A.

mivel a szabad és független média fogalma a véleménynyilvánítás szabadságának egyik fő alkotóeleme, amint azt az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata megállapította, és ezt követően az Európai Unió Alapjogi Chartája és a Cotonoui Partnerségi Megállapodás egyaránt megerősítette,

B.

mivel a globális fórumokon, így például a Nemzetközi Újságíró Szövetségben, a Lapok és Lapkiadók Világszövetségében, a Bizottság az Újságírók Védelmére, a Riporterek határok nélkül és a Freedom House szervezetben általánosan elismerik, hogy a média szabadsága és függetlensége kulcsfontosságú az olyan demokrácia megfelelő működéséhez, ahol tiszteletben tartják az alapvető szabadságokat, és az olyan társadalomhoz, amelyben az egyén jogai valódi értéket képviselnek,

C.

mivel a közelmúltbeli fejlemények azt mutatják, hogy a médiában való véleménynyilvánítási szabadságot tekintve általános visszaesés történt, amint azt a független testületek jelentései a fejlett és a fejlődő országokban egyaránt alátámasztják,

D.

mivel a tekintélyelvű rendszerek nemcsak korlátozzák a média szabadságát annak érdekében, hogy elnyomják az ellenzéket, és ezáltal meggátolják a demokrácia megfelelő működését, hanem a választási folyamatokat és a társadalom rendes működését is veszélybe sodorják az olyan intézkedésekkel, amelyek csorbítják az ellenzék vagy a kisebbségek ahhoz való jogát, hogy üzeneteiket szabad, átlátható módon terjesszék,

E.

mivel egyre szélesebb körben – így a világ gazdagabb területein is – ismétlődnek a társadalom azon bűnöző elemeinek tevékenységei, akik igyekeznek visszaszorítani az oknyomozó újságírást, és akár attól sem riadnak vissza, hogy meggyilkolják azokat a médiában dolgozó személyeket, akik megpróbálják nyilvánosságra hozni tevékenységeiket,

F.

mivel független testületek a média szabadsága és függetlensége terén a helyzet romlását tapasztalták mind az EU-ban, mind az AKCS-országokban,

G.

mivel a média szabadsága és függetlensége terén bizonyos uniós országok - néhány esetben jelentősen - visszaestek az összesített rangsorban,

H.

mivel vannak olyan AKCS-országok, ahol a média szabadsága és függetlensége súlyosan csorbul, vagy nem is létezik; mivel bizonyos AKCS-országok, köztük Haiti, Guyana és Pápua Új-Guinea dicséretben részesültek a médiaszabadság javítása terén elért előrehaladásért,

I.

mivel az újságírók – befolyásukkal arányos mértékben – felelősek azért, hogy ne szítsanak gyűlöletet, különösen fajgyűlöletet,

J.

mivel az új internetes és mobiltelefonos technológiák fejlődése az eddigieknél is nagyobb lehetőséget kínál az embereknek az önkifejezésre,

1.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a média szabadsága és függetlensége terén romlik a helyzet a világban, a tekintélyelvű rendszerek súlyos emberi jogi jogsértéseket követnek el az újságírókkal, médiaalkalmazottakkal és internethasználókkal szemben, és akár a gyilkosságtól vagy a törvénytelen bebörtönzéstől sem riadnak vissza, ezáltal megsértik a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 19. és 20. cikkét;

2.

kifogásolja a nagyvállalatokban koncentrálódó médiatulajdonból eredő negatív következményeket, különösen ami a pluralizmus csökkenését, a tájékozódás és a tájékoztatás szabadságának feltételekhez kötését, az újságírók tevékenységére kiszabott megszorításokat és a cenzúra új, kifejezett és burkolt formáinak megjelenését illeti;

3.

felszólítja azokat a kormányokat, amelyek törvényes feladataikat ellátó újságírókat börtönöztek be, hogy haladéktalanul bocsássák szabadon őket;

4.

felszólítja az Európai Bizottságot, az AKCS-csoportot és az EU tagállamait, hogy határozottan ítéljék el tag- és partnerországaikban a szólásszabadság és a sajtószabadság megsértésének minden formáját;

5.

elítéli a gyakran szervezett bűnözői csoportban vagy a politikai hatóságok utasítására dolgozó bűnöző elemek sokszor büntetlenül maradó tetteit, akik zaklatják, bántalmazzák, sőt időnként meg is ölik a tevékenységük után nyomozó újságírókat;

6.

elfogadhatatlannak tartja, hogy az újságírók kénytelenek korlátozni, módosítani vagy beszüntetni tevékenységeiket, illetve életvitelükben is korlátok közé kényszerülnek amiatt, hogy vallási kérdésekkel foglalkoznak;

7.

elfogadhatatlannak tartja, hogy egyházi személyek ítéletet hirdetnek az újságírókról, ezáltal behatárolják tevékenységüket, korlátozzák véleménynyilvánítási szabadságukat és veszélybe sodorják az életüket;

8.

sajnálja, hogy nincs semmilyen hatékony eszköz az alapvető jogok tiszteletben tartásának érvényesítésére a nemzetközi kereskedelmi és együttműködési megállapodások alkalmazásában;

9.

hangsúlyozza, hogy a média szabadsága és függetlensége a demokratikus társadalmak megfelelő működésének alapvető eleme, ami a szabad és tisztességes választások megtartásától egészen a mindenkit megillető pluralista véleménynyilvánítási szabadságig terjed;

10.

elismeri, hogy a média tagjainak morális és jogi felelőssége, hogy minőségi tájékoztatást nyújtsanak a nyilvánosság számára, és a köz javát kell szolgálniuk; mindazonáltal úgy véli, hogy a kormányoknak, vállalatoknak és bűnöző személyeknek nem szabadna megpróbálkozniuk a média cenzúrázásával;

11.

elismeri, hogy az internet alapú média új formáit a szabad és független média részeként kell védeni, a hagyományos médiumokkal, azaz a rádióval, televízióval és nyomtatott sajtóval együtt;

12.

felszólít arra, hogy kifejezettebb hivatkozás szerepeljen a nemzetközi megállapodásokban a média szabadságára és függetlenségére vonatkozóan, hogy biztosított legyen a megfelelő feltételesség érvényesülése, amikor az említett szabadságot korlátozzák;

13.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy egyes AKCS-országok visszaestek a sajtószabadság szerinti rangsorban, ugyanakkor méltatja Pápua Új-Guineát, Guyanát, Ghánát, Tanzániát, Dzsibutit és Lesothót, amiért jó példát mutatnak arra, hogy a nehéz körülmények ellenére mit lehet elérni az AKCS-országokban; megállapítja, hogy a 2009-es rangsorban az AKCS-országok közül tíz található az első 50 helyezett között, egy EU-tagállam viszont nem került be az első ötven közé;

14.

aggodalmát fejezi ki a média szabadságának korlátozásai miatt az EU-hoz és a Cotonoui Megállapodáshoz csatlakozni kívánó országokban, és arra szólít fel, hogy a csatlakozást tegyék függővé az emberi jogok tiszteletben tartásától, és kifejezetten a véleménynyilvánítási szabadságának a sajtóban és más médiumban való tiszteletben tartásától;

15.

sajnálja, hogy a média gyakran túlontúl alá van rendelve a gazdasági vagy politikai érdekeknek, illetve az államnak, ami határt szab a vélemény sokszínűségének;

16.

olyan etikai kódexek és alapokmányok előmozdítására szólít fel, amelyek védik az újságírók szerkesztői függetlenségét, előmozdítják a szakmai normákat és az újságírókat a függetlenségük felelős gyakorlására kötelezik az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 20. cikkének korlátain belül és az újságírók képviseleti szervezeteiben;

17.

felszólít egy különálló költségvetési sor létrehozására az Európai Bizottság fejlesztési támogatási költségvetésében azzal a céllal, hogy fokozzák a kapacitásbővítést és az újságíróképzést, különösen az AKCS-országokban;

18.

méltatja az Európai Bizottságot a média szabadsága és függetlensége terén tett kezdeményezéseiért, és felszólítja arra, hogy programjai – például a Lorenzo Natali-díj, valamint a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze – révén támogassa tovább az újságírói véleménynyilvánítás szabadságát;

19.

utasítja társelnökeit, hogy vizsgálják meg annak lehetőségét, hogy egy, az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés által évente odaítélt díj segítségével háttértámogatást adjanak a sajtószabadságot támogató fellépéshez az AKCS- és EU-országokban, és számoljanak be erről a Közös Parlamenti Közgyűlés következő ülésén;

20.

méltatja az olyan szakmai szervezetek munkáját, mint az IFJ, EFJ, FAJ, IPI és WAN, az olyan nem kormányzati szervezetek munkáját, mint az RSF, a Freedom House, a Bizottság az Újságírók Védelmére és az UNESCO nemzetközi kommunikáció-fejlesztési programja, amiért felhívják a figyelmet a médiaszabadság megsértéseire világszerte, és felszólít a munkájuk lehető legszélesebb körű támogatására és kiterjesztésére;

21.

üdvözli az EU és az AU kezdeményezését a pánafrikai médiahálózat és portál támogatására vonatkozóan;

22.

vállalja, hogy továbbra is figyelemmel kíséri a média szabadságát és függetlenségét az AKCS- és EU-államokban, valamint regionális és nemzetközi szintű intézményi kapcsolataiban;

23.

utasítja társelnökeit, hogy továbbítsák ezt az állásfoglalást az AKCS és az EU intézményeinek.

A.

mivel alapvető fontosságú az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák kutatásának, fejlesztésének és átadásának fokozása az AKCS- és EU-országokban a globális felmelegedés megállítása (miután azt kiindulásként az iparosodás előtti szinthez képest legfeljebb +1,5 °C-ra korlátozzuk), a többek között tiszta energia termelésen alapuló, alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságok létrehozása és annak lehetővé tétele érdekében, hogy mindenki alkalmazkodhasson az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásához és hatékonyan felléphessen az éghajlatváltozás, a biológiai sokszínűség csökkenése és a világszerte tapasztalható szennyezés ellen,

B.

mivel a globális felmelegedésért való „közös, de differenciált felelősség” elvét figyelembe kell venni az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák AKCS-országoknak való átadása terén,

C.

mivel a technológiaátadásnak azt a célt kell szolgálnia, hogy kiegészítse és fokozza az éghajlatváltozás elleni küzdelemben globális szinten tett valamennyi erőfeszítést, beleértve az enyhítést, a kapacitásbővítést és az alkalmazkodást,

D.

mivel az AKCS-országok azok közé tartoznak, amelyek a legkisebb mértékben járultak hozzá az éghajlatváltozáshoz, ugyanakkor annak kedvezőtlen hatásai a leginkább őket fenyegetik; mivel az iparosodott és feltörekvő országokban az energiafogyasztás korlátozása az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák gyors fejlesztésével és az AKCS-államoknak való átadásával ötvözve hozzásegítené ezeket az országokat a globális felmelegedés következményeinek elkerüléséhez,

E.

mivel a technológiai együttműködés javarészt továbbra is nemzeti, nem pedig nemzetközi szinten zajlik, és a közös szabadalmaknak mindössze 2 %-án osztoznak fejlett és fejlődő országokból származó vállalatok és intézmények,

F.

mivel a fejlett országok 2009. decemberben Koppenhágában ígéretet tettek arra, hogy „megnövelt, új és további, kiszámítható és megfelelő támogatást” nyújtanak, kezdetben a 2010–2012 közötti időszakra 30 milliárd USD, 2020-ig pedig 100 milliárd USD összegben (7), hogy támogassák az enyhítésre, az alkalmazkodásra, a technológiafejlesztésre és -átadásra és a kapacitásbővítésre irányuló fellépést; mivel az EU kötelezettséget vállalt arra, hogy a 2010–2012 közötti időszakra előirányzott 30 milliárd USD-ból 7,2 milliárd EUR-t biztosít,

G.

mivel a legkevésbé fejlett országokban a biomassza a fő megújuló energiaforrás, ám széles körű, szabályozatlan használata nem fenntartható, és sokféle hátrányos hatása van a környezetre és az emberi egészségre nézve,

H.

mivel ugyanakkor az Afrikában meglévő hatalmas, fenntartható megújuló energetikai lehetőségeknek csak a töredékét használják ki (8),

I.

mivel a leggazdagabb országokból származó vállalatok által az AKCS-országokba eladott peszticidek többségének, valamint ezek intenzív, szabályozatlan használatának számos káros hatása van a környezetre és az emberi egészségre; mivel a vegyipari technológiák cseréjének lehetővé kell tennie, hogy az AKCS-országok mezőgazdasági termelői olyan alacsony költségű termékeket vásároljanak, amelyek a lehető legnagyobb mértékben környezetbarátok,

J.

mivel a fejlett és a leggazdagabb országokból származó különféle hulladékok AKCS-országokba irányuló nagyarányú kivitele komoly veszélyt jelent az AKCS-országok ökológiai egyensúlyára, ráadásul ezek az országok nem is rendelkeznek megfelelő, hatékony technológiával az ilyen hulladékok újrafeldolgozásához, helyreállításához és újrahasznosításához, amelyek között ártalmatlan és erősen mérgező anyagok egyaránt előfordulnak,

K.

mivel a decentralizált megújuló energiaforrások elterjesztése az AKCS-országokban csökkenthetné a szegénységet az energiaellátáshoz való hozzáférés növelése révén, ezáltal jobb lehetőségeket kínálna a vidékfejlesztés és az erdők megőrzése számára, és közvetlen előnyökkel járna az emberi egészség és a munkalehetőségek szempontjából; mivel az EU hivatalos fejlesztési támogatásának (ODA) jelenleg mindössze 0,2 %-a irányul a decentralizált megújuló energiaellátásba való beruházásokra,

L.

mivel meg kell szüntetni az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák AKCS-országokba való átadásának valamennyi politikai, intézményi, pénzügyi, kereskedelmi, valamint információval és emberi kapacitással kapcsolatos akadályát,

M.

mivel az AKCS-országok technológiai és innovációs hiányosságait gyakran a piaci hibák tüneteiként kezelik, nem pedig annak jeleként, hogy javítani kellene a nemzetközi együttműködést a technológiafejlesztés terén,

N.

mivel el kell ismerni az információs és kommunikációs technológiák fontos szerepét a technológiai terjesztés folyamatában,

1.

hangsúlyozza, hogy a kutatás és az innováció növelése az AKCS- és EU-országokban, valamint a megfelelő technológiák és know-how terjesztése és átadása az AKCS-országoknak kulcsfontosságú eleme az éghajlatváltozás globális kihívására adandó bármely hatékony nemzetközi válasznak;

2.

sajnálja, hogy annak ellenére, hogy az éghajlatváltozás mérséklésére és a hozzá való alkalmazkodásra irányuló technológia fejlesztése és átadása a bali cselekvési terv egyik fontos építőeleme volt és meghatározó helyen szerepelt az ENSZ 2009-es koppenhágai éghajlat-változási tárgyalásain, a COP 15 keretében nem tettek javaslatot a környezetbarát technológiák fejlesztésére, átadására és az ezzel kapcsolatos együttműködésre irányuló mechanizmus létrehozására;

3.

úgy véli, hogy az éghajlat védelméről szóló sikeres nemzetközi megállapodásnak erőteljes intézményi szabályokat és szabályozásokat kell tartalmaznia a technológiafejlesztésre és a nem tiltó átadásra vonatkozóan annak érdekében, hogy megkönnyítse az állami és magánberuházásokat ezen a téren; ezért felhívja a COP 16-ot, hogy már most hozzon konkrét döntéseket a technikai kapacitásbővítésről és a technológiafejlesztésről és -átadásról, az UNFCCC folyamatból származó rendelkezésekre építve ezen a területen;

4.

rámutat arra, hogy a COP 15 alkalmával Koppenhágában javasolt technológiai mechanizmust bármilyen, az éghajlatváltozással foglalkozó jövőbeni nemzetközi keretben tovább kell fejleszteni; egyúttal felhívja a tárgyaló feleket annak biztosítására, hogy a koppenhágai zöld éghajlat-változási alapon belül megfelelő finanszírozást különítsenek el konkrétan a technológiafejlesztésre és -átadásra, hogy biztosítsák a technológiai mechanizmus hatékony végrehajtását;

5.

megjegyzi, hogy a technológiafejlesztés és -átadás, valamint az AKCS-országok kapacitásnövelő projektjeinek sikere érdekében először meg kell határozni a kutatás és fejlesztés nemzeti szükségleteit, tapasztalatait, akadályait és belső lehetőségeit; hangsúlyozza, hogy az alkalmazott megközelítéseknek igazodniuk kell az adott ország körülményeihez és növelniük kell az ország felelősségvállalását az említett tevékenységeket illetően;

6.

rámutat arra, hogy figyelembe kell venni a legkevésbé fejlett országok és a nagymértékben eladósodott, közepes jövedelmű országok sérülékeny gazdaságának speciális körülményeit, valamint a kis szigeteken található fejlődő AKCS-államok kiszolgáltatottságát, távoli fekvését és a méretgazdaságosság megteremtésére való csekély lehetőségüket;

7.

felhívja a fejlett országokat, hogy támogassák az intézményi, tudományos, technológiai és humán kapacitások és know-how fejlesztését és további erősítését az AKCS-országokban, az AKCS tudományos és technológiai program példáját követve, hogy lehetővé tegyék számukra a megfelelő alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák átvételét, alkalmazását és fejlesztését;

8.

megjegyzi, hogy a kapacitás támogatása továbbra is széttagolt, és olyan nemzeti sajátosságoktól függ, mint a munkaerő-intenzitás és a szolgáltatások decentralizációja; hangsúlyozza, hogy a technológiafejlesztést és -átadást segítő kapacitásnövelést az AKCS-országokban kiemelt célnak kell tekinteni, nem pedig olyan intézkedésnek, amellyel rövid távú projekteredmények mozdíthatók elő; hangsúlyozza, hogy ez egy hosszú távú folyamat, amelyhez szisztematikus megközelítésre, az ország- és ágazatspecifikus körülmények tudomásul vételére és az intézményi, szervezeti és humán kapacitásfejlesztések összekapcsolására van szükség; hangsúlyozza továbbá, hogy a kapacitásnövelésnek elő kell segítenie a technológiafejlesztés és/vagy -átadás iránti keresletet az AKCS-országok körében;

9.

rámutat arra, hogy képzési programokat kell biztosítani annak érdekében, hogy növekedjen a belső kapacitás a projektfejlesztés, az irányítás, a technológiák működtetése és karbantartása terén; megjegyzi azonban, hogy sürgősen kezelni kell azokat az okokat – azaz az alacsony fizetéseket és a rossz munkakörülményeket –, amelyek a képzett személyzet kiáramlásához vezetnek némely AKCS-országban;

10.

úgy véli, hogy egyértelmű és sokkal ambiciózusabb hozzáállást kell alkalmazni az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák fejlesztésével szemben, hogy megkönnyítsék és felgyorsítsák ezek elterjedését és a fosszilis energiától való függőség megszüntetését; tudomásul veszi, hogy meg kell erősíteni a meglévő nemzeti és regionális állami intézmények kapacitásait e szemlélet támogatása érdekében;

11.

felhívja a fejlett országokat, hogy támogassák aktívan a kutatást és a fejlesztést az AKCS-országokban, hogy a fejlődő országok állami és magánszereplői tulajdonosként vehessenek részt az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák egyre bővülő globális piacán; ösztönzi az olyan innovatív rendszereken dolgozó nemzeti intézmények létrehozását, amelyek belső fejlesztésű technológiákat eredményezhetnek; rámutat, hogy a kezdeményezéseknek össze kell kötniük a technikai és szociális területeket, biztosítva, hogy a projektek helyi tulajdonban legyenek és megfeleljenek a helyi igényeknek; hangsúlyozza, hogy a tulajdonjogokkal kapcsolatos kérdéseket szintén mérlegelni kell;

12.

hangsúlyozza annak szükségességét, hogy ki kell használni az uniós vállalkozásoknak és közszolgáltatásoknak a megújuló energiák és technológiák – köztük az energiahatékonysági és a fejlett IKT-technológiák – területén meglévő innovatív potenciálját, hogy kereskedelmi megállapodásokon keresztül elősegítsék az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságba történő fokozatos átmenetet világszerte, ezáltal új lehetőségeket biztosítva ezen a területen az uniós termékek és szaktudás fejlődő országoknak történő piaci értékesítésére, illetve adott esetben a szaktudás átadására;

13.

úgy véli, hogy az energiaforrások, az ellátási útvonalak és az infrastruktúra diverzifikálása, valamint az olaj-, gáz- és az intelligens villamosenergia-hálózatok összekapcsolása kulcsfontosságú az Unió és az AKCS-országok energiaellátásának hosszú távú biztonsága és fenntarthatósága szempontjából; emlékeztet arra, hogy ezek a szakpolitikai trendek fontos szerepet játszanak az új energetikai technológiák létrejöttében és a munkahelyteremtésben az Unión belül és az AKCS-országokban;

14.

megerősíti a közös EU–AKCS kutatások és tőkeinjekciók növelésének fontosságát az EU tagállamai és az AKCS-országok energiainfrastruktúrájának kiépítése és korszerűsítése terén, kiváltképpen köz- és magánszféra közötti partnerségeken, vegyesvállalatokon vagy adott esetben vegyes tulajdonban álló közjogi partnerségeken keresztül, elősegítve ezáltal a kölcsönösen előnyös energiakereskedelmet vagy a technológia átadását, és ösztönözve az energiaszerkezet diverzifikálását az AKCS-országokban;

15.

felhívja az AKCS-országokat, hogy saját szükségleteikhez és szakpolitikáikhoz igazodva alakítsanak ki és hajtsanak végre nemzeti éghajlat-változási innovációs stratégiákat, ugyancsak figyelembe véve ezeknek az egészségügyre, az oktatásra és a foglalkoztatásra gyakorolt kedvező tovagyűrűző hatásait;

16.

felhívja az EU-t, hogy támogassa az AKCS-országokban már folyamatban lévő innovatív megoldásokat és projekteket;

17.

felhívja az EU-t és tagállamait, hogy gyakoroljanak nyomást az AKCS-országokban jelen lévő európai vállalatokra vonatkozó, kötelező jogszabályok megalkotása és bevezetése érdekében azzal a céllal, hogy azok példát mutassanak a fenntartható fejlődés, az alacsony szén-dioxid-kibocsátás, a környezet tiszteletben tartása és a talaj- és vízszennyezés elkerülése terén; úgy véli, hogy ez például a technológia és szakértelem cseréjének formájában is megvalósulhat;

18.

felhívja az AKCS-országokat, hogy vessenek ki szankciókat a területükön jelen lévő uniós vállalatokra, amelyek nem a fent említett elvek szerint járnak el, és amelyek így például nem vesznek részt az ilyen cserékben;

19.

hangsúlyozza a fejlett országok vállalatai, állami szervei, kutatóintézetei és az AKCS-országokban működő partnereik közötti, kölcsönösen előnyös együttműködés fontosságát, és ösztönzi a közöttük lévő technológiai partnerségek létrehozását; felszólít a technológiaátadás területén már meglévő együttműködési megállapodások jobb ismeretére, valamint az ilyen intézkedések nyilvántartásának, illetve az engedélyezési adatok és a bevált gyakorlatok globális adatbázisának létrehozására;

20.

felszólít a kormányközi és nemzetközi intézményekkel való partnerségek fokozására; hangsúlyozza, hogy az alacsonyabb helyi szinteken folytatott együttműködést is ösztönözni kell, beleértve a nem kormányzati és közösségi alapú szervezeteket;

21.

hangsúlyozza egy éghajlat-változási technológiai központ és egy hálózat létrehozásának szükségességét azzal a céllal, hogy a kulcsfontosságú technológiák terén fellendítsék a nemzetközi együttműködést, és technikai segítségnyújtást biztosítsanak; hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos technológiaátadásra szolgáló új, globális struktúráknak kevesebb terhet kell jelenteniük és kevésbé bürokratikusnak kell lenniük;

22.

tudomásul veszi a dél–dél együttműködés fontosságát, amely technológiai önállósághoz vezethet, ami által elkerülhető a szellemi tulajdonjogokból adódó esetleges konfliktus; arra biztatja az AKCS-országokat, hogy a meglévő hazai kutatóintézetekből hozzanak létre regionális K+F együttműködési platformokat/hálózatokat az éghajlatváltozással kapcsolatos technológiafejlesztés érdekében, hogy ezáltal osztozni tudjanak a K+F erőforrásain és költségein;

23.

sürgeti az uniós tagállamok és az AKCS-országok kormányait, hogy fejlesszék tovább és növeljék az éghajlatváltozással foglalkozó kutatások finanszírozását az egyetemeiken és kutatóintézeteikben, valamint javítsák a köztük lévő kapcsolatokat annak érdekében, hogy együttes megoldásokat találhassanak a közös problémákra (pl. víztakarékos és a vizet újrahasznosító technológiák kifejlesztésével);

24.

felszólít az állami és magánszféra közötti partnerségek előmozdítására a technológiai kutatás, fejlesztés és alkalmazás területén, valamint az uniós és AKCS-vállalatok közötti közös vállalkozások létrehozására; felhívja továbbá az EU-t és tagállamait, hogy nyújtsanak pénzügyi és technikai támogatást a technológiafejlesztésbe és -átadásba való befektetésekhez az AKCS-országokban, ösztönzőket kínálva ezáltal az üzleti együttműködéshez;

25.

felszólít arra, hogy teljes mértékben vonják be a helyi nem kormányzati szervezeteket a technológiaterjesztési és kapacitásnövelő folyamatokba; hangsúlyozza a nem kormányzati szervezetek helyi környezetre vonatkozó ismereteinek fontosságát az új technológiák sikeres bevezetése szempontjából;

26.

rámutat arra, hogy az AKCS-országokban nagy számban találhatók elszigetelt közösségek és szigetek, ezért arra hív fel, hogy a helyileg előállított energia támogatását prioritásnak kell tekinteni;

27.

rámutat arra, hogy különös figyelmet kell fordítani az energiával kapcsolatos és környezetbarát technológiák fejlesztésére és átadására; úgy véli, hogy a hivatalos fejlesztési támogatás keretében nagyobb hangsúlyt kell helyezni az energiahatékonysági technológiák és a decentralizált megújuló energiák fejlesztésére az AKCS-országokban, ami csökkentené a szegénységet, és növelné a foglalkoztatási lehetőségeket; emlékeztet arra, hogy az atomenergia nem megoldás az alacsony szén-dioxid-kibocsátású fejlődés biztosítására; hangsúlyozza, hogy a technológiáknak bizonyítaniuk kell hatékonyságukat és gazdasági életképességüket is, és ezek átvétele olyan holisztikus megközelítést tesz szükségessé, amely különféle fenntarthatósági dimenziókat, köztük egészségügyi, környezeti, technológiai, gazdasági, társadalmi-kulturális és intézményi szempontokat tartalmaz;

28.

hangsúlyozza, hogy a gazdasági partnerségi megállapodásoknak kedvező hatást kell gyakorolniuk a technológia terjedésének ösztönzésére és az innovációs kapacitás erősítésére az AKCS-régiókban, amint azt a technológiafejlesztés és -átadás terén való megerősített fellépésről szóló szövegtervezet előírja;

29.

hangsúlyozza, hogy az AKCS-országoknak nagyobb előnyökhöz kell jutniuk a tiszta fejlesztési mechanizmusban rejlő lehetőségekből, amelyet a Koppenhága utáni forgatókönyvben át kell alakítani;

30.

hangsúlyozza, hogy az AKCS-országokban az éghajlatváltozás mérséklése és a hozzá való alkalmazkodás kezelése érdekében kifejezetten a technológiai lehetőségekre kell összpontosítani;

31.

hangsúlyozza, hogy gondoskodni kell arról, hogy a technológia fejlesztését és átadását, valamint a kapacitásnövelő projekttevékenységeket rutinszerűen nyomon kövessék, ellenőrizzék és értékeljék; felszólít arra, hogy készítsenek rendszeres jelentéseket az adott helyzetről, lehetőségekről, illetve bármilyen további előrelépés szükségességéről annak érdekében, hogy az értékelési eredmények alapján ajánlásokat lehessen megfogalmazni; hangsúlyozza a tanulságok megosztásának fontosságát;

32.

utasítja társelnökeit, hogy továbbítsák ezt az állásfoglalást az AKCS–EU Miniszterek Tanácsának, az Európai Parlamentnek, az Európai Bizottságnak, az Afrikai Uniónak és a UNFCCC titkárságának.

A.

mivel az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (11) becslése szerint 2010-ben az alultápláltak száma világviszonylatban 925 millióra csökkent a 2009-ben mért egymilliárdhoz képest,

B.

mivel az AKCS-országokat sújtó különféle – energetikai, élelmezési, pénzügyi és gazdasági – válságok hatása további kihívást jelent a szegénység elleni küzdelem terén, és veszélyeztetheti a millenniumi fejlesztési célok elérését,

C.

mivel ösztönzőkre van szükség ahhoz, hogy a befektetők fokozzák részvételüket a gazdasági, szociális és környezetvédelmi téren kedvező helyi hatással járó projektekben,

D.

mivel a gazdasági partnerségi megállapodásokkal (GPM-ek) összefüggésben intézkedéseket kell bevezetni az adóreformok támogatására, hogy ellensúlyozzák a kereskedelem liberalizálása keretében megszűnő vámok miatt kieső vámbevételeket,

E.

mivel az elmúlt évek során csak minimálisan csökkent a súlyos szegénység, a népesség növekedéséből adódóan pedig a súlyos szegénységben élők száma ténylegesen 27 millió fővel nőtt a szubszaharai Afrikában (12),

F.

mivel még mindig túl sok gyermektől tagadják meg az oktatáshoz való jogot, különösen a legszegényebbektől és a leginkább perifériára szorultaktól (2008-ban több mint 100 millióan nem jártak iskolába, 52 %-ban lányok), és az iskolai oktatásból jelenleg kimaradó gyermekek – különösen Afrikában – soha nem is kerültek kapcsolatba az intézményi oktatással (13); mivel a világon a fogyatékkal élők 80 %-a a fejlődő országokban él, és ezekben az országokban a fogyatékkal élő gyermekek 98 %-a nem vesz részt nappali tagozatos oktatásban,

G.

mivel a nemen, etnikai származáson, jövedelmen, nyelven vagy fogyatékosságon alapuló megkülönböztetésből adódó esélyegyenlőtlenség komoly akadályt gördít az egyetemes oktatás elé, és az e csoportok befogadására vonatkozó információk nyilvántartása nélkül nehéz felmérni az elért előrehaladást; és mivel a nemek közötti egyenlőtlenségek felszámolásával kapcsolatos cél nem teljesült,

H.

mivel a szegénység felszámolása a demokratikus részvételt is szükségessé teszi, és együtt kell járnia a gazdasági struktúrák átalakításával annak érdekében, hogy minden nő számára garantálja az esélyegyenlőséget, valamint a forrásokhoz és közszolgáltatásokhoz való hozzáférést,

I.

mivel annak ellenére, hogy egyes millenniumi fejlesztési célok elérése terén jelentős az előrelépés, az egészségüggyel kapcsolatos három millenniumi fejlesztési cél – különösen a gyermekágyi halállal kapcsolatos – tekintetében tapasztalható a legnagyobb lemaradás,

J.

mivel világszinten az öt év alattiak halálozási rátája az 1990-ben 1 000 élve születésre jutó 90 halálesetről 2008-ra 65-re csökkent a rutin védőoltások jobb arányának és a védőoltás megszerzésére adott második lehetőségnek köszönhetően, ám az öt év alattiak halálozási aránya még mindig nem csökkent kellő mértékben a 2015-re kitűzött millenniumi fejlesztési cél eléréséhez, különösen a szubszaharai Afrikában (14), a fogyatékkal élő gyermekek körében pedig az öt év alattiak halálozási aránya még azokban az országokban is 80 %, ahol az öt év alatti halandóság 20 % alá csökkent (15),

K.

mivel az alultápláltság előfordulása az öt év alatti gyermekek körében világszinten 31 %-ról 26 %-ra csökkent 1990 és 2008 között, és mivel az 1. millenniumi fejlesztési cél megvalósítása felé elégtelen előrehaladást mutató – vagy egyáltalán nem haladó – országok többsége a szubszaharai Afrikában és Ázsia déli részén található (16),

L.

mivel az anyák egészségének javítását még nem sikerült elérni, és az anyahalandóság globális rátája évente átlagosan mindössze 1 %-kal csökken, szemben az anyahalandóságra vonatkozó millenniumi fejlesztési cél 2015-ig történő eléréséhez szükséges évi 5,5 %-kal (17); mivel a nők nagy számban szenvednek el sérülést, fertőzést vagy betegséget, illetve szereznek fogyatékosságot a várandósságból vagy a gyermekszülésből eredő komplikációk következtében,

M.

mivel a legtöbb HIV-fertőzött a szubszaharai Afrikában él és többségük nő, továbbá mivel a HIV-vírus anyáról gyermekre való átterjedését gátló antiretrovirális gyógyszerek (ARV) immár a HIV-pozitív várandós nők feléhez jutnak el világszerte,

N.

mivel az oktatási ágazat a személy iskolai tanulmányait végigkísérő tanítási programok révén kulcsfontosságú helyszín a HIV, malária, tuberkulózis és az elhanyagolt trópusi betegségek megelőzésére, valamint az ezekkel járó megbélyegzettség csökkentésére,

O.

mivel az ENSZ becslései szerint világszerte több mint 10 millió tanárt kellene felvenni ahhoz, hogy 2015-re el lehessen érni az egyetemes alapfokú oktatás nemzetközileg elfogadott célját (18),

P.

mivel a malária még mindig jelentős veszélyt jelent a világ népességének közel felére nézve, és a malária okozta halálesetek 90 %-a a szubszaharai Afrikában fordul elő, leginkább az öt év alatti gyermekek körében, továbbá mivel a maláriának más veszélyes egészségügyi következményei is lehetnek, például vérszegénység, alacsony születési súly, koraszülés, csecsemőhalandóság és anyahalandóság, és mivel a rovarirtóval kezelt szúnyoghálókról (ITN) bebizonyosodott, hogy körülbelül 20 %-kal csökkentik a gyermekhalandóságot (19),

Q.

mivel a tuberkulózis előfordulási gyakorisága, azaz a 100 000 főre eső tuberkulózisos esetek száma szintén csökkent világszerte, de az előfordulási gyakoriság és a halálozási arány felére csökkentésére vonatkozó célt 2015-ig valószínűleg nem sikerül elérni,

R.

mivel világszinten több mint 650 millió fogyatékkal élő ember van és 80 %-uk a fejlődő országokban él, többnyire munkanélküliként és a szegénységi küszöb alatt,

S.

mivel az AKCS-államok továbbra is számos környezeti kihívással néznek szembe a szennyezéssel, az éghajlatváltozással és az erdőirtással összefüggésben, ami negatívan hathat a helyi mezőgazdasági termelésre,

T.

mivel a világ jó úton halad afelé, hogy az ivóvízellátás jobb forrásokból történjen, és immár további 207 millió afrikai lakos használ biztonságos ivóvízforrást, de a jobb ivóvízellátás a szubszaharai Afrikában még alacsonyabb szintű, mint más régiókban, és néhány országban csak minimális előrehaladás történt a környezethigiénia terén, mivel az említett országokban a legszegényebb emberek körülbelül 95 %-a a szabad ég alatt végzi szükségét, (20)

U.

mivel továbbra is a szubszaharai Afrikában van a legtöbb nyomornegyed, noha a nyomornegyedekben élők száma világszinten csökkent,

V.

mivel világszinten 215 millió gyermek kényszerül dolgozni, és 115 millióan esnek áldozatul az ILO meghatározása szerint a munka legrosszabb formáinak (21),

W.

mivel a UNICEF szerint a „gyermekmunka” kifejezés a munka minden olyan, 18 év alatti gyermekek által végzett formáját jelenti, ami veszélyes, vagy hátráltatja a gyermek iskoláztatását, illetve ártalmas a gyermek egészségére, vagy testi, szellemi, lelki, erkölcsi vagy szociális fejlődésére,

X.

mivel bár további előrelépés történt a 8. millenniumi fejlesztési célkitűzés teljesítése terén, a globális fejlesztési partnerségben jelentős visszaesés tapasztalható, amely akadályozni fogja a millenniumi fejlesztési célok sikeres megvalósítását,

Y.

mivel a millenniumi fejlesztési célok nem fognak teljesülni az elszámoltathatóság, a helyes kormányzás, a demokrácia, a biztonság, a fejlődés, az emberi jogok és a nemek közötti egyenlőség kapcsolódó érzete nélkül,

Z.

mivel ha a 0,7 %-os hivatalos fejlesztési támogatásra vonatkozó célnak 2015-ig minden adományozó eleget tenne, évente több mint 300 milliárd USD jutna fejlesztésre,

AA.

mivel a béke és a biztonság, a demokrácia és a politikai stabilitás hiánya sokszor vet gátat annak, hogy a szegény országok teljes fejlődési potenciáljukat kiaknázzák,

AB.

mivel a földtulajdon arra ösztönzi az egyéneket, a családokat és a közösségeket, hogy kezükbe vegyék saját fejlődésüket és helyi szinten érjék el az élelmezésbiztonságot;

1.

emlékeztet arra, hogy a millenniumi fejlesztési célokra vonatkozóan tett nemzetközi kötelezettségvállalások előírják, hogy az iparosodott országok 2015-re GDP-jük 0,7 %-ának megfelelő mértékben járuljanak hozzá a hivatalos fejlesztési támogatáshoz (ODA);ismételten hangsúlyozza, hogy az Unió elmaradása a millenniumi fejlesztési célokra szánt kiadásokra vonatkozó kötelezettségvállalásai terén jelenleg megközelítőleg 20 milliárd euró,

2.

üdvözli az ENSZ New York-i csúcstalálkozójának eredményeit, amelyek egyértelműen jelezték, hogy továbbra is minden ország elkötelezett az iránt, hogy a célokat 2015-ig teljesítsék, még a jelenlegi nehéz nemzetközi környezetben is;

3.

emlékeztet arra, hogy a millenniumi fejlesztési célok megvalósításában sok előrelépés történt; ezért felszólít egyrészt a kedvező eredmények rendszeres közzétételére, másrészt arra, hogy az EU tagállamai és az AKCS-országok készítsenek több évre szóló ütemterveket annak érdekében, hogy a millenniumi fejlesztési céloknak az elkövetkező öt évben eleget lehessen tenni;

4.

felhívja a nemzetközi adományozókat, hogy biztosítsanak jelentős, eredményközpontú, kiegészítő, átlátható és mérhető finanszírozást, hogy segítsék a szegény országokat a szegénység leküzdésében, a millenniumi fejlesztési célok elérésében, valamint az éghajlatváltozás és a gazdasági válság hatásai elleni küzdelemben;

5.

felhívja az AKCS-országokat, hogy megfelelő mértékben növeljék és mozgósítsák belföldi erőforrásaikat a millenniumi fejlesztési célok jobb megvalósítása érdekében;

6.

hangsúlyozza a fejlesztésre irányuló alternatív és innovatív finanszírozási források bevezetésének szükségességét, hogy eleget lehessen tenni a millenniumi fejlesztési célok kötelezettségvállalásainak;

7.

felhívja az EU tagállamait és az AKCS-országokat, hogy javasolják az ENSZ-nek egy nemzetközi adóügyekkel foglalkozó kormányközi bizottság létrehozását;

8.

felhívja a G20-at, hogy csapjon le az adóparadicsomokra, ugyanakkor tegyen különbséget az együttműködő, alacsony adójú országok és területek és az adóelkerülés között, valamint ösztönözze a nagyobb átláthatóságot és az országonkénti beszámolási rendszereket annak lehetővé tétele érdekében, hogy a fejlődő országok saját fejlődésükre fordíthassák forrásaikat;

9.

felhívja a nemzetközi adományozókat, hogy folytassák az adományozói koordinációt és munkamegosztást, valamint a partnerországokkal egyeztetve szabadítsák fel valamennyi segélyüket;

10.

sürgeti az EU tagállamait és az AKCS-országokat, hogy hozzanak létre hatékony stratégiákat az AKCS-országok adósságainak elengedésére, különösen az oktatásra és az egészségre vonatkozó millenniumi fejlesztési célok támogatása érdekében, megjegyezve, hogy a harmadik világ országainak külföldi adósságai és ezek mechanizmusai, például az adósságszolgálat nagymértékben és tartósan korlátozzák az említett országok fejlődését;

11.

hangsúlyozza, hogy a millenniumi fejlesztési célok elérése érdekében védeni és erősíteni kell a közszolgáltatásokat mint a problémák megoldásának elengedhetetlenül szükséges elemét, különösen az egészségüggyel és a szegénységgel kapcsolatban;

12.

felhívja az EU tagállamait, hogy intézkedjenek arról, hogy az átutalásokat olcsóbbá tegyék;

13.

rámutat arra, hogy bár a támogatás katalizátorként szolgálhat a fejlődő országok számára, nem elegendő ahhoz, hogy fenntartható és tartós fejlődést garantáljon; felszólít ezért az állami és magánszektor közötti partnerségek tényleges kialakítására, a fejlődő országok nagyobb felelősségvállalására a millenniumi fejlesztési célokkal kapcsolatos projektjeikben és arra, hogy a kormányok teremtsenek olyan feltételeket, amelyek a magánszektor számára lehetővé teszik az innovációt, a beruházást és a munkahelyteremtést;

14.

ismételten hangsúlyozza a kereskedelemnek a növekedés és a fejlődés motorjaként betöltött fontos szerepét és hozzájárulását a millenniumi fejlesztési célok megvalósításához; hangsúlyozza a protekcionista tendenciákkal szembeni ellenállás szükségességét;

15.

kéri az EU-t, hogy tegyen konkrét lépéseket a szegénység ellen azáltal, hogy biztosítja a politikai következetességet a kereskedelem- és fejlesztési együttműködési politika, a közös agrárpolitika és közös halászati politika területén annak érdekében, hogy kiküszöbölje az AKCS-országok fenntartható gazdasági fejlődését érő közvetlen vagy közvetett negatív hatásokat;

16.

úgy véli, hogy a helyi gazdasági fejlődésre irányuló stratégiák lehetőséget adnak a fejlődő országok nemzeti és régión belüli fenntartható fejlődésének átalakítására azzal a céllal, hogy a hazai és regionális piacok a népesség valódi szükségleteinek figyelembevételével épüljenek fel;

17.

felhívja az EU tagállamait és az AKCS-országokat, hogy gondoskodjanak az érdemi előrehaladásról a legnagyobb lemaradást mutató millenniumi fejlesztési célok terén, többek között a 3., 4., 5., 6. és 8. cél tekintetében;

18.

emlékeztet arra, hogy a helyes adóügyi kormányzás és a korrupcióellenes intézkedések hozzásegítenek a beruházásoknak kedvező környezet kialakításához;

19.

üdvözli az Európai Bizottság 1 milliárd eurós MFC-kötelezettségvállalását, amelyet az Európai Bizottság elnöke a millenniumi fejlesztési célokról tartott magas szintű New York-i ENSZ-ülésen tett, hogy jutalmazza a jól teljesítő országokat, egyúttal pedig támogassa a leginkább lemaradókat;

20.

sürgeti az AKCS-országokat, hogy tegyenek konkrét intézkedéseket az anyák egészségének javítása érdekében; ezért felhívja a fejlődő országokat, hogy nemzeti költségvetésükből legalább 15 %-ot fordítsanak az egészségügyi ellátásra, erősítsék meg egészségügyi ellátórendszereiket és gyorsítsák fel a szülésznők és ápolónők gyakorlati képzését;

21.

felhívja az EU tagállamait és az AKCS-országokat, hogy határozzanak meg hatékony szociális védelmi stratégiákat, előtérbe helyezve a kockázatokat egyesítő és előzetes járulékfizetéssel járó rendszereket, hogy el lehessen kerülni azt a helyzetet, amikor a betegnek közvetlenül az egészségügyi szolgáltató felé kell fizetnie, mivel ez a szegényebbeket gyakran visszariasztja a szolgáltatások igénybevételétől;

22.

üdvözli a millenniumi fejlesztési célokról szóló magas szintű ENSZ-ülésen elindított, a nők és gyermekek egészségére vonatkozó globális stratégiát, amelyhez egy, az elkövetkező öt évre szóló, több mint 40 milliárd USD értékű felajánlás társul;

23.

felhívja az EU tagállamait és az AKCS-országokat, hogy mozdítsák elő az egészségügyhöz való ingyenes és inkluzív hozzáférést, és biztosítsák, javítsák és erősítsék meg a minőségi egészségügyi ellátást, beleértve a terhesgondozást, a szülések szakképzett egészségügyi dolgozók általi levezetését, valamint a sürgősségi szülészeti ellátáshoz való hozzáférést;

24.

holisztikus megközelítésre szólít fel az egészséggel kapcsolatban, amelybe a gyógyszerekhez, az orvosi szolgáltatásokhoz és a tiszta vízhez való hozzáférés, a környezethigiénia és az élelmezés egyaránt beletartozik; hangsúlyozza, hogy egy ilyen komplex megközelítés nagyobb és ösztönzőbb hatással lehetne az egészséggel kapcsolatos millenniumi fejlesztési célok terén megvalósítandó előrehaladásra;

25.

hangsúlyozza, hogy az egészségügyi dolgozók képzési rendszerei Afrikában nem megfelelőek, mivel az országok kétharmadában mindössze egy egészségügyi képzést nyújtó iskola működik, de némelyikben egy sem; sürgeti ezért az AKCS-országokat, hogy stratégiáikban szerepeltessenek az egészségügyi dolgozóknak szóló képzéseket biztosító speciális programokat annak érdekében, hogy a kórházakban és egészségügyi létesítményekben szakképzett személyzetet tudjanak foglalkoztatni;

26.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a szakképzett egészségügyi személyzet felvétele az iparosodott országokban az egyik olyan tényező, amely tovább súlyosbítja a fejlődő országok sérülékeny egészségügyi rendszereinek helyzetét;

27.

kéri, hogy az AKCS-országokban működő egészségügyi rendszerek megerősítése révén helyezzenek nagyobb hangsúlyt a nem átvihető betegségek, elhanyagolt trópusi betegségek és erőszakból, traumából és balesetből eredő betegségek egyre növekvő számára;

28.

felhívja az EU tagállamait és az AKCS-országokat, hogy folytassák a HIV-vírus anyáról gyermekre való átterjedésének felszámolása érdekében tett erőfeszítéseiket; ismételten hangsúlyozza, hogy e cél könnyebben elérhető, ha biztosított a terhesgondozás és az anyák és gyermekek települési szintű egészségügyi ellátása;

29.

felhívja az EU-t, hogy a fejlődő országokkal fenntartott kereskedelmi kapcsolataiban a TRIPS (a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló egyezmény) alkalmazásában mutatott rugalmassággal javítsa a szegények hozzáférését a megfizethető gyógyszerekhez;

30.

szorgalmazza, hogy a kormányok és az adományozó országok az egészségügyre vonatkozó millenniumi fejlesztési célok jobb megvalósítása érdekében erősítsék meg az egészségügyi ellátórendszereket, és különösen az egészségügyi rendszer alkotóelemeit, beleértve a szolgáltatásnyújtást, az orvosi termékeket, a védőoltásokat és technológiákat, az egészségügyi személyzetet, az egészségügy finanszírozását, az egészségügyi információs rendszereket, az irányítást és kormányzást, valamint biztosítsák e rendszerek hozzáférhetőségét a fogyatékkal élők számára;

31.

felhívja az EU tagállamait és az AKCS-országokat, hogy fordítsanak beruházásokat a gyermekeket előtérbe helyező szociális védelemre, amibe beletartoznak a társadalom- és egészségbiztosítási rendszerek;

32.

hangsúlyozza, hogy a millenniumi fejlesztési célok első célkitűzése magában foglalja a megfelelő életszínvonalhoz való jogot, elismerve annak szükségességét, hogy a fogyatékkal élők számára különleges védelmet kell biztosítani;

33.

hangsúlyozza, hogy megfelelő nemzeti szakpolitikákat kell kialakítani és végrehajtani a gyermekhalandóság csökkentése érdekében, ideértve a megelőzési intézkedéseket, a védőoltásokat és a gyógykezelést, valamint a jobb élelmezést, ivóvíz-ellátást és környezethigiéniát; ezért integrált kampányok ösztönzését kéri, amelyek keretében például szúnyoghálók osztására és (különösen kanyaró elleni) oltási kampányokra kerülhet sor a gyermekhalandóság csökkentése érdekében;

34.

felhívja az EU tagállamait és az AKCS-országokat, hogy erősítsék meg oktatáspolitikáikat, és ne csak a beiskolázások mennyiségi adataira, hanem az oktatás színvonalára és a teljesítési arányra is összpontosítsanak az iskolai lemorzsolódási arányok – különösen a lányok körében való – csökkentése, az iskolaépületek befogadóképességének növelése és a tanárképzés erősítése révén, ugyanakkor törekedjenek arra, hogy befogadó oktatást biztosítsanak a fogyatékkal élő gyermekek számára, akik közül az alacsony jövedelmű országokban jelenleg csak 10 % részesül iskolai oktatásban;

35.

hangsúlyozza, hogy az oktatásnak központi szerepet kell kapnia az AKCS-országok nemzeti szakpolitikáiban, ötvözve a hatékony politikákat és az oktatásra fordított fenntartható nemzeti beruházásokat; e tekintetben kitart amellett, hogy holisztikus megközelítést kell alkalmazni az oktatásban, amelyet összetett, különféle résztvevőkből, struktúrákból és kapcsolatokból álló rendszernek kell tekinteni, és amely a következőkre összpontosít:

36.

üdvözli az emberi jogok és a szociális védelem iránti elkötelezettséget az ENSZ záródokumentumában;

37.

hangsúlyozza, hogy az EU és az AKCS tagállamainak meg kell erősíteniük a nemek közötti egyenlőség előmozdítása, a nemi alapú erőszak elleni küzdelem és a nők szerepének erősítése melletti kötelezettségvállalásaikat, mivel ezek kulcsfontosságú prioritások az összes millenniumi fejlesztési cél eléréséhez;

38.

emlékeztet arra, hogy a fejlett és fejlődő országoknak a millenniumi fejlesztési célok 2015-ig való teljesítésére vonatkozó kölcsönös felelőssége az elszámoltathatóság, a kormányzás és az átláthatóság kereteinek megerősítésétől függ;

39.

hangsúlyozza, hogy a millenniumi fejlesztési célok követésében holisztikus szemléletre van szükség, mivel a millenniumi fejlesztési célok egymással kölcsönösen összefüggenek és egymást erősítik;

40.

kitart amellett, hogy az emberi jogok tiszteletben tartása, előmozdítása és védelme szerves részét képezi a millenniumi fejlesztési célok elérése érdekében zajló tényleges munkának;

41.

olyan helyi szintű „fejlesztési paktumok” végrehajtására szólít fel, amelyek tartalmazzák a helyi hatóságok nyilvános kötelezettségvállalásait a helyi közösségek által meghatározott fejlesztési célkitűzések megvalósítására vonatkozóan, és biztosítják, hogy a helyi hatóságokat elszámoltatják a források felhasználásáról;

42.

hangsúlyozza, hogy az iskolázott és szakképzett munkaerő kulcsfontosságú a gazdasági fejlődés, a versenyképesség és a növekedés fellendítéséhez;

43.

felhívja az EU tagállamait és az AKCS-országokat, hogy hozzanak létre jogi és adózási képzési programokat az adóhatóság személyzete számára; hangsúlyozza, hogy külön erőfeszítésre van szükség az olyan országok esetében, amelyek adóügyekben még nem részesülnek hosszú távú támogatásban;

44.

hangsúlyozza, hogy a gyermekek kizsákmányolásának megszüntetése és a gyermekmunka felszámolása érdekében folytatott küzdelmet prioritásnak kell tekinteni az EU-ban és az AKCS-országokban; felhívja ezért az EU tagállamait és az AKCS-országokat, hogy erőfeszítéseiket összpontosítsák a gyermekmunka felszámolására;

45.

felhívja az EU tagállamait és az AKCS-országokat, hogy a lehető leghatékonyabban használják fel az európai támogatásokat a millenniumi fejlesztési célok elérése érdekében, gondosabban megválasztva a kiemelt ágazatokat az országstratégiai dokumentumokban és a nemzeti indikatív programokban, valamint megkönnyítve a gazdasági partnerségi megállapodások támogatási intézkedéseihez való hozzáférést; ezzel összefüggésben felszólítja az Európai Bizottságot annak biztosítására, hogy az EFA-finanszírozásból elkülönítendő 1 milliárd eurós tartalék elosztására vonatkozó javaslata főként a leginkább lemaradó országoknak kedvezzen az AKCS-programok 2010-es félidős felülvizsgálata keretében; felhívja az EU-t, hogy a fogyatékosság szempontját érvényesítse valamennyi nemzetközi együttműködési munkában, a fogyatékkal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 32. cikke szerinti kötelezettségének megfelelően;

46.

felhívja az EU tagállamait és az AKCS-országokat, hogy vezessenek be tisztességes, méltányos és szabályozott kereskedelempolitikákat; ezzel összefüggésben hangsúlyozza az emberi jogi dimenzió fontosságát minden kereskedelmi megállapodásban;

47.

felhívja az EU tagállamait és az AKCS-országokat, hogy emeljék olyan szintre a mezőgazdaságra és – külön hangsúlyt helyezve a kínálati oldalra – az élelmezésbiztonságra fordított befektetéseket, amely garantálja, hogy senkinek ne kelljen éheznie, miközben a hosszú távú élelmezésbiztonság biztosítása érdekében különös figyelmet kell fordítani a sürgető élelmezési szükségletekre, a vidéki régiók infrastruktúrájának fejlesztésére, a kisüzemi gazdálkodásra és a szociális védelemmel kapcsolatos programokra;

48.

mélységes aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a kormány által támogatott külföldi befektetők (különösen Afrikában) újabban felvásárolják a mezőgazdasági földterületeket, ami nem megfelelő működtetés esetén veszélyeztetheti a helyi élelmezésbiztonságot, valamint súlyos és messzemenő következményekhez vezethet a fejlődő országokban; szorgalmazza, hogy az AKCS, az ENSZ és az EU komolyan foglalkozzon a mezőgazdasági földterületek felvásárlásának hátrányos hatásaival;

49.

felhívja az EU tagállamait és az AKCS-országokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy a KAP reformjaira, a gazdasági partnerségi megállapodások megkötésére és az Európai Fejlesztési Alap félidős értékelésére koherens és összehangolt módon kerüljön sor;

50.

felhívja az EU tagállamait és az AKCS-országokat, hogy a szegénység csökkentése és az élelmezésbiztonság garantálása érdekében ösztönözzék a földtulajdonlást és biztosítsák a tulajdonjogok tiszteletben tartását, továbbá könnyítsék meg a gazdálkodók, a kisvállalkozások és a helyi közösségek hitelhez jutását; hangsúlyozza a kistermelők kapacitásainak növelésére, a hatékonyabb vízgazdálkodási technológiák bevezetésére és a talaj tápértékének helyreállítására fordított új befektetések fontosságát;

51.

felhívja az EU tagállamait és az AKCS-országokat, hogy ismerjék el az élelemhez való jogot;

52.

felhívja az EU tagállamait és az AKCS-országokat, hogy ösztönözzék a helyi termelést és fogyasztást;

53.

felhívja az EU tagállamait és az AKCS-országokat, hogy javítsák az önálló vállalkozók és a kisvállalkozások lehetőségeit, és ezzel összefüggésben támogassák és könnyítsék meg a mikrohitelekhez való hozzáférést;

54.

rámutat arra, hogy az ipari fejlődés óriási átalakítási lehetőséget jelent a nemzetgazdaságok számára, és valószínűleg tágabb teret kínál a termelékenység hosszú távú növekedésére, mint a mezőgazdasági kivitelek és a természeti erőforrások kitermelése, amelyek megrázkódtatásoknak teszik ki a gazdaságokat; felhívja ezért az AKCS-országokat, hogy az iparosodáshoz kapcsolódó politikák kialakításával és végrehajtásával foglalkozzanak ezzel a kérdéssel, kiemelt figyelmet fordítva a gyártás szakosodására és a kereskedelmi kapacitásépítésre;

55.

az AKCS-országok kereskedelmi teljesítményének javítása érdekében sürgeti a kormányokat és az adományozó országokat, hogy növeljék a beruházásokat és fokozzák a támogatást az AKCS-vállalkozások ellátási kapacitásának növelése, minősége, versenyképessége és az importőrök által megszabott termékelőírásoknak való megfelelése terén; úgy véli, hogy ennek magában kell foglalnia a termelékenység, a technológiabővítési szolgáltatások és a képzés megerősítését, valamint az export konzorciumok létrehozását és a klaszterfejlesztést;

56.

ismételten rámutat a párizsi nyilatkozatban és az accrai cselekvési programban meghatározott támogatáshatékonysági elvek fontosságára;

57.

felhívja az AKCS-országok parlamentjeit, hogy mérjék fel a nemzetközi együttműködés parlamenti dimenziójában történt előrehaladást, és értékeljék a millenniumi fejlesztési célok támogatásában való parlamenti részvételt; szorgalmazza, hogy a költségvetési tervezetek és törvények vizsgálatakor mindegyik parlament értékelje ezeknek a millenniumi fejlesztési célok teljesítésére gyakorolt hatásait;

58.

felszólítja a nemzetközi közösséget, hogy a fejlődő országokban mozdítsa elő és támogassa a demokráciát, a békét, a jogállamiságot és a korrupciómentes közigazgatást;

59.

felhívja az EU tagállamait és az AKCS-országokat, hogy oly módon kezeljék az egyenlőtlenség mögött meghúzódó alapvető okokat, hogy foglalkoznak a megkülönböztetéssel, a társadalmi normákkal és gyakorlatokkal, ismeretátadással és kapacitásfejlesztéssel biztosítják a közösségek felemelkedését, megerősítik az elszámoltathatóság rendszerét és támogatják a civil társadalmi szervezeteket;

60.

felszólítja az EU tagállamait és az AKCS-országokat, hogy fordítsanak különös figyelmet a kisebbségi jogokra, tartsák tiszteletben az emberi jogokat és ösztönözzék a megkülönböztetésmentességet;

61.

felszólítja az EU tagállamait, hogy kövessék nyomon az Európai Bizottság által 2010 áprilisában közzétett tizenkét pontos uniós cselekvési tervet (22), és felszólítja az Európai Bizottságot, hogy évente tegyen jelentést a millenniumi fejlesztési célok 2015-re történő megvalósítása terén elért uniós előrehaladásról;

62.

üdvözli az ENSZ azon kötelezettségvállalását, hogy 2013-ban különleges eseményt szervez a millenniumi fejlesztési célok elérése felé tett erőfeszítések nyomon követésére;

63.

utasítja társelnökeit, hogy továbbítsák ezt az állásfoglalást az AKCS–EU Miniszterek Tanácsának, az Európai Parlamentnek, az Európai Bizottságnak, az EU Tanácsa soros elnökségének és az Afrikai Uniónak.

A.

mivel a FAO 1996-ban úgy határozta meg az élelmezésbiztonságot, mint „minden ember mindenkori hozzáférése az egészséges, aktív élethez szükséges mennyiségű, biztonságos és tápláló élelmiszerekhez”,

B.

tekintettel az Európai Bizottság „Az EU fejlesztéspolitikája az inkluzív növekedés és a fenntartható fejlődés támogatására: Az EU fejlesztéspolitikájának hathatósabbá tétele” című, 2010. november 10-én kiadott zöld könyvére (COM(2010)629), amelynek célkitűzései között szerepel az is, „hogyan érjünk el tartós eredményeket a mezőgazdaság és az élelmezésbiztonság terén”,

C.

mivel sok fejlődő országban a népesség 80–90 %-a számára a mezőgazdaság jelenti a megélhetés fő forrását; mivel a jövedelmeik növelése fel fogja élénkíteni a vidéki gazdaságokat, több munkahelyet teremt a szegények számára és fokozza a belföldi előállítású áruk és szolgáltatások iránti keresletet,

D.

mivel az éhezés csökkentésére tett jelenlegi globális erőfeszítések ellenére 2010-ben is egymilliárd fölött maradt az alultápláltak száma a világban,

E.

mivel 2008-ban a meredeken emelkedő élelmiszerárak, az olajárak tetőzése és a pénzügyi válság az éghajlatváltozással ötvözve megsemmisítő hatással volt az AKCS-országok gazdaságára, ami a rendszerszintű válságban gyökerezett,

F.

mivel az élelmiszerekkel folytatott spekuláció és a kivitelközpontú mezőgazdasági nyersanyag-termelés céljából történő földvásárlás hozzájárulhat az élelmiszerhiányhoz és ezáltal az áremelkedésekhez, valamint emberek millióit fosztja meg az élelemhez való megfelelő hozzáféréstől,

G.

mivel annak ellenére, hogy a mezőgazdasági ágazat bizonyítottan fontos az AKCS-országok számára, az EU–AKCS fejlesztési együttműködési programok nem adtak kellő prioritást a mezőgazdasági ágazatnak,

H.

mivel a fenntarthatatlan gazdálkodási gyakorlatok, köztük az ellenőrizetlen erdőirtás vagy a peszticidek túlzott alkalmazása közvetlenül hozzájárul az egészséges élelmiszerek termelésére alkalmas, jó minőségű szántóföldek ritkaságához,

I.

mivel az AKCS-országok az áruk exportjától függenek, amelyek a devizabevételeik több mint 50 %-át teszik ki; mivel a fejlődő kis szigetállamok némelyike az alapvető élelmiszer-szükségletének közel 80 %-ában a behozataltól függ, mivel nem tud az élelmiszerek terén ésszerű mértékű önellátásra törekedni,

J.

mivel a mezőgazdasági termékekre adott exporttámogatás a fejlődő országok piacán dömpinghez vezethet, a helyi kistermelőkre nézve pedig súlyos következményekkel járhat,

K.

mivel az éghajlatváltozás hatása, a növénytakaró pusztulása és a természeti csapások nagyobb gyakorisága az elkövetkező években valószínűleg jelentősen meg fogja növelni az élelmiszerellátás bizonytalanságát, és drámai hatással lesz a mezőgazdasági ágazatban dolgozók megélhetésére,

L.

mivel sok afrikai ország mezőgazdasági földterületeket ad bérbe külföldi befektetőknek, ami nem megfelelő működtetés esetén veszélyeztetheti a helyi élelmezésbiztonságot, és súlyos, messzemenő következményekhez vezethet,

M.

mivel az éghajlatváltozás és az erdőirtás gazdálkodást érintő következményei, elsősorban a terméshozamoknak az ismétlődő vízhiány és aszály, vagy épp ellenkezőleg, árvizek és földcsuszamlások miatti csökkenése súlyosan hátrányos hatásokat gyakorol a mezőgazdasági tevékenységekre az EU-ban és az AKCS-országokban,

N.

mivel a mezőgazdasági termelés növekedése – főként a családi gazdálkodás ágazatában – csökkentheti az élelmiszerellátás bizonytalanságát, és hozzájárulhat az élelmiszerárak csökkenéséhez és a termelők bevételeinek növekedéséhez,

O.

mivel az ivóvíz fontos tényező az élelmezésbiztonság szempontjából, az AKCS-országok pedig nehezen férnek hozzá az ivóvízhez,

P.

mivel a világ legszegényebb lakosai közül sokak étrendjében a fehérjebevitel jelentős részét fenntarthatatlan módon a vadon élő állatok biztosítják bozóthús formájában, aminek eredményeképpen olyan természeti területek jönnek létre, amelyek szerkezetileg látszólag érintetlenek, de potenciálisan képtelenek a biológiai sokféleségük fenntartására, ezért csak rövid távon jelentenek megoldást, és az élelmiszerlánc szempontjából további veszélyeket idéznek elő,

Q.

mivel a szélsőséges szegénységben élő 1,3 milliárd ember 70 %-a nő, és az egész világon megtagadják a nőktől a gazdasági és társadalmi körülményeik javításához szükséges lehetőségeket, például a tulajdonjogot és az örökösödési jogot, illetve az oktatáshoz vagy a munkahelyekhez való hozzáférést,

R.

mivel a fejlődő világba irányuló közvetlen külföldi befektetések beáramlásának a globális recesszió miatti lassulása közvetlenül akadályozza a kölcsönökhöz és hitelgaranciákhoz, köztük a mikrohitelekhez való hozzáférést, ugyanakkor hozzáadódik a szántóterület megvásárlásának és hasznosításának meglévő akadályaihoz, miközben ez a helyi mezőgazdaság fejlődéséhez és az élelmezésbiztonság hosszú távú biztosításához elengedhetetlen,

S.

mivel a FAO becslése szerint 1985 óta 7 millió mezőgazdasági dolgozó halt meg HIV-ben, illetve AIDS-ben, és a járvány a becslések szerint további 16 millió áldozatot fog követelni az elkövetkező két évtizedben a 25 legsúlyosabban érintett afrikai országban; mivel a HIV/AIDS és más járványok elsősorban a termelő munkaerőt sújtják,

T.

mivel a politikai nyugtalanság, valamint a béke és biztonság hiánya sok ország élelmiszerellátási képességét veszélyezteti, és hosszabb távon hátrányosan hat az emberek megélhetésére is,

U.

mivel a modern információs technológiákhoz való hozzáférés fokozza a mezőgazdasági termelők kapacitásait és javítja a mezőgazdasági gyakorlatokkal, az árakkal és a termelési tényezőkhöz való hozzáféréssel kapcsolatos tájékozottságukat,

1.

hangsúlyozza az élelemhez való jog alapvető jellegét, amelyet elidegeníthetetlen és egyetemes jognak kell tekinteni; hangsúlyozza, hogy minden országnak vagy régiónak joga van olyan típusú mezőgazdaságot kialakítani, amely megfelel a lakossága élelmezési szükségleteinek; megerősíti, hogy az elegendő és tápláló élelemhez való hozzáférés alapvető emberi jog, amelyet a kormányok, nemzetközi szervezetek és civil társadalmi szervezetek közös fellépésén keresztül kell biztosítani; hangsúlyozza, hogy e jog megtagadása eme egyetemes emberi jog megsértésének minősül;

2.

emlékezteti az EU-t és az AKCS-országokat azon kötelezettségvállalásukra, hogy 2015-re felére csökkentik az éhezéstől szenvedő népesség arányát; felhívja az EU-t és az AKCS-országokat, hogy a millenniumi fejlesztési célok keretében tegyenek megfelelő intézkedéseket e kötelezettségvállalás teljesítésére;

3.

felhívja az EU-t, hogy az AKCS-országokkal és a WTO keretében folytatott szoros konzultáció mellett kezelje kiemelten azt a kérdést, hogy az európai mezőgazdasági kivitelek támogatása hogyan hat az AKCS-országokra;hangsúlyozza, hogy a dohai forduló sikeres előfejlesztési eredményeire van szükség; hangsúlyozza továbbá, hogy a fejlett világnak egy világkereskedelmi megállapodás keretében meg kellene erősítenie elkötelezettségét a mezőgazdasági támogatások reformja terén; ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy minden megállapodásban figyelembe kell venni az éghajlati régiókat és ebből következően a mezőgazdasági termelés elkülönülő formáit; hangsúlyozza, hogy a dohai forduló eredményeinek arra kell ösztönözniük a fejlődő országokat, hogy fektessenek be a mezőgazdaságba és az élelmiszertermelésbe;

4.

felhívja az AKCS-országokat, hogy az ágazat beruházásaiból nyújtsanak jelentős részt a családi gazdálkodás számára az élelmezésbiztonság elérése érdekében;

5.

létfontosságúnak tekinti, hogy új lendületet adjanak az AKCS–EU partnerségnek olyan tisztességes és kiegyensúlyozott partnerségi megállapodások megtárgyalásával, amelyek a fejlődést tartják szem előtt;

6.

úgy véli, hogy az élelmezésbiztonság és a fenntarthatóság garantálása, valamint a szegénység elleni küzdelem támogatása érdekében minden gazdasági és szociális jogot – beleértve az élelemhez való jogot is – figyelembe kell venni a nemzetközi kereskedelmi szabályokban és megállapodásokban;

7.

sajnálja, hogy 2008-ban, öt évvel a maputói nyilatkozat után – amely általános célként előírta, hogy az AU tagállamai nemzeti költségvetésükből 10 %-ot fordítsanak a mezőgazdaságra –, az afrikai országok 50 %-a nemzeti költségvetésének kevesebb mint 5 %-át költötte mezőgazdaságra;

8.

hangsúlyozza, hogy a 10. EFA végrehajtásáról folytatott viták során nagyobb mértékben figyelembe kell venni a lakosság szükségleteit az élelmezésbiztonságuk biztosítására irányuló mezőgazdasági termelés tekintetében, valamint a mezőgazdasági termelés javítását és diverzifikálását és a hozzáadott érték növelését annak érdekében, hogy az AKCS-országok segítséget kapjanak a kivitelre termelt monokultúrák modelljéből való kiszakadáshoz;

9.

kéri, hogy a 10. EFA végrehajtásába építsék bele az élelmezésbiztonság fejlesztésére irányuló egyedi programokat mindegyik AKCS-ország tekintetében, és ebben a programban – a mezőgazdasági termelők szervezeteivel és a civil társadalommal egyeztetve – szerepeljenek világos, ambiciózus célok, valamint konkrét, pontos határidőn belül alkalmazandó intézkedések;

10.

felhívja az EU tagállamait és az AKCS-országokat, hogy fejlesztési politikájukba építsék be a vidéki területeken élő férfiak és nők által tapasztalt rövid távú szükségleteket és megszorításokat, hogy garantálják különösen az élelmezésbiztonsággal kapcsolatos programok sikerességét;

11.

hangsúlyozza, hogy az élelmezésbiztonságot be kell építeni a fejlődő országok szakpolitikáiba annak érdekében, hogy a szegénység enyhítését célzó élelmezési stratégiák kialakításával javítani lehessen az élelmiszerek elérhetőségét, az élelmiszerekhez való hozzáférést és az élelmiszerfogyasztást;

12.

sürgeti a nemzetközi közösséget, hogy segítse a Világélelmezési Programot (WFP) az éhezés elleni küzdelem új kihívásainak kezelésében, amelyek az élelmiszer- és olajárak hirtelen megemelkedéséből, az időjárási csapásokból és a csökkenő globális élelmiszerkészletekből erednek;

13.

kéri a Bizottságot, az EU tagállamait és az AKCS-országokat, hogy szoros együttműködést folytatva tegyenek konkrét lépéseket a gabonával és élelmiszerrel való pénzügyi spekuláció kezelése érdekében;

14.

kéri a kutatás, a mezőgazdaság bővítésére irányuló szolgáltatások és a mezőgazdasági termelők közötti kapcsolatok fontosságának elismerését az élelmezésbiztonsági célkitűzések megvalósítása szempontjából;

15.

rámutat arra, hogy jobb mezőgazdasági termelési módszereket, köztük alacsony költségű technológiákat kell bevezetni, gondoskodni kell a mezőgazdasági kutatásról és erősíteni kell a termelékenység-hatékonyság arányt az AKCS-országokban a fenntarthatóság fokozása és az élelmiszerellátás bizonytalanságából eredő negatív hatások enyhítése érdekében;

16.

sürgeti az AKCS-országokat és az EU tagállamait, hogy szorosan kísérjék figyelemmel a nagy léptékű földvásárlásokat, amelyek oda vezethetnek, hogy a helyi mezőgazdasági termelők „kiárazódnak”, és többé nem képesek megtermelni a saját maguk és a helyi lakosság élelmezéséhez szükséges helyi növényeket;

17.

hangsúlyozza az EU–AKCS-együttműködés mérhetetlen fontosságát a mezőgazdasági termelők ismereteinek és szaktudásának javítása érdekében; ezért kéri, hogy biztosítsanak képzési programokat azzal a céllal, hogy növeljék a termelők fenntartható gazdálkodási módszerekre irányuló kapacitásait;

18.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy minden termelő számára minőségi vetőmagot garantáljanak;

19.

felhívja az AKCS-országokat, hogy legyenek kezdeményezőek olyan nagyra törő agrárpolitikai programok révén, mint például a mali rizskezdeményezés;

20.

felhívja az AKCS-országokat, hogy fejlesztési terveikben és a regionális és országstratégiai dokumentumokban helyezzék előtérbe a mezőgazdasági ágazatot, különösen a vidéki infrastruktúrára fordított, megnövelt állami beruházások révén;

21.

úgy véli, hogy a politikák – különösen a kereskedelem-, a fejlesztési, az agrár- és a halászati politikák – fejlesztési célú koherenciájának az EU fejlesztési együttműködése irányadó elvének kell lennie, a Cotonoui Megállapodás 12. cikkének jobb kihasználása érdekében;

22.

hangsúlyozza, hogy az EU-nak és az AKCS-országoknak megfelelő és rugalmas mechanizmust kell kialakítaniuk, amely alkalmazható a mezőgazdasági ágazatban előforduló katasztrófákból eredő konkrét vészhelyzetekre;

23.

üdvözli az EU által 1 milliárd eurós költségvetéssel létrehozott támogatást az élelmiszer-mechanizmus keretében, amely 2009 és 2011 között világszerte gyors támogatást nyújt több mint 50, szárnyaló élelmiszerárakkal szembesülő, elsőbbséget élvező országnak, és melynek célja a helyi élelmiszertermelési kapacitás és kínálat fokozása és a helyi gazdálkodó közösségek megerősítése;

24.

felhívja az AKCS-országok kormányait annak biztosítására, hogy a vidéki területeken élő nők teljes körű és egyenlő jogokat kapjanak a földhöz és más erőforrásokhoz, többek között az örökléshez való jog révén, és hogy közigazgatási reformokra és más szükséges intézkedésekre kerüljön sor annak érdekében, hogy a nők a férfiakkal megegyező módon juthassanak hitelhez, tőkéhez, munkajogokhoz, jogi azonosító okmányokhoz, megfelelő technológiákhoz, valamint ugyanolyan hozzáférésük legyen a piacokhoz és információkhoz;

25.

megjegyzi, hogy az Európai Unió egésze, beleértve a tagállamokat is, a fejlesztési támogatások terén továbbra is vezető helyen áll, a világ összes segélyének 56 %-át adva, ami 2009-ben 49 milliárd EUR-t tett ki, amit megerősített az uniós kormányok azon kötelezettségvállalása, hogy 2010-re, illetve 2015-re a bruttó nemzeti jövedelmük 0,56 %-át, illetve 0,70 %-át fogják hivatalos fejlesztési támogatásra fordítani;

26.

felszólítja az EU tagállamait és az Európai Bizottságot, hogy teljesítsék kötelezettségvállalásaikat, különösen a legkevésbé fejlett AKCS-államok és a nettó élelmiszerimportőr AKCS-államok javára, hogy azok mérsékelni tudják az élelmiszerárak jelentős emelkedését követően tapasztalt hátrányos hatásokat, amelyek egyre inkább elmélyítik a fizetési mérleggel kapcsolatos problémáikat;

27.

úgy véli, hogy a szegény országok külső adóssága gátolja fejlődési lehetőségeiket, csökkenti rugalmasságukat és a szegénység és az éhezés elleni hatékony küzdelemre irányuló képességüket; ezért felszólítja az Európai Bizottságot és az EU tagállamait, hogy folytassák a tárgyalásokat a súlyosan eladósodott országok adósságának eltörlése érdekében, ami egyelőre nem megoldott;

28.

üdvözli az Európai Bizottság 1 milliárd eurós MFC-kötelezettségvállalását – amelyet a Bizottság elnöke a millenniumi fejlesztési célokról tartott magas szintű New York-i ENSZ-ülésen jelentett be – amely nem csak a jól teljesítő országok megjutalmazását és a leginkább lemaradók támogatását szolgálja, hanem szem előtt tartja a legkevésbé fejlett országok, fejlődő kis szigetállamok és nettó élelmiszerimportőr AKCS-államok sajátosságait és szükségleteit, objektív és átlátható jogosultsági kritériumokat hoz létre, valamint gondoskodik arról, hogy a forrásokhoz való hozzáférést a kereslet vezérelje; felszólítja az Európai Bizottságot annak megfontolására, hogy az 1 milliárd eurós MFC-kötelezettségvállalás egy részét olyan, magánszemélyektől származó további források bevonására is fel lehetne használni, amelyek kiegészítik a helyi és regionális piacokra szánt élelmiszerek termelését fokozó projektek végrehajtásához adott támogatást, illetve felhasználhatók az e célkitűzések elérését szolgáló biotechnológiai eljárások fejlesztésének és felhasználásának finanszírozására;

29.

úgy véli, hogy a következő generációs agroüzemanyagok kereskedelmi hatását szintén alaposabban kell elemezni; felszólítja ezért az Európai Bizottságot, hogy sürgősen fogadjon el és hajtson végre átlátható fenntarthatósági kritériumokat, valamint vizsgálja meg az agroüzemanyaghoz termelt növények támogatásának lehetséges hátrányos hatásait;

30.

az AKCS–EU regionális együttműködés keretében támogatja egy olyan megfelelő mechanizmus létrehozását a családi gazdálkodás számára, amellyel mérsékelhetők az éghajlatváltozás hatásai és könnyebbé válik az e hatásokhoz való alkalmazkodás;

31.

ösztönzi a mezőgazdasági programokkal összefüggésben tett erőfeszítések és az AKCS-országokban kialakított programok közötti átfedések jobb koordinációját, különösen nemzeti szinten, de a nemzetközi fejlesztési közösség keretei között is, mivel az átfedés megterhelő az emberi és pénzügyi erőforrások számára;

32.

hangsúlyozza az európai támogatásból eredő valamennyi mezőgazdasági program pénzügyi elszámoltathatóságának szükségességét, nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt, hogy biztosítani lehessen a kiosztott pénzösszegek megfelelő kezelését;

33.

sürgeti az AKCS-országok kormányait, hogy alakítsanak ki fenntarthatóbb gazdálkodást az olyan környezeti értékek tekintetében, mint a bozóthús, és további kutatásokra szólít fel azzal kapcsolatban, hogy az AKCS-országokban hogyan lehetne fenntartható fehérjetermelést folytatni, csökkentve ezáltal a vadon élő állatokból származó, gyorsan apadó fehérjeforrásoktól való függőséget;

34.

felszólítja az EU tagállamait és az AKCS-országokat, hogy az éghajlatváltozásról szóló jelenlegi és jövőbeni tárgyalások során helyezzenek nagy hangsúlyt a mezőgazdasági inputanyagok – mint például a műtrágyák, vetőmagok és más eszközök – jobb elérhetőségének szükségességére annak érdekében, hogy segítsék a mezőgazdasági termelőket a termelés fellendítésében, egyúttal ösztönözzék a vízforrások fenntartható kezelését, továbbá fordítsanak különös figyelmet az éghajlatbarát mezőgazdasági gyakorlatokhoz szükséges támogatás biztosítására;

35.

utasítja társelnökeit, hogy továbbítsák ezt az állásfoglalást az AKCS-EU Miniszterek Tanácsának, az Európai Bizottság elnökének, az Európai Parlamentnek, az AKCS- és az EU-tagállamok nemzeti parlamentjeinek, az Európai Bizottság alelnökének/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Afrikai Unió Bizottsága elnökének, a Pánafrikai Parlamentnek és az ENSZ főtitkárának.

A.

tekintettel a száhel-szaharai régió méretére és környezetének ridegségére,

B.

mivel a régió domborzatát a dűnék végtelen vonulatai, a homok és a vádik felett húzódó hegyek és barlangok jellemzik,

C.

mivel a száhel-szaharai övezettel szomszédos országok közül a legfontosabbak Mali, Algéria, Mauritánia, Niger, Líbia és Csád,

D.

mivel ennek a 4 millió négyzetkilométer nagyságú, gyéren lakott területnek a végtelenségére és a rosszul meghatározott határai hosszára való tekintettel az információk és intézkedések hatékony koordinációjára, valamint kifinomult felderítési, védelmi és megelőzési módszerekre van szükség,

E.

mivel minden nemzetközi, regionális és nemzeti érdekelt felet mozgósítani kell a terrorizmus elleni küzdelem fokozása és a régió biztonságának megerősítése érdekében, többek között strukturált párbeszéd révén,

F.

mivel a Száhel-öv döntő fontosságú terület a szubszaharai Afrika és Európa között, és mivel a száhel-szaharai övezetben fennálló helyzet ezért Afrika és Európa számára egyaránt kulcsfontosságú biztonsági kérdés,

G.

mivel a világ egészének biztonságára veszélyt jelent a száhel-szaharai övezet átalakulása olyan területté, amely alkalmas a különféle illegális és veszélyes tevékenységekre és a tiltott kereskedelem formáira,

H.

tekintettel a kiszáradt régiók fejletlenségére és ennek a fiatalokat érintő hatására, akik foglalkozás nélkül maradnak,

I.

mivel a terroristák a beszervezésre tett erőfeszítéseikben kihasználják a régióban élő kilátástalan fiatalok sokasága által tapasztalt fejlettségbeli hiányt, bizonytalan körülményeket, elégtelen szociális körülményeket és rossz foglalkoztatási kilátásokat, valamint törvénytelen, de jelentős keresetet kínálnak nekik,

J.

tekintettel a terrorizmus és a szervezett bűnözés által a régió államaira és a helyi lakosságukra gyakorolt ártalmas hatásokra,

K.

tekintettel a bizonytalanság által a régió gazdaságára, különösen a bányászatra és az idegenforgalom ágazatára, a régió fejlődésére és a munkahelyteremtésre gyakorolt súlyos következményekre,

L.

mivel a régió a kábítószer-kereskedők, fegyverkereskedők és Európába illegális bevándorlókat csempészők tranzit- és tranzakciós térségévé alakult,

M.

tekintettel a régióban uralkodó fokozott bizonytalanságra, amit az al-Kaida Maghreb-államokban működő ága (AQMI) okozott emberrabló és túszejtő akcióival, amelyek áldozatait most alku tárgyaként használják,

N.

tekintettel arra, hogy a tiltott termékek, köztük a kokain kereskedői több szomszédos ország légterét megsértették,

O.

tekintettel arra, hogy a terroristáknak és kábítószer-kereskedőknek milyen hatalmas erőforrásaik és lehetőségeik vannak a fenyegetett országokkal szemben,

P.

mivel több ország jelezte, hogy hajlandó a Szaharával határos országoknak segítséget nyújtani e helyzet kezeléséhez,

Q.

mivel a bizonytalanság megnehezíti a fejlesztési projektek végrehajtását és a humanitárius nem kormányzati szervezetek munkáját,

R.

tekintettel a tolerancia, a szolidaritás és az emberek tiszteletének hagyományaira, amihez az iszlám e régióban gyakorolt formája ragaszkodik,

S.

tekintettel az ártatlan polgárok kivégzésének kegyetlenségére,

T.

mivel a váltságdíjért végzett emberrablások gyakrabban kötődnek a szervezett bűnözéshez, mint ideológiai vagy vallási harcokhoz,

U.

mivel a katonai fellépés lehetősége csak akkor lehet hatékony, ha azt a száhel-szaharai régió fenntartható fejlesztésének politikája is támogatja,

V.

mivel a fent említett nemzetközi eszközök szolgálnak alapul a fokozott globális együttműködéshez, ami az Európai Unió harmadik országokkal való kapcsolatait érintő fejleményekben is tükröződik,

W.

mivel a Terrorizmust Tanulmányozó Nemzetközi Központ Észak- és Nyugat-Afrikában a terroristatámadások számának drámai, több mint 500 %-os emelkedését dokumentálta 2001. szeptember 11. óta (32), 1 500 halálos áldozattal és 6 000 sebesülttel,

X.

mivel a régióban a latin-amerikai és a nyugat-/közép-afrikai államokban működő kábítószer-kereskedők közötti kapcsolatok riasztó mértékű megerősödését tapasztalták, és mivel az utóbbi államok most már meghatározó tranzitútvonalat képeznek az Európába tartó kábítószer-szállítmányok számára, amely a globális kokainfogyasztás több mint 25 %-át veszi fel; hangsúlyozza, hogy ezek a tendenciák az Európai Unió nagyobb arányú részvételét teszik szükségessé,

Y.

mivel a Száhel-övezetben egyre több a kapcsolat a forrásokkal jól ellátott és magas szinten szervezett latin-amerikai drogkartellek és a helyi lakosság bevonására törekedő terroristaszervezetek között,

Z.

mivel a 2003-as európai biztonsági stratégia kimondta, hogy a terrorizmus „növekvő stratégiai fenyegetést jelent Európa egésze számára”, és mivel a száhel-szaharai régió az EU egyik prioritása a terrorizmus elleni küzdelemben,

AA.

mivel alapvető fontosságú, hogy megszüntessék a tiltott kereskedelem és az emberrablások finanszírozási forrásait, és e célból meg kell tenni minden lehetséges intézkedést a pénzmosás elkerülésére,

1.

tisztelettel adózik a terrorizmus áldozatainak emléke előtt; határozottan elítéli a terrorizmus valamennyi formáját és minden megnyilvánulását, és felszólít a túszok feltétel nélküli szabadon bocsátására;

2.

mélységesen sajnálja a száhel-szaharai biztonsági helyzet romlását, amely már sok emberéletet követelt, és veszélybe sodorja a régióban a terrorizmus leküzdése terén az elmúlt néhány évben elért előrehaladást;

3.

felszólítja az ENSZ-t, hogy gyorsan dolgozzon ki egy összehangoltabb választ a száheli problémákra, amint azt az ENSZ Biztonsági Tanács 2009. július 10-i elnöki nyilatkozata javasolta (S/PRST/2009/20), tekintettel a határokon átnyúló bűnözésre és terrorfenyegetésekre, különösen a száhel-szaharai övezetben, beleértve a globális terrorizmusellenes stratégia végrehajtását a régióban;

4.

hangsúlyozza a terrorizmus áldozatainak és családtagjaiknak szóló segítségnyújtás, támogatás és pszichológiai utógondozás fontosságát;

5.

támogatja a terrorizmusellenes nemzetközi együttműködés megerősítését, üdvözli az egyes országok által végzett koordinációt, bátorítja a régió valamennyi országát, hogy továbbra is egyesítsék erőfeszítéseiket a terrorizmus és a szervezett bűnözés hatékony leküzdése érdekében, és reméli, hogy az információcseréket nem fogja akadályozni a regionális rivalizálás;

6.

felkéri az Egyesült Nemzetek főtitkárát, az EU Tanácsának elnökét és az AU Bizottságának elnökét, hogy segítsék elő egy csúcstalálkozó megrendezését Algéria, Mali, Niger, Mauritánia, Líbia és Csád államfői között, azzal a céllal, hogy közös stratégiát alakítsanak ki az AQMI elleni fellépésre és a száhel-szaharai övezet egésze feletti közös felügyelet biztosítására;

7.

felhívja a száhel-szaharai régió államait, hogy egyesítsék kommunikációs és hírszerzési forrásaikat, hogy valós időben értesülhessenek a szalafista csoportok helyzetéről;

8.

felszólítja a nemzetközi közösséget, hogy hatékony légi és szárazföldi felügyeleti képességekkel támogassa a száhel-szaharai régió országait, és e célból lássa el őket az ilyen terroristák elleni küzdelemhez szükséges katonai felszereléssel és technikai támogatással;

9.

sürgeti a száhel-szaharai régió államait, hogy tegyenek meg minden szükséges intézkedést az AQMI-vel összejátszó személyek azonosítása és letartóztatása érdekében;

10.

hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a nemzetközi közösség, és kiváltképpen az Európai Unió, valamint az AKCS-tagok, különösen a Száhel-Szaharai Államok Közösségének (CEN-SAD) tagjai hatékony megközelítést fogadjanak el az erőszak leküzdésére a száhel-szaharai régióban;

11.

szorgalmazza, hogy az érintett államfők hozzanak létre egy állandó fórumot a régió békéjéről és biztonságáról folytatott konzultációkhoz, és ezt alakítsák a stabilitás és a fejlődés sarokpontjává; ajánlja továbbá, hogy világosan határozzák meg a biztonság és a fejlődés közötti kapcsolatokat annak érdekében, hogy maximálisra növeljék a vállalt programok hatékonyságát;

12.

felhívja a szomszédos országok hatóságait, hogy folytassanak figyelemfelhívó kampányokat a helyi népesség körében, hogy ezáltal bevonják őket a probléma kezelésébe;

13.

felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy mozgósítsák az összes rendelkezésre álló erőforrást, hogy a régió országaival, az Egyesült Nemzetekkel és más nemzetközi partnerekkel együttműködve előmozdítsák a biztonságot és a fejlődést a száhel-szaharai régióban;

14.

támogatja az ECOWAS-nak és nemzetközi partnereinek a kábítószer- és emberkereskedelem, illetve a szervezett bűnözés régióbeli, és egy regionális cselekvési terv kidolgozása révén megvalósuló megelőzésére és leküzdésére irányuló kezdeményezéseit az ECOWAS Bizottság elnökét támogató, a kábítószerek, emberkereskedelem és bűnözés területével foglalkozó külön tanácsadó hivatalának létrehozásával;

15.

hangsúlyozza, hogy hatékony intézkedéseket kell tenni a terroristák és bűntársaik finanszírozási forrásainak megszüntetése érdekében, és felhívja a régió államait, hogy hajtsák végre az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatala (UNODC) által javasolt intézkedéseket, konkrétan a büntetőjogi rendszerük reformját, a korrupcióellenes törvényeket, a könnyűfegyverek kereskedelmének jobb nyomon követését és a gyanúsítottak bankszámláinak befagyasztását;

16.

üdvözli a terroristacsoportoknak tárgyi és pénzügyi támogatást nyújtó államokra gyakorolt nemzetközi nyomást, és kötelezettséget vállal arra, hogy politikai nyomásgyakorlással fog élni annak érdekében, hogy kezelje bizonyos terroristacsoportok finanszírozásának exponenciális megnövekedését;

17.

határozottan elítéli azokat a vállalatokat és szervezeteket, amelyek a szó szoros értelmében ugyan nem sértik meg a törvényt, de köztudottan támogatást nyújtanak a terroristaszervezeteknek;

18.

ösztönzi az Afrikai Unió (AU) terrorizmusellenes kezdeményezéseinek végrehajtását segítő, terrorizmussal foglalkozó afrikai tanulmányi és kutatóközpont (CAERT) támogatását egy bizalmas adatbázis összeállítására irányuló erőfeszítéseiben, amely tartalmazni fogja a terrorizmussal gyanúsított személyek neveit és a terroristatevékenységben megfigyelt tendenciákat;

19.

üdvözli azt a tényt, hogy az EU „stabilitási eszközéből” származó pénzösszegek felhasználását kiterjesztették a száhel-szaharai régióra;

20.

támogatja a kapacitásépítést egy olyan többoldalú keret segítségével, mint például az ENSZ;

21.

kéri, hogy a terrorizmus leküzdésére tett intézkedések minden esetben feleljenek meg a nemzetközi emberi jogi egyezményeknek és jegyzőkönyveknek;

22.

kitart amellett, hogy össze kell hangolni a terroristacsoportok elleni küzdelmet és a régió fejlesztését;

23.

felhívja az Európai Uniót, hogy a regionális indikatív programokkal (RIP) és a nemzeti indikatív programokkal (NIP) összefüggésben fokozza a régió lakosságának támogatására tett intézkedését azáltal, hogy igyekszik biztosítani számukra a vízhez, a közoktatáshoz és az egészségügyi szolgáltatásokhoz való jobb hozzáférést, valamint a fejlettebb infrastruktúrát, hogy elindulhassanak az üzleti és kereskedelmi tevékenységek a régióban;

24.

rámutat arra, hogy a nem kormányzati szervezetek tevékenységei jelentős mértékben hozzájárulnak a fejlődéshez, a demokráciához és az emberi jogokhoz, és hasznos lehet konzultálni velük a helyszínen fennálló helyzetre vonatkozó értékes információk megszerzése érdekében; rámutat arra, hogy a terrorizmusellenes megtorló intézkedések nem akadályozhatják az ilyen szervezetek erőfeszítéseit a fejlődés, a demokrácia és az emberi jogok terén;

25.

rámutat arra, hogy a Száhel-övezet az éghajlatváltozás és a biológiai sokszínűség elvesztése által leginkább érintett régiók egyike, amely tényezők mélyreható hatással vannak a mezőgazdaságra, a mezőgazdasági termelők és a helyi lakosok életére, és ez növelni fogja a szegénységet és az egyenlőtlenségeket;

26.

szorgalmazza, hogy az Európai Bizottság támogassa a régió fokozatos elsivatagosodásának visszafordítására irányuló intézkedéseket, többek között az e területre vonatkozó kutatások és helyi ismeretek felhasználásával;

27.

utasítja társelnökeit, hogy továbbítsák ezt az állásfoglalást az AKCS–EU Miniszterek Tanácsának, az EU Tanácsa elnökének, az Európai Bizottság alelnökének/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, az ENSZ főtitkárának és a száhel-szaharai régió országai kormányainak.

1.

sajnálatát fejezi ki az előzetes eredmények bejelentésére várva az ország néhány részén kitört erőszakos összecsapások miatt, amelyekben sokan életüket vesztették;

2.

sajnálja, hogy az elefántcsontparti független választási bizottság megfelelő működésének akadályozása meggátolta a bizottságot abban, hogy a választási kódexben előírt határidőn belül bejelentse az elnökválasztás második fordulójának előzetes eredményeit;

3.

szorgalmazza, hogy a végleges eredményeknek az elefántcsontparti alkotmánytanács általi bejelentését követően minden érintett fél tanúsítson maximális visszafogottságot, és az esetleges panasztételre használják a megfelelő jogi csatornákat;

4.

emlékezteti az alkotmánytanácsot arra, hogy minden döntést tárgyilagosan, az elefántcsontparti lakosság iránti kötelesség- és felelősségérzettől vezetve kell meghozni;

5.

elítéli az alkotmánytanács azon döntését, amely érvénytelenítette az elefántcsontparti független választási bizottság által közzétett előzetes eredményeket, anélkül hogy először a választási kódexben előírt eljárást követte volna;

6.

megtagadja az alkotmánytanács által bejelentett eredmények elismerését, mivel ezeket ellentétesnek tartja az elefántcsontparti lakosság szavazóurnákon keresztül kinyilvánított akaratával.