1.7.2010

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 175/1

83. PLENÁRIS ÜLÉS, 2010. FEBRUÁR 9–10.

A Régiók Bizottsága véleménye – Egyeztetett és tartós válaszok – Az európai gépjárműiparral kapcsolatos kihívások megválaszolására és a területi kötődés megerősítésére

(2010/C 175/01)

I. POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

1. emlékeztet arra, hogy a gépjárműipar stratégiai jelentőségű ágazat az Európai Unió számára, hiszen megközelítőleg 12 millió munkahelyet képvisel közvetlen és közvetett módon. A gyártók és számos alkatrészgyártó/-forgalmazó révén a gépjárműipar az Unió egész területén jelen van;

2. megállapítja, hogy a gépjárműipar súlyos válságban van, mely az elkövetkezendő hónapokban tovább mélyülhet, és hatással lesz az európai gazdaság egészére;

3. úgy ítéli meg, hogy a politikai és gazdasági események jelenlegi párhuzamának arra kell sarkallnia az Európai Uniót, hogy gondolja át a foglalkoztatás és a fenntartható növekedési potenciál szempontjából kulcsfontosságú gazdasági ágazatoknak nyújtott támogatását;

4. egyfajta „New Deal”-t tart szükségesnek az európai gépjárműipar egésze számára;

5. úgy véli: most alapvetően fontos, hogy az ipari megrendelők és az érintett hatóságok megtegyék a szükséges erőfeszítéseket az egyeztetések irányában;

A legfontosabb kihívások

6. úgy véli, hogy az európai gazdaságélénkítési terv és a nemzeti gazdaságélénkítési tervek részére nyújtott rendkívüli támogatások lezárását követően az fog kiderülni, hogy az európai gépjárműipart jelentős túlkínálat jellemzi. Az ágazatnak tehát csökkentenie kell termelési kapacitását, ami Európa-szerte számos összeszerelő műhely és kkv számára fenyegetést jelent;

7. hangsúlyozza, hogy a gépjárműipari vállalkozások és dolgozók növekvő igényekkel találják magukat szemben a képzés, a belső és külső átképzés, valamint a szociális innováció területén;

8. hangsúlyozza, hogy a fogyasztók egyre inkább a kevésbé szennyező, megbízhatóbb, megfizethető árú gépjárműveket keresik;

9. kiemeli, hogy a gépjárműipar új technológiai kihívások előtt áll. Fontos, hogy új megoldásokat találjanak a fenntartható mobilitás terén;

A meglévő európai eszközök rugalmasabbá tételéért

10. sajnálja, hogy a meglévő európai eszközök nem mindegyike alkalmas arra, hogy gyors választ lehessen adni azokra a körülményekre, amelyekkel a gazdasági szereplők szembesülnek;

11. különösen sajnálja, hogy az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap eszközeihez csak hosszadalmas és közvetett eljárással lehet hozzájutni;

12. sajnálattal állapítja meg, hogy egyes regionális önkormányzatok nehézségekbe ütköznek, amikor módosítani kívánják ERFA működési programjukat a válság kontextusához való alkalmazkodás érdekében, jóllehet az Európai Bizottság kezdetben ösztönözte a kiigazításokat;

13. kéri az Európai Parlamentet, hogy foglalkozzon ezekkel a kérdésekkel;

Stratégiai egyeztető fórumra van szükség

14. hangsúlyozza, hogy számos európai terület jövője alapvetően a gépjárműgyártók által hozott döntésektől függ;

15. javasolja az Európai Bizottság, a tagállamok, az érintett területi önkormányzatok, a gépjárműgyártók és a szakszervezetek közötti előzetes párbeszéd fokozását. (1) Egy ilyen párbeszéd lehetővé tenné a felkészülést a nagyobb szerkezetátalakításokra – melyek elkerülhetetlenek –, valamint az átmenetek kezeléséhez szükséges intézkedések meghozatalát;

16. szeretné egyébiránt, ha a CARS 21 magas szintű csoport fennmaradna, és 2010 első hónapjaitól kezdve a gépjárműipar előtt álló kihívások egyeztetett és hosszú távú megválaszolásának kidolgozásán munkálkodna. Elengedhetetlen, hogy ezen a fórumon az érintett területi önkormányzatok képviselve legyenek, és valamennyi résztvevő hangot adhasson véleményének;

17. javasolja egy európai megfigyelőközpont létrehozását a gépjárműipar fejlődésével kapcsolatban a CARS 21, az ágazat szereplői és az érintett hatóságok munkájának megkönnyítésére;

Egy gépjárműipari „New Deal” érdekében

18. kéri az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki hosszú távú iparpolitikát a gépjárműágazat számára, a meglévő kezdeményezések köré strukturálva és beépítve a regionális dimenziót, hozzájárulva a versenyképesség, a területi kohézió, a fenntartható fejlődés és az éghajlatváltozás elleni küzdelem európai célkitűzéseihez;

19. kéri az Európai Bizottságot, hogy különös figyelmet szenteljen az európai strukturális alapok révén létrehozott ipari kapacitások megőrzésének;

20. arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy az ezzel a politikával kapcsolatos elgondolásaiban támaszkodjék a CARS 21 magas szintű csoportban képviselt szereplőkre;

21. javasolja, hogy a szóban forgó iparpolitikát integrált módon alakítsák ki, beleépítve mindenekelőtt a következőket:

A finanszírozáshoz való hozzáférés az alkatrészgyártók/-forgalmazók számára

22. javasolja az Európai Bizottságnak, hogy bővítse a lehetőségeket a belső piac keretén belül a helyi és regionális önkormányzatok számára, hogy azok támogathassák a nehéz helyzetbe került vállalkozásokat;

23. kiemeli, hogy a kis és közepes méretű alkatrészgyártók/-forgalmazók csak súlyos nehézségek árán tudnak hitelhez jutni, még ha hosszú távon gazdaságilag képesek a túlélésre és versenyképesek is;

24. javasolja az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak, hogy könnyítsék meg egy finanszírozási rendszer létrehozását e vállalkozások számára; (2)

Ambiciózus kutatási és innovációs politika

25. arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy az érintett szereplőkkel egyetértésben és szigorú tudományos elemzések alapján korlátozott számban válasszon ki néhány kiemelten támogatandó technológiai lehetőséget a „szén-dioxidmentes” gépjármű kifejlesztésének előmozdítására;

26. javasolja, hogy kiegészítő finanszírozásban részesüljön a „Zöld Autó” kezdeményezés és a hetedik kutatási és fejlesztési keretprogram „Közlekedés”fejezete;

27. hangsúlyozza, hogy határozottan fel kell lépni a tiszta mobilitást célzó technológiákról való tájékoztatás, a fogyasztók figyelmének felkeltése és a népszerűsítés érdekében;

28. javasolja az új technológiák (például az elektromos autó) kifejlesztéséhez és piaci bevezetéséhez szükséges infrastruktúrák és standardok mielőbbi létrehozását; (3)

29. kéri az Európai Bizottságot, hogy indítson útjára egy feltáró kezdeményezést az innováció támogatási lehetőségeiről a gépjárműiparban a forgalmazást megelőző közbeszerzési pályázatokon keresztül;

Megfelelő képzési kínálat

30. hangsúlyozza, hogy a gépjárművek tervezése, gyártása és karbantartása egyre fejlettebb technológiákat tesz szükségessé, és ezáltal újabb képzési igényeket támaszt;

31. javasolja az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak, hogy már most kezdjék megkönnyíteni a szakképzési és továbbképző tanfolyamok kialakítását és az azokhoz való hozzáférést az új technológiákkal kapcsolatban;

32. javasolja az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak, hogy ösztönözzék a külső, vagyis az új ágazatok felé történő átképzést célzó intézkedéseket;

Ösztönző szabályozás

33. hangsúlyozza, hogy az európai szabályozás képes felgyorsítani a technológiai átmenetet a tisztább gépjárművek felé;

34. kéri az Európai Bizottságot, hogy folytassa a gépjárművek környezetre gyakorolt hatásának csökkentésére irányuló erőfeszítéseit, szem előtt tartva a vállalkozások alkalmazkodási képességét;

35. javasolja, hogy minden új szabályozást K+F-re irányuló finanszírozás egészítsen ki, lehetővé téve a vállalkozások, különösen a kis- és középvállalkozások számára, hogy megfeleljenek az adott technológiai kihívásnak.

Kelt Brüsszelben, 2010. február 10-én.

a Régiók Bizottsága elnöke

Mercedes BRESSO

(1) A 2009. március 13-i informális ülést, melyre az Európai Bizottság meghívta az érintett államok minisztereit és a General Motors képviselőit, rendszeresen meg kellene ismételni az európai területen jelen lévő többi gyártóval.

(2) Például az Egyesült Államokban megvalósított és a CLEPA (Európai Járműalkatrészgyártók Szövetsége) által támogatott „reverse factoring” mintájára.

(3) Az iparpolitikával foglalkozó francia-német munkacsoport kiváló példa a szükséges normák és standardok kialakításának felgyorsítását célzó kezdeményezésekre. Feladata ugyanis az együttműködési lehetőségek feltérképezése és új német-francia kezdeményezések elindítása az elektromobilitás területén.

1.7.2010

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 175/4

A Régiók Bizottsága véleménye – Hatodik helyzetjelentés a gazdasági és társadalmi kohézióról

(2010/C 175/02)

I. POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

Bevezetés

1. üdvözli a gazdasági és társadalmi kohézióról szóló hatodik helyzetjelentést, mivel az a kreativitást és az innovációt helyezi a középpontba, melyek célja az, hogy segítsenek az Uniónak abban, hogy gyorsabban és megerősödve kerüljön ki a gazdasági válságból. A jelentés bemutatja, mely tényezők képesek a kreativitás és az innováció fellendítésére az Unió összes régiójában. Az RB üdvözli továbbá a területi kohézióról szóló, a tavalyi zöld könyv által elindított vita szintézisét is;

2. megjegyzi, hogy a világ komoly pénzügyi és gazdasági válságon megy keresztül. A hatóságok és a pénzintézetek nehezen birkóznak meg az ennek során felmerülő kérdésekkel. A kis és nagy cégeknek, vállalkozásoknak pénzügyi nehézségekkel kell szembenézniük. A kontinens egészén sokan veszélyben érzik otthonukat és munkahelyüket, mások számára mind reménytelenebbnek tűnik, hogy munkahelyet találjanak. A rövid és középtávú gazdasági és szociális kilátások nem kedvezőek: munkanélküliség, cégbezárások, valamint az állami és helyi költségvetési bevételek csökkenése és a közfinanszírozás mozgásterének leszűkülése;

3. elismeri, hogy az éghajlatváltozás sokak számára, továbbá számos növény-, illetve állatfajra komoly veszélyt jelent az egész világon, és már most minden szinten cselekedni kell, hogy a lehető legalacsonyabb szintre szorítsuk vissza a hőmérséklet emelkedését. Az éghajlatváltozás egyben fontos lehetőség is arra, hogy környezetünk, társadalmunk és gazdaságunk érdekében máshogy intézzük a dolgokat;

4. megérti, hogy a jelenlegi helyzet nagyban különbözik attól, amelyben a 2007–2013-as program sarokpontjait kialakították. A jelenlegi programozási időszaknak azonban több mint a fele előttünk áll, mielőtt 2014-től megkezdődnének az új programok. Bár az RB elfogadja, hogy a kohéziós politika szerepe a hosszú távú stratégiai célok meghatározása és elérése, mégis úgy véli, hogy a jelenlegi helyzetben lenne haszna bizonyos kis változtatásoknak, amelyek az aktuális gazdasági és pénzügyi válságnak a tagállamokra és a helyi és regionális önkormányzatokra gyakorolt hatását lennének hivatottak enyhíteni és a kilábalást elősegíteni. Az RB szerint ez megtehető a politika jelenlegi stratégiai céljainak keretében;

5. megérti, hogy nem kerül sor a jelenlegi programozási időszak teljes körű félidős értékelésére, ezért fontos, hogy kihasználjuk a kohézióról szóló hatodik helyzetjelentés kínálta lehetőséget az eddig összegyűlt legjobb gyakorlatok kiaknázására. Jó alkalom ez arra, hogy megvizsgáljuk, hogyan működnek az európai strukturális alapok a településeken és a régiókban, és hogy miként lehetne őket jobban felhasználni. Az uniós kohéziós politika jövőjét illető, egyre növekvő aggodalmakra való tekintettel ezeket az információkat határozott üzenetként fel kell használni a 2010 őszére várható ötödik kohéziós helyzetjelentésben, amely a 2013 utáni programozási időszak egyik vitaanyagául szolgál majd, és amely az Európai Unió működéséről szóló új Szerződés 175. cikke szerint a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról fog szólni;

6. elismeri, hogy az új Szerződésben új uniós célkitűzésként szereplő területi kohéziós politikának kapcsolódnia kell a lisszaboni menetrendhez is. Ennek 2010. évi felülvizsgálata újabb lehetőséget nyújt az EU-nak arra, hogy felmérje az elért sikereket és azt, hogy hol van szükség nagyobb rugalmasságra ahhoz, hogy a tagállamok és különösen a helyi és regionális önkormányzatok sikeresen valósíthassanak meg a polgárok jólétére és lehetőségeire közvetlenül ható programokat. Arra is alkalmat kínál majd ez, hogy az EU jövőbeli irányvonalába jobban beépítsük az éghajlatváltozással összefüggő kérdéseket, különösen a strukturális alapok előirányzati mechanizmusának az új lisszaboni stratégia új célkitűzései alapján történő felülvizsgálata segítségével;

7. csalódottságának ad hangot amiatt, hogy a hatodik kohéziós helyzetjelentésből sajnos hiányzik a jelenlegi gazdasági és környezeti feltételek elemzése. A szöveg elmulasztja belehelyezni a jelenlegi állapotot a nagy gazdasági világválság óta legsúlyosabb gazdasági krízis kontextusába, és nem tartalmaz olyan fontos döntéseket, amelyek enyhíthetnék az éghajlatváltozás hatásait. Különösen fontos hiányosság, hogy nem vizsgálja meg a régióinkra, településeinkre, városainkra, illetve az ott élő emberekre gyakorolt hatásokat;

8. fenntartja, hogy jobban meg kellene vizsgálni az EU innovációs politikáinak területi hatásait, azoknak az intézkedéseknek a meghatározása és ösztönzése érdekében, amelyek közösségi szinten a legalkalmasabbak az innovációba történő helyi és regionális szintű befektetések támogatására. A régiók versenyképessége, amely a fenntartható fejlődés motorja, csak a feldolgozói, de még inkább a szolgáltatói ágazat területén folyó innovációba történő, jól átgondolt hatósági befektetések révén valósítható meg;

9. ezt a véleményt azért dolgozta ki, hogy a problémákat ne a nemzetközi megoldások, hanem a régiók, városok, települések, valamint az ott élő emberek szemszögéből közelítse meg;

A jelenlegi helyzet hatása a települések és régiók gazdaságára

10. megérti, hogy a helyi vállalkozások, amelyek egy adott városban vagy régióban szervesen alakulnak ki, hozzájárulnak e terület gazdasági erejéhez és stabilitásához. Az ilyen vállalkozások – legyenek azok kkv-k, szociális vállalkozások vagy közösségi kezdeményezések – katalizátorként hathatnak egy adott terület megújulásában. Azonban ahhoz, hogy az ilyen vállalkozások növekedésnek indulhassanak, intézkedéseket kell hozni a sikeres működésüket lehetővé tevő gazdasági, környezeti és szociális körülmények megteremtéséhez (például a készségek fejlesztése, különféle fejlesztési programok végrehajtása, a szegénységet okozó tényezők csökkentése, valamint az állami infrastruktúrába történő befektetések révén);

11. ugyancsak elismeri a közösségekbe kívülről érkező beruházások fontosságát. A regionális és helyi önkormányzatok sokat dolgoznak azért, hogy üzleti beruházásokat vonzzanak térségükbe, elősegítsék a szakképzett munkaerő odatelepülését, és megtartsák azokat, akik már a régióban élnek, vagy ott tanultak. Ehhez meg kell vizsgálniuk a területük előtt álló gazdasági és szociális kihívásokat, és meg kell határozniuk, hogyan tudnak választ adni rájuk úgy, hogy ezáltal ki tudják aknázni régiójuk sajátos kínálatát, valamint élni tudjanak azokkal a komparatív előnyökkel, amelyekkel a foglalkoztatás, a lakhatás, az oktatás és az életminőség terén rendelkeznek;

12. elismeri, hogy az Európai Bizottság hatodik helyzetjelentésében a különböző kategóriákba tartozó régiók (konvergencia-, átmeneti, valamint versenyképességi és foglalkoztatási) helyzetéről készült elemzés tükrözi a három régiótípus társadalmi-gazdasági helyzetének különbségeit, különös tekintettel a kreativitási, innovációs és vállalkozási kapacitásra. Mind a jelenlegi gazdasági válság, mind pedig a regionális fejlesztési lehetőségeket befolyásoló különféle változók (demográfia, megközelíthetőség, innovációs kapacitás stb.) olyan tényezők, amelyek nyilvánvalóvá teszik, hogy vannak olyan fontos adatok, amelyeket figyelembe kell venni a helyi és regionális gazdaságok helyzetének értékelésekor és a hatékony kohéziós politika kialakításakor. Emiatt a 2013 utáni programozási időszakban az egy főre eső GDP mellett egyéb mutatókat is figyelembe kell venni a régiók osztályozásához;

Területi kohézió

13. üdvözli a hatodik helyzetjelentésben található beszámolót a területi kohézióról szóló zöld könyvre adott – a helyi és regionális önkormányzatok által nagy számban beküldött – válaszokról. A hatodik helyzetjelentés szerint a területi kohézió célja az, hogy ösztönözze minden terület harmonikus és fenntartható fejlődését, azok sajátosságaira és erőforrásaira támaszkodva. Ehhez a közlekedési és kommunikációs hálózatok révén megvalósítandó megfelelő területrendezésre is szükség van az áruk, a szolgáltatások és a tőke hatékony áramlásához.. Az RB hangsúlyozza továbbá, hogy nincs két azonos régió, és lehetőségei maradéktalan kiaknázásához mindegyiknek sajátos kínálatot kell kialakítania;

14. ugyanakkor, tekintettel az új területi célkitűzés széles körű támogatottságára és a jelenlegi gazdasági helyzetre, az RB sajnálja, hogy a területi kohéziónak a jelenlegi és a következő tervezési időszakban történő bevezetésére és alkalmazására vonatkozóan hiányoznak a konkrét javaslatok;

15. emlékeztet, hogy a területi kohézió fontosabbá vált a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével, mivel ezzel bekerült az EU politikai célkitűzései közé, és a kohéziós politika harmadik dimenziójává vált. Ezért az RB megismétli a területi kohézióról szóló zöld könyv témájában készült véleményében megfogalmazott kérést, miszerint a Lisszaboni Szerződés ratifikálása után készüljön egy, a területi kohézióról szóló fehér könyv, amely pontosabban meghatározza, hogyan lehet ezt a célt végrehajtható módon valamennyi uniós politikába beilleszteni;

16. úgy véli, hogy a területi együttműködés vonatkozásában a programokat a közös kihívásokra és arra kell alapozni, hogy hozzáadott értéket jelentsenek az EU számára, a program jelenlegi tapasztalataira és eredményeire építve. A hozzáadott érték úgy jön majd létre, hogy helyi és regionális önkormányzatokkal, átfogóbb funkcionális területekkel dolgozunk, egy, két vagy több tagország számára közös szárazföldi vagy tengerparti területet vagy valamilyen tematikus kihívást alapul véve. Számos, funkcionális gazdasági területeket összefogó, két vagy több tagállamon átívelő kísérleti projektet lehetne kidolgozni és támogatni e programtervezési időszakban annak érdekében, hogy a jövőre vonatkozóan elősegítsük egy stratégiaibb jellegű megközelítés kialakítását. Az RB várakozással tekint annak lehetőségére, hogy a helyi és regionális önkormányzatok tapasztalatai alapján hozzájárulhasson az Európai területi együttműködési csoportosulásról szóló EGTC-rendelet 2010. évi felülvizsgálatához;

A kreativitás és az innováció beépítése a kohéziós politikába

17. úgy véli, hogy a kohéziós politika bármely felülvizsgálatának azt kell megcéloznia, hogy tanuljunk a sikerekből ahelyett, hogy a sikertelen programokat állandósítanánk. Ezért magának a kohéziós politikának is kreatívvá és innovatívvá kell válnia, ki kell aknáznia a helyi, városi és regionális önkormányzatok tudását és tapasztalatait, és tájékoztatást kell nyújtania arról, amit a mára és a jövőre vonatkozóan megtanultunk;

18. úgy ítéli meg, hogy az innováció és a kreativitás nem kizárólag a vezető vállalatok és a felsőoktatási intézmények feladata. A helyi és regionális önkormányzatoknak ugyanúgy szükségük van a kreativitásra és az innovációra, illetve ezek lehetővé tételére. A strukturális alapok ehhez nyújtanak segítséget. Ugyanakkor nagyobb rugalmasságra van szükség annak érdekében, hogy az alapokhoz való hozzáférés gyorsabbá váljon, és hogy a támogatás ne kizárólag a magas növekedésre vagy a magasabb szintű készségekre összpontosítson, hanem számos különböző területen a vállalkozói szellem ösztönzésére is. Ez lehetővé teszi, hogy ha valaki helyi szinten új vállalkozás létrehozására lát lehetőséget, akkor megkapja a következő lépés megtételéhez szükséges tanácsokat és iránymutatást.

19. elismeri az Európai Innovációs és Technológiai Intézet által megtett előrelépéseket, ám úgy véli, hogy az Intézet elsősorban a vezető vállalatok és a kutatóintézetek eszköze. Az innovációt és a kreativitást az EU egészében ösztönözni kell, a kormányzat valamennyi szintjét és az EU polgárait illetően is. Az RB javasolja az Európai Bizottságnak, hogy vizsgálja meg egy Virtuális Kreatív Hálózat létrehozásának a lehetőségét, és kész arra, hogy részt vegyen annak tartalmi kialakításában. Sok más uniós nyílt oktatási hálózathoz hasonlóan ez a hálózat is nyitva állna, hogy bárkinek tanácsot, támogatást vagy hozzáférést adjon, legyen szó kockázati tőkéről vagy műszaki szolgáltatásokról. A központi állami szervek mellett valamennyi releváns helyi és regionális önkormányzat, a magánszektor és bárki, akinek megfelelő elképzelése, tapasztalata vagy képzelőereje van, lehetőséget kap majd arra, hogy elképzeléseit egy szélesebb hálózat előtt bemutassa;

20. elismeri, hogy az újítóknak és a felfedezőknek hasonló emberekre és csoportokra, illetve ezek biztatására van szüksége az alkotáshoz. A Virtuális Kreatív Hálózat ezt „innovációs bajnokok” megteremtésével, valamint tanácsadással és szakértelem biztosításával valósítaná meg. A virtuális kapcsolattartás előnye az, hogy a felsőoktatási intézményektől távol eső szigeteken, legkülső régiókban, vidéki, hegyvidéki vagy ritkán lakott területeken élők számára is lehetővé teszi, hogy szaktanácshoz, továbbképzéshez vagy tudáshoz jussanak; csakúgy, mint vállalkozási támogatásokhoz vagy pénzügyi iránymutatáshoz; és hogy – fizikai kapcsolattartás híján – virtuális közösséget alakítsanak ki;

21. úgy véli, hogy a jelenlegi programban azért is szükség van a kreativitásra és az innovációra, mert azok segítenek szembenézni a fenntarthatóság és az éghajlatváltozás kihívásaival. A helyi és regionális szinten megvalósított energiahatékonysági törekvések nem csupán a kibocsátáscsökkentést teszik lehetővé, hanem úgynevezett „zöldgalléros” új munkahelyeket és vállalkozásokat hozhatnak létre, amelyek biztonságos, hosszú távú munkahelyeket, és a készségek javítását eredményezhetik. Az EU kohéziós politikájának támogatnia kellene ezt. Egyes régiók már megállapították programjukban saját szén-dioxid-kibocsátáscsökkentési célkitűzéseiket. Ezt a jó gyakorlatot tovább lehetne gördíteni a programozási időszak fennmaradó részére is;

22. úgy véli, hogy a köz- és a magánszférát képviselő egyenlő felek közötti partnerségre van szükség; olyan megközelítésre, amely ösztönzi a regionális és helyi innovációt, a befogadó, nem pedig kirekesztő részvételt. E tekintetben nem lehet eleget hangsúlyozni a partnerség helyének fontosságát, legyen szó köz- és magánfelek vagy – egy adott kormányzati szinten belül, illetve különböző kormányzati szintek között – a közintézmények közötti partnerségről; amennyiben ez lehetővé válik számukra, az innovációs űr betöltésére megfelelő támogatás mellett a helyi és regionális önkormányzatok, illetve partnereik jelenthetik a lehetséges megoldást;

23. kijelenti, hogy most van itt az ideje az innovációnak és a kreativitásnak, továbbá annak, hogy a helyi és regionális önkormányzatoknak lehetőségük nyíljon szakértelmük és tudásuk előtérbe helyezésére. A kultúra és a turizmus például természeténél fogva helyi indíttatású, és alkalmas a munkahely- és befektetésteremtésre. Akár Európa kulturális fővárosaként, akár saját jogon, számos európai régió és város bizonyította e szakpolitikai ágazatok hatékonyságát azáltal, hogy vonzó és egyedi imázst és új munkahely-teremtési lehetőségeket hozott létre, ami aztán további befektetéseket vonzhat;

Az igazgatás egyszerűsítése a hatékonyság és az ellenőrzés javítása érdekében

24. üdvözli az eddig megtett egyszerűsítési intézkedéseket, és további megbeszéléseket javasol az érintettekkel annak megállapítása érdekében, hogy a jelenlegi programozási időszakban hol lehetne további kiigazításokat eszközölni. Az RB úgy véli, hogy a túlzott pénzügyi igazgatás és ellenőrzés megbénítja a kohéziós politikát és kontraproduktívvá teheti, hiszen oda vezethet, hogy a projektszponzorok a súlyos pénzügyi megfelelési és ellenőrzési akadályokat látva kivonulnak ebből a politikából. Noha az RB megérti, hogy a közpénzeket szigorú pénzügyi ellenőrzésnek kell alávetni, ez nem vezethet oda, hogy a regionális és helyi önkormányzatokat kockázatkerülővé tegye, és a kudarctól vagy a megnyirbálástól félve a régiók elkerüljék az innovációs és kreatív programokat. Az igazgatást ugyanakkor egyszerűsíteni kell, elkerülve az újraértelmezéseket és – világos és pontos megfogalmazással – stabil és pontos jogi keretet biztosítva minden programozási időszakra;

25. úgy véli, hogy az N+2 mechanizmus miatt el nem költött alapokat nem kellene visszajuttatni az Európai Bizottsághoz, majd onnan visszaküldeni a tagállamba. Ehelyett azokat regionális kockázatitőke- és magvetőtőke-alapokban és az Európai Bizottság által létrehozott Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapban lehetne felhasználni. Egy másik javaslat szerint egy európai éghajlat-változási alap hozzájárulhatna a különböző ágazatoknak a jelenleg és a jövőben felmerülő környezeti szempontokhoz történő alkalmazkodását lehetővé tevő helyi szintű projektek finanszírozásához. Az alkalmazkodás történhetne az érintett munkavállalók átképzését vagy környezetbarát szakmák felé való átirányítását célzó projektek, illetve a környezetvédelmi szempontból nem életképes vállalatok átalakítására vonatkozó üzleti tervek formájában. A kockázatitőke-alapok számára az EFB-vel közösen biztosított források kkv-k, szociális vállalkozások és közösségi kezdeményezések számára nyújthatnak pénzügyi támogatást mind rövid távon, mind pedig a növekedés finanszírozására. Ez a jelenlegi gazdasági helyzetben egyébként is nehezebbé vált. Tekintettel a kohéziós politika célkitűzéseire és a ciklikus gazdasági változásoknak az államháztartásokra és a magánbefektetésekre gyakorolt hatására, mindenképpen ajánlott az N+2-es szabály rugalmassá tétele;

26. fenntartja azt is, hogy további egyszerűsödéshez vezet majd, ha az Európai Bizottság elemzi a tagállami ellenőrzési eljárásokat. „Bizalmi szerződések” megkötésére is sor kerülhet az ellenőrzési eljárások megkettőzésének elkerülése érdekében. Ennek során a lényeg nem az ellenőrzések megerősítése, hanem elsősorban a hibák elkerülése, a megelőzés és az eredmények kiértékelése. A korlátok csökkentése érdekében az arányosság elvét a kis projektekre vonatkozó szabályozásban is alkalmazni kell;

Több és jobb tudás; pillantás a jövőbe …

27. elismeri az Európai Bizottság által 2011-től kezdődően megvalósítandó kísérleti projekteket arra nézve, hogy a GDP-n túl további mutatókat vezessenek be. Az RB számos véleményében érvelt új mutatók kidolgozása mellett, melyek segítségével jobban tekintetbe vehetőek a területi különbségek általában a közpolitikákban, és különösen a kohéziós politikában;

28. bátorítja az EU-régiók közötti tapasztalatcserét, valamint az innovációs és öko-innovációs klaszterek fejlesztését, mivel ezek jelentős módon hozzájárulhatnak e tevékenységek csak bizonyos régiókba való erős koncentrálásának csökkentéséhez, valamint az interregionális különbözőségek enyhítéséhez;

29. elismeri, hogy az információ nem jut el elég helyre, ezért a már sikeres eredményekre is kevés helyen lehet építkezni. Ezért indította el az RB az európai vállalkozói régiók rendszerét, amelynek célja a jó gyakorlatok megosztása és az európai vállalkozói régiók gazdasági fejlődésére szolgáló legjobb stratégia díjazása. Az RB üdvözli továbbá az InfoRegio és a RegiStars díjaira vonatkozó kezdeményezéseket; ugyanakkor a tanuláshoz felhasználóbarátabb adatbázisokra lenne szükség, amelyek szerencsés esetben a regionális politika alá tartozó alapokon túl más lehetőségeket is tartalmaznának. Egy kereskedelmi honlapok vagy közösségi hálózatépítő oldalak által ihletett interaktív adatbázis mindenki javát szolgálná;

30. elismeri, az adatok hiánya – a pénzügyi helyzettel és ennek a helyi és regionális önkormányzatokra gyakorolt hatásaival kapcsolatban rendelkezésre álló adatok legalább két évvel ezelőttről származnak – lassítani fogja a programok kidolgozását, csökkenti a reagálás rugalmasságát, és korlátozza a belső rendszabályok számára szükséges változtatások megvalósíthatóságát;

31. úgy véli, hogy a strukturális alapoknak kizárólag a GDP alapján történő elosztása nem tükrözi a régiók valódi gazdasági helyzetét, és nem vesz tudomást arról, hogy a magas GDP-vel rendelkező tagállamokban is nő a szegénységi gócpontok száma;

32. úgy véli, hogy az ERFA, az ESZA és a vidékfejlesztési programok összekapcsolásának további egyszerűsítésére kellene törekedni. Ennek megfontolása során az egyablakos ügyintézés rendszeréből lehetne kiindulni. A régiók így jobban ki tudnák használni a finanszírozási lehetőségeket, és megtervezhetnék a szükségleteken alapuló szolgáltatások szervezését, amilyen az ERFA és az ESZA együttes felhasználása, annak érdekében, hogy növeljék a szakképzettséget, és munkahelyet biztosítsanak az álláskeresők számára;

33. úgy véli, hogy a jövőbeli kohéziós politikának rugalmasabb megközelítést tanúsítva lehetővé kell tennie, hogy a városok és régiók saját szükségleteik és helyi közösségeik szükségletei alapján dolgozhassanak ki programokat, ahelyett, hogy szükségleteiket egy felülről lefelé irányuló megközelítés alapján kialakított kerethez igazítanák. Ez azt jelenti, hogy a programoknak olyan regionális stratégiákra kellene támaszkodniuk, amelyekkel kapcsolatban már valamennyi érdekelt féllel széles körű konzultációt folytattak;

34. hangsúlyozza, hogy az olyan makroszintű stratégiák kidolgozásának, mint például az EU balti-tengeri térségre vonatkozó stratégiája, hozzá kell járulnia a helyi és regionális önkormányzatok uniós politikák végrehajtásában játszott szerepének átfogóbb erősítéséhez; hasonlóképpen javasolja az érintett tagállamok és az uniós intézmények megfelelő támogatását élvező, egyéb földrajzi területekre vonatkozó új stratégiák fejlesztésének folytatását;

35. azt javasolja, hogy az épületek és a közlekedés energiahatékonyságának ösztönzése a kohéziós finanszírozás lényeges része legyen, egy olyan fejlesztési tevékenység szükséges pilléreként, amely részesülhet az EU finanszírozásából;

Ajánlások

36. úgy véli, hogy egy területi kohézióról szóló fehér könyv hasznos lehetne, és érdeklődik, hogy az Európai Bizottság hogyan kívánja felhasználni a területi kohézióról szóló zöld könyvhöz érkezett több mint 400 választ a területi kohézió koncepciójának és megvalósításának a jövőbeli európai uniós politikákon belüli támogatása érdekében;

37. ismét megállapítja, hogy a kohéziós politika 2013-at követően is az Unió fejlődésének minden eddiginél lényegesebb eszköze kell, hogy legyen, nem utolsósorban az Európát sújtó súlyos gazdasági válság következtében. Kéri ezért, hogy az ötödik kohéziós jelentés erősítse meg, hogy támogatja az erős helyi megközelítésen alapuló, ambiciózus kohéziós politikát, amelynek a Lisszaboni Szerződés 174. cikkével összhangban a gazdasági, társadalmi és területi kohézió ösztönzésére kellene irányulnia, és amely nemcsak a lemaradó régiók számára, hanem minden olyan uniós terület számára elérhető, amelyeken az EU tényleges hozzáadott értéket nyújthat mind a fennálló gazdasági és szociális hátrányok kezelésében, mind pedig a területi előnyök kihasználásában;

38. arra kéri az Európai Bizottságot, hogy hozzon létre felhasználóbarát adatbázist a közpolitikák különféle területeire – például az innováció és az integráció támogatása, éghajlatváltozással kapcsolatos intézkedések – vonatkozó bevált gyakorlatokból. Ez valamennyi uniós finanszírozású program esetében a technikai segítségnyújtás kulcsfontosságú eleme, mivel lehetővé teszi a bevált gyakorlatok cseréjét és kihasználását;

39. utal rá, hogy egyes régiók ösztönzik az olyan innovatív és környezetvédő kezdeményezéseket, amelyek aktívan támogatják a vállalkozásokat, ugyanakkor elismerik, hogy a programoknak szociális és környezetvédelmi szempontból is fenntarthatónak kell lenniük. Ezen túlmenően a helyi és regionális önkormányzatok számára lehetővé kellene tenni, hogy más tagállamoktól megtanulják a bevált eljárásmódokat (1);

40. megállapítja, hogy a GDP mellett további mutatószámok alkalmazását is mérlegelni kellene, amelyekről eddig EU-szinten nem született megállapodás, és a NUTS II szinten sem állnak rendelkezésre. Ezért az RB támogatja az Európai Bizottságnak „A GDP-n innen és túl” című közleményében megfogalmazott azon javaslatát, hogy legkésőbb 2012-ben készítsenek jelentést az európai mutatómodellek továbbfejlesztéséről.

41. arra kéri az Európai Bizottságot, hogy folytassa annak vizsgálatát, hogyan lehetne egyszerűsíteni és megkönnyíteni az alkalmazást. Lehet, hogy ez a belső működés módosításával is megoldható, és nem mindig teszi feltétlenül szükségessé a szabályok megváltoztatását. Olyan egyszerű intézkedések, amelyek révén valamennyi irányító hatóság világosan értelmezhetné a szabályokat, és egyértelmű iránymutatásokat kapna, elősegítenék a programok megvalósításával kapcsolatos szükségtelen késedelmek és nehézségek elkerülését. Ebben a tekintetben hasznos lenne az Európai Bizottságot és a tagállamokat képviselő bizottságok által egyeztetett végrehajtási iránymutatások közzététele is; mindenesetre igen hasznos volna, ha a szabályok szövegeinek terminológiai és tartalmi egységessége a különböző időszakokban megmaradna a szabályozási kérdésekben, mivel természetes és logikus, hogy ezek ne változzanak;

42. azt javasolja, hogy azok az összegek, amelyeket egy régió nem használ fel az N+2-es és N+3-as szabályok alapján, kerüljenek olyan regionális kockázatitőke- és magvetőtőke-alapokba, amelyek kimondottan a kkv-k innovációs és fejlesztési célú támogatására irányuló projektek kialakítását szolgálják, vagy az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapba vagy az Európai Bizottság éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó jövőbeni európai alapjába;

43. azt javasolja, hogy az összes program számára legyenek hozzáférhetőek az ERFA, az ESZA és a vidékfejlesztési program megvalósításával kapcsolatos szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére vonatkozó jelenlegi bevált gyakorlatok, hogy mások is beépíthessék ezeket programjaikba az éghajlatváltozással kapcsolatos közös kihívás kezelése során. A jövőbeli programok kidolgozása során figyelembe kell venni, milyen tendenciák szerint alakulnak a strukturális alapok, amelyeknek nemcsak a jelenlegi lisszaboni célkitűzések megvalósítására kell törekedniük, hanem egy alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság Európa-szerte történő kialakítására is, szén-dioxid-kibocsátással nem járó programokkal kapcsolatos bevált gyakorlatok felhasználása révén;

44. azt javasolja az Európai Bizottságnak, hogy vizsgálja meg egy Virtuális Kreatív Hálózat létrehozásának a lehetőségét, továbbá kész arra, hogy részt vegyen annak tartalmi kialakításában;

45. a kohéziós politika átalakítását javasolja, hogy a szubszidiaritási elv ne csak tagállami, hanem helyi és regionális szintre is vonatkozzon.

46. arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a bürokrácia mérséklése érdekében a következő tervezési időszakában adminisztratív eljárásaira is alkalmazza az arányosság elvét, hogy az általa bekért dokumentáció összhangban álljon a támogatásként nyújtott összeggel;

Kelt Brüsszelben, 2010. február 10-én.

a Régiók Bizottsága elnöke

Mercedes BRESSO

(1) Az RB érdeklődéssel veszi tudomásul a következő projekteket: www.train2000.org.uk/wiced – A vállalkozás és innováció világszínvonalú példája a Women's International Centre for Economic Development (W.I.C.E.D). A projekt támogatást és ösztönzést nyújt a nők vállalkozásaihoz Liverpoolban. Ezt a projektet nemrég Svédországban is bevezették. http://www.deaca.dk/ – egy dán példa: vállalat és környezet. A vállalkozásfejlesztési regionális központok 2007-ben mintegy 42 millió eurót fordítottak 28 projekt esetében a fenntartható energiák, bioüzemanyagok és biomassza támogatásától a gyakorlati energiamegtakarítási projektek támogatásig. Az energiamegtakarító projektek egyik példája a dél-dániai régió inkubátorházaiban alkalmazott intelligens energiakezelés, amelynek esetében a tesztelt ház energiafogyasztása 50 %-kal csökkent. http://dev.nwdacarboncalculator.com – környezeti fenntarthatóság: a „szén-dioxid-kalkulátor” segítségével az észak-nyugat-angliai régió programkoordinátorai kiszámolhatják, milyen hatással van kezdeményezésük a környezetre, különösen a CO2-kibocsátások szintjére. http://www.goeast.gov.uk/goeast/european_funding/project_case_studies/ – környezeti fenntarthatóság: a kelet-angliai régió támogatja az innovatív projektkidolgozási és -kivitelezési formák azonosítását és terjesztését. http://www.em-lyon.com/english/emlyon/who/index.aspx – vállalkozói szellem: az EMLYON (Franciaország) egy európai üzleti iskola, amely a vállalkozási és nemzetközi menedzsmentre irányuló, egész életen át tartó tanulás iránt kötelezte el magát.

1.7.2010

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 175/10

A Régiók Bizottsága véleménye – Hozzájárulás a fenntartható fejlődéshez: a méltányos kereskedelem és a fenntarthatóságot garantáló nem kormányzati kereskedelmi rendszerek szerepe

(2010/C 175/03)

I. ÁLTALÁNOS MEGJEGYZÉSEK

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

1. határozottan üdvözli az Európai Bizottság 2009. május 5-i, „Hozzájárulás a fenntartható fejlődéshez: A méltányos kereskedelem és a fenntarthatóságot garantáló nem kormányzati kereskedelmi rendszerek szerepe” című közleményét. A közleményben az Európai Bizottság a méltányos kereskedelem és a fenntarthatóságot garantáló egyéb nem kormányzati (azaz magán) kereskedelmi rendszerek jelenlegi helyzetét mutatja be;

2. megállapítja, hogy a méltányos kereskedelmi (Fair Trade) termékek piacára az utóbbi években gyors fellendülés volt jellemző. Az uniós fogyasztók jelenleg évente mintegy 1,5 milliárd euró – a témában előterjesztett első európai bizottsági közlemény évében (1999) mértnél hetvenszer nagyobb – értékben vásárolnak méltányos kereskedelmi védjeggyel ellátott termékeket;

3. elengedhetetlennek tartja a méltányos kereskedelem fogalmának egyértelmű meghatározását annak elkerülése érdekében, hogy a jó szándékú fogyasztók számtalan olyan védjeggyel és tanúsítvánnyal találják szemben magukat, amelyek mindegyike azt állítja, hogy méltányos, etikai szempontból kifogásolhatatlan, alternatív körülmények között előállított termékeket képvisel. A 2009. május 5-i európai bizottsági közlemény utal a méltányos kereskedelemnek a méltányos kereskedelmi mozgalom által meghatározott kritériumaira, amelyeket a méltányos kereskedelemről és fejlesztésről szóló, 2006. június 6-i európai parlamenti állásfoglalás is megerősít. A „méltányos kereskedelem” kifejezést az ISEAL-tagsággal rendelkező nemzetközi szabványügyi és megfelelőségértékelő szervezetek által felállított szabványoknak és a méltányos kereskedelmi szervezetek által alkalmazottnak megfelelően használja;

4. érdeklődéssel veszi tudomásul, hogy a Fair Trade védjegyet az Egyesült Királyságban 2008-ban a fogyasztók több mint 70 %-a ismerte (szemben a 2000-es 12 %-kal), Franciaországban pedig 2005-ben 74 %-a (szemben a 2000-es 9 %-kal). Egy 2009-ben 407 márka és közhasznú szervezet körében végzett felmérés alapján a „méltányos kereskedelmi védjegy” Németországban az első helyet szerezte meg a fenntartható márkák sorában;

5. örömmel veszi, hogy 2007 végére a méltányos kereskedelmi védjeggyel ellátott áruk forgalma világszinten meghaladta a 2,3 milliárd eurót (ám továbbra is jelentősen elmarad a bioélelmiszer-forgalom mögött, és a kereskedelem összértékének még mindig kevesebb mint 1 %-át teszi ki). Európa a méltányos kereskedelem fellegvárának számít, mivel világszinten az értékesítések 60–70 %-át tudhatja magáénak. Számottevő különbségek mutatkoznak azonban a leggyorsabban növekvő piac – Svédország – és az új tagállamok között, ahol ez a koncepció még kevéssé ismert.

II. POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

A méltányos kereskedelem jellemzői

6. hangsúlyozza, hogy a méltányos kereskedelem és a fenntarthatóságot garantáló más rendszerek egyik feltűnő jellemzője, hogy egy alapvetően önkéntes, dinamikus mechanizmust képeznek, amely a társadalom és a fogyasztók tudatosságának és igényeinek megfelelően fejlődik;

7. megerősíti az Európai Bizottság nézetét, mely szerint a fenntarthatóságot garantáló magánkereskedelmi rendszerekre vonatkozó rangsorolási vagy szabályozási kritériumok meghatározása nem szolgálná a fenntartható fejlődés céljait. Inkább csak fékezné az ezen a területen megfigyelhető magánkezdeményezések dinamikáját, és útját állná a méltányos kereskedelem továbbfejlődésének;

8. arra szólít fel, hogy a méltányos kereskedelmi védjegyek a nagyközönség számára teljességgel átláthatóan garantálják azt, hogy a termelési lánc minden szakasza megfelel bizonyos nyomon követhető kritériumoknak;

9. megállapítja, hogy a fenntartható fejlődést támogatni lehet olyan rendszerekkel, amelyek összekötik egymással a környezeti, társadalmi és gazdasági tényezőket. A piac zökkenőmentes működése szempontjából fontos, hogy a fogyasztók és a termelők megbízható információkkal rendelkezzenek a rendszerekről. Hasznosak az olyan független címkék és tanúsítványok, melyekben a fogyasztók megbízhatnak, és amelyeket független testületek ellenőriznek;

Közbeszerzés

10. határozottan üdvözli a 2004. évi uniós közbeszerzési irányelveket, melyek számos tagállami közbeszerzési törvény alapját képezik, és a közbeszerzésnél lehetővé teszik a szociális és környezetvédelmi kritériumok figyelembevételét;

11. megállapítja, hogy a közhatóságok kiadásai az uniós GDP 16 %-ának felelnek meg, így kulcsfontosságú stratégiai piacot jelentenek. A fenntartható fejlődés és a méltányos kereskedelem közbeszerzéseknél való figyelembevétele lehetővé teszi a helyi és regionális önkormányzatok számára, hogy ne csak szolgáltatásaik közép- és hosszú távú rentabilitásához és hatékonyságához járuljanak hozzá döntő mértékben, hanem a társadalmi igazságossághoz és a fenntartható fejlődéshez is;

12. kiemeli, hogy a méltányos kereskedelemből származó termékek a fogyasztónak és a közbeszerzésnek is megfelelő lehetőséget kínálnak arra, hogy vásárlóerejével elősegítse a kereskedelem- és fejlesztéspolitikai célok közötti koherenciát;

13. hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatok felelnek a közbeszerzési kiadások jelentős részéért. E fontos szerepükből kiindulva egész Európában be kell őket vonni a fenntartható fejlődéssel és a méltányos kereskedelemmel kapcsolatos intézkedések támogatásába. Az önkormányzatoknak a méltányos kereskedelem gazdasági, műszaki és jogi szempontjai mellett annak politikai szempontjait is figyelembe kell venniük;

14. korábban megállapította, hogy már a hatályos közbeszerzési előírások is meglehetősen bonyolultak, és sok önkormányzatnak komoly gondjai vannak megfelelő végrehajtásukkal. Ezért arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a jövőben a szociális közbeszerzést illetően világos és részletes irányvonalakat határozzon meg, melyeket a helyi és regionális önkormányzatok figyelembe vehetnek a méltányos kereskedelmi termékekre irányuló közbeszerzések során;

15. érdeklődéssel vette tudomásul, hogy az ajánlatkérőknek a fenntarthatóbb közbeszerzés megvalósításában nyújtandó támogatásaképpen az Európai Bizottság nemrégiben közleményt fogadott el a környezetvédelmi szemléletű közbeszerzésről (amely kiegészíti az Európai Bizottság zöld közbeszerzési útmutatóját), és jelenleg egy párhuzamos útmutató közzétételén dolgozik a szociális tárgyú közbeszerzésekről. Ezek a dokumentumok együtt átfogó útmutatást nyújtanak a fenntartható (ökoszociális) közbeszerzésre vonatkozóan;

16. üdvözli a második útmutató beharangozását, és a szóban forgó területen megfigyelhető gyors fejlődésre való tekintettel arra kéri az Európai Bizottságot, hogy mielőbb tegye közzé ezt a dokumentumot;

17. ösztönzi, hogy az RB maga is játsszon szerepet egy megfelelő iránymutatás terjesztésében – egyfelől kapcsolatrendszerére támaszkodva, másfelől azáltal, hogy az Európai Bizottsággal együttműködésben elősegíti az információcserét a helyi és regionális önkormányzatok között. Az önkormányzatok (különösen a hasonló elvárásokat támasztók) pedig létrehozhatnák saját, a méltányos kereskedelmi termékek kezelésének bevált módszereivel foglalkozó hálózataikat;

18. megfontolandónak tartja, hogy a kölcsönös tájékoztatás érdekében hasznosnak bizonyulna-e egy új projekt. Az Európai Bizottság és az RB éppen most alakítja ki „a decentralizált együttműködés börzéjét” az EU-n belüli helyi és regionális önkormányzatok, illetve fejlődő országbeli partnereik közötti decentralizált együttműködést célzó intézkedések kidolgozásának megkönnyítése és összehangolása érdekében. Az együttműködési börze olyan online szolgáltatás lesz, amelynek célja, hogy a támogatásokkal szembeni elvárásokat és a támogatási kérelmeket összehozza a megfelelő szándéknyilatkozatokkal vagy ajánlatokkal. Az RB-tagokat arra kérjük, hogy ezt a (2010-re várható) elektronikus eszközt használják a témához kapcsolódó bejelentések megtételére. Ez jelentősen megkönnyíti a fejlesztési együttműködésben részt vevő helyi és regionális önkormányzatok közötti információcserét, és lehetővé teszi az EU-ban és a fejlődő országokban működő önkormányzatok projektjeinek összehangolását;

19. ezzel összefüggésben a decentralizált együttműködési projektek hozzájárulhatnának a méltányos kereskedelemből származó termékek fejlesztésének támogatásához, hatástanulmányok gyűjtéséhez és a déli országok kistermelőinek megsegítéséhez;

20. rámutat arra, hogy a méltányos kereskedelem elveit követő közbeszerzés ösztönzése mellett a magánszférában is előnyös lehet a méltányos kereskedelem szabályainak megfelelő beszerzés előmozdítása. Ezért arra biztatja a helyi és regionális önkormányzatokat, hogy alakítsanak ki eszközöket a méltányos kereskedelem elveit követő beszerzésnek az üzleti szférában történő ösztönzésére. Ilyen lehet például a már létező mozgalmak – a méltányos kereskedelmet támogató „Fair Trade fővárosok”, illetve „Fair Trade városok” – mintáját követő pályázatok szervezése;

Támogatás az Európai Bizottság részéről

21. üdvözli az Európai Bizottság az iránti elkötelezettségét, hogy – tekintetbe véve a méltányos kereskedelemnek és a fenntarthatóságot garantáló magánkereskedelmi rendszereknek a fenntartható fejlődéshez való lehetséges hozzájárulását – a jövőben is támogassa az ilyen rendszereket;

22. elengedhetetlennek tartja a megfelelő egyensúlyt egyfelől a kereskedelem, a beruházások és a gazdasági növekedés iránti, a liberalizációra és globalizációra alapuló menetrend részeként megjelenő igény, másfelől a fenntartható fejlődés alapelveinek betartása, az átlátható, méltányos kereskedelmi feltételek szükségessége és aközött, hogy a gazdagabb ipari országok a kereskedelmi tárgyalások során egyértelműen ismerjék el a kevésbé fejlett országok sürgető gondjait. Számos méltányos kereskedelmi szervezet meggyőződése, hogy a kereskedelem – ha méltányos és felelős módon folyik – hatásos eszköz lehet a fenntartható fejlődésnek és a szegénység visszaszorításának a támogatására. E cél eléréséhez azonban alapjaiban át kell alakítani a kereskedelempolitikát. A jelenleg uralkodó piacalapú megközelítés nem lesz képes megszüntetni a multinacionális konszernek és a kistermelők tárgyalási pozíciójában mutatkozó erőkülönbségeket. Csak a szegény országok marginalizált kistermelőinek a kereskedelempolitika kialakításába történő bevonása segítheti elő a jelenlegi kereskedelmi rendszerből adódó igazságtalanságok megszüntetését;

23. örömmel veszi, hogy az Európai Bizottság elsősorban fejlesztési együttműködési eszközei révén pénzügyi támogatást nyújtott a méltányos kereskedelemnek és más fenntartható kereskedelmi tevékenységeknek. 2007 és 2008 között 19,466 millió EUR-t irányoztak elő különféle fellépésekre. Ezek többsége figyelemfelkeltő intézkedés volt az Európai Unión belül. 2008-ban és 2009-ben évi 1 millió EUR kiegészítő keretösszeget különítettek el erre a célra;

24. a méltányos kereskedelem egyes tagállamokban megfigyelhető lendületes fejlődésére való tekintettel azonban annak vizsgálatára kéri az Európai Bizottságot, hogy nem kellene-e kiegészítő eszközöket elkülöníteni az egyelőre kevésbé elkötelezett tagállamok számára;

25. támogatja az Európai Bizottság szándékát, hogy hatásvizsgálatokat és a piac átláthatóságának javítására irányuló erőfeszítéseket kezdeményezzen, és emellett nagyobb figyelmet fordítson a programok végrehajtásával, valamint a védjegyek megszerzésével kapcsolatos nehézségek értékelésére. Segítséget jelenthet az is, ha az uniós tagállamok hasonló lépéseket tesznek, például tanulmányokat finanszíroznak a méltányos kereskedelem hatásairól;

Az önkormányzatok elkötelezettsége a fejlesztéspolitika iránt

26. határozottan üdvözli annak elismerését, hogy a helyi és regionális önkormányzatok jelentős szerepet töltenek be a méltányos kereskedelmi termékekre irányuló kereskedelempolitikában. Az önkormányzatok fejlesztéspolitika melletti elkötelezettsége nem új jelenség. Számos európai régió, valamint helyi és regionális önkormányzat már hosszú évek óta méltányos kereskedelmi projekteket valósít meg fejlődő országbeli partnereivel. A partnerségek alapját az egymás iránti kölcsönös bizalom és az egymással fenntartott kapcsolatok átláthatósága kell hogy képezze. A méltányos kereskedelem jegyében kötött szerződéseknek tiszteletben kell tartaniuk az egyenlő bánásmód, a kölcsönös elismerés és az arányosság elvét;

27. ezen túlmenően megállapítja, hogy a helyi és regionális önkormányzatok a decentralizáció keretében egyre professzionálisabb módon közelítik meg a méltányos kereskedelmet. A helyi és regionális önkormányzatok értékes ismeretekkel rendelkeznek olyan területeken, melyek alapvetően fontosak a fejlődő országok, illetve a millenniumi fejlesztési célok elérése szempontjából. Ezért a méltányos kereskedelempolitika fontos szereplőinek kell tekinteni őket;

28. üdvözli, hogy az Európai Bizottság kívánatosnak tartja a méltányos kereskedelem és más hasonló, a fenntarthatóságot garantáló rendszerek nem kormányzati jellegének fenntartását EU-szerte. A központi szabályozás csak útjában állna a dinamikus magánrendszerek fejlődésének, illetve működésének;

29. úgy véli azonban, hogy a közbeszerzés terén az ajánlati felhívásokat illetően szükség van bizonyos jogszabályi normákra annak érdekében, hogy a méltányos kereskedelemből származó termékek forgalmazói is esélyt kapjanak a részvételre;

Tudatosítás

30. örömmel veszi, hogy fejlődik a méltányos kereskedelem, és hogy Európa települései és régiói a közbeszerzés terén egyre inkább készek egyes ökoszociális kritériumok bevezetésére. Ennek a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válságban még nagyobb jelentősége van. A hetvenes években, a méltányos kereskedelem kezdetekor a tisztességtelen világkereskedelmi struktúrák bírálata állt a középpontban. A méltányos kereskedelem, amely eredetileg tudatosító mozgalomnak indult, mára a forgalomnövekedés révén mindenekelőtt kereskedelmi politikai szempontból hívja fel magára a figyelmet;

31. emlékeztet arra, hogy a tudatosítást szolgáló európai kezdeményezések decentralizált struktúráit – mint a méltányos kereskedelem fontos szereplőit – és a fogyasztóvédelmi szervezeteket szisztematikusan be kellene vonni a fejlesztéspolitikai célkitűzésekbe. Azáltal, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy az egyes emberek mit tehetnek a méltányos termékek vásárlása érdekében, ösztönözni kellene azt, hogy foglalkozzanak többet az igazságtalan világkereskedelmi struktúrákkal – elsősorban az európai kereskedelem és agrárpolitika terén. A tudatosítás továbbra is jó eszköze a szegénység, az elmaradottság, a kizsákmányolás és a környezetrombolás elleni küzdelemnek;

32. elégedetten állapítja meg, hogy az Európai Unió helyi és regionális önkormányzatai az utóbbi években egyre inkább a méltányos kereskedelem és közbeszerzés polgárokhoz legközelebb álló szintjévé váltak, és alkalmasnak bizonyultak erre a szerepre. A Fair Trade városok és egyetemek emberek ezrei számára egyértelműen megkönnyítették a méltányos kereskedelemben való részvételt, és konkrét lehetőségeket teremtettek számukra arra, hogy fellépjenek ennek érdekében. Nagy-Britanniában már 2001 óta, de 2008 óta már Németországban is vannak „Fair Trade városok”. Nagy-Britannia egyébként világviszonylatban a második helyen áll, ami a méltányos kereskedelmi termékek egy főre eső fogyasztását illeti. Az EU 12 tagállamában több mint 700 Fair Trade város található, és még jóval többen jelentkeznek erre a címre;

33. felhívja a figyelmet arra, hogy – a helyi és a régiókon átnyúló sajtó, valamint mindinkább az elektronikus médiák részvételével történő – tájékoztatás és tudatosítás útján erősíteni kell a fogyasztók hatalmát. Lehetőségeket kínál a fogyasztóvédelmi szervezetekkel való együttműködés is;

34. üdvözli a Fair Trade Advocacy Office közelmúltbeli kezdeményezéseit, amelyek arra igyekeznek ösztönözni az EP-képviselőket, hogy a déli országok hátrányos helyzetű termelőinek és szegény munkásainak támogatása érdekében kötelezzék el magukat a méltányos kereskedelem mellett. Úgy véli, hogy az ilyen kezdeményezéseket más kormányszintekre is ki lehetne terjeszteni;

35. kiemeli, hogy a globalizáció kihívásai már régen elérték Európa településeit és régióit. Ahhoz, hogy erre helyi szinten megfelelő és jövőorientált módon lehessen reagálni, a települési, regionális és országos szereplők szélesebb körű továbbképzésére, szakmai fejlesztésére és kapcsolatépítésére van szükség. Ez a munka Európában még csak most kezdődött meg, és nagy szükség van szisztematikus kiépítésére;

Támogatás a településeknek és a régióknak

36. érdeklődéssel tekint arra, hogy például Németország 2001 óta szolgáltatóközpontot tart fenn „egy világ sok települése” számára, amely központ időközben 2 600 német településsel és gyakran ezek nemzetközi partnereivel (köztük testvérvárosokkal) is folytat együttműködést. A szolgáltatóközpont, melynek fenntartásáról a szövetségi kormány, a tartományok többsége, a legmagasabb szintű települési szervezetek és a nem kormányzati szervezetek csúcsszervezete gondoskodik, jelentősen hozzájárult a német települések méltányos kereskedelmet és ökoszociális közbeszerzést támogató fejlesztéspolitikai elkötelezettségének megerősítéséhez;

37. annak ajánlását javasolja a helyi és regionális önkormányzatoknak, hogy egyfelől szisztematikus támogatás révén erősítsék és kapcsolják hálózatba potenciáljukat annak érdekében, hogy megfelelhessenek a szegénység és a környezetrombolás leküzdésére irányuló fenntartható fejlődést érő egyre összetettebb globális kihívásoknak, másfelől határozottan könnyítsék meg a tapasztalatcserét a régi és új uniós tagállamok között. Az RB decentralizált együttműködési portálján keresztül bátorítani kell az információcserét annak érdekében, hogy a tapasztalatok megosztásával és teljesítményjelzők kidolgozásával ösztönözzék a dél- és kelet-európai országokat arra, hogy fenntartható fejlődési és az éghajlatváltozásra vonatkozó alkalmazkodási stratégiáik keretén belül kezdeményezések kidolgozásával támogassák a méltányos kereskedelmet;

38. figyelemreméltó kezdetnek tekinti a közleményben említett 19 millió eurós támogatási keretet és ennek a méltányos kereskedelem megerősítése érdekében egymillió euróval történő megemelését, utal azonban arra, hogy – tekintve egyfelől a gondok komolyságát, másfelől a meglévő lehetőségek növelésére kínálkozó esélyeket – a jövőben újabb eszközökre lesz szükség;

39. rámutat, hogy a helyi és regionális önkormányzatok egészen közvetlen módon is hozzájárulhatnak a méltányos kereskedelem sikeréhez, ha

—	üléseiken, irodáikban és étkezdéikben csak méltányos kereskedelemből származó kávét és teát szolgálnak fel,

—	a városi és települési tanácsok támogatják a megfelelő kampányokat,

—	a települések elismerik a méltányos kereskedelemből származó termékeket forgalmazó üzletek munkáját,

—	minél több város törekszik a „Fair Trade város” cím megszerzésére;

Az európai méltányos kereskedelmi stratégia kidolgozása

40. ösztönzi, hogy a méltányos kereskedelem és az ökoszociális közbeszerzés támogatására dolgozzanak ki közös „európai méltányos kereskedelmi stratégiát a helyi és regionális önkormányzatok számára”, melyhez ökológiai és szociális kritériumoknak megfelelő cselekvési terv kapcsolódik. Ezt a stratégiát nemzeti és régióközi előkészítés után szemináriumok és konferenciák segítségével lehetne kidolgozni, melyen a politikát, az egyes államokat, a nem kormányzati szervezeteket és a magánszektort képviselő érintett és érdekelt felek vennének részt;

41. úgy véli, hogy ezt a stratégiát egyfelől egy, az RB vagy az aktuális uniós elnökség által szervezett konferencián lehetne elfogadni, másfelől Brüsszelben, az RB által életre hívott és nagy visszhangot kiváltó „Open Days” keretében lehetne bemutatni és megvitatni;

42. a pénzügyi és gazdasági válságra, valamint a fenyegető éghajlati katasztrófákra való tekintettel a szóban forgó megközelítés révén a déli országokbeli főbb szereplőkre is figyelemmel kíván lenni és be kívánja vonni őket, és ébren szeretné tartani az érdeklődést a globalizáció következményei iránt. Ehhez a méltányos kereskedelmi struktúrák megerősítése, valamint a települési és regionális szintű ökoszociális közbeszerzés jelentősége éppolyan fontos, mint a termelő országokbeli partnerekkel való fokozott kapcsolatépítés;

43. utal rá, hogy a méltányos kereskedelem és az ökoszociális közbeszerzés összességében kedvező hatásai egyelőre többnyire az úgynevezett fejlődő országokban élő kisgazdálkodók mezőgazdasági termékeire korlátozódnak. A jövőben a méltányos kereskedelmi termékek és szolgáltatások skálájának – a tapasztalatok és kritériumok átvételével és továbbfejlesztésével történő – bővítése elősegítheti a jogbiztonság megerősítését. Ösztönözni és támogatni kell a termelők és végfelhasználók közötti kapcsolat elmélyítését. A kibővített termékskálán kézműves és ipari termékek értendők valamennyi származási országból, valamint a méltányos kereskedelem elveit követő szolgáltatások nyújtása, pl. a „méltányos turizmus”. A struktúrák továbbfejlesztése elsősorban az ökoszociális kritériumok és az ILO által meghatározott minimumkövetelmények betartásának értékelését, de a szállítás és az értékesítés kérdéseit is érinti;

44. felhívja a figyelmet arra, hogy a kérdéskör tárgyalásakor eddig nem vették kellően figyelembe a fogyatékkal élők jogainak erősítéséről szóló, 2008. évi európai bizottsági irányelvet. A nemzetközi települési partnerségek tapasztalatai biztató példákkal szolgálnak a fogyatékkal élők fokozott bevonására a méltányos kereskedelembe és az ökoszociális közbeszerzésbe. Ösztönzi, hogy a javasolt stratégiában, valamint a nemzeti és régióközi előkészületek során részletesen foglalkozzanak ezzel a témával;

45. tisztában van azzal, hogy a méltányos kereskedelem Európa összes kereskedelmi forgalmának kevesebb mint 1 %-át teszi ki. Az élenjáró – azaz több mint 10 %-os részesedést felmutató – országok, így Svájc, Anglia, a skandináv államok, Hollandia, Ausztria és Luxemburg példája azonban az erőfeszítések fokozására bátorítja mindenekelőtt Dél- és Kelet-Európát. A nem kormányzati szervezetek, települések és helyi gazdasági szereplők közötti gyakran kitűnő együttműködés a déli partnerekkel együtt figyelemre méltó és felelősségteljes modelleket hozott létre egész Európa számára. E modellek ösztönzést jelentenek valamennyi európai település és régió részére, melyek ezek segítségével jelentős mértékben hozzájárulhatnak a millenniumi fejlesztési célok 2015-re történő eléréséhez is.

Kelt Brüsszelben, 2010. február 10-én.

a Régiók Bizottsága elnöke

Mercedes BRESSO

1.7.2010

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 175/15

A Régiók Bizottsága véleménye – A mezőgazdasági termékek minősége

(2010/C 175/04)

I. POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

Általános szempontok

1. megelégedéssel fogadja, és igen kedvezően ítéli meg a közleményt, amelyből kiderül, hogy az Európai Bizottság érdeklődést tanúsít a minőségi agrár-élelmiszeripari termékek és különösen az iránt, hogy egy olyan megfelelő keret jöjjön létre, amely támogatja és előmozdítja a színvonalas mezőgazdasági termelést az Unióban, és javítja annak elfogadottságát a fogyasztók körében;

2. úgy véli, hogy a minőségi agrár-élelmiszeripari termékek előállítása rendkívül fontos a vidék jövőképes fejlődésének szempontjából, és hozzájárulnak a mezőgazdasági termelők és állattenyésztők gazdálkodási formái által meghatározott vidéki táj és identitás tartós megőrzéséhez, elősegítve a jövőbeli regionális fejlődést;

3. emlékeztet arra, hogy ezek a termékek komoly jelentőségük miatt olyan támogatási keretet érdemelnek, amely hosszú távú stabilitást garantál számukra, valamint azt, hogy a befektetések megtérüljenek, piacorientált intézkedések, többek között egy a termelési országot feltüntető címke bevezetését lehetővé tevő jogszabály révén, és amely közösségi termelési normákat szorgalmaz, mindenekelőtt az élelmiszer-biztonság, a környezetvédelem és a hagyományos termelési módszerek területén;

4. örömmel veszi, hogy az Európai Bizottság közleménye elismeri, hogy az agrártermékek minősége elválaszthatatlan a régiók hagyományaitól, fejlődésétől és fenntarthatóságától, ezeket azonban erősíteni és védeni kell olyan rendszerekkel, mint a földrajzi jelzések, és az ez utóbbiakkal kapcsolatos szellemi tulajdonjogokat világszerte tiszteletben kell tartani;

5. emlékeztetni szeretné az Európai Bizottságot, hogy neki kell elsőként konkrét intézkedéseket hoznia annak érdekében, hogy a fogyasztók (elsősorban az európaiak) megfelelő tájékoztatást kapjanak a földrajzi jelzések egyedi jellemzőiről, sajátosságairól, valamint arról, hogy ezek szorosan összefüggnek a vidéki területek fenntartható fejlődésével;

6. egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a minőséggel kapcsolatos megfelelő szakpolitika kialakítása során szem előtt tartandó fő témakörök a tájékoztatás, a koherencia és a komplexitás kerülése;

7. úgy véli, hogy a tanúsítási rendszerek megfelelő működését garantáló iránymutatásokat kell kidolgozni, bizonyos fokú egységességet biztosítva egyes fontos szempontok, például az ellenőrzési alapkövetelmények terén, elkerülendő a hasonló rendszerek közti esetleges aránytalanságokat;

8. elismeri, hogy a címkézési rendszerek esetében európai uniós forgalmazási előírásokat kell bevezetni, ugyanakkor törekedni kell az egyszerűsítésükre is;

9. meggyőződése, hogy a fenntartható, az európai lakosság igényeit megfelelően kiszolgálni képes, ugyanakkor az Unión kívüli piacokon is versenyképes európai mezőgazdaság jelentős fejlődésének eléréséhez kulcsfontosságú az agrár-élelmiszeripari termékek minőségét célzó ambiciózus politika;

10. úgy véli továbbá, hogy megfelelően el kell ismerni az európai mezőgazdasági termelők és állattenyésztők arra irányuló erőfeszítéseit, hogy megfeleljenek a szigorú környezetvédelmi, élelmiszer-biztonsági és állatjóléti követelményeknek, és ezt az európai lakosságban is tudatosítani kell;

Uniós gazdálkodási követelmények

11. úgy ítéli meg, hogy meg lehetne vizsgálni egy olyan címke önkéntes alapú bevezetését, amely tartalmazná a termelés (azaz a növényi termények betakarításának, az állatok születésének és nevelésének vagy a tejelő tehenek fejésének stb.) helyét. Hasonlóképpen megfontolandó a származás (feldolgozott termékek esetében ez a legutolsó lényeges feldolgozási művelet helyszíne) feltüntetésének kötelezővé tétele, előzőleg azonban értékelni kellene, hogy ez az – egyes termékek esetében már most is kötelező – intézkedés milyen előnyökkel és hátrányokkal járna. Ily módon ezek alapján a jelölések alapján meg lehetne különböztetni az egyes európai termelőket, a fogyasztók pedig bőséges és helyes információkhoz jutnának;

12. támogatja az állatjóléttel és a szénlábnyommal kapcsolatos címkézés kialakítására irányuló javaslatokat. Emellett javasolja az integrált termelés európai szintű szabályozásának kialakítását;

A forgalmazási előírások

13. elismeri a forgalmazási előírások jelentőségét, és úgy véli, hogy azok kötelező érvényét fenn kell tartani. Ugyanakkor egyszerűsítési szempontból alaposan felül kell őket vizsgálni, megszüntetve a felesleges elemeket, és csak azokat tartva meg, amelyek valóban szükségesek az egyes termékek forgalmazásához. A felülvizsgálatot a termelőkkel szoros együttműködésben kellene elvégezni, olyan mechanizmus alkalmazásával, melynek révén a módosítások kellően gyorsan és hatékonyan bevezethetők. Az érthetőség és az alkalmazhatóság érdekében mindenképpen fenn kell tartani az előírások ágazati jellegzetességeit;

14. megítélése szerint érdemes volna megvizsgálni, hogy be lehetne-e vezetni választható fenntartott jelöléseket a hagyományos és a hegyi termékekre, és úgy véli, hogy ezek meghatározásában igen fontos szerepet játszhatnának a regionális hatóságok;

Földrajzi jelzések

15. ellenzi, hogy a rendszer koherenciájának és az egyes termékek sajátosságainak megőrzése érdekében a meglévő három különálló rendszert egységes szabályozási keretbe vonják össze. Ugyanakkor határozottan támogatja a két eszköz, az OEM (oltalom alatt álló eredetmegjelölés) és az OFJ (oltalom alatt álló földrajzi jelzés) fenntartását. Mindkettő igen hasznosnak bizonyult, és a termelők körében is nagyon kedvező fogadtatásra talált. Ennek ellenére alapvetőnek tartja az eszközökről való tájékoztatást és azok népszerűsítését célzó tevékenységek fokozását;

16. elengedhetetlennek tartja az egyszerűsítést, méghozzá nemcsak az adminisztratív eljárások, hanem a bejegyzéssel, a fenntartással és az irányítással kapcsolatos mindazon szempontok tekintetében is, amelyeknek az egyes rendszerekben részt vevő gazdáknak meg kell felelniük;

17. támogatja, hogy ezeket a jelöléseket esetleg a feldolgozott termékek esetében is lehessen használni, amennyiben megfelelően garantálni lehet a felhasznált alapanyagok származását, valamint azt, hogy az adott megjelöléssel ellátott termék termelői engedélyezték annak felhasználását;

18. véleménye szerint érdekes lehetne tanulmányozni annak lehetőségét, hogy a biotermékek példáját követve a tanúsítási követelményeket a friss termékek esetében is kiterjesszék a szállítási lánc különböző szereplőire azzal a céllal, hogy felmérjék ennek az eszköznek az esetleges kedvező aspektusait;

19. hangsúlyozza, hogy már számos, az OEM és az OFJ rendszer által érintett gazda rámutatott arra, hogy olyan eszközökre van szükség, amelyekkel szabályozható a termelés, és figyelmeztet arra, hogy ezeknek az eszközöknek a hiányában egyértelműen fennáll a veszélye, hogy az OEM és az OFJ rendszerek által képviselt eredetiség és minőség részben vagy egészen elvész, és ezáltal számos európai régióban veszélybe kerül a vidéki társadalmi-termelési struktúra is;

20. sürgeti az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja meg a szükséges termelésirányítási eszközöket, és bocsássa őket az OEM- és OFJ-rendszer által érintett gazdák rendelkezésére. Az önálló regionális fejlődés sok esetben kötődik a fenntartható vidékfejlesztéshez. A fenntarthatóság azonban nem érhető el, ha az OEM és az OFJ területén nem állnak rendelkezésre olyan eszközök, amelyek révén szabályozható a termelési potenciál, és így ésszerű egyensúly alakítható ki a kereslet és a kínálat között, miáltal a forgalmazás bővülésével arányosan bővíthető a termelés;

21. az OEM és az OFJ szellemi tulajdonnak minősül, és mint ilyen – csakúgy mint más kereskedelmi márka esetében – lehetőséget kell hogy biztosítson az önkéntes szabályozásra mind minőségi, mind mennyiségi szempontok tekintetében, méghozzá úgy, hogy ez a szabályozás ne spekulatív és öncélú legyen, hanem a fenntarthatóságot szolgálja;

22. az OEM és az OFJ védelmével kapcsolatos szempontok vizsgálatát ajánlja. A szereplők és a régiók úgy vélik, hogy egységes, nemzetközi védelmi szintet kell biztosítani, ezért az RB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy tegye meg a szükséges lépéseket a maximális védelem biztosításáért, függetlenül attól, hogy az egyes OEM és OFJ termékek kezdetben milyen hatásokkal járnak az Unió régióinak vagy tagállamainak határain kívül;

23. szeretné, ha az Európai Bizottság jelentősen fokozná a WTO keretén belüli szabályozás megerősítésére tett erőfeszítéseit, haladást érne el a stratégiai jelentőségű országokkal való kétoldalú megállapodások terén, és a hamisításellenes kereskedelmi megállapodások (ACTA) keretében kiállna az OEM és az OFJ termékek védelme mellett;

Biogazdálkodás

24. üdvözli az e területre vonatkozó közelmúltbeli jogszabályváltozásokat és a biotermékek jelölésére szolgáló új uniós logó használatának kötelezővé tételét 2010-től kezdődően, és meggyőződése, hogy ez az intézkedés az európai biogazdálkodás szereplőinek megfeszített munkájával együtt garantálja ennek a rendkívül környezetbarát termelési rendszernek a jelentős fejlődését;

Hagyományos termékek

25. egyetért az Európai Bizottság azon véleményével, hogy nem sikerült kiaknázni a rendszerben rejlő lehetőségeket, és támogatja azt az elképzelést, hogy meg kellene vizsgálni olyan elnevezések bevezethetőségét, mint a „hagyományos termék”, amennyiben az megfelel bizonyos pontosan meghatározott és tanúsítható kritériumoknak;

26. kéri az Európai Bizottságot, hogy tanulmányozza, milyen támogatási rendszerekre van szükség kifejezetten a hagyományos, illetve a hegyi termékekre vonatkozóan, majd mindkét esetben vezesse is be ezeket, arra az esetre, ha ezek végül a jelenlegi HKT-k helyébe lépnének;

Az új uniós rendszerek közötti összhang

27. azt ajánlja, hogy az Európai Bizottság a minőséget szolgáló jövőbeli rendszerek és kezdeményezések hozzáadott értékének és megfelelőségének proaktív és pragmatikus értékelése révén biztosítsa azok koherenciáját. Úgy véli, hogy ehhez kapcsolódóan figyelembe kell venni a fogyasztók szükségleteit és azt is, hogy új rendszerek bevezetése valóban szolgálná-e az érdeküket;

A magán- és tagállami élelmiszer-tanúsítási rendszerekre vonatkozó iránymutatások

28. támogatja az Európai Bizottságot abban, hogy a mezőgazdasági és agrár-élelmiszeripari termékek minőségére vonatkozó rendszerek működésével kapcsolatos bevált gyakorlati megoldásokat tartalmazó iránymutatásokat tervez kidolgozni, és egyetért azzal, hogy nem kell jogszabályt alkotni a magán- és tagállami tanúsítási rendszerekre vonatkozóan;

Záró ajánlások

29. sürgeti az Európai Bizottságot, hogy az európai agrár-élelmiszeripari minőségi rendszer megerősítése érdekében tegyen komoly erőfeszítéseket a rendszernek a fogyasztók körében való közismertté tételére, továbbá tegye egyértelművé a rendszer fogalmait, és ösztönözze ezeknek a termékeknek a fogyasztását, és ezáltal az egész európai lakosságot vonja be az európai vidéki területek termelési struktúrájának fenntartásába;

30. azt ajánlja, hogy az Európai Bizottság jobban ismerje el az európai régiók stratégiai szerepét a minőségi mezőgazdasági és agrár-élelmiszeripari termelés tekintetében, és szenteljen maximális figyelmet a régiók ez irányú kéréseinek, tekintettel arra, hogy ez a szempont nagy jelentőséggel bír a jobb regionális társadalmi-gazdasági fejlődés szempontjából.

Kelt Brüsszelben, 2010. február 10-én.

a Régiók Bizottsága elnöke

Mercedes BRESSO

1.7.2010

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 175/19

A Régiók Bizottsága véleménye – A hátrányos természeti adottságokkal rendelkező területeken gazdálkodó termelőknek nyújtott támogatás

(2010/C 175/05)

I. POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

Észrevételek a mezőgazdaság és a vidékfejlesztés tárgyában

1. megállapítja, hogy az Európai Bizottság közleménye egyértelműen a köztes hátrányos helyzetű térségekre összpontosít, határozottan támogatja az Európai Bizottságnak a köztes hátrányos helyzetű térségek területmeghatározásának tisztázására vonatkozó javaslatát, valamint hangsúlyozza, hogy e közlemény nem érinti közvetlenül a hegyvidéki területeket, és hogy nem cél a hátrányos természeti adottságokkal rendelkező területek különböző kategóriái közötti kapcsolatok előtérbe helyezése;

2. üdvözli az Európai Bizottság által javasolt munkamódszert, amely összhangban áll a Régiók Bizottsága többszintű kormányzásról szóló fehér könyve tervezetének ajánlásaival; (1)

3. kiemeli, hogy a mezőgazdaság az EU egyik legjelentősebb gazdasági ágazata, amely közel 30 millió embernek kínál munkát. A gazdálkodók jelenléte alapvető fontosságú a vidéki területek társadalmi szerkezetének megmaradása, valamint a környezet és a táj megőrzése szempontjából is. Fontos emellett fenntartani a mezőgazdasági termelői kapacitásokat az EU teljes területén, hogy Európa megőrizze képességét a kiváló minőségű élelmiszerek előállítására. E szerepe annál inkább is fontossá válik, mivel az éghajlatváltozás nyomán a világ egyéb részein csökken ez a képesség. A hátrányos helyzetű térségeket segítő támogatási rendszer létfontosságú annak érdekében, hogy bizonyos területeken kompenzálni lehessen a kedvezőtlen természeti adottságokból adódó hátrányokat, segítve így a gazdálkodás fennmaradását e helyeken;

4. hangsúlyozza, hogy e közlemény közvetlenül érinti a helyi és regionális önkormányzatokat, mivel 2005-ben a hátrányos természeti adottságokkal rendelkező területek a hasznosított mezőgazdasági terület 31,2 %-át képviselték Európában, ahol a mezőgazdaság a gazdaság jelentős részét alkotja;

5. megjegyzi, hogy 1975 eleje óta jelentősen változott a hátrányos helyzetű térségeket segítő eszközök iránti igény. Kulcsfontosságú prioritássá vált a kedvezőtlen természeti adottságokból származó hátrányok kezelését szolgáló megfelelő földgazdálkodás. A hátrányos helyzetű térségekben a mezőgazdaság a régió vonzerejének, a biodiverzitásnak és a kultúrának a megőrzését is segíti;

6. hangsúlyozza, hogy a kompenzációs támogatásoknak továbbra is a kedvezőtlen természeti adottságokból vagy a kedvezőtlen termelési körülményekből adódó hátrányokat kell ellentételezniük, valamint hogy e támogatásokat nem agrár-környezetvédelmi eszköznek szánták;

7. kiemeli, hogy a megkövetelt teszteléseket gyakorlatként, és nem kötelező érvényű jogalapként kell érteni. Az RB mindenesetre – várható hatásuk kimerítő és alapos vizsgálata alapján – újra meg fogja vizsgálni azokat a javaslatokat, amelyeket az Európai Bizottság hamarosan elő fog terjeszteni;

8. figyelembe veszi az Európai Számvevőszék jelentésében szereplő megjegyzéseket, amelyek szerint a hátrányos helyzetű térségek jelenlegi besorolásának további alkalmazására vonatkozóan az Európai Bizottság nem terjesztett elő kielégítő indokokat, ez pedig káros a támogatási rendszer eredményes és hatékony alkalmazása szempontjából (lásd 76. pont);

A hátrányos helyzetű térségek területmeghatározásának konkrét szempontjai (kritériumok, finomítás stb.)

9. úgy véli, hogy a biofizikai kritériumok kidolgozására vonatkozó döntés, amelynek célja a hátrányos természeti adottságokkal rendelkező területek azonosításának javítása, megfelelő módszer az objektívebb, koherensebb és összehasonlíthatóbb rendszer kialakítására, amely biztosítja az ezeknek a területeknek nyújtott támogatás méltányosabb és hatékonyabb elosztását;

10. egyszerű és kezelhető közös kritériumokat tart szükségesnek, valamint világos jogosultsági követelményeket a kifizetések átláthatósága és összehasonlíthatósága érdekében. Ily módon hatékony kompenzációs rendszert kell biztosítani a hátrányos természeti adottságokkal rendelkező területeken folyó mezőgazdasági tevékenység és termelési kapacitás támogatásához. Alapvető fontosságú annak biztosítása, hogy valamennyi rendszer érthető legyen a gazdálkodók számára, törvény által végrehajtható legyen, valamint az adminisztráció is képes legyen kezelni őket;

11. javasolja, hogy az egyetlen kedvezőtlen természeti adottsággal bíró területek meghatározása ne csupán a biofizikai, hanem a földrajzi és a területrendezési kritériumok vizsgálatán is alapuljon, annak érdekében, hogy olyan tényezők is a figyelem előterébe kerüljenek, mint az elszigeteltség, az infrastruktúrákhoz való hozzáférés és a sajátos ökoszisztémák sérülékenysége;

12. megállapítja, hogy a közleményben szereplő javaslat értelmében egy térség akkor tekinthető hátrányos helyzetűnek, ha hasznosított mezőgazdasági területének legalább 66 %-a megfelel a nyolc kritérium legalább egyikének. Bár a teljes területbesorolási gyakorlat célja az olyan területek támogatása, ahol ez kulcsfontosságú a mezőgazdaság fenntartása szempontjából, a javasolt küszöbértéket nem szabad túl magasra helyezni, mivel ez a jelentősen hátrányos természeti adottságokkal rendelkező területek potenciális kizárásához vezetne. Ennélfogva a hátrányos természeti adottságokkal rendelkező területté nyilvánításhoz szükséges százalékos érték végleges meghatározását alaposan át kell gondolni, és csak azt követően lehet erről tovább tárgyalni, ha már rendelkezésre állnak a tesztek és a térképek;

13. javasolja, hogy azoknak a heterogén területeknek az esetében, amelyek egyidejűleg többféle kedvezőtlen adottságtól szenvednek, fontolják meg a halmozódó kritériumok vagy indexrendszerek lehetőségét. Egy összetett mutató használata lehetővé tenné több kritérium kombinálását, így egy területet akkor is be lehetne sorolni a hátrányos természeti adottságokkal rendelkező területek közé, ha az egyes kritériumokat önmagukban vizsgálva nem számítana annak;

14. továbbá olyan pótlólagos kritériumok használatának megfontolását javasolja, mint a „földterület művelhető napjainak száma”, amely megadja a terület „megmunkálhatóságát”, és méri a talajnedvesség és az éghajlat közötti kölcsönhatást. Ezen túlmenően az állandó legelők arányát is fel kellene venni a kritériumok közé, mivel azok a területek, ahol a legelőhasználat nagyobb arányú, jóval kevesebb hasznosítási lehetőséggel rendelkeznek, mint a növénytermesztésre használt területek;

15. annak a megvizsgálását kéri, hogy – amennyiben rendelkezésre állnak a szükséges adatok – meg lehetne-e újból határozni az ún. közbeeső területeket a LAU 2. szintnél kisebb területi egységek (például települések területe vagy termőterület) alapján is. Ezáltal a kompenzációs kifizetéseket szakszerűbben, a gazdálkodók számára követhetőbb és megalapozottabb módon lehetne biztosítani;

16. tudomásul veszi az Európai Bizottság javaslatát, amely szerint a tagállamoknak a megfelelő termelésspecifikus mutatók alkalmazásával finomítaniuk kellene a biofizikai kritériumok alapján végzett területmeghatározást, például rendszeresen kivonva azokat a területeket, ahol mesterséges beavatkozással megoldották a problémákat, és ahol a termeléshez kapcsolódó idevonatkozó mutatók a nemzeti átlaghoz hasonlóak;

17. javasolja azonban, hogy az Európai Bizottság által javasolt finomítást a regionális szempontokhoz igazított és megfelelő küszöbértékű mutatókkal helyettesítsék. A tagállamok és a régiók alkalmasabbak azoknak a megfelelő kritériumoknak és küszöbértékeknek a meghatározására, amelyek az egyes régiókban található, hátrányos természeti adottságokkal rendelkező területek kiterjedésének megállapítására szolgálnak. Mindenesetre mind a „finomításnak”, mind pedig a regionális szempontokhoz igazított megoldásnak opcionális eszköznek kell lennie, és nem válhat kötelezettséggé;

A fokozatos megszüntetés (phasing-out) biztosítása

18. nagyra értékeli a közlemény célkitűzését, amely a hátrányos természeti adottságokkal rendelkező és ezért kompenzációs támogatásokra jogosult mezőgazdasági területek azonosítására átláthatóbb, szakszerűbb és összehasonlíthatóbb módszert kíván bevezetni, reagálva ezáltal az Európai Számvevőszék e témáról szóló különjelentésében megfogalmazott megállapításokra;

19. aggodalmát fejezi ki azonban, hogy a területek meghatározására jelenleg használt társadalmi-gazdasági kritériumok megszüntetése, valamint a bevált indexrendszerek alkalmazásának mellőzése sok régió lehetséges kizárásához vezethet. Hasznos lenne megfontolni a földrajzi és területrendezési kritérium beépítését a hátrányos természeti adottságokkal rendelkező területek újrabesorolására szolgáló rendszerbe;

20. mérlegeli az e besorolásra a továbbiakban nem jogosult régiók és/vagy települések számára biztosított fokozatos megszüntetés szükségességét is. Megfelelő átmeneti időszakot kell biztosítani a gazdálkodók számára, hogy alkalmazkodni tudjanak a hátrányos természeti adottságokkal rendelkező területeket segítő új támogatási rendszerhez. E folyamatot akkor is figyelembe kell venni, amikor a jövőbeli KAP keretén belül követendő politikai irányvonalról döntenek;

Szubszidiaritás

21. egyetért azzal, hogy a közös biofizikai kritériumok használata valóban egy átláthatóbb, egyszerűbb és összehasonlíthatóbb osztályozási módszert eredményezhet, amely a támogatások hatékonyabb kezeléséhez vezethet. Az eltérések fennálló kockázatára tekintettel az intézkedések végrehajtására a közösségi szint tűnik a legalkalmasabbnak, a szubszidiaritás elvével összhangban;

Jobb jogalkotás

22. határozottan üdvözli a közlemény elkészítésekor követett eljárást. A hatásvizsgálat figyelembe veszi a különböző lehetőségeket és részletesen megvizsgálja ezeket. Az új modellhez kötődő, különösen a kezdeti szakaszban jelentkező pótlólagos költségekről sem szabad elfeledkezni;

23. hangsúlyozza mindazonáltal, hogy a meglévő rendszer reformja és a biofizikai kritériumokra alapozott rendszerre való áttérés társadalmi-gazdasági következményekkel fog járni, amelyeket az új modell bevezetésekor figyelembe kell majd venni;

24. végezetül határozottan elvárja, hogy a hátrányos helyzetű térségek meghatározására használt közös kritériumrendszer kidolgozása egyszerűsítse a hátrányos természeti adottságok kompenzálását szolgáló európai szintű támogatási rendszer alkalmazását is, biztosítva így a nagyobb átláthatóságot és hatékonyságot;

Kelt Brüsszelben, 2010. február 10-én.

a Régiók Bizottsága elnöke

Mercedes BRESSO

(1) CdR 89/2009 fin.

1.7.2010

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 175/22

A Régiók Bizottsága véleménye – Megújított európai stratégia – „Befektetés az ifjúságba”

(2010/C 175/06)

I. POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

Általános megjegyzések

1. úgy véli, hogy a fiatal európaiak jelentik a társadalom jövőjét. Ezért minden fiatalnak lehetőséget kell kapnia, hogy teljes mértékben kibontakoztathassa tehetségét és potenciálját. A tehetség nemcsak az iskolákban (oktatás révén) fejleszthető, hanem a család keretein belül, egyesületekben (sportolási, zenei vagy egyéb kulturális létesítmények), ifjúsági szervezetekben, valamint a helyi városrészekben is (ahol a könyvtárak, zeneiskolák, sportklubok és egyéb létesítmények találhatók). A helyi és regionális önkormányzatok állnak a legközelebb a fiatalok mindennapi életéhez, és ezért kulcsfontosságú szerepet játszanak a tehetséggondozás keretének megteremtésében;

2. megállapítja, hogy megéri az ifjúságba való befektetés és az ifjúság jogainak erősítése. Az ifjúság számára magas színvonalú – formális és nem formális – oktatást, illetve sport-, kulturális és szabadidős létesítményeket biztosító települések és régiók a jövőben gazdaságilag sikeresebb, nagyobb biztonságot nyújtó helyeket jelentenek majd, és olyan erős szociális dimenzióval fognak rendelkezni, amelyet a tolerancia és a kölcsönös tisztelet jellemez;

3. szilárd meggyőződése, hogy az ifjúsági stratégiáknak az ifjúságot magát előtérbe helyező megközelítést kellene alkalmazniuk, amelynek keretében az egyén, az egyéni tehetség, valamint az ebben rejlő lehetőségek teljes kibontakoztatásához szükséges igények jelentik a kiindulási pontot;

4. felismeri, hogy a fiatalok túlságosan gyakran képezik a társadalom egyik legsebezhetőbb rétegét, különösen a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válságban, és hogy öregedő társadalmunkban a fiatalságra mint a társadalom olyan értékes és kulcsfontosságú erőforrására kellene tekinteni, amely mobilizálható és mobilizálandó szociális és társadalmi célok megvalósítása érdekében (1);

5. megerősíti egy olyan aktív és átfogó pozitív ifjúságpolitika szükségességét, amely az ifjúság egészének potenciáljával kíván foglalkozni, kedvező körülményeket teremtve a mindennapi életet, munkát és a társadalomban való tevékeny részvételt illető tehetségük és készségeik fejlesztéséhez, és nem csak az olyan fiatalokra összpontosítana, akik speciális figyelmet igényelnek problémáikra való tekintettel;

6. külön felhívja a figyelmet a proaktív és megelőző jellegű intézkedések jelentőségére (2); és utal annak jelentőségére, hogy a fiatalok számára jobb életkörülményeket teremtsünk (1), továbbá gyermek- és fiatalbarát városokat hozzunk létre (3).;

7. üdvözli az Európai Bizottság jelen közleményét a fiatalok előtt álló kihívások és lehetőségek kezelését célzó megújított nyílt koordinációs módszerről; valamint a szóban forgó közleményben javasolt megközelítést, amely szerint be kell fektetni az ifjúságba, és erősíteni kell a fiatalok jogait;

8. elismeri, hogy az ifjúságpolitika természeténél fogva széles körű, ezért támogatja azt a területeken átívelő uniós megközelítést, hogy az ifjúságpolitikát és a fiatalokkal kapcsolatos ügyeket számos különféle szakpolitikába építsék be (egy ágazatközi megközelítés keretében), és hogy ugyanakkor specifikusabb szakpolitikák továbbfejlesztésére is sor kerüljön az ifjúsági munka terén;

9. ajánlja, hogy az Európai Bizottság vegye figyelembe a helyi és regionális szinten rendelkezésre álló tapasztalatokat és ismereteket, és hogy a jövőbeli intézkedések a már meglévő kezdeményezésekre (amilyen például az „Európa Ifjúsági Fővárosa” kezdeményezés) és keretekre épüljenek (amilyen például az ENSZ gyermekjogi egyezménye);

10. emlékeztet arra, hogy az ifjúságpolitika kidolgozása, végrehajtása és megvalósítása számos tagállamban elsősorban éppen a helyi és regionális önkormányzatok hatás- és felelősségi körébe tartozik. Ezt az RB szubszidiaritásfigyelő hálózata által a jelen vélemény keretében szervezett konzultáció (4) eredményei is bizonyították; azt ajánlja a Bizottságnak, hogy a helyi és regionális önkormányzatoknak az ifjúságpolitika kialakításában és végrehajtásában betöltött fontos szerepe miatt vegye figyelembe az egyes régiók jellegzetességeit, mint amilyenek a földrajzi sajátosságok is;

11. kéri, hogy az ifjúságpolitikák kialakítása során megfelelő mértékben vegyék figyelembe a helyi és regionális önkormányzatok véleményét és javaslatait, ugyanis a tagállamok többségében ez a terület az ő hatáskörükbe tartozik;

12. felhívja a figyelmet a helyi és regionális önkormányzatoknak a javasolt uniós stratégia megvalósításában betöltött alapvető szerepére, és üdvözölte volna, ha konkrétabban utalnak a helyi és regionális önkormányzatok szerepeire és hatásköreire a közleményben; arra bátorítja a helyi és regionális önkormányzatokat, hogy valamennyi érdekelttel, valamennyi szinten szorosan együttműködve, különösen a fiatalok és az őket képviselő szervezetek bevonásával, járuljanak hozzá a javasolt uniós stratégiához;

A szakpolitikákba való beépítés és együttműködés

13. támogatja azt az uniós megközelítést, hogy az ifjúságpolitikát számos különféle szakpolitikába építsék be annak érdekében, hogy a fiatalok szempontjait következetesen figyelembe vegyék a különböző politikaterületeken;

14. támogatja az ifjúságpolitika rugalmas, három hosszú távú, átfogó és egymással összefüggő célra irányuló megközelítését, amelyek a rendszeresen felülvizsgálandó cselekvési területekhez kapcsolódnak; szükségesnek tartja, hogy a célokat és a kapcsolódó intézkedéseket minden érintett területen hatékonyan és egyenletesen kövessék nyomon, és azt javasolja a területi önkormányzatoknak, hogy a hatékonyság növelése végett álljanak át arra, hogy hosszabb ideig foglalkoznak a kiválasztott kiemelt témákkal;

15. támogatja a közleményben azonosított cselekvési területeket; valamint a tagállamok és az Európai Bizottság által, hatáskörükön belül javasolt intézkedéseket;

16. úgy véli, alapvető fontosságú, hogy a fiatalok szükségleteit és törekvéseit minden uniós reform vegye figyelembe, és ajánlja, hogy a fiatalokat mint célcsoportot integrálják az átfogóbb uniós stratégiákba, kampányokba és tevékenységekbe, például a lisszaboni stratégiát követő stratégiába, a szociális menetrendbe, valamint a Régiók Bizottsága közreműködésével az Európai Unió (az intézmények és a jövőbeli uniós elnökségek) által a jövőben – remélhetőleg a helyi és regionális önkormányzatokkal szoros együttműködésben – tervezett és megvalósított tematikus stratégiákba és tevékenységekbe;

17. e tekintetben emlékeztet arra, hogy a fiatalok alapvető szerepet játszanak az új lisszaboni stratégia célkitűzéseinek elérésében, ezért szükségesnek tartja, hogy részükre jobb oktatást és képzést biztosítsunk, elősegítsük mobilitásukat és munkaerő-piaci, valamint társadalmi integrációjukat, továbbá megfelelőbb szolgáltatásokat nyújtsunk a fiatal családok részére;

18. középtávú európai ifjúsági stratégiát követel, amelynek minőségi szempontból hosszabb távra kell irányulnia és néhány kiemelt tematikus pontra kell irányulnia. A felhasznált erőforrásokat és pénzügyi forrásokat csoportosítani kell annak érdekében, hogy hatékonyságuk erősödjön;

19. üdvözli, hogy 2011-et az önkéntesség európai évének nyilvánították; sürgeti az Európai Bizottságot, hogy a gyermekeket és fiatalokat külön célcsoportként vegye fel napirendjére; valamint a helyi és regionális önkormányzatokat nyomatékosan tevékeny szerepvállalásra bátorítja;

Végrehajtás és tapasztalatcsere

20. egyetért azzal, hogy egy hatékony ifjúságpolitikának ágazatközi politikai megközelítésekre van szüksége az uniós, tagállami, regionális és helyi szinteken annak érdekében, hogy eredményeket érjen el az olyan területeken, mint a gyermek- és családpolitika, oktatás, nemek közötti egyenlőség, foglalkoztatás, lakhatás és egészségügyi ellátás;

21. üdvözli, hogy a közlemény elismeri a helyi és regionális önkormányzatok kulcsfontosságú szerepét az ágazatközi ifjúságpolitikai stratégiák végrehajtásában, ugyanakkor emlékeztet arra, hogy az ifjúságpolitika kidolgozása, végrehajtása és megvalósítása számos tagállamban elsősorban éppen a helyi és regionális önkormányzatok hatáskörébe és felelősségébe tartozik;

22. a szubszidiaritás elvét szem előtt tartva úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak az új és meglévő ifjúságpolitikák inspirálására, ösztönzésére és támogatására kellene összpontosítania, a helyi és regionális önkormányzatokkal való szoros együttműködésben;

23. egyetért a fiatalokkal folytatott strukturált párbeszéd jelentőségével, amelynek a kormányzás különféle szintjein és valamennyi érdekelt bevonásával kellene zajlania;

24. arra ösztönöz, hogy helyi és regionális önkormányzatok tevékenyen vegyenek részt a jobb politikaalkotás érdekében történő, egymástól való tanulásban, valamint az ifjúságért és az ifjúsággal megvalósítandó szakpolitikák legjobb gyakorlatainak kidolgozásában, végrehajtásában és terjesztésében. A CLIP-hálózat (European Network of Cities for Local Integration Policies for Migrants) és az ERY (European Regions for Youth) jó példái ennek a megközelítésnek (5).

25. a megújított nyílt koordinációs módszert olyan eszköznek tekinti, amely alkalmas lehet a stratégia végrehajtására; ennek során figyelni kell arra, hogy az európai szint ne lépje túl a kompetenciáit, vagy ne jöjjenek létre újabb bürokratikus mechanizmusok a tagállamok közigazgatásainak kárára;

26. hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatok azt a kormányzati szintet képviselik, amely a legközelebb áll a gyermekekhez, az ifjúsághoz, nevelőikhez, az ifjúsági oktatási, egészségügyi ellátási és gondozási infrastruktúrához, valamint a civil társadalomhoz. Ezért kiemeli annak szükségességét, hogy közvetlenül vonják be kulcsszereplőkként a helyi és regionális önkormányzatokat a javasolt nyílt koordinációs módszer valamennyi szakaszába az uniós stratégia végrehajtása érdekében;

27. azon eszközök megerősítése, amelyek révén a fiatalok részt vehetnek ezekben az intézményekben, lehetővé tenné, hogy rugalmasabb, dinamikusabb kölcsönös kapcsolatok alakuljanak ki, és hogy a fiatalok nagyobb befolyást gyakorolhassanak a nyilvános döntésekre, ami biztosítaná a régiók gazdasági, társadalmi és politikai életében történő tényleges részvételüket;

28. kiemeli, hogy a módszer alkalmazása nem járhat a kompetenciák elvonásával az alacsonyabb igazgatási szintek felől az állami szint felé; hangsúlyozza, hogy ez nem vezethet harmonizációhoz, vagy mutatók és további beszámolási kötelezettségek kialakítása által nem avatkozhat be a tagállamok hatásköreibe; felhívja a figyelmet az RB által korábban a többszintű kormányzásról kiadott fehér könyvre (6);

29. emlékeztet az RB által az Európai Bizottsághoz intézett azon kérésre, hogy a nyílt koordinációs módszer alkalmazása során kellőképpen támaszkodjanak a helyi és regionális önkormányzatok szerepére, tiszteletben tartva ezáltal a hatáskörüket, és figyelembe véve a már elindított kezdeményezéseket (7);

30. arra kéri a tagállamokat, hogy helyi és regionális cselekvési terveikkel támogassák a módszert, valamint hogy segítsék elő a regionális és helyi szintű terveknek a nemzeti tervekben való figyelembevételét, továbbá azt, hogy a regionális és helyi tervek többszintű írásos megállapodások tárgyát képezzék;

31. egyetért azzal, hogy tényeken alapuló szakpolitika-alkotásra van szükség, és támogatja az arra irányuló javaslatot, hogy használják fel jobban az információgyűjtésre már rendelkezésre álló eszközöket;

32. támogatja azt a javaslatot is, hogy állítsanak fel munkacsoportot a prioritást élvező területeken végrehajtott szakpolitikai fellépések hatásának értékelésére alkalmazható, lehetséges „puha mutatók” megvitatására. Elismeri ezenkívül, hogy a helyi és regionális önkormányzatok létfontosságúak a helyi végrehajtáshoz, és erőteljesen ösztönzi aktív részvételüket a fenti mutatókat kidolgozó munkacsoport tevékenységében;

33. hangsúlyozza, hogy egyszerűsíteni kell a beszámolási rendszert, amelynek a prioritást élvező területek fő leíró mutatóira kell összpontosítania. Kiemeli továbbá, hogy a beszámolási rendszernek nem szabad további adminisztratív terhet eredményeznie;

34. arra kéri az Európai Bizottságot, hogy biztosítsa a helyi és regionális szintű érdekeltek hozzáférését valamennyi uniós alaphoz, és növelje e programok ismertségét és vonzerejét az olyan uniós alapokhoz kapcsolódó adminisztratív teher csökkentésével, mint a Fiatalok lendületben program;

35. arra kéri a tagállamokat, hogy bocsássanak megfelelő forrásokat a helyi és regionális önkormányzatok és egyéb érdekelt szereplők rendelkezésére a fiatalok önkéntes tevékenységei terén kitűzött közös célok megvalósítása érdekében, és arra ösztönzi a tagállamokat, hogy használják fel a nemzeti, helyi és regionális szintű önkéntes szervezetek számára támogatás és eligazítás nyújtását célzó uniós alapokat és programokat (így az Európai Szociális Alapot és a Fiatalok lendületben programot) a nemzetközi önkéntesprojektek színvonalának emelésére (8). A támogatási eszközökkel kapcsolatos pályázati és odaítélési eljárásokat átláthatóbbá kellene tenni, és csökkenteni kellene a kérelmek benyújtásával, a beszámolási kötelezettséggel és a dokumentációval kapcsolatos terheket;

36. egyetért azzal, hogy szükség van az egyéb uniós intézményekkel és nemzetközi szervezetekkel folytatott együttműködésre annak érdekében, hogy az egyes tevékenységek egymás erősségeire alapozhassanak, és egymás hasznára válhassanak.

Kelt Brüsszelben, 2010. február 10-én.

a Régiók Bizottsága elnöke

Mercedes BRESSO

(1) CdR 334/2006.

(2) CdR 337/2008.

(3) CdR 255/2007.

(4) Jelentés a szubszidiaritásfigyelő hálózat és az EDUC szakbizottság tagjai által az EU ifjúsági stratégiájáról szóló közleménnyel kapcsolatosan tartott konzultációról, CDR 325/2009.

(5) http://www.eurofound.europa.eu/areas/populationandsociety/clipabout.htm.

(6) CdR 89/2009.

(7) CdR 253/2005.

(8) CdR 252/2008.

1.7.2010

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 175/26

A Régiók Bizottsága véleménye – A funkcionális analfabetizmus visszaszorítása – Ambiciózus európai stratégia átgondolása a kirekesztés megelőzése és a személyes kiteljesedés előmozdítása érdekében

(2010/C 175/07)

I. POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

A. Általános elvek és megjegyzések

A funkcionális analfabetizmus meghatározása körüli téveszmék felszámolása

1. emlékeztet arra, hogy a funkcionális analfabetizmus és az elsődleges analfabetizmus jelensége a világ valamennyi országában megfigyelhető, 960 millió embert sújt. Az UNESCO 1958-as meghatározása szerint elsődleges analfabéta az a személy, aki soha nem tanult olvasni és írni. A másodlagos analfabéta kifejezés azoknak a személyeknek a helyzetét jelöli, akik bizonyos ideig ugyan részesültek iskolai oktatásban, ezalatt azonban nem sajátították el az adott oktatási rendszerben alapvetőnek tartott olvasás-, írás- és számolási készségeket, és így nem boldogulnak az írott szöveggel. Megkülönböztetendő az írástudatlanság egyik különleges formája: a funkcionális analfabetizmus, vagyis a hétköznapi életben egyenlő esélyekkel való részvételhez szükséges olvasási, írási és számolási szint kellő elsajátításának hiánya;

2. az OECD által végzett PISA-tanulmányok eredményei alapján jelzi, hogy a gyenge olvasási készségekkel rendelkező fiatalok száma növekszik az Európai Unióban. A 2000-es 21,3 %-ról 2006-ban 24,1 %-ra nőtt. Ennek az aggodalomra okot adó megállapításnak a tükrében az európai intézmények széles körű mozgósítására van szükség;

3. emlékeztet arra, hogy az „Oktatás és képzés 2010” terv célkitűzéseinek – amelyek az írási és olvasási nehézségekkel küzdő tanulók arányának 20 %-os csökkenését irányozták elő – elérése messze van még, és utal arra, hogy az oktatás és képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszerén belül is („ET 2020”) meghatároztak már egy hasonló, az európai átlagteljesítményre vonatkozó referenciaszintet („európai referenciaérték”): 2020-ra az olvasás, a matematika és a természettudományok terén gyengén teljesítő 15 évesek arányának 15 % alatt kellene lennie; valamint kéri, hogy alkossanak egy európai meghatározást a funkcionális analfabetizmusra;

4. emlékeztet arra, hogy a helyi szint a legalkalmasabb arra, hogy értékelje a funkcionális analfabetizmus problémáját és megoldást keressen rá, mivel gyakran a helyi szint képezi az írástudatlan személyek első számú kapcsolattartó pontját;

5. rámutat arra, hogy az Európai Szociális Alap a megfelelő pénzügyi eszköz, amely az Unió legtöbb tagországában támogatja az analfabetizmus felszámolására irányuló programokat, az alapot azonban – a tárgyra vonatkozó stratégiai iránymutatási keret hiányában – nem megfelelően, vagy nem eléggé használják ki;

6. hangsúlyozza, hogy a gazdasági válság és a foglalkoztatás kontextusában a kulcsfontosságú készségek elsajátítása a munkaerőpiachoz való hozzáférés érdekében szükségesebb, mint valaha. Az írás-olvasási készségek a jövőben alapvető kompetenciának számítanak, ahogy a CEDEFOP tanulmánya is bizonyítja, amely szerint 2015-ben a munkahelyek 75 %-a magas vagy közepes szakképzettségi szintet követel majd meg;

7. megállapítja, hogy a lisszaboni stratégia, amelynek célja hogy az Európai Unió a világ legfejlettebb tudásalapú gazdaságává váljon, a gyakorlatban általában a legképzettebbeket állította céljai középpontjába. Egy tudás- és innovációalapú gazdaságot azonban nem lehet kizárólag az igen magasan képzett szakemberek elitrétegére alapozni, a munkaerőpiacon mindenkinek rendelkeznie kell azokkal az alapvető készségekkel, amelyek biztosítják egész életen át tartó tanulásukat képzésüket. Ráadásul e stratégia nem képes tartani gazdasági célkitűzéseit, ha továbbra is fennmarad egy sor kvázi elmaradás Európán belül. A funkcionális analfabetizmus elleni harc tehát gazdasági szükségesség is az Európai Unió számára.

Az előítéletek felszámolása

8. a Régiók Bizottsága és a helyi szereplők, mivel hasznos volna feltérképezni, hogy kiket fenyeget a funkcionális analfabetizmus kockázata, és el kell kerülni az ehhez az állapothoz kötődő sztereotípiákat, megállapítják, hogy

—	a funkcionális analfabetizmus nem kizárólag a fiatalok problémája, mivel valamennyi korosztályt érinti, különösen a 45 évnél idősebbeket,

—	a funkcionális analfabetizmus területi megoszlása nehezen átlátható, így nehéz általánosítani; ennek ellenére a statisztikák szerint a kirekesztés kockázatának kitett városrészekben és a szolgáltatásokkal rosszul ellátott vidéki területeken magas az aránya,

—	a funkcionális analfabetizmus nem csupán a munka világából kizártakra vonatkozik, mivel bizonyított tény, hogy a funkcionális analfabéták fele rendelkezik munkahellyel,

—

a funkcionális analfabetizmus és a bevándorlás közé nem lehet egyenlőségjelet tenni, hiszen a funkcionális analfabéták háromnegyede a megérkezésüktől számított öt év elteltével kizárólag a (befogadó) ország nyelvét beszéli. A funkcionális analfabetizmus elleni harcot tehát nem szabad összemosni a bevándorlókat támogató nyelvpolitikával; a funkcionális analfabetizmussal szembeni harc az egész életen át tartó tanulás lényeges alkotóeleme,

—	a funkcionális analfabetizmus nem egyenlő mértékben érinti a férfiakat és a nőket a különböző korcsoportokban. Bizonyos esetekben a nemi dimenziót is figyelembe kell venni a probléma hatékony megoldása érdekében;

9. emlékeztet arra, hogy az Alapjogi Charta, amely a Lisszaboni Szerződés hatályba lépésével kötelező jogi erőre emelkedett, 14. cikkében garantálja az oktatáshoz, valamint a szakképzésben és a továbbképzésben való részvételhez való jogot. Minthogy az írás és az olvasás készsége mindenfajta oktatási folyamat szükségszerű velejárója, a funkcionális analfabetizmus elleni küzdelem fokozása és a fent említett oktatáshoz való jog tiszteletben tartása érdekében az Európai Uniónak ki kell egészítenie és össze kell hangolnia a tagállamok által tett intézkedéseket;

10. emlékeztet arra, hogy az egész életen át tartó tanuláshoz kapcsolódó – különösen közigazgatási és vállalati – programokban előnyben kell részesíteni a képzési szükségletek értékelését a funkcionális analfabéta személyek feltérképezése és annak érdekében, hogy lehetővé tegyük számukra a kulcskompetenciák elsajátítását. Számos írástudatlan személy ugyanis funkcionális analfabetizmusa elrejtése érdekében elkerülési stratégiákat alkalmaz munkahelyén;

11. hangsúlyozza, hogy a funkcionális analfabetizmus a kirekesztés és a szegénység tényezője, amely megnehezíti a polgárok munkaerő-piaci részvételét, korlátozza demokratikus és társadalmi részvételüket, és súlyosan károsítja személyes kiteljesedésüket és jogaik védelmét.

B. Meghozandó intézkedések

A megelőzés, a fiatalok beilleszkedése és a szakmai fejlődés

A Régiók Bizottsága javasolja, hogy

12. ösztönözzék a bevált gyakorlatok európai szintű cseréjét, különösen a funkcionális analfabetizmus elleni küzdelemhez kapcsolódó stratégiák kidolgozásában nagy szerepet betöltő helyi önkormányzatok közötti cserét. A bevált gyakorlatok állandó fórumának létrehozása révén össze lehetne állítani a bevált gyakorlatok gyűjteményét. A fiatalokra vonatkozó stratégiák esetében figyelembe kellene venni az olvasási nehézségek típusait, hogy megfelelő választ lehessen adni a valós szükségletekre;

13. a funkcionális analfabetizmus elleni harcot átfogó célkitűzésként foglalják bele a 2010 utáni lisszaboni stratégia átdolgozott változatába;

14. az Európai Szociális Alapon keresztül támogassák azokat a vállalkozásokat és közigazgatásokat, amelyek funkcionális analfabetizmussal küzdő munkavállalóik képzésére programokat indítanak, olyan megfelelő feltérképezési eljárásokat építve be ezekbe, amelyek maximálisan garantálják a munkavállaló magánszférájának tiszteletben tartását és identitásának védelmét;

15. támogassák az olyan felnőttképzési kezdeményezéseket, amelyek megfelelnek a fizetett munkát nem végző funkcionális analfabéták szükségleteinek;

16. a funkcionális analfabetizmus elleni harcot vegyék fel az Európai Szociális Alapot irányító közösségi stratégiai iránymutatások közé;

17. olyan európai meghatározást dolgozzanak ki az analfabetizmusra, amely magában foglalja a funkcionális analfabetizmust;

18. a helyi és regionális szintre úgy tekintsenek, mint a stratégiai célkitűzések és cselekvési programok köré rendezett eszközök közötti koherencia megteremtésére legjobb helyzetben lévő szintre, létrehozva azokat a régióközi és szupraregionális koordinációs mechanizmusokat, amelyek garantálják, hogy ezeket az eszközöket koherensen alkalmazzák. A nemzeti és európai szinteknek támogatniuk kell őket abban, hogy terveket dolgozzanak ki arra vonatkozóan, hogy valamennyi ember hozzáférjen az olvasáshoz, az íráshoz és az alapkészségekhez. Elsősorban arra kell ügyelni, hogy az illetékes nemzeti hatóságok stratégiai céljaik egyeztetése és programjaik meghatározása során összehangoltan járjanak el. Alapvetően nyilvánvalóvá kell tenni az állam, az önkormányzatok, a gazdasági és civil társadalmi szereplők hozzájárulását;

19. a területi önkormányzatok járjanak elöl jó példával azáltal, hogy olyan képzési programokat hoznak létre funkcionális analfabéta alkalmazottaik számára, amelyek a megfelelő felderítési eljárásokat is tartalmazzák, valamint a munkájuk során nehézségekbe ütköző személyekre irányuló képzési programokat hoznak létre. Az Európai Unió pénzügyileg támogathatná e programokat;

20. segítsék elő a funkcionális analfabetizmus megelőzésének és az ellene való küzdelemnek a fejlesztését a munka világában:

—

a vállalkozások szintjén:

A vállalatvezetők figyelmének a szerződéspolitikára, a kiegyenlítést szolgáló alapon nyugvó ágazati és szakmaközi megállapodásokra történő felhívása által, amely lehetővé teszi képzési programok létrehozását, a szakmai életutak biztosítását, valamint a szaktudás érvényesítését.

—	a munkavállalók szintjén: A munkavállalóknak a képzéshez való egyéni jogról történő tájékoztatása révén, és azáltal, hogy lehetővé tesszük számukra a megfelelő tanácsadáshoz és orientációhoz való hozzáférést.

21. illesszék be a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évébe a funkcionális analfabetizmus témáját, amely a társadalmi kirekesztés egyik súlyosbító tényezője;

22. segítsék elő a – nyomtatott vagy elektronikus – sajtóhoz való hozzáférést, és a médiaműveltség fejlesztését, különösen a fiatalok számára, amely lehetővé teszi majd számukra, hogy kritikus szemléletet fejlesszenek ki, valamint hogy megismerkedjenek az íráskultúrával a modern világhoz való jobb alkalmazkodás érdekében;

23. indítsanak ezzel a jelenséggel kapcsolatosan kommunikációs kampányt az Európai Unió szintjén. Egy ilyen kezdeményezés hozzájárulhatna a funkcionális analfabetizmussal kapcsolatos tabu ledöntéséhez, és ösztönözhetné az érintetteket arra, hogy segítséget kérjenek;

24. javítsák az olyan funkcionális analfabétákra irányuló képzési mechanizmusokat, akik mivel nem dolgoznak, általában a látókörön kívül maradnak, és így fennáll a képzési programokból való kirekesztődésük veszélye. Itt például a tartósan munkanélküliekről vagy a háztartási munkákat végző személyekről van szó;

25. javítsák az önfoglalkoztatók csoportjaira, például mezőgazdasági kistermelőkre és kisgazdálkodókra irányuló, egész életen át tartó képzést annak érdekében, hogy javuljanak kulcskompetenciáik, és fel lehessen számolni a bizonyos termelőágazatok gazdasági fejlődését fékező funkcionális analfabetizmust;

26. fordítsanak kiemelt figyelmet a női lakosságra, különös tekintettel az idősebb munkavállalókra, akiknek körében különféle kirekesztési formák miatt magasabb lehet a funkcionális analfabéták aránya;

27. mozdítsák elő egy európai analfabetizmusértékelő rendszer létrehozását, amely az EU-tagállamok számára közös értékelési mutatókat és módszereket tartalmazna;

28. ösztönözzék az egész életen át tartó tanulásra, a szabályozott képzésre és a felnőttképzésre vonatkozó erőfeszítések integrációját és összehangolását a funkcionális analfabetizmus visszaszorítását célzó közös stratégia megvalósítása érdekében.

C. A helyi szereplőkkel folytatott információcsere konklúziói

29. a funkcionális analfabetizmussal szembeni küzdelem az egész életen át tartó tanulási politika (szak- és továbbképzés) lényeges alkotóeleme. Nem tévesztendő össze a bevándorlókat támogató nyelvpolitikával. A cél annak elősegítése, hogy valamennyi ember hozzáférjen az íráshoz, a számoláshoz és az alapkészségekhez;

30. a funkcionális analfabetizmussal szembeni küzdelem javítja a vállalatok gazdasági teljesítőképességét, és könnyebbé teszi a munkavállalók szakmai és személyi fejlődését, akik ha a munkában örömüket lelik, az életben is könnyebben boldogulnak;

31. az alapképzés lehetővé teszi a változások előrejelzését, és a szakmai életútban bekövetkező törések megelőzését. A leggyengébbeket megerősíti és megelőzi a kirekesztés kockázatát;

32. a funkcionális analfabetizmus elleni harc megelőzésére irányuló politikát egyre nagyobb mértékben integrálni kellene a közösségi politikák közé, hogy valamennyi közpolitika tartósan – közvetlenül vagy közvetetten – hathasson rá;

33. mintegy tíz évvel a lisszaboni stratégia elindítása után a helyi és regionális önkormányzatoknak az egész életen át tartó tanulás biztosítójaként kell fellépniük, s egyben a tagállamok társadalmi és gazdasági életének szereplőiként, a szolgáltatásokat igénybe vevő, valamint nyújtó félként is. A funkcionális analfabetizmus problémája közvetlenül érinti őket közszolgáltatói szerepükben. Fel kell hívni a figyelmüket a mellékletben szereplő bevált gyakorlatokra, ösztönözni kell a cseréket, az érintett felekkel való párbeszéd folytatására kell felkérni őket, lehetővé téve ezáltal a helyi és regionális szintek részvételét az európai szintű kezdeményezések kialakításában és végrehajtásában.

II. MELLÉKLETEK

2. ábra – Gyenge olvasási készségekkel rendelkező 15 éves fiatalok az Európai Unióban és egyes harmadik országokban, a PISA szövegértési skálája alapján 2000-ben és 2006-ban (forrás: OECD).

Példák bevált gyakorlatokra:

—	az olvasáshoz és az íráshoz kapcsolódó tanácsadás és kezdeményezések ismertetése telefonos ügyfélszolgálat keretében,

—	felnőttképzési programok specifikus célcsoportok számára,

—	iskolai képzés utáni bizonyítványok átadása az egyetemekkel partnerségben,

—	a családokra irányuló oktatási, kulturális és szociális intézkedések a gyermekek figyelemmel kísérésének és az iskolából való kimaradás elleni harcnak a megkönnyítése érdekében,

—	kulturális tevékenységek megvalósítása, különösen a nomád életmódot követő családok számára, családi programok keretében,

—	az olvasás mint a funkcionális analfabetizmus megelőzése vidéki területeken,

—	oktatási és megelőzési intézkedések kisgyermekek és gyermekek részére a könyvtárakban,

—	szülők képzése gyermekeik iskolai pályafutásának figyelemmel kísérésére,

—	a fogvatartottak alapismeretekhez való hozzáférése,

—	az alaptudással kapcsolatban nehézségekkel küzdő iskoláskorú fiatalok szakmai beilleszkedésének figyelemmel kísérése,

—	az alaptudás elsajátítása és a beilleszkedés elősegítése digitális hordozókat alkalmazó workshopokon keresztül,

—	a munkavállalók igényeire szabott alapképzés kidolgozása,

—	alapképzések létrehozása területi szereplők részére,

—	a legalacsonyabb szintű képzettséggel rendelkező mezőgazdasági munkások alapkészségekhez való hozzáférése,

—	a munkavállalók alapképzési igényeinek beazonosítása a munkahelyen,

—	a vállalati alapkészségekre irányuló képzés,

—	a döntéshozók figyelmének felkeltése,

—	regionális stratégiák és cselekvési tervek kifejlesztése a helyi szolgáltatók részvételével,

—	a vállalaton belüli képzéshez való jog szélesítése,

—	a gyakornokok alapismereteinek megerősítése a szakképzés és a megszerzett tapasztalatok elismerése keretében,

—	alapvető ismeretekre irányuló vállalaton belüli képzés a szakmai életút biztosítása érdekében,

—	duális képzések bevezetése az iskola és a munka közötti átmenet javítása érdekében,

—	az IKT és az Internet megismerésére irányuló képzések,

—	nyilvános fogadópontok létrehozása a tömegközlekedés megismerésének elősegítése érdekében,

—	a funkcionális analfabetizmus felderítését célzó programok a területi önkormányzatokon belül.

Kelt Brüsszelben, 2010. február 10-én.

a Régiók Bizottsága elnöke

Mercedes BRESSO

1.7.2010

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 175/31

A Régiók Bizottsága véleménye – A fiatalok tanulási mobilitásának előmozdításáról (zöld könyv)

(2010/C 175/08)

I. POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

1. üdvözli az Európai Bizottság kezdeményezését, hogy a fiatalok tanulási mobilitásának előmozdításáról szóló zöld könyv révén európai szintű vitát indítson el a mobilitás jobb támogatására alkalmas lehetőségek megvitatása, a fiatalok határokon átnyúló mobilitása előtti akadályok meghatározása és a mobilitásból eredő tapasztalatok hasznának kidomborítása érdekében;

2. megerősíti azt a többször is hangoztatott kijelentését, hogy támogatja az Európán belüli és kívüli mobilitást, emellett a Tanáccsal és az Európai Bizottsággal együtt úgy véli, hogy a külföldi tanulási időszakoknak lassan normává kell válniuk az összes európai fiatal számára, és nem maradhatnak csupán kivételes esetek;

3. rámutat arra, hogy a tanulók és tanárok mobilitásának elősegítése az európai oktatáspolitikai együttműködés központi eleme, és az oktatás területén az Európai Unió tevékenységének a Szerződésben is konkrétan szereplő célja;

4. ennek alapján úgy gondolja, hogy a téma európai szinten történő tárgyalása jelentős európai többletértéket képvisel, és komoly ösztönzést jelenthet a fiatalok tanulási célú mobilitásának határokon átnyúló előmozdítására irányuló európai, valamint országos, regionális és helyi programok, eszközök és kezdeményezések kidolgozásához;

5. igen hasznosnak tartja a tagállamok közötti intenzív információ- és tapasztalatcserét, és ezzel kapcsolatban különösen fontosnak tartja a tagállamok bevált gyakorlatainak az Európai Bizottság általi terjesztését;

6. támogatja a zöld könyv széles alapokon álló megközelítését, melynek középpontjában a különböző szituációkban tanuló összes fiatal helyzete áll, és emellett kiterjed a formális, nem formális és informális oktatás valamennyi területére;

7. utal a helyi és regionális önkormányzatoknak a tanulási mobilitás támogatására irányuló jelentős hozzájárulására, amelyet azok különösen a tájékoztatás, a tanácsadás, a tudatosság növelése, valamint az esetek többségében a minőségbiztosítást és a finanszírozást támogató intézkedések terén nyújtanak;

A tanulási célú mobilitás növekvő jelentőségéről

8. osztja az Európai Bizottságnak azt a helyzetértékelését, hogy a tanulási célú mobilitás – azaz az új készségek és kompetenciák megszerzését célzó külföldi tartózkodás – egyike azoknak az alapvető lehetőségeknek, amelyek révén a fiatalok saját személyes fejlődésüket előmozdíthatják, új ismeretekhez juthatnak hozzá, nyelvtudásukat fejleszthetik, interkulturális kompetenciákat szerezhetnek és javíthatják esélyeiket a munkaerőpiacon;

9. meg van győződve arról, hogy az egyre gyorsabban előrehaladó globalizáció, illetve valamennyi élet- és munkaterület határokon átnyúló összefonódásának idején az interkulturális kompetenciák, a nyelvismeret és a nemzetközi tudás jelentősége tovább növekszik;

10. egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a fiatalok mobilitása elősegíti az európai identitás mélyebb megértését és az európai polgári tudatot, és az idegenellenesség ellen hat. Emellett javítja az ismeretek terjesztését, ami Európa tudásra támaszkodó jövőjének kulcsa;

11. igazat ad az Európai Bizottságnak abban, hogy a tanulási célú mobilitás az európai identitás elengedhetetlen alkotóeleme kell, hogy legyen, egyben lehetőség minden európai fiatalnak arra, hogy hozzájáruljon az Európai Unió versenyképességének biztosításához, egy tudásigényes gazdaság kiépítéséhez, és ezáltal a lisszaboni stratégia növekedési és foglalkoztatási céljainak teljesítéséhez;

12. osztja ugyan az Európai Bizottságnak azt a nézetét, hogy összességében még mindig túl kevés fiatal megy tanulási vagy képzési céllal külföldre, felhívja azonban a figyelmet arra, hogy a zöld könyv nem terjed ki arra a tagállamokban felkínált számos pénzügyi és szervezeti intézkedésre, amely az uniós programokon kívül a mobilitás támogatására irányul;

13. kiemeli, hogy a tagállamok, valamint a regionális és helyi önkormányzatok, csakúgy mint az iskolák, felsőoktatási intézmények és más képzési és ifjúsági intézmények, vállalkozások, egyesületek és szövetségek számos olyan mobilitási intézkedést támogatnak, amelyek a formális, nem formális és informális tanulás célját szolgálják;

14. rámutat arra, hogy gyakran éppen az olyan, kisméretű mobilitási projektek járnak jelentős hatással, illetve járulnak hozzá az európai gondolkodásmód, az aktív uniós polgárság és a demokrácia megerősítéséhez, amelyekről helyi, regionális vagy nemzeti szinten születik döntés;

A fiatalok nagyobb mobilitásának előfeltételeiről

15. úgy látja, hogy az átfogó és célirányos információk, valamint a szakszerű és egyéni igényekre szabott helyszíni személyes tanácsadás központi feltételei a mobilitási időszak létrejöttének és eredményességének;

16. úgy látja, hogy további tájékoztatásra van szükség mindenekelőtt az uniós programokon kívüli, mobilitást támogató intézkedésekről, és e célra hasznosnak tartja az egyes tagállamokban már zajló ilyen jellegű programokról készült, például kézikönyv jellegű – elektronikus formában is megjelenő – összeállításokat;

17. úgy véli, hogy a külföldi oktatási kínálat és bizonyítványok színvonala, átláthatósága, kompatibilitása, elfogadottsága mellett mindenekelőtt az intézményi és szociális keretfeltételek, valamint a pénzügyi tényezők azok, amelyek a mobilitásra való készséget befolyásolják;

18. szükségesnek tartja, hogy a fiatalokkal jobban megismertessék a mobilitási időszak sokrétű előnyeit, a rendelkezésre álló támogatási lehetőségeket, és meggyőzzék őket a mobilitási időszak hasznáról;

19. felhívja a figyelmet, hogy a mobilitás egyes akadályai kívülről csak korlátozottan befolyásolhatók, és hangsúlyozza azt a meggyőződését, hogy a mobilitás növelése jelentős hajlandóságot, időt, erőfeszítést és nyitottságot követel mindkét oldal részéről;

20. hiányolja ezért a zöld könyvből az utalást a fiatalok felelősségére a tekintetben, hogy a mobilitás továbbra is fennálló akadályai ellenére saját elkötelezettséget és kezdeményezést mutassanak, például úgy, hogy szervezett csereprogramokban való részvétel révén megkísérlik a meglévő akadályok leküzdését. Ebben az összefüggésben utal azon intézkedések jelentőségére, amelyek ösztönzik és támogatják a fiatalok egyéni kezdeményezéseit;

21. hiányolja továbbá a zöld könyvből a szülői ház fontos szerepének hangsúlyozását, hiszen annak alapjait, hogy valaki kész legyen tanulás céljából külföldre utazni, már korán, a családban le kell rakni. Ehhez arra van szükség, hogy a szülők tisztában legyenek vele, hogy a külföldi tartózkodás milyen jelentős haszonnal jár, gyermekeiket mobilitási időszakok vállalására ösztönözzék, továbbá a külföldi tartózkodások és azok előkészületei során – amennyiben lehet – támogassák őket. A kevésbé képzett és a gazdasági szempontból hátrányos helyzetű rétegek elérése ezért komoly kihívás;

22. természetesen támogatja, hogy a gazdasági vagy szociális szempontból hátrányos helyzetű csoportokat, a sajátos igényű személyeket és a migráns hátterű fiatalokat jobban bevonják a mobilitási programokba, valamint hogy – adott esetben – magasabb összegű támogatás formájában további ösztönzésüket lehetővé tegyék, mivel gyakran éppen ezeknek a csoportoknak kell különleges akadályokkal szembesülniük;

23. a határokon átnyúló, tanulási célú mobilitás bővítésére irányuló jogos igények ellenére óv attól, hogy az iskolák, felsőoktatási intézmények, képzést is folytató üzemek és egyéb oktatási intézmények további feladatait és szükségleteit – például az iskolaév tervezése, illetve a tanulási folyamatok hosszabb távú szervezése terén – az oktatás színvonalának rovására elhanyagolják;

24. amellett áll ki, hogy a mobilitást előmozdító uniós képzési programokat 2013 után is folytassák, és kéri az Európai Bizottságot, a Tanácsot és az Európai Parlamentet, hogy erre a 2014–2020-as többéves pénzügyi keret előkészítésekor kellő időben megfelelő eszközöket irányozzanak elő;

25. örömmel veszi tudomásul, hogy a zöld könyv több helyen is foglalkozik a helyi és regionális szintnek a mobilitás előmozdításában játszott jelentős szerepével. Azt kéri ezért az Európai Bizottságtól, hogy a területi önkormányzatoknak ezt az alapvető szerepét a mobilitást célzó programok kidolgozásakor és végrehajtásakor jobban vegye figyelembe, oly módon, hogy az önkormányzatokat tartós jelleggel bevonja a programok kidolgozásába;

26. támogatja, hogy az egész életen át tartó tanulásról szóló közösségi programok kidolgozásában is tükröződjön az a célkitűzés, amely szerint a fiatalok mobilitását szakmákon átívelő módon is támogatni kell; így például valamennyi típusú oktatási intézmény tanulói számára biztosítani lehetne annak lehetőségét, hogy a vállalatoknál vagy más, nem iskolai létesítményekben külföldön eltöltött gyakornoki idő is támogatható legyen;

27. javasolja, hogy jelentősen csökkentsék a mobilitásra vonatkozó uniós intézkedésekkel kapcsolatos adminisztratív terheket és egyszerűsítsék a terjedelmes igénylőlapokat;

28. felhívja a nemzeti, regionális és helyi szint illetékes hatóságok figyelmét arra, hogy az Európai Unió tagállamaiban a születések számának csökkenése alapján felszabaduló pénzügyi forrásokat az oktatás területén hagyhatnák, és egyebek mellett a tanulási mobilitás mennyiségi és minőségi támogatására fordíthatnák;

29. arra bátorítja a tagállamokat, valamint a helyi és regionális önkormányzatokat, hogy felelősségi és hatáskörükben olyan szabályozást dolgozzanak ki, amely támogatja a mobilitást, és hozzájárul a mobilitás akadályainak legyőzéséhez;

30. úgy véli, hogy az immár 27 tagállamot számláló Európai Unióban a makrorégiók egyre fontosabb szerepet játszanak, és jelentős mértékben hozzájárulhatnak a tanulási mobilitás támogatásához is;

31. javasolja a helyi és regionális önkormányzatoknak, hogy a regionális és városi partnerségi kapcsolatok keretén belül megvalósuló mobilitási intézkedéseken keresztül járuljanak hozzá a nem formális tanuláshoz;

32. szükségesnek tartja, hogy az egyre inkább globálissá váló tudásalapú társadalomban jobban tudatosuljon a nemzetközi készségek jelentősége a tanárokban, a szakoktatókban, a munkaadókban, valamint általában véve a nyilvánosságban is;

A mobilitásért való új partnerség tekintetében

33. egyetért az Európai Bizottság megállapításával, hogy a fiatalok mobilitási lehetőségeinek jelentős növelése valamennyi terület vonatkozásában összehangolt fellépést tesz szükségessé, ehhez pedig új partnerségre van szükség, amelynek keretében a hatóságok együttműködnek a civil társadalomból és az üzleti életből, valamint az oktatási és ifjúsági területről érkező számos további szereplővel;

34. támogatja, hogy a meglévő mobilitási potenciál kihasználása és a mobilitás ösztönzésére vonatkozó új lehetőségek felkutatása érdekében valamennyi területen és valamennyi szinten tegyenek erőfeszítéseket;

35. egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a multiplikátorok – mint például a tanárok, a szakoktatók, az ifjúságsegítők és a mobilitási programokban korábban résztvevők – kulcsszerepet játszanak a fiatalok mobilitásának elősegítésében, ezért azt ajánlja, hogy a következő kiírásokban és a programok új generációiban hangsúlyosabban emeljék ki a multiplikátorok e fontos szerepét;

36. üdvözli az új Comenius Regio akciót, amely lehetővé teszi a nem iskolai létesítmények bevonását, az iskolai területen megvalósuló európai együttműködést pedig a régiók és közösségek szintjén kívánja ösztönözni, amelynek keretén belül a partnerek a közös érdeklődésre számot tartó területeken együttműködhetnek, tapasztalatokat cserélhetnek és kialakíthatják az együttműködés fenntartható struktúráit;

37. az oktatás területére vonatkozó hatáskörmegosztásra, valamint az e területen aktív szereplők sokféleségére való tekintettel, tartózkodással fogadja az Európai Bizottságnak azt az elvárását, amely szerint az európai, nemzeti és regionális hatóságoknak együtt kell működniük az oktatási intézményekkel, civil szervezetekkel és helyi hatóságokkal, annak érdekében, hogy finanszírozási lehetőségeiket egyesíthessék;

38. megjegyzi, hogy a pénzügyi eszközök összevonása nem fog a pénzügyi források összmennyiségének növekedéséhez vezetni, ezért elsősorban a meglévő programok minőségi átdolgozása és a rendelkezésre álló ajánlatokról szóló jobb tájékoztatás érdekében lép fel;

39. felszólítja a helyi és regionális önkormányzatokat, hogy a tanulási mobilitás támogatása érdekében ne csupán az egész életen át tartó tanulási programba illeszkedő projekteket valósítsák meg, hanem azt is vizsgálják meg részletesen, hogy például a régiók bi- és multilaterális partnerségei keretébe illeszkedő, a szakképzés területére vonatkozó mobilitási intézkedések finanszírozhatók-e az európai strukturális alapokból is;

40. bátorítja a felsőoktatási intézményeket, hogy a mobilitás ösztönzése érdekében vizsgálják meg a nyilvános intézmények és a magánszektor közötti együttműködés új formáit;

41. felszólítja a vállalkozásokat, hogy járuljanak hozzá a mobilitás ösztönzéséhez, különösképpen a szakképzés, a továbbképzés és a kutatás területén, hogy a képzési rendszerek részben jelentős strukturális különbségei ellenére támogassák a képzésben résztvevőkre vonatkozó mobilitási intézkedéseket, valamint hogy a gazdaságilag nehéz idők ellenére is fektessenek be a tudásba, a képességekbe és a kompetenciákba;

42. emlékeztet arra, hogy támogatta a helyi és regionális képviselőknek szóló Erasmus-programra irányuló kísérleti kezdeményezést (1), amely arra ad lehetőséget, hogy utóbbiak bővítsék ismereteiket, új tapasztalatokat gyűjtsenek, valamint hogy bevált gyakorlatokról eszmecserét folytassanak;

43. bár véleménye szerint a virtuális mobilitás csak kísérheti, de nem helyettesítheti a fizikai mobilitás tapasztalatát, meg van arról győződve, hogy a virtuális mobilitás értékes hozzájárulást jelenthet a fizikai mobilitáshoz, amennyiben jelentősen megkönnyíti a fiatalok utóbbira való felkészülését, és ennek minőségét is tartósan javíthatja;

Az európai, regionális és helyi szintű mobilitási célok meghatározása tekintetében

44. utal az oktatás és a képzés területén folyó európai együttműködés stratégiai keretéről szóló, 2009. május 12-i tanácsi következtetésekre, amelyek szerint felkérik az Európai Bizottságot, hogy 2010 végéig terjesszen elő javaslatot a mennyiségi és minőségi szempontokat figyelemmel kísérő, az európai átlagteljesítményre vonatkozó referenciaszintre („európai referenciaértékre”). Az EGSZB nagy érdeklődéssel várja e munka eredményét;

45. emlékeztet arra, hogy az európai átlagteljesítményre vonatkozó referenciaszintek nem írják elő az egyes országok által elérendő célértékeket, és nem kötnek ki az adott kormányok által meghozandó döntéseket, habár a nemzeti prioritásokon alapuló nemzeti intézkedések hozzájárulnak a referenciaértékek eléréséhez;

46. az Európai Bizottság azon kezdeményezése kapcsán, amely szerint az európai átlagteljesítményre vonatkozó referenciaszintek mellett a régiók, felsőoktatási intézmények, iskolák, vállalkozások és egyesületek számára referenciaértékeket kellene megállapítani, előzetesen figyelmeztet arra, hogy a nemzeti vagy regionális átlagértékek megállapítása a tagállamok hatáskörébe tartozik;

47. nyomatékosítani kívánja továbbá, hogy új mutatók és referenciaértékek kidolgozása bizonyos körülmények között jelentős adminisztratív többletterhet jelenthet a nemzeti, regionális és helyi szint számára, és az Európai Bizottságnak a bürokrácia csökkentése érdekében tett erőfeszítései tekintetében csupán a pozitívan értékelhető részletes költség-haszon elemzést követően kellene újak kidolgozását mérlegelni;

48. felkéri az Európai Bizottságot, hogy a konzultáció eredményeinek értékelését követően készítse el a bevált gyakorlatok eszköztárát, a mobilitás előmozdításának területén fennálló problémák leküzdésére szolgáló konkrét, a gyakorlatban megvalósítható megoldási javaslatokkal, majd bocsássa ezt az eszköztárat az illetékes nemzeti, regionális és helyi felelősöknek is a rendelkezésére.

Kelt Brüsszelben, 2010. február 10-én.

a Régiók Bizottsága elnöke

Mercedes BRESSO

(1) A Régiók Bizottsága többszintű kormányzásról szóló fehér könyve, CdR 89/2009.

1.7.2010

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 175/35

A Régiók Bizottsága véleménye – A tárgyak internete és a közszféra információinak további felhasználása

(2010/C 175/09)

I. POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

1. örömmel fogadja a közszféra információinak további felhasználásáról szóló irányelv alkalmazásának felülvizsgálatára, illetve a tárgyak internetére vonatkozó cselekvési terv előmozdítására irányuló európai bizottsági kezdeményezést. Mindkettő értékes lehetőségeket hordoz magában a polgárok, az üzleti vállalkozások és a közigazgatás számára, elősegítheti a munkahelyteremtést, és javíthatja a közszolgáltatások minőségét;

2. hangsúlyozza, hogy fontos a közszféra információinak kereskedelmi és nem kereskedelmi célú további felhasználása, illetve a tárgyak internetére vonatkozó szakterület értékének növelése érdekében az erre irányuló tevékenységek támogatása és a jövőbeli alkalmazások fejlesztése;

3. az európai információs társadalomról szóló i2010 stratégiával összhangban hangsúlyozza a helyi és regionális önkormányzatok jelentőségét, mivel helyi szinten ők a gazdasági növekedés motorjai, és számos digitális információs termék és szolgáltatás létrejöttét segítik elő, illetve használják és üzemeltetik azokat. Ennélfogva a helyi és regionális önkormányzatokat teljes mértékben és ténylegesen be kell vonni a tárgyak internetének felügyeletébe és fejlesztésébe;

4. rámutat, hogy helyi és regionális szinten a tárgyak internete jelentősen növelheti a polgárok életének, valamint társadalmi és gazdasági tevékenységeinek minőségét, serkentheti a regionális fejlesztést és a helyi vállalkozásokat, és hatékonyabb, személyre szabott közszolgáltatásokat kínálhat a polgároknak. A régiók és a városok többféleképpen is elősegíthetik, hogy ezek a lehetőségek teljes mértékben rendelkezésre álljanak, ugyanis a tárgyak internetének irányítási elvei főleg a helyi és regionális önkormányzatok érdekeit szolgálják, és ezek a szervek a fejlesztésnek és a megvalósításnak is fontos motorjai;

5. kéri, hogy olyan megfelelő megoldásokat keressenek a közszféra információinak összegyűjtéséhez és kezeléséhez, amelyek figyelembe veszik a tagállamok, illetve a helyi és regionális szervek kulturális és közigazgatásbeli sokféleségét;

6. hangsúlyozza, hogy a logisztika jelentős szerepet játszik a közigazgatási szervek által kifejlesztett és üzemeltetett alkalmazásokban felhasznált hatalmas adatmennyiség kezelésében;

7. örömmel fogadja, hogy a közszféra információinak újrafelhasználásáról szóló irányelv törekszik arra, hogy a közigazgatási szervek számára az effajta adatokhoz való hozzáférés a lehető legkevesebb adminisztratív teherrel járjon;

8. hangsúlyozza, hogy a közszférabeli információk további felhasználására és kiaknázására vonatkozó közös szabályok és gyakorlatok fontosak és szükségesek annak biztosítása érdekében, hogy az európai információs piacon minden szereplőre ugyanazok a feltételek vonatkozzanak, hogy az információ újrafelhasználási feltételei átláthatóbbak legyenek, és hogy a belső piac ne torzuljon;

9. kiemeli, hogy elő kell mozdítani az e-integrációt, azaz egy befogadó, területi és szociális szempontból igazságos információs társadalmat, amely az IKT segítségével – a tárgyak internetét tágabban értelmezve – növeli a versenyképességet, és javítja a közszolgáltatásokat;

10. síkraszáll amellett, hogy az egyetemek és a magáncégek általi közös finanszírozással ösztönözni kell a kutatólaboratóriumok fejlesztését Európában, hogy az európai informatikai kutatási tevékenységeknek nagyobb kihatásuk legyen;

11. hangsúlyozza, hogy a közszféra információihoz való hozzáférés és azok újrafelhasználása kiszélesítheti a tárgyak internetével kapcsolatos alkalmazások körét. A városok és a régiók, amelyek a legtöbb közszférabeli információt őrzik, kulcsszerepet töltenek be abban, hogy elősegítsék a tárgyak internetének létrehozását;

A közszféra információinak további felhasználásáról szóló irányelv

12. rámutat, hogy ahhoz, hogy kialakulhasson a közszférabeli információk újrafelhasználásának piaca, meg kell szüntetni az állami szervek és a magáncégek közötti kizárólagos megállapodásokat, és be kell vezetni a licencfeltételek és díjszabási modellek alkalmazásának politikáját a közszférabeli információk további felhasználásának elősegítése és maximális kiaknázása végett (különösen határköltségeken alapuló díjszabás alkalmazásával); meg kell fontolni és világossá kell tenni továbbá, hogy milyen mechanizmusfajták alkalmazandók a közszférabeli adatok előállításához és kezeléséhez;

13. a közszférabeli információk piacán uralkodó verseny elvét illetően hangsúlyozza, hogy garantálni kell, hogy a magánszolgáltatók ugyanazon feltételek mellett működhessenek, mint a közintézmények, lehetővé kell tenni, hogy a közszférabeli adatokhoz magánszemélyek is hozzáférhessenek, és világosan meg kell fogalmazni, hogy ezeket az adatokat milyen feltételek mellett lehet kereskedelmi célokra felhasználni;

14. kiemeli, hogy mindenképpen módot kell találni az információk gazdasági értékének objektív módon történő meghatározására, figyelembe véve az információ nyilvános voltát és a kormányzati intézetekhez való kötődését;

15. azt javasolja, hogy – az adatvédelmi szabályok teljes betartása mellett – tegyenek különbséget a közszférabeli információkhoz való hozzáférés és azok további felhasználása között, hogy az információ előállítójának, akinek költségei az információ létrehozásakor esetleg nem térülnek meg maradéktalanul, nagyobb haszna származzon, és hogy minél kevesebb legyen az olyan eset, amikor korlátozott hozzáférést engedélyeznek közszférabeli információkhoz;

A helyi és regionális önkormányzatok – a közszférabeli információk legfontosabb rendelkezésre bocsátói és felhasználói

16. kéri, hogy helyezzenek nagyobb hangsúlyt a helyi és regionális szintű figyelemfelkeltésre, mivel nincsenek meg a kellő ismeretek, illetve mechanizmusok a felhasználható információk azonosítására, és segíteni kell a közigazgatási szerveknek, hogy átláthatóbban működjenek, és népszerűsíthessék a közszféra információinak további felhasználását;

17. hangsúlyozza, hogy a közszférabeli információk további felhasználásában rejlő lehetőségeket a helyi és regionális önkormányzatok szorosabb bevonásával lehet teljes egészében kihasználni, mivel ők a versenyképesség növelése és munkahelyek létrehozása érdekében jelentős mértékben hozzájárulhatnak a további felhasználás népszerűsítéséhez;

18. igen fontosnak tartja, hogy a regionális és helyi szintű közigazgatási intézmények a digitalizáláshoz megfelelő helyi kapacitással és fenntartható pénzügyi erőforrásokkal rendelkezzenek. A köz- és magánszféra közötti partnerségek és az elektronikus tanulási piacok kifejlesztése jó alternatívát kínál az iratok tartalmának digitalizálásához szükséges anyagi források előteremtéséhez. A közszférabeli információk révén is létrejöhetnek olyan önfenntartó bevételi források, amelyek támogatják az adatok létrehozását és a digitalizálást. Ezenkívül a hálózatok és az interaktív közösségek is fontosak, mivel költségcsökkentést tesznek lehetővé, például nyílt forráskódú szoftverek fejlesztése révén;

A tárgyak internete

19. hangsúlyozza, hogy az informatikai fejlesztés létfontosságú kérdés társadalmaink és Európa egységes piaca számára, feltéve, hogy az EU elegendő gazdasági erőforrást fordít az innovációra, az alapkutatásra és a K+F-re, illetve politikai erőforrásokat biztosít az internet jövőbeli irányításához;

20. megjegyzi, hogy az interaktív platformok – mint például a Web 2.0 – fejlesztése manapság még hasznosabbá vált, mivel összetett információmegosztási funkcióiknak, illetve nagyszámú hálózat közötti fejlett interoperabilitásuknak köszönhetően egyének és vállalatok, illetve közösségek számára is lehetőségeket kínálnak tartalom létrehozására és rendelkezésre bocsátására. Ebben az összefüggésben a nagy kapacitású adattárolási technológiák fejlesztése létfontosságú az olyan közigazgatási adatbázisok számára, amelyek majd az internetcímük által meghatározott tárgyak leírását tartalmazzák;

21. azt javasolja, hogy fordítsanak kiemelt figyelmet az internet jövőjére, amelyben esetleg a tárgyak internete, valamint alapplatformként Web 2.0-s technológiákat használó magas szintű tartalmak és szolgáltatások egyesülnek majd. Ezzel az új felépítéssel teljesen átértékelődik majd a széles körben elterjedt hálózatok helye és szerepe az emberek életében, illetve a gazdasági fejlődésben, és mindez nagyszabású társadalmi változásokat idézhet elő;

A tárgyak internetének igazgatása, a magánélethez való jog és az adatok biztonsága

22. hangsúlyozza, hogy a tárgyak internetének fejlesztését nem lehet kizárólag a magánszektorra bízni, mivel az jelentős társadalmi változásokat von maga után. Csak az EU-s politikaalkotók és a közhatóságok – köztük a helyi és regionális önkormányzatok – bevonásával biztosítható, hogy az IKT alkalmazása többek közt fokozza majd a gazdasági növekedést, kezeli az öregedő társadalom kihívásait, és ösztönzi a hatékony energiafelhasználást;

23. kiemeli, hogy a tárgyak internetének irányítását úgy kell megtervezni és kivitelezni, hogy az minden közpolitikai tevékenységgel összhangban álljon. Mindezt az RB a többszintű kormányzásról szóló fehér könyvében (1) is hangsúlyozta, amely a közösségi cselekvés hatékonyságát kívánja fokozni az Unió, a tagállamok, valamint a regionális és helyi önkormányzatok partnerségen alapuló összehangolt cselekvése révén, amelynek célja az Európai Unió politikáinak kidolgozása és végrehajtása;

24. rámutat, hogy egy olyan nagyszabású stratégiai kihívást, mint a tárgyak internete, a többszintű kormányzás elvei és mechanizmusai révén lehet sikeresen leküzdeni mind vertikálisan, „a területi önkormányzatok, illetve a nemzeti kormány és az Európai Unió” között, mind horizontálisan, „a területi önkormányzatok, illetve a civil társadalom” között, vagy pedig bizonyos újításokkal való helyi és regionális szintű kísérletezés révén;

25. hangsúlyozza, hogy a tárgyak internete infrastruktúrájának kiépítésekor, illetve a vele járó szolgáltatások kifejlesztésekor mindenképpen garantálni kell, hogy minden szinten mindenfajta biztonsági követelmény teljesüljön, hogy ezáltal biztosítva legyen a magánélet és a személyes adatok védelmének optimális szintje, és engedély nélkül ne lehessen nyomon követni semmilyen személyes és személyhez kötődő adatot, például vásárlási szokásokat, egészségi állapotot, orvosi adatokat stb.;

26. megjegyzi, hogy a magánélet védelmének biztosítása bizonyos tényezőktől függ: ilyen a közigazgatási szervek szervezése (amelyek zöme helyi szintű), az uniós szabályozás konvergenciája, az innovatív kultúra terjesztése a közigazgatási szervek dolgozói körében – többek között egységes etikai kódex révén –, illetve az IKT-alapú alkalmazások kezelése;

27. ezért úgy véli, hogy külön figyelmet kellene fordítani az IKT-stratégiák, -szabályok, -szabványok és egységes formátumok meghatározására irányuló iránymutatások és ajánlások kidolgozására az adatbiztonság növelése és a magánélet védelmének támogatása végett;

28. mindenkire kiterjedő képzést tart szükségesnek valamennyi alkalmazottra vonatkozóan, különös tekintettel a műszaki területen dolgozó szakszemélyzetre (például: hálózatok, rendszerek, biztonság, adatvédelem), a különböző módszerek alkalmazásával működő biztonsági folyamatokba közvetlenül bevont személyzetre, illetve az innovációs és korszerűsítési folyamatokba (például a fogyasztók digitális műveltségének oktatása) általában vagy közvetetten bevont személyzetre;

A tárgyak internetének társadalmi-gazdasági hatásai

29. ahogyan már korábbi véleményeiben (2) kifejtette, úgy véli, hogy a helyi és regionális önkormányzatoknak széles körű együttműködést kellene kialakítaniuk a közigazgatások közötti átjárhatóságnak és a szolgáltatások hatékonyságának javítása érdekében;

30. kiemeli, hogy a helyi és regionális önkormányzatok a bevált technológiai gyakorlatok megosztása, projektpartnerek keresése és a finanszírozás elkülönítése révén az élen járhatnak – és az élen is járnak – Európa versenyképességének fokozásában, az üzleti lehetőségek növelésében, a közegészségügyi szolgáltatások javításában valamint az információs és kommunikációs technológiáknak az energiahatékonyság növelésére való felhasználásában;

31. hangsúlyozza, hogy az IKT-k fejlesztésére irányuló politikák önmagukban nem fognak jobb gazdasági teljesítményhez vezetni a helyi és regionális önkormányzatok aktív támogatása és részvétele nélkül. A civil társadalomnak, a helyi és regionális önkormányzatoknak és a kormánynak együtt kell működniük annak biztosítására, hogy beinduljon az emberi erőforrás fejlesztésének, a szervezeti változásoknak, az IKT-knak és a termelékenységnek a kedvező körforgása;

32. felhívja a figyelmet arra, hogy az IKT-kkal kapcsolatos alapszintű ismeretek terjesztését, a magas szintű informatikai képességek kialakítását, az IKT-kkal kapcsolatos egész életen át tartó tanulást, valamint az IKT-k eredményes alkalmazásához szükséges irányítási és hálózatépítési képességek növelését célzó politikák különösen fontosak, és a helyi és regionális önkormányzatok alapvető kompetenciái közé tartoznak;

Kutatás, fejlesztés és innováció

33. méltányolja, hogy az Európai Bizottság az eddigi kiváló eredményeken túl is elkötelezetten tovább kívánja támogatni a tárgyak internetével kapcsolatos kutatást és technológiai fejlesztést a hetedik keretprogram révén, és támogatja, hogy a versenyképességi és innovációs keretprogram legyen a tárgyak internetével kapcsolatos jövőbeli alkalmazások bevezetését népszerűsítő eszköz, amelyet erre a célra kiváló platformnak tart. Ebben a tekintetben a helyi és a regionális szint is igen hasznosnak bizonyulhat kísérleti projektek kivitelezésére, mind a megvalósítás egyszerűségét, mind pedig a költség-haszon arányt tekintve;

34. támogatja, hogy a nemzeti és regionális érdekelt felek jelentősebb szerepet kapjanak az olyan új, nagyszabású európai kezdeményezések kialakításában, mint az ERA-NET vagy a közös technológiai kezdeményezés. (3) E tekintetben a kutatási és fejlesztési potenciál kiépítése annak érdekében, hogy Európa fenntarthatóan biztosítani tudja versenyelőnyét, és gyorsabban meg tudja valósítani a tárgyak internetével kapcsolatos célkitűzéseit, csak úgy valósulhat meg, ha bevonják azokat a városokat és regionális önkormányzatokat, amelyek a kutatást és az innovációt a közkiadások szempontjából elsődlegesnek tartják;

35. úgy véli, hogy a meglévő politikáknak és az együttműködési eszközöknek jobban ki kellene egészíteniük egymást, és hogy a hetedik keretprogramot, a strukturális alapokat és a versenyképességi és innovációs keretprogramot – amelyek a különböző kutatási projektek egyes elemeinek megfelelően konkrét befektetési lehetőségeket kínálnak – összehangoltan kellene felhasználni;

36. fontosnak tartja, hogy Európán kívülről elismert szaktekintélyeket vonzzanak Európába, továbbá hangsúlyozza a régiók mint fő oktatási szolgáltatók fontosságát, valamint azt, hogy egyre nagyobb szükség van a humánerőforrásokba való regionális beruházás megerősítésére. Külön figyelmet kellene fordítani a helyi innovációs politikákra, a technológiai központokra, a vállalatindítási támogatásokra, a tudományos parkokra és a kockázati tőkére;

Nemzetközi párbeszéd

37. rámutat, hogy a nemzetközi együttműködés keretében a régiók különösen nagy jelentőséggel bírnak, tekintettel a kutatási politikáikban alkalmazott támogató jellegű ütemezési, strukturális és jogalkotási keretfeltételeikre;

38. hangsúlyozza, hogy egyes szűkebb szakterületeken még kis, regionális vagy helyi szinten működő intézmények is létrehozhatnak olyan tudást, amely az egész világon érdeklődésre tarthat számot, különösen ha globális hálózatok tagjai, és tudásalapú cégekkel működnek együtt;

39. e tekintetben kiemeli, hogy a régiók közötti összeköttetések és együttműködés egyre nagyobb jelentőségű mind az egyes országokon belül, mind azok között, különösen a klasztereket, a hálózatokat és az innovációs ökoszisztémákat támogató politikákat tekintve, és támogatásuk is növekszik, hogy a földrajzilag egymáshoz kötődő klaszterek helyett a globális innovációs láncokhoz kapcsolódó, világszínvonalú csomópontok jöjjenek létre.

Kelt Brüsszelben, 2010. február 10-én.

a Régiók Bizottsága elnöke

Mercedes BRESSO

(1) CdR 89/2009 fin.

(2) CdR 10/2009 fin.

(3) CdR 83/2007 fin.

1.7.2010

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 175/40

83. PLENÁRIS ÜLÉS, 2010. FEBRUÁR 9–10.

A Régiók Bizottsága véleménye – Az önkéntesség európai éve (2011)

(2010/C 175/10)

I. POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

1. üdvözli az Európai Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy 2011-et az önkéntesség európai évévé nyilvánítsák, és támogatja az Európai Bizottság elemzését az önkéntesség által az európai társadalomnak nyújtott sokoldalú hozzájárulásról, valamint a szektor előtt álló kihívásokról és az azzal kapcsolatos politikai követelményekről;

2. örömmel fogadja, hogy az Európai Bizottság elismeri, hogy az önkéntes tevékenység helyi, regionális, nemzeti és uniós szinten is az aktív polgárság sarokköve. Sokak számára az önkéntes tevékenységben testesül meg a társadalmi kohézió és a társadalmi tőke fogalma, és ez jelenti – legtisztább formájában – az „aktív” polgárságot;

3. kiemeli, hogy a helyi önkormányzatok és a régiók fontos szerepet töltenek be az önkéntes tevékenység népszerűsítésében, továbbfejlesztésében ás támogatásában, aminek bizonyítéka az ezeken a szinteken közvetlenül lehetővé tett önkéntes tevékenység mennyisége. Üdvözli, hogy a javaslattervezet felismeri a helyi és regionális önkormányzatok szerepét;

4. üdvözli, hogy az Európai Bizottság megérti az önkéntes tevékenység fontosságát a foglalkoztathatóság és az egész életen át tartó tanulás terén. Amellett, hogy annak a gazdasági válság miatt jelenleg is kiemelt jelentősége van, a gazdasági jólét időszakában is igen fontos a társadalmi kohézió előmozdításának eszközeként;

5. rámutat az önkéntes tevékenység által a helyi, regionális, nemzeti és uniós gazdasághoz tett hozzájárulásra, és arra, hogy az fontos tényező a beruházások és a munkahelyteremtés terén. Úgy véli, hogy a 2011-es európai év lehetőséget biztosít arra, hogy elmélyültebben elgondolkozzunk erről a hozzájárulásról az európai foglalkoztatási és növekedési (lisszaboni) stratégia megújításának, valamint a nemzeti reformprogramok folyamatának kontextusában;

6. kiemeli ugyanakkor, hogy az önkéntességet semmilyen körülmények között nem szabad a fizetett munkaerő helyettesítésére alkalmazni; a hatóságoknak illetékességi körükön belül garantálniuk kell, hogy sem ők, sem szerződéses partnereik nem folytatnak ilyen gyakorlatot;

Az európai év jogalapja és megnevezése

7. elfogadja, hogy a 2011-es évet a javaslattervezet elkészítéséhez felhasznált jogalap értelmében átnevezzék „az aktív polgárságot előmozdító önkéntes tevékenységek európai évének”. Úgy véli azonban, hogy az eredeti elnevezést meg kell tartani a nyilvánosság felé használt címként, hogy könnyebben megvalósulhasson az európai év támogatása, elismerése és megértése, és ne híguljon fel központi témája, az önkéntesség;

8. javasolja továbbá, hogy kerüljék el a jogalappal kapcsolatos hosszadalmas vitákat, és minél előbb határozzanak a javaslat véglegesítéséről, hogy elegendő idő maradjon a 2010-ben elvégzendő előkészítő tevékenységekre;

9. elismeri, hogy az önkéntesség az aktív polgárság és demokrácia kulcsfontosságú dimenziója, de kiemeli, hogy ez csupán az egyik oldal, és hogy az európai évnek népszerűsítenie kell az önkéntes tevékenység által az európai társadalom számára nyújtott széles körű hozzájárulást is;

Jobb szinergiák az európai évek között

10. úgy véli, hogy a 2011-es évnek az önkéntesség európai évévé történő kinevezésének támaszkodnia kellene egyes 2010-ben, a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évében végzett tevékenységekre, tekintettel az önkéntesség ezen a területen betöltött szerepére. Javasolja ezenkívül, hogy az európai év támogasson az ENSZ által szervezett „Önkéntesek nemzetközi éve” tizedik évfordulóját kiegészítő intézkedéseket;

11. állást foglal továbbá amellett, hogy az önkéntesség 2011-ben tartott európai évének eredményeit használják fel a megfelelő jövőbeni európai évekhez – például az aktív öregedés (2012), valamint a 2013-ra javasolt polgárság európai évéhez – kapcsolódó tevékenységek tervezésében és végrehajtásában;

12. javasolja, hogy az Európai Bizottság alakítson ki jobb szinergiákat az európai évek között, ahelyett hogy egyedi eseményeknek tekintené őket. Ez ugyanis növelné a hozzáadott értéket és fokozná az európai évek tevékenységeinek és eredményeinek hasznosságát;

13. ezzel kapcsolatosan felveti, hogy szélesebb körű elkötelezettség és határozottabb horizontális koordináció szükséges az Európai Bizottság különféle szolgálatai részéről, továbbá jelentősebb kötelezettségvállalás a tagállamok részéről és nagyobb erőfeszítések a nemzeti szint alatti kormányzati szintek bevonására, annak biztosítása érdekében, hogy a 2011-et követő értékelés eredményes legyen, és felhasználja az elért eredményeket;

A 2011-es európai év célkitűzései

14. üdvözli az Európai Bizottság által az önkéntesség európai éve számára kitűzött négy célt, hiszen azok gyakorlatias és világos módon lebontják az önkéntességgel kapcsolatos, mind az egyénekre, mind pedig az önkénteseket igénybevevő szervezetekre vonatkozó folyamatokat;

15. felhívja a figyelmet arra, hogy a tagállamokban eltérőek az önkéntesség formái, területei és hagyományai, és kiemeli, hogy 2010 és 2011 során megértő és rugalmas megközelítésre van szükség. Úgy véli továbbá, hogy az önkéntesség európai éve egyedülálló lehetőséget jelent a tapasztalatok és bevált gyakorlatok összegyűjtésére, és arra, hogy megfelelő fórumok jöjjenek létre azoknak az Európai Unió nemzeti, regionális és helyi szintjei közötti megosztására;

16. állást foglal amellett, hogy a tagállamok fontolják meg közös megközelítés kialakítását az önkéntes tevékenység számszerűsítéséhez, ami központi jelentőséggel bír a 3. célkitűzésben – az önkéntes tevékenységek jutalmazásában és elismerésében;

17. hangsúlyozza, hogy az önkéntesség európai évét fel kell használni arra, hogy javítsuk az önkéntesség feltételeit az Európai Unióban, különös tekintettel a megfelelő forrásokkal ellátott, hatékony és látható infrastruktúra biztosítására, amely megkönnyíti a nyilvánosság hozzáférését az önkéntességi lehetőségekhez;

18. kiáll amellett, hogy 2011 vége felé jelöljenek ki egy konkrét napot az önkéntesség európai uniós szintű napjának, figyelembe véve a tagállamok eltérő önkéntességi hagyományait is. Ezt a napot minden évben fel lehetne használni arra, hogy szolidaritást alakítsunk ki az önkéntes tevékenységet végző uniós polgárok között, illetve hogy egységes és innovatív módon népszerűsítsük az önkéntességet a nyilvánosság előtt;

19. javasolja még, hogy – figyelembe véve a közpolitika által helyi és regionális szinten az önkéntes tevékenység előmozdítása és megkönnyítése terén betöltött szerepet – 2011 során közösségi és tagállami szinten is alapítsanak kétévente kiosztandó díjat a leginkább önkéntesbarát város, helyi vagy regionális önkormányzat számára. Támogatná ezenkívül, hogy egyes magánemberek az önkéntesség terén vállalt elkötelezettségük és elért eredményeik elismeréseképpen „az év önkéntese” díjakban részesüljenek;

20. felhívja a figyelmet, hogy a nyilvánosságnak (különösen a társadalmilag kirekesztett csoportoknak) az önkéntes tevékenységben már részt vevő tagjait be kell vonni a megfelelő kommunikációs üzenetekbe, hogy népszerűsítsék az önkéntességet az összes uniós polgár felé;

21. hangsúlyozza, hogy a kommunikációs tevékenységeknek olyan témákra kellene koncentrálniuk, mint például a helyi szintű önkéntes tevékenység, a határokon átnyúló, Európai Unión belüli önkéntes tevékenység vagy a fejlődő országokban folytatott önkéntes tevékenység;

A 2011-es európai év eredményei

22. kiemeli, hogy ahhoz, hogy az európai év sikeresen megvalósítsa célkitűzéseit, megfelelő mennyiségű, az önkéntességre az egész Európai Unióban hosszú távú hatást kifejtő kezdeményezésre van szükség. Az önkéntesség európai évének többek között azon kell munkálkodnia, hogy politikai elkötelezettséget érjen el egyrészt

(a)	az iránt, hogy az egész EU-ban alkalmazható megoldást találjon az önkéntesek jogi státuszának hiányára, másrészt

(b)	egy, az önkéntesekről és az általuk nyújtott szolgáltatásokról szóló rendszeresebb adatgyűjtés iránt, amely révén felmérhető az ágazat gazdasági értéke, harmadrészt pedig

(c)

az önkéntességet akadályozó különböző tényezők megszüntetése iránt (például a hiányzó módszeres rendőrségi átvilágítási eljárás azok számára, akik gyermekekkel vagy veszélyeztetett felnőttekkel kívánnak dolgozni az EU-ban, vagy az önkéntes tevékenységben részt venni szándékozó munkanélküliek segélyezésének megszüntetése stb.);

23. javasolja, hogy az önkéntesség európai éve alapozza meg egy, az önkéntességet előmozdító cselekvési terv kialakítását, amely jobban elismerné és támogatná az önkéntességet a különböző uniós politikaterületeken és programokon belül, és úgy véli, hogy a 2011-re tervezett tematikus konferenciákat fel kellene használni a cselekvési terv főbb elemeinek és prioritásainak meghatározására;

24. úgy véli, hogy az európai év megkönnyíthetné a helyes politikákról nemzeti szinten, az önkéntes tevékenységek ösztönzése és népszerűsítése érdekében folytatott vitát is, valamint azt, hogy 2011 kezdeményezéseire és eredményeire építeni lehessen;

25. javasolja még, hogy fontolják meg újra az önkéntesség pénzbeli értékének társfinanszírozás formájában történő szélesebb körű elismerését az uniós finanszírozású programokban 2013 után. Úgy véli továbbá, hogy ehhez a pénzügyi szabályzatnak határozottabban kellene utalnia erre, illetve széles körű részlegek közötti konzultációra van szükség a megfelelő főigazgatóságok részvételével;

Pénzügyi források

26. sajnálkozását fejezi ki az önkéntesség európai éve számára előirányzott finanszírozás (különösen a 2010-es év rendelkezésére bocsátott 17 millió euróhoz képest) viszonylag alacsony szintje miatt. Fennáll annak a veszélye, hogy ennyi forrással nem valósíthatóak meg teljes mértékben az év célkitűzései, és a tervezett tevékenységek esetleg nem érnek el a különböző szervezeteken keresztül a nyilvánosságig;

27. javasolja ezért, hogy a javaslattervezet által említett hatmillió eurót tekintsék minimumösszegnek, és hogy amint elérhetővé válnak többletforrások 2011-ben, azokat bocsássák az európai év rendelkezésére. Szeretné még ezen kívül, ha az Európai Bizottság egyértelműbben közölné az érintett közösségi programok keretében rendelkezésre álló egyéb finanszírozási lehetőségek körét, amelyek felhasználhatóak lennének az év célkitűzéseinek elérése érdekében;

A Régiók Bizottsága szerepe

28. elkötelezi magát az önkéntesség európai éve célkitűzéseinek aktív népszerűsítése, valamint adott esetben a tevékenységeiben való részvétel mellett, és felajánlja az Európai Bizottsággal és a tagállamokkal való együttműködést annak érdekében, hogy az önkéntesség európai évének a gyakorlatban is hatása legyen.

II. MÓDOSÍTÁSOKRA VONATKOZÓ AJÁNLÁSOK

1. módosítás

Módosítási ajánlás az önkéntesség európai évével kapcsolatos tanácsi határozatra vonatkozó javaslathoz

4. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

Minden tagállam kijelöl egy, a tagállam az európai évben való részvételének szervezéséért felelős testületet (a továbbiakban: nemzeti koordináló testület). A tagállamok az e határozat elfogadását követő egy hónapon belül tájékoztatják a Bizottságot a testület kijelöléséről.

Minden tagállam biztosítja, hogy a fent említett testület megfelelő mértékben bevonja az érdekelt felek széles körét országos, regionális és helyi szinten.

A nemzeti koordináló testület felelős az európai év nemzeti programjának/fellépéseinek és prioritásainak megtervezéséért a 2. cikkben felsorolt célkitűzésekkel összhangban és a melléklet leírásának megfelelően.

Minden tagállam biztosítja, hogy a fent említett testület megfelelő mértékben bevonja az érdekelt felek széles körét országos, regionális és helyi szinten.

Indokolás

A nemzeti programok kialakítása és a prioritások meghatározása során konzultálni kell az érintettekkel.

2. módosítás

Módosítási ajánlás az önkéntesség európai évével kapcsolatos tanácsi határozatra vonatkozó javaslathoz

7. cikk (1) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
A határozat 2011. január 1. és 2011. december 31. közötti végrehajtására rendelkezésre álló költségvetés 6 000 000 EUR.	A határozat 2011. január 1. és 2011. december 31. közötti végrehajtására rendelkezésre álló költségvetés 6 000 000 EUR, .

Indokolás

A kézzelfogható eredmények elérése érdekében az európai év költségvetését növelni kell; a jelenlegi javaslat minimumösszegnek tekintendő.

3. módosítás

Módosítási ajánlás az önkéntesség európai évével kapcsolatos tanácsi határozatra vonatkozó javaslathoz

9. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
A Bizottság a tagállamokkal együtt biztosítja az e határozatban és más közösségi, nemzeti és regionális programokban és kezdeményezésekben hozott, az európai év célkitűzéseinek elérését segítő intézkedések közötti összhangot.	A Bizottság a tagállamokkal együtt biztosítja az e határozatban és más közösségi, nemzeti, regionális programokban és kezdeményezésekben hozott, az európai év célkitűzéseinek elérését segítő intézkedések közötti összhangot.

Indokolás

A helyi szintű kezdeményezésekkel is biztosítani kell az összhangot.

Kelt Brüsszelben, 2010. február 10-én.

a Régiók Bizottsága elnöke

Mercedes BRESSO

		ISSN 1725-518X doi:10.3000/1725518X.C_2010.175.hun
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		C 175

Magyar nyelvű kiadás	Tájékoztatások és közlemények	53. évfolyam 2010. július 1.

Közleményszám	Tartalom	Oldal
	I Állásfoglalások, ajánlások és vélemények
	VÉLEMÉNYEK
	Régiók Bizottsága
	83. plenáris ülés, 2010. február 9–10.
2010/C 175/01	A Régiók Bizottsága véleménye – Egyeztetett és tartós válaszok – Az európai gépjárműiparral kapcsolatos kihívások megválaszolására és a területi kötődés megerősítésére	1

2010/C 175/02	A Régiók Bizottsága véleménye – Hatodik helyzetjelentés a gazdasági és társadalmi kohézióról	4

2010/C 175/03	A Régiók Bizottsága véleménye – Hozzájárulás a fenntartható fejlődéshez: a méltányos kereskedelem és a fenntarthatóságot garantáló nem kormányzati kereskedelmi rendszerek szerepe	10

2010/C 175/04	A Régiók Bizottsága véleménye – A mezőgazdasági termékek minősége	15

2010/C 175/05	A Régiók Bizottsága véleménye – A hátrányos természeti adottságokkal rendelkező területeken gazdálkodó termelőknek nyújtott támogatás	19

2010/C 175/06	A Régiók Bizottsága véleménye – Megújított európai stratégia – Befektetés az ifjúságba	22

2010/C 175/07	A Régiók Bizottsága véleménye – A funkcionális analfabetizmus visszaszorítása – Ambiciózus európai stratégia átgondolása a kirekesztés megelőzése és a személyes kiteljesedés előmozdítása érdekében	26

2010/C 175/08	A Régiók Bizottsága véleménye – A fiatalok tanulási mobilitásának előmozdításáról (zöld könyv)	31

2010/C 175/09	A Régiók Bizottsága véleménye – A tárgyak internete és a közszféra információinak további felhasználása	35

	III Előkészítő jogi aktusok
	Régiók Bizottsága
	83. plenáris ülés, 2010. február 9–10.
2010/C 175/10	A Régiók Bizottsága véleménye – Az önkéntesség európai éve (2011)	40