Európai Számvevőszék

12, rue Alcide De Gasperi, 1615 Luxembourg, LUXEMBURG

1.1.

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke alapján a Számvevőszék az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak megbízhatósági nyilatkozatot („DAS”) nyújt be a beszámoló megbízhatóságára, valamint az annak alapjául szolgáló tranzakciók jogszerűségére és szabályszerűségére vonatkozóan. A Szerződés arra is felhatalmazza a Számvevőszéket, hogy ezt a nyilatkozatot az Unió fő tevékenységi területeire vonatkozó különértékelésekkel egészítse ki.

1.2.

Az Európai Unió beszámolójának megbízhatóságára irányuló munka célja elégséges bizonyosságot szerezni annak megállapításához, hogy milyen mértékben tekinthető megfelelőnek az összes bevétel, kiadás, eszköz és forrás nyilvántartása, illetve hogy az éves beszámoló megbízható és valós képet ad-e a 2009. december 31-i pénzügyi helyzetről, valamint az Unió gazdasági és pénzforgalmi eseményeinek eredményeiről az akkor véget ért pénzügyi évben (lásd: 1.6–1.20. bekezdés).

1.3.

A 2009-es beszámoló alapjául szolgáló tranzakciók szabályszerűségét vizsgáló számvevőszéki ellenőrzések célja elégséges közvetett vagy közvetlen jellegű bizonyíték beszerzése az arról adandó vélemény megalapozásához, hogy ezek a tranzakciók összhangban állnak-e a vonatkozó rendeletekkel vagy szerződéses rendelkezésekkel, és helyesen kerültek-e kiszámításra (az eredmények áttekintését lásd: 1.21–1.25. bekezdés; további részleteket: 2–9. fejezet).

1.4.

A Számvevőszék elemezte a Bizottság által kiadott vezetői teljességi nyilatkozatoknak – nevezetesen a főigazgatók nyilatkozatainak, az egyes bizottsági részlegek éves tevékenységi jelentéseinek, valamint az ezzel kapcsolatos összefoglaló jelentésnek – a megbízhatóságát, hogy értékelje, milyen mértékben adnak ezek korrekt értékelést a pénzgazdálkodás minőségéről; különösen arról, hogy mennyire teljes körűek és elégségesek a fenntartások (lásd: 1.27. és 1.28. bekezdés, valamint „A Bizottság által kiadott vezetői teljességi nyilatkozatok megbízhatósága” a 2–9. fejezetben).

1.5.

A Számvevőszék megvizsgálta még a visszafizettetések és pénzügyi korrekciók elvégzésére, illetve az ezekről történő jelentéstételre vonatkozó intézkedéseket is (lásd: 1.32–1.50. bekezdés).

1.6.

A Számvevőszék a 2002. június 25-i költségvetési rendelet (8) 129. cikkének megfelelően ellenőrizte a Bizottság számvitelért felelős tisztviselője által összeállított és a Bizottság által jóváhagyott, a 2009-es pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolót, amelyet a Számvevőszék 2010. július 23-án kapott meg. A beszámoló az – elsősorban az eszközökről és forrásokról év végi mérleget adó és az eredménykimutatást tartalmazó –„összevont pénzügyi kimutatásokból”, valamint „a költségvetés végrehajtásáról szóló” – az éves bevételeket és kiadásokat tárgyaló –„összevont jelentésekből” áll.

1.7.

A Számvevőszék ellenőrzése az összevont pénzügyi kimutatásokat lényeges hibáktól mentesnek találta. A Számvevőszék azonban felhívja a figyelmet egyes, már 2008-ban és korábbi években is észrevételezett hiányosságokra, a következő területeken:

1.7.

—

hiányoznak vagy hiányosak a számvitelért felelős tisztviselők teljességi nyilatkozatai egyes olyan szervezetekre nézve, amelyek beszámolóját a Bizottságéval konszolidálják (lásd: 1.8. bekezdés),

—

a Bizottság számvitelért felelős tisztviselője által azonosított helyi pénzügyi irányítási rendszerek (lásd: 1.9. és 1.10. bekezdés),

—

az előfinanszírozás és az egyéb kötelezettségek kezelése az év folyamán és a pénzügyi évek elkülönítése során (lásd: 1.11–1.13. bekezdés),

—

a szabálytalanságokat követő visszafizettetésekre vonatkozó közzétételek (lásd: 1.14–1.19. bekezdés).

—

1.8.

A Bizottság számvitelért felelős tisztviselője az összevont beszámolóra vonatkozó teljességi nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy a konszolidációs körbe bevont három szervezet számvitelért felelős tisztviselője az általa adott teljességi nyilatkozatban kihagyott vagy módosított egyes pontokat. Különösen a számviteli és egyéb helyi rendszerek validálására vonatkozóan kért információk hiányoztak (9).

1.8.

1.9.

Mivel továbbra is problémák mutatkoztak egyes függő számlák kezelésében és az eszközelszámolásban, a Bizottság számvitelért felelős tisztviselője továbbra sem tudta validálni két főigazgatóság (11) helyi rendszereit.

1.9.

1.10.

A számvitelért felelős tisztviselő korábbi években tett ajánlásainak többségét végrehajtották. A fennmaradó kérdések nincsenek lényeges hatással a 2009. évi beszámoló megbízhatóságára, de jellegükből és jelentőségükből fakadóan a Bizottságnak továbbra is figyelemmel kell kísérnie azokat. Ilyenek különösen: a pénzügyi évek elkülönítésére szolgáló eljárások egyes vonatkozásai, az előfinanszírozások rendezése és könyvelése, a tranzakciók megfelelő időben történő rögzítése, valamint a helyi rendszerek és az ABAC közötti adategyezési gondok.

1.11.

A Számvevőszék reprezentatív mintavétel révén ellenőrizte az előfinanszírozásokat – a pénzügyi évek elkülönítése után 48 827 millió eurónak megfelelő összegben –, illetve a számlákat/költségigényléseket kb. 15 260 millió euro összegben. Megállapítása szerint a talált számviteli hibák pénzügyi hatása összességében nem lényeges, a hibagyakoriság viszont nagy. Ez is arra mutat, hogy az alapvető számviteli adatokat egyes főigazgatóságokon tovább kell pontosítani. A leggyakoribb hibatípusok:

1.11.

—

hiányzó vagy duplán lekönyvelt tételek,

—

helytelen összegek könyvelése,

—

rossz számlára könyvelték a tranzakciót.

1.12.

Az előfinanszírozási összegekkel kapcsolatban a Számvevőszék még a következő problémákat állapította meg:

—

A függő előfinanszírozások átvezetése nem mindig történik helyesen. Az átvezetést több esetben egyáltalán nem végezték el, vagy helytelen összeggel könyvelték le. Ez az előfinanszírozások túlértékeléséhez vezetett az év végi mérlegben, ám nem lényeges mértékben.

—

—

Egyes főigazgatóságok (a kutatással foglalkozó főigazgatóságok között) nem dolgozzák fel a megvalósult eredményekről és a kapcsolódó költségekről rendelkezésre álló információkat, és nem vezetik át ennek megfelelően a kapcsolódó előfinanszírozási tételeket, hanem a pénzügyi évek elkülönítésével kapcsolatos számítások során csak közelítéseket (pl. prorata temporis) alkalmaznak.

—

1.13.

Ami a számlákat/költségigényléseket illeti, egyes főigazgatóságok nem tartották be azt az előírást, hogy a számlákat és költségelszámolásokat a beérkezésük utáni öt munkanapon (12) belül nyilvántartásba kell venni.

1.13.

1.14.

A Számvevőszék ellenőrzése szerint a Bizottság pénzügyi korrekciókról és visszafizettetésekről közölt adatai erősen eltérnek egymástól aszerint, hogy melyik bizottsági részlegtől származnak (lásd még: 1.37–1.50. bekezdés).

1.14.

1.15.

Egyes részlegek csak akkor tüntetnek fel folyamatban lévő pénzügyi korrekciókról adatokat, miután végleges állásfoglalási nyilatkozatot bocsátottak ki, míg másoka számításaikat az eddigi tapasztalatok extrapolálásával végzett statisztikai becslésekre alapozzák, és olyan összegek korrekcióját is feltüntetik, amelyekre vonatkozóan a záróelszámolási eljárás még meg sem kezdődött.

1.15.

E becslés megbízhatósága felmérhető azokra a korábbi évekre vonatkozó, folyamatban lévő pénzügyi korrekciók összegével való összehasonlítás révén, amely évekre az adatok rendelkezésre állnak.

1.16.

A kohézió terén végrehajtott pénzügyi korrekciókra (visszavonások és visszafizettetések) vonatkozóan a tagállamok által rendelkezésre bocsátott és a pénzügyi kimutatások 6. jegyzetében feltüntetett információk továbbra sem teljes körűek és megbízhatóak (lásd még: 4.31. bekezdés).

1.16.

A Bizottság hivatkozik továbbá a 4.31. bekezdésre adott válaszára.

1.17.

Az igazoló szervek munkájának vizsgálata, illetve a Bizottságnak erre a vizsgálatra vonatkozó elemzése alapján a Számvevőszék a mezőgazdaság területén (az EMGA-val kapcsolatos követelésekre vonatkozóan) ismét megkérdőjelezi a tagállamokkal szemben fennálló követelések nyilvántartásának megbízhatóságát (13) (lásd még: 3.54. bekezdés).

1.17.

1.18.

Az éves beszámolóhoz fűzött magyarázó jegyzetek ugyan tájékoztatnak arról, hogy egyes kifizetéseket később a Bizottság részlegei vagy a tagállamok valószínűleg helyesbíteni fognak, az viszont továbbra sem szerepel a jegyzetekben, hogy mely kiadási összegek és területek képezhetik további felülvizsgálat és záróelszámolási eljárások tárgyát (14).

1.18.

A mezőgazdaság vonatkozásában a végső pénzügyi elszámolásról való döntést – amelyen keresztül a Bizottság megállapítja az az évi uniós költségvetésre terhelhetőként elismert kiadási összeget – körülbelül a kérdéses pénzügyi év végét követően hat hónappal hozzák meg az illetékesek. A végső pénzügyi elszámolási döntés e szerepét nem kérdőjelezi meg az a tény, hogy a későbbiekben szabályszerűségi határozatokon keresztül pénzügyi korrekciós intézkedések hozhatók a tagállamokkal szemben. Az ilyen jövőbeli szabályszerűségi határozatok nyomán az uniós finanszírozásból valószínűleg kizárandó kiadások összegét a pénzügyi beszámolóhoz fűzött egyik megjegyzés tartalmazza.

1.19.

Mivel a visszafizettetési és a pénzügyi korrekciós mechanizmusok összetettek, igen eltérő jellegű dolgokat kezelnek, s mivel az információkat átlátható és koherens módon kell bemutatni (lásd még: 1.37–1.50. bekezdés), a Bizottságnakrészletesebben ki kell dolgoznia a bevételek kimutatására és a függő követelésekre vonatkozó pénzügyi beszámolási iránymutatásait, és ily módon le kell fektetnie a számviteli és közzétételi követelményeket.

1.19.

A nemzetközi standardok nem tartalmaznak általános iránymutatást arra nézve, milyen módon kell közzétenni ezeket a specifikus, nem számviteli jellegű beszámolókat. Mindazonáltal a Számvevőszék megállapításait figyelembe véve a Bizottság tökéletesítette a szóban forgó információk bemutatását.

1.20.

A Galileo program valamennyi létrehozott, kifejlesztett vagy megszerzett eszközének tulajdonjogát – az Európai Parlament és a Tanács közös rendelete (15) alapján – jogilag 2008 júliusában az Unióra ruházták át. Az aláírt átruházási megállapodásokat azonban még nem teljesítették teljes mértékben. Az összes eddig felmerült kiadást (megközelítőleg 2 000 millió euro) kutatási kiadásként kezelik. Mindez a 2009-es mérlegre nincs hatással, azonban a Bizottságnak továbbra is törekednie kell arra, hogy az átruházás idejére valamennyi szükséges információ rendelkezésre álljon, és így eredményesen biztosítható legyen az eszközök védelme.

1.20.

1.21.

Az 2. fejezetben a Számvevőszék különértékelést közöl a bevételekről, a 3–9. fejezetben pedig az egyes tevékenységalapú költségvetés-tervezésű (TKT) szakpolitika-csoportokról (lásd: 1.1. táblázat ). Az egyes értékelések a szakpolitika-csoport ismertetése után kitérnek a tranzakciók szabályszerűségével, a rendszerek eredményességével, illetve a Bizottság által adott vezetői teljességi nyilatkozatok megbízhatóságával kapcsolatos megállapításokra és következtetésekre, majd beszámolnak a korábbi észrevételek hasznosulásáról.

1.22.

A „Bevételek” (16) (117 285 millió euro), valamennyi szakpolitika-csoport kötelezettségvállalásai, valamint az „Igazgatási és egyéb kiadások” szakpolitika-csoport (9 129 millió euro) kifizetései esetében a Számvevőszék becslése szerint a hibák pénzügyi hatása kisebb mint a teljes összeg 2 %-a (lásd: 1.2. táblázat ), és megítélése szerint a felügyeleti és kontrollrendszerek eredményesek (lásd még: 2.33–2.38. és 9.28–9.29. bekezdés).

1.23.

Míg a Számvevőszék által becsült legvalószínűbb hibaarány a „Mezőgazdaság és természeti erőforrások” (56 318 millió euro), a „Kutatás, energiaügy és közlekedés” (7 966 millió euro), a „Külső támogatás, fejlesztés és bővítés” (6 596 millió euro), valamint az „Oktatás és állampolgárság” (2 153 millió euro (17)) szakpolitika-csoportnál a folyósított kifizetések 2 és 5 %-a között van, addig a „Kohézió” szakpolitika-csoportnál (23 081 millió euro megtérített, igazolt kiadás) ugyanez meghaladja az 5 %-ot (lásd: 3.70., 4.34. 5.45., 6.51. és 7.18. bekezdés, valamint 1.2. táblázat ). Ezekre a szakpolitika-csoportokra nézve (18) a Számvevőszék azt állapítja meg, hogy kontrollrendszereik részben eredményesek (lásd: 3.71–3.72., 4.36, 5.46–5.48., 6.52. és 7.19. bekezdés).

1.23.

Emellett a szabályszerűségi záróelszámolási eljárás biztosítja az uniós költségvetést érintő kockázatok kezelését. Az Oktatás és állampolgárság szakpolitika-csoport tekintetében a Bizottság megjegyzi, hogy a zárásokra vonatkozó hibaarány csekély mértékben haladja meg a 2 %-ot.

Az előfinanszírozásnak a mérlegben történő felhalmozódását megakadályozandó a Bizottság 2010 májusában javasolta a költségvetési rendelet megfelelő felülvizsgálatát. Ez biztosítaná az előlegek és az időközi kifizetések gyorsabb végső elszámolását.

A Kutatás, energiaügy és közlekedés szakpolitika-csoport tekintetében a Bizottság üdvözli azt a Számvevőszék által megállapított tényt, hogy a hibák száma folyamatosan csökken. Ez az eredmény egybecseng a Bizottság saját megállapításaival.

A Külső támogatás, fejlesztés és bővítés szakpolitika-csoport tekintetében a Bizottság üdvözli a tranzakciók „gyakoriságának” növekedését, amely a Számvevőszék szerint a 2007. és 2008. évi adatokkal összehasonlítva teljességgel „szabályszerű” (83 %).

A Kohézió területét illetően jelentős hibaarány-csökkenés tapasztalható a korábbi évekhez képest. Az elmúlt három évben csökkenő tendenciát mutat a hibagyakoriság: ez a 2007. évre vonatkozó éves számvevőszéki jelentésben szereplő 54 %-ról idén 36 %-ra süllyedt, ahogyan azt a számvevőszéki jelentés 4.1. melléklete is megjegyzi (lásd még az 1.26. és 4.34. bekezdésekre adott válaszokat).

1.24.

A „Gazdasági és pénzügyek” szakpolitika-csoport (732 millió euro) esetében a Számvevőszék becslése szerint a legvalószínűbb hibaarány kisebb mint az összes kifizetés 2 %-a (lásd: 8.30. bekezdés és 1.2. táblázat ), és megítélése szerint a felügyeleti és kontrollrendszerek részben eredményesek (lásd: 8.31. bekezdés).

1.25.

A Számvevőszék becslése szerint a kifizetések összességét lényeges hibaszint jellemzi (megítélése szerint a legvalószínűbb hibaarány 2 és 5 % között van). A Számvevőszék megállapítja továbbá, hogy a kifizetésekkel kapcsolatos felügyeleti és kontrollrendszerek működése általában részben eredményes.

1.25.

1.26.

A Számvevőszék ellenőrzési eredményei azt mutatják, hogy 2008-hoz képest a becsült legvalószínűbb hibaarány növekedett a „Mezőgazdaság és természeti erőforrások” szakpolitika-csoport kifizetéseit tekintve (19), és jelentősen csökkent a „Kohézió” szakpolitika-csoport kifizetéseit illetően (20). Mindez együttesen alátámasztja, hogy az elmúlt években a Számvevőszék által becsült legvalószínűbb hibaarány az összes kifizetés tekintetében folyamatosan csökkent.

1.26.

A Mezőgazdaság és természeti erőforrások szakpolitika-csoportot illetően a Bizottság úgy látja, hogy a hibaarány továbbra is 2 % körül ingadozik. A Kohézió területét illetően az alsó hibahatár 11 %-ról 3 %-ra való csökkenése igazolni látszik a 2007–2013-as szabályozási keretben rögzített szigorúbb ellenőrzési előírások eredményességét, valamint érzékelteti a Bizottság felügyeleti szerepének és a felfüggesztési és korrekciós intézkedések alkalmazásának megerősítését célzó 2008. évi bizottsági cselekvési terv első hatását. A felfüggesztések kompromisszumot jelenthetnek a költségvetés teljes végrehajtása tekintetében.

A Bizottság folytatni fogja a hibaarány csökkentése érdekében tett erőfeszítéseit.

1.27.

Éves tevékenységi jelentésük állítása szerint a főigazgatók valamennyien ésszerű bizonyosságot szereztek arra vonatkozóan, hogy a rendelkezésükre bocsátott források a tervezett célokat szolgálták, és hogy az általuk bevezetett belsőkontroll-mechanizmusok szavatolták a tranzakciók szabályszerűségét. A 2009-ben teljességi nyilatkozatot kiállító főbb főigazgatóságok és egyéb részlegek közül azonban 13 egy vagy több fenntartást fogalmazott meg, amelyek többségükben az alapul szolgáló tranzakciók jogszerűségét és szabályszerűségét érintő hiányosságokkal kapcsolatosak (21).

1.28.

A Számvevőszék megállapítása szerint a főigazgatói teljességi nyilatkozatok és az éves tevékenységi jelentések a tranzakciók jogszerűségével kapcsolatos pénzügyi irányításról a „Bevételek” és a „Kohézió”, a „Kutatás, energia és közlekedés”, az „Oktatás és állampolgárság”, a „Gazdasági és pénzügyek” és az „Igazgatási és egyéb kiadások” szakpolitika-csoportok esetében adtak valós és hű értékelést (lásd: 2.32., 4.33., 5.44., 7.17., 8.29. és 9.11. bekezdés). A „Külső támogatás, fejlesztés és bővítés” szakpolitika-csoport tekintetében a Humanitárius segélyekért felelős, a Bővítési, illetve a Külkapcsolati Főigazgatóság valós és hű értékelést ad (lásd: 6.49. bekezdés), míg a EuropeAid Együttműködési Hivatal csak részben ad valós és hű értékelést a pénzügyi irányításról a tranzakciók szabályszerűségével kapcsolatban (lásd: 6.50. bekezdés). A „Mezőgazdaság és természeti erőforrások” szakpolitika-csoportot illetően a Számvevőszék azt állapítja meg, hogy a tranzakciók szabályszerűségével kapcsolatban a főigazgatók éves tevékenységi jelentései és teljességi nyilatkozatai csupán részben adnak valós és hű értékelést a pénzügyi irányításról (lásd: 3.66–3.69. bekezdés).

1.28.

Míg a Számvevőszék éves ellenőrzési véleménye az alapul szolgáló tranzakciók jogszerűségét és szabályszerűségét tárgyalja, a főigazgatók véleménye arra összpontosít, hogy az alapokat a kijelölt célokra fordították-e, figyelembe véve az ellenőrzések többéves jellegét, valamint hatékonyságukat a hibák feltárása és korrigálása terén. A főigazgatók vezetőségi véleményt bocsátanak ki, amely a Bizottság saját ellenőrzési munkájában és a Számvevőszék jelentéseiben és észrevételeiben, valamint a tagállamok által végzett ellenőrzések vonatkozó eredményeiben foglalt információkon alapul.

Ezzel kapcsolatban lásd még a Bizottság válaszait az egyes ágazati fejezetekben.

1.29.

Az összefoglaló jelentés elfogadásával a Bizottság politikai felelősséget vállal (22) az uniós költségvetés felső vezetés általi operatív végrehajtásáért (23). Ez az első olyan jelentés, amelyet a jelenlegi Bizottság megbízatásának ideje alatt fogadnak el. A Bizottság úgy véli, hogy 2009-ben továbbra is eredményesen törekedett a jogszerűség és szabályszerűség biztosítását célzó kontrollmechanizmusok működésének javítására, szem előtt tartva a korlátozás nélküli megbízhatósági nyilatkozat megszerzésének célját.

1.30.

A Bizottság elismeri, hogy egyes területek még tökéletesítésre szorulnak, és ezekkel kapcsolatban többek között a következő intézkedéseket javasolja:

1.31.

A Számvevőszék korábban rámutatott más kérdésekre is, amelyek továbbra is megoldatlanok maradtak:

—

több területen kívánatos volna a fenntartások hatókörének és terjedelmének kiterjesztése (lásd: 3.67–3.68. és 6.50. bekezdés, valamint 3.3. , és 6.3. melléklet ) (24),

—

A Bizottság elégedettségét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a felhatalmazás által engedélyezésre jogosult tisztviselők által kidolgozott cselekvési tervek megfelelő módon szolgálják a hiányosságok felszámolását és a felismert kockázatok mérséklését.

A Mezőgazdaság tekintetében a Bizottság úgy véli, hogy a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság 2009-es éves tevékenységi jelentésében a vidékfejlesztés 2. tengelye és az IIER keretében hozott bulgáriai és romániai vidékfejlesztési intézkedések vonatkozásában megfogalmazott fenntartások kimerítőek, és várható hatásukat megfelelően tükrözi a szóban forgó jelentés 3.2.1. és 3.2.2. pontjának tartalma. Ami Görögországot illeti, a korábbi években megfogalmazott fenntartást a Bizottság jó hírnevét érintő, az IIER hiányos görögországi végrehajtásából fakadó kockázat magas szintje indokolta, nem pedig az uniós költségvetésre vonatkozó, a hiányosságokból eredő pénzügyi kockázat, amelyet mindenkor fedeztek a Görögország tekintetében a szabályszerűségi záróelszámolási eljárás nyomán elrendelt pénzügyi korrekciók. Mivel Görögország 2008 végére végrehajtotta a hiányosságok megszüntetését célzó cselekvési tervét, és mivel az IIER hatékony működésének értékelése folyamatos, a fenntartások visszavonása teljes mértékben indokolt volt.

Ami a Külső támogatás, fejlesztés és bővítés szakpolitika-csoportot illeti, a Bizottság üdvözli azt a számvevőszéki megállapítást, hogy az ide tartozó valamennyi főigazgatóság éves tevékenységi jelentése a korábbinál jobb minőségű információkat tartalmaz (lásd a 6.51. bekezdést).

A Bizottság úgy véli, hogy a 2009-es éves tevékenységi jelentésekben megfogalmazott főigazgatói fenntartások – vagy éppen ezek hiánya – megfelelnek a Bizottság belső iránymutatásaiban meghatározottaknak, és pontos képet adnak az egyes programok által hordozott kockázatokról.

—

hiányoznak vagy hiányosak a visszafizettetésekről és visszavonásokról szóló tagállami adatok (lásd: 1.16., 3.54. és 4.31. bekezdés) (25), és

—

A Mezőgazdaságot illetően lásd az 1.17. bekezdésre adott választ.

A Kohéziót illetően lást az 1.16. bekezdésre adott válaszokat.

—

a pénzügyi korrekciós mechanizmusok még nem teljesen eredményesek (lásd: 1.37–1.50. bekezdés) (26).

—

1.32.

Az uniós költségvetés végrehajtása során a Bizottságnak biztosítania kell, hogy eredményes és hatékony belső kontroll működjék a következőkre nézve: a jelentéstétel megbízhatósága, az eszközök és adatok megóvása, a csalások és szabálytalanságok megelőzése és feltárása, valamint a tranzakciók szabályszerűségével összefüggő kockázatok kezelése – figyelembe véve mindezeknél a programok többéves jellegét és az érintett kifizetések jellegzetességeit (27).

1.32.

1.33.

A Bizottság viseli a végső felelősséget azért, hogy a felügyeleti és kontrollrendszerek megfelelő bizonyossággal szolgáljanak arra nézve, hogy a beszámoló alapjául szolgáló tranzakciókban a hibákat vagy megelőzik, vagy feltárják és korrigálják. Felelős a Bizottság azért is, hogy megbízható adatok álljanak rendelkezésre saját irányítási céljaira, illetve az érdekelt felek és a külső ellenőrök számára.

1.34.

A tévesen kifizetett összegeket vissza kell fizettetni (28). A gyakorlatban:

—

A Bizottság csak akkor tud visszatéríttetni kifizetéseket a kedvezményezettektől, ha közvetlenül kezelt kiadásokról van szó (ilyen pl. a „Kutatás, energia és közlekedés” szakpolitika-csoport legtöbb kiadása).

—

A megosztott irányítás tárgyát képező kiadásoknál (ilyen pl. a „Mezőgazdaság és természeti erőforrások” és a „Kohézió” szakpolitika-csoportok legtöbb kiadása), a decentralizált irányítás körébe tartozó kiadásoknál (pl. a „Bővítés” területén) és közvetett centralizált irányítás esetén (pl. az „Oktatás és állampolgárság” szakpolitika-csoportban) a helytelenül eszközölt kifizetések visszafizettetéséért a tagállamok vagy harmadik országok felelősek. A közös irányítás alá tartozó kiadások esetén (pl. a humanitárius segély területén) a nemzetközi szervezetekkel kötött megállapodások határoznak meg korrekciós mechanizmusokat. Olyan esetekben azonban, amikor helytelenül alkalmazták az uniós támogatási rendszerek szabályait, a Bizottság végezhet pénzügyi korrekciókat (lásd: 1.40. bekezdés).

—

A 2007–2013-as programozási időszakra vonatkozóan a Bizottság egységes eljárást vezetett be a visszafizettetési nyilatkozatok benyújtására, és azt reméli, hogy ez tovább javítja majd a rendelkezésre álló információk minőségét. A tagállamoknak ezenkívül különbséget kell tenniük a saját ellenőrzésből és az uniós ellenőrzésből következő korrekciók között.

1.35.

A számvevőszéki ellenőrzés már több éve arra összpontosít, hogyan tölti be felügyeleti szerepét és hogyan alkalmazza ezeket a korrekciós mechanizmusokat a Bizottság. A Számvevőszék azt is megvizsgálta, hogy a nemzeti hatóságok és a nemzetközi szervezetek mennyire látják el a Bizottságot pontos információkkal a végrehajtott pénzügyi korrekciókról és visszafizettetésekről.

1.36.

A Számvevőszék rendszeresen megállapította, hogy a tagállamok szintjén a felügyeleti és kontrollrendszerek korrekciós képességével kapcsolatos adatok javultak, de azok jelenleg sem teljes körűek és megbízhatóak, és ez különösen igaz a „Kohézió” területére (29). A Bizottság azonban saját tevékenységeiről megbízható adatokat szolgáltat. A 2005-ös zárszámadási eljárás óta az Európai Parlament és a Tanács ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek javító lépéseket a rendelkezésre álló információk teljességének és pontosságának szavatolására annak érdekében, hogy a Számvevőszék megbízható bizonyítékok alapján értékelhesse az uniós kiadások többéves korrekciós mechanizmusának eredményességét.

1.36.

A Kohézió területén és a tagállamok által saját ellenőrzéseik nyomán elrendelt pénzügyi korrekciók vonatkozásában a Bizottság a tagállamok által továbbított információkra van utalva.

A Bizottság az elmúlt években érdemleges előfeszítéseket tett, hogy javítsa a tagállamok által átadott, a kohéziós programokkal kapcsolatos visszafizettetésekre és visszavonásokra vonatkozó adatok minőségét. Felkérte a tagállamokat, hogy szolgáltassanak kumulált és éves adatokat is a visszavont és visszafizettetett eszközökről, jóllehet ez túlmegy a szabályokból fakadó követelményeken. Több ízben a helyszínen ellenőrizte – meglehetősen jó eredménnyel – a tagállami nyilvántartási és jelentéstételi rendszereket. Azokban az esetekben, amikor megállapítást nyert, hogy az adott rendszer tökéletesítésre szorul, megfelelő ajánlásokat fogalmazott meg, és ezek nyomon követését is biztosítja.

1.37.

A 2009-es beszámolóhoz fűzött jegyzetekben a Bizottság azzal válaszolt ezekre a megjegyzésekre, hogy korábbi szokásánál részletesebb információkat közölt a visszatéríttetésekről és a pénzügyi korrekciókról (30). Külön említendő, hogy milyen bontásban jelenik meg az információ: aszerint, hogy a visszatéríttetés vagy pénzügyi korrekció milyen szakaszba jutott („folyamatban”, „megerősítve” vagy „végrehajtva” – lásd: 1.42. bekezdés), de kiadási területenként, adott esetben programozási időszakonként, egyes esetekben pedig érintett tagállamonként is.

1.38.

A Számvevőszék pozitívan értékeli ezt a tájékoztatást, azonban rámutat arra, hogy kezelni kell azokat a hiányosságokat, amelyek a bemutatásmódot, illetve a tagállamok által a Kohézióval kapcsolatban feltüntetett információk és összegek koherenciáját érintik, valamint hogy az információk értelmezésekor óvatosan kell eljárni (lásd még: 1.14–1.19. bekezdés, és alább).

1.38.

1.39.

Az uniós kiadási programok kedvezményezettjeinek tévesen kifizetett összegek visszafizettetése, illetve az egyéb pénzügyi korrekciók céljukat és hatásukat tekintve erősen eltérnek egymástól. A visszafizettetés a szabálytalan kiadásokat korrigálja: elvileg az ilyen kiadások kedvezményezettjei fizetik vissza a nekik tévesen kifizetett összegeket; a visszafizettetés ezért egyfajta hibakorrekciós mechanizmusnak tekinthető (31).

1.39.

1.40.

A pénzügyi korrekciók (a mezőgazdasági kiadások záróelszámolását is ideértve) viszont általában irányítási rendszerek hiányosságait orvosolják. Olyan tagállamoktól vagy harmadik országoktól vonnak vissza finanszírozást, amelyek nem gondoskodnak az uniós szabályok helyes alkalmazásáról. Az ilyen korrekciók pénzügyi következményeit rendszerint a tagállami adófizetők viselik, akik pedig nem voltak kedvezményezettjei a helytelenül alkalmazott támogatási rendszernek. A pénzügyi korrekciók hozzájárulnak az Unió pénzügyi érdekeinek védelméhez, ám sem elvileg, sem a gyakorlatban nem lehet úgy tekinteni őket, mint helytelenül eszközölt egyedi kifizetések korrekciós eszközét.

1.40.

A tagállamok kötelessége, hogy a helytelenül kifizetett összegeket visszafizettessék a kedvezményezettekkel. A visszafizettetés történhet az érintett összegek tényleges visszafizettetésével vagy az ugyanannak a kedvezményezettnek járó jövőbeli kifizetések megfelelő csökkentésével.

Amennyiben uniós ellenőrzés során kiderül, hogy kedvezményezettek jogosulatlanul jutottak kifizetéshez, a tagállamok kötelesek ezt az említett kedvezményezettekkel szemben indított visszafizettetési intézkedések révén korrigálni. Azonban még ha nincs is szükség a kedvezményezettek részéről visszafizetésre, mivel a pénzügyi kiigazítás csak a tagállamok irányítási és kontrollrendszerének hiányosságaira és nem a jogosulatlan kifizetésre vezethető vissza, ezek a kiigazítások fontos eszközök a tagállami rendszerek fejlesztésében és ilyen módon abban, hogy megakadályozzák, illetve feltárják a kedvezményezettek javára végrehajtott nem szabályszerű kifizetéseket, továbbá hogy ezeket visszafizettessék.

A mezőgazdaság területén a szabályszerűségi záróelszámolást olyan módon tervezték meg, hogy az kizárja az uniós finanszírozásból azokat a kiadásokat, amelyeket nem az EU-szabályokkal összhangban hajtanak végre. A szabálytalan kifizetések visszafizettetésére ellenben nem alkalmas ez a rendszer. Erre – a megosztott igazgatásnak a költségvetési rendelet 53b. cikke (2) bekezdésének c) pontjában és az 1290/2005/EK tanácsi rendelet 9. cikke (1) bekezdése a) pontja iii.) alpontjában meghatározott elvei értelmében – kizárólag a tagállamoknak van módja.

A Bizottság ezért úgy véli, hogy amennyiben az érintett összegek végső kedvezményezettől kerülnek beszedésre, egyes pénzügyi korrekciók hibák korrigálására szolgáló mechanizmusoknak tekinthetők.

1.41.

Habár a Bizottság a pénzügyi kimutatások jegyzeteiben elismeri, hogy különbség van a visszafizettetés és a pénzügyi korrekciók között, más dokumentumok, többek között az összefoglaló jelentés bemutatásmódja, egyelőre mégsem teszi kellően egyértelművé a két mechanizmus közötti különbséget. 2009-re vonatkozóan a Bizottság által bemutatott megerősített összegek közel 90 %-a (mintegy 2 900 millió euro az összesen 3 319 millió euróból), illetve a végrehajtott összegek közel 80 %-a (kb. 1 400 millió euro az összesen 1 843 millió euróból) az általában a tagállami adófizetők által viselt pénzügyi korrekciókkal kapcsolatos, az észrevételek megfogalmazása időnként mégis olyan, mintha teljesen vagy főként visszafizettetésekről volna szó.

1.41.

Az Unió éves beszámolói valós képet adnak a Bizottság felügyeleti szerepéből eredő pénzügyi korrekciók összegéről.

A pénzügyi korrekcióként feltüntetett összegek azt mutatják, hogy a Bizottság lépéseket tett annak érdekében, hogy megvédje az uniós költségvetést attól, hogy egyes összegek jogosulatlanul kerüljenek kifizetésre. Az erre vonatkozó megjegyzések célja, hogy világossá tegyék, milyen eljárást alkalmaz a Bizottság ennek során. Az érintett összegeket az eljárás végeztével a tagállamok visszafizettetési eljárásokon keresztül beszedik a kedvezményezettől, mivel érdekükben áll, hogy ahol lehetséges, így járjanak el.

A Bizottság hivatkozik továbbá a 1.36. és 1.40. bekezdésre adott válaszaira.

1.42.

A Bizottság a folyamat három fő szakaszára vonatkozóan ismertet adatokat:

1.43.

A Bizottság egyértelművé teszi, hogy a „Kohézió” szakpolitika-csoport keretében a korrekciós mechanizmusok egyes szakaszaira nézve bemutatott adatok csak azokra a visszafizettetésekre és pénzügyi korrekciókra vonatkoznak, amelyeket a Bizottság rótt ki.

1.44.

E tekintetben felhívjuk a figyelmet arra, hogy a Kohézió szakpolitika-csoport esetében a 2009-re vonatkozóan megerősített korrekcióknak (2 411 millió euro) csak 20 %-át (476 millió euro) hajtották végre ugyanazon évben. A korábbi évekből fennmaradó korrekciós összegekkel együtt így 2009. év végén összesen még 2 332 millió eurónyi korrekció vár végrehajtásra. Hacsak a tagállamok nem nyújtanak be további költségbevallásokat a következő években, a fennmaradó korrekciókat csak a programok lezárásakor fogják végrehajtani (32).

1.44.

Amint arra a Számvevőszék helyesen rámutat, a pénzügyi korrekciók végrehajtására a legutóbbi évektől kezdve főleg a program zárásakor kerül majd sor abban az esetben, ha elérték az időközi kifizetések tekintetében előírt felső határértéket. Emellett a program ideje alatt megerősített pénzügyi korrekciók végrehajtására későbbi kifizetési kérelmekben is sor kerülhet. Következésképpen nehéz közvetlen kapcsolatot megállapítani egy adott évben megerősített pénzügyi korrekciók és az ugyanabban az évben végrehajtott korrekciók összege között.

Általános szabályként megfogalmazható, hogy a program ideje alatt megerősített pénzügyi korrekciók végrehajtására későbbi kifizetési kérelmekben kerül sor. Mivel a kifizetési plafont feltehetőleg a legtöbb 2000–2006-os program esetében elérték, a jogosulatlan kifizetések levonása csak a záró dokumentumokban jelenhet majd meg, amelyeket 2010-ben nyújtanak be a tagállamok.

A Bizottság akkor számol be végrehajtottként egy pénzügyi korrekcióról, amint igazolást kap arról, hogy a korrekciót a jogosulatlan kifizetésnek a záró kifizetés iránti kérelem összegéből történő levonása révén végrehajtották. A pénzügyi korrekciók végrehajtásával kapcsolatban részletes tájékoztatást tartalmaz az összevont beszámolóhoz fűzött 6. megjegyzés.

Bár a Bizottság számviteli rendszerében nem minden egyedi pénzügyi korrekció található meg, hanem csak azok, amelyeknek pénzügyi hatása van az uniós hozzájárulás mértékére, a 2010-ben igazoltan végrehajtott pénzügyi korrekciók a Bizottság 2010. évre vonatkozó pénzügyi beszámolójában jelennek majd meg végrehajtottként.

Az érintett korrekciók természete és/vagy mértéke miatt az egyes programokra és alapokra vonatkozó összegek jelentősen különböznek.

1.45.

Elvileg ha megbízható információ áll rendelkezésre a korrekciós mechanizmusok múltbeli hatásáról, akkor ugyanezen mechanizmusok alkalmazásának várható jövőbeli hatásait is meg lehetne becsülni. Néha elhangzott az a helytelen javaslat is, hogy a visszafizettetéseket és korrekciókat össze lehetne vetni a számvevőszéki hibabecsléssel, sőt le lehetne vonni abból.

1.45.

A Bizottság ismételten hangsúlyozta, hogy a többéves programokat többéves kontrollrendszerek révén ellenőrzik, és hogy rendes esetben a Számvevőszék által egy adott évben feltárt hibák közül jó néhányat a Bizottság kontrollrendszerei is feltártak és kijavítottak volna a következő években. Igazolja ezt, hogy a maradványhiba-arányok a programok zárásakor alacsonyabbak, mint a végrehajtási szakaszban.

A Bizottság egyetért azzal, hogy a Számvevőszék megbízhatósági nyilatkozata keretében megállapított, a tranzakciók évenkénti vizsgálatán alapuló hibaarányok és a Bizottság saját számításai alapján megállapított hibaarányok nem hasonlíthatók össze egyértelmű módon.

1.46.

A korrekciós mechanizmusok hatásáról azonban nem áll rendelkezésre éves szinten megbízható információ. A pénzügyi kimutatásokhoz fűzött megjegyzések nem mutatják ki szisztematikusan, hogy a visszatérített összegek hogyan kötődnek a konkrét évekhez; egyes esetekben a korábbi évekről felhalmozódott korrekciókat a folyó pénzügyi évben azonosították és számolták el.

1.46.

Emellett a Bizottság meghatározott szabálytalan kiadáshoz vagy adott évhez nem köthető átalánykorrekciót is alkalmazhat olyan esetekben, amikor tagállami kontrollrendszerek hiányosságaira derül fény, és e hiányosságokat a tagállam nem számolja fel.

Következésképpen nem lehetséges közvetlen összefüggést teremteni egy pénzügyi korrekció és a korrekció által érintett év között.

A strukturális alapokat többéves keretben használják fel. Amennyiben valamely pénzügyi korrekció nem kerül bejelentésre az n. évben, úgy az az n+1. évben kerül majd bejelentésre. Ez nem érinti az alapvetően a szabálytalan kifizetések korrigálását célzó eljárás megbízhatóságát. A programozási periódus évei közötti eme kompenzációra a pénzügyi korrekciókról szóló pontos, átlátható és teljes kumulatív tájékoztatás érdekében van szükség.

Mindamellett a pénzügyi beszámolóhoz fűzött megjegyzések mind az egy adott évben megerősített és végrehajtott korrekciókról, mind a kumulatív összegekről szóló információkat tartalmazzák.

Ezzel szemben a mezőgazdaság területén (Európai Mezőgazdasági Garanciaalap és Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap) a pénzügyi korrekciók egy adott pénzügyi évhez tartozó kiadásokhoz kapcsolódnak, és ezt az összefüggést a Bizottság minden egyes szabályszerűségi határozata megállapítja.

1.47.

Ezenkívül számos korrekciós mechanizmus sokéves ciklusokban működik, valamint a valószínűsíthető hatás becslésének kapacitását érinthetik a jövőben azon elemek változásai is, amelyek számos felügyeleti és kontrollrendszer korrekciós képességét befolyásolják (jogi és szervezeti keretek; behajtási eljárások módozatai, projektek típusa, nagysága és időtartama stb.).

1.48.

Végül emlékeztetnünk kell arra, hogy a Bizottság korrekciós mechanizmusai főként nem visszafizettetés jellegű pénzügyi korrekciókból állnak (lásd: 1.39. és 1.40. bekezdés).

1.48.

1.49.

A Bizottság 2009-ben lépéseket tett avégett, hogy több és jobb tájékoztatást nyújtson az uniós költségvetésre alkalmazott korrekciós mechanizmusokról. Ez kedvező fejlemény. A Bizottság által nyújtott információk azonban még nem teljes mértékben megbízhatóak, mivel ő maga nem mindig kap megbízható információkat a tagállamoktól. Megfontolandó továbbá, hogy pontosítani kell-e az arra vonatkozó pénzügyi beszámolási iránymutatásokat, hogy milyen információkat kell szerepeltetni és azokat hogyan kell kezelni. Egyes kiadási területek esetében a Bizottság nem bocsát rendelkezésre olyan információt, amelynek révén összevethető lenne az adott kifizetés folyósításának éve, a vonatkozó hiba kiszűrésének éve, valamint az az év, amelyben a beszámoló jegyzetében nyilvánosságra hozták a kapcsolódó pénzügyi korrekciót.

1.49.

A kifizetések, hibák és pénzügyi korrekciók Számvevőszék által javasolt összhangba hozására nincs mód abban az esetben, ha a kiadások bejelentése többéves, kumulatív rendszerben történik, vagy ha rendszerkorrekciókra került sor (lásd még az 1.50. bekezdésre adott választ).

1.50.

Érték szerint véve a korrekciók túlnyomó többsége tagállamokkal vagy harmadik országokkal szemben alkalmazott pénzügyi korrekciót jelent, nem pedig helytelenül uniós finanszírozásban részesült egyéni kedvezményezettek visszafizetéseit. Ezzel szemben a számvevőszéki vizsgálat által feltárt hibák többségükben a kedvezményezettek által helytelenül igényelt vagy nekik helytelenül kifizetett összegek. Ezt tekintetbe véve a Számvevőszék úgy ítéli meg, hogy a saját becslése szerinti hibaarány nem hasonlítható össze érdemben a pénzügyi korrekciókról és visszafizettetésekről nyújtott bizottsági adatokkal.

1.50.

Az uniós költségvetés döntő részét – mintegy 80 %-át – megosztott igazgatással kezelik, ahol is a tagállamok viselik az elsődleges felelősséget a Bizottság felé bejelentett kiadások szabályszerűségéért, következésképpen a szabálytalanságok feltárásáért és kijavításáért. Ebben az igazgatási módban a Bizottság egyebek mellett azért felelős, hogy a nemzeti hatóságok eredményes rendszereket alakítsanak ki; ellenkező esetben a Bizottság pénzügyi korrekciókról rendelkezhet. Az alkalmazandó jogszabályok által előirányzott pénzügyi korrekciós rendszer alapján tehát a Bizottság a tagállamokkal fizetteti vissza az összegeket vagy javíttatja ki a hibákat, a tagállamok pedig behajtják a kedvezményezettől a szabálytalan kifizetést. Ha azonban a pénzügyi korrekciók rendszerszintű hiányosságokkal függenek össze, azok rendszerint átalányösszegeken vagy extrapolált értékeken alapulnak, nem pedig a kedvezményezettek szintjén feltárt hibáken.

Ennek következtében meg kell különböztetni a következőket:

A Bizottság egyetért azzal, hogy a Számvevőszék megbízhatósági nyilatkozata keretében megállapított hibaarányok, amelyek a Szerződés előírásai értelmében a tranzakciókból vett minta évenkénti vizsgálatán alapulnak, és a pénzügyi korrekciókra vonatkozó adatok összehasonlítása nem releváns. A pénzügyi korrekciók fent említett eltérő típusai miatt a Kohézió területén nincs mód arra, hogy a korrekciókat közvetlenül visszavezessük az egyes kiadási évekre. A pénzügyi korrekciók hatása azonban egyértelműen megállapítható a maradványhiba-aránynak a program zárását követő kiszámításával. A Regionális Politikai Főigazgatóság például a 1994–1999 közötti ERFA-programok egy mintájának nem statisztikai jellegű, 2010 januárjában befejeződött záró auditja során megállapította, hogy a programok zárásakor és valamennyi pénzügyi korrekció után a teljes hibakockázat jelentősen csökkent.

A Bizottság biztosítja az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét azáltal, hogy alkalmazza a jogalkotó által az uniós költségvetést károsító hibák megelőzése, feltárása és kijavítása érdekében elfogadott költségvetési és ágazati rendelkezésekben meghatározott igazgatási és ellenőrzési rendszereket és eljárásokat.

2.1.

Ez a fejezet a Számvevőszék bevételekre (azaz a saját forrásokra és egyéb bevételekre) vonatkozó különértékelését tartalmazza. A bevételekkel kapcsolatos legfőbb pénzügyi információkat a 2.1. táblázat tartalmazza. 94,1 %-kal a saját források a költségvetési kiadások finanszírozásának messze a legjelentősebb forrásai.

2.2.

A saját forrásoknak három kategóriája van (1): a hagyományos saját források (importvámok és cukortermelési díj), a tagállamok által beszedett hozzáadottérték-adó alapján kiszámított saját források, illetve a tagállamok bruttó nemzeti jövedelmén (GNI) alapuló saját források.

2.3.

A hagyományos saját forrásokat a tagállamok állapítják meg és szedik be. E források háromnegyedét befizetik az Uniónak, míg a maradék egynegyedet visszatartják a beszedési költségek finanszírozására. Minden tagállam havonta kimutatást küld a Bizottságnak a megállapított jogosultságokról (az „A. számla” számlakivonatai), valamint negyedévente kivonatot küld a kimutatásban nem szereplő, de megállapított jogosultságokról („B. számla”) (2).

2.4.

A héa- és GNI-alapú saját források számítása egységkulcs alapján történik, amelyet vagy a tagállamok elméleti alapon harmonizált héaalapjára, vagy az uniós szabályoknak megfelelően kiszámított GNI-jükre vetítenek.

2.5.

A 2007/436/EK, Euratom határozat értelmében a 2007–2013-as időszakban egyes tagállamok csökkentett héalehívási kulcsot alkalmazhatnak (3), illetve az éves GNI-alapú hozzájárulások tekintetében bruttó csökkentéseket élvezhetnek (4). Ezenkívül a költségvetési egyensúlyhiányokra való tekintettel az Egyesült Királyságra korrekció (az ún. „brit korrekció”) vonatkozik, amelynek értelmében e tagállam GNI-alapú hozzájárulását csökkentik.

2.6.

A GNI-alapú saját forrást a költségvetés egyensúlyba hozásához használják fel. Ha egy tagállam a ténylegesnél alacsonyabb GNI-t ad meg, az a GNI-alapú saját források teljes összegét ugyan nem csökkenti, viszont a hibás adat észleléséig és kijavításáig megnöveli a többi tagállam által befizetendő hozzájárulások összegét.

2.7.

A Számvevőszék általános ellenőrzési koncepcióját és módszereit az 1.1. melléklet 2. része mutatja be. A bevételek ellenőrzéséhez a Számvevőszék bizottsági szinten 62 visszafizetési felszólítást tartalmazó reprezentatív statisztikai mintát vizsgált meg a Bizottságnak az összes bevételt tartalmazó bevételi nyilvántartásából (lásd: 2.1. melléklet ).

2.8.

A beszámoló alapjául szolgáló tranzakciók számvevőszéki ellenőrzése nem terjedhet ki a be nem jelentett, illetve a vámellenőrzést kikerülő importügyletekre.

2.9.

A Számvevőszék három tagállamban (5) értékelte a felügyeleti és kontrollrendszereket, valamint megvizsgálta a hagyományos saját források nemzeti számviteli rendszereit. Annak érdekében, hogy megfelelő bizonyosságot szerezzen a nyilvántartott összegek pontosságáról, ellenőrizte az illetékek alakulását azok megállapításától egészen a Bizottságnak történő elszámolásig. Az ellenőrök a három tagállam mindegyikében 30 behozatali nyilatkozatot ellenőriztek, véletlenszerű mintavétel alapján.

2.10.

A 2.7. bekezdésben említett minta saját forrásokkal kapcsolatos öt visszafizettetésére vonatkozóan a Számvevőszék összevetette a kiválasztott havi elszámolásokat az alapul szolgáló tagállami számviteli bizonylatokkal. (6)

2.11.

A Számvevőszék értékelte a Bizottság felügyeleti és kontrollrendszereit, ideértve a tagállamokban folytatott bizottsági helyszíni ellenőrzéseket is. A vizsgálat kiterjedt az ACOR (7) felügyeleti szerepére is.

2.12.

A Számvevőszék figyelembe vette a 2008-ban és 2009-ben az egyszerűsített importvámeljárásokra vonatkozóan kilenc tagállamban (8) elvégzett külön ellenőrzésének eredményeit is.

2.13.

A héa- és GNI-alapú saját források olyan makrogazdasági statisztikákra épülnek, amelyek alapjául közvetlenül nem ellenőrizhető adatok szolgálnak. Az ellenőrzés ezért a tagállamok által összeállított makrogazdasági aggregátumok Bizottsághoz történő beérkezését tekintette kiindulópontjának, majd értékelte a Bizottság azon adatfeldolgozó rendszereit, amelyben az adatokat a végleges beszámolóba történő illesztésig kezelik. Az ellenőrzés tehát a költségvetés összeállítását és a tagállami hozzájárulások helyességét vizsgálta.

2.14.

Az ellenőrök emellett megvizsgálták a szóban forgó források kiszámításának és beszedésének helyességéről bizonyosságot nyújtani hivatott bizottsági felügyeleti és kontrollrendszereket, továbbá az ACOR és a GNI-bizottság (9) által ellátott feladatokat is.

2.15.

A tranzakciók vizsgálatának eredményeit a 2.1. melléklet foglalja össze.

2.16.

A Számvevőszék megállapította, hogy a Bizottságnak megküldött tagállami kimutatások összességében mentesek voltak a lényeges hibáktól.

2.17.

A számvevőszéki ellenőrzés a tagállami hozzájárulások kiszámítását és befizetését lényeges hibáktól mentesnek találta. 2009 decemberében ugyanakkor a Bizottság hibát fedezett fel a brit korrekció előzetes becslésére vonatkozó kalkulációiban: az összeget 2008-ban 138 millió euróval, 2009-ben pedig 458 millió euróval becsülte túl. Mivel a 2008-ra vonatkozó brit korrekció a 2009-es költségvetésben szerepel, az ezt finanszírozó tagállamok 2009-ben a szükségesnél nagyobb összeget fizettek be. Ennek korrekciójára csak akkor kerül majd sor, ha a következő évek költségvetésében szerepeltetik a felülvizsgált becslések összegét.

2.17.

2.18.

A Számvevőszék megállapította, hogy az Egyéb bevételek címén vizsgált tranzakciók összességében mentesek voltak a lényeges hibáktól.

2.19.

A rendszerek vizsgálatának eredményeit a 2.2. melléklet foglalja össze.

2.20.

A B. számlákon szereplő összegeket illetően a Számvevőszék az előző évekhez hasonlóan (10) ismét rendezésre szoruló eljárási és rendszerproblémákra mutatott rá. Itt elsősorban a következőkre gondolunk: jogosultságok késedelmes visszafizetése és a visszafizetett összegek késedelmes rendelkezésre bocsátása (11), valamint vámösszegek indokolatlan leírása (12).

2.20.

2.21.

Két ellenőrzött tagállamban (13) a nemzeti hatóságok nem tudták teljeskörűen alátámasztani a B. számlákon szereplő összegeket, mivel azok nem egyeztek a vonatkozó dokumentációval. A Számvevőszék hasonló különbségeket állapított meg az A. számlák egyeztetése során is (14).

2.21.

2.22.

A Bizottság álláspontja az, hogy olyankor, amikor közösségi vámterületre jogellenesen beléptetett árut foglalnak le, a felmerült vámtartozásokat nem kötelező a B. számlán szerepeltetni. A Bíróság 2009. áprilisi ítélete (15) szerint ilyen áruk esetében a lefoglalás csak akkor jár a vámtartozás megszűnésével, ha az említett áruk még nem haladtak túl az e területen belül elhelyezkedő első vámhivatalon. A Számvevőszék véleménye ezért az, hogy a később lefoglalt árukra vonatkozó vámtartozásokat viszont rá kell könyvelni a számlákra.

2.22.

2.23.

A Számvevőszék helyszíni ellenőrzései hiányosságokra mutattak rá a tagállami vámfelügyelet terén, különösen ami a gazdálkodók, illetve a behozott áruk vámellenőrzésre történő kiválasztásánál végzett kockázatelemzést illeti (16). Ez növeli annak kockázatát, hogy szabálytalanságok kiszűretlenül maradnak, ami bevételkiesését eredményezhet a hagyományos saját forrásoknál.

2.23.

2.24.

A Számvevőszék továbbá – amint az egyszerűsített importvámeljárásokról szóló, nemrégiben megjelent különjelentésében (17) olvasható (18) – valamennyi ellenőrzött tagállamban jelentős hiányosságokat állapított meg a kontrollmechanizmusokkal kapcsolatban, és legtöbb tagállamban a hibák gyakori előfordulására mutatott rá. Figyelembe véve, hogy ezekből a tagállamokból szedik be a hagyományos saját forrásoknak több mint felét, valamint hogy az uniós vámáru-nyilatkozatok közel kétharmada egyszerűsített eljárással készül, a kontrollmechanizmusokat érintő hiányosságok kihatnak a hagyományos saját forrásokra irányuló tagállami felügyeleti és kontrollrendszerek működésére is. Ebből azután az a kockázat adódik, hogy a hagyományos saját források kasszájába helytelen összegek kerülhetnek befizetésre.

2.24.

A Bizottság segítette a tagállamokat a javító intézkedések végrehajtásában. A tagállamok számára részletes útmutatót adtak ki, valamint annak legmegfelelőbb alkalmazásáról szóló képzéseket biztosítottak. Az eredményeket a 2010 és 2011 folyamán végzendő helyszíni ellenőrzések során vizsgálják meg. A Bizottság továbbá 2009 és 2010 folyamán ellenőrizte valamennyi tagállam vámellenőrzési stratégiáját. Ezen ellenőrzések, valamint a számvevőszéki ellenőrzésekből eredő észrevételek alapján a Bizottság már kiigazító intézkedéseket írt elő. A Bizottság 2010 folyamán elkészíti a tagállamok vámellenőrzési stratégiáiról szóló tematikus jelentését, belefoglalva abba a Számvevőszék, valamint saját észrevételeit. Ez utóbbi az ACOR ülésén kerül megvitatásra a tagállamokkal, abból a célból, hogy további javításokat határozhassanak meg e területen.

2.25.

A héaalapú saját források kiszámítása a tagállamokban ténylegesen beszedett héa alapján történik (19). Egy 2009 szeptemberében közzétett bizottsági tanulmány (20) becslése szerint, amely Cipruson kívül az EU-25 valamennyi tagállamára nézve számszerűsíti és elemzi a héa-bevételkiesést, a ténylegesen beszedett héabevételek és a kalkulált héabefizetési kötelezettség nettó értéke közötti különbség a 2004–2006-os időszakban átlagosan 13 % volt. Azon tagállamoknak, amelyek héaalapja nem maximalizált (21), a héa-bevételkiesés megszűnése esetén megnőne a héaalapú költségvetési hozzájárulása. Ez pedig csökkentené a GNI-alapú hozzájárulást, noha az egyes tagállamokra gyakorolt hatás eltérő lenne.

2.25.

2.26.

A fenntartások lehetővé teszik, hogy a tagállamok által benyújtott héaelszámolások vitatott tételeiben a jogszabályok által előírt négyéves határidő leteltével is lehessen kiigazításokat eszközölni. 2009-ben 67 új fenntartás keletkezett és 63 szűnt meg. Az év végén a fenntartások száma összesen 167 volt (lásd: 2.2. táblázat ). A régóta érvényben lévő héafenntartások megszüntetését illetően a Számvevőszék ugyan javulást tapasztalt, ám a 2000. évet megelőző fenntartásokból 2009 végén még mindig érvényben volt 20 (igaz, ezt a 2008. év végi 34-gyel összevetve kell szemlélni).

2.26.

2.27.

A Bizottság a görög költségvetési hiányról és adósságról szóló, az (Ecofin) Tanácsnak címzett jelentésében (22) kétségbe vonta a görög makrogazdasági statisztikák – köztük a nemzeti számlák – minőségét. A Bizottság és a Tanács kétségét fejezte ki a görögországi Nemzeti Statisztikai Hivatal felügyeleti és kontrollrendszereinek eredményes működésével kapcsolatban; ez a hivatal állítja elő a saját források kiszámításához használt GNI-adatokat is.

2.27.

Görögország a Hellén Statisztikai Rendszerrel és a statisztikák függetlenségének és integritásának biztosítása érdekében létrehozandó új statisztikai hivatal (ELSTAT) megalakításával kapcsolatos új törvény elfogadása révén kezdett el foglalkozni a Bizottság 2010. január 8-i jelentésében felvetett kérdésekkel.

2.28.

A Számvevőszék már korábbi éves jelentéseiben (23) is hangot adott annak a véleményének, hogy a nemzeti statisztikai hivatalok felügyeleti és kontrollrendszereinek különbségei alááshatják a nemzeti számlák összehasonlíthatóságát, megbízhatóságát és teljességét. Az Eurostat egyelőre még nem fejezte be a nemzeti statisztikai hivatalok felügyeleti és kontrollrendszereinek értékelését, és még nem fogadott el iránymutatásokat az ilyen rendszerek tagállami alkalmazásáról.

2.28.

2.29.

2009 végén általános fenntartások (24) voltak érvényben – az aktualizált vagy új GNI-jegyzékek elemzésének befejezéséig – az EU-15 tagállamainak 2002 és 2006 közötti, valamint az EU-10 tagállamainak 2004 és 2006 közötti GNI-adataival kapcsolatban.

2.30.

2009 elején a GNI-vel kapcsolatban tíz konkrét (25) fenntartás volt érvényben, ezek az 1995–2001-es időszakra vonatkoztak. A Bizottság 2009 folyamán hat Görögországra vonatkozó fenntartást feloldott, így az egyenleg év végére négyre (26) csökkent.

2.30.

2.31.

2009-ben a Bizottság (Eurostat) 16 tagállamban vizsgálta a GNI-jegyzékeket helyszíni ellenőrzések keretében (27), s emellett közvetlen ellenőrzéseket is végzett. Ezek azonban a felkeresett tagállamokban csupán igen kisszámú GNI-összetevőre korlátozódtak. Az Eurostat iránymutatása is kifejti, hogy az efajta közvetlen ellenőrzéstől általában nem várható a GNI-becslések valamennyi összetevőjére vonatkozó következtetések levonása.

2.31.

2.32.

A Bizottság által kiadott vezetői teljességi nyilatkozatok vizsgálatának eredményeit a 2.3. melléklet foglalja össze. A Számvevőszék felhívja a figyelmet az egyszerűsített vámeljárásokról szóló nemrégiben elkészült, a 2.24. bekezdésben említett jelentésére. A 2010-es éves tevékenységi jelentésében a Bizottságnak figyelembe kell majd vennie e jelentés következtetéseit, valamint az egyszerűsített eljárásokra és a tagállami kontrollstratégiákra vonatkozó saját ellenőrzési megállapításainak hasznosulását.

2.32.

2.33.

Elvégzett ellenőrzési munkája alapján a Számvevőszék a következőket állapítja meg:

a 2009. december 31-én záruló pénzügyi évre vonatkozóan mentesek voltak a lényeges hibáktól.

2.34.

Ellenőrzései alapján a Számvevőszék úgy találja, hogy a felügyeleti és kontrollrendszerek a bevételek szabályszerűségét eredményesen biztosították. Felhívja viszont a figyelmet a Számvevőszék egyes hiányosságokra, amelyek – noha a rendszer egészének eredményességét tekintve nem lényegesek – az alábbiak szerinti válaszintézkedést igényelnek.

2.35.

A számvevőszéki ellenőrzések továbbra is problémákra mutatnak rá a B. számlák használatával kapcsolatban, ezért a Számvevőszék javasolja, hogy a Bizottság folytassa a számlák helyes használata érdekében tett erőfeszítéseit, különösen ami a vámösszegek időben történő megállapítását és rendelkezésre bocsátását illeti (lásd: 2.20. bekezdés).

2.35.

2.36.

Az egyszerűsített eljárások kontrollmechanizmusainak eredményességére irányuló külön ellenőrzése során, illetve egyéb 2009-es ellenőrzései során tapasztalt hiányosságok alapján a Számvevőszék arra a megállapításra jutott, hogy a hagyományos saját források területén alkalmazott tagállami felügyeleti és kontrollrendszerek csupán részben biztosítják eredményesen a nyilvántartott vámadatok teljességét és helyességét (2.23. és 2.24. bekezdés).

2.36.

2.37.

Továbbra is érvényben maradtak régóta fennálló fenntartások. A Bizottság további nyomásgyakorlással érje el, hogy a tagállamok gyors és megfelelő információkat bocsássanak rendelkezésre, és így a lehető leghamarabb megszüntethetők legyenek az említett fenntartások, valamint elvégezhető legyen a tagállami héaalapok szükséges korrekciója (2.26. bekezdés).

2.37.

2.38.

A Bizottság egyelőre nem készítette el a tagállami GNI-kre vonatkozó értékelő jelentéseket, és még nem fogalmazott meg külön fenntartásokat a 2002 utáni időszakra. Ennek megtételéhez a Bizottságnak be kell fejeznie a tagállami GNI-jegyzékek ellenőrzését, figyelembe véve saját értékelését is a statisztikai hivataloknak a nemzeti számlák összeállításához használt felügyeleti és kontrollrendszereiről (2.28. és 2.31. bekezdés). A Bizottság egyértelműen adja meg a tagállami GNI-adatokról szóló értékeléseiben megfogalmazott véleményének hatókörét (2.31. bekezdés).

2.38.

2.39.

A korábbi észrevételek hasznosulásáról a 2.4. melléklet ad összefoglalót.

3.1.

Ez a fejezet a Mezőgazdaságra és természeti erőforrásokra vonatkozó különértékelést tartalmazza, amely a következő szakpolitika-területekből áll: 05-Mezőgazdaság és vidékfejlesztés; 07 – Környezetvédelem; 11 – Halászat és tengerügy; valamint 17 – Egészségügy és fogyasztóvédelem. A vonatkozó tevékenységekkel és azok 2009-es kiadásaival kapcsolatos főbb adatokat a 3.1. táblázat tartalmazza.

3.2.

A Szerződés értelmében a Bizottság általános felelősséggel tartozik az Unió költségvetésének végrehajtásáért. Gyakorlatilag valamennyi mezőgazdasági és vidékfejlesztési kiadás teljesítése megosztott irányítás keretében történik, vagyis a végrehajtási feladatokat a tagállamok végzik. Az ettől eltérő területeken a költségvetési előirányzatokat a Bizottság közvetlen vagy közvetett irányításával használják fel, kivéve az Európai Halászati Alapot, amely többéves programokkal, megosztott irányítás mellett működik.

3.3.

A Szerződésben meghatározottak szerint a közös agrárpolitika célja (1) a mezőgazdasági termelékenység növelése, s ezáltal a mezőgazdasági termelők megfelelő életszínvonalának biztosítása, a piacok stabilizálása, valamint gondoskodás arról, hogy az ellátás folyamatos legyen, és a fogyasztók számára elfogadható ár ellenében történjék.

3.4.

A közös agrárpolitikai kiadásoknak az uniós költségvetésből történő finanszírozása elsősorban két alapon keresztül történik (2): ezek az uniós közvetlen támogatások és piaci intézkedések teljes finanszírozására (3) szolgáló (amint alább kifejtjük) Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (a továbbiakban: EMGA), illetve a vidékfejlesztési programokat eltérő arányban társfinanszírozó Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (a továbbiakban: EMVA).

3.5.

Az EMGA által finanszírozott főbb intézkedések a következők:

—

Mezőgazdasági piaci intervenciós intézkedések: elsősorban intervencióról, raktározásról és export-visszatérítésről van szó, valamint egyéb olyan intézkedésekről, mint a bor-, gyümölcs, zöldség- és élelmiszer-programok (összesen 3 988 millió euro) célzott támogatása, illetve a Cukoripari Szerkezetátalakítási Alap (3 018 millió euro).

—

A cukoripar szerkezetátalakítási alapjából teljesített kifizetések a kvótával rendelkező termelők hozzájárulásaiból kerültek finanszírozásra, amelyek az EMGA-hoz rendelt célhoz kötött bevételek.

3.6.

A vidékfejlesztési kiadásokat az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) társfinanszírozza. Számos intézkedés tartozik ide, pl. az agrár-környezetvédelmi támogatási rendszerek, a hátrányos helyzetű térségekben történő gazdálkodásra nyújtott ellentételezési összegek, valamint a mezőgazdasági üzemekbe, illetve vidéki területek infrastruktúrájába történő beruházások (8 992 millió euro) (7). 2009-ben a KAP ún. állapotfelmérése (8), valamint az Európai Gazdasági Helyreállítási Terv (9) keretében ezenkívül további támogatásokat biztosítottak a vidékfejlesztésen keresztül több olyan kiemelt terület finanszírozására, mint a szélessávúinternet-infrastruktúra, az éghajlatváltozás, a megújuló energiaforrások, a vízgazdálkodás, a biodiverzitás, valamint a tejágazat szerkezetátalakítását kísérő intézkedések. Az utóbbi intézkedések keretében azonban 2009-ben nem merült fel kiadás.

3.6.

A számadat (8 992 millió euro) a 0504 és a 0505 fejezet kifizetési előirányzataira vonatkozik, amelyek az alábbiakat foglalják magukban:

3.7.

Az 1782/2003/EK tanácsi rendelet (10) hatálya alá tartozó valamennyi EMGA közvetlen támogatási rendszer, illetve egyes EMVA támogatási rendszerek esetében az uniós támogatások kedvezményezettjeinek be kell tartaniuk egyes kölcsönös megfeleltetési követelményeket. Ezek a követelmények a környezetvédelemre, a közegészségügyre, az állat- és növényegészségügyre, illetve az állatok jólétére (jogszabályba foglalt gazdálkodási követelmények, SMR), valamint a föld jó mezőgazdasági és környezeti állapotának fenntartására (GAEC) vonatkoznak (11). Az uniós jog előírja, hogy amikor e követelményeknek való meg nem felelést észlelnek, akkor a megállapítás naptári éve folyamán benyújtott kérelmekre adott közvetlen kifizetések teljes összegének tekintetében támogatáscsökkentést, illetve a támogatás köréből való kizárást (12) kell alkalmazni. A termelőknek folyósított kifizetések tételes számvevőszéki ellenőrzése csak kis számú kölcsönös megfeleltetési követelményt vizsgál (lásd: 3.17. bekezdés harmadik francia bekezdése). Ha szabálysértésekre derül fény, azokat nem számszerűsíthető hibának könyvelik el, ezért nem is veszik figyelembe őket a hibaarány becslésénél.

3.8.

Területalapú uniós támogatásra csak mezőgazdasági termelők jogosultak. Mezőgazdasági termelőnek az a személy minősül, aki mezőgazdasági tevékenységet folytat. Mezőgazdasági tevékenységnek minősül a mezőgazdasági termékek termelése, tenyésztése vagy művelése, ideértve a betakarítást, a fejést, az állattenyésztést és a mezőgazdasági célból történő állattartást, valamint a mezőgazdasági földterületek jó mezőgazdasági és környezeti állapotának fenntartását (13). A vonatkozó uniós szabályok szerint ha a kérelmező nem folytat más mezőgazdasági tevékenységet, akkor a támogatásra jogosító minimális mezőgazdasági tevékenységként azt várják el a kérelmezőtől, hogy a földterületeket tartsa jó mezőgazdasági és környezeti állapotban.

3.9.

A két alap kiadásait mintegy 80 országos vagy regionális szintű kifizető ügynökség folyósítja. Mielőtt ezek a kifizető ügynökségek bármilyen kiadást igényelhetnének az uniós költségvetésből, a Bizottság által megállapított kritériumok alapján akkreditálni kell őket. E kifizető ügynökségek teljesítik a kifizetéseket a kedvezményezetteknek, és ezt megelőzően közvetlenül vagy megbízott szervek útján meg kell győződniük a támogatási kérelmek jogosultságáról. A kifizető ügynökségek beszámolóit és kifizetéseit egy független ellenőrző szervezet (igazoló szerv) megvizsgálja, és erről a következő év februárjában beszámol a Bizottságnak.

3.9.

3.10.

Az Unió környezeti politikájának célja, hogy hozzájáruljon a környezet minőségének megóvásához és javításához, az emberi egészség védelméhez, valamint a természeti erőforrások ésszerű hasznosításához, mindezekhez nemzetközi szinten is. A környezetvédelmi célú pénzügyi eszköz (LIFE) (14) a legfontosabb finanszírozási eszköz, amellyel az Unió hozzájárul a természet és a biodiverzitás, valamint a környezetvédelmi politika, irányítás, tájékoztatás és kommunikáció terén megvalósított tagállami projektekhez.

3.11.

Az Európai Halászati Alap (15) a halászati és tengerügyi szakpolitika-terület fő eszköze. A közös halászati politika ugyanazokat a célokat követi, mint a közös agrárpolitika (lásd: 3.3. bekezdés).

3.12.

Az Egészségügy és fogyasztóvédelem terén az Unió hozzájárul egyrészt a humán egészségügyhöz és az állat- és növényegészségügyhöz, másrészt a fogyasztók jólétéhez.

3.13.

Az EMGA-kiadások oroszlánrészét a mezőgazdasági termelőknek és más kedvezményezetteknek kifizetett tagállami támogatások visszatérítése teszi ki.

3.14.

Az EMVA és az Európai Halászati Alap (EHA) esetében az egyes programok számára az uniós hozzájárulás 7 %-ának megfelelő előleget fizettek ki (16) a programok bizottsági elfogadását követően. 2009-ben az EMVA terhére elszámolt kifizetések csak közbenső kifizetésekre vonatkoztak, míg az EHA esetében előlegeket is magukban foglaltak.

3.15.

Az egészségügyi és fogyasztóvédelmi kifizetések között nincsenek előlegek, a tagállamok a bejelentett kiadások alapján kapnak visszatérítést. A környezetvédelmi kifizetéseknél az előfinanszírozás – a támogatási szerződés alapján – akár a LIFE-projektek uniós hozzájárulásának 40 %-át is elérheti.

3.16.

Az EMVA terén 2009 végén 1 650 millió euro összegben töröltek költségvetési előirányzatokat (17), elsősorban azért, mert a nemzeti társfinanszírozás nehézségei miatt a tagállamok kiadásaiban visszaesés következett be, Románia és Bulgária esetében pedig a vidékfejlesztési programok végrehajtásával kapcsolatos tapasztalatok hiánya miatt is (18).

3.16.

3.17.

A számvevőszéki ellenőrzési koncepciót és módszertant az 1.1. melléklet 2. része tartalmazza. A Mezőgazdaság és természeti erőforrások szakpolitika-csoport ellenőrzését illetően külön megjegyzendőek az alábbiak:

3.18.

A tranzakciók vizsgálatának eredményeit a 3.1. melléklet foglalja össze. Ennek alapján a Számvevőszék által becsült legvalószínűbb hibaarány a Mezőgazdaság és természeti erőforrások tekintetében 2 % és 5 % között van.

3.18.

Ezenkívül az uniós költségvetést érintő kockázatot a szabályszerűségi záróelszámolási eljárás megfelelően lefedi.

3.19.

2009-ben a 241 ellenőrzött tranzakcióból 66 esetében (27 %) (20) derült fény hibára. E tranzakciók közül 42-t (64 %) (21) jellemeztek számszerűsíthető hibák, elsősorban a támogathatóságot és a pontosságot illetően. Alább hozunk példákat a feltárt különböző hibatípusokra.

3.20.

Az EMGA esetében a mintában szereplő 148 tranzakcióból 35 (24 %) (22) esetében merült fel hiba. Ezek közül 24 (69 %) esetében volt szó számszerűsíthető hibáról. A vidékfejlesztési kiadások vonatkozásában a mintát képező 80 tranzakció közül 25 (31 %) esetében merült fel hiba. E tranzakciók közül 16 (64 %) esetében volt szó számszerűsíthető hibáról.

3.20.

3.21.

Alább hozunk példákat a feltárt támogathatósági hibákra:

—

a fent említett legelőterületből bérbe vett 57 hektárt,

—

egy „oda-vissza” szerződéssel lemondott legeltetési jogáról a bérbeadó javára.

3.22.

A legtöbb számszerűsíthető hiba pontossági hiba volt (87 % az EMGA és 81 % a vidékfejlesztés esetében), a legtöbb pontossági hiba pedig a ténylegesnél több támogatásra jogosult földterület bejelentése volt. Még néhány példa a Számvevőszék által feltárt pontossági hibákra:

3.23.

Ami a nem számszerűsíthető hibákat illeti, a Számvevőszék megállapította, hogy például az EMGA vonatkozásában: a parcellák nem voltak egyértelműen azonosíthatók a kérelemben; egyes kifizetések a törvényes határidő lejárta után történtek; nem volt kikötve, hogy a kérelmezőknek milyen határidőre kell megkapniuk a kérelmezett parcellák kizárólagos használati jogát. Az EMVA terén a Számvevőszék észlelt egy olyan esetet, amikor nem tartották be teljes mértékben a biogazdálkodásra fizethető támogatás bizonyos feltételeit.

3.23.

3.24.

Ami a környezetvédelmet, halászatot és tengerügyet, valamint az egészségügyet és a fogyasztóvédelmet illeti, a mintában szereplő 13 tranzakcióból 6 (46 %) esetében merültek fel hibák. E tranzakciók közül 2 (33 %) esetében merült fel számszerűsíthető hiba.

3.24.

A halászat és tengerügyek területére eső egy tranzakció esetében az időközi kifizetés Bizottság általi kiszámítása az ilyen kifizetések kiszámítására alkalmazandó, az 1198/2006/EK tanácsi rendelet 76. cikkében rögzített szabályok helyes alkalmazását jelentette, amely szabályok nem teszik lehetővé a Bizottság számára, hogy belátása szerint más számítási módszert alkalmazzon.

3.25.

A Halászati Orientációs Pénzügyi Eszköz (HOPE) ellenőrzése során a Számvevőszék fényt derített olyan esetekre, amikor projekteket a jogosultsági időszakon kívül fejeztek be.

3.25.

3.26.

A Számvevőszék nem számszerűsíthető hibákat is talált:

3.27.

A tranzakciók szabályszerűségét elsősorban az integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer (IIER) biztosítja (25).

3.28.

Az IIER-nek valamennyi tagállamban része a mezőgazdasági üzemek, a támogatási kérelmek és a mezőgazdasági parcellák adatbázisa, valamint ahol a kifizetések még mindig az állatok számától függenek, ott az állatállomány adatbázisa; az SPS-t alkalmazó tagállamokban ehhez járul még a támogatási jogosultságok nyilvántartása. Az IIER-be több támogathatósági kontrollt építettek be: ilyen az összes kérelem adminisztratív ellenőrzése, az adatbázisok összevetése annak megelőzésére, hogy egyazon földterületre/állatállományra kétszer nyújtsanak be kérelmet, vagy az a kikötés, hogy a kifizető ügynökségeknek az esetek legalább 5 %-ában helyszíni vizsgálatot kell végezniük a gazdaságoknál.

3.29.

Az IIER-be beletartozik az SPS, a SAPS és valamennyi területalapú, valamint állattenyésztési támogatási rendszer. Az EMVA esetében – különösen az agrár-környezetvédelmet és a hátrányos helyzetű térségeket illetően – egyes olyan alapadatokat, mint a területnagyság és az állatok száma, az IIER ellenőriz, más előírások betartását pedig külön erre a célra kialakított kontrollmechanizmusok vizsgálják (26).

3.30.

A Számvevőszék az EMGA-val kapcsolatban nyolc IIER-rendszert, az EMVA-val kapcsolatban pedig nyolc külön kontrollrendszert értékelt (lásd: 3.17. bekezdés).

3.31.

A számvevőszéki ellenőrzés egyrészt a vonatkozó rendeletekben foglalt rendelkezések betartásának, másrészt a tranzakciók szabályszerűségét biztosítani hivatott rendszerek eredményességének az értékelésére terjedt ki. A következő elemek vizsgálatára került sor:

I.

a helyes kifizetést biztosító igazgatási eljárások és kontrollmechanizmusok, ideértve az adatbázisok minőségét is;

II.

a helyszíni ellenőrzéseken alapuló kontrollrendszerek;

III.

a kölcsönös megfeleltetési követelmények végrehajtását és ellenőrzését biztosító rendszerek.

III.

3.32.

Habár az IIER alapvetően jól van megtervezve, az IIER-rendszerekre nézve az elmúlt években végzett éves számvevőszéki rendszerellenőrzések azt tanúsítják, hogy az IIER eredményességét hátrányosan befolyásolja az adatbázisok pontatlansága, a keresztellenőrzések nem teljes körű volta, illetve a rendellenességek hibás vagy nem teljes körű nyomon követése. A 2006–2008-as pénzügyi évekre nézve a Számvevőszék 17 tagállam 20 kifizető ügynökségénél végzett SPS- vagy SAPS-vonatkozású IIER-rendszerellenőrzést, és éves jelentéseiben beszámolt ezek eredményeiről. Értékelése szerint az IIER csupán egy kifizető ügynökségnél működött eredményesen, 12-nél részlegesen volt eredményes, míg hét ügynökségnél jelentős hiányosságokat állapítottak meg. Ennek alapján a Számvevőszék arra a következtetésre jutott, hogy a rendszer nem tekinthető eredményesnek.

3.33.

3.32–3.33.

Az IIER eredményességét és folyamatos javulását a Bizottság által az elmúlt években Luxemburg kivételével az összes tagállamban lefolytatott szabályszerűségi ellenőrzések eredményei, valamint a tagállamoktól kapott és az igazoló szervek által ellenőrzött és validált ellenőrzési statisztikákban mutatkozó alacsony hibaarány is megerősíti. Ez az alacsony hibaarány a Számvevőszék által 2008. évi éves jelentésében megállapítottal is összhangban van.

A Bizottság megállapította, hogy a 2008-as igénylési évet illetően jelentős hiányosságok mutatkoztak az IIER-ben Bulgáriában és Romániában. Ennek következtében e két tagállam 2009-ben cselekvési tervet fogadott el, amelyet a Bizottság szigorúan nyomon követett.

Más tagállamok IIER-jei kevésbé súlyos hiányosságokat mutatnak, amelyek nem érintik a rendszerek eredményességét, inkább csak tökéletesíthetővé teszik azokat, és amelyeket illetően a tagállamok már intézkedéseket tettek vagy tesznek.

E hiányosságokat szabályszerűségi záróelszámolási eljárás keretében nyomon követik, ami biztosítja, hogy az uniós költségvetést érintő kockázatot megfelelően tekintetbe veszik.

3.34.

A nyolc ellenőrzött vidékfejlesztési felügyeleti és kontrollrendszerre vonatkozóan a Számvevőszék azt állapította meg, hogy három kontrollrendszer eredményesen működött, míg öt rendszer csak részben volt eredményes a kifizetések szabályszerűségének biztosításában.

3.34.

A Bizottság által 2009-ben ellenőrzött többi tagállam ellenőrzési rendszere eredményesnek volt tekinthető. Az alábbiak azonban tovább javíthatók:

3.35.

A Számvevőszék fő ellenőrzési megállapításait a következő bekezdések tartalmazzák. A rendszerek vizsgálatának eredményeit a 3.2. melléklet foglalja össze.

3.36.

Adminisztratív ellenőrzéseket kell végrehajtani az összes támogatás vagy kifizetés iránti kérelmen, és azoknak minden olyan elemre ki kell terjedniük, amelyet lehetséges és helyénvaló adminisztratív eszközökkel ellenőrizni (27). Az adminisztratív ellenőrzések között – ahol csak lehetséges és helyénvaló – szerepelniük kell keresztellenőrzéseknek is, többek között az IIER-ből származó adatokkal történő összevetéseknek. A számvevőszéki ellenőrzés megvizsgálta, hogy az adatbázisok teljes körűek és megbízhatóak-e, valamint azt, hogy ezek az ellenőrzések mennyire alkalmasak a rendellenességek feltárására és kiigazító intézkedések kezdeményezésére. A rendszerekben feltárt legfőbb hiányosságokat az alábbiakban mutatjuk be.

3.37.

A mezőgazdasági parcellaazonosító rendszer (MePAR) az az adatbázis, amelyben a tagállam összes mezőgazdasági területét (referenciaparcelláját) nyilvántartják. A Számvevőszék olyan jelentős hiányosságokat tárt fel három tagállam MePAR-adatbázisában, amelyek befolyásolják az adminisztratív keresztellenőrzések eredményességét, lásd alább:

Példa

A MePAR-/FIR-technológia használata 2005-ben lett kötelező. Görögországban a 2008-as támogatási év előtt, illetve alatt a MePAR/FIR nem tartalmazott semmilyen grafikus információt (légi felvételt) a rögzített referenciaparcellák tényleges támogatható területéről. A MePAR/FIR még 2009 decemberében sem volt teljesen működőképes, s így nem lehetett elvégezni a szükséges keresztellenőrzéseket.

Litvániában a Számvevőszék megállapította, hogy a hatóságok nem szüntették meg annak az összesen 13 700 hektárt kitevő területnek a támogatást kizáró jellemzőit, amely a MePAR-ban a 100 %-ban támogatható parcellák támogatható területeként van nyilvántartva.

Cipruson 2008-ban új ortokorrigált légi felvételeket készítettek és elemeztek ki. Az elemzés eredménye szerint több mint 39 000 referenciaparcellán megváltozott a földhasználat, s ennek eredményeként a SAPS-támogatásra jogosult terület több mint 7 000 hektárral (azaz a mezőgazdasági terület 5 %-ával) csökkent. Így tehát naprakész információ állt rendelkezésre, ám a ciprusi hatóságok mégis úgy döntöttek, hogy a 2008-as igénylési év kifizetéseit az elavult 2003-as felvételekre alapozzák.

3.37.

A Bizottság elfogadja, hogy a 2008-as igénylési évben problémák mutatkoztak a görög MePAR-t illetően. A múlthoz kapcsolódó pénzügyi kockázatot azonban a szabályszerűségi záróelszámolási eljárás lefedi, amelynek alapján eddig hozzávetőlegesen 866 millió euro uniós finanszírozásból való kizárására került, illetve kerül sor.

A MePAR/GIS a cselekvési tervvel összhangban 2008. december 31-én vált elérhetővé, és a 2009-es igénylési időszak kezdete előtt bevezették. A problémát 2009-ben az okozta, hogy a termelők későn digitalizálták a parcellákat, de időközben már intézkedéseket tettek a helyzet orvoslására a digitalizáció határidejének meghatározásával.

A Bizottság szabályszerűségi záróelszámolási eljárásokon keresztül nyomon követi a litván MePAR/GIS-ben 2005 óta fennálló hiányosságokat. A litván hatóságok azonban időközben tájékoztatták a Bizottságot, hogy 2009 decemberében kiigazító intézkedéseket hajtottak végre a MePAR/GIS-ben.

A Bizottság 2005 óta nyomon követi a ciprusi MePAR/GIS-ben mutatkozó hiányosságokat. A kiküldetések eredményeként Ciprus kiigazító intézkedéseket hozott, így 2009-től a rendszer eredményesnek tekinthető. A Bizottság ezt a helyzetet a szabályszerűségi záróelszámolási eljárás keretében követi nyomon.

3.38.

A Számvevőszék megállapította továbbá, hogy két tagállamban (Olaszország, Spanyolország) nem használták fel a legfrissebb ortokorrigált légi felvételeket a támogatható területek maximális értékének megszabására, a kifizetések kiszámításához.

Példa

Olaszországban (Emilia Romagna) és Spanyolországban (Baszkföld) a gyenge minőségű legelőterület támogathatósági aránya nem a legfrissebb rendelkezésre álló információkon (ortokorrigált légi felvételek, helyszíni vizsgálat) alapul, hanem azon, amit a termelő az SPS bevezetése előtt bejelentett. A vizsgált esetekben mind az olasz, mind a spanyol gazdák a magasabb történelmi jogosultság mértéke szerint igényelhettek támogatást olyan – gyenge minőségű – legelőterületekre, amelyek a legújabb légi felvételek tanúsága szerint lényegesen alacsonyabb mértékben támogathatóak. Ez az eltérés arra vezetett, hogy a gazdák alkalmanként a ténylegesen támogatható területnél jóval többre kaptak támogatást.

3.38.

A tagállamok kötelesek visszafizettetni a korábbi években teljesített kifizetéseket, ha aktualizált ortokorrigált légi felvételek alapján utólag fény derül arra, hogy a valósnál nagyobb területet jelentettek be. Ha a Bizottság úgy ítéli meg, hogy egy tagállam az uniós költségvetés védelmében nem kellően proaktív módon jár el, a szabályszerűségi záróelszámolási eljárás keretében nyomon követi a helyzetet.

Olaszországban most zárul le a MePAR egészének aktualizálása. Ennek következtében az új ortokorrigált légi felvételek az egész országot lefedik majd, háromévente új felvételeket készítenek, és a referenciaparcellákat rendszeresen értékelik majd, ideértve szükség esetén a helyszíni ellenőrzéseket is. A valósnál nagyobb terület bejelentésének az aktualizálást követően megállapított esetei után visszafizettetésre kerül sor. A Bizottság ezt a megközelítést jelentős előrelépésnek tekinti.

Spanyolországot illetően a Számvevőszék még nem feldolgozott képanyagot vizsgált. A képanyagot a termelőknek a 2008-as igénylések benyújtásához bocsátották rendelkezésre.

A Bizottság aktívan nyomon követi a valósnál nagyobb területek bejelentése múltbeli eseteinek kiigazítására tett intézkedéseket.

3.39.

A Számvevőszék megfigyelése szerint az igénylések adatbázisa több tagállamban (Ciprus, Görögország, Olaszország, Szlovákia és Litvánia) nem tette lehetővé a módosítások vagy korrekciók jellegének és időpontjának azonosítását. Megbízható ellenőrzési nyomvonal hiányában a Számvevőszék nem tudja értékelni, hogy helyesen rótták-e ki az uniós szankciókat.

Példák

Görögországban az adminisztratív keresztellenőrzéseket és az igénylési adatok szükséges korrekcióit javarészt ellenőrzési nyomvonal nélküli, szankciókat ki nem rovó eljárással végzik. Cipruson a papíron benyújtott igénylések, illetve az adatbázis egymásnak ellentmondó információkat tartalmaztak az igénylésmódosítások időpontját és tartalmát illetően.

3.39.

A tagállamokat a mezőgazdasági forrásokkal foglalkozó bizottságban emlékeztették arra, hogy informatikai alkalmazásaikban biztosítsanak teljes körű ellenőrzési nyomvonalat.

3.40.

Az SPS-kifizetések csak akkor lehetnek helyesek, ha megbízható jogosultsági adatbázis áll rendelkezésre. A tagállamoknak be kell tartaniuk a jogosultságokra vonatkozó általános tagállami felső határokat is mind az SPS, mind a SAPS esetében. A Számvevőszék megállapította, hogy egy országban (Ciprus) túllépték a felső határt, bár ez nem érintette az Unió költségvetését, egy másikban (Málta) pedig pontatlan jogosultságokat állapítottak meg.

3.41.

Ami a kifizetések helyességét illeti, a Számvevőszék olyan lényeges hiányosságokat tárt fel egy tagállamban, amelyek eredményeként erdőterületet állandó legelőként jelentettek be (Görögország). Ezenkívül Görögország továbbra is megengedi, hogy az igényelt terület túllépje a referenciaparcella MePAR-ban nyilvántartott támogatható területét, azáltal, hogy a rendeletben elő nem irányzott 5 %-os tűréshatárt alkalmaz. Ilyen értelmű megfigyelést a Számvevőszék már 2005-ben is tett. Olyan esetekre is fény derült továbbá, amikor úgy történtek kifizetések a kedvezményezettek számára, hogy az ismertté vált rendellenességeket nem orvosolták (Olaszország), illetve az igényelt területet nem vetették össze a MePAR-ban nyilvántartott támogatható területtel (Spanyolország); arra is voltak példák, hogy a támogatást rendszeresen hibásan számították ki, és hogy helytelenül alkalmazták a késedelmes igénylés esetére előírt szankciókat vagy területekkel kapcsolatban kiszabott bírságokat.

3.41.

A spanyol hatóságok megerősítették, hogy a 2008-as igénylési évben a MePAR/GIS-t valóban csak a keresztellenőrzések egy részéhez használták, de ezt a helyzetet a 2009-es igénylési évtől orvosolták.

3.42.

Az adminisztratív ellenőrzések az igénylő által a kérelmekben tett állítások helytállóságára, valamint a támogatásnyújtás jogosultsági követelményeinek teljesülésére irányulnak (28). Ezek keretében többek között a már az irányítók rendelkezésére álló – például az IIER-adatbázisban lévő – adatokkal végeznek összevetéseket.

3.43.

Az ellenőrzés hibákat talált a nemzeti valutában kifizetett támogatási összegek euróra váltásánál alkalmazott árfolyam meghatározásában (Egyesült Királyság, Csehország), illetve hiányosságokat a helyszíni ellenőrzéseket követő támogatáscsökkentések kiszámításában (Németország [Bajorország]). Hiányosságok voltak tapasztalhatók a nitrátszennyezés mérséklésének műszaki ellenőrzése (Görögország), illetve egyes jogosultsági feltételek betartása tekintetében is, például hogy a mezőgazdasági gépek a megművelt földterületnek megfelelőek legyenek (Bulgária).

3.43.

A Számvevőszék Németországra (Bajorország) vonatkozó megállapítása nem érinti az uniós költségvetést, mivel a támogatás uniós költségvetésből fizetett részének csökkentését helyesen számították ki.

A Számvevőszék által Bulgáriában észlelt hiányosságot szabályszerűségi záróelszámolási eljárás keretében nyomon követik.

3.44.

A tagállamoknak a legtöbb támogatási rendszer esetében minden évben az összes kedvezményezett legalább 5 %-ára kiterjedő helyszíni ellenőrzéseket kell lefolytatniuk (29). A számvevőszéki ellenőrzés arra összpontosított, mennyire megfelelőek azok a kockázatelemzési eljárások, amelyek révén kiválasztják az ellenőrzendő kedvezményezetteket, milyen az ellenőrzések minősége, valamint mennyire megfelelőek a végrehajtott kiigazító intézkedések. A Számvevőszék a helyszíni ellenőrzésekre vonatkozóan konkrét hiányosságokat állapított meg.

3.45.

Az EMGA vonatkozásában a Számvevőszék szerint tévesen alkalmaznak mérési tűréshatárokat (Málta, Olaszország), illetve a helyszíni ellenőrzéseknél nem megfelelő a minőség és a lefedettség (Görögország).

3.45.

3.46.

Az EMVA-t illetően a Számvevőszék a következőkre nézve állapított meg hiányosságokat: az ellenőrzési jelentések pontossága és teljeskörűsége (Németország [Bajorország], Románia), a kontrollok eredményeinek átfogó értékelése (Bulgária), valamint az elvégzett ellenőrzésekről a Bizottságnak teendő jelentés határidejének betartása (Németország [Bajorország], Franciaország).

3.46.

Ami a jelentéstételi határidőket illeti, az információkat kellő időben juttatták el a Bizottsághoz, hogy azokat a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság 2009. évi éves tevékenységi jelentésében figyelembe lehessen venni.

3.47.

A kölcsönös megfeleltetési előírások egyrészt jogszabályba foglalt gazdálkodási követelményekből (SMR), másrészt a jó mezőgazdasági és környezeti állapotra vonatkozó (GAEC) normákból állnak (lásd: 3.7. bekezdés). Míg az SMR követelményeit különböző uniós irányelvek és rendeletek szabják meg, a GAEC-normákat nemzeti szinten kell meghatározni.

3.48.

A Számvevőszék hiányosságokat tárt fel annak meghatározásában, hogy mik a követelmények a földterületek helyes mezőgazdasági és környezeti állapotának fenntartása vonatkozásában, és hogy miként ellenőrzik ezeket.

3.48.

3.49.

A helyszíni vizsgálat alkalmával a korlátozott számvevőszéki ellenőrzés (lásd: 3.17. bekezdés, harmadik franciabekezdés) a kölcsönös megfeleltetési kötelezettségektől függő kifizetések mintegy 5 %-ánál talált szabálysértést. A megfigyelt szabálysértések között voltak mind SMR-, mind GAEC-vonatkozásúak (előbbi: felszín alatti vizek szennyezése, állatnyilvántartás, állatjólét, növényvédő szerek nem megfelelő használata; utóbbi: nem kívánt növényzet elszaporodása).

3.49.

3.50.

Minden olyan jogosulatlan kifizetés 50 %-át, amelyet egy tagállam nem hajtott be a kedvezményezettektől négy éven belül, vagy bírósági eljárás esetében nyolc éven belül, automatikusan a nemzeti költségvetésre terhelik (30) (az ún. „50/50 szabály”) (31). A tagállamok kötelesek folytatni a behajtási eljárásaikat. 2009-ben alkalmazták a 50/50 szabályt (32), így a 2000-es vagy 2004-es (nyolc-, illetve négyéves) be nem hajtott összegeket rendezték: 31,4 millió eurót a tagállamokra terheltek, míg 20,1 millió eurót az uniós költségvetés fedezett.

3.50.

3.51.

2009-es éves tevékenységi jelentésében (33) a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság (DG AGRI) arról számol be, hogy a 2009-es pénzügyi év végére sikerült a 2006-os pénzügyi év végén rendezetlen 1 266 millió euro 42 %-át behajtania. A Bizottság szerint a 2007–2009-es időszakban 121 millió eurót fizettettek vissza a tagállamok közvetlenül a kedvezményezettekkel, és további 411 millió euro került vissza a tagállamoktól a Bizottsághoz az 50/50 szabály alkalmazása révén. A Számvevőszék megállapítja, hogy a kedvezményezettektől behajtott 121 millió euro csak az összes behajtás nem egészen 10 %-ának felelt meg.

3.51.

3.52.

Mivel a mezőgazdasági kiadásokat a tagállamok és a Bizottság nagyrészt megosztva irányítják, a támogatásokat a tagállamok fizetik ki, majd a Bizottság ezeket visszatéríti (34). A kiadások végső jóváhagyása két szakaszban történik, a záróelszámolásnak nevezett eljárás során. Az első szakaszban a Bizottság éves pénzügyi határozatot, a másodikban pedig többéves szabályszerűségi határozatokat hoz.

3.53.

A Bizottság 2010. április 30-án három pénzügyi záróelszámolási határozatot hozott az EMGA, az EMVA, illetve az Átmeneti vidékfejlesztési eszköz (TRDI) kiadásaira vonatkozóan, és valamennyi kifizető ügynökség záróelszámolásait jóváhagyta, kivéve a 3.5. mellékletben szereplőkét. Ezek a határozatok elsősorban független könyvvizsgálók (igazoló szervek) által kiadott igazolásokon alapulnak. Ellenőrzése során a Számvevőszék nem talált a pénzügyi záróelszámolási határozatokban helytelenül jóváhagyott kiadást.

3.54.

A Számvevőszék hiányosságokat állapított meg az elmúlt három évben a követelések nyilvántartásának megbízhatóságára vonatkozóan. A 2009-es pénzügyi évre nézve a Bizottság 10 tagállam 13 kifizető ügynökségére 14,8 millió euro értékben kezdeményezett pénzügyi korrekciókat. Ezek a korrekciók a 2009-es pénzügyi év végén behajtandó 1 037 millió euro kb. 1,43 %-át tették ki.

3.54.

3.55.

A szabályszerűségi határozatok meghozatala azt követően történik, hogy a Bizottság kiegészítő ellenőrzéseket végez a tagállamok által bejelentett kiadásokra vonatkozóan. E több évet átfogó határozatok célja az, hogy kizárják az uniós finanszírozásból azokat a kiadásokat, amelyekről a Bizottság megállapítja, hogy teljesítésükre „nem az uniós szabályoknak megfelelően került sor” (35).

3.56.

A Számvevőszék a korábbi éves jelentéseiben bírálta, hogy a pénzügyi korrekció költségei nem a végső kedvezményezettekre, hanem a tagállamokra hárulnak. Ehhez járul, hogy a szabályszerűségi kiigazítások – jobbadán átalánykorrekciókra alapozott – bizottsági kiszámításának a szabályokban előírt módszere olyan, hogy az ily módon visszatéríttetett összegnek nincsen köze a szabálytalan kifizetések tényleges összegéhez. A szabályszerűségi záróelszámolás rendszere 2009-ben is változatlan maradt.

3.56.

A szabályszerűségi záróelszámolás célja, hogy kizárja az uniós finanszírozásból az olyan kiadásokat, amelyeket nem az uniós szabályoknak megfelelően teljesítettek. Ezzel szemben ez nem olyan mechanizmus, amely kedvezményezettek részére teljesített szabálytalan kifizetések visszafizettetésére szolgálna, ez utóbbi ugyanis a megosztott irányítás elve alapján a tagállamok kizárólagos felelőssége.

Ha a szabályszerűségi záróelszámolási eljárás eredményeként a kedvezményezettek részére teljesített jogosulatlan kifizetéseket azonosítanak, ezeket a tagállamoknak kell az érintett kedvezményezettektől behajtaniuk. Még ha a kedvezményezettekkel való visszatéríttetésre nincs is szükség, mivel a pénzügyi korrekció csak a tagállamok irányítási és kontrollrendszerének hiányosságaira vonatkozik és nem a jogosulatlan kifizetésekre, e korrekciók a tagállamok rendszerei javításának, és így a kedvezményezettek részére teljesített jogosulatlan kifizetések megelőzésének vagy azonosításának és visszatéríttetésének fontos eszközét jelentik.

A pénzügyi korrekciókról a jogsértés jellege és súlyossága, valamint az EU-nak okozott pénzügyi kár alapján döntenek. Ezek összegét a ténylegesen okozott veszteség vagy extrapoláció alapján számítják ki. Amennyiben ez nem lehetséges, az EU pénzügyi kockázatának tükrözése érdekében a nemzeti ellenőrzési rendszerben mutatkozó hiányosságok súlyosságát figyelembe vevő átalányt alkalmaznak. A Bizottság ezért úgy ítéli meg, hogy érvényes kapcsolat áll fenn e típusú pénzügyi korrekció és a végső kedvezményezetteknek teljesített szabálytalan kifizetések szintje között.

Az átalányok alkalmazását a Bíróság elfogadta mint a szabályszerűségi záróelszámolással összefüggő munkára vonatkozó jogi szabályokkal összhangban álló megoldást, és azt a 2007. évi mentesítési állásfoglalásában meghatározott körülmények között az Európai Parlament is támogatta (83§).

Végül, bár a szabályszerűségi záróelszámolási rendszerre vonatkozó jogi szabályok változatlanok maradtak, a Bizottság lépéseket tett működésének javítására, ideértve a pénzügyi korrekciókra vonatkozó új iránymutatást és a megbízhatóság Számvevőszék által a 3.62. bekezdésben említett növeléséről szóló javaslatot.

3.57.

A kifizető ügynökségek által a Bizottságnak bejelentett ellenőrzési eredmények a termelők által benyújtott kérelmek szabályszerűségét értékelik; az eredményeket 2007 óta kell ellenőrizniük az igazoló szerveknek. Az igazoló szervektől egyrészt a helyszíni vizsgálatok minőségéről kérnek véleményt; ehhez ezek a következő négy alapsokaságból vett, legalább 10 vizsgálatból álló mintát ellenőriznek: EMGA-IIER, nem az IIER alá tartozó EMGA, EMVA-IIER és nem az IIER alá tartozó EMVA. Másrészt azt is kérik tőlük, hogy ellenőrizzék és validálják a tagállamok ellenőrzési statisztikáit. 2009-es éves tevékenységi jelentésében a DG AGRI főigazgatója jelzi, hogy az igazoló szerveknek a helyszíni vizsgálatok minőségére vonatkozó vizsgálata túlnyomórészt (90 %) pozitív eredménnyel járt a különböző alapsokaságok tekintetében, míg az ellenőrzési statisztikák pontosságáról az igazoló szervek véleménye az EMGA-alapsokaság 70 %-ára, ám az EMVA alapsokaságnak csupán 54 %-ára nézve volt pozitív.

3.58.

A bizottsági iránymutatások az igazoló szervekre hagyják a választást, hogy kísérőként kiszállnak 10 helyszíni ellenőrzéshez, vagy újra végrehajtják azokat. Az igazoló szervek jelentéseinek számvevőszéki elemzése szerint csak hat igazoló szerv végzett el újraellenőrzéseket, míg 23 kísérőként vett részt helyszíni ellenőrzéseken, a fennmaradó szervek pedig nem jelölték meg, hogy milyen megközelítést alkalmaznak. A Számvevőszék úgy ítéli meg, hogy az ellenőrzési eljárások minőségének értékelését jobb a korábbi ellenőrzések újraelvégzésére alapozni, mivel az igazoló szerv jelenléte befolyásolhatja az értékelés alatt álló ellenőrök viselkedését.

3.58.

Az igazoló szervek 2009-es pénzügyi évre vonatkozó jelentéseinek elemzése alapján megállapítható, hogy az igazoló szervek összesen körülbelül 3 700 ellenőrzést végeztek. Az igazoló szervek által elvégzett ellenőrzések közül

3.59.

Az igazoló szervek ezenkívül nem mindig szolgálnak részletes tájékoztatással az újra végrehajtott ellenőrzések eredményeiről. A Számvevőszék úgy véli, hogy az ilyen tájékoztatás hasznos volna a Bizottság számára, amely így megbízhatóan értékelhetné az igazoló szervek munkájának minőségét.

3.59.

3.60.

A Számvevőszék megállapítja, hogy több kifizető ügynökség esetében az igazoló szervek nem tudták megerősíteni az ellenőrzési statisztikák megbízhatóságát, vagy azért, mert a jelentések hiányosak voltak, vagy mert nem bocsátották őket rendelkezésre.

3.60.

3.61.

2009-ben a Bizottság felajánlotta a tagállamoknak azt a lehetőséget, hogy kérjék fel az igazoló szerveket a helyszíni ellenőrzések egy reprezentatív mintájának újraelvégzésére és annak ellenőrzésére, hogy a vizsgálatokat követően megtörténtek-e a megfelelő lépések. Ha az igazoló szerv ennek alapján meg tudja erősíteni egy tagállam ellenőrzési statisztikáinak pontosságát, akkor a Bizottság elfogadja, hogy az így adódó hibaarány jelenti a legnagyobb lehetséges kockázatot, vagyis az adott évre nézve a pénzügyi korrekciók nem lehetnek magasabbak ennél a szintnél. Ezek a rendelkezések a tervek szerint 2010-ben lépnek hatályba, és először a 2011-es pénzügyi évre vonatkozóan alkalmazzák majd őket.

3.61.

Ezenkívül a Bizottság megjegyzi, hogy az újbóli elvégzés nem korlátozódna a helyszíni ellenőrzésekre, hanem az egész folyamatra kiterjedne, a támogatási kérelem beérkezésétől kezdve a végső kifizetések kiszámításáig és teljesítéséig, beleértve az esetleges szankciók alkalmazását is (tételes vizsgálat).

3.62.

A környezetvédelmi, a halászati és tengerügyet, valamint az egészségügyet és a fogyasztóvédelmet a Bizottság külön kontrollrendszerek révén irányítja. Az ellenőrzés az állatbetegségek felszámolására és felügyeletére irányuló, az Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóság (DG SANCO) által irányított programok (36) belső kontrollrendszerét vizsgálta.

3.63.

Ebben az összefüggésben az állatbetegségek felszámolására és felügyeletére irányuló programokkal kapcsolatos 30, véletlenszerűen kiválasztott kifizetést teszteltek. Az ellenőrzés feltárta, hogy a kezdeményező és az ellenőrző tisztviselőknek sem a hatásköre nincs szisztematikusan szétválasztva, sem a szerepe és feladatköre nincs egyértelműen meghatározva és elkülönítve. Ugyanez érvényes az állat-egészségügyi és pénzügyi tisztviselőkre is. Hozzá kell ehhez tenni, hogy a fő kontrollmechanizmusokat nem időszakosan felülvizsgált formális kockázatelemzés alapján működtetik.

3.63.

3.64.

Egyes fontos kontrolleljárások az egyes tisztviselők saját belátására vannak bízva. Mivel a belső kontrollmechanizmusok nincsenek szabványosítva, fennáll a veszélye, hogy fontos kontrollokat nem működtetnek. Az állat-egészségügyi tisztviselőknek nincs az operatív programok végrehajtására vonatkozó szabványosított jelentésük, és nincs egységes tételes listájuk sem az elvégzendő ellenőrzésekről. Végezetül: a kis számú utólagos ellenőrzés nem járul hozzá megfelelő módon az arról szerzendő bizonyossághoz, hogy a kifizetések lényegi hibáktól mentesek.

3.64.

Az emberi erőforrások 2009-es hiánya és a szükségalapot érintő előzetes ellenőrzéseknek biztosítandó prioritás miatt csak kis számú utólagos ellenőrzésre kerülhetett sor. Ugyanakkor, mivel az utólagos ellenőrzéseket kétéves alapon szervezik, a kifizetett összeg több mint 35 %-ának utólagos ellenőrzésére sor kerülhetett. A Bizottság hangsúlyozza, hogy az összes elem együtt ésszerű bizonyosságot jelent (a vezetőség értékelése a belső kontrollrendszer egészéről, az ellenőrzési eredmények, az előző évi fenntartás nyomon követése és a korábbi évekből származó cselekvési terv az ellenőrzésekhez, valamint továbbadott felhatalmazás esetében a más engedélyezésre jogosult tisztviselőktől kapott megbízhatósági nyilatkozat).

3.65.

A Számvevőszék az AGRI, ENV, MARE és SANCO bizottsági főigazgatóságokra kiterjedően felülvizsgálta a Bizottság által kiadott vezetői teljességi nyilatkozatokat, elsősorban az éves tevékenységi jelentéseket és a főigazgatói nyilatkozatokat. A felülvizsgálat eredményeit a 3.3. melléklet foglalja össze.

3.66.

Éves tevékenységi jelentésében a mezőgazdasági főigazgató megállapítja, hogy semmi nem utal olyan jelentősebb problémák létére, amelyek befolyásolhatnák a főigazgató által adott megbízhatósági nyilatkozatot. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság saját ellenőrzési eredményeire, valamint a tagállamok által végzett helyszíni vizsgálatok eredményeire hivatkozva a főigazgató megállapítja, hogy a fennmaradó hibaarány a közvetlen támogatások, a piaci intervenció és a vidékfejlesztési intézkedések terén 2 % alatt marad.

3.66.

A 2. tengely keretében végrehajtott vidékfejlesztési intézkedésekre vonatkozó fenntartás bizottsági iránymutatáson alapul, amely úgy rendelkezik, hogy a lényegességet uniós szinten, ABB-tevékenységenként kell értékelni. A Görögországra vonatkozó fenntartás megszüntetését illetően lásd a Bizottság válaszát a 3.69. bekezdésre.

A mezőgazdasági és vidékfejlesztési főigazgató 2009. évi éves tevékenységi jelentése említi, hogy a fennmaradó hibaarány a mezőgazdasági kiadások összessége tekintetében 2 % alatt van, míg az EMVA tekintetében valamivel efölött.

3.67.

A Számvevőszék nem teszi magáévá a DG AGRI koncepcióját, amely a fennmaradó hiba fogalmát a helyszíni ellenőrzések során megállapított rendellenességekre korlátozza. Ez a megközelítés figyelmen kívül hagyja azokat a fennmaradó hibákat, amelyek pontatlan adatbázisok összevetéséből vagy rendellenességek nem megfelelő nyomon követéséből adódnak. A Számvevőszék integrált ellenőrzési megközelítést alkalmaz, amely minden tranzakció esetében kiterjed a fennmaradó hiba e két összetevőjére is. A számvevőszéki ellenőrzés tanúsága szerint az adminisztratív ellenőrzések több tranzakció esetében nem mutatták ki a hibákat. Az adminisztratív ellenőrzéseknek ezeket a hiányosságait a Számvevőszék IIER-rendszerellenőrzésének eredményei is megerősítik. A számvevőszéki ellenőrzés arra is rámutatott, hogy a tagállamok által végzett helyszíni ellenőrzések minőségében kevéssé lehet megbízni.

3.67.

A Bizottság tisztában van azzal, hogy az adminisztratív ellenőrzések vagy a helyszíni vizsgálatok gyengéi következtében fennáll a kockázata, hogy a tagállamoktól kapott ellenőrzési statisztikákban szereplő hibaarányok alulértékeltek. E kockázat kezelése érdekében a Mezőgazdasági Főigazgatóság e hibaarányokban biztonsági ráhagyásként 25 %-os növelést alkalmazott.

3.68.

A mezőgazdasági főigazgató éves tevékenységi jelentésében fenntartás szerepel a Bulgáriában és Romániában teljesített IIER-kifizetések tekintetében. Ezek a fenntartások összhangban vannak a Számvevőszék 2008-as rendszerellenőrzésének eredményeivel, ám a Számvevőszék megismétli azt a korábbi észrevételét, hogy túl korai volt megszüntetni a görögországi IIER-rel kapcsolatos, régóta fennálló fenntartást.

3.68.

3.69.

A környezetvédelmi, illetve a tengerügyi és halászati főigazgató éves tevékenységi jelentésében szereplő fenntartások összhangban vannak a Számvevőszék korábbi megállapításaival. Az egészségügyi és fogyasztóvédelmi főigazgató éves tevékenységi jelentésében nem szerepel fenntartás, pedig az élelmiszer- és takarmánybiztonsági tevékenységek hibái, továbbá az ellenőrzési lefedettség elégtelen volta fenntartást kellett volna, hogy eredményezzen.

3.69.

3.70.

A Számvevőszék ellenőrzési munkája alapján megállapítja, hogy a Mezőgazdaság és természeti erőforrások szakpolitika-csoportnak a 2009. december 31-én végződött évre vonatkozó kifizetéseit lényeges hibaszint jellemezte.

3.70.

Ezenkívül az uniós költségvetést érintő kockázatot a szabályszerűségi záróelszámolási eljárás megfelelően lefedi.

3.71.

A Számvevőszék az elvégzett ellenőrzések alapján megállapítja, hogy a Mezőgazdaság és természeti erőforrások felügyeleti és kontrollrendszerei általában legfeljebb részben voltak eredményesek a kifizetések szabályszerűségének biztosítása terén.

3.72.

Az IIER-re vonatkozóan a Számvevőszék megállapítja, hogy a nyolc ellenőrzött kifizető ügynökség közül különösen háromnál jelentős javulásra van szükség (lásd: 3.33. bekezdés).

3.71–3.72.

A Bizottság megállapította, hogy a 2008-as igénylési évet illetően jelentős hiányosságok mutatkoztak az IIER-ben Bulgáriában és Romániában. Ennek következtében e két tagállam 2009-ben cselekvési tervet fogadott el, amelyet a Bizottság szigorúan nyomon követett. Mivel azonban e cselekvési tervek befejezését csak 2011-re irányozták elő, és az egyes intézkedések végrehajtása terén már mutatkoznak késedelmek, a mezőgazdasági főigazgató 2009. évi éves tevékenységi jelentésében a Bizottságot érintő tekintélyvesztési kockázat miatt az IIER-t illetően Bulgáriára és Romániára vonatkozóan fenntartást tett.

Más tagállamok IIER-jei kevésbé súlyos hiányosságokat mutatnak, amelyek nem érintik a rendszerek eredményességét, inkább csak tökéletesíthetővé teszik azokat, és amelyek orvoslása érdekében a tagállamok már intézkedéseket tettek vagy tesznek.

E hiányosságokat szabályszerűségi záróelszámolási eljárás keretében nyomon követik, ami biztosítja, hogy az uniós költségvetést érintő kockázatot megfelelően tekintetbe veszik.

A MePAR frissítésére állandóan szükség van, mivel mind a technikai lehetőségek, mind a tényleges helyzet állandóan változik. Emellett most már a tagállamok jogi kötelezettsége, hogy évente értékeljék MePAR-juk minőségét. A minőség-ellenőrzés eredménye mutatni fogja, hogy szükség van-e frissítésre.

3.73.

A Számvevőszék javasolja, hogy küszöböljék ki a feltárt rendszerhiányosságokat. Ebből a szempontból az SPS-szel és a SAPS-szal kapcsolatban a következő hiányosságokat kell a legsürgősebben orvosolni:

a)

elsősorban a MePAR-ban nyilvántartott adatok megbízhatóbbá és teljeskörűvé tételével (pl. azzal, hogy a legfrissebb ortokorrigált légi felvételeket használják) fel kell számolni azokat a rendszerhiányosságokat, amelyek nem támogatható vagy a valósnál nagyobb földterületek bejelentéséhez, illetve jogosultságok pontatlan megállapításához vezetnek;

a)

b)

biztosítani kell, hogy valamennyi IIER-adatbázis megbízható és teljes körű ellenőrzési nyomvonallal szolgáljon az összes módosításra nézve;

b)

c)

egyértelművé kell tenni és be kell tartatni a szabályozást, hogy ne kaphassanak uniós közvetlen támogatást olyan igénylők, akik sem mezőgazdasági tevékenységet nem folytattak a földterületen, sem annak jó mezőgazdasági és környezeti állapotát nem tartották fenn;

c)

E kérdés további vizsgálata a 2013 utáni KAP keretében képzelhető el, figyelemmel azonban az összetett ellenőrzési rendszert eredményező, bonyolult szabályok elkerülésének szükségességére, mivel az ilyen rendszer végrehajtása költséges lenne és ellentétben állna a Bizottság egyszerűsítési törekvéseivel.

d)

uniós szintű éves fenntartási minimumkövetelményeket kell meghatározni a legelők közvetlen uniós támogathatóságára vonatkozóan.

d)

3.74.

A Számvevőszék ismételten megállapítja, hogy a vidékfejlesztés területén tovább kell egyszerűsíteni a támogatás szabályait és feltételeit.

3.74.

3.75.

A Számvevőszék úgy véli továbbá, hogy az igazoló szervek által elvégzendő munkára vonatkozó bizottsági iránymutatást felül kell vizsgálni a munka jellegét, a lefedettséget és a jelentési kötelezettségeket illetően, különös tekintettel a tagállamok kontroll- és vizsgálati statisztikáinak hitelesítésére irányuló munkára.

3.75.

Ezenkívül a kontroll- és vizsgálati statisztikákhoz kapcsolódó munkát illetően a Bizottság nemrég olyan rendszert javasolt, amelynek révén a tagállamok megerősíthetik a rendszer egészét, hogy az a végső kedvezményezetteket érintő ügyletek jogszerűségével és szabályszerűségével kapcsolatban kellő bizonyossággal szolgáljon. E célból az igazoló szerveknek munkájukban túl kell terjeszkedniük a jelenlegi követelményeken, és kiadáscsoportonként teljesen újra el kell végezniük az érintett kifizető ügynökség által a helyszínen vizsgált tranzakciók reprezentatív mintáját. Ez a munka az egész folyamatra kiterjedne, a támogatási kérelem beérkezésétől a végső kifizetés kiszámításáig és teljesítéséig.

3.76.

Végül: az érintett nemzeti hatóságokkal együtt meghozandó eredményes intézkedések révn el kell érni, hogy ne fizessék ki halászati projektek nem támogatható kiadásait. Az állatbetegségek felszámolására és felügyeletére irányuló programok tagállami kifizetéseinek belső kontrolljánál egyértelműen külön kell választani a különböző bizottsági részlegek funkcióit, és megfelelő hivatalos kontrolleljárásokat kell kifejleszteni.

3.76.

Az EHA keretében erősítettük az ellenőrzési környezetet a rendszerek eredményes működéséről szóló új rendelkezésekkel, a nem támogatható kiadások megelőzése és korrigálása érdekében. A Bizottság felügyelő szerepet tölt be, amelynek keretében ellenőrzi, hogy milyen mértékben lehet támaszkodni a tagállamok ellenőrző hatóságainak munkájára. A megosztott irányítás alapján a helyszíni ellenőrzésért való felelősség a tagállamokat terheli. A fentiekben leírt ellenőrzési környezet biztosítja, hogy a tagállamok megbízható és eredményes irányítási és kontrollrendszereket hoztak létre a nem támogatható kiadások megelőzése és korrigálása érdekében.

Ezenkívül a Tengerügyi és Halászati Főigazgatóság a többi strukturális alapért felelős főigazgatóval együttműködésben rendszeresen iránymutatást tartalmazó értesítőket ad ki a fennálló irányítási és ellenőrzési rendszerek eredményességének javítása szempontjából általános érdeklődésre számot tartó kérdésekről.

3.77.

A korábbi észrevételek hasznosulását a 3.4. melléklet foglalja össze.

3.77.