsajátítására irányuló átfogó stratégia kidolgozására, amely az iskolai tantervek átalakítását és a tanárok folyamatos képzésének és szakmai fejlesztésének támogatását is felöleli, jól képzett oktatási közösséget hozva létre; úgy véli, ösztönözni kell a tanárokat arra, hogy fejlesszék tanítási módszereiket, valamint összpontosítsanak a szakmai fejlődésre;

33.

felszólítja a tagállamokat, hogy vezessenek be új tananyagokat és módszereket az egyik leggyakoribb tanulási zavarral, a diszlexiával küzdő fiatalok számára az általános képzést nyújtó iskolákban, lehetőséget teremtve ezzel e fiatalok számára, hogy tanulási zavaraik ellenére eredményesen lezárják tanulmányaikat;

34.

hangsúlyozza az integrált oktatás fontosságát a társadalmi előítéletek és megkülönböztetés megakadályozása, ily módon pedig az európai társadalmi szolidaritáshoz való hozzájárulás érdekében;

35.

felszólít a felsőoktatási intézmények, az üzleti szféra, valamint a szakoktatás és szakképzés közötti mobilitás fokozására (például a diákok, tanárok, munkavállalók, oktatók számára), a diákközpontú tanulás és olyan kompetenciák előmozdítása érdekében, mint a vállalkozó szellem, az interkulturális megértés, a kritikus gondolkodás és a kreativitás, amelyekre egyre nagyobb szükség van a munkaerőpiacon; úgy véli, hogy ennek érdekében sürgősen foglalkozni kell az Unión belül fennálló akadályokkal, különös figyelmet fordítva a pénzügyi és elismerési korlátokkal kapcsolatos akadályokra, hogy a mobilitási tapasztalatok minősége valamennyi diák számára javuljon; támogatja a minőségbiztosítást a felsőoktatásban mint a tudományos és kutatási célú mobilitás erősítésének eszközét és mint az egyenlő munkalehetőségek előfeltételét az uniós polgárok számára;

36.

hangsúlyozza, hogy minden fiatal számára szilárd alapokat kell biztosítani azon alapkompetenciák elsajátítása terén, amelyek alapvetően fontosak az élethosszig tartó mobilitás előmozdításához, valamint ahhoz, hogy szembe tudjanak nézni a munkaerő-piaci változásokkal és az új gazdasági és társadalmi szükségletek megjelenésével;

37.

kéri a kutatási programok ösztönzését az Európai Unióban a foglalkoztatás és a gazdasági növekedés elősegítéséhez elengedhetetlen „tudásháromszög” megerősítése érdekében;

38.

felhívja a tagállamokat a felsőoktatás korszerűsítésére, és különösen a tanterveknek a munkaerő-piaci igényekhez való hozzáigazítására;

39.

felszólítja a felsőoktatási intézményeket tanulmányi programjaik korszerűsítésére, illetve általánosságban a bolognai folyamat meggyorsítására;

40.

úgy véli, hogy a felsőoktatási intézményeknek nyitottabbá és felkészültebbé kell válniuk valamennyi diák, különösen a felsőoktatásban hagyományosan nem részt vevő, a speciális nevelési igényű és a hátrányos helyzetű csoportok befogadására, továbbá hogy erre az egyik legalkalmasabb eszköz a megfelelően finanszírozott ösztöndíjrendszerek bevezetése volna, melyek segítségével a szegényebb családokból származó fiatalokat bátorítanák a tanulmányok megkezdésére; úgy véli továbbá, hogy a tagállamoknak egyedi szakpolitikákat kell végrehajtaniuk annak érdekében, hogy mindenki számára biztosítsák a tanuláshoz való alapvető jogot, a szerényebb pénzügyi lehetőségekkel rendelkező fiatalokat is beleértve, valamint hogy a jövőben az oktatásra és képzésre vonatkozó stratégiai keret részeként összetett referenciaértékeket kell megállapítani a felsőoktatásban fennálló egyenlőségre vonatkozóan;

41.

ezzel összefüggésben emlékeztet a pekingi cselekvési platformnak a nők oktatására és képzésére vonatkozó, különösen a felsőoktatás és a kutatás területén történő nyomon követésére kidolgozott mutatókról szóló 2007. májusi tanácsi következtetésekre (6); sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy ezeket a mutatókat nem teljes egészében veszik figyelembe az „Oktatás és képzés 2010” munkaprogram végrehajtásának ellenőrzése során; ezzel összefüggésben arra bátorít, hogy az említett mutatókat eszközként használják az oktatás és képzés területén a nemek közötti egyenlőség felé irányuló haladás nyomon követése során;

42.

megjegyzi, hogy bár a nők felsőoktatáshoz való hozzáférése tekintetében történt előrelépés, a nők még mindig alulreprezentáltak a matematika, a természettudományok és a technológia területén (a felsőfokú végzettséggel rendelkezőknek csupán 32 %-a nő, a férfiak aránya 68 %); rámutat, hogy a nemek közötti egyenlőtlenség csökkentése az említett területeken hozzájárulna az Unióban ezen ágazatokban a készségek terén tapasztalt hiány csökkentéséhez;

43.

a nem formális oktatást a formális oktatást kiegészítő oktatási területnek tartja, és azt ajánlja, hogy az oktatási szakpolitikának az „Oktatás és képzés 2020” keretében zajló kidolgozása során is ilyenként kezeljék azt;

44.

sürgeti a felsőoktatásba való nagyobb mértékű, hatékonyabb és szerteágazóbb befektetést;

45.

felhívja a tagállamokat, hogy (nemzetközi, nemzeti, regionális és helyi szinten) ösztönözzék a felsőoktatási intézmények, az egyetemek, a kutatóközpontok és az üzleti szféra közötti partnerségeket, valamint az üzleti szféra általi, a felsőoktatásba történő pénzügyi befektetéseket;

46.

felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák a felsőoktatási ágazat számára szükséges erőforrásokat, hogy a felsőoktatás – a jelenlegi válságot követő gazdasági és társadalmi fellendülés egyik legfontosabb eszközeként – megfelelően reagálhasson a globális kihívásokra;

47.

felhívja a tagállamokat, hogy jogalkotási, közigazgatási és pénzügyi eszközökkel támogassák az anyanyelven történő oktatást a kisebbségek számára;

48.

ragaszkodik ahhoz, hogy a minőségi szakoktatás és szakképzés alapvető fontosságú az új szakemberi réteg megteremtése szempontjából, és elengedhetetlen az „új munkahelyekhez szükséges új készségek” elnevezésű fellépés megvalósításához, különös tekintettel a munkahelyi tanulás és a gyakorlati képzés bővítésére a diplomás fiatalok számára is az egyetemek és a vállalatok közötti megállapodások alapján; úgy véli továbbá, hogy támogatni kell a szakképzésben részt vevő diákok számára az Európai Unió más országaiban eltöltött tanulmányi és gyakorlati időt, hasonlóan a felsőoktatásban folyó Erasmus programhoz; kéri a szakképzés támogatottságának és megbecsülésének javítását;

49.

hangsúlyozza, hogy a szakképzési programokat a kulcskompetenciák figyelembevétele révén tovább kell korszerűsíteni egyrészt annak érdekében, hogy azok minősége javuljon és vonzóbbá váljanak a fiatalok számára, másrészt hogy jobban megfeleljenek a munkaerőpiac változó igényeinek; úgy véli, hogy a szakképzési programoknak hozzá kellene járulniuk a transzverzális kulcskompetenciák fejlesztéséhez;

50.

hangsúlyozza, hogy a jelenlegi bevált gyakorlatok alapján be kell vezetni egy modellt a polgári kompetenciákhoz kapcsolódó képzési kreditek elismerésére azon fiatalok számára, akik nem profitorientált szervezetek által vagy a fejlesztési együttműködés keretében támogatott önkéntes és civil szolgálati kezdeményezésekben vesznek részt;

51.

sürgeti a középfokú szakoktatás és szakképzés, valamint a felsőoktatási képzés közötti könnyebb átjárhatóság lehetővé tételét, ami magasabb képzettséget biztosít;

52.

hangsúlyozza a kulcskompetenciákról szóló ajánlás egész életen át tartó tanulást felölelő dimenzióját, és ragaszkodik ahhoz, hogy teljes körű megvalósításához további előrelépésre van szükség a szakoktatás és szakképzés, valamint a felnőttkori tanulás terén többek között annak jogi elismerésével, hogy mindenkinek joga van az egész életen át tartó tanuláshoz;

53.

hangsúlyozza a tagállamok körében a szakképzés és a szakoktatás területén a tapasztalatcsere, valamint a bevált és a sikeres gyakorlatok megosztásának jelentőségét;

54.

azonnali cselekvésre szólít fel a gyenge szövegértéssel rendelkező személyek növekvő számának kezelése érdekében, kiemelt támogatást nyújtva a helyi önkormányzatoknak, mivel a polgárok ezekhez férnek hozzá a legkönnyebben; felszólítja a tagállamokat és az Európai Bizottságot, hogy tartsa szem előtt az írástudatlanok még mindig magas számát, és következesen lépjen fel e problémával szemben, a felnőttek körében is;

55.

rendkívül aggasztónak tartja a munkanélküliek növekvő számát a fiatalok körében, különösen a jelenlegi gazdasági válság idején; sürgeti a tagállamokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy a munkaerőpiac a lehető legrugalmasabb legyen annak érdekében, hogy a fiatalok könnyen találjanak, illetve válthassanak munkát;

56.

hangsúlyozza az oktatók nemzeti képesítési keretrendszerek kialakításába való nagyobb mértékű bevonásának, valamint az előzetes képzés jobb elismerésének szükségességét, beleértve a nem formális vagy ad hoc módon megszerzett képzést is;

57.

megjegyzi, hogy a 2003-ban elfogadott öt referenciaérték közül négy vonatkozásában nem sikerül elérni a célkitűzéseket; felhívja a Bizottságot, a tagállamokat, a regionális és helyi hatóságokat, valamint az egyéb szereplőket, hogy vizsgálják meg ennek okait, és hozzanak megfelelő intézkedéseket e tendencia visszafordítása érdekében;

58.

kiemeli a folyamatos strukturált párbeszéd és konzultáció fontosságát az oktatásuk és képzésük utolsó szakaszában lévő hallgatók, a felsőoktatási intézmények és a vállalkozások között;

59.

támogatja azt a célkitűzést, hogy 2020-ra 12,5 %-ról 15 %-ra növeljék a felnőttek egész életen át tartó tanulásban való részvételét, és megfelelő fellépésre szólít fel; ennek érdekében felszólítja az egyetemeket, hogy tegyék lehetővé a tanuláshoz való szélesebb körű hozzáférést, diverzifikálják és tágítsák ki a hallgatók körét, és a tanulási programokat alakítsák át oly módon, hogy azokat a tanuláshoz visszatérő felnőttek vonzónak találják; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek még határozottabb kezdeményezéseket az egész életen át tartó tanulás olyan képzési intézményeinek támogatása és elterjesztése érdekében, mint a „második esélyt nyújtó” iskolák; szorgalmazza a nemi dimenzió figyelembevételét és elősegítését az egész életen át tartó tanulásra vonatkozó stratégiák végrehajtása során; felhívja a figyelmet, hogy az egész életen át tartó tanulásban lényeges szerepet játszanak az idősek tanulását lehetővé tevő egyetemek;

60.

megjegyzi, hogy az oktatásban és képzésben részt venni kívánó felnőttek előtt álló egyik legfőbb akadály a családjuk igényeit kiszolgáló létesítmények hiánya; ezért arra ösztönzi a tagállamokat, hogy az ezen a területen az Európai Szociális Alap programozásában kialakított bevált gyakorlatok alapján – többek között szolgáltatási és az összeegyeztethetőségi utalványok révén – dolgozzanak ki támogató intézkedéseket annak biztosítására, hogy minden családi feladatokat (pl. gyermekek vagy egyéb eltartottak gondozását) ellátó diák és munkavállaló lehetőséget kapjon készségeinek és kompetenciáinak frissítésére és/vagy bővítésére; úgy véli, hogy fel kell tárni különösen az elektronikus tanulás lehetőségeit, mivel ez nagyobb rugalmasságot biztosít az oktatás, a munka és a gondozás összekapcsolására;

61.

arra bátorítja a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetét, hogy tegyen lépéseket az oktatás és képzés terén a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos összehasonlítható adatok gyűjtésének és elemzésének javítására, és biztosítsa a pekingi cselekvési platform megfelelő mutatóira vonatkozó statisztikák azonnali elérhetőségét és rendszeres frissítését;

62.

ajánlja az oktatási és képzési intézményeknek, hogy a felnőttek számára nyitott programjaikat próbálják szélesebb körben népszerűsíteni, és tegyék egyszerűbbé az e programokhoz való hozzáféréshez szükséges adminisztratív eljárásokat;

63.

felszólítja az Európai Bizottságot, hogy teljes mértékben vegye figyelembe az érdekelt felek szakértelmét és az „Oktatás és képzés 2020” stratégia megvalósításában játszott szerepét;

64.

felszólítja az Európai Bizottságot, hogy vegye fel a nem formális oktatást, a szakoktatást és szakképzést, valamint az iskolai tanulókat az „Oktatás és képzés 2020” kiadás előtt álló mobilitási referenciaértékei közé, és vegye át a bolognai folyamat hallgatói mobilitással kapcsolatos viszonyítási pontjait;

65.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

31.5.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 161/16

A.

mivel az Európai Unió és az egész világ az elmúlt 60 év legsúlyosabb gazdasági válságát éli meg, valamint a reálgazdaságnak az időszak legsúlyosabb recessziójával kell szembenéznie, és mivel a viszonylagos gazdasági fellendülés ellenére a foglalkoztatottság tekintetében nehéz körülményekre lehet számítani,

B.

mivel – függetlenül a társaság típusától, vagy attól, hogy a társaság milyen ágazatban tevékenykedik – számos olyan, vállalatirányítási kérdés létezik, amely az üzletviteli deontológia általános összefüggésében jelentőséggel bír, például a gondoskodási kötelezettség, az átláthatóság, a vállalati társadalmi felelősségvállalás, a kockázatkezelés, a pénzügyi befektetési döntések gazdasági fenntarthatósága, az igazgatótanács és a felügyelőbizottság gyakorlata, vagy a részvényesi jogok gyakorlása; mivel a közelmúltban bekövetkezett pénzügyi válság megmutatta, hogy e kérdéseket a pénzügyi stabilitás megőrzésének fényében kell kezelni, és folyamatosan elemezni kell annak érdekében, hogy a vállalatok olyan megoldásokat találhassanak, amelyek segítségével meg tudnak felelni az aktuális kihívásoknak, és amelyek segítenek a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés előmozdításában az EU-ban,

C.

mivel a válság feltárta a kockázatkezelési és a javadalmazási politika szoros kapcsolatát is, valamint megmutatta az utóbbi jelentőségét a társaságok megfelelő működését meghatározó mechanizmusok tekintetében; éppen ezért megfelelő figyelmet kell fordítani a kockázatkezelésre a javadalmazási politika olyan módon történő kialakítása során, amely lehetővé teszi hatékony kockázatkezelési rendszerek beépítését a vállalatirányítással kapcsolatos szélesebb, kiegyensúlyozott megközelítésbe, és biztosítja, hogy az ösztönző rendszerek felállításakor ellensúlyként gondoskodjanak megfelelő kockázatkezelési rendszerekről is,

D.

mivel a különböző ágazatokban működő társaságok számos közös kockázati osztállyal rendelkeznek, noha vannak bizonyos, ágazatspecifikus kockázattípusok (például a pénzügyi ágazatban tevékenykedő társaságok kockázatai); mivel a hatékony kockázatkezelés – a felügyeleti szabályok betartásának elégtelen ellenőrzéséből eredő –sikertelensége, valamint a javadalmazási politikák aránytalan ösztönzői központi szerepet játszottak a közelmúlt gazdasági válságának kialakulásában,

E.

mivel a kockázatkezelést az egész szervezet, nem pedig az egyes szervezeti egységek szintjén kell értelmezni és alkalmazni; a kockázatkezelésnek nyilvánosnak és átláthatónak kell lennie, valamint jelentéstételi követelményeknek kell vonatkozniuk rá,

F.

mivel minden megoldásnak biztosítania kell, hogy a kockázat vállalásakor a kockázatvállalás legyen összhangban az üzleti vállalkozás céljával és a társaság stratégiájával, megfelelő figyelmet szentelve a tényleges kockázatkezelésre; a hatékony kockázatkezelést valamennyi társaság esetében a megfelelő vállalatirányítás egyik legfontosabb elemének kell tekinteni,

G.

mivel a Bizottság válságot követő legelső lépéseinek egyike a javadalmazási politika kérdésével foglalkozott a 2004/913/EK és a 2005/162/EK bizottsági ajánlások kiegészítése révén, amelyek arra irányultak, hogy megfelelő javadalmazási politikát biztosítsanak azáltal, hogy a jegyzett társaságok igazgatóinak javadalmazási rendszerére vonatkozó új ajánlással megállapítják a javadalmazási politika kialakításának bevált gyakorlatait, valamint ajánlást tesznek közzé a pénzügyi szolgáltatási ágazat javadalmazási politikáiról,

H.

mivel az ajánlás erőssége a vállalat típusától függően változik, tekintetbe véve a vállalat méretét, belső szervezetét, illetve tevékenységei összetettségét; mivel ilyen különbséget lehet tenni például (jegyzett vagy nem jegyzett) pénzügyi társaságok és jegyzett, de nem pénzügyi társaságok között, valamint a pénzügyi iparág különböző ágazatai, például a banki, a biztosítási, vagy az alapkezelői üzletág között,

I.

mivel a javadalmazással összefüggésben az alábbi szempontokat is figyelembe kell venni: i. a javadalmazási rendszerek, ideértve szerkezetüket, átláthatóságukat és szimmetriájukat, valamint a javadalmazás és az ösztönzés közötti kapcsolatot, ii. a javadalmazási rendszerek meghatározásának folyamata, ideértve a szereplők, a szerepek és a felelősségi körök meghatározását, iii. a javadalmazási rendszerek feletti ellenőrzés, különös tekintettel a részvényesekre, és iv. a fizetést és a nyugdíjat is magában foglaló teljes javadalmazás,

J.

mivel az ajánlásokban foglalt különösen fontos elvek bizonyos szempontjai, így például a teljesítménykritériumok fogalma, amelynek a fizetés és a teljesítmény közötti kapcsolat létrehozásában kellene támpontot nyújtania, a végkielégítések esetében az „elégtelen teljesítmény”, a végkielégítés és a javadalmazás változó összetevői a pénzügyi szolgáltatási ágazatban, nem egyértelműek és azokat megfelelően át kell ültetni a gyakorlatba,

K.

mivel – figyelemmel a fizetés és a teljesítmény közötti kapcsolat meghatározásával kapcsolatos, ismételten előforduló nehézségekre – a hangsúlyt a javadalmazási politika kialakítási folyamatának hatékonyságára és az átláthatóságra kell helyezni, és mindkettőnek egy közép- és hosszú távra szóló, megfelelő időkeret alapján meghatározott és értékelt, a veszélyes és fenntarthatatlan, rövid távra (esetleg nagyon rövid távra) szóló kockázatkezelési politikák elkerülését célzó hatékony, meghatározott és elkülönített szerepekkel és az érintettek felelősségi köreivel jellemzett szilárd vállalatirányításon kell alapulnia,

L.

mivel az elfogadott megoldások nem követhetik az univerzális megoldás elvét, a társaságoknak pedig meg kell őrizniük rugalmasságukat a rendszerek saját igényeikhez való igazítása terén,

M.

mivel szükség van a teljesítmény és a javadalmazási politika utólagos értékelésére,

N.

mivel az átláthatóság a megfelelő irányítás meghatározó elemének bizonyult; mivel az átláthatóságot nem szabad egyszerűen a közzétételre korlátozni, hanem azt kell jelentenie, hogy a társaságok meg tudják indokolni, hogy miért az adott javadalmazási politikát választották,

O.

mivel az igazgatók javadalmazásával kapcsolatos politika egyértelmű és könnyen érthető módon való közzététele elvben a javadalmazási politikával kapcsolatos — különösen a részvényesek általi — döntéshozatali folyamat javára válhat; ez a közzététel magában foglalhatja a teljes javadalmazásnak vagy az egyes igazgatóknak biztosított egyéb juttatásoknak az éves beszámolóban vagy a javadalmazási jelentésben való részletes közzétételét,

P.

mivel a társaság célját a részvényesek és alkalmazottak építő módon való bevonásának kell képeznie; mivel ez szükségessé teszi további intézkedések feltárását, amelyek célja a részvényesek hatékony bevonása a társaság javadalmazási politikájának kialakításába (például a Németországban bevezetett lehetőséghez hasonlóan, amely esetében a társaságoknak konzultatív jellegű szavazáson kell megszerezniük a részvényesek jóváhagyását a többszintű javadalmazási politikával kapcsolatban), különösen mivel a részvényesek nem minden esetben hajlandóak vagy készek a tevékenyebb szerepvállalásra; mivel ennek azt is jelentenie kell, hogy fel kell tárni annak módját, hogy a részvényesek az irányító és felügyeleti testületekkel szemben ne reaktív, hanem proaktív módon léphessenek fel,

Q.

mivel, különösen a jegyzett vállalatok esetében, a részvényesek távolmaradása jelentős, ezért ösztönözni kellene az elektronikus szavazás alkalmazását a részvényesek gyűlésén,

R.

mivel a vállalatvezetőkkel folytatott igazi párbeszéd és a vállalati díjazási gyakorlatok és célkitűzések világos meghatározása érdekében megfelelően kell alkalmazni a munkavállalók saját vállalatuk vezetésével kapcsolatos tájékoztatására és a velük folytatott konzultációra vonatkozó meglévő jogszabályokat,

S.

mivel a vezetők javadalmazásának megállapítására vonatkozó követelmények megállapítása és a javadalmazás szintjének rögzítése a vállalati igazgatótanácsok jogkörébe tartozik,

T.

mivel az önkéntes szabványok alapvető fontosságúak az igazgatótanácsok és felügyelőbizottságok teljesítményének javítása szempontjából, és szükség lehet a bevált gyakorlatok felülvizsgálatára,

U.

mivel a tárgyilagos és független döntés meghozatalára alkalmas, hozzáértő igazgatótanácsok és felügyelőbizottságok létrehozását kell célul kitűzni; mivel az igazgatótanácsok és felügyelőbizottságok hatékonyságát és eredményességét értékelni kell,

V.

mivel a vállalatirányítás jelenlegi rendszerének elismert gyengeségei miatt az igazgatók (az igazgatótanács tagjai) bizonyos százalékának (például egyharmadának) kizárólag a részvényeseknek alárendelt, fizetett szakembereknek kell lenniük; mivel a felelősség és az alárendeltség vizsgálatakor a szakmai hozzáértést kell mérceként alkalmazni,

W.

mivel, míg az e területtel kapcsolatos jogalkotás nehezebb és időigényesebb megoldás lehet az ajánlások elfogadásánál, a nem kötelező erejű jogi megközelítés nem kielégítő,

X.

mivel a Bizottság azt tervezi, hogy az ajánlásokat jogalkotási javaslatok fogják követni, amelyek célja a javadalmazási rendszerek prudenciális felügyelet alá vonása, és különösen a tőkekövetelményekről szóló irányelvek módosítását javasolta; mivel a Bizottságnak szándékában áll megvizsgálni, hogy milyen további intézkedésekre lehet szükség a nem banki pénzügyi szolgáltatások terén,

Y.

mivel a Bizottság által a jegyzett társaságok vonatkozásában kibocsátott ajánlások nem feltétlenül tekinthetők megfelelő általános iránymutatásoknak a nem jegyzett társaságok bevált gyakorlatainak kidolgozását illetően,

Z.

mivel alapvető fontosságú, hogy az e területen elfogadott valamennyi eszközt valamennyi érdekelt fél egységesen és következetes módon alkalmazza az egész Európai Unióban,

1.

üdvözli a vállalatirányítás deontológiai kérdéseinek megoldására irányuló lépéseket, amelyek – amint arra a közelmúltbéli pénzügyi válság rámutatott – még közel sincsenek megoldva; ennek kapcsán üdvözli a Bizottság által kiadott két ajánlást;

2.

rámutat arra, hogy a nem kötelező erejű jogi megközelítés mindazonáltal nem kielégítő;

3.

ezért örömmel fogadja a Bizottság két jogalkotási javaslatát, amelyek lehetővé teszik az uniós jogalkotó számára, hogy megfelelően foglalkozzon a vonatkozó kérdésekkel, azaz a tőkekövetelményekről szóló irányelvek módosításával;

4.

támogatja azon elveket, amelyeket a Bizottság 2009. április 30-i ajánlásában terjesztett elő, elsősorban a jegyzett vállalatok igazgatói és vezetői javadalmazásával kapcsolatos rendszerekre és irányítási rendelkezésekre, másodsorban a javadalmazási rendszerekre és a javadalmazási politika (irányítás) kialakításának és végrehajtásának folyamatára, a javadalmazási politika és a prudenciális felügyelet átláthatóságára (felügyelet) vonatkozóan a pénzügyi ágazatban, de hangsúlyozza, hogy ezeket az ajánlásokat a tagállamok még nem ültették át kielégítő módon a gyakorlatba;

5.

fenntartja, hogy az EU-nak hosszú távra szóló, a vállalatok, a részvényesek és a dolgozók általános érdekeivel, valamint egy új, prudenciális és deontológiai szabályokon és kötelező erejű jogkörökkel rendelkező nemzeti és európai felügyeleti hatóságok működésén alapuló pénzügyi rendszerrel összhangban álló ipari, szociális és környezeti modellre van szüksége; úgy véli, hogy a pénzügyi ágazatnak ki kell elégítenie a reálgazdasági igényeket, elő kell segítenie a fenntartható növekedést, valamint a lehető legnagyobb társadalmi felelősséget kell mutatnia;

6.

emlékeztet rá, hogy gazdasági megújulás folyamatában a reálgazdaságnak nyújtott támogatás mellett a munkahelyek megóvására, a képzésre és a munkakörülményekre irányuló intézkedések is alapvető fontosságúak, és minden érdekelt félnek figyelembe kellene vennie azokat;

7.

fenntartja, hogy a hatékony és fenntartható vállalatirányítást lehetővé tevő javadalmazási politikákra nemcsak deontológiai szempontból, hanem elsősorban gazdasági okokból van szükség, mivel az efféle politikák közvetlen hatással vannak maguknak a vállalatok, valamint általában a gazdaság eszközeire és fejlődési kilátásaira, valamint a foglalkoztatási szint növelésére és megőrzésére;

8.

úgy véli, hogy a bankok és hitelintézetek igazgatóira vonatkozó javadalmazási politikákra vonatkozó rendelkezések nem maradhatnak puszta ajánlások, ezért egy felügyeleti rendszerhez kapcsolódó kötelező intézkedések formáját kell ölteniük, amelyek célja annak biztosítása, hogy a javadalmazás változó összetevője – bónuszok, részvényopciók és ösztönzők – ne késztesse a vállalatokat túlzottan kockázatos befektetési és vállalatirányítási politikák alkalmazására, amelyek nem veszik figyelembe a reálgazdaság visszaesését;

9.

hangsúlyozza, hogy a vállalatirányítási és javadalmazási politikáknak meg kell felelniük a Szerződések és az uniós irányelvek által megállapított, a nők és férfiak közötti egyenlő díjazás és egyenlő bánásmód elveinek és azokat elő kell mozdítaniuk;

10.

úgy véli, további európai jogalkotási intézkedésekre van szükség az eltérő nemzeti vállalati javadalmazási szabályok problémájának megoldása érdekében azokban az esetekben, amikor a vezető beosztású alkalmazottak egyik tagállamból egy másikba mennek át egy (holding)társaságon belül, vagy egyik vállalattól egy másik tagállamban található másik vállalathoz mennek át, vagy ha a vállalatok élnek a szabad mozgás által nyújtott lehetőséggel a belső piacon, például határon átnyúló fúziók révén;

11.

fontosnak tartja hangsúlyozni a vállalati igazgatótanácsok általános társadalmi felelősségét az uniós tagállamokban székhellyel rendelkező cégek fenntartható, hosszú távú fejlesztése kapcsán, valamint elvárja, hogy az ilyen igazgatótanácsok feladata legyen a vállalati vezetők javadalmazásának oly módon történő kialakítása, hogy az tükrözze e célt, és átlátható legyen az európai közvélemény számára;

12.

sürgeti a Bizottságot, hogy javasoljon ágazatspecifikus módosításokat a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó jogszabályokhoz a banki és nem banki intézmények közötti következetesség biztosítása érdekében a javadalmazási politikák terén. Emellett felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő jogalkotási javaslatokat a társasági jog területén a vállalatirányítási kérdések kezelésének elősegítésére és az egységesség biztosítására minden vállalat számára a javadalmazási politika terén;

13.

felkéri a Bizottságot, hogy ösztönözze és támogassa az uniós szinten alkalmazott intézkedések hatékony végrehajtását, miközben elsősorban a határokon átívelő tevékenységet folytató vállalatokra összpontosít, és tartsa be azon vállalását, hogy értékelő jelentést nyújt be a két ajánlás tagállamok által történő alkalmazásáról; ennek kapcsán felszólítja a Bizottságot, hogy az értékelő jelentés következtetéseibe foglalja bele azon jogalkotási és nem jogalkotási tevékenységek ütemtervét, amelyekre nyomon követés gyanánt szükség lehet;

14.

kéri, hogy hatékonyan hajtsák végre az európai részvénytársaság statútumának a munkavállalói részvételre vonatkozó kiegészítéséről szóló 2001/86/EK irányelvvel (5) összefüggésben kiválasztott, a munkavállalók konzultációját és részvételét biztosító rendszerekre vonatkozó szabályokat;

15.

az európai részvénytársaság formáját megfelelő platformnak tekinti ahhoz, hogy a bevált gyakorlatokat alkalmazza annak érdekében, hogy a transznacionális vállalatok irányításába erkölcsi elveket ágyazzanak be, valamint az ilyen elveket a gyakorlatban alkalmazzák;

16.

felhívja a tagállamokat, hogy – különösen a határokon átnyúló szavazás tekintetében – az akadályok felszámolása és a részvényesek szavazásban való részvételének előmozdítása érdekében ténylegesen hajtsák végre az intézkedéseket, például a részvényesek jogairól szóló európai uniós irányelvet;

17.

felkéri valamennyi érdekelt felet arra, hogy vegyen részt tevékenyen az üzleti gyakorlatok és az üzleti kultúra változásainak felülvizsgálatában;

18.

kéri, hogy a vállalatok döntéshozatali szerveiben és más szervekben betöltendő tisztségekre, illetve általában a munkahelyek betöltésére vonatkozó rendszer bevezetésére irányuló bizottsági ajánlás útján ösztönözzék, hogy több nő kerüljön vezetői pozícióba;

19.

javasolja, hogy – szigorúbban értékelve a vállalkozások vezető testületei tagjainak függetlenségét – a nemzeti felügyelő hatóságok dolgozzanak ki hatékonyabb korrupcióellenes mechanizmusokat, amelyek végrehajtása nemcsak a vállalkozások etikus vezetésének erősítését tenné lehetővé, hanem gazdasági teljesítményüket is fokozná;

20.

támogatja a kockázatkezeléssel kapcsolatos egységes és átfogó iránymutatás kidolgozását, amellyel jelenleg a tagállamokban alkalmazandó különféle előírások és szabványok csak részben foglalkoznak;

21.

hangsúlyozza, hogy a gazdasági bűncselekmények esetében büntetőeljárást lehet indítani az igazgatótanács e bűncselekményekért felelős egyes tagjai ellen;

22.

felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a nem jegyzett vállalatok bevált gyakorlataira vonatkozó iránymutatás használatát, amelyet úgy terveztek, hogy figyelembe vegye az ilyen vállalatok sajátosságait és különbségeit;

23.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

31.5.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 161/21

A.

mivel az európai vállalatok jövője szempontjából kulcsfontosságú, hogy befektessenek az ifjúságra irányuló fellépésekbe, különösen most, amikor a fiatalok aránya az összlakosságban folyamatosan csökken,

B.

mivel a fiatalok hozzáadott értéket nyújtanak a társadalom számára és ekként kell őket elismerni,

C.

mivel a mai generáció a jelenlegi politikák formálásakor komoly felelősséggel tartozik a fiatalokért és az eljövendő generációkért; mivel a politikaalakítóknak és a kutatóknak figyelembe kell venniük a fiatalok véleményét, és meg kell őket hallgatniuk,

D.

mivel az Európai Uniónak jelentős eszközök állnak rendelkezésére az ifjúsági politikákra vonatkozóan, ezeket az eszközöket azonban a tagállamoknak teljes mértékben ki kell használniuk, kommunikálniuk és integrálniuk kell,

E.

mivel a foglalkoztatás több mint fizetett munka: a szocializáció eszköze, és fontos támogató, strukturális és személyiségformáló forrás lehet,

F.

mivel a bizonytalan munkahelyzet elriaszthatja a fiatalokat a családalapítástól, illetve a családalapítás elhalasztására késztetheti őket, ami kihat a népességszám alakulására,

G.

mivel a mai európai ifjúság körében egyre nagyobb a munkanélküliség mértéke és a gazdasági válság súlyosan érinti őket, mivel különösen az alulképzett fiatalok lesznek nagyobb valószínűséggel munkanélküliek és mivel emiatt fontos biztosítani, hogy a fiatalok a lehető legjobb képzésben részesüljenek, amely azonnali és tartós hozzáférést biztosít a munkaerőpiachoz,

H.

mivel támogatni kell minden fiatalnak a magas színvonalú oktatáshoz és képzéshez való egyenlő hozzáférését valamennyi szinten, és még inkább ösztönözni kell az egész életen át tartó tanulási lehetőségeket,

I.

mivel elő kell segíteni és támogatni kell a fiatalok átlépését az oktatásból és képzésből a munkaerőpiacra,

J.

mivel mielőbb abszolút prioritást kell biztosítani a korai iskolaelhagyás és az írástudatlanság problémájának, különösen a fiatalkorúak és a fiatal börtönlakók körében,

K.

mivel az egészséggel, lakáskörülményekkel és környezettel kapcsolatos kérdések nagyon fontosak a fiatalok számára és ezek komolyan kihathatnak életükre és jövőjükre; mivel kedvező környezetet kell teremteni az oktatás, a foglalkoztatás, a társadalmi befogadás és az egészség terén,

L.

mivel a fiataloknak – amellett, hogy egészséges családi környezetet kell biztosítani számukra – támogatásra van szükségük az önállóság és a függetlenség iránti igényük kielégítéséhez,

M.

mivel a bizottsági közleményben és a tanácsi állásfoglalásban nem szerepelnek kifejezetten környezeti aspektusok, bár ezek alapvető fontosságúak a fiatalok számára és komoly hatással vannak az eljövendő generációk egészségére, életminőségére és jólétére; mivel ennélfogva a fiatalok számára készült uniós stratégiában egyértelműen említést érdemelnek a környezeti kérdések az intézkedési területeken,

N.

mivel a fiatalok tevékeny társadalmi részvétele nem csupán a szerepük növelésének lényeges eszköze, hanem személyes fejlődésükhöz, jobb társadalmi integrációjukhoz, szakismeretszerzésükhöz és felelősségérzetük fejlődéséhez is hozzájárul,

O.

mivel az ifjúsági munka fontos az EU ifjúsági stratégiája számára, amelyet értékes szabadidős tevékenységként fiatalok végeznek fiatalokért, illetve a szaktudás megszerzése és személyes fejlődésük érdekében,

P.

mivel annak megtanulása és megtapasztalása, hogy mit jelent a társadalom felelős tagjának lenni, a demokrácia és folyamatai megértését és az azokban való aktív részvételt erősíti,

Q.

mivel az ifjúságot támogató európai programok létezését jobban kellene kommunikálni a fiatalok felé részvételük fokozása érdekében,

R.

mivel egy hatékony ifjúsági politika hozzájárulhat egy európai mentalitás kialakításához,

1.

üdvözli a Bizottság „Az EU ifjúsági stratégiája – befektetés és az érvényesülés elősegítése” című közleményét;

2.

üdvözli a Tanács állásfoglalását az ifjúságpolitika terén folytatott európai együttműködés megújított keretéről (2010–2018);

3.

rámutat arra, hogy az „ifjúság” fogalmának meghatározása tagállamonként eltérő; megjegyzi, hogy a fogalmat a társadalmi körülmények befolyásolják, és hogy emiatt mutatkozik különbség az egyes tagállamok megközelítésében;

4.

véleménye szerint a közösségi programoknak és támogatásoknak tükrözniük kell Európa fiatalokkal kapcsolatos törekvéseit;

5.

felhívja a tagállamokat, hogy teljes mértékben hajtsák végre a Lisszaboni Szerződés ifjúságpolitikai rendelkezéseit, például ösztönözzék a fiatalok részvételét a demokratikus életben, fordítsanak különös figyelmet a fiatal sportolókra és jogilag tartassák be az alapjogi chartát;

6.

elismeri, hogy a szubszidiaritás elvének megfelelő figyelembevételével a megerősített nyílt koordinációs módszer – gyengeségei, korlátozott alkalmazása, a legitimitás hiányosságai, a „szakértők” és a megválasztott politikusok közötti hatékony együttműködés hiánya, a nemzeti prioritásoknak megfelelő integráció hiánya és a különböző szintek közötti „felelősségbeli zavar” kockázata ellenére – az ifjúsági politikában folyó együttműködés megfelelő eszköze; úgy véli, hogy hosszú távú eredmények elérése érdekében meg kell erősíteni a nyílt koordinációs módszert;

7.

hangsúlyozza, hogy a nyílt koordinációs módszer maximális eredményessége érdekében valamennyi érintett részéről erős politikai elszántságra van szükség; úgy véli, hogy a végrehajtási hiányosságok alapvetően akadályozzák a kitűzött célok elérését;

8.

elismeri, hogy e stratégia céljainak elérése érdekében fontos az intézmények közötti helyi, regionális, nemzeti és európai szintű együttműködés, valamint felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és a fiatalok képviselőit, hogy játsszanak aktív szerepet az ifjúsági stratégia végrehajtásában;

9.

ifjúsági kérdésekben szorosabb együttműködést sürget az Európai Parlament, a Bizottság és a Tanács között, és hangsúlyozza a nemzeti parlamentekkel való és a nemzeti parlamentek közötti integráltabb együttműködés szükségességét a nyílt koordinációs módszer keretében;

10.

üdvözli a kettős megközelítés világos meghatározását, a munkamódszerek bevezetését és különösen a Tanács által meghatározott megvalósítási eszközök egyértelmű felsorolását; kéri az Európai Parlament részvételét a munkaciklusok prioritásainak meghatározásában; az ifjúságpolitika terén tényeken alapuló, koherens és konkrét európai együttműködésre szólít fel;

11.

hangsúlyozza, hogy európai és nemzeti szinten egyaránt világos és felhasználóbarát mutatókra van szükség, amelyek lehetővé teszik a fiatalok helyzetére vonatkozó valós ismeretek javítását, bővítését és naprakésszé tételét, valamint a közösen meghatározott célkitűzések végrehajtása során tett előrehaladás mérését és összehasonlítását; kiemeli a folyamatos ellenőrzés és értékelés fontosságát;

12.

rámutat az uniós ifjúsági stratégia végrehajtásának állapotára vonatkozó értékelés jelentőségére; hangsúlyozza, hogy a tagállamok ifjúsági témáról készített időközi jelentését a társadalmi tudatosság növelése érdekében nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni; hangsúlyozza, hogy figyelemmel kell kísérni, hogyan alakul és változik a fiatalok élete Európában, hogy a tényleges fejlődést értékelni lehessen;

13.

úgy véli, hogy az egymástól tanulásnak fejlettebbnek kellene lennie, mivel ezáltal megkönnyíthető a helyes gyakorlatok cseréje és hozzá lehet járulni a nemzeti szintű fellépések következetességéhez;

14.

úgy véli, hogy az uniós ifjúsági stratégia teljessége érdekében az ifjúsági politikákat pontos és átlátható módon az uniós programokkal és fellépésekkel párhuzamosan kell kialakítani; úgy véli, hogy az uniós programok végrehajtásából származó eredményeknek visszajelzést kell adniuk az ifjúsági politikák alakításához és általában az uniós ifjúsági stratégiához, és viszont;

15.

hangsúlyozza továbbá, hogy a már végrehajtott meglévő programokat mélyrehatóan elemezni kell, hogy lehetővé váljon a hatékony minőségirányítás, és ennek alapján ki lehessen dolgozni a jövőben a programoknál esetleg szükségessé váló tökéletesítéseket;

16.

rámutat, hogy szükség van az uniós ifjúsági programok és szociális alapok kiigazítására a hozzáférésük megkönnyítése és a hozzáférésükre irányuló eljárás egyszerűsítése érdekében; hangsúlyozza egy gyakorlatias, bürokráciamentes megközelítés kidolgozásának fontosságát ezen a területen, hogy integrált ifjúsági stratégiát hajtsanak végre a fiatalok életének javítása érdekében; kiemeli annak jelentőségét, hogy a fiatalokat bevonják az ifjúsági programok végrehajtásába, hogy igényeiket jobban figyelembe lehessen venni;

17.

kiemeli a Comenius, az Erasmus és a Leonardo da Vinci programok jelentőségét az európai oktatási és képzési politikák kidolgozásában; megismétli azon politikai prioritását, hogy ezeket a programokat az uniós ifjúsági politika fejlesztése sarokkövének tekinti, különösen a többéves programok következő generációja tekintetében;

18.

úgy véli, hogy nagyobb erőfeszítést kell tenni a fiatalok Európán belüli mobilitásának előmozdítására, és hogy a mobilitási programokban lehetőséget kell biztosítani és kellő figyelmet kell fordítani a formális oktatásban részt nem vevő fiatalok tapasztalatcseréire;

19.

felszólítja a Bizottságot, hogy az új mobilitási programokon belül szenteljen külön figyelmet a fiatal munkavállalók mobilitásának, és ennek érdekében kéri, hogy a diákok számára jelenleg is létező speciális vízumrendszert terjesszék ki a fiatal munkavállalókra is;

20.

felhívja a figyelmet arra, hogy a tömegmédiát be kell vonni az ifjúságnak szóló programok népszerűsítésébe;

21.

elismeri, hogy a fiatalok életének javítása olyan hatalmas feladat, amelyet minden politikai területen figyelembe kell venni; bátorítja az európai intézményeket és a tagállamokat, hogy ösztönözzék ifjúsági területek létrehozását valamennyi tárcánál és minisztériumnál, ami segíti a megfelelő ifjúsági politikák kidolgozásának megerősítését; emellett felszólítja a Bizottságot, hogy főigazgatóságain jelöljön ki ifjúsági felelősöket és képezze tovább őket; véleménye szerint a az a cél, hogy a Bizottság dokumentumait az ifjúságpolitika céljainak szempontjából értékeljék; ezért határozottan üdvözli az ágazatokon átívelő megközelítést mint a maximális eredményesség eléréséhez szükséges tényezőt; úgy ítéli meg, hogy az ifjúsággal kapcsolatos kérdéseknek az összes politikai területbe való beépítése az ifjúsági stratégia sikerének kulcsfontosságú eleme;

22.

hangsúlyozza a generációk közötti igazságosság európai szintű intézményesítésének és annak szükségességét, hogy a tagállamok elfogadják ezt az elvet a generációk közötti kapcsolatok igazságos rendezéséhez;

23.

nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a globális gazdasági válság jelentős hatással van a fiatalokra és ennek mélyrehatóan befolyásolnia kell a cselekvési területeken belüli prioritásokat; úgy véli, hogy ezt azon intézkedések körének feltárásával kell tenni, amelyek a szociális intézkedések leépítésére vonatkozó stratégát támogatják, valamint különös figyelmet kell fordítani a szociális biztonsági hálók és a társadalombiztosítási rendszerek felülvizsgálatára;

24.

kiemeli a fiatalok közötti mindenfajta megkülönböztetés – nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson, fogyatékosságon, koron vagy szexuális irányultságon alapuló – megszüntetésének fontosságát;

25.

hangsúlyozza, hogy az ifjúságot az EU társadalmi jövőképének prioritást élvező csoportjává kell tenni;

26.

nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a fogyatékkal élő fiatalok számára hatékony, személyre szabott támogatást kell adni, és biztosítani kell számukra az oktatáshoz, munkához, kultúrához, szabadidős tevékenységekhez, sporthoz, szociális tevékenységekhez, illetve a köz- és állampolgári ügyek intézésében történő részvételhez való valódi, fizikai, érzékszervi és kognitív szempontból egyenlő esélyeket nyújtó hozzáférést;

27.

felszólít a sokféleség tiszteletben tartását és a fiatalok és gyermekek sikeres integrációját biztosító intézkedések meghozatalára;

28.

felszólítja a tagállamokat, hogy tárják fel az ifjúsági politikák, az oktatási, képzési, foglalkoztatási, kulturális és egyéb politikák közötti kapcsolatokat;

29.

kiemeli, hogy erős kapcsokat kell létrehozni a gyermekekkel és fiatalokkal kapcsolatos politikák között;

30.

ösztönzi a tagállamokat, hogy a növekedés és munkahelyteremtés kulcselemeként fokozzák a tudásháromszög (oktatás, kutatás, innováció) egyes elemei közötti kölcsönhatást; határozottan javasolja a nem formális oktatás és képzés erőteljesebb gazdasági elismerésére vonatkozó közös kritériumok előmozdítását; például az EKK-rendszer elfogadásának felgyorsítása révén, a képesítések elismerése, illetve az átláthatóság és a készségek érvényesítése érdekében;

31.

felszólítja a tagállamokat a munkaerőpiacon keresett munkáknak megfelelő készségekbe történő befektetések kezdeményezésére, továbbá arra ösztönzi őket, hogy az oktatási tanterveket igazítsák a munkaerő-piaci igényekhez, hozzák létre a rövid távú gyakorlati képzésre vonatkozó jogi szabályozást (ha még nincs ilyen), és amikor csak lehetséges, alkalmazzák a készségek érvényesítését és a képesítések elismerését;

32.

felhívja a figyelmet az iskolát idő előtt elhagyók problémájára, valamint arra, hogy intézkedni kell annak biztosításáról, hogy a fiatalok lehető legnagyobb hányada elvégezze a kötelező iskolákat;

33.

határozottan ösztönzi a tagállamokat, hogy a finanszírozás növelésével támogassák minden fiatal tanulmányi és képzési mobilitását, amely kulcsfontosságú tényező a tanulási és munkatapasztalatok megszerzéséhez; hangsúlyozza az ifjúság mobilitásának jelentőségét az EU határ menti régióiban is az ifjúságot támogató uniós programokban való széles körű részvétel biztosítása révén;

34.

sürgeti a tagállamokat, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt a stratégiai célok elérése és annak érdekében, hogy elérjék az európai oktatási és képzési együttműködési keretben (ET 2020) meghatározott referenciaértékeket, különösen az alapvető készségek elsajátításában rosszul teljesítők és az iskolát idő előtt elhagyók tekintetében;

35.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az oktatási rendszert elhagyók számára teremtsék meg a megfelelő csatornákat az oda történő visszajutásra, és gondoskodjanak arról, hogy a gyakorlati képzésben részt vevők számára az oktatás felsőbb szintjeire vezető, megfelelő áthidaló megoldások álljanak rendelkezésre, valamint javasoljanak célzott programokat a nehéz körülmények vagy rossz választások miatt lemaradó fiatalok számára;

36.

hangsúlyozza, hogy a fiatalok számára biztosítani kell az oktatásból a munkába való átmenettel kapcsolatos orientációhoz és tanácsadáshoz való hozzáférést;

37.

felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák, hogy a gyermekek és a fiatalok – családjaik jogi státuszától függetlenül – hozzáférhessenek az állami oktatáshoz, és az integráció eszközeként segítsék elő, hogy e gyerekek és fiatalok saját kultúrájukat és nyelvüket kellőképpen tiszteletben tartva megszerezzék a szükséges nyelvtudást és megismerjék a befogadó tagállam kultúráját;

38.

felszólítja a tagállamokat, hogy származásukra vagy anyagi helyzetükre való tekintet nélkül biztosítsanak egyenlő hozzáférést az oktatáshoz a fiatalok számára, valamint garantálják az oktatáshoz való egyenlő hozzáférést az alacsony jövedelmű családokból származó, hátrányos helyzetű fiatalok számára;

39.

felszólítja a tagállamokat, hogy hajtsák végre a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményt, valamint a formális és a nem formális oktatás tekintetében egyaránt részvételre ösztönző oktatást teremtsenek meg;

40.

hangsúlyozza, hogy az oktatók számára új, hatékony és folyamatos képzési rendszert kell biztosítani annak érdekében, hogy segíthessenek a diákoknak a gyorsan változó társadalmunkhoz történő alkalmazkodásban;

41.

hangsúlyozza a médiaismeretek fontosságát;

42.

rámutat, hogy az oktatás alapvető szerepet játszik a személyes pozitív hozzáállás kialakulásában;

43.

rendkívül aggasztónak tartja a munkanélküliek, az alulfoglalkoztatottak és a bizonytalan munkahellyel rendelkezők növekvő számát a fiatalok körében, különösen a jelenlegi gazdasági válság idején; határozottan támogatja az Európai Tanácsnak szóló azon felkérést, hogy a 2010-et követő időszakra szóló lisszaboni stratégiában és az „Európa 2020” stratégiában gondoskodjon a fiatalokra vonatkozó tervekről és az európai ifjúsági paktum átfogó céljaival összhangban támogassa a kezdeményezések folytatását; határozottan támogatja a gazdasági és pénzügyi válságtervek keretében a gazdasági fellendülés menetében a fiatalokat célzó megfelelő intézkedésekre vonatkozó javaslatot;

44.

hangsúlyozza a növekedést és munkahelyteremtést célzó lisszaboni stratégia célkitűzései megvalósításának alapvető fontosságát és úgy véli, hogy a megújult EU 2020-as menetrend lehetővé teszi, hogy az EU egy innovatív és munkahelyteremtő gazdaság felé gyorsabban elmozdulva teljesen felépüljön a válságból; ebben az összefüggésben sürgeti, hogy a megújult menetrend jobban fókuszáljon a fiatalokra;

45.

felszólítja a tagállamokat, hogy tegyenek intézkedéseket a bizonytalan munkahelyek és nem megfelelő munkakörülmények ellen, amelyekkel a fiatalok a munkaerőpiacon találkoznak, illetve aktívan támogassák a munkavállalás és a családi élet összeegyeztethetőségét;

46.

sürgeti a tagállamokat, hogy a foglalkoztatás elősegítése érdekében politikáikban vegyék figyelembe a generációk közötti dimenziót;

47.

felszólítja a tagállamokat, hogy javítsák a fiatalok hozzáférését a jó munkafeltételeket nyújtó valamennyi foglalkoztatási formához annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a tehetség elpazarlása, amely a készségek és munkák közötti aránytalanságból adódik; ezzel összefüggésben javasolja a gyakornoki állások minőségének és a gyakornokok jogainak javítását annak biztosításával, hogy a gyakornoki programok többsége biztosítsa a fiatalok számára a képzettség és később a fizetett állás megszerzését;

48.

felszólítja emellett a tagállamokat, hogy több munkalehetőséget teremtsenek, hajtsanak végre szociális védelmi programokat a hátrányos helyzetű fiatalok érdekében; biztosítsák a perifériáról és a városközpontokból származó fiatalok esélyegyenlőségét és külön támogatást nyújtsanak a fiatal anyáknak;

49.

emlékeztet az agyelszívás kockázatára és annak a fiatalok származás szerinti országára gyakorolt negatív következményeire; felszólítja a tagállamokat, hogy tárjanak fel és dolgozzanak ki a fiatalok otthontartására irányuló stratégiát olyan országokra és régiókra vonatkozóan, amelyekben gyakori a változatos formában – pl. agyelszívás, a hiányszakmák betöltése, valamint az olcsó, rugalmas, képzetlen és gyakran időszakos foglalkoztatás – megnyilvánuló kivándorlás;

50.

felszólítja a tagállamokat, hogy szüntessék meg a fiatal férfiak és fiatal nők közötti jövedelemkülönbségeket az olyan esetekben, amikor a különbség csak a nemeken alapul;

51.

felszólítja a tagállamokat, hogy a globalizáció korában biztosítsanak megfelelő munkavállalói jogokat és szociális biztonságot, ügyelve a rugalmasság és a biztonság közötti egyensúly fenntartására;

52.

felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák a megszerzett szociális juttatások teljes átvihetőségét annak érdekében, hogy a mobilitást választó fiatal munkavállalók jóléte ne kerüljön veszélybe;

53.

hangsúlyozza a vállalatoknál és intézményeknél a tanulmányok ideje alatt biztosított gyakorlati képzési idő jelentőségét, amely ezután megkönnyítheti a későbbi munkavállalást;

54.

javasolja a vállalkozói kultúra fiatalok körében történő népszerűsítését a vállalkozásról szóló kommunikáció javításán keresztül, az európai struktúrák és hálózatok e célból történő fejlesztésének támogatása révén, valamint a fiatalok önálló vállalkozóvá válásának vagy a mikrohitelekhez és mikrofinanszírozási eszközökhöz való folyamodásuk ösztönzése révén; hangsúlyozza az egész életen át tartó tanulás jelentőségét;

55.

támogatja az oktatás és az ipar közötti szinergiák, valamint az egyetemek és az üzleti világ közötti integráció fejlettebb formáinak szükségességét;

56.

arra ösztönzi a tagállamokat, hogy az európai programokat kiegészítő nemzeti programokkal támogassák a fiatalokat célzó magánjellegű kezdeményezéseket;

57.

felhívja a figyelmet arra, hogy politikákat kell kidolgozni a munka és a magánélet összeegyeztetésére, a fiatalokat pedig ösztönözni kell a családalapításra; rámutat arra is, hogy biztosítani kell, hogy a fiatalok elegendő jövedelemmel rendelkezzenek döntéseik – többek között a családalapításra vonatkozó döntés – önálló meghozatalához;

58.

hangsúlyozza, hogy az éghajlati és környezeti változások és a környezetkárosodás kedvezőtlen hatást gyakorolnak a fiatalok életére, és e területen fenntartható intézkedések meghozatalára szólít fel;

59.

felszólítja a tagállamokat, hogy tanterveikbe építsék be az egészségügyi és környezeti kockázatok megelőzésének megfelelő oktatását;

60.

mély sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az együttműködési keret nem tesz említést a fogyasztóvédelmi politikákról; véleménye szerint lehet összefüggés egyes egészségügyi problémák és az egészségtelen élelmiszerek termelése és forgalomba hozatala között;

61.

hangsúlyozza, hogy a fogyasztó- és környezetvédelmi politikák alakításakor figyelembe kell venni a fiatalok és a gyermekek egyedülálló sebezhetőségét; hangsúlyozza, hogy például tájékoztató és oktatási kampányok révén kell biztosítani a fiatal fogyasztók magas szintű védelmét;

62.

kiemeli a kábítószer- és az alkoholfogyasztás és a dohányzás káros hatásai és egyéb függőségi formák – ideértve a szerencsejátékot is – elleni küzdelem elsősorban megelőzés és rehabilitáció révén történő folytatásának fontosságát; felhívja a tagállamokat, hogy a lehető legnagyobb mértékben aknázzák ki az EU kábítószerek elleni cselekvési tervét és stratégiáját az alkoholfogyasztás káros hatásai és az egyéb függőségi formákkal szembeni tagállami fellépés támogatására;

63.

emlékeztet arra is, hogy a gyermekek és a fiatalok erőszakos jelenetek sokaságával szembesülnek a médián keresztül; javasolja e probléma további vizsgálatát, és hogy hozzanak meg minden szükséges intézkedést e jelenségnek az említett korosztályok szellemi egészségére gyakorolt hatásának kiküszöbölése érdekében;

64.

javasolja, hogy médiaoktatási politikák és a média ellenőrizetlen használatából fakadó veszélyek tudatosítására irányuló politikák segítségével nyújtsanak útmutatást a fiataloknak az új technológiák használatához;

65.

hangsúlyozza a fiadalok szexuális nevelési kérdésekkel kapcsolatos tájékoztatásának szerepét egészségük védelmében;

66.

felhívja a figyelmet a terhességek folyamatosan magas számára a fiatalkorúak körében, és felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tudatosítsák e problémát a fiatalokban, és végezzenek ezzel kapcsolatos oktatást a körükben;

67.

felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a bevándorló gyermekek és fiatalok – családjaik jogi státuszától függetlenül – hozzáférést kapjanak az egészségügyi alapellátáshoz;

68.

hangsúlyozza a sport szerepét mint a fiatalokat egészséges életmódra ösztönző, és a csapatmunkát, a becsületes játékot és a felelősségvállalást előmozdító teljes tevékenységcsoportot, valamint a fiatalok tájékoztatásának szerepét a sportpályákon tapasztalható erőszak leküzdésében; speciális programokat szorgalmaz a fogyatékkal élő fiatalok számára;

69.

felhívja a tagállamokat, hogy a fiatalok sporttevékenységének ösztönzésére irányuló erőfeszítéseik során a nemekkel kapcsolatos szempontokat is vegyék figyelembe, és biztosítsanak támogatást a kevésbé népszerű sportágaknak is;

70.

hangsúlyozza az ifjúsági felvilágosító kampányok támogatásának fontosságát a dopping elleni küzdelem és a sport tisztaságának támogatása érdekében;

71.

hangsúlyozza a fiatalokkal folytatott folyamatos strukturált párbeszéd és konzultáció fontosságát; határozottan ösztönzi, hogy a fiatalok és az ifjúsági szervezetek folyamatos strukturált párbeszéden keresztül minden (helyi, nemzeti és nemzetközi) szinten fokozottabban vegyenek részt az általános politika és különösen – de nem kizárólag –az ifjúsági politika kialakításában;

72.

hangsúlyozza az ifjúsági konzultáció módszere átgondolásának fontosságát annak biztosítása érdekében, hogy a fiatalok véleményének széles skáláját vegyék figyelembe; támogatja olyan struktúrák kialakítását, amelyekben az összes szereplő együtt dolgozhat, egyformán befolyásolhatja a politikákat és a döntéseket, és biztosíthatja e struktúrák kialakításához szükséges eszközöket;

73.

arra ösztönzi a tagállamokat, hogy az ifjúsági szervezeteket vonják be a politikaformálási folyamatba még helyi szinten is;

74.

hangsúlyozza a reprezentatív ifjúsági képviseletek fontosságát a strukturált párbeszédben, és azt javasolja a Bizottságnak, hogy a fiatalokat érintő, prioritást évező kérdésekben konzultáljon a nemzeti ifjúsági tanácsok képviselőivel;

75.

egyetért az ifjúsági szervezetek és a nem formális oktatáshoz való jelentős hozzájárulásuk elismerésének és támogatásának gyakran hangoztatott szükségességével; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy ösztönözzék a tagállamokat helyi ifjúsági parlamentek és tanácsok felállítására és támogatására, és indítsanak ennek megfelelő programokat;

76.

hangsúlyozza, hogy a reprezentativitás fokozása érdekében több és sokféle fiatal részvételére van szükség; támogatja a részvételre ösztönzést fiatal kortól kezdve; ezzel összefüggésben bátorítja a gondolkodást az iskolák, az ifjúsági szervezetek és más civil társadalmi szervezetek közötti kapcsolatok megerősítéséről, és határozottan ajánlja a nem formális oktatás erősebb elismerésének támogatását;

77.

javasolja díjak alapítását a társadalomban aktívan részt vevő fiatalok számára azzal a végső céllal, hogy kialakuljon a jogok és kötelességek kultúrája;

78.

hangsúlyozza, hogy külön erőfeszítésekre van szükség annak érdekében, hogy az európai tevékenységekben való aktív részvételre ösztönözzék a periférián és a vidéki térségekben, valamint a szegény városrészekben élő fiatalokat; e tekintetben sajnálatosnak tartja, hogy az együttműködési keret nem javasolt olyan konkrét fellépéseket, amelyek célja, hogy a fiatalok – és különösen azok, akik távoli területeken élnek, valamint azok, akik nem tagjai politikai, szociális vagy nem kormányzati szervezeteknek – jobb tájékoztatást kapjanak az uniós programokról; kéri a Bizottságot, hogy e kérdésben vállaljon egyértelmű kötelezettséget;

79.

hangsúlyozza, hogy fokozni kell az erőfeszítéseket az eredményes háromoldalú információ- és eszmecsere biztosítása érdekében a tudományos, üzleti és politikai közösségek között helyi, regionális és nemzeti szinten;

80.

felszólítja a tagállamokat, hogy könnyítsék meg az új technológiákhoz való hozzáférést annak érdekében, hogy előmozdítsák a fiatalok kreativitását és innovációs képességét, valamint felkeltsék a kultúra, a művészet és a tudomány iránti érdeklődést;

81.

meglepőnek tartja, hogy a Bizottság közleményéből teljes mértékben hiányoznak a kulturális kérdésekre tett konkrét utalások; hozzáteszi, hogy ezek a kérdések nem szorítkozhatnak kizárólag a vállalkozásokra és az új technológiák használatára;

82.

üdvözli, hogy a Tanács határozata figyelembe veszi az oktatási rendszer és a családok szerepét kiegészítő társadalmi és kulturális tevékenységek szerepét; megállapítja, hogy ezek a tevékenységek döntő mértékben járulnak hozzá a megkülönböztetés és az egyenlőtlenség elleni küzdelemhez is, és elősegítik a fiatalok szabadidős tevékenységekhez, kultúrához és sporthoz való hozzáférését;

83.

hangsúlyozza az ifjúsági kultúra támogatásának és elismerésének fontosságát a források tagállami elosztása során, mivel ez alapvető fontosságú a fiatalok kreativitásának fejlesztése szempontjából;

84.

üdvözli a Tanács állásfoglalásában szereplő javaslatot, amely kulturális, interkulturális kompetenciákról és az új médiáról folyó, fiataloknak nyújtandó szakképzésre irányul;

85.

javasolja, hogy a kultúra és a média területén megvalósuló politikák, programok és fellépések ifjúsági dimenziót is tartalmazzanak;

86.

véleménye szerint a kulturális intézményeket (például múzeumokat, könyvtárakat és színházakat) ösztönözni kellene a gyermekek és a fiatalok nagyobb mértékű bevonására;

87.

felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy dolgozza ki az európai ifjúsági igazolvány rendszerét, hogy a fiatalok az egész EU területén nagyon alacsony árak mellett léphessenek be a kulturális intézményekbe;

88.

üdvözli a Tanács határozatát, amely a 2011-es évet az önkéntesség európai évének jelöli ki, valamint a fiatal önkéntesek európai mobilitásáról szóló tanácsi ajánlásban foglalt intézkedéseket;

89.

véleménye szerint többek között az Európai Önkéntes Szolgálat program kiterjesztésével, valamint a hátrányos helyzetű fiatalok önkéntesség melletti elköteleződése elősegítésével támogatni kell a fiatalok önkéntes munkáját;

90.

úgy véli, hogy az Amicus előkészítő intézkedés értékelésének eredményétől függően további ilyen intézkedéseket kell előirányozni;

91.

véleménye szerint az önkéntes tevékenységek nem helyettesíthetik a hivatásszerű, fizetett munkalehetőségeket, de hozzáadott értéket nyújtanak a társadalom számára;

92.

kéri a már létező európai „Youthpass” tanúsítványhoz kapcsolódó „európai önkéntesigazolvány” bevezetését és kölcsönös elismerését; ebben az igazolványban tartanák nyilván a gyermekek és fiatalok által végzett önkéntes munkát, és azt az alkalmasság igazolásaként be lehetne nyújtani a lehetséges munkaadóknak;

93.

üdvözli, hogy a 2010-es évet a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évének jelölték ki, főleg a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság összefüggésében, amely különösen súlyosan érinti a fiatalokat;

94.

véleménye szerint a generációk közötti méltányosság kulcsfontosságú kihívás az elöregedő társadalmak összefüggésében; felhívja a tagállamokat, hogy politikáik alakítása során vegyék figyelembe a fiatalok és a jövő generációinak érdekeit, különösen gazdasági és pénzügyi válság idején;

95.

hangsúlyozza, hogy szükség van a marginális csoportokat – például fiatal bevándorlókat és a speciális szükségletekkel rendelkező személyeket (a fogyatékkal élőket, olyan fiatalokat, akiket börtönbüntetésük letöltése után vissza kell integrálni a társadalomba, hajléktalanokat, a rendszeres munkával nem rendelkezőket stb.) felkaroló programokra;

96.

elismeri a fogyatékkal élő fiatalok tudatosságnövelésének szükségességét, és felhívja az európai intézményeket, hogy hozzanak intézkedéseket annak érdekében, hogy a jövőben biztosítva legyen a fogyatékkal élő fiatalok teljes körű integrációja;

97.

ismételten kéri a nemek közötti egyenlőség korai életkortól kezdődő és az élet minden területén érvényesülő biztosítását; ezért különösen üdvözli, hogy a tanácsi határozat a gyermekgondozás javítását és a feladatok szülők közötti megosztásának előmozdítását célozza annak érdekében, hogy a fiatal nők és fiatal férfiak számára egyaránt megkönnyítse a szakmai és a magánélet összeegyeztetését;

98.

hangsúlyozza, hogy a fiatalokban tudatosítani kell, hogy a megkülönböztetés minden formában és minden téren elfogadhatatlan, valamint hogy határozottan fel kell lépni a szélsőségek minden formájával szemben;

99.

javasolja, hogy minden tagállam kezelje prioritásként annak biztosítását, hogy egyetlen fiatalkorútól se tagadják meg a szociális ellátáshoz való hozzáférést;

100.

hangsúlyozza a befogadó digitális környezet fontosságát; bátorítja a tagállamokat, hogy formális és nem formális oktatási rendszereik részeként dolgozzanak ki olyan koncepciókat, amelyek garantálják az információkhoz, oktatáshoz és kultúrához való hozzáférést, és javítják a fiatalok médiaismereteit;

101.

javasolja, hogy nyújtsanak közvetlen fejlesztési segélyeket a fiatalokat célzó intézkedésekhez és a kábítószer-használat és -kereskedelem elleni küzdelemhez a fejlődő országokban;

102.

helyesli a fiatalokban felelősségérzetet keltő közérdekű tevékenységek – például az éghajlatváltozással, a fejlesztéssel vagy a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos önkéntes tevékenységek – támogatását; e vonatkozásban üdvözli az Európai Önkéntes Humanitárius Segélyezési Hadtest létrehozásával a fiataloknak az EU humanitárius munkájában való részvétele előtt megnyíló lehetőségeket és felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a fiatalok teljes mértékben tudomást szerezzenek annak létezéséről;

103.

bátorítja a Bizottságot, hogy tárja fel a nemzetközi együttműködés fokozására kínálkozó további lehetőségeket a fiatalok önkéntes tevékenysége terén;

104.

felhívja a tagállamokat, hogy alakítsanak ki csereprogramokat és ikerintézményi együttműködést a déli országokkal és intézményekkel annak érdekében, hogy előmozdítsák a kultúrák közötti párbeszédet, és ösztönözzék a fiatalokat arra, hogy közös projektekbe kezdjenek;

105.

szorgalmazza az Erasmus Mundus program tökéletesítését és széles körű végrehajtását;

106.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

31.5.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 161/32

A.

mivel minden jogszabálynak arányosnak kell lennie a célkitűzéssel, és bevezetésüket az azzal járó pénzügyi terheket elemző, valamint átfogó költség-haszon elemzést magában foglaló, teljes körű hatásvizsgálatnak kell megelőznie,

B.

mivel az egyszerűsítésnek elsősorban a mezőgazdasági termelők, nem pedig csupán a tagállamok nemzeti hatóságai és kifizető szervei számára kell kedvezőnek bizonyulnia, ahogy az eddig túlnyomórészt tapasztalható volt,

C.

mivel az új KAP-nak lehetővé kell tennie a mezőgazdasági termelők számára, hogy a biztonságos, jó minőségű és nyomon követhető élelmiszerek biztosítására irányuló kulcsfontosságú célkitűzésre összpontosíthassanak, ugyanakkor segítenie kell őket a nem piaci jellegű közjavak előállításában is,

D.

mivel a cél a KAP közvetlen és közvetett költségeinek mérséklése és egyben a közösségi termelőket sújtó adminisztratív terhek csökkentése, lehetővé téve a mezőgazdasági termelők számára, hogy több időt szánjanak a földeken végzett munkára,

E.

mivel az új KAP-nak fenntarthatóan kell versenyképesnek lennie,

F.

mivel világos és érthető, a hatáskörrel rendelkező hatóságok és a mezőgazdasági termelők számára jogbiztonságot nyújtó jogszabályokra van szükség, és ki kell küszöbölni a szükségtelen szabályozást,

G.

mivel a mezőgazdasági üzemek részére nyújtott egységes támogatás elosztásának biztosítania kell a méltányosságot,

H.

mivel a KAP-pal kapcsolatos fontos jogi kérdések kezeléséhez működő jogi keretrendszerre van szükség,

I.

mivel az új KAP-nak – a legutóbbi reformokkal összhangban – piacorientáltabbnak kell lennie, illetve jobban kell összpontosítania a túlzott protekcionizmus csökkentésére, ugyanakkor továbbra is rendelkezésre kell bocsátania azokat az eszközöket, amelyek nagyfokú gazdasági bizonytalanság esetén segítik a termelőket,

J.

mivel az új KAP-nak egyszerűbbnek kell lennie és rugalmasabban kell reagálnia,

K.

mivel a jogszabályoknak rugalmasabbaknak kell lenniük annak érdekében, hogy a KAP igazodni tudjon a különböző régiókhoz és területekhez, anélkül, hogy veszélyeztetnék a KAP közös jellegét,

L.

mivel ösztönözni kell a bevált gyakorlatok tagállamok és helyi hatóságok közötti cseréjét,

M.

mivel a közös agrárpolitika központi helyet foglal el a 27-tagú Európai Unióban annak érdekében, hogy az a biztonságos élelmiszerekkel való megfelelő ellátás biztosítása mellett továbbra is megfeleljen az olyan kihívásoknak, mint a vidéki térségek, a hegyvidéki térségek, a kedvezőtlen helyzetű régiók és a legkülső régiók megőrzése, valamint az európai mezőgazdaság multifunkcionalitásának megóvása,

1.

hangsúlyozza, hogy a KAP-nak a szabályozás harmonizációjára kell törekednie a kettős szabályozás megszüntetése révén; arra kéri továbbá a Bizottságot, hogy az új szabályozás bevezetésével egyidejűleg törekedjen a felesleges terhek megszüntetésére;

2.

arra sürgeti a Bizottságot, hogy folytasson széles körű és rendszeres konzultációkat a mezőgazdasági szereplőkkel annak érdekében, hogy jobban felmérhesse a szabályozás helyszínen kifejtett hatását, valamint hogy gyakorlati, egyszerű és átlátható szabályokat állapíthasson meg a mezőgazdasági termelők számára;

3.

hangsúlyozza, hogy a KAP további egyszerűsítésre szorul annak érdekében, hogy az uniós intézményeknél, a tagállamoknál és maguknál a kedvezményezetteknél csökkenjenek az azzal kapcsolatos végrehajtási költségek; ily módon a politika érthetőbbé is válik a mezőgazdasági termelők és adófizetők számára;

4.

kéri, hogy a Bizottság valamennyi tagállamban harmonizálja a KAP szabályozásait, a kettős szabályozás megszüntetése és a bürokrácia csökkentése révén az agrárszektor versenyképessége növelése érdekében;

5.

hangsúlyozza, hogy a KAP keretében hozott intézkedéseknek arányosaknak kell lenniük a célkitűzéssel, csak valóban indokolt esetben választva a jogalkotási folyamatot, elkerülve így a mezőgazdasági termelők számára bonyolult jogi felépítmény kialakítását;

6.

kéri, hogy a KAP a szabályozásra koncentrálás helyett inkább eredményorientált legyen, és hogy a tagállamok és regionális hatóságaik nyújtsanak több segítséget és tanácsot a mezőgazdasági termelők számára, tanácsadói eszközök és megfelelő kommunikációs módszerek révén;

7.

elvárja, hogy – a jobb szabályozás elveivel összhangban – minden jövőbeli jogszabályt kísérjen teljes hatásvizsgálat, amely a szabályozási és adminisztratív terhekre vonatkozó megfontolásokat is tartalmaz, valamint biztosítja, hogy minden új szabályozás arányos az általa elérni kívánt céllal;

8.

úgy véli, hogy – amennyiben lehetséges – a tagállamoknak lehetővé kellene tenniük az öntanúsítást;

9.

úgy véli, hogy a vidékfejlesztési tervek keretében lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy különösen a kisüzemek esetében átalányalapú alaptámogatási rendszert vezessenek be, amennyiben teljesül az a feltétel, hogy a vállalt kötelezettségek betartását garantálják;

10.

elismeri a kölcsönös megfeleltetés elvének fontosságát a KAP közvetlen kifizetéseinek egyik alapkoncepciójaként, azonban erőteljes egyszerűsítés ajánlott, ami nem csökkenti a hatékonyságot;

11.

hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a KAP egyszerűbb, átláthatóbb és igazságosabb legyen;

12.

hangsúlyozza, hogy a KAP egyszerűsítése nem okvetlenül jelent kevesebb támogatást a mezőgazdasági termelők számára, és eredményezi a piac hagyományos irányítási eszközeinek leépítését; kéri, hogy az Európai Unió a jövőre való tekintettel vezessen be az áringadozások megfékezésére irányuló hatékony mechanizmusokat;

13.

hangsúlyozza, hogy a KAP egyszerűsítésével együtt tájékoztatási intézkedéseket kell hozni a kedvezményezettek számára, és felszólítja a Bizottságot, hogy bővítse és tökéletesítse a közösségi agrárpolitikával kapcsolatos tájékoztatási intézkedéseit;

14.

lehetőséget kér az önellenőrzésre, amely lehetővé teszi, hogy a kedvezményezett akaratlan önhibájáról tájékoztassa a hivatalokat anélkül, hogy megbírságolnák;

15.

rámutat arra, hogy a mezőgazdasági termelők kifizetési kérelmében ejtett hibák büntetési rendszerének igazodnia kellene a szabálysértés mértékéhez, és hogy kisebb hibák esetében nem kellene büntetést kiróni, különösen, ha a hibák nem róhatók fel a mezőgazdasági termelőnek;

16.

megállapítja, hogy objektív, illetve a mezőgazdasági termelőtől független körülmények esetén nem helyénvaló a közigazgatási szankció, például a mezőgazdasági termelő által elnyert kifizetések visszatérítési kötelezettségének kirovása;

17.

felhívja a figyelmet a házastársi kapcsolatban élő, de külön gazdaságot vezető mezőgazdasági termelők problémájára, akiknek ennek megfelelően külön jogokat és kötelességeket kellene biztosítani a KAP keretében történő kifizetés iránti kérelemmel kapcsolatban;

18.

úgy véli, hogy az ellenőrzések alapvető célja a tanácsadás a mezőgazdasági termelők számára, illetve a jogszabályi követelményeknek való jobb megfeleléshez vezető és a lehető legkevesebb teherrel járó módszerek megmutatása a számukra; az ellenőrzéseket ezért – azok függetlenségének és pártatlanságának biztosítása céljából – továbbra is a közigazgatási szerveknek kell elvégezniük;

19.

hangsúlyozza, hogy az ENSZ szerint a globális élelmiszertermelést 2050-ig 70 %-kal kell növelni, 9 milliárd ember igényeinek kielégítése érdekében;

20.

úgy véli, hogy a kölcsönös megfeleltetéssel kapcsolatos kötelezettségeket meg kell határozni, figyelembe véve a gazdaságok méreteit is, csökkentve a terheket a kisebb gazdaságok esetében, ahol a kockázat alacsonyabb;

21.

kitart amellett, hogy amennyiben a tagállamok szankciókat alkalmaznak a mezőgazdasági termelőkkel szemben a szabályok betartásának elmulasztása miatt, e szankciókat átláthatóan, egyszerűen és arányosan kell alkalmazni, a helyszínen tapasztalható tények figyelembe vétele mellett;

22.

úgy véli, hogy a kölcsönös megfeleltetés ellenőrzésére vonatkozó, jogszabályban foglalt követelményeknek könnyen érthetőeknek kell lenniük a termelők és az ellenőrző hatóságok számára;

23.

úgy véli, hogy az ellenőrzések alapvető célja, hogy a mezőgazdasági termelőket ösztönözze a jogszabályi követelményeknek való jobb megfelelésre, és úgy véli, hogy a jogszabályban foglalt gazdálkodási követelményekre vonatkozó, a kölcsönös megfeleltetéssel kapcsolatos éves ellenőrzések számát csökkenteni lehet, vagy szúrópróbaszerű ellenőrzésekkel lehet felváltani, ha az elmúlt években csak néhány jogsértés történt;

24.

hangsúlyozza, hogy szúrópróbákra kellene csökkenteni a kisebb jogsértésekkel kapcsolatos utólagos ellenőrzések követelményét (bagatellkorlát);

25.

úgy véli, hogy a jogszabályban foglalt gazdálkodási követelmények közül az egyszerűen nem ellenőrizhetőek és nem mérhetőek alkalmazását el kell törölni;

26.

úgy véli, hogy lehetővé kell tenni a tagállamok, illetve adott esetben a regionális és helyi hatóságok számára az ellenőrzési kvótának egy konkrét, alacsonyabb határértékre történő csökkentését, amennyiben – a magas mértékű megfelelésre vonatkozó bizonyíték mellett – a közösségi jogi követelményeknek megfelelő kockázatelemzési keretrendszerrel rendelkeznek;

27.

felszólít arra, hogy valamennyi tagállamban hozzanak létre a közösségi jogi követelményeknek megfelelő kockázatelemzési keretrendszert az ellenőrzési kvótának egy konkrét alacsonyabb határértékre történő csökkentése céljából;

28.

úgy véli, hogy a hatékony tájékoztatási és tanácsadási eszközök révén nyújtott több segítség és tanács – például egy telefonos segélyvonal vagy az internet használata – segíthetne megelőzni a jogsértéseket, és eszközül szolgálhatna a tagállamok számára ellenőrzési kvótájuk folyamatos csökkentéséhez;

29.

úgy véli, hogy a gazdaságokban tett ellenőrző látogatások számának csökkentése érdekében koordinálni kell a mezőgazdasági üzemekkel kapcsolatban a hatáskörrel rendelkező és törvényileg megbízott különféle alanyok által elvégzendő vagy már elvégzett ellenőrzési tevékenységeket;

30.

úgy véli, hogy ki kell dolgozni egy, a kölcsönös megfeleltetésre vonatkozó, mind a mezőgazdasági termelőknek, mind pedig a fogyasztóknak szóló kommunikációs tervet azzal a céllal, hogy a lehető legtöbb tájékoztatást nyújtsák a kölcsönös megfeleltetéssel kapcsolatos kötelezettségekre, valamint a kölcsönös megfeleltetéssel kapcsolatos kötelezettségeket betartó mezőgazdasági termelők által megtermelt közjavak és biztosított közszolgáltatások előállításából származó előnyökre vonatkozóan;

31.

úgy véli, hogy a kölcsönös megfeleltetéssel kapcsolatos követelmények számát csökkenteni, alkalmazási körüket pedig aktualizálni kell;

32.

felszólít a megvalósítható és átlátható mutatórendszer engedélyezésére a kölcsönös megfeleltetéssel kapcsolatos ellenőrzésekre vonatkozó értékelési módszerek egyszerűsítése céljából, valamint a jelenlegi rendszernek, valamint annak a helyzetnek a megszüntetését kéri, amelyben egyetlen hibáért kétszeresen vagy többszörösen lehessen bírságot kiszabni; felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az összes jogsértés közel 70 %-át kitevő, az állatok azonosítására vonatkozó szabályozással kapcsolatos jogsértések és az egyéb követelményekkel kapcsolatos jogsértések közötti aránytalanságot, és hogy végezze el a szükséges módosításokat;

33.

úgy véli, hogy a kölcsönös megfeleltetéssel kapcsolatban egységes jogalkotási szöveget kell kidolgozni; úgy véli, hogy a gazdaságok által létrehozott pozitív külső hatásokat – mint a közjavakat és közszolgáltatásokat – méltányosan kell kompenzálni;

34.

felszólít a kölcsönös megfeleltetésre vonatkozó azon szigorú és egyértelmű szabályok megtartására, amelyekkel a tagállamok is egyetértenek és amelyeket be tudnak tartani;

35.

úgy véli, hogy a mezőgazdasági termelők számára olyan működőképes rendszereket kell biztosítani, amelyek lehetővé teszik, hogy könnyen és felesleges bürokratikus megkötések nélkül nyújthassák be közvetlen kifizetési kérelmeiket, elsősorban lakhelyükön;

36.

úgy véli, hogy az egyszeri kifizetési rendszer szabályainak egyszerűsítése érdekében el kell törölni annak követelményét, hogy éves alapon rendelkezésre kell bocsátani ugyanazokat a részletes információkat;

37.

úgy véli, hogy a pályázat benyújtása során kevesebb információra van szükség, hiszen a szükséges adatok megtalálhatóak a tagállami kifizető ügynökségeknél;

38.

olyan rugalmasabb kifizetési rendszerek engedélyezését kéri, amelyek lehetővé teszik a kifizetéseket még azelőtt, hogy az összes ellenőrzés véglegesen lezárulna;

39.

sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a jogosult földterület fogalommeghatározását, valamint annak a tagállamokban alkalmazott értelmezését;

40.

úgy véli, hogy a mezőgazdasági tevékenységnek az egységes támogatás céljából alkalmazandó jelenlegi fogalommeghatározását felül kell vizsgálni annak biztosítása érdekében, hogy a nem aktív mezőgazdasági termelő kérelmezők ne minősüljenek támogathatónak;

41.

úgy véli, hogy a jövőbeli rendszernek figyelembe kell vennie az egyszerűsítés elveit, és hogy a KAP reformja keretében az egyszerűsítésnek, az átláthatóságnak és a méltányosságnak kulcsfontosságú prioritásoknak kell lenniük;

42.

felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a számlák ellenőrzésének és elszámolásának rendszerét;

43.

úgy véli, hogy a Bizottságnak egy arányosabb és végső soron kockázatalapú megközelítést kell elfogadnia a szabályozási ellenőrzések alkalmazása, a megfelelési ellenőrzések lefolytatása, valamint a pénzügyi korrekciók előírása tekintetében;

44.

felkéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatokat, amelyek révén a KAP ellenőrzési és pénzügyi ellenőrzési kerete javítható;

45.

úgy véli, hogy a tagállamok körében a közvetlen támogatással kapcsolatban meglévő óriási aránytalanságokat meg kell szüntetni annak biztosítása érdekében, hogy a mezőgazdasági termelők egyenlő bánásmódban részesüljenek az Európai Unió egészében, valamint elkerülhetővé váljon a piac és verseny torzulása;

46.

elismeri, hogy a környezetvédelmi kihívások kezelése – többek között az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és hatásainak mérséklése – tekintetében a mezőgazdasági termelők fontos szerepet játszanak az e célkitűzések eléréséhez szükséges gyakorlati intézkedések meghatározásában, továbbá úgy véli, hogy a szabályozás helyett az eredményre vonatkozó megállapodások a legjobb mechanizmusok e célkitűzések eléréséhez;

47.

hangsúlyozza, hogy a gyümölcs- és zöldségágazat termelői szervezeteire háruló, a nyomon követéssel és jelentéstétellel kapcsolatos adminisztratív teher csökkentése e szervezeteket vonzóbbá tenné a mezőgazdasági termelők számára, és a csatlakozásra és az együttes fellépésre ösztönözné őket;

48.

hangsúlyozza, hogy amikor egy meglévő tanúsítási rendszer alapján (pl. biotermesztési és környezetvédelmi támogatási rendszerek) teljesítenek kifizetéseket, egyetlen ellenőrzés elegendő;

49.

aggodalommal figyeli az egyes tagállamokban tapasztalható, a közvetlen kifizetési kérelmek beadásával kapcsolatos magas hibaszázalékot; hangsúlyozza, hogy ezek a hibák főképpen a légi felvételeket készítő berendezéseknek tulajdoníthatóak, és nem a mezőgazdasági termelőknek; kéri, hogy az ilyen hibák esetében csak a nyilvánvalóan csalásgyanús eseteket szankcionálják;

50.

úgy véli, hogy a más jogszabályokba ütköző jogszabályokat megfelelően módosítani kell, mielőtt kötelezővé válnak a termelőkre nézve (pl. a környezetvédelmi jogszabályok és az egyszeri kifizetési rendszer);

51.

úgy véli, hogy a vidékfejlesztési jogszabályokban szereplő fogalommeghatározásokat felül kell vizsgálni, és adott esetben azokat ki kell terjeszteni a közvetlen kifizetésekre vonatkozó jogszabályokkal való egységesség biztosítása érdekében;

52.

úgy véli, hogy növelni kell a termelőket érintő büntetések és kötelezettségek átláthatóságát;

53.

pontosan meghatározott kötelezettségek előírására szólít fel a mezőgazdasági termelők számára, hogy megszűnjön az alkalmazott szankciók átláthatóságának hiánya;

54.

szeretné szélesebb, hosszú távú szemszögből vizsgálni e rendszerek ellenőrzését, nagyobb hangsúlyt fektetve a végső hatásra és eredményre, a vidékfejlesztési/környezetvédelmi intézkedések miatti konkrét hibaarányokra való koncentrálás helyett;

55.

hangsúlyozza, hogy a jelenlegi bonyolult mutatórendszert felül kell vizsgálni és egyszerűsíteni kell, illetve hogy az ellenőrző rendszer, az éves beszámolók, valamint az előzetes, félidős és utólagos ellenőrzések túlságosan komplex mutató- és jelentési rendszert teremtettek;

56.

kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg – a jövőben a közjavak biztosításának egyszerű és hatékonyabb módszereként – az eredményre vonatkozó megállapodások alkalmazását;

57.

egyszerűsített és következetes mutatórendszer bevezetésére szólít fel, amely értelemszerűen hozzájárulna a könnyebb megértéshez és alkalmazáshoz, a megfelelő értékelésekhez és a bürokrácia csökkentéséhez;

58.

úgy véli, hogy a KAP II. pillérjének keretében finanszírozandó HÉA támogathatóságára vonatkozó szabályokat harmonizálni kell a strukturális alapok esetében alkalmazottakkal, különösen a közjogi intézmények által végzett tevékenységek tekintetében;

59.

hangsúlyozza, hogy KAP egyszerűsítésével együtt egyszerűsíteni kell annak végrehajtását is, és kéri, hogy a tagállamok csökkentsék a minimumra a KAP potenciális kedvezményezettjei tekintetében előírt bürokratikus alaki követelményeket, főleg a vidékfejlesztés terén;

60.

felszólítja a tagállamokat, hogy nemzeti vidékfejlesztési programjaik keretében biztosítsanak a potenciális kedvezményezettek számára olyan rendszereket, amelyek garantálják az átláthatóságot, valamint hogy biztosítsanak számukra elegendő időt arra, hogy előkészíthessék finanszírozási kérelmeiket és meg tudjanak felelni a támogatások különféle jogosultsági feltételeinek; felhívja a Bizottságot, hogy folyamatosan tartsa szem előtt ezt a témát a tagállamokkal folytatott kétoldalú megbeszélések során;

61.

sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az egyes tagállamokban alkalmazott állatazonosítási rendszereket, valamint törekedjen az állatok azonosítására szolgáló egységes rendszer kidolgozására, biztosítva, hogy megszüntetik a felesleges szabályozást: különösen a termelők és a gazdaságok számát, a megkövetelt nyilvántartások számát, valamint a termelő és a gazdaság közötti megkülönböztetést;

62.

kéri az állatok azonosítására vonatkozó jelenleg igen különböző előírások átfogó összehangolását;

63.

úgy véli, hogy amennyire csak lehetséges, egyszerűsíteni kell a juh- és kecskefélék mozgására vonatkozó jelentéstételt, valamint az adatbázisok és a hatóságok felé történő adatközlést, engedélyezve bármely kommunikációs eszköz alkalmazását, beleértve az új technológiákat is;

64.

úgy véli, hogy a sertésekhez hasonlóan a juh- és kecskefélék esetében is elegendő az állományazonosító;

65.

2009. december 31-étől kezdve kéri a juh- és kecskefélék elektronikus azonosítási kötelezettségének elhalasztását, tekintettel annak igen magas áraira és a gazdasági válságra;

66.

hároméves türelmi időre szólít fel a kölcsönös megfeleltetéssel kapcsolatos szankciókkal kapcsolatban a juh- és kecskefélék elektronikus azonosítását illetően, mivel ez új és összetett technológia, a mezőgazdasági termelőknek pedig némi időre van szükségük ahhoz, hogy hozzászokjanak ahhoz és kipróbálják; felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy végezze el a szabályozás alapos felülvizsgálatát;

67.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

31.5.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 161/38

—

a C-295/05 sz. Tragsa ügyben 2007. április 19-én hozott ítélet,

—

a C-532/03 sz. ír mentőszolgálatok ügyben 2007. december 18-án hozott ítélet (Bizottság kontra Írország),

—

a C-324/07 sz. Coditel Brabant ügyben 2008. november 13-án hozott ítélet,

—

a C-480/06 sz. Stadtwerke Hamburg ügyben 2009. június 9-én hozott ítélet,

—

a C-206/08 sz. Eurawasser ügyben 2009. szeptember 10-én hozott ítélet,

—

a C-573/07 sz. Sea Srl ügyben 2009. október 9-én hozott ítélet,

—

a C-196/08 sz. Acoset ügyben 2009. október 15-én hozott ítélet,

—

a C-275/08 sz. Datenzentrale BW ügyben 2009. október 15-én hozott ítélet,

—

a C-451/08 sz. Helmut Müller ügyben 2010. március 25-én hozott ítélet,

—

„Evaluation of Public Procurement Directives Markt/2004/10/D Final Report”, Europe Economics, 2006. szeptember 15.,

—

„The Institutional Impacts of EU Legislation on Local and Regional Governments, A Case Study of the 1999/31/EC Landfill Waste and 2004/18/EC Public Procurement Directives”, European Institute of Public Administration (EIPA), 2009. szeptember,

A.

mivel a gazdasági és pénzügyi válság nyilvánvalóvá tette a közbeszerzések rendkívüli gazdasági jelentőségét, és mivel a válság helyi hatóságokra gyakorolt hatásai máris egyértelműen megmutatkoznak, és mivel a közigazgatási szervek csak akkor képesek megfelelően ellátni feladataikat a köz érdekében, ha e területen számíthatnak a szükséges jogbiztonságra, a közbeszerzési eljárások pedig nem túl bonyolultak,

B.

mivel a jól működő közbeszerzési piac alapvető a belső piac számára, mind a határokon átnyúló verseny és az innováció ösztönzése, valamint a kis szén-dioxid-kibocsátású gazdaság előmozdítása, mind pedig optimális érték biztosítása érdekében a hatóságok számára,

C.

mivel a közbeszerzési jog arra szolgál, hogy szavatolja a közpénzek gazdaságos és hatékony kezelését, és hogy az érdeklődő vállalkozások egy nagyobb mértékben piaci alapú versenyben lehetőséget kapjanak arra, hogy közbeszerzési szerződésekhez juthassanak,

D.

mivel a közbeszerzési szerződésekről szóló irányelvek 2004. évi felülvizsgálatának célja a vonatkozó eljárások egyszerűsítése, korszerűsítése és rugalmasabbá tétele, valamint a nagyobb jogbiztonság megteremtése volt,

E.

mivel a Lisszaboni Szerződés az Európai Unió elsődleges joganyagában elismerte a helyi és regionális önkormányzatokhoz való jogot, megerősítette a szubszidiaritást, és bevezette nemcsak a nemzeti parlamentek, hanem a Régiók Bizottságának az Európai Bíróság előtt való keresetindítási jogát is,

F.

mivel az Európai Bíróság e területen aránytalanul nagyszámú jogsértési ügyet vizsgált meg, ami azt jelzi, hogy sok tagállam számára nehézséget okoz a közbeszerzési irányelveknek való megfelelés,

G.

mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződésben arra való tekintettel szerepel a szociális piacgazdaság fogalma, egy szociális záradék és egy általános érdekű szolgáltatásokról szóló jegyzőkönyv, amely meghatározza a közös uniós értékeket, hogy biztosítsák, hogy az európai politikák az európai polgárok kívánságainak megfelelő módon fejlődnek,

H.

mivel a 94. számú ILO-egyezmény meghatározza, hogy az általános közbeszerzési szerződéseknek méltányos díjazást és olyan munkafeltételeket biztosító záradékokat kell tartalmazniuk, amelyek nem lehetnek kedvezőtlenebbek a kollektív szerződésekben meghatározott feltételeknél, például,

1.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a közbeszerzési szerződésekről szóló irányelvek 2004. évi felülvizsgálatának céljait mindeddig még nem sikerült elérni, különösen a közbeszerzési szabályok egyszerűsítését, valamint a nagyobb jogbiztonság megteremtését illetően; reményét fejezi ki azonban, hogy a legutóbbi európai bírósági ítéletek hozzájárulnak a rendezetlen jogi kérdések tisztázásához, és hogy csökken a fellebbezési eljárások száma; felszólítja a Bizottságot, hogy az európai szabályozás minden felülvizsgálatakor tartsa szem előtt és nyomatékosan érvényesítse a közbeszerzési eljárás egyszerűsítésének és szigorításának célját;

2.

sajnálatát fejezi ki továbbá amiatt, hogy a meglévő rendelkezések – a hiányos végrehajtási intézkedésekkel nemzeti és regionális szinten, az Európai Bizottság számos, nem kötelező erejű jog („soft law”) alapú javaslatával, és a vonatkozó jogi rendelkezések európai bíróságok által történő értelmezésével együtt – összetett és zavaros szabályhalmaz létrejöttéhez vezetett, amely főként a közigazgatási intézményeket, a magánvállalkozásokat, valamint az általános érdekű szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatókat állítja olyan súlyos jogi problémák elé, amelyeket jelentős adminisztratív költségek vagy külső jogi tanácsadás igénybe vétele nélkül már nem tudnak megoldani; nyomatékosan felszólítja a Bizottságot, hogy orvosolja ezt a helyzetet, valamint hogy a jobb jogalkotásra irányuló kezdeményezés keretében vizsgálja meg a „soft law” körébe tartozó javaslatok hatásait, az ilyen jellegű javaslatokat korlátozza a kulcsfontosságú vonatkozásokra, illetve a szubszidiaritás és az arányosság alapján, az európai kormányzásról szóló 2001. évi fehér könyvben meghatározott öt elv (nyitottság, részvétel, elszámoltathatóság, eredményesség és következetesség) figyelembevételével értékelje azokat;

3.

rámutat arra, hogy e tendencia következtében a közbeszerzést lefolytató hatóságoknak gyakran a politikai szükségletek elé kell rangsorolnia a jogbiztonságot, és – tekintettel az állami költségvetésekre nehezedő nyomásra – gyakran a legolcsóbb ajánlat benyújtójának kell odaítélnie a szerződést vagy a szolgáltatást, a gazdasági szempontból legelőnyösebb ajánlat helyett; attól tart, hogy ez gyengíteni fogja az EU innovációs bázisát és globális versenyképességét; szorgalmazza, hogy a Bizottság orvosolja ezt a helyzetet, és dolgozzon ki stratégiai intézkedéseket, amelyek felhatalmazzák a közbeszerzőket arra, hogy a leggazdaságosabb és a legjobb minőségű ajánlatoknak ítéljék oda a szerződéseket;

4.

hangsúlyozza, hogy a közbeszerzési szerződések odaítélése terén tett európai kezdeményezéseket hatékonyabban kell összehangolni annak érdekében, hogy azok ne veszélyeztessék a közbeszerzési szerződések odaítéléséről szóló irányelvekkel való koherenciát, és hogy a jogalkalmazókat ne állítsák jogi problémák elé; felhív az Európai Bizottságon belül a kötelező koordinációs intézkedések szükségességére, a közbeszerzésért felelős Belső Piaci és Szolgáltatási Főigazgatóság vezetése és más érintett főigazgatóság részvétele mellett; ezért annak érdekében, hogy a vonatkozó jogi rendelkezések átláthatóbbá és felhasználóbaráttá váljanak, egységes internetes megjelenést és a szerződő hatóság számára rendszeres tájékoztatást kér;

5.

kifogásolja a közbeszerzési szerződések odaítélésével foglalkozó, Bizottságon belüli tanácsadó csoport (ACPP) összetételével és munkájával, valamint a közbeszerzési piacok megnyitásával foglalkozó tanácsadó bizottság (CCO) szerepével és hatásköreivel kapcsolatos átláthatóság hiányát, és felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket annak biztosítására, hogy mind ennek a bizottságnak, mind pedig a köz-magán társulásokkal foglalkozó tervezett új tanácsadó bizottságnak kiegyensúlyozott összetétele legyen, beleértve a szakszervezeteket és az üzleti közösség képviselőit, és hogy azok átlátható módon működjenek; követeli, hogy az Európai Parlamentet megfelelően tájékoztassák és valamennyi szakaszban és a folyamat végén is rendelkezésére bocsássák az összes rendelkezésre álló információt;

6.

úgy véli, hogy mivel a közbeszerzési szerződések közpénzeket érintenek, azoknak átláthatónak és a nyilvános ellenőrzésre nyitottnak kell lenniük; pontosításra kéri a Bizottságot annak biztosítása érdekében, hogy a helyi és más hatóságok jogbiztonsággal rendelkezzenek, és tájékoztatni tudják polgáraikat szerződéses kötelezettségeikről;

7.

hangsúlyozza, hogy a közbeszerzési szerződéseket átlátható feltételek mellett ítéljék oda, amelyek szerint az érdekelt feleket egyenlő bánásmódban részesítik, valamint az ár és a projektteljesítmény közötti kapcsolat a legfontosabb kritérium annak érdekben, hogy a legjobb és nem csupán a legolcsóbb ajánlatot célozzák meg;

8.

felszólítja a Bizottságot, hogy végezze el a közbeszerzési szerződésekről szóló irányelvek utólagos értékelését, figyelembe véve az e jelentésben megfogalmazott álláspontokat; elvárja, hogy e felülvizsgálatot valamennyi érdekelt fél teljes körű részvételével és az Európai Parlamenttel szorosan együttműködve hajtsák végre; valamennyi felülvizsgálat esetében a közbeszerzési jog további szétdarabolódásának megakadályozása érdekében javasolja, hogy a felülvizsgálat vegye figyelembe a teljes keretrendszert, és ölelje fel a közbeszerzési szerződések odaítélésére vonatkozó jogorvoslati eljárásokról szóló irányelvet, valamint az irányelvet a felülvizsgálati eljárásokba átültető nemzeti jog elemzését; úgy véli, hogy jelenleg még nem lehet megítélni ennek az irányelvnek a gyakorlati hatásait, mivel azt még nem ültették át minden tagállamban a nemzeti jogba;

9.

rámutat arra, hogy a 2009. december 1-jén hatályba lépett Lisszaboni Szerződés elsőként ismeri el az Európai Unió elsődleges joganyagában a regionális és helyi önkormányzati jogot (az Európai Unióról szóló Szerződés 4. cikkének (2) bekezdése); hangsúlyozza, hogy az Európai Bíróság több ítéletében foglalkozott már a helyi önkormányzati joggal, és egyértelművé tette, hogy „a közjogi alanyok közfeladataikat saját eszközökkel és más közjogi hatóságokkal együttműködve is végrehajthatják” (C-324/07 sz. ügy ítélete); felhívja a figyelmet ezen kívül az Európai Bíróság nagytanácsának 2009. június 9-i ítéletére (C-480/06 sz. ügy), amely kiegészítésül rögzítette, hogy a közösségi jog egyáltalán nem kötelezi a hatóságokat arra, hogy közszolgálati feladataik közös ellátásához valamely meghatározott jogi formát vegyenek igénybe; az olyan közszférán belüli partnerségeket, mint az önkormányzatok közötti együttműködési megállapodásokat és a nemzeti szintű együttműködési formákat, a következő feltételek együttes teljesülése esetén ennek következtében úgy tekinti, hogy azok nem tartoznak a közbeszerzési jogszabályok hatálya alá:

10.

rámutat arra, hogy a Bizottság pontosította, hogy nem minden hatósági intézkedés tartozik a közbeszerzési jog hatálya alá, és hogy amíg az európai jog rendelkezései nem írják elő piac létrehozását egy bizonyos területen, addig a tagállamok dönthetnek arról, hogy kívánnak-e, illetve milyen mértékben kívánnak saját maguk közfeladatokat ellátni;

11.

rámutat, hogy az EB fent említett ítéletének következtetései nem csak közvetlenül érvényesek az önkormányzatok együttműködésére, hanem általános érvényűek, vagyis más közületi ajánlatkérők együttműködésére is alkalmazhatók;

12.

rámutat arra, hogy az Európai Bíróság 2009. szeptember 10-i ítéletében (C-573/07) úgy határozott, hogy egy addig köztulajdonban álló társaság tőkéjének magánbefektetők előtti megnyitását csak akkor lehet figyelembe venni, ha az állami tőketársaság jellege megváltozik a szerződés érvényességének időszaka alatt, és ezáltal megváltoznak a szerződés alapvető feltételei és új közbeszerzés válik szükségessé; megjegyzi, hogy az EB joggyakorlatának következtében fontos előrelépések történtek a közszférán belüli együttműködés szabályai tekintetében, és üdvözli a Bíróság ezen a területen nemrégiben hozott ítéleteit; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy széles körben tegyék elérhetővé ezeknek az ítéleteknek a jogi következményeit;

13.

rámutat arra, hogy a 2004/17/EK irányelv 1. cikke (3) bekezdésének b) pontja, valamint a 2004/18/EK irányelv 4. cikke szerint a szolgáltatási koncesszió olyan szerződés, amely esetében „a szolgáltatás ellenszolgáltatása vagy kizárólag a szolgáltatás hasznosításának joga, vagy e jog pénzbeli ellenszolgáltatással együtt”; hangsúlyozza, hogy a szolgáltatási koncessziók azért nem tartoznak a közbeszerzési szerződésekről szóló irányelvek hatálya alá, hogy az ajánlatkérők és az ajánlattevők rugalmasabb mozgástérhez jussanak; emlékeztet arra, hogy az Európai Bíróság több ítéletében is megerősítette, hogy a szolgáltatási koncessziók nem tartoznak ezen irányelvek hatálya alá, az Európai Unió működéséről szóló szerződés általános elvei (a megkülönböztetés tilalma, az egyenlő bánásmód és az átláthatóság elve) azonban ezekre a koncessziókra is vonatkoznak, és hogy az ajánlatkérő szervek számára továbbra is lehetővé kell tenni, hogy a szolgáltatásnyújtásról koncesszió útján gondoskodjanak, ha úgy ítélik meg, hogy az az érintett közszolgáltatás biztosításának legjobb módja, és ezt akkor is megtehessék, ha a hasznosítással járó kockázat a szolgáltatás szervezésének közjogi kialakítása miatt jelentősen korlátozott, ezt a korlátozott működtetési kockázatot azonban teljes egészében átvállalja az ajánlattevő (a C-206/08. sz. ügyben 2009. szeptember 10-én hozott ítélet, 72–75. pontok);

14.

tudomásul veszi a köz-magán társulások fejlesztéséről szóló, 2009. november 19-i bizottsági közleményt és nagy érdeklődéssel várja a hatásvizsgálatot; elvárja, hogy a Bizottság levonja a tanulságot a köz-magán társulások kudarcaiból; hangsúlyozza, hogy a szolgáltatási koncessziók esetében megfelelően figyelembe kell venni mind az eljárások összetettségét, mind pedig a jogi kultúra és a joggyakorlat tekintetében a tagállamok közötti jelentős különbségeket; úgy véli, hogy a közbeszerzési szerződésekről szóló, 2004. évi irányelvekkel és az Európai Bíróság kiegészítő ítélkezési gyakorlatával jött létre a „szolgáltatási koncesszió” fogalmának és annak jogi keretének meghatározása; kitart amellett, hogy egy szolgáltatási koncessziókkal foglalkozó jogi aktusra irányuló esetleges javaslat csak a belső piac működésében bekövetkezett torzulások orvoslása céljából lehetne indokolt; ilyen torzulásokat azonban egyelőre nem azonosítottak, és ezért a szolgáltatási koncessziókról szóló jogi aktus mindaddig szükségtelen, amíg nem a belső piac működésének valamely azonosítható javítására irányul;

15.

üdvözli azoknak a feltételeknek a jogi tisztázását, amelyek mellett a közbeszerzési jog az intézményesített köz-magán társulások esetében alkalmazandó, tekintettel arra, hogy a Bizottság 2009. november 19-i közleményében milyen nagy jelentőséget tulajdonít ezeknek a társulásoknak az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, a megújuló energiák és a fenntartható közlekedés előmozdításában; rámutat arra, hogy a közbeszerzési szerződésekről szóló irányelvek mindig akkor alkalmazhatók, amikor egy bármilyen kis mértékű magánrészesedéssel rendelkező vállalkozást kívánnak megbízni; hangsúlyozza azonban, hogy a Bizottság 2008. február 5-i közleményében és az EB 2009. október 15-i ítéletében (C-196/08. sz. ügy) világossá tette, hogy a kettős közbeszerzési eljárás nem kívánalom a szerződéseknek az újonnan létrehozott köz- és magánszféra közötti partnerségek számára történő odaítélésével vagy bizonyos feladatoknak a rájuk történő ruházásával kapcsolatban, de az összes alábbi feltételnek meg kell felelni azelőtt, hogy egy koncessziót közbeszerzési eljárás nélkül egy konkrétan erre a célra létrehozott, vegyesen köz- és magántulajdonban álló vállalkozásnak ítélnének oda:

ezért úgy véli, hogy a közbeszerzési jognak az intézményesített, magán- és közszféra közötti partnerségekre történő alkalmazásának kérdése tisztázódott, és kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy e vonatkozásban adjanak ki nyilatkozatokat;

16.

hangsúlyozza azonban, hogy a közelmúltbeli pénzügyi válság új megvilágításba helyezte azokat a módszereket, amelyekkel a magán- és közszféra közötti partnerségeket gyakorta finanszírozzák, illetve a pénzügyi kockázatok megosztásának módját; kéri a Bizottságot, hogy megfelelően értékelje a magán- és közszféra közötti partnerségek létrehozásával járó pénzügyi kockázatokat;

17.

üdvözli az EB C-451/08. számú ítéletét; úgy véli, hogy az irányelv széleskörű és nagyra törő céljait figyelembe kell venni az irányelv értelmezése során, de nem szabad azt feltételezni, hogy az intézkedés céljára való tekintettel hatályát a végtelenségig ki lehet terjeszteni, mivel különben fennállna annak a veszélye, hogy minden városépítészeti tevékenység az irányelv hatálya alá tartozna, mivel a beépítési lehetőségeket szabályozó intézkedések azok természetéből adódóan alapvetően módosítják az adott ingatlanok értékét; úgy véli, hogy a közbeszerzési jog az utóbbi években olyan területekre hatolt be, amelyek eredetileg nem tartoztak a hatósági közbeszerzés körébe, és ezért javasolja, hogy a beszerzés kritériumát a közbeszerzési törvény alkalmazása során ismét helyezzék erőteljesebben előtérbe;

18.

emlékeztet arra, hogy az Európai Parlament peres fél és mielőbb döntést vár abban az eljárásban, amely azon 2006. augusztus 1-jei bizottsági értelmező közleménnyel szemben a Bírósághoz 2006. szeptember 14-én benyújtott, Németország kontra Bizottság keresettel indult, amely a közbeszerzési szerződésekről szóló irányelvek rendelkezései alá nem, vagy csak részben tartozó közbeszerzési szerződések odaítélésére alkalmazandó közösségi jogról szól;

19.

kéri a Bizottságot, hogy értékelje a közbeszerzési irányelvek mikro-, kis- és középvállalkozásokra gyakorolt hatását, különösen alvállalkozói szerepkörükben, és az irányelvek jövőbeni felülvizsgálatához értékelje, hogy szükség van-e az alvállalkozói szerződések odaítélése tekintetében további szabályokra kifejezetten annak elkerülése érdekében, hogy a kkv-k mint alvállalkozók rosszabb feltételekhez jussanak, mint a közbeszerzési szerződés fővállalkozója;

20.

felhívja a Bizottságot, hogy egyszerűsítse a közbeszerzési eljárásokat, hogy mentesítse mind a helyi önkormányzatokat, mind a vállalatokat az alól, hogy pusztán bürokratikus kérdésekre nagy mennyiségű időt és pénzt kelljen fordítaniuk; hangsúlyozza, hogy az eljárások egyszerűsítése folytán a kkv-k könnyebben hozzá fognak férni az ilyen szerződésekhez, és képesek lesznek azokban egyenlőbb és méltányosabb módon részt venni;

21.

úgy véli, hogy az alvállalkozás a munkaszervezés olyan formája, amely illeszkedik az építési beruházások kivitelezésének sajátos szempontjaihoz; hangsúlyozza, hogy az alvállalkozói szerződésnek tiszteletben kell tartania a fővállalkozók számára megszabott minden kötelezettséget, különösen a munkajogot és a munkavédelmet illetően; e célt szem előtt tartva tanácsos lenne kapcsolatot megállapítani a vállalkozó és az alvállalkozó között a felelősség tekintetében;

22.

az alternatív ajánlatok (vagy változatok) módszeres engedélyezése mellett száll síkra; emlékeztet arra, hogy a kiírási feltételek, különösen az alternatív ajánlatok engedélyezése, döntőek az innovatív megoldások elősegítése és elterjesztése szempontjából; hangsúlyozza, hogy a teljesítményre vonatkozó és funkcionális követelményeket is tartalmazó feladatleírás és a változatok kifejezett engedélyezése lehetőséget ad az ajánlattevőknek arra, hogy innovatív megoldásokat javasoljanak;

23.

ösztönöz arra, hogy létrehozzanak egy egységes internetes hozzáférési portált a közbeszerzésekre vonatkozó valamennyi információ tárolására, amely minden ajánlati felhívás tekintetében gyűjtőhálózatot jelent; megjegyzi, hogy ennek célja a vállalkozások képzése, tájékoztatása és közbeszerzések felé orientálása, és az alkalmazandó jogszabályi keret magyarázata, különös tekintettel a kkv-kra (amelyek általában nem rendelkeznek nagy mennyiségű, a közbeszerzésekhez kapcsolódó terminológia és eljárások terén szakértelemmel rendelkező munkaerővel, és adminisztrációs forrásokkal), és hogy a szakosodott segítő szolgálatok is támogathatnák a kkv-kat annak felmérésében, hogy ténylegesen képesek-e eleget tenni a felhívás feltételeinek, és amennyiben igen, a jelentkezési dokumentáció kitöltésében is;

24.

megállapítja, hogy a kkv-k számára nehézséget okoz a közbeszerzési piacokhoz való hozzáférés, és többet kellene tenni egy „kkv-stratégia” kidolgozásáért; ezért e stratégia részeként felszólítja a tagállamokat, hogy az ajánlatkérőkkel együtt dolgozzanak adott esetben az alvállalkozási lehetőségek ösztönzésén, dolgozzanak ki és terjesszenek elő legjobb gyakorlatnak minősülő technikákat, kerüljék a túlzott mértékben előíró jellegű előminősítő eljárásokat, az ajánlati dokumentációkban használjanak szabványokat annak biztosítása érdekében, hogy a szállítóknak ne kelljen a nulláról indulniuk, és hozzanak létre egy központi hirdetési portált a szerződések számára; felszólítja a Bizottságot arra is, hogy vegye számba e terület tagállami kezdeményezéseit, és ösztönözze a kisvállalkozói intézkedéscsomaghoz („Small Business Act”) tartozó legjobb gyakorlatok európai kódexének szélesebb körben történő terjesztését;

25.

arra biztatja a tagállamokat, hogy népszerűsítsék a néhány országban már kialakított szállítói fejlesztési programot; megállapítja, hogy ez az eszköz felhasználható a szállítók és a beszerzők közötti párbeszéd ösztönzésére, lehetővé téve a szereplők számára, hogy a beszerzési folyamat korai szakaszában találkozzanak; hangsúlyozza, hogy egy ilyen mechanizmus alapvető az innováció ösztönzéséhez és a kkv-k közbeszerzési piacokhoz való hozzáférésének javításához;

26.

sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen többet az európai kkv-k nemzetközi közbeszerzésekben betöltött szerepének növelése érdekében, és fokozza erőfeszítéseit az európai kkv-kkal szembeni megkülönböztetés megelőzésére azáltal, hogy az egyes GPA-tagok (például az USA és Kanada) által alkalmazott egyedi rendelkezésekhez hasonlókat vezet be; megállapítja, hogy a mind az átláthatóság, mind a nemzeti közbeszerzési piacokhoz való hozzáférés javítását célzó intézkedések hozzásegítenék a kkv-kat az e piacokhoz való hozzáféréshez;

27.

felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a WTO újratárgyalt kormányzati beszerzési megállapodásába (GPA) olyan záradék kerüljön, amely lehetővé teszi az Európai Unió számára, hogy a közbeszerzési szerződések odaítélésekor előnyben részesítsék a kkv-kat, összhangban a megállapodás más aláíró államai által alkalmazott rendelkezésekkel;

28.

felhívja a figyelmet a közbeszerzések éghajlat- és környezetvédelem, energiahatékonyság, valamint innováció szempontjából betöltött kiemelkedő jelentőségére, és megerősíti, hogy a hatóságokat ösztönözni és képessé kell tenni arra, hogy a közbeszerzéseket környezeti, társadalmi és egyéb kritériumokra alapozzák; üdvözli a hatóságok és más közigazgatási intézmények számára a fenntartható beszerzés terén nyújtott gyakorlati segítséget; felkéri a Bizottságot, hogy értékelje a zöld közbeszerzésnek a fenntartható fejlődést előmozdító eszközként történő felhasználását;

29.

megismétli korábbi, 2009. februári jelentésében a Bizottsághoz intézett felhívását, hogy az készítsen a kereskedelmi hasznosítást megelőző közbeszerzésről szóló kézikönyvet, amelynek gyakorlati példákkal kell szemléltetnie a kockázatok és hasznok piaci feltételeknek megfelelő megosztását; úgy véli ezen túlmenően, hogy a szellemi tulajdonjogokkal a kereskedelmi hasznosítást megelőző közbeszerzésben részt vevő vállalatokat kell felruházni, ami elősegítené a megegyezést a hatóságok körében, és ösztönözné a szállítók kereskedelmi hasznosítást megelőző közbeszerzési eljárásokban való részvételét;

30.

üdvözli az Európai Bizottság EMAS információs szolgálatának felállítását, amely gyakorlati tájékoztatást és támogatást nyújt a vállalatok és más szervezetek számára környezeti teljesítményük értékelésével, az arra vonatkozó jelentéstétellel és a teljesítményük javításával kapcsolatban a közbeszerzés során; felszólítja a Bizottságot, hogy mérlegelje egy általánosabb internetes portál fejlesztését, amely gyakorlati tanáccsal és támogatással láthatná el a közbeszerzési folyamat felhasználóit, különösen az összetett és együttműködésen alapuló közbeszerzési eljárásokban részt vevő szereplőket;

31.

hangsúlyozza az érthetőségnek a társadalmilag felelős közbeszerzés területén tapasztalható hiányát, és felszólítja a Bizottságot, hogy kézikönyvek formájában nyújtson segítséget ezen a területen; ezzel összefüggésben rámutat a Lisszaboni Szerződés, valamint az Alapjogi Charta által megváltoztatott keretfeltételekre, és elvárja, hogy a Bizottság a vonatkozó rendelkezéseket megfelelően végrehajtsa; hangsúlyozza azon problémát, hogy a társadalmi kritériumok a gyártási folyamatra vonatkoznak, hatásaik a végtermékben ezért legtöbbször nem ismerhetők fel, és a globalizált gyártási folyamatok és bonyolult szállítási láncok nehezen ellenőrizhetővé teszik a kritériumoknak való megfelelést; a társadalmilag felelős közbeszerzés területén ezért szintén elvárja pontos és ellenőrizhető kritériumok kidolgozását, illetve termékspecifikus kritériumokat tartalmazó adatbank létrehozását; hangsúlyozza, hogy az ajánlatkérő szervek számára nehézséget okoz és költségeket teremt az ilyen feltételek betartásának ellenőrzése, és felszólítja a Bizottságot, hogy ajánljon fel megfelelő támogatást, illetve támogassa a szállítási láncok megbízhatóságát igazoló eszközöket;

32.

felszólítja a Bizottságot annak egyértelmű meghatározására, hogy a hatóságok a közbeszerzési szerződések odaítélését alapozhatják olyan társadalmi kritériumokra, mint például a vonatkozó szokásos bérek kifizetése és egyéb követelmények; felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki iránymutatásokat vagy egyéb, a hatóságok és más közigazgatási intézmények számára a fenntartható beszerzés terén nyújtott gyakorlati segítséget, és arra ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a tudatosítás céljából gyakran szervezzenek oktatóprogramokat és kampányokat; támogatja azt az átlátható folyamatot, amelynek célja a lényeges kritériumoknak a tagállamok és a helyi hatóságok bevonásával történő továbbfejlesztése; hangsúlyozza, hogy épp a társadalmi kritériumok területén ígérkezik sikeresnek egy ilyen folyamat;

33.

felszólítja a Bizottságot, hogy biztassa a hatóságokat közbeszerzési eljárásaikban és beszerzési politikáikban méltányos kereskedelmi kritériumok használatára a méltányos kereskedelemről és fejlődésről szóló, 2006. július 6-i európai parlamenti állásfoglalásban és a közelmúltbeli, 2009. május 5-i európai bizottsági közleményben elismert fogalommeghatározás alapján; megismétli a Bizottsághoz intézett korábbi felhívását, hogy mozdítsa elő ilyen kritériumok alkalmazását, például azáltal, hogy építő jellegű iránymutatást készít a méltányos kereskedelmen alapuló közbeszerzésről; üdvözli a Régiók Bizottsága 2010. február 11-i véleményének egyhangú elfogadását, amely a méltányos kereskedelemre vonatkozó közös európai stratégia kialakítását szorgalmazza a helyi és regionális hatóságok számára;

34.

felszólít egy – elsősorban környezeti és társadalmi kritériumokra vonatkozó –szabványokat tartalmazó adatbank létrehozására, amelyet a hatóságok számára elérhetővé kell tenni, biztosítva ezzel, hogy megfelelő útmutatás és világos szabályrendszer segítse őket az ajánlattételi felhívások elkészítésekor, és könnyen ellenőrizni tudják a felhívások vonatkozó szabványnak való megfelelését; elvárja, hogy a tagállamokat és az összes érdekeltet teljes mértékben bevonják ebbe a folyamatba; megjegyzi, hogy ennek az alulról felfelé haladó folyamatnak figyelembe kell vennie a helyi, regionális és nemzeti szinten gyakran meglévő értékes tapasztalatokat és tudást; felhívja továbbá a számos különböző regionális, nemzeti, európai és nemzetközi jelölés következtében kialakuló piaci szétaprózódás innovációra és kutatásra gyakorolt negatív hatásaira;

35.

megállapítja, hogy a szabványok fontosak a közbeszerzésben, mivel segíthetnek a közbeszerzőknek céljaik elérésében azáltal, hogy lehetővé teszik számukra kipróbált és ellenőrzött folyamatok alkalmazását a termékek és szolgáltatások beszerzésére, ami költséghatékonyabb pályázati eljárást eredményez, és biztosítja, hogy a közbeszerzés megfeleljen az egyéb politikai célkitűzéseknek, mint amilyen például a fenntarthatóság vagy a kisvállalkozásoktól történő beszerzés;

36.

elismeri, hogy a képzés, valamint a hatóságok és az Európai Bizottság közötti tapasztalatcsere alapvető a közbeszerzési piac egyes összetett problémáinak leküzdéséhez; aggódik azonban amiatt, hogy az állami költségvetések szűkülése meghiúsíthatja ezeket a kezdeményezéseket; ezért felszólítja a tagállamokat és az Európai Bizottságot, hogy használják fel a jelenleg rendelkezésükre álló forrásokat és mechanizmusokat, mint például a szolgáltatási irányelvben tervbe vett szakértői értékelést annak ösztönzésére, hogy valamely régió közbeszerzési szakértőinek kis csoportjai felülvizsgálják egy másik uniós régió tevékenységeit, ami segíthet a bizalom megteremtésében és a legjobb gyakorlatok különböző tagállamok körében történő létrehozásában;

37.

sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szervezzenek tanfolyamokat és figyelemfelkeltő kampányokat a helyi hatóságok és politikai döntéshozók számára, és hogy vonják be a többi érdekeltet, különösen a szociális szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatókat;

38.

hangsúlyozza, hogy a Számvevőszék az uniós költségvetés végrehajtásáról szóló éves jelentéseiben – így a 2008-as pénzügyi évről szóló éves jelentésében is – rendszeresen megállapítja, hogy a strukturális alapokból és a kohéziós alapból társfinanszírozott európai projektek megvalósítása során előforduló hibák vagy szabálytalanságok két fő oka közül az egyik az uniós közbeszerzési szabályok be nem tartása; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy a szabálytalanságok gyakran az uniós szabályok nem megfelelő átültetéséből és a tagállamok által alkalmazott szabályozás eltéréseiből erednek; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a regionális és helyi hatóságokkal együttműködve vizsgálják felül a közbeszerzésre vonatkozó különböző szabályozásokat e szabályok egységesítése és a közbeszerzés teljes jogi keretének egyszerűsítése érdekében, elsősorban a hibakockázat csökkentésének és a strukturális alapok hatékonyabb felhasználása biztosításának céljából;

39.

úgy véli, hogy nem csupán a költségek és az összetettség jelenthetnek korlátozó tényezőket, hanem a közbeszerzési eljárás lefolytatásához szükséges idő, valamint a különböző szereplők által gyakran hátráltatott, hosszadalmas fellebbezési eljárások formáját öltő bírósági eljárások kockázata is, következésképpen üdvözli, hogy a gazdasági fellendülési terv lehetővé teszi, hogy a nagyobb közbeszerzési projektekre a közbeszerzésről szóló irányelvekben meghatározott eljárások gyorsított változatait alkalmazzák 2009-ben és 2010-ben; felhívja a tagállamokat, hogy használják ki az eljárást, és nyújtsanak segítséget a helyi és regionális hatóságok számára ezen eljárások végrehajtásában és alkalmazásában, minden esetben biztosítva a rendes közbeszerzési szabályokkal és rendeletekkel való összhangot;

40.

felszólítja a Bizottságot, hogy fontolja meg a strukturális alapokkal kapcsolatban a gyorsított eljárások alkalmazásának lehetőségét a 2010 utáni időszakra is, valamint a beruházások serkentése érdekében az ideiglenes küszöbérték-emelés meghosszabbításának lehetőségét;

41.

hangsúlyozza, hogy a belső piac és a nemzetközi piacok egyre nagyobb mértékben egymásba fonódnak; e tekintetben úgy véli, hogy a belső piaci jogalkotóknak és az Unió nemzetközi kereskedelmi tárgyalóinak tevékenységük ellátása során tekintetbe kell venniük a lehetséges kölcsönös következményeket, továbbá olyan következetes politikát kell követniük, amelynek mindenkor az Unió értékeinek – így az átláthatóság, a korrupcióval való meggyőződéses szembehelyezkedés és a szociális és emberi jogok támogatása – előmozdítására kell irányulnia a közbeszerzési politikákat illetően; felkéri a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottságot és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságot, hogy a szinergiahatások ösztönzése érdekében tartsanak közös megbeszéléseket;

42.

hangsúlyozza, hogy a megfelelő kormányzati beszerzési keret előfeltételét képezi a tisztességes és szabad versenyre irányuló piacnak, és segít a korrupció leküzdésében;

43.

kiemeli továbbá az Európai Unió nemzetközi közbeszerzések területére vonatkozó kötelezettségvállalásaival összefüggésben, hogy meg kell erősíteni a korrupció elleni mechanizmusokat ezen a téren, és felhívja a figyelmet arra, hogy az erőfeszítéseket a közpénzek átlátható és tisztességes felhasználásának biztosítására kell összpontosítani;

44.

sürgeti a GPA-bizottság 22 megfigyelő státuszú államát, hogy gyorsítsák meg a GPA-hoz való csatlakozási eljárásukat;

45.

felhívja a Bizottságot, azon lehetőség felmérésére, hogy a nemzetközi partnerekkel kötött közbeszerzési megállapodásokba olyan rendelkezéseket illesszenek be, amelyek előírják az egyezményekben és nemzetközi megállapodásokban rögzített alapvető emberi jogi kötelezettségek betartását;

46.

miközben globális szinten erőteljesen érvel a közbeszerzések területére vonatkozó protekcionista intézkedések ellen, e téren határozottan hisz a viszonosság és az arányosság elvében; felhívja a Bizottságot, hogy partnereink arra történő ösztönzése érdekében, hogy az európai vállalkozások számára kölcsönös és arányos piaci hozzáférést kínáljanak, vegye fontolóra az EU közbeszerzési piacának egyes részeihez történő hozzáférést érintő arányos és célzott korlátozások bevezetését azon kereskedelmi partnerekre vonatkozóan, amelyek az uniós piac nyitottságát élvezik, ugyanakkor saját piacaikat nem szándékoznak megnyitni az uniós vállalkozások előtt;

47.

felhívja a figyelmet a 2004/17/EK irányelv 58. és 59. cikkének rendelkezéseire; felszólítja a tagállamokat, hogy teljes mértékben használják ki a Bizottság azon problémákról történő tájékoztatásának lehetőségét, hogy vállalkozásaik nem jelenhetnek meg harmadik országok piacain, továbbá felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon hatékony intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az Unió vállalkozásai valóban hozzáférjenek a harmadik országok piacaihoz;

48.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

31.5.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 161/47

A.

mivel az OECD javaslatot tett a politikák fejlesztési célú koherenciája fogalmának alábbiak szerinti meghatározására: „törekvés annak biztosítására, hogy egy kormány fejlesztési politikáinak célkitűzéseit és eredményeit ne ássák alá ugyanazon kormány más, a fejlődő országokat érintő politikái, és hogy ezek a politikák lehetőség szerint támogassák a fejlesztési célkitűzéseket” (13); mivel az Európai Unió kidolgozta a politikák fejlesztési célú koherenciájának koncepcióját, amely az Unió politikái közötti szinergiát hivatott erősíteni, és mivel az ezt célzó szakpolitikai intézkedések hiánya negatívan befolyásolhatja a fejlesztési együttműködés várt eredményét,

B.

mivel az Európai Unió vállalta a politikák fejlesztési célú koherenciájának ösztönzésére irányuló intézkedések meghozatalát, az Európai Tanács 2005-ös következtetéseivel összhangban (14),

C.

mivel a politikák összhangja (az egyes külpolitikai területek közötti ellentmondások megelőzése) és a fejlesztési célú koherencia (az a kötelezettség, hogy a fejlődő országokra hatást gyakorló valamennyi uniós politika vegye figyelembe a fejlesztési célkitűzéseket) nem ugyanazt jelenti,

D.

mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 208. cikke megállapítja, hogy az Unió fejlesztési politikájának elsődleges célja a szegénység mérséklése, valamint idővel annak felszámolása; mivel a politikák fejlesztési célú koherenciája valamennyi szakpolitikán keresztül az Unió fejlesztési együttműködési célkitűzéseire irányul,

E.

mivel egyértelmű következetlenségek tapasztalhatók az EU kereskedelmi, mezőgazdasági, halászati, éghajlati, szellemi tulajdonjogokkal kapcsolatos, migrációs, pénzügyi, fegyverkezési és nyersanyag-politikájában; és mivel a politikák fejlesztési célú koherenciája az uniós politikák közötti alapvető szinergiák feltárása révén a szegénység csökkenéséhez vezethet,

F.

mivel a politikák fejlesztési célú koherenciáját akadályozó tényezők közé tartozik a politikai támogatás hiánya, a nem egyértelmű megbízatások, az elégtelen források, a hatékony ellenőrzési eszközök és mutatók hiánya, valamint az, hogy érdekellentétek esetén a politikák fejlesztési célú koherenciája nem élvez elsőbbséget,

G.

mivel az Unió által a halászati partnerségi megállapodások keretében nyújtott pénzügyi hozzájárulások nem segítették elő a partnerországok halászati politikáinak konszolidálását, aminek oka nagyrészt a megállapodások végrehajtásának elmaradt nyomon követése, a támogatás kifizetésének lassúsága, illetve esetenként e támogatás fel nem használása,

H.

mivel az első millenniumi fejlesztési cél 2015-re a felére kívánja csökkenteni az éhezők arányát, ugyanakkor még mindig közel egymilliárd ember szenved nap mint nap hiányt az élelmiszerben, miközben a bolygó elegendő élelmet biztosít ahhoz, hogy kielégítse a teljes népesség szükségleteit,

I.

mivel az európai mezőgazdasági termékek kivitelére nyújtott uniós támogatások katasztrofális hatással vannak az élelmiszerbiztonságra és a működő mezőgazdasági ágazat kialakulására a fejlődő országokban,

J.

mivel az EU elkötelezett az ENSZ azon célkitűzésének elérése iránt, miszerint 2015-re a bruttó nemzeti jövedelem 0,7 %-át kell hivatalos fejlesztési támogatásra fordítani, és mivel az EU egészére vonatkozó ezzel kapcsolatos 2010-es időközi célkitűzés 0,56 %,

K.

mivel az Európai Unió Bíróságának 2008. novemberi határozata szerint az Európai Beruházási Bank (EBB) műveleteinek a fejlődő országokban minden más gazdasági vagy politikai célt megelőzve a fejlesztésnek kell prioritást adniuk,

L.

mivel a válság rámutatott, hogy a hivatalos fejlesztési támogatrás egyedülálló eszközként célozza a legszegényebb országokat, továbbá hogy kiszámíthatóbb és megbízhatóbb módon nyújt fejlesztési célú finanszírozást, mint más pénzmozgások,

M.

mivel számos tanulmány rámutatott arra, hogy körülbelül évi 900 milliárd EUR áramlik ki illegálisan a fejlődő országokból, ami súlyosan veszélyezteti a fejlődő országok adóbevételét, és ennek következtében önálló fejlődésre való képességét,

1.

örvendetesnek tartja, hogy a kétéves jelentés alapján a Bizottság, a Tanács és a tagállamok fokozott figyelmet és elkötelezettséget tanúsítanak a politikák fejlesztési célú koherenciája iránt;

2.

újból megerősíti saját elkötelezettségét a politikák fejlesztési célú koherenciájának az Unión és a parlamenti munkáján belüli erősítése iránt;

3.

hangsúlyozza, hogy az Európai Unió messze a legnagyobb adományozó a világon (az uniós segélyek összege 2008-ban 49 milliárd euróra emelkedett, ami a GNI 0,40 %-át teszi ki), és hogy a segélyek mennyisége 2010-ben a G8-ak 2005-ös gleneaglesi csúcstalálkozóján tett, az EU GNI-jének 0,56 %-ára vonatkozó közös ígéret teljesítése érdekében várhatóan 69 milliárd euróra nő; rámutat arra, hogy ezzel további 20 milliárd EUR szabadul fel fejlesztési célokra;

4.

emlékeztet a kereskedelmet célzó támogatásra vonatkozó uniós stratégia 2007. októberi elfogadására, amelyben kötelezettséget vállaltak a kereskedelemmel kapcsolatos összes uniós támogatásnak 2010-ig évi kétmilliárd euróra történő növelésére (1 milliárd euró a Közösségtől, 1 milliárd euró a tagállamoktól);

5.

felhívja a fejlődő országokat, különösen az uniós támogatásokból leginkább részesülőket, hogy biztosítsák a felelősségteljes kormányzást minden közügyben és különösen a kapott támogatások kezelésében, és sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen meg minden szükséges lépést a támogatások átlátható és hatékony végrehajtásának biztosítása érdekében;

6.

üdvözli a politikák fejlesztési célú koherenciájára irányuló 2010–2013-as munkaprogramot mint az uniós intézményeknek és a tagállamoknak szóló iránymutatást, és elismeri, hogy ez korai előrejelző rendszerként szolgálhat a jövőbeli politikai kezdeményezésekre nézve; üdvözli továbbá a különböző szakpolitikai területek közötti kapcsolódásokat;

7.

emlékeztet az Európai Unió azzal kapcsolatos felelősségére, hogy tekintetbe vegye a fejlődő országok és állampolgáraik érdekeit;

8.

úgy ítéli meg, hogy minden külső hatással járó uniós szakpolitikai területet úgy kell kialakítani, hogy elősegítse a szegénység elleni küzdelmet és a millenniumi fejlesztési célok elérését, továbbá az emberi jogok tiszteletben tartását, beleértve a szociális, gazdasági és környezeti jogokat, valamint a nemek közötti egyenlőséget, és hogy ne hasson ezek ellen;

9.

hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a politikák fejlesztési célú koherenciájának lényeges szempontjait figyelembe vegyék a kétoldalú és regionális kereskedelmi megállapodásokban, valamint a szilárdan a szabály alapú WTO-rendszeren alapuló többoldalú kereskedelmi megállapodásokban, és ezzel kapcsolatban sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy aktívan vállaljanak szerepet abban – az összes többi olyan érintett WTO-partnerrel együtt, amely ehhez hozzá tud járulni –, hogy a dohai forduló kiegyensúlyozott, nagyra törő és fejlesztésorientált eredménnyel járjon a nagyon közeli jövőben;

10.

kiemeli, hogy az úgynevezett „szingapúri kérdések” – mint a szolgáltatások liberalizációja, a beruházások, a közbeszerzés, a versenyszabályok bevezetése és a szellemi tulajdonjogok erősebb érvényesítése – nem szolgálják a nyolc millenniumi fejlesztési cél elérését;

11.

nyomatékosan kéri, hogy az Európai Unió, a tagállamok és az EBB vállaljanak vezető szerepet e tekintetben, és tegyék kevésbé vonzóvá az adóparadicsomokon keresztül történő beruházásokat olyan, a közbeszerzési szerződésekkel és az állami támogatásokkal kapcsolatos rendelkezésekkel, amelyek megakadályozzák, hogy az adóparadicsomban bejegyzett vállalkozások, bankok vagy egyéb intézmények részesülhessenek az állami forrásokból; ennek értelmében kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy használják ki az EBB külső hitelezési tevékenységeinek félidős felülvizsgálatát arra, hogy konkrétan javítsák a kölcsönök kedvezményezettjeinek értékelésére vonatkozó képességeit, valamint hogy a fejlődő országok előrelépéséről szóló éves jelentések révén biztosítsák, hogy az EBB fejlődő országokban megvalósult beruházásai ténylegesen hozzájárulnak a szegénység felszámolásához;

12.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy végezzék el a harmadik országokkal kötött halászati partnerségi megállapodások átfogó értékelését, hogy az uniós halászati külpolitika teljes egészében összhangba kerüljön az uniós fejlesztési politikával, megerősítve az EU partnerországainak azon képességét, hogy garantálhassák a fenntartható halászatot a saját vizeiken, ami fokozza majd az élelmiszerbiztonságot és a helyi foglalkoztatást az ágazatban;

13.

emlékeztet arra, hogy az EU harmadik országok halállományaihoz való hozzáférése semmiképpen nem lehet az említett országok részére nyújtott fejlesztési segély feltétele;

14.

nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy a szociális záradékokon túl az emberi jogokra vonatkozó záradékokat is vegyen fel minden halászati partnerségről szóló megállapodásba, ami lehetőséget nyújt az Európai Unió számára, hogy megfelelő intézkedéseket foganatosítson, amennyiben az Unióval halászati partnerségi megállapodást kötő harmadik országok bizonyítottan megsértik az emberi jogokat;

15.

emlékeztet arra, hogy a világ szegény lakosságának 75 %-a vidéki területeken él, de a hivatalos fejlesztési támogatásnak csupán 4 %-át fordítják a mezőgazdaságra; ennélfogva felszólítja a Bizottságot, a tagállamokat és a fejlődő országokat, hogy fejlesztési menetrendjeikben sorolják első helyre a mezőgazdaság kérdését;

16.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a főként adóelkerülésre szolgáló pénzügyi intézmények negatív hatást gyakorolnak a harmadik országok fejlődésére; kéri a Bizottságot, hogy fokozza az adóigazgatás terén folytatott együttműködést, különösen a 2009. április 24-i jogalkotási javaslata (A6-0244/2009) 1. mellékletében felsorolt országokkal, amelyek európai fejlesztési támogatásokból részesülnek;

17.

üdvözli azt az ajánlást, amelyet a Tanács 2008. május 14-i ülésén elfogadott következtetései tartalmaznak, és amely célja egy jó adóügyi igazgatásra vonatkozó záradék felvétele a kereskedelmi megállapodásokba, mivel ez jelenti az első lépést az adóelkerülést és adócsalást ösztönző adóügyi rendelkezések és gyakorlatok elleni küzdelemben; kéri a Bizottságot, hogy azonnal emeljen be egy ilyen jellegű záradékot a jövőbeli kereskedelmi megállapodásokról folytatott tárgyalásainak témái közé;

18.

felhívja a Bizottságot és az AKCS-országokat, hogy folytassák a párbeszédet a migrációról a körkörös migráció elvének megerősítése és annak körkörös vízumok általi elősegítése érdekében; hangsúlyozza, hogy az emberi jogok tiszteletben tartását és az AKCS-országok állampolgáraival való egyenlő elbánást a migrációigazgatás Európa általi kiszervezésével összefüggésben súlyosan sértik a tranzitországokkal kötött kétoldalú visszafogadási megállapodások, amelyek nem szavatolják a migránsok jogainak tiszteletben tartását, és amelyek biztonságukat és életüket veszélyeztető „lépcsőzetes” visszafogadásokat eredményezhetnek;

19.

utasítja a Bizottságot, hogy sürgősen jusson átfogó megállapodásra a megtakarításokból származó jövedelmek adózására vonatkozó irányelv módosítására irányuló javaslatról, mindenekelőtt a fent említett jogalkotási javaslat 1. mellékletében felsorolt, európai fejlesztési támogatásokból részesülő országok tekintetében;

20.

hangsúlyozza, hogy az Európai Fejlesztési Alapot – az uniós fejlesztési együttműködés legfőbb finanszírozási eszközét – be kell vonni a politikák fejlesztési célú koherenciája keretébe; megerősíti, hogy támogatja az Európai Fejlesztési Alap költségvetésbe történő teljes bevonását a demokratikus parlamentáris ellenőrzés és végrehajtásának átláthatósága céljából, különös tekintettel a konkrét mechanizmusokat (pl. az EU-Afrika stratégia esetében) létrehozó uniós fejlesztési politikák végrehajtásának növekvő fontosságára;

21.

felszólítja a Bizottságot, hogy ne csupán a gazdasági növekedéssel kapcsolatos célkitűzéseket kövesse nyomon, hanem fordítson különös figyelmet az egyes fejlődő országokon belül és világszinten is a jövedelmek eloszlásában tapasztalható egyenlőtlenségek csökkentésére; különös figyelmet kell fordítani a fenntartható önfejlesztés részvételi eljárásainak olyan egyesülési formákon keresztül történő fokozására, mint a szövetkezetek és a PRA-módszerek („részvételen alapuló mérlegelés és cselekvés”), amelyek – mivel a helyi közösségek egyetértésén és részvételén alapulnak – hatékonyabb és tartósabb hatású szervezeti modelleket biztosítanak, előmozdítva a szociális gazdaság fejlődésben betöltött szerepét;

22.

felszólítja a Bizottságot, hogy ösztönözze a fejlesztési segélyre irányuló olyan intézkedéseket, amelyek – a pénzügyi válság hatásainak figyelembevételével – megelőzhetik a bizonytalanság és a konfliktusok fokozódását, a világméretű politikai és gazdasági instabilitást, és a kényszerű migráció („éhség-menekültek”) növekedését;

23.

felszólítja a fejlődő országokat, hogy biztosítsák az alapvető közszolgáltatásokat és biztosítsák a földhöz való hozzáférést, beleértve a kis területen gazdálkodóknak nyújtott hiteleket is, az élelmiszerbiztonság és a szegénység elleni küzdelem érdekében, melynek révén csökkenthető a földterületek koncentrációja és az erőforrások spekulatív célokból történő, az ökoszisztémák pusztulásával járó túlzott kihasználása, és kéri a Bizottságot a fent említett szakpolitikák támogatására;

24.

felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje a gazdag és a szegény országok közötti digitális szakadék hatását, különös figyelmet fordítva az információtechnológiákból eredő kockázatokra, amelyek táplálják a megkülönböztetést, mivel azokat szorítják háttérbe, akik társadalmi, gazdasági vagy politikai okok miatt nem férnek hozzá azokhoz az új termékekhez, amelyek az új informatikai forradalom mozgatórugói;

25.

egyértelmű megbízatást kér a politikák fejlesztési célú koherenciájának értékelése céljából, valamint világos és pontos operatív célokat, és az e feladat végrehajtásához szükséges részletes eljárások meghatározását;

26.

kiemeli, hogy a politikák fejlesztési célú koherenciáját mindenképpen hosszú távú törekvésnek kell tekinteni, hogy ehhez tartós támogatást lehessen biztosítani; hangsúlyozza, hogy a fejlődő országokat érő negatív hatások elkerülése érdekében a politikák értékelését időben kell elvégezni; e célból kéri a magánszektor európai és nem európai szereplőinek tevékenységei által kiváltott hatás vizsgálatát, különös figyelmet fordítva a multinacionális vállalatokra;

27.

felszólít arra, hogy összehasonlító elemzés keretében értékeljék az Európán kívüli együttműködési és támogatási politikák megközelítésmódját, módszertanát és eredményeit, valamint a nemzetközi együttműködés megfelelő szintjeit, különös figyelmet fordítva Kína afrikai beavatkozására;

28.

hangsúlyozza, hogy a Tanács határozata, melynek értelmében 2009-ben a politikák fejlesztési célú koherenciájával kapcsolatos feladat elvégzéséhez öt általános területre kell összpontosítani, nem helyettesítheti az alábbi 12 hagyományos szakpolitikai terület ellenőrzését: kereskedelem, környezetvédelem, éghajlatváltozás, biztonság, mezőgazdaság, kétoldalú halászati megállapodások, szociálpolitikák (foglalkoztatás), migráció, kutatás/innováció, információtechnológiák, közlekedés és energia; felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy azonosítsa az inkoherenciákat minden olyan esetben, amikor az európai szakpolitikák negatívan hatnak a fejlődésre, és ezzel kapcsolatban tegyen megoldási javaslatokat; felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon létre mechanizmusokat az olyan új politikai területek (pl. nyersanyagok) bevonására, amelyek nem illeszthetők be megfelelően a meglévő 12 területbe;

29.

emlékeztet azon kulcsfontosságú nemzetközi kötelezettségvállalásaira, melyek értelmében 2015-re a bruttó nemzeti jövedelem 0,7 %-át hivatalos fejlesztési támogatásra fordítják, és amely kizárólag a szegénység felszámolására használható fel; aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a „hivatalos fejlesztési támogatás plusz” megközelítés csökkentheti az Unió hivatalos fejlesztési támogatásának a szegénység felszámolásához való hozzájárulását; hasonlóképpen aggasztja, hogy a „hivatalos fejlesztési támogatás plusz” megközelítés révén összegyűjtött pénzeszközök nem tartalmaznak jogi kötelezettséget a szegénység felszámolására vagy a millenniumi fejlesztési célok eléréséhez való hozzájárulásra nézve;

30.

aggodalommal állapítja meg, hogy a „hivatalos fejlesztési támogatás plusz” megközelítés keretében folytatott következetlen politikák miatti, a fejlődő országokból az EU-ba irányuló tőkekiáramlásról nem történik említés, és hogy nem veszik figyelembe a fejlődő országoknak a tisztességtelen adóverseny és az illegális tőkekiáramlás révén okozott károkat;

31.

aggódik amiatt, hogy a „hivatalos fejlesztési támogatás plusz” megközelítés csak az EU-ból a déli irányba áramló tőkére összpontosít, és figyelmen kívül hagyja a délről az EU-ba áramló tőkét, ami félrevezető képet ad a pénzmozgások irányáról;

32.

kéri a Bizottságot, hogy pontosítsa tovább az egész Unióra kiterjedő megközelítést és annak az EU fejlesztési politikájára gyakorolt hatását; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy ezt a megközelítést be lehet-e építeni a következő pénzügyi tervbe;

33.

felszólítja az OECD Fejlesztési Segítségnyújtási Bizottságának európai tagjait, hogy utasítsanak el minden, a hivatalos fejlesztési támogatás meghatározásának kiszélesítésére irányuló kísérletet, beleértve a nemrégiben az Európai Bizottság által javasolt, az „Unió egésze” és a „hivatalos fejlesztési támogatás plusz” megközelítéseket, valamint az olyan nem segélyjellegű tételeket, mint amilyenek a pénzmozgások, a katonai kiadások, az adósságeltörlés – különösen az exporthitelekből származó adósságok eltörlése –, valamint az Európában a diákokra és menekültekre elköltött pénz;

34.

elismeri, hogy a hivatalos fejlesztési támogatással kapcsolatos kötelezettségvállalások teljesítése elengedhetetlen, de még az sem elégséges a sürgős fejlesztési kérdések kezeléséhez, és újólag megismétli a Bizottsághoz intézett azon felhívását, hogy sürgősen határozza meg a fejlesztési finanszírozás további innovatív forrásait, és nyújtson be javaslatokat egy, a nemzetközi pénzügyi ügyleteket terhelő adónem bevezetésére olyan további források előteremtése érdekében, amelyek a válság legrosszabb következményeinek leküzdését, és a millenniumi fejlesztési célok felé való további előrelépést szolgálják;

35.

nyomatékosan emlékezteti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a hivatalos fejlesztési támogatásnak továbbra is a szegénység felszámolására irányuló európai fejlesztési együttműködési politika gerincét kell képeznie; ennélfogva hangsúlyozza, hogy ha széles körben kívánják előmozdítani a fejlesztési finanszírozás innovatív forrásait, akkor azoknak kiegészítő jellegűeknek kell lenniük, azokat a szegények javát szolgáló tevékenység keretében kell felhasználni, és semmilyen módon nem helyettesíthetik a hivatalos fejlesztési támogatást;

36.

attól tart, hogy a legtöbb fejlődő országban a millenniumi fejlesztési célok nagy részét 2015-ig nem fogják teljesíteni; ennélfogva sürgeti a tagállamokat, hogy érjék el közös céljukat, és kezdjék el kötelező erejű jogszabályok kidolgozását, valamint adjanak ki éves menetrendeket az általuk tett ígéretek teljesítése érdekében; e tekintetben üdvözli az Egyesült Királyság kormánya által 2010 januárjában ismertetett „nemzetközi fejlesztési törvénytervezetet”;

37.

emlékeztet arra, hogy az uniós intézményi kerettel összhangban javasolja egy, a politikák fejlesztési célú koherenciájával foglalkozó állandó előadó kijelölését, akinek megbízatása kiterjed a nyomon követésre, valamint a Fejlesztési Bizottságnak az uniós politikák terén tapasztalható inkoherenciákról való tájékoztatására;

38.

felhívja a Bizottságot, hogy alkalmazzon szisztematikus, egyértelmű viszonyítási pontokat és rendszeresen frissített mutatókat – például a fenntartható fejlődés mutatóit – a politikák fejlesztési célú koherenciájának méréséhez, valamint hogy fokozza az átláthatóságot az Európai Parlament, a segély kedvezményezett országai, valamint a civil társadalom felé;

39.

felszólítja a fejlődő országokat, hogy dolgozzanak ki a politikák fejlesztési célú koherenciájának mérésére szolgáló, az EU általános mutatóinak megfelelő, országspecifikus mutatókat a tényleges szükségletek és a fejlődés szempontjából elért eredmények felmérése érdekében;

40.

arra az álláspontra helyezkedik, hogy amennyiben az EU fejlesztési politikáján belüli tevékenységek és intézkedések során nem tartják be a Lisszaboni Szerződés 208. cikkében és az Európai Unióról szóló szerződés 21. cikkében megállapított, az Unió külső tevékenységére vonatkozó alapelveket és célkitűzéseket, az kötelezettségszegésnek minősül, amely miatt az Európai Unió működéséről szóló szerződés 263. és 265. cikke értelmében eljárás indítható az Európai Unió Bírósága előtt;

41.

hangsúlyozza a kereskedelmi és a fejlesztési politikák közötti koherencia fontosságát a jobb fejlesztés és a kézzelfogható végrehajtás szempontjából, és e tekintetben üdvözli az EU 2009. évi jelentését a politikák fejlesztési célú koherenciájáról (COM(2009)0461);

42.

ismételten hangsúlyozza a kereskedelempolitika és más (környezetvédelmi és szociális) szakpolitikák közötti koherencia szükségességét, különösen azon kereskedelmi megállapodások tekintetében, amelyek ösztönzőket tartalmaznak a bioüzemanyagok előállítására a fejlődő országokban;

43.

ismételten kiemeli a kereskedelmi és fejlesztési politikák közötti koherencia fontosságát, és hangsúlyozza, hogy a kereskedelmi megállapodások fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezeteinek végrehajtása révén az Európai Bizottság lehetőséget kap a felelősségteljes kormányzás és az alapvető európai értékek alkalmazásának előmozdítására;

44.

úgy véli, hogy a tejporra és más tejtermékekre vonatkozó, lényegében az európai agrárágazatot a fejlődő országok szegényebb mezőgazdasági termelőinek kárára támogató exporttámogatás visszaállítására irányuló uniós döntés durván sérti a politikák fejlesztési célú koherenciájának fő alapelveit, és felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy haladéktalanul vonják vissza ezt a döntést;

45.

felszólít arra, hogy szüntessék meg az exporttámogatásokat; e tekintetben emlékeztet a Dohában 2001-ben a WTO valamennyi tagja által tett azon kötelezettségvállalásra, melynek értelmében lezárják a tárgyalások fejlesztési fordulóját, amelynek célja a kereskedelmi rendszerben tapasztalható egyensúlyhiány orvoslása, valamint a kereskedelemnek a fejlődés szolgálatába állítása, hozzájárulva a szegénység felszámolásához és a millenniumi fejlesztési célok eléréséhez;

46.

felszólítja a Bizottságot, hogy annak biztosítása érdekében, hogy a Kereskedelmi Főigazgatóság koherens megbízással rendelkezzen a kereskedelmi tárgyalások lefolytatására, vegye kellőképpen figyelembe azokat az előfeltételeket, amelyek mellett a Parlament hozzájárulását adja a kereskedelmi megállapodások megkötéséhez;

47.

felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon meg minden lehetséges intézkedést annak biztosítása érdekében, hogy míg a cukorjegyzőkönyv lejár és az uniós cukorrendszer reformja életbe nem lép, óvja érintett partnereit az időszakos piaci megrázkódtatásokkal szemben;

48.

javasolja a vámtarifák csökkentésére szolgáló, meglévő uniós eszközök – mint például az általános preferenciarendszer (GSP) és az általános preferenciarendszer plusz (GSP+) rendszerek, és a szabadkereskedelmi megállapodásokban és gazdasági partnerségi megállapodásokban szereplő fejezetek – továbbfejlesztését, valamint hogy folytassák a nemzetközileg elfogadott munkaügyi és környezetvédelmi előírások beépítését ezen eszközökbe;

49.

ismét felszólítja a Bizottságot, hogy teljes körűen használja fel a GSP és GSP+ mechanizmusokat a fejlődő országokban az intézményi kapacitás kiépítésére, hogy azok fokozni tudják saját belső koherenciájukat a fejlesztési stratégiák kidolgozása során;

50.

hangsúlyozza, hogy a munkaügyi szervezetek és a szakszervezetek rendszeres konzultációja a szociális és környezetvédelmi normák EU-n kívüli országokban történő végrehajtásáról – különösen a gazdasági partnerségi megállapodások megkötése vagy a GSP+ megadása előtt – nagyobb koherenciát biztosítana a fejlődő országok fenntartható fejlődését szolgáló kereskedelempolitikák terén;

51.

elismeri, hogy a Bizottság a kereskedelemösztönző támogatásról szóló 2009-es nyomon követési jelentése (COM(2009)0160 végleges, 30. o.) szerint az EU afrikai, karibi és csendes-óceáni (AKCS) országok iránt tett kereskedelemösztönző kötelezettségvállalásai a 2005. évi 2 975 millió euróról 2007-ben 2 097 millió euróra estek vissza, és az AKCS részesedése az EU teljes kereskedelemösztönző kötelezettségvállalásából 50 %-ról 36 %-ra csökkent ugyanebben az időszakban, és ez nem felel meg azoknak az előzetes ígéreteknek, hogy előnyben részesítik majd a szegénység megszüntetését és a fejlesztést;

52.

ezzel összefüggésben üdvözli a fejlődő országokkal folytatott kereskedelem terén EU- és WTO-szinten létező összes kezdeményezést, különösen a „Mindent, csak fegyvert nem” (EBA) kezdeményezést, a GSP és a GSP+ rendszert, az összes hatályos európai partnerségi megállapodásban meglévő aszimmetriát és átmeneti időszakot, valamint a kereskedelemösztönző támogatásra vonatkozó 2010–2011. évi munkaprogramot (Aid-for-Trade Work Programme), és szorgalmazza ez utóbbi felülvizsgálatát annak érdekében, hogy erőteljesebben támogassa a fenntartható növekedést;

53.

elismeri, hogy az EU GSP+ rendszere fontos szerepet játszhat a felelősségteljes kormányzás és a fenntartható fejlődés ösztönzésében a fejlődő országokban, és bátorítja a Bizottságot, hogy biztosítsa ezen eszköz eredményességét, valamint az ILO- és az ENSZ-egyezmények megfelelő gyakorlati végrehajtását;

54.

újból kijelenti, hogy az Európai Uniónak támogatnia kellene azokat a fejlődő országokat, amelyek a TRIPS-megállapodásba beépített rugalmas megoldásokat alkalmazzák annak érdekében, hogy elérhető áron biztosíthassák a gyógyszereket belföldi közegészségügyi programjaik keretében;

55.

üdvözli a gazdasági partnerségi megállapodásokba foglalt, élelmezésbiztonságra vonatkozó védzáradékot, és bátorítja a Bizottságot, hogy biztosítsa annak eredményes végrehajtását;

56.

sajnálatát fejezi ki a CARIFORUM–EK gazdasági partnerségi megállapodásba és az Andok Közösség és Közép-Amerika országaival folytatott tárgyalások alatt álló megállapodásokba foglalt TRIPS+-rendelkezések miatt, mert ezek akadályozzák az alapvető gyógyszerekhez való hozzáférést;

57.

sürgeti a Bizottságot, hogy a gazdasági partnerségi megállapodásokkal kapcsolatos tárgyalások során ne alkalmazza többé a jelenlegi TRIPS-plusz megközelítést a gyógyszerekkel kapcsolatban, hogy a fejlődő országok hazai közegészségügyi programok keretében megfizethető áron biztosíthassák a gyógyszereket;

58.

hangsúlyozza, hogy a hamisítás elleni kereskedelmi megállapodásról (ACTA) folytatott tárgyalások során megállapított, a határokon átnyúló ellenőrzésekre, valamint az áruk lefoglalására irányuló hatáskör megerősítésére vonatkozó egyetlen intézkedés sem sértheti a legális, megfizethető és biztonságos gyógyszerekhez való általános hozzáférést;

59.

aggódik az uniós tagállamok vámhatóságainál nemrégiben megtörtént esetek miatt, amikor európai kikötőkben és repülőtereken tranzitban lévő generikus gyógyszereket foglaltak le, és hangsúlyozza, hogy ez a hozzáállás aláássa a WTO gyógyszerekhez való hozzáférésről szóló nyilatkozatát; kéri az érintett tagállamokat, hogy haladéktalanul vessenek véget ennek a gyakorlatnak; felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa a Parlamentet arról, hogy a jelenleg tárgyalás alatt álló ACTA-megállapodás ne akadályozza meg a fejlődő országok gyógyszerekhez való hozzáférését;

60.

úgy véli, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos kihívást strukturális reformokon keresztül kell kezelni, és felszólít egy, a politikai tervezés és döntéshozatal minden szempontjára – beleértve a kereskedelmet, mezőgazdaságot, élelmezésbiztonságot stb. – kiterjedő, szisztematikus éghajlat-változási kockázatelemzésre; kéri, hogy ezen elemzés eredményét használják fel egyértelmű és egységes országstratégiai és regionális stratégiai dokumentumok elkészítéséhez, valamint az összes fejlesztési program és projekt kidolgozásakor is;

61.

üdvözli a Bizottság azon közelmúltbeli észrevételeit, amelyek szerint újra át kívánja tekinteni az 1383/2003/EK rendeletet, amely nem kívánt következményekkel járt a fejlődő országokba szállított generikus gyógyszerszállítmányok EU-n keresztüli áthaladása tekintetében;

62.

úgy véli, hogy a HIV/AIDS-gyógyszerekre vonatkozó UNITAID szabadalmi kerethez hasonló kezdeményezések koherenciát hozhatnak az EU egészségüggyel és szellemi tulajdonjogokkal kapcsolatos politikáiba;

63.

üdvözli, hogy a Bizottság támogatja azokat a javaslatokat, amelyek arra irányulnak, hogy elősegítsék az őslakos közösségeket abban, hogy kiaknázzák és hasznukra fordítsák hagyományos tudásukat és genetikai erőforrásaikat;

64.

üdvözli a Bizottság azon észrevételeit, hogy az EU a hasonlóan gondolkodó országokkal együtt csökkenthetné a környezetbarát árukra kivetett vámokat, amennyiben nem sikerül megállapodást elérni a WTO-n belül;

65.

támogatja a Bizottságot a technológia – konkrétan az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás szempontjából alapvető fontosságú alacsony szén-dioxid-kibocsátású és az éghajlatváltozásra rugalmasan reagáló technológia – fejlődő országoknak történő átadásának megkönnyítésében;

66.

elismeri a fejlődő országokba irányuló hazautalások gazdasági jelentőségét, de hangsúlyozza, hogy a kétoldalú kereskedelmi megállapodások végrehajtása során kezelni kell az „agyelszívás” problémáját, különösen az egészségügyi ágazatban;

67.

kiemeli azt a munkát, amelyet számos civil társadalmi szervezet az uniós multinacionális vállalatok fejlődő országokban elkövetett adóelkerülésével kapcsolatban végzett, és kéri a Bizottságot, hogy a jövőbeli tárgyalásokon vegyék figyelembe e szervezetek ajánlásait;

68.

örvendetesnek tartja a Bizottságon belüli, a politikák fejlesztési célú koherenciájának fokozására irányuló mechanizmusokat, azaz a szolgálatközi konzultációs rendszert, a hatásvizsgálati eljárást, a fenntarthatósági hatásvizsgálatot és a Szolgálatközi Minőségtámogató Csoportot, és – adott esetben – a stratégiai környezetvédelmi értékelést; ugyanakkor azt kérdezi, hogy a Fejlesztési Főigazgatóság milyen kritériumokat alkalmazott, amikor az inkoherens politikai kezdeményezések érvénytelenítéséről határozott, és nagyobb átláthatóságot kér a szolgálatközi konzultációk eredménye tekintetében; kéri, hogy a hatásvizsgálatok keretében gyűjtött információkat érthetőbb formában bocsássák az Európai Parlament rendelkezésére, valamint, hogy szorosabban vonják be az Európai Parlamentet, a nemzeti parlamenteket és a fejlődő országok parlamentjeit e mechanizmusokba;

69.

kéri, hogy a kereskedelemösztönző támogatási stratégia valamennyi fejlődő ország javát szolgálja, és ne csak azokét, amelyek beleegyeznek piacaik nagyobb fokú liberalizációjába; kéri a Bizottságot, hogy a kereskedelmi tárgyalások során – különösen a gazdasági partnerségi megállapodásokkal összefüggésben – ne kényszerítse a fejlődő országokra akaratuk ellenére a szingapúri kérdésekről és a pénzügyi szolgáltatásokról szóló tárgyalási fejezetek megnyitását, illetve hogy csak akkor kössön ilyen típusú megállapodásokat, ha ezek az országok először megfelelő nemzeti szabályozási és felügyeleti keretrendszert alakítottak ki;

70.

kéri a Bizottságot, hogy módszeresen foglaljanak bele az Európai Unió által tárgyalt kereskedelmi megállapodásokba jogilag kötelező erejű szociális és környezetvédelmi normákat, a fejlődést szolgáló kereskedelem célkitűzésének előmozdítása érdekében;

71.

kéri a Bizottságot, hogy korábban kezdje el a hatásvizsgálatokat, azaz még mielőtt a politikai kezdeményezések kialakításának folyamata már túlzottan előrehaladna, valamint hogy a hatásvizsgálatokat bizonyítékokon alapuló, már meglévő vagy kifejezetten e célból elkészített tanulmányokra építse, és hogy azokba szisztematikusan építsen be szociális, környezetvédelmi és emberi jogi dimenziókat, mivel a várható események elemzése a leghasznosabb és legpraktikusabb az adathiány és a politikák fejlesztési célú koherenciája mérésének bonyolult volta miatt; kéri a Bizottságot, hogy a hatásvizsgálatok eredményeit – a nyomon követésre vonatkozó javaslatokkal együtt – foglalja bele a fejlesztési együttműködési eszköz (DCI) regionális és országstratégiai dokumentumaiba;

72.

aggályát fejezi ki amiatt, hogy a 2009-ben a Bizottság által elvégzett 82 hatásvizsgálatból csak egyet szenteltek a fejlesztésnek; hangsúlyozza, hogy a politikák fejlesztési célú koherenciájával kapcsolatos teljesítmény mérése tekintetében szisztematikus megközelítést kell alkalmazni; ennélfogva felszólítja a Bizottságot, hogy a Fejlesztési Főigazgatóság keretében működő, jövőtervezéssel és politikai koherenciával foglalkozó osztálynak biztosítson központi szerepet a politikák fejlesztési célú koherenciájával kapcsolatos megfontolások megerősítése terén;

73.

felhívja a Bizottságot, hogy vonja be az Európai Parlamentet a politikák fejlesztési célú koherenciájával kapcsolatos bizottsági jelentés elkészítésének folyamatába, például a kérdőívek és a jobb időzítés tekintetében, továbbá a Parlament saját kezdeményezésű jelentéseinek figyelembevétele révén;

74.

kéri a Bizottságot, hogy vonja be munkájába az EU-küldöttségeket azáltal, hogy az egyes küldöttségekben a politikák fejlesztési célú koherenciájáért felelős kapcsolattartókat jelöl ki az EU politikája által a partnerországok szintjén kifejtett hatás ellenőrzése érdekében; kéri, hogy a politikák fejlesztési célú koherenciája képezze részét a személyzet képzésének; felszólítja a Bizottságot, hogy évente adja ki az uniós küldöttségek által lefolytatott helyszíni konzultációk eredményeit; e célból felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítson a küldöttségek számára elegendő kapacitást ahhoz, hogy széles körben konzultálhassanak a helyi önkormányzatokkal, parlamentekkel, valamint hogy garantálja a nem állami szereplők és a civil társadalom aktív részvételének lehetőségét a politikák fejlesztési célú koherenciájának kérdése tekintetében;

75.

javasolja, hogy az Európai Bizottság személyzetének és a tanácsi küldöttségeknek a politikák fejlesztési célú koherenciája által érintett területen dolgozó tagjai részesüljenek az e politikai célkitűzéssel kapcsolatos tudatosságuk fokozására irányuló képzésben;

76.

felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson kizárólagos hatáskört a fejlesztési biztos számára az országoknak juttatott támogatások, az országos, regionális és tematikus stratégiai dokumentumok, a nemzeti és többéves indikatív programok, az éves cselekvési programok, valamint a segélyeknek az összes fejlődő országban történő végrehajtása tekintetében, a főképviselővel és a humanitárius segélyekkel foglalkozó biztossal szoros együttműködésben, hogy a bizottsági testületben és a Tanácsban elkerüljék az inkoherens megközelítéseket;

77.

felszólítja a tagállamokat és nemzeti parlamentjeiket, hogy kötelező menetrendeket tartalmazó, egyedi munkaprogram révén mozdítsák elő a politikák fejlesztési célú koherenciáját annak érdekében, hogy javítsák a politikák fejlesztési célú koherenciájára irányuló európai munkaprogramot a segélyekkel kapcsolatos erőfeszítésekkel együtt, miközben biztosítják, hogy az említett menetrend ne legyen ellentétes a partnerországok fejlesztési stratégiáival;

78.

javasolja, hogy a politikák fejlesztési célú koherenciáját vonják be a fejlesztési együttműködési eszköz (DCI) félidős értékelésébe, különösen a vonatkozó tematikus programokba;

79.

javasolja a politikák fejlesztési célú koherenciájával kapcsolatos konkrét kötelezettségvállalásoknak az elnökség valamennyi munkaprogramjába történő beépítését;

80.

javasolja, hogy a Tanács fejlessze a politikák fejlesztési célú koherenciájának fokozására vonatkozó, meglévő struktúrák működését például azáltal, hogy a munkacsoportok számára több közös értekezletet rendeznek, valamint hogy a munkaprogramot elérhetővé teszik a nyilvánosság számára;

81.

javasolja, hogy a politikák fejlesztési célú koherenciájáról kétévente készüljön európai parlamenti jelentés; javasolja valamennyi bizottságának, hogy készítsenek jelentéseket a rájuk vonatkozó fejlesztési kilátásokról;

82.

hangsúlyozza az Európai Parlamenten belül a bizottságközi együttműködés jelentőségét; e célból azt javasolja, hogy a politikák fejlesztési célú koherenciájával kapcsolatos érzékeny kérdések valamely bizottság általi megvitatásakor szorosan vonják be a többi érintett bizottságot is, továbbá hogy amikor valamely bizottság szakértői meghallgatást tart egy, a politikák fejlesztési célú koherenciájával kapcsolatos érzékeny kérdéssel kapcsolatban, a többi érintett bizottság is vegyen részt a meghallgatás megszervezésében;

83.

kéri, hogy intézményi szinten pontosítsák a Bizottság politikai koherenciáról szóló közleményét (COM(2009)0458) a fejlődő országokkal a politikák fejlesztési célú koherenciájának kérdésében folytatott megerősített partnerség és párbeszéd tekintetében; szeretné megtudni, hogy ez a megerősített partnerség magában foglal-e egy olyan mechanizmust is, amelynek célja, hogy tanácsot adjon a fejlődő országok számára a tekintetben, hogy mit tudnak saját maguk megtenni a politikák fejlesztési célú koherenciájának előmozdítására, valamint felölel-e egy, az országos szintű kapacitásépítésre irányuló tervet a politikák fejlesztési célú koherenciájával kapcsolatos értékelések elvégzése céljából;

84.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

31.5.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 161/58

A.

mivel az Európai Unió az elmúlt években a 3821/85/EGK rendelet, az 561/2006/EK rendelet, valamint a 2006/22/EK irányelv elfogadásával megteremtette a közúti szállításra vonatkozó szociális szabályok rendszerét annak érdekében, hogy az utakon növelje a biztonságot és tisztességes piaci versenyt biztosítson,

B.

mivel az Európai Unió tagállamaiban a szankciórendszerek történetileg alakultak ki, és ezért jelentős különbségeket mutatnak, így szélsőséges esetekben a bírságok akár tízszer magasabbak is lehetnek az egyik országban, mint egy másikban,

C.

mivel a jogi helyzet nemzetközi szállítások esetén nehezen átláthatóvá vált a vállalkozók és mindenekelőtt a gépjárművezetők számára, mivel a tagállamok számára a szabályozások előírt átültetése jelentős kihívást jelent, és mivel a jelenlegi helyzet nem összeegyeztethető az egységes piaccal,

D.

aggodalmát fejezi ki a digitális menetíró készülékek hiányosságairól szóló beszámolók miatt, amelyek könnyen manipulálhatóvá teszik azokat,

1.

üdvözli a tagállamok jogszabályaiban a közúti szállításra vonatkozó szociális szabályok súlyos megsértése tekintetében megállapított szankciók elemzéséről szóló bizottsági jelentést; ugyanakkor sajnálatát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a jelentés az egyes tagállamok hiányzó adatai miatt nem nyújtja az Európában jelenleg fennálló helyzet teljes elemzését; felszólítja a Bizottságot, hogy kérje be a tagállamoktól a hiányzó adatokat;

2.

megállapítja, hogy a bizottsági jelentés a jogsértéseknek a 2006/22/EK bizottsági irányelv új III. melléklete szerinti kategorizálásán alapul anélkül, hogy figyelembe venné a 2009/5/EK bizottsági irányelv 2. cikk (1) bekezdésében a végrehajtásra szabott határidőt;

3.

felhívja ezért a Bizottságot, hogy már 2010-ben aktualizált és teljes jelentést terjesszen elő a 2006/22/EK irányelv új III. mellékletének végrehajtásáról;

4.

rámutat arra, hogy a korábbi beszámolási időszakokban jelentős késedelmek voltak tapasztalhatók, így például a legutóbbi, 2009. augusztus 3-i jelentés (a közúti szállításra vonatkozó szociális szabályok súlyos megsértése tekintetében megállapított szankciók elemzéséről szóló 24. bizottsági jelentés) csak a 2005-ös és 2006-os időszak számadatait dolgozta fel, és így alig képes következtetéseket levonni a közúti szállítás igénybe vevőire vonatkozó szociális szabályok harmonizációjának jelenlegi állásáról;

5.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt annak biztosítása érdekében, hogy gyorsabban teljesítsék az 561/2006/EK rendelet 17. cikke szerinti célkitűzéseket, és ezzel aktuálisabb statisztikák álljanak rendelkezésre a következő harmonizációs intézkedések céljából;

6.

hangsúlyozza, hogy a súlyos jogsértéseknek az e rendelet értelmében vett felsorolása megtalálható az 1071/2009/EK rendelet IV. mellékletében is; ezért úgy véli, rendkívüli szükség lenne arra, hogy elvégezzék a szociális szabályok súlyos megsértése eseteinek összehangolt kategorizálását;

7.

megállapítja, hogy a tagállamok jogszabályaiban a közúti szállításra vonatkozó szociális szabályok súlyos megsértése tekintetében megállapított szankciók nem csupán a bírságok mértékében, hanem a szankciók típusa és kategorizálása szerint is különböznek;

8.

hangsúlyozza, hogy a különbségeket a gazdasági és földrajzi feltételeken túl az is magyarázhatja, hogy a tagállamok különböző jogrendszereket alkalmaznak a büntetőeljárásokban, és hogy a tagállamokban különböző politikai megközelítések léteznek a közúti közlekedés biztonsági kérdéseiben;

9.

megállapítja, hogy közúti szállításra vonatkozó szociális szabályok, mindenekelőtt a 3821/85/EGK rendelet, az 561/2006/EK rendelet, valamint a 2006/22/EK irányelv nagyon nagy mozgásteret hagy a tagállamok számára az értelmezéshez; sajnálatát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy az európai szabályozásokban található számos pontatlan megfogalmazás eredményeként a tagállamok a szabályokat nem egységes módon ültették át; azon a véleményen van, hogy a további harmonizáció megvalósítása érdekében először is a fent említett rendeletek és az irányelv egységes és kötelező értelmezésére van szükség;

10.

sajnálatát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy egyes tagállamok nem veszik tervbe a szankcióknak a jogsértés súlyossága szerinti megkülönböztetését; felhívja a tagállamokat, hogy olyan nemzeti jogszabályokat hozzanak, amelyek hatékonyak, arányosak és visszatartó erejűek és a jogsértés súlyosságát is megfelelően figyelembe veszik;

11.

hangsúlyozza, hogy egy hatékony, kiegyensúlyozott és visszatartó erejű szankciórendszer csak világos, átlátható és a tagállamok szintjén összehasonlítható szankciókon alapulhat; felhívja a tagállamokat, hogy találjanak jogi és gyakorlati megoldásokat a szankciók típusai és mértéke között mutatkozó, olykor igen nagy különbségek csökkentésére;

12.

felszólítja az Európai Bizottságot, hogy az ellenőrző szervekkel és a közlekedési ágazat képviselőivel konzultálva dolgozza ki a vezetési és pihenőidőkről szóló rendelet egységes és kötelező értelmezését; az ellenőrző szerveknek ezt az értelmezést kell figyelembe venniük;

13.

úgy véli, hogy a szankciók típusainak és a bírságok összegeinek további közelítése érdekében szükség van a bírságoknak a szankciók kategorizálásához kötődő kategorizálására is, továbbá a közúti szállításra vonatkozó szociális szabályok megsértésének egyes esetei tekintetében meg kellene határozni a szankciók alsó és felső határát; hangsúlyozza, hogy a szankciók egyszerűsítése során az arra irányuló törekvést, hogy a bírságok méltányosak, és objektív szempontokhoz (pl. a GNP vagy földrajzi tényezők) mérten arányosak legyenek a különböző tagállamokban, egyensúlyba kell hozni a súlyos jogsértésekkel szembeni hatékony elrettentéssel;

14.

hangsúlyozza, hogy a 2006/22/EK irányelvnek a 2009/5/EK bizottsági irányelv által bevezetett új III. mellékletét alapnak kell tekinteni annak az egységes megközelítésnek a kialakításához, amely szerint a tagállamok jogszabályaiban a közúti szállításra vonatkozó szociális szabályok megsértése különböző eseteit minősítik; nyomatékosan felhívja a tagállamokat, hogy hozzák meg azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek a 2009/5/EK bizottsági irányelv gyors átültetéséhez szükségesek;

15.

emlékeztet továbbá, hogy a Lisszaboni Szerződés az Európai Unió működéséről szóló szerződést egy új bekezdéssel (83. cikk (2) bekezdés) egészítette ki a tagállamok büntetőügyekre vonatkozó törvényi és rendeleti rendelkezéseinek közelítéséről; felkéri a Bizottságot, hogy a büntetőeljárásokban való bírói együttműködés területén vizsgálja meg ezeket az új jogszabályi eszközöket, és tizenkét hónapon belül küldje el a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek jelentését a lehetséges harmonizációs intézkedésekről, beleértve a közúti biztonsággal és a bírságok határokon átnyúló alkalmazásával kapcsolatos szempontokat, amennyiben ezt nem tette még meg;

16.

üdvözli, hogy a Bizottság az 561/2006/EK rendelet 22. cikk (4) bekezdése értelmében „iránymutatásokat” készített annak érdekében, hogy támogatást nyújtson a tagállamoknak a rendelet tagállami értelmezéséhez és alkalmazásához; megállapítja azonban, hogy ezek az iránymutatások jogilag nem kötelezőek, és ezért nem érték el azt a céljukat, hogy a rendeletet a tagállamok egységesen ültessék át;

17.

úgy véli, hogy a belső szállítási piac létrehozása, valamint a gépjárművezetők és a fuvarozási vállalkozások jogbiztonságának növelése érdekében össze kellene hangolni a szociális szabályok alkalmazásának értelmezését; ebben az összefüggésben felhívja a Bizottságot, hogy a Corte, a Tispol és az Euro Contrôle Route szervezetekkel együttműködve nyújtson be javaslatokat arra nézve, hogy milyen módon lehetne véget vetni a közúti szállításra vonatkozó szociális szabályok hátrányosan megkülönböztető alkalmazásának; kiemeli ebben az összefüggésben az 561/2006/EK rendelet és a 3821/85/EGK rendelet alkalmazására vonatkozó közös, az egyes cikkekre lebontott értelmezés szükségességét;

18.

felkéri a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe ezeket az iránymutatásokat a szociális szabályok bevezetése során annak érdekében, hogy harmonizált átültetésre kerülhessen sor;

19.

hangsúlyozza, hogy a tisztességtelen verseny elkerülését és a közúti biztonságot csak abban az esetben lehet garantálni, ha következetesen és megkülönböztetés nélkül érvényt szereznek a hatályos jogszabályoknak; nyomatékosan felhívja a figyelmet arra, hogy a közúti szállításra vonatkozó szociális szabályok átültetéséhez az ellenőrzések harmonizált és hatékony koncepciójára van szükség;

20.

felhívja a figyelmet arra, hogy tekintettel az infrastruktúrára, a forgalom nagyságára és a közlekedési terhelésre, a közlekedési helyzet nagyon különböző az egyes tagállamokban, és ezért úgy véli, hogy többek között ezeket a tényezőket lehetne figyelembe venni az ellenőrzések gyakoriságának meghatározásakor, tekintettel arra, hogy az ellenőrzések egyik legfőbb célja a szociális jóléti szabályok betartásának biztosítása;

21.

meggyőződése, hogy az európai egységes piacon fennálló akadályok megszüntetése és a közúti biztonság megerősítése érdekében a Bizottságnak ki kellene alakítania és ösztönöznie kellene az ellenőrzések ilyen jellegű harmonizált koncepcióit, továbbá szabályozó módon kellene beavatkoznia; felszólítja a Bizottságot, hogy e célok megvalósítása érdekében hozzon létre egy európai szintű, hatékony és megfelelő koordinációs eszközt;

22.

felszólítja a Bizottságot, hogy készítsen elő ajánlásokat és dolgozza ki az ellenőrző szervek képzésének és az ellenőrző szervek közti együttműködés koordinálásának európai minimumszabályait; kéri a Bizottságot, hogy az eredményes végrehajtás értelmezhetőbb elemzése érdekében javítsa a statisztikai adatok gyűjtését, és támogassa a tagállamok összehangolt eljárását a végrehajtás kérdéseiben;

23.

felszólítja a tagállamokat, hogy a végrehajtó személyzetet folyamatosan képezzék az adatgyűjtés legújabb fejlesztéseivel kapcsolatban, és a közös normák végrehajtása során szorosan működjenek együtt az Európai Bizottsággal az ellenőrzések harmonizált koncepciójának előmozdítása érdekében, és ezáltal teremtsenek jogbiztonságot;

24.

úgy ítéli meg, hogy az utakon és a vállalatok üzemi területén gyakoribb és alaposabb ellenőrzéseket kell végrehajtani; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a tagállamok tartsák be a 2006/22/EK irányelv 2. cikkének (3) bekezdésében meghatározott, megszervezendő ellenőrzések mennyiségét; felszólítja a Bizottságot, hogy tájékoztassa az Európai Parlamentet azokról a további lépésekről, amelyeket ezen ellenőrzések tekintetében megtenni szándékozik;

25.

felszólítja a Bizottságot, hogy mielőbb nyújtson be jelentést a digitális menetíró készülékek hibáinak elvégzett ellenőrzéséről, valamint a készülékek sérülékenységének megszüntetésére irányuló intézkedésekről;

26.

hangsúlyozza, hogy a 3821/85/EGK rendeleten alapú digitális menetíró készüléket az ellenőrzés eszközeként javítani kell: a Bizottságnak meg kell vizsgálnia, hogy hogyan érhető el az adatok ellenőrző hatóságok általi gyorsabb letöltése a digitális menetíró készülékről;

27.

felhívja a figyelmet az Euro Contrôle Route által az aránytalan bírságok regisztrálására létrehozott bejelentőhelyre, és felhívja a gépjárművezetőket és a fuvarozási vállalkozásokat, hogy ott jelezzék a közúti szállításra vonatkozó szociális szabályok aránytalan alkalmazását;

28.

véleménye szerint hasznos lenne, ha egy könnyen érthető, az Európai Unió valamennyi hivatalos nyelvén hozzáférhető brosúrát adnának ki a vállalatok és a tehergépkocsi-vezetők számára; hangsúlyozza, hogy a brosúrának jobban kellene tájékoztatnia az érintett tehergépkocsi-vezetőket és vállalatokat az egyes tagállamokban hatályos szociális szabályokról, valamint az ezekhez kapcsolódó szankciókról; úgy véli, hogy az ilyen információknak harmadik országok vállalatai és tehergépkocsi-vezetői számára is rendelkezésre kellene állnia; felhívja a figyelmet az intelligens közlekedési rendszerek alkalmazásának hasznosságára a gépjárművezetők valós időben való tájékoztatására;

29.

meggyőződése, hogy a modern információs és kommunikációs technológiák és az intelligens közlekedési rendszerek alkalmazása keretében a vállalatok és a gépjárművezetők rendelkezésére kellene állnia annak a lehetőségnek, hogy tájékozódjanak az érvényes szociális szabályokról és a szabályok be nem tartása esetén kiszabható szankciókról;

30.

felszólítja valamennyi tagállamot, hogy a már létező struktúrák, például az Euro Contrôle Route alapján erősítsék az együttműködést, és ezzel javítsák a közös ellenőrzések koordinálását, a legjobb gyakorlatok cseréjét és az ellenőrző szerveknek szóló képzések közös megszervezését;

31.

úgy véli, hogy minden rendelkezésre álló technológiát fel kell használni annak érdekében, hogy valós időben tájékoztassák a tehergépkocsi-vezetőket – köztük a szomszédos országok tehergépkocsi-vezetőit is – a vonatkozó szociális szabályokról és a különböző tagállamokban a jogsértésekre alkalmazandó szankciókról, például GPS vagy más rendelkezésre álló eszközök alkalmazásával;

32.

felhívja a tagállamokat, hogy gondoskodjanak megfelelő infrastruktúráról – beleértve az elegendő és biztonságos parkolóhelyet és szolgáltatásokat – az európai úthálózaton annak érdekében, hogy a gépjárművezetők ténylegesen be tudják tartani a vezetési és pihenési időket, illetve hogy az ellenőrzéseket hatékonyan lehessen lebonyolítani; hangsúlyozza, hogy e létesítmények esetében a biztonsági tényezőnek különös jelentőséget kell kapnia; felszólítja a Bizottságot, hogy az arra legalkalmasabb formátumban rendszeresen tegye közzé az európai közúti hálózat mentén rendelkezésre álló köz- és magánlétesítményeket, tájékoztatást nyújtva a kínált szolgáltatásokról a hivatásos gépkocsivezetőknek;

33.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék és finanszírozzák a biztonságos parkolóhelyek kiépítését célzó projekteket, mivel ezek elengedhetetlenek ahhoz, hogy a gépjárművezetők be tudják tartani az 561/2006/EK rendelet rendelkezéseit;

34.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

31.5.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 161/62

A.

mivel aggodalommal tölti el, hogy a korrupció aláássa a jogállamiságot, az adófizetők által biztosított uniós pénzalapokkal való visszaélésekhez vezet és torzítja a piacot, és mivel a korrupció szerepet játszott a jelenlegi gazdasági válságban,

B.

mivel az Unió ratifikálta az ENSZ korrupció elleni egyezményét, és az Unió polgárainak 78 %-a egyetért azzal, hogy országukban a korrupció súlyos probléma (Eurobarometer, 2009. december),

C.

tekintettel arra, hogy a Parlament a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének európai térsége megerősítését célzó stockholmi programról szóló állásfoglalásában hangsúlyozta a korrupció elleni küzdelem fontosságát,

D.

tekintettel a Korrupció Elleni Nemzetközi Napra (december 9.), e nyilatkozat kibocsátásának napjára,

1.

sürgeti az európai intézményeket, hogy fogadjanak el átfogó korrupcióellenes politikát és hozzanak létre egyértelmű mechanizmust a tagállamokban fennálló helyzet rendszeres nyomon követésére;

2.

felszólítja a Bizottságot az e mechanizmus végrehajtásához szükséges források, valamint annak biztosítására, hogy a nyomon követés következtetéseit és eredményeit hatékony fellépés követi majd;

3.

felszólítja a Bizottságot és az illetékes uniós ügynökségeket, hogy tegyenek meg minden intézkedést és bocsássanak rendelkezésre elegendő erőforrást annak érdekében, hogy az EU alapjai ne képezzék korrupció tárgyát, valamint alkalmazzanak visszatartó erejű szankciókat azokban az esetekben, amikor korrupciónak és csalásnak jutnak nyomára;

4.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a nyilatkozatot az aláírók nevével (1) együtt a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamoknak.

31.5.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 161/63

A.

mivel az 1333/2008/EK rendelet 31. cikke szerint a Bizottság az élelmiszer-adalékanyagok közösségi listájának a rendelet 30. cikkében előírt összeállításáig elfogadhat olyan intézkedéseket, amelyek módosítják többek között a 95/2/EK irányelv mellékleteit,

B.

mivel a 95/2/EK irányelv IV. melléklete tartalmazza az Európai Unióban használható élelmiszer-adalékanyagok listáját, valamint előírja használatuk feltételeit,

C.

mivel továbbá az élelmiszer-adalékanyagok használatának általános feltételeit a 89/107/EGK tanácsi irányelv II. melléklete tartalmazta, és mivel ezt az irányelvet hatályon kívül helyezte és felváltotta az 1333/2008/EK rendelet, az érvényes feltételeket jelenleg többek között az említett rendelet 6. cikke tartalmazza, amely ismerteti az adalékanyagok közösségi listákra kerülésének és használatának általános feltételeit,

D.

mivel az említett rendelet 6. cikke előírja, hogy egy élelmiszer-adalékanyag csak akkor használható fel az EU-ban, ha megfelel bizonyos feltételeknek, beleértve az (1) bekezdés c) pontját, amely szerint nem vezeti félre a fogyasztókat, valamint a (2) bekezdést, amely szerint előnyös és hasznos a fogyasztók számára,

E.

mivel az említett rendelet 6. cikke (1) bekezdésének a) pontjában előírja, hogy egy élelmiszer-adalékanyagot csak akkor lehet felhasználni, ha nem veszélyezteti a fogyasztók egészségét,

F.

mivel továbbá a 178/2002/EK rendelet (amely „általános élelmiszerjogi rendelet” néven ismert) és különösen annak 8. cikke többek között előírja, hogy az élelmiszerjogi törvénynek a fogyasztók érdekeinek védelmét kell szolgálnia, és megfelelő tájékoztatást kell nyújtania a fogyasztók számára ahhoz, hogy megalapozott döntést hozzanak a fogyasztani kívánt élelmiszerek felől, továbbá meg kell gátolnia az olyan gyakorlatot, amely félrevezetheti a fogyasztókat,

G.

mivel a bizottsági irányelvtervezet és főleg annak (25) preambulumbekezdése és melléklete (3) bekezdésének h) pontja előírja, hogy a 95/2/EK irányelv IV. mellékletébe bele kell foglalni egy fibrinogént tartalmazó, trombinalapú enzimkészítményt, mint az élelmiszerek állagának stabilizálásához felhasznált élelmiszer-adalékanyagot,

H.

mivel az állatok emberi fogyasztásra alkalmas részéből kivont trombin húskötőanyag tulajdonsággal bír, és élelmiszer-adalékanyagként különálló húsdarabokból egységes hústermék előállítására szolgál,

I.

mivel következésképpen a trombin használatának célja, hogy a fogyasztók számára húsdarabokat egységes hústermékként kínáljanak, s ezáltal nyilvánvalóan fennáll a fogyasztók félrevezetésének kockázata,

J.

mivel a Bizottság irányelvtervezetének (25) preambulumbekezdése maga is elismeri, hogy a trombin és fibrinogén élelmiszer-adalékanyagként való együttes használata félrevezetheti a fogyasztót a végtermék állapotával kapcsolatban,

K.

mivel a bizottsági irányelvtervezet melléklete 3. pontjának h) alpontja a szarvasmarhafélékből és/vagy sertésfélékből származó trombinnak az előrecsomagolt, a végső fogyasztóknak szánt húskészítményekben és hústermékekben legfeljebb 1mg/kg értékben meghatározott és fibrinogénnel való együttes használatáról, és a 95/2/EK irányelv IV. mellékletében felsorolt engedélyezett élelmiszer-adalékanyagok sorába való felvételéről rendelkezik, azzal a feltétellel, hogy az élelmiszeren az értékesítési neve közelében fel kell tüntetni a „többféle húsrészt tartalmazó készítmény” megjelölést,

L.

mivel, bár a Bizottság irányelvtervezete nem engedélyezi a trombin élelmiszer-adalékanyagként való használatát étteremben vagy egyéb közétkeztetési intézményben felszolgált hústermékekben, tekintettel a húsösszetevők egységes hústermékként való kínálásáért kapható magasabb árra, komoly kockázata van annak, hogy a trombint tartalmazó hús bekerül az éttermekben vagy egyéb közétkeztetési intézményben felszolgált hústermékekbe,

M.