A BÍRÓSÁG ELJÁRÁSI SZABÁLYZAT ÁNAK EGYSÉGES SZERKEZETBE FOGLALT VÁLTOZATA

1991. június 19. (1)

TARTALOMJEGYZÉK

Értelmező rendelkezések (1. cikk)

I. cím

–A Bíróság szervezete

1. fejezet

–Bírák és főtanácsnokok (2–6. cikk)

2. fejezet

–A Bíróság elnöke és a tanácsok megalakítása (7–11. cikk)

2a. fejezet

–Ítélkező testületek (11a–11e. cikk)

3. fejezet

–Hivatal

1. szakasz

–Hivatalvezető és hivatalvezető-helyettesek (12–19. cikk)

2. szakasz

–A Bíróság egyéb szervezeti egységei (20–23. cikk)

4. fejezet

–Segédelőadók (24. cikk)

5. fejezet

–A Bíróság működése (25–28. cikk)

6. fejezet

–A nyelvhasználat szabályai (29–31. cikk)

7. fejezet

–A meghatalmazottak, tanácsadók és ügyvédek jogai és kötelezettségei (32–36. cikk)

II. cím

–Eljárás

1. fejezet

–Írásbeli szakasz (37–43. cikk)

1a. fejezet

–Előzetes jelentés és az ügyek ítélkező testületek elé utalása (44–44a. cikk)

2. fejezet

–Bizonyításfelvétel és előkészítő intézkedések

1. szakasz

–Bizonyításfelvétel (45–46. cikk)

2. szakasz

–A tanú és a szakértő idézése és kihallgatása, illetve meghallgatása (47–53. cikk)

3. szakasz

–A bizonyításfelvétel lezárása (54. cikk)

4. szakasz

–Előkészítő intézkedések (54a. cikk)

3. fejezet

–Szóbeli szakasz (55–62. cikk)

3a. fejezet

–Gyorsított eljárás (62a. cikk)

4. fejezet

–Ítéletek (63–68. cikk)

5. fejezet

–Költségek (69–75. cikk)

6. fejezet

–Költségmentesség (76. cikk)

7. fejezet

–Egyezség és elállás (77–78. cikk)

8. fejezet

–Kézbesítés (79. cikk)

9. fejezet

–Határidők (80–82. cikk)

10. fejezet

–Az eljárás felfüggesztése (82a. cikk)

III. cím

–Különleges eljárások

1. fejezet

–A végrehajtás felfüggesztése és egyéb ideiglenes intézkedések (83–90. cikk)

2. fejezet

–Kifogás és közbenső kérdés (91–92. cikk)

3. fejezet

–Beavatkozás (93. cikk)

4. fejezet

–Mulasztási ítélet és ellentmondás (94. cikk)

5. fejezet

–(A 95. és 96. cikk hatályon kívül helyezve)

6. fejezet

–Rendkívüli jogorvoslatok

1. szakasz

–Harmadik személy jogorvoslati joga (97. cikk)

2. szakasz

–Perújítás (98–100. cikk)

7. fejezet

–A Választottbírósági Bizottság határozatai ellen előterjesztett jogorvoslati kérelmek (101. cikk)

8. fejezet

–Az ítéletek értelmezése (102. cikk)

9. fejezet

–Előzetes döntéshozatalra utalás és egyéb értelmezési eljárások (103–104b. cikk)

10. fejezet

–Az EAK 103–105. cikk alapján lefolytatott különleges eljárások (105. és 106. cikk)

11. fejezet

–Vélemények (107. és 108. cikk) (a 109. cikk hatályon kívül helyezve)

12. fejezet

–(a 109a. cikk hatályon kívül helyezve)

13. fejezet

–Az EUSZ 35. cikknek a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése előtt hatályban volt változatában említett viták rendezése (109b. cikk)

IV. cím

–Fellebbezések a Törvényszék határozatai ellen (110–123. cikk)

IVa. cím

–A Törvényszék határozatainak felülvizsgálata (123a–123e. cikk)

V. cím

–Az EGT-megállapodás szerinti eljárások (123f. és 123g. cikk)

Záró rendelkezések (124–127. cikk)

MELLÉKLET

–Határozat a munkaszüneti napokról

ÉRTELMEZŐ RENDELKEZÉSEK

1. cikk

E szabályzatban:

—	az Európai Unióról szóló szerződés rendelkezéseinek hivatkozása a cikk számának megjelölésével, a szám előtt pedig az „EUSZ” rövidítés feltüntetésével történik,

—	az Európai Unió működéséről szóló szerződés rendelkezéseinek hivatkozása az e szerződés vonatkozó cikke számának megjelölésével, a szám előtt pedig az „EUMSZ” rövidítés feltüntetésével történik,

—	az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés rendelkezéseinek hivatkozása a cikk számának megjelölésével, a szám előtt pedig az „EAK” rövidítés feltüntetésével történik,

—	az Európai Unió Bíróságának alapokmányáról szóló jegyzőkönyv megjelölése: „Alapokmány”,

—	az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás megjelölése: „EGT-megállapodás”.

E szabályzat alkalmazásában:

—	„intézmények” az uniós intézmények és azok a szervek, amelyeket a szerződések vagy az azok végrehajtására elfogadott jogi aktusok hoztak létre, és amelyek a Bíróság előtt félként járhatnak el;

—	az „EFTA Felügyeleti Hatóság” az EGT-megállapodásban említett felügyeleti hatóság.

I. CÍM

A BÍRÓSÁG SZERVEZETE

1. fejezet

BÍRÁK ÉS FŐTANÁCSNOKOK

2. cikk

A bíró megbízási ideje a kinevezési okiratban megjelölt napon kezdődik. Kezdőnapra vonatkozó rendelkezés hiányában a megbízási idő a kinevezési okirat kiállításának napján kezdődik.

3. cikk

Hivatalba lépése előtt a bíró a Bíróság első nyilvános ülésén, amelyen kinevezését követően részt vesz, a következő esküt teszi:

Közvetlenül az eskü letételét követően a bíró nyilatkozatot ír alá, amellyel ünnepélyesen kötelezettséget vállal arra, hogy megbízási ideje alatt és megbízatásának megszűnése után is tiszteletben tartja a tisztségéből eredő kötelezettségeket, különösen azt, hogy megbízatásának megszűnését követően feddhetetlenül és tartózkodóan jár el egyes megbízatások és előnyök elfogadásával kapcsolatban.

4. cikk

Ha a Bíróság arról határoz, hogy a bíró továbbra is megfelel-e az előírt feltételeknek, illetve továbbra is eleget tesz-e a tisztségéből eredő kötelezettségeknek, az elnök felhívja az érintett bírót arra, hogy zárt ülésen, a hivatalvezető távollétében adja elő észrevételeit.

5. cikk

E szabályzat 2., 3. és 4. cikke megfelelően alkalmazandó a főtanácsnokokra.

6. cikk

A bírák és főtanácsnokok különbségtétel nélkül, a hivatalukban eltöltött idő szerint helyezkednek el a rangsorban.

Ha a hivatalukban eltöltött idejük egyenlő, a rangsor az életkor alapján kerül megállapításra.

Azok a távozó bírák és főtanácsnokok, akiket újra kineveznek, megtartják korábbi helyüket a rangsorban.

2. fejezet

A BÍRÓSÁG ELNÖKE ÉS A TANÁCSOK MEGALAKÍTÁSA

7. cikk

A bírák közvetlenül a bírói karnak az EUMSZ 253. cikkben előírt részleges megújítását követően megválasztják maguk közül a Bíróság elnökét hároméves időtartamra.

Ha a Bíróság elnökének megbízatása a rendes megbízási idő lejártát megelőzően megszűnik, a Bíróság a megbízási idő hátralévő részére új elnököt választ.

Az e cikkben előírt választások titkos szavazással történnek. Azt a bírót kell megválasztottnak tekinteni, aki megkapta a Bíróság bírái több mint felének szavazatát. Ha egy bíró sem éri el ezt a többséget, annak eléréséig további fordulókat tartanak.

8. cikk

Az elnök irányítja a Bíróság munkáját és szervezeti egységeit; elnököl a tárgyalásokon és a zárt tanácskozásokon.

9. cikk

A Bíróság az Alapokmány 16. cikkének megfelelően öt és három bíróból álló tanácsokat hoz létre, és a bírákat beosztja azokba.

A Bíróság egyéves időtartamra kijelöli azt az öt bíróból álló tanácsot vagy tanácsokat, amely vagy amelyek a 104b. cikk szerinti ügyekben eljár, vagy eljárnak.

A tanácsok összetételét, valamint a 104b. cikk szerinti ügyekben eljáró tanács vagy tanácsok kijelölését közzé kell tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

A Bíróság elnöke közvetlenül a keresetlevélnek egy ügyben történő benyújtását követően kijelöli az előadó bírót.

A 104b. cikk szerinti ügyekben az előadó bírót az 1. §-nak megfelelően kijelölt tanács bírái közül – e tanács elnökének javaslatára – jelölik ki. Ha a tanács úgy határoz, hogy az ügyet nem sürgősségi eljárásban bírálja el, a Bíróság elnöke újra kioszthatja az ügyet valamely másik tanácsba beosztott előadó bírónak.

Az előadó bíró távolléte vagy akadályoztatása esetén a Bíróság elnöke teszi meg a szükséges intézkedéseket.

Azokban az ügyekben, amelyeket a 44. cikk 3. §-ának megfelelően a Bíróság egyik ítélkező testülete elé utaltak, e szabályzat „Bíróság” kifejezésen ezt a testületet kell érteni.

Azokban az ügyekben, amelyeket öt vagy három bíróból álló tanács elé utaltak, a Bíróság elnökének hatáskörét a tanácselnök gyakorolja.

10. cikk

A bírák – közvetlenül a Bíróság elnökének megválasztását követően – hároméves időtartamra megválasztják az öt bíróból álló tanácsok elnökeit.

A bírák a három bíróból álló tanácsok elnökeit egyéves időtartamra választják meg.

A Bíróság egyéves időtartamra első főtanácsnokot jelöl ki.

A 7. cikk 2. és 3. §-a megfelelően alkalmazandó.

Az e § alapján lefolytatott választások és a kijelölés eredményét közzé kell tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

Amint az elnök kijelölte az előadó bírót, az első főtanácsnok kijelöli az ügyben a főtanácsnokot. Főtanácsnok távolléte vagy akadályoztatása esetén az első főtanácsnok teszi meg a szükséges intézkedéseket.

11. cikk

A Bíróság elnökének távolléte vagy akadályoztatása esetén, illetve ha az elnöki tisztség betöltetlen, az elnök feladatait – az e szabályzat 6. cikkében megállapított rangsor szerint – az egyik öt bíróból álló tanács elnöke látja el.

A Bíróság elnökének és az öt bíróból álló tanácsok elnökeinek egyidejű távolléte vagy akadályoztatása esetén, illetve ha tisztségük egyidejűleg betöltetlen, az elnök feladatait – az e szabályzat 6. cikkében megállapított rangsor szerint – az egyik három bíróból álló tanács elnöke látja el.

A Bíróság elnökének és a tanácselnökök egyidejű távolléte vagy akadályoztatása esetén, illetve ha tisztségük egyidejűleg betöltetlen, az elnök feladatait – az e szabályzat 6. cikkében megállapított rangsor szerint – másik bíró látja el.

2a. fejezet

ÍTÉLKEZŐ TESTÜLETEK

11a. cikk

A Bíróság a következő ítélkező testületekben ülésezik:

—	a Bíróság teljes ülése, amelyet a bírák összessége alkot;

—	a tizenhárom bíróból álló nagytanács, a 11b. cikknek megfelelően;

—	az öt vagy három bíróból álló tanácsok a 11c. cikknek megfelelően.

11b. cikk

A nagytanács minden ügyben a Bíróság elnökéből, az öt bíróból álló tanácsok elnökeiből, az előadó bíróból, valamint annyi bíróból áll, amennyi ahhoz szükséges, hogy számuk a tizenhármat elérje. Ez utóbbi bírákat a 2. §-ban említett listáról – az ott meghatározott sorrend szerint – jelölik ki. A nagytanács elé utalt minden egyes ügyben a lista kiindulópontja az ezen ítélkező testület elé előzőleg utalt ügyben a listáról utolsóként kijelölt bírót közvetlenül követő bíró neve.

A Bíróság elnökének és az öt bíróból álló tanácsok elnökeinek megválasztását követően el kell készíteni a többi bíró nevét tartalmazó listát a nagytanács összetételének meghatározása céljából. Ez a lista felváltva követi az e szabályzat 6. cikkében megállapított és az azzal ellentétes sorrendet: ezen a listán az említett cikkben meghatározott rangsor szerinti első bíró az első, a rangsor szerinti utolsó bíró a második, a rangsor szerinti második bíró a harmadik, a rangsor szerinti utolsó előtti bíró a negyedik, és így tovább.

A listát közzé kell tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

Két helyettesítő bíró vesz részt azoknak az ügyeknek az elbírálásában, amelyeket a bírák részleges megújítása évének elejétől a megújítás megtörténtéig a nagytanács elé utalnak. Az a két bíró jár el helyettesítő bíróként, akik a 2. § szerinti listán közvetlenül azt a bírót követik, akit utolsóként jelöltek ki az ügyben eljáró nagytanácsba.

A helyettesítő bírák a 2. § szerinti lista szerinti sorrendben helyettesítik azokat a bírákat, akik adott esetben nem tudnak részt venni az ügy elbírálásában.

11c. cikk

Az öt és három bíróból álló tanácsok minden ügyben a tanácselnökből, az előadó bíróból, valamint annyi bíróból állnak, amennyi ahhoz szükséges, hogy számuk az ötöt vagy a hármat elérje. Ez utóbbi bírákat a 2. §-ban említett listáról – az ott meghatározott sorrend szerint – jelölik ki. A tanács elé utalt minden egyes ügyben e listák kiindulópontja az érintett tanács elé előzőleg utalt ügyben a listáról utolsóként kijelölt bírót közvetlenül követő bíró neve.

Az öt bíróból álló tanácsok összeállításához e tanácsok elnökeinek megválasztását követően listákat kell készíteni, amelyeken az elnök kivételével az érintett tanácshoz tartozó valamennyi bíró neve szerepel. A listákat ugyanúgy kell összeállítani, mint a 11b. cikk 2. §-ában említett listát.

A három bíróból álló tanácsok összeállításához e tanácsok elnökeinek megválasztását követően listákat kell készíteni, amelyeken az elnök kivételével az érintett tanácshoz tartozó valamennyi bíró neve szerepel. A listákat az e szabályzat 6. cikke szerinti sorrend szerint kell összeállítani.

Az e §-ban említett listákat közzé kell tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

11d. cikk

Ha a Bíróság véleménye szerint ugyanazon ítélkező testületnek több ügyről együtt kell határoznia, e testület összetétele annak az ítélkező testületnek az összetételével egyezik meg, amelyet annak az ügynek az elbírálására jelöltek ki, amelynek az előzetes jelentését elsőként vizsgálták meg.

Ha az a tanács, amelynek az ügyet kiosztották a 44. cikk 4. §-a alapján visszautalja az ügyet a Bíróság elé annak érdekében, hogy az ügyet nagyobb létszámú ítélkező testületnek újra kiossza, az ügyet visszautaló tanács tagjai e testület tagjai lesznek.

11e. cikk

Az ítélkező testület egyik tagjának akadályoztatása esetén őt az e szabályzat 11b. cikkének 2. §-ában vagy 11c. cikkének 2. §-ában említett listák szerinti sorrendben kell helyettesíteni.

A Bíróság elnökének akadályoztatása esetén a nagytanács elnökének feladatait a 11. cikk rendelkezéseinek megfelelően kell ellátni.

Az öt bíróból álló tanács elnökének akadályoztatása esetén a tanácselnök feladatait valamely három bíróból álló tanács elnöke látja el – adott esetben az e szabályzat 6. cikkében meghatározott rangsor szerint –, illetve ha az adott tanácsban nincs olyan bíró, aki három bíróból álló tanács elnöke lenne, akkor egy másik bíró, a 6. cikkben meghatározott rangsor szerint.

A három bíróból álló tanács elnökének akadályoztatása esetén a tanácselnök feladatait az adott tanács egyik bírája látja el – az e szabályzat 6. cikkében meghatározott rangsor szerint.

3. fejezet

HIVATAL

1. szakasz – Hivatalvezető és hivatalvezető-helyettesek

12. cikk

A hivatalvezetőt a Bíróság nevezi ki.

A kinevezés kitűzött időpontja előtt két héttel a Bíróság elnöke ismerteti a Bíróság tagjaival a benyújtott pályázatokat.

A pályázatok tartalmazzák a pályázók életkorára, állampolgárságára, egyetemi végzettségére, nyelvtudására, jelenlegi és korábbi tevékenységére, valamint a pályázók igazságügyi és nemzetközi területen szerzett esetleges tapasztalataira vonatkozó valamennyi adatot.

A kinevezés az e szabályzat 7. cikkének 3. §-ában meghatározott eljárás szerint történik.

A hivatalvezetőt hatéves időtartamra nevezik ki. A hivatalvezető újra kinevezhető.

E szabályzat 3. cikkének rendelkezései megfelelően alkalmazandók a hivatalvezetőre.

A hivatalvezetőt csak akkor lehet tisztségéből elmozdítani, ha már nem felel meg az előírt feltételeknek, vagy már nem tesz eleget a tisztségéből eredő kötelezettségeknek; a Bíróság azt követően határoz, hogy lehetőséget biztosított a hivatalvezetőnek arra, hogy észrevételeit előadja.

Ha a hivatalvezető megbízatása rendes megbízási idejének lejárta előtt megszűnik, a Bíróság hatéves időtartamra új hivatalvezetőt nevez ki.

13. cikk

A Bíróság a hivatalvezető kinevezésére megállapított eljárás szerint egy vagy több hivatalvezető-helyettest nevezhet ki – az e szabályzat 15. cikkében említett, a hivatalvezetőnek szóló szolgálati utasítások által megszabott keretek között – a hivatalvezető munkájának segítése, illetve a hivatalvezető helyettesítése céljából.

14. cikk

Az elnök kijelöli azokat a tisztviselőket vagy egyéb alkalmazottakat, akik a hivatalvezető és a hivatalvezető-helyettesek távolléte, akadályoztatása esetén, vagy ha tisztségük betöltetlen, a hivatalvezető feladatait ellátják.

15. cikk

A hivatalvezetőnek szóló szolgálati utasításokat az elnök javaslata alapján a Bíróság fogadja el.

16. cikk

A Hivatalban a hivatalvezető felügyelete alatt nyilvántartást vezetnek, amelybe benyújtásuk sorrendjében bejegyeznek minden eljárási iratot és az ezekhez tartozó mellékleteket.

A hivatalvezető a nyilvántartásba vétel tényét feljegyzi az eredeti példányra és – a felek kérelmére – az e célból bemutatott másolatokra is.

A nyilvántartásba tett bejegyzések és az előző §-ban előírt feljegyzések közokiratnak minősülnek.

A nyilvántartás vezetésére vonatkozó szabályokat az e szabályzat 15. cikkében említett, a hivatalvezetőnek szóló szolgálati utasítások határozzák meg.

Az érdekeltek a Hivatalban betekinthetnek a nyilvántartásba, és a Bíróság által a hivatalvezető javaslatára megállapított hivatali díjszabás szerinti díj megfizetése ellenében másolatokat és kivonatokat kaphatnak.

A felek a hivatali díjszabás szerinti díj megfizetése ellenében az eljárási iratok másolatait, valamint az ítéletek és végzések hiteles másolatait is megkaphatják.

Az Európai Unió Hivatalos Lapjában közleményt tesznek közzé, amely tartalmazza a keresetlevél nyilvántartásba való bejegyzésének napját, a felek nevét és lakóhelyét vagy székhelyét, a jogvita tárgyát, a felperes kérelmeit, valamint a felhozott jogalapok és főbb érvek megjelölését.

Ha a Tanács vagy az Európai Bizottság nem vesz részt félként az ügyben, a Bíróság a keresetlevélről és az ellenkérelemről – ezek mellékleteinek kivételével – másolatot küld részükre, hogy lehetővé tegye számukra annak megállapítását, hogy – EUMSZ 277. cikk alapján – nem valamely jogi aktusuk alkalmazhatatlanságára hivatkoznak-e. A keresetlevél és az ellenkérelem másolatát ugyanígy az Európai Parlamentnek is meg kell küldeni, hogy lehetővé tegyék számára annak megállapítását, hogy nem valamely általa és a Tanács által közösen elfogadott jogi aktus alkalmazhatatlanságára hivatkoznak-e EUMSZ 277. cikk alapján alapján.

17. cikk

A hivatalvezető – az elnök felügyelete alatt – felelős a dokumentumok átvételéért, megküldéséért és őrzéséért, valamint a kézbesítések e szabályzatban előírtak szerinti teljesítéséért.

A hivatalvezető segíti a Bíróságot, az elnököt, a tanácselnököt és a bírákat valamennyi hivatali feladatuk ellátásában.

18. cikk

A hivatalvezető őrzi a pecséteket. Ő felel az irattárért, és gondozza a Bíróság kiadványait.

19. cikk

Ha e szabályzat 4. és 27. cikke másként nem rendelkezik, a hivatalvezető részt vesz a Bíróság és a tanácsok ülésein.

2. szakasz – A Bíróság egyéb szervezeti egységei

20. cikk

A Bíróság tisztviselőit és egyéb alkalmazottait a személyzeti szabályzat rendelkezéseinek megfelelően nevezik ki.

Hivatalba lépésük előtt a tisztviselők az elnök előtt, a hivatalvezető jelenlétében a következő esküt teszik:

21. cikk

A Bíróság szervezeti egységeinek felépítését a hivatalvezető javaslatára a Bíróság határozza meg, illetve módosítja.

22. cikk

A Bíróság nyelvi szolgálatot hoz létre, amelynek tagjai megfelelő jogi képzettséggel és a Bíróság több hivatalos nyelvének alapos ismeretével rendelkező szakértők.

23. cikk

A hivatalvezető – a Bíróság elnökének felügyelete alatt – felelős a Bíróság igazgatásáért, pénzügyeiért és számviteléért; ebben a tevékenységében tanácsos segíti.

4. fejezet

SEGÉDELŐADÓK

24. cikk

Ha a Bíróság az előtte folyamatban lévő ügyek vizsgálata és előkészítése érdekében szükségesnek tartja, az Alapokmány 13. cikke alapján segédelőadók kinevezését javasolja.

A segédelőadók feladata különösen:

az elnök segítése az ideiglenes intézkedések meghozatalával kapcsolatos eljárásokban, és

az előadó bírák munkájának segítése.

Feladataik ellátása során a segédelőadók – az esettől függően – a Bíróság elnökének, a tanácselnöknek vagy az előadó bírónak vannak alárendelve.

Hivatalba lépésük előtt a segédelőadók a Bíróság előtt leteszik az e szabályzat 3. cikkében előírt esküt.

5. fejezet

A BÍRÓSÁG MŰKÖDÉSE

25. cikk

A nagytanács üléseinek, valamint a Bíróság teljes üléseinek napját és időpontját az elnök tűzi ki.

Az öt és három bíróból álló tanácsok üléseinek napját és időpontját azok elnökei tűzik ki.

A Bíróság úgy is dönthet, hogy egy vagy több ülést a Bíróság székhelyén kívül tart.

26. cikk

Ha egy bíró távolléte vagy akadályoztatása miatt a bírák páros számban vannak jelen, e szabályzat 6. cikke értelmében a rangsorban leghátul álló bíró a tanácskozáson nem vesz részt, kivéve, ha ő az előadó bíró. Ebben az esetben a rangsorban közvetlenül előtte álló bíró nem vesz részt a tanácskozáson.

Ha a nagytanács vagy a Bíróság teljes ülésének összehívását követően megállapítják, hogy nincs jelen az Alapokmány 17. cikkének harmadik vagy negyedik bekezdésében említett határozatképességhez szükséges számú bíró, az elnök a határozatképesség biztosításáig elnapolja az ülést.

Ha az öt vagy három bíróból álló tanácsban nincs jelen az Alapokmány 17. cikkének második bekezdésében említett határozatképességhez szükséges számú bíró, és az akadályoztatott bírákat a 11e. cikknek megfelelően nem lehet helyettesíteni, erről a tanácselnök tájékoztatja a Bíróság elnökét, aki a tanács létszámának kiegészítése érdekében másik bírót jelöl ki.

27. cikk

A Bíróság tanácskozásai zártak.

A tanácskozáson kizárólag azok a bírák vehetnek részt, akik a szóbeli szakaszban közreműködtek, valamint esetenként még az ügy vizsgálatával megbízott segédelőadó.

A tanácskozáson részt vevő valamennyi bíró kifejti és indokolja véleményét.

Ha valamelyik bíró azt kéri, szavazásra bocsátás előtt a kérdést az általa választott nyelven megfogalmazzák, és írásban átadják a Bíróságnak.

A Bíróság határozatát a bírák többsége által a végső vitát követően elfogadott álláspont határozza meg. A szavazatokat az e szabályzat 6. cikkében megállapított rangsorral ellentétes sorrendben kell leadni.

A kérdések tárgyával, megfogalmazásával vagy sorrendjével, illetve a szavazás értelmezésével kapcsolatos véleménykülönbségek esetén a Bíróság határoz.

Amikor a Bíróság tanácskozása igazgatási kérdéseket érint, a főtanácsnokok szavazati joggal vesznek részt. A hivatalvezető szintén jelen van, kivéve, ha a Bíróság másként határoz.

Amikor a Bíróság a hivatalvezető jelenléte nélkül ülésezik, szükség esetén megbízza az e szabályzat 6. cikke szerinti rangsorban leghátul álló bírót, hogy készítsen jegyzőkönyvet, amelyet az elnök és ez a bíró ír alá.

28. cikk

Ha a Bíróság másként nem határoz, a törvénykezési szünetek a következők:

december 18-tól január 10-ig,

a húsvétot megelőző vasárnaptól a húsvétot követő második vasárnapig,

július 15-től szeptember 15-ig.

A törvénykezési szünetek alatt az elnök hatáskörét a Bíróság székhelyén – a hivatalvezetővel kapcsolatot tartva – az elnök gyakorolja, vagy pedig az a tanácselnök, illetve másik bíró, akit az elnök saját helyettesítésére felkér.

Sürgős esetben az elnök a törvénykezési szünet alatt is összehívhatja a bírákat és a főtanácsnokokat.

A Bíróság megtartja a székhelye szerinti hivatalos munkaszüneti napokat.

A Bíróság indokolt esetben a bírák és a főtanácsnokok részére szabadságot engedélyezhet.

6. fejezet

A NYELVHASZNÁLAT SZABÁLYAI

29. cikk

Az eljárás nyelve angol, bolgár, cseh, dán, észt, finn, francia, görög, holland, ír, lengyel, lett, litván, magyar, máltai, német, olasz, portugál, román, spanyol, svéd, szlovák vagy szlovén.

Az eljárás nyelvét a felperes választja meg, a következő rendelkezésekre is figyelemmel:

a)	ha az alperes tagállam, illetve tagállambeli természetes vagy jogi személy, az eljárás nyelve ennek az államnak a hivatalos nyelve; ha ennek az államnak több hivatalos nyelve is van, a felperes választhat közülük;

b)	a felek együttes kérelmére az 1. §-ban említett valamely másik nyelv használata engedélyezhető az eljárás egészére vagy annak egy részére;

c)

az a) és b) pont rendelkezéseitől eltérve – a fél kérelmére, valamint a másik fél és a főtanácsnok meghallgatását követően – az 1. §-ban említettek közül másik nyelv használata engedélyezhető az eljárás egészére vagy annak egy részére; ilyen kérelmet az Európai Unió intézményei nem terjeszthetnek elő.

Az e szabályzat 103. cikkében említett esetekben az eljárás nyelve annak a nemzeti bíróságnak a nyelve, amely a Bírósághoz fordult. Az alapeljárásban részt vevő fél kellően megalapozott kérelmére, valamint az alapeljárásban részt vevő másik fél és a főtanácsnok meghallgatását követően a szóbeli szakaszban engedélyezhető az 1. §-ban említett más nyelv használata.

A fenti kérelmekről az elnök határozhat; az elnök e kérelmeket a Bíróság elé utalhatja, illetve ha a felek hozzájárulása nélkül kíván helyt adni a kérelemnek, köteles azt a Bíróság elé utalni.

Az eljárás nyelvét kell használni különösen a felek beadványaiban és szóbeli előadásaiban, valamint az azokhoz mellékelt iratokban és dokumentumokban, továbbá a Bíróság jegyzőkönyveiben és határozataiban.

Minden más nyelven megfogalmazott, benyújtott vagy mellékelt irathoz és dokumentumhoz csatolni kell azoknak az eljárás nyelvén készített fordítását is.

Nagy terjedelmű iratok és dokumentumok esetében azonban a fordítás kivonatokra korlátozódhat. A Bíróság – hivatalból vagy a fél kérelmére – bármikor részletesebb vagy teljes fordítást követelhet meg.

Az előző rendelkezésektől eltérően a tagállamoknak joguk van saját hivatalos nyelvüket használni, ha a Bíróság előtt folyamatban lévő eljárásba beavatkoznak, vagy ha a 103. cikkben említett előzetes döntéshozatali eljárásban vesznek részt. Ezt a rendelkezést mind az írásban előadottakra, mind a szóbeli nyilatkozatokra alkalmazni kell. A hivatalvezető minden esetben gondoskodik arról, hogy ezeket lefordítsák az eljárás nyelvére.

Azok az EGT-megállapodásban részes államok, amelyek nem tagállamok, valamint az EFTA Felügyeleti Hatóság engedélyt kaphatnak arra, hogy az eljárás nyelve helyett az 1. §-ban említett másik nyelvet használjanak, amikor a Bíróság előtt folyamatban lévő eljárásba beavatkoznak, vagy amikor az Alapokmány 23. cikkében említett előzetes döntéshozatali eljárásban vesznek részt. Ezt a rendelkezést mind az írásban előadottakra, mind a szóbeli nyilatkozatokra alkalmazni kell. A hivatalvezető minden esetben gondoskodik arról, hogy ezeket lefordítsák az eljárás nyelvére.

Azok a harmadik államok, amelyek az Alapokmány 23. cikke negyedik bekezdésének megfelelően előzetes döntéshozatali eljárásban vesznek részt, engedélyt kaphatnak arra, hogy az eljárás nyelve helyett az 1. §-ban említett másik nyelvet használjanak. Ezt a rendelkezést mind az írásban előadottakra, mind a szóbeli nyilatkozatokra alkalmazni kell. A hivatalvezető minden esetben gondoskodik arról, hogy ezeket lefordítsák az eljárás nyelvére.

Ha a tanú vagy szakértő úgy nyilatkozik, hogy nem képes megfelelően kifejezni magát az e cikk 1. §-ában említett nyelvek egyikén, a Bíróság engedélyezi számára, hogy nyilatkozatait másik nyelven adja elő. A hivatalvezető gondoskodik az eljárás nyelvére történő fordításról.

A Bíróság elnöke és a tanácselnökök a tárgyalás vezetése során, az előadó bíró mind az előzetes jelentésében, mind a tárgyalásra készített jelentésében, a bírák és a főtanácsnokok a kérdések feltevésekor, valamint a főtanácsnokok az indítványaikban használhatnak az eljárás nyelvétől eltérő, az e cikk 1. §-ában említett valamely más nyelvet is. A hivatalvezető gondoskodik az eljárás nyelvére történő fordításról.

30. cikk

A hivatalvezető – bármely bíró, a főtanácsnok vagy a fél kérelmére – intézkedik az iránt, hogy a Bíróság előtti eljárás során elhangzottakat vagy írásban rögzítetteket lefordítsák a 29. cikk 1. §-ában említett nyelvek közül az általuk választott nyelvre.

A Bíróság kiadványai a Tanács 1. rendeletének 1. cikkében említett nyelveken jelennek meg.

31. cikk

Az eljárás nyelvén vagy – adott esetben – az e szabályzat 29. cikke alapján engedélyezett más nyelven megfogalmazott szövegek hitelesek.

7. fejezet

A MEGHATALMAZOTTAK, TANÁCSADÓK ÉS ÜGYVÉDEK JOGAI ÉS KÖTELEZETTSÉGEI

32. cikk

Azok a meghatalmazottak, tanácsadók és ügyvédek, akik a Bíróság vagy a Bíróság által jogsegély nyújtása iránt megkeresett igazságügyi hatóság előtt jelennek meg, az általuk az üggyel vagy a felekkel kapcsolatban, szóban vagy írásban tett nyilatkozatok miatt nem vonhatók felelősségre (mentesség).

A meghatalmazottak, tanácsadók és ügyvédek ezenkívül a következő kiváltságokban és kedvezményekben részesülnek:

a)

az eljárással kapcsolatos valamennyi irat és dokumentum mentes mind az átvizsgálás, mind a lefoglalás alól; vita esetén azokat a vámhatóság vagy a rendőrség pecséttel láthatja el, majd a Bírósághoz késedelem nélkül megküldi annak érdekében, hogy azokat a hivatalvezető és az érdekelt jelenlétében megvizsgálhassák;

b)	a meghatalmazottak, tanácsadók és ügyvédek jogosultak arra, hogy a feladataik ellátásához szükséges külföldi fizetőeszközöket számukra kiutalják;

c)	a meghatalmazottak, tanácsadók és ügyvédek a feladatuk ellátásához szükséges mértékben szabadon utazhatnak.

33. cikk

Az előző cikkben meghatározott kiváltságok, mentességek és kedvezmények igénybevételéhez az ezekre jogosult személyek előzetesen igazolják jogosultságukat:

a)	a meghatalmazottak olyan hivatalos dokumentumot mutatnak fel, amelyet meghatalmazójuk állított ki, aki ennek másolati példányát haladéktalanul megküldi a hivatalvezetőnek;

b)	a tanácsadók és ügyvédek a hivatalvezető által aláírt igazolást mutatnak fel. Ennek érvényessége meghatározott időtartamra korlátozódik, amely az eljárás időtartamától függően meghosszabbítható vagy lerövidíthető.

34. cikk

Az e szabályzat 32. cikkében meghatározott kiváltságokat, mentességeket és kedvezményeket kizárólag az eljárás megfelelő lefolytatása érdekében biztosítják.

A Bíróság megvonhatja a mentességet, ha úgy ítéli meg, hogy ez nem akadályozza az eljárás megfelelő lefolytatását.

35. cikk

Ha a Bíróság úgy ítéli meg, hogy a tanácsadónak vagy az ügyvédnek a Bírósággal vagy valamelyik bíróval, főtanácsnokkal vagy a hivatalvezetővel szemben tanúsított magatartása sérti a Bíróság tekintélyét vagy a gondos igazságszolgáltatás követelményeit, illetve ha ez a tanácsadó vagy ügyvéd a feladatai ellátásának céljára biztosított jogaival visszaél, erről értesíti az érintettet. Ha a Bíróság az érintett tekintetében illetékes hatóságot tájékoztatja, az érintettnek megküldik az e hatóságoknak címzett levél másolatát.

Ugyanezen indokok alapján a Bíróság az érintett és a főtanácsnok meghallgatását követően végzéssel bármikor kizárhatja az érintettet az eljárásból. Ez a végzés azonnal végrehajtható.

Ha a tanácsadót vagy az ügyvédet kizárják az eljárásból, az eljárást az elnök által meghatározott időtartamra fel kell függeszteni, hogy az érintett fél másik tanácsadót vagy ügyvédet bízhasson meg.

Az e cikk rendelkezései alapján hozott határozatok visszavonhatók.

36. cikk

E fejezet rendelkezései azokra az egyetemi tanárokra is megfelelően alkalmazandók, akik az Alapokmány 19. cikkének megfelelően a Bíróság előtt eljárhatnak.

II. CÍM

ELJÁRÁS

1. fejezet

ÍRÁSBELI SZAKASZ

37. cikk

A fél meghatalmazottja vagy ügyvédje köteles minden eljárási irat eredeti példányát aláírni.

Az eredeti eljárási iratot – a benne említett összes melléklettel együtt – öt másolati példánnyal a Bíróság részére, továbbá annyi másolati példánnyal együtt kell benyújtani, ahány fél az eljárásban részt vesz. A másolatokat az azokat benyújtó fél hitelesíti.

Az intézmények ezen kívül a Bíróság által megállapított határidőn belül benyújtják valamennyi eljárási irat fordítását a Tanács 1. rendeletének 1. cikkében említett többi nyelven is. Az előző § utolsó bekezdése megfelelően alkalmazandó.

Valamennyi eljárási iratot keltezéssel kell ellátni. Az eljárási határidők számításánál kizárólag a Hivatalhoz történt benyújtás napja irányadó.

Valamennyi eljárási irathoz irattartót kell mellékelni, amely tartalmazza a fél által hivatkozott iratokat és dokumentumokat, valamint ezek jegyzékét.

Ha az irat vagy dokumentum terjedelmére való tekintettel abból kizárólag kivonatokat mellékelnek az eljárási irathoz, a Hivatalhoz az egész iratot vagy dokumentumot, illetve annak teljes másolatát be kell nyújtani.

Az 1–5. § rendelkezéseinek sérelme nélkül az eljárási határidők számításának szempontjából az a nap irányadó, amelyen az eljárási irat aláírással ellátott eredeti példányának másolata – a 4. §-ban említett jegyzékkel együtt – faxon vagy a Bíróságnál rendelkezésre álló más távközlési eszköz útján a Hivatalhoz beérkezik, feltéve hogy az eljárási irat aláírással ellátott eredeti példányát és az 1. § második bekezdésében említett mellékleteket és másolatokat ezt követően legkésőbb tíz napon belül benyújtják a Hivatalhoz. A 81. cikk 2. §-a nem alkalmazható e tíznapos határidőre.

Az 1. § első bekezdésének és a 2–5. §-ok sérelme nélkül, a Bíróság határozatban állapíthatja meg azokat a feltételeket, amelyek fennállása esetén a Hivatalhoz elektronikus úton megküldött eljárási irat eredeti példánynak minősül. Ezt a határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzé kell tenni.

38. cikk

Az Alapokmány 21. cikkében említett keresetlevél tartalmazza a következőket:

a)	a felperes neve és lakóhelye vagy székhelye;

b)	annak a félnek a megjelölése, aki ellen a keresetet benyújtották;

c)	a jogvita tárgya és a felhozott jogalapok rövid ismertetése;

d)	a felperes kérelmei;

e)	szükség estén a felajánlott bizonyítékok megjelölése.

A keresetlevélben az eljárás céljára kézbesítési címet kell megjelölni a Bíróság székhelyén. Meg kell jelölni továbbá annak a személynek a nevét, aki felhatalmazást kapott a kézbesítendő iratok átvételére és ehhez hozzájárult.

Az első bekezdésben említett kézbesítési cím mellett vagy helyett a keresetlevélben jelezni lehet, hogy az ügyvéd vagy a meghatalmazott hozzájárul ahhoz, hogy a kézbesítést részére faxon vagy más távközlési eszköz útján teljesítsék.

Ha a keresetlevél nem felel meg az első és második bekezdésben említett követelményeknek, a hiány pótlásáig az érintett félnek szánt valamennyi – az eljárással kapcsolatos – kézbesítést e fél meghatalmazottjának vagy ügyvédjének címzett ajánlott levélként kell teljesíteni. Ebben az esetben a 79. cikk 1. §-ától eltérően az ajánlott levélnek a Bíróság székhelye szerinti postahivatalnál történő feladásával a kézbesítést szabályszerűen teljesítettnek kell tekinteni.

A felet segítő vagy képviselő ügyvéd köteles igazolást benyújtani a Hivatalhoz arról, hogy jogosult eljárni valamely tagállam bírósága, illetve az EGT-megállapodás valamely más részes államának bírósága előtt.

Ha szükséges, a keresetlevéllel együtt az Alapokmány 21. cikkének második bekezdésében meghatározott iratokat is be kell nyújtani.

A magánjog hatálya alá tartozó jogi személyek által benyújtott keresetlevélhez a következőket kell csatolni:

a)	az említett jogi személyt létesítő vagy szabályozó okirat, illetve a cégjegyzékből vagy az egyesületek nyilvántartásából származó újabb keletű kivonat, illetve a jogi személy jog szerinti létezésének bármely más bizonyítéka;

b)	bizonyíték arról, hogy a jogi személy ügyvédje számára adott meghatalmazás erre felhatalmazott személy által, szabályszerűen lett kiállítva.

Az EUMSZ 273. cikk alapján benyújtott keresetlevélhez csatolni kell az érintett tagállamok között megkötött külön megállapodás egy példányát.

Ha a keresetlevél nem felel meg az e cikk 3–6. § -ában meghatározott követelményeknek, a hivatalvezető a hiánypótlásra vagy a fent említett iratok benyújtására ésszerű határidőt állapít meg a felperes számára. Ha a felperes az előírt határidőn belül elmulasztja a hiánypótlást vagy a szükséges iratok benyújtását, a főtanácsnok meghallgatását követően a Bíróság határoz arról, hogy e követelmények be nem tartása miatt a keresetlevél alaki okból elfogadhatatlan-e.

39. cikk

A keresetlevelet kézbesítik az alperes részére. Az előző cikk 7. § -ában említett esetben a kézbesítést haladéktalanul teljesíteni kell, amint a hiánypótlás megtörtént, illetve amint a Bíróság megállapította, hogy a keresetlevél – az előző cikkben említett formai követelmények be nem tartása ellenére – elfogadható.

40. cikk

A keresetlevél kézbesítését követő egy hónapon belül az alperes ellenkérelmet terjeszt elő. Ez tartalmazza a következőket:

a)	az alperes neve és lakóhelye vagy székhelye;

b)	a felhozott ténybeli és jogi érvek;

c)	az alperes kérelmei;

d)	a felajánlott bizonyítékok megjelölése.

Az ellenkérelemre e szabályzat 38. cikkének 2–5. § -a megfelelően alkalmazandó.

Az előző § -ban megállapított határidőt az elnök az alperes indokolással ellátott kérelmére meghosszabbíthatja.

41. cikk

A keresetlevelet és az ellenkérelmet ki lehet egészíteni a felperes válaszával és az alperes viszonválaszával.

Az elnök állapítja meg ezeknek az eljárási iratoknak a benyújtási határidejét.

42. cikk

A válaszban, illetve a viszonválaszban a felek további bizonyítékokat ajánlhatnak fel érveik alátámasztására. A bizonyítékok késedelmes felajánlását indokolni kell.

Az eljárás további részében semmilyen új jogalapot nem lehet felhozni, kivéve, ha az olyan jogi vagy ténybeli helyzetből származik, amely az eljárás során merült fel.

Ha az eljárás során a fél az előző bekezdésben említett új jogalapot hoz fel, az elnök – a rendes eljárási határidő lejárta után, az előadó bíró jelentése alapján és a főtanácsnok meghallgatását követően – a másik fél számára határidőt állapíthat meg a jogalap megválaszolására.

A jogalap elfogadhatóságáról az eljárást befejező ítéletben döntenek.

43. cikk

Az elnök a felek és – ha a 10. cikk 2. §-ában említett kijelölés már megtörtént – a főtanácsnok meghallgatását követően az eljárás bármely szakaszában elrendelheti, hogy az írásbeli vagy a szóbeli szakasz lefolytatása vagy az eljárást befejező ítélet meghozatala céljából két vagy több, azonos tárgyat érintő ügyet a közöttük lévő összefüggés miatt egyesítsenek. Az ügyeket az elnök később újra elkülönítheti. Az elnök ezeket a kérdéseket a Bíróság elé utalhatja.

1a. fejezet

ELŐZETES JELENTÉS ÉS AZ ÜGYEK ÍTÉLKEZŐ TESTÜLETEK ELÉ UTALÁSA

44. cikk

Az elnök kitűzi azt a határnapot, amikor az előadó bírónak be kell nyújtania előzetes jelentését a Bíróság általános értekezletének, az esettől függően

a)	a viszonválasz előterjesztését követően;

b)	ha választ vagy viszonválaszt nem terjesztettek elő, azt követően, hogy a 41. cikk 2. §-ának megfelelően megállapított határidő lejárt;

c)	azt követően, hogy az érdekelt fél kijelentette, hogy a válasz vagy a viszonválasz előterjesztésének jogáról lemond;

d)	a 62a. cikkben említett gyorsított eljárás alkalmazása esetén, amikor az elnök kitűzi a tárgyalási határnapot.

Az előzetes jelentés javaslatokat tartalmaz arra nézve, hogy szükséges-e bizonyításfelvétel vagy egyéb előkészítő intézkedés, valamint arra nézve, hogy az ügyet melyik ítélkező testület elé utalják. A jelentésnek tartalmaznia kell továbbá az előadó bíró javaslatát arra vonatkozóan, hogy a 44a. cikknek megfelelően eltekintsenek-e a tárgyalástól, illetve az Alapokmány 20. cikkének ötödik bekezdése alapján eltekintsenek-e a főtanácsnok indítványától.

A Bíróság a főtanácsnok meghallgatását követően határoz az előadó bíró javaslatairól.

A Bíróság minden ügyet öt vagy három bíróból álló tanácsok elé utal, ha az ügy bonyolultsága vagy jelentősége, illetve egyéb különleges körülmények nem követelik meg a nagytanács elé történő utalást.

Nem lehet azonban öt vagy három bíróból álló tanács elé utalni az ügyet, ha az eljárásban félként részt vevő tagállam vagy uniós intézmény kérte, hogy az ügyben a nagytanács határozzon. E rendelkezés értelmében az eljárásban félnek tekintendő minden olyan tagállam vagy intézmény, amely az eljárásban félként vagy beavatkozóként vesz részt, vagy amely az e szabályzat 103. cikkében említett előzetes döntéshozatali eljárás keretében írásbeli észrevételeket terjesztett elő. Az e bekezdésben említett kérelmet az Unió és alkalmazottai közötti jogvitákban nem lehet előterjeszteni.

A Bíróság teljes ülésben jár el az Alapokmány 16. cikke negyedik bekezdése alapján elé terjesztett ügyekben. A Bíróság a teljes ülés elé utalhatja azt az ügyet, amelyet az Alapokmány 16. cikke ötödik bekezdésének megfelelően kivételes jelentőségűnek ítél.

Az az ítélkező testület, amelynek az ügyet kiosztották, az eljárás bármely szakaszában visszautalhatja az ügyet a Bírósághoz annak érdekében, hogy az ügyet nagyobb létszámú ítélkező testületnek osszák ki.

Ha az ítélkező testület bizonyításfelvételt rendel el, és azt nem maga folytatja le, ezzel a feladattal az előadó bírót bízhatja meg.

Ha a szóbeli szakaszt bizonyításfelvétel nélkül nyitják meg, az ítélkező testület elnöke tűzi ki a szóbeli szakasz megnyitásának határnapját.

44a. cikk

Az e szabályzatban megállapított különleges rendelkezések sérelme nélkül a Bíróság előtti eljárás szóbeli szakaszt is magában foglal. A 40. cikk 1. §-ában és – adott esetben – a 41. cikk 1. §-ában említett beadványok benyújtását követően azonban a Bíróság – az előadó bíró jelentése alapján eljárva és a főtanácsnok meghallgatását követően – másként is határozhat, ha egyik fél sem terjesztett elő meghallgatására irányuló, indokolással ellátott kérelmet. A kérelmet attól számított három héten belül lehet előterjeszteni, hogy a felet értesítették az írásbeli szakasz befejezéséről. Az elnök ezt a határidőt meghosszabbíthatja.

2. fejezet

BIZONYÍTÁSFELVÉTEL ÉS ELŐKÉSZÍTŐ INTÉZKEDÉSEK

1. szakasz – Bizonyításfelvétel

45. cikk

A Bíróság a főtanácsnok meghallgatását követően végzéssel határozza meg az általa megfelelőnek tartott bizonyítási eszközöket, és megjelöli a bizonyítandó tényeket. A Bíróság, mielőtt a 2. § c), d) és e) pontjában említett bizonyítási eszközökről határoz, a feleket meghallgatja.

A végzést kézbesítik a felek részére.

Az Alapokmány 24. és 25. cikkének sérelme nélkül a bizonyítási eszközök a következők:

a)	a felek személyes megjelenése,

b)	tájékoztatás kérése és dokumentumok benyújtása,

c)	tanúvallomás,

d)	szakértői vélemény,

e)	helyszíni szemle.

A bizonyításfelvételben a főtanácsnok is részt vesz.

Ellenbizonyítás és a felajánlott bizonyítékok kiegészítése megengedett.

46. cikk

A felek a bizonyításfelvételnél jelen lehetnek.

2. szakasz – A tanú és a szakértő idézése és kihallgatása, illetve meghallgatása

47. cikk

A Bíróság hivatalból vagy a felek indítványára a főtanácsnok meghallgatását követően bizonyos tények tekintetében tanúbizonyítás lefolytatását rendelheti el. A Bíróság végzésének meg kell jelölnie a bizonyítandó tényeket.

A Bíróság a tanút hivatalból vagy a felek indítványára, illetve a főtanácsnok javaslatára idézi meg.

A fél által előterjesztett, tanúkihallgatásra irányuló indítványnak pontosan meg kell jelölnie, hogy mely tényekre vonatkozóan, és milyen okokból szükséges a tanút kihallgatni.

A tanút, akinek kihallgatása szükséges, a Bíróság végzéssel idézi, amely tartalmazza a következőket:

a)	a tanú vezetékneve, utóneve(i), foglalkozása és lakcíme;

b)	azoknak a tényeknek a megjelölése, amelyekkel kapcsolatban a tanút ki fogják hallgatni;

c)	szükség esetén utalás azokra a rendelkezésekre, amelyeket a Bíróság a tanúnál felmerülő költségek megtérítéséről hozott, továbbá a meg nem jelenő tanúval szemben kiszabható bírságokra való utalás.

Ezt a végzést kézbesítik a felek és a tanú részére.

A Bíróság az olyan tanú idézését, akinek a kihallgatását a fél indítványozta, a kihallgatás várható költségeit fedező összegnek a Bíróság pénztáránál történő letétbe helyezésétől teheti függővé; ezt az összeget a Bíróság állapítja meg.

A Bíróság pénztára megelőlegezi a hivatalból idézett tanú kihallgatásához szükséges pénzösszeget.

A tanút – személyazonosságának megállapítását követően – az elnök tájékoztatja arról, hogy tanúvallomását e szabályzat rendelkezéseinek megfelelően meg kell erősítenie.

A tanút a Bíróság hallgatja ki; erről a feleket – megjelenésük érdekében – előzetesen értesítik. A tanúvallomást követően az elnök – a felek indítványára vagy hivatalból – kérdéseket tehet fel a tanúnak.

Ugyanez a jogosultság megilleti a többi bírót és a főtanácsnokot is.

Az elnök engedélyével a felek képviselői is tehetnek fel kérdéseket a tanúnak.

Tanúvallomását követően a tanú a következő esküt teszi:

A Bíróság a felek meghallgatását követően felmentheti a tanút az eskütétel alól.

A hivatalvezető a tanúvallomásról jegyzőkönyvet vesz fel.

A jegyzőkönyvet az elnök vagy a tanú kihallgatásával megbízott előadó bíró és a hivatalvezető írja alá. Ezeket az aláírásokat megelőzően biztosítani kell azt, hogy a tanú ellenőrizhesse a jegyzőkönyv tartalmát, és azt aláírja.

A jegyzőkönyv közokiratnak minősül.

48. cikk

A szabályszerűen megidézett tanú köteles az idézésnek eleget tenni, és a tárgyaláson megjelenni.

Ha a szabályszerűen megidézett tanú nem jelenik meg a Bíróság előtt, a Bíróság 5 000 euróig (2) terjedő pénzbírságot szabhat ki vele szemben, és – a tanú költségére – újabb idézését rendelheti el.

Ugyanilyen pénzbírságot lehet kiszabni azzal a tanúval szemben, aki a tanúvallomást vagy az eskütételt, illetve – adott esetben – az esküvel egyenértékű ünnepélyes nyilatkozat megtételét alapos ok nélkül megtagadja.

Ha a tanú elfogadható kimentéssel él a Bíróság előtt, mentesíthető a vele szemben kiszabott pénzbírság megfizetése alól. A kiszabott pénzbírság összegét a tanú kérelmére mérsékelni lehet, ha bizonyítja, hogy az jövedelmével nem áll arányban.

Az e cikk alapján kiszabott büntetéseket és egyéb elrendelt intézkedéseket az EUMSZ 280. és EUMSZ 290. cikk, valamint az EAK 164. cikk rendelkezéseinek megfelelően kell végrehajtani.

49. cikk

A Bíróság szakértői vélemény beszerzését rendelheti el. A szakértő kirendeléséről szóló végzésben meghatározzák a szakértő feladatát és a szakvélemény előterjesztésére rendelkezésre álló határidőt.

A szakértő a végzésről és a feladata ellátásához szükséges valamennyi iratról másolatot kap. A szakértő az előadó bíró felügyelete alatt áll, aki a szakértő által végzett vizsgálatok során jelen lehet, és akit a szakértő folyamatosan tájékoztat feladata teljesítésének előrehaladásáról.

A Bíróság elrendelheti, hogy a felek vagy valamely fél a szakértői vélemény költségeit fedező összeget helyezzen letétbe.

A szakértő kérelmére a Bíróság tanú kihallgatását rendelheti el; a tanú kihallgatása e szabályzat 47. cikkének rendelkezései szerint történik.

A szakértő kizárólag olyan kérdésekről adhat véleményt, amelyeket kifejezetten elé terjesztettek.

Miután a szakértő előterjesztette szakvéleményét, a Bíróság elrendelheti meghallgatását, amelyről a feleket – megjelenésük érdekében – értesíti.

Az elnök engedélyével a felek képviselői kérdéseket tehetnek fel a szakértőnek.

Szakvéleményének előterjesztését követően a szakértő a következő esküt teszi a Bíróság előtt:

A Bíróság a felek meghallgatását követően felmentheti a szakértőt az eskütétel alól.

50. cikk

Ha a fél kifogást emel a tanúval vagy a szakértővel szemben annak alkalmatlansága, méltatlansága vagy egyéb ok miatt, vagy ha a tanú, illetve a szakértő megtagadja a vallomástételt, illetve a szakértői vélemény adását, az eskütételt vagy az esküvel egyenértékű ünnepélyes nyilatkozat megtételét, az ügyben a Bíróság határoz.

A tanúval vagy szakértővel szemben a tanút idéző vagy a szakértőt kirendelő végzés kézbesítését követő két héten belül lehet kifogást emelni; a kifogást tartalmazó iratnak meg kell jelölnie a kifogás okait és a felajánlott bizonyítékokat.

51. cikk

A tanú és a szakértő jogosult útiköltsége és tartózkodási költségei megtérítésére. A Bíróság pénztára ezeket megelőlegezheti számára.

A tanú jogosult jövedelemkiesése megtérítésére, a szakértő pedig munkája díjazására. A költségtérítést vagy a díjat a Bíróság pénztára azt követően fizeti ki a tanú vagy a szakértő részére, hogy az kötelességének, illetve feladatának eleget tett.

52. cikk

Az e szabályzat 125. cikkében említett kiegészítő szabályzatban meghatározott feltételek szerint a Bíróság – a fél kérelmére vagy hivatalból – jogsegély iránti megkeresést terjeszthet elő tanú kihallgatása vagy szakértő meghallgatása céljából.

53. cikk

A hivatalvezető minden tárgyalásról jegyzőkönyvet készít. E jegyzőkönyvet az elnök és a hivatalvezető írja alá. A jegyzőkönyv közokiratnak minősül.

A felek a Hivatalnál minden jegyzőkönyvbe és szakértői véleménybe betekinthetnek, és azokról saját költségükre másolatokat kaphatnak.

3. szakasz – A bizonyításfelvétel lezárása

54. cikk

Ha a Bíróság a felek írásbeli észrevételeinek előterjesztésére nem állapít meg határidőt, az elnök a bizonyításfelvétel befejezését követően kitűzi a szóbeli szakasz megnyitásának határnapját.

Ha az írásbeli észrevételek előterjesztésére határidőt állapítanak meg, az elnök e határidő lejárta után tűzi ki a szóbeli szakasz megnyitásának határnapját.

4. szakasz – Előkészítő intézkedések

54a. cikk

Az előadó bíró és a főtanácsnok felhívhatja a feleket, hogy megadott határidőn belül szolgáltassanak minden olyan, a tényekre vonatkozó információt és minden olyan dokumentumot vagy más adatot, amelyet lényegesnek tartanak. Az így szolgáltatott információkat és dokumentumokat a többi félnek is meg kell küldeni.

3. fejezet

SZÓBELI SZAKASZ

55. cikk

Ha az e szabályzat 85. cikke szerinti soronkívüliség mást nem tesz szükségessé, a Bíróság az előtte folyamatban lévő ügyeket a bizonyításfelvételek lezárásának sorrendjében bírálja el. Ha a bizonyításfelvételt több ügyben egyszerre zárják le, a sorrend annak alapján kerül meghatározásra, hogy a keresetleveleket mikor jegyezték be a nyilvántartásba.

Az elnök különleges körülmények esetén elrendelheti, hogy valamely ügyet soron kívül bíráljanak el.

Az elnök különleges körülmények esetén hivatalból vagy a fél kérelmére – a felek és a főtanácsnok meghallgatását követően – az ügy elbírálását későbbre halaszthatja. Ha az ügyben érintett felek együttesen kérik a halasztást, az elnök kérelmüknek helyt adhat.

56. cikk

A tárgyalást az elnök nyitja meg és vezeti; ő gondoskodik a tárgyalás rendjének fenntartásáról.

A nyilvánosság kizárásának elrendelése esetén a tárgyaláson elhangzottak nem tehetők közzé.

57. cikk

Az elnök a tárgyalás során kérdéseket tehet fel a felek meghatalmazottainak, tanácsadóinak vagy ügyvédeinek.

Ugyanez a jogosultság megilleti a többi bírót és a főtanácsnokot is.

58. cikk

A felek kizárólag meghatalmazottjuk, tanácsadójuk vagy ügyvédjük útján járhatnak el a tárgyaláson.

59. cikk

A főtanácsnok a szóbeli szakasz befejezése előtt szóban ismerteti indokolt indítványát.

A főtanácsnok indítványának ismertetését követően az elnök a szóbeli szakaszt befejezettnek nyilvánítja.

60. cikk

A Bíróság a főtanácsnok meghallgatását követően a 45. cikk 1. §-ának megfelelően bármikor elrendelhet bizonyításfelvételt, illetve elrendelheti bármely bizonyítási cselekmény megismétlését vagy kiegészítését. A Bíróság ezeknek az intézkedéseknek a végrehajtásával az előadó bírót bízhatja meg.

61. cikk

A Bíróság a főtanácsnok meghallgatását követően elrendelheti a szóbeli szakasz újbóli megnyitását.

62. cikk

A hivatalvezető minden tárgyalásról jegyzőkönyvet készít. A jegyzőkönyvet az elnök és a hivatalvezető írja alá. A jegyzőkönyv közokiratnak minősül.

A felek a Hivatalban minden jegyzőkönyvbe betekinthetnek, és azokról saját költségükre másolatokat kaphatnak.

3a. fejezet

GYORSÍTOTT ELJÁRÁS

62a. cikk

A felperes vagy az alperes kérelmére az elnök – az előadó bíró javaslatára és a másik fél valamint a főtanácsnok meghallgatását követően – kivételesen úgy dönthet, hogy e szabályzat rendelkezéseitől eltérve az ügyet gyorsított eljárásban bírálják el, ha az ügy rendkívüli sürgőssége azt követeli, hogy a Bíróság a lehető legrövidebb időn belül határozzon.

Az ügy gyorsított eljárásban történő elbírálása iránti kérelmet a keresetlevél, illetve az ellenkérelem előterjesztésével egy időben, külön iratban kell benyújtani.

Gyorsított eljárásban a keresetlevelet és az ellenkérelmet kizárólag abban az esetben lehet válasszal és viszonválasszal kiegészíteni, ha azt az elnök szükségesnek tartja.

Beavatkozó kizárólag akkor nyújthat be beavatkozási beadványt, ha azt az elnök szükségesnek tartja.

Közvetlenül az ellenkérelem előterjesztését – illetve, ha a gyorsított eljárásban történő elbírálásról szóló határozatot az ellenkérelem előterjesztése után hozták meg, e határozat meghozatalát – követően az elnök kitűzi a tárgyalási határnapot, amelyet azonnal közölni kell a felekkel. Az elnök a tárgyalást elhalaszthatja, ha a bizonyításfelvétel lefolytatása vagy egyéb előkészítő intézkedések végrehajtása ezt megköveteli.

A 42. cikk sérelme nélkül a szóbeli szakasz során a felek kiegészíthetik érveiket, és bizonyítékokat ajánlhatnak fel. A bizonyítékok késedelmes felajánlását indokolni kell.

A Bíróság a főtanácsnok meghallgatását követően határoz.

4. fejezet

ÍTÉLETEK

63. cikk

Az ítélet tartalmazza a következőket:

annak feltüntetése, hogy azt a Bíróság hozta,

az ítélet kihirdetésének napja,

a határozathozatalban részt vevő elnök és bírák neve,

a főtanácsnok neve,

a hivatalvezető neve,

a felek megnevezése,

a felek meghatalmazottainak, tanácsadóinak és ügyvédeinek neve,

a felek kérelmei,

annak feltüntetése, hogy a főtanácsnokot meghallgatták,

a tényállás rövid ismertetése,

az indokolás,

az ítélet rendelkező része, amely magában foglalja a költségekről való döntést is.

64. cikk

Az ítéletet nyilvános ülésen hirdetik ki, amelyről a feleket – megjelenésük érdekében – értesítik.

Az ítélet eredeti példányát – amelyet az elnök, a tanácskozáson részt vett bírák és a hivatalvezető írnak alá – lepecsételik, és a Hivatalban helyezik el; a feleknek az ítélet hiteles másolati példányát kézbesítik.

A hivatalvezető az ítélet kihirdetésének napját feljegyzi az ítélet eredeti példányára.

65. cikk

Az ítélet kihirdetésének napjától rendelkezik kötelező erővel.

66. cikk

Az ítéletek értelmezésére vonatkozó rendelkezések sérelme nélkül a Bíróság – hivatalból vagy a félnek az ítélet kihirdetésétől számított két héten belül előterjesztett kérelmére – kijavíthatja az elírásokat, számítási hibákat és a nyilvánvaló pontatlanságokat.

A felek, akiket a hivatalvezető megfelelő módon értesít, az elnök által megállapított határidőn belül írásbeli észrevételeket terjeszthetnek elő.

A Bíróság a főtanácsnok meghallgatását követően zárt ülésen határoz.

A kijavító végzés eredeti példányát a kijavított ítélet eredeti példányához mellékelik. Erről a végzésről a kijavított ítélet eredeti példányára széljegyzetet kell vezetni.

67. cikk

Ha a Bíróság a kérelmek valamely pontjáról vagy a költségekről nem határozott, az érdekelt fél az ítélet kézbesítését követő egy hónapon belül kérheti a Bíróságtól az ítélet kiegészítését.

A kérelmet kézbesítik a másik fél részére, aki az elnök által megállapított határidőn belül terjesztheti elő írásbeli észrevételeit.

Ezeknek az észrevételeknek az előterjesztése után a Bíróság – a főtanácsnok meghallgatását követően – egyidejűleg határoz a kérelem elfogadhatóságáról és megalapozottságáról.

68. cikk

A Bíróság határozatai tárának kiadásáról a hivatalvezető gondoskodik.

5. fejezet

KÖLTSÉGEK

69. cikk

A költségekről az eljárást befejező ítéletben vagy végzésben kell határozni.

A Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

Több pervesztes fél esetén a Bíróság határoz a költségek megosztásáról.

Részleges pernyertesség esetén, illetve kivételes okból a Bíróság elrendelheti a költségeknek a felek közötti megosztását, vagy határozhat úgy, hogy mindegyik fél maga viselje saját költségeit.

A Bíróság a pernyertes felet is kötelezheti az olyan költségek megfizetésére, amelyeket megítélése szerint ez a fél szükségtelenül vagy rosszhiszeműen okozott a másik félnek.

Az eljárásba beavatkozó tagállamok és intézmények maguk viselik saját költségeiket.

Azok az EGT-megállapodásban részes államok, amelyek nem tagállamok, valamint az EFTA Felügyeleti Hatóság, ha beavatkoznak az eljárásba, szintén maguk viselik saját költségeiket.

A Bíróság elrendelheti, hogy az előző bekezdésben nem említett beavatkozók maguk viseljék saját költségeiket.

A Bíróság a keresetétől vagy a kérelmétől elálló felet kötelezi a költségek viselésére, ha a másik fél ezt az elállásra vonatkozó észrevételeiben kéri. A keresetétől vagy a kérelmétől elálló fél kérelmére azonban a Bíróság a másik felet kötelezi a költségek viselésére, ha ez a másik fél magatartása alapján indokoltnak látszik.

Ha a felek a költségekről megállapodtak, a Bíróság e megállapodás szerint határoz.

A költségviselésre irányuló kérelmek hiányában a felek maguk viselik saját költségeiket.

Ha az eljárás okafogyottá válik, a költségekről a Bíróság szabad mérlegelése szerint határoz.

70. cikk

E szabályzat 69. cikke 3. §-a második bekezdésének sérelme nélkül az Unió és alkalmazottai közötti jogvitákban az intézmények maguk viselik saját költségeiket.

71. cikk

Azokat a költségeket, amelyek a félnél a végrehajtás céljából merültek fel, a másik fél téríti meg a végrehajtás helye szerinti állam hatályos díjszabása szerint.

72. cikk

A Bíróság előtti eljárás ingyenes, a következő rendelkezésekre is figyelemmel:

a)	a Bíróság a főtanácsnok meghallgatását követően kötelezheti a Bíróságnak elkerülhető költségeket okozó felet azok megtérítésére;

b)	azoknak a másolási vagy fordítási munkáknak a költségét, amelyeket a fél kérelmére végeztek, és amelyek a hivatalvezető megítélése szerint a szokásos mértéket meghaladják, a fél az e szabályzat 16. cikkének 5. §-ában említett díjszabás szerint köteles megtéríteni.

73. cikk

Az előző cikk rendelkezéseinek sérelme nélkül a következőket kell megtérítendő költségeknek tekinteni:

a)	a tanúnak és a szakértőnek az e szabályzat 51. cikke értelmében fizetendő összegek;

b)	a feleknél az eljárással kapcsolatban szükségszerűen felmerült költségek, különösen az utazási és tartózkodási költségek, valamint a meghatalmazottak, tanácsadók vagy ügyvédek díjazása.

74. cikk

A megtérítendő költségek vitatása esetén az ítélkező testület, amely elé az ügyet utalták – az érintett fél kérelmére, az ellenérdekű fél észrevételeinek és a főtanácsnok indítványának meghallgatását követően – végzéssel határoz.

A felek végrehajtás céljából a végzés hiteles másolatát igényelhetik.

75. cikk

A Bíróság pénztára és adósai a fizetési kötelezettségeiket euróban teljesítik.

Ha a megtérítendő költségek nem euróban keletkeztek, vagy ha a kifizetésre okot adó cselekmények olyan országban történtek, amelynek az euró nem pénzneme, a valutákat az Európai Központi Bank által meghatározott, a kifizetés napján érvényes hivatalos árfolyamon kell átváltani.

A valutákat a kifizetés napján a Bíróság székhelye szerinti országban érvényes hivatalos árfolyamon kell átváltani.

6. fejezet

KÖLTSÉGMENTESSÉG

76. cikk

Ha a fél az eljárás költségeit teljes egészében vagy részben nem képes viselni, bármikor költségmentességet kérelmezhet.

A kérelemhez csatolni kell a kérelmező rászorultságát igazoló iratokat, különösen az illetékes hatóság által kiállított, a kérelmező kedvezőtlen anyagi körülményeit tanúsító okiratot.

Ha a kérelmet a kérelmező által indítani kívánt eljárást megelőzően terjesztik elő, a kérelemben röviden le kell írni a kereset tárgyát.

A kérelem benyújtásánál nem kötelező az ügyvédi képviselet.

Az elnök kijelöli az előadó bírót. A Bíróság az előadó bíró javaslatára – a főtanácsnok meghallgatását követően – a kérelmet ítélkező testület elé utalja, amely határoz arról, hogy engedélyezi-e a teljes vagy részleges költségmentességet, vagy megtagadja azt. Az ítélkező testület megvizsgálja, hogy a kereset nem nyilvánvalóan megalapozatlan-e.

Az ítélkező testület indokolás nélküli végzéssel határoz. A költségmentesség teljes vagy részleges megtagadása esetén a végzést indokolni kell.

Az ítélkező testület hivatalból vagy kérelemre bármikor visszavonhatja a költségmentességet, ha az eljárás során az engedélyezés alapjául szolgáló körülmények megváltoznak.

A költségmentesség engedélyezése esetén a Bíróság pénztára a költségeket megelőlegezi.

A Bíróság a költségekre vonatkozó határozatában elrendelheti a költségmentesség címén megelőlegezett összegeknek a Bíróság pénztárába történő visszafizetését.

Ezeknek az összegeknek a megfizetésükre kötelezett féltől való behajtása iránt a hivatalvezető intézkedik.

7. fejezet

EGYEZSÉG ÉS ELÁLLÁS

77. cikk

Ha a felek a Bíróság határozatának meghozatala előtt egyezségre jutnak a jogvita megoldását illetően, és közlik a Bírósággal, hogy igényeik érvényesítéséről lemondanak, az elnök elrendeli, hogy az ügyet töröljék a nyilvántartásból, és a 69. cikk 5. §-ának megfelelően – adott esetben a felek erre vonatkozó javaslatainak figyelembevételével – határoz a költségekről.

Ez a rendelkezés nem alkalmazható az EUMSZ 263. és EUMSZ 265. cikkben említett keresetekre.

78. cikk

Ha a felperes írásban tájékoztatja a Bíróságot, hogy keresetétől eláll, az elnök elrendeli, hogy az ügyet töröljék a nyilvántartásból, és a 69. cikk 5. §-ának megfelelően határoz a költségekről.

8. fejezet

KÉZBESÍTÉS

79. cikk

Az e szabályzat által előírt kézbesítés teljesítéséről a hivatalvezető gondoskodik oly módon, hogy az irat másolatát ajánlott, tértivevényes postai küldeményként juttatja el a címzett választott kézbesítési címére, vagy úgy, hogy az irat másolatát – elismervény ellenében – személyesen adják át.

A hivatalvezető készíti el és hitelesíti a kézbesítendő iratok másolati példányait, kivéve, ha azokat a felek e szabályzat 37. cikke 1. §-ának megfelelően maguk nyújtják be.

Ha a címzett a 38. cikk 2. §-a második bekezdésének megfelelően hozzájárult ahhoz, hogy a kézbesítést részére faxon vagy más távközlési eszköz útján teljesítsék, a Bíróság ítéletének vagy végzésének kivételével minden eljárási irat másolatát így küldhetik meg részére.

Ha technikai okokból, illetve az irat természete vagy terjedelme miatt a megküldés ily módon nem lehetséges, az iratot a címzettnek – megadott kézbesítési cím hiányában – az 1. §-ban meghatározott eljárás szerint lakóhelyére vagy székhelyére kézbesítik. A címzettet faxon vagy más távközlési eszköz útján értesítik erről. Az ajánlott levélnek a Bíróság székhelye szerinti postahivatalnál történő feladását követő tizedik napon a kézbesítést teljesítettnek kell tekinteni, kivéve, ha a tértivevényen más dátum szerepel, vagy ha a címzett a faxon vagy más távközlési eszköz útján történt értesítést követő három héten belül tájékoztatja a hivatalvezetőt, hogy a kézbesítést részére nem teljesítették.

9. fejezet

HATÁRIDŐK

80. cikk

A Szerződések, az Alapokmány és az e szabályzat által előírt eljárási határidőket a következő módon kell számítani:

a)	a napokban, hetekben, hónapokban vagy években megállapított határidő azon a napon kezdődik, amikor az esemény bekövetkezett, vagy a cselekményt végrehajtották; az esemény bekövetkezésének vagy a cselekmény végrehajtásának napja a kérdéses határidőbe nem számít bele;

b)

a hetekben, hónapokban vagy években megállapított határidő annak a napnak az elteltével jár le, amelyik az utolsó héten, hónapban vagy évben ugyanazt a megjelölést vagy számot viseli, mint az a nap, amelyen a határidő kezdetére okot adó esemény bekövetkezett, vagy cselekmény végrehajtásra került. Ha a hónapokban vagy években megállapított határidő utolsó hónapjában nem fordul elő a lejáratra meghatározott nap, akkor a határidő ennek a hónapnak az utolsó napján jár le;

c)	ha a határidőt hónapokban és napokban állapították meg, azt először teljes hónapokban, majd napokban számítják;

d)	a határidők magukban foglalják a hivatalos munkaszüneti napokat, vasárnapokat és szombatokat;

e)	a törvénykezési szünetek a határidők folyását nem érintik.

Ha a határidő utolsó napja szombatra, vasárnapra vagy hivatalos munkaszüneti napra esik, a határidő az azt követő első munkanap végén jár le.

A hivatalos munkaszüneti napoknak a Bíróság által összeállított jegyzékét közzé kell tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

81. cikk

Ha intézmény által hozott jogi aktus elleni eljárás kezdeményezésére nyitva álló határidő a jogi aktus kihirdetésével kezdődik, a határidőt a 80. cikk 1. §-ának a) pontja értelmében a jogi aktusnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésétől számított tizennegyedik nap végétől kell számítani.

Az eljárási határidők a távolságra tekintettel tíznapos átalányhatáridővel meghosszabbodnak.

82. cikk

Az e szabályzat alapján megállapított határidőket az hosszabbíthatja meg, aki a határidőt megállapította.

Az elnök és a tanácselnökök a hivatalvezetőre ruházhatják az e szabályzat alapján általuk megállapítandó határidők megállapításának, illetve meghosszabbításának jogát.

10. fejezet

AZ ELJÁRÁS FELFÜGGESZTÉSE

82a. cikk

Az eljárást fel lehet függeszteni:

a)	az Alapokmány 54. cikkének harmadik bekezdésében meghatározott esetekben a főtanácsnok meghallgatását követően a Bíróság végzésével;

b)	minden más esetben az elnök határozatával, amelyet az elnök a főtanácsnok és – a 103. cikkben említett előzetes döntéshozatali eljárás kivételével – a felek meghallgatását követően hozott.

Az eljárás folytatását ugyanilyen eljárással hozott végzéssel vagy határozattal lehet elrendelni.

Az e §-ban említett végzésekről vagy határozatokról értesítik a feleket.

Az eljárás felfüggesztése az azt elrendelő végzésben vagy határozatban megjelölt naptól, ennek hiányában pedig a végzés vagy a határozat meghozatalának napjától hatályos.

A felfüggesztés tartama alatt a felek tekintetében az eljárási határidők nem járnak le.

Ha a felfüggesztő végzés vagy határozat nem határozza meg a felfüggesztés tartamát, a felfüggesztés az eljárás folytatását elrendelő végzésben vagy határozatban megjelölt napon, ennek hiányában pedig az eljárás folytatását elrendelő végzés vagy határozat meghozatalának napján ér véget.

Az eljárás folytatásának napjától az eljárási határidők újra kezdődnek.

III. CÍM

KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK

1. fejezet

A VÉGREHAJTÁS FELFÜGGESZTÉSE ÉS EGYÉB IDEIGLENES INTÉZKEDÉSEK

83. cikk

Intézmény által hozott jogi aktus végrehajtásának felfüggesztése iránti kérelem, amelyet az EUMSZ 278. cikk és az EAK 157. cikk alapján terjesztettek elő, csak akkor fogadható el, ha a kérelmező ezt a jogi aktust a Bíróság előtt megtámadta.

Bármilyen más, az EUMSZ 279. cikkben említett ideiglenes intézkedés iránti kérelem csak akkor fogadható el, ha azt a Bíróság előtti ügyben részt vevő fél terjesztette elő, és ha az az üggyel kapcsolatos.

Az előző §-ban említett kérelemben meg kell jelölni a jogvita tárgyát, a sürgősségre okot adó körülményeket, valamint azokat a ténybeli és jogi alapokat, amelyek valószínűsítik a kért ideiglenes intézkedés szükségességét.

A kérelmet külön beadványban, e szabályzat 37. és 38. cikke rendelkezéseinek megfelelően kell benyújtani.

84. cikk

A kérelmet kézbesítik a másik fél részére, aki számára az elnök rövid határidőt állapít meg írásbeli vagy szóbeli észrevételei előterjesztésére.

Az elnök dönt arról, hogy szükséges-e bizonyításfelvételt elrendelni.

Az elnök a másik fél észrevételeinek előterjesztését megelőzően is helyt adhat a kérelemnek. Ezt a határozatot később – akár hivatalból is – módosíthatja vagy visszavonhatja.

85. cikk

Az elnök a kérelemről maga határoz, vagy a Bíróság elé utalja azt.

Az elnök távolléte vagy akadályoztatása esetén e szabályzat 11. cikke megfelelően alkalmazandó.

Ha a kérelmet a Bíróság elé utalták, az minden más ügyet megelőzően – a főtanácsnok meghallgatását követően – soron kívül határoz. Az előző cikk rendelkezései megfelelően alkalmazandók.

86. cikk

A kérelemről indokolt végzéssel kell határozni, amely ellen fellebbezésnek helye nincs. A végzést haladéktalanul kézbesítik a feleknek.

A végzés végrehajtása függővé tehető attól, hogy a kérelmező nyújt-e a körülmények figyelembevételével meghatározott összegű és fajtájú biztosítékot.

A végzés meghatározhatja azt a napot, amelytől kezdve az ideiglenes intézkedés hatályát veszti. Ennek hiányában az intézkedés az eljárást befejező ítélet kihirdetésével veszti hatályát.

A végzés csupán ideiglenes jellegű, és semmilyen tekintetben nem dönti el előre a Bíróságnak az ügy érdemében hozandó határozata tartalmát.

87. cikk

A körülmények megváltozása esetén a végzés a fél kérelmére bármikor módosítható vagy visszavonható.

88. cikk

Az ideiglenes intézkedés iránti kérelem elutasítása nem akadályozza meg az azt előterjesztő felet abban, hogy új tények alapján újabb kérelmet terjesszen elő.

89. cikk

E fejezet rendelkezései megfelelően alkalmazandók a Bíróság határozatai, illetve más intézmények jogi aktusai végrehajtásának felfüggesztése iránt, az EUMSZ 280. és EUMSZ 299. cikk, illetve az EAK 164. cikk alapján előterjesztett kérelmekre.

A kérelemnek helyt adó végzés adott esetben meghatározza azt a napot, amelytől kezdve az ideiglenes intézkedés hatályát veszti.

90. cikk

Az EAK 81. cikk harmadik és negyedik bekezdésében említett kérelem tartalmazza a következőket:

a)	az ellenőrizendő személyek vagy vállalkozások neve és lakóhelye vagy székhelye;

b)	az ellenőrzés tárgya és célja.

Az elnök végzéssel határoz. E szabályzat 86. cikke megfelelően alkalmazandó.

Az elnök távolléte vagy akadályoztatása esetén e szabályzat 11. cikke megfelelően alkalmazandó.

2. fejezet

KIFOGÁS ÉS KÖZBENSŐ KÉRDÉS

91. cikk

Ha a fél azt kéri, hogy a Bíróság az ügy érdemét nem érintve döntsön kifogás vagy közbenső kérdés tárgyában, kérelmét külön beadványban kell benyújtania.

A beadványnak tartalmaznia kell a felhozott ténybeli és jogi alapokat, a kérelmeket és – mellékletként – az ezek alátámasztására szolgáló iratokat.

Közvetlenül a kérelmet tartalmazó beadvány benyújtását követően az elnök határidőt állapít meg, amelyen belül a másik fél írásban előterjesztheti a jogalapokat és kérelmeit.

Ha a Bíróság másként nem határoz, az eljárás a továbbiakban szóbeli.

A Bíróság – a főtanácsnok meghallgatását követően – érdemben dönt a kérelemről, vagy úgy határoz, hogy arról az eljárást befejező határozatban dönt.

Ha a Bíróság a kérelmet elutasítja, vagy arról az eljárást befejező határozatban dönt, az elnök az eljárás folytatására új határidőket állapít meg.

92. cikk

Ha a Bíróságnak nyilvánvalóan nincs hatásköre a kereset elbírálására, vagy ha a kereset nyilvánvalóan elfogadhatatlan, a Bíróság a főtanácsnok meghallgatását követően – az eljárás folytatása nélkül – indokolt végzéssel határozhat az ügyben.

A Bíróság hivatalból – a felek meghallgatását követően – bármikor határozhat arról, hogy a kereset eljárásgátló okok fennállása miatt nem elfogadhatatlan-e, illetve megállapíthatja, hogy a kereset okafogyottá vált, és már nincs szükség határozathozatalra; ezt a határozatát e szabályzat 91. cikke 3. és 4. §-ának megfelelően hozza meg.

3. fejezet

BEAVATKOZÁS

93. cikk

A beavatkozási kérelmet az e szabályzat 16. cikkének 6. §-ában említett közlemény közzétételétől számított hat héten belül kell előterjeszteni.

A beavatkozási kérelem tartalmazza a következőket:

a)	az ügy megjelölése;

b)	az eljárás feleinek megjelölése;

c)	a beavatkozó neve és lakóhelye vagy székhelye;

d)	a beavatkozó kézbesítési címe a Bíróság székhelyén;

e)	azok a kérelmek, amelyek támogatása végett a beavatkozó a beavatkozás megengedését kéri;

f)	azoknak a körülményeknek az ismertetése, amelyek a beavatkozáshoz való jogot megalapozzák, ha a kérelmet az Alapokmány 40. cikkének második vagy harmadik bekezdése alapján terjesztették elő.

A beavatkozó képviseletére az Alapokmány 19. cikkének rendelkezései vonatkoznak.

E szabályzat 37. és 38. cikke megfelelően alkalmazandó.

A beavatkozási kérelmet kézbesítik a feleknek.

Mielőtt a kérelemről határozna, az elnök lehetőséget biztosít a feleknek, hogy írásbeli vagy szóbeli észrevételeiket megtegyék.

Az elnök a kérelemről végzéssel határoz, vagy azt a Bíróság elé utalja.

Ha az elnök megengedi a beavatkozást, a beavatkozó másolatot kap a felek részére kézbesített valamennyi eljárási iratról. Az elnök azonban a fél kérelmére a titkos vagy bizalmas iratokat visszatarthatja.

A beavatkozó a jogvitát beavatkozáskori állásában fogadja el.

Az elnök a beavatkozó számára a beavatkozási beadvány benyújtására határidőt állapít meg.

A beavatkozási beadvány tartalmazza a következőket:

a)	a beavatkozó kérelmei, amelyek valamelyik fél kérelmeinek teljes vagy részleges támogatására vagy azok ellen irányulnak;

b)	a beavatkozó által felhozott jogalapok és érvek;

c)	szükség esetén a felajánlott bizonyítékok megjelölése.

A beavatkozási beadvány benyújtása után az elnök adott esetben határidőt állapít meg, amelyen belül a felek e beadványra válaszolhatnak.

Az a beavatkozási kérelem, amelyet az 1. §-ban említett határidő lejárta után, de a 44. cikk 3. §-ában előírt szóbeli szakasz megnyitásáról szóló határozat meghozatala előtt terjesztettek elő, figyelembe vehető. Ebben az esetben, ha az elnök megengedi a beavatkozást, a beavatkozó észrevételeit a szóbeli szakasz során adhatja elő, ha a szóbeli szakaszra sor kerül.

4. fejezet

MULASZTÁSI ÍTÉLET ÉS ELLENTMONDÁS

94. cikk

Ha az alperes, akinek a keresetlevelet szabályszerűen kézbesítették, ellenkérelmét elmulasztja az előírt formában és határidőn belül előterjeszteni, a felperes kérheti a Bíróságtól, hogy a kérelmeinek adjon helyt.

Ezt a kérelmet kézbesítik az alperes részére. A Bíróság a kérelem tárgyában elrendelheti a szóbeli szakasz megnyitását.

A mulasztási ítélet meghozatala előtt a Bíróság – a főtanácsnok meghallgatását követően – megvizsgálja a keresetlevél elfogadhatóságát, és ellenőrzi, hogy betartották-e a vonatkozó alaki követelményeket, illetve hogy a kérelmek megalapozottnak látszanak-e. A Bíróság bizonyításfelvételt rendelhet el.

A mulasztási ítélet végrehajtható. A Bíróság azonban a 4. § szerinti ellentmondásról szóló határozatáig a végrehajtást felfüggesztheti, illetve a végrehajtást biztosíték nyújtásától teheti függővé, amelynek összegét és nyújtásának módját a körülmények figyelembevételével állapítja meg; a biztosítékot vissza kell adni, ha nem terjesztenek elő ellentmondást, vagy ha az ellentmondást a Bíróság elutasítja.

A mulasztási ítélet ellen ellentmondást lehet előterjeszteni.

Az ellentmondást az ítélet kézbesítésétől számított egy hónapon belül, az e szabályzat 37. és 38. cikkében előírt formában kell előterjeszteni.

Az ellentmondás kézbesítését követően az elnök a másik fél számára írásbeli észrevételei előterjesztésére határidőt állapít meg.

Az eljárást e szabályzat 44. cikke és az azt követő cikkek rendelkezéseinek megfelelően kell lefolytatni.

A Bíróság ítélettel határoz, amely ellen további ellentmondásnak helye nincs.

Ennek az ítéletnek az eredeti példányát a mulasztási ítélet eredeti példányához mellékelik. Az ellentmondásról hozott ítéletről a mulasztási ítélet eredeti példányára széljegyzetet kell vezetni.

5. fejezet

95. cikk

(hatályon kívül helyezve)

96. cikk

(hatályon kívül helyezve)

6. fejezet

RENDKÍVÜLI JOGORVOSLATOK

1. szakasz – Harmadik személy jogorvoslati joga

97. cikk

A harmadik személy jogorvoslati kérelmére e szabályzat 37. és 38. cikke megfelelően alkalmazandó. Az ilyen kérelem továbbá:

a)	megjelöli a megtámadott ítéletet;

b)	ismerteti, hogy ez az ítélet mennyiben sérti a harmadik személy jogait;

c)	megjelöli azokat az okokat, amelyek miatt a harmadik személy nem tudott részt venni az alapeljárásban.

A kérelmet az alapeljárásban részt vevő valamennyi fél ellen kell előterjeszteni.

Ha az ítéletet közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában, a kérelmet a közzétételtől számított két hónapon belül kell előterjeszteni.

A Bíróság a harmadik személy kérelmére elrendelheti a megtámadott ítélet végrehajtásának felfüggesztését. E szabályzat III. címe 1. fejezetének rendelkezései megfelelően alkalmazandók.

A megtámadott ítéletet módosítani kell annyiban, amennyiben a harmadik személy jogorvoslati kérelmének helyt adtak.

A harmadik személy jogorvoslati kérelme alapján indult eljárásban hozott ítélet eredeti példányát a megtámadott ítélet eredeti példányához mellékelik. A harmadik személy jogorvoslati kérelme alapján indult eljárásban hozott ítéletről a megtámadott ítélet eredeti példányára széljegyzetet kell vezetni.

2. szakasz – Perújítás

98. cikk

A perújítási kérelmet attól a naptól számított három hónapon belül lehet előterjeszteni, amikor a kérelmező a kérelme alapjául szolgáló tényről tudomást szerzett.

99. cikk

A perújítási kérelemre e szabályzat 37. és 38. cikke megfelelően alkalmazandó. Az ilyen kérelem továbbá:

a)	megjelöli a megtámadott ítéletet;

b)	jelzi azokat a pontokat, amelyeken az ítéletet megtámadják;

c)	megjelöli azokat a tényeket, amelyeken a kérelem alapul;

d)	megnevezi a perújításra okot adó tények létezésének, valamint az előző cikkben megállapított határidő betartásának bizonyítékait.

A perújítási kérelmet az abban az ügyben részt vevő valamennyi fél ellen kell előterjeszteni, amelyben a megtámadott ítéletet hozták.

100. cikk

A Bíróság – a főtanácsnok meghallgatását követően és a felek írásbeli észrevételeinek figyelembevételével – zárt ülésen hozott ítélettel határoz a kérelem elfogadhatóságáról; ez semmilyen tekintetben nem dönti el előre az ügy érdemét.

Ha a Bíróság a kérelmet elfogadhatónak nyilvánítja, eljárását a kérelem érdemi vizsgálatával folytatja, és e szabályzat rendelkezéseinek megfelelően ítélettel határoz.

A változtató ítélet eredeti példányát a megváltoztatott ítélet eredeti példányához mellékelik. A változtató ítéletről a megváltoztatott ítélet eredeti példányára széljegyzetet kell vezetni.

7. fejezet

A VÁLASZTOTTBÍRÓSÁGI BIZOTTSÁG HATÁROZATAI ELLEN ELŐTERJESZTETT JOGORVOSLATI KÉRELMEK

101. cikk

Az EAK 18. cikk második bekezdése szerinti jogorvoslati kérelem tartalmazza a következőket:

a)	a kérelmező neve és lakóhelye vagy székhelye;

b)	az aláíró állása;

c)	a Választottbírósági Bizottság megtámadott határozatának megjelölése;

d)	a felek megjelölése;

e)	a tényállás rövid ismertetése;

f)	a kérelmező által felhozott jogalapok és kérelmek.

E szabályzat 37. cikke 3. és 4. §-ának, valamint 38. cikke 2., 3. és 5. §-ának rendelkezései megfelelően alkalmazandók.

Ezenkívül a kérelemhez mellékelni kell a megtámadott határozat hiteles másolatát is.

A Bíróság hivatalvezetője – közvetlenül a kérelem előterjesztését követően – felkéri a Választottbírósági Bizottság hivatalát, hogy küldje meg a Bíróságnak az ügy iratait.

Ezekre az eljárásokra e szabályzat 39., 40., 55. és azt követő cikkei megfelelően alkalmazandók.

A Bíróság ítélettel határoz. Ha a Bíróság a Választottbírósági Bizottság határozatát megsemmisíti, az ügyet szükség esetén visszautalja a Választottbírósági Bizottság elé.

8. fejezet

AZ ÍTÉLETEK ÉRTELMEZÉSE

102. cikk

Az értelmezés iránti kérelmet e szabályzat 37. és 38. cikkének megfelelően kell előterjeszteni. A kérelem megjelöli továbbá a következőket:

a)	az értelmezendő ítélet;

b)	azok a szövegrészek, amelyek értelmezését kérik.

A kérelmet az abban az ügyben részt vevő valamennyi fél ellen kell előterjeszteni, amelyben az ítéletet hozták.

A Bíróság – miután lehetővé tette a felek számára, hogy észrevételeiket előterjesszék, és a főtanácsnok meghallgatását követően – ítélettel határoz.

Az értelmező ítélet eredeti példányát az értelmezett ítélet eredeti példányához mellékelik. Az értelmező ítéletről az értelmezett ítélet eredeti példányára széljegyzetet kell vezetni.

9. fejezet

ELŐZETES DÖNTÉSHOZATALRA UTALÁS ÉS EGYÉB ÉRTELMEZÉSI ELJÁRÁSOK

103. cikk

Az Alapokmány 23. cikke által említett esetekben az eljárást e szabályzat rendelkezései szerint, az előzetes döntéshozatali eljárás sajátosságaiból adódó kiigazításokat is figyelembe véve kell lefolytatni.

Az 1. § rendelkezései alkalmazandók azokra az előzetes döntéshozatalra utalásokra, amelyekről a Luxembourgban 1971. június 3-án aláírt, a társaságok és jogi személyek kölcsönös elismeréséről szóló, 1968. február 29-én aláírt egyezménynek a Bíróság általi értelmezéséről szóló jegyzőkönyv, valamint a Luxembourgban 1971. június 3-án aláírt, a polgári és kereskedelmi ügyekben irányadó bírósági joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló, 1968. szeptember 27-i egyezménynek a Bíróság általi értelmezéséről szóló jegyzőkönyv rendelkezik, továbbá az utóbbi jegyzőkönyv 4. cikke szerinti eljárásokra.

Az 1. § rendelkezései azokra az utalásokra is megfelelően alkalmazandók, amelyekről más megállapodásokban rendelkezhetnek.

104. cikk

A nemzeti bíróságoknak a 103. cikkben említett határozatait a tagállamok részére eredeti változatban küldik meg, amelyhez csatolják a határozatoknak a címzett állam hivatalos nyelvére való fordítását is. Ha a nemzeti bíróság határozatának terjedelme miatt indokolt, ezt a fordítást a határozatról készített összefoglalásnak a címzett állam hivatalos nyelvére fordított szövege helyettesíti, amely ezen állam álláspontja kialakításának alapját képezi majd. Az összefoglalás magában foglalja az előzetes döntéshozatalra terjesztett kérdés vagy kérdések teljes szövegét. Ez az összefoglalás – amennyiben ezek az elemek szerepelnek a nemzeti bíróság határozatában – tartalmazza különösen az alapeljárás tárgyát, az alapeljárás feleinek alapvető érveit, az előzetes döntéshozatalra utalás indokainak rövid bemutatását, továbbá a hivatkozott ítélkezési gyakorlatot valamint a hivatkozott uniós és nemzeti rendelkezéseket.

Az Alapokmány 23. cikkének harmadik bekezdésében említett esetekben a nemzeti bíróságok határozatait eredeti változatban – a határozatnak vagy adott esetben az összefoglalásnak a 29. cikk 1. §-ában említett nyelvek közül a címzett által választott nyelvre való fordításával együtt – küldik meg azoknak az EGT-megállapodásban részes államoknak, amelyek nem tagállamok, valamint az EFTA Felügyeleti Hatóságnak.

Amennyiben egy harmadik állam az Alapokmány 23. cikke negyedik bekezdésének megfelelően jogosult részt venni az előzetes döntéshozatali eljárásban, a nemzeti bíróság határozatát eredeti változatban – a határozatnak vagy adott esetben az összefoglalásnak a 29. cikk 1. §-ában említett nyelvek közül az érintett harmadik állam által választott nyelvre való fordításával együtt – küldik meg részére.

Az alapeljárásban részt vevő feleknek az előzetes döntéshozatali eljárásban történő képviseletét és személyes megjelenését illetően a Bíróság figyelembe veszi az ügyben előzetes döntésért folyamodó nemzeti bíróság eljárási szabályait.

Amennyiben a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra terjesztett kérdés azonos egy olyan kérdéssel, amelyről a Bíróság már határozatot hozott, vagy az ilyen kérdésre a válasz egyértelműen levezethető az ítélkezési gyakorlatból, a Bíróság – a főtanácsnok meghallgatását követően – indokolt végzéssel bármikor határozhat, amelyben utal a korábbi ítéletre vagy a vonatkozó ítélkezési gyakorlatra.

A Bíróság – a kérdést előterjesztő bíróság tájékoztatását, az Alapokmány 23. cikkében meghatározott érdekeltek által előadott esetleges észrevételek és a főtanácsnok meghallgatását követően – abban az esetben is indokolt végzéssel határozhat, ha az előzetes döntéshozatalra elé terjesztett kérdésre adandó válasz nem enged teret semmilyen ésszerű kétségnek.

Az előző § rendelkezéseinek sérelme nélkül a Bíróság előtti eljárás előzetes döntéshozatalra utalás esetén szóbeli szakaszt is magában foglal. Az Alapokmány 23. cikkében említett beadványok vagy írásbeli észrevételek előterjesztését követően azonban a Bíróság – az előadó bíró jelentése alapján eljárva, azoknak az érdekelteknek a tájékoztatása után, akik a fent említett rendelkezéseknek megfelelően jogosultak e beadványok vagy észrevételek előterjesztésére, valamint a főtanácsnok meghallgatását követően – másként is határozhat, ha egyetlen érdekelt sem terjesztett elő meghallgatására irányuló, indokolással ellátott kérelmet. A kérelmet az előterjesztett beadványoknak és írásbeli észrevételeknek a fél vagy az érintett részére történő kézbesítését követő három héten belül lehet előterjeszteni. Az elnök ezt a határidőt meghosszabbíthatja.

A Bíróság a főtanácsnok meghallgatását követően felvilágosítást kérhet a nemzeti bíróságtól.

Az előzetes döntéshozatali eljárás költségeiről a nemzeti bíróság határoz.

Különleges esetekben a Bíróság költségmentesség címén a fél képviseletének vagy személyes megjelenésének megkönnyítése érdekében támogatást nyújthat.

104a. cikk

A nemzeti bíróság kérésére az elnök – az előadó bíró javaslatára és a főtanácsnok meghallgatását követően – kivételesen úgy határozhat, hogy az előzetes döntéshozatal tekintetében e szabályzat vonatkozó rendelkezéseitől eltérve gyorsított eljárást alkalmaz, ha a felhozott körülmények alátámasztják az előzetes döntéshozatalra utalt ügy rendkívüli sürgősségét.

Ebben az esetben az elnök haladéktalanul kitűzi a tárgyalási határnapot, amelyről az előzetes döntéshozatalra utaló határozat kézbesítésével értesíti az alapeljárás feleit, valamint az Alapokmány 23. cikke szerinti egyéb érdekelteket.

A felek és az előző bekezdésben említett egyéb érdekeltek beadványokat vagy írásbeli észrevételeket terjeszthetnek elő az elnök által előírt, legalább tizenöt napos határidőn belül. Az elnök felhívhatja a feleket és egyéb érdekelteket arra, hogy a beadványukat vagy az írásbeli észrevételeiket az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés lényeges jogkérdéseire korlátozzák.

A beadványokat vagy írásbeli észrevételeket a tárgyalás előtt meg kell küldeni a fent említett feleknek és egyéb érdekelteknek.

A Bíróság a főtanácsnok meghallgatását követően határoz.

104b. cikk

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés harmadik részének V. címe szerinti területek vonatkozásában egy vagy több kérdést felvető előzetes döntéshozatalra utalás – a nemzeti bíróság kérelmére vagy kivételesen hivatalból – az e szabályzat vonatkozó rendelkezéseitől eltérve sürgősségi eljárásban is elbírálható.

A nemzeti bíróság kérelme ismerteti a sürgősség fennállását alátámasztó és ezen eltérő eljárás alkalmazását igazoló jogi és ténybeli körülményeket, valamint lehetőség szerint megjelöli az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a nemzeti bíróság által javasolt választ.

Ha a nemzeti bíróság nem nyújtott be sürgősségi eljárás lefolytatása iránti kérelmet, a Bíróság elnöke – ha valószínűsíthető, hogy ezt az eljárást kell alkalmazni – felkérheti a fent említett tanácsot, hogy vizsgálja meg az előzetes döntéshozatalra utalás említett eljárásban történő elbírálásának szükségességét.

Az előzetes döntéshozatalra utalás sürgősségi eljárásban történő elbírálásáról szóló határozatot a kijelölt tanács hozza meg, az előadó bíró jelentése alapján és a főtanácsnok meghallgatását követően. A tanács összetételének meghatározására a 11c. cikknek megfelelően az ügy előadó bíró részére történő kiosztásának napján kerül sor, ha a sürgősségi eljárás alkalmazását a nemzeti bíróság kérte, ha pedig az eljárás alkalmazását a Bíróság elnökének felkérésére vizsgálják, akkor a felkérés napján.

A hivatalvezető haladéktalanul gondoskodik arról, hogy az előző § szerinti előzetes döntéshozatalra utalást – amennyiben a nemzeti bíróság sürgősségi eljárás alkalmazását kérte, illetve ha az elnök felkérte a kijelölt tanácsot az utalás ezen eljárásban történő elbírálása szükségességének vizsgálatára – közöljék a nemzeti bíróság előtti eljárás feleivel, az e bíróság székhelye szerinti tagállammal, valamint az Alapokmány 23. cikkének első bekezdése szerinti intézményekkel, az e rendelkezésben előírt feltételek szerint.

Az előzetes döntéshozatalra utalás sürgősségi eljárásban történő elbírálásáról vagy annak megtagadásáról szóló határozatot haladéktalanul kézbesítik a nemzeti bíróságnak, a feleknek, a tagállamnak és az előző bekezdés szerinti intézményeknek. Az előzetes döntéshozatalra utalás sürgősségi eljárásban történő elbírálásáról szóló határozat megállapítja az előbb említettek számára a beadványok vagy írásbeli észrevételek benyújtására rendelkezésre álló határidőt. A határozat megjelölheti azokat a jogkérdéseket, amelyekre e beadványokban vagy írásbeli észrevételekben ki kell térni, és meghatározhatja ezek maximális terjedelmét.

Az előzetes döntéshozatalra utalást, közvetlenül az első bekezdés szerinti kézbesítést követően, ezenkívül közlik az Alapokmány 23. cikkében meghatározott – az említett kézbesítés címzettjein kívüli – érdekeltekkel, és az előzetes döntéshozatalra utalás sürgősségi eljárásban történő elbírálásáról vagy annak megtagadásáról szóló határozatot közvetlenül a második bekezdés szerinti kézbesítést követően közlik ugyanezekkel az érdekeltekkel.

Az Alapokmány 23. cikke szerinti feleket és egyéb érdekelteket – amint lehetséges – tájékoztatják a tárgyalás előrelátható időpontjáról.

Ha az előzetes döntéshozatalra utalást nem sürgősségi eljárásban bírálják el, az eljárás az Alapokmány 23. cikke rendelkezéseinek és az e szabályzat vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően folytatódik.

A sürgősségi eljárásban elbírálandó előzetes döntéshozatalra utalást, valamint a benyújtott beadványokat vagy írásbeli észrevételeket kézbesítik az Alapokmány 23. cikkében meghatározott – az előző § első bekezdésében említett feleken és érdekelteken kívüli – egyéb érdekelteknek. Az előzetes döntéshozatalra utaláshoz csatolják a fordítást, valamint adott esetben az összefoglalást, a 104. cikk 1. §-ában előírt feltételek szerint.

A benyújtott beadványokat vagy írásbeli észrevételeket ezenkívül kézbesítik a feleknek és az előző § első bekezdésében említett érdekelteknek.

Az előző bekezdések szerinti kézbesítésekkel egyidejűleg közlik a felekkel és az egyéb érdekeltekkel a tárgyalási határnapot.

A tanács – kivételesen sürgős esetben – úgy határozhat, hogy mellőzi az e cikk 2. §-ának második bekezdése szerinti eljárás írásbeli szakaszát.

A kijelölt tanács a főtanácsnok meghallgatását követően határoz.

A kijelölt tanács úgy is határozhat, hogy három bíróból álló tanácsban jár el. Ebben az esetben a kijelölt tanács a kijelölt tanács elnökéből, az előadó bíróból és a kijelölt tanács összetételének meghatározásakor a 11c. cikk 2. §-a szerinti listáról kijelölt első, illetve adott esetben első és második bíróból áll.

A kijelölt tanács úgy is határozhat, hogy visszautalja az ügyet a Bírósághoz annak érdekében, hogy az ügyet nagyobb létszámú ítélkező testületnek osszák ki. A sürgősségi eljárás az új testület előtt – adott esetben a szóbeli szakasz újbóli megnyitását követően – folytatódik.

Az e cikk szerinti eljárási iratok akkortól tekinthetők benyújtottnak, amikor az aláírással ellátott eredeti példány másolatát, valamint a hivatkozott iratokat és dokumentumokat a 37. cikk 4. §-ában meghatározott jegyzékkel együtt – faxon vagy a Bíróságnál rendelkezésre álló más távközlési eszköz útján – megküldték a Hivatalnak. Az irat eredeti példányát és a fent említett mellékleteket meg kell küldeni a Bíróság Hivatalához.

Az e cikk szerinti kézbesítések és közlések a dokumentum másolatának faxon vagy a Bíróságnál és a címzettnél rendelkezésre álló más távközlési eszköz útján történő megküldésével is teljesíthetők.

10. fejezet

AZ EAK 103–105. CIKK SZERINTI KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK

105. cikk

Az EAK 103. cikk harmadik bekezdésében említett esetben a kérelmet négy hitelesített példányban kell benyújtani. A kérelmet az Európai Bizottság részére kézbesítik.

A kérelemmel együtt be kell nyújtani a kérdéses megállapodás vagy szerződés tervezetét, az Európai Bizottságnak az érintett államhoz intézett észrevételeit és minden egyéb, a kérelmet alátámasztó iratot.

Az Európai Bizottság tíznapos határidőn belül terjeszti észrevételeit a Bíróság elé; ezt a határidőt az elnök – az érintett állam meghallgatását követően – meghosszabbíthatja.

A fenti észrevételek egy hiteles példányát kézbesítik az érintett államnak.

Közvetlenül a kérelem előterjesztését követően az elnök kijelöli az előadó bírót. Az előadó bíró kijelölését követően az első főtanácsnok haladéktalanul főtanácsnokot jelöl ki.

A határozatot zárt ülésen, a főtanácsnok meghallgatását követően hozzák meg.

Az érintett állam és az Európai Bizottság meghatalmazottait és tanácsadóit kérelmükre meg kell hallgatni.

106. cikk

Az EAK 104. cikk utolsó bekezdésében és 105. cikkének utolsó bekezdésében említett esetekben e szabályzat 37. és azt követő cikkeinek rendelkezései megfelelően alkalmazandók.

A kérelmet kézbesítik annak az államnak, amelynek az ellenérdekű személy állampolgára, vagy ahol az ellenérdekű vállalkozás honos.

11. fejezet

VÉLEMÉNYEK

107. cikk

Ha az EUMSZ 218. cikkben említett előzetes vélemény iránti kérelmet az Európai Parlament terjeszti elő, azt kézbesítik a Tanács, az Európai Bizottság és a tagállamok részére. A Tanács kérelmét az Európai Bizottság és az Európai Parlament részére kézbesítik. Az Európai Bizottság kérelmét a Tanács, az Európai Parlament és a tagállamok részére kézbesítik. Tagállam kérelmét a Tanács, az Európai Bizottság, az Európai Parlament és a többi tagállam részére kézbesítik.

Az elnök határidőt állapít meg, amelyen belül azok az intézmények és tagállamok, amelyek részére a kérelmet kézbesítették, előterjeszthetik írásbeli észrevételeiket.

A vélemény foglalkozhat mind azzal a kérdéssel, hogy a tervezett megállapodás összeegyeztethető-e a Szerződések rendelkezéseivel, mind pedig azzal, hogy az Unió vagy valamely uniós intézmény hatásköre kiterjed-e ilyen megállapodás megkötésére.

108. cikk

Közvetlenül az előző cikkben említett előzetes vélemény iránti kérelem előterjesztését követően az elnök kijelöli az előadó bírót.

A Bíróság zárt ülésen – a főtanácsnokok meghallgatását követően – indokolt véleményt ad.

Az elnök, a tanácskozáson részt vevő bírák és a hivatalvezető által aláírt véleményt kézbesítik a Tanács, az Európai Bizottság, az Európai Parlament és a tagállamok részére.

109. cikk

(hatályon kívül helyezve)

12. fejezet

AZ EK-SZERZŐDÉS 68. CIKKE SZERINTI ÉRTELMEZÉS IRÁNTI KÉRELMEK

109a. cikk

(hatályon kívül helyezve)

13. fejezet

AZ EUSZ 35. CIKKNEK A LISSZABONI SZERZŐDÉS HATÁLYBALÉPÉSE ELŐTT HATÁLYBAN VOLT VÁLTOZATÁBAN EMLÍTETT VITÁK RENDEZÉSE

109b. cikk

Az EUSZ 35. cikk (7) bekezdésének a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése előtt hatályban volt, a Szerződésekhez csatolt 36. Jegyzőkönyvvel hatályban tartott változata szerinti, tagállamok közötti viták esetében a Bíróság eljárását a vitában részes fél kezdeményezi kérelmével. A kérelmet kézbesítik a többi tagállam és az Európai Bizottság részére.

Az EUSZ 35. cikk (7) bekezdésének a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése előtt hatályban volt, a szerződésekhez csatolt 36. Jegyzőkönyvvel hatályban tartott változata szerinti, a tagállamok és az Európai Bizottság közötti viták esetében a Bíróság eljárását a vitában részes fél kezdeményezi kérelmével. Ha a kérelmet tagállam terjesztette elő, akkor azt a többi tagállam, a Tanács és az Európai Bizottság részére kézbesítik. Ha a kérelmet az Európai Bizottság terjesztette elő, akkor azt a tagállamok és a Tanács részére kézbesítik.

Az elnök határidőt állapít meg, amelyen belül azok az intézmények és tagállamok, amelyek részére a kérelmet kézbesítették, előterjeszthetik írásbeli észrevételeiket.

Közvetlenül az előző §-ban említett kérelem előterjesztését követően az elnök kijelöli az előadó bírót. Az első főtanácsnok ezután a kérelmet haladéktalanul kiosztja az egyik főtanácsnoknak.

A Bíróság – a főtanácsnok indítványának ismertetését követően – ítélettel határoz.

A kérelem alapján indult eljárás szóbeli szakaszt is tartalmaz, ha tagállam vagy az 1. §-ban említett intézmény ezt kéri.

Ugyanez az eljárás alkalmazandó, ha a tagállamok között létrejött valamely megállapodás azt a hatáskört ruházza a Bíróságra, hogy tagállamok közötti, illetve tagállamok és intézmények közötti vitákban határozzon.

IV. CÍM

FELLEBBEZÉSEK A TÖRVÉNYSZÉK HATÁROZATAI ELLEN

110. cikk

Az e szabályzat 29. cikke 2. §-ának b) és c) pontja, valamint 29. cikke 3. §-ának negyedik bekezdése szerinti rendelkezések sérelme nélkül a Törvényszék határozatai elleni, az Alapokmány 56. és 57. cikkében említett fellebbezésekben az eljárás nyelve a Törvényszék fellebbezéssel megtámadott határozatának a nyelve.

111. cikk

A fellebbezés a Bíróság vagy a Törvényszék Hivatalához előterjesztett kérelemmel történik.

A Törvényszék Hivatala haladéktalanul megküldi a Bíróság Hivatala számára az elsőfokú eljárás iratanyagát és – adott esetben – a fellebbezést.

112. cikk

A fellebbezés tartalmazza a következőket:

a)	a fellebbező neve és lakóhelye vagy székhelye;

b)	a Törvényszék előtti eljárás egyéb feleinek megjelölése;

c)	a felhozott jogalapok és jogi érvek;

d)	a fellebbező kérelmei.

A fellebbezésekre e szabályzat 37. cikke és 38. cikkének 2. és 3. §-a megfelelően alkalmazandó.

A Törvényszék fellebbezéssel megtámadott határozatát mellékelni kell a fellebbezéshez. A fellebbezésben meg kell jelölni azt a napot, amelyen a fellebbezéssel megtámadott határozatot a fellebbezőnek kézbesítették.

Ha a fellebbezés nem felel meg a 38. cikk 3. §-ának vagy e cikk 2. §-ának, e szabályzat 38. cikkének 7. §-a megfelelően alkalmazandó.

113. cikk

A fellebbezési kérelmek arra irányulhatnak, hogy:

egészben vagy részben helyezzék hatályon kívül a Törvényszék határozatát;

egészben vagy részben adjanak helyt az első fokon előterjesztett kérelmeknek; új kérelmeket nem lehet előterjeszteni.

A Törvényszék előtti jogvita tárgyát a fellebbezésben nem lehet megváltoztatni.

114. cikk

A fellebbezést a Törvényszék előtti eljárásban részt vett valamennyi fél részére kézbesítik. E szabályzat 39. cikke megfelelően alkalmazandó.

115. cikk

A fellebbezés kézbesítésétől számított két hónapon belül a Törvényszék előtti eljárásban részt vevő felek válaszbeadványt nyújthatnak be. A válaszadás határideje nem hosszabbítható meg.

A válaszbeadvány tartalmazza a következőket:

a)	a benyújtó fél neve és lakóhelye vagy székhelye;

b)	a nap, amikor a fellebbezést kézbesítették részére;

c)	a felhozott jogalapok és jogi érvek;

d)	a kérelmek.

E szabályzat 37. cikke és 38. cikkének 2. és 3. §-a megfelelően alkalmazandó.

116. cikk

A válaszbeadvány kérelmei arra irányulhatnak, hogy:

egészben vagy részben utasítsák el a fellebbezést, illetve egészben vagy részben helyezzék hatályon kívül a Törvényszék határozatát;

egészben vagy részben adjanak helyt az első fokon előterjesztett kérelmeknek; új kérelmeket nem lehet előterjeszteni.

A Törvényszék előtti jogvita tárgyát a válaszbeadványban nem lehet megváltoztatni.

117. cikk

A fellebbezést és a válaszbeadványt ki lehet egészíteni válasszal és viszonválasszal, ha az elnök – a fellebbezőnek a válaszbeadvány kézbesítésétől számított hét napon belül előterjesztett kérelmére – úgy ítéli meg, hogy szükség van a válaszra, és azt kifejezetten engedélyezi abból a célból, hogy lehetővé tegye a fellebbező számára álláspontjának előterjesztését, vagy hogy előkészítse a fellebbezésről szóló határozatot. Az elnök állapítja meg azt a határidőt, amelyen belül a választ elő kell terjeszteni és azt a határidőt, amelyen belül e beadvány kézbesítését követően viszonválaszt lehet előterjeszteni.

Ha a válaszbeadvány kérelmei a Törvényszék határozatának teljes vagy részleges hatályon kívül helyezésére irányulnak olyan jogalapra támaszkodva, amelyet a fellebbezésben nem hoztak fel, a kérdéses válaszbeadvány kézbesítésétől számított két hónapon belül a fellebbező vagy bármely más fél erre a jogalapra korlátozódó választ terjeszthet elő. Az ilyen választ követő valamennyi kiegészítő beadványra az 1. § alkalmazandó.

118. cikk

A következő rendelkezésekre is figyelemmel e szabályzat 42. cikkének 2. §-a, illetve a 43., 44., 55–90., 93., 95–100. és 102. cikke megfelelően alkalmazandó a Bíróság előtti olyan eljárásban, amelynek tárgya a Törvényszék határozata elleni fellebbezés.

119. cikk

Ha a fellebbezés teljes egészében vagy részben nyilvánvalóan elfogadhatatlan, illetve nyilvánvalóan megalapozatlan, azt a Bíróság – az előadó bíró jelentése alapján és a főtanácsnok meghallgatását követően – indokolt végzéssel teljes egészében vagy részben bármikor elutasíthatja.

120. cikk

Az e szabályzat 115. cikkének 1. §-ában és – adott esetben – 117. cikkének 1. és 2. §-ában említett beadványok benyújtását követően a Bíróság – az előadó bíró jelentése alapján eljárva, a főtanácsnok és a felek meghallgatását követően – az eljárás szóbeli szakaszának mellőzésével határozhat a fellebbezésről kivéve, ha a fél meghallgatására irányuló, indokolással ellátott kérelmet terjeszt elő. A kérelmet attól számított három héten belül lehet előterjeszteni, hogy a felet értesítették az írásbeli szakasz befejezéséről. Az elnök ezt a határidőt meghosszabbíthatja.

121. cikk

A 44. cikk 2. §-a szerinti jelentést az e szabályzat 115. cikkének 1. §-ában és – adott esetben – 117. cikkének 1. és 2. §-ában említett beadványok benyújtása után terjesztik a Bíróság elé. Ugyanez az eljárás alkalmazandó a benyújtásra előírt határidő letelte után akkor is, ha ilyen beadványokat nem nyújtottak be.

122. cikk

Ha a fellebbezés megalapozatlan, vagy ha a fellebbezés megalapozott, és a Bíróság maga hoz a jogvita kapcsán végleges határozatot, a Bíróság határoz a költségekről.

Az Unió és alkalmazottai közötti jogvitában:

e szabályzat 70. cikke kizárólag az intézmények által előterjesztett fellebbezésekre alkalmazandó;

e szabályzat 69. cikkének 2. §-ától eltérve a Bíróság – valamely intézmény tisztviselője vagy egyéb alkalmazottja által előterjesztett fellebbezés esetén, amennyiben a méltányosság azt megköveteli – elrendelheti a költségeknek a felek közötti megosztását.

Ha a fellebbezést visszavonják, a 69. cikk 5. §-a megfelelően alkalmazandó.

Ha a Törvényszék előtti eljárásba be nem avatkozó tagállam vagy intézmény által előterjesztett fellebbezés megalapozott, a Bíróság elrendelheti a költségeknek a felek közötti megosztását, illetve azt, hogy a pernyertes fellebbező térítse meg azokat a költségeket, amelyek a pervesztes félnél a fellebbezés következtében merültek fel.

123. cikk

A fellebbezési eljárásban a Bírósághoz intézett beavatkozási kérelmet a 16. cikk 6. §-ában említett közzétételtől számított egyhónapos határidőn belül kell előterjeszteni.

IVa. CÍM

A TÖRVÉNYSZÉK HATÁROZATAINAK FELÜLVIZSGÁLATA

123a. cikk

Ha a Bíróság úgy határoz, hogy az Alapokmány 62. cikke második bekezdésének megfelelően felülvizsgálja a Törvényszék határozatát, az eljárás nyelve – az e szabályzat 29. cikke 2. §-ának b) és c) pontja, valamint 29. cikke 3. §-ának negyedik és ötödik bekezdése szerinti rendelkezések sérelme nélkül – a Törvényszék felülvizsgálat tárgyát képező határozatának a nyelve.

123b. cikk

Különtanács jön létre, amely a 123d. cikkben meghatározott feltételek szerint dönt arról, hogy szükséges-e a Törvényszék határozatának a felülvizsgálata az Alapokmány 62. cikkének megfelelően.

E tanács a Bíróság elnökéből és az öt bíróból álló tanácsok elnökei közül négyből áll, akik az e szabályzat 6. cikkében megállapított rangsor szerint kerülnek kijelölésre.

123c. cikk

Az EUMSZ 256. cikk (2) vagy (3) bekezdése értelmében hozandó határozat kihirdetése napjának kitűzésekor a Törvényszék Hivatala erről értesíti a Bíróság Hivatalát. A Törvényszék Hivatala ezt a határozatot a kihirdetésekor megküldi a Bíróság Hivatalának.

123d. cikk

Az első főtanácsnok a Törvényszék határozatának felülvizsgálatára vonatkozó indítványát megküldi a Bíróság elnökének, ezzel egyidejűleg tájékoztatja erről a hivatalvezetőt. Ha a Törvényszék a határozatát az EUMSZ 256. cikk (3) bekezdése alapján hozta, a hivatalvezető haladéktalanul értesíti a Törvényszéket, a nemzeti bíróságot, a nemzeti bíróság előtt lévő ügyben részt vevő feleket, valamint az Alapokmány 62a. cikkének második bekezdésében említett egyéb érdekelteket a felülvizsgálati indítványról.

Az elnök a felülvizsgálati indítvány kézhezvételekor a 123b. cikk szerinti tanács bírái közül kijelöli az előadó bírót.

E tanács az előadó bíró jelentése alapján dönt arról, hogy szükséges-e a Törvényszék határozatának felülvizsgálata. A Törvényszék határozatának felülvizsgálatát elrendelő határozat megjelöli a felülvizsgálat tárgyát képező kérdéseket.

Ha a Törvényszék a határozatát az EUMSZ 256. cikk (2) bekezdése alapján hozta, a hivatalvezető haladéktalanul értesíti a Törvényszéket, az előtte lefolytatott eljárás feleit, valamint az Alapokmány 62a. cikkének második bekezdésében említett egyéb érdekelteket a Bíróság azon határozatáról, hogy felülvizsgálja a Törvényszék határozatát.

Ha a Törvényszék a határozatát az EUMSZ 256. cikk (3) bekezdése alapján hozta, a hivatalvezető haladéktalanul értesíti a Törvényszéket, a nemzeti bíróságot, a nemzeti bíróság előtt lévő ügyben részt vevő feleket, valamint az Alapokmány 62a. cikkének második bekezdésében említett egyéb érdekelteket a Bíróság azon határozatáról, hogy felülvizsgálja, illetve hogy nem vizsgálja felül a Törvényszék határozatát. A Törvényszék határozatának felülvizsgálatát elrendelő határozatról az Európai Unió Hivatalos Lapjában közleményt tesznek közzé.

123e. cikk

A Törvényszék határozatának felülvizsgálatát elrendelő határozatot kézbesítik az Alapokmány 62a. cikkének második bekezdésében említett feleknek és egyéb érdekelteknek. A tagállamoknak és az EGT-megállapodásban részes államoknak, amelyek nem tagállamok, valamint az EFTA Felügyeleti Hatóságnak történő kézbesítés során csatolják a Bíróság határozatának fordítását az e szabályzat 104. cikke 1. §-ának első és második bekezdésében meghatározott feltételek szerint. A Bíróság határozatát ezenkívül megküldik a Törvényszéknek, és ha a Törvényszék a határozatát az EUMSZ 256. cikk (3) bekezdése alapján hozta, az érintett nemzeti bíróságnak.

Az előző bekezdés szerinti kézbesítéstől számított egy hónapon belül a felek és egyéb érdekeltek, akiknek a Bíróság határozatát kézbesítették, a felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekkel kapcsolatban beadványokat vagy írásbeli észrevételeket nyújthatnak be.

Az első főtanácsnok a Törvényszék határozatának felülvizsgálatát elrendelő határozat meghozatalakor kijelöli az ügyben a főtanácsnokot.

Az elnök – az előadó bíró kijelölését követően – kitűzi azt a határnapot, amikor az előadó bírónak be kell nyújtania előzetes jelentését a Bíróság általános értekezletének. E jelentés javaslatokat tartalmaz arra nézve, hogy szükség van-e előkészítő intézkedések esetleges elrendelésére, a felülvizsgálatot melyik ítélkező testület elé utalják, szükség van-e tárgyalás tartására, továbbá arra nézve, hogy mi legyen a főtanácsnok álláspontja ismertetésének módja. A Bíróság a főtanácsnok meghallgatását követően határoz az előadó bíró javaslatairól.

Ha a Törvényszék a felülvizsgálat tárgyát képező határozatát az EUMSZ 256. cikk (2) bekezdése alapján hozta, a Bíróság határoz a költségekről.

V. CÍM

AZ EGT-MEGÁLLAPODÁS SZERINTI ELJÁRÁSOK

123f. cikk

Az EGT-megállapodás 111. cikkének (3) bekezdésében (3) említett esetben az ügyet a vitában részt vevő szerződő felek által előterjesztett kérelemmel terjesztik a Bíróság elé. A kérelmet kézbesítik a többi szerződő fél, az Európai Bizottság, az EFTA Felügyeleti Hatóság és – adott esetben – az egyéb olyan érdekeltek részére, akiknek az uniós jogszabályok értelmezésének azonos kérdését felvető előzetes döntéshozatal iránti kérelmet kézbesítenék.

Az elnök határidőt állapít meg, amelyen belül a szerződő felek és az egyéb olyan érdekeltek, akiknek a kérelmet kézbesítették, írásbeli észrevételeket terjeszthetnek elő.

A kérelmet a 29. cikk 1. §-ában említett nyelvek egyikén kell előterjeszteni. A 29. cikk 3–5. §-a megfelelően alkalmazandó. A 104. cikk 1. §-ának rendelkezései mutatis mutandis alkalmazandók.

Közvetlenül az előző §-ban említett kérelem előterjesztését követően az elnök kijelöli az előadó bírót. Ezt követően az első főtanácsnok a kérelmet haladéktalanul kiosztja az egyik főtanácsnoknak.

A Bíróság – a főtanácsnok meghallgatását követően – zárt ülésen indokolt határozatot hoz a kérelemről.

A Bíróság határozatát, amelyet az elnök, a tanácskozáson részt vevő bírák és a hivatalvezető írnak alá, kézbesítik a szerződő felek és az 1. §-ban említett egyéb érdekeltek részére.

123g. cikk

Az EGT-megállapodás 34. jegyzőkönyvének 1. cikkében említett esetben a nemzeti bíróság kérelmét kézbesítik az ügyben részt vevő felek, a szerződő felek, az Európai Bizottság, az EFTA Felügyeleti Hatóság és – adott esetben – az egyéb olyan érdekeltek részére, akiknek az uniós jogszabályok értelmezésének azonos kérdését felvető előzetes döntéshozatal iránti kérelmet kézbesítenék.

Ha a kérelmet nem a 29. cikk 1. §-ában említett nyelvek egyikén terjesztik elő, csatolni kell a kérelem fordítását e nyelvek valamelyikén.

Az ügyben részt vevő felek, a szerződő felek valamint az első bekezdésben említett egyéb érdekeltek a kézbesítéstől számított két hónapon belül terjeszthetnek elő az ügyre vonatkozó beadványokat vagy írásbeli észrevételeket.

Az eljárásra – a kérelem sajátossága miatt szükséges kiigazításokra is figyelemmel – e szabályzat rendelkezései megfelelően alkalmazandók.

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

124. cikk

Az elnök felszólít minden olyan személyt, akinek tanúként vagy szakértőként a Bíróság előtt esküt kell tennie, hogy az igazat mondja, illetve feladatát lelkiismeretesen és pártatlanul lássa el, valamint figyelmezteti őket azokra a büntetőjogi jogkövetkezményekre, amelyeket nemzeti joguk e kötelességük megszegése esetére előír.

A tanú e szabályzat 47. cikke 5. §-a első bekezdésének megfelelően vagy a nemzeti joga által megállapított formában teszi le az esküt.

Ha a tanú nemzeti joga bírósági eljárásokban lehetővé teszi az eskütétel mellett vagy helyett az esküvel egyenértékű nyilatkozat megtételét, a tanú a nemzeti joga által előírt feltételek szerint és formában ilyen nyilatkozatot is tehet.

Ha a nemzeti jog nem rendelkezik sem eskü, sem ilyen nyilatkozat tételéről, az 1. § szerinti eljárás megfelelően alkalmazandó.

A 2. § megfelelően alkalmazandó a szakértőre; ebben az esetben azonban az e szabályzat 47. cikke 5. §-ának első bekezdésére történő hivatkozás helyébe a 49. cikk 6. §-ának első bekezdésére történő hivatkozás lép.

125. cikk

Az EUMSZ 253. cikk rendelkezéseire is figyelemmel, a Bíróság – az érintett kormányokkal történt egyeztetést követően – kiegészítő szabályzatot fogad el a következő területeken követendő eljárás vonatkozásában:

a)	jogsegély iránti megkeresések;

b)	költségmentesség iránti kérelmek;

c)	a Bíróság feljelentése a tanú hamis vallomása vagy a szakértő hamis szakvéleménye miatt, az Alapokmány 30. cikke alapján.

125a. cikk

A Bíróság gyakorlati útmutatót adhat ki különösen a tárgyalás előkészítéséről és menetéről, valamint az írásbeli beadványok és észrevételek benyújtásáról.

126. cikk

Ez a szabályzat az Európai Közösségek Bíróságának 1974. december 4-én elfogadott (Az Európai Közösségek Hivatalos Lapja L 350., 1974. december 28., 1. o.), és legutóbb 1991. május 15-én módosított eljárási szabályzatának helyébe lép.

127. cikk

Ezt a szabályzatot, amely e szabályzat 29. cikkének 1. §-ában említett nyelveken hiteles, az Európai Unió Hivatalos Lapjában kell kihirdetni, és a kihirdetését követő második hónap első napján lép hatályba.

---

(1)  HL L 176., 1991.7.4., 7. o., a következő helyesbítéssel: HL L 383., 1992.12.29., 117. o., az 1995. február 21-i (HL L 44., 1995.2.28., 61. o.), 1997. március 11-i (HL L 103., 1997.4.19., 1. o., a következő helyesbítéssel: HL L 351., 1997.12.23., 72. o.), 2000. május 16-i (HL L 122., 2000.5.24., 43. o.), 2000. november 28-i (HL L 322., 2000.12.19., 1. o.), 2001. április 3-i (HL L 119., 2001.4.27., 1. o.), 2002. szeptember 17-i (HL L 272., 2002.10.10., 24. o., a következő helyesbítéssel: HL L 281., 2002.10.19.), 2003. április 8-i (HL L 147., 2003.6.14., 17. o.), 2004. április 19-i (HL L 132., 2004.4.29., 2. o.), 2004. április 20-i (HL L 127., 2004.4.29., 107. o.), 2005. július 12-i (HL L 203., 2005. augusztus 4., 19. o.), 2005. október 18-i (HL L 288., 2005.10.29., 51. o.), 2006. december 18-i (HL L 386., 2006.12.29., 44. o.), 2008. január 15-i (HL L 24., 2008.1.29., 39. o.), 2008. június 23-i (HL L 200., 2008.7.29., 20. o.), 2008. július 8-i (HL L 200., 2008.7.29., 18. o.), 2009. január 13-i (HL L 24., 2009.1.28., 8. o.) és 2010. március 23-i (HL L 92., 2010.4.13., 12. o.) módosításokkal.

(2)  Lásd az az euró bevezetésével kapcsolatos egyes rendelkezésekről szóló, 1997. június 17-i 1103/97/EK tanácsi rendelet (HL L 162., 1997.6.19., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 10. fejezet, 1. kötet, 81. o.) 2. cikkét.

(3)  HL L HL L 1., 1994.1.3., 27. o.

MELLÉKLET

HATÁROZAT A MUNKASZÜNETI NAPOKRÓL

AZ EURÓPAI UNIÓ BÍRÓSÁGA,

tekintettel az eljárási szabályzat 80. cikkének 2. §-ára, amely előírja a Bíróságnak, hogy készítse el a hivatalos munkaszüneti napok jegyzékét,

A KÖVETKEZŐ HATÁROZATOT HOZZA:

1. cikk

Az eljárási szabályzat 80. cikke 2. §-ának alkalmazásában a hivatalos munkaszüneti napok a következők:

újév,

húsvéthétfő,

május 1-je,

áldozócsütörtök,

pünkösdhétfő,

június 23.,

augusztus 15.,

november 1-je,

december 25.,

december 26.

Az e cikk első bekezdésében említett hivatalos munkaszüneti napok azok, amelyeket a Bíróság székhelyén megtartanak.

2. cikk

Az eljárási szabályzat 80. cikke 2. §-ának rendelkezéseit kizárólag a jelen határozat 1. cikkében említett hivatalos munkaszüneti napokra lehet alkalmazni.

3. cikk

Az eljárási szabályzathoz mellékelt jelen határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lép hatályba.

A TÖRVÉNYSZÉK

1991. MÁJUS 2-I  (1) ELJÁRÁSI SZABÁLYZAT ÁNAK EGYSÉGES SZERKEZETBE FOGLALT VÁLTOZATA

TARTALOMJEGYZÉK

Értelmező rendelkezések (1. cikk)

I. cím

A Törvényszék szervezete

1. fejezet

A Törvényszék elnöke és tagjai (2–9. cikk)

2. fejezet

A tanácsok megalakítása és az előadó bírák, valamint a főtanácsnokok kijelölése (10–19. cikk)

3. fejezet

Hivatal

1. szakasz

Hivatalvezető (20–27. cikk)

2. szakasz

A Törvényszék egyéb szervezeti egységei (28–30. cikk)

4. fejezet

A Törvényszék működése (31–34. cikk)

5. fejezet

A nyelvhasználat szabályai (35–37. cikk)

6. fejezet

A meghatalmazottak, tanácsadók és ügyvédek jogai és kötelezettségei (38–42. cikk)

II. cím

Eljárás

1. fejezet

Írásbeli szakasz (43–54. cikk)

2. fejezet

Szóbeli szakasz (55–63. cikk)

3. fejezet

Pervezető intézkedések és bizonyításfelvétel

1. szakasz

Pervezető intézkedések (64. cikk)

2. szakasz

Bizonyításfelvétel (65–67. cikk)

3. szakasz

A tanú és a szakértő idézése és kihallgatása, illetve meghallgatása (68–76. cikk)

3a. fejezet

Gyorsított eljárás (76a. cikk)

4. fejezet

A Törvényszék eljárásának felfüggesztése, illetve hatáskörének átengedése (77–80. cikk)

5. fejezet

Ítéletek (81–86. cikk)

6. fejezet

Költségek (87–93. cikk)

7. fejezet

Költségmentesség (94–97. cikk)

8. fejezet

Egyezség és elállás (98. és 99. cikk)

9. fejezet

Kézbesítés (100. cikk)

10. fejezet

Határidők (101–103. cikk)

3. cím

Különleges eljárások

1. fejezet

A végrehajtás felfüggesztése és egyéb ideiglenes intézkedések (104–110. cikk)

2. fejezet

Kifogás és közbenső kérdés (111–114. cikk)

3. fejezet

Beavatkozás (115. és 116. cikk)

4. fejezet

A Törvényszék azt követően hozott ítéletei, hogy határozatát hatályon kívül helyezték, és az ügyet visszautalták hozzá (117–121. cikk)

4a. fejezet

A Törvényszék azt követően hozott határozatai, hogy határozatát felülvizsgálták, és az ügyet visszautalták hozzá (121a–121d. cikk)

5. fejezet

Mulasztási ítélet és ellentmondás (122. cikk)

6. fejezet

Rendkívüli jogorvoslatok

1. szakasz

Harmadik személy jogorvoslati joga (123. és 124. cikk)

2. szakasz

Perújítás (125–128. cikk)

3. szakasz

Az ítéletek értelmezése (129. cikk)

4. cím

A szellemi tulajdonjogokkal kapcsolatos eljárások (130–136. cikk)

5. cím

Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének határozatai elleni fellebbezések (136a–149. cikk)

Záró rendelkezések (150. és 151. cikk)

ÉRTELMEZŐ RENDELKEZÉSEK

1. cikk

E szabályzatban:

az Európai Unió működéséről szóló szerződés rendelkezéseinek hivatkozása az e szerződés vonatkozó cikke számának megjelölésével, a szám előtt pedig az „EUMSZ” rövidítés feltüntetésével történik,

az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés rendelkezéseinek hivatkozása a cikk számának megjelölésével, a szám előtt pedig az „EAK” rövidítés feltüntetésével történik,

az Európai Unió Bíróságának alapokmányáról szóló jegyzőkönyv megjelölése: „Alapokmány”,

az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás megjelölése: „EGT-megállapodás”.

E szabályzat alkalmazásában:

„intézmény” vagy „intézmények” az Unió intézményei, valamint azok a szervek és hivatalok, amelyeket a szerződések vagy az azok végrehajtására elfogadott jogi aktusok hoztak létre, és amelyek a Törvényszék előtt félként járhatnak el;

az „EFTA Felügyeleti Hatóság” az EGT-megállapodásban említett felügyeleti hatóság.

I. CÍM

A TÖRVÉNYSZÉK SZERVEZETE

1. fejezet

A TÖRVÉNYSZÉK ELNÖKE ÉS TAGJAI

2. cikk

A Törvényszék valamennyi tagja főszabály szerint bírói feladatkört lát el.

A Törvényszék tagjainak megnevezése a továbbiakban: bírák.

Meghatározott ügyekben a 17–19. cikk szerinti feltételek alapján az elnök kivételével bármely bíró elláthatja a főtanácsnoki feladatkört.

E szabályzatban a főtanácsnokra történő hivatkozásokat kizárólag abban az esetben kell alkalmazni, ha az egyik bírót főtanácsnoknak kijelölték.

3. cikk

A bíró megbízási ideje a kinevezési okiratban megjelölt napon kezdődik. Kezdőnapra vonatkozó rendelkezés hiányában a megbízási idő a kinevezési okirat kiállításának napján kezdődik.

4. cikk

Hivatalba lépése előtt a bíró a következő esküt teszi a Bíróság előtt:

Közvetlenül az eskü letételét követően a bíró nyilatkozatot ír alá, amellyel ünnepélyesen kötelezettséget vállal arra, hogy megbízási ideje alatt és megbízatásának megszűnése után is tiszteletben tartja a tisztségéből eredő kötelezettségeket, különösen azt, hogy megbízatásának megszűnését követően feddhetetlenül és tartózkodóan jár el egyes megbízatások és előnyök elfogadásával kapcsolatban.

5. cikk

Ha a Bíróság – a Törvényszékkel történt konzultáció után – arról határoz, hogy a Törvényszék valamely bírája továbbra is megfelel-e az előírt feltételeknek, illetve továbbra is eleget tesz-e a tisztségéből eredő kötelezettségeknek, a Törvényszék elnöke felhívja az érintett bírót arra, hogy zárt ülésen, a hivatalvezető távollétében adja elő észrevételeit.

A Törvényszék a véleményét indokolni köteles.

Olyan vélemény elfogadásához, amely azt állapítja meg, hogy a Törvényszék valamely bírája már nem felel meg az előírt feltételeknek, illetve már nem tesz eleget a tisztségéből eredő kötelezettségeknek, a Törvényszék bíráinak többségi szavazata szükséges. Ebben az esetben a szavazás számszerű eredményét közölni kell a Bírósággal.

A szavazás titkos; az érintett bíró nem vesz részt a tanácskozáson.

6. cikk

A Törvényszék elnöke és a tanácselnökök kivételével a bírák a hivatalukban eltöltött idő szerint helyezkednek el a rangsorban.

Ha a hivatalukban eltöltött idejük egyenlő, a rangsor az életkor alapján kerül megállapításra.

Azok a távozó bírák, akiket újra kineveznek, megtartják korábbi helyüket a rangsorban.

7. cikk

A bírák közvetlenül a bírói karnak az EUMSZ 254. cikkben előírt részleges megújítását követően megválasztják maguk közül a Törvényszék elnökét hároméves időtartamra.

Ha a Törvényszék elnökének megbízatása a rendes megbízási idő lejártát megelőzően megszűnik, a Törvényszék a megbízási idő hátralévő részére új elnököt választ.

Az e cikkben előírt választások titkos szavazással történnek. Azt a bírót kell megválasztottnak tekinteni, aki megkapta a Törvényszék bírái több mint felének szavazatát. Ha egy bíró sem éri el ezt a többséget, annak eléréséig további fordulókat tartanak.

8. cikk

A Törvényszék elnöke irányítja a Törvényszék munkáját és szervezeti egységeit; elnököl a teljes ülés tárgyalásain és zárt tanácskozásain.

A Törvényszék elnöke elnököl a nagytanácsban.

Ha a Törvényszék elnökét három vagy öt bíróból álló tanácsba osztják be, e tanácsban ő elnököl.

9. cikk

A Törvényszék elnökének távolléte vagy akadályoztatása esetén, illetve ha az elnöki tisztség betöltetlen, az elnök feladatait – a 6. cikkben megállapított rangsor szerint – az egyik tanácselnök látja el.

A Törvényszék elnökének és a tanácselnökök egyidejű távolléte vagy akadályoztatása esetén, illetve, ha tisztségük egyidejűleg betöltetlen, az elnök feladatait – a 6. cikkben megállapított rangsor szerint – másik bíró látja el.

2. fejezet

A TANÁCSOK MEGALAKÍTÁSA ÉS AZ ELŐADÓ BÍRÁK, VALAMINT A FŐTANÁCSNOKOK KIJELÖLÉSE

10. cikk

A Törvényszék három és öt bíróból álló tanácsokat és tizenhárom bíróból álló nagytanácsot hoz létre, és a bírákat beosztja ezekbe.

Az e cikknek megfelelően hozott határozatot közzé kell tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

11. cikk

A Törvényszék az elé kerülő ügyekben a 10. cikk szerint létrehozott, három vagy öt bíróból álló tanácsban jár el.

A 14., 51., 106., 118., 124., 127. és 129. cikkben meghatározott feltételek fennállása esetén az ügyekben a Törvényszék teljes ülésben vagy nagytanácsban járhat el.

Ha az ügyet a 14. és 51. cikkben meghatározott feltételek alapján egyesbírónak adták át, illetve a 124. cikk, a 127. cikk 1. §-a vagy a 129. cikk 2. §-a alapján egyesbírónak osztották ki, a Törvényszék egyesbíróként járhat el.

A valamelyik tanácsnak kiosztott vagy átadott ügyekben a „Törvényszék” kifejezésen e szabályzatban ezt a tanácsot kell érteni. Az egyesbírónak átadott vagy kiosztott ügyekben a „Törvényszék” kifejezésen ezt a bírót is érteni kell.

12. cikk

A Törvényszék meghatározza azokat az ismérveket, amelyek alapján az ügyeket a tanácsok között elosztják.

Ezt a határozatot közzé kell tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

13. cikk

Közvetlenül a keresetlevél benyújtását követően a Törvényszék elnöke kiosztja az ügyet valamelyik tanácsnak.

A tanácselnök a tanácsnak kiosztott minden egyes ügy vonatkozásában javaslatot tesz a Törvényszék elnökének az előadó bíró személyére; a kijelölésről a Törvényszék elnöke határoz.

14. cikk

Ha az ügy jogi bonyolultsága vagy jelentősége, illetve különleges körülmények indokolják, az ügy a Törvényszék teljes ülése elé, a nagytanácshoz vagy eltérő számú bíróból álló tanácshoz utalható.

(1)   Egyesbíróként az előadó bíró is eljárhat az alábbi, három bíróból álló tanácsnak kiosztott ügyekben, ha azok – tekintettel a felmerült jogi és ténybeli kérdések bonyolultságának hiányára, az ügy korlátozott jelentőségére és egyéb különleges körülmények hiányára – erre alkalmasak, és azokat az 51. cikkben megállapított feltételek alapján egyesbírónak adták át:

a)	az EUMSZ 270. cikk alapján indított ügyek;

b)

az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése, az EUMSZ 265. cikk harmadik bekezdése, valamint az EUMSZ 268. cikk alapján indított olyan ügyek, amelyek kizárólag a megszilárdult ítélkezési gyakorlat által már tisztázott kérdéseket vetnek fel, vagy amelyek olyan – azonos tárgyú – ügyek sorozatába illeszkednek, amelyek egyikében már jogerős határozat született;

c)	az EUMSZ 272. cikk alapján indított ügyek.

(2)   Egyesbírónak történő átadás kizárt:

a)	olyan ügyekben, amelyek általános hatályú jogi aktus jogszerűségének kérdését vetik fel;

b)

azoknak a szabályoknak a végrehajtásával kapcsolatos ügyekben, amelyek:   a versennyel és a vállalkozások összefonódásának ellenőrzésével kapcsolatosak;   az államok által nyújtott támogatásokkal kapcsolatosak;   a kereskedelempolitikai védintézkedésekkel kapcsolatosak;   a mezőgazdasági piacok közös szervezésével kapcsolatosak, azoknak az eseteknek a kivételével, amelyek olyan – azonos tárgyú – ügyek sorozatába illeszkednek, amelyek egyikében már jogerős határozat született;

c)	a 130. cikk 1. §-ában említett ügyekben.

(3)   Az egyesbíró visszautalja az ügyet a tanács elé, ha megállapítja, hogy az átadás feltételei már nem állnak fenn.

Az utalást és az átadást elrendelő, 1. és 2. § szerinti határozatokat az 51. cikkben megállapított feltételek szerint kell meghozni.

15. cikk

A bírák maguk közül választják meg – a 7. cikk 3. §-ának megfelelően – a három és öt bíróból álló tanácsok elnökeit.

Az öt bíróból álló tanácsok elnökeit hároméves időtartamra választják meg. Az elnökök megbízatása egyszer megújítható.

Az öt bíróból álló tanácsok elnökeinek megválasztására közvetlenül a Törvényszék elnökének a 7. cikk 1. §-a szerinti megválasztását követően kerül sor.

A három bíróból álló tanácsok elnökeit határozott időre választják meg.

Ha a tanácselnök megbízatása rendes megbízási idejének lejárta előtt megszűnik, a megbízási idő hátralévő részére új tanácselnököt választanak.

E választások eredményét közzé kell tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

16. cikk

A tanácsnak kiosztott vagy átadott ügyekben az elnök hatáskörét a tanácselnök gyakorolja.

Az egyesbírónak átadott vagy kiosztott ügyekben az elnök hatáskörét – a 105. és 106. cikkben említett hatáskörök kivételével – az egyesbíró gyakorolja.

17. cikk

Ha a Törvényszék teljes ülésben jár el, munkáját a Törvényszék elnöke által kijelölt főtanácsnok segíti.

18. cikk

A Törvényszék tanácsának munkáját főtanácsnok segítheti, ha a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy az ügy jogi bonyolultsága vagy a tényállás összetettsége ezt megköveteli.

19. cikk

Meghatározott ügyben a főtanácsnok kijelölését elrendelő határozatot a teljes ülésben eljáró Törvényszék hozza meg annak a tanácsnak a kérelmére, amelynek az ügyet kiosztották vagy átadták.

A Törvényszék elnöke jelöli ki azt a bírót, aki a főtanácsnoki feladatkört az adott ügyben ellátja.

3. fejezet

HIVATAL

1. szakasz – Hivatalvezető

20. cikk

A hivatalvezetőt a Törvényszék nevezi ki.

A kinevezés kitűzött időpontja előtt két héttel a Törvényszék elnöke ismerteti a bírákkal a benyújtott pályázatokat.

A pályázatok tartalmazzák a pályázók életkorára, állampolgárságára, egyetemi végzettségére, nyelvtudására, jelenlegi és korábbi tevékenységére, valamint a pályázók igazságügyi és nemzetközi területen szerzett esetleges tapasztalataira vonatkozó valamennyi adatot.

A kinevezés a 7. cikk 3. §-ában meghatározott eljárás szerint történik.

A hivatalvezetőt hatéves időtartamra nevezik ki. A hivatalvezető újra kinevezhető.

Hivatalba lépése előtt a hivatalvezető a Törvényszék előtt leteszi a 4. cikkben előírt esküt.

A hivatalvezetőt kizárólag akkor lehet tisztségéből elmozdítani, ha már nem felel meg az előírt feltételeknek, vagy már nem tesz eleget a tisztségéből eredő kötelezettségeknek; a Törvényszék azt követően határoz, hogy lehetőséget biztosított a hivatalvezetőnek arra, hogy észrevételeit előadja.

Ha a hivatalvezető megbízatása rendes megbízási idejének lejárta előtt megszűnik, a Törvényszék hatéves időtartamra új hivatalvezetőt nevez ki.

21. cikk

A Törvényszék a hivatalvezető kinevezésére megállapított eljárás szerint egy vagy több hivatalvezető-helyettest nevezhet ki – a 23. cikkben említett, a hivatalvezetőnek szóló szolgálati utasítások által megszabott keretek között – a hivatalvezető munkájának segítése, illetve a hivatalvezető helyettesítése céljából.

22. cikk

A Törvényszék elnöke kijelöli azokat a tisztviselőket vagy egyéb alkalmazottakat, akik a hivatalvezető és – adott esetben – a hivatalvezető-helyettes távolléte, akadályoztatása esetén, vagy ha tisztségük betöltetlen, a hivatalvezető feladatait ellátják.

23. cikk

A hivatalvezetőnek szóló szolgálati utasításokat a Törvényszék elnökének javaslata alapján a Törvényszék fogadja el.

24. cikk

A Hivatalban a hivatalvezető felügyelete alatt nyilvántartást vezetnek, amelybe benyújtásuk sorrendjében bejegyeznek minden eljárási iratot és az ezekhez tartozó mellékleteket.

A hivatalvezető a nyilvántartásba vétel tényét feljegyzi az eredeti példányra és – a felek kérelmére – az e célból bemutatott másolatokra is.

A nyilvántartásba tett bejegyzések és az előző §-ban előírt feljegyzések közokiratnak minősülnek.

A nyilvántartás vezetésére vonatkozó szabályokat a 23. cikkben említett, a hivatalvezetőnek szóló szolgálati utasítások határozzák meg.

Az érdekeltek a Hivatalban betekinthetnek a nyilvántartásba, és a Törvényszék által a hivatalvezető javaslatára megállapított hivatali díjszabás szerinti díj megfizetése ellenében másolatokat és kivonatokat kaphatnak.

A felek a hivatali díjszabás szerinti díj megfizetése ellenében az eljárási iratok másolatait, valamint az ítéletek és végzések hiteles másolatait is megkaphatják.

Az Európai Unió Hivatalos Lapjában közleményt tesznek közzé, amely tartalmazza a keresetlevél nyilvántartásba való bejegyzésének napját, a felek nevét és lakóhelyét vagy székhelyét, a jogvita tárgyát, a felperes kérelmeit, valamint a felhozott jogalapok és főbb érvek megjelölését.

Ha a Tanács vagy az Európai Bizottság nem vesz részt félként az ügyben, a Törvényszék a keresetlevélről és az ellenkérelemről – ezek mellékleteinek kivételével – másolatot küld részükre, hogy lehetővé tegye számukra annak megállapítását, hogy az EUMSZ 277. cikk alapján nem valamely jogi aktusuk alkalmazhatatlanságára hivatkoznak-e. A keresetlevél és az ellenkérelem másolatát ugyanígy az Európai Parlamentnek is meg kell küldeni, hogy lehetővé tegyék számára annak megállapítását, hogy nem valamely általa és a Tanács által közösen elfogadott jogi aktus alkalmazhatatlanságára hivatkoznak-e az EUMSZ 277. cikk alapján.

25. cikk

A hivatalvezető – az elnök felügyelete alatt – felelős a dokumentumok átvételéért, megküldéséért és őrzéséért, valamint a kézbesítések e szabályzatban előírtak szerinti teljesítéséért.

A hivatalvezető segíti a Törvényszéket, az elnököt és a bírákat valamennyi hivatali feladatuk ellátásában.

26. cikk

A hivatalvezető őrzi a pecséteket. Ő felel az irattárért, és gondozza a Törvényszék kiadványait.

27. cikk

Ha az 5. és 33. cikk másként nem rendelkezik, a hivatalvezető részt vesz a Törvényszék ülésein.

2. szakasz – A Törvényszék egyéb szervezeti egységei

28. cikk

Azokat a tisztviselőket és egyéb alkalmazottakat, akiknek feladata az elnök, a bírák és a hivatalvezető közvetlen segítése, a személyzeti szabályzat rendelkezéseinek megfelelően nevezik ki. Ezek a tisztviselők és alkalmazottak – a Törvényszék elnökének felügyelete alatt – a hivatalvezetőnek tartoznak felelősséggel.

29. cikk

A 28. cikkben említett tisztviselők és egyéb alkalmazottak a hivatalvezető jelenlétében a Bíróság eljárási szabályzata 20. cikkének 2. §-ában előírt esküt tesznek a Törvényszék elnöke előtt.

30. cikk

A hivatalvezető – a Törvényszék elnökének felügyelete alatt – felelős a Törvényszék igazgatásáért, pénzügyeiért és számviteléért; ebben a tevékenységében a Bíróság szervezeti egységei segítik.

4. fejezet

A TÖRVÉNYSZÉK MŰKÖDÉSE

31. cikk

A Törvényszék üléseinek napját és időpontját az elnök tűzi ki.

A Törvényszék úgy is dönthet, hogy egy vagy több ülést a Törvényszék székhelyén kívül tart.

32. cikk

Ha egy bíró távolléte vagy akadályoztatása miatt a bírák páros számban vannak jelen, e szabályzat 6. cikke értelmében a rangsorban leghátul álló bíró a tanácskozáson nem vesz részt, kivéve, ha ő az előadó bíró. Ebben az esetben a rangsorban közvetlenül előtte álló bíró nem vesz részt a tanácskozáson.

Ha a főtanácsnoknak a 17. cikk alapján történő kijelölését követően a teljes ülésben eljáró Törvényszék ülésén a bírák páros számban vannak jelen, a Törvényszék elnöke – a tárgyalás előtt és a Törvényszék által előzetesen megállapított és az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett sorrendi lista alapján – kijelöli azt a bírót, aki nem vesz részt az ügy elbírálásában.

Ha a Törvényszék teljes ülésének összehívását követően megállapítják, hogy nincs jelen az ülés határozatképességéhez szükséges számú bíró, a Törvényszék elnöke a határozatképesség biztosításáig elnapolja az ülést.

Ha a három vagy öt bíróból álló tanácsban nincs jelen a határozatképességhez szükséges három bíró, erről az érintett tanács elnöke tájékoztatja a Törvényszék elnökét, aki a tanács létszámának kiegészítése érdekében másik bírót jelöl ki.

A nagytanács határozatképességéhez kilenc bíró szükséges. Ha a határozatképességhez szükséges kilenc bíró nincs jelen, a Törvényszék elnöke a nagytanács létszámának kiegészítése érdekében másik bírót jelöl ki.

Ha a nagytanácsban vagy az öt bíróból álló tanácsok valamelyikében az egyik bírónak a szóbeli szakasz megnyitását megelőző távolléte vagy akadályoztatása következtében a bírák száma nem éri el a 10. cikk 1. §-ában előírtat, az adott tanács a Törvényszék elnöke által kijelölt bíróval egészül ki a bírák előírt számának helyreállítása érdekében.

Ha a három vagy öt bíróból álló tanácsok valamelyikében az oda beosztott bírák száma több mint három vagy öt, a tanácselnök határozza meg, hogy mely bírák vegyenek részt az ügy elbírálásában.

Ha az az egyesbíró, akinek az ügyet átadták vagy kiosztották, távol van, vagy akadályoztatva van, a Törvényszék elnöke ennek a bírónak a helyettesítésére másik bírót jelöl ki.

33. cikk

A Törvényszék tanácskozásai zártak.

A tanácskozáson kizárólag azok a bírák vehetnek részt, akik a szóbeli szakaszban közreműködtek.

A tanácskozáson részt vevő valamennyi bíró kifejti és indokolja véleményét.

Ha valamelyik bíró azt kéri, szavazásra bocsátás előtt a kérdést az általa választott nyelven megfogalmazzák, és írásban átadják a többi bírónak.

A Törvényszék határozatát a bírák többsége által a végső vitát követően elfogadott álláspont határozza meg. A szavazatokat a 6. cikkben megállapított rangsorral ellentétes sorrendben kell leadni.

A kérdések tárgyával, megfogalmazásával vagy sorrendjével, illetve a szavazás értelmezésével kapcsolatos véleménykülönbségek esetén a Törvényszék határoz.

Amikor a Törvényszék tanácskozása igazgatási kérdéseket érint, a hivatalvezető is jelen van, kivéve, ha a Törvényszék másként határoz.

Amikor a Törvényszék a hivatalvezető jelenléte nélkül ülésezik, szükség esetén megbízza a 6. cikk szerinti rangsorban leghátul álló bírót, hogy készítsen jegyzőkönyvet, amelyet az elnök és ez a bíró ír alá.

34. cikk

Ha a Törvényszék másként nem határoz, a törvénykezési szünetek a következők:

december 18-tól január 10-ig,

a húsvétot megelőző vasárnaptól a húsvétot követő második vasárnapig,

július 15-től szeptember 15-ig.

A törvénykezési szünetek alatt az elnök hatáskörét a Törvényszék székhelyén – a hivatalvezetővel kapcsolatot tartva – az elnök gyakorolja, vagy pedig az a tanácselnök, illetve másik bíró, akit az elnök saját helyettesítésére felkér.

Sürgős esetben az elnök a törvénykezési szünet alatt is összehívhatja a bírákat.

A Törvényszék megtartja a székhelye szerinti hivatalos munkaszüneti napokat.

A Törvényszék indokolt esetben a bírák részére szabadságot engedélyezhet.

5. fejezet

A NYELVHASZNÁLAT SZABÁLYAI

35. cikk

Az eljárás nyelve angol, bolgár, cseh, dán, észt, finn, francia, görög, holland, ír, lengyel, lett, litván, máltai, magyar, német, olasz, portugál, román, spanyol, svéd, szlovák vagy szlovén.

Az eljárás nyelvét a felperes választja meg, a következő rendelkezésekre is figyelemmel:

a)	ha az alperes tagállam, illetve tagállambeli természetes vagy jogi személy, az eljárás nyelve ennek az államnak a hivatalos nyelve; ha ennek az államnak több hivatalos nyelve is van, a felperes választhat közülük;

b)	a felek együttes kérelmére az 1. §-ban említett valamely másik nyelv használata engedélyezhető az eljárás egészére vagy annak egy részére;

c)	a b) pont rendelkezéseitől eltérve – a fél kérelmére, valamint a másik fél és a főtanácsnok meghallgatását követően – az 1. §-ban említettek közül másik nyelv használata engedélyezhető az eljárás egészére vagy annak egy részére; intézmény ilyen kérelmet nem terjeszthet elő.

A fenti kérelmekről az elnök határozhat; az elnök a kérelmet a Törvényszék elé utalhatja, illetve ha a felek hozzájárulása nélkül kíván helyt adni a kérelemnek, köteles azt a Törvényszék elé utalni.

Az eljárás nyelvét kell használni különösen a felek beadványaiban és szóbeli előadásaiban, valamint az azokhoz mellékelt iratokban és dokumentumokban, továbbá a Törvényszék jegyzőkönyveiben és határozataiban.

Minden más nyelven megfogalmazott, benyújtott vagy mellékelt irathoz és dokumentumhoz csatolni kell azoknak az eljárás nyelvén készített fordítását is.

Nagy terjedelmű iratok és dokumentumok esetében azonban a fordítás kivonatokra korlátozódhat. A Törvényszék – hivatalból vagy a fél kérelmére – bármikor részletesebb vagy teljes fordítást követelhet meg.

Az előző rendelkezésektől eltérően a tagállamoknak joguk van saját hivatalos nyelvüket használni, ha a Törvényszék előtt folyamatban lévő eljárásba beavatkoznak. Ezt a rendelkezést mind az írásban előadottakra, mind a szóbeli nyilatkozatokra alkalmazni kell. A hivatalvezető minden esetben gondoskodik arról, hogy ezeket lefordítsák az eljárás nyelvére.

Azok az EGT-megállapodásban részes államok, amelyek nem tagállamok, valamint az EFTA Felügyeleti Hatóság engedélyt kaphatnak arra, hogy az eljárás nyelve helyett az 1. §-ban említett másik nyelvet használjanak, amikor a Törvényszék előtt folyamatban lévő eljárásba beavatkoznak. Ezt a rendelkezést mind az írásban előadottakra, mind a szóbeli nyilatkozatokra alkalmazni kell. A hivatalvezető minden esetben gondoskodik arról, hogy ezeket lefordítsák az eljárás nyelvére.

Ha a tanú vagy szakértő úgy nyilatkozik, hogy nem képes megfelelően kifejezni magát az e cikk 1. §-ában említett nyelvek egyikén, a Törvényszék engedélyezi számára, hogy nyilatkozatait másik nyelven adja elő. A hivatalvezető gondoskodik az eljárás nyelvére történő fordításról.

Az elnök a tárgyalás vezetése során, az előadó bíró mind az előzetes jelentésében, mind a tárgyalásra készített jelentésében, a bírák és a főtanácsnok a kérdések feltevésekor, valamint a főtanácsnok az indítványában használhat az eljárás nyelvétől eltérő, az e cikk 1. §-ában említett valamely más nyelvet is. A hivatalvezető gondoskodik az eljárás nyelvére történő fordításról.

36. cikk

A hivatalvezető – bármely bíró, a főtanácsnok vagy a fél kérelmére – intézkedik az iránt, hogy a Törvényszék előtti eljárás során elhangzottakat vagy írásban rögzítetteket lefordítsák a 35. cikk 1. §-ában említett nyelvek közül az általuk választott nyelvre.

A Törvényszék kiadványai a Tanács 1. rendeletének 1. cikkében említett nyelveken jelennek meg.

37. cikk

Az eljárás nyelvén vagy – adott esetben – a 35. cikk alapján engedélyezett más nyelven megfogalmazott szövegek hitelesek.

6. fejezet

A MEGHATALMAZOTTAK, TANÁCSADÓK ÉS ÜGYVÉDEK JOGAI ÉS KÖTELEZETTSÉGEI

38. cikk

Azok a meghatalmazottak, tanácsadók és ügyvédek, akik a Törvényszék vagy a Törvényszék által jogsegély nyújtása iránt megkeresett igazságügyi hatóság előtt jelennek meg, az általuk az üggyel vagy a felekkel kapcsolatban, szóban vagy írásban tett nyilatkozatok miatt nem vonhatók felelősségre (mentesség).

A meghatalmazottak, tanácsadók és ügyvédek ezen kívül a következő kiváltságokban és kedvezményekben részesülnek:

a)

az eljárással kapcsolatos valamennyi irat és dokumentum mentes mind az átvizsgálás, mind a lefoglalás alól; vita esetén azokat a vámhatóság vagy a rendőrség pecséttel láthatja el, majd a Törvényszékhez késedelem nélkül megküldi annak érdekében, hogy azokat a hivatalvezető és az érdekelt jelenlétében megvizsgálhassák;

b)	a meghatalmazottak, tanácsadók és ügyvédek jogosultak arra, hogy a feladataik ellátásához szükséges külföldi fizetőeszközöket számukra kiutalják;

c)	a meghatalmazottak, tanácsadók és ügyvédek a feladatuk ellátásához szükséges mértékben szabadon utazhatnak.

39. cikk

Az előző cikkben meghatározott kiváltságok, mentességek és kedvezmények igénybevételéhez az ezekre jogosult személyek előzetesen igazolják jogosultságukat:

a)	a meghatalmazottak olyan hivatalos dokumentumot mutatnak fel, amelyet meghatalmazójuk állított ki, aki ennek másolati példányát haladéktalanul megküldi a hivatalvezetőnek;

b)	a tanácsadók és ügyvédek a hivatalvezető által aláírt igazolást mutatnak fel; ennek érvényessége meghatározott időtartamra korlátozódik, amely az eljárás időtartamától függően meghosszabbítható vagy lerövidíthető.

40. cikk

A 38. cikkben meghatározott kiváltságokat, mentességeket és kedvezményeket kizárólag az eljárás megfelelő lefolytatása érdekében biztosítják.

A Törvényszék megvonhatja a mentességet, ha úgy ítéli meg, hogy ez nem akadályozza az eljárás megfelelő lefolytatását.

41. cikk

Ha a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy a tanácsadónak vagy ügyvédnek a Törvényszékkel, az elnökkel, valamelyik bíróval vagy a hivatalvezetővel szemben tanúsított magatartása sérti a Törvényszék tekintélyét vagy a gondos igazságszolgáltatás követelményeit, illetve ha ez a tanácsadó vagy ügyvéd a feladatai ellátásának céljára biztosított jogaival visszaél, erről értesíti az érintettet. A Törvényszék tájékozathatja erről az érintett tekintetében illetékes hatóságokat; az érintettnek megküldik az e hatóságoknak címzett levél másolatát.

Ugyanezen indokok alapján a Törvényszék az érintett meghallgatását követően végzéssel bármikor kizárhatja az érintettet az eljárásból. Ez a végzés azonnal végrehajtható.

Ha a tanácsadót vagy az ügyvédet kizárják az eljárásból, az eljárást az elnök által meghatározott időtartamra fel kell függeszteni, hogy az érintett fél másik tanácsadót vagy ügyvédet bízhasson meg.

Az e cikk rendelkezései alapján hozott határozatok visszavonhatók.

42. cikk

E fejezet rendelkezései azokra az egyetemi tanárokra is megfelelően alkalmazandók, akik az Alapokmány 19. cikkének megfelelően a Törvényszék előtt eljárhatnak.

II. CÍM

ELJÁRÁS

1. fejezet

ÍRÁSBELI SZAKASZ

43. cikk

A fél meghatalmazottja vagy ügyvédje köteles minden eljárási irat eredeti példányát aláírni.

Az eredeti eljárási iratot – a benne említett összes melléklettel együtt – öt másolati példánnyal a Törvényszék részére, továbbá annyi másolati példánnyal együtt kell benyújtani, ahány fél az eljárásban részt vesz. A másolatokat az azokat benyújtó fél hitelesíti.

Az intézmények ezen kívül a Törvényszék által megállapított határidőn belül benyújtják valamennyi eljárási irat fordítását a Tanács 1. rendeletének 1. cikkében említett többi nyelven is. Az előző § utolsó bekezdése megfelelően alkalmazandó.

Valamennyi eljárási iratot keltezéssel kell ellátni. Az eljárási határidők számításánál kizárólag a Hivatalhoz történt benyújtás napja irányadó.

Valamennyi eljárási irathoz irattartót kell mellékelni, amely tartalmazza a fél által hivatkozott iratokat és dokumentumokat, valamint ezek jegyzékét.

Ha az irat vagy dokumentum terjedelmére való tekintettel abból kizárólag kivonatokat mellékelnek az eljárási irathoz, a Hivatalhoz az egész iratot, illetve dokumentumot vagy annak teljes másolatát be kell nyújtani.

Az 1–5. § rendelkezéseinek sérelme nélkül az eljárási határidők számításának szempontjából az a nap irányadó, amelyen az eljárási irat aláírással ellátott eredeti példányának másolata – a 4. §-ban említett jegyzékkel együtt – faxon vagy a Törvényszéknél rendelkezésre álló más távközlési eszköz útján a Hivatalhoz beérkezik, feltéve hogy az eljárási irat aláírással ellátott eredeti példányát és az 1. § második bekezdésében említett mellékleteket és másolatokat ezt követően legkésőbb tíz napon belül benyújtják a Hivatalhoz. A 102. cikk 2. §-a nem alkalmazható e tíz napos határidőre.

Az 1. § első albekezdésének és a 2–5. §-ok sérelme nélkül a Törvényszék határozatban rögzítheti azokat a feltételeket, amelyek fennállása esetén a Hivatalhoz elektronikus úton eljuttatott eljárási irat eredeti példánynak minősül. Ezt a határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzé kell tenni.

44. cikk

Az Alapokmány 21. cikkében említett keresetlevél tartalmazza a következőket:

a)	a felperes neve és lakóhelye vagy székhelye;

b)	annak a félnek a megjelölése, aki ellen a keresetet benyújtották;

c)	a jogvita tárgya és a felhozott jogalapok rövid ismertetése;

d)	a felperes kérelmei;

e)	szükség esetén a felajánlott bizonyítékok megjelölése.

A keresetlevélben az eljárás céljára kézbesítési címet kell megjelölni a Törvényszék székhelyén. Meg kell jelölni továbbá annak a személynek a nevét, aki felhatalmazást kapott a kézbesítendő iratok átvételére, és ehhez hozzájárult.

Az első bekezdésben említett kézbesítési cím mellett vagy helyett a keresetlevélben jelezni lehet, hogy az ügyvéd vagy meghatalmazott hozzájárul ahhoz, hogy a kézbesítést részére faxon vagy más távközlési eszköz útján teljesítsék.

Ha a keresetlevél nem felel meg az első és második bekezdésben említett követelményeknek, a hiány pótlásáig az érintett félnek szánt valamennyi – az eljárással kapcsolatos – kézbesítést e fél meghatalmazottjának vagy ügyvédjének címzett ajánlott levélként kell teljesíteni. Ebben az esetben a 100. cikk 1. §-ától eltérően az ajánlott levélnek a Törvényszék székhelye szerinti postahivatalnál történő feladásával a kézbesítést szabályszerűen teljesítettnek kell tekinteni.

A felet segítő vagy képviselő ügyvéd köteles igazolást benyújtani a Hivatalhoz arról, hogy jogosult eljárni valamely tagállam bírósága, illetve az EGT-megállapodás valamely más részes államának bírósága előtt.

Ha szükséges, a keresetlevéllel együtt az Alapokmány 21. cikkének második bekezdésében meghatározott iratokat is be kell nyújtani.

A magánjog hatálya alá tartozó jogi személyek által benyújtott keresetlevélhez a következőket kell csatolni:

a)	az említett jogi személyt létesítő vagy szabályozó okirat, illetve a cégjegyzékből vagy az egyesületek nyilvántartásából származó újabb keletű kivonat, illetve a jogi személy jog szerinti létezésének bármely más bizonyítéka;

b)	bizonyíték arról, hogy a jogi személy ügyvédje számára adott meghatalmazás erre felhatalmazott személy által, szabályszerűen lett kiállítva.

Az EUMSZ 272. cikk alapján, az Unió által vagy javára kötött közjogi vagy magánjogi szerződésben foglalt választottbírósági kikötés alapján benyújtott keresetlevélhez csatolni kell az ezt a kikötést tartalmazó szerződés egy példányát.

Ha a keresetlevél nem felel meg az e cikk 3–5. §-ában meghatározott követelményeknek, a hivatalvezető a hiánypótlásra vagy a fent említett iratok benyújtására ésszerű határidőt állapít meg a felperes számára. Ha a felperes az előírt határidőn belül elmulasztja a hiánypótlást vagy a szükséges iratok benyújtását, a Törvényszék határoz arról, hogy e követelmények be nem tartása miatt a keresetlevél alaki okból elfogadhatatlan-e.

45. cikk

A keresetlevelet kézbesítik az alperes részére. Az előző cikk 6. §-ában említett esetben a kézbesítést haladéktalanul teljesíteni kell, amint a hiánypótlás megtörtént, illetve amint a Törvényszék megállapította, hogy a keresetlevél – az előző cikkben említett formai követelmények figyelmen kívül hagyása ellenére – elfogadható.

46. cikk

A keresetlevél kézbesítését követő két hónapon belül az alperes ellenkérelmet terjeszt elő. Ez tartalmazza a következőket:

a)	az alperes neve és lakóhelye vagy székhelye;

b)	a felhozott ténybeli és jogi érvek;

c)	az alperes kérelmei;

d)	a felajánlott bizonyítékok megjelölése.

Az ellenkérelemre a 44. cikk 2–5. §-a megfelelően alkalmazandó.

Az Unió és alkalmazottai közötti jogvitákban az ellenkérelemhez csatolni kell a tisztviselők személyzeti szabályzata 90. cikkének (2) bekezdése szerinti panaszt és a panaszt elutasító határozatot megjelölve azokat az időpontokat, amikor a panaszt benyújtották, és amikor a határozatot közölték.

Az 1. §-ban megállapított határidőt az elnök az alperes indokolással ellátott kérelmére különleges körülmények esetén meghosszabbíthatja.

47. cikk

A keresetlevelet és az ellenkérelmet ki lehet egészíteni a felperes válaszával és az alperes viszonválaszával, kivéve, ha a Törvényszék a főtanácsnok meghallgatását követően úgy határoz, hogy a második beadványváltás szükségtelen, mert az ügy iratanyaga megfelelően teljes ahhoz, hogy lehetővé tegye a felek számára jogalapjaik és érveik részletes kifejtését a szóbeli szakasz során. A Törvényszék azonban engedélyezheti a feleknek az ügy iratanyagának kiegészítését, ha a felperes e határozat közlésétől számított két héten belül erre irányuló, indokolással ellátott kérelmet nyújt be.

Az elnök állapítja meg ezeknek az eljárási iratoknak a benyújtási határidejét.

48. cikk

A válaszban, illetve a viszonválaszban a felek további bizonyítékokat ajánlhatnak fel érveik alátámasztására. A bizonyítékok késedelmes felajánlását indokolni kell.

Az eljárás további részében semmilyen új jogalapot nem lehet felhozni, kivéve, ha az olyan jogi vagy ténybeli helyzetből származik, amely az eljárás során merült fel.

Ha az eljárás során a fél az előző bekezdésben említett új jogalapot hoz fel, az elnök a rendes eljárási határidő lejárta után az előadó bíró jelentése alapján és a főtanácsnok meghallgatását követően a másik fél számára határidőt állapíthat meg a jogalap megválaszolására.

A jogalap elfogadhatóságáról az eljárást befejező ítéletben döntenek.

49. cikk

A Törvényszék a főtanácsnok meghallgatását követően az eljárás bármely szakaszában a 64. és a 65. cikkben említett pervezető intézkedést hozhat, vagy elrendelhet bizonyításfelvételt, illetve elrendelheti bármely bizonyítási cselekmény megismétlését vagy kiegészítését.

50. cikk

Az elnök a felek és a főtanácsnok meghallgatását követően az eljárás bármely szakaszában elrendelheti, hogy az írásbeli vagy a szóbeli szakasz lefolytatása vagy az eljárást befejező ítélet meghozatala céljából két vagy több, azonos tárgyat érintő ügyet a közöttük lévő összefüggés miatt egyesítsenek. Az ügyeket az elnök később újra elkülönítheti. Az elnök ezeket a kérdéseket a Törvényszék elé utalhatja.

Az egyesített ügyek feleinek – ideértve a beavatkozókat is – meghatalmazottai, tanácsadói vagy ügyvédei a Hivatalban betekinthetnek az egyéb érintett ügyek feleinek kézbesített eljárási iratokba. Az elnök ugyanakkor a fél kérelmére – e szabályzat 67. cikke 3. §-ának sérelme nélkül – megtagadhatja a titkos vagy bizalmas iratokba való betekintést.

51. cikk

A 14. cikk 1. §-ában meghatározott esetekben és az eljárás bármely szakaszában az ügyet tárgyaló tanács vagy a Törvényszék elnöke – akár hivatalból, akár a fél kérelmére – javasolhatja a teljes ülésben eljáró Törvényszéknek, hogy az ügyet utalják a teljes ülésben eljáró Törvényszék, a nagytanács vagy eltérő számú bíróból álló tanács elé. A teljes ülésben eljáró Törvényszék a főtanácsnok meghallgatását követően határoz az ügy nagyobb létszámú ítélkező testület elé utalásáról.

Az ügyben legalább öt bíróból álló tanács határoz, ha az Uniónak az eljárásban félként résztvevő tagállama vagy intézménye ezt kéri.

Azt a határozatot, hogy a 14. cikk 2. §-ában meghatározott esetben az ügyet egyesbírónak adják át, a felek meghallgatását követően az a három bíróból álló tanács hozza egyhangúlag, amely előtt az eljárás folyamatban van.

Ha az Uniónak az eljárásban félként résztvevő tagállama vagy intézménye kifogást emel az ellen, hogy az ügyben egyesbíró határozzon, az ügy az előtt a tanács előtt marad, illetve az elé kell utalni, amelyiknek az előadó bíró tagja.

52. cikk

A 49. cikk sérelme nélkül az elnök kitűzi azt a határnapot, amikor az előadó bírónak be kell nyújtania előzetes jelentését a Törvényszéknek, az esettől függően

a)	a viszonválasz előterjesztését követően;

b)	ha választ vagy viszonválaszt nem terjesztettek elő, azt követően, hogy a 47. cikk 2. §-ának megfelelően megállapított határidő lejárt;

c)	azt követően, hogy az érdekelt fél kijelentette, hogy a válasz vagy a viszonválasz előterjesztésének jogáról lemond;

d)	azt követően, hogy a Törvényszék úgy határozott, hogy a 47. cikk 1. §-ának megfelelően nem szükséges a keresetlevelet és az ellenkérelmet válasszal és viszonválasszal kiegészíteni;

e)	azt követően, hogy a Törvényszék úgy határozott, hogy a 76a. cikk 1. §-ának megfelelően gyorsított eljárás keretében kell határozatot hozni.

Az előzetes jelentés javaslatokat tartalmaz arra nézve, hogy szükséges-e pervezető intézkedés vagy bizonyításfelvétel, valamint arra nézve, hogy az ügyet a teljes ülésben eljáró Törvényszék, a nagytanács vagy a Törvényszék eltérő számú bíróból álló tanácsa elé utalják-e.

A Törvényszék a főtanácsnok meghallgatását követően határoz az előadó bíró javaslatairól.

53. cikk

Ha a Törvényszék úgy határoz, hogy pervezető intézkedések meghozatala vagy bizonyításfelvétel nélkül nyitja meg a szóbeli szakaszt, a Törvényszék elnöke tűzi ki a szóbeli szakasz megnyitásának határnapját.

54. cikk

Ha az írásbeli szakasz során – az eljárás szóbeli szakaszában meghozható pervezető intézkedések vagy lefolytatható bizonyításfelvétel sérelme nélkül – pervezető intézkedéseket hoztak, vagy bizonyításfelvételt folytattak le, ezek befejezését követően az elnök tűzi ki a szóbeli szakasz megnyitásának határnapját.

2. fejezet

SZÓBELI SZAKASZ

55. cikk

A Törvényszék az előtte folyamatban lévő ügyeket a bizonyításfelvételek lezárásának sorrendjében bírálja el. Ha a bizonyításfelvételt több ügyben egyszerre zárják le, a sorrend annak alapján kerül meghatározásra, hogy a keresetleveleket mikor jegyezték be a nyilvántartásba.

Az elnök különleges körülmények esetén elrendelheti, hogy valamely ügyet soron kívül bíráljanak el.

Az elnök különleges körülmények esetén hivatalból vagy a fél kérelmére – a felek és a főtanácsnok meghallgatását követően – az ügy elbírálását későbbre halaszthatja.

Ha az ügyben érintett felek együttesen kérik a halasztást, az elnök kérelmüknek helyt adhat.

56. cikk

A tárgyalást az elnök nyitja meg és vezeti; ő gondoskodik a tárgyalás rendjének fenntartásáról.

57. cikk

A nyilvánosság kizárásának elrendelése esetén a tárgyaláson elhangzottak nem tehetők közzé.

58. cikk

Az elnök a tárgyalás során kérdéseket tehet fel a felek meghatalmazottainak, tanácsadóinak vagy ügyvédeinek.

Ugyanez a jogosultság megilleti a többi bírót és a főtanácsnokot is.

59. cikk

A felek kizárólag meghatalmazottjuk, tanácsadójuk vagy ügyvédjük útján járhatnak el a tárgyaláson.

60. cikk

Ha az ügyben főtanácsnok nem került kijelölésre, az érvek előadását követően az elnök a szóbeli szakaszt befejezettnek nyilvánítja.

61. cikk

Ha a főtanácsnok írásban terjeszti elő indítványát, azt a Hivatalhoz nyújtja be, amely azt kézbesíti a feleknek.

A főtanácsnok indítványának ismertetését vagy benyújtását követően az elnök a szóbeli szakaszt befejezettnek nyilvánítja.

62. cikk

A Törvényszék a főtanácsnok meghallgatását követően elrendelheti a szóbeli szakasz újbóli megnyitását.

63. cikk

A hivatalvezető minden tárgyalásról jegyzőkönyvet készít. A jegyzőkönyvet az elnök és a hivatalvezető írja alá. A jegyzőkönyv közokiratnak minősül.

A felek a Hivatalban minden jegyzőkönyvbe betekinthetnek, és azokról saját költségükre másolatokat kaphatnak.

3. fejezet

PERVEZETŐ INTÉZKEDÉSEK ÉS BIZONYÍTÁSFELVÉTEL

1. szakasz – Pervezető intézkedések

64. cikk

A pervezető intézkedések célja annak biztosítása, hogy az ügyek előkészítése, az eljárások lefolytatása és a jogviták rendezése a lehető legjobb feltételek mellett történjék. A pervezető intézkedéseket a főtanácsnok meghallgatását követően a Törvényszék rendeli el.

Az pervezető intézkedések célja különösen:

a)	az írásbeli és a szóbeli szakasz szabályszerű lefolyásának biztosítása és a bizonyításfelvétel megkönnyítése;

b)	azoknak a kérdéseknek a meghatározása, amelyeknél a feleknek ki kell egészíteniük érvelésüket, vagy amelyek bizonyításfelvételt igényelnek;

c)	a felek kérelmei terjedelmének, jogalapjainak és érveinek pontosítása, valamint a közöttük lévő vitás kérdések tisztázása;

d)	a jogvita egyezség útján történő rendezésének előmozdítása.

Pervezető intézkedések különösen a következők:

a)	kérdések feltevése a feleknek;

b)	a felek felhívása, hogy a jogvita bizonyos vonatkozásairól írásban vagy szóban nyilatkozzanak;

c)	tájékoztatás vagy adatok kérése a felektől vagy harmadik személyektől,

d)	az üggyel kapcsolatos dokumentumok vagy egyéb iratok benyújtására történő felhívás;

e)	a felek meghatalmazottjainak, illetve személyesen a feleknek az ülésekre történő idézése.

Pervezető intézkedések meghozatalát vagy módosítását – az eljárás bármely szakaszában – bármely fél indítványozhatja. Ebben az esetben az intézkedések elrendelése előtt a többi felet meg kell hallgatni.

Ha az eljárás körülményei megkövetelik, a hivatalvezető tájékoztatja a feleket a Törvényszék által tervezett intézkedésekről, és lehetőséget biztosít számukra, hogy írásban vagy szóban észrevételeket tegyenek.

Ha a teljes ülésben vagy nagytanácsban eljáró Törvényszék pervezető intézkedéseket rendel el, és ezeket nem maga hajtja végre, ezzel a feladattal vagy azt a tanácsot bízza meg, amelynek az ügyet eredetileg kiosztották, vagy az előadó bírót.

Ha valamelyik tanács pervezető intézkedéseket rendel el, és ezeket nem maga hajtja végre, ezzel a feladattal az előadó bírót bízza meg.

A főtanácsnok részt vesz a pervezető intézkedések végrehajtásában.

2. szakasz – Bizonyításfelvétel

65. cikk

Az Alapokmány 24. és 25. cikkének sérelme nélkül a bizonyítási eszközök a következők:

a)	a felek személyes megjelenése;

b)	tájékoztatás kérése és dokumentumok benyújtása;

c)	tanúvallomás;

d)	szakértői vélemény;

e)	helyszíni szemle.

66. cikk

A Törvényszék a főtanácsnok meghallgatását követően végzéssel határozza meg az általa megfelelőnek tartott bizonyítási eszközöket, és megjelöli a bizonyítandó tényeket. A Törvényszék, mielőtt a 65. cikk c), d) és e) pontjában említett bizonyítási eszközökről határoz, a feleket meghallgatja.

A végzést kézbesítik a felek részére.

Ellenbizonyítás és a felajánlott bizonyítékok kiegészítése megengedett.

67. cikk

Ha a teljes ülésben vagy nagytanácsban eljáró Törvényszék bizonyításfelvételt rendel el, és azt nem maga folytatja le, ezzel a feladattal vagy azt a tanácsot bízza meg, amelynek az ügyet eredetileg kiosztották, vagy az előadó bírót.

Ha valamelyik tanács bizonyításfelvételt rendel el, és azt nem maga folytatja le, akkor azzal az előadó bírót bízza meg.

A bizonyításfelvételben a főtanácsnok is részt vesz.

A felek a bizonyításfelvételnél jelen lehetnek.

A 116. cikk 2. és 6. §-ára is figyelemmel a Törvényszék kizárólag azokat az iratokat és dokumentumokat veszi figyelembe, amelyeket a felek meghatalmazottjai és ügyvédjei megismerhettek, és azokról nyilatkozhattak.

Ha a Törvényszéknek meg kell vizsgálnia, hogy olyan iratot, amely a határozathozatal során jelentőséggel bírhat, egy vagy több féllel szemben bizalmasan kell-e kezelni, ezt az iratot e vizsgálat alatt nem küldik meg a feleknek.

Ha egy iratba való betekintés megtagadásának jogszerűségére vonatkozó kereset kapcsán olyan iratot nyújtanak be a Törvényszéknek, amelybe az egyik intézmény megtagadta a betekintést, akkor ezt az iratot nem küldik meg a többi félnek.

3. szakasz – A tanú és a szakértő idézése és kihallgatása, illetve meghallgatása

68. cikk

A Törvényszék hivatalból vagy a felek indítványára a felek és a főtanácsnok meghallgatását követően bizonyos tények tekintetében tanúbizonyítás lefolytatását rendelheti el. A végzésnek meg kell jelölnie a bizonyítandó tényeket.

A Törvényszék a tanút hivatalból vagy a felek indítványára, illetve a főtanácsnok javaslatára idézi meg.

A fél által előterjesztett, tanúkihallgatásra irányuló indítványnak pontosan meg kell jelölnie, hogy mely tényekre vonatkozóan és milyen okokból szükséges a tanút kihallgatni.

A tanút, akinek kihallgatása szükséges, végzéssel idézik, amely tartalmazza a következőket:

a)	a tanú vezetékneve, utóneve(i), foglalkozása és lakcíme;

b)	azoknak a tényeknek a megjelölése, amelyekkel kapcsolatban a tanút ki fogják hallgatni;

c)	szükség esetén utalás azokra a rendelkezésekre, amelyeket a Törvényszék a tanúnál felmerülő költségek megtérítéséről hozott, továbbá a meg nem jelenő tanúval szemben kiszabható bírságokra való utalás.

Ezt a végzést kézbesítik a felek és a tanú részére.

A Törvényszék az olyan tanú idézését, akinek kihallgatását a fél indítványozta, a kihallgatás várható költségeit fedező összegnek a Törvényszék pénztáránál történő letétbe helyezésétől teheti függővé; ezt az összeget a Törvényszék állapítja meg.

A Törvényszék pénztára megelőlegezi a hivatalból idézett tanú kihallgatásához szükséges pénzösszeget.

A tanút – személyazonosságának megállapítását követően – az elnök tájékoztatja arról, hogy tanúvallomását az e cikk 5. §-a és a 71. cikk rendelkezéseinek megfelelően meg kell erősítenie.

A tanút a Törvényszék hallgatja ki; erről a feleket – megjelenésük érdekében – előzetesen értesítik. A tanúvallomást követően az elnök – a felek indítványára vagy hivatalból – kérdéseket tehet fel a tanúnak.

Ugyanez a jogosultság megilleti a többi bírót és a főtanácsnokot is.

Az elnök engedélyével a felek képviselői is tehetnek fel kérdéseket a tanúnak.

A 71. cikk rendelkezéseire is figyelemmel, tanúvallomását követően a tanú a következő esküt teszi:

A Törvényszék a felek meghallgatását követően felmentheti a tanút az eskütétel alól.

A hivatalvezető a tanúvallomásról jegyzőkönyvet vesz fel.

A jegyzőkönyvet az elnök vagy a tanú kihallgatásával megbízott előadó bíró és a hivatalvezető írja alá. Ezeket az aláírásokat megelőzően biztosítani kell azt, hogy a tanú ellenőrizhesse a jegyzőkönyv tartalmát, és azt aláírja.

A jegyzőkönyv közokiratnak minősül.

69. cikk

A szabályszerűen megidézett tanú köteles az idézésnek eleget tenni, és a tárgyaláson megjelenni.

Ha a szabályszerűen megidézett tanú nem jelenik meg a Törvényszék előtt, a Törvényszék 5 000 euróig terjedő pénzbírságot szabhat ki vele szemben, és – a tanú költségére – újabb idézését rendelheti el.

Ugyanilyen pénzbírságot lehet kiszabni azzal a tanúval szemben, aki a tanúvallomást vagy az eskütételt, illetve – adott esetben – az esküvel egyenértékű ünnepélyes nyilatkozat megtételét alapos ok nélkül megtagadja.

Ha a tanú elfogadható kimentéssel él a Törvényszék előtt, mentesíthető a vele szemben kiszabott pénzbírság megfizetése alól. A kiszabott pénzbírság összegét a tanú kérelmére mérsékelni lehet, ha bizonyítja, hogy az jövedelmével nem áll arányban.

Az e cikk alapján kiszabott büntetéseket és elrendelt egyéb intézkedéseket az EUMSZ 280. és az EUMSZ 299. cikk, illetve az EAK 164. cikk rendelkezéseinek megfelelően kell végrehajtani.

70. cikk

A Törvényszék szakértői vélemény beszerzését rendelheti el. A szakértő kirendeléséről szóló végzésben meghatározzák a szakértő feladatát és a szakvélemény előterjesztésére rendelkezésre álló határidőt.

A szakértő a végzésről és a feladata ellátásához szükséges valamennyi iratról másolatot kap. A szakértő az előadó bíró felügyelete alatt áll, aki a szakértő által végzett vizsgálatok során jelen lehet, és akit a szakértő folyamatosan tájékoztat feladata teljesítésének előrehaladásáról.

A Törvényszék elrendelheti, hogy a felek vagy valamely fél a szakértői vélemény költségeit fedező összeget helyezzen letétbe.

A szakértő kérelmére a Törvényszék tanú kihallgatását rendelheti el; a tanú kihallgatása a 68. cikk rendelkezései szerint történik.

A szakértő kizárólag olyan kérdésekről adhat véleményt, amelyeket kifejezetten elé terjesztettek.

Miután a szakértő előterjesztette szakvéleményét, a Törvényszék elrendelheti meghallgatását, amelyről a feleket – megjelenésük érdekében – értesíti.

Az elnök engedélyével a felek képviselői kérdéseket tehetnek fel a szakértőnek.

A 71. cikk rendelkezéseire is figyelemmel, szakvéleményének előterjesztését követően a szakértő a következő esküt teszi a Törvényszék előtt:

A Törvényszék a felek meghallgatását követően felmentheti a szakértőt az eskütétel alól.

71. cikk

Az elnök felszólít minden olyan személyt, akinek tanúként vagy szakértőként a Törvényszék előtt esküt kell tennie, hogy az igazat mondja, illetve feladatát lelkiismeretesen és pártatlanul lássa el, valamint figyelmezteti őket azokra a büntetőjogi jogkövetkezményekre, amelyeket nemzeti joguk e kötelességük megszegése esetére előír.

A tanú és a szakértő a 68. cikk 5. §-a első bekezdésének vagy a 70. cikk 6. §-a első bekezdésének megfelelően vagy a nemzeti joga által megállapított formában teszi le az esküt.

Ha a tanú vagy szakértő nemzeti joga bírósági eljárásokban lehetővé teszi az eskütétel mellett vagy helyett esküvel egyenértékű nyilatkozat megtételét, a tanú és a szakértő a nemzeti joga által előírt feltételek szerint és formában ilyen nyilatkozatot is tehet.

Ha a nemzeti jog nem rendelkezik sem eskü, sem ilyen nyilatkozat tételéről, az 1. § szerinti eljárás megfelelően alkalmazandó.

72. cikk

A Törvényszék a 71. cikk rendelkezéseire is figyelemmel és a főtanácsnok meghallgatását követően határozhat arról, hogy feljelentést tesz-e annak a tagállamnak – a Bíróság eljárási szabályzatát kiegészítő szabályzat III. mellékletében említett – illetékes hatóságánál, amelynek bíróságai büntetőjogi joghatósággal rendelkeznek a Törvényszék előtt tanúként vagy szakértőként eljárt, hamis tanúvallomást tevő vagy hamis szakértői véleményt adó személy ügyében.

A Törvényszék határozatának megküldéséről a hivatalvezető gondoskodik. A határozat ismerteti a feljelentés alapjául szolgáló tényeket és körülményeket.

73. cikk

Ha a fél kifogást emel a tanúval vagy a szakértővel szemben annak alkalmatlansága, méltatlansága vagy egyéb ok alapján, vagy ha a tanú, illetve a szakértő megtagadja a vallomástételt, illetve a szakértői vélemény adását, az eskütételt vagy az esküvel egyenértékű ünnepélyes nyilatkozat megtételét, az ügyben a Törvényszék határoz.

A tanúval vagy szakértővel szemben a tanút idéző vagy a szakértőt kirendelő végzés kézbesítését követő két héten belül lehet kifogást emelni; a kifogást tartalmazó iratnak meg kell jelölnie a kifogás okait és a felajánlott bizonyítékokat.

74. cikk

A tanú és a szakértő jogosult útiköltsége és tartózkodási költsége megtérítésére. A Törvényszék pénztára ezeket megelőlegezheti számára.

A tanú jogosult jövedelemkiesése megtérítésére, a szakértő pedig munkája díjazására. A költségtérítést vagy a díjat a Törvényszék pénztára azt követően fizeti ki a tanú és szakértő részére, hogy az kötelességének, illetve feladatának eleget tett.

75. cikk

A Törvényszék – a fél kérelmére vagy hivatalból – jogsegély iránti megkeresést terjeszthet elő tanú kihallgatása vagy szakértő meghallgatása céljából.

A jogsegély iránti megkeresést végzéssel kell előterjeszteni, amely tartalmazza a tanú vagy szakértő vezetéknevét, utóneveit, foglalkozását és lakóhelyét vagy székhelyét, megjelöli azokat a tényeket, amelyekről a tanút vagy szakértőt meg kell hallgatni, megnevezi a feleket, azok meghatalmazottait, ügyvédeit vagy tanácsadóit, valamint feltünteti azok kézbesítési címeit, és röviden ismerteti a jogvita tárgyát.

A hivatalvezető a végzést kézbesíti a feleknek.

A hivatalvezető megküldi a végzést azon tagállam – a Bíróság eljárási szabályzatát kiegészítő szabályzat I. mellékletében említett – illetékes hatósága részére is, amelynek területén a tanút vagy szakértőt meg kell hallgatni. Adott esetben a végzéshez a címzett tagállam hivatalos nyelvére vagy nyelveire való fordítását kell csatolni.

Az első bekezdésben említett hatóság megküldi a végzést a nemzeti jog szerint illetékes igazságügyi hatóságnak.

Az illetékes igazságügyi hatóság nemzeti joga szerint hajtja végre a jogsegély iránti megkeresést. A végrehajtást követően az illetékes igazságügyi hatóság az első bekezdésben említett hatóság részére megküldi a jogsegély iránti megkeresésről szóló végzést, a végrehajtás során keletkezett iratokat és a költségek jegyzékét. Ezeket a dokumentumokat a hivatalvezetőnek küldik meg.

A hivatalvezető gondoskodik az iratoknak az eljárás nyelvére történő lefordításáról.

A jogsegély iránti megkereséssel kapcsolatban felmerült költségeket a Törvényszék viseli, ám – adott esetben – ezeket a felekre terhelheti.

76. cikk

A hivatalvezető minden tárgyalásról jegyzőkönyvet készít. E jegyzőkönyvet az elnök és a hivatalvezető írja alá. A jegyzőkönyv közokiratnak minősül.

A felek a Hivatalnál minden jegyzőkönyvbe és szakértői véleménybe betekinthetnek, és azokról saját költségükre másolatokat kaphatnak.

3a. fejezet

GYORSÍTOTT ELJÁRÁS

76a. cikk

A felperes vagy az alperes kérelmére a Törvényszék – tekintettel az ügy rendkívüli sürgősségére és körülményeire – a másik fél valamint a főtanácsnok meghallgatását követően úgy dönthet, hogy gyorsított eljárásban határoz.

A gyorsított eljárásban történő határozathozatal iránti kérelmet a keresetlevél, illetve az ellenkérelem előterjesztésével egy időben, külön iratban kell benyújtani. E kérelemben jelezni lehet, hogy egyes jogalapok, érvek, illetve a keresetlevél vagy az ellenkérelem egyes részei csak akkor kerülnek ismertetésre, ha nem kerül sor gyorsított eljárásra; ilyenkor a kérelemhez csatolni kell a keresetlevél rövidített változatát, valamint a mellékletek jegyzékét, amelyeket kizárólag abban az esetben kell figyelembe venni, ha gyorsított eljárásra sor kerül.

Az 55. cikktől eltérve soronkívüliséget kell biztosítani azoknak az ügyeknek, amelyekről a Törvényszék gyorsított eljárásban határoz.

A 46. cikk 1. §-ától eltérve, ha a kérelmező fél az 1. §-nak megfelelően gyorsított eljárásban történő határozathozatal iránti kérelmet terjesztett elő, az ellenkérelem előterjesztésének határideje egy hónap. Ha a Törvényszék nem ad helyt e kérelemnek, az alperes az ellenkérelem benyújtására vagy – adott esetben – kiegészítésére további egy hónapot kap. E bekezdés szerinti határidőket a 46. cikk 3. §-a alapján lehet meghosszabbítani.

A gyorsított eljárás során a 47. cikk 1. §-ában és a 116. cikk 4. és 5. §-ában említett beadványok kizárólag abban az esetben nyújthatók be, ha azt a Törvényszék a 64. cikknek megfelelően hozott pervezető intézkedések keretében engedélyezi.

A 48. cikk sérelme nélkül a szóbeli szakasz során a felek kiegészíthetik érveiket, és bizonyítékokat ajánlhatnak fel. A bizonyítékok késedelmes felajánlását indokolni kell.

A Törvényszék gyorsított eljárást elrendelő határozata feltételeket szabhat a felek beadványainak terjedelmére és előterjesztésére, az eljárás későbbi lefolytatására vagy a Törvényszék által elbírálandó jogalapokra és érvekre vonatkozóan.

Ha a fél e feltételek valamelyikét nem teljesíti, a gyorsított eljárásban történő határozathozatalt elrendelő határozatot vissza lehet vonni. Az eljárás ez esetben a szokásos eljárás szabályai szerint folyik.

4. fejezet

A TÖRVÉNYSZÉK ELJÁRÁSÁNAK FELFÜGGESZTÉSE, ILLETVE HATÁSKÖRÉNEK ÁTENGEDÉSE

77. cikk

A 123. cikk 4. §-ának, a 128. cikknek és a 129. cikk 4. §-ának sérelme nélkül az eljárást fel lehet függeszteni:

a)	az Alapokmány 54. cikkének harmadik bekezdésében meghatározott esetekben;

b)	ha a Bírósághoz a Törvényszék olyan határozata ellen fellebbeztek, amely az érdemi kérdésekről csak részben rendelkezett, vagy amely a hatáskör hiányára vagy a kérelem elfogadhatatlanságára alapozott kifogásra vonatkozó közbenső kérdésről rendelkezett, vagy amely beavatkozási kérelmet utasított el;

c)	a felek együttes kérelmére;

d)	egyéb különleges esetekben, ha a gondos igazságszolgáltatás megköveteli.

78. cikk

Az eljárás felfüggesztéséről az elnök a felek és a főtanácsnok meghallgatását követően végzéssel határoz; az elnök a kérdést a Törvényszék elé utalhatja. Az eljárás folytatását elrendelő határozatot ugyanilyen eljárással hozzák meg. Az e cikkben említett végzéseket a felek részére kézbesítik.

79. cikk

Az eljárás felfüggesztése az azt elrendelő végzésben megjelölt naptól, ennek hiányában pedig a végzés meghozatalának napjától hatályos.

A felfüggesztés tartama alatt – a 115. cikk 1. §-ában meghatározott beavatkozási kérelem határidejének kivételével – a felek tekintetében az eljárási határidők nem járnak le.

Ha a felfüggesztő végzés nem határozza meg a felfüggesztés tartamát, a felfüggesztés az eljárás folytatását elrendelő végzésben megjelölt napon, ennek hiányában pedig az eljárás folytatását elrendelő végzés meghozatalának napján ér véget.

Az eljárás folytatásának napjától az eljárási határidők újra kezdődnek.

80. cikk

A Törvényszék az Alapokmány 54. cikkének harmadik bekezdése szerinti határozatokat, amelyekkel az ügy tekintetében hatáskörét a Bíróságnak engedi át, végzéssel hozza meg, amelyet a feleknek kézbesítenek.

5. fejezet

ÍTÉLETEK

81. cikk

Az ítélet tartalmazza a következőket:

annak feltüntetése, hogy azt a Törvényszék hozta,

az ítélet kihirdetésének napja,

a határozathozatalban részt vevő elnök és bírák neve,

a főtanácsnok neve, ha kijelölésére sor került,

a hivatalvezető neve,

a felek megnevezése,

a felek meghatalmazottainak, tanácsadóinak és ügyvédeinek neve,

a felek kérelmei,

szükség esetén annak megállapítása, hogy a főtanácsnok az indítványát ismertette,

a tényállás rövid ismertetése,

az indokolás,

az ítélet rendelkező része, amely magában foglalja a költségekről való döntést is.

82. cikk

Az ítéletet nyilvános ülésen hirdetik ki, amelyről a feleket – megjelenésük érdekében – értesítik.

Az ítélet eredeti példányát – amelyet az elnök, a tanácskozáson részt vett bírák és a hivatalvezető írnak alá – lepecsételik, és a Hivatalban helyezik el; a feleknek az ítélet hiteles másolati példányát kézbesítik.

A hivatalvezető az ítélet kihirdetésének napját feljegyzi az ítélet eredeti példányára.

83. cikk

Az ítélet – az Alapokmány 60. cikke második bekezdésének rendelkezéseire is figyelemmel – kihirdetésének napjától rendelkezik kötelező erővel.

84. cikk

Az ítéletek értelmezésére vonatkozó rendelkezések sérelme nélkül a Törvényszék – hivatalból vagy a félnek az ítélet kihirdetésétől számított két héten belül előterjesztett kérelmére – kijavíthatja az elírásokat, számítási hibákat és a nyilvánvaló pontatlanságokat.

A felek, akiket a hivatalvezető megfelelő módon értesít, az elnök által megállapított határidőn belül írásbeli észrevételeket terjeszthetnek elő.

A Törvényszék zárt ülésen határoz.

A kijavító végzés eredeti példányát a kijavított ítélet eredeti példányához mellékelik. Erről a végzésről a kijavított ítélet eredeti példányára széljegyzetet kell vezetni.

85. cikk

Ha a Törvényszék a költségekről nem határozott, az érdekelt fél az ítélet kézbesítését követő egy hónapon belül kérheti a Törvényszéktől az ítélet kiegészítését.

A kérelmet kézbesítik a másik fél részére, aki az elnök által megállapított határidőn belül terjesztheti elő írásbeli észrevételeit.

Ezeknek az észrevételeknek az előterjesztése után a Törvényszék – a főtanácsnok meghallgatását követően – egyidejűleg határoz a kérelem elfogadhatóságáról és megalapozottságáról.

86. cikk

A Törvényszék határozatai tárának kiadásáról a hivatalvezető gondoskodik.

6. fejezet

KÖLTSÉGEK

87. cikk

A költségekről az eljárást befejező ítéletben vagy végzésben kell határozni.

A Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

Több pervesztes fél esetén a Törvényszék határoz a költségek megosztásáról.

Részleges pernyertesség, illetve kivételes okból a Törvényszék elrendelheti a költségeknek a felek közötti megosztását vagy azt, hogy a felek mindegyike maga viselje saját költségeit.

A Törvényszék a pernyertes felet is kötelezheti az olyan költségek megfizetésére, amelyeket megítélése szerint ez a fél szükségtelenül vagy rosszhiszeműen okozott a másik félnek.

Az eljárásba beavatkozó tagállamok és intézmények maguk viselik saját költségeiket.

Azok az EGT-megállapodásban részes államok, amelyek nem tagállamok, valamint az EFTA Felügyeleti Hatóság az eljárásba való beavatkozásuk esetén szintén maguk viselik saját költségeiket.

A Törvényszék elrendelheti, hogy az előző bekezdésben nem említett beavatkozók maguk viseljék saját költségeiket.

A Törvényszék a keresetétől vagy a kérelmétől elálló felet kötelezi a költségek viselésére, ha a másik fél ezt az elállásra vonatkozó észrevételeiben kéri. A keresetétől vagy a kérelmétől elálló fél kérelmére azonban a Törvényszék a másik felet kötelezi a költségek viselésére, ha ez a másik fél magatartása alapján indokoltnak látszik.

Ha a felek a költségekről megállapodtak, a Törvényszék e megállapodás szerint határoz.

A költségviselésre irányuló kérelmek hiányában a felek maguk viselik saját költségeiket.

Ha az eljárás okafogyottá válik, a költségekről a Törvényszék szabad mérlegelése szerint határoz.

88. cikk

A 87. cikk 3. §-a második bekezdésének sérelme nélkül az Unió és alkalmazottai közötti jogvitákban az intézmények maguk viselik saját költségeiket.

89. cikk

Azokat a költségeket, amelyek a félnél a végrehajtás céljából merültek fel, a másik fél téríti meg a végrehajtás helye szerinti állam hatályos díjszabása szerint.

90. cikk

A Törvényszék előtti eljárás ingyenes, a következő rendelkezésekre is figyelemmel:

a)	a Törvényszék kötelezheti a Törvényszéknek elkerülhető költségeket okozó felet azok megtérítésére;

b)	azoknak a másolási vagy fordítási munkáknak a költségét, amelyeket a fél kérelmére végeztek, és amelyek a hivatalvezető megítélése szerint a szokásos mértéket meghaladják, a fél a 24. cikk 5. §-ában említett díjszabás szerint köteles megtéríteni.

91. cikk

Az előző cikk rendelkezéseinek sérelme nélkül a következőket kell megtérítendő költségeknek tekinteni:

a)	a tanúnak és a szakértőnek a 74. cikk értelmében fizetendő összegek;

b)	a feleknél az eljárással kapcsolatban szükségszerűen felmerült költségek, különösen az utazási és tartózkodási költségek, valamint a meghatalmazottak, tanácsadók vagy ügyvédek díjazása.

92. cikk

A megtérítendő költségek vitatása esetén a Törvényszék – az érintett fél kérelmére, az ellenérdekű fél észrevételeinek meghallgatását követően – végzéssel határoz, amely ellen fellebbezésnek helye nincs.

A felek végrehajtás céljából a végzés hiteles másolatát igényelhetik.

93. cikk

A Törvényszék pénztára és adósai a fizetési kötelezettségeiket euróban teljesítik.

Ha a megtérítendő költségek nem euróban keletkeztek, vagy ha a kifizetésre okot adó cselekmények olyan országban történtek, amelynek nem az euró a pénzneme, a valutákat az Európai Központi Bank által meghatározott, a kifizetés napján érvényes hivatalos árfolyamon kell átváltani.

7. fejezet

KÖLTSÉGMENTESSÉG

94. cikk

Az igazságszolgáltatáshoz való hatékony hozzáférés céljából a Törvényszék előtti eljárásokban az alábbi szabályok szerint lehet biztosítani a költségmentességet.

A költségmentesség teljes egészében vagy részben fedezi a jogsegély és a Törvényszék előtti képviselet költségeit. E költségek a Törvényszék pénztárát terhelik.

Az a természetes személy, aki gazdasági helyzeténél fogva teljes egészében vagy részben képtelen az 1. § szerinti költségek viselésére, költségmentességben részesülhet.

A gazdasági helyzetet olyan objektív tényezők fényében értékelik, mint például a jövedelem, a tőke vagy a családi állapot.

Költségmentességnek nincs helye nyilvánvalóan elfogadhatatlan vagy nyilvánvalóan megalapozatlan kereset esetében.

95. cikk

Költségmentességet a kereset benyújtását megelőzően vagy azt követően is lehet kérni.

A kérelem benyújtásánál nem kötelező az ügyvédi képviselet.

A kérelemhez csatolni kell a kérelmező gazdasági helyzetének értékelését lehetővé tévő minden információt és igazoló iratot, mint például illetékes nemzeti hatóság által kiállított, e gazdasági helyzetet tanúsító okiratot.

Ha a kérelmet a kereset benyújtását megelőzően terjesztik elő, a kérelmezőnek röviden le kell írnia a kereset tárgyát, a tényállást és a keresetet alátámasztó érveket. A kérelemhez csatolni kell az ezeket igazoló iratokat.

A 150. cikknek megfelelően a Törvényszék előírhatja, hogy a költségmentesség iránti kérelem benyújtásához nyomtatvány használata kötelező.

96. cikk

A költségmentesség iránti kérelemről való döntéshozatal előtt a Törvényszék felkéri a másik felet írásbeli észrevételeinek előterjesztésére – kivéve, ha az előterjesztett tények alapján megállapítható, hogy a 94. cikk 2. §-a szerinti feltételek nem teljesülnek, vagy hogy a 3. § szerinti feltételek teljesülnek.

A költségmentesség iránti kérelemről az elnök végzéssel határoz. Az elnök a kérdést a Törvényszék elé utalhatja.

A költségmentességet megtagadó végzést indokolni kell.

A költségmentességet biztosító végzésben az érdekelt képviseletének ellátására ügyvédet jelölnek ki.

Ha maga az érdekelt nem javasolt ügyvédet, vagy ha választása nem fogadható el, a hivatalvezető a költségmentességet biztosító végzést és a kérelem másolati példányát megküldi az érintett állam – a Bíróság eljárási szabályzata kiegészítő szabályzatának II. melléklete szerinti – hatáskörrel rendelkező illetékes hatóságának. A kérelmező képviseletével megbízott ügyvédet e hatóság által megküldött javaslatok figyelembevételével jelölik ki.

A költségmentességet biztosító végzés meghatározhatja az érdekelt képviseletét ellátó ügyvédnek biztosítandó összeget vagy azt a felső összeghatárt, amelyet az ügyvéd költségei és tiszteletdíja elvileg nem haladhat meg. Emellett – az érdekelt gazdasági helyzetét figyelembe véve – előírhatja azt, hogy az érdekelt is járuljon hozzá a 94. cikk 1. §-a szerinti költségekhez.

A költségmentesség iránti kérelem benyújtása felfüggeszti a keresetindítás határidejét a kérelemről hozott végzés vagy – a 3. § második bekezdése szerinti esetekben – a kérelmező képviseletével megbízott ügyvédet kijelölő végzés közléséig.

Ha az eljárás során a költségmentesség engedélyezése alapjául szolgáló körülmények megváltoznak, az elnök hivatalból vagy kérelemre – az érdekelt meghallgatását követően – visszavonhatja a költségmentességet. Az elnök a kérdést a Törvényszék elé utalhatja.

A költségmentességet visszavonó végzést indokolni kell.

E cikk alapján hozott végzések ellen fellebbezésnek nincs helye.

97. cikk

A költségmentesség engedélyezése esetén az elnök – az érdekelt ügyvédjének kérelmére – az ügyvéd számára előleget utaltathat.

Ha az eljárást befejező határozat értelmében a költségmentesség kedvezményezettje viseli a saját költségeit, az elnök fellebbezéssel meg nem támadható, indokolt végzéssel meghatározza az ügyvéd költségeinek és tiszteletdíjának összegét, amely a Törvényszék pénztárát terheli. Az elnök a kérdést a Törvényszék elé utalhatja.

Ha az eljárást befejező határozatban a Törvényszék egy másik felet kötelezett a költségmentesség kedvezményezettje költségeinek viselésére, e másik fél téríti meg a Törvényszék pénztárának a költségmentesség címén megelőlegezett összegeket.

Kifogásolás esetén, illetve ha a fél az összegek megtérítése iránti hivatalvezetői kérelemnek nem tesz eleget, az elnök fellebbezéssel meg nem támadható, indokolt végzéssel határoz. Az elnök a kérdést a Törvényszék elé utalhatja.

A költségmentesség kedvezményezettjének pervesztessége esetén a Törvényszék, ha az a méltányosság alapján indokolt, az eljárást befejező határozatban a költségekről szólva elrendelheti, hogy a másik vagy a többi fél viselje saját költségeit, vagy hogy ezeket a költségeket a Törvényszék pénztára – költségmentesség címén – teljes egészében vagy részben vállalja át.

8. fejezet

EGYEZSÉG ÉS ELÁLLÁS

98. cikk

Ha a felek a Törvényszék határozatának meghozatala előtt egyezségre jutnak a jogvita megoldását illetően, és közlik a Törvényszékkel, hogy igényeik érvényesítéséről lemondanak, az elnök elrendeli, hogy az ügyet töröljék a nyilvántartásból, és a 87. cikk 5. §-ának megfelelően – adott esetben a felek erre vonatkozó javaslatainak figyelembevételével – határoz a költségekről.

Ez a rendelkezés nem alkalmazható az EUMSZ 263. és az EUMSZ 265. cikkben említett keresetekre.

99. cikk

Ha a felperes írásban tájékoztatja a Törvényszéket, hogy keresetétől eláll, az elnök elrendeli, hogy az ügyet töröljék a nyilvántartásból, és a 87. cikk 5. §-ának megfelelően határoz a költségekről.

9. fejezet

KÉZBESÍTÉS

100. cikk

Az e szabályzat által előírt kézbesítés teljesítéséről a hivatalvezető gondoskodik oly módon, hogy az irat másolatát ajánlott, tértivevényes postai küldeményként juttatja el a címzett választott kézbesítési címére, vagy úgy, hogy az irat másolatát – elismervény ellenében – személyesen adják át.

A hivatalvezető készíti el és hitelesíti a kézbesítendő iratok másolati példányait, kivéve, ha azokat a felek a 43. cikk 1. §-ának megfelelően maguk nyújtják be.

Ha a címzett a 44. cikk 2. §-a második bekezdésének megfelelően hozzájárult ahhoz, hogy a kézbesítést részére faxon vagy más távközlési eszköz útján teljesítsék, minden eljárási irat – ideértve a Törvényszék ítéletét vagy végzését is – másolatát így küldhetik meg részére.

Az Alapokmány 55. cikke alapján az eljárásban félként részt nem vevő tagállamokkal vagy intézményekkel közölt ítéleteket és végzéseket részükre faxon vagy más távközlési eszköz útján küldik meg.

Ha technikai okokból, illetve az irat terjedelme miatt a megküldés ily módon nem lehetséges, akkor az iratot a címzettnek – megadott kézbesítési cím hiányában – az 1. §-ban meghatározott eljárás szerint lakóhelyére vagy székhelyére kézbesítik. A címzettet faxon vagy más távközlési eszköz útján értesítik erről. Az ajánlott levélnek a Törvényszék székhelye szerinti postahivatalnál történő feladását követő tizedik napon a kézbesítést teljesítettnek kell tekinteni, kivéve, ha a tértivevényen más dátum szerepel, vagy ha a címzett a faxon vagy más távközlési eszköz útján történt értesítést követő három héten belül tájékoztatja a hivatalvezetőt, hogy a kézbesítést részére nem teljesítették.

10. fejezet

HATÁRIDŐK

101. cikk

A szerződések, az Alapokmány és az e szabályzat által előírt eljárási határidőket a következő módon kell számítani:

a)	a napokban, hetekben, hónapokban vagy években megállapított határidő azon a napon kezdődik, amikor az esemény bekövetkezett, vagy a cselekményt végrehajtották; az esemény bekövetkezésének vagy a cselekmény végrehajtásának napja a kérdéses határidőbe nem számít bele;

b)

a hetekben, hónapokban vagy években megállapított határidő annak a napnak az elteltével jár le, amelyik az utolsó héten, hónapban vagy évben ugyanazt a megjelölést vagy számot viseli, mint az a nap, amelyen a határidő kezdetére okot adó esemény bekövetkezett, vagy cselekmény végrehajtásra került. Ha a hónapokban vagy években megállapított határidő utolsó hónapjában nem fordul elő a lejáratra meghatározott nap, akkor a határidő ennek a hónapnak az utolsó napján jár le;

c)	ha a határidőt hónapokban és napokban állapították meg, azt először teljes hónapokban, majd napokban számítják;

d)	a határidők magukban foglalják a hivatalos munkaszüneti napokat, vasárnapokat és szombatokat;

e)	a törvénykezési szünetek a határidők folyását nem érintik.

Ha a határidő utolsó napja szombatra, vasárnapra vagy hivatalos munkaszüneti napra esik, a határidő az azt követő első munkanap végén jár le.

A hivatalos munkaszüneti napoknak a Bíróság által összeállított és az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett jegyzékét a Törvényszékre is alkalmazni kell.

102. cikk

Ha intézmény által hozott jogi aktus elleni eljárás kezdeményezésére nyitva álló határidő a jogi aktus kihirdetésével kezdődik, ezt a határidőt a 101. cikk 1. §-ának a) pontja értelmében ennek a jogi aktusnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésétől számított tizennegyedik nap végétől kell számítani.

Az eljárási határidők a távolságra tekintettel tíznapos átalányhatáridővel meghosszabbodnak.

103. cikk

Az e szabályzat alapján megállapított határidőket az hosszabbíthatja meg, aki a határidőt megállapította.

Az elnök a hivatalvezetőre ruházhatja az e szabályzat alapján általa megállapítandó határidők megállapításának, illetve meghosszabbításának jogát.

III. CÍM

KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK

1. fejezet

A VÉGREHAJTÁS FELFÜGGESZTÉSE ÉS EGYÉB IDEIGLENES INTÉZKEDÉSEK

104. cikk

Intézmény által hozott jogi aktus végrehajtásának felfüggesztése iránti kérelem, amelyet az EUMSZ 278. cikk és az EAK 157. cikk alapján terjesztettek elő, csak akkor fogadható el, ha a kérelmező ezt a jogi aktust a Törvényszék előtt megtámadta.

Bármilyen más, az EUMSZ 279. cikkben említett ideiglenes intézkedés iránti kérelem csak akkor fogadható el, ha azt a Törvényszék előtti ügyben részt vevő fél nyújtotta be, és ha az az üggyel kapcsolatos.

Az előző §-ban említett kérelem megjelöli a jogvita tárgyát, a sürgősségre okot adó körülményeket, valamint azokat a ténybeli és jogi alapokat, amelyek valószínűsítik a kért ideiglenes intézkedés szükségességét.

A kérelmet külön beadványban, a 43. és 44. cikk rendelkezéseinek megfelelően kell benyújtani.

105. cikk

A kérelmet kézbesítik a másik fél részére, aki számára a Törvényszék elnöke rövid határidőt állapít meg írásbeli vagy szóbeli észrevételei előterjesztésére.

A Törvényszék elnöke dönt arról, hogy szükséges-e bizonyításfelvételt elrendelni.

A Törvényszék elnöke a másik fél észrevételeinek előterjesztését megelőzően is helyt adhat a kérelemnek. Ezt a határozatot később – akár hivatalból is – módosíthatja vagy visszavonhatja.

106. cikk

A Törvényszék elnökének távolléte vagy akadályoztatása esetén a 10. cikk rendelkezései szerint a Törvényszék által elfogadott határozatnak megfelelően kijelölt bíró helyettesíti őt az ideiglenes intézkedés iránti kérelmek elbírálásában.

107. cikk

A kérelemről indokolt végzéssel kell határozni. A végzést haladéktalanul kézbesítik a feleknek.

A végzés végrehajtása függővé tehető attól, hogy a kérelmező nyújt-e a körülmények figyelembevételével meghatározott összegű és fajtájú biztosítékot.

A végzés meghatározhatja azt a napot, amelytől kezdve az ideiglenes intézkedés hatályát veszti. Ennek hiányában az intézkedés az eljárást befejező ítélet kihirdetésével veszti hatályát.

A végzés csupán ideiglenes jellegű, és semmilyen tekintetben nem dönti el előre a Törvényszéknek az ügy érdemében hozandó határozata tartalmát.

108. cikk

A körülmények megváltozása esetén a végzés a fél kérelmére bármikor módosítható vagy visszavonható.

109. cikk

Az ideiglenes intézkedés iránti kérelem elutasítása nem akadályozza meg az azt előterjesztő felet abban, hogy új tények alapján újabb kérelmet terjesszen elő.

110. cikk

E fejezet rendelkezései megfelelően alkalmazandók a Törvényszék határozatai, illetve más intézmények jogi aktusai végrehajtásának felfüggesztése iránt, az EUMSZ 280. és az EUMSZ 299. cikk, illetve az EAK 164. cikk alapján előterjesztett kérelmekre.

A kérelemnek helyt adó végzés adott esetben meghatározza azt a napot, amelytől kezdve az ideiglenes intézkedés hatályát veszti.

2. fejezet

KIFOGÁS ÉS KÖZBENSŐ KÉRDÉS

111. cikk

Ha a Törvényszéknek nyilvánvalóan nincs hatásköre a kereset elbírálására, illetve ha a kereset nyilvánvalóan elfogadhatatlan, vagy jogilag nyilvánvalóan megalapozatlan, a Törvényszék a főtanácsnok meghallgatását követően – az eljárás folytatása nélkül – indokolt végzéssel határozhat az ügyben.

112. cikk

Az ügynek az Alapokmány 54. cikkének második bekezdése szerinti, a Bírósághoz történő áttételéről szóló határozatot a hatáskör nyilvánvaló hiánya esetén – az eljárás folytatása nélkül – indokolt végzéssel kell meghozni.

113. cikk

A Törvényszék hivatalból a felek meghallgatását követően bármikor határozhat arról, hogy a kereset eljárásgátló okok fennállása miatt nem elfogadhatatlan-e, illetve megállapíthatja, hogy a kereset okafogyottá vált, és már nincs szükség határozathozatalra; ezt a határozatát a 114. cikk 3. és 4. §-ának megfelelően hozza meg.

114. cikk

A fél külön beadványban kérheti, hogy a Törvényszék az ügy érdemét nem érintve döntsön az elfogadhatatlanság, a hatáskör hiánya vagy egyéb közbenső kérdés tárgyában.

A beadványnak tartalmaznia kell a felhozott ténybeli és jogi alapokat, a kérelmeket és – mellékletként – az ezek alátámasztására szolgáló iratokat.

Közvetlenül a kérelmet tartalmazó beadvány benyújtását követően az elnök határidőt állapít meg, amelyen belül a másik fél írásban előterjesztheti kérelmeit, valamint ténybeli és jogi érveit.

Ha a Törvényszék másként nem határoz, az eljárás a továbbiakban szóbeli.

A Törvényszék – a főtanácsnok meghallgatását követően – érdemben dönt a kérelemről, vagy úgy határoz, hogy arról az eljárást befejező határozatban dönt. Az ügyet köteles áttenni a Bírósághoz, ha az annak hatáskörébe tartozik.

Ha a Törvényszék a kérelmet elutasítja, vagy arról az eljárást befejező határozatban dönt, az elnök az eljárás folytatására új határidőket állapít meg.

3. fejezet

BEAVATKOZÁS

115. cikk

A beavatkozási kérelmet a 24. cikk 6. §-ában említett közlemény közzétételétől számított hat héten belül vagy – a 116. cikk 6. §-ára is figyelemmel – az 53. cikkben előírt, a szóbeli szakasz megnyitásáról szóló határozat meghozatala előtt kell előterjeszteni.

A beavatkozási kérelem tartalmazza a következőket:

a)	az ügy megjelölése;

b)	az eljárás feleinek megjelölése;

c)	a beavatkozó neve és lakóhelye vagy székhelye;

d)	a beavatkozó kézbesítési címe a Törvényszék székhelyén;

e)	azok a kérelmek, amelyek támogatása végett a beavatkozó a beavatkozás megengedését kéri;

f)	azoknak a körülményeknek az ismertetése, amelyek a beavatkozáshoz való jogot megalapozzák, ha a kérelmet az Alapokmány 40. cikkének második vagy harmadik bekezdése alapján terjesztették elő.

A 43. és a 44. cikk megfelelően alkalmazandó.

A beavatkozó képviseletére az Alapokmány 19. cikkének rendelkezései vonatkoznak.

116. cikk

A beavatkozási kérelmet kézbesítik a feleknek.

Mielőtt a kérelemről határozna, az elnök lehetőséget biztosít a feleknek, hogy írásbeli vagy szóbeli észrevételeiket megtegyék.

Az elnök a kérelemről végzéssel határoz, vagy azt a Törvényszék elé utalja. A kérelem elutasítása esetén a végzést indokolni kell.

Ha a 115. cikk 1. §-ában előírt hathetes határidőn belül kérelmezett beavatkozást megengedik, a beavatkozó másolatot kap a felek részére kézbesített valamennyi eljárási iratról. Az elnök azonban a fél kérelmére a titkos vagy bizalmas iratokat visszatarthatja.

A beavatkozó a jogvitát beavatkozáskori állásában fogadja el.

A 2. §-ban említett esetekben az elnök a beavatkozó számára a beavatkozási beadvány benyújtására határidőt állapít meg.

A beavatkozási beadvány tartalmazza a következőket:

a)	a beavatkozó kérelmei, amelyek valamelyik fél kérelmeinek a teljes vagy részleges támogatására vagy azok ellen irányulnak;

b)	a beavatkozó által felhozott jogalapok és érvek;

c)	szükség esetén a felajánlott bizonyítékok megjelölése.

A beavatkozási beadvány benyújtása után az elnök adott esetben határidőt állapít meg, amelyen belül a felek e beadványra válaszolhatnak.

Ha a beavatkozási kérelmet a 115. cikk 1. §-ában említett hathetes határidő lejárta után terjesztik elő, a beavatkozó észrevételeit a részére megküldött tárgyalásra készített jelentés alapján a szóbeli szakasz során adhatja elő.

4. fejezet

A TÖRVÉNYSZÉK AZT KÖVETŐEN HOZOTT ÍTÉLETEI, HOGY HATÁROZATÁT HATÁLYON KÍVÜL HELYEZTÉK, ÉS AZ ÜGYET VISSZAUTALTÁK HOZZÁ

117. cikk

Ha a Bíróság a Törvényszék valamely ítéletét vagy végzését hatályon kívül helyezi, és határozathozatal céljából visszautalja az ügyet a Törvényszékhez, a Törvényszéknél az eljárást a Bíróság visszautaló ítélete indítja meg.

118. cikk

Ha a Bíróság valamelyik tanács ítéletét vagy végzését helyezi hatályon kívül, a Törvényszék elnöke az ügyet másik, azonos számú bíróból álló tanácsnak oszthatja ki.

Ha a Bíróság a teljes ülésben vagy nagytanácsban eljáró Törvényszék által hozott ítéletet vagy végzést helyez hatályon kívül, az ügyet annak a bírói testületnek osztják ki, amely a kérdéses határozatot hozta.

Ha a Bíróság az egyesbíróként eljáró Törvényszék által hozott ítéletet vagy végzést helyez hatályon kívül, a Törvényszék elnöke az ügyet olyan három bíróból álló tanácsnak osztja ki, amelynek az alapeljárásban eljárt bíró nem tagja.

Az e cikk 1., 2. és 2a. §-ában meghatározott esetekben a 13. cikk 2. §-a, a 14. cikk 1. §-a és az 51. cikk megfelelően alkalmazandó.

119. cikk

Ha a visszautaló ítélet meghozatalakor a Törvényszék előtti írásbeli szakasz már befejeződött, az eljárás menete a következő:

a)	A felperes a Bíróság ítéletének kézbesítését követő két hónapon belül írásbeli észrevételeit tartalmazó beadványt nyújthat be.

b)	Az e beadvány megküldését követő egy hónapon belül az alperes írásbeli észrevételeit tartalmazó beadványt nyújthat be. Az alperes számára e beadvány benyújtására nyitva álló határidő semmiképpen sem lehet rövidebb, mint a Bíróság ítéletének részére történt kézbesítésétől számított két hónap.

c)

A felperes és az alperes észrevételeinek a beavatkozóval történt egyidejű közlését követő egy hónapon belül a beavatkozó írásbeli észrevételeit tartalmazó beadványt nyújthat be. A beavatkozó számára e beadvány benyújtására nyitva álló határidő semmiképpen sem lehet rövidebb, mint a Bíróság ítéletének részére történt kézbesítésétől számított két hónap.

Ha a visszautaló ítélet meghozatalakor a Törvényszék előtti írásbeli szakasz még nem fejeződött be, azt a Törvényszék – pervezető intézkedések útján – attól a ponttól folytatja, ameddig az eljárás eljutott.

Ha a körülmények ezt indokolják, a Törvényszék engedélyezheti írásbeli észrevételeket tartalmazó kiegészítő beadványok benyújtását.

120. cikk

Az eljárást e szabályzat II. címének rendelkezései szerint kell lefolytatni.

121. cikk

A Törvényszék határoz az előtte indított eljárásokkal és a Bíróság előtti fellebbezési eljárásokkal kapcsolatos költségekről.

4a. fejezet

A TÖRVÉNYSZÉK AZT KÖVETŐEN HOZOTT HATÁROZATAI, HOGY HATÁROZATÁT FELÜLVIZSGÁLTÁK, ÉS AZ ÜGYET VISSZAUTALTÁK HOZZÁ

121a. cikk

Ha a Bíróság a Törvényszék valamely ítéletét vagy végzését felülvizsgálja, és határozathozatal céljából visszautalja az ügyet a Törvényszékhez, a Törvényszéknél az eljárást a Bíróság visszautaló ítélete indítja meg.

121b. cikk

Ha a Bíróság eredetileg valamelyik tanács által elbírált ügyet utal vissza, a Törvényszék elnöke az ügyet másik, azonos számú bíróból álló tanácsnak oszthatja ki.

Ha a Bíróság eredetileg a teljes ülésben vagy nagytanácsban eljáró Törvényszék által elbírált ügyet utal vissza, az ügyet annak a bírói testületnek osztják ki, amely a kérdéses határozatot hozta.

Az e cikk 1. és 2. §-ában meghatározott esetekben a 13. cikk 2. §-a, a 14. cikk 1. §-a és az 51. cikk megfelelően alkalmazandó.

121c. cikk

A Bíróság ítéletének kézbesítésétől számított egy hónapon belül a Törvényszék előtti eljárásban részt vevő felek észrevételeket nyújthatnak be arra vonatkozóan, hogy melyek az ezen ítéletből a jogvita megoldása érdekében levonandó következtetések. Ez a határidő nem hosszabbítható meg.

A Törvényszék pervezető intézkedések keretében felhívhatja az előtte folyamatban lévő eljárás feleit beadványok benyújtására, és úgy határozhat, hogy szóbeli szakasz során meghallgatja a feleket.

121d. cikk

A Törvényszék határoz a felülvizsgálatot követően előtte indított eljárással kapcsolatos költségekről.

5. fejezet

MULASZTÁSI ÍTÉLET ÉS ELLENTMONDÁS

122. cikk

Ha az alperes, akinek a keresetlevelet szabályszerűen kézbesítették, ellenkérelmét elmulasztja az előírt formában és határidőn belül előterjeszteni, a felperes kérheti a Törvényszéktől, hogy a kérelmeinek adjon helyt.

E kérelmet kézbesítik az alperes részére. A Törvényszék a kérelem tárgyában elrendelheti a szóbeli szakasz megnyitását.

A mulasztási ítélet meghozatala előtt a Törvényszék megvizsgálja, hogy a keresetlevél elfogadható-e, a vonatkozó alaki követelményeket betartották-e, és a kérelmek megalapozottnak látszanak-e. A Törvényszék bizonyításfelvételt rendelhet el.

A mulasztási ítélet végrehajtható. A Törvényszék azonban a 4. § szerinti ellentmondásról szóló határozatáig a végrehajtást felfüggesztheti, illetve a végrehajtást biztosíték nyújtásától teheti függővé, amelynek összegét és nyújtásának módját a körülmények figyelembevételével állapja meg; a biztosítékot vissza kell adni, ha nem terjesztenek elő ellentmondást, vagy ha az ellentmondást a Törvényszék elutasítja.

A mulasztási ítélet ellen ellentmondást lehet előterjeszteni. Az ellentmondást az ítélet kézbesítésétől számított egy hónapon belül, a 43. és 44. cikkben előírt formában kell előterjeszteni.

Az ellentmondás kézbesítését követően az elnök a másik fél számára írásbeli észrevételei előterjesztésére határidőt állapít meg.

Az eljárást e szabályzat II. címe rendelkezéseinek megfelelően kell lefolytatni.

A Törvényszék ítélettel határoz, amely ellen további ellentmondásnak helye nincs. Ennek az ítéletnek az eredeti példányát a mulasztási ítélet eredeti példányához mellékelik. Az ellentmondásról hozott ítéletről a mulasztási ítélet eredeti példányára széljegyzetet kell vezetni.

6. fejezet

RENDKÍVÜLI JOGORVOSLATOK

1. szakasz – Harmadik személy jogorvoslati joga

123. cikk

A harmadik személy jogorvoslati kérelmére a 43. és 44. cikk megfelelően alkalmazandó. Az ilyen kérelem továbbá:

a)	megjelöli a megtámadott ítéletet;

b)	ismerteti, hogy ez az ítélet mennyiben sérti a harmadik személy jogait;

c)	megjelöli azokat az okokat, amelyek miatt a harmadik személy nem tudott részt venni a Törvényszék előtt lefolytatott alapeljárásban.

A kérelmet az alapeljárásban részt vevő valamennyi fél ellen kell előterjeszteni.

Ha az ítéletet közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában, a kérelmet a közzétételtől számított két hónapon belül kell előterjeszteni.

A Törvényszék a harmadik személy kérelmére elrendelheti a megtámadott ítélet végrehajtásának felfüggesztését. A III. cím 1. fejezetének rendelkezései megfelelően alkalmazandók.

A megtámadott ítéletet módosítani kell annyiban, amennyiben a harmadik személy jogorvoslati kérelmének helyt adtak.

A harmadik személy jogorvoslati kérelme alapján indult eljárásban hozott ítélet eredeti példányát a megtámadott ítélet eredeti példányához mellékelik. A harmadik személy jogorvoslati kérelme alapján indult eljárásban hozott ítéletről a megtámadott ítélet eredeti példányára széljegyzetet kell vezetni.

Ha a Bíróság által tárgyalt fellebbezés és a Törvényszék elé harmadik személy által terjesztett jogorvoslati kérelem a Törvényszéknek ugyanazt az ítéletét támadja meg, a Törvényszék a felek meghallgatását követően a Bíróság ítéletének kihirdetéséig felfüggesztheti az eljárást.

124. cikk

A harmadik személy jogorvoslati kérelmét annak a tanácsnak osztják ki, amely a megtámadott ítéletet hozta; ha a teljes ülésben vagy nagytanácsban eljáró Törvényszék hozta az ítéletet, a kérelmet e bírói testületnek osztják ki. Ha az ítéletet egyesbíró hozta, a harmadik személy jogorvoslati kérelmét ennek a bírónak osztják ki.

2. szakasz – Perújítás

125. cikk

Az Alapokmány 44. cikkének harmadik bekezdésében előírt tízéves határidőn belül a perújítási kérelmet attól a naptól számított három hónapon belül lehet előterjeszteni, amikor a kérelmező a kérelme alapjául szolgáló tényről tudomást szerzett.

126. cikk

A perújítási kérelemre a 43. és 44. cikk megfelelően alkalmazandó. Az ilyen kérelem továbbá:

a)	megjelöli a megtámadott ítéletet;

b)	jelzi azokat a pontokat, amelyeken az ítéletet megtámadják;

c)	megjelöli azokat a tényeket, amelyeken a kérelem alapul;

d)	megnevezi a perújításra okot adó tények létezésének, valamint az előző cikkben megállapított határidők betartásának bizonyítékait.

A perújítási kérelmet az abban az ügyben részt vevő valamennyi fél ellen kell előterjeszteni, amelyben a megtámadott ítéletet hozták.

127. cikk

A perújítási kérelmet annak a tanácsnak osztják ki, amely a megtámadott ítéletet hozta; ha a teljes ülésben vagy nagytanácsban eljáró Törvényszék hozta az ítéletet, a kérelmet e bírói testületnek osztják ki. Ha az ítéletet egyesbíró hozta, a perújítási kérelmet ennek a bírónak osztják ki.

A Törvényszék – a főtanácsnok meghallgatását követően és a felek írásbeli észrevételeinek figyelembevételével – határoz a kérelem elfogadhatóságáról; ez semmilyen tekintetben nem dönti el előre az ügy érdemét.

Ha a Törvényszék a kérelmet elfogadhatónak nyilvánítja, eljárását a kérelem érdemi vizsgálatával folytatja, és e szabályzatnak megfelelően ítélettel határoz.

A változtató ítélet eredeti példányát a megváltoztatott ítélet eredeti példányához mellékelik. A változtató ítéletről a megváltoztatott ítélet eredeti példányára széljegyzetet kell vezetni.

128. cikk

Ha a Bíróság által tárgyalt fellebbezés és a Törvényszék elé terjesztett perújítási kérelem a Törvényszék ugyanazon ítéletét támadja meg, a Törvényszék a felek meghallgatását követően a Bíróság ítéletének kihirdetéséig felfüggesztheti az eljárást.

3. szakasz – Az ítéletek értelmezése

129. cikk

Az értelmezés iránti kérelmet a 43. és 44. cikknek megfelelően kell előterjeszteni. A kérelem megjelöli továbbá a következőket:

a)	az értelmezendő ítélet;

b)	azok a szövegrészek, amelyek értelmezését kérik.

A kérelmet az abban az ügyben részt vevő valamennyi fél ellen kell előterjeszteni, amelyben az ítéletet hozták.

Az értelmezés iránti kérelmet annak a tanácsnak osztják ki, amely a megtámadott ítéletet hozta; ha a teljes ülésben vagy nagytanácsban eljáró Törvényszék hozta az ítéletet, a kérelmet e bírói testületnek osztják ki. Ha az ítéletet egyesbíró hozta, az értelmezés iránti kérelmet ennek a bírónak osztják ki.

A Törvényszék – miután lehetővé tette a felek számára, hogy észrevételeiket előterjesszék, és a főtanácsnok meghallgatását követően – ítélettel határoz.

Az értelmező ítélet eredeti példányát az értelmezett ítélet eredeti példányához mellékelik. Az értelmező ítéletről az értelmezett ítélet eredeti példányára széljegyzetet kell vezetni.

Ha a Bíróság által tárgyalt fellebbezés és a Törvényszék elé terjesztett értelmezés iránti kérelem a Törvényszék ugyanazon ítéletét érinti, a Törvényszék a felek meghallgatását követően a Bíróság ítéletének kihirdetéséig felfüggesztheti az eljárást.

IV. CÍM

A SZELLEMI TULAJDONJOGOKKAL KAPCSOLATOS ELJÁRÁSOK

130. cikk

E cím különleges rendelkezéseire is figyelemmel a jelen eljárási szabályzat rendelkezései megfelelően alkalmazandók a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) és a Közösségi Növényfajta-hivatal (a továbbiakban: az OHIM, illetve a CPVO) ellen indított eljárásokban, amelyek a szellemi tulajdonra vonatkozó szabályok alkalmazásával kapcsolatosak.

E cím rendelkezéseit nem lehet alkalmazni azokra a keresetekre, amelyeket fellebbezési tanács előtti előzetes eljárás nélkül indítottak az OHIM, illetve a CPVO ellen.

131. cikk

A keresetlevelet a felperes választása szerint a 35. cikk 1. §-ában felsorolt nyelvek egyikén kell megfogalmazni.

Az a nyelv válik az eljárás nyelvévé, amelyen a keresetlevelet megfogalmazták, ha a felperes volt az egyetlen fél a fellebbezési tanács előtti eljárásban, vagy ha ez ellen – a hivatalvezető által a keresetlevél benyújtását követően erre a célra megállapított határidőn belül – az eljárásban résztvevő felek egyike sem emel kifogást.

Ha e határidőn belül a fellebbezési tanács előtti eljárásban résztvevő felek tájékoztatják a hivatalvezetőt azon megállapodásukról, hogy a 35. cikk 1. §-ában említett nyelvek közül melyik legyen az eljárás nyelve, ez a nyelv lesz az eljárás nyelve a Törvényszék előtt.

A fent említett határidőn belül a felperes által választott nyelvvel szembeni kifogás esetén, valamint ha a fellebbezési tanács előtti eljárás felei nem állapodnak meg az eljárás nyelvében, az a nyelv lesz az eljárás nyelve, amelyen a kérdéses bejegyzési kérelmet az OHIM-hoz, illetve a CPVO-hoz benyújtották. Ha azonban a fél indokolással ellátott kérelmére és a többi fél meghallgatását követően az elnök azt állapítja meg, hogy ennek a nyelvnek a használata nem tenné lehetővé a fellebbezési tanács előtti eljárásban résztvevő valamennyi fél számára az eljárás nyomon követését és érdekeik védelmét, valamint, hogy a 35. cikk 1. §-ában említett nyelvek közül kizárólag egy másik használatával lehet a helyzetet orvosolni, ez utóbbi nyelvet jelölheti ki az eljárás nyelvének; az elnök ezt a kérdést a Törvényszék elé utalhatja.

A Törvényszékhez benyújtott beadványokban és egyéb iratokban, valamint a szóbeli szakasz során a felperes az általa az 1. §-nak megfelelően választott nyelvet, a többi fél pedig a 35. cikk 1. §-ában említett nyelvek közül az általa választott nyelvet használhatja.

Ha a 2. § alapján nem az a nyelv lesz az eljárás nyelve, amelyen a keresetlevelet megfogalmazták, a hivatalvezető intézkedik a keresetlevélnek az eljárás nyelvére történő lefordítása iránt.

A felek mindegyike köteles – a hivatalvezető által e célra megállapított ésszerű határidőn belül – benyújtani azoknak a beadványoknak vagy a keresetlevélen kívüli egyéb iratoknak az eljárás nyelvére történő fordítását, amelyeket a fél a 3. § alapján az eljárás nyelvétől eltérő nyelven nyújtott be. A 37. cikk értelmében hiteles fordítás pontosságát az azt benyújtó fél igazolja. Ha e fordítást az előírt határidőn belül nem nyújtják be, a kérdéses beadványt vagy eljárási iratot eltávolítják az ügy iratanyagából.

A hivatalvezető intézkedik az iránt, hogy a szóbeli szakasz során elhangzottakat lefordítsák az eljárás nyelvére és a fél kérelmére az általa a 3. §-nak megfelelően használt másik nyelvre.

132. cikk

A 44. cikk sérelme nélkül a keresetlevélnek tartalmaznia kell a fellebbezési tanács előtti eljárásban résztvevő valamennyi fél nevét, valamint azokat a címeket, amelyeket ezen eljárás során történő kézbesítés céljából megadtak.

A fellebbezési tanács megtámadott határozatát mellékelni kell a keresetlevélhez. Fel kell tüntetni azt az időpontot, amikor a felperesnek e határozatot kézbesítették.

Ha a keresetlevél nem felel meg az 1. §-nak, a 44. cikk 6. §-a megfelelően alkalmazandó.

133. cikk

A hivatalvezető a keresetlevél benyújtásáról értesíti az OHIM-ot, illetve a CPVO-t és a fellebbezési tanács előtti eljárásban résztvevő valamennyi felet. A hivatalvezető az eljárás nyelvének a 131. cikk 2. §-ának megfelelően történt meghatározását követően intézkedik a keresetlevél kézbesítése iránt.

A keresetlevelet kézbesítik az alperes OHIM, illetve CPVO, valamint a fellebbezési tanács előtti eljárásban résztvevő, a felperesen kívüli felek részére. A kézbesítést az eljárás nyelvén kell teljesíteni.

A fellebbezési tanács előtti eljárásban résztvevő fél részére a keresetlevelet ajánlott, tértivevényes postai küldeményként kézbesítik arra a címre, amelyet az érintett fél adott meg a fellebbezési tanács előtti eljárás során történő kézbesítés céljából.

Közvetlenül a keresetlevél kézbesítését követően az OHIM, illetve a CPVO megküldi a Törvényszék részére a fellebbezési tanács előtti eljárás iratanyagát.

134. cikk

A fellebbezési tanács előtti eljárásban részt vevő felek – a felperes kivételével – beavatkozóként vehetnek részt a Törvényszék előtti eljárásban, amennyiben a keresetlevélre az előírt formában és határidőn belül válaszolnak.

Az 1. §-ban említett beavatkozóknak ugyanolyan eljárási jogaik vannak, mint a feleknek.

A beavatkozók támogathatják valamely fél kérelmeit, továbbá a felek által előterjesztettektől független kérelmeket és jogalapokat terjeszthetnek elő.

Az 1. §-ban említett beavatkozó a 135. cikk 1. §-ának megfelelően benyújtott válaszbeadványában kérheti a fellebbezési tanács határozatának hatályon kívül helyezését vagy megváltozatását, a keresetlevélben nem szereplő kérdésekben, és a keresetlevélben fel nem hozott jogalapokat terjeszthet elő.

A beavatkozó válaszbeadványában megfogalmazott ilyen kérelmek vagy jogalapok tárgytalanná válnak, ha a felperes a keresetétől eláll.

A 122. cikktől eltérve a mulasztási eljárás nem alkalmazható, ha az e cikk 1. §-ában említett beavatkozó a keresetlevélre az előírt alakiságok és határidő betartásával válaszolt.

135. cikk

Az OHIM, illetve a CPVO és a fellebbezési tanács előtti eljárásban részt vevő felek – a felperes kivételével – a keresetlevél kézbesítésétől számított két hónapos határidőn belül nyújtanak be válaszbeadványt.

A válaszbeadványokra a 46. cikk megfelelően alkalmazandó.

A keresetlevelet és a válaszbeadványokat a felek – ideértve a 134. cikk 1. §-ában említett beavatkozót is – válaszokkal és viszonválaszokkal egészíthetik ki, ha azt az elnök a válaszbeadvány vagy a válaszok közlésétől számított két héten belül benyújtott, indokolással ellátott kérelemre szükségesnek ítéli, és engedélyezi annak érdekében, hogy az érintett fél számára lehetővé tegye álláspontjának kifejtését.

Az e beadványok benyújtására rendelkezésre álló határidőt az elnök állapítja meg.

Az előző rendelkezések sérelme nélkül a 134. cikk 3. §-ában említett esetekben a többi fél a válaszbeadványról szóló értesítés közlésétől számított két hónapos határidőn belül olyan beadványt terjeszthet elő, amely a beavatkozó válaszbeadványában első alkalommal előadott kérelmekre és jogalapokra való válaszadásra szorítkozik. Az elnök az érintett fél indokolással ellátott kérelmére ezt a határidőt meghosszabbíthatja.

A felek beadványai nem változtathatják meg a fellebbezési tanács előtti eljárás tárgyát.

135a. cikk

Az e szabályzat 135. cikke 1. §-ában és – adott esetben – 135. cikke 2. és 3. §-ában említett beadványok benyújtását követően a Törvényszék – az előadó bíró jelentése alapján eljárva, a főtanácsnok és a felek meghallgatását követően – az eljárás szóbeli szakaszának mellőzésével határozhat a keresetről, kivéve ha a fél kérelmet terjeszt elő, amelyben felsorolja azokat az okokat, amelyek miatt meghallgatását kéri. A kérelmet attól számított egy hónapon belül kell előterjeszteni, hogy a felet az írásbeli szakasz befejezéséről értesítették. Ezt a határidőt az elnök meghosszabbíthatja.

136. cikk

Ha a fellebbezési tanács határozata elleni keresetnek helyt adnak, a Törvényszék elrendelheti, hogy az OHIM, illetve a CPVO kizárólag saját költségeit viselje.

A feleknél a fellebbezési tanács előtti eljárással kapcsolatban szükségszerűen felmerült költségeket, valamint a beadványoknak és egyéb iratoknak az eljárás nyelvére történő, a 131. cikk 4. §-ának második bekezdése által előírt fordítása benyújtásának költségeit megtérítendő költségeknek kell tekinteni.

Pontatlan fordítások benyújtása esetén a 87. cikk 3. §-ának második bekezdése megfelelően alkalmazandó.

V. CÍM

AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK HATÁROZATAI ELLENI FELLEBBEZÉSEK

136a. cikk

Az e szabályzat 35. cikke 2. §-ának b) és c) pontja, valamint 35. cikke 3. §-ának negyedik bekezdése szerinti rendelkezések sérelme nélkül a Közszolgálati Törvényszék határozatai elleni, az Alapokmány mellékletének 9. és 10. cikkében említett fellebbezésekben az eljárás nyelve a Közszolgálati Törvényszék fellebbezéssel megtámadott határozatának a nyelve.

137. cikk

A fellebbezés a Törvényszék vagy a Közszolgálati Törvényszék Hivatalába benyújtott keresetlevéllel történik.

A Közszolgálati Törvényszék Hivatala haladéktalanul megküldi a Törvényszék Hivatala számára az elsőfokú eljárás iratanyagát és – adott esetben – a fellebbezést.

138. cikk

A fellebbezés tartalmazza a következőket:

a)	a fellebbező neve és lakóhelye vagy székhelye;

b)	a Közszolgálati Törvényszék előtti eljárás egyéb feleinek megjelölése;

c)	a felhozott jogalapok és jogi érvek;

d)	a fellebbező kérelmei.

E szabályzat 43. cikke és 44. cikkének 2. § és 3. §-a megfelelően alkalmazandó a fellebbezésekre.

A Közszolgálati Törvényszék fellebbezéssel megtámadott határozatát mellékelni kell a fellebbezéshez. A fellebbezésben meg kell jelölni azt a napot, amelyen a fellebbezéssel megtámadott határozatot a fellebbezőnek kézbesítették.

Ha a fellebbezés nem felel meg a 44. cikk 3. §-ának vagy jelen cikk 2. §-ának, e szabályzat 44. cikkének 6. §-a megfelelően alkalmazandó.

139. cikk

A fellebbezési kérelmek arra irányulhatnak, hogy:

a)	egészben vagy részben helyezzék hatályon kívül a Közszolgálati Törvényszék határozatát;

b)	egészben vagy részben adjanak helyt az első fokon előterjesztett kérelmeknek; új kérelmeket nem lehet előterjeszteni.

A Közszolgálati Törvényszék előtti jogvita tárgyát a fellebbezésben nem lehet megváltoztatni.

140. cikk

A fellebbezést kézbesítik a Közszolgálati Törvényszék előtti eljárásban részt vett valamennyi fél részére. E szabályzat 45. cikke megfelelően alkalmazandó.

141. cikk

A fellebbezés kézbesítésétől számított két hónapon belül a Közszolgálati Törvényszék előtti eljárásban részt vevő felek válaszbeadványt nyújthatnak be. A válaszadás határideje nem hosszabbítható meg.

A válaszbeadvány tartalmazza a következőket:

a)	a benyújtó fél neve és lakóhelye vagy székhelye;

b)	a nap, amikor a fellebbezést kézbesítették részére;

c)	a felhozott jogalapok és jogi érvek;

d)	a kérelmek.

E szabályzat 43. cikke és 44. cikkének 2. és 3. §-a megfelelően alkalmazandó.

142. cikk

A válaszbeadvány kérelmei arra irányulhatnak, hogy:

a)	egészben vagy részben utasítsák el a fellebbezést, illetve egészben vagy részben helyezzék hatályon kívül a Közszolgálati Törvényszék határozatát;

b)	egészben vagy részben adjanak helyt az első fokon előterjesztett kérelmeknek; új kérelmeket nem lehet előterjeszteni.

A Közszolgálati Törvényszék előtti jogvita tárgyát a válaszbeadványban nem lehet megváltoztatni.

143. cikk

A fellebbezést és a válaszbeadványt ki lehet egészíteni válasszal és viszonválasszal, ha az elnök – a fellebbezőnek a válaszbeadvány kézbesítésétől számított hét napon belül előterjesztett kérelmére – úgy ítéli meg, hogy szükség van a válaszra, és azt kifejezetten engedélyezi abból a célból, hogy lehetővé tegye a fellebbező számára álláspontjának előterjesztését, vagy hogy előkészítse a fellebbezésről szóló határozatot. Az elnök állapítja meg azt a határidőt, amelyen belül a választ elő kell terjeszteni és azt a határidőt, amelyen belül e beadvány kézbesítését követően viszonválaszt lehet előterjeszteni.

Ha a válaszbeadvány kérelmei a Közszolgálati Törvényszék határozatának teljes vagy részleges hatályon kívül helyezésére irányulnak olyan jogalap alapján, amelyet a fellebbezésben nem hoztak fel, a kérdéses válaszbeadvány kézbesítésétől számított két hónapon belül a kérelmező fél vagy bármely más fél erre a jogalapra korlátozódó választ terjeszthet elő. Az 1. § alkalmazandó az ilyen választ követő valamennyi kiegészítő beadványra.

144. cikk

A következő rendelkezésekre is figyelemmel, e szabályzat 48. cikkének 2. §-a, 49., 50. cikke, 51. cikkének 1. §-a, 52., 55–64., 76a–110. cikke, 115. cikkének 2. és 3. §-a, 116., 123–127. és 129. cikke megfelelően alkalmazandó a Törvényszék előtti olyan eljárásban, amelynek tárgya a Közszolgálati Törvényszék határozata elleni fellebbezés.

145. cikk

Ha a fellebbezés teljes egészében vagy részben nyilvánvalóan elfogadhatatlan, illetve nyilvánvalóan megalapozatlan, azt a Törvényszék – az előadó bíró jelentése alapján és a főtanácsnok meghallgatását követően – indokolt végzéssel teljes egészében vagy részben bármikor elutasíthatja.

146. cikk

Az e szabályzat 141. cikke 1. §-ában és – adott esetben – 143. cikke 1. és 2. §-ában említett beadványok benyújtását követően a Törvényszék – az előadó bíró jelentése alapján eljárva, a főtanácsnok és a felek meghallgatását követően – az eljárás szóbeli szakaszának mellőzésével határozhat a fellebbezésről kivéve, ha a fél kérelmet terjeszt elő, amelyben felsorolja azokat az okokat, amelyek miatt meghallgatását kéri. A kérelmet attól számított egy hónapon belül kell előterjeszteni, hogy a felet az írásbeli szakasz befejezéséről értesítették.

147. cikk

Az 52. cikk szerinti jelentést az e szabályzat 141. cikkének 1. §-ában és – adott esetben – 143. cikkének 1. és 2. §-ában említett beadványok benyújtása után terjesztik a Törvényszék elé. Ugyanez az eljárás alkalmazandó a benyújtásra előírt határidő letelte után akkor is, ha ilyen beadványokat nem nyújtottak be.

148. cikk

Ha a fellebbezés megalapozatlan, vagy ha a fellebbezés megalapozott, és a Törvényszék maga hoz a jogvita kapcsán határozatot, a Törvényszék határoz a költségekről.

E szabályzat 88. cikke kizárólag az intézmények által előterjesztett fellebbezésekre alkalmazandó.

E szabályzat 87. cikkének 2. §-ától eltérve a Törvényszék – valamelyik intézmény tisztviselője vagy egyéb alkalmazottja által előterjesztett fellebbezés esetén, amennyiben a méltányosság azt megköveteli – elrendelheti a költségeknek a felek közötti megosztását.

Ha a fellebbezést visszavonják, a 87. cikk 5. §-a megfelelően alkalmazandó.

149. cikk

A fellebbezési eljárásban a Törvényszékhez intézett beavatkozási kérelmet a 24. cikk 6. §-ában említett közzétételtől számított egy hónapos határidőn belül kell előterjeszteni.

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

150. cikk

A Törvényszék gyakorlati útmutatót adhat ki, különösen a tárgyalás előkészítéséről és menetéről, valamint az írásbeli beadványok és észrevételek benyújtásáról.

151. cikk

Ezt a szabályzatot, amely a 35. cikk 1. §-ában említett nyelveken hiteles, az Európai Unió Hivatalos Lapjában kell kihirdetni. Ez a szabályzat a kihirdetését követő második hónap első napján lép hatályba.

---

(1)  HL L 136., 1991.5.30., a következő helyesbítéssel: HL L 317., 1991.11.19., 34. o., a következő módosításokkal: 1994. szeptember 15. (HL L 249., 1994.9.24., 17. o.), 1995. február 17. (HL L 44., 1995.2.28., 64. o.), 1995. július 6. (HL L 172., 1995.7.22., 3. o.), 1997. március 12. (HL L 103., 1997.4.19., 6. o., a következő helyesbítéssel: HL L 351., 1997.12.23., 72. o.), 1999. május 17. (HL L 135., 1999.5.29., 92. o.), 2000. december 6. (HL L 322., 2000.12.19., 4. o.), 2003. május 21. (HL L 147., 2003.6.14., 22. o.), 2004. április 19. (HL L 132., 2004.4.29., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 5. kötet, 83. o.), 2004. április 21. (HL L 127., 2004.4.29., 108. o.), 2005. október 12. (HL L 298., 2005.11.15., 1. o.), 2006. december 18. (HL L 386., 2006.12.29., 45. o.), 2008. június 12. (HL L 179., 2008.7.8., 12. o.), 2009. január 14. (HL L 24., 2009.1.28., 9. o.), 2009. február 16. (HL L 60., 2009.3.4., 3. o.), 2009. július 7. (HL L 184., 2009.7.16., 10. o.) és 2010. március 26. (HL L 92., 2010.4.13., 14. o.).

AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKE ELJÁRÁSI SZABÁLYZATÁNAK EGYSÉGES SZERKEZETBE FOGLALT VÁLTOZATA

2007. július 25.  (1)

ÉRTELMEZŐ RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Fogalmak

1. §   E szabályzatban:

az Európai Unió működéséről szóló szerződés rendelkezéseinek hivatkozása az e szerződés vonatkozó cikke számának megjelölésével, a szám előtt pedig az „EUMSZ” rövidítés feltüntetésével történik,

az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés rendelkezéseinek hivatkozása a cikk számának megjelölésével, a szám előtt pedig az „EAK” rövidítés feltüntetésével történik,

az „Alapokmány” az Európai Unió Bíróságának alapokmányáról szóló jegyzőkönyv,

a „személyzeti szabályzat” az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzatát és az Európai Unió egyéb alkalmazottainak alkalmazási feltételeit megállapító rendelet.

2. §   E szabályzat alkalmazásában:

a „Törvényszék” az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke, illetve a valamely tanács vagy egyesbíró által elbírált ügyekben ez a tanács vagy bíró;

a „Törvényszék elnöke” minden esetben a Törvényszék elnöke, az „elnök” pedig az ítélkező testület elnöke;

„intézmény” vagy „intézmények” az Unió intézményei, valamint azok a szervek és hivatalok, amelyeket a szerződések vagy az azok végrehajtására elfogadott jogi aktusok hoztak létre, és amelyek a Törvényszék előtt félként járhatnak el.

I. CÍM

A TÖRVÉNYSZÉK SZERVEZETE

1. fejezet

A TÖRVÉNYSZÉK ELNÖKE ÉS TAGJAI

2. cikk

A bírák megbízási ideje

1. §   A bíró megbízási ideje a kinevezési okiratban megjelölt napon kezdődik.

2. §   Kezdőnapra vonatkozó rendelkezés hiányában a megbízási idő a kinevezési okirat kiállításának napján kezdődik.

3. cikk

Eskütétel

1. §   Hivatalba lépése előtt a bíró a következő esküt teszi a Bíróság előtt:

2. §   Közvetlenül az eskü letételét követően a bíró nyilatkozatot ír alá, amellyel ünnepélyesen kötelezettséget vállal arra, hogy megbízási ideje alatt és megbízatásának megszűnése után is tiszteletben tartja a tisztségéből eredő kötelezettségeket, különösen azt, hogy megbízatásának megszűnését követően feddhetetlenül és tartózkodóan jár el az egyes megbízatások és előnyök elfogadásával kapcsolatban.

4. cikk

A bíró felmentése és tisztségétől való megfosztása

1. §   Ha a Bíróság – a Törvényszékkel történt konzultáció után – arról határoz, hogy a Törvényszék valamely bírája továbbra is megfelel-e az előírt feltételeknek, illetve továbbra is eleget tesz-e a tisztségéből eredő kötelezettségeknek, a Törvényszék elnöke felhívja az érintett bírót arra, hogy zárt ülésen, a hivatalvezető távollétében adja elő észrevételeit.

2. §   A Törvényszék a véleményét indokolni köteles.

3. §   Olyan vélemény elfogadásához, amely azt állapítja meg, hogy a Törvényszék valamely bírája már nem felel meg az előírt feltételeknek, illetve már nem tesz eleget a tisztségéből eredő kötelezettségeknek, a Törvényszék bíráinak többségi szavazata szükséges. Ebben az esetben a szavazás számszerű eredményét közölni kell a Bírósággal.

4. §   A szavazás titkos; az érintett bíró nem vesz részt a tanácskozáson.

5. cikk

Rangsor

1. §   A Törvényszék elnöke és a tanácselnökök kivételével a bírák a hivatalukban eltöltött idő szerint helyezkednek el a rangsorban.

2. §   Ha a hivatalukban eltöltött idejük egyenlő, a rangsor az életkor alapján kerül megállapításra.

3. §   Azok a távozó bírák, akiket újra kineveznek, megtartják korábbi helyüket a rangsorban.

6. cikk

A Törvényszék elnökének megválasztása

1. §   Az Alapokmány I. melléklete 4. cikke (1) bekezdésének megfelelően a Törvényszék elnökét a bírák maguk közül választják meg, hároméves időtartamra. Az elnök megbízatása megújítható.

2. §   Ha a Törvényszék elnökének megbízatása a rendes megbízási idő lejártát megelőzően megszűnik, a Törvényszék a megbízási idő hátralévő részére új elnököt választ.

3. §   Az e cikkben előírt választások titkos szavazással történnek. Azt a bírót kell megválasztottnak tekinteni, aki megkapta a Törvényszék bírái több mint felének szavazatát. Ha egy bíró sem éri el ezt a többséget, annak eléréséig további fordulókat tartanak.

4. §   A Törvényszék megválasztott elnökének nevét közzé kell tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

7. cikk

A Törvényszék elnökének hatásköre

1. §   A Törvényszék elnöke irányítja a Törvényszék munkáját és szervezeti egységeit.

2. §   A Törvényszék elnöke elnököl a következő ítélkező testületek tárgyalásain és zárt tanácskozásain:

teljes ülés;

öt bíróból álló tanács;

minden olyan három bíróból álló tanács, amelybe be van osztva.

8. cikk

A Törvényszék elnökének helyettesítése

A Törvényszék elnökének távolléte vagy akadályoztatása esetén, illetve ha az elnöki tisztség betöltetlen, az elnök feladatait az 5. cikk alkalmazásával megállapított rangsor szerint kell ellátni.

2. fejezet

ÍTÉLKEZŐ TESTÜLETEK

9. cikk

Ítélkező testületek

1. §   Az Alapokmány I. melléklete 4. cikke (2) bekezdésének megfelelően a Törvényszék teljes ülésben, öt bíróból álló tanácsban, három bíróból álló tanácsban vagy egyesbíróként jár el.

10. cikk

Tanácsok létrehozása

1. §   A Törvényszék három bíróból álló tanácsokat hoz létre. A Törvényszék öt bíróból álló tanácsot is létrehozhat.

2. §   A Törvényszék beosztja a bírákat a tanácsokba. Ha a tanácsba beosztott bírák száma meghaladja az eljáró bírák számát, a Törvényszék dönt az ítélkező testületben részt vevő bírák kijelölésének módjáról.

3. §   Az e cikknek megfelelően hozott határozatokat közzé kell tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

11. cikk

Tanácselnökök

1. §   Az Alapokmány I. melléklete 4. cikke (3) bekezdésének megfelelően a bírák maguk közül választják meg a három bíróból álló tanácsok elnökeit, hároméves időtartamra. A választás a 6. cikk 3. §-ában előírt eljárásnak megfelelően történik. Az elnökök megbízatása megújítható.

2. §   A 6. cikk 2. és 4. §-ának rendelkezései megfelelően alkalmazandók.

3. §   A tanácselnökök irányítják a tanácsaik munkáját, és elnökölnek a tanácsaik tárgyalásain és tanácskozásain.

4. §   A tanácselnök távolléte vagy akadályoztatása esetén, illetve ha a tanácselnöki tisztség betöltetlen, a tanácselnök feladatait a tanácsnak az 5. cikk alkalmazásával megállapított rangsor szerinti tagja látja el.

5. §   Ha az ítélkező testület kivételesen a Törvényszék elnökével egészül ki, akkor ő elnököl.

12. cikk

Rendes ítélkező testület – Az ügyek kiosztása a tanácsoknak

1. §   Ha a 13. és 14. cikk másként nem rendelkezik, a Törvényszék három bíróból álló tanácsban jár el.

2. §   A Törvényszék meghatározza azokat az ismérveket, amelyek alapján az ügyeket az említett tanácsoknak kiosztják.

3. §   Az előző § szerinti határozatot közzé kell tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

13. cikk

Az ügy teljes ülés vagy öt bíróból álló tanács elé utalása

1. §   Ha a felmerült jogi kérdések bonyolultsága, az ügy jelentősége, illetve különleges körülmények indokolják, az ügy a Törvényszék teljes ülése elé vagy az öt bíróból álló tanácshoz utalható.

2. §   Az utaló határozatot a teljes ülésben eljáró Törvényszék hozza meg, az ügyet tárgyaló tanács vagy a Törvényszék bármely tagjának javaslata alapján. E határozat meghozatalára az eljárás bármely szakaszában sor kerülhet.

14. cikk

Az ügy egyesbíró elé utalása

1. §   Egyesbíróként az előadó bíró is eljárhat a három bíróból álló tanácsnak kiosztott ügyekben, ha azok – tekintettel a felmerült jogi és ténybeli kérdések bonyolultságának hiányára, az ügy korlátozott jelentőségére és egyéb különleges körülmények hiányára – erre alkalmasak.

Az általános hatályú jogi aktusok jogszerűségére vonatkozó ügyekben kizárt az egyesbíró elé utalás.

2. §   Az utaló határozatot a felek meghallgatását követően az a tanács hozza meg egyhangúlag, amely előtt az eljárás folyamatban van. E határozat meghozatalára az eljárás bármely szakaszában sor kerülhet.

3. §   Ha az az egyesbíró, aki elé az ügyet utalták, távol van, vagy akadályoztatva van, a Törvényszék elnöke ennek a bírónak a helyettesítésére másik bírót jelöl ki.

4. §   Az egyesbíró visszautalja az ügyet a tanács elé, ha megállapítja, hogy az 1. § szerinti feltételek már nem állnak fenn.

5. §   Azokban az ügyekben, amelyekben egyesbíró jár el, az elnök hatáskörét az egyesbíró gyakorolja.

3. fejezet

HIVATAL ÉS SZERVEZETI EGYSÉGEK

1. szakasz – Hivatal

15. cikk

A hivatalvezető kinevezése

1. §   A hivatalvezetőt a Törvényszék nevezi ki.

2. §   A kinevezés kitűzött időpontja előtt két héttel a Törvényszék elnöke ismerteti a bírákkal a benyújtott pályázatokat.

3. §   A kinevezés a 6. cikk 3. §-ában meghatározott eljárás szerint történik.

4. §   A megválasztott hivatalvezető nevét közzé kell tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

5. §   A hivatalvezetőt hatéves időtartamra nevezik ki. A hivatalvezető újra kinevezhető.

6. §   Hivatalba lépése előtt a hivatalvezető a Törvényszék előtt leteszi a 3. cikkben előírt esküt.

16. cikk

A hivatalvezető megbízatásának megszűnése

1. §   A hivatalvezetőt kizárólag akkor lehet tisztségéből elmozdítani, ha már nem felel meg az előírt feltételeknek, vagy már nem tesz eleget a tisztségéből eredő kötelezettségeknek; a Törvényszék azt követően határoz, hogy lehetőséget biztosított a hivatalvezetőnek arra, hogy észrevételeit előadja.

2. §   Ha a hivatalvezető megbízatása rendes megbízási idejének lejárta előtt megszűnik, a Törvényszék hatéves időtartamra új hivatalvezetőt nevez ki.

17. cikk

Hivatalvezető-helyettes

A Törvényszék a hivatalvezető kinevezésére megállapított eljárás szerint hivatalvezető-helyettest nevezhet ki – a 19. cikk 4. §-ában említett, a hivatalvezetőnek szóló szolgálati utasítások által megszabott keretek között –, a hivatalvezető munkájának segítése, illetve a hivatalvezető helyettesítése céljából.

18. cikk

A hivatalvezető távolléte vagy akadályoztatása

A Törvényszék elnöke kijelöli azokat a tisztviselőket vagy egyéb alkalmazottakat, akik a hivatalvezető és – adott esetben – a hivatalvezető-helyettes távolléte, akadályoztatása esetén vagy ha tisztségük betöltetlen, a hivatalvezető feladatait ellátják.

19. cikk

A hivatalvezető feladatai

1. §   A hivatalvezető segíti a Törvényszéket, a Törvényszék elnökét és a bírákat feladataik ellátásában. A hivatalvezető – az elnök felügyelete alatt – felel a Hivatal szervezetéért és tevékenységeiért.

2. §   A hivatalvezető őrzi a pecséteket. A hivatalvezető felel az irattárért, és ő gondozza a Törvényszék kiadványait. A hivatalvezető – a Törvényszék elnökének felügyelete alatt – felelős a dokumentumok átvételéért, megküldéséért és őrzéséért, valamint a kézbesítések e szabályzatban előírtak szerinti teljesítéséért.

3. §   Ha a 4. cikk, a 16. cikk 1. §-a és a 27. cikk másként nem rendelkezik, a hivatalvezető részt vesz a Törvényszék ülésein.

4. §   A hivatalvezetőnek szóló szolgálati utasításokat a Törvényszék elnökének javaslata alapján a Törvényszék fogadja el. A szolgálati utasításokat közzé kell tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

20. cikk

Nyilvántartás vezetése

1. §   A Hivatalban a hivatalvezető felügyelete alatt nyilvántartást vezetnek, amelybe bejegyeznek minden eljárási iratot és az ezekhez tartozó mellékleteket.

2. §   A nyilvántartás vezetésére vonatkozó szabályokat a 19. cikk 4. §-ában említett, a hivatalvezetőnek szóló szolgálati utasítások határozzák meg.

3. §   Az érdeküket igazoló személyek a Hivatalban betekinthetnek a nyilvántartásba, és a Törvényszék által a hivatalvezető javaslatára megállapított hivatali díjszabás szerinti díj megfizetése ellenében másolatokat és kivonatokat kaphatnak.

4. §   A felek a hivatali díjszabás szerinti díj megfizetése ellenében az eljárási iratok, valamint az ítéletek és végzések további másolatait is megkaphatják.

5. §   Harmadik személy – legyen akár magán-, akár közjogi személy – csak az elnök által a felek meghallgatását követően megadott kifejezett engedéllyel jogosult betekinteni az ügy iratanyagába vagy az eljárási iratokba. Ezt az engedélyt csak írásbeli kérelemre lehet megadni, amelyben részletesen igazolni kell a harmadik félnek az iratanyagba való betekintéshez fűződő jogos érdekét.

2. szakasz – A Törvényszék egyéb szervezeti egységei

21. cikk

Tisztviselők és egyéb alkalmazottak

1. §   Azokat a tisztviselőket és egyéb alkalmazottakat, akiknek feladata a Törvényszék elnöke, a bírák és a hivatalvezető közvetlen segítése, a személyzeti szabályzat rendelkezéseinek megfelelően nevezik ki. Ezek a tisztviselők és alkalmazottak – a Törvényszék elnökének felügyelete alatt – a hivatalvezetőnek tartoznak felelősséggel.

2. §   A tisztviselők és egyéb alkalmazottak a Törvényszék elnöke előtt, a hivatalvezető jelenlétében a következő esküt teszik:

22. cikk

A Törvényszék igazgatása és pénzügyei

A hivatalvezető – a Törvényszék elnökének felügyelete alatt – felelős a Törvényszék igazgatásáért, pénzügyeiért és számviteléért; ebben a tevékenységében a Bíróság és az Európai Unió Törvényszéke szervezeti egységei segítik.

4. fejezet

A TÖRVÉNYSZÉK MŰKÖDÉSE

23. cikk

A Törvényszék üléseinek napja, időpontja és helye

1. §   A Törvényszék üléseinek napját és időpontját az elnök tűzi ki.

2. §   A Törvényszék úgy is dönthet, hogy egy vagy több ülést a Törvényszék székhelyén kívül tart.

24. cikk

Határozatképesség

A Törvényszék csak akkor jár el érvényesen, ha határozatképessége az alábbiak szerint biztosított:

öt bíró a teljes ülés esetében;

három bíró az öt bíróból és a három bíróból álló tanács esetében.

25. cikk

Bíró távolléte vagy akadályoztatása

1. §   Ha valamelyik bíró távolléte vagy akadályoztatása miatt nincs jelen a határozatképességhez szükséges számú bíró, az elnök a távollét vagy akadályoztatás megszűnéséig elnapolja az ülést.

2. §   A tanács határozatképességének biztosításához az elnök – ha a gondos igazságszolgáltatás megköveteli – kiegészítheti az ítélkező testületet ugyanazon tanács valamely másik bírájával, vagy ennek hiányában javasolhatja a Törvényszék elnökének valamely másik tanács bírájának kijelölését. A helyettesítő bíró rotációs rendszerben, az 5. cikkben megállapított rangsor szerint kerül kijelölésre, ez azonban – lehetőség szerint – a Törvényszék elnökét és a tanácselnököket nem érinti.

3. §   Ha az ítélkező testület az előző § alkalmazásával a tárgyalást követően egészült ki, a szóbeli szakasz újból megnyílik.

26. cikk

Az öt bíróból álló tanács valamely bírájának a tárgyalást megelőző távolléte vagy akadályoztatása

Az öt bíróból álló tanács valamely bírájának a tárgyalást megelőző távolléte vagy akadályoztatása esetén a Törvényszék elnöke az 5. cikkben megállapított rangsor szerint – rotációs rendszerben – másik bírót jelöl ki. Ha a bírák száma nem éri el az ötöt, a tárgyalást azzal a feltétellel lehet megtartani, hogy biztosítják a határozatképességet.

27. cikk

Tanácskozás

1. §   A Törvényszék tanácskozásai zártak.

2. §   A tanácskozáson kizárólag azok a bírák vehetnek részt, akik a tárgyaláson közreműködtek.

3. §   Az Alapokmány 17. cikke első bekezdésének, valamint eme Alapokmány I. melléklete 5. cikke első bekezdésének megfelelően a Törvényszék határozatai csak akkor érvényesek, ha a tanácskozáson a bírák páratlan számban vesznek részt.

Ha az öt bíróból álló tanácsban vagy a teljes ülésben valamely bíró távolléte vagy akadályoztatása miatt a bírák páros számban vannak jelen, az 5. cikk alkalmazásával megállapított rangsorban leghátrébb álló bíró a tanácskozáson nem vesz részt, kivéve, ha ő az előadó bíró. Ez utóbbi esetben a rangsorban közvetlenül előtte álló bíró nem vesz részt a tanácskozáson.

4. §   A tanácskozáson részt vevő valamennyi bíró kifejti és indokolja véleményét.

Ha valamelyik bíró azt kéri, szavazásra bocsátás előtt a kérdést az általa választott nyelven megfogalmazzák, és írásban átadják a többi bírónak.

A Törvényszék határozatát a bírák többsége által a végső vitát követően elfogadott álláspont határozza meg. A szavazatokat az 5. cikk alkalmazásával megállapított rangsorral ellentétes sorrendben kell leadni.

A kérdések tárgyával, megfogalmazásával vagy sorrendjével, illetve a szavazás értelmezésével kapcsolatos véleménykülönbségek esetén a Törvényszék határoz.

5. §   Amikor a Törvényszék tanácskozása igazgatási kérdéseket érint, a hivatalvezető is jelen van, kivéve, ha a Törvényszék másként határoz.

6. §   Amikor a Törvényszék a hivatalvezető jelenléte nélkül ülésezik, szükség esetén megbízza az 5. cikk szerinti rangsorban leghátul álló bírót, hogy készítsen jegyzőkönyvet, amelyet az elnök és ez a bíró ír alá.

28. cikk

Törvénykezési szünetek

1. §   Ha a Törvényszék másként nem határoz, a törvénykezési szünetek a következők:

december 18-tól január 10-ig,

a húsvétot megelőző vasárnaptól a húsvétot követő második vasárnapig,

július 15-től szeptember 15-ig.

2. §   A törvénykezési szünetek alatt a Törvényszék elnökének hatáskörét a Törvényszék székhelyén – a hivatalvezetővel kapcsolatot tartva – a Törvényszék elnöke gyakorolja, vagy pedig az a tanácselnök, illetve másik bíró, akit az elnök saját helyettesítésére felkér.

Sürgős esetben a Törvényszék elnöke a törvénykezési szünet alatt is összehívhatja a bírákat.

3. §   A Törvényszék megtartja a székhelye szerinti hivatalos munkaszüneti napokat.

4. §   A Törvényszék indokolt esetben a bírák részére szabadságot engedélyezhet.

5. fejezet

A NYELVHASZNÁLAT SZABÁLYAI

29. cikk

A nyelvhasználat szabályai

Az EUMSZ 257. cikk hatodik bekezdése, valamint az Alapokmány 64. cikke és I. melléklete 7. cikkének (2) bekezdése értelmében az Európai Unió Törvényszéke eljárási szabályzatának a nyelvhasználati szabályokra vonatkozó rendelkezéseit a Törvényszékre is alkalmazni kell.

6. fejezet

A FELEK KÉPVISELŐINEK JOGAI ÉS KÖTELEZETTSÉGEI

30. cikk

Kiváltságok, mentességek és kedvezmények

1. §   A felek képviselői, akik a Törvényszék vagy a Törvényszék által jogsegély nyújtása iránt megkeresett igazságügyi hatóság előtt jelennek meg, az általuk az üggyel vagy a felekkel kapcsolatban, szóban vagy írásban tett nyilatkozatok miatt nem vonhatók felelősségre (mentesség).

2. §   A felek képviselői ezenkívül a következő kiváltságokban és kedvezményekben részesülnek:

a)

az eljárással kapcsolatos valamennyi irat és dokumentum mentes mind az átvizsgálás, mind a lefoglalás alól; vita esetén azokat a vámhatóság vagy a rendőrség pecséttel láthatja el, majd késedelem nélkül megküldi a Törvényszékhez annak érdekében, hogy azokat a hivatalvezető és az érdekelt jelenlétében megvizsgálhassák;

b)	a felek képviselői jogosultak arra, hogy a feladataik ellátásához szükséges külföldi fizetőeszközöket számukra kiutalják;

c)	a felek képviselői a feladatuk ellátásához szükséges mértékben szabadon utazhatnak.

3. §   Az 1. és 2. § meghatározott kiváltságokat, mentességeket és kedvezményeket kizárólag az eljárás megfelelő lefolytatása érdekében biztosítják.

4. §   A Törvényszék megvonhatja a mentességet, ha úgy ítéli meg, hogy ez nem akadályozza az eljárás megfelelő lefolytatását.

31. cikk

A felek képviselőinek jogosultsága

A 30. cikkben meghatározott kiváltságok, mentességek és kedvezmények igénybevételéhez az ezekre jogosult személyek előzetesen igazolják jogosultságukat:

a)	a meghatalmazottak olyan hivatalos dokumentumot mutatnak fel, amelyet meghatalmazójuk állított ki, aki ennek másolati példányát haladéktalanul megküldi a hivatalvezetőnek;

b)	a tanácsadók és ügyvédek a hivatalvezető által aláírt igazolást mutatnak fel. Ennek érvényessége meghatározott időtartamra korlátozódik, amely az eljárás időtartamától függően meghosszabbítható vagy lerövidíthető.

32. cikk

Az eljárásból való kizárás

1. §   Ha a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy a fél képviselőjének a Törvényszékkel, az elnökkel, valamelyik bíróval vagy a hivatalvezetővel szemben tanúsított magatartása sérti a Törvényszék tekintélyét vagy a gondos igazságszolgáltatás követelményeit, illetve ha e képviselő visszaél a feladatai ellátásának céljára biztosított jogaival, a Törvényszék tájékoztatja erről az érintettet. A Törvényszék tájékozathatja erről az érintett tekintetében hatáskörrel rendelkező illetékes hatóságokat; az érintett megkapja az e hatóságoknak megküldött levél másolatát.

Ugyanezen indokok alapján a Törvényszék – az érintett meghallgatását követően – bármikor kizárhatja végzéssel az érintettet az eljárásból. Ez a végzés azonnal végrehajtható.

2. §   Ha a fél képviselőjét kizárják az eljárásból, az eljárást az elnök által meghatározott időtartamra fel kell függeszteni, hogy az érintett fél másik képviselőt bízhasson meg.

3. §   Az e cikk rendelkezései alapján hozott határozatok visszavonhatók.

II. CÍM

ELJÁRÁS

1. fejezet

ÍRÁSBELI SZAKASZ

33. cikk

Általános kérdések

1. §   Az írásbeli szakasz a keresetlevél és az ellenkérelem, valamint – a 41. cikk szerinti feltételek mellett – a válasz és a viszonválasz benyújtását foglalja magában.

2. §   Az elnök állapítja meg az eljárási iratok benyújtásának napját vagy határidejét.

34. cikk

Az eljárási iratok benyújtása

1. §   A fél képviselője köteles minden eljárási irat eredeti példányát aláírni.

Az eredeti eljárási iratot – a benne említett összes melléklettel együtt – öt másolati példánnyal a Törvényszék részére, továbbá annyi másolati példánnyal együtt kell benyújtani, ahány fél az eljárásban részt vesz. A másolatokat az azokat benyújtó fél hitelesíti.

2. §   Az intézmények ezenkívül a Törvényszék által megállapított határidőn belül a Tanács 1. rendeletének 1. cikkében említett többi nyelven is benyújtják valamennyi tőlük származó eljárási irat fordítását. Az 1. § utolsó bekezdése megfelelően alkalmazandó.

3. §   Valamennyi eljárási iratot keltezéssel kell ellátni. Az eljárási határidők számításánál kizárólag a Hivatalhoz történt benyújtás napja irányadó.

4. §   Valamennyi eljárási irathoz irattartót kell mellékelni, amely tartalmazza a fél által hivatkozott iratokat és dokumentumokat, valamint ezek jegyzékét.

5. §   Ha az irat vagy dokumentum terjedelmére való tekintettel abból kizárólag kivonatokat mellékelnek az eljárási irathoz, a Hivatalhoz az egész iratot, illetve dokumentumot vagy annak teljes másolatát be kell nyújtani.

6. §   Az 1–4. § rendelkezéseinek sérelme nélkül az eljárási határidők számításának szempontjából az a nap irányadó, amelyen az eljárási irat aláírással ellátott eredeti példányának másolata – a 4. §-ban említett jegyzékkel együtt – a Törvényszéknél rendelkezésre álló távközlési eszköz útján a Hivatalhoz beérkezik, feltéve hogy az eljárási irat aláírással ellátott eredeti példányát és az 1. § második bekezdésében említett mellékleteket és másolatokat az eredeti példány másolatának beérkezését követően legkésőbb tíz napon belül benyújtják a Hivatalhoz. A 100. cikk 3. §-a nem alkalmazható e tíznapos határidőre.

7. §   Az 1. § első bekezdésének és a 2–4. § sérelme nélkül a Törvényszék határozatban rögzítheti azokat a feltételeket, amelyek fennállása esetén a Hivatalhoz elektronikus úton eljuttatott eljárási irat eredeti példánynak minősül. Ezt a határozatot közzé kell tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

35. cikk

Keresetlevél

1. §   Az Alapokmány 21. cikkében említett keresetlevél tartalmazza a következőket:

a)	a felperes neve és lakóhelye vagy székhelye;

b)	az aláíró foglalkozása és lakóhelye vagy székhelye;

c)	annak a félnek a megjelölése, aki ellen a keresetet benyújtották;

d)	a jogvita tárgya és a felperes kérelmei;

e)	a felhozott jogalapok, valamint ténybeli és jogi érvek;

f)	szükség esetén a felajánlott bizonyítékok megjelölése.

2. §   A keresetlevélhez szükség esetén mellékelni kell:

a)	azt a jogi aktust, melynek megsemmisítését kérik;

b)	a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése szerinti panaszt és a panaszra adott választ tartalmazó határozatot, megjelölve azokat az időpontokat, amikor a panaszt benyújtották, és amikor a határozatot közölték.

3. §   A keresetlevélben az eljárás céljára meg kell jelölni:

—	a Törvényszék székhelyén lévő kézbesítési címet, megjelölve annak a személynek a nevét, aki felhatalmazást kapott a kézbesítendő iratok átvételére vagy

—	a Törvényszéknél rendelkezésre álló olyan távközlési eszközt, amelynek útján történő kézbesítéshez a felperes képviselője hozzájárult vagy

—	a kézbesítés teljesítésének mindkét fent említett módját.

4. §   Ha a keresetlevél nem felel meg a 3. §-ban említett követelményeknek, a hiány pótlásáig az érintett félnek szánt valamennyi – az eljárással kapcsolatos – kézbesítést e fél képviselőjének címzett ajánlott levélként kell teljesíteni. Ebben az esetben a 99. cikk 1. §-ától eltérően az ajánlott levélnek a Törvényszék székhelye szerinti postahivatalnál történő feladásával a kézbesítést szabályszerűen teljesítettnek kell tekinteni.

5. §   A felperes ügyvédje köteles igazolást benyújtani a Hivatalhoz arról, hogy jogosult eljárni valamely tagállam bírósága, illetve az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás valamely más részes államának bírósága előtt.

36. cikk

Hiánypótlás

Ha a keresetlevél nem felel meg a 35. cikk 1. §-ának a), b) és c) pontjában, 2. §-ában vagy 5. §-ában meghatározott követelményeknek, a hivatalvezető a hiánypótlásra ésszerű határidőt állapít meg a felperes számára. Ha a felperes az előírt határidőn belül elmulasztja a hiánypótlást, a Törvényszék határoz arról, hogy e követelmények be nem tartása miatt a keresetlevél alaki okból elfogadhatatlan-e.

37. cikk

A keresetlevél kézbesítése és közlemény a Hivatalos Lapban

1. §   A keresetlevelet kézbesítik az alperes részére. A 36. cikkben említett esetben a kézbesítést haladéktalanul teljesíteni kell, amint a hiánypótlás megtörtént, illetve – ennek elmulasztása esetén – amint a Törvényszék megállapította, hogy a keresetlevél elfogadható.

2. §   Az Európai Unió Hivatalos Lapjában közleményt tesznek közzé, amely tartalmazza a keresetlevél benyújtásának napját, a feleket, a jogvita tárgyát és leírását, valamint a felperes kérelmeit.

38. cikk

Az ügyek ítélkező testületeknek történő első kiosztása

Közvetlenül a keresetlevél benyújtását követően a Törvényszék elnöke kiosztja az ügyet valamelyik három bíróból álló tanácsnak, a 12. cikk 2. §-ában említett ismérveknek megfelelően.

A tanács elnöke a tanácsnak kiosztott minden egyes ügy vonatkozásában javaslatot tesz a Törvényszék elnökének az előadó bíró személyére; a kijelölésről a Törvényszék elnöke határoz.

39. cikk

Ellenkérelem

1. §   A keresetlevél kézbesítését követő két hónapon belül az alperes ellenkérelmet terjeszt elő. Ez tartalmazza a következőket:

a)	az alperes neve és lakóhelye vagy székhelye;

b)	az aláíró foglalkozása és lakóhelye vagy székhelye;

c)	az alperes kérelmei;

d)	a felhozott jogalapok, valamint ténybeli és jogi érvek;

e)	szükség esetén a felajánlott bizonyítékok megjelölése.

A 35. cikk 3. és 4. §-a megfelelően alkalmazandó.

Az alperest segítő ügyvéd köteles igazolást benyújtani a Hivatalhoz arról, hogy jogosult eljárni valamely tagállam bírósága, illetve az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás valamely más részes államának bírósága előtt.

2. §   Az 1. §-ban megállapított határidőt az elnök az alperes indokolással ellátott kérelmére – különleges körülmények esetén – meghosszabbíthatja.

40. cikk

A Tanácsnak és az Európai Bizottságnak történő megküldés

Ha a Tanács vagy az Európai Bizottság nem vesz részt félként az ügyben, a Törvényszék a keresetlevélről és az ellenkérelemről – ezek mellékleteinek kivételével – másolatot küld részükre, hogy lehetővé tegye számukra annak megállapítását, hogy – az EUMSZ 277. cikk alapján – nem valamely jogi aktusuk alkalmazhatatlanságára hivatkoznak-e.

41. cikk

Második beadványváltás

Az Alapokmány I. melléklete 7. cikke (3) bekezdésének megfelelően a Törvényszék – akár hivatalból, akár a felperes indokolással ellátott kérelmére – úgy határozhat, hogy az iratanyag kiegészítése érdekében második beadványváltás is szükséges.

42. cikk

Új bizonyítékok felajánlása

A tárgyalás végéig a felek további bizonyítékokat ajánlhatnak fel érveik alátámasztására, feltéve, hogy azok késedelmes felajánlása kellően igazolt.

43. cikk

Új jogalapok

1. §   Az első beadványváltást követően semmilyen új jogalapot nem lehet felhozni, kivéve, ha az olyan jogi vagy ténybeli helyzetből származik, amely az eljárás során merült fel.

2. §   Ha az eljárás során a fél új jogalapot hoz fel, az elnök a rendes eljárási határidő lejárta után – az előadó bíró jelentése alapján – a másik fél számára határidőt állapíthat meg a jogalap megválaszolására.

A jogalap elfogadhatóságáról az eljárást befejező határozatban döntenek.

44. cikk

Dokumentumok és iratok – Bizalmasság – Névtelenség

1. §   A 109. cikk 5. §-ára is figyelemmel a Törvényszék kizárólag azokat az iratokat és dokumentumokat veszi figyelembe, amelyeket a felek képviselői megismerhettek, és azokról nyilatkozhattak.

2. §   Ha a Törvényszéknek meg kell vizsgálnia, hogy olyan iratot, amely a határozathozatal során jelentőséggel bírhat, egy vagy több féllel szemben bizalmasan kell-e kezelni, ezt az iratot e vizsgálat befejezése előtt nem küldik meg a feleknek. A Törvényszék végzéssel felhívhat az említett dokumentum benyújtására.

3. §   Ha egy iratba való betekintés megtagadásának jogszerűségére vonatkozó kereset kapcsán olyan iratot nyújtanak be a Törvényszéknek, amelybe az egyik intézmény megtagadta a betekintést, akkor ezt az iratot nem küldik meg a többi félnek.

4. §   A Törvényszék – indokolással ellátott kérelemre vagy hivatalból – kihagyhatja a felperes vagy az eljárásban említett más személyek nevét vagy bizonyos egyéb adatokat az üggyel kapcsolatos kiadványokból, ha a személy nevének vagy az említett adatoknak a bizalmas kezeléséhez jogos érdek fűződik.

45. cikk

Előzetes jelentés

1. §   A felek utolsó beadványváltását követően az elnök kitűzi azt a határnapot, amikor az előadó bírónak be kell nyújtania előzetes jelentését a Törvényszéknek.

2. §   Az előzetes jelentés javaslatokat tartalmaz arra nézve, hogy szükséges-e pervezető intézkedés vagy bizonyításfelvétel, van-e lehetőség a jogvita egyezség útján történő rendezésére, valamint arra nézve, hogy az ügyet a teljes ülés, az öt bíróból álló tanács vagy az egyesbíróként eljáró előadó bíró elé utalják-e.

3. §   A Törvényszék határoz az előadó bíró javaslatairól.

46. cikk

Összefüggés – Egyesítés

1. §   A gondos igazságszolgáltatás érdekében az elnök a felek meghallgatását követően az eljárás bármely szakaszában végzéssel úgy határozhat, hogy az írásbeli vagy a szóbeli szakasz lefolytatása vagy az eljárást befejező határozat meghozatala céljából két vagy több ügyet a közöttük lévő összefüggés miatt egyesítsenek. Az ügyeket az elnök később újra elkülönítheti. Az elnök ezeket a kérdéseket a Törvényszék elé utalhatja.

2. §   Ha a különböző ítélkező testületeknek kiosztott ügyek alkalmasak arra, hogy a közöttük lévő összefüggés miatt egyesítsék őket, a Törvényszék elnöke határoz újbóli kiosztásukról.

3. §   Az egyesített ügyek feleinek képviselői a Hivatalban betekinthetnek az egyéb érintett ügyek feleinek kézbesített eljárási iratokba. Az elnök ugyanakkor a fél kérelmére – a 44. cikk 1. és 2. §-ának sérelme nélkül – megtagadhatja a titkos vagy bizalmas iratokba való betekintést.

47. cikk

Az ügyek elintézésének sorrendje

1. §   A Törvényszék az előtte indított ügyekben az ügyek állásának megfelelő sorrendben jár el.

2. §   Az elnök különleges körülmények esetén elrendelheti, hogy valamely ügyben soron kívül járjanak el.

3. §   Az elnök különleges körülmények esetén, különösen a jogvita egyezség útján történő rendezésének elősegítése érdekében, akár hivatalból, akár a fél kérelmére – a felek meghallgatását követően – későbbre halaszthatja az ügyben való eljárást.

2. fejezet

SZÓBELI SZAKASZ

48. cikk

Tárgyalás tartása

1. §   E szabályzat azon különös rendelkezéseinek sérelme nélkül, amelyek lehetővé teszik a Törvényszék számára a végzéssel történő határozathozatalt, valamint ha e cikk 2. §-a másként nem rendelkezik, a Törvényszék előtti eljárás tárgyalást is magában foglal.

2. §   Ha második beadványváltásra is sor került, és a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy nincs szükség tárgyalás tartására, a felek egyetértésével úgy határozhat, hogy tárgyalás nélkül hoz határozatot.

49. cikk

A tárgyalás időpontja

A tárgyalás időpontját az elnök tűzi ki.

50. cikk

A felek tárgyalásról való távolmaradása

A feleknek a tárgyalásról szabályszerűen értesített képviselői kötelesek kellő időben értesíteni a Hivatalt, ha nem kívánnak részt venni a tárgyaláson.

Ha valamennyi fél képviselője azt jelezte, hogy nem vesz részt a tárgyaláson, a Törvényszék határozhat a szóbeli szakasz befejezéséről.

51. cikk

A tárgyalás menete

1. §   A tárgyalást az elnök nyitja meg és vezeti; ő gondoskodik a tárgyalás rendjének fenntartásáról.

2. §   A nyilvánosság kizárásának elrendelése esetén a tárgyaláson elhangzottak nem tehetők közzé.

3. §   A felek kizárólag képviselőjük útján járhatnak el a tárgyaláson.

4. §   A tárgyalás során az elnök és a többi bíró:

a)	kérdéseket tehet fel a felek képviselőinek

b)	felhívhatja magukat a feleket, hogy a jogvita bizonyos vonatkozásairól nyilatkozzanak.

52. cikk

A szóbeli szakasz befejezése

1. §   Az érvek előadását követően az elnök a szóbeli szakaszt befejezettnek nyilvánítja.

2. §   A Törvényszék elrendelheti a szóbeli szakasz újbóli megnyitását.

53. cikk

Tárgyalási jegyzőkönyv

1. §   A hivatalvezető minden tárgyalásról jegyzőkönyvet készít. A jegyzőkönyvet az elnök és a hivatalvezető írja alá. A jegyzőkönyv közokiratnak minősül.

2. §   A felek a Hivatalban a jegyzőkönyvbe betekinthetnek, és arról saját költségükre másolatokat kaphatnak.

3. fejezet

PERVEZETŐ INTÉZKEDÉSEK ÉS BIZONYÍTÁSFELVÉTEL

54. cikk

Általános kérdések

1. §   A pervezető intézkedések és a bizonyításfelvétel célja annak biztosítása, hogy az ügyek előkészítése, az eljárások lefolytatása és a jogviták megoldása a lehető legjobb feltételek mellett történjék.

A pervezető intézkedések és a bizonyításfelvétel az eljárás bármely szakaszában elrendelhető, illetve módosítható.

2. §   Pervezető intézkedés és bizonyításfelvétel elrendelését vagy módosítását – az eljárás bármely szakaszában – bármely fél indítványozhatja. Ebben az esetben az intézkedések elrendelése előtt a többi felet is meg kell hallgatni.

3. §   Ha az eljárás körülményei megkövetelik, az előadó bíró vagy adott esetben a Törvényszék írásbeli vagy szóbeli észrevételeik előterjesztésének lehetővé tétele érdekében tájékoztatja a feleket a tervezett intézkedésekről.

1. szakasz – Pervezető intézkedések

55. cikk

Az intézkedések célja és típusai

1. §   A pervezető intézkedések célja:

a)	az írásbeli és a szóbeli szakasz szabályszerű lefolyásának biztosítása és a bizonyításfelvétel megkönnyítése;

b)	azoknak a kérdéseknek a meghatározása, amelyeknél a feleknek ki kell egészíteniük érvelésüket, vagy amelyek bizonyításfelvételt igényelhetnek;

c)	a felek kérelmei terjedelmének, jogalapjainak és érveinek pontosítása, valamint a közöttük lévő vitás kérdések tisztázása.

2. §   Pervezető intézkedések különösen a következők:

a)	kérdések feltevése a feleknek;

b)	a felek felhívása, hogy a jogvita bizonyos vonatkozásairól írásban vagy szóban nyilatkozzanak;

c)	tájékoztatás vagy adatok kérése a felektől,

d)	a felek felhívása az üggyel kapcsolatos dokumentumok vagy egyéb iratok benyújtására;

e)	a feleknek az ülésekre történő idézése.

56. cikk

Eljárás

A 44. cikk 2. §-ának sérelme nélkül az előadó bíró elrendeli a pervezető intézkedéseket, kivéve, ha a kérdést – a tervezett intézkedések hatálya vagy a jogvita megoldása szempontjából fennálló jelentőségük miatt – a Törvényszék elé utalja. A pervezető intézkedésekről a hivatalvezető tájékoztatja a feleket.

2. szakasz – Bizonyításfelvétel

57. cikk

Típusok

Az Alapokmány 24. és 25. cikkének sérelme nélkül a bizonyítási eszközök a következők:

a)	maguknak a feleknek a megjelenése;

b)	tájékoztatás vagy adatok kérése harmadik személyektől,

c)	harmadik személyek felhívása az üggyel kapcsolatos dokumentumok vagy egyéb iratok benyújtására;

d)	tanúvallomás;

e)	szakértői vélemény;

f)	helyszíni szemle.

58. cikk

Eljárás

1. §   A Törvényszék elrendeli a bizonyításfelvételt.

2. §   Az 57. cikk d) e) és f) pontja szerinti bizonyításfelvételt – a bizonyítandó tények megjelölésével, a felek meghallgatását követően – végzéssel kell elrendelni.

Az 57. cikk a) b) és c) pontja szerinti bizonyításfelvételt elrendelő határozatról a hivatalvezető tájékoztatja a feleket.

3. §   A felek a bizonyításfelvételnél jelen lehetnek.

4. §   Ha a Törvényszék bizonyításfelvételt rendel el, és azt nem maga folytatja le, ezzel a feladattal az előadó bírót bízza meg.

5. §   A fél bármikor ellenbizonyítással élhet, vagy kiegészítheti a felajánlott bizonyítékokat.

3. szakasz – A tanú és a szakértő idézése és kihallgatása, illetve meghallgatása

59. cikk

A tanú idézése

1. §   A Törvényszék hivatalból vagy a fél indítványára bizonyos tények tekintetében tanúbizonyítás lefolytatását rendelheti el.

A fél által előterjesztett, tanúkihallgatásra irányuló indítványnak pontosan meg kell jelölnie, hogy mely tényekre vonatkozóan és milyen okokból szükséges a tanút kihallgatni.

2. §   A tanút, akinek kihallgatása szükséges, a Törvényszék végzéssel idézi, amely tartalmazza a következőket:

a)	a tanú vezetékneve, utóneve(i), foglalkozása és lakóhelye;

b)	a kihallgatás időpontja és helye;

c)	azoknak a tényeknek a megjelölése, amelyekkel kapcsolatban a tanút ki fogják hallgatni;

d)	szükség esetén utalás azokra a rendelkezésekre, amelyeket a Törvényszék a tanúnál felmerülő költségek megtérítéséről hozott, továbbá a meg nem jelenő tanúval szemben kiszabható szankciókra való utalás.

3. §   A Törvényszék kivételes esetekben az olyan tanú idézését, akinek kihallgatását a fél indítványozta, a kihallgatás várható költségeit fedező összegnek a Törvényszék pénztáránál történő letétbe helyezésétől teheti függővé; ezt az összeget a Törvényszék állapítja meg.

A Törvényszék pénztára megelőlegezi a hivatalból idézett tanú kihallgatásához szükséges pénzösszeget.

60. cikk

Tanúkihallgatás

1. §   A tanút – személyazonosságának megállapítását követően – az elnök tájékoztatja arról, hogy tanúvallomását a 2. § és a 63. cikk rendelkezéseinek megfelelően meg kell erősítenie.

A tanút a Törvényszék hallgatja ki; erről a feleket – megjelenésük érdekében – értesíti. A tanúvallomást követően az elnök és bármely bíró – a felek indítványára vagy hivatalból – kérdéseket tehet fel a tanúnak.

Az elnök engedélyével a felek képviselői is tehetnek fel kérdéseket a tanúnak.

2. §   A 63. cikk rendelkezéseire is figyelemmel tanúvallomását megelőzően a tanú a következő esküt teszi:

A Törvényszék a felek meghallgatását követően felmentheti a tanút az eskütétel alól.

3. §   A hivatalvezető a tanúvallomásról jegyzőkönyvet vesz fel.

A jegyzőkönyvet az elnök vagy a tanú kihallgatásával megbízott előadó bíró és a hivatalvezető írja alá. Ezeket az aláírásokat megelőzően biztosítani kell, hogy a tanú ellenőrizhesse a jegyzőkönyv tartalmát, és azt aláírja.

A jegyzőkönyv közokiratnak minősül.

61. cikk

A tanú kötelezettségei

1. §   A szabályszerűen megidézett tanú köteles az idézésnek eleget tenni, és a tárgyaláson megjelenni.

2. §   Ha a szabályszerűen megidézett tanú nem jelenik meg a Törvényszék előtt, a Törvényszék 5 000 euróig terjedő pénzbírságot szabhat ki vele szemben, és – a tanú költségére – újabb idézését rendelheti el.

Ugyanilyen pénzbírságot lehet kiszabni azzal a tanúval szemben, aki a tanúvallomást vagy az eskütételt, illetve – adott esetben – az esküvel egyenértékű ünnepélyes nyilatkozat megtételét alapos ok nélkül megtagadja.

3. §   Ha a tanú elfogadható kimentéssel él a Törvényszék előtt, mentesíthető a vele szemben kiszabott pénzbírság megfizetése alól. A kiszabott pénzbírság összegét a tanú kérelmére mérsékelni lehet, ha bizonyítja, hogy az jövedelmével nem áll arányban.

4.   Az e cikk alapján kiszabott büntetéseket és elrendelt egyéb intézkedéseket az EUMSZ 280. és az EUMSZ 299. cikk, illetve az EAK 164. cikk rendelkezéseinek megfelelően kell végrehajtani.

62. cikk

Szakértői vélemény

1. §   A Törvényszék akár hivatalból, akár a fél indítványára elrendelheti szakértői vélemény beszerzését. A szakértő kirendeléséről szóló végzésben meghatározzák a szakértő feladatát és a szakvélemény előterjesztésére rendelkezésre álló határidőt.

2. §   A szakértő a végzésről és a feladata ellátásához szükséges valamennyi iratról másolatot kap. A szakértő az előadó bíró felügyelete alatt áll, aki a szakértő által végzett vizsgálatok során jelen lehet, és akit a szakértő folyamatosan tájékoztat feladata teljesítésének előrehaladásáról.

A Törvényszék elrendelheti, hogy a felek vagy valamely fél a szakértői vélemény költségeit fedező összeget helyezzen letétbe.

3. §   A szakértő kérelmére a Törvényszék tanú kihallgatását rendelheti el; a tanú kihallgatása a 60. cikk rendelkezései szerint történik.

4. §   A szakértő kizárólag olyan kérdésekről adhat véleményt, amelyeket kifejezetten elé terjesztettek.

5. §   Miután a szakértő előterjesztette szakvéleményét, a Törvényszék elrendelheti meghallgatását, amelyről a feleket – megjelenésük érdekében – értesíti.

Az elnök engedélyével a felek képviselői kérdéseket tehetnek fel a szakértőnek.

6. §   A 63. cikk rendelkezéseire is figyelemmel szakvéleményének előterjesztését követően a szakértő a következő esküt teszi a Törvényszék előtt:

A Törvényszék a felek meghallgatását követően felmentheti a szakértőt az eskütétel alól.

63. cikk

Eskü

1. §   Az elnök felszólít minden olyan személyt, akinek tanúként vagy szakértőként a Törvényszék előtt esküt kell tennie, hogy az igazat mondja, illetve feladatát lelkiismeretesen és pártatlanul lássa el, valamint figyelmezteti őket azokra a büntetőjogi jogkövetkezményekre, amelyeket nemzeti joguk e kötelességük megszegése esetére előír.

2. §   A tanú és a szakértő a 60. cikk 2. §-a első bekezdésének vagy a 62. cikk 6. §-a első bekezdésének megfelelően vagy a nemzeti joga által megállapított formában teszi le az esküt.

3. §   Ha a tanú vagy szakértő nemzeti joga bírósági eljárásokban az eskütétel mellett vagy helyett lehetővé teszi esküvel egyenértékű nyilatkozat megtételét, a tanú és a szakértő a nemzeti joga által előírt feltételek szerint és formában ilyen nyilatkozatot is tehet.

Ha a nemzeti jog nem rendelkezik sem eskü, sem ilyen nyilatkozat tételéről, az 1. § szerinti eljárás megfelelően alkalmazandó.

64. cikk

Hamis tanúvallomás – Hamis szakértői vélemény

1. §   A Törvényszék a 63. cikk rendelkezéseire is figyelemmel határozhat arról, hogy feljelentést tesz-e annak a tagállamnak – a Bíróság eljárási szabályzatát kiegészítő szabályzat III. mellékletében említett – illetékes hatóságánál, amelynek bíróságai büntetőjogi joghatósággal rendelkeznek a Törvényszék előtt tanúként vagy szakértőként eljárt, hamis tanúvallomást tevő vagy hamis szakértői véleményt adó személy ügyében.

2. §   A Törvényszék határozatának megküldéséről a hivatalvezető gondoskodik. A határozat ismerteti a feljelentés alapjául szolgáló tényeket és körülményeket.

65. cikk

Kifogás

1. §   Ha a fél kifogást emel a tanúval vagy a szakértővel szemben annak alkalmatlansága, méltatlansága vagy egyéb ok alapján, vagy ha a tanú, illetve a szakértő megtagadja a vallomástételt, illetve a szakértői vélemény adását, az eskütételt vagy az esküvel egyenértékű ünnepélyes nyilatkozat megtételét, az ügyben a Törvényszék határoz indokolt végzéssel.

2. §   A tanúval vagy szakértővel szemben a tanút idéző vagy a szakértőt kirendelő végzés kézbesítését követő két héten belül lehet kifogást emelni; a kifogást tartalmazó iratnak meg kell jelölnie a kifogás okait és a felajánlott bizonyítékokat.

66. cikk

Költségtérítés – Ellentételezés

1. §   A tanú és a szakértő jogosult úti- és tartózkodási költsége megtérítésére. A Törvényszék pénztára ezeket megelőlegezheti számára.

2. §   A tanú jogosult jövedelemkiesése megtérítésére, a szakértő pedig munkája díjazására. A költségtérítést vagy a díjat a Törvényszék pénztára azt követően fizeti ki a tanú és szakértő részére, hogy az kötelességének, illetve feladatának eleget tett.

67. cikk

Jogsegély iránti megkeresés

1. §   A Törvényszék – a fél kérelmére vagy hivatalból – jogsegély iránti megkeresést terjeszthet elő tanú kihallgatása vagy szakértő meghallgatása céljából.

2. §   A jogsegély iránti megkeresést végzéssel kell előterjeszteni, amely tartalmazza a tanú vagy szakértő vezetéknevét, utóneveit, foglalkozását és lakóhelyét vagy székhelyét, megjelöli azokat a tényeket, amelyekről a tanút vagy szakértőt meg kell hallgatni, megnevezi a feleket, azok képviselőit, valamint feltünteti a felek lakóhelyét vagy székhelyét, és röviden ismerteti a jogvita tárgyát.

3. §   A hivatalvezető megküldi a végzést azon tagállam – a Bíróság eljárási szabályzatát kiegészítő szabályzat I. mellékletében említett – illetékes hatósága részére is, amelynek területén a tanút vagy szakértőt meg kell hallgatni. Adott esetben a végzéshez a címzett tagállam hivatalos nyelvére vagy nyelveire való fordítását kell csatolni.

Az első bekezdésben említett hatóság megküldi a végzést a nemzeti jog szerint illetékes igazságügyi hatóságnak.

Az illetékes igazságügyi hatóság nemzeti joga szerint hajtja végre a jogsegély iránti megkeresést. A végrehajtást követően az illetékes igazságügyi hatóság az első bekezdésben említett hatóság részére megküldi a jogsegély iránti megkeresésről szóló végzést, a végrehajtás során keletkezett iratokat és a költségek jegyzékét. Ezeket a dokumentumokat a hivatalvezetőnek küldik meg.

A hivatalvezető gondoskodik az iratoknak az eljárás nyelvére történő lefordításáról.

4. §   A jogsegély iránti megkereséssel kapcsolatban felmerült költségeket a Törvényszék viseli, ám – adott esetben – ezeket a felekre terhelheti.

4. fejezet

A JOGVITÁK EGYEZSÉG ÚTJÁN TÖRTÉNŐ RENDEZÉSE

68. cikk

Eljárási szabályok

1. §   A Törvényszék az eljárás bármely szakaszában vizsgálhatja a felperes és az alperes közti jogvita egészben vagy részben egyezséggel történő rendezésének lehetőségeit, egy vagy több, a vitát lezáró megoldást javasolhat, és megteheti a megfelelő intézkedéseket az ilyen egyezség elősegítésére.

Különösen:

felhívhatja a feleket vagy harmadik személyeket tájékoztatás vagy adatok nyújtására,

felhívhatja a feleket vagy harmadik személyeket dokumentumok benyújtására;

megbeszélésekre hívhatja a felek képviselőit, magukat a feleket, illetve az intézmény bármely olyan tisztviselőjét vagy alkalmazottját, aki felhatalmazással rendelkezik, egy esetleges egyezségre vonatkozó tárgyalás lefolytatására;

2. §   Az 1. § az ideiglenes intézkedés iránti eljárás keretében is megfelelően alkalmazandó.

3. §   A Törvényszék megbízhatja az előadó bírót azzal, hogy – a hivatalvezető segítségével – kísérelje meg a jogvita egyezség útján történő rendezését, vagy hajtsa végre az e tekintetben általa elrendelt intézkedéseket.

69. cikk

A felek közötti egyezség

1. §   Ha a felperes és az alperes a Törvényszék vagy az előadó bíró előtt egyezségre jut a jogvita megoldását illetően, az egyezségben foglaltakat az elnök vagy az előadó bíró, valamint a hivatalvezető által aláírt jegyzőkönyvben rögzíthetik. Az egyezség – a jegyzőkönyvben rögzített formájában – közokiratnak minősül.

Az elnök indokolt végzésével törli az ügyet a nyilvántartásból.

Az elnök a felperes vagy az alperes kérelmére a törlést elrendelő végzésben megállapítja az egyezségben foglaltakat.

2. §   Ha a felperes és az alperes értesítik a Törvényszéket, hogy a Törvényszéken kívül egyezségre jutottak a jogvita megoldását illetően, és kijelentik, hogy minden igényükről lemondanak, az elnök elrendeli az ügy törlését.

3. §   Az elnök az egyezségben foglaltaknak megfelelően, illetve – ilyen rendelkezés hiányában – szabadon határoz a költségekről.

70. cikk

Az egyezség útján történő rendezés és a bírósági eljárás

A Törvényszék és a felek a bírósági eljárásban nem használhatják fel az egyezség útján történő rendezés érdekében kifejtett véleményeket, megfogalmazott javaslatokat, előadott ajánlatokat, megtett engedményeket vagy elkészített dokumentumokat.

5. fejezet

AZ ELJÁRÁS FELFÜGGESZTÉSE, VALAMINT A BÍRÓSÁG, ILLETVE AZ EURÓPAI UNIÓ TÖRVÉNYSZÉKE JAVÁRA TÖRTÉNŐ HATÁSKÖR-ÁTENGEDÉS

71. cikk

A felfüggesztés esetei és az eljárás

1. §   A 117. cikk 4. §-ának, a 118. cikk 4. §-ának és a 119. cikk 4. §-ának sérelme nélkül az eljárást fel lehet függeszteni:

a)	ha a Törvényszékhez, illetve az Európai Unió Törvényszékéhez vagy a Bírósághoz olyan ügyekben fordultak, amelyekben ugyanaz az értelmezési kérdés merül fel, vagy ugyanannak a jogi aktusnak az érvényességét vitatják, az Európai Unió Törvényszéke vagy a Bíróság ítéletéig;

b)

ha az Európai Unió Törvényszékéhez a Törvényszék olyan határozata ellen fellebbeztek, amely az érdemi kérdésekről csak részben rendelkezett, vagy amely a hatáskör hiányára vagy a kérelem elfogadhatatlanságára alapozott kifogásra vonatkozó közbenső kérdésről rendelkezett, vagy amely beavatkozási kérelmet utasított el;

c)	a felek együttes kérelmére;

d)	egyéb különleges esetekben, ha a gondos igazságszolgáltatás megköveteli.

2. §   Az eljárás felfüggesztéséről az elnök a felek meghallgatását követően indokolt végzéssel határoz; az elnök a kérdést a Törvényszék elé utalhatja.

3. §   A felfüggesztés hatálya alatt vagy a 72. cikk 2. §-a szerint hozott, az eljárás folytatását elrendelő határozatot ugyanilyen formában kell meghozni.

72. cikk

A felfüggesztés tartama és joghatásai

1. §   Az eljárás felfüggesztése az azt elrendelő végzésben megjelölt naptól, ennek hiányában pedig a végzés meghozatalának napjától hatályos.

2. §   Ha a felfüggesztő végzés nem határozza meg a felfüggesztés tartamát, a felfüggesztés az eljárás folytatását elrendelő végzésben megjelölt napon, ennek hiányában pedig az eljárás folytatását elrendelő végzés meghozatalának napján ér véget.

3. §   A felfüggesztés tartama alatt – a 109. cikk 1. §-ában meghatározott beavatkozási kérelem határidejének kivételével – a felek tekintetében az eljárási határidők nem járnak le.

Az eljárási határidők a felfüggesztés megszűnésének napjával újra kezdődnek.

73. cikk

Hatáskör-átengedés

1. §   Az Alapokmány I. melléklete 8. cikke (2) bekezdésének megfelelően ha a Törvényszék megállapítja, hogy a hozzá benyújtott kereset a Bíróság vagy az Európai Unió Törvényszéke hatáskörébe tartozik, a keresetet átteszi a Bírósághoz, illetve az Európai Unió Törvényszékéhez.

2. §   A Törvényszék indokolt végzéssel határoz.

6. fejezet

ELÁLLÁS, OKAFOGYOTTSÁG, KIFOGÁS ÉS KÖZBENSŐ KÉRDÉS

74. cikk

Elállás

Ha a felperes írásban vagy a tárgyaláson tájékoztatja a Törvényszéket, hogy keresetétől eláll, az elnök elrendeli, hogy az ügyet töröljék a nyilvántartásból, és a 89. cikk 5. §-ának megfelelően határoz a költségekről.

75. cikk

Okafogyottság

Ha a Törvényszék megállapítja, hogy a kereset okafogyottá vált, és már nincs szükség határozathozatalra, a felek meghallgatását követően, hivatalból, bármikor hozhat indokolt végzést.

76. cikk

Nyilvánvalóan elutasítandó kereset

Ha a Törvényszéknek nyilvánvalóan nincs hatásköre a kereset vagy az abban foglalt egyes kérelmek elbírálására, vagy ha a kereset részben vagy egészben nyilvánvalóan elfogadhatatlan, vagy jogilag nyilvánvalóan megalapozatlan, a Törvényszék – az eljárás folytatása nélkül – indokolt végzéssel határozhat az ügyben.

77. cikk

Eljárásgátló okokra alapozott elfogadhatatlansági kifogás

A Törvényszék a felek meghallgatását követően hivatalból bármikor vizsgálhatja, hogy a kereset eljárásgátló okok fennállása miatt nem elfogadhatatlan-e. Ha úgy ítéli meg, hogy kellően tájékozódott, a Törvényszék – az eljárás folytatása nélkül – indokolt végzéssel határozhat az ügyben.

78. cikk

Az ügy érdemét nem érintő határozathozatal iránti kérelem

1. §   A fél külön beadványban kérheti, hogy a Törvényszék az ügy érdemét nem érintve döntsön az elfogadhatatlanság, a hatáskör hiánya vagy egyéb közbenső kérdés tárgyában. Az elfogadhatatlanságra vonatkozó határozathozatal iránti kérelmet a keresetlevél kézbesítésétől számított egy hónapon belül kell benyújtani.

A beadványnak tartalmaznia kell a felhozott ténybeli és jogi alapokat, a kérelmeket és – mellékletként – az ezek alátámasztására szolgáló iratokat.

2. §   Közvetlenül a kérelmet tartalmazó beadvány benyújtását követően az elnök határidőt állapít meg, amelyen belül a másik fél írásban előterjesztheti kérelmeit, valamint ténybeli és jogi érveit.

Ha a Törvényszék másként nem határoz, az eljárás a továbbiakban szóbeli.

3. §   A Törvényszék indokolt végzéssel érdemben dönt a kérelemről, vagy úgy határoz, hogy arról az eljárást befejező határozatban dönt.

Ha a Törvényszék a kérelmet elutasítja, vagy arról az eljárást befejező határozatban dönt, az elnök új határidőket állapít meg az eljárás folytatására.

4. §   A Törvényszék az ügyet köteles áttenni a Bírósághoz vagy az Európai Unió Törvényszékéhez, ha az ügy azok hatáskörébe tartozik.

7. fejezet

ÍTÉLETEK ÉS VÉGZÉSEK

79. cikk

Ítélet

Az ítélet tartalmazza a következőket:

annak feltüntetése, hogy azt a Törvényszék hozta,

az ítélet kihirdetésének napja,

a határozathozatalban részt vevő elnök és bírák neve, az előadó bíró megjelölésével,

a hivatalvezető neve,

a felek megnevezése,

a felek képviselőinek neve,

a felek kérelmei,

a tényállás rövid ismertetése,

az indokolás,

az ítélet rendelkező része, amely magában foglalja a költségekről való döntést is.

80. cikk

Ítélethirdetés

1. §   Az ítéletet nyilvános ülésen hirdetik ki. A feleket előzetesen megfelelően értesíteni kell az ítélet kihirdetésének napjáról.

2. §   Az ítélet eredeti példányát – amelyet az elnök, a tanácskozáson részt vett bírák és a hivatalvezető írnak alá – lepecsételik, és a Hivatalban helyezik el; az ítélet hiteles másolati példányának a felek részére történő kézbesítéséről a hivatalvezető gondoskodik.

3. §   A hivatalvezető az ítélet kihirdetésének napját feljegyzi az ítélet eredeti példányára.

81. cikk

Végzés

1. §   Valamennyi végzés tartalmazza a következőket:

annak feltüntetése, hogy azt a Törvényszék, a Törvényszék elnöke vagy az ítélkező testület elnöke hozta,

a végzés meghozatalának napja,

a határozathozatalban részt vevő elnök és adott esetben bírák neve, az előadó bíró megjelölésével,

a hivatalvezető neve,

a felek megnevezése,

a felek képviselőinek neve,

a végzés rendelkező része, amely – adott esetben – magában foglalja a költségekről való döntést is.

2. §   Ha e szabályzat a végzés indokolását írja elő, az még a következőket tartalmazza:

a felek kérelmei,

a tényállás rövid ismertetése,

indokolás.

82. cikk

A végzés elfogadása

A végzés eredeti példányát – amelyet az elnök ír alá – lepecsételik, és a Hivatalban helyezik el; a végzés hiteles másolati példányának a felek részére történő kézbesítéséről a hivatalvezető gondoskodik.

83. cikk

A kötelező erő kezdete

1. §   Az ítélet – az Alapokmány I. melléklete 12. cikke (1) bekezdésének rendelkezéseire is figyelemmel – kihirdetésének napjától rendelkezik kötelező erővel.

2. §   A végzések – ha e szabályzat másként nem rendelkezik, valamint az Alapokmány I. melléklete 12. cikke (1) bekezdésének rendelkezéseire is figyelemmel – kézbesítésük napjától rendelkeznek kötelező erővel.

84. cikk

A határozatok kijavítása

1. §   A Törvényszék a felek meghallgatását követően végzéssel – akár hivatalból, akár a félnek a kijavítandó határozat kézbesítésétől számított egy hónapon belül előterjesztett kérelmére – kijavíthatja az elírásokat, számítási hibákat és a nyilvánvaló pontatlanságokat.

2. §   A kijavító végzés eredeti példányát a kijavított határozat eredeti példányához mellékelik. Erről a végzésről a kijavított határozat eredeti példányára széljegyzetet kell vezetni.

85. cikk

A költségekre vonatkozó rendelkezés elmulasztása

1. §   Ha a Törvényszék a költségekről nem határozott, az érdekelt fél a határozat kézbesítését követő egy hónapon belül kérheti a Törvényszéktől a határozat kiegészítését.

2. §   A kérelmet kézbesítik a másik fél részére, aki az elnök által megállapított határidőn belül terjesztheti elő írásbeli észrevételeit.

3. §   Ezen észrevételek előterjesztése után a Törvényszék egyidejűleg határoz a kérelem elfogadhatóságáról és megalapozottságáról.

8. fejezet

KÖLTSÉGEK ÉS AZ ELJÁRÁSSAL ÖSSZEFÜGGŐ ÜGYVITELI KÖLTSÉGEK

86. cikk

Rendelkezés a költségekről

A költségekről az eljárást befejező ítéletben vagy végzésben kell határozni.

87. cikk

Költségmegosztás – Általános szabályok

1. §   Ha e fejezet többi rendelkezése alapján a Törvényszék másként nem határoz, a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

2. §   Ha az a méltányosság alapján indokolt, a Törvényszék úgy határozhat, hogy a pervesztes felet csak a költségek egy részének viselésére kötelezi vagy e címen nem kötelezi a költségek viselésére.

88. cikk

Szükségtelenül vagy rosszhiszeműen okozott költségek

A Törvényszék a pernyertes felet is kötelezheti a költségek részbeni vagy teljes viselésére, ha az a pernyertes magatartása – beleértve a kereset benyújtását megelőzően tanúsított magatartását is – alapján indokoltnak tűnik, különösen akkor, ha megítélése szerint ez a fél szükségtelenül vagy rosszhiszeműen okozott költségeket a másik félnek.

89. cikk

Költségmegosztás – Különleges esetek

1. §   Több pervesztes fél esetén a Törvényszék határoz a költségek megosztásáról.

2. §   Részleges pernyertesség esetén a Törvényszék elrendelheti a költségeknek a felek közötti megosztását, vagy azt, hogy a felek mindegyike maga viselje saját költségeit.

3. §   A költségviselésre irányuló kérelmek hiányában a felek maguk viselik saját költségeiket.

4. §   A beavatkozó maga viseli saját költségeit.

5. §   A Törvényszék a keresetétől vagy a kérelmétől elálló felet kötelezi a költségek viselésére, ha a másik fél ezt az elállásra vonatkozó észrevételeiben kéri. A keresetétől vagy a kérelmétől elálló fél kérelmére azonban a Törvényszék a másik felet kötelezi a költségek viselésére, ha ez a másik fél magatartása alapján indokoltnak látszik.

6. §   Ha az eljárás okafogyottá válik, a költségekről a Törvényszék szabad mérlegelése szerint határoz.

7. §   Ha a felek a költségekről megállapodtak, a Törvényszék e megállapodás szerint határoz.

90. cikk

Végrehajtási költségek

Azokat a költségeket, amelyek a félnél a végrehajtás céljából merültek fel, a másik fél téríti meg, a végrehajtás helye szerinti állam hatályos díjszabása szerint.

91. cikk

Megtérítendő költségek

A 94. cikk rendelkezéseinek sérelme nélkül a következőket kell megtérítendő költségeknek tekinteni:

a)	a tanúnak és a szakértőnek a 66. cikk értelmében fizetendő összegek;

b)	a feleknél az eljárással kapcsolatban felmerült költségek, különösen az úti- és tartózkodási költségek, valamint a képviselő díjazása, amennyiben azok szükségszerűek.

92. cikk

A költségek vitatása

1. §   A megtérítendő költségek összegének és jellegének vitatása esetén a Törvényszék – az érintett fél kérelmére, az ellenérdekű fél észrevételeinek meghallgatását követően – indokolt végzéssel határoz.

Az Alapokmány I. melléklete 11. cikke (2) bekezdésének megfelelően e végzés ellen fellebbezésnek helye nincs.

2. §   A felek végrehajtás céljából a végzés hiteles másolatát igényelhetik.

93. cikk

Be- és kifizetések

1. §   A Törvényszék pénztára és adósai a fizetési kötelezettségeiket euróban teljesítik.

2. §   Ha a megtérítendő költségek nem euróban keletkeztek, vagy ha a kifizetésre okot adó cselekmények olyan országban történtek, amelynek az euró nem pénzneme, a valutákat az Európai Központi Bank által meghatározott, a kifizetés napján érvényes hivatalos árfolyamon kell átváltani.

94. cikk

Az eljárással összefüggő ügyviteli költségek

A Törvényszék előtti eljárás ingyenes, a következő rendelkezésekre is figyelemmel:

a)	a Törvényszék kötelezheti a Törvényszéknek elkerülhető költségeket okozó felet – különösen, ha a kereset nyilvánvalóan visszaélésszerű – azok teljes egészében vagy részben történő megtérítésére, e megtérítés összege azonban nem haladhatja meg a 2 000 eurót;

b)	azoknak a másolási vagy fordítási munkáknak a költségét, amelyeket a fél kérelmére végeztek, és amelyek a hivatalvezető megítélése szerint a szokásos mértéket meghaladják, a fél a 20. cikkben említett, hatályos díjszabás szerint köteles megtéríteni.

9. fejezet

KÖLTSÉGMENTESSÉG

95. cikk

Anyagi feltételek

1. §   Az igazságszolgáltatáshoz való hatékony hozzáférés céljából a Törvényszék előtti eljárásokban az alábbi szabályok szerint lehet biztosítani a költségmentességet.

A költségmentesség teljes egészében vagy részben fedezi a jogsegély és a Törvényszék előtti képviselet költségeit. E költségek a Törvényszék pénztárát terhelik.

2. §   Az a természetes személy, aki gazdasági helyzeténél fogva teljes egészében vagy részben képtelen az 1. § szerinti költségek viselésére, költségmentességben részesülhet.

A gazdasági helyzetet olyan objektív tényezők fényében értékelik, mint például a jövedelem, a tőke vagy a családi állapot.

3. §   Költségmentességnek nincs helye nyilvánvalóan elfogadhatatlan vagy nyilvánvalóan megalapozatlan kereset esetében.

96. cikk

Alaki feltételek

1. §   Költségmentességet a kereset benyújtását megelőzően vagy azt követően is lehet kérni.

A kérelem benyújtásánál nem kötelező az ügyvédi képviselet.

2. §   A kérelemhez csatolni kell a kérelmező gazdasági helyzetének értékelését lehetővé tévő minden információt és igazoló iratot, mint például illetékes nemzeti hatóság által kiállított, e gazdasági helyzetet tanúsító okiratot.

Ha a kérelmet a kereset benyújtását megelőzően terjesztik elő, a kérelmezőnek röviden le kell írnia a kereset tárgyát, a tényállást és a keresetet alátámasztó érveket. A kérelemhez csatolni kell az ezeket igazoló iratokat.

3. §   A 120. cikknek megfelelően a Törvényszék előírhatja, hogy a költségmentesség iránti kérelem benyújtásához nyomtatvány használata kötelező.

97. cikk

Eljárás

1. §   A költségmentesség iránti kérelemről való döntéshozatal előtt a Törvényszék felkéri a másik felet írásbeli észrevételeinek előterjesztésére – kivéve, ha az előterjesztett tények alapján megállapítható, hogy a 95. cikk 2. §-a szerinti feltételek nem teljesülnek, vagy hogy ugyanezen cikk 3. §-a szerinti feltételek teljesülnek.

2. §   A költségmentesség iránti kérelemről a Törvényszék elnöke, vagy ha az ügyet már kiosztották valamelyik tanácsnak, akkor annak az elnöke határoz végzéssel. Az elnök a kérdést a Törvényszék elé utalhatja.

A költségmentességet megtagadó végzést indokolni kell.

3. §   A költségmentességet biztosító végzésben az érdekelt képviseletének ellátására ügyvédet jelölnek ki.

Ha maga az érdekelt nem javasolt ügyvédet, vagy ha választása nem fogadható el, a hivatalvezető a költségmentességet biztosító végzést és a kérelem másolati példányát megküldi az érintett állam – a Bíróság eljárási szabályzata kiegészítő szabályzatának II. melléklete szerinti – hatáskörrel rendelkező illetékes hatóságának. A kérelmező képviseletével megbízott ügyvédet az e hatóság által megküldött javaslatok figyelembevételével jelölik ki.

A költségmentességet biztosító végzés meghatározhatja az érdekelt képviseletét ellátó ügyvédnek biztosítandó összeget vagy azt a felső összeghatárt, amelyet az ügyvéd költségei és tiszteletdíja elvileg nem haladhat meg. Emellett – az érdekelt gazdasági helyzetét figyelembe véve – előírhatja, hogy az érdekelt is járuljon hozzá a 95. cikk 1. §-a szerinti költségekhez.

4. §   A költségmentesség iránti kérelem benyújtása felfüggeszti a keresetindítás határidejét, a kérelemről hozott végzés vagy – a 3. § második bekezdése szerinti esetekben – a kérelmező képviseletével megbízott ügyvédet kijelölő végzés közléséig.

5. §   Ha az eljárás során a költségmentesség engedélyezése alapjául szolgáló körülmények megváltoznak, az elnök hivatalból vagy kérelemre – az érdekelt meghallgatását követően – visszavonhatja a költségmentességet. Az elnök a kérdést a Törvényszék elé utalhatja.

A költségmentességet visszavonó végzést indokolni kell.

6. §   Az e cikk alapján hozott végzések ellen fellebbezésnek helye nincs.

98. cikk

Előlegek – A költségek átvállalása

1. §   A költségmentesség engedélyezése esetén az elnök – az érdekelt ügyvédjének kérelmére – az ügyvéd számára előleget utaltathat.

2. §   Ha az eljárást befejező határozat értelmében a költségmentesség kedvezményezettje viseli a saját költségeit, az elnök fellebbezéssel meg nem támadható, indokolt végzéssel meghatározza az ügyvéd költségeinek és tiszteletdíjának összegét, amely a Törvényszék pénztárát terheli. Az elnök a kérdést a Törvényszék elé utalhatja.

3. §   Ha az eljárást befejező határozatban a Törvényszék egy másik felet kötelezett a költségmentesség kedvezményezettje költségeinek viselésére, e másik fél téríti meg a Törvényszék pénztárának a költségmentesség címén megelőlegezett összegeket.

Kifogásolás esetén, illetve ha a fél az összegek megtérítése iránti hivatalvezetői kérelemnek nem tesz eleget, az elnök fellebbezéssel meg nem támadható, indokolt végzéssel határoz. Az elnök a kérdést a Törvényszék elé utalhatja.

4. §   Amennyiben a költségmentesség kedvezményezettje pervesztes lesz, a Törvényszék, ha az a méltányosság alapján indokolt, az eljárást befejező határozatban a költségekről szólva elrendelheti, hogy a másik vagy a többi fél viselje saját költségeit, vagy hogy ezeket a költségeket a Törvényszék pénztára – költségmentesség címén – teljes egészében vagy részben vállalja át.

10. fejezet

KÉZBESÍTÉS

99. cikk

Kézbesítés

1. §   Az e szabályzat által előírt kézbesítés teljesítéséről a hivatalvezető gondoskodik oly módon, hogy:

a Törvényszék székhelyén megadott kézbesítési cím esetén az irat másolatát ajánlott, tértivevényes postai küldeményként juttatják el, vagy úgy, hogy az irat másolatát – elismervény ellenében – személyesen adják át vagy,

ha a címzett a 35. cikk 3. §-ának vagy a 39. cikk 1. §-a második bekezdésének megfelelően hozzájárult ahhoz, hogy a kézbesítést részére faxon vagy a Törvényszéknél rendelkezésre álló más távközlési eszköz útján teljesítsék, akkor ezzel az eszközzel.

A hivatalvezető készíti el és hitelesíti a kézbesítendő iratok másolati példányait, kivéve, ha azokat a felek a 34. cikk 1. §-a második bekezdésének megfelelően maguk nyújtják be.

2. §   Ha – különösen az irat terjedelméhez kapcsolódó – technikai okok miatt szükséges, vagy ha a kézbesítendő irat ítélet vagy végzés, akkor az iratot – megadott kézbesítési cím hiányában – az 1. § első francia bekezdésében meghatározott eljárás szerint a címzett lakóhelyére vagy székhelyére kézbesítik. A címzettet faxon vagy a Törvényszéknél rendelkezésre álló más távközlési eszköz útján értesítik erről. Az ajánlott levélnek a Törvényszék székhelye szerinti postahivatalnál történő feladását követő tizedik napon a kézbesítést teljesítettnek kell tekinteni, kivéve, ha a tértivevényen más dátum szerepel, vagy ha a címzett a faxon vagy más távközlési eszköz útján történt értesítést követő három héten belül tájékoztatja a hivatalvezetőt, hogy a kézbesítést részére nem teljesítették.

11. fejezet

HATÁRIDŐK

100. cikk

Határidő-számítás – A távolságra tekintettel megállapított átalány-határidő

1. §   A szerződések, az Alapokmány és az e szabályzat által előírt eljárási határidőket a következő módon kell számítani:

a)	a napokban, hetekben, hónapokban vagy években megállapított határidő azon a napon kezdődik, amikor az esemény bekövetkezett, vagy a cselekményt végrehajtották; az esemény bekövetkezésének vagy a cselekmény végrehajtásának napja a kérdéses határidőbe nem számít bele;

b)

a hetekben, hónapokban vagy években megállapított határidő annak a napnak az elteltével jár le, amelyik az utolsó héten, hónapban vagy évben ugyanazt a megjelölést vagy számot viseli, mint az a nap, amelyen a határidő kezdetére okot adó esemény bekövetkezett, vagy cselekmény végrehajtásra került. Ha a hónapokban vagy években megállapított határidő utolsó hónapjában nem fordul elő a lejáratra meghatározott nap, akkor a határidő ennek a hónapnak az utolsó napján jár le;

c)	ha a határidőt hónapokban és napokban állapították meg, azt először teljes hónapokban, majd napokban számítják;

d)	a határidők magukban foglalják a hivatalos munkaszüneti napokat, vasárnapokat és szombatokat;

e)	a törvénykezési szünetek a határidők folyását nem érintik.

2. §   Ha a határidő utolsó napja szombatra, vasárnapra vagy hivatalos munkaszüneti napra esik, a határidő az azt követő első munkanap végén jár le.

A hivatalos munkaszüneti napoknak a Bíróság által összeállított és az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett jegyzékét a Törvényszékre is alkalmazni kell.

3. §   Az eljárási határidők a távolságra tekintettel tíznapos átalány-határidővel meghosszabbodnak.

101. cikk

Hosszabbítás – Jogátruházás

1. §   Az e szabályzat alapján megállapított határidőket az hosszabbíthatja meg, aki a határidőt megállapította.

2. §   Az elnök a hivatalvezetőre ruházhatja az e szabályzat alapján általa megállapítandó határidők megállapításának, illetve meghosszabbításának jogát.

III. CÍM

KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK

1. fejezet

A VÉGREHAJTÁS FELFÜGGESZTÉSE ÉS EGYÉB IDEIGLENES INTÉZKEDÉSEK

102. cikk

Ideiglenes intézkedés iránti kérelem

1. §   Intézmény által hozott aktus végrehajtásának felfüggesztése iránti kérelem, amelyet az EUMSZ 278. cikk és az EAK 157. cikk alapján terjesztettek elő, csak akkor fogadható el, ha a kérelmező ezt az aktust a Törvényszék előtt megtámadta.

Bármilyen más, az EUMSZ 279. cikkben említett ideiglenes intézkedés iránti kérelem csak akkor fogadható el, ha azt a Törvényszék előtti ügyben részt vevő fél nyújtotta be, és ha az az üggyel kapcsolatos.

E kérelmeket a tisztviselők személyzeti szabályzata 90. cikkének (2) bekezdése szerinti panasz benyújtásával kezdődően, az említett szabályzat 91. cikkének (4) bekezdése szerinti feltételek mellett lehet benyújtani.

2. §   Az előző pontban említett kérelem megjelöli a jogvita tárgyát, a sürgősségre okot adó körülményeket, valamint azokat a ténybeli és jogi alapokat, amelyek valószínűsítik a kért ideiglenes intézkedés szükségességét.

3. §   A kérelmet külön beadványban, a 34. és a 35. cikk rendelkezéseinek megfelelően kell benyújtani.

103. cikk

A Törvényszék elnökének hatásköre

1. §   A Törvényszék elnöke határoz a 102. cikk 1. §-a alapján benyújtott kérelmekről.

2. §   A Törvényszék elnökének távolléte vagy akadályoztatása esetén az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett, a Törvényszék által elfogadott határozatnak megfelelően másik bíró helyettesíti őt.

104. cikk

Eljárás

1. §   A kérelmet kézbesítik a másik fél részére, aki számára a Törvényszék elnöke rövid határidőt állapít meg írásbeli vagy szóbeli észrevételei előterjesztésére.

2. §   A Törvényszék elnöke adott esetben pervezető intézkedést hozhat, vagy bizonyításfelvételt rendelhet el.

3. §   A Törvényszék elnöke a másik fél észrevételeinek előterjesztését megelőzően is helyt adhat a kérelemnek. Ezt a határozatot később – akár hivatalból is – módosíthatja vagy visszavonhatja.

105. cikk

Az ideiglenes intézkedés tárgyában hozott határozat

1. §   A kérelemről indokolt végzéssel kell határozni.

2. §   A végzés végrehajtása függővé tehető attól, hogy a kérelmező nyújt-e a körülmények figyelembevételével meghatározott összegű és fajtájú biztosítékot.

3. §   A végzés meghatározhatja azt a napot, amelytől kezdve az ideiglenes intézkedés hatályát veszti. Ennek hiányában az intézkedés az eljárást befejező ítélet kihirdetésével veszti hatályát.

4. §   A végzés csupán ideiglenes jellegű, és semmilyen tekintetben nem dönti el előre a Törvényszéknek az ügy érdemében hozandó határozata tartalmát.

106. cikk

A körülmények megváltozása

A körülmények megváltozása esetén a végzés a fél kérelmére bármikor módosítható vagy visszavonható.

107. cikk

Újabb kérelem

Az ideiglenes intézkedés iránti kérelem elutasítása nem akadályozza meg az azt előterjesztő felet abban, hogy új tények alapján újabb kérelmet terjesszen elő.

108. cikk

A végrehajtás felfüggesztése

E fejezet rendelkezései megfelelően alkalmazandók valamely intézmény jogi aktusai végrehajtásának felfüggesztése iránt az EUMSZ 280. és az EUMSZ 290. cikk, illetve az EAK 164. cikk alapján előterjesztett kérelmekre.

A kérelemnek helyt adó végzés adott esetben meghatározza azt a napot, amelytől kezdve az ideiglenes intézkedés hatályát veszti.

2. fejezet

BEAVATKOZÁS

109. cikk

Beavatkozási kérelem

1. §   A beavatkozási kérelmet a 37. cikk 2. §-ában említett közzétételtől számított négy héten belül kell előterjeszteni.

2. §   A beavatkozási kérelem tartalmazza a következőket:

a)	az ügy megjelölése;

b)	az eljárás feleinek megjelölése;

c)	a beavatkozó neve és lakóhelye vagy székhelye;

d)	a beavatkozónak a Törvényszék székhelyén lévő kézbesítési címe, illetve a Törvényszéknél rendelkezésre álló olyan távközlési eszköz megjelölése, amelynek útján történő kézbesítéshez a felperes képviselője hozzájárult;

e)	a beavatkozónak a felperes kérelmeinek támogatására vagy elutasítására irányuló kérelmei;

f)	azoknak a körülményeknek az ismertetése, amelyek az Alapokmány 40. cikkének második bekezdése vagy valamely külön rendelkezés alapján megalapozzák a beavatkozáshoz való jogot.

3. §   A 34. és a 35. cikk megfelelően alkalmazandó.

4. §   A beavatkozó képviseletére az Alapokmány 19. cikkének rendelkezései vonatkoznak.

5. §   A beavatkozási kérelmet annak lehetővé tétele érdekében kézbesítik a feleknek, hogy megtegyék írásbeli vagy szóbeli észrevételeiket, valamint, hogy szükség esetén jelezzék a Hivatalnak az általuk titkosnak vagy bizalmasnak tartott iratokat, és következésképpen azon kérésüket, hogy azokat ne közöljék a beavatkozókkal.

6. §   Az elnök a kérelemről végzéssel határoz, vagy a Törvényszék elé utalja a kérelmet. A kérelem elutasítása esetén a végzést indokolni kell.

110. cikk

A beavatkozás feltételei

1. §   Ha a beavatkozást megengedik, az elnök a beavatkozó számára a beavatkozási beadvány benyújtására határidőt állapít meg.

2. §   A beavatkozó másolatot kap a felek részére kézbesített valamennyi eljárási iratról. Az elnök azonban a fél kérelmére a titkos vagy bizalmas iratokat visszatarthatja.

3. §   A beavatkozási beadvány tartalmazza a következőket:

a)	a beavatkozó kérelmei;

b)	a beavatkozó által felhozott jogalapok és érvek;

c)	szükség esetén a felajánlott bizonyítékok megjelölése.

4. §   A beavatkozó kérelmei csak akkor fogadhatók el, ha valamelyik fél kérelmeinek a teljes vagy részleges támogatására irányulnak.

5. §   A beavatkozási beadvány benyújtása után az elnök határidőt állapít meg, amelyen belül a felek e beadványra írásban válaszolhatnak, vagy felhívja a feleket arra, hogy a szóbeli szakaszban válaszoljanak.

6. §   E szabályzat alkalmazásában a beavatkozót – eltérő rendelkezés hiányában – a fél jogállása illeti meg.

111. cikk

Beavatkozókénti perbehívás

1. §   Az elnök a felek meghallgatását követően az eljárás bármely szakaszában felhívhatja a jogvita megoldásában érdekelt valamennyi személyt, intézményt vagy érdekelt tagállamot, hogy az eljárásba történő beavatkozási szándékát jelezze a Törvényszéknek. A perbehívásban szerepel a 37. cikk 2. §-a szerinti közlemény.

2. §   Ha az érintett személy, intézmény vagy tagállam az elnök által megállapított határidőn belül értesíti a Törvényszéket beavatkozási szándékáról, az elnök erről annak lehetővé tétele érdekében tájékoztatja a feleket, hogy szükség esetén jelezzék a Hivatalnak az általuk titkosnak vagy bizalmasnak tartott iratokat, és következésképpen azon kérésüket, hogy azokat ne közöljék az érintett személlyel, intézménnyel vagy tagállammal.

A 110. cikk 2. §-ának rendelkezései megfelelően alkalmazandók.

3. §   Az érintett személynek, intézménynek vagy tagállamnak az eljárási iratok közlésétől számított egy hónapon belül kell benyújtania beavatkozási beadványát.

A 34. cikk, a 35. cikk, a 109. cikk 2. §-a a)–e) pontjának, a 4. §-ának, valamint a 110. cikk 3–6. §-ának rendelkezései megfelelően alkalmazandók.

3. fejezet

FELLEBBEZÉS ÉS A HATÁLYON KÍVÜL HELYEZÉST KÖVETŐEN VISSZAUTALT ÜGYEK

112. cikk

A Törvényszék határozatai elleni fellebbezés feltételei

Az Alapokmány I. mellékletének 9–12. cikke szerinti feltételek mellett a Törvényszék ítéletei és végzései ellen fellebbezést lehet benyújtani az Európai Unió Törvényszékéhez.

113. cikk

Hatályon kívül helyezést követő visszautalás – A visszautalt ügy kiosztása

1. §   Amikor az Európai Unió Törvényszéke a Törvényszék ítéletének vagy végzésének hatályon kívül helyezését követően az Alapokmány I. mellékletének 13. cikke alapján visszautalja a Törvényszékhez az ügyet, a Törvényszék a visszautaló ítélet alapján jár el.

2. §   A Törvényszék elnöke az ügyet vagy a hatályon kívül helyezett határozatot hozó ítélkező testületnek, vagy másik ítélkező testületnek osztja ki.

Ha azonban a hatályon kívül helyezett határozatot egyesbíró hozta, a Törvényszék elnöke az ügyet olyan három bíróból álló tanácsnak osztja ki, amelynek ez a bíró nem tagja.

114. cikk

A visszautalt ügy vizsgálata

1. §   A felperes az Európai Unió Törvényszéke ítéletének kézbesítését követő két hónapon belül írásbeli észrevételeit tartalmazó beadványt nyújthat be.

2. §   Az e beadvány megküldését követő egy hónapon belül az alperes írásbeli észrevételeit tartalmazó beadványt nyújthat be. Az alperes számára az e beadvány benyújtására nyitva álló határidő semmiképpen sem lehet rövidebb, mint az Európai Unió Törvényszéke ítéletének részére történt kézbesítésétől számított két hónap.

3. §   A felperes és az alperes észrevételeinek a beavatkozóval történt egyidejű közlését követő egy hónapon belül a beavatkozó írásbeli észrevételeit tartalmazó beadványt nyújthat be. A beavatkozó számára e beadvány benyújtására nyitva álló határidő semmiképpen sem lehet rövidebb, mint az Európai Unió Törvényszéke ítéletének részére történt kézbesítésétől számított két hónap.

4. §   Az 1–3. §-tól eltérően, ha a visszautaló ítélet meghozatalakor a Törvényszék előtti írásbeli szakasz még nem fejeződött be, azt a Törvényszék – pervezető intézkedések útján – attól a ponttól folytatja, ameddig az eljárás eljutott.

5. §   Ha a körülmények ezt indokolják, a Törvényszék engedélyezheti írásbeli észrevételeket tartalmazó kiegészítő beadványok benyújtását.

6. §   Az eljárást az e szabályzat II. címének rendelkezései szerint kell lefolytatni.

115. cikk

Költségek

A Törvényszék határoz az előtte indított eljárásokkal és az Európai Unió Törvényszéke előtti fellebbezési eljárásokkal kapcsolatos költségekről.

4. fejezet

MULASZTÁSI ÍTÉLET ÉS ELLENTMONDÁS

116. cikk

Eljárás

1. §   Ha az alperes, akinek a keresetlevelet szabályszerűen kézbesítették, ellenkérelmét elmulasztja az előírt formában és határidőn belül előterjeszteni, a felperes kérheti a Törvényszéktől, hogy a kérelmeinek adjon helyt.

E kérelmet kézbesítik az alperes részére. A Törvényszék a kérelem tárgyában elrendelheti a szóbeli szakasz megnyitását.

2. §   A mulasztási ítélet meghozatala előtt a Törvényszék megvizsgálja, hogy a keresetlevél elfogadható-e, a vonatkozó alaki követelményeket betartották-e, és a kérelmek megalapozottnak látszanak-e. A Törvényszék bizonyításfelvételt rendelhet el.

3. §   A mulasztási ítélet végrehajtható.

A Törvényszék azonban a 4. § szerinti ellentmondásról szóló határozatáig a végrehajtást felfüggesztheti, illetve a végrehajtást biztosíték nyújtásától teheti függővé, amelynek összegét és nyújtásának módját a körülmények figyelembevételével állapja meg; a biztosítékot vissza kell adni, ha nem terjesztenek elő ellentmondást, vagy ha az ellentmondást a Törvényszék elutasítja.

4. §   A mulasztási ítélet ellen ellentmondást lehet előterjeszteni.

Az ellentmondást az ítélet kézbesítésétől számított egy hónapon belül kell benyújtani.

Az ellentmondást a 34. és a 35. cikkben előírt formában kell előterjeszteni.

5. §   Az ellentmondás kézbesítését követően az ítélkező testület elnöke a másik fél számára írásbeli észrevételeinek előterjesztésére határidőt állapít meg.

Az eljárást e szabályzat II. címe rendelkezéseinek megfelelően kell lefolytatni.

6. §   A Törvényszék ítélettel határoz, amely ellen további ellentmondásnak helye nincs. Ennek az ítéletnek az eredeti példányát a mulasztási ítélet eredeti példányához mellékelik. Az ellentmondásról hozott ítéletről a mulasztási ítélet eredeti példányára széljegyzetet kell vezetni.

5. fejezet

RENDKÍVÜLI JOGORVOSLATOK

117. cikk

Harmadik személy jogorvoslati joga

1. §   Az Alapokmány 42. cikkének megfelelően harmadik személy jogorvoslattal élhet a meghallgatása nélkül meghozott határozat ellen, ha az sérti jogait.

Ha a megtámadott határozatot közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában, a kérelmet a közzétételtől számított két hónapon belül kell előterjeszteni.

2. §   A harmadik személy jogorvoslati kérelmére a 34. és a 35. cikk megfelelően alkalmazandó; az ilyen kérelem továbbá:

a)	megjelöli a megtámadott határozatot;

b)	ismerteti, hogy ez a határozat mennyiben sérti a harmadik személy jogait;

c)	megjelöli azokat az okokat, amelyek miatt a harmadik személy nem tudott részt venni a Törvényszék előtt lefolytatott alapeljárásban.

A kérelmet az alapeljárásban részt vevő valamennyi fél ellen kell előterjeszteni.

A harmadik személy jogorvoslati kérelmét annak az ítélkező testületnek osztják ki, amely a megtámadott határozatot hozta.

3. §   A megtámadott határozatot módosítani kell annyiban, amennyiben a harmadik személy jogorvoslati kérelmének helyt adtak.

A harmadik személy jogorvoslati kérelme alapján indult eljárásban hozott ítélet eredeti példányát a megtámadott határozat eredeti példányához mellékelik. A harmadik személy jogorvoslati kérelme alapján indult eljárásban hozott ítéletről a megtámadott határozat eredeti példányára széljegyzetet kell vezetni.

4. §   Ha az Európai Unió Törvényszéke által tárgyalt fellebbezés és a Törvényszék elé harmadik személy által terjesztett jogorvoslati kérelem a Törvényszéknek ugyanazt a határozatát támadja meg, a Törvényszék – a felek meghallgatását követően – az Európai Unió Törvényszéke ítéletének kihirdetéséig felfüggesztheti az eljárást.

5. §   A Törvényszék a harmadik személy kérelmére elrendelheti a megtámadott határozat végrehajtásának felfüggesztését. A III. cím 1. fejezetének rendelkezései megfelelően alkalmazandók.

118. cikk

A Törvényszék határozatainak értelmezése

1. §   Az Alapokmány 43. cikkének megfelelően, ha egy határozat értelme vagy hatálya kétséges, bármelyik fél vagy bármelyik intézmény kérelmére a Törvényszék azt értelmezi, ha érdekeltségüket valószínűsítik.

Az értelmezés iránti kérelem bármikor benyújtható.

2. §   Az értelmezés iránti kérelemre a 34. és a 35. cikk rendelkezései megfelelően alkalmazandók. Az ilyen kérelem megjelöli továbbá:

a)	az értelmezendő határozatot;

b)	azokat a szövegrészeket, amelyek értelmezését kérik.

A kérelmet az abban az ügyben részt vevő valamennyi fél ellen kell előterjeszteni, amelyben az értelmezni kért határozatot hozták.

Az értelmezés iránti kérelmet annak az ítélkező testületnek osztják ki, amely az említett kérelem tárgyát képező ítéletet hozta.

3. §   A Törvényszék – miután lehetővé tette a felek számára, hogy észrevételeiket előterjesszék – ítélettel határoz.

Az értelmező ítélet eredeti példányát az értelmezett határozat eredeti példányához mellékelik. Az értelmező ítéletről az értelmezett határozat eredeti példányára széljegyzetet kell vezetni.

4. §   Ha az Európai Unió Törvényszéke által tárgyalt fellebbezés és a Törvényszék elé terjesztett értelmezés iránti kérelem a Törvényszék ugyanazon határozatát érinti, a Törvényszék – a felek meghallgatását követően – az Európai Unió Törvényszéke ítéletének kihirdetéséig felfüggesztheti az eljárást.

119. cikk

Perújítás

1. §   Az Alapokmány 44. cikkének megfelelően perújítási kérelemmel csak akkor lehet a Törvényszékhez fordulni, ha olyan döntő jelentőségű tény merül fel, amely a határozat kihirdetését vagy meghozatalát megelőzően a Törvényszék és a perújítást kérő fél előtt ismeretlen volt.

Az Alapokmány 44. cikke harmadik bekezdésében előírt tízéves határidőn belül a perújítási kérelmet attól a naptól számított három hónapon belül lehet előterjeszteni, amikor a kérelmező a kérelme alapjául szolgáló tényről tudomást szerzett.

2. §   A perújítási kérelemre a 34. és a 35. cikk megfelelően alkalmazandó; az ilyen kérelem továbbá:

a)	megjelöli a megtámadott ítéletet;

b)	jelzi azokat a pontokat, amelyeken a határozatot megtámadják;

c)	megjelöli azokat a tényeket, amelyeken a kérelem alapul;

d)	megnevezi a perújításra okot adó tények létezésének, valamint az e cikk 1. §-ában megállapított határidők betartásának bizonyítékait.

A perújítási kérelmet az abban az ügyben részt vevő valamennyi fél ellen kell előterjeszteni, amelyben a megtámadott határozatot hozták.

A perújítási kérelmet annak az ítélkező testületnek osztják ki, amely a megtámadott határozatot hozta.

3. §   A Törvényszék – a felek írásbeli észrevételeinek figyelembevételével – ítélettel határoz a kérelem elfogadhatóságáról.

Ha a Törvényszék a kérelmet elfogadhatónak nyilvánítja, az eljárás a továbbiakban szóbeli, kivéve, ha a Törvényszék másként határoz. A Törvényszék ítélettel határoz.

A változtató ítélet eredeti példányát a megváltoztatott határozat eredeti példányához mellékelik. A változtató ítéletről a megváltoztatott határozat eredeti példányára széljegyzetet kell vezetni.

4. §   Ha az Európai Unió Törvényszéke által tárgyalt fellebbezés és a Törvényszék elé terjesztett perújítási kérelem a Törvényszék ugyanazon határozatát támadja meg, a Törvényszék – a felek meghallgatását követően – az Európai Unió Törvényszéke ítéletének kihirdetéséig felfüggesztheti az eljárást.

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

120. cikk

A Törvényszék gyakorlati útmutatója

A Törvényszék gyakorlati útmutatót adhat ki, különösen a tárgyalás előkészítéséről és menetéről, a jogviták egyezség útján történő rendezéséről, valamint az írásbeli beadványok és észrevételek előterjesztéséről, illetve benyújtásáról.

121. cikk

Az eljárási szabályzat kihirdetése

Ezt a szabályzatot, amely az Európai Unió Törvényszéke eljárási szabályzatában említett eljárási nyelveken hiteles, az Európai Unió Hivatalos Lapjában kell kihirdetni. Ez a szabályzat a kihirdetését követő harmadik hónap első napján lép hatályba.

122. cikk

A költségekről szóló átmeneti rendelkezések

A II. címnek a költségekről és az eljárással összefüggő ügyviteli költségekről szóló 8. fejezetének rendelkezései csak az e szabályzat hatálybalépését követően a Törvényszékhez benyújtott ügyekre irányadók.

Az Európai Unió Törvényszéke eljárási szabályzatának vonatkozó rendelkezései továbbra is megfelelően alkalmazandók a Törvényszéken ezen időpont előtt folyamatban lévő ügyekre.

TARTALOMJEGYZÉK

ÉRTELMEZŐ RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Fogalmak

I. CÍM

A TÖRVÉNYSZÉK SZERVEZETE

1. fejezet

A TÖRVÉNYSZÉK ELNÖKE ÉS TAGJAI

2. cikk

A bírák megbízási ideje

3. cikk

Eskütétel

4. cikk

A bíró felmentése és tisztségétől való megfosztása

5. cikk

Rangsor

6. cikk

A Törvényszék elnökének megválasztása

7. cikk

A Törvényszék elnökének hatásköre

8. cikk

A Törvényszék elnökének helyettesítése

2. fejezet

ÍTÉLKEZŐ TESTÜLETEK

9. cikk

Ítélkező testületek

10. cikk

Tanácsok létrehozása

11. cikk

Tanácselnökök

12. cikk

Rendes ítélkező testület – Az ügyek kiosztása a tanácsoknak

13. cikk

Az ügy teljes ülés vagy öt bíróból álló tanács elé utalása

14. cikk

Az

3. fejezet

HIVATAL ÉS SZERVEZETI EGYSÉGEK

1. szakasz –

Hivatal

15. cikk

A hivatalvezető kinevezése

16. cikk

A hivatalvezető megbízatásának megszűnése

17. cikk

Hivatalvezető-helyettes

18. cikk

A hivatalvezető távolléte vagy akadályoztatása

19. cikk

A hivatalvezető feladatai

20. cikk

Nyilvántartás vezetése

2. szakasz –

A Törvényszék egyéb szervezeti egységei

21. cikk

Tisztviselők és egyéb alkalmazottak

22. cikk

A Törvényszék igazgatása és pénzügyei

4. fejezet

A TÖRVÉNYSZÉK MŰKÖDÉSE

23. cikk

A Törvényszék üléseinek napja, időpontja és helye

24. cikk

Határozatképesség

25. cikk

Bíró távolléte vagy akadályoztatása

26. cikk

Az öt bíróból álló tanács valamely bírájának a tárgyalást megelőző távolléte vagy akadályoztatása

27. cikk

Tanácskozás

28. cikk

Törvénykezési szünetek

5. fejezet

A NYELVHASZNÁLAT SZABÁLYAI

29. cikk

A nyelvhasználat szabályai

6. fejezet

A FELEK KÉPVISELŐINEK JOGAI ÉS KÖTELEZETTSÉGEI

30. cikk

Kiváltságok, mentességek és kedvezmények

31. cikk

A felek képviselőinek jogosultsága

32. cikk

Az eljárásból való kizárás

II. CÍM

ELJÁRÁS

1. fejezet

ÍRÁSBELI SZAKASZ

33. cikk

Általános kérdések

34. cikk

Az eljárási iratok benyújtása

35. cikk

Keresetlevél

36. cikk

Hiánypótlás

37. cikk

A keresetlevél kézbesítése és közlemény a Hivatalos Lapban

38. cikk

Az ügyek ítélkező testületeknek történő első kiosztása

39. cikk

Ellenkérelem

40. cikk

A Tanácsnak és az Európai Bizottságnak történő megküldés

41. cikk

Második beadványváltás

42. cikk

Új bizonyítékok felajánlása

43. cikk

Új jogalapok

44. cikk

Dokumentumok és iratok – Bizalmasság – Névtelenség

45. cikk

Előzetes jelentés

46. cikk

Összefüggés – Egyesítés

47. cikk

Az ügyek elintézésének sorrendje

2. fejezet

SZÓBELI SZAKASZ

48. cikk

Tárgyalás tartása

49. cikk

A tárgyalás időpontja

50. cikk

A felek tárgyalásról való távolmaradása

51. cikk

A tárgyalás menete

52. cikk

A szóbeli szakasz befejezése

53. cikk

Tárgyalási jegyzőkönyv

3. fejezet

PERVEZETŐ INTÉZKEDÉSEK ÉS BIZONYÍTÁSFELVÉTEL

54. cikk

Általános kérdések

1. szakasz –

Pervezető intézkedések

55. cikk

Az intézkedések célja és típusai

56. cikk

Eljárás

2. szakasz –

Bizonyításfelvétel

57. cikk

Típusok

58. cikk

Eljárás

3. szakasz –

A tanú és a szakértő idézése és kihallgatása, illetve meghallgatása

59. cikk

A tanú idézése

60. cikk

Tanúkihallgatás

61. cikk

A tanú kötelezettségei

62. cikk

Szakértői vélemény

63. cikk

Eskü

64. cikk

Hamis tanúvallomás – Hamis szakértői vélemény

65. cikk

Kifogás

66. cikk

Költségtérítés – Ellentételezés

67. cikk

Jogsegély iránti megkeresés

4. fejezet

A JOGVITÁK EGYEZSÉG ÚTJÁN TÖRTÉNŐ RENDEZÉSE

68. cikk

Eljárási szabályok

69. cikk

A felek közötti egyezség

70. cikk

Az egyezség útján történő rendezés és a bírósági eljárás

5. fejezet

AZ ELJÁRÁS FELFÜGGESZTÉSE, VALAMINT A BÍRÓSÁG, ILLETVE AZ EURÓPAI UNIÓ TÖRVÉNYSZÉKE JAVÁRA TÖRTÉNŐ HATÁSKÖR-ÁTENGEDÉS

71. cikk

A felfüggesztés esetei és az eljárás

72. cikk

A felfüggesztés tartama és joghatásai

73. cikk

Hatáskör-átengedés

6. fejezet

ELÁLLÁS, OKAFOGYOTTSÁG, KIFOGÁS ÉS KÖZBENSŐ KÉRDÉS

74. cikk

Elállás

75. cikk

Okafogyottság

76. cikk

Nyilvánvalóan elutasítandó kereset

77. cikk

Eljárásgátló okokra alapozott elfogadhatatlansági kifogás

78. cikk

Az ügy érdemét nem érintő határozathozatal iránti kérelem

7. fejezet

ÍTÉLETEK ÉS VÉGZÉSEK

79. cikk

Ítélet

80. cikk

Ítélethirdetés

81. cikk

Végzés

82. cikk

A végzés elfogadása

83. cikk

A kötelező erő kezdete

84. cikk

A határozatok kijavítása

85. cikk

A költségekre vonatkozó rendelkezés elmulasztása

8. fejezet

KÖLTSÉGEK ÉS AZ ELJÁRÁSSAL ÖSSZEFÜGGŐ ÜGYVITELI KÖLTSÉGEK

86. cikk

Rendelkezés a költségekről

87. cikk

Költségmegosztás – Általános szabályok

88. cikk

Szükségtelenül vagy rosszhiszeműen okozott költségek

89. cikk

Költségmegosztás – Különleges esetek

90. cikk

Végrehajtási költségek

91. cikk

Megtérítendő költségek

92. cikk

A költségek vitatása

93. cikk

Be- és kifizetések

94. cikk

Az eljárással összefüggő ügyviteli költségek

9. fejezet

KÖLTSÉGMENTESSÉG

95. cikk

Anyagi feltételek

96. cikk

Alaki feltételek

97. cikk

Eljárás

98. cikk

Előlegek – A költségek átvállalása

10. fejezet

KÉZBESÍTÉS

99. cikk

Kézbesítés

11. fejezet

HATÁRIDŐK

100. cikk

Határidő-számítás – A távolságra tekintettel megállapított átalány-határidő

101. cikk

Hosszabbítás – Jogátruházás

III. CÍM

KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK

1. fejezet

A VÉGREHAJTÁS FELFÜGGESZTÉSE ÉS EGYÉB IDEIGLENES INTÉZKEDÉSEK

102. cikk

Ideiglenes intézkedés iránti kérelem

103. cikk

A Törvényszék elnökének hatásköre

104. cikk

Eljárás

105. cikk

Az ideiglenes intézkedés tárgyában hozott határozat

106. cikk

A körülmények megváltozása

107. cikk

Újabb kérelem

108. cikk

A végrehajtás felfüggesztése

2. fejezet

BEAVATKOZÁS

109. cikk

Beavatkozási kérelem

110. cikk

A beavatkozás feltételei

111. cikk

Beavatkozókénti perbehívás

3. fejezet

FELLEBBEZÉS ÉS A HATÁLYON KÍVÜL HELYEZÉST KÖVETŐEN VISSZAUTALT ÜGYEK

112. cikk

A Törvényszék határozatai elleni fellebbezés feltételei

113. cikk

Hatályon kívül helyezést követő visszautalás – A visszautalt ügy kiosztása

114. cikk

A visszautalt ügy vizsgálata

115. cikk

Költségek

4. fejezet

MULASZTÁSI ÍTÉLET ÉS ELLENTMONDÁS

116. cikk

Eljárás

5. fejezet

RENDKÍVÜLI JOGORVOSLATOK

117. cikk

Harmadik személy jogorvoslati joga

118. cikk

A Törvényszék határozatainak értelmezése

119. cikk

Perújítás

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

120. cikk

A Törvényszék gyakorlati útmutatója

121. cikk

Az eljárási szabályzat kihirdetése

122. cikk

A költségekről szóló átmeneti rendelkezések

Tartalomjegyzék

---

(1)  HL L 225., 2007.8.29., 1. o., a következő helyesbítéssel: HL L 69., 2008.3.13., 37. o., a 2009. január 14-i (HL L 24., 2009.1.28., 10. o.) és a 2010. március 17-i (HL L 92., 2010.4.13., 17. o.) módosításokkal.