15.3.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 81/1

A.

mivel az Európai Parlament ellenőrizte a Bizottság közleményének hiánytalan voltát, valamint pontosságát, különösen a jogalap és a Lisszaboni Szerződés értelmében követendő, a Bizottság jegyzékében feltüntetett eljárás tekintetében,

1.

véleménye szerint a Lisszaboni Szerződés új jogi keretet hoz létre, amely elsősorban a jogalapban és/vagy a vonatkozó eljárásban bekövetkező változások révén befolyásolja a folyamatban lévő javaslatokat, és ezért ezen új jogi keret megfelelő figyelembevétele érdekében tudomásul veszi azon 10 eljárást tartalmazó jegyzéket, amelyek vonatkozásában új vagy módosított bizottsági javaslatot vagy – ahol az szükséges – a Miniszterek Tanácsa általi újbóli konzultációt kér, és kéri mindkét intézményt, hogy teljesítse ezeket a kéréseket;

2.

megerősíti álláspontját a Lisszaboni Szerződés értelmében konzultációs eljárásról rendes jogalkotási eljárásra, konzultációs eljárásról egyetértési eljárásra, hozzájárulási eljárásról egyetértési eljárásra változott alábbi 29 eljárás esetében:

3.

úgy határoz, hogy nem erősíti meg az alábbi négy eljárás során kialakult álláspontját, és hangsúlyozza, hogy újból az eredeti javaslat első olvasatához kíván folyamodni:

4.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Miniszterek Tanácsának, a Bizottságnak és a tagállamok parlamentjeinek.

15.3.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 81/6

A.

mivel a Lisszaboni Szerződés meghatározza a jogalkotási hatáskört, és bevezeti a normák hierarchiáját az Unió jogrendjébe, ezáltal erősítve az Unió demokratikus jellegét és ésszerűsítve jogrendjét; mivel a Lisszaboni Szerződés bevezeti a jogalkotási aktus új fogalmát, ami messzemenő következményekkel jár,

B.

mivel a jogalkotási hatáskör egyik eleme az EUMSz. 290. cikkében szereplő azon lehetőség, hogy a jogalkotó jogalkotási aktusban (továbbiakban: „alap-jogiaktus”) felhatalmazást adjon a Bizottság részére saját hatásköre egy részének gyakorlására,

C.

mivel a felhatalmazás kényes művelet, amelynek során a Bizottság olyan hatáskör gyakorlására kap utasítást, amely a jogalkotó saját szerepének szerves részét képezi; mivel a felhatalmazás vizsgálatának kiindulópontját ezért mindig a jogalkotó szabadságának kell képeznie,

D.

mivel ez a felhatalmazáson alapuló hatáskör csak valamely jogalkotási aktus azon részeinek kiegészítésére vagy módosítására vonatkozhat, amelyeket a jogalkotó nem tart alapvetőnek; mivel a Bizottság által ennek eredményeképpen elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok általános hatályú nem jogalkotási aktusok lesznek; mivel az alap-jogiaktusban kifejezetten meg kell határozni a felhatalmazás célját, tartalmát, alkalmazási körét és időtartamát, és rögzíteni kell a felhatalmazásra vonatkozó feltételeket,

E.

mivel a felhatalmazáson alapuló jogi aktusoknak jelentős vonzatai lesznek számos területen; mivel ezért – különösen a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok tekintetében – rendkívül fontos, hogy kidolgozásuk és elfogadásuk teljes mértékben átlátható módon történjen, amely a társjogalkotók számára ténylegesen lehetővé teszi, többek között szükség esetén nyilvános parlamenti vita keretében, hogy demokratikusan ellenőrizhessék a Bizottságra ruházott hatáskör gyakorlását,

F.

mivel a jogalkotási felhatalmazás hatáskörének minden szempontja tekintetében a Parlamentnek egyenrangúnak kell lennie a Tanáccsal,

G.

mivel a „Lámfalussy-eljárás” kikövezte az utat a felhatalmazás jelenlegi mechanizmusa előtt, amelyet teljes mértékben ellenőriz a jogalkotó; mivel a tagállamok kormányai képviselőinek konferenciája által 2007. július 23-án elfogadott, a Lisszaboni Szerződéshez csatolt 39. nyilatkozat elismerte a pénzügyi szolgáltatások területének sajátos jellegét; mivel a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok új rendszere semmiképpen nem áshatja alá a Parlament ezen a területen meglévő jogait, különösen a dokumentumok és információk korai átadása tekintetében,

H.

mivel a felhatalmazás a jobb jogalkotás eszközének tekinthető, amelynek célja annak biztosítása, hogy a jogalkotás ugyanakkor egyszerű maradjon, és a jogszabályokat anélkül lehessen kiegészíteni és frissíteni, hogy ismételt jogalkotási eljárásokhoz kelljen folyamodni, miközben lehetőséget ad arra is, hogy a hatáskör és felelősség végső soron jogalkotó kezében maradjon,

I.

mivel az EUMSz. végrehajtási intézkedésekre vonatkozó 291. cikkének megközelítésével ellentétben az EUMSz. 290. cikke nem tartalmaz jogalapot olyan horizontális jogi aktus elfogadására, amely meghatározza a felhatalmazásra alkalmazandó szabályokat és általános elveket; mivel ezeket a feltételeket ezért minden egyes alap-jogiaktusban meg kell határozni,

J.

mivel a Bizottság beszámolási kötelezettséggel tartozik a Parlamentnek; mivel az intézményközi kapcsolatokért és az igazgatásért felelős biztos az Alkotmányügyi Bizottság előtt zajló, 2010. január 18-i meghallgatásán kötelezettséget vállalt arra, hogy szorosan együttműködik a Parlamenttel annak érdekében, hogy a Bizottság felhatalmazását a Parlament megelégedésére gyakorolja,

1.

úgy ítéli meg, hogy az EUMSz. 290. cikke szerinti felhatalmazás céljait, tartalmát, alkalmazási körét és időtartamát kifejezetten és aprólékos gondossággal meg kell határozni minden egyes alap-jogiaktusban;

2.

hangsúlyozza, hogy az EUMSz. 290. cikke megadja a jogalkotónak a szabadságot, hogy megválassza az alkalmazandó ellenőrzési mechanizmus(oka)t; úgy ítéli meg, hogy a 290. cikk (2) bekezdésében említett két példa, a kifogás és a visszavonás ezért csupán szemléltető jellegű, és a felhatalmazás ellenőrzése más eszközök révén is elképzelhető, mint például minden egyes, felhatalmazáson alapuló jogi aktus Parlament és Tanács által történő kifejezett jóváhagyása, vagy a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló egyes jogi aktusok hatályon kívül helyezésének lehetősége;

3.

mindazonáltal azon a véleményen van, hogy az EUMSz. 290. cikkének (2) bekezdésében említett két lehetséges feltétel, a kifogás és a visszavonás tekinthető a legszokásosabb módszernek a felhatalmazáson alapuló hatáskör Bizottság általi gyakorlásának ellenőrzésére, és mindkettőt bele kell foglalni minden alap-jogiaktusba;

4.

véleménye szerint a jogalkotó által megállapított ellenőrzési mechanizmusoknak tiszteletben kell tartaniuk az uniós jog egyes általános elveit, és különösen az alábbi feltételeknek kell megfelelniük:

5.

úgy ítéli meg, hogy a Parlament kifogás emeléséhez való jogának gyakorlását szükségszerűen meghatározza parlamenti szerepe és munkavégzési helyei; úgy ítéli meg, hogy a kifogás emelése vonatkozásában nincs szükség valamennyi jogi aktusra vonatkozó rögzített határidő meghatározására, és hogy ezt az időtartamot eseti alapon, a kérdések összetettségét figyelembe véve kell megállapítani minden egyes alap-jogiaktusnál, és elegendőnek kell lennie arra, hogy a nem vitatott felhatalmazáson alapuló jogi aktusok indokolatlan késleltetése nélkül lehetővé tegye a felhatalmazás hatékony ellenőrzését;

6.

úgy ítéli meg, hogy magában az alap-jogiaktusban előírt sürgősségi eljárást különösen kivételes, például biztonsági kérdéseket érintő esetekben, illetve egészségügyi vagy humanitárius válságok esetében kellene alkalmazni;

7.

úgy véli azonban, hogy a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok gyors elfogadását igénylő helyzetek nagy többségét – kellően indokolt esetekben, a Bizottság kérését követően – a Parlament és Tanács kifogásról való korai lemondásán alapuló rugalmas eljárás keretében lehetne kezelni;

8.

fenntartja, hogy a felhatalmazás időtartama nem lehet határozatlan, figyelembe véve azt a tényt, hogy a felhatalmazást bármikor vissza lehet vonni; azonban azon a véleményen van, hogy a Bizottság kifejezett kérésére adott korlátozott időtartamú felhatalmazás lehetőséget adhatna időszakos megújításra; úgy ítéli meg, hogy a felhatalmazás csak akkor újítható meg, ha sem a Parlament, sem a Tanács nem emel kifogást az adott határidőn belül;

9.

erősen ellenzi, hogy az alap-jogiaktusokba olyan rendelkezések kerüljenek be, amelyek a jogalkotóra az EUMSz. 290. cikkében már szereplőkön kívül további kötelezettségeket rónak;

10.

úgy ítéli meg, hogy bizonyos gyakorlati szabályokat jobban össze lehetne hangolni egy intézmények közötti – esetlegesen intézményközi megállapodás formájában létrejövő – közös megegyezés keretében, amely többek között az alábbiakra terjedne ki:

11.

hangsúlyozza, hogy a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítése és kidolgozása során a Bizottságnak:

12.

véleménye szerint a visszavonás előtti információcserének az átláthatóság, az előzékenység és az érintett intézmények közötti őszinte együttműködés jegyében kellene zajlania, ezáltal biztosítva, hogy minden intézmény kellő időben, teljes mértékben tisztában legyen a visszavonás lehetőségével; mindazonáltal feleslegesnek és zavarónak tartaná olyan külön jogi kötelezettség bevezetését az alap-jogiaktusokban, amely bizonyos jogi aktusok elfogadásának az EUMSz. 296. cikkében szereplő, minden jogi aktusra alkalmazandó általános követelményen túl történő indokolását írná elő;

13.

javasolja, hogy egy esetleges jövőbeli megállapodás határozza meg a kifogásra rendelkezésre álló minimális időtartamot, tisztázva, hogy ezt nem kényszernek kell tekinteni, hanem csupán olyan minimumnak, amelynél rövidebb idő esetén a Parlament demokratikus ellenőrzése jelentéktelenné válna; úgy ítéli meg, hogy a kifogás emelésére legalább két hónapos időtartamot kellene biztosítani, amelyet a Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére további két hónappal meg lehetne hosszabbítani; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a kifogás emelésére meghatározott időszak hosszának a felhatalmazáson alapuló jogi aktus jellegétől kell függnie;

14.

bármely jövőbeli megállapodással összefüggésben ragaszkodik hozzá, hogy a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok vizsgálatának különböző időszakai csak akkor indulhatnak, ha a Bizottság minden nyelvi változatot továbbít, és megfelelően figyelembe kell venniük a Parlament jogalkotási szüneteit és választási időszakait;

15.

bármely jövőbeli megállapodással összefüggésben hangsúlyozza, hogy a kifogásolási jog hatálya alá tartozó, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat csak a Hivatalos Lapban lehet közzétenni, így a kifogás emelésére rendelkezésre álló időtartam lejárta után lépnek hatályba, kivéve a kifogásról való korai lemondás esetén; úgy ítéli meg, hogy felesleges kifejezetten kötelezni a Parlamentet és a Tanácsot arra, hogy minden alap-jogiaktusban közzétegyék az annak ellenőrzése során hozott határozatokat, hogy a Bizottság hogyan gyakorolja a felhatalmazáson alapuló hatáskört;

16.

felhívja minden bizottságát, hogy cseréljék egymással, és rendszeresen frissítsék bevált gyakorlataikat, és hozzanak létre mechanizmust annak biztosítására, hogy a Parlament EUMSz. 290. cikke szerinti gyakorlatai a lehető legkövetkezetesebbek legyenek; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az egyes parlamenti bizottságok sajátos jellegüknek megfelelően szervezzék munkájukat, és használják ki felhalmozott szakértelmüket;

17.

kéri a parlamenti adminisztrációt, hogy az erőforrások (költségvetési szempontból semleges hatású) átcsoportosítása révén gondoskodjon az EUMSz. 290. cikkével összefüggő feladatok ellátásához nyújtott megfelelő támogatás biztosítása érdekében szükséges álláshelyekről; intézményi megközelítést szorgalmaz az átruházott hatáskörök kialakítására rendelkezésre álló adminisztratív struktúrák és humán erőforrások felmérése érdekében;

18.

sürgeti a Bizottságot, hogy prioritásként terjessze elő azokat a jogalkotási javaslatokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a közösségi vívmányokat az EUMSz. 290. és 291. cikkeiben foglalt rendelkezésekhez igazítsák; az EUMSz. 290. cikke tekintetében úgy véli, hogy a kiigazítást nem szabad azokra az intézkedésekre korlátozni, amelyekkel korábban az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás keretében foglalkoztak, hanem minden megfelelő általános hatályú intézkedésre ki kell terjednie, függetlenül a döntéshozatali eljárástól vagy a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése előtt rájuk alkalmazandó komitológiai eljárástól;

19.

kitart amellett, hogy elsődleges prioritásként azon politikai területek közösségi vívmányait kell kiigazítani, amelyek a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését megelőzően nem estek az együttdöntési eljárás hatálya alá; szorgalmazza ezek egyenkénti vizsgálatát oly módon, hogy biztosított legyen különösen az, hogy minden olyan megfelelő általános hatályú intézkedést, amelyet korábban a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozat (4) 4. és 5. cikke szerint fogadtak el, felhatalmazáson alapuló jogi aktusként definiáljanak;

20.

úgy véli, hogy a jogalkotó előjogainak teljes körű megőrzése érdekében akár a fent említett kiigazítás során, akár a javaslatok rendes jogalkotási eljárás keretében történő kezelésekor külön figyelmet kell fordítani az EUMSz. 290. és 291. cikkének mindenkori alkalmazására és az egyik, illetve a másik cikk alkalmazásának gyakorlati következményeire; kitart amellett, hogy a társjogalkotóknak hatásköre legyen annak eldöntéséhez, hogy a korábban az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás keretében elfogadott ügyeket az EUMSz. 290. cikke alapján vagy a rendes jogalkotási eljárás keretében lehessen elfogadni;

21.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

15.3.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 81/10

A.

mivel az európai hajózási vállalatok jelentős mértékben járulnak hozzá az európai gazdasághoz, ugyanakkor globális környezetben kell versenyezniük,

B.

mivel fontosak az életerős európai tengerészeti ágazat megőrzésére és fejlesztésére irányuló strukturális és integrált intézkedések, és azoknak fokozniuk kell a tengeri szállítási és a kapcsolódó ágazatok versenyképességét, miközben integrálják a fenntartható fejlődés és a tisztességes verseny követelményeit is,

C.

figyelembe véve, hogy elengedhetetlen szükség van arra, hogy a tengerhajózási pályák vonzóvá váljanak a fiatalok számára, és ők meg is maradjanak a pályán, és a tengerészek képzéséről, képesítéséről és az őrszolgálat ellátásáról szóló nemzetközi egyezmény (az STCW-egyezmény) küszöbönálló felülvizsgálata nyomán javulnia kell az európai tengerhajózási szakemberek képzettségi szintjének,

D.

mivel minden európai politikai terület számára az éghajlatváltozás jelenti a 21. század legnagyobb kihívását,

E.

mivel a tengerhajózás viszonylag környezetbarát szállítási mód, amelyben számos további lehetőség rejlik arra, hogy a jelenleginél is tisztábbá váljon; mivel a hajók, valamint a kikötői infrastruktúra szénlábnyomának fokozatos csökkentésével részt kell vállalnia az éghajlatváltozás elleni küzdelem érdekében hozott erőfeszítésekben,

F.

mivel a kikötők, a hajótulajdonosok, valamint a szárazföldi és a tengeri személyzet számára a biztonság a legfontosabb szempont; mivel a biztonsági intézkedéseknek a kikötőben és a hajók fedélzetén érvényesülő munkakörülmények mellett a parti és a tengeri környezet védelmét is figyelembe kell venniük,

G.

mivel az Ádeni-öbölben, Szomália partjainál és a nemzetközi vizeken az európai halász-, kereskedelmi és utasszállító hajók ellen továbbra is bűncselekményeket követnek el,

H.

mivel az európai tengerészeti ágazat vezető szerepet tölt be a világban, és ezt a vezető szerepet hosszú távon csak innovációval lehet – és kell – biztosítani,

I.

mivel a döntéseket a megfelelő irányítási szinten kell meghozni, lehetőleg globális, szükség esetén európai szinten,

1.

üdvözli a 2018-ig terjedő időszakra szóló tengeri szállítási politikáról szóló közleményt;

2.

hangsúlyozza a tengeri szállítási ágazat utasok, alapanyagok, energetikai áruk és termékek szállítójaként, valamint a tágabb értelemben vett tengeri tevékenységek csoportjának (hajózási ágazat,logisztika, kutatás, turizmus, halászat és akvakultúra, valamint oktatás) központi elemeként betöltött szerepének fontosságát az európai gazdaságban;

3.

hangsúlyozza, hogy az EU tengerpolitikájának figyelembe kell vennie azt, hogy a tengeri szállítási ágazat nem csak az Unión belül, hanem elsősorban globális versenytársakkal versenyez; emellett hangsúlyozza a tengeri szállítás szállítási ágazaton belüli növekedésének jelentőségét az EU-n belül és kívül;

4.

reményét fejezi ki, hogy az EU tengerészeti szakpolitikáinak kialakítása a jövőben az „egységes európai tenger” gondolatának keretében történik majd, és következésképpen felkéri a Bizottságot a közös tengeri térség részét képező európai tengeri szállítási politika kidolgozására;

5.

felhívja a Bizottságot az olcsó lobogókkal való visszaélés elleni küzdelem folytatására;

6.

ezért sürgeti a tagállamokat, hogy többek között adókönnyítésekkel (például hajóűrtartalom-adók rendszerével), valamint a tengerészeknek és a hajótulajdonosoknak nyújtott adókönnyítésekkel ösztönözzék lobogóik használatát, és támogassák a partjaikon található tengeri klasztereket;

7.

véleménye szerint a tengerészeti ágazatnak – bármely más gazdasági ágazathoz hasonlóan – kezdetben az állami támogatásokra vonatkozó szabályozás hatálya alá kell tartoznia; az állami támogatás azonban egyedi esetekben kivételes alapon engedélyezhető, amennyiben azt átlátható és nyomon követhető módon, ideiglenesen alkalmazzák;

8.

úgy véli, hogy a tengeri szállítási ágazatnak nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatást (amelynek hatálya 2011-ben lejár) meg kell tartani és ki kell bővíteni, tekintve, hogy jelentős mértékben hozzájárult az európai tengerhajózási ágazat nemzetközi versenyképességének megőrzéséhez, és képessé tette arra, hogy sikeresen szálljon szembe a harmadik országok részéről folytatott, gyakran tisztességtelen versennyel, megőrizze vezető szerepét a világban, és ennek folytán az iránymutatás hozzájárult a tagállamok gazdaságainak megszilárdításához;

9.

felszólítja a Bizottságot, hogy 2010 folyamán nyújtsa be a tengeri szállításra vonatkozó állami támogatások ígért új szabályozását, továbbá úgy véli, hogy a Bizottságnak a lehető leghamarabb elő kellene terjesztenie a tengeri kikötőkre vonatkozó állami támogatásokról szóló iránymutatásokat;

10.

ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy állami támogatással kizárólag olyan európai tengerészeti ágazatok támogathatók, amelyek elkötelezték magukat a szociális normák, a foglalkoztatás előmozdítása és a személyzet európai képzése, valamint az európai tengeri fuvarozás globális versenyképességének fokozása mellett;

11.

felhívja a tagállamokat, hogy mihamarabb írják alá, ratifikálják és hajtsák végre az ENSZ tengeri áruszállításra vonatkozó szerződésekről szóló egyezményét (az úgynevezett „rotterdami szabályokat”), amelyek létrehozzák az új tengerészeti felelősségi rendszert;

12.

felszólítja a Bizottságot, hogy a transzeurópai közlekedési hálózat fejlesztésére vonatkozó közösségi iránymutatás tervbe vett átdolgozása során az eddigieknél erőteljesebben vegye figyelembe a tengeri szállítást és szárazföldi struktúráit, különösen az európai tengeri kikötők szárazfölddel való multimodális összekapcsolását;

13.

üdvözli a Bizottságnak a Közösség tagállamainak kikötőibe érkező vagy onnan induló hajókra vonatkozó jelentések alaki követelményeiről szóló irányelvre irányuló javaslatát (COM(2009)0011), amelynek célja a rövidtávú európai tengeri hajózásra vonatkozó adminisztrációs eljárások egyszerűsítése, csökkentése és megszüntetése; felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is támogassa a rövidtávú tengeri hajózást, jelentősen növelve ezzel a Közösségen belüli tengeri szállítás teljesítőképességét;

14.

üdvözli a tagállamok és a Bizottság azon kezdeményezéseit, amelyek arra irányulnak, hogy vonzóbbá tegyék a tengeri foglalkozások fiatal uniós polgárok körében; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a hajókon és a szárazföldön dolgozó személyzet egyaránt élethosszig tartó képzésben és átképzésben részesüljön a munkaerő szakmai képesítésének és szakértelmének megerősítése érdekében; emellett kéri, hogy az iskolákban biztosítsanak bővebb felvilágosítást az ágazatról, és létesítsenek több gyakornoki állást;

15.

felhívja a tagállamokat, hogy a nemzetközi egyezmények (az STCW-egyezmény és az ILO 2006. évi tengerészeti munkaügyi egyezménye) keretében tökéletesítsék és korszerűsítsék a meglévő képzési programokat a tengerészeti főiskolák színvonalának további emelése céljából;

16.

kitart amellett, hogy a harmadik országokból származó tengerészeknek az STCW-egyezménnyel összhangban eleget kell tenniük a megfelelő képzési követelményeknek, és felhívja a hajózási vállalatokat és a nemzeti felügyeleteket ennek garantálására és ellenőrzésére, szükség esetén az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség (EMSA) segítségével; ismételten felszólít az ILO 2006. évi tengerészeti munkaügyi egyezményének tagállamok általi gyors ratifikációjára és az egyezmény központi elemeinek az Unió jogrendjébe való átültetéséről szóló ágazati megállapodáson alapuló bizottsági javaslat mielőbbi elfogadására;

17.

felhívja a tagállamokat, hogy ösztönözzék az uniós tengerészek alkalmazását saját flottáikban, és teremtsenek elegendő lehetőséget a tengerészek Unión kívülre történő vándorlásának megelőzése érdekében;

18.

üdvözli a Bizottság azon javaslatát, hogy a tagállamok támogassák az európai tengerészeti intézmények közötti együttműködést, és arra biztatja a tagállamokat, hogy az uniós tengerészek magas fokú képzettségének és korszerű ismereteinek előmozdítása és fejlesztése érdekében harmonizálják a vonatkozó tanterveiket és képzési rendszereiket;

19.

hangsúlyozza, hogy a szociális dimenzió és az európai tengerészek foglalkoztatási feltételei szoros kapcsolatban állnak az európai flotta versenyképességével, és hogy a tengerészeti iparágakban meg kell könnyíteni a munkaerő Európán belüli mobilitását, és biztosítani kell a teljes körűen működő, akadályok nélküli és a szolgáltatásnyújtás indokolatlan korlátozásától mentes belső piacot;

20.

bátorítja a foglalkoztatási feltételekkel és a szociális előírásokkal összefüggő helyes gyakorlatok cseréjét, valamint az életkörülmények javítását a hajók fedélzetén, különösen az információs és kommunikációs technológiák javításával, az egészségügyi ellátásokhoz való jobb hozzájutással, továbbá a tengerészek foglalkozásával járó kockázatok elleni védekezéshez szükséges biztonsági és képzési szabályok megerősítésével;

21.

hangsúlyozza, hogy az ellenőrzéseknek konkrétaknak és kockázat alapúaknak kell lenniük, és nem okozhatnak az iparágra nehezedő felesleges szabályozási nyomást;

22.

reméli annak vizsgálatát, hogy a technológiai fejlődés képes-e ellensúlyozni a rendelkezésre álló tengerészek számában mutatkozó csökkenő tendenciát, de óv a még ki nem próbált technológiák elhamarkodott bevezetésétől;

23.

felhívja a tengerészeti kikötői hatóságokat, hogy javítsák az előkikötőkben lehorgonyozva várakozó hajók tengerészeinek nyújtott szolgáltatásokat, ideértve a hajó és a part közötti jobb közlekedési lehetőségeket;

24.

elismeri, hogy jelentős előrelépésre van szükség a szállítás által kibocsátott kén-oxidok, nitrogén-oxidok, szálló por (PM10) és szén-dioxid mennyiségének csökkentése terén, és ez az EU éghajlatvédelmi céljainak keretében szükséges is; hangsúlyozza, hogy az ágazat hozzájárulhat a káros kibocsátások és az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez, és hogy a kutatás-fejlesztés terén eszközölt állami és magánberuházások különös jelentőséggel bírnak e tekintetben;

25.

hangsúlyozza, hogy az eltérő versenyfeltételek korlátozása érdekében a kibocsátáscsökkentésekről mielőbb meg kell állapodni, és azt a Nemzetközi Tengerészeti Szervezeten (IMO) keresztül kötelező erővel végre kell hajtani, azonban ez nem akadályozhatja az Uniót abban, hogy a tagállami flottákra alkalmazandó további csökkentéseket kezdeményezzen, ezzel ösztönözve a többi földrészt arra, hogy versenyképessé váljon e területen; ezzel összefüggésben rámutat a hosszú és a rövid távú tengeri hajózás közötti nagy különbségekre, amelyeket figyelembe kell venni az IMO keretében létrehozandó megállapodások során;

26.

felhívja a tagállamokat, hogy a jelenleginél jobban használják ki – lehetőség szerint a szomszédos országokkal közösen – a kibocsátás-ellenőrzési területek kijelölésének lehetőségét, különösen a nitrogén-oxidok esetében; hangsúlyozza, hogy a további tengeri kibocsátás-ellenőrzési területek létesítésének nem szabad Európán belüli versenytorzuláshoz vezetnie;

27.

támogatja azokat az intézkedéseket, amelyek a fő közutak tehermentesítése érdekében lehetővé teszik a tengeri szállítási módra való áttérést; felkéri az Uniót és a tagállamokat az intermodalitás fejlesztéséhez és a területi kohézió megerősítéséhez nélkülözhetetlen kikötői logisztikai platformok létrehozására; hangsúlyozza, hogy a nemzetközi és az uniós szabályok nem akadályozhatják a nemzeti hatóságok e tekintetben tett erőfeszítéseit; reményét fejezi ki, hogy „az Unió a mediterrán térségért” kezdeményezés keretében megtörténik a tengeri gyorsforgalmi utak gyors és kiterjedt bevezetése, amely elősegíti a szennyezés és a torlódások csökkentését a szárazföldi hálózatokon;

28.

elviekben támogatja a MARPOL-egyezmény VI. mellékletének az IMO által 2008 októberében elfogadott, a hajók által kibocsátott kén-oxidok és nitrogén-oxidok csökkentését célzó módosítását; aggodalmát fejezi ki azonban amiatt, hogy a 2015-től az északi-tengeri és balti-tengeri kénkibocsátás-ellenőrzési területeken tervbe vett 0,1 %-os kénkibocsátási határérték bevezetése következtében a szállítmányozás visszahelyeződhet a rövid távú tengeri szállításról a közúti közlekedésre; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy mielőbb, de legkésőbb 2010 végéig nyújtsa be az Európai Parlamentnek az erre vonatkozó hatásvizsgálatot;

29.

úgy véli, hogy minden szállítási mód esetében – a tengeri szállítást is beleértve – fokozatosan internalizálni kell a külső költségeket; úgy véli, hogy ezen elv bevezetése következtében olyan alapok jönnek majd létre, amelyeket elsősorban az innováció ösztönzését célzó erőfeszítésekre lehet fordítani;

30.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki alternatív eszközöket is, mint például az üzemanyagra kivetett, lehetőség szerint az üzemanyag minőségéhez és környezetvédelmi teljesítményéhez igazodó illeték bevezetése, vagy a „zöld kikötők” koncepciója, ahol a tiszta hajókat gyorsabban kezelik, és/vagy az ilyen hajók csökkentett kikötői illetéket fizetnek;

31.

felhívja a tagállamokat, hogy az IMO-n belül munkálkodjanak megfelelő és globálisan alkalmazandó környezetvédelmi szabványok meghatározásán és végrehajtásán;

32.

ezzel összefüggésben megemlíti a belvízi szállításban elért technológiai áttörést, ami lehetővé tette a már meglévő hajómotorok kibocsátásának jelentős mértékű csökkentését, valamint a cseppfolyós földgáz üzemanyagként történő lehetséges felhasználását; felhívja a Bizottságot annak kivizsgálására, hogy ezek a technikák a tengerjáró hajókon is alkalmazhatók-e, és hogy miként gyorsítható fel e technikák bevezetése;

33.

sajnálja, hogy a koppenhágai klímacsúcson nem sikerült semmilyen döntést elérni a tengerjáró hajók kibocsátásának csökkentésével kapcsolatban, de hangsúlyozza, hogy folytatni kell az intenzív erőfeszítéseket mind a Kiotó utáni folyamatban, mind az IMO keretein belül annak érdekében, hogy létrejöjjön a csökkentést lehetővé tevő globális megállapodás; felkéri a tagállamokat arra, hogy tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy az éghajlatról szóló nemzetközi tárgyalások következő fordulója során az IMO a tengeri szállítás tekintetében számszerűsített csökkentési célokat meghatározó felhatalmazást kapjon;

34.

felhívja az Uniót, hogy globális szinten, azaz az IMO keretében vállaljon vezető szerepet ebben a folyamatban annak érdekében, hogy mérséklődjön a hajózási ágazat károsanyag-kibocsátása;

35.

hangsúlyozza a part és a hajók közötti villamosenergia-ellátást szolgáló műszaki létesítmények kompatibilitásának fontosságát az európai kikötőkben, ez ugyanis jelentősen csökkentheti a szennyezést; felhívja a Bizottságot annak megvizsgálására, hogy a létesítmények mely tengeri kikötőkben lennének hatékonyan felhasználhatók;

36.

hangsúlyozza, hogy kutatási és fejlesztési politikája keretében a Bizottságnak elsőbbséget kell biztosítania a megújuló technológiák területén meglévő újítások (például a nap- vagy a szélenergia) hajókon történő alkalmazásának;

37.

kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a károsanyag-kibocsátás intelligens szállítási technológiák – különösen a Galileo – alkalmazása révén történő csökkentésének és ellenőrzésének lehetőségét;

38.

a kikötői tevékenységek felgyorsítása és a szennyezés csökkentése érdekében hangsúlyozza a papírmentes kikötői és vámtevékenységek előmozdításának, valamint a különböző kikötői szolgáltatók és ügyfelek közötti együttműködés megkönnyítésének szükségességét különböző intelligens közlekedési rendszerek és hálózatok, mint például a SafeSeaNet és az e-Custom felhasználásával;

39.

nagyra értékeli a harmadik tengerbiztonsági csomag elfogadását, és felhívja a tagállamokat a csomag gyors végrehajtására;

40.

javasolja a hajóépítés és ezen belül a felhasznált acél minősége, továbbá a hajótervezés, valamint a hajókarbantartás szigorú ellenőrzését, a többek között a hajóosztályozó társaságokról szóló módosított jogszabályban előírtaknak megfelelően;

41.

támogatja a kikötő szerint illetékes tagállam által végzett ellenőrzésről szóló párizsi memorandumban foglalt irányváltást, amelynek eredményeként a rendszeres ellenőrzéseket a kockázat alapú ellenőrzések váltották fel, éppen a több hiányossággal rendelkező hajók kiszűrése érdekében;

42.

felhívja a tagállamokat és a hajózási vállalkozásokat, hogy igyekezzenek párizsi memorandum „fehér listájára” kerülni; felhívja különösen Szlovákiát, hogy tegyen további erőfeszítéseket e tekintetben;

43.

felhívja a nemzeti felügyeleteket és a többi nemzeti hatóságot, hogy szorosabban működjenek együtt a hajókra és rakományaikra vonatkozó adatok cseréje terén a szabályozói nyomás csökkentése és ugyanakkor az ellenőrzések hatékonyságának növelése érdekében; szorgalmazza egy integrált információkezelési rendszer gyors felállítását a már rendelkezésre álló források – különösen a SafeSeaNet – felhasználása és tökéletesítése révén; felhívja a Bizottságot, hogy mielőbb alakítson ki egy határokon és ágazatokon átívelő, az EU egész területére kiterjedő megfigyelőrendszert;

44.

tudatában van a nyílt tengeri kalózkodás veszélyének, különösen Afrika szarva térségében és a szomáliai partok mentén, és felhív minden hajózási vállalatot, hogy működjön együtt azon kormányzati kezdeményezésekkel, amelyek az EU sikeres első haditengerészeti művelete, az Atalanta mentén megvédhetik őket a kalózkodással szemben; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erősítsék meg az egymás közötti és az Egyesült Nemzetek Szervezetén belüli együttműködést a tengerészek, halászok és utasok, valamint a flotta védelme érdekében;

45.

emlékeztet arra, hogy a kalózkodás elleni küzdelem globális megközelítése nem korlátozódhat egyetlen nemzetközi tengeri erőre, hanem annak az érintett térség békéjét és fejlődését elősegítő ágfogó tervbe kell illeszkednie; tudatában van annak is, hogy a hajóknak teljes körűen és megfelelően végre kell hajtaniuk azokat az önvédelmi intézkedéseket, amelyeket a hajózási szervezetek az IMO által jóváhagyott bevált irányítási gyakorlatokon keresztül elfogadtak;

46.

hangsúlyozza, hogy a kereskedelmi tengerészet globális iparág, és hogy a megállapodásokat lehetőség szerint globális szinten kell megkötni; úgy véli, erre a célra az IMO a legmegfelelőbb fórum; felhívja a tagállamokat, hogy tegyenek nagyobb erőfeszítéseket az általuk aláírt IMO-egyezmények ratifikálása és gyors végrehajtása érdekében;

47.

emellett teljes mértékben elismeri az Unió szerepét (például az EMSA révén) a nemzetközi szabályok uniós jogba való átültetésében és a tengerészeti politika végrehajtásában és támogatásában;

48.

hangsúlyozza, hogy fel kell gyorsítani a kikötői infrastruktúrák kapacitásának modernizálását és bővítését, mivel a tengeri úton szállított áruk mennyisége várhatóan növekedni fog; rámutat arra, hogy ez hatalmas beruházásokat igényel, és az európai kikötők közötti tisztességes verseny biztosítása érdekében be kell tartani az átlátható és tisztességes finanszírozás szabályait; felkéri a Bizottságot, hogy e célból biztosítson egységes szabályozási keretet;

49.

felhívja a Bizottságot, hogy a közlekedéspolitikai fehér könyv közelgő felülvizsgálata során kiindulási alapként vegye figyelembe a „Javaslatok és stratégiai célkitűzések az Európai Unió tengeri szállítási politikájának vonatkozásában a 2018-ig terjedő időszakra” című közleményt, valamint ezt az állásfoglalást;

50.

olyan politikát szorgalmaz, amely elősegíti a kikötők összekapcsolását a belső területekkel (száraz kikötők és logisztikai platformok) a túlterheltségtől sújtott régiókban, és kéri, hogy e politika épüljön be a TEN-T felülvizsgálatába;

51.

hangsúlyozza a hajóépítés gazdasági és stratégiai fontosságát, amely lehetővé teszi a hajókra vonatkozó új technológiák kifejlesztését és felhasználását, valamint az új generációs hajók építéséhez szükséges, nélkülözhetetlen európai szaktudás megőrzését; szorgalmazza az innováció, a kutatás-fejlesztés, valamint a képzés támogatására irányuló intézkedések meghozatalát a versenyképes és innovatív európai hajóépítő iparág megteremtése érdekében;

52.

kéri, hogy a kikötők modernizációs és bővítési terveiben az utasterminálokat és az új személyszállító hajókat kötelező legyen felszerelni a csökkent mozgásképességű személyeket segítő létesítményekkel;

53.

üdvözli azt a kezdeményezést, hogy alakítsanak ki az utasok jogaival kapcsolatos bevált gyakorlatok terjesztésére irányuló kampányt az utasszállító és tengeri kirándulóhajók üzemeltetői között;

54.

felhívja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a TEN-T-k esedékes felülvizsgálatakor az EU tengeri szállítási politikájához 2018-ig szóló ajánlásokat, különösen azokat, amelyek a tengeri gyorsforgalmi utak és a belvízi hajóközlekedés, valamint az európai érdekeltségű kikötők hálózatának összekötő csomópontokként történő hatékony integrálását érintik;

55.

felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki hasonló stratégiát az európai belvízi hajózás számára, és azt egyeztesse ezzel a stratégiával, előmozdítva ezzel a tengeri teherszállítást és a belvízi áruszállítást összekötő optimális szállítási lánc kialakítását;

56.

felhívja a Bizottságot, hogy haladéktalanul nyújtsa be a közleményt az alapvető fontosságú részletekkel kiegészítő, általa megígért útitervet;

57.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

15.3.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 81/16

A.

mivel a digitális környezetben elengedhetetlen biztosítani és elősegíteni az univerzális hozzáférést az európai kulturális örökséghez, valamint előmozdítani és biztosítani annak megőrzését a jövő nemzedékei számára Európán belül és azon kívül is,

B.

mivel az európai kulturális örökség forrásainak digitalizálása keretében elengedhetetlen az uniós kulturális politika kialakítása, ami erőteljes nyilvános elkötelezettséget kíván az Európai Unió és a tagállamok részéről a kulturális sokszínűség megőrzése, tiszteletben tartása és előmozdítása céljából,

C.

mivel a lehető legszélesebb körben támogatni kell és elérhetővé kell tenni a közös európai kulturális örökség gazdagságát és sokféleségét Európán kívül is, és a tagállamoknak és kulturális intézményeknek, különösen a könyvtáraknak, döntő szerepük van e törekvésben mind nemzeti, mind pedig regionális és helyi szinten,

D.

mivel az európai kulturális örökséget nagy részben köztulajdonban álló művek alkotják, amelyekhez, amennyire csak lehet, magas minőségű formátumokban kell hozzáférést biztosítani a digitális világban,

E.

mivel az oktatási és életkörülmények javítása érdekében elsőbbséget kell biztosítani a kulturális és oktatási tájékoztatáshoz való szabad hozzáférésnek,

F.

mivel közös normákat kell kialakítani az európai kulturális örökség digitalizálására, és mivel a különböző könyvtárakban jelenleg tárolt digitalizált művek nem elérhetők a nyilvánosság számára a digitális formátumok között kompatibilitás hiánya miatt,

G.

mivel, köszönhetően személyzetüknek, a könyvtárak a legalkalmasabb intézmények a művek digitalizálási folyamatának ellenőrzésére és irányítására,

H.

mivel az európai digitális könyvtárnak többet kellene jelentenie egy informatikai eszközökkel kezelt digitális gyűjteménynél, és az információk létrehozására, keresésére és felhasználására szolgáló források és technikai kapacitások összességét kellene alkotnia,

I.

mivel tekintetbe kell venni egyrészt az új technológiák gyors fejlődését és az ebből adódó változásokat a kulturális gyakorlatok terén, másrészt az Európán kívüli digitalizálási projekteket,

J.

mivel ennek következtében a tagállamoknak sürgősen fokozniuk kell erőfeszítéseiket, mozgósítaniuk kell és el kell látniuk magukat az Europeanához való hozzájárulásuk fenntartásához és ösztönzéséhez szükséges eszközökkel, hogy növeljék Európa elismertségét a világban,

K.

mivel eddig az európai kulturális örökség csak egészen kis részét digitalizálták, a tagállamok eltérő ütemben haladnak, és a tömeges digitalizálásra előirányzott közfinanszírozás elégtelen; mivel a tagállamoknak fokozniuk kell a nyilvános és magántulajdonban lévő művek digitalizálási folyamatának felgyorsítására irányuló erőfeszítéseiket,

L.

mivel az európai kulturális örökség és tudományos anyagok digitalizálása más ágazatok, különösen az oktatás, a tudomány, a kutatás, az idegenforgalom, a vállalkozások, az innováció és a média számára is előnyös,

M.

mivel a digitális technológia kiváló eszköz annak biztosítására is, hogy azon személyek is hozzáférjenek az európai kulturális örökséghez, akik akadályokkal küzdenek a kultúrához való hozzáférés tekintetében, így például a fogyatékkal élők,

N.

mivel az EU tagállamaiban a szerzői jogi jogszabályok nagyban eltérnek egymástól, és sok mű szerzői jogi státusza bizonytalan,

O.

mivel sürgős erőfeszítésekre van szükség a 20. és 21. századi tartalommal kapcsolatos „digitális űr” kérdésének, vagyis az ekkor született, magas kulturális értékű művek fel nem használásának megoldására; mivel bárminemű megoldásnak kellően figyelembe kell vennie valamennyi érintett fél érdekeit,

P.

mivel gazdátlan műnek kell tekinteni az olyan védett és nyilvános(ságra került) művet, amelynek szerzői vagy egyéb jogtulajdonosát vagy tulajdonosait bizonyított kiterjedt kutatás ellenére sem lehet azonosítani vagy megtalálni,

Q.

mivel több információra van szükség az Európai Digitális Könyvtár Alapítvány által végzett munka előrehaladásáról,

R.

mivel az Európai Unió tevékenységei során növelni kell az átláthatóságot,

1.

üdvözli az Europeana nevű, az európai kulturális örökséghez való egyetlen, közvetlen és többnyelvű hozzáférést nyújtó, magas színvonalú tartalmat biztosító európai kulturális könyvtár, múzeum és archívum megnyitását és fejlesztését;

2.

emlékeztet rá, hogy az Europeana digitális könyvtár elsődleges feladatát az európai kulturális örökség védelmének kell képeznie, hogy a jövő generációi számára lehetővé tegye a kollektív európai emlékezet kialakítását, és a legsérülékenyebb dokumentumokat meg lehessen kímélni az ismételt használat által okozott károsodásoktól;

3.

hangsúlyozza, hogy az európai digitális könyvtár a kultúra demokratizálásának eszköze, mivel a távolból mindenki számára elérhető, így nagyon sok ember számára lehetővé teszi az európai örökség ritka vagy régi dokumentumaihoz való hozzáférést, amelyekbe megőrzési követelményeik miatt nehéz betekinteni;

4.

hangsúlyozza, hogy fontos az Europeanát olyan, teljes mértékben működőképes rendszerré alakítani, amely többnyelvű kezelőfelülettel és a szemantikus világhálóra jellemző tulajdonságokkal rendelkezik, ezáltal megőrzi a magas színvonalú műveket és az adatokat az egész világon hozzáférhetővé teszi;

5.

felszólítja az Europeánát, hogy 2015-re egy legalább 15 ezer digitalizált tárgyból álló állományt hozzon létre;

6.

igen sajnálatosnak tartja, hogy a tagállamok eltérő mértékben járulnak hozzá az Europeanához, és határozottan arra ösztönzi őket és az egyéb kulturális intézményeket, hogy szorosan működjenek együtt a művek digitalizálása terén, valamint folytassák a digitalizálási tervek kidolgozására tett erőfeszítéseiket minden lehetséges szinten, ezáltal elkerülve az erőfeszítések duplikálását és felgyorsítva a kulturális tartalom digitalizálását a rögzített számszerű célok elérése érdekében (10 millió dokumentum 2010-ben);

7.

hangsúlyozza, hogy át kell gondolni, milyen eszközökkel lehet a kulturális intézményeket arra ösztönözni, hogy digitalizálási terveik kezdetétől megállapodásokat kössenek a jogtulajdonosokkal a művek területtől független rendelkezésre bocsátásától, valamint egy versenyszellemre épülő környezetnek az internetes könyvkereskedők részvételével történő kialakítása érdekében, ezáltal elősegítve a kulturális örökség terjesztését Európa egész területén;

8.

megállapítja, hogy eddig Franciaország egyedül az Europeana összes digitalizált dokumentumának 47 %-át bocsátotta rendelkezésre, ezért minden tagállamot még aktívabban ösztönözni kell, hogy országos könyvtáraik és kulturális intézeteik hozzájáruljanak ahhoz, hogy minden európai polgár korlátlanul hozzáférhessen saját kulturális örökségéhez;

9.

arra ösztönzi a Bizottságot, hogy segítsen megtalálni, miként lehet felhívni a tagállamok figyelmét arra a tényre, hogy az Europeana felhasználói a főbb műveket a nemzeti gyűjteményekben keresik, és nem az Europeanán keresztül;

10.

hangsúlyozza a digitalizálás lehetséges gazdasági előnyeit, hiszen a digitalizált kulturális eszközök gazdasági hatása – különösen a kultúrával kapcsolatos iparokban – jelentős, és a tudásalapú gazdaság alapjául szolgál, mindazonáltal figyelembe véve, hogy a kulturális javak nem gazdasági javak és védeni kell őket a túlzott elüzletiesedéstől;

11.

hangsúlyozza, hogy az Europeanának az oktatás és a kutatás céljaira szolgáló egyik fő referenciaponttá kell válnia; úgy véli, hogy az oktatási rendszerekbe való következetes beillesztése esetén közelebb tudja hozni Európa fiataljait a kulturális, irodalmi és tudományos örökségükhöz, illetve az ilyen tartalmakhoz; valamint az összefogás területévé válhat, illetve hozzájárulhat a kultúrák közötti EU-n belüli kohézióhoz;

12.

hangsúlyozza, hogy a felhasználóbarát felépítésnek, különösen az áttekinthetőségnek és a tartalmak könnyű fellelhetőségének irányadó kritériumot kell jelentenie a portál kialakításakor;

13.

hangsúlyozza, hogy tekintettel azokra az előnyökre, amiket az összes EU-állampolgár Europeanához való hozzáférése jelenthet, annak a lehető legrövidebb időn belül az összes hivatalos nyelven elérhetőnek kell lennie;

14.

rámutat arra, hogy a portálnak figyelembe kell vennie a fogyatékkal élők szükségleteit, akiknek szintén teljes mértékben hozzá kell férniük az európai kollektív ismeretekhez; ösztönzi ezért a kiadókat, hogy több művet tegyenek elérhetővé a fogyatékkal élők által hozzáférhető formátumokban; javasolja a Bizottságnak, hogy amennyire csak lehetséges, gondoskodjon arról, hogy a digitalizált anyagok a fogyatékkal élők számára speciális (pl. audió változatban) is elkészüljenek;

15.

hangsúlyozza a közös európai kulturális örökséghez való egyenlő hozzáférés fontosságát, és ezért felszólítja a tagállamokat, hogy számolják fel az egyes Europeana-tartalmakhoz való hozzáférés útjában álló EU-n belüli akadályokat;

16.

hangsúlyozza, hogy a magánszemélyek és közintézmények számára díjmentesen kell lehetővé tenni az Europeana portálhoz való hozzáférést és az ott elhelyezett dokumentumok letöltés nélküli megtekintését; hangsúlyozza, hogy az Europeanának lehetőséget kell biztosítania arra, hogy a szerzői jogi védelem alatt álló valamennyi anyag letöltéséért és kinyomtatásáért díjat számoljanak fel, és hogy ezek a díjak társadalmilag elfogadhatóak legyenek;

17.

sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy minden szükséges lépést tegyenek meg az EU és a harmadik országok közötti tudásbeli szakadék kialakulásának elkerülése érdekében, valamint azzal a céllal, hogy az európaiak teljes körűen hozzáférhessenek saját kulturális örökségükhöz annak teljes sokszínűségében, továbbá segítsék elő az egész világ hozzáférését e kulturális örökséghez;

18.

felkéri a Bizottságot, hogy folytassa a magas szintű szakértői csoport által megkezdett munkát, mivel az hozzájárul az európai digitális könyvtárakra vonatkozó közös elképzelésekhez, valamint támogatja a gyakorlati megoldásokat a kulturális javak online hozzáférhetőségével kapcsolatos fő kérdések megoldása terén;

19.

hangsúlyozza, hogy mind online, mind egyéb formában lépéseket kell tenni az Europeana Európa – különösen a magán- és közszférában, illetve az oktatásban kulturális tevékenységgel foglalkozó – polgárai körében történő népszerűsítésére;

20.

ösztönzi a tartalomszolgáltatókat, hogy tegyék változatosabbá az Europeanán elérhető tartalmat, különösen a hanganyagok és videotartalom terén, különös figyelmet fordítva a szóbeli kultúra válfajaihoz tartozó kifejezési formákra, a könnyen megsemmisülő művekre és egyben tiszteletben tartva a szellemi tulajdonjogokat, különösen a szerzők és az előadók jogait; ezzel összefüggésben hangsúlyozza a személyhez fűződő jogok tiszteletben tartásának fontosságát a mű integritásának megőrzése érdekében, illetve azzal a céllal, hogy meg lehessen akadályozni az esetleges változtatásokat (cenzúra, a művek módosítása stb.);

21.

úgy véli, hogy a szabad és művészi kifejezés alapvető értékek; úgy ítéli meg, hogy a kulturális intézményeket, illetve a kultúrát támogató szervezeteket nem szabad ellenőrzés és cenzúra alá vetni az Europeana rendelkezésére bocsátott kulturális, irodalmi és tudományos tartalmakkal kapcsolatban;

22.

meggyőződése, hogy az analóg világban köztulajdonban álló tartalomnak – a formátumváltás ellenére – a digitális környezetben is köztulajdonban kell maradnia;

23.

emlékeztet rá, hogy az európai digitalizálási politika legfőbb céljaként az európai kulturális örökség megőrzését kell kitűzni, és hogy e tekintetben garantálni kell a digitalizálási tevékenység kizárólagos jellegének elkerülését annak érdekében, hogy ez a tevékenység ne keletkeztethessen a digitalizálási folyamatból eredő új jogokat, például fizetési kötelezettség előírását köztulajdonban lévő művek újbóli felhasználása esetén;

24.

emlékeztet rá, hogy az Europeana számára biztosítani kell a lehetőséget, hogy kiaknázhassa a köz- és a magánszféra partnersége keretében más könyvtárakkal aláírt megállapodásokat, és hogy az említett könyvtáraknak kapniuk kell egy másolatot a már digitalizált fájlokból;

25.

kijelenti, hogy a köztulajdonban lévő művek köz- és magánszféra közötti partnerség keretében digitalizált fájljainak a partnerségben részt vevő közintézmény tulajdonában kell maradniuk, illetve amennyiben ez nem lehetséges, és a tagállamok kulturális intézményei a köz- és magánszféra közötti partnerség keretében kénytelenek kizárólagossági záradékot tartalmazó megállapodást kötni a nemzeti örökségüket alkotó művek digitalizálására vonatkozóan, úgy az Europeana portálhoz való hozzáférést megelőzően biztosítékot kell szerezni arról, hogy a digitalizált fájlok az említett záradék lejárta után az intézmény tulajdonába kerülnek;

26.

hangsúlyozza, hogy a digitális könyvtárnak nem szabad eltérnie elsődleges céljától, vagyis annak garantálásától, hogy a tudás interneten történő terjesztése ne magánkézben lévő kereskedelmi vállalatoktól függjön, valamint hogy a művek digitalizálása ne eredményezze a közös európai kulturális örökséghez való hozzáférés korlátozását, és ezáltal a köztulajdon újabb privatizálását;

27.

javasolja a Bizottságnak, hogy kérje fel a digitális tartalmak szolgáltatóit, lássák el tanúsítványokkal az Europeana oldalán említett weboldalakat;

28.

felszólítja a köztulajdonban álló művek digitalizálását végző európai kulturális intézményeket, hogy ezt a tartalmat tegyék elérhetővé az Europeanán, és ne korlátozzák hozzáférhetőségét saját országuk területére;

29.

hangsúlyozza, hogy megoldást kell találni arra, hogy a szellemi tulajdonra vonatkozó jogszabályok tiszteletben tartása, valamint a jogtulajdonosok jogos érdekeinek védelme mellett, az Europeanán keresztül szerzői jogi védelem alatt álló, és különösen már nem forgalmazott és gazdátlan művek is elérhetők legyenek ágazatonkénti megközelítésben; úgy véli, hogy előnyben lehetne részesíteni olyan megoldásokat, mint a kollektív használati engedély kiterjesztése vagy egyéb kollektív gyakorlatok;

30.

üdvözli, hogy a Bizottság vitát indított az uniós szerzői jogi szabályokról, amelynek célja a jogok tulajdonosai és a fogyasztói jogok közötti egyensúly megteremtése a globális összeköttetések világában, az új technológiák, illetve a szociális és kulturális gyakorlatok gyorsan változó online valóságának keretében;

31.

sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a szerzői jogi védelem európai továbbfejlesztésével összefüggésben fogadjanak el a lehető legegységesebb és legátfogóbb jogszabályokat, amelyek biztosítják, hogy a digitalizálási folyamat önmagában nem keletkeztet semmiféle önálló szerzői jogot; úgy véli, hogy e vita keretében azzal a kérdéssel is foglalkozni kell, hogy be kell-e vezetni jogi eltéréseket a gazdátlan művek közintézmények általi digitalizálására vonatkozóan;

32.

hangsúlyozza a gazdátlan művek – olyan jogi védelem alatt álló művek, amelyek jogtulajdonosai ismeretlenek és érdemi kutatás ellenére sem lelhetők fel – jelentőségét, valamint azt, hogy megfelelő megoldások megtalálása érdekében ágazatról-ágazatra pontosan meg kell határozni a gazdátlan művek közé sorolható alkotások mennyiségét és típusát;

33.

tekintettel a 2009. október 19-i, „Szerzői jog a tudásalapú gazdaságban” címmel kiadott bizottsági közleményre, felkéri az Európai Bizottságot, hogy véget vetve a jelenlegi jogbizonytalanságnak, nyújtson be jogalkotási javaslatot a gazdátlan művek digitalizálásáról, megőrzéséről és terjesztéséről, figyelembe véve a jogtulajdonosok felkutatásának és díjazásának feltételeit;

34.

ámogatja a Bizottság azon szándékát, hogy szorosan együttműködve az érintett felekkel, a megjelent művek digitalizálása és az interneten való hozzáférhetősége terén egyszerű és költséghatékony jogrendezési rendszert vezet be;

35.

ezért üdvözli és támogatja az olyan kezdeményezéseket, mint például az ARROW projekt (5), amelyben mind a jogtulajdonosok és a könyvtárak képviselői részt vesznek, különösen mivel ezek arra törekszenek, hogy azonosítsák a jogtulajdonosokat és jogaikat, valamint tisztázzák a művek jogokkal kapcsolatos státuszát, beleértve azt is, hogy gazdátlan vagy már nem forgalmazott művekről van-e szó;

36.

felkéri az Európai Bizottságot, hogy dolgozza ki a gazdátlan művek (amelyek jogtulajdonosait bizonyított kiterjedt kutatás ellenére sem lehet azonosítani vagy megtalálni) európai adatbázisát, amely lehetővé teszi a jogosultság fennállásával kapcsolatos információcserét és a jogtulajdonosok felkutatásával kapcsolatos költségek ésszerűsítését;

37.

szeretné, ha kiegyensúlyozott, egész Európára kiterjedő megoldás születne a gazdátlan művek digitalizálása és terjesztése terén, amely magában foglalja egyértelmű meghatározásukat rájuk vonatkozó közös előírások rögzítését (beleértve a tulajdonosok keresése során alkalmazott kellő gondosság előírását), valamint gazdátlan művek esetén megoldást nyújt a szerzői jogok megsértésének esetleges kérdésében;

38.

hangsúlyozza, hogy megoldást kell találni az olyan, magánszférával kapcsolatos dokumentumok (levelezés, feljegyzések, fényképek, filmek) esetében, amelyek kulturális intézmények gyűjteményeinek részét képezik, de soha nem adták ki vagy hozták nyilvánosságra őket, és problémákat vetnek fel a magánélet védelme és a személyhez fűződő jogok terén;

39.

rámutat arra, hogy szükség van a technológiai fejlesztésre a hosszú távú és fenntartható digitális megőrzés, a tartalomhoz való hozzáférési rendszerek interoperabilitása, a többnyelvű navigálás és a tartalom elérhetősége terén, valamint egységesítő előírásokra; üdvözli a nyílt forráskódú szoftvereknek az Europeana gyűjtemény létrehozásában történő alkalmazását;

40.

javasolja a Bizottságnak, hogy a nemzeti intézmények vagy magánszférabeli partnerek által biztosított digitalizált anyagokról készült biztonsági másolatokat az említett intézmények vagy partnerek hardveres eszközein tárolják;

41.

javasolja a Bizottságnak és magánszférában működő partnerintézményeinek, hogy találjanak olyan informatikai megoldásokat – pl. csak olvasható formátum és másolásvédett formátumok – az Europeana oldalán megtalálható, a szellemi tulajdonjog védelme alatt álló digitalizált anyagokra vonatkozóan, és az oldalon fájlok leírásában szerepeljen egy, a tartalom szolgáltatójának weboldalára mutató link, ahonnan a szolgáltató által meghatározott feltételek mellett az anyag letölthető;

42.

javasolja a Bizottságnak, hogy ragaszkodjon ahhoz, hogy a digitalizált műveknek egységes elektronikus formátumuk legyen annak érdekében, hogy biztosítható legyen a digitalizált dokumentumok kompatibilitása az online felhasználói felülettel és az adatbázissal;

43.

kéri a magas szintű szakértői csoportot, hogy vizsgálja meg a Web 2.0 alkalmazások elkülönített on-line tárhelyen történő használatának lehetőségét;

44.

hangsúlyozza, hogy az Europeana hosszú távú létéhez elengedhetetlen egy fenntartható finanszírozási és irányítási modell, és hogy a közvetlenül érintett felek kulcsfontosságú szerepet játszanak ezen irányítási modell kialakításának folyamatában;

45.

hangsúlyozza, hogy a digitalizálás magas költségeinek előteremtése és az időbeli nyomás miatt új finanszírozási módszereket kell kidolgozni, mint például a köz- és magánszféra partnersége, feltéve hogy ezek megfelelnek a szellemi tulajdonjogra és a piaci versenyre vonatkozó szabályoknak, valamint kulturális intézményeken keresztül elősegítik a művekhez való hozzáférést, egyben biztosítva, hogy a digitalizált anyagok a könyvtárak számára időbeli korlátozások nélkül szabadon hozzáférhetők legyenek;

46.

hangsúlyozza a köz- és magánszféra közötti partnerségek feltételeire alkalmazott, európai szinten összehangolt megközelítés fontosságát, valamint annak szükségességét, hogy mélyrehatóan megvizsgálják a digitalizálási tervek kapcsán a magánszereplőkkel kötött partnerségi megállapodásokat, különösen a kizárólagossági záradékok időtartamát, a könyvtárak által saját jogon használt digitális fájlok keresőmotorok általi indexálását és hivatkozását, a szolgáltatás folyamatosságát, valamint a megállapodás nem bizalmas jellegét és a digitalizálás minőségét illetően;

47.

hangsúlyozza, hogy a nemzeti könyvtárakban megtalálható művek digitalizálása az adófizetők által az adók megfizetése révén eszközölt pénzügyi befektetés gyümölcse; hangsúlyozza ezért, hogy a köz- és magánszféra közötti partnerségi szerződéseknek ki kell mondaniuk, hogy a magánvállalkozás által a könyvtár javára digitalizált mű másolata valamennyi keresőmotorban szerepeltethető, hogy ne csupán a partner magánvállalkozás, hanem a könyvtár honlapján is megtekinthető legyen;

48.

emlékeztet rá, hogy a magánpartnerek digitalizálási folyamatba történő bevonása nem vezethet a kulturális sokszínűséget és a pluralizmust fenyegető magánmonopóliumok kialakulásához, és hogy a magánvállalkozások részvételének előfeltétele a piaci versenyszabályok betartása;

49.

hangsúlyozza, hogy a szponzorálás megfontolásra érdemes alternatíva az Europeana számára, mivel nem csak a digitalizálási tevékenység finanszírozására teremt lehetőséget, hanem a szerzői jogdíjak fizetésének, illetve a gazdátlan művek és a kereskedelmi forgalomban már nem beszerezhető művek beszerzésének irányítására, valamint online közzétételükre is;

50.

hangsúlyozza, hogy a finanszírozás jelentős részének közforrásokból – vagyis az EU-tól, a tagállamoktól és kulturális szervezetektől – kell származnia, és javasolja, hogy az Europeana digitalizálási folyamatát tekintsék a lisszaboni stratégia részének, valamint hogy e célra hozzanak létre külön költségvetési sort a következő többéves pénzügyi keretben;

51.

hangsúlyozza, hogy csak egy külön költségvetési sor teremtheti meg azon feltételeket, amelyek által biztosítható a rendelkezésre álló támogatások átlátható, költséghatékony és a kitűzött céloknak megfelelő felhasználása;

52.

megjegyzi, hogy eddig mindössze 6,2 millió eurót irányoztak elő az Europeana számára a 2009 és 2011 között időszakra az eContentplus program keretében;

53.

kéri, hogy a következő többéves pénzügyi keret az Europeana finanszírozására eddig rendelkezésre álló támogatás többszöröséről rendelkezzen;

54.

hangsúlyozza, hogy EU-szinten meg kell szüntetni a jogi akadályokat annak érdekében, hogy a könyvtárak kérhessék digitalizálási tevékenységük európai finanszírozását;

55.

felkéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy évente tegyenek jelentést az Európai Parlamentnek az Europeana költségeiről és az elért eredményekről;

56.

javasolja, hogy a Parlament a Bizottsággal közösen már 2011-ben vizsgálja felül az Europeanával kapcsolatos finanszírozást, a 2013-tól kezdődő finanszírozási modell fenntarthatósága érdekében; véleménye szerint a közös állami-magán finanszírozási szerkezettel maximalizálhatók lennének az Europeanában rejlő lehetőségek;

57.

avasolja egy finanszírozási és reklámkampány megszervezését a kérdés és annak sürgős jellege iránti tudatosság fokozása érdekében, és javasolja, hogy az Europeanára előirányzott források egy részét egy olyan könyvtárnak a lehető legszélesebb körű népszerűsítésére kellene fordítani, amelyben művek széles köre található meg lehetőleg minden médiaformában (szöveg, audio, video);

58.

azt javasolja, hogy a „Csatlakozz az Europeanához!” hirdetése kreatív módon történjék; a köz- és magánszféra közötti partnerségeken és szponzoráláson keresztül, a célközönsége pedig a fiatalok legyenek, például nemzetközi sportesemények alkalmával vagy művészeti kiállításokkal és kulturális versenyekkel összefüggésben;

59.

kéri a Bizottságot, hogy indítson média- és online kampányt az Europeana népszerűsítésére, átirányítva a látogatókat az uniós szerverekről az Europeana oldalára, mint a digitális formátumú adatok fő lelőhelyére, illetve ösztönözve a tagállamokat és a kulturális intézményeket arra, hogy tartalmakat adjanak az oldalhoz; ugyanakkor sajátos, az oktatás minden szintjén tanuló diákokat és dolgozó tanárokat célzó kampány indítására szólít fel, amely az Europeana digitális forrásainak oktatási célokra történő felhasználására koncentrál;

60.

véleménye szerint egy ilyen kampány nagyon hasonló ahhoz, az Európában a még mindig létező digitális megosztottság megszüntetéséhez már szükségesnek ítélt intézkedéshez, amely biztosítja, hogy az Europeana és egyéb online források tartózkodási helyüktől függetlenül mindenki számára elérhetők és hasznosíthatók legyenek; javasolja, hogy ez a kampány, és az Europeana iskolákban történő lehetséges használata azon alapuljon, hogy a nagyobb tartalomhoz és több információhoz való hozzáférés nem cél önmagában, és éppen ezért olyan kezdeményezéseknek kell kísérniük, amelyek serkentik az online tartalmak és információk kritikai elemzését;

61.

felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az Europeanahoz kapcsolódó tájékoztató kampányokat és figyelemfelkeltő tevékenységeket a tagállamokban működő, megfelelő partnerségi szervezeteken keresztül bonyolítsák le;

62.

üdvözli az Európai Digitális Könyvtár Alapítvány hozzájárulását a múzeumok, archívumok, audiovizuális archívumok és könyvtárak közötti, a közös Europeana portál működését és fenntarthatóságát biztosító együttműködés módozatairól szóló hivatalos megállapodások előmozdítása terén;

63.

úgy véli, hogy a kulturális intézményeknek továbbra is központi szerepet kell játszaniuk az Europeana irányításában, amelynek a lehető legdemokratikusabbnak kell lennie; továbbá felszólítja a kulturális intézményeket, hogy a digitalizált munkák megduplázásának elkerülése és az erőforrások racionális kihasználása érdekében működjenek együtt;

64.

kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy javítsák a projekt menedzsmentjét, és gondoskodjanak arról, hogy nemzeti szinten sor kerüljön a digitalizálási folyamat irányításáért és ellenőrzésért felelős illetékes hatóság kijelölésére, a könyvtárak és a kulturális anyagok szolgáltatói kapjanak tájékoztatást az Europeana projekt létezéséről, és közvetlenül a szolgáltatóktól gyűjtsék össze a már meglévő digitalizált anyagokat az egységes digitális formátumba történő átalakítás céljából annak érdekében, hogy az új tartalmat azonnal hozzá lehessen adni az Europeana adatbázishoz; véleménye szerint hosszútávon megfontolandó, hogy a meglévő, az Európai Unió által közösen létrehozott projekt részeként készült digitális anyagok összegyűjtését prioritásként kell kezelni, és azokat hozzá kell adni az Europeana digitális könyvtárához;

65.

nyilvános ajánlattételi felhívások kibocsátását javasolja az Europeana lehető leghatékonyabb, világos és reális célokat kitűző, szükség esetén a projekt újraértékelését is elvégző igazgatása érdekében,

66.

javasolja a Bizottságnak, hogy végezzen kutatásokat egy olyan európai testület felállítására vonatkozóan, amely koordinálná a nemzeti hatóságok bevonását a digitalizálási folyamat, a szellemi tulajdonjogokkal kapcsolatos kifizetések és Europeana projekttel kapcsolatos egyéb kérdések ellenőrzésébe;

67.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

15.3.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 81/25

A.

mivel az állategészségügyi előírások meghatározó jelentőséggel bírnak az európai állatállomány kezelése szempontjából, lévén, hogy egyre jelentősebb mértékben befolyásolják a mezőgazdasági üzemek versenyképességét,

B.

mivel a haszonállatok Unión belüli védelmének bármely összehangolását ugyanezen célból a behozatal szabályozásának kell kísérnie annak érdekében, hogy az európai termelők ne kerüljenek hátrányos helyzetbe az európai piacon,

C.

mivel az állatok védelmével és jólétével kapcsolatos tevékenységek esetében abból az alapelvből kell kiindulni, hogy az állatok érző lények, amelyek sajátos igényeit figyelembe kell venni, és mivel a 21. században az állatvédelem az emberiesség egyik megnyilvánulása és az európai civilizáció és kultúra egyik kihívása,

D.

mivel az állatvédelmi stratégiának azt a célt kell kitűznie, hogy az állatjóléthez kapcsolódóan megnövekedett költségek kellő mértékben megtérüljenek; mivel ezért az Európai Unió által egyoldalúan kidolgozott, nagyra törő állatvédelmi politika európai és nemzetközi párbeszéd hiányában, illetve a magas szintű állatvédelmi előírások előnyeiről bel- és külföldön folytatott hathatós felvilágosítás és tájékoztatás nélkül korlátozottan lehet sikeres,

E.

mivel a közösségi állatjólét továbbfejlesztése erőteljes kutatási tevékenységet kíván meg, továbbá az állatjólét minden vonatkozó hatásvizsgálatba való beépítését és minden érdekcsoport döntéshozatali folyamatba való bevonását teszi szükségessé; mivel az európai állatjóléti stratégia sikerességének feltétele a meglévő rendelkezések minden szinten való átláthatósága, elfogadása és egységes alkalmazása, valamint azok betartásának nyomon követése,

F.

mivel Európában az elmúlt években sokféle állatvédelmi jogszabályt hoztak, és így a világon az egyik legmagasabb színvonalú állatvédelem jött létre,

G.

mivel az Európai Parlament 2006-os állásfoglalásában a következő cselekvési terv benyújtását megelőzően az állatjóléti politika alakulásáról szóló jelentés benyújtását kérte a Bizottságtól, valamint azt, hogy az állatjólét szerepeljen nemzetközi tárgyalási programjának minden szintjén,

H.

mivel az Európai Parlament már 2006-ban kiemelte, hogy javítani kell az állampolgárok tájékoztatását az állatjólét kérdésében, valamint a termelők az erre vonatkozó szabályozás betartása érdekében tett erőfeszítéseit illetően,

I.

mivel az állatok jólétét nem szabad figyelmen kívül hagyni, mivel ez összehasonlítható előnyt jelenthet az Európai Unió számára, feltéve azonban, hogy az Unió a nyílt piacon biztosítja, hogy a harmadik országokból behozott összes állat és hús a területén alkalmazottakkal azonos jóléti követelményeknek felel meg,

J.

mivel az állatjólétért és az állatok védelméért 2006 és 2010 között folytatott közösségi cselekvési terv értékelésének és felülvizsgálatának időpontjában az Európai Uniónak kötelezettséget kell vállalnia arra, hogy állatvédelmi szabványokat ismertet el a következő WTO-egyezmény mezőgazdasági részében, mégpedig az általános egyezmény végleges megkötése előtt,

K.

mivel az állatjólét, az állategészségügy és a termékbiztonság összefüggnek egymással, és mivel a magas színvonalú állatvédelem a tenyésztéstől a levágásig kedvezően befolyásolhatja a termékbiztonságot és -minőséget,

L.

mivel a fogyasztók egy bizonyos kategóriája magasabb árakat is elfogad a magasabb szintű állatjóléti szabványoknak megfelelő termékekért, míg a fogyasztók többsége még mindig az olcsóbb termékeket választja,

M.

mivel a fent említett 2006. évi állásfoglalásában az Európai Parlament kitartott amellett, hogy a szabályok, szabványok és mutatók kidolgozásához a legújabb technikát és tudományos eredményeket kell alapul venni, és hangsúlyozta, hogy gazdasági szempontokat is figyelembe kell venni, minthogy különösen a szigorú állatvédelmi szabványok az európai gazdálkodók számára működési, pénzügyi és adminisztrációs terhekkel is járnak; mivel a viszonosság elvének be nem tartása veszélyezteti a tisztességes versenyt a közösségen kívüli termelőkkel szemben,

N.

mivel az állatjólétért és az állatok védelméért 2006 és 2010 között folytatott közösségi cselekvési terv felülvizsgálatának alkalmával, és közvetlenül a 2013 utáni időszakra vonatkozó KAP-ról folytatott első viták előtt az Európai Uniónak összehangolt álláspontot kell elfogadnia a jólétről, amely figyelembe veszi az állattenyésztőknél felmerülő többletköltségek gazdasági következményeit az ár- és piacpolitikán és/vagy közvetlen támogatásokon keresztül megvalósuló, megfelelő jövedelemtámogatásukkal összefüggésben,

O.

mivel létfontosságú, hogy az európai állatvédelmi politikát egységes kereskedelempolitika kísérje, aminek azon a tényen kell alapulnia, hogy az EU erőfeszítései ellenére az állatjóléti problémákkal sem a 2004. júliusi keretmegállapodás, sem a dohai forduló más kulcsfontosságú dokumentumai nem foglalkoznak; mivel ezért mindaddig, amíg nem következik be alapvető változás a WTO-beli főbb kereskedelmi partnerek hozzáállásában, nem lehet olyan további állatjóléti szabványokat bevezetni, amelyek negatív hatásokat gyakorolnak a termelők nemzetközi versenyképességére,

P.

mivel állatjólét alatt általánosságban az állatok jólétével és egészségével kapcsolatos olyan szabványok és normák alkalmazásának eredményét értik, amelyek célja a fajokkal szorosan összefüggő egyedi szükségletek és hosszú távú jóléti igények kielégítése, mivel az Állat-egészségügyi Világszervezet (OIE) az alábbiakat az egyik legalapvetőbb állatjóléti követelményként ismeri el: táplálék és víz, a természetes viselkedés gyakorlására való lehetőség és egészséggondozás,

Q.

mivel a „Hatékonyabban működő élelmiszer-ellátási lánc” című, 2009. októberi bizottsági közlemény megállapítja, hogy „az élelmiszer-ellátási láncon belül általános jelenség a szerződéses felek közötti alkupozíciók nagyfokú kiegyensúlyozatlansága”, és hogy ezek az „egyensúlytalanságok kedvezőtlenül hatnak az élelmiszer-ellátási lánc versenyképességére, mivel a kisebb, de hatékonyabb szereplők esetleg kénytelenek alacsonyabb jövedelmezőségi szinten tevékenykedni, miközben korlátozódnak a jobb termékminőséggel és az innovatív termelési eljárásokkal kapcsolatos beruházásokra vonatkozó lehetőségeik és késztetéseik”,

R.

mivel a terhek fent említett növekedése azt eredményezheti, hogy a termelés áttelepül olyan területekre, ahol kevésbé szigorú az állatvédelem,

1.

üdvözli a Bizottság azon döntését, hogy az állatvédelemről szóló többéves cselekvési tervben néhány fontosabb területre összpontosít, majd ezt követően hoz intézkedéseket e területeken;

2.

üdvözli az állatjólétért és az állatok védelméért 2006 és 2010 között folytatott közösségi cselekvési tervet, amely az állatok európai védelmének fejlesztésére irányuló integrált megközelítésben első ízben juttatta kifejezésre az Amszterdami Szerződéshez csatolt, az állatok védelméről és kíméletéről szóló jegyzőkönyvet;

3.

megállapítja, hogy a jelenlegi intézkedések legtöbbjét kielégítő módon hajtották végre;

4.

megállapítja, hogy a 2006–2010-es cselekvési terv eredményeképpen pozitív fejlemények következtek be az állatjólét terén, de hangsúlyozza, hogy az uniós mezőgazdasági termelők nem részesültek erőfeszítéseik eredményeiből sem a piacon, sem a nemzetközi kereskedelemben, és fenntartja, hogy ezt a következő cselekvési tervben hangsúlyozni kell;

5.

nagyra értékeli az állatkísérleteket helyettesítő alternatív megoldások felkutatására végzett munkát, azonban sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy még nem történt elég erőfeszítés annak biztosítására, hogy a vonatkozó európai uniós jogszabályokban rögzítetteknek megfelelően az állatkísérleteket alternatív megoldások váltsák fel, amennyiben ilyenek rendelkezésre állnak;

6.

elismeri a Bizottság arra vonatkozó erőfeszítéseit, hogy a nem kereskedelmi vonatkozású célokat, beleértve az állatjólétet is, beépítse a kétoldalú kereskedelmi megállapodásokba, azonban hangsúlyozza, hogy az ilyen jellegű nem kereskedelmi vonatkozású célok megvalósulását a WTO-n keresztül kell hatékonyan előmozdítani;

7.

felszólítja Bizottságot, hogy ismertesse, a WTO-tárgyalások keretében milyen haladást értek el az állatjóléti kérdésekre is kiterjedő, nem kereskedelmi vonatkozású kérdések elismerése terén, valamint azt, hogy milyen mértékben veszik figyelembe a WTO-tárgyalások dohai fordulóján az állatjóléttel, illetve az állatvédelmi szabványokkal kapcsolatos kérdéseket;

8.

megelégedését fejezi ki a „The Animal Welfare Quality Project” keretében elért, az új tudományos eredményeket és az állat-egészségügyi és jóléti mutatókkal kapcsolatos új ismereteket érintő előrehaladás miatt; ugyanakkor megállapítja, hogy ez a projekt nem teljes mértékben volt figyelemmel arra, hogy e mutatók használatát a gyakorlatban előmozdítsa;

9.

elismeri, hogy szükség van az állatok szállítására vonatkozó jelenlegi szabályok uniós tagállamokban történő megfelelő végrehajtásának nyomon követésére és biztosítására, és különösen az e szállítások nyomon követésére szolgáló műholdas rendszer kidolgozására, továbbá határozottan felszólítja a Bizottságot, hogy a cselekvési terv lejártáig fennmaradó időben teljesítse feladatait e területre vonatkozóan, valamint dolgozza ki az Európai Parlament által kért és az 2005/1/EK rendelet 32. cikkében előírt tanulmányt; kéri, hogy még bármilyen új szabály végrehajtása előtt végezzék el az állattenyésztési ágazatra gyakorolt gazdasági hatáselemzést, amelynek objektív és tudományosan alátámasztott mutatókon kell alapulnia;

10.

úgy véli, hogy mind a tenyészállatok, mind a vágóállatok nagy távolságokra való szállításának elkerülése érdekében ésszerű lenne az állatok regionális tenyésztésére, forgalmazására és levágására irányuló ösztönzőket bevezetni;

11.

úgy véli, hogy az állatkertek fontos szerepet töltenek be a nyilvánosságnak a vadon élő állatvilág védelméről és jólétéről történő tájékoztatásában; aggodalmát fejezi ki, hogy a vadon élő állatok állatkertben tartásáról szóló 1999/22/EK tanácsi irányelv (4) alkalmazását nem ellenőrzik szigorúan, valamint ösztönzi a Bizottságot annak ellenőrzésére, hogy az Európai Unió összes tagállama átültette-e és hatékonyan alkalmazza-e az irányelvet;

12.

üdvözli a sertésekre vonatkozó állattartási követelmények terén elért előrelépéseket annak ellenére, hogy még mindig előfordulnak olyan esetek, amelyek során nem tartják be a követelményeket; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az Európai Élelmiszer-biztonsági Ügynökség (EFSA) ajánlásai ellenére a sertések védelmére vonatkozó minimumkövetelmények megállapításáról szóló, 2008. december 18-i 2008/120/EK irányelv egyes rendelkezései tekintetében még mindig hiányoznak a megvalósítható elképzelések, és ezért felszólítja a Bizottságot, a tagállamokat és az érintett ágazatokat a jogsértések meghatározására és az ilyen magatartások okainak feltárására, valamint arra, hogy tegyék meg az ezen irányelv fokozottabb betartása érdekében szükséges erőfeszítéseket;

13.

egyszersmind nyomatékosan kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy a tojótyúkok esetében alkalmazott hagyományos ketrecekre 2012-ben életbe lépő tilalmat teljes mértékben tartsák be, és felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vezessenek be szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az ágazat képes legyen megfelelni e követelménynek, valamint arra, hogy a végrehajtás folyamatát ellenőrizzék a tagállamokban; fenntartja, hogy a tojás EU-ba történő behozatalának szintén az európai termelők számára előírt termelési feltételeknek kell megfelelnie;

14.

a jogszabályoknak nem megfelelő tojásokkal folytatott kereskedelemnek az egész EU-ra kiterjedő tilalmára szólít fel;

15.

azt a következtetést vonja le, hogy a jelenlegi cselekvési terv átültetése több ponton is hiányos, és hangsúlyozza annak szükségességét, hogy mielőtt új szabályok kerülnének bevezetésre, először a meglévő szabályok átültetését kell biztosítani; ebben az összefüggésben felhívja a figyelmet annak fontosságára, hogy a szabályok megsértését minden tagállamban tényleges szankcióval kell sújtani;

16.

hangsúlyozza, hogy a Bizottság saját, 2010-ben elvégzendő értékelésének tartalmaznia kell az eredmények és az esetleges hiányosságokból levonható tanulságok mélyre ható elemzését;

17.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság az elmúlt években nem fogalmazott meg az állatjólétet tiszteletben tartó termelés értékéről szóló egyértelmű kommunikációs stratégiát, továbbá hogy kizárólag a 2009 októberében bemutatott jelentésre szorítkozott;

18.

elismeri, hogy a Közösség minden állatot érző lénynek tekint (a Szerződés 13. cikke); elismeri, hogy a cselekvés ez idáig főként az élelmiszertermelésre szánt állatokra összpontosított, valamint hogy az állatok más kategóriáit – is be kell vonni a 2011–2015-ös időszakra vonatkozó cselekvési tervbe;

19.

emlékeztet arra, hogy már a fent említett 2006. évi állásfoglalásában kérte, hogy a jelenlegi cselekvési tervet egy újabb kövesse, és ezért felhívja a Bizottságot, hogy készítsen – az új tudományos bizonyítékokon és tapasztalatokon alapuló – jelentést, amelyben értékeli a jelenlegi terv megvalósulását és az állatjólét helyzetét az EU-ban, amely alapján hozzá lehet fogni a 2011 és 2015 közötti évekre az állatvédelemre vonatkozó cselekvési terv kidolgozásához és végül az előző cselekvési terv eredményei alapján biztosítani kell a szükséges finanszírozást;

20.

szorgalmazza, hogy a szabványok harmonizálása és a belső piacon a kiegyensúlyozott versenyfeltételek biztosítása érdekében tegyenek intézkedéseket a meglévő jogszabályok haladéktalan végrehajtásának biztosítására; ajánlja, hogy a felesleges ismétlődés elkerülése érdekében az új jogszabályokra irányuló javaslatokat értékeljék a már meglévő jogszabályok teljes körű végrehajtásának alternatívájához képest;

21.

javasolja a Bizottságnak, hogy értékelő jelentésében – egyebek mellett – elemezze, hogy a jelenlegi cselekvési terv milyen mértékben adott választ társadalmunk állatjóléttel kapcsolatos elvárásaira, a rendszer fenntarthatóságára a termelők szempontjából, valamint, hogy a terv bevezetése mennyiben érintette a belső piac működését;

22.

felszólítja a Bizottságot, hogy tárja fel az állatvédelmi előírások hatásait, valamint átfogóan vegye figyelembe a különböző tényezők – mint az állatvédelem, a fenntarthatóság, az állategészségügy, a környezet, a termékminőség és a gazdaságosság – közötti kölcsönhatásokat;

23.

úgy véli, hogy az Európai unió működéséről szóló szerződés 13. cikke létrehozott egy olyan új jogi helyzetet, amelynek értelmében az Unió mezőgazdasági, halászati, közlekedési, belső piaci, kutatási, technológiafejlesztési és űrkutatási politikáinak kialakításánál és végrehajtásánál az Uniónak és a tagállamoknak teljes mértékben figyelembe kell venniük az állatok mint érző lények kíméletére vonatkozó követelményeket, miközben tiszteletben tartják a tagállamok – különösen a vallási szertartásokra, kulturális hagyományokra és regionális örökségre vonatkozó – jogszabályi vagy közigazgatási rendelkezéseit és szokásait; e cikk hatályának valamennyi haszonállatra és fogságban tartott állatra, úgymint az élelmiszer-termelési céllal tartott állatokra, a kedvtelési célból tartott állatokra, a cirkuszi állatokra és állatkertben tartott állatokra ki kell terjednie, figyelembe véve továbbá azt is, hogy a különböző tulajdonságok és az eltérő életkörülmények másfajta kezelést tesznek szükségessé;

24.

felhívja a Bizottságot, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 13. cikke alapján, legkésőbb 2014-ig, továbbá hatástanulmány alapján és az érintett felekkel folytatott konzultációt követően tegyen érvekkel alátámasztott javaslatot az EU általános állatvédelmi szabályozására, amelynek a rendelkezésre álló tudományos ismeretek és az igazolt tapasztalatok alapján hozzá kell járulnia az állatvédelem fogalmának, az állatjóléthez kapcsolódó költségek és az alkalmazandó alapvető feltételek közös értelmezéséhez;

25.

úgy véli, hogy ennek az általános állatvédelmi szabályozásnak – az állategészségügyi szabályoknak megfelelően – magában kell foglalnia megfelelő iránymutatásokat a felelősségteljes állattenyésztés tekintetében, egy, az ellenőrzéseket és az összehasonlítható adatok gyűjtését érintő egységes rendszert, továbbá az állatok kezelésével foglalkozók képzésével kapcsolatos követelményeket és az állattulajdonosok, állattenyésztők és állattartók sajátos felelősségének pontos meghatározását; úgy véli, hogy a fenti követelmények megfelelő betartása érdekében az összes ilyen követelménynek együtt kell járnia a termelők számára biztosított forrásokkal;

26.

úgy véli, hogy ez az európai állatvédelmi jogszabály megalapozza majd az Európai Unió közös állatvédelmi alapszintjét, amely mind a hazai termékek, mind a harmadik országokból származó behozatalok belső piacán való szabad és tisztességes verseny feltétele; úgy véli azonban, hogy valamennyi tagállam és régió számára lehetővé kell tenni, hogy megengedjék azt az egyes termelők vagy termelői csoportok számára, hogy szabályozottabb, önkéntes rendszereket vezessenek be a verseny torzulása nélkül és biztosítva az EU versenyképességét a nemzetközi piacokon;

27.

úgy véli, hogy az importból származó termékeknek az európai termelőkkel szemben támasztott állatjóléti követelményekkel azonos feltételeknek kell megfelelniük;

28.

felszólít arra, hogy kompenzálják az európai mezőgazdasági termelőket a magasabb szintű állatjóléti szabványokkal összefüggő, magasabb termelői költségekért; javasolja, hogy 2013-tól építsék be az állatjóléti intézkedések finanszírozását az új közös agrárpolitikai támogatási rendszerekbe;

29.

úgy véli, hogy az állampolgárok EU-n belüli magas szintű állatjóléttel és az egyes érintett ágazatok által tett erőfeszítésekkel kapcsolatos tájékoztatásának e politika kulcsfontosságú elemét kell képeznie;

30.

úgy véli, hogy az állatjólétre vonatkozó feltételek beillesztése a nemzetközi megállapodásokba elengedhetetlen termelőink versenyképességének a globalizálódott piacon való biztosítása szempontjából, valamint a termelés olyan régiókba történő áttelepítése megakadályozásának, ahol egyértelműen alacsonyabb az állatjólét szintje, és amelyek ennek köszönhetően modellünkkel tisztességtelen versenyre kelnek;

31.

üdvözli az állatjóléti címkézés különböző lehetőségeiről szóló, a Bizottság fenti, 2009. október 28-i közleményében ismertetett vitát; ugyanakkor emlékeztet, hogy ezeket a lehetőségeket tágabb keretben kell figyelembe venni, különös figyelmet fordítva többek között a környezetvédelemre, a takarmányozásra és az éghajlatra vonatkozóan meglévő különböző címkézési rendszerekre; kiemeli, hogy az európai fogyasztók számára nyújtott információnak feltétlenül szilárd és konszenzusos tudományos alapokon, valamint a fogyasztó számára megfelelő érthetőségen kell nyugodnia;

32.

javasolja, hogy a címkén feltüntetett tájékoztatás legyen pontos, egyértelmű, és utaljon az EU által megkövetelt szigorú állatjóléti előírások betartására; az objektív tájékoztatás biztosítása érdekében fenntartja, hogy a Bizottságnak kell gondoskodnia arról, hogy az állampolgárok megkapják az európai állatjóléti rendszerre vonatkozó szükséges tájékoztatást;

33.

javasolja, hogy vizsgálják meg az állatjóléti politikának a többi uniós politikával való összhangját;

34.

felszólítja a Bizottságot, hogy mélyrehatóan értékelje azokat a lehetséges problémákat, amelyeket az európai állatjóléti előírások okozhatnak a termelők versenyképességének, továbbá tekintse át a termelőknek az említett előírások betartása érdekében nyújtott támogatások rendszerét;

35.

úgy véli, hogy mielőtt új jogszabályokat dolgoznának ki, a már meglévő általános vagy egyedi jogszabályokat kell megfelelően alkalmazni; a példa kedvéért rámutat a tyúkok esetében alkalmazott hagyományos ketrecek tilalmára, a sertésekre vonatkozó jogszabályokra, az állatszállításra, valamint a liba- és kacsatenyésztésre vonatkozó szabályokra; hangsúlyozza, hogy az állatjólétre vonatkozó további intézkedéseket összhangba kell hozni más közösségi célkitűzésekkel, így pl. a fenntartható fejlődéssel, és különösképpen a fenntartható állattenyésztéssel és -fogyasztással, a környezet és a biodiverzitás védelmével, a hatályos jogszabályok alkalmazásának javítását célzó stratégiával, valamint a nem állatokon végzett kutatás felé történő haladás felgyorsítására vonatkozó átfogó stratégiával;

36.

úgy véli, hogy a már meglévő közösségi vagy tagállami intézmények keretében létre kell hozni egy összehangolt európai állatvédelmi hálózatot, amely tevékenységének a fent javasolt általános állatvédelmi jogszabályokon kell alapulnia; úgy véli, hogy egy ilyen hálózatnak ki kell jelölnie egy koordináló szervként működő intézményt, amelynek el kell látnia a „központi irányítású intézményre” bízott feladatokat, amelyre a Bizottság fenti, 2009. október 28-i közleménye utal; továbbá úgy véli, hogy egy ilyen koordináló szerv nem láthatja el ugyanazon feladatokat, amelyeket a Bizottság vagy egyéb ügynökségek már végeznek, azonban olyan támogató eszközként kell működnie, amely segítséget nyújt a Bizottság, a tagállamok, az élelmiszerlánc résztvevői és a polgárok számára a képzés és oktatás, a legjobb gyakorlatok, a tájékoztatás és a fogyasztói tájékoztatás és értékelés tekintetében, illetve azáltal, hogy kifejezésre juttatja a tervezett jogszabályi és politikai javaslatokkal, illetve azoknak az állatok jólétére és az állatjóléti szabványokra gyakorolt hatásáról a legfrissebb tudásanyag alapján alkotott nézeteit, és azáltal, hogy összehangolja az új technikák tesztelésének uniós rendszerét;

37.

úgy véli, hogy az állatok szükségleteiről és az állatokkal való, tudományos ismereteken alapuló bánásmódról megfelelő és komolyan veendő formában kell tájékoztatást adni. A referenciaközpontok európai hálózatának feladata az oktatással és a tájékoztatással kapcsolatos intézkedések végrehajtása lenne, mivel a szabványosított minőségi kritériumokon alapuló tudásátadás fontos ahhoz, hogy elkerülhetők legyenek a szélsőséges szemléletmódok;

38.

felhívja a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb mérje fel, hogy az állatok jólétére vonatkozó intézkedések milyen költséget jelentenek az európai termelők számára, és az európai állattenyésztők versenyképessége megszűnésének kezelése érdekében legkésőbb 2012-ben tegyen javaslatot ajánlásokra, iránymutatásokra és egyéb szükséges intézkedésekre;

39.

felszólítja a tagállamokat, hogy tegyék meg a megfelelő intézkedéseket az állatvédelem és az állatjólét eszméjének az oktatás révén történő terjesztéséért;

40.

úgy véli, hogy célként egy célirányos és kockázatelemzésen alapuló ellenőrzési rendszert kell kitűzni, amelynek központjában objektív tényezők állnak, és azon tagállamoknak, amelyekben átlagon felüli mértékű jogsértések fordulnak elő, szigorúbb ellenőrzésekkel kell számolniuk;

41.

hangsúlyozza, hogy a „Hatékonyabban működő élelmiszer-ellátási lánc” című bizottsági közleményben taglalt, az élelmiszerláncban fellelhető egyensúlyzavarok gyakran az elsődleges termelőket érintik hátrányosan; emlékeztet arra, hogy az ebből származó többletköltségek az elsődleges termelőket korlátozzák befektetéseikben;

42.

hangsúlyozza, hogy e tekintetben az Európai Unió költségvetésében elegendő pénzeszközt kell biztosítani a Bizottság ellenőrzési feladatainak lehetővé tételére, szükség szerint a termelők támogatására, továbbá a termelők az új és változó állatjóléti szabványok elfogadása miatti csökkenő versenyképességének ellensúlyozására, figyelemmel arra, hogy e szabványok költsége ne terhelje azt az árat, amelyet az állattenyésztő kap termékei eladásáért;

43.

hangsúlyozza, hogy uniós szinten fenn kell tartani a mezőgazdasági ágazat versenyképességének javítását és fokozását az állatjólétre vonatkozó hatályos szabályok előmozdítása és tiszteletben tartása révén, illetve a környezetvédelmi követelmények tiszteletben tartása mellett;

44.

felszólítja a tagállamokat, hogy ügyeljenek arra, hogy az uniós állatvédelmi jogszabályok bármilyen megsértése hatékony és arányos szankciókat vonjon maga után, valamint arra, hogy e szankciókat az illetékes hatóságoknak a tájékoztatást és eligazítást szolgáló kampánya, illetve megfelelő korrekciós intézkedések kísérjék;

45.

felhívja a tagállamokat, hogy tegyék meg a megfelelő megelőző intézkedéseket az állatvédelmi jogszabályok megsértésének megakadályozása érdekében;

46.

üdvözli, hogy a tagállamok jelentősen csökkentették az antibiotikumok használatát az állattartásban, mivel azoknak a növekedés serkentésére történő használatát az EU betiltotta, míg ezek az Egyesült Államokban és néhány más országban továbbra is engedélyezettek; elvárja azonban, hogy a Bizottság és a tagállamok felelős módon kezeljék az állatok antibiotikumokkal szembeni rezisztenciájának növekvő problémáját; felszólítja a Bizottságot, hogy az állat-egészségügyi termékek hatékony használatának biztosítása érdekében gyűjtsön adatokat e termékek – többek között az antibiotikumok – alkalmazásáról és végezze el azok elemzését;

47.

szorgalmazza a „The Animal Welfare Quality Project” értékelését és továbbfejlesztését, különösen az eszköz egyszerűsítése és gyakorlati alkalmazása tekintetében;

48.

úgy ítéli meg, hogy ezeknek az állatjóléti mutatóknak az importált termékeken történő mérése komplex feladat lesz; e mutatók hasznosságának vagy megalapozottságának megkérdőjelezése nélkül, hangsúlyozza, hogy ezek az eszközök az európai termelők kárára nem torzíthatják a versenyt;

49.

felszólítja a Bizottságot, hogy az „Animal Welfare Quality Project” végleges jelentése alapján tegyen javaslatot az állatjólétnek az „Animal Welfare Quality Project” során kidolgozott technika segítségével való európai uniós értékelésének kísérleti időszakára;

50.

felhívja a tagállamokat, hogy ezzel összefüggésben aknázzák ki jobban az alkalmazott kutatás, valamint az állat-egészségügyi szempontból hasznos innovációs és korszerűsítési beruházások számára az Európai Unió vidékfejlesztési alapjaiból és a Kutatási Főigazgatóság hetedik keretprogramjából (2007-2013) nyújtható támogatási lehetőségeket; felszólítja továbbá a tagállamokat és a Bizottságot, hogy fokozzák a pénzügyi beruházást a kutatás területén, valamint az új technológiák és technikák fejlesztését az állatjólét területén;

51.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek meg minden erőfeszítést annak biztosítására, hogy az OIE (Állat-egészségügyi Világszervezet) állatjóléti iránymutatásai olyan jóléti szabványokat mozdítsanak elő, amelyek megfelelően tükrözik az ezen a területen meglévő tudományos bizonyítékokat;

52.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

15.3.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 81/33

A.

mivel az üvegházhatást okozó gázoknak a légtérben történő, korábban nem tapasztalt mértékű felhalmozódásából következő éghajlatváltozás tudományos felismerés, amely súlyos következményekkel járhat majd az ökoszisztémákra nézve,

B.

mivel ez közvetlenül érinti a mezőgazdaságot, amely egyike a számos olyan gazdasági tevékenységnek, amely az emberiség jóléte érdekében a természeti erőforrásokat kezeli,

C.

mivel az éghajlatváltozás a környezet, társadalom és gazdaság egyik legsúlyosabb veszélyforrása, a mezőgazdasági kultúrák termékenysége évre-évre jelentős ingadozást mutat, ami lényegében a szélsőséges időjárási viszonyok változékonyságának tulajdonítható, ez magától értetődően hatást gyakorol az összes gazdasági ágazatra, beleértve a legsebezhetőbbet, a mezőgazdaságot is,

D.

mivel a mezőgazdaság két fontos üvegházhatást okozó gáz (a dinitrogén-oxid és a metán) egyik elsődleges kibocsátójaként, amely gázok a mezőgazdasági termelés különböző biológiai folyamatainak eredményeként keletkeznek, hozzájárul az éghajlatváltozáshoz, és ugyanakkor jelentős mértékben ki is van téve e zavarok káros hatásainak,

E.

mivel az EU-27-ben a mezőgazdaságból (beleértve az állatállományt is) származó, üvegházhatást okozó gázok kibocsátása 20 %-kal csökkent 1999 és 2007 között, továbbá az Unión belül az 1990. évi 11 %-ról 2007-re 9,3 %-ra csökkent a mezőgazdaság részesedése az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása tekintetében, ami többek között az EU mezőgazdasága nagyobb hatékonyságának, a trágyák hatékonyabb felhasználásának, valamint a KAP legutóbbi reformjainak tudható be,

F.

mivel a mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás az a két gazdasági ágazat, amely képes az emberi tevékenységből eredő szén-dioxid befogására, egyrészt az erre alkalmas talajban történő megkötés és tárolás révén, másrészt a növényekben a fotoszintézis segítségével történő megkötés révén; mivel ezek az ágazatok jelentős mértékben hozzájárulhatnak a felmelegedés enyhítésére irányuló erőfeszítésekhez,

G.

mivel az éghajlatváltozás már most negatív hatásokat gyakorol az Unió mezőgazdaságára (a vízkészletek csökkenése, sótartalmuk növekedése és gyakoribb szárazság, a téli csapadékmennyiség jelentős növekedése és áradások északon, az alacsonyan fekvő partvidékeket veszélyeztető emelkedő tengerszint és szikesedés, viharok és egyéb rendkívüli időjárási jelenségek, erózió és földcsuszamlások, valamint káros rovarok, illetve állati és növényi betegségek elterjedése), és mivel e jelenségek várható felgyorsulása súlyos gazdasági, társadalmi és környezeti hatásokat hozhat majd a mezőgazdasági, erdőgazdálkodási és idegenforgalmi ágazatokban,

H.

mivel a mezőgazdasági ágazat a gazdálkodók szakértelmére, az erős KAP-ra, valamint a kutatás és az innováció fejlesztésére támaszkodva egyrészt képes alkalmazkodni e körülményekhez, másrészt képes enyhíteni az éghajlatváltozás következményeit, de mivel nehezen irányítható természeti folyamatokról van szó, ehhez hatalmas erőfeszítésre van szükség,

I.

mivel az európai mezőgazdaság olyan foglalkoztatási tartalékot jelent, amelyet meg kell óvni és fejleszteni kell,

J.

mivel a mezőgazdaság továbbra is alapvetően fontos ahhoz, hogy az európai vidéki területeken fennmaradjon az emberi tevékenység, különösen azon szolgáltatások széles skálájának köszönhetően, amelyeket a mezőgazdasági termelők a társadalom többi részének nyújthatnak,

K.

mivel a mezőgazdaságot közvetlenül érintik a megújuló energiaforrások kifejlesztésével kapcsolatos uniós célkitűzések, továbbá mivel ennek kifejlesztése érzékelhetően tud hozzájárulni az üvegházhatást okozó gázok csökkentéséhez,

L.

mivel az EU mezőgazdaságának elsődleges feladata ellátni élelemmel az Unió lakosságát,

M.

mivel az Uniónak úttörő szerepet kell vállalnia a globális felmelegedés elleni küzdelemben,

1.

kijelenti, hogy az európai mezőgazdaság és erőgazdaság képes hozzájárulni az éghajlatváltozás enyhítése vonatkozásában az Unió által kitűzött célokhoz, megoldásokat és támogatást kínálva az üvegházhatást okozó gázkibocsátásának korlátozására és csökkentésére, támogatva a CO2 talajban történő megkötését, továbbá fejlesztve a fenntartható megújuló energiaforrások termelését és maximalizálva a fotoszintézist; hangsúlyozza, hogy ezért feltétlenül ösztönözni kell másfajta, forgalomba hozható és forgalomba nem hozható termékeket előállító mezőgazdaság kialakítását, amely a lehető leghatékonyabban kihasználja az egyes ökoszisztémákban rejlő természetes lehetőségeket és a fenntarthatóság növelése érdekében összeegyezteti a gazdasági, környezetvédelmi és társadalmi, valamint az állatjóléti szükségleteket is;

2.

úgy véli, hogy a mezőgazdaságnak az éghajlatváltozás enyhítésének globális folyamatában való még aktívabb elköteleződése során nem szabad rontania az EU mezőgazdasági-élelmiszeripari szektorának versenyképességi pozícióját a világpiacon;

3.

úgy véli, hogy a biomezőgazdaság, a külterjes legelőgazdálkodás és az integrált termelés gyakorlatai a környezetkímélőbb mezőgazdasági termelés egyik alternatíváját kínálják; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy olyan megoldásokat kell találni, amelyek lehetővé teszik az európai termőterület többségét elfoglaló hagyományos mezőgazdaság számára, hogy jelentős mértékben hozzájáruljon a fenntartható környezetgazdálkodáshoz;

4.

elismeri, hogy az innovációnak fontos szerepet kell játszania a mezőgazdaság által az éghajlatváltozásra és a környezetre gyakorolt hatás csökkentésében;

5.

külön kéri, hogy a jövőbeni KAP tájékoztatási és képzési akciók révén, valamint ösztönző intézkedések segítségével olyan gyakorlatokat támogasson, amelyek hozzájárulnak a mezőgazdaság hatékonysága és az üvegházhatást okozó gázkibocsátás mérséklésére való képessége, valamint a szénmegkötés fokozásához, például:

6.

hangsúlyozza, hogy az ilyen, a természeti környezetet jobban tiszteletben tartó mezőgazdasági gyakorlatok kedvező hatással vannak a biodiverzitásra, a talajminőségre, a vízvisszatartásra, valamint hozzájárulnak az erózió és a környezetszennyezés elleni küzdelemhez is; így a mezőgazdasági tevékenységnek a éghajlatváltozásra gyakorolt hatásainak enyhítése a mezőgazdaságnak köszönhető további, a társadalomnak tett szolgálatnak tekinthető;

7.

sürgeti közös európai erdészeti politika kialakítását, amely képes az erdők fenntartható kezelésének és termelésének előmozdítására, valamint a faipari ágazatban és annak gazdasági fejlesztésében rejlő lehetőségek jobb kiaknázására, hiszen ez az ágazat tud a legnagyobb mértékben hozzájárulni a szénmegkötéshez; mindez az adott régióra jellemző különböző erdőgazdálkodási feltételek maximális figyelembevételével valósítandó meg, mivel Észak- és Dél-Európa erdei élőhelyei különböző lehetőségekkel rendelkeznek, valamint más és más veszélyek fenyegetik őket;

8.

felhívja a figyelmet arra, hogy az erdők a hatékony vízgazdálkodáshoz is jelentősen hozzájárulnak; ezért olyan erdőgazdálkodási gyakorlatra ösztönzi a tagállamokat, amely csökkenti a vízjárásbeli különbségeket az aszályos és árvizes időszakok között, így mérsékelhetők az aszályok és árvizek mezőgazdaságra, energiatermelésre és lakosságra gyakorolt negatív hatásai;

9.

ajánlja a hegyekre vonatkozó politikák megerősítését, mivel a mezőgazdasági és állattenyésztési ágazat különösen fontos szerepet játszanak az éghajlatváltozás mérséklésében, az alkalmazkodás fenntartásában, valamint a sérülékenység csökkentésében, különösen a legelők megfelelő gondozásán keresztül;

10.

stratégiák kidolgozását irányozza elő az Európai Unió mezőgazdaságában megjelenő negatív hatások megelőzésére és enyhítésére, például:

11.

hangsúlyozza, hogy a dinitrogénoxid-kibocsátás csökkenthető a nitrogéntartalmú műtrágyák hatékonyabb felhasználásával (precíziós mezőgazdaság); hangsúlyozza továbbá, hogy a biogáztermelésből származó maradék biomasszával történő trágyázás lehetővé teszi a precíziós szervestrágyázást és ezáltal a kibocsátás mérséklését;

12.

kéri a haszonállatok takarmányozásával kapcsolatos kutatások megerősítését és a tenyésztett háziállatok genetikai alapú válogatását a metánkibocsátás csökkentése érdekében, azzal a feltétellel, hogy ezeket a hatásmérséklő intézkedéseket nem fogadják el, ha azok az állategészségügyet és az állatjólétet veszélyeztetik; kéri továbbá, hogy ezzel párhuzamosan indítsanak olyan felvilágosító programot, amely tájékoztatja a fogyasztókat vásárlási és étkezési szokásaiknak az éghajlatra gyakorolt hatásairól;

13.

nyomatékosan kéri továbbá a növénytermesztés területén a növényi fajták és fajtanemesítések kutatásainak megerősítését és fokozását, annak érdekében, hogy az e változások által okozott kihívásoknak a növénytermesztési ágazat megfeleljen, különösen a megfelelő mennyiségű és minőségű alapanyag, ezáltal biztonságos élelmiszerellátás fenntartása tekintetében; úgy véli, hogy e kutatásoknak elsősorban a szárazsághoz és szélsőséges hőmérséklethez alkalmazkodó növényfajtákra és az ehhez kapcsolódó gazdálkodási technológiákra kell összpontosítania; hangsúlyozza továbbá, hogy ezek a fajok és technológiák egyes vidékek költséges és hatástalan öntözési rendszereivel szemben életképes megoldást jelentenek, és előnyük, hogy a helyi közösségek fokozott érdeklődéssel fogadják;

14.

hangsúlyozza, hogy a szerves trágyák optimális tárolása és termőföldön történő elhelyezése, valamint az ilyen ürülék anaerob digesztorokban történő feldolgozása jelentik pillanatnyilag a legígéretesebb technológiákat a metánkibocsátás (egyben megújuló energiaforrást is biztosítva) és a vegyi nitrogéntartalmú műtrágyáktól való függőség csökkentése céljából, elsősorban a jelentős állattenyésztő régiókban; e biogáz elősegíti az energetikailag önellátó mezőgazdaság kialakulását;

15.

kiemeli ebben az összefüggésben annak szükségszerűségét, hogy a biogáztermelő trágyaerjesztőkből származó fermentált anyagokat a műtrágya helyett lehessen használni anélkül, hogy azok az „állati trágyák” kategóriájába tartoznának, ami által tovább csökkenthető a műtrágyahasználat;

16.

kéri az adminisztráció egyszerűsítése, valamint a kutatási és fejlesztési erőfeszítések felgyorsítását a mezőgazdasági üzemekben megtalálható biomassza (mezőgazdasági vagy erdészeti hulladék), az állattenyésztésből származó biogáz, valamint az egyéb fenntartható agroüzemanyagok kiaknázása és felhasználása érdekében;

17.

hangsúlyozza, hogy a biomassza felhasználása során érvényesülnie kell a fenntarthatóság elvének; úgy véli, hogy ennek megfelelően a mezőgazdasági alapanyagok keletkezési helyéhez legközelebb eső felhasználási módokat kell ösztönözni, ezáltal csökkenthetők a szállításból eredő energiaveszteségek;

18.

felhívja a figyelmet arra, hogy a biomassza fűtési célú felhasználása jelentős mértékben mérsékelheti az éghajlatváltozás káros következményeit; éppen ezért felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy nyújtsanak vidékfejlesztési támogatást azon vidéki közintézményeknek, amelyek bioenergia-alapúvá állítják át fűtési rendszerüket;

19.

felhívja a figyelmet, hogy az IKT erőteljesebb igénybevétele révén javítható az előállítás egyes szakaszainak felügyelete, és optimizálható azok irányítása a termelésnek a termelőeszközök felhasználásához képest történő növelése érdekében, egyidejűleg pedig csökkenthető az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása és az energiafogyasztás; hangsúlyozza továbbá, hogy az IKT erőteljesebb igénybevétele, a gazdálkodók új technológiákkal kapcsolatos képzésére vonatkozó politikák integrálása, valamint a fiatal vállalkozók innovációjának és vállalkozásainak támogatása kulcsfontosságú kérdések, a gazdálkodás környezeti fenntarthatósága és az ágazat versenyképesebbé tétele szempontjából egyaránt.

20.

hangsúlyozza, hogy az Unió a mezőgazdasági termékek legnagyobb importőre, pedig az import az európai termelésnél magasabb karbonköltséggel jár, egyrészt a harmadik országokban hatályos, gyakran alacsonyabb szintű környezetvédelmi előírások, másrészt a nagy távolságokra történő szállítás kibocsátásai és az erdőirtás miatt; úgy véli, hogy a fogyasztókat célzott kommunikációs stratégia révén tájékoztatni kell a fenntartható mezőgazdasági termelésből származó, jó minőségű termékekből álló egészséges étrend előnyeiről, melynek szénmérlegét meg kell különböztetni az importált termékekétől; úgy véli továbbá, hogy méltányosan ellentételezni kell az európai termelők által a kibocsátások csökkentése érdekében tett erőfeszítéseket, valamint ösztönözni kell a helyi termelés diverzifikálását (többek között a növényi fehérjék termelésének Unióban való fejlesztése révén);

21.

támogatja ebben az összefüggésben az „uniós származási hely” önkéntes feltüntetését azoknál a termékeknél, amelyek teljes egészében az Európai Unióból származnak;

22.

sürgeti a harmadik országokból származó import ellenőrzésére irányuló hatékony mechanizmusok kialakítását, továbbá az európai termelők által az éghajlatváltozás elleni küzdelem során teljesítendő és a harmadik országokból származó importtal szemben támasztott követelmények teljes viszonossága mellett érvel, annak érdekében, hogy ne csökkenjen a közösségi termelés versenyképessége;

23.

hangsúlyozza, hogy az Uniónak beruházásokat kell eszközölnie a mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás fejlesztésére irányuló politika terén annak érdekében, hogy hozzá tudjon járulni az új gyakorlatok terjesztéséhez, és elő tudja mozdítani a fenntartható mezőgazdaságot szerte a világban;

24.

hangsúlyozza, hogy az európai mezőgazdaság alkalmazkodik, és továbbra is alkalmazkodnia kell a folyamatban lévő éghajlati változások következményeihez, és fel kell készülnie azokra a hatásokra, amelyeket e változások gyakorolnak majd az Unió számos régiójára;

25.

úgy véli, hogy ilyen körülmények között az Uniónak egységes, a mezőgazdaságnak az eljövendő két különböző fajtájú éghajlati zavarhoz való alkalmazkodásra irányuló stratégiát kell kidolgoznia:

26.

úgy véli, hogy a KAP-nak fenntarthatóbb módón és hatékonyabban kell összpontosítania az erőforrás-gazdálkodásra, és ezt figyelembe kell venni a KAP küszöbön álló reformja során, többek között az alábbiak szerint:

27.

hangsúlyozza, hogy szükséges lehet a rosszabb termőhelyi adottságokkal rendelkező, korábban ártéri jellegű, de később lecsapolt területeken a vízgazdálkodás, beleértve a folyószabályozások újragondolása, az erre alkalmas ártéri területek revitalizálása, és a korábbi ártéri erdők újratelepítése;

28.

hangsúlyozza, hogy a KAP-nak hozzá kell járulnia, hogy a mezőgazdaság fenntarthatóbbá váljon, ezzel egyidejűleg pedig növekedjen a termés, szem előtt tartva ugyanakkor, hogy a globális felmelegedés az egész világban, így Európában is veszélyeztetheti a termelési és élelmezési kapacitásokat;

29.

úgy véli ugyanakkor, hogy a KAP-nak olyan pénzügyi eszközökkel kell ösztönöznie a tagállamok helyi hatóságait az intézkedések megtételére, mint például a következők:

30.

rámutat, hogy az éghajlatváltozásnak a mezőgazdaságra gyakorolt következményei azonnaliak és aránytalanul kedvezőtlenek, és emiatt a mezőgazdaság elsőbbséget igényel a éghajlatváltozás következményeinek enyhítését célzó intézkedések kidolgozása során;

31.

úgy véli, hogy a KAP állapotfelmérésében hivatkozott „új kihívásokat”, vagyis az éghajlatváltozást, a vízgazdálkodást, a megújuló energiaforrásokat és a biodiverzitást meg kell ismételni, valamint a talaj minőségének és funkcióinak (szénmegkötés, vízvisszatartási képesség és ásványi anyagok, biológiai élet …), tiszteletben tartását és javítását hozzá kell adni ezekhez a kihívásokhoz, mivel ezek mind a jövő generációit érintő fontos kérdések, ezért a jövőbeli KAP-ban ezeket fokozottan figyelembe kell venni;

32.

megállapítja, hogy a jelenlegi kereszt-megfelelési rendszer – amelynek a célja, hogy a mezőgazdasági termelők az állatjólét, állategészség és környezetvédelem tekintetében rendkívül magas szabványoknak feleljenek meg – problémás a termelők számára és jelenlegi formájában talán nem a legjobb módja a kívánt eredmény elérésének; a KAP következő reformja tekintetében felszólít arra, hogy helyezzenek nagyobb hangsúlyt a fenntarthatóbb és hatékonyabb termelési modellekre, szem előtt tartva azt, hogy ezekhez állami finanszírozáshoz van szükség annak érdekében, hogy a gazdálkodók az egész társadalom hasznára tett szolgáltatások (vidéki területek karbantartása, biodiverzitás megőrzése, karbonbefogás és élelmezésbiztonság) nyújtásából eredő többletköltségeit ellentételezzék;

33.

elismeri, hogy a KAP-nak a világon élenjáró normákat kell kitűznie a környezetvédelem terén; rámutat arra, hogy ez olyan költségszintet jelent, amely a piacból nem térül meg, bár annak egy részét közjavak nyújtásának lehet tekinteni, továbbá hogy az európai termelőknek védelemre van szükségük az olyan harmadik országokból származó termékekkel szembeni versenyben, amelyek nem teljesítik az EU környezetvédelmi normáit;

34.

úgy véli, hogy az éghajlatváltozás rákényszeríti az Uniót az agrárpolitikai modell elfogadására; felkéri ezért a Bizottságot, hogy a KAP 2013 utáni reformjáról szóló közleményében a KAP valamennyi célkitűzésével összhangban támogasson fenntarthatóbb és hatékonyabb mezőgazdasági modellt, melynek célja az elégséges, biztonságos és a környezeti egyensúlyt jobban tiszteletben tartó élelmiszerek előállítása; egy ilyen modellt igazságos és jogszerű termelési támogatási rendszerre kell alapozni és a gazdálkodói szakma szerepét is erősítenie kell;

35.

úgy véli, hogy ahhoz, hogy az európai mezőgazdaság a jövőben hozzájáruljon a az élelmiszerbiztonsághoz és az éghajlatvédelemhez, feltétlenül szükséges egy nagyra törő KAP fenntartása, különös tekintettel a közösségi költségvetésből finanszírozott közvetlen kifizetések, illetve az egyszerűsített és igazságosabb kifizetések rendszerére az EU egészében;

36.

kiemeli a fejlesztési alap létrehozásának és állandó biztosításának fontosságát az alternatív gazdasági tevékenységekben, amelyek a helyi közösségeknek a szárazság és/vagy természeti források hiányától sújtott mezőgazdasági termeléstől való függőségét képesek csökkenteni; az alternatív gazdasági tevékenységekhez szükséges feltételek biztosítása meghatározza az európai támogatási alaphoz való hozzáférést;

37.

kiemeli a helyi igényekhez igazodó integrált vidékfejlesztési tervek fontosságát, a termőterületek kihasználtságának javítása révén, a változó környezeti körülményekhez (tartós szárazság, földcsuszamlások, áradások stb.) való alkalmazkodás céljából, helyi szinten az újrahasznosítható termékek forgalmazása és az ilyen szolgáltatások nyújtása révén;

38.

kéri továbbá a Bizottságot, hogy fontolja meg olyan új támogatási rendszerek lehetőségét, amelyek előmozdítják a mezőgazdaság CO2-csökkentéshez való olyan hozzájárulásait, mint a szén-dioxid talajban történő megkötése és a mezőgazdasági biomassza felhasználása, valamint a földterületek olyan mezőgazdasági hasznosítását támogatják, amelyek pozitív hatást fejtenek ki az éghajlatváltozás terén;

39.

hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az Európai Bizottság pontosan mérje fel az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás költségeit;

40.

úgy véli, hogy meg kell erősíteni és hozzá kell igazítani a kockázat- és válságkezelési eszközöket a piacok növekvő volatilitásához és a kialakuló éghajlati kockázatokhoz;

41.

hangsúlyozza, hogy az éghajlati kihívás és a befektetések nagysága fényében, hogy a mezőgazdaság és erdőgazdaság világának hozzá kell járulnia a fenntarthatóbb termelési módokra való áttéréshez, illetve hogy erős, megfelelő költségvetéssel rendelkező KAP-ot kell fenntartani 2013 után is; megjegyzi, hogy új és további pénzügyi forrásokat kell biztosítani a különféle agrárágazatokban az éghajlatváltozás hatásainak enyhítése és az ahhoz való alkalmazkodás tekintetében konkrét eredmények elérésére képes korszerű és innovatív technológiák és rendszerek elterjedésének ösztönzése érdekében;

42.

hangsúlyozza, hogy annak ellenére, hogy a KAP nem az éghajlatra vonatkozó európai politika, mégis alapot nyújthat eredményes eszközök és ösztönzők bevezetéséhez az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, amelyről nem szabad megfeledkeznünk az EU költségvetéséről szóló jövőbeni vitákban sem;

43.

úgy véli, hogy az Európai Uniónak meg kell tartania vezető szerepét az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, amelyet nem szabad a második helyre sorolni a jelenlegi gazdasági nehézségek miatt;

44.

hangsúlyozza, hogy az Európai Uniónak olyan mezőgazdasági fejlesztési és finanszírozási politikákra van szüksége, amelyek garantálják az élelmiszerek biztonságosságát és jó minőségét;

45.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

15.3.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 81/40

A.

mivel 54 %-kal az EU mezőgazdasági felhasználású területének több mint felét hátrányos helyzetűként sorolják be,

B.

mivel eltérő mértékben, de valamennyi tagállamban van hátrányos helyzetűként megjelölt terület,

C.

mivel a hegyi területek (beleértve a 62-ik szélességi körtől északra fekvő sarkköri területeket, amelyek szintén hegyi területnek tekintendők), a mezőgazdasági hasznosítású terület mintegy 16 %-át teszik ki, míg a mezőgazdasági hasznosítású területek 35 %-át sorolják a „köztes hátrányos helyzetű területek” közé,

D.

mivel e „köztes hátrányos helyzetű területek” besorolását a tagállamok számos különböző kritérium alapján végzik, ami az Európai Számvevőszék véleménye (1) szerint bánásmódbeli különbségekhez vezethet,

E.

mivel az e területeken működő gazdálkodások csak kis hányada részesül kompenzációs kifizetésekben és e kifizetések mértéke tagállamonként jelentősen eltér (2),

F.

mivel a 2005. szeptember 20-i, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló 1698/2005/EK tanácsi rendelet 50. cikke (2) bekezdésében, illetve 50. cikke (3) bekezdésének b) pontjában meghatározott hegyi területek és specifikus hátránnyal sújtott területek tekintetében egyértelmű és kétségtelen kritériumok léteznek, így az Európai Számvevőszék nem helytelenítette e területek besorolását és ezeket a jelenlegi bizottsági közlemény sem érinti,

G.

mivel a legkülső régiókban uralkodó különleges helyzet különleges eljárások végrehajtását kívánja meg,

H.

mivel a hátrányos helyzetű területeknek nyújtott támogatás alapvető eleme a közös agrárpolitika második pillére, vagyis a vidékfejlesztési politika szempontjából, és következésképpen a vita középpontjában nem szabadna sem a regionális politika célkitűzéseinek, sem az EMVA-finanszírozás újraelosztásának állnia,

I.

mivel a hátrányos helyzetű területek támogatására vonatkozó jogalkotás reformja és az 1698/2005/EK rendelet elfogadásának eredményeként a korábbi „köztes hátrányos területek” kategóriát megszüntették, és a jogosult területeket „jelentős természeti hátrány által sújtott”,

J.

mivel a 2005-ös reform előtt néhány tagállamban használatos társadalmi-gazdasági kritériumokat már nem szabad a „természeti hátrányokkal” küzdő területek meghatározásához fő kritériumként használni, de továbbra is felhasználhatók az olyan „specifikus hátrányokkal” küzdő területek meghatározásához, amelyek az 1698/2005/EK rendelet 50. cikke (3) bekezdésének b) pontja szerint támogatásban részesülnek,

K.

mivel nemzeti és regionális vidékfejlesztési programjaik kidolgozása során a tagállamok tágas mozgástérrel rendelkeznek, annak érdekében, hogy sajátos regionális helyzetükhöz igazított, kiegyensúlyozott intézkedések sorát hozhassák, és mivel a tagállamok feladata a hátrányos helyzetű területeikre irányuló megfelelő intézkedések programjaikon belüli bemutatása,

L.

mivel a javasolt nyolc biofizikai kritérium esetleg nem bizonyul elégségesnek, a terület 66 %-os határértékét pedig esetleg nem minden esetben találják alkalmasnak a valós hátrány olyan meghatározására, amely tiszteletben tartja az EU vidéki területeinek nagy diverzitását; mivel a termesztett növények, a termőföldfajták kombinációja, a talaj nedvességtartalma és az éghajlat többek között olyan tényezők, amelyek megfelelők egy adott terület valós hátrányainak meghatározásához,

1.

hangsúlyozza a hátrányos helyzetű területeknek nyújtott megfelelő kompenzációs kifizetések fontosságát, amely nélkülözhetetlen eszköze a nagyértékű közjavak, például e régiókban a megművelt földterületek fenntartásának biztosítása szempontjából; hangsúlyozza, hogy különösen a hátrányos helyzetű területek a megművelt földterület, a biodiverzitás megőrzése és a környezeti javak, továbbá a vidéki foglalkoztatás és a vidéki közösségek vitalitása vonatkozásában gyakran magas értéket képviselnek;

2.

felismeri, hogy egyedülálló helyzetüknél fogva a hátrányos helyzetű régióknak fontos szerepük van a környezeti előnyök szolgáltatásában és a táj fenntartásában és hangsúlyozza, hogy az ezen intézkedés keretében eszközölt kifizetéseknek e cél elérését kellene megkísérelniük;

3.

hangsúlyozza, hogy az EKSz. kohéziós politikáról szóló 158. cikke a Lisszaboni Szerződés által megreformált formájában különös figyelmet szentel a természeti hátrányokkal rendelkező régióknak; sürgeti a Bizottságot, hogy készítsen átfogó stratégiát az e területek kezelésében a tagállamok között tapasztalható különbségek leküzdésére, és mozdítson elő integrált stratégiát, amely figyelembe veszi a specifikus nemzeti és regionális tulajdonságokat;

4.

hangsúlyozza, hogy a természeti hátrányokkal sújtott területeknek nyújtott támogatás célja annak biztosítása, hogy a mezőgazdaság hatékony és többfunkciós formája széles körben és állandóan megmaradjon, ezáltal megtartva a vidéket élettel teli gazdasági területként és lakóhelyként;

5.

hangsúlyozza, hogy a hátrányos helyzetű területeket nem csupán a tápláló élelmiszerek előállítása céljából, de az e területek általános gazdasági fejlődéséhez, az életminőség javításához, valamint a demográfiai és társadalmi stabilitáshoz nyújtott hozzájárulására való tekintettel kell kihasználni;

6.

Ebben az értelemben felszólítja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a természeti hátrányokkal sújtott területek új besorolásának társadalmi implikációit is;

7.

rámutat, hogy a mezőgazdasági-természetvédelmi intézkedésekkel ellentétben a hátrányos helyzetű területek kompenzációs kifizetései tekintetében nem szabad a termőföld kihasználásának módszereire vonatkozó további kritériumokat alkalmazni, amely túlmutatna a kölcsönös megfelelés követelményein; emlékeztet arra, hogy a hátrányos helyzetű területekre vonatkozó rendszernek alapvetően kompenzációt kell nyújtania a földkezelőként is dolgozó gazdálkodóknak, akik jelentős természeti hátrányokkal dolgoznak, amit a piac mint olyat nem kompenzál;

8.

hangsúlyozza mindazonáltal, hogy a hátrányos helyzetű területekkel kapcsolatos kifizetéseket a föld aktív megműveléséhez, illetve az élelmiszer-termeléshez vagy a közvetlenül ahhoz tartozó tevékenységekhez kell kötni;

9.

úgy véli, hogy a Bizottság által javasolt nyolc biofizikai kritérium alapjában véve alkalmas lehet a természeti hátrányok által sújtott területek bizonyos fokig történő meghatározására; hangsúlyozza azonban, hogy a kritériumok nem feltétlenül használhatók minden esetben a természeti hátrányoktól sújtott területek objektív meghatározására;

10.

elismeri mindazonáltal, hogy a szigorú és csak biofizikai kritériumok nem biztos, hogy megfelelőek Európa minden részére, és esetleg nemkívánt következményekhez vezethetnek a kritériumoknak megfelelő területek szempontjából; ezért azt javasolja, hogy a társadalmi-gazdasági kritériumokat, például a piacoktól való távolságot, a szolgáltatások hiányát és az elnéptelenedést ismételten meg kell vizsgálni tisztán objektív alapon;

11.

sürgeti a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a tagállamokkal, regionális és helyi hatóságokkal és gazdálkodói szervezetekkel folytatott konzultáción elhangzott összes álláspontot a természeti hátrányokkal küzdő területek meghatározása tekintetében;

12.

különösen egy „elszigeteltségnek” nevezett földrajzi kritérium bevétele megfelelő lenne a piactól való távolságból, a távolságból és a szolgáltatásokhoz való korlátozott hozzáférésből származó természeti hátrány megfogalmazására;

13.

szükségesnek tartja a „föld nedvességtartalmi egyensúlya” elnevezésű kritérium felülvizsgálatát az Unió tagállamaiban létező különböző mezőgazdasági-éghajlati feltételek figyelembe vétele végett;

14.

A vizes megművelhetetlen földek korlátozottságának elismerésére a „mezőkapacitási napok” kritériumának felvétele lehetővé tenné a földtípusok és az éghajlat közötti interakció figyelembe vételét (például a tengeri klíma nehézségeinek megfelelő tükrözését);

15.

felkéri a Bizottságot, hogy folytassa kutatási erőfeszítéseit és elemzéseit potenciális új kritériumoknak a hátrányos helyzetű területek rendszerébe való felvétele céljából annak érdekében, hogy javaslatait tovább igazítsa a gyakorlati nehézségekhez, amelyekkel a földművelők szembenéznek és építsen fel egy erőteljes kritériumgyűjteményt, amely hosszú távon megfelelő marad;

16.

hangsúlyozza azonban, hogy e kritériumok alkalmazása és a valószerű határértékek gyakorlati megállapítása érdekében lényeges, hogy a szükséges biofizikai adatok megfelelő pontossággal álljanak a tagállamok és régiók rendelkezésére a természeti környezet tekintetében; ezért támogatja a Bizottság által javasolt kritériumok alkalmazásának gyakorlati próbáját; felkéri a tagállamokat, hogy nyújtsanak be részletes térképeket, amelyeket adott esetben a kritériumok határértékei, a természeti hátrányokkal sújtott területek meghatározására és a javasolt 66 %-os határérték kiigazítására használnak nemzeti és regionális szinten (a természeti környezet valóságának megfelelően);

17.

hangsúlyozza, hogy a sok befolyásoló tényező gyakorlati figyelembe vétele érdekében szükség lehet az elfogadott kritériumok kumulatív használatára; ez lehetővé tenné azon hátrányos helyzetű régiók számára, amelyek két vagy több közepes természeti hátránnyal rendelkeznek, hogy hátrányos helyzetű területként osztályozzák őket, még ha az egyéni kritériumok nem is engednék meg az effajta osztályozást;

18.

hangsúlyozza, hogy a Bizottság által kiválasztott alapvető területi egységekkel és a javasolt kritériumokkal és határértékekkel kapcsolatban csak akkor lehet végső véleményt alkotni, ha a tagállamok által készített részletes térképek már rendelkezésre állnak; hangsúlyozza, hogy az effajta szimulációs eredmények hiányában a javasolt 66 %-os küszöböt, valamint a kritériumokat meghatározó küszöbértékeket nagy óvatossággal kell kezelni és csak akkor lehet objektív módon és megfelelőképp módosítani őket, ha a nemzeti térképek már rendelkezésre állnak; felszólítja ezért a Bizottságot, hogy sürgősen vizsgálja meg a térképkészítés eredményeit, és ezen az alapon a lehető leghamarabb készítsen részletes közleményt az Európai Parlament és a Tanács számára a természeti hátrányokkal sújtott területek kijelöléséről;

19.

hangsúlyozza, hogy a köztes hátrányos térségek végleges térképének meghatározásakor objektív nemzeti kritériumokat kell figyelembe venni, annak lehetővé tétele érdekében, hogy e térségek meghatározása megfelelően igazítható legyen minden ország különböző specifikus feltételeihez; úgy véli, hogy ezt az igazítást átlátható módon kell véghezvinni;

20.

úgy véli, hogy fontos a természeti hátrányokkal sújtott területek támogatására vonatkozó kritériumok bizonyos fokú önkéntes és nemzeti alapon történő pontosítása, annak érdekében, hogy megfelelően lehessen reagálni a sajátos földrajzi helyzetekre, ahol a természeti hátrányokat emberi beavatkozás révén kiegyensúlyozták; mindazonáltal hangsúlyozza, hogy ott, ahol a föld minősége javult, a folyamatban lévő fenntartási költségeket, mint pl. a vízelvezetést és az öntözést is figyelembe kell venni; javasolja erre a célra a gazdálkodások adatainak (többek között a gazdálkodások bevételeire és a talaj termőképességére vonatkozó adatoknak) és a népességi adatok felhasználását; hangsúlyozza azonban, hogy a pontosításhoz szükséges kritériumokról szóló döntésnek a tagállamok hatáskörébe kell tartoznia, mivel sok tagállam már kialakított jó és megfelelő differenciálási rendszert, amit meg kell tartani;

21.

úgy véli, hogy az új kritériumok kizárhatnak bizonyos, természeti hátrányokkal rendelkező térségeket, amelyek jelenleg teljesítik a formai követelményeket; rámutat, hogy meg kell határozni egy megfelelő hosszúságú fokozatos átmeneti időszakot, hogy az érintett régiók alkalmazkodni tudjanak az új helyzethez;

22.

hangsúlyozza, hogy azokat a területeket, amelyek mezőgazdasági technikák révén úrrá lettek a föld természeti adottságaiból fakadó hátrányos helyzetükön, ne zárják ki véglegesen, különös tekintettel ha a mezőgazdaság alacsony jövedelmet vagy kevés termelési alternatívát tesz csak lehetővé, és kéri a Bizottságot, hogy e területek számára biztosítson zökkenőmentes átmenetet;

23.

kéri, hogy a természeti hátrányok ellensúlyozására irányuló technikai eljárások során ne csak rövid távú előnyöket vegyenek figyelembe, hanem végezzenek a fenntarthatóságra vonatkozó hatástanulmányokat is;

24.

hangsúlyozza a tagállamok felelősségét a természeti hátrányokkal küzdő területek objektív meghatározásában és a kiegyensúlyozott vidékfejlesztési programok tervezésében; hangsúlyozza, hogy e folyamatban szükség van a regionális és helyi hatóságok partnerségére; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a Bizottságot értesíteni kell ezekről a nemzeti vagy regionális döntésekről és bizottsági engedélyre van szükség hozzájuk;

25.

hangsúlyozza, hogy a hátrányos természeti adottságokkal rendelkező területeket érintő reform az Európai Unió közös mezőgazdasági politikája jövőbeli kialakításának kulcsfontosságú része;

26.

felszólítja a Bizottságot, hogy egy éven belül készítsen a hátrányos természeti adottságú területek mezőgazdaságáról külön jogszabályi szöveget;

27.

szorgalmazza, hogy a mezőgazdasági termelők új támogatási rendszerével, főként a mezőgazdasági üzemek új, egységes támogatásával való koherencia biztosítására a hátrányos helyzetű térségek programjának felülvizsgálatát a KAP teljes reformjáról szóló megbeszélésekkel egyeztetve folytassák;

28.

tisztában van azzal, hogy a köztes hátrányos területek újbóli meghatározása kihathat a KAP-ból származó támogatások jövőjére, így felszólítja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a nyilvános konzultáció során a tagállamok, a regionális és helyi hatóságok, valamint az érintett mezőgazdasági közösségek részéről megfogalmazott valamennyi álláspontot;

29.

kéri a hátrányos helyzetű térségekkel kapcsolatos európai költségvetés védelmét, és sürgeti a tagállamokat, hogy teljes mértékben használják ki a hátrányos helyzetű térségekkel kapcsolatos társfinanszírozási lehetőségeket, melyek a leghatékonyabb és legfontosabb vidékfejlesztési programokhoz tartoznak;

30.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának.

15.3.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 81/45

A.

mivel az információs és távközlési technológiák gyakorlatilag életünk minden területén jelen vannak, és elválaszthatatlanul kapcsolódnak a virágzó és versenyalapú gazdaságra, a környezet megóvására és egy demokratikusabb, nyitott és befogadó társadalomra irányuló törekvéseinkhez,

B.

mivel Európának vezető szerepet kellene játszania az információs és kommunikációs technológiák létrehozása és alkalmazása terén, ezáltal többletértéket biztosítva polgárai és vállalkozásai számára, mivel az információs és kommunikációs technológiák használata segít a fenntartható gazdasági növekedés irányába mutató jelenlegi strukturális kihívások átvészelésében,

C.

mivel Európa csak akkor élvezheti e digitális forradalom előnyeit, ha valamennyi uniós polgárt mobilizálja és lehetővé teszi teljes részvételüket az új digitális társadalomban, továbbá ha a politikai fellépés középpontjába az egyént helyezi; mivel e digitális forradalom többé nem tekinthető csupán az ipari múltból eredő fejlődésnek, hiszen az egy radikális átalakulási folyamat,

D.

mivel a digitális társadalom fejlődésének ki kell terjednie valamennyi uniós polgárra, és annak mindenki számára elérhetőnek kell lennie, továbbá azt az EU-ban meglévő digitális szakadék megszüntetésére irányuló olyan hatékony politikákkal kell támogatni, amelyek egyre több polgárt hozzásegítenek az információs és kommunikációs technológiák kínálta lehetőségek az e-ismereteken keresztüli maradéktalan kihasználásához,

E.

mivel jóllehet a szélessávú internet az uniós népesség több mint 90 %-a számára elérhető, a háztartások mindössze 50 %-a veszi igénybe ezt a szolgáltatást,

F.

mivel a versengő hírközlési piacok fontos szerepet töltenek be azáltal, hogy a felhasználók számára a lehetőségek, a minőség és a megfizethető árak tekintetében maximális előnyöket biztosítanak,

G.

mivel Európa potenciálja elválaszthatatlanul összefonódik lakosainak és munkaerejének képzettségével, valamint a szervezeteiben rejlő lehetőségekkel, mivel képzettség nélkül az információs és kommunikációs technológiákból és infrastruktúrákból csak korlátozott mértékű gazdasági és társadalmi hozzáadott érték nyerhető,

H.

mivel az IKT rendkívül erőteljes módon segítheti a világ különböző országaiban a pozitív és fenntartható fejlődés megvalósítására irányuló erőfeszítéseket, valamint a szegénység és a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségek elleni küzdelmet,

I.

mivel az új digitális térre vonatkozó jogi keretbe vetett bizalom hiányában a polgárok tartózkodni fognak a részvételtől, véleményük szabad kinyilvánításától és tranzakciók kezdeményezésétől; mivel e tekintetben az alapvető jogok garantálása és azok érvényesíthetősége a bizalom alapfeltétele a polgárok szempontjából; mivel a szellemi tulajdonhoz fűződő és egyéb jogok védelmének garantálása a vállalkozások részéről alapvető feltétele a bizalomnak,

J.

mivel megnőtt az internetes bűncselekmények – úgymint a terrorcselekmény elkövetésére való felbujtás, a gyűlölet-bűncselekmények és a gyermekpornográfia – eseteinek száma, és ezek veszélyt jelentenek az egyénekre, beleértve a gyermekeket is,

K.

mivel az európai kulturális és kreatív iparágak nem csak a kulturális sokszínűség, a média pluralizmusa és a részvételi demokrácia előmozdításában játszanak lényeges szerepet Európában, hanem az Európai Unió fenntartható növekedésének és gazdasági fellendülésének is fő motorját alkotják, mivel a kreatív tartalmak ágazata egységes piacának megteremtéséről szóló vitában különös figyelmet kell fordítani a kulturális és nyelvi sajátosságokra,

L.

mivel az európai demokratikus társadalom, a polgárok nyilvános vitában való részvétele, valamint a digitális világban az információhoz való hozzáférés a lendületes és versenyképes sajtótól, a demokrácia negyedik pillérétől függ,

M.

mivel az IKT létrehozása, terjesztése és alkalmazása területén tapasztalható nem kielégítő fejlődés felelős a növekedés és a termelékenység késlekedéséért, és mivel az IKT innovációiban aktívan részt vevő, erős növekedési potenciállal rendelkező fiatal vállalkozásokra erős nyomás nehezedik a tekintetben, hogy fenntartható piaci helyzet teremtsenek,

N.

mivel a magán- és az állami szférának be kell ruháznia olyan új innovatív platformokba és szolgáltatásokba, mint például a számítási felhő, az e-egészségügy, az intelligens fogyasztásmérők, az intelligens mobilitás stb.; mivel az egységes európai piac megerősítése fokozni fogja az európai gazdaságba és piacokba irányuló beruházások iránti érdeklődést és további méretgazdaságosságot fog eredményezni,

O.

mivel még nem sikerült kialakítani az internetes és hírközlési szolgáltatások teljesen működőképes egységes európai digitális piacát; mivel a digitális szolgáltatások szabad mozgását és a határokon átnyúló e-kereskedelmet ma súlyosan hátráltatja a nemzeti szintű szabályok töredezettsége; mivel az európai vállalatok és közszolgáltatások gazdasági és társadalmi előnyre fognak szert tenni a fejlett IKT-szolgáltatások és -alkalmazások használatának köszönhetően,

P.

mivel – miközben az internet a leggyorsabban fejlődő kiskereskedelmi csatorna – az EU-ban a belföldi és a határon átnyúló e-kereskedelem közötti szakadék mélyül; mivel amint arra „Az EU-ban a vállalkozások és a fogyasztók közötti, határokon átnyúló e-kereskedelem” című bizottsági közlemény (COM(2009)0557) rámutat, a határokon átnyúló e-kereskedelem révén komoly lehetőség nyílik jelentős megtakarításokra az uniós polgárok számára,

1.

felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot egy olyan átfogó stratégiára és cselekvési tervre, amely lehetővé teszi, hogy Európa nyitott és virágzó digitális társadalommá váljon, amely mind gazdasági, mind pedig szociális és kulturális lehetőségeket kínál az EU valamennyi polgárának; javasolja, hogy ezt az új digitális napirendet nevezzék „2015.e napirendnek”, és az előremutató 2015.eu modellre épüljön;

2.

hangsúlyozza a szélessávú vezetékes és mobilinternethez való, az összes polgár és fogyasztó számára biztosítandó általános és nagysebességű hozzáférés előmozdítására irányuló, többek között a piaci verseny fenntartásán keresztül megvalósítható törekvés fontosságát; hangsúlyozza, hogy ehhez olyan célzott politikákra van szükség, amelyek előmozdítják a piaci versenyt, valamint az új és előremutató hozzáférési infrastruktúrákba való hatékony beruházást és az azzal kapcsolatos innovációt, továbbá támogatják, hogy a fogyasztók választhassanak a szolgáltatások között, lehetővé téve ezzel, hogy helytől függetlenül, tisztességes feltétek mellett és versenyképes áron jusson hozzáféréshez minden állampolgár, és egyetlen európai polgárt se fenyegessen a kirekesztődés veszélye;

3.

úgy véli, hogy 2013-ig minden uniós háztartásnak rendelkeznie kell szélessávú internet-hozzáféréssel, versenyképes áron; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassanak minden rendelkezésre álló politikai eszközt a nagy sebességű szélessávú internet minden európai polgár számára való elérhetővé tétele érdekében, ideértve az európai strukturális alapok, valamint a digitális frekvenciatöbblet felhasználását a szélessávú mobilinternet-lefedettség kiterjesztése és a minőség javítása érdekében; felszólítja ezért a tagállamokat, hogy adjanak új lendületet az európai nagysebességű szélessávú internet-hozzáféréssel kapcsolatos stratégiának, nevezetesen a szélessávú és nagysebességű lefedettségre vonatkozó nemzeti célkitűzések naprakésszé tételével;

4.

megjegyzi, hogy az állami támogatások szabályaiban bizonyos kétértelműségek fedezhetők fel, amelyek kihatással lehetnek a közösségi támogatást élvező széles sávú szolgáltatásokra, különösen ami a közigazgatási hatóságoknak azon képességét illeti, hogy – az új beruházások alapjául szolgáló – saját rendszerigényeiket megerősítsék; kéri a Bizottságot, hogy sürgősen foglalkozzon ezekkel a problémákkal;

5.

emlékeztet arra, hogy külön figyelmet kell fordítani a vidéki területekre, az olyan területekre, ahonnan az ipar kivonult, valamint a súlyos és maradandó természeti vagy demográfiai problémákkal sújtott területekre, és különösen a legkülső régiókra; úgy véli, hogy e területek lakói részére a szélessávú internethez való, elfogadható időn belül és mérsékelt áron történő csatlakozást vezeték nélküli – többek között műholdas – technológiákkal lehetne leginkább megfelelő módon megoldani, amelyek mindenhol azonnali és általános csatlakozást tesznek lehetővé az internetes gerinchálózathoz;

6.

emlékezet arra, hogy egyetemes szolgáltatási kötelezettségek alatt egy meghatározott minőségű, minimális szolgáltatásnyújtást értünk, amelyhez a piaci verseny torzulása és a fogyasztók és a szolgáltatók további terhelése nélkül az összes végfelhasználó megfizethető áron hozzáfér; sürgeti a Bizottságot, hogy az egyetemes szolgáltatások régóta várt felülvizsgálatára mihamarabb kerítsen sort;

7.

kiemeli, hogy fontos az egyéb végfelhasználókéval azonos szintű hozzáférés garantálása a fogyatékos végfelhasználók számára, amint azt az Európai Parlament is sürgette az egyetemes szolgáltatásról és a felhasználói jogokról szóló irányelv felülvizsgálatában; kéri a Bizottságot, hogy a legmesszebbmenőkig vegye figyelembe a fogyatékos felhasználók igényeit a „2015.eu napirend”-ben;

8.

felhívja a Bizottságot, hogy végezzen hatásvizsgálatot annak tanulmányozása érdekében, hogy hogyan valósítható meg EU-szerte a számhordozhatóság;

9.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy Európa továbbra is a világ „mobil kontinense” maradjon, és hogy a mobiltelefon-előfizetők 75 %-a 2015-re hozzáféréssel rendelkezzen nagy sebességű, vezeték nélküli szélessávú szolgáltatásokhoz;

10.

emlékeztet a digitális frekvenciatöbblet megkülönböztetésmentesen történő, gyorsabb és harmonizált felhasználásának szükségességére a meglévő és a fejlett távközlési szolgáltatások veszélyeztetése nélkül;

11.

felhívja a Bizottságot, hogy a rádiófrekvencia-bizottság közreműködésével a frekvencia-erőforrások kellő időben való rendelkezésre állásának biztosítása céljából megfelelő rugalmassággal foglalkozzon a gyakorlati és műszaki követelményekkel, hogy a szélessávú mobilinternetethez hasonló új technológiákat és szolgáltatásokat be lehessen vezetni; felhívja a Bizottságot, hogy készítsen jelentést a piaci versenyről és a frekvenciapiaci fejleményekről;

12.

kiemeli, hogy a jelenlegi és a jövőbeni rádióspektrum-felhasználók közötti lehetséges interferenciával kapcsolatban további vizsgálatra és kutatásokra van szükség a fogyasztókra nézve potenciálisan kedvezőtlen következmények mérséklése céljából;

13.

úgy véli, hogy mivel az internet-hozzáférés aránya növekszik, a tagállamoknak törekedniük kell arra, hogy 2015-ig az uniós háztartások 50 %-a, 2020-ig pedig az uniós háztartások 100 %-a kapcsolódjon igen nagysebességű hálózatokhoz, lehetővé téve, hogy a végfelhasználók a fogyasztói elvárásokkal és igényekkel összhangban megbízható és fejlettebb szolgáltatáshoz jussanak; emlékeztet arra, hogy e célkitűzés megvalósításához a magánberuházásokat lehetővé tévő, a piaci versenyt megőrző és a választékot is javító politikai keretet kell létrehozni;

14.

sürgeti a tagállamokat, hogy ültessék át az új elektronikus hírközlési keretszabályozást a kitűzött határidőig, és azt maradéktalanul hajtsák végre, továbbá adják meg a megfelelő felhatalmazásokat a nemzeti szabályozóknak; hangsúlyozza, hogy az új szabályozási keret a beruházásokat ösztönző, valamint az IKT-hálózatok, termékek és szolgáltatások – az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások jól működő egységes piacát megteremtő – piaci versenyét előmozdító, stabil és kiszámítható szabályozási környezetet biztosít; hangsúlyozza, hogy a távközlési csomagnak az új generációs hozzáférésre való alkalmazásával kapcsolatos iránymutatásoknak az irányelvekben bevezetett koncepciók tényleges érvényesülését kell biztosítaniuk a hálózatok kiaknázásának előmozdítása érdekében;

15.

úgy gondolja, hogy a szabályozás összehangolásának hatékonyságát növelni kell annak biztosítása által, hogy a BEREC minél hamarabb megkezdi teljes körű tevékenységét;

16.

felhívja az érdekelteket, hogy a kommunikációs hálózat kiaknázására alkalmazzanak nyitott modelleket az innováció fellendítésének és a kereslet ösztönzésének elősegítése érdekében;

17.

emlékeztet arra, hogy a szabályozás átláthatóságára és kiszámíthatóságára van szükség, továbbá felhívja a Bizottságot, hogy – különösen a célzott és kellő időben elvégzett hatásvizsgálatok révén – folytassa a jobb szabályozással kapcsolatos elveknek a jogalkotási és nem jogalkotási kezdeményezésekbe való beépítését;

18.

emlékeztet arra, hogy az átjárhatóság és a hozzáférhetőség kapcsolatban állnak egymással, és egy jól működő, jövőbeni információs társadalom alapját képezik annak érdekében, hogy a termékek, az infrastruktúrák és a szolgáltatások átjárhatóak legyenek, és hogy az európaiak az általuk használt szoftverektől függetlenül hozzáférhessenek a szolgáltatásokhoz és az adatokhoz;

19.

határozott véleménye, hogy a digitális jártasság kulcsfontosságú a befogadó digitális társadalom kialakítása szempontjából, és hogy a polgárokat fel kell vértezni és ösztönözni kell a megfelelő digitális ismeretek megszerzésére; kiemeli, hogy a digitális jártasság elősegítheti a hátrányos helyzetben lévők (például az idősebbek és az alacsony fizetésűek) társadalmi integrációját; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy foglalkozzanak a kialakuló úgynevezett második digitális szakadék, a különböző társadalmi csoportok között a számítógépes ismeretek és az internethasználat tekintetében tapasztalható egyenlőtlenségek problémájával; hangsúlyozza, hogy komoly elkötelezettségre van szükség a digitális ismeretek és jártasság terén tapasztalható szakadékok 2015-ig történő áthidalására;

20.

felhív az átláthatóság, a hozzáférhetőség és az esélyegyenlőség tiszteletben tartására az információs és kommunikációtechnológiai rendszerek használata során annak érdekében, hogy a lehető legnagyobb számú európai polgár számára javítsák azok felhasználóbarát jellegét;

21.

hangsúlyozza, hogy – szükség esetén – a regionális és kohéziós politika támogatásával 2013-ig minden általános és középiskolának rendelkeznie kell megbízható, jó minőségű internetkapcsolattal, 2015-ig pedig igen nagy sebességű internetkapcsolattal; rámutat, hogy az IKT-képzésnek és az e-tanulásnak a jobb és könnyebben hozzáférhető oktatási és képzési programok lehetővé tétele révén az egész életen át tartó tanulással kapcsolatos tevékenységek szerves részévé kell válnia;

22.

felismeri az e-learning mint az információs és kommunikációtechnológiai innovációhoz alkalmazkodó oktatási módszer jelentőségét, amely ki tudja elégíteni azon emberek igényeit, akiknek nincs közvetlen hozzáférésük az elfogadott oktatási módszerekhez, azonban hangsúlyozza, hogy feltétlenül szükség van a tanárok, tanulók és más érintett felek közti információcserére is; úgy véli, hogy ösztönözni kell emellett a nemzetközi cserét is annak érdekében, hogy az oktatási intézmények visszanyerhessék a nemzetek közötti megértés előmozdításában játszott fontos szerepüket;

23.

javasolja a digitális műveltség fogalmának bevezetését az oktatási rendszerekbe, kezdve már az általános iskola előtti szinttel, párhuzamosan az idegen nyelvek oktatásával, azzal a céllal, hogy az emberek minél korábban gyakorlott felhasználókká váljanak;

24.

megjegyzi, hogy az uniós állampolgárokat digitális ismeretekkel kell felvértezni, hogy a digitális társadalomban való részvétel jelentette előnyöket teljes mértékben ki tudják használni; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell azt, hogy az európai munkavállalók ismeretei, készségei, jártassága és kreativitása megfeleljen a legmagasabb nemzetközi mércének, és az állandóan szinten legyen tartva; úgy véli, hogy a digitális jártasságnak és készségeknek központi tényezőnek kell lenniük az uniós politikákban, mivel ezek tekinthetők az európai innovációs társadalom legfőbb hajtóerejének;

25.

javasolja, hogy uniós és tagállami szinten egyaránt indítsanak cselekvési tervet a digitális jártasság fejlesztésére és a befogadásra, amely a következőkből állna: célzott képzési intézkedések a digitális jártasság fejlesztésére a munkanélküliek és a kirekesztődés által fenyegetett csoportok számára; az összes alkalmazott digitális ismeretekkel való felvértezésére irányuló magánszektorbeli kezdeményezések ösztönzése; európai szintű „Be smart online!” kezdeményezés, amelynek célja a felsőoktatási hallgatók – többek között az egész életen át tartó tanulásban és a szakképzésben részt vevők – megismertetése az információs és távközlési technológiák és az internetes szolgáltatások biztonságos használatával; végül pedig közös uniós szintű tanúsítási rendszer az információs és távközlési technológiákkal kapcsolatban;

26.

felhívja a tagállamokat, hogy ösztönözzék a fiatal szakembereket arra, hogy az IKT-t válasszák hivatásuknak; felhívja a tagállamokat, hogy mindeközben az általános iskolásoknak szóló nemzeti oktatási programjukban nagyobb hangsúlyt helyezzenek a természettudománnyal foglalkozó tárgyakra, például a matematikára és a fizikára; az a véleménye, hogy mivel Európában valóban és sürgősen cselekedni kell az IKT-készségek elsajátítása iránti igények akár rövid és középtávú kielégítése érdekében, megfelelőbb adatbázisra lesz szükség az e-készségek ellenőrzéséhez; felhívja az uniós intézményeket, hogy tegyenek további intézkedéseket ezen adatbázis létrehozása céljából;

27.

hangsúlyozza, hogy egy, az európai polgárok által a digitális környezetben élvezett polgári és fogyasztói jogokról szóló charta segítségével az összes uniós polgárt tájékoztatni kell alapvető digitális jogaikról és kötelezettségeikről; úgy ítéli meg, hogy a chartának egységes szerkezetbe kell foglalnia az e területen elért közösségi vívmányokat, különösen ami a magánélet védelméhez fűződő jogokat, a sérülékeny felhasználókat és a digitális tartalmat, valamint a megfelelő interoperabilitás biztosítását illeti; ismételten rámutat, hogy a digitális jogokat az alapvető emberi jogok általános keretében kell szemlélni;

28.

határozott véleménye, hogy a magánélet védelme alapvető értéket képvisel, és hogy a felhasználóknak ellenőrzési joggal kell rendelkezniük személyes adataik felett, beleértve a személyes adatok tárolásának megszüntetéséhez való jogot („right to be forgotten”); sürgeti a Bizottságot, hogy ne csak önmagában az adatvédelem és a magánszféra kérdéseit vegye figyelembe, hanem a kiskorúak és a fiatal felnőttek speciális szükségleteit is e kérdésekre vonatkozóan; kéri ezért a Bizottságot, hogy nyújtson be javaslatot az adatvédelmi irányelvnek a jelenlegi digitális környezethez történő igazításáról;

29.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek további lépéseket a digitális biztonság fokozása, az internetes bűnözés és a kéretlen e-mailek elleni fellépés, a felhasználói bizalom növelése és az uniós kibertér a bűncselekményektől és jogsértésektől történő védelme érdekében; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy e területen hatékonyan vegyenek részt a nemzetközi együttműködésben és fokozzák azt; emlékezteti a tagállamokat, hogy a tagállamok több mint fele még nem ratifikálta az Európa Tanács internetes bűnözésről szóló egyezményét, és sürgeti a tagállamokat, hogy hajtsák végre az egyezményt;

30.

felszólítja a tagállamokat olyan intézkedések elfogadására, amelyek lehetővé teszik, hogy Európában valamennyi állampolgár biztonságos elektronikus azonosítóval rendelkezzen;

31.

ragaszkodik az internet szabadságának megőrzéséhez, hogy a polgárok és a vállalkozások – az új szabályozási keretben előírt módon – szabadon hozzáférhessenek az információkhoz, közzétehessék azokat, illetve tetszésük szerinti alkalmazásokat futtathassanak és szolgáltatásokat vehessenek igénybe; felszólítja a Bizottságot, az Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozó Hatóságok Testületét (BEREC) és a nemzeti szabályozó hatóságokat, hogy támogassák az internet semlegességére vonatkozó rendelkezések végrehajtását, és azt szorosan kövessék figyelemmel, továbbá erről 2010 végéig nyújtsanak be jelentést az Európai Parlamentnek; úgy véli, hogy az uniós jognak meg kell őriznie az e-kereskedelemről szóló 2000/31/EK irányelvben említett egyszerű adatátvitel („mere conduit”) rendelkezést, amely alapvető módja annak, hogy lehetővé váljon az internet semlegessége és a verseny a digitális piacon;

32.

hangsúlyozza, hogy a pluralizmus, a sajtószabadság és a kulturális sokféleség tisztelete az Európai Unió központi értékei és végső céljai; felhívja ezért az Európai Bizottságot annak biztosítására, hogy valamennyi javasolt uniós politika összhangban legyen ezekkel az értékekkel és célokkal;

33.

üdvözli a roaminggal kapcsolatos jogszabályok gyors végrehajtását; hangsúlyozza, hogy továbbra is szükség van az EU-n belüli roamingdíjak – ideértve az adatátviteli díjakat is – folyamatos ellenőrzésére; felszólítja az Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozó Hatóságok Testületét (BEREC), hogy készítsen független elemzést a roaming versenyszellemű belső piacának megteremtésére irányuló – az árszabályozáson túli – módszerekről; felhívja a Bizottságot, hogy a BEREC és a saját maga által készített elemzés alapján 2013 előtt tegyen javaslatot a roaming problémájának hosszú távú megoldására annak érdekében, hogy jól működő, fogyasztóorientált, versenyképes és ezáltal alacsony árakat eredményező piac jöhessen létre;

34.

hangsúlyozza, hogy a digitális szolgáltatások segíthetik Európát abban, hogy teljes mértékben kihasználja a belső piacot; a digitális belső piaccal kapcsolatos hatékony politikák kialakítására hív fel, annak érdekében, hogy az európai on-line szolgáltatások a lehető legmagasabb szintű fogyasztóvédelmet nyújtva és véget vetve a területi diszkriminációnak versenyképesebbé, hozzáférhetőbbé, határokat átszelővé és átláthatóbbá váljanak; felszólítja az EU intézményeit, hogy 2013-ig számolják fel a határokon átnyúló internetes tranzakciók előtt álló legfontosabb szabályozási és adminisztratív akadályokat; felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül az egységes digitális piacra vonatkozó közösségi vívmányokat, és tegyen javaslatot a főbb akadályok felszámolását célzó jogalkotási fellépésre;

35.

kéri az EU-n belüli szabályok harmonizáltságának vizsgálatát annak érdekében, hogy elősegítse az online szolgáltatások („cloud computing”) és az e-kereskedelem egységes piacának létrejöttét;

36.

felszólatja a Bizottságot, hogy fokozza a határokon átnyúló online kereskedelem feltételeinek és szabályainak átláthatóságát, valamint a jogérvényesítés és jogorvoslat hatékonyságát; hangsúlyozza, hogy az e-kereskedelem sikeres fejődéséhez az áruk és termékek hatékony elosztása szükséges, és ezért rámutat a 3. postai irányelv (2008/06/EK) gyors végrehajtásának szükségességére;

37.

úgy véli, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell a szükséges digitális környezetet a vállalkozások, különösen a kkv-k számára; felszólítja a tagállamokat, hogy a HÉA tekintetében hozzanak létre egyablakos rendszert, ezzel segítve a határokon átnyúló e-kereskedelmet a kkv-k és a vállalkozók számára, ugyanakkor felhívja a Bizottságot, hogy támogassa az elektronikus számlák széles körű alkalmazását;

38.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy 2015-ig az összes közbeszerzés legalább 50 %-át elektronikus formában végezzék el, összhangban az e-kormányzásról tartott, 2005. évi manchesteri miniszteri konferencián elfogadott cselekvési tervvel;

39.

úgy véli, hogy csaknem egy évtizeddel elfogadásuk után az információs társadalom jogi kereteiről szóló irányelvek meghaladottnak tűnnek az internetes környezet bonyolultabbá válása, az új technológiák megjelenése és amiatt, hogy az uniós polgárok adatai egyre nagyobb mértékben kerülnek feldolgozásra az EU-n kívül; úgy véli, hogy míg bizonyos irányelvek esetében a belőlük származó jogi kérdéseket jelentősebb módosítások segítségével meg lehet oldani, más irányelvek ennél mélyebb felülvizsgálatra szorulnak, továbbá elő kell mozdítani egy nemzetközi adatvédelmi keret elfogadását;

40.

hangsúlyozza a közszolgáltatások digitálissá tételében rejlő potenciális értékeket a polgárok és a vállalkozások számára (e-kormányzás), mivel ez hatékonyabb és személyre szabottabb közszolgáltatásokat eredményez; felszólítja a tagállamokat, hogy hasznosítsák az IKT-eszközöket a közszféra átláthatóságának és elszámoltathatóságának javítása, valamint az összes társadalmi-gazdasági csoportot bevonó részvételi demokrácia megvalósítása érdekében, az új felhasználók tudatosságának fokozása és a bizalom megteremtése által; felszólítja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki nemzeti terveket a közszolgáltatások digitálissá tételére, amelyek a fogyatékkal élők számára is hozzáférhető, internetes, digitális közszolgáltatások 2015-ig történő kiépítésére irányuló célkitűzéseket és intézkedéseket is tartalmaznak;

41.

kiemeli a szélessávú internet európai polgárok egészsége szempontjából fennálló fontosságát, mely lehetővé teszi a hatékony egészségügyi információs technológiák alkalmazását, javítja az ellátás minőségét, kiterjeszti az egészségügyi ellátást a vidéki szigeti, a hegyvidéki és ritkán lakott területekre, megkönnyíti az otthoni ápolást, valamint csökkenti a felesleges kezeléseket és a költséges betegszállítást; emlékeztet arra, hogy a szélessávú internethozzáférés segíthet az európai polgárok megvédésében, a közbiztonsággal kapcsolatos információk és eljárások, a katasztrófakezelés és helyreállítás elősegítése és támogatása által;

42.

hangsúlyozza, hogy az információs és kommunikációs technológia (IKT) kiemelten fontos a fogyatékkal élők számára, mivel mindennapi tevékenységük során másoknál fokozottabban szorulnak technológiai segítségnyújtásra; úgy véli, hogy a fogyatékkal élőknek joguk van azonos feltételekkel lépést tartani az új termékek és szolgáltatások gyors fejlődésével, annak érdekében, hogy egy befogadó, akadálymentes információs társadalom előnyeit élvezhessék;

43.

hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a tartalmak és az ismeretek szabad áramlását lehetővé tévő „ötödik szabadságjogot”, és hogy 2015-ig konvergens, fogyasztóbarát jogi keretet kell kidolgozni a digitális tartalmakhoz való hozzáférésre vonatkozólag Európában, amely biztonságot nyújtana a fogyasztóknak, továbbá egyensúlyt találna a jogbirtokosok jogai és a felhasználók tartalmakhoz és ismeretekhez való hozzáférési lehetőségei között; a technológia gyors fejlődésének tükrében sürgeti az EU-t, hogy gyorsítsa fel a szerzői jogok érvényesítéséről szóló vitát, és elemezze az EU működéséről szóló szerződés 118. cikke alapján 2013-ig létrehozandó uniós szerzői jogi jogszabály hatását annak érdekében, hogy Unió szerte egységes védelmet biztosítsanak az internetes és nem internetes szellemi tulajdonjogok tekintetében;

44.

elismeri, hogy Európa kreatív és kulturális ipara nemcsak hogy alapvető szerepet játszik Európában a kulturális sokféleség, a médiapluralizmus és a részvételi demokrácia előmozdításában, hanem az európai fenntartható növekedés számára is fontos hajtóerőt jelent, és ezáltal döntő szerepet játszhat Európa gazdasági fellendülésében; elismeri, hogy szükség van egy olyan környezet kialakítására, amely továbbra is ösztönzi a kreatív ágazatot; felhívja ezért a Bizottságot, hogy a digitális menetrendhez kapcsolódó valamennyi politikai kezdeményezésbe foglalja bele a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló UNESCO-egyezményt;

45.

hangsúlyozza, hogy az európai digitális menetrendnek elő kell mozdítania az Európai Unióban a magas színvonalú és kulturálisan változatos tartalom létrehozását és terjesztését annak érdekében, hogy minden uniós állampolgárt arra ösztönözzön, hogy alkalmazzon digitális technológiákat – mint az internet –, és hogy teljes mértékben kihasználja azokat a kulturális és társadalmi előnyöket, amelyeket az Európai Unió polgárai e technológiák használatával nyerhetnek; javasolja, hogy kezdeményezzenek EU-szintű információs kampányt a tájékozottság szintjének növelése érdekében, különösen a digitális kultúra tartalmának fejlesztése és terjesztése által; felszólítja az Európai Bizottságot, hogy jogalkotási munkaprogramja keretében vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy a tagállamok számára lehetővé tegyék, hogy a kulturális javak online terjesztése tekintetében csökkentett HÉA-kulcsot alkalmazzanak;

46.

felhívja a figyelmet arra, hogy az internet, ami számos új lehetőséget kínál a kreatív tartalmak terjesztésére és az azokhoz történő hozzáférésre, új kihívásokat is hordoz magában az uniós kibertér bűncselekmények és jogsértések új formái elleni védelme terén; megjegyzi, hogy a szerzői jog érvényesítése területén elvi kérdésként kell kezelni azt, hogy a szankciók mint lehetséges eszközök elsőként a kereskedelmi visszaéléseket célozzák meg, ne pedig az egyes polgárokat;

47.

úgy véli, hogy az új technológiák és az új digitális hordozóeszközök megjelenésének, valamint a fogyasztói szokások változásának tükrében az EU-nak keresletorientált politikát kell folytatnia, és mérlegelnie kell a szerzői jogok engedélyezési és megszerzési szabályainak finomítását; felszólít egy jobb, hatékonyabb, következetesebb és átlátható, a jogok kezelésével és megszerzésével kapcsolatos rendszer megteremtésére mind a zenei, mind pedig az audiovizuális művek tekintetében, valamint a közös jogkezelő szervezetek közötti fokozottabb átláthatóságra és versenyre szólít fel;

48.

hangsúlyozza, hogy az új digitális menetrendben nagyobb figyelmet kell szentelni Európa egyedülálló kulturális öröksége digitalizálásának, valamint a polgárok ehhez történő hozzáférése javításának; sürgeti a tagállamokat, hogy biztosítsanak megfelelő pénzügyi támogatást az EU digitalizálási politikája számára, és bátorítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy találjanak megfelelő megoldást a jelenlegi jogi akadályok leküzdésére;

49.

mély aggodalmát fejezi ki az európai digitális könyvtárprojekt jövőjével kapcsolatban, hacsak radikális változások nem történnek a könyvtárak digitalizálása, valamint a projekt irányítása, hatékonysága, megvalósíthatósága, hasznossága, és a médiákban történő erőteljes népszerűsítése terén;

50.

úgy véli, hogy az információs és távközlési technológiák következetes kiaknázásával párhuzamosan fontos az ezzel kapcsolatos kutatások előmozdítása, valamint a magán- és állami befektetések ösztönzése a magas kockázattal járó, együttműködésre épülő információs és távközlési kutatás és innováció területén; hangsúlyozza, hogy Európának élen kell járnia az internetes technológiák és az alacsony széndioxid-kibocsátású információs és távközlési alkalmazások, a számítási felhő, az intelligens környezet és a szuperszámítógépek kidolgozásában; javasolja, hogy a következő pénzügyi tervben duplázzák meg az ezzel kapcsolatos kutatásokra fordított uniós költségvetést, a technológiák átvételére szolgáló költségvetést pedig négyszerezzék meg;

51.

sajnálattal veszi tudomásul, hogy az egyetemeken fellelhető tehetségeknek az IKT-hoz való vonzása, valamint e tehetségek fejlesztése és megtartása tekintetében Európa továbbra is elmarad más vezető piacoktól, és jelentős mértékű agyelszívást kell elszenvednie, aminek az az oka, hogy az USA-ban jobb munkakörülményeket tudnak biztosítani az egyetemeken és a kutatásban; hangsúlyozza, hogy e probléma megoldása érdekében Európának – az ipar mellett – együtt kell működnie az egyetemekkel is, hogy vonzó karrierfejlesztési programot hozzon létre, amely támogatja a tudományos kutatói közösség által a szélessávú interneten alapuló, világszínvonalú IKT-innovációs stratégiában betöltött alapvető szerepet;

52.

úgy véli, hogy 2015-re az összes európai kutatási intézményt és infrastruktúrát Gpbs kapacitású ultra nagysebességű kommunikációs hálózatnak kell összekötnie, intranetet hozva létre az európai kutatási közösség számára;

53.

kéri, hogy kapjon nagyobb figyelmet a nyílt forrású szoftverek felhasználása;

54.

felszólít a kutatásba történő új beruházásokra a már létező digitális eszközök jobb alkalmazása és valamennyi polgárnak a kulturális termékekhez való hozzáférésének biztosítása érdekében;

55.

aggodalmát fejezi ki az EU keretprogramjában tapasztalható bürokrácia miatt; felszólítja a Bizottságot, hogy a keretprogram eljárásainak újrafogalmazásával – a program veszélyeztetése nélkül – és egy felhasználói tanács létrehozásával szüntesse meg a felesleges bürokráciát;

56.

felszólítja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együtt értékelje, hogy a közbeszerzésekről szóló 2004/17/EK és a 2004/18/EK irányelvek és átültetésük miként támogatják a kutatást és az innovációt, valamint adott esetben azonosítsák a legjobb gyakorlatokat; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat a közbeszerzések terén az innovációval kapcsolatos mutatók kidolgozására;

57.

emlékeztet arra, hogy Európa jövőbeni versenyképessége, továbbá az, hogy mennyire képes talpra állni a jelenlegi válságból, jelentős mértékben függ attól, hogy, mennyire képes elősegíteni az IKT széleskörű és hatékony kiépítését a vállalatoknál; emlékeztet ugyanakkor arra is, hogy a kis- és középvállalkozások még messze elmaradnak a nagyvállatoktól, és fokozottan felhívja a figyelmet azokra a garanciákra, amelyeket annak érdekében kell biztosítani, hogy a kis- és középvállalkozások ne rekedjenek kívül az IKT fejlődésén; kéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a kkv-k termelékenységének növelése érdekében fokozzák számukra az IKT eszközök alkalmazására irányuló támogatásokat;

58.

felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő az on-line üzleti lehetőségek előmozdítását célzó digitális tervet azzal az elsődleges céllal, hogy alternatívákat kínáljon fel a pénzügyi válság következtében a közelmúltban munkanélkülivé váltak számára; az ingyenes internetkapcsolat és a díjmentes konzultáció mellett a terv részét kell képeznie a megfizethető szoftverek és hardverek rendelkezésre bocsátásának;

59.

úgy véli, hogy a 2015.eu napirendnek az információs és távközlési technológiákat kellene az alacsony széndioxid-kibocsátású gazdaság középpontjába állítania; a 20-20-20 éghajlatváltozási stratégia célkitűzéseinek teljesítése érdekében az információs és távközlési technológiák kiaknázására szólít fel; úgy véli, hogy az olyan alkalmazásokat, mint például az intelligens villamosenergia-hálózatok, az intelligens fogyasztásmérés, az intelligens mobilitás, az intelligens vízgazdálkodás és az e-egészségügy a 2015.eu kulcsfontosságú kezdeményezéseinek kell tekinteni; rámutat továbbá, hogy az informatikai ágazat ökológiai lábnyomát 2015-re 50 %-kal kell csökkenteni;

60.

úgy véli, hogy a nemzetközi kereskedelmet a méltányos kereskedelem elvének kell vezérelnie, annak érdekében, hogy megfelelő egyensúly alakuljon ki a piacok megnyitása és a különböző gazdasági ágazatok jogos védelme között, különös figyelmet fordítva a munkafeltételekre és a szociális körülményekre;

61.

úgy véli, hogy a 2015.eu napirend hatékony végrehajtása szempontjából felelősségvállalásra, valamint politikai láthatóságra van szükség minden politikai és földrajzi szinten (EU, nemzeti és regionális) a többszintű kormányzás szellemében; e tekintetben javasolja, hogy rendszeresen szervezzenek csúcstalálkozókat a digitális napirenddel kapcsolatban, az uniós és tagállami szinten elért előrelépés áttekintésére és a politikai lendület megújítására;

62.

külön felhívja a Bizottság figyelmét annak, hogy „intelligens” (egyértelmű, mérhető, megfelelő, reális és időalapú) célokat kell kitűzni, valamint hogy cselekvési tervet kell elfogadni el az összes vonatkozó uniós eszköz, a finanszírozás, a soft law, a jogérvényesítés és szükség esetén a célzott jogalkotás igénybe vételére valamennyi vonatkozó szakpolitikai területen (elektronikus kommunikáció, oktatás, kutatás, innováció, kohéziós politika); felszólítja a Bizottságot a 2015.eu stratégia eredményeinek egy szélesebb körű és a társadalmi-gazdasági hatások minőségi és mennyiségi elemzését is lehetővé tevő, szélesebb körű mutatókészlet felhasználásával történő rendszeres felülvizsgálatára; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a megfelelő koordinációt az erre a területre vonatkozó uniós, nemzeti és regionális programok között;

63.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamoknak.

15.3.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 81/54

A.

tekintettel az Európai Unió és Latin-Amerika között létrejött kétoldalú regionális stratégiai partnerség jelentőségére, és mivel mindkét régió számára fontos e partnerség további mélyítése és tökéletesítése,

B.

mivel az EU és Latin-Amerika kapcsolatainak erősítése az Unió jelenlegi spanyol és jövőbeli belga és magyar elnökségének egyik prioritása,

C.

mivel a kétoldalú regionális stratégiai partnerség jelentős fejlődésen ment keresztül az 1999-es első csúcstalálkozó óta, és a bécsi csúcstalálkozón létrehozták az EuroLat közgyűlést, a kétoldalú regionális stratégiai partnerség parlamenti ágát, mivel azonban vannak még megoldandó feladatok és kihívások,

D.

mivel a kétoldalú regionális stratégiai partnerség egyik kulcsfontosságú célkitűzése a szubregionális és kétoldalú partnerségi megállapodások és stratégiai partnerségek megkötése révén elérendő regionális integráció,

E.

mivel a Dél-amerikai Nemzetek Uniója (UNASUR) – amely bár a földrész különböző integrációs törekvéseitől (CAN, MECORSUR, SICA) eltérő jellegű szervezet – elősegítheti az említett folyamatokat,

F.

mivel a jelenlegi vagy jövőbeli esetleges amerikaközi konfliktusok során az érintett kormányoknak – a szubszidiaritás elvének megfelelően – latin-amerikai bíróságokon kellene végigjárniuk a jogérvényesítés útját, mielőtt a földrészen kívüli bíróságokhoz fordulnak,

G.

mivel úgy Latin-Amerikában, mint Európában a katonai kiadások az elmúlt években jelentősen növekedtek,

H.

mivel a kétoldalú regionális stratégiai partnerség megerősítette a két fél közötti együttműködést a nemzetközi fórumokon és szervezetekben, és mivel a közös célkitűzések felállításán túl tovább kell folytatni a globális jelentőségű témákról kialakított álláspontok összehangolását, figyelembe véve mindkét fél érdekeit és aggodalmait,

I.

mivel az Európai Unió – történelmi lépésként – a közelmúltban ratifikálta a fogyatékkal élő személyek jogainak védelméről szóló ENSZ-egyezményt, és mivel annak végrehajtása több mint 60 millió, fogyatékkal élő latin-amerikai ember számára jelenti polgári és szociális jogaik tényleges érvényesítését és az esélyegyenlőség előmozdítását,

J.

mivel az Egyesült Államok új kormányzatának hivatalba lépése nagy reményekre adott okot,

K.

mivel Latin-Amerikában több mint 600 millió ember él, és mivel a térség a világ össztermelésének 10 %-át adja, a bolygó növényfajai 40 %-ának ad otthont és rendkívüli humán erőforrásokkal rendelkezik,

L.

mivel az EU és Latin-Amerika kapcsolatai közös értékeken nyugszanak és az emberi jogok és a szabadságjogok tiszteletben tartása a stratégiai partnerség egyik alapeleme,

M.

mivel a Latin-Amerikával fenntartott kapcsolatok fejlődése kölcsönös érdek és minden uniós tagállam, illetve latin-amerikai ország számára potenciális előnyöket hordozhat,

N.

mivel a nők és férfiak közötti egyenlőség elvének valamennyi politikába való integrációja hozzájárulhat ahhoz, hogy a társadalmak igazságosabbak és demokratikusabbak legyenek, és hogy a nőket és a férfiakat az élet minden területén egyenlőnek tekintsék,

O.

mivel az EU, Latin-Amerika és a karibi térség együtt több mint egymilliárd embernek ad otthont, és az ENSZ tagállamainak harmadát teszi ki,

P.

mivel Latin-Amerikában az EU nyújtja a legtöbb fejlesztési támogatást, a legnagyobb befektető és a második legfontosabb kereskedelmi partner – az első a Mercosur és Chile vonatkozásában –, továbbá mivel a kétoldalú regionális stratégiai partnerség 1999-es elindítása óta az EU összesen több mint 3 milliárd euró értékben finanszírozott projekteket és programokat,

Q.

mivel a globális recesszióból történő kilábalás folyamata 2010-ben még mindig lassú lesz, és mivel bár Latin-Amerika jobban ellenállt a válságnak, mint a többi fejlett gazdaság, és 2010-ben átlagosan megközelítőleg 3 %-os növekedés várható, a fellendülés megoszlása igen egyenlőtlen lesz, és a növekedés szintje nem lesz elegendő az európai társaiknál jóval alacsonyabb szintű szociális védelemben részesülő lakosság szociális körülményeinek jelentős javításához,

R.

mivel Latin-Amerika és az EU számos országában igen magas a fiatal munkanélküliek aránya,

S.

mivel a jelentős haladás ellenére a régió gyermek- és gyermekágyi halandósági mutatóinak még jelentősen javulniuk kellene,

T.

mivel a kábítószer-termelés és -kereskedelem továbbra is súlyos probléma a régióban; mivel a kokatermelés megtöbbszöröződött Dél-Amerikában, és politikai-kulturális ellentétek vannak a termelést tiltó ENSZ-egyezmények és -határozatok, valamint egyes kormányok hivatalos álláspontja között, amely az őshonos kultúra részének tekinti a kokacserjét,

U.

mivel egyes őslakos csoportok Latin-Amerika számos országában szegénységben, egyenlőtlen és hátrányosan megkülönböztetettt helyzetben élnek,

V.

mivel jelentős javulás szükséges az olyan kulcsfontosságú ágazatokban mint az energia, a víz, az infrastruktúra és a kommunikáció, hasonlóan a telekommunikációs ágazatban már elért javuláshoz,

W.

mivel a latin-ameirkai régió fejlődését és az integrációs folyamathoz való hozzájárulását akadályozni fogja az infrastruktúra nem megfelelő javulása,

X.

mivel Latin-Amerikában komoly aggodalmat kelt az Európai Unió bevándorlási politikája, és mivel olyan megállapodásokra van szükség, amelyek figyelembe veszik az euro–latin-amerikai partnerek jogos érdekeit ezen érzékeny témában,

Y.

mivel az Európai Befektetési Bank (EBB) 1993-ban kezdte meg tevékenységét Latin-Amerikában, és a jelenlegi időszakban (2007–2013) 2,8 milliárd euró áll rendelkezésére projektek finanszírozására a régióban,

Z.

mivel az innováció és a tudás alapvető eszköz a szegénység felszámolásában, az éhínség elleni küzdelemben és a fenntartható fejlődés beindításában, amint azt a legutóbbi ibero-amerikai csúcstalálkozón megállapították,

AA.

mivel az Ibero–Amerikai Államok Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezete (OEI) és a Latin-amerikai és Karib-térségi Gazdasági Bizottság (CEPAL) által a közelmúltban elkészített tanulmány 55 milliárd euróban állapította meg azt a költségvetést, amely ahhoz szükséges, hogy 10 év alatt – 2011 és 2021 között – meg lehessen valósítani azokat a 2021-re kitűzött oktatási célokat, melyek a jelenleg tapasztalható hatalmas egyenlőtlenségek megszüntetésére, az analfabetizmus felszámolására, a 15 millió iskolába nem járó 3 és 6 év közötti gyermek beiskolázásának biztosítására, egy szilárd és hatékony szakképzési rendszer megteremtésére, valamint az egyetemi képzéshez való hozzáférés feltételeinek érzékelhető javítására irányulnak,

1.

pozitívan fogadja „Az EU és Latin-Amerika: globális szereplők társulása” című bizottsági közleményt, melynek célja, hogy azonosítsa, értékelje és megvalósítsa azokat az operatív javaslatokat, amelyek a kétoldalú regionális stratégiai partnerség kibontakozását szolgálják;

2.

gratulál a spanyol elnökség lendületéhez, mellyel el kívánja érni az EU–Közép-Amerika társulási megállapodás és a Kolumbiával és Peruval kötendő többoldalú kereskedelmi megállapodások aláírását, valamint az Európai Unió és a Mercosur közti tárgyalások újraindítására vonatkozó elszántságához és határozott érdeklődéséhez;

3.

megismétli, hogy a különféle latin-amerikai regionális integrációs folyamatoknak nyújtott támogatás a kétoldalú regionális stratégiai partnerség egyik alapelve, és bízik abban, hogy az említett kétoldalú regionális stratégiai partnerség lehetővé teszi a világszintű válsághelyzetekről és témákról kialakított álláspontok fokozottabb összehangolását a közös értékrend, érdekek és aggodalmak mentén;

4.

tudomásul veszi a két régióban végbemenő politikai változásokat, és úgy véli, hogy figyelemmel kell kísérni az események alakulását, hogy adott esetben az új körülményeknek megfelelően módosítani lehessen az Unió latin-amerikai politikáját;

5.

hangsúlyozza a kétoldalú regionális stratégiai partnerség alapját képező alapelvek és értékek – a plurális és képviseleti demokrácia, az emberi (politikai, gazdasági és szociális) jogok és szabadságjogok tiszteletben tartása, a szólásszabadság, a jogállamiság, a jog érvényesülése, a játékszabályok betartása, a jogbiztonság és a diktatúra és az önkényuralom valamennyi formájának elutasítása – fontosságát;

6.

felhívja a biregionális stratégiai partnerség valamennyi résztvevőjét, hogy vállaljon felelősséget a jó kormányzás és a társadalmi igazságosság vonatkozásában;

7.

úgy véli, hogy az EU–Latin-Amerika kétoldalú regionális stratégiai partnerség végső célja, hogy körülbelül 2015-re létrehozza a politikai, gazdasági, kereskedelmi, társadalmi és kulturális területeket átfogó euro–latin-amerikai globális régióközi partnerség térségét, amely mindkét régió számára biztosítja a fenntartható fejlődést;

8.

kéri, hogy használják ki a Lisszaboni Szerződés életbelépése által kínált lehetőségeket a kétoldalú regionális stratégiai partnerség fejlesztése érdekében;

9.

kéri, hogy az alelnök/az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője az Európai Külügyi Szolgálat támogatásával biztosítsa az EU Latin-Amerikával kapcsolatos politikájának egységességét, koherenciáját és hatékonyságát, aktívan részt vállalva a 2010 májusában Madridban megrendezendő következő EU–Latin-Amerika–Karib-térség csúcstalálkozón;

10.

kéri az alelnököt/főképviselőt és a Tanácsot, hogy a limai döntésnek megfelelően határozzon meg egyértelmű iránymutatásokat arra vonatkozóan, hogy hogyan lehetne jobban és szorosabban együttműködni a hatékony multilateralizmus, a környezet és a természeti erőforrások megóvása, az éghajlatváltozás elleni küzdelem, az ENSZ béketeremtő és békefenntartó kapacitásainak erősítése, a millenniumi célkitűzések elérése és a nemzetközi jog égisze alatt a békét és a biztonságot fenyegető közös veszélyekkel – beleértve a kábítószerek és fegyverek illegális kereskedelmét, a szervezett bűnözést, a büntetlenséget és a terrorizmust is – való szembenézés érdekében;

11.

kéri továbbá, hogy dolgozzanak ki megfelelő intézményi együttműködési mechanizmusokat az EuroLat közgyűlés és az EU különböző szervezetei között, amint az a limai csúcstalálkozó következtetéseiben szerepel;

12.

hangsúlyozza, hogy a Európai Külügyi Szolgálatnak biztosítani kell, hogy az EP az EU külképviseletein – főként az olyan kulcsfontosságú régiókban, mint Latin-Amerika – megfelelő tárgyalópartnerekre találjon, lehetővé téve a Parlamenttel való teljes körű együttműködést;

13.

javasolja, hogy fogadják el a béke és biztonság euro–latin-amerikai chartáját, amely az Egyesült Nemzetek Alapokmánya és a hozzá kapcsolódó nemzetközi jog mintájára közös politikai és biztonsági cselekvési stratégiákat és irányvonalakat határoz meg, amelyek segítenek megbirkózni azokkal a fenyegetésekkel és kihívásokkal, amelyekkel a kétoldalú regionális stratégiai partnerség részes feleinek kell szembenézniük;

14.

elismeri a Dél-amerikai Nemzetek Uniója által végzett munkát és a földrészen elért diplomáciai előrelépéseket;

15.

hangsúlyozza meggyőződését, hogy számos latin-amerikai partnerének belső stabilitása az államreform függvénye, amelynek magában kell foglalnia valamennyi őshonos nép és más kisebbség teljes és tényleges bevonását a döntéshozatali folyamatokba a diszkrimináció minden formájának elkerülése és kulturális jogaik és hagyományaik megőrzésének támogatása érdekében, mivel ezek lehetővé teszik a társadalom további gazdagodását és a demokratikus kormányzás megerősítését;

16.

megjegyzi, hogy a hatékony és független igazságszolgáltatás, valamint egy felelős, ellenőrizhető és átlátható kormányzat hatékony, de az emberi jogokat tiszteletben tartó politikája biztonságot nyújt a polgárok számára, erősíti a képviseleti parlamenti rendszerbe vetett bizalmat és lehetővé teszi az azzal szembeni közömbösség kiküszöbölését;

17.

kéri, hogy az euro–latin-amerikai térségben folytatódjék és mélyüljön el a bevándorlással kapcsolatos kérdésekről a célországokkal, a származási és tranzitországokkal folytatott konstruktív párbeszéd; támogatja a 2009. június 30-án megkezdett strukturált és globális biregionális párbeszédet az Európai Unió és Latin-Amerika, valamint a Karib-térség közötti migrációról, amely lökést ad a limai csúcstalálkozón vállalt kötelezettségek teljesítésének; üdvözli az EuroLat Parlamenti Közgyűlésen belül létrehozott migrációs munkacsoport felállítását is, melynek célja, hogy keretet teremtsen a párbeszédnek és az e téren születő javaslatoknak, szem előtt tartva valamennyi fél érzékenységét a témával kapcsolatban;

18.

javasolja, hogy növeljék a Peruban, Kolumbiában és Bolíviában folyamatban lévő, alternatív fejlesztések révén a kábítószer-termesztés felszámolását célzó programok projektjeinek finanszírozására szánt előirányzatokat, olyan megoldásokat keresve, amelyek lehetővé teszik az érintett lakosság bevonását;

19.

sajnálja, hogy a fejletlenség, a szegénység, a járványok, az alultápláltság, a bűnözés és a természeti katasztrófák okozta hatalmas forráshiány orvoslásának szükségével szemben egyes országok pénzügyi forrásaikat a katonai kiadások túlzott növelésére fordították;

20.

sürgeti, hogy az éghajlatváltozás és a globális felmelegedés elleni küzdelem élvezzen elsőbbséget az EU és a latin-amerikai és karibi országok közötti politikai menetrendben, és indítványozza a környezetvédelemről és az éghajlatváltozásról folytatott párbeszéd különböző fórumain – különösen az ENSZ keretében – elhangzó álláspontok egyeztetését, támogatva így a következő csúcstalálkozót is, amelyre Mexikóban kerül sor 2010 végén; kéri ezenkívül a két régió környezetvédelmi miniszterei találkozóinak folyamatosságát is az első, 2008. márciusi brüsszeli találkozót követően; hangsúlyozza, hogy a legszegényebbek és elsősorban az őshonos lakosság az éghajlatváltozás és a globális felmelegedés negatív hatásainak első áldozatai;

21.

ismétlen javasolja, hogy az euro–latin-amerikai globális régióközi partnerség térségét a „WTO-regionalizmussal” összhangban álló modell alapján, két szakaszban hozzák létre;

22.

az első szakasz lezárása érdekében határozottan támogatja az EU–Mercosur társulási megállapodásról szóló tárgyalások újraindítását, – tekintettel arra, hogy az ilyen nagy jelentőségű és emberek százmillióit érintő társulási megállapodás problémamentes megkötése esetén a világ legambiciózusabb biregionális megállapodása lenne –, az EU–Közép-Amerika társulási megállapodásról folytatott tárgyalások lezárását a madridi csúcstalálkozó előtt, az Andok Közösséggel 2003-ban kötött politikai és együttműködési megállapodás felülvizsgálatát, valamint a Mexikóval és Chilével már meglevő társulási megállapodások elmélyítését; megállapítja, hogy az EU és az Andok Közösség országai közötti többoldalú kereskedelmi megállapodásról folytatott tárgyalásokat kielégítő módon lezárták; hozzálát az e megállapodásokról szóló parlamenti ratifikációs eljárás kellő pontossággal történő végrehajtásához annak biztosítására, hogy a megállapodások valamennyi kölcsönösen fontos szempont vonatkozásában pozitív hatással legyenek;

23.

emlékeztet rá, hogy az EU–Közép-Amerika társulási megállapodással kapcsolatos tárgyalások régióközi megközelítés alapján kezdődtek meg, és hangsúlyozza, hogy ugyanilyen szemlélet mellett kell lezárni azokat biztosítva azt, hogy egyetlen ország sem marad le;

24.

a második szakasz lezárása és a globális régióközi partnerségi megállapodás 2015 előtti megkötése érdekében kéri, hogy biztosítsanak jogi és intézményi támogatást, illetve teljes földrajzi lefedettséget a stratégiai kétoldalú regionális partnerség különböző vetületeihez, valamint határozzanak meg olyan általános rendelkezéseket és szabályokat, amelyek elősegítik a különféle szabadságjogok gyakorlását, egyrészt a latin-amerikai integrációs megállapodások, másrészt az Unió különféle országokkal és regionális csoportosulásokkal kialakított partnerégére irányuló folyamat elmélyítése révén megerősítve a partnerséget;

25.

javasolja, hogy az összehangolt fellépés érdekében a két régió egyeztesse álláspontját a millenniumi fejlesztési célok elérése kapcsán az ENSZ 2010 szeptemberére tervezett magas szintű találkozója fényében, különös tekintettel a szegénység elleni küzdelemre, a stabil és minőségi munkahelyek megteremtésére, valamint a kirekesztett csoportok, különösen az őslakosok, a gyermekek, a nők és a fogyatékkal élők társadalmi integrációjára vonatkozó célokra;

26.

úgy véli, hogy a millenniumi fejlesztési célok a beruházásoknak a legszegényebb országok és a legsérülékenyebb néprétegek felé történő átirányítása révén 2015-ig történő elérése az egyik legfontosabb célkitűzés, és felhívja mindkét régiót arra, hogy keressenek közös nevezőt a millenniumi fejlesztési célokról 2010 szeptemberében tartandó magas szintű ülést megelőzően;

27.

bízik abban, hogy komoly és felelős párbeszéd kezdődik a tudomány, a technológia és az innováció témakörében, amely lökést adhat az innováció és tudás euro–latin-amerikai térsége létrehozásának, és amelyhez például szolgálhat a Chilével megkötött, innovációról szóló megállapodás;

28.

hangsúlyozza, hogy az oktatás és az emberi erőforrásokba történő befektetés a társadalmi kohézió és a társadalmi-gazdasági fejlődés alapja és határozott erőfeszítéseket és megfelelő finanszírozást sürget az írástudatlanság elleni küzdelemhez, mivel az írástudatlanság továbbra is igen magas a térség egyes országaiban és különösen a lányok és nők esetében, továbbá sürgeti az alap- és középfokú közoktatáshoz való ingyenes hozzáférést, amelyet egyes államok költségvetési forrásainak hiánya korlátoz; ezrét támogatja az Ibero–Amerikai Államok Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezete (OEI) által készített „Oktatási célok 2021-re: milyen oktatást szeretnénk a 2000-es generációnak?” című projektet;

29.

hangsúlyozza, hogy a gazdasági-társadalmi környezet alapvető változása nélkül Latin-Amerika nem képes tudás alapú társadalommá válni, ami pedig a fejlődés megvalósításához szükséges legfontosabb stratégiai eszköz;

30.

kedvezően fogadja a tudás és a bevált gyakorlatok előmozdítását és cseréjét célzó kezdeményezéseket a jog területén, például a Latin-amerikai Jogi Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Központ nemrégiben történt felállítását, és üdvözli a 100-ak Csoportjának létrehozását, mivel úgy véli, hogy e kezdeményezések rendkívül hasznos eszközök lehetnek a kétoldalú regionális stratégiai partnerség létrehozására irányuló bizottsági erőfeszítések támogatásában;

31.

javasolja azon latin-amerikai országoknak, amelyeknek lehetséges vagy tényleges vitáik – akár határviták, akár más jellegű nézeteltéréseik – vannak szomszédaikkal, hogy a lehető legnagyobb mértékben törekedjenek arra, hogy e vitákkal a különböző integrációs folyamatok vagy a kontinens általános bíróságaihoz forduljanak, és ne vigyék ki azokat a földrészen kívülre;

32.

elégedettséggel fogadja a nemek közötti egyenlőség megvalósítása érdekében tett erőfeszítéseket, kéri azok fokozását, és javasolja olyan együttműködési politikák kialakítását az Európai Unió és Latin-Amerika között, amelyek elősegítik a nők jogállásának megerősítését, valamint az egyenlőséget az oktatáshoz, a munkához és az emberi és szociális jogokhoz való hozzáférés terén, és kéri az érintett kormányokat és együttműködési szervezeteket az ilyen irányú kezdeményezések megfelelő emberi, pénzügyi és technikai erőforrásokkal való támogatására;

33.

felszólítja a stratégiai partnerségen belül a megfelelő intézményeket, hogy nyújtsanak megfelelő pénzügyi és technikai támogatást a nők elleni erőszak megelőzését és az áldozatok védelmét biztosító politikáknak;

34.

üdvözli az Amerika-közi Emberjogi Bíróság által a mexikói Campo Algodonero-i nőgyilkosságok ügyében nemrégiben hozott ítéletét, amely precedenst teremt az egész régió számára; felhívja az Európai Unió, Latin-Amerika és a Karib-térség kormányait, hogy munkájuk során használják útmutatóként ezt az ítéletet, és biztosítsák, hogy a nőkkel szembeni erőszak határozott elítélése mellett megfelelően finanszírozott védelmi, megelőzési és rehabilitációs programok álljanak rendelkezésre; felszólít továbbá általában a nemi alapú erőszak elleni küzdelem elkötelezett vállalására, valamint a nemzetközi népesedési és fejlesztési konferencia 1994-es cselekvési programjával összhangban a reprodukciós egészségbe, valamint a nemek közötti egyenlőséget, a szexuális nevelést és a családtervezési módszerekhez való hozzáférést elősegítő programokba való befektetésre;

35.

üdvözli az utóbbi években az Európai Bizottság, az Amerikaközi Fejlesztési Bank (IDB), az ENSZ Fejlesztési Programja (UNDP), a Latin-amerikai és Karib-térségi Gazdasági Bizottság (ECLAC), a Nemzetközi Valutaalap (IMF), valamint a Világbank által a társadalmi kohézió tekintetében tett erőfeszítéseket, és javasolja az EUROsociAL, az URB-AL és az EUrocLIMA programok megújítását és elmélyítését, valamint a fogyatékkal élő személyek jogainak védelméről szóló ENSZ-egyezmény megfelelő jövőbeli végrehajtását az esélyegyenlőség előmozdítása érdekében azon több mint 60 millió, valamilyen fogyatékkal élő latin-amerikai ember számára, akiknek a társadalmi kirekesztődés veszélyével kell szembenézniük;

36.

ismételten hangsúlyozza az olyan közös érdekekkel kapcsolatos tapasztalatok cseréjének fontosságát, mint a szegénység elleni küzdelmet és az egyenlőtlenségek csökkentését szolgáló társadalmi kohézió; ebben az összefüggésben támogatja az EU–Latin-Amerika/Karib-térség miniszteri szintű, társadalmi kohézióval foglalkozó fórumát, amelyre 2010. február 8–10-én került sor Limában, és amelynek témája „Tisztességes munkahelyet a fiataloknak: a társadalmi kohézió előmozdításának módja” volt, és kedvezően fogadja a bahíai nyilatkozatot, amelyet az EUROsociAL-hálózatok 2009. június 25-i IV. nemzetközi konferenciájának végén fogalmaztak meg;

37.

üdvözli a EU–Latin-Amerika/Karib-térség 2010. május 13–14. között a spanyolországi Alcalá de Henaresben (Madrid) a miniszterek és a társadalombiztosítás területén illetékes vezetők részvételével megrendezésre kerülő következő találkozóját, melynek témája a társadalombiztosítási rendszerek összehangolása, és ugyanígy támogatja a Iberoamerikai Társadalombiztosítási Szervezet (OISS) munkáját, amelynek célja a gazdasági és társadalmi jólét előmozdítása a koordinációs és a társadalombiztosítással kapcsolatos tapasztalatok cseréje révén, továbbá kéri, hogy úgy a miniszteri találkozó résztvevői, mint az OISS nyújtsanak be innovatív javaslatokat az érintett lakosság társadalombiztosításának maximális biztosítása érdekében;

38.

hangsúlyozza, hogy a – több latin-amerikai kormány által célként kitűzött és az Európai Unió által támogatott – kívánatos regionális integrációnak javítania kellene az infrastruktúra hiányát, fokoznia kellene a térségek közötti kereskedelmet, valamint az egyes országokban jobban meg kellene ismertetnie a többi országban működő politikai, szociális és gazdasági szereplőket és alanyokat;

39.

ismételten kijelenti, hogy az integrációra irányuló konkrét és gyakorlati fellépésekkel kapcsolatos stratégia (utak, vasutak, olaj- és gázvezetékek, a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos együttműködés, a régióközi kereskedelem fejlesztése stb.) és a térségben tevékenykedő különböző szereplők népszerűsítése hozzájárulhat az integráció előmozdításához és erősítheti a térségben a közösség érzését;

40.

hangsúlyozza, hogy a térséget jellemző növekedés megtorpanásának megakadályozása és a fenntartható fejlődés megakadásának elkerülése érdekében stratégiai koordinációra van szükség az energia-, a vízügyi és a távközlési ágazatokban;

41.

javasolja a latin-amerikai országok kormányainak – és e hatalmas feladat tekintetében kéri az Európai Unió legmesszemenőbb támogatását –, hogy – ismerve a nehéz szociális helyzetet és a viszonylag szilárd gazdasági körülményeket – fogadjanak el olyan határozott és tartós szakpolitikai intézkedéseket, mint például a közmunkákba történő beruházások, a belső piac előmozdítása, a kis- és középvállalkozások védelme, a hitelek kibővítése, az egészségügyi és oktatási beruházások fokozása, valamint a fiatalokat érintő munkanélküliség és a nemi alapon történő munkahelyi megkülönböztetés kérdéseinek kiemelt figyelemmel kísérése;

42.

ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy bár nem könnyű előteremteni az említett célok megvalósításához szükséges megfelelő finanszírozást, mégis dolgozni kell az igazságos, méltányos és korszerű adórendszer kialakításán, amellyel küzdeni lehet az adócsalás ellen, ezenkívül felül kell vizsgálni a túlzott katonai kiadásokat;

43.

sürgeti az Európai uniót és az országuk területén őslakos népességgel rendelkező latin-amerikai államokat, hogy szükség esetén az együttműködés fokozása révén valósítsanak meg hatékony terveket annak érdekében, hogy felszámolják az éhezést, az elmaradottságot, az írástudatlanságot és a krónikus betegségeket;

44.

úgy véli, hogy az EU és Latin-Amerika és karibi térség közötti partnerség társadalmi kohézióra irányuló célkitűzését csak abban az esetben lehet megvalósítani, ha az magas fokú fejlődést, valamint a bevételek és a javak igazságos elosztását eredményezi, és hogy ehhez a célkitűzéshez a millenniumi fejlesztési célokkal összhangban a szegénység felszámolása, valamint a latin-amerikai és karibi országok igazságszolgáltatási rendszerének megerősítése érdekében konkrét intézkedéseket kell hozni;

45.

hangsúlyozza az élelmiszerbiztonság és az élelmiszerellátás terén esetlegesen bekövetkező fennakadások esetére kialakítandó élelmiszerraktározási kapacitás kialakításának fontosságát a latin-amerikai és karibi országokban;

46.

felhívja az EU-t, hogy az uniós székhelyű nemzetközi vállalatokat kötelezze a nemzetközi megállapodások (mint például a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet tisztességes munka cselekvési terve) által előírt ökológiai és szociális elvárásoknak minimumkövetelményként való megfelelésre a latin-amerikai és karibi országokban, és ezen előírások kikerülésének megakadályozására;

47.

javasolja, hogy továbbra is kétévente tartsanak csúcstalálkozókat, azonban hangsúlyozza, hogy a Latin-Amerikával ápolt kapcsolat nem korlátozódhat kétéves távlatokra, hiszen nagyobb távlatokban kell megerősíteni e kapcsolatot;

48.

javasolja, hogy kezdjenek kétoldalú regionális politikai párbeszédet, új háromoldalú megközelítéssel az EU–Latin-Amerika/Karib-térség–Ázsia, EU–Latin-Amerika/Karib-térség–Afrika és az EU–Latin-Amerika/Karib-térség–USA közös témáiról, kérdéseiről és érdekeiről egy integrált euro–atlanti térség létrehozása érdekében az Egyesült Államok, Latin-Amerika és az Európai Unió részvételével;

49.

megismétli arra irányuló javaslatát, hogy hozzanak létre egy Európa–Latin-Amerika és Karib-térség Alapítványt, melynek legfőbb célja, hogy hozzájáruljon a csúcstalálkozók előkészítéséhez, az azokon elfogadott határozatok és politikai irányvonalak nyomon követéséhez, és amelynek a csúcstalálkozók közötti időszakokban a párbeszédnek teret adó és a koordinációt biztosító fórumként kell működnie az euro–latin-amerikai kapcsolatok megerősítésével foglalkozó valamennyi politikai, gazdasági, intézményi, tudományos és civil társadalmi szereplő számára, ide értve az EuroLat Közgyűlést is;

50.

javasolja, hogy az említett Alapítvány szervezeti felépítése az Anna Lindh Alapítvány szerkezetét tükrözze egy elnökkel és egy tanácsadó testülettel, amely az alapítvány működésével kapcsolatos stratégiai útmutatásokról szóló ajánlásokat fogalmaz meg kormányzótanácsa, igazgatója és nemzeti hálózatai számára, miáltal ajánlásai valamennyi érintett szintre kiterjednek;

51.

hangsúlyozza, hogy az Alapítvány költségvetésének korlátozottnak, ugyanakkor elegendőnek kell lennie a rábízott feladatok ellátásához, és az Alapítványban részt vevő uniós és latin-amerikai államok hozzájárulásából, az Európai Unió költségvetéséből, valamint az Alapítvány saját forrásaiból, vagy számára az euro–latin-amerikai térséghez kapcsolódó támogatók által biztosított forrásokból táplálkozó finanszírozási rendszerből kell származnia;

52.

javasolja, hogy az Alapítvány felügyelete és koordinációja mellett hozzanak létre az euro–latin-amerikai térség migrációs áramlásaival kapcsolatos kérdések folyamatos és részletes nyomon követésével foglalkozó migrációs megfigyelőközpontot; a lehetséges erőszakos és fegyveres konfliktusok okainak előzetes feltárásával, valamint hatékony megelőzésével és eszkalációjuk megakadályozásával foglalkozó konfliktusmegelőzési kétoldalú regionális központot; az éghajlatváltozásból és annak megnyilvánulásaiból eredő természeti katasztrófákkal kapcsolatos sebezhetőség csökkentésére irányuló közös stratégiákat és vészhelyzeti intézkedéseket kidolgozó kétoldalú regionális katasztrófamegelőzési központot – különös tekintettel a 2010. január 12-én Haitit sújtó pusztító földrengés és a 2010. február 27-én Chilét sújtó földrengés és szökőár nyomán a régióban kialakult drámai helyzetre;

53.

hangsúlyozza, hogy meg kell kötni a jelenleg tárgyalás alatt levő szubregionális társulási megállapodásokat és sajnálja, hogy ezen tárgyalások jelenleg különböző okok miatt megrekedtek, azonban felhívja a figyelmet arra, hogy amennyiben áthidalhatatlan akadályokba ütköznek, alternatív megoldásokat kell találni – nem tévesztve szem elől a globális stratégiai célokat – annak érdekében, hogy a politikai, kereskedelmi vagy szociális kapcsolataikat az EU-val szorosabbra fűzni kívánó országok ne szigetelődjenek el;

54.

ismét felhívja a figyelmet az EU által a regionális integrációs folyamat részére biztosított támogatás és a Közép-Amerikához hasonlóan a társulási szerződéseken keresztül bonyolított, blokkról blokkra haladó tárgyalási megközelítés fontosságára; felismeri azonban, hogy az EU-val fenntartott kapcsolataikat kiterjeszteni kívánó országok esetében nem engedhető meg, hogy a regionális integrációs folyamatokból adódó belső problémák (lásd az Andok Közösség esetét) vagy a tagok által hozott – bármily indokolt – egyéni döntések miatt hátrányos helyzetbe kerüljenek;

55.

támogatja az Európai Bizottság által javasolt latin-amerikai beruházási keretet (LAIF), amely kézzelfogható bizonyítékot ad az Unió elkötelezettségére a regionális konszolidáció és integráció, valamint a Latin-Amerikán belüli összekapcsolhatóság fejlesztése iránt, és reméli, hogy ez hozzájárul az európai beruházások célországai és -ágazatai diverzifikálásához; tudomásul veszi, hogy 2013-ig 100 millió euró szerepel a közösségi költségvetésben, eltekintve az esetleges további tagállami hozzájárulásoktól és támogatásoktól;

56.

üdvözli az EBB és az Amerikaközi Fejlesztési Bank 2009 novemberében kötött egyetértési nyilatkozatának aláírását, és támogatja az EBB latin-amerikai projektek finanszírozására irányuló erőfeszítéseit, azonban felhívja a figyelmet, hogy az EBB céljainak eléréséhez több uniós és tagállami forrás és hozzájárulás szükséges;

57.

hangsúlyozza az EU különféle pénzügyi eszközeinek jelentőségét, azonban rámutat, hogy túl kell lépni a kizárólag támogatásalapú megközelítésen a Latin-Amerikával folytatott fejlesztési együttműködés tekintetében – a fejlesztési együttműködési eszköz pénzügyi erőforrásait a legszegényebb országokra és a legsérülékenyebb csoportokra kell összpontosítani –, és hogy új együttműködési formákat kell kialakítani a fejlődő és közepesen fejlett latin-amerikai országokkal az iparosodott országok számára létrehozott eszköz (ICI+) keretében; e célból sürgeti a fogyatékkal élő személyek jogainak védelméről szóló ENSZ-egyezmény 32. cikkében megfogalmazott kritériumok és elvek beépítését az Unió Latin-Amerikával kapcsolatos együttműködési politikájába, a fogyatékkal élők hatékony társadalmi beilleszkedését célzó aktív politikák előmozdítása és ösztönzése érdekében;

58.

hangsúlyozza a különböző latin-amerikai pénzügyi rendszerek szabályozási és felügyeleti harmonizációjára való törekvés fontosságát és hasznosságát annak érdekében, hogy a lehetséges mértékben átjárhatóság alakuljon ki azok és az európai rendszer között, amely már konkrét eredményeket hozott a határokon átnyúló szervezetek magas szintű felügyeletének kidolgozásában;

59.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének/alelnökének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, Latin-Amerika és a Karib-térség valamennyi országa kormányának és parlamentjének, az Euro–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlésnek, a Latin-Amerikai Parlamentnek, a Közép-Amerikai Parlamentnek, az Andok Parlamentnek és a Mercosur Parlamentnek.

15.3.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 81/64

A.

mivel Kanada az Európai Unió egyik legrégebbi és legszorosabban együttműködő partnere, mellyel a hivatalos kapcsolatok egészen 1959-ig nyúlnak vissza,

B.

mivel az átfogó gazdasági-kereskedelmi megállapodás kidolgozásáról jelenleg zajló tárgyalások erősíthetik az EU és Kanada közötti kapcsolatokat,

C.

mivel 2010 márciusáig nem készült alapos hatásvizsgálat egy ilyen átfogó gazdasági-kereskedelmi megállapodás társadalmi, környezeti és gazdasági hatásairól,

D.

mivel 2010-ben Kanada látja el a G8-csoport elnökségi teendőit, és mivel a következő G20-csúcstalálkozónak is Kanada ad otthont,

E.

mivel a közelgő, 2010. május 5-én Brüsszelben tartandó EU–Kanada csúcstalálkozó várhatóan a két fél közötti, már amúgy is szoros politikai kapcsolatok erősítésére fog összpontosítani, különös tekintettel az alábbi közös kihívásokra: az átfogó gazdasági-kereskedelmi megállapodásról szóló tárgyalások; kül- és biztonságügyi kihívások, különös tekintettel az afganisztáni és pakisztáni helyzetre; közös megközelítés Iránnal kapcsolatban; a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozása; Haiti helyzete, valamint a New York-i adományozói konferencia eredményeinek nyomon követése; fejlesztési együttműködés; a pénzügyi és gazdasági válságra adott válasz összehangolása; az éghajlatváltozás és az energia; valamint a világkereskedelmi tárgyalások dohai fordulójának előrelendítése,

F.

mivel az EU és Kanada azonos értékeket képvisel, és mivel mindkét fél erősen elkötelezett amellett, hogy a jelentős kihívásokat többoldalú együttműködés keretében kezelje,

1.

üdvözli azt a bizottsági nyilatkozatot, amely szerint az átfogó gazdasági-kereskedelmi megállapodásra irányuló tárgyalásokon elért előrelépések alapvető fontosságúak az EU és Kanada közötti gazdasági kapcsolatok szempontjából; e tekintetben úgy véli, hogy a 2010. május 5-én Brüsszelben tartandó EU–Kanada csúcstalálkozó kiváló alkalmat teremt e tárgyalások felgyorsítására;

2.

megjegyzi, hogy Kanada gazdasága – és különösen a bankszektor – a gazdasági válság során erősnek bizonyult; kijelenti, hogy kész Kanadával szoros együttműködésben dolgozni a G20-csoport keretében annak érdekében, hogy összehangolt globális megközelítés szülessen a költségvetési ösztönzők és a költségvetési konszolidáció tekintetében, mellyel összefüggésben a banki különadó vagy a pénzügyi műveletekre kivetett adó globális szintű bevezetésének kérdése a Torontóban rendezendő következő G20-csúcstalálkozó egyik kiemelt témája lesz;

3.

rámutat arra, hogy az EU és Kanada egyaránt elkötelezett amellett, hogy összehangolt, következetes és átfogó megközelítést alkalmazzon Haiti rövid és hosszú távú igényeinek kielégítésére, valamint hogy Haiti újjáépítése során figyelembe vegye a haiti népnek az országára vonatkozó jogos és régóta fennálló törekvéseit, miközben biztosítja az újjáépítési folyamattal kapcsolatos nemzeti szerepvállalásukat;

4.

üdvözli, hogy – ahogyan az a közelmúltban a kanadai parlamentben tartott trónbeszédből kiderül – Kanada meg kívánja nyitni távközlési ágazatát a külföldi konkurencia számára;

5.

tudomásul veszi, hogy Kanada jelentős mértékben meg kívánja reformálni halászati gazdálkodási rendszerét, bevonva az Északnyugat-atlanti Halászati Szervezetet is; csalódottságát fejezi ki a kanadai kormány által a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szól egyezményben (CITES) részes felek közelmúltban tartott konferenciáján a kékúszójú tonhalnak az egyezmény 1. függelékbe történő felvételével kapcsolatban képviselt álláspontja miatt;

6.

ismételten aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Cseh Köztársaság, Románia és Bulgária állampolgárai számára a Kanadába való belépés továbbra is vízumköteles, és felszólítja Kanadát arra, hogy mihamarabb szüntesse meg ezt a kötelezettséget; megjegyzi, hogy a cseh állampolgárok számára előírt vízumkötelezettséget a kanadai kormány a Kanadába áramló romák nagy száma miatt vezette be, ezért felhívja a tagállamokat, hogy kezeljék megfelelően a romák ügyét Európában; ezzel kapcsolatban üdvözli, hogy a prágai kanadai nagykövetségen vízumirodát nyitottak, valamint hogy a témában szakértői munkacsoport alakult, és reméli, hogy a kanadai menekültügyi rendszer megígért átfogó felülvizsgálata a vízumkötelezettség eltörléséhez vezet;

7.

hangsúlyozza, hogy az Unió és Kanada elkötelezte magát a biztonságos és fenntartható, alacsony szén-dioxid-kibocsátású globális gazdaság kialakítása mellett, ugyanakkor meg kívánja erősíteni az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodáshoz szükséges kapacitást; hangsúlyozza az EU és Kanada közötti, a környezetvédelemről szóló magas szintű párbeszéd keretei között folyó, az északi-sarki területen folytatott környezetvédelmi, energetikai és tengeri együttműködésre, valamint az Északi-sarkvidék védelméről szóló nemzetközi szerződés elfogadására irányuló nemzetközi tárgyalások kezdeményezésének kilátásaira is kiterjedő környezetvédelmi megbeszélések jelentőségét; üdvözli Kanada – a legutóbbi trónbeszéd során kinyilvánított – elkötelezettségét amellett, hogy befektet a tiszta energiatechnológiákba, hogy tiszta energiát használó nagyhatalommá válik, valamint hogy vezető szerepet vállal a „zöld” munkahelyek létesítésében;

8.

aggodalmát fejezi ki az olajhomok-kitermelés globális környezetre gyakorolt káros hatása miatt – amely a feldolgozási eljárások során nagy mennyiségben felszabaduló szén-dioxiddal függ össze –, valamint a helyi biológiai sokféleség és az őslakos népek jogainak és egészségének a kitermelés általi veszélyeztetése miatt;

9.

emlékezteti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta az Európai Parlament egyetértése szükséges a nemzetközi megállapodások megkötéséhez, valamint azonnal és teljes mértékben be kell vonni a nemzetközi tárgyalások valamennyi szakaszába, és arra számít, hogy a Bizottság hamarosan nyilatkozik arról, hogyan kívánja ezt megvalósítani; e tekintetben emlékeztet arra, hogy ezen egyetértés megadása előtt előbb megfelelő közös megoldást kell találni az EU és Kanada közötti, a légi utasok adatairól (PNR) szóló megállapodással kapcsolatos aggodalmaira;

10.

reméli, hogy Kanada teljes mértékben támogatni fogja az EU arra vonatkozó kérését, hogy tegyék ellenőrizhetővé a nyilvánosság számára az ACTA-tárgyalásokat, amint azt a Parlament 2010. március 10-i állásfoglalásában kérte, valamint hogy ezeket a tárgyalásokat folytassák valamely nemzetközi szervezet égisze alatt, amire a legalkalmasabb a WIPO lenne;

11.

gratulál a vancouveri szervezőbizottságnak a 2010-es téli olimpiai és paraolimpiai játékok sikeres megszervezéséhez;

12.

megjegyzi, hogy az EU és Kanada közötti kapcsolatok kizárólag szövetségi hatáskörbe tartoznak, ugyanakkor üdvözli a tartományok és területek részvételét az átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodásról szóló tárgyalásokban és az EU–Kanada kapcsolatok egyéb területein;

13.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az EU soros elnökségének, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, valamint a kanadai kormánynak.

15.3.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 81/66

A.

mivel üdvözölte az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok közötti, a kölcsönös jogi segítségnyújtásról szóló egyezményt és a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségben a transzatlanti együttműködésnek az emberi jogok és a polgári szabadságjogok tiszteletben tartása tekintetében történő fokozásáról szóló, 2009. október 28-án az EU–USA IB-miniszteri trojka találkozója alkalmával elfogadott washingtoni közleményt,

B.

mivel nagy hangsúlyt fektet a transzatlanti együttműködés szükségességére,

C.

mivel 2009. november 30-án a Tanács aláírt egy, az EU és az USA közötti átmeneti megállapodást a pénzügyi üzenetadatoknak a terrorizmus finanszírozásának felderítését célzó amerikai program (TFTP) céljából történő feldolgozásáról és átadásáról, melyet átmenetileg 2010. február 1-jétől legkésőbb 2010. október 31-éig alkalmaznak,

D.

mivel a Lisszaboni Szerződés értelmében az átmeneti megállapodás hivatalos megkötéséhez egyetértését kérték,

E.

mivel 2010. február 11-én úgy határozott, hogy nem adja egyetértését a megállapodás megkötéséhez,

F.

mivel felkérte az Európai Bizottságot, hogy a terrorizmus finanszírozásának megelőzésével kapcsolatos, az Egyesült Államokkal kötendő hosszú távú megállapodás tekintetében haladéktalanul nyújtson be ajánlásokat a Tanács részére,

G.

mivel ismételten hangsúlyozta, hogy az e téren kötött bármilyen új megállapodásnak összhangban kell lennie a Lisszaboni Szerződés által meghatározott új jogi kerettel és az Európai Unió már kötelező érvényű Alapjogi Chartájával,

H.

mivel megismételte a 2009. szeptember 17-i állásfoglalásában, elsősorban annak (7)–(13) bekezdésében megfogalmazott kéréseket,

I.

mivel a Bizottság 2010. március 24-én elfogadta a TFTP-re vonatkozó új ajánlásokat és tárgyalási irányelveket,

J.

mivel a Tanács 2010. április 22-én valószínűleg határozatot hoz a tárgyalási irányelvek elfogadásáról,

K.

mivel a tárgyalási irányelvek tükröznek néhány, a Parlament e témában elfogadott állásfoglalásaiban szereplő fontos elemet,

1.

üdvözli a Bizottság és a Tanács által tanúsított új, együttműködési szellemet és e két intézmény hajlandóságát a Parlament bevonására, figyelembe véve a Szerződésből eredő, arra vonatkozó kötelezettségüket, hogy a Parlamentet azonnal és teljes körűen tájékoztassák az eljárás valamennyi szakaszában; ismételten hangsúlyozza, hogy nyitott olyan megállapodásra, amely egyaránt segítené Európát és az Egyesült Államokat a terrorizmus elleni küzdelem megerősítésében, állampolgáraik biztonsága érdekében, a jogállamiság veszélyeztetése nélkül;

2.

számít arra, hogy az Egyesült Államok kormányának képviselői által a 2010. február 11-i parlamenti szavazást megelőzően és azt követően tanúsított konstruktív együttműködés és pártatlanság továbbra is megmarad;

3.

emlékeztet arra, hogy eltökélt szándéka a terrorizmus elleni küzdelem folytatása, és meggyőződése, hogy a terrorizmus elleni küzdelmet célzó transzatlanti együttműködés kereteit tovább kell fejleszteni; ugyanakkor úgy véli, hogy a személyes adatok tisztességes, arányos és törvényes feldolgozására irányuló európai jogi követelmények a legfontosabbak, és azokat minden esetben védelmezni kell;

4.

ismételten hangsúlyozza, hogy a terrorizmus finanszírozására irányuló tevékenységek felderítésével kapcsolatos uniós szabályozás azon alapszik, hogy az egyes pénzügyi szereplők jelentik a gyanús vagy szabálytalan tranzakciókat;

5.

hangsúlyozza, hogy még meghatározásra várnak az alapvető elvek arról, hogy hogyan tudna az Unió általában véve együttműködni az Egyesült Államokkal a terrorizmus elleni küzdelemben és arról, hogy hogyan kérhető a pénzügyi üzenetadatok szolgáltatóinak hozzájárulása ehhez a küzdelemhez, vagy általánosabban a kereskedelmi célból gyűjtött adatok bűnüldözéssel kapcsolatos felhasználásához;

6.

ismételten hangsúlyozza, hogy szükség van a megállapodás céljainak korlátozására annak biztosítása érdekében, hogy bármely információcserére szigorúan csak a terrorizmus elleni küzdelem céljából kerülhessen sor, ez pedig a „terrorista tevékenység” közös meghatározása alapján történjen;

7.

hangsúlyozza, hogy a szükségesség és az arányosság elve kiemelten fontos a tervezett megállapodás esetében, és rámutat arra, hogy a probléma, amelyet az okoz, hogy a pénzügyi üzenetadatok szolgáltatóinak nem áll módjukban (műszaki vagy irányítási okok miatt) az üzenetek tartalmában keresést végezni, következésképpen az adatokat csak tömegesen tudják átadni, nem hárítható el később felügyeleti és ellenőrzési mechanizmusok révén, mivel az adatvédelmi jogszabályok alapvető elvei már korábban sérülnek;

8.

megismétli azon véleményét, hogy a tömeges adattovábbítás az uniós jogszabályok és gyakorlat alapjául szolgáló elvektől való eltérést jelent, és kéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy ezzel a problémával megfelelőképpen foglalkozzon a tárgyalások során, szem előtt tartva, hogy a TFTP jelenlegi kialakítása nem teszi lehetővé a célzott adatcserét; a megoldások között szerepelnie kell az átadott adatok köre korlátozásának, valamint azon adattípusok listázásának, amelyeket a kijelölt adatszolgáltatóknak módjában áll szűrni és kiválogatni, és amelyek átadására sor kerülhet;

9.

úgy véli, hogy a kölcsönös jogsegélyről szóló megállapodás nem megfelelő jogalapja azon kéréseknek, amelyek a TFTP céljaira felhasználandó adatokra irányulnak, különösen azért, mert a megállapodás nem alkalmazandó a harmadik országok közötti banki átutalásokra, és mert ez minden esetben egy adott bank előzetes azonosítását igényelné, hiszen a TFTP a pénzátutalások között végzett célzott keresésen alapul; a jövőbeli tárgyalásoknak arra kell összpontosítaniuk, hogy összeegyeztethetővé tegyék egyiket a másikkal;

10.

úgy véli, hogy a megbízatás kiadását követően igazságügyi hatóságot kell kijelölni az Unióban, amelynek az Egyesült Államok Pénzügyminisztériuma eljuttatja a kéréseket; rámutat annak alapvető fontosságára, hogy a hatóság jellege és a jogi felügyeletre vonatkozó rendelkezések világosan meghatározásra kerüljenek;

11.

sürgeti ezért a Tanácsot és a Bizottságot, hogy tárja fel a megfelelő adatok átadásának és kinyerésének engedélyezésére, valamint az adatcsere lebonyolítására és felügyeletére irányuló átlátható és jogi szempontból megalapozott eljárás kialakításának módozatait; hangsúlyozza, hogy ezekre a lépésekre a szükségesség és az arányosság, valamint a jogállamiság elvének teljes tiszteletben tartása és az alapvető jogok uniós jogszabályokban rögzített követelményeinek maradéktalan betartása mellett kerülhet sor, oly módon, hogy egy európai hatóság jut szerephez, ami lehetővé teszi, hogy a megfelelő európai jogszabályokat teljes körűen alkalmazzák;

12.

hangsúlyozza, hogy amennyiben a fenti rendelkezések rövid távon nem megvalósíthatóak, ikerpályás megközelítésre van szükség, amely megkülönbözteti egyrészt a tervezett EU–USA megállapodás részévé teendő szigorú biztosítékokat, másrészt pedig a hosszú távú politikai döntéseket, amelyekkel az Uniónak foglalkoznia kell; ismételten hangsúlyozza, hogy az Unió és az Egyesült Államok közötti bármely megállapodásban szerepelnie kell a végrehajtásra és felügyeletre vonatkozó, az Unió által kijelölt, megfelelő hatóság által ellenőrzött biztosítékoknak, a megállapodás értelmében továbbított adatok egyesült államokbeli hatóságok által végzett napi gyakoriságú kinyerésére, e hatóságok adatokhoz való hozzáférésére és azok felhasználására vonatkozóan;

13.

Ezzel kapcsolatban rámutat, hogy a legmagasabb szintű garanciákat nyújtó lehetőség az volna, ha az adatok kinyerésére az EU területén, uniós vagy közös EU-USA létesítményekben kerülne sor, és kéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy ezzel párhuzamosan találjon módot

14.

hangsúlyozza hogy az Unió és az Egyesült Államok közötti bármely megállapodás időtartamának – a választott végrehajtási mechanizmustól függetlenül – korlátozottnak kell lennie, és egyértelmű kötelezettségvállalást kell tartalmaznia a Tanács és a Bizottság részéről egyaránt arra vonatkozóan, hogy minden intézkedést megtesznek a kért adatok Európa területén való kinyerésének problémájára vonatkozó, fenntartható és jogi szempontból megalapozott európai megoldás kidolgozása érdekében; a megállapodásnak tartalmaznia kell a végrehajtás alatt meghatározott időpontokban a Bizottság által végzett értékelésre és a biztosítékok felülvizsgálatára vonatkozó rendelkezéseket;

15.

felszólít a megállapodás azonnali megszüntetésére, amennyiben bármely kötelezettséget nem tartják be;

16.

rámutat, hogy a valódi kölcsönösség azt kívánná meg, hogy az Egyesült Államok hatóságai lehetővé tegyék az uniós hatóságok és az illetékes tagállami hatóságok számára, hogy az egyesült államokbeli szervereken tárolt fizetési üzeneteket és az azokhoz kapcsolódó adatokat ugyanolyan feltételekkel kapják meg és használják fel, mint amelyek az egyesült államokbeli hatóságokra vonatkoznak;

17.

kéri, hogy valamennyi vonatkozó információt és dokumentumot – többek között az alapul szolgáló hírszerzési információkat is – bocsássák a Parlament rendelkezésére megvitatás céljára, a bizalmas információkra vonatkozó hatályos szabályozásnak megfelelően, a már meglévő eszközökkel kapcsolatban a rendszer szükségességének bizonyítása érdekében; kéri továbbá a Bizottságot, hogy rendszeresen tegyen jelentést a megállapodás működéséről, és teljes körűen tájékoztassa a Parlamentet az említett megállapodás keretében kialakított felülvizsgálati mechanizmusokról;

18.

kéri, hogy teljes körű és részletes információkkal lássák el az európai és egyesült államokbeli polgárok konkrét jogairól (hozzáférés, módosítás, törlés, kártérítés és jogorvoslat), és arra vonatkozóan, hogy a tervezett megállapodás a „jogokat” megkülönböztetés nélkül biztosítja-e, tehát annak a személynek az állampolgárságára való tekintet nélkül, akinek az adatait a megállapodásnak megfelelően kezelik, kéri továbbá a Bizottságot, hogy nyújtson be a vonatkozó jogokról szóló áttekintést a Parlamentnek;

19.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy egy bizonyos pénzügyi üzenetadat-szolgáltatónak a kereskedelmi pozíciója veszélyeztetve van és veszélyben is marad, ha továbbra is megkülönböztetik;

20.

hangsúlyozza, hogy a tervezett megállapodásnak biztosítania kell, hogy a TFTP-adatbázisból kinyert személyes adatokat kizárólag a szigorúan értelmezett szükségesség elve alapján tárolják, és a TFTP keretében való hozzáférésüket indokoló konkrét vizsgálathoz vagy bűnvádi eljáráshoz szükséges időtartamnál nem tovább;

21.

rámutat, hogy a nem kinyert adatok fogalma nem magától étetődő, ezért világossá kell tenni; kéri, hogy a megállapított leghosszabb tárolási idő a lehető legrövidebb legyen, és semmi esetre se haladja meg az öt évet;

22.

hangsúlyozza azon elvek fontosságát, hogy harmadik országok részére nem szolgáltathatók ki adatok, hacsak a kérésnek nincs különleges indoka, valamint hogy terrorista kötődések harmadik országoknak kizárólag szigorú feltételek és megfelelő garanciák, többek között a megfelelőség értékelése mellett szolgáltathatók ki,

23.

megismétli, hogy egy, az Unió és az Egyesült Államok közötti, a magánéleti és személyes adatok bűnüldözési célú információcsere keretében történő védelméről szóló, jogilag kötelező erejű nemzetközi megállapodás továbbra is elsődleges fontossággal bír;

24.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az Amerikai Egyesült Államok kormányának és kongresszusának.

15.3.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 81/70