30.12.2010

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 357/1

Az európai adatvédelmi biztos véleménye az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség (FRONTEX) felállításáról szóló 2007/2004/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról

2010/C 357/01

AZ EURÓPAI ADATVÉDELMI BIZTOS,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 16. cikkére,

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, és különösen annak 8. cikkére,

tekintettel a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (1),

tekintettel a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló 45/2001/EK rendelet (2) 28. cikkének (2) bekezdése szerinti véleménykérésre,

ELFOGADTA A KÖVETKEZŐ VÉLEMÉNYT:

I. BEVEZETÉS

2010. február 24-én a Bizottság elfogadta az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség (FRONTEX) felállításáról szóló 2007/2004/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatot (3) (a továbbiakban: a javaslat vagy a rendeletjavaslat).

Az adatvédelmi biztos üdvözli, hogy a javaslat elfogadását megelőzően a Bizottság informális egyeztetést folytatott vele. Az adatvédelmi biztos 2010. február 8-án tette közzé informális észrevételeit, amelyek nyomán a javaslat Bizottság által elfogadott végleges változatában számos változtatásra került sor.

3.	2010. március 2-án a Bizottság által elfogadott javaslatot a 45/2001/EK rendelet 28. cikkének (2) bekezdésével összhangban tanulmányozásra elküldték az európai adatvédelmi biztosnak.

Ebben az összefüggésben megjegyzendő továbbá, hogy 2010. április 26-án az európai adatvédelmi biztos véleményt adott ki „a közös visszatérési műveletek céljából a visszatérők nevének és egyéb releváns adatainak gyűjtésével” kapcsolatos előzetes ellenőrzésre vonatkozó, az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség (FRONTEX) adatvédelmi biztosától kapott értesítésről (a továbbiakban: előzetes ellenőrzésről szóló vélemény) (4). Az ebben a véleményben ismertetett egyes észrevételek és következtetések alapjául a fent említett vélemény következtetései szolgáltak, amelynek tárgya a személyes adatok feldolgozása a közös visszatérési műveleteknek a 2007/2004/EK rendelet 9. cikke szerinti előkészítése és megvalósítása során.

A javaslat célja

A javaslat célját illetően a rendeletjavaslatot kísérő indokolás (a továbbiakban: indokolás) a következőképpen szól: „a javaslat a (…) 2007/2004/EK tanácsi rendeletnek azokkal a módosításaival foglalkozik, amelyek a Frontex Ügynökség jól meghatározott és helyes működésének biztosításához szükségesek az elkövetkezendő években. A javaslat célja a rendelet kiigazítása az elvégzett értékelések és gyakorlati tapasztalok tükrében, az Ügynökség megbízatásának egyértelművé tétele, valamint a felismert hiányosságok kezelése.”

6.	Ebben az összefüggésben megjegyzendő, hogy a javaslat (9) preambulumbekezdése utal arra, hogy a stockholmi program az Európai Unió külső határainak igazgatása terén a Frontex által játszott szerep egyértelművé tételére és fokozására szólít fel.

Ezenfelül a (10) preambulumbekezdés megemlíti, hogy szükség van a Frontex műveleti kapacitásának erősítésére. A preambulumbekezdés szerint „különösen az Ügynökség műveleti kapacitásainak erősítése érdekében […] felül kell vizsgálni az Ügynökség megbízatását, biztosítva egyúttal, hogy az összes meghozott intézkedés arányos legyen a kitűzött célokkal és teljes mértékben tiszteletben tartsa az alapvető jogokat (…)”. Továbbá a (11) preambulumbekezdés kiemeli, hogy „a külső határok igazgatásának operatív kérdéseit illetően meg kell erősíteni a tagállamok részére történő tényleges segítségnyújtás jelenlegi lehetőségeit a rendelkezésre álló műszaki eszközök vonatkozásában”.

Ezenkívül a javaslat (4) preambulumbekezdése értelmében „e rendelet tiszteletben tartja a különösen az Európai Unió Alapjogi Chartája által rögzített alapvető jogokat és alapelveket, nevezetesen az emberi méltóságot, a kínzás és az embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés tilalmát, a szabadsághoz és biztonsághoz való jogot, a személyes adatok védelméhez való jogot, a menedékjogot, a származási országba való visszaküldés tilalmát, a megkülönböztetésmentességet, a gyermekek jogait, valamint a hatékony jogorvoslathoz való jogot. E rendeletet a tagállamoknak e jogokkal és alapelvekkel összhangban kell alkalmazniuk.”

A javaslat tükrözi a Frontex értékeléséről és jövőbeni fejlesztéséről szóló, 2008. február 13-i bizottsági közleményben foglalt (5), valamint az igazgatótanács által tett ajánlásokat, amennyiben azok a hatásvizsgálatban ismertetett kivételeken kívül előírják a Frontex jogi keretének felülvizsgálatát.

II. ÁLTALÁNOS ÉSZREVÉTELEK

10.

Általános észrevételként az adatvédelmi biztos megjegyzi, hogy a javaslat célja az, hogy lehetővé tegye a Frontex számára jelenlegi, illetve a rendeletjavaslatban előírt feladatainak és kötelezettségeinek hatékonyabb teljesítését. A Frontexnek az indokolásban említett új feladatai többek között az alábbiakat tartalmazzák majd, amennyiben a Bizottság elfogadja azokat: 1) a kockázatelemzéssel kapcsolatos munka kiszélesítése; 2) a kutatással kapcsolatos munka megerősítése; 3) a közös visszatérési műveletek összehangolása lehetőségének bevezetése; 4) az információs rendszerek kifejlesztésével és működtetésével kapcsolatos új feladatok; 5) az Eurosurnak nyújtott segítséggel kapcsolatos új feladatok stb.

11.

Az e vélemény tartalmának és következtetéseinek mérlegelése során az európai adatvédelmi biztos körültekintően figyelembe vette a javaslat által előirányzott új jogi keretet, amelyben a Frontex a közeljövőben működni fog, és amely akár a rendeletjavaslat alapján a Frontex számára előírt új működési feladatokat is eredményezhet.

12.

Ilyen körülmények között, ahogyan azt korábban említettük, tekintettel a Frontex lehetséges új szerepköreire és kötelezettségeire, szembeötlő, hogy a javaslat 11. cikke utolsó mondatának kivételével a rendeletjavaslat szinte egyáltalán nem tesz említést a személyes adatok Frontex általi feldolgozásáról. A kérdés további vizsgálat tárgyát képezi majd az adatvédelmi biztos 4. pontban említett előzetes ellenőrzésről szóló véleménye eredményeinek és következtetéseinek fényében.

13.

Továbbá, a vélemény a rendeletjavaslat azon konkrét rendelkezéseire összpontosít majd, amelyek adatvédelmi következményekkel járnak, illetve amelyek a jövőben ilyen következményekkel járhatnak. Ebben az összefüggésben a vélemény az alábbi konkrét rendelkezésekre tér ki:

—	Információcsere-rendszerek (a 11. cikk új szövegezése),

—	Adatvédelem (az újonnan beillesztett 11a. cikk),

—	A minősített és a nem minősített érzékeny információk védelmére vonatkozó biztonsági szabályok (az újonnan beillesztett 11b. cikk),

—	Együttműködés az Európai Unió ügynökségeivel és szerveivel, valamint a nemzetközi szervezetekkel (a 13. cikk új szövegezése),

—	A harmadik országokkal való operatív együttműködés és a harmadik országok illetékes hatóságaival való együttműködés elősegítése (a 14. cikk új szövegezése).

A személyes adatok Frontex általi feldolgozására vonatkozó konkrét jogalap hiánya

14.

Amint már említettük, a javaslat nem határozza meg, hogy a rendeletjavaslat által előirányzott bővülő feladataival és kötelezettségeivel összefüggésben a Frontex jogosult lesz-e (egyes) személyes adatok feldolgozására, és ha igen, milyen körülmények, feltételek és korlátozások között, valamint milyen biztosítékokkal. A rendeletjavaslat valójában nem tisztázza ezt a kérdést, és nem tartalmaz olyan konkrét jogalapot, amely egyértelművé tenné azokat a körülményeket, amelyek esetén a Frontex ilyen adatfeldolgozást végezhetne, erőteljes adatvédelmi biztosítékok érvényesítésével és összhangban az arányosság és a szükségesség elveivel.

15.

Ebben az összefüggésben ismét fel kell hívni a figyelmet az indokolásra, amely tájékoztat arról, hogy a javaslat teljes mértékben tükrözi a hatásvizsgálat javasolt megoldását, „azzal az eltéréssel, hogy a Frontex korlátozott felhatalmazást kap az illegális bevándorlást szervező bűnszövetkezetekkel kapcsolatos személyes adatok feldolgozására”. Az indokolás a következőképpen folytatódik: „a Bizottság úgy véli, hogy ki kell használni valamennyi lehetőséget a bevándorlók becsempészése és az emberkereskedelem elleni küzdelemben”. Azonban „inkább az idei év folyamán előterjesztendő átfogó információcsere-stratégia keretében kívánunk visszatérni erre a kérdésre, figyelembe véve az előttünk álló mérlegelési folyamat eredményét is, arra vonatkozóan, hogy miként fejleszthetjük tovább az igazságügy és belügy terén tevékenykedő ügynökségek közötti együttműködést a stockholmi program előírásának megfelelően”.

16.

Az adatvédelmi biztos kételyeinek ad hangot azon megközelítést illetően, amelyet a Bizottság a rendeletjavaslatban a személyes adatok Frontex általi feldolgozása kérdésének tekintetében alkalmaz. Az indokolásban szereplő, fent idézett hivatkozás nem tisztázza, hogy a Frontex tevékenységeinek egyéb területein milyen mértékben dolgozna fel személyes adatokat (lásd a 10. és a 11. pontot). Mindezt egy példával szemléltetendő, az adatvédelmi biztos a közös visszatérési műveletek előkészítésére és megvalósítására vonatkozó előzetes ellenőrzésről szóló véleményére kíván hivatkozni, amely tevékenységgel összefüggésben a Frontex arról értesítette az adatvédelmi biztost, hogy a Frontex-rendelet 9. cikkében megállapított feladatok hatékony elvégzéséhez szükség lehet személyes adatok feldolgozására.

17.

Az előzetes ellenőrzésről szóló véleményében az adatvédelmi biztos úgy látta, hogy „javasolt, de inkább szükséges lenne a 2007/2004/EK rendelet 9. cikkénél határozottabb jogalap, tekintettel a sérülékeny csoportra vonatkozó adatok és tevékenységek érzékeny voltára, a feldolgozás egyértelműbb kereteinek meghatározása és az érintettek számára megfelelő garanciák biztosítása érdekében, az emberi jogokról szóló európai egyezmény és az EU Alapjogi Chartája 8. cikkével összhangban”.

18.

Az adatvédelmi biztos úgy véli, hogy a közös visszatérési műveletek példája, amelyekkel összefüggésben a Frontex szerint szükség van bizonyos személyes adatok feldolgozására, azt mutatja, hogy sürgető szükség van e kérdés tisztázására a javaslatban. Komoly aggodalomra ad okot, hogy a Bizottság ezt nem volt hajlandó pontosítani a rendeletjavaslatban vagy egyértelműen meghatározni azt a napot, amikor erre sor kerül majd, hanem tovább halogatja a kérdést, hátráltatva ezzel az új jogi és politikai körülmények kialakítását (lásd e vélemény 15. pontját). Az adatvédelmi biztos véleménye szerint ez a megközelítés nem kívánt jogbizonytalansághoz vezethet, és nagyban megnőhet annak a veszélye, hogy sérülnek az adatvédelmi szabályok és biztosítékok.

19.

Figyelembe véve a Frontexnek a rendeletjavaslat által előirányzott új feladatait és kötelezettségeit, az adatvédelmi biztos úgy véli, hogy a javaslatnak – a szükséges és megfelelő mértékben – egyértelműen ki kellene térnie azon tevékenységek alkalmazási körének kérdésére, amelyek szükségessé tehetik a személyes adatok Frontex általi feldolgozását. Az adatvédelmi biztosnak meggyőződése, hogy a Frontex jelenlegi és új feladatai vonatkozásában a személyes adatok feldolgozására vonatkozó határozott jogalapra van szükség. Az ilyen adatfeldolgozás csak olyan esetben engedélyezhető, ha azt egyértelműen meghatározott és jogszerű célok – különösen a közös visszatérési műveletek – indokolják.

20.

A jogalapnak ezentúl gondoskodnia kell a szükséges és megfelelő biztosítékok, korlátozások és azon körülmények pontos meghatározásáról, amelyek esetében a személyes adatok ilyen feldolgozására kerülne sor, az emberi jogokról szóló európai egyezmény 8. cikkével, valamint az EU Alapjogi Chartájának 8. cikkével összhangban.

21.

A pontosítás még inkább helyénvaló, ha figyelembe vesszük, milyen kifejezett nehézségekkel jár a Frontex műveleti és nem műveleti tevékenységeinek egyértelmű megkülönböztetése, különös tekintettel azokra az esetekre, amelyekben a személyes adatok feldolgozására kizárólag adminisztratív vagy kizárólag műveleti célból kerülne sor. E kifejezések pontos alkalmazási körét és tartalmát illetően félreértések merülhetnek fel. Ennélfogva az európai adatvédelmi biztos felkéri a jogalkotót, hogy a rendeletjavaslatban tisztázza ezt a kérdést.

22.

Az adatvédelmi biztos megragadja az alkalmat, hogy hangsúlyozza: az előzetes ellenőrzésről szóló vélemény következtetései csupán a Frontex által a jövőben ellátandó egyetlen meghatározott tevékenység (tehát a közös visszatérési műveletek) esetében alkalmazandók, a Frontex-rendelet 9. cikkével összhangban (6). E következtetések az említett meghatározott tevékenység jogi és gyakorlati körülményeinek, valamint a Frontex által az előzetes ellenőrzés során az adatvédelmi biztoshoz eljuttatott adatok átfogó elemzésén alapulnak. Következésképpen nem alkalmazhatók olyan személyesadat-feldolgozás szükségességének, arányosságának és jogszerűségének megállapításakor, amelyet a jövőben a Frontex egyéb tevékenységeivel összefüggésben irányoznak elő. Amennyiben a Frontex a személyes adatok más jellegű feldolgozását tervezné, a Frontex-rendeletben szereplő konkrét rendelkezés hiányában eseti alapon kell vizsgálni a feldolgozás jogszerűségét. (7)

III. A JAVASLAT EGYES RENDELKEZÉSEINEK ELEMZÉSE

23.	A 13. pontban említettek szerint ez a vélemény a rendeletjavaslat azon konkrét rendelkezéseire is kitér, amelyek a jövőben adatvédelmi következményekkel járnak, illetve járhatnak (11. cikk, 11a. cikk, 11b. cikk, 13. és 14. cikk).

11. cikk – Információcsere-rendszerek

24.

A javaslat a 2007/2004/EK rendelet 11. cikkének új szövegezéséről rendelkezik, amely módosítja az Ügynökség szerepét oly módon, hogy az információcsere megkönnyítésére, valamint egy minősített információk cseréjére alkalmas információs rendszer kifejlesztésére és működtetésére kötelezi. Pontosabban, a javasolt szövegezés előírja, hogy „az Ügynökség minden szükséges intézkedést megtesz annak érdekében, hogy megkönnyítse a feladatai szempontjából lényeges információk cseréjét a Bizottsággal és a tagállamokkal. Kifejleszti és működteti a minősített információknak a Bizottsággal és a tagállamokkal történő cseréjére alkalmas információs rendszert. Az e rendszer hatálya alá tartozó információk cseréje nem foglalja magában a személyes adatok cseréjét”.

25.	Az adatvédelmi biztos üdvözli a fent említett rendelkezés utolsó mondatában szereplő pontosítást, mivel ez tisztázza azon információk tartalmát, amelyeket a Frontex a Bizottsággal és a tagállamokkal kicserélhet, és egyértelművé teszi, hogy ez az információcsere a személyes adatokra is kiterjed-e.

26.

Ugyanakkor ebben az összefüggésben az adatvédelmi biztos fel kívánja hívni a figyelmet arra, hogy a javasolt 11. cikk valójában a javaslat egyetlen olyan rendelkezése, amely kifejezetten foglalkozik a személyes adatoknak a Frontex által a műveleti tevékenységei keretében végzett feldolgozása kérdésével. Ezt oly módon teszi, hogy egy adott információs rendszert illetően kizárja a személyes adatok cseréjét. Az a tény, hogy más – például az Európai Unió ügynökségeivel és szerveivel, valamint a nemzetközi szervezetekkel való együttműködésről szóló (13. cikk) vagy a harmadik országokkal való együttműködést szabályozó (14. cikk) – rendelkezések egyáltalán nem tartalmaznak ilyen jellegű pontosítást, adatvédelmi szempontból bizonytalanságokhoz vezethet vagy akár aggodalomra is okot adhat.

11a. cikk – Adatvédelem

27.	A javaslat a 11a. cikk beillesztéséről rendelkezik, amely a 45/2001/EK rendelet alkalmazásáról szól, és a következőképpen hangzik: „Az igazgatótanács megállapítja a 45/2001/EK rendelet Ügynökség általi alkalmazásának szabályait, köztük az ügynökség adatvédelmi tisztviselőjére vonatkozókat is.”

28.	Az adatvédelmi biztos üdvözli ezt a rendelkezést, amely megerősíti, hogy az Ügynökségnek, amennyiben erre jogosult, a személyes adatok feldolgozását a 45/2001/EK rendelettel összhangban kell végeznie.

29.

Ebben az összefüggésben az adatvédelmi tisztviselő kinevezése különös jelentőséggel bír, és egyúttal a tisztviselőre ruházott hatáskörökre és feladatokra vonatkozó végrehajtási szabályokat is haladéktalanul meg kell határozni, a 45/2001/EK rendelet 24. cikkének (8) bekezdésével összhangban. E szabályokat továbbá ki kell egészíteni az e rendeletnek az Ügynökség esetében történő hatékony alkalmazásához szükséges intézkedésekkel.

30.

Ez a rendelkezés az előzetes ellenőrzésről szóló vélemény következtetéseinek összefüggésében is különösen releváns, amely célból a Frontex arról értesítette az adatvédelmi biztost, hogy a Frontex-rendelet 9. cikkében megállapított feladatok megfelelő és hatékony elvégzéséhez szükség lehet személyes adatok feldolgozására. Mivel a 45/2001/EK rendelet alkalmazandó, a Frontexnek adatkezelői szerepében gondoskodnia kell az említett rendeletben foglalt valamennyi rendelkezésnek való megfelelésről.

31.

Megjegyzendő továbbá, hogy a javaslat nem tartalmaz az érintettek jogainak gyakorlására vonatkozó konkrét előírásokat (a 45/2001/EK rendelet 13–19. cikke). Ezenfelül az adatkezelő részéről az érintettnek szóló tájékoztatási kötelezettséghez kapcsolódó konkrét rendelkezés sem található benne (a 45/2001/EK rendelet 11. és 12. cikke). Az adatvédelmi biztos javasolja, hogy az igazgatótanács által a rendeletjavaslat 11a. cikkének értelmében meghatározandó intézkedések kapcsán különösen vegyék figyelembe ezeket a szabályokat.

11b. cikk – A minősített és a nem minősített érzékeny információk védelmére vonatkozó biztonsági szabályok

32.

A 11b. cikk kimondja, hogy a Frontexnek alkalmaznia kell a 2001/844/EK, ESZAK, Euratom bizottsági határozat minősített információkra vonatkozó biztonsági elveit. Ez többek között a minősített információk cseréjét, feldolgozását és tárolását foglalja magában. A javasolt rendelkezés emellett kötelezi az Ügynökséget, hogy a nem minősített érzékeny információkat a Bizottság által elfogadott és végrehajtott módon dolgozza fel.

33.

Az adatvédelmi biztos üdvözli ezt a rendelkezést, amely szükséges előírás a tekintetben, hogyan végezheti a Frontex az érzékeny információk beszerzését, cseréjét, feldolgozását és tárolását. Az adatvédelmi biztos továbbá üdvözli azt, hogy az érzékeny információkat a Bizottság által elfogadott biztonsági elveknek megfelelően, biztonságosan kell feldolgozni. E biztonsági kötelezettség kiegészítése és tisztázása érdekében az adatvédelmi biztos javasolja, hogy a 11b. cikk utolsó mondatát: „és ennek megfelelően kidolgozza saját részletes biztonsági politikáját” tagmondattal egészítsék ki. A hatékonyság érdekében a bizottsági elveket az egyéni igényekhez igazodó biztonsági politika keretében megfelelően át kell ültetni és végre kell hajtani.

13. cikk – Együttműködés az Európai Unió ügynökségeivel és szerveivel, valamint a nemzetközi szervezetekkel

34.

A javaslat módosítja a Frontex-rendelet 13. cikkének jelenlegi szövegezését. Az új szöveg kimondja, hogy „Az Ügynökség együttműködhet az Europollal, az Európai Menekültügyi Támogató Hivatallal, az Európai Unió Alapjogi Ügynökségével és az Európai Unió más ügynökségeivel és szerveivel, valamint az e rendelet hatálya alá tartozó ügyekben illetékes nemzetközi szervezetekkel az e szervezetekkel megkötött munkamegállapodások keretében, a Szerződés vonatkozó rendelkezéseivel és az e szervezetek hatásköréről szóló rendelkezésekkel összhangban”.

35.

E rendelkezés tanulmányozását követően az adatvédelmi biztos mindezt úgy értelmezi, hogy az e cikkben említett ügynökségekkel, szervekkel és nemzetközi szervezetekkel való munkamegállapodások nem foglalják magukban a személyes adatok feldolgozását. Ezen értelmezés alapja az a tény, hogy az új szövegezés nem tér ki erre a kérdésre, illetve nem határozza meg azokat az adatkategóriákat, amelyek cseréjére az ügynökségek és szervek között sor kerülhet. Emellett az ilyen adatcserét lehetővé tevő feltételekről sem rendelkezik.

36.

A fenti álláspont ellenére az adatvédelmi biztos fel kívánja hívni a figyelmet az Európai Rendőrségi Hivatal (Europol) létrehozásáról szóló 2009. április 6-i tanácsi határozat (8) (a továbbiakban: Europol-határozat) Kapcsolat az uniós vagy közösségi intézményekkel, szervekkel, hivatalokkal és ügynökségekkel című 22. cikkének rendelkezéseire. Ez a cikk lehetővé teszi az Europol számára, hogy együttműködési kapcsolatokat hozzon létre és tartson fenn az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Közösségeket létrehozó szerződés által vagy azok alapján létrehozott intézményekkel, szervekkel, hivatalokkal és ügynökségekkel, különösen a Frontexszel. Ebben az összefüggésben ide kívánkozik, hogy a 22. cikk (2) bekezdése értelmében „Az Europol megállapodásokat vagy együttműködési szabályozásokat köt az (1) bekezdésben említett szervezetekkel. E megállapodások vagy együttműködési szabályozások az operatív, stratégiai vagy műszaki információk cseréjére vonatkozhatnak, beleértve a személyes adatok és a minősített információk cseréjét is. Ilyen megállapodások vagy együttműködési szabályozások, amennyiben azok személyes adatok cseréjére vonatkoznak, csak az igazgatótanácsnak a közös ellenőrző szerv előzetes véleménye birtokában adott jóváhagyását követően köthetők.” Továbbá, a 22. cikk (3) bekezdése értelmében az Europol a (2) bekezdésben említett megállapodások vagy együttműködési szabályozások hatálybalépését megelőzően közvetlenül kaphat és használhat fel az (1) bekezdésben említett szervezetektől kapott információkat, beleértve a személyes adatokat is, amennyiben ez feladatainak jogszerű ellátásához szükséges; és a 24. cikk (1) bekezdésében megállapított feltételek szerint pedig közvetlenül továbbíthat információkat e szervezetek számára, beleértve a személyes adatokat is, amennyiben ez a címzett feladatainak jogszerű ellátásához szükséges.

37.

Tekintettel arra, hogy az Europol-határozat egyik rendelkezése lehetővé teszi az Europol számára a Frontexszel olyan megállapodás vagy együttműködési szabályozás megkötését, amely vonatkozhat operatív, stratégiai vagy technikai információk cseréjére, beleértve személyes adatokat is, az adatvédelmi biztos felszólítja a jogalkotót annak tisztázására a rendeletjavaslatban, hogy a Frontex-rendelet javasolt 13. cikkének értelmében az Europollal köthető együttműködési szabályozás nem foglalná magában a személyes információk cseréjét.

14. cikk – A harmadik országokkal való operatív együttműködés és a harmadik országok illetékes hatóságaival való együttműködés elősegítése

38.

A javaslat 14. cikkének (1) bekezdése a harmadik országokkal való operatív együttműködéssel és a harmadik országok illetékes hatóságaival való együttműködés elősegítésével foglalkozik. Pontosabban előírja az Ügynökség számára, hogy „A tevékenységi körébe tartozó ügyekben és a feladatai teljesítéséhez szükséges mértékben (…) elősegíti a tagállamok és harmadik országok közötti operatív együttműködést az Európai Unió külkapcsolati politikájának keretében, így az alapvető jogok vonatkozásában is”. Továbbá, a fent említett cikk (6) bekezdése kimondja, hogy „Az Ügynökség a Szerződés vonatkozó rendelkezéseivel összhangban együttműködhet a harmadik országoknak e rendelet hatálya alá tartozó ügyekben illetékes hatóságaival, az e hatóságokkal kötött munkamegállapodások keretében”.

39.

A fenti rendelkezést illetően az adatvédelmi biztos megjegyzi, hogy az nem utal a személyes adatok feldolgozására, és nem határozza meg, hogy a rendelkezésben előirányzott „munkamegállapodások” magukban foglalnának-e személyes adatokat, és ha igen, milyen mértékben és milyen körülmények között. Éppen ezért, az általános észrevételekben kifejtett érvelést figyelembe véve az adatvédelmi biztos úgy értelmezi, hogy ez a rendelkezés nem vonatkozik a személyes adatok feldolgozására. Ez a következtetés összhangban van azokkal az információkkal is, amelyeket a Frontex a közös visszatérési műveletekkel kapcsolatos előzetes ellenőrzésről szóló véleménnyel összefüggésben eljuttatott az adatvédelmi biztoshoz.

IV. KÖVETKEZTETÉSEK

40.	Az adatvédelmi biztos üdvözli, hogy a 45/2001/EK rendelet 28. cikke (2) bekezdésének megfelelően a Bizottság informális egyeztetést folytat vele.

41.

Az adatvédelmi biztos tudomásul vette a rendeletjavaslat céljait, valamint azokat az okokat, amelyek a Frontex jogszabályi keretének felülvizsgálatáról rendelkező javaslat elfogadásához vezettek. Tudomásul veszi különösképpen, hogy a javaslat célja az, hogy lehetővé tegye a Frontex számára jelenlegi, illetve a rendeletjavaslatban előírt feladatainak és kötelezettségeinek hatékonyabb teljesítését.

42.

Figyelembe véve a javaslat által előirányzott új jogi keretet, amelyben a Frontex a közeljövőben működni fog, és amely akár a rendeletjavaslat alapján a Frontex számára előírt új működési feladatokat is eredményezhet, szembeötlő, hogy a javaslat a 11. cikk utolsó mondatának kivételével nem tesz említést a személyes adatok Frontex általi feldolgozásáról.

43.	Az adatvédelmi biztos úgy véli, hogy a rendeletjavaslatnak – a szükséges és megfelelő mértékben – egyértelműen ki kellene térnie azon tevékenységek alkalmazási körének kérdésére, amelyek szükségessé tehetik a személyes adatok Frontex általi feldolgozását.

44.

Konkrét jogalapra van szükség, amely a személyes adatok Frontex általi feldolgozására vonatkozik és egyértelművé teszi azokat a körülményeket, amelyek esetén a Frontex ilyen adatfeldolgozást végezhet, erőteljes adatvédelmi biztosítékok érvényesítése mellett és összhangban az arányosság és a szükségesség elveivel. Az ilyen adatfeldolgozás csak olyan esetben engedélyezhető, ha azt egyértelműen meghatározott és jogszerű célok (különösen a közös visszatérési műveletek) indokolják.

45.

A jogalapnak meg kell határoznia a szükséges és megfelelő biztosítékokat, korlátozásokat és azokat a körülményeket, amelyek esetében a személyes adatok ilyen feldolgozására sor kerülhet, az emberi jogokról szóló európai egyezmény 8. cikkével, valamint az EU Alapjogi Chartájának 8. cikkével összhangban, ideértve az érintettek jogaira vonatkozó biztosítékokat mint a legfontosabb tényezők egyikét.

46.

Komoly aggodalomra ad okot, hogy a Bizottság ezt nem volt hajlandó pontosítani a rendeletjavaslatban vagy egyértelműen meghatározni azt a napot, amikor erre sor kerül majd, hanem tovább halogatja a kérdést, hátráltatva ezzel az új jogi és politikai körülmények kialakítását. Az adatvédelmi biztos véleménye szerint ez a megközelítés nem kívánt jogbizonytalansághoz vezethet, és nagyban megnőhet annak a veszélye, hogy sérülnek az adatvédelmi szabályok és biztosítékok.

47.

A javaslat tökéletesítése érdekében az adatvédelmi biztos továbbá felszólítja a jogalkotót, hogy a rendeletjavaslatban tisztázza, hogy a Frontex-rendelet javasolt 13. cikkének értelmében az Europollal köthető együttműködési szabályozás nem terjedne ki a személyes információk cseréjére. Ezenfelül szorgalmazza a javaslat 11b. cikkének pontosítását.

Kelt Brüsszelben, 2010. május 17-én.

Peter HUSTINX

európai adatvédelmi biztos

(1) HL L 281., 1995.11.23.., 31. o.

(2) HL L 8., 2001.1.12., 1. o.

(3) COM(2010) 61 végleges.

(4) A vélemény a következő címen érhető el: http://www.edps.europa.eu/EDPSWEB/webdav/site/mySite/shared/Documents/Supervision/Priorchecks/Opinions/2010/10-04-26_Frontex_EN.pdf

(5) COM(2008) 67 végleges.

(6) A 9. cikk előírja, hogy „1. Az Ügynökség – a közösségi visszatérési politikára is figyelemmel – biztosítja a szükséges segítséget a tagállamok közös visszatérési műveleteinek megszervezéséhez. Az Ügynökség igénybe veheti a visszatérés terén rendelkezésre álló közösségi pénzügyi eszközöket. (…)”.

(7) Lásd az előzetes ellenőrzésről szóló vélemény „A feldolgozás jogszerűsége” című 3.2. pontját: „Az európai adatvédelmi biztos véleménye szerint – tekintettel ezen ügy sajátos körülményeire – a 2007/2004/EK rendelet 9. cikke és a 45/2001/EK rendelet 5. cikkének a) pontja kizárólag átmeneti jogalapként szolgálhatnak az előirányzott feldolgozási tevékenységhez, és ezt illetően a 2007/2004/EK rendelet folyamatban lévő felülvizsgálata során körültekintően meg kell vizsgálni egy pontosabb jogalap szükségességét”. Záró következtetésekben az adatvédelmi biztos továbbá javasolta, hogy a Frontex: 1) a 45/2001/EK rendelet 9. cikke alapján történő adattovábbítást megelőzően az abban foglalt előírások betartása érdekében vizsgálja meg az említett cikket. Ebben az esetben az adatvédelmi biztos arra kötelezte a Frontexet, hogy az adattovábbítást megelőzően tájékoztassa őt az említett cikknek való megfelelést szolgáló módszerekről; 2) hajtsa végre az érintettek jogainak biztosításához szükséges eljárásokat; 3) tegyen eleget a feldolgozási tevékenység megtörténte előtti tájékoztatási kötelezettségének, kivéve, ha a rendelet 12. cikkével összhangban a tagállam tájékoztatja az érintetteket. Az európai adatvédelmi biztos ezenfelül felkérte a Frontex-et, hogy tájékoztassa őt az e tekintetben tett konkrét végrehajtási intézkedésekről.

(8) 2009/371/IB, (HL L 121., 2009.5.15., 37. o.).

30.12.2010

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 357/7

Az európai adatvédelmi biztos véleménye az utas-nyilvántartási adatállomány (PNR) adatainak harmadik országok részére történő továbbításával kapcsolatos általános megközelítésről szóló bizottsági közleményről

2010/C 357/02

AZ EURÓPAI ADATVÉDELMI BIZTOS,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 16. cikkére,

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, és különösen annak 8. cikkére,

tekintettel a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18-i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti véleménykérésre, és különösen e rendelet 41. cikkére (2),

ELFOGADTA A KÖVETKEZŐ VÉLEMÉNYT:

I. BEVEZETÉS

1. Egyeztetés az európai adatvédelmi biztossal

1.	2010. szeptember 21-én a Bizottság közleményt fogadott el az utas-nyilvántartási adatállomány (PNR) adatainak harmadik országok részére történő továbbításával kapcsolatos általános megközelítésről (3). A közleményt ugyanezen a napon egyeztetésre elküldték az európai adatvédelmi biztosnak.

Az adatvédelmi biztos üdvözli, hogy a Bizottság egyeztetést folytatott vele. Az adatvédelmi biztosnak már a közlemény elfogadása előtt lehetősége nyílt rá, hogy közölje informális észrevételeit. Ezek egy részét a végleges dokumentumban figyelembe vették, míg néhány észrevétel továbbra is adatvédelmi aggályokat vet fel.

2. A javaslat összefüggéseiben szemlélve

A Bizottság által a közleményben felvázolt, az utas-nyilvántartási adatállománnyal kapcsolatos kérdésekre vonatkozó általános megközelítés célja az, hogy egységes keretet biztosítson a PNR-adatok harmadik országoknak történő továbbításához. A jogbiztonság biztosítása iránti igényen túl, amit a közlemény is megfogalmaz, ezt a harmonizált megközelítést az Európai Parlament is határozottan támogatta, amely az új intézményi keret értelmében jogosult a harmadik országokkal kötött PNR-megállapodások ratifikálására (4).

A közleményt meghatározott harmadik országokkal kötendő PNR-megállapodásokról folytatandó tárgyalásokra vonatkozó ajánlások egészítik ki. Ezek az ajánlások korlátozottak és a vélemény ezek elemzésére nem tér ki. Ugyanakkor a II. fejezet észrevételeket tartalmaz az általános közlemény és az ajánlások közötti kapcsolatra vonatkozóan.

A PNR-adatok harmadik országok részére történő továbbításával kapcsolatos általános megközelítésen túl a Bizottság a PNR-re vonatkozó uniós megközelítés felülvizsgálatán is dolgozik. A Tanács korábban részletes vitát folytatott egy ilyen uniós keretre irányuló javaslatról, a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését megelőzően a korábbi harmadik pillér keretén belül (5). E megbeszélések nyomán nem alakult ki konszenzus a PNR-rendszer több lényegi elemét, például az ilyen rendszerben létrehozott adatbázis felhasználását illetően. Ezt követően a stockholmi program szorgalmazta, hogy a Bizottság új javaslatot terjesszen elő, az említett javaslat lényegi elemeire azonban nem tért ki. 2011 elejére várhatóan elkészül az uniós szintű PNR-rendszerről szóló irányelv tervezete.

6.	Ez a vélemény elsősorban a Bizottság közleményével foglalkozik. Első részében az aktuális adatvédelmi fejlemények tükrében vizsgálja a közleményt, a második részben a PNR-rendszer jogszerűségét tárgyalja, majd a harmadik részben a közleményben szereplő konkrétabb adatvédelmi kérdésekre tér ki.

II. A JAVASLAT ELEMZÉSE

1. Általános észrevételek

Az európai adatvédelmi biztos üdvözli a közlemény horizontális megközelítését, amely összhangban van az Európai Parlamentnek a meglévő és jövőbeli PNR-rendszerek alapos elemzésére és következetes áttekintésére irányuló közelmúltbeli kérésével. A valamennyi ilyen rendszerre alkalmazandó magas szintű és harmonizált védelem határozott támogatást érdemlő célkitűzés.

8.	Az adatvédelmi biztos mindazonáltal megkérdőjelezi a PNR-adatok feldolgozásával közvetlenül vagy közvetett módon összefüggésbe hozható különböző kezdeményezések általános időzítését.

Míg a közlemény egyaránt említi a PNR-rendszerekre vonatkozó nemzetközi megállapodásokat és az uniós szintű PNR-re irányuló kezdeményezést, addig a közleményben javasolt normák kizárólag a nemzetközi megállapodásokhoz kapcsolódnak. Az uniós keretet egy későbbi szakaszban vitatják meg és dolgozzák ki.

10.

Az adatvédelmi biztos véleménye szerint logikusabb és alkalmasabb menetrend lett volna egy, az uniós jogszabályi keretnek megfelelő adatvédelmi garanciákat tartalmazó uniós rendszer lehetőségének alapos mérlegelése, majd ezen az alapon a harmadik országokkal kötendő megállapodásokkal kapcsolatos megközelítés kidolgozása.

11.

Az adatvédelmi biztos ezenkívül rámutat a bűnüldözési célú adatmegosztásról szóló, az EU és az Egyesült Államok között létrejött általános megállapodással kapcsolatban jelenleg folyó munkára (6), amelynek célja olyan új elvek létrehozása, amelyek a személyes adatok Egyesült Államokkal történő cseréjének feltételeként biztosítják az ilyen adatok magas szintű védelmét. Az EU és az Egyesült Államok között folyó tárgyalások eredményének hivatkozási alapul kell szolgálnia az EU és tagállamai által kötendő további kétoldalú megállapodásokhoz, ideértve az EU és az Egyesült Államok közötti PNR-megállapodást is.

12.

Ebben az összefüggésben mérlegelendő szempont továbbá, hogy a Bizottság jelenleg az uniós adatvédelmi keretet általános áttekintését végzi annak érdekében, hogy 2010 vége előtt közleményt, 2011 során pedig egy új szabályozási keretre vonatkozó javaslatot terjesszen elő (7). Ez a felülvizsgálati folyamat a „poszt-lisszaboni” kereten belül zajlik, amely közvetlen hatással van az adatvédelmi elveknek az EU korábbi pilléreire, többek között a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködésre való horizontális alkalmazására.

13.

A következetesség biztosítása érdekében az EU-nak meg kell állapodnia belső eszközeiről és e belső eszközöket alapul véve tárgyalásokat kell folytatnia a harmadik országokkal kötendő megállapodásokról. Az általános menetrendnek éppen ezért először is az általános uniós adatvédelmi keretre, majd azt követően egy uniós szintű PNR-rendszer esetleges szükségességére, és végül a harmadik országokkal folytatott adatcserének az aktualizált uniós kereten alapuló feltételeire kell összpontosítania. Ebben a szakaszban a PNR-adatok harmadik országok részére történő továbbítására vonatkozó feltételek meghatározása során a jövőbeli EU-USA megállapodásban előirányzott garanciákat is figyelembe kell venni.

14.

Az adatvédelmi biztos tisztában van azzal, hogy különböző eljárásbeli és politikai okokból ez az ideális sorrend a gyakorlatban nem érvényesül. Mindazonáltal úgy véli, hogy az egyes érintett bizottsági, tanácsi és parlamenti szereplőknek szem előtt kell tartaniuk az e különböző lépések mögött húzódó elgondolást. Mivel ezzel párhuzamosan egyéb, elsősorban az uniós kerettel és az EU és az Egyesült Államok közötti tárgyalásokkal kapcsolatos történések zajlanak, kellő figyelmet kell fordítani az említett következetességre, valamint az EU-n belül és az adattovábbítások összefüggésében az adatvédelmi garanciákra vonatkozó harmonizált megközelítésre. Konkrétabban szólva ez a következőket jelenti:

—	a harmadik országokkal folytatott PNR-tárgyalások véglegesítése előtt figyelembe kell venni az uniós szintű PNR-rel kapcsolatos hatásvizsgálat eredményeit;

—	gondoskodni kell arról, hogy a jelenlegi PNR-megoldások felülvizsgálatából levonják a megfelelő tanulságot;

—

valamint az Egyesült Államokkal folytatott tárgyalásokat illetően a PNR-tárgyalásokat össze kell kapcsolni az adatok bűnüldözési célú megosztására vonatkozó általános megállapodásról folytatott megbeszélésekkel. Ez az egyetlen módja annak, hogy mindkét megállapodásban következetes garanciákat biztosítsanak.

15.

Végül az adatvédelmi biztos felveti a közlemény és a Bizottság által kidolgozott iránymutatások közötti összefüggés kérdését. A kérdés az, milyen mértékben szükséges pontos garanciákat és feltételeket meghatározni a közleményben kidolgozott normákban, illetve az egyes országokra vonatkozó iránymutatásokban: ha az átfogó cél a PNR-adatok feldolgozására és cseréjére vonatkozó feltételek harmonizálása, az adatvédelmi biztos úgy véli, hogy a lehető leginkább korlátozni kell az egyes nemzetközi megállapodások mozgásterét, valamint hogy a normáknak pontos keretet kell meghatározniuk. E normáknak ténylegesen befolyásolniuk kell a megállapodások tartalmát. Az alábbiakban olvasható számos észrevétel szerint e tekintetben fokozottabb pontosságra van szükség.

2. A rendszer jogszerűsége

16.

Az adatvédelmi biztos a 29. cikk alapján létrehozott munkacsoporthoz hasonlóan már számos véleményben (8) hangsúlyozta, hogy egyértelműen alá kell támasztani a PNR-rendszerek kidolgozásának létjogosultságát, legyenek ezek akár az Unión belüli, akár a harmadik országokkal való adatcserét szolgáló rendszerek. Az intézkedések szükségességét konkrét adatokkal kell bizonyítani és alátámasztani, majd azt az egyének magánéletébe történő beavatkozás szintjének tükrében értékelni kell és azzal egyensúlyba kell hozni az arányos és legkevésbé beavatkozó eredmény biztosítása érdekében. Az a tény, hogy a közlemény 2.2. pontjában említettek szerint a legújabb technológiai fejlemények jelenleg széles körű hozzáférést és elemzést tesznek lehetővé, önmagában nem indokolja a valamennyi utas ellenőrzését célzó rendszer létrehozását. Más szóval: az eszközök rendelkezésre állása nem szentesítheti a célt.

17.

Az alábbiakban ismertetetteknek megfelelően az adatvédelmi biztos azon a véleményen van, hogy az ártatlan személyek adatainak kockázatértékelési célból történő tömeges továbbítása súlyos arányossági problémákat vet fel. Az adatvédelmi biztos különösképpen megkérdőjelezi a PNR-adatok előreható felhasználását. Míg az adatok visszaható jellegű felhasználása, amennyiben az egy már elkövetett bűncselekmény vizsgálatának részét képezi, nem vet fel komoly aggályokat, addig a valós idejű és az előreható felhasználás kritikusabb elbírálás alá esik.

18.

A közlemény megfogalmazása szerint a PNR-adatokat még „valós idejű” összefüggésben is „bűncselekmények megelőzése céljából, bűncselekmény elkövetése előtt vagy elkövetése miatt, bizonyos személyek ellenőrzésére vagy letartóztatására” használnák fel, „bizonyos előre meghatározott, tényeken alapuló kockázati mutatók” alapján (9). Az adatvédelmi biztos szerint az az alapvető elgondolás, hogy kockázati mutatók alapján, bűncselekmény elkövetése előtt adott személyeket illetően intézkedéseket hozzanak, előreható intézkedés, amelynek bűnüldözési kontextusban való alkalmazása hagyományosan szigorúan meghatározott és korlátozott.

19.

Mindemellett sem a kockázati mutatók, sem pedig a „kockázatértékelés” fogalma nem kellően pontosan körülírt, és utóbbi könnyen összetéveszthető a „profilalkotás” fogalmával. Ezt a hasonlóságot tovább erősíti, hogy az állítólagos célkitűzés „tényeken alapuló utazási és (…) viselkedési minták” kialakítása. Az adatvédelmi biztos megkérdőjelezi az eredeti tények és az azokból következtetés útján meghatározott minták közötti összefüggést. A folyamat célja, hogy valamely egyénre kockázatértékelést – és esetlegesen kényszerítő intézkedéseket – alkalmazzon az adott személyhez nem köthető tények alapján. Amint azt az uniós szintű PNR-re irányuló javaslatról szóló korábbi véleményében is megfogalmazta, az adatvédelmi biztos fő aggálya azzal kapcsolatos, hogy „az egyes személyekkel kapcsolatos döntéseket olyan minták és kritériumok alapján hozzák meg, amelyek az utasok összességének adataira épülnek. Így egy adott személyre vonatkozó döntések (legalábbis részben) más személyek adataiból nyert minták alapján lennének meghozhatók. Tehát a döntéseket elvont kontextusban hozzák meg, ami jelentős következményekkel járhat az adatalanyokra nézve. Rendkívül nehéz az egyén számára az ilyen döntésekkel szembeni védekezés” (10).

20.

Éppen ezért az ilyen módszerek széles körű alkalmazása, ideértve az összes utas ellenőrzését is, súlyos kérdéseket vet fel a magánélet védelmével és az adatvédelemmel kapcsolatos alapvető elveknek való megfeleléssel kapcsolatban, ideértve az Emberi Jogok Európai Egyezményének 8. cikkében, az Alapjogi Charta 7. és 8. cikkében, valamint az EUMSz. 16. cikkében foglalt elveket is.

21.

A PNR-rendszerek jogszerűségére vonatkozó valamennyi végleges döntésnek figyelembe kell vennie ezeket a szempontokat, amelyeket az uniós szintű PNR-projekt keretében folyó hatásvizsgálatban elemezni és részletezni kell. A menetrendet úgy kell meghatározni, hogy az a PNR-rendszerekre vonatkozó általános követelmények kidolgozása során lehetővé tegye az említett hatásvizsgálat eredményeinek gondos mérlegelését.

3. A javasolt normák tartalma

22.

A PNR-rendszerek jogszerűségére vonatkozó fenti alapvető észrevételek sérelme nélkül az európai adatvédelmi biztos üdvözli a jelek szerint az uniós adatvédelmi elvek által ihletett normák részletes listáját, amely számos tekintetben megerősítheti az egyes megállapodásokban előírt adatvédelmet. Az alábbiakban az e normákban felismert hozzáadott értéket, illetve hiányosságokat ismertetjük.

A megállapodások megfelelősége és jogilag kötelező jellege

23.

A közlemény megfogalmazása alapján az adatvédelmi biztos úgy értelmezi, hogy a megfelelés értékelése történhet a fogadó ország általános adatvédelmi kerete, illetve a körülmények alapján, a személyes adatok feldolgozására irányadó valamely nemzetközi megállapodásban foglalt jogilag kötelező kötelezettségvállalásoktól függően. Figyelembe véve, milyen jelentős szerepet játszanak a nemzetközi megállapodások a megfelelésértékelések szempontjából, az adatvédelmi biztos hangsúlyozza, hogy valamennyi érintett fél esetében egyértelműen meg kell határozni a megállapodások jogilag kötelező jellegét, és véleménye szerint ezt arra vonatkozó kifejezett utalással kell kiegészíteni, hogy a megállapodások közvetlenül érvényesíthető jogokkal ruházzák fel az adatalanyokat. Az adatvédelmi biztos úgy véli, hogy ezek az elemek a megfelelésértékelés egyik lényegi szempontját alkotják.

Hatály és cél

24.

Az elvek felsorolásának első két pontja a cél korlátozására vonatkozik. Az „adatok felhasználása” alcím alatt az első pont a bűnüldözési és biztonsági célokat említi, majd a terrorizmusra és a súlyos nemzetközi bűncselekményekre utal, a vonatkozó uniós eszközökben foglalt „megközelítés” alapján. Az adatvédelmi biztos megkérdőjelezi ezt a szóhasználatot, amely úgy értelmezhető, hogy a jövőbeli megállapodások nem pontosan e fogalommeghatározásokon alapulnak majd, csupán azok ihletik majd őket. A jogbiztonság szempontjából elengedhetetlen a terrorizmus és a súlyos nemzetközi bűncselekmények fogalmának pontos meghatározása, valamint a közleményben említett uniós eszközök megnevezése. Ezenfelül az adatvédelmi biztos emlékeztet arra, hogy a bűncselekmények egyes típusai esetében a PNR-rendszerbe való felvétel előfeltétele, hogy azok teljesítsék a szükségesség és az arányosság kritériumait.

25.

A második pont a jelek szerint inkább a hatály (a gyűjtött adatok jellegére), semmint a cél elvére utal. Az adatvédelmi biztos megjegyzi, hogy a közlemény nem tartalmazza a továbbítható adatok felsorolását, mivel a kicserélhető adatkategóriák meghatározását az egyes megállapodásokra bízza. Az eltérések, valamint egyes harmadik országokkal kötött megállapodások aránytalan adatkategóriákra történő kiterjesztésének elkerülése érdekében az adatvédelmi biztos úgy véli, hogy a normákat az adatkategóriák közös és mindenre kiterjedő listájával kellene kiegészíteni, az adatcsere céljával összhangban. Az adatvédelmi biztos e tekintetben felhívja a figyelmet a 29. cikk alapján létrejött munkacsoport véleményeire, amelyek ismertetik az elfogadható adatkategóriákat, illetve azokat, amelyek az adatalanyok alapvető jogai szempontjából túlzónak tekinthetők (11). A kizárandó adatkategóriák elsősorban a különlegesnek minősülő – és a 95/46/EK irányelv 8. cikke értelmében védett – adatok, a különleges szolgáltatásra vonatkozó információk (SSI) és kérelmek (SSR), az egyéb kiegészítő információk (OSI), a nyílt vagy üres szövegmezők (például az „Általános megjegyzések” mező, amelyben különleges adatok szerepelhetnek), valamint a törzsutasokra vonatkozó információk és a „viselkedési adatok”.

Különleges adatok

26.

A közlemény kimondja, hogy a különleges adatokat csak kivételes körülmények között szabad felhasználni. Az adatvédelmi biztos helyteleníti ezt a kivételt. Úgy véli, hogy a kivételre vonatkozó feltételek túlságosan átfogók, és semmiféle garanciát nem nyújtanak: az eseti alapon történő adatfelhasználás csupán példaként szerepel; ezenkívül a célkorlátozásnak a PNR-adatok mindennemű feldolgozására alkalmazható általános elvnek, nem csupán a különleges adatokra vonatkozó garanciának kell lennie. Az adatvédelmi biztos véleménye szerint a különleges adatok feldolgozásának engedélyezése – még korlátozott körülmények között is – nem az adatvédelmi szempontból legmegfelelőbb, hanem sokkal inkább a legkevésbé megfelelő rendszerhez közelítené az összes PNR-rendszerben érvényes adatvédelem szintjét. Éppen ezért az adatvédelmi biztos a különleges adatok feldolgozásának teljes körű, elvi kizárására szólít fel.

Adatbiztonság

27.

A közleményben ismertetett általános adatbiztonsági kötelezettség kielégítőnek minősül. Az adatvédelmi biztos ugyanakkor úgy véli, hogy ennek kiegészítéseként a biztonság megsértésének esetére kölcsönös tájékoztatási kötelezettséget kell előírni: az adatok átvevői kötelesek lennének tájékoztatni kollégáikat, amennyiben a kapott adatok jogellenesen közlésre kerültek. Ez erősíteni fogja a biztonságos adatfeldolgozás iránti fokozott felelősséget.

Végrehajtás

28.

Az adatvédelmi biztos támogatja a közleményben előirányzott felügyeleti rendszert, ideértve a felügyeleti és elszámoltathatósági intézkedéseket. Ezenfelül határozottan támogatja az egyének közigazgatási és bírósági jogorvoslathoz való jogát is. A hozzáférési jogokat illetően úgy értelmezi, hogy nem lehet előírni korlátozást, ami üdvözlendő. Amennyiben kivételes esetben korlátozásra lenne szükség, a normákban egyértelműen meg kell határozni annak pontos alkalmazási körét és a szükséges garanciákat, ideértve elsősorban a közvetett hozzáférési jogot.

Adattovábbítás

29.

Az adatvédelmi biztos elégedett az adatok eseti alapon történő továbbítására vonatkozó korlátozással, attól függetlenül, hogy a címzett egyéb kormányhatóság vagy harmadik ország. Megítélése szerint ezen az elven túl a harmadik országok részére történő adattovábbításra vonatkozó célkorlátozásnak magában kell foglalnia a harmadik országon belüli egyéb kormányhatóságok részére történő adattovábbítást is. Így megelőzhető a PNR-adatok további felhasználása vagy a más célból feldolgozott egyéb adatokkal történő összehasonlítása. Az adatvédelmi biztos szerint különösen aggasztó a más adatbázisokból, például az Egyesült Államok esetében az utazási engedélyt jóváhagyó elektronikus rendszerből (ESTA) származó adatokkal történő összevetés kockázata. Megjegyzi, hogy az Egyesült Államok közelmúltbeli határozata nyomán, amelynek értelmében az ESTA-kérelmek díjkötelessé válnak, a rendszer hozzájut az utasok hitelkártyaadataihoz. Az adatvédelmi biztos egyértelmű korlátozást szorgalmaz, amellyel megelőzhető az információknak a PNR-megállapodás hatályán túlmutató, más adatokkal történő jogtalan összevetése.

Adatmegőrzés

30.

Az adatmegőrzés határideje a gyakorlatban jelenleg nem harmonizált. Az adatvédelmi biztos úgy véli, hogy a PNR-adatokat elvi megfontolásból törölni kell, ha az adattovábbítás alkalmával végzett ellenőrzés nem vont maga után végrehajtási intézkedést. Amennyiben a nemzeti körülmények indokolják az adatok korlátozott ideig tartó megőrzését, az adatvédelmi biztos véleménye szerint az adatmegőrzés maximális időtartamát a normákban meg kell határozni. Ezenfelül meg kell erősíteni a tisztviselők hozzáférési jogára vonatkozó időbeli korlátozás elvét, valamint mérlegelni kell az adatok fokozatos névtelenítésének nem példaként, hanem kötelezettségként való előírását.

Az adattovábbítás módozatai

31.

Az adatvédelmi biztos egyetért azzal, hogy a PNR-adatok továbbítására kizárólag a „push” (továbbító) rendszert használják. Konkrét garanciákat kér, amelyek biztosítják, hogy a gyakorlatban a „push” legyen az egyetlen ténylegesen használt rendszer. A tapasztalatok és az adatvédelmi hatóságok által végzett ellenőrzések ugyanis azt mutatják, hogy a már hatályos megállapodásokban előírt kötelezettségek ellenére, különösen az Egyesült Államok PNR-je tekintetében, továbbra is használatban van egy „pull” (lehívó) rendszer, valamint hogy a „push” rendszerrel párhuzamosan az egyesült államokbeli hatóságok a számítógépes helyfoglalási rendszerek révén szélesebb körben hozzáférnek a PNR-adatokhoz. Jogi és műszaki intézkedéseket kell hozni a „push” rendszer megkerülésének megelőzése érdekében.

32.	Meg kell határozni a légitársaságok által végzett adattovábbítások gyakoriságát („méltányos”), valamint meg kell állapítani az adattovábbítások maximális számát. Ehhez a feladathoz az adatvédelmet leginkább tiszteletben tartó előírásokat biztosító meglévő rendszereket kell alapul venni.

Általános fogalmak

33.

Az adatvédelmi biztos mindemellett fokozottabb pontosságra szólít fel a PNR-megállapodások végrehajtásának alapvető elemei tekintetében. A megállapodások időtartamát („meghatározott”, „szükséges”) és azok felülvizsgálatát („időszakos”) horizontális szempontból pontosabban meg kell határozni. Különösképpen pontosításra szorul a közös felülvizsgálatok időszakos jellege, valamint a megállapodások hatálybalépését követően megadott határidőn belül elvégzendő első felülvizsgálatra vonatkozó kötelezettség: javasolt lenne legfeljebb hároméves időtartam előírása.

III. KÖVETKEZTETÉS

34.	Az adatvédelmi biztos üdvözli a Bizottság által a közleményben ismertetett horizontális megközelítést. Ez elengedhetetlen lépés a PNR-adatok cseréjére vonatkozó átfogó keret megteremtése felé. Ezt az általános kedvező értékelést azonban komoly aggodalmak árnyékolják be.

35.

A közleményben felvázolt PNR-rendszerek önmagukban nem teljesítik az ezen véleményben, valamint az európai adatvédelmi biztos és a 29. cikk alapján létrehozott munkacsoport korábbi véleményeiben meghatározott szükségességi és arányossági kritériumokat. Ahhoz, hogy elfogadhatók legyenek, a személyes adatok gyűjtésének és feldolgozásának feltételeit jelentősen korlátozni kell. Az adatvédelmi biztos különösen aggasztónak találja a PNR-rendszerek kockázatértékelés vagy profilalkotás céljára történő felhasználását.

36.

A PNR-normák kidolgozásakor figyelembe kell venni az általános adatvédelmi keretet és a kapcsolódó uniós jogi fejleményeket, valamint általánosabb szinten az adatcserére vonatkozó megállapodásokkal kapcsolatban, különösen az Egyesült Államokkal folytatott tárgyalásokat. Gondoskodni kell arról, hogy egy az Egyesült Államokkal kötendő jövőbeli PNR-megállapodás összhangban álljon az Egyesült Államokkal kötött általános adatvédelmi megállapodással. A más harmadik országokkal kötött PNR-megállapodásoknak szintén ezt a megközelítést kell követniük.

37.	Elengedhetetlen, hogy minden harmadik országgal kötött megállapodás figyelembe vegye az új adatvédelmi követelményeket, amint azok a Lisszabon utáni intézményi kereten belül megszületnek.

38.

Az adatvédelmi biztos a valamennyi megállapodásra alkalmazandó minimális garanciák tekintetében az általános megközelítés pontosítására szólít fel: különösképpen szigorúbb feltételeket kell alkalmazni a különleges adatok feldolgozása, a célkorlátozás elve, az adattovábbítás feltételei és az adatmegőrzés tekintetében.

39.

Végül, az adatvédelmi biztos ragaszkodik ahhoz, hogy minden megállapodás közvetlenül érvényesíthető jogokkal ruházza fel az adatalanyokat. Az adatalanyok, valamint a felügyeleti hatóságok által kezdeményezett végrehajtási eljárások hatékonysága nélkülözhetetlen feltétele a megállapodások megfelelősége értékelésének.

Kelt Brüsszelben, 2010. október 19-én.

Peter HUSTINX

európai adatvédelmi biztos

(1) HL L 281., 1995.11.23., 31. o.

(2) HL L 8., 2001.1.12., 1. o.

(3) COM(2010) 492 végleges.

(4) Ez idáig az alábbi országokkal született megállapodás:

—

Egyesült Államok: Megállapodás az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok között az utas-nyilvántartási adatállomány (PNR) adatainak a légi fuvarozók általi feldolgozásáról és az Egyesült Államok Belbiztonsági Minisztériuma (DHS) részére történő továbbításáról (2007. évi PNR-megállapodás) (HL L 204., 2007.8.4., 18. o.).

—	Kanada: Megállapodás az Európai Közösség és Kanada kormánya között az utasinformációs és utas-nyilvántartási adatok feldolgozásáról (HL L 82., 2006.3.21., 15. o.).

—	Ausztrália: Megállapodás az Európai Unió és Ausztrália között az Európai Uniós utas-nyilvántartási adatállomány (PNR) adatainak a légi fuvarozók általi feldolgozásáról és az Ausztrál Vámhatóságnak való továbbításáról (HL L 213., 2008.8.8., 49–57. o.).

(5) 2007. november 6-án a Bizottság javaslatot fogadott el az utas-nyilvántartási adatok (PNR) bűnüldözési célú felhasználásáról szóló tanácsi kerethatározatra vonatkozóan (COM(2007) 654 végleges). Az európai adatvédelmi biztos 2007. december 20-án ismertette a javaslattal kapcsolatos véleményét (HL C 110., 2008.5.1., 1. o.).

(6) Lásd különösképpen a Bizottság által a személyes adatok védelméről és a bűnüldözési célú adatmegosztásról az Európai Unió (EU) és az Amerikai Egyesült Államok (USA) között kötendő nemzetközi megállapodásról 2010 januárjában indított konzultációt, valamint a 29. cikk alapján létrejött munkacsoport és az európai adatvédelmi biztos vonatkozó dokumentumait, amelyek a következő címen érhetők el: http://ec.europa.eu/justice/news/consulting_public/news_consulting_0005_en.htm

(7) A Bizottság elindította a jelenlegi jogszabályi keret felülvizsgálatának folyamatát, amely egy 2009 májusában megrendezett magas szintű konferenciával vette kezdetét. Ezt 2009 végéig tartó nyilvános konzultáció, valamint 2010 júliusában az érdekeltekkel folytatott számos egyeztetés követte. A 29. cikk alapján létrejött munkacsoport által készített dokumentum, amelyben az európai adatvédelmi biztos is aktív szerepet vállalt, a következő oldalon érhető el: http://ec.europa.eu/justice/policies/privacy/workinggroup/wpdocs/index_en.htm#general_issues

(8) Az európai adatvédelmi biztos 2007. december 20-i véleménye az utas-nyilvántartási adatok (PNR) bűnüldözési célú felhasználásáról szóló tanácsi kerethatározati javaslat tervezetéről, HL C 110., 2008.5.1., 1. o. A 29. cikk alapján létrejött munkacsoport véleményei az alábbi oldalon érhetők el: http://ec.europa.eu/justice/policies/privacy/workinggroup/wpdocs/index_en.htm#data_transfers

(9) A közlemény 4. oldala, 2.1. pont.

(10) 2007. december 20-i vélemény az utas-nyilvántartási adatok (PNR) bűnüldözési célú felhasználásáról szóló tanácsi kerethatározati javaslat tervezetéről, HL C 110., 2008.5.1., 4. o.

(11) A 2003. június 23-i vélemény az Egyesült Államokban az utasok adatainak továbbítása számára biztosított védelmi szintről, WP78. Ez a vélemény és a munkacsoport e tárgyban kiadott további véleményei a következő címen érhetők el: http://ec.europa.eu/justice_home/fsj/privacy/workinggroup/wpdocs/index_en.htm#data_transfers

AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL, SZERVEITŐL, HIVATALAITÓL ÉS ÜGYNÖKSÉGEITŐL SZÁRMAZÓ KÖZLEMÉNYEK

AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL, SZERVEITŐL, HIVATALAITÓL ÉS ÜGYNÖKSÉGEITŐL SZÁRMAZÓ TÁJÉKOZTATÁSOK

30.12.2010

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 357/18

ÁLLAMI TÁMOGATÁS – GÖRÖGORSZÁG

C 27/10 (korábbi NN 6/09) állami támogatás – A United Textiles SA részére nyújtott állami támogatás

Felhívás észrevételek benyújtására az Európai Unió működéséről szóló szerződés 108. cikkének (2) bekezdése értelmében

(EGT-vonatkozású szöveg)

2010/C 357/06

2010. október 27-én kelt levelével, amelynek hiteles nyelvi változata megtalálható ezen összefoglaló végén, a Bizottság értesítette Görögországot arról, hogy a fent említett támogatással/intézkedéssel kapcsolatosan az Európai Unió működéséről szóló szerződés 108. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárás megindításáról határozott.

Az érdekeltek a bizottsági eljárás tárgyát képező intézkedésekre vonatkozó észrevételeiket az alábbi összefoglaló és az annak végén található levél közzétételét követően egy hónapon belül tehetik meg az alábbi címen:

European Commission (Európai Bizottság)

Directorate-General for Competition (Versenypolitikai Főigazgatóság)

State aid Greffe (Állami Támogatások Iktatási Osztálya)

1049 Bruxelles/Brussel

BELGIQUE/BELGIË

Fax +32 22961242

Az észrevételeket a Bizottság továbbítja Görögországnak. Az észrevételek benyújtói kérésüket megindokolva, írásban kérhetik adataik bizalmas kezelését.

AZ ÖSSZEFOGLALÓ SZÖVEGE

ELJÁRÁS

A Bizottság 2008 szeptemberében előzetes vizsgálatot indított a United Textiles SA nevű görög textilipari vállalat és hitelnyújtó bankjai javára hozott egyes támogatási intézkedésekkel kapcsolatban. A görög hatóságok első válaszait a Bizottság részlegesnek ítélte. Ezért a Bizottság 2009. március 3-án információszolgáltatást is elrendelt.

A KEDVEZMÉNYEZETT ÉS A TÁMOGATÁSI INTÉZKEDÉSEK LEÍRÁSA

A görögországi United Textiles olyan textilipari nagyvállalat, amely ruházati cikkek, rostok és szövetek gyártásával foglalkozik. A társaság a nagy- és a kiskereskedelmi piacon egyaránt végez értékesítést. 2008-as értékesítéseinek 54 %-a más uniós országokba irányult (ez az arány 2007-ben 60 % volt). 2009-ben a vállalkozás teljes eszközállománya 201,7 millió EUR összeget, forgalma pedig 4,5 millió EUR összeget tett ki (a készletek korlátozott értékesítése). Ami a korábbi éveket illeti, az értékesítések 2008-ban 30,6 millió EUR-t, 2007-ben pedig 74,7 millió EUR-t tettek ki. A vállalkozásnak 2008 végén 1 348 alkalmazottja volt (jelenleg 680).

A társaság helyzete legalább 2004 óta folyamatosan romlott, értékesítései fokozatosan csökkentek, és adózás előtti eredménye mellett 2008 óta saját tőkéje is negatív volt. Utóbbi miatt a társaság bármely jogilag érintett fél kezdeményezésére megszüntethető. 2001 óta a hitelnyújtó bankok korlátozták a társaságnak nyújtott támogatásukat. A vállalkozás működése 2008 júniusa óta legnagyobb részben, 2009 márciusától kezdve pedig csaknem teljes mértékben leállt. 2008 júliusában a társaság főrészvényese úgy döntött, hogy nem vesz részt a tervezett tőkeemelésben. 2008 óta a társaságnak csaknem valamennyi bankhitele lejárt.

A 2007 és 2010 közötti időszakban a társaság javára összesen három támogatási intézkedést fogadtak el, mely támogatások közül kettő esetében a társaság hitelnyújtó bankjai is kedvezményezettek voltak. Konkrétan:

2007. május 30-án az állam – összesen 20 millió EUR összegű új hitel vonatkozásában – garanciát vállalt a United Textiles hitelnyújtó bankja, a görög nemzeti bank javára. Az állami garancia mértéke meghaladta e hitelek teljes összegét. Az állam részére nem kellett díjat fizetni. A garancia egy 2007. január 26-i, be nem jelentett garanciarendszeren alapult.

2.	2009. május 25-én a görög hatóságok átütemezték a társaság 18,6 millió EUR összegű, lejárt társadalombiztosítási tartozásait, havi 0,19 millió EUR összeg 96 hónapon keresztül történő fizetését előírva. Az átütemezett összeg részben már korábban átütemezett összegeket is magában foglalt.

3.	2010. június 30-án a görög állam garanciát nyújtott a United Textiles hitelnyújtó bankjai javára. A garancia egy 63,6 millió EUR összegű, új konzorciális hitelre vonatkozik.

ÉRTÉKELÉS

A Bizottság előzetesen úgy ítéli meg, hogy mindhárom intézkedés az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősül.

A United Textiles pénzügyi adatai és általános helyzete azt mutatja, hogy a vállalkozás nehéz helyzetben volt. Ezért a Bizottság a fenti támogatási intézkedéseket a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló 2004. évi iránymutatás alapján vizsgálta.

A Bizottság úgy határozott, hogy mindhárom intézkedéssel kapcsolatban megindítja az EUMSz. 108. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárást, mivel kétségei merültek fel a tekintetben, hogy teljesül-e a szerkezetátalakítási támogatás nyújtásának valamennyi feltétele. A Bizottság kétségei elsősorban azzal kapcsolatosak, hogy a United Textiles jogosult volt-e megmentési támogatásra, mivel a támogatás nyújtása nem ért véget 6 hónapon belül, és azt nem követte bejelentett szerkezetátalakítási terv. A Bizottságnak azzal kapcsolatban is kétségei vannak, hogy a United Textiles jogosult volt-e szerkezetátalakítási támogatásra, mivel ennek feltétele egy megalapozott szerkezetátalakítási terv megléte, amelyet Görögország nem bocsátott rendelkezésre. Végül a Bizottságnak kétségei vannak a tekintetben, hogy a társaság hitelnyújtó bankjai is jogosultak voltak-e regionális, szerkezetátalakítási vagy bármely más jellegű támogatásra, mivel a kapott támogatás működési támogatás volt, és e bankok nem voltak nehéz helyzetben.

A LEVÉL SZÖVEGE

„Η Επιτροπή ενημερώνει την Ελλάδα ότι, αφού εξέτασε τις πληροφορίες που παρασχέθηκαν από της αρχές της χώρας σχετικά με το προαναφερόμενο μέτρο, αποφάσισε να κινήσει τη διαδικασία που προβλέπεται στο άρθρο 108 παράγραφος 2 της συνθήκης για τη λειτουργία της Ευρωπαϊκής Ένωσης (1) (στο εξής: ΣΛΕΕ).

1. ΔΙΑΔΙΚΑΣΙΑ

(1)

Κατόπιν πληροφοριών σύμφωνα με τις οποίες η Ελλάδα σκόπευε να χορηγήσει εγγύηση για νέα δάνεια ύψους 35 εκατομ. EUR για τη χρηματοδότηση της Ενωμένης Κλωστοϋφαντουργίας, η Επιτροπή ζήτησε από τις ελληνικές αρχές να υποβάλουν τις παρατηρήσεις τους σχετικά με το προαναφερόμενο μέτρο με επιστολές της 11ης Σεπτεμβρίου 2008, της 14ης Οκτωβρίου 2008, της 20ής Οκτωβρίου 2008, της 18ης Νοεμβρίου 2008 και της 4ης Δεκεμβρίου 2008. Οι ελληνικές αρχές έδωσαν μη ολοκληρωμένες απαντήσεις με τις επιστολές της 15ης Οκτωβρίου 2008 και της 10ης Νοεμβρίου 2008.

(2)

Για αυτόν τον λόγο, στις 3 Μαρτίου 2009, η Επιτροπή εξέδωσε διαταγή για την παροχή πληροφοριών βάσει του άρθρου 10 παράγραφος 3 του κανονισμού (ΕΚ) 659/1999 (2) στην οποία ζητούσε από την Ελλάδα να υποβάλει όλες τις πληροφορίες που ήταν απαραίτητες για να εκτιμήσει εάν η Ενωμένη Κλωστοϋφαντουργία είχε λάβει κρατική ενίσχυση και εάν η ενίσχυση ήταν συμβατή με την εσωτερική αγορά. Η Ελλάδα υπέβαλε τις πληροφορίες που ζητήθηκαν με επιστολή της 11ης Μαρτίου 2009.

(3)

Η Επιτροπή ζήτησε πρόσθετες πληροφορίες όσον αφορά το προαναφερόμενο μέτρο καθώς και για ορισμένα άλλα μέτρα, υπέρ της Ενωμένης Κλωστοϋφαντουργίας και των πιστωτριών τραπεζών της, με επιστολές της 20ής Μαρτίου 2009, της 8ης Φεβρουαρίου 2009, της 17ης Μαρτίου 2010, της 19ης Ιουλίου 2010 και της 23ης Αυγούστου 2010. Οι ελληνικές αρχές απάντησαν με επιστολές της 7ης Απριλίου 2009, της 25ης Φεβρουαρίου 2010, της 26ης Μαρτίου 2010, της 13ης Αυγούστου 2010 και της 30ής Αυγούστου 2010.

(4)	Μετά από αίτημα των ελληνικών αρχών, πραγματοποιήθηκε σύσκεψη στις 7 Ιουλίου 2010. Με την ευκαιρία αυτή, η Ενωμένη Κλωστοϋφαντουργία υπέβαλε μία νέα προκαταρκτική προσέγγιση αναδιάρθρωσης.

2. ΠΕΡΙΓΡΑΦΗ ΤΩΝ ΕΙΚΑΖΟΜΕΝΩΝ ΔΙΚΑΙΟΥΧΩΝ ΚΑΙ ΤΩΝ ΜΕΤΡΩΝ

2.1. Οι εικαζόμενοι δικαιούχοι

Ενωμένη Κλωστοϋφαντουργία

(5)	Η Ενωμένη Κλωστοϋφαντουργία είναι μεγάλη ελληνική κλωστοϋφαντουργική εταιρεία εισηγμένη στο Χρηματιστήριο Αθηνών. Το 2008, πραγματοποίησε το 54 % πωλήσεών της σε άλλες χώρες της ΕΕ (60 % το 2007).

(6)

Το 2009, είχε σύνολο ενεργητικού 201,7 εκατ. EUR και κύκλο εργασιών 4,5 εκατ. EUR (περιορισμένες πωλήσεις αποθεμάτων). Οι πωλήσεις των προηγούμενων ετών ήταν 30,6 εκατ. EUR το 2008 και 74,7 εκατ. EUR το 2007. Στα τέλη του 2008 το προσωπικό της αριθμούσε 1 348 εργαζομένους (σήμερα 680). Η εταιρεία έχει τέσσερις θυγατρικές σε τρεις χώρες, Βουλγαρία, Αλβανία και Πρώην Γιουγκοσλαβική Δημοκρατία της Μακεδονίας. Ο βασικός της μέτοχος είναι υπεράκτια εταιρεία με την επωνυμία European Textiles Investments Ltd (Μαυρίκιος).

(7)

Η επιχειρηματική δραστηριότητα της Ενωμένης Κλωστοϋφαντουργίας συνίσταται στην παραγωγή ενδυμάτων, νημάτων και υφασμάτων. Οι πωλήσεις της πραγματοποιούνται τόσο σε αγορές χονδρικής όσο και λιανικής. Διαθέτει 12 μονάδες παραγωγής σε διάφορες περιοχές της Ελλάδας. Αυτές οι μονάδες παραγωγής δεν λειτουργούν από το 2008, λόγω ελλείψεως κεφαλαίου κινήσεως.

(8)	Η κατάσταση της εταιρείας παρουσιάζει σταθερή επιδείνωση τουλάχιστον από το 2004, με σταδιακή μείωση των πωλήσεων, αρνητικά ΚΠΦ (3) και αρνητικά ίδια κεφάλαια από το 2008. Λόγω αυτού του προβλήματος, η εταιρεία θα μπορούσε να λυθεί σύμφωνα με την ελληνική νομοθεσία (4).

(9)

Από το 2001, η στήριξη των πιστωτριών τραπεζών προς την εταιρεία ήταν περιορισμένη, με μειωμένα πιστωτικά όρια και δάνεια. Από τον Ιούνιο του 2008, μεγάλο μέρος των δραστηριοτήτων της έχει διακοπεί Από τον Μάρτιο του 2009, η παραγωγή έχει σταματήσει σχεδόν εντελώς. Τον Ιούλιο του 2008, ο βασικός μέτοχος της εταιρείας αποφάσισε να μη συμμετάσχει σε προγραμματισμένη αύξηση του κεφαλαίου. Από το 2008, σχεδόν το σύνολο των τραπεζικών της δανείων έχουν καταστεί υπερήμερα. Από τον Φεβρουάριο του 2010, οι μετοχές της εταιρείας έχουν τεθεί σε αναστολή διαπραγμάτευσης στο Χρηματιστήριο Αθηνών.

Πιστώτριες τράπεζες

(10)

Οι πιστώτριες τράπεζες της Ενωμένης Κλωστοϋφαντουργίας, που εμπλέκονται στα εξεταζόμενα μέτρα κρατικών ενισχύσεων, είναι οι ελληνικές τράπεζες Εθνική Τράπεζα της Ελλάδος, η Εμπορική Τράπεζα, η Τράπεζα ΑΤΕ, η Alpha Bank και η Eurobank. Είναι όλες εμπορικές τράπεζες που δραστηριοποιούνται στην παροχή ενός πλήρους φάσματος χρηματοπιστωτικών προϊόντων και υπηρεσιών. Είναι παρούσες, μέσω θυγατρικών, σε άλλες χώρες της ΕΕ, και ιδίως στη Βουλγαρία, την Κύπρο, τη Γαλλία, τη Γερμανία, το Λουξεμβούργο, τις Κάτω Χώρες, την Πολωνία, τη Ρουμανία και το Ηνωμένο Βασίλειο (5).

2.2. Τα εικαζόμενα μέτρα

(11)	Κατά την περίοδο 2007-2010, χορηγήθηκαν συνολικά τρία μέτρα κρατικών ενισχύσεων στην εταιρεία. Στο παρόν στάδιο, η Επιτροπή θεωρεί ότι δύο από αυτά τα μέτρα χορηγήθηκαν επίσης υπέρ των δανειοδοτριών τραπεζών της εταιρείας. Ειδικότερα:

Μέτρο 1: Η κρατική εγγύηση του Μαΐου 2007

(12)

Στις 30 Μαΐου 2007, χορηγήθηκε στην Εθνική Τράπεζα της Ελλάδας, που δανειοδοτούσε τη Ενωμένη Κλωστοϋφαντουργία, κρατική εγγύηση για νέο δάνειο που περιλάμβανε: α) αναδιάταξη υφιστάμενου δανείου ύψους 7,5 εκατ. EUR και β) νέο δάνειο ύψους EUR 12,5 εκατ. EUR. Η κρατική εγγύηση κάλυπτε ποσό μεγαλύτερο από το συνολικό ύψος αυτών των δανείων. Κάλυπτε ποσό ύψους 30 εκατ. EUR συν τόκους, για δάνεια συνολικού ύψους 20 εκατ. EUR. Αυτό το νέο δάνειο είχε εξάμηνο επιτόκιο EURIBOR, συν προσαύξηση (spread) ύψους 1,85 % (6), ανερχόμενο συνολικά σε 6,10 % στις 30 Μαΐου 2007. Δεν είχε προβλεφθεί προμήθεια για την κρατική εγγύηση. Οι πιστώτριες τράπεζες έλαβαν εξασφαλίσεις για το νέο δάνειο, με τη μορφή ενεχυρίασης εμπορευμάτων και προσωπικών εγγυήσεων από μέρους των μετόχων.

(13)

Η εγγύηση στηριζόταν σε μη κοινοποιηθέν καθεστώς εγγυήσεων της 26ης Ιανουαρίου 2007. Το καθεστώς προέβλεπε ότι θα μπορούσε να παρασχεθεί κρατική εγγύηση για υφιστάμενα δάνεια σε βιομηχανικές, μεταλλευτικές, κτηνοτροφικές και ξενοδοχειακές επιχειρήσεις που ήταν εγκατεστημένες στο Νομό Ημαθίας (όπου βρίσκεται μέρος των δραστηριοτήτων της Ενωμένης Κλωστοϋφαντουργίας). Το καθεστώς δεν απέκλειε προβληματικές επιχειρήσεις και δεν προέβλεπε προμήθεια για την κρατική εγγύηση.

Μέτρο 2: Αναδιάταξη οφειλών για εισφορές κοινωνικής ασφάλισης

(14)	Στις 25 Μαΐου 2009, οι ελληνικές αρχές προχώρησαν σε αναδιάταξη των ληξιπρόθεσμων ασφαλιστικών οφειλών της εταιρείας, που ανέρχονταν σε 18,6 εκατ. EUR, για μια περίοδο 96 μηνιαίων πληρωμών ύψους 0,19 εκατ. EUR εκάστη. Η αναδιάταξη πραγματοποιήθηκε στο πλαίσιο του ελληνικού Νόμου 3762/2009.

(15)

Οι υποβληθείσες πληροφορίες δεν προσδιορίζουν συγκεκριμένα οποιεσδήποτε ποινές ή τόκους αναφορικά με την αναδιάταξη. Αναφέρουν μόνο ότι το 2009 έγινε αναδιάταξη νέων ληξιπρόθεσμων υποχρεώσεων από ασφαλιστικές εισφορές ύψους 14,6 εκατ. EUR, επιπλέον προηγούμενων ληξιπρόθεσμων υποχρεώσεων από ασφαλιστικές εισφορές ύψους EUR 2,8 εκατ. EUR. Αναφέρεται επίσης ότι υπήρξε πρόσθετη αύξηση ύψους 1,2 εκατ. EUR λόγω της αναδιάταξης. Αυτό θα μπορούσε να θεωρηθεί ως ένα είδος ποινής ή τόκου. Τα τρία αυτά ποσά ισούνται με 18,6 εκατ. EUR.

(16)

Η Επιτροπή παρατηρεί ότι στο ποσό της αναδιάταξης περιλαμβάνονταν εν μέρει ποσά που είχαν ήδη αναχρηματοδοτηθεί παλαιότερα, πράγμα που θα μπορούσε να αποτελεί ένδειξη ότι οι προηγουμένως αναδιαταχθείσες οφειλές δεν είχαν εξοφληθεί. Η Επιτροπή σημειώνει επίσης ότι από το 2007, στις ετήσιες εκθέσεις της εταιρείας, οι υποχρεώσεις της από ασφαλιστικές εισφορές αναφέρονται ως “ρυθμισθείσες”, πράγμα που σημαίνει ότι είχε ήδη λάβει χώρα τουλάχιστον μία αναδιάταξη από το έτος αυτό και πριν από την προαναφερθείσα αναδιάταξη της 25ης Μαΐου 2009.

Μέτρο 3: Η κρατική εγγύηση του Ιουνίου 2010

(17)

Στις 30 Ιουνίου 2010, το ελληνικό δημόσιο χορήγησε εγγύηση στις πιστώτριες τράπεζες της Ενωμένης Κλωστοϋφαντουργίας. Οι τράπεζες αυτές είναι η Εθνική Τράπεζα της Ελλάδος, η Εμπορική Τράπεζα, η Τράπεζα ΑΤΕ, η Alpha Bank και η Eurobank. Η εγγύηση καλύπτει νέο κοινοπρακτικό δάνειο ύψους 63,6 εκατ. EUR, που υποδιαιρείται σε τρία επιμέρους ποσά για τους εξής σκοπούς:

α)

36,6 εκατ. EUR για την αναδιάταξη δανείων που είχαν χορηγηθεί στην εταιρεία από τις πιστώτριες τράπεζές της την περίοδο από τον Αύγουστο του 2008 έως τον Σεπτέμβριο του 2009.

Σύμφωνα με τις διαθέσιμες πληροφορίες, τα εν λόγω δάνεια είχαν επιτόκια μεταξύ 3 μηνών και 6 μηνών EURIBOR, συν 1,25 % έως 3 %. Επίσης σύμφωνα με τις διαθέσιμες πληροφορίες, τα δάνεια αυτά δεν καλύπτονταν αρχικά με κρατική εγγύηση.

β)	15 εκατ. EUR για τη χρηματοδότηση των ληξιπρόθεσμων οφειλών της εταιρείας προς το δημόσιο, τους προμηθευτές και τους εργαζομένους της.

γ)	12 εκατ. EUR για τη χρηματοδότηση επενδύσεων και λειτουργικών δαπανών.

(18)

Το υποκείμενο κοινοπρακτικό δάνειο έχει διάρκεια 9 ετών. Στην υπουργική απόφαση για τη χορήγηση εγγύησης δεν προσδιοριζόταν το επιτόκιο για τα δάνεια που επρόκειτο να καλυφθούν. Αναφερόταν απλώς ότι τα δάνεια έπρεπε να είναι με το επιτόκιο της αγοράς. Η κρατική εγγύηση καλύπτει ποσοστό 80 % του δανείου. Προβλέπεται για το δημόσιο ετήσια προμήθεια εγγύησης 2 % επί του μέσου ετήσιου οφειλόμενου ποσού. Οι πιστώτριες τράπεζες λαμβάνουν, εκτός από την κρατική εγγύηση, εξασφαλίσεις για το νέο δάνειο με τη μορφή ενεχυρίασης μετοχών της εταιρείας για τουλάχιστο το 25,9 % του συνόλου των μετοχών της και προσημειώσεων υποθήκης πρώτης σειράς επί των ακίνητων περιουσιακών στοιχείων της εταιρείας. Το κράτος δεν λαμβάνει εξασφαλίσεις για την εγγύησή του, αλλά σε περίπτωση κατάπτωσης της εγγύησης, οι εξασφαλίσεις του δανείου θα μεταφερθούν στο κράτος.

(19)

Η εγγύηση του Ιουνίου 2010 αντικατέστησε την προηγούμενη εγγύηση που είχε χορηγηθεί στις 2 Οκτωβρίου 2009. Η εγγύηση αυτή είχε χορηγηθεί για ένα νέο δάνειο ύψους 40 εκατ. EUR 40 που αποσκοπούσε επίσης στην αναδιάταξη δανείων που είχαν χορηγηθεί στην εταιρεία κατά την περίοδο από τον Αύγουστο του 2008 έως τον Φεβρουάριο του 2009 (βλ παράγραφο 17 στοιχείο α) ανωτέρω). Ωστόσο, το δάνειο των 40 εκατ. EUR ουδέποτε χορηγήθηκε και συνεπώς η εγγύηση του Οκτωβρίου 2009 ουδέποτε ενεργοποιήθηκε. Αντίθετα, η εγγύηση αυτή αντικαταστάθηκε από τη νέα εγγύηση του Ιουνίου 2010, η οποία κάλυπτε το κοινοπρακτικό δάνειο ύψους 63,6 εκατ. EUR. Σύμφωνα με τις ελληνικές αρχές, ο λόγος της αντικατάστασης αυτής ήταν ότι το ύψος του δανείου των 40 εκατ. EUR δεν αρκούσε πλέον για την κάλυψη των αναγκών ρευστότητας της εταιρείας.

(20)

Όσον αφορά τα τραπεζικά δάνεια που χορηγήθηκαν κατά την περίοδο από τον Αύγουστο του 2008 έως τον Σεπτέμβριο του 2009 (βλ παράγραφο 17 στοιχείο α) ανωτέρω), η Επιτροπή παρατηρεί ότι ορισμένες πληροφορίες φαίνεται να δείχνουν ότι οι πιστώτριες τράπεζες είναι πιθανό να είχαν επηρεαστεί από υπόσχεση χορήγησης κρατικής εγγύησης.

(21)

Ειδικότερα, σύμφωνα με τις υποβολές πληροφοριών των ελληνικών αρχών και τις ετήσιες εκθέσεις της Ενωμένης Κλωστοϋφαντουργίας, την εποχή που χορηγήθηκαν τα δάνεια, είχε ζητηθεί από τον εκπρόσωπο των πιστωτριών τραπεζών κρατική εγγύηση για τα εν λόγω δάνεια (Μάιος 2008). Επίσης, οι ελληνικές αρχές είχαν εκφράσει την πρόθεσή τους να χορηγήσουν κρατική εγγύηση για τα ίδια δάνεια (πριν τον Ιούλιο του 2008). Επιπλέον, οι ελληνικές αρχές είχαν ανακοινώσει ότι πριν τα τέλη Ιουλίου του 2008, οι πιστώτριες τράπεζες θα υπέγραφαν συμφωνία ύψους 35 εκατ. EUR για τη χρηματοδότηση της Ενωμένης Κλωστοϋφαντουργίας με κρατική εγγύηση. Τελικά, η κρατική εγγύηση χορηγήθηκε τον Οκτώβριο του 2009.

(22)

Επιπλέον, και πάλι σύμφωνα με τις υποβολές πληροφοριών των ελληνικών αρχών και τις ετήσιες εκθέσεις της Ενωμένης Κλωστοϋφαντουργίας, πραγματοποιήθηκαν δύο συσκέψεις τον Σεπτέμβριο του 2008 και τον Απρίλιο του 2009, μεταξύ των ελληνικών αρχών, των πιστωτριών τραπεζών και της Ενωμένης Κλωστοϋφαντουργίας. Κατά την πρώτη σύσκεψη, η συζήτηση αφορούσε την “εξασφάλιση της ομαλής λειτουργίας της Εταιρείας σύμφωνα με το επιχειρησιακό σχέδιο”· επίσης αναφέρεται ότι “ο Υπουργός έδωσε συγκεκριμένες κατευθύνσεις” για την αναδιάρθρωση της Ενωμένης Κλωστοϋφαντουργίας (7). Σκοπός της δεύτερης σύσκεψης ήταν η “χρηματοδότηση του επιχειρησιακού σχεδίου αναδιάρθρωσης και εξυγίανσης της Εταιρίας” (8). Τέλος, αναφέρεται ότι τα επίμαχα δάνεια “χορηγήθηκαν κατόπιν συνεννοήσεως των αρμοδίων κρατικών αρχών (Υπουργείο Οικονομίας και Οικονομικών) και των δανειστριών τραπεζών” (9).

3. ΤΑ ΣΧΟΛΙΑ ΤΩΝ ΕΛΛΗΝΙΚΩΝ ΑΡΧΩΝ ΣΧΕΤΙΚΑ ΜΕ ΤΑ ΕΙΚΖΟΜΕΝΑ ΜΕΤΡΑ

(23)	Οι πληροφορίες που υποβλήθηκαν από τις ελληνικές αρχές σχετικά με τα εικαζόμενα μέτρα κρατικών ενισχύσεων μπορούν να συνοψιστούν ως εξής:

Μέτρο 1: Η κρατική εγγύηση του Μαΐου 2007

(24)

Η Ελλάδα ισχυρίζεται ότι δεν συνιστά κρατική ενίσχυση δεδομένου ότι δεν είχε επιλεκτικό χαρακτήρα υπέρ της Ενωμένης Κλωστοϋφαντουργίας, αλλά χορηγήθηκε βάσει ενός καθεστώτος εγγύησης για βιομηχανικές, μεταλλευτικές, κτηνοτροφικές και ξενοδοχειακές επιχειρήσεις στην περιοχή της Ημαθίας (βλ. παρ. 13 ανωτέρω), και συνεπώς δεν αφορούσε μόνο την Ενωμένη Κλωστοϋφαντουργία αλλά ήταν διαθέσιμη και για άλλες εταιρείες.

(25)	Εκτός τούτου, η Ελλάδα ισχυρίζεται ότι η εγγύηση χορηγήθηκε σύμφωνα με τον (εθνικό) ελληνικό Νόμο 2322/95, που επέτρεπε στο Υπουργείο Οικονομικών να χορηγεί κρατικές εγγυήσεις σε τραπεζικά ιδρύματα για δάνεια που είχαν σκοπό την αναδιάταξη οφειλών ή τη χορήγηση νέου κεφαλαίου κίνησης.

(26)	Επιπλέον, η Ελλάδα ισχυρίζεται ότι πριν τη χορήγηση της εγγύησης, η εταιρεία είχε υποβάλει στις ελληνικές αρχές σχέδιο αναδιάρθρωσης με χρηματοδότηση από τράπεζες και χωρίς καμία κρατική εγγύηση. Αυτό το σχέδιο αναδιάρθρωσης δεν υπεβλήθη ποτέ επισήμως στην Επιτροπή.

(27)

Τέλος, η Ελλάδα ισχυρίζεται ότι η εγγύησή της χορηγήθηκε σύμφωνα με τις σχετικές διατάξεις της Επιτροπής: είχε μέγιστο ποσοστό κάλυψης 80 % και 20 εκατ. EUR και είχε χορηγηθεί για δάνεια που είχαν συναφθεί με επιτόκια της αγοράς. Επίσης τα δάνεια ήταν κατάλληλα εξασφαλισμένα με ενεχυρίαση εμπορευμάτων και προσωπικές εγγυήσεις μετόχων και είχαν χορηγηθεί για μια συγκεκριμένη πράξη και διάρκεια.

Μέτρο 2: Αναδιάταξη οφειλών για ληξιπρόθεσμες ασφαλιστικές εισφορές

(28)	Η Ελλάδα ισχυρίζεται ότι η αναδιάταξη των ληξιπρόθεσμων οφειλών προς το δημόσιο αποφασίστηκε στο πλαίσιο του Νόμου 3762/2009, που είχε γενική ισχύ στην Ελλάδα.

Μέτρο 3: Η κρατική εγγύηση του Ιουνίου 2010

(29)	Η Ελλάδα αναφέρει ότι η κρατική εγγύηση του Ιουνίου 2010 είχε χορηγηθεί επειδή η έκταση της προηγούμενης εγγύησης του 2009 (η οποία ουδέποτε εφαρμόστηκε) δεν αρκούσε πλέον για την κάλυψη των αναγκών ρευστότητας της εταιρείας.

(30)

Η Ελλάδα ισχυρίζεται ότι εγγύηση του Ιουνίου 2010 ήταν σύμφωνη με τις κατευθυντήριες γραμμές διάσωσης και αναδιάρθρωσης (10) και ότι δεν παρέχει πλεονέκτημα στην Ενωμένη Κλωστοϋφαντουργία. Η Ελλάδα ισχυρίζεται περαιτέρω ότι δεν παραβιάστηκε η αρχή της εφάπαξ ενίσχυσης, διότι η εγγύηση του Ιουνίου 2010 αντικαθιστά την εγγύηση του Οκτωβρίου 2009 και μεταβάλλει αρκετές διατάξεις της εγγύησης του Μαΐου 2007 (βλ. μέτρο 1 στις παραγράφους 12-13 ανωτέρω). Συνεπώς, η εγγύηση του Ιουνίου 2010 ενσωματώνει το σύνολο των ρητρών των δανείων της εταιρείας σε ένα και μόνο κείμενο με ενιαίες διατάξεις.

4. ΕΚΤΙΜΗΣΗ

4.1. Κατάσταση της εταιρείας

(31)

Όπως διαπιστώνεται στις ανωτέρω παραγράφους 7-8 και αναλύεται ακολούθως στις παραγράφους (64)-(68), οι επιχειρησιακές επιδόσεις και τα οικονομικά αποτελέσματα της εταιρείας παρουσίασαν σημαντική επιδείνωση την περίοδο 2004-2009. Σε αυτήν τη βάση, η Επιτροπή συνάγει ότι η επιχείρηση ήταν προβληματική κατά την έννοια των σημείων 10 και 11 των κατευθυντηρίων γραμμών διάσωσης και αναδιάρθρωσης κατά το χρόνο που λήφθηκαν τα εξεταζόμενα μέτρα υπέρ της εταιρείας (περίοδος 2007-2010). Η Επιτροπή θεωρεί επίσης ότι η εταιρεία είναι προβληματική επί του παρόντος διότι η κατάστασή της δεν έχει βελτιωθεί έκτοτε.

4.2. Ύπαρξη κρατικής ενίσχυσης

Μέτρα 1 και 3: Κρατικές εγγυήσεις του Μαΐου 2007 και του Ιουνίου 2010

Ενίσχυση προς την Ενωμένη Κλωστοϋφαντουργία

(32)

Το άρθρο 107 παράγραφος 1 της ΣΛΕΕ προβλέπει ότι οι ενισχύσεις που χορηγούνται υπό οποιαδήποτε μορφή από τα κράτη ή με κρατικούς πόρους και που νοθεύουν ή απειλούν να νοθεύσουν τον ανταγωνισμό ευνοώντας ορισμένες επιχειρήσεις ή την παραγωγή ορισμένων αγαθών, είναι ασυμβίβαστες με την κοινή αγορά, κατά το μέτρο που επηρεάζουν τις μεταξύ κρατών μελών συναλλαγές. Συνεπώς, ένα μέτρο για να θεωρηθεί ενίσχυση, πρέπει να πληροί τα ακόλουθα τέσσερα κριτήρια:

(33)

Πρώτον, το μέτρο πρέπει να χορηγείται από ένα κράτος μέλος ή με κρατικούς πόρους. Οι κρατικές εγγυήσεις συνεπάγονται κινδύνους για τους κρατικούς πόρους, δεδομένου ότι σε περίπτωση κατάπτωσής τους πρέπει να πληρωθούν από τον κρατικό προϋπολογισμό. Επιπλέον, κάθε εγγύηση για την οποία δεν προβλέπεται κατάλληλη αμοιβή συνεπάγεται απώλεια οικονομικών πόρων για το κράτος. Συνεπώς, ικανοποιείται το κριτήριο των κρατικών πόρων.

(34)

Δεύτερον, το μέτρο πρέπει να παρέχει πλεονέκτημα στον δικαιούχο. Η Επιτροπή θεωρεί ότι οι δύο εξεταζόμενες εγγυήσεις είναι πιθανό να έχουν χορηγήσει αδικαιολόγητο πλεονέκτημα στην Ενωμένη Κλωστοϋφαντουργία. Πράγματι, σύμφωνα με την ανακοίνωση της Επιτροπής σχετικά με την εφαρμογή των άρθρων 87 και 88 της συνθήκης ΕΚ στις κρατικές ενισχύσεις με τη μορφή εγγυήσεων (11), τμήματα 2.2 και 3.2, όταν ο δανειολήπτης δεν καταβάλλει για την εγγύηση τιμή που καθορίζεται βάσει κριτηρίων αγοράς, του παρέχονται πλεονεκτικοί όροι. Σε ορισμένες περιπτώσεις, ο δανειολήπτης, ως επιχείρηση που αντιμετωπίζει οικονομικές δυσχέρειες, δεν θα μπορούσε να εξεύρει πιστωτικό ίδρυμα διατεθειμένο να του χορηγήσει πιστώσεις με οποιουσδήποτε όρους, χωρίς κρατική εγγύηση. Επίσης, μια από τις απαιτούμενες ενδείξεις ώστε μια μεμονωμένη κρατική εγγύηση να μην αποτελεί ενίσχυση είναι ότι δεν πρέπει να καλύπτει ποσοστό μεγαλύτερο του 80 % του οφειλόμενου δανείου.

(35)

Στην προκειμένη υπόθεση, όσον αφορά την εγγύηση του 2007 (μέτρο 1), αυτή χορηγήθηκε για δάνεια σε προβληματική επιχείρηση και δεν προβλεπόταν προμήθεια για τον εγγυητή (το Δημόσιο). Επίσης, αντίθετα με τους ισχυρισμούς της Ελλάδας, φαίνεται ότι κάλυπτε ποσό μεγαλύτερο από το συνολικό ύψος των επιμέρους υποκείμενων δανείων, δηλαδή επρόκειτο για ποσό 30 εκατ EUR συν τόκους, για την κάλυψη δανείων συνολικού ύψους 20 εκατ EUR. Λαμβάνοντας υπόψη τα σημεία 3.2. και 4.2 της ανακοίνωσης για τις κρατικές ενισχύσεις με τη μορφή εγγυήσεων και το γεγονός ότι η εταιρεία αντιμετώπιζε σοβαρά οικονομικά προβλήματα κατά το χρόνο χορήγησης της εγγύησης αυτής, καθώς και το γεγονός ότι η Επιτροπή δεν διαθέτει καμία ένδειξη για αντίστοιχη ενδεικτική προμήθεια εγγύησης που θα μπορούσε να ισχύει στη χρηματοπιστωτική αγορά για παρόμοιες εγγυήσεις, το επιτόκιο του δανείου (6,10 %) συν η προμήθεια εγγύησης (0 %) δεν φαίνεται να αντιστοιχεί σε τιμή καθοριζόμενη βάσει κριτηρίων αγοράς, αν γίνει σύγκριση μεταξύ του επιτοκίου που θα είχε καταβάλει η εταιρεία αυτή χωρίς την κρατική εγγύηση και του επιτοκίου που λήφθηκε χάρη στην κρατική εγγύηση. Πράγματι, εάν η σύγκριση γίνει βάσει της ανακοίνωσης σχετικά με την αναθεώρηση της μεθόδου καθορισμού των επιτοκίων αναφοράς και προεξόφλησης (12), θα χρειαζόταν προσαύξηση από 400 έως 1000 μονάδες βάσης συν το βασικό επιτόκιο που είχε καθοριστεί για την Ελλάδα την εποχή εκείνη (4,62 %) δηλαδή υψηλότερο του 6,10 % που προβλεπόταν στην παρούσα υπόθεση.

(36)

Ομοίως, η εγγύηση του 2010 (μέτρο 3) χορηγήθηκε σε εταιρεία που αντιμετώπιζε οικονομικές δυσχέρειες. Με τον ίδιο τρόπο, παρόλο που είχε προβλεφθεί προμήθεια εγγύησης 2 % για το Δημόσιο, το επίπεδο αυτής της προμήθειας δεν φαίνεται εκ πρώτης όψεως να έχει καθοριστεί βάσει κριτηρίων αγοράς. Πράγματι, η Επιτροπή επισημαίνει τη σημαντική επιδείνωση της οικονομικής κατάστασης της Ενωμένης Κλωστοϋφαντουργίας την περίοδο 2004-2009 και την υπερημερία των δανείων της και, συνεπώς. έχει επιφυλάξεις εάν ένας ιδιώτης εγγυητής θα είχε προσφέρει μια τέτοια εγγύηση, όταν η παραγωγή του δικαιούχου είχε σχεδόν σταματήσει εντελώς και η διαπραγμάτευση των μετοχών στο χρηματιστήριο είχε ανασταλεί, δεδομένου ότι κάτω από παρόμοιες συνθήκες θα ήταν εξαιρετικά δύσκολο μια τέτοια εταιρεία να εξοφλήσει το δάνειο και ο εγγυητής να αποφύγει τις συνέπειες μιας κατάπτωσης της εγγύησης που είχε παράσχει. Η Επιτροπή σημειώνει επίσης ότι το επιτόκιο του εγγυημένου δανείου δεν καθορίζεται ρητά αλλά επαφίεται στη διακριτική ευχέρεια των πιστωτριών τραπεζών. Συνεπώς, η Επιτροπή δεν είναι σε θέση να βεβαιώσει ότι η προμήθεια εγγύησης θα μπορούσε να θεωρηθεί σύμφωνη με τους όρους της αγοράς συγκρίνοντας το επιτόκιο που η εταιρεία θα είχε επωμιστεί χωρίς την εγγύηση με το επιτόκιο που έλαβε χάρη στην κρατική εγγύηση, λαμβάνοντας υπόψη αυτήν την προμήθεια εγγύησης. Σε κάθε περίπτωση, εάν γίνει σύγκριση με βάση την ανακοίνωση της Επιτροπής σχετικά με την αναθεώρηση της μεθόδου καθορισμού των επιτοκίων αναφοράς και προεξόφλησης, η Επιτροπή παρατηρεί ότι σύμφωνα με την ανακοίνωση αυτή θα απαιτείτο προσαύξηση από 400 έως 1 000 μονάδες βάσης συν το βασικό επιτόκιο που είχε καθοριστεί για την Ελλάδα την εποχή εκείνη. Η Επιτροπή θεωρεί σε αυτό το στάδιο ότι, εάν η εταιρεία κατόρθωνε να βρει οποιαδήποτε χρηματοδότηση στην κεφαλαιαγορά, η προσαύξηση που θα ίσχυε για τον δικαιούχο θα ήταν τουλάχιστον 1 000 μονάδες βάσης (διαβάθμιση χαμηλότερη από CCC), διότι η οικονομική του κατάσταση ήταν ακόμη χειρότερη σε σχέση με την εποχή της πρώτης εγγύησης (αύξηση των συσσωρευμένων ζημιών, οριακές πωλήσεις, παύση δραστηριοτήτων κ.ά.). Με βάση τα στοιχεία αυτά, η Επιτροπή έχει αμφιβολίες κατά πόσο το επίπεδο της ανωτέρω προμήθειας εγγύησης, εάν προστεθεί στο επιτόκιο του κοινοπρακτικού δανείου, θα μπορούσε να ισούται με το χρηματοπιστωτικό κόστος ενός παρόμοιου μη εγγυημένου δανείου και καλεί την Ελλάδα να προσκομίσει κάθε χρήσιμη πληροφορία σχετικά με το ζήτημα αυτό.

(37)	Συνεπώς, η Επιτροπή θεωρεί στο παρόν στάδιο ότι και οι δύο εγγυήσεις δεν ήταν σύμφωνες με την ανακοίνωση σχετικά με τις εγγυήσεις και συνιστούν πλεονέκτημα υπέρ της Ενωμένης Κλωστοϋφαντουργίας.

(38)

Τρίτον, για να θεωρηθεί ενίσχυση βάσει του άρθρου 107 παράγραφος 1 της ΣΛΕΕ, ένα μέτρο πρέπει να είναι επιλεκτικό. Η εγγύηση του Μαΐου 2007 στηριζόταν σε ένα τομεακό καθεστώς και η εγγύηση του Ιουνίου 2010 ήταν ad hoc μέτρο υπέρ της Ενωμένης Κλωστοϋφαντουργίας. Ως εκ τούτου, πράγματι ικανοποιείται το κριτήριο της επιλεκτικότητας.

(39)

Τέλος, το μέτρο πρέπει να προκαλεί στρέβλωση του ανταγωνισμού και να επηρεάζει τις συναλλαγές μεταξύ των κρατών μελών. Η Ενωμένη Κλωστοϋφαντουργία δραστηριοποιείται σε τομέα τα προϊόντα του οποίου αποτελούν αντικείμενο εκτενών συναλλαγών μεταξύ των κρατών μελών και στον οποίο επικρατεί οξύς ανταγωνισμός. Κατά τον χρόνο λήψης των μέτρων ενίσχυσης, η Ενωμένη Κλωστοϋφαντουργία ήταν επιχείρηση η οποία πραγματοποιούσε το μεγαλύτερο μέρος των πωλήσεών της σε άλλα κράτη μέλη (βλ. παράγραφο 5 ανωτέρω). Επίσης, τα εξεταζόμενα μέτρα εξασφάλιζαν στην Ενωμένη Κλωστοϋφαντουργία πλεονέκτημα έναντι των ανταγωνιστών της (βλ. παραγράφους 34-37 ανωτέρω). Όταν μια κρατική ενίσχυση ενισχύει τη θέση μιας επιχείρησης έναντι των εμπορικών ανταγωνιστών της από άλλα κράτη μέλη, οι άλλες επιχειρήσεις θα πρέπει να θεωρηθεί ότι επηρεάζονται από την εν λόγω ενίσχυση. Συνεπώς, ικανοποιείται το κριτήριο της στρέβλωσης του ανταγωνισμού και του επηρεασμού των συναλλαγών μεταξύ των κρατών μελών.

(40)	Βάσει των ανωτέρω, μπορεί να συναχθεί το συμπέρασμα ότι οι κρατικές εγγυήσεις του Μαΐου 2007 και του Ιουνίου 2010 (μέτρα 1 και 3) συνιστούν κρατική ενίσχυση υπέρ της Ενωμένης Κλωστοϋφαντουργίας κατά την έννοια του άρθρου 107 παράγραφος 1 της ΣΛΕΕ.

Ενίσχυση προς τις πιστώτριες τράπεζες

(41)	Όσον αφορά τις πιστώτριες τράπεζες της Ενωμένης Κλωστοϋφαντουργίας, το κριτήριο για τους πόρους του Δημοσίου ικανοποιείται με τον ίδιο τρόπο όπως και την Ενωμένη Κλωστοϋφαντουργία (βλ. παράγραφο 32 ανωτέρω).

(42)

Όσον αφορά το κριτήριο του πλεονεκτήματος, η Επιτροπή θεωρεί στο παρόν στάδιο ότι οι δύο εξεταζόμενες εγγυήσεις ενδέχεται να έχουν εξασφαλίσει αδικαιολόγητο πλεονέκτημα στις πιστώτριες τράπεζες. Πράγματι, σύμφωνα με την ανακοίνωση σχετικά με τις εγγυήσεις, τμήμα 2.3, η κρατική εγγύηση μπορεί να συνιστά ενίσχυση προς τον δανειοδότη, στο βαθμό που παρέχει μεγαλύτερες εξασφαλίσεις στο δανειοδότη περιορίζοντας το υφιστάμενο άνοιγμά του. Στην προκειμένη περίπτωση, και οι δύο εγγυήσεις χορηγήθηκαν ρητά για την εξασφάλιση νέων δανείων με στόχο, τουλάχιστον εν μέρει, την αναδιάταξη υφιστάμενων δανείων. Κατ’ αυτόν τον τρόπο οι εν λόγω εγγυήσεις παρείχαν στους πιστωτές εξασφάλιση αναφορικά με τα υφιστάμενα δάνεια.

(43)

Συνεπώς, η Επιτροπή θεωρεί στο παρόν στάδιο ότι η ΕΤΕ ενδέχεται να έχει επίσης ευεργετηθεί από ενίσχυση μέσω της εγγύησης του Μαΐου 2007 (μέτρο 1) στο μέτρο που η εγγύηση αυτή κάλυπτε υφιστάμενο δάνειο (7,5 εκατ. EUR). Επιπλέον, η Επιτροπή θεωρεί στο παρόν στάδιο ότι και οι πέντε πιστώτριες τράπεζες ενδέχεται να έχουν επίσης ευεργετηθεί από ενίσχυση μέσω της εγγύησης του Ιουνίου 2010 (μέτρο 3) στο μέτρο που αυτή κάλυπτε υφιστάμενα δάνεια των εν λόγω πιστωτικών ιδρυμάτων (36,6 εκατ. EUR).

(44)	Όσον αφορά την επιλεκτικότητα, οι κρατικές εγγυήσεις είχαν παρασχεθεί για υφιστάμενα δάνεια που είχαν χορηγηθεί από συγκεκριμένες τράπεζες, και συνεπώς είχαν επιλεκτικό χαρακτήρα ως προς τους δικαιούχους.

(45)

Τέλος, όσον αφορά τη στρέβλωση του ανταγωνισμού και τον επηρεασμό των συναλλαγών μεταξύ των κρατών μελών, οι τραπεζικές υπηρεσίες προσφέρονται σε ευρεία κλίμακα σε όλη την Ευρωπαϊκή Ένωση και αποτελούν αντικείμενο έντονου ανταγωνισμού. Κατά τον χρόνο λήψης των μέτρων ενίσχυσης, οι πιστώτριες τράπεζες της Ενωμένης Κλωστοϋφαντουργίας προσέφεραν χρηματοπιστωτικά προϊόντα και υπηρεσίες, μέσω των θυγατρικών τους σε άλλες χώρες της ΕΕ (βλ. παράγραφο 10 ανωτέρω). Επίσης, η εξεταζόμενη ενίσχυση εξασφάλισε στις πιστώτριες τράπεζες της Ενωμένης Κλωστοϋφαντουργίας πλεονέκτημα έναντι των ανταγωνιστών τους (βλ. παραγράφους 42-43 ανωτέρω). Όταν μια κρατική ενίσχυση ενισχύει τη θέση μιας επιχείρησης έναντι άλλων επιχειρήσεων που ανταγωνίζονται σε επίπεδο εμπορίου μεταξύ των κρατών μελών, οι τελευταίες πρέπει να θεωρηθεί ότι θίγονται από την εν λόγω ενίσχυση. Κατ’ αυτόν τον τρόπο, ικανοποιείται το κριτήριο της στρέβλωσης του ανταγωνισμού και του επηρεασμού των συναλλαγών μεταξύ των κρατών μελών.

(46)

Βάσει των ανωτέρω, η Επιτροπή θεωρεί στο παρόν στάδιο ότι οι κρατικές εγγυήσεις του Μαΐου 2007 και του Ιουνίου 2010 (μέτρα 1 και 3) ενδέχεται να συνιστούν κρατική ενίσχυση υπέρ των πιστωτριών τραπεζών Εθνική Τράπεζα της Ελλάδος, Εμπορική Τράπεζα, Τράπεζα ΑΤΕ, Alpha Bank και Eurobank κατά την έννοια του άρθρου 107 παράγραφος 1 της ΣΛΕΕ.

Πιθανή κρατική εγγύηση για δάνεια της περιόδου από τον Αύγουστο του 2008 έως τον Σεπτέμβριο του 2009

(47)

Όσον αφορά δάνεια που χορηγήθηκαν στην Ενωμένη Κλωστοϋφαντουργία την περίοδο από τον Αύγουστο του 2008 έως τον Σεπτέμβριο του 2009 (βλ. παράγραφο 17 σημείο α) ανωτέρω), η Επιτροπή παρατηρεί ότι ορισμένες πληροφορίες υποδηλώνουν ότι οι πιστώτριες τράπεζες είναι πιθανό να είχαν επηρεαστεί από υπόσχεση για τη χορήγηση κρατικής εγγύησης (βλ. παραγράφους 20-22 ανωτέρω). Η Επιτροπή παρατηρεί επίσης ότι τα δάνεια αυτά καλύφθηκαν τελικά από τις κρατικές εγγυήσεις του Οκτωβρίου 2009 και του Ιουνίου 2010. Η τελευταία αντικατέστησε την εγγύηση του Οκτωβρίου 2009.

(48)

Η Επιτροπή δεν αποκλείει στο σημείο αυτό το ενδεχόμενο η ανωτέρω υπόσχεση, εάν πράγματι εξακριβωθεί στη διάρκεια της επίσημης διαδικασίας έρευνας, να συνιστά κρατική εγγύηση που δόθηκε ήδη το 2008, και συνεπώς πριν από τις εγγυήσεις του Οκτωβρίου 2009 και του Ιουνίου 2010, για την κάλυψη των δανείων της περιόδου από τον Αύγουστο του 2008 έως τον Σεπτέμβριο του 2009. Μια τέτοια εγγύηση θα εξασφάλιζε πλεονεκτήματα στην Ενωμένη Κλωστοϋφαντουργία και τις πιστώτριες τράπεζές της, με την έννοια της ανωτέρω ανάλυσης για την ύπαρξη κρατικής ενίσχυσης (βλ. παραγράφους 32-46 ανωτέρω).

Μέτρο 2: Αναδιάταξη οφειλών για ληξιπρόθεσμες ασφαλιστικές εισφορές

(49)

Όσον αφορά το κριτήριο των κρατικών πόρων, ο στόχος των εισφορών κοινωνικής ασφάλισης είναι η χρηματοδότηση του προϋπολογισμού των οργανισμών κοινωνικής ασφάλισης, που αποτελούν νομικά πρόσωπα δημοσίου δικαίου υπό την εποπτεία του Δημοσίου. Συνεπώς, η μη είσπραξη αυτών των εισφορών στερεί πόρους από το κράτος. Συνεπώς, ικανοποιείται το κριτήριο αυτό.

(50)

Όσον αφορά το κριτήριο του πλεονεκτήματος, η Ενωμένη Κλωστοϋφαντουργία έλαβε πράγματι προθεσμία 8 ετών για την πληρωμή χρηματοπιστωτικής υποχρέωσης, σε μια εποχή που αντιμετώπιζε σοβαρά οικονομικά προβλήματα και υπήρχε μεγάλη πιθανότητα αθέτησης των υποχρεώσεών της. Σύμφωνα με πάγια νομολογία (13), για να διαπιστωθεί κατά πόσο έχει δοθεί επιλεκτικό πλεονέκτημα με τη μη είσπραξη οφειλών και κατά πόσο το πλεονέκτημα θα μπορούσε να θεωρηθεί κρατική ενίσχυση για τους σκοπούς του άρθρου 107 παράγραφος 1 της ΣΛΕΕ, θα πρέπει να εξακριβωθεί ότι η Ενωμένη Κλωστοϋφαντουργία δεν μπορούσε να αποκτήσει το πλεονέκτημα αυτό κάτω από κανονικές συνθήκες της αγοράς. Από την άποψη αυτή, το ουσιώδες ερώτημα που πρέπει να τεθεί είναι κατά πόσο η συμπεριφορά του κράτους ως πιστωτή στις δεδομένες συνθήκες θα μπορούσε να συγκριθεί με τη συμπεριφορά ενός συνετού ιδιώτη πιστωτή.

(51)

Οι ελληνικές αρχές δεν διευκρίνισαν εάν τα χρέη της εταιρείας προς το δημόσιο είχαν αναδιαταχθεί με την εφαρμογή κατάλληλων ποινών. Πράγματι, οι πληροφορίες που παρασχέθηκαν δεν είναι συγκεκριμένες. Αναφέρονται μόνο ποινές ή τόκοι ύψους 1,2 εκατ. EUR, που θα συνεπάγονταν επίσης επιτόκιο 7 %. Ακόμη και εάν πράγματι επρόκειτο για ποινή ή επιτόκιο που εφαρμόστηκε κατά την αναδιάταξη, φαίνεται να είναι χαμηλότερο από εκείνο που ίσχυε για οφειλέτες σε οικονομική κατάσταση παρόμοια με εκείνη της Ενωμένης Κλωστοϋφαντουργίας.

(52)

Επιπλέον, οι ελληνικές αρχές δεν ενημέρωσαν την Επιτροπή εάν η Ενωμένη Κλωστοϋφαντουργία είχε τηρήσει προηγούμενες συμφωνίες αναδιάταξης. Σχετικά με το θέμα αυτό, η Επιτροπή παρατηρεί ότι η αναδιάταξη του 2009 εφαρμόστηκε επίσης για οφειλόμενο ποσό 2,8 εκατ. EUR από προηγούμενες αναδιατάξεις οφειλών. Η Επιτροπή παρατηρεί ότι αυτό θα μπορούσε να αποτελεί ένδειξη ότι οι προηγούμενες αναδιατάξεις οφειλών είχαν αποτύχει.

(53)

Για τους λόγους που προαναφέρθηκαν, η Επιτροπή έχει επιφυλάξεις για το κατά πόσο η συμπεριφορά των ελληνικών αρχών θα μπορούσε να συγκριθεί με εκείνη ενός συνετού ιδιώτη πιστωτή, δεδομένου ότι δεν διευκρινίστηκε η τυχόν εφαρμογή ποινής ή επιτοκίου, σε ύψος ίσο με εκείνο της αγοράς, και ότι η αναδιάταξη του 2009 εφαρμόστηκε παρά τις κατά τα φαινόμενα αποτυχημένες προηγούμενες συμφωνίες αναδιάταξης. Ακόμη και η ποινή ή το επιτόκιο του 7 % (βλ. παράγραφο 51 ανωτέρω), που κατά τα φαινόμενα εφαρμόστηκε, φαίνεται να είναι χαμηλότερο από εκείνο που θα ίσχυε για εταιρείες σε τόσο δεινή οικονομική κατάσταση όπως η Ενωμένη Κλωστοϋφαντουργία.

(54)

Επιπλέον, ανεξαρτήτως του ύψους της ποινής που εφαρμόστηκε για την αναδιάταξη, η Επιτροπή έχει επιφυλάξεις για το εάν ένας ιδιώτης πιστωτής θα είχε δεχθεί οποιοδήποτε είδος αναδιάταξης καθώς η εταιρεία αντιμετώπιζε ήδη πολύ σοβαρά οικονομικά προβλήματα και είχε παύσει το μεγαλύτερο μέρος της παραγωγής της, με αποτέλεσμα να φαίνεται απίθανο το ενδεχόμενο μιας μεταγενέστερης εξόφλησης του χρέους.

(55)	Τέλος, η Επιτροπή έχει επιφυλάξεις κατά πόσο το μέτρο αυτό θα μπορούσε να θεωρηθεί ότι ικανοποιεί το κριτήριο του ιδιώτη πιστωτή, αν εξετασθεί μεμονωμένα, δεδομένου ότι η εταιρεία τύγχανε ήδη κρατικής στήριξης με τη μορφή εγγύησης που φαίνεται ότι αποτελεί κρατική ενίσχυση.

(56)	Έτσι, η Επιτροπή θεωρεί ότι στο στάδιο αυτό η αναδιάταξη των χρεών ενδέχεται να έχει προσφέρει πλεονέκτημα στην εταιρεία κατά την έννοια του άρθρου 107 παράγραφος 1 της ΣΛΕΕ.

(57)	Όσον αφορά το κριτήριο της επιλεκτικότητας, τα ληξιπρόθεσμα χρέη της Ενωμένης Κλωστοϋφαντουργίας προς το Δημόσιο είχαν αναδιαταχθεί στο πλαίσιο μιας ad hoc απόφασης για την εταιρεία. Συνεπώς, ικανοποιείται το κριτήριο αυτό.

(58)	Τέλος, το κριτήριο της στρέβλωσης του ανταγωνισμού και του επηρεασμού των συναλλαγών μεταξύ των κρατών μελών ικανοποιείται με τον ίδιο τρόπο όπως και στην παράγραφο 38 ανωτέρω.

(59)	Σύμφωνα με τις ανωτέρω παρατηρήσεις, μπορεί να συναχθεί το συμπέρασμα ότι η αναδιάταξη των ληξιπρόθεσμων υποχρεώσεων κοινωνικής ασφάλισης συνιστά κρατική ενίσχυση υπέρ της Ενωμένης Κλωστοϋφαντουργίας κατά την έννοια του άρθρου 107 παράγραφος 1 της ΣΛΕΕ.

4.3. Παράνομη ενίσχυση

(60)	Σύμφωνα με το άρθρο 1 στοιχείο στ) του κανονισμού αριθ. 659/1999 του Συμβουλίου, της 22ας Μαρτίου 1999 για τη θέσπιση λεπτομερών κανόνων εφαρμογής του άρθρου 93 της συνθήκης ΕΚ (14), “παράνομη ενίσχυση” είναι μια νέα ενίσχυση η οποία εφαρμόζεται κατά παράβαση του άρθρου 108 παράγραφος 3 της ΣΛΕΕ.

(61)

Στην προκειμένη υπόθεση, τα μέτρα ενισχύσεων υπέρ της Ενωμένης Κλωστοϋφαντουργίας και των πιστωτριών τραπεζών της εφαρμόστηκαν από την Ελλάδα χωρίς να κοινοποιηθούν στην Επιτροπή και χωρίς να έχουν ληφθεί οι παρατηρήσεις της Επιτροπής σχετικά με αυτά ή να έχει εκδοθεί τελική απόφαση για τη συμβατότητα των μέτρων με την κοινή αγορά.

(62)	Κατά συνέπεια, η Επιτροπή θεωρεί στο παρόν στάδιο ότι τα υπό εξέταση μέτρα ενίσχυσης είναι παράνομα.

(63)

Όσον αφορά ειδικότερα την κρατική εγγύηση του Ιουνίου 2010 (μέτρο 3), η Επιτροπή θεωρεί στο παρόν στάδιο, ότι αυτή έχει παρασχεθεί. Πράγματι, η κρατική εγγύηση εγκρίθηκε με υπουργική απόφαση, δηλαδή με δεσμευτική πράξη του κράτους, η οποία επέτρεπε να πραγματοποιηθεί η πληρωμή του υποκείμενου δανείου με την εγγύηση του κράτους. Το γεγονός ότι, σύμφωνα με τις υποβληθείσες πληροφορίες, το υποκείμενο δάνειο δεν έχει ακόμη εκδοθεί, δεν μεταβάλλει τη νομική ισχύ της κρατικής εγγύησης, δεδομένου ότι η ενεργοποίηση του δανείου επαφίεται πλήρως στη διακριτική ευχέρεια των δικαιούχων, δηλαδή της Ενωμένης Κλωστοϋφαντουργίας και των πιστωτριών τραπεζών της.

4.4. Συμβατότητα των μέτρων ενίσχυσης

Επιλεξιμότητα της Ενωμένης Κλωστοϋφαντουργίας

(64)	Όπως αναφέρθηκε στις παραγράφους 7-8 ανωτέρω και αναλύεται λεπτομερέστερα στον πίνακα 1 που ακολουθεί, οι επιχειρηματικές και οικονομικές επιδόσεις της εταιρείας επιδεινώθηκαν σημαντικά κατά την περίοδο 2004-2009.

Πίνακας 1

Βασικά οικονομικά στοιχεία της Ενωμένης Κλωστοϋφαντουργίας (σε εκατ. EUR)

	2004	2005	2006	2007	2008	2009
Κύκλος εργασιών	154,3	97,5	64,6	74,7 (15)	30,6	4,5
ΚΠΦ	–89,6	–61,3	–49,3	–38,5	–62,4	–60,6
Συσσωρευμένες ζημίες	264,1	316	378,3	418,7	481	520,3 (16)
Εγγεγραμμένο κεφάλαιο	276,3	283,3	280,8	288,9	290,4	290,4 (16)
Ίδια κεφάλαια	95,2	35,7	32,9	4,6	49,1	111,5
Χρέος/ίδια κεφάλαια	281 %	692 %	829 %	6,243 %	– 561 %	– 280 %
Στοιχεία από τις οικονομικές καταστάσεις 2004-2009.

(65)

Με βάση αυτά τα οικονομικά στοιχεία, η Επιτροπή καταλήγει στο συμπέρασμα ότι η εταιρεία ήταν προβληματική κατά την έννοια του σημείου 10 των κατευθυντηρίων γραμμών για τη διάσωση και την αναδιάρθρωση προβληματικών επιχειρήσεων κατά το χρόνο που λήφθηκαν τα υπό εξέταση μέτρα υπέρ αυτής (περίοδος 2007-2010). Η Επιτροπή θεωρεί επίσης ότι η εταιρεία είναι προβληματική επί του παρόντος.

(66)

Ειδικότερα, όσον αφορά το σημείο 10 (α) των κατευθυντηρίων γραμμών, το εγγεγραμμένο κεφάλαιο της εταιρείας, όπως προκύπτει από τις οικονομικές καταστάσεις των ετών 2004-2009, δεν είχε απολεσθεί αλλά αυξηθεί την περίοδο 2004-2009. Ωστόσο, η Επιτροπή παρατηρεί ότι την ίδια περίοδο τα ίδια κεφάλαια της εταιρείας μειώθηκαν σε ελάχιστο επίπεδο (2007) ή έγιναν αρνητικά (2008 και 2009). Συγχρόνως, η εταιρεία δεν έλαβε κατάλληλα μέτρα για να αντιμετωπίσει τη μείωση των ιδίων κεφαλαίων της, όπως προβλέπεται στην ελληνική νομοθεσία (17). Τα μέτρα αυτά θα συνίσταντο είτε στην αύξηση του κεφαλαίου είτε στην κεφαλαιοποίηση των ζημιών, πράγμα που θα οδηγούσε στην εξάλειψη του εγγεγραμμένου κεφαλαίου. Φαίνεται ότι μόνο η δεύτερη περίπτωση θα ήταν εφικτή για την Ενωμένη Κλωστοϋφαντουργία, λόγω της κρίσιμης οικονομικής της κατάστασης (βλ. πίνακα 1 ανωτέρω) και των δυσχερειών πρόσβασής της σε χρηματοδότηση (βλ. παράγραφο 9 ανωτέρω). Βάσει των ανωτέρω, η Επιτροπή θεωρεί ότι η εταιρεία είχε στην ουσία απολέσει περισσότερο από το ήμισυ του εγγεγραμμένου κεφαλαίου της.

(67)	Επιπλέον, όσον αφορά το σημείο 10 γ), από το 2008 η εταιρεία πληρούσε, βάσει της ελληνικής νομοθεσίας, τις προϋποθέσεις υπαγωγής σε συλλογική πτωχευτική διαδικασία (18).

(68)	Τέλος, όσον αφορά το σημείο 11 των κατευθυντηρίων γραμμών, οι συνήθεις ενδείξεις μιας προβληματικής επιχείρησης όπως η αύξηση των ζημιών, η μείωση του κύκλου εργασιών και η συσσώρευση του χρέους, υπήρχαν τουλάχιστον από το 2004.

Ενίσχυση στην Ενωμένη Κλωστοϋφαντουργία

(69)	Στο μέτρο που τα μέτρα συνιστούν ενίσχυση κατά την έννοια του άρθρου 107 παράγραφος 1 της ΣΛΕΕ, η συμβατότητά τους πρέπει να εξεταστεί βάσει των εξαιρέσεων που προβλέπονται στις παραγράφους 2 και 3 του εν λόγου άρθρου.

(70)	Είναι σαφές ότι οι εξαιρέσεις που προβλέπονται στο άρθρο 107 παράγραφος 2 και στο άρθρο 107 παράγραφος 3, στοιχεία δ) και ε), δεν ισχύουν και δεν οι ελληνικές αρχές δεν τις επικαλέστηκαν.

(71)

Η Επιτροπή πρέπει επίσης να εξετάσει κατά πόσο ορισμένα από τα επίμαχα μέτρα θα ήταν συμβατά βάσει των κανόνων για την αντιμετώπιση της κρίσης που προβλέπονται στο Προσωρινό Πλαίσιο (19). Ωστόσο, η Επιτροπή παρατηρεί ότι η Ενωμένη Κλωστοϋφαντουργία ήταν σαφώς προβληματική επιχείρηση πριν την 1η Ιουλίου 2008 και, συνεπώς, δεν είναι επιλέξιμη για τη χορήγηση ενίσχυσης βάσει του Προσωρινού Πλαισίου.

(72)

Η Ενωμένη Κλωστοϋφαντουργία ήταν προβληματική επιχείρηση κατά τον χρόνο που λήφθηκαν τα μέτρα για τη στήριξή της (βλ. παραγράφους 8-9 και 64-68 ανωτέρω), και συνεπώς η συμβατότητα των μέτρων ενίσχυσης μπορεί να αξιολογηθεί μόνο βάσει των κατευθυντηρίων γραμμών διάσωσης και αναδιάρθρωσης (δηλαδή βάσει του άρθρου 107 παράγραφος 3 στοιχείο γ της ΣΛΕΕ).

(73)

Πρώτον, η Επιτροπή έχει επιφυλάξεις για το κατά πόσο τα μέτρα θα μπορούσαν να θεωρηθούν συμβατά ως ενισχύσεις διάσωσης. Στο παρόν στάδιο, η Επιτροπή δεν είναι σε θέση να αποφανθεί αν τα μέτρα περιορίζονται στο ελάχιστο αναγκαίο, αν δικαιολογούνται λόγω σοβαρών κοινωνικών προβλημάτων και αν προκαλούν αθέμιτα δυσμενείς δευτερογενείς συνέπειες για άλλα κράτη μέλη. Επιπλέον, οι εγγυήσεις του 2007 και του 2010 δεν έχουν περιορισμένη διάρκεια 6 μηνών. Η αναδιάταξη του χρέους, που είναι συγκρίσιμη με δάνειο, έχει και αυτή διάρκεια μεγαλύτερη της περιόδου των 6 μηνών που επιτρέπεται για τις ενισχύσεις διάσωσης.

(74)

Δεύτερον, η Επιτροπή παρατηρεί ότι κανένα από τα μέτρα δεν φαίνεται να είναι συμβατό ούτε ως ενίσχυση αναδιάρθρωσης. Στο παρόν στάδιο, η θέσπιση αυτών των μέτρων ενίσχυσης δεν φαίνεται να είχε εξαρτηθεί από την εφαρμογή σχεδίου αναδιάρθρωσης που θα εξασφάλιζε την αποκατάσταση της μακροπρόθεσμης βιωσιμότητας της επιχείρησης. Πράγματι, βάσει των στοιχείων που είναι διαθέσιμα επί του παρόντος, δεν υπήρχε τέτοιο σχέδιο, και όλες οι προσπάθειες αναδιάρθρωσης είχαν αποτύχει, σε βαθμό που πρακτικά η λειτουργία της εταιρείας είχε σταματήσει και είχε τεθεί εκτός χρηματιστηρίου. Παρά αυτήν την αποτυχία της αναδιάρθρωσης, το κράτος συνέχισε να παρέχει κεφάλαια κίνησης στην Ενωμένη Κλωστοϋφαντουργία. Συνεπώς, στο παρόν στάδιο η Επιτροπή θεωρεί ότι τα μέτρα ενίσχυσης στο σύνολό τους αποτελούν απλώς ενισχύσεις λειτουργίας χωρίς καμία προαπαιτούμενη αξιόπιστη αναδιάρθρωση.

(75)

Επίσης, η Επιτροπή έχει αμφιβολίες αν η εταιρεία έλαβε οποιαδήποτε σημαντική χρηματοδότηση για τις πράξεις της η οποία θα μπορούσε να θεωρηθεί ως ίδια συμμετοχή χωρίς ενίσχυση. Τέλος, η Επιτροπή έχει αμφιβολίες για το αν εφαρμόστηκαν οποιαδήποτε αντισταθμιστικά μέτρα κατά την έννοια των κατευθυντηρίων γραμμών διάσωσης και αναδιάρθρωσης.

(76)	Όσον αφορά την επιλεξιμότητα της Ενωμένης Κλωστοϋφαντουργίας για ενισχύσεις αναδιάρθρωσης, η Επιτροπή σημειώνει ότι η εταιρεία λάμβανε ενισχύσεις λειτουργίας τουλάχιστον από το 2007, έτος κατά το οποίο αντιμετώπιζε ήδη δυσχέρειες.

(77)

Στο παρόν στάδιο, η Επιτροπή θεωρεί ότι το ανωτέρω γεγονός (βλ. παράγραφο 76) φαίνεται να αντιβαίνει την αρχή της “εφάπαξ ενίσχυσης”, πράγμα που αποτελεί ένδειξη ότι τα προβλήματα που αντιμετωπίζει η εταιρεία έχουν επαναλαμβανόμενο χαρακτήρα και ότι τα μέτρα ενίσχυσης υπέρ της εταιρείας έχουν οδηγήσει σε νοθεύσεις του ανταγωνισμού που είναι αντίθετες προς το κοινό συμφέρον. Επιπλέον, η Επιτροπή κρίνει ότι δεν υπάρχουν στοιχεία που να υποδηλώνουν ότι η αναδιάρθρωση θα πρέπει να θεωρηθεί ως συνεχής και αδιάλειπτη διαδικασία, δεδομένου ότι τα μέτρα ενίσχυσης του 2007, 2009 και 2010 χορηγήθηκαν επί σειρά ετών και δεν υπήρχε το προαπαιτούμενο ενός ενιαίου σχεδίου αναδιάρθρωσης ή στρατηγικής ικανής να αποκαταστήσει τη μακροπρόθεσμη βιωσιμότητα της επιχείρησης.

(78)	Με βάση τις ανωτέρω παρατηρήσεις, η Επιτροπή θεωρεί στο παρόν στάδιο ότι δεν έχει τηρηθεί η αρχή της “εφάπαξ ενίσχυσης”.

(79)	Τέλος, η Επιτροπή δεν έχει υπόψη της άλλο σύνολο κανόνων για τις κρατικές ενισχύσεις, το οποίο να καθιστά την εικαζόμενη ενίσχυση συμβατή με τη ΣΛΕΕ.

(80)	Κατά συνέπεια, βάσει της προκαταρκτικής εξέτασης του μέτρου και των πληροφοριών που υποβλήθηκαν, στο παρόν στάδιο, η Επιτροπή έχει αμφιβολίες ως προς τη συμβατότητα του μέτρου με τους κανόνες της ΕΕ σχετικά με τις κρατικές ενισχύσεις.

Ενίσχυση στις πιστώτριες τράπεζες

(81)

Η ενίσχυση στις πιστώτριες τράπεζες αποσκοπούσε στη μείωση του ανοίγματός τους έναντι της Ενωμένης Κλωστοϋφαντουργίας, δηλαδή στη διατήρηση των εσόδων (κεφάλαιο συν τόκοι) που προέρχονταν από δάνεια προς την εταιρεία. Συνεπώς, φαίνεται ότι οι πιστώτριες τράπεζες έλαβαν επίσης ενίσχυση λειτουργίας. Οι ενισχύσεις λειτουργίας κανονικά απαγορεύονται και μπορούν να χορηγηθούν μόνο κατ’ εξαίρεση εφόσον δικαιολογούνται λόγω της συμβολής τους στην περιφερειακή ανάπτυξη και της φύσης τους και εφόσον το ύψος τους είναι ανάλογο προς τα προβλήματα που καλούνται να αντιμετωπίσουν. Η επιχειρηματολογία της Ελλάδας δεν στηρίχθηκε σε τέτοιου είδους περιστάσεις.

(82)	Επιπλέον, οι πιστώτριες τράπεζες της Ενωμένης Κλωστοϋφαντουργίας δεν ήταν προβληματικές και, συνεπώς, δεν είναι επιλέξιμες για ενισχύσεις διάσωσης και/ή αναδιάρθρωσης.

(83)	Η Επιτροπή δεν έχει υπόψη της άλλο σύνολο κανόνων για τις κρατικές ενισχύσεις, το οποίο θα δικαιολογούσε τέτοιου είδους ενισχύσεις λειτουργίας στις πιστώτριες τράπεζες στην εξεταζόμενη υπόθεση.

5. ΣΥΜΠΕΡΑΣΜΑ

(84)

Λαμβάνοντας υπόψη τις ανωτέρω παρατηρήσεις, η Επιτροπή αποφάσισε να κινήσει τη διαδικασία του άρθρου 108 παράγραφος 2 της ΣΛΕΕ όσον αφορά τα μέτρα κρατικών εγγυήσεων του Μαΐου 2007 και του Ιουνίου 2010, καθώς και την αναδιάταξη των ληξιπρόθεσμων υποχρεώσεων από ασφαλιστικές εισφορές και καλεί την Ελλάδα να υποβάλει τις παρατηρήσεις της και να παράσχει όλες τις απαιτούμενες πληροφορίες για την αξιολόγηση της ενίσχυσης εντός ενός μηνός από την παραλαβή της παρούσας. Ειδικότερα, η Ελλάδα καλείται να παράσχει τις ακόλουθες πληροφορίες:

—	την πιστοληπτική διαβάθμιση της εταιρείας κατά το χρόνο παροχής των δύο εγγυήσεων·

—	την αγοραία τιμή για παρόμοιες εγγυήσεις προς εταιρείες σε συγκρίσιμη οικονομική κατάσταση κατά τον χρόνο παροχής των δύο εγγυήσεων·

—	το επιτόκιο το οποίο θα έπρεπε να καταβάλει η Ενωμένη Κλωστοϋφαντουργία χωρίς τις δύο εγγυήσεις·

—	το επιτόκιο του κοινοπρακτικού δανείου που καλύπτεται από την εγγύηση του 2010·

—	την ενδεχόμενη ποινή που εφαρμόστηκε, κατά την αναδιάταξη του 2009 των ληξιπρόθεσμων υποχρεώσεων από ασφαλιστικές εισφορές της Ενωμένης Κλωστοϋφαντουργίας·

—	εάν είχαν εφαρμοστεί προηγούμενες αναδιατάξεις υποχρεώσεων από ασφαλιστικές εισφορές για την Ενωμένη Κλωστοϋφαντουργία και εάν είχαν τηρηθεί από την εταιρεία.

(85)	Η Επιτροπή καλεί τις ελληνικές αρχές να διαβιβάσουν αμέσως αντίγραφο της παρούσας επιστολής στους πιθανούς αποδέκτες της ενίσχυσης.

(86)	Η Επιτροπή υπενθυμίζει στην Ελλάδα το ανασταλτικό αποτέλεσμα του άρθρου 108 παράγραφος 3 της ΣΛΕΕ και εφιστά την προσοχή της στο άρθρο 14 του κανονισμού (ΕΚ) αριθ. 659/1999 του Συμβουλίου, που προβλέπει ότι κάθε παράνομη ενίσχυση μπορεί να ανακτηθεί.

(87)

Η Επιτροπή προειδοποιεί την Ελλάδα ότι θα ενημερώσει τα ενδιαφερόμενα μέρη με τη δημοσίευση της παρούσας επιστολής και περίληψής της στην Επίσημη Εφημερίδα της Ευρωπαϊκής Ένωσης. Θα ενημερώσει επίσης τα ενδιαφερόμενα μέρη στις χώρες ΕΖΕΣ οι οποίες έχουν υπογράψει τη συμφωνία ΕΟΧ, με δημοσίευση ανακοίνωσης στο συμπλήρωμα ΕΟΧ της Επίσημης Εφημερίδας της Ευρωπαϊκής Ένωσης και θα ενημερώσει την Εποπτεύουσα Αρχή της ΕΖΕΣ αποστέλλοντας αντίγραφο της παρούσας επιστολής. Όλα τα ενδιαφερόμενα μέρη θα κληθούν να υποβάλουν τις παρατηρήσεις τους εντός ενός μηνός από την ημερομηνία της δημοσίευσης αυτής.”

(1) Από 1ης Δεκεμβρίου 2009, τα άρθρα 87 και 88 της συνθήκης ΕΚ έχουν γίνει, αντιστοίχως, τα άρθρα 107 και 108 της ΣΛΕΕ. Οι δύο σειρές διατάξεων είναι ουσιαστικά ταυτόσημες. Για τους σκοπούς της παρούσας απόφασης οι αναφορές στα άρθρα 107 και 108 της ΣΛΕΕ νοούνται ως αναφορές στα άρθρα 87 και 88 της συνθήκης ΕΚ, κατά περίπτωση.

(2) Κανονισμός (ΕΚ) αριθ. 659/1999 του Συμβουλίου της 22ας Μαρτίου 1999 για τη θέσπιση λεπτομερών κανόνων εφαρμογής του άρθρου 93 (νυν άρθρου 88) της συνθήκης ΕΚ, ΕΕ L 83 της 27.3.1999, σ. 1-9.

(3) Κέρδη προ φόρων (καθαρά κέρδη).

(4) Βάσει του άρθρου 47 του ελληνικού Νόμου 2190/1920, σε περίπτωση που το σύνολο των ιδίων κεφαλαίων της εταιρείας γίνει κατώτερο από το 50 % του μετοχικού κεφαλαίου, η γενική συνέλευση των μετόχων πρέπει να αποφασίσει (εντός 6 μηνών από τη λήξη της χρήσης) τη λύση της εταιρείας ή την υιοθέτηση άλλου μέτρου.

(5) Όπως αναφέρεται στις οικονομικές εκθέσεις και τους δικτυακούς τόπους των τραπεζών.

(6) Περιλαμβανομένου φόρου 0,6 %, που εφαρμόζεται σε όλα τα δάνεια στην Ελλάδα (εκτός των στεγαστικών και των αγροτικών δανείων, για τα οποία ο φόρος είναι 0,12 %).

(7) Αναφέρεται στη σελίδα 7 της ετήσιας οικονομικής έκθεσης του 2008 της Ενωμένης Κλωστοϋφαντουργίας.

(8) Αναφέρεται στη σελίδα 11 της οικονομικής έκθεσης του 2009 της Ενωμένης Κλωστοϋφαντουργίας.

(9) Αναφέρεται στη σελίδα 5 της επιστολής των ελληνικών αρχών που υπεβλήθη στις 22 Φεβρουαρίου 2010.

(10) ΕΕ C 244 της 1.10.2004, σ. 2.

(11) ΕΕ C 155 της 20.6.2008, σ. 10.

(12) ΕΕ C 14 της 19.1.2008, σ. 6.

(13) Βλ. π.χ. απόφαση της 29ης Απριλίου 199 στην υπόθεση C-342/96 Ισπανία κατά Επιτροπής, Συλλογή 1999, σ. I-2459 απόφαση της 11ης Ιουλίου 2002 στην υπόθεση T-152/99 HAMSA κατά Επιτροπής, Συλλογή 2002, σ. II-3049 απόφαση της 29ης Ιουνίου 1999 στην υπόθεση C-256/97 DM Transport, Συλλογή 1999, σ. I-3913.

(14) ΕΕ L 83 της 27.3.1999, σ. 1.

(15) Αύξηση λόγω υψηλότερων κεφαλαίων που επέτρεπαν τη λειτουργία περισσότερων εργοστασίων.

(16) Σεπτέμβριος 2009.

(17) Βλ. ανωτέρω υποσημείωση 4.

(18) Πρβλ. υποσημείωση 15.

(19) Ανακοίνωση της Επιτροπής — Προσωρινό κοινοτικό πλαίσιο για τη λήψη μέτρων κρατικής ενίσχυσης με σκοπό να στηριχθεί η πρόσβαση στη χρηματοδότηση κατά τη διάρκεια της τρέχουσας χρηματοπιστωτικής και οικονομικής κρίσης, ΕΕ C 16 της 22.1.2009, σ. 1, όπως τροποποιήθηκε με την ανακοίνωση της Επιτροπής σχετικά με την τροποποίηση του προσωρινού κοινοτικού πλαισίου για τη λήψη μέτρων κρατικής ενίσχυσης με σκοπό να στηριχθεί η πρόσβαση στη χρηματοδότηση κατά τη διάρκεια της τρέχουσας χρηματοπιστωτικής και οικονομικής κρίσης, ΕΕ C 303 της 15.12.2009, σ. 6.

		ISSN 1725-518X doi:10.3000/1725518X.C_2010.357.hun
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		C 357

Magyar nyelvű kiadás	Tájékoztatások és közlemények	53. évfolyam 2010. december 30.

Közleményszám	Tartalom	Oldal
	I Állásfoglalások, ajánlások és vélemények
	VÉLEMÉNYEK
	Európai Adatvédelmi Biztos
2010/C 357/01	Az európai adatvédelmi biztos véleménye az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség (FRONTEX) felállításáról szóló 2007/2004/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról	1

2010/C 357/02	Az európai adatvédelmi biztos véleménye az utas-nyilvántartási adatállomány (PNR) adatainak harmadik országok részére történő továbbításával kapcsolatos általános megközelítésről szóló bizottsági közleményről	7

	II Közlemények
	AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL, SZERVEITŐL, HIVATALAITÓL ÉS ÜGYNÖKSÉGEITŐL SZÁRMAZÓ KÖZLEMÉNYEK
	Európai Bizottság
2010/C 357/03	Állami támogatás engedélyezése az EUMSz. szerződés 107. és 108. cikke alapján – Olyan esetek, amelyekkel kapcsolatban a Bizottság nem emel kifogást ( 1 )	12

2010/C 357/04	Bejelentett összefonódás engedélyezése (Ügyszám COMP/M.6023 – Schweizerische Post/Österreichische Post/JV) ( 1 )	16

	V Hirdetmények
	A VERSENYPOLITIKA VÉGREHAJTÁSÁRA VONATKOZÓ ELJÁRÁSOK
	Európai Bizottság
2010/C 357/06	Állami támogatás – Görögország – C 27/10 (korábbi NN 6/09) állami támogatás – A United Textiles SA részére nyújtott állami támogatás – Felhívás észrevételek benyújtására az Európai Unió működéséről szóló szerződés 108. cikkének (2) bekezdése értelmében ( 1 )	18

2010/C 357/07	Összefonódás előzetes bejelentése (Ügyszám COMP/M.6041 – PAI/Gecos/Nuance) – Egyszerűsített eljárás alá vont ügy ( 1 )	28

2010/C 357/08	Összefonódás előzetes bejelentése (Ügyszám COMP/M.6107 – Platinum Equity/Nampak Paper Holdings) – Egyszerűsített eljárás alá vont ügy ( 1 )	29

2010/C 357/09	Összefonódás előzetes bejelentése (Ügyszám COMP/M.6070 – Predica/Generali Vie/Europe Avenue) – Egyszerűsített eljárás alá vont ügy ( 1 )	30

2010/C 357/10	Összefonódás előzetes bejelentése (Ügyszám COMP/M.6100 – Gilde/Parcom/Gamma) – Egyszerűsített eljárás alá vont ügy ( 1 )	31

A határozat elfogadásának időpontja	2010.10.27.
Állami támogatás hivatkozási száma	N 326/10
Tagállam	Lengyelország
Régió	Regiony wymienone w Rozporządzeniu Prezesa Rady Ministrów z dnia 10 sierpnia 2010 r. zmieniającym rozporządzenie w sprawie gmin i miejscowości, w których stosuje się szczególne zasady odbudowy, remontow i rozbiórek obiektów budowlanych zniszczonych lub uszkodzonych w wyniku działania żywiołu (Dz. U. nr 144, poz. 969)
Megnevezés (és/vagy a kedvezményezett neve)	Program pomocy dotyczący zrekompensowania przedsiębiorstwom szkód spowodowanych przez powodzie w Polsce w 2010 r.
Jogalap	Ustawa z dnia 12 sierpnia 2010 r. o wspieraniu przedsiębiorców dotkniętych skutkami powodzi z 2010 r.
Az intézkedés típusa	Támogatási program
Célkitűzés	A természeti csapások vagy más rendkívüli események által okozott károk helyreállítására nyújtott támogatás
Támogatás formája	Kedvezményes kamatozású kölcsön
Költségvetés	Tervezett támogatás teljes összege 100 millió PLN
Támogatás intenzitása	100 %
Időtartam	2012.12.31-ig
Gazdasági ágazat	Az összes ágazat
A támogatást nyújtó hatóság neve és címe	Fundusze pożyczkowe Brak możliwości podania jednego adresu, gdyż pomoc będzie udzielana przez wybrane w drodze konkursu regionalne i lokalne fundusze pożyczkowe (w Polsce jest ich aktualnie ok. 70)
Egyéb információ	—

	IV Tájékoztatások
	AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL, SZERVEITŐL, HIVATALAITÓL ÉS ÜGYNÖKSÉGEITŐL SZÁRMAZÓ TÁJÉKOZTATÁSOK
	Európai Bizottság
2010/C 357/05	Euro-átváltási árfolyamok	17

A határozat elfogadásának időpontja	2010.11.8.
Állami támogatás hivatkozási száma	N 392/10
Tagállam	Spanyolország
Régió	—
Megnevezés (és/vagy a kedvezményezett neve)	Reestructuración de Cajasur
Jogalap	El artículo 7 del Real Decreto Ley 9/2009 de 26 de junio, sobre restructuración bancaria y reforzamiento de los recursos propios de la entidades de crédito
Az intézkedés típusa	Egyedi támogatás
Célkitűzés	Egy tagállam gazdaságában bekövetkezett komoly zavar megszüntetésére nyújtott támogatás
Támogatás formája	Vissza nem térítendő támogatás
Költségvetés	Tervezett támogatás teljes összege 392 millió EUR
Támogatás intenzitása	—
Időtartam	2011.1.1–2015.12.31.
Gazdasági ágazat	Pénzügyi intermediáció
A támogatást nyújtó hatóság neve és címe	Ministerio español de Hacienda
Egyéb információ	—

	Pénznem	Átváltási árfolyam
USD	USA dollár	1,3136
JPY	Japán yen	107,99
DKK	Dán korona	7,4528
GBP	Angol font	0,85390
SEK	Svéd korona	8,9885
CHF	Svájci frank	1,2483
ISK	Izlandi korona
NOK	Norvég korona	7,8090
BGN	Bulgár leva	1,9558
CZK	Cseh korona	25,263
EEK	Észt korona	15,6466
HUF	Magyar forint	279,40
LTL	Litván litász/lita	3,4528
LVL	Lett lats	0,7097
PLN	Lengyel zloty	3,9667
RON	Román lej	4,2986
TRY	Török líra	2,0545
AUD	Ausztrál dollár	1,2975
CAD	Kanadai dollár	1,3155
HKD	Hongkongi dollár	10,2225
NZD	Új-zélandi dollár	1,7272
SGD	Szingapúri dollár	1,7042
KRW	Dél-Koreai won	1 500,57
ZAR	Dél-Afrikai rand	8,7855
CNY	Kínai renminbi	8,6976
HRK	Horvát kuna	7,3848
IDR	Indonéz rúpia	11 822,75
MYR	Maláj ringgit	4,0518
PHP	Fülöp-szigeteki peso	57,601
RUB	Orosz rubel	39,9949
THB	Thaiföldi baht	39,628
BRL	Brazil real	2,2127
MXN	Mexikói peso	16,2676
INR	Indiai rúpia	59,1550