28.12.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 354/1

1.1

A nők és férfiak közötti egyenlőség nemcsak önmagában cél, hanem a növekedésre, foglalkoztatásra és társadalmi kohézióra vonatkozó uniós célok elérésének egyik feltétele is.

1.2

Az egyenlőségi ütemterv félidei felülvizsgálata a gazdasági válság kontextusában történik. Még nyitott kérdés, hogy – különböző társadalmi helyzetük miatt – a válság milyen kihatásokkal és következményekkel jár a férfiakra és a nőkre.

1.3

Az egyenlőségi célkitűzést politikai szinten kell megvalósítani, különösen a szociál- és foglalkoztatási politika keretén belül, és továbbra is erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy megszüntessük azokat az akadályokat, amelyek a nők és férfiak egyenjogú munkaerő-piaci hozzáférésének útjában állnak.

1.4

A nők gazdasági függetlenségének biztosítása és optimalizálása érdekében mennyiségileg és minőségileg javítani kell a nők foglalkoztatását – beleértve az önálló vállalkozói tevékenységet folytatók támogatását –, küzdeni kell munkakörülményeik bizonytalanságának veszélye ellen, és támogatni kell a családi és otthoni feladatok igazságos megosztását.

1.5

A bérek közötti egyenlőtlenségnek strukturális oka van: az úgynevezett „női” kompetenciák alulértékelése, a nő- és férfispecifikus foglalkozások és ágazatok egymástól való elkülönítése, a bizonytalan munkakörülmények, a keresőtevékenység megszakítása stb. A törvényi szabályozások és a kollektív (bér)megállapodások hatékony eszközök a bérek közötti egyenlőtlenségek felszámolásához, és ennek során valamennyi gazdasági és társadalmi szereplő részvételére szükség van.

1.6

A nők nagyobb aránya a vállalkozásokban és a politikai tevékenységekben hozzájárul az egyenlőséghez, fokozza a nők gazdasági függetlenségét, a nemekhez kötődő sztereotípiák felszámolását és a nők döntési folyamatokban való részvételének ösztönzését.

1.7

A nőket különösen fenyegeti a társadalmi kirekesztődés és a szegénység veszélye. A szociális jogok egyéni igényekhez való igazítása, a garantált minimálbér, valamint a kereső-, illetve részmunkaidős tevékenység megszakítása által lehetővé tett gondozási időszakoknak a jövőbeli jogosultsági igényekbe való beszámítása mind olyan intézkedések, amelyek javítják a szociális védelmet, és csökkentik a szegénység kockázatát.

1.8

A magánélet és a hivatás összeegyeztethetőségét mindenképpen biztosítani kell ahhoz, hogy megvalósuljon a nők egyenlősége és foglalkoztatási arányuk javítása, azaz magas színvonalú állami szociális szolgáltatásokra, valamint az anyák védelmére, az apasági szabadságra és a szülői szabadságra vonatkozó, jelenleg hatályos jogszabályok javítására van szükség. Haladást kell elérni abban a tekintetben, hogy az összes társadalmi szereplő közösen vállaljon felelősséget az otthoni és a gondozással kapcsolatos kötelezettségek kiegyensúlyozott megosztásáért.

1.9

Az EGSZB szerint támogatni kell a nők döntési folyamatokban való egyenjogú részvételét. Ehhez a tagállamoknak világos célkitűzések és hatékony intézkedések meghatározása révén (pozitív fellépés, egyenlőségi programok) jobban el kellene kötelezniük magukat.

1.10

A továbbra is megfigyelhető nemi bűncselekményekre és emberkereskedelemre való tekintettel az EGSZB a jelenlegi jogszabályok megerősítését, egy európai átfogó stratégia keretében koordinálandó nemzeti cselekvési tervek kidolgozását, illetve a specifikus programok számának növelését tartja szükségesnek.

1.11

A nemekhez kötődő sztereotípiák megszüntetése érdekében az EGSZB elengedhetetlennek tartja, hogy a társadalmat ne nemekre vonatkozó minták révén neveljék és képezzék, férfiak és nők számára is kínáljanak képzéseket, több nő számára tegyék vonzóvá a természettudományos és műszaki pályát, javítsák az úgynevezett „női” szakmák presztízsét, és kerüljék a nemekhez kötődő sztereotípiák használatát a médiában.

1.12

Az EU kül- és fejlesztési politikáját a nők jogainak nemzetközi szintű ösztönzésére kell felhasználni oly módon, hogy javítják a nők képzettségét és szerephez jutását.

1.13

Az EGSZB szerint a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó elemzést kiemelt témaként, korlátozások nélkül integrálni kell az Európai Bizottság valamennyi cselekvési területébe, illetve európai és tagállami szinten alkalmazni kell a költségvetési eljárásokban. Ehhez a nemek közötti egyenlőség biztosítására szakosodott humánerőforrások mellett olyan nemek szerint lebontott mutatókra is szükség van, amelyek szemléletes képet nyújtanak a nők és férfiak helyzetéről, és amelyek alapján mérhető, hogy milyen mértékben sikerült az egyenlőségi ütemtervet eddig végrehajtani.

1.14

A 2010-től érvénybe lépő új egyenlőségi stratégia célkitűzései nem állhatnak a tagállamoknak címzett egyszerű európai bizottsági ajánlásokból, hanem számszerűsíthető célokat tartalmazó, kötelező érvényű irányelveknek kell lenniük. Ehhez az összes szint átfogóbb politikai együttműködésére van szükség. Az uniós intézményeknek jó példával kell elöl járniuk, megvizsgálva az elvégzett munka proaktív áttekintését és a végrehajtásról szóló hatáselemzést.

2.1

A nők és férfiak közötti egyenlőség menetrendjével (2006–2010) az Európai Bizottság elkötelezi magát amellett, hogy a tagállamokkal való együttműködésben előmozdítja az egyenlőséget. Az EGSZB az Európai Bizottság javaslatát követve értékelést készít, megvizsgálja az eddig foganatosított intézkedések hatásait, valamint végrehajtásuk szintjét, és saját javaslatokat terjeszt elő a 2010-től érvénybe lévő új stratégiára vonatkozóan.

2.2

Az EGSZB elismeri az EU átfogó elkötelezettségét a nemek közötti egyenlőség ösztönzése iránt: 1957-ben a Római Szerződésbe belefoglalták a bérek egyenlőségének elvét, az 1997-es Amszterdami Szerződés az ágazatközi megközelítés konkrét intézkedésekkel való összekapcsolásával kétszintű megközelítést alkalmaz, a Lisszaboni Szerződés pedig egyértelműen elkötelezi magát az egyenlőtlenségek megszüntetése és az egyenlőség előmozdítása mellett.

2.3

Nemzetközi szinten az Európai Unió csatlakozott a pekingi cselekvési platformhoz, a millenniumi célokhoz és a nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló egyezményhez (CEDAW), amely a nőket az emberi jogokkal kapcsolatos aggodalmak központjába helyezi.

2.4

A fenti átfogó szabályozás ellenére a célokat nem sikerült elérni, és még mindig vannak egyenlőtlenségek a nők és férfiak között. Az Egyenlőségi ütemtervben (2006–2010) kijelölt hat prioritást élvező terület egyikén sem sikerült lényeges változást elérni a nemek közötti egyenlőséget tekintve. Ennek fényében fel kell tenni a kérdést, hogy van-e tényleges politikai akarat a változtatás iránt. Kiemelten fontos, hogy az egyenlőség alapelvét a növekedés és versenyképesség egyik kulcstényezőjeként beépítsék a 2020-as új uniós stratégiába.

2.5

Az egyenlőségi ütemterv (2006–2010) értékelése a gazdasági válság kontextusában történik, amelynek nőkre gyakorolt hatását meg kell vizsgálni, mivel a nők helyzete eltér a férfiakétól a munkaerőpiacon, valamint a szociális kiadások – különösen a nőket leginkább érintő szociális szolgáltatásokra vonatkozó kiadások – állami politikájában.

2.6

A válság először a hagyományosan férfiakat foglalkoztató munkahelyeket érte el, például az építőipart és a közlekedést, valamint az ipart, és csak később terjedt át egyéb olyan ágazatokra, ahol több nőt foglalkoztatnak (banki szolgáltatások, kereskedelem stb.). Így a családi jövedelmek gyakran kizárólag a nők jövedelmére korlátozódtak, amelyek általában alacsonyabbak, mint a férfiaké, mivel a nők túlnyomórészt a szolgáltatási szektorban dolgoznak, részmunkaidős vagy határozott idejű szerződéseik vannak, illetve a szürkegazdaságban foglalkoztatják őket. Mindez megint csak negatívan hat a gazdaságra, mivel csökkenti a magánháztartások fogyasztását, és fékezi a gazdasági fellendülést.

2.7

A válság a szociálpolitikát is érinti: a nők kevesebb ideig és kevesebb munkanélküli segélyt kapnak, mivel gyakran hátrányos helyzetben vannak a munkaerőpiacon. Ráadásul az alapvető egészségügyi és oktatási szolgáltatásokat megnyirbálják, a szociális szolgálatok pedig éppen egy olyan időszakban korlátozzák kínálatukat, amikor a családoknak és különösen a nőknek a legnagyobb szükségük lenne rájuk. És mivel itt olyan területekről van szó, amelyek az átlagnál több nőt foglalkoztatnak, ennek megint csak negatív kihatásai lesznek a nők foglalkoztatására nézve.

2.8

A válság leküzdésére irányuló intézkedéseknek nem szabad nemektől függetlennek lenniük, a gazdasági fellendülést előmozdító új szakpolitikáknak, valamint a strukturális alapokkal kapcsolatos aktuális programoknak pedig a nők és férfiak eltérő társadalmi helyzetét figyelembe kell venniük addig, amíg ez szükséges.

2.9

A nemek közötti egyenlőség biztosítását nemcsak a jelenlegi válság leküzdésére és az ezt követő fellendülésre való tekintettel kell előtérbe helyezni, hanem azoknak a demográfiai és gazdasági kihívásoknak a kezelésére való tekintettel is, amelyek kihatnak az európai szociális modellre és így a nőkre, illetve a nők gazdasági helyzetére is.

1.

a nők és a férfiak egyenlő mértékű gazdasági függetlenségének elérése,

2.

a szakmai és a magánélet összeegyeztetése,

3.

a két nem egyenlő arányú képviselete a döntéshozatalban,

4.

a nemi alapú bűncselekmények valamennyi formájának felszámolása,

5.

a nemekhez kötődő sztereotípiák felszámolása,

6.

a nemek közötti egyenlőség előmozdítása a kül- és fejlesztési politikákban.

3.1.1.1

Számos ország még nem érte el a nők lisszaboni stratégiában célként kitűzött 60 %-os foglalkoztatási arányát. Míg a férfiak foglalkoztatási aránya 70,9 %-ot tesz ki, a nőknél ez az arány csupán 58,8 %-ot ér el (1); az 55 évnél idősebb nők közül csak 36,8 % áll munkaviszonyban, a férfiaknál ez az arány 55 %. Több a női, mint a férfi munkanélküli, azonban a válság előrehaladtával ez a szakadék kisebb lesz (9,8 % 9,6 %-kal szemben).

3.1.1.2

A mennyiségen túl a nők foglalkoztatásának minőségén is javítani kell, mivel túlnyomórészt az alacsony bérezésű szektorban és magasabb bizonytalansági kockázatú munkakörülmények között dolgoznak. Részmunkaidős tevékenységet elsősorban nők folytatnak (a nők 31,5 %-a a férfiak 8,3 %-ával szemben), és a nők 14,3 %-ának határozott időre szól a szerződése. Másrészt az anyák esetében a foglalkoztatási arány több mint 10 százalékkal csökken, ami a családi kötelezettségek egyenlőtlen megosztását és a gondozási területen uralkodó szűkös infrastrukturális állapotokat tükrözi.

3.1.1.3

Az EGSZB azt javasolja, hogy a nők munkanélküliségi rátáját és a családi okok miatti inaktivitási rátáját (2) együtt vizsgálják meg. Mivel a nők a családról gondoskodnak, gyakran nem teljesítik a „munkanélküliség” definíciójának feltételeit, úgyhogy az inaktivitás rejtett munkanélküliségként jelenik meg.

3.1.1.4

Olyan multidiszciplináris megközelítésre van szükség, amely lehetővé teszi, hogy a foglalkoztatási politikát szociális és oktatásügyi intézkedésekkel egészítsük ki; úgymint a foglalkoztatás területén a nemi szerepekről kialakult sztereotip képek megszüntetésére irányuló képzés, magas színvonalú állami szociális szolgáltatások, amelyek a gondozásra szoruló személyeknek megfelelő ellátást biztosítanak, valamint felvilágosító kampányok az otthoni feladatok nők és férfiak közötti hatékonyabb megosztása érdekében.

3.1.1.5

Az Európai Bizottságnak a nemek közötti egyenlőséget minden programjába be kell építenie (például a PROGRESS programba), és ennek keretében támogatnia kell. A strukturális alapok ehhez egyedülálló keretet nyújtanak, és betekintést engednek a tagállami végrehajtás szintjébe, lehetővé teszik a szóban forgó intézkedések nemekkel kapcsolatos hatásainak éves vizsgálatát az egyes országokban, és még azt is, hogy megfelelő intézkedéseket és szankciókat állapíthassanak meg azok ellen, akik a nők számára nem biztosítanak elegendő magas színvonalú munkahelyet.

3.1.2.1

A bérek közötti egyenlőség elengedhetetlen a nemek közötti egyenlőség megvalósításához, azonban minden jogszabályi előrehaladás ellenére a férfiak és nők közötti bérolló eléri a 17,4 %-ot, sőt az 50 év feletti nők esetében a 30 %-ot is.

3.1.2.2

A fizetési aránytalanságok strukturális okokra vezethetők vissza: szegregáció a kevéssé megbecsült gazdasági ágazatokban és az alacsony bérezésű szakmákban, nagyobb mértékű foglalkoztatás a szürkegazdaságban és bizonytalan munkakörülmények között, a kereső tevékenység családi okokból való megszakítása vagy korlátozása. Ezek a tényezők negatívan hatnak a nők bérszintjére.

3.1.2.3

AZ EGSZB javasolja (3), hogy valamennyi tagállam vizsgálja felül a szerződések és a bérek feltételeire vonatkozó jogszabályait a nők közvetlen vagy közvetett diszkriminációjának elkerülése érdekében.

3.1.2.4

A jogszabályoknak a nemekhez kötődő diszkrimináció felderítésére szolgáló ellenőrző mechanizmusokat kell tartalmazniuk, illetve meg kell erősíteniük az olyan átlátható szakmai osztályozási rendszereket, amelyek révén a képesítéseket, a tapasztalatot és a potenciált az összes dolgozó számára azonos kritériumok alapján értékelik és díjazzák.

3.1.2.5

A kollektív bértárgyalások hatékony eszközt jelentenek többek között a nemektől független munkahelyi értékelési rendszerek, a nők szakmai továbbképzését szolgáló képzési szabadság, a családi okokból engedélyezett mentesítések és szabadságok vagy a rugalmas munkaidő bevezetéséhez a bérkülönbségek felszámolása érdekében.

3.1.3.1

Bár a nők egyre képzettebbek, vezető pozíciókban továbbra is kisebbségben vannak. Ezért az Európai Bizottság a vállalatok társadalmi felelősségének keretében ösztönözte a nemek közötti egyenlőséget, növelte az állami támogatások mértékét a nők által alapított vállalkozások számára (800/2008/EK rendelet), és támogatta a női vállalkozók hálózatát. Ehhez a hálózathoz a kormányok és hivatalos intézmények mellett a civil társadalom érintett szervezeteinek is hozzá kellene tartozniuk a tapasztalatok és bevált gyakorlatok cseréjének megkönnyítése érdekében.

3.1.3.2

A vállalkozó kedv ösztönzésére irányuló uniós cselekvési terv végrehajtását javasoljuk annak érdekében, hogy nőjön a nők által alapított vállalkozások száma – olyan intézkedések révén, mint a finanszírozáshoz és hitelhez való jobb hozzáférés, szervezési és tanácsadói vállalkozói hálózatok fejlesztése, megfelelő továbbképzési és átképzési intézkedések, a bevált eljárások ösztönzése stb.

3.1.4.1

A nőket különösen fenyegeti a társadalmi kirekesztődés és a szegénység veszélye. Ehhez eltérő munkaerő-piaci helyzetük és a szociális védelmi rendszerekben való függőségi viszonyuk is hozzájárul.

3.1.4.2

A férfiak és nők szociális védelemhez való hozzáférésének feltételeit harmonizálni kell. A napi munkaidő családi okokból történő lerövidítése, a szülői szabadság gondozásra való igénybevétele, az idénymunka vagy a részmunkaidő, a szegregáció és a megkülönböztetésen alapuló bérkülönbségek többek közök azok a tényezők, amelyek kedvezőtlenül hatnak a nők jövőbeli jogosultságaira, különösen a munkanélküliség és a nyugdíj területén. Annak érdekében, hogy ezen a területen legalább részleges megoldást érjünk el, többek között elengedhetetlen, hogy az ellenszolgáltatás nélkül végzett munkára fordított időt, valamint a szakmai pályafutás családi okokból történő megszakításait teljes értékű szolgálati időnek ismerjék el.

3.1.4.3

Az állami szociális védelmi rendszernek olyan emberhez méltó minimumjövedelmet kell biztosítania, amely csökkenti a szegénység kockázatát, kiemelt figyelmet szentelve az özvegyi nyugdíjban részesülő idős asszonyoknak és özvegyeknek, valamint az egyedülálló anyáknak.

3.1.4.4

Különösen oda kell figyelni néhány országban a magánnyugdíjrendszerekre is, mivel a jövőbeli nyugdíjak feltételeit az egyéni jövedelmek és a várható életkor alapján határozzák meg, ami elsősorban a nőket érinti hátrányosan.

3.1.4.5

2010 a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve, amely összhangban áll a lisszaboni stratégia célkitűzésével és a nyílt koordinációs módszer bevezetésével. Az új 2020-as uniós stratégiának néhány konkrét célkitűzést, valamint rövid- és hosszú távon hatékony intézkedéseket kell meghatároznia a (különösen a nőket érintő) szegénység felszámolását illetően.

3.1.5.1

Az EGSZB szerint olyan új egészségügyi stratégiára van szükség, amely figyelembe veszi a nők és férfiak különböző egészségügyi szükségleteit, még akkor is, ha eddig még ebben az irányban nem terveztek konkrét intézkedéseket. Ehhez előrelépést kell elérni a nők egészségének és betegségeinek kutatása terén.

3.1.5.2

A népesség elöregedése és a nők munkaerő-piaci részvétele a jövőben növelni fogja a hosszú távú gondozási szolgáltatások iránti keresletet. A tagállamoknak magas színvonalú állami egészségügyi és szociális szolgáltatásokat kell biztosítaniuk; különben a kereslet növekedése elsősorban a nőket érinti hátrányosan, mivel ők azok, akik leginkább gondozási tevékenységet végeznek.

3.1.6.1

Az EGSZB ismét hangsúlyozza, hogy a bevándorláspolitika és a menekültügy területén figyelembe kell venni a nemi szempontokat. Az etnikai kisebbségeken és a bevándorló csoportokon belül nagyobb figyelmet kell szentelni a nőknek, mivel ők gyakrabban vannak kitéve egyenlőtlen bánásmódnak, és különösen veszélyeztetettek a jelenlegi válságban (4).

3.1.6.2

Az a tény, hogy a migrációs áramlásokban egyre több a nő, közvetlenül összefügg a háztartási és gondozási területen jellemző munkaerő-kereslettel, ami elsősorban a hiányos szociális infrastruktúrákra vezethető vissza. Számos migráns nő informális és bizonytalan munkát végez. Az ilyen tevékenységet „szakmaiasítani” és szabályozni kell, valamint ösztönözni kell a szakképzettséget a migráns nők szakmai integrációjának javítása érdekében.

3.2.1

A női foglalkoztatás területén megvalósultak a lisszaboni stratégia célkitűzései; ugyanakkor a gyermekfelügyeleti intézményekre vonatkozóan nem teljesültek a barcelonai célkitűzések (gyermekfelügyeleti intézmények a három év alatti gyermekek legalább 33 %-a esetében, a háromtól hatéves gyermekek pedig legalább 90 %-ánál). Elengedhetetlen olyan gondozási és ápolási infrastruktúrák kialakítása, amelyek szabad helyekkel és rugalmas kínálattal rendelkeznek, valamint személyes, hozzáértő gondozást biztosítanak: olyan infrastruktúrákra van szükség, amelyek a munkaidőn kívül és a szabadságok idején is rendelkezésre állnak: étkezdék, speciális centrumok az ápolási szinttől függően. A szociális szolgálatokba való beruházások nem csupán a gazdaságra és különösen a foglalkoztatásra vannak pozitív hatással, hanem szociális szempontból is nagyon hasznosak.

3.2.2

A gyermekek és ápolásra szoruló személyek gondozása időbeli rugalmasságot kíván meg, ennek megfelelően a munkaidőt oly módon kell átalakítani, hogy az a családi és foglalkozásbeli elvárásokhoz igazodjon, valamint hogy a nők és férfiak számára egyenlő mértékben hozzáférhető legyen.

3.2.3

Számos nő a részmunkaidőt a család és a hivatás jobb összeegyeztetését elősegítő eszköznek tekinti, mivel esetenként nincs elegendő ápolási és gondozási infrastruktúra. A részmunkaidő elnőiesedését azonban nem csupán családi okokra lehet visszavezetni, hanem sok esetben ez a nők egyetlen lehetősége arra, hogy egyáltalán munkát vállalhassanak (5).

3.2.4

A szabadságra vonatkozó szabályozásokat illetően a nők és férfiak egyéni jogait egyenlővé kell tenni, függetlenül a szerződés szerinti foglalkoztatási feltételeik típusától (önfoglalkoztató, határozott, határozatlan idejű szerződés stb.). Ebben az értelemben az EGSZB üdvözli az ESZSZ, a Businesseurope, a CEEP és az UEAPME között a szülői szabadság meghosszabbítására vonatkozóan elért megállapodást (6), noha szükségesnek tartja a korlátlan egyenjogúságra való további törekvést. Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság kezdeményezését, amelynek célja javítani a terhes, gyermekágyas és/vagy szoptató munkavállalók védelmén, továbbá egyetért azzal, hogy legalább 18 hétig tartó szülői szabadságot kell biztosítani (7).

3.2.5

Utat kell engedni valamennyi társadalmi szereplő közös felelősségvállalásának a háztartási és gondozási kötelességekre vonatkozóan – amelyeket elsősorban nők vállalnak fel –, hogy a humánerőforrásokat teljes mértékben ki tudjuk használni. Kampányt kell indítani a háztartásban és a családban elvégzett feladatok eddiginél jobb elosztásának támogatására – az elosztás gyakran az egyenlőtlenség forrását is jelenti –, valamint fel kell értékelni az effajta tevékenységeket.

3.3.1

A gazdaság, politika, tudomány és a technika területére vonatkozó döntéshozatali folyamatokat (8) illetően nagyobb mértékű elkötelezettségre van szükség a nők és férfiak közötti egyenlőség biztosításához. A nők helyzete az elmúlt évek során alig változott e téren. Ezért erre vonatkozóan világos célkitűzéseket és határidőket kell meghatározni, valamint célzott politikákat, illetve hatékony intézkedéseket (többek között pozitív fellépéseket, egyenlőségi programokat, különleges képzéseket, kvótákat, tájékoztató kampányokat stb.) kell végrehajtani.

3.3.2

A nők és férfiak politika terén vett egyenlőségének az európai integráció meghatározó pillérévé kell válnia. A 2009. évi európai választások idején az Európai Parlament 35 %-ban állt nőkből, az Európai Bizottságban pedig 10 női biztos van 17 férfi biztossal szemben. A nemzeti parlamentekben a nők 24 %-ban képviseltetik magukat, míg az egyes tagállamok minisztériumaiban a szakpolitikák 25 %-át irányítják nők (9). Az EGSZB-n belül jelenleg a tagok 23,6 %-a nő, a férfiak 76,4 %-os részarányával szemben, a vezetői posztokon (igazgatók, igazgatóhelyettesek, főtitkárhelyettesek) pedig csak 16,7 %-kal képviseltetik magukat a nők, míg a férfiak 83,3 %-kal. A férfiak és nők egyenlő képviseleti arányát központi prioritásnak kell tekinteni, amennyiben minden szinten meg kívánjuk valósítani a nemek közötti egyenlőséget.

3.3.3

A közfinanszírozású kutatások területén elért haladás (39 %-os a női kutatók aránya) nagyon szerény mértékű, valamint a gazdasági és pénzügyi ágazatokon belül is alig történt elmozdulás (a központi bankok vezetői mind férfiak, és vezetőtestületeikben is csupán 17 % a nők aránya, nagyvállalatok igazgatótanácsaiban pedig csak 3 %-kal vannak jelen).

3.4.1

A nők és lányok elleni erőszak továbbra is komoly probléma. Globális és a rendszeres jelenség, amely többféle formában és alakban jelenik meg. Az EGSZB az Európai Bizottsághoz hasonlóan aggodalommal tekint az erőszak női áldozatainak számára, a nőket érintő emberkereskedelem mértékére, a különösen a bevándorló nőket érintő prostitúcióra, valamint azokra a bűncselekményekre, amelyeket továbbra is a hagyomány vagy a vallás leple alatt követnek el (10).

3.4.2

Megfelelő szociális, gazdasági és jogi intézkedések alkalmazására van szükség, amelyek révén csökkenthetők vagy megakadályozhatók azok a helyzetek, amelyek elősegítik a nők elleni erőszakot; ilyen például az anyagi eszközök hiánya, a gazdasági függés, az alacsony képzettségi szint, a nemek közötti sztereotípiák megléte, nehézségek a munkaerőpiachoz való hozzáférés során stb.

3.4.3

Megkülönböztetett figyelmet kell szentelni a migráns nőknek, akik társadalmi elszigetelődésük vagy rendezetlen jogi helyzetük miatt nagyobb mértékben veszélyeztetettek. A nyelv, a szociokulturális különbségek, de a létező támogató struktúrák ismeretének hiánya is hátráltatja őket abban, hogy segítségért forduljanak, amennyiben családon belüli erőszak áldozataivá válnak. Még rosszabb a helyzetük a tartózkodási iratok nélküli migráns nőknek, akik esetében különleges intézkedésekre van szükség a jogaik biztosítása előtt álló akadályok felszámolásához.

3.4.4

Speciális programokra (a létező programok, mint pl. a Daphne, továbbvitele mellett) és jelentős pénzügyi eszközökre van szükség a nőkkel szembeni erőszak megelőzéséhez és leküzdéséhez. Uniós szinten koordinált stratégia keretében olyan nemzeti cselekvési terveket kell kidolgozni, amelyek hatékony végrehajtásuk érdekében konkrét intézkedéseket és határidőket szabnak meg. A tagállamok számára prioritást kell hogy jelentsen a családon belüli erőszak megelőzésére irányuló jelenlegi jogi keretek megerősítése, valamint az áldozatok és a veszélyeztetettek – köztük a gyermekek – védelme. Ezenkívül olyan mutatókra van szükség, amelyek átfogó képet adnak a nemi alapú erőszak – belevéve a szexuális zaklatást és emberkereskedelmet – valamennyi oldaláról. Ehhez elengedhetetlen, hogy uniós szinten egységes statisztikai adatokkal rendelkezzünk a megfelelő nyomon követés és értékelés érdekében.

3.4.5

A fiatalok körében elkövetett erőszakos – köztük a nemi alapú – bűncselekmények aggasztóan magas számát tekintve helytálló az Európai Bizottság azon döntése, hogy a nemi alapú erőszak elleni küzdelmet beilleszti a „Cselekvő ifjúság” program projektjeibe. Hasonlóképpen szükséges, hogy az erőszakmentesség kultúrája és az emberi jogok tiszteletben tartása bekerüljön számos gyermekekre és fiatalokra vonatkozó oktatási és szakképzési programba.

3.5.1

A nemekhez kötődő sztereotípiák kulturális és társadalmi viselkedésmódok, amelyek abból indulnak ki, hogy léteznek hagyományosan „férfias” és „nőies” szerepek és feladatok. Ez hatással van a képzésre és a foglalkoztatási lehetőségekre, illetve a munkaerőpiac szegregációjához vezet. A sztereotípiák akadályozzák a nemek közötti egyenlőség megvalósítását, valamint a nők és férfiak teljes részvételét a döntéshozatali folyamatokban.

3.5.2

Magas képzettségi szintjük ellenére a nők továbbra is lényegében „női” gazdasági ágazatokban (egészségügy és szociális ügyek, oktatás, kereskedelem, közigazgatás, üzleti szolgáltatások, szálloda- és vendéglátóipar stb.) és szakmákban (eladóként, háztartási alkalmazottként, gondozó személyzetként, adminisztratív munkakörben stb.) dolgoznak, valamint alacsonyabb foglalkoztatási kategóriában, ahol kevesebb hozzáférési lehetőséggel rendelkeznek a magasabb szintű állásokhoz. A szegregáció az elmúlt években változatlan maradt, mivel a nők munkavállalói tevékenységének növekedését azokban az ágazatokban regisztrálták, amelyeket eddig is többnyire nők uraltak.

3.5.3

A nemekhez kötődő sztereotípiák felszámolásához a következőkre van szükség:

3.6.1

Az Európai Bizottságnak külügyi és fejlesztési politikája keretén belül a jövőben is előre kell lendítenie a nők jogainak nemzetközi szinten történő támogatását. Ennek során nőkre irányuló specifikus intézkedés révén a nemi szempontokat az együttműködés valamennyi aspektusába be kell vonni, elősegítve részvételüket a döntéshozatalban és támogatva kezdeményezőkészségüket, a fejlődő országokban pedig a kapacitások kiépítését kell támogatni, hogy azok folytathassák az egyenlőség támogatását.

3.6.2

Fontos lenne a nemi szempontoknak a közös európai biztonság- és védelempolitikába (EBVP) való felvétele, hogy válsághelyzetekben rendelkezésünkre álljanak cselekvési lehetőségek. A humanitárius segélyek területén (ECHO) az Európai Bizottságnak természeti katasztrófák bekövetkeztekor elsősorban a gyermekekről és családtagokról gondoskodó nők védelmére kellene összpontosítania, konfliktusok idején pedig a férfiak által elkövetett erőszakcselekmények női áldozataira.

4.1

A nemek közötti egyenlőség elemzését átfogó témaként integrálni kell az Európai Bizottság valamennyi cselekvési területébe, beleértve a költségvetési eljárást is; ezzel párhuzamosan pedig az Európai Bizottságnak saját háza táján értékelnie kell az egyenlőség elérése érdekében tett lépéseket. Ehhez a nemek közötti egyenlőség megteremtésére szakosodott humánerőforrásra és néhány kifejező, nemek szerint lebontott mutatóra van szükség, amelyek szemléletes képet adnak a nők helyzetéről.

4.2

Az Európai Bizottságnak az egyenlőtlenség problémáinak jobb megértése érdekében nyílt és rendszeres párbeszédet kellene folytatnia a női szervezetekkel, szociális partnerekkel, és egyéb civil szervezetekkel.

4.3

Az EGSZB felszólítja az Európai Bizottságot, hogy minden részlegét arra ösztönözze, hogy valamennyi belső és külső dokumentumban, a hivatalos szövegekben, az összes nyelv tolmácsolása során, valamint internetes oldalain a nemeket tekintve semleges kifejezésmódot használjon.

5.1

A nők és férfiak közötti egyenlőséget globális szempontból kell vizsgálni. Az uniós politikák célja nem korlátozódhat arra, hogy a demográfiai kihívások leküzdéséhez valamennyi területen fokozzák a nők részvételét, vagy hogy a gyermekek jólétén javítsanak, hanem a megfelelő intézkedéseket kifejezetten úgy kell kialakítani, hogy csökkentsék a családi, gondozással kapcsolatos és háztartásbeli kötelezettségek – különösen a nők és férfiak közötti, ugyanakkor általános értelemben valamennyi szociális szereplő közötti – elosztásában tapasztalható kiegyensúlyozatlanságot.

5.2

Az Európai Bizottságnak a nemek közötti egyenlőséget elsődleges fontossággal be kellene építenie valamennyi bizottság, osztály és igazgatóság munkájába, intézkedésbe és szakpolitikába. A nemek közötti egyenlőség kérdése nem kizárólag a foglalkoztatási és szociális ügyekért felelős főigazgatóságot érinti.

5.3

Szükség van a nemek közötti esélyegyenlőség témájában jártas szakemberekre, akik olyan képzéseket és képzési anyagokat kínálnak, amelyekkel fokozhatók a nemek közötti egyenlőség európai megbízottjainak tudatossága, ismeretei és képességei. Az Eurostatnak a jövőben is feladata, hogy statisztikai adatait nemek szerint lebontsa, a módszertani gyakorlatokat javítsa, valamint új mutatókat alkalmazzon, amelyek a nők helyzetéről jobb tájékoztatást, ezzel együtt pedig az egész uniós helyzetről teljes képet adnak.

5.4

A nemi szempontokat integrálni kell az EU és minden tagállam költségvetési eljárásába. Emellett olyan tanulmányokra is szükség van, amelyekben értékelik az állami fellépés nőkre és férfiakra gyakorolt hatását.

5.5

A strukturális alapok egyedülálló keretet nyújtanak ahhoz, hogy a tagállamok figyelembe vegyék a nemek közötti egyenlőség kérdését operatív programjaik és az alapok egyes megvalósítási fázisai során, egyben pedig ahhoz, hogy értékeljék a nemek szerinti hatást e programok valamennyi kiemelt témakörén és cselekvési területén belül. A jobb eredményekhez jobban kell koordinálni a strukturális alapok és a nemek közötti egyenlőségért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködést.

5.6

Az Európai Bizottságnak gondoskodnia kell a jogi előírások hatékony végrehajtásáról, azáltal hogy követendő gyakorlatokat mutat be, valamint hogy szankcionálja a nők és férfiak közötti egyenlőség alapelvét megsértő országokat. Minden szakpolitikán és igazgatóságon belül felügyelnie és értékelnie kell a nemek közötti egyenlőséget. Ehhez olyan értékelési módszerre van szükség, amellyel megfigyelhető és megbecsülhető, hogy milyen mértékben értük el a célkitűzéseket, valamint hogy milyen sikerek és visszalépések történtek. Erre a célra értékelő csoportot kell létrehozni, amely rendszeresen felügyeli és értékeli az egyes tagállamok által alkalmazott végrehajtási módszereket, a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó ütemtervben már említett mutatók alapján.

5.7

Az EGSZB javasolja, hogy amennyiben a jövőbeli tervet még módosítják, az első területet osszák fel további részekre, mivel az különböző témaköröket ölel fel (foglalkoztatás, egészségügy, bevándorlás), amelyek mind különböző intervenciós mechanizmusokat tesznek szükségessé. Ezen túlmenően ajánlott lenne egy új terület is „A nők és a környezetvédelem” címmel, mivel a nők jelentős szerepet játszanak a fenntartható fejlődésben, ugyanis nekik különösen szívügyük az élet minősége, illetve a jelenlegi és a jövőbeli generációk számára való fenntarthatósága. (11)

5.8

Az EGSZB utal a szociális partnerek szerepére abban, hogy a szociális párbeszéd és a kollektív tárgyalások keretében támogassák a nemek közötti egyenlőséget. Jó példa erre a 2005. évi, nők és férfiak közötti egyenlőséget célzó cselekvési keret.

5.9

A Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének fontos szerepet kell betöltenie a politikai intézkedések javításában, valamint a tudatosítást célzó tájékoztatás és az egyenlőség területén érvényes jogszabályok átdolgozásában. Gondoskodni kell arról, hogy a nemek közötti egyenlőséget minden szakpolitikai intézkedésben vegyék figyelembe és fejlesszék azokat, valamint hogy nemi kérdésekben felelősségteljesebb és befogadóbb polgári és politikai részvételre buzdítsanak.

5.10

Az Európa előtt álló gazdasági és pénzügyi problémák, akárcsak a demográfiai változás, nem befolyásolhatják a nemek közötti egyenlőség célkitűzését, és háttérbe sem szabad, hogy szorítsák azt.

28.12.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 354/8

1.1

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) kéri, hogy az EU 2020 stratégia elfogadásakor a foglalkoztatásra vonatkozó irányelvek, valamint a szociális menetrend tartalmazzon egy bekezdést a fogyatékosságról, hogy e témakör átfogó jellege és jobb koordinációja minden közösségi politikában biztosítva legyen.

1.2

Az EGSZB emlékeztet arra, hogy a fogyatékossággal kapcsolatos politikákat megerősítő kritériumok jövőbeni EU 2020 stratégiába való beillesztése a társadalom egészére nézve gazdasági haszonnal járna, továbbá előrelépést jelentene a társadalmi befogadás és a megkülönböztetésmentesség terén.

1.3

Az EGSZB szükségesnek véli egy európai fogyatékossági paktum elfogadását, amely lefekteti a fogyatékossággal kapcsolatos új európai politika alapját, és összhangban van az Európai Bizottság fogyatékosokra vonatkozó jövőbeni stratégiájával, a Lisszaboni Szerződés és a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény (UNCRPD), valamint az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyv keretében. Ezt az egyezményt az Európai Uniónak és tagállamainak minél előbb ratifikálniuk kell.

1.4

Az EGSZB olyan politikák kidolgozását kéri, amelyek ösztönzik az innovációt, és olyan statisztikákon alapulnak, amelyek révén minden vonatkozó európai és nemzeti statisztikában megjelennek a fogyatékos személyek.

1.5

Az EGSZB támogatja a mindenkit befogadó piacot, és rámutat, hogy a fogyatékos személyeket célzó foglalkoztatáspolitika fókuszában a foglalkoztatással kapcsolatos teljes életfolyamatnak (lifestreaming) – különösen az oktatás, a munkaerő-felvétel, a munkahely megtartása és az újbóli munkába állás – kell állnia. A fogyatékossággal élő fiatalokra irányuló politikák, – valamint a fogyatékosság későbbi bekövetkezte esetén alkalmazandó politikák – élvezzenek elsőbbséget a jövőbeni EU 2020 stratégiában és a fogyatékosságról és a foglalkoztatásról szóló új európai bizottsági stratégiában.

1.6

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy egy éven belül terjesszen be jelentést a 2000/78/EK irányelv fogyatékosságról és foglalkoztatásról szóló rendelkezéseinek végrehajtásáról.

1.7

Az EGSZB emlékeztet arra, hogy a fogyatékos személyek rendes munkakörülmények közé történő felvételéhez megfelelő szociális szolgáltatások kialakítására, valamint ösztönzőkre és motivációra van szükség; az EGSZB elismeri azon vállalatok szerepét, amelyek elsősorban fogyatékos személyeket alkalmaznak, és általában a szociális gazdaság területén működő vállalatok és kkv-k szerepét, amelyek szintén igénylik a megfelelő szociális szolgáltatások és ösztönzők támogatását, továbbá kiemeli a szociális partnerek fontosságát ezen a területen.

1.8

Az EGSZB olyan tudatosságnövelő politikák bevezetését kéri, amelyek semlegesítik a fogyatékos munkavállalókkal szemben még meglevő sztereotípiákat, és kiemeli a tájékoztatási eszközök szerepét a sokféleség elfogadtatásában.

1.9

Az EGSZB megerősíti, hogy a hozzáférhetőség nemcsak a fogyatékos személyekre, hanem az egész társadalomra nézve előnyös, és szélesíti a vállalatok ügyfélkörét.

1.10

A hozzáférhetőség tekintetében az EGSZB olyan közös rövid, közép- és hosszú távú célok révén történő fokozatos megvalósítást ajánl, amelyek az új és a már létező termékekre, szolgáltatásokra és infrastruktúrákra vonatkozóan is világos és végleges dátumot tartalmaznak.

1.11

Az EGSZB támogatja a Teljesen Akadálymentes Európai Főváros cím létrehozását.

1.12

Az EGSZB jelzi, hogy sürgősen jogszabályt kell előterjeszteni az elektronikus hozzáférhetőségről (e-hozzáférhetőség), és újfent megerősíti elkötelezettségét a „mindenki számára történő tervezés” (Design for all) és a hozzáférhetőségi normák kidolgozása iránt; sürgeti, hogy e tárgyban még 2011 előtt nyújtsanak be intenzív cselekvési tervet, és támogatja egy „Európai Fogyatékossági Kártya” bevezetését, amely megkönnyítené a fogyatékos személyek jogainak kölcsönös elismerését és e személyek határátlépését.

1.13

A nemek fogalmát átfogó módon be kell vonni a fogyatékossággal kapcsolatos politikák tervezésébe, kidolgozásába, nyomon követésébe és értékelésébe, hogy meg lehessen akadályozni a fogyatékos nők és leánygyermekek helyzete iránti érdektelenséget és többszörös megkülönböztetésüket.

1.14

Az EGSZB elismeri a szociális partnerek jelentőségét annak biztosításában, hogy a fogyatékos személyek másokkal megegyező, igazságos és kedvező munkafeltételekkel dolgozhassanak.

1.15

A szociális partnereknek minden – de különösen a foglalkoztatás, a hozzáférhetőség és a szociális védelem tárgyában végrehajtott – fellépésükbe, illetve az ágazatok közötti, ágazati és vállalati tárgyalásaikba is be kell építeniük a fogyatékosság dimenzióját.

1.16

Az EGSZB megerősíti, hogy maradéktalanul támogatja azt a szemléletet, amely szerint nem hozhatók fogyatékosügyi döntések az érintettek véleményének kikérése nélkül, és azt, hogy ezt az elvet az EU 2020 stratégiában, valamint a fogyatékos személyeket célzó közfinanszírozású programokban egyaránt alkalmazni kell.

1.17

Az EU-nak és a tagállamoknak elő kell mozdítaniuk a civil társadalom fejlődését, és garantálniuk kell a finanszírozást, biztosítva a civil társadalom függetlenségét és azt, hogy képes legyen részt venni a politikák kidolgozásában és/vagy a szociális szolgáltatások nyújtásában.

2.1

Az EGSZB megelégedettséggel fogadja a spanyol elnökség azon kérését, hogy dolgozza ki a „Fogyatékos személyek: foglalkoztatás és fokozatos hozzáférhetőség a fogyatékos személyek számára az EU-ban. A 2010 utáni lisszaboni stratégia” című véleményt.

2.2

Az EGSZB – már az első saját kezdeményezésű véleménytől kezdve (ezt „Fogyatékos személyek társadalmi beilleszkedése” címmel 2002 júliusában (1) fogadták el); – állandó, átfogó megközelítést alakított ki, amely támogatta a fogyatékos személyekkel és családtagjaikkal történő egyenlő bánásmódot és megkülönböztetésmentességüket (2).

2.3

A fogyatékos személyek a népesség több mint 16 %-át (legalább 80 millió főt) (3) teszik ki, és ez az arány a népesség öregedésével csak tovább nő.

2.4

Az EGSZB elismeri, hogy a jogszabályok (4) és az európai politikák (5) alkalmazásában elért előrelépések a 2002. évi madridi nyilatkozattal (6) együtt hozzájárultak ahhoz, hogy az EU befogadóbb legyen a fogyatékos személyek iránt. Mindazonáltal van még tennivaló, tekintve, hogy – amint azt a 2003–2010-es (7) európai cselekvési terv félidős értékelése is megerősítette – a fejlődés ágazati jellegű, szétaprózódik, és nagy hibája, hogy hiányzik mögüle egy egységes stratégia; ugyanakkor meg kell erősíteni az Európai Bizottság fogyatékos személyekkel kapcsolatos európai politikákkal foglalkozó szolgálatait.

2.5

Az EGSZB emlékeztet az Eurobarométer legfrissebb, 2009-es eredményeire (8), amelyek a fogyatékos személyeket ért megkülönböztetés tekintetében erőteljes – az elmúlt évben 8 %-os – növekedést mutatnak (2009-ben 53 % szemben a 2008 évi 45 %-kal) és amelyek szerint 2009-ben a fogyatékossággal élő személyek több mint 33 %-a érezte úgy, hogy megkülönböztetés áldozatává vált.

2.6

Az EGSZB elismeri, hogy a fogyatékosügyi politikák terén elért haladás nagyban köszönhető a fogyatékossággal élők európai fóruma (EDF) által tömörített európai fogyatékosügyi mozgalmak és képviseleti szervezetek által végzett tudatosító munkának és nyomásgyakorlásnak, valamint a szociális partnerek támogatásának.

2.7

Az EGSZB emlékezteti a Tanács elnökségi trojkáját e vélemény figyelembevételének fontosságára elnökségi feladataik ellátása során.

3.6.1.1

Az EGSZB kéri, hogy az EU 2020 stratégia és a szociális menetrend erősítse meg a jelenlegi lisszaboni stratégia és a megújított szociális menetrend (12) koordinációját és hatását; ennek érdekében a stratégiába és a szociális menetrendbe be kell iktatni egy pontot a fogyatékos személyekről és családtagjaikról, amelynek többek között foglalkoznia kell az oktatás, a befogadás, a szociális védelem és a hozzáférés kérdéseivel, biztosítva, hogy a fogyatékosság a három fő prioritásban (13) egyaránt szerepet kapjon.

3.6.1.2

Az EGSZB emlékeztet arra, hogy – amint azt számos mostanában készült költség-haszon elemzés (14) is alátámasztja – ha az EU 2020 stratégia a fogyatékossági politikákat az EU hatáskörei közé sorolná, az gazdasági értelemben az egész társadalom számára nyereséges lenne, továbbá előrelépést jelentene a társadalmi befogadás és a megkülönböztetésmentesség terén.

3.6.1.3

A fogyatékosságról szóló európai paktumnak összhangban kell lennie a fogyatékossággal élő személyek számára készülő jövőbeni európai bizottsági stratégiával; (15) e stratégia a jelenlegi 2003–2010-re szóló fogyatékosügyi cselekvési terv helyébe lép.

3.6.1.4

Az európai foglalkoztatási stratégiának és a társadalmi befogadás, a szociális védelem, a nyugdíjak, az oktatás, az ifjúság és más területeken alkalmazott nyitott koordinációs módszer tagállamok részére szóló iránymutatásainak és közös célkitűzéseinek a jövőben is tartalmazniuk és tökéletesíteniük kell a fogyatékosság témakörét annak érdekében, hogy a tagállamok nemzeti terveiben ez a témakör megjelenjen, erősödjön a tagállamok analitikai képessége, és időszakos jelentéseikben számoljanak be az eredményekről.

3.6.1.5

Az európai politikák támogatni fogják az alapjogokat sértő valamennyi szélsőséges jelenség, de különösen a következők felszámolását: a fogyatékos személyek internálása zárt intézményekbe, a szegregált oktatás, a jogképesség megtagadása, a fogyatékos személyek elleni erőszak, beleértve a fogyatékos és leánygyermekek, valamint a fokozott támogatásra szoruló személyek súlyos helyzetét (16).

3.6.1.6

Statisztikai bizonyosságon alapuló és az innovációt ösztönző politikákra van szükség. A paktum célja, hogy a fogyatékossággal élő személyek minden jelentősebb statisztikai eszközben egyforma hangsúllyal szerepeljenek; (17) ehhez egyfelől olyan harmonizált, naprakész és megbízható forrásokra, mutatókra, statisztikai eszközökre van szükség, amelyek valósághű képet festenek a helyzetről, másfelől az Európai Munkaerő-felmérésben többek között egy állandó fogyatékossági modul mellett egy másik modult is ki kell alakítani a fogyatékos személyek társadalmi részvételéről, illetve az általános vonatkozó modulba kérdéseket lehet beiktatni a fogyatékosságról.

3.6.1.7

Az EGSZB kéri, hogy iktassanak be egy iránymutatást a fogyatékossággal élő személyek jogairól az „Iránymutatás az emberi jogokról és a nemzetközi humanitárius jogszabályokról az EU-ban” című dokumentumba, amelyet az Európai Unió Tanácsa fogad majd el.

3.6.2.1

Az EGSZB kijelenti, hogy a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése új jogalapot teremt. Emlékeztet továbbá annak 10., 11. és 19. cikkére, valamint az alapszerződés értékű Alapjogi Charta 21. és 26. cikkére.

3.6.2.2

A fogyatékos személyek jogairól szóló egyezmény és az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyv új kötelezettségeket ró az EU-ra, ezért az EGSZB sürgeti a következőket:

3.6.2.3

Az EGSZB üdvözli a nem csak a foglalkoztatásra kiterjedő megkülönböztetésmentességre vonatkozó új irányelv-javaslat (21) beterjesztését, de úgy véli, hogy nincs eléggé összhangban a fogyatékos személyek jogairól szóló egyezménnyel. Ennek a Tanács által most megvitatás alatt álló irányelvnek garantálnia kell, hogy a megkülönböztetés fogalma bizonyos körülmények között – adott esetben a szociális védelem, az egészségügy és az oktatás terén – preferenciális bánásmódot biztosítson a fogyatékos személyek számára. Jeleznie kell, hogy a szegregált oktatás diszkriminatív; a hozzáférhetőséget általában minden területen biztosítani kell a fogyatékossággal élő személyek számára, minden területen ésszerű kiigazításokat kell végezni, és ezekhez állami támogatásokat kell folyósítani; a hozzáférhetőségnek valamennyi közszolgáltatásban és az összes javakban jelentkeznie kell; végül a végrehajtás tekintetében pontosítani kell az EU kötelezettségeit e területen, hogy azok az új európai építkezéseken azonnal kifejthessék hatásukat, míg a már meglévő uniós épületekre nézve ésszerű kötelezettségvállalást jelentsenek.

3.6.3.1

Az EGSZB emlékeztet arra, hogy a strukturális alapokról szóló általános rendeletnek a fogyatékos személyek megkülönböztetésmentességéről és a hozzáférhetőségről szóló általános rendelkezéseit – amelyek az EU társfinanszírozásával megvalósuló projektek kiválasztási és végrehajtási kritériumai (22) – meg kell őrizni, és a jövőbeni kohéziós politikában meg kell erősíteni: e politika keretében kellő pénzügyi támogatással minden tagállamban további lépésekre kerül sor a fogyatékos személyek érdekében és részéről. Ezeket az elveket az európai költségvetésre, valamint más európai kutatási, versenyképességi, képzési, foglalkoztatási, szociális, fejlesztési együttműködési programok mellett a 2014-től kezdődő új programokra is ki kell terjeszteni.

3.6.3.2

Az EGSZB elismeri, hogy a civil társadalomnak az Európai Szociális Alap (a képzés és a foglalkoztatás területén), illetve az Európai Regionális Fejlesztési Alap közvetlen igazgatásába való bevonása nagyon pozitív eredményeket hozott, és azt javasolja, hogy e modellt 2013-tól vonják be a strukturális alapok operatív programjaiba.

3.6.3.3

Az EGSZB úgy véli, hogy a Progress programon keresztül juttatott pénzügyi támogatás fenntartása a fogyatékossággal élő személyek európai szervezetei (köztük az Európai Fogyatékosügyi Fórum), valamint a társadalmi beilleszkedést segítő szervezetek számára erősíti a demokráciát az EU-ban és a strukturált civil társadalom kialakulását.

4.1

A fogyatékos személyek foglalkoztatásának illeszkednie kell az európai foglalkoztatási stratégiába. Az európai munkavállalók foglalkoztatási helyzete bonyolult, de a fogyatékos munkavállalóké még nehezebb, ezért meg kell erősíteni a mindenkit befogadó munkaerőpiacot.

4.2

Az EGSZB aggodalmát fejezi ki a fogyatékos személyek munkanélküliségét illetően: a súlyos fogyatékossággal élő személyek 78 %-a már a válság előtt sem jutott el a munkaerőpiacra, inaktivitási szintjük a lakossági átlag kétszerese, míg foglalkoztatási rátájuk 20 %-kal elmaradt az egészséges munkavállalók átlagos foglalkoztatási rátájától (23).

4.3

A válság (amelynek következtében a munkanélküliség 10 %-ra nőtt az EU-ban) (24) kétszeresen is megnehezíti a fogyatékos személyek munkaerő-piaci helyzetét: egyfelől azért, mert a munkaerőpiacra való belépés nehezebb lesz (25), másfelől azért, mert napjainkban a kormányzatok költségvetési hiányuk kiigazítása érdekében megnyirbálják a támogatásokat és a járadékokat. Az EGSZB figyelmeztet arra, hogy a fogyatékossággal élő személyek nem válhatnak a válság fő áldozataivá, és ellenzi a számukra nyújtott támogatás megnyirbálását (26).

4.4

Fennáll annak a veszélye, hogy a válság miatt fokozódik a fogyatékossággal élő személyek és családjaik elszegényedése, ugyanakkor a válság esélyt is jelenthet a befogadóbb vállalkozási tevékenység kifejlesztésére olyan ösztönzőkkel, amelyek növelik a vállalatok termelékenységét, és összességükben hozzájárulnak a gazdaság javításához.

4.5

Az EGSZB kijelenti, hogy az európai foglalkoztatási stratégia egyik fő célja a fogyatékos személyek foglalkoztatásának fejlesztése kell, hogy legyen, és felszólít arra, hogy a foglalkoztatási iránymutatások közé be kell illeszteni a célt, amelyet a 2006 tavaszán megtartott Európai Tanács ülésének 34. következtetése kimond: (27)„(…) Kulcsfontosságú cél a munkaerő-piaci részvétel fokozása, különösen (…) a fogyatékkal élő személyek (…) esetében. E célok elérése érdekében a szociális partnerekkel szoros együttműködésben kell folytatni a munkát.” Ki kell dolgozni egy intézkedéssort, amelyet az államoknak nemzeti terveikben alkalmazniuk kell.

4.6

A szociális partnerek a kollektív tárgyalásokon keresztül döntő fontosságú szerepet játszanak a fogyatékos személyek munkaerőpiacra való belépésében és vállalati beilleszkedésében. Elősegítik a sokféleséggel kapcsolatos politikák kialakítását, és részt vesznek a sokféleséggel összefüggő tervek munkaadókkal történő megvitatásában; ez utóbbiak ösztönzőket kapnak az előrelépéshez, amelynek megvalósításához a vállalatok társadalmi felelősségére vonatkozó politikák használhatók fel. Ebben a tekintetben az EGSZB örömmel nyugtázza, hogy az európai szociális partnerek 2009 decemberében sikerrel zárták a befogadó munkaerőpiacokról szóló, új önálló megállapodás létrejöttéért folytatott tárgyalásaikat.

4.7

Az EGSZB szorgalmazza, hogy egy éven belül készüljön jelentés a fogyatékosságról és a foglalkoztatásról szóló 2000/78/EK irányelv (28) rendelkezéseinek teljesítéséről.

4.8

Az EGSZB újfent megerősíti, hogy a fogyatékos személyek ugyanolyan képességekkel rendelkeznek a teljes értékű munkavállalói léthez, mint bárki más, és képességeik alulbecslése helyett inkább ösztönözni kellene őket. A fogyatékossággal élő személyeknek ugyanolyan joguk van a munkavégzéshez, mint bárki másnak.

4.9

Az EGSZB felhívja a figyelmet arra, hogy az EUROFUND kutatása szerint a mentális egészségi problémák növekvő száma miatt legtöbbször ez a fogyatékosság okozza a munkaerőpiac korai elhagyását (mértéke egyes országokban a korengedményes nyugdíjazások 40 %-át (29) jelenti). Meg kell változtatni az ilyen munkavállalók helyzetének megítélését, és tudatosítani kell ezt a polgárokban és a hatóságokban.

4.10

Az EGSZB emlékeztet arra, hogy e kompetenciák elismerése olyan mechanizmusok létrehozását igényli, amelyek tanúsítják a tapasztalat révén (azaz az informális oktatás során) vagy a formális oktatásban megszerzett ismeretet. Ezért az EGSZB szót emel egy ún. „képesítéseket igazoló útlevél” (30) mellett, amely lehetővé tenné a fogyatékossággal élő személyek szakmai mobilitását az EU-n belül.

4.11

A fogyatékossággal élő személyek foglalkoztatásával kapcsolatos politikáknak a foglalkoztatással kapcsolatos valamennyi életszakaszt le kell fedniük (lifestreaming  (31)): a lakhatást, az alapfokú oktatást, a képzést, a család eladósodását, a pénzügyi nehézségeket, a kedvezőtlen környezetet, a helyi gazdaságot, valamint a munkába állást, a munkahely megtartását és az újra beilleszkedést.

4.12

A szabad mozgás (közösségi alapelv) nem realitás a fogyatékossággal élő személyek számára, és ez nemcsak az EU-n belüli munkavállalási lehetőségeikre hat ki, hanem befolyásolja az oktatást, a nyugdíjazást vagy bármilyen más tevékenységet is.

4.13

A szabad mozgás korlátai közül megemlítendő, hogy bizonyos jogok (mint pl. a személyes segítségnyújtás) nem exportálhatók, pedig ez a társadalombiztosítási rendszerek összehangolását célzó konkrét intézkedésekkel és európai tudatosítási és képzési kampányokkal valóság lehetne.

4.14

Az EGSZB emlékeztet arra, hogy az „aktív befogadás” fogalmának szorosan kapcsolódnia kell a munkaerőpiac fogalmához, továbbá biztosítani kell a megfelelő keresetet és a színvonalas szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférést, hiszen ez kihat az életminőség javítására, még azokéra is, akik nem dolgoznak (32).

4.15

Az EGSZB emlékeztet arra, hogy a rendes munkahelyre történő alkalmazás foglalkoztatási, szakmai rehabilitációs, szociális és egészségügyi szolgáltatások mellett bérmegtartást-, bérgazdálkodást, valamint ösztönzőket igényel (33).

4.16

Az EGSZB kiáll a szociális szolgáltatások és az adózás kiigazítása mellett annak érdekében, hogy a munkaerő-piaci beilleszkedés ne jelentsen vásárlóerő-csökkenést a fogyatékossággal élő személyek számára, és hogy e munkavállalók motiváltak legyenek a minőségi munkahelyeken, igazságos bérezéssel történő munkavállalásra; az EGSZB szót emel továbbá a vállalatok számára nyújtandó pénzügyi ösztönzők, a foglalkoztatás növelése, a rendes munkaerő-piaci foglalkoztatás támogatása, a fogyatékos személyek önfoglalkoztatása és a vállalkozói szellem – többek között mikrofinanszírozással (34) történő – bátorítása, valamint az olyan nem kormányzati szervezetek mellett, amelyek a fogyatékos munkavállalókat és családjukat támogató szolgáltatásokat nyújtanak.

4.17

Intézkedéseket kell foganatosítani a következőkre: a szerzett fogyatékosságtól szenvedők folyamatos foglalkoztatására és átképzésére, hogy emiatt ne kelljen idő előtt kilépniük a munkaerőpiacról; a munkahely és környezet testre szabására (ésszerű kiigazítások) a fogyatékossággal élő személyek számára; valamint olyan képzési és szakmai átképzési programok biztosítására, amelyek a fogyatékos személyek pályafutásának kibontakoztatását (35) teszik lehetővé. A kvótarendszert alkalmazó országokban megfelelő mechanizmusok és támogatás révén kell biztosítani a kitűzött foglalkoztatási célok teljesítését. A közbeszerzésekbe illesztett szociális dimenzió ugyancsak erősítheti a fogyatékos személyek foglalkoztatását.

4.18

Az EGSZB szilárd meggyőződése, hogy a foglalkoztatás finanszírozása előnyösebb a munkanélküli segélyeknél, és fontosnak tartja, hogy a fogyatékossággal élő személyek motiváltak legyenek a munkába állás tekintetében, csakúgy, mint azt, hogy a munkaadók alkalmazzák őket, és támogassák a fogyatékos személyek önfoglalkoztatását.

4.19

Az EGSZB hisz a fogyatékos fiatalok érdekében kialakított politikákban: a korai oktatásban és a képzéstől az első munkahelyig tartó átmenetben, csakúgy, mint azokban a politikákban, amelyek a szerzett fogyatékossággal küzdők esetében alkalmazandók, és garantálják a munkahely megtartását és a visszahelyezést. E csoportokat kiemelten kell kezelni az EU 2020 stratégiá ban, és részét kell képezniük a fogyatékossággal élő személyekkel kapcsolatos stratégia Európai Bizottság általi felülvizsgálatának. Az EGSZB emlékeztet a SOC 349. számú véleményére, amely szerint nemcsak a fiatalok SZÁMÁRA, hanem a fiatalokKAL EGYÜTT kell kialakítani a stratégiát (36).

4.20

Az EGSZB elismeri, hogy fontos szerepet játszanak a vállalatok, amelyek a fogyatékos személyek többségét alkalmazzák, valamint az ezen a téren aktívabb résztvevők és általában a szociális gazdasági vállalatok (pl. szövetkezetek, betegbiztosítók, egyesületek vagy alapítványok), amelyek támogatják a társadalmi befogadást, és egyenlő jogok biztosításával és a tagállamok által meghatározott speciális támogatási rendszer kidolgozásával szorgalmazzák a fogyatékossággal élő személyek munkavállalását a munkaerőpiacon.

4.21

Az EGSZB kiemeli a kkv-knek nyújtott támogatás jelentőségét, hogy a munkával kapcsolatban befogadó szellemet alakítsanak ki, és eleget tegyenek kulcsfontosságú szerepüknek abban a tekintetben, hogy biztosítják a fogyatékossággal élő személyek érdekében hozott intézkedések hatékonyságát a munka terén.

4.22

Az európai és a tagállami intézményeknek és szervezeteknek ismerniük kell a helyzetet, és a fogyatékos munkavállalók konkrét lépéseket tartalmazó terv alapján történő befogadásával jó példával kell elöl járniuk ahhoz, hogy javuljanak a jelenlegi, általában nagyon alacsony alkalmazási mutatók.

4.23

Az EGSZB kiemeli a rugalmas biztonság elvének fontosságát a fogyatékossággal élő személyek vonatkozásában: ez a vállalatoknál a rugalmasság és az emberi erőforrások adaptálhatósági feltételeinek javítását jelenti, amelyet a munkafeltételek minőségének és a foglalkoztatás biztonságának a javulása kísér. A stratégiáknak biztosítaniuk kell a munka, a képzés és a magánélet összeegyeztethetőségét az egész élet során csakúgy, mint a különböző lehetséges helyzetek és társadalmi erőforrások közötti átmenetet a fogyatékossággal élő személyek életében.

4.24

Az EGSZB támogatja az új iparágak ösztönzését zöld munkahelyek és a szociális foglalkoztatás megvalósítására; támogatja a hozzáférhetőség előmozdítását, a mindenkire kiterjedő, azaz „egyetemes” tervezést, amely mind esélyt jelent a fogyatékos személyek foglalkoztatásához.

4.25

Az EGSZB a segítségre szoruló, fogyatékos munkavállalóknak nyújtott támogatások mellett azokat a szolgáltatásokat is védi, amelyeket a fogyatékossággal élő személyek családtagjai vesznek igénybe a munkavállalás érdekében.

4.26

A tudatosságnövelő politikák ellensúlyozzák a fogyatékossággal élő munkavállalókról kialakult sztereotípiákat (37) és a szociális partnerekhez, a munkahelyi vezetőkhöz, az alkalmazottakhoz, az egészségügyi szakemberekhez és a közigazgatáshoz kell szólniuk (38).

4.27

Az említett ösztönzési eszközök használata a vállalatok és a munkavállalók számára legyen könnyű, a közszervek fordítsanak gondot eredményes promóciójukra és felhasználásukra.

4.28

Ki kell emelni a kommunikációs eszközök szerepét mint a tolerancia, a társadalmi befogadás és a sokféleség európai társadalmak általi elfogadása tudatosításának és népszerűsítésének kulcsfontosságú eszközeit.

4.29

Az EGSZB támogatja az olyan innovatív kezdeményezések kialakítását, mint a már említett „kompetencia-kártya” és a lifestreaming, de olyan más példákat kiemel, mint:

5.1

Az EGSZB emlékeztet az EU Tanácsának 2008. március 17-i határozatára, mely szerint „az ilyen hozzáférhetőség nem kevesebb, mint a megkülönböztetés-mentességen alapuló, befogadó társadalom egyik sarokköve”, (42) ahol a szociális partnerek szerepe alapvető, hiszen a hozzáférhetőség a foglalkoztatás előfeltétele.

5.2

Az EGSZB megerősíti az „Esélyegyenlőség a fogyatékkal élőknek” című feltáró véleményt, (43) amely megjegyzi, hogy a fogyatékossággal élők jogai ugyanazok, szükségleteik azonban mások, és emiatt a javakhoz és a szolgáltatásokhoz is más hozzáférési módokat igényelnek.

5.3

Az EGSZB rövid, közép- és hosszú távú közös célok fokozatos teljesítését ajánlja (az új és a már létező árukra, szolgáltatásokra és infrastruktúrákra vonatkozó világos és végleges dátum kitűzésével), amelyek a tagállamokra nézve kötelezőek, többek között, a közbeszerzésben rejlő lehetőségek felhasználása terén.

5.4

Az EGSZB elismeri, hogy a hozzáférhetőség alapvető fontosságú az azonnal alkalmazandó politikai és polgári jogok által nyújtott lehetőségek kiaknázása szempontjából, és hogy ennek olyan, normákat és szankciókat tartalmazó speciális hozzáférhetőségi terveken keresztül kell megvalósulnia, amely minden hatóságra nézve kötelező, és amely hozzájárul ahhoz, hogy a fogyatékos személyek jogaik védelme érdekében mechanizmusokat vehessenek igénybe. Ezért nem lenne szabad újra EP-választásokat tartani a szavazóhelyiségekhez való hozzáférés biztosítása és a fogyatékossággal élő személyek választólistákon való számottevő arányú részvétele nélkül, és ezen túlmenően nemzeti szinten is megfelelő intézkedéseket kell foganatosítani.

5.5

Az EGSZB kiemeli a tagállamoknak és az Európai Bizottságnak a hozzáférhetőség biztosítása érdekében tett erőfeszítését, melynek célja az egyetemes hozzáférhetőség elérése kell, hogy legyen (középületek, közérdekű épületek; javak és szolgáltatások, turizmus, elektronikus kereskedelem, információ, közlekedési eszközök, technológiák és kommunikáció).

5.6

Az EGSZB megerősíti, hogy a hozzáférhetőség mindenki számára hasznos (idősek, várandós nők, mozgáskorlátozott személyek stb.). A megközelíthető vállalatok ügyfélköre tovább bővül (a fogyasztók 15 %-a). Az új termékek amellett, hogy több piacot teremtenek, a gazdaság fenntartható növekedésének egyik forrását is adják.

5.7

Ezenkívül az EGSZB rámutat arra, hogy a hozzáférhetőség iránti elkötelezettség egyben az európai polgárság alapvető jogai iránti elkötelezettség is, amint az „elektronikus hozzáférhetőségről” szóló vélemény is megerősítette (44).

5.8

Az EGSZB emlékezteti az európai intézményeket – és különösen az Európai Bizottságot – arra, hogy épületeik és elektronikai információs rendszereik (pl. weboldalak, az Európai Bizottság nyilvános konzultációs oldalai) hozzáférhetősége korlátozott. Ezért szükségessé válik egy hozzáférési terv elkészítése, amely bizonyítaná a fogyatékos személyek iránti valódi elkötelezettséget (45).

5.9

Az EGSZB állami támogatásokat (46) kér a magánvállalatok és szolgáltatók számára, hogy el lehessen érni a 2000/78/EK irányelv (47) által előírt ésszerű kiigazításokat. A preventív hozzáférhetőség elvét a magánszolgáltatásokban is ki kell dolgozni.

5.10

Folytatni kell a hozzáférhetőségre vonatkozó előírások kidolgozását a közbeszerzési jogszabályok megtámogatása érdekében: ehhez jó példa lehet a sikeres amerikai szabályozás. Az EGSZB emlékeztet az intézmények, az ipar és a civil társadalom közötti párbeszéd fontosságára az említett előírások meghatározásában (48).

5.11

Az EGSZB támogatja a Teljesen Akadálymentes Európai Főváros cím bevezetését, amelynek keretében olyan európai városokat és régiókat jutalmaznak zászlóval, amelyek a környezetük, javaik és szolgáltatásaik hozzáférhetővé tétele érdekében kiemelkedő erőfeszítéseket tettek, és ezáltal hozzájárultak a helyi önkormányzatok fenntartható fejlődéséhez.

5.12

Az EGSZB reméli, hogy a tengeri közlekedésről, illetve a városi és helyközi autóbusz- és taxiközlekedésről szóló új rendeletek kellően szem előtt tartják a fogyatékossággal élő személyek különféle szükségleteit, és – akárcsak a légi és a vasúti közlekedésről szóló jelenlegi rendeletek – előírják, hogy valamennyi közlekedési eszköz és beszállási pont akadálymentesített legyen.

5.13

Az EGSZB kedvezően fogadta az Európai Bizottság „elektronikus hozzáférhetőségről” (e-hozzáférés) szóló közleményét, (49) és felkérte az Európai Uniót, hogy a javasolt fellépéseket illessze az információs társadalom európai referenciakeretébe. Az e-hozzáférés tárgyában sürgősen jogszabályt kell beterjeszteni olyan kérdésekben, mint többek között a weboldalakhoz való hozzáférés, a befogadó kommunikáció, a távszolgáltatások, a mobiltelefonok, a digitális technológia és a bankautomaták. E célkitűzések már a 2003-as Krétai Miniszteri Nyilatkozatban (50) és a Rigai Nyilatkozatban is megjelentek. Mára azonban kétségessé vált, hogy sikerül-e adott határidőre elérni a célokat, ezért az EGSZB – a célok elérése érdekében – egy intenzív cselekvési terv még 2011 előtti megvalósítására szólít fel.

5.14

Az EGSZB megerősíti az „egyetemes tervezés” elve iránti elkötelezettségét, és mind a szakképzés, mind az egyetemi képzés szintjén alapvető fontosságúnak tartja ezen elv felvételét a tantervekbe annak érdekében, hogy minden szakember alkalmazza azt.

5.15

Az EGSZB hisz az „Európai fogyatékossági kártya” kidolgozásában, amely – követve az Uniós parkolási kártya példáját – határátlépéseik alkalmával biztosítaná a fogyatékossággal élő személyek jogainak kölcsönös elismerését és a közlekedéshez, a kultúrához és a szabadidőhöz való azonos szintű hozzáférést.

6.1

Az EGSZB rámutat arra, hogy Európában a fogyatékos személyek 60 %-át a fogyatékos nők képviselik, akik egyenlőtlen helyzetben élnek, és jogaik elismerése és a javakhoz és az (egészségügyi, oktatási, és az erőszak megelőzését célzó) szolgáltatásokhoz való hozzáférésük tekintetében folyamatosan megkülönböztetés áldozatai.

6.2

A fogyatékos nők foglalkoztatottságának szintje egy évtized alatt sem változott: magas az inaktivitási és a munkanélküliségi ráta, bérük alacsonyabb, és munkaerő-piaci belépésük alkalmával további nehézségekkel kell megküzdeniük.

6.3

A fogyatékosügyi politikák kialakítása, követése és értékelése során a nemek kérdését a maga teljességében kell vizsgálni. E nők foglalkoztatáshoz való hozzáférésének és alkalmazásának biztosítása érdekében sajátos intézkedésekre és fellépésekre van szükség.

7.1

Az EGSZB felhívást intéz a szociális partnerekhez, hogy a fogyatékossággal élő személyek méltányos és kedvező munkafeltételekhez való jogát másokkal azonos alapon védjék, beleértve az esélyegyenlőséget és az azonos értékű munkáért járó azonos díjazást, a biztonságos és egészséges munkakörülményeket, beleértve a zaklatás elleni védelmet és a sérelmek orvoslását; biztosítsák, hogy a fogyatékossággal élő személyek másokkal azonos alapon gyakorolhassák munkaügyi és szakszervezeti jogaikat (51) (a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény 27. cikke).

7.2

A foglalkoztatásban, a társadalombiztosításban, az egészségügyben, a munkavédelemben és más összefüggésekben, a munkakapcsolatokban a szociális párbeszéd kulcsfontosságú szerepet játszik a fogyatékossággal élő személyek jogainak védelme, esélyegyenlősége és megkülönböztetésmentessége szempontjából. A pozitív cselekvési intézkedések meghozatala alapvető fontosságú a foglalkoztatás és a hozzáférhetőség, valamint a fogyatékossággal élő munkavállalók képzése és segítése szempontjából.

7.3

A szociális partnereknek – a fogyatékos személyek civil szervezeteivel együttműködésben – minden fellépésükbe és ágazati, ágazatközi, vállalati tárgyalásukba be kell építeniük a fogyatékosság dimenzióját, elsődlegesen a foglalkoztatás, a hozzáférhetőség és a szociális védelem vonatkozásában.

7.4

A szociális partnereknek részt kell venniük a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény munkakapcsolatok és a szociális védelem területén megvalósuló végrehajtásában és nyomon követésében.

8.1

Az EGSZB megerősíti, hogy maradéktalanul támogatja azt a szemléletet, amely szerint nem hozhatók fogyatékosügyi döntések az érintettek véleményének kikérése nélkül, (52) és hisz az egyéni felelősségvállalási politikákban és a jogaik előmozdításában.

8.2

Az EGSZB úgy véli, hogy a fogyatékos személyekkel és családjukkal folytatott civil párbeszéd – mechanizmusok és kötelezően teljesítendő protokollok létrehozásával, „ad hoc” képviseleti és konzultációs szervek alakításával az EU-n belül – megfelelő keretet nyújt az EU kormányzásának javításához.

8.3

A fogyatékos személyek szervezeteinek részt kell venniük az időszakos jelentések elkészítésében, amelyek értékelik a foglalkoztatással és a hozzáférhetőséggel kapcsolatos politikákat, a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény végrehajtását, valamint az Európai Bizottság programjait és pénzügyi eszközeit annak érdekében, hogy – pl. alternatív jelentés formájában – biztosítva legyen a civil társadalom szempontjainak szem előtt tartása.

8.4

Az EU-nak és a tagállamoknak biztosítaniuk kell a civil társadalom népszerűsítését, és biztosítaniuk kell fejlesztésének finanszírozását, melynek segítségével garantálják függetlenségét és a politikai döntéshozatalban és/vagy a szociális szolgáltatások nyújtásában vállalt szerepét is.

28.12.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 354/16

28.12.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 354/23

—

ambiciózus kutatási és fejlesztési terv megvalósítása a mobilitás és a közlekedés területén (motorizálás, üzemanyagok, kibocsátások elleni küzdelem, energiahatékonyság),

—

honlap létrehozása a személyszállítással vagy a távolsági szállítással kapcsolatos legjobb gyakorlatok cseréjére,

—

összekötő parkolók építése, valamint a tömegközlekedés kiépítése saját kijelölt sávban közlekedő autóbuszjáratokkal; illetve villamossal és metróval,

—

az IKT-k mint a tömegközlekedés hatékonyságát, megbízhatóságát és biztonságát szolgáló eszközök tökéletesítése,

—

a földrajzi szempontból megfelelően kiterjedt területeken a mobilitást kezelő valódi szolgálatok megteremtése, amelyek feladata a különböző közlekedési módok optimalizálása és folyamatosságának szavatolása,

—

közeli szállítási zónák és a hipercentrumhoz tartozó városi elosztóközpontok létrehozása,

—

vasúti létesítmények megtartása a városokon belül,

—

hatékonyabb szállítási módok és energetikailag hatékonyabb, kevesebb CO2 és egyéb szennyezőanyag kibocsátásával járó technológiák ösztönzése pénzügyi eszközök segítségével,

—

biztonságos pihenőhelyek kialakítása a közúti gépjárművezetők részére, valamint munkakörülményeik és képzésük javítása,

—

árufuvarozást előnyben részesítő vasúti hálózatok kialakítása, valamint ezen a külön területen a valódi szolgáltatási kultúra megteremtése,

—

az alternatív energiával és 3. generációs bioüzemanyaggal működő gépkocsik használatának ösztönzése, szükség esetén pénzügyi intézkedések által,

—

valódi európai fejlesztési terv elindítása az elektronikus járművek kifejlesztése érdekében, amely az Európai Uniót olyan helyzetbe hozza, hogy képes legyen meghatározni egy leendő ágazat nemzetközi előírásait, illetve hozzájárulni azok meghatározásához,

—

a zöld kikötők fogalmának tisztázása és a tengeri autópályák kialakítása,

—

a tengeri szállításban dolgozók munkafeltételeinek és képzésének javítása,

—

folyami és folyami-tengeri útvonalak kialakítása, valamint új, az egytengelyű pótkocsik és konténerek szállítására alkalmasabb vitorlás dereglyék használata,

—

a fenntarthatóság és a környezetvédelem adta szükségszerűségek figyelembevétele a közlekedési infrastruktúrák kiválasztása során,

—

a külső szállítási költségek internalizálása valamennyi közlekedési ágazat esetében annak érdekében, hogy bizonyos közlekedési módokat ne büntessenek indokolatlanul, és igazságosság alakuljon ki a szállítási költségek tekintetében.

—

az üvegházhatású gázok és más szennyező anyagok kibocsátásának csökkentésére, valamint a helyi közlekedés fenntarthatóságára irányuló realista célkitűzések elfogadása a szervező közigazgatási szervek által,

—

ezeknek a célkitűzéseknek a figyelembevétele a tömegközlekedési rendszerek megtervezése és a közlekedési infrastruktúrák kiválasztása során,

—

megbízható és realista hatásvizsgálatok rendszeres elvégzése a javasolt politikák és intézkedések megvalósítása előtt.

—

a Nyugat-Európán belüli közlekedés 33 %-kal fog növekedni,

—

a Kelet-Európán belüli közlekedés 77 %-kal fog növekedni,

—

a Nyugat-Európából Kelet-Európába történő közlekedés 68 %-kal fog növekedni,

—

a Kelet-Európából Nyugat-Európába történő közlekedés 55 %-kal fog növekedni.

3.2.1

A közlekedés eme formáját számos sajátos korlát akadályozza. Valójában a városi közlekedés felel a közúti közlekedés szén-dioxid-kibocsátásának 40 %-áért, és a többi szenynyezőanyag-kibocsátásának 70 %-áért. Ezenkívül a városi torlódások a közegészségre és a környezetre gyakorolt káros hatásuk mellett az Európai Unió GDP-jének 2 %-ára becsült költséggel járnak. A tömegközlekedés fejlesztése szükségszerű, ám ennek a fejlesztésnek számos kritériumnak kell megfelelnie ahhoz, hogy a tömegközlekedés megfeleljen a valódi általános érdekű szolgáltatások követelményeinek, és így alternatívát jelentsen a személygépkocsikkal szemben. Ilyen kritérium a járatok gyakorisága, gyorsasága, biztonsága, kényelme, hozzáférhetősége, megfizethetősége, a hálózatok és a könnyű kapcsolódások. Ezáltal nemcsak a környezetvédelmi kihívásoknak lehet megfelelni, hanem a társadalmi kohéziót érintő kihívásoknak is, mint a külvárosok elszigeteltségének megszüntetése.

3.2.2

Kívánatos az elektromos energiával meghajtott közlekedési eszközök használata, de magát az elektromos energiát is fenntartható módon kell előállítani, lehetőleg szén-dioxid-kibocsátás nélkül. Bátorítani kell a „telekocsi” (carpooling) és a közös használatú gépkocsik rendszerét is.

3.2.3

Egy ténylegesen fenntartható városi mobilitási politikát kellene bevezetni. Ehhez gátak közé kellene szorítani az egyéni közlekedést, akár városi útdíjak bevezetésével is, de mindenekelőtt a tömegközlekedés minőségének és hozzáférhetőségének javításával, ami a hatékony intermodalitás megvalósításához szükséges infrastruktúrák és szolgáltatások fejlesztésével valósítható meg. Tekintettel a közkiadásoknak az Európai Unió sok tagállamában tapasztalható helyzetére, ezt bizonyos esetekben megkönnyíthetné, ha köz- és magánszféra közötti partnerségeket alakítanának ki az olyan új infrastruktúrák kiépítése érdekében, mint a külön fenntartott sávokban haladó autóbuszvonalak, a villamos-, trolibusz- vagy metróvonalak, az új regionális vasútvonalak kiépítése vagy a szüneteltetett vonalak újbóli forgalomba helyezése, a szállításnak szentelt információs és kommunikációs technológiák fejlesztése, a számítógépes rendszerű jegyértékesítés korszerűsítése és egyszerűsítése stb.

3.2.4

Az olyan ésszerű intézkedések, mint az agglomerációk központjával jó összeköttetésben álló parkolók („Park and Ride”) hálózatának kifejlesztése, a fenntartott sávokban közlekedő buszjáratok létesítése, valamint a használaton kívüli vasútvonalak újbóli forgalomba helyezése a gyakorlatban is megvalósíthatóvá tennék az elfogadható költségek melletti valós haladást.

3.2.5

Az információs és kommunikációs technológiák tökéletesítése hatékony eszköze lesz a közlekedési intermodalitás fejlesztésének, a valódi területi közlekedésirányítási politikán keresztül. Ezeknek a forgalom pontosabb irányítását lehetővé tévő technológiáknak a segítségével olyan rendszereket kellene kiépíteni, amelyek energetikai szempontból optimalizálnák a közúti hálózaton zajló gépkocsiforgalmat. Ugyancsak lehetővé teszik az utasoknak az utazás teljes időtartama alatti, valós idejű tájékoztatását, az elektronikus jegykiadás és -kezelés egyszerűsítését és optimalizálását, valamint a foglalási eljárások megkönynyítését. E technikáknak köszönhetően az utas optimalizálhatná útvonalát, tájékozódhatna a járatok menetrendjéről és sűrűségéről, sőt, a maga által választott szállítási mód energiamérlegét is megismerhetné. Az IKT-k így a szállítási módok, az infrastruktúrahasználat és az energiahatékonyság közötti szinergia kialakításának eszközeiként szolgálnak.

3.2.6

A közlekedési rendszerek irányításának problémái gyakran túlmutatnak egy község határain, és érintik a város központi magja körüli nagy területet is. A helyi önkormányzatok kezdeményezésére a nagy kiterjedésű és összefüggő földrajzi területeken valódi szolgáltatásokat lehetne kiépíteni a mobilitás kezelésére, például a közszolgáltatások átruházásával. A mobilitás irányításának elsősorban a következő feladatokat kellene ellátnia:

3.2.7

A szervezésért felelős hatóságnak természetesen továbbra is módjában áll majd a helyi szolgáltatók megválasztása, a díjak kiszabása, valamint szállítási, közlekedési és területrendezési politikájának meghatározása. Felelős lenne a szerződések átláthatóságáért, szerződésekben határozná meg az irányítót és az érintett önkormányzatokat kötelező célkitűzéseket, és meghatározná a szolgáltatás minőségére vonatkozó kritériumokat stb.

3.2.8

Az EGSZB már hangsúlyozta a helyi önkormányzatok meghatározó szerepét a tömegközlekedés és a területrendezés szervezésében. A szubszidiaritás elve bizonyosan érvényesül ezen a területen, jogos azonban az Európai Unió igénye a városi közlekedés legfenntarthatóbb modelljeinek ösztönzésére; a strukturális és kohéziós alapokból, valamint a CIVITAS program jogcímén pedig már pénzügyi támogatást is folyósított. Erősítenie kellene a bevált gyakorlatok cseréjét a városi közlekedés területén, és az is kívánatos lenne, hogy a következő keretprogramon belül finanszírozza a közlekedés és a városrendezés közötti kölcsönhatásra vonatkozó kutatási erőfeszítéseket.

3.3.1

A szállítás ezen formája a forgalom jelentős részét teszi ki. Párizsban például a forgalom 20 %-áért és az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának 26 %-áért felel. Ezért optimalizálni kell a városi logisztikát, és lehetőség szerint előnyben kell részesíteni a szállítás átterelését a vasúti vagy folyami szállításra.

3.3.2

A következő lehetőségeket lehet számba venni:

3.4.1

A közúti árufuvarozás volumenének növekedése nyomán egy sor kihívással kell szembenézni: ide tartozik a fokozódó szén-dioxid-kibocsátás, a közlekedési ágazat fosszilis tüzelőanyagoktól való nagymértékű függősége, az infrastruktúrák fejlesztésének szükségessége, különösképpen a biztonság vonatkozásában, valamint a gépkocsivezetők kedvező munkafeltételeinek és -környezetének biztosítása.

3.4.2

A szén-dioxid-kibocsátást illetően a kibocsátások csökkentése érdekében fokozni kell a kutatást és fejlesztést, elsősorban új motorok és alternatív energiaforrások kifejlesztésével. Az alternatív meghajtásra és a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére összpontosító termékek és/vagy intézkedések adóügyi intézkedésekkel való ösztönzése még hatékonyabb, ha egy ambiciózus kutatási politika kíséri. E tekintetben a külső költségek internalizálását (1) egyenlő arányban kell alkalmazni az egyes közlekedési módok tekintetében.

3.4.3

A technológiai megoldások kifejlesztése és a közúti árufuvarozásra vonatkozó információs és kommunikációs technológiák megvalósítása alapvető szerepet fog játszani azoknak a kihívásoknak a leküzdésében, amelyekkel az ágazat szembesül, hogy csökkenjen az energiafüggőség, a gépkocsik szennyezőanyag-kibocsátása és a közlekedési hálózatok túlterheltsége. Ennek érdekében az interoperabilitást biztosító nyílt szabványok létrehozásával világos keretet kellene teremteni az új technológiák bevezetésére. Növelni kell emellett az olyan technológiákra szánt K+F-kiadásokat, amelyek még nem érték el a piacérettséget. Ezeket a technológiákat kellene felhasználni az üres fuvarok gyakoriságának csökkentése érdekében is, jobb logisztikai információátadás segítségével. Komoly érdekük fűződhet a közlekedés biztonságának növeléséhez.

3.4.4

Fejleszteni kell az infrastruktúrákat is, különösképpen a felszerelt, biztonságos és őrzött parkoló- és pihenőhelyek létrehozása révén, annak érdekében, hogy főleg a gépkocsivezetők biztonságának garantálására védhetők legyenek a lopásokkal és az egyéb bűncselekményekkel szemben.

3.4.5

A gépkocsivezetők számára továbbra is vonzóvá kell tenni a pályát jó munkafeltételek és -körülmények – például szabályozott munkaidő, összehangolt vezetési és pihenőidők – biztosításával, amelyek nemcsak a szabályozásban szerepelnek, hanem a gyakorlatban is megvalósulnak (2).

3.5.1

Noha a vasúti személyszállítás esetében – különösen nagy távolságok vonatkozásában a nagysebességű vonalakon – javulás figyelhető meg, a vasúti teherszállítás továbbra is alacsony szinten mozog, az áruszállításnak csupán 8 %-át teszi ki. Általánosságban ügyelni kell arra, hogy a vasút modernizációja és versenyképességének növekedése a biztonsági követelmények legmesszemenőbb figyelembevételével, valamint időszakos időjárási zavarok esetén a szolgáltatás folyamatosságának biztosítása mellett történjen.

3.5.2

Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság javaslatát, miszerint a vasúti teherszállításnak prioritást kell élveznie, azonban ügyfélközpontú szolgáltatási kultúrát kell kialakítani, ami üzleti megközelítéssel bír és versenyképes. Ezt az átmenetet meggyorsíthatja a szolgáltatások megnyitása a versenytársak felé.

3.5.3

A teherszállítást előnyben részesítő vasúti hálózat elgondolása azokat az időbeli és földrajzi „réseket” kívánja meghatározni, amikor a tehervonatok áthaladása elsőbbséget élvezne, anélkül, hogy ez fennakadást okozna a személyszállító vonatok forgalmában.

3.5.4

Emlékeztetni kell arra, hogy az Európai Unión belül léteznek már példák ennek megvalósítására, néhány vasútvonalat pedig kizárólag teherszállításra tartanak fenn, ilyen például a rotterdami kikötőt és Németországot összekötő Betuwe-vonal. Emellett a New OPERA és a FERRMED projekt is megemlíthető.

3.5.5

A vasúti teherszállítás fejlesztése bizonyos feltételekkel megvalósítható:

3.5.6

A vasúti teherszállítás fejlesztése a közúti/vasúti intermodális platformok fejlesztését is szükségessé teszi. Ezzel kapcsolatban csak üdvözölni tudjuk a kamionok Lyon és Torino közötti szállítására létesítendő vasútvonallal kapcsolatos projekt újraindítását, azonban a vasúti és a közúti hálózat találomra történő fejlesztése után itt az ideje a kombinált autópályák és vasútvonalak ösztönzésének (mint például az Alpokban található autópálya, vagy a Perpignan és Luxembourg között található Lorry vasútvonal. A tengeri gyorsforgalmi utak fejlesztése is aktuális kérdés, mint például a francia-spanyol Fres Mos terv Nantes/Saint-Nazaire és Gijón között.

3.6.1

Az energia/klímacsomag szigorú korlátokat szab a gépjárműgyártókra vonatkozóan. Egyértelmű, hogy alternatív energiával működő új gépkocsik, különösképpen elektromos vagy hibrid gépkocsik kifejlesztésére van szükség. Fontos az is, hogy ne zárjuk le a bioüzemanyagokról folytatott vitát. Napjainkban nagyobb teljesítményű, harmadik generációs bioüzemanyagokat fejlesztenek ki, főleg algákból, ami elkerülhetővé teszi a megművelhető területért az emberi élelmezést szolgáló mezőgazdasági termeléssel folytatott versenyt.

3.6.2

Az elérhető technikákra és a piacon beszerezhető gépkocsikra vonatkozó kérdéseken túlmenően más területeken is elérhetőek jobb eredmények, főleg az energia- és területhatékonyság vonatkozásában, amelyet napjainkban akadályoz a gépjárművek torlódása. Ez vonatkozik a gazdaságos vezetői tanfolyamokra, amelyeket néhány nagyvállalat vagy adminisztráció ajánl fel, a „telekocsi”(carpooling) és a közös használatú gépkocsik gyakorlatára, valamint a bizonyos városokban bérelhető kisméretű elektromos gépkocsik rendelkezésre bocsátásában.

3.7.1

A városokon belül elő kell mozdítani ezeket a közlekedési formákat is, ugyanakkor a gyalogos és kerékpáros közlekedést olyan tényezők határolják be, mint a városi topográfia, az éghajlat, vagy az érintettek életkora. Mindazonáltal világos, hogy a helyi önkormányzatoknak biztonságos kerékpárutakat kellene kialakítaniuk; a kerékpár használata fejlesztésének egyik akadálya ugyanis az autós közlekedésben rejlő lehetséges veszély.

4.2.1

A tengerjáró hajókat erősen szennyező olajipari melléktermékek hajtják. A szükséges technológiai fejlesztéseken túl a tengeri hajózási szakma bevonásával meg kell állapítani, hogy mily módon kompenzálható a környezetre gyakorolt negatív hatás. Ha a szén-dioxid-kvótarendszer nem megfelelő, esetleg egy ökoadó bevezetésén lehetne elgondolkodni. Ezzel a kérdéssel a nemzetközi hajózási intézmények keretében kellene foglalkozni.

4.2.2

Az EGSZB mindenesetre megerősíti, hogy támogatja a környezetbarát hajók, üzemanyagok és kikötők kérdéskörében végzett kutatást és fejlesztést elősegítő befektetéseket, ahogyan az RTE-programban tervezett tengeri gyorsforgalmi utak megvalósítása mellett is kiáll.

4.3.1

A tengeri veszélyek és a hajók elsüllyedése soha nem kerülhető el teljesen, azonban mindent meg kell tenni az utasok és a felszerelés biztonságának biztosítására, a hajók tervezése és karbantartása során egyaránt. A tengeri közlekedés biztonságára vonatkozó európai jogszabályok a világon a legkidolgozottabbak. Erőteljesen és szigorúan kell küzdeni továbbá a tengereken megvalósított gáztalanítással szemben.

4.4.1

Az európai tengeri szállítás fenntartásának és fejlesztésének feltétele, hogy a fiatalok érdeklődéssel forduljanak a tengerészeti hivatás felé, és tartósan megmaradjanak e foglalkozás mellett. Javítani kell a tengerészek képzésének minőségét, valamint a munka- és a fedélzeti életkörülményeket, emellett pedig meg kell erősíteni a hajók legénységét.

28.12.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 354/30

1.1

A motorkerékpár-ágazat gazdasági és foglalkoztatási szempontból egyaránt nagy jelentőséggel bír az EU-ban. A gyártók helyzete igen eltérő, a globális szinten valamennyi szegmensben vagy csak a nagyon specifikus szegmensekben aktívak mellett előfordulnak a nemzeti, sőt a helyi szinten működők is, amelyek tevékenysége esetenként már a kézművességhez áll közel. Ez a megállapítás a kapcsolódó ágazatokra is érvényes, amelyekben jelentős számú kkv működik. (1)

1.2

A 2008 utolsó negyedévében jelentkező válság nyomán a teljes szektorban érezhetővé váltak a kereslet visszaesésének negatív hatásai, amelyek strukturális és foglalkoztatási szempontból súlyos következményekkel jártak (a kereslet 31 %-os csökkenése miatt 35 %-kal esett vissza a forgalom és a rendelések mennyisége, súlyosan érintve a foglalkoztatást is). A 2009-re vonatkozó ideiglenes adatok megerősítik a negatív piaci tendenciát, hiszen 2008-hoz képest 21 %-os, míg 2007-hez képest 25 %-os visszaesést mutatnak.

1.3

Az EGSZB attól tart, hogy az ágazat támogatására szolgáló politikák mielőbbi kidolgozása nélkül 2010-ben a munkahelyek további, jelentős mértékű elvesztésével kell majd számolni.

1.4

Az EGSZB nyilvános meghallgatást szervezett a 2009 novemberében megrendezett 67. Nemzetközi Motorszalon keretében annak érdekében, hogy további véleményeket gyűjtsön a járműgyártók, alkatrészgyártók, szakszervezetek, felhasználók, civil szervezetek és az egyetemi szféra részéről. A meghallgatás jelentős mértékben megerősítette a munkacsoportban már kialakult meggyőződéseket.

1.5

Ezzel összefüggésben az EGSZB:

2.1

A motorkerékpár-ágazat gazdasági és foglalkoztatási szempontból egyaránt nagy jelentőséggel bír az EU-ban. A gépjárműágazattal összevetve (3) felfedezhető ugyan néhány hasonlóság, a motorkerékpár-ágazatot azonban egy sor sajátosság jellemzi: mérete kisebb, struktúrája töredezettebb, termékszerkezete pedig változatosabb.

2.2

Az utóbbi évtizedek során jelentős változások játszódtak le az ágazaton belül; a hagyományos európai márkáknak az egyre élesedő japán versennyel kellett szembenézniük. Az iparág jelenlegi meghatározó szereplői közé tartozó japán gyártók közvetlenül az EU-ban is gyártási tevékenységet fejlesztettek ki. Európában időközben átalakult az ágazat, egyrészt a szerkezetváltásokon, fúziókon és felvásárlásokon keresztül, másrészt a közepesen nagyméretű ipari csoportok létrejöttével, amelyek mellett a „piaci réseket” megcélzó gyártók és számos kkv is megtalálható.

Habár a „hagyományos” európai, japán és amerikai gyártók jelenleg még őrzik vezető szerepüket az európai piacon, a kilencvenes évek óta a feltörekvő gazdaságok növekvő versenyével kell szembenézniük. A legyártott járműveket tekintve az EU súlya viszonylag csekély (1,4 millió), különösképpen Kínával (több mint 20 millió), Indiával (több mint 8 millió) és Tajvannal (1,5 millió) szemben, az európai gyártást viszont nagyobb hozzáadott érték, magasabb szintű innováció, minőség és biztonság jellemzi.

2.3

Az Eurostat statisztikáiban a motorkerékpár-ágazat a NACE 35.41 kód alatt szerepel. A legújabb, 2006-os adatok alapján a motorkerékpár-gyártók ágazata az EU-27 vonatkozásában 870 vállalatot számlál, ezek 80 %-a hat tagállamban található (Olaszország, Egyesült Királyság, Németország, Franciaország, Spanyolország és Ausztria). A 8 millió eurós átlagos forgalomból kiderül, hogy sok kkv működik e szektorban. Számukat 650-re becsülik, ami az összes vállalat 75 %-át jelenti.

2.4

Az európai gyártás 90 %-ért hozzávetőleg száz közepes és kisméretű vállalat felelős, amelyek az EU több tagállama (a már felsoroltakon túl Csehország, Hollandia, Portugália, Szlovénia, Svédország) mellett Norvégiában és Svájcban is aktívak. Az európai gyártás fennmaradó 10 %-a a kis- és a nagyon kisméretű gyártók között oszlik meg.

2.5

A gyártók helyzete igen eltérő, a globális szinten valamennyi szegmensben (a különböző felhasználásra szánt és különböző hengerűrtartalmú motorokkal hajtott motorkerékpárok; a különböző hengerűrtartalmú motorokkal hajtott robogók, segédmotoros kerékpárok, háromkerekű motorok, quadok) vagy csak a nagyon szakosodott szegmensekben aktívak mellett előfordulnak a nemzeti szinten, valamint a méretüket és a gyártási folyamatokat tekintve néha a kézművesség határát súroló, helyi szinten működők is.

2.6

A műszaki szabályozás (európai típusjóváhagyás) az eltérő jellemzők alapján (hengerűrtartalom, felhasználás típusa) különféle kategóriákba sorolja a motorkerékpárokat. A vezetői engedélyekről szóló európai irányelv pedig különböző feltételekhez köti a motorkerékpárok használatát (AM típusú segédmotoros kerékpár; A1 típusú motorkerékpár; A2 típusú motorkerékpár; A típusú motorkerékpár). Ez a bonyolult helyzet a gyártás szétforgácsolódásának kedvez, és csökkenti a méretgazdaságosságot.

2.7

A motorkerékpár-ágazat szétszabdaltsága részben a múltból ered, de lényegileg az érintett piac természetével magyarázható. Míg a praktikus célú mobilitáshoz (különösen a városiakhoz) szorosabban kötődő szegmensek, így a robogók több szinergiahatást tesznek lehetővé a termelés, elsősorban a motorblokk-gyártás területén, addig a motorkerékpárok szegmense kevésbé alkalmas a szinergiahatások elérésére a motorok és alkatrészek különböző márkájú modelleken történő közös használata tekintetében. A jármű méretétől függően azonban valóban rendkívül változóak a dinamikus jellemzők, amihez hozzáadódnak a speciális használatból fakadó különbségek, végül pedig a felhasználók különböző elvárásai. Sok esetben az egyes márkákat jelentős mértékben azonosítják bizonyos váz- vagy motorkonfigurációkkal (ilyen például a BMW boxer motorja, a Ducati V-elosztása, a Moto Guzzi V-ikermotorja, a Triumph háromhengeres motorja), összhangban a nagyrészt rajongókból álló európai és exportpiaci kereslettel.

2.8

A járművek kisebb szériában és korlátozott számban készülnek, következésképpen a befektetett tőke megtérülése alacsonyabb, mint az autóipari ágazatban. Ez a jellegzetesség részben igaz az alkatrészek és a forgalmazás ágazataira is.

2.9

A 2002 óta növekvő európai piac (+22 % a 2002-től 2007-ig terjedő időszakra) támogatását élvezve az EU motorkerékpár-gyártásából eredő éves forgalom elérte a 7 milliárd eurót 2006-ban, és az Európai Unió motorkerékpár-ágazatában összesen 34 milliárd eurós forgalmat realizáltak. Fontos hangsúlyozni, hogy 2004 és 2006 között az ágazat 12 %-os növekedést ért el az Európai Unióban, az általában vett gyártási ágazat és az autóipari ágazat (mindkettő +8 %) által regisztrált százalékos arányt meghaladva, ami pozitív hatást gyakorolt a foglalkoztatásra.

3.1

Az alkatrészellátás és a forgalmazás ágazatait is rendkívüli széttagoltság jellemzi.

3.2

Az alkatrészek részben az autóipari ágazat beszállítóitól származnak, akik érintőlegesen tevékenykednek a motorkerékpár-ágazatban is (üzemanyag-befecskendezési rendszerek), de elsősorban a szakosodott beszállítóktól (kerekek, kipufogók, tengelykapcsolók stb.), az igényelt specializációnak megfelelően. Az ágazat beszállítóinak száma mintegy 500-ra becsülhető. Ezek a beszállítók hagyományosan európaiak (Olaszországban, Spanyolországban, Franciaországban, az Egyesült Királyságban, Németországban és Hollandiában koncentrálódva), az utóbbi években azonban megnőtt a verseny az ázsiai beszállítók részéről. A versennyel való szembenézés érdekében néhány európai beszállító tevékenysége egy részét áthelyezte Ázsiába. Az európai alkatrészpiac mégis kizárólag az európai gyártóktól érkező megrendelésektől függ.

3.3

A forgalmazási és szervizelési hálózat a motorkerékpár-ágazatban (különösen a segédmotoros kerékpárok és robogók esetében) a közelség speciális követelményének felel meg: az EU-ban mintegy 37 000 értékesítési és értékesítés utáni szolgáltatásokat nyújtó pont van, melyet gyakran családi vállalkozások üzemeltetnek. Olaszország, Franciaország, az Egyesült Királyság, Németország, Spanyolország, Hollandia, Görögország és Svédország 91 %-át képviseli a forgalmazási és szervizelési ágazat forgalmának, mely 5 %-kal emelkedett a 2004-től 2006-ig tartó időszakban.

4.1

A 2002-től 2007-ig terjedő időszakban folyamatosan nőtt a motorkerékpár-ágazatbeli foglalkoztatás, 150 000 munkavállalót érintett 2007-ben az EU-ban. Érdemes megjegyezni, hogy az EU-ban 2004-től 2006-ig tartó időszakban a foglalkoztatás növekedése az ágazatban +4 %-os volt, szemben az általában vett gyártási ágazatban regisztrált 3 %-os és az autóipari ágazatban regisztrált 5 %-os csökkenéssel. Ez a városi vagy szabadidős mobilitáshoz kapcsolódó járművek iránti erősödő kereslet által is támogatott növekedés a motorkerékpár-ágazat dinamizmusáról és innovatív jellegéről tanúskodik.

4.2

25 000 munkahely kötődik közvetlenül a motorkerékpár-gyártáshoz, elsősorban Olaszországban, Spanyolországban, Franciaországban, az Egyesült Királyságban, Németországban, Ausztriában és Hollandiában. A motorkerékpár-piac szezonális jellege (főleg tavasz és nyár) miatt az év bizonyos időszakaiban termelési csúcsok figyelhetők meg, melyek során a gyártók idénymunkásokat is alkalmaznak. Nagyobb rugalmasságra van tehát szükség a piac időszaki követelményeinek való megfeleléshez.

4.3

20 000 munkahely kötődik az alkatrész-ágazathoz, elsősorban Olaszországban, Spanyolországban, Franciaországban, az Egyesült Királyságban, Németországban, Hollandiában és Magyarországon.

4.4

105 000 munkahely kapcsolódik az értékesítéshez és az értékesítés utáni szolgáltatásokhoz. Természetüknél fogva az egész EU-ban jelen vannak, jóllehet Olaszország, Németország, Franciaország, az Egyesült Királyság, Spanyolország, Hollandia, Görögország, Belgium és Svédország foglalkoztatja 92 %-ukat.

5.1

A fent említett adatokból kiderül, hogy a motorkerékpár-ágazat rendkívül dinamikusnak mutatkozott az utóbbi években. Az európai piac növekedést regisztrált, mely 2007-ben több, mint 2,7 millió járműnek felelt meg (az EU járműparkja mintegy 34 milliósra becsülhető). 2008-ban a válság, mely az elmúlt két évben sújtotta az EU-t, mégis 7,4 %-os csökkenést okozott az EU piacán 2007-hez képest. Különösen jelentős a 2008 utolsó negyedévében mért 34 %-os csökkenés 2007 ugyanazon időszakához képest. Ez a negatív tendencia megmaradt 2009 első negyedévében, melynek során a motorkerékpár-eladások 37 %-os csökkenést regisztráltak 2008 ugyanazon időszakához képest. Az 2009-re vonatkozó, még nem végleges adatok megerősítik a negatív piaci tendenciát: 2008-hoz képest 21 %-os, míg 2007-hez képest 25 %-os összcsökkenést mértek.

5.2

A válság az ágazat egészében érezteti hatását. A gyártók számára az eladások csökkenése a bevételekre gyakorolt súlyos következmények mellett a gyártás csökkenésével is járt a raktárfeleslegek kezelése miatt. Ez a csökkenés pedig a ledolgozott munkaórák számának csökkenését, termelésbeli leállásokat és az idénymunka kisebb mértékű igénybevételét vonta maga után, ami a rövid és hosszú távú üzleti tervek felülvizsgálatához vezetett. Egyes esetekben egészen 25 %-ig terjedő – végleges – munkaerő-leépítés vált szükségessé. Egyes kisebb és közepes méretű gyártók vállalkozásai csődvédelmi eljárás alá kerültek, és jelenleg folyik az értékesítésük, mások egyenesen beszüntették tevékenységüket. Ezek a fejlemények újabb szerkezetváltásokat jeleznek, még ha nehéz is előrelátni a gazdaság és a társadalom szövetére gyakorolt hatásokat az EU-n kívülre történő esetleges vállalatáthelyezésekkel kapcsolatban.

5.3

A gyártók részéről érkező kereslet csökkenésére való tekintettel az alkatrészek beszállítóinak is csökkenteniük kell termelésüket, és mindez a foglalkoztatásra is kihatott. Egyeseknek be kellett szüntetniük tevékenységeiket, és a becslések szerint az ágazat beszállítóinak jelenleg mintegy 10 %-a van csődveszélyben. Ez a helyzet további költségeket generál a gyártók számára is, akiknek váratlan beruházásokkal kell szembenézniük ahhoz, hogy kisegítsék az alkatrészek beszállítóit vagy másokat találjanak, sőt új öntvényformákat készíttessenek el a hiányzó alumínium vagy műanyagalkatrészek pótlására. A forgalom és a megrendelések jelenleg mintegy 40 %-kal csökkentek. Nem ritka, hogy versenyképessége megőrzése érdekében sok gyártó délkelet-ázsiai beszállítókhoz fordul.

5.4

A forgalmazás és az értékesítés utáni szolgáltatások ágazatát a vállalkozások kisebb mérete (kkv-k és családi vállalkozások) miatt is súlyosan érinti a válság és a tevékenységek csökkenése. Például Spanyolországban 2008-ban 25 %-kal csökkent az eladási helyek száma, ami több mint 6 000 személy elbocsátását vonta maga után. Ha a tendencia nem változik, 2009 és 2010 között várhatóan a vállalkozások és a kereskedők mintegy 25 %-a és az ügynökök 60 %-a fejezi be tevékenységét Spanyolországban. A válságnak a forgalmazói hálózatra gyakorolt hatása további költségeket generál a gyártók számára is, akiknek ki kell segíteniük a hálózatot a piac fenntartása érdekében, hogy kiaknázhassák a gazdasági fellendülést, amikor az elérkezik.

5.5

Az EGSZB attól tart, hogy amennyiben az ágazat támogatását célzó politikák nem születnek meg minél előbb, 2010-ben a munkahely-megszűnések újabb, jelentős hullámára lehet majd számítani. Szükségesnek tartja a szociális párbeszéd fejlesztését az ágazat foglalkoztatottságának elősegítése érdekében azáltal, hogy ösztönzi az egész életen át tartó képzést és a munkavállalók specializációját, ezzel egyidejűleg pedig a foglalkoztatási bizonytalanság mérséklésére törekszik.

5.6

A motorkerékpárok iránti középtávú keresletet támogató intézkedések eleddig esetiek és elégtelenek voltak. Szemben a gépjárműgyártás ágazatában tapasztaltakkal, Európában egyedül Olaszország vezetett be gyors ütemben roncsprémiumot, mely pozitív hatással járt az olasz, és ebből adódóan az európai piacra, mindamellett, hogy ösztönözte a leginkább környezetszennyező járművek forgalomból való kivonását. Olaszországban a 2009 első két hónapjában megfigyelhető, mintegy 35 %-os piaci veszteség után pozitív helyzet alakult ki az alacsony hengerűrtartalmú robogóknál, amelyek esetében 500 euró hozzájárulás járt az elavult járművek leselejtezéséért. Negatívak a számok a motorkerékpárok és a segédmotoros kerékpárok esetében, ahol több mint 20 %-os a csökkenés. Több hónappal annak előzetes bejelentése után Spanyolország júliusban határozott a roncsprémiumról a motorkerékpárok esetében, de még nem kezdte meg annak végrehajtását, ami várakozó állásponton tartja a fogyasztókat, és ezáltal fékezi a vásárlást (január és augusztus között a 2008. év hasonló periódusához képest a segédmotoros kerékpárok eladása 52 %-kal, míg a motorkerékpároké 43 %-kal csökkent). Ebből a példából is egyértelműen látszik egy európai szabályozási keret fontossága, amely elősegítené a stabilitást a nemzeti piacokon, és ezáltal növelné a fogyasztók bizalmát.

5.7

A keresletet támogató intézkedések minden bizonnyal előnyösek a felhasználók számára, nem oldják azonban feltétlenül meg az alkatrészgyártók, vagy az európai motorkerékpár-ágazat problémáit. Olaszországban például az 500 eurós fix hozzájárulás exponenciális módon elősegítette a 125, illetve a 150 köbcentiméteres, 1 500–2 000 eurós listaárú, Tajvanból importált kisrobogók eladását, kisebb mértékben a magasabb listaárú európai járművekét, míg a 6 000–8 000 eurós listaárú motorok iránti keresletet nem tudta fenntartani. Az európai alkatrészgyártóknak semmilyen haszna nem lett az intézkedésből, mivel nem szállítanak az ázsiai gyártóknak. Annak érdekében, hogy az ágazat egésze részesedjen a haszonból, olyan kereslet-támogatási intézkedésekre van szükség, amelyek a támogatott járművek listaárával egyenes arányban növekvő hozzájárulást biztosítanak, főként az alacsonyabb környezeti kárt okozó és fejlettebb biztonsági rendszerrel rendelkező járművek esetében.

5.8

Sürgősen lehetővé kell tenni az ágazatban működő európai uniós vállalkozások számára a finanszírozáshoz való hozzájutást, hogy (mind a gyártók, mind az alkatrész-előállítók) szembe tudjanak nézni a válság által okozott járulékos költségekkel, és továbbra is be tudjanak fektetni a kutatásba, a fejlesztésbe és az innovációba. Ez teszi lehetővé számukra, hogy a minőségre és az innovációra építve, egyre környezetbarátabb és biztonságosabb járművek gyártásával versenyképesek maradjanak.

6.1

Amennyiben az első félév negatív eredményei az év egészére vonatkozóan is megmaradnak, 2010-ben a teljes ágazat hitelképessége csökkenni fog a bankoknál. Még egy hirtelen helyreállás esetén is csökken a befektetési, valamint a kutatási és fejlesztési képesség, ami középtávon negatív hatással jár, sérülékenyebbé téve ezzel a vállalkozásokat, ami a foglalkoztatás terén járhat utólagos káros hatással.

6.2

Az utóbbi évtizedben, az Euro 1 szabvány 1999-es bevezetésétől a jelenleg alkalmazott szabványokig, az ágazat jelentősen csökkentette szennyezőanyag-kibocsátását: 90 %-kal a CO és a HC esetében, valamint 50 %-kal a NOx esetében. A zajártalom csökkenése tekintetében is biztatóak az eredmények; a teljes ágazat (beleértve a fogyasztók szervezeteit is) további tökéletesítéseken dolgozik, amelyek a jóváhagyott kipufogórendszerek kizárólagos alkalmazása és környezetbarátabb vezetési stílus által már vezetés közben valósíthatók meg. A biztonságot illetően az ágazat fejlett fékezőrendszerek kifejlesztésével bizonyított az innováció területén, amely rendszerek egyre terjednek a különböző típusú motorkerékpárok esetében, beleértve ebbe az olyan új építésű járműveket is, mint a háromkerekű motorok és a quadok.

6.3

Az Európai Bizottság irányelvjavaslatot készít elő a motorkerékpárokról, amelyet 2010 első hónapjaira várnak. Bár fontos lenne a további fejlődés a környezetvédelem és a biztonság terén, a jelenlegi gazdasági helyzetben alapvető fontosságú a katasztrofális változások elkerülése, valamint a tényleges ágazati kapacitások és a szereplők súlyának figyelembevétele. Az új európai normákat illetően szükséges, hogy az ágazat által megvalósítható célkitűzéseket javasoljunk, melyeket fokozatosan ültetünk át, a tervezés, a gyártás és a piac által megszabott menetrend függvényében. Az új rendeletben olyan megközelítést kellene választani, amely lehetővé teszi az ágazat számára saját innovációs képességének kamatoztatását azáltal, hogy magas fokú rugalmasságot biztosít számára, figyelembe véve a piaci konjunktúrát és a termékek (műszaki és piaci jellemzők alapján vett) széles skáláját, főként a fejlett fékrendszerek elterjedtsége tekintetében. Az ágazat a környezetvédelem és a közlekedésbiztonság területén már mutatott be ilyen irányú javaslatokat az Európai Bizottságnak.

6.4

A „hagyományos” gyártók – különösen a jelenlegi gazdasági helyzetben – egyre inkább ki vannak téve a főként Kelet–Ázsiából eredő alacsony ár/alacsony minőség adta versenynek, főleg a kis és közepes hengerűrtartalmú motorkerékpárok kis haszonkulccsal járó piacán. A felmérések az bizonyítják, hogy ezek a behozott járművek gyakran nem felelnek meg az egységes európai szabványnak, ami kockázatokat rejt magában a fogyasztóra és a környezetre nézve egyaránt. Az EU-ba importált kínai motorkerékpárok közül kiválasztott mintán végzett tesztek tanúsága szerint a szabványtól való eltérés következtében az uniós típus-jóváhagyási előírásokhoz képest akár 35 %-kal hosszabb lehet a féktávolság, és akár hússzoros a károsanyag-kibocsátás. Léteznek problémák az Európában gyártott járműveknek vagy járműrészeknek a feltörekvő országok gyártói általi hamisításával kapcsolatban is, és a megfelelőségi tanúsítványt is hamisítják egyes kereskedelmi cégek, amelyek a szabványnak nem megfelelő járműveket importálnak az EU-ba. Az EU piacának egy szelete igen érzékeny az árra. Annak biztosítására, hogy itt jogszerű legyen a verseny, hatékonyabb felügyeletre van szükség a típusjóváhagyás terén, a piacokon pedig az eladásra szánt járműveken az illetékes hatóságok, illetve műszaki ellenőrző szolgálatok által végzett szigorú „gyártás-megfelelőségi” ellenőrzés útján kell megbizonyosodni a termékek megfelelőségéről és a szellemi tulajdon tiszteletben tartásáról.

6.5

A „hagyományos” gyártóknál ezzel ellentétben a vevők a designt, a termékek minőségét és innovációs, valamint biztonsági szintjét értékelik. Ez igaz a márkájuk által fémjelzett felsőkategóriás, kis és közepes hengerűrtartalmú járművekre is, de főként a nagy hengerűrtartalmúakra, amelyek magas hozzáadott értékkel rendelkeznek és különleges technikai megoldásaik által tűnnek ki. Ezeket a termékeket érinti a leghátrányosabban a jelenlegi gazdasági verseny. A piacon mostanában megjelent, technológiailag fejlettebb termékek, így például a hibrid vagy elektromos járművek elterjedése nagyrészt a közszféra támogatásától, így a jelenlegi válság leküzdésére való általános képességtől is függ.

6.6

A szabadkereskedelmi megállapodásokra kiemelt figyelmet kell fordítani annak biztosítása érdekében, hogy a vámilletékek kölcsönös liberalizációja az EU és Délkelet-Ázsia országai között mindkét fél számára előnyös legyen, valamint a nem tarifális jellegű korlátozások megszüntetésére (például a 250 köbcentiméternél nagyobb motorok kivonása a forgalomból Kínában), melyek súlyos problémákat okoznak az európai exportőröknek.

6.7

A jelenlegi kihívásokkal való szembenézés érdekében az európai gyártóknak – csakúgy, mint a múltban – a szerkezetváltások, fúziók és átvételek által fémjelzett úton kell haladniuk, és újabb együttműködéseket kell kifejleszteniük annak érdekében, hogy maximalizáljanak minden létező szinergiát.

6.8

Az európai alkatrészgyártók túlélése kiemelt fontosságú a kifejezetten európai gyártás speciális jellegének megőrzéséhez, amely a fogyasztók szemében az exkluzivitással párosul. Emiatt el kell kerülni annak megismétlődését, ami például a kerékpárgyártó ágazatban történt, ahol is olyan fontos alkatrészek gyártói tűntek el, mint amilyen például a kerékpárvázak gyártása, s ennek eredményeképpen ma Európa Kínától függ a biciklik összeszerelésénél.

6.9

Az európai alkatrészgyártók nem versenyképesek az ár tekintetében, ezért szükségszerűen az innovációra, és a gyártókkal együtt a design fejlesztésére kell helyezniük a hangsúlyt a méretgazdaságosság megteremtése érdekében – ahol ez lehetséges – valamint hatékony partnerségre kell törekedniük, amely szavatolja a megrendelések folyamatosságát a felsőkategóriás termékek gyártói és értékesítői között.

6.10

A teljes motorkerékpár-gyártó ágazatra vonatkozó, a CARS21-hez hasonló megközelítésre kell törekedni, amenynyiben jobban meg szeretnénk felelni ezeknek a kihívásoknak, valamint elő kívánjuk segíteni az ágazat versenyképességét és a foglalkoztatást.

6.11

A 7. keretprogram kutatási alapjai hozzájárulhatnak ezekhez a célkitűzésekhez azáltal, hogy előnyben részesítik a gyártást Európában végző, illetve európai leányvállalattal rendelkező vállalkozásokat. Ehhez egy, a motorkerékpárok ágazatára létrehozott kutatási platform – az autógyártás ágazatához hasonlóan – alapvető hozzájárulást jelenthetne főként a kkv-k számára a kutatási prioritások kijelölését célzó konzorciumokban való részvétel által.

6.12

Az Európai Bizottság nemrégiben cselekvési tervet mutatott be a városi mobilitásra, melynek számos célkitűzése közül az egyik a közlekedés folyamatosabbá tétele, amely a motoros kétkerekű járművek egyik sajátossága. A válság sebezhetővé tette a motoros járművek ágazatát, azonban hosszú távon hasznot fog jelenteni számára az alacsony kibocsátású alternatív járművek iránt főként a városokban megmutatkozó növekvő igény a fenntartható mobilitás jegyében, feltételezve, hogy a jelenlegi gazdasági nehézségeket középtávon helyrehozhatatlan károk nélkül le lehet küzdeni.

28.12.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 354/35

—

képes valamennyi európai régióban (gyakran torz) világpiaci feltételeknek megfelelően termelni,

—

egyszersmind megfelel a termeléssel szemben támasztott minden elvárásnak (minőség, biztonság, a természetes erőforrások kímélete, állatjólét stb.), és az európai költségekkel is megbirkózik,

—

mindemellett vonzó béreket kínáló, modern munkaerőpiacot biztosít, melyet a foglalkoztatás, a biztonság, a képzés és a továbbképzés magas színvonala jellemez.

—

egyre kiszámíthatatlanabb piacok csökkenő tendenciájú termelői árakkal,

—

a forgalmazói és értékesítési ágazat egyre növekvő piaci ereje a termelőkkel szemben,

—

a helyi és regionális minőségi termékek termelésével és értékesítésével kapcsolatos egyértelmű problémák. Ebből a szempontból nincs külön szabályozás a helyi és regionális piacra termelő mezőgazdaságra vonatkozóan.

—

nem elég fenntartani és – ha a piaci helyzet megkívánja – bevetni a piac stabilizálását célzó kisszámú, még meglévő intézkedést: új, a WTO-val összhangban lévő elképzeléseket kell kidolgozni és bevezetni a piac stabilizálására,

—

a nemzetközi agrárpiacokon egyre gyakrabban megfigyelhető megjósolhatatlan eseményekre való tekintettel az agrártermékeket érintő válsághelyzetek megelőzése érdekében el kell kezdeni stratégiai módon gondoskodni tartalékokról,

—

emellett meg kell fontolni, hogy termelői szervezetek, illetve ágazati megállapodások segítségével miként lehet stabilizáló hatást gyakorolni a piacokra.

—

a tej csomagolása legelő teheneket ábrázoljon, ha a tej olyan állatoktól származik, amelyeket már nem legeltetnek. Ehelyett árnyaltabb megközelítést kellene támogatni a piacon (a szénával táplált vagy legeltetett tehenektől származó tejre irányuló programoktól kezdve egészen a termelői vagy kisszövetkezetek által a regionális piacon történő értékesítésig),

—

regionális megjelölésekkel reklámozzanak olyan termékeket, amelyeket pedig máshol állítanak elő.

—

Az első és a második pillér közvetlen kifizetéseit kizárólag ténylegesen kereső tevékenységet folytató gazdák, tájmegőrző szervezetek, illetve kultúrtájak megőrzésével foglalkozó más intézmények felé irányítsák,

—

Az első és a második pillér közvetlen kifizetései vegyék figyelembe az egyes gazdaságokban meglévő és keletkező munkahelyeket,

—

fontos, hogy az első és a második pillér közvetlen kifizetései a mezőgazdaságnak azokat a társadalmi szolgáltatásait honorálják, amelyek nélkülözhetetlenek az európai agrármodell megőrzéséhez. A gazdák jövedelme elsősorban egy szabályozott, a termelési költségeket elismerő piac áraiból kellene, hogy származzon.

—

az EU-n belüli rendkívül különböző agroklimatikus feltételekre való tekintettel az első és a második pillér közvetlen kifizetéseinek olyan összetevőkkel is kellene rendelkezniük, amelyek a tagállamokon átnyúlóan kiegyenlítik a gazdálkodók agroklimatikus feltételektől függő költségeit. (5)

28.12.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 354/43

1.1

A világgazdaság integráltsági foka meghalad minden eddigi mértéket. A többpólusú világunkban tapasztalható globális válságok újfajta irányítást és fokozott legitimitást tesznek szükségessé a nemzetközi szervezetek számára. E legitimitásnak közös értékeken, normákon és célkitűzéseken, koherencián és hatékonyságon, valamint az összes ország és polgáraik iránti befogadókészségen kell alapulnia. Az EGSZB támogatja az Európai Uniót abban, hogy aktívan részt vegyen a nemzetközi szervezetek egy ilyenfajta új irányításának kidolgozásában.

1.2

Már a jelenlegi válság előtt is elismerték, hogy szükség van a nemzetközi szervezetek, az ENSZ-intézmények és a Bretton Woods-i intézmények megreformálására; a pénzügyi és gazdasági válság kirobbanása óta pedig a reformfolyamat további lendületet kapott. Amint nyilvánvalóvá vált, hogy a pénzügyi válság következményei visszafordíthatatlanok, a G20-csoport vezető szerepet vállalt a reagálásban. A G20-folyamat viszonylag kedvezően fogadott eredményei ellenére döntéseinek legitimitása kétséges. Az EGSZB kéri az EU-t, hogy dolgozzon ki hatékony kapcsolatokat a G20-folyamat és a reprezentatív ENSZ-intézmények között, illetve erősítse meg az ECOSOC-ot.

1.3

A feltörekvő és a fejlődő országoknak kiemelkedőbb szerepet kell kapniuk a nemzetközi szervezetek irányításában. Az EGSZB támogatja a Világbank és az IMF további átalakítását úgy, hogy az ilyen országok nagyobb mértékben legyenek képviselve.

1.4

A nemzetközi szervezetek irányításának az ENSZ Alapokmányán és az ENSZ által kiadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatán kell alapulnia. Az EU mindig is határozottan kiállt a többoldalú együttműködés mellett, és az EGSZB teljes mértékben támogatja ezt a politikát. Az EGSZB megjegyzi ugyanakkor, hogy megváltozott a multilaterális értékek ösztönzésének környezete, és ezért úgy véli, hogy felül kellene vizsgálni az Európai Bizottságnak a többoldalúság felé vezető uniós politikákról kiadott közleményeit.  (1)

1.5

Annak ellenére, hogy a nemzetközi szervezetek adott esetben rendelkeznek világos célkitűzésekkel, döntéseik következményeinek nem megfelelő nyomon követése és a hatások felmérésének hiánya miatt hatékonyságuk nem maximális. Az EU olyan nyomonkövetési rendszereket dolgozott ki, amelyek bevált gyakorlatként nemzetközi szinten is átvehetőek az összetett többszintű lépések figyelemmel kísérésére. Az EGSZB arra ösztönzi az EU-t, hogy vezesse be ezeket a nyomonkövetési rendszereket a nemzetközi szervezetekre.

1.6

Az EGSZB támogatja, hogy egy újabb pénzügyi válság elkerülése érdekében a nemzetközi szervezetek kapjanak nagyobb hatáskört a pénzügyi piacok nemzetközi szintű szabályozására. Az EGSZB támogatja a következő területek fokozottabb szabályozását európai és nemzetközi szinten: a tartalékok növelése, a fedezeti alapok szabályozása, az adóparadicsomok megszüntetése, a túlzott és abnormális juttatások helytelenítése, a tőkeáttételi kockázat csökkentése, valamint a felügyeleti hatóságok megszilárdítása nemzetek feletti szinten.

1.7

Az EGSZB minden olyan uniós kezdeményezést támogat, amelynek célja a nemzetközi szervezetek közötti együttműködés és összhang elősegítése. Az EGSZB sürgeti az EU-t, hogy tegyen lépéseket Angela Merkel kezdeményezésének nyomán, és könnyítse meg a nemzetközi szervezetek közötti formális párbeszédet az ILO tisztességes munkára vonatkozó menetrendjén alapuló együttműködés előmozdítása érdekében.

1.8

Az EGSZB üdvözli az Európai Parlament állásfoglalását, amely az ILO aktualizált egyezményeinek ratifikálására kéri fel az uniós tagállamokat; támogatja ezenkívül az Európai Parlament és az Európai Bizottság kezdeményezését, miszerint készüljön ajánlás a tagállamok számára az ILO eddigi egyezményeinek ratifikálására és az azok végrehajtásához való aktív hozzájárulásra. Az EGSZB aktívan részt kíván venni ennek az ajánlásnak az elkészítésében.

1.9

Az EGSZB elismeri, hogy az EU „puha befolyást” fejt ki a nemzetközi szervezetek irányítási struktúráiban, ugyanakkor úgy véli, hogy az EU-nak minden nemzetközi szervezettel kapcsolatosan ki kellene dolgoznia egy stratégiát erejének növelése és pozíciójának megerősítése érdekében. Az ilyen stratégiák kidolgozása során konzultációs megbeszéléseket kellene tartani az EGSZB-vel.

1.10

Az EGSZB reméli, hogy az új Lisszaboni Szerződés, az új külügyi főképviselői tisztség és a megerősített diplomáciai együttműködés eredményeként az EU egységesebben lép fel és jobb pozícióba kerül a nemzetközi szervezeteken belül. Az EGSZB arra ösztönzi az EU-t, hogy külpolitikáiban következetes módon, célkitűzéseivel összhangban járjon el.

1.11

Az új irányítási struktúra kialakításának folyamata nem nagyon átlátható. A szociális partnereket és a reprezentatív civil szervezeteket be kellene vonni, és az EGSZB elvárja az EU-tól, hogy könnyen hozzáférhetővé tegye az ezzel a folyamattal kapcsolatos információkat.

1.12

A nemzetközi szervezetek eredményesebben működhetnek akkor, ha nyitottak a reprezentatív civil szervezetekkel, a szakszervezetekkel és a munkaadói szervezetekkel való konzultációra. Ezeket a szervezeteket be kell vonniuk átlátható konzultációs struktúráikba és nyomonkövetési rendszereikbe is. Az EGSZB azt várja az EU-tól (az Európai Bizottságtól és a tagállamoktól), hogy mozdítsák elő és könnyítsék meg a civil szervezetekkel és a szociális partnerekkel való fokozottabb konzultációt a nemzetközi szervezetek jövőbeli irányítási struktúráiban.

2.1

A nemzetközi szervezetek irányítási rendszeréről folytatott vita nem új, de a világszintű pénzügyi válság gyors elterjedése és mélyreható következményei rámutattak a globális irányítás gyengeségére a globalizálódott gazdaságban, és feltárták az összes ország közötti nagymértékű kölcsönös függést. Nem elég, hogy a válság kihat az összes gazdaságra, még jelentős foglalkoztatási válságot is kiváltott, ami több millió, amúgy is kiszolgáltatott munkavállalót és vállalkozást érint. Annak érdekében, hogy a válság negatív hatásait a lehetőségekhez mérten csökkentsük és elkerüljünk egy újabb, jövőbeni krízist, a pénzügyi ágazatot – ahonnan a válság kiindult – jobb szabályozásnak kell alávetni. De ez nem minden. Egy fenntartható és értékalapú gazdaság létrehozásához új és hatékonyabb, felelősebb és átláthatóbb irányítást kell kialakítani a világgazdaság számára.

2.2

Jelen vélemény a szociális, gazdasági és pénzügyi politikákat irányító nemzetközi szervezeteket (ENSZ, WTO, ILO, Világbank, Nemzetközi Pénzügyi Alap (IMF), OECD, illetve a G20-csoport és a Pénzügyi Stabilitási Tanács) helyezi a középpontba, tekintettel azok jelenleg folyó reformjára és a pénzügyi válság kontextusára.

2.3

A világ jelentős globális válságokkal szembesül, amelyekkel csak világszinten lehet eredményesen szembeszállni. Ez nemcsak a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válságra igaz, hanem az élelmiszer-, a víz- és az energiaellátás, az elszegényedés, a környezetvédelmi problémák – köztük az éghajlatváltozás –, a biztonság és a fokozódó migráció jelentette válságra is.

2.4

A globalizáció megváltoztatta a gazdasági kapcsolatokat, és ennek tükröződnie kell a globális gazdasági irányítási struktúrákban. Változóban vannak az erőviszonyok: az úgynevezett BRIC-országok (Brazília, Oroszország, India, Kína) mind gazdasági, mind politikai és stratégiai értelemben is egyre fontosabbá válnak. Egy (a hidegháború idejére jellemző) kétpólusú világból egy (az USA egyeduralmával fémjelzett) egypólusún keresztül egy többpólusú világ jön létre. Az új globális irányítási modellt képviselő intézményekben szerephez kell juttatni a feltörekvő gazdaságokat és a fejlődő országokat is.

2.5

Ezeket a kihívásokat csak legitim intézmények képesek kezelni. Az új irányítási struktúra csak akkor rendelkezik ezzel a legitimitással, ha politikái koherensek, azok végrehajtása eredményes, és minden nemzetre és állampolgárra nézvést befogadó.

2.6

Az elmúlt években számos kezdeményezés született a nemzetközi szervezetek globális irányítási rendszerének felülvizsgálatára és az ENSZ megreformálására. Az ENSZ állandó koordinátorának vezetésével nemzeti szinten előrelépés történt a „Delivering as One” projektben. 2009-ben az ENSZ-rendszer koordinációs főtanácsa bejelentette, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetei és a Bretton Woods-i intézmények közösen kilenc kezdeményezést indítanak. A világgazdaság új irányítási rendszerének kialakítása során az ECOSOC szerepének és hatáskörének megerősítését javasolták. A pénzügyi és gazdasági válság kirobbanása óta a reformfolyamat a G20-ak vezetésével felgyorsult.

2.7

A G20-csoportot alkotó országok vezetői 2009. szeptember 24–25-én az egyesült államokbeli Pittsburghben olyan döntéseket hoztak, amelyek alapvetően meg fogják változtatni a nemzetközi szervezetek irányítását. Úgy határoztak, hogy a G20-csoport lesz a nemzetközi gazdasági együttműködés elsődleges fóruma. Azt is eldöntötték, hogy folytatni fogják a pénzügyi piacok szabályozására irányuló erőfeszítéseiket, és a minőségi munkahelyeket helyezik a gazdasági felépülés középpontjába. Megállapodtak abban, hogy kialakítják az erős, fenntartható és kiegyensúlyozott gazdasági növekedés keretét, illetve elkötelezték magukat amellett, hogy közös – középtávú – célkitűzéseket határoznak meg makrogazdasági, adó- és kereskedelmi politikáik számára, amelyeknek összhangban kell lenniük a világgazdaság fenntartható és kiegyensúlyozott növekedésével. Felhatalmazták az IMF-et arra, hogy a párbeszéd megkönnyítése érdekében támogatást nyújtson a politikák értékelése terén. Ezáltal nagymértékben növelték az IMF szerepét, amelyet egy 500 milliárd USD-t kitevő kiegészítő finanszírozás is emelt. A Világbank által a szegénység visszaszorításában betöltött szerepet megerősítette egy hitelbővítés (100 milliárd USD), valamint az, hogy kiemelt hangsúlyt helyez a szegények élelmezés- és energiabiztonságára. A G20-csoport vezetői 2010 júniusában Kanadában, novemberben Koreában, illetve 2011-ben Franciaországban ülnek majd újra össze.

2.8

A G20-csoport vezetői megállapodtak a gazdasági együttműködés struktúrájának megújításában. Az IMF-ben a feltörekvő országok szavazati jogai 5 %-kal nőnek a túlreprezentált kisebb államok kárára. A Világbank is kérte, hogy vizsgálják meg a feltörekvő országok képviseletét a döntéshozatali struktúrájában.

2.9

A G20-csoport találkozóinak viszonylag kedvezően fogadott eredményei ellenére kétséges az általa vállalt vezető szerep legitimitása. A világ legszegényebb országai ki vannak zárva a megbeszélésekből. A G20-ak által megállapított menetrend nem konszenzusos politikán alapul, és nem minden érintett nemzetközi szervezetet vonnak be aktívan. Az ENSZ-en belül komolyan aggódnak amiatt, hogy különösen szociális gazdasági kérdésekben csökken az ENSZ szerepe. Meg kell találni az új egyensúlyt a G20-csoport, az ENSZ és ügynökségei, valamint a Bretton Woods-i intézmények által betöltött szerep között. Várható, hogy új kezdeményezések és elképzelések fognak felmerülni, miközben a gazdasági és politikai viszonyok állandóan és sebes ütemben változnak.

2.10

A G20-csoport országainak hatékony kapcsolatokat kell kialakítaniuk az ENSZ képviseleti folyamataival annak érdekében, hogy a világ minden országának érdekeit figyelembe vegyék egy új és befogadó jellegű globális struktúrában, amelyet egy „ENSZ gazdasági és szociális biztonsági tanács”, egy erősen megreformált, megerősített döntéshozatali hatáskörrel rendelkező ECOSOC, vagy egy „Általános Gazdasági Tanács” létrehozása egészít ki. (2) Az EU-nak a fenti változások közepette kell megtalálnia a helyét; egyes megfigyelők attól tartanak, hogy a hatalmi egyensúly változása Európa nemzetközi szintű befolyásának kárára történik.

2.11

Ebben a folyamatban nem jut kellő figyelem a civil társadalom és a szociális partnerek szerepének. Az EGSZB javasolja, hogy a G20-csoport hivatalosan adjon helyet a civil társadalomnak és a szociális partnereknek, és ösztönzi a G20-ak munkaügyi minisztereit, hogy munkájukba vonjanak be a szociális partnereket nemzetközi szinten képviselő intézményeket. Bár vannak olyan nemzetközi szervezetek, amelyekben a szociális partnerek konzultatív státusszal rendelkeznek, a folyamat általánosságában nem elég átlátható, és aktívabban be kellene vonni az olyan képviseleti szervezeteket, mint amilyen az EGSZB vagy a gazdasági és szociális tanácsok.

3.1

A nemzetközi szervezetek új irányításának az ENSZ elvein és értékein kell alapulnia. Bár a nemzetközi szervezetek saját irányítási struktúrával rendelkezhetnek, működésük egészének az Egyesült Nemzetek Alapokmányán, az alapvető emberi jogokon, az emberi méltóságon, valamint a férfiak és nők egyenjogúságán kell alapulnia. Az alapelvek között szerepelnie kell még az igazságosságnak és a nemzetközi szerződések és normák tiszteletben tartásának is. Az irányításnak elő kell mozdítania a társadalmi haladást, a nagyobb szabadságot és a jobb életszínvonalat. A nemzetközi szervezetek új irányítási struktúrájának ösztönöznie kell a fenntartható fejlődést és a társadalmi befogadást, és hatékonyan foglalkoznia kell a főbb világszintű problémákkal.

3.2

Az ENSZ Alapokmányában és az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában foglalt értékek az Európai Unió értékei is. Az EU a szabadság és a méltóság elvén, párbeszéden és stabilitáson, valamint a nemzetközi megállapodások tiszteletben tartásán alapul. Az EU határozottan kiáll a multilateralizmus, az Egyesült Nemzetek Szervezete és annak szerződései mellett. Az EGSZB ezt támogatja. Megjegyzi azonban, hogy megváltozott a multilaterális értékek ösztönzésének környezete, és ezért úgy véli, hogy felül kellene vizsgálni az Európai Bizottságnak a többoldalúság felé vezető uniós politikákról kiadott közleményeit. (Ezek: COM(2001) 231: Hatékony partnerség építése az ENSZ-szel a fejlesztés és a humanitárius ügyek terén, illetve COM(2003) 526: Az Európai Unió és az Egyesült Nemzetek: A multilateralizmus választása.)

3.3

A világgazdaság új irányítási struktúrájának a gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmányán kell alapulnia, és a sürgős társadalmi problémák – például a munkanélküliség, a szegénység, az élelmezésbiztonság és az egyenlőtlenségek növekedése – megoldását kell a középpontba helyeznie. Hozzá kell járulnia a társadalmi igazságossághoz és egy méltányosabb világhoz. Jelentősebb szerepet kell betöltenie a „zöld” gazdaság előmozdításában, a közjavak – például a tiszta levegő és víz, a biológiai sokféleség – védelmében és a CO2 -kibocsátás csökkentésében.

4.1

Az EGSZB felkéri az Európai Bizottságot és más európai intézményeket, hogy aktívan mozdítsák elő a nemzetközi szervezetek újfajta irányítását, amelynek célja a közöttük meglevő összhang növelése, a hatékonyság fokozása a fenntartható fejlődéshez való hozzájárulásban, illetve a tisztességes munkahelyek és a fenntartható vállalkozások létrehozása.

4.2

A nemzetközi szervezetek, különösen az ENSZ és ügynökségei világos célkitűzésekkel rendelkeznek ugyan, de gyakran nem hatékonyak. Még ha a célkitűzéseket nemzetközi szerződésekben és normákban hivatalos formába öntötték is, a végrehajtás gyakran nem megfelelő, és eredményes hatásértékelési rendszer sincs. A nemzetközi intézmények új irányításának nagyobb hangsúlyt kellene fektetnie a határozatok végrehajtására és nyomon követésére.

4.3

A nyomon követésnek egyre nagyobb szerepe van a politikák koherens végrehajtásának biztosításában, valamint abban, hogy a vezetőknek és a politikaalkotóknak iránymutatást adjon ahhoz, hogy hogyan tudnak a számukra legfontosabb területekre összpontosítani. Ezenkívül „korai előrejelzésként” is szolgál, ami segíti a jól időzített és megfelelő fellépést. Az EGSZB ilyen megközelítés alkalmazását és továbbfejlesztését javasolja szélesebb nemzetközi kontextusban és jobb koordináció mellett, a nemzetközi szervezetek szükségleteihez igazítva, tekintettel arra, hogy az összetett többszintű fellépések nyomon követése terén elért európai sikerek hozzájárultak a hatóságok, a szakemberek és a magánszektor közös irányítási kapacitásának fejlődéséhez.

4.4

A nemzetközi szervezetek eredményesebbek lehetnek, ha megerősítik egymás célkitűzéseit. Egyes nemzetközi szervezetek panaszkezelő és kötelező vitarendezési/választottbírósági mechanizmusokkal (WTO), mások pedig fejlett felügyeleti mechanizmusokkal rendelkeznek, bár végrehajtási hatáskörük nincs (ILO). A nemzetközi szervezetek politikái nem mondhatnak ellent egymásnak, és az ENSZ szervezetei, a nemzetközi pénzügyi intézmények és az EU céljai csak akkor érhetők el, ha összefognak egymás értékeinek– pl. a nemek közti egyenlőség, a fenntarthatóság, a tisztességes munka és a kereskedelem liberalizációja – előmozdítása érdekében.

4.5

A pénzügyi intézmények – az IMF, a Világbank és a Pénzügyi Stabilitási Tanács – irányítása a globális gazdaság nemzetközi irányításáról szóló vita egyik központi kérdése. A pénzügyi piacok szabályozása és átláthatóbbá tétele még soha nem volt ennyire sürgős feladat, mivel pusztán nemzeti szinten már nem hozhatók meg a megfelelő intézkedések. Annak érdekében, hogy a jövőben a nemzetközi szervezetek eredményesebben tudják megelőzni a válságokat, az EGSZB megítélése szerint egyenlő mértékben kell növelni a pénzügyi piacok nemzetközi szintű szabályozására vonatkozó hatáskörüket, kerülve ugyanakkor a túlzott korlátozásokat, a fojtogató bürokráciát. Az EGSZB támogatja többek között a következő területek fokozottabb szabályozását európai és nemzetközi szinten: tartalékok emelése, a fedezeti alapok szabályozása, az adóparadicsomok megszüntetése, a túlzott és abnormális juttatások megakadályozása, a tőkeáttételi kockázat csökkentése, valamint a felügyeleti hatóságok megszilárdítása nemzetek feletti szinten.

4.6

Fokozott nemzetközi együttműködésre van szükség a pénzügyi válság reálgazdaságra gyakorolt hatásának enyhítéséhez. A világgazdaság biztonságossá tételéhez erőteljesebb, határozottabban értékalapú szabályozásra van szükség. Angela Merkel német kancellár jelentős kezdeményezést tett ebben az irányban: a WTO, a Világbank, az IMF, az ILO és az OECD részvételével 2009 elején tartott találkozón javaslatot tett a fenntartható gazdasági irányítás chartájára, (3) amely lefektetné a közös célkitűzések elérését célzó koherens politikák alapjait, és amelyben az egyes szervezetek a saját hatáskörükön belül maradva vennének részt. Ez alapján a charta alapján a G-20-ak vezetői pittsburghi ülésükön megfogalmazták „A fenntartható gazdasági tevékenység alapértékei” c. dokumentumot, amelyben lefektették a különféle érdekeltekkel – fogyasztókkal, munkavállalókkal, befektetőkkel és vállalkozókkal – szembeni felelősségüket a tekintetben, hogy koherens gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi stratégiák révén fokozzák az emberek jólétét. Az OECD a vállalatirányításra, a multinacionális vállalkozásokra, a korrupció elleni küzdelemre és az adóügyi együttműködésre vonatkozó meglévő normáira alapozva kidolgozta „A XXI. század átfogó normáját”. (4) A Stiglitz-bizottság határozott intézkedéseket javasol a csökkenő kereslet ellensúlyozására, a munkahelyteremtésre és a millenniumi fejlesztési célok elérésére. Az EGSZB azt ajánlja, hogy az EU és a tagállamok támogassák ezeket a kezdeményezéseket.

4.7

Az ILO-nak különleges szerepet kell játszania az új irányítási struktúrában. Alapvető munkaügyi normái, valamint a tisztességes munka és a fenntartható vállalkozások koncepciója utat mutatnak a foglalkoztatási válság kezeléséhez. 2009 júniusában tartott, 98. konferenciáján az ILO-ban részt vevő három fél elfogadta a Globális Foglalkoztatási Paktumot, amely a negatív foglalkoztatási és növekedési tendenciák visszafordítását célzó intézkedéscsomagot takar. Az EGSZB sürgeti az EU-t, hogy az ILO tisztességes munkára vonatkozó menetrendje alapján szorgalmazza formális párbeszéd elindítását a nemzetközi szervezetek között a foglalkoztatásról, a vállalkozásfejlesztésről, a szociális védelemről, az emberséges munkakörülményekről, a szilárd munkaügyi kapcsolatokról és a munkajogokról.

4.8

Az erősebb koherencia érdekében az EGSZB azt tanácsolja, hogy az EU az Unión belül és azon kívül is mozdítsa elő a naprakész ILO-egyezmények ratifikálását és a tisztességes munkára vonatkozó menetrend végrehajtását. Az EGSZB különösen azoknak az egyezményeknek a ratifikálását és végrehajtását sürgeti, amelyek a legszorosabban kapcsolódnak a tisztességes munkára vonatkozó menetrendhez, köztük a munkahelyi egészséggel és biztonsággal, valamint a szociális biztonsággal kapcsolatos egyezményekét, valamint a közbeszerzési szerződések munkaügyi záradékairól szóló 94. sz. egyezményét. Az uniós szabályok nem mentik fel a tagállamokat a ratifikált ILO-egyezmények értelmében vállalt kötelezettségeik teljesítése alól. Az EGSZB támogatja az Európai Parlament 2009. november 26-i állásfoglalásában az Európai Bizottsághoz intézett felhívást, hogy dolgozzon ki a tagállamoknak szóló ajánlást a naprakész ILO-egyezmények ratifikálására vonatkozóan, és aktívan járuljon hozzá végrehajtásukhoz. A globalizáció szociális dimenziója, (5) valamint a Tisztességes munka mindenki számára  (6) tárgyban készült véleményeit követően az EGSZB szeretne tevékenyen részt venni az ajánlás kidolgozásában.

4.9

Emellett az EGSZB minden olyan uniós kezdeményezést támogat, amelynek célja a nemzetközi szervezetek közötti, konkrét témákra irányuló együttműködés ösztönzése. Jó példa erre a WTO és az ILO közti foglalkoztatással kapcsolatos, a Világbank és az ILO közti szociális biztonsági kérdésekre irányuló, valamint a Világbank és az IMF közti, az alapvető munkaügyi normák végrehajtását célzó együttműködés. A legfontosabb kérdések a fiatalok foglalkoztatása, a mikrofinanszírozás és a szociális biztonság.

5.1

A fejlődő és a feltörekvő országoknak határozottabb szerepet kell játszaniuk a nemzetközi szervezetek által elfogadandó új globális irányítási struktúrákban. Integrációjuknak azonban az ENSZ-szabályokon és az emberi jogok tiszteletben tartásán kell alapulnia. A nemzetközi szervezetek politikáinak azt a célt kell szolgálniuk, hogy a fejlődő és feltörekvő országokban megvalósuljon a tisztességes munka, és betartsák az ILO alapvető munkaügyi normáit. A Világbanknak és az IMF-nek további átszervezéseket kell végrehajtania azért, hogy intézményeikben és eljárásaikban javuljon a szegényebb országok képviselete és befolyása.

5.2

Támogatni kell a fejlődő országokat, elősegítendő a WTO döntéshozatali folyamatában való hatékony részvételüket. Rendelkezniük kell azokkal az eszközökkel, amelyek révén felkészültebben vehetnek részt a kereskedelmi tárgyalásokban, és ösztönözni kell őket arra, hogy bővítsék kereskedelmi ügyekkel kapcsolatos ismereteiket, valamint a piaci integrációhoz szükséges technikai kapacitásukat és kompetenciáikat. A fejlődő országoknak némi legitim szakpolitikai mozgásteret kell biztosítani a kereskedelmi kapcsolatokban.

5.3

2009 márciusában az IMF elemzést készített arról, hogy az alacsony jövedelmű országok mennyire vannak kiszolgáltatva a pénzügyi világválság és az azt követő recesszió kedvezőtlen hatásainak. (7) Az ILO becslései szerint több mint 200 millió embert fenyeget a mélyszegénység veszélye, ezek többsége fejlődő és feltörekvő országokban él. A „dolgozó szegények”, azaz a napi kevesebb mint 2 USD-t keresők száma 1,4 milliárdra emelkedhet, lenullázva ezzel az elmúlt tíz év alatt a globális szegénység csökkentése terén elért eredményeket. A szegénység súlyosbodása leginkább a nőket érinti majd, tekintve, hogy a világban a szegények 60 %-a nő. Ilyen körülmények között még több erőfeszítést kell tenni a millenniumi fejlesztési célok elérésére. Az EGSZB sürgeti, hogy az EU továbbra is határozottan kötelezze el magát a millenniumi fejlesztési célok elérése iránt.

6.1

Az EU-nak e tekintetben különleges szerepe van a nemzetközi porondon. Az Európai Unió a világ legnagyobb exportőre, a fejlődő országok első számú segélyezője, piaca pedig világszerte referenciának számít. Ennek ellenére egyes kutatások szerint az EU ENSZ-beli pozíciója folyamatosan gyengül. (8) Az emberi jogokról szóló állásfoglalásai a Közgyűlésben kevesebb támogatást kapnak, mint tíz éve, mégpedig azért, mert nőtt az olyan országok, pl. Kína és Oroszország befolyása, amelyek nem hagyják, hogy „belügyeikbe” beleavatkozzanak. (9).

6.2

Az EU számára nagy a tét a globális irányítási rendszert illetően. Az Unió szociális piaci modellje egyedülálló, és különösen alkalmasnak bizonyult a jelenlegi gazdasági válság összetett problémáinak kezelésére. Az EU-nak és intézményeinek határozott lépéseket kell tenniük érdekeik védelme és értékeik előmozdítása érdekében.

6.3

Az EU a világgazdaság irányításával foglalkozó összes nemzetközi szervezetben képviselteti magát, akár tagállamainak igazgatótanácsi tagsága révén, akár az egyes szervezeti tagok politikáinak összehangolása révén, akár közvetve az elnökséget ellátó tag által képviselve, akár közvetlenül, úgy, hogy az Európai Bizottság képviseleti státusszal rendelkezik. A nemzetközi szervezetek többségében az EU csak megfigyelői státusszal rendelkezik (kivétel ez alól a WTO és a FAO), és a befolyásgyakorláshoz „puha eszközöket” alkalmaz. Ez a „gyenge nyomásgyakorlás” és az EU jó szándékon alapuló hálózata eredményes lehet ugyan, az Uniónak azonban határozottan törekednie kellene arra, hogy ahol lehetséges, formális pozíciókat szerezzen. Az EU-nak minden egyes nemzetközi szervezet tekintetében stratégiát kellene kidolgoznia befolyásának növelésére és pozíciójának megerősítésére annak érdekében, hogy előmozdítsa e szervezetek eredményesebb és igazságosabb irányítását.

6.4

Az IMF-ben az EU-t különféle szóvivők képviselik (az EURIMF elnöke, az EKB, az Eurogroup elnöke, az Unió elnökségének pénzügyminisztere), és a pénzügyi és fejlesztési kérdésekben a tagállamok között fennálló ellentétek miatt az Unió nem tud egységesen fellépni. Miközben kereskedelmi kérdésekben az Európai Bizottság fel van hatalmazva az EU képviseletére, más pénzügyi vagy gazdasági kérdésekben még a közös valutával rendelkező és bizonyos jogköreiket az EKB-ra átruházó 16 tagállam sincs feltétlenül közös állásponton. Tekintettel arra, hogy a Bretton Woods-i intézmények, különösen az IMF jelentősége megnőtt, az EGSZB sürgeti az EU-t és intézményeit, hogy javítsák koordinációjukat ezen intézmények irányításán belül. Az EU-tagállamok együttesen az IMF-szavazati jogok 32 %-át birtokolják, szemben az USA 17 %-ával. Az, hogy a kisebb uniós tagállamok befolyása csökken, mivel teret kell engedni a feltörekvő gazdaságoknak, jobban összehangolt uniós politikával ellensúlyozható.

6.5

Az EGSZB arra kéri az EU-t, hogy ösztönözze az IMF-et a – különösen a kkv-k és a gazdák számára – a hitelhez és a finanszírozáshoz való hozzáférést biztosító politikák előmozdítására, mivel ezek a szereplők képezik minden nemzetgazdaság gerincét, és ők biztosítják a legtöbb munkahelyet. Az EGSZB azt is kéri, hogy az EU sürgesse a nemzetközi pénzügyi intézményeket, hogy bocsássanak forrásokat a fejlődő országok rendelkezésére anticiklikus intézkedések végrehajtásához, és eközben tartózkodjanak a prociklikus jellegű intézkedésektől.

6.6

2000 óta az Unió jelentősen növelte a Világbanknak adott pénzügyi hozzájárulását (2008-ban 241 millió euró). Az EGSZB elismeri a Világbanknak a szegénység felszámolásában játszott szerepét, és azt ajánlja, hogy az EU ösztönözze a Világbankot olyan gazdaságfejlesztési politikák elfogadására, amelyek magukban foglalják a tisztességes munkát, valamint az egészségügyi ellátáshoz, az oktatáshoz és más közjavakhoz való hozzáférést. Az EGSZB sürgeti az EU-t, hogy támogassa a Világbankot a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válság által sújtott országok olyan gazdaságélénkítési terveinek finanszírozásában, amelyek középpontjában a fenntartható vállalkozásfejlesztés, a munkahelyteremtés, állami beruházások, aktív munkaerő-piaci politikák, az alapvető szociális biztonság általános kiterjesztése, a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévők számára kiegészítő szociális hálók és a környezetbarát gazdaságba való befektetés állnak.

6.7

Az új Lisszaboni Szerződés értelmében az Európai Parlamentnek együttdöntési hatásköre van a kereskedelmi politikák terén. Az EGSZB számára ez új lehetőségeket teremt arra, hogy megerősítse a Parlamenttel és az Európai Bizottsággal kereskedelmi kérdésekben folytatott együttműködését. Az EGSZB számos idevonatkozó véleményt dolgozott ki kereskedelmi kérdésekről és arról, hogy a kereskedelmi politikákat össze kell hangolni az EU környezetvédelmi és szociálpolitikáival. (10)

6.8

Az Unió sok időt tölt a nemzetközi szervezetekben képviselt nézeteinek és álláspontjainak összehangolására, ezért kevesebb ideje és energiája marad arra, hogy ezekhez támogatókat szerezzen a nemzetközi szervezetek többi tagjától. A fogyatékossággal élők jogairól szóló ENSZ-egyezmény a közelmúltból felhozható pozitív kivételek egyike. A civil szervezetek egy közös álláspont mögé tudnak állni. Az EGSZB megjegyzi, hogy az EU-tagállamok szavazatai konvergenciáról árulkodnak, és arra biztatja az EU-t, hogy készüljön fel az egységes fellépésre annak elkerülése érdekében, hogy tagjainak egyet nem értése miatt veszítsen befolyásából. A Lisszaboni Szerződés remélhetőleg hozzájárul a helyzet javulásához. Az új Szerződés elfogadása, az újonnan létrehozott főképviselői poszt és a megerősített diplomáciai együttműködés lehetőséget kínál az EU nemzetközi pozíciójának erősítésére.

6.9

A nemzetközi szervezetek jobb – koherensebb és ezért hatékonyabb – irányítása felé az első lépést itthon kell megtenni. Az EU által az ENSZ-ben és ügynökségeiben, a G-20-ban és a Bretton Woods-i intézményekben képviselt politikáknak egyazon elveken kell alapulniuk és egyazon célokat kell szolgálniuk, természetesen az adott szervezet mandátumán és struktúráján belül maradva. Sokkal több erőfeszítést kellene tenni a nemzetközi szervezetekben képviselendő koherens politikák kidolgozására. Az uniós politikák fejlesztési célú koherenciája pozitív példa erre. Az EGSZB itt a lisszaboni stratégiában foglalt bel- és külpolitikák közti koherenciára is utal. (11)

7.1

A szociális partnerek és a civil szervezetek részvétele a nemzetközi szervezetek szempontjából alapvető értékek védelmének és előmozdításának előfeltétele. A civil társadalom számára nagy a tét a nemzetközi szervezetek irányítási rendszerét illetően. A közelmúltbeli válság bebizonyította, hogy a civil társadalom, azaz az adófizetők, munkavállalók, fogyasztók, megtakarítók, háztulajdonosok és vállalkozók nagy árat fizetnek azért, mert a globális irányítás erőtlen és eredménytelen.

7.2

Az új irányítási struktúra a magas szintű diplomáciai csúcstalálkozókon formálódik. Ez a folyamat nem igazán átlátható. A civil szervezeteknek és a szociális partnereknek csekély hozzáférésük van a folyamattal kapcsolatos információkhoz, a döntéshozatalról nem is beszélve. A civil szervezetek és a szakszervezetek megpróbálják mozgósítani a közvéleményt, és igyekeznek elérni, hogy kormányaik tegyék közzé a világgazdaság jövőbeli irányítási struktúrájával kapcsolatos elképzeléseiket. Az üzleti világ bizonyos szereplőinek kikérik a véleményét, másokat kirekesztenek. A civil szervezetek és a szociális partnerek nézeteit jobban figyelembe kellene venni a nemzetközi szervezetekre irányuló uniós politikaalkotási folyamatban.

7.3

Nemzeti, regionális és nemzetközi szinten is számos helyes gyakorlatot találunk arra, hogy miként vonható be a civil társadalom a nemzetközi szervezetek irányításába. Nemzetközi szinten az ILO nyújt kiváló példát. A munkaadók és a munkavállalók képviselői az ILO összes intézményében a kormányokkal egyenrangú félként vesznek részt, legyen szó irányításról, döntéshozatalról, szabványosításról vagy nyomon követésről. Az OECD Üzleti és Ipari Tanácsadó Bizottsága (BIAC), valamint Szakszervezeti Tanácsadó Bizottsága (TUAC) szintén jó példa a szociális partnerekkel folytatott intézményes konzultációra. A többi nemzetközi szervezet vagy közvetettebben kéri ki a szociális partnerek és más civil szervezetek véleményét – az ENSZ-ben például konzultatív státusza van nem kormányzati szervezeteknek –, vagy egyáltalán nem foglalkozik ezzel, ilyen például a G-20. A civil társadalom és a szociális partnerek képviseleti szervezetei bevonásának átlátható módon történő intézményesítése megerősíti a nemzetközi szervezetek eredményes irányítását. A nemzetközi szervezeteket is eredményesebbé teheti az, ha a civil szervezetek és a szociális partnerek részt vesznek nyomonkövetési mechanizmusaikban és korai előrejelző rendszereikben.

7.4

Az EGSZB elvárja, hogy az EU bevonja a civil szervezeteket és a szociális partnereket a nemzetközi szervezetek új irányításával kapcsolatos szakpolitikáinak és álláspontjainak kialakításába. Elvárja továbbá, hogy az EU szorgalmazza, hogy a nemzetközi szervezetek nyitottak legyenek arra, hogy irányítási struktúráik megvitatásakor konzultáljanak a civil társadalommal és a szociális partnerekkel. Az érdemi konzultáció átláthatóságot és a dokumentumokhoz való könnyű hozzáférést feltételez, és úgy kell megszervezni, hogy elég idő álljon rendelkezésre az érdekeltek nézeteinek figyelembevételéhez.

7.5

28.12.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 354/50

—

a bővítési folyamat folytatása,

—

a vízumliberalizációs folyamat felgyorsítása Albániával és Bosznia-Hercegovinával, hogy polgáraik vízum nélkül utazhassanak a schengeni övezet országaiba. Tárgyalások megkezdése Koszovóval (1) ebben a témában,

—

minden rendelkezésre álló finanszírozási forrás mozgósítása az infrastrukturális projektekbe történő beruházások maximalizálása érdekében, valamint az újonnan létrehozott nyugat-balkáni beruházási keret felhasználása ilyen célra,

—

a közlekedési közösség létrehozására irányuló szerződés végrehajtása során a társadalmi dimenzió prioritásának megtartása. A Társadalmi Fórum támogatása, hogy hatékony eszköz legyen a megerősített regionális szintű ágazati párbeszédben,

—

a környezetbarátabb szállítási módok – például a belvízi és a vasúti közlekedés – felé történő elmozdulás támogatása a Nyugat-Balkánon,

—

a közös közlekedéspolitika kialakításakor a társadalmi-gazdasági hatás felmérésének figyelembe vétele,

—

a regionális közlekedési főhálózat szükségletekkel összhangban történő korszerűsítésének támogatása,

—

a Nyugat-Balkán további uniós integrációjának támogatása érdekében a TEN-T-politika felülvizsgálata során a délkelet-európai regionális közlekedési főhálózat figyelembevétele a TEN-T jövőbeli részeként,

—

tanulmány készítésének kezdeményezése a közlekedési közösség nyugat-balkáni szerződő feleinek foglalkoztatási helyzetéről. Megfelelő figyelem fordítása a mind a munkaadókat, mind pedig a munkavállalókat célzó képzési programok kialakítására, amelyek célja, hogy jobban megfeleljenek a munkaerő-piaci kihívásoknak,

—

elegendő emberi erőforrás rendelkezésre bocsátása a közlekedési közösség titkársága számára a szociális ügyek és a szociális párbeszéd terén.

—

a konzultatív vegyes bizottságok munkája révén a nyugat-balkáni országok szociális partnereinek ösztönzése arra, hogy vállaljanak aktív szerepet a szociális párbeszédben mind nemzeti, mind pedig regionális szinten,

—

közlekedéspolitikai témájú konferencia szervezése a Nyugat-Balkánon, a nyugat-balkáni országok civil társadalmi szervezetei, az Európai Bizottság és az EGSZB képviselőinek a részvételével, valamint

—

a közlekedési közösséget létrehozó szerződés által felállítandó regionális társadalmi fórumokkal való jövőbeli együttműködés kialakítására és intézményesítésére irányuló mechanizmusok feltárása.

—

a regionális együttműködés megerősítése a közlekedéspolitika és a közlekedési infrastruktúra terén,

—

a közlekedési ágazatba történő regionális érdekű közberuházások hatékony tervezésének biztosítása, valamint a kapacitásépítés fokozása az ágazatban,

—

a szükséges reformok végrehajtása és a közösségi vívmányok átvételi folyamatának felgyorsítása,

—

a kiemelt, valamint a kiegészítő projektek magánfinanszírozásával és társfinanszírozásával (a magán- és a közszféra közötti partnerségekkel) kapcsolatos lehetőségek feltárása, illetve megfelelő környezet kialakítása az ilyen projektekhez,

—

a közbeszerzés átláthatóságának javítása,

—

a határigazgatás javítása és a határátkelőhelyek kapacitásának növelése annak érdekében, hogy a regionális szintű közlekedés felgyorsuljon, minősége pedig javuljon,

—

koherens politikák kialakítása regionális szinten az intermodális közlekedésnek és az intelligens közlekedési rendszerek kiépítésének az ösztönzésére,

—

a szomszédos országokkal fenntartott kapcsolatok további javítása, valamint a kétoldalú kapcsolatokban a nyitott kérdések megoldása,

—

a jelenleg kialakítás alatt álló, a Duna régióra vonatkozó stratégia összeállításában való aktív részvétel annak érdekében, hogy kihasználják az EU-tagállamokkal és a szomszédos országokkal közös infrastruktúra-projekteket, továbbá

—

a szociális partnereknek, valamint más érintett civil társadalmi szervezetek képviselőinek a bevonása a regionális közlekedéspolitika kialakításába, illetve a foglalkoztatási politikák és a reformok összhangjának elérése.

2.2.1

Az EU-nak közvetlen érdeke fűződik a Nyugat-Balkánhoz, hiszen a régió Európa szívében helyezkedik el. Az összes nyugat-balkáni állam vagy tagjelölt, vagy potenciálisan tagjelölt ország. Céljuk elérése érdekében minden, az EU-tagsághoz előírt kritériumot és feltételt teljesíteniük kell. A regionális együttműködés az Európai Unióba való sikeres integráció egyik előfeltétele, és ezért a stabilizációs és társulási folyamat alapvető eleme. Az EU emiatt törekszik a regionális projektek – köztük a központi szerepet betöltő regionális szállítási főhálózat – kialakításának támogatására.

2.2.2

Az EU szerint a közlekedés egyértelmű és megfelelő politikaterület a hatékony regionális együttműködésre, és ezért úgy véli, hogy a nyugat-balkáni közlekedéspolitikának kiterjedt hatása lehet, és a régiót a közösségi vívmányokkal való összhang irányába mozdíthatja el. A közlekedéspolitika jelentőségét az a tény is tovább erősíti, hogy tíz páneurópai közlekedési folyosóból négy áthalad a Nyugat-Balkánon. A régióval kapcsolatos uniós közlekedéspolitikának három fő célkitűzése van. Az első a délkelet-európai közlekedési hálózat modernizálása a társadalmi és gazdasági fejlődés érdekében. A második a forgalom javítása a hálózatban „puha”/horizontális intézkedések bevezetésével. A harmadik pedig a régió támogatása abban, hogy igazodjon a közösségi közlekedéspolitikai vívmányokhoz. E prioritások kifejlesztése érdekében az EU jelenleg tárgyalásokat folytat a nyugat-balkáni országokkal a közlekedési közösséget létrehozó szerződésről (lásd alább a 4.3. pontot).

3.2.1

A vasúti főhálózat teljes hossza 4 615 km, ebből 3 083 km tartozik a folyosók, 1 532 km pedig az útvonalak közé. A vasúti főhálózatnak csupán 15 %-a esik a jó minőségű kategóriába, 19 % pedig rossz vagy nagyon rossz állapotban van. (5)

3.2.2

Az összes szállítási mód között a vasút a leggyengébb láncszem. Egy elérhetőségi elemzés szerint azonos kiindulási és érkezési pontok között a vasúti közlekedés akár 200 %-kal több időt vehet igénybe, mint a közúti. A vasúti infrastruktúra az összes nyugat-balkáni országban fejletlen, emiatt a régió minden országában széles körű beruházásokra van szükség. Kihívás még a gyakorta túl sok munkavállalót foglalkoztató vasúttársaságok átalakítása is.

3.3.1

A Duna (VII. folyosó) (6) 588 km hosszan halad át Horvátországon és Szerbián, a Száva folyó pedig 593 km-en hajózható. A főhálózatba tartozik még hét tengeri és kettő folyami kikötő is. (7) Mintegy 30 km kivételével a Duna jobbára megfelelő állapotban van, a Száva folyó minősége azonban sokkal gyengébb. (8)

3.3.2

A belvízi hajóútvonalak jelentik a legkörnyezetbarátabb és legolcsóbb szállítási módot. Hátránya azonban a szállítás lassúsága.

3.3.3

Az intermodális közlekedés korlátozott mértékű, és jelenleg jobbára abban merül ki, hogy tengeri konténereket szárazföldi úton szállítanak a kikötőkbe és onnan el. A létező intermodális terminálok továbbra is kihasználatlanok, pedig a főhálózatban mintegy 10 %-nyi lehetőség rejlik az intermodális szállítás számára, és ez 2015-ig 15 %-ra is nőhet.

3.3.4

Elmondható, hogy a régió összes országa folyamatosan eredményeket ér el a közlekedési ágazat megreformálásában: végrehajtják a nemzeti közlekedési stratégiájukat és új jogszabályokat és rendeleteket vezetnek be az EU közlekedési vívmányaival és közlekedéspolitikájával összhangban. Általában véve elismerik, hogy a reformoknak összhangban kell lenniük a regionális érdekekkel, ami azt jelenti, hogy nem okozhatnak olyan különbségeket, amelyek akadályozhatják a fejlődést és a főhálózat hatékony irányítását. Amint az EU-hoz való csatlakozás folyamatában is, egyes országok előrébb tartanak, mint mások.

4.1

A Nyugat-Balkán térségének közös közlekedéspolitikája a Délkelet-európai Stabilitási Egyezmény megkötésével indult útnak, 1999-ben. Amint azt fentebb már említettük, az EU a regionális együttműködést a nyugat-balkáni országok számára a jövőbeli uniós tagság előfeltételének tekinti, és a regionális közlekedéspolitika fejlesztéséhez is elengedhetetlennek tartja. Ezért az EU arra ösztönzi a nyugat-balkáni országokat, hogy alakítsanak ki együttműködést a térségen belül, és javítsák a közös közlekedéspolitika terén a koordinációt. A délkelet-európai közlekedési infrastruktúra fejlesztésének ösztönzése érdekében 2004-ben az Európai Bizottság egyetértési megállapodást írt alá a térségbeli résztvevőkkel a regionális közlekedési főhálózat fejlesztésére. A regionális közlekedési infrastruktúrával kapcsolatos tevékenységekkel foglalkozó számos fórumot három összehangolt főszerv váltotta fel: a stratégiai döntéseket a miniszterek éves találkozóján hozzák meg, a megállapodás végrehajtását irányítóbizottság koordinálja, az állandó titkárság szerepét pedig a Délkelet-Európai Közlekedési Megfigyelőközpont (SEETO) látja el. (9) Az egyetértési megállapodás arra kötelezi a feleket, hogy közösen dolgozzanak ki és valósítsanak meg egy 5 évre szóló gördülő cselekvési tervet. A megállapodás egy másik fontos szerepe az, hogy keretet biztosít a Nyugat-Balkánnal kialakítandó közlekedési közösség létrehozásáról szóló szerződés előkészítéséhez vezető összehangolt folyamat számára.

4.2

A Nyugat-Balkánnal kialakítandó közlekedési közösség létrehozásáról szóló szerződés, amellyel kapcsolatban a tárgyalások már folyamatban vannak, a jelenlegi egyetértési megállapodás helyébe lép majd. A szerződés célja egy olyan integrált piac létrehozása az infrastruktúrák, a szárazföldi és vízi (folyami és tengeri) közlekedési hálózatok és szolgáltatások számára, amely szorosan kapcsolódik az Európai Unió ennek megfelelő belső közlekedési piacához. A közlekedési közösség létrehozásával felgyorsulna mind a térségen belüli közlekedési rendszerek, mind pedig az EU és a térség közlekedési rendszereinek összekapcsolása. Az idevonatkozó jogszabályok – köztük a megfelelő szociális közösségi jogszabályok – közelítésének felgyorsítása mellett a közlekedési közösség az utasok és a polgárok számára is hamarabb érezhetővé tenné a csatlakozási folyamatból eredő előnyöket. A közlekedési közösség emellett a közlekedési ágazatban az üzemeltetők és a befektetők számára jogbiztonságot nyújtana, így ösztönözve és gyorsítva a szükséges beruházásokat és gazdasági fejlesztéseket. (10)

4.3

A többi célkitűzés pedig a következő: olyan stabil szabályozási és piaci keret kialakítása, amely képes befektetéseket vonzani minden közlekedési módhoz és közlekedésirányítási rendszerhez; a közlekedési módok hatékonyságának javítása; a közlekedési módok fenntarthatóbb megosztásához való hozzájárulás; valamint gondoskodni arról, hogy a közlekedés fejlesztése mellett a társadalmi haladás és a környezet védelme is kellő hangsúlyt kapjon. Fontos kiemelni, hogy a szerződés bizonyos nyugat-balkáni országokban csak akkor lesz érvényes, ha az összes szükséges jogszabályt bevezetik.

5.1.1

A közlekedési ágazat integrációjának fő hajtóereje a szabályozás összehangolása és a hatóságok közötti koordináció. A regionális közlekedéspolitika fejlesztésének folyamatában részt vevő szereplők számának meghatározásához megfelelő tervezésre és a tevékenységek összehangolására van szükség.

5.1.2

Nemzeti szinten a közösségi jogszabályok végrehajtása arra kötelezi a Nyugat-Balkán országainak kormányait, hogy nagyszabású reformokat tervezzenek és hajtsanak végre a közlekedési, valamint a kapcsolódó ágazatokban. A folyamatot pontosan kivitelezett hatásvizsgálatnak kellene kísérnie.

5.1.3

A közkiadások és a többi érdekelt féllel – ideértve a szociális partnereket és a nemzetközi pénzintézeteket is – való együttműködés hatékony tervezését a közlekedéspolitika hatékony fejlesztésének egyik fontos szempontjaként kell megemlíteni.

5.1.4

Ugyancsak ide tartozó kihívás a nemzeti közlekedési stratégiáknak a regionális érdekekhez való igazítása, valamint a főhálózattal kapcsolatos projekt végrehajtásának koordinálása, amire a főhálózat hatékony irányításának és fejlesztésének támogatásához van szükség.

5.1.5

Végül pedig, de nem utolsósorban a SEETO regionális közlekedési főhálózat kialakítására irányuló többéves cselekvési terveinek kidolgozása is hatékony tervezést és a fellépések regionális szintű koordinációját igényli. Hasonló koordinációra lesz szükség a regionális társadalmi fórumon is, amelyen a Nyugat-Balkán országaiból érkező szociális partnerek és más érdekelt felek – többek közt a civil szervezetek – vesznek majd részt.

5.2.1

A közlekedési ágazatra vonatkozó nemzeti szabályozásnak az uniós jogszabályokhoz és normákhoz való igazítása elsődleges fontosságú. A közlekedéssel kapcsolatos közösségi jogszabályok igen tág területet ölelnek fel: a piaci hozzáférésre, valamint a társadalmi, technikai, adóügyi, biztonsági és környezetvédelmi követelményekre egyaránt kiterjednek. A Nyugat-Balkán országainak emiatt azzal a kihívással kell szembenézniük, hogy a közlekedéssel kapcsolatos uniós joganyag hatalmas részét kell átültetniük és érvényre juttatniuk, amelyek közt nagyszámú rendelet, irányelv és határozat is található. Egy másik kihívás a közösségi joganyag szelektív átültetéséhez és végrehajtásához kapcsolódik.

5.2.2

A nagymértékű széttöredezettség miatt a határátkeléssel kapcsolatos kérdések igen fontosak a délkelet-európai régió számára. Jelenleg a határátkeléshez szükséges várakozási idő jelentősen befolyásolja a főhálózat hatékonyságát és versenyképességét. A nyugat-balkáni résztvevőknek további erőfeszítéseket kellene tenniük a határigazgatás és az eljárások javításához, valamint a várakozási idők csökkentéséhez.

5.2.3

A környezetvédelmi szempontokat is ki kell emelni. A környezetvédelmi előírások alkalmazása az infrastruktúraprojektek kidolgozásakor egyre fontosabbá válik. Mivel az uniós jog jelentős részét környezetvédelmi jogszabályok képezik, nem merülhet fel az a kérdés, hogy azokat végre kell-e hajtani vagy sem. Meg kell viszont említeni, hogy a Nyugat-Balkán országai komoly problémákkal küzdenek a környezetvédelmi jogszabályok betartatása terén.

5.3.1

A közlekedési hálózatok kialakítását és karbantartását finanszírozni kell, amit a közszféra nem képes biztosítani. Fontos szerepet kap tehát a támogatást biztosító szereplők összehangolása. Az EU-n kívül a nemzetközi pénzintézeteknek – például az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banknak (EBRD), a Világbanknak, az Európai Beruházási Banknak (EBB), az Európa Tanács Fejlesztési Bankjának (CEB) és a kétoldalú támogatásnyújtóknak – is össze kellene hangolniuk tevékenységeiket, és el kellene különíteniük a finanszírozáshoz szükséges keretet. A Nyugat-Balkán országainak kormányai részére a közlekedési hálózatok finanszírozására egy másik lehetőség az állami és a magánszektor közötti partnerségek (PPP) igénybevétele.

5.3.2

Ez utóbbinak a jelentőségét a 2009 szeptemberében, Szarajevóban tartott miniszteri konferencián is hangsúlyozták. A miniszteri nyilatkozatban a résztvevők nemcsak elismerték és méltányolták a magánszektor által az infrastruktúra fejlesztésében betöltött jelentős szerepet, de azt is elismerték, hogy olyan intézményi és jogi környezetet kell kialakítani, amely lehetővé teszi, hogy a magánszféra a köz-magán partnerségek eszközének felhasználásával részt vehessen az infrastruktúraprojektekben. Ezenkívül vállalták, hogy regionális szintű infrastruktúraterveket készítenek, és támogatásukat fejezték ki a Köz-Magán Partnerségek Délkelet-Európai Hálózatának létrehozásával kapcsolatban. (11) A nyilatkozat jó keretet biztosít a köz-magán partnerségben végzett infrastruktúra-fejlesztési projektek kialakításának elősegítésére a térségben. Végrehajtásához azonban reformok kellenek, többek közt a jogalkotási és szabályozási rendszerek reformja, továbbá nemzetközi partnerektől – az Európai Bizottságtól, nemzetközi pénzintézetektől, bilaterális adományozóktól – kapott aktív támogatás technikai és pénzügyi segítségnyújtás formájában.

5.3.3

Fontos ezenkívül a Nyugat-Balkáni Befektetési Keret (WBIF), amely szorosabb együttműködést hivatott biztosítani a nemzetközi pénzintézetek, a bilaterális adományozók és az Európai Unió között. A WBIF 2009 decemberében indult, és egy közös pályázati támogatási, valamint egy közös kölcsönrendszert foglal magában, amelyeket a Nyugat-Balkán térségében elsődleges fontosságú (elsősorban infrastruktúra-) projektek finanszírozására lehet igénybe venni. (12)

6.1.1

A közlekedés a térségben az egyik legnagyobb foglalkoztatási ágazat. Ezért a munkaadóknak is szerepük van abban, hogy olyan politikák szülessenek és olyan reformok kerüljenek végrehajtásra, amelyek hasznosak mind a cégeik, mind pedig az országban élő dolgozók és polgárok számára. Az ágazati közlekedési szervezeteknek és az egyéni munkaadóknak is szerepük van a nemzeti és regionális közlekedési hálózatokra vonatkozó prioritások meghatározásában, illetve abban, hogy kiértékeljék ezen hálózatoknak a mobilitás elősegítésére, a munkahelyek létrehozására és megtartására gyakorolt hatásait, valamint a nemzetgazdaságok általános hasznát.

6.1.2

A munkaadói szervezetek közismertsége és befolyása a térség minden országában más és más. Általánosabban elmondható, hogy helyzetüket tekintve eléggé gyengék, főleg a belső mozgósítási kapacitás hiánya miatt, illetve azért, mert nehézségekkel szembesülnek a hatékony képviselet biztosítása, valamint érdekeiknek a kormánnyal és más érdekeltekkel szemben történő érvényesítése terén.

6.1.3

A munkaadói szervezetek tagjainak képviseleti és elemzési készségeit fejleszteni kell, ami nemcsak az egyes országok, de az EU számára is előnyt jelenthet.

6.2.1

A közlekedés a térségben az egyik legnagyobb foglalkoztatási ágazat. A szociális és munkaerő-piaci körülmények a legtöbb országban bizonytalanok: a munkanélküliségi arány folyamatosan magas, a szegénység és a migráció a munkaképes lakosság nagy hányadát érinti, a társadalombiztosítási rendszerek pedig túlterheltek. A vasúti ágazatban a munkaerő átlagosan 50 %-a egy évtizeden belül elhagyta munkahelyét. (13) Az egyes országokban megvalósítandó vasúti reform létszám-leépítéssel, a fuvarozási cégek privatizációjával, valamint a nem jövedelmező helyi vonalak megszüntetésével jár. (14) A vasúti közlekedés liberalizálására irányuló tervek tehát a foglalkoztatási és munkakörülményekre is kihatnak.

6.2.2

A munkahelymegszűnés a kikötői iparágakat is érinti, éppúgy, mint a kikötőktől függő településeket és helyi gazdaságokat. Hasonló szintű leépítés tapasztalható a belvízi hajózási ágazatban is.

6.2.3

A szakszervezetek – a többi szociális partnerrel együtt – fontos szerepet töltenek be a regionális közlekedési főhálózat fejlesztése által előidézett foglalkoztatási hatások kiértékelésében. A térségben működő, az Európai Közlekedési Dolgozók Szövetsége által koordinált közlekedési szakszervezetek – uniós és nemzeti szinten egyaránt – azért folytatnak kampányt, hogy a szociális hatásokat a közlekedési közösséget létrehozó szerződés stratégiai tervezése és megvalósítása során mindenütt vegyék figyelembe. (15) A szakszervezetek másik fő célja a foglalkoztatási politikák és a reform egymáshoz való közelítése.

28.12.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 354/56

1.1

A 2009. december 1-jén életbe lépett Lisszaboni Szerződés jelentős változásokat hozott az Európai Unió intézményes rendszerében, többek között az Európai Tanács állandó elnöki posztjának létrehozásával. A Lisszaboni Szerződés ugyanakkor megteremtette a „trió” (1) elnökség jogi alapját, melyben három tagállam 18 hónapon keresztül egy előre egyeztetett program alapján látja el az EU Tanácsának elnökségi feladatait.

1.2

Civil szempontból kiemelkedő fontossággal bír a Lisszaboni Szerződés 11. cikkelye, melynek központi kérdése a részvételi demokrácia erősítése, az állampolgárokkal folytatott párbeszéd intenzívvé és szervezetté tétele, érdemi konzultációk folytatása az európai uniós politikák alakítása ügyében és az állampolgári kezdeményezés intézményének bevezetése. Mindez hozzájárulhat a civil párbeszéd erősödéséhez.

1.3

Jelen dokumentum azt a feladatot tűzte ki maga elé, hogy az előző pontokban említett témákat vizsgálja. Ezt úgy kívánja tenni, hogy egyben rámutat az EGSZB, mint a szervezett civil társadalom európai szintű intézményes képviselőjének sajátos szerepére, javaslatokat tesz ennek erősítésére és ezzel párhuzamosan erősíti a Lisszaboni Szerződés azon törekvését, mely az EU működését hatékonyabbá, átláthatóbbá és megnövekedett legitimitásúvá kívánja tenni.

2.1

A soros elnökség, azaz az Európai Unió Tanácsának soros elnöksége nem új keletű intézmény: e pozíció fontos eleme a tagállamok közötti félévenkénti rotáció. Ez alatt az idő alatt az elnökséget betöltő ország az EU „arca és hangja”, mely stratégiaalkotó, szervezési és reprezentatív funkciót tölt be és feladatokat lát el.

2.2

Az elnökségi feladatok ellátása komoly felelősséggel jár és összkormányzati erőfeszítésen nyugszik. Az elnöki székből nem szabad nemzeti álláspontot képviselni.

2.3

Az elnökségre vonatkozó szabályok 2006. szeptember 15-én a Tanács eljárási szabályzatának elfogadásáról szóló tanácsi határozat (2006/683/EK) értelmében módosultak és megvetették az alapját a „trió” intézmény bevezetésének. Ennek lényege, hogy tizennyolc havonta a három soros elnökség ez Európai Bizottsággal szoros együttműködésben és konzultációkat követően elkészíti az adott másfél éves időszak tanácsi tevékenységének programtervezetét.

2.4

Mi az előnye ennek az új elnökségi formának? A rendszer továbbra is megőrzi a féléves soros elnökségnek azt a jellemzőjét, hogy bizonyos mozgásteret meghagy az elnöki tisztet hat hónapra betöltő országnak. A „trió” közösen kidolgozott programja segít abban, hogy a tagállamok jobban együtt tudjanak működni, és nagyobb folytonosságot és koherenciát tudjanak biztosítani az uniós politikák és ezáltal a közösség életében.

2.5

Az első ilyen soros elnökségi csoport („trió”) 2007. január 1-jén kezdett működni Németország–Portugália–Szlovénia összetétellel, melyet a 2008. július 1–2009. december 31-ig tartó időszakban a francia–cseh–svéd hármas csoport követett. Általános megítélés szerint különböző okok miatt – mindenekelőtt megfelelő jogi alapok híján – ezen „triók” munkájában kevésbé a közös „trió” szempontok, hanem a nemzeti megfontolások és törekvések domináltak.

2.6

A Lisszaboni Szerződés életbelépését követően 2010. január 1-től a Spanyolország–Belgium–Magyarország összetételű „trió” látja el a csoportos elnökségi feladatokat. Ennek alapját az a munkaprogram jelenti, melyet az Európai Tanács 2009. december 17-i ülésén fogadott el. A program nagyszámú kérdéskört ölel fel és igen ambiciózus. Az eredményes munkavégzés egyik fontos összetevője a „trió” összetétele: egy nagy és/vagy alapító – tehát jelentős tapasztalatokkal rendelkező – tagország mellett ott van egy későbbi, valamint egy „frissen” csatlakozott ország is.

2.7

A tapasztalat azt mutatja, hogy bár a nagyobb politikai súllyal rendelkező országok tárgyalási ereje is nagyobb, helyesen megválasztott prioritásokkal, jó tárgyalási stratégiával és az el nem hanyagolható kompromisszumkészséggel a kisebb országok kompenzálni tudják sokszor csak látszólagos hátrányaikat, esetleges tapasztalatlanságukat.

2.8

A Lisszaboni Szerződés életbelépése után a „trió” gyakorlata teremt majd precedenst, amikor ki kell alakítani az Európai Tanács 2,5 évre megválasztott (és egyszer újraválasztható) elnöke és a rotációs alapon működő „trió” közötti munkamegosztást, melynek nem minden elemét lehet előre világosan látni. A siker szoros együttműködést feltételez. Mivel ugyanakkor jelentős számú kérdésben megmarad a jelenlegi rendszer, jogosan feltételezhető, hogy továbbra is számolni kell a nemzeti kormányok azon természetes törekvésével, hogy elnökségük 6 hónapja alatt „láttassák magukat” és eredményesen szerepeljenek. Mindez fontos üzenetet hordoz a civil szervezetek számára is.

3.1

Kiindulópontunk, hogy a soros tanácsi elnökségi feladatok ellátása alapvetően kormányzati feladat. Ennek elvégzésében meghatározó módon köztisztviselők (diplomaták), szakértők és politikusok vesznek részt. Az elnökségi feladatok elvégzését szabályozó dokumentumok, így a Lisszaboni Szerződés sem szól a civil szervezetek szervezett, intézményes bevonásáról.

3.2

Ugyanakkor mind az EU-intézmények, mind a Tanács soros elnökségét betöltő ország kormányzata részéről növekszik az a felismerés, hogy az eredményes munkavégzéshez fontos hozzájárulás lehet a társadalmasítás, a civil szervezetek, az állampolgárok bevonása. Mindez összhangban van a részvételi demokrácia fontosságának felismerésével, a civilekkel folytatott párbeszéd jelentőségével.

3.3

Mindebből azonban nem következik, hogy egységes, EU-szinten megvalósuló politikáról és gyakorlatról lehet beszélni abban a kérdésben, hogy miként kapcsolódjanak be és vegyenek részt a civil szervezetek a tanácsi elnökségi programok megvalósításában. A helyzet nemzeti szinten igen különböző lehet, és alapvetően az határozza meg, hogy mennyire szervezett és aktív a Tanács elnöksége országában a civil társadalom, és milyen a viszonya a kormányához. Ebben a kérdésben a partneri viszonyt nem lehet jellemzőnek tekinteni.

3.4

Az előző pontokban leírtak következménye az is, hogy nem lehet általánosnak mondani a civil szervezetek bevonását a Tanács elnökségének feladatait ellátó ország által javasolt prioritások kidolgozásába. Ennek a helyzetnek logikus következménye civil oldalról a gyenge vagy hiányzó „ownership feeling”.

3.5

Mivel a „trió” elnökség viszonylag új fejlemény, ezért nem meglepő, hogy ma még csak esetlegesen lehet találkozni a három ország civil szervezeteinek előre egyeztetett, közös fellépésével, kezdeményezésével. Ennek első biztató jelei a spanyol–belga–magyar tanácsi elnökségek alatt mutatkoznak pl. a nagy látványosságú (high visibility) civil események előkészítésében és megrendezésében (2010-ben Malaga, 2011-ben Budapest).

3.6

Az utóbbi évek gyakorlata – ez a francia elnökség alatt jutott kifejezésre egy nagy jelentőségű La Rochelle-i európai civil fórum formájában 2008 szeptemberében –, hogy a Tanács elnökségét adó ország az Európai Bizottság támogatásával reprezentatív jellegű európai civil találkozónak ad otthont. Ezen a civil szervezeteket közvetlenül érintő kérdések kerülnek megvitatásra, ideális esetben kapcsolódva az ország által kialakított prioritásokhoz.

3.7

Az EU által meghatározott tematikus évek (pl. a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve 2010-ben) jó lehetőségeket kínálnak a civil szervezetek bekapcsolódására a tanácsi elnökség programjaiba és tevékenységeibe.

—

a Tanács elnökségét adó ország magas rangú képviselőinek meghívása az EGSZB plenáris ülésére és más fórumaira (szekcióülések, csoportülések stb.);

—

az EGSZB prioritásainak meghatározása és speciális tevékenységek kidolgozása a hat hónapos tanácsi elnökség programjaihoz kapcsolódva;

—

az EGSZB álláspontjának meghatározása különböző kérdésekben a Tanács elnökségét adó ország megkeresése és kezdeményezése alapján;

—

részvétel a különböző tanácsi elnökségi programokon; a megvitatásra kerülő kérdésekhez kapcsolódva az EGSZB álláspontjának ismertetése;

—

látogatások a Tanács elnökségét adó országokban; részvétel szakmai programokon és kapcsolatok erősítése a különböző civil szervezetekkel;

—

részvétel a Tanács elnökségét adó országban szervezett kiemelkedő jelentőségű és európai jellegű civil rendezvényen;

—

előadások, bemutatók, kulturális események, kiállítások stb. szervezése az EGSZB székházában, bemutatkozási lehetőséget biztosítva a Tanács elnökségét adó országnak és civil társadalmának;

—

csoportos látogatások (civil szervezeti képviselők) fogadása az EGSZB-ben a Tanács elnökségét adó országból;

—

az EGSZB kommunikációs politikájában kiemelt figyelem fordítása a Tanács elnökségét adó országra és civil társadalmára.

5.1

Kiindulópontunk a Lisszaboni Szerződés és annak 2009. december 1-jei életbelépése, mely megfelelő feltételeket teremt ahhoz, hogy az Európai Unió előremutató válaszokat tudjon adni az őt ért sokirányú kihívásokra.

5.2

Célunk a részvételi demokrácia fejlesztése, az állampolgárokkal folytatott párbeszéd intenzívebbé tétele, a civil párbeszéd erősítése, hogy ezzel is hozzájáruljunk az európai intézmények demokratikus legitimitásának erősítéséhez.

5.3

Ehhez jó alapot teremt a Lisszaboni Szerződés 11. cikke, melynek új lehetőségei teljes összhangban vannak az EGSZB olyan korábbi állásfoglalásaival, mint az EGSZB véleménye „A Bizottság és a nem kormányzati szervezetek: egy erősebb partnerség felé” című dokumentumról (elfogadva 2000. július 13-án) (2) és „A civil társadalom európai szervezeteinek reprezentativitása a civil párbeszéd keretében” (elfogadva 2006. február 14-én) (3). Mindez nemcsak lehetővé, hanem szükségessé is teszi, hogy az EGSZB, mint a szervezett civil társadalom európai szintű intézményes képviselője, aktív, kezdeményező módon lépjen fel a Lisszaboni Szerződésben, különösen annak 11. cikkében megfogalmazott lehetőségek mind teljesebb megvalósítása érdekében, ahogyan azt „A Lisszaboni Szerződés végrehajtása: Részvételi demokrácia és az európai polgári kezdeményezés (11. cikk)” című, ugyancsak 2010. március 17-én elfogadott véleményében (4) is kijelentette.

5.4

Ebben az összefüggésben a Tanács elnöksége alkalmas eszköz arra, hogy

28.12.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 354/59

—

ne gördítsenek szükségtelen akadályokat a részvételi lehetőségüket gyakorló polgárok útjába – hiszen csupán „menetrendi kezdeményezésről” van szó,

—

világos szabályok és rendelkezések könnyítsék a kezdeményezők számára kezdeményezésük megszervezését a 27 tagállamban: ne ütközzenek váratlan nemzeti szintű akadályokba,

—

a kezdeményezőknek adott esetben biztosítsanak pénzügyi támogatást, ha sikerül elérni egy bizonyos küszöböt.

—

horizontális civil párbeszéd,

—

vertikális civil párbeszéd,

—

az Európai Bizottság már létező konzultációs gyakorlata, valamint

—

az új európai polgári kezdeményezés.

4.1.1

Ez a rendelkezés jogalapot biztosít a – közelebbről meg nem határozott – civil párbeszédnek. Véleményeiben az EGSZB már több ízben megfogalmazta a civil párbeszéddel kapcsolatos álláspontját, (4)  (5)  (6) és a civil párbeszédet az európai demokráciamodellben való részvétel egyik alapvető elemének nyilvánította. Azt is több alkalommal kiemelte már, hogy kész e párbeszéd platformjaként és multiplikátoraként fellépni, illetve hozzájárulni az európai közvélemény létrehozásához. Az EGSZB ebben az összefüggésben azt is ismételten hangsúlyozta, hogy partnerként és közvetítőként építő módon hozzá szeretne és hozzá fog járulni a civil párbeszéd fejlesztéséhez. Ezzel kapcsolatban kész bővíteni találkozóhelyként betöltött szerepét és – például infrastruktúrája rendelkezésre bocsátása révén – gyakorlati támogatást is nyújtani. Az EGSZB mindenképpen elő szeretné segíteni azt, hogy a civil párbeszéd – mint szükséges – (európai) nyilvánosságot kapjon, és valódi interaktív vitává érlelődjön.

4.1.2

Az EGSZB ismételten hangsúlyozza, hogy a részvételi demokrácia eszközét világosan meg kell határozni, és meg kell állapítani működésének konkrét módjait. Így például egyértelművé kell tenni, hogy a szóban forgó bekezdésben említett szervezetek milyen reprezentativitási feltételeknek kell hogy megfeleljenek ahhoz, hogy részt vehessenek a párbeszédben. Szintén a szervezett civil szereplők reprezentativitásával kapcsolatban az EGSZB már utalt rá, (7) mennyire fontos különbséget tenni a mennyiségi (az érdekeltek többségének legitimált képviselete) és minőségi (megfelelő, bizonyított szakértelem) reprezentativitás között. Az EGSZB szerint a párbeszédbe bevonandó szervezeteknek mind mennyiségi, mind minőségi értelemben reprezentatívnak kell lenniük.

4.1.3

A jogalkotóknak pontosítaniuk kell továbbá, hogy részükről mely konkrét intézkedésekre lesz szükség a „megfelelő eszközökkel” (lásd: EUSz. 11. cikk (1) bekezdés) kapcsolatos elvárás teljesítéséhez.

4.1.4

Ebben az összefüggésben az EGSZB fontosnak tartja, hogy utaljon az európai civil párbeszéd és az európai szociális párbeszéd közötti különbségre, és figyelmeztet arra, hogy e két fogalmat nem szabad összekeverni. Természetesen az európai szociális párbeszéd is a mérvadó részvétel pilléreinek egyike, a tartalmat, a részvételt, az eljárást és a hatásokat illetően azonban speciális szabályok érvényesek rá. Jelentőségét tükrözi, hogy jogilag beépült a Szerződésbe.

4.2.1

Az idézett bekezdéssel figyelembe veszik a vertikális civil párbeszédet, és az uniós intézményeket e párbeszéd rendszeresítésére kötelezik. Az EGSZB a civil párbeszéd e típusáról is kifejtette már véleményét, (8) és most is arra szólítja fel az Európai Bizottságot, hogy mind a tartalmat, mind az eljárásokat illetően dolgozza ki a részletes szabályokat.

4.2.2

Az Európai Parlament már régebben – a szóban forgó szerződési rendelkezést megelőlegezve – megalapította az úgynevezett „Agorát”, eszközt teremtve ezzel a vertikális civil párbeszédhez.

4.2.3

Mivel az EUSz. 11. cikkének (2) bekezdése minden intézményt párbeszédre kötelez a civil társadalommal, az EGSZB arra szólítja fel a többi intézményt, de különösen a Tanácsot, hogy mielőbb tisztázza elképzeléseit a szerződés e cikkében foglaltak végrehajtásával kapcsolatban.

4.2.4

Az EGSZB minden uniós szervnek felajánlja hálózatát és infrastruktúráját a szervezett civil társadalommal folytatott vertikális párbeszéd elindítása, illetve konstruktív támogatása érdekében.

4.3.1

Ez a rendelkezés az Európai Bizottság – már eddig is széles körben alkalmazott – konzultációs gyakorlatát az európai demokráciamodell most megerősített részvételi pillérének kontextusába helyezi. Az EGSZB emlékeztet arra, (9)  (10) hogy ez a konzultációs gyakorlat alapjában véve az Európai Bizottság „európai kormányzásra” vonatkozó, 2001-ben kifejezésre juttatott elképzelésének (11) egyik fontos eleme, és felülről lefelé ható (top-down) intézkedésként csak közvetett módon teszi lehetővé a civil fellépést. Ismételten felhívja a figyelmet arra is, hogy különbséget kell tenni a hivatalos szervektől kiinduló intézkedésként értendő „konzultáció” és a polgárjogként értendő „részvétel” között. A szóban forgó intézkedés nem érinti azt a szempontot, hogy a szervezett civil társadalmat egy alulról induló (bottom-up) folyamatba vonják be.

4.3.2

Az EGSZB kész arra, hogy megbízatása keretében támogassa az Európai Bizottságot olyan esetekben, amikor ez az általában alkalmazott online kereteken túllépve kíván konzultációt folytatni, például specifikus kérdésekről szóló közös meghallgatások szervezése révén vagy a konzultatív fórumok keretében, a „nyitott tér” módszerét alkalmazva.

4.3.3

A konzultáció önmagában azonban még nem jelent tényleges párbeszédet a szervezett civil társadalommal. Az EGSZB ezért arra szólítja fel az Európai Bizottságot, hogy dolgozza át és strukturálja az eddigi konzultációs gyakorlatot. Egyfelől megfelelő időkeretet kell megállapítani a konzultációhoz, hogy a szervezett civil társadalomnak és a polgároknak valóban legyen idejük válaszaik kidolgozására és ne csak pro forma konzultációról legyen szó. Másfelől átláthatóbb módon kell kialakítani az értékelési folyamatot. Ahhoz, hogy valódi párbeszédet kezdjen, az Európai Bizottságnak válaszolnia kellene a beadványokra, és ki kellene fejtenie álláspontját azzal kapcsolatban, hogy miért fogadja vagy utasítja el az egyes javaslatokat. Az ennek megfelelő és más módosításokat az Európai Bizottságnak mélyrehatóan meg kellene vitatnia a szervezett civil társadalommal.

4.4.1

Az EGSZB osztja azt a nézetet, hogy az új európai polgári kezdeményezés jelentősége az európai integráció szempontjából messze túlmutat a jogi dimenzión, és transznacionális szinten a közvetlen demokrácia első elemeként értékelendő, mely azonban a rendelkezés megfogalmazása szerint az uniós polgárokra korlátozódik. Az EGSZB szívesen látná, ha a szerződés felülvizsgálatakor a harmadik országoknak állandó jelleggel az Unió területén lakó állampolgárait is bevonnák ebbe a körbe.

4.4.2

Kiemelendő, hogy az új európai polgári kezdeményezési jog nem egyenlő a számos tagállamban létező „népi kezdeményezéssel”, amely kötelező érvényű népszavazáshoz vezet. Olyan „menetrendi kezdeményezésről” van szó, amely az Európai Bizottságot jogalkotási lépésekre szólítja fel. Olyan kisebbségi eszköz ez, amely mindössze a lehetőségét teremti meg a politikai napirend befolyásolásának. A jogalkotói kezdeményezés továbbra is az Európai Bizottság hatásköre, és az esetleges jogalkotási folyamat az előírt eljárások keretében zajlik.

4.4.3

A szóban forgó eszközhöz természetesen szükség van bizonyos szabályokra és normákra. Mivel azonban a közvetlen demokrácia eszközeit európai szinten még ki kell alakítani, az európai polgári kezdeményezéshez folyamatosan fejleszthető keretet kell meghatározni. Az EUSz. 11. cikke (4) bekezdésének végrehajtásáról szóló rendeletben minél alacsonyabb minimumnormákat és engedélyezési kritériumokat kellene megállapítani, és azokon a területeken, amelyeken uniós szinten hiányoznak a tapasztalatok, mérlegelési és értelmezési mozgásteret kell hagyni, hiszen az európai polgári kezdeményezéssel csak annyit lehet elérni, hogy az Európai Bizottság beépítsen cselekvési tervébe egy adott kérdéskört.

4.4.4

Az EGSZB semmiképpen sem osztja azonban az Európai Parlament álláspontját, mely szerint „a polgári kezdeményezés eljárásának ellenőrzése a Parlament politikai feladata”, (12) és ellenzi, hogy a jogalkotó a jogalkotást megelőző szakaszban ellenőrizzen egy folyamatot. Egy ilyen „ellenőrzés” sértené a hatalommegosztás elvét. Ezért az EGSZB független „tanácsadó testület”, illetve „segélyszolgálat” létrehozását szorgalmazza, amely támogathatja a kezdeményezőket egy európai polgári kezdeményezés előkészítése és elindítása során. Így, ha ki nem is zárhatók, de általában azért elkerülhetők a nyilvánvaló konfliktusok az engedélyezésre és végrehajtásra vonatkozó rendelkezésekkel.

4.4.5

Ugyanebben a dokumentumában az Európai Parlament teljesen jogosan utal arra, hogy különbséget kell tenni az Európai Parlamenthez benyújtandó petíciók és az Európai Bizottsághoz intézendő, felszólításnak tekintendő polgári kezdeményezések között. Ennek megfelelően teljesen más módon kell kialakítani az eljárásokat és a követelményeket is e két alulról felfelé építkező, beleszólást biztosító eszközzel kapcsolatban.

4.4.6

Az európai polgári kezdeményezés a közvetlen demokrácia eszközeként hatékony módja a transznacionális tanácskozó folyamatok elindításának is. A „politikai Európától” jelenleg inkább elforduló polgárok mostantól konkrét kezdeményezésekkel és célokkal léphetnek fel. Minél gyakrabban hívják és biztatják őket, hogy vegyenek részt a kezdeményezésben – anélkül, hogy szükségtelen adminisztratív akadályoktól kellene tartaniuk –, annál előbb távolodnak el attól a felfogástól, hogy csupán az oldalvonalról figyelik a követhetetlen döntéseket, és válnak az európai integrációs folyamat passzív elemei helyett annak aktív szereplőivé. Egy ilyen lépésről lépésre haladó folyamat, amely megköveteli az európai szempontból időszerű és fontos problémák megvitatását, elkerülhetetlenül az európai öntudat, európai közvélemény kialakulásához vezet.

4.4.7

Tartalmi szempontból utalni kell arra, hogy az európai polgári kezdeményezések természetesen nem sérthetik a Szerződést vagy az Európai Unió Alapjogi Chartáját. Ahogy azonban a véleményalkotás közvetett/parlamenti folyamatában, úgy közvetlen/polgári folyamatában is megtörténhet, hogy szélsőséges csoportosulások saját céljaik érdekében élnek (vissza) a véleményalkotás meglévő csatornáival. Ez minden demokráciában komoly, alapvető kihívást jelent, egyúttal azonban a demokráciák legnagyobb előnye is a nem demokratikus rendszerekkel szemben. A – mind közvetett, mind közvetlen pillérekre támaszkodó – modern képviseleti demokráciáknak képesnek kell lenniük arra, hogy kényes, sőt szélsőséges nézetekről is nyíltan és átláthatóan vitatkozzanak.

4.5.1

Habár az EGSZB nem tartozott a lezárult konzultációs eljárás közvetlen címzettjei közé, a rendeletjavaslatok közelgő európai parlamenti és tanácsi megvitatásának előkészítéseképpen mégis szeretne szakértő módon hozzájárulni a véleményalkotáshoz, ezért az alábbiakban kifejti véleményét a zöld könyvben említett kérdésekről.

4.6.1

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a küszöbértéket objektív kritériumok alapján kell meghatározni. Nem osztja azonban az Európai Bizottság véleményét a tekintetben, hogy a tagállamok egyharmada – azaz kilenc állam – szükséges az uniós érdekek reprezentativitásának biztosításához, de nem ért egyet azokkal a szervezetekkel sem, amelyek szerint már négy tagállam elég ehhez.

4.6.2

Az EGSZB inkább az Európai Parlament véleményét osztja, mely szerint a tagállamok egynegyede – azaz jelenleg hét állam – jelenti a megfelelő küszöbértéket. Hivatkozásként az EUMSz. 76. cikke említendő, amely szerint az igazgatási együttműködésre vonatkozó jogi aktusokat az igazságügyi és rendőrségi együttműködés terén vagy büntetőügyekben a tagállamok egynegyedének kezdeményezése alapján kell elfogadni. Az EGSZB szerint ez a referenciaérték megfelelően biztosítja, hogy a polgári kezdeményezésnek valós európai vetülete legyen.

4.7.1

Mivel a Lisszaboni Szerződés csak „a tagállamok egy jelentős számát” említi, lehetséges volna az is, hogy nem határozzuk meg a tagállamonkénti résztvevők minimális számát. Utalva azonban arra, hogy a Szerződés több ízben említi a kettős többségre vonatkozó elvárást, az EGSZB osztja az Európai Bizottság véleményét, mely szerint ellentmondana a Szerződés szellemének, ha eltekintenénk a tagállamonkénti résztvevők minimális számának meghatározásától.

4.7.2

A tagállamonként 0,2 %-os arány merev, számbeli meghatározása helyett az EGSZB olyan rugalmas rendszert javasol, amely ésszerű egyensúlyt biztosítana az államok között. Így például el lehetne várni egy 0,08 %-os (13) abszolút alsó határt ahhoz, hogy beszámítsák az adott tagállamban gyűjtött aláírásokat. Egy polgári kezdeményezéshez természetesen összesen legalább egymillió aláírást kell gyűjteni. E két kritérium együttese automatikus egyensúlyt hoz létre, amely megfelel a Szerződés reprezentativitással kapcsolatos elképzelésének és a valós európai érdekeknek is.

4.7.3

Egy ilyen rugalmas, a végrehajtást megkönnyítő szabályozás az EGSZB szerint azért is indokolt, mert az európai polgári kezdeményezés végül is nem eredményez kötelező érvényű határozatot, hanem mindössze egy, az Európai Bizottsághoz intézett felszólítást.

4.8.1

Az EGSZB osztja az Európai Bizottság véleményét, mely szerint a szükségtelen adminisztratív ráfordítás elkerülése érdekében általános részvételi feltételként azt kellene megállapítani, hogy a résztvevő a lakhelyéül szolgáló országban jogosult legyen szavazni az európai parlamenti választásokon. Rokonszenves elképzelés a fiatalok bevonása (például a szavazásra jogosultak életkorának 16 évre való csökkentése révén), az európai parlamenti választójogtól való eltérés azonban aránytalanul megnehezítené az aláírások ellenőrzését, mivel szinte minden államnak kettős választójogi jegyzéket kellene vezetnie.

4.9.1

Az EGSZB ezzel kapcsolatban sem tartja megfelelőnek a túlságosan merev formai előírásokat. A hivatalos beadványokkal szemben támasztott elengedhetetlen formális követelményeknek kellene érvényesülniük, és meg kellene határozni bizonyos minimumfeltételeket (lásd a 4.13. pontot is). A kezdeményezés és a kért döntés tartalmát szabatosan és félreérthetetlenül kell kifejteni. Mindig világosnak kell lennie, hogy mit támogat az, aki aláír egy európai polgári kezdeményezést.

4.10.1

Semmi nem mond ellent annak, hogy – az egyes nemzeti jogszabályoktól eltérve – uniós szinten közös eljárási szabályok, illetve a gyűjtésre, ellenőrzésre és hitelesítésre vonatkozó normák kerüljenek megállapításra, mivel az európai polgári kezdeményezés a részvétel (új) transznacionális eszköze.

4.10.2

Az aláírásgyűjtés valamennyi olyan módját engedélyezni kellene, amelynél lehetséges a személyazonosság ellenőrzése: az aláírásgyűjtést éppúgy lehetővé kellene tenni az elektronikus portálokon, mint nyilvános helyeken. Az EGSZB szerint az aláírások nemzeti hatóságok vagy jegyző általi hitelesítése elfogadhatatlan akadályt jelent. A személyazonosság ellenőrzése mellett azonban azt is biztosítani kell, hogy csakis olyanok kerüljenek a támogatók listájára, akik önállóan és szabad akaratukból írták alá a dokumentumot. Ehhez – különösen az elektronikus aláírásgyűjtést tekintve – specifikus intézkedésekre van szükség.

4.10.3

Biztonsági és hitelesítési célokra elegendő a név, a lakcím és a születési dátum megadása, valamint – online gyűjtésnél – igazolásképpen egy e-mail. A cél az, hogy minden olyan kezdeményezés esetében, amely megfelel a rendelet aláírásgyűjtésre vonatkozó minimumszabályainak, biztosnak lehessen lenni abban, hogy az egyetlen uniós országban sem ütközik más, új akadályokba. A külföldön élő európaiak esetében ajánlatos aláírásukat a lakhelyükül szolgáló országhoz sorolni.

4.10.4

Az aláírások igazolásáról a tagállamoknak kellene gondoskodniuk. Erre a célra mindenképpen alkalmasak az egyes tagállamokban már bevált szúrópróbaszerű ellenőrzések.

4.11.1

A Lisszaboni Szerződést megelőző polgári kezdeményezések tapasztalatai azt mutatták, hogy a kezdeményezések előkészítése sok időt igényelhet. Az EGSZB ezért túlságosan rövidnek tartja az Európai Bizottság által javasolt egyéves időkeretet, és ennek 18 hónapra való meghosszabbítását ajánlja. Tekintettel arra a már korábban említett tényre, hogy a kezdeményezés végeredményben elindít egy, a konkrét célon túlmutató folyamatot, amely egy valódi európai közvélemény kialakulásához vezet, az EGSZB szerint sajnálatos lenne, ha a viszonylag rövid egyéves határidő miatt kétségessé válna egy ilyen – számos jogi és társadalompolitikai hatással járó – folyamat kedvező kimenetele.

4.12.1

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a kezdeményezők feladata a kezdeményezés jogszerűségének, illetve elfogadhatóságának előzetes tisztázása. Lehetővé kellene tenni, hogy a bejelentés az Európai Bizottság által rendelkezésre bocsátott weboldalon keresztül történjen, amelyen tartalmi információk is szerepelnek, hogy minden polgár tájékozódhasson a folyamatban lévő kezdeményezésekről.

4.12.2

Ebben az összefüggésben az EGSZB ajánlja, hogy az Európai Bizottság az európai polgári kezdeményezés céljából létrehozandó weboldalon egy aláírásgyűjtésre alkalmas elektronikus eszközt is bocsásson rendelkezésre. Ezen túlmenően a weboldal a különféle kezdeményezések vitafórumaként is működhetne, és így részét képezhetné az európai közvélemény-alkotásnak.

4.12.3

Az EGSZB úgy véli azonban, hogy a polgári kezdeményezések elindítói számára ezen túlmenően egy olyan tájékoztató pontot is rendelkezésre kellene bocsátani, amely nemcsak eljárási, hanem tartalmi kérdésekben is tanáccsal szolgál. Az EGSZB kész ellátni a „segélyszolgálat” feladatát.

4.12.4

Mérlegelni lehetne esetleg egy sárga/piros lapos rendszert, amelynek segítségével a polgári kezdeményezések elindítója felé viszonylag korán jelezni lehetne, hogy a kezdeményezés adott esetben nem elfogadható, például formális kritériumok alapján (ilyen lehet az európai bizottsági hatáskör hiánya az adott kérdésben) vagy az alapvető jogok nyilvánvaló sérelme miatt.

4.13.1

Az EGSZB szerint a kezdeményezések elindítóinak az alábbi információkról kell gondoskodniuk:

4.13.2

Az EGSZB teljességgel elfogadhatatlannak tartja az Európai Bizottság arra vonatkozó bejelentését, hogy a polgári kezdeményezésekhez semmiféle köztámogatás és -finanszírozás nincs előirányozva, különösen pedig azt a megállapítást, hogy csak így lehet biztosítani az ilyen jellegű kezdeményezések függetlenségét. Az Európai Bizottság számos hatékonyan működő nem kormányzati szervezet struktúráit és munkáját támogatja pénzeszközökkel, és megengedhetetlen lenne ebből arra következtetni, hogy az ilyen társfinanszírozást élvező civil szereplők függenek az Európai Bizottságtól. Emellett – az Európai Bizottság megközelítését logikusan továbbvezetve – ebben az esetben csak tőkeerős támogatókkal rendelkező nagy szervezetek lennének egyáltalán képesek arra, hogy fontolóra vegyenek egy európai polgári kezdeményezést.

4.13.3

Az EGSZB ezért megvitatásra bocsátja azt a javaslatot, hogy az EU nyújtson finanszírozási támogatást, ha sikerül felmutatni valamilyen első eredményt (ilyen lehet például három tagállamból 50 000 aláírás összegyűjtése) – hogy kizárhatók legyenek a kilátástalan vagy komolytalan kampányok. Itt is szerepet kaphatna a már javasolt sárga/piros lapos rendszer.

4.14.1

Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottság által javasolt hathónapos időszak mindenképpen felső határként értendő, és támogatja az európai parlamenti állásfoglalásban javasolt kétlépcsős megközelítést (két hónap a formális kritériumok vizsgálatára és három hónap a tartalmi döntés meghozatalára (14). Az Európai Bizottságnak minél átláthatóbban kellene kialakítania ezt a belső döntéshozatali folyamatot.

4.14.2

Miután egy sikeres polgári kezdeményezés beterjesztésre került, véglegesen meg kell vizsgálni a jogszerűséget.

4.14.3

Az Európai Bizottság általi politikai értékelés szakaszában az EGSZB – esetleg az Európai Parlament és a tanácsi elnökség bevonásával – meghallgatásokat tart, melyeken a szervezetek bemutatják kezdeményezéseiket az Európai Bizottságnak. Az EGSZB ezt a folyamatot adott esetben egy megfelelő témájú feltáró vagy saját kezdeményezésű vélemény kidolgozásával is kiegészíthetné.

4.14.4

A kezdeményezés Európai Bizottság általi elfogadásának, részleges átvételének vagy elutasításának okairól részletesen és nyilvánosan tájékoztatni kell a kezdeményezőket. Elutasítás esetén az Európai Bizottságnak formális határozatot kell közzétennie, amely megfellebbezhető kell hogy legyen az Európai Bíróságnál.

4.15.1

Az EGSZB szerint a kezdeményezőknek kell dönteniük arról, hogy elindítsanak-e egy másik kezdeményezéshez tartalmilag hasonló kezdeményezést. Ismételten figyelembe kell venni, hogy az új európai polgári kezdeményezési jog „menetrendi kezdeményezésre” vonatkozik. Ezért az EGSZB nem lát okot tilalmak vagy korlátozások beépítésére.

4.16.1

Az EGSZB úgy véli, hogy olyan polgári kezdeményezések esetén, amelyek már megszerezték három tagállamból 50 000 ember támogatását, az Európai Bizottságnak a szervezőktől át kellene vállalnia a szöveg minden hivatalos nyelvre való lefordítását.

—

vélemény kidolgozása az értékelési határidőn belül egy, az Európai Bizottság által formálisan elfogadott polgári kezdeményezés tárgyában,

—

esetlegesen vélemény kidolgozása egy folyamatban lévő polgári kezdeményezés támogatásaképpen,

—

meghallgatások szervezése sikeres kezdeményezések kapcsán (szervezők, Európai Bizottság, Európai Parlament, Tanács),

—

tájékoztató és segélyszolgálat létrehozása (amelyhez a polgárok az eljárást és egyebeket illető kérdéseikkel fordulhatnak),

—

háttér-információ (útmutató megjelentetése a részvételi demokráciáról, konferenciák a gyakorlati végrehajtásról stb.).

—

a tagállami állam- és kormányfők 15 képviselője,

—

a tagjelölt országok állam- és kormányfőinek 13 képviselője,

—

a tagállami nemzeti parlamentek 30 képviselője,

—

a tagjelölt országok nemzeti parlamentjeinek 26 képviselője,

—

az Európai Parlament tagjai közül 16 képviselő,

—

az Európai Bizottság 2 képviselője.

28.12.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 354/66

28.12.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 354/67

28.12.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 354/68

28.12.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 354/69

28.12.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 354/70

28.12.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 354/71

28.12.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 354/72

28.12.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 354/73

—

nemcsak a személygépkocsikra vonatkozik, hanem más típusú járművekre is, például az autóbuszokra és a kamionokra,

—

minden gyártót arra kötelez, hogy válasszon egy szelektív vagy egy kizárólagos forgalmazási rendszer között, alapvetően két különböző fajta forgalmazási rendszert mentesítettnek tekintve:

—

Egyazon szerződésen belül nem alkalmazhatók egyidejűleg a szelektív és a kizárólagos forgalmazás záradékai. Azaz a szelektív forgalmazási rendszerben nem lehetséges az ún. “telephelyre vonatkozó kikötés”, miközben a kizárólagos forgalmazókra alkalmazható volt.

—

A rendelet három különböző termékpiacot különböztet meg (8. cikk (1) bekezdés):

—

A piaci részesedésekre vonatkozó határértékeken túl a rendelet szerint (6. cikk (1) bekezdés c) pont) összeegyeztethetetlenséget szül az, “ha a szerződés szerinti termékek vagy az ennek megfelelő termékek árai vagy szállítási feltételei jelentősen különböznek a földrajzi piacok között”. Ilyen esetekben az Európai Bizottság akár vissza is vonhatja a rendeletben biztosított mentességet.

—

Az Európai Bizottság megpróbálta felvenni a harcot a párhuzamos kereskedelem útjában álló akadályokkal, és az 1400/2002/EK rendelet szerint az értékesítés közvetett korlátozásával tekinthető egyenértékűnek az, ha a forgalmazó korlátozza a más tagállamokbeli végfelhasználóknak történő értékesítéseket (például ha az eladási árat és a forgalmazói jutalékot a jármű rendeltetési helyének vagy a végfelhasználó lakóhelyének függvényében határozza meg). Továbbá már olyan értékesítési célszámokat, termék-kihelyezéseket vagy jutalékrendszereket sem engedélyeznek, amelyek a közös piacnál kisebb területet vesznek alapul.

—

“rendelettervezetet a Szerződés 101. cikke (3) bekezdése alkalmazásáról a gépjárműágazat vertikális megállapodásainak és összehangolt magatartásainak egyes csoportjaira” és egy

—

“bizottsági közleménytervezetet a gépjármű-eladási és javítási, valamint alkatrész-forgalmazási megállapodásokba foglalt vertikális korlátozásokkal kapcsolatos kiegészítő iránymutatásokról”

a)

Az új gépjárművek értékesítéséről szóló megállapodások tekintetében, illetve 2013. május 31-től:

b)

A javítási és karbantartási szolgáltatásokra és a pótalkatrészek forgalmazásáról szóló megállapodások tekintetében 2010. május 31-től: